Vilagirodalmi lexikon. F-Groc. 3. kötet [3, 3. kotet. ed.] 9789630508728, 9630508729 [PDF]

Zitiervorschau

Akadémiai Kiadó

FGFK

VILÁGIRODALMI LEXIKON

Főszerkesztő Király István Szerkesztő Szerdahelyi István I I I . kötet: F—Groc E kézikönyv időben és térben egyaránt tekint közelre és távolra: nemcsak a klasszikus múlt irodalmának kiemelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit is bemutatja, s nemcsak az úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodalmakról is, amelyekről keveset vagy éppen semmit sem tudtunk, sőt az irodalomelmélet kérdéseiben is eligazít, összeállításában mintegy 450 bel- és külföldi munkatárs működött közre. Az egyes cikkek nemcsak meghatározást vagy életrajzot adnak, hanem ismertetik és értékelik a műveket és az életmű egészét, s gazdag bibliográfiát nyújtanak, amely a külföldi írók munkáinak magyar fordítását és a róluk szóló műveket is tartalmazza. A szöveget érdekes képanyag egészíti ki. I. kötet: A - C a l Ára 2 4 5 , - F t II. kötet: Cam

E

Ára 2 7 0 , - F t

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

VILÁGIRODALMI LEXIKON

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1975

VILÁGIRODALMI HARMADIK

LEXIKON KÖTET

VILÁGIRODALMI LEXIKON HARMADIK KÖTET

F — Groc

r z f f ,

V

II ' -

,n

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1975

FŐSZERKESZTŐ

K I R Á L Y ISTVÁN FELELŐS

SZERKESZTŐ

S Z E R D A H E L Y I ISTVÁN

SZERKESZTŐK

ÁHI JOLÁN, E R D E I N É R É V Y KATALIN, F R I G Y E S N É V É G H KATALIN, H A R A S Z T I SÁNDOR, KOCH LÁSZLÓ, K U K L I S IVÁN, K U K L I S N É S Z Ő G Y I Z S U Z S A N N A , L Á Z Á R G Y Ö R G Y , L O N T A Y LÁSZLÓ, MUZSLAY L Á S Z L Ó , N I R S C H Y O T T A U R É L , T Á T R A I N É S Z E P E S E R I K A KÉP SZERKESZTŐ

KOROKNAY ISTVÁN A KÉPSZERKESZTŐ

MUNKATÁRSAI

JURANITS MIKLÓSNÉ, KÁDÁR JÓZSEF M Ű S Z A K I SZERK ESZTŐ

MÁTÉ

KÁROLY

SEGÉDSZERKESZTŐK

HORVÁTH ANIKÓ, ILLÉS LAJOSNÉ, JUHÁSZ ILDIKÓ, K E R E S K É N Y I BARNÁNÉ, SZELECZKY JÓZSEFNÉ, V E R E S LÁSZLÓNÉ

ISBN 963 05 0871 0 sorozat ISBN 963 05 0872 9 III. kötet

Akadémiai

Kiadó,

Budapest

1975

FŐMUNKATÁRSAK

BELIA GYÖRGY (román) BERNÁTH ISTVÁN (skandinávok, németalföldiek, francia-belgák) BÖGÖS LÁSZLÓ (Burma, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Vietnam) BOJTÁR ENDRE (lengyel, lett, litván) BORZSÁK ISTVÁN (ókori latin) BUDA BÉLA (irodalompszichológia) CSONGOR BARNABÁS (klasszikus kínai, japán) DOMOKOS PÉTER (finnugor nyelvek) ERNYEY GYULA (Indonézia, Malaysia) FALUS RÓBERT (ógörög) FODOR ISTVÁN (Fekete-Afrika) FÓNAGY IVÁN (stilisztika, verstan) GALLA ENDRE (modern kínai) GOMBÁR ENDRE (finnugor nyelvek) HAHN ISTVÁN (föníciai, szír) HAZAI GYÖRGY (török nyelvek) HERCZEG GYULA (olasz, rétoromán) HERMANN ISTVÁN (irodalomelmélet, esztétika) HORÁNYI MÁTYÁS (spanyol nyelvű irodalmak) HUTTERER MIKLÓS (jiddis)

ISTVÁNOVITS MÁRTON (kaukázusi nyelvek) IVÁNYI TAMÁS (arab) JEREMIÁS ÉVA (iráni nyelvek) JUHÁSZ PÉTER (bolgár) KAHÁNA MÓZES (szovjet-moldáviai román) KÁKOSY LÁSZLÓ (egyiptomi, kopt) KAPITÁNFFY ISTVÁN (középkori és bizánci görög) KARA GYÖRGY (mongol) KEMÉNY ISTVÁN (irodalomszociológia) KESZTHELYI TIBOR (FeketeAfrika) KOMORÓCZY GÉZA (akkád, arameus, hettita, ókori héber, sumer) KOZOCSA SÁNDOR (bibliográfia) KURCZ ÁGNES (közép- és újlatin) MALOUVIER, GUY (occitan) MÁDL ANTAL (német nyelvű irodalmak) MARÓTH MIKLÓS (Etiópia) MÁRTONFI FERENC (koreai, japán) MILISAVAC, 2IVAN (jugoszláv) ORSZÁGH LÁSZLÓ (angol nyelvű irodalmak) P A P P ÁRPÁD (újgörög) PÓTH ISTVÁN (jugoszláv)

RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS (világsajtó, irodalomelmélet) RÓNAI PÁL (brazil, portugál) SCHEIBER SÁNDOR (középkori és újkori héber, ivrit) SCHÜTZ ISTVÁN (albán) SCHÜTZ ÖDÖN (örmény) SJMÓ J E N Ő (olasz) SIMON RÓBERT (arab) STAUD GÉZA (színháztudomány, drámaelmélet) SZALMÁSI PÁL (örmény) SZÁVAI NÁNDOR (francia nyelvű irodalmak) Az ú j a b b lektorok,

SZERDAHELYI ISTVÁN (eszperantó) SZIKLAY LÁSZLÓ (szlovák) TARNAI ANDOR (közép- és újlatin) TASNÁDI EDIT (csuvas) TEMESI ALFRÉD (malgas) TÓTH ENDRÉNÉ (bibliográfia) TÖRÖK ENDRE (belorusz, orosz, ukrán) Ú J H E L Y I SZILÁRD (film) URAY GÉZA (tibeti) VARGYAS LAJOS (verstan) V E K E R D I JÓZSEF (ind nyelvek) VOIGT VILMOS (folklór) ZÁDOR ANDRÁS (cseh)

konzultánsok, ezer/.fik és egyéb m u n k a t á r s a k jegyzékét az utolsó kötetben közöljük

F Fabbri, Diego (Forll, 1911. j ú l 2. — ): olasz d r á m a í r ó , filmrendező, újságíró. Antifasiszta, baloldali kereszténydemokr a t a n é z e t e k e t vall, híve a m a r x i s t á k és a katolikusok párbeszédének. 1950-ig a római k a t o l i k u s filmközpont vezetője volt. 1948-tól a Fiera Letteraria társ-, m a j d 1959-től főszerkesztője, ^ p Külföldön is s i k e r t a r a t t a k a r< ( É ^ n u s és szimbolizmus h a t á r á n mozgó, L. Pirandello és U. Betti h a t á s á t m u t a t ó , n a g y technikai ügyességgel írott színművei. D r á m a i konfliktusai a vallás és a polgári erkölcs valamely tétele körül r o b b a n n a k ki. F ő m ű v é n e k a Processo a Gesü (1955: Várhelyi G., J é z u s pere, részlet, Vig, 1960, 1.) c. d r á m á j á t t a r t j á k , ebben a színpad egyik oldalán az evangélium alakjai, a m á s i k o n a nézők jelennek meg, k ö z t ü k folyik a d r á m a i párbeszéd. O F ő b b színművei még: II seduttore (1951: K o m o l y P . , A csábító, kézirat, Szí); Processo in famiglia (1954: K a s s a i Gy., Családi p e r p a t v a r , kézirat, Szí), L'avvenimento ('Az esemény', 1968). O G y ű j t , kiad.: Teatro ('Színművei', 1959 — 1964). O írod.: G. Pullini: 11 t e a t r o italiano del dopoguerra. I n q u i e t u d i n i religiose (Aréna, 1955, 8 — 9). Király Tibor fabella:

t a n u l m á n y a i befejezése u t á n b e h í v t á k katonának. Antifasiszta—kommunista eszmék terjesztéséért a náci h a d b í r ó s á g m á s f é l évi börtönre ítélte, m a j d a n y u g a t i f r o n t r a küldték, ahol á t s z ö k ö t t az a n g o lokhoz. 1947-ben t é r t haza, P o t s d a m b a n él, amelyről r e n d k í v ü l érzékletes k é p e t r a j z o l t Potsdam c. regényes leírásában (1966). O F ő m ű v e i : Der Bat der Götter (reg., 1950: N é m e t h A., Az istenek t a n á csa, 1951; film: 1950, N D K ) ; Feder und Degen — Garl von Glausewitz und seine Zeit ('Toll és kard — Carl Clausewitz és k o r a ' , 1954); lm Lande des Marabu (1957: R u z i t s k a M., A m a r a b ú k földjén, 1958). U j a b b a n állatregényeket is ír. S o k a t f o r d í t , főleg angolból (Mark Twaint) és franciából. Szeredás András Fábián, K a r e l (írói név); E d u á r d Kirchberger (családi név); (Prága, 1912. j ú n . 21. —): cseh író. Tisztviselő volt. 1963 óta a Csehszlovák Televízió szerkesztője. Mozgalmas cselekményű, siker e s regényeket, elbeszéléseket és i f j ú s á g i k ö n y v e k e t ír. O F ő b b művei: Jüan netanói karmaűolu ('Jüan nem táncol c a r m a g n o l á t ' , reg., 1960); Letici kűn ('A r e p ü l ő ló', reg., 1961); Trestny prapor ( ' B ü n t e t ő zászlóalj', reg., 1962)'. O Mag v a r u l : 1 nla (Skalina K., Ű j szó, 1965, 252.).

-^fabula

Fábera, Miloslav (Sténovice, 1912. júl. 15. —): cseh író. J o g o t végzett, 1947 óta f i l m d r a m a t u r g és forgatókönyvíró. Műveinek t á r g y á t a mongóliai és szibériai népek t ö r t é n e t é b ő l meríti. Dzsingisz k á n idejében j á t s z ó d ó Sedm mongolskych honi ( ' H é t mongol ló', 1946) c. regénye nagy sikert a r a t o t t . Eseményesség és rutinos cselekményszövés jellemzi m a i t á r g y ú regényeit is. O T ö b b m ű v é t megfilmesítették, melyek közül az Ellopott kabátok, A lúd, a Fehér homály és A fekete zászlóalj c. f i l m e k e t Mo.-on is b e m u t a t ták. Zádor András

Fabian Society [febjen szoszájeti]; Fabianus Társaság', angol r e f o r m i s t a szocialista egyesület. 1884-ben a l a k u l t , n e v é t a halogató t a k t i k á j á r ó l híres római hadvezértől, Fabius Gunctatortó\ k a p t a . 1900b a n testületileg c s a t l a k o z o t t a M u n k á s P á r t h o z ; ezen belül szervezetileg m a is fennáll, s f ő k é n t kiadó t e v é k e n y s é g e t f o l y t a t . Szerepe jelentős az angol irod a l o m t ö r t é n e t é b e n is, vezetői k ö z ö t t kiemelkedő írók v o l t a k (G. B . Shaw, H . G. Wells).

Fabian, F r a n z (írói név); Mielke (családi név); (Arnswelde, 1922. febr. 17. — ): n é m e t ( N D K ) író, f i l m e s z t é t a . Képzőművészeti, filmrendezési és operatőri

Fabius Pictor [fdbiusz p i k t o r ] , Q u i n t u s ( R ó m a ? , i. e. 260 és 250 k ö z ö t t — u o . , ?, i. e. 200 és 190 k ö z ö t t ) : görögül a l k o t ó

Fabio Carrizo: -+Álvarez,

7

Jósé

Sixto

FABLE

r ó m a i t ö r t é n e t í r ó . Senator volt. O í r ó i célja — m ű f a j á n a k első r ó m a i művelőjek é n t — n a g y h a t a l o m m á növő h a z á j á n a k m ú l t j á t r ó m a i beállításban a m e d i t e r r á n kultúrvilág elé t á r n i ; ezért is í r t görögül. Aeneas I t á l i á b a érkezésétől a második p ú n háborúig beszélte el az eseményeket. S a j á t k o r á n a k történetéhez későbbiek (pl. Polübiosz) egyik fő f o r r á s k é n t haszn á l t á k . O Töredékei és irod.: H . Peter— J . K r o y m a n n — W . Schaub: HRR (1. köt., 1967). Szádeczky-Kardoss Samu fableau; fablel:

-^fabliau

fabliau [fáblió]: francia szatirikus anekd o t a . A legrégibb d a r a b o k a 12. sz. végéről valók, a l e g t ö b b a 13. sz.-ban keletkezett, a f r a n c i a polgárság első fellendülése idején. I n n e n van, hogy jelölésükre az i r o d a l o m t ö r t é n e t n e m a f r a n c i a fablel, fableau s z a v a k a t , h a n e m a polgári fejlődés élén h a l a d ó Picardia t a r t o m á n y nyelvjárásából v e t t fabliau szót használja. A polgárság t é r h ó d í t á s á v a l e g y ü t t járó realizmus első termékei Picardiából erednek: a f a b l i a u mellett a Rókaregény, az Aucassin és Nicolette c. széphistória, a p á s z t o r j á t é k . O A legtöbb fabliau szerzőjét n e m i s m e r j ü k . N é h á n y fabliau jelentékeny k ö l t ő t ő l (Henri d'Andeli, Huon le Roi, Rutebeuf, Gautier le Long, Gourtebarbe) származik. F o r m á j u k a 8 szótagú, p á r o s r í m ű vers, a lovagregény f o r m á j a . Á t l a g o s t e r j e d e l m ü k egy rövid v a g y közepes elbeszélésé v a g y népmeséé. Mintegy 150 f a b l i a u m a r a d t k o r u n k r a . O Gyakori a ,, feleség-csábi tó — felszarvaz o t t f é r j " h á r o m s z ö g ábrázolása, ahol a csábító nemegyszer egyházi férfiúval azonos, aki p ó r u l jár az erényes polgárnő ellen intézett t á m a d á s a i b a n , o E g y h á z i tantételek s z a t í r á j á t is szívesen űzi, így az egyik f a b l i a u b a n a plébános prédikációját, amely szerint Isten kétszeresen fizet vissza m i n d e n j ó t é t e m é n y t . E r r e a p a r a s z t a p l é b á n o s istállójába k ö t i tehenét, a p a p tehenéhez. A t e h é n n e k szok a t l a n az idegen istálló, s addig fészkelődik, míg k i o l d j a kötőfékét s a plébános t e h e n é t m a g á v a l vonszolja a p a r a s z t h o z , aki az egyházi t a n í t á s megvalósulását l á t j a a kétszeresen megtérülő a d o m á n y ban. O E g y m á s i k b a n a nép f i a oszt igazságot: a p a r a s z t józan érveléssel j u t a paradicsomba, ahol Szent P é t e r n e k bizonyítja, h o g y ő soha sem t a g a d t a meg Krisztust, T a m á s n a k , hogy soha sem kételkedett K r i s z t u s sebeiben, P á l n a k , hogy ő n e m v e t t részt I s t v á n p r o t o m á r t í r megkövezésében. O A legtöbb f a b l i a u t é m á j a az e g y e t e m e s folklórban fellelhető. Úgyszólván v a l a m e n n y i helyzetét a rászedés, a b e u g r a t á s h a t á r o z z a meg,

mégpedig a „beugrató beugratása". A n é p i józanság és ravaszság mellett d e m o k r a t i z m u s , egyházellenesség és a legk ü l ö n b ö z ő b b groteszk helyzetek a d j á k a f a b l i a u t e m a t i k á j á t . A király és a p ü s p ö k e g y a r á n t k é n y t e l e n meghajolni a p a r a s z t i bölcsesség, találékonyság és r a v a s z s á g u l t i m á t u m a előtt, melyet a n é p egyszerű fia az önvédelem f e g y v e r e k é n t h a s z n á l . A fabliau kiváltképpen n a g y h a t á s s a l volt a farce-ok kialakulására, a m e l y e k n e m egyebek, m i n t d r a m a t i z á l t f a b l i a u - k , és h a t o t t olyan nagy m ű v é szekre, m i n t Boccaccio, Rabelais, La Fontaine és Moliére. E z u t ó b b i n a k B o t csinálta doktor c. v í g j á t é k a a Vilain Mire ('A p a r a s z t m i n t orvos') c. f a b l i a u - t viszi színre. O M a g y a r u l : Á p a r a s z t a m e n n y o r s z á g b a n (Végh Gy., Világirod a l m i antológia, 1952); Fejérről, a p a p t e h e n é r ő l (Végh Gy., Középkori t ö r t é n e t i c h r e s t o m a t h i a , 1953). O írod.: J . B é d i e r : Les fabliaux (1893); P . Nykrog: L e s f a b l i a u x (1957); J . R y c h n e r : C o n t r i b u tion á l'étude des fabliaux (1960); H . Schlauch: Realizmus és konvenció a középkori f a b l i a u - k b a n ( F K , 1964, 3 — 4.). Győry János Fabre [fábr], E m i l é (Metz, 1869. m á r c . 24.—Párizs, 1955): f r a n c i a d r á m a í r ó . 1913-tól 1936-ig a Comédie F r a n g a i s e i g a z g a t ó j a volt. A n t i k t é m á j ú d r á m á k u t á n a politika és az üzlet világát realista, és sokszor szatirikus módon ábrázoló s z í n m ű v e k e t írt: La vie publique ('Közélet', 1901); Les ventres dorés ( ' A r a n y h a s a k ' , 1903); La maison d'argile ('Agyagh á z ' , 1907); Un grand bourgeois ( ' E g y n a g y p o l g á r ' , 1914); La maison sous l'orage ( A ház a v i h a r b a n ' , 1920). Szívesen a l k a l m a z o t t s z í n p a d r a Balzac regén y e k e t . A győztesek, c. d a r a b j á t Gábor A . f o r d í t á s á b a n a N e m z e t i Színház m u t a t t a be 1909. okt. 15.-én. Fabre [fábr], F e r d i n á n d (Bédarieux, 1827. j ú n . 19.—Párizs, 1898. febr. 12.): f r a n c i a író. Parasztcsalád gyermeke volt, p a p i t a n u l m á n y a i t félbehagyva, m i n t költő t ű n t fel P á r i z s b a n . Első nagy regén y e a Les Gourbezon ('A Courbezonok', 1862), amelyért Sainte-Beuve Balzac t a n í t v á n y a k é n t értékelte. Regényeiben szülőföldjének p a r a s z t i világa elevenedik meg. O F ő b b m ű v e i : L'abbé Tigrane ('Tigrane tiszteletes', reg., 1873); Román d'un peintre ('Egy festő regénye', 1878); Mon oncle Gélestin ('Célestin n a g y b á t y á m ' , reg., 1881). O írod.: F . D u v i a r d : F e r d i n á n d F a b r e (1927). Fabre [fábr], J e a n H e n r i (Saint-Léons, A v e y r o n m., 1823. dec. 21.—Sérignan

FABRY

színre, és az arisztokráciát t e t t é k n e v e t ségessé. O Legismertebb színműve Le Philinte de Moliére ou la suite du Misanthrope ('Moliére Philinte-je a v a g y az E m b e r g y ű l ö l ő f o l y t a t á s a ' , 1790), a m e l y ben P h i l i n t e álnok a r i s z t o k r a t a , Alceste pedig őszinte, erényes, Robespierre-szerű polgár. O E g y é b vígjátékai: L'aristocrate, ou le convalescent de qualité ('Az arisztokr a t a , a v a g y a nemes lábadozó', 1791); Les précepteurs ('A nevelők', 1794). O írod.: L. J a c o b : F a b r e d ' É g l a n t i n e , chef des „ F r i p o n s " (1946). Fodor István

du C o m t a t . Vaucluse m . , 1915. okt. 11.); f r a n c i a entomológus. Szegény p a r a s z t i család gyermeke volt. M i n t tanító a h a ladó eszmék érvényesüléséért k ü z d ö t t az iskolai és a nőnevelés területén. Ezzel a klérus és a m a r a d i k ö z o k t a t á s i emberek ellenszenvét v í v t a ki. Tanítói állásából eltávolították. A t t ó l k e z d v e t u d o m á n y o s kísérleteinek ós az ismeretterjesztésnek szentelte idejét. K i t ű n ő irodalmi érzékkel, szellemes stílusban írt népszerűsítő m u n k á k szerzője. 1910-ben irodalmi Nobel-díjat k a p o t t . L e g f o n t o s a b b m u n k á j a a Souvenirs entomologiques ('Rovartani emlékezések', 1879—1907). E m ű v e n y o m á n készült A. Roussel L e festin de l'araignée ('A pók l a k o m á j a ' , 1912) c. balett-pantomim forgatókönyve. O Főbb m ű v e i még: Zoologie ('Állattan', 1873); Botanique ( ' N ö v é n y t a n ' , 1874); Les serviteurs, récits sur les animaux domestiques ('A szolgálók, elbeszélések a háziállatokról', 1875). O írod.: V. B u j e a u : L ' o e u v r e de J e a n H e n r i F a b r e et la psychologie de l'insectes (1940); E . Revei: J e a n H e n r i F a b r e , l ' H o m é r e des insectes (1951); V. Legros: L a vie de J e a n F a b r e (1952). Sós Endre

Fabre d'Olivet [fábr dolive], A n t o i n e (1768 —1825): francia, ül. provanszál irodalmár, költő, drámaíró, nyelvész, zenetudós, filológus, filozófus és vallásalapító. E g y a r á n t m a g á n a k követeli a f r a n cia és a p r o v a n s z á l irodalom. R e n d k í v ü l változatos t a n u l m á n y o k a t végzett: t u d o t t angolul és németül, é r t e t t e a görög, héber, szanszkrit és a r a b szövegeket, foglalkozott zenével, a n a t ó m i á v a l és fiziológiával, r o m á n filológiával, az összehasonlító nyelvészettel, a szabadverssel, a szimbolista költészettel, a Félibrige előfutára volt, mégsem a l k o t o t t m a r a d a n d ó t . S z í n d a r a b j a i t , fordításait, megh ö k k e n t ő elméleteit h a m a r elfeledte az utókor. Le Troubadour. Poésies occitaniques du X I I I e siécle ('A t r u b a d ú r . A 13. sz. occitán költészete', 1804) c. verseskötete éppen olyan irodalmi misztifikáció volt, m i n t a skót Macpherson Ossziánja: F a b r e d ' O l i v e t egy középkori t r u b a d ú r neve a l a t t a d t a közre t u l a j d o n m ű v e i t . A k ö n y v a z o n b a n , jóllehet d i v a t b a h o z t a a t r u b a d ú r o k a t , s bebizonyította a m i n d addig m e g v e t e t t provanszál nyelv szépségeit — a l i g h a n e m a szerző szerényebb tehetsége és a kedvezőtlen t ö r t é n e l m i k ö r ü l m é n y e k m i a t t — n e m gyakorolt megtermékenyítő hatást a provanszál irodalom újjászületésére. O írod.: L. Cellier: F a b r e d'Olivet. Contribution á l'étude des aspects religieux du r o m a n t i s me, 1953). Ádám Péter

Fabre [fábr], L u c i e n (Pampelonne, T a r n m . , 1889. febr. 14.—Párizs, 1952. nov. 26.): francia író. J ó l induló m é r n ö k i p á l y á j á t h a g y t a o t t a költészetért. Első verseskötete Gonnaissance de la déesse ('Az istennő ismerete', 1920) P . Valéry m é l t a t ó előszavával jelent meg. Rabevei ou le mai des ardents ('Rabevei, a v a g y a lelkesek n y o m o r ú s á g a ' , 1923) c. 3 k ö t e t e s regényéért, a m e l y a pénzemberek világának balzaci m é r e t ű p a n o r á m á j a , 1923-ban Goncourt-díj&t k a p o t t . O F ő b b regényei még: Le paradis des amants ('Szerelmesek p a r a d i c s o m a ' , 1931); Mahaut (1950). T ö b b érdekes t a n u l m á n y t is írt, legnevesebb a Saint-Augustin ('Szent Ágoston', 1951). Fabre d'Églantine [ f á b r déglantin] (írói név); Philippe F r a n c o i s Nazaire Fabre (családi név); (Carcassonne, 1755. júl. 28.—Párizs, 1794. á p r . 5 ): f r a n c i a d r á m a író. Kispolgári családból s z á r m a z o t t , t a n í t o t t , m a j d színész is volt. A f o r r a dalom idején f u n k c i ó t vállalt a K o n v e n t ben, ő a d o t t költői n e v e k e t a republikánus n a p t á r h ó n a p j a i n a k (pl. germinal, vagyis a csírázás h ó n a p j a ) . Danton t i t k á r a volt, a d a n t o n i s t á k k a l végezték ki, h a m i s erkölcsi v á d a k a l a p j á n . S z á m t a l a n d a l t b o c s á t o t t ú t j á r a a forradalom idején, ő a szerzője az Ilpleut, il pleut bergere. . . kezdetű, híressé vált d a l n a k is. Szellemes, kitűnően szerkesztett komédiái m i n d i g politikailag aktuális kérdéseket v i t t e k

Fabry, R u d o l f (Budmerice, 1915. febr 8.—): szlovák költő, publicista. A szürrealizmus ú t t ö r ő j e a szlovák irodalomban. Ut'até ruky ( ' L e v á g o t t kezek', 1935) c. első k ö t e t e f o r r a d a l m i f o r d u l a t o t jelen t e t t a kor posztszimbolista költői d i v a t jához k é p e s t . A Vodné hodiny hodiny piesocné ('A víz mellett t ö l t ö t t ó r á k a h o m o k órái', 1938), de főleg Ja je niekto iny ('Az én, az valaki m á s ' , 1946) c. kötete egységesebb i r á n y t képvisel; a szabadvers és a célzatos automatizmus i t t m á r h a g y o m á n y o s v e r s f o r m á k k a l is találkozik. O E g y é b művei: Kytice tomuto íivotu ('Az élet csokrai', versek, 1953); 9

FABUL

Stará dobrá lod' ( ' J ó öreg h a j ó ' , útleírás, 1962); Kazdy sa raz vráti ('Egyszer m i n d e n k i visszatér', versek, 1964). O Magyarul: 1 vers (Fügedi E . , Mai szlovák költők a n t o l ó g i á j a , 1954); 3 vers (Monoszlói M., H é t , 1963, 3.); 1 vers (Tóth É., K o r t , 1970, 11.). ' Rudolf Ghrnel fabula - dialogikus elem megt a r t o t t a jellegét és szerepét, a d a l b e t é t e k (-»•canticum) t e r j e d e l m e és f o n t o s s á g a a jelek szerint csökkent. Afraniusnál a prológus olykor irodalmi vitakérdésekkel foglalkozik, m á s k o r meg P r i a p u s isten álarcában lép fel, s Priapus n e v é b e n beszél. A recitált versek (prológus, dialogikus elem) f ő k é n t (jambikus) trimeterek, énekverseiben (canticum) a m ű f a j a fabula palliata verselését követi. O Á legrégibb ismert t o g a t a - k ö l t ő Titinius volt, a legjelentősebb Afranius, a k i t nézőközönsége a görög M enandroszsz&l érzett művészileg egyenrangúnak. A rövid virágzás u t á n e r e j é t vesztő m ű f a j h a r m a d i k és utolsó i s m e r t képviselője T. Quinctius Atta. F a b u l a t a b e r n a r i á k a t f ő k é p p Titinius í r h a t o t t . Valamivel később még C. Melissus, a h í r n e v e s Maecenas szabadosa kísérletezett a t o g a t a egy ú j f o r m á j á n a k , a - * f a b u l a trabeatá nak kialakításával, ebben a z o n b a n követőkre n e m talált. A vígjátéki f u n k c i ó k a t a r ó m a i birodalomban ezxitán végleg a m e g v e t e t t , de a n é p t á r s a d a l o m k r i t i k a i szemléletét kifejezésre j u t t a t ó s írásbelileg s e m rögzít e t t (tehát veszélytelenebb) m i m u s (-»mimosz) v e t t e á t . O Kiad.: O. R i b b e c k : CRF (1885). O írod. A. Thierfelder: Römische K o m ö d i e (Das lxumanistische G y m n a s i u m , 1956, 326 — 345. lap). Lázár

lovagi osztály, a m e g g a z d a g o d o t t i p a r o sok és kereskedők viselete volt. A m ű f a j m e g t e r e m t ő j e C. Melissus szabados, Maecenas felszabadított rabszolgája; a -^-fabula togatának ez a késői változata a róm a i komédia m e g m e n t é s é r e lett volna h i v a t o t t , de t á r s a d a l o m b í r á l a t a a bek ö s z ö n t ő császárkor viszonyai k ö z ö t t csak n a g y o n h a l v á n y és bátortalan lehet e t t , e m i a t t C. Melissus követőkx-e, a m ű f a j pedig további m ű v e l ő k r e nem t a l á l t . O K i a d . : 0 . R i b b e c k : CRF (1885). Q írod.: F . Ritschl: P a r e r g a zu P l a u t u s u n d T e r e n t i u s (1845). Lázár György Facco de Lagarda [ f á k k o de l a g a r d a ] , ü g o (Velence, 1896. o k t . 7. — ): olasz író, tijságíró. Banktisztviselő volt. Antif a s i s z t a tevékenysége m i a t t több k ö n y v é t b e t i l t o t t á k , őt pedig 1944-ben letartózt a t t á k . Több irodalmi és politikai lap m u n k a t á r s a volt, m a j d 1955-ben az Ateneo veneto főszerkesztője lett. Műveib e n a mai olasz t á r s a d a l m a t bírálja. O F o n t o s a b b művei: Venezia ('Velence', versek, 1928); Maddalena ('Magdolna', reg., 1945); Le figlie inquiete ('A n y u g t a lan l á n y o k ' , nlák, 1956); Gronache caítive ('Rossz hírek', nlák, 1962). Vásárhelyi Júlia facécia:

->facetia

facetia [fáceciá] ( l a t i n 'tréfás ö t l e t ' ) ; facetiae; facetus; facécia ( s p a n y o l ) ; facétie ( f r a n c i a ) ; Fazetie ( n é m e t ) : középl a t i n eredetű, a 13 —17. s z - b a n olasz, s p a n y o l , francia, n é m e t , lengyel, orosz és m a g y a r v á l t o z a t o k b a n - fordításokban is i s m e r t m ű f a j . R ö v i d , anekdotaszerű tört é n e t , többnyire t r é f á s csattanóval. Klasszikusa a 15. sz.-i olasz h u m a n i s t a , G. F . Bracciolini, a k i n e k Liber facetiar u m ('Facétiák k ö n y v e ' ) c. g y ű j t e m é n y e egész E u r ó p á t m u l a t t a t t a . Nevezetes olasz szerzője volt e m ű f a j n a k L. Domenichi is a 16. sz.-ban. A 15 — 16. sz.-ban a n é m e t irodalomban is g y a kori műfajmegjelölés (A. Tünger, H. Bebel, N. Frischlin és mások). K é s ő b b a m ű f a j t és megjelölését e g y a r á n t kis z o r í t j a az anekdota, a novella és (Németo.b a n ) a Schwank m ű f a j a , ill fogalma. O A 15. sz.-tól e műfajmegjelölés a m a g y a r i r o d a l o m b a n is ismeretes volt egészen a 18. sz.-ig (pl. Vida Gy. facétiái). O A f a c e t u s fogalma rendszerint m á s m ű f a j t t a k a r : az — adagiummsA azonos, t ö b b n y i r e versbe foglalt, —közmondásszerűen m e g f o g a l m a z o t t erkölcsi t a n u l s á g o t . O Vásári komédiások olykor hangulatteremtő előjátékként, többnyire kétszemélyes dramatizálásban is előadt á k ; a 17. sz.-i f r a n c i a Bruscambille

György

fabula trabeata -science fiction. Q A fantasztikus iro3

Világirodalmi Lexikon III.

33

FANTA jelenik m e g . E k k o r a kelta mesekincsből bekerül a t ü n d é r e k és varázslók t é m á j a a f r a n c i a lovagi eposzba (Ghréstien de Troyes), i n n e n a többi e u r ó p a i epikus költészetbe, m a j d a s p a n y o l kalandos lovagi r e g é n y b e (Amadis de Gaula, 14. sz. ?), a m e l y n e k ismét s z á m o s követője a k a d t m á s i r o d a l m a k b a n . F ő t á r g y a az —Arthur-mondakör (lovagi k a l a n d o k t ü n dérek és varázslók beavatkozásával) és a —Grál-monda (misztikum). Magán a kelta i r o d a l m o n belül — a h o l mindenkor fontos s z e r e p e t játszott a valóságfölötti légkör — a t ü n d é r m e s e és a f a n t a s z t i k u s elbeszélés h a t á r á n m a r a d t e t é m a k ö r (—Mabinogian, 12. sz.'(). A z izlandi irodalomban a regék (—saga) m ű f a j á b a illeszkedtek b e a mesés-fantasztikus történetek (14—16. sz.). A r e n e s z á n s z : k o r i olasz eposzköltészet (Ariosto, Tasso) és európai k ö v e t ő i (17 — 18. sz.) előszeretettel a l k a l m a z n a k epizódok g y a n á n t fantasztikus ( g y a k r a n tündérmeseszerű) történeteket. A középkori h é b e r rabbinikus irodalom a legenda h a t á r á n mozgó fantasztikus p é l d á z a t o k és elbeszélések tömegét t e r e m t e t t e (—agada). O A modern f a n t a s z t i k u s irodalom a r o m a n t i k a korában, a 18. sz. végén született m e g , s főleg angol és n é m e t n y e l v t e r ü l e t e n m a r a d t népszerű. K o r a i d a r a b j a i az angol irodalomban az ál-történelmi regények (-»gótikus regény). Hamarosan Európaszerte az elbeszélés lett kizárólagos m ű faja, t e m a t i k a i l a g pedig k ö z p o n t i helyre került b e n n e a rémtörténet, az öncélú borzadálykeltés. Szimbolikus—misztikus színezettel h a s z n á l j a a f a n t a s z t i k u m o t G. K. Ghesterton (1908). A n g o l sajátosság az értelmetlenség bevitele a fantasztikus i r o d a l o m b a (L. Garroll: Alice Csodaországban, 1865, a mese á t c s a p á s a fant a s z t i k u m b a és ezáltal groteszkké válása; E . Lear: Nonsense, 1846, a limerick klasszikusa). A németeknél a r o m a n t i k a sejtelmes meséiből alakult ki a fantasztikus elbeszélés a 18. sz. végén (L. Tieck, A. von Amim, E. T. A. Hoffmann). A 20. sz. elején Ch. Morgenstem versei képviselik a nonszenszícöltészete t. E ponton e l m o s ó d n a k a f a n t a s z t i k u s irodalom és az abszurd ábrázolásmód határai (M. Aymé: A faljáró; E . Knight: Sam Small c s o d á l a t o s élete). A 20. sz.-ban a f a n t a s z t i k u m helyét — legalább is a „magas i r o d a l o m b a n " , s eltekintve a science fictiontól — egyre i n k á b b az abszurd veszi á t . Az angol és a német i r o d a l o m b a n p á r a t l a n népszerűségre t e t t szert a f a n t a s z t i k u s tréfás hazugság klasszikusa, Münchhausen báró (1786; ókori előde a görög Antiphanész, i. e. 4. sz. A —>-münchhauseniádák. száma 34

százon felül v a n ; - • m é g hazug ságtörténet). A századfordulón az agadisztikus gólemm o t í v u m a r o b o t e m b e r f o r m á j á b a n ölt ö t t modern a l a k o t (Speerbart: P e r p e t u u m mobile, 1910), s n a p j a i n k t u d o m á n y o s — f a n t a s z t i k u s k a l a n d i r o d a l m á b a n az ű r u t a z á s mellett központi helyre került. A németektől az 1790-es évek végén rövid időre á t v e t t e a r é m t ö r t é n e t e k e t a m a g y a r p o n y v a i r o d a l o m is. O A m o d e r n európai f a n t a s z t i k u s irodalom fő területe a novella. A költészetben r i t k á n (elsősorban az angol irodalomban) találkozunk vele. I d e t a r t o z n a k Blake kozmikus l á t o m á s a i (1795), Goleridge tengerészballadája (1798), Poe versei (19. sz. közepe), valam i n t t ö b b régi angol népballada. A költés z e t b e n a sejtelmesség révén a f a n t a s z t i k u m az emelkedettséget szolgálja, n e m a b o r z a d á l y t vagy a groteszk-parodisztikus h a t á s t , m i n t a p r ó z á b a n . A drámairodal o m b a n elvétve f o r d u l elő { —fantasztikus színmű). O {—fantasztikum). O írod.: P h . F r a s e r — H . A. Wise: Great tales of t e r r o r and the s u p e r n a t u r a l (1947); E . F . Bleiler: The checklist of f a n t a s t i c literat u r e (1948); P . P e n z o l d t : T h e English s h o r t story of t h e s u p e r n a t u r a l (1952); L . V a x : L ' a r t et la l i t t é r a t u r e f a n t a s t i q u e s (1960); A. Liede: D i c h t u n g als Spiel (1963); T. T o d o r o v : I n t r o d u c t i o n á la l i t t é r a t u r e f a n t a s t i q u e (1970); a Helikon f a n t a s z t i k u s irodalom-száma (1972, 2.). Vekerdi József O A középkori f a n t a s z t i k u s irodalom f e n t i s m e r t e t e t t v á l f a j a i a m a g y a r irod a l o m b a n is m e g t a l á l h a t ó k . 19. sz.-i i r o d a l m u n k b a n Vörösmarty M. r o m á n r i k u s epikája, v a l a m i n t Csongor és T ü n d é j e t ű n i k ki a m e s é s — t ü n d é r i és f a n t a s z t i k u s elemek ötvözetével, Jókai M. A j ö v ő század regénye c. m ű v e az utóp i k u s válfajhoz t a r t o z i k , Mikszáth K. Ú j Zrínyiászában a szatirikus társad a l o m k r i t i k á t szolgálja a f a n t a s z t i k u m . 20. sz.-i íróink közül Krúdy Gy. nosztalgikus—ironikus novelláiban, Gelléri A. E. elbeszéléseiben, Balázs B. meséiben és Déry T. több regényében párosul m a g a s m ű v é s z i értékkel a f a n t a s z t i k u s f o r m a . Kovács Endre fantasztikus színmű: képzeletbeli kör ü l m é n y e k között játszódó színpadi t ö r t é n e t , amelynek cselekménye a f a n t a s z t i k u m o n alapul. Színpadi v o n a t k o z á s b a n g y a k r a n összemosódnak az irrealitás különböző fajtáinak határai. Nagyjából m é g i s azt m o n d h a t j u k , hogy az ókori dráma, a középkori misztérium (főként a mirákulum), az ú j k o r i tündérjáték, mesejáték, bábjáték és az opera csodás elemeinek zöme n e m ide tartozik. E z e k

FANTA

a közösségi t u d a t b a n meglevő mitikus, vallási, babonás, mesés elemeket állítj á k a színpadra. A f a n t a s z t i k u s színműben viszont az író egyéni leleménye dominál, s a fikció hitele kizárólag a m ű előadási idejére korlátozódik. E b b e n az értelemben ősi előzménye az Arisztophanész-féle komédiatípus, a m e l y a mitológián kívüli irreális elemeken alapul, m i n t pl. az emberi a l a k b a n megjelenő felhők, d a r a z s a k , békák stb. A d r á m a i r o d a l o m b a n e g y é b k é n t az önálló leleményű f a n t a s z t i k u m sokkal jelentéktelenebb szerep e t játszik, m i n t az elbeszélő irodalomban. A reneszánsz és a b a r o k k idején pl. a l k a l m i színművekre korlátozódott, s lényegében a színpadi masinéria ú j t r ü k k j e i n e k ürügyéül szolgált. A csekély s z á m ú kivétel egyike P . Marivaux L'íle de la raison ('Az értelem szigete') c. v í g j á t é k a , amelynek szereplői értelmükn e k megfelelően v á l n a k törpévé v a g y nyerik vissza rendes emberi a l a k j u k a t . Ilyen ü r ü g y ü l írt f a n t a s z t i k u s színmű volt a 19. sz. derekán világszerte n a g y sikerrel j á t s z o t t Az ördög pilulái c. bohózat (Laloue, A. Anicet-Bourgeois és m á s o k közös műve), amelynek kritikus helyzeteit fantasztikus hatású trükkök oldották meg. N a g y o b b igényű f a n t a s z t i k u s színm ű v e t alig ismer a világirodalom, s csak félig-meddig s z á m í t h a t ó ide Madách I . : Az e m b e r tragédiája falanszterképe v a g y a Vissza Matuzsálemhez (G. B. Shaw), a m e l y az emberi élet meghosszabbításán a k fikcióján alapulva a jelenből a jövőbe nyúlik. E z az időbeli ugrás a legú j a b b kori f a n t a s z t i k u s színmű egyik s z o k o t t fogása; a m á s i k : a t u d o m á n y köntösében fellépő csodálatos t a l á l m á n y , amely az e m b e r t őszinteségre készteti (pl. Karinthy F r . : A b ű v ö s szók), v a g y leleplezi a nők erkölcseit; a h a r m a d i k : a s z í n p a d r a t e t t állatmese (pl. E . Itostand: Chantecler). V a l a m e n n y i m o t í v u m m e g t a l á l h a t ó K . Öapek d r á m á i b a n (A fehér kór; Véc Makropulos, m a g y a r u l E m i l i a M a r t y t i t k a c.; R . U. R . ; A rovarok életéből, s az u t ó b b d r a m a t i z á l t H a r c a szalamandrákkal): ő az irrealitás torzító t ü k r é b e n m u t a t t a be s a j á t korának realit á s á t . Ezzel t o v á b b s z ű k í t h e t j ü k a színpadi fantasztikum modern fogalmát: a ,,csoda" k i m o n d a t l a n u l is természetfölötti erőket tételezett fel; a fiktív találm á n y viszont emberi kézbe a d j a a m a még elérhetetlen és irreális, de a j ö v ő b e n t a l á n realizálódó jelenségek kulcsát. A k é t világot az író e g y m á s mellé r a k j a , s az időbeli ugrás, a f i k t í v t a l á l m á n y v a g y az állatvilág p é l d á j a t á v l a t o t t e r e m t a képzeletbeli világrend s z á m á r a : a n n a k irrealitását egy k ö z b e i k t a t o t t láncszem 3*

:

segítségével realitásnak á b r á z o l j a . A legú j a b b kor -»-abszurd drámá ja kizárja ö n m a g á t a f a n t a s z t i k u s irodalom kereteiből, m e r t r e a l i t á s n a k t e k i n t i a d r á m a képzeletbeli, irreális v i l á g r e n d j é t . Q -*•fantasztikum, fantasztikus irodalom). Benedek András fantasztikus útleírás: fantasztikus dalom, másvilági utazás, útleírás

iro-

fantázia, phantasia (régies alak) (görög p h a n t a s z i a 'képzelőerő, k é p z e l e t ' ) ; képzelet, képzelőerő: 1. t ö b b é r t e l m ű lélekt a n i fogalom. Egyrészről képesség események, t ö r t é n e t e k , összefüggések kitalálására, m e g k o n s t r u á l á s á r a , másrészről sajátos lélektani aktivitás, olyan események és cselekvések gondolatbeli végigképzelése; a m e l y e k b e n a személyiség m a g a i? részt vesz. E z u t ó b b i értelemben a fantázia azonos a nappali álmodozásn a k (Tagtraum, day dreaming) nevezett tevékenységgel. A pszichológia szempontjából főképpen ez u t ó b b i f o r m á j a érdekes, m e r t a személyiség fejlődése és m ű k ö d é s e szempontjából fontossága v a n . A f a n t á ziatevékenység rendszerint a k k o r indul meg, amikor a tudatot n e m foglalja le valamilyen cél, valamilyen figyelmet összpontosító tevékenység, és a személyiség n e m áll erős környezeti ingerek h a t á s a a l a t t . I l y e n k o r a t u d a t b a n a belső átélés kerül a k ö z é p p o n t b a ; -^asszociációs sorok i n d u l n a k meg, m a j d ezekből történetszerű összefüggések b o n t a k o z n a k ki. Egyénileg változó, és é l e t k o r o n k é n t egy e m b e r b e n is különböző, h o g y e fantáziák képszerűen, esetleg sok részlettel, szín- és hallásélménnyel, szinte az álomhoz hasonló m ó d o n jelentkeznek-e, vagy szavakban, g o n d o l a t o k k é n t f u t n a k végig a t u d a t o n . E . R . Jaensch n é m e t pszichológus megfigyelése, hogy v a n n a k — általa eidetikusn&k. n e v e z e t t — e m b e r e k , akik különlegesen intenzív képszerű, emlékezésre és f a n t á z i á r a képesek. Á l t a l á b a n minél k é p s z e r ű b b a f a n t á z i a , ->- élmé ny jellege a n n á l n a g y o b b , a n n á l t ö b b érzelm e t m o z g a t m e g (->-érzelem), annál jobban befelé f o r d í t j a a f i g y e l m e t a fantáziálás ideje a l a t t (-»beleélés). A f a n t á ziatevékenységben a t a r t a l m i moment u m o k n a k v a n a legnagyobb fontosságuk, a fantázia c s a k n e m mindig é n k ö z p o n t ú , főszereplője m i n d i g a fantáziáló személyiség maga. A személyiség s z á m á r a az esemény, a m i t a f a n t á z i á b a n végigél, általában valamilyen okból kellemes, kielégülést n y ú j t ó . R i t k á b b f a n t á z i a f o r m a az ún. anticipáló fantázia, a m i k o r a személyiség egy feltétlenül b e k ö v e t k e z ő esem é n y részleteit gondolja végig képszerűen, variációkban. E z a f a n t á z i a f o r m a

FANTA

a várakozási feszültséget csökkenti, e tekintetben ugyancsak kellemes a személyiség számára. O A fantázia személyiségfejlődési jelentősége az, hogy az —azonosulás sal szerzett viselkedésminták, —szerepek adaptálása a személyiség meglevő készségeihez és motivációihoz először a fantáziatevékenység f o r m á j á b a n kezdődik meg, a z u t á n megy át — a reális helyzetekhez és viszonylatokhoz alkalmazkodva — a tényleges cselekvésbe. A személyiség diszharmonikus fejlődése, személyiségen belüli pszichológiai problémák kialakulása vagy a környezet bizonyos viselkedésformákat meghiúsító jellege a fantáziatevékenységet felfokozh a t j a , a valóság helyett pótkielégülés forrásává teheti, ilyenkor a fantáziálás esetleg kóros a r á n y ú v á válik. O Az irodalom —hatása, a személyiségre főleg abban áll, hogy a személyiségben formálódó viselkedésformák, —motivációs, tendenciák kifejezésmódot, megfogalmazási lehetőséget, próbacselekvési alkalmat kapnak. Az irodalom h a t á s á t főleg az olvasmány anyagának fantáziabeli megjelenéséből lehet követni, vizsgálni, a fantáziában való megjelenés árulja el az —azonosulás megtörténtét. O A fantáziatevékenység igen fontos folyamat az irodalmi —alkotás szempontjából is. Az —író régi fantáziaanyaga g y a k r a n megjelenik a m ű cselekményében, emberábrázolásában. A pszichoanalitikus irodalom vizsgálat szerint az irodalmi m ű egészében fantáziaterméknek (esetleg álomnak is) tekinthető, és ilyen f o r m á b a n elemezhető az író személyiségére vonatkoztatva; megkereshető élménygyökere, k u t a t h a t ó k a benne rejlő motivációk (—irodalomtudomány és pszichoanalízis). Áz irodalmi alkotás folyamata egy-egy írónál gyakran olyan, m i n t h a fantáziálás lenne, az alkotás során a megírandó eseménybe az író beleéli magát. O írod.: J . Varendonck: The Psychology of DayDreams (1930); uő: Über das vorbewusst-phantasierende Denken (1932); J . Bernis: L'imagination (1954). Buda

Béla

O 2. esztétikai nézőpontról vizsgálva a fantázia kérdésének legalapvetőbb problémája a tudományos, a patologikus és az álombeli fantázia elhatárolása a m ű vészi fantáziától. A m i n t ezt Lenin kiemelte, az ember szellemi alkotó m u n k á jának minden területén, még a legelv o n t a b b tudományos gondolkodás esetében is, szerepe van a fantáziának. A tudományos fantázia azonban önfeloldó, önmagát megszüntető jellegű: amikor pl. a háromdimenziós tér analógiájára az

ember f a n t á z i á j a segítségével egy negyedik dimenziót képzel el, fantáziája megszünteti önmagát és á t a d j a helyét a tiszta fogalmi gondolkodásnak, m e r t a negyedik dimenziót (és az ennek analógiájára fogalmi általánosítás ú t j á n bevezetett ötödik, hatodik stb. dimenziót) szemléletesen és képszerűen elképzelni nem t u d j a . A t u d o m á n y o s fantázia tehát, miután átvezetett a szemléletesből a nem-szemléletesbe, cserben is hagy, a továbbiakban be kell érnünk a fogalmi absztrakciókkal. A művészi fantázia nem ismeri a tudományos fantázia önfeloldó „gesztusát": feloldhat és egymásba k a v a r h a t teret, időt, oksági összefüggéseket, személyeket, de mindig szemléletes marad, ós szemlóletessógében végső soron kötve marad a térhez, időhöz, kauzalitáshoz, stb., hiszen a művészi megjelenítésnek elengedhetetlen feltétele az —érzéki megjelenítés törvénye. ,,A költői képzeletet képszerűnek nevezhetjük — írja Hegel —, amennyiben az elvont lényeg helyett ennek k o n k r é t valóságát, az esetleges egzisztencia helyett olyan jelenségeket tár szemünk elé, amelyben magán a külsőn és egyéniségen keresztül, tőle elválaszthatatlanul, közvetlenül megismerjük a szubsztanciálist, s így a dolog fogalma és létezése a képzelet bensejében egy és ugyanazon totalitásként van előtt ü n k . " O A patologikus hallucinációk és a normális álomképek, valamint a művészi —víziók fantáziakópei között a lényegi különbség a fantáziaképek által kifejezett tartalom különbsége. H a egy elmebeteg hallucinatorikus állapotban fel akar p a t t a n n i szárnyas lovára, e vízióban a betegség személyiségtorzító hatása fejeződik ki, de a társadalmi valóság mélyebb összefüggései semmiképpen. H a á l m u n k b a n meglovagoljuk a szárnyas lovat, ez lehet kifejezője irodalmi ambícióinknak, az emberek többsége számára azonban ez a mi magánügyünk, s mint ilyen, érdektelen. H a azonban ^4riosfónál Astolfot a tűzparipák a Holdba ragadják (amely a korabeli babona szerint az elveszett dolgok — kalapok, kesztyűk, szerelmek, elvesztegett órák — gyűjtőhelye), és o t t a kacatok között megtalálja Orlando elveszett eszét, akkor ez Ariosto ironikus játékosságának keretei között a feudális lovagvilág „esztelensógónek" mindannyiunk számára érdekes fantasztikus kifejezőjévé válik. O (—fantasztikus irodalom) Q írod.: Hegel: Esztétikai előadások (3. köt., 1956); Halász L.: Művészet és pszichológia (1964); Szigeti J . : Bevezetés a marxista—leninista esztétikába (2. köt., 1966). Szigeti 36

József

FARAB

szintén g h á n a i G. R . Acquaah Oguaa a b a n c. verseskötete. J . Gari f a n t i n y e l v ű költeményei g h á n a i f o l y ó i r a t o k b a n l á t t a k n a p v i l á g o t , r á d i ó j á t é k a i is ismertek. (->még Ghána irodalma) O Magyarul: 1 n é p dal ( R a b Zs., N é p e k költészete, a n t o . , 1973). O írod.: J . J a h n : Geschichte der neoafrikanischer L i t e r a t u r (1966); a Helikon F e k e t e - A f r i k a s z á m a (1970, 1.); K e s z t h e l y i T.: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése n a p j a i n k i g (1971).

O 3. lírai és epikai alkotások f a j t á j a , típusa. A t e r m i n u s zenei eredetű, s a zenei fantázia (romantikus v á l f a j a i n a k ) vonásai jellemzik: kötetlenség a f o r m á b a n , n y i t o t t szerkezet, improvizációs jelleg, szubjektív elemek előtérbe kerülése, erős i n d u l a t o k kifejezése. S a j á t s á g a a fantasztikumhoz, való vonzódás és a n é m e t r o m a n t i k u s költészet n é h á n y von á s a : álom és ébrenlét h a t á r a i n a k elmosódása, t a r t a l m i — f o r m a i befejezetlenség (fragmentumszerűség), irracionális elemek szerepe. Legjellemzőbb p é l d á j a E . T. A. Hoffmann P a n t a s i e s t ü c k e in Callot's Manier ( ' F a n t á z i a - d a r a b o k Callot m o d o r á b a n ' ) c. g y ű j t e m é n y e . Hoffmann e műben a romantikusok kedvelte J . Callot francia g r a f i k u s t (1592 —1635) tek i n t i m i n t a k é p n e k , akinél ,,a m i n d e n n a p i élet m e g s z o k o t t a l a k j a i a m a g a r o m a n t i k u s belső v i l á g á b a n " jelennek meg; számos d a r a b j a a z o n g o r a f a n t á z i a legnagyobb k ö l t ő j é t , Schumannt ihlette meg. További példái azok a prózai költem é n y e k , m e l y e k e t a 19. sz. első felében A. Bertrand írt, s halála u t á n b a r á t a i a d t á k ki Gaspard de la N u i t , fantaisies á la maniére de Callot et de R e m b r a n d t ('Az éjszaka G á s p á r j a , f a n t á z i á k Callot és R e m b r a n d t m o d o r á b a n ' ) c. Kovács Endre

fantomirodalom: ->-rémtörténet Fantoni, Giovanni; Labindo (Fivizzano, Massa C a r r a r a mellett, 1755. jan. 28.— uo., 1807. nov. 1.): olasz költő. Grófi család s a r j a k é n t a k a t o n a i p á l y á t választ o t t a . 1789-től haladó, r e p u b l i k á n u s megnyilatkozásai és szervezkedés m i a t t t ö b b ízben l e t a r t ó z t a t t á k . Az olasz államok egységét k í v á n t a a s a j á t m a g a által kidolgozott a l k o t m á n y keretei között. Tagja volt az Accademia deli'Arcadiának L a b i n d o néven. Költészetében a klasszikusok, f ő k é n t Horatius u t á n z á s a , nevelő célzatú moralizálás keveredik elegáns epikureizmussal. Az Odi ('Ódák', 1782) c. k ö t e t költeményeiben metrikailag is u t á n o z t a Horatiust és szapphói, alkaioszi és aszklépiadészi verssorokat t e r e m t e t t olasz nyelven, g y a k r a n m e g h a g y v a a rímeket. N e m m a r a d t m e n t e s a preromanticizmus h a t á s á t ó l sem. Young mintájára írta meg Notti ( ' É j s z a k á k ' , 1792) c. verssoroz a t á t ; a sírok, a holdvilág, az éjszaka, a m a g á n y m o t í v u m a i a kor stílusát tükrözik. U g y a n í g y idilljein — a Poesie e prose varié, 'Vegyes k ö l t e m é n y e k és prózai m ű v e k ' , 1785 c. k ö t e t b e n — Gessner h a t á s a érezhető. O írod.: G. Lazzeri: Saggi di v a r i a l e t t e r a t u r a (1921); L. P o p p á : L'imitazione d'Orazio nelle odi del F a n t o n i (1924); W. Binni: P r e r o m a n ticismo italiano (1947). Herczeg Gyula

fantazíja: e g y i p t o m i utcai komédia, látványosság. Álarcos vidám felvonulással e g y b e k ö t ö t t , r ö g t ö n z ö t t u t c a i k o m é dia volt, m e l y n e k előadói népi eredetű történeteket, legendákat aktualitásokkal ötvöztek. A 18 — 19. sz.-ban v i r á g z o t t . É h e k - és zenekíséret élénkítette, szerepe az európai farsangi játékokhoz hasonló volt. Színes és érzékletes leírását Asbóth J . m a g y a r u t a z ó a d t a közre (A Z a h a r á t ó l az Arabákig, 1883). O ( l á t v á n y o s s á g ) fanti irodalom: A f a n t i n y e l v a esi (tvi) nyelvnek (— még esi irodalom) egyik n y e l v j á r á s a (kb. 500 000 ember beszéli); az asantihoz hasonlóan irodalmi n y e l v is. Főleg G h á n á b a n beszélik. O A h a g y o m á n y o s (orális) irodalom ismert m ű f a j a i fanti nyelven is k i a l a k u l t a k . O Az írásbeliség azzal i n d u l t meg, hogy 1763-ban a m a i G h á n a területén W. J . Müller hittérítő m i n t e g y 500 f a n t i szót jegyzett fel. E g y esztendővel később, 1764-ben Ch. Protten d á n (félvér) hitt é r í t ő állította össze az első f a n t i nyelvt a n k ö n y v e t vallásos o k t a t á s céljaira. Az 1930-as évektől kezdődően v a n n a k írásos irodalmi alkotások. 1937-ben jelent meg f a n t i nyelven a ghánai J . E . K . Korsaíi K w e k u a oridzi n e dew ( ' K w e k u szórakozik') c. elbeszélése; 1945-ből való a

Fárábí, A b ú Naszr ibn M u h a m m a d ibn T a r k h á n ibn Avzalagh al-; A b ü N a s r ibn M u h a m m a d ibn T a r h á n ibn Awzalag al-Fárábi ( t u d o m á n y o s átírás); Alfarabius; Alpharabius; Aennarius (középkori latin névváltozatok); (Waszidzs, F á r á b köz., 872 ? —Damaszkusz, 950): muszlim filozófus. Török eredetű családból szárm a z o t t , a p j a m a g a s r a n g ú tiszt volt a kalifa t ö r ö k testőrségében. K o r á n k e r ü l t B a g d a d b a , ahol filozófiát a nesztoriánus keresztény Juhanna ibn Hailántól, az alexandriai görög filozófiai iskola egyik késői képviselőjétől t a n u l t , s közeli k a p csolatban állt a keresztény arisztotelikusok bagdadi iskolájának egyik vezetőjével, Abú Bisr Mattá ibn Júnuszszal. B a g d a d i periódusában távol t a r t o t t a 37

FARAB

T ü r k e r , 1958); Kitáb al-dzsam' baina ra'iai al-hakímaini Aflátún al-iláhi wa Arisztútálisz ('Az isteni P l a t ó n és Arisztotelész véleményeinek összeegyeztetése', kiad. A. Naszri N á d i r , 1960); Fuszúl al-madani ('Az államférfi aforizmái', kiad. M. Dunlip, 1961). O írod.: M. Steinschneider: Alfarabi, Des arabischen P h i losophen Leben u n d Schriften (1869); I . Goldziher: Die islamische und die jüdische Philosophie des Mittelalters ( K u l t u r der Gegenwart, I . 1. A b t . V. 1913); I . M a k d o u r : L a plaee d ' A l f a r a b i d a n s l'école philosophique m u s u l m a n e (1934); D. S a l m a n : The medieval L a t i n t r a n s l a tions of Alfarabi's works (New Scholasticism, 1939); R . H a m m o n d : The philosop h y of Alfarabi a n d its influence on m e d i e v a l t h o u g h t (1947); E . I . J . R o s e n t h a l : The place of politics in t h e philos o p h y of a l - F a r á b i (Islamic Culture, 1955); E l (1960, R . Walzer). Simon Róbert

m a g á t az u d v a r t ó l és semmiféle hivatali állást n e m vállalt, 942-ben a z o n b a n elf o g a d t a a t u d o m á n y - és művészetszeretetéről ismert h a m d a n i d a Szaif ad-Daula meghívását, és Aleppóba k ö l t ö z ö t t . E l e t e végén n é h á n y u t a z á s t t e t t (Kairó, Damaszkusz). O a l - F á r á b í a k o r a i a r a b filozófia kiemelkedő a l a k j a (a híres biográfus, Ibn KhalliJcán, elterjedt v é l e m é n y t tolmácsolva, a legnagyobbnak t a r t j a őt), akinek ^IriszíoíeZesz-kommentárjai, polit i k a i t r a k t á t u s a i , a filozófia különböző területeibe bevezető monográfiái, t u d o mányelméleti m u n k á i és zeneelméleti m ű v e i n a g y m é r t é k b e n befolyásolták (elsősorban Avicenna és Averroes nézetein keresztül) a muszlim filozófia t o v á b b i fejlődését, és jelentős h a t á s t g y a k o r o l t a k a középkori e u r ó p a i filozófiára, t u d o m á n y - és zeneelméletre is. K é t m ű v é n e k latin f o r d í t á s á t — De scientiis, De ortu scientiarum — t ö b b európai e g y e t e m e n t a n k ö n y v n e k h a s z n á l t á k . A 12 — 17. sz. k ö z ö t t számos m ű v é t l e f o r d í t o t t á k lat i n r a , még t ö b b e t héberre. B á r hívő muszlim volt, t o v á b b l é p a\-Kindínél, b a rációt t ö b b r e értékeli a vallásnál. Jellemző a t u d o m á n y folytonosságáról vallott elképzelése, amely szerint a t u d o m á n y egy és o s z t h a t a t l a n , s a Mezopotám i á b a n , a k á l d e u s o k n á l született, m a j d az egyiptomiakhoz és a görögökhöz á t k e r ü l t t u d o m á n y t — e népek h a n y a t l á s a u t á n — az ő f e l a d a t a megőrizni és meghonosítani a muszlimok között. O Művészettel k a p c s o l a t o s állásfoglalása végső soron Platánra m e g y vissza. A költészettel kapcsolatos egyik m e g h a t á r o z á s a szer i n t : „ E g y a b s z o l ú t igaz ítéletet bizonyít ó erejűnek n e v e z ü n k , egy lényegében igazat d i a l e k t i k u s n a k egy hasonló mért é k b e n igazat és h a m i s a t r e t o r i k u s n a k , egy lényegében h a m i s a t s z o f i s t á n a k és egy teljesen h a m i s a t k ö l t ő i n e k " . O Platón k o m m e n t á r j a i n a k f ő b b kiadásai: F . R o s e n t h a l — R . Walzer: Alfarabius de Platonis philosophia ('Alfarabius a platóni filozófiáról', 1942) és F . Gabrieli: Gompendium Legum Platonis ('Platón: Törvények. Összefoglalás', 1952), ez u t ó b bi hitelességét kétségbe v o n t á k . Zeneelméleti m ű v é t — Kitáb al-músziqí al-kabir ('A zene n a g y könyve') — f r a n c i á r a ford í t o t t a M. al-Manubi as-Sanusi (R. d ' E r l a n g e r : L a musique arabé, 1930 — 1935). O F ő b b kiad. még: Fi mabádi' ' á r a ' ahl al-madína al-fádila ('A tökéletes város népének alapelvei', kiad. F . Dieterici, 1895); asz-Szijásza al-madanijja ('A város igazgatása', 1927); Kitáb ihszá' al-ulúm ('A t u d o m á n y o k számbavétele', kiad. U . A m i n , 1948); at-Tauti'a fi'lmantiq ('Bevezetés a logikába', kiad. M.

Faragó, Elena; Fatma (irodalmi áhíév); (Birlad, 1878. m á r c . 29.—Craiova, 1954. jan. 2.): r o m á n költőnő. I. L. Garagiale h á z á b a n volt nevelőnő. 1906-ban Craiov á b a n telepedett meg, 1921-től i t t volt a N e m z e t i Színház irodalmi t i t k á r a , m a j d 1922-től a N&zuinta c. folyóirat szerkesztőbizottsági t a g j a . Álnevén a R o m á n i a m u n c i t o a r e c. szocialista n a p i l a p b a n 1902-ben jelentkezik verseivel. Első verseskötete Bp.-en jelenik m e g . L í r á j á n a k fő ihletője a szerelem ós az erotika; érzelmeit, vágyait, csalódásait borongós, nemegyszer tragikus h a n g vételű versekben fejezi ki. Kifejezési m ó d j a a maeterlincki szimbolizmusból s z á r m a z t a t h a t ó le. É r z é k e n y e n és b á t r a n emel szót költeményeiben a t á r s a d a l m i igazságtalanságok ellen is. Pentru copii ('Gyermekeknek', versek, 1912) és Ziarul unui motan ('Egy k a n d ú r n a p l ó j a ' , elb.-ek, 1924) c. könyvei a r o m á n ifjúsági irodalom klasszikus alkotásai. O F ő b b verseskötetei: Versuri ('Versek', 1906); Soapte din umbrá ('Suttogások az á r n y é k b ó l ' , 1908); Din taina vechilor ráspántii ('Régi v á l a s z u t a k titkaiból', 1913); Soaptele amurgului ('Az alkony suttogásai', 1920); Traduceri libere si reminiscente ('Szabad f o r d í t á s o k és reminiszcenciák', 1921); Nu mi-am plecat genunchii ('Nem h a j t o t t a m t é r d e t ' , 1926); Poezii ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1937). O G y ű j t , kiad.: Poezii ('Költem é n y e k ' , 1957). O Magyarul: 2 vers (Fekete T., Szerelmeskert, anto., 1924); 1 — 1 vers (Berde M., Ellenzék, 1926, 54.; József Á., József A t t i l a és a r o m á n költészet, anto., 1972). O írod.: E. Lovinescu: Critice (9. köt., 1924); P e r 38

FARCE pessicius: M e n t i u n i critice (1. köt., 1928); C. Ciopraga: L i t e r a t u r a r o m á n a intre 1900 si 1918 (1970); L. Cálin: P o r t r e t e si opinii literare (1972); T. Nedelcea: Elena F a r a g ó ( R a m u r i , 1972. dec. 15.). Belia György f a r a n d u l a : spanyol színtársulat. Az aranyszázad, a spanyol reneszánsz legn é p s z e r ű b b s z í n t á r s u l a t - f o r m á j a . Általáb a n 9 — 12 személyből állt, s nemcsak r ö g t ö n z ö t t t r é f á k , népi komédiák, h a n e m egyfelvonásosok előadására is alkalmas e g y ü t t e s v o l t , melyben f é r f i és női szereplők léptek színre, ellentétben a kisebb t á r s u l a t o k k a l , ahol a női szerepek e t sokszor f i ú k a l a k í t o t t á k . O ( s p a n y o l irodalmi formák, vásári komédia) Farazdaq, T a m m á m ibn Ghálib al-; T a m m á m ibn Gálib al-Farazdaq (tudom á n y o s átírás); (Baszra, 641—uo., 732): a r a b költő. A T a m í m törzsből származott. K o r á n f e l t ű n t qaszidáiv al és gúnyverse ivei, s az o m a j j á d uralkodók közül számos p á r t f o g ó t , d e számos ellenséget is szerzett. Al-Valid (705 — 715) a l a t t u d v a r i költő l e t t s Szulejmán (715 — 717) is p á r t f o g o l t a őt. Az O m a j j á d o k szolgálata mellett az á l t a l u k legyőzött Ali családj á n a k is h í v e volt, s m é g h e t v e n éves k o r á b a n is vállalta a b ö r t ö n b ü n t e t é s t egy Ali u n o k á j á t dicsérő vers m i a t t . O Költészetében a pogány kori beduin h a g y o m á n y o k a t f o l y t a t j a . Mondanivalój á t a törzsi életből, az egymás elleni vetélkedésekből meríti. Költészetének közp o n t i része a híres vetélytárs, a Dzsarír elleni költői harc. (A t ö b b évtizedes törzsi és költői viszály indítéka egy tevelopás volt!) A r e n d k í v ü l szenvedélyes költő a m á r r é g ó t a bomlásnak i n d u l t törzsi t á r s a d a l o m egyik utolsó képviselője, elsősorban a filológusok rokonszenvét v í v t a ki keresett, bonyolult stílusával s a ritka kifejezések tömegével. Júnusz ibn Habib g r a m m a t i k u s szerint ,,ha alF a r a z d a q versei nem m a r a d t a k volna fenn, ú g y az a r a b szókincs e g y h a r m a d a elveszett v o l n a " . D i v á n j á t 1900-ban a d t á k ki. O K i a d . : The Naka'id of Jarir and al-Farazdalc ('Dzsarír és a l - F a r a z d a q O költői vetélkedései', 1905 — 1,912). Magyarul: 2 vers ( F r a n y ó Z., É v e z r e d e k h ú r j a i n , a n t o . , 1958); 1 vers (Jékely Z., A r a b költők, anto., 1961). O írod.: K i t á b al-aghání (1962); E l (1960 — ). Simon

novelláiban, k a r c o l a t a i b a n k o r u n k viszezásságait á b r á z o l j a szatirikus h a n g o n ; színpadi műveiben is ez a fő t ö r e k v é s e . T u d o m á n y o s - f a n t a s z t i k u s regényei, elbeszélései igen népszerűek h a z á j á b a n . O F ő b b művei: Directiunea miscdrii hírtiilor (elb., 1948: K a r á c s A., A k t a f o r g a l m i igazgatóság, 1949); J. B. G. trece cortina ( ' J . B. C. kilép a f ü g g ö n y elé', reg., 1954); O iubire din anul 41.042 (reg., 1956: N á n á s i J., Szerelem. . . 41.042, 1958); Steaua polará ( d r á m a , 1962: N a g y B., Sarkcsillag, I g a z Szó, 1963, 11.); Sonet pentru o pápusa, ('Szonett egy b a b á h o z \ d r á m a , 1964); Lovitura ('Csapás', d r á m a , 1966); 0 nuvela §i un román ( ' E g y novella és egy regény', 1967); La ciorba de potroace ('Becsinált leves', d r á m a , 1969). O G y ű j t , k i a d . : Teatru ('Színpadi művei', 1970). O M a g y a r u l még: 1 t a n . (ford. n. n., Igaz Szó, 1955, 7.); A gonoszságirtó gép (2 elb., Sándor P., 1970). O írod.: T ö r ö k S.: Fárcásan: A gonoszságirtó gép ( U t u n k , 1971, 1183). Belia György farce [fársz] ( f r a n c i a 'töltelék' szóból: ' b o h ó z a t ' ) : f r a n c i a vígjáték, b o h ó z a t . A 14—16. sz.-ban élte virágkorát; kezd e t b e n a n a g y o b b lélegzetű ( t ö b b n y i r e vallásos tárgyú) misztériumok, moralitások, sottie-k k o m i k u s , nemegyszer d u r v a , t r á g á r h a n g ú b e t é t e i t (innen az elnevezés) nevezték így, később ezek a b e t é t e k köz-, ill. utójátékká váltak, m a j d egyre világibb t a r t a l o m m a l önálló j á t é k o k k á fejlődtek. A latin n y e l v ű dráma-, ill. dialógusszövegekbe illesztett francia n y e l v ű részleteket, b e t é t e k e t szintén így nevezt é k . Rövid-, egyetlen -^csattanóra kihegyezett, de számos h e l y z e t k o m i k u m i ötletre épülő, n é p i f o r d u l a t o k a t bőséggel alkalmazó realista jelenet, t r é f a volt. Cselekményül á l t a l á b a n a szerelem f u r fangjai, a házasságtörés, a k é p m u t a t á s ravaszságai szolgáltak. Kipellengérezte a frivol asszonyokat, a kalandéhes férjek e t , a kéjsóvár vénembereket, d e n e m kímélte az ü r e s f e j ű nemeseket, szemforg a t ó egyházfikat, kapzsi és t u d a t l a n fiskálisokat sem. Rokonszenves a l a k o t n e m ismert, csak elvetemültet és együ g y ű t , de ő k e t s e m ábrázolta m e g v e t ő ellenszenvvel. A f a r c e szereplői ily módon valamennyien intellektuálisan és morálisan középszerűek m a r a d t a k , s m i n t e g y a közönség bosezúálló nevetését v o n t á k m a g u k r a . A m ű f a j azonban képtelenn e k bizonyult a r r a , hogy vérbő a l a k o k a t , hiteles jellemeket teremtsen. F i g u r á i b ó l h i á n y z o t t az egyéniség, vonásaik túlont ú l általánosak voltak, erényeik, szenvedélyeik ós b ű n e i k csupán téziseket illusztráltak, „ k o l l e k t í v s z e m é l y e k e t " tes-

Bobért

Fárcásan [ferkesdn], Sergiu (írói név); Crisan Fágerasu (családi név); (Bukarest, 1924. okt. 23. — ): r o m á n író, kritikus, újságíró. Orvostanhallgató volt; a p á r t főiskola elvégzése u t á n újságíró lett, a Scínteia c. lap riportere. Regényeiben, 39

FARGE

k é n t kezdte, 1927-től 1931-ig Marokkóban ólt, később L y o n b a n lett újságíró. Az ellenállásban vezető szerepet j á t s z o t t , a felszabadulás u t á n Dél-Franciaország köztársasági biztosa, m a j d 1946-ban közellátásügyi miniszter lett. A F r a n c i a Országos Béketanács elnöke, ill a B é k e Világtanács alelnöke volt. O í r t t a n u l m á n y o k a t — t ö b b e k k ö z t Giottóról — r e g é n y t , színdarabot, p a m f l e t e t , publicisztikát, s k i a d t a ellenállási emlékeit. Un simple mot c. 1953-as elbeszéléskötete m a g y a r u l is megjelent (Lányi V.: E g y szó. . ., 1953). O írod.: Mihályfi E . : Yves F a r g e , a béke ü g y é n e k kiváló b a j n o k a (az E g y szó c. k ö t e t b e n , 1953). Bajomi Lázár Endre

tesítettek meg, elvont f o g a l m a k a t : a F é r j e t , a Feleséget, a Szerzetest, a Bolond o t stb. í g y a f a r e e lemondott a jellemfejlődésről, véletlen eseményekre bízta szereplőit, akik — a d a r a b o k rövidsége s épp ezért felfokozott t e m p ó j a következtében — egyik szituációból a m á s i k b a bukdácsoltak. I g e n kedvelt f o r m á j a a nyolcszótagos p á r r í m e s vers. O A 14. sz. elején népszerűvé v á l t színjáték a v á n d o r komédiások, jongleurök m ű s o r á n , a vásári komédiákon, piactereken h ó d í t o t t a meg a közönséget, sokszor e l j u t o t t a z o n b a n a nemesi kastélyokba, sőt a kolostorokba is. A 14 —15. sz. f o r d u l ó j á n a l a k u l ó különféle színjátszó t á r s u l a t o k , a —confrérie-k műsorainak is jelentős részét a l k o t t á k . Amikor a 15. sz. vége felé a vallásos tém á k iránti érdeklődés erősen megcsapp a n t , a farce egyre n a g y o b b népszerűségre t e t t szert. A legtöbb f e n n m a r a d t farce névtelen, ismeretlen szerző m ű v e , azonb a n t u l a j d o n í t a n a k egyet Villonnak, írt farce-ot Eustaclie Deschamps, N a v a r r a i Margit, C. Marót, F . Rabelais. A m i n t e g y százötven, t ö b b n y i r e korai szöveg 16 — 18. sz.-i átdolgozásaként f e n n m a r a d t m ű b ő l (melyeknek legteljesebb p u b l i k á l t a n y a g a a British M ú z e u m b a n található) m a is ismert és j á t s z o t t a Pathelin mester, a La farce du cuvier és a Maitre Mimin. A m ű f a j t ú l j u t o t t Franciao. h a t á r a i n , s h a t o t t a németalföldi (factic), portugál, spanyol ( f a r s a ) és angol színházra is. A 17. sz. elejétől kezdve m i n d i n k á b b elsekélyesedett, s végül kizárólag a v e r b á lis h u m o r t a k n á z t a ki. Az olasz színház és a születő v í g j á t é k a z t á n — n é h á n y népszerű farce-szerző, így Tabarin, G. Garguille ésJodelet m u n k á s s á g a ellenére— rövideseii kiszorította a világ színpadairól. O A farce elemeinek, t é m a k ö r é n e k h a t á s a figyelhető m e g Moliére és számos későbbi vígjátékíró m u n k á s s á g á b a n , s ezzel a m ű f a j a f r a n c i a bohózat előképének számít. A kabaré m ű s o r á n a k számos, aktuális t á r g y ú rövid jelenete szintén a farce modern f o l y t a t á s a . O {—francia irodalmi formák, vásári komédia, népi színjátékok, vallásos színjátékok) O írod.: e E . Chasles: L a comédie au X V I siécle (1872); P . de Julleville: La comédie et les moeurs en F r a n c é au Moyen Áge (1885); G. Cohen: La mise en scéne d a n s le t h é á t r e religieux frangais d u Moyen Áge (1926); S. W. Holsboer: L'histoire de la mise en scéne dans le t h é á t r e frangais de 1600 á 1657 (1933); P . Voltz: La comédie (1964). Gera

Fargue [fárg], Léon P a u l (Párizs, 1876. m á r c . 4.— uo., 1947. nov. 25.): f r a n c i a költő, író. A p j a ismert n e v ű k e r á m i k u s volt. 1895-ben jelentkezett első lírai kötetével: a Tancréde-del. M u n k á s s á g á t eleinte a kései szimbolisták költészetéhez csatolták, egy ideig valóban n a g y hatással volt r á Verlaine, Baudelaire és Rimbaud. H a m a r o s a n s z a k í t o t t a z o n b a n a rímes verseléssel és egy Debussy zenéjével rokonítható, lebegő, impreszszionista s z a b a d v e r s - f o r m á t m u n k á l t ki. K é s ő b b , Cendrarsszal és Reverdyve 1 az irodalmi kubizmus egyik mestere l e t t . N a g y befolyással volt a szürrealistákra, akik egyik elődjüket tisztelték benne, ő m a g a a z o n b a n sohasem csatlakozott az i r á n y z a t h o z . Fejlődése során egyre ink á b b m a g á b a zárkózott, hermetikus elveket v a l l o t t , s a cartesianizmussal szembef o r d u l v a , a t u d a t a l a t t i költői elsődlegességét h i r d e t t e . Minden ú j i r á n t fogékony, s a j á t o s f o r m a n y e l v e t t e r e m t ő költő volt, elsősorban Párizs költője. Lenyűgözte a n y e l v h a t a l m a „egy tökéletes m o n d a t — í r t a — nagy é l e t t a p a s z t a l a t o k csúcsp o n t j a " . Kedvelte a szokatlan képeket, h a s o n l a t o k a t , ú j s z a v a k a t faragott, s m i n d e z t azért, m i k é n t M. Raymond megá l l a p í t j a , hogy „ r e n d e t teremtsen, h a r m o n i z á l j a a rendetlenséget". U j t é m á k kal, „ t u d o m á n y o s t ü n d é r m e s é k k e l " , m o dern életérzésekkel — így a p á l y a u d v a r o k számos himnuszával — gazdagította a lírát, d e csapongó, víziókban gazdag stílusa a francia p r ó z a megújulásához is h o z z á j á r u l t . O F ő b b művei: Poémes ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1912); Sous la lampe ('A l á m p a a l a t t ' , költ.-ek, 1929); D'aprés Paris ('Párizs n y o m á n ' , költ.-ek, 1932); Le piéton de Paris ('A párizsi gyalogos', emlékezések, 1939); Déjeuners de soleil ( ' N a p f é n y e s ebédek', t a n . - o k , 1942); Et caetera ('Satöbbi', k ö l t - e k , 1950); Diners de lune ('Holdfényes vacsorák',

György

Farge [fárzs], Y v e s (Salon-de-Provence, 1899. ápr. 19. —1953. márc. 31.): f r a n c i a író, festő, politikus. P á l y á j á t g r a f i k u s 40

FARÍN

a l a t t í r j a Epitome de las Históriás Portuguesas ('A portugál t ö r t é n e l m e k k i v o n a t a ' 1628) c. n a g y t e r j e d e l m ű m u n k á j á t , amely n é g y részben ( E u r ó p a , Ázsia, A f r i k a és Amerika) az előző p o r t u g á l t ö r t é n e t í r á s lexikona; főleg művelődést ö r t é n e t i értéke van. K ö l t e m é n y e i t , Fuente de Aganipe y rim,as varias ('Áganippe forrása és különböző költemények') c. 7 k ö t e t b e n g y ű j t ö t t e össze. P o r t u g á l u l írt j e g y z e t e k e t Camoes Luziádáihoz és kisebb költeményeihez ( 2 + 5 kötet). O Irodr.: M. Lopes de A l m e i d a : Bevezetés az Ázsia portugál fordításához (1947). Rónai Pál

1952). O M a g y a r u l : 2 vers (Gyergyai A., 'Weöres S., F r a n c i a költők antológiája, 1958); 1 regényrészl. (Bajomi L á z á r E . , Párizs, 1960); 2 vers (Kálnoky L., Weöres S., F r a n c i a költők antológiája, 1962); 1 vers (Tóth J . , Szerelmes a r a n y kalendárium, 1965). O írod,.: M. R a y m o n d : De B a u d e l a i r e au Surréalisme (1933); E . de la Rochefoucauld: LéonP a u l F a r g u e (1958); C. Chonez: LéonP a u l F a r g u e (1959); A. Blanchet: LéonP a u l F a r g u e et ses fantőmes (La littér a t u r e et le Spirituel, 1959); Saint J o h n Perse: L é o n - P a u l F a r g u e (1963); A. Clerval: Fargue, Léon P a u l — L a r b a u d , Valéry: Correspondance, 1910 — 1946 (La Quinzaine, 1971, 115.). Gera György

Faríd seikh; Faríd Sakargandzs; B á b á Farid; Seikh Faríd (1173 — 1266): p a n d zsábí k ö l t ő . Az első, a k i n e k m ű v e i r á n k m a r a d t a k . Multánban élt, az a f g á n m u z u l m á n arisztokráciához t a r t o z o t t . Az Ádi granth c. g y ű j t e m é n y b e n 123 n é g y sorosa (szolok) m a r a d t fenn, a perzsa szúfí költészet misztikus szerelmi szimbol i k á j á n a k stílusában. Vekerdi József

Faria [fáriá], O c t á v i o de (Rio d e J a neiro, 1908. okt. 15. —): brazil író, ú j s á g író és filmkritikus. J o g o t végzett R i o de Janeiróban. Irodalmi munkásságát mint esszéista kezdte: Maquiavel e o Brasil ('Macchiavelli és Brazília', 1931), Destino do Socialismo ('A szocializmus sorsa', 1933) és Cristo e César ('Krisztus és Céz á r ' , 1937) c. k ö t e t e i a brazil katolicizm u s élvonalába állították. 1937 ó t a í r j a a brazil irodalom legnagyobb, 17 k ö t e t r e t e r v e z e t t regényciklusát Tragédia Burguésa ('Polgári t r a g é d i a ' ) címen. A m á r megjelent k ö t e t e k b e n a francia neokatolikus regény legkiválóbb képviselőivel (L. Bloy, G. Bemanos, F. Mauriac) m u t a t rokonságot. B e n n ü k a t á r s a d a l o m ábrázolás és a couleur locale m á s o d r e n d ű e k : s ú l y p o n t j u k a pszichológiai elemzésen van. A serdülő kor és az i f j ú s á g n e m i és vallási p r o b l é m á i t boncolja a katolikus etika szemszögéből. A ciklus eddig megjelent k ö t e t e i : Mundos Mortos ( ' H o l t világok', 1937); Os Gaminlios da Vida ('Az élet ú t j a i ' , 1939); 0 Lodo das Ruas ('Az u t c á k s a r a ' , 1942); 0 Anjo de Pedra ('A k ő a n g y a l ' , 1944); Os Renegados ('A h i t e h a g y o t t a k ' , 1947); Os Loucos ('Az ő r ü l t e k ' , 1952); 0 Senhor do Mundo ('A világ u r a ' , 1957); O Retrato da Morte ('A halál arcképe', 1961); Ángela ou as Areias do Mundo ('Angéla v a g y a világ h o m o k p u s z t á j a ' , 1963); A Sombra de Deus ('Isten á r n y é k a ' , 1966); O Gavaleiro da Virgen(A' szűzlovagja', 1971) O A. Lins: J o r n a l d e Crítica (1941, 1943); M. de A n d r a d e : O E m p a l h a d o r de P a s s a r i n h o (1946); O. Montenegro: O R o m á n c é Brasileiro (1953). Rónai Pál

Farill Guzmán [fárilj guszmán], Manuel (Ciudad de México, 1945 —): mexikói író. T a n u l m á n y a i t részben angol isk o l á k b a n , a fővárosban végezte; az egyetemen először vegyészmérnöknek készült, m a j d fogorvosnak, végül t a n á r n a k . A d ü h ö n g ő i f j a k életét élte, politikai klubot, t ü n t e t é s t , színjátszókört szervezett. 1961től közöl novellákat a Punto de Partidaban. O Első írásai a t u d o m á n y o s - f a n t a s z t i k u s irodalomhoz t a r t o z n a k . 1966tól a beat irodalom fő m e x i k ó i képviselője. R e g é n y é t a látszólag h a n y a g stílus és a féktelen irónia jellemzi. O F ő m ű v e : Los hijos del polvo ('A por fiai', reg., 1968). O írod.: X . del Campo: N a r r a t i v a joven d e México (1969). Scholz László Farina, Salvatore (Borgo di Sorso, Sassari köz., 1846. j a n . 10.—Milánó, 1918. dec. 15.): olasz író. J o g o t végzett T o r i n ó b a n . A p j a a k a r a t a ellenére első regényétől — Due amori (1869: N y i t r a y J., K é t szerelem, 1880) — az irodalomnak szentelte életét. 1873-tól f ő m u n k a t á r s a a Nuova Antológiának. A kispolgárság írója v o l t , h a z á j á n kívül főleg N é m e t o ban l e t t népszerű. Konvencionális mesebonyolítás, a d r á m a i összeütközések kerülése, m e g n y u g t a t ó befejezés, amelyben a j ó elnyeri j u t a l m á t , a rossz m é l t ó b ü n t e t é s é t ; az idilli m e z b e n megjelenő szerelem, a család k u l t u s z a ; a lélektani m o z z a n a t o k felületes kezelése jellemzik írásait. Mo.-on is sok f o r d í t á s a jelent meg. É r t é k e s e b b e k La mia giornata ('Az én n a p o m ' , 1910, 1913, 1915) c. három k ö t e t e s emlékiratai, ebben érde-

Faria e Sousa [ f á r i á e szózá], M a n u e l (1590 — 1649): p o r t u g á l költő, kritikus, történész, levélíró. Elete n a g y részét Spanyolo.-ban t ö l t ö t t e , a római S p a n y o l N a g y k ö v e t s é g t i t k á r a volt; m ű v e i n a g y részét spanyolul í r t a . J . de Barros h a t á s a 41

FARÍN

kes feljegyzések t a l á l h a t ó k a milánói scapigliatur a-körről és a századvégi olasz zenei, színpadi és irodalmi világról. O Az éjszaka r e j t e l m e i c. regényéből olasz némafilm készült 1920-ban. O F ő b b művei: Amore bendato (elb., 1877: Albrecht Á., Vak szerelem, Fővárosi L a p o k , 1887); Piúforte deli'amore? (elb., 1890: Tóth B., Erősebb a szerelemnél?, 1899). O Magyarul m é g : Vénusz (n. n., reg., 1893); 1 nla (n. n , Külföldi d e k a m e r o n , 1895); Párbaj a hómezőn (n. n., reg., 1917). O írod.: V. D e n d i : U n romanziere dimenticato: Salvatox-e F a r i n a (1921); A. Balestrazzi: II r o m a n z o di Salvatore F a r i n a (1933); Ács Mária A n n a : Salvatore F a rina és szerepe a 19. század második felének i r o d a l m á b a n (1944). Herczeg Gyula Farina Núriez [ f á r á i y á nunyesz], Eloy (1885—1929): p a r a g u a y i költő, író. Klaszszikus m ű v e l t s é g é t A r g e n t í n á b a n folyt a t o t t filozófiai és irodalmi t a n u l m á n y a i során szerezte. Élete n a g y o b b felét külföldön — f ő k é n t A r g e n t í n á b a n — töltötte, de m i n d e n ü t t s a j á t h a z á j á r ó l írt. O A p a r a g u a y i modernismo legnagyobb alakja, l a t i n - a m e r i k a i jelentősége azonban jóval elmarad ettől, a m i főként azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a k k o r j u t t a t j a győzelemre ezt az i r á n y z a t o t h a z á j á b a n , amikor az a k o n t i n e n s m á s országaiban m á r h a n y a t l á s n a k indult. Ganto secular ('Világi d a l ' , elb. költ., 1911) c. írásában álklasszikus, hideg s o r o k b a n ábrázolja a p a r a g u a y i természetet, történelmet és folklórt. Cármenes ('Dalok', 1922) c. verseskötetében, amelyben guaraní-paraguayi h a z á j á t idealizálja, európai h a t á sokkal t a l á l k o z u n k . Számos klasszikus t é m á j ú elbeszélés és s z í n d a r a b szerzője. Ezért , , g u a r a n í de a l m a helénicá"-nak ('hellénlelkíí guaraní') is nevezték. O F ő b b m ű v e i még: Vuelo de flamencos ('Flamingók r ö p t e ' , költ.-ek); Cocoteros ( ' K ó k u s z p á l m á k ' ) ; Entre naranjos ('Narancsfák a l a t t ' , t r a g ); El santo ('A szent', dráma); La ciudad silenciosa ('A csendes város', vígj.); Rodopis (reg.). O Magyarul: 1 vers (Pinczinger L.: Szemelvények a spanyolamerikai költészet gyöngyeiből, 1955). O írod.: S. Buzó Gomes: índiee de la poesia p a r a g u a y a (1943). Inotai András

legharcosabb s legismertebb ú j s á g í r ó j a , kezdetben a l'Unita t u d ó s í t ó j a k é n t , az II Siciliano Nuovo c. hetilap szerkesztőj e k é n t és a La Voce della Sicilia hasábjain. E z u t á n l é p e t t a legnagyobb baloldali szicíliai n a p i l a p , a palermói L'Ora szerkesztőségébe, melynek egyik vezetője. O Verseit, melyekkel Szicíliában, m a j d a r ó m a i Rinascita és a VUnitá h a s á b j a i n l é p e t t fel, Tabacco nero e terra di Sicilia ( ' F e k e t e dohány és szicíliai föld', 1951, k i b ő v í t v e 1963) c. k ö t e t é b e g y ű j t ö t t e . S. Quasimodo és E . Falqui b e n n e l á t t a nemzedékének ú j szicíliai olasz költőjét. „Költészete a h á b o r ú óta eltelt idő egyik legjelentékenyebb élmén y e . H o g y zsurnalisztikus költészet, éppenséggel n e m h a t á r a i t jelenti, h a n e m a közvetlen élményszerűséget, a t é n y e k e t s krónikájukat: magát a költészetet". Rónai Mihály András Farinelli, A r t u r o (Intra, S t r e s a mellett, 1867. m á r c . 30.—Torino, 1948. ápr. 23.): olasz irodalomtörténész. A z összehasonlító i r o d a l o m t u d o m á n y olaszo.-i ú t törője. 1896-tól 1908-ig I n n s b r u c k b a n egyetemi m a g á n t a n á r , m a j d professzor, 1908-tól 1937-ig a torinói e g y e t e m e n ném e t irodalmat t a n í t o t t . Igen t e r j e d e l m e s m u n k á s s á g á b ó l kiemelkednek t a n u l m á n y a i : Die Beziehungen zwischen Spanien und Deutschland in der Literatur der beiden Lánder ('Spanyolország és N é m e t o r s z á g kapcsolatai a k é t ország i r o d a l m á b a n ' , 1892); Hebbel e i suoi drammi ( ' H e b b e l és színdarabjai', 1912); II romanticismo nel mondo latino ('A r o m a n t i c i z m u s a l a t i n világban', 1927 és 1945); Italia e Spagna ('Olaszország ós Spanyolország', 1929). Zeneelmélettel, zeneszerzőkkel — t ö b b e k közt Liszttel is — foglalkozott: A el mondo della poesia e della musica ('A költészet és a zene világában', 1940); Liszt e la Spagna ('Liszt és Spanyolország', 1944). Herczeg Gyula Fárisz, Bisr; Bisr Fáris ( t u d o m á n y o s átírás); (1906 —1963): egyiptomi a r a b író. Alapos a r a b t a n u l m á n y o k u t á n P á r i z s b a n , a Sorbonne-on t a n u l t , m a j d N é m e t o . - b a n t ö l t ö t t hosszabb időt. A f r a n c i a impresszionizmus, a m e l y E g y i p t o m b a n a két világháború k ö z ö t t a z értelmiség egy részére bizonyos h a t á s t gyakorolt, a l a p v e t ő e n befolyásolta m u n k á s ságát. í r ó i módszereire, l á t á s m ó d j á r a különösen jellemző Mafraq at-tariq ('Útválasztó', 1937) c. k ö n y v d r á m á j a , amelyb e n Verlaine és Baudelaire h a t á s a érződik. Az előadásra eleve nem s z á n t d r á m a egyetlen hosszú párbeszéd egy l e á n y — az anyagi világba szakadt lélek megtestesítője — és egy férfi — a m o d e r n tár-

Farinella, Mario (Caltanissetta, 1922 — ): olasz költő, újságíró. Tizenötéves korában prózavers-kötete jelent meg, érettségi u t á n f r o n t k a t o n á n a k vitték. A felszabadulás u t á n teljes erővel Szicília f ö l d m u n k á s a i n a k harcaiba, a földfoglalási, maffiaellenes stb. küzdelmekbe vet e t t e m a g á t , m i n t h o v a t o v á b b a sziget 42

FARQU

sadalom „ m a t e r i a l i z m u s á n a k " megtestesítője — k ö z ö t t a lét alapkérdéseiről. Zeneiségre, t u d a t o s komponálásra t ö r e k v ő stílusa a szimbolista ábrázolás m i a t t n e m e g y k ö n n y e n élvezhető. Szépirodalmi és kritikusi m u n k á s s á g a mellett igen jelentős az iszlám előtti a r a b t á r s a d a l o m e t i k á j á v a l foglalkozó könyveL'honneur chez les Arabes avant VIslam ('A becsület az a r a b o k n á l az iszlám előtt', 1935). O E g y é b fő m ű v e i : Qit°a lahm ( ' E g y h ú s d a r a b ' , irodalmi mese, 1934); Szu' tafáhum ('Félreértés', nlák, 1942). Simon Róbert

költészet kedvelt v e r s f o r m á j a lett, főképpen párod isztikus, szatirikus, groteszk és burleszk t a r t a l o m kifejezésére (mint pl. F . Berninél). Elsősorban Itáliáb a n és a spanyol n y e l v t e r ü l e t e n t e r j e d t el, ahol soneto colatilla, soneto con contera, soneto con hopalanda, soneto con estrambote néven is szerepel. Lope de Vega költészetében szép p é l d á i találhatók a soneto con estrambote t í p u s á n a k . B á r később a farkos szonett m á s népek költészetében is elterjedt ( M i l t o n , A. W. Schlegel), artisztikus lehetőségeit t o v á b b r a is elsősorban az olasz és spanyol költ ő k h a s z n á l t á k ki. O szonett). O írod.: W. Mönch: Das S o n e t t (1955). Kovács Endre

farkos rím; Schweifreim (német): a rímelhelyezés olyan f o r m á j a , melynél két párrímes s o r p á r mindegyikéhez egyegy egymással rímelő sor (farok) j á r u l a ab c c b r í m k é p l e t szerint. H a s z n á l a t a és népszerűsége a középkortól végigvonul j ó f o r m á n az egész európai költészet t ö r t é n e t é n . A s t r ó f a 3. és 6. sora g y a k r a n kevesebb szótagból áll, m i n t a t ö b b i sor, pl. P . Verlaine e s t r ó f á j á b a n :

Farnion K o s z t a ; Farniátü Szoltijü f ü r t K o s z t a (teljes név); (Szecser, E . Oszétia, 1908—?, 1937): s z o v j e t oszét költő, író. Szegényparaszt származású; ú j s á g í r ó k é n t kezdte p á l y a f u t á s á t , m a j d a moszkvai K . Liebknecht pedagógiai főiskola irodalmi szakának elvégzése után színházigazgató lett Chinválban. O 1927ben jelentek m e g először versei a Vadündz ('Pásztorsíp') c. antológiában, m a j d első önálló verseskötete, a Zaej ('Hógörgeteg') 1930-ban. Novellái a szocialista á t a l a k u lás oszét kérdéseiről, a h á b o r ú hőseiről szólnak (Szaribárül toh, 'Felszabadító h a r c ' ; Ginü dug, 'Az öröm kora'). Színd a r a b o t is írt (Harzbon, ' E g . veled!'). F ő m ű v e a Vádü unar ('Viharzúgás') c. regénye. A harmincas évek oszét irod a l m á n a k jelentős a l a k j a . O Gyűjt, kiad.: Rávzárga vácmüszta ('Válogatott m ű v e k ' , 1959). Apor Éva

Ősz húrja zsong, Jajong, búsong, A tájon, S ont monoton Bút konokon É s fájón. (Ford. Tóth Á.)

E z é r t egyes esetekben felfogható egy hosszabb p á r o s r í m ű sorpár kétszer h á r o m egységre tagolt v á l t o z a t á n a k , melynél az első k é t egységet m i n d k é t esetben belső rím kapcsolja egybe. O (-»-rím). Kovács Endre farkos szonett: sonetto con la coda (olasz); Schweifsonett (német); tailed sonnet ( a n g o l ) ; soneto con coda ( s p a n y o l ) : a szonett 14 soros a l a p f o r m á j á b ó l alakít o t t f o r m a v á l t o z a t . Legismertebb t í p u sában a 14. sor u t á n háromsoros ú n . farok (olaszul coda, n é m e t ü l Schleppe, angolul tail) következik, amelynek első sora h é t szótagos és a szonett 14. sorával rímel, m á s o d i k és h a r m a d i k sora pedig 11 vagy 10 szótagos és — ú j r í m k é n t — egymással rímel. O Számos v á l t o z a t a alakult ki. N e m r i t k á n a farok c s u p á n egyetlen sorból áll, máskor négysoros. Gyakori a t ö b b tercettből álló f a r o k ; az ilyen f a r k o s szonett rímképlete t ö b b nyire: abba/ abba/ cdc/ dcd/ dee/ e f f / fgg/ ghh/ . . ./ yzz. A spanyol D. H . de Mendoza 27 soros f a r o k k a l z á r t a s z o n e t t j é t ; A. Adimari 140 soros költeménye olyan farkos szonett, melynek kezdő 14 sorához 44 t e r c e t t b ő l álló farok csatlakozik ( 1 4 + 4 4 x 3 = 1 4 6 ) . O Első ismert m ű velője D. Burchiello (a 15. sz. első felében). K é s ő b b az a n t i p e t r a r k i s t a szonett-

Farquhar [fákvör], George (Londonderry, 1677 ?—London, 1707. á p r . 29 ): ír származású angol drámaíró. Szegény s o r b a n élő lelkész g y e r m e k e volt. 1694ben ösztöndíjas d i á k k é n t teológiát t a n u l t a dublini T r i n i t y College-ban, d e m á r 1695-ben e l h a g y t a a kollégiumot, s a dublini Smock Alley színházhoz szegőd ö t t . Rövid színészi p á l y a f u t á s á n a k egy véletlenségből éles k a r d d a l e j t e t t színpadi vágása v e t e t t véget. 1698-ban színész b a r á t j á n a k , R . IFiZfcsnek a t a n á c s á r a L o n d o n b a m e n t , ahol m á r a következő évben jelentős sikert a r a t o t t a D r u r y L a n e színházban b e m u t a t o t t Love and a Bottle ('Szerelem és egy f i a s k ó ' , 1699) c. vígjátékával. E z t követő m ű v e i is kedvező f o g a d t a t á s r a t a l á l t a k . A z 1700-as évek elején k a t o n a i szolgálatot teljesít e t t , s e k a t o n a é l e t élményei a d t á k egyik legjobb s z í n d a r a b j á n a k , a The Recruiting Officer (1706: Szántó J , A toborzótiszt, E g y e t e m i Színpad, 1971. febr.) c. vígjátékának a témáját. Nagy nyomorban, 43

FARRE gan f i a t a l e m b e r kora', reg., 1934) és Judgement Day ( ' í t é l e t n a p ' , reg., 1935), — a m e l y e t 1960-ban az U S A - b a n S t u d s Lonigan c. megfilmesítettek — köteteiben b o n t a k o z i k ki a fiú sorsa, amely csődök sorozata. K ö r n y e z e t é b e n nincs semmi, a m i ambícióit emberhez méltó i r á n y ba terelné: sem az iskola, sem az egyház, sem az o t t h o n . A játszótér, ahol b a r á t a i val találkozik, még t o r z a b b á teszi értékr e n d j é t : legfőbb célja, h o g y érzéketlen kemény legény legyen belőle: b a n d a v e z é r vagy ravasz ügyvéd, és h a ez n e m sikerül, olyan m u n k á s , aki a s z o m b a t esti fizetéskor cimboráival issza el keresetét. Olykor felvillan b e n n e a szép ós jó u t á n i vágyakozás, de ezt szégyelli, s az ivás, a brutalit á s és a nemiség felé fordul. N y o m a s z t ó a n sivár élete f i a t a l o n ér véget, amikor részegen az u t c á n heverve t ü d ő g y u l l a d á s t kap. O Az író másik regényciklusából, amelynek hőse D a n n y O'Neill, 1936 és 1953 k ö z ö t t ö t k ö t e t jelent meg. A t ö r t é n e t szintén nyomorúságos chicagói ír k ö r n y e z e t b e n játszódik, de ezúttal a hős — m i n t m a g a az író is — kitör belőle. E g y e t e m r e kerül s egyre v ilágosabban l á t j a , milyen t á r s a d a l m i okok teszik kil á t á s t a l a n n á a nyomornegyedek életét: a létbizonytalanság, a t u d a t l a n s á g , valam i n t az ezekből eredő közöny, érzelmi elszürkülés. Az író, aki m a r x i s t a k é n t kezdte p á l y a f u t á s á t , m e g ő r z ö t t v a l a m i t radikalizmusából, és v á d o l j a a t á r s a d a l m i rendet, a m e l y milliókat süllyeszt embertelen é l e t f o r m á b a . T o v á b b i k é t trilógiája közül az elsőnek B a r n a r d Clare a hőse — ez 1946 és 1952 között jelent meg —, a másik, What Time Gollects ('Amit az idő összegyűjt', reg., 1964) 19. sz.-i amerikai családregény. O Az író által ábrázolt t r a g é d i á k azért is megrendítőek, m e r t látszólag hűvös tárgyilagossággal írják le a keserű tényeket. Első műveiben a 19. sz.-i orosz és francia regényirodalom, v a l a m i n t Dreiser kezdeti det e r m i n i s t a n a t u r a l i z m u s a h a t o t t rá, d e n e m érezte kielégítőnek a d e t e r m i n i s t a m a g y a r á z a t o t és második korszakában részletező, leíró n a t u r a l i z m u s r a t é r t á t . A 2. v i l á g h á b o r ú u t á n m á r a p r o b l é m á k megoldását kereste. Irodalomelméletét t ö b b t a n u l m á n y k ö t e t b e n f e j t e t t e ki A Note on Literary Criticism ('Megjegyzés az irodalomkritikáról', 1936): Literature and Morality ('Irodalom és erkölcs', 1947). O F ő b b m ű v e i m é g : a D a n n y O'Neill-ről szóló sorozat: A World I Never Made ('Ezt a világot n e m én csináltam', 1936); No Star Is Lost ( ' E g y csillag sem veszett el', 1938); Father and Son ('Apa és fia', 1940); My Days of Anger ( ' H a r a g o m n a p j a i ' , 1943) és The

szinte halálos á g y á n f e j e z t e be legkiemelk e d ő b b m ű v é t , The Beaux' Strataqem (1707: Szerb A., Gavallérok, S z í n h É l e t , ] 931, 21.) c. k o m é d i á j á t , amely a z ó t a is szívesen l á t o t t vendége Anglia és a k o n t i n e n s színpadainak. O Első s z í n m ű v e i m i n d t a r t a l m i , m i n d szerkezeti, f o r m a i , nyelvi szempontból a S t u a r t - r e s t a u r á c i ó k o r á b a n kialakult v í g j á t é k t í p u s , a —»comedy of rnanners, a korabeli felső tízezer életét és cinikus világszemléletét t ü k r ö z ő t á r s a d a l m i vígjáték h a g y o m á n y a i h o z kapkapcsolódnak, de a burleszk-elemek és a szentimentális m o t í v u m o k egyrészt a kor á b b i drámai tradíciók felelevenítéséről, másrészt a 18. sz. f o l y a m á n kialakuló polgári vígjátékhoz való közeledésről t a n ú s k o d n a k . A restauráció k ö n n y e d , szórakozt a t ó vígjátékaival szemben, amelyek az a r i s z t o k r a t a világot azzal azonosulva m u t a t t á k be, F a r q u h a r k o m é d i á i t a t á r s a d a l mi jelenségek s z a t i r i k u s ábrázolása jellemzi: a kezdetben m é g bizonytalan, későbbi műveiben a z o n b a n egyre h a n g s ú l y o z o t t a b b a n bíráló, elítélő írói m a g a t a r tás. Színműveiben a cselekmény n e m olyan csiszolt, m i n t a restaurációs vígjátékirodalom első mestereinek m u n k á i b a n , de a valóság h ű tolmácsolásában, realista színpadi jellemalkotásban felülmúlta elődeit. O H . Purcell t ö b b v í g j á t é k á b ó l o p e r á t írt (The Gonstant Couple, The Inconstant stb.), J. Eccles 1704-ben megzenésítette The Stage Goach ('A postakocsi') c. s z í n m ű v é t . O F ő b b m ű v e i m é g : The Gonstant Gouple ('Az á l l h a t a t o s p á r ' , vígj., 1699): Sir Harry Wildair (vígj., 1701); The Inconstant ('Az állhat a t l a n ' , vígj., 1702); The Twin Rivals ('A versengő ikrek', vígj., 1703). O Mag y a r u l még: A két szerencsevadász (színm ű , Körmöczi L , M a g y a r Rádió, 1949. á p r . 20.); Dobok és trombiták (színmű, B. Brecht feldolgozásában; L á z á r M., 19G5). O írod.: A. J . F a r m e s : George F a r q u h a r (1966). Pálfy István Farrell [ferel], J a m e s T h o m a s (Chicago, 111., 1904. febr. 27. — ): amerikai (USA) író. Chicagóban élő ír család gyermeke, o t t is j á r t egyetemre. Változatos a l k a l m i m u n k á k b ó l t e n g ő d ö t t : első kézből ismerh e t t e meg a chicagói és New Y o r k - i szegények életét. O R e n d k í v ü l t e r m é k e n y író: négy regényciklusán kívül szám o s novelláskötete, v a l a m i n t kritikaés esszégyűjteménye jelent meg. E l s ő történeteinek hőse S t u d s Lonigan, a k i egy chicagói szegénynegyedben felnövő ír ifjú, tele á l m o k k a l és ambíciókkal. A róla írott trilógia, Young Lonigan ('Az i f j ú Lonigan', reg., 1932), The Young Manhood of Studs Lonigan ('Studs Loni44

FARRU

Face of Time ('Az idő arca', reg., 1953); An American Dream Girl ('Az amerikai álmok-lánya', elb.-ek, 1950); A Dangerous Woman and Other Short Stories ('Egy veszélyes asszony ós más elbeszélések', 1957); A Brand New Life ( ' V a d o n a t ú j élet', reg., 1968). O G y ű j t , kiad.: An Omnibus of Short Stories ('Összes elbeszélései', 1956). O Magyarul. 1 — 1 nla (Bodnár Gy., Mai amerikai elbeszélők, 1963); Göncz Á., Galaktika, 1973, 5.). O írod.: J . W. B e a c h : American Fiction, 1 9 2 0 - 1 9 4 0 (1941); C. C. W a l c u t t : American L i t e r a r y N a t u r a l i s m , A Divided S t r e a m (1956); E . M. B r a n c h : J . T. Farrell (1963). Kretzoi Miklósné

1942). Számos t a n u l m á n y a jelent m e g , főleg távolkeleti problémákról, d e irod a l m i v o n a t k o z á s ú a k is: P. Loti quand je Vai connu ('P. Loti, amikor ón ismert e m ' , 1927). O Sok elbeszélését közölte a P e s t i Napló. O írod.: G. R e u i l l a r d : Claude Farrére est m o r t (Le Monde, 1957. jún. 22.) Fodor István Farrukhí, A b ú ' l - H a s z a n Ali ibn D z s ú lúgh; A b ü ' l - H a s a n A l i ibn Gülüg Farruhi ( t u d o m á n y o s átírás); Farrokhi (névváltozat); (Szísztán, 10. sz. második fele — ?, 1037 ós 1038 k ö z ö t t ) : perzsa költő. A p j a h i v a t a l n o k volt a szísztáni emírnél, Khalaf ibn AhmadnáX, s a költő k i t ű n ő nevelésben részesülhetett. K o r á n k i t ű n t tehetségével a verselés, az éneklés és a zene terén. E g y ideig egy szísztáni d e h q á n szolgálatába lépett, d e mikor h á z a s s á g a u t á n kevésnek b i z o n y u l t a jövedelme, a csagánijáni emír szolgálatába állt . (Nizámi Arúzi őrizte meg szolgálatba á l l á s á n a k t ö r t é n e t é t a Csahár m a q á l e c. m ű v é b e n . E b b e n leírja, hogy a költő hosszú vándorlástól elcsigázva, r o n g y o san kerül az emír egyik főembere elé, aki először csalónak véli, m a j d mégis elvezeti az emírhez. Az éppen l o v a k a t p a t k o l t a t és felszólítja a költőt, h o g y rögtönözzön verset a tavaszi rétről, ezzel bizonyítva r á t e r m e t t s é g é t . F a r r u k h í e k k o r rögtönözte

Farrére [fárer], Claude (írói név); Frédéric Charles Bargone (családi név); (Lyon, 1876. á p r . 27. —Párizs, 1957. j ú n . 21.): francia író. Tengerésztiszt volt, a haditengerészetnél szolgált, sok egzotikus országban j á r t . Regényeiben a távoli országokban szerzett élményeit í r t a le. 1935-ben az A c a d é m i e frangaise t a g j á v á v á l a s z t o t t á k , P . Claudel ellenében. Első regényeiben m é g v a n eredetiség, élmény és tehetség, k é s ő b b átlagos bestseller, P . Loti h a l v á n y m á s a . A nyárspolgári létből kivezető u t a t az egzotikus világ kal a n d j a i b a n , a "keleti e m b e r " ó p i u m m á moros k o n t e m p l á c i ó j á b a n v a g y a militarista ideálokban m u t a t j a fel, a h e l y e t t , hogy a t á r s a d a l m i ellentmondások reális megoldási lehetőségeit keresné, de elutasítóan á b r á z o l j a a g y a r m a t i u r a k elállatiasodását. M a g y a r r a m i n t e g y húsz regényét f o r d í t o t t á k le, különösen a 20-as évek e l e j é n volt népszerű. O Legismertebb regényei: Furnée d'ópium (1904: S z a t m á r i J . , Ópium, 1914; K o m j á t h y A., Ó p i u m - m á m o r , 1921); Les civilisés (1905: A r a n y o s s y P., N y u g a t i bestiák, 1918); E z é r t a m ű v é é r t Goncourtdíj&t k a p o t t 1905-ben. Mademoiselle Dax, jeune füle (1907: S z a t m á r i J., D a x kisaszszony, 1919; Czobor E., ua., 1921); L'hőmmé quiassassina (1907: Kosztolányi D., Aki ölt, 1918; ?, A k i e m b e r t ölt, 191 9); La bataille (1909: n.n., A csata, 1912; S z a t m á r i J . , ua., 1918; S z í n d a r a b r a átdolgozva: Salgó E . , Ütközet, Belvárosi Színház, 1923. ápr. 6., film: ua., f r a n c i a némafilm, 1923; ua., F a r k a s M., f r a n c i a , 1934); Les petites alliées (1911. i f j . B ó k a y J., A kis szövetségesek, 1918; Szilágyi J., Kis k o k o t t o k , 1919); Thomas VAgnelet (1913: Sz. Bálint A., B á r á n y s z í v ű Tamás, a jószerencse lovagja, 1922); Les condamnés á mort (1920: S z t r ó k a y K., Halálra ítéltek, 1922); Cent millions d'or (1927: Benedek M., Száz aranymillió, 192?); La onzieme heure (1940; Szalai I., A tizenegyedik óra,

Züldelő-kék bársonyában, hogyha pompáz már a rét (Ford. Brodszky E.)

k e z d e t ű qaszidáját, amely az egyik legszebb perzsa vers. Az emír gazdagon m e g j u t a l m a z t a , a n n y i lovat a d o t t neki, a h á n y a t csak a költő be t u d o t t terelni egy k a r á m b a . A költő ezután még számos emír ( M a h m ú d szultán testvére, Mahmúd legidősebb fia, m a g a Mahmúd stb.) u d v a r i költője lett, g y a k r a n kényszerűségből és sokszor n e m m a g a v á l a s z t v a p a t r ó n u s a i t , de a n a g y u r a k kegyének á r a p á l y a ellenére is — a k o r t á r s a k és s a j á t t a n ú s á g a szerint — á l t a l á b a n gazd a g s á g b a n élt. O A ghaznavida korszak t a l á n legnagyobb lírikus tehetsége. N é p szerűségét bizonyítja, hogy költészetének jelentős része f e n n m a r a d t (teljes d í v á n j a t ö b b , m i n t 9000 p á r v e r s e t t a r t a l m a z ) . D í v á n j a 230 qaszidából, 28 ghazalból, 3 tardzsi'bandból, 33 ruháiból és 4 qit°ából áll. Legkedveltebb f o r m á j a kétségkívül a qaszida (példaképe Unszori, de n a g y m é r t é k b e n h a t o t t r á Rúdakí is. Lényeges a z o n b a n , hogy a qaszida f o r m a c s u p á n r e n d k í v ü l hajlékony — lírai n e k i f u t á s o k a t lehetővé tevő — keretet jelent a szám á r a . A madh részben egyáltalában n e m szorítkozik csupán a pártfogó dicséretére, k i t ű n ő leírásokat ad városokról, v á r a k r ó l , 45

FARSA

t í p u s középkori és reneszánsz elemeket e g y a r á n t t a r t a l m a z . A bohózat m e l l e t t , m e l y a farsangi j á t é k korai k o r s z a k á n a k jellemző m ű f a j a , a későbbiekben a h u m a n i s t á k által d i v a t b a hozott antikizáló mitológiai és t ö r t é n e l m i t á r g y ú d r á m a i jelenetek j u t n a k előtérbe. H . Sachs f a r sangi játékai közül n é h á n y még m a is színpadképes. A farsangi j á t é k k a t e g ó r i á j á b a sorolható m ű f a j o k közül irodalm i szempontból különösen a n é m e t — Fastnachtspiel, I t á l i á b a n pedig a felv o n u l ó k által e l ő a d o t t farsangi dal, a — canti carnascialeschi érdemel figyelmet. A farsangi j á t é k m i n t önálló m ű f a j a 17. sz.-ban megszűnt, de a jelmezes-álarcos farsangi felvonulások n a p j a i n k i g is f e n n m a r a d t a k . Különösen jellegzetesek a R a j n a m e n t i városok, valamint a déle u r ó p a i és dél-amerikai népek h a g y o m á n y o s jelmezeket felvonultató n a g y s z a b á s ú f a r s a n g v é g i ünnepségei. O H a z á n k b a n a f a r s a n g a középkortól kezdve s z i n t é n a n é p i szórakozás, az alakoskodás f ő időp o n t j a volt (a p r é d i k á t o r o k viszont m é g a 18. sz.-ban is az ördög ü n n e p é n e k nevezték). Sok feljegyzés szól a férfi-női ruhacseréről, a b ö j t és farsang (Cibere és K o n c ) megütközéséről, a t u s k ó h ú z á s ról, a vénlánycsúfoló szokásokról stb. A mo.-i iskolai színjátszás k e r e t é b e n szintén farsangkor a d t a k elő b o h ó z a t o k a t . E m ű f a j jellegzetes és szinte a —vásári komédia h a n g j á r a emlékeztető péld á j a a Bachus — melyet S á t o r a l j a ú j h e l y e n a pálosok iskolájában a d t a k elő 1765-ben — és a m i n o r i t á k iskolai bohóz a t a , a Borka asszony és György deák. O {—népi színjátékok) O írod.: A. D ö r r e r : Tiroler F a s t n a c h t (1949); K a r d o s T.: A m a g y a r v í g j á t é k kezdetei ( E m l é k k ö n y v K o d á l y Zoltán 70. születésnapj á r a , 1953); D ö m ö t ö r T.: Régi m a g y a r v í g j á t é k o k (1954); L. Schmidt: M a s k e n in Mitteleuropa (1955); Székely Gy.: Szín j á t é k t í p u s o k leírása és elemzése (1963); D ö m ö t ö r T . : A népszokások költ é s z e t e (1974). Dömötör Tekla

vadászatról s t b . T u d j u k , hogy Mahmúdot elkísérte n é h á n y h a d j á r a t á r a is, s m i n t u d v a r i költőnek, részt kellett vennie u r a m u l a t s á g a i b a n is, versei ezért fontos kord o k u m e n t u m o k . Ghazaijai a f o r m a fejlődésének érdekes fázisát jelentik, ugyanis nála a ghazal m é g a qaszída naszíb részének kivetítése, olyan fázis, a m i k o r az önállósuló naszíb m á r n e m szerves része a gaszídának, d e m é g n e m a l a k u l t a k ki — csak csírájában jelentkeznek — a ghazalf o r m a önálló formajegyei. F a r r u k h í a kialakuló p e r z s a u d v a r i költészet jellegzetes, r e p r e z e n t á n s típusa (jellemző, hogy a régi iráni h a g y o m á n y o k h o z idegenül vagy ellenségesen visszanyúló ghaznavida despotia a l a p j á n állva elveti a Sáhn á m é t , a m e l y e t a szűk körnek alkotó u d v a r i költő ,,a köznép s z á j á n forgó beszédnek" nevez). R e n d k í v ü l plasztikus, érzékletes, a k o n k r é t r a figyelő költészete (szemben példaképe, Unszorí gondolati, t u d a t o s logikával építkező költészetével) értékes színfolt a korai perzsa költészetben. D í v á n j a k r i t i k a i k i a d á s á t D . Szijdqí (1957) k é s z í t e t t e elő. O Magyarul: 6 vers (Brodszky E . , Weöres S., Perzsa költők antológiája, 1968). O írod.: J . E . Bertyelsz: I s z t o r i j a perszidszko-tadzsikszkoj lityeraturi (1960). Simon Bóbert farsa [fárszá]: középkori spanyol jelenet, a f r a n c i a farce spanyol t e s t v é r j á t é k a . Rövid, k o m i k u s h a n g ú d r á m a i kompozíció, m e l y b e n az erőteljes népi h u m o r sokszor ö t v ö z ő d i k groteszk elemekkel. F r a n c i a m i n t á j á n a k népszerűségét n e m érte el. A v á s á r i k o m é d i á k műsorszámak é n t a d t á k elő, g y a k r a n feldolgozta a haláltánc t é m á t is, m i n t pl. J . d e Pedraza: F a r s a l l a m a d a d a n z a de la m u e r t e c. f a r s á j á b a n . V i r á g k o r á t a 14 —16. sz.ban élte. O {—spanyol irodalmi formák, vásári komédia) farsa cavaiola:

—cavaiola

farsangi játék; karnevál: f a r s a n g idején előadott s z í n j á t é k , álarcos-jelmezes felvonulás, alakoskodás. A f a r s a n g az egyházi n a g y b ö j t ö t megelőző időszak: E u r ó p a északibb országaiban a t a v a s z i mezőgazdasági m u n k á k ekkor m é g n e m i n d u l h a t n a k m e g , s így a f a r s a n g a szórakozás és j á t é k fő időszaka lett. E z volt az ideje a z o k n a k a kereszténység előtti r í t u s o k n a k is, melyeknek célja a tél kiűzése és a m e g t e r m é k e n y í t ő tavasz eljövetelének m á g i k u s biztosítása volt. A farsangi népi színjátékok, látványosságok E u r ó p a - s z e r t e elterjedtek, s voltaképpen a termékenységi rítusokból szárm a z ó halál—feltámadás játékok egyvelegszerű v á l t o z a t a i . A városi farsangi játék-

farsa sacraniental (fárszá s z á k r á m e n t á l ] - epistola

farcita

Faruk Nafiz, Qamlibel; Qamlibel F a r i k N a f i z (névváltozat); Qamdeviren; Deli 46

FAST

szódó „édes élet"-história. Le Garnet de Paula ( ' P a u l a n o t e s z a ' , 1973) egy m a i asszony arcképe. F ő b b m ű v e i még: Malconduit (reg., 1959); L'air de Venise ('Velence levegője,' reg., 1966). Bajomi Lázár Endre

Ozan (írói álnevek); (Istanbul, 1898 —): török költő, író. Orvosi t a n u l m á n y a i t félbehagyva lett író, m a j d irodalomtanár. 1946 és 1960 között képviselő volt. O Az 1. világháború évei a l a t t jegyezte el m a g á t a költészettel. Mind az aruz, m i n d a hece vezni virtuóz m e s t e r é v é vált. Költészetében r o m a n t i k a és realizmus, intellektualizmus és érzelmi f ű t ö t t s é g ötvöződik eggyé. Az Akbaba c. szatirikus lap s z á m á r a humoros verseket is írt. Anayurt c. h e t i l a p j a 8 s z á m o t é r t meg (1933). O F ő b b művei: Canavar ('A szörny', verses d r á m a , 1925); Bir örnür Böyle Ge$ti ('így telt el egy élet', költ.-ek, 1933); Yildiz yagmuru ('Csillageső', reg., ] 936); Heyecan ve Sükún ("Izgalom és n y u g a l o m ' , költ.-ek, 1959). O Magyarul: 8 vers (Tarbay E . , Vas I., T i m á r Gy., Szenvedélyek tengere, anto., 1961) Tasnádi Edit

Fassbinder [fdszbinder], Reiner Werner (Bad Wörishofen, 1946. m á j . 31. — ): n é m e t (NSZK) író, színész, rendező. Az antitheatemek n e v e z e t t müncheni színházi közösség vezetője. D a r a b j a i b a n az alvilág életét eleveníti meg, írói eszközei a b r u talitás, az e r o t i k a , a közöny, a pénzsóvárság. O F ő b b m ű v e i : Stücke und Hörspiele ( ' D a r a b o k és h a n g j á t é k o k ' , 1968); Liebe ist kálter als der Tod ('A szerelem hidegebb a halálnál', filmforgatók ö n y v , 1969); Rio das Mortes (filmforg a t ó k ö n y v , Í970). Lontay László Fassung [fósszung] — x — u u — 357., vagy a 23. ének 2. sora: u — — , —szapphói tizenegyes). Két kólonbővitésé is v a n (2 ia a hippá: ti — | — — I — U - m é g értelmező): Felkel [felkl], G ü n t e r (Drezda, 1921. Miser a 1 miser, querendum est etiam atque etiam, aug. 5. —): n é m e t ( N D K ) író. Munkásanime. család gyermeke. A h á b o r ú u t á n Drez(CatuUus: 63. költ.) d á b a n t e l e p e d e t t le és , , m ű v é s z - s t ú d i ó " „Lelkem joggal p a n a s z k o d h a t , hiszen c. színházat a l a p í t o t t , m a j d az o t t a n i nagyon szerencsétlen v a g y o k ! " hangozrádiónál m i n t író, rendező, p a r o d i s t a és h a t n a a szenvedélytől mentesen fogalbemondó szerepelt. O R e g é n y e k e t , h a n g m a z o t t m o n d a t . E h e l y e t t egyszavas, j á t é k o k a t , s z í n d a r a b o k a t és verseket írt, ismételt felkiáltással indul a m o n d a t : részben m ű k e d v e l ő e g y ü t t e s e k számára. „Szerencsétlen! O [én] szerencsétlen!" Unsterbliche Flamme ( ' H a l h a t a t l a n láng', A klasszikus r e t o r i k a az ilyen lazított 1948) c. d a r a b j á b a n G. Büchner-nek állít szerkezetű m o n d a t o t t e k i n t e t t e exclamaemléket. Regényeiben világpolitikai eseíiónak, felkiáltó mondatalakzatnak. Az m é n y e k e t dolgoz fel, m i k ö z b e n a kolporexclamatio regresszív eljárás, ellenkezik tázsregények eszköztárát is felhasználja. a m o n d a t fejlődésének természetes meO F ő b b m ű v e i : Belastungsprobe ('Tehernetével. A gyereknyelv fejlődésének első próba', h a n g j . , 1949); Brennpunkt Orient fázisában tagolatlan, differenciálatlan (reg., 1956: Hollósi T., M a r y D o m a n külegyszavas m o n d a t o k a kifejezés egydetése, 1958); Menschen im Hurrikán ségei. A „ K u k ó ! " felnőttnyelvre lefor('Emberek az o r k á n b a n ' , d o k . reg., 1963); d í t v a k é t v a g y t ö b b szavas m o n d a t n a k Angst im Nacken ('A félelem a n y a k a felel m e g ( „ K é r e k cukrot!", „ A z t a cukdon ül', elb.-ek, 1964). r o t kérem!", „Cukor van az asztalon!"). Bródy Miklós Az exclamatio az i n d u l a t h a t á s á r a bekövetkező p i l l a n a t n y i szellemi visszaesést felkiáltás, exclamatio: A) 1. A kijelentükröz, a szónak k é t értelmében is artés a f f e k t í v (-+•affektivitás) változata, chaikus, regresszív: a m o n d a t felépítésémelyet számos nyelvben, a —felszólító nek logikai r e n d j e és a nyelvfejlődés mondattal e g y ü t t , ,,!" jellel k ü l ö n b ö z t e t kronológiai m e n e t e szerint. Az exclamanek m e g a semleges kijelentéstől. Ez a tio n e m feltétlenül egészül ki logikusan jelközösség analógiára u t a l . Mind a felszerkesztet m o n d a t t a g g a l : „ D e te, ó, szólítás, m i n d a felkiáltás hevesebb inU r a m , m e d d i g ! ? " — olvassuk m á r a d u l a t o t tételez fel, m i n t a semleges kiZsoltárok könyvéhen (6. zsoltár, 4. vers). jelentés, és ez a hevesebb i n d u l a t t ö b b A kihagyásos felkiáltó m o n d a t egy másik nyire n a g y o b b hangerőben, m a g a s a b b szempontból n é z v e is a közlés primitív hangfekvésben, élénkebb m o n d a t d a l l a m formáira ü t vissza: a hallgatóra bízza ban j u t kifejezésre. A heves i n d u l a t egy82

FELLE

a m o n d a t helyes értelmezését, aki a szövegösszefüggés (—kontextus) és a m u t a t ó m e z ő (-+beszédhelyzet) a l a p j á n gond o l a t b a n kiegészíti a m o n d a t o t . A „ m e z ő k " , f ő k é n t a „ m u t a t ó m e z ő " jelentősége a legnagyobb az állati k o m m u n i k á c i ó b a n , és a gyermeknyelven á t a t u d o m á n y o s ismeretközlés felé h a l a d v a egyre csökken. O B) Az exclamatio, a felkiáltás regreszszív jellege lényegében m e g h a t á r o z z a esztétikai szerepét. 1. Az érzelmeket az értelemnek, a becsületnek alárendelő corneille-i t r a g é d i á b a n , s á l t a l á b a n a klaszszikus t r a g é d i á b a n , lényegesen r i t k á b b a felkiáltó m o n d a t , m i n t a klasszikus „ e s p r i f ' - k u l t u s s z a l szakító r o m a n t i k u s drámában: A 100 m o n d a t r a eső felkiáltó és felszólító m o n d a t o k s z á m a Corneille Bacine V. Hugó Cid Andromaque Hernani 14,6 17,1 42,4 A n n á l h a t á s o s a b b viszont a klasszikus t r a g é d i a keretében, a m o n d a t o t ós az a l e x a n d r i n u s t e g y a r á n t m e g b o n t ó exclam a t i o P h a e d r a n é h á n y szenvedélyes m o n datában. Moi, régner 1 moi, Tanger un État sous ma loi, 'Én, uralkodni! az én törvényem alá rendelni egy államot' (Racine: Phaedra, 3. felv. 1. jelenet)

A Sturm und Drang ideológiájának a m o n d a t f a j t á k közül legjobban az érzelm e k e t szinte közvetlenül kifejező, a „ t e r m é s z e t h e z " közelebb álló felkiáltó m o n d a t felel meg. Goethe Wertherében felkiáltással indul a levelek többsége: „ A h , h o g y ifjúságom b a r á t n ő j e o d a v a n ! Ah, m i é r t is ismertem v a l a h a ! " A p a r nasszista költészetre a felkiáltó m o n d a tok r i t k a s á g a jellemző. J . M. de Heredia Trophées ('Trófeák') e. verskötetében 8,7 felkiáltás esik 100 m o n d a t r a . A költő az egyes ciklusok színhelye s z e m p o n t j á ból s z a p o r í t j a vagy csökkenti a felkiáltó m o n d a t o k a t . 2. A mélyről fakadó felkiáltás az indulat őszinteségét demons t r á l h a t j a , s így a h a l l g a t ó b a n is i n d u l a t o t kelthet. É r t h e t ő , hogy a felkiáltó m o n d a t és m o n d a t b o n t ó v á l f a j a , az exclamatio gyakori a szónoklatokban. E r r e Cicero h í v j a fel a szónokok figyelmét (Orator, 135. caput), és m a g a is jó péld á v a l jár elől. „ L i b e r a t u s s u m ! respir a v i " ('Szabad v a g y o k ! lélegeztem fel'). O A felkiáltó m o n d a t o k és m á s m o n d a t f a j t á k közötti ellentét a költészetben erősen csökkenőben v a n a sorvégi írásjeleket m e g s z ü n t e t ő költői irányok t é r hódításával. Fónagy Iván

alakulását is jelentheti n é h á n y egyszerű f o r m á b a n (röpdal, rigmus, jelszó, kikiáltás), sőt a rövid m ű f a j o k b a n k é s ő b b is megtalálható (frázis, klisé, gnómikus költészet). Voigt Vilmos felkiáltó mondat: g r a m m a t i k a i m o n d a t faj-kategória, a m e l y a beszélőnek a hallgatóhoz való v i s z o n y á t alapul v e v ő osztályozás eredménye. Modális célja a mondat t a r t a l m á h o z fűződő érzelmi m a g a t a r t á s kifejezése, ill. együttérzés kivált á s a a h a l l g a t ó b a n (olvasóban). A költői nyelv ben k i t ü n t e t e t t szerepe v a n , mivel lényegénél f o g v a emocionális (—felkiáltás). Igen g y a k o r i az élőbeszédben, a társalgási nyelv ben, s így az élőbeszédet tükröző, részben az erősebb érzelmeket kifejező költői m ű f a j o k b a n (dráma, óda, dithürambosz). A legkülönfélébb érzelm e k (csodálat, öröm, b á n a t stb.) kifejezésére alkalmas (ezeknek az érzéseknek egy része az értelmi tevékenységgel kapcsolatos: meggyőzés, gúny, kételkedés). S t r u k t ú r á j á r a n é z v e lehet teljes és hiányos (—hiányos mondat). L e g f o n t o s a b b formai ismertetőjegye az intonáció, amelyet írásunk n e m t ü n t e t fel. A felkiáltó m o n d a t o k b a n gyakori az indulatszó, amely sokszor m á r m a g a is jelzi az érzelem minőségét (a jé a meglepetés, a jaj a fájdalom, a nini a csodálkozás kifejezője); az érzelem fokozása g y a k r a n szóismétléssel t ö r t é n i k . írásjele a felkiáltójel (!). O (—mondat) O írod.: Fábián P . — Szathmári I.—Terestyéni F . : A magyar stilisztika v á z l a t a (1958); K á r o l y S.: A m o n d a t f a j t á k vizsgálata a f u n k c i ó és a forma szempontjából (Nyelvtudományi Közlemények, 1964, ].). Károly Sándor fellengzősség; fellengősség: stílushiba, a stílusbeli —fennköltség torzulása. A k kor áll elő, h a az a l k a l m a z o t t —stíluseszközök olyan t é m á r a m u t a t n a k , amely az emelkedett —pátoszt i n d o k o l t t á tenné, az a l k a l m a z o t t —érvelés a z o n b a n a t é m a ilyen értékelését, a hozzá f ű z ő d ő ilyen p á t o s z t n e m indokolja elégségesen. A t á r g y a l t t é m a ilyenkor látszólagos vagy ilyennek t ű n i k fel, s mögüle előbukkan egy másik, a m e l y e t egy kielégítőbbnek látszó érvelés valóságosabbnak, tényleges t é m á n a k m u t a t : a hazaszeretetet az elégtelen, egyoldalú érvelés h a t a l o m vággyá, a szerelmi szenvedélyt h i t v á n y önzéssé t o r z í t h a t j a , s ezzel a stílust a —dagálynak v a g y az érzelgősségnek, a fellengzősség e k é t v á l f a j a közül az egyiknek (vagy m i n d k e t t ő n e k ) h i b á j á ban m a r a s z t a l h a t j a el. A t é m á n a k ez a valóságos v a g y látszólagos kettőssége abból is e r e d h e t , hogy az író v a g y a

O Műfajelméleti szempontból a felkiáltás elemi közlésforma, a m e l y a költészet ki6*

83

FELLI

m ú l h a t a t l a n u l szükséges. A nagyvilági élet s i v á r cinizmusáról szól n e m egy filmje, legnevezetesebbek k ö z t ü k a La dolce vita (1959: László M., Az édes élet, N a g y v , 1960, 9.). A válságba k e r ü l t férfi ós művész f á j d a l m a s vallomása az Ottó e mezzo (1963: Szabolcsi É., Nyolc és fél, N a g y v , 1964, 3.). Szürrealista víziókból, hallucinációkból szövődik a Giulietta degli spiriti ( ' J ú l i a és a szellemek', 1965) látomásos, démoni világa. 1969-ben Petronius S a t i r i c o n j á t dolgozta fel azonos című filmjében, a Nero-korabeli R ó m a bomlásának r a j z á b a n a m o dern n y u g a t i világ szellemi és erkölcsi válságát vizsgálva. O F ő b b m ű v e még: Le notti di Gabiria ('Cabiria éjszakái', 1956); Boccaccio '70 (De Sicával, Viscontival, Monieellivel, 1961); I cloums ('Bohócok', 1970); R o m a (1972). O írod.: R é n y i P . : S z á n d é k o k ós tények ( N a g y v , 1960, 9.); A. Solmi: Storia di Federico Fellini (1962); E . R h o d e : Fellini k e t t ő s városa (Vság, 1964, 7.); N e m e s k ü r t y I . : Fellini (1974). Lontay László

szónok a t é n y e k e t — —pártosságéinak megfelelően — szándékosan kedvezőbb, máskor kedvezőtlenebb színben igyekszik feltüntetni, s eredhet abból is, h o g y tényeit, h a őszintén is, de tévesen értékeli. Elégségesnek látszó érvelés a szándékos torzítást v a g y a jóhiszemű tévedést is e l t ü n t e t h e t i , s a stílust ténylegesen f e n n k ö l t t é teheti, elégtelen érvelés viszont m e g h a m i s í t h a t j a a t é m a fennköltségét s a stílust fellengzőssé változt a t h a t j a . Az érvelés elégségessége persze a történelmi n é z ő p o n t t ó l is függ, a m e l y ből az a d o t t t é m á t nézni t u d j u k , s így ugyanaz a stílus, a m e l y e t k o r á b b a n t a l á n fennköltnek éreztek, egy későbbi kor s z á m á r a fellengzősnek h a t h a t . R é g e b b i n y e l v h a s z n á l a t u n k b a n pl. (a —szentimentalizmus korában) a fellengzősség m a g a is pozitív értelmű volt még, a f e n n k ö l t t e l azonos jelentésű, s csak a szentimentalizm u s ós a r o m a n t i k u s - h a z a f i a s irodalom gyakorlata t e t t e a későbbi k o r o k szem é b e n negatív értelművé. O Az ókori görög r e t o r i k á b a n a fellengzősség stílush i b á j á n a k k é t h i b a f a j t a felel m e g : a pszükhron ('vizenyőssóg'), amely a m a gasztosság (kharaktér megaloprepész) eltorzulása, t e h á t k b . a m i dagályosság u n k n a k felel meg, s a kharaktér akharisz ('esetlen jelleg'), amely a szenvedélyesség (kharaktér deinosz) ellentéteként a m i érzelgősség-fogalmunkhoz áll közelebb, de azt hangsúlyozza, h o g y a felfokozott kifejezésmód m i a t t az érzelmek jellegteleneknek, esetleneknek l á t s z a n a k . A modern i r o d a l o m b a n a fellengzősség a perifériára szorult, ill. csupán a jellemfestés eszközeként jelentkezik. A 20. sz. első felében a —bestseller élt m é g vele, m a úgyszólván kizárólag a —giccs (fők é n t pedig a giccses —táncdalszöveg) sajátossága. Lázár György

Felmayer [felmájer], R u d o l f (Bécs, 1897. dec. 24.—uo., 1970. jan. 27.): osztrák költő. 1920 és 1927 között, m a j d 11 évi munkanélküliség u t á n , 1938-tól újból banktisztviselő, 1945 u t á n könyvtáros, k é s ő b b a bécsi városi tanács, ill. a rádió m u n k a t á r s a volt. 1956-ban oszt r á k Állami díja.t k a p o t t . O Meditatív h a n g ú l í r á j á n a k fő t é m á j a a 20. sz. emberének kielégítetlen boldogság u t á n i vágya. N a g y f o r m a k u l t ú r á t m u t a t ó verseiben a reális és látomásszerű elemeket klasszikus m é r t é k t a r t á s s a l ötvözi egybe. Első lírai k ö t e t e 1936-ban Die stillen Götter ('A csendes istenek') c. jelent meg. Több jelentős osztrák lírai antológiát szerkesztett, így 1950-ben, ill. 1955-ben Tür an Tür ('Ajtószomszédok') c. 1955ben pedig Autoren der Emigration und des Widerstandes ('Az emigráció ós az ellenállás szerzői') c. k i a d t a 110, emigrárációban élő, ill. az ellenállásban részt v e t t o s z t r á k író verseit. V á l o g a t o t t költeményei: Repetenten des Lebens ('Az élet ismétlői', 1963). O M a g y a r u l : 4 — 4 vers (Solymos I., Századunk osztrák lírája, anto., 1963; uő, Osztrák költők antológiája, 1968). Szász Ferenc

Fellini, Federico (Rimini, 1920. j a n . 20.—): olasz filmíró, rendező. K o r a i f j ú ságától eljegyezte m a g á t a f i l m s z a k m á val; m i n t g a g m a n kezdte, m a j d rendezőasszisztens lett R . Rossellini, A. Lattuada, G. Genina m e l l e t t ós m a g a is vállalt filmszerepeket. A Marc' Aurelio c. l a p m u n k a t á r s a . 1950-től rendez önállóan, filmjei f o r g a t ó k ö n y v é t á l t a l á b a n m a g a írja. Felesége Giulietta Masina, a k i t ű n ő színésznő, t ö b b f i l m j é n e k hősnője. O Művészete a neorealizmusból n ő t t ki s terebélyesedett á t f o g ó t á r s a d a l o m b í r á l a t t á , amelyet egyre i n k á b b irónia, k i á b rándultság, szkepszis h a t á t . Első n a g y sikert hozó f i l m j e a La strada ('Országú t o n ' , 1954), az élet s z á m k i v e t e t t j e i n e k sorsában k u t a t j a fel azt a m a g o t , a m i az ember ember v o l t á n a k megőrzéséhez

félnépi költészet: á t m e n e t i f o r m a az ún. —hivatásos irodalom és a népköltészet között (—diákirodalom, városi irodalom, céhes irodalom, ponyvairodalom, stb.). Tartalmilag a folklórhoz hasonló t é m á k , u g y a n a k k o r a „hivatásos i r o d a l o m r a " emlékeztető feldolgozás ós szemlélet jellemzi. K e v e r e d i k benne a szóbeliség és az írásbeliség szerepe, b á r az utóbbi az 84

FELSŐ

tással kezdődő része, a m e l y e t az egyik szereplő ú g y m o n d el, hogy a z t a többi szereplő — a színházi konvenció értelmében — n e m hallja, csak a közönség. A gyenge dialógusszerkesztés e csökevénye a régebbi d r á m á b a n a z t a célt szolgálta, hogy a szereplő így hozza a közönség t u d o m á s á r a azokat a g o n d o l a t a i t és érzéseit, a m e l y e k e t a d r á m a í r ó n a k n e m sikerült a dialógusban feloldania. T u l a j donképpen apró, művészietlen monológ, olyan segédeszköz, amelyet a színházi konvenció évszázadokon á t elfogadott, s csak a naturalista színház küszöbölt ki. Van „ n é m a " félreszólás is, a m i k o r a színész mim i kai és p a n t o m i m i k a i eszközökkel fejezi ki a p a r t n e r előtt eltitkolandó m o n d a n i v a l ó j á t . Más jellegűek azok a félreszólások, amelyekben a színész m i n t egy p a r t n e r e k á r á r a , a közönséggel p a j t á s k o d v a és összekacsintva, a d r á m a i helyzettől függetlenül kiszól, ill. „ k i j á t szik" a színpadról. Ilyenek m á r Arisztophanésznál és Plautusnál előfordulnak, később k e d v e l t m o z z a n a t a i a népies boh ó z a t o k n a k (—fabula Atellana, commedia deli' arte, Hanswurstspiel stb.). A félreszólás az operettekben, kabarétréfákban és bohózatokban m a is gyakori. O (-^-monológ) Staud Géza

idők során egyre jelentősebbé vált. O Már az a n t i k v i t á s ismerte népszerűsítő m ű v e k a l a k j á b a n ; az olcsóbbodó k ö n y v n y o m t a t á s (—-népkönyv) és az iskolázás k i t é r j edettsége révén a z o n b a n csak az u t ó b b i évszázadokban t e r j e d t el. N á l u n k f ő k é n t n é m e t közvetítésből indult ki. O (—népköltészet, szórakoztató irodalom) O írod.: P o g á n y P . : Folklór és irodalom kölcsönhatása (1959); O r t u t a y Gy.: Az iskolai nevelés szerepe p a r a s z t s á g u n k k u l t ú r á j á b a n ( E t h n o g r a p h i a , 1962, 4.); R . M a n d r o u : De la c u l t u r e populaire a u x X V I I e et X V I I I e siécles (1964); u ő : Magas k u l t ú r a és n é p i műveltség (Századok, 1970, 2.). Voigt Vilmos felnőítavatás: —avatási szete

rítusok

költé-

felnőttmese: eredetileg minden népmese, amelyet n e m dolgoztak á t gyerm e k e k számára. A —hivatásos irodalomban külön m ű f a j : az író — hol ironikus szándékkal, hol virágnyelvre kényszerülve — meseformában közli mondanivalój á t a f e l n ő t t olvasóval (I. Gdlvino, Heltai J . , Balázs B.). S a j á t s á g o s v á l t o z a t a az eredetileg gyermekek s z á m á r a készült mese, amely azonban intellektuális rétegei m i a t t felnőtteknek is o l v a s m á n y a (A. A. Milne: Micimackó; A. de SaintExupéry: A kis herceg). O (—gyermekirodalom,, mese) Voigt Vilmos

félrím: a —távoli rímek egyike. A — rímhívó és a —felelő rím a p á r o s sorok végén csendül össze, s m i n d e g y i k e t egyegy —rideg sor előzi m e g ; rímképlete: x a x a. O (—rím,)

feloldás: az —időmértékes verselésben (főleg —ütemversekben) 2 —rövid szótag a l k a l m a z á s a 1 —hosszú szótag h e l y e t t . E r e d m é n y e az —oldott verslábforma v a g y a —részben oldott verslábforma; ezek —»ütemversekben e g y ú t t a l —oldott ütemformát v a g y —részben oldott ütemformákat is jelentenek. Feloldás a z o n b a n n e m csak ü t e m v e r s e k b e n f o r d u l h a t elő, h a n e m —logaoedikus versmértékekben is: az elemi logaoedikus —kólonok —aiol bázisainak egy-egy —közömbös szótagja helyén olykor 2 rövid áll (—glikóneusban pl. Szophoklész: Oidipusz Kolónosban, 200. sor; —pherekrateusban pl. AiszkhüloszÁldozatvivők, 317. sor; —wilamowitziáwwsban Szophoklész: Antigoné, 108. sor, Euripidész: Iphigeneia Tauriszban, 1120. sor stb.). Az ún. —jambologaoedikus versmértékekben is előfordulnak ütemen kívüli —tribrachiszok, amelyek —jambusok v a g y —trocheusok (magányos —verslábak) feloldásai. O írod.: R . Volkm a n n — H . Gleditsch: R h e t o r i k und Metrik der Griecben u n d R ö m e r (1901). Lázár György

félsor: h o s s z a b b verssoroknak a —sormetszet á l t a l elválasztott k é t fele. A ném e t szóhasználatban félsornak (Halbzeile) is nevezik a —kissort. félsorismétlés: az ismétlés olyan f a j t á j a , amikor a k é t részre tagolt sor egyik fele ismétlődik. R e n d s z e r i n t a m á s o d i k sorfél ismétlődik a következő sor első vagy m á sodik sorfelében. A b a l l a d á k b a n , epikus énekekben gyakori, miíköltészetben és népköltészetben e g y a r á n t . K a p c s o l a t b a kerülhet a gondolatritmus és a refrén formáival is, és a strofikus költészetben bonyolult a l a k o t ölthet. Dobrinya szolgált három esztendőt fő-étekfogóként, szolgált Nyikitics még három esztendőt fő-ajtónállóként, vala fő pohárnok még három esztendőt. (Orosz népköltés, Dobrinya és Marinka, ford. Bab Zs.) Nincs melletted kicsiny húgod - idegen föld ez! Nincsen veled szülő anyád - idegen föld ez! Oldaladon nincsen apád - idegen föld ez ! (Csecsenc népköltés, Vitéz-sirató, ford. Rab Zs.)

O (—ismétlés). Voigt Vilmos felsorolás; enumeratio ( l a t i n ) ; enumeráció: valamilyen szempontból egynemű

félreszólás; ad spectatores {latin 'a n é z ő k h ö z ' ) : a d r á m a i szövegnek rendszer i n t zárójelbe t e t t „ f é l r e " szerzői utasí85

FELSŐ

jelenségek számbavétele. A tárgyak, jelenségek sorát nyelvi szinten szósorozat jeleníti meg. A számbavett t á r g y a k a t analóg nyelvi s t r u k t ú r á k (azonos mondatrészek, azonos szerkezetű szócsoportok vagy azonos jellegű mondatok) jelölik meg. A közös tárgyi elemet t e h á t egy vagy t ö b b nyelvi elem ismételt viszszatérése jelzi. Különösen világossá teszi a tagolást a —hanglejtés: az egyes tagokat azonos dallammozdulat kíséri. Világosan kifejezésre jut t e h á t nyelvi szinten a felsorolt tárgyak, jelenségek közötti megfelelés. A felsorolás részleges —ismétlés. O A) Minden felsorolás két vagy t ö b b tagból áll. A tagok számának nincsen felső h a t á r a . A felsorolás eleme szó, szócsoport vagy m o n d a t lehet. 1. A felsorolás legkisebb eleme a szó. Az egyes szavakból álló felsorolásban a szó mondatbeli szerepének s gyakran a szófajnak azonossága biztosítja az egyöntetűséget. Az eposzban gyakori a jelzősorozat. D a m a j a n t i királyné a következőképpen jellemzi férjét:

dalomnak stiláris közhelyévé válik a felsorolás. A -*• didaktikus irodalomban, —bestiariumokban, a —fantasztikus irodalom útleírásaiban (Szent Brandanus utazása) a hűségre, teljességre való törekvés menti vagy mentegeti a felsorolást. A költők szemmelláthatóan keresik a szakértelmet sejtető ritka szavakat, technikai terminusokat (—evokáció). A játékos jelleg dominál a komikus irodalomban, egyes —fabliau-kban, amelyek gerince éppen a felsorolás: a boroknak, a paraszt eszközeinek, ügyes-bajos dolgainak, az igricek hangszereinek, repertoárjának, erényeinek és gyengéinek minél hosszabb listája. Hosszú felsorolás tölti ki a késő középkor és a reneszánsz irodalmában nagy szerepet betöltő —haláltánc-énekeket. A Halál mindenkit legyőz. A költő, a népkönyv szerzője felsorakozt a t j a mindazokat, akiket t á n c b a visz a halál, a koldustól a pápáig. O A túláradó életerőt tükrözik a lehetőségek szélső határain túlnövő, a felsorolást stílusparódiáig fokozó szósorozatok a reneszánsz irodalomban. Rabelais Gargantua és Pantagrueljében az óriások méreteinek felelnek meg a felsorolások is. A kis Gargantua, m i u t á n fogat mosott egy disznólábbal, '215 különféle játékot játszik, és ezek nevét gondosan felsorolja a szerző. A végtelennek t ű n ő felsorolások később is szerepet játszanak a komikus m ű f a j b a n . Különösen jól illeszkednek a vígoperába, az ismétlésre, variációra eleve hajlamosabb, alkalmasabb zenei nyelv menti és enyhíti a felsorolás monotóniáját. Leporello Don J ü a n szeretőit sorolja fel pl. Mozart operájában. Donizetti Csengőjében Enrico valószínűtlenül hosszú recepttel jelenik meg éjfél után, hogy megzavarja vetélytársát, Don Annibale patikust, aki nászéjszakájára készül. O A klasszikus irodalomban r i t k a a „mértéktelen", négy tagnál hosszabb felsorolás. Annál gyakoribb a h á r o m tagú.

Férjem pedig a nisadiiák királya, nagyhírű S a l a : bölcs elméjű, csatángyőztes, népein úr, sokat tudó, pap-kedvelő, az istenek ájtatos tisztelője ő, nisadha nemzetsége őre, nagyerejű, nagyot-merő, törvénytudó, igazságos, szótartó, ellenségölő, istenfélő, igen gazdag, ellen-várossal-megvívó, királynak legkülönb, Indrát hasonlító sugártüzű, nagyszemű, telihold-arcú, elleneit alávető, legnagyobb áldozat-nyújtó, Védánta-Véda-ismerő, nagy vetélytársain győző, Nap-Holddal egy sugártüzű. (Mahábhárata, Nala és Damajanti története, ford. Jánosy I.)

A felsorolás a —Biblia prozódiájának egyik alapeleme. —Józsué könyvének 15. részét két felsorolás alkotja. Az első J u d a f i a i földjének határait követi tizenkét versen keresztül, a második J u d a fiainak örökségét sorolja el: ,,A J u d a fiai nemzetségének városai pedig a déli végtől kezdve E d o m h a t á r a felé valának: Kabseél, .Éder és J á g u r ; Kína, Dimóna és Adada; Kedes, Hásor és I t h nán . . (ford.: Károli G.). Negyvenhárom versen á t következnek a kötőszóval egybefűzött földrajzi nevek. A nagyság és hatalom öröme társul itt az ismétlés örömével. A középkori himnikus felsorolások Jézus vagy Mária erényeinek sokféleségén keresztül az isteni hatalom végtelenségét a k a r j á k érzékeltetni:

Dianát, a szüzet, s Janót, a f é n y e s e t , S a többit sorra mind, szívemnek ismerőit. (Racine: Phaedra, 5, 1.; ford. Somlyó Gy.)

A hármas szám jól megfelel a tragédia belső forrnájának (—protázis, epitázis teleuté), a h á r o m t a g ú felsorolás a mondat keretén belül hozza létre és oldja fel a feszültséget, mikrokozmikus méretekben építve fel a tragédia modelljét. O 2. Az egynemű tárgyaknál, fogalmaknál bonyolultabb jelenségeket t ö b b szóból álló szerkezetek segítségével lajstromozzák. A tagok hosszának módosítása egyúttal megváltoztatja a vers ritmusát is. A költők rendszeresen élnek az ebből adódó zenei lehetőségekkel (—zeneiség). C. Marót Az udvar hölgyeinek küldött búcsúdal . . .

Te Ige az Űr szívéből, Űt, Igazság és Ige, akit Jesse vesszejének, oroszlánnak olvasunk, atyád jobbja, hegy és bárány, sarkalatos sziklakő, vőlegény, isten, galamb, láng, égi pásztor és kapu ! (Szent Hüárius: Hajnali ének Krisztus életéről; ford. Babits M.)

A kegyes felsorolások világi változata az imádott hölgy fizikai és erkölcsi t u l a j donságainak felmérése. A középkori iro86

FELSŐ

melyek úgy peregnek, mint a mi éveink, virágaiban, melyek úgy hervadnak, m i n t a mi óráink, fellegeiben, melyek úgy sodródnak, m i n t a mi illúzióink, fényeiben, melyek úgy tompulnak, mint a m i értelm ü n k , napkorongjában, mely ú g y hűl, m i n t a mi szerelmünk, folyóiban, melyek úgy fagynak be, mint a mi életünk." O 4. Felsorolhatok zeugmával (kiemeléssel) nem redukálható, mondatrésszé bajosan tömöríthető tagmondatok is. E g y főmondathoz tartozó feltételes m o n d a t o k egy esemény bekövetkezésének feltételeit sorolják fel. Az alárendelt t a g m o n d a t o k felsorolása a körmondat kialakításának egyik hagyományos módja, mellyel különböző irodalmakban és irodalmi korszakokban találkozhatunk. R . Burns m o n d a t a a híd ívelését követi:

c. költeménye ismétlésre és felsorolásra épül. A monotóniát a tagok hosszának tervszerű módosításával enyhíti a költő. Egyszavas tagokból álló felsorolás indítja el a búcsút: isten hozzátok hölgyek, lányok, udvari élet, estelek, búcsúzunk, isten veletek. Isten hozzátok bálok, táncok, lengedezések, hajlongások, hegedűk, oboák, dobok, mert hogy csatába indulok.

Később a r i t m u s ellassul, jelzős szerkezetek töltik ki a sorokat, mintha egy-egy sóhaj szállna a m ú l t t á vált boldog kor felé: Ki elmondtad, mi fáj a szívnek, isten hozzád szelíd tekintet. Ki vívtad szépen harcodat, isten hozzád mély gondolat, Isten veletek versek s lantok húrján csendülő tiszta hangok;

Ha majd álló nap ólmosan esik, s a síkság vízözönné változik, s a hegyekről, hol a friss Coil ered s a vén Lugar sok forrása pezseg s a szellem-járta Garpal fölbuzog s mocsár-útján a Greenock kanyarog, ha majd onnan a télűző viharnak szavára hóié-patakok inalnak

(ford. Illyés Gy.)

O 3. A mondatrészek felsorolása kétféleképpen is átalakulhat mondat-felsorolássá. a) A költő tulajdonságok felsorolása helyett minden tulajdonsággal kapcsolatban megemlítheti, hogy ugyanarra a személyre vagy tárgyra vonatkozik, azaz visszaalakíthatja a —*•zeugmdt mondatsorozattá. A tulajdonság-felsorolás és tagmondat-felsorolás, az összevont és kif e j t e t t viszonya képlettel így érzékelhető: A

f,gXi,j

* Af

+

A

g

+

A

h

+

A

i

+

A

ledőlsz majd akkor s úgy, hogy a habot, a sárosát az ömlő egekig csapod s ott siratod ,kár volt megölni még az építészet szép művészetét 1 (Ó híd; ford. Illyés Gy.)

H a a mellérendelt mondatok alkotják a sorozatot, a felsorolt mondatok azonos modalitása, felszólító vagy kérdő jellege is jelezheti összetartozásukat. A felsorolás a tömörség szolgálatában is állhat. Cicero egyetlen m o n d a t b a sűríti a gondolatalakzatok t a n á t , hatalmas lélegzetű tirádában sorolva el mindazt, amit a jó szónoknak tudnia kell: ,,A mi szónokunk t e h á t több ízben és többféleképpen önti m a j d form á b a ugyanazt a gondolatot, melynél megáll és hosszasan időzik; olykor enyh í t e t t formában fejez ki valamit, máskor nevetségessé teszi; eltér a tárgytól, szabad folyást engedve gondolatainak; előre jelzi azt, amiről később fog szólni . . ." (Orator, "29. caput). H a r m i n c h a t gondolatalakzatot szerepeltet ilyen módon, említetlenül hagyva azt, amelyre éppen példát szolgáltatott, a felsorolást. O 5. Á jelöletlen felsorolás határesete a hasonló szerkezetű és hasonló jellegű, de egymástól független m o n d a t o k laza rendje (—-oratio soluta). Ilyen a francia reneszánsz egyik formabontó költőjének, Théophüe de Viau-nak Ódája. Részlet a versből:

j

ahol a nagybetű a személyt vagy t á r gyat, a kisbetű a tulajdonságot érzékelteti, a -« 1- jel a kölcsönös megfelelést jelzi. Az ismétlés emfatikus jelleget kölcsönöz a felsorolásnak, például a kérdés mögött rejlő nyugtalanságot érzékelteti. Az állítmányt állítja híres balladájában a mondatok elejére Ghristine de Pisán, alapmotívumként, melyet a határozós szerkezetek, értelmezők, alárendelt mondatok hosszú sora variál, felsorolva magányának minden aspektusát: Magam magam magam magam magam magam magam

vagyok, ha ablakom kitárom, vagyok szobámba rejtezetten, vagyok hallgatni nagy sírásom, vagyok, letörve, ernyedetten, vagyok bár mind keservesebben, vagyok kuporgón a sarokban, vagyok hívemtől elhagyottan. (ford. Illyés Gy.)

— b) A mondatrészeket másfelől a megfelelő alárendelt mondatok helyettesíthetik. Chateaubriand a Mémoires d'OutreTombe ('Sírontúli emlékek') költői prózájában jelzői mellékmondatokká bővíti a felsorolt alanyok jelzőit, hogy a költemény hangulatának megfelelően fékezze a m o n d a t ritmusát: „Erkölcsi jelleg tükröződik az ősz képeiben: leveleiben,

Előttem sötét varjú károg, szemembe árnyék ujja vág, két menyét s két róka fut át az ösvényen, amelyen járok; lovamnak lába megbotol, szolgám elméje megbomol,

87

FELSŐ hallóin, a felhők hogy dörögnek, egy lélek csak előmbe áll, amonnan Kháron kiabál és látom közepét a f ö l d n e k . . . (ford. Illyés Gy.)

A mondatok szerkezete, ritmusa lényegében azonos. Mindegyik m o n d a t alanyból, állítmányból és ennek bővítményéből áll. Az alany n y i t j a meg a m o n d a t o t , a bővítmény határozó vagy tárgy, s többnyire a m o n d a t végén áll. E r r e a szilárd vázra a k a s z t j a játékos önkénnyel szavait a költő, m i n t később oly sok modern pályatársa. A. Rimbaud a Színes metszetek második ciklusában, a Gyerekkorban, a 2. részben („Valahol van . . ." kezdetű sorokban) anaforával, a 3.-ban anafora nélkül sorakoztatja fel az egymástól független, hasonló szerkezetű egyszerű m o n d a t o k a t : ,,Az ösvények keserűk. Rekettyebokrokba öltöznek a dombok. A levegő mozdulatlan. Mily távol a források s m a d a r a k ! Más nem lehet ez, csak a világ vége, közeledőben." (ford. Rónay Gy.) O 6. A felsorolás tagjai összetett m o n d a t o k is lehetnek. Ch. Perrault egyik meséjében pl. időhatározó alárendelt m o n d a t és az ezt követő főm o n d a t alkot egységet: „Valahányszor kinyitod a szád, hadd hulljanak belőle rózsák és jázminok. Valahányszor fésülködsz, hadd hulljanak gyöngyök és gránátkövek h a j a d b ó l ! Valahányszor földet ér a lábad, hadd nőjön a nyomában liliom és viola!" O 7. A felsorolás túlnőhet a mondaton. Alapegysége ilyenkor a tetszőleges számú m o n d a t b a n ábrázolt esemény. I t t az események egyneműsége és az események sorozatszerű ábrázolása biztosítja az elbeszélés felsorolásjellegét. A tartalmi jellegű felsorolás a mítosz, a mese belső f o r m á j á n a k egyik jellegzetes vonása. Ilyen, a szó tágabb értelmében vett felsorolás a Bibliában a teremtés története, ahol a h é t napjai a d j á k az alapegységet, vagy az egyiptomiakat sújtó tíz csapásé, ahol az egyes csapásokat t e k i n t h e t j ü k a felsorolás tagjainak. Az egyes eseményeket bevezető és lezáró sztereotip formulák tükrözik nyelvi szinten a tartalmi tagozódást. O B) A felsorolás esztétikai h a t á s a mindenekelőtt elemeinek egymás közötti kapcsolatától, tartalmi viszonyától függ. 1. A felsorolás részelemeit a hasonlóság, az analógia fűzi egybe. Kérdés azonban, hogy milyen mértékben egyeznek az egymást követő szavak, szószerkezetek, mondatok. Marót már idézett búcsúdalában igen nagymérvű a megfelelés, szinte előrelátható az előzmények alapján a következő láncszem (—>-következési valószínűség), a fel88

sorolásnak csekély a —hírértéke. A „hölg y e k " u t á n valószínűen következik a „lányok", a „bálok" u t á n nem meglepő a „ t á n c o k " , a ,,lengedezések"-nek szin o n i m á j a a „hajlongások" stb. Villon groteszk balladáiban csaknem véletlenszerű sorrendben alakul a felsorolás: Tudom, Tudom, Tudom, Tudom,

mi a tejben a légy, ruha teszi az embert, az új tavasz mi szép, mely gyümölcs merre termett.

(Apró képek balladája; ford. Szabó L.)

Ugyanilyen bizarr sorrendben követik egymást a közmondások, a már önmag u k b a n is meglepő paradoxonok (Közmondások, Kiforgatott igazságok). A felsorolás inkoherenciája a —komikum, az —irónia eszköze Heine verseiben, prózájában: Hófrát és bakter kellene, plattdajcs és durva tüske, kis szőke paplány, rozskenyér s pipák goromba füstje. (Németország, Búcsú Párizstól; ford. Kardos L.)

Az udvari tanácsosok számára nyilván nem hízelgő ez a szomszédság. Komikus h a t á s ú a felsorolás, ha egyik t a g j a ü t el jellegében az összes többitől, vagy ha két különböző rendű és rangú tagból áll, így egy német mondás esetében: „Vénségére agyalágyult és jámbor lesz az e m b e r . " A „ j á m b o r " a felsorolás szem a n t i k a i szabályainak megfelelően az „agyalágyult"-tal egy szintre kerül, aggkori beteges elváltozásként szerepel, a társadalmi értékelésben a ranglista legmagasabb fokáról hirtelen a mélybe zuhan. A felsorolásban t e h á t alkalmilag módosult a „jámborság" szemantikai kategóriája; ez a —metafora hallgatólagosan azt jelzi (—célzás), hogy „a hit a szenilitás egyik tünete". A felsorolások csekély következési valószínűsége, váratlansága a 20. sz.-i líra egyik jellemző vonása. Apollinaire frontról küldött képsorozatát a mondatok elején csak „ I t t v a n " köti össze, és az egyes mondatoknál mélyebben fekvő belső összefüggés: Itt van egy tengerjáró amely elragadta kedvesemet Itt van hat virsli az égen s ha jön az éj mintha lárvák volnának amelyekből kibújnak a csillagok Itt van egy ellenséges tengeralattjáró amely megharagudott a kedvesemre Itt van egy fiatal fenyő melyet megtépázott az aknarobbanás köröttem Itt van egy baka akit a mérgesgáz megvakított és úgy jár-kel fel s alá (Itt van; ford. Somlyó Gy.)

E g y négy jelzőből álló felsorolásnak is igen m a g a s hírértéke lehet, h a a jelzők

FELSŐ

a valóságot sűrítik a versbe és nem egymásból következnek gépiesen: S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, (Ady:

Párizsban járt az ősz)

Bajos lenne bármelyik jelzőt is kitalálni az előzők alapján. O 2. A felsorolás szerves egészet alkot. E z t az egységet tükrözi a hanglejtés íve is. a) H a a felsorolás tagjainak egyre nagyobb az intenzitása, tartalmi ereje, a felsorolás egyú t t a l fokozás (—klimax). A költemény menetét meghatározó zenei szerkezet egyfelől csökkenti az egyes tagok hírértékét, másfelől önálló szólamot alkot, és zenei jellegű mondanivalóval (—zeneiség) egészíti ki a költemény prózai tartalmát. O b) R i t k á b b a csökkenő intenzitású felsorolás (—antiklimax), s általában komikus hatású, éppen a szemantikai intenzitás, a tartalmi feszültség csökkenése következtében (—vicc). O c) A felsorolás folyamán szükségképpen nő a szerkezeti feszültség. Mivel a tagok számának nincs felső határa, a hallgató, az olvasó nem t u d h a t j a , hogy meddig odázza el a beszélő, az író a m o n d a t lezárását, a feszültség feloldását. Különösen intenzív a feszültség, ha a felsorolás megelőzi a m o n d a t leglényegesebb elemét hordozó szavakat, pl. ha sorozatos alárendelt mondatok késleltetik a főmondat megjelenését. A felsorolás ilyenkor —körmondatot alkot, melynek csattanója a főmondat. A m o n d a t zenei szerkezetének lényege éppen a feszültség állandó fokozása és hirtelen megoldása (—lezárás). A körmondatszerű tagmondat-felsorolás klasszikus példája Vörösmarty A Gutenberg-albumba c. költeménye. — d) A két egymást követő t a g közötti szoros kapcsolat s a kettőt összefűző képlet állandósulása, öröklődése jellemzi a láncszerű felsorolást: „ Á b r a h á m nemzé Izsákot; Izsák nemzé J á k ó b o t : J á k ó b nemzé J ú d á t és testvéreit; J ú d a nemzé Fárest és Zár á t . . ." (Biblia, M á t é evangéliuma, 1. fejezet, 1 — 2. vers; ford. Károli G.). K é t személynév váltakozik egy változatlanul ismétlődő ige körül, a második személynév a következő tagban első helyre kerül. Belső szerkezetét tekintve láncfelsorolást alkot n e m egy népmese, így a Haggádában szereplő 16. sz.-beli arameus nyelvű mese, melyben egy gyerek elpanaszolja, hogy apja vett egy gödölyét két garasért, a gödölyét megette a macska, a m a c s k á t megmarta a k u t y a stb. A mese szerkezete lényegében megfelel a —gradáció képletének. Á gradáció során azonban a „garádicsnak" egy89

re magasabb fokára lépünk, míg a garastól a halál angyaláig j u t u n k el. A váltakozás és ismétlés (—variáció) a feszültség fokozódásával párosul, még végül a garádics tetején megjelenik az isten, és a feszültség hirtelen feloldódik, a mese egy ellenkező irányban sebesen lepergő felsorolással zárul: ,,És jött a Szent, áldassék a neve, és levágta a halál angyalát, ki levágta a vágót, ki levágta az ökröt, ki megitta a vizet, mely eloltotta a tüzet, mely elégette a botot, mely megverte a k u t y á t , amely m e g m a r t a a macskát, amely megette a gödölyét, melyet a p á m v e t t két garasért." Ez a mondat egyúttal azt is elárulja, hogy a mese szerkezeti modellje nem is a lánc, hanem a dobozba r a k o t t dobozok sorozata. Ez a belső forma, a hierarchikus felsorolás, híven tükrözi a mese erkölcsi mondanivalóját: minden összefügg, a világ egyetlen piramis, melynek csúcsa az isten, minden hozzá vezet. Q G) 1. A költői univerzumban nincsen véletlen (-költői nyelv), s így eleve feltehető, hogy a felsorolásnak is funkciója, mondanivalója van. Nyilvánvaló, hogy a felsorolás az ismétlési törekvés szolgálatában áll (—zeneiség), hiszen az ism,étlés többé-kevésbé leplezett formája (-»- még variáció). Naiv nyíltsággal áldoz ennek az ősi kedvtelésnek a mitikus költészet (Mahábhárata, Gilgames-eposz), a korai középkor hősi epikája; paralelizmuss&l enyhíti az ismétlést a Biblia, a felsorolás tagjai közötti tartalmi távolság növelésével csökkenti a —» redundanciát a modern költészet. O 2. A hosszú felsorolás az erő kifejezése is lehet. A minden keret e t szétvető energiát tükrözik a véget nem érő felsorolások a reneszánsz irodalomban. Isten kimeríthetetlen erkölcsi gazdagságát h i v a t o t t érzékeltetni a jelzők, metaforák, hasonlatok hosszú sora a vallásos irodalomban {Mózes 2. könyve, 34. fejezet, 6 — 7. vers; Mária-himnuszok). O 3. A teljességre való törekvésből vezethető le a minden ismeretet egy m o n d a t b a sűrítő felsorolás a korai didaktikus irodalomban. Nem kis szerepet j á t szik ez a tényező V. Hugó felsorolásaiban. A Pente de la réverie ('Az álmodozás lankáin') c. költeményében a tengert és a földet, a m ú l t a t és a jelent, mindent egyetlen felsorolásba akar sűríteni, egy lélegzetre akar elmondani. A felsorolásnak, egy szó, egy szófaj, mondatrész, egy s t r u k t ú r a korlátlan ismételhetőségének, a —rekurzivitás elvének köszönheti a m o n d a t elvben korlátlan terjedelmét, végtelenségét. E g y lírai, személyes univerzum egységét fejezi ki —belső rímekkel t á m o g a t o t t felsorolással Heine:

FELSŐ Rózsába, galambba, napfény-, liliomba voltam szerelmes ifjúi koromba. Ma mást szeretek; bevonult szívembe a szende, a zsenge, a gyenge, a lenge. (Rózsába, galambba; ford. Komlós A.)

harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad,

O (—dal, ének) O írod.: F . R . Schröder: D a s Aufreihlied (Germanisch-Romanische Monatsschrift, 1954).

O 4. A m o n d a t kitágítása e g y ú t t a l a m o n d a t feloldásához vezethet. E z m a gyarázza, h o g y a klasszikus stílus viszonylag szűk keretek köze szorítja a felsorolást. E z teszi alkalmassá a felsorolást a p o k a l i p t i k u s víziók megjelenítésére, hiszen az önállósuló felsorolás m e g is valósítja verbális szinten az apokalipszist, az elemek szétvetik a szerkezetet, felszabadulnak. A felsorolás ilyenkor a m o n d a t m i k r o k o z m o s z á b a n maximális szemantikai e n t r ó p i á t , elemekre-bomlást hoz létre. E z t az apokaliptikus h a n g u latot idézi t a r t a l m á b a n és szerkezetlenségében Théophile de Viau Ó d á j a , Rimbaud Gyerekkora, vagy Ady Emlékezés egy n y á r - é j s z a k á r a e. kései költeménye. O 5. A szervezett felsorolás, ellenkezőleg, az elemek r e n d j é t mintázza meg, így pl. a Haggdda a r a m e u s meséje vagy Dante I s t e n i s z í n j á t é k a , m e l y l a j s t r o m b a veszi a P o k o l m i n d e n b u g y r á t , a Mennyország m i n d e n szféráját. A hierarchikus felsorolás eszmei m o n d a n i v a l ó j a : m i n d e n összefügg, a világ egyetlen piramis, melyn e k csúcsa az eszme, az isten, és m i n d e n ú t őhozzá v e z e t . Fónagy Iván

Felső-Volta irodalma: Az ország Afrik á b a n , a Volta folyó forrásvizeinek vidék é n terül el. Területe 274 200 km-. Lakossága (mintegy 15 nép) 5,3 millió fő (1970-es becslés), 8 0 % - a s z u d á n i néger: a legtöbben v a n n a k a moszik (kb. 58%) és a g u r népek (bobo, lobi, g u r m a , szenufo, gurunszi stb.), a többiek egyéb kisebb népcsoportok (pl. a fülbe stb.), v a l a m i n t a n e m a szudáni négerekhez t a r t ozótuaregek (berberek), t o v á b b á európaiak (kb. 5000), főként franciák. H i v a t a l o s nyelv e a francia. A l k o t m á n y j o g i függetlenségét az ország 19(30. aug. 5-én n y e r t e el. — F e l n ő t t lakosságának 92%-a í r á s t u d a t lan, az iskolás korú g y e r m e k e k n e k 1967ben csak 10%-a v e t t részt rendszeres okt a t á s b a n . E g y e t e m e nincs. O A szóbeli irodalom főként a lírában és a prózai kisepikában (mesékben és mítoszokban) gazdag. V a n n a k h a g y o m á n y a i a népi színjátszásnak is. Körülbelül a függetlenség elnyerésének idejétől, 1960-tól j u t az irodalom az írásbeliség szintjére, a volt g y a r m a t t a r t ó nyelvén f r a n c i á u l . Az első ismert íróegyéniség, A. P . Santos színm ű v e l jelentkezett (Fási, 1956). F r a n c i a irodalmi m i n t á k o n n e v e l k e d e t t L. Koné költő, t o v á b b á O. Ouedraogo, aki a népi színjátszás stílusában h e l y z e t k o m i k u m r a épülő jeleneteket ír, v a l a m i n t M. Sawadogo, aki a William Ponty iskola realista és n a t u r a l i s t a d r á m a i m ű h e l y é n e k harmincas évekből testálódó h a g y o m á n y a i szellemében történelmi m o n d á k a t alkalm a z színpadra (Fille de la Volta, 'A Volta lánya', 1961; L'Oracle, 'A jóslat', 1961). N. Boni az első felső-voltai regény (Crépuscule des temps anciens: chronique des B w a u n , ' R é g m ú l t idők a l k o n y a : a b v a m u k krónikája', 1962) szerzője; R . Nikiéma szintén e m ű f a j b a n a l k o t o t t m a r a d a n d ó t (Dessein contraire, 'Ellencél', 1967). O írod.: F . B o y a r d : Le t h é á t r e en H a u t e - V o l t a (Premiéres Mondiales, 1962); Helikon, 1970, 1.; Keszthelyi T . : Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése n a p j a i n k i g (1971). Keszthelyi Tibor

O A felsorolás a —népköltészet minden m ű n e m é b e n és m ű f a j á b a n is megtalálható, a leggyakoribb az e p i k á b a n . I t t a —leírás, illetve a —katalógus jellegzetes eszköze (->- m é g epikus közhely). Gyakori a —-proverbiumokh&n is: Az ember az istennek a szolgája, a rabszolga az embernek a szolgája, a király pedig maga függ az istentől. (akkád proverbium)

A d r á m á b a n a —dialógusok, a lírában leginkább a —szokásdalok és a —páros felelgető énekek része. Voigt Vilmos felsoroló dal: a lírai dalköltészet m ű f a j a . Jellemző t a r t a l m i — f o r m a i vonása a —felsorolás. M ű f a j i l a g a —szokásdalok, ill. a —felelgető dalok közé sorolható (—ráolvasás, litánia, himnusz). Modern változatai a gyermekversek k ö z ö t t is m e g t a l á l h a t ó k . Részlet Weöres S. Ujjé'.vi mese c. k ö l t e m é n y é b ő l Mesét mondok, di-dá-du, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1—1 lába.

felszíni szerkezet: —generatív mélet

nyelvel-

felszólító mondat: g r a m m a t i k a i mond a t jaj-kategória, amely a beszélőnek a hallgatóhoz való viszonyát a l a p u l vevő osztályozás eredménye. í r á s j e l e a fel-

Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz,

90

FELTA

kiáltójel (!). Modális célja, hogy a hallgató — k ö z v e t e t t p a r a n c s esetében egy h a r m a d i k személy — cselekedjék v a g y ne cselekedjék valamit. A prózai írásművek közül a —levélben, a szépirodalmi művek közül pedig főleg a párbeszédes vagy sok párbeszédet t a r t a l m a z ó m ű f a j o k b a n (—dráma, ballada, regény, novella) gyakori. Altípusait a felszólító és a felszólított közti viszony h a t á r o z z a meg. A p a r a n c s és a kérés közti különbséget egyrészt a beszédtársak közti családi—társadalmi helyzet, másrészt az alkalmi beszédkörülmények szabják meg. A p a r a n c s (tiltás) és a kérés többnyire a felszólító érdekét szolgálja v a g y valamilyen közérdeket segít elő. Máskor olyan jellegű a felszólítás, hogy i n k á b b a felszólított érdekében t ö r t é n i k . Az ilyen felszólító m o n d a t lehet t a n á c s , óvás, buzdítás, ösztönzés vagy megengedés, hozzájárulás. Azzal, hogy a h a l l g a t ó t közvetlenül f e l h í v j a valamely cselekvésre, a felszólítás m i n d i g f o k o z o t t a b b érdeklődést vált ki a hallgatóban. E z é r t g y a k r a n használják oktatás, szónoklat közben is, s az írók célja vele á l t a l á b a n az, h o g y közvetlenebb kapcsolatot teremtsenek az olvasóval. I n n e n a felszólító m o n d a t stiláris, expresszív értéke. Példa Berzsenyinek A m a g y a r o k h o z c. ódájából: „Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki | Szélvész le n e m d ö n t ( . . . ) S egy gyenge széltől földre t e r í t t e t i k ! " Még a t u d o m á n y o s írásokban is gyakori az efféle felszólító m o n d a t : „ L á s s u k m o s t m á r a dolgozatok leggyakoribb nyelvi és stilisztikai félszegségét." A felszólító m o n d a t f o r m á j á r a legjellemzőbb a felszólító igealak. G y a k r a n indulatszó is t a l á l h a t ó benne: ,,— E j h , d ö n t s d a t ő k é t , ne s i r á n k o z z " (József A.: Favágó). A felszólító m o n d a t g y a k r a n hiányos (—még hiányos mondat). A felszólító, nemegyszer hiányos m o n d a t b a n olykor egy-egy szót megismétlőnk ( - • m é g szóismétlés)-. „Csak erre, erre, k i s a s s z o n y k á r a ! " ( M i k s z á t h K.). Felszólító m o n d a t szerepében haszn á l h a t u n k formailag ó h a j t ó és kérdő m o n d a t o k a t is (—még óhajtó mondat és —kérdő mondat). Q (—mondat) O írod.: Károly S.: A m o n d a t f a j t á k vizsgálata a funkció ós a forrna s z e m p o n t j á b ó l (Nj'elvt u d o m á n v i Közlemények, 1984, 1.). Károly

r i " , a h á r o m Mária látogatása K r i s z t u s sírjánál. E z a trópus volt az egyik legelső kísérlet m i m i k u s eszközök a l k a l m a z á s á r a liturgikus k e r e t e k között. A 10. sz.-tól a trópus szöveges, d r a m a t i k u s f o r m á t ölt ö t t , verses latin n y e l v ű dialógussá alakult: Kit kerestek a sírban, óh keresztények? A megfeszített Názáreti Jézust, óh égi lakó! Nincs itt, feltámadott, amint megjövendölte. Menjetek, hirdessétek, hogy sírjából feltámadott.

Feltételezések szerint a jeruzsálemi sírt e m p l o m b a n t a r t o t t körmenetek egy d r a m a t i k u s részlete Dól-Franciao.-on keresztül t e r j e d t el Európa-szerte, s belőle a l a k u l t ki — n é p i és helyi elemekkel ötvöződve — a 13 — 14. sz.-ra a középkor legkedveltebb vallásos m ű f a j a , a passiójáték. Más vélemények Bizáncból, Angliából s z á r m a z t a t j á k , ismét mások az első dialógusokat egy Titulo nevű sankt galleni szerzetestől eredőnek vélik. O Legegyszerűbb, rövid, dialogikus f o r m á j a a 9—10. sz.-tól — f ő k é n t Franciao.-ban és I t á l i á b a n — a h ú s v é t i prédikáció illusztrálásaként e l t e r j e d t és i t t is idéz e t t quem queritis játék volt (a dialógus h a g y o m á n y o s kezdő szavairól: „kit kerestek. . ."), a z o n b a n a latin nyelvű kezdeti dialógusok u t á n számos nemzeti n y e l v ű v áltozata a l a k u l t ki, s az eredetileg templomi színjáték sok népi elemmel összef o n ó d v a a folklórban is t o v á b b élt. N y o m a i a népi húsvéti játékokban, teátrális népszokásokban m a is fellelhetők. O (—vallásos színjátékok, népi színjátékok) O írod.: O. L a n g e : Die lateinischen Osterfeiern (1887); D. N. C. Brooks: T h e Sepulchre of Christ in A r t and L i t u r g y (1921); E . A. W r i g h t : T h e Dissemination of the Liturgical D r a m a in F r a n c é (1936); D ö m ö t ö r T.: A passió j á t é k (1936); R . B . D o n o v a n : T h e Liturgical D r a m a in Mediev a l Spain (1958). Staud Géza feltárás; invenció; heureszisz, heuresis -neofolklorizmus), a társadalmi felemelés azonban már nem része programjának. O Némileg különbözik, olykor mégis ugyanezen a néven nevezik a helyi irodalom vagy a nyelvjárási irodalom kialakulásfolyamatait is, amikor egy kis körű hagyomány irodalommá nemesítését kísérlik meg. O Megint más napjaink —tömegkultúrájának egyik jellemző terméke: a helyi, folklorisztikus hagyomány mesterséges felélesztése és életben tartása, legtöbbször a turizmus, a helyi nevezetességek népszerűsítésének szolgálatában. Különösen német folkloristák foglalkoznak ezzel a folyamattal (az általuk folklorizmuskritikának nevezett módszer alapján), amely voltaképpen a neofolklor izmus népszerű, többnyire művészietlen megnyilvánulása. O Műfajonként eltérő mélységben jelentkezik: különösen élénk a lírai dalok, hiedelemtörténetek, varázsmesék és állatmesék között, itt minden európai irodalom jól ismeri. Az így ,,megnemesített" alkotások elkészítőinek célja kettős: egyrészt így kívánják megmenteni a folklór értékeit, másrészt ezzel óhajtanak ú j vért önteni a „gyökértelennek" vélt „hivatásos" irodalomba. A folyamat a végén gyakran megfordul, folklor izálódásha, csap át. (-+- még népiesség, népiség, migráció, primitivizmus, orientalizmus, átvétel, egzotikus irodalom, folklorisztika) O {—irodalom és folklór, folklór, népköltészet) O írod.: Benedek M.: A népköltészet hatása a X I X . század ma233

gyar epikusaira (1907); S. Engelmann: Der Einfluss der Volksliedes auf die Lyrik des Befreiungskriegs (1909); H o r v á t h J.: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (1927); J . Tiersot: La chanson populaire et les écrivains romantiques (1931); A. Marinus: Le Néo-Folklorisme (1938); A. Varagnac: Civilisation traditionnelle et genres de vie (1948); B. Rosenberg—D. M. White: Mass Culture (1957); Pogány P.: Folklór és irodalom kölcsönhatása (1959); L. Lowenthal: Literature, Popular Culture and Society (1961): J . Krzyzanowski: Paralele (1961); H . Moser: Vom Folklorismus in unserer Zeit (Zeitschrift für Volkskunde, 1962); P . Sz. Vihodcev: Russzkaja szovjetszkaja poezija i narodnoje tvorcsesztvo (1963); H. Moser: Der Folklorismus als Forschungsproblem der Volkskunde (Hessische Blátter für Volkskunde, 1964); G. Cocchiara: Az örök vadember (1965); Ortutay Gy.: Hal hatatlan népköltészet (1966); N. V. No vikov: Folklor i hudozsesztvennaja sza mogyejatyelnoszty (1968); Péter L.: A folklorizmus kérdéséhez (Ethn., 1968) Dömötör T.: Folklorismus in Ungarn (Zeitschrift f ü r Volkskunde, 1969); Ab sehied vom Volksleben (1970); M. Lüthi Volksliteratur und Hochliteratur (1970) R . Pinon: Contributions au renouveau du Folklore en Wallonie (1970); Voigt V. Vom Neofolklorismus in der K u n s t (Ethn 1970); H. Bausinger: Volkskunde: (1971) A. Paredes—E. J . Stekert: The Úrban Experience and Folk Tradition (1971) Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972) Katona I.: Petőfi népe, a nép Petőfije (Tiszatáj, 1973); M. Boskovic — Stulli O pojmovima usmena i pucka knyizevnost i nyihovim nazivima (Umjetnost Rijeci, 1973, 3 — 4.); Aszájhagyományozás törvényszerűségei (1974). Voigt Vilmos folklórszinkretizmus:

—szinkretizmus

folkways [fókve'iz] action gratuite. O A cselekményes irod a l m i m ű v e k b e n — d r á m á b a n és epik á b a n — rendszerint valamilyen meglepő eseményt jelent. Arisztotelész megh a t á r o z á s a szerint: ,, . . . a végbemenő dolgok ellenkezőjükre való á t v á l t o z á s a , mégpedig, a h o g y m o n d a n i szoktuk, a valószínűség v a g y szükségszerűség szerint. Az Oidipuszban például azért jön a hirnök Oidipuszhoz, hogy megörvendeztesse és eloszlassa a n y j a m i a t t i félelm é t , de a m i k o r felvilágosítja arról, hogy ki ő v a l ó j á b a n , éppen az ellenkezőjét éri el." A d r á m a i f o r d u l a t o k iskolapéld á j a Moliére T a r t u f f e c. v í g j á t é k á n a k fordulatrendszere: első fokon, amikor Orgon i n k á b b hisz a k é p m u t a t ó T a r t u f f e mentegetőzéseinek, m i n t felesége és fia t a n ú s á g á n a k , s r e á r u h á z z a egész vag y o n á t ; m á s o d f o k o n , amikor Orgon személyesen győződik meg T a r t u f f e álnok ságáról, s végül T a r t u f f e m i n t Orgon v a g y o n á n a k birtokosa szolgáltatja a tragikomikus f o r d u l a t o t , k i u t a s í t v á n őt s a j á t házából. Az ibseni és Ibsen u t á n i d r á m á b a n a f o r d u l a t o t a cselekmény szerves k i b o n t a k o z t a t á s a v á l t o t t a fel, de teljesen kiszorítani n e m t u d t a . Még Csehov is, a k i ellensége, n e m egyszer f o l y a m o d o t t használatához. A f o r d u l a t olcsóbb színpadi h a t á s eszköze is lehet:

csodás elemek megjelenése a 18. sz.-i d r á m á b a n , v a g y a hős bűnösségének lelepleződése a m a i b ű n ü g y i és r é m d r á m á k b a n . O -Nagyepikai m ű f a j o k b a n , m i n t pl. az eposzban v a g y a r e g é n y b e n a f o r d u l a t o k a cselekmény c s o m ó p o n t j a i : a hős életének v á r a t l a n (de á l t a l á b a n lélektanilag előkészített) változásai, a m e lyek az epikai hős életét több, egymástól világosan elkülöníthető szakaszra osztják. Különösen jelentős szerepük v a n a naiv eposzban, a fejlődésregényben, a nevelődési regényben. A hős életének ford u l a t a m i n t az ábrázolás k ö z é p p o n t j a m ű f a j i lényegét a d h a t j a egyes (drámai) ricweZZafajtáknak v a g y a csattanó r a kiélezett a n e k d o t i k u s jellegű elbeszélésnek. A m o d e r n epika g y a k r a n ól a logikailag és lélektanilag közvetlenül m e g n e m m a g y a r á z h a t ó emberi t e t t e k , az action gratuite-ek ábrázolásával is, ós v á r a t l a n ságuk f o l y t á n ezek is a f o r d u l a t o k közé sorolhatók. Kovács Endre—Kolozsvári Papp László O A lírai költészetben, ahol á l t a l á b a n nincsen cselekmény, a f o r d u l a t jellemző f o r m á j a az e g y m á s t követő gondolatok, képek, érzelmi állapotok v á r a t l a n változása. A l e g v á r a t l a n a b b , legmeglepőbb változás az e g y m á s t követő részek ellentétessége, az —antitézis, m e l y n e k legkiélezettebb, egyenesen ellentmondó válf a j a a —paradoxon. A költői f o r d u l a t o k valóságos t á r h á z a B. Brecht P ó t l á s a , N é m e t h á b o r ú s K á t ó " - h o z c. m ű v e . Első s t r ó f á j a Hitler f o r d u l a t o s á n demagóg p a r a d o x o n á t idézi: A MÁZOLÓ ÍGY SZÓL: Minél több ágyút öntünk, annál tovább tart a béke.

A m á s o d i k versszakban — a n t i t e t i k u s f o r d u l a t t a l — a költő a nyilvánvalóan a b s z u r d f o r d u l a t o k egész sorát vonult a t j a fel Hitler f o r d u l a t a ellen: Eszerint tehát: Minél több magot vetünk el, annál kevesebb gabona nő majd. Minél több a levágott borjú, annál kevesebb lesz a hús. Minél több hó olvad el a csúcson, annál gyorsabban apad a folyó.

A k ö l t e m é n y eddig az ellentétes gondol a t o k r a épülő ironikus—intellektuális érzelmi—ábrázolási síkon mozog; az utolsó versszak ezt egy képi f o r d u l a t t a l az elvont, intellektuális síkról a k o n k r é t síkra, egy érzelmi f o r d u l a t t a l p e d i g iróniából t r a g i k u m b a f o r d í t j a : ÉJSZAKA VAN. A házaspárok ágyba feküdnek. A fiatal nők majd árvákat szülnek. (ford. 1iőrsi I.)

249

FORDU

E k e t t ő s f o r d u l a t egyben a k ö l t e m é n y —csattanója is. O (—szerkezet) O 2. stilisztikai értelemben a f o r d u l a t f o g a l m a k e t t ő s jelentésű: a) a gyakori h a s z n á l a t k ö v e t k e z t é b e n egységnek érzett szókapcsolat, b) s a j á t o s n y e l v h a s z n á l a t r a utaló, egyéni szókapcsolat, kifejezés. O (—szókapcsolat) Martinkó András fordulatosság: m ű v é s z i minőség; m i n d azon stilisztikai és kompozíciós eljárások eredménye, amelyek a mondanivaló kiemelését, h a n g s ú l y o s a b b á tételét, ill. a figyelem felkeltését, á l t a l á b a n pedig a bejogadás f o l y a m a t á n a k m e g m o z g a t á s á t érik el a (legtágabban értelmezett) jelentés m e g v á l t o z t a t á s a , m á s jelentésekre való v o n a t k o z t a t á s a nélkül, pusztán a n y e l v i elemek, f o r m á k mennyiségi és intenzitásbeli, v a g y d i n a m i k u s változásai által, ill. a linearitás megbontásával, megfordításával, t o v á b b á a beszélőnek a t a r talomhoz való viszonya, a m a g a t a r t á s megváltozásával. Nem általánosan elfogadott t e r m i n u s , a nemzetközi i r o d a l o m b a n nüics is r á szakkifejezés, az ide t a r t o z ó e l j á r á s o k a t az —alakzatok. fejezetben t á r g y a l j á k . Mivel a z o n b a n ez u t ó b b i t e r m i n u s jelentés- és f u n k c i ó k ö r e a stilisztika t ö b b ezer éves t ö r t é n e t e során rendkívül szerteágazó lett, egym á s n a k ellentmondó jelentéselemekkel való telítődése r é v é n t ú l t e r h e l t t é vált, helyesnek látszik az e l h a t á r o l t a b b (bár m é g mindig eléggé t á g értelmezést megengedő) fordulatosság kifejezést m e g t a r tani. O Az e kifejezéssel összefoglalt eljárások a stílus fordulatossá tételét s az ehhez fűződő esztétikai, lélektani, sőt g y a k o r l a t i h a t á s t — a mennyiségében, sorrendjében, dinamikájában, viszonyulásában — a szokásostól eltérő jellegükkel érik el (—élénkség, expresszivitás, változatosság). E z az eltérés a mennyiség s í k j á n jelentkezhet a k á r többletben, a k á r h i á n y b a n , elhagyásban. Az előbbi realizációi közé tartozik az ismétlés, a paralelizmus (ami az ismétlés egyik f o r m á j a ) , a lépegetés (ami összerakó ismétlés és p a r a lelizmus kombinációja), a különféle halmozások (szó-, m o n d a t h a l m o z á s ) . A hiánnyal, elhagyással stílusmozgást előidéző alakzatok közé tartozik: a kih a g y á s (—ellipszis), a mellőzés, elhallgatás (—aposziopézis) többféle f o r m á j a , közt ü k a h a g y o m á n y o s stilisztikákban megk ü l ö n b ö z t e t e t t helyet j u t t a t t a k a kötőszó elhagyásának (—aszindeton). A szóés mondatstilisztikán túllépő műstiliszt i k á b a n természetesen a többi eljárásnak legalább olyan fontos, h a nem f o n t o s a b b f u n k c i ó j a van a fordulatosság h a t á s á n a k k i v á l t á s á b a n . A sorrend m e g v á l t o z t a t á s a

terén leginkább e m l e g e t e t t a l a k z a t az inverzió, azaz a szokásos szórend megv á l t o z t a t á s a , a m i t ö r t é n h e t egy m o n d a t rész szokatlanul erős kiemelésével, a jelzőnek a jelzett szó u t á n helyezésével, közbevetéssel stb. O Az e m l í t e t t eljárások is szolgálják az intenzitás és a d i n a m i k a növelését, de főleg ez a f u n k ciója és h a t á s a az ellentét (—antitézis) különféle f a j a i n a k , k ö z t ü k a legszélsőségesebbnek, a paradoxonnak, a látszólagos képtelenségnek, és ide v e h e t ő a szófajok, mondatrészek, ill. n y e l v t a n i formák (szám, személy, idő stb.) felcserélése is, mindez ugyanis szokatlanságával, v á r a t lanságával növeli a művészi információ i n t e n z i t á s á t és d i n a m i k á j á t . — Végül a beszélőnek—írónak a t a r t a l o m h o z , ill. a hallgatóhoz—olvasóhoz való viszonyában a fordulatosság legismertebb a l a k z a t a i egyrészt a kérdés, felkiáltás, megszólítás, másrészt a visszavétel, kétkedés, sőt a régi értelemben v e t t vízió (—evokáció) is. — Nyilvánvaló, hogy a fordulatosság eszközeinek a m a h a g y o m á n y o s kritériuma, hogy realizálódásuk során a jelentés n e m változik meg, csak a n a g y o n h a g y o m á n y o s a n értelmezett jelentésfelfogás jegyében érvényes. A megismételt, p á r h u z a m ba v a g y éppen ellentétbe helyezett s t b . szó, m o n d a t (de b á r m i l y n a g y s á g ú m ű részlet is!) olyan jelentéstöbbletet k a p , mely a j e l e n t é s s t r u k t ú r á n a k a k á r minőségi á t a l a k u l á s á h o z is vezethet. Hasonlók é p p e n a kérdéssel, felkiáltással, vízióval stb. közölt információnak nyelvileg is, de legfőképpen művészileg is m á s a jelentése, m i n t egy m á s m o n d a t f a j t á v a l (kif e j ezésformával) közölté. L e g f o n t o s a b b a z o n b a n az, hogy a fordulatosság eszközeit n e m szabad a szó, mondat, szórend s z f é r á j á r a korlátozni. Az e m l e g e t e t t eljárások n a g y része a m ű a l k o t á s m a k r o s t r u k t u r á l i s , kompozíciós, d i n a m i k a i és r i t m i k a i s í k j á n is m e g v a n , ós u g y a n a z t a h a t á s t v á l t j a ki, m i n t a m i k o r mikros t r u k t ú r á k b a n realizálódik. (Már csak ezért sem lehet a fordulatosság egész p r o b l e m a t i k á j á t az a l a k z a t o k címszó a l a t t tárgyalni.) Elég csak olyan eljárásokra utalni, m i n t a paralelizmus, az antitézis, az inverzió, a kihagyás, az aposziopézis stb., melyek m e g h a t á r o z ó jelleggel érvényesülhetnek egy m ű n e k n e m c s a k stílusában, h a n e m kompozíciój á b a n , d i n a m i k á j á b a n is. O (—esztétikai minőségek) O írod.: Zlinszky A.: Stiliszt i k a és v e r s t a n (1913); H . Seidler: Allgemeine Stilistik (1953). Martinkó

András

E s z t é t i k a i nézőpontból a fordulatosság p r o b l é m á j á t főként a 18. sz.-i szenzualista

250

FORMU és m a t e r i a l i s t a gondolkodók vizsgálják (F. Hutcheson, W. Hogarth, Helvetius, E . Bürke), m i n t az egység változatosságak é n t felfogott szépség egyik t é n y e z ő j é t ; közülük Webb a képzelet asszociatív tevékenységét elemzi, amellyel a különböző é l m é n y m o z z a n a t o k a t képes egyesíteni. E b b ő l k ö v e t k e z t e t v e E . von Hartmann állítja, h o g y az esztétikai érzelm e k n e k (,,látszatérzelmeknek") változásaik fordulatossága, gyorsasága, könnyedsége n a g y modulációképességet biztosít, a rövid idő a l a t t á t f u t h a t ó szférák gazd a g s á g a fokozza a költői és művészi koncentrációt. O (—feszültség) O írod.: W e b b : Observations on t h e correspondence between p o e t r y a n d music (1769); E . v o n H a r t m a n n : Philosophie des Schönen (1887); H . H ö f f d i n g : H u m o r als Lebensgefühl (1918); H . L. Bergson: A nevetés (1969), Baránszky Jób László pV Forester [forisztör], Cecil Scott (Kairó, 1899. aug. '27.—Berkeley, Cal., 1966. á p r . 2.): angol író. A spanyol p o l g á r h á b o r ú b a n a The Times t u d ó s í t ó j a volt. O Marryat és Gonrad tenger é s z r o m a n t i k á j á t hígít o t t a s z ó r a k o z t a t ó stílusban. I s m e r t alakja H o r n b l o w e r k a p i t á n y , aki népszerű f i l m e k n e k is főhőse lett. Az A Ship of the Line ('Sorhajó') c. regénye 1938-ban —J. Tait-Black-emlékdíjat kapott. Több regénye jelent m e g m a g y a r u l a negyvenes években. O L e g f ő b b m ű v e az Í937től 1953-ig megjelent, önálló címekben í r t sorozata, amelyből az első h á r o m e g y ü t t : Gaptain Horatio Hornblower (1939: J u h á s z V., Őfelsége k a p i t á n y a , 1941; film: ua., R . Walsh, USA, 1954), m a j d The Gaptain from Connecticut ('A connecticuti k a p i t á n y ' , 1941); Commodore Hornblower (1944: P á r t o s L., H o r n blower p a r a n c s n o k , 1947); Lord Hornblower (1946: uő, ua., 1947); Mr. Midshipman Hornblower ('Hornblower tengerészkadét' 1950) és Hornblower and the 'Atropos' ('Hornblower és az ,,Atrop o s " h a j ó ' , 1953), O Más regényei: Lord Nelson (1929); The African Queen (1935: G á t f ö l d y A. K . , Az afrikai királynő; film: angol, 1951); The Good Shepherd ('A J ó P á s z t o r ' , 1955); Poo-poo and the Dragons ( ' P u - p u ós a s á r k á n y o k ' , 1965). Pósa Péter forgatókönyv: olyan irodaimi alkotás, a m e l y á l t a l á b a n a legszélesebben értelm e z e t t látványosságok cselekménysorain a k t a r t a l m á t , idő-, esetleg térbeli sorr e n d j é t — t ö b b n y i r e vázlatszerűen — rögzíti. Készülnek színházi, cirkuszi, varieté-, kabaré-, esztrád-, képzőművészeti kiállítási stb. f o r g a t ó k ö n y v e k , melyekben írott szövegen kívül r a j z o k , külön251

féle szimbolikus jelölések stb. is szerepelhetnek. Legismertebb — és g y a k o r t a n y o m t a t á s b a n is megjelenő — f o r m á j a a —filmforgatókönyv. forgószínpad: a színpad p a d o z a t á n a k , kézi, ill. gépi erővel f o r g a t h a t ó középrésze, amelyen k é t v a g y t ö b b jelenet díszleteit egyidejűleg felépíthetik. A jelenetek változásakor (színpadi változásnál) az ú j jelenet díszletét f o r d í t j á k a közönség felé. Ezzel illúzióromboló szünet nélkül f o l y t a t h a t ó az előadás. O Igen régi színp a d f o r m a , valószínűleg K í n á b ó l k e r ü l t J a p á n b a , ahol a kabukidrámák színpada széles körben elterjesztette. N a p j a i n k b a n — g y a k r a n süllyeszthető színpaddal kombinálva — nélkülözhetetlen színpadtechnikai megoldás. O (—színpadformák) Kolozsvári Papp László Forjaz Trigueiros [forzsáz trigejrus], Luís (Lisszabon, 1915 — ): p o r t u g á l író ós kritikus. Újságíró, 1946-tól 1953-ig a Diário Popular c. lisszaboni n a p i l a p főszerkesztője. A p o r t u g á l k u l t ú r p o l i t i k a egyik irányítója, országát sok n e m z e t k ö z i kongresszuson képviselte. O Novellásk ö t e t e : Caminho sem Luz ('Fénytelen ú t ' , 1936): A inda há Estrélas no Céu ('Vann a k még csillagok az égen', 1942). Irod a l m i t a n u l m á n y a i : Sombra do Tempó ('Az idő á r n y é k a ' , 1951). Rónai Pál főrjszk irodalom: —föroyari

irodalom

forma - m é g hagyomány és újítás). A m á s i k konklúzió az ún. t a r t a l m i és a formalista esztétikától választja el a m a r x i s t a állásp o n t o t . Az előbbiek a formai, az u t ó b biak a t a r t a l m i kórdóseket vélik alárendelteknek, elhanyagolhatóknak a m ű v é szi alkotás f o l y a m a t á b a n . Lukács Gy. a dialektikus, m a r x i s t a álláspontot így fogalmazza meg: az alkotó f o l y a m a t b a n „ a formálás a t u l a j d o n k é p p e n i d ö n t ő elv, a t a r t a l o m esztétikai feldolgozása

pedig p u s z t a élőmunka, amely művészileg m a g á b a n m é g keveset jelent, mivel a mellette való megállás n e m valamilyen gyengébb művészeti teljesítményt, han e m esztétikailag t e k i n t v e egyáltalában semmit sem hoz létre. Az önállóságnak ez a h i á n y a azonban m i t sem v á l t o z t a t a t a r t a l o m elsőbbségén, azon, h o g y az ilyen tartalmi-művészi élőmunka teljességgel p ó t o l h a t a t l a n a végső, valóban művészi f o r m a a d á s s z e m p o n t j á b ó l " . A m ű a l k o t á s b a n t e h á t a t a r t a l o m és a forma, problémái a t a r t a l o m elsődlegességének m a r x i s t a elvét vallva is egyenrangúak. — A k o n k r é t f o r m a és k o n k r é t t a r t a l o m e teljes egysége az esztétikai irodalom n e m egy neves r e p r e z e n t á n s á t olyan konklúziók levonására késztette, miszerint ennek az egységnek a felbontása, a t a r t a l o m és a f o r m a problémáinak elkülönített vizsgálata céltalan és jogosulatlan; ilyen felfogást vallottak az —>orosz formalista iskola képviselői: B. Groce megállapítása szerint a t a r t a l o m és form a viszonyának vizsgálata „az esztétika gazdaságának leghíresebb p a s s z í v á j a " ; a m o d e r n polgári művészetelmélet pedig rendszerint megkerüli, m á s kategóriap á r o k k a l helyettesíti a t a r t a l o m és f o r m a fogalmát (amilyen O. Walzelné\ a Gehalt és Gestalt, J . C. RansomnÁl a s t r u c t u r e és t e x t u r e , A. Tate-nól az extension és intention stb.). Hasonló nézetek a marxist a elméleten belül sem ismeretlenek a lengyel H . Markiewicz is ú g y nyilatkozik, hogy a t a r t a l o m ós f o r m a fogalomp á r j a sokértelműsége m i a t t „ n a g y o n korlátozott m é r t é k b e n h a s z n á l h a t ó " . A marxista szakirodalom képviselőinek többsége azonban m i n d e n „ k o r l á t o z á s " nélkül él ezekkel a fogalmakkal, m i n t hogy egységük analitikus felbontása, törvényszerűségeik t u d o m á n y o s absztrakcióval t ö r t é n ő vizsgálata elengedhetetlen a művészet megértéséhez, mélyebb elemzéséhez. O LI. Belső és külső forma. A m ű a l k o t á s formaelemeinek szerkezetében az esztétikai irodalom számos képviselője megkülönböztet k é t szférát, a belső és a külső f o r m a szféráját. A belső forma fogalma Plótinosz filozófiájából származik (ahol a művész vízióját jelentette) ós Shaftesbury ó t a t e r j e d t el, m i n t a m ű a l k o t á s legbelső alakító elvének, a t a r t a l o m és f o r m a egységet megvalósító erőnek megjelölése. Tőle veszi á t a fogal o m p á r t Goethe, akinél „a külső és véletlen f o r m a " a versformát jelenti, a belső f o r m a pedig a m ű f a j i f o r m a jegyeket; e szembeállítás széles k ö r b e n elterjedt. A m a r x i s t a elméleten belül lényegében ugyanezt a p r o b l é m á t t á r g y a l j a Lukács Gy., amikor a művészi f o r m a és a mű253

FORMU vészi

technika

megkülönböztetésének

szükségességét h a n g o z t a t j a . A t e c h n i k a fogalomkörébe a z o k a t a f o r m a e l e m e k e t sorolja, a m e l y e k „ n e m c s a k m e g t a n u l h a tók, h a n e m kizárólag a t a n u l á s nehéz m u n k á j á v a l szerezhetők m e g , s amelyekn e k t a p a s z t a l a t a i á t is v i h e t ő k egyik emberről a m á s i k r a " , m i n t az irodalomban a verselés, a s z o b r á s z a t b a n a m á r v á n y , a bronz kezelése s t b . Lukács elismeri, hogy m i n d e n a l k o t ó n a k „ f e j l e t t művészi t e c h n i k á r a v a n szüksége, hogy a világ előtte lebegő k é p é t művészileg meggyőzően á b r á z o l h a s s a " , d e e technikai kérdéseket m á s o d r a n g ú a k n a k tekinti a v o l t a k é p p e n i m ű v é s z i f o r m a kérdéseivel szemben, a h o g y a n „ a régi n a g y esztétikusok m i n d i g előtérbe helyezték a d ö n t ő f o r m a i p r o b l é m á k a t , és ezzel megt a r t o t t á k a helyes h i e r a r c h i á t az esztét i k á n belül". Érvelése szerint m á r Arisztotelész m e g m o n d o t t a , h o g y a költőnek i n k á b b a cselekményben, m i n t a versekben kell m e g m u t a t n i a erejét, s Marx és Engels is a m i y i r a m e g v e t e t t e a korabeli t a r t a l m a t l a n f o r m a i v i r t u ó z o k a t , az üres technika mestereit, hogy m é g Lassalle d r á m á j á n a k rossz verseit is i n k á b b h a j landó volt elnézni. A f o r m a e l e m e k így Lukácsnál is k é t szférába rendeződnek, a „voltaképpeni f o r m a " belső, lényegibb és a „művészi t e c h n i k a " külsődlegesebb szférájába. — Szigeti J . terminológiailag is bevezeti a belső és külső f o r m a fogalm á t , az előbbibe, a m ű a l k o t á s „mély rétegébe", „ m a g v á b a " a tipizálást és a kompozíciót sorolva, az u t ó b b i b a , a m ű „felszíni r é t e g é b e " , „ h ó j á b a " pedig a stiláris eszközöket, a k é p a l k o t á s technik á j á t ós a hasonló elemeket. Felfogása ezen a p o n t o n r o k o n I í . Markiewicz definíciójával, aki szerint a belső f o r m a „az irodalmi m ű egyes szféráit, illetve síkjait alkotó elemek . . . m e g f o r m á l á s á n a k módj a " , a külső f o r m a pedig „ a n y e l v i jelek s í k j a " . — A belső és külső f o r m a szfér á i n a k megkülönböztetése — a m i n t ez a fentiekből k i t ű n i k — á l t a l á b a n azon a felismerésen alapul, h o g y az egyes formaelemek különböző intenzitással vesznek részt az eszmei m o n d a n i v a l ó és a t é m a — azaz a t a r t a l o m — érzéki megjelenítésében: a belső f o r m á h o z sorolt elemek n a g y o b b , a külső f o r m á b a soroltak pedig kisebb i n t e n z i t á s ú a k . A felosztások többsége a r r a is törekszik, h o g y a belső és külső f o r m a szfériáiban a formaelemek helyét általános érvénnyel rögzítse, e rögzítés a z o n b a n sok t e k i n t e t b e n problematikussá lehet. E g y r é s z t a különböző műnemek, m ű f a j c s o p o r t o k , m ű f a j o k köz ö t t számos eltérés m u t a t k o z i k a b b a n a tekintetben, h o g y a f o r m a elemei közül 254

melyik milyen i n t e n z i t á s ú szerephez juth a t az a d o t t k e r e t e k között. Arisztotelész — Lukács Gy. által helyeslően kiemelt — megállapítása, miszerint a cselekmény f o n t o s a b b a verselésnél, m i n d e n bizonyn y a l áll az epikus és d r á m a i m ű v e k r e , de a lírai a l k o t á s o k r a aligha, hiszen ezekben cselekmény t ö b b n y i r e egyáltalán nincs, a verselés viszont a m a g a zeneiérzelmi kifejezőeszközeivel belső f o r m a i szerephez j u t h a t ; a kompozíció az eset e k n a g y részében v a l ó b a n d ö n t ő fontosságú, de sok régebbi m ű f a j b a n mechan i k u s a n r ö g z í t e t t , v á l t o z a t l a n u l ismétlődő s így külsődleges f u n k c i ó j ú is lehet stb. A differenciáltabb vizsgálat tükrében e g y é b k é n t m e g á l l a p í t h a t ó , h o g y a külső és belső f o r m a szerkezete nemcsak m ű f a j o n k é n t v á l t o z h a t , h a n e m azonos m ű f a j ú a l k o t á s o k o n belül is igen különböző elrendezésben t a r t a l m a z h a t j a a formaelemeket. O A külső ós belső f o r m a k ö z ö t t i különbségtétel révén nyerh e t ü n k m a g y a r á z a t o t a r r a is, m i k é n t lehetséges, h o g y míg a m a r x i s t a elmélet szerint a k o n k r é t t a r t a l o m és f o r m a mindig teljes egységet alkot, Vörösmarty M. r e t t e n e t e s - r ú t t a r t a l m ú sorai A vész kitört. Vérragylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre, Ernberszívekben dúltak lábai. A merre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közöl, És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. (Előszó

A klasszikus j a m b u s szép k ö n t ö s é t h o r d j á k ahelyett, hogy fülsértő, csikorgó ritmussal a l k a l m a z k o d n á n a k t a r t a l m u k h o z . Számos hasonló példa a k a d a lírai költészetben, de pl. a klasszikus t r a g é d i á k kiegyensúlyoz o t t kompozíciója, stilisztikai ékessége is ellentmondani látszik a t a r t a l o m n a k , m e l y b e n a t r a g i k u s - r ú t m o z z a n a t o k uralk o d n a k stb. A kérdésre választ keresve abból i n d u l h a t u n k ki, hogy a f o r m a leglényegesebb, belső komponensei szükségszerűen egybeesnek i t t is a t a r t a l o m m a l , hiszen Vörösmarty költeményének tart a l m a ú g y és a n n y i b a n r e t t e n e t e s - r ú t , a h o g y a n ós a m e n n y i b e n ez a költő képeiben megjelenik, s a t r a g é d i á k t a r t a l m a ugyanígy n e m m á s és n e m t ö b b , m i n t a m i t a hősök, a cselekmény belső formai m o z z a n a t a i érzékileg kifejezésre j u t t a t n a k . A f o r m a szép elemei ilven esetekben szükségszerűen a külső f o r m a s z f é r á j á b a tolódnak, m i n t e g y a h á t t é r b e n , elmosód o t t a b b a n , e l v o n t a b b a n jelennek meg. E l l e n t m o n d á s , szembenállás e szép külső f o r m a és — p é l d á i n k esetében rettenetes, r ú t , t r a g i k u s — t a r t a l o m k ö z ö t t sincsen.

FORMU

h a meggondoljuk, h o g y — Barna J . g o n d o l a t m e n e t é t k ö v e t v e — ,,a n a g y realista m ű a l k o t á s o k t a r t a l m á b a n a szépség a k k o r is o t t v a n , h a az általuk t ü k r ö z ö t t világban közvetlenül kizárólag r ú t jelenségek t a l á l h a t ó k " , m e r t „a r ú t jelenségeket m i n t a reális n e m szabadság érzéki kifejeződéseit csakis a történelmileg a d o t t valóságos szabadsággal, az ezt t a r t a l m a z ó m i n d e n k o r i h a l a d ó esztétikai ideálokkal azonosulva, ezek szemszögéből lehet a d e k v á t a n felismerni, értékelni, ábrázolni. T e h á t az esztétikai ideál, h a n e m is közvetlenül — pozitív hősökben, szép a l a k o k b a n megtestesítve —, d e k ö z v e t v e m a g a is eltárgyiasul, s vége r e d m é n y b e n beépül a m ű a l k o t á s b a " (bővebben

— i d e á l , rút,

szépség).

E

köz-

vetve, m i n t e g y csak n é z ő p o n t k é n t , elv o n t a n jelentkező t a r t a l m i szépség form a i v e t ü l e t e a külső f o r m a szépsége: legvilágosabb p é l d á j á t Radnóti M. n y ú j t j a ennek, amikor a h a l á l t á b o r o k világát felidéző költeményeiben a klasszikus görög v e r s m é r t é k e k e t s z ó l a l t a t j a meg, e közv e t e t t , zeneien f i n o m f o r m á b a n szembesítve az embertelen E u r ó p á t az európ a i s á g eszményével, az a n t i k h u m a n i t á s sal.

O

I I I . Az

elvont

forma

(absztrakt

forrna) fogalomkörébe azok az általános törvényszerűségekbe foglalható szabályok, szerkezeti s é m á k t a r t o z n a k , amelyek az egyes m ű v e k k o n k r é t formaelemeiben mindig v á l t o z a t l a n u l érvényesülnek, függetlenül a t t ó l , hogy e formaelemek milyen k o n k r é t t a r t a l m a k a t fejeznek ki. A szépirodalomban ilyen elvont f o r m á k a műfajok, szilárdabb szabályai, a

kom,pozíció,

típusainak arányosság,

a

cselekmény

hagyományos harmónia

különböző

modelljei,

é s szimmetria

az ér-

v é n y r e j u t t a t á s á n a k elvei, a stilisztika és retorika szabályai, v a l a m i n t a versf o r m á k képletei. K ö n n y ű belátni, h o g v e f o r m á k szerkezetei viszonylag sokkal függetlenebbek az á l t a l u k megjelenített t a r t a l o m t ó l , m i n t a t ö b b i forma, pl. a t í p u s a l k o t á s v a g y leírás elvei. Míg u g y a n i s az egyes irodalmi hősök tipikussá f o r m á l á s á n a k m i k é n t j e m i n d e n esetben teljesen egyedi k r i t é r i u m o k r a épül (aki pl. Cervantes Don Q u i j o t é j á n a k v a g y Shakespeare I I I . R i c h á r d j á n a k formálási m ó d s z e r é t lekopírozza, aligha alkot eredeti m ű v e t ) , addig pl. a cselekménymodellek és r i t m u s k é p l e t e k megvalósít á s á n a k m i k é n t j e m i n d e n egyes esetben azonos kritériumokhoz igazodik (a lineáris cselekmény vezetés modelljét vagy a h e x a m e t e r képletét m i n d e n v á l t o z t a t á s n é l k ü l á t lehet v e n n i Fielding Tom J o n e s á b ó l vagy Homérosz Iliászából, ilyen e s e t b e n a legrigorózusabb ítészek sem 255

k i á l t a n a k plágiumot); h o g y h o g y a n írj a n a k le az írók egy eseményt, t á j a t , ennek módszere n e m foglalható képletbe, a leírás m i k é n t j e m i n d i g a kifejezendő t a r t a l o m t ó l függ, de pl. az a n t o n o m á z i a r e t o r i k a i a l a k z a t a m i n d e n esetben azonos képleteket valósít meg, f ü g g e t l e n ü l a t t ó l , milyen k o n k r é t szavakról, t a r t a l m a k r ó l v a n szó. — Az elvont f o r m á k és az egyes m ű a l k o t á s o k k o n k r é t t a r t a l m a közötti viszony az esztétika és irodalomelmélet egyik legvitatottabb p r o b l é m á j a . Az egyik álláspont szerűit e formaelvek érvényesülése m i t sem vált o z t a t a t a r t a l m o n , ill. a t a r t a l o m kifejezésére ezek a formaszerkezetek képtelenek, f e l a d a t u k p u s z t á n annyi, h o g y jól á t t e k i n t h e t ő v é és tetszetőssé t e g y é k a m ű v e t . Hegel m e g f o g a l m a z á s á b a n : ,,az a b s z t r a k t külsőlegesség", „ m i n t az értelem p u s z t a , élettelen egysége, semmik é p p e n sem m e r í t h e t i ki a m ű a l k o t á s t e r m é s z e t é t " , és f e l a d a t a p u s z t á n „ a szab á l y z a t l a n n a k és m é r t é k nélkülinek a m é r sékelése és szabályozása", a h o g y a n szer i n t e — m i n t k o r á b b a n idéztük — a vers f u n k c i ó j a sem t ö b b a csengő k e r e t nél. Tekintélyes m e t r i k u s o k is t a g a d j á k a r i t m u s t a r t a l o m t ü k r ö z ő képességét (P. Maas szerint pl. a ritmusképletek önm a g u k b a n n e m e v o k a t í v jellegűek, csak az a m ű f a j kölcsönöz nekik — asszociatív ú t o n — ilyen jelleget, amelyben h a g y o m á n y o s s á váltak), v a g y állítják a z t , h o g y csak a legfejlettebb költészetben létezik megfelelés t a r t a l o m és r i t m u s k ö z ö t t (R. Lehmann). Lukács Gy. — szint é n a ritmussal k a p c s o l a t b a n k o n k r e t i zált — á l l á s p o n t j a szerint (Az e s z t é t i k u m s a j á t o s s á g a c. m ű v é b e n ) az elvont form a „ a valóság visszatükröződése u g y a n , de még nem konkrét tartalmát tükrözi vissza, h a n e m i n k á b b , ezzel ellentétben, a z o k a t a m e g h a t á r o z o t t , lényeges form á k a t , amelyek az ilyen t a r t a l m a k a t o b j e k t í v e t a g o l j á k , rendezik, és az emberek s z á m á r a felhasználhatóvá, hasznossá teszik". E f o r m á k szabályai önm a g u k b a n 1. dezantropomorfizáló tend e n c i á j ú a k (—antropocentrizmus), 2. világ nélküliek (—világszerűség) ós 3. szubj e k t u m nelküliek (—szubjektivitás), azaz a t u d o m á n y o s t ü k r ö z é s jellegzetességeit m u t a t j á k s n e m a művésziét (—tükrözés), t o v á b b á 4. m i n d e n elvont f o r m a bizonyos értelemben „ t a r t a l o m nélküli, vagyis — elvontan nézve — formálisan tetszés szerinti t a r t a l o m r a v o n a t k o z t a t h a t ó " . Másrészről viszont lyukács o k f e j tése szerint a kész m ű a l k o t á s f o r m á j á b a n konkretizált elvont formai elemek 1. a n t r o p o c e n t r i k u s s á és 2. világszerűvé v á l n a k , s e s z u b j e k t u m nélküli (önmagá-

FORMU

ban mind az alkotó, mind a b e f o g a d ó szubj e k t u m á t ó l független) f o r m a , 3. „ m a g á ban foglal e g y bizonyos s z u b j e k t i v i t á s r a törő s z á n d é k o t : bizonyos k o n k r é t érzéseket, é r z e l m e k e t stb. a k a r felidézni, mégpedig m i n d az alkotó, m i n d pedig a befogadó s z u b j e k t u m á b a n " , h a n e m is közvetlenül, h a n e m a m e g f o r m á l a n d ó t a r t a l o m közvetítésével. Végezetül pedig a tartalomnélküliség összekapcsolódik azzal a „ p a r a n c s o l ó szükségszerűséggel", hogy 4. az e l v o n t f o r m á t t a r t a l o m r a von a t k o z t a s s u k , m e r t enélkül n i n c s esztétikai é r t e l e m b e n v e t t f o r m a , s h a az elvont f o r m a elemzéséből n e m is lehet ugyan k i k ö v e t k e z t e t n i , hogy m i l y e n tartalmakra vonatkoztatható, de a tartalom m i n d e n esetben „világosan ós egyértelműen v o n z ó d i k " egy m e g h a t á r o z o t t elvont f o r m á h o z . Lukács végkövetkeztetése szerint i t t „ a f o r m á n a k és a tart a l o m n a k az esztétika s z á m á r a döntő egysége t e h á t módosultan, k o r l á t o z o t t a n jelenik meg. E z lényeges i s m é r v e minden elvont f o r m á n a k " . A f e n t i e k b e n ismertetett álláspontokat számos konkrét t é n y t á m a s z t j a alá, a m e n n y i b e n pl. azonos versszerkezetekben, cselekmónymodellekben és kompozíciós f o r m á k b a n stb. a legkülönfélébb t a r t a l m ú t é m á k r ó l írh a t n a k az a l k o t ó k , ugyanaz a ritmusképlet v o n u l végig t ö b b ezer soros eposzokon, f ü g g e t l e n ü l attól, h o g y a költő az öldöklés r e t t e n e t é t v a g y a szerelem idilljét festi-e, s a bevezetés—tárgyalás — befejezés h á r m a s tagolása az enyelgő episztolától a vitriolos filippikáig mindenféle m ű b e n felhasználható. O Az ellentétes n é z e t e k képviselői a z t h a n g o z t a t ják, hogy az elvont f o r m á k n e m h o g y közömbösek lennének a t a r t a l o m m a l szemben, h a n e m a maguk e l v o n t s á g á b a n is szükségszerűen h o r d o z n a k t a r t a l m i m o z z a n a t o k a t . A m e t r i k u s o k többsége pl. az ó k o r t ó l napjainkig k o n k r é t érzelmi—hangulati t a r t a l m a t t u l a j d o n í t a r i t m u s k é p l e t e k n e k (igaz, h o g y e t a r t a lom m i b e n l é t é t igencsak különféle módokon h a t á r o z z á k meg, m e r t pl. a jamb u s Quintilianus

és J . C. Scaliger

szerint

hevesen agresszív, I . Voss szerint heves ós maró, d e n e m harcias, M. V. Lomonoszov szerint fennkölt, e m e l k e d e t t , sőt értelmezték m á r merengőnek, f á r a d t n a k , halkan b á n a t o s n a k is). Lukács Gy. (A realizmus p r o b l é m á i c. m ű v é b e n ) a form a o b j e k t i v i t á s á t igazolja, b e m u t a t v a , hogyan m e g y végbe a f o r m a á t c s a p á s a t a r t a l o m b a a kompozíció esetében, s hog y a n léteznek minden m ű f a j n a k olyan „ o b j e k t í v ábrázolási törvényei, amelyek e t egy m ű v é s z sem h a g y h a t figyelmen kívül, h a n e m a k a r j a m ű v é t m a g a szót-

z ú z n i " ; Szigeti J. a cselekménymodellek, a kompozíció szerkezetét a t á r s a d a l m i a l a p o k által m e g h a t á r o z o t t életérzések kifejezőjeként elemzi stb. E z e k e t a néz e t e k e t is számos t ó n y t á m a s z t j a alá: kísérletekkel, e g z a k t m ó d o n b i z o n y í t o t t , h o g y az elvont f o r m á k — azonos k u l t ú r k ö r ö n belül — az emberek többségében n a g y j á b ó l e g y f o r m a asszociációkat kelt e n e k , s így o b j e k t í v pszichológiai a l a p j a v a n a n n a k , h o g y a közfelfogás egyes ritmusképleteket szomorúaknak vagy v i d á m a k n a k , kompozíciós m e g o l d á s o k a t megnyugtatóaknak vagy zaklatóaknak t a r t stb. O E z e k az ellentétes vélemén y e k és látszólag ellentmondó t é n y e k v a l ó j á b a n n e m összebékíthetetlenek. K é t ségtelenül igazuk v a n azoknak, akik egyegy kompozíciós modell, versmérték evok a t í v - m i m e t i k u s jellegét felfedezik, s h a azonos f o r m á k a t többféleképpen értelm e z n e k , jóformán mindegyik értelmezés f e d h e t i az igazságot: az elvont f o r m á k t ö b b n y i r e a legellentótesebb mozgásf o r m á k , érzelmek mimézisére képesek. H a pl. egy m e t r i k u s Verlaine Chanson des Ingénues-jónek elemzése a l a p j á n a z t á l l í t j a , hogy az a n a p e s z t u s a f i a t a l l á n y o k v i d á m szökdécselósót imitálja, egy m á sik viszont Goethe j a m b i k u s drámaszövegeiben az a n a p e s z t i k u s r i t m u s v á l t á s t a fel-feltörő f á j d a l o m m a l hozza kapcsol a t b a , m i n d k é t értelmezés e g y a r á n t helytálló: az anapesztus e g y a r á n t a l k a l m a s a r r a , h o g y a lányokról szóló vers v a g y a f á j d a l m a s d r á m a i szöveg közvetlen jelentését — a m e l y ö n m a g á b a n n e m u t a l szökdécselósre, emócióhullámzásra — belső szemléletünkben kiegészítse e fizik a i ós indulati mozgások élmónytöbbletóvel. Ugyanilyen m ó d o n felhasználható, természetesen m á s szövegösszefüggésben, száz és száz hasonló élmény felidézésére, de n e m bármiféle élményére: egy n y u g o d t kedélyállapot, s t a t i k u s kép, egyenletes mozgás stb., s t b . esetében az a n a p e s z t i k u s r i t m u s aligha t u d t ö b b l e t e t n y ú j t a n i az érzéki megjelenítéshez, erre a s p o n d e u s alkalmas. H o g y ilyen m ó d o n az elvont f o r m á k n a k evokatív jelleget kell t u l a j d o n í t a n u n k , ez n e m z á r j a ki P . Maas á l l á s p o n t j á n a k rószigazságát, m i s z e r i n t a m ű v é s z e t fejlődése során az egyes történelmi periódusok, stíluskors z a k o k r e p r e z e n t a t í v m ű f a j a i n a k jellegzetes elvont f o r m á i a későbbi időkben alkalmazva mintegy „holdudvarként", „ e l v o n t t a r t a l o m k é n t " m a g u k k a l viszik az ő k e t szülő korszak, m ű f a j h a n g u l a t á t . Az ókori görög d r á m a és időm értékes vers nevezetes f o r m á i pl. t ö b b n y i r e klaszszieizáló, az a n t i k ideálokra utaló „holdu d v a r r a l " jelentkeznek a későbbi m ű 256

FORMA

vekben. Az elvont formákhoz tehát egyszerre kétféle — egy közvetlen-mimetikus és egy közvetett-történelmi — „elvont t a r t a l o m " is t a p a d h a t : e kettő együtt, összefonódva is érvényesülhet, de az egyik el is n y o m h a t j a a másikat, a t t ó l függően, hogy a szöveg konkrét tartalm a milyen mértékben erősíti fel, engedi érvényesülni ezeket az „elvont tartalm a k a t " . Nemritkán pedig éppen ez a konkrét tartalom — amelyik döntő módon meghatároz minden, a szöveghez kapcsolódó befogadói asszociációt, élm é n y t — úgy hat, hogy az elvont f o r m a m i n d k é t „ h o l d u d v a r á t " megsemmisíti, s e forrna valóban n e m t ö l t be más f u n k ciót, mint a Hegel által megjelöltet, azaz valamiféle — tetszőleges — „szabályozottságot", „csengő k e r e t e t " ad a szövegnek. S ha figyelembe vesszük azt is, hogy az elvont f o r m á k „ h o l d u d v a r a " túlságosan is halovány ahhoz, hogy a t a r t a l o m segítsége nélkül konkrét asszociációkat keltsen, ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy nem is keletkezhet különösebb ellentmondás a szöveg elvont formai elemei és t a r t a l m a között, azaz inadekvát elvont formai elemek választása n e m vezet kudarchoz, legfeljebb egy asszociációs sík lehetőségének elhagyásaként negatívum. Ilyen módon tehát .igazolt Lukács Gy. megállapítása is, miszerint az elvont f o r m a tetszés szerint, t a r t a l o m r a vonatkoztatható.

O

IV.

A

szándékolt

forma

és

a

konkrét forma megkülönböztetése mindenekelőtt azért szükséges, mert a m ű konkrét tartalma ós f o r m á j a között fennálló teljes egység a m ű megalkotása előtt,

az

—írói

szándékokban

még

nem

létezik; az —alkotás folyamatában az író a kifejezni szándékolt tartalom megjelenítéséhez többféle formai lehetőség között válogathat. E választások döntően befolyásolják a m ű minőségét, méghozzá kétféle értelemben is. Az írói szándékokban még helyes t a r t a l m a k a helytelenül megválasztott vagy sikertelenül kivitelezett formák h a t á s á r a eltorzulhatn a k (szélsőséges példával élve: egy politikai költemény, h a -+&ö&vers-rímekkel ékesíti a költő, alkotójának meggyőződését könnyen állíthatja elénk ellenkező előjellel, karikatúraként). Másrészről viszont nem kizárt az sem, hogy egy helytelen t a r t a l m a t az e tartalom viszonyl a t á b a n voltaképpen helytelenül megválasztott forma korrigáljon némiképp (ahogyan pl. egy vallásos tartalom naturalisztikus képekkel párosulva evilágibbá teheti a művet). Az igazi n a g y művészek esetében a forma természetesen maximálisan megfelel a kifejezendő 17 Világirodalmi Lexikon III.

tartalomnak, s ebben az összefüggésben igaz a közismert marxista tétel, miszerint „a tartalom szüli a f o r m á t " , ahogyan az előbbiekben ismertetett m ó d o n e tótel másik megállapítása is igazolódik, „a forma visszahat a t a r t a l o m r a " . Egyedül a szándékolt tartalom és f o r m a relációjában értelmes továbbá a t a r t a l o m ós forma egységéről normatív értelemben, követelményként beszélni, amennyiben ideális esetben a helyes t a r t a l o m a neki legjobban megfelelő formával egyesül az alkotásban. F o n t o s formai törvényszerűségre világít rá ilyen szempontból is Lukács Gy. (A realizmus problémái c. művében), amikor a forma objektivitásának tételét felállítja: nézete szerint a forma az alkotó tudatától független, objektív hatóerővel rendelkezik. Ez a függetlenség, objektivitás „ m á r a tematikával elkezdődik", mert „ m i n d e n témában meghatározott művészi lehetőségek rejlenek", s h a az alkotó ezt nem veszi figyelembe, „ellentmondásnak kell előállnia a t é m a t a r t a l m a és a művészi feldolgozás között, és ezt az ellentmondást a legművészibb kezelés sem moshatja el". Ugyanilyen objektivitással rendelkeznek szerinte — mint ezt az elvont formák összefüggésében m á r említett ü k — az egyes műfajok ábrázolási törvényei, sőt „ a művek meséi és alakjai is. Ezeknek, h a a költő fejében születnek is meg, s a j á t dialektikájuk v a n , amelyet a- költőnek u t á n a kell rajzolnia, és végig kell vinnie, h a nem a k a r j a m a g a szótzúzni m ű v e i t " . Balzacot pl., aki autonóm mozgást biztosított alakjainak, az ábrázolt világ dialektikája Lukács szerint „egészen más következtetésekhez vitte, m i n t amelyek tudatos világnézetének alapjául szolgáltak", míg Schiller moralizáló okokból eltorzítja „a maga tervezte n a g y objektív ellentétet Erzsébet ós S t u a r t Mária között", és Dosztojevszkij

—

amint

e z t m á r Gorkij

meg-

állapította — oda jut, hogy „ s a j á t alakjait megrágalmazza". Másfelől Lukács nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a formának ez az objektivitása dialektikusan értelmezendő, különben „ a f o r m a merev mintává lesz, feszes iskolai példává, amelyet elevenségétől megfosztva, mechanikusan u t á n o z n i kell". O V. A formák fejlődése. A művészi formák történeti változásainak törvényszerűségeit Lukács Gy. így h a t á r o z z a meg: „minden művészi forma, keletkezésében és fejlődésében bizonyos társadalmi ós a társadalom által létrehozott világnézeti előfeltételekhez van k ö t v e . Csak ezekből az előfeltételekből j ö h e t létre az a tematika, jöhetnek létre azok a formai elemek, ame257

FORMU

lyek egy m e g h a t á r o z o t t f o r m á t a legm a g a s a b b fokon k i v i r á g o z t a t n a k " ; m i n dig „ e g y ú j t e m a t i k a felvetődése és győz e l m e " hoz létre „lényegileg ú j belső f o r m a i t ö r v é n y e k k e l bíró f o r m á t , a k o m pozíciótól egészen a nyelvig". A f o r m a fejlődés e fő t e n d e n c i á j á n belül a z o n b a n ellentétes erők is m ű k ö d h e t n e k . E g y r é s z t e l ő f o r d u l h a t az, h o g y bizonyos f o r m a i elemek a t ö r t é n e t i fejlődés során f ü g g e t lenednek az őket létrehozó világnézeti— t e m a t i k a i m o z z a n a t o k t ó l , s a d o t t esetekben ellentétes világnézeti t e n d e n c i á k h o z is k a p c s o l ó d h a t n a k (ahogyan pl. a —-chanson de toile (szövődal) és a -»chanson á danser (táncdal) több típusa; a —rondet, ballette (—chanson á danser) és virelai a késői és k ö t ö t t e b b f o r m á j ú verses m ű f a j o k , ill. versformák előzményei. A líra ekkor még — sőt későbbi századokban is nagyrészt — szorosan a zenéhez kapcsolódott (énekelt vers, hangszeres kíséret); a verses szöveget kísérő zenét gyakran maga a költő szerezte, nemritkán minden vershez ú j dallamot készítve. A zenei változatossághoz képest a versszerkezetek metrikai sémái viszonylag még állandók. O Az ófrancia lírai műfajok kivirágzása a délfrancia —trubadúrköltészet hatására m e n t végbe. Az északi trouvére-ek a provanszál alba n y o m á n írtak hajnali dalokat, amelyek — mintáiktól eltérően — többnyire vidám hangulatúak (aube, aubade, —alba). A provanszál canso nyomán bontakozott ki a régi francia költészet legjellemzőbb, rendkívül változatos lírai m ű f a j a , a —chanson is (főként mint chanson d'amour szerelmi dal). A —chanson de croisade (keresztesdal) a keresztes háborúk költészetének jellemző m ű f a j a : a háborúkban való részvételre buzdít vagy a magára hagyott nő panaszát szólaltatja meg. A chanson de toile-ra emlékeztet az akar a t a ellenére férjhez kényszerített nő szomorú sorsát panaszló —chanson de la mal-mariée (a szomorú sorsú feleség dala). A népszerű —pastourelle többnyire a szép pásztorlányka történetét beszéli el. A délfrancia sirventés északi változata, a —serventois gyakran politikai tárgyú költemény. Két fél v i t á j á t tartalmazza a —jeu parti: jobbára szerelemelméleti kérdésen folyik a vita, s a döntést harmadik félre bízzák; a —tenson-ban a költő rendszerint előrebocsátja a maga véleményét. Ismert lírai m ű f a j még e korban a gyakran allegorikus jellegű —reverdie, valamint a rituális udvarló köszöntést tartalmazó —salut d'amour (szerelmi üdvözlet). Az említett lírai m ű f a j o k b a n néhol még érzékelhető az egyszerű, népi hangvétel, túlnyomórészt azonban az udvari szerelem {—amour courtois) világa és konvenciói vannak hátterükben. A 13. sz. vége felé kibontakozó „polgári líra" (lyrisme bourgeois) m ű f a j i változataiban allegorizáló és didaktikus vonások kerülnek mindinkább előtérbe, gyakran szatirikus elemekkel, s nemritkán a lírai ele2 0 Világirodalmi Lexikon I I I .

meket egészen h á t t é r b e szorítja bennük az epikum, ezért némelyiküket a kisepikai formák közé is szokták sorolni. Ilyen a —congé (búcsúvers), a korszak vége felé kibontakozó panaszdal, a —complainte; a vitaköltészet körébe tartozó dispute (—débat), továbbá a —sotte chanson (csacska dal), — ez utóbbiak igazi virágkora azonban már inkább a következő korszakra esik. O A verses epikában elsőként az ófrancia „históriás ének", a —chanson de geste bontakozott ki: virágkora a 12. sz. és a 13. sz. első fele. Általában —jongleurök adták elő őket recitatív jellegű előadással, húros hangszer kíséretében. Másik jellemző verses epikai m ű f a j a —román volt: ez az elnevezés eleinte latin eredetiből román (ófrancia) nyelvre fordított m ű v e t jelentett, később általában a páros rímekkel egymáshoz kapcsolódó octosyllabe-okban írt francia elbeszélő költeményeket nevezték így. A verses kisepikai f o r m á k közül a 13. sz.ban vált népszerűvé a szatirikus —dit és —fabliau. Sajátos verses-prózai m ű a —chantefable, amelyben a recitálandó prózai és hangszerkíséretes éneklésre szánt verses részek váltakoznak. E g y é b kisepikai műfajok is ekkor alakultak ki, így többek között a Mária-történetek, a /e^enrZr;-feldolgozások, az erkölcsi példázatok. (exemple) stb., s a korabeli történetírás is a költészet és a tudomány h a t á r á n állt. O A francia d r á m a fejlődése az ünnepi istentiszteletek kex-eteiben indult meg. A kezdetben latin nyelvű liturgikus dráma azután kibővült, színesebbé lett, a játék kikerült a templom előtti térre, s a 12. sz.-tól a nép nyelvén szólt a néphez. í g y bontakozott ki a kor két jellemző drámai műfajtípusa: a szertartásokhoz szorosabban kapcsolódó —misztériumdráma (mystére) és a színesebb, változatosabb —miracle. A világi dráma a 13. sz. második felében m á r két jelentős alkotásban öltött formát, mindkettő Adam de la Halle műve. O A középfrancia korszakban (14. sz. —16. sz. vége) a nyelvjárások háttérbe szorultak, s egyeduralkodóvá vált a francién nyelv járáson alapuló francia irodalmi nyelv. írásos használatának legfőbb területe továbbra is a szépirodalom; a tudományok nyelve általában ezentiil is a latin Csak a reneszánsz évtizedeiben került előtérbe a francia nyelv kiművelésének és fokozott a b b szerepének ügye: I. Ferenc 1539-ben kiadott rendelete t e t t e a francia nyelvet hivatalosan is államnjelvvé, s e k k o r t á j t bontakozott ki a francia nyelv fejlesztésére ösztönző propaganda is (J. Du Bellay). Mindezzel párhuzamosan indultak meg azok a hangrendszerbeli, alak-

305

FRANC

tani és m o n d a t t a n i változások, melyek következtében a modem f r a n c i a nyelv kialakult; a szókincs rendkívüli módon meggazdagodott: a ma közhasználatú francia szavaknak mintegy negyedrésze ekkor gyökerezett meg. O A verselés alapelvei e századokban alig változtak az előző korszakhoz képest. Elszigetelt kísérlet volt J . A. de Baif törekvése az időmérték bevezetésére, de e kísérlettel együtt j á r t a vers blanc (-*•blank verse) gyakoribb alkalmazása. Ritmikailag is, strófaépít.és szempontjából is fontos szerepet játszott az —enjambement elterjedése. Az egész rímelést á t a l a k í t o t t a és gazdagabbá tette a „rím akrobatái"-nak. a n a g y —retorikusoknak tevékenysége. B á r formai bravúrjaik többnyire iskolás és öncélú törekvésekből fakadtak, mégsem tagadható, hogy fellépésük következményeképpen a rímelési gyakorlat gazdagabbá, változatosabbá lett, s nem egy rímszerkezetük később is gyakran használt (rimes équivoquées, rimes brisées, rimes couronnées, rimes enchainées, rimes batelées, rimes annexées, rimes emperiéres, rimes á echo, rimes sénées, rimes retrogrades stb.). Meghonosították az —irodalmi játékokat és —rímjátékokat is. A 16. sz. közepén a —Pléiade költői kidolgozták a konszonancia elméletét és módozatait. E k k o r t á j t formálódik szabállyá a hím- és nőrímek váltakozásának szabálya, az —alternance des rimes, bár következetes alkalmazására csak később került sor. A régebbi sorfajok mellett ez időszakban — főleg a 16. sz.-ban — terjedt el az endécasyllabe, ennéasyllabe, hexasyllabe és tétrasyllabe. A középkor utolsó századaiban háttérbe szorult alexandrin a Pléiade költőinél ismét népszerű lett. A strófaformák közül elterjedt a quatrain, sixain és dizain t ö b b ú j változata. Kedvelték a strófák kialakításánál a különféle akrosztichonokat is. O Számos ú j lírai versforma és m ű f a j alakult ki ebben az időszakban, határaik nemritkán elmosódtak, s a szóhasználat sem t e t t mindig pontos különbséget közöttük. A kötött lírai formák közül a —báliadé szabályait m á r 1392-ben összefoglalta Eustache Deschamp. H a t á r o z o t t formát öltött a —lai lyrique, a -virelai két fő típusa, s ekkor nyeri el végleges f o r m á j á t a —chant royal. A 14 —15. sz.-ban alakul ki az egyszerű és a kettős —rondó, valamint a —rondcl és a —triolett végleges formája. Itáliai minták n y o m á n terjedt el a —villanelle, a —szextina és a -*• szonett. Ez u t ó b b i a 16. sz.-ban sajátos francia típussá is formálódott (Ronsardtípusú szonett). A legtöbb olyan versforma és lírai m ű f a j , mely régebben tánc306

hoz és zenéhez kapcsolódott, ez időszakban önállósult, másfelől viszont a költői nyelv a korábbinál zeneibbé vált. A reneszánsz költők antikizáló f o r m á k a t alkalm a z t a k , így pl. J . Du Bellay elvetette a hagyományos francia m ű f o r m á k a t , s helyettük inkább „epigrammát, elégiát, ódát, episztolát, szatírát, szonettet, eklogát, komédiát, tragédiát és eposzt" javasolt a költőknek. Jellegzetesen francia reneszánsz m ű f a j volt a —blason. O A korabeli verses epikai művek részben a didaktikus irodalom körébe tartoznak. A 15. sz. közepétől t ö b b szépprózai m ű f a j emelkedett művészi szintre, így a —conte, a —nouvelle. Ú j m ű f a j o k virágzását jelzik Rabelais regényei és Montaigne —esszéi. F o n t o s szerepük volt a francia próza fejlődésében a teológiai és hitvitázó irodalmi műveknek, továbbá azoknak a történeti és önéletrajzi jellegű írásoknak, amelyek már részben a későbbi —emlékirat-irodalom előzményei. O A d r á m a e korszakbeli fejlődése során a félig liturgikus dráma mindinkább világivá vált. A 14. sz.-i miracle-ok szerzői gyakran dolgoznak fel világi témákat, népszerűvé vált a —moralitás, a —sotie és a —farce. Művelésükre számos szervezet alakult. A Pléiade fellépése a drámára is h a t o t t : a latin nyelvű iskoladráma mellett megszületett a klasszikusokat utánzó francia d r á m a . E d r á m á k a t (tragédiákat, tragikomédiákat, dramatizált históriákat stb.) a szó pejoratív értelmében vett irodalmiság, a retorikus elemek túltengése jellemzi. O Az ú j f r a n c i a korszak (a 17. sz.-tól napjainkig) egységét egyfelől az jellemzi, hogy kialakultak a francia irodalmi nyelvet szabályozó általánosan érvényes törvények és normák, másfelől lényegében nem változtak a francia nyelv alapvető hangcsoportosítási, ragozási, szófűzési és mondatalkotási eljárásai. O A verselés terén a 17. sz. a szabályok — nemritkán túlságosan merev — megállapításával és rögzítésével t ű n t ki, F. de Mcdherbe és N. Boileau munkássága révén. Az előbbi megfogalmazta az elizió és a hiátus szabályait, arra törekedett, hogy a rímszavak ne csak hangzásban csendüljenek össze (rimes pour l'oreille, azaz 'fülrímek'), h a n e m egyúttal „szemr í m e k " (rimes pour Voeil) is legyenek; összegyűjtötte a rímbe foglalható szavak a t (szóvégeket); elvetette az enjambement-1. E szabályokat főleg a drámaírók tisztelték. A versírás művészetének általános elveit N. Boileau kanonizálta. A régebbi sorfajtákhoz néhány ú j is járult, így a változatos felépítésű hétszótagos sor (heptasyllabe). A bonyolult a b b hetero- és izometrikus strófaformák

FRANC

kereteiben mind bonyolultabbá váltak a rímelhelyezések; P . Corneille- nél szép példáit találhatni a -+rimes mélées-nek. E század francia költészetében ú j jelenség a „ h a g y o m á n y o s " értelemben v e t t —vers libre, mindenekelőtt J . de La Fontaine meséiben. Az általa művészien alkalmazott —vers varié m e g t a r t j a a „szabályos vers" néhány jellemző vonását (főleg a rímet és a sormetszetet), de a különböző hosszúságú sorok szótagszáma változó. O A 18. sz.-ban a verselés terén alig volt változás. A M. de Ghénier formai újításai közé tartozik a nőrímű alexandrin és az octosyllabe párosítása a négysoros strófához való ragaszkodás nélkül, főleg szatirikus mondanivaló kifejezésére (—iambes).Előfordul már nála az alexandrin középmetszetének eltolása is, valam i n t az e n j a m b e m e n t : e formai vonások m i a t t szokták a romantika előfutárai között emlegetni. A romantika a verselésnek szinte minden területén fellazt o t t a a szigorú szabályokat, s fokozta a rímek gazdagságát. A parnasszisták, szimbolisták, m a j d a Fantaisistes költői is sokat t e t t e k a rím megújításáért: felú j í t o t t á k az —asszonáncot, kitalálták a —contre-assonance-ot. A régebbi retorikusok m ó d j á r a a századforduló t á j á n sokféle r í m j á t é k o t népszerűsítettek (rime millionnaire, rime milliardaire, rime multimilliar daire, rime renversée, rime déróbée, rime babebine, vers olorimes stb.). A vers zeneiségének igénye (P. Verlaine) tovább t á g í t o t t a a ritmikai lehetőségek körét. Míg egyfelől a 19. sz. második felében ismét felvirágoztak a k ö t ö t t és szabályos versformák (mint a szonett), másfelől a francia vers libre ú j a b b formái is ekkor alakultak ki. A modern szabadvers megteremtői között G. Kahn és F. ViéléGriff in nevét t a r t j á k számon; a vers libre kialakulásának utolsó szakaszában jön létre a vers extensible és a verset; további ú t j á n különösen a szimultaneisták, kubisták, dadaisták, szürrealisták játszottak szerepet. O A lírai m ű f a j o k az újfrancia korszak kezdetén meglehetősen háttérbe szorultak. A szalonok világában a századok óta ismert költeménytípusok (chanson, ballade, rondó, madrigál) uralkodtak, s virágzott az olasz típusú szonett, valamint sokféle virtuóz szonettjáték. A „groteszk" költők lírájában francia barokkformák bontakoznak ki. Néhányan a műfajilag nehezen elhatárolható „burleszk" költői f o r m á k a t művelték. Líra és epika határán v a n a legtöbb korabeli szatíra és episztola, a sokféle idill. A 18. sz.-ban a lírai m ű f a j o k lehetőségeit mindenekelőtt az h a t á r o z t a meg, hogy a költők is écrivain d'idées-nek 20*

('eszmék írójának') tekintették m a g u k a t , s a gondolathoz-eszméhez keresték a megfelelő formát. E z é r t a korszak legm a r a d a n d ó b b ide tartozó művei egyfelől epikolírai filozófiai költemények, és tanköltemények, másfelől líroepikai leíró költemények, verses szatírák, episztolák; szinte uralkodó lírai m ű f a j volt az epigramma; virágzott a hol ötletes és szellemes, hol egyhangú és modoros alkalmi költemény. A r o m a n t i k a kibontakozásán a k korában sem a lírai műfajok n y e r t é k vissza régi jelentőségüket, hanem a líraiság. A hagyományos lírai m ű f a j o k a t részben vagy egészben újjáalakították: A. de Lamartine-nál és V. Hugónál a romantikus elégia, a chant, a chanson, az óda, a lírai ballada alakul ú j j á , A. de Vigny teremti m e g a —poéme s a j á t o s m ű f a j i változatát, Európa-szerte kedvelték és u t á n o z t á k a B ér anger-típusú chansont. E r r e az időszakra n y ú l n a k vissza a líra körébe sorolható prózaköltemény (poéme en prose) műfaji előzményei (A. Bertrand és M. de Guérin kezdeményezései). A század közepétől a lírai formák fejlődésében kettős f o l y a m a t figyelhető meg. Egyrészt a Vart pour Vart esztétikai elveinek szellemében bontakoznak ki a régi kötött formák ú j a b b változatai: mindenekelőtt a parnasszista szonettformák ilyenek. A másik vonal a hagyományos fői-mák felbomlásának ú t j a . A 19. sz. második felében az oldott a b b formák keresése, a zeneiség fokoz o t t a b b szerepének hangsúlyozása egya r á n t erre vezetett, napjaink francia költészetében pedig a vers és a próza, líra és epika k ö z ö t t a határ m i n d i n k á b b elmosódik; a neoavantgardista költészet „felszabadul" m i n d a „közlés", mind a „ m ű f a j " konvenciói alól. O A verses epika formái közül a 17. sz.-ban J . de La Fontaine conte-jai és fable-jai e két m ű f a j modern változatai, e g y ú t t a l a század legművészibb formájú, lírai elemekkel is á t s z ő t t költeménytípusai. A korabeli prózában a regény v á l f a j a i műfajilag még n e m eléggé határozott vonásokkal különültek el; lényegében a művészi próza területén bontakoztak ki olyan műfajok, m i n t az emlékirat, a levél, a maxima, az aforizma, a politikai és egyházi beszéd ( —szónoklat, nyelv), a jellemrajz, a halottak beszélgetése, valamint a vallásos, erkölcsi, politikai irodalom körébe tartozó t ö b b más műfaji változat. A 18. sz.-i verses epika keretében az eposz és a n a g y o b b terjedelmű elbeszélő költemény, v a l a m i n t verses filozófiai költemény érdemel figyelmet (Voltaire). Jelentősebbek ez időszakban a prózai elbeszélő m ű f a j o k . A regény legtöbb váj307

FRANC

f a j a — pikareszk regény, szatirikus államregény, utazási regény, a formailag újszerű dialógusregény, valamint némely sajátos típusú ifjúsági regény és irányregény — leginkább a felvilágosodás nagy racionalista hullámával párhuzamosan alakult ki. A 19. sz.-i énregények különböző változatainak mintegy őse és kiindulópontja Rousseau Ú j Héloi'se-a. A művészi igényű filozófiai és tudományos irodalom fontosabb m ű f a j a i (-- v a g y ? " — „Mint a k u t y a néhány állandósult szókapcsolat. (Pl. a szólások köréből „Lábhoz szokott a karó közt"), ill. az ehhez hasonlító bocskor jobb a legújabbnáZ" szerkezete kitérő feleleteket („Miért történt ez ?" — „ H o g y a rák a vetésre ne m e n j e n " ) . O a nyelvtörőben ,,Jobb egy lúdnyak tíz Ú j a b b a n , a mondatszerkezetek k u t a t á s á tyúknyaknáZ".) A parömiológia gyakortól és a transzformációs g r a m m a t i k a előlatában általánossá vált különböző fort é r b e kerülésétől sem függetlenül ú j m á k megkülönböztetése, amelyek voltaszempontok is megjelentek a szószerkezeképpen egy-egy frázist tartalmaznak. tek osztályozásában, kiszélesedett az ide A proverbiumok előzményei köréből ilyen sorolt jelenségek köre, és megkezdődött több szókép („farkasordító hideg"), képes az eredetileg csak nyelvészeti szemponkifejezés („a barátság koszorúja"), egyt o k szerint összegyűjtött anyag m ű f a j i szerű hasonlat („görbe, mint az országút"), és parömiológiai elrendezése is. B á r e és ez utóbbiból igen könnyen kialakulkutatások nem értek még véget, n é h á n y h a t ó szóláshasonlat („friss, m i n t az ólomm a d á r az iszapban"). A voltaképpeni f ő b b típus körülhatárolása megtörtént. proverbiumok (szólások) már a frázisnál A) mondatrész-jellegű frázisok. 1. hozzánagyobb egységek, de a konvencionális rendelő (attributív): a) melléknévi („mez-

olyan -+•helyzetdal, amely a női érzelmeket (általában vágyódást vagy panaszt) szólaltatja meg. Már a Kürenbergernél előfordul:

335

FRAZZ

telen igazság"), b) birtokos („siralom völgye", „idők vasfoga"); 2. párhuzamos felépítésű (parataktikus): a) p a r a t a k t i k u s frázis („szárazon és vizén"), b) adverbiális p a r a t a k t i k u s frázis („egyszer és mindenkorra"), c) összecsengetett (pl. alliterációval v a g y rímmel) frázis („bocsánatos b ű n " ; „síppal-dobbal"); 3. igei („nyakába veszi lábát"); 4. adverbiális („jobb h í j á n " ) ; 5. nominativusi: a) viszonylagos nominativus („csont van a derekában"), b) nominativus absolutus („tele a g a t y a " ) ; 6. hasonlat („mint a vöcsök"; „ h e t e n , mint a gonoszok"; „ ú g y érzi m a g á t , m i n t farkas a veremben") ; 7. következményes szerkezet („hogy a bolondok csodálkozzanak r a j t a " ) ; 8. megengedő (konszekutivuszi) szerkezet („bár cigánygyerekek hulljanak is az égből"); 9. feltételes szerkezet („nem zörög a haraszt, h a nem f ú j j a a szél"); 10. temporális szerkezet („addig veri a vasat, amíg tüzes"); 11. lehetőséget kifejező szerkezet („hamarabb meglesz, m i n t a k a k u k k szól"); 12. tiltó szerkezet („ne szólj s z á m ! " ) ; 13. megnevező szerkezet („te, gonosz boszorka"). B) mondatszerkezeten belüli önálló f o r m á j ú frázisok. 1. közbevetés („köztünk szólv á n " ) ; 2. felkiáltás ( „ 0 , szent együgyűs é g ! " „A mindenségét!"); 3. megnevezések („X, az enyves kezű"). O A bemutat o t t két osztályozás voltaképpen t a r t a lom és forma viszonyát képviseli a szószerkezetek vonatkozásában. Erénye, hogy az elemi kijelentéstől, sőt a n n a k állandó elemeitől egészen a megfogalmazott mondatig eljut. Egy harmadik szemp o n t a frázisok k u t a t á s á b a n a szóképek (trópusok) és alakzatok (figurák) vizsgálatáé, amelyet a klasszikus retorika dolgozott ki, és ú j a b b a n ismét az irodalomelméleti vizsgálatok érdeklődésének előterébe került. A szóképek közül az első csoportba sorolhatók a t a r t a l o m r a vonatkozók: 1. körülírás (perifrázis) („az ember gyereke"), 2. szinekdoché („mindennapi kenyér"), 3. antonomázia („Istókuccse!", „lólábú legény"), 4. emfázis („légy férfi!"), 5. litotes („nem kevés fáradsággal"), 6. túlzás (hiperbola) („egetföldet bejár"). A névátvitel különböző f a j t á i t képviselik: 1. metonimia („Kat u s k a férfi"); 2. metafora („oroszlánszívű"). Tulajdonképpen nem áll ettől távol a szó szerint értendő irónia („az emlékezetet h á t u l j á r a verik"). Az alakzatok közül t ö b b az ismétlés alfajának fogható fel: 1. egyszerű ismétlés („megy, mendegél", „meg-megáll"), 2. fokozás („hamar kezdi, h a m a r unja"), 3. anafora („szép asszonynak szép a lánya"), 4. epifora („kék szem, úri szem, fekete szem, 336

cigányszem"), ő. paronomázia ( „ v á r t leány v á r a t nyer"), 6'. polip tóton („ember fogad fogadást"), 7. figura etymologica („szív a szívnek szívesen"). E g y másik csoport a halmozás alfajaiból áll: 1. felsorolás („étel, ital, álom, szükséges e h á r o m " ) , 2. felosztás („Egy t u d j a — titkos, kettő t u d j a — homályos, h á r o m t u d j a — világos"). A második csoport a kihagyásos szerkezeteket fogja m a g á b a : 1. ellipszis („disznó orrába perecet"), 2. zeugma („pénz olvasva, asszony verve jó"). Tulajdonképpen még néhány szórendre vonatkozó alakzat is ide v o n h a t ó : 1. szócsere (anasztrofé, inverzió) („Király M á t y á s " és „Mátyás király"), 2. közbeékelés (hiperbaton, transzgresszió) („bátor koplal farkas, n e m cserélne mégis a k a l m á r n a k ebével"), 3. izokolón (tagegyenlőség) („guba gubához, bunda bundához"), 4. párhuzamosság (paralelizmus) („ki m a szegény, holnap gazdag lehet, ki m a gazdag, holnap szegény lehet"). Természetesen más retorikai kategóriák (hasonlat, példa, körülírás stb.) is előfordulhatnak a frázisokban, de az említettek (és ezek további alfajai) a szószerkezetek legtöbb sajátosságára m á r u t a l n a k . O L e g ú j a b b a n a szovjet nyelvészetben, m a j d az egyszerű m ű f a j o k k u t a t á s á b a n dolgozták ki a frazeológiai egységek elméletét, és ezt egy általános fcTtsé-elméletbe illesztették. Eszerint a szólások és közmondások elemzése, ill. a frázisnál nagyobb szövegegységek (elbeszélés, anekdota, mese, trufa, találóskérdés, tréfás kérdés) között külön kell tárgyalni a frazeológiai egységeket és kapcsolatokat. A frázisoknak nyelvijelentésbeli különbségeik és szerkezetük szerint lehet különböző típusait megállapítani. K é t fő csoportjuk van: az állandó szókapcsolatok és a szószerkezeti egységek. Az előbbinek nincs külön motivációja, és h á r o m fő csoportra osztható: A) f r a zeologikus terminus („modus vivendi", „négyzetre emelni"), B) tulajdonképpeni frazeologizmus („nagy lábon", „ördög vigye", „kiegyenesíti a púpost"), G) kötelező frazeologizmus („úgy-ahogy", „ilyetén módon", „mindazonáltal"). Ugyanez a három csoport figyelhető m e g a szószerkezeti egységek között is. E z e k két fő csoportja: I. képes kifejezések: A) („támadási felület", „fegyvert szegez"), B) („első lépések", „tisztátalan kezű", „fél fogára kevés", „megoldódik a nyelve"), G) („egyszóval", „ a n n a k érdekében", „ h á t a mögött"); I I . közvetlen értelmű kifejezések: A) („mérsékelt égöv", „utópista szocializmus", „vért adni"), B) („nincsen száma", „ t a r k a kut y a " , „kézből kézbe"), G) („meglehet",

FRAZE

„őszintén s z ó l v a " , „ a l a p j á b a n véve"). E felfogás szerint a frazeológiai egységek a szótól a b b a n különböznek, h o g y önállótl a n a b b a k , u g y a n a k k o r a m o t i v á l á s csak kezdeti fokon jelenik meg b e n n ü k . A különböző szólásoktól a csak n y e l v i szerkezetek n a g y o b b fontossága, u g y a n a k k o r logikai—szemiotikai szinten a jellemző vonások h a t á r o z a t l a n s á g a k ü l ö n b ö z t e t i meg. Á l t a l á b a n a z t m o n d h a t j u k , hogy morfológiai—szintaktikus szinten és a reáliák s z i n t j é n á t m e n e t e t képeznek a szók és az elemi m ű f a j o k k ö z ö t t , a logikai—szemiotikai szinten viszont n e m különböznek lényegileg a szavaktól. Mindez természetesen m é g csak előzménye egy általános kliséelméletnek, a m e l y n e k előnye, hogy a különböző m ű f a j o k azonos és eltérő vonásainak egybevetését teszi lehetővé. O Az említett parömiológiai, frazeológiai, retorikai és kliséelméleti megközelítés m a még n e m m i n d e n pont o n egészíti ki egymást, a n n y i a z o n b a n bizonyos, hogy rávilágít a r r a a tényre, hogy az eddigieknél részletesebben kell foglalkozni a szószerkezetekkel, és ezekben az elemi műfajszerveződés előzményeit kell látni. Az idézett p é l d á k is bizonyítják, hogy a m i n d e n n a p i beszédben, szaknyelvben és a rövid kijelentésekben igen gazdag, s o k r é t ű rendszer t a l á l h a t ó meg. A kifejezetten poétikai jellegű szövegek ehhez képest a különböző f o r m á k önállósodását ós a szószerkezetek értelmezései s z i n t j e i n e k egymással m i n d i n k á b b t u d a t o s összekapcsolását jelentik. O A h a g y o m á n y o s kutat á s a népköltészet (és a vele k a p c s o l a t b a h o z o t t egyéb jelenségek, pl. a primitív irodalom és az ősköltészet) v o n á s a i közül csak n é h á n y szerveződési s z a b á l y t sorolt a kezdeti, szinte magából a nyelvből következő f o r m á k közé. Az —epikus törvények, ill. az —egyszerű formák természetszerűen kiegészíthetők lennének a frazeológia szerkesztési szabályaira vonatkozó felismerésekkel. Valószínű, hogy a szószerkezetekben az elemek csekély s z á m a is kedvez a n n a k , hogy k ö z t ü k csak n é h á n y m ű v e l e t - t í p u s legyen számottevő. E z e k feltárása a z o n b a n még n e m t ö r t é n t meg. N e m t ö r t é n t meg az egyes nyelvek v a g y t ö r t é n e t i stílusok frázisainak összevetése sem. Viszonylag t ö b b e t t u d u n k az orosz szószerkezetekről, az angol és amerikai szószerkezetek több típusáról, v a l a m i n t az angol nyelvű klisékre t e t t ú j a b b kori f r a n c i a hatásról. I r o d a l o m t ö r t é n e t i k u t a t á s o k viszont meszszemenően t i s z t á z t á k t ö b b európai toposz és —motívum t ö r t é n e t é t , amely elválaszthatatlan a frázisok vizsgálatától. A folklorisztikai irodalom ú j a b b a n beha2 2 Világirodalmi Lexikon III,

337

t ó a n vizsgálta a szólások ós az ehhez h a s o n l í t h a t ó m ű f a j o k k o n k r é t funkcióit, u t a l v a ezek v á l t o z a t a i r a is. O A m a g y a r szószerkezet-kutatás a 19. sz. közepétől n a p j a i n k i g igen sok nyelvészeti é r d e m ű m u n k á t végzett el, ós eredményeket halm o z o t t fel. U j a b b a n a folklorisztikai ^műfajelmélet is foglalkozott a kérdéssel. H i á n y z i k azonban r e t o r i k á n k és kliséelméletünk figyelmének kiterjesztése a t é m a k ö r r e , v a l a m i n t az általában nyelvileg a d o t t ós a népköltészeti f o r m á k elkülönítése a k i f e j e z e t t e n költőiektől, ezenkívül az u t ó b b i a k történeti és poét i k a i elemzése. O (—szókapcsolat) O írod.: M. H a i n : S p r i c h w o r t und Volkssprache (1951); O. N a g y G.: Mi a szól á s ? (1954); H . L a u s b e r g : H a n d b u c h der literarischen R h e t o r i k (1960); A. Taylor: The P r o v e r b — An I n d e x to t h e P r o v e r b (1962); S z a t m á r i I.: Gondolatok a m a g y a r frazeológiai k u t a t á s o k ról (Magyar Nyelv, 1966, 4.); V. N. Telija: Sto t a k o j e frazeologija (1966); L. R ö h ricli: Gebárde — M e t a p h e r — P á r o d ie (1967); G. L. P e r m j a k o v : Ot pogovorki do szkazki (1970); A . - L . Kuusi: J o h d a t u s t a suomen kielen fraseologiaan (1971); 0 . N a g y . G.: Abriss einer funktionellen S e m a n t i k (1973); D ö m ö t ö r T . — K a t o n a 1. — O r t u t a y G y . — V o i g t V.: A m a g y a r folklór (1975). Voigt Vilmos Frazer [frezer], Sir J a m e s George (Glasgow, 1854. j a n . 1.—Cambridge, 1941. m á j . 7.): angol etnológus, klasszikafilológus, az összehasonlító vallástörténet egyik megalapítója. 1873-tól a cambridge-i T r i n i t y College o k t a t ó j a , ahol 1879-ben On the Growth of Plato's Idea Theory ( ' P l a t ó n i d e a - t a n á n a k fejlődéséről') c. dolgozatával egy egész életre szóló öszt ö n d í j a t nyert. B á r jogot végzett, egy óv u t á n (1881) f e l h a g y o t t a joggyakorlattal. Az ókori k u l t ú r á k iránti v o n z a l m á t t u d o m á n y o s érdeklődéssé E. B. Tylor m ű v e , a P r i m i t i v e Culture ( ' P r i m i t í v k u l t ú r a ' ) érlelte. E n n e k h a t á s á r a k e z d e t t hozzá a vallások összehasonlító vizsgálatához az orientalista Bobertson Smithszel, akinek felkérésére írta meg az Encyclopaedia Britannica számára a „ T a b u " és a „ T o t e m i z m u s " címszavakat. A t é m á t bővebben Totemism and Exogamy ('Totem i z m u s és e x o g á m i a ' , 1910) c k ö n y v é b e n dolgozta fel. F ő m ű v é t , The Golden Bough, A Study in Magic and Beligion ('Az A r a n y á g . T a n u l m á n y a mágiáról és a vallásról') c. h á r o m s z o r a d t a ki: 1890-ben k é t k ö t e t b e n , 1900-ben három k ö t e t b e n , végül 1911 Ó3 1915 k ö z ö t t tizenkét k ö t e t ben. 1931-ben Aftermath ('Kalászat') c. egy t i z e n h a r m a d i k k a l egészítette ki. (Ma-

FRAZZ

gyárul Aranyág e. részletek jelentek meg belőle Bodrogi T. és Bónis Gy. fordításában.) Az Aranyágban Frazer egy római mitológiai részletkérdésből kiindulva az emberi gondolkodás fejlődósét vizsgálja a mágia ós a vallás egymást követő fokain keresztül a tudományig. A mágia—vallás—tudomány fejlődési sor felállításában az etnológiai evolucionizmus E . B. Tylor és L. H . Morgan által képviselt irányzatát követte. Áz evolucionista felfogás szerint földrajzi helytől ós történelmi kortól függetlenül a fejlődós egyirányú: a m i n d e n ü t t és mindig egyforma képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező primitív ember egyazon primitív szintről j u t el a fejlődés m i n d e n ü t t egyforma és meghatározott fokaira. Ezeket a fokozatokat a hiedelmek és a vallásos intézmények összehasonlító vizsgálatával lehet szerinte megállapítani. Ehhez az anyagot egyrészt az ókori kultúrákból, másrészt a primitív társadalmakból, végül a paraszti folklórból kell meríteni. Az Aranyág páratlanul dús példatárában ezért találjuk ókori szerzők tanúságai mellett ausztráliai, afrikai, óceániai megfigyelŐútra k ü l d ö t t tanítványainak tudósításait. B á r az evolucionizmus elvében megegyeznek, Tylorr&X szemben Frazer szerint a fejlődés első szakasza nem az animizmus, hanem a mágia; s a primitív hiedelmek és szokások, intézmények és szertartások (köztük a totemizmus) alapja pedig a mágikus világkép. A mágia ós a t u d o m á n y közös vonásának a természet megfigyelését t a r t j a , a különbséget abban látja, hogy a mágia még a helyes megfigyelésekből is helytelen következtetésekhez j u t el, s a mágikus rítusok alapja éppen az a tóves elgondolás, hogy a megismert törvényszerűségeknek csupán megidézése, utánzása elég a természet befolyásolásához. A mágiánál fejlettebb gondolkodási fokozat a vadás, mely „azoknak az emberfeletti erőknek a kiengesztése vagy kibékítése, amelyekről azt hiszik, hogy a természeti folyamatot ós az ember életét irányítják és ellenőrzik". A vallást követő gondolkodási fokozat a tudomány: ez magasabb szinten ismét a természet titkait k u t a t j a , de következtetései már mentesek minden transzcendenciától: egzakt eredmények. O Frazer korában nagyhatású és még sokáig uralkodó teóriáját a m a r x i s t a t u d o m á n y t ö b b ponton t á m a d j a . A fejlődés általa meghatározott sémája ugyanis nem alkalmazható változtatás nélkül az egész emberi civilizációra, s a Frazer szerint egymást időrendben felváltó szakaszok valójában egyidejűleg is létezhetnek; sőt ez az általános. 338

E b b e n rejlik F r a z e r survival elvének fő h i b á j a : az elv s z e r i n t ugyanis a vizsgált mágikus-vallásos jelenségek eredete ós legtisztább megnyilvánulási f o r m á j a a primitív törzseknél található meg, s ha ezeket magasabb fejlődési fokon álló társadalmakban is megtalálja, úgy a vallásos jelenséget survivalnak nevezi attól függetlenül, hogy szerves részét képezi-e az a d o t t civilizációnak, vagy csupán csökevényes továbbélő maradvány. Nem vizsgálja azt sem, hogy a megfigyelt vallásos jelenség a társadalom milyen fokon civilizált rétegében, osztályában fordul elő. O A mágikusvallásos jelenségek visszavezetése őstípusokra ós az őstípusok feltételezése minden, meghatározott primitív fokon élő népnél nagy hatással volt a századvégi és 20. sz.-i vallástörténészekre és pszichológusokra, r a j t u k keresztül pedig a mélylélektani irodalomra (—irodalom és pszichoanalízis). S. Freud a legfontosabb etnopszichológiai m u n k á j á t , a Totem és t a b u t Frazer n y o m á n irta; C. G. Jung —archetípus-elmélete egyenes következménye a vallásos őstípus, mítosztípus frazeri kategóriájának. A benne rejlő világnézeti idealizmust tovább erősíti különösen pszichológiai kutatásaiban, ahol az egyéni t u d a t mellett az egyénnek csak t u d a t a l a t t i j á b a n létező kollektív tudat szerepét éppen az ősképek megőrzésében és hagyományozásában állap í t o t t a meg. Kerényi K . immanens mitologémái is ezeknek az őstípusoknak a rokonai. O Frazer m i n t az ókor egészének tisztelője és a v a t o t t ismerője, a k u l t ú r a m á s területeivel is foglalkozott: számos antik m ű v e t f o r d í t o t t és kommentált (pl. Ovidius Fasti c. művét), s m i n t igazi h u m a n i s t a maga is í r t verseket. Igazi jelentőségét azonban etnológiai k u t a t á saival nyerte el, különösen az Aranyággal, melynek értékét nemcsak a kor leghaladóbb gondolatrendszereibe illeszkedő eredményei adják, h a n e m káprázatosan színes, az ókori és egzotikus hangulatokat érzékien megelevenítő szépirodalmi stílusa is. O Főbb m ű v e i még: Questions on the Manners, Customs, Religions, Superstitions etc. of Uncivilized or SemiCivilized Peoples ('Problémák a civilizálatlan vagy fólcivilizált népek hagyományaiban, szokásaiban, vallásában, babonáiban stb., 1887); Totemism ('Totemizmus', 1887); Lectures on the Early History of Kingship ('Előadások a királyság korai történetéről', 1905); Totemism and Exogamy. A Treatise on Certain Early Forms of Superstitions and Society, I—IV.) ('Totemizmus ós exogámia, Értekezés a b a b o n a és a társadalom bizonyos korai formáiról',

FRAZE

1937); The Belief in Immortality, I—III. ('A h a l h a t a t l a n s á g b a v e t e t t hit', 1913 — 1924); Essays of Joseph Addison ('Joseph Addison esszéi', 1915); Folk-Lore in the Old Testanient ('Népköltészet az Otestamentumban', 1918); Sur Ernest Renan ( ' E r n e s t R e n a n r ó l ' , 1923); The Goi-gon's Head and Other Literatury Pieces ('A Gorgófő és m á s irodalmi m ű v e k ' , 1927); Man, God and Immortality. Thoughts on Humán Progress ( ' E m b e r , I s t e n és h a l h a t a t l a n s á g . Gondolatok az emberi haladásról', 1927); The Fear of the Dead in Primitive Religion, I — I I I . ('A halálfélelem a primitív vallásban', 1933 — 1936). O írod.: R . A. Downie: J a m e s George F r a z e r . T h e P o r t r a i t of a Scholar (1940); B. Malinowski: Sir J a m e s George Frazer: A Biographical Appreciation (1944); A. R . Radcliffe-Brown: Sir J a m e s George F r a z e r (1954): G. Cocchiara: Az európai folklór t ö r t é n e t e (1962); Bodrogi T.: Az A r a n y á g (bevezetés, 1965). " Szepes Erika frázis - canzone

úrnapi

játék

Frontaura Argandona [ f r o n t á u r á árg á n d o n y á ] , Manuel (Potosí, 1906. febr. 15. —): bolíviai író. Ü g y v é d , az elnöki h i v a t a l f ő t i t k á r a , az írószövetség elnöke, d i p l o m a t a az E N S Z - b e n , a bolíviai újságírószövetség elnöke. O Regényeiben a filozófia ós a t ö r t é n e l e m segítségével igyekszik az igazi bolíviai jelleget megközelíteni: El precursor ('Az előd', 1941); Linares, el presidente civil ('Linares, a polgári e l n ö k ' , 1947). Inotai András Frontaura y Vásquez [ f r o n t á u r á i vászkesz], Carlos (Madrid, 1834—uo., 1910. okt. 22.): spanyol író. Jogász volt, változatos közéleti tisztségeket t ö l t ö t t be, ós k i t e r j e d t újságírói tevékenységet folyt a t o t t . 1863-ban m e g a l a p í t o t t a El Gascabel ('A csörgőkígyó') c. az ország első szatirikus folyóiratát. O Kiváló karcol a t o k b a n f i g u r á z t a ki a m a d r i d i kispolgár jellegzetes típusait. N a g y s z á m ú színm ű v e g y o r s a n elavult, de m á i g elevenek cuadros de costumbrenak ('erkölcsi képek'-nek) n e v e z e t t szatirikus prózai írásai f é n y k é p s z e r ű realizmusukkal és f r a p p á n s dialógusaikkal. O F ő b b szatirikus m ű v e i : Las tiendas ('A boltok'); Los sermones de dona Paquita ( ' P a q u i t a asszony prédikációi)'; Galéria de matrimonios ('Házasságok k é p t á r a ' ) ; Tipos madrilenos ('Madridi típusok'); Blanco y nero ('Fehér és fekete'). O M a g y a r u l : 1 — 1 n l a (Hevesi J . , M a g y a r d e k a m e r o n , 4. köt., 1893; Cserhalmi H . J . , Gerő A., K ü l f ö l d i d e k a m e r o n , 1895; Szalai E . , Spanyol elbeszélők, 1898); 4 nla (n. n., Magyar Géniusz, 1893, 42., 1894, 33 — 36.; 1896, 2 2 - 2 4 . , 3 0 - 3 1 . ) . Tótfalusi István fronté -('homlok'): az olasz canzone és canzonetta s t r ó f á j á n a k első főrésze. K é t lábra (->- piede, mutazione) tagolódik, a két láb sorszámban, s o r f a j b a n és r í m e k b e n egymással megegyezik. A f r o n t é lehet önálló, d e t ö b b n y i r e a ->-chiave v a g y a -»-diesi révén utolsó rímével a s t r ó f a másik fő részéhez, a —codához kapcsolódik. Zenei eredetű formáció, a láb két-, h á r o m - v a g y négyrészes d a l l a m o t képviselt, m e l y megismétlődött, m i e l ő t t a coda ú j d a l l a m a felcsendült; ennek megfelelően a láb két, h á r o m v a g y n é g y sorból á l l h a t . O A kétsoros lábakból álló f r o n t é r i t k a , a 14. sz. ó t a nemigen haszn á l t á k . R í m k é p l e t e m i n d i g ab \ ab. P é l d a Giacomino Pugliese canzonéjából: Halál, ellenem mily bősz hadra keltél, elorozván hölgyem, kit xígy imádtam! A szépség virága volt, kit megöltél, a világot sincs már miért kívánjam.

A h á r o m s o r o s lábakból álló f r o n t é t a r t a l m a z h a t k é t v a g y h á r o m különféle 365

FRONT

rímet. Előbbi a ritkább; a rímképlet aba\aba, aba\bab, esetleg abb\baa; az utóbbinál g y a k o r i az abc\abc, aab\ccb v a g y az abcbac rímképlet. P é l d a Petrarcától-. Urak, nézzétek, az idő futása oly gyors, repül az élet, és a halál nyakatokon maholnap. Még itt készüljetek fel, hisz a lélek mezitlen, mint az árva, kétes útján magában bujdokolhat. (ford. Sárközy

Gy.)

A négysoros l á b a k b ó l álló f r o n t é n a k m é g több változata van. Tartalmazhat két r í m e t s z i m m e t r i k u s (abba\abba) v a g y a s z i m m e t r i k u s (abba\baab) rímképlettel. L e g g y a k r a b b a n háromrímes, abbc\abbc elhelyezésben. P é l d á j a Ghiaro Davanzatitól: Úrnőm, szépséged áldjad, hogy szerelemtől égek, e bájos szendeség tett dalnokká igazából; hisz ha feslő virágnak évadja dalra késztet, nem lennék tőle részeg, dalolván rút fagyáról.

— Az ötsoros l á b ritkaság. I l y e n esetben a s t r ó f a hossza a 18 s o r t is eléri. Ugyancsak r i t k a változat, a legkoraibb canzonék k ö z ö t t is, mikor a f r o n t é n e m k é t , h a n e m h á r o m (kétsoros) l á b b ó l áll: ab\ab\ab. O (—canzone, olasz irodalmi formák) Tótfalusi István frontler ballad [ f r o n t í r beled] [amerikai angol ' h a t á r ' -j- 'ballada']: az a m e r i k a i (USA) angol n y e l v ű balladák o l y a n csoportja, amelyben a nyugatra húzódó telepesek, p i o n e e r o k ú j földfoglalásáról és az ezzel kapcsolatos összeütközésekről esik szó. T a r t a l m i l a g a —«- betyárballada, ezen belül a —«- cowboyballada egyik alm ű f a j a ; f o r m á j a is egyezik. E l ő z m é n y é n e k szokás t e k i n t e n i az angol és s k ó t -»• bordér ballad m ű f a j á t . Az a m e r i k a i — mexikói h a t á r o n lejátszódó t ö r t é n e t e k rendszerint a s p a n y o l nyelvű —>- corrido m i n t á i t k ö v e t i k . O (—ballada, betyárköltészet) O írod.: G. M. L a w s : N a t i v e American B a l l a d r y (1964); A. P a r e d e s W i t h his P i s t o l in his H a n d (1971). Voigt Vilmos Frontínus [ f r o n t m u s z ] , S e x t u s J u l i u s (?, i. sz. 40 k . — ? , 103 k.): r ó m a i író, államférfi. T ö b b ízben töltött be p r a e t o r i ós consuli tisztet. 74 ós 77 k ö z ö t t B r i t a n niában, később Germaniában viselt h á b o r ú t . Domitianus uralma a l a t t v o n u l t vissza a közéleti tevékenységtől, ós e k k o r kezdett írni. O Művei: De agrorum qualitate ('A föld minőségéről'); De controversiis libri duo ('Az ellentmondásokról szóló k é t könyv'); Liber de 366

aquis v a g y Liber de aquaeductibus ('Könyv a vizekről', ill. 'vízvezetékekről'); Strategemata ('A hadviselés t u d o m á n y a ' , részlet: I l a h n I., A h a d m ű v é s z e t ókori klasszikusai, 1963) c. m u n k á j á n a k első h á r o m „ k ö n y v e " (—liber) a h á b o r ú k jegyzéke és története, a negyedik „ k ö n y v " á l t a l á b a n a h a d v e z é r kötelességeiről beszél moralizáló m o d o r b a n . De re militari ('A hadügyről') c. m ű v e elveszett. O _ Stílusa száraz, tárgyilagos, csaknem teljesen nélkülöz m i n d e n r e t o r i k u s elem e t . O K i a d . : K . L a c h m a n n : Die Schriften der römischen Feldmesser (1. köt., 1848); G. Thulin: Corpus agrimensorum Eomanorum (1. köt., 1913); kiad., ford. és k o m m e n t á r o k : P . Grimal: Frontini De aquis (1944); kiad., ford., és irod.: G. B e n d z : Strategemata (1963). Szepes Erika Fronto, Marcus Cornelius (Cirta N u midia, m a Qusantina, Algéria, közismert f r a n c i a neve Constantine, 100 k. — R ó m a ? 166?): latinul és görögül a l k o t ó római író, rótor. Hadrianus császár idején t e l e p e d e t t le R ó m á b a n , s m i n t ü g y v é d ós szónok n a g y v a g y o n r a ós h í r n é v r e t e t t szert. A következő császár, Antoninus Pius m á r k é t f o g a d o t t f i á n a k , kijelölt u t ó d a i n a k : Marcus Aureliusnak. ós Lucius Verusn&k nevelését bízta rá. F r o n t o 143b a n érte el legmagasabb r a n g j á t , a consul s u f f e c t u s tisztségét. O E l v e s z t e k törvényszéki beszédei, Hadrianusra és Antoninus Piusra írt panegiriszei, Heródes Atticus elleni panasz beszéde s az a keresztények ellen t a r t o t t beszéde is, amelyről Minucius Félix emlékezik meg. A bobbiói kolostor egyik palimpszesztuskódexóben viszont A. Mai 1815-ben ráb u k k a n t F r o n t o levelezésére Antoninus Piusszal, Marcus Aurelius&zaX, Lucius Verussza\, valamint barátaival, így Appianoszszal és Au. Gelliusszal. Közülük n é h á n y levél a retorika f ö l é n y é t igyekszik a filozófiával szemben igazolni, m i k é n t n é h á n y későbbi írása is: pedagógiai intelem De feriis Alsiensibus ('Az alsiumi vakációról'), k é t szónoki g y a k o r l a t (Laudes fumi et pulveris, 'A f ü s t ós por dicsérete', De indulgentia, 'Az engedékenységről') s k é t r e t o r i k a i célz a t ú történeti fejtegetés, a Principia históriáé ('Történelmi elvek'), a m e l y Lucius Verus p a r t h u s h a d j á r a t á t elemzi, valam i n t a De bello Parthico ('A p a r t h u s háborúról'), amely Marcus Aureliust igyekszik vigasztalni Lucius Verus személyes sikertelenségéért s a h á b o r ú baljós kilátásaiért. E z e k az írások l á t h a t ó lag igyekeznek a l k a l m a z k o d n i Marcus Aurelius sztoikus világnézetéhez. H a -

FROTT

komoly h a n g ú verseiből életerő, megf o n t o l t d e r ű és optimizmus á r a d . Mindenkihez szóló erkölcsi elveiben és hum á n u s embertiszteletében ós szeretetében valóban d e m o k r a t i k u s költészet az övé, mely Whitman óta t a l á n a legnagyobb népszerűségnek ö r v e n d e t t h a z á j á b a n . A reflexióktól, f o r m a i b r a v ú r o k t ó l , ált a l á b a n a k o r költői kísérleteitől ós iskoláitól eltökélten távol t a r t o t t a m a g á t , szigorúbb kritikusai szerint annyira, hogy i d ő n k é n t a didaktikusság és banalitás veszélyét is vállalta. É l e t m ű v e a m o d e r n kor embere s z á m á r a keresi és p r ó b á l j a m e g t e r e m t e n i az elveszett összh a n g o t ö n m a g a , I s t e n ós a t e r m é s z e t között, s végeredményben a -+•transcendentalisrn-tói örökölt mély, o p t i m i s t a hithez j u t el. Ars p o e t i c á j a : ,,a vers gyönyörködéssel kezdődjék és bölcsességgel v é g z ő d j é k . " O F ő b b költői m ű v e i még: Mountain Interval ('Hegyköz', 1916); The Lone Striker ('A m a g á n y o s sztrájkoló', 1934); Hard Not to be King ('Nehéz k i r á l y n a k n e m lenni', 1951); In the Clearing ('A tisztáson', 1962). O Magyarul: 1 vers (Tábori P . , A m e r i k a ú j lírája, 1935); 5 vers ( J á n o s y I., Világirodalmi Antológia, 6/1., 1962); 6 vers (Weöres S., N a g y v , , 1963, 4.); 8 vers (Eörsi I., Gyárfás, É s z a k - a m e r i k a i költ ő k antológiája, 1966). O írod.: L. R . T h o m p s o n : F i r e and I c e (1942); R . J a r r e l : P o e t r y and Age (1953); S. Cox: Swinger of Birches: A P o r t r a i t of R . F r o s t (1957); V a j d a M.: R ó b e r t F r o s t (Nagyv, 1963, 4.); L. R . T h o m p s o n : R ó b e r t F r o s t : The E a r l y Y e a r s , 1874 — 1915 (1967); T h e Years of T r i u m p h , 1915 — 1938 (1970); E . C. L a t h e m : T h e P o e t r y of R ó b e r t F r o s t (1971).

sonlókóppan n e m idegen a sztoikusok gondolatvilágától a De nepote amisso ( ' U n o k á j a elvesztéséről') e. írása sem, a m e l y b e n F r o n t o sztoikus veretű önjellemzése is olvasható. O Kicsiszolt görög n y e l v t u d á s á t b i z o n y í t j a Erótikosz ('Beszéd a szeretetről') c., Platón P h a i d roszát m i n t á j á u l vevő fejtegetése s néh á n y görög nyelvű levele; görög stílusán a k t i s z t a a t t i c i z m u s a archaizáló l a t i n stílusát is az atticizmussal rokon törekvésnek: régi példaképek u t á n z á s á n a k m u t a t j a . O K i a d . : M. P . J . v a n d e n H o u t : Marcus Gornelius Fronto (1954). O Irocl.: M. D. B r o c k : Studies in F r o n t o a n d his Age (1911); R é v a y J . : P o szledam iszcseznuvsevo t r u d e Frontona (Acta A n t i q u a , 1951, 2.). Lázár György Frost [froszt], R ó b e r t Lee (San F r a n cisco, Cal., 1874. m á r c . 26.—Amherst, Mass., 1963. jan. 29.): amerikai (USA) költő. A p j a korán m e g h a l t , a 10 éves f i ú a n y j á v a l a m a s s a c h u s e t t s i Lawrencebe költözött. T ö b b főiskolán és egyetemen, köztük Dartmouthban kezdett t a n u l m á n y o k a t , de f o k o z a t o t nem szerzett, i n k á b b t e x t i l m u n k á s n a k állt. K é sőbb a H a r v a r d E g y e t e m m e l is próbálkozott, alig t ö b b kitartással. Volt falusi tanító, cipész, segédszerkesztő, közben n a g y a p j a egy New H a m p s h i r e - i f a l u b a n f a r m o t v e t t neki, i t t 5 éven á t gazdálkod o t t . 1912-ben c s a l á d j á v a l az angliai Beaconsfioldbe költözött. Ismeretséget k ö t ö t t t ö b b „ g e o r g i á n u s " költővel, L. A bercrombie-val, R . Brooke-k&l, W. Gibsonnal, E . Thomassal; 1913-ban t á m o g a t á s u k k a l jelent m e g első kötete, A Boy's Will ( ' E g y fiú vágya'). A következő évben egy ú j a b b , North of Boston ('Bostontól északra', 1914) ós 1915-ben m á r m i n t ismert személy, de n e m igazán elismert költő t é r t vissza A m e r i k á b a . E t t ő l f o g v a élete a költészet, a k e m é n y t a n á r i m u n k a volt, lassan fokozódó elismeréssel ós népszerűséggel. É l e t e végéig negyvennél t ö b b e g y e t e m és college tiszteletbeli doktora, számos főiskola, egyetem ós kollégium előadója lett. Négyszer n y e r t e el a —Pulitzer-díjat: 1924: New Hampshire (1923); 1931: Collected Poems (1931); 1937: A Further Rangé ('Tágabb k ö r ' 1936); 1943; A Witness Tree ( ' T a n ú f a ' , 1942), n e m szólva egész sor egyéb irod a l m i díjáról és kitüntetéséről; versei t ö b b , m i n t húsz k ö t e t b e n l á t t a k n a p világot. 87 éves k o r á b a n ellátogatott az SZU-ba, ahol neves személyiségekkel, művészekkel és írókkal találkozott. O F r o s t m á r hosszú élete alkonyán az amerikai költészet élő klasszikusává lett. Mesterkéletlen ül egyszerű, közvetlen,

Tótfalusi

István

frottola moro-morók&t á l t a l á b a n z á r t színpadon m u t a t j á k be. A szereplők j á t é k á b a n sok az improvizáció, í r o t t szöveget csak a 19. sz. végétől használtak. A m i n d i g a jó ügy győzelmével végződő melodrámákban nagy szerepük v a n a p á r b a j j e l e n e t e k 385

FULOP n e k ós a h a d i t á n c n a k . Az egész szigetvilágban n a g y népszerűségnek ö r v e n d ő színmű f o r m á t a 20. sz. elején a s p a n y o l zarzuelá ból ós a moro-moró ból k i n ő t t s a j á t o s t a g a l zarzuéla v á l t o t t a fel. Mindig a h a z a f i a s érzés, a függetlenségi vágy kifejezője, t é m á j a az 1896-os f o r r a d a l o m , ill. az amerikaiak elleni h a r c egy-egy epizódja. E l ő a d á s á b a n f o n t o s szerepe v a n a népzenéből is merítő énekszólókn a k ós a kísérőzenének. O írod.: T . del Casrillo y T u a z o n — B . S. Medina: P h i l i p p i n e literature f r o m ancient t i m e s t o t h e p r e s e n t (1964). Páricsy Pál Fülöp-szigetek irodalma: t a g a l és m á s bennszülött népek orális irodalma, v a l a m i n t tagal, cebu, spanyol ós a n g o l nyelven születő í r o t t irodalom. O 1Tagal (és más bennszülött nyelvű) irodalom: A szigetvilág soknyelvű (tagal, cebu, ilocan, m a r a n a o stb.) orális irod a l m a , v a l a m i n t tagal és cebu n y e l v ű í r o t t i r o d a l m a közül a tagal a leggazdag a b b . A legrégibb m ű f a j o k az indiai, kínai, szanszkrit, a perzsa és az a r a b irodalom h a t á s á r ó l t a n ú s k o d n a k . A legi s m e r t e b b mesekincs az l o c a n és a V i s a y a s szigetekről származik. A legendák ós mítoszok mellett a Visayas sziget orális i r o d a l m á b a n ismert a n a g y o b b t e r j e d e l m ű h ő s k ö l t e m é n y is, a m e l y n e k kiemelkedő d a r a b j a a Maragtas c. k r ó n i k á s ének. Az Ibalon c. eposzt a Bicol szig e t e n jegyezték le. A m a r a n o n é p köréb e n h a s z n á l t elbeszélő költői f o r m a , a darangan az a r a b irodalom h a t á s á r ó l t a n ú s k o d i k . A legismertebb d a r a n g a n , az Indarapatra c. eposz a Mahábhárata Fülöp-szigeteki változata. A g a z d a g n é p költészeti a n y a g b a n a vallási ós t ö r t é n e l m i eseményeket megéneklŐ c o m i n t a n o k a legjelentősebbek. A n é p i s z í n j á t szásban az árnyjáték (carillo), a t e m e t é s i s z e r t a r t á s o k b ó l kialakult duplo, a szerelm e s t ö r t é n e t e k e t megjelenítő karagatan és a t ö r t é n e l m i eseményeket színre vivő moro-moro volt népszerű. A n é p i irod a l o m f o r m á i közül csak a c o m i n t a n b ó l k i a l a k u l t corrido ós a vallási énekek form á j a , az awit h a t o t t a m o d e r n irodalomr a (a k é t v e r s f o r m a a tagal i r o d a l o m b a n buhay n é v e n ismert). O A tagal i r o d a l o m első írásos emlékei a 18. sz.-ból m a r a d t a k fenn. A 19. sz.-ban, a különösen F . Balagtas h a t á s á r a kibontakozó i r o d a l m i élet i s m e r t e b b képviselői, J . d e la Gruz és A. Tolentino moro-moro színműírók voltak. A 20. sz. első évtizedeiben a t a g a l n y e l v ű irodalom a visszavonuló s p a n y o l és a csak lassan kibontakozó angol n y e l v ű i r o d a l m a k k a l szemben rövid időre az egyetlen a k t í v , a nemzeti ö n t u d a t o t , 386

hazafiságot m a g a s m ű v é s z i fokon kifejező irodalom volt. A prózairodalom kiemelkedő a l a k j a a t á r s a d a l m i regényírást képviselő L. K . Santos, J . C. Balmaseda és S. Eeyes, a d r á m a i r o d a l o m b a n a zarzuelaszerző S. Reyes, H . Ilagan és A. Tolentino, a költészetben J . C. De Jesus, A. V. Hernandez és az a v a n t gardista A. G. Abadilla. A cebu n y e l v ű í r o t t irodalom m o s t v a n kialakulóban. O 2. Spanyol nyelvű irodalom: A szigetvilág i r o d a l m á b a n a hosszas g y a r m a t i függőség idején, a 19. sz. elején bontak o z o t t ki a spanyol n y e l v ű irodalom. Az első jelentős költőegyéniség P . A. Paterno, akinek h a z a s z e r e t e t e t , az egyszerű emberek megbecsülését sugárzó költeményei ós elbeszélései J . Eizal fellépéséig m e g h a t á r o z t á k a spanyol nyelvű irodalom jellegét. J . Eizcd, bár m ű v e i t külföldön publikálta, s írásai csak később lettek ismertek h a z á j á b a n , a Fülöp-szigeteki nemzeti regény és n e m z e t i költészet m e g t e r e m t ő j e . Hányatott életú t j á n m i n d i g h ű m a r a d t g y a r m a t i sorban ólŐ honfitársaihoz, ós s o k a t t e t t a Fülöpszigeteki g y a r m a t b i r o d a l o m ellen kibontakozó függetlenségi mozgalom élesztésóben is. K o r t á r s a i k ö z ü l M. H . Del Pilar, G. Lopez-Jaena (a Spanyolo. b a n élő, Fülöp-szigeteki értelmiségiek La Solidaridad c. l a p j á n a k szerkesztői) és A. Mabini a legismertebb. A 20. sz. elején az amerikai f e n n h a t ó s á g következtében a spanyol n y e l v h a s z n á l a t a m i n d i n k á b b visszaszorult. Az utolsó spanyol írók m ű v e i k e g y részét m á r angolul jelentették m e g . A z utolsó fellobbanásban szerepe v o l t az 1921-ben a l a p í t o t t Zobel irodalmi d í j n a k is. A századforduló n a g y o b b költőegyénisóge F . M. Guerrero ós C. Apostol. Az 1920 u t á n i irodalomból elsősorban a költőprózaíró J . Balmori, a k ö l t ő 0. M. Eecto, M. Bernabe és I . Marfori, a prózaírók közül E . K . Laygo emelkedik ki. O 5 . Angol nyelvű irodalom: A z angol nyelvű irodalom a 20. sz.-ban az amerikaiak által létrehozott iskolarendszer és angol n y e l v o k t a t á s k ö v e t k e z t é b e n és a szigorú spanyol cenzúra megkerülése érdekében alakult ki. Az első — bár irodalomtörténetileg kisebb jelentőségű — költők, F . M. Maramag, L. B. Paredes ós mások az 1920-as é v e k b e n jelentették m e g köteteiket, az angol nyelvű irodalom a z o n b a n csak az 1930-as évek végén érte el n a g y k o r ú s á g á t . Különösen jelentős a versben és p r ó z á b a n egyaránt értékeset alkotó J . Garda Villa hazafias költészetének f o r m a t e r e m t ő ereje. A 2. világháború u t á n fellépő ú j nemzedék az angliai és amerikai irodalom külön-

FUNKC

Présents-t; a rádiónál m ű k ö d ö t t , az í r ó szövetség alelnöke, a P a u l Claudel-társaság elnöke volt stb. í r t r e g é n y e k e t , irodalmi és m ű v é s z e t t ö r t é n e t i esszéket, t a n u l m á n y o k a t . O F ő b b m ű v e i : Le procés de l'art (tan., é. n.: E c k b a r d t S., A m ű v é s z e t pere, U j francia k a t o l i k u s írók a n t o l ó g i á j a , 1947); Mikael ou Qui comme le Dieu ('Mikael, a v a g y ki olyan, m i n t az I s t e n ' , reg., 1949); Braque (monogr.); Paul Glaudel (tan., 1958); Rimbaud, mystique contrarié ( ' R i m b a u d , a m e g b á n t o t t misztikus', 1966). Tótfalusi István

böző i r á n y z a t a i t k ö v e t t e , s olyan, az angol nyelvű i r o d a l m a k egészét t e k i n t v e is kiemelkedő k ö l t ő k e t és írókat a d o t t , m i n t a költészetben N . Joaquin, az impresszionista T. D . Agcaoili és a t a g a l irodalmi stíluselemeket szerencsésen használó R . Demetillo, a prózairodalomb a n pedig E . L. Tiempo és N. V. M. González. Az angol n y e l v ű d r á m a i r o d a l o m a szigetvilág i r o d a l m á b a n alárendelt szerepet játszik. Csak az 1920-as évek végén a manilai e g y e t e m e n bontakoz o t t ki egy máig is h a t ó színházi mozgalom C. P . Romulo és J . M. Hernandez egyetemi t a n á r o k vezetésével. N a p j a i n k s z í n m ű i r o d a l m á b a n az egyetemi hagyom á n y o k a t követő W . M. Guerrero, az a m e r i k a i m i n t á j ú m o d e r n utazószínház megszervezője, S. Montano és N. Joaquin m ű k ö d é s e a legértékesebb. Az irodalmi k r i t i k a ismert m ű v e l ő j e R . Demetillo, N . V. M. González és C. P . Romulo. O írod.: Filipino p o e t r y (1924); Philippine p l a y s (1930); A doveglion book of Philipp i n e p o e t r y (1962); T. del Castillo y Tuazon—B. S. Medina: Philippine literature f r o m a n c i e n t times t o t h e p r e s e n t (1964); L . Casper: N e w writing f r o m t h e Philippines. A eritique a n d a n t h o l o g y (1966); E . O. Constantino: Cebu's young prose a n d p o e m writers (Solidarity, 2. k ö t . 1967); F . Arcellana: American influence in Philippine liter a t u r e (Solidarity, 2. köt., 1967). Pdricsy Pál Fulton [ f u l t n ] , R o b i n (Arran, 1937. m á j . 6. — ): s k ó t költő. E d i n b u r g h b e n t a n u l t . 1967-től e g y edinburghi irodalm i folyóirat szerkesztője. Verseskötetei: A Manner of Definition ('Egy f a j t a megh a t á r o z á s ' , 1963); An Italian Quartett ('Olasz k v a r t e t t ' , 1966); Instances ('Péld á z a t o k ' , 1967); Inventories ('Leltárak', 1969). Fűmet [fűmé], Stanislas (Lescar, Basses-Pyrénéés, 1896. m á j . 10. —): francia esszéíró. Már d i á k k o r á b a n folyóiratot a l a p í t o t t Echos du silence c. Az 1. világh á b o r ú u t á n a f r a n c i a katolikus m e g ú j u l á s harcosainak egyike, J . Maritain-nel e g y ü t t szerkesztette a Roseau d'Or c. könyvsorozatot, m a j d 1937 u t á n átv e t t e a Temps Présents c. baloldali katolikus folyóirat i r á n y í t á s á t , amelynek legfőbb m u n k a t á r s a i Glaudel, Mauriac és Maritain volt. A 2. világháború alatt, m í g be n e m t i l t o t t á k , a folyóirat Lyonb a n jelent m e g Temps Nouveau c.; F ű m e t élénk k a p c s o l a t b a n állt az ellenállási mozgalommal, h á r o m h ó n a p o t t ö l t ö t t a Gestapo börtönében. A h á b o r ú u t á n még 3 évig i r á n y í t o t t a a Temps 25*

Funabashi Seiichi; Funabasi Szejicsi (Tökyö, 1904. dec. 25.—): j a p á n író. E g y e t e m i t a n á r fia. G y e r m e k k o r á t ó l k e z d v e s o k a t betegeskedett. I d e j é t főleg olvasással töltötte, a színház és a sumoját é k r a j o n g ó j a . Első színműveit m é g középiskolás k o r á b a n publikálta. A T ö k y ö E g y e t e m e n j a p á n nyelv és irodalom szak o t v é g z e t t . A k t í v a n bekapcsolódott a m o d e r n színházi m o z g a l m a k b a . O E l s ő d r á m a k ö t e t e Aiyoku no hito saji ( ' E g y k a n á l szerelemvágy', 1930) c. jelent meg. Az ú n . t i s z t a i r o d a l o m b a n az intellektuális behaviorizmus tipikus képviselője. 1938-ban a d t a ki egyik legismertebb n o v e l l á s k ö t e t é t Bokuseki ('Fák-kövek') c. A h á b o r ú ó t a főleg az addig t i l t o t t e r o t i k u s t é m á k a t dolgozza fel regényeiben n a g y művészi erővel, egyedi látásm ó d d a l . O A j a p á n klasszikus regényeken nevelődött, mély líraiságú írásművószete egyedülálló helyet biztosít s z á m á r a a m o d e r n j a p á n irodalomban. O E g y é b f ő m ű v e i : Yuki fujin ezu ('Vázlat Y u k i úrhölgyről', reg., 1948 — 1950); Hana no shögai ('A virág élete', reg., 1952 — 1953); Aru onna no enkei ( ' E g y nő t á v o l r ó l nézve', reg., 1963). Halla István Fundoianu, Benjámin

Benjámin:

—Fondane,

Funger, J o a n n e s (? —1612): h o l l a n d s z á r m a z á s ú latin költő, t a n á r . E g y Kriszt u s életét feldolgozó epikus k ö l t e m é n y (Sacrorum carminum sylloge, 'Vallásos versek g y ű j t e m é n y e ' , 1591) és d i d a k t i kus versek mellett legjelentősebb m ű v e az 1100 h e x a m e t e r b ő l álló Epinicia ('Győzelmi vers', 1595), melyben Orániai Móric németalföldi h e l y t a r t ó h a d i t e t t e i t énekelte meg, helyenként elevenen ecsetelve a h a r c i eseményeket, m á s u t t rosk a d o z v a az a n t i k szóvirágok súlya a l a t t . O írod.: G. Ellinger: Geschiehte d e r neulateinischen L y r i k in den Niederl a n d e n (1933). Tarnai Andor

387

funkció intézés) :

[latin f u n c t i o 'elvégzés, el1. általános értelemben fel-

FUNKC

adatkör, betöltendő szerep. Mint matematikai műszó, magyarul függvény; két halmaz viszonya; ezeket egy olyan szabály köti össze, amely az első halmaz minden t a g j á h o z a második halmaz valamelyik t a g j á t rendeli hozzá. A második halmaz így az első halmaznak a funkciója, függvénye. A szó a biológián, m a j d szociológiai diszciplínákon keresztül vált módszertani műszóvá. Kölcsönösen feltételezik e g y m á s t a —struktúrával (esetleg morfológiával). A funkció egyes szerveknek, a rendszer (struktúra) részeinek tevékenységét, illetőleg szerepét jelöli, pl. a szem funkciója a látás, mely összefügg ennek a szervnek biológiai s t r u k t ú r á j á v a l . Használják a funkciót a s t r u k t ú r a működésének jelölésére is. Szépe Qyörgy O 2. művészetelméleti értelemben a művészet f e l a d a t a . Az esztétika különböző irányzatai az antikvitás időszakától kezdve központi problémaként kut a t t á k ezt a kérdést, ós — alapvető világnézeti különbségeken belül — fő áramlatai éppen aszerint különíthetők el egymástól, hogy miben jelölték m e g a művészet f u n k c i ó j á t . A legnagyobb hagyományú elméletek az alábbiak: 1. A morálesztétika álláspontja szerint a művészet t á r s a d a l m i feladata az (állampolgári vagy vallásos) erényre való nevelés. E nézet fő képviselői Platón, Seneca, Plótinosz, a középkori —egyházatyák, a —klasszicizmus teoretikusai; a —felvilágosodás képviselői közül Shaftesbury, Hutcheson, Home, Diderot; a későbbi polgári esztétikában az ilyen típusú elképzeléseket a formalista és hedonisztikus elméletek szorították ki. O 2. Az intellektualista esztétika felfogása sok tekintetben rokon az előbbivel; lényege az a nézet, hogy a művészet főként vagy egyedül az értelmi képességekre hat, ezeket fejleszti. Csíra formában már a —reneszánsz gondolkodóinál felbukkant, a —klasszicizmus esztétikáj á t morálesztétikai koncepciókkal összefonódva h a t á r o z t a meg, később a 19 — 20. sz. fordulójának oi'osz esztétikájában hódított nagyobb teret (D. Ovszjanyiko-Kulikovszkij, A. A. Potyebnya, V. Brjuszov), m a j d B. Brecht —epikus színház-koncepciójában nyert szélesebb körű visszhangot. O 3. Az érzelemesztétika a művészet funkciójában az emocionális h a t á s t t a r t j a uralkodó mozzanatn a k (bővebben —érzelem), s így az intellektualista és morálesztétika hasznossági szempontokra tekintő normáival szemben rendszerint a puszta —kéllemességre koncentrált hedonizmusba torkol388

lik. O 4. A hedonista esztétika szerűit a művészet funkciója a gyönyörködtetés, érzéki élvezetkeltés. E nézetek forrásai történetileg az ókori hedonisztikus nézetek (Arisztipposz, Epikurosz, Philodémosz, Lucretius), amely a —reneszánsz gondolkodóinak egy részére is h a t o t t , m a j d az utilitarista polgári filozófiában terjedt el (Hobbes, Locke, Gassendi, Spinoza, J . Bentham, J . Mill, J.S. Mill). A hedonizmus esztétikai koncepciói már a —felvilágosodás idején megtalálhatók (Dubos, D'Alembert, — Alembert, J.), s nyíltan hedonikus elképzelések jegyében fogant a 19. sz.-i kísérleti lélektani esztétika (G. Th. Fechner, H . Helmholtz, Ch. Lalo, E . Piercé) és a béleérzéselmélet (—beleérzés) koncepciója, amely szerint az esztétikai minősítés a kellemesség—kellemetlenség érzésének függvénye; hasonlóan hedonikus elképzelések vezetik a pragmatizmus esztétikáját (G. Santayana, W. Jerusalem) és a mélylélektan esztétikai elképzeléseit (—irodalom és pszichológia). O 5. A modern polgári művészetelmélet legelterjedtebb áramlata végezetül t a g a d j a azt, hogy a művészetnek bármiféle társadalmi funkciója v a n (bővebben —Vart pour Vart), ill. a hedonista esztétika egy sajátos v á l f a j a k é n t a műalkotásokat puszta formakombinációknak tekinti (—formalizmus). O 6. Jóllehet az előbbi álláspontok nagymért é k b e n befolyásolják a —strukturalizmust is, ennek egyes teoretikusai túllépnek a l'art pour l'art és a formalizm u s korlátain; megmutatkozott ez m á r a —cseh strukturalizmusnak, az —esztétikai funkcióról kifejtett nézeteiben is, leginkább azonban N. Hartmann, L. Goldmann és — ú j a b b a n — E . Staiger tesz kísérletet (nem függetlenül a marxizm u s hatásától) a művészet és t á r s a d a lom közötti funkcionális viszony magyar á z a t á r a . Nem t a g a d j a t o v á b b á a művészet társadalmi funkcióját a behaviorizmus sem, de a valóságtükröző funkció szem elől tévesztésével a művészet fela d a t á n a k a valóság átalakítását ós a valósághoz való alkalmazkodást tekinti (I. A. Richards, K. Bürke). O A m a r x i s t a esztétika álláspontja szerint a művészet társadalmi funkciója az ember megismerő tevékenységének szolgálata, a művészet a valóság megismerésének egyik formája. Sajátossága a megismerés minden más formájával szemben az, hogy a —tipikusság kritériumainak megfelelően egyesíti magában a lónyegiséget, a közvetlen —élmény erejével h a t ó érzéki konkrétságot (—érzéki megjelenítés törvényé), és az emberre vonatkoztatott jelle-

FUNKC

filozófusok, szociológusok, etnológusok) a nyelvnek az emberi társadalomban ell á t o t t feladatait jelölik így; ezek a nyelv külső, kommunikációs funkciói. A nyelvészek ezzel szemben a nyelv belső funkcióival foglalkoztak. (A műszó értelmezése nem egységes, jelentheti a jelentést, az egyes nyelvi elemek működését egy nagyobb viszonyítási kereten belül.) A nyelvészeti funkcionalizmust t ö b b modern nyelvészeti iskola t ű z t e zászlójára, elsősorban a prágai iskola, a londoni iskola ós t ö b b más, kisebb jelentőségű európai iskolák. Mo.-on a funkcionális nyelvszemlélet a leltározó nyelvfelfogás meghaladásának számított Gombocz Zoltán idején, m a a formális elemzéssé! való szembefordulást jelenti. O 4. az irodalomtudományba a prágai nyelvészkörből került á t a funkció fogalma. A műalkotás vizsgálatában elkülönített e k több funkciót: a (formalisztikusan felfogott) esztétikait, az intellektuális (megismerő), a politikai, az erkölcsi, a szociális és egyéb funkciót. A —cseh strukturalizmus irodalomelméletének fontos részóvó vált a funkciók t a n a . E z elsősorban a m ű a l k o t á s szerkezetének k u t a t á s a és a művészet szociológiai vizsgálata közti kapcsolat feltárásával vált jelentőssé. Az egyes funkciók s t r u k t ú r á jának vizsgálata, elrendeződ ésük történeti változásának vizsgálata történeti szempontból jelentős. A prágai iskola révén a műszó ilyen értelemmel behatolt a folklorisztikába, ill. szórványosan az irodalmon túl levő művészetelemzésbe, elsősorban az építészet elméletébe. O írod.: J . H. Greenberg: Structure and function in language (Essays in Linguistics, 1957); J . Mukaí o v s k y : A csehszlovák művészetelmélet fogalmai (Hel, 1968, 1.), Gombocz Z.: Funkcionális nyelvszemlélet (Magyar Nyelv, 1934, 1 — 2.).

get (-+•antropocentrizmus), s így a megismerés más szellemi tevékenységgel nem pótolható, sajátos formája (bővebben —tükrözés). E feladat betöltése egya r á n t feltételezi az ember értelmi ós érzelmi erőinek funkcionálását, sőt valamennyi emberi lényegi erő harmonikus együttműködését, ezek között t e h á t — szemben a fenti elképzelésekkel — hierarchia nem tételezhető (—esztétikum), aminthogy a funkció megszüntetettmegőrzött formában magába foglalja az erkölcsi, hasznossági, kellemességi funkciókat is. O írod.: Jánosi B.: Az aesthetika története (1899 — 1901); A. I . Burov: A művészet esztétikai lényege (1962); Lukács Gy.: Az esztétikum sajátossága (1965); J . Mukarovsky: A csehszlovák művészetelmélet fogalmai (Hel, 1968, 1.); Marxista—leninista esztétika. A Marxizmus—Leninizmus E s t i Egyet e m tankönyve (1969); Irodalomtudom á n y . Tanulmányok a X X . századi irodalomtudomány irányzatairól (1970); Szigeti J . : Bevezetés amarxista—leninista esztétikába (1971). Szerdahelyi István O A két világháború között kibontakozott —funkcionalista irodalomszemlélet a —primitív irodalom és a —folklórkutatásában középponti helyre állította a funkció fogalmát. Elsősorban a mítoszok. és rítusköltészet vizsgálata során arra a felismerésre jutott, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően az irodalom kezdeti formáiban n e m csupán a szöveg (és hiedelemszerű háttere), h a n e m a közvetlen cél, társadalmi szerep és hatás vizsgálata a fontos. Elsősorban a m ű f a j o k nevét és előadásmódját kut a t t á k ilyen szempontból, esetenként u t a l t a k a m ű f a j o k rendszerére is. Összefoglaló irodalomelméleti felismerés nem bontakozott ki, inkább csak a konkrét leírásban érvényesítették az alapgondolatot. Legújabban a kommunikációelméleti és strukturalista irányzatok h a t á s á r a a konkrét funkcióhoz kapcsolják a formákat, ill. ezek rendszerét. E n n e k alapján a „költészeti", a hiedelemszerű, a rituális és az o k t a t ó form á k egymástól elkülönítése a leggyakoribb. Az irányzat eredményeit a primitív költészet k u t a t á s a mellett az irodalomszemantika, sőt — egyes m ű f a j o k értelm é t keresve — a műfajelmélet is hasznosítja. O (—etnológiai irodalomszemlélet) O írod.: A. R . Radcliffe-Brown: Struct u r e and Function in Primitive Society (1952). Voigt Vilmos O 3. A nyelvészetben a funkció fogalma kétértelmű. N e m nyelvészek (hanem

Bojtár

Endre—Szépe

György

funkcionalista irodalomszemlélet: a primitív irodalom tanulmányozásának elsősorban angolszász területen kialakult irányzata. Kezdeményezője a lengyel származású B. Malinowski, aki az 1. világháború idejétől főként Melanéziáb a n folytatott néprajzi k u t a t á s o k a t . Az irányzat hosszabb időre az angol egyetemes néprajz vezető á r a m l a t á v á vált. Alapgondolata az, hogy a különböző műfajoknak sajátos funkciójuk van, amely egy-egy a d o t t társadalom hiedelmeivel, szokásaival, sőt társadalomszervezetével f ü g g össze. A funkciók egymással összefüggő rendszert alkotnak, amely egyedi; Malinowski eredeti

389

FUNKC

elképzelése szerint m i n d e n egyes társadalom m ű f a j a i egyéniek. A későbbi összehasonlító vizsgálatok a z o n b a n jelezték, hogy a f u n k c i ó k á l t a l á b a n is felfoghatók. A z E g y e s ü l t Á l l a m o k folklor i s z t i k á j a ós egyetemes n é p r a j z a kidolgozta a funkciósorok elméletét, amely szerint f ő k é n t t a r t a l m i ós f o r m a i különbségek h a t á r o l j á k el egymástól a különböző m ű f a j o k a t . W. R . Bascom szerint a „ s z ó r a k o z t a t ó " , a „ r i t u á l i s " , az „okt a t ó " ós a „viselkedést s z a b á l y o z ó " m ű f a j o k k ü l ö n í t h e t ő k el egymástól. L e g ú j a b b a n m i n d az amerikai ( J . Greenway), m i n d az európai (J. Goody) egyet e m e s n é p r a j z i k u t a t á s a z t hangsúlyozza, hogy a f u n k c i ó k igen sokfélék lehetnek: korcsoportok, előadási a l k a l m a k , az egyes m ű f a j o k t a r t a l m i ós f o r m a i vonásai, sőt a k u l t ú r a „ m i n t á i " e g y a r á n t b e f o l y á s o l h a t j á k . A funkciók formalizálása terén az -*•etnolingvisztikai irodalomszemlélet, újabban a kommunikációelmélet e r e d m é n y e i t h a s z n o s í t j á k . O Az európai n é p e k folklórjának k u t a t á s á b a n f ő k é n t a m a i finn folklorisztika (L. Honko) a l k a l m a z z a a funkcionalizmus elgondolásait, kiegészítve a z t R . K . Merton szociológiai struktúraelméletóvel. N é h á n y hiedelmekkel és szokásokkal kapcsolódó m ű f a j (—hiedelemmonda, sirató) v i z s g á l a t á b a n v á l t a k b e ilyen elgondolások. A m a g y a r k u t a t á s a különböző társadalomtípusokhoz kapcsolt közlési f o r m á k rendszerét, v a l a m i n t a t a r t a l o m — f o r m a — j e l e n t é s k o n k r é t form á i t elemzi ilyen m ó d o n (epikus énekek, szólások, találós kérdések ós m á s műfajok), u t a l v a n e m c s a k a m ű f a j o k , han e m a változatok funkcióira is. O (-*• funkció, primitív irodalom, folklór) O írod.: J . G r e e n w a y : L i t e r a t u r e a m o n g t h e P r i m i t i v e s (1964); J . Goody: Liter a c y in T r a d i t i o n a l Societies (1968); F . W. K r a m e r : L i t e r a t u r e A m o n g t h e Cuna I n d i a n s (1970); B. Malinowski: B a l o m a . V á l o g a t o t t írások (1972); Voigt V.: A folklór a l k o t á s o k elemzése (1972); A szájh a g y o m á n y o z á s törvényszerűségei (1974); R . B a u m a n — J . Sherzer: E x p l o r a t i o n s in t h e E t h n o g r a p h y of Speaking (1975). Voigt Vilmos funkcionális verstan: verstan funkcionális zérus: —zérus funkcionalizmus: 1. a konstruktivizmus egyik i r á n y z a t a . Képviselői az építő- ós i p a r m ű v é s z e t b e n „ a szigorú t ó r m ó r t a n i elvek ós geometrikus-ritm i k u s síkfelosztás alapján, m i n d e n dís z í t ő f o r m á t nélkülözve, a l e g m a g a s a b b célszerűség szerint való a l k o t á s " (P. Behrens) elvét a l k a l m a z t á k . O Az iro390

d a l o m b a n a t á r s a d a l m i hasznosság elsődlegességének elvét képviselték; ebből eredően a t á r s a d a l m i valóság k o n k r é t , i n d u k t í v v i z s g á l a t á t t a r t o t t á k fela d a t u k n a k . E z t v a l ó s í t o t t á k meg a weim a r i N é m e t o . - b a n a —Neue Sachlichkeit csoport írói a szociográfiai a l k o t á s a i k b a n . Az orosz irodalomban a művészet elleni k ö n y ö r t e l e n harc, v a l a m i n t a „ M u n k a , Technika, S z e r v e z e t " jelszavával fellépő —LCK-csoiport t e k i n t h e t ő az i r á n y z a t képviselőjének. A t é m a „ m a x i m á l i s k i a k n á z á s á r a " való törekvésükben felbontották a műfaji határokat, a tart a l o m és a f o r m a „ k o n s t r u k t í v egységén e k " kifejezésére képverseket alkalmaz t a k , melyekben a t i p o g r á f i a és a v e r s t a n eszközeivel formailag is szemléltették a k ö l t e m é n y t á r g y á t . O írod.: P . J . Crem e r s : P e t e r B e h r e n s (1928); E l v e k és u t a k (1964); I r á n y z a t o k és csoportok az 1920 — 1930-as évek szovjet irodalmáb a n (Hel, 1966, 1 — 2.). O 2. a n é p r a j z ban —funkcionalista irodalomszemlélet O 3. a v e r s t a n b a n —verstan. M. Pásztor József fürdó'fülke-színpad:

—fülkeszínpad

Furetiére [ f ü r e t j e r ] , abbé A n t o i n e ; (Párizs, 1619—uo., 1688): francia író. P o l g á r i családból s z á r m a z o t t , ü g y v é d k é n t kezdte. Voyage de Mercure ('Mercurius u t a z á s a ' 1659) c. könyve megn y i t o t t a előtte az Académie fran9aise k a p u j á t . Boman burgeois (1966: S z a b ó M., Polgári regény, részlet, Világirodalm i Antológia, 3. k ö t . , 1962) c. regénye a polgárok életét í r j a le, Párizsban, egy meghatározott t é r e n , és realizmusra törő, aprólékos leírásaival, a m i n d e n n a p o s élet megfigyelésével és ábrázolás á v a l a „hősi" regények e l l e n p á r j á t a k a r j a megteremteni. Több, m i n t n e g y v e n évig dolgozott a Dictionnaire universel, contenant généralement tous les mots franpais, tant vieux que modernes, et les termes des sciences et des arts ('Egyet e m e s szótár, a m e l y t a r t a l m a z z a által á b a n az összes f r a n c i a szót, mind a régieket, m i n d az ú j a k a t , t o v á b b á a t u d o m á n y o s és m ű v é s z e t i kifejezéseket' c. s z ó t á r á n , és e m u n k á j a m i a t t a f é l t é k e n y A k a d é m i a 1865-ben k i z á r t a sorából. A m ű csak 1680-ban, F u r e t i é r e halála e l ő t t jelent m e g , de így is n é g y évvel megelőzte az A k a d é m i a (szótárát 1684). Sós Endre furlán

irodalom:

—ladin

irodalom

Furmanov, D m i t r i j Andrejevics (Szer e d a , 1891. nov. 7.—Moszkva, 1926. m á r c . 15.): szovjet orosz író. P a r a s z t szülők gyermeke volt. Moszkvában

FÚRNA d i á k o s k o d o t t , i t t i s m e r k e d e t t meg a forrad a l m i eszmékkel is. Az 1. világháborúb a n ö n k é n t v e t t részt. 1918-ban a bolsevikok sorába állt, ekkor k ü l d t é k Csapaj e v mellé politikai biztosnak. Élményeiről n a p l ó t vezetett, s a napló a l a p j á n készült híres d o k u m e n t u m r e g é n y e , a Gsapajev (1923: Á b r a h á m F., ua., 1945; Wessely L., u a . , 1944, 1967). A polgárháborút végigharcolta, sokáig dolgozott Frunze mellett, akiről r a j o n g ó szeretettel írt. A h a r c o k u t á n a RAPPhoz csatlakozott, a m e l y n e k 1921-től vezetőségi t a g j a volt. A g y h á r t y a g y u l l a d á s b a n h a l t mog. O A Gsapajev irodalmi értékelése heves v i t á k a t v á l t o t t ki, egyesek a riportázs m ű f a j á h o z sorolták, a valósághoz betű szerint ragaszkodó d o k u m e n t á r i s é r t é k k é n t becsülve, m á s o k a szocialista realizmus egyik első klasszik u s á t ünnepelték benne. „ K i t a l á l t dolgot minden fajankó általánosíthat — m o n d t a a v i t á b a n Szerafimovics —, az eleven életből c s u p á n valódi művészi a l k o t á s képes szintézist f o r m á l n i . " Az igazság k ö z é p ü t t v a n : F u r m a n o v t ö b b i m ű v e valóban n e m j u t t ú l a közvetlen valóságon, a Gsapajev sikere a z o n b a n joggal bizonyult m a r a d a n d ó n a k . Eszt é t i k a i értéke egy érdekes ellentmondásból f a k a d : F u r m a n o v a kor adottságain a k megfelelően a r r a törekszik, hogy a p a r t i z á n vezér l e g e n d á j á t n é m i k é p p szétfoszlassa v a g y legalábbis a józan valósággal szembesítse, hiszen a polgárh á b o r ú egyik létkérdése volt a bolsevik t u d a t o s s á g győzelme a szervezetlen spont a n e i t á s fölött. M ű v é b e n e m i a t t n y o m a sincs a r o m a n t i k á n a k : aprólékos gondd a l megvizsgált t é n y e k e t közöl a f r o n t o n oly k ö n n y e n születő mesék helyett, ezzel a józansággal ad a z o n b a n egyszersmind igazi hitelességet Gsapajev valódi hősiességének, h a l h a t a t l a n u l vonzó, színes egyéniségének. A regény világhíréhez filmre vitele is h o z z á j á r u l t (rendező Vasziljev, címszereplő B. Babocskin). Q Egyéb főművei: Mjatyezs ('Zendülés', reg., 1925); Poveszti i rasszkazi (elb.-ek, 1952: Tábor B „ B r o d s z k y E., F e l e j t h e t e t l e n n a p o k , 1953). O G y ű j t , kiad.: Szobranyije szocsinyenyij ('Összegyűjtött m ű v e i ' , 1951 — 1953). O Magyarul m é g : 1 műrészlet (Magas L., A világirodalom ars poeticái, 1965). O írod.: J . N a u m o v : F u r m a n o v (1953); V. Ozerov: F u r m a n o v (1953); G. Vlagyimirov: Tvorcseszkij p u t y F u r m a n o v a (1953); N . Vengrov: D . F u r m a n o v (1955); í r á s és valóság: Szovjet írók vallomásai az a l k o t ó m u n k á ról (1956); Illés B.: D m i t r i j F u r m a n o v ( P i p a f ü s t mellett, 1967). Mészáros

Vilma

Furnadzsiev, Nikola (Pazardzsik, 1903. m á j . 27.—Szófia, 1968. jan. 26.): bolgár költő, m ű f o r d í t ó . Elenában, Szlivenben és Csirpánban t a n u l t . E g y ideig orvost a n h a l l g a t ó volt, m a j d 1930-ban bölcsészdiplomát szerzett. 1933-tól 1937-ig az isztambuli bolgár iskolában t a n í t o t t , később az o k t a t á s ü g y i m i n i s z t é r i u m b a n dolgozott. 1944 u t á n a Literaturen front szerkesztője, a Szeptemvri h e l y e t t e s főszerkesztője, a Bálgarszki piszatel k ö n y v kiadó főszerkesztője és az írószövetség t i t k á r a volt. O Már első k é t verseskötetében, a Proleten vjatárban ('Tavaszi szél', 1924) ós a Dágoban ( ' S z i v á r v á n y ' , 1928) k i b o n t a k o z o t t eredeti költői t e h e t sége. A Nov pát hasábjain 1924-ben éles h a r c o t v í v o t t az „elöregedett, m e g u n t " szimbolizmus ellen az ú j i r o d a l o m é r t , melyet így jellemez: „ S z e m ü n k a konkr é t a t , a világosat k u t a t j a , u j j a i n k tap i n t a n i a k a r n a k , l á b u n k a f ö l d e t keresi. A föld, a szántások, a kövek, a g y á r a k , a b á n y á k , az emberek — ezek az ú j költészet elemei." Ezen az ú j költészet e n a futurizmus ós imazsinizmus hatása érződik. Az 1923-as nagy n é p i felkelés leverése u t á n b á n a t á t mély lírai expresszivitással fejezi ki. A fasizmus t é r h ó d í t á s a ellenére sem v e s z t e t t e el a z o n n a l hitét. Szvatba ('Lakodalom') c. n a g y lírai költ e m é n y é n e k vitaiizmusa és d i n a m i k á j a , dübörgő r i t m u s a , meglepő kifejezései a felkelés d i n a m i k á j á t , a f o r r a d a l o m érzelmi a t m o s z f é r á j á t sugallják: Jaj, döngnek az ágbeli nagydobok szörnyű sötéten, Kigyullad a sík, tömör árnyakat orkán sodor, Iszonyú gulya jön, csupa vérteli felleg az éjben, Nyomában e vér-teheneknek mocsár lesz a por. Fel lagziba népem, vasárnap a lagziba csörtess, A végzetes lagzira zengjetek síp, duda, dob, Hogy a mennyet a láng szalagozza, a vér meg a földet, Dörögjenek réten, mezőn a sötét patakok. (ford. Nagy L.)

F u r n a d z s i e v m i n d i g a k o n k r é t valóságból indul ki, d e a valóságból m e r í t e t t a n y a g o t s a j á t o s m ó d o n h a s z n á l j a fel: b á t r a n összetöri, ós a nyers t ö r m e l é k b ő l alkotó f a n t á z i á j a tüzében a valóság ú j , egyéni v á l t o z a t a i t kovácsolja ki. A húszas évek végén elvesztette h i t é t a t á r sadalmi h a l a d á s b a n , s letette a tollat. 1937-ben kapcsolódott be ú j r a az irodalmi életbe. A felszabadulás u t á n írt verseit Veliki dni ('Nagy n a p o k ' , 1950), Po pátistata ti várvjah ('A t e u t a d o n járt a m ' , 1958) és Szlánce nad planinite ( ' N a p a h e g y f ö l ö t t ' , 1961) c. k ö t e t e i b e n a d t a ki. H a n g j a a személyi k u l t u s z atm o s z f é r á j á b a n u g y a n elvesztette sajátos színét, d e k é t utolsó k ö t e t é b e n a h a r m i n c a s évek kísérleteit f o l y t a t t a . O G y ű j t , kiad.: Izbrani sztihotvorenija ('Vá-

391

FURNB l o g a t o t t versek', 1959). 0 M a g y a r u l : 2 vers (D. A. Boikliev, Bolgár k ö l t ő k antológiája, 1938); 3 vers (Nagy L., N a g y v , 1959, 3.); 5 v e r s (Király Z., L u x A., N a g y L., M a j t é n y i Z., Bolgár k ö l t ő k antológiája, 1966); 5 vers (Képes G., L a t o r L., N a g y L., Vidor M., A bolgár irodalom kistükre, anto., 1969). O írod.: G. Ganev: N i k o l a Furnadzsiev (1963). Juhász Péter Fürnberg, L o u i s (Iglau, Morvao., m a J i h l a v a , Csehszlovákia, 1909. m á j . 24.— Weimar, 1957. j ú n . 23.): n é m e t ( N D K ) költő, író. P o l g á r i családból s z á r m a z o t t . K a r l s b a d b a n ( m a K a r l o v y Vary) n ő t t fel. 1928-tól, Nuntius álnéven, a g i t p r o p együttesek élén (főleg: E c h o v o n links) a s z u d é t a n é m e t területeken t e v é k e n y k e d e t t . Az ország hitleri megszállása u t á n fogságba k e r ü l t , de sikerült megszöknie. P a l e s z t i n á b a emigrált, J e r u z s á lemben élt 1941-től 1946-ig. H a z a t é r é s e u t á n államhivatali ós diplomáciai szolg á l a t b a n állt Csehszlovákiában, 1949-től 1952-ig berlini k ö v e t . 1954-től az N D K állampolgáraként Weimarban ólt. A Nationale Forschungs- und G e d e n k s t á t t e n der klassischen deutschen L i t e r a t u r igazgatója, 1955-ben a Weimarer Beitr á g e egyik a l a p í t ó j a lett. 1956-ban n e m zeti d í j a t k a p o t t . O P á l y á j a k e z d e t i szakaszára a bécsi—prágai d e k a d e n c i a öröksége volt jellemző, m a j d az a g i t p r o p politikai költészetéhez csatlakozott. A h á b o r ú , a f a s i z m u s és a felszabadulás élménye később is súlypontja költészetének. A világháborús kor v a l ó s á g á t nagylólegzetű h i t v a l l ó poómákban r a g a d j a meg: Die spanische Hochzeit (1947: Sim o n I . : Spanyol nász. A m o d e r n n é m e t líra kincsesháza, anto., 1959; J o b b á g y K . : Spanyol menyegző. Guernica. A spanyol p o l g á r h á b o r ú költészete, anto., 1963); El Shatt (1946; megj.: 1960). E korszak egyik legizgalmasabb a l k o t á s a a Der Brúder Namenlos ('A nevenincs fivér', 1947) c. lírai önéletrajz, a l ' a r t p o u r l'art-tól a h a r c o s elkötelezettségig j u t ó költő újjászületési f o l y a m a t á r ó l . Későbbi fejlődését a leszűrt, de meleg h a n g ú vallomáslíra ós a k i f i n o m u l t prózavázlat jelzi. O Egyéb f ő b b m ű v e i : Das Fest des Lebens ('Az élet ü n n e p e ' , prózakölt., 1939); Hölle, Hass und Liebe ('Pokol, gyűlölet, szerelem', költ.-ek, 1943); Der Wanderer in den Morgen ('A h o l n a p v á n d o r a ' , költ.-ek, 1951); Mozart-Novelle ('Mozart-novella', 1947); Die Begegnung in Weimar ( ' W e i m a r i találkozás', nla, 1952; a két nla e g y ü t t , E m b e r M.: K é t találkozás, 1960); Das wunderbare Gesetz ('A csodálatos tör392

v é n y ' , költ.-ek, 1956); Die weltliche Hymne ('A világi himnusz', költ., 1957). O M a g y a r u l még: 3—3 vers (Kalász M., N a g y v , 1958, 1.; Asztalos J . , Simon I., Mai n é m e t lírai a n t o . , 1966); 5 vers (Simon I . , Nagyv. 1959, 10.); 2 vers (Kalász M., Aurora, a n t o . , 1967); 1 rádiónla ( E l b e r t M . , 1969. o k t . 20. Petőfi). O írod.: H . P o s c h m a n n : Louis F ü r n b e r g . Leben u n d Werk (1967); K o m á r o m i S.: A szocialista német líra közelmúltjából: Louis F ü r n b e r g (FK, 1971, 1 - 2 ) . Komáromi Sándor Furness [főnisz], H o r a c e H o w a r d (Philadelphia, P a . , 1833. n o v . 2. —Watlingford, P a . , 1912. aug. 13.): a m e r i k a i (USA) filológus. O Az egyik legjelentősebb a m e r i k a i Shakespeare-kritikus. Marad a n d ó é r t é k ű alkotása az 1711-ben megi n d í t o t t (s m i n d m á i g befejezetlen) ú n . Variorum Shakespeare-kiadás, mely m i n d e n egyes d r á m á t k ü l ö n k ö t e t b e n t e t t közzé, és az összes elérhető kritikai m e g j e g y z é s t regisztrálta ós értékelte a k ö t e t e k b e n . A sorozat k i a d á s á t 1908tól 1928-ig fia, H o r a c e H o w a r d Furness jr. (Philadelphia, P a . , 1865. jan. 24.— uo., 1930. á p r . 15.) f o l y t a t t a . Országh László F u r p h y [fvsalórnfigfyr£ ) föltétíenefob -húdbfet tóifégi a BIártíter-ből' Sfel töfebó.-fceft.ésbé iridfeákssatfí&ik -,^ki(5ln®éft)tizmus" jellemzi; ez riasztotta ftírftta

MvoiTl T,tíiaÍ£D'mr~

.III rroiüxoJ línl&boilaisIiV SS

ocoro -Ea t sűleAnd oljS&l 'isisMfetólgíJ^íükségeiiívBlt m a g a í toaBöi'/fieátad'ifórfteiM^, >iikilÉ. föitóiel iiélkül elÍBnierik>fejkM'et»kj EMsí^a áittrf® Tékm próblémfi: iá, amelyi -gölög^őfeqeieKéseli közrejátszik George-szellemének dikteutórikus, m i t i k u s a l a k n l á s á b a m A/jtizennégy éves M^ximiliartifKroriebergeti jMiató^hentben isrriéTi inég; k é t évre r á a f iú meghal; George egy m i t i k u s -messian isziiktis kultusz k ö z é p p o n t j á b a emeli; m i n t valamitféle küldotésközvetítőt, ú j félistent"), a z - „ ú j l3Íi^alom' > MValóságos'\,MegváléÖ^ j á t " . Mert éttőFfdgva (föltehet őleg a m ü m oheni ,;kozmikús?ok": L. Klm/e,s, Schuler h a t á s á r a á s ^ t ^ y í e iftkább-'),a jövéndő^tidv ve'-« felé fordul, á tömeg többségével n

, m m

i^OTn/&I« -oíGeáitgiiO'Sz,;ííííik0*érafaS| Gmt^os ^ o s z . ttkétoaldiU ftíte»^íifei®tóöi É^líáfei föéWJSigokatft viselteíJíikedómiáí tettip-nAfe^'d ^WSÖ^ÍhÉ^feéwivÉ&aitetfeiiBtás náf)Ölybanisd^3TQ^áS_iog:í píájS-ikáéiŐt let]

jfiisir föle i m •

is á t s z á r m a z o t t ; ^ . a t t i k a i ókomóöíitiká ^ M ^ ^ s ^ t ó i f í ^ M t í 1 ^ ! , féL^sz^^léh-e^égígr ^yszéíPa -hüriszmoszpk'szellpmébeii. A m ű f a j

.„ J p r í m m m k t

r

feiko^fns:

' W J F f S - Q ( í : : sz.) 'őrr/je-n

n

folV t a fo f,tí . K i a d . : J. P . Migne: PG (100. köt., 1865). B í f T V : Orsölyn ddűeoinoi dfxoqoso A . í a n o v l o l " o % ív a fidffilUíZ!, P i sz i d é s z (Piaz idia,A TLs Í S J B ) : . biiiá&aÍ M Ü j l t S . É le téf&l \atj«ftfiáriA. eaiö^it fcúdunk, sfeogy H'érak'hiosz császársága . a l a t t (öl0— 041) a. Magifi,.Szoph ia-székesieg^iák> dSákónűsa'í éá wsfcbőíaSj^yfJitl E á \ m ű ven h á r o m , j a m b i k u s mértékben-,- árt, forrás é r t é k ű történelmi kcüteménv^ az első ffeVtíkíéiöSz pérzsáK' ''őztes -hadjáratáréd,. á másedikiazN&YarafeT&íenstantínáptűjTleUeití támadásáról. ÓH vereségéről, a faarmaidik a,osá' szár: pfeczsák jfetói$i végleges>győzeloaéről Tszól:' (MémkleimzBctidvg JSgyéb, a ivaUástís jellegű ; költemé$yei?mellett< Mexüétherán • c?i m ű v é é íjelen tőstiaKörufeyedéjÉt •. -verselő, -korában 1 , elismerta-jkötó^rvpteA CbiiKiádi: 8Ö6); akiftd. és írod.: A. P e r t u s i : Giorgio di P.isida: nPmmü f i i sP-émegirim asptók #980)ba»í>í aUemán n y eiv jój?ás ban)í;ír[L ,néíü>§t legendlakölteméiiye^íiKetetlie'^épeí; x§l48>i ü ^ yalíreichehaui öj^öcgy ^tempiom n&Jtis p í t á s á V a l ? A alaiin hi i i ícoisa ok, i$t>tttisá ban

m m -

d e i , Ó m f S O a 9 [ a T I8SX9V193

iqeg 89 íessevlevn ÍB}üíBm9}BÍir*r.''rcJqB''1 :TO L i Ü * J le :>^W^szíöí

w

mű^v^árátttí^

1

fűin

/Bibé^aámíüWiÚtttiki . ( l ö P I .Bvxoglobtá aibBqnixa .Gérbeit Montreuil [zserber d ö m o n -

A n y a g p u b h k a c i m nmitaszeruek, tanulm á n y a i n e m c s a k kitűnő ,írások, h a n e m O S Ö J Í jionBsit-iiiq •S' OfeMHünüff [^eresuriéW; 1 A1BÍ6K6 kurov, 1883. jan. 1 . - B u e n o s Aires, 1950. márc. 2.): argentin író. Oroszo.-bah skúletet^ - a zsidók 1 rieMz' kóhk m i a t t siűlei^-eF* m é g g y e r m e k k o r á b a n Argentínába,, jkö^öz^ttv { l g B ^ e s gyári

n a k egyik kidolgozója, Izrael állami léte nek elismertetőjo J ^ t i n A m e r i k á b a n . C íf^jM^n^upk^kafe auelyekben az t e k i n t e t t e l az A r g e n t í n á b a n letelepedett - ^ P V V R P W j M ^ f t e a g ^ e fbfésftÜW a b t S i W gauchók', .191Q),, a m e l y b e n . a zsidó, kolónia d r á m a i k o n f l i k t u s o k közti szervező-

formai, nyelvi gazdagsága, eredetisége ;í^tőSi^kptpoa y^^JtölífiJgftSFŐS a m ^ l t iránti nosztalgia, hatásos, ,fáj- fiaimat h h m s ^ m sw^wéf1 p o é m á b a n b ú c s ú z t a t j a a pogány u d r a w tok íoledésbenierülő, szokásait {Kcrewd, 1917;; K é p e s G , A l ^ e r é ^ ^ ^ ^ j g h j ö v ő t is .sejtve, látomásos, mesei a ciációkban bővelkedő, ..expresszionista V e r s s z i U J f ó n i á t , ír a világnak új: arcot ado

és m é l t a t o t t életmű.vére bizonyos á r n y a t yvet ^s^raiei e^fogul^sá^i, ^ l e l ^ g j j ^ ^ s : f a l u szembeállításában, a, nemzetiségi k é r d é s h e l y e n k é n t p r o b l e m a t i k u s szei. -sz^ti-iiliiw a ^ l e i j ífj^fiíftj-ggT^^htíkai iMjinlMlB • vezetőjéről, S . J m y o y c n v n l . Szépprózájatl^^^vgní^Jite^fiftfeR^ipe^ilígn ' ^ m f r m & m ( L ' iMPmiftm&mz i M Í y e M f e Ö tJ -m ^ t ó i t M i d t a f f i ^ f f l ü í ' f t ? -gfléíátóft^fcé^í M ÚÍWáWkablM f$ih J k ^ ^ t t n ^SmsiföA'^m^^rQi ÖP o Qüöiite^'. -J i f f t r ^ V s ^ ú m m M m m * 1

GERGE

bücheiíp 19-28): VoAjakkílcáséstá: taideki^ jnMmuud&spa v o t j á k szépirodalomról'; V r aiVoja«+Aika;: 1929)ie©fMa^yarúl még': 1 (i mera 1x (Mim kácsil aty 4giNy el vőií,> O Í U S & T ) 5 i ó i í e r s t 4 B á n s Aíp ,-Túrán; 1 p2ő362fben Juiianijús esákKf&r T • köreszténj'ellénés intézkedései m i a t t elmenekült, később azohbahtvisszatiérty és a p j a v mel le t t < tévékenykedj&t-t, 13:74* berii,i! ajbja haüálk utánicösrid időié =MáUal)k020tt(^KCét^ évfen átíia nagypolitika- i tevékeny j s z e r e p l ő j ű l,vo1±í AitiázíugMeHeneai .EBipEÓnyeit Valens ( céá-< szár.:ih&lála( táplálta;; Íd£Efee©rfá5iáisii3J8Di tjge.v 34?hattyúkóötf', mintí i m g a moxwfijá, k b 1 • .ÉOOIvfeírsettárfej? léjekHki^öbbrfnéteb teológiai'ítarfealmű- ofcöijük í izonlnáh ,más lírai témákiiozi fórduhoŰEgjfU±10jí«5í®éMtt megüloiokoi^ai/^' hög^í "íiíeg ikDíárauiríiiéi't fordiil d költészetifeléíIbizöxiyítanLiakarjai hogys ar'keresEtiéty -dsaitalda ríefrnillnarád -Idl aopogácge ®iögöi36,í'tŐc>^iz nateő ibsreks^ény •köMőibs^i :görög"aréorssJőföésfeeégóti &^^^snH^asöalÖti n Xűtmntbi't,v ejáacéxbikűs :; ^fHwetert,\neeupa ré§i foiimát ííiasSiálí i^á^y M i é t t t t ó ) - , sl.'íirsegí'igyelöseifeí:síietofóképp öniöagátói való g^dMa^aitjősfcirítifiFrttí^ái^ai^^^^^ Eölt^éjíyeiíifiőkóppíiiQsszil (iSéft simte) pnéléiarajaa, -mi'ön'eletózősiúíilÖanoSrfif® ^^ös'íorí-'mélyáógét és hitelét(éfttfc eD Éíízékeny, szemlélődő h a j l a m ú egyénisége, áj'^gyalDOTlgitii) tjtnókdnieaágü 5&'áHtás"iallen^eiOTeíeéekbeiiiiáBlévekhen->tíiár b-fczonyOs keaferű' 1' csalódássá-.oí^qt^'H költ©mé»yei

803

GERGE

k ö z ö t t sok az elégikus h a n g ú d a r a b . N é h á n y h a n g s ú l y o s verset is írt, elsők é n t a görög irodalomban. O Jelentősége elsősorban írói, s az e g y h á z a t y a csak másodlagos; nehéz élete során végül megvalós í t h a t t a a z t a függetlenséget, a m e l y az államvallássá emelkedett kereszténység világában egy p o g á n y m ű v e l t s é g ű , de őszintén k e r e s z t é n y lírikus s z á m á r a egyá l t a l á n lehetséges volt. Stílusművészete és p r o z ó d i á j a az ókori és a középkori görög irodalom h a t á r m e z s g y é j é t h ú z t a meg. O A -*•Khrisztosz paszkhón (A szenvedő K r i s z t u s ' , latinul Christus patiens) c. d r á m a i költemény sokáig az ő n e v e a l a t t szerepelt; később 11 —12. sz.-i bizánci m ű n e k ítélték. F ő b b k i a d . : J . P . Migne: PG (35 — 38. köt., 1837 — 1862); G. Mercati: Nuova lettera di Gregorio Nazianzeno e riposta di Basilio Magnó (Varia Sacra, fasciculus 1., 1903); H . M. W e r h a h n : Gregorii Nazianzeni Synkrisis bión (1953); E . Devolder: Homélies. . . (1962); J . B a r b e l : Die fünf theologische Beden (1963); P . Gallay: Lettres ( 1 9 6 5 - ) ; A. Tuilier: Grégoire de N a z i a n z e , L a Passión d u Christ (1969). M a g y a r u l : 1 vers (Csalomjai: A világirodalom története, 1886); 2 — 2 szentbeszéd (Mészáros J . , Marák J . , Szemelvények az egyháza t y á k szentbeszédeiből, a n t o . , 1909); 1 — 1 részlet ( N á d a s d y A., A z egyháza t y á k szentbeszédeiből, a n t o . , 1944; Marticskó J . , Görög költők antológiája, 1959); 1 vers (Ritoók Zs., A bizánci irodalom kistükre, anto., 1974). O írod.: R a l b o v s z k y E . P . : Nazianzoszi Szent Gergely költészete (1914); M. Pellegrino: L a poesia di S. Gregorio N a z i a n z e n o (1932); P . Gallay: Langue e t style de s a i n t Grégoire de Nazianze (1933); B. Wyss: Gregor von Nazianz, ein griechisch-christlicher Dichter d e s vierten J a h r h u n d e r t s (Museum H e l v e t i c u m 6. köt., 1949); R . Keydell: Die literarhistorische Stellung d e r Gedichte Gregors von N a z i a n z (Atti del V I I I 0 Congresso internazionale di S t u d i Bizantini, 1. köt., 1953); M. M. Hauser-Meury: Prosopog r a p h i e zu den Schriften Gregors von Nazianz (1960); A. Salvatore: Tradizione e originalitá negli epigrammi d i Gregorio Nazianzeno (1960); P . Gallay: Gregor v o n Nazianz (1964); F . Trisoglio: Reminiscenze e consonanze classiche nella X I V orazione di San Gregorio Nazianzeno (Atti della Accademia delle Scienze di Torino, Classe di Scienze morali. . . , 1964—1965). Komoróczy Géza Gergely, Nüsszai Szent; Grégoriosz (görög név); Gregorius (latinos n é v f o r m a ) ; (Caesarea, K a p p a d ó k i a , m a Töröko., 803

335 k . — ? , 394?): görög nyelvű ókereszt é n y író, egyházatya. Bátyja, Nagy Szent Vazul h a t á s a és irányítása a l a t t nevelkedett; világi p á l y á r a készült, m i n t m a g a m o n d j a egy levelében: ,,az í r á s ellenszenves, élvezhetetlen könyveit m á s r a cserélte, és i n k á b b rhétor, m i n t kereszt é n y a k a r t lenni", m e g is h á z a s o d o t t . K é s ő b b mégis a szerzetesség m a g á n y a m e l l e t t d ö n t ö t t ; 371-ben b á t y j a N ü s s z a kisváros püspöki t i s z t j é t erőszakolta r á . 376-ban letették — anyagi t e r m é s z e t ű v á d a k ürügyén. Valens császár h a l á l a , az arianizmus időleges visszaszorítása u t á n 378-tól i s m é t püspök volt, 379-től P o n t o s z t a r t o m á n y b a n . 381-ben, a konst a n t i n á p o l y i z s i n a t o n Theodosius császár á l l á s p o n t j a mellett állt ki, s vezető szerep e t j á t s z o t t az a r i a n i z m u s megbélyegzésében. Élete utolsó évtizedéről érdemleges a d a t n e m ismeretes. O A h á r o m k a p p a dókiai e g y h á z a t y a (a másik k e t t ő Nazianzoszi Szent Gergely; Nagy Szent Vazul) közül Nüsszai Gergely a legerősebb teológiai elme; költői és szónoki tehetsége elm a r a d névrokonáé, egyházszervezői jelentősége b á t y j á é m ö g ö t t , de é l e t m ű v e , mely a spekulatív ós misztikus teológia egyik alapvetése, n e m kevésbé h a t á s o s azokénál. O Logosz katékhétikosz ho megasz ('A n a g y ú t m u t a t ó beszéd') c., 385-ben írt m ű v e legfontosabb d o g m a t i k a i írása, a bibliai a l a p o k helyett spekulatív, filozófiai megalapozással a d j a elő a keresztény h i t t é t e l e k rendszerét. E g y é b d o g m a t i k a i írásai alkalmi, p o l e m i k u s jellegűek, bőbeszédű, felszínes r e t o r i k a jellemzi őket. O Prosz Eunomion antirrhétikoi logoi ('Cáfoló érvek E u n o m i o s z ellen', 380—383) c. értekezései a k o n s t a n t i n á p o l y i zsinat teológiai—dogmatikai á l l á s p o n t j á t t á m o g a t j á k , s az a r i a n i z m u s elleni legfontosabb cáfolatot jelentik. Ta Makrinia ('Makrina tanításai', 379) v a g y — l a t i n u l — Dialógus de anima et resurrectione qui inscribitur Macrinia ('Párbeszéd a lélekről és a feltámadásról, m e l y n e k címe Macrinia') c. dialógusa Platón Phaidónját választja mintául. Meleg érzelmű k e r e t t ö r t é n e t e leírja Gergely l á t o g a t á s á t e g y kolostort vezető n ő v é r e h a l o t t a s á g y á n á l ; k e t t e j ü k beszélgetését a címben megjelölt t é m á r ó l M a k r i n a i r á n y í t j a . A Contra Fátum ('A Végzet ellen', 382) l a t i n , vagy az azonos jelentésű Kata heimarmenész (görög c.) i s m e r t értekezése az a k a r a t s z a b a d s á g t a n á t védelmezi az asztrológiával szemben. O Számos bibliamag} 7 arázó m u n k á t írt, ezekben Órigenész elveit ós módszereit követi. Peri tu biú Móüszeósz ('Mózes életéről', 390 körül) e. m ű v é b e n Mózes élete ad alkalmat, h o g y a Lélek m i s z t i k u s

GERGE

Mo.-on is. A Moralia in Job ('Erkölcsi m a g y a r á z a t o k J ó b k ö n y v é r e ' ) allegorizáló és moralizáló i r á n y z a t u k k a l t ű n n e k ki. H a s o n l ó szellemben í r t a In Ezechielem prophetam homiliae X X I I ('22 szentbeszéd Ezékiel p r ó f é t a könyvéről') és In diversas Evangelii lectiones homiliae XL ('40 szentbeszéd az evangélium k ü lönböző olvasatairól') c. m u n k á i t (590 — 591-ben). Moralizáló és allegorizáló törekvések h a t j á k á t Expositio in Gantica canticorum ('Magyarázat az É n e k e k énekéhez') ós Expositio in septem psalmos poenitentiales ('Magyarázat a h é t b ű n bánó zsoltárhoz') c. írásait is. U g y a n c s a k erkölcsi következtetések levonására t ö rekszik De aeternitate animae dialogorum libri IV CA lékek örökkévalóságáról folyt a t o t t párbeszédek 4 k ö n y v e ' ) c. m u n k á j a . Dialogi de vita et miraculis patrum Italicorum ('Párbeszédek az itáliai egyh á z a t y á k életéről és csodáiról', 593) c. k ö n y v é t fiatalkori b a r á t j á v a l , Péter diakónussal f o l y t a t o t t beszélgetés f o r m á j á b a n í r t a meg. Különösen nevezetes belőle a Szent Benedek csodáit t a r t a l m a z ó 2. k ö n y v . A Pastoralis curae liber unus ('A lelkipásztori gondozásról í r o t t k ö n y v e ' ) a p a p i m u n k a n a g y h a t á s ú vezérfonala lett. Elsősorban t ö r t é n e t i érdekű leveleit m a g a g y ű j t ö t t e össze. O K i a d . : J . P . Migne: PL ( 7 5 - 7 9 . k ö t . , 1844); levelek: P . E w a l d — L . M. H a r t m a n n : M o n u m e n t a G e r m a n i a e historica E p i s t o l a e (1 — 2. köt., 1887 — 1899). O M a g y a r u l : 1 v e r s ( F a l u d y Gy., Dicsértessék, a n t o . , 1938); Zoltán J . : 1 részlet (Anthologia h u m a n a , 1946); 1 vers (Babits M., Versfordítások, 1961). O írod.: H . Grisar: Gregor d e r Grosse (1928); P . B a t i f f o l : S. Grégoire le G r a n d (1931); A.Valori: Gregorio Magnó (1955); Ch. Chazottes: Grégoire le G r a n d (1958). Tarnai Andor

ú t j á t í r j a le; allegorikus értelmezése nagyh a t á s s a l volt a középkor teológiájára. Az É n e k e k énekéhez írt 15 homíliája órigenész m a g y a r á z a t á t fejleszti t o v á b b , s polemizál az allegorikus értelmezés ellenfeleivel (Mopszuesztiai Theodorosz). Az ószövetségi - K e d v e t témájaKás;hivatástud&% k i b o n t a k o z á s a , a m e l y e t / f ő k é n t ^otvosrégeöyeibjen ábrázolt}.- E r é n y e .