Művészeti lexikon 3. kötet [3] [PDF]

Zitiervorschau

MŰVÉSZETI LEXIKON kereken 30 éve nem jelent meg Magyarországon. Ennek a három év­ tizednek a hiányát pótolja az új, egyetemes és általános MŰVÉSZETI LEXIKON, amely 4 kötetben 5 vi­ lágrész művészetének történetét fog­ lalja össze az őskortól napjainkig. Ez az első — és egyben egyetlen — lexikon, amely a régi magyar mes­ terek (pl. a Bártfai madonna mestere) művészetét is tárgyalja, s az első olyan magyar művészeti lexikon, amely részletesen elemzi a legmodernebb művészeti irányzatokat. Behatóan foglalkozik a művészettörténet min­ den neves alakjával. Bemutatja az egyes országok művészetének törté­ neti fejlődését, ismerteti a nagyobb városok fontosabb műemlékeit, mú­ zeumait és más művészeti gyűjte­ ményeit, felöleli a képzőművészet valamennyi ágát, beleértve az ipar­ művészet különböző műfajait, a dísz­ lettervezők és a művészettörténészek munkásságát is.

A MŰVÉSZETI LEXIKON cikkei­ nek és tanulmányainak írói a képző­ művészet legkülönfélébb területeinek hivatott tollú szaktudósai, így a lexi­ kon egyesíti magában a tudomá­ nyosság és olvasmányosság erényeit.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

1

í

I

MŰVÉSZETI LEXIKON H A R M A D IK K Ö T E T

MŰVÉSZETI LEXIKON

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

1 9 6 7

MŰVÉSZETI LEXIKON FŐSZERKESZTŐK

Z Á D O R A N N A És G E N T H O N I S T V Á N

HARMADIK KÖTET

L -Q

A K A D É M I A I K I A D Ó , B U D A P E S T 1967

Szakszerkesztők

B a l o g h Jolán, Pogány

Ö.

Dercsényi Gábor,

Dezső,

Radocsay

Genthon Dénes,

István,

Gerevich

Szilágyi

János

V é g v á r i La j o s , V o i t Pál» | Y b 1 E r v i n ] ,

Felelős

Zádor

szerkesztő

Lajta E d it A felelős

szerkesztő

munkatársa

Putnoky Piroska Lektorálta

N é m e t h Lajos M i k l ó s Pál Gádor Endre a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője

Práger Miklós a Párttörténeti Intézet munkatársa

© Akadémiai Kiadó, Budapest 1967

Anna

László, György,

A LEXIKON MUNKATÁRSAI Aggházy Mária Aradi Nóra I Bacher Béla | I Baktay Ervin | Balogh András Balogh István Balogh Jolán Batári Ferenc Bedő Rudolf Benkő Viktorné Bényi László Bereczné Baranyi Judit Bernáth Mária Bertalan Vilmosné Bobrovszky Ida Bodnár Éva Bodrogi Tibor Boglár Lajos Bóka Lászlóné Bónisné Wallon Emma Boskovits Miklós B. Supka Magdolna Castiglione László Csap Erzsébet Csatkai Endre Csengeryné Nagy Zsuzsa Csernyánszky Mária Csorba Géza Dercsényi Dezső [ Dömötör István j Egry Margit Egyed Edit Ember Veronika Entz Géza Erdélyi Gizella Eszláry Éva Farkas Zoltán

Fehérné Mihály Ida Fél Edit Fenyő Iván Ferenczi László Feuerné Tóth Rózsa Fischer, Gábri Frigyes Istvánná Gádor Endre Garas Klára Genthon István Gerevich László Gerő Győző Gerszi Teréz Granasztói Pál Gy. Krisztinkovich Mária Hajnóczi Gyula Harasztiné Takács Marianna Harmatta János Haulisch Lenke Hegedűs Gyuláné Héjjné Détári Angéla Henszlmann Lilla Hollné Gyürky Katalin Horváth Béla Horváth Sándorné Horváth Tibor Huszár Lajos Jakubik Anna Jólesz Márta jJózsef Dezső | Kádár Emőke Kádár Zoltán Kaesz Gyula Kalicz Nándor Kampis Antal Kaposy Vera Kiss Sándor ifj. Kodolányi János

Komoróczy Géza Kontha Sándor Koós Judit Kopp Jenő Koroknay Éva Koroknay István Kovács Éva Kovanecz Ilona Kozák Károly Körner Éva Krámer Márta Krisztinkovich Béla Kuthy Sándor I Kürti Pál ] Lajta Edit László Gyula Lócsy Erzsébet I Lyka Károly Major Gyula Major Máté Mangáné Heil Olga Mihalik Sándor Miklós Pál M. Kiss Pál Mojzer Miklós Molnár Vera Molnár Zsuzsa Mucsi András I Murányiné Tóth Edit Nagy Emese Nagy Ildikó Nagy Tibor Németh Lajos Oelmacher Anna Pamer Nóra Pataky Dénes P. Brestyánszky Ilona Péczely Béla Pénzes Éva Péter Márta Piljavszkij, Vlagyimir Ivanovics Pogány O. Gábor Pogány O. Gáborné

Radocsay Dénes Rados Jenő Rónay Mária Rozgonyi Iván Rozványiné Tombor Ilona Rózsa György Sallay Marianne Sárdy Brutus Sarkadiné Hárs Éva Scheiber Sándor Schoen Arnold Seenger Ervin Soós Gyula Soós Imre Sprincz Emma Sümeghi Vera Szabó Erzsébet Szabó Miklós Szabolcsi Hedvig Szegi Pálné Szelesi Zoltán Szentléleky Tihamér Szerdahelyi István Szigeti István Szíj Béla Szilágyi János Szilágyi János György Tarr László Tasnádiné Marik Klára Telepy Katalin Thomas Edit Urbach Zsuzsa Vámos Ferenc Varga Edit Végh János Végvári Lajos Vértes László Voit Pál Weiner Mihályné Wessetzky Vilmos Wilhelmb Gizella W urst Edit I Ybl Ervin] Zádor Anna

L lábasház : olyan épület, amelynek földszint­ jén az utca felől boltozott, árkádos folyosó húzódik, s az árkádokat tartó pillérek mint lábak tartják a rájuk nehezedő emeletet. A régi E-mo.-i és erdélyi városokban igen gyakori, de előfordult pl. Sopronban is. Szép emlékei maradtak Csehszlovákiában (Tele, Tabor stb.), Lengyelo.-ban és Németo.-ban. lá b a z a t: a nehézkedést, a teherviselést kifejező tagozat, amely az épületek alján húzódik végig. Rendszerint az épülettől eltérő, nyer­ sebben megdolgozott anyagból készül. Ha nem simán (rézsűvel) húzódik vissza a fal síkjához, akkor hangsúlytalan párkány koro­ názza. Párna- és homorú tagokból összeállított kerek ~ a van az oszlopoknak is, kivéve a dór oszlopot, és olykor ~ ta l látják el a szögletes pilléreket is. Laben w olf, Pankraz (Nürnberg, 1492 — Nürnberg, 1563. szept. 20.): német szobrász és ércöntő. Neves műhelye volt. Ő készítette a nürnbergi városháza udvari kútját (1557). Laberse Jakab, Faluberso (1558—72 között működött): várépítő; 1558 k. Zólyom várában, 1569-től 1572-ig Egerben dolgozott. Beszterce­ bányán és vidékén a bányavárosok új bástyáit építette. la b irin t-k e rt: a barokk és a rokokó kert­ művészetben magas, nyírott sövényfalakból képzett, többnyire geometrikus alaprajzú, tréfás útvesztő, la b irin tu s: ->- Labyrinthos L aborcz Ferenc (Bp., 1908. ápr. 14. - ): szobrász, Munkácsy-díjas. Tanulmányait az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Fő­ iskolán végezte 1932—41 között. Bory Jenő volt a tanára. 1940 óta kiállító művész. Kisplasz­ tikái konstruktív szerkezetük mellett lírai hang­ vételűét Szobrai a korábbi természetelvü ábrázolások után (Horgászfiú, 1955, mátyás­ földi iskola; Humusz, 1945, Nemz. Gál.) konstruktív, sommázott formanyelvűek (Mát­ rai Vénusz, 1959; Kalászszedő fiú, i960, Bőrgyógyászati Klinika; Fazola Henrik, i960, Eger; Kígyóölőfiú, 1963, Bp., II. ker.-i Rendőrkapitányság). Számos épületplasztikát készí7 tett. 1966-ban kiállítása nyílt a Műcsarnok

kamaratermében. A Nemz. Gál. több művét őrzi. Labrouste, Henri (Párizs, 1801. máj. 11.— Fontainebleau, 1875. jún. 24.): francia építész. A vasszerkezetek egyik legkorábbi céltudatos alkalmazója. A párizsi Ste Geneviéve-könyvtár vasoszlopokon nyugvó nagy csarnoka (1843 — 50) szerencsésen alkalmazza a hagyományos reneszánsz formák mellett az új anyagot, a vasat a maga egyszerűségében, merészen új­ szerű formákban. A párizsi Bibliothéque Na­ tionale restaurálása és kibővítése (D-i része) ~ nevéhez fűződik. L abyrinthos : I . III. Amenemhat egyiptomi fáraó (i. e. 1849 —1801) monumentális sír­ temploma a mai Hawaránál. A már Hérodotostól leírt és megcsodált épületkomplexusnak csak jelentéktelen maradványai kerültek elő. — 2. A krétai Knóssosban a görög mítosz szerint ->- Daidalos építette lakóhelyül a Minótaurosnak; tekervényes folyosóin nem tudott visszatalálni, aki beletévedt. Ez a mítosz talán a knóssosi palota emlékét őrzi. A krétai ~ ábrázolásai görög vázákon, római mozaikokon, pompeji falrajzon maradtak fenn. A krétai ~ Labyrinthos. Pompeji mozaik, i. sz. 1. sz. (Nápoly, Museo Nazionale)

mintájára más görög s o k r ó l is beszéltek. — 3. Porsenna etruszk király síremléke Clusiumban. A feltehetően hellénisztikus kori monu­ mentális épület Pliniusn&l fennmaradt leírását hasonló, de kisebb méretű fennmaradt sír­ épületek valószínűsítik. Szilágyi János György Laccataris, Lakkatari Demeter (Becs, 1798 — Pest, 1864. dec. 24.): festő. Debrecenben, majd Bécsben J. Danhausernél tanult; az 1830-as évektől Pesten dolgozott. Oltárképeket (a Rókus-kápolna számára) és cégéreket festett. Több zsánerképe és arcképe ismeretes. Néhány képét a Nemz. Gál. őrzi. Lacey, Bruce (1927— ): angol festő, a -i- pop art jellegzetes képviselője. 1948 —51 között a Hornsey-művésziskola, majd 1951 — 54 között a londoni Royal College of Art növendéke volt. 1954-ben római ösztöndíjat kapott, 1955 óta állít ki. Fémből, gumiból, csontból, műanyagból fabrikalt gépember­ szerű figurái (Superman 2963 A. D., 1963) korunk elgépiesedett, elidegenedett emberének szatírái. Lachaise, Gaston (Párizs, 1882. máj. 19.— New York, 1935. nov. 19.): francia szárma­ zású amerikai szobrász. Párizsban tanult, többek között Despiau-nál. 1906-ban költö­ zött az USA-ba. Főként aktokat mintázott; formanyelve Maillolcval rokon. Kedvelt anya­ ga a kő, bár fő művei bronzok. L a-C harité-sur-L oire : város Franciao.-ban. Műemléke az apátsági templom. Korábbi karoling épület helyén 1056-ban építették, 1107ben szentelték fel, majd egy 1204-ben bekövet­ kezett égés után a 12. sz. közepén újjáépítették. 1695-ben restaurálták. Megmaradt részletei a —- burgundi iskola jellegzetes emlékei. Említésre érdemes kapujának tympanonja, valamint kórusának szép bizánci típusú oszlopfői. L ackner János (Győrsziget, 1834 szob­ rász. 1852-től a bécsi akadémián H. Gasser tanítványa volt. 1858-ban a wagrami agyag­ árugyár számára sokszorosítás céljából egy kútmodellt mintázott (Léda a hattyúval). Később Pesten telepedett le. 1862-ben Szalay László és Deák Ferenc mellszobrát mintázta. L ackner Kristóf (Sopron, 1571. nov. 18.— Sopron, 1631. dec. 29.): műkedvelő ötvös és rézmetsző, humanista, Sopron polgármestere. A város országgyűlési és udvari követe volt. Nagy vagyonát jótékony célra, saját készítésű ötvöstárgyait pedig a királyra hagyta. Rézbe metszette Sopron látképét. Ez az első magyar rézmetszet, melynek ismerjük a mesterét. Lacza Endre (1815 k. —Kalocsa, 1882. nov. 20.); festő. Kalocsán az 1830-as évek végétől rajztanító volt. A Pesti Műegyletben állított ki. Arcképeken kívül bibliai jeleneteket is festett (József és Putifárné, 1863).

L a d : lengyel művészeti társaság; a varsói Szépművészeti Akadémia belsőépítészeti sza­ kának bútort, textil-, üveg-, kerámia- és más művészi használati tárgyakat tervező tanáraiból 1926-ban alakult. Célja a korszerű lengyel iparművészet és lakásművészet kialakítása volt. láda, Truhe, cassone: ruhaneműek és érték­ tárgyak megőrzésére szolgáló, többnyire dísze­ sen kiképzett tároló bútor leemelhető v. felfelé nyíló tetővel. Sokáig a szekrény funk­ cióját töltötte be. A görög és római ~ főleg fából készült. A fát faragták, néha festették. Gyakoriak az erősítő fémveretek, de ezek helyett mintásán bevert szegeket is alkalmaz­ tak. — A középkorban a ~ a berendezés leg­ fontosabb része volt. Gyakran durván össze­ ácsolt deszkákból állt, melyeket korábban a nehéz, spirális formájú vasveretek v. a már könnyebb, áttört és színesen alábélelt gótikus veretek tartottak össze. A román ^ n a k a vasvereten kívül más dísze nem volt, a gótikában a ■~t már faragással díszítették. Később az egész felületet elborította a mérműves v. lomb­ dísz, az egyszerűbb daraboknál a drapériát utánzó redődísz. Ekkor már megjelentek a csúcsíves fülkékben a domborművek is. A ~ t szokás volt nászajándékul adni (-*■ kelengye­ láda ). — Az olasz reneszánsz mind formában, mind díszítésben új fejlődést jelentett ( cas­ sone). A 15. sz.-ban gyakori volt a ~ k o n a festett dísz, a gazdagabb darabokat a legjobb mesterek festették. A Velencében kedvelt stukkódíszt '-'kon is szívesen alkalmazták, ezeken gyakran az egész felület domború díszű és aranyozott. Felső-Olaszo.-ban gyakori az intarzia- és mozaikdíszítés. A 16. sz.-ban faragást alkalmaztak a ~ k előlapján. A 16. sz. közepétől a ~ k a t az antik szarkofág mintájára alakították. A lábakat állatfejek v. karmok alkotják, ezeken nyugszik a nehézkes, kidagadó talapzat, s csak ebből emelkedik a sarkokon oszlopokkal v. állatalakokkal támasztott szek­ rény, melynek falai gazdag, nehéz faragással díszítettek és nemritkán hajlítottak. Északon az olasz formákat csak kevéssé utánozták, a festett dísz gyakori, de nem művészi kivitelű volt. Németo.-ban intarziát, Franciao.-ban faragást alkalmaztak díszül. A régi, veretes díszítési mód helyenként egészen a 18. sz.-ig gyakorlatban volt. A ~ helyét az északi orszá­ gokban már a 16. sz. végén, másutt később, fokozatosan a szekrény foglalta el. — írod. P. Schubring; Cassoni. Leipzig, 1923. Csernyánszky Mária Lada, Josef (Hrusice, 1887. dec. 17.—Prága, 1957. dec. 14.): cseh grafikus, Nemzeti díjas. A prágai Iparművészeti Iskolában tanult. A vonal kifejező erejét hangsúlyozó rajzai tették nevét ismertté. Több élclap munka­ társa volt. Fő műve Haáek Svejk a derék katona

LAG

P. van Laer: Tájkép morrajátékosokkal (Bp., Szépm. Múz.)

c. világhírű könyvének szellemes illusztrálása. 1958-ban Prágában emlékkiállítást rendeztek műveiből. ladik szőnyeg : 17 —19. sz.-i kisázsiai imaszőnyeg. Többnyire vörös alapú tükrében hat V . négy oszloppal tagolt imafülke van rozettás, tulipános V . egyéb díszű kerettel. Későbbi, oszlop nélküli változatán a kis imafülke széles tulipánszálas és pártázatos díszű frízek között helyezkedik el. Az Iparm. Múz.-ban az oszlo­ pos fajtából gazdag sorozatot őriznek. Lady Chapel, Miasszonyunk kápolna: Máriá­ nak szentelt kápolna az angol katedrálisokban. Rendszerint a szentély K-i lezárása. Laer, Pieter Boddink van; római nevén Bamboccio (Haarlem, 1582. júl. 13.—Haarlem, 1642. jún. 30.): holland életképfestő és réz­ karcoló. Valószínűleg Esaias van de Velde tanítványa volt. 1623-tól 1639-ig Rómában — ahol Caravaggio hatott rá —, majd hazájá­ ban működött. Itáliai vásári jeleneteket, hol­ land paraszti életképeket, pásztorjeleneteket, tájképeket festett. Tájkép morrajátékosokkal c. képét a Szépm. Múz. őrzi. Laerm ans, Eugene (Brüsszel, 1864. okt. 22.— Brüsszel, 1940. febr. 23.): belga festő és grafi­ kus. A brüsszeli akadémián J. Portaels volt mestere. Szociális tartalmú figurális képein id. P. Brueghel formavilágát idézte fel. Több képét a brüsszeli múzeum őrzi. — Trod. PColin: E. L. Bruxelles, 1929. La F o re st: fajanszüzem Savoyában 1730 — 1810 között. Alapítója N. Bouchard volt, aki két nevers-i szakemberrel indította el fajansz­ üzemét. Fiai 1768—97 között porcelángyártásra rendezkedtek be. Kitűnő fajanszokat készítettek a késői nevers-i stílusban. Az üzemben kályhák is készültek. Jegye: „La Forest en Savoye” . Lafosse, Charles de (Párizs, 1636. jún. 15.— Párizs, 1716. dec. 13.): francia festő, Ch. Lebrun tanítványa. Több évet töltött Itáliában. Franciao.-ba visszatérve dekoratív falképeket alkotott (Tuileriák, Versailles, Trianon). 9 1689 —91 között Londonban dolgozott. 1696-

ban udvari festő, 1699-ben az akadémia igazgatója lett. Lafrensen, Nicolas, ifj., Lavreince (Stock­ holm, 1737. okt. 30.—Stockholm, 1807. dec. 6.): svéd festő. 1762 —69 között Párizsban tanult, majd hazájába visszatérve udvari miniatűrfestő s 1773-ban az akadémia tagja lett. 1774-ben ismét Párizsba költözött. Portrékon kívül gáláns, szellemes zsánerképeket festett, melyek után színes metszeteket készítettek. 1791-ben visszatért hazájába, ahol tanárként működött. La Fresnaye, Roger de (Le Mans, 1885. júl. I I . — Grasse, 1925. nov. 27.): francia festő. A Julian Akadémán tanult, majd a Ranson Akadémián M. Denis és P. Sérusier volt a tanára. A Nabis-festők, majd a kubizmus hatott művészetére. Figurális kompozíciói, tájképei, csendéletei érzékeny koloristára valla­ nak. 1921 után neoklasszicista stílusban dolgo­ zott. Több művét őrzi a párizsi Musée d’Art Moderne. Illusztrációkat is készített. — írod. Cogniat —George: L’oeuvre complet de R . de La F. Paris, 1950; R . Gaffé: R . de La F. Bruxelles, 1958. Lagae, Jules (Roesselaere, 1862. márc. 15.— Brügge, 1931. jún. 2.): belga szobrász. P. van der Stoppen tanítványa volt. Gondosan és karakterisztikusan mintázott portréi ismertek, melyekből néhány a bp.-i Szépm. Múz.-ban is található. LagaS, arab Al-Hiba: rommező Irakban a Tig­ ris és az Eufrátesz között. Francia régészek tárták fel. Legkorábbi emlékei az ->- El-Obeid kultúra virágkorából származnak. Fontos su­ mer városállam volt. Számos épületmaradR . de La Fresnaye: A lég meghódítói (New York, Museum of Modern Art)

Gudea diorit szobra Lagasból, i. e. 22. sz. (Párizs, Louvre)

ványa jól illusztrálja a sumer építészet fejlő­ dését a legkorábbi teraszos, kéthelyiséges épülettől az oszlopos, rizalitos templom- és palotaépítményekig. A domborműplasztika az i. e. 3. évezred közepén jelent meg a foga­ dalmi ajándékok és alapkövek díszítésében. A legismertebb reliefek közé tartozik UrNanáe_fejedelem alapkő-domborműve, to­ vábbá Eannatum Keselyű-sztéléje, amely ~ nak Umma város felett aratott győzelmét örö­ kítette meg ( Mezopotámia művészete). A kis­ plasztikára jellemzőek az alul hegyes, fent plasztikus mintázású réz szobrocskák, melyeket mágikus célzattal a földbe szúrtak. A város a sumer szobrászat egyik legkorábbi és leggazda­ gabb lelőhelye. A plasztika különösen Gudea fejedelem korában (i. e. 2150 k.) ért el magas színvonalat, melyet az uralkodó monumentá­ lis szobrai mutatnak. Az i. e. 3. évezred végéről származó terrakotta domborművek (állat­ alakok, a mindennapi élet jelenetei) e műfaj legkorábbi alkotásai közé tartoznak. Az i. e. 2. évezred elején ~ fokozatosan elszegényedett és elvesztette jelentőségét. Varga Edit lágyalap, vernis той, soft ground: a rézkarc nyomólemezének egyik készítési eljárása. A saválló réteggel bevont lemezre papírlapot helyeznek, amelyre kemény ceruzával rajzol­ nak. Leemelésnél a papírlap magával viszi a rajz alatt hozzátapadt saválló réteget. Ezeken a helyeken a sav kimarja a lemezt, amelyről festékezés után levonatok készíthetők, lágyporcelán, pdte tendre, porcelaine fritte, Fritten-Porzellan: porcelánhoz hasonló, át nem

látszó, üvegszerű, törékeny anyag. Tkp. nem L Á G is porcelán, mert alapanyagából hiányzik a porcelán legfontosabb alkotórésze, a kaolin. Alacsonyabb hőfokon égethető, ezért jobban színezhető és olcsóbb; egy időben francia és angol manufaktúrák szívesen használták (Sevres, Chelsea stb.). lágy stílus : a nemzetközi gótikus táblakép­ festészet és szobrászat korai szakasza (14. sz. vége—15. sz. eleje). Jellemzője a kecsesség, a harmonikus vonalvezetés, az arcok szelíd lágysága, a ruharedők ritmikus lendülete. La H íre, Laurent de (Párizs, 1606. febr. 27.— Párizs, 1656. dec. 28.): francia festő. Apjánál, Etienne ~ -nál, majd G. Lallemand-nál tanult. Fontainebleau-ban a dekoratív freskókészítést tanulmányozta Primaticcio másolásával. Oltár­ képeket, dekoratív freskókat festett templomok (Párizs, kapucinus kolostor) és világi épületek részére (Palais Royal). Kisebb méretű, vallásos és mitológiai témájú festményei is ismertek. Eklektikus stílusában az olasz és a francia festé­ szet hagyományai keverednek. A Francia Ki­ rályi Akadémia egyik alapítója volt (1648). L ahner, Emile (Berezna, 1893— ): ma­ gyar származású francia festő, 1925-től Párizs­ ban él. 1927-ben az Ernst Múz.-ban volt kiállítása. Az Ecole de Paris jellegzetes kép­ viselője. Nagy sikerrel szerepelt a magyar festők 1949-i párizsi tárlatán. Laib, Leib, Conrad (1440 —60 к. működött): osztrák festő, 1448-ban nyert Salzburgban polgárjogot. Valószínűleg itt tanult, de meg-

C. Laib: Részlet a Kálvária c. képéről (Graz, Diözesan­ museum)

IO

fordult Itáliában s. Az ún. „lágy stílus”ból kinövő, reálisabb ábrázolásra törekvő mester. Jelentősebb művei: két tábla, Szt. Hermes és Primus (Salzburg, múzeum), Kál­ vária (Becs és Graz). — írod. L. von Baldass: C. L. und die beiden Rueland Frueauf. Wien, 1946. Lainberger, Simon (?—Nürnberg, 1503. jan. 30.): német szobrász. 1478-ban említik először nürnbergi polgárként. Valószínűleg ő mintázta a Veit Stoss fiatalkori művének tartott nördlingeni templom oltárának keresztrefeszítés csoportját. Lairesse, Gerard de (Liege, 1641. szept. 11. Amsterdam, 1711. júl.): flamand festő, rézkar­ coló, művészetelméleti író. Apja, Renier de ~ és B. Flémal tanítványa volt. Vallásos tárgyú képein kívül főleg klasszikus épületekkel körül­ XVI. Lajos-stílusú szoba (New York, Metropolitan vett mitológiai jeleneteket festett. Festészetére Museum of Art) N. Poussin és Ch. Lebrun hatott, az akadémikus klasszicizmus legjelentősebb képviselője Hol­ szánsz eleganciájával szemben súlyosabb, szög­ landiában. Két művészetelméleti könyve je­ letesebb formaképzés jellemez. XIV. Lajos lent meg: Grondlegginge der Teekenkunst, 1701 (Louis quatorze, 1643 —1715) korában bonta­ és Hét groot Schilderboek, 1707. Lajos Fülöp-stílus, Louis Philippe-stílus: az kozott ki a klasszikus építészeti rendekhez visszatérő francia barokk építészet (Fontai­ 1830—48 közötti időszak stílusa Franciao.nebleau, Versailles, Trianon, Marly palotái, ban. Művészei a múlt stíluskorszakait utá­ nozták. A bútorművesség stílusának alaku­ J. Mansart, P. Lescot, C. Perrault, Ph. Delorme művei), mely az épületet kívül-belül gazdagon lása bizonyos fokig önálló volt: Lajos Fülöp díszítette oszlopokkal és allegorikus szobrok­ a forradalom alatt tönkrement Párizs környéki kastélyok berendezését stílszerű bútorokkal kal. A nagy, súlyos bútorokat, bőséges aranyo­ zást, bronzvereteket, domborított díszeket, pótoltatta. A francia ébenisták díszes, tűzben aranyozott bronzveretekkel ékesített, a Louis drága anyagokat alkalmazó lakberendezést ünnepélyes pompa jellemezte. Orléans-i Fülöp quinze stílus elemeiből táplálkozó reprezenta­ régens korában (1715—23, régence-stílus), majd tív bútorstílust alakítottak ki. — A ~ meg­ XV. Lajos (Louis quinze, 1723—74) uralko­ felelője nálunk a neobarokk stílus volt. dása idején elsősorban a belsőtérművészetben Lajos-stílusok, Louis X III-X JV -X V -X V I stí­ hódított teret és diadalmaskodott a rokokó lusok: a 17—18. sz. francia művészetében az uralkodóról elnevezett, főleg az építészetre és ízlés. Elegáns könnyedségre és intimitásra törekedve kisebb tereket alakított ki, és azokat az iparművészetre jellemző stíluskorszakok, kevesebb díszítéssel terhelte, mint a XIV. melyek főleg a királyi udvar ízlését és igényeit Lajos-stílus. A díszítésben szeszélyes, szabály­ elégítették ki. Közös jellemzőjük a kényelemre, talan, hajlékony formákat, világos színeket a pompára és gazdagságra törekvés össz­ alkalmazott. XVI. Lajos korának (Louis seize, hangja. A barokk kezdeteire esik XIII. Lajos 1774—92) művészete, mely az akkor feltárt (Louis treize, 1610—43) korának flamand pompeji és herculaneumi freskók hatását érez­ hatás alatt álló stílusa, melyet az olasz renetette, elsősorban szintén dekoratív feladatok megoldásában vált jellegzetessé. Mértékletes­ XV. Lajos-stílusú chaise longue ségével, formáinak világosságával, tompított színeivel előkészítette a francia klasszicizmust, vagyis a directoire és az empire stílust. Rozgonyi Iván Lajta Béla, 1907-ig Leitersdorfer (Bp., 1873. jan. 23.—Bécs, 1920. okt. 12.): építész. Tanul­ mányait a bp.-i műegyetemen végezte. Ezután másfél évet töltött Olaszo.-ban, leginkább Rómában. Ez időben érdekelte a festészet és a szobrászat is. Róm ából A. Messelhez uta­ zott, aki ekkor a Wertheim Áruház híres épüle­ tét tervezte Berlinben. 1898-ban R . N. Shaw

irodájába került Londonba. 1899-ben tért vissza szülővárosába. Első műve volt a Bárd Zeneműkereskedés üzletberendezése (Kossuth Lajos u. 4., 1900), első feltűnő sikere a mai Honvédelmi Minisztérium előtti térre terve­ zett zsidó templom pályázatán nyert I. díj volt 1899-1900-ban (emiatt jött haza 1899-ben): hatszögű alaprajzon tervezett centrális temp­ lom az iszlám építészetének hatása alatt. Ekkor került összeköttetésbe Lechner Ödönnel. Közös műveik: a rákosi zsidó temető Schmidl-sírboltja, a Miskolc melletti Szirmán kis kastély (1944-ben a visszavonuló német csapatok elpusztították) s a pozsonyi postavezérigaz­ gatóság székhazára hirdetett tervpályázatra 1902-ben közösen benyújtott, I. díjat nyert pályaterv. 1902-ben tehetsége hirtelen talált elismerésre a Kossuth-mauzóleum tervpályá­ zatán: Tóth István és Teles Ede szobrászokkal nyerte a II. díjat. Ezekben az években Lechner formanyelvének követője volt. E korszakán 1903 —04-től jutott túl. Műveiben a modem magyar építészet úttörője lett. Nagy korszaká­ hoz átvezető művei a szecessziós hatásokat is mutató Szeretetház (Amerikai út, Idegsebé­ szeti Tudományos Intézet klinikája), a Vakok Intézete (Mexikói út, nyomorék gyermekek otthona). Az utóbbi 1905—08-ban épült, az Amerikai úti épület pedig 1907 —10-ben. A Vas u.-i iskola épülete (1909 —11) után épül­ tek az ún. Rózsavölgyi-ház (1911 —12), s ugyan­

ebben az időben a volt Erzsébetvárosi Bank LAJ (Rákóczi út 18. sz.) épülete. Műveit általában az anyag- és szerkezetszerűségre, a funkciók jó megoldására irányuló törekvés, a formálásban pedig nagyvonalú egyszerűség jellemzi. Mo­ dernségét sajátosan magyarrá teszi a népi ele­ mekből mértéktartóan stilizált díszítés, amelyet azonban szervesen alárendelt az építészeti for­ málás feladatainak. Ezen a téren kora fiatal­ ságában kezdett tanulmányai vezették végső nagy eredményeihez. A Magyar Tanácsköztár­ saság kormányzata 1919-ben — több progreszszív építésztársa mellett — neki is felajánlotta a Műegyetem egyik építészeti katedráját, de ekkor már súlyos betegsége megakadályozta e feladat ellátásában. — A tervpályázatok egész során vett részt (pl. a Nemzeti Színház 1912-i tervpályázatán), a hivatalos Magyarország azonban ezeket nem méltányolta. — Szakírói munkásságot is folytatott (Der Schöpfer der modernen ungarischen Baukunst, Bildende Künst­ ler, Wien, 1911, Lechner-szám; A temető mű­ vészete, Magyar Iparművészet, 1914). — írod. Bárdos A.: L. B. Művészet. 1913; Nádai P.: Egy modem városépítőről. Művészet. 1913; Magyar Iparművészet. 1914; Nádai P .: L. B. életműve. Ars Una. 1924; Vámos F .: L. B. Magyar Építőművészet. 1956. Lajta Edit (Beregszász, 1926. jún. 23.— ): művészettörténész. Középkori ikonográfiával, késő középkori művészettel és 19. sz.-i ma­ gyar és európai festészettel foglalkozik. E tárgykörökből számos tanulmánya jelent meg. Könyvei: Brocky Károly, 1957; Ingres, 1963; Hogarth, 1965. E lexikon munkatársa és felelős szerkesztője. Lakatos Artúr (Bécs, 1880. márc. 15.— ): festő és iparművész. Bp.-en, Münchenben Hollósynál és Párizsban tanult. Főbb művei: az Eötvös Loránd u.-i iskola és a III. kerületi elöljáróság esketési termének berendezési ter­ vei. Később leginkább gazdag rajzú szőnyegek tervezésével foglalkozott. Sok éven át tanított az Iparrajziskolában. Több ízben volt kiállí­ tása, legutóbb 1960-ban a Fényes Adolfteremben rendeztek gyűjt, kiállítást műveiből. Laki Ida (Jászjákóhalma, 1921. jan. 10.— ): festőnő. A Képzőművészeti Főiskolán 1948 — 53 között Pór Bertalan növendéke volt. Élet­ képeiből 1960-ban gyárakban rendezett ki­ állításokat, 1962-ben a Fényes Adolf-teremben mutatta be gyűjt, anyagát. L ák is: ókori város az egykori Palesztinában, a mai Teli el-Duweir. Kedvező földrajzi hely­ zete révén vált jelentőssé az i. e. 2. évezred közepétől. Már a bronzkor eleje óta sűrűn lakott terület. A 2. évezred közepe táján épült a később (i. e. 7. sz.) tovább fejlesztett fellegvár kettős fallal, bástyákkal, ezek egyike alatt talál­ ták az ún. läkiSi leveleket (katonai tartalmú 1 2

LAK

13

szöveggel teleírt 18 ostrakon a babylóni hódítás korából). A kisebb leletek közül az egyiptomi eredetű skarabeusokat (némelyiken fáraók neve olvasható) kell kiemelni (i. e. 2. évezred utolsó harmada), valamint az 1. évezred közepe tájáról származó pecsétnyomókat (köztük Gedaljahu, Júda babylóni helytartójáé). Értékes a kerámiaanyag is. — írod. Balázs G y.: Egy feltárt bibliai város. Bp., 1940. Komoróczy Géza lakk, lakkművészet: A ~ a Távol-Keleten vadon növő lakkfa gyantaszerű váladéka, me­ lyet tisztítás után különböző olajok hozzá­ adásával tesznek használhatóvá. Felhasználása kínai találmány. Eleinte védőszerként használ­ ták, mert a ^ k a l bevont, elsősorban a faanyagú tárgyak hosszú ideig ellenálltak a korhadásnak és a termeszek pusztításának. — A ~tárgyak alapja általában tökéletesen száraz, gondosan csiszolt, csomómentes fa. A fán kívül egyéb anyag is szolgálhat alapul, így: fém, csont, mindennemű kerámiai anyag, tojás, textília stb. A legrégibb idők óta ismeretesek a tisztán lakkból készült tárgyak. Agyagból elkészítik a kiformálandó tárgy alakját és megszárítják. A tárgyra finom vásznat ragasztanak, erre 4 —7 ^ réteget tesznek fel, ezek megszáradása után az agyagot vigyázva összetörik, gondosan kitisztítják és a tárgy belsejében is 4 —7 ~ réte get húznak fel, majd kívül-belül újabb réte­ gekkel vonják be. A tárgy testét csak egy vé­ kony vászon V. selyem pótolja. A ^tárgyak rendkívül könnyűek, de egyben szilárdak és rugalmasak. — Dekorálásra különböző színű ~ o k a t alkalmaznak. Az alapszínek felrakását már a harmadik-negyedik rétegnél megkezdik. A Távol-Keleten a két legkedveltebb alapszín a fekete és a cinóbervörös. A színezésében a legkülönfélébb színárnyalatok előállítása le­ hetséges. Különösen kedvelt az arany- (rend­ szerint aranyporból készítik), az ezüst- (ezüst­ porból) és a gyöngyház^ (összetört gyöngy­ házhéjból). Szép színt ad a vasporral színezett A ^ tárgyak kivitelezési szempontból a festett és a faragott ~tárgyak két nagy cso­ portjára oszthatók. A festettek is lehetnek sima felületűek v. domborműves díszítésűek. A fara­ gónak alapja rendszerint fa, amelyre nagyon sok (nemegyszer 45—60) réteg ~ o t is fel­ visznek. A rétegek megszáradása után finom kés segítségével geometrikus díszítéseket, figurális jeleneteket metszenek. Egy-egy fara­ gott doboz készítésének ideje a szárítások­ kal együtt átlag egy-másfél év. — (->- még Kína művészete és Japán művészete) Az eljárás a 17—18. sz. folyamán Európában is elterjedt. Major Gyula lakkozás: fára v. vászonra festett képek be­ vonása gyantaoldattal. Lakkozni csak teljesen száraz (átszáradt) festményt szabad, különben

a kép felülete összerepedezik. A ~ visszaadja a festmény beütött részeinek fényét és a képet védőréteggel látja el. L akner László (Bp., 1936. ápr. 15.— ): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Bernáth Aurél növendéke volt. 1958 óta szerepelnek bravúros technikával készült, némiképp a szürrealista és tasista irá­ nyok formajegyeit is felhasználó képei és rajzai kiállításokon, napilapokban. 1965-ben Bécsben rendezett önálló kiállítást műveiből. Lakos Alfréd (Székesfehérvár, 1870. okt. 20.—Bp., 1961. ápr. 15.): festő. Hollósy Simon­ nál és Székely Bertalannál tanult, eleinte főleg illusztrációkat és karikatúrákat készített. Ké­ sőbb kizárólag festészettel foglalkozott, mű­ veit a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban állította ki. Zsidó tárgyú figurális kompozí­ ciókat (Péntek esti asztali áldás) és régi köny­ vekből összeállított csendéleteket festett, la k ó to ro n y : nagy alapterületű (15—20 m oldalhosszakkal), négy v. sokszögű, esetleg kör alaprajzú, rendkívül vastag falú torony.

Román kori lakótorony metszete

Négy- v. többemeletes, többnyire síkfödémek­ kel; csak a legalsó emelet boltozott. Pincéjében kút, földszintjén többnyire raktár, első emeletén őrség volt, felső emeletén falfülkékkel bőví­ tett lakások. Az emeleteket belső csigalépcső kötötte össze. Legszebb mo.-i példája a viseg­ rádi ún. Salamon-torony és a sárospataki vár lakótornya. L aktyionov, Alekszandr Ivanovics (Moszkva, 1910. máj. 29.— ): szovjet festő, az SZU Művészeti Akadémiájának rendes tagja, Állami díjas. Történelmi és életképeket, valamint portrékat fest. Laky Károly (19. sz.): pesti ötvös, 1821-ben lett mester. Sokat alkotó, jelentős ötvös volt.

A sima edényfelületek alkalmazásával az em­ pire utáni átmenetet képviselte, majd neo­ barokk stílusban dolgozott. Múzeumokban és magángyűjteményekben számos műve isme­ retes. Lalaing, Jacques de (London, 1858. nov. 4 .—Brüsszel, 1917. okt. 10.): belga festő és szobrász. Kezdetben zsánerképeket, de­ koratív freskókat és portrékat festett, 1884 k. kezdett szobrászattal foglalkozni; állat­ szobrokat, síremlékeket és emlékműveket készített. Lalique, René (Ay, r86o. ápr. 6, —1945): francia ötvös és iparművész. Kiemelkedőek különleges alakú, kecses ékszerei, melyeken naturalisztikus növényi és figurális díszítést alkalmazott. Ékszereinek anyagaként elefántcsont, gyöngyház, békateknő, drágakövek és zománcozások mellett üveget is használt. Asztali készleteket és csillárokat is készített. Legnevezetesebb üvegművészeti alkotásai a nagy hírű francia illatszerek részére tervezett flakonok. Lallerstedt, Erik (Ská, 1864. ápr. 19. —Stock­ holm, 1955. febr. 2.): svéd építész. A stock­ holmi Technikai Főiskolán és az akadémián tanult. Később az akadémia tagja és a Technikai Főiskola tanára lett. Tervei szerint építették át az akadémiát, a főiskola új épületét. Számos középületet tervezett (lundsbergi iskola, vaxholmi szálloda, Városi Színház Malmöben stb.). Laluha, Milan (1930— ): szlovák festő, a Galanda-csoport tagja. A Benka-tradícióból indulva expresszív kompozíciójú, gazdag koloritú képeket fest. L ám Árpádné: —►Hilberth Irén lám aista m ű v é sz e t: az indiai mahájána buddhizmus és a tibeti samanisztikus bon vallás elemeinek keveredéséből az i. sz. 9. és 15. sz. között kialakult vallás kultuszát szol­ gáló művészet. Szülőföldje Tibet volt, innen terjedt el a lámaizmussal Bhután, Kína, Mandzsúria, Mongólia, Nepál vidékén és a mai SZU burját, kalmük és szojot lakói között. A különböző területek sajátos művésze­ tének egyes elemeit magába olvasztotta ugyan, de fő jellegzetességeit változatlanul megtar­ totta, ezért e címszó alatt tibeti alaptípusát ismertetjük. — A lámaista építészet írásba foglalt szabályai indiai hagyományokra vezet­ hetők vissza. Jellegzetes épülettípusok a mchod-rten és a kolostor. A möhod-rtenekhez gyakran csatlakoznak ún. mani-falak. Egy­ másra helyezett lapos kövekből állnak, melye­ ket a Lhaszába igyekvő v. onnan visszatérő hívők helyeznek el zarándokútjuk emlékére. Nevezetes a Ladakh fővárosának, Lehnek közelében fekvő, 17. sz.-i 700 m hosszú, valamint a К-tibeti Rje-kun gro (Dzsekundo)

melletti 400 m hosszú mani-fal. — A kolostor L A L fallal körülvett, rendszerint három kisebb épületcsoportra tagolható építmény. Az első csoport a „papok háza” , ide tartozik a kolostor elöljárójának, az élő Buddhának lakása, a papok cellái és a gazdasági épületek. Az „istenek háza”, a tulajdonképpeni templom a kolostor É-i részén helyezkedik el. Rövid lépcsőfeljárat vezet az előcsarnokba, ahol a négy világtáj istenségének, az újraszületés körfor­ gását jelképező keréknek és a templom védő­ istenének képe látható. A templom oszlopok­ kal tagolt, fő- és oldalhajókból álló terem. Az alacsonyabb oldalhajók rendszerint két szinttel kapcsolódnak a főhajóhoz, a második szint galéria. A templom É-i falánál áll az emelt és körüljárható oltárhely az oltárral. Ezen a falon soha sincs ablak. A belső architektúra fából készül. A gyülekezőcsamok több ezer személy befogadására alkalmas, oszlopokkal tagolt terem. Bejáratánál falfestményekkel díszített nyitott veranda látható. A gyülekező­ csarnok É-i oldalán a bölcsesség istenének szen­ telt kápolna áll, mellette van a kolostor szent­ jeinek mauzóleuma. Az épület homlokzatán és a belső architektúrában hangsúlyozott sze­ repe van a színeknek. A homlokzatot általá­ ban világoszöldre, fehérre v. sárgára festik. A nevezetes Ihászai ->- Potala vörösbama és fehér. A nem reformált lámaszekták kolos­ torait vertikális fehér, kék-fehér-vörös v. fehér-vörös csíkokkal díszítik. Felváltva alkalFaragott áldozati kő Tibetből

LAM

Lhasza: A Potala palota

H

A dalai láma templomának bejárata a Ihászai nyári palotában

I

A Tasilunpo kolostor Sigaceban

mázzák a lapos tibeti tetőtípust és a kínai min­ tára készült tetőkonstrukciót. A tetőket ara­ nyozott rézdíszekkcl ékesítik, rendszerint ima­ szövegekkel megtöltött óriási vázákkal v. buddhista zászlóval. A tetősarkokat szigonyok díszítik. Az épület közepén, az elülső tető­

szélen aranyozott rézből készült gazella áll. LÁM Az építőanyag általában kő, napon szárított téglát is használnak, vagy a kettőt kombinálják. Nevezetesebb kolostorok Közép- és K-Tibetben: a 770-ben épült Bsam-yas (Szamje), a 7. sz. közepén épült Ihászai Rjo-bo khang (Dzsabokang) katedrális, az 1070-ben alapí­ tott Sa-Skya (Szászkja) kolostor, az 1153-ban alapított Snar-than (Narthang) kolostor. A nagy tibeti reformátor, Bcon-kha-pa (Congkápa) 1409-ben alapította Lhasza köze­ lében a Dga-ldan (Galdan), 1414-ben pedig a ’Bras-spuns (Depung) kolostort. Neki tulaj­ donítja a hagyomány az 1560-ban kiépülő Sku-bum (Kumbum) kolostor alapításának gondolatát is. A 15. sz.-ban kezdték építeni a Bkra-sis lhun-po (Tasilunpo) kolostort, a Pancsen láma rezidenciáját, 1643-ban pedig a Ihászai királydombon a Potala épületét, a dalai láma székhelyét. A ^ b e n a szobor és a festmény nem pusztán művészeti alkotás, hanem egyszersmind kul­ tusztárgy is. A vallás tanítása szerint, ha a kép v. a szobor a rituális előírások pontos meg­ tartásával készül, az istenség jelen van benne. A lámaista ikonográfia szabályait ezért szigorúan megtartják. Szimbolikus „lelket” is helyeznek a képzőművészeti alkotásokba: a szobrok tal­ pába imatekercset és valamiféle élőlényt (magot, bogarat, örökzöld növényt stb.), a képek hátára varázsigéket írnak. Azok a szob­ rok, amelyeknek aljáról a szobor „lelkét” elzáró fémlapocskát eltávolították és tartalmát

Színarany tető a Ihászai Potala egyik szentélyén

1 I

i 1 I

LÁM

Imamalom

17

kiszedték, kultikusan értéktelenek. A szobrá­ szok és festők rendszerint vándorló szerzetesek, de a világi mesterek munkájára is szerzetesek ügyelnek fel, hogy a rituális szabályokat pon­ tosan megtartsák. A szobrászat anyaga rend­ szerint a bronz és a réz, de papírmaséból, vasból, ezüstből, aranyból, agyagból is készí­ tenek szobrokat. Az elefántcsontból, korábból, fából, hegyikristályból, türkizből, gyöngy­ házból V . kőből készült szobrok ritkábban fordulnak elő. A korai (11. sz. k.) fémöntvé­ nyeket tausírozták, a bronzot ezüsttel, a vasat arannyal. A legutóbbi időkig alkalmazzák a féldrágakőberakást. A bronz- és rézszobrok -*• cire perdue eljárással készülnek, és v. tűzaranyozással, v. a kínai aranylakktechnikával aranyozzák. A szobrok haját kékre v. vörösre festik. Az óriás szobrokat előre megmunkált lemezekből állítják össze. A szobrok stílusában egyrészt az indiai Pála-Széna korszak (730— 1197) művészetének, másrészt a kínai szobrászat hatását fedezhetjük fel. Az indiai jellegű stílusra a finom és elegáns mintázás, lágy testformák és a ruházat természethűbb kezelése jellemző. A kínai hatás a díszítőelemek gazdagságában, az arcvonások jellegzetességében és a ruházat dekoratív kezelésében ju t kifejezésre. — A lá­ maista szobrászat sajátos, már inkább az ipar­ művészet körébe tartozó alkotásai a vaj­ reliefek, a — ca-cáк, a ->- gtor-tnák és a szertar­ tási táncokhoz használt álarcok. 2 Művészeti Lexikon III.

A lámaista festészetet falfestmények, — thahfcdk (zászlóképek), amulettképecskék, miniatúrák és fametszetek képviselik. — A falfest­ mények a kolostorok falait díszítik és „secco” technikával készülnek. Az amulettképecskék vászonra v. selyemre, esetleg temperával papírra festve, valamelyik védőistenséget ábrá­ zolják. A thari-kák a kolostorokban és a háziszentélyekben egyaránt használatosak. A miniatúrák a hosszú, téglalap alakú, lazán össze­ fűzött könyvek kezdő lapjain v. az egyes feje­ zetek elején fordulnak elő. Leginkább egy színnel készült, grafikus ábrázolások. Sötétkék lapokon szívesen használnak arany díszítést, fehéren feketét v. pirosat. A fametszetek szin­ tén egy színnel készült (vörös, fekete) grafikus ábrák, mágikus diagramokat, horoszkópokat, a lámaizmus jelképes állatait v. a panteon istenalakjait ábrázolják. A kompozícióban fontos szerepe van az írott szövegnek. A tibeti írás mellett előfordul a kínai és az ujgur írás is. A festők a szobrászokhoz hasonlóan vándorló szerzetesek. A festményekre ugyanolyan szi­ gorú előírások érvényesek, mint a szobrokra, de az ikonográfia itt még azt is pontosan meghatározza, hogy milyen színeket kell használni a képen. A rajzot rendszerint átlyuggatott papírsablonok segítségével, faVászonra nyomtatott tibeti imazászló

'• ' *%а**«*И^.**#Й“‘ ;i s • ' ■ ■ ■ > . « WJjW** i

№|

i ..

ч

&

'

i • , ; . It-iJ f" .'• ‘>iw

V%V4 ■ Щ'Ъ • \ ’X&'.ll ' *•■?-

~

- 4| Vi

-‘ ®! •'” I ,i

ч

. s j t . í^V i^v.-.n v - v V -ц,- : ‘ " '

' ч‘ !/>

г i -л-. v eAosvM*i^.x-g jM^^•:-¥.::‘v ' * Д О Й h sö ű s& i ^ ,•• • • ••• i V/. V■i , . я у r R r ^ l k ; '- vI : ■ **£; л |й . J L

? 'V • >*'.-« •

&W

’W * £ ä f ' ?

ч~ч*Ч** f §

V-V- *w k

Ж ' ' ' ^ * * ; ' • i'- yV*ai*.ЯМ

3 * т ? Ш

ь ,,

~

• 1 ä*.’V V i i p

[ I S b ^ w i ^ ^ ■’■>'.;;•' ’• tv#? ( I'./“: $;£•я г Я Ь 'п Я ’ :, >'.?.»4'Р Ж ^ :• ' ' ' •

szénpor átdörzsölésével viszik rá a megfe­ lelő felületre. A lámaista festészetnek két fő stílusirányzata volt, a DNy-i, indiai iskolának Gzi-kha-rce (Sigace), az ÉK-i, kínai iskolának Bde-dge (Derge) volt a központja. Az elsőre az clvontabb emberábrázolás, hosszúkás arc, karcsú derék, széles váll stb., az indiai ornamentika és az alapszínek (vörös, sárga, kék, fekete) használata jellemző. A kínai iskola ember­ ábrázolása természethűbb, gyakran a karika­ túra határát súrolja, rajza könnyedebb, az ornamentika túlnyomórészt növényi. Gyakori a háttérben a tájképábrázolás. Az átmeneti színek dominálnak, különösen kedvelt a rózsaszín. Mindkét stílusirányra jellemző, hogy a festmény díszített sík, távlat ábrázolását nem alkalmazzák. Az iparművészet körébe tartoznak a művészi kivitelű kultikus fémtárgyak, amulettkazetták, imamalmok, mágikus tőrök, csengők, fémtetejű koponyacsészék, teás- és vizeskannák. Ezeket a tárgyakat cizellálják, aranyozzák, v. aranyberakással díszítik. Közép-Tibetben a vörösréz, sárgaréz és bronztárgyak a kínai díszítőművészet beiolyásáról tanúskodnak. Kü­ lönösen tipikus a figurális díszítés, a makara és sárkányfejek a teáskannák fülén és kiöntő­ csövén. A nepáli fémművesség hatása a díszí­ tések aprólékos finomságában és a filigrán jellegzetes felhasználásában mutatkozik meg. Különleges lámaista alkotások az ember- és Tibeti templomi zászló (thaii-ka)

állatcsontokból készült faragványok, a kopo- LÁM nyákból készült csészék és dobok, a lábszár­ csont trombiták, imamalmok, mágikus köté­ nyek a hozzájuk tartozó kar- és nyakdíszek­ kel ; jelentős iparművészeti értéket is képvisel­ nek. A fafaragást főleg könyvtáblákon ked­ velik. A korai munkákon, különösen DélTibetben az indiai ornamentika az uralkodó. — írod. G. Roerich: Tibetan Paintings. Paris, 1925;W. E. Clark: Two Lamaistic Pantheons. Cambridge, 1937; A. Gordon: Iconography of Tibetan Lamaism. New York, 1939; S. Hummel: Geheimnisse Tibetischer Malereien. Leipzig, 1949; G. Tucci: Tibetan Painted Scrolls. Roma, 1949; S. Hummel: Elemente der Tibetischen Kunst. Leipzig, 1950; S. Hummel: Geschichte der Tibetischen Kunst. Leipzig, 1953; M onod—Bruhl: Peintures Tibetaines. Paris, 1954; S. Hummel: Die lamaistische Kunst in der Umwelt von Tibet. Leipzig, 195s; Jisl—Sis—Vanis: Tibetische Kunst. Praha, 1958; Tóth E.: Nepál művé­ szete. Bp., 1963. Tóth Edit Lambaesis: ókori afrikai város. A római császárkorban Numidia kereskedelmi és kato­ nai központja volt. Fontossága főként Hadri­ anus császár (117—138) idejében emelkedett, aki erős légiós táborrá tette. Ennek a tábornak maradványai részben ma is megvannak. Külö­ nösen jó állapotban van a fővezéri palota, a praetorium. Kiásták a capitoliumi templom ma­ radványait is, továbbá több más templomot: Mithrasét, Aesculapiusét, az utóbbinak nagy­ méretű szobrával. Későbbi épületei közül kiemelkedik Septimius Severus (193—211) hármas diadalíve. Itt találták a híres római bronzszobrot: Gyermek a sasfiókkal (Algír, Musée St Gsell). Jelentősek a dionysikus tár­ gyú s a tengeri jelenetet ábrázoló mozaikok is. A keresztény ókorban püspöki székhely volt bazilikával. Kádár Zoltán Lambeaux, Jef (Antwerpen, 1852. jan. 14. — Brüsszel, 1908. jún. 5.): belga szobrász. Ant­ werpenben és Párizsban tanult. Szenvedélyes mozgásban ábrázolt, robusztus emberi testeket mintázott: A szilaj dal (1884, Brüsszel), Bir­ kózók, Emberi szenvedélyek, hétméteres már­ vány relief (1895). Emlékművei közül jelentős az Antwerpen misztikus történetét ábrázoló kút (1887, Antwerpen). Portretistaként is ismert. Lamberechts, Franz (Brüsszel, 1909. márc. 3. — ): belga szobrász. Fiatal korában Franciao.-ban szoborrestaurátorként dolgozott, majd 1934-től Brüsszelben végezte szobrászati tanulmányait. Kezdetben realisztikus stílusban dolgozott, az 50-es évektől főként dekoratív, non-figuratív plasztikát mintáz. Számos monu­ mentális épületplasztikát készített modern épületekre. lambéria : —►panneau 18

LAM

Lambaesis látképe

L am berti, Niccolö di Piero: -► Niccoló di Piero Lamberti L am berti, Piero di Niccolö: —►Piero di Niccold Lamberti Lam i, Stanislas (Párizs, 1858. nov. 30.— Párizs, 1944): francia szobrász és művészeti író. Zsáner- és mellszobrainál jelentősebbek az antik művészettől XIV. Lajos koráig terjedő különböző korszakok szobrászairól készült lexikonjai. L am m ert, Will (Hagen, 1892. jan. 5. —Berlin, 1957. okt. 30.): német szobrász. 1918—23 között főleg kisplasztikát és absztrakt portré­ szobrokat készített, 1930-tól épületplasztikával foglalkozott. 1933 előtt készült műveinek nagy részét a nácik elpusztították. Jelentősebb alkotásai: Sportolók (Moszkva, Tretyakov Képtár), Partizáncsapat (Kazán, Gorkij Mú­ zeum), Marx-büszt (Berlin, művészeti akadé­ mia), a ravensbrücki emlékmű stb. 1959-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből a berlini művészeti akadémián. L am pérth József: -* Nemes Lampérth József Lam pi: osztrák festőcsalád. — I. id. Johann Baptist ~ (Romeno, 1751. dec. 31. —Bécs, 1830. febr. ii.) Salzburgban tanult. Főleg portrékat és történeti tárgyú képeket festett. Dolgozott Veronában, Trentóban, Innsbruck­ ban, Klagenfurtban; Varsóban, Szt. Péterváron és Becsben a legfelsőbb körök ünnepelt arcképfestője és a bécsi művészeti akadémia tanára volt. Piktúrája átmeneti jellegű; a 18. sz. festői stílusából indult ki, s csak élete utolsó szakaszában közeledett a rajzosabb és kemé­ nyebb klasszicista stílushoz. Amor és Diána c. 19 képe a Szépm. Múz.-ban, VII. Pins pápa arc­ 2*

képe és Consalvi bíborost ábrázoló portréja az esztergomi Keresztény Múzeumban van. — 2. Fia, ifj. Johann Baptist ~ (Trento, 1775. márc. 4.—Bécs, 1837. febr. 17.) a 18. sz. festé­ szetéből kiinduló és később a klasszicizmus felé haladó arckép- és történeti festő. A bécsi mű­ vészeti akadémián F. H. Fügémé1 és H. Maurernél, később apjánál tanult, akit elkísért Szt. Id. J. B. Lampi: Consalvi bíboros portréja (Esztergom, Keresztény Múzeum)

N. Lancret: Az olasz komédia színészei (Chantilly, Musée Condé)

Pétervárra. Becsbe visszatérve az ottani előkelő körök ünnepelt arcképfestője volt. Portréi, melyek stílusa alig különbözik apjáétól, az angol arcképfestők, főleg T. Lawrence hatását mutatják, zsáneralakjai (pl. Pihenő Venus, Bécs) a régi olasz mesterekét. Ottoboni bíboros arcképe az esztergomi Keresztény Múzeumban, Venus c. képe a Szépm. Múz.-ban van. Benkő Viktorné Lancret, Nicolas (Párizs, 1690. jan. 22.— Párizs, 1745. szept. 14.): francia festő. Tanul­ mányait P. Dulin történeti festőnél kezdte, 1712-től több éven át C. Gillot tanítványa volt. Ekkor találkozott Watteau-vú, akit egész életé­ ben példaképének tekintett. 1718-ban az aka­ démia tagja lett.Watteau és Gillot halála után J. B. Pater mellett korának ünnepelt festője, különösen a fétes galantes-okat és a komédiások életét ábrázoló, Watteau modorában festett rokokó jelenetei voltak népszerűek. Az előkelő világot éles megfigyeléssel, elegánsan, ízlé­ sesen, finom színkultúrával ábrázolta. Művei­ nek nagy része Berlinben, Potsdamban, a Louvre-ban és az Ermitázsban található. — írod. G.Wildenstein: L. Paris, 1924. Landau: festőcsalád Pesten. — I. ~ Lénárd (1790—Pest, 1868. dec. 8.) 1821 —50 között a pesti rajztanodában tanított. 1825-ben oltár­ képet festett a józsefvárosi templom számára. 1840-ben a Pesti Műegylet zsűritagja volt. 1843-ban kiadta Fény- és árnytan c. munkáját. — 2. Fia, ~ Alajos (Pest, 1833—Pest, 1884.

ápr. 10.) atyjánál Pesten és a bécsi képzőmű- L A N vészeti akadémián tanult. Később a szegedi állami főreáliskola rajztanára volt. Főleg figu­ rális képeket és portrékat festett. 1855-től sűrűn szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain (Kockajdtékosok, Anabaptista, Magyar életkép, Magyar menyecske stb.). Nyomtatásban meg­ jelent rajzpedagógiai munkái: A díszítményi rajz elemei (Szeged, 1869), Arányok szerinti rajzolás (Bp., 1882). Kovács Éva Landgraff, Flans Frank von (T7. sz. vége): német rézmetsző. Az 1690-es években Bécsben, 1700 k. Nagyszombatban működött. A Hörtnann András nyomdájában megjelent művek metszeteinek java része az ő munkája. Landherr András (1809 —31 között műkö­ dött) : pesti építész, a legjobb kismesterek egyike. Számos szokványos lakóháztervét ismerjük, amelyek a Szépítési Bizottság elé kerültek. Okleveles adatok alapján művé­ nek tartják az óbudai zsinagógát (1820 —21), ennek kvalitása azonban magasan felülmúlja egyéb műveit. Az óbudai mintájára ~ épí­ tette a kevésbé jelentős hunfalvi (Huncovce) zsinagógát. Landi, Giovanni (17. sz. első fele): mantovai építész, Bethlen Gábor építkezéseinek egyik vezetője. Szamosújvárott (Gherla) dolgozott. Lándoki mester (1500 —10 k. működött): festő, a lándoki Mária-főoltárról elnevezett mester. Fő műve mellett a Szépm. Múz. két dovallói oltárszámyát is ő festette. Provinci­ ális stílusa nehezen kapcsolható ismertebb mű­ helyhez. Lándor Ferenc: -*■Asztalos Ldndor Ferenc Lándor Tivadar (Nagykanizsa, 1873—Bp., 1954. aug. 19.): újságíró, művészeti író. O r­ vosnak készült, majd több napilapnál mint szerkesztő dolgozott. Képzőművészeti cikkei mellett megjelent könyve: Zichy Mihály élete, művészete és alkotásai (1903). Sajtó alá rendezte Székely Bertalan írói hagyatékának egy részét. Székely végrendeletileg neki hagyott vázlataiból többet a Szépm. Múz.-nak ajándékozott. Landowski, Paul (Párizs, 1875. jún. 1.— Boulogne-sur-Seine, 1961. ápr.): francia szob­ rász, korának jelentős mestere. Főleg monu­ mentális feladatokkal foglalkozott. Számos franciao.-i, marokkói és algíri emlékművet készített, 1933—37 között a római Francia Akadémia igazgatója volt. Landseer: angol művészcsalád. — Tagjai: I . John ~ (Lincoln, 1763 V. 69—London, 1852. febr. 29.) rézmetszeteket készített a Stafford-gyűjteményben levő képek után. Fiai közül 2. Thomas ~ (London, 1795 — London, 1880. jan. 20.) karikatúrákat és állatképeket karcolt és metszett rézre. — 3. Charles ^ (London, 1799. aug. 12. —1879. 20

LAN

21

nak boltozata féldonga, melyet gazdag borda­ háló borít be, mellékhajóiban csillagboltozat van. — A Szt. Lélek-kórház templomát 1407ben kezdte építeni H. Stethaimer. — Világi épületei közül a Residenz (1537—43) a német reneszánsz építészet kiemelkedő al­ kotása. L andshut Zsigmond: Aradi Zsigmond lán d zsaab lak : az angol korai gótikus művészetben többnyire csoportosan előforduló hosszú, keskeny csúcs­ íves ablak. lán d zsaív : szűk, magas, éles hegyben találkozó — csúcsív, melyet egyegy tengelyen elhelye­ zett távoli középpontú két körből szerkeszthe­ tünk meg. Az angol góti­ kában gyakori. L anfranco, Giovanni (Parma, 1582. jan. 26.—Róma, 1647. nov. 30.): olasz festő. Agostino és Annibale Carracci tanítványa. Az utóbbinak segédkezett a római Palazzo Famese freskói elkészítésében, utána Parmában Landshut: A Szt. Márton-templom és Piacenzában festett oltárképeket. 1612-től Rómában dolgozott; jelentősebb munkái: júl. 22.) zsanér- és történeti képeket festett. — a Palazzo Quirinale Paolina-termének fríze (C. 4. Sir Edwin Henry (London, 1802. márc. Saracenive1), a Casino Borghese loggiájának 7. — London, 1873. okt. I.) a család legneve­ mennyezetfreskója, a Sant’ Andrea della Valle kupolafreskója (1621-től), a Passió-jelenetek a sebb tagja, rendkívül népszerű állatképfestő San Giovanni dei Fiorentini-templom Sacchettivolt. Szobrászként is működött, ő tervezte a kdpolndjdban, valamint a Szt. Péter-templom londoni Nelson-szobor oroszlánjait. Crocefisso-kápolnájának freskói (1633). 1634-től L a n d sh u t: város Alsó-Bajoro.-ban. Mű­ 12 évig Nápolyban működött, itt a Gesu emlékei közül a Szt. Márton-plébániatemplom Nuovo kupolacsegelyeinek freskóit, a San Mar­ a bajor téglagótika jelentős épülete. Valószínű­ tino (Certosa) hajóboltozatát és szentélyét, majd leg 1392 előtt kezdték építeni s 1432-ben a Ssi Apostoli mennyezet- és kupolafreskóit fes­ fejezték be. Építőmestere H. Stethaimer volt tette. Utolsó nápolyi munkája a dóm San Burghausenből. Csamoktemplom, N y-i hom­ Gennaro-kdpolndjínak. freskója volt, melyet lokzatán egyetlen karcsú toronnyal. FőhajójáDomenichino halála után folytatott, ill. újból elkezdett. Nagyméretű dekoratív freskói Lándzsaablak nagyvonalúságukkal, szenvedélyes erejükkel tűnnek ki. ~ folytatta Rómában Correggio illuzionista freskóstílusát. Ybl Ervin Lang, Adolf (Prága, 1848. jún. 15. —Bécs, 1913. máj. 2.): építész. Bécsben H. Ferstel tanítványa volt. 1870-ben Pesten telepedett le, és a Sugárút Építő Vállalat vezetője lett, számos bérpalotát épített, így a régi Zeneakadémia épületét, valamint a neoreneszánsz stílusú Régi Műcsarnokot. Ezután nyolc évig Bukarestben működött mint a Technikai Főiskola tanára. 1890 k. visszatért Bp.-re, ahol Steinhardt Antallal társult. Újabb művei: a Magyar Színház (1897), a pécsi színház (1893—95), a pécsi városháza (1907), a kassai színház (1899), a szegedi kultúrpalota (1896). Élete végén Bécsbe költözött. Péczely Béla

Lang, Heinrich (Regensburg, 1838. ápr. 24.— München, 1891. júl. 8.): német festő. Mün­ chenben tanult. Csataképeket, pusztai jelene­ teket festett. Lovakat ábrázoló festményeihez mo.-i tanulmányútjai adták az élményanyagot. Láng János (1464 —1544 után): késmárki asztalos; fiával, Kristóffal 1544-ben készítette a késmárki Thököly-kápolna városképes intar­ ziával díszített imaszékét. Lang, Josef Nikolaus (Innsbruck, 1776 — Bécs, 1835. máj. 20.): osztrák éremművész. A halli, majd 1815—27 között a bécsi verde vésnöke volt. 1828-ban a vésnökakadémia igazgatója lett. Művei közt magyar tárgyú a Rudnay Sándort ábrázoló érem és a pozsonyi kórház érme. Láng Margit (Bajna, 1865—Bp., 1943): régész, művészettörténész. A mykénéi, görög és itáliai viseletre vonatkozó kutatásai és a dél­ itáliai vázafestészettel foglalkozó tanulmányai több vonatkozásban úttörő jelentőségűek. Nagyobb munkái: Die Bestimmung des Onos oder Epinetron, 1908; Honi vonások a dél-itáliai festett képeken, 1926; Beiträge zur altitalischen Tracht, 1940. Lang, Mauritz (17. sz. közepe): német réz­ metsző. Augsburgból származott. Bécsben, 1652-től Pozsonyban, 1658-tól Nagyszombat­ ban, 1666-ban Kassán dolgozott. Nagyszom­ batban a nyomda kalligráfusa volt. Láng Nándor (Deliblát, 1871. jan. 3.—Bp., 1952. márc. 17.): ókortudós, régész; az MTA tagja, 1911 —32 között a debreceni egyetem professzora volt. Munkásságának túlnyomó részét az ókori művészetek történetének s első­ sorban a pannóniai római kori régészeti emlékek vallás- és művészettörténeti vizsgála­ tának szentelte. Legfontosabb művei: a Peczféle Ókori Lexikon régészeti címszavai, 1902—04; a Beöthy Zsolt szerkesztette egyete­ mes művészettörténet görög fejezetei, 1906; tanulmányok aquincumi emlékekről és a Juppiter Dolichenus-kultusz emlékeiről; Egy pannóniai föliratról, 1949. Láng Rudolf (1904. okt. 3.— ): jelmez- és díszlettervező, festő, érdemes művész. Tanul­ mányait Vaszary Jánosnál és Szőnyi Istvánnál, majd Firenzében végezte. 1932 óta kiállító művész. 1948-ban a Művész Galériában szür­ realista képeit, 1958-ban a Kulturális Kapcso­ latok Intézetében lengyelo.-i tanulmányútjának anyagát mutatta be. 1949 óta főként dísz­ let- és kosztümtervezéssel foglalkozik. Lange, Julius Henrik (Vordingborg, 1839. jún. 19.—Koppenhága, 1896. szept. 20.): dán művészettörténész és esztétikus, egyetemi tanár; a —frontalitás elméletének megalapítója. Thorvaldsen művészetéről szóló s néhány esztétikai művén kívül legjelentősebb könyvei: Darstellung des Menschen in der älteren griechi­

schen Kunst, 1899; Die menschliche Gestalt in LAN der Geschichte der Kunst, 1903. Válogatott mű­ vei: Strassburg, 1911 —12. (1—2. köt.). Lange, Konrad, (Ulm, 1806. szept. 13.— Perchtoldsdorf, 1856. jún. 24.): német érem­ művész. Előbb az athéni, majd 1843-tól a bécsi verde vésnöke volt. Mintegy 50 érme között magyar vonatkozású Liszt Ferenc, Pyrker stb. érme. Lange, Konrad (Göttingen, 1855. márc. 15. —Tübingen, 1921. júl. 30.): német művé­ szettörténész, egyetemi tanár, több archeoló­ giái, művészettörténeti és esztétikai tárgyú munka szerzője. Legismertebb m űve: Das Wesen der Kunst, 1901 (1—2. köt.). Langer Ignác (1857—Bp., 1927. máj. 26.): szobrász és iparművész. A ferencvárosi plébá­ niatemplom (1872), később a Mátyás-templom, az Operaház, az Osztrák—Magyar Bank, a Műegyetem és a Tőzsde épülete részére készí­ tett dekoratív szobrokat. Langhans, Carl Ferdinand (Breslau, 1782. jan. 14.—Berlin, 1869. nov. 22.): német építész, C. G. ~ fia, a berlini akadémia tagja. Boroszlóban és Berlinben működött. Boroszló­ ban magánházakon kívül a 11 ezer mártír szűz templomát és a Börze épületét, Berlinben palo­ tákat épített. Korának jeles színházépítője volt. Több város (Liegnitz, Stettin, Dessau stb.) színházépülete mellett 1866—67-ben alkotta késői fő művét, a K. F. Schinkel hatását mutató lipcsei Városi Színházat. Langhans, Carl Gotthard (Landeshut, 1732. dec. 15. —Grüneiche, 1808. okt. 1.): német építész, II. Frigyes Vilmos építési hivatalának igazgatója. Hosszú ideig Boroszlóban műkö­ dött, itteni munkái közül kiemelkedik az olasz reneszánsz szellemében épített Hatzfeldpalota (1766—73, belseje rokokó stílusban épült 1786-ig). 1788-ban Berlinbe költözött, ahol számos feladata közül leg’elentősebb volt a Brandenburgi kapu felépítése (1789- 94), mely a német klasszicizmus egyik legjellegzetesebb alkotása. 1794—95-ben ismét Boroszlóban tar­ tózkodott; a királyi palota továbbépítése fog­ lalkoztatta. Utolsó jelentősebb tervét a berlini színház épületéhez készítette (1800—02); az épület 1817-ben leégett, majd K. F. Schinkel tervei szerint épült újjá. —írod. G. Grundmann: C. G. L. 1939. Langlet, Emil Victor (Borás, 1824. febr. 26. —Stockholm, 1898. márc. 10.): svéd épí­ tész. A stockholmi művészeti akadémián végezte tanulmányait 1845 —51 között. Párizs­ ban, Itáliában és Norvégiában is működött. Norvégiában a fredrikstadti városházát, a drammeni színházat és börzét építette. A cent­ rális elrendezésű templomépítkezés kiváló mes­ tere volt (Caroli- és Paulik-templom, Malmöben); ekérdésről 1879-benkönyvetadottki. 22

LAN

23

Langlotz, Ernst (Ronneburg, 1895— ): nemet régész és művészettörténész, az archai­ kus és klasszikus kori görög szobrászat és festé­ szet, továbbá a dél-itáliai görög művészet kiváló kutatója. Legjelentősebb művei: Zur Zeitbestimmung der strengrotfigurigen Vasenmalerei, 1920; Frühgriechische Bildhauerschulen, 1927; Griechische Vasen in Würzburg, 1—3. köt., 1932; Pheidiasprobleme, 1947; az athéni Akro­ polis vázaleleteinek katalógusa (В. Graef mű­ vének folytatásaként, 1931) és archaikus már­ ványszobrainak feldolgozása (H. Schraderrel és W . H. Schuchhardttal, 1939); Die Kunst der Westgriechen, 1963. Lang Shih-ning: — Castiglione, Giuseppe languedoci iskola : a franciao.-i román kori művészet egyik jelentős stílusiránya. Az épí­ tészetben nem hozott új elemeket, szobrászata azonban annál jelentősebb. Toulouse és Moissac városok voltak fő központjai. Virágkora a i i . sz. utolsó és a 12. sz. első évtizedeire terjed ki. A ~ fő művei: a toulouse-i St Sémin dombormfivei, kapuja, oszlopfői, a moissaci dóm kapuja, kerengője stb. Jellegzetes vonásai a figurák megnyújtott teste, a harmonikus redőkbe rendezett öltözék. A műhely Langue­ doc határán túl is dolgozott: Auvergne-ben, Limousinben s a régi Castiliában (Cahors: tympanon, Beaulieu: Utolsó ítélet Krisztusa stb.). Nagy Emese Lanini, Bernardino (Vercelli v. Mortara, 1512 k .—Vercelli, 1583 k.): olasz festő, a piemonti ~ művészcsalád tagja, Gaudenzio Ferrari tanítványa és segédje. Korábbi jelentős műve a Szt. Katalin vértanúsága c. freskó a milá­ nói San Nazzaro in Brolióban. Később Leo­ nardo hatása alá került (Krisztus keresztelése, Milánó, Brera). Késői korszakát manierista és kora barokk elemek jellemzik. Legtöbb műve a milánói Brerában, Torinóban és Vercelliben található. Lanszere, Jevgenyij Alekszandrovics (1848. aug. 24. —1886. ápr. 4.): orosz szobrász, J. J. ~ festő apja. Csak 21 éves korában kezdett szob­ rászattal foglalkozni. Rövid életpályája alatt több mint 400 kisplasztikái szoborcsoportot alkotott, amelyek erőteljes realizmussal mutat­ ják be az orosz nép és az orosz néppel együtt élő sokféle nemzetiség mindennapi éle­ tét, harcait, eposzainak és mondáinak alak­ jait (Trojka, Búcsúzó kozák, Lovát idomító pásztor, Szvjatoszlav, Hősök stb.). — írod. I. Smidt: J. A. L. 1848 —1886. Moszkva, 1954Lanszere, Jevgenyij Jevgenyevics (1875. szept. 4. —1946. szept. 13.): szovjet festő és grafikus. J. A. ~ szobrász fia, a Grúz SZSZK érdemes művésze, az OSZSZSZK népmű­ vésze. Péterváron és Párizsban tanult. Számos monumentális feladatot vállalt (freskók Tbili­

sziben és Moszkvában). Kiváló illusztrátor volt (Tolsztoj: Hadzsi Murat, 1937). lanterna: laterna Lantos Ferenc (Pécs, 1929. febr. 20.— ): festő, a pécsi művészeti gimnázium tanára. A Képzőművészeti Főiskolán 1947—49-ben Kmetty Jánosnál és Szőnyi Istvánnál tanult. 1952-ben Pécsett a Pedagógiai Főiskolán szer­ zett rajztanári oklevelet, mestere Martyn Ferenc volt. Munkássága konstruktivista szel­ lemű, elvont művei és figurális ábrázolásai szűkszavúan lényegretörőek. 1957-től több­ ször állított ki Pécsett. Több művét őrzi a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Grafikáiból 1966ban kollektív kiállítás nyílt a Dürer-teremben. Lántz József (19. sz. első fele): mérnök és di­ lettáns kőrajzoló Pozsonyban és Pesten. Arc­ képeket és tájképeket rajzolt kőre, az utóbbi­ akat Boutibonne Lajos természet utáni vázlatai nyomán. Lányi Dezső (Baán, 1879. jan. 23. —Holly­ wood, 1951. máj. 4.): szobrász. Bp.-en, Bécsben, Párizsban és Brüsszelben tanult. 1904-től állított ki a Műcsarnokban. 1918-ban az Emse Múzeumban volt kiállítása, 1934-benmüteremkiállítást rendezett. Főleg arcképszobrokat (Ujházy Ede, Fedák Sári, Hegedűs Gyula), életképcsoportokat (Munka után hazafelé, Anya és gyermeke, Építőmunkás), karikatúraszobrokat és síremlékeket készített. Néhány művét a Nemz. Gal.-ban őrzik. A 30-as évektől az USA-ban élt. Lányi Sámuel (19. sz. első fele): festő és raj­ zoló. A harmincas években Debrecenben élt. A Laokoón-csoport (Róma, Vatikáni Múzeum)

Laon: A Notre Dame-katedrális belseje

Uradalmi mérnök volt és kedvtelésből kez­ dett festeni. Tájképei friss, közvetlen természetszemléletről tanúskodnak (Tájkép, 1840). Arc­ képeket is festett: Önarckép (1840). Mocsáry Nógrád vm. leírása (Pest, 1826) c. műve részére több rajzot készített. L ao k o ó n -cso p o rt: Laokoón trójai papot és két fiát a kígyó halálos szorításában ábrázoló márvány szoborcsoport (Róma, Vatikáni Múzeum). 1506-ban találták Nero palotájának romjainál Rómában, s ezt követően sokáig az antik művészet legnagyobb alkotásai közé sorolták. Alkotói, a rhodosi Hagésandros, Athénodóros és Polydóros a pergamoni-rhodosi patetikus stílus folytatói voltak az i. e. 2. sz.-ban. A három művésznév újabban a sperlongai lelet egyik szobrának feliratán került elő (-+ Sperlonga). L a o n : város Franciao.-ban. Műemlékei közül a Notre Dame-katedrális kereszt alaprajzú, egye­ nes szentélylezárású háromhajós bazilika. Az eredeti terv szerint félkörös lezárású szentély építését 1174-re fejezték be, a második építési szakaszban, 1180-tól 1215-ig készült el a hajó és a N y-i homlokzat. 1205 után a félkörös szentélyt lebontották, hét boltszakasz hosszú­ ságúra nyújtották és egyenes zárófallal látták el. 1230-ra befejeződött a Ny-i tornyok építése. (Toronysisakja később sem készült el.) A 14. sz. elején épültek az oldalkápolnák. A ~ i katedrális különösen nagy hatású része a Ny-i homlokzat, a gigantikusán plasztikus, egy­ másra halmozott kubusokból álló toronypár.

A francia gótikus építészet korai szakaszának L A O sajátos, egyéni alkotása. La Patelliere, tkp. Amédée Dubois de Nantes (Nantes, 1890—Paris, 1932): francia festő. Szigorúan konstruált képei a cézanne-i tra­ díciót folytatták; némiképp hatott rá a kubizmus is, de erőteljesebben kötődött a természet­ hez. Lírai inspirációjú képein a Le Nain test­ vérek művészetének hatása is megvillan, lapicida : szótári jelentése kőfaragó, de a hazai szövegekben kőművest, építészt, építőmű­ hely-vezetőt is jelenthet. Külföldi források inkább a latomus v. cementarius kifejezést hasz­ nálják. A ~ foglalkozást és munkaszervezeti szerepet egyszerre jelöl. Mint foglalkozás az egész középkor folyamán az építkezések legfon­ tosabb, szakképzett kézművesrétegeit jelölte, melynek jelentős művészi szerepe volt. A .~k a kőfaragástól kezdve az épületszobrászatig mindent végeztek. Munkaszervezeti szem­ pontból a román korban általában ők álltak a vándorműhelyek élén. A gótikában mint tervező v. kivitelező mesterek vállalkozóként vezethették az építőpáholyokat. — írod. Hor­ váth H .: Budai kőfaragók és kőfaragójelek. Bp., 1935; F. Durach: Die deutschen Bau­ hütten des Mittelalters und ihre Geheimnisse. Wien, i932;Entz G .: Művészek és mesterek az erdélyi gótikában. Kelemen Emlékkönyv. Kolozsvár, 1957. 249—264; Szűcs J.: A közép­ kori építészet munkaszervezetének kérdéséhez. Budapest Régiségei. XVIII. 1958. 313—363. Entz Géza B. Lardera: Szoborkompozíció

LДR

Lapicque, Charles (Theizé, 1898. okt. 6.— ): francia festő. Párizsban dolgozik; non-figuratív képeket fest. 1954-ben a Galerie Galanisban (Párizs) volt kiállítása. Laprade, Pierre (Narbonne, 1875 —Fontenayaux-Roses, 1932): francia festő. E. Carriére tanítványa volt, majd Cézanne hatott rá, de tulajdonképpen a Nabis-csoport fiatalabb tagja. 1901-ben a Galerie Druet-ben volt kol­ lektív kiállítása, ugyanott rendezték hagyatéki kiállítását is. Lardera, Berto (La Spezia, 1911. dec. 18.— ): olasz szobrász. 1939-ben Firenzében rajz­ tanulmányokat végzett, mint szobrász auto­ didakta. 1948-ban Párizsban telepedett le, J. González és A. Calder voltak rá nagy hatással. 1944—49 között kétdimenziós absztrakt for­ mációkat alkotott vas, réz és alumínium anyagból. E periódus után a függőleges és víz­ szintes irányú, változatos kivágású síkokat egymáshoz illesztette, és így három kiterjedésű alakzatokat hozott létre. Valamennyi nagy nemzetközi kiállításon szerepel. Largilliere, Nicolas de (Párizs, 1656—Párizs, 1746. márc. 20.): francia festő, H. Rigaud mel­ lett korának első portréfestője. Fiatal korát Antwerpenben töltötte, 1668-ban A. Goubau műhelyében festett csendéleteket. 1674-ben Londonban, II. Károly udvarában P. Lely mellett dolgozott. 1678-ban Párizsba ment, ahol Ch. Lebrumíel került kapcsolatba. 1685ben ismét Londonban dolgozott, a királyi párt festette. Visszatérve Párizsba mint nagy sikerű festő részt vett a művészeti élet szervezésében; 1705-ben az akadémia professzora, r722-ben rektora, 1728-ban igazgatója lett. Elsősor­ ban a nagypolgárság, a külföldi és vidé­ ki nemesség halmozta el megrendelésekkel, de dolgozott az udvar számára is. A rep­ rezentatív megjelenítés mellett ajellem kife­ jezésére is törekedett. Előkelő női modell­ jeit gyakran mitológiai jelmezben ábrázol­ ta. Csoportképei; Önarcképe feleségével és leányaival, Párizs kereskedői testületé (Louvre). Lajta Edit Larionov, Michael (Tiraszpol, 1881. jún. 4.—Párizs, 1964. máj. 10.): orosz festő. A moszkvai akadémián építészetet, festészetet és szobrászatot tanult. 1898-tól vett részt kiállításokon. 1909-ben erősen absztrahált képe; A z ablak keltett feltűnést. 1910-ben fele­ ségével, N. GoncsarovávoX együtt a rayonizmus nevű absztrakt irányzat megindítója, amelyben a színnek, fénynek és mozgásnak ju t a fő ala­ kító szerep (Rayonizmus, 1911). 1914-ben Párizsba költözött, ahol a Gyagiljev-balettnek. kosztümöket és díszleteket tervezett. Körner Éva Larisa: ókori görög város a mai Töröko.2 5 ban, a Hermos folyó partján, Izmirtől ENy-ra.

N. Largilliére: F. I. du Vaucel képmása (Párizs, Louvre)

Már az i. e. 3. évezredben lakott volt. I. e. 700 k. lett görög településsé; i. e. 401-ben a perzsák foglalták el, 279-ben a Kisázsiába be­ törő kelták elpusztították. Virágkora az i. e. 6 —5. sz. volt, amiről a görög területen egye­ dülálló három palotaépületének (-*■ görög mű­ vészet ) maradványai, az épületeit díszítő domborműves terrakottalapok sora, vázaés kisplasztika-leletei tanúskodnak. Az i. e. 4. sz.-ban fellendülő építészetének is számos emlékét tárták fel az ásatások. írod. Boehlau — Schefold és mások: L. am Hermos. 1 —3. köt. Berlin, 1940—42. Szilágyi János György Larmessin, d e : francia rézmetszőcsalád. Tagjainak több nemzedéken át Nicolas volt a keresztnevük, így alig lehet munkáikat megLakomajelenet: larisai épületdíszítő terrakotta dombormű (rekonstrukció)

különböztetni. Fontosabb köztük I . Nicolas ~ III. (Párizs, 1640?—Párizs, 1725?). Fő műve a francia királyokat ábrázoló, 193 lapból álló sorozat. — 2. Nicolas ~ IV. (Párizs, 1684. jan. 28.—Párizs, 1755. febr. 28.) az előbbi fia, apjánál tanult. Arcképei, A. Wat­ teau, F. Boucher, N. Laueret képei után készült metszetei a korabeli francia grafika kitűnő lapjai. Larsen, Johannes (Kerteminde, 1867. dec. 27. —1962): dán festő. Tájképeket és kitűnően megfigyelt állatképeket festett. Főképpen a madáréletet jelenítő képei és grafikai lapjai ismertek. Készített fametszeteket, kő- és tollrajzokat, valamint karcokat. Larsen, Kari (Koppenhága, 1897. ápr. 18.— ): dán festő és mozaiktervező. A „DE 4” modem törekvésű művésztársaság egyik alapítója. 1925-ben magániskolát nyitott. Evekig DFranciao.-ban élt. Larsson, Anders (Nyköping, 1510—Kronoberg, 1586): svéd festő és építész. Gustav Vasa szolgálatában Gripsholmban öt képet festett, 1550 után a stockholmi, majd több más kastélyon és erődítésen dol­ gozott. Larsson, Carl Olof (Stockholm, 1835. máj. 28. —Sundborn, 1919. jan. 22.): svéd festő. Stockholmban tanult, később egy ideig Pá­ rizsban élt. Hatott rá a francia rokokó festészet, az impresszionizmus és a japán fametszet. Mindezekből egy sajátos egyéni, bár a sze­ cessziótól nem mentes dekoratív stílust ala­ kított ki (falképek a stockholmi múzeum lépcsőházában, az Opera előcsarnokában stb.). L’Arte : a legismertebb olasz művészettör­ téneti folyóirat; 1898 —1943 között A. Venturi, majd G. Nicodemi szerkesztette. Milánóban jelent meg 1898-tól 1964-ig. Fart pour Fart: francia kifejezés (magyar jelentése: a művészet csak magáért a művé­ szetért van), amelyet 1836-ban fogalmazott meg V. Cousin francia bölcselő (első elméleti képviselői közé tartozott Th. Gautier is). A tétel tagadja, hogy a művészetnek, a mű­ alkotásnak más célja, más rendeltetése lenne, mint önmagának formai fejlesztése és teljessé tétele. Minden más eszmekörrel (vallás, törté­ nelem, irodalom stb.) való vonatkoztatása erő­ szakolt és művészetellenes. Először az impreszszionisták jelszava volt, később más irányok is hirdették (non-figuratív törekvések). A ~ elmélete a 19. sz.-ban mind általánosabbá vált világnézeti válság tükröződése volt, egyrészt a társadalmi ellentmondásoktól a művészi „elefántcsonttoronyba” menekülés ideoló­ giája, másrészt a hivatalos eszmék kiszolgálását nem vállaló, de az új haladó eszméhez el nem jutó művészek menedéke. A legtöbb modern

irány (expresszionizmus, szürrealizmus, realizmus stb.) elvetette a elméletét. — írod. A. Cassagne: La théorie de 1’art pour Fart en France. Paris 1906; Fülep L .: Művészet és világnézet. Ars Una. 1923. Lascaux-barlang: a franciao.-i Montignac mellett 1940-ben felfedezett barlang. A francia kutatók a „jégkorszak Louvré”-jának nevezik különlegesen jó állapotban levő őskőkori sziklafestményei miatt. A több színű festmé­ nyek gyakran életnagyságánál nagyobb állat­ alakokat ábrázolnak. A vadlovakon, szarvaso­ kon, őstulkokon kívül emberi alakból, sebe­ sült bölényből és boton ülő madárból álló kompozíció van a sziklafalon, amelyet az ős­ kőkori sámánizmus egyik legfőbb bizonyítéká­ nak tartanak. A lascaux-i festményeket az őskőkor magdaléni kultúrájának embere készítette 15 000 évvel ezelőtt. — írod. G. Bataille: L. 1955; A. Laming: L. 1959. Vértes László Lassaw, Ibram (Alexandria, 1913. máj. 4. — ): orosz származású amerikai szobrász. 1921 óta él az USA-ban. A Clay Clubban folytatott művészeti tanulmányokat. Az USA első absztrakt szobrásza: 1931 óta alkot tárgy nélküli kompozíciókat. 1936-ban az American Ab­ stract Artists csoportjának egyik alapítója volt. Számos nagy nemzetközi kiállításon, többek között velencei biennalékon mutatta be ezüst V. aranyozott bronz öntvényeit, amelyek hálózatos térbeli kompozíciók (Metamorfózi­ sok, A Szaturnusz holdjai, 1954). Mint dekora-

LAR

i

Lascaux: Szarvas, őskökori sziklarajz

4

LAS

P. P. Lastman: Az angyal és Tóbiás a hallal (Bp., Szépm. Múz.)

27

tív épületszobrász is tevékeny. New Yorkban él. Körner Éva Lastm an, Pieter Pietersz (Amsterdam, 1583 — Amsterdam, 1633): holland festő, Rembrandt és J. Lievens mestere. Az 1600-as évek elején hosszabb időt töltött Itáliában. A nagy olasz mesterek: Raffaello, Michelangelo, Tiziano, Caravaggio s az akkor ott élő német Elsheimer művészete alakította festői felfogását. Kedvelte a romantikus tájképi idilleket és a sokalakos, drámaian mozgalmas történeti és bibliai kom­ pozíciókat (József kiosztja a gabonát, 1612; Constantinus csatája, 1613; Orestes és Pylades, 1614; Odysseus és Nausikaa, 1620 k .; Lázár feltámasztása, Hága). Élete végéig Amsterdam­ ban dolgozott. A Szépm. Múz.-ban A z angyal és Tóbiás a hallal c. képe található. Gerszi Teréz Laszczka, Konstanty (Kalish, 1865. szept. 8,— Krakkó, 1956. márc. 23.): lengyel szobrász, a krakkói akadémia tanára. Varsóban és Pá­ rizsban tanult A. Falguiére-nél és J. L. Gérómenál. Lengyelo.-ban a kerámiaszobrászat egyik első művelője volt. Arcképeket, plaketteket, keramikát, faragásokat és emlékműveket ké­ szített (Sienkievicz-emlékmű Bydgoszczban). Laszgallner Oszkár (Tövis, 1879—Budafok, 1944. jan. I .) : festő. A Mintarajziskolában rajztanári, a Műegyetemen építészi oklevelet szerzett. 1911-től vett részt bp.-i kiállításokon erős színhatású, éles körvonalakkal rajzolt figurális kompozíciókkal és tájképekkel. 1927ben N ew Yorkban dolgozott. László Fülöp Elek, Laub (Pest, 1869. jún. 1.— London, 1937. nov. 22.): festő. Bp.-en Székely

Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd Münchenben tanult tovább. Eleinte életképe­ ket festett Bastien-Lepage finom színekkel meg­ oldott alkotásainak hatására. Hamar feltűnt László Fülöp: Fadrusz János arcképe

azonban rendkívül virtuóz portréival. Európa számos országában megfordult, végül Angliá­ ban telepedett le. Amerika és Európa közéleti hírességeit számos ragyogó arcképen örökí­ tette meg (XIII. Leo, Rampolla bíboros, Hohen­ lohe, Roosevelt arcképe stb.). Nagy sikerű kollektív kiállításokat rendezett 1897-ben és 1900-ban Berlinben, 1907-ben Londonban és Bp.-en, 1908-ban Londonban, 1909-ben ismét Berlinben, 1925-ben New Yorkban és Bp.-en, 1927-ben és 1929-ben Londonban, 1931-ben pedig Párizsban. 1914-től angol állampolgár volt és a londoni Royal Art School tanára. Sokat tanult a 18. sz.-i angol portréfestőktől. Festői felfogása, alakjainak beállítása, a ru­ házat hatásos elrendezése Van Dyck hagyo­ mányainak átélését is mutatja. 1911-ben készült Önarcképe az Uffizi önarckép-gyűj­ teményében szerepel. — írod. L. Shleinitz: The Art of the Painter L. London, 1933; Baldry: F. L. London. 1934. Telepy Katalin László Gyula (Kőhalom, 1910. márc. 14. — ): régész, egyetemi tanár, festő, művészeti író. Középkori régészettel, a honfoglalás korának művészetével és újkori művészettel foglalko­ zik. Könyvei: A koroncói lelet (Bp., 1941), Kolozsvári Márton és György Szent Györgyszobrának lószerszámja (Kolozsvár, 1942), A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben (Kolozsvár, 1943), A honfoglaló magyar nép élete (Bp., 1944), Medgyessy Ferenc (Bp., 1956), Barcsay Jenő (Bp., 1963), Borsos Miklós (Bp., 1965). Rajzaiból 1963-ban a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, 1964ben Pápán nyílt kiállítás. E lexikon mun­ katársa. László János (1900 —1949): szobrász. A Szo­ cialista Képzőművészek Csoportjában műkö­ dött, autodidaktaként szobrokat mintázott (Proletárfiú, Kezetfogó munkás és paraszt). Különösen a csoport politikai munkájá­ ban játszott vezető szerepet a 40-es évek után. László Péter (Bp., 1918. ápr. 12.— ): szobrász. Erdey Dezső, Ferenczy Béni és Pátzay Pál voltak mesterei. A fémművesség kitűnő ismerője. Szobraiban a természeti élmények és formák megbízható, kellemes hatású vissza­ adására törekszik. Ismert művei: Úttörőlány (Bp., Czabán Samu tér), József Attila-portré (József Attila Kórház), Korsós nő (Palatinus strand), Nyilazó fiú (Benczúr u.). La Тёпе : ->- kelta művészet laterna : az építészetben a kupolát koronázó kis torony, amely általában ablakokkal áttört s többnyire a kupola világítására szolgál. Szép példái: a firenzei dóm, a római Szt. Pétertemplom, a párizsi Dome des Invalides és a Ste Genevieve (Panthéon) ^ ja .

L atin-A m erika m ű v é sze te: Az indián lakosság művészetét ->- indián művészet. Építészet. Brazílián kívül, amely portugál birtok volt, az egész latin-amerikai terület nyolc spanyol gyarmatra oszlott. Ezek a 19. sz. előtt művészetükben is spanyol hatás alatt állottak. Mexikót 1521-ben, Perut 1534-ben hódították meg, és rövidesen megjelentek a spanyol építészek, hogy az állami épületeket és a templomokat felépítsék. Az új templomok óriási számához mérten aránylag kevés építő szakember érkezett Európából, és a munka nagy részét a bennszülött indiánok végezték el, akik saját kultúrájuk nagy építkezéseinek mes­ terségbeli eredményeit hasznosították. Ezért a kor építészete az erős spanyol hatás ellenére megőrizte a helyi hagyományokat. Jellemző architektúrájú templomok Tegucigalpa, Hon­ duras katedrálisa, Esquipulas, Guatemala za­ rándoktemploma, Brazíliában Congonhas do Campo temploma és a rokokó stílusú salvadori templom. Indián szellemű díszítmények adják meg a speciális jellegét Arequipa, Peru, Santo Domingo és a mexikói Zacatecas templomai­ nak. A 16. sz.-ban főleg a nagy katedrálisok épí­ tését végezték az anyaországból jö tt építészek; ezek sokszor spanyolo.-i katedrálisok után­ zatai. A helyi jelleg inkább a kis kolostor­ templomokon található meg. A 17. sz.-ban Mexikóban 8000 barokk templom épült; általában mellékhajó nélkül, hangsúlyos kupo­ lával. A homlokzathoz rendesen egy v. két Mexikó: San Luis Potosi, a Carmel-templom homlok­ zata

LAT

Lima: Hotel de la Périchole

torony csatlakozik. A templombelsőket ebben a században és a következőben elborították az aranyozott díszítmények és a nagyméretű retablók. A 18. sz.-ban az épülettípus alig változott, de a díszítés rendkívül nagy szerepet kapott. Ez a stílus a spanyolo.-i churriguerreszk stílusnak alig különböző változata. A szá­ szad vége felé a spanyol hatást a francia minta­

képek nyomán a klasszicizmus váltotta fel. Az építészek közül csak kevésnek ismeretes a neve. Mexico-City katedrálisa végső kialakí­ tójának C. de Arcitiiegát (17. sz.) tartják. A mellette álló Sagrario a spanyol L. Rodriguez műve (1704 k. —1774). Actopanban (Mexikó) F. A. de Mata 1550-ben az Agoston-rendieknek épített egy nagy épületet, melyet F. M. de

Guernavaca: Katedrális (Mexico)

Mexikó: Tlaxcala, La Collegiale d’Ocotlan bejárata

Acebeido fejezett be. Peruban Lima és Cuzco katedrálisait F. de Becerra (16. sz.) tervezte, az utóbbit M. Gutierrez Settcio fejezte be. Lima San Francisco-templomát a portugál C. Vasconcellos tervezte, halála után M. de Escobar fejezte be. Cordoba (Argentína) székesegyházát a spanyol J. G. Merguelte 1697-ben tervezte, és az olasz jezsuita A. Blanqui és G. B. Primoli (1673—1747) folytatták. Havannában a 18. sz.-ban A. F. Trevejos, Santiago de Chilé­

ben az olasz J. Toesca у Riehi épített. Nicaragua- LAT ban D. de Porras építész működött. Brazíliában a művészeti fejlődés sem volt teljesen azonos a spanyol uralom alatt levő államokéval. A jezsuiták a 18. sz. elejéig a barokk stílust hozták a tengerparti vidékre. A 18. sz.-ban jellegzetesek az ajtó- és ablakkeretek kecses vonalai, de a barokk díszítmények nem voltak olyan általánosak, mint a spanyol vidéken. A század vége felé C. de Faria a neoklasszicista stílust honosította meg Rio de Janeiróban. Általában négyszög alaprajzú, íélkörű apszi­ sok nélküli, egyszerű belső díszítésű templo­ mokat építettek. A 18. sz. folyamán LatinAmerika építészetében francia hatások kere­ kedtek felül. M. Tolsa (1757 —1816) építész és szobrász, F. Tresguerras építész (1745 —1833) a XVI. Lajos-stílust képviselték Mexikóban. A Buenos Aires-i katedrális (1804) a párizsi Madelaine-templom másolata. — A 19. sz.ban Latin-Amerikában a művészet minden területén a különböző európai stílusokat má­ solták. A modem építészet a 20. sz. húszas éveitől alakult ki, és a nemzetközi építészeti stílusokhoz kapcsolódott. Brazíliában G. Warchavchik (1896— ) és L. Costa (1902— ) először 1927-ben építettek modern jellegű épületeket. A harmincas években Le Corbusier rövid brazíliai látogatása nyomta rá bélyegét az ország építészetének fejlődésére. A tanács­ adásával létrejött oktatásügyi minisztérium tervezésében a brazil építészek legkiválóbb kollektívája vett részt (L. Costa\ O. Niemeyer, 1907— ; J. M. Moreira, 1904— stb.). A modern brazil építészet legfontosabb alko-

Mexico: A Katedrális és a Sagrario

i

LAT

Mexico: Közlekedési Minisztérium

I

I г

31

tásai: kiállítási pavilon Säo Paulóban (Niemeyer, 1951 —54), lakóházak Rióban (L. Costa, 1948 —54), Modem Művészeti Mú­ zeum Rióban (A. E. Reidy, 1954-től) stb. Brasilia, az ország új fővárosa főleg Costa és Niemeyer tervei alapján épült, s a modern városépítészet legszebb példája. — Mexikó modern építészetében részben dekoratív ha­ gyományok jutottak érvényre (J. Villagrán Garda, 1901— ; J. O ’Gorman, 1905 — stb.). Az ország nagyszabású programjába tar­ tozik az egyetemi városrész tervezése (M. Páni, 1911— ; E. del Mora) az ötvenes évek elejétől, ebbe a munkába a fiatal építészek népes gárdája kapcsolódott bele. A legmoder­ nebb építészeti stílus képviselője a Mexikóban letelepedett spanyol származású F. Candela (1910- ). A szobrászat nagyrészt a spanyol verizmust követi. A homlokzatokat gyakran díszítették kőszobrokkal. A gazdag belső díszítés és a retablók fafaragóinak neve nem maradt fenn. Quitóban (Ecuador) spanyol szobrászok hono­ sították meg a polikróm egyházi faszobrok készítését, de helybeli művészek különleges stílust fejlesztettek ki. Guatemala faszobrai is híresek voltak egész Közép-Amerikában. Itt Q. Catano (16. sz. vége), A. de la Paz (1605 — 76), M. Cuéllar és E. Zuidiga voltak a 18. sz. elején a legismertebb mesterek. A mexicói székesegyház homlokzati szobrait részben a

spanyol M. Tolsa (1757 —1816), a szomszédos Sagrario szobrait az indián P. P. Ixtolinque készítette. Peruban, Trujillóban a főoltárt az indián F. Collao faragta a 18. sz. közepén, Lima katedrálisán a szobrászmunkák nagy részét J. M. de Arrona végezte. Argentína északi részén perui hatás alatt álló szobrászok működtek, Buenos Aires és más területek csak a 18. sz. végéről származó művészi emlékekkel rendelkeznek. Chilében aránylag későn fejlő­ dött ki a művészet, és az 1647-i földrengés mindent romba döntött. A 18. sz.-ban a jezsui­ ták Európából hozattak művészeket. Brazíliá­ ban a helyi stílust az indián A. F. LisboaAleijadinho fa- és kőszobrai tükrözik. — A 19 — 20. sz. fordulóján a nagy francia mesterek (Rodin, Bourdelle) hatása mutatkozik, külö­ nösen Brazília szobrászatában. Festészet. A 16. sz. végén a nagyobb közpon­ tokban már kialakult a művészeti élet. Mexikó­ ban 1600 k. a reneszánsz, a 17. sz. végén a barokk művészet uralkodott. A többi állam­ ban is hasonló volt a helyzet. Nevezetesebb mesterek Mexikóban: B. de Echave Orio (1548 —1620 k.), B. de Echave Ibia (1583 — 1650), B. de Echave Rioja (1632 —82), C. de Villapando (1639 —1714 k.), M. Cabrera (1695 —1768), F. M. de Herrera (1725 —52 kö­ zött működött), J. de Ibarra (1688 —1756); Columbiában: G. Vdsquez de Arcé у Ceballos (1638 —1711), G. de Figueroa; Guatemalában:

F. de Villalpando (17. sz.), A. de Montufar (17. sz.), Th. de Merlo (17. sz. vége—1739); Ecuadorban: M. de Santiago (1605—73), N. J. de Goribar (1656 —88 között működött); Peruban: D. Qu. Ttito, F. Bejárano, P. de Sal­ dana, L. Sanchez, J. E. de los Monteros (vala­ mennyi a 17. sz.-ban működött Cuzcóban); Bolíviában: M. P. de Holguin (18. sz. eleje). A 19. sz. az összes latin-amerikai országban a függetlenség kivívását célzó forradalmak ideje volt. 1828-ban művészeti akadémia ala­ kult Brazíliában francia tanárokkal, s a század közepén több államban jö tt létre hasonló in­ tézmény. Számos tehetséges festő tanult J. C. Orozco: Küzdelem (Mexico, magángyűjtemény) Európában. Jelentősebb közülük: F. Rawson (1819 —71) portréfestő, P. Pueyrredon (1823 — P. O ’Higgins (1904— ). A kortárs mexikói 70) portré- és életképfestő, mindkettő Argen­ festészet egyik legerőteljesebb egyénisége a tínában, J. M. Blanes (1830—1901) portrék, szürrealisztikus, drámai képeket festő R . Tama­ életképek és nagyméretű történelmi kompozí­ yo (1900— ). A perui művészek közül ki­ ciók festője Uruguayban, a perui P. Fierro, emelendő J. Sabogal (1888— ), aki mint aki vízfestményeken és rajzokon örökítette teoretikus és pedagógus is kiemelkedő, továbbá meg országa népét és szokásait. A mexikói J. Codesido (1892— ) és C. Bias (1903 — ). tájkcpfestés atyja, az olasz E. Landesio ( t 8 t o — Bolívia művészei inkább az indiánok életének 79) Rómában tanult, és Markó Károly párt­ ábrázolásában hoznak létre sajátos, nemzeti fogása révén hívták meg az Academia San jellegű művészetet. A fiatalabb nemzedék Carlos tanárának, ahol élete végéig működött. egyéni stílust igyekszik kialakítani (M. Nunez A 20. sz.-ban szintén Európában, főleg Párizs­ del Prado, 1910— ; R . Berdecio, 1910— ; ban tanultak a latin-amerikai országok mű­ A. Sotomayor, 1904—60 és a forradalmi vészei. A 20-as és 30-as években megfigyelhető hagyományokat követő M. A. Pantoja, a nemzeti művészet kialakulása. Az új mexikói 1914— ). Ecuadorban több fiatal festő festőstílus az 1910 —20 között lezajlott forra­ ábrázolja az indiánok életét expresszív módon dalmak folyamán alakult ki. Az újabb európai (E. Kingman, 1913— és O. Guayasamin, festészet eredményeit az impresszionista A. R. 1919— ). Guatemala kiemelkedő festője, C. Martinez (1875 к .—1946), az akadémia igaz­ Merida (1893— ) eredetileg a mexikói gatója honosította meg. A monumentális mozgalommal állt összeköttetésben, most stílust D. Rivera (1886 —1957), J- C. Orozco inkább az indián művészet hatása alatt áll. (1883—1949) és A. D. Siqueiros (1898— ) Columbiának ma már kevés az indián lakos­ alakították ki. Főleg nagyméretű, forradalmi sága, és művészeinek nagy része Európához hangulatú falképeket festettek, műveikben igazodik. Festői közül kiemelkednek: M. ötvöződött az indián népi tradíció, az európai Carreno (1913— ), A. Gattorno (1904— ), quattrocento freskófestészetének, a kubizmusA. Palaez, J. Arche (1905— ), C. Bermudez nak és az expresszionizmusnak formanyelve. (1914— ). Chile művészei Európában tanul­ Követőik voltak: R . Montenegro (1885 к ,— tak, és részben az impresszionistákat, részben ), F. Leal (1900— ), J. Chariot (1898— ), a posztimpresszionistákat követik, az absztrakt és szürrealista irányzatoknak csak kevesen hívei. Kiválóbb művészei J. Caballero (1902 — D. Rivera: Lepénykészítő nő (Mexico, magángyűjtemény) ), H. Banderas (1903— ), G. Perotti (1898 — ), R . Vargas (1908— ) stb. Argentína művészete francia hatást mutat. E. Pettoruti (1892— ) az olasz futurizmus híve volt, de hazájába visszatérve az absztrakció egyéni változatát fejlesztette ki. Ismert festők kívüle O. Pacenza (1902— ), L. Spilimbergo (1896— ), A. Berni (1905 — ), E. Scotti. Le Pare argentin festő kapta az 1966-i Velencei Biennale festé­ szeti nagydíját. A. Guido (1892— ) freskói­ val tűnt ki. Uruguayban szintén erős az európai hatás, a különféle európai stílusokat követő festők közül kiemelkedik I. Torres Garda absztrakt képeivel és P. Figari (1861 —1938) 3^

LAT

A. D. Siqueiros: Üj Demokrácia (részlet)

sajátosan világos, a régebbi Montevideót ábrázoló műveivel, Z. Battler konstruktív tájaival és az absztrakt N. Herdia. Venezuela festői szintén Európában tanultak, de bizo­ nyos chilei és mexikói hatás is észlelhető művé­ szetükben. Legismertebb a Párizsban tanult, de egyéni stílusú A. Reveron (1890 —1954). Brazíliában is termékeny talajra találtak az európai, főleg francia stílushatások. C. Portinari (1903 —62) kubista és szürrealista elemeket ötvözött nagy erejű, realista stílusába. Mel­ lette L. Citti-Ferreira, B. Ruchti, F. de Carvalho (1908— ) és M. Martins említendők. A latin-amerikai országokban újabban kiala­ kult az a törekvés, hogy az európai művészet tanulságainak birtokában megtalálják a nem­ zeti sajátosságoknak megfelelő kifejezésmódot. — írod. M. S. Noel: Contribución a la historia de la arquitectura hispano-americana. Buenos Aires, 1921; E. Schiaffino: La pintura у escultura en le Argentina. Buenos Aires, 1933; L. Schmeckebier: Modem Mexican Archi­ tecture. Minneapolis, 1939; Ph. Goodwin: Brazil Builds (1654 —1942). New York, 1943; I. M. dos Reis j r . : Historia do pintura do Bra­ sil. Säo Paulo, 1944; P. Kelemen: Medieval American Art. 1—2. köt. New York, 1946; P. Kelemen: Baroque and Rococo in Latin America. New York, 1951; G. Bazin: L’archiC. Portinari: Falusi temetés (Säo aulo, Museu de Arte)

33 3 Művészeti Lexikon III.

tecture religieuse baroque au Brésil. Paris, r955; H. Russell Hitchcock: Latin American Architecture since 1945. N ew York, 1955; H. E. Mindlin: Modem Architecture in Brasil. Amsterdam, 1956; I. E. Myers: Mexico’s Modem Architecture. New York, 1956; J. Fernandez: Arte mexicano. Mexico, 1958; L. Ruben: Moderne Mexikanische Maler. Leipzig, 1958; V. Shipway: Mexican House. N ew York, i960; A. Reed: The Mexican Muralists. N ew York, i960; M. Cetto: Moderne Architektur in Mexico. Stuttgart, i960. latinkereszt alaprajz : a keresztény templomépítészet egyik legelterjedtebb alaprajzi for­ mája: a templom hosszhajója a kereszt hoszszabb szárának, kereszthajója a rövidebb, merőleges szárnak felel meg. látkép : —*- veduta L atkóczy Lajos (Rozsnyó, 1821. márc. 29.— Miskolc, 1875. márc.): festő. Bécsben K. Rahl iskolájában tanult, később Münchenben, Párizsban és Itáliában járt. Az 1850-es évek végén Pesten állított ki (Merengő hölgy, 1858; Ferenczy István szobrász arcképe, 1859). Az 1860-as évek elején Kolozsvárott, Kassán dol­ gozott, majd 1865 k. Miskolcon telepedett le. Elsősorban arcképfestő volt. Arcképeit apró­ lékos, gondos kidolgozás és a belső kifejezésére való törekvés jellemzi (Önarckép, Szendreyné, Miskolc, múzeum). A dédesi és arlói templom oltárképeit 1870-ben festette. — írod. Leszih A.: L. L. miskolci arcképfestő. Miskolc, 1941. Bodnár Éva La T o u r, Georges de (Vic-sur-Seille, 1593. márc. 19. —Lunéville, 1652. jan. 30.): lotharingiai festő. Stílusát Caravaggio és németalföldi követőinek hatására valló erős fényárnyék ellentétek, szigorú reliefszerű, tudatos szerkezetet sugárzó kompozíció, egyéni vöröses-lilás színek, éles körvonalak jellemzik. Műveit hosszú ideig más festőknek (Velázqueznek, Zurbarannak stb.) tulajdonították. Fontosabb képei: Szt. Sebestyén (Berlin, Kaiser Friedrich Museum), Hamis kártyások (Landrygyűjtemény, Párizs), A fogoly (Epinal, mú­ zeum), Pásztorok imádása és Magdolna mécsesnél (Louvre), Jézus születése (Rennes, múzeum), József álma (Nantes, múzeum). — írod. P. Jamot: G. de la T. Paris, 1948; F. G. Parisét: G. de la T. Paris, 1948; V. Bloch: G. de la T. Amsterdam, 1950. Henszlmann Lilla L atour, La Tour, Maurice Quentin de (St Quentin, 1704. szept. 5. —St Quentin, 1788. febr. 17.): korának kedvelt francia arckép­ festője, 1750-től udvari festő. Fiatalkori vidéki és londoni tartózkodása után 1724-ben vissza­ tért Párizsba. Művészi pályáját valószínűleg mint olajfestő kezdte, de csakhamar áttért a pasztellfestésre. Ez a műfaj R . G. Carriera

* G. de

a Tour: Pásztorok imádása (Párizs, Louvre)

fellépésével (1719—20) jö tt divatba. ~ gyors sikereit nemcsak tetszetős, finom színeivel, hanem elmélyült, szellemesen találó ember­ ábrázolásával érte el. Szuggesztív erejű pasztelljein finoman érvényesülnek a levegő- és fényhatások. 1778-ban St Quentinben rajzм. Qu. de Latour: Női arckép (Basel, magángyűjte­ mény)

iskolát alapított, itt később műveiből külön múzeumot állítottak fel. Számos portréja a Louvre-ban van. — írod. Besnard—Wilden­ stein: L. La vie et l’oeuvre de l’artiste. Paris, 1928; A. Leroy: Qu. de la Tour et la société frangaise du XVIIIе siede. Paris, 1953. Lajta Edit L átrány : Balaton környéki középkori temp­ lomromok L atrobe, Benjamin Henry (Yorkshire, 1764. máj. I .—New Orleans, 1820. szept. 3.): angol-amerikai építész. 1796-ban telepedett le az USA-ban, ahol több kiemelkedő neo­ klasszicista épület fűződik nevéhez. Egyik fő műve a philadelphiai bank (1798—99). L auber László (Pécs, 1902. máj. 19.—Bp., 1953. aug. 13.): építész, a modem magyar építészet egyik jelentős alakja. Főleg Nyíri Istvánnal együtt tervezett művei értékesek. Fontosabb közös alkotásaik: lakóház, Kék­ golyó u., Bp., 1935; Mecseki Üdülőszálló, Pécs, 1935; lakóház, Szép u., Bp., 1935 —36; irodaház a Szabadság téren, Bp., 1937. Szendrői Jenővel tervezte az Agrártudományi Egyetem új épületét, Bp., 1949 —50; a Fémipari Kutató Intézetet, Bp., 1951; a Dunaújvárosi Vasmű igazgatósági épületét, 1953 —54; Mátrai-Gottwald Gyulával az Inotai Alumínium Kohót. Major Máté Lauffer, Lazarus Gottlieb (17 —18. sz.): német éremművész. 1660—70 között jeton-

34

LAU

F. Laurana: Eleonora d’Aragona büsztje (Palermo, Galle­ ria Nazio.iale)

35

verő műhelye volt Nürnbergben, de a pénz­ verdében is dolgozott. LGL jelzése előfordul több magyar tárgyú érmen is (török háború, Buda visszavétele stb.). Laune, Etienne: —►Delaune, Etienne L a u ra n a : dalmáciai eredetű olasz művészek a 15. sz.-ban. — i. Luciano ~ (Lovrana, 1420/25—Pesaro, 1479): a korai reneszánsz építészet egyik úttörője. Feltehetően tervei szerint készült a nápolyi Castel Nuovo diadalíve (1453—70). 1465-ben Federigo da Montefeltre Urbinóba hívta a Palazzo Ducale építésének befejezésére, mely Luciano ~ közreműkö­ désével az olasz kora reneszánsz palotaépítészet egyik fő műve lett. Különösen a palota Brunelleschire emlékeztető udvara jelentős. — 2. Francesco ~ (?—Avignon ?, 1500/02 к.): szobrász, Luciano ~ rokona. Itália különböző udvaraiban, Szicíliában és Dél-Franciao.-ban dolgozott, gazdag és sokoldalú munkásságot hagyott hátra. Legismertebbek finom kivitele­ zésű, álmodozó hangulatú női márvány büsztjei és működésének utolsó korszakából származó, fiatal lányokat ábrázoló márvány maszkjai. Részt vett a nápolyi Castel Nuovo diadalívének plasztikai kiképzésében. Mint éremkészítő is jelentős. — írod. F. Burger: F. L. Strassburg, 1907; W. Rolfs: F. L. Berlin, 1907; F. Kimball: L. L. and the High R e­ naissance. 1927 (Art Bulletin 10). Laurencin, Marie (Párizs, 1885. okt. 31.— Párizs, 1956. jún.): francia festőnő. Auto­ didakta ; Apollinaire és a kubisták baráti köréhez

3*

tartozott, de nőiesen lágy, a rokokót újra álmodó, halk líraisága mindig távol ma­ radt az intellektuális festői spekulációk­ tól. Többnyire álomszerűén finom, lebegően könnyed színezésű női arcképeket és jeleneteket festett. Színházi dekorációkat is készített. Laurens, Henri (Párizs, 1885. febr. 18.— Párizs, 1954. máj.): francia szobrász, fametsző, rézkarcoló és illusztrátor. Autodidakta. 1911ben a kubistákhoz csatlakozott (Női fej), Braque-kai, Picassóvsl kötött barátságot. Új anyagokkal sokoldalú kísérletezést folytatott (collage stb.). 1925-től egyéni, természetelvű organikus formafelépítésű stílust alakított ki (Szirén), késői szobrait a masszív, duzzadó plasztikai formanyelv jellemzi (Térdeplő, 1941). Grafikai munkássága is számottevő. Laurens, Jean Paul (Fourquevaux, 1838. márc. 30.—Párizs, 1921. márc. 23.): francia festő, a reprezentatív történelmi festészet egyik késői képviselője. A toulouse-i akadémia igazgatója és a párizsi Julian Akadémia tanára volt. Főművei: Kegyes Róbert kiátkozáso, Inkvizlciós bíróság, Napóleon és VII. Pius pápa (Bordeaux, múzeum). Ő festette a Panthéon falán a Szt. H. Laurens: Férfi klarinéttal

Genovéva halála c. kompozíciót és a toulouse-i Capitolium freskóját. L au ren tiu s, Albisus: Albizzo di Lorenzo Lausanne: város Svájcban. Műemlékei kö­ zül a Katedrális a svájci gótika fő alkotása, háromhajós pillérbazilika kereszthajóval, kö­ rüljárás szentéllyel. Legrégibb részét, a szentélykörüljárót 1170—1200 között emelték, 121 б-ban épült a kereszthajó a négyezeti toronnyal és a N y-i homlokzat toronypárja. Déli kapujának díszítése az egyik legszebb kora gótikus szobrászati alkotás Svájcban. — A Ferences templom 1258 —62 között épült síkmennyezetes háromhajós bazüika. Az 1368-i tűzvész után a boltozott régi szentélyt meg­ tartották, a hajót beboltozták és mérműves ablakokkal látták el. — Műgyűjteménye, a Musée des Beaux-Arts főleg a modem francia festők anyagát tartalmazza. F. Tóth Rózsa Lautensack : német művészcsalád. — Fonto­ sabb tagjai: 1. Hans Sebald ~ (1524 —1561/66 között): festő, rézmetsző és karcoló, a család legkiemelkedőbb tagja. 1558-ban Mo.-on is járt, s Oláh Miklós arcképét készítette el. 2. Adolf ~ (Frankfurt am Main, 1561—?): festő és rézmetsző. 1595-ben egy rajzot készí­ tett az esztergomi csatáról, melyet H. Sibmacher karcolt rézbe. — írod. A. Schmitt: H. L. Nürnberg, 1957. lavabo : kézmosó medence és víztartó edény a r. k. templomok sekrestyéiben és a szerzetesi rendházak ebédlőiben. Néha csak csappal ellátott, felfüggesztett bádog v. vörösréz tar­ tály aláhelyezett, hasonló anyagú tállal, de gyakran márványból faragott v. bronzból öntött művészi alkotás. La Vallée, de : roueni építészcsalád a 16 —17. sz.-ban. Jelentősebb tagjai: 1. Jean ~ (Rouen, 1520 к .—Párizs, 1600) Párizs város, majd a király munkavezető építésze. — 2. Marin (1570 k. — Párizs, 1655) az előző fia és tanít­ ványa. Részt vett a párizsi városháza építésében. Nevéhez fűződik a Luxembourg-palota nagy bal oldali lépcsőfeljárójának terve és részben ki­ vitelezése. — 3. Simon (? —Stockholm, 1642) Marin ~ fia és tanítványa. Udvari építész volt Svédo.-ban. Fő műve a barokk stílusú Riddarhus-palota Stockholmban. — 4. Jean II. (1620 —Stockholm, 1696. márc. 9.) Simon fia és tanítványa. Svédo.-ban volt királyi építész, ahol számos palotát épített az olasz, ill. francia barokk palotaépítészet forma­ kincséből merítve. Egyik legjelentősebb műve a stockholmi Katalin-templom. Benkő Viktorné Lavereckij, Nyikolaj Akimovics (1837—Szt. Pétervár, 1907): orosz szobrász, 1868-tól aka­ démikus, 1870-től professzor volt. Zsánerszobrokon kívül portrékat és síremlékeket (M. I. Glinka, F. M. Dosztojevszkij) készített.

L avery, John (Belfast, 1856. márc. —London, L A U 1941): ír festő, a skót festőiskola egyik vezető művésze. E művészek a francia impresszio­ nisták és főleg J. Whistler hatása alatt dolgoztak. ~ eleinte tájképeket, majd történeti zsáner­ képeket, végül arcképeket festett az angol fő­ úri osztály tagjairól. Laves, Georg Ludwig Friedrich (Uslar, 1789 dec. 17. —Hannover, 1864. ápr. 30.): német építész. 1814-től Hannoverben dolgozott mint udvari építészeti igazgató. Többek között újjáépítette a királyi palotát, elkészítette az Ernst-August városrész nagyszabású beépítési tervét, klasszicista stílusban színházat épített, lavírozás: 1. eljárás a rajz árnyékainak mélyí­ tésére, a formák kiemelésére. A rajzot vízfes­ tékkel, biszterrel, szépiával könnyedén árnyé­ kolják. — 2. a vízfestményen a festék elmo­ sása. L avrov, Vitalij Alekszejevics (Cserkaszi, 1902— ): szovjet építészettörténész, az építé­ szeti tudományok doktora. Elsősorban a városépítészet elméletével és történetével foglalko­ zik. Főbb művei: A z orosz városépítészet hagyo­ mányai (Moszkva, 1949), Közép-Azsia városépítészeti kultúrája (Moszkva, 1950), A város­ építés alapjai c. mű ötödik fejezete (Moszkva, 1951), A városközpontok rekonstrukciója (Moszk­ va, i960). Law rence, Sir Thomas (Bristol, 1769. ápr. 13.—London, 1830. jan. 7.): angol festő, a nagy angol arcképfestők késői képviselője. 1786-ban Londonba került J. Reynolds és B. West mellé s csakhamar J. HoppnerreX együtt az udvar kedvelt festője lett. Európa szinte minden vezető alakját megfestette. 1815-ben a bécsi kongresszus idején a császárvárosban dolgozott, működése új irányt szabott az osztrák miniatúrafestészetnek. Egy női arcképe a Szépm. Múz.-ban van. Layens, Mattheus de: Mattheus de Layens L ayer Károly (Bp., 1878. márc. 26.—Bp., 1937. júl. 21.): műtörténész, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, számos alapvető kiállítás rendezője. A magyar és külföldi iparművészet­ ről írt tanulmányokat. Könyvei: A herendi porcelángyár története (Bp., 1921), Oberun­ garische Habaner-Fayencen (Berlin, 1927), Tapis Turcs de Transylvanie (Paris, é. n., Végh Gyulával). Lázár Béla (Nagyvárad, 1869. febr. 8.—Bp., 1950. máj. 28.): művészeti író. Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. A két világ­ háború között egy évtizeden át az Ernst Mú­ zeum igazgatója volt. Felkutatta Padi László műveit, azokból két bp.-i kiállítást rendezett. Tevékeny szerepet vállalt a modem művészet hazai megismertetésében. Szépíróként is tevé­ kenykedett. Fontosabb könyvei: Padi László, é. n.; Ladislas de Padi. Paris, 1904; Courbet et 36

Th. Lawrence: Charlotte királynő portréja (London, National Gallery)

37

son influence ä l’étranger. Paris, 1911; Die beiden Wurzeln der Kruzifixdarstellungen. Strass­ burg, 1912; Szinyei Merse Pál a pleinair festés előfutára. Bp., 1913; Die Maler des Impressionis­ mus. Leipzig-Berlin, 1913; Fadrusz János élete és művészete. Bp., 1923; Zichy Mihály élete és művészete. Bp., 1927; Padi László élete és művé­ szete. Bp., 1929; Mányoki Ádám (1673— 1757) élete és művészete. Bp., 1933 ; A Munkácsy kérdés. Bp., 1936. Lazarev, Viktor Nyíkitics (Moszkva, 1897. szept. 3.— ): szovjet művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus. Jelentős kötetek és tanulmányok szerzője. Főbb m űvei: A z arc­ kép a XVII. sz.-i európai festészetben (Moszk­ va, 1937), Novgorod művészete (Moszkva, 1947), A bizánci festészet története (Moszkva, 1947—48), Leonardo da Vinci (Moszkva, 1952), A z olasz renaissance kezdetei, 1 —3. köt. (Moszkva, 1956 —59). lazúrhímzés, burgundi hímzés: a 15., 16., 17. sz.-ban Franciao.-ban (különösen Arrasban), Németalföldön és Olaszo.-ban elterjedt hím­ zésmód, amelynél az alapot sűrűn bevonják vízszintes aranyszálakkal, majd az aranyszála­ kat színes selyemmel, gobelinöltéssel átvarrják. E finom technikával az alakos hímzés mesteri alkotásai jöttek létre (-+ burgundi miseruhák).

lazúrozás: a festmény egy részének v. egészé­ nek átfestése híg lazúrfestékkel oly módon, hogy az alatta levő festékréteg áttetszik rajta. Az olajfestészetben fedő- és lazúrfestékek van­ nak. A fontos lazúrszínek: ultramarin, po­ roszkék, krómoxidzöld, kraplak, kasseli bar­ na stb. Ha fedőfestékkel festett alapra erősen oldott lazúrszínt kenünk, akkor átsejlik a lazúrtól befolyásolt fedőfesték. A mélység, a sejtelmesség fokozására különösen alkalmas. Lazzari, Lázári, Dionisio (Nápoly, ? —Ná­ poly, 1690): olasz szobrász és építész, a nápolyi barokk művészet tevékeny képviselője. Fő­ képp templomokat (Sta Maria dell'Aiuto, San Giuseppe del Ruffo) épített, valamint oltá­ rokat, szószékeket készített. Lazzarini, Gregorio (Velence, 1655 —Villa Bona, 1730): olasz festő, a velencei késő barokk képviselője, Tiepolo mestere volt. Fő műve a velencei Doge-palotában levő hat allegorikus táblakép. Leader, Benjamin; Williams (Reading, 1831. márc. 12. —Shere, 1923. márc. 22.): angol festő. Népszerű táj- és életképfestő volt. Léandre, Charles-Lucien (Champsecret, 1862. júl. 23. —Párizs, 1930): francia festő és grafikus. Különösen a Le Rire-Ъсп és a Figaróban meg­ jelent karikatúrái és könyvillusztrációi emléke­ zetesek. Leanque, Alfred (Párizs, 1926. jún. 23.— ): angol származású francia festő, az absztrakció egyik szélsőséges képviselője. Aranybarna formációit a széteső kontúrok lágy hullámzása jellemzi. Lebegyev, Alekszandr Ignatyevics (1826. szept. 15. —1898. ápr. 16.): orosz grafikus. A szentpétervári akadémián tanult. Jelentősebb művei litográfia-albumok (Rajzok Ny. A . Nyekraszov verseihez, 1865; Scsedrini típusok, 1880). Lebegyev, Klavdij Vasziljevics (1852. okt. 16. —1916): orosz festő, a Vándorkiállítási Társaság tagja. Történelmi és életképeket festett. Lebegyev, Mihail Ivanovics (Dorpat, 1811. nov. 8.—Nápoly, 1837. jún. 31.): orosz festő. A pétervári akadémián tanult. Ladoga tó kör­ nyéki táj c. képével olaszo.-i ösztöndíjat nyert. 1833 —37 között Itáliában természethű, levegős hatású tájképeket festett (Fasor Albánéban, 1 8 3 6 ).

Lébény : helység Győr-Sopron megyében. Műemléke, a Szt. Jakab-templom az ország egyik legjelentősebb román kori temploma. A Héderváry nemzetség kezdte építtetni 1208ban a bencések részére. A jezsuiták 1638-ban megújították, a 19. sz. második felében A. Essenwein nürnbergi építész restaurálta. Há­ romhajós, bazilikális elrendezésű templom fél-

Lébény: Szt. Jakab-templom

köríves záródású szentéllyel, két homlokzati toronnyal, Ny-i és D-i oldalán bélletes kapu­ val. Boltozott hajójában Ny-i karzat van. — írod. A. Essenwein: Die romanische Kirche zu L. Mitteilungen der kaiserlichen könig­ lichen Central-Commission (II.) 1857; Barcza L .: A lébényi középkori bencés templom. Győr, 1929. le b é s: félgömb alakú, alul gömbölyű, széles szájú, füleden edény, amelyet az ókori görögök agyagból V. bronzból készítettek, és állványra helyezve főzéshez v. bor­ kráter) keveréshez ( használtak. Az agyag példányokat olykor ki­ váló vázafestők képei díszítették. (— dános) L ebeta, Petrus de: -*■ Libetbányai Péter Le B ion, Jacob Christoph (Frankfurt am Main, 1667. máj. 21. —Párizs, 1741. máj. 16.): német rézmetsző és karcoló. Zürichben tanult, majd Itáliában C. Maratti volt a mestere készített elsőként színes rézmetszetet. Három mezzotinto lemezt a három alapszínnel: pirossal, sárgával és kékkel befestett, majd ezekről nyomatot készített, így igyekezve a festmény hatását megközelíteni. Londonban társulatot alapított a színes nyomatok kiadá­ sára, mely a kezdeti sikerek ellenére megszűnt. Le B ion, Michael (Frankfurt am Main, 1587. júl. 9 .—Amsterdam, 1656): német ötvös és rézmetsző. Velencében (1627), Angliában és Amsterdamban (1610) dolgozott. Számos

ékszertervet hagyott hátra. Ötvösök szá- L E B mára készített omamentális metszetei jelen­ tősek. Le B lond, Alexandre Jean-Baptiste (Párizs, 1679—Szentpétervár, 1719. febr. 27.): francia építész és kerttervező. Párizsban több palotát épített, tervezte a Hotel de Chaulnes kertjét. Nagy hírnévre tett szert mint kertművész. 1717-től haláláig Nagy Péter udvarában dolgozott Szentpétervárott. L ebrun, André Jean (Párizs, 1737—Vilna, 1811): francia szobrász. 1756-ban elnyerte a párizsi akadémia nagy díját. 1768-ban Lengyelo.-ban szobrokkal díszítette a királyi kas­ télyokat, elkészítette a király és több főúr mell­ szobrát (I. Zsigmond, Báthory István). 1795 — 1803 között Péterváron a cári udvarnál élt. 1804-től haláláig a vilnai egyetem tanára volt. L ebrun, Le Brun, Charles (Párizs, 1619. febr. 24.—Párizs, 1690. febr. 12.): francia festő és dekorátor, a XIV. Lajos korabeli művészeti élet vezető egyénisége, legfőbb művészi irá­ nyítója és szervezője. Tanulmányait S. Vouet műhelyében kezdte (1634—37) későbbi ellen­ felével, P. Mignard-ral együtt. 19 éves korában már királyi festő és Richelieu kegyeltje volt. 1642-ben Poussinnél Rómába ment, s az antik művészetet, valamint A. Carracci és P. Cortona stílusát tanulmányozta. 1646-ban visszatért Párizsba, s itt az udvar, a főnemesség, a pénz­ arisztokrácia és az egyház számára dolgozott. Művészetének legfontosabb területe a dekoraCh. Lebrun: XIV. Lajos apotheózisa (Bp., Szcpm. Múz.)

38

LÉC

Ch. Lebrun: A Louvre Apolló-galériája

39

tív falképfestészet volt. 1650—58 között Lam­ bert de Thorigny palotája mennyezetét díszí­ tette a Herkules-mítosz jeleneteivel. N. Fouquet Vaux le Vicomte-i kastélyának mennyezet- és falképdekorációm a francia festészet hagyo­ mányait egyesítette az olasz barokk stílussal (1658). Művészetét a mélyebb művészi szem­ lélet nélküli, nagyszabású dekorativitás jellemzi. 1648-ban részt vett a képzőművészeti akadémia megalapításában, melynek 1668-ban örökös rektorává választották. 1662-ben a király első festője, 1663-ban a királyi gyűjtemény leg­ főbb őre és a királyi szőnyegszövő üzem igaz­ gatója lett. Alkotótevékenysége több műfajra terjedt k i: szobrokat, bútorokat, iparművészeti tárgyakat is tervezett. A Louvre Apolló-galé­ riája és a versailles-i tükörgaléria mennyezete számára XIV. Lajos apotheózisát festette (1679—84); az utóbbi olajvázlata a Szépm. Múz.-ban van. — írod. P. Marcel: Ch. L. Paris, 1909. Lajta Edit Lechner Gyula (Pest, 1841. febr. 5.—Bp., 1914): festő és műfordító, ~ Ödön épí­ tész bátyja. Jogot végzett, később szobrá­ szattal, majd festészettel kezdett foglalkozni. 1880-tól az Iparrajziskola rajztanára volt. Figu­ rális kompozíciókkal és csendéletekkel gyakran vett részt a Műcsarnok kiállításain. Öreg­

asszony kötéssel c. képe a Nemz. Gál. tulaj­ dona. Lechner János Ödön (Bp., 1874. jan. 2 .—Bp., 1910. okt. 30.); festő. Fényes Adolf tanítványa volt. Sokat utazott, járt Egyiptomban és Japánban is. A Műcsarnokban 1907-től állított ki tájképeket és csendéleteket. Három képét őrzik a Nemz. Gal.-ban. L echner Jenő: Kismarty-Lechner Jenő Lechner József (?—1855): pesti órásmester. 1800-ban telepedett le Pesten. Ismeretes tőle empire állóóra, iratszekrénybe beépített óra, valamint zsebóra is. Lechner Lajos (Buda, 1833. febr. 8.—Bp., 1897. febr. 18.): építész. A Bp. általános ren­ dezésére kiírt nemzetközi tervpályázaton (1870) az I. díjat kapta s a város szabályozása a Nagy­ körút kiépítésével az ő tervein alapul. Utóbb a Sugár út (ma Népköztársaság útja) kiépíté­ sére alakult építőtársaság vezérigazgatója, 1879-től Szeged árvíz utáni újjáépítésének veze­ tője, 1886-tól fővárosi középítési igazgató volt. Lechner Loránd: -* Kismarty-Lechner Loránd L echner Ödön (Pest, 1845. aug. 17.—Bp., 1914. jún. 10.): építész. 1865-ben iratkozott be a pesti műegyetemre, 1866-ban a berlini épí­ tészeti akadémiára. Pestre már 1868-ban visszatért, majd Olaszo.-ba utazott tanulmány-

LÉC

Lechner Ödön: A kecskeméti városháza

útra. Visszatértekor Pártos Gyulával társult. Több bérházat építettek ebben az időszakban a berlini akadémia hideg modorában. Ennek a kornak utolsó műve volt a Bajcsy Zsi­ linszky út 43. sgraffitós olasz reneszánsz palo­ tája (ma jelentősen torzított állapotban). 1874-ben ~ Párizsba utazott; C. Parent francia építész munkatársa lett. Amikor 1878ban visszaköltözött Bp.-re, ismét Pártossal tár­ sult. (Társas viszonyuk csak az Iparművészeti Múzeum felépítéséig tartott.) Számos tervpályázaton vettek részt sikerrel: 1882-ben a szegedi városháza, 1883-ban a M Á V Nyugdíjintézet (Népköztársaság út 25.) s a szegedi Milkó-ház tervezését és művezetését egyidejűén végezték. Míg a szegedi városházát barokk stílusban kellett felépíteniük, a Népköztársaság úti épület és a Milkó-ház tervén és máig is álló épületén a francia reneszánsz világa uralko­ dott. Egyébként a MÁV nyugdíjintézeti bér­ házban berendezett vendéglő bútorzatán pró­ bálkozott ~ először a népi formákkal: egye­ lőre a Huszka József által gyűjtött népművé­ szeti anyagnak a felületen történt alkalmazá­ sával. Ebből alakult ki egy sajátos magyar nemzeti stílus megteremtésével kísérletező művészi formanyelve. Kísérleteit a népi ele­ mekkel gazdagított építészeti stílusban a MÁV nyugdíjintézeti bérház építése után tervezett Beniczky-Odescalchi-kastélyon (Zsámbokrét, Túra mellett) kezdte. (Az épület 1944 végén

elpusztult, még fénykép sem maradt róla.) Alkotásait az Iparművészeti Múzeum épületé­ től kezdődően a magyar népművészet díszítő-, majd később formamotívumai mellett — az utóbbiak sajátságaitól nem függetlenül — keleti, főleg indiai építészeti formák kíséretében komponálta, de modern épületszerkezeteivel, festői tércsoportosításával a korszerű építészeti törekvések európai rangú képviselője is volt. Korának építészeire erősen hatott. Voltak epigonjai s voltak jelentős tanítványai, akik gondolatait és eredményeit tovább fejlesz­ tették. Az utóbbiak között mindenekelőtt Lajta Béla emelkedett túl ~ művészetének korlátain. ~ kiemelkedő alkotásai, a már emlí­ tett fiatalkoriakon kívül: kecskeméti városháza (1892—94), Iparművészeti Múzeum (1891—96), kőbányai plébániatemplom (1894—96), Földtani Intézet (1898—99), Postatakarékpénztár (1899 — 1901). Szakírói munkássága is jelentős (Ma­ gyar formanyelv nem volt, hanem lesz, Művészet, 1906; Önéletrajzi vázlat, A Ház, 1911; németül is megjelent: Bildende Künstler,Wien, 1911. 12. szám). — írod. Vámos F .: L. Ö. 1—2. köt. Bp., 1927; Vámos F .: L. Ö. ifjúkori levelei. Nyugat, 1928; Kismarty-Lechner J . : L. Ö. Bp., 1961. Lechter, Melchior (Münster, 1865. okt. 2.— Berlin, 1936): német festő, grafikus és ipar­ művész. A Jugendstil jellegzetes képviselője volt. 40

LÉC

L eck> Bart Anthony van der (Utrecht, 1876. nov. 26. —Blaricum, 1958): holland festő. P. Mondrian szellemében és vele együtt az 1910-es évek végétől a geometrizáló non-figuratív művészet híve, a Stijl egyik kezdemé­ nyezője. Az 1920-as évek után ismét figurális képeket festett, a non-figuratív szemlélet iparművészeti munkásságát jellemzi. 1949-ben az amsterdami Stedelijk Museum retrospektív kiállítást rendezett műveiből. Leclerc, Sébastien (Metz, 1637. szept. 26.— Párizs, 1714. okt. 25.): francia rajzoló és réz­ karcoló, J. Callot követője. Főleg könyvilluszt­ rációkat készített. Egy Lotharingiai Károly életét dicsőítő sorozatában több mo.-i ostrom képét hagyta ránk a felszabadító háború korá­ ból. Le C orbusier, eredeti nevén Charles Edouard Jeanneret (La Chaux-de-Fonds, 1887. okt. 6.— Roquebrune-Capmartin, 1965. aug. 27.): svájci származású francia építész, festő, szobrász és szakíró; a modem építészet egyik elindítója és legkiválóbb művelője, a C IA M egyik veze­ tője volt. A század első két évtizedében J. Hoffmann-níl Bécsben, A. Perref-nél Párizs­ ban és P. Behrensnél Berlinben dolgozott. 1917-től Párizsban működött. Unokaöccsével, P. Jeanneret-ve1 1922-ben társult, és 1940-ig vele együtt jegyezte műveit. Alkotásait főleg a legkorszerűbb anyagokból: vasbetonból, acélból, üvegből stb. konstruálta, és — a váz­ rendszer révén — az alaprajz funkcionális alakítását felszabadította a korábbi tömör fal­ szerkezetes építés kötöttségei alól. Szellemes, merész megoldásai — miként elméleti művei is — rendkívül termékenyítőén hatottak a kor

Le Corbusier: Villa (Garches)

építészeti fejlődésére. Hatalmas tevékenységé­ ből, mely az építészet minden ágát felöleli, néhány kiemelkedő: Villa, Garches, 1927; Villa Savoye, Poissy, 1929—31; Centroszojusz, Moszkva, 1928—33; Svájci pavilon, Egyetemi város, Párizs, 1930—32; Nyaraló, Mathes (Ocean), 1935; gyár, Saint-Dié, 1946—51; lakóház, Marseille, 1946 —52; Notre Dame du Haut templom, Ronchamp, 1950 —55; Igazság­ ügyi Palota, Chandigar (India), 1952 —56; Textilipari Székház, Ahmedabad (India), !9 5 4 ~ 56; Jaoul-hdz, Neuilly, 1954—56 stb. Mint festő és szobrász absztrakt kompozíciókat alkotott, geometrikus és sztereometrikus for­ mákkal, bonyolult áthatásokkal, igen színesen, melyek gyakran dekoratív hatásfokozó eszközei architektúrájának (-*■ purizmus). Igen sokolda­ lú szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, egyik alapítója volt az Esprit Nouveau c. szemlének, mely a kubizmust s általában az új törekvé-

Le Corbusier: Lakóház (Marseille)

Le Corbusier: Svájci pavilon (Egyetemi város, Párizs)

seket propagálta. Számos könyve közül a Vers une architecture, Paris, 1922; La ville radieuse, Paris, 1935; La charte d’Athene, Paris, 1943; Le modulor, Paris, 1950; Mein Werk, Stuttgart, i960 említendők. — írod. Le C. et Pierre Jeanneret: Oeuvre complete. 1—6. köt. Zürich, 1929 —57; M. Gauthier: Le C. New York, 1945; M. Bill: Le C. 1947; S. Papadaki: Le C. N ew York, 1948; J. Alazard: Le C. Firenze, Paris, 1950; F. Choay: Le C. New York, 1958; Ravensburg, 1961; Boesiger— Girsberger: Le C. 1910 bis 60. Zürich, Stutt­ gart, i960. Major Máté Ledentu, Dentu, Johann (1602—Becs, 1654): festő és építész. Mo.-on is működött. Arcképe­ ket és várképeket készített, az utóbbiakból egy sorozat a Történelmi Képcsarnokban van. Leder József (1800 k. működött): építész és szobrász, a klasszicizmusba átmenő késő barokk stílus képviselője. 1787—99 között építette Kolozsvárt gr. Teleki Farkas u.-i házát és 1803—08 között a Mikó-házat. Szerepelt a bonchidai (Bontida) és a gemyeszegi (Brincovcnesti) kastély átépítésénél. Lederer, Hugo (Znaim, 1871. nov. 16.— Berlin, 1940. aug. 2.): német szobrász. Tanul­ mányait a znaimi keramikus iskolában kezdte, majd Erfurtban és Drezdában folytatta. Művé­ szetét monumentalitás és robusztus erő jellemzi. Fő műve a 14 méter magas, gránitból faragott Bismarck-szobor Hamburgban. — írod. H. Krey: H. L. 1931.

Lederer, Jörg (Kaufbeuren, 1470 к,—Kauf- LED beuren, 1550): német szobrász. Számos tiroli oltárszobor készítője, formanyelve Pacheréve1 rokon. Fő műve a hindelangi oltár (1515), a kaufbeureni Blasius-kdpolna főoltára (1518), a nürnbergi Germanisches Museumban levő 12 apostol szobra (1515 k.). Lederwasch, Johann (Tamsweg, 1755 к .— 18io után): osztrák festő. Salzburgban tanult, majd Stájero. különböző vidékein dolgozott. Az admonti apátság egy kápolnájában magyar vonatkozású freskója van (1797). Állítólag tőle származtak a volt budavári helyőrségi templom falképei. Ledoux, Claude Nicolas (Dormans, 1736— Párizs, 1806. nov. 19.): francia építész, az ún. -*■ Forradalmi Építészet egyik fő képviselője. Eleinte restaurálással, majd paloták, színházak tervezésével foglalkozott (Madame Dubarry palotái Párizsban és Versailles-ban, színház Besanfonban, a Párizst körülvevő vámházak stb.). Mint Franche-Comté-i építészeti fel­ ügyelő egy új stílusú város egységes tervét készítette el (1773—75). 1773-tól XVI. Lajos király építésze volt. Epítésztársainak egy kis csoportjával együtt szakított a barokk és a klaszszicista stílussal, s szigorúan geometrikus ele­ mekből komponálta épületterveit. A modem építészet alapjait meghatározó kötetét I. Sándor orosz cárnak ajánlotta (1804-ben jelent meg); e mű nagy hatással volt a korabeli építészetre. — írod. E. Kaufmann: Von L. bis Corbusier. 1933; M. Ravel: L. 1945. Leech, John (London, 1817. aug. 29.—Lon­ don, 1864. okt. 14.): angol karikaturista. Könyvillusztrációkat, majd karikatúrákat ké­ szített. 1847-től a Punch c. élclap munkatársa volt. Érdekes és jellegzetes rajzai Pictures of Life and Character címen négy kötetben jelen­ tek meg. leedsi kem énycserép: az angliai Leedsben 1760 k. alapított üzem termékeinek gyűjtőneve. Hímévre 1780—1820 között tett szert, amikor zöldessárga alapszínű, igen finom, üveges fényű, gondosan formált és kivitelezett edényei, asztaldíszei közismertté lettek. Darabjain gya­ kori a monokróm, metszetes levonókép­ díszítés. Jelzése ritka. Leempoels, Jef (Brüsszel, 1867. máj. 15.— Brüsszel, 1935): belga festő, J. F. Portaels és J. Stallaert tanítványa. Eleinte életképeket fes­ tett, majd a 90-es évektől vallásos, szimbolikus műveket (A sors és az emberiség, A két barát), később visszatért a zsáner- és a portréfestészet­ hez. Leemputten, Frans van (Werchter, 1850. dec. 29.—Antwerpen, 1914. nov. 26.): belga festő. Főleg Campine vidékén festette a flamand tájat és a paraszti életet ábrázoló, levegős, naturalisztikus képeit. Jellemző művei: Virágvásár- \ 2

LEG

43

nap Campinéban, Tőzegvágók Postelben (Brüszszel, múzeum), Tájkép taligával és birkanyájjal (Bp., Szépm. Múz.) stb. Le Fauconnier, Henri (Hesdin, 1881. júl. — Párizs, 1946. jan.): francia festő. Kezdeti impresszionista korszakában J. P. Laurens tanítványa volt, majd A. Cleizes és R . De­ launay köréhez csatlakozva futurista képeket festett, később kubista lett. Egyik fő műve A termékenység (1910) c. kompozíció. Lefebvre, Jules (Tournan, 1836. márc. 14.— Párizs, 1912. febr. 24.): francia festő. Párizsban és Rómában tanult. Női aktokat és arcképeket festett, amelyeket a századfordulón igen sokra becsültek a közízlésnek megfelelő, hízelgő eszményítésük és sima festési modoruk miatt (Nimpha és Bacchus, 1868; A z igazság, 1870; Leányának arcképe). Ondine c. női aktja a Szépm. Múz.-ban van. L effler Béla (Nyíregyháza, 1887. okt. 28.— Stockholm, 1936. nov. 8.): művészeti író, író és műfordító. 1919-től haláláig Stockholmban élt, ahol követségi sajtóelőadó volt. Irodalmi és műfordítói tevékenysége mellett több magyar képzőművészeti kiállítást rendezett Svédo.-ban és Norvégiában. Képzőművészeti vonatkozású könyvei: A nyírbátori református templom (Bp., Г916), Ungersk Konst (Stock­ holm, 1928). Legány Zoltán (Magyaróvár, 1911. okt. 28.— ): építész, Ybl-díjas. Nagyobb szabású munkái: a Kerepesi úti lakótelep (1953—57), a pécsi nyugati városrészen felépült lakóépü­ letek, a damaszkuszi magyar kiállítás pavilonja, lakóházak Bp.-en (Mártírok útja 61—63., Harminckettesek tere). Tervei szerint építik a hévízi fürdőkórház épületét. Szakirodalmi munkásságot is folytat. Le Gascon (17. sz.): francia könyvkötő; az egyik leghíresebb francia mester, akiről azon­ ban az sem ismeretes, hogy neve vajon nem­ csak hazáját jelöli-e. Először 1622-ben említik. Az ún. stílus általában azonos a -*■pontozott stílussal, amelyet ő kezdeményezett. Legenda A urea, Arany Legenda: Jacobus a Voragine (1230 —1298/99) genovai érsek által a 13. sz. vége felé kompilált, különböző szentek legendáit tartalmazó szöveggyűjtemény. A kö­ zépkor egyik legnépszerűbb irodalmi alkotása. Szövegét naiv bájú epikus előadásmód jellemzi. A középkori művészet egyik legfontosabb inspirációs forrásául szolgált. Léger, Femand (Argentan, 1881. febr. 2.— Gif-sur-Yette, 1955. aug. 17.): francia festő. Építészeti rajzolóként kezdte pályafutását. 1903-tól az École des Beaux-Arts-on tanult. Cézanne, Rousseau és az analitikus kubizmus hatott rá erősen. Első jelentős alkotói periódusában (1910 —14) — ekkor a kubisták Section d’or csoportjához tartozott — fő

F. Léger: Csendélet (Eindhoven, Abbe-Museum)

törekvése a tárgyak mértani formákba való tömörítése volt (Varrónő, 1910; Aktok az erdő­ ben, 1910; A lépcső, 1913). Kezdettől fogva egész oeuvre-jében uralkodott a nagy alakú kép, amelyet monumentális formákkal töltött ki. 1917 —28 között a mechanikai tárgyaktól ihletett formák uralma jellemezte képeit, ame­ lyek rokon szelleműek О zenfant és Le Corbu­ sier purista műveivel (A vörös diszkosz, 1919; Emberek a városban, 1919; A nagy uzsonna, 1921). 1925-ben falképeket készített Le Cor­ busier pavilonjára a díszítőművészetek párizsi kiállításán, ezek voltak leginkább absztrakt művei. 1928-tól az amorf formák, termé­ szeti és mechanikai tárgyak emlékképeinek szabadabb asszociációja jutott uralomra fes­ tészetében (Egyensúly-játék, 1932; Romantikus tájkép, 1946), s mind gyakoribbak a nagy­ méretű festmények a munkások és a cirF. Léger: Dohányzók (New York, Guggenheim Museum)

kusz életéből. Ezeknek néhol vaskos, néhol nehézkes, de szuggesztíven erőteljes meg­ formálásában a hétköznapokat ünnepi rangra emelő derűs életszemlélet nyilvánult meg (A három muzsikus, 1925; A z erő átvitele, falkép a Palais de la Découverte-ben, 1937; A z építők, 1950; Kirándulás a szabadba, 1953; A kertész, 1954; A nagy parádé, 1953—54). Emberi és művészi szemlélete, kezdemé­ nyező invenciója az I. világháború utáni évek­ ben alakult ki teljességében. A „réalisme nouveau” (új realizmus) egyik fő képviselője. A kor művészi feladatának azt tartotta, hogy a modern ipari civilizáció speciális termékeit, a gépi-mechanikus tárgyakat és e civilizáció fenntartóját, a munkást válassza tárgyul, s őket jelképi magasságra emelje: ebből az anyagból alkossa meg a modem élet általános érvényű „emblémáit” . a festészeten kívül más mű­ vészeti ágakban is tevékenykedett. Kosztümö­ ket és dekorációt tervezett (A világ teremtése, 1921—22; Egy város születése, 1939; Bolivar, 1950). Filmet (Ballett mécanique, 1923—24), mozaikot (assyi templom homlokzata, 1946), üvegablakot (audicourt-i templom) és kerá­ miai munkákat is készített. — Életművének javát 1963-ban kiállították a moszkvai Puskin Múzeumban. Műveinek nagy része a franciao.-i Biot-ban levő ^-m úzeum ban talál­ ható. — írod. D. Cooper: F. L. Geneve, 1949; P. Descargues: F. L. Paris, 1955; R. L. Delevoy: L. Geneve, 1962. Körner Éva Legrand, Louis (Dijon, 1863. szept. 23.— Livry-Gargan, 1951. jún. 12.): francia grafikus. Formalátására, balettjeleneteket ábrázoló grafi­ káira E. Degas hatott erősen. Lapjai főleg aquatinta és lágyalap (vemis mou) technikával készültek. Több illusztrált párizsi lap munka­ társa volt. Legros, Alphonse (Dijon, 1837. máj. 8,— Watford, 1911. dec. 8.): francia festő és réz­ karcoló. Festményeivel Párizsban nem ara­ tott sikert; 1863-ban J. Whistler hívására Lon­ donban telepedett le, ahol az University College tanára lett. Mint rézkarcoló igen jelen­ tős; biztos rajztudással és finom technikával készült lapjai nagy hatással voltak a korabeli angol grafikára. Legros, Pierre (Párizs, 1666. ápr. 12.—Róma, 1719. máj. 3.): francia szobrász, id. Pierre (1629 —1714) szobrász fia. 1686-ban Rómába került, ahol Bernini hatása alatt csapongóan gazdag fantáziájú, barokk stílusú művésszé fejlődött. Jellemző művei: a római Gesutemplomban Szt. Ignác oltárának allegorikus csoportja, valamint XV. Gergely pápa síremléke. L egueult, Raymond (Párizs, 1898. máj. 10. — ): francia festő, grafikus, iparmű­ vész. Az École des Arts Decoratifs növendéke volt. Számos gobelint, faldekorációt készített.

Tájképei, csendéletei finom színvilágúak. le g y ez ő b o lto z at: késő gótikus boltozat­ forma, amelyben a bordáknak már nem szer

LEG

Legyezőboltozat

kezeti, hanem csak dekoratív jelentőségük van, s egymáshoz illesztett hólyagformákkal legyezőszerűen terjeszkednek el a mennyezeteken. Angliában gyakran alkalmazták a 16. sz.-ban. Jellegzetessége, hogy a bordák az oszlopkötegekből fejezet közbeiktatása nélkül, köz­ vetlenül bomlanak ki. legyezőstílus, éventail-stílus: francia eredetű könyvkötőstílus, melyet 1620 k. alkalmaztak először. Nevét a táblán uralkodó legyeződísz­ ről kapta. Általában pontozott bélyegzőkből alkotott csipkedísszel együtt jelent meg. Franciao.-on kívül különösen Itáliában kedvel­ ték (1700 k.). Elterjedt Németo.-ban is, ahol a heidelbergi udvari könyvkötőműhely készí­ tette legszebb példányait a 17. sz. második felében. Mo.-on az 1632-ben Gyulafehérvárott kötött Rákóczi-biblián már előfordult. A század vége felé mind gyakoribbá vált, s az ún. Apafi- és Bornemissza-kötések jellem­ zője lett. Ezeket a kolozsvári Szenczi Kertész Ábrahám, Veresegyházi Szentyel Mihály és a nagyenyedi Nadányi könyvkötők készítették. Sopronban a 17. sz.-ban Zakariás Mihály alkal­ mazta. A 17. sz. végén és a 18. sz. elején elő­ fordult debreceni, nagyszombati, kassai, győri és soproni kötéseken. A ~ többnyire — külö­ nösen Kolozsvárott — naturális jellegű virág­ díszekkel együtt jelentkezett, és így új stílus­ változatot jelent. Koroknay Éva Lehel Ferenc (Papos, 1885. nov. 13.— ): művészeti író, festő. Művészetelméleti kérdé­ sekkel, Gulácsy és Csontváry festészetével foglalkozott. 1934—35-ben szerkesztette és egyedül írta a Nemzeti Művészet c. folyóiratot. Könyvei: Magyar művészet a törökvilág idején (Bp., 1913), Csontváry Tivadar (Bp., 1922; Párizs, 1931), Gulácsy Lajos dekadens festő (Bp., 1922), Cézanne (Bp., 1923), Notre art dement (Paris, 1926), Fortschreitende Entwicklung (München, 1928), Morphologie comparée (Paris, 1930). A II. világháború előtt külföldre távo­ zott. Lehel Mária (Bp., 1889. márc. 5.— ): festő, ~ Ferenc felesége. Ferenczy Károlynál és Párizsban tanult. Vendégként részt vett a 44

LEH

Lehel kürtje (Jászberény, Jász Múzeum)

45

Nyolcak kiállításán, szerepelt a Müvészház valamennyi kiállításán és többször az Ernst Múzeumban is. 1929-ben Párizsban, 1931-ben a Tamás Galériában, 1944-ben a Fészek Klub­ ban, 1946-ban a Szalmássy Galériában volt gyűjt, kiállítása. Posztimpresszionista, sok pasztellt festett. Néhány művét a Nemz. Gal.ban őrzik. Olaszo.-ban él. Lehel kürtje : faragással díszített, enyhén ívelt formájú csont kürt, alsó és felső vége felé ezüst pánttal megerősítve. A pántok mellett két határozottan elkülönített sáv húzódik, három szalagfonatos díszítéssel. A felső peremén egy­ másba hurkolódó korongokban kentaur, ru­ hátlan tövishúzók, madarak és oroszlán láthatók. A középső mezőben négy sorban pikkelyes falú házból kivágtató lovasok, szarvasvadász, küzdő kentaurok, szárnyas griffek között oroszlán, hárfás, erőművész, ki két gyereket egyensúlyoz stb. Az ábrázolások alapján fel­ tehető, hogy cirkuszi játékoknál használták. Kb. negyven hasonló kürt maradt fenn, melyek a 10—ír . sz.-ban perzsa hatás alatt Egyiptomban, Bizáncban és Szicíliában ké­ szültek, rendeltetésük szerint vadász-, harci v. cirkuszi kürtök voltak. A valószínűleg a 9 —10. sz. fordulójáról való, bizánci hatásra készült balkáni munka. A monda szerint Lehel (Lél) vezér ezzel sújtotta agyon Konrád császárt; innen származnék a felső peremén a csorbulás. Valószínűleg a földből került elő. Egykor a jászberényi templom falán függött, először 1642-ben szerepelt az ottani ref. egyház pecsétjén. A jászberényi Jász Múzeum őrzi. — írod. László G y.: L. k. Bp., 1958. Kovács Éva Leherr, Christoph Jakob (Augsburg, 1647— Bécs, 1707): német éremművész. 1683-tól Bécsben élt, ahol hamis pénzverés miatt le­ fejezték. Művei főként a török háború ese­ ményeire vonatkozó érmek (Belgrad bevétele, Bécs ostroma). Jele CIL. Lehmann, Edgar (Jena, 1909. szept. 20. — ): német művészettörténész, a középkori építészét kutatója, a berlini egyetem tanára. Számos

tanulmánya és kötete közül kiemelkednek: Der frühe deutsche Kirchenbau (Berlin, 1949), Die Bibliotheksräume der deutschen Klöster im Mittelalter (Berlin, 1957). Lehmann, Kurt (Koblenz, 1905. aug. 31. — — ): német szobrász és rajzoló. A kasseli akadémián tanult. 1948 óta a hannoveri Technikai Főiskola tanára. Művei: Ülő fiú (Mannheim), Guggolófiú (Hannover, múzeum). Főleg erősen egyszerűsített plasztikai forma­ nyelvű aktszobrokat és portrékat készít. Lehmbruck, Wilhelm (Duisburg-Meiderich, 1881. jan. 4 .—Berlin, 1919. márc. 25.): a német expresszionista szobrászat egyik leg­ jelentősebb alakja. Tanulmányait a düssel­ dorfi iparművészeti iskolán (1895 —99) és az ottani akadémián (1901—06) kezdte, majd hosszabb itáliai tanulmányút után Párizsban W. Lehmbruck: Térdeplő nő (Duisburg, múzeum)

folytatta (1910 —14). Itt Maillol befolyása alá és Kutterling) alkotta műveit. Festményein L E H mind nagyobb szerephez jutott a rajz, színe­ került, de művészete sokkal inkább érzelemtől zése lehiggadt, s ezüstös tónusegység vált átfűtött, mint a francia mesteré. Művészetét uralkodóvá képein. Tájat, állatot, életképet a formák nyugodt tisztasága jellemzi, de eksz­ egyaránt festett, de művészetének legmaga­ tatikus torzítása, főképp nyújtott arányai gyak­ sabb csúcsait az egy-két alakos jellemkép és az ran emlékeztetnek a német gótikus szobrá­ szatra. Fő művei: Álló nő (1910), Térdeplő nő arckép jelenti (Egyenlőtlen pár, Falusi politiku­ sok, Asszonyok a templomban stb.). 1890 után (1911), Hátranéző (1913, mindhárom: Duis­ ismét engedett rajzának naturalisztikus szigorú­ burg, múzeum), Imádkozó (1917, Mannheim, ságából, fényproblémákkal kísérletezett (Leány Kunsthalle). — írod. H. Bethge: L. Berlin, a tűzhelynél, Konyhában, Leány az ablaknál, 1921; A. H off: W . L. Berlin, 1936. Kiss Sándor Kutterlingi konyha stb.). — írod. K. Römpler: L ehnhardt Sámuel (Poprád, 1790—Pest, W . L. Dresden, 1955; A. Langer :W . L. Leipzig, 1961. Kampis Antal 1840 után): réz- és acélmetsző. Bécsben tanult Leicher, Felix Ivo (1727. máj. 18. —1812 к.): 1814—16 között. 1817-től Pesten arcképeket, osztrák festő. Számos oltárképet festett F.A. írásmintákat, városképeket, tájképeket met­ Maulbertsch hatása alatt a Habsburg biro­ szett. Illusztrációi leginkább a Tudomá­ dalom területén. Az ő műve a soproni nyos Gyűjteményben jelentek meg. Pest Szt. Mihály-templom Szt. Péter elhívatása c. legtöbbet foglalkoztatott mestereinek egyike volt. oltárképe. L ehoczky Tivadar (Fuzsine, 1830. okt. 5.— Leiden, Leyden, a középkorban Leithen: Hollandia egyik legrégibb és legszebb városa Munkács, 1915. nov. 25.): régész, műtörténész, az ország D-i részén. Római eredetű (Lugdu­ műgyűjtő. Munkács környékén helytörténeti, num Batavorum). Műemlékei közül várát mes­ régészeti és művészeti kutatásokat végzett. terséges magaslaton a 12 —13. sz.-ban épí­ Könyve: A munkácsi vár rövid története (Mun­ tették. A St Pieters-Kerk a 14 —15. sz.-ban, a kács, 1912). Pancras v. Hooglandse Kerk a 14—16. sz.-ban, Le H ongre, Étienne (Párizs, 1628—Párizs, a Gravensteen a 13 —17. sz.-ban, a Városháza 1690. ápr. 27.): francia szobrász, a francia kora homlokzata a 16. sz. végén, a Gremeenlandshuis barokk jellegzetes képviselője. 1653-tól 1659-ig van Riinland ugyancsak a 16. sz. végén, ösztöndíjjal Rómában tanult. 1667-től az aka­ Egyeteme a 16. sz. második felében, a Csillagdémia tagja, majd 1676-tól professzora volt. vizsgáló a 17. sz. elején épült. A késő középkor Síremlékeket, medaillonokat, reliefeket és de­ óta a holland takácsipar központját, a koratív szobrokat (a Louvre Apolló-termének homlokzatára és Versailles részére Nimfa amorettekkel) készített. XIV. Lajost ábrázoló dijoni lovas szobra megsemmisült. Magyar származására vonatkozóan nincs adat. W . Leibi: Szinyei Merse Pál (Bp., Szépm. Múz.) Leib, Conrad: —►Laib, Conrad Leibi, Wilhelm (Köln, 1844. okt. 23.—W ürz­ burg, 1900. dec. 4.): német festő, a 19. sz. egyik legjelentősebb német művésze. Előbb Kölnben, majd a müncheni akadémián tanult (az utolsó évben K. Piloty osztályán). Határo­ zott egyéniségére tanárai csak kevéssé hatottak, s az akadémizmus merev szabályaival szemben új kifejezési módokat keresett. Szinyei Merse Pálhoz és Munkácsyhaz meleg barátság fűzte (az előbbiről festett mesteri arcképe a Szépm. Múz.-ban van). 1869-ben Courbet-val ismer­ kedett meg Münchenben, az ő hívására még ugyanabban az évben Párizsba utazott. A régi mesterek tanulmányozásán kívül Manet művé­ szete még Courbet-nél is erősebben hatott rá (Öreg párizsi nő, A kokott, Asztaltársaság, Triibner arcképe stb.). Stílusa, ecsetkezelése szabaddá, oldottá vált, koloritja élénkebb lett. A porosz— francia háború kitörésekor (1870) tért vissza Münchenbe. A francia hatások elhalványultak, falusi környezetben (1878-ig Grasslfing és Unterschondorf, 1878 után Berbling, Aibling 46

í

LEI

Leiden: Városrésziet

Posztócsarnokot 1639—46 között emelték. Számos patríciusháza származik a közép­ korból. Leiden, Lucas van: Lucas van Leyden L eidenfrost Sándor (Debrecen, 1888. márc. 18.— ): festő és grafikus. A Képzőművé­ szeti Főiskolán Ferenczy Károly tanítványa, majd a Műegyetemen tanársegéd volt. 1914 — 21 között főleg figurális műveivel és iparművészeti terveivel gyakran vett részt a Mű­ csarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. 1925-ben New Yorkba ment s ott Pogány Willy műter­ mében dolgozott.

L eighton, Frederick (Scarborough, 1830. dec. 3.—London, 1896. jan. 25.): angol festő és szobrász. A preraffaelitákkal szemben az elő­ kelő, akadémikus klasszicizmus képviselője, bár E. Burne-Jones hatása meglátszik művein. 1876-tól a Royal Academy elnöke volt; az első festő, aki a lord rangot kapta. Frankfurt­ ban, majd Párizsban tanult. Bibliai, antik és történeti tárgyú képei, dekoratív freskói igen népszerűek voltak (Orpheus és Eurydiké, 1856; Psyché fürdője, 1890). Képeinél erőteljesebbek szobrai (Atléta kígyóval, 1877; A lustálkodó, 1885).

Leiden: Városháza

H. Leinberger: Madonna (Berlin,

taatliche Museen)

Leimbergerné : Széky Mária Leinberger, Hans (1470/80 között—1530 к.): német szobrász, a reneszánszba áthajtó késő gótikus oltárszobrászat egyik legjelentősebb mestere, a dunai iskola képviselője. Népes műhely élén dolgozhatott, mert stílusa számos későbbi szobron is kimutatható, de hiteles al­ kotása kevés. Ezek: Jakab apostol ülő szobra (München, Bayerisches Nationalmuseum), Madonna, Szenvedő Krisztus figurája (Berlin, Deutsches Museum), Igazságtalan bíró (Nürn­ berg, Germanisches Nationalmuseum), a moosburgi templom főoltára. (1513 —15). Kampis Antal Leinfellner, Heinz (Steinbrück, 1911. dec. 4 .— ): osztrák szobrász. Bécsben tanult, mestere A. Hanak volt, majd F. Wotruba mel­ lett dolgozott. Főként monumentális figurális kőplasztikát és keramikát készít.

Leipzig : — Lipcse Leisek, Friedrich (Bécs, 1839. dec. 5.—Bécs, 1914. febr. 13.): osztrák éremvéső a bécsi verdében. Az 1872—92 közötti pénzek verő­ tövein kívül sok emlékérmet készített, kö­ zöttük magyar tárgyúakat is (Millennium, Budapesti Lövészegylet). Leistikow, Walter (Bromberg, 1865. okt. 25. —Schlachtensee, 1908. júl. 24.): német festő, grafikus, iparművész és író, a szecesszionisztikus német tájképfestészet egyik legjelentősebb kép­ viselője. Tanulmányait a berlini művészeti akadémián végezte. Képeinek visszatérő témája Grünewald vidéke. Az Elf művészcsoport egyik alapítója, majd legtevékenyebb tagja volt. Leithner, Johann Georg (Graz, 1725. márc. 28. —Bécs, 1785. szept. 6.): osztrák barokk szobrász. Művei a bécsi Hofburg-kápolnában találhatók. 1764-ben az egri püspöki palota kápolnájának ólom feszületét, 1765-ben a féltoronyi (Halbturn) kastély oromfiguráit készítette. ~ műve volt Barkóczy prímás castrum dolorisa Pozsonyban. Leitner Szervác (Straning, 1650 k. —Sopron, 1714. okt. 30.): szobrász. 1685 k. telepedett le Sopronban. Kisebb szobrokat, képkereteket faragott. Néhány munkáját a soproni múzeum őrzi. Fő müve a soproni Szentháromság emlék (1701). Hasonló nevű fia is szobrász volt Sop­ ronban. lékythos: ókori általánosabb jelentésével szemben a modern szakirodalomban szűk nyakú, mély szájú kis kenőcsösedény-típus, amely az i. e. 6. sz. elején jelent meg a görög keramikában. A gömbölyű test a század folyamán tojásdaddá nyúlt, majd henger alakú lett és éles szögben elváló vállat kapott: ez az 5. sz. jellemző ~típusa. Ezt 400 k. alacsoH. Leinfellner: Ülő alakok

El

nyabb, talpatlan, szé­ les testű forma vál­ totta fel, amely a szá­ zad végéig élt. A gyakran festéssel dí­ szített ~ b a n az at­ léták olajat, a nők illatszereket tartottak. Lékythos A halottkultuszban használt egokat az 5. sz.-ban Athénben fehéralapos festéssel is díszítették. Szilágyi János György Leleu, JeanFrancois (1729—Párizs, 1807. szept. 3.): párizsi műasztalos. J. F. Oebennél tanult, 1764-ben mester, s ezután XV. Lajos udvari szállítója lett. 1792-ben vonult vissza. Többek között Maria Antoinette és Madame Dubarry részére számos bútort készített. Paloták, kastélyok teljes berendezését is vállalta. Le Lorrain, Robert (Párizs, 1666. nov. 15.— Párizs, 1743. jún. I .) : francia szobrász, F. Girardon tanítványa. Mesterével együtt készí­ tette Richelieu síremlékét és egy Proserpina el­ rablása c. szoborcsoportot (versailles-i kastély). Huzamosabb ideig élt Rómában. Párizsi, versailles-i, marlyi munkásságán (Caritas, 1707, Versailles; Négy évszak, Párizs, az Archives Nationale homlokzatán) kívül jelentősek a strasbourgi érseki palotába faragott szobrai. Leloup, Jean; -*■Jean Leloup Lely, Peter, tkp. Pieter van der Faes (Soest, 1618. okt. 14.—London, 1680. dec.): holland származású angol festő. Haarlemben tanult P. F. de Grebberné 1. 1641—43 k. ment Lon­ donba, ahol II. Károly udvari festője és Anglia legdivatosabb mestere lett. Kezdetben tájképeket és történeti képeket, később portré­ kat festett. Híres sorozata a Windsori szépség­ galéria (Hampton Court) s a greenwichi admi­ rális sorozat. Van Dyck és a hollandok alakí­ tották ki stílusát. Nagy hatása volt az angol festőnemzedékre; portrétípusai az angol fes­ tészetben továbbéltek a romantika koráP. Lely: Két hölgy a Lake családból (London, Taté Gallery)

4 Művészeti Lexikon III.

ig. — írod. R. B. Beckett; P. L. London, 1951Benkő Viktorné Lemaire, Philippe (Valenciennes, 1798. jan. 9 .—Párizs, 1880. aug. 2.): francia klasszicista szobrász. 1838-tól 1842-ig a pétervári Izsákkatedrális szobrászati díszítésén dolgozott. Fontosabb művei: Vergilius-szobra (Tuileriák kertje), Utolsó ítélet (relief a párizsi Madeleinetemplom homlokzatán), Marceau generális temetése (relief az Arc de Triomphe-on) stb. Le M an s: város Franciao.-ban. Műemlékei közül a St Julien-katedrális a 11. sz.-ban épült, az 1130-as években leégett, megújítása 1158ban fejeződött be. A 12. sz.-i építkezést a csúcs­ íves bordás keresztboltozat egyik legelső alkalmazása teszi jelentőssé. Legszebb része az 1217—45 között épített körüljárós, kápolnakoszorús szentély. 1387-ben épült a D-i kereszthajó és a négyezet, az E-i kereszthajó 1430-ban készült el. — Mű­ gyűjteménye, a Tessé-múzeum a környék gótikus plasztikájának fontos emlékeit őrzi. Képgyűjteményében francia mesterek művei találhatók. Lemercier, Jacques (Pontoise, 1585 k. — Párizs, 1654. jún. 4.): francia építész, F. Mansart-ral együtt XIII. Lajos korának legkiválóbb építésze. Rómában tanult. 1639-től a király első építésze volt. 1624-től a Louvre építésével foglalkozott (a Ny-i szárny a Pavillon de l’Horloge-zsal), 1627-től Richelieu megbízá­ sából Poitou-ban dolgozott. 1629—36 között építette Richelieu párizsi palotáját (később át­ építették). Az ő műve a Sorbonne temploma, a rueil-i Richelieu-kastély, több párizsi palota. 1646-ban átvette az F. Mansart-tól elkezdett Val-de-Gráce templom építését. 1653-tól a pá­ rizsi St Roch-templomot építette. Le Moal, Jean (Authon-du-Perche, 1909. okt. 30.— ): francia festő. J. Bazaine és A. Manessier művészetével rokon szellemű non­ figuratív stílusban dolgozik, több falképet és színházdekorációt festett. Le Moiturier, Antoine (Avignon, 1425 к .— ?): francia szobrász, J. Morei tanítványa. 1462ben Jó Fülöp burgundi herceg Dijonba hívta, hogy befejezze Jean sans Peur (Félelemnélküli János) és Marguerite de Baviere (Jean de la Huerta által elkezdett) síremlékét. ~ a fekvő alakot és a siratok (pleurants) egy részét faragta, a síremlék 1469-ben készült el (Dijon, múzeum). Stíluskritikai alapon többek között az ő művének tartják Philippe Pot híres síremlékét (Louvre), amelyen az elhunyt fekvő alakját a siratok vállukon tartják. r--' C. Sluter és C. de Werve után a dijoni plasztika lágyabb realista stílusát képviseli. F. Tóth Rózsa Lemot, Francois Frédéric (Lyon, 1772. nov. 4.—Párizs, 1827. máj. 6.): francia szobrász.

L. Le N ain: Visszatérés a szénagyűjtésből (Párizs, Louvre)

Rómában tanult. Fontosabb művei: az Arc de Triomphe du Carroussel quadrigája, relief a Louvre főhomlokzatán, J. Murat márványszobra, IV. Henrik lovas szobra a párizsi Pont Neuf részére stb. L em oyne, Lemoine, Francois (Párizs, 1688 — Párizs, 1737. jún. 4.): francia festő. Olasz (G. Reni, C. Maratti) és francia hatások érlel­ ték művészetét. Fő művei a vászonra festett versailles-i mennyezetképek: Héraklés apotheózisa (142 alakos óriási kompozíció), Allegória XV. Lajos győzelmeire (Salon de la Paix), továbbá Mária mennybemenetele (Pá­ rizs, St Sulpice kupolája). Függő képei:

Héraklés és Omphale (Louvre), Venus és LEM Adonis (Stockholm), A fürdő nő (Ermitázs). — 1736-ban a király első festője lett. Tanít­ ványai közé tartozott F. Boucher és Ch. J. Natoire. L em oyne, Jean-Baptiste (Párizs, 1704. febr. 15.—Párizs, 1778. máj. 25.): francia szobrász, XV. Lajosnak és korának nagyra becsült mestere. 1744-től az akadémia professzora, 1768-tól rektora volt. Művei közül kiemelke­ dik Bordeaux és Rennes számára készített XV. Lajost ábrázoló két lovas szobra (a forra­ dalomban elpusztult) és Mignard síremléke a St Roch-templomban. Kitűnő mellszobrait (XV. Lajos, Montesquieu, Réaumur, Maria Antoinette stb.) csak tanítványa, J. A. Houdon múlta felül. Le N ain f iv é r e k : francia festők. — 1. Antoine ~ (Laon, 1588 k. —Párizs, 1648. máj. 25.), 2. Louis ~ (Laon, 1593 k. —Párizs, 1648. máj. 23.), 3. Mathieu ~ (1607—Párizs, 1677. ápr. 20.). Egy évig németalföldi festőnél tanul­ tak Laonban, majd Párizsban telepedtek le. Fel­ tehetően szorosan együttműködtek, vallásos képeket, portrékat, de főleg „bambocciado”kat (paraszti életképeket) festettek realista fel­ fogásban. Stíluskritikai alapon a régies, flamand stílusú, kisebb műveket Antoine-пзк tulajdonítják: Családi jelenet (1642), Intérieur (1647, Louvre), Csoportkép (London, National Gallery), Műterembelső (de Bute-gyűjtemény),

M. Le Nain: Trick-trackiátékosok (Párizs, Louvre)

SO

LEN Három fiatal zenész (Aldenham-gyűjtemény). Louis, a legerőteljesebb és legkiválóbb hármuk közül, paraszti témákat festett: Parasztok étke­ zése (két példányban), Kovácsműhely, Vissza­ térés a szénagyűjtésből (Louvre, 1641), Asztali ima (London, National Gallery), A lovag pihe­ nője (London, Victoria and Albert Museum), Étkezés a szabadban (Lille, múzeum), Tejárusnő családja (Leningrad, Ermitázs) stb. Mathieu képei — Louis szürkés-barnás gyöngyházszíneivel szemben — festőibbek, fényárnyékokban gazdagabbak, reprezentatívab­ bak. Képei: Dohányzók (1643, Berckheimgyűjtemény), Csoportportré (Louvre), Gyermek­ tánc, Intérieur (Sambon-gyűjtemény), A kis kártyajátékosok és Trick-trackjátékosok (Louvre), Fiatal férfi arcképe (1646, Laon, múzeum) stb. — 1648-ban mindhárman akadémiai tagok lettek. Mathieu udvari festő volt. Az akadé­ mikus művészekkel és S. Vouet követőivel szemben a németalföldi festészet és Caravaggio hatása alatt önálló stílust teremtettek. — írod. P. Jamot: Les L. N. Paris, 1929; P. Fierens: Les L. N. Paris, 1933; J. Leymarie: L. K. Paris, 1951. Henszlmann Lilla L énárd Imre (Zombor, 1889. márc. 29.—Bp., 1918. dec. 17.): festő és grafikus. Ferenczy Károlynál és Olgyai Viktornál tanult a Képzőművészeti Főiskolán, majd Párizsban és Olaszo.-ban járt tanulmányúton. 1918-ban kollektív kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Főként rézkarcokat, városképeket és háborús jeleneteket festett. A Népopera részére díszlete­ ket is tervezett. L énárd Róbert, Lévy (Krefeld, 1879. ápr. 30.—Bp., 1936. szept. 30.): rézkarcoló és gra­ fikus. Szablya-Frischauf Ferenc magániskolájá­ ban kezdett tanulmányait Frankfurtban és Londonban folytatta. Kitűnő technikájú, való­ sághű rézkarcait először a KEVE kiállításain mutatta be. A KÉVE-nek és a Magyar Grafikusok Egyesületének alapító tagja volt. 1913-ban és 1917-ben, 1923-ban, 1933-ban kollektív kiállítást rendeztek műveiből. Dolo­ mitok c. mappáját a KÉVE adta ki. Több lapját őrzik a Nemz. Gál. grafikai gyűjte­ ményében. Lenbach, Franz von (Schrobenhausen, 1836. dec. 13.—München, 1904. máj. 6.): német arckép- és zsánerfestő; Münchenben K. Pilotynál tanult, akivel 1858-ban Rómába ment. Itt festett képei közül a hazatérése után befejezett Titus diadalíve c. kompozíció (Bp., Szépm. Múz.) a legjobbak egyike. Számos másolatot készített Olasz- és Spanyolo.-ban a régi mesterekről. Rembrandt, Rubens, Tiziano, Ve­ lázquez erősen hatottak későbbi arcképfestői stílusára. Modelljei kora szellemi és politikai nagyságai voltak (J. Strauss, Bismarck stb.), 51 akik nagyra értékelték ma már unalmasnak 4*

F. von Lenbach: A művész lányával

ható naturalista felfogású, reprezentatív port­ réit. — írod. H. Kehrer: F. v. L. 1937. Benkő Viktorné Lengyel Géza (Heves, 1881. jan. 4.— ): művészeti író, író, kritikus. A századforduló idején Nagyváradon, 1905-től Bp.-en dolgo­ zott szerkesztőségekben. Ady köréhez tarto­ zott. Képzőművészeti vonatkozású cikkei a Nyugatban, a Pesti Naplóban, a Magyar Művészetben és a Művészetben jelentek meg. Szerkesztette s fordította az Émile Zola válogatott művészeti írásai c. kötetet (1961). Művészeti vonatkozású könyve : A szép mester­ ségek kezdete. Ferenczy István sorsa (1964). Lengyel Lajos (Makó, 1904. dec. 5.— ): grafikus, könyvművész, Kossuth-díjas. Eleinte reklámgrafikusként dolgozott, fotomontázsokat is készített. Néhány hónapig Goldmann György műtermében tanult rajzolni. Később a könyvművészet felé fordult érdeklődése; e műfaj korszerű problémáinak leghivatottabb hazai szakértője. 1948-tól a Kossuth Nyomda igazgatója, 1956-tól a Magyar Grafika fele­ lős szerkesztője. 1966-ban Gutenberg-díjat kapott. Lengyelország m űvészete : Építészet. A mai Lengyelo. N y-i felének mocsaras területén a szlávok legfontosabb településeiket hatalmas föld- és faerődítésekkel vették körül. Poznan­ ban ástak ki egy óriási, gerendavázas erődítést, mely a 9 —11. sz. között épült. E földvárakat a 13. sz.-ig használták. A 10. sz.-ból való a lednicai palota. Téglalap alakú épületéhez nyolc­ osztású, központi elrendezésű kápolna csatla­ kozik. Ugyancsak ez időből származik a krakkói Wawel alatt feltárt négykaréj os kő­ templom is. 10. sz.-i, hosszanti elrendezésű,

Cicszyni: Kerek templom

félköríves szentélyű templomot találtak a tumi bazilika alatt. Az első poznahi székesegyház szintén ekkor épült. A n . sz.-ban Poznan és Gniezno környékéről a központ Krakkóba tolódott át. Az ottani Salvator-templom már jó színvonalú kőépítészeti alkotás. A cieszyni kerek templom a centrális elrendezés legegysze­ rűbb megoldása, mely a cseh és a magyar hasonló példákhoz kapcsolódik. Az egyhajós, homlokzati tornyos típus korán valósult meg az inowlódzi Szt. Egyed-templomhun, melyet 1086 k. alapítottak. A 11 —12. sz. fordulóján keletkezett a krakkói székesegyház háromhajós

altemploma. A hajókat gondosan faragott, L E N kockáiejezetű oszlopsorok választják el. Ugyan­ akkor épült a háromhajós, három félköríves apszissal záródó gnieznói első székesegyház. — A lengyel román kori építészet a 12. sz.-ban teljesen kifejlődött. A krakkói Szt. Andrástemplom a két homlokzati tornyos, háromhajós, kereszthajós bazilika szellemes redukciója (12. sz. eleje). Teljesen fejlett, nagyméretű megol­ dást nyújt a bencések kruszwicai terméskő temploma (12. sz. első fele). Kockaíejezetes osz­ lopok választották el a trzemesznói bencés templom hajóit. Ikerablakos toronypár áll a gránitból épült czerwinski háromhajós bazilika Ny-i végén. A század legnagyobb szabású alkotása a Leszyca melletti Tűm társaskáptalani gránit temploma. A nagyméretű háromhajós bazilika a Rajna menti kettős kórusú megoldás érdekes változata. A 12. sz.-i kisebb templo­ mok közül kiemelkedik a krakkói Szt. Adalbert-kápolna egyhajós, egyenes záródású kő­ épülete és a N y-i karzatos, egyhajós prandocini egyház, melynek finom kváderkő építéstechni­ kája figyelemre méltó. Már a következő szá­ zadba vezet át a barokk átépítés alól nemrég kiszabadított strzelnói volt premontrei templom két homlokzati tornyos, háromhajós bazilikája. A hajókat elválasztó kosárfejezetes oszlopok gazdag plasztikai dísze egyedülálló értéket

Szt. Léndrd-kripta a wawcli katedrálisban

LEN képvisel. Ugyancsak érdekes a bazilika mellett álló korábbi Prokopius-egyház kerek Ny-i tor­ nyával, kör alakú hajójával és egyenes záródású szentélyével. A századfordulótól kezdve építették át a poznani székesegyházat négypillérpáros, háromhajós bazilikává. A 13. sz.ban nagy jelentőségű volt Lengyelo.-ban a cisztercita építészet. A rend Kis-Lengyelo.-ba közvetlenül Burgundiából települt be, a Ny-i területekre viszont Németo.-on keresztül. Az építkezések a rend szigorú és egységes mód­ szerei szerint történtek. Különösen jellemző példák vannak Wqchockban, Sulejówban, Mogí/iíban. (Legtöbbször a kolostorok is épen maradtak.) A Ny-i és É-i területeken kő he­ lyett téglát is sokszor használtak (Oliwa, Trzebnica). A cisztercita építkezés hatása erősen

17- sz.-i fatorony

ban megértek a történeti feltételek az új stílus számára. A tégla mint építőanyag ekkor már országszerte vezető szerepet játszott. A tago­ zatokat is gyakran készítették mintatéglából v. műkőből (Gniezno, székesegyház). A kőépít­ kezés inkább az ország D-i felére jellemző. Oliwa: Dóm

Krakkó: Wawel, katedrális

53

érezhető az egész 13. sz. folyamán. A leg­ gazdagabb példák egyike a boroszlói (wroclawi) székesegyház szentélykörüljárója a 13. sz. közepéről. Szép arányaival és finom részletei­ vel tűnik ki a trzebnicai kolostortemplom szen­ télyének D-i oldalához épített Szt. Hedvigkápolna (1267). A gótika felé vezető átmenetet jól mutatja a boroszlói Szt. Egyed-templom egyhajós téglaépületének támpillérek nélküli, sokszögzáródású szentélye. A terméskő és tégla mellett Lengyelo.-ban szívesen használták az erőteljes falszövetet adó gránitot is. N yPomeránia 13. sz.-i falusi építészete egységes képet ad e nehézkes, de jellegzetes építőtechni­ káról, melynek késői példái már sokban a gótikát jelzik. — Mint Közép-Európában általában, Lengyelo.-ban is csak lassan hódított teret a gótika. A 13. sz. második felétől azon-

Sulejów: Katedrális

Poznan: A városháza díszterme

54

LEN

[ 55

Részlet a krakkói Wawelből

Malbork: A német lovagrend várának refektóriuma

A világi építészet elsősorban a feudális igénye­ ket elégítette ki (várak, várkastélyok). E te­ kintetben a német és cseh területek ösztönzése volt jelentős. A német lovagrend tevékenysége sem maradt hatástalan. A 13. sz.-ban épült, majd a következő században tetemesen bőví­ tett malborki (Marienburg) hatalmas tégla­ váruk nemcsak hadi, hanem művészi szempont­ ból is nagy fontosságú alkotás. A lengyel kő-, ill. téglavárak túlnyomó része a 13 —14. sz.-ban keletkezett. A belső tornyos megoldás szép példái a bolkówi és b^dzini várak. Nagyszabású építkezések indultak meg a krakkói Wawelben, melynek erődje a gótika idején alakult ki. Lakótoronyszerű kisebb várak is előfordulnak (Biestrzykónv). A 15. sz.-nak inkább lakás, m int védelem céljaira megfelelő várkastélyai közül finom tömeghatásával és részleteivel a dpbnói emelkedik ki. A települések erődítése a 14. sz.-tól nagy ütemben folyt. E tekintetben igen jelentős volt Nagy Kázmér király kezde­ ményezése a század közepén. A városfalakat meghatározott távolságokra szögletes, ill. kerek védőművek szakítják meg (Plock, Varsó, Radom, Leczyca). Az erődítést állan­ dóan tökéletesítették újabb tornyokkal, sőt olykor barbakánnal látták el (Krakkó). A 14 — 15. sz.-ban a polgárság megerősödése követ­ keztében a városok köz- és lakóépületei is nagy számban épültek. A település szabályos szer­ kezete a négyszögletes piacteret foglalja magá­ ban, ahol az olykor igen díszes városháza emelkedik (Boroszló, Poznan, Szczecin). Gdanskban

a városháza a főútvonal dísze. Mellette emelke­ dik a csillagboltozatos Artushof, a patríciusok előkelő, reprezentatív csarnoka. Krakkóban, az ősi iskolavárosban a 15. sz. végén keletke­ zett az egyetem ma is álló épülete (Collegium maius). Gótikus eredetű a piactéren a posztósok csarnoka is. — A lakóházak az E-európai oromzatos, több emeletes, keskeny, magas megoldást követték. Szép példái láthatók a poznani piac­ téren, Boroszlóban és Krakkóban. A világi mellett nagyszabású egyházi építészet virág­ zott (elsősorban a városokban). Az új építészet elterjesztéséhez erőteljesen hozzájárultak a vá­ rosokba települt kolduló rendek. A korábbi Krakkó: Barbakán

Tarnow: Városháza

bazilikális megoldást mutatja a krakkói három­ hajós domonkos templom. A 15. sz.-i csarnokszerkezetről jó fogalmat ad a boroszlói és gdanski ferences egyház. Krakkó fejedelmi várá­ ban a 14. sz. folyamán épült a háromhajós székesegyház. A Nagy Kázmér által alapított s a 18. sz.-ban Krakkóba beolvadt Kazimierz Szí. Katalin-temploma az egykorú magyar királyi építkezésekkel is összeíügg. Ugyancsak a 14. sz.-ban épültek fel Gniezno és Poznan ma is álló, nagyszabású, háromhajós gótikus székes­ egyházai. A 14 —15. sz.-ban alakult ki a gdanski Mária-templom, az E-európai polgári téglagótika e legnagyszerűbb alkotása. A remek csillagboltozatok nyolcszögű pilléreken nyug­ szanak. A 15. sz.-ban számos jelentős csarnok­

Krakkó: Collegium maius

templom épült (Torun, Boroszló: Corpus LEN Christi-templom, Varsó: dóm), ill. nyerte el vég­ leges alakját (Krakkó: Mária-templom). A késő gótikus téglaépítészet egyik legfinomabb pél­ dája a poznani Mária-kápolna. Érdekes kereszt alakú alaprajza van a boroszlói Szt. Kereszttemplomnak. Vidéken is nagy építési tevékeny­ ség folyt. A gótikus falusi templomok közül kiemelkednek a Kárpát vidéke kecses és festői fatemplomai (D^bnó, Harklowa). — A 16. sz. elejének uralkodói, a Jagellók, élükön I. Zsigmonddal, az itáliai reneszánsz művészetet plántálták át Lengyelo.-ba. Utánuk Báthory István, majd a Wasa-házból való III. Zsigmond az ellenre!ormáció és ezzel a kora barokk művészet szállásadói voltak. A nemzeti király, Sobieski János idejében sajátos helyi színezetű művészet, az ún. szarmatizmus alakult ki, a 18. sz. szász eredetű uralkodói, II. és III. Ágost uralkodása alatt viszont erősebben érvényesült a német művészet hatása. A közvetlen olasz kapcsolatok első közvetítője J. Laski érsek (1503—31) volt, aki éveket töltött Rómában. Valószínűleg ő hívta be az országba a később vezető szerephez jutott, firenzei származású B. Berecci építészt (? —1537). Előtte I. Zsigmond még herceg korában, 1502-ben Budáról kért terveket a Wawel építkezéseihez, és egyes vélemények szerint az első kiemelkedő mester, Franciscus Italus is onnan került Krakkóba. (Segédekről mindenesetre Mátyás fővárosából gondoskodtak.) A középkori eredetű királyi palotát, aWawelt több tűzvész rongálta meg,

Varsó: A vizitációs apácák temploma

56

t

^

Podd^bice: Kastély

és nagyarányú újjáépítésére a 16. sz. elején került sor. Berecci működésének legiellemzőbb részlete a több emeletes, árkádos, kőbábos mellvédű udvar. A legfelső emelet egymásra állított, kettős fejezetű oszlopain azonban már helyi sajátosság érződik. A belső díszítésben korán szerephez jutottak helyi mesterek. A Wawel dómjának Jagelló Zsigmond-kápolnája Berecci kiemelkedő jelentőségű alkotása (1519 —33). Berecci segédei voltak a firenzei N. Castiglione (? —1545), a római B. di Zanobi deGianoti (? —1541) és asienai G. Cini (?—1565 k.). A két utóbbi mester Berecci halála után a reneszánsz elterjesztője lett Lengyelo. egyéb területén: Plock új katedrálisa (1532 —34 között), a wilnói katedrális újjáépítése (1534től). Gianoti halála után Cini közös krakkói műhelyüket Wilnóba vitte át, ahol a belső váron is dolgozott. — A toszkán reneszánsz képviselői mellett megjelentek Lengyelo.-ban az északolaszok is. G. M. Mosca (1515 —73 között működött) szobrászi tevékenysége mel­ lett mint építész is dolgozott. Neki tulajdonít­ ják a Sukiennice (Posztóárucsarnok) oszlopos, árkádos, pártázatos, attikás újjáépítését. A bis— sonei származású G. Pahr vagy Baar (? —1575) a Piast hercegek udvarában, Brzegben a kas­ tély építésénél szerepelt, majd B. Niuronnal 57 együtt a városházát építette (1569) Varsóban

a királyi palota építésénél G. B. Quadróval (? —1590/91) működött együtt. Ez utóbbi fejezte be a palota munkálatait 1572-ben. Quadro 1550—60 között a poznani város­ házát építette. Ezen az olasz árkádíveket és pártázatos attikafalat keleties tornyok koronáz­ zák. A városházák egyik legszebb példája a 16. sz. második felében épült tarnowi magas attikájával, amelyet vakárkádok tagolnak és volutás oromdíszek vonala zár le. J. Michalowicz z Urz^dowa építész és szobrász, az ún. Praxiteles Polonicus 1570-ben lett építő­ mester. Építészeti alkotásai a krakkói dóm Mária- és Háromkirályok-kápolnája, tow iczban pedig a plébániatemplom mellékkápol­ nája. A firenzei S. Gucci (1550 к .—1600 к.) ugyancsak mint építész és szobrász Báthory Istvánnak dolgozott (nyári palotája Lobzowban). A bonyolult, pompás díszekkel túlhalmo­ zott késő reneszánsz v. manierista lengyel építészetben kimutatható Németalföld és Németo. művészetének hatása (pl. Kazimierz városának néhány lakóházán). — Az első barokk épület Lengyelo.-ban a krakkói jezsui­ ták Szt. Péter-temploma, a milánói G. M. Bemardone műve (? —1605), aki emellett 1596-tól a tűzvészben megsérült Wawel újjá­ építésénél is dolgozott. A barokkot is az itáliai művészet hatása alakította Lengyelo.-ban.

ч

LEN

Láncút: Barokk palota

ígv pl. az egyetemi Szt. Anna-templom Krakkóban a római Sant’ Andrea della Valle mintájára épült. Krakkó világi épületei közül ebben az időben a legjelentősebb az egykori Wielopolski-palota, a mai városháza. 1619-ben az ország székhelye Varsó lett, s Krakkó jelen­ tősége lehanyatlott. A centrális alaprajzú itáliai típus példája Sierakowban a bernardi-

nusok temploma (1627 —39), amelynél az építész, a padovai id. Cli. Bonadura kereszt­ hajót és fölötte hatalmas kupolát alkalmazott. A velencei Sta Maria della Salute mintájára építette a 17. sz. utolsó negyedében Gostyn filippinus templomát a svájci Morbióból szár­ mazó Giorgio és Giovanni Catenaci. A 18. sz. elején a római eredetű centrális típus utolsó

58

LEN

alkalmazója P. Ferrari volt (Obersitzko, 1714; Owinska, 1720; Lad, ciszterciták temploma, 1730). A 18. sz.-i szász uralkodók idejében német mesterek jelentek meg, mint a sziléziai származású K. M. Frantz a század közepe táján. A szigorú centrális rendszer helyett ellipszis alaprajzú épületeket tervezett (Rydzyna, R okitno stb.). — A világi építészetben a vidéki kastélyok foglalták el a legjelentősebb helyet. Rydzyna kastélya (1696 —1704) még zárt négyszögű udvart fog közre, de bálterme már fél ellipszis alakú. Építésze P. Ferrari volt. 1730—40 k. francia mintára épült nyitott cour d’honneur-ös megoldás található Kargovában. Mestere a szász udvar nagy építésze, M. D. Pöppelmann (1662 —1736). Hasonló felépítésű Borowek Stary és Pniewy kastélya. Rogalinban a Raczynski-kastély, I. Graff műve nyugodt vonalvezetésével már a klasszi­ cizmus határán áll. — A 18. sz. második felében a felvilágosodás eszméinek terjedésével kezdő­ dött el a nemzeti művészet kialakításáért foly­ tatott harc is. Az építészetben a klasszicista stílus hódított teret. E kor neves lengyel épí­ tészei: Sz. Zawadzki (1743 —1806) ésj. Kubicki (1758 —1833), a varsói Belvedere palota épí­ tője. Az itt dolgozó külföldi mesterek is, mint D. Merlini (1731—97) és J. H. Kamsetzer (1753—95). a varsói tazienki-palota építői, valamint a varsói Nagy Színház tervezője, A. Koracci (1792 —1877) a lengyel hagyomá-

Varsó: Belvedere

nyok szellemében dolgoztak. A 19. sz. köze­ péig uralkodó klasszicizmus később fokoza­ tosan helyt adott az eklektikus törekvéseknek. Számos középület fűződik G. Marconi (1792 — 1863), A. Idzkowski (1798 —1879) és J. Henrich (1834 —87) építészek nevéhez. S. Wilkiewicz (1851 —1915) a népi faépítészet felhasználásá­ val a nemzeti stílus kialakítására törekedett s az ún. Zakopanéi stílus kialakítója volt. A felszabadulás után a lengyel építészek a fasizmus által lerombolt városok és műemlékek helyreállításával és felépítésével gigászi felada­ tokat oldottak meg. R . Gutt (1888— ), B. Lahert (1900— ), B. Pniewski (1897— ), J. Sigalin (1909— ) alkotásaikban felhasznál-

Varsó: Régi színház

59

Varsó: A Saska-kepa lakótelep és a Stadion

ják a legújabb anyagokat és építéstechnikai lehetőségeket, de figyelembe veszik a nemzeti és klasszikus hagyományokat is. Gdaúsk, Wroclaw, Poznaú és más városok műemléki részeit mesterien építették újjá, ugyanakkor korszerű szocialista városok is épültek (NowaHuta, Nowa Tychy). Különösen hatalmas munkát fejtettek ki az elpusztult Varsó (War­ szawa) újjáépítésében. A szovjet építészek Részlet egy oszlop plasztikai díszítéséből (Strzelno, katedrális)

által itt emelt Kultúra és Tudomány Palotáján LEN kívül a középületek és modem új lakótelepek sora épült fel. Szobrászat. A lengyel román kori szobrászat fejlődése szoros kapcsolatban állt az építészet­ tel. A krakkói Wawel ásatásai során n . sz.-i töredékek kerültek elő (szalagíonatos oszlopfő). A 12. sz.-i érett román szobrászat magas szín­ vonalon található Tumban és Strzelnóban. A túrni É-i kapu antik elemeket mutató oszlopfői és a növényi díszítésű bélletívek által keretezett oromzatdombormű (angyalok közt Madonna) különösen jelentősek. A strzelnói volt premontrei templom két oszlopát íves fülkékben álló alakok ékesítik. A három sort egymástól növényi eredetű sávdíszítmények választják el. Ikonográfiáikig rendkívül érde­ kes az újonnan kiszabadított É-i kapu (Maiestas Domini angyalok és szentek közt). Az orom­ zat háromosztású, nehézkes keretét indából kinövő lapos palmetták borítják. A ma másod­ lagosan a templom K-i részén elhelyezett egyik kapuoszlop indás, palmettás törzse a pécsi székesegyház Népoltárára emlékeztet. — A 13. sz. késő román szobrászaténak szeré­ nyebb, de jellemző emlékei a cisztercita kolos­ torok faragványai, melyek csak az épület szer­ kezeti elemem jelennek meg. A w^chocki káptalanterem oszlopfői és gyámkői e gazdag, de száraz díszítésmód beszédes példái. Dús, késő román alakos és díszítő faragás borítja a boroszlói Magdolna-templom D-i kapuját. A kora gótikának a természet felé forduló töGniezno:

A Dóm bronzkapujának részlete

60

LEN

fekvései nyilatkoznak meg a trzebnicai kolos­ tortemplom finom franciás Ny-i és kiegyen­ súlyozott E-i kapuján, valamint apostolszob­ rain és növényi díszítésű faragványtöredékein. Térbe áradó plasztikai gazdagság jellemzi a boroszlói székesegyház szentélykörüljárójának növényi és alakos oszloptőit. Már gótikus jellegű a trzebnicai templom Hedvig-kápolnájának csúcsíves, orommezős ajtaja (Mária koronázása) és a boroszlói székesegyház kissé zsúfolt, sokalakos N y-i kapuzata. Igen fejlett a lengyel gótika mintatégladíszítése, mely főként kapuzatokon, párkányokon mutat­ kozik (Sandomierz és Poznan, domonkos templomok; Gdansk, Mária-templom). A bo­ roszlói városháza első emeleti díszterme a hozzá kapcsolódó helyiségekkel és külső homlokzati kiképzésével a 15. sz.-i épületszobrászat való­ ságos tárháza. Különösen érdekesek az 1480-as évekből származó alakos gyámok, zárókövek és az ajtók, erkélyek pompás késő gótikus ornamentikái. — Az építészettől független kőszobrászat elsősorban a síremlékeken jelent­ kezett. Művészi kivitel tekintetében kiemelked­ nek a krakkói székesegyház gótikus király­ sírjai (Nagy Kázmér, 1370; Jagelló Ulászló, 1434). Az arcképművészetet fejlesztő sír­ emlékek számos példája található városi és vidéki templomokban (Szt. Adalbert vörös­ márvány sírlapja a gnieznói székesegyházban,

Krakkó: A Zsigmond-kápolna belseje

Jagelló Kázmér vörösmárvány, baldachinos szarkofágja a krakkói székesegyházban (1492). MindkettőW . Stwosz (1430/40-es évek—1533)

Nagy Kázmér síremléke (Krakkó, Wawel)

Nagy Kázmér síremlékének részlete (Krakkó, Wawel)

műve. A változatos bibliai jelenetekkel ékesí­ tett halotti emléktáblák a polgárság kedvelt szobrászati műfajának virágzását bizonyítják (Boroszló: Erzsébet- és Magdolna-templom). A krakkói Borbála-templom bejárata mellett az önálló drámai jellegű szoborcsoport kiváló példája található (Krisztus az Olajfák hegyén). — A vidéki kőszobrászat elterjedését, változaNagy Kázmér síremlékének részlete (Krakkó, Wawel)

tosságát igazolják a nagyjából kehely alakú, L E N néha alakokkal is díszített keresztelőmedencék a 14 —15. sz.-ból. — Már a 14. sz.-tól kezdve nagyon fontos szerepe volt a lengyel gótikában a faszobrászatnak. Gazdag termése elsősorban a 1$. sz. folyamán keletkezett. A szárnyasoltárok az egész országban, de főként a Ny-i és D-i részeken gyakoriak. A korábbi, észak­ német jellegű megoldás szép példája a gnieznói székesegyház főoltára. A későbbi, délnémet típust a poznani székesegyház főoltára és főként a krakkói Mária-templom főoltára képviseli. Ez utóbbi, mely az egyház D-i mellékoltárán található feszülettel együtt W . Stwosz (V. Stoss) alkotása, a nagy mester művészetének egyik ma­ gas színvonalú megnyilatkozása. Stwosznak felmérhetetlen hatása volt a késő gótikus lengyel s általában a közép-európai szobrászatra. Az ön­ álló faszobrok közül kiemelkedik a bájos boroszlói és gdanski Madonna. Mindkettő a délnémet művészethez kapcsolódik. Gazdag faszoborgyűjteményt őriznek a krakkói, poz­ nani és boroszlói múzeumok. A késő gótikus számyasoltár- és faszobrászat virágzása mélyen belenyúlik a 16. sz.-ba, és számos kapcsolatot mutat a Felvidék és főként a Szepesség művé­ szetével. — A lengyel reneszánsz és barokk szobrászat teljesen párhuzamosan fejlődött az építészettel, amit megmagyaráz az a tény, hogy — különösen a korszak elején — csak­ nem kivétel nélkül azonos mesterekről van szó. Úgyszólván valamennyi építész egyben szobrász is volt. A reneszánsz kezdetén Laski érsek foglalkoztatta a Mo.-ról Lengyelo.-ba hívott Johannes Fiorentinust (1506—25 k. működött), akitől több koszorús, szalagfonatos díszű sírkő maradt ránk Gnieznóban (kö­ zöttük Laski érseké). A Wawel plasztikai díszítéséből kiemelkedik az országgyűlési te­ rem kazettás mennyezetének híres karakterfejsorozata (1540 k.). Régebben ezeket E. Kuncz (1553 —57 között működött) udvari asztalos nevével hozták kapcsolatba, újabban azonban S. Tauterbach asztalos és H. Snycer (Schnyczer, alias sculptor) neve merült fel. — A Zsigmondkápolnában levő alakos plasztikából az id. Zsigmond síremlék-figuráját G. M. Mosca (1515—73 között működött), ill. fia, Andrea nevével hozzák kapcsolatba. Hiteles művei krakkói korszakából a királyi család tag'airól készített érmei. A kápolna építészei közül B. di Zanobi de Gianoti (?—1541) és G. Cini (?—1565 k.) szobrászi tevékenységet is fejtettek ki. Közös munkáikon Cinit deko­ ratív faragóként, Gianotit figurális szobrász­ ként ismerik. Cinit a Zsigmond-kápolna omamentális díszítményeivel, a waweli katedrális ún. Zator-oltárával, az opatovi templom oltárával kapcsolatban is említik. Az utóbbia­ kon a figurális elemek Gianotitól valók. Ugyan- 62

LEN

W. Stwosz: A krakkói Mária-templom főoltárának középrésze

63

csak számos síremléket tulajdonítanak még Gianotinak: a Sztaniszlausz- és Janusz Mazowiecki-síremléket Varsóban (1526—28), a Szydlowiecki-síremléket Opatowban (1532 — 40) és a Lasocki-síremléket Brzeznyben (1535 k.). Ezek vetették meg a lengyel nemesség között kedveltté vált, gazdag falifülkés sír­ emléktípus alapját, melyen a halott márvány alakja a koporsón fekszik. Néhány név szerint ismert, kiemelkedő alkotás: G. Canavesi: az Őrlik házaspár síremléke Krakkó domini­ kánus templomában (1562 ), a Górka család síremléke (1574), Konarski Ádám püspök sír­ emléke, mindkettő Poznanban. Canavesi egyéb szobrászati alkotásai, a 12 apostol szobra a krakkói jezsuita templomon már a barokk felé hajló patetikus alkotások. Az olaszoktól meghonosított síremléktípust vett át J. Michatowicz z Urz^dowa a poznani Izbienski püspök síremlékén, valamint a krakkói Padniewski püspök és a Zebrzydowski érsek síremlékein. S. Gucci (1550 к. —1600 k.)Báthory-síremlékén a waweli dómban (1595) az erőteljessé vált építészeti tagok, erősen kiülő oszlopok és pár­ kányok, az egész megoldás váltakozó ívben hajló nyugtalan körvonala határozott jele a barokk kezdetének. A 17. sz.-ban is több olasz származású mester működött Lengyelo.-ban. A krakkói S. Sala műve Gebicki püspök sír­ emléke Gnieznóban, Opalinski vajdáé Sierakowban (1641). A poznani jezsuita templom­ ban található festői stukkódíszeket B. Italus (1700 к.), a főoltárt P. Ferrari készítette 1730ban. Az olasz mesterek mellett a kora barokk­ ban megjelentek a német származásúak is, mint a boroszlói J. Pfister (1573 —1640), aki 1609-ben Ilyvóban (Lwów, Lemberg), 1612-ben pedig Krakkóban működött. J. G. Urbansky a 17 —18. sz. fordulóján működött. Feltehetően művei közé tartoznak a gazdag figurális díszű lublini és przemeti templomi stallumok. A késő reneszánsz eredetű, figurális díszekkel és növé­ nyi ornamentumokkal túlzsúfolt faragványoknak (Montelupiak síremléke a krakkói Máriatemplomban) a 17. sz. folyamán különleges helyi típusa fejlődött ki. Ezek az ún. szarmata barokk alkotások a festészetre is jellemzőek. Már a 16. sz. lengyel írói szívesen azonosították hazájukat az antik Sarmatiával. Ez az azonosí­ tás és a belőle fakadó nemzeti öntudat tükröző­ dik később a 17. és 18. sz. lengyel művészeté­ ben is. Nemesi és népi, vallásos és humanista, középkori és manierista elemek összefonódása jellemzi a szarmatizmus művészetét, amelyből nem hiányzik a pravoszláv világ hatása sem. A fafaragás terén elsősorban az ún. arany oltá­ rokat kell ebbe a körbe sorolni, melyeknek jellemző korai példái a sierakowi bernardinusok főoltára (1640 k.), továbbá a krakkói Ú r Teste templomának szintén 17. sz.-i oltára

és stallumai 1630-ból, a helybeli Stefan mester- LEN tői. A hatalmas méretek, súlyos építészeti tagolás, gazdag festmény- és figurális szobor­ dísz, a túlhalmozott dekoráció, dús aranyozás valóban keleties pompával hatnak ezeken az emlékeken. Rokokó stílusban készült a poz­ nani városháza előtti kis kút Proserpina elrab­ lásának csoportjával (1766, A. Schöps műve). A 18. sz.-i Lengyelo.-ban dolgozó szobrászok közül legjelentősebb a francia A. J. Lebrun, Szaniszló Ágost király főszobrásza volt. — Mint a legtöbb európai ország, Lengyelo. sem vonhatta ki magát Canova és Thorvaldsen hatása alól. A klasszicizmus hosszú ideig ural­ kodott a szobrászatban. J. Tatarkiewicz (1798 — 1854), Thorvaldsen tanítványa számos mito­ lógiai kompozíciót és szoborportrét készített szigorúan antikizáló stílusban. Ugyanezt az utat követte T. O. Sosnowski (1810 v. 11.— 1886), V. Brodzki (1825 —1904) stb. A század legjobb lengyel szobrásza, M. Guyski (1832 — 93) klasszicista hagyományokból indult el, de művészete gyengédebb s finomabb a klasszi­ cizmus átlagánál. K. Ceptowski (1801—48) és H. Stattler (1834—77) művészetére a nazarénus német, W. Oleszczynski (1807—66) stílusára a francia hagyományok hatottak. A század máso­ dik felében a szobrászat fejlődését az akadémizmustól való elfordulás jellemzi. A romantika képviselői voltak A. Kurzawa (1843—98) és W. Szymanowski (1859 —1930). X. Dunikowski (1875 —1964) művészete európai jelentőségűvé emelte a lengyel szobrászatot. Először a szimA. Skuda: Birkózók

LEN hólizmusból s az impresszionizmusból indult ki, majd a középkori művészeteken keresztül az archaikus görög művészethez jutott el mint inspiráló forráshoz. Szintetikus formáikkal a modern stílus képviselői E. Wittig (1879 — 1941) és H. Кипа (1885 —1945). J. Szczepkowski (1878— ) az impresszionizmusból indult ki s a kubizmus felé fordult, de a népi fafaragványok formavilágából is merít. A fia­ talabb szobrászgeneráció tag'ai M. Wnuk (1906— ), A. Wisniewski (1916— ) és S. Lisowski (1918— ). Festészet. A román kori falfestészet egyik leg­ korábbi lengyel példája a tumi templom fő­ szentélyének 12. sz.-i töredéke (Krisztus) és a czerwinski egyház DK-i mellékszentélyének bibliai sorozata (Teremtés, Bűnbeesés, Kiűze­ tés stb.). Mindkét falfestmény vonalas jellegű. A kora gót falusi falképek közül Mieronice Wodzislawskie miniatúrákra emlékeztető jele­ netei említendők a 14. sz. első feléből (Keresztrefeszítés, Apostolok). Czerwinskben a román kori réteg felett egy 14. sz.-i finom Piéta is megmaradt. A világi falfestészet várak­ ban tanulmányozható (Siedlerin, 14. sz.). A 15. sz.-i dekoratív gótikus festés jelentős pél­ dáját a mogitai cisztercita templom kereszt­ boltozata őrzi. — A déllengyel falusi templo­ mok famennyezetét gyakran festették. A szadeki alakos, kazettás mennyezet 1451-ből, a debnói fatemplom sablonnal igen változatos mintákra festett, deszkázatos famennyezete pe­ dig a 15. sz. második feléből való. Ez utóbbi technikai rokonsága a gömöri és EK alföldi egykorú falfestészettel nagyon valószínű. — A késő gótikus üvegfestészetet jó színvonalon képviselik a krakkói Mária-templom főszenté­ lyének ablakai, melyek nagyszerű hátteret ad­ nak Stwosz oltára számára. — A miniatúrák mellett (pl. Stary Sacz, 13 —14. sz.; Lowicz, 14. sz.; Kielce, székesegyház, 15. sz.) igen nagy szerepe volt — főként a 15. sz. második felétől kezdve — a táblaképnek. E műfajt sok szál fűzi a szepességi szárnyasoltárokhoz. A szilé­ ziai terület mellett (Boroszló, érseki múzeum) igen jelentős emlékek maradtak Krakkóban és környékén. Legértékesebb e tekintetben a krakkói Nemzeti Múzeum gyűjteménye. A helybeli domonkosok Krisztus életét ábrá­ zoló oltárképeinek csendes költőisége (1460), az Ágoston-rendiek szárnyasoltárának (1470 — 80) gazdag környezet-megjelenítése kitűnően tanúsítja a késő gótikus realizmus törekvéseit. Ugyancsak a krakkói Ágoston-rendiek kolos­ torából származnak az Alamizsnás Szt. János életét bemutató oltárképek (1504), melyek színben, formában, valóságábrázolásban csak­ úgy magas színvonalat jelentenek, mint a kaliszi templom Angyali üdvözlete. A Kárpátok 6 5 É-i lejtőin álló kis fatemplomok közül nem egy 5 Művészeti Lexikon III.

iVrtnumptRiíwM nrfiN LLm rfff O m n í r r o f N 1"®;-

- J búit ni rn tiiit' ive ; U t I tU T .lM r l4Mt!Í

i to l* f o u r tp liittra n tc

úri ' üt txura tnsmut c. tmitrrjP' V. -

„S S ;

Itntmnt y Jj

tmifTr. ---fmri'i'i ...

Iniciálé E. Ciolek püspök misekönyvéből (Krakkó, Wawel)

rejteget gótikus oltárképet. A lopusznai egy­ ház oltárát a Mateóci mester egyik gyöngéd alkotása díszíti (Mária koronázása). A debnói templom csodálatos késő gót belsejét a 16. sz. eleji számyasoltár teszi teljessé (Madonna Szt. Mihály és Katalin közt). A főként olasz igazodású építészet és szobrászat mellett a len­ gyel festészetet a reneszánsz és barokk idején elsősorban a német hatás irányította. A Wawel díszítésére H. Dürert (1490—1538 k.), a nagy nürnbergi festő íivérét hívták meg. A palotá­ ban dekoratív festést, aranyozást végzett, de fennmaradt tőle egy Burgkmair-fametszet felTomicki püspök evangeliáriumának egy lapja (Krakkó, Püspöki Levéltár)

Г‘ * ж * ш ш т ш г % 0 щ b t v lo c u tiií» Г и т M o b it.: A 1 v t n o n I c a n d a li^ c m in i ^ л blcp lijnacH>s>it> f ä c ic ty o 5 .S ►S c a M c n it b o r a tM to in m ií cjui i n t e r f i c i t v o ö : л г Ы д а -

turofeficcjuíu fc j'rclfjvc d c o . C t b ee fiacicn t vo b í* .

Ímcjuia non n o u cru t patre * nc

szentélyrekesztő fal L ett SZSZK m ű v é sze te: a lett építészetben csak a 12. sz.-ban jelent meg a kő, a legrégibb épületek fából készültek. A 13. sz. építészeté­ ben a skandináv államok hatása mutatható ki (Szt. Péter-katedrális, Szt. János-templom Rigában); ebben a korban számos kastély is épült (Tsessis, Loudza, Baouska stb.). A barokk építészet legjelentősebb emléke a rigai Dannenstem-palota. Az Oroszo.-gal való egyesülés után orosz hatás mutatkozott Letto. építészeté­ ben; a 18. sz.-ban V. V. Rastrelli, a 19. sz. elején G. Quarenghi működött itt. — A díszítőművészet több évszázados virágzása mellett (fafaragás, fém- és borostyánkő-megmunká­ lás, szövés, hímzés, kerámia) a 19. sz.-tól fejlő­ désnek indult a festészet is. K. F. Gun (1830 — 77), J. I. Feddeers (1838 —1909), A. J. Daugul (1830—99) voltak a lett művészet első út­ törői. A 19. sz. végének jelentősebb művészei: A. Baumanis (1866 —1904), J. F. Valters (1869 —1932), V. E. Purvit (1872 —1945) festők és grafikusok; G. I. Skilters (1874— ), T. E. Zalkáin (1876— ) szobrászok több­ nyire szoros kapcsolatot tartottak az orosz peredvizsnyikekkel. A 20. sz. elején a lett mű­ vészetre is hatottak a modern nyugati áram­ latok, de a művészek egy része a 20 —30-as években is megőrizte a realista hagyományo­ kat (E. F. Kalninja, 1904— stb.). A szovjet­ lett képzőművészet legfontosabb képviselői: A. J. Egle (1905— ) festő, A. J. Briedis (1901— ) szobrász stb. a realizmus hagyo­ mányai alapján dolgoznak. — Rigában 1919től működik Képzőművészeti Főiskola, vala­ mint a lett és orosz művészet múzeuma. L etz Mihály (1588—94 között működött): ötvösmester Nagyszebenben. Művei közül egy mellboglár az Iparm. Múz.-ban, egy hasonló melldísz és egy római pénzekkel díszített tal­ paspohár magántulajdonban maradt ránk. Leu, Hans (1490 к .—Zürich, 1531): svájci festő; apja, id. Hans ~ tanítványa. Feltehetően megfordult Dürer és H. Baidung (Grien) mű­ helyében. 1514 után Zürichben működött. Bibliai és mitológiai jeleneteinek a svájci táj ábrázolása kölcsönzi különleges szépségét: Orpheus és az állatok, Szt. Jeromos, Cephalus és Prokris (Basel). Festői hatású tájrajzai néhol Dürer hatását mutatják. L eutze, Emanuel (Schwäbisch-Gmünd, 1816. máj. 24.—Washington, 1868. júl. 18.): német történeti festő. Előbb Philadelphiában, az 1840-es évek elején Düsseldorfban K. F. Lessingnél, majd Münchenben és Itáliában tanult. 1845-től 1859-ig Düsseldorfban élt. 1859-ben Washingtonba hívták, hogy falképekkel dí­ szítse a Capitolium üléstermeit. Sokalakos történeti kompozíciói a düsseldorfi stílus jellegzetes és kvalitásos képviselői (Washington 6 Művészeti Lexikon III.

Leuven: A 17. sz.-i Szt. Mihály-templom

átkelése a Delawarc-on, N ew York, Metro­ politan Museum). Leuven, franciául Louvain, németül Löwen: város Belgiumban. Műemlékei közül a Posztó­ csarnok 1317-ben épült gótikus céhház, 1432től egyetem. 1674-ben barokk emeletet épí­ tettek hozzá. — A Szt. Péter-templom a íj. sz.-ban épült gótikus stílusban. — A Város­ házát 1447-ben Mattheus de Layens kezdte Leuven: A Szt. Mihály-templom belseje

el építeni. A flandriai gótikus polgári építé­ szet kínra s ó alkotása. Lévai Andor (Nagyvárad, 1897. márc. 10.— Bp., 1964. nov. 13.): építész, műegyetemi tanár. Társtervezője a Fehérvári úti S Z T K rendelőintézet épületének (Szendrői Jenő mel­ lett, 1949 —50). A régi koronaőrségi laktanya (Attila út 33.) átalakítási tervét Fekete Edével és Vince Pállal készítette. Lévai István (17. sz.): íestőasztalos. Fenn­ maradt munkája, a szentsimoni r. k. templom mennyezete — melyet 1650-ben Komáromi Istvánnal együtt festett — a vidék egyetlen 17. sz.-i festett kazettás mennyezete. Levau, Le Vau, Louis (Párizs, 1612 k .—Pá­ rizs, 1670. okt. ír.): francia építész, Louis építész fia. 1639-től királyi építész volt. J. Lemercier és F. Mansart műveit tanulmányozta, majd itáliai tanulmányutat tett. Stílusában F. Mansart művészetének folytatója, a francia késő barokk képviselője. Fontosabb művei: Hotel Lambert, Párizs, 1650; Vaux-le-Vicomte kastély, 1655—61. 1655—70 között a párizsi St Sulpice-templom, valamint a Louvre D-i, majd K-i szárnyának építését vezette. 1661-ben tervezte a párizsi College de Mazarin (ma Insti­ tut de France) épületét. 1661-től 1670-ig a versailles-i kastély, 1664—70 között a Tuileriák építkezését vezette. levegőtávlat: távolság, távlat, légkör érzé­ keltetése a festményen. A művész az egyre hal­ ványabb színek és egyre lágyabb, bizonytala­ nabb körvonalak alkalmazásával érzékelteti a képtér mélyülését. Kidolgozói a németalföldi festők és Leonardo voltak, leveles o sz lo p fő : a csúcsíves építészet­ ben előforduló, ke­ hely formájú, leve­ lekkel díszített osz­ lopfő. Díszítése a 13. sz.-ban stilizált, a 14 —15. sz.-ban természethű. Levi, Carlo (Torino, 1902. nov. 29.— ): Leveles oszlopfő olasz író, politikus, festő és grafikus. Orvosi tanulmányai után festészettel kezdett foglalkozni. A Casorati-iskola és a novecento szellemében alkotott mű­ vei után a francia posztimpresszionizmus ha­ tott rá. Az 1954-i Velencei Biennalen vissza­ tartott koloritú, csaknem monokróm, paraszti témájú képeit állította ki. R . Guttuso mellett a haladó olasz festészet legjelentősebb képvi­ selője. Levickij, Dimitrij Grigorjevics (Kijev, 1735 k. —Szentpétervár, 1822. ápr. 4.): kora egyik legjobb orosz portréfestője. 1752 —56 között A. P. Antropov növendéke volt. 1769-ben

D. G. Levickij: Kettős portré (Leningrád, Orosz Múzeum)

alkotta A. F. Kokorin építész portréját, amellyel az akadémikusi címet nyerte el. 1770-ben a pétervári akadémia kiállítására néhány portrét küldött be, amelyekkel nagy feltűnést keltett. Korai művei közül különösen kiemelkedő D. Diderot arcképe (1773, Genova, könyvtár), 1773-ban megbízást kapott a Szmolnij Nő­ nevelő Intézet végzős hallgatóinak megfestésére. Ez a portrésorozat (Leningrád, Orosz Múzeum) egyedülálló a maga nemében. A képek egy­ séges elgondolás szerves részei, de egyenként is nagyszerűen fejezik ki a különböző temperamentumú fiatal leányok lelkivilágát. Érett korszakában alkotta P. A. Demidov, M. A. Djahova arcképeit (Moszkva, Tretyakov Galé­ ria). 1783-ban Nagy Katalinról is több képet festett; legszebb köztük az Orosz Múzeumban levő portré. 1771 —88 között a pétervári akadémia tanára volt. Kovanecz Ilona Levine, Jack (Boston, 1915— ): amerikai (USA) festő. Az USA kritikai realista művé­ szei közé tartozik, akik a kapitalista társadalom igazságtalanságai, álszent erkölcsei leleplezé­ sére törekednek. Stílusára a német expresszionizmus, különösen G. Grosz hatott; éles, kíméletlen jellemrajzai a karikatúra határait súrolják (A tiszta ész ünnepe, 1937). Chicagó­ ban működik. Levitan, Iszaak Iljics (1861— Moszkva, 1900. júl. 22.): orosz festő. Moszkvában A. K. Szavraszovnál és V. D. Polenovnál tanult. A Vándorkiállítási Társaság tagja volt. Korának jelentős tájképfestője, a barbizoniakkal rokon szellemű, realista művész. Korai képei még elég részletezőek (Napos idő, Tavasz, 1877), de már akkor 82

LHE

civilisation, 1934; Human perspective, 1956; The Highway and the City, New York, 1963. Lewis, Wyndham (Nouvelle Ecosse, 1884 — Washington, 1957): angol festő és író. Az angol avantgarde törekvések egyik élharcosa, a futurizmussal és kubizmussal rokon szellemű vorticizmus alapítója (1914). Konstruktív szellemű figurális és non-figuratív műveket fest, műveire gyakran hideg kristályos szer­ kezetjellemző. A Tate Gallery őrzi Pirosjelenet és Edith Sitwell portréja (1921) c. képeit. Ki­ emelkedő művei közé tartozik még T. S. Eliot és James Joyce (1920) portréja. Művészeti íróként is jelentős munkásságot folytat. Leyden, Lucas van: Lucas van Leyden Leygue, Louis (Bourg-en-Bresse, 1905. aug. 25.— ): francia szobrász. Tanulmányait Párizsban folytatta, majd több országban járt tanulmányúton. Kezdetben Maillol és Despiau hatása alatt dolgozott. Részt vett a francia ellenállásban, a németek deportálták. 1945 J. Levine: Bíróság (Chicago, Art Institute) után több kiálh'tást rendezett. 1947 k. alakult ki egyéni stílusa, amelyet az egyszerű, monumen­ tális formaadás jellemez. Főként monumentá­ is a természet lírai hangulatának kifejezésére lis emlékműszobrai jelentősek (Caen, egyetem; törekedett (Őszi nap, Szokolnyiki, 1879). Lisszabon, Francia líceum; Toulouse). 1953Frissen, szélesen festett vázlatain (Hidacska, ban mintázta az Ismeretlen politikai fogoly em­ Szavvinszkij külváros, 1884, Régi udvar, Folyó­ lékműtervét, egy kőtömbbe vájt, áttört szilu­ part, 1888/90) a fény- és levegőfestés mestere. ettéi drámai figurát. Nagy hatással volt művészetére a Volgán tett L ey n iers: kárpitszövő-, fonalfestő- és festő­ utazása (Este a Volgán, 1886/88). Tájképeinek család Brüsszelben a 16—18. sz.-ban. — 1. hangulata, tartalmi mondanivalója rendkívül Everaert ~ (1597—1680) legismertebb alko­ sokrétű: hol megindítóan szomorú (Vlagyi­ tása az ifjú XIII. Lajos lovaglóleckéit ábrázoló mirba, 1892), hol derűsen sugárzó (Március, kárpitsorozata (Bécs), melyet H. Reydamsszal Tavasz — nagy víz, Arany ősz). — írod. együtt szőtt J. Jordaens kartonjairól. — 2. V. Fiala: L. Bratislava, 1953; T. Jurova: Dániel (1669 —1728) és 3. Urbanus ~ (1674 — I. I. L. Moszkva, i960; V. A. Prütkov: I. I. L. 1747) a Reydams családdal közösen nagy Moszkva, i960. Kovanecz Ilona kárpitszövő üzemet létesített. Számos kárpitot Levoca : —>- Lőcse szőttek s kezükben tartották a flandriai kárpit­ L évy Róbert: Lénárd Róbert szövés iparát és piacát. Lewis, Mumford (New York, 1895— ): Leyster, Judith (Haarlem?, 1610 k. —Haarlem, amerikai (USA) városrendező, elméleti író, 1660. febr. 18.): holland festőnő. 1630 k. a modem városfejlesztés társadalmi össze­ Haarlemben F. Hals tanítványa volt, akinek függéseinek kutatója. Fő művei: Technics and félalakos, portrészerűen ábrázolt zsánerképei hatottak rá. A harmincas években kisméretű, egészalakos zsánerképeket festett a haarlemi I. I. Levitan: Tájkép (Lcningrád, Orosz Múzeum) iskola festőinek modorában. Portréi is ismer­ tek. J. M. Molenaer festő felesége volt. L. H . (1800 k. működött): ötvösmester Eger­ ben. Csak mesterjegyét ismerjük, de személye feltehetően azonos a Pesten is szereplő Hartl Lamperttel. Több munkája az egri minorita templomban, az érseki kápolnában és magántulajdonban maradt reánk. L h erm itte, Léon (Mont-Saint-Pere, 1844. júl. 31.—Párizs, 1925. júl. 27.): francia festő és grafikus, a századvégi francia naturalizmus egyik jelentős alakja. Tájképeket és népies élet­ képeket festett (A z aratás, A birkamosás, A halál és a favágó stb.). A Société Nationale 6*

des Beaux-Arts alapító tagja (1890), később elnöke volt. Grafikai munkásságából főleg réz­ karcai jelentősek. Lhote, Andre (Bordeaux, 1885. júl. 5.— Párizs, 1962. jan. 21.): francia festő. Szobrá­ szati tanulmányokat végzett a bordeaux-i akadémián. 1908-ban Párizsba költözött, 1911től a kubisták Section d’or csoportjához csat­ lakozott. Művészi felfogása szerint az emberi alakot és a tárgyakat sík részekre bontotta, majd dinamikus artisztikus szintézisbe foglalta, az egyes formákat dekoratívan kitöltő színeket élénk és kifejező módon komponálta (Rugby, 1917). Ülő női akt c. képe a Szépm. Múz.-ban van. Liang K’ai (13. sz. első fele): kínai festő, a zen-buddhizmus festőinek egyik legismer­ tebbje. Kolostorokban élt a magány és vissza­ vonult élet kedvéért. Festett emberi alakokat, tájképeket, buddhista és taoista jeleneteket, szellemeket és égi alakokat. 1201—04 között meghívták az akadémia vezetésére, de utána ismét visszatért a kolostori élethez. Korai fest­ ményei akadémikusak, későbbi alkotásai mind egyénibbek, sőt szinte vázlatszerűeknek hat­ nak. Libay Károly Lajos (Besztercebánya, 1816. máj. 13.—Bécs, 1888. jan. 16.): festő, ~ Sá­ muel ötvös fia. Apja műhelyében elsajátította az ötvösmesterséget. 1835-ben mint ötvös­ legény került a bécsi akadémiára, ahol finoman részletezett tájakat és vedutákat festett. 1840től küldött képeket a pesti kiállításokra. 1849ben Münchenbe, majd Nürnbergbe ment, később kalandos élete során eljutott Egyip­ tomba és a Szentföldre. Akvarelltanulmányai nyomán albumokat adott ki, melyek igen nép­ szerűek voltak. Parasztudvar c. képe és számos akvarcllje a Nemz. Gal.-ban van.

A. Lhote: Paris ítélete

Liberale da Verona: Háromkirályok imádása (Siena, Libreria Piccolomini)

Libay Pál (Bazin, 1800 к. —1866 к.): ötvös­ mester Rimaszombatban. 1829-ben készítette remekét, egy gyűrűt és egy rézbe metszett címert. Művei közül egy feszület maradt a rimaszombati plébánián, egy ostyatartó az osgyáni ev. templomban és egy kávéskanál a Nemz. Múz.-ban. Libay Sámuel (Modor, 1782. márc. 11.— Besztercebánya, 1869. nov. 20.): ötvösmerter. Valószínűleg Besztercebányán avatták mesterré 1807-ben. Többször volt céhmester is. A bécsi és a pesti ötvöscéh tiszteletbeli taggá válasz­ totta. Hosszú működése során több jegyet is használt. Ezek között csak a legkorábbi készült nevének kezdőbetűiből, a töhbin tel­ esen kiírta a ~ nevet. Művei közül leginkább a filigrán alkalmazásával készült darabok kel­ tettek elismerést. Legkorábbi munkái a beszter­ cebányai plébánia két gyertyatartója.Maradtak ebből az időből evőeszközei is. A beszterce­ bányai ev. templomba egy delfines csészéje, a múzeumba több serlege s egyéb munkája került. A bp.-i Iparm. Múz. egy korábbi kard­ markolatán kívül legnagyobb filigránműveit: Napóleon álló szobrát és I. Ferenc császár mell­ szobrát őrzi. Kampis Antal Liberale da Verona (Verona, 1445 k .—Vero­ na, 1526—29 között): veronai festő; Girolamo da Cremona, Matteo di Giovanni, Antonello da Messina, de főképp Mantegna hatott rá. 1467 és 1469 között Monte Oliveto Maggioréban, 1470-től 1474-ig Sienában működött miniá- 84

LIB

Liberale da Verona: Mária imádja gyermekét (Bp., Szépm. Múz.)

torként. A 8o-as évek végén végleg Veroná­ ban telepedett le, ahol falképeket (Sta Anasta­ sia) és táblaképeket festett. Ismert művei: Pieth (München), Szt. Sebestyén (Milánó és

Berlin), az utóbbi különös keveréke Mantegna tragikus felfogásának és a sienai lírai hangulat­ nak, János evangélista (Philadelphi;) és Mária imádja gyermekét (Bp., Szépm. Múz.). H. L iberatore, Niccolö di: -> Niccold da Foligno lib erty style : art nouveau L ibetbányai Péter, Petrus de Lebeta (1424 — 26 к. m űködött): miniátor, a lipcsei könyvtár lapszélrajzait díszítette. Tőle való még a berlini állami könyvtár (1424) és a londoni British Museum (1426) egy kéziratának dísze. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi . . . Bp., 1941. L ibón (i. e. 5. sz. első fele): élisi görög építész, az olympiai Zeus-templom tervezője (i. e. 468 —456 között); a templomon láthatólag a templomépület részarányainak ideális rend­ szerét kísérelte meg kidolgozni. L ibri, Girolamo dai (Verona, 1474—Verona, 1555. júl. 2.): olasz festő; apja, Francesco dai ~ miniátor tanítványa. Liberale da Verona, D. és F. Morone, valamint B. Montagna hatott rá. Szülővárosában működött, vallásos tárgyú képeket festett s miniátorként is dolgozott. Fontosabb művei: Jézus születése (Verona), Keresztelő Szt. János és az ájtatos ifjú (Bp., Szépm. Múz.), Mária és Anna (London, Libón: Az olympiai Zeus-templom Ny-i homlokzata (rekonstrukció)

National Gallery). Természetábrázolása miatt kiemelkedő berlini Madonnája. Licenoski, Lazar (Galicnik, 1901 —1964. ápr.): macedón festő, a macedón képzőművé­ szet első jeles képviselője. A belgrádi képző­ művészeti főiskolán, majd Párizsban tanult. Figurális kompozíciókat, aktokat, portrékat, tájképeket festett. Több középületet díszített falképekkel. Li Ch’an (18. sz.): kínai festő. 1711-ben szer­ zett hivatalnoki fokozatot, kisebb hivatalt viselt is. Yangcsou város „Nyolc Ékesség” néven számon tartott festőcsoportjához tar­ tozott. Szabad ecsetkezelésű képei (virágok, különösen lótusz) nem ragaszkodnak mereven a hagyományokhoz. Li Chao-tao (700—730 között működött): kínai festő. Li Ssu-hsiin festő fia. Életéről keve­ set tudunk. Nem viselt udvari méltóságot. Chang Yen-yiian festő és műkritikus szerint mint tájképfestő jelentősebb atyjánál. Egy-két festményéről maradt csak másolat. Legismer­ tebb képei: A Ch’ü-folyó, Utasok, Ming-huang császár Shu-ban. Li Ch’eng (a 10. sz. közepe táján m űködött): kínai festő. A korai kínai művészettörténészek a Sung-kori tájképfestők között őt tartják a legtehetségesebbnek. Tájképein a meredek, sziklás tájakhoz sokszor lapos, sík részek csatlakoznak, és ezek a kontrasztok fokozzák képeinek szépségét. Tehetséges költő és zenész is volt. L ich field : város Angliában. Műemlékei kö­ zül a katedrális háromhajós, kereszthajós pillér­ bazilika, kereszthajóval és ->- Lady Chapellél. Legkorábbi részlete a szentély árkádsora (1195 —1208), a kereszthajó (1240) és a káp­ talanterem (1239—49). A hajó és a Ny-i homlokzat a 13. sz. második felében épült. Ez utóbbi magas kősisakos tornyai a 14. sz. elejére készültek el. A 17. sz.-tól kezdve többször restaurálták. Licht, Hugo (Nieder-Zedlitz, 1841. febr. 21.—Lipcse, 1923. febr. 28.): német építész, építészeti író. Berlinben és Bécsben folytatta tanulmányait. Lipcsében működött, ahol az újabb építészet egyik jelentős képviselője volt. Fő műve a lipcsei új városháza (1898 —1905). Az Architektur Deutschlands és Architektur der Gegenwart c. művek és a Der Profanbau с. folyóirat kiadója volt. Lichtenstein, R oy (New York City, 1923 — ): amerikai festő, a ->- pop art jelleg­ zetes alakja. Ohio állam egyetemén végezte tanulmányait. New Yorkban él, a Gutgers Egyetem tanára. 1951 óta állít ki. Festményei a magazinok népszerű képregény-sorozatai, a comics-oк hatalmasra nagyított kópiáinak tűnnek. E durva és kommerciális szemléletű képeket a hagyományos festészet eszközeivel

R . Lichtenstein: Kompozíció

emeli monumentális rangra, ironikusan le­ leplezve e társadalom valódi „művészeti” bálványait. Lichtwark, Alfred (Hamburg, 1852. nov. 14.—Hamburg, 1914. jan. 13.): német művé­ szeti író. A hamburgi Kunsthalle vezetője volt. Nagyszámú művében főleg esztétikai kérdésekkel foglalkozott (Die Erziehung des Farbensinns, 1902). Kiváló érdemei vannak a hamburgi múzeum fejlesztése és speciális hamburgi tárgyú művészettörténeti munkák publikálása körül (Meister Francke, 1899; Meister Bertram, 1905). — írod. A. von Zeromski: A. L. 1924; J. Gebhardt: A. L. und die Kunsterziehungsbewegung in Hamburg. 1947. Li Ch’ün (1911— ): kínai grafikus. 1933-ban a hangcsoui főiskola növendékeként kezdett fametszettel foglalkozni. A baloldali mozgal­ mak tagjaként sok politikai témájú lapot is készített. 1940—48 között Yenanban tanított, s a modem kínai fametszet első generációjának egyik jeles képviselőjévé vált színes, újévi képek stílusában készült lapjaival. Licini, Osvaldo (Monte Vidon Corrado, 1894. márc. 22.—Monte Vidon Corrado, 1958. okt. и .) : olasz festő. Hosszú ideig élt Párizsban. 1931-től az absztrakt, az animisztikus jellegű, szürrealista automatizmus mű­ velője. Az 1958— i Velencei Biennalén festészeti nagydíjat kapott. 1959-ben Livomóban volt emlékkiállítása. Licinio, Bernardino (1489 к .—Velence, 1565 előtt): olasz festő. G. A. Pordenone, Tiziano és Palma Vecchio hatása alatt főként arcképeket festett. Férfiképmásai jellemző erő és jelentő­ sebb kompozíciós készség híján valók (Fiatal férfi koponyával, London, magángyűjtemény; Férfi kesztyűvel, Drezda). Említésre méltó műve Stefano Nani képmása (1528, London) és a Család képe (talán fivérének családja, Róma, Borghese-képtár). A Szépm. Múz. két Női képmását, valamint Mária gyermekével, Keresz­ telő Szt. Jánossal és Szt. Péterrel c. kompozíció­ ját őrzi. H. Takács Marianna Licinio, Giulio (Velence, 1527—Velence, 1594 k.): olasz festő. Velencében s 1559 k. Augsburgban dolgozott. A források szerint megfordult Pozsonyban is, ahol a várkápolna később elpusztult freskódíszét festette. 86

HE

L idiczky, Karel (Hlinsko, 1900. jún. 17.— ): cseh szobrász, Állami díjas. 1926 —31 között O. Spánielnél tanult a prágai akadémián. Számos szoborpályázaton nyert díjat, köztéri szobrokat, portrékat készít. 1946 óta a prágai Károly Egyetem pedagógiai tagozatának ta­ nára. Önálló kiállítása volt Prágában 1941-ben, 1947-ben és 1953-ban. Liebe Miklós: Szerelmey Miklós Liebel József (1740—68 k. működött): ötvösmester és kardcsiszár. Tatán 1740-ben egy díszkardot készített Amadé László költő­ nek (ma a Nemz. Múz.-ban van). Győrött mint kardcsiszár működhetett, de a tanács tilalma ellenére is dolgozott mint ötvös. Egy feliratos és évszámos (1768) kelyhét a győri székesegyházban, egy „Joseph Liebel A. Raab” feliratú díszkardját az Iparm. Múz.ban őrzik. Lieber Éva (Bp., 1932. nov. 16.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Kádár György voltak mesterei. Rendszeres résztvevője az országos kiállításoknak és a hódmezővásárhelyi őszi tárlatoknak. 1966-ban a Fényes Adolf-teremben és a hódmezővásár­ helyi Tornyai János Múzeumban nyílt ki­ állítása. Liebermann, Max (Berlin, 1847. júl. 20.— Berlin, 1935. febr. 8.): német festő és grafikus. A weimari festőakadémián K. Steffecknél tanult. 1872-ben Párizsban járt, ahol Munkácsy művészetét tanulmányozta; első jelentősebb festménye felfogásban, koloritban az ő hatását mutatja. Hollandiai tanulmányútja után 1874ben Barbizonba ment, ahol J. F. Millet hatott rá. 1878-ban Münchenben, 1884-ben Berlinben

B. Licinio: Női képmás (Bp., Szépm. Múz.)

87

M. Liebermann: Zsidó utca Amsterdamban (Köln, W allraf—Richartz Múzeum)

telepedett le. Müncheni tartózkodása alatt W . Leibl művészete ragadta meg, ezért néme­ lyik régebbi, lazán festett művét rajzosabban átdolgozta. A 90-es évektől végérvényesen az impresszionizmus felé fordult, melynek leg­ jelentősebb német képviselője. Ebben az idő­ ben számos rézkarcot is készített. Az 1900-ban létrejött „Berliner Sezession” mozgalom ala­ pítója volt. Ekkor kezdődött scheveningeni strandképeinek sorozata (Fürdő fiúk, Lovasok a tengerparton), melyek művészetének leg­ érettebb darabjai. Összegyűjtött írásai 1922ben jelentek meg. — írod. M. J. Friedländer: M. L. 1924; K. Scheffler: M. L. 1953. Liebesgärten mestere, Meister der Liebesgärten (1440 —50 között működött): alsó­ rajnai rézmetsző. Fő műveiről, két kerti jele­ netről elnevezett mester. Metszetein az elő­ kelő burgund társaság szereplői jelennek meg. Liebl Ervin (Nagyszeben, 1895. nov. 27.— Bp., 1927. jan. 21.): festő. Mérnöknek készült, 1918-tól foglalkozott képzőművészettel. Szá­ mos rajza hatalmas fantáziáról és sok belső vívódásról tanúskodik. Szobrászattal is próbál­ kozott. Munkái 1931-ben a Kovács Szalonban rendezett posztumusz kiállításon kerültek a közönség elé, 1936-ban pedig a Nemzeti Sza­ lonban rendeztek műveiből gyűjt, kiállítást. Néhány rajza a Nemz. Gál. tulajdonában van. — írod. Elek A.: L. E. Bp., 1935. Lieder, Friedrich Johann Gottlieb (Potsdam, 1780. júl. 3.—Pest, 1859. máj. 13.): német szár­ mazású arcképfestő, litográfus. A párizsi École des Beaux Arts-ban J. L. Davidnil tanult. Szülőhelyén, Bécsben, Nagyszombaton, Po­ zsonyban és 1820-tól haláláig Pesten műkö­ dött. Kedvelt technikái: a vízfestés, az olaj és a kőrajz; legnépszerűbbek akvarellportréi vol­ tak. Gondos kivitelezés, pontos rajz, sima festés jellemzi műveit. Bécsi korszakában J. B. Isabey hatása alatt állt. Kora magyar társadalmának számos közéleti alakját örökítette meg (József

nádor, Csekonics József tábornok, Marastoni Jakab festő, Hollósy Kornélia énekesnő stb.). Több műve a Nemz. Gal.-ban van. — írod. L. Grünstem: L. F. Wien, 1926. j Benkő Viktorné Liege, flamandul Luik, németül Lüttich: város Belgiumban. Műemlékei közül a Szt. Kereszt­ templomot a 10. sz.-ban alapították, Ny-i apszisa 13. sz.-i, rajnai hatást mutat. A kereszt­ hajót, a kórust és a kolostort a 14 —15. sz.-ban építették újjá. — A Sí Denis-templom román tornya a legrégibb harangtorony Belgiumban. - A világi épületek közül legjelentősebb a hercegprímási palota, melyet 1526—32 között rekonstruáltak. — A Curtius-ház (ma Archaeológiai Múzeum) reneszánsz épület. — Mű­ gyűjteménye, a Musée des Beaux-Arts belga és főleg francia mesterek (Ingres, Corot, Gauguin, Matisse, Picasso stb.) gazdag gyűjte­ ményét őrzi. Liege, Jean de : -►Jean de Liege Lienhart Vingerlin (15. sz.): ácsmester. 1418-ban testvérével, Erharttal és hat segéd­ jével Augsburgból — ahol a székesegyház építésében vett részt — Budára jö tt Zsigmond király szolgálatába, hogy a Friss-palo­ tán dolgozzék. Lier, Adolf Heinrich (Hermhut, 1826. máj. 21.—Wahren bei Brixen, 1882. szept. 30.): német festő. Először építészettel foglalkozott. Münchenben, majd Párizsban J. Duprénél tanult. Kezdetben portrét, zsanért, aktot, később J. Lievens: Petrus Egidius de Morrion képmása (Bp., Szépm. Múz.)

Liezen-Mayer Sándor: Árpádházi Szt. Erzsébet (Bp., Nemz. Gál.)

majdnem kizárólagosan tájképet festett. A barbizoni mesterek hatására először festett „paysage intime”-et hazájában. Liesborni mester (1460 k. működött): veszt­ fáliai festő. Stílusa a németalföldi hagyo­ mányokhoz kapcsolódott. A liesborni kolostor­ templom számára festett oltárától (1465) kapta nevét. A 15. sz. harmadik negyedében Münsterben dolgozott. Tőle v. követőjétől Kálvária-töredék található a Szépm. Múz.-ban. Lievens, Jan (Leiden, 1607. okt. 24. —Amster­ dam, 1674. jún. 4.): holland festő és rézkarcoló. Bibliai, történeti kompozíciókat, zsánerjeleneteket és tájképeket festett. Rembrandttal egy időben P. P. Lastman tanítványa volt. 1635-től 1643-ig Antwerpenben, egyébként Amster­ damban működött. Művészete alakulására — képmásai szerint — Rembrandt hatott. Petrus Egidius de Morrion képmása a Szépm. Múz.-ban van. Liezen-Mayer Sándor (Győr, 1839. jan. 24.— München, 1898. febr. 19.): festő. A bécsi kép­ zőművészeti akadémián K. von Blaasnál, Mün­ chenben többek közt K. Pilotynál tanult, akinek mesteriskolájában maradt 1867-ig. Először 1857-ben állított ki Pesten. Első fő műve: Mária és Erzsébet királyné Nagy Lajos sírjánál (1862) megalapozta hírnevét. Több­ nyire történelmi kompozíciókat festett, de nem hatásvadászóan, mint mestere, hanem intimebb tárgyakkal, finomabb, festőibb formákkal és gyengéd színezéssel (Mária Terézia egy koldus- 88

LIG

Ligeti Antal: Tájkép (Bp., Nemz. Gál.)

89

asszony gyerekét táplálja, 1867). Kedvvel és sokat foglalkozott illusztrációkkal, melyek közt a legjelentékenyebb a Goethe Faustjához készített ötven lapnyi sorozat. Münchenben élt, 1880-ban a stuttgarti képzőművészeti akadémia igazgatójának nevezték ki, de három év múlva visszatért a bajor fővárosba, és az ottani akadémián vállalt tanárságot. Mint peda­ gógus kitűnő nevet szerzett, igen sok magyar tanítványa is volt. Öregkori fő művét, az Arpádházi Szt. Erzsébetet két ízben is meg­ festette (1882, Nemz. Gál.; 1885, Esztergom, Keresztény Múzeum). Simor esztergomi érsek rendelte meg nála a Menekülés Egyiptomba c. vásznat. Kisebb igényű képei, friss vázlatai kitűnő koloristának és finom formaérzékű mesternek mutatják. — írod. Benkó G .: L.-M. S. Bp., 1932. Genthon István Ligeti Antal (Nagykároly, 1823. jan. 10.— Bp., 1890. jan. 5-):festő. Kereskedőként kezdte pályafutását. Olaszo.-i tanulmányútja során Markó Károlynál tanult 1845-ben, majd be­ járta a Keletet, s hosszabb időt töltött a Szent­ földön. 1861-bcn végleg Pesten telepedett le. Utazásai alatt készített vázlatait felhasználva alkotta romantikus hangulatú, keleti témájú tájképeit. ~ az ún. Markó-követők legjelesebb mestere. Hazai tájképei is a közvetlen ter­ mészetábrázolás élményéről tesznek bizony­ ságot. Része volt a Magyar Képzőművészeti Társulat megalakításában. M int a Magyar Nemzeti Múzeum képtárőre egyike volt azok­ nak, akik a fiatal Munkácsyt pályája kezdetén támogatták. A Nemz. Gál. számos képét őrzi.

Hátrahagyott műveiből a Műcsarnok 1890ben kiállítást rendezett. — írod. Rapaics J: L. A. Bp., 1938. Telepy Katalin Ligeti Miklós (Pest, 1871. máj. 19.—Bp., 1944. dec. 10.): szobrász, az akadémikus tradíció képviselője. Tanulmányait Bp.-cn Stróbl Ala­ josnál kezdte, majd Bécsben folytatta. Portré­ kat, allegorikus zsánerszobrokat, épületdíszítő Ligeti Miklós: Anonymus (Bp., Városliget)

műveket és számos emlékműszobrot alkotott. 1904-től Bp.-en tanult, 1925 —34 között Bp.-en L IG élt. Innen 1934-ben hazájába költözött. Sok­ Foglalkozott kerámiával is. Sokáig a Magyar Iparművészeti Társulat elnöke volt. Működésé­ oldalú, naturalista mester. Képmások, zsánernek korai szakaszában a festői felületkezelésű, szobrok (Leselkedő, Bp., Szépm. Múz.), pla­ Rodin stílusához kapcsolódó plasztikai formálás kettek és érmek mellett több emlékművet alkotott. jelentős képviselője. Első figyelemre méltó Li K’an (Г245—1320): kínai festő. Fiatalon alkotása a Rákász fiú. Fő műve Anonymus lépett a Mongol-dinasztia szolgálatába és (1903) szobra a Városligetben, bp.-i munkái magas hivatali méltóságot ért el. Festészete még Dérynét ábrázoló szobra, a Béke-kút (1916) és Lovastüzér emlékműve (1937). Mint legjavát bambuszokat ábrázoló képei alkot­ korának sok más szobrásza, ő is elkészítette ják. A bambuszfestészetről tanulmányt is Kossuth Lajos és Széchenyi István emlékszob­ írt. Li K’o-jan (Г907. ápr. — ): kínai festő. rait. Dekoratív jellegű épületplasztikái közül Kezdetben nyugati technikát tanult, s a har­ említésre méltó a Parlament szobrászati dísze. mincas években neoprimitív olajfestményeket Számos síremléket készített. A Nemz. Gál. állított ki. Később a hagyományos képírással Pénzes Éva több művét őrzi. kezdett foglalkozni és Ch’i Pai-shih-vol kötött Ligeti Pál (1885—Bp., 1941. jún. 23.): építész, barátságot, s az ő tanítványának vallja magát. festő, művészeti író. A nagybányai festőiskolán tanult, majd oklevelet szerzett a Műegyetemen. A képírás hagyományos témái közül a táj­ 1903-tól állított ki grafikai műveket a Nemzeti képet (mindig konkrét, modem tájat fest) és Szalonban. Építészeti terveivel a bérház kor­ az életképet műveli (az utóbbiban kedvelt témái a bivalyt őrző pásztorgyerekek). A pe­ szerűsítésére törekedett, villáiban újszerű szer­ kingi főiskola tanára. kezeti és esztétikai megoldásokat alakított ki. Li Kung-lin : —- Li Lung-mien A spengleri elveken alapuló esztétikai-elméleti műve: Új Pantheon felé (1926), németül bő­ L ilienfeld: város Ausztriában. Műemléke, vítve Der Weg aus dem Chaos (München, a ciszterci apátsági templom 1202—20 között 1931) nagy érdeklődést keltett. A CIRPАСépült. A késő román kereszthajós bazilika csoport alapító tagja volt. Munkái: a Delej­ Ausztria legnagyobb templomai közé számít­ villa a Gellérthegyen (Molnár Farkassal), a ható. Kéthajós, egyenes záródású szentélye Ausztria első egyházi csarnoktere. Sirály Evezősegylet Clubja a Margitszigeten Liljefors, Bruno (Uppsala, i860, máj. 14.— stb. Uppsala, 1939. dec.): svéd festő. Hazájának Ligorio, Pirro (Nápoly, 1500 k. —Ferrara, 1583. okt. 30.): olasz építész, festő, régész. madár- és állatvilágát festői érzékenységgel Római homlokzati és belső freskói elpusztul­ és a természetbúvár pontosságával ábrázolta. tak. Nevéhez fűződik a római Palazzo Torres Művészetére hatott az impresszionizmus és a (Lancelotti) építése a Piazza Navonán, Ippo- japán fametszetek technikája. Fő művei a lito d’Este szolgálatában Tivoliban építette a stockholmi múzeumokba kerültek, Villa d’Estét s annak kertjét, IV. Pius pápa meg­ lille-i csipk e: hálós alapú, francia vert bízásából a vatikáni Belvedere kaszinóját és csipke; a malines csipkéhez hasonló, de IV. Pius palazzináját a Via Flaminián. Miche­ annál egyszerűbb rajzú és durvább kivi­ langelo halála után rövid ideig a Szt. Pétertelű. Jellemzői az alaphálóban elszórt kis templom építésze lett. 50 kötetre tervezett négyszögek és a motívumok vastagabb fonalú kontúrja. munkája antik emlékekről szól. Egy része meg­ jelent Velencében 1553-ban. lille-i keramika : az E-franciao.-i Lille váro­ sában alapított manufaktúrák termékeinek Li Hsiung-ts’ai (1916— ): kínai festő. gyűjtőneve. 1696-ban J. Féburier és J. Bossu Kao Chien-fu tanítványa volt, majd Japánban tanult. 1938-ban vándoréletet kezdett: város­ alapítottak fajanszmanufaktúrát. Az üzem ter­ mékeinek Delft és Rouen készítményei szol­ ról városra járt és az úton festett képekből élt meg. Témái (tájak, életképek, portrék) mindig gáltak mintaképül. 1711-ben B. Dorez és a konkrét látványt adják vissza. 1953 óta Pelissier manufaktúrájában lágy porcelánt Vuhanban tanít. készítettek. 1784-ben megalakult a DauphinLi Hua (1908— ): kínai grafikus. Kantonban manufaktúra, melyben festményekkel díszí­ végzett főiskolát, majd Japánban tanult tovább, tett porcelán készült. s ott ismerte meg az európai fametszet techni­ Li Lung-mien, más néven Li Kung-lin (? — káját. Hazatérve (1932) fametszőkört alakított, 1106): kínai festő, a kínai művészettörténészek s ezzel a modern kínai fametszet egyik úttörője szerint a Sung-kor legnagyobb mestere. Tudós lett. 1950 óta Pekingben tanít. Rézkarcokat családból származott és 1070-ben elnyerte a is készít. legmagasabb tudományos fokozatot. Állami szolgálatba lépett, de főleg a festészettel foglal­ Liipola, Yrjö (Koskis, 1881. aug. 22. —?): kozott. Tanulmányozta a Tang-kor nagy - Lotto, Lorenzo Lorenzo Veneziano (1356—79 között mű­ ködött): velencei festő. Velencében, Bolog­ nában, Padovában s feltehetően Trevisóban is működött; Paolo Veneziano bizáncias, gótizáló művészetének fiatalabb folytatója; stílusa leginkább Tommaso da Modenához kapcsolódik. Legtöbb táblaképe Velencében található (Kulcsátadás, Museo Correr; Szt. Katalin eljegyzése, Angyali üdvözlet, Mária halála, Accademia). Madonna c. képe a Louvre-ban van. Az esztergomi Ke­ resztény Múzeum egy kisebb kompozícióját őrzi. Lorjou, Bemard (Blois, 1908. szept. 9. — ;: francia festő. Autodidakta, 1936-tól vett részt a Salon d’Automne kiállításain. 1948-ban B. Buffet-vel a Kritikusok díját nyerte. Erőtel­ jes stílusát a szenvedélyes kolorit jellemzi. A figuratív festészet híve, több vita-manifesztumban körvonalazta realista művészeti elveit. Lorme, L ’Orme, Philibert de: -*■ Delorme, Philibert Lorrain, Claude : -*■ Claude Lorrain Losonczi Forgách Pál (1516 k. működött): miniátor, a Pannonhalmi Evangeliarium második részének illuminátora, az első rész

Lorenzo di Credi: Mária Magdolna mennybemenetele (Esztergom, Keresztény Múzeum)

mestere mellett szerényebb tehetség. Művét a bp.-i Egyetemi Könyvtárban őrzik. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. Lossonczy Tamás (Bp., 1904. aug. 12.— ): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Fő­ iskolán Bosznay István és Vaszary János növen­ dékeként végezte. A Szocialista Képzőművé­ szek csoportjának tagja volt 1936-tól, majd munkásságával az Európai Iskolához kapcso­ lódott. 1943-ban az Alkotás Művészházban mutatta be műveit. 1945 után főleg absztrakt képeivel szerepelt a kiállításokon. Művészet­ politikai szervező munkát is végzett. Lossow, William (Glauchau, 1852. júl. 21.—Heidelberg, 1914. máj. 24.): német építész. A drezdai Polytechnikumon végezte tanulmányait. 1906 után a drezdai Iparművé­ szeti Iskola vezetője volt. Historizáló, neoba­ rokk épületeket tervezett az eredeti város­ képpel összhangban (Viktoria-hdz, 1891—92; Színházépület, 1913 stb.). Loth, Karl, Carlotto (München, 1632. aug. 8.—Velence, 1698. okt. 6.): német festő. Róm ai útja után Velencében telepedett le. Velencei, környékbeli és bajoro.-i templomok számára festett oltárképeket. Lotti, Lorenzo di Ludovico di Guglielmo: Lorenzetto Lotto, Lorenzo (Velence, 1480 к .—Loreto, 1556): olasz festő, a velencei érett reneszánsz

ritja tartoznak művészetének értékei közé. L O T E jellemvonásai révén némiképp a manieriz­ mus egyik előfutárának is tekinthető. Korai művei közül kiemelkedik a Louvre-ban levő Szt. Jeromos (1500), a Madonna szentekkel (Róma, Galleria Borghese, 1508), Mária mennybemenetele (Milánó, Brera). — 1520 к. Correggio fény- és árnyjátéka mutatkozik kompozícióin (Mária gyermekével, Drezda; Trónoló Mária szentekkel, 1521, Bergamo, San Bartolommeo). 1526 előtt végleg Velen­ cébe költözött, de innen számos kirándulást tett a felső- és középolasz városokba.Bergamói freskóin a velencei hatások, az erőteljesen ragyogó színek szerencsésen egyesülnek a correggiói gazdag komponálással. Ugyanebből az időből való a Bécsben levő Madonna imád­ kozó szentekkel, az Angyali üdvözlet (Recanati,

L. Lotto: Férfiarckép (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

jelentős képviselője. Főként Velencében élt, de Bergamóban, Trevisóban, Rómában is dolgozott. Művészetét a jellegzetes velencei reneszánsz stílus határozta meg. Állítólag Alvise Vivarini tanítványa volt, de főleg Giovanni Bellini nyomdokain indult, emellett Raffaello, Correggio, Giorgione, Tiziano, Leonar­ do, Palma Vecchio, sőt Dürer művészetének a hatása is megcsillan műveiben. A sok hatás ellenére művészete mégis egyéni hangvételű; különösen drámai lélekábrázolása, a hideg tónusok átmeneteit mesterien alkalmazó koloL. Lotto: Szt. Katalin eljegyzése (Bergamo, múzeum) L. Lotto: Mária gyermekével és Assisi Szt. Ferenccel (Bp., Szépm. Múz.)

Sta Maria sopra Mercanti), a Krisztus és a házasságtörő nő (Louvre), a velencei Carmine templom oltárképe, melyen Szt. Miklóst Szt. Luciával és Keresztelő Szt. Jánossal tenger­ öböl fölött, felhőkön trónolva ábrázolja. Ugyancsak Velencében van a SSi Giovanni e Paolóban Szt. Antoniust, a firenzei Domon­ kos-rendi püspököt ábrázoló festménye (1542). Élete végén Loretóban csendes visszavonultságban dolgozott (Melchisedek áldozata, Be­ mutatás a templomban). Késői művei közül az egyik legjelentősebb az anconai képtár ban levő Mária mennybemenetele (1550) c. kompozíció. Kiváló portréfestő is volt (Rossi prelátus, 1505, Nápoly, Capodimonte; Agostino és Niccold della Torre kettős portréja, 1515, London, National Gallery; Febo da Brescia, Milánó, Brera; N ő legyezővel, Velence, Accademia). Legtöbb műve a bergamói

112

LO T múzeumban található. A bp.-i Szépm. Múz. Mária gyermekével és Assisi Szt. Ferenccel c. késői művét, az 1540-es évekből való A z alvó Apolló, a szétszéledő múzsák és az elreppenő Fama c. művét és a bergamói San Bartolommeóban levő Madonna-oltárhoz tartozó, an­ gyalt ábrázoló festményét őrzi. — írod. L. Biagi: L. L. Venezia, 1942; C. Baroni: L. L. 1951; L. Loletti: L. L. 1953; P. Zampetti: L. L. nelle Marche. 1953; P. Bianchoni: Tutta la pittura de L. L. Milano, 1955; B. Berenson: L. L. London, 1956. lótusz : keleti növényt ábrázoló díszítő motí­ vum, amelyet mezopotámiai közvetítéssel vett át a görög művészet. Az egyiptomi

romantikus stílusban. Ehhez csatlakozott 1873ban a Vigadó éttermének 28 medaillonja. Károlyi Lajos palotájának (a Nemz. Múz. mögött) előcsarnokába már mitológiai jeleneteket kom­ ponált (elpusztult). Ettől kezdve évtizedeken át Ybl Miklóssal működött együtt. A Nemz. Múz. lépcsőháza mennyezetének a Tudományt, a Költészetet és a Zenét allegorizáló kompozí­ cióin (1874, Than Mórral) Raffaello hatása érezhető. Egyidejűleg festette a budai Dunaparti (lebontott) Lipthay-palota I. emeleti termeiben a mitológiai frízt és 1876-ban az Ádám-palota előcsarnokának, loggiájának, termei­ nek mitológiai jeleneteit. Az Egyetemi Könyvtár allegorikus (1875), a Markó u.-i gimnázium görög történeti (Г876), a Sugár (Népköztársa­ ság) úti Régi Műcsarnok allegorikus (1877), a Ferencvárosi templom bibliai és történeti (1880 —81, Than Mórral), a Váci u.-i Új városháza allegorikus (1880 —82), a Terézvárosi Lotz Károly: Lotz Kornélia arcképe (Bp., Nemz. Gál.)

Lótuszvirágok és bimbók görög vázáról (rajz)

1 13

vallásos szimbolikában nagy jelentősége volt. A ^ fo rm á t minden művészeti ág felhasználta; Egyiptomban különösen az építészetben (osz­ lopfejeknél) és használati tárgyakon, Görögo.ban az archaikus kor díszítőművészetében volt kedvelt motívum. Lotz Károly (Homburg vor der Höhe, 1833. dec. 16.—Bp., 1904. okt. 13.): festő. Előbb Marastoni Jakab pesti festőiskolájába járt, a szabadságharc eseményeiről készített rajzokat, később Weber Henriknél tanult. 1852-ben beiratkozott Rahl bécsi magánfestőiskolájába; eleinte mint tanítvány, később kartonjainak kivitelezőjeként dolgozott mellette. 1857-ben a bécsi görög keleti templom fal- és mennyezetképeinél segédkezett mesterének. 1864-ben többek között az Arsenal Fegyvermúzeumá­ ban dolgozott, a II. világháborúban elpusztult Heinrichshof (az Operaházzal szemben) hom­ lokzatának felső emeletén levő allegorikus figurákat és a Kärtnerstrasse Tedesco-palotáinak falképeit kivitelezte. — 1854-től a tájképek hosszú sorát festette. Az alakok felfogásában, az asszonyok típusában a Rahl-iskola roman­ tikus hagyományait követte, de tájábrázolásá­ ban már kifejezően érzékeltette az Alföld jellegzetes hangulatát. A tájkép és a monumen­ tális festészet életművének két uralkodó mű­ faja volt. Az utóbbi területén hatalmas munkás­ ságot fejtett ki: 1863-ban a vörösvári Erdődykastély allegorikus lunettáit festette, 1864-ben a pesti Vigadó lépcsőcsarnokának frízkompozíciói­ ban Argirus királyfi és Tündér Ilona történetét ábrázolta (Than Mórral együtt) az épülethez illő 8 Művészeti Lexikon III.

LOU

Lotz Károly: Alkony (Bp., Nemz. Gál.)

Kaszinó Budapest apotheózisa kompozíciója (1883) után a Keleti pályaudvar allegóriáival egyidejűleg (1884, Than Mórral) készült fő műve, az Operaház nézőterének mennyezete (1884) az Olympus ábrázolásával, mely szín­ ben, formában tökéletes figurális kiegészítője az architektúrának. Raffaello Athéni iskolájá­ tól ihletett, monumentális történelmi kompo­ zíció a Tudományos Akadémia nagy termének két triptychonja (1887—91). A pécsi székesegyház két kápolnájának (1887—91),még inkább a budavári Mátyás-templomnak (1892 —93, M . Louis: Sigma

Székely Bertalannal) falképei a középkori stílusokhoz való hasonulásáról tanúskodnak. A tihanyi apátsági templomban (1889—90) és a pesti ferences templomban (1894—95) viszont barokkos mennyezetképeket festett. 1894-ben az Igazságügyi Palota (most Nemz. Gál.) nagy csarnokát, 1896—97-ben az Országház lépcsőházát, 1900-ban minisztertanácsi termét, 1901—04 között a Várpalota Habsburg-termét díszítette mennyezetképekkel. A Bazilika pillérmozaikjai, kupola- és boltívképei 1894—99 között készültek. Számos mitológiai kom­ pozíciója, arc-, táj- és életképe között néhány tónusos, pasztózusabb vászon is található. Erzékies női aktjainak hosszú sorozata gyöngyházszürke fényben ragyog. Feleségét, leányait (köztük is Kornéliát) örökí­ tette meg legtöbbször. 1882-től a Mintarajztanoda tanára, 1885-től a N ői Festőiskola igazgatótanára, 1887-től a II. festészeti mesteriskola tanára volt. Hagyatékát az állam műcsar­ noki kiállításán teljes egészében megvette. — írod. Ybl E.: L. K. élete és művészete. Bp., 1938. Ybl Ervin Louis, Morris (Baltimore, 1912. nov. 28.— Washington, 1962): amerikai festő, az absztrakt expresszionizmus „hűvös” irányzatának („cool art”) képviselője. A Maryland Institut of 114

LŐ C

Artban végezte tanulmányait. 1954-től állí­ tott ki. Nagyméretű, fekvő alakú, semleges alapozású vásznain korábban (1958—61) a két felső sarokból be- és lefelé csurgatott tiszta színfolyamok keltettek különös, az űrt der­ mesztőén érzékeltető térhatást (Beta, i960; Theta, 1961). 1962. évi képei függőleges for­ mátumúak, s felületüket függőleges irányú és határozottan megvont színcsíkok tagolják (Pillérek, 1962). Louis, Victor (Párizs, 1731. máj. 10.— Párizs, 1800. júl. 3.): francia építész. Bordeauxban és Párizsban működött. Fő műve a bordeaux-i színház; Franciao. egyik legszebb színháza, mely a 19. sz.-i európai színházépítés mintaképe volt. Louis Philippe-stílus : Lajos Fiilöp-stílus Louis quatorze (X IV ): Lajos-stílusok Louis quinze (X V ): Lajos-stílusok Louis seize (XV I): Lajos-stílusok Louis treize (XIII) : Lajos-stílusok Loutherbourg, Lutherburg, Philippe Jacques (Strassburg, 1740. okt. 31.—Chiswick, 1812. márc. i i .): francia festő. Apja, Philippe Jacques majd 1755-ben Párizsban C. van Loos és F. Casanova tanítványa volt, 1771-től Angliában működött. Főleg tenger- és csata­ képeket festett: Valenciennes ostroma, A spanyol armada pusztulása 1588-ban, London égése 1666-ban. A Szépm. Múz.-ban Hajótörés c. képe található. Louvain: -*■ Leuven

Louvre : —>- Párizs Lovas Lajos (Szeged, 1866. máj. 4.—Bp., 1935. máj. 2.): festő és szobrász. Bp.-en Székely Bertalannál és Lotz Károlynál, Mün­ chenben Eisenhut Ferencnél és Szentpétervárott Zichy Mihálynál tanult. 1913-tól Bp.-en élt. Főleg arc- és tájképeket, valamint figurális kompozíciókat festett. Művei közé tartozik egy Katona József-szobor (Kecskemét) és a pusztaszeri millenniumi emlék. A Nemzeti Szalon alapító tagja volt. Lőcse, Levoöa: város Csehszlovákiában. Mű­ emlékei közül a Szt. Jakab-templomot a 14. sz. első felében kezdték építeni, de csak a század végén fejezték be. Az álbazilikális, háromhajós, gótikus csarnoktemplom E-i oldalához épült az 1392-ben felszentelt Szt. György-kápolna. Díszesen faragott D-i kapuja még a 14. sz.-ban készült. Az É-i és D-i előcsarnok csillag­ boltozata azonban már a 15. sz.-ra utal. Középkori számyasoltárai közül említésre méltóak az 1476—90 között készült Vir dolorum- és az 1493-ból való Szt. Erzsébetoltárok. Főoltára, amelyet Lőcsei Pál képfaragó mester készített 1508 —18 között, a mo.-i gótikus szobrászat utolsó nagy alkotása. A miniatúrafestészet hatását mutatja a hajónak a hét főbűnt és Szt. Dorottya legendáját ábrázoló, 1380 k. készült freskóciklusa. — A Gimnáziumi v. Minorita templomot 1309-ben Donch mester alapította a minorita rend számára, de az építkezés csak 1340 után indult

Lőcse: Városháza

US 8*

LŐ C

Lőcse: Polgárház udvara

meg és a század végéig tartott. Először az egyhajós, keresztboltozatos, sokszög záródású szentély épült meg, a század második felében került sor a háromhajós hosszház építésére, amelynek mai boltozatát a jezsuiták készítették a 17. sz. végén. A templom E-i oldalához csatlakozik a 17. sz. folyamán szintén átalakí­ tott kolostor épülete keresztboltozatos kerengőjével. — A Városháza 15. sz.-i eredetű épülete mai alakját 1551-ben kapta. Ekkor készült a homlokzatok földszinti és emeleti loggiája. Kéthajós, boltozott emeleti előcsar­ nokából reneszánsz keretes ajtó vezet a famennyezetes tanácsterembe. Külső falfestése 17. sz.-i eredetű, erősen megújított. Második emeletét Schulek Frigyes emelte a 19. sz. végén történt helyreállításakor. — A Thurzóház homlokzata vakárkádos, sgraffitós, pártázatos attikájával a 17. sz.-i ún. felső-mo.-i pártázatos reneszánsz jellegzetes alkotása. A balszámy toronyszerűén kimagasló földszintje gótikus. Sallay Marianne Lőcsei Miklós, Nicolaus de Lewtschovia (1497—1527 között működött): kőfaragó Eperjesen. Részt vett a város alsó kaputornyá­ nak építésében és a Szt. Miklós-templom építési munkáiban. 1504—06 között az új bormérő háznál dolgozott. A város erődfalai és az új fogház kőfaragómunkáit is ő végezte. Lőcsei Miklós (a 15. sz. végén működött): festő. Egyetlen hiteles alkotása a Poprádon

őrzött, Madonnát a gyermekkel ábrázoló függőkép. A kép keretének felirata őrizte meg a mester nevét, valamint az 1484-es évszámot. Stílusa a Jánosréti s a lőcsei Vir dolorum-oltár mesteréhez kapcsolódik, de azoknál gyengébb felkészültségű, kevésbé kulturált művész. Lőcsei Pál (16. sz. eleje): szobrász, a mo.-i késő gótikus faszobrászat legkiemelkedőbb művésze. Nevét a lőcsei plébániatemplom egy 17. sz.-i sírköve őrizte meg, mely elmondja azt is, hogy Pál mester a hatalmas főoltár szobrásza. 1515-ben a lőcsei Krisztus Teste Testvéridet elöljárója, 1525-ben pedig a városi tanács tagja volt. Halálának éve ismeretlen, de 1542-ben már bizonyosan nem élt, mivel akkor özvegye fizetett adót. Műve, a lenyűgö­ ző, 18 méternél magasabb lőcsei főoltár az európai számyasoltár-művészetnek is egyik leghatalmasabb építménye (1508 —18). Az impozáns retabulumot több segédjével közösen faragta, díszítette. Sokan kísérelték meg, hogy az egyidejű szepességi faragványok közül kiválogassák azokat, amelyek stílusjegyeik alapján neki tulajdoníthatók. Hitelesen azon­ ban csupán a lőcsei főoltár s ennek is mindössze három főszobra vallható saját kezű alkotásá­ nak. Tevékenysége igen jelentős volt. A veze­ tése alatt dolgozó műhelyből kerültek ki az E-i felvidék legszebb késő gótikus faragvá­ nyai. Művészete V. Sfasséval (W. Stwosz)

Il6

LÓ C közeli rokon. A nagy krakkói-nürnbergi

117

szobrász ihlette alkotó képzeletét, de lágyabb formái, líraibb érzelmei jól meg is különböz­ tetik őt mesterétől. Sajátos nyelvezetű, tipiku­ san helyi képviselője az E-felvidéki késő góti­ kus-reneszánsz faszobrászatnak. — írod. J. Pastéka: Meister Paul von Leutschau. Prag, 1961. Radocsay Dénes lőcsei faszobrásziskola : A felvidéki gótikus faszobrásziskolák között a lőcsei a legjelentő­ sebb. 14. sz.-i munkásságát egy Szt. Miklósfigura, egy eredetileg villáskeresztű feszület és a főoltár oromzatába állított apostolsorozat bizonyítja. A minorita templom Madonnája a 15. sz. eleji lágy stílus, majd a plébániatemplom E-i előcsarnokában álló Kálvária az ezt követő szigorú stílus képviselője. A 15. sz. utolsó harmadában az iskola egyre több színnel gazdagodott. Alkotásait a lőcsei Szt. Jakab-templom őrzi. A Mátyás-címeres Vir dolowm-oltdr a bányavárosi szobrászathoz, a Maria-oltár pedig a kassai művészethez kapcsolódik. A nagyméretű Kálvária a krakkói Stoss-stílus lőcsei hatásáról ad számot. Az isko­ la legfényesebb időszakát a 16. sz. első tizedei­ ben élte. Vezető szobrásza Lőcsei Pál mester, s vele egyenrangú a Jézus születése-csoport faragója is. Az iskola jelentős tagja a Szt. Anna-oltárok mestere és a Szt. Györgyök mes­ tere. A lőcsei 16. sz.-i plasztika széles körben termékenyítette meg a Szepesség és a szomszé­ dos területek művészetét. Radocsay Dénes

Lőcsei V ir do lo ru m -o ltár m estere (1476— 1500 k. működött): festő, késő középkori festészetünk egyik legjelentősebb mestere. A jánosréti stílust gazdagította; elmélyült emberábrázoló készsége, valósághű térszem­ lélete, költői felfogása németalföldi hatásokat

Lőcsei Pál mester: Imádkozó pásztor. Részlet a lőcsei főoltárról.

Lőcsei Pál mester: A lőcsei főoltár középső része

Lőcsei szobrásziskola: A szepesszombati főoltár

idéz. Az oltár predelláján Mátyás és Beatrix címere látható, eszerint készültének ideje az 1474—90-es évekre tehető (valószínűleg már 1480-ig elkészült). Négy belső képén arany háttér előtt kettesével álló szentek, külső tábláin Krisztus születésével kapcsolatos jele­ netek láthatók. Egy bp.-i magántulajdonban levő Mária koronázása és a zólyomszászfalvi Remete Szt. Pál és Antal főoltár sorolható Lajta Edit még művei közé. L ö ffler Béla (Bp., 1880. júl. 14. —?): építész, a szecesszió formavilágának határo­ zott, jellegzetes képviselője. Fő művei: a Kazinczy u.-i orthodox zsinagóga, a hozzá csatlakozó székház és iskola (1910 —12), a Népszínház u. 37. sz. bérház. Intérieur- és bútortervezéssel is foglalkozott. Bronz dom­ borműve (II. Rákóczi Ferenc) a Nemz. Gal.ban van. 1925-ben Palesztinába költözött. L öfftz, Ludwig von (Darmstadt, 1845. jún. 21.—München, 1910. dec. 3.): német festő. 1893-tól 1899-ig a müncheni képzőművészeti akadémia igazgatója volt. Többnyire kis­ méretű tájképeket és intérieuröket festett. L őrincz István (Lickovadamos, 1901. júl. I , — ): iparművész, érmész. 1918-ban a Proletár Képzőművészeti Tanműhely növen­ déke volt, 1923-ban végezte az Iparművészeti Iskolát. 1925 óta állít ki. 1938-ban a Herendi Porcelángyár tervező művésze lett. 1949-től 1956-ig az Iparművészeti Főiskola porcelán­ szakosztályának tanszékvezető tanára volt. Je­ lenleg főleg kerámiával foglalkozik (a komlói szálloda halijában a Négy évszak c. relief). 1966-ban kiállítása nyílt a Fényes Adolf-teremben. L ö w e n : Leuven Löw enfinck, Adam Friedrich von (1714— Hagenau, 1754. nov. 13.): német porcelánfestő. 1727-től a meisseni gyárban virágokat festett К-ázsiai stílusban. Weisenauban por­ celánműhelyt alapított, majd később részt vett a fuldai és höchsti gyár alapításában. 1749-től a hagenaui Hannong-fajanszmanufaktúra igazgatója volt. L öw y, Emanuel (Bécs, 1857. szept. 1.— Bécs, 1938. febr. и .) : osztrák archeológus és művészettörténész. Bécsben tanult. Az osztrák expedícióval vett részt a gjölbasi ásatásokban. 1889 —1915 között a római egyetemen, 1918-tól Bécsben volt az archeo­ lógia tanára. Új szempontokban bővelkedő főbb művei: Die Naturwiedergabe in der älteren griechischen Kunst (Roma, 1900), Die grie­ chische Plastik (Leipzig, 1911, olasz nyelven is megjelent), Polygnot (Wien, 1929). Luca di T ö m m é (1356—89 között műkö­ dött): olasz festő, a sienai késő trecento egyik jeles mestere, a két Lorenzetti követője. Orvietóban és Sienában működött. Fennma­

radt müvei főképp Madonna-oltárok (Boston, L Ö F Brooklyn, Cambridge; Firenze: Uffizi; New York: Metropolitan Museum; sienai képtár), melyek plasztikus konstrukciójukkal tűnnek ki. Lucas, August (Darmstadt, 1803. máj. 7.— Darmstadt, 1863. szept. 28.): német festő és grafikus. J. A. Koch és P. Cornelius mellett dolgozott. 1829 —34 között Itáliában élt, majd hazatérte után az „ideális táj” jellegzetes mestereként dolgozott. Lucas, Eugenio (Alcalá de Henares, 1824. szept.—Madrid, 1870. szept. 11.): spanyol festő. A madridi művészeti akadémián tanult, majd a régi mesterek: Murillo, Velazquez s különösen Goya alkotásait másolta. Goya modorában festett bikaviadalokat, inkvizíciós jeleneteket, a népéletből merített nagyméretű alkotásokat. Egyik legjellemzőbb alkotását, az Inkvizíciós jelenetet a Louvre-ban őrzik. Mint portréfestő is ismert volt. — írod. E. Trapier: E. L. New York, 1940. Lucas van Leyden (Leiden, 1494—Leiden, 1533): németalföldi festő, rézmetsző és fa­ metszetek rajzolója. Előbb atyjánál, majd C. Engelbrechtsnél tanult. Szemléletére nagy hatás­ sal volt Dürer, akivel Antwerpenben 1521-ben találkozott is, továbbá Gossaert. Elsősorban mint grafikus vált híressé (kb. 170 rézmetszetet, 9 karcot s 16 fametszetet készített). A manieriz­ mus felé hajló művészi fejlődése ezen a terüle­ ten a legkövetkezetesebb. Korai karcai után első mesteri lapja a Mohamed és a szerzetes (1508), majd a Passió-sorozat (kerek üvegképek számára), a Szt. Pál megtérése és két lapja a Tékozló fiú történetéből. — A Fejőlány tehenek­ kel és pásztorral (1510) c. kompozíció a hollandi zsánerképek egyik legjelentősebb előfutára. Ekkori az Ádám és Éva kiűzetése és a 16. sz. első felének leggazdagabb metszete, a nagy Ecce Homo. Középsőperiódusából a Mardochias diadal­ menete (1513), Eszter Ahasvérus előtt (1518) s a nagy Kálvária-hegy (1517) a legjelentősebbek. 1520-tól mozgalmasabbak, könnyedebbek met­ szetei: Ádám és Éva (1529), Venus, Vergilius a kosárban (1525). — Mint festő határozott kolorista: a több figurás életképek egyik korai példája a Sakkozók (Berlin) c. képe. Lót és leányai (Louvre és Rotterdam, Beuningen-gyűjtemény) az éjszakai fény- és tűzábrázolás érdekes példái. Finoman részletező művei: a Királyok imádása (Chicago, Ryersongyűjtemény, Philadelphia, Barnes-gyűjtemény), Prédikálás a templomban (Amsterdam, Rijksmuseum), az 1510-es évek végéről: Szt. Jeromos (Berlin) és Madonna angyalokkal (Berlin), Utolsó ítélet-oltára (1526, Leiden, múzeum), A jerichói vak meggyógyítása (utolsó művei egyike, Leningrad). Portréi közül ki­ emelkedik kitűnő fiatalkori Önarcképe (Braun­ schweig) és egy Férfiképmás (London, I l 8

LUC

Lucas van Leyden: Utolsó ítélet (Leiden, Városi Múzeum)

I1 9

National Gallery). — írod. L. Baldass: L. v. L. 1923; M. Friedländer: L. v. L. und andere holländische Meister seiner Zeit. Berlin, 1932; F. W . H. Hollstein: The Graphic Art of L. v. L. 1955. Mojzer Miklós L ucca: város Közép-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a Dom San Martino román bazilika. Építését I I 60-ban kezdték. Pillérkötegeinek gazdag növényi és alakos díszítésű fejezetei Guidetto da Como nevéhez fűződnek (13. sz. eleje). Ugyancsak az ő műve az 1196— 1204 között készült árkádos főhomlokzat szobrászati díszítésének és inkrusztációjának nagy része is. 1233 k. Guido da Como is dolgozott a homlokzaton, melynek nagy hatása volt a korabeli templomhomlokzatokra. Afőkapu lunettájában a keresztlevételt ábrázoló domborművet több kutató Nicola Pisanónak tulajdonítja. A dóm építésében a román ha­ gyományok hosszú időn át érvényesültek, még az 1310 k. készült szentély is lényegében román. Hosszházát a 14. sz. közepén építették át gótikus stílusban. — A San Frediano első építése a 12. sz.-ban történt, újjáépítése 1122— 47 között. Öthajós, oszlopos bazilika, külső mellékhajóit a 15. sz.-ban kápolnákká alakí­ tották. Homlokzata 1260 k. épült, a dóm homlokzatának sémája szerint. — A San Michele építését román stílusban 1143 után kezdték, díszes, márványintarziás homlokzata 1210 után készült. Apszisa kóruselő nélkül,

közvetlenül a négyezetből nyílik, lapos fedésű. — A San Cristoforo és a San Giovanni a 12. sz.-ban épült román stílusban. — A városfal Lucca: A Dóm

S. Luchian: A mosónő (Bukarest, Nemzeti Galéria)

egészen a 12. sz. végéig a római kori volt, ezt újították meg 1206-ban. — Az Oratorio Sta Maria della Rosa gótikus stílusú három­ hajós templom 1309-ből. — A Palazzo Pretorio M. Civitali tervei alapján épült árkádos palota (1492 —1588). — Műgyűjteménye, a Pinacoteca Nazionale főleg olasz — toszkán — mesterek festményeinek gyűjteménye. Lócsy Erzsébet Luce, Maximilien (Párizs, 1858. márc. 13.— Párizs, 1941. febr. 6.): francia festő és grafikus. C. Duran műtermében tanult, de főleg C. Pissarro támogatása és hatása alakította művé­

szetét. A pointillista csoport egyik alapító L U C tagja. 1934-ben P. Signacot követte a Société des Artistes Indépendents elnöki tisztében. Tájképei és a dolgozó ember mindennapi életét ábrázoló jelenetei jó színérzékről és lírikus természetről tanúskodnak. L ucenti, Girolamo (1627—Róma, 1698. ápr. 4.): olasz szobrász és éremművész. Főként a pápai verde részére dolgozott (lepantói csata érme). Jele: G. L. Nagyobb szabású művei közé tartozik Gastaldi kardinális síremléke (Róma, Sta Maria dei Miracoli), IV. Fülöp király szobra (Sta Maria Maggiore). L uchetto da G en o v a: Cambiaso, Luca Luchian, $tcfan (Stefánesti, 1868. febr. 1.— Bukarest, 1916. jún. 27.): a román realista festészet egyik úttörője. Művészete kezdetben szervesen kapcsolódott I. Andreescu, T. Aman és N. Grigorescu működéséhez, majd különö­ sen tartalmában sajátosan egyénivé, a modern román festészeti törekvések kiindulópontjává vált. Arcképeket (Egy festő, Alecu, az író), életképeket, paraszt- és munkástípusokat (A serdülő, Munkások stb.), szocialista tartalmú figurális kompozíciókat (Kukoricaosztáshoz vonuló éhezők), csendéleteket (Mákvirágok, Anemónák), táj- és városrészleteket (Brebui kolostorudvar, Nyomornegyed) festett. Kitűnő kolorista volt, gyakran használt pasztellt és vízfestéket. — írod. P. Comamescu: L. Bucu-

Ludovisi-trón (Róma, Museo Nazionale)

LUI

rejti, I954;jianu—Comarnescu: S. L. Bucurejti, 1956; V. Dragut: L. 1868 —1916. Bp., 1964. Kampis Antal Luchsperger, Luxberger, Lorenz (?—'WienerNeustadt, 1501): osztrák szobrász. Minden bizonnyal ő mintázta a wiener-neustadti dóm 12 apostolfiguráját (1495 k.), melyeket a kutatás az osztrák késő gótika fő művei közé sorol. L uciani, Sebastiano: Piombo, Sebastiano del Lucidel Neufchatel, Nicolas L uckhardt, Hans (Berlin, 1890. jún. 16.— Bad Wiessee, 1954. okt. 12.): német építész. W. Gropius és L. Mies van der Rohe szellemé­ ben dolgozott, velük együtt alapította a „Rings” nevű modern építészeti csoportot. Számos modern lakóépületet és középületet tervezett Berlinben és Münchenben. L u d o v isi-tró n : i. e. 460 k. készült, három oldalán domborművekkel díszített márvány­ töredék. Eredetileg valószínűleg oltár része lehetett. A domborművek a görög kora klasszikus művészet legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak. Stüusuk alapján Dél-Itáliában készülhettek, bár a ~ Rómában került elő. A „fő oldal” domborműve a legvalószínűbb feltevés szerint Aphrodité születését ábrázolja a tengerből, két oldalán Hórákkal. A két oldalsó relief ruhátlan fuvoláslány és tömjénnel áldozó ruhás nő ülő alakját mutatja. A ~ párdarabjának tartott bostoni relief alighanem a római korban készült. Szilágyi János György ludw igsburgi p o rc e lá n : a Ludwigsburgban (NSZK) működő manufaktúra készítményei­ nek gyűjtőneve. Az üzemet 1756-ban alapí­ tották. Fénykorát 1760—67 között érte el, amikor W . Beyer volt modellmestere. Itt is, mint a többi délnémet porcelánmanufaktúrá­ ban, az edénykészítés alárendelt szerepet töltött be a figurális alkotásokkal szemben. Az üzem szobrászi termékei rokokó, majd a klasszicizmusba forduló stílusban készültek.

Ludwigsburgi porcelánjegyek

1767-től a művészi színvonal lassú süllyedése figyelhető meg. Az üzem 1824-ben, többszöri tulajdonosváltozás után megszűnt. Igen sok jegyet használt: kettős C koronával v. anélkül, koronás L, FR, F, W R , az uralkodó nevének kezdőbetűje és a szarvasagancs a württembergi címerből. — írod. Christ: Ludwigsburger Porzellanfiguren. 1921. 121

Tasnádiné M arik Klára

L u g a n ó i: építészcsalád. Tagjai: 1. ~ Bernát (1564 —82 k. működött) a bártfai Szt. Egyedtemplomban dolgozott. Szepes és Sáros megye pártázatos épületeinek sgraffito díszítését hono­ sította meg. — 2. ~ János (1564 k. működött) Bemáttal együtt dolgozott a bártfai Szt. Egyed-templomban. — 3. ~ Péter, Italus Petrus, Petrus da Lugano (1564 к. működött) Besztercén és Bártfán egyaránt megfordult. 1564-ben építette át az eredetileg gótikus besztercei templomot reneszánsz stílusban. A karzatok és kapuzatok kiképzése különösen figyelemre méltó. Luidor János (18. sz.): francia származású építőmester Erdélyben; Marosvásárhelyen Toldalagi László gr. megbízásából tervezte Erdély legszebb rokokó városi palotáját (1759—72). Luik: Liege Luiken, Jan: Luyken, Jan Luini, Bernardino (Luino, 1480 k .—Milánó, 1532): olasz festő, Leonardo nagy tehetségű követője, valószínűleg A. Borgognone tanítvá­ nya. Főleg Milánóban, de átmenetileg másutt is dolgozott Lombardiában (Chiaravalle, 1512; Legnano, 1523; Saronno, 1525—27; С о т о , Lugano, 1529—30 s Busto Arsizio). Levétel a keresztről c. korai képén (Milánó, Chiesa della Passione) még erősebben érződik a régebbi lombard iskola s feltehetően F. Francia hatása. Táblaképem Leonardo kompozíciós elveit követi, s bájos női típusainak fény-árnyékos modellálása is megtalálható. Nagyobb táblaképkompozícióin kevés a moz­ gás, a festői beállítás bizonyos szigorát, klasszicizáló nyugalmát láthatjuk (Madonna két szenttel, Roseto-Madonna, Milánó, Brera; Ma­ donna, Milánó, Scotti-gyűjtemény; Alexandriai B. Luini: Roseto-Madonna (Milánó, Brera)

В. Luini: Madonna (Bp., Szépm. Múz.)

Szt. Katalin eljegyzése, Milánó, Poldi-Pezzoligyűjtemény; Salome, Párizs, Louvre). Milánói nagy freskóin (San Maurizio del Monastero Maggiorében A. Bentivoglio és Ippolita Sforza arcképeivel), a saronnói Krisztus és Mária történetén és luganói Kálváriaján világo­ san formált, de zsúfolt jeleneteket festett, különösen színes, változatos csoportosításban. Lírikus hajlandóságú, helyenként finom deko­ ratív hatásokat kereső, bársonyos színhatású festő, mint ezt a Szépm. Múz. Madonna Szt. Erzsébettel és a kis Keresztelő Szt. Jánossal, valamint Madonna Szt. Katalinnal és Borbálával c. képe is tanúsítja. Salome Keresztelő Szt. János fejével (Uffizi) c. kompozícióján a leonardói típusok jelentkeznek. Termékeny munkásságából a milánói Brerán kívül a párizsi Louvre, a londoni National Gallery és a berlini múzeum rendelkeznek a legtöbb képpel. — írod. O. della Chiesa: B. L. Novara, 1956. Mojzer Miklós Lukács Ágnes (Bp., 1920. nov. 11.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Kandó László és Szőnyi István növendéke volt. 1943-tól vesz részt kiállításokon, főként grafi­ kai műveivel. 1946-ban jelent meg Auschwitz, női tábor c. rajzsorozata (egy példánya az auschwitzi múzeumban). Jelenleg főleg ifjú­ sági műveket illusztrál. 1963-ban önálló kiállítása volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Lukács György (Bp., 1885. ápr. 13.— ): filozófus, esztéta, irodalomtörténész, az MTA tagja, Kossuth-díjas. A Tanácsköztársaság

alatt népbiztos volt, majd Bécsben, Berlinben, L U K Moszkvában élt. 1945-ben tért haza, 1946—58 között az esztétika és kultúrfüozófia tanára volt a bp.-i egyetemen. Bár műveiben első­ sorban az irodalomesztétika kérdéseivel foglal­ kozik, nem egy általa felállított tétel a képző­ művészet területén is érvényes (A különösség mint esztétikai kategória, 1957); összefoglaló esztétikai szintézisének (Die Eigenart des Ästheti­ schen, Neuwied am Rhein, 1963, magyarul: A z esztétikum sajátossága, Bp., 1965) eddig meg­ jelent első kötetében pedig részletesen taglalja a képzőművészet problémáit is, és külön fejezete­ ket szentel az ornamentika, a festészet kialakulá­ sát, az építőművészet, kertművészet és iparmű­ vészet elvi kérdéseit tárgyaló elemzéseknek. Mű­ vészettörténeti írásai közül a Nyolcak festészeté­ vel (Esztétikai kultúra, 1913) és az absztrakt törekvésekkel (Új magyar kultúráért, 1948) foglalkozó tanulmányai ismertek. Szerdahelyi István Lukácsné Bernáth Ilma (Kolozsvár, 1891. dec. 10.—Bp., i960): festő és grafikus. Münchenben Hollósy Simon, majd itthon Kernstok Károly tanítványa volt. A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Tanácsnál dolgozott, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, később Berlinbe emigrált. Berlinben kommunista újságok számára rajzolt, tagja volt a német forradalmi művészek szövetségé­ nek. 1933-ban Párizsba, később az SZU-ba költözött. 1946-Ъап tért haza s számos kiállí­ táson szerepelt. Lukácsy Lajos (Kapuvár, 1876. máj. 1.— Kapuvár, 1927. júl. 24.): szobrász. Mátrai Lajos és Stróbl Alajos voltak tanárai, majd Fadrusz Jánosnak segített a szegedi Tisza Lajos-szobor mintázásában. A Műcsarnokban kiállított Éva c. szobra (1898) sokszorosítva a legnépszerűbb kisplasztikák egyike volt. Jelentősebb művei: Festetics György és Goldmark Károly szobra Keszthelyen, Fel­ sőbüki Nagy Pál szobra Sopronban. Zabolás­ kor c. festett szoborművé a Nemz. Gál. tulajdona. lukafai kem ény cserép : a Baranya megyei Lukafa községben 1846-ban alapított üzem termékeinek gyűjtőneve. Emlékei ritkák. 1851-ben az üzem berendezését Zsolnay Miklós vásárolta meg, s ezzel megvetette a pécsi Zsolnay-gyár alapját. Lukáts Kató, Kaesz Gyuláné (Jászkarajenő, 1900. ápr. 15.— ): grafikus. 1922-től az Iparművészeti Iskola grafikai tanszakán tanult. Eleinte dekoratív iparművészeti műfajokkal: bútorfestéssel, intarziával, textiltervezéssel fog­ lalkozott, később a művészi igényű csomagolás­ tervezésre tért át. A felszabadulás óta leginkább könyvgrafikával foglalkozik, főleg gyermek­ könyveket illusztrál. 122

LUR

Lukáts Sámuel (Pécel, 1767. jún. 19.—Losonc, 1789. jún. 16.): festő. Főleg arcképeket festett. Ismeretes önarcképe és apjának képmása. L ukom szkij, Georgij; Kreskentjeuics (Kaluga, 1884. márc. 2.— ): orosz festő és művészeti író. Péterváron és Párizsban végezte tanulmá­ nyait, majd restaurátorként dolgozott. Mint festő főként akvarell városképeket festett. Számos képe található a párizsi Musée Carnavalet-ban és a kijevi múzeumban. Lukovszky László (Rákospalota, 1922. ápr. 27. — ): festő, grafikus, Munkácsy-díjas. 1947-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult Pór Bertalan, Bencze László és Varga Nándor Lajos irányítása mellett. Olajképein, szén- és tusrajzain Miskolc vidékét, csendélete­ ket, portrékat, többalakos jeleneteket ábrázol. Több nemzeti, valamint külföldi kiállításon vett részt. Miskolcon él. Luksch-Makowsky, Elena (Szentpétervár, 1878. nov. I , — ): orosz származású német festőnő, szobrász és grafikus. K. J. Makouszkij leánya. Repinaél tanult, majd Münchenben, Bécsben képezte tovább magát. Részt vett a bécsi Sezession kiállításain. 1907-ben Hamburgban telepedett le, ahol 1910-ben rendezte első kollektív kiállítását. 1954-ben uo. rendezett nagyobb szabású kiállítást. Több szobra áll Hamburgban, Bécsben (Bürgertheater reliefjei). Illusztrációi is ismer­ tek (Rabelais). lum m ista: olyan festő, aki a rajzolóval v. koloristával ellentétben legfontosabbnak a fényhatásokat, a fényt és árnyékot tartja. Rembrandt és a 17. sz.-i holland festők leg­ nagyobb része inkább mint kolorista. Lumnitzer János György (Igló, 1783. máj. 31.—Brünn, 1864. jan. 2$.): műkedvelő festő és rézmetsző; tanár, lelkész, majd végül Brünnben szuperintendens. Debrecenben Sár­ vári Pál könyvéhez táblákat rajzolt, amelyeket Beregszászi Péter metszett. Számos arcképet festett magyar családok részére. János főherceg­ ről készített képmását F. John metszette rézre. Rézmetszetei: Késmárk látképe és I. Rákóczi Ferenc állítólagos arcképe. Lundberg, Gustaf (Stockholm, 1695. aug. 17. —Stockholm, 1786. márc. 18.): svéd pasztellfestő. Párizsban tanult, R . G. Carriera stílusát követte. Jól jellemzett, élénk színhatású, vonzó pasztellportréi a svéd udvar kedvelt festőjévé tették. Lundberg, Johan Theodor (Stockholm, 1852. jún. 2Г.—Róma, 1925. dec.): svéd szobrász. Párizsban A. Falguiere-nél és Rómában tanult. Fő müve: O. Petri svéd reformátor emlékszobra Stockholmban. Lundström, Vilhelm (Sundbyeme, 1893. máj. 26.—Koppenhága, 1950. máj. 9.): dán I2 3 festő és mozaikművész. Cézanne és Picasso

hatott rá. 1938-ban és 1939-ben nagy kollektív kiállítást rendeztek műveiből, lu n e tta : félkör alakú sík, mely a boltozat alatt a boltozatot határoló falon keletkezik. Kapuk v. ablakok fölött előforduló félkörös tympanonokat is nevezhetünk '-'mák. A rene­ szánsz művészetben gyakran festették v. relieffel díszítették. lunéville-i fajansz : a K-franciao.-i Lunéville városban 1731 óta működő üzemben készült, a Hannong-gyártmányok virágornamentikáját és más francia műhelyek rajzait utánzó fajan­ szok gyűjtőneve. 1800 után az üzem csak népies kerámiát készített. Lungmen barlangtem plom ok: Kínában, Honan tartományban, Loyang város mellett, a Lo folyó egyik összeszűkülő, meredek szikla­ falakból álló szorosában a kőfalba vájt barlang­ templomok. Az első barlangokat és az azokat díszítő, kőből faragott szobrokat és dombor­ műveket a 6. sz. elején készítették, de a temp­ lom, ill. kolostor céljait szolgáló buddhista műemlék építése még a 10. sz.-ban is folyt. Leghíresebbek itt a 6. sz.-i Pin-yang barlang domborművei (ma Bostonban vannak), vala­ mint a ma már szabadban álló (a föléje épült barlang fala leomlott) hatalmas (kb. 18 m magas) Vairochana-csoport alakjai, amelyek a 7. sz. végén készültek. Miklós Pál Lurago, Loragho, Luraghi: С о т о vidékéről származó építészcsalád. Legjelentősebb tagjai közül Carlo ~ (Laino, 1618 k .—Passau, 1684. okt. 12.) építőmester és stukkátor Passauban, majd hosszú ideig Prágában dolgozott. Számos egyházi és világi épületet tervezett és épített át. — Anselmo (С о то , 1702 к .—Prága, 1765. nov. 29.) К. I. Dientzenhofer prágai építkezéseinek befejezésében működött közre (a Szt. Miklós-templom tornyának felső része a Mala Stranán, a Kinsky-palota stb.), s részt vett a Hradzsin építési munkálataiban is. L indát, André (Bruyéres, 1894. ápr. 27.— ): francia építész, a funkcionalista építé­ szet egyik fő képviselője Franciao.-ban, Jean testvére. Fő művei: a Cité Seurat (A. Perretvel) Párizsban és a Rue Georges-Ville lakó­ házai Versailles-ban. Ezenkívül számos lakó­ házat, szállodát (Korzikában), szanatóriumot (Puy-de-Dőme), iskolát (Moszkva) stb. épí­ tett. Szakírói tevékenységet is folytat. Lur£at, Jean (Bruyéres, 1892. júl. r. —StPaul-de-Vence, 1966. jan. 6.): francia festő és iparművész, a modem francia művészet jelentős alakja, André ~ építész testvére. Eleinte orvosnak készült, majd festészeti ta­ nulmányokat folytatott Nancyban. Párizsban megismerkedett Cézanne és a kubisták, Svájc­ ban Hodler, Münchenben a német expresszio­ nisták művészetével. Az I. világháború idején Picasso, Apollinaire, M. C. Jacob baráti köré-

LUR

J. Lurcat: Szüret. Aubusson-szőnyegkarton (Párizs, Association des Peintres-Cartonniers de Tapisseries) «---- Lurisztáni tőrmarkolat (London, British Museum)

hez tartozott, művészete Picasso kék korsza­ kának és Braque stílusának szintézise volt. 1924-ben spanyolo.-i utazása alkalmával sza­ kított a kubizmus szigorú doktrínáival, fel­ fogása líraibbá vált. Hosszabb utazást tett az USA-ban, Afrikában, Görögo.-ban és a Közel-Keleten. Művészetének alapja a színek változatos, szuggesztív kifejezése. Munkás­ ságának legfontosabb területe a kárpittervezés, melyet 1939-től Aubussonban Matisse-szál, Cromaire-rel stb. együtt új életre keltett (Apokalipszis, Assy, kápolna; A nagy félelem, Säo Paulo, múzeum; Tisztelet az ellenállás halottainak, Párizs, Musée d’Art Moderne stb.). — írod. C. R oy: J. L. Paris, 1956. Lurisztán: A Zagros-hegytől Ny-ra a mai Iránban fekvő fennsík, az ókori Közel-Kelet kora vaskori fémművességének egyik leg­ fontosabb lelőhelye. A 30-as évek elején rablóásatásokon kerültek elő s jutottak töme­ gesen európai múzeumokba és gyűjtemények­ be az itt talált bronztárgyak. Többségük az i. e. I. évezred első negyedében készülhetett, de mindeddig nem sikerült tudományos ásatásokon pontosan felderíteni, melyik nép, ill. kultúra körében keletkeztek. A ^-bronzok kisebb részben fogadalmi szobrocskák, na­ gyobb részben plasztikus díszítésű használati, ill. fogadalmi tárgyak (edények, tűk, tükrök, zablák stb.). Motívumaik és formáik a korábbi mezopotámiai és iráni művészetek hagyomá­ nyaira támaszkodnak, s azokat egy jellegzetes stilizáltságú, önálló művészetté fejlesztik, ame­ lyet távoli területekre exportáltak, s amelynek hatása a perzsa művészetben éppúgy vissza­ cseng, mint a görög és főleg az etruszk művé­ szet egyes alkotásaiban. — írod. A. Godard: Les bronzes du Louristan. Paris, 1931.

124

LUX

Lurisztáni bronzdísz (London, British Museum)

125

L u T ’an-w ei (440 —500): kínai festő; az elsők közé tarozik, akiknek műveit leírásokból ismerjük. Buddhista jeleneteket, tájképeket, portrékat, állatokat festett. Ő t tartják az egy ecsetvonással való rajzolás feltalálójának. Festményeiről másolat sem maradt fenn. L uteri, Giovanni de: Dosso Dossi lu tro p h o ro s: ókori görög vázaforma magas, csőszerű nyakkal, karcsú Lutrophoros testtel és kihajló szájjal. Ebben hozták a nászfürdő vizét a lányoknak. Fia­ talon meghalt férfiak és főként nők sírjára már­ vány ~ t állítottak. A fennmaradt néhány agyag ~ t nász-, halotti és rit­ kán harci jelenetek díszí­ tik. L u tz Balázs (1574—1609 között működött): ötvös­ mester Nagyszebenben. Az Iparm. Múz. egy pluviale csatját őrzi. L ux Alice, Gregersen Hugóné (Bustyaháza, 1906. okt. 23.— ): szobrász. Mű­ vészeti tanulmányait az

Iparművészeti Iskolában nagybátyjánál, Lux Eleknél végezte. Rómában volt tanulmány­ úton. Kerek plasztika, épületszobrászat mellett plakett- és éremkészítéssel is fog­ lalkozik. Fontosabb munkái: Herendi fes­ tőlány (Herend, Alkotóház előtt), Fiatalság (Ózd, terrakotta relief), Díszkút (Balassakórház, Vas u.), Leány korsóval (Oroszlány, díszkút), Felhőnéző (Kecskemét, Agronómiái Intézet). L ux Elek (Szepesváralja, 1884. dec. 18.—Bp., 1941. febr. 26.): szobrász. Az Iparművészeti Iskolában kezdett tanulmányait Münchenben és Brüsszelben folytatta. Finom egyszerűség­ gel mintázott női mellszobrokkal és aktokkal tűnt fel a Műcsarnokban. 1922-ben az Iparművészeti Iskola szobrásztanára lett. Többször állított ki az Ernst Múzeumban. Főbb művei közül a Táncosnő, Fésiilködés, Öreg férfifej, Boxoló, Lantos a Nemz. Gál. tulajdona. Semmeltfris-domborműve a szegedi Pantheon, Anya­ ság c. márványreliefje a szolnoki bábaképző részére készült. A Luther-emlékmü tervezője s a főalak kivitelezője (Deák tér, Ev. Egyház­ ügyi Hivatal udvara). Dömötör István L ux Géza (Bp., 1910. ápr. 29. —Asch, 1945. ápr. 25.): építész, id. ~ Kálmán fia. Középkori magyar építészettel foglalkozott. Több mű­ emléki helyreállítás (a margitszigeti domonkos kolostor sírkápolnájának feltárása, 1938; a zsámbéki templom, 1939; a felsőörsi templom, 1944) tervezője és vezetője, a székesfehérvári régi bazilika kőtárának (1937—38) építője volt. Könyve: A zsámbéki templomrom, Bp., 1939 -

L ux Kálmán, id. (Bikás, 1880. febr. 14.— Bp., 1961. dec. 21.): építész, Ybl.-díjas. A magyar műemlékek feltárásának és megismer­ tetésének céltudatos munkása. 1906—19 kö­ zött, majd 1934-től a Műemlékek Országos Bizottságának építésze volt. Személyesen irá­ nyította a margitszigeti domonkos kolostor feltárását (1921—23), Esztergomban az Árpádkori királyi palota (1934—38), Székesfehérvá­ rott a középkori székesegyház (1935—38) műemléki kutatásait. Műemlékhelyreállításait tudományos megalapozottság, a leletek meg­ győző bemutatása, műszaki biztonság jellemzi. Az esztergomi királyi palota helyreállításában a műemléki állagbiztosítás és kiegészítés leg­ korszerűbb eszközeit alkalmazta. Tervei sze­ rint épült a lillafüredi Palota Szálló (1927) és a margitszigeti premontrei romok stílushű kiegészítéseként a Szt. Mihály-kápolna (1930 — 31). Szakirodalmi munkássága jelentős. A budai várpalota Mátyás király korában (1922) c. műve olasz nyelven is megjelent. Péczely Béla L ux Kálmán, ifj. (Eger, 1911. dec. 16.— ): építész, id. Kálmán fia. Főként a városrendezési tervezés terén működik. Tevékeny-

ségét a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál kezdte. Az Árpád-híd óbudai lejárójának építészeti terveit, majd margitszigeti lejárójá­ nak terveit készítette (az utóbbit édesapjával és bátyjával, ~ Gézával). L ux László (Bp., 1909. júl. 15.— ): építész, egyetemi tanár, Kossuth-díjas. Tanulmányait Bécsben végezte, számos európai országban járt tanulmányúton. Legfontosabb műve a bp.-i Népszabadság-székház. Éveken át építés­ ügyi miniszterhelyettesként dolgozott. Szakirodalmi munkássága is jelentős. L u x o r : helység Felső-Egyiptomban Théba és Karnak mellett. Jelenlegi nevét (al uksur: tábor) valószínűleg a közelben állomásozó római táborról kapta. Főtemploma az Amon Háreme nevet viseli; a karnaki Amon-templommal kos-szfinxekkel szegélyezett út köti össze. A ma is fennálló épületet III. Amenhotep (i. e. 1400 —1362) és II. Ramses (i. e. 1290 — 1224) építtette; egy részét Tutankhamon díszíttette reliefekkel. A templom előtt, —► pylonok között út vezet egy oszlopcsamokos udvarba, amelyet oszlopos folyosó köt össze a tulajdonképpeni templomépülettel. A bejárat előtt álló ->- obeliszkeк közül egyet 1836-ban Párizsba szállítottak és a Place de la Concordeon helyeztek el. A keresztény korban a temp­ lom szent bárkáinak helyiségeiből templomot létesítettek. Az udvarban, egy törmelékhal­ mon áll Abu el Haggag mohamedán szent mecsetje. Varga Edit A luxori Amon-templom oszlopos folyosója

Luyken, Luiken, Jan (Amsterdam, 1649. L U X ápr. 16.—Amsterdam, 1712. ápr. 5.); holland rajzoló, rézkarcoló és költő. Buda ostromaról készített metszetet. Fia, Caspar Г~-У (16721708) magyar viseletképeket metszett; mint illusztrátor is működött. Luzarches, Robert de: —*- Robert de Luzarches Luzsicza Lajos (Érsekújvár, 1920. febr. 13.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Aha Novak Vilmosnál, Kontuly Bélánál és Kmetty Jánosnál tanult. 1948-tól a tatabányai képzőművészeti szabadiskola, majd 1954-től 1959-ig a Műcsarnok vezetője volt. Számos hazai és külföldi önálló kiállításon mutatta be műveit, legutóbb 1960-ban Pozsonyban, 1963-ban a Csók Galériában, 1964-ben Duisburgban. Főleg hegyvidéki tájképeket fest, figurális kompozíciói a hajóépítők világát ábrázolják. A tömegek vizuális művészeti ne­ velése terén kezdeményező munkát végez. Lübeck : város Németo.-ban, az NSZK-ban. Műemlékei közül a Dóm eredetileg román kori templom, mely 1173-tól 1247-ig épült. A 13. sz. közepén átmeneti stílusú előcsarnokot építettek hozzá. Gótikus átépítése 1265-ben kezdődött és 1341-ben szentelték fel. Csarnok­ templom, körüljárás szentéllyel. — A Máriatemplom 1159-ben alapított, téglából épített háromhajós, kereszthajós bazilika három apszis­ sal. 1251-ben, egy tűzvész után csarnoktemp­ lommá építették át. Ez az építkezés még kora gótikus stílusú. Röviddel ezután a szentélykörüljárót és a kápolnakoszorút építették hozzá gótikus stílusban, francia és flamand hatásra. Ekkor építették át a N y-i homlokzatot is kéttomyossá (1304—10). H. L übke, Wilhelm (Dortmund, 1826. jan. 17.— Karlsruhe, 1893. ápr. 5.): német művészettör­ ténész; az építészettörténet és az egyetemes művészettörténet kutatója volt. Fő műve, a Grundriss der Kunstgeschichte megjelenése óta (i860) átdolgozott formában számos kiadást ért meg. Lü Chi (1500 k. működött): kínai festő, a Ming-korszak kiváló mestere, állami hivatal­ nok. Virágokat és madarakat ábrázoló műveken kívül számos táj- és figurális képe ismert. L ü hnsdorf Károly (Bp., 1893. okt. 16.— Bp., 1958. márc. 6.): festő és rajzoló. 1921 —22 és 1927—28 között a Képzőművészeti Fő­ iskolán tanult Bosznay Istvánnál. A 30-as, 40-es évek kedvelt arcképfestője volt. Az ötve­ nes években tudósok, közéleti személyiségek portréit készítette el. lüszteres e d é n y e k : fémes fényű mázzal bevont agyagedények. A lüszterrel való díszí­ tést először a perzsák alkalmazták, tőlük tanul­ ták az arabok, ez utóbbiaktól pedig a mórok, akik közvetítették Spanyolo. felé az eljárást. 126

Gyürki

LYD

Lübeck: Városháza

127

Az olasz majolika fénykorában ugyancsak fontos szerepe volt a fémfényű díszítésnek. Dirutában készültek az első lüszteres majoli­ kák. Innen Gubbióba jutott a technika, ahol G. Andreoli mester a legmagasabb fokig fej­ lesztette. Lütgendorff, Ferdinand Freiherr von (Würz­ burg, 1785. jan. 24.—Würzburg, 1858. ápr. 28.): német festő. Előbb Münchenben tanult, később Bécsben F. H. Füger tanítványa volt. Sokáig élt Pozsonyban, ahol festőiskolát is nyitott. A pozsonyi országgyűlések követei is számos arcképet rendeltek tőle. Számos oltár­ képet festett mo.-i templomok számára (Po­ zsony, Kisjenő, Szécsény stb.). Magyar Pantheon c. kiadványa 125 rézkarc arcképet tartalmazott. 1840-ben Würzburgba költözött s főképp miniatúrafestéssel foglalkozott. L vov, Nyikolaj Alekszandrovics (1751 — Moszkva, 1803. dec. 21.): építész, építészet­ történész, grafikus, költő, technikus és geoló­ gus, a 18. sz.-i orosz kultúra kiváló és sok­ oldalú képviselője. Klasszicizáló építészeti al­ kotásai közül jelentős a mogiljovi székesegyház, a petropavlovszki erőd névai kapuja és a Torzsok város melletti Nyikolszki-mauzóleum. }: ч.] lydiai m ű vészet: A Kisázsia Ny-i részén lakó lydek indoeurópai nyelvet beszéltek. Az anatóliai bronzkori kultúrából kinövő önálló kultúrájuk virágkora a phryg birodal­ mat elpusztító kimmer betöréstől Kroisos lyd uralkodónak a perzsa Kyrostól történt

leveretéséig terjedő időszak (i. e. 7. sz. eleje— 546). Valószínűleg phryg eredetű uralkodó dinasztiájuk alatt ekkor a keleti és a görög Lydiai festett terrakotta dombormű Sardeisból, i. e. 6. sz.

Lydiai festett agyagváza, részlet; i. e. 6. sz. (Istanbul, Régészeti Múzeum)

kultúra közti fontos közvetítő szerepet töl­ töttek be. A ~ leggazdagabb anyagát főváro­ sának, -*■ Sardeistíek ásatásai tárták fel. A lydiai építészet sajátos emlékei a sziklába vágott sírkamrák és a fejedelmek temetkezési helyei, a halomsírok (-*- tumulus); közülük a leg­ nagyobb, Alyattés királyé 69 m magas és 335 m átmérőjű. Híres ötvösművészetüknek alig maradt fenn emléke. Nagyszobrászatuk néhány előkerült emléke (márvány dombor­ mű legelő szarvasokkal és lovasokkal egy tumulusból; elefántcsont papnőfej IstanbulLydos: Harcos és lovász, amphoráról (Nápoly, Museo Nazionale) ^

ban), mitológiai domborművekkel díszített épületdíszítő terrakottalapjaik és néhol eredeti formát, sajátos márványutánzó festést mutató kerámiájuk erős görög hatást tükröz. A ha­ gyomány szerint a lydek voltak a pénzverés feltalálói az i. e. 7. sz.-ban, s i. e. 600 k. már figurális (oroszlán- és bikafejes) pénzeket ver­ tek. A perzsa hódítás véget vetett önálló kul­ túrájuknak. Szilágyi János György Lydos (i. e. 560 —530 k. működött): athéni vázafestő, a feketealakos vázafestészet egyik legkiválóbb mestere. Mind Exekias monu­ mentális stílusában, mind a Kleitias nyomán felvirágzó miniatűr stílusban dolgozott; számos követőjét ismerjük. 85 fennmaradt műve kö­ zül (2 szignált) a legkiemelkedőbbek: Gigantomachia (deinos, Athén, Akropolis Múzeum), Hephaistos visszatérése (kratér, New York), Trója pusztulása (amphora, Berlin), Lovasok (amphora, Nápoly), Halottsiratók (kylix, Athén, Kerameikos Múzeum és pinax, magángyűjte­ mény) . Lyka Károly (Pest, 1869. jan. 4.—Bp., 1965. ápr. 30.): művészettörténész, festő, Kossuthdíjas. Festőnek készült, Münchenben és Róm á­ ban tanult, a Hollósy-körhöz tartozott, később újságíró lett. Mint képzőművészeti kritikus nagy érdemeket szerzett a modern, haladó piktúra széles körben való népszerűsítése terén, különösen a nagybányai festőiskola jelentő­ ségének felismerésével. 1902-től 1918-ig szer­ kesztette a maga korában igen jelentős- művé­ szeti folyóiratot, a Művészetet. 1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, néhány

I2ö

LYK

Lykiai fogadalmi dombormű „a tizenkét istennek” , i. sz. 3—4. sz. (Istanbul, Régészeti Múzeum)

évig igazgatója volt, nagyban hozzájárult a modem szellemű főiskolai oktatás kialakításá­ hoz. Művészettörténeti munkásságából ki­ emelkedik az utolsó 150 év magyar művészetét tárgyaló nagyszabású monográfia-sorozat: A táblabíróvilág művészete, 1922; Nemzeti romantika, 1942; Közönség és művészet a század­ végen, 1947; Magyar művészétét Münchenben, 1951; Festészeti életünk a milleniumtól az első világháborúig, 1953; Szobrászatunk a századfor­ dulón, 1954; Festészetünk a két világháború között, 1956. E műveiben a szociográfiai érdek­ lődés és a finom esztétikai elemzés ötvöződik. Friss alkotótevékenységét bizonyítják újabban megjelent kötetei: Michelangelo, 1957; Leo­ nardo da Vinci, 1958; Raffaello, 1959; Rembrandt, 1962; Munkácsy, 1964. E lexikon munka­ társa. — írod. Emlékkönyv L. K. hetvenötödik születésnapjára. 1944 (addig megjelent műveinek bibliográfiájával); Művészettörté­ neti Tanulmányok L. K. 85. születésnapjára. 1954 (1944-től 1953-ig megjelent műveinek bibliográfiájával). L yka Károlyné: Minich Ida lykiai m ű v é sz e t: A Kisázsia D N y-i part­ vidékén elterülő Lykia indoeurópai nyelvet beszélő lakóiról már az i. e. 2. évezred közepén megemlékeznek írott források, de kultúrájuk­ nak az i. e. 6. sz. közepénél, a perzsa hódítás idejénél korábbi emlékei nem maradtak fenn. 129 Az ezt követő több mint két század — Nagy 9 Művészeti Lexikon III.

Sándor hódításáig — az önálló ~ fénykora. Csaknem egyedüli fennmaradt alkotásai a lykiai építészet sajátosságairól képet adó sír­ emlékek s azok gazdag szobordíszei. A korai típusú, sajátosan lykiai formájú síremlékeket magas talpon álló ház alakjában vágták ki a sziklából. A korábbiak 3—6 m magas oszlop­ talapzaton állnak és lapos tetejűek, a későbbiek Lykiai síremlékek Xanthosban, i. e. 5. sz.

alacsonyabbak, szélesebb bázison, s tetejük háromszögletű v. csúcsíves. Legszebb soroza­ tuk ->- Xanthosbun került elő. Az i.e. 5. sz.-tól ezek mellett szokásba jöttek a sziklába vágott sírkamrák, amelyeknek bejáratát monumen­ tális, görög elemeket felhasználó templom­ homlokzattá képezték ki (Telmessos, Myra, Limyra). A síremlékeket díszítő szoborművek az eltemetett fejedelmek, előkelők harcait, vadászatát, versenyjátékokat, zenélőket, sír­ őrző állatokat és szörnyeket s az 5. sz. végétől görög mitológiai jeleneteket ábrázolnak (Oroszlán-, -*■ Harpyia-emlékmű, -*■ Néreidaemlékmű, a sajátos építészeti formájú trysai síremlék, a sidóni királysírban talált csúcsíves tetejű, i. e. 400 k.-i márvány szarkofág stb.), eleinte keleti görög, majd erősen attikai s az 5. sz.-tól olykor perzsa hatást mutató, egyre jobban provincializálódó stílusban. Ez utób­ binak késői hajtásai azok a „tizenkét istennek” szentelt fogadalmi domborművek, amelyek három évszázados hallgatás után a római császárkorban a ~ utolsó önálló alkotásai. - írod. E. Akurgal: Die Kunst Anatoliens von Homer bis Alexander. Berlin, 1961. Szilágyi János György Lykios (kb. i. e. 460—440 között működött): görög bronzszobrász, Myrón fia és tanít­ ványa. Athénben és Olympiában álltak szob­ rai; Athénben két talapzat került elő szignatúrájával. Műve nem maradt fenn. Ókori íróktól említett főbb munkái: Lovasok (az athéni lovagok győzelmi emlékműve), szoborcsoport istenekkel és a trójai háború hőseivel Olympiában, Tüzet fújó ifjú, Áldozati edényt tartó ifjú. L y k o n p o lis: — Aszjut L y o n : város Franciao.-ban. Műemlékei kö­ zül a katedrális szentélye a 13. sz.-ban, a ke­ reszthajó és a hajó a 13 —14. sz.-ban épült. A tisztán gótikus szerkezetű katedrális díszí­ tésére a délfrancia szellemnek megfelelően antik elemeket használtak fel. — Műgyűjte­ ménye, a Szépművészeti Múzeum egy régi Benedek-rendi palotában gazdag archeoló­ giái anyagot és francia mesterek gyűjteményét őrzi. lyoni selyem szövés: Lyonban a 15. sz. közepén kezdődött a nemes selymek készítése. Az első munkások a politikai villongások miatt menekült olasz szövők voltak. A 16. sz. közepétől kezdődő, mintegy 100 évig tartó vallási türelmetlenség miatt sok szövő elhagyta Franciao.-ot s Németo.-ban a Rajna mentén telepedett le. A ~ csak a 18. sz.-ban lendült fel ismét. A lyoni J. M. Jacquard nagy találmánya, a mechanikus szövőszék miatt a 19. sz. folyamán első helyen állt a szövéssel foglalkozó városok között. — A korai lyoni darabok egészen olasz ízlésűek. A 16. sz.-

tól — az olaszokkal ellentétben — gyakrabban L Y K alkalmazták az elszórt, apró motívumú min­ tát. Eltűntek a bizánci és szaracén eredetű heraldikus állatalakok. A növekvő termelé­ kenységgel olcsóbb készítmények jelentek meg, nemritkán forró fémmodellel nyom­ tatták a mintákat. A 18. sz. folyamán a Kázsiai, ill. meisseni porcelán hatása alatt új formavilágú és színezésű gyártmányok ké­ szültek. A XVI. Lajos-stílus finom, de hideg formáit s az empire egyiptomi és római díszítményeit is felhasználták a lyoni selymeken. Ekkor már Európa-szerte utá­ nozták a lyoni mintákat. — A ~ a 18. sz.-ban kivívott vezető szerepét napjainkig megtartotta. Lys, Liss, Jan v. Johann (Oldenburg, 1590 к .— Velence, 1629): Itáliában dolgozó, németalföldi származású festő, a korai barokk festé­ szet érdekes, kiemelkedő mestere. Előbb H. Goltzius vezetése mellett, majd Rómában Caravaggio művészetének hatása alatt képezte magát, 1620 k. Velencében telepedett le. Paraszti és polgári mulatozó párokat és társa­ ságot ábrázoló korai életképei még németalföldi, darabosabb, nehézkesebb festésmódját mutatják (Falusi lakodalmi menet, Bp., Szépm. M úz.; A tékozló fiú hazatérése, Becs; Morrajdtékosok és Katonákkal mulatozó kurtizánok, Kassel). Művészete később egyre inkább ola­ szos, festésmódja, színei sokrétűbbek, fino­ mabbak, szerkesztése mozgalmasabb, könynyedebb lett. Jelentősen hatott rá D. Fetti. Mitológiai képein pezsgő, tarka világba he­ lyezte bővérű alakjait: Flerkules a válaszúton J. Lys: Judit és Holofernes (Bp., Szépm. Múz.)

130

met aratott. A négyzetes talapzaton álló em­ lékmű kerek épületnek hat; a tetőzetet tartó, körben elhelyezett hat korinthosi oszlop ennek az oszloprendnek első alkalmazása épület külső részén. Az oszlopfők fölötti fríz 25 cm magas domborművé a Dionysost megtámadó et­ ruszk tengeri rablók üldözését és delfinné változását ábrázolja, -*■ Leócharésm emlékez­ tető finom miniatűr-stílusban. Maga a győ­ zelmi tripus, amelynek az emlékmű tartója volt, elveszett. Szilágyi János György Lysippos (i. e. 390 —310 k.): sikyóni görög szobrász, a legnagyobb görög művészek egyike. Eredetileg érckovács volt. Első művei győztes atléták szobrai Olympiában és Pelopidas thébai hadvezér emlékszobra Delphoiban (fel­ iratos talapzata fennmaradt). Első „mesteré­ nek” állítólag Polykleitos -*■ Doryphorosit val­ lotta ; honfitársa, Eupompos vezette rá arra, hogy „mesterek helyett a természetet utá­ nozza” . Ú gy látszik, aránylag későn lépett önálló utakra. Hosszú életének főként három utolsó évtizedéből ismerjük sajátos stílusát tisztán mutató műveit. Agias atlétát ábrázoló, 350—40 k. Pharsalosban felállított szobráról 340 körüli márványmásolat maradt fenn. Ekkortájt kerülhetett kapcsolatba a makedón udvarral, s Nagy Sándor udvari szobrásza lett; egyedül neki volt szabad az uralkodóról portrészobrot készíteni. Nagy Sándor-portréiról több egészalakos és fejmásolat maradt

LYS

Lysippos:

A Lysikratés-emlékmű Athénben

(Drezda), Öltözködő Venus (Pommersfelden), Apollo és Marsyas (Moszkva, Puskin Múzeum). Vallásos tárgyú művei mozgalmas kompozí­ cióikkal, vibráló színeikkel a 18. sz.-i barokk festészet előzményei: Ábrahám áldozata (Ve­ lence, Accademia és Firenze, Uffizi), Judit és Holofernes (London, Bécs és Bp.), Szt. Pál elragadtatása (Berlin). — írod. K. Steinbert: J. L. Wien, 1946. Mojzer Miklós L ysikratés-em lékm ű : a leghíresebb —►chorégos-emlékmű Athénben, a klasszikus és hcllénisztikus korszak közti átmenet egyik leg­ kiemelkedőbb görög művészeti emléke. Lysikratés emeltette abból az alkalomból, hogy 131 az általa i. e. 334-ben kiállított kórus győzel9*

Apoxyomenos, római másolat Vatikáni Múzeum)

(Róma,

fenn, de azonosításuk nem kétségtelen. Nagy Sándor számára készítette a Granikos melletti csatában (i. e. 334) elesett híveinek 25 portré­ szoborból álló emlékművét; barátja, Héphaistión portréját s asztaldísznek a jobbjában boros­ edényt tartva ülő ún. Héraklés Epitrapezios sok másolatból ismert szobrát. Nagy Sándor had­ vezérei közül Krateros rendelésére ->- Leócharésszel közösen készítette el 318 k. azt az emlék­ művet, amely Nagy Sándor oroszlánvadásza­ tát ábrázolta (feliratos talapzata fennmaradt Delphoiban); Kassandrosnak új vázaformát talált ki 316 k .; Seleukosnak 312 után portré­ szobrát készítette el (feliratos márványtalap­ zatát a reneszánsz korban lemásolták, azóta elveszett). Az irodalmi hagyomány szerint öregkorában mintázta Aisópos szobrát, s késői műve volt a dél-itáliai Tarentumban készített monumentális Héraklése, amint kosáron ülve piheni ki munkái fáradságát (több másolatból ismert); 18 m magas tarentumi Zeusát is ekkor készíthette, s valószínűleg késői műve volt a Napisten négyesfogatán, amelyet a rhodosiak állítottak fel Delphoiban. A római másolatok alapján biztosan azonosítható Apoxyomenoso.; a nemeai oroszlán megölése után fáradtan buzogányára támaszkodó Héraklést ábrázoló szobra (ún. Farnese Hercules) ; nagy való­ színűséggel íját feszítő EróS3.\ Sókratése és az alyziai Héraklés-szentélybeli Héraklés tetteit ábrázoló szoborsorozatz, amelyet főleg római szarkofágok domborművei őriztek meg. Fennmaradt Pulydamas atlétáról készített olympiai emlékszobrának domborműves talapzata Pulydamas tetteinek ábrázolásával (a talapzat nem saját kezű műve). szignatúráját viselő szobortalapzatok Delphoiban, Thébában, Pharsalosban, Thermosban, Korinthosban, Megarában, Rhodos és talán Kós szigetén kerültek elő. — Állítólag 1500 szobrot készí­ tett, mind bronzból. Kedvelt témái az atléta­ szobrok, portrék, állatszobrok és Héraklés ábrázolásai voltak. A harmadik dimenzió meghódítása a szobrászat számára, a klasszikus kor ideális ifjúságukban megjelenő alakjai helyett a munkába belefáradt szenvedő ember képének megteremtése, az emberalak új arányainak kialakítása (kisebb fej, nyúlán­ kabb alak), új szobrászati típusok és megoldá­ sok létrehozása voltak azok a legnagyobb tettei, amelyekkel a klasszikus görög szobrá­ szat betetőzője s a hellenisztikus korszak mű­ vészetének úttörője lett. Hatása számos köz-

LYS

Lysippos: Nagy Sándor portréja, római másolat (Párizs, Louvre)

vetlen és közvetett tanítványában szinte szaka­ datlanul él tovább korunkig. — írod. F. P Johnson: L. Durham, 1927; J. Marcadé: Recueil des signatures d « ulpteurs grecs. I. Paris, 1953. Szilágyi János György Lysistratos (az i. e. 4. sz. második felében m űködött): sikyóni görög szobrász, Lysippos testvére. Első ízben vett gipszlenyomatot köz­ vetlenül az emberi arcról, s ennek viaszönt­ vényén végezte el a végső simításokat; ezért úgy emlegették, mint akinek először sikerült az emberi arc tökéletes hasonlóságát vissza­ adnia. Ő volt a feltalálója a szobrokról vett gipszöntvény-másolatoknak is. A hagyomány csak egy heroina-szobráról tud; két szignált szobortalapzat az ő (v. vele azonos nevű másik szobrász) nevét viseli. Lyversbergi Passio mestere (15. sz. máso­ dik fele): kölni festő. Nevét a W allraf—R ichartz Múzeumban levő s egykor J. Lyversberg tulajdonában volt nyolc Passio-oltárképéről nyerte. Stílusa a Mária életének mesteréhez áll legközelebb.

132

м

133

M a: irodalmi és művészeti folyóirat. Kassák Lajos indította meg 1916-ban a Tett folytatása­ ként (s mindvégig ő szerkesztette). Az expresszionizmus, kubizmus, dadaizmus, szür­ realizmus stb. kérdéseivel foglalkozott. Forra­ dalmi hangja s Kassák emigrációja miatt 1920tól Bécsben jelent meg, 1925-ben szűnt meg. Egy időben Kortárs címen is kiadták, hogy itthon és a szomszédos államokban is terjeszt­ hessék. Kezdetben kiállításokat is rendezett. Mabuse : -*■ Gossaert, Jan M acchiaiuoli: olasz festőcsoport. Tagjai 1855 k. léptek fel Firenzében akadémiaellenes, realista célkitűzéssel. Némiképp a barbizoniak nyomdokán indultak, és az impresszionizmus elveihez jutottak el. Elnevezésük is: „foltok­ ban festők” lényegében az olasz impresszio­ nizmus szakkifejezése. Fő képviselői G. Fattori, T. Signorini, S. Lega és O. Borrani voltak. Macciolini, Ulisse (1563—70 k. működött): G. Licinióval együtt a pozsonyi várkápolna később elpusztult freskódíszeit festette. Macdonald W right, Stanton (Charlottes­ ville, Virginia, 1890— ): holland szárma­ zású amerikai festő. M. Russellel együtt 1912ben megalapította a szinkromista mozgalmat, amely az ->- orfizmushoz közelállóan a színek skáláján és a kubisztikusan tagolt formakom­ pozíción alapuló festészetet hirdette (Synchromy, 1914). 1919-től a japán fametszetek vonal­ kultúráját és az európai neoklasszicizmus mo­ numentalitását egyesítő figurális képeket alko­ tott, majd 1953-ban japáni utazása során ismét absztrakt szinkromista kompozíciókra tért át. Macedo, Giulio: —*• Clovio, Giulio Macke, August (Meschede, 1887. jan. 3.— Champagne, 1914. szept. 26.): német festő. 1904—06 között a düsseldorfi akadémián tanult, majd 1907 —08-ban Párizsban élt. 1911-ben a Der Blaue Reiter csoporthoz csatla­ kozott. 1912-ben ismét Párizsban járva De­ launay hatása alá került. A német expresszio­ nisták közül ő a nagyvárosi mondén életet fes­ tette. Képein a formák és színek erőteljesek és derűsek (Asszony a kirakat előtt, 1912; Hölgy zöld kabátban, 1913). 1914-ben P. Kleevcl együtt rövid utat tett Tuniszban. Az I. vi­

lágháborúban elesett. — írod. G. Vriesen: A. M. 1953; W . Holzhausen: A. M. 1956. Körner Éva Mackensen, Fritz (Greene, 1866. ápr. 8.— Bréma, 1953. máj. 12.): német festő, szobrász, grafikus. P. Janssen és F. A. Kaulbach tanít­ ványa volt. A worpswedei művésztelep ala­ pító tagja (1889), a weimari művészeti iskola tanára, majd igazgatója, a brémai művészeti főiskola vezetője volt. Természet ihlette zsáner-, arc- és tájképeket festett. Mackintosh, Charles Rennie (Glasgow, 1868—London, 1928. dec. 10.): skót építész, iparművész, festő, az angliai szecesszió jelentős képviselője. Főbb munkái közé tartozik a glasgow-i művészeti iskola tervezése (1898 — 99, 1907 —09) s több londoni középület belső kiképzése. — írod. Th. Howarth: Ch. R . M. and the modem mouvement. London, 1952. Maclise, Dániel (Cork, 1806 —Chelsea, 1870. ápr. 25.): korának jelentős angol történeti festője. A londoni parlament Wellington és Blücher találkozása, Nelson halála (1864) c. freskóit festette. Macovei, Ligia (Bukarest, 1916— ): ro­ mán festőnő és grafikus, Állami díjas. Több országban járt tanulmányúton. Kínában készí­ tett vízfestménysorozatát 1954-ben állította ki Bukarestben. Illusztrálással is foglalkozik, macramé : csomózott csipke. A szövetvége­ ken lelógó láncfonalak összefonásából kelet­ kezett. Színes és aranyfonalból készítették és a szövettől függetlenül inkább paszományként alkalmazták. Legszebb emlékei Spanyolo. mórlakta vidékeiről valók. Macrino d’Alba; tkp. Gian Giacomo de Alladio (1494 —1508 között működött): olasz festő. Borgognone, Luca Signorelli, Pinturicchio hatott egyéni ízzel festett, kalligrafikus hatású kompozícióira. Korai műve: Madonna szentek­ kel (Róma, Capitolium), fő műve a Torinó­ ban levő Szt. Ferenc stigmatizációja (1506). Mácsai István (Bp., 1922. ápr. 5.— ): festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Fő­ iskolán 1945—49 között Bernáth Aurél növen­ déke volt. 1950-től kiállító művész. Franciao.ban, Hollandiában, Olaszo.-ban többször tett

MAC

A Madarai lovas

A. Macke: Szamárháton

134

MAD

135

tanulmányutat. 1957-ben Cannes-ban kama­ ra-, 1960-ban és 1965-ben a Csók Galériában gyűjt, kiállítása volt. Az ötvenes években a zsáner műfaja, majd főként a portré foglalkoz­ tatta. Festményeit a gondos szerkesztés, a neo­ klasszicista ízű, dekoratív hangvételű, erőteljes színvilág jellemzi. Macskássy Gyula (Bp., 1912. febr. 4.— ): grafikus, érdemes művész, ~ János testvére. Mesterei Berény Róbert és Bortnyik Sándor voltak. 1931 óta trükkfilmrajzoló és rendező. Két bors ökröcske c. filmje Párizsban és a varsói gyermekfilmfesztiválon I. díjat nyert 1956— 57-ben. Ceruza és radír c. filmje 1960-ban ké­ szült. Több száz reklámfilmjével számos dip­ lomát nyert és külföldön is hírnevet szerzett. Macskássy János (Bp., 1910. okt. 5.— ): grafikus, ~ Gyula testvére. Mestere Rudnay Gyula volt. Grafikus pályáját sikeres reklámplakát-sorozattal kezdte (Diadal cigaretta­ hüvely), számos külföldi plakátkiállításon vett részt, s hosszú ideje a Toto-Lotto plakátok tervezője. Madách Pál (Alsósztregova, 1827 —Alsósztregova, 1849): Nógrád megye másodalis­ pánja. Mint műkedvelő tájképfestő két táj­ képet állított ki a Pesti Műegyletben. Testvére, ~ Imre (Alsósztregova, 1823. jan. 21.—Alsó­ sztregova, 1864. okt. 4.), az Ember tragédiájának költője szintén műkedvelő festő volt. Rajzai, portréi és tájképei ismertek. Madarai lo v a s: az E-bulgáriai Madaránál (Kolarovgrád mellett) 1872-ben felfedezett 2,60x3,10 m méretű, monumentális, orosz­ lánt leszúró lovast ábrázoló dombormű. A késő antik ikonográfiái típust (->- Thrdk lovas) és technikát őrző relief a lovas és a ló felszerelésének és a körülöttük a sziklába vésett protobulgár feliratoknak együttes tanúsága szerint az i. sz. 8. sz. elején készült és Tervei bolgár kánt ábrázolja. — írod. Velkov—Mi­ hailov stb.: Madarszkijat konnik. Szófia, 1956. Madarassy Walter (Bp., 1909. nov. 8.— ): szobrász és éremművész, Munkácsy-díjas. Az Iparrajziskolán, az Iparművészeti Iskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatott művészeti tanulmányokat Reményi József és Szentgyörgyi István növendékeként. 1930 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. >933 -34-ben Olaszo.-ban volt tanulmány­ úton. Mint éremművész a harmincas évek óta a műfaj klasszikus hagyományain felépülő ter­ mékeny munkásságával e művészeti ág leg­ jobbjai közé tartozik. Kisplasztikákon és érme­ ken kívül épületplasztikát és köztéri szobrot is készít. Lemezdomborításai vannak a szol­ noki, a pécs-uránvárosi lakótelepen, a bp.-i Európa Étteremben, figurális díszkútját Balatonfüreden helyezték el, szobra áll Szegeden a Városi Tanács és a Pártház, Deb-

Madarassy Walter: Fürdő után (Bp., Nemz. Gál.)

recenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem előtt. madaras sző n y e g : — fehér usák szőnyeg Madarász Adeline, Katona Béláné (Bp., 1871. máj. 26.—Bp., 1962. febr. 16.): festő, Vik­ tor lánya. Fiatal korában részt vett a szocialista nőmozgalomban. A Mintarajziskolában tanult, majd hosszabb ideig Párizsban élt, ahol a Julian Akadémián dolgozott. A Műcsarnok­ ban és a Nemzeti Szalonban gyakran szerepelt táj-, csendélet- és életképeivel. Művészi hagya­ tékát a rákospalotai múzeumnak adományozta. Madarász Gyula (Pest, 1858. máj. 3.—Bp., 1931. dec. 29.): ornitológus, festő és illusztrá­ tor. Ligeti Antaltól tanult festeni. Tájakat és madarakat ábrázoló képeket állított ki a Mű­ csarnokban és a Nemzeti Szalonban. Mo. ma­ darairól írt hatalmas munkáját (Bp., 1899 — 1903) maga illusztrálta. Madarász Viktor (Csetnek, 1830. dec. 14.— Bp., 1917. jan. 10.): festő. A szabadságharc — melyben mint alig tizennyolc éves ifjú vett részt — leverése után jogi tanulmányokat folytatott Pécsett s közben Pósa Gusztávnál festeni tanult. Ez időből való képei: Csoboka látképe és a biedermeier felfogásban festett Fiú arckép. 1853—56 között Bécsben tanult, előbb az akadémián, majd másfél év múlva F. G. Waldmüller magániskolájában. Itt festette

első történeti tárgyú képét, a Kuruc és labancot, melyet 1856-ban nagy sikerrel Pesten is ki­ állított (később eltűnt). Ezt követte a részle­ tezően előadott Thököly álma (A bujdosó álma, 1856); mindkét kompozíció tárgyát szimbolikus-romantikus utalások szőtték át. 1856-ban a magyar festők közül az első volt, aki Párizsba utazott, hogy tanulmányait foly­ tassa. Előbb itt is az akadémiára járt, majd L. Cogniet magániskoláját látogatta. Tizennégy évig tartózkodott a francia fővárosban. Ez a korszak nemcsak művészetének, de életének is legjelentősebb szakasza volt. A párizsi szellemi élet vezető köreiben mozgott; műveiről Th. Gautier írt elismerő kritikát. Korai művei, melyeken már megszabadult korábbi korsza­ kának aprólékos felfogásától: Zrínyi Péter a fogságban (1857), a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (1858) történelmi ideálportréja. 1859ben festette első fő művét, a magyar romanti­ kus történeti festészet egyik legjelentősebb alkotását, a Hunyadi László siratását. A fényárnyék hatások romantikus ellentéteire épí­ tett, szűkszavúságában hatásos és igényes kom­ pozíció nagy aranyérmet nyert a Salonban, majd a Pesti Műegylet 1859-i tárlata után a Nemzeti Képcsarnok Egylet vásárolta meg. Ebben az évben alkotott két másik történeti kompozíciója: a Zách Felicián és a gazdagon részletező, sokalakos Zrínyi Ilona vizsgáló­ bírói előtt. 1863-ból való a Magyarruhás önarc­ kép, a következő évből pedig művészetének két újabb jelentős állomása: a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben és Thierry Amadé történetíró képmása. Az előbbiből két példány készült, de csak egyet ismerünk; kompozícióMadarász Viktor: Dózsa népe (Bp., Nemz. Gál.)

MAD

Madarász Viktor: Felesége arcképe (Bp., Nemz. Gál.)

ját és festői előadását tekintve ~ legérettebb műve. Thierryről festett portréja pedig össze­ gező egyszerűségével és kiváló jellemzésével a legjobb magyar arcképek közé tartozik. 1867-ben készült Dózsa György arcképe (G. DÓZSA HEROS ET M A RTY R LIBER­ TATIS MDXIV felirattal), a következő év­ ben pedig a Dobozi és a Dózsa népe (az utóbbi befejezetlen maradt). 1870-ben hazatérve részt vett a történelmi festménypályázaton Bethlen Gábor tudósai körében c. vázlatával, de Benczúr mellett háttérbe szorult, csak a második díjat kapta. Közben támadások érték a hivatalos műkritika hangadója, Kelety Gusztáv részéről, főleg az 1873-i hasonló pályázatra beküldött Podjebrád cseh király bemutatja Mátyásnak a magyar főurak küldöttségét c. munkájával kap­ csolatban. Ezek, valamint a nyomatokban ter­ jesztett és országszerte igen népszerűvé vált Petőfi halála (1875), az Ónodi országgyűlés (1879) és a Zápolya Izabella (1879) valóban fáradt és egyre inkább akadémikus ízű alko­ tások. Hazatérte után portréiban alkotta a leg­ jobbat: Felesége arcképe (két változatban, 1871), Izsó Miklós (1873). Apja halála után 1873-ban átvette a családi rézműáruüzlet vezetését, egyre kevesebbet festett, végül 1880 táján végleg abbahagyta a festést. Közel húsz év múlva nyúlt újra ecsethez; ebben az időben készült Önarcképe (1910) és a Feltámadás (1913). — ~ a magyar romantikus történeti festészet legjelentősebb mestere. A magyar múltat megjelenítő képeivel nemzeti célokat kívánt szolgálni s ugyanakkor felismerte a francia művészet jelentőségét; a romantika második nemzedékéhez tartozó P. Delaroche

136

M AD

és L. Cogniet hatottak rá. Művei nagy részét a Nemz. Gál. őrzi. — írod. Lyka K .: M. V. Bp. é. n.; Radocsay D.: M. V. Bp., 1941; Székely Z .: M. V. Bp., 1954. Kovács Éva m a d á rtá v la t: olyan szerkesztett távlati rend­ szer, amelyben az ún. „szempont”-ot maga­ san az ábrázolt részlet (táj, ház, város stb.) fölött veszik fel. A kép ilyenformán feliillátásos. M ader, Johann Christoph (Neundorf, 1697 — Bécs, 1761. aug. 14.): szobrász. Fő műve a bécsi Karlskirche főhomlokzati oszlopainak reliefszalagja (1728 —30). Pesten az Invalidus­ palotán (ma Fővárosi Tanács) a főhomlokzati oromzatok allegorikus figuráit készítette. M aderno, Maderna, Maderni, Carlo (Capolago, 1556—Róma, 1629. jan. 30.): olasz építész, a római kora barokk legjelentősebb képviselője. D. Fontana volt a mestere. 1592-től önállóan dolgozott. Korai alkotásai között legjelentősebb a Sta Susanna-templom homlok­ zata, mely mozgalmasságával az érett barokk építészet kiindulópontjának tekinthető. Gaz­ dag ornamentikája ~ csodálatos dekoratív érzékéről tanúskodik. Legnagyobb szabású müve a római Szt. Péter-templom monumen­ tális, gazdagon díszített főhomlokzata, az impo­ záns, tágas előcsarnok és a hosszhajó kiépítése. Bramante és Michelangelo görögkereszt alakú alaprajzát latinkeresztté alakította át. Fonto­ sabb munkái a Borghese-palota befejezése, a Quirinale palota főkapuja, a Pál-kápolna s né­ hány szép kerti kút. Pompás kútjai a Szt. Péter és a Sta Maria Maggiore téren találhatók. Számos műve közül a Gesu templomból kiinduló, de sokkal plasztikusabb Sant’Andrea della Valle, a római seicento egyik leggrandiózusabb alkotása emelkedik ki. — A világi épí­ tészet terén legjelentősebb alkotása a Mattéi di

Giove palota. Hideg, szigorú külső megjelené­ sében a 16. sz.-i római palotatípus képviselője. Ezzel ellentétes a belső udvarok gazdag mű­ vészi dekorációja. Utolsó jelentős műve a Borromini — kinek első mestere volt — és Bernini által befejezett Barberini-palota. Hár­ muk szerepe itt még nem tisztázott. Feltehető, hogy a késő Cinquecento stílusában épült Via Barberinire néző homlokzata származik ~ tó l. - írod. N. Caflisch: C. M. München, 1934; U. Donati: C. M. 1957. Benkő Viktorné M aderno, Stefano (Bissone?, 1576 к .—Róma, 1636. szept. 17.): olasz szobrász, feltehetően Carlo testvére. Antik szobrok restaurálásá­ val, gipszek készítésével foglalkozott. Fő műve Szt. Cecília szép körvonalú, fekvő márvány­ szobra a Sta Cecilia in Trastevere templom főoltára alatt (1599). M adonna : tágabb értelemben Mária minden képzőművészeti ábrázolása, szűkebb értelem­ ben Máriát a kis Jézussal ábrázoló műalkotás. Az ókeresztény művészet óta a képzőművészet egyik leggyakoribb témája. Ny-on a 13. sz.tól a régi, hieratikus felfogás helyett az anya és gyermek bensőséges viszonya ju t kifeje­ zésre a ^-ábrázolásokon (Fra Filippo Lippi, Raffaello, Leonardo ^ i) . A 19. sz.-tól a téma az egyházművészet hanyatlásával elvesztette népszerűségét. — írod. A. Venturi: La M. Milano, 1899; A. Munoz: Iconografia della M. Firenze, 1905; A. Stubbe: La Madone dans Part. 1958. M a d rid : Spanyolo. fővárosa. Műemlékei közül a San Pedro el Real templom a 14. sz.-ban épült. — A Capilla del Obispo stílusa a gótiká­ ból a reneszánszba vezető átmenetet kép­ viseli. A város nagyobb szabású világi épü­ letei, a Plaza Mayor árkádos házai 1617 —19 között épültek. A 17. sz.-ból származik a szob-

Madrid: Museo del Prado

rokban és képekben igen gazdag San Plácido és a mai székesegyház, a San Isidro. A 18. sz. gazdag építkezései közül említendő a királyi palota (F. Juvara és G. B. Sacchetti műve; tróntermének díszítésére Tiepolót hívták meg), a San Francisco el Grande egyik kápolnája Goya freskóival, valamint a Prado épülete, J. de Villanueva műve (1785 —87). — Mű­ gyűjteményei; Museo del Prado. Képtárának alapja a királyi gyűjtemény, mely 1819-ben nyílt meg. Épületét a 19. sz. végén és 1913 —ló­ ban bővítették, majd a II. világháború előtti és utáni években belső átalakításokat végeztek rajta. Újjárendezett kiállítása 1955-ben nyílt meg. Anyagának legjelentősebb részét a spa­ nyol festészet alkotja (Murillo, Velázquez, Goya), de gazdag az olasz anyaga is (Tiziano, Correggio stb.). A németalföldiek közül a 15. sz.-i mesterek és Rubens van jelentősebben képviselve. Kisebb jelentőségű a német és francia festészet anyaga. Szoborgyűjteménye is kiemelkedő. — Museo Arqueologico Nációnál. A 19. sz. végétől 1932-ig állt, a polgárháború alatt a gyűjtemény szétszóródott. A háború után helyreállították, 1954-ben nyílt meg. Anyaga: görög vázagyűjtemény, preromán és román szobrászat, spanyol-mór kerámia stb. — Museo Romantico. Vega Inclan hagya­ téka, 16—17. sz.-i képeket, bútorokat és az alapító személyes emlékeit tartalmazza. Jakubik Anna m aeander, meander: díszítőmotívum, amely a szeszélyesen kanyargó lydiai Maiandros folyóról kapta nevét. A görög művészet egyik

ввшшшш EBI Maeander

legjellegzetesebb díszítőmotívuma; a geomet­ rikus stílusú vázákon az i. e. 9. sz.-ban jelent meg, s attól kezdve mindenfelé alkalmazták. A motívumot Európában már az újabb kő­ korban ismerték, az i. e. 2. évezredben Görögo.-ban is megjelent, s igen népszerű volt a késő bronzkori közép-európai és balkáni díszítőművészetekben. A görög és itáliai ~ t is innen származtatták, de — minthogy eredete valószínűleg a kosárfonás technikájával függ

N. Maes: Alvó szolgálólány (London, National Gallery)

össze — egymástól függetlenül több helyen is kialakulhatott, így a japán és indiai művészet is ismeri. Szilágyi János György Maes, Nicolaes (Dordrecht, 1632. nov.— Amsterdam, 1693. nov.): holland festő, a hol­ land életképfestészet fontos képviselője. Az 1650-es években került Rembrandt műhelyébe, akinek egyik legtehetségesebb tanítványa volt. 1653 végén visszatért szülővárosába, majd N. Maes: J. Trip képmása (Bp., Szépm. Múz.)

Д /[Д 0

1673-tól haláláig Amsterdamban élt. Művészi fejlődése az ötvenes évektől kísérhető figye­ lemmel. Főleg a holland polgárság minden­ napi életét festette. Meleg cinóber, mélyfeke­ te s fehér színei, finom fény-árnyék átme­ netei különösen bensőségessé teszik képeit. Első korszakának fő művei: Almát hámozó öregasszony (Berlin), Rembrandtnak a kasseli képtárban őrzött Szt. Családjára emlékeztető Anya gyermekével, a bájos humorú Alvó szolgálólány (London), Rembrandt Hendrikjét idéző Leány az ablakban (Amsterdam, Rijksmuseum). Antwerpeni útja művészi fel­ fogását megváltoztatta, az intim zsánerről át­ tért a reprezentatív portréfestészetre. A rembrandti hagyományokat figyelmen kívül hagy­ va Van Dyck stílusához került közel (Cor­ nells Evertsen arcképe, Amsterdam, Rijksmu­ seum). A Szépm. Múz.-ban Krisztus Pilátus előtt c. kompozíciója, valamint hat képmása található. Gerszi Teréz M aestri, Giovanni de’: —►Adriano Fioreniino Mafai, Mario (Róma, 1902. febr. 15.— ): olasz festő. Az új római iskola egyik alapítója, fő kifejezőeszköze a kolorit. Róm ai város­ képeket, zsánerképeket, aktokat fest. Több kiállítása volt, 1948-ban részt vett a Velencei Biennalén. Maffei, Francesco (Vicenza, 1620 к .—Padova, 1660. júl. 2.): olasz festő. Művészetére Tin­ toretto, Fetti, Strozzi hatottak. Oltárképei ve­ lencei és vicenzai templomokban találhatók. — írod. N. Ivanoff: F. M. Padova, 1947. m agasnyom ás : sokszorosító eljárás, amely­ nél a sokszorosítandó betű v. rajz képe ki­ emelkedik a nyomóformából. Legismertebb fajtái a betűnyomás, a fametszet és a linóleum­ metszet. M ag d eb u rg : város Németo.-ban, az NDKban. Műemlékei közül az Ágoston-rendi kolos­ tortemplom alapítási éve 1015. A 11. sz.-i kereszt alaprajzú román bazilikán a 12. sz.-ban tovább építkeztek, a 13. sz.-ban kora gótikus stílusban átboltozták. A kolostor kereszt­ folyosója és kútháza késő román stílusú. A 13. sz. második feléből származó lovas emlék­ mű a piactéren a középkor egyik legjelentő­ sebb lovas szobra. Talán Nagy Ottó császárt ábrázolja. — A Dóm a 10. sz.-i templom le­ égése után 1209-től a laoni katedrális mintá­ jára épült: háromhajós, kereszthajós, nyújtott szentéllyel, mely a tízszög öt oldalával záródik. Szentélykörüljárós és öt tagból álló kápolna­ koszorú veszi körül. Ny-i homlokzatán két torony van és a kereszthajónál is kettő, melyek azonban a kereszthajó párkányánál végződ­ nek. A szentélykörüljáró emelete, az ún. püspökfolyosó a régi dóm oszlopainak felhasználásával készült. 1330 k. épült a „Para139 dies”, az É-i kereszthajó kapuja. A Dóm épí-

Magdeburg: A Dóm főhajója

tése 1530-ban fejeződött be. — írod. W. Greischel: Der Magdeburger Dom. Berlin, 1929. M agdeburger, Hieronymus (16. sz.): né­ met ötvös és éremművész. 1508 —38 kö­ zött működött, előbb Annabergben, majd 1533 után Freibergben. Vert érmeinek gaz­ dag sorozata ismert (Pistorius, Szt. Kris­ tóf). M ágén D ávid - Moulins-i mester M aitre R o u x : —►Rosso Fiorentino M aiuri, Amadeo (Veroli, 1886. jan. 7.— 1963): olasz régész; 15 évig Rhodos, majd három és fél évtizeden át Herculaneum és Pompeji ásatásainak vezetője, a két Vezúv környéki város legjobb ismerője és feltárási módszereinek tökéletesítője. Főbb művei: Rodi, 1922; Scavi di Ialysos, 1926; La Villa dei Misteri, 1931; La Casa dei Menandro, 1933; I Campi Flegrei, 1934, Saggi di varia antichitä, 1954; Capri, 1957; Herculaneum, i960; ezen­ kívül csaknem évenként új kiadásban meg­ jelenő könyvei Pompejiről és Herculaneumról.

M ajer István (Mocsonok, 1813. aug. 15.— Esztergom, 1893. nov. 21.): rézmetsző és író, esztergomi kanonok. A tudományos irodalom számos ágát művelte. Fiatalon, magánúton tanulta a rézmetszést. A Honművész és a Regélő c. folyóiratok számára metszett képe­ ket. A rézmetszészetnek műtana c. könyve 1847-ben jelent meg. M ajer, Meyer, Meyers, Jeremias v. Jeremiah (Tübingen, 1735. jún. 18.—Kcw, 1789. jan. 19.): német származású angol udvari festő. J. Reynolds és C. F. Zincke tanítványa volt. Kitűnő arcképminiatúráival alapozta meg hírnevét. m ajolika : Eredetileg a Majorka (Mallorca) szigetéről importált spanyol — fajanszokat nevezték ^ n a k az olaszok, a 15. sz.-ban azon­ ban az át nem látszó ónmázzal borított és tűz­ álló színekkel festett olasz cserépedényekre is átterjedt ez az elnevezés. Festésük a még rá nem égetett és a színeket azonnal magába szívó alapmázon történt. A magas hőfokú tűzben a máz és a színek egybeolvadnak, s az így rá­ égetett színek rendkívül fényesek, és ezért az olasz .~k az európai keramika minden egyéb termékénél színpompásabbak. Az olasz ~festés már a 15. sz. közepén jelentékeny művészi színvonalra emelkedett, fénykorát a század második felében érte el és a század vége felé gyors hanyatlásnak indult. Eleinte Faenza, Firenze, Siena, később Urbino, majd Castel Durante, Gubbio, Diruta, Caffagiolo és Ve­ lence voltak a ^készítés fő központjai. A 15. sz.-i korai emlékek díszítménye kissé •durván rajzolt gótizáló v. keleti ízlésű. Budán is készült ~ 1485 k. az olasz mesterek által alapított ^m űhelyben (->- budai majolika). 1490-től 1530-ig Faenza műhelyeiben az ala­ kos díszítés a kora reneszánsz ornamentikájával egyesült, de a tisztán ornamentális dísz is igen gyakori volt. 1530-tól 1560-ig Urbinóban a figurális festés vált uralkodóvá. A ^ fe s­ tők ekkor már többnyire Raffaello művésze­ tének hatása alatt álló metszetek után dolgoz­ tak. 1560 után a fehér alapra festett omamentális mustrák váltak divatossá, melyek Raffaello groteszkjeivel állnak szoros összefüggésben. — írod. O. van Falke: M. 1907; G. Ballardini: Corpus della maiolica italiana. 1933 —38; C . Liverani: Italienische Majolika, i960; P. Brestyánszky I.: Ismerjük meg a kerá­ mia történetét. Bp., 1967. M ajor Gyula (Nagyesztergár, 1904. márc. I.— ): művészettörténész, az Iparművé­ szeti Múzeum főigazgatóhelyettese. Számos tanulmánya jelent meg a japán fametszetről, Kína művészetéről. E lexikon munkatársa. M ajor Henrik, művésznevén Sicu (Bp., 1895—New York, 1948. szept. 21.): karikaturista és festő, autodidakta. Fővárosi lapokba

Majolikatál Mátyás és Beatrix címerével Victoria and Albert Museum)

(London,

rajzolt karikatúrái után megjelent Komédiások c. rajzalbuma és a békéscsabai Tevan-nyomda kiadványaként a magyar írók torzképeit tar­ talmazó Panoptikuma (1913). 1915-ben az Ernst Múzeumban kiállítást rendeztek műveiből. A Tanácsköztársaság bukása után Párizsban telepedett le. Rögtönzésszerű, de találó karika­ túráival itt is nagy sikert aratott. Később a londoni Graphic c. lap rajzolója lett. 1925ben Amsterdamban, 1926-ban Hollywoodban dolgozott, 1927-ben New Yorkban telepedett le s itt főleg arcképeket festett (Walker polgármester, Chaplin portréja stb.). Szoborkarikatú­ rákat is készített. Dömötör István M ajor István (Bp., 1893. júl. 23.— ): ötvös, iparművész. 1908 —13 között az Iparművészeti Iskola ötvös-zománcozó tanszakán végezte művészeti tanulmányait. Ezüst és arany ötvösékszereivel, dísztárgyaival számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. Ú ttörő jelentőségűek a felszabadulás után készített zománcos ékszerei. Sokoldalú képességű, ki­ váló technikai felkészültségű művész. 1949-től az Iparművészeti Főiskolán az ötvös­ tanszak vezető tanára volt. M ajor Jenő (Kraszna, 1918. márc. 6.—Bp., 1963. dec. 13.): festő. A Képzőművészeti Fő­ iskolán Szőnyi István növendéke volt. Műveit a nagybányai tradíció vállalása, friss forma­ látás jellemezte. Mint a Szegedi Tanárképző Főiskola docense jelentős pedagógiai munkát végzett. M ajor Máté (Baja, 1904. aug. 3.— ): építész, építészettörténeti író, Ybl- és Kossuthdíjas, az MTA tagja, az Építőipari és Közleke­ dési Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tan­ székének vezető tanára. A felszabadulás előtt tervezői és kivitelezői tevékenységet foly­ tatott. 1934-ben a CIRPAC, ill. a CIAM

218

МАК

219

magyar szekciójának tagja lett, s ezek kereté­ ben feloszlásukig dolgozott. 1934—37 között a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkára volt. 1948-ban tervei szerint épült a négy soklakásos egységből álló bányászlakó­ telep Tatabányán. — A felszabadulás után az építésügy különböző vezető pozícióiban dol­ gozott. 1955 —64 között a Magyar Építőmű­ vész Szövetség elnöke volt. 1946 —49 között szerkesztette az Új Építészete, lapot, 1949 —51 között az Építés —Építészet felelős, ill. főszer­ kesztői tisztét látta el, 1957 óta szerkeszti az MTA kiadásában megjelenő Építés- és Közle­ kedéstudományi Közleményeket, 1959 óta a Magyar Építőművészet c. szakfolyóirat főszerkesztője. Számos tanulmányában főként a marxista építészet- és művészetelmélet kérdéseit, az új építészet alapelveit és feladatait tárgyalja, a 20. sz. építészeti irányait értékeli. Általános építészettörténetének, az építészettörténet marxista szemléletű feldolgozásának három kötete: Építészettörténet; I. Ősközösség és rabszolgatartó társadalmak, 1954; II. Feudális társadalmak, 1955; III. A tőkés és a szocializmust építő társadalmak építészete, i960 (németül is). Legújabb könyve P. L. Nervi, Bp., 1966. M ajoros János (Dombóvár, 1928. dec. 13.— ): keramikus, Munkácsy-díjas. 1952-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán Gádor István tanítványaként. Munkásságából ki­ emelkednek a kecskeméti Aranyhomok Szálló, a tiszapalkonyai általános iskola és a bp.-i Orvostudományi Egyetem Rezső téri kollé­ giumának kerámia-falképei. Feleségével, ~ Hedviggel (Szarvas, 1930. júl. 15.— ) közösen készítette a tatabánya-kertvárosi iskola falképeit. Hedvig önálló műve a mátraházi szanatórium épületkerámiája. M ajoros Károly (Pest, 1867. márc. 1. —?): üvegfestő. Münchenben tanult; 1905-től mű­ ködött bp.-i műhelye. Itt készültek kiváló művei: a marosvásárhelyi kultúrpalota, a vá­ rosmajori templom és az egri székesegyház festett ablakai. M ajovszky Pál (Besztercebánya, 1871. jún. 22.—Bp., 1935. dec. 13.): műgyűjtő és szer­ kesztő; a vallás- és közoktatásügyi miniszté­ riumban 1913-tól 1917-ig a művészeti ügy­ osztály vezetője. 1925—34 között a Magyar Művészetet szerkesztette, mely egy­ úttal a képzőművészeti élet központja volt. Mint gyűjtő a francia rajz- és akvarellművészet emlékeiből több száz darabból álló, rend­ kívül kvalitásos gyűjteményt szerzett, melyet a Szépm. Múz. grafikai osztályára hagyomá­ nyozott. Ugyancsak a múzeumnak ajándé­ kozta metszetgyűjteményét és modern ma­ gyar rajzait. Majsch (19. sz.): festőcsalád Pozsonyban. Tagjai: I. ~ Sebestyén (1807. szept. 18.—

Pozsony, 1859): főleg arcképeket és a Pozsony vidéki templomok részére oltár- és kegyképe­ ket festett. 1852-ből származó munkája a mariazelli templom oltárának kegyképe, 1857ben a patnai (India) r. k. templom oltárképeit festette. - 2. ~ Imre (Pozsony, 1831 —1877. jún. 20.), ~ Sebestyén fia, Pozsonyban dol­ gozott. Vallásos tárgyú képek, templomi zászlók, portrék és állatképek tartoznak művei közé. — 3. ~ Ede (1845. okt. 13.— 1904. máj. 31.), ~ Sebestyén fia, Bécsben tanult s egy ideig ott is dolgozott. 1880-ban hazatért Pozsonyba. A Pozsonyi Képzőművé­ szeti Egyesületnek alapítója és haláláig művé­ szeti alelnöke volt. Számos műve került a pozsonyi városi múzeumba. Ebédelő társaság c. festménye a Szépm. Múz. tulajdona. Kopp —Dömötör M akarov, Vlagyimir Kuzmics (Cserekovec, 1885— ): szovjet művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora, a grafika kutatója. Számos önálló munkája után a világi tárgyú metszetek tudományos kata­ lógusát készíti. M akart, Hans (Salzburg, 1840. máj. 29.Bécs, 1884. okt. 3.): osztrák festő. A bécsi művészeti akadémián, Salzburgban J. Schiffmann-nál, Münchenben K. Pilotynál tanult. 1866-tól Bécsben élt, 1879-ben a bécsi akadé­ mia professzora lett. Dekoratív hatású, a színek érzéki pompájában hivalkodó, mozgalmas, de üres festményei melyeken gazdag architekturális V . természeti környezetben figurák és különböző anyagok színes tömege kavarog a néző szeme előtt — óriási hatást gyakoroltak a császárváros pompakedvelő lakóira (A pestis Firenzében, Firenze; a két Abundantia-kép, München, Neue Pinakothek stb.). Történeti kompozíciói is inkább gondolati tartalmat, művészi elmélyülést, történeti hűséget nélkü­ löző, nagy virtuozitással festett ünnepi deko­ rációk (Catarina Cornaro Velencében, Berlin, Nationalgalerie; Kleopátra, Stuttgart stb.). Két évtizeden át irányította a közízlést Ausztriá­ ban és Németo.-ban nemcsak festészeti téren, hanem az iparművészet több ágában, sőt az öltözködésben is (^-kalap, ^-csokor stb.). Nessos elrabolja Dejanérát, Jelmezünnep és Madame Rosa Riess c. képe a Szépm. Múz.-ban van. — írod. C. Lützow: H. M. Leipzig, 1887; F. Pirchan: H. M. 1942, 1954. Benkő Viktorné m a k e tt: > modell m ak im o n o : Kínában és Japánban egyaránt kedvelt képforma, tkp. vízszintes helyzetű kép­ csík. Asztalra, földre leterítve szemlélhető. Magassága átlag 15 —50 cm lehet, szélessége sokszor eléri az 5 —6 m -t is. A ~ szemlélésénél mindig csak egy részt (kb. 1 m-t) takarnak ki, majd ezt feltekercselve újabb részletet bonta-

demokratikus érzés hatja át, éles szemmel MÁK figyelt fel a társadalmi problémákra (A bank csődje, 1881; Viszontlátás, 1883). Sokalakos képeit nagy rendezői képességgel komponálta, fő figyelme a pszichológiai kifejezésre irá­ nyult. Korai anekdotikus képeit (Fülemülekedvelők, 1872 —73) érettebb korszakában festőileg összefogottabb, a plein air festés ered­ ményeit is felhasználó művek követték (A sé­ tányon, 1886 —87). Az 1905-i forradalom ide­ jén alkotta A forradalmár nő kihallgatása és 1Q05 január 9. c. műveit. Kovanecz Ilona Makowski, Tadeusz (Oswiecim, 1882 — Párizs, 1932. nov. I . ) : lengyel festő és grafikus. Krakkóban és Párizsban tanult. Legismerteb­ bek a helyi tradíciókban gyökerező csendéle­ tei, groteszk bájú figurális kompozíciói (A kis család, 1929, Párizs, magántulajdon; Gyermek­ zenekar, Varsó, Nemz. Múz.), fametszetei, hidegtűs karcai. Makray Benedek (15. sz. második fele): az első családnévről ismert magyar asztalos Estei Hippolit szolgálatában; 1489 k. készí­ H. Makart: Hölgy Rembrandt-frizurával tette az esztergomi érseki palota istállójának (Bp., magántulajdon) díszes kapuját. Makrisz Agamemnon (Patrasz, 1913. márc. nak ki. Japánban különösen a Yamato-e fes­ 24.— ): görög származású szobrász, Muntészet kedvelte ezt a formát a történeti és kácsy-díjas, érdemes művész. Tanulmányait vallásos témák feldolgozására, de vannak táj­ 1938-ban fejezte be az athéni képzőművészeti képes, vadászjelenetes stb. - szuprematizmust. 1915ben nyilvánosságra hozta ennek manifesztumát „A kubizmustól a szuprematizmusig” címen. 1919-ben V. KandinszkijjA, V. Tatlinnal a Művészetek Nemzetközi Irodájának tagja volt és A. V. LunacsarszkijjA együtt elő­ készítette az Ú j Művészet Első Nemzetközi Kongresszusát. Ebben az évben a moszkvai akadémián, 1921 után a leningrádi akadémián volt tanár. 1926-ban Németo.-ba utazott, hogy ott a Bauhaus-kiadványok sorozatában meg­ jelentesse „Die gegenstandslose W elt” c. művét (München, 1927; Köln, 1962). Ezután vissza­ tért Leningrádba, ahol haláláig lakott. Művé­ szete nagy hatással volt a Bauhaus- és a Styl-

К. Malevics: Házak építés közben (New York, magángyűjtemény)

MAL

22 3

mozgalomra. ~ vallomása szerint, amikor 1913-ban kiállította alapvető szuprematista képét (Fekete négyzet fehér alapon), nemcsak egy képet mutatott be, hanem a tárgy nélküli érzetét juttatta kifejezésre. Ez a kép határkő az európai művészetben, mert egyszerre és gyökeresen lemondott minden konkrét ábrá­ zolásról, minden egyediről és összetettről. Megszabadulva az ábrázoló festészetre rakó­ dott konvenciók ballasztjától, az alapelemek­ kel mindent elölről akart kezdeni. Festé­ szetében felállította a „tiszta érzésnek és érzé­ kelésnek” művészeti jelrendszerét a tiszta színek és geometrikus formák változatosságá­ ban (Szuprematista kompozíció — kék négyzet bíbor csíkon, 1915; Vörös kereszt, fekete körön, 1915; Fehér négyzet fehér alapon, 1918). 1919 táján Liszickijhez hasonlóan a művészetben új téri problémák megoldásának módját kezdte keresni. A síkok mellett a testek is beléptek formarendszerébe. Jövendő repülő­ testek, égitestek előfutárait tekintette bennük, amelyek formájuk „harmonikus integrációja” folytán képesek lesznek a bennük megteste­ sülő erők egyensúlya révén a világűrben létezni. Építészeti elképzelések is foglalkoz­ tatták. Ilyen célzatú plasztikus formái véle­ ménye szerint a szükségszerűség szimbólumai az emberi életben. 1959-ben műveiből Bem­ ben rendeztek kiállítást. — írod. M. Seuphor: L’art abstrait. Paris, 1949. Körner Éva Maifait, Hubert (Astene, 1898— ): belga festő, J. Delvin és G. Minne tanítványa volt a genti akadémián. A flamand tradíció és az expresszionizmus (C. Permeke) hatása jellemzi figurális kompozícióit és tájait. Gentben él. malines csipke, mechelni csipke: Mechelenben (francia nevén: Malines) készült, változatos mintákkal teleszórt, hálós alapú, rokokó vert csipke. Készítésének fénykora a 18. sz. közepe. Malinovszkij, Vaszilij Ivanovics: ->- GyemutMalinovszkij, Vaszilij Ivanovics Maljavin, Filipp Andrejevics (Rjazany, 1869. nov. 23. —1940): orosz festő és grafikus. A pétervári akadémián Repin növendéke volt. Korai, realista felfogású műveiben az orosz parasztság típusait ábrázolta (Harisnyát kötő' parasztlány, 1895; Anyja portréja, 1898). Ké­ sőbb erőteljesen dekoratív képeket festett, s fő­ leg szín- és fényproblémák érdekelték. Maljutin, Szergej Vasziljevics (Moszkva, 1859. okt. 4. —1937. dec. 6.): szovjet festő és grafikus. Moszkvában tanult. Korai művein a Vándorkiállítási Társaság hagyományait foly­ tatta (Paraszt kisfiúval, 1893). Legkiválóbb művei pszichológiailag kifejező portréi (V. N. Baksejev, 1913; D. A. Furmanov, 1922). Később a kolhozparasztság életét is festette (Szénagyűjtés a kolhozban, 1933). Az A H R R egyik szervezője volt, pedagógiai munkás­

ságot is folytatott. Jelentősek könyvillusztrá­ ciói és díszlettervei is. M allia : a közelében levő modern településről elnevezett romterület Kréta É-i partján, ->- Knóssostól kb. 40 km-re К-re. Az 1921 óta folyó francia ásatások a minósi korban (->- krétai kultúra) épült palotát és települést, valamint temetőket tártak itt fel. A palota nem sokkal i. e. 2000 után épült, 1700 k. földrengés pusztí­ totta el. Ezután hamarosan újjáépült, majd 1450 k. újabb természeti katasztrófa áldozata lett. A palota méretein és alaprajzi elrendezésén a knóssosi palota hatása érződik, kivitelezése azonban szerényebb. A település részben túl­ élte a palota pusztulását. A ^ b a n talált agyag­ edények, vésett kövek, bronz tárgyak és kőfaragványok a kiásott műhelyek tanúsága szerint jórészt helyben készültek. Szabó Miklós Malmström, Johan August (Västra Nysocken, 1829. okt. 14. —Stockholm, 1901. okt. 18.): svéd festő. Stockholmban, Párizsban és Düssel­ dorfban tanult. Történeti kompozíciókat fes­ tett (Viking temetés, Ingeborg Hjalmar halál­ hírét hallja stb.). 1867-től a stockholmi akadé­ mia tanára, később igazgatója volt. Málnai Béla (Bp., 1878. dec. 14. —Bp„ 1941. aug. 31.): építész, építészeti író, a magyar építészet új irányú fejlődésének egyik úttörője. Lechner Ödönnél és Lajta Bélánál kezdte mű­ ködését, később évtizedeken át közös építé­ szeti irodája volt Haasz Gyulával. 1908 —11 között A Ház c. nagy hatású szakfolyóiratot szerkesztette. A volt Magyar—Cseh Iparbank palotája (Nádor u. 6. sz.) a modern magyar építészet egyik korai alkotása (Haasz Gyulával közös terv, 1912 —13). Egyéb művei: a győri volt Kereskedelmi Kamara palotája (Román Miklóssal), a volt MÁK (Magyar Általános Kőszénbánya) bérpalotája a Kossuth Lajos téren, számos bp.-i bérház (Tanács krt. 3/c, Petőfi u., Pozsonyi u„ Szt. István-park stb.). A KEVE 1909. évi bp.-i és 1910. évi bécsi kiállításának installációját tervezte. A húszas években a Vígszínház díszlettervezőjeként mű­ ködött. — írod. Relle P .: B. M. Geneve, 1931. Malompataki főoltár mestere (1515—20 között működött): festő, a 16. sz.-i szepességi festészet egyik kisebb jelentőségű művésze. A Szt. Antal-legenda mesterének műhelyében tanult. Zömök, kerek arcú figurái, naiv el­ beszélő készsége, leegyszerűsített kompozíciói művészetének legjellemzőbb motívumai. Fő műve a malompataki — milbachi — főoltár. Feltehetően a kisszebeni — sabinovi — Kálvá­ ria-oltár is oeuvre-jébe sorolható. Malomsoky József (Rákosszentmihály, 1911. márc. 19.— ): építész. Műegyetemi tanul­ mányai után több ízben járt tanulmányúton Ausztriában, Olaszo.-ban, Franciao.-ban és

Németo.-ban. Több lakóházat és középületet tervezett (debreceni tanácsháza, dunaújvárosi és lágymányosi lakóházak, kőbányai irodaház stb.). Szakirodalmi tevékenységet is folytat. Malonyay Dezső (Pest, 1866. máj. 3. —Bp., 1916. ápr. 22.): író, művészeti író, tanár, a Pesti Hírlap műkritikusa és művészeti rovat­ vezetője. A m a g y a r n é p m ű v é s z e t e c. sorozat 4 kötetét szerkesztette és nagyrészt írta. Művé­ szeti vonatkozású könyvei: M u n k á c s y M i h á l y é le te é s m u n k á i, 1898 és 1907; M e d n y á n s z k y , 1905; A m a g y a r k é p ír á s ú ttö r ő i, 1905; A f i a t a l o k , 1906; S z i n y e i M e r s e P á l , 1908. Malouel, M a e lw a e l, Manuel Jean (1370 к. Párizs, 1419. márc. 12.): francia festő. Geldernből származott. 1396-ban Párizsban Isabeau de Baviére számára dolgozott. 1397-ben Merész Fülöp burgundi herceg Jean de Beaumetz utódaként udvari festőjének nevezte ki. 1398ban öt oltárt készített a dijoni karthauzi kolos­ tor számára. 1412-ben F é le le m n é lk ü li J á n o s p o r tr é já t festette. Egy S z e n t h á r o m s á g o t ábrázoló nagy képe, mely szintén a Díjon melletti champmoli kolostorból származik, a Louvreban található P ie ta és K r i s z t u s sírb a té te le c. kompozíciójával együtt. Művészete a burgundi miniatúrák hatását tükrözi. Malraux, André (Párizs, 1901. nov. 3.— ): francia író, művészeti író és politikus, Goncourt-díjas. 1936-ban a köztársaságiak oldalán részt vett a spanyol polgárháborúban, 1940 — 44-ben az ellenállási mozgalomban. 1959 óta a kulturális ügyek minisztere Franciao.-ban. Az avantgarde törekvések támogatója. P s y c h o ­ lo g ie de V a r t c. háromkötetes munkája (Musée imaginaire, 1947; Création artistique, 1948; Monnaie de l’absolue, 1950) nagy visszhangot keltett, hasonlóan a vele összefüggő L e s v o i x d u s ile n c e és L a m e ta m o r p h o s e d e s d i e u x с. művekhez. M alta: a környező szigetekkel, amelyek közül Gozo a legjelentősebb, a Földközi-tenger egyik legeredetibb ókori kultúrájának szín­ helye. A 4. évezred elején kialakuló emberi műveltség virágkorát a 3200 k. Szicíliából át­ települt lakosság vezetésével létrejött i réz­ kor jelentette; ebben a 2. évezred elejéig tartó korszakban fejlődtek ki a ~ i kultúra sajátos művészeti műfajai. Az építészetben a hatalmas háromkaréjos te m p lo m o k a legfontosabbak. Az alaprajz később két további egymásba nyíló kerek teremmel bővült. Hasonló alaprajzúak a sziklába vájt sírkamrák, amelyeknek a templomépületek nemcsak építészeti for­ májukban, hanem kultikus rendeltetésükben is folytatói voltak. A templomok fogadalmi ajándékai voltak a M kisplasztika jellegzetes emlékei, a főleg nőalakokat ábrázoló kő- és agyagszobrocskák, telt formáikkal, olykor alvó helyzetben. A ~ i „templom-kultúra” virág-

MAL

Alvó nő; maltai agyagszobrocska, i. e. 2400 k. (Malta, National Museum)

korának Dcl-Itáliából bevándorló nép vetett hirtelen véget, amelynek egyszerűbb bronzkori kultúráját a 14. sz.-ban szicíliai bevándorlók támadták meg. Jelenlétüket erődített telepek, sírok, keramikaleletek jelzik. A 8. sz.-ban Karthágó, majd i. e. 218-ban Róma foglalta el ~ t és a környező szigeteket, s a kultúra beolvadt a mindenkori hódítók kultúrájába. — ír o d . J. D. Evans: M. London, 1959. S z ilá g y i J á n o s G y ö rg y

Máltás Hugó (Rozsnyó, 1829. máj. 6. —Bp., 1922): építész. Bécsben E. van der N u l l é s A. S ic c a rd s b u rg tanítványa volt. Az 50-es évektől kezdve Pesten működött. 1859-ben több bér­ házat épített romantikus stílusban (Bajcsy Zsilinszky út 22., Fő u. 3. stb.). Kiemelkedő műve a József nádor téri Kovács-Sebestényház. A Kerepesi temető halottasháza neoreneszánsz stílusú alkotása. Malvasia, Carlo Cesare, gr. (Bologna, 1616. dec. 18. —Bologna 1693. márc. 10.): olasz Őskori maltai templom alaprajza

224

coso Accademico Gelato álnéven a város mű­ vészeti emlékeinek leírását, Marmora Felsinea (Bologna, 1690) címen a régi bolognai fel­ iratokat gyűjtötte össze. Malyta : az őskőkori ember telephelye Szibé­ riában. Feltárását Szosznovszkij végezte; en­ nek során sok eszközt, díszített tárgyat és több mint húsz mammutagyarból faragott szob­ rocskát talált. Ezek díszítése arra enged követ­ keztetni, hogy az ősművész állatbőrbe öltö­ zött, csuklyás nőket mintázott, m am eluk-stílus: Egyiptomban a török, kaukázusi stb. eredetű rabszolgák sorából fel­ emelkedett mameluk szultánok uralkodása alatt (1250 —1517) kialakult képzőművészeti stílus. Jellemző ismertető jegyei: hatalmas címerek, dicsőítő feliratok és fekete-fehér márványsávok alkalmazása. Man, Cornells (Delft, 1621. júl. 1.—Delft, 1706): holland festő. Életképei A. Ostade, J. Vermeer és P. de Hooch hatását tükrözik. Később J. Steen stílusából is merített. Franciaés Olaszo.-ban, majd szülővárosában dolgo­ zott. Képeinek java része a rotterdami és hágai múzeumokban van. Sakkozók c. művét a Szépm. Múz. őrzi. Mánczos József (Vashegy, 1906. dec. 27.— ): iparművész, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolán a bútortervező szakot vé­ gezte, Kaesz Gyula mellett tanult 1924—27 között. 1930-tól a Salgótarjáni Üveggyárban dolgozott mint üvegtervező, 1963-ban az Üvegipari Országos Vállalat művészeti veze­ tője lett. Művészi üvegtárgyaival — melyek számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek sikerrel — több pályázat nyertese. 1963-ban az

MÁN

C. Maii: Sakkozók (Bp., Szépm. Múz.)

Mammutagyar-szobrocska Malytából (Leningrad, Ermitázs)

225

művészeti író, műkedvelő festő. Fő műve, Felsina Pittrice (Bologna, 1674 és 1841) a régi bolognai festészet fontos forrásműve. Le pitture di Bologna (Bologna, 1686) címen, As15 Művészeti Lexikon III.

Iparművészeti Tanács rendezett kiállítást mű­ veiből. mandarin-porcelán: Chien Lung császár idejében (18. sz.) készült nagyméretű porce­ lánvázák gyűjtőneve. Sokszínű festéssel, sok­ alakos kompozíciókkal és távlati rajzzal európai hatásra készültek. Mandello Henrik (Fest, 1821 —19. sz. vége): kőrajzoló és könyvnyomdász. Pesten, majd a bécsi akadémián tanult. 1847-ben könyvnyom­ dát alapított Pesten, mely a hetvenes évek elején még fennállt. Mander, Karel van (Muelebeke, 1548 — Amsterdam, 1606. szept. 2.): holland festő és művészeti író. Haarlemben C. Cornelisszel és H. Goltziusszal együtt rajzakadémiát alapí­ tott; nála tanult többek között F. Hals is. Hiteles festménye nem maradt fenn. Nevét főleg a németalföldi festők életét tárgyaló Hét Schilderboeck c. munkája őrizte meg, mely a németalföldi művészetre vonatkozó legfon­ tosabb művészettörténeti forrásmunkák egyike (első kiadása: Alkmaar, 1604). — írod. E. Valentiner: C. v. M. als Maler. 1930. Mander, Karel van (Delft, 1610 k. —Koppen­ hága, 1670. márc.): holland festő és műgyűjtő, K. van művészeti író unokája. Művészetére Rembrandt, G. van Honthorst és Caravaggio hatott. 1638-tól Koppenhágában udvari festő és a királyi gyűjtemény felügyelője volt. Főleg mint portréfestő ismert. Mándi Balla Margit: Balla Margit Mandijn, Mandyn, Jan (Haarlem, 1500 k .— Antwerpen, 1560 k.): németalföldi festő, H. Bosch modorában dolgozott. Fő műve a haarlemi múzeumban levő Szt. Antal meg­ kísérlése c. kép. Mandl, Mändl, Michael Bernhard (Prága, ?— Salzburg, 1711): osztrák szobrász, korának egyik legjelentősebb osztrák plasztikusa. Fő műve a salzburgi dóm Péter- és Pa7-figurája, valamint az udvari istálló úsztatómedencéjének szobordísze (Lóbéklyózó, 1695). m andorla: a dicsfény mandula alakú ábrá­ zolása a középkori művészetben, mely egyes képeken Jézus és Mária v. a szentek alakját veszi körül. Mándy Stefánia (Bp., 1918. nov. 5.— ): művészeti író, költő, műfordító. Modem mű­ vészettel foglalkozik. Művészeti vonatkozású könyve: Vajda Lajos, Bp., 1964. Mánes, Antonín (Prága, 1784. nov. 3.—Prága, 1843. júl. 23.): cseh festő, Vaclav ~ testvére. Főleg tájképeket festett a 17. sz.-i holland festészet hatása alatt (Hegyi táj patakkal, 1823, Prága; Hegyi táj várromokkal és víz­ eséssel, 1839, Prága). Mánes, Guido (Prága, 1828. júl. 17.—Prága, 1880. aug. 5.): cseh festő, Antonín ~ fia. Eleinte történelmi képeket festett, majd testvére,

MAN

J. Mánes: V. Mánes portréja

Josef hatására a népéletképek, népviseletek, népszokások ábrázolása felé fordult. Igazi műfaja azonban a polgári életkép, a városok mindennapi életének ábrázolása volt. Sok könyvillusztrációt készített (Don Quijote). 1868-ban Düsseldorfba ment B. Vautier-hez, akinek hatására festésmódja lágyabbá, súlyos koloritja könnyedebbé vált. Olajfestményei, akvarelljei, rajzai a prágai múzeumokban találhatók. Mánes, Josef (Prága, 1820. máj. 12.—Prága, 1871. dec. 9.): cseh festő és grafikus, a cseh nemzeti festészet egyik első, jelentős képvise­ lője, Antonín ~ fia. Prágában tanult. Ifjúkora jelentős művei a romantikus Sírrablók és a Lucas van Leyden halála c. kompozíciók. Ki­ válóak portréi (Guido Mánes, 1840; L. L. Taschek asszony) és rajzsorozatai (Utazás Drezdába, 1843; Cseh népdalok, 1845). 1845-től Münchenben dolgozott, P. Cornelius, M. Schwind hatottak reá. Hazatérése után Krakkó­ ba, majd Szlovákiába utazott, ahol népi típu­ sokat és viseleteket rajzolt. Sokat foglalkoz­ tatták a cseh történelem eseményei. Jelentős művei: a 10 kartonból álló Zene sorozat, a Szlovák mondák, a Faust illusztrációi. A vonal­ rajznak, akvarellnek nagy mestere volt. Az 1860-as években festészete is kiteljesedett (Josefina, Belska asszony portréi), tájképeinplein air hatás érződik (Falusi templom, A malomnál). A karlini, prágai templomokba monumentá­ lis freskókat készített. Fő műve a prágai város­ háza óráján a hónapok allegorikus ábrázolása, melyeken a cseh népéletből vett jeleneteket megkapó realitással, a népdalok lírai felfogásá- 2 2 6

NAM

A. Manessier: Nyom ok a hóban (New York, Guggen­ heim Museum)

ban örökítette meg. — írod. M. Lamae: J. MPraha, 1952; V. Tilkovsky: M. Bp., 1961Kovanecz Ilona Mánes, Vaclav (Prága, 1793—Prága, 1858. márc. 23.): cseh történelmi, életkép- és portré­ festő, litográfus, Antonín ~ testvére. J. Berglernél tanult, majd 1829 —32 között Rómában dolgozott. 1835-től 1841-ig a prágai művé­ szeti akadémia tanára volt. Művei a prágai múzeumokban találhatók. Manessier, Alfred (St-Ouen, 1911. dec. 5.— ): francia festő, üvegfestő, textiltervező.

Építésznek készült, mint festő autodidakta. 1935 óta foglalkozik festészettel, ekkor egy ideig az Académie Ranson növendéke volt. A háború után alakult ki jellegzetes absztrakt festészete, amely a színek és formák szabad szárnyalást! harmóniáján, határozott kivágású formációk ritmikus játékán alapszik (Tövis­ korona, 1950; Nyomok a hóban, 1951). Monu­ mentális művei: az assyi, bréseux-i, baseli és Arles-Trinqtaille-i templomok üvegablakai. Manet, Edouard (Párizs, 1832. jan. 25.— Párizs, 1883. ápr. 30.): francia festő és grafikus, a modem piktúra egyik legnagyobb hatású indítója. Követői, az impresszionisták vezér­ ként tisztelték, jóllehet ~ nem vállalt közös­ séget velük; nem értett egyet törekvéseikkel, a kompozíciót mellőző elveikkel, művészeté­ nek csak egy szakasza — az argenteuil-i kor­ szak — kötődik szorosabban különösen C. Monet művészetéhez. ~ művészi ideáljai a reneszánsz velencei festői, továbbá a spanyol mesterek voltak. Arra törekedett, hogy a festőiség klasszikusainak formai zártságát és szépségideálját megőrizve, közvetlen környezetét és a modern nagyváros eseményeit ábrázolja. nemcsak témái, de életmódja és szokásai alapján is az 1870-es évek Párizsának jelleg­ zetes alakja volt. Jómódú apja a jogi pályára szánta, de a fiatal ~ tengerészkadétnak jelent­ kezett, s 1848-ban egy iskolahajón D-Ameri-

E. Manet: Monet bárkája (München, Bayerische Staatsgemäldesammlung)

15*

E. Manet: Mary Laurent

kába utazott. Hazatérése után Th. Couture műtermébe lépett, s hat évig dolgozott mel­ lette, noha a művészetről vallott elveik már ekkor is ellentétesek voltak. 1856-ban önálló műtermet bérelt. Tanulmányai befejezéseként

megismerkedett Hollandia, Németo., Ausztria és Itália múzeumaival. A Louvre-ban Giorgione, Velázquez és Delacroix képeit másolta. Korai műveit a romantika hatása jellemzi. Képein a társadalom számkivetettjeit (Abszintivó, 1859, magántulajdon; Vándorzenész, 1862, Washington, National Gallery), a bo­ hémnegyed excentrikus alakjait ábrázolta. Baudelaire-rel való barátsága jelentékeny ha­ tással volt szellemi fejlődésére. E barátság emléke az ún. spanyol korszak képciklusa, melynek betetőzéseként ~ Spanyolo.-ba uta­ zott (Baudelaire szeretője, 1862, Bp., Szépm. M úz.; Lola de Valence, 1863, Louvre; több bikaviadalt ábrázoló festmény és akvarell, valamint Baudelaire és Poe verseinek illusztrá­ ciói). A spanyol festészet hatására ~ fokoza­ tosan eltávolodott a romantikától, alakuló új stílusának fontos emléke a Zene a Tuiléridk kertjében (1861 —62, London, Tate Gallery), melyben a plein air ábrázolásra tett kísérletet. A reneszánsz festészet inspirálta néhány klaszszicizáló képét: ilyen a Reggeli a szabadban (1863, Louvre), melyben Raffaello kompozí­ cióját követte, és a nagy botrányt kiváltó Olympia (1863, Louvre), melyben Tiziano Urbinói Venusának kompozícióját töltötte meg modem tartalommal. Az utóbbit a mély­ tér ábrázolásáról, a plasztikus formálásról való lemondás jellemzi. A következő években

MAN

E. Manet: A Folies-Bergére bárja (London, Courtauld Institute)

228

MAN

palettája egyre színesebbé vált; Courbet csoportportré-felfogására emlékeztető életképeket festett, melyeken nem a cselekmény, hanem az állapot kifejezése foglalkoztatta (Reggeli a műteremben, 1867, München, Pinakothek). Goya inspirálta Miksa császár kivégzése c. művét (1867), melyet három változatban festett meg. Courbet-hez hasonlóan ~ is egy barakkban mutatta be műveit az 1867-i világkiállítás alkalmából. A későbbi impreszszionistákkal való kapcsolat hatására érdek­ lődése egy időre a tájkép felé fordult, s át­ menetileg impresszionistává vált. Ennek korai példája az 1865-ben festett Lóverseny Longchampban (Chicago). 1873-ban Monet-vei együtt Argenteuil-ben, majd a következő év­ ben Velencében festett (Argenteuil, 1873, Tournai; Monet bárkája, 1873, München; A velencei Canale Grande, 1874, New York, magántulajdon). Az impresszionizmus ki­ fejezési lehetőségeit azonban nem tartotta elégségesnek, újabb művei között ismét az életképé lett a vezető szerep. Az impresszio­ nista kísérlet eredményeit összegezte pasztelljein (A harisnyakötő, Koppenhága; Moore arc­ képe, New York), melyek a színfelbontás adta analízist és a rajzos szépséget egyesítik. Élet­ művének foglalata a Folies-Bergére bárja c. kom­ pozíció (1881, London, Courtauld Institute), melyet számos kávé- és sörházi kép előzött meg (pl. Lathuile apónál, Tournai). Életének utolsó két évében betegsége miatt kisméretű virágcsendéleteket és tájképeket alkotott, köz­ tük számos akvarellt. ~ elismerése az 1884ben rendezett hagyatéki kiállítással kezdődött; jelentősége a modern festészet kolorisztikus kibontakozása szempontjából felmérhetetlen. — írod. Jam ot—Wildenstein: M. Paris, 1930; G. Jedlicka: E. M. 1941; A. Tabarant: M. et ses oeuvres. Paris, 1947; P. Courthion: M. raconté par lui-mcmc. Paris, 1954; G. Ba­ taille: M. Zürich, 1955; Végvári L .: M. Bp., 1957. Végvári Lajos M á n fa: község Baranya megyében. R. k. templomit a 12. sz.-ban építették román stílus­ ban, majd a 15. sz.-ban bővítették. A vegyes kőből falazott templom egyhajós, a tengelytől jobbra eltolt egyenes záródású szentéllyel. Homlokzati tornya ötemeletes. A támpilléres hajó D-i falában gótikus kapuzat van. Az ablakok román és gótikus stílusban készül­ tek. M anfredi, Bartolomeo (Ustiano, 1580 k .— Róma, 1620 k.): olasz festő, C. RoncaUi (Pomarancio) tanítványa, Caravaggio követője volt. Nagyalakos életképei ivókat, zenélőket, katonákat stb. ábrázolnak. Részletező előadás­ módja miatt a németalföldi festőkre hatott. A Szépm. Múz.-ban őrzik a neki tulajdoní2 2 9 tott Kártyázok c. képet.

M anfredini, Luigi (Bologna, 1771. szept. 17.--Milánó, 1840. jún. 22.); olasz érem­ művész és szobrász. 1808-tól a milánói verde fővésnöke és az akadémián az éremművészet tanára volt. Jele L. M. M anguin, Henri-Charles (Párizs, 1874. márc. 23. —St Tropez, 1943. jún. 3.): francia festő. G. Moreau tanítványa volt, majd Cézanne és Gauguin hatott rá. A Fauves csoport egyik jellegzetes képviselője. m aniera greca, maniera bizantina: a korai olasz festészetben (főleg annak 13. sz.-i alko­ tásaiban) megmutatkozó bizánci stílushatás olasz elnevezése az olasz reneszánsz művészeti íróknál. m a n ierizm u s: a kb. 1530-tól 1600-ig tartó stíluskorszak olasz eredetű elnevezése. Az el­ nevezést ma már nemcsak a festészetre, de az építészetre és szobrászatra is alkalmazzák. A fogalom a maniera szóból ered, melynek jelentése (kézzel csinált, ügyes) fokozatosan a festői modor és a stílus fogalmával azono­ sult. (Rosszalló értelemben mechanikus, nem eredeti; ez utóbbi jelentésnek az egész stílusra való kiterjesztése a manieristák ellenfeleitől származik.) A ~ Itáliából indult ki, és elsősor­ ban Németalföldön, Franciao.-ban és Németo.ban terjedt el. A 16. sz. első felében a késő reneszánsz, a század utolsó évtizedében és

B. Cellini: A Perseus-csoport talapzati része (Firenze, Loggia dei Lanzi)

В. Peruzzi: A Palazzo Massimo déllé Colonne udvara (Róma)

1600 után a kora barokk stílusiránnyal élt együtt. Erősen intellektuális jellegű művészi irányzat, amely a régebbi normatív kifejezési formákkal szemben a szubjektív, irracionális, természetellenes megoldásokat helyezte elő­ térbe. Önkényes ritmusú kompozícióival, a valóságellenes térképzéssel és új szépségeszmé­ nyeivel élesen szemben állt az érett reneszánsz­ ban megnyilvánuló kiegyensúlyozottsággal és harmonikus kötöttséggel. A többnyire hoszszúkás fejű, nyúlánk alakokat ritmusos szépség­ érzés hatja át, amely meghatározza mozgá­ sukat. A manierista festők általában a termé­ szetellenes, élénk színeket kedvelték. Elő­ szeretettel viseltettek a rafinált, a különös, a fel­ fokozott iránt. — A ~ legkiválóbb képviselői Itáliában: Pontormo, Rosso Florentine, Bronzino, Primaticcio, Parmigianino, Tintoretto és a Zuccariak a festészetben, Cellini, Giovanni da Bologna a szobrászatban, Peruzzi, Ammanati az épí­ tészetben ; Németalföldön: F. Floris, В. Spranger, H. Goltzius, J. deGheyn, A. Bloemaert, L. Sustris, id.J. Brueghel a festészetben, A. de Vries a szob­ rászatban; Franciao.-ban J. Bellange,]. Callot; Németo.-ban: J. Rottenhammer, H. von Achen, Ch. Schwarz; Spanyolo.-ban: Greco tartoz­ tak képviselői közé. — írod. M. J. Friedländer: Die niederländischen Manieristen. Leipzig, 1921; W. Friedländer: Mannerism and Anti-

mannerism in Italian Painting. New York, N A M . 1957; G. Brigand: La maniera italiana. Roma, 1961; F. Würtcnberger: Der Manierismus. Wien —München, 1962: A. Hauser: Der Manierismus. München, 1964. Gerszi Teréz manisesi faja n sz: a spanyolo.-i Valencia melletti Manises faluban készített spanyol­ mór fajanszedények gyűjtőneve. A —►mudejár stílusú edényeken mór és gótikus elemek keverednek. Gyakoriak a spanyol, németalföldi és olasz megrendelők címereivel jelzett dísztálak. Híres aranyfényű lüsztermázukat a 16. sz.-ban vöröses színű váltotta fel. A tö­ megtermelés a művészi színvonal hanyatlását eredményezte. M anni, Giannicola, tkp. Giannicola di Paolo (1460 к .—Perugia, 1544): olasz festő. Perugino és Raffaello hatása alatt dolgozott. Fő műve a londoni National Galleryben levő Angyali üdvözlet és a Louvre-ban őrzött Krisztus fel­ támadása, Mária mennybemenetele. M anno Mildadesz (1879. márc. 13.—Bp., 1935. febr. 17.): grafikus. Eleinte a Kakas Márton c. élclapba rajzolt, majd a müncheni akadémián folytatott tanulmányokat. Itthon reklámgrafikával foglalkozott, különösen pla­ kátjai emlékezetesek. Mint autodidakta szob­ rász számos sportplakettet is készített. M anozzi, Giovanni: * Giovanni da San Giovanni M ansart, Mansard, Francois (Párizs, 1598 — Párizs, 1666. szept. 23.): francia építész, korá­ nak egyik jeles mestere, a francia barokk kiváló képviselője. 1636-tól a király szolgála­ tában állt. Fontosabb művei: a blois-i kastély bővítése Ny-i szárnnyal, centrális lépcsőházzal, 1635 - 38; a Maisons-Lafitte-kastély Párizs mellett, a 17. sz.-i francia palotaépítészet egyik fő műve, 1642 —51; a Galerie Mazarin, 1644 k. (ma a Bibliothéque Nationale épületé­ hez tartozik), valamint a Val-de-Gráce templom (1645 —65), melynek építését 1646-tól ~ ter­ vei alapján J. Lemercier folytatta. M ansart, Mansard, Jules; Hardouin-Mansart (Párizs, 1646. ápr. 16.—Marly, 1708. máj. i i .): francia építész. Nagybátyja, Francois ~ és L. Bruand tanítványa volt. 1674-től XIV. Lajos reprezentatív építésze, az összes ezzel kapcsolatos hivatali cím — többek között Architecte des Bätiments du Roi, nemesség és akadémiai tagság — birtokosa. Nemcsak a király, hanem egész Franciao. korabeli építkezéseit gyakorlatilag ő irányította. Fel­ fogása a szigorú klasszicizmus jegyében állt; L. Levau elveit fejlesztette tovább. Díszítés, festői hatások nélküli, a körvonalak egyszerű­ ségével ható, ünnepélyes és monumentális építészetet alakított ki. Újításai: a magas tető attika mögé bújtatása és lapos tető hatásának 230

A. E. Gallatin: M. New York, 1917; P. Vitry: P. M. Paris, 1927. Mansueti, Giovanni di Niccolo (1485 —1527 között működött): velencei festő. Gentile Bellini tanítványa és követője. Dekoratív mű­ vészetére a keleties ízlés, valamint a gazdag építészeti környezet alkalmazása jellemző (Jelenetek Szt. Márk életéből, Velence, Acca-

MAN

A. és C. Mantegazza: Próféta

J. Mansart: Invalidus Dóm (Párizs)

keltése, az előreugró rizalit reliefszcrű vissza­ szorítása horizontális hatás kedvéért, az ún. manzárdtető — a tető megtörése és belső terének ablakos lakóhelyiséggé változtatása —, a kétszárnyú ajtó, a kandalló feletti tükör, a stukkómennyezetek sarkainak lekerekítése stb. Tiszta, világos, a térhatás növelésére irányuló alaprajzi elrendezései különösen jelentősek. Számos műve között a legfontosabbak: a versailles-i palota kerti homlokzata, ugyanitt a Salon de la Guerre, a Salon de la Paix, 1680 —86, az istállóépületek, 1679 —85, л Colonnade, 1687, az Orangerie, 1699 —1710, a kápolna, 1681; a marlyi kastély, 1679 —86; a párizsi Place Vendóme terve, 1685; a versailles-i St Cyr, 1685 —86; a Nagy Trianon-kastély, 1695; a meudoni kastély, 1687 —88; a párizsi Invalidus Dóm, amelynek centrális kiképzése a kereszt­ kápolnákkal, elliptikus, több emeletes kupolá­ val a francia klasszicizmus térszervezésének remekműve (1693 —1706). Körner Éva Manschgo, Johann (Weyer, 1800. szept. 19.— Troppau, 1867. jan. 19.): német festő. Münche­ ni tanulóévek után Bécsben és Troppauban oltárképeket festett. Az 1820-as évek végén Ponori Thewrewk Pantheonja számára több arcképet (Kazinczy, Pyrker stb.) rajzolt. Manship, Paul (St Paul, 1885. dec. 25.— ): amerikai (USA) szobrász, az egyik leg­ reprezentatívabb amerikai mester. Rómában tanult, majd a görög és a К-ázsiai művészet hatott munkáira. N ew Yorkban él. Neo­ klasszicista stílusban számos emlékművet min­ tázott (W. Wilson-emlék, Genf). Fő műve a több példánya által több múzeumban található .231 Táncosnő gazellával c. kompozíció. — írod.

A. Mantegna: Mária halála (Madrid, Prado)

demia; A keresztrefeszltés, London, National Gallery). Mantegazza, Antonio (? —1495) és Cristoforo (? —1482): olasz kőfaragók, szob­ rászok. Mint ötvösök kezdték munkásságukat.

1462-től a paviai Certosában dolgoztak. M A N Művészetüket az aprólékos díszítésmód jel­ lemzi. Mantegna, Andrea (Isola di Cartura, ? 1431 — Mantova, 1506. szcpt. 13.): padovai festő, az északolasz quattrocento legnagyobb alakja, a reneszánsz jellemző művészegyénisége. Fes­ tészetében a toszkán művészet eredményeit gótikus, északi formalátással is ötvözte, emellett a velencei művészet hatása is gazda­ gította stílusát. Mindebből egyéni, monumen­ tális művészetet teremtett, amelynek hatása rendkívüli. Nemcsak a ferraraiak indultak az ő nyomán, Giovanni Bellinin át visszahatott a velenceiekre, s Düreren keresztül az északi reneszánsz festészetet is befolyásolta. Padovában F. Squarcione tanítványa volt, mégis inkább a Padovában tíz évig dolgozó Donatello hatott rá, rajta kívül még A. del Castagno. Későbbi apósa, J. Bellim művészete juttatta el hozzá a velencei festészet eredményeit. Donatellótól a szobrászi formálást, az antik művé­ szet szinte tudományos kutatását, a drámai szenvedélyt és a perspektíva problémakörét vette át. Az antik művészet feltámasztásának kísérlete, a reneszánsz művészet e fontos öszszetevője senkit sem jellemez úgy, mint őt. Archeológusi buzgalommal kutatta a múlt emlékeit, s maga is gyűjtő volt. Művészeté­ ben a reneszánsz intellektualizmusa s L. B. Alberti humanizmusa érvényesül. Képein

A. Mantegna: Lodovico Gonzaga és családja (Mantova, Castello San Giorgio)

MAN

A. Mantegna: Piéta (Milánó, Brera)

233

a vallásos téma csak ürügy az antik világ ábrá­ zolására. Ugyanakkor nem követte szolgaian az antik példákat, műveinek pogány szellemi­ sége, plasztikus elevensége félreérthetetlenül modern, reneszánsz szellemű. Korai stílusát leginkább a padovai Eremitani Ovetari-kápolnájának freskói jellemzik (Szt. Jakab, Szt. Kristóf életéből vett jelenetek, 1454 —57), amely­ nek nagyszerű térmegoldása, az alakok, épü­ letek és a táj mesteri egysége, az ábrázolás drámaisága a freskó új stílusát képviseli. (A freskók nagy része a II. világháborúban elpusztult.) A padovai Sant’ Antonióban fes­ tette 1452-ben Szt. Antal és Bernát freskóját. Korai oltárképei közé tartozik a milánói Brera nagy poliptychonja (Szt. Lukács szentek között, 1454), a nápolyi múzeum Szt. Euphemia-oltára (1454). E korai periódusának a fres­ kók mellett fő műve a veronai San Zenóban levő háromrészes oltára (1459); közepén a Madonnát ábrázolja zenélő angyalok között. Ennek az oltárképnek egyik predellája a Louvre híres Keresztrefeszítése (a másik kettő a tours-i múzeumban). E korszakát jellemzik még berlini képei (Lodovico Mezzorato kardiná­ lis portréja, 1459, Mária gyermekkel, a festett kereten cherubok és angyalok Krisztus kínza-

tásának eszközeivel, Bemutatás a templomban, Madonna). Padován kívül főként Mantovában dolgozott, de megfordult Rómában, Pisában és Firenzében is. Lodovico Gonzaga többszöri hívása után 1459-ben ment Mantovába és a következő évben lépett az őrgróf szolgálatába. Itt alkotta fő művét, a mantovai Castello San Giorgio Camera degli Sposijának freskóit (1474). Megmaradt részei: Lodovico és udvara, Indulás a vadászatra, Találkozás Francesco Gonzaga bíborossal c. jelenet, a mennyezeten császár-medaillonképek és arcképek. E jelene­ teiben a kompozíció addig ismeretlen ered­ ményeit érte el, csoportportrét alkotott, alak­ jait nem az addigi szokás szerint egymás mellett vonultatta fel, hanem történésbe fog­ lalta. A testtömegek és az architektonikus környezet mesteri egységét teremtette meg, s a kupolafestményében illuzionisztikusan át­ tört mennyezetfreskójában pedig olyan prob­ lémát vetett fel, amely Melozzo da Fortin és Correggión át a barokk festészet egyik leg­ nagyobb problémájává vált. A mantovai Sant’ Andreában is több képe található. Mantovai korszakának érett formanyelvét jel­ lemzi az Uffizi háromrészes oltára (Királyok imádása, Körülmetélés és Mennybemenetel) ; a

Mantiklos Apollón (Boston, Museum of Fine Arts)

mantovai freskók előfutárának tekinthető velencei Szt. György (Accademia); a bécsi Kunsthistorisches Museum remeke, az antik romok között álló Szt. Sebestyén, a milánói

Brerában levő Pieta, ~mak talán legismertebb M A N képe, melyet bravúros távlatú rövidülése, a természethűség és a hatalmas erejű drámaiság jellemez. Több antik tárgyú képet is festett (Cézár diadalmenete, Hampton Court; az Isabella d’Este rendelésére készült Parnasszus és az Erény diadala a bűnök felett, Louvre; a monokróm Scipio diadala, London). Néhány magyar vonatkozású arcképe is volt Mátyás királyról, Janus Pannoniusról és Galeottóról; ezek elpusztultak. Késői művei közé tartozik a Louvre-ban a Madonna della Vittoria (1496), a milánói Castellóban a Madonna glóriában szentekkel (1497), a drezdai Szt. Család. Réz­ metszeteinek még festészeténél is nagyobb hatása volt. írod. G. Amadéi: M. e il suo mezzo secolo di vita mantovana. Mantova, 1938; E. Tietze-Conrat: M. London, Firenze, 1955; P. D ’Ancona: M. Milano, 1956; G. Paccagnini: M. La Camera degli Sposi. Milano, 1957; M. Fiocco: L’arte di A. M. Venezia, 1959. Németh Lajos Mantes : város Franciao.-ban. Jelentős mű­ emléke a Notre-Dame templom, melynek építé­ sét a 12. sz. végén kezdték el. A 13. sz. végére készen állt a kereszthajó nélküli öthajós hossz­ ház. Mind alaprajzban, mind felépítésben a párizsi Notre-Dame döntő hatását mutatja. Az ún. Navarrai kápolna a 14. sz.-ban készült. Mantiklos A p o lló n : a boiótiai Thébaiban talált 20 cm magas, i. e. 680 k. készült görög bronzszobrocska, a görög kora archaikus szobrászat mcsterműve (Boston, Museum of Fine Arts). Az Apollón istent ábrázoló álló szobrot combjaira vésett felirata szerint Man­ tiklos adta Apollónnak fogadalmi ajándékul valamilyen jövedelme tizedéből, mantilla, I. spanyol csipkefátyol, amely a fejet és a felső testet borítja. A 18. sz. második felében a fejre külön kis csipkekendőt tettek. A 19. sz.-ban általában feketét, ünnepélyes alkalmakra fehéret viseltek. — 2. prémmel szegett 16. sz.-i német női kabátka. M antova: város Itáliában, Lombardiában. Műemlékei közül a Rotonda di San Lorenzo a 4. sz.-ban alapított, téglából épült kör alap­ rajzú kupolás templom. 1082-ben építették át román stílusban. Belsejében kockafejezetű oszlopok tartják az árkádíveket. A Dómot a 10. sz. végén alapította III. O ttó császár. I 399” I40i között Francesco Gonzaga átépíttctte. A templom teljes egészében márvány­ ból épült. A 16. sz.-ban Giulio Romano épí­ tette át. — A Broletto a 13. sz. első felében épült palota; a 15 —16. sz.-ban átépítették. A Palazzo del Capitano téglaépülete a 13 —14. sz.-ból származik. Földszintje árkádos, első emeletén kisméretű félköríves, második eme­ letén kétosztatú ablakokkal. Főpárkánya pártázatos. Kápolnájában Tommaso da Modena 234

MAN

Mantova: A Palazzo del Te részlete — Középső kép: Mantova: A Sant’Andrea homlokzata

freskói vannak. A Palazzo Bonacolsi (majd Palazzo Ducale) téglából épült pártázatos vár, első építése a 13. sz.-ban román stílusban törtent. A 14—15. sz.-ban gótikus stílusban épí­ tették tovább. A palota belsejében múzeum van görög-római anyaggal, Mantegna freskói­ val. — A Castello San Giorgio (Castello di Corte) négy saroktomyos gótikus vár; építé­ sét Bartolino da Novara 1395-ben kezdte. Az első emeleti Camera degli Sposiban Mantegna mennyezetfreskója (1474) és a Gonzagák életéből vett jeleneteket ábrázoló freskói vannak. — A Palazzo del Te Giulio Romano műve, a freskók is tőle és tanít­ ványaitól származnak. — A Sant' Andrea templomot 1470-ben L. B. Alberti tervezte, a kereszthajó és a szentély 1597 —1600 között Mantova: Castello San Giorgio

235

készült, a ncgyezeti kupola (1732 után) Juvara nevéhez fűződik. Nagyszabású homlokzata, dongafedésű, egyhajós belseje már az érett reneszánsz emelkedettségét mutatja. Mánuel-stílus: dús díszítésű portugál rene­ szánsz stílus, amely gótikus és mór elemekkel keveredett. Nagy Mánuel portugál királyról (1495 —1521 között uralkodott) nevezték el; Izabella-stilusnak is hívják Izabella kasztíliai királynőről (1474 —1504 között uralkodott). Manyizer, Matvej Genrihovics (1891. márc. 17.—Moszkva, 1966. dec. 20.); szovjet szobrász, művészeti író, Állami díjas. Tanul­ mányait a pétervári akadémián G. R. Zalemanná1 folytatta és közvetlenül az Októ­ beri Forradalom előtt fejezte be. Emlék­ művek és portrék hosszú sora után a 30-as évek elején mintázta három legjelentő­ sebb művét, a kujbisevi Csapajev- (1932), a harkovi Sevcsenko- (1935) és az uljanovszki Lenin-emlékművet (1940). A háború után leg­ inkább tematikus és emlékmű jellegű kompo­ zíciókat alkotott. Több változatban készítette el Zoja Koszmogyemjanszkaja partizánnő szobrát, melyek egyikét a moszkvai Metró egyik állo­ másán állították fel. Ugyancsak a Metró díszí­ tésére készült A nép megbosszulói c. nagysza­ bású kompozíciója (1944), melynek kidolgo­ zásánál tanítványai is közreműködtek. A portré műfajában is jelentősét alkotott, amint azt az 1950-ben a Művészeti Akadémia épületében felállított, mély lélektani ábrázolókészségre Mányoki Ádám: Önarckép (Bp., Szépm. Múz.)

MÁN

Mányoki Ádám: Pipázó férfi (Bp., Szépm. Múz.)

valló Repitt-mellszobra is bizonyítja. Kisfaludi Strobl Zsigmondiéi készült mellszobra a Szépm. Múz.-ban van. Bacher Béla Mányoki Ádám (Szokolya, 1673—Drezda, 1757. aug. 6.): a barokk arcképfestészet ki­ emelkedő tehetségű mestere. Ref. lelkész­ család E-Németo.-ban nevelkedett fia; rövid ideig A. Scheitz tanítványa volt; 1703-ig Hamburgban, 1703 —07 között Berlinben a porosz udvar számára dolgozott, majd Rdkócziné arcképének megfestése révén hazatérése után Rákóczi udvari festője lett. Rákóczi 1709-bcn Hollandiába küldte, ahonnan Ber­ linbe, majd a fejedelem hívására Danzigba (Gdansk) utazott. 1713-ban Varsóban, 1714ben Drezdában, majd Berlinben a szász választó és lengyel király szolgálatában festette a király kegyencnőit és az udvar tagjainak arcképeit. 1717-ben szász udvari festő lett, 1724-ben bécsi útja után hazatért Mo.-ra s 1730 —31-ben drezdai visszatéréséig öccsénél élt Tahitótfalun. Később még egyszer Berlinben, majd Lipcsében és végül Drezdában működött halá­ láig. Hosszú pályafutása alatt alig mutatott fejlődést. Stílusa kialakulására legnagyobb mértékben N. de Largilliére, kisebb mértékben A. Pesne modora hatott; az utóbbival Berlinben baráti kapcsolatba is került. Korai művei közül kiválóak: Önarcképe (Bp., Szépm. Múz.), II. Rákóczi Ferenc (1708, Szépm. Múz.) és Danzigban készült arcképei (1712, Szépm. Múz.), az utóbbi leggondosabb szeretettel készült műveinek egyike; majd Bercsényiné (1712, ismeretlen helyen), Ismeretlen magyar főúr (Varsó, Nemz. Múz.), Flemming gróf arc- 236

MAR

képei (1713, Varsó, Nemz. Máz.). Kiváló szobrokat készít. Legismertebb művei: A nagy alkotásai a dessaui hercegi családról készült kardinális c. kompozíciója és a Degas szobrai­ arcképek: I. Lipót, Henriette hercegnő, Detre nak hangvételét tovább fejlesztő táncosnő­ herceg (1714, Dessau, Schlossmuseum). A ki­ szobrai. Művészi formanyelvét az érzékeny, rályi kegyencnők közül Montmorency hercegnőt ideges mintázás jellemzi. 1948-ban a Velencei (1714), Cosel grófnőt (1715, Drezda, magánBiennale szobrászati nagydíját kapta. — írod. tulajdon) és Dönhoff grófnőt (1713 és 1716, A. Pacchioni: G. M. 1948; E. Huettinger: Varsó és Pillnitz) ábrázolta legsikerültebben. G. M. 1959; G. Mucchi: G. M. i960. Gazdagabb formálású és színhatású művei a Mafák, Julius (Litomérice, 1832. márc. 23.— Götter grófról (1718, Braunschweig, múzeum), Prága, 1899. okt. 8.): cseh festő és grafikus. Maria Josepha, III. Ágost feleségéről s egy Isme­ M. Haushofer növendéke volt. 1860-tól 1887-ig retlen német főúrról (Gdansk, múzeum) készült Bécsben működött, azután a prágai akadémia arcképei. A Habsburg udvarban VI. Károly tanára lett. Nagy hatással volt a századforduló császárt, a gyermek Mária Teréziát és Mária cseh tájképfestészetére. Részt vett a prágai Annát festette meg (1723, Moritzburg, Nemzeti Színház és Múzeum festészeti díszí­ Schleissheim, München). — Hazai tartózko­ tésében. Rajzsorozatai: A négy évszak, 1871, dása alatt festett művei a magyar családi kép­ A négy napszak, 1875, Erdei magány. Illusztrá­ sorozatokhoz alkalmazkodó, provinciálisabb ciói folyóiratokban és az Osztrák—Magyar kivitelű művek: Ráday Pál és családja (Bp., Monarchia írásban és képben c. kiadványban Ráday Könyvtár), Podmaniczky János és jelentek meg. családja (Bp., Szépm. Múz. és MTA), Marastoni Antal (Pozsony, 1835 —?): fes­ Jeszenák Pál (ismeretlen helyen). Öreg férfit tő és grafikus, ~ Jakab fia. Atyjánál és a ábrázoló képe és Esterházy Pál portréja a deb­ bécsi akadémián folytatott művészeti tanul­ receni Déri Múzeumban van. Késői képei mányok után 1860-tól Pesten a Vasárnapi közül a J. M. Dinglinger ötvös (1731, Drezda, Újság és más lapok illusztrátoraként műkö­ Grünes Gewölbe), G. W. Knobelsdorff építész dött. Több kőrajza is fennmaradt. (1732, Berlin, Montbijou), Werthern gróf, Marastoni Jakab, Jacopo (Velence, 1804. Swihowsky báróné (Bp., Szépm. Múz.), a márc. 24.—Pest, i860, júl. 2.): olasz szárma­ Sulkowsky-gyermekek (1734, Krakkó), a Jel­ zású festő. 1834-ben Bécsből Pozsonyba, majd mezes kisfiú és a Jelmezes kislány (Genf, magánonnan 1836-ban Pestre került. Barabás Miklós tulajdon) s egyik legérettebb, legegyénibb műve, A. Thiele festő (1737, Drezda) arcképe G. Manzű: A nagy kardinális a legszebbek. Ezeken ~ tárgyilagos jellemző­ erővel, alapos felkészültségű mesterségbeli tudással és őszinteséggel örökítette meg ábrá­ zoltjait. Művészete érdekes színt jelent a középés К-európai udvari művészet történetében. Emlékkiállítását 1957-ben rendezték meg a Szépm. Múz.-ban. — írod. Lázár B .: M. Á. élete és művészete. Bp., 1933; M. A. emlékkiállítás katalógusa. Bp., 1957. Mojzer Miklós m anzárdtető: tört síkú nyeregtető, a törés­ vonal alatt meredekcbb alsó szakasszal, mely a padlástérben is lehetővé teszi lakóhelyiségek létesítését. A főpárkány fölött álló, a tetőt át­ törő ablak a manzárdablak. A francia barokk aikotása, amely később mindenfelé elterjedt s még ma is népszerű. Nevét J. HardouinMansart építészről kapta. A 18. sz.-i magyar forrásokban mint francia tető szerepel. Manzű, Giacomo (Bergamo, 1908. dec. 24. — ): olasz szobrász, a legjelentősebb modern olasz mesterek egyike. Autodidakta, eleinte Rodin és M. Rosso hatása alatt fejlődött. 1941 óta a milánói akadémia tanára. 1955-ben O. Kokoschka a salzburgi „Schule des Sehens” plasztikai osztályának vezetésével bízta meg. 1950-ben megnyerte a római Szt. Péter-bazi2 3 7 Ilka bronz ajtajának pályázatát. Főleg bronz­

Marastoni Jakab: Velencei vízhordó nő

mellett kora egyik legtermékenyebb portré­ festője volt, az 1840-i kiállításon 25 arcképével szerepelt. Könnyed festésmódja, meleg színei, képeinek harmonikus beállítása kedveltté tette a közönség körében (Görög nő, Nemz. Gál.). 1846-ban létrehozta az Első Magyar Festészeti Akadémiát, mely a hazai művészképzés meg­ indítója volt. Az akadémiának a másolás és Marburg: A Szt. Erzsébet-templom belseje

modellrajzolás mellett a festészet alapvető ismereteinek elsajátítása volt a fő célja. Bár akadémiájának kezdetleges felszerelése s a tanítás színvonala nem vetekedhetett a kül­ földi akadémiákkal, mégis sok magyar mű­ vész — többek között Lotz Károly — kezdte itt pályafutását. Művészi tevékenységéért 1846ban Pest város díszpolgárává avatták. 1859ben elvesztette látását, s nem sokkal későbben tébolydában végezte be életét. — írod. Péter K.: M. J. Bp„ 1936. M arastoni József (Velence, 1834. ápr. 1.— Bécs, 1895): festő és litográfus, ~ Jakab fia. Tanulmányait apja festőiskolájában kezdte, s annak haláláig műtermében dolgozott, majd Pesten és Székesfehérvárott működött mint arcképfestő és litográfus. Ez utóbbi munkás­ ságát a Magyar ősök képcsarnoka c. kiadványhoz készített történelmi arcképsorozatával kezdte. Később Bécsben telepedett le. Néhány művét a Nemz. Gál. őrzi. M aratka, Josef (Prága, 1874. máj. 21. —Prága, 1937. ápr. 20.): cseh szobrász. Prágában J. V. Myslbek, Párizsban Rodin tanítványa volt. Az utóbbinak segédkezett a Victor Hugo- és a Puvis de Chavannes-emlékmű elkészítésében. Eleinte impresszionista stílusban dolgozott (Acsók, 1910; A. Dvorak és J. Slavicek képmása), később visszatért Myslbek realizmusához. 1920tól a prágai Iparművészeti Iskolán tanított. M aratti, Maratta, Carlo (Camarano, 1625. máj. 15.—Róma, 1713. dec. 15.): olasz festő, rézkarcoló, a 17. sz.-i római iskola egyik fő képviselője. A. Sacchi tanítványa volt, Rajfaello, Correggio, a Carracciak és főleg G. Reni stílusa hatott rá. Számos vallásos tárgyú, néhány mito­ lógiai témájú képet, freskót festett, de jelentő­ sebbek portréi (Barberini bíboros, Róma, Corsini-képtár; Fiatal férfi, Berlin stb.). Stílusát érzelmes előadásmód, világos színezés, sima ecsetkezelés jellemzi, a kiegyensúlyozott, egyenletes színezésű komponálást képviseli a dekoratív v. a szenvedélyes, a fény és árnyék ellentéteire építő festői törekvésekkel szemben. Restaurálta a római Farnesina-villa freskóit és a Raffaello stanzái alatt levő chiaroscuro képe­ ket. Legfontosabb római művei: a Szent éj (1650, San Giuseppe del Falegnami), Szt. Ágoston (1655, Sta Maria de’ sette Dolori), Pásztorok imádása (1657, Sant’ Isidoro), Sta Conversazione (Sta Maria in Navicella), Mária látogatása (1686, Sta Maria del Popolo), Bono­ méi Szt. Károly víziója (1690, San Carlo al Corso). Kompozícióit maga sokszorosította rézkarcokban. Ybl Ervin M arburg an der Lahn : város Németo.-ban (NSZK). Műemlékei közül a gótikus Szt. Erzsébet-templomot mo.-i Szt. Erzsébet halála (1231) után a német lovagrend alapította. Részletformáiban francia (Rheims, Soisson),

MAR.

238

MAR

alapformájában azonban rajnai német hatást mutat. Szentélye és a kereszthajó vége lóhere alakú. Hajója csarnok, mellékhajói nagyon keskenyek, és francia hatásra ablakai egymás fölött két sorban helyezkednek el. A hajó építése 1270-ben fejeződött be. A templomot 1283-ban szentelték fel. Tornyai csak a 14. sz. első felében készültek el. — A Vár a 12. sz.-tól a 15. sz.-ig épült. Nagyszabású csarnoka (1311ben készült el) és kápolnája a két legjelentősebb kora gótikus építmény a német városépítészet­ ben. Gyürky Katalin Marburger Jahrbuch für Kunstwissen­ schaft : művészettörténeti évkönyv, Marburg­ ban jelent meg 1924-től. Marc, Franz (München, 1880. febr. 8, —Ver­ dun, 1916. márc. 4.): a modern német festészet egyik kiemelkedő képviselője. A müncheni akadémián G. Hackl és W. Diez tanítványa volt. Képein bizonyos szimbolikus tartalmat egyesít expresszionista formálással, sőt forma­ felfogása, erős tér- és szerkesztőérzéke a kubizmusnak egy sajátos ágazatát, a kubizmus és expresszionizmus ötvözetét teremtette meg. A berlini Sturm csoporthoz csatlakozott s ennek kiállításain tűnt fel. V. V. Kandinszkijjel együtt harcias, kiáltványszerű albumot adott ki művészi elvei megismertetésére és terjesz­ tésére (Der -►Blaue Reiter). A természeti for­ mát mindig tisztelte, bár bizonyos, hogy fejlő­ désének iránya a formabontás és az elvonat­ koztatás felé fordult. Különös érdeklődéssel ábrázolta az állatokat. Korábbi festményeinek legnagyobb része állatkép, e kompozíciói

szimbólumokat sugárzó művek. Ú gy érezte, hogy az állatvilág ábrázolásában tudja még a harmóniát, a szépséget megformálni (Kék lovak, Kék lovak tornya, Vörös lovak, Állatsors stb.). Utolsó munkáin monumentális tájakat jelenített meg (Tirol, 1914). — írod. H. D emisch: F. M. der Maler eines Neubeginns.. 1948; К. Lankheit: F. M. 1950; К. Lankheit: F. M. im Urteil seiner Zeit. Köln, 1963. Katnpis Antal Marcantonio R aim on d i: Raimondi, Marco Antonio March, O tto (Charlottenburg, 1845. okt. 7 .— Charlottenburg, 1913. ápr. 1.): német építész és szakíró. Többek között H. Ferstelnél és M. Ph. Gropiusníl tanult. Jelentős művei a wormsi Festspielhaus, a charlottenburgi Schillerszínhdz, a mengelsdorfi és reinersdorfi kastély. March, Werner (Berlin, 1894. jan. 17.— ): német építész, a charlottenburgi Technikai Főiskola professzora, O tto ~ fia. A charlotten­ burgi és drezdai Technikai Főiskolán tanult. Berlinben és a Közel-Keleten tevékenykedett. Jelentős művei: a berlini birodalmi sport­ tábor és az olimpiai falu, 1933 ; múzeum Bag­ dadban, 1937; sporttábor terve Kairó mellett, 1955; stadion Ankarában. Marchand, André (Aix-en-Provence, 1907. febr. 10. — ): francia festő, grafikus és textiltervező, Jean festő fia. Csendéleteket és tájakat fest a tárgyias és absztrakt festészet közti átmeneti stílusban. Marchand, Jean (Párizs, 1883. nov. 21.— Párizs, 1940): francia festő. Kezdetben a ku-

F. Marc: Szarvasok az erdőben

239

bistákhoz tartozott, majd a neoklasszicista stílus művelője volt. Grafikai munkássága is jelentős. Marchesi, Andrea di Pietro (Formigine, 1480/ 90 között--Bologna, 1559. jún. 26.): olasz épí­ tész, díszítőszobrász és fafaragó. Főleg Bolog­ nában működött, itt maradtak fenn legjobb m űvei: a San Bartolomeo szép és gazdag kapu­ ja (1515), a Palazzo dei Nótái egy termének gazdagon faragott és aranyozott mennyezete. Több palotaterve ismeretes. Hiteles munkája a San Martino főoltárának fülkéje (1554). Marchesi, Girolamo; Girolamo (da) Cotignola (Cotignola, 1481 к .—Róma, 1550 к.): olasz festő. Madonna angyalokkal (Velence, Franchetti-gyűjtemény), Angyali üdvözlet (Berlin) c. képein F. Francia, M. Palmezzano, ill. Melozzo da Forli modorát követte. Krisztus siratása c. képe (Szépm. Múz.) Giovanni Bellim egy hasonló kompozíciójára em­ lékeztet. Később Raffaello stílusában is dol­ gozott. Nagyobb művei: Madonna szen­ tekkel, II. Sforza Konstantinnal és anyjával (Milánó, Brcra), Madonna Szt. Anselmóval és Szt. Ágostonnal (San Marino, San Fran­ cesco), Krisztus (Párizs, Louvre). A bencés rend szabályainak megerősítése (Berlin). Mojzer Miklós Marchesi, Pompeo (Saltrio, 1789. aug. 11.— Milánó, 1858. febr. 7.): olasz szobrász. Rómá­ ban tanult, 1826-tól a milánói akadémia tanára volt. Legismertebbek nagyméretű bronz re­ liefjei (Area della Pace, Milánó). Portrészob­ rokat is készített (Leonardo da Vinci, Milánó, Castello Sforzesco). Marchi, Marchis (1468 —1539 között műkö­ dött) : északolasz fafaragó és intarziakészítő család. - I. Agostino rv> Bolognában dolgozott, fő műve a San Petronióban levő énekeskarzat és orgonaház s egyéb intarziamunkák. Fiai: 2. Jacopo és 3. Pantaleone ~ főleg figurális intarziákat készítettek festők mintaképei után. Jacopo Bolognában a San Petronióban és a Cappella San Sebastianóban, Pantaleone apaviai Certosa stallumainakintarziáin dolgozott.Jel­ zett stallumának (feltehetőleg a tiranói) résezi a berlini Kunstgewerbe Museumba kerültek. Guglielmo, Pietro di Marcillat M arcillat: Mareks, Gerhard (Berlin, 1889. febr. 18.— ): német szobrász és grafikus. A. Gaul cs G. Kolbe tanítványa volt. 1919-től a weimari Bauhausban dolgozott. 1937-ben a nácizmus eltiltotta a munkától és a kiállításokon való részvételtől. 1946 —50 között Hamburgban, 1950 óta Kölnben él. Világos formaadás és szigorú felépítés jellemzi az archaikus görög és a középkori művészet hatására komponált figurális bronzait. Marco Antonio R aim on d i: Raimondi, Marco Antonio Marco da Siena : ->- Pino, Marco dal

Marco d’O ggiono (Oggiono, 1470/75 k .— M A R 1530 k.): milánói festő, Leonardo egyik leg­ korábbi, szinte szolgai követője és tanítványa. Korábbi művein finomabb, bensőségesebb (Salvatore Mundi, Roma, Galleria Borghese; Szoptató Madonna, Párizs, Louvre), a későb­ bieken Leonardo modoros, felületes utánzója. Képei lombardiai gyűjteményekbe kerültek. Három arkangyal képe és több freskója a milánói Brerában van. Marconi, Rocco (?—Velence, 1529. máj. 13.): olasz festő, Palma Vecchio követője, talán segédje, akinek női típusait legtöbb képén átvette. Főleg Velencében és Trevisóban dolgozott. Leggyakoribb témájú képe, Krisztus és a házasságtörő nő a bp.-i Szépm. Múz.-ban és a szekszárdi múzeumban is megtalálható. Fontosabb hiteles művei: Ma­ donna (Strasbourg, múzeum), Madonna szentek között (Velence, Rcdentore). Egyes képeit gyakran attribuálták Giovanni Bellini kezeművének ( Mária mennybemenetele, Murano, San Pietro Martire). Marco Rom ano, Marcus Romanus (14. sz. eleje): római szobrász; Boldog Simeon velen­ cei templomában a szent fekvő síremlékét felirata szerint 1317-ben ~ faragta. A figura a Pisanóк stílusát követő trecento szobrászat egyik fő műve. Marcoussis, Marcus, Louis Casimir (Varsó, 1883. nov. 14.—Cusset, 1941. okt. 22.): lengyel festő. 1903-tól Párizsban élt. 1912-től Picasso és körének hatására a szigorúan geometrizáló, absztraháló kubizmus képviselője volt (A kérityi kikötő, 1927, Párizs, Musée d’Art Moderne). A Section d’or csoporthoz Marcus Aurelius lovas szobra (Róma)

tartozott. Grafikai munkái külön mappákban jelentek meg (Blanche de Salut, Amelia). Marcus Aurelius lovas szobra: a ritka megmaradt monumentális antik bronzszobrok egyike. Fennmaradását annak köszönhette, hogy Constantinus császár ábrázolását látták benne, s ezért a középkorban a lateráni bazilika előtt állt. 1538-ban került mai helyére, a Michelangelo tervezte római Campidoglio közepére. Marcus Aurelius császár (161 —180) hadvezérként ül lépő lován, amelynek lába alatt eredetileg legyőzött barbár vezért ábrázoló mellékalak volt elhelyezve. A császár tartása méltóságot, arca és mozdulata filozófushoz méltó szelídséget fejez ki. A népszerű alkotás a reneszánsz nagy lovas szobrainak (Gattamelata, Colleoni) mintaképévé vált. Castiglione László M arcus-oszlop: Marcus Aurelius császár (161 —180) tiszteletére állított diadaloszlop az ókori Róm a egyik terén, a császár templo­ ma mellett (ma Róma, Piazza Colonna). A ->- Traianus-oszlop mintájára készített oszlo­ pot, amelyet jóval Marcus Aurelius halála után fejeztek be, a későbbi Mo. területén a quadok és markomannok ellen vívott háború jeleneteit ábrázoló dombormű-szalag díszíti. A domborművek a Traianus-oszlop viszony­ lagos objektivitásával szemben kíméletlenül és szenvedélyesen hangsúlyozzák a rómaiak fö­ lényét a barbárok fölött. Stílusukat az absztrak­ cióra, az éles tagolásra és a plasztika vonalas felbontására való törekvés jellemzi. A tartalmi és stiláris vonások a római birodalom kezdő­ dő válságát tükrözik. Castiglione László M arczell György (Bp., 1897. aug. 11.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán TaráosKrenner Viktor és Csók István növendéke, majd az utóbbinak tanársegéde volt. Később vidéki középiskolai tanárként főleg D-dunántúli városokban állított ki. 1934-ben és 1937ben Olaszo.-ban járt tanulmányúton. 1940 óta Bp.-en él. 1959-ben az Ernst Múzeumban csoportkiállításon, 1964-ben pedig ugyanott Ráfael Győzővel együtt mutatta be műveit. Művészetét a lírai természetélmény és ember­ ábrázolás jellemzi (Tavasz, Kék szimfónia). M arczibányi-gyűjtem ény: Marczibányi Ist­ ván (1752 —1810) által létesített, régészeti és iparművészeti tárgyakat, fegyvereket, vala­ mint történeti arcképeket tartalmazó gyűjte­ mény. Jelentős részét a Nemz. Múz.-nak ado­ mányozta a gyűjtő. M arczinkey Elek (Szendrő, 18. sz. vége— 1835 k.): festő. A bécsi festőakadémián gr. Festetics János és gr. Keglevich Ágoston anyagi támogatásával végezte tanulmányait. Marées, George de; Desmarées (Österby, 1697. okt. 29.—München, 1776. okt. 3.): 241 francia származású portréfestő. Stockholmban

MAR

i é Művészeti Lexikon III.

A Marcus-oszlop (Róma)

id. M. van Meytens tanítványa volt. 1724 után Nürnbergben, majd Velencében G. B. Piazzettahál tanult. Bár Münchenben telepe­

H. von Marées: Férfiarckép

dett le, arcképmegrendelések miatt számos német udvarban megfordult. Franciás rokokó stílusa a fény-árnyék ellentéteire épül. Marées, Hans von (Elberfeld, 1837. dec. 24.—Róma, 1887. jún. 5.): német festő. A modem képzőművészet egyik máig sem eléggé méltányolt előfutára. 1854—55-ben a berlini akadémián K. Steffeck növendéke volt, majd Münchenben A. H. Liemél és F. Lenbachnál képezte tovább magát. Igazi iskolája azonban Itália volt, ahova 1864-ben egy gazdag pártfogó (gr. Schack) segítségével került, akinek régi képekről készített másola­ tokat. Itt ismerte meg 1866-ban a kiváló művészetfilozófust, K. Fiedlert. Barátságuk, véleménycseréjük mindkettőjükre nagy hatás­ sal volt. ~ művészi gyakorlata segítette Fiedler szenzualista esztétikájának kialakítását, az pedig alakítóan visszahatott ~ művészetére. Baráti körükhöz tartozott és ugyancsak hozzá­ járult elveik kialakításához A. E. Hildebrand szobrász is. ~ kezdetben a müncheni naturalisztikus tájfestészet szellemében dolgozott, ilyen jellegűek korai alakos képei is (Diana fürdője, 1863, München, National Staatsgale­ rie). Itáliai élményei, majd 1869-i spanyolo.-i, francia és holland tanulmányútja, a fiedleri esztétika hatására új irányba fordult. Az anekdotikus piktúrát túl akarta haladni, és mitológiai tárgyú olajképein a létszerű nyu­ galomban ábrázolt aktok térbeli viszonyában, tiszta formarendjében a modem konstruáló, monumentális törekvések előhírnökévé vált.

A test és a térviszonyok festői értelmezése, M A R a tiszta látvány formai megszervezése alkotta művészetének esztétikai problémakörét. E korszakának fő művei: Esti vadászat (Berlin, Staatliche Museen), Ifiak narancsligetben (1875 — 80, München), Paris ítélete (triptychon, 1880 — 81, Berlin, Nationalgalerie), Aranykor (Mün­ chen, National Staatsgalerie). 1873—74-ben a nápolyi biológiai intézet részére nagyméretű faliképeket festett. — írod. J. Meier-Graefe: H. V . M. 1—3. köt. München, 1909 —10, IV. kiadás 1923; L. Justi: H. v. M. 1921; B. Degenhart: M. Zeichnungen. 1953. Németh Lajos Marescalco, Pietro; ún. Lo Spada (1503 к .— 1584): olasz festő. Tiziano tanítványa volt, J. Bassano hatott művészetére. Fő művei Feltrében vannak (A. Tonello, Zaccaria da Ponza képmása, Szt. Katalin eljegyzése stb.). Márffy Ödön (Bp., 1878. nov. 30.—Bp., 1959. dec. 3.): festő, grafikus, kiváló mű­ vész, a 20. sz.-i modem magyar festészet egyik úttörő mestere. 1902—04 között Párizs­ ban végezte művészi tanulmányait. A Julian Akadémián J. P. Laurens, majd az École des Beaux-Arts-on F. Cormon tanítványa volt, de csakhamar a Fauves és a kora kubizmus szellemi köréhez kapcsolódott. Alkotásait először 1906-ban a Salon d’Automne-ban állította ki, ahol élete folyamán még többször szerepelt. 1907-ben Bp.-en rendezett első önálló kiállítása után a MIÉNK művészcso­ port tagja lett. Hosszabb olaszo.-i útja után 1908-ban részt vett a Nyolcak művészcsoport megalapításában. Ady barátjaként bekapcsoló­ dott a haladó művészi mozgalmakba, s annak halála után feleségül vette özvegyét, Csinszkát (Boncza Bertát). Részt vett a Tanácsköztár­ saság művészeti életében is. 1921-ben a Stúdióban, 1922-ben a Helikonban mutatta be műveit. 1924-ben ~ vezetésével alakult meg a KÚT, melynek elnökségét vállalta. 1928-ban N ew Yorkban és Washingtonban rendezett kiállításai nagy művészi sikert arattak. 1931-ben a Tamás Galériában, 1928-, 1930-, 1958-ban az Ernst Múzeumban volt gyűjt, kiállítása. Noha bizonyos korszakára hatott a kubizmus és az expresszionizmus, művészetének alapja mégis az atmoszferikus izgalom. Képein mindvégig érződött a konstruktív szerkezet, de a forma, a vonal, a fénynek és az atmoszférát sugalló színnek a hatására éterikussá, légiessé vált. Művészete sokban kapcsolódott az École de Paris-hoz, de ugyanakkor a magyar tradícióhoz is, a posztnagybányaiakhoz csakúgy, mint Egry fényélményéhez. A Nemz. Gál. számos fest­ ményét, grafikáját őrzi. Konvencióktól men­ tes portrék (Csinszka, 1924, Nyári ruhás nő a szabadban, Gulácsy Lajos), a természet szín- 242

MAR

Márffy Ödön: Fekvő nő

Marforio (Róma, Museo Capitolino)

i б*

pompáját megcsillogtató tájképek, tájba he­ MAR lyezett figurális kompozíciók (Erdőrészlet, 1924, Kertben, 1925), friss rögtönzésnek ható, gondosan szerkesztett női figurák (Női akt, Fekvő nő, Heverő nő), virtuóz csendéletek ( Mezei virágok, 1924, Dáliák, 1926) alkotják életművét. Gobelinterveket, litográfiákat is készített. — írod. Pátzay P .: M. Ö. művésze­ te. Berlin, 1930; Zolnay L.: M. Ö. Bp., 1966. M arforio : folyamisten kolosszális fekvő már­ vány szobra az i. sz. 1. sz.-ból Rómában. 1594-ig a Salita di Marforiónál állt, ma a Capitoliumi Múzeum udvarán Giacomo della Porta kútját díszíti. Népszerűségét azoknak a szatíráknak köszönhette, amelyeket — a -► Pasquinóta kitűzött iratok válaszaként — reá függesztettek. M argaritone d ’A rezzo (1270 —1300 között működött): olasz festő, a Cimabuet megelőző generáció egyik legismertebb toszkánai mes­ tere. Jelzett képei: Trónoló Madonna négy szenttel (London és New York, Lehmangyűjtemény), valamint Szt. Ferencet ábrázoló Abih-il alabástrom szobra Mariból, i. e. 2500 k. (Párizs, táblái (arezzói képtár; Róma, San Francesco Louvre) a Ripa; a sienai és a vatikáni képtár). M argitay Tihamér (Jenke, 1859. nov. 27. — Bp., 1922. febr. 23.): festő. Bp.-en és München­ M ari, arabul Tell Hariri: rommező Szíria ben tanult s első nagyobb sikerét az Ellenállha­ és Irak határán, az Eufrátesz jobb partján -*■ tatlan c. képével aratta. Ezt sűrű egymásután­ Mezopotámia művészetének jelentős lelőhelye. ban követték anekdotázó és humoros élet­ A kora dinasztikus és az akkád kor (i. e. 3. képei, udvarló, komikus ficsúrokról, negédesen évezred) fontos városa. Első virágkora az I. szabódó úrilánykákról, a középosztály életé­ Ur-i dinasztia idején (i. e. 3. évezred közepe) nek komikus társadalmi momentumairól. volt. Ez időből származik egy létar istennőnek Többnyire a Műcsarnokban kiállított képei, szentelt temploma. Gazdag mészkő kisplaszti­ melyeket a korabeli sajtó „szalon-életképek”kái anyag került itt elő, melynek példányai nek nevezett, sokáig óriási sikert arattak a rojtos szoknyát viselő férfi- és női alakokat közönség körében, a divat változásával azon­ ábrázolnak. Jellemző a nagy fej, a felnagyított, ban elvesztették népszerűségüket. 1903-ban berakott szemek. Egyes szobrocskák vállán, gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. hátán V . karján rövid akkád nyelvű felirat Több művét a Nemz. Gál., Önarcképét a olvasható. A III. Ur-i dinasztia korából (i. e. Magyar Történelmi Képcsarnok őrzi. Művei­ 2i. sz.) a város uralkodóinak szobrai illusztrál­ nek nagy részét jobb tárgyválasztáshoz méltóan ják a szobrászat fejlett színvonalát. Az alakok rendkívül finom, Bastien-Lepage-ra emlékez­ hosszú ruhát, turbánt, rövid hajat és hosszú tető naturalista technikával festette meg. — szakállt viselnek. Legjelentősebb közülük írod. Rózsa M .: M. élete és művészete. Bp., Puzur-Istar fejedelem gránit álló szobra. Az óbabylóni korból nagy palotaépület maradt 1903. Genthon István M argó Ede (Bp., 1872. máj. 8. —Bp., 1946. fenn (i. e. 18. sz. eleje), melynek falait színes febr. 9.): szobrász. Bp.-en és Párizsban tanult. freskók díszítették. A várost Hammurabi A Műcsarnokban először Hannele (1900) c. korában lerombolták; a francia ásatások tár­ finoman mintázott domborművűvel aratott ták fel. — írod. A. Parrot: M. Paris, 1953. sikert, amely előzőleg Párizsban is elismerést Varga Edit szerzett számára. Az 1900-i párizsi világkiállí­ M ária életének m estere, Meister des Marien­ táson a bányászati pavilon díszítésére a Martin­ lebens (1463—80 között működött): kölni acél sorozatot mintázta. Legismertebb alko­ festő és üvegfestmények rajzolója. Nevét a tásai: Pósa Lajos (1930) szobra Bp.-en, Dankó müncheni Alte Pinakothekban levő, a kölni Pista (1912) Szegeden. Az aradi és a debreceni Szt. Orsolya-templomból származó nyolc Kossuth-szobrot (1910) Pongrácz Szigfriddel oltártáblától nyerte, melyek a korabeli polgár­ közösen készítette. A Mülenniumi emlékmű ság mindennapi életébe engednek betekintést. Hunyadi Jánost és I. Fcrdinándot ábrázoló Stílusa a németalföldi mesterek, különösen szobrait mintázta. Pénzes Éva R . van der Weyden és D. Bouts hatására 244

MAR

vall. Nagy hatású Kálvária-képe a kölni W allraf—Richartz Múzeumban, Mária gyer­ mekével oltalmába fogad hat karmelita szerze­ test c. képe a bp.-i Szépm. Múz.-ban van. M ária halálának m estere : Cleve,Joos van M ariazell: város Ausztriában. Műemléke a Kegytemplom. A román kori épülethez 1340 k. gótikus szentélyt csatoltak. Nagy Lajos gazdag felszerelést adott a templomnak és bővítette. A háromhajós csarnoktemplom és a középső Ny-i torony 1380—96 között épült. M arieschi, Michele (Velence, 1696—Velence, 1743): olasz táj-, épület- és díszletfestő, réz­ karcoló. A. Canal és B. Belotto hatása alatt velencei vedutákat festett. A Piazzetta dei Leoni Velencében c. képét, valamint két neki tulajdonított Velencei részletet ábrázoló fest­ ményt a Szépm. Múz. őrzi. M ariette, Pierre Jean (Párizs, 1694. máj. 7.—Párizs, 1774. szept. 10.): francia művészeti író, műgyűjtő. Gazdag grafikai gyűjteménye mintegy 1400 rajzot és 1500 rézmetszetet tartalmazott; halála után számos rajza a Louvre-ba került. Művei közül fontosabbak: Traité historique des pierres gravées du Cabinet du roi (1730), Notice sur Leonard da Vinci (1730). M arik Eszter (Irsa, 1935. márc. 16.— ): textiltervező. Az Iparművészeti Főiskolán 1958-ban végzett mint Schubert Ernő és Molnár Béla tanítványa. Főleg dekoratív lakástextil-tervezéssel foglalkozik. Több kül­

földi kiállításon szerepelt. 1965 ben férjével, Janáky Viktor keramikussal együtt kiállítása nyílt a Csók Galériában. M arik Klára, Tasnádi-Kubacska Andrásné (Bp., 1906. márc. 18.— ): muzeológus. Az Iparm. Múz.-ban dolgozott; kerámiával és üvegművészettel foglalkozik. E tárgykörökből több tanulmányt írt. E lexikon munkatársa. M arin, John (Rutherford, 1870—Cliffside, 1953): amerikai (USA) festő. Pályáját építész­ ként kezdte s önálló irodát is nyitott, ezt azon­ ban 1899-ben feladta. Előbb Philadelphiában tanult, majd öt évig Párizsban élt. 1936-ban a New York-i Museum of Modern Art, 1950-ben a Velencei Biennale rendezett gyűjt, kiállítást szürrealista műveiből. M arinari, Onorio (Firenze, 1627. okt. 3.— Firenze, 1715. jan. 5.): olasz festő. Barokk stílusú művész, C. Dolci hatott rá. A bp.-i Szépm. Múz. Judit Holofernes fejével és Salome Keresztelő Szt. János fejével c. művét őrzi. Marini, Marino (Pistoia, 1901. febr. 27.— ): olasz szobrász, festő és grafikus, 1940 óta a milánói Brera Akadémia tanára, a modem szobrászat egyik legeredetibb képviselője. A firenzei akadémián tanult, kezdetben fes­ tészettel és grafikával foglalkozott. 1929—40 között a monzai Istituto Superiore tanára volt. Dinamikus, robbanó erejű plasztikájában a prehisztorikus és az etruszk szobrászat tanulságait alkalmazza. Legkedveltebb témája

M. Marieschi: A Piazzetta dei Leoni Velencében (Bp., Szépm. Múz.)

245

MAR

J. Marin: Isole Maine, akvarell (Washington, magántulajdon) M. Marini: Lovas (London, Hannover Gallery)

a Meztelen lovas, amelyből több változat készült; legszebb példája a londoni Battersea parkban levő (1951). Ismert művei: A táncosnő, A nagy ló (1950, Hamburg), A csoda (1953, Mannheim). 1952-ben a Velencei Biennale nagy díját kapta. — írod. E. Carli: M. M. 1950; Ch. Apollonio: M. M. 1953; E. Trier: M. M. 1954. Henszlmann Lilla Marinus, Claeszon van Roymerswaele (1493 k. —1567 k.): németalföldi, valószínűleg ant­ werpeni festő. Később Middelburgban műkö­ dött. Qu. Massys követője volt, életképein pénzváltók működését illusztrálta aprólékos, romanista stílusban. Egyéb kompozícióit ( Má­ té apostoli elhivatása, Szt. Jeromos) is csendélet­ szerű környezetben ábrázolta. Mariotti, Vincenzo (17. sz. második fele): olasz építészeti rajzoló és rézkarcoló. A. Pozzo tanítványa volt. Magyar vedutákat és ostrom­ képeket is metszett. Mariotto di Nardo (1394 —1424 között működött): olasz festő. Lorenzo da Monaco, Nardo di done, Niccolö di Pietro Gerini hatott rá. Fő műve a firenzei Sta Trinitá Szentháromság képe (1416) és a firenzei aka­ démián őrzött Angyali üdvözlet. A bp.-i 2 4 6

MAR

247

Simontól, majd Párizsban a Julian Akadémián és Bp.-en Benczúr Gyula iskolájában tanult. Eleinte zsánerképeket, később aktos kompozí­ ciókat (Szirének fészke, Tükör előtt) és főleg arcképeket (Bajor Gizi, Jeritza Mária) festett. Az USA-ban igen keresett portréfestő volt. Számos gyűjt, kiállítást rendeztek műveiből külföldön és Bp.-en, több hazai és nemzetközi díjat nyert. Mesterségbeli felkészültségről tanúskodó, de édeskés hangulatú képei a polgári nagyközönség ízlését elégítették ki. Grafikával is foglalkozott; plakátterveket, illusztrációkat készített, s különösen népszerűek voltak karikatúrái. Nagy Ildikó M árk Tivadar (Bp., 1908. máj. 11.— ): jelmeztervező, Kossuth-díjas, a Zeneművészeti Főiskola tanára. Az Iparművészeti Iskola textiltervező tanszakán és az egyetem bölcsész­ karán mint művészettörténész végezte tanul­ mányait. 1936-tól az Operaház jelmeztervező­ jeként működik. Operai díszletein kívül szín­ padi és filmjelmezek tervezésével is foglalko­ zik, könyvillusztrációkat is készít, m a rk e té ria : marqueterie M. Marini: A csoda (Mannheim, Kunsthalle) M arkó András (Bécs, 1824. szept. 29.—Marti, 1895. jún. 12.): festő. Atyjánál,i d . Károlynál, majd 1851-től K. Rahlníl tanult Bécsben, Szépm. Múz.-ban Mária gyermekével és négy legnagyobbrészt ott is működött. Romantikus angyallal c. műve található. életképeket és tájképeket festett. Kecskepásztor M aris: holland festőcsalád. Tagjai: i . Jakob c. képe a Nemz. Gal.-ban, Olasz táj c. kompo­ ~ (Hága, 1837. aug. 25.—Karlsbad, 1899. zíciója a bolognai Pinacotecában van. aug. 7.) Hágában, Antwerpenben tanult, M arkó Ferenc (Kismarton, 1832—Bp., 1874. majd Párizsban a barbizoniak hatottak rá. aug. 3.): festő. Id. ~ Károly fia és tanítványa. 1871-től Hágában élt. Változatos tájképeit Részt vett az olaszo.-i forradalomban, politi­ erőteljes színezés, széles ecsetkezelés jellemzi. — kai rajzai miatt börtönbe került, 1853-ban 2. Matthijs ~ (Hága, 1839. aug. 17.—London, tért haza. Testvérei közül leginkább ő távolo­ 1917. aug. 22.) Jakob ~ öccse. A német ro­ dott el atyja stílusától. Visegrád c. képe Bp.-en mantikus festészet hatására mesei hangulatú, magántulajdonban, Aratási jelenet és Cigány­ álomszerű kompozíciókat festett. Londoni putri c. műve a Nemz. Gal.-ban van. korszakában a preraffaeliták stílusához állt M arkó Károly, id. (Lőcse, 1791. szept. 25,— közel. — 3. Willem (Hága, 1844. febr. Villa Appeggi, i860, nov. 19.): festő, a ma­ 18.—Hága, 1910. okt. 10.) Jakob és Matthijs gyar tájképfestészet első nagy hatású, iskolát ~ öccse, stílusában Jakob ~ követője volt. teremtő mestere. Mérnöknek készült, tanul­ Tájképeinek plein air színezése, szabadon mányait Kolozsvárt és Pesten végezte. Gyéráradó fénye az impresszionizmushoz áll közel. M arisol, Escobar (Párizs, 1930— ): venezu­ В. Marisol: A fogadás elai szobrász, a pop art jellegzetes képviselője. Tanulmányait a New York-i Art Students League-ban és a párizsiÉcole des Beaux-Arts-on végezte. New Yorkban él, 1958 óta állít ki. Eletnagyságú alakjait valamely jelenetbe állítja, s az alakokat és a jelenet tárgyait egyaránt vegyes anyagból készíti; gyakran használ valódi tárgyat (pl. asztalt, biciklivá­ zat). A formákat részben fából faragja ki és festi, részben csak hasábokkal jelzi és ezekre festi a naturális jelzéseket. Jellegzetes művei: Ebédidő, 1963; Bicikliverseny, 1963. M árk Lajos (Retteg, 1867. aug. 25.—New York, 1940): festő. Münchenben Hollósy

MAR

Markó Károly: Fürdő nimfák

mekkorában atyjától, ~ György lőcsei városi mérnöktől tanult rajzolni és festeni, 1818 után Pesten, 1822-től a bécsi akadémián folytatta tanulmányait. Ifjúkori hazai tájképein környe­ zetét festette: a Kárpátokat, a Tátrát, az óbudai Duna-partot (1821) s a fáklyafénnyel meg­ világított aggteleki cseppkőbarlangot gouachesorozatban (1818—20 k.). Bécsi tanulóéveiben arcképek, szelenceminiatűrök, tájképek és porcelánfestmények készítéséből tartotta fenn magát. 1830—32-ben Kismartonban és Gömörben dolgozott Fejérváry Gábor és bécsi párt­ fogója, Geymüller bankár számára, aki Itáliába segítette. 1830 k. festette napfényes Visegrád c. képét, fiatalkori fő művét (Nemz. Gál.). 1830-i nyári pozsonyi tartózkodásának emléke a város látképe (Pozsony, Nemz. Gál.). 1832ben Olaszo.-ban telepedett le. 1838-ig Rómá­ ban dolgozott, ekkor festett öt képet B. Thorvaldsen dán szobrász számára. Ez időben készült nagyszabású művei: Róma látképe (Károlyi István részére), Asszonyok a kútnál, Szüret (1835 —1836). 1838-tól Pisában és San Giulianóban tartózkodott. Pisai korszaká­ nak egyik jellemző alkotása az Olaszhoni tájkép aratóival (1839, Nemz. Gál.). 1840-től az MTA tagja volt. 1843-ban Firenzében telepedett le, elsősorban súlyos szembajának kezelése végett. O tt az Akadémia tiszteletbeli tanára lett. 1845-ben részt vett egy építészeti tervvel a magyar Országháza pályázatán.

Firenzében festette többek között nagyméretű Naplemente c. képét a bécsi udvari képtárnak (1847), s egy Tivoli melletti tájképet szüretelő jelenettel (Nemz. Gál.). 1847-től a Firenze melletti Villa Appeggiben élt. 1853-ban Pestre látogatott, ahol lelkesen ünnepelték. Magával hozott Pusztai tájképe is a hazai táj élményéből jö tt létre (egyik változatát Bécsben, a másikat Appeggiben festette, mindkettő a Nemz. Gal.-ban). ^ t a magyar nemzeti festészet megindulásánál igen jelentős hely illeti meg. Bár élete nagy részét külföldön töltötte, a hazai művészeti élettel rendszeresen kapcsolatban volt a Műegylet kiállításai és tanítványai által. Magyar tanítványai: Ligeti Antal, Molnár József, Kovács Mihály, Szilassy Géza, Telepy Károly, az olaszok közül Massimo D ’Azeglio, Landesio, Rimedio Fezzi stb. voltak stílusának folytatói. Korai, itthon készült alkotásai a valóság friss szemléletű, lendületes ábrázolásai. Olaszo.-i műveinek nagy részét az ún. háromsíkú kompozíciós módszerrel készítette: a sötét előtér hangsúlyt ad a megvilágított középtérnek, ahova mitoló­ giai, bibliai V . olasz népi jeleneteket helyezett a campagnai, Róm a vidéki, Tivoli környéki V . toszkán tájakba, a kék távlatba vesző háttér alkotja a harmadik síkot. Ezeken az ún. esz­ ményi tájképeken is általában konkrét termé­ szeti részleteket ábrázolt. Művei további cso­ portját lezárt hátterű, közvetlen erdőtanulmá-

248

képből álló sorozatot festett Szt. Bertin életé­ nyai alkotják. Ezeken a „paysage intime” nek jeleneteiből (Berlin, Staatliche Museen). egyszerű, őszinte természetábrázolásához kö­ zeledett. 1861-ben művészi hagyatékának Elragadó miniatúráira a gazdag természet­ ábrázolás és a németalföldiekre emlékeztető nagy részét a Képcsarnok-egylet vette meg realista szemlélet jellemző: Grandes Chroniközadakozásból a Nemz. Máz. számára. ques de St-Denis (Leningrád), a sens-i pontifi­ 1878-ban az esztergomi képtár szerezte meg cale, a jénai Valerius Maximus-kézirat, a tájképekkel és figurális kompozíciókkal teli brüsszeli kézirat, valamint több imakönyv. albumát. Ezek a rajzok is jól mutatják, hogy Lajta Edit a változatos tanulmánykészítés szorosan hozzá­ Marne, Jean-Louis: Demarne, Jean-Louis tartozott alkotómódszeréhez. — írod. Pogány marokkói fajansz: szőnyegmintákat utánzó Ö. G.-né: Id. M. K. Bp., 1954 (bibliográfiával). díszítésű, élénk színezésű, újabb marokkói Pogány Ö. Gáborné Markó Károly, ifj. (Pest, 1822. jan. 22.— készítmények gyűjtőneve. Marokkó m űvészete: Marokkó területén Moszkva, 1891): festő. Atyja, id. ~ Károly az őskori kultúrákat a hagyomány szerint tanítványa és stílusának követője. 1838-tól már az i. e. ír . sz.-ban a föníciaiak települései Olaszo.-ban, 1885-től Oroszo.-ban működött. váltották fel. A terület az i. e. 8. sz.-tól — Eszményi táj (1858) és Naplemente (1861) c. Karthago birodalmához tartozott, legnagyobb művei a Nemz. Gal.-ban vannak. Markó Katalin (Kismarton, 1831. máj. 9.— városa Lixus volt, amelynek az i. e. 6. sz.-tól a római korig maradtak fenn emlékei. Már Firenze, 1865): festő. Atyja, id Károly az i. e. 2. sz.-ban Mauretania néven egy, tanítványa és követője. Eszményi tájék c. majd két helyi fejedelem birtoka lett; i. sz. műve a Nemz. Gal.-ban van. Markup Béla (Diósgyőr, 1873. aug. 23.— 40-ben két római provincia alakult területén. Gazdag római kultúrájának legmonumentáliBp., 1952): szobrász. Bp.-en tanult s az Ország­ sabb maradványait Volubilisben tárták fel ház lépcsőkorlátjára készített két oroszlán­ (forum, thermák, császári palota, gazdag szobrával nagy sikert aratott. Később is főként lakóházak, márvány és bronzszobrok, mozai­ állatfigurákat mintázott kitűnő valóságérzéssel, kok). Antik kultúrájának 647-ben az arab enyhén dekoratív stilizálással. Szentpétervárott hódítás vetett véget. Mint az iszlám világának II. Sándor cár lovas emlékére hirdetett nemzet­ legnyugatibb állama, Európához való közelsége közi pályázaton díjat nyert. Köztéri emlék­ ellenére is napjainkig csaknem érintetlenül művei és szobrai: Bp.-en a Csodaszarvas kút megőrizte ősi művészetét. A többi mohame­ (a Halászbástyán), Szegeden Széchenyi Istvándán nép művészeti közösségéből erősen kiválik mellszobra stb. Több kisebb munkája van a Nemz. Gal.-ban. Márkus Géza (Bp., 1872. ápr. 6. —Bp., S. M a rm io n : S zt. Jero m o s és a d o n á to r (P hiladelphia, 1912. dec. 8.): építész. A Lechner Ödön-féle m ag án tu lajd o n ) „magyar építőstílus” első követői közé tarto­ zott, a modem színházépítés egyik úttörője volt. Művei közül legjellegzetesebb a kecskeméti ún. Cifrapalota élénk színű, népi eredetű díszí­ tésével. A volt Városi Színház ban, az egykori Népoperában a Wagner-féle amphitheátrális nézőtér elveit először alkalmazta nálunk (Komor Marcellel és Jakab Dezsővel, 1910). Az ő műve volt a Király Színház, a kolozsvári Nyári Színház, az Otthon Kör székháza. Ő tervezte a Vörösmarty-szobor (Kallós Ede és Teles Ede műve) talapzatát, s foglalkozott díszlettervezéssel is. Marmion, Simon (Amiens, 1420 к .—Valen­ ciennes, 1489. dec. 24.): francia festő, a 15. sz.-i miniatúrafestészet egyik jelentős alakja. Feltehetően Jan ~ amiens-i festő fia volt, testvérei: Guillaume és Marie ~ szintén festők. — 1450 k. Amiens-ben működött, utoljára 1454-ben említik nevét az amiens-i források. Ugyanebben az évben Lille-ben is megfordult. 1458-tól haláláig Valenciennes-ben dolgozott mint könyvillusztrátor és táblaképfestő. A 2 4 9 valenciennes-i Szt. Omer-kolostor részére 12

MAR

sajátos stílusával, amely a középkorban Európá­ ra is kiterjedt mór művészetéből táplálkozik még ma is. Építészetben megtartotta a jelleg­ zetes mór elemeket, amelyek azonban ma már leegyszerűsített formában jelennek meg épületeiken. Az épületek térkialakítása és alaprajzi elrendezése is csak kevéssé módosult a régi formákhoz képest. A modem európai építészet is behatolt Marokkó területére fran­ cia közvetítéssel. Térhódítása kezdetben lassú volt, majd egyre inkább fokozódott és ma már teljesen otthonossá lett. Ennek a francia hatású modem építészetnek fontosabb ered­ ményei a rabati rezidencia, mely Laprade vezetésével és a casablancai Igazságügyi Palota, mely Marrast irányításával épült. Számos új városrész jö tt létre Casablancában, Fezben, Marokkóban és Rabatban. — Festé­ szetében ugyancsak a francia hatások érvénye­ sülnek. Szobrászatában sokkal konzervatívabb, és főleg állatalakokat ábrázoló kisplasztikái művek készülnek. Iparművészete sokrétű és igen jelentős. Mai réz- és ezüstmunkáik, a textíliák, az aprólékos finomsággal díszített bútoraik, bőrkészítményeik és fazekasmunkáik a mór stílus évszázados mintakincsét őrzik. M aron, Anton von (Bécs, 1733—Róma, 1808. márc. 3.): osztrák festő. Bécsben, majd Rómában A. R . Menésnél tanult. Portrékat, egyházi tárgyú kompozíciókat és történeti képeket festett. Az Esterházyaknak is dolgozott. M a ro n e : olasz intarziátorcsalád a 16. sz. elején. Tagjai közé tartozott Roberto ~ (Brescia, 1479—Róma, 1539) szerzetes, intarziátor, Giovanni da Verona tanítványa. Az 1511-ben készült nyírbátori stallumon a közel­ múltban felfedezett „F. Marone” szignatúra V. az ő, V. családja valamely obszerváns szerzetesrendben működő tagjának személyét fedi. — írod. Voit P .: Műhely a Via dei Servin. Művészettörténeti Értesítő, 1961. M aronyák József: Csáki-Maronyák József M arosán László (Bp., 1916. okt. 30.— ): szobrász, Munkácsy-díjas. Tanulmányait az Iparrajziskolában, majd Aba Novak Vilmos iskolájában végezte. Első kiállítása 1935-ben volt az Emst Múzeumban. Műveiben anyag­ szerű megfogalmazásra, nagyvonalú, a lényegre szorítkozó formaadásra törekszik. Különleges területe a lemezdomborítás. Főbb munkái: a miskolci rendelőintézet Nő korsóval c. szobra, a bp.-i IBUSZ-igazgatóság és a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia részére készült lemezdomborítások; a győri építőipari technikum épületplasztikája. 1965-ben az Emst Múzeumban nyílt kiállítása (Pál Mihálylyal együtt). M arosvásárhely, Tirgu Mures: város Erdély­ ben, Romániában. Műemlékei közül a várról

az első feljegyzések 1492-ből ismeretesek; M A R területén ekkor Báthory István építtetett több helyen erődítményt. A 16. sz. végén feldúlták, 1602—53 között újra felépült szabálytalan négyszög alakú vár formájá­ ban. Legfontosabb része a 15. sz. közepé­ ről származó egyhajós, gótikus stílusú ref. templom, amely eredetileg a ferenceseké volt. A templom szentélye feltűnően hosszú, a torony az É-i oldalon csatlakozik hozzá. Főhomlokzatát finoman tagolt gótikus kapu díszíti. Barokk kori emlékei közül jelentős a Teleki Téka épülete és a Toldalagi-palota. — írod. Kiss P .: M. története. Marosvásárhely, 1942. M arót, Jean (1619 к .—Párizs, 1679. dec. г 5.): francia építész, díszítménytervező és rézmetsző. Díszítménytervei között sok épí­ tészeti vonatkozású, de főleg iparművészeti jellegű ismeretes. Fia, Dániel (1633 k . 1752) előbb apjával dolgozott közösen, majd annak halála után önálló lapokat is adott ki. 1685 után Hollandiában élt, ahol nagy része volt а XIV. Lajos-stílus elteijesztésében. M aróti Géza, Rintel (Barsvörösvár, 1875. márc. I . —Bp., 1941. máj. 6.): szobrász, építész és festő. Bp.-en és Bécsben tanult. Pályája kezdetén bp.-i paloták homlokzatára készített díszítőszobrászi műveket (Gresham-palota, a volt Hitelbank, Kereskedelmi Bank palotája stb.). Ő készítette a Velencei Biennale állandó magyar pavilonját (1909, Györgyi Dénessel), F. M a ro n e : A n y írb á to ri stall u m részlete

25О

MAR

251

szerepelt a Függetlenek Szalonjában és az Őszi Szalonban. A Fauves egyik alapító tagja, bár jól konstruált képeinek színvilága — társai képeivel ellentétben — halk szavú, néha monoton. 1912-ben Matisse-szal Marok­ kóban járt, majd sokat utazott Európában. Képeinek túlnyomó része városkép, Párizs egyik leghűbb poétája. Kitűnőek szellemes rajzai, különösen utcajelenetei. — írod. Mar­ quet—D aulte:M .Lausanne, 1953; F. Jourdain: A. M. Paris, 1959. Németh Lajos m arqu eterie, marketéria: elefántcsontból, gyöngyházból, teknőcből, különböző fémek­ ből, továbbá ébenfából és más értékes fák anyagából készült, gazdag díszítményt alkotó berakás. E technika spanyol eredetű volt, de ismerték Németalföldön is. Legkiválóbb mestere A. Ch. Boulle francia bútorterve­ ző volt. M arr, Carl von (Milwaukee, 1858. febr. 14.—München, 1936. júl. 10.): német festő. Történelmi képeket és aktkompozíciókat festett, legismertebb műve a Flagellánsok (1889, Milwaukee, múzeum). 1919-től a müncheni képzőművészeti akadémia tanára M aro sv ásárh ely : A v á r és a v á rte m p lo m részlete volt. A hamburgi színház freskóit is ő fes­ tette. valamint Ráth György síremlékét (1911). M arrina, Marinna, Lorenzo; tkp. Lorenzo Hosszabb időt töltött Amerikában. Fontosabb di Mariano Fucci (Siena, 1476. aug. 11.— 1534): sienai olasz szobrász és ötvös. Giovanni külföldi munkái: a mexikói volt nemzeti di Stefano da Siena tanítványa. Mestere és színház (ma Palácio de Bellas Artes) belsőAntonio Federighi vezetése alatt a sienai építészeti tervei és külső díszítése, továbbá a Opera del Duomo műhelyében dolgozott, detroiti Fischer-Building gránitszobrai, bron­ 1506-ban a sienai dóm capomaestrója lett. zai, mozaikjai, az árkádok és a kupola falfest­ Legismertebb munkái: a fonteguistai templom ményei, valamint ugyancsak Detroitban a Livingstone-Memorial fehér márvány világító- főoltára (1517) és a Marsili-oltár a San Martiné­ tornyának szobrai. Külföldi útjáról 1931-ben ban (1522). tért haza. M arschalkó János (Lőcse, 1819—Bp., 1877. M arquet, Albert (Bordeaux, 1875. márc. szept. 10.): a múlt század közepének sokat foglalkoztatott díszítőszobrásza. Legismertebb 27.—Párizs, 1947. jún. 14.): francia festő. G. Moreau tanítványa volt. 1900-ban a párizsi munkái a Lánchíd oroszlánszobrai (1851). Dolgozott a kassai székesegyház, a fóti templom, világkiállításon végzett szecessziós dekoratív munkát, majd 1903-tól barátja, Matisse mellett a debreceni színház (1866), az M TA, a Vigadó, a Rudas fürdő, a bp.-i Kapucinus templom szobrászi díszítésén. Flóra c. szoborvázlatát A . M a rq u e t: K arnevál a p a rto n (Párizs, m ag án tu lajd o n ) (1861) a Fővárosi Történeti Múz. őrzi. M arschall Antal (1740—?): szobrász, Pozsony­ ban működő késő barokk mester. 1781-ből származó Önarcképe a bp.-i Szépm. Múz.-ban van. 1781 —82-ben Vergiliust és Aristotelést ábrázoló szobrot készített. M arschall, Rudolf Ferdinand (Bécs, 1873. dec. 3.—?): osztrák éremművész. J. Tautenhayn tanítványa. 1905-től 1938-ig a bécsi akadémiai éremművészeti mesteriskola vezetője volt. Legismertebb műve XIII. Leo pápa érme. Sok háborús érmet és jelvényt készített az I. vüágháború idején. Magyar vonatkozású műve Fejérváry Géza emlékérme. Síremlékeket is készített.

marseille-i fajansz: a 17. sz. végétől a 19. sz. elejéig a marseille-i műhelyekben készült termékek gyűjtőneve. E műhelyek kezdetben Nevers, Rouen, Moustiers stílusában dolgoz­ tak. A 18. sz. harmadik negyedétől igen finom, könnyed, aszimmetrikus, kötetlen kompozíciójú porcelánmodor jellemzi termékei­ ket. A legismertebb manufaktúra — Honoré Savy — 1777-ben a király becsének birtoká­ ba került. Ez a műhely hatott leginkább a többire. A darabokat a ritka jelzés és a mesterek gyakori vándorlása miatt nehéz műhelyekhez kapcsolni. A 18. sz. végén készült Marseille-ben keményporcelán és ke­ ménycserép is. Marsigli, Luigi Ferdinando (Bologna, 1658 — Bologna, 1730): olasz hadimérnök. Mint tüzértábomok részt vett Budavára 1686. évi ostromában. A visszafoglalás után rajzokat és térképeket készített a fővárosról. Elsőnek térképezte fel a Dunát, melyet világhírű hatkötetes művében (Danubius pannonicomysicus) adott közre. Marsovszkyné Szirmai Ilona (1896 —1945): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Réti István tanítványa volt, majd Nagybányán Ferenczy Károly vezetése mellett dolgozott. Tájképeit és gunyorossá stilizált figurális kompozícióit csoportkiállítá­ sokon mutatta be. Szabadiskolát vezetett és foglalkozott reklámgrafikával is. Marstrand, Vilhelm (Koppenhága, 1810. dec. 24.—Koppenhága, 1873. márc. 25.): dán festő. Ch. V. Eckersberg tanítványa volt. 1836 —39 között Itáliában élt. 1843-tól a koppenhágai akadémia tagja, 1848-tól tanára volt. Zsánerképeket, kispolgári jeleneteket festett könnyed, karikírozó felfogásban. Később dekoratív, monumentális feladatokat vállalt. Martin (12. sz.): szerzetes, kőfaragó. 1170 és 1189 között állította fel az autuni katedrális kórusában Szt. Lázár sírját. Ennek szo­ bordíszei közül az autuni múzeumban őrzik Szt. András, Szt. Magdolna és Szt. Márta, a Louvre-ban pedig Szt. Péter szob­ rát. Martin, Vernis Martin: híres francia lakkfestő- és aranyozócsalád a 18. sz.-ban. Több műhelyük volt. 1748-tól használták a „Manu­ facture Royale” címet. A szoros együttműkö­ dés miatt az egyes tagok munkáinak jellegzetes­ ségei nem határozhatók meg. Továbbfejlesztői a távol-keleti lakkal egyenértékű technikának, amelynek szabadalmát 1730-ban és monopóli­ umát 1744-ben szerezték meg. Keleti minta­ képek után készítettek bútorokat és intérieurkiképzéseket (pl. Versailles, zöld kabinet), berendezési és kisebb tárgyakat stb. A család ismertebb tagja a négy fivér: id. Guillaume

MAR

V . M a rstra n d : A k é rő látogatása

^ (? —1749), Étienne Simon ~ (? —1770), ifj. Julien ~ (? —1752) és Robert ~ (1706—65), továbbá négy fiuk, akik közül Jean Alexandre (1738—91 к.), Robert fia Nagy Frigyesnek is dolgozott Potsdamban. Szabolcsi Hedvig Martin, Étienne (Dróme, 1913— ): francia szobrász. A keleti plasztika hatott rá, majd a non-figuráció híve lett. Az 1966-i Velencei Biennale szobrászati nagydíját nyerte. A párizsi Musée d’Art Modeme-ban őrzik Pieth c. művét. Martin, Henri (Toulouse, i860, aug. 5.— Párizs, 1943. nov.): francia festő. J. P. Laurens tanítványa volt. Számos monumentális deko­ ratív faliképet festett Párizsban (Hőtel de Ville, 1895; Sorbonne stb.). Stílusára P. Puvis de Chavannes és a preraffaeliták hatottak. Festésmódja némiképp rokon volt a neoimpresszionistá ké val. Martinelli Antal (Rimaszombat, 1851. nov. 30. —Bp., 1917. aug. 8.): szobrász és festő. Bécsi tanulmányai után Münchenben, Berlin­ ben és Brüsszelben dolgozott. 1880-ban haza­ tért szülővárosába, majd Kassára költözött, s felvidéki templomok részére oltárképeket festett. 1882-ben Szegény legény a csárdában c. gipsz szoborművét állította ki a Műcsar­ nokban. A bp.-i Városligetben a „jáki templom” szobrászmunkáit készítette. Martinelli, Anton Erhard (Bécs, 1684 к .— Bécs, 1747. szept.): olasz eredetű építészcsalád­ ból származó osztrák építész, id. J. B. testvére. 1727-től császári építőmester volt. Az id. és ifj. Fischer von Erlach tervei alapján Bécsben a Karlskirche, a Schwarzenberg-palota, a grossweikersdorji plébániatemplom s számos ausztriai és morvao.-i kastély kivitelező mes­ tere. Mo.-on tervei szerint épült a süttöri Esterházy-kastély (a mai fertődi kastély őse, 1721 k.), a magyarbéli Csáky-kastély és a Csák­ tornyái vár átalakítása. A tatai vár átépítésé- 2 5 2

MÁR

253

nek terveit közvetlenül halála előtt készítette el. Fő műve, a mo.-i császári építkezések leg­ nagyobb és egyik legfontosabb emléke, a pesti Invalidus-ház (ma a Fővárosi Tanács épülete, 1727-től) erősen mutatja az ifj. Fischer von Erlach hatását (esetleg felhasználta terveit). Mojzer Miklós Martinelli, Domenico (Lucca, 1650. nov. 30. —Lucca, 1716. szept. 11.): olasz építész. 1678-ban Rómában C. Fontanával volt kap­ csolatban. 1690—99 között Bécsben műveivel részt vett a város barokk képének kialakításá­ ban (Liechtenstein-paloták), s dolgozott Morvao.-ban a német területekkel szomszédos vidéken és Mo.-on is. Az 1700-as évek elején É-európai útja során számos tervet készített (pl. Orániai Vilmos brüsszeli palotája számára). Később Rómában, majd Luccában élt, itt több templomot épített. Martinelli Jenő (Bp., 1886. okt. 3. —1949 ?): szobrász. Radnai Béla növendéke volt. Párizsi és római tanulmány útjáról hazaérkezve elő­ ször 1911-ben állított ki a Műcsarnokban. Akadémikus szellemű képmásszobrokat, akto­ kat és vallásos tárgyú szobrokat mintázott. Több műve (Női fej, Hiúság) a Nemz. Gál. tulajdona. Tőle való Apáczai Cseri János emlékműve a szegedi Pantheonban. Néhány plakettet is mintázott. Martinelli, Johann Baptist, id. (Bécs, 1701. febr. 8,—Bécs, 1754. jún. 21.): osztrák építész. Bátyjánál, A. E. ^ n é l tanult. 1728-ban mester, 1735-ben udvari építőmester, 1739-ben ma­ gyar kamarai mérnök, 1755-ben udvari építész lett. Ő építette a később lebontott Alserkaszámyát Bécsben. — Fia, ifj. Johann Baptist ~ (Bécs, 1730. márc. 14.—Bécs, 1809. febr. 2.) építőmester, a breitenfurthi kastély építés­ felügyelője volt. Talán ő építette 1761 után N. L. Pacassi tervei szerint a bécsi Kärntnertortheatert. Martini, Arturo (Treviso, 1889. aug. 11.— Vado Ligure, 1947): olasz szobrász. Mint keramikus kezdte pályáját, majd A. E. Hildeb­ rand tanítványa lett. Rómában a Valori Plastici csoport tagja volt. Számos Velencei Biennalén vett részt szigorúan tektonikus felépítésű szobraival. Fő műve a milánói Igazságügyi Palota többalakos reliefje (1937). Emlékkiállítását 1948-ban rendezték meg Trevisóban. Martini, Simone: Simone, Martini Martinszky János (Ópécska, 1909. aug. 7.— Mohács, 1949. szept. 2.): festő. A Képzőmű­ vészeti Főiskolán 1931—32-ben Rudnay Gyula tanítványa volt. 1936-ban Mohácson telepe­ dett le. Elvont témájú festményein Martyn Ferenc hatása tükröződik. Jelentékeny szerepet töltött be a baranyai képzőművészeti élet szervezésében. 1947-ben Pécsett nyílt kiállítása.

Martinus, Antonius (1489 k. m űködött): kódexmásoló, Mátyás király számára is dolgozott. Két Corvin-kódexet nevével jel­ zett. Martinus Opifex (1420 —50 között műkö­ dött) : miniátor. Művei közül ismeretes Zsigmond király breviáriuma (Bécs, National­ bibliothek), a Zsigmond felesége, Borbála számára készült Guido da Columna Historia Trojanája (uo.) és Albertus Magnus Historia naturálisa. (Granada, egyetemi könyvtár). Egy Michael nevű miniátorral együtt III. Frigyes császár számára 1447-ben egy Legenda aureát illuminált (Bécs, Nationalbibliothek). Stílusa a burgundi miniatúrafestészet és a svájci táblaképfestészet (K. W itz) hatására alakult ki. Jellemző rá a hangulatos részletek mellett a fejek kifejezéstelen ábrázolása. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. Genthon István Martinus R avesu : -*■ Rovó Márton Martjanci: -*■ Mártonhely Márton Ferenc (Csíkszentgyörgy, 1884. dec. 15.—Bp., 1940. jún. 8.): festő, szobrász és grafikus. A Rajztanárképző Főiskolát végezte. 1908-tól szerepelt a bp.-i kiállításokon főleg a székely népéletből vett, grafikai hatású, szenvedélyes, szecesszionista ízű képeivel (Gát­ kötő csíki székelyek, 1912; Erdőirtás Csíkország­ ban, 1913). Több állami díjat kapott. Rajzai közül kiválik az Érdekes Újságban megjelent forradalmi rajzsorozat (Dózsa György). 1929ben a szegedi Fogadalmi templomot díszí­ tette mozaikokkal és freskókkal. Szobrokat is mintázott, s mint építész is tevékenyke­ dett. Márton István (Tompa, 1929. márc. 28.— ): építész, Ybl-díjas. Fontosabb művei: a Vegy­ ipari Egyetem diákkollégiuma Veszprémben; a veszprémi Kiss Lajos-lakótelepi iskola, gar­ zonház és üzletközpont; gimnázium Balatonfüreden; Nemzetközi Újságíró Üdülőszálló és Étterem Balatonszéplakon. Márton Lajos (Abony, 1876. dec. 14.— Madrid, 1934): régész, a Nemz. Múz. régészeti osztályának vezetője volt. Számos fontos tanulmánya (A magyarhoni fibulák 1911, 1913) jelent meg az Archaeologiai Értesítőben és más folyóiratokban. Önálló műve: A korai La Тепе-kultúra Magyarországon, Bp., 1933. Tószegi ásatásainak eredményeit Banner János és Bóna István tette közzé (Bp., 1957). Márton Lajos (Székelyudvarhely, 1891. febr. 27.—Bp., 1953. jan. 27.): festő és illusztrátor. Az Iparművészeti Iskolában tanult. Hosszú időn át illusztrálta a Zászlónk c. ifjúsági lapot. Tájképeket és portrékat is festett. Kollektív kiállítása volt a Könyves Kálmán Szalonban (1916) és a Nemzeti Szalonban (1926 és 1928).

M arton László (Tapolca, 1925. nov. 5.— ): szobrász, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolában, majd 1946 —51 között a Képzőművészeti Főiskolán Pdtzay Pálnál tanult. Ismert művei: Veronika, Vigh Tamás portréja. Az utóbbi években készítette a váci Dunakorzóra Fekvő nő c. kőfiguráját, Bőség c. szob­ rát a hőgyészi állami gazdaság részére, vala­ mint eddigi fő művét, a szombathelyi Savaria emlékművet. Lenin bronzszobra Gyulán került felállításra. M árton Piroska, futásfalvi (Nyárádszereda, 1900. jan. 22.— ): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte mint Csók István növendéke. 1923 óta kiállító művész. Kollektív kiállítása volt a Nemzeti Szalonban 1931-ben és 1949-ben, 1935-ben a Frankel Szalonban, 1958-ban a Jókai-klubban. Több külföldi kiállításon is szerepelt. Főleg tájképe­ ket, csendéleteket, a falu és a város életét ábrázoló kompozíciókat fest. M ártonhely, Martjanci: helység Jugoszláviá­ ban. Műemléke az 1392-ben épült r. k. temp­ lom. Hajója síkmennyezetes, sokszögű szen­ télye keresztboltozattal fedett. A D-i szentély­ fal felirata szerint építője és festője 1392-ben Aquila János volt. Szenteket és Szt. Már­ ton legendáját ábrázoló falképek mellett a művész önarcképe is látható az apszis záró­ falán. M árton m ester (1485 —1500 k. működött): festő, a szepességi iskola konzervatívabb kép­ viselője. Az egykori jánosfalvi oltár közép­ képének hátlapján levő felirata őrizte meg nevét és az oltár keletkezésének évét (1491). Darabos, nehézkes figurái megismétlődnek az amótfalvi Mária-oltáron s az iglói Mater Dolorosa, Vir dolorum táblán. M artonvásár: község a Dunántúlon, Fejér megyében. Műemléke, a Brunswick-kastély ma Beethoven-múzeum és Agrártudományi Inté­ zet. 1773 —75 között épült. 1875-ben a kastélyt angol neogót stílusban teljesen átalakítot­ ták. M artosz, Ivan Petrovics (1752/54—Szent­ pétervár, 1835. ápr. 17.): orosz szobrász. Mint az akadémia ösztöndíjasa dolgozott Rómában, itt J. J. Winckelmann híveivel került kapcsolatba és A. R . Mengs baráti köréhez csatlakozott. 1782-ben hazatérve klasszicista stílusban dolgozott. Fő műve, a moszkvai Vörös téren álló Minyin- és Pozsarszkijemlékmű (1804—18) az orosz klasszicista szobrászat egyik legjelentősebb alkotása, az orosz nemzeti heroizmus szimbóluma. Sír­ emlékszobrászként is kiváló műveket al­ kotott (Volkonszkaja, 1782 és Kurakina, 1792 síremléke). Utolsó nagy alkotása a Lomonoszov-emlékmű Arhangelszkben (1829).

M artsa István (Pozsony, 1912. jún. 23.— ): M A R szobrász, éremművész, Munkácsy-díjas. 1945 — 50 között a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni növendéke, 195Г—60 között a Képzőés Iparművészeti Gimnázium szobrásztanára volt. A monumentális plasztikát (Szerelmespár, Bp.; Felszabadulási emlékmű, Hajdúböször­ mény; Mártír-szobor az auschwitzi kiállításon), kisplasztikát (Kenyérvivő) és az éremművésze­ tet (Van Gogh) egyaránt műveli. 1955-ben műveiből kiállítást rendeztek a Fényes Adolfteremben. M artyn Ferenc (Kaposvár, 1899. jún. 10.— ): festő, grafikus, Munkácsy-díjas. Gyer­ mekkorától Rippl-Rónai József házában nevel­ kedett. Rippl lett tanítómestere, mellette a franciás igazodású magyar művészet legjobb alapjait szerezte meg. Főiskoláit Bp.-en mint Réti István növendéke és Bécsben végezte, majd 1925-ben Párizsba költözött. Itt az avantgarde művészeti irányokhoz és a haladó francia és spanyol szellemi áram­ latokhoz kapcsolódott. Kiállító tagja volt az Abstraction-Création művészcsoportnak, részt vett a Club Hispanista munkájában. Európa több államában és E-Afrikában tett nagyobb utakat. 1940 óta Mo.-on él, a dél­ dunántúli művészeti élet szervezője. Elvont tárgyú, kitűnő színkultúrával és szerkezeti renddel felépített művei mellett érzelmekben gazdag dunántúli tájakat, sajátos, népi motí­ vumokat felölelő csendéleteket fest. Több száz rajza közül kiemelkedőek az irodalmi műveket kísérő ábrázolásai: Ramon Lull: Imádónak és Imádottnak könyve (1943), Petőfi Sándor: Az apostol (1961), Cervantes: Don Quijote (1962), Flaubert: Bovaryné (1963), Mallarmé: Versek (1964). A 40-es években plasztikai műveket is készített, 1962-ben a Pécsi Porcelángyárban vázákat, tálakat formázott és festett. 1929-ben a Tamás Galériában, 1934-ben a Frankel Szalonban, 1947-ben a Műcsarnok­ ban, több alkalommal Pécsett s más vidéki városokban rendeztek kiállítást alkotásaiból. 1965-ben a Dürer Teremben mutatta be grafikáit, 1966-ban ugyanott kollektív kiállí­ táson szerepelt. Művei a Nemz. Gal.-ban (Don Quijote 60 rajza), a pécsi Janus Panno­ nius Múzeumban és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban vannak. Sarkadiné Hárs Éva M aruyam a O kyo (1733—95): japán festő. 12 éves korában Kyotóban Ishida Jutei Kanomestemél tanult. Jól ismerte a kínai festőket. Később maga is iskolát nyitott és alapítója lett a Maruyama-iskolánák (másképp Shijoiskolának). Számos tanítványa és követője volt. Képeit a legmagasabb udvari körökben is nagyra becsülték, maga a császár is rendelt tőle egy paravánt. Ismerte a nyugati perspektí­ vát és ő alkalmazta első ízben a természet 254

MAR

Martyn Ferenc: Kompozíció

utáni festést. Különösen a madarak és halak ábrázolásában volt kiváló. A mai japán festé­ szet egy része az ő irányzatát követi. Major Gyula márvány : minden olyan kristályos struktúrá­ jú, szemcsés, tömör mészkő, amely csiszolásra alkalmas. Kiemelkedő jelentősége az építé­ szetben és a szobrászatban az ókori görög művészetben lett, bár a Földközi-tenger vidékének kultúrái már az i. e. 3. évezredben kedvelték mint szoboranyagot. A görög építészet és szobrászat az i. e. 7. sz.-tól egyre sűrűbben alkalmazta. A fő lelőhelyek eleinte Paros és Naxos, az Égei-tenger szigetei voltak; fordulatot jelentett a ^művesség történetében az i. e. 5. sz.-ban az Athén melletti Pentelikonés Hymettos-hegy ^bányáinak felfedezése, amelyek gazdagsága lehetővé tette, hogy minden jelentősebb épületet ~ b ó l készítse­ nek. Itáliában csak az i. e. 1. sz.-ban tárták fel a lunai (ma: Carrara) ~bányát, amelynek kiaknázása ma is folyik; azelőtt nem volt helyi ~ Itáliában. Mindezek fehér színű ~ o k sárgás, szürkés, kékes árnyalattal; mellettük a Földközi-tenger különböző partvidékein színes ^ o k a t is bányásztak. A középkorban a elvesztette jelentőségét a művészetekben, s csak a reneszánsz idején nyerte vissza. Szilágyi János György Márvány Madonnák mestere (15. sz. vége): olasz szobrász. Munkásságával stíluskritikai 2 5 5 alapon számos márvány Madonna-dombormű

hozható kapcsolatba: valószínűleg a forlibeli Numai síremlék egyik mestere. A feltevések szerint hosszabb ideig tartózkodott Mo.-on Mátyás szolgálatában. Művei: a visegrádi Madonna, a visegrádi szökőkút Héraklésfigurája, a visegrádi domborműtöredék a tubát fújó puttóval, ezenkívül számos visegrádi és budai faragvány. márvány n ie lló : világos, többnyire fehér márványtábla, melybe a rajzot belevésik és sötét színű gyantaanyaggal kiöntik. Ezt a technikát a középkorban és a fennmaradt emlékek (különösen sírkövek) tanúsága szerint az olasz reneszánszban is gyakran alkalmazták. Szórványosan később is előfordul, márvány üveg : márványt utánzó üveg. Ú gy készül, hogy az utánozandó márványnak megfelelő színes üvegdarabokat összerakják és egyszínű üveganyaggal leöntik. Az így nyert anyagot addig hevítik, míg az üveg­ darabok összeolvadnak. Az ereket utólag rakják fel megfelelő színekkel a felületre. Ekkor az edényt még egyszer tűzbe teszik és esetleg színtelen üveggel még egyszer átöntik. Marville, Jean d e : Jean de Marville Marzabotto: Bolognától D-re fekvő városka. Mellette ismeretlen nevű etruszk város marad­ ványait tárták fel, amely az i. e. 6. sz. végén, az etruszkok északi terjeszkedése idején épült, s a 4. sz. első felében, a gall betöréskor vált néptelenné. ~ az első feltárt etruszk városszerű

M. Marziale: Krisztus siratása (Bp., Szépm. Múz.)

település; derékszögű utcahálózata a „hippodamosi” szisztéma (->- Hippodamos) görög mintáját követi, bár a várostájolás antik forrá­ sokból ismert etruszk rítusának elvei is érvé­ nyesülnek benne. ~ akropolisán háromcellás épületmaradványokat tártak fel, amelyekben a -*• Vitruvius által leírt etruszk templom sajátos­ ságait vélték felismerni, de az épületek rendel­ tetése még nem tisztázott. Leleteit kis helyi múzeum őrzi. — írod. G. A. Mansuelli: Guida d i M. Bologna, 1966. Szilágyi János György M arziale, Marco (1489 —1507 között műkö­ dött): velencei festő, Giovanni Bellini tanít­ ványa. Gentile Bellini, milánói kortársai és Dürer hatása alatt Velencében és Genovában működött. Fő műve a londoni Krisztus bemutatása, de jól jellemzi stílusát a Szépm. Múz. Krisztus siratása c. kompozíciója is. Masaccio, tkp. Tommaso di Ser Giovanni di Mone (San Giovanni Valdarno, 1401. dec. -21,—Róma, 1428): olasz festő. Szülőfalujából valószínűleg még egészen fiatalon került Firenzébe, itt folytatta tanulmányait s itt lépett be 1422-ben a festőket is magába fog­ laló Arte de’Medici e Speciali céhbe. Ugyan­ ebből az évből származik legkorábbi ismert műve, a Cascia di Reggelló-i San Giovenale templom néhány éve felfedezett triptyehonja, amely már félreismerhetetlenül mutatja ~ művészetének jellegzetességeit. A fiatal festő mintaképei az ebben az időben Firenzében letelepedett Arcangelo di Cola Camerino és ■Gentile da Fabriano lehettek, akiknek azonban nem vált követőjévé, s Masolinóval is — akit a hagyomány a 16. sz.-tól kezdve mesterének tartott — csak néhány évvel később, teljesen kiforrott stílusú festőként kezdte meg együtt­ működését. Valószínűleg 1424 k. készült az a Szt. Anna harmadmagával c. kompozíció (Firenze, Uffizi), amelyen Szt. Anna és (egy .kivétellel) az angyalok figurái Masolino, a

Madonna és Gyermekének alakja pedig ~ M A R müve. — 1426-ban ~ a pisai Carmine templom egy számyasoltárának elkészítésére kapott megbízást, amelynek Andrea di Giusto segéd­ letével még ebben az évben eleget is tett. A tagolásában még a trecento hagyományait követő, egyes tábláin azonban megdöbbentően modem hatású oltárt a 18. sz.-ban feldarabolták; részei ma a londoni National Galleryben, a nápolyi, pisai és berlin-dahlemi múzeumban, valamint a bécsi Lanckoronski-gyűjteményben találhatók. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, valószínűnek látszik, hogy fő művének, a firenzei Carmine templom Brancacci-kápolnája freskódíszének munkái a pisai oltárképnél korábbi időre nyúlnak vissza. A freskósorozatot — 1424 végén v. 1425 elején — Masolino kezdhette el, aki azonban, miután 1425 szeptemberében fel­ tehetően Mo.-ra távozott, kénytelen volt abbahagyni azt. Feltehetőleg a munkája megkezdésével nagyjából egyidőben a temp­ lom melletti kolostorban dolgozott ~ is, a Sagra-1, a templom felszentelését ábrázoló, később elpusztult freskóján. E műve befejez­ tével s valószínűleg még Masolino jelenlétében kapcsolódhatott bele ő is a Brancacci-kápolna freskóinak készítésébe, s még mielőtt Pisába indult volna, megfestette az Osszüló'k kiűze­ tése a Paradicsomból, az Adógaras, a Szt. Péter keresztel s talán a Szt. Péter árnyékával gyógyít és Szt. Péter alamizsnát oszt jeleneteit is, vala­ mint közreműködött a nagyobb részében Masolino által festett Tabita feltámasztása kompozícióiban. — Csaknem egyéves pisai tartózkodása után ~ ismét Firenzébe tért vissza, ekkor készült műveinek kronológiájá­ ról azonban most sincsenek biztos adataink. Valószínű, hogy közéjük számítható a berlini múzeum kis Mária születése-táblája s minden­ képpen ehhez az időszakhoz kapcsolódik a Sta Maria Novella templom Szentháromság kompozíciója és a Carmine freskósorozatának legkésőbbi része, a Teofilusfiának feltámasztását ábrázoló jelenet, amelyet a festő nem fejezett be, s amelynek kiegészítését csak az 1480-as években végezte el Filippino Lippi. Valószínű­ leg e munkáját félbeszakítva indult ~ Rómába. Itt ismét együtt dolgozott Masolinóval a Sta Maria Maggiore templom számára készülő oltárképen (Szt. Jeromos és Keresztelő' Szt. J á n O i, a londoni National Galleryben), de hamarosan utolérte a halál „mintegy 27 éves korában”, ahogyan közel kortársi életrajzírója, A. Manetti írja. — festői működésének nem egészen egy évtizede az európai festészet történetének egyik legfontosabb forduló­ pontja, az az időszak, amikor az építészetben Brunelleschi, a szobrászatban Jacopo della Quercia és Donatello révén meghonosított 2 5 6

MAS klasszicizáló formaideál, a tulajdonképpeni reneszánsz forma ~ révén a festészetben is megtalálta kifejezését. Alakjait nem vonal­ kombinációkból bontakoztatta ki, hanem mintegy mintázva, súlyos árnyékokkal tagolt geometriai formákból építette fel, s a rajtuk clömlő fény segítségével tette fenségessé, de egyben természetessé is azokat. Bár éppen az árnyékok rendkívül finom oszlatásával kialakított részletformái arról tanúskodnak, hogy az „intemacionális gótika” Gentile da Fabriano vagy Arcangelo di Cola festészetén keresztül ~ t is elbűvölte, a döntő hatást művészetére éppen a plasztikai művek gyako­ rolták Donatello, ill. a toszkánai protoreneszánsz mesterei, Nicola és Giovanni Pisano révén. Ez a szobrászi mintázásmód és kompoMasaccio: Kiűzetés a Paradicsomból (Firenze, Carmine)

1 7 M űv észeti L e x ik o n III.

zícióinak igen világos, tiszta szerkesztése adja foglalatát a műveiből sugárzó különös drámai erőnek: alakjai mintha egy pillanatra megder­ medtek volna egy kibontakozó cselekmény legkritikusabb pillanatában, hogy cseleke­ deteik következményem elgondolkodjanak. Ábrázolásuk így nem annyira leírja, mint sejteti az eseményeket, a nézőt kényszeríti, hogy gondolatban maga építse tovább a cse­ lekményt, s így a kép és a néző újfajta kapcso­ latát teremti meg. E megjelenítési mód hatása Filippino Lippin, Castagnón és Piero della Francescán át egészen Michelangeloig terjed. — írod. A. Manetti: Vite diX IV uomini singhulary in Firenze. Firenze, 1887; A. Schmarsow: M-Studien. Kassel, 1895—99; J- Mesnil: M. et les débuts de la Renaissance. Le Hague, 1927; H. Lindberg: To the Problem of Masolino and M. Stockholm, 1931; R . Longhi: Fatti di Maso'ino e di M. Critica d’Arte, V., 1940; M. Salmi: M. Rom a, 1947; U. Procacci: M. Milano, 1952; L. Berti: M. Milano, 1964. Boskovits Miklós M asanobu, teljes neve: Kano Masanobu (1429/54 között—1490/1550 között): japán festő, a Kano-iskola alapítója. Mesterei: Oguri Sotan és Josetsu voltak. Ashikaga Yoshimasa szolgálatában állott, kinek arany pavilonjában (kinkakuji) befejezte Oguri Sotan mennyezet­ képeit. Egyébként festményei szinte kizárólag kínai jellegű tusfestmények, főleg tájképek. Legnagyobb érdeme a Kano-iskola alapítása. M asanobu, teljes neve: Okumura Masanobu (1689 k .—Edo, 1768. márc. 29.): japán festő és fametszőmester. Tanítómesterét nem ismer­ jük, de első műveit szemmel láthatólag Kiyonobu hatása alatt készítette. Nagyon fiatalon kezdett alkotni. Hamarosan fametszet-kiadó­ vállalatot alapított, mely 1780-ig állt fenn. Első metszeteit kézzel színezte tan festékkel (cinóber). 1720 k. feltalálta az urushit (lakkszerűen fénylő fekete festék), amelyet a kora­ beli fametszőmesterek nyomban átvettek tőle. Egyidőben arany- és ezüstlemezeket is appli­ kált metszeteire. Vrushi-e képeit sokan hamisí­ tották, ezért metszeteit különféle jelzésekkel és aláírásokkal látta el. Az ukie formát (nagy­ méretű, tájat V . történelmi eseményt ábrázoló metszet) is ~ vezette be, a hármas képkompo­ zíció (triptik) szintén az ő kezdeményezése. Témái nagyon változatosak; számos könyvet is illusztrált és sok régi képet másolt; kiváló portrérajzoló is volt. Megérte a három szín­ dúccal nyomott fametszetkészítés korát, és maga is dolgozott ezzel a technikával. Major Gyula Masayoshi, teljes neve: Kitao Masayoshi (1761—Tokió, 1824. ápr. 21.): japán festő és fametszőmester. (Gyakran használta a

Keisai nevet is.) Tanulmányozta a Kanofestészetet, s főképpen Korint és Bunchót. 15 éves korától alkotott. Nála jelentek meg először a vázlatképek, ezzel Hokusai előfutára lett. Művészetét sokoldalúság jellemzi: ügyes tájképrajzoló volt (híresek madártávlati ké­ pei), számos mintakönyvet rajzolt, készített háborús képeket is. Állatképein néhány vonás­ sal a lényeget adja. Élete végén szerzetes lett. m a sca ro n : maszk M ascherini, Marcello (Udine, 1906. szept. 14.— ): olasz szobrász. Triesztben él. Művé­ szete a klasszikus tradíció modem szellemű folytatása. Hatott rá az etruszk plasztika (Kiméra, i960). Az archaizáló és stilizáló tendencia egyéni formanyelve ötvöződik mű­ vein. Masegne, Massegne: velencei szobrász- és építészcsalád a 14 —15. sz.-ban; az olasz gótikus szobrászat képviselője. Tagjai közül I. Jacobello vagy Giacomello ~ (1383 —1408 között működött) és 2. Pierpaolo ~ (1383 —1403 között működött) legtöbbször együtt dolgoz­ tak. A tesvérek korai munkáját, Giovanni da Legnano kőkoporsóját csak töredékeiben ismer­ jük (Bologna, Museo Civico). Fő művük a bolognai San Francesco többször restaurált, több osztású márványoltára (1388—92). Köze­ pén alul a Mária koronázása jelenet az oltár egyetlen sértetlen, eredeti szépségében megma­ radt csoportja. 1394-től faragták a velencei San Marco ikonosztázára készült Mária, Márk és a 12 apostol márványszobrát. 1399-től a milánói dómon dolgoztak együtt. Pierpaolo később a mantovai dóm régi homlokzatát és F. Masereel: Fametszet az Óráim könyvéből

Gonzaga Margherita síremlékét készítette (egyes MAS darabjai a mantovai Sant’ Andrea egyik kápolnájában). 1400-ban a velencei Dogepalota tengeri oldalának erényallegóriákkal dí­ szített ablakkeretét faragta. — 3. Paolo ~ (14. sz. vége—15. sz. eleje), Jacobello fia síremlé­ keket (Giacomo Cavalli síremléke, Velence, SSi Giovanni e Paolo; Prendiparte Pico sírem­ léke, Modena, múzeum) készített. — 4. Antonio (1431—41 között működött) Pier­ paolo fia, a Doge-palota tenger felőli árkádja oszlopfőinek faragásában vett részt, majd a sebenicói (Sibenik, Dalmácia) dómon dolgozott. Masereel, Frans (Blankenberge, 1889. júl. 30.— ): belga grafikus és festő. Rövid ideig a genti művészeti akadémián tanult. Az I. világháború idején Genfben élt, a La Feuille és Demain c. lapokban megjelenő antimilitarista, pacifista célzatú újságrajzokkal keltette fel a figyelmet. 1921-ben Párizsban csatlakozott R . Rolland köréhez. Legjelentő­ sebb művei fametszet-sorozatai, amelyek har­ cos humanista meggyőződéssel a modem nagyváros hazugságai, a kizsákmányoló osz­ tályrend, a szellemi és testi nyomor ellen agitál­ nak (Egy ember szenvedése, 1918; Óráim könyve, 1919; Történet szavak nélkül, 1920; Figurák és grimaszok, 1926; A z eszme, 1927; Bűnhődések, 1933; A feketéből a fehérhez, 1939; Ifjúság, 1948). A világirodalom számos klasszi­ kusát illusztrálta. Festői tevékenysége később­ ről datálódik és kevésbé erőteljes. Képei boulogne-i tájakat, matróz- és kikötői jeleneteket ábrázolnak. Saarbrückenben él. 1950-ben a Velencei Biennale nagydíját kapta. 1964-ben a Szépm. Múz.-ban kiállítást rendeztek gra­ fikáiból. — írod. F. M. Dresden, 1959; Aradi N .: F. M. A város. Bp., 1961; Bortnyik S.: F. M. Bp., 1965. Körner Éva Masip, Juan Vicente (1490 к .—Valencia, 1550 к.): spanyol festő. Itáliai igazodású művész, különösen Raffaello hatott rá. Fő műve a valenciai katedrálisban található Krisztus feltámadása c. mű (1535). Számos festménye van a Pradóban. Maso di Banco (1320—50 к. működött): firenzei festő. Giotto egyik legkiválóbb tanít­ ványa volt, későbbi munkásságára különösen A. Lorenzetti hatott. Hitelesnek tekinthető művei: a firenzei Sta Croce Bardi-kápolnájában Szt. Szilveszter történetének freskói; táblaképei közül Madonna-oltárkája (Brooklyn, Babbott-gyűjtemény), Padovai Szt. Antal táb­ lája (New York, Maitland Griggs-gyűjtemény), Mária koronázása (Bp., Szépm. Múz.) neki tulajdonított mű. (-► Giottino) m á so la t: -*■ kópia M asolino, Masolino da Panicale, tkp. Tommaso di Cristofano di Fino (Panicale, 1383—1440 V . 1447): olasz festő. Művészi formálódásáról 258

MAS

Masolino: Tabita feltámasztása (Firenze, Carmine)

259

keveset tudunk; valószínű azonban, hogy 1403 és 1407 között a firenzei Battistero máso­ dik bronzkapujának munkálataiban vett részt Ghiberti mellett. Fiatal korában folytatott szobrászi tevékenysége lehet az oka, hogy első ismert műve, a brémai Kunsthalle Madon­ nája viszonylag késői, 1423-ból származik. A következő évben a dokumentumok szerint Empoliban dolgozott a Sto Stefano-templomban, ahol újabban freskóinak némi marad­ ványait sikerült feltárni. Ezeken a művein ~ az intemacionális gótika elsősorban Gentile da Fabrianótól képviselt iránya követőjének bizonyul. Nem keletkezhetett sokkal később azonban a müncheni Alte Pinakothek Madon­ na-képe sem, amelyen már Masaccio hatása is felismerhető. A firenzei Sta Maria Maggiore egykori triptychonja, amelyből ma a firenzei Seminario Maggiore és a montaubani múzeum őriz egy-egy képet, 1424—25 között készült, s közvetlenül megelőzhette a Carmine temp­ lom Brancacci-kápolnájának freskóit. Itt elő­ ször az evangélistákat ábrázoló boltozat, majd a boltozatot tartó lunetták Szt. Péter életéből vett jelenetei készültek el (a 18. sz.-ban meg­ semmisültek), majd a Bűnbeesés, a Szt. Péter prédikációja és a Tabita feltámasztásának jelenete következett. A további munkának valószínű­ leg ~ mo.-i utazása vetett véget 1425. szept. i-én. Ettől az időtől kezdve Firenzébe való visszatértéig, 1427 júliusáig semmi bizonyosat nem tudunk a festőről, csupán feltételezhetjük, hogy a firenzei származású temesi ispán, Filippo Scolari és későbbi megrendelője, Branda Castiglione számára dolgozhatott ha­ zánkban. Ez utóbbi bízta meg 1427—31 között a római San Clemente templom freskó­ sorozatának elkészítésével, amely többek kö­ zött Szt. Katalin és Ambrus életének jeleneteit, valamint a Keresztrefeszítést mutatja be. A ciklus elkészítésében ~ valószínűleg segítséget 17*

is vett igénybe; a kutatás által eddig felvetett nevek, Masaccio és Domenico Veneziano közre­ működése azonban nem tekinthető bizonyos­ nak. Masaccio — 1428-ban — még egyszer együtt dolgozott korábbi munkatársával a római Sta Maria Maggiore poliptychonján v. talán csak elkezdte azt, mivel a Londonban őrzött két szent kivételével az oltárkép többi ránk maradt darabja (Nápoly, múzeum és Philadelphia, Johnson-gyűjtemény) kétség­ telenül ~ műve. — 1432-ben készítette ~ a todi San Fortunato Madonna-freskóját, majd néhány évvel később a lombardiai Castiglione Olonában látott munkához. Az itteni Keresztelőkápolna jelenetei (Szt. János evangélista története, Angyali üdvözlet, Szentek) valószínűleg 1435-ben készültek el s feltehető­ en ezután dolgozott a Collegiata Mária életét ábrázoló falképein, amelyeknél P. Schiavo és a sienai Vecchietta is közreműködtek, és festette a Palazzo Castiglioni városkép-freskóját, amelyet néhányan Veszprém látképével próbáltak azonosítani. Életének utolsó korszakához kap­ csolódik néhány táblaképe, amelyek közül a washingtoni National Gallery két Angyali üdvözlete még a 30-as évek első feléből, a Vatikáni Képtár Keresztrefeszítése ~ lombardiai éveiből származhat. — ~ működését Masaccióéval szemben gyakran igazságtalanul marasz­ talják el konzervativizmus címén. Bár kétség­ telen, hogy alkotói jelentősége fiatalabb társáé­ hoz nem mérhető, festészete éppen úgy kap­ csolatot jelent a trecento hagyomány és a kora reneszánsz olasz festészete, pontosabban annak egyik mellékága, az elbeszélő jellegű, választékos előadásmódú, gazdag kolorittal jelentkező gótizáló stílus között, tehát egyik előzménye Fra Angelico, a késői Uccello, Baldovinetti művészetének. Az új század formai, szerkesztésbeli újításait az ő festészete is kama­ toztatja, de igyekszik azokat az Itálián kívüli

gótikus fejlődés eredményeivel is összhangba hozni. Ez magyarázza sikerét az uralkodói központokban, a pápai Kúriától egész a távoli Mo.-ig. — írod. P. Toesca: M. da Panicale. Bergamo, 1908; A. Schmarsow: M. und Masaccio. Leipzig, 1928; H. Lindberg: To the Problem of M. and Masaccio. Stock­ holm, 1931; R . Longhi: Fatti di M. e di Masaccio. Critica d’Arte, V., 1940; Horváth H .: Árpádházi Szt. Margit síremléke és egyéb tanulmányok. Bp., 1944; E. Micheletti: M. da Panicale. Milano, 1959; Vayer L .: M. és Róma. Bp., 1962. Boskovits Miklós Maspero, Gaston (Párizs, 1846. jún. 23.— Párizs, 1916. jún. 30.): francia egyiptológus, a keleti archeológia tudományának egyik legkiválóbb művelője. Több esztendőn át a kairói múzeum igazgatója volt, amely az ő vezetése alatt emelkedett a világ első gyűjte­ ményeinek sorába. Fő műve: Histoire ancienne des peuples de 1’orient classique, 1—3. köt. 1894—99. Egyéb munkái közül kiválnak: L’archeologie égyptienne (1877, németül 1889) s egy népszerű egyiptomi művészettörténet (Histoire générale de Vart: Égypte, 1912, néme­ tül 1913). Massa M arittim a: város Olaszo.-ban, Tosca­ nában. Műemlékei közül a Sta Maria Assunta háromhajós román templom, 1228—67 között épült. Külsejét körül vakárkádsor tagolja, főhomlokzata a pisai dóm homlokzatának hatását mutatja. 1287—1304 k. épült, gótikus oszlopokkal és fiálékkal díszített felső része, valamint a templom poligonális szentélye G. Pisano műve. — — A Palazzo del Podcstä román stílusban épült a 13. sz.-ban. Két­ emeletes, homlokzatát bifóriumok tagolják. Építése 1231-ben kezdődött. Masse, Jean Baptiste (Párizs, 1687. dec. 29.— Párizs, 1767. szept. 26.): francia festő, rézmet­ sző, korának egyik legismertebb miniatűr­ festője. J. Jouvenet tanítványa volt. Pergamen miniatűrökön kívül zománcra is festett olaj­ képeket. Kevés művét ismerjük. M assegne: Masegne Masson, André (Balagny, 1896. jan. 4.— ): francia festő, litográfus, illusztrátor. Brüsszelben és Párizsban tanult. Kezdetben a kubizmus híve volt, majd 1924—28 között a szürrealistákkal állított ki Párizsban, később az absztrakt festészet képviselője lett. Színpadi díszletterveket is készített. 1941—45 között Amerikában élt, ahol nagy hatással volt a tasizmus és gesztusfestészet képviselőire, lénye­ gében ő plántálta át a pszichikai automatizmus elvét az absztrakt művészetbe. Ö volt az első szürrealista, aki következetesen alkalmazta a pszichikai automatizmus módszerét. Masson, Antoine (Loury, 1636—Párizs, 1700. máj. 30.): francia rézmetsző. Eleinte fegyver-

kovács volt és díszes kardpengéket vésett, 1V1A S később mint rézmetsző lett ismert. 68 lapja közül a legtöbb arckép. Nevezetesebb lapjai: Harcourt grófné arcképe és az Emmausi tanítvá­ nyok Tiziano után. Masswerk: -+■ mérmű Massys, Metsys, Quentin (Leuven, 1466 к .— Antwerpen, 1530): németalföldi festő, az antwerpeni iskola jelentős képviselője. Meste­ reit nem ismerjük; feltehetően ismerte Leonardo da Vinci művészetét. Finoman modellált alakjai kompozícióinak előterét foglalják el. Termékeny munkásságának kiemelkedő alko­ tásai: az Anna-oltár (1507—09, eredetileg a leuveni Szt. Péter-templom számára készült, ma a brüsszeli múzeumban őrzik, középképe a Nagy Szt. Család ábrázolása), az antwerpeni múzeum szárnyasoltára, (középképén Krisztus siratdsdhak jelenetével). Fő műve, a Pénzváltó és felesége c. kétalakos kompozíció (Párizs, Louvre) a németalföldi zsánerképfestészet kiemelkedő alkotása. Korának jelentős arckép­ festője volt (Rotterdami Erasmus portréja). — Fiai: Cornelis ~ (1508—k. 1580 k.) és Jan (1509 k. —1575) a németalföldi manierizmus képviselői. — írod. M. J. Friedländer: Die altniederländische Malerei. 7. köt. Berlin, 1929; H. Roosen-Runge: Die Gestaltung der Farbe bei Qu. M. 1940. Lajta Edit Mastelletta, tkp. Giovanni Andrea Donducci (Bologna, 1575. febr. 14.—Bologna, 1655. ápr. 25.): olasz festő, a Carracciak tanítványa s főleg G. Reni követője volt. Fő művei a bolognai San Domenico templomban talál­ hatók. Mastroianni, Umberto (Fontana Liri, 1910. szept. 21. — ): olasz szobrász, az új olasz szob­ rászati iskola egyik nagy hatású képviselője. A futurizmus szobrászaténak követője volt, majd a figurativitás és az absztrakció közti Qu. Massys: Sírbatétel (Antwerpen, Musée Royal des Beaux-Arts)

MÁT

összhangot kereste. 1957-től a bolognai Accadentia di Belle Arti tanára. 1958-ban a Velencei Biennale szobrászati nagydíját kapta. Legújabb művei H. Laurens alkotásaival roko­ nok. Fontosabb szobrai: Ritmus, 1955; Pega­ zus, 1959; a torinói partizánemlék. M aszák : -*• Szegedy Maszák m a sz k : emberi v. állati arc stilizált plasztikai (felületi, belül üres) ábrázolása. Alkalmazása ősrégi (kultikus tá n c^ , színházi halotti ~ ) . Díszítőelemként az iparművészet széles körben alkalmazza. Gyakori az antik előképekre visszamenő medúza- és szatíra. A lombénál az emberi arc levelekből alakul ki v. lombozatba megy át. A mascaron a barokk dekoratív plasztika kedvelt ~ ja . M asznyik Iván (Bp., 1928. márc. 6.— ): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főisko­ lán Bernáth Aurél és Berény Róbert voltak mesterei. 1951-től az Építőipari Műszaki Egyetem rajztanszékén tanít. 1954-től vesz részt kiállításokon. Fontosabb munkái: a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek mozaikja (i960) és sgraffitója (1961); a Benczúr u.-i pedagógusszálló mozaikja (1965) stb. Sajtó­ illusztrációval is foglalkozik. 1966-ban kiállí­ tása nyílt a Kultúrkapcsolatok Intézetében. Legújabb művei kozmikus ihletésű, az absztrakció határán levő tájvíziók, m a sztab a: az egyiptomi óbirodalmi előkelő réteg temetkezőhelye. Lejtős falú, földbe

Masztaba Gizehből, 3. évezred közepe (Hildesheim, Pelizaeus-Museum)

Edo, 1650. júl. 20.): japán festő. A Tosaiskola tagjának tekintette magát. A későbbi Ukiyo-e mesterek az ő nyomdokain haladva egy új irányzatot alakítottak ki. Híres műve a 36 költőt ábrázoló csoportképe, továbbá Hitomaro portréja és Önarcképe. M ataré, Ewald (Aachen, 1887. febr. 25.— ): német szobrász, festő, grafikus és iparművész. L. Corinth, majd A. Kampf tanítványa volt. 1920 után elsősorban faszob­ rászattal foglalkozott. 1933-ban a nácik meg­ fosztották a düsseldorfi akadémia tanári állá­ sától, melyet 1946-ban kapott vissza. Nevét anyagszerűen mintázott, sommázott állat­ szobrai tették ismertté. Később főleg épület­ plasztikát készített (a kölni dóm D-i kapujának bronz ajtói). Máté (1388 k. m űködött): festő. A bányavárosi freskófestészet egyik név szerint ismert mestere. Becsei vagy Vesszős György külön ítéletét ábrázoló freskója a zselizi (Zeliezovce) temp­ lom szentélyének jobb oldalán maradt meg. Ritka ikonográfiája különösen figyelemre méltó. M áté András (Bp., 1921. nov. 10.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. Tanulmányait 1946mélyített téglaépítmény, kezdetben csak egy, tól az Iparművészeti, majd 1949-től a Képző­ később több kamrával, amelyekbe a koporsót művészeti Főiskolán végezte. Mestere Konecsni és az áldozati ajándékokat helyezték el. Egy György volt. Alkalmazott grafikával, főleg film- és egyéb kulturális plakátok készítésével ~ gyakran egy-egy család számos generáció­ jának temetkezőhelye volt. foglalkozik. Több kollektív plakátkiállításon vett részt. M ata János (Hegyközkovácsi, 1907. dec. 12.—Nyírmihálydi, 1944. okt. 26.): grafikus, M áté Ilona (Szeged, 1887. nov. 25.—Bp., költő. 1931-től Debrecenben élt. Irodalmi 1908. okt. 4.): festő. Szablya-Frischauf Ferenc­ nél és Técsőn Hollósy Simonnál tanult. A munkássága mellett jelentősek a magyar KEVE tagja volt, ennek tárlatain szerepelt és irodalom klasszikusait illusztráló archaikus az egyesület rendezett 1909-ben műveiből hangulatú fametszetei (pl. Arany János Toldi­ hagyatéki kiállítást. jához, Nagy-Kállói Fényes István Krónikájá­ M áté Rezső (Szigetvár, 1877. ápr. 14.—Bp., hoz), ex librisei, könyvdíszei stb. — írod. Tóth E.: M. J. fametszetei. Debrecen, 1962. 1945. szept. 19.): építész. Bécsben, majd M atabei, teljes neve: Iwasa Matabei (1578 — Berlinben élt, ahol számos modem lakóházat

(bérházcsoport Berlin —Steglitzben, W eddingben és a Teltow Kanal mellett), villát és belső berendezést tervezett. 1938-ban visszatért Bp.-re. Mátéi Aurél (Debrecen, 1908. jan. 1.—Bp., 1959. máj. 4.): szobrász. Aba Novak Vilmos iskolájában és Pátzay Pálnál tanult. Mesterség­ beli felkészültségről tanúskodó, naturalista felfogású munkáit nevelő szándékú tematika jellemzi. Az 1940-es években részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának mun­ kájában. A felszabadulás után több köztéri szobrot és épületdekorációt készített (Villányi úti lakótelep: Játszó gyerekek ; csehimindszenti általános iskola: Kisleány; pécs-uránvárosi óvoda: dombormű stb.). Mátéi Bíró András (18. sz.): festőasztalos. Zdgoni Asztalos Jánossal együtt festette 1725ben a szászmátéi (Mátéi) ref. templom menynyezetét. Matejcek, Antonín (Nová Paká, 1889. jan 31. —Senohraby, 1950. aug. 17.): cseh mű­ vészettörténész, a gótikus táblaképfestészet je­ lentős kutatója, a prágai Károly Egyetem művészettörténet-tanára. Fontosabb művei: Die böhmische Malerei des X IX . Jahrhunderts, Leipzig, 1921; L ’art tcheque contemporain, Pra­ gue, 1921; Egyetemes művészettörténet, 1—6. köt. (cseh nyelven, 1922—36); Gotische Malerei in Böhmen, Prag, 1939; Max Svabinsky, Praha, 1947; öeské umeni goticke, Praha, 1949 (másokkal együtt); Jan Stursa, Praha, 1950. Matejka, Peter (Vágújhely, 1913. jún. 26.— ): szlovák festő és grafikus. Tanulmányait Prágában V. Novák mellett végezte, majd Bécsben, Párizsban járt tanulmányúton. Koloritgazdag művészetére H. Matisse hatott. Pozsonyban él, főiskolai tanár. Matejko, Jan (Krakkó, 1838. júl. 28.— Krakkó, 1893. nov. i.): lengyel festő, a 19. sz.-i történelmi festészet egyik kiemelkedő alakja. Krakkóban, Münchenben és Bécsben tanult. 1873-tól a krakkói akadémia igazgatója volt. Művészetének célja a lengyel történelmi múlt eseményeinek drámai hangulatú, monu­ mentális ábrázolása volt. Több művén az J. Matejko: Kopernikusz (Krakkó, Nemz. Múz.)

arisztokrácia ellen lépett fel (Sztancsik, 1862, M A T Skarga prédikációja a nemzetgyűlésen, 1864, Varsó, Nemz. Múz.). Fő művén, a nagy­ méretű Griinwaldi csata c. kompozícióján (1878, Varsó, Nemz. Múz.) hősies pátosszal és hazafias szenvedéllyel, a néptömegek drámai mozgatásával ábrázolta a szláv és balti népek győzelmes harcát a német lovagrend ellen. Kosciuszko Raclawiceban c. képe (1888) a lengyel felkelők hősi küzdelmének állít emlé­ ket. ~ kompozícióin és portréin egyaránt elmélyült pszichológiai ábrázolásra törekedett, rajza mindig pontos, plasztikus, színei élénkek (Reitan a nemzetgyűlésben, 1866; Báthory Pszkov alatt, 1871; Kopernikusz, 1873; Várnai csata, 1879, Bp., Szépm. Múz.; Porosz hódolat, 1882, Krakkó, Nemz. Múz.; Szobieszky János felszabadítja Bécset a törököktől, 1883, Vatikáni Múz.; Gyermekei portréja, Önarckép). — írod. S. Wirkievicz: M. Warszawa, 1908; M. Porebski: J. M.-s Schlacht bei Grünwald. Krakowie, 1954. Kovanecz Ilona Mateóci mester (1440 —50 között m űködött): festő, a 15. sz. közepének vezető É-mo.-i mestere. Nevét fő művéről, a Szt. Istvánnak és Imrének szentelt mateóci főoltártól nyerte. Művészete sziléziai és nürnbergi hatások nyo­ mán ötvöződött sajátosan egyénivé. Hazai ismert művei: a nedeci oltár töredékei, egy kassai oltár két szárnya, egy háromszögű oromkép Leibicről, az Aranyosmarót környé­ kéről származó Királyok imádása tábla s két, később a bártfai Szt. Ándrás-oltárra helyezett oromkép. Dolgozott Lengyelo.-ban is, ottani műveinek meghatározása problematikus. A számos egyéb neki tulajdonított mű tanítvá­ nyai és mühelytársai között oszlik meg. Művészetére a szűkszavú előadásmód, dekora­ tív síkszerűség s alakjainak bizonyos egyénítésre való törekvése jellemző. A mateóci főoltár udvari-világi hangulatot tükröz, jelentős sze­ repe van a magyar királyok ikonográfiájának kialakításában. Lajta Edit Matham, Jacob (Haarlem, 1571. okt. 15.— Haarlem, 1631. jan. 20.): holland rézmetsző, rajzoló és kiadó. H. Goltzius rokona és tanít­ ványa volt. Olasz és németalföldi mesterek (főleg Goltzius) és saját rajzai után készített rézmetszeteket. Mathes János (1785—?): építész. Az eszter­ gomi főszékesegyház építésének felügyelője volt. 1821-ben famodellt készített az esztergo­ mi várról. Az esztergomi vár és a régi Szt. Adalbert-székesegyház maradványairól ké­ szült leírásai és rajzai Veteris Arcis Strigoniensis . . . descriptio címen 1827-ben jelentek meg. Mathey, Jean-Baptiste (Dijon, 1630 к ,— Párizs, 1695. dec.): francia építész és festő. 20 évig tartózkodott Itáliában. 1675-ben mint udvari építész követte Prágába gr. Waldstein 2Ó2

MAT

263

A mateóci templom főoltára

Mateóci mester: A főoltár középképe

püspököt. Itt több évtizedes működése idején a cseh főnemesség és az egyház kedvelt építésze lett. Stílusa a francia klasszicizmus, az olasz és délnémet barokk elemeinek ötvöződése. Fontosabb művei: Troja érseki kastélya Prága mellett, Prágában érseki palota, a karmelita apácák kolostora és a Szt. József-templom stb. Terveit gyakran más építészek vezetésével kivitelezték. Mathieu, Georges (Boulogne-sur-Mer, 1921 — ): francia festő. Eredetileg nyelvész volt. 1942-ben kezdett festeni. 1947-től Párizsban működik és egyik vezéregyénisége a II. világháború után feltörő -*■ fasizmusnak és az expresszív kalligrafikus festészetnek, amely transszerű pszichikai automatizmusból születik. Saját irányát „pszichikai non-figuráció”-nak nevezte. Nagy hatással voltak rá az ameri­ kai fasizmus mesterei (J. Pollock, M. Tobey). Mathura m űvészete : A Jamuná (Dzsamná) folyam mellett fekvő Mathura város E-Indiában már az i. e. 2. sz. óta a kőfaragás egyik jelentékeny központja volt. A Kushan-korban (i. sz. r —3. sz.) ->- Gandhara művészetével szemben az eredeti indiai művészet élt és fejlő­ dött tovább műhelyeiben. Vitatható, vajon Buddha személyének ábrázolása, amit Gandharának tulajdonítanak, nem Mathurában kezdődött-e. Mindenesetre ott alakult ki a Buddha-ábrázolás igazi indiai típusa, mely utóbb Ázsia más buddhista területeire is el­ jutott és mintaképül szolgált. Mathura szobrászata nagy terület igényeit elégítette ki, s egyaránt szolgálta a buddhizmust, a brahmanizmust és a dzsainizmust. Jellemző anyaga

a sárga foltos vörös homokkő; legnevezete­ sebb alkotásai: Kanishka kusltan király szobra, a Bodh-gayai és a Sarnathi Buddha, a Bhutesari sztúpa-kerltés nőalakjai stb. Baktay Ervin Maticska Jenő (Nagybánya, 1885. nov. 30.— Nagybánya, 1906. febr. 8.): festő. Nagybányán G. Mathieu: Kompozíció, 1955 (New York, magántulajdon)

H. Matisse: Beszélgetés

tanult, Hollósy Simon tanítványa volt; tájképei hamar feltűntek. Általában a nagybányai iskola legtöbbet ígérő tehetségének tartották, de 21 éves korában tüdővészben meghalt. Művei­ ből 1910-ben emlékkiállítást rendeztek Nagy­ bányán. Több kitűnő festménye a Nemz. Gal.-ban van. Matisse, Henri (Le Cateau, 1869. dec. 31.— Nizza, 1954. nov. 3.): francia festő, a 20. sz.-i festészet egyik legnagyobb koloristája, legnagyobb hatasu mestere. Festészetét gazdag színfantázia, dekoratív érzék, könnyed elegan­ cia, életöröm jellemzi. Jogi tanulmányok után művészeti olvasmányai hatására kezdett H. Matisse: A rabszolga (San Francisco, Museum of Art)

festészettel foglalkozni. 1895—98-ban G. M A T Moreau tanítványa volt, megbízható akadémiai tudást szerzett, sokat másolt. Hamarosan az impresszionizmus hívévé szegődött, s különö­ sen Monet hatására több tájképet festett. A Nabis kör is foglalkoztatta, néhány képe pedig a pointillizmussal rokon. 1904-től a Collioure-ban festett képein már tiszta színeket használt, a fauvizmus vezéregyéniségévé vált. 1910 k. gazdag plasztikájú kisbronzokat is mintázott. A kompozíció minden elemét, a térábrázolást, a napfényt mind a színek intenzitásának fokozásával érzékeltette. E perió­ dusának fő műve a Zöldsugaras portré, a Bonheur de vivre, a Luxe, calme et volupté és a Tánc. E két utóbbi kép már túlmutat a fauvizmuson a dekoratív monumentalitás irá­ nyába. 1911 —13-ban két ízben Marokkóban járt, formanyelve egyszerűsödött, néhány éven át a kubizmus is vonzotta, a néger plasztika is hatott rá. Több képe színvilágát a fekete-szürke-okker harmóniájára építette, bár eközben is festette derűs színű, dekoratív képei sorát. 1918-tól Delacroix hagyományát feltámasztva alkotta Odaliszk-képeit. 1920ban a Gyagiljev-balettnek készített díszletet. 1927-ben a pittsburgi nemzetközi kiállításon I. díjat nyert. 1931-ben sokat utazott (Itália, Spanyolo., Oroszo. stb.), három hónapot Tahitiben töltött, majd az USA-ban dekoratív faliképet festett. Mind többet foglalkozott illusztrálással (Mallarmé, Ronsard, Monther­ lant, Joyce, Baudelaire). 1939-ben Vence-ba vonult vissza, s 1949 —51-ben az ottani domi­ nikánus kápolnát díszítette, e műve össze­ foglalója életműve tanulságainak. A 10-es évektől mind gyakrabban szerepelt külföldi kiállításokon, hatása mind szélesebb kör­ ben terjedt. 1950-ben a Velencei Biennale fes­ tészeti nagydíját kapta. Festményeinek nagy részét a párizsi Musée d’Art Moderne és a moszkvai Puskin Múzeum őrzi, de sok műve található Amerikában, azonkívül Bern­ ben (Hahnloser-gyűjtemény) és Koppenhágá­ ban. — írod. P. Fierens: M. Bergamo, 1938; L. Swane: H. M. Stockholm, 1944; I. Grüne­ wald: M. Stockholm, 1944; A. H. Barr: M. , his Art and his public. New York, 1951; J. Lassaigne: M. Geneve, 1959; Kampis A.: M. Bp., 1959. Németh Lajos Mátrai Lajos (Bp., 1875. dec. 14.— ): szobrász és éremművész, ~ Lajos György szobrász fia. Az Iparművészeti Iskola növendé­ ke, majd tanára volt. Először 1896-ban állított ki a Műcsarnokban. Több pályázaton nyert díjat. A volt Hangya-szövetkezet bp.-i szék­ házának domborműveit készítette (Ohmann Bélával közösen). Bessenyei Gyó'rgy-reliefje a szegedi Pantheonban van. Plaketteket is mintázott. 264

MAT

H. Matisse: Zöldszemű lány (San Francisco, Museum of Art)

265

Mátrai Lajos György (Pest, 1850. márc. 6. —Bp., 1906. okt. 15.): szobrász. Eleinte Pesten kőfaragósegéd, majd Becsben fafaragó volt. Párizsi tanulmányok (1870) után Mün­ chenben részt vett II. Lajos bajor király kas­ télyának szobrászi díszítésében. 1880-tól az Iparművészeti Iskola tanára volt. Nagyobb művei: Izsó Miklós síremléke a Kerepesi teme­ tőben, Szegeden Vásárhelyi Pál, Sopronban Széchenyi István, Győrött Kisfaludy Károly, Göncön Károlyi Gáspár szobra. Mátrai-Gottwald Gyula (Munkács, 1905. jún. 8,— ): építész, statikus, Kossuth-díjas. Önálló tervezői működés után 1949-ben az Iparterv Vállalathoz került, s főleg nagy ipari létesítményeket tervez. Előregyártott nagyelemekből konstruált ipari csarnokai jelentős hatással vannak a modem ipari épüle­ tek formai fejlődésére. Főbb művei: csarnok, Viscosa Gyár, Nyergesújfalu, 1938; (Wolf Johannával) csarnok, Klement Gottwald Gyár, Bp., 1947—48; (Pászti Károllyal és Fekete Bélával) Erőmű, Inota, 1949 —51; Erőmű, Dunaújváros, 1951 —53; (Arkay Bertalannal, Vasek Lászlóval és másokkal) Borsodi Erőmű, Berente, 1952 —54; (Pászti Károllyal és Vasek Lászlóval) Erőmű, Tiszapalkonya, 1953 —56; Erőmű, Pécs, 1956—60; (Pászti Károllyal) Ikarus Karosszériagyár, Bp., 1957 —60. Major Máté M átraverebély: község Nógrád megyében. Műemléke a r. k. templom. Verebi György fia, Péter építtette 1380 k. gótikus stílusban. Nagyméretű, háromhajós csarnoktemplom, barokk csehsüvegboltozattal fedve, támpillé-

res, a nyolcszög három oldalával záruló szen­ téllyel. К-re huszártorony, a D-i oldalán nyitott gótikus előcsarnoka van. Számos homlokzati faragvány és tagozott nyíláskeretezés díszíti. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1961 — 63-ban helyreállította. Matt, Hans von (Stans, 1899. máj. 7.— ): svájci szobrász, festő és grafikus. Főleg svájci templomok számára készít szobrokat és reliefe­ ket. Mint festő A. Lhote művészetéhez áll közel. Matta, Roberto Echaurren (Santiago, 1912): chilei festő. 1934—35-ben építészeti tanulmányokat folytatott Párizsban Le Corbusier-nél. 1938—47 között a szürrealista mozga­ lom résztvevője volt. 1939-ben az USA-ban telepedett le. 1941-ben Mexicóba utazott, majd Madridban, Párizsban, New Yorkban működött. M. Ernst, A. Masson voltak rá hatással; a 40-es évektől készített műveiben teljesen non-figuratív; belső vízióit, amelyek nagy téri mélységben lejátszódó drámai fényjelenségek, spontán, kalligrafikus módon jegyzi le (Erosz ámítása, 1944; Fájdalom nélkül fényt adni, 1955). Részt vett a párizsi U N ESCO palota díszítő munkájában. Matteo di Giovanni di Bartolo, Matteo da Siena (Borgo San Sepolcro, 1430 к .— Siena, 1495): itáliai festő. Sienában dolgozott, az ottani trecento stílust reneszánsz elemekkel gazdagította. Sassetta és Vecchietta hatott rá, később a firenzei iskola és Mantegna állt közel művészetéhez. Fő műveit a sienai képtárban őrzik. Mattheo di Giovanni Unghero (1543 k. működött): firenzei asztalos, apjánál Nanni Utigheróníl dolgozott, akinek halála után átvette a műhely vezetését. Mattheus de Layens (? —Leuven, 1483. dec. 3.): flamand építész. 1445-tőlLeuven (Louvain) város építőmestere, a Szt. Péter-templom építésvezetője, ahová 1450-ben szentségházat is tervezett. Fő műve, a leuveni városháza (1447—63) a legszebb világi gótikus épületek egyike Flandriában. Matthieu d’Arras (Arras, ?—Prága, 1352): francia építész. 1342 k. Avignónból Prágába hívták, ahol a dóm kórusát, kápolnakoszorúját, kereszthajóját tervezte az érett francia gótika szellemében s az építkezést vezette. Halála után a dóm építését P. Parier folytatta. Mattielli, Lorenzo (Vicenza, 1685 к .— Drezda, 1748. ápr. 28.): olasz szobrász. 1714-től Bécsben udvari szobrászként műkö­ dött. Miután a Neuer Markt kútpályázatát G. R . Donner nyerte el, 1738-ban Drezdába költözött, s az udvar szolgálatába állt. A deko­ ratív barokk plasztika képviselője. Fontosabb munkái: szobrok a melki apátság részére (1714/17), Proserpina elrablása és más művek

Matteo di Giovanni di Bartolo: Részlet a Mennybe­ menetelből (London, National Gallery)

a Schwarzenberg-parkban (1716/31), szobrok a Karlskirche részére (1725/30), Minerva győzelme s más kompozíciók az udvari könyv­ tárnak (1726 k.). Drezdában az udvari temp­ lom monumentális szobrászati díszét készítette. — Fia, Francesco Antonio ~ (Becs, 1725—?) apja tanítványa és segédje volt Drezdában. Mattioni Eszter (Szekszárd, 1902. márc. 12.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyulánál tanult, de erősebben hatott művészetére Aba Novak Vilmos stílusa is. 1929-ben volt első gyűjt, kiállítása az

Ernst Múzeumban. Jellegzetes műfaja az ún. „liímeskő”, mely dekoratív hatása miatt monumentális épületdíszítési feladatok meg­ oldására alkalmas. Számos ilyen technikájú műve került elhelyezésre (Rókus-kápolna, 1963; debreceni Építőgépész Technikum, 1964 stb.). Gyakran dolgozik a szolnoki művésztelepen, ahol főleg tájképeket fest. 1961-ben a Csók Galériában állított ki. M áttis T eutsch János (Brassó, 1884. aug. 13.—Brassó, Brasov, i960, márc. 17.): festő, szobrász és grafikus. 1917-ben tűnt fel a Ma c. folyóirat kiállításain, s ugyanabban az évben linóleummetszet-albuma is meg­ jelent. 1919-től Brassóban élt. Kiállítása volt Berlinben, Rómában, Bukarestben, Chicagó­ ban, Párizsban (1925). 1929-ben a Tamás Galériában Hincz Gyulával és Mészáros Lász­ lóval vett részt kollektív kiállításon. Képein, metszetein és színes faszobrain a magyar expresszionizmus egyik legjellegzetesebb képviselője, később az absztrakció híve lett. Mattyasovszky-Zsolnay László (Pécs, 1885. jún. 17.—Bécs, 1935. júl. 18.): festő. 1903-tól Münchenben W . Debschitz magániskolájában és az ottani akadémián M. Heymannal tanult s 1909-ig ott dolgozott. Háromévi pécsi tartózkodása alatt már sokat festett, művei közül emlékezetes A művész nagyanyja (1911) c.még németesen részletező munkája. 1912 —14 között Párizsban dolgozott, itt készült rend­ kívül szemléletes és finom kettős arcképe — Kettesben, 1913 — mutatja, hogy behatóan foglalkozott a francia impresszionista festé­ szettel. Az I. világháború után felváltva Pécsett és Bp.-en élt, többször rendezett gyűjt.

MAT

M a ttio n i E szte r: T o ld i M ik lós, hím eskő

2 66

szobrocskákat — ronde-bosse zománc fedi. Ez a felső rész (1400 —10 k. készült) párizsi udvari ötvös munkája. Az ívelt háromszögű talp reneszánsz stílű, és a Mátyás címerét tartó három sphinx között gerezdes díszváza drága­ köves, gyöngyös peremét három delfin kap­ csolja a szár felső tagjához. — A remek­ művű kereszt felső részét feltehetően 1424ben Isabeau francia királyné ajándékozta Zsigmondnak, akinek hagyatékából kerülhetett Mátyás kincstárába. Az eredeti talp megrongá­ lódhatott, azt Mátyás pótoltatta felső-olaszo.-i ötvössel — talán Caradossóval — Budán. Tőle Corvin János örökölte, aki előbb elzálo-

M ÁT

M atty aso v szk y -Z so ln ay L ászló: C sen d élet

kiállítást az Ernst Múzeumban (1916, 1921, 1927), Pécsett pedig 1930-ban. Későbbi képei közül meg kell említeni a friss és színes csend­ életek sorozatából kimagasló Sonka tálon (1919) címűt, nagy figurális képei közül a Nimfa (1925) c. aktot. Csendéletei és aktjai a legjelentékenyebbek. Mo.-on egyedülállóan hangolta át a korai impresszionizmus, elsősor­ ban Manet stílusát. Több képét a Nemz. Gál. őrzi. — írod. Petrovics E .: M.-Zs. L. Bp. 1936. Genthon István M attyók Aladár, radocsi (Pomáz, 1880. dec. 28.—Bp., i960, febr. 3.): építész, szakíró. Főképp sportlétesítményeket, fürdőket és ipari, gazdasági épületeket tervezett. Tervei szerint épült fel többek között a hajdúszoboszlói, székesfehérvári, parádi, szentesi uszoda és strand­ fürdő, a Császár fürdő úszóstadionja (Hajós Alfréddal), továbbá a bp.-i Üllői úti FTC-, a BSZKRT-sportpálya, a népligeti iskolai sport­ telep stb. Az ő műve a garamkövesdi magtár, a nagyvelegi szeszgyár, a tatai volt Esterházyuradalom gazdasági épületei. Vasbeton (híd, vízmű, gyár stb.) építkezései országszerte megtalálhatók. Több szakkönyve jelent meg. M atvejev, Alekszandr Terentyevics (Szaratov, 1878. aug. 13.— ): szovjet szobrász. 1899 —1901 között P. P. Trubeckoj tanítványai közé tartozott. 1918-tól a leningrádi akadémia professzora. Kezdetben impresszionista stílus­ ban dolgozott, később Maillol követője volt (Féltérdre ereszkedő női akt). Mátyás király kálváriája, Corvin-kálvária: színaranyból készült, zománccal, drágakövek­ kel és igazgyöngyökkel dúsan díszített talpas kereszt (magassága kb. 73 cm), a késő középkori ötvösművészet legszebb alkotása. Két részből áll, melyek különböző időben és különböző helyen készültek. Fent a kálvária jelenete, alatta tornyos kiképzésű fülkében Krisztus a szégyenoszlopnál. Az épület sarkain kis baldachinok alatt Izaiás, Illés és Jeremiás próféta 2 6 7 álló alakja. A rendkívül finom megmintázású

M áty4 s k iráIy k41v4ri4ja (E szterg o m , Főszékesegyházi K incstár)

gosította, majd 1494-ben végérvényesen Bakócz Tamásnak ajándékozta. Bakócztól örökölte az esztergomi káptalani kincstár, ahol ma is őrzik. M átyás király trón k árp itja: a 15. sz.-i európai szövőművészet legjelentősebb bár­ sonybrokát emléke; arany alapon, zöld bár­ sony kontúrrajzzal és hurkos aranyszálú kitöltéssel szőtt hossznégyszögű kárpit. Közép­ mezejében lent angyalfejes talapzaton díszváza, kétoldalt gyümölcsös bőségszarun álló griffek­ kel és virágos ágakkal. A váza fölött szalag­ díszes reneszánsz gyümölcskoszorúban Mátyás színes uralkodói címere. A kárpit mintarajza feltehetően A. Pollaiuolo műve, melyet Firen­ zében szőttek meg F. Malochi műhelyében, ahol csupán egyedi darabok készültek. Pár­ darabja az ún. ->-fojnicai kazula. Pozsonyból, Ш. Sopronból származik (15. sz. és 16. sz. eleje).

J. Metzinger: Uzsonna (Philadelphia, Museum of Art)

Mettel, Hans (Salzwedel, 1902. ápr. 10.— ): német szobrász. A berlini akadémián tanult E. Scharffnil. 1948-tól Frankfurt am Mainban a Städelsches Institut tanára, 1950—56 között a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. Jelentős müve: Elesettek emlékműve (Salzwedel). Művészetét kemény, erőteljes formaadás jellemzi. M etykó Gyula (Vésztő, 1907. jan. 4.— ): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán

és a kecskeméti művésztelepen végezte tanulmányait Révész Imre, Csók István és Glatz Oszkár vezetésével. 1935-től szerepel hazai és külföldi kiállításokon főként linóleummetsze­ teivel és plein air jellegű tájaival. Metz : város Franciao.-ban. Műemlékei kö­ zül a gótikus katedrálist a 13. sz. közepén kezd­ ték el építeni. A belső tér a 13. sz. végére lényegében elkészült. A kereszthajó és a szen­ tély 1486 —1521 közötti építkezés során nyerte mai formáját. Metzinger, Jean (Nantes, 1883. jún. 24.— Párizs, 1956. nov.): francia festő; a neoimpresszionizmus, a fauvizmus, majd a kubizmus képviselője volt. Részt vett a Section d’or csoportosulásban. 1912-ben A. Gleizes-zel együtt publikálta a kubizmus egyik legfonto­ sabb teoretikus munkáját Du cubisme címmel. 1920 után művészete a realizmus felé fordult. Néhány képét a párizsi Musée d’Art M o­ derne őrzi. — írod. Bénézit: J. M. 1953. Metzner, Franz (Wscherau, 1870. nov. 18.— Berlin, 1919. márc. 24.): német szobrász. Kez­ detben kőfaragással és porcelángyári minták készítésével foglalkozott. Fő művei a lipcsei Népek csatája emlékműhöz készített szoborcsoportok, valamint a reichenbergi kút (1906) és a Rheingold vendéglő reliefjei Berlinben (1907). Művészetét monumentális előadásmód és az építészeti elemekkel való harmonikus komponálókészség jellemzi. — írod. O. Riedrich: F. M. 1925.

A. F. van der Meulen: Lovascsata (Bp., Szépm. Múz.)

M ET

M EU

M etzner Zsigmond György (1746 —68 kö­ zött m űködött): ötvösmester Pozsonyban. Művei közül két gyertyatartó a pozsonyi ev. templomba, kettő a pozsonyi Szt. Erzsébetkolostorba, egy Urmutató formájú ereklye­ tartója a szepesmindszenti r. k. templomba került. Meulen, Adam Frans van der (Brüsszel, 1632. jan. —Párizs, 1690. okt. 15.): flamand festő. P. Snayers csataképfestőnél tanult. 1664-től Colbert meghívására Párizsba ment, s itt XIV. Lajos udvari festője lett. Csataképeket, vadászjeleneteket festett, ünnepi felvonulások tervét készítette. Ch. Lebrumíel együtt a párizsi gobelinműhely részére tervezett karto­ nokat. A versailles-i kastély és az Hőtel des Invalides termeit falképekkel díszítette. Számos tanítvány és segéd dolgozott műhelyében. Több műve van a Louvre-ban, ezenkívül Berlin, Hamburg, Graz stb. múzeumaiban. Lovascsata c. képét a Szépm. Múz. őrzi. Kaposy Vera Meunier, Constantin Emile (Etterbek, 1831. ápr. 12.—Ixelles, 1905. ápr. 4.): belga szob­ rász, festő és grafikus, Rodin mellett a 19. sz. végének legkiemelkedőbb szobrászegyénisége. Bár képzőművészeti tanulmányait szobrászat­ tal kezdte Brüsszelben a kor divatos belga mesterénél, Ch. Fraikimiái, a száraz akadé­ miai stúdiumok annyira bénítóan hatottak rá, hogy csak 54 éves korában talált vissza ehhez a kifejezési formához. Festőmestere és barátja, Ch. de Groux hatására a festészetben látta a ter­ mészet utáni ábrázolás lehetőségét s ettől kezd­ ve, több mint 30 éven át festészettel és rajzo­ lással foglalkozott. — Belépett a trappista rendbe, s kezdetben szinte kizárólag vallásos képeket festett. Ismertebb képei: Trappista temetés, i860, Courtrai, múzeum; Szt. István vértanúsága, 1866, Gént, múzeum; Trappisták a kápolnában, 1871. A trappista rendből ki­ lépve első kiállított képének témájához, az Irgalmas nővérekhez (1857) kapcsolódva foly­ tatta működését, ill. bővítette témáit; kórházi jeleneteken kívül a parasztháborúk eseményeit is megfestette: Jelenet a parasztháborúból (1875, Brüsszel, múzeum). Belgium ipartelepeinek, bányáinak ábrázolása, az 1882 —83-i spanyolo.-i utazása és az első munkásmozgalmak keltették fel érdeklődését a munkásosztály (Sevillai dohánygyár, 1883) s elsősorban a belga bánya­ vidék munkásainak élete iránt. Szobrászi raj­ zossággal készített, inkább csak kiszínezett fest­ ményei mellett 1885-ben kiállította új alkotó­ korszaka első szobrának, a Kohómunkásnak (Puddleur) viaszváltozatát. A szénbányák és iparvidék „fekete országa”, Liege, majd Borinage környékének hatására gyors egy­ másutánban keletkeztek a nehéz testi munká307 sokról, bányászokról, kikötői munkásokró 20*

C. E. Meunier: Tékozló fiú (Bp., Szépm. Múz.)

eddig ismeretlen világot feltáró, kíméletlen realizmussal mintázott szobrai: a nagyméretű Kohómunkás (1886), Ülő kohóimmkás (1887), Antwerpeni rakodómunkás, Ivó férfi, Kaszás, Bányász, Üvegfúvó, Boulogne-i halász, Favágó (mind 1890), Magvető, Bányász, Rákász (1891), Öreg bányaló (1893), Lovagló munkásasszony, Öreg bányász (1903), Ivó ló stb. Élete utolsó szakaszában a Munka emlékművének számos C. E. Meunier: Kikötőmunkás (Bp., Szépm. Múz.)

részletén dolgozott, amely nem került kivitele­ zésre. Négy elkészült nagyméretű dombor­ műve: A Bányászat, A z Ipar, A Kereskedelem, A Mezőgazdaság mellett több egyalakos szaba­ don álló figura is díszítette volna az emlék­ művet, így a szintén kivitelezett A n y a i sze re te t c . kompozíció. — Testi, lelki szenvedéseket ábrázolt A sebesült, B á n ya szeren c sétlen ség (1889, Brüsszel), Ecce H o m o , T é k o z ló f i ú , D a m ie n s pater emlékműszobrában. Szobrai közül 12 db van a Szépm. Múz. birtokában, többek kö­ zött a nagyméretű Kikötőmunkás, a Puddleurf e j , valamint a T é k o z ló f i ú márvány változata. — ~ művészetét Millet-éhez hasonlítják, de ~ a munkásélet ábrázolásában, mely szinte egyetlen témája, sokoldalúbb, merészebb, sohasem érzelmes, hanem mélyen együttérző realista művész. Nem idealizált és nem torzí­ tott, hanem sokrétű emberségükben mintázta meg nagyvonalúan felfogott alakjait, s ezzel a munkásosztály maradandó és példaadó típu­ sait teremtette meg. Az edzett, kemény arcok s az alakok mozdulatainak egyszerűsége a mondanivaló igazságának fontos tényezői voltak. - íro d . K. Scheffler: C. M. Berlin, 1903; Thiery—Dievoet: C. M. Catalogue Complet des oeuvres peintes dessinés et sculptées. Louvain, 1908; E. Schur: M. Ein Problem der Kunst. Berlin, 1912; B. Fontaine: C. M. Paris, 1923; L. Christophe: C. M. 1950. Hensztmann Lilla Mexikó m ű vészete: indián művészet és —►Latin-Amerika művészete Meyer Ágoston (1784 —1820 között műkö­ dött) : rézmetsző Pesten. Címképeket, illuszt­ rációkat, ex libriseket, hangjegyeket metszett. Meyer, Hans (1563 к. működött): fa­ metsző. Pozsony legrégibb látképét készí­ tette el II. Mátyás koronázását ábrázoló metszetén. Meyer, Hans Heinrich (Zürich, 1760. márc. 16.—Jena, 1832. okt. r 1.): német festő és mű­ vészeti író. J. C. Füssli tanítványa, 1788-tól Goethe barátja és művészetelméleti kérdések­ ben legfőbb tanácsadója volt. M int a weimari művészeti akadémia tanára a „tiszta klaszszicizmus” eszméjét propagálta. 1806-tól kizá­ rólag elméleti munkákon dolgozott. Fő m űve: Geschichte der bildenden Künste bei den Griechen und Römern. Meyer, Johann Jacob (Zürich, 1749. ápr. 19.— Zürich, 1829. júl. 17.): svájci tájképfestő és rézmetsző, J. B. Buliinger és J. C. von Brand tanítványa volt, de J. C. Füssli is hatott rá. 1771 után Pozsonyban dolgozott; mo.-i uta­ zásán tájtanulmányokat és vázlatokat készített a magyar népről, képeket festett a magyar nemességnek. 1781 után ismét Zürichben élt. M eyerheim : német festőcsalád a 19—20. sz.-ban. — Tagjai közül 1. Friedrich Eduard ~

(Danzig, 1808. jan. 7. —Berlin, 1879. jan. 18.) Berlinben G. Schadow tanítványa volt. Apró­ lékos gondossággal kidolgozott, édeskés han­ gulatú paraszti zsánerképeit a közönség nagyon kedvelte. 1832 —33-ban műemléki és városképi litográfia-sorozatokat is készített ( D a n z ig és k ö r n y é k e , B ran d en b u rg m ű e m lé k e i).

— 2. P a u l (Berlin, 1842. júl. 13.—Berlin, 1915. szept. 14.) az előző fia és tanítványa. Hangulatos állatképeivel aratott sikert, melye­ ken mély nyomot hagyott a barbizoni iskola hatása. Meyssens, Cornelis (Antwerpen, 1640 előtt —?): németalföldi rézmetsző. Több ma­ gyar arcképet és Kanizsa várát metszette rézbe. Meytens, Mytens, Martin van (Stockholm, 1695. jún. 24. —Bécs, 1770. márc. 23.): svéd származású osztrák festő, id. Martin ~ festő fia és tanítványa. 1714-től Angliában Van Dyck és a miniatűrfestészet hatott rá, 1717-től Pá­ rizsban mint keresett miniatürfestő műkö­ dött (XV. Lajos és Nagy Péter orosz cár portréja), majd Drezdában, Velencében, R ó­ mában, Firenzében tartózkodott. 1730-ban Bécsben telepedett le, rövidesen udvari festő, 1759-től az akadémia igazgatója lett. Gyakran festette meg Mária Teréziát, férjét és gyerme­ keit. Bár modelljeit merev arckifejezéssel ábrá­ zolta, pompás öltözékeiket virtuóz anyagsze­ rűséggel jelenítette meg. A Történelmi Kép­ csarnok Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc lovasképét, a Szépm. Múz. Önarcképét őrzi. Mezei Árpád (Bp., 1902. júl. 2. — ): mű­ vészeti író, pszichológus. Az Európai Iskola M. Meytens: Önarckép (Bp., Szépm. Múz.)

M EX

M EZ

egyik alapító tagja és elveinek egyik leghatá­ sosabb képviselője volt. Legfontosabb képző­ művészeti vonatkozású könyve: Histoire de la peinture surreaíiste, Paris, 1959 (M. Jeannal közösen, angolul, németül és olaszul is), mézeskalácsos m esterség : Ősrégi eredeté­ nek emlékét vadmézgyűjtőt ábrázoló őskori barlangfestmény, egyiptomi mézeslepény, ró­ mai cserépformák őrzik. A méz hosszú időn át pótolhatatlan volt, megbecsülése a belőle készült tésztára is átáramlott, s ezért jelentősé­ get, helyenként misztikus erőt is tulajdonítot­ tak neki. A nyers tésztát faragott negatív for­ mába nyomva, domborművű díszítéssel látták el, s ez így közkedvelt alkalmi, főleg vásári és búcsúajándékká vált. A 15. sz.-ból, a későbbi faformák elődeiként, cserépformák maradtak fenn. A ~ formaalakításának hatalmas művé­ szi fellendülése következett be Nürnbergben, a 16 —17. sz.-ban. Sajátos stílusa innen terjedt el egész Közép-Európában. Oroszo.-ban is értékes művészi faformákat faragtak. — Ha­ zánk méhészetének 11. sz.-i írott nyomai van­ nak, 16. sz.-i irat utal „mézes báb”-ra, de a ^ összefüggő emlékei csak az első céh alakulása óta maradtak fenn. Ez 1619-ben kiválva a bécsi céhből, Pozsonyban alakult meg, s bár később még számos céh alakult, fennható­ ságát az ország nagy részére kiterjesztette. A 17. sz.-ban Pozsonyon kívül Kassa volt a fő központja s Erdélyben is virágzott. Hazánk ~ én ek nevezetes emlékei a művészien fara­ gott faformák. A pásztorok imádását és más vallásos jeleneteket, uralkodók képmásait, címereket, a 18. sz.-ban hintó- és viseletképeket ábrázoltak. A 19. sz.-ban a faragó­ művészet népiesebb jellegű másodvirágzását érte el az Alföld, Debrecen, Dunántúl, Pest központokkal. Ekkor már viseletek, haszná­ lati tárgyak, technikaábrázolások kerültek elő­ térbe. A ~ faragóművészetének művelődéstörténeti szempontból is nagy értékű darab­ jait sajátos, sokféle stíluselemet egységbe ol­ vasztó hagyományos stilizáló mód jellemzi. A ~ újabb terméke a festett, nyomócsővel díszített ún. „eizolt” mézeskalács. Ma is készí­ tik még, de művészeti jelentősége a formák sematizálódása következtében már megszűnt. — írod. P. Weiner: Geschnitzte Lebkuchen­ formen in Ungarn. Bp., 1964. Weiner Mihályné M ezey Artúr (Gyöngyös, 1907. jan. 27.— ): festő. A bécsi grafikai főiskolán, majd 1927 —33 között a bp.-i Képzőművészeti Fő­ iskolán tanult mint Glatz Oszkár növendéke. 19ЗЗ—34-ben római ösztöndíjas volt. Több nemzetközi kiállításon vett részt neoklasszicista stílusú figurális kompozícióival; 1938-ban a Velencei Biennalén állított ki. A felszabadulás 309 után több nemzeti kiállításon szerepelt. Né­

hány képét (Angyali üdvözlet, Piros ruhás nő) a Nemz. Gál. őrzi. M ezey József (Kisléta, 1823. máj. 11.—Buda­ fok, 1882. szept. 8.): festő. Tevékenységének színhelye Pesten kívül Kolozsvár, Eger és Nagybánya volt. Számos arcképet és oltár­ képet festett, így az egri minorita templom kórusán függ 1869-ben festett képe: Szt. László vizet fakaszt a sziklából. Az egri város­ háza számára megfestette Szt. Istvánt ábrázoló kompozícióját. Nevét leginkább a reformkor és a szabadságharc kiemelkedő személyeiről készített portréi tették ismertté. Petőfi Sándor­ ról festett arcképe a Történelmi Képcsarnok­ ban van. M ezey Lajos (Nagyvárad, 1820—Nagyvárad, 1880. júl. 29.): festő. Bécsben és Münchenben tanult. Szülővárosában működött mint portréés oltárképfestő. 1862-ben Szinyei Merse Pál első mestere volt. M ezopotám ia m űvészete (i. e. 539-ig): Mezopotámia ma a Tigris és az Eufrátesz folyók közrezárta terület tudományos elneve­ zése. Mezopotámia ókori államai: az i. e. 2. évezred elejéig D-cn Kengir (Sumer); ettől E-ra, a mai Bagdad vidékén Akkád — e kettő együttes neve a görög íróknál Babylónia; ÉK-en A.ssur, a görög Assyria; ÉNy-on az i. e. 2. évezred közepéig önálló városállamok (Mari), később e terület is asszír. ~ körébe tartozik koronként némelyik szomszédos terü­ let művészete is (-*■ eldmi művészet, —►hettita művészet, — urartui művészet stb.). — I. Az ős­ kori művészet legkorábbi emlékei Mezopotá­ miában az újkőkori rétegekből származnak: kőből készült állatfigurák, majd égetett agyag női idolok az i. e. 7 —6. évezredből. A festett agyagedények művészete egész Elő-Azsiában Mezopotámiai agyagedény, 3. évezred eleje (Bagdad, Iraq Museum)

MEZ

Sumer pecsétlőhenger mitológiai jelenettel, 4. évezred vége (Berlin, Vorderasiatisches Museum)

hasonló fejlődést mutat. Az egyszínű kerámia (vonalas bekarcolt díszítés) hamar átadta helyét a több színű, gazdag díszítésű edények­ nek. Az i. e. 5. évezred elején két nagy stílus­ csoportot, keramikus kultúrát találunk. Teli Halaf az E-ÉNy-i földművelő és állattenyésztő csoport névadó lelőhelye (változatos geometri­ kus motívumok, árnyképszerűen festett em­ beri és állati figurák, csíkozással osztott edény­ felület, metopé-tagolás); kerámiája Elő-Azsia nagy részén elterjedt. Ugyanekkor főként a Tigris középszakaszánál virágzott a Samarravagy Hassima-kultúra, melynek kerámiáját a centrális kompozíciójú forgó motívumok jellemzik; ezekbe kapcsolódnak geometrizált figurális elemek is (ember, kecske, hal, madár stb.). Az i. e. 5—4. évezredben, valószínűleg Irán felől, megkezdődött D-Mezopotámia be­ települése. A sumerek előtti földművelő-állat­ tenyésztő lakosság a Perzsa-öböl E-i partján a legfontosabb lelőhelyeiről elnevezett Eriduill. ‘Ubaid-kultúrát (— El-Obeid) hozta létre. E kort a rézmegmunkálás kezdetei, a fazekas­ korong fokozatos elterjedése, a nagyobb méretű (döngölt agyagfalú), sejt jellegű épít­ kezés (a négyszögletes helyiségek rendszer nélkül csatlakoznak egymáshoz), a csekély művészi értékű kerámia jellemzi. EK-en Tepe Gawra kerámiája figurális díszítéseket is alkalmazott; itt jelent meg a pecsétnyomó ember- és állatalakos vésetekkel. Az ‘Ubaidkor végén Eriduban a feltöltésekből keletke­ zett teraszon megjelent az első magasépület, a ->- ziqqurat elődje. Az i. e. 4. évezred első felében D-Mezopotámia kerámiája is erős ösztönzést kapott Susa A gazdag festésű, geometrikus mintákkal és nagymértékben absztrahált állatalakokkal dolgozó edényfesté­ szetétől. Az i. e. 4. évezred második felében, az előző műveltséghez szervesen kapcsolódva, Női agyagszobrocska Urból, 4. évezred közepe (Bagdad, Iraq Museum)

310

M EZ

D-en az uruki kultúra (-*■ Uruk) jelent meg. E korban a kerámia iparcikke vált, s művészi értéke fokozatosan megszűnt. Fellendült az építészet, megjelentek a megaron típusú épü­ letek és a homlokzatrizalit. Jellegzetes az ún. szíjtégla- (2 0 x 9 x 9 cm-es, napon szárított téglák) építkezés és a falak szellőzését bizto­ sító, egyben díszítő szög-mozaik (a szögek fekete, vörös, fehéres színű feje rendszerint nádfonatmintát mutat). Az uruki kor elejének különös, torz idoljait (nyáléra emlékeztető fejű férfi, nő és anya gyermekkel) fejükön magas süveggel ábrázolták. Megjelent a pecsétlőhenger (— pecsétlőkő) ; az uruki kor vésetei vad- és háziállatokat, szertartásokat, épületeket ábrázolnak. Valószínűleg az uruki kor vége felé jelentek meg D-Mezopotámiában a sumerek, akiket eddig nem sikerült sem nyelvileg, sem etnikailag az ismert ókori keleti népekhez kapcsolni. Az uruki kultúrába szinte észrevétlenül illeszkedtek bele, számos nyelvi és kulturális eredményt vettek át a helyi lakos­ ságtól, s a későbbi kulturális fejlődés már biztosan az ő nevükhöz fűződik. Az akkádok elődei kb. ugyanebben az időben jelentek meg az É-i területeken, Szíria felől, a -*■ Teli Halafkultúra kései korszakának utolsó vándorlási hullámával. — II. Biztosan a sumerekhez kap­ csolható, czért_ az első történeti periódusnak tekintendő a Cemdet Nasr-kor (i. c. 3. évezred eleje), noha régészeti-művészeti anyaga még az uruki korhoz csatlakozik. Urukban a ko­ rábbi épületek épültek újjá bonyolultabb alap­ rajzzal, melynek jellemzője — s ez a tipikus mezopotámiai templomalaprajz —, hogy egy nagy, hosszú helyiség két oldalához kisebb helyiségek sora csatlakozik. Az uruki korból ismert sarokrizalit és a nagyobb saroképít­ mények eltűntek. A templomok belső díszítése

r

M

Uruki márvány női fej, 3. évezred eleje (Bagdad, Iraq Museum)

gazdag lehetett, s ekkor jelent meg először a falból jól kiemelkedő dombormű, félszobor. Egy ilyennek a része lehetett a híres Uruki női fej is (ma már csak torzó, de meglepő az arcmintázás élettelisége). Szeme, szemöl­ döke, haja berakásos volt. Uruk III. rétegéből került elő Mezopotámia legrégebbi sztéléje is, a bazalt Oroszlánvadászat, melyen íjjal és lánd­ zsával oroszlánt támad két, feltehetően isten­ séget ábrázoló férfialak, az ún. háló-szoknyá­ ban („Netzrock”). A legnagyobb felületek

Kőedény állatalakokkal Űrből, 3. évezred eleje (Bagdad, Iraq Museum)

311

törvénye (-+ egyiptomi művészet) — melyet egyébként Mezopotámiában sohasem alkal­ maztak mereven — ekkor még éppen csak kialakulóban volt. Szabadabb a mozgás- és térábrázolás az Eanna-templom híres alabástrom vázájának reliefjein is. A térbeli mély­ séget a tárgyak egymás fölé helyezésével fejez­ ték ki. Urukból és szórványleletekből számos kőedényt ismerünk, részben figurális relief­ díszítéssel, részben színes mozaikberakással, növényi motívumokkal (rozetta). A pecsét­ hengerek eleinte az uruki kor témáit foly-

Alabástrom váza az uruki Eanna-templomból. 3. évezred eleje (Bagdad, Iraq Museum)

tatták; fokozatosan kialakult az egy irányban M E Z futó s végtelen lenyomatot adó képmezőkompozíció. Az állat- és növénymotívumok egyre stilizáltabbakká váltak, majd a korszak derekán a korábbi vésés mellett és helyett fúrással munkálták meg a keménykő pecsét­ hengert, s ez sajátos, a Gemdet Nasr-korra jellemző stílust eredményezett: a gömbökből kialakított állatok csupán formájuk leglénye­ gesebb jegyeit őrzik. A Gemdet Nasr-kultúra jelentékenyen terjedt E-i irányba: Nippur, Kis, Esnunna együtt fejlődött a D -i területek­ kel. Több kutató feltételezi, hogy Egyiptom­ mal (-*■ Negade II) is kapcsolatban álltak a sumer városok, s ez magyarázza az egyiptomi művészet néhány idegen elemét. Szíria felé a Gemdet Nasr-kori import fontos átmenő állomása volt Teil Brak (a Habur folyónál). — III. A korai sumer városállamok időszakát (i. e. kb. 2800—2350) számos mozzanat fűzi a meg­ előző korhoz. Urukban az I. archaikus réteg korábbi építési szakaszában a szíj tégla-építke­ zés folytatódott, s csak ezután jelent meg a kor­ szakra egyébként általánosan jellemző plán­ konvex (lapos-domború) tégla. A glyptika stílusa szerves, de fejlettebb folytatása volt az előző korénak. A korábban főként D-Mezopotámiára korlátozódó kultúra ekkor véglegesen magához kapcsolta az É-i területeket (Diyalavölgy, EK-Szíria stb.), amelyek eleinte vala­ mivel lassabban fejlődtek. A korszak művé­ szete három szakaszra tagolható. — aj Az első, átmeneti szakasz építészete az uruki alaprajzot fokozatosan módosította (Hafagah, Sin-templom ): a kultikus helyiséget a hosszanti csarnok végéhez csatlakoztatták, a bejáratot viszont a hosszabb fal átellenes végén helyezték el (így L alakú térelrendezés jö tt létre). Új stílus alakult ki a pecséthenger-vésésben a végtelen kompozíció motívumainak fokozatos abszt­ rakttá válása folytán, az ún. brokát-stílus, amely főként erősen stilizált állatok sorát használja fel, több sávban. — bj A Mesalimfeorban tudjuk először meghatározott törté­ nelmi jelenségekkel és személyekkel kapcso­ latba hozni a művészeti stílusokat. Fennmaradt ugyanis Mesalimnek, Kis város királyának feliratos fogadalmi buzogánya; tetején Sumer politikai hatalmának jelképe, az oroszlánfejfi sas (Imdugud) látható, oldalán pedig egymás hátára ugró, berakásos szemű oroszlánok sora. Mesalim történetisége más feliratokból is iga­ zolható, s így e buzogány a korszak művészeti jelenségeinek fókuszába állítható. Az építészet­ ben az alaprajz változatlan maradt, a méretek azonban megnövekedtek, s megjelent a ki­ rályi palota is. Mind a templomot, mind a palotát gyakran vették körül ovális fallal, sőt városfalakat is építettek. Az utóbbiak közül leghíresebb U ruk 9,5 km-es, két kapu- 312

MEZ

val és mintegy 900 félkör alakú bástyával tagolt fala, amelyet az i. e. 2. évezred kezdeté­ től kimutathatóan Gilgames uruki királynak tulajdonit a történeti és epikus hagyomány. A Mesalim-kor művészetét — mind a nagy­ méretű reliefeket, mind a pecséthengereket — az ábrázolás sematizálódása jellemzi; az eleven, plasztikus ember- és állatalakok helyett a hát­ térből alig kiemelkedő, vonalakkal jelzett, tér nélkül, zsúfoltan elhelyezett figurák szere­ pelnek. A reliefek kultikus jeleneteket (szent lakoma a sajátos „vízi pipá”-val, áldozat) ábrázolnak; a pecséthengereken új témakör és kompozíció jelent meg, az alakos fríz, hátsó lábukon álló állatalakokból és keveréklények­ ből, továbbá az először itt feltűnő, majd szívó­ san tovább élő bikaember, aki rendszerint a kompozíció központjában áll, bár ez a fríz vég­ telenségét többnyire még nem szünteti meg. A Mesalim-kor legszuggesztívebb művészeti ága a Diyala-völgy szobrászata (Hafagah; Teli Asmar = —►Eänunna, Abu-templom). A támasz nélküli kerek szobrok a váll és kéz kialakításánál kissé esetlenek; arányaikra a geometriai kiszámítottság — de nem a merev szimmetria — jellemző, egyéni vonásokat mutató arcmintázásuk s különösen a mesteri intarziás szemek magas művészi kvalitást árulnak el. E szobrokban a sumer művészet egyenrangú E-i sémi változatát láthatjuk. A kőszobrokhoz hasonló stílusú, ám némileg 313 dinamikusabb rézszobrok kerültek elő ugyan-

Sumer pecsétlőhenger „brokát-stílusban” ember- és állatalakokkal, 2800 k. (New York, Pierpont Morgan Library) Birkózók, sumer rézszobrocska Teli Agrabból, 2700 k. (Bagdad, Iraq Museum)

MEZ

Pecsétlőhenger mitológiai jelenettel, 25. sz. (Bp., Szépm. Múz.)

erről a vidékről (bal lábbal kilépő férfi, pár­ harc). — сI A z ->-Ur I- -*■ Lagas periódus (i. e. 2650—2350) a két legfontosabb lelőhely­ ről kapta nevét. Az önálló, egymással szünte­ lenül harcoló városállamok virágzásának, az előrehaladott társadalmi differenciálódásnak, a rabszolgamunka bizonyos mértékű felhaszná­ lásának korában az egymástól immár elsza­ kadt templomokban és királyi palotákban a Mesalim-kor művészetének továbbfejlődésé­ vel magasrendű művészet alakult ki. A sumer kultúra termékenyítőén hatott e korszakban ASdur, Mari, gyakorlatilag tehát egész ^ re . A szakrális építészetben egyre jelentősebbé vált a -» ziqqurat (-+• Uruk, Hafagah, ElObeid: ‘Ubaid, — Ur, Kiá, Nippur), melynek e korból csak teraszát ismerjük, magát az épü­ letet még alaprajzban sem. A városokat már mindenütt falak vették körül, s ez a politikai egységek éles elhatárolódását mutatja. A temp­ lomnegyedeket gyakran külön falrendszer övezte („Herdhaus-Tempel” ; AäSur, Mari, Eänunna, Hafagah). Az épületekben, különö­ sen az ur-i sírokban változatos álboltozatformákat alkalmaztak. A korszak legjelentő­ sebb leletegyüttese —►Ur városból került elő: egy temető 16 aknasírral („királysírok”) és több mint 1800 egyszerű sírral. A temető talán még a sumer királylistából ismert s egykori feliratokból is igazolt I. Ur-i dinasz­ tiát megelőző korra (fentebb: b/ periódus) is visszanyúlik. Az aknasírok leletegyüttesének értelmezése még bizonytalan. Az ilyen temet­ kezés Mezopotámiában más korból kétség­ telenül ismeretlen, az ur-i sírokkal egyidejűleg azonban, bár szerényebb méretekben, pl.

Kisben is hasonló temetkezés mutatható k. A sírok, főként az aknasírok, a művészet egyi évszázadának páratlanul gazdag gyűjteményét tartották fenn. A pecséthengerek az alakos fríz­ témát folytatták, de ritkábbá vált a kereszte­ ződő ( X) átfedés, s az egyébként testesebb, plasztikusabb alakok szorosan egymás mel­ lett állnak. Már az ur-i sírokban is megjelent s a kor végére általánosan elterjedt — a fríz­ kompozíció felbontásából — a két-ötalakos, szimmetrikusan komponált viadal. A pecsét­ hengereken merőben új téma volt e korban a lakomajelenet (domborművek másolása!). Az aknasírok legszebb műalkotásai közé tar­ toznak a fémtárgyak (arany sisak, edények domborított lemezből; gyeplő vezető gyűrű öntött ezüstből szamárszobrocskával; cizel­ lált arany tőrhüvely; ezüst csónakmodell; Aranyedény ur-i királysírból, 2600 k. (London, British Museum)

M EZ

315

arany, ezüst ékszerek stb.), melyek az ötvös­ művészet magas fejlettségét, a természeti for­ mák iránti fogékonyságát tanúsítják. Új művé­ szeti ág az intarzia, melyhez nemesfémeket, kagylót, drága- és féldrágaköveket, finom mészkövet használtak, és arany-ezüst-lazúrkő tárgyak ékítésénél alkalmazták (a sírok hárfái, Életfára kapaszkodó kecskeszobrok: -+Ur). A kagyló-karneol-lazúrkő berakások legszebb darabja egy tábla, az ún. Ur-i standard, melynek két oldala a háború és a béke jeleneteit ábrá­ zolja. Egy-egy kis (4 —5 cm magas) kagyló­ figura valósággal önálló műremek. Az intarzia szép darabjai találhatók ‘Ubaid Ninhursagtemplomában (a templomi tejgazdaság jelene­ tei) s az egykori Mariban is (harcosok, fog­ lyok). ‘Ubaid leghíresebb műalkotása egy réz­ lemez relief: Imdugud és két szarvas ( — ElObeid). Mari szobrászata az előző kor pro­ vinciális kerekplasztikáját folytatta, az alabástrom szobrok azonban lágyabb formákat, gondosabban kidolgozott felületet mutatnak (ülő házaspár, nőalakok magas fejdísszel). E szobrok merevebbek, tömbszerűbbek, mint Diyala-völgyi elődeik. Művészi értékű egy páratlan házmodell Mariból. Az első ismert jelentős lagasi király, Ur-Nanse egy v. két nemzedékkel Mesalim után lépett trónra. Az ő fogadalmi domborműve adja meg LagaiS egykorú művészetének alaphangját. A relief technikailag a Mesalim-kor színvona­ lát nem haladja meg, sőt talán valamivel dur­ vább, kompozicionálisan azonban fejlettebb: a kép eszmei középpontjában a király áll (a kaunakés-Ъгт, e jellegzetes sumer gyapjú­ szoknyában), fején a közmunkát, az építkezést jelképező kosárral. A kiemelés eszközeként a sumer művészetben itt jelent meg először a felnagyítás. (E stílusjegy azonban nem vált döntő jelentőségűvé, ellentétben pl. az ->-egyip­ tomi művészettel.) Kép és felirat rendszertelenül mosódnak egybe (ez később is általános maradt -~ben.) Más lagasi reliefek kultikus témákat (áldozat, Ninhursag istennő, Dudu főpap reliefjén az e korban egyébként is gya­ kori Imdugud madár oroszlánok hátán és a bikaboijú) dolgoztak fel. — A lagasi relief­ művészet legkiválóbb alkotása kétségtelenül az ún. Keselyű-sztélé, Eannatum király feliratos sztéléje a szomszédos Umma feletti győzelmé­ ről. (Arról a részletéről kapta nevét, amelyen az ellenség halottait keselyűk marcangolják.) A töredékes mű legfontosabb része a királyi sereg felvonulását eleveníti meg. Mindent leg­ nagyobb felületéről látunk. A kép él, mozogni látszik; a falanx katonái geometrikus pontosságú rendben, párhuzamos vonalak ismétlődése­ ként állnak, a könnyű gyalogosok rendezctlenebbül, a lándzsák vonala nem is párhuzamos. E két rész ellentéte visz életet a képbe. Egy

másik részleten Ningirsu isten harci hálóba fogja az ellenség katonáit. A Keselyű-sztélé a megelőző sumer nagyplasztikához csupán a sávos kompozíció elvével kapcsolódik, a tö­ megjelenet mesteri megszerkesztésével azon­ ban messze maga mögött hagyta elődeit. Ebben az asszír királyi paloták relicíjeiig nem akadt párja. — IV. Az agadéi dinasztia korában (i. e. 2350 —2170) D-Mezopotámia gazdasági élete, elsősorban a földművelés hanyatlani kezdett, ezért mindinkább az É-i területek jutottak vezető szerephez, s egyre előrchalaHárfát díszítő intarzia ur-i királysírból, i. e. 2600 k. (Bagdad, Iraq Museum)

dottabbá vált az ország akkadizálódása. Sarrukln, a dinasztia-alapító, Kis királyaként lépett fel, s korábbi kezdeményekre építve egész Mezopotámiát egyesítő központi hatalmat hozott létre, formailag azonban megőrizte a korábbi sumer politikai, vallási élet hagyo­ mányait. A kor művészetét csak igen hiányo­ san, szórványleletekből ismerjük, annyi azon­ ban ezekből is megállapítható, hogy szervesen kapcsolódott a sumer hagyományokhoz. Az építészetben két újítás fűződik e korhoz: a templomok főhajójának, hosszú központi csarnokának végét elfalazták s így kialakították a csak egy kis ajtón át megközelíthető cellát, a belső szentélyt; kiemelkedő jelentőségre tett továbbá szert a hatalmas központi udvar s a köréje sorakozó helyiségek alaprajzi meg­ oldása a világi épületeknél. Az agadéi szobrá­ szatnak csupán torzói kerültek eddig elő. Ezek zárt, tömbszerű, kúp alakba fogott alko­ tások, nemes kőanyagból, gondos felületkeze­ léssel, részletező ruhamintázással. A kéz — az imádkozó gesztussal — a törzshöz tapad, ami a zárt kompozíció elvének következetes keresztülvitele. Új vonás az izmok érzékelte­ tésére való törekvés. Különösen erőteljes és eleven volt a portrészobrászat. A híres ninivei bronz fej (talán Sarrukín arcmása) hatásossága inkább rajzos kvalitásából ered. A kisméretű, berakással v. festéssel díszített alabástrom szobrokat azonban a szemmintázás (szemhéj!) megfigyelésen alapuló realizmusa s az arc­ felület lágy hajlatainak visszaadása portrészerű hitelességgel ruházza fel. A pecséthengereknél az örökölt témák mintha elvesztették volna mitológiai alapjaikat, szimbolikus vonatko­ zásaikat: a kor vésnökei az egyes elemeket —fő­ ként a párharccá bontott alakos fríz változa­ taiban — szabadon, összefüggéseikből kira­ gadva keverték. Új, nagy jövőjű téma is meg­

jelent: az istenség elé lépő v. vezetett ember. M E Z Igen jelentősek az új mitológiai témák: Samas napisten felkelése a keleti hegyekben; harca az éjszaka szörnyeivel; éjjeli utazása bárkán; a hátán szárnyas ajtót hordó bika; Etana útja a sas szárnyán; az alvilágba zárt vegetáció­ istennő; a hajóisten stb. Az Etana-pecséthenger a távlat érzékeltetésének egyik legkorábbi kísérlete: az ég felé szálló sas után a kutyák ter­ mészetellenesen meredek nyakkal a magasba néznek. Számos korábbi motívum ekkor vált gyakorivá a pecséthengereken: életfa két olda­ lán állatokkal v. emberekkel; edényből széles ívben ömlő víz (az élet vize); szárnyas szörny­ állatok ; kalászattribútummal jelzett termékeny­ ség-istenek stb. Az agadéi kor a mezopotámiai pecséthengervésés legváltozatosabb, leggazda­ gabb időszaka. Néhány szórványos későbbi kísérlettől eltekintve, ekkor megszűnt a pecsét­ hengerek végtelen kompozíciója, egyszerivé, zárttá vált a kép. —A reliefművészet reprezenta­ tív emléke -*■Naram-Sin királ у győzelmi sztéléje. A nagyplasztikában itt jelent meg először az egységes kompozíció, a kép nem sávokból áll, az elnyújtott háromszög alakú keret elvben a győzelem pillanatának egységes szerkezetű képét zárja közre. A felnagyítással kiemelt király kezében tartja hadserege valamennyi fegyverét; a hegycsúcs fölött két napkorong látható; Naram-Sín az istenek szarv-koronás attribútumát viseli — vele kezdődött az élő uralkodó isteni kultusza —; lábát ellenséges holttestre veti, előtte egy leroskadó és egy könyörgő ellenség; hosszú eseménysort és magyarázatot sűrített a művész jelképesen egy képbe. A Naram-Sín-sztélé nem egy részlete évezredes sablonná vált a későbbi képzőművészetben. — V. Az ún. sumer reneszánsz művészetét (i. e. 22 —18. sz.) а III. U r-i dinasz­ tiához és az ezt követő Isin-Larsa-periódushoz

A békés élet jelenetei az „U r-i standard” -ról, 2600 k. (London, British Museum)

Harcos, kagyló intarzia Mariból, 2500 k. (Párizs, Louvre)

317

- az önálló városállamok vetélkedésének korához — kapcsolhatjuk. E művészet szinte minden téren az agadéi stílus és műfajok foly­ tatása volt, csakhogy merev konvenciók ala­ kultak ki, és a stiláris-technikaí tökéletesedés is a művészet rutinosabbá válását váltotta ki. A korszak végén megkezdődött a sumer etnikum fokozatos beolvadása, ami a művé­ szetben az akkád témák és stiláris jegyek gya­ rapodását eredményezte. — Gudea ensi (papi uralkodó) korában -*Lagas város művészete ismét virágzásnak indult. Nagyszabású épít­ kezéseit idegenből származó nemes kőanyag­ ból faragott szobrokkal és domborművekkel díszítette. A diorit faragványok csiszolt, fényes felülete is jelzi, hogy Gudea művészei a töké­ letességre, az örök harmóniára törekedtek. A szobrok főként Gudeát ábrázolják; állva, ülve, imádságra kulcsolt kézzel, tógaszerű öltözékben, fején jellegzetes magas szélű, csigavonalú mintával díszített sapkában. A szobrok arányosságát a kőtömb formája határozhatta meg. A ruha nem kiemeli, hanem

éppen elfedi a test formáit, ezért oly zártak, tömbszerűek e szobrok. Merevségüket, élettelenségüket csak fokozza az arcformálás minden egyénit kerülő módja. Mégis néhány szobor szépen érzékelteti az emberi test vonalainak ritmusát. Lágyabbak a Lagasi szépasszony elnevezésű szobor vonásai. A korabeli domborművek (az ünnepi nagydob, pálmaágat vivő férfi, az ensit az istenség elé vezető istenek stb.) a legnagyobb felü­ letek törvényének megtartásával is szerves egységbe fogják a testet, s érzékeltetik a moz­ dulatok dinamizmusát is. — A III. U r-i di­ nasztia (kb. i. e. 21. sz.) öt uralkodója főként építtető tevékenységéről nevezetes. A di­ nasztia-alapító Ur-Nam m u emelte székváro­ sában a -+ziqquratot, melynek négy lépcsőzetéből kettőt viszonylag épen találtak az ása­ tások. A mintegy 90 m magas, 62 X 43 m alapterületű építmény agyagtéglából készült vas­ tag falai vöröses színűek voltak, szélesebb oldalán két oldalsó és egy, a falra merőleges lépcső vezetett fel a harmadik teraszra, melyen a kultikus helyiség épült. — E kor glyptikájában egyre nagyobb helyet foglalt el a már ismert „felvezetési jelenet” konvencionális kompozíciójával, amelynek térhódítása a mű­ vészi alkotó erő kimerülésének jele. — Az év­ ezred fordulója óta a kor egyetlen friss, életszerű, realista műfaja a terrakotta relief. Már témái is újszerűek: ökörhajcsár, kölykeit szoptató szuka, ölelkező pár, obszcén jelene­ tek, mutatványos és majma, napkorong-fejet viselő ember megölése, kézművesek munka közben, zenészek, a „jó pásztor” báránnyal, gyermekét szoptató anya stb. E kisméretű, sokszorosított műalkotások jóval szabadabb stílusúak, mint a hivatalos művészet emlékei, s ez főként a testábrázolás életteliségében érvé­ nyesül. A terrakottaművészet fejlődésének csúcspontját az i. e. 2. évezred elején érte el, olyan időszakban tehát, amelyben a sumerek hanyatlása és az egységes állam szétbomlása folytán a helyi akkád népi művészet jobban érvényesülhetett. — VI. A Mari-óbabylóni kor (i. e. 18 —16. sz.) művészetét egyenetlenül ismerjük. A politikailag legjelentősebb hata­ lom, Babylón e kori rétege a talajvíz miatt feltáratlan, s így monumentális plasztikájáról csupán szórványos leletekből, jórészt zsák­ mányként máshová (Elám) hurcolt darabok alapján alkothatunk fogalmat. Nagymérvű s jelentős művészeti leleteket hozó ásatás csu­ pán ->-M5rí (ma: Tell Hariri) területén folyt. Mari önálló államisága a babylóni hódítással (Hammurapi) ért véget, ezt megelőzően azonban az asszír politika és kultúra hatósuga­ rában mintegy évezredes önálló fejlődése művészetileg is betetőződött. Az egységes tervezésű királyi palota központjában két ha-

MEZ

Részlet E armatum Keselyű-sztéléjéről: a királyi sereg, Lagaä, 2500 к. (Párizs, Louvre)

talmas udvar áll, melyeket az épületkomple­ xum egyetlen bejáratán, az E-i kapuépltmény felől kisebb termek során át lehet megköze­ líteni. Különösen a kisebb udvart, de más Bronzfej Ninivéből, 2350 k. (Bagdad, Iraq Museum)

helyiségeket is, gazdag freskófestés díszít. A fekete, vörös, narancssárga, sárga, kék, zöld és fehér színezésű falfestmények tkp. színes rajzok; a kontúrokat fekete vonal adja, át­ menetet nem találunk. A mintázás gyakran szőttes V . szőnyeg képzetét kelti. A freskók témája részben figurális (állami és vallási szertartások jelenetei: Istar átnyújtja a jogart Zimrilim királynak; termékenység-istennő, kezében edény az élet vizével; áldozati állatot hajtó férfiak; italáldozat stb.), részben tisztán ornamentális. A kerekplasztika Mariban min­ den formát lecsiszolt, a szobrok hengerszerűek, a formákat szinte csak a vésett rajz jelzi. Ki­ emelkedő szépségű egy magában álló szobor­ fej, sisakos katona portréja. — Az Isin-Larsakor városállamainak legjelentősebbje, Babylón egész Mezopotámia fölötti győzelme után is megmaradt, legalábbis művészetileg, epigonnak. Stílusban, szemléletben alig hozott újat. Babylón művészetének legnevezetesebb em­ léke Hammurapi sztéléjének reliefje. A mű­ vészi feladatot — a törvények isteni eredetének ábrázolását — a relief alkotója hagyományo­ san oldotta m eg: a trónszéken ülő istenség (Marduk v. Samas) a hódolattal eléje lépő királynak gyűrűt és botot — hatalmi-vallásos szimbólumokat — ad át. Ugyanezt a kompo­ zíciót Ur-Namm u egy reliefjén is megtaláljuk már, de a Hammurapi-sztélét kompozíciós 3x8

M JßZ

önállótlansága ellenére a dombormű mély vésete, a gondosan csiszolt felület, a lényegre szorítkozó egyszerűség mindenképpen klaszszikusan érett műalkotássá teszi. — Az óbabylóni korból néhány szép bronz (aranyberakásos) öntvényt ismerünk: térdelő, imádkozó férfi, négyarcú istenség, állatalakok. Művészi értékűek a szteatit edények is, melyeket állatfaragványok díszítenek. A korszak vége felé a művészet fő serkentője, az udvari és temp­ lomi megrendelés, az építtető tevékenység lany­ hult, majd elapadt, a babylóni birodalom fokozatosan elgyengült, s így jelentős műalko­ tás hosszabb ideig nem jö tt létre. — VII. Az i. e. 16. sz. közepe táján D-Mezopotámiában a korábban beszivárgott kassu törzsek kerültek uralomra; a kassu kor az i. e. 12. sz.-ig tartott. A kassu művészet egyes elemei, pl. az ún. kassu kereszt (kereszt bekeretezve) már koráb­ ban is megjelentek a pecséthengereken. A mű­ vészeti stílus változása egyébként is folyamatos fejlődés eredménye. Az emberi törzset arány­ talanul megnyújtották, a pecséthengereken éppúgy, mint a reliefeken. A pecséthengerek figurális díszítése háttérbe szorult, a képmezőt hosszú — dekoratív írású — imák, feliratok foglalták el. — A kassu dinasztia egyik jelentős uralkodója, Kurigalzu (i. e. 1435 —1406) új fővárost építtetett a mai Bagdad közelében Dur-Kurigalzu néven (ma: Aqar Quf). Ége­ tett tégla ziqquratjának 57 m magas romja és néhány épület került itt elő, továbbá remek állatszobrocskák, valamint a kor legjobb portréja, egy markáns arcú, kis szakállat viselő, festett mészkő férfifej. A palota falait díszítő freskók rajzosságát az árnyalatok nélküli festés is hangsúlyozta. A fehér-sötétbarna kontraszt­ hatást halmozó freskók monumentális hatá­ súak. A kassu építészet sajátos vívmányait őrzi Urukban Innin (Istar) istennő szentélye (i. e.

1450 к.). Homlokzati falán a megszokott rizalitos kiképzés helyett a tégladombormű első ismert példája található: a fal szabályosan ismétlődő beugrásaiban egy-egy isten és isten­ nő háromnegyed domborműve áll, mindez előre megmintázott és kiégetett téglából. A díszítés jól illik az architektúrához. A templom sajátos alaprajza a megaron típus szokatlan bővítése: négy sarkán bástyákkal dí­ szített téglalap veszi körül. — A kassu kor egyik leghatásosabb műfaja a kudurru (határ­ kő). E 0,3 —1 m közötti magasságú, ovális v. négyszögletes alapú, de kúpban végződő szté­ lék tkp. birtokadományozási okiratok. Egyik oldalukon felirat, a másikon a jogügylet érvé­ nyét mágikus erejével biztosítani hivatott több­ sávos ábrázolás: többnyire istenjelvények (az antropomorf istenábrázolás helyett e korban jelentek meg az absztrakt jelvények), keve­ réklények (skorpiótestű, lólábú ember), az istenek attribútum-állatai. Néhány kudurru csupán egy alakot ábrázol, rendszerint vezért v. királyt, díszöltözékben, fegyverrel. A kései kassu pecséthengerekről eltűnt a felirat, az oldott stílusú, gyakran fúróval képzett véset a termékenységi kultuszokkal kapcsolatos motívumokból áll (stilizált életfa, két oldalán állatok; állatoktól közrefogott, ágakat sarjasztó istennő stb.). — VIII. Az i. e. 2. évezred második felének hurrita-mitanni hatás alatt álló É-mezopotámiai—szíriai művészetéből fokozatosan emelkedett ki a középasszír mű­ vészet (i. e. 14 —и . sz.). A Nuzu (a mai Kirkuk közelében) agyagtábláin fennmaradt pecséthenger-lenyomatok (i. e. 15. sz. második fele) az óbabylóni téma- és formaörökség jelentékeny bővítését mutatják, nemegyszer összhangban a kassu glyptikával is. A pecsét­ hengereket csaknem kizárólag fúróval vésték, ami jellegzetes absztrakt formákat eredménye-

Akkád pecsétlöhenger a vízisíén alakjával, 24 —22. sz. (New York, Pierpont Morgan Library)

319

(i. e. 1241 —1205) Nusku isten tiszteletére M E Z állított áldozati oltára. Reliefje magát az ural­ kodót ábrázolja, amint a Nabü-oltár és szim­ bólumok (agyagtábla, íróvessző) előtt állva, majd térdre ereszkedve imádkozik. A folya­ matos cselekvést itt is mozzanatokra bontva ábrázolták. A középasszír korban épült ki a főváros, Assur. Magasabb E-i része a palotaés templomnegyed, a D-it pedig a lakóházak rendezett utcái foglalták el. Az i. e. 12 —11. sz. fordulóján épült Anu-Adad kettős templom két párhuzamosan futó kultikus helyisége egy-egy ziqqurat jellegű építmény között helyezkedik el, előtte nagy kiterjedésű udvar, melyet kisebb cellák vesznek körül. Ez a kor legjelentősebb asszír épülete. A geometrikus alaprajz jellemzi I. Tukulti-Ninurta időleges székhelyét, az Assur közelében fekvő KárTukulti-Ninurta várost, mint ahogy általában a geometrikus alaprajz különbözteti meg az alkalmilag felépített városokat a történelmileg kialakult településektől. Asszíria ötvösművé­ szete e korban remekműveket hozott létre: sodrott aranyszálból és domborított arany­ lemezből, drágakőberakással formált ékszere­ ket, függőket. — IX. A középbabylóniai mű­ vészet (i. e. 12—9. sz.) folytatta a kassu kor örökségét, ugyanakkor jelentékeny asszír hatás is érte, amit Asszíria egyre erősödő politikai­ katonai befolyása kellőképpen magyaráz. A kudurru-domborművek stílusa egyszerű­ södött, egyre csökkent a motívumok száma, viszont növekedett az emberi alakok mérete. Akkád férfi terrakotta szobra Lagasból, III. Ur-i dinasztia kora (Párizs, Louvre) Gudea-kori diorit szobor, 22. sz. (Párizs, Louvre)

zeit. Témák: viadal emberek, állatok, ember és állat között; életfa; szárnyas napkorong (egyiptomi eredetű motívum); a király harci szekéren, italáldozat bemutatása közben, alatt­ valóival; szörnyek, sárkányok, keveréklények legyőzése. A három-négyágú spirálvonal a képmező egy részét sávokra bontotta, meg­ szűnt az egységes kompozíció. A Ny-i szíriai hengerek zsúfolták a térkitöltő motívumokat (madár, szárnyas állatok, szfinx, absztrakt jelek). Gyakran ábrázolták Istar meztelen alakját, esetleg növényággal a kezében. Az Assur város felemelkedését, hódításait és ter­ jeszkedését hozó középasszír kor pecséthenge­ rei ezt a stílust, ezeket a témákat vették át, de fokozatosan mindent egyszerűbbé formáltak. Fúró helyett ismét visszatértek a vonalas vésethez, az áttekinthető, egyszerű kompozícióhoz. Ugyanez az egyszerű, klasszikus stílus uralko­ dott a kor nagyobb méretű domborművein is, melyeknek szép példája I. Tukulti-Ninurta

32О

MEZ

Asztalos munkában, terrakotta dombormű Urukból, 2. évezred eleje (Párizs, Louvre)

321

A pecséthengerek is motívumszegények: a pálma életfa, két oldalán állatok s kocsijelene­ tek a legfőbb téma. A felirat véglegesen eltűnt a pecséthengerekről. Gyakori a kétsávos osztás. E pecséthenger-vésetek stilizáló hajlama, a kerek vonalak, a részleteket hangsúlyozó kidolgozás a középbabylóniai művészetet erőtlenné tették. Az i. e. 9 . sz. után önálló babylóni művészetről nem beszélhetünk, a D-i területek műalkotásai teljesen az asszír stílus jegyeit viselik. — X. A z újasszír kor (i. e. 9 — 7 .S Z .) az előző mintegy két évszázad stagnálása után az asszír hódító hadjáratok és a megközelítőleg egész Elő-Azsiára kiterjedő „világbirodalom” korszaka volt. Sokrétű művészete betetőzte ^ n e k fejlődését. Az épí­ tészetben az asszír kor lényegesen újat nem alkotott, megtartották mind a lakóházaknál, mind a templomoknál, mind pedig a paloták­ nál a már ismert alaprajztípusokat. A méretek azonban jelentősen megnövekedtek. A paloták kisebb és nagyobb udvarok s ezek köré csoportosított helyiségek komplexumai, a trón­ terem egy külső és egy belső udvar között állt, s alapraj zilag rendszerint centrális helyet fog­ lalt el. Assur ebben a korban már nem főváros, hanem a királyok temetkezőhelye boltozatos sírokkal. Felváltva Kalhu és Ninua (-*■ Nimrud, ill. Ninive) volt a főváros, s időlegesen Dur-Sarrukin ( Chorsabad). A királyi építtető tevékenység főként bennük összpontosult. A paloták bejáratát — hettita mintára — mintegy 4 m magas, szárnyas, emberfejű, ötlábú, bikatestű, apotropaikus démonok védték. II. Sarrukin (i. e. 7 2 1 — 7 0 5 ) óta elterjedt az E-szíriai (nevét tekintve het­ tita) eredetű Bét-hiláni palotatípus (hiláni-ház), amelynek egyedüli jellegzetessége a kapuzat: 2 1 Művészeti Lexikon III.

hosszú téglalap alakú fedett előépítmény, homlokzati nyitott oldalán oszlopokkal. A ko­ rábbi paloták falát freskók díszítették; e hagyo­ mányt — s a freskók stílusát is — a közép­ asszír korból készen vették át. Az asszírok különösen kedvelték a falfestményeket; DurSarrukin és Til Barsip (ma Teli Ahmar) freskói a legnevezetesebbek. Pompázó színeik néha a részletező rajzosságot is feledtetni tudják. A festmények (a geometrikus és növényi ele­ mekből felépített díszítő frízeket nem számítva) a királyi udvar életét és a hadjáratokat ábrázol­ ják, az utóbbiakat sajátos asszír brutalitással. A színek általában természetesek, de találunk pl. kék lovakat is. A festészet egy másik ága, a zománcfestészet az újasszír korban terjedt el; egyelőre csak kisebb méretű kompozícióknál használták, fazekas- v. téglaagyag alapon (-*■ ASSur). — Az i. e. 9. sz.-ban II. Assurnasir-apli (i. e. 883 —859) korában jelentek meg a paloták nyilvános termeinek falain az orthostatés-reliefek: nagy felületű alabástrom kőlapok relief díszítéssel, a falra erősítve, néha több sorban is egymás fölött. Ez az asszíroktól eredő művészeti ág a kor központi, reprezentatív műfaja. Indítékául a falfest­ mények és a fal mellé állított sztélésorok szolgálhattak. A 9. sz.-ban e reliefeken nem­ egyszer csupán a körvonalakat és a belső vona­ lakat vésték ki, a dombormű maga alig emel­ kedett ki a háttérből, s így nagyméretű rajz benyomását kelti (-*■ Nimrud). A 8. sz. köze­ pére a relief még laposabb lett, a belső vonaШаг-templom IStäaliban, 2. évezred eleje (rekonst­ rukció)

évszázadának képes krónikáját olvashatjuk le a paloták falairól, gyakran a mindennapi udvari és tábori élet olyan jeleneteit is, amelye­ ket egyébként a képzőművészet mellőzni szokott. E zsánerképek némileg ellensúlyozták a katonai jelenetek kegyetlenségeit. Az asszír reliefművészet kompozíciós elve lényegében azonos volt a festményekével; az eseménysort cgy-egy jelenetben mozzanatokra bontották: a cselekmény időbeliségét akarták síkba vetí­ teni. Formálisan azonban a képsor tagolatlan, folyamatos. A legnagyobb felületek törvényét alkalmazták, de nem mereven, s gondosan ügyeltek a test és a mozgás harmóniájára. A térbeli mélységet egymás fölé helyezéssel érzékeltették, ilyen esetben minden alak külön alapvonalat kapott. Néha kiterített síkokat is alkalmaztak (nádasban haladó csónak oldalnézetből, körülötte sugár alakban a nád-

MEZ

K u d u rru S ipparból, i. e. 12. sz. (L on don, B ritish M useum ) Áldozati jelenet részlete, falfestmény Mariból Zimrilim palotájából, i. e. 18. sz. (Aleppo, múzeum)

lak csak jelzésszerűen jelennek meg. Ezt köve­ tően az egyes uralkodók — v. koruk — ízlése hullámzott; végül Assur-ban-apli (i. e. 669 — 631 ?) palotáiban (^-N in ive ) kiegyensúlyo­ zott, minden túlzást kerülő, az árnyékhatásra is építő, érett tökéletességben jelent meg a már valóban dombormű. Minden jelentős uralkodó új domborműveken örökíttette meg tetteit, részben talán ezek elhelyezésére is emeltettek új palotákat. Assur-ah-iddina (i. e. 681—669) egyik elődjének orthostatés-reliefjeit hát­ lapjukkal kifelé szereltette palotája falára, nyilván, hogy új képeket vésessen rájuk, erre azonban halála miatt már nem került sor; feltételezhetjük eszerint, hogy a vésés a falon történt, léptékarányos minta szerint (ostrakonokon kerültek is elő vázlatrajzok). A reliefek eredetileg festettek voltak, itt-ott még maradt nyoma a színezésnek. A festés hatásában is a freskókhoz hozta közel e reliefeket, s végső soron mindkét műfaj az asszír rajzművészetről ad közvetett képet. A királyi fogadótermek falain az asszír sereg győzelmeit, a hadi fel­ vonulást, ütközetet, íjászatot, párharcot, vár­ ostromot, az ellenség üldözését, az clfogottak megnyúzását, lefejezését és a zsákmányolás legkülönbözőbb jeleneteit örökítették meg propagandisztikus célból, az idegen követek megfélemlítésére. Más helyiségekben azonban inkább az udvari élet eseményeit s a királyi vadászatokat ábrázolták. Az egyes jelenetek mellé gyakran rövid magyarázó feliratokat iktattak be a képbe. így az újasszír kor három

322

MEZ

Középasszír pecsétlöhenger, i. e. 12 —II. sz. (New York, Pierpont Morgan Library)

szálak). Pompás, élethű lovakat látunk, leg­ gyakrabban futás közben, elnyúló lábbal. Az emberi test mintázásánál anatómiai hite­ lességre törekedtek, a kar- és lábizmokat pontosan kirajzolták. Aprólékos részletességgel vésték kőbe a ruházatot is. Az egyes paloták reliefjein szerencsés esetben a művészegyéni­ ségek és műhelyek sajátos stílusát is meg lehet különböztetni. — A reliefművészet egyébként

is fejlett volt Asszíriában. Gyakoriak a király V. vezére képmásával ellátott feliratos sztélék; felső részük kör alakú lezárást kapott, méreteik jelentékenyek (3 m-ig). Különösen az i. e. 8. sz. végétől kezdve terjedtek el; a meghódított területek egy-egy hegyormán az asszír győzel­ met hirdették. Ugyancsak nagyméretű reliefek díszítették a paloták kapufalát (Dür-Sarrukin). Sajátos műfaj volt az i. e. 9. sz.-ban az obe-

Középbabylóni pecsétlöhenger: életfa bikákkal, i. e. 2. évezred vége (Berlin, Vorderasiatisches Museum)

323 21 *

MEZ

Nabu-apla-iddin királyt §ama§ isten elé vezetik, újbabylóni kődombormű, i. e. 9. sz. (London, British Museum)

liszk: fekete kőből faragták, mind a négy oldalát többsávos dombormű díszítette, s ter­ jedelmes felirat szerepelt rajta (III. Sulmánuasaridu ún. Fekete obeliszkje, i. e. 827, -*■Nimrud). Végül említést kell tenni a sziklába vé­ sett domborművekről (Bawian, Maltaia), melyek kultikus témát dolgoztak fel, talán a hettita -*■ YaziUkaya sziklaszentély mintájára (istenjelvények; attribútum-állataik hátán álló istenek sora). Az asszír kerekplasztika erősen lehanyatlott. Az i. e. 9. sz.-ból még ismeretes Részlet a Til Barsip-i helytartói palota újasszír freskójá­ ból, i. e. 8. sz. (Aleppo, múzeum)

néhány uralkodó fél életnagyságú kerek szobra. A hengerformától nem tudtak elszakadni, a térbeliséget rajz helyettesítette. Magas művészi színvonalat és nagy dokumentatív értéket képvisel az újasszír fémművesség egy sajátos ága: fémlemezen domborítással relieíet képez­ tek ki, s ezt bútorok, kapuszárnyak díszítésére használták. Viszonylag épen maradt fenn e műfaj egy monumentális emléke, Imgur-Enlil város (ma: Balawat) temploma és palotája kapujának bronz verete, melyet III. Sulmänuasarídu (i. e. 859 —824) készíttetett (London, British Museum). A kaput hat sávban fedte a domborítás, mindegyik sávon 27 cm magas szalagokon két-két képsor helyezkedett el. A veret a király hadjáratainak eseményeit örökítette meg, az orthostatés-rcliefekcn meg­ ismert felfogásban és stílusban; itt természete­ sen az átmenetek már csak technikai okokból is lágyabbak. Bronz veretes kapuk még több király építményeiről ismertek; alkalmazásuk­ nak talán mágikus jelentősége lehetett. — Az újasszír korban, ha számbelileg nem is, de jelentőségben hanyatlott a pecséthengervésés művészete. A középasszír korból átvett témák és stílusok egymás mellett éltek tovább ebben a korszakban. Metszett, fúróval képzett és forgó csiszolókoronggal alakított vonalas stílus különböztethető meg. A témák feltűnően gyakran érintkeznek a palotareliefek témáival. II. Assur-nasir-apli és III. Sulmánuasaridu óta, akiknek kora nemcsak a politikai­ katonai, de a művészi fellendülés kezdetét is

324

MEZ

Folyón átkelő szökevények, részlet II. A§§ur-náSir-apli asszír palota-domborműveiből, i. e. 9. sz. első fele (London, British Museum)

jelentette, az udvari művészet s ennek reprezen­ tatív műfaja, az orthostatés-relief az egész asszír művészi tevékenységnek irányt szabott. A pecséthenger-vésés művészi lehetőségei ekkor már, úgy látszik, kimerültek. Ezt mutatja az is, hogy divatossá vált korábbi témák fölelevenítése (állatcsoportok, harci jelenetek stb.), s ismét megjelent az archaikus pecsétnyomó, amelynek vésnöke épp az alól van felmentve, ami az újasszír pecséthengereken a legkevésbé sikerülhetett: a műformához illő jelenet megkomponálása alól. Az asszír iparművészet némely ágáról a reliefek részletei alapján alkothatunk fogalmat. A textilminták kedvelt díszítése a növényi ornamentika volt. A búto­ rok fa, fém és bőr v. vászon kombinációjából készültek. A székeket gyakran díszítették, főként fölcrősített elefántcsont-faragványokkal; ezek többségükben a ->- föníciai művészet termékei. Gyakran aranylemezzel kombinálva III. Sulmänu-aäaridu bronz kapuja Balawatból, i. e. 9. sz. közepe (London, British Museum)

З25

A király vadászik, részlet ASäur-ban-apli ninivei palotadomborműveiből, i. e. 7. sz. közepe (London, British Museum)

Núbiai férfit tépő oroszlán, föníciai elefántcsont-faragvány Nimrudból, i. e. 8. sz. vége (London, British Museum)

alkalmazták őket. A sajátos föníciai stílus fő­ ként egyiptomi elemeket használt fel (núbiai férfit tépő oroszlán); a mezopotámiai eredetű motívumok inkább archaikusak. Mezopotá­ miában nagy mennyiségben Kalhu és DürSarrukin területéről kerültek elő elefántcsontfaragványok. Ninua eleste (i. e. 612) és Asszí­ ria végső bukása (i. e. 604) után a hódító babylóniak és médek feldúlták a palotákat,

berendezésüket szétzúzták. A királyi művészet M E Z rommá vált, s néhány évtized leforgása alatt a homok hódította meg a romokat olyannyira, hogy amikor a görög hadvezér és történetíró, Xenophón i. e. 400-ban elhaladt mellettük, már fel sem ismerte Asszíria királyi városait. — XI. A késő babylóni művészetet (i. e. 625 —539) az Asszíria örökébe lépő babylóni birodalom teremtette meg. Mint e kort szinte minden téren, a művészetet is a nagyfokú tudatos archaizálás jellemzi. Új életre akarták kelteni Babylón hajdani nagyságát. Az írásjegyeket az óbabylóni jelformákhoz igazították, gyűj­ tötték a régi királyok építkezéseinek emlékeit, sőt Nabü-na’id (i. e. 556 —539) ásatás jellegű kutató munkálatokat kezdeményezett, hogy felleljék a templomok alapító feliratait. Régi sztélékből és istenszobrokból múzeumot ren­ deztek be Babylónban. Ugyanígy ápolták az építészet hagyományait, pl. a ziqqurat-építést. Nagyszabású építtető tevékenységet folyta­ tott II. Nabü-kudurri-u§ur (Nabuchodonosor, i. e. 605 —562), főként Babylónban, de Barsip, Hursagkalama, Larsa, Sippar stb. városokban is, Nabű-na’id pedig Harránban. A régi város­ képet többnyire megbontotta, minthogy az előző másfél évszázad asszír hódításai és rom­ bolásai amúgy is pótolhatatlan pusztulást okoztak, s új, rendezett városképet igyekezett kialakítani falrendszerrel, széles utcákkal, te­ rekkel, kőhidakkal; a súlypontban mindig a —►ziqqurat állt. A hatalmas falfelületeket eleinte tégla domborművekkel díszítették (bika, sár-

Lovat vezető férfi, részlet a Til Barsip-i asszír palota freskóiból, i. e. 8. sz.

326

MEZ

Babylón: Шаг-kapu és Marduk-szentély, i- e. 6. sz. első fele (rekonstrukció)

327

kányalakok több sorban), később a kassu téglarelief-technikát (melyet különben csak azzal módosítottak, hogy az alakokat a fal síkjából kiemelték) az asszír zománcfestéstechnikával kombinálták. A korábban épült falakat feltöltötték, és fölöttük Babylón leg­ látványosabb művészeti emlékeit alkották meg a zománctégla-relief díszítésű utcákban és ter­ mekben. Az oroszlán-, bika-, sárkánysorok mellett textilminta jellegű ornamentikával is díszítettek egész falakat. A pecséthenger-vésés nem tudott új erőt gyűjteni. A késő babylóni hengerek főként áldozati jeleneteket ábrázol­ nak: magános alak áll egy istenjelvény előtt. A kor érdemlegeset a szobrászat terén sem alkotott, egyetlen jelentősebb ilyen emléke a babylóni Férfit marcangoló oroszlán szobra, amely azonban valószínűleg idegenből zsák­ mányolt darab. — Babylónt i. e. 539-ben Kyros foglalta el, s ettől kezdve művészete az ->- óperzsa művészet változata. — nemcsak az iráni művészetnek adott ösztönzéseket (sziklarelief, zománctégla-dombormű, pecsét­ henger, oszlopfők stb.), de részben közvetle­ nül, részben a peremterületek ( óperzsa mű­ vészet, -*■Lurisztán, -» urartui művészet) művé­ szetén át a -i- szkíta művészetnek és a -►népván­ dorlás kori művészetnek is, és ezek közvetítésével hatása a középkori Európáig ért el, másfelől főleg a föníciai közvetítés révén jelentős hatást gyakorolt a korai görög és az etruszk művészetre is. — XII. Mezopotámia ókori városai sokáig ismeretlenek voltak Európa számára. Az első

mezopotámiai műtárgy 1697-ben tűnt fel F. Bianchini antik szimbólumokkal foglalkozó, Rómában megjelent munkájában (késő baby­ lóni pecséthenger). A 17—18. sz.-ban utazók tettek említést mezopotámiai romokról. Az első eredményes ásatást 1843—44-ben E. Bottá folytatta Dür-Sarrukin (Chorsabad) területén, majd 1845-től kezdődően A. H. Layard Kalhu-ban (Nimrüd), amelyet azon­ ban Ninivének vélt. Eddig Mezopotámia több mint 2800 ókori településéből mintegy 70-en folytak rendszeres ásatások. -►Ur terü­ letén C. L. Woolley ásatásai (1922—34) új szakaszt jelentettek a mezopotámiai régészet történetében. A II. világháború után iraki régészek is erőteljesen bekapcsolódtak a kutató­ munkába. Jelenleg a legjelentősebb feltárások -»Uruk területén folynak. — írod. G. Contenau: Manuel d’ Archéologie Orientale. 1—4. köt. Paris, 1927—47; Dávid A.: Bábel és Assur. II. Bp., 1928; V. Christian: Altertumskunde des Zweistromlandes. Leip­ zig, 1940; H. Frankfort: The Art and Archi­ tecture of the Ancient Orient. London, 1954; Wessetzky V .: Előázsia művészete az ókorban. Bp., 1958; A. Parrot: Sumer. Paris, i960; R . D. Barnett: Assyrische Palastreliefs. Praha, Szőnyegminta színes zománctéglákból a babylóni palota tróntermében, i. e. 6. sz. első fele (Berlin, Vorderasia­ tisches Museum)

i960; J. A. H. Potratz: Die Kunst des Alten Orients. Stuttgart, 1961; A. Parrot: Assur. Paris, 1961; Strommenger —H irm er: Fünf Jahrtausende Mesopotamien. München, 1962; W. Nagel: Die Bauern- und Stadtkulturen im vordynastischen Vorderasien. Berlin, 1964; R. M. Boehmer: Die Entwicklung der Glyptik während der Akkad-Zeit. Berlin, 1965. Komoróczy Géza M ezőbándi E gerházi (Képíró) János (1620 — 47 között működött): festőasztalos és címer­ festő Bethlen Gábor udvarában. 1631-ben nemeslevelet kapott. Az alvinci és gyulafehérvári (Vintul de Jós és Álba Iulia) elpusztult paloták mennyezeteit festette 1620 k. Szép reneszánsz mintáik egy része ismétlődik a gyalakutai (Gialacuta) ref. templom mennyezetén (1625), mely szintén ~ munkája. M ezőlaki M ennyező Mihály (16. sz.): festőasztalos. írott források szerint 1530-ban a kapornaki (Krplivnik) bencés apátságban készített díszes, aranyos-ezüstös mennyezetet, m e z z a n in : I . a földszint és az első emelet közé iktatott helyiségsor. — 2. a palotaépíté­ szetben a nagyobb magasságú belső terekhez, dísztermekhez csatlakozó félemelet, m ezzo tin to , hántoló modor: a rézmetszet egyik válfaja, amely főleg abban különbözik a metszettől, hogy nem vésett vonalakkal körvonalazza a formát, hanem foltokban, vagyis a feketéből a fehérbe átmenő tónussal ábrázol. A sima rézlemezt, hogy az festéket fogjon és a nyomtatásnál tónust adjon, fogazott és ívelt késsel felhorzsolják. A kemény acélból készült fogas késsel addig dolgozzák meg a lemezt, míg felülete egyenletes szemcsézést nem mutat. Ezt a felhorzsolt lemezt késsel (Schaber, grattoir) simítják le ott, ahol fehér V . szürke tónust akarnak rajta elérni. A eljárás feltalálója 1642-ben L. von Siegen német alezredes volt. A 18. sz.-i angol művé­ szek számos több színű értékes lapot készítettek ezzel az eljárással. M ichael (1422 —50 között működött): III. Frigyes császár bécsi udvarában dolgozó miniátor. Zsigmond király számára készült kódexét Pozsonyban, Missaléjít Bp.-en, V. László grammatikáját 1447-ből a bécsi Nationalbibliothekben őrzik. 1447-ben Martinas Opifexszel III. Frigyes számára egy Legenda Aureát illuminált (Bécs, Nationalbibliothek). M ichael de R u p e : Kőhalmi Mihály M ichaelis de T yrnavia, Michaelis de Tyrnstain: -*■ Nagyszombati Mihály M ichael le U ngre : -1- Andreas Ungarius M ichalek Lajos (Temesvár, 1859. ápr. 13.— Bécs, 1945. szept. 24.): festő és rézkarcoló. Temesvárról ment a bécsi akadémiára, majd Bécsben le is telepedett. Elsősorban rézkarcoló munkássága volt számottevő. Pasztellképmásai

közül Brahms arcképe érdemel említést. Több M E Z munkáját őrzik a bécsi múzeumokban. M ichalowski, Piotr (Krakkó, 1800 v. 1801 — Krzyztoforzyce, 1855. jún. 9.): lengyel festő. Párizsi és londoni tanulmányútja után főkép­ pen lovakat, csatajeleneteket és portrékat festett lendületes, széles ecsetkezeléssel. Kiváló kolorista és akvarellfestő volt. M ichel, Claude: Clodion M ichel, Georges (Párizs, 1763. jan. 12.— Párizs, 1843. jún. 7.): francia festő. Jóformán ismeretlenül élt és halt meg, pedig rendkívül finom, levegős tájképeivel megelőzte a barbizoniakat is. Újabban a modem tájképfesté­ szet előfutáraként emlegetik, a Montmartre festői felfedezőjének tartják. Legismertebb műve: Párizs környéke (Louvre). M ichel Zakariás (? —1706): soproni könyv­ kötő és rézmetsző. Művei közül Sopron lát­ képét és két arcképét ismerjük. M ichelangelo, Michelagniolo Buonarroti (Cap­ rese, 1475. márc. 6.—Róma, 1564. febr. 18.): olasz festő, szobrász és építész. Művészeti tanulmányait 13 éves korában Firenzében kezdte Domenico és Davide Ghirlandaio mű­ helyében, akiknek stílusa különben művészetén alig hagyott nyomot. Kevés rokon vonás mutatható ki ~ fiatalkori művei és F. Granacci munkái között is, bár ez utóbbi valószínűleg szintén mestere volt. Művészi felkészülése során bizonyára több különböző forrásból merített, ezeknek elemeit azonban már igen fiatalon kibontakozó tehetsége olyan egységes formanyelvvé tudta olvasztani s alkalmazni Michelangelo: Madonna della Scala (Firenze, Casa Buonarroti)

Michelangelo: Lorenzo de* Medici síremléke (Firenze, Medici-kápolna)

329

az érett nagy mestert sejtető, már egyéni vonásokkal rendelkező fiatalkori művekben, hogy sokan szinte autodidaktának tekintik. A még gyermekkori művek közül a források több rajzát említik; ezek talán azonosíthatók a párizsi Louvre-ban, a Müncheni Kupferstichkabinettben és másutt őrzött, Giotto és Masaccio művei után készült kópiákkal. ~ felkészülésének lényeges állomása volt a San Marco kertje Lorenzo de’ Medici palotája mellett, ahol Bertoldo di Giovanni vezetésével szobrászműhely működött. Itt nemcsak a

szobrásztechnika elemeit sajátíthatta el, hanem a korban ismert néhány fontosabb antik plasz­ tikai művel is megismerkedhetett, másolatokat készített Bertoldo műveiről, s a források sze­ rint önálló alkotásokat is készített. A Mediciek udvarának szellemi inspirációi szintén nem téveszthették el hatásukat a fogékony ifjúra: ~ nyilván személyes ismeretségbe is került az itt megforduló neoplatonista gondolko­ dókkal, s az ő hatásukra vezethető vissza a műveiben gyakran felbukkanó platonista gon­ dolati elem. Az 1490-es évek legelejéről szár-

mazik ~ legkorábbinak ismert két dombor­ műve, a firenzei Casa Buonarrotiban őrzött, még Donatello hatását mutató Madonna della Scala és a későbbi sokalakos kompozíciók gondolatát előrevetítő Kentaurok csatája. Vala­ mivel későbbi lehet (1492) az a Feszület, amelyet a források említése alapján újabban fedeztek fel a firenzei Sto Spirito templom­ ban (jelenleg szintén a Casa Buonarrotiban), valamint egy elveszett Herkules-szobor. 1494-ben ~ elhagyta Firenzét, s Velencébe, majd hoszszabb tartózkodásra Bolognába érkezett. Itt a San Domenico templomban az Arcá-t, az alapító szent díszes síremlékét fejezte be; egy angyal és két szent (Proculus és Petronius) szobra készült ekkor, amelyek tömeghatásuk­ kal Jacopo della Quercia művészetét idézik. Ugyanebből az időszakból adataink vannak arról, hogy a költészetet tanulmányozta. Talán első verseit is ekkor írta. 1495 végén tért vissza Firenzébe. Két, azóta elveszett szobrát, a gyermek Keresztelő Jánost és egy Alvó Ámort említik a források; az utóbbi feltehetően szintén antik előzményeket köve­ tett. A következő év derekán Rómába uta­ zott. A közvetlen találkozás az antik művészet­ tel ennek az utazásnak bizonyára egyik leg­ nagyobb élménye lehetett, s erősen hatott a fiatal művész formáló módszerére. Ez elsősor­ ban a feltehetően az antik imitáció szándékával készült, lágy formálású Bacchuson (Firenze, Museo Nazionale) tükröződik, míg a korszak­ ból származó másik fennmaradt művén, a római San Pietro Pietaján mind a kompozíció, Michelangelo: Pietá (Firenze, Székesegyház)

Michelangelo: Dávid (Firenze, Accademia)

mind a modellálás még toszkán előképekre utal. Egy újabb Ámor-szobra és Szt. Ferenc stigmatizációját ábrázoló festményvázlata, amely­ ről a források megemlékeznek, elveszett. 1501 elejétől kezdve ismét Firenzében tartóz­ kodott. Ekkor keletkezett műveiben a toszkán hagyomány fokozatosan háttérbe szorult a római emlékek és az érett Leonardo stílusának benyomása mellett. Talán a vatikáni Pietahoz oly közeli Bruges-i Madonna szobor lehetett az első itt készült szobrai sorában, s ezt követ­ ték hasonló témájú dombormű-tondói (Firen­ ze, Museo Nazionale; London, Royal Aca­ demy), valamint az Uffizi-képtár ugyancsak kör mezőbe komponált Szt. Család táblaképe (1503—04). A mély gondolati tartalom, amely valamennyit jellemzi, az első kettőnél az alakok mozdulatlanná vált, töprengő tartásán ju t kifejezésre, az utóbbiakban viszont a cse­ lekvés és a széles lendületű mozgással össze­ kapcsolt térbeli elrendezés nyer szimbolikus jelentőséget. Az önmagában álló figura prob­ lémája ebben az időszakban a sienai Dóm Piccolomini-oltárához készülő szobrokkal kap­ csolatban foglalkoztatta ~ t (kivitelezésük Baccio da Montelupótói), valamint Dávidszobrai révén, amelyekre nem sokkal Firenzébe érkezése után kapott megbízást. Az 1509-ben elkészült bronz figura elveszett, az 1504-ben befejezett márvány Dávid (Firenze, Accademia) azonban az antik szarkofágplasztika Héraklés típusait idéző tartásával, büszkeséget és energiát sugárzó arcával napjainkig a mester egyik legnépszerűbb alkotása, az érett reneszánsz

330

Michelangelo: Rabszolga (Párizs, Louvre)

331

hősi eszményképének ragyogó megtestesítése. Még ugyanebben az évben hozzáfogott a Cascinai csata kartonjának elkészítéséhez, ame­ lyet a Palazzo Vecchio tanácstermének díszí­ tésére készített. A kompozíció fürdés közben a harci riadótól meglepett katonákat mutatott be. Heves mozdulatú, ruhátlan férfialakjainak bonyolult ritmikáját ma csak elképzelni tud­ juk a fennmaradt kópiák alapján, mert mint falkép sohasem készült el, kartonja pedig megsemmisült. — még dolgozott freskó­ jának kartonján, amikor 1505-ben II. Gyula pápa Rómába hívatta és síremlékének, elké­ szítésével bízta meg. A tervhez a mester nagy kedvvel kezdett hozzá, de a munka évtize­ dekig húzódott s csak negyven év múlva készült el, az eredeti elképzeléstől lényegesen eltérő formában, Raffaello da Montelupo és Tommaso di Pietro Boscoli segítségével. A legkorábbi tervek szerint a San Pietro-templom belsejében elhelyezett, szobrokkal gazdagon díszített, szabadon álló építményről lett volna szó, melynek alsó zónájában az erénynek a bűnnel való küzdelmét jelképező allegorikus alakok álltak volna, az ún. rabszolgáktól körülvéve, akik a test börtönébe zárt lélek megtestesítőiként a szellemi síkot képviselő második zóna párkányzatát hordták. Ebben a magasabb szférában jelentek volna meg a „vita activa” és „vita contemplativa” jelképes figurái, míg legfelül, a mennyei szférát jelké­ pező allegorikus alakok között a pápa alakja helyezkedett volna el. A pápa — újabb elképzeléseinek megfelelően — már 1506-ban vissza­

vonta a megbízást ~ tói s a mestert a Cappella Sistina festői dekorációjával kívánta megbízni. ~ húzódozott az újabb feladattól. Elhagyta Róm át és visszatért Firenzébe. Talán ebből az időből származik Szt.Máté figurája (Firenze, Accademia), amelynek megragadó szenvedélyességű mozdulata a síremlék rabszolga­ figuráinak tervére utal. Bolognai tartózkodása során, 1506 végén ismét kapcsolatba került II. Gyulával, s az ő megbízására készítette el a pápának a San Petronio-templom homlok­ zatát díszítő (a 16. sz.-ban megsemmisült) ülő szobrát. A szoborról pontos másolat nem maradt fenn, valószínű azonban, hogy benne *-> a Sixtusi kápolna prófétafiguráiban később megvalósult gondolatot kísérelte meg formába önteni. 1508-ban Rómában végül is elfogadta a pápa megrendelését a Cappella Sistina mennyezetének kifestésére. A dekoráció prog­ ramja három részre tagolódik. Az ablakok feletti lunettákban és boltozati mezőkben Krisztus őseinek alakjai sorakoznak; velük egy sorban — de elválasztva — a sarkok csegelyein négy ótestamentumi jelenet, amelyek a megváltás művére utalnak. A második zónában, már a mennyezeten — az előbbitől az alakok nagyobb mérete által is elválaszt­ va — architektonikus keretben a próféták és szibillák alakjai váltakoznak, majd középen a Genezis 9 jelenete látható, amelyeket az előbbivel az építészeti elemekben helyet fog­ laló ruhátlan ifjak alakja köt össze. Az ótesta­ mentumi jelenetek mérete ismét kisebb a Michelangelo: Rondanini Piéta (Milánó, Castello Sforzesco)

prófétaalakokénál; ezek már nem kapcsolód­ nak az építészeti rendszerhez, távoli képekként merülnek fel. Mindamellett a festett építészeti szerkezet nem illuzionisztikus keretet kíván nyújtani az „égi” jelenetekhez, hanem annak kiegészítése és nélkülözhetetlen része mind művészi, mind teológiai szempontból: itt a megváltás művének földi hírnökei és előkészí­ tői, amott az emberiség általános történetének sorsfordulatai láthatók. A bonyolult rendszer­ ben elhelyezkedő alakok különböző nézőpon­ tokból új és új összefüggéseket tárnak fel, a szenvedés és remény, a tudásszomj és tépelődő meditáció más-más arculatát mutatják be. Az előkészítő vázlatok után 1509-ben kezdett ~ a hatalmas mű megvalósításához, s 1511-ig csaknem teljesen egyedül elkészítette a mennye­ zet festményeit, majd további egy éven belül a lunetták freskóit is. — A festői feladat megoldása után ismét a síremlékterv foglal­ koztatta, de a pápa halálával az örökösök változtatásokat kívántak. A síremlék az 1513-i tervek szerint már nem szabadon álló építmény, s részleteiben is változott. Szobor­ alakjai közül a következő években két rab­ szolga (Párizs, Louvre) és Mózes alakja készült el. Az utóbbi ideális megtestesítése a rendkívüli energiájú pápának s bizonyos értelemben magának a művésznek is; eredetileg az épít­ mény középső emeletéhez tervezte, a végső megoldásban (Róma, San Pietro in Vincoli) az első rész középfülkéjét díszíti. Az 1516. év ismét építészeti elgondolások jegyében telt el. ~ újabb, méreteiben redukált tervet készí­ tett Gyula pápa síremlékéhez, majd a firenzei San Lorenzo-templom homlokzatának kialakí­ tásával foglalkozott. Ez utóbbi, amelyről vázlatai mellett a Casa Buonarrotiban őrzött famodell is tájékoztat, rendkívül elegáns, erőteljes tagolású elrendezésével ~ első jelen­ tősebb építészeti terve. (Nem valósult meg, mert X. Leo 1520-ban megsemmisítette a mesternek két évvel korábban adott meg­ bízást.) Talán ezekben az években kezdett dolgozni ~ a firenzei Accademia négy befeje­ zetlen Rabszolga-szobrán és készítette el a Museo Nazionale könnyed mozdulatú Győ­ zelem-csoportját a síremlék részére, valamint a római Sta Maria sopra Minerva templom Krisztus-figuráját, amely jellegzetesen rene­ szánsz szellemben eleveníti meg a halálon való diadalmaskodás gondolatát. A firenzei Museo Nazionaléban őrzött befejezetlen Apollószobor először Dávid figurájának készülhetett 1525 k., s később formálta a mester Apollóvá a Krisztus-figurában megtestesített allegorikus gondolatot még jobban elmélyítve. — A 20-as évek legelején kezdődtek ~ munkái a firenzei San Lorenzo-templom Sagrestia Nuováján. (A még Brunelleschi által elkezdett épít­

mény tkp. a Mediciek sírkápolnájának készült.) Д4ГС Alapgondolatában a dekoráció is a Brunel­ leschi által mintegy száz évvel korábban ter­ vezett Sagrestia Vecchiára emlékeztet; azonban a fehér falon sötét színnel kirajzolódó építé­ szeti formák itt is a szerkezet absztrakt, rajzos voltát hangsúlyozzák, a bemélyedő fülkék által megbontott falsík, a felülről behatoló világítás és a tér keskenyebb, magasba törő jellege már egy újfajta dinamikát sugároz. A tér alakításával szoros gondolati egységben állnak a figurális díszítések, s nyilván ezek jelentését egészítették volna ki a freskók is, amelyek azonban nem kerültek kivitelezésre. Az alsó sáv a halottak birodalmát jeleníti meg, itt helyezkedik el a két Medici herceg szarkofágja a napszakok allegóriáival. A magasabb földi szférában, mintegy az idő múlásán diadalmas­ kodva jelenik meg Lorenzo és Giuliano de’ Medici gondolatokba merült alakjának szobra. Mindkettő a Szt. Kozmától és Damjántól közrefogott Madonna felé irányítja tekintetét, míg a legfelső rész, a fényt sugárzó kupola a hagyománynak megfelelően az ég, a túl­ világ jelképe. A Medici-síremlék munkái folyamán — amelyek 1544-ig húzódtak készültek az ugyanahhoz az épületkomplexum­ hoz kapcsolódó Bibliotheca Laurenziana tervei is. A négyzetes alaprajzú előcsarnokból és a rendkívül megnyújtott arányú olvasóterem­ ből álló könyvtárat 1524-től kezdték építeni, befejezése azonban a század hatvanas éveiig Michelangelo: Mózes (Róma, San Pietro in Vincoli)

MIC

Michelangelo: A Bibliotheca Laurenziana bejárata (Firenze)

333

húzódott. Az előcsarnok hajlított vonalú lépcsőfeljárója, a félig falakba mélyített osz­ lopok — jellegzetes építészeti megoldásai — arról tanúskodnak, hogy a mester szerkezeti szükség indoklása nélkül teljesen művészi szándéka szolgálatába állítja s aszerint alakítja az építészeti elemeket. Az 1530-as évek elejét nagyjából a Medici-szobrok készítésével töl­ tötte, 1534-ben azonban a pápa hívására végleg Rómába költözött. VII. Kelemen ~ érkezése után néhány nappal meghalt ugyan, de utóda, III. Pál nagy tisztelője volt a mesternek, s a Cappella Sistina díszítésének kiegészítésére kívánta őt igénybe venni. 1535-ben készítette el a Végítélet kartonjait s a következő évben kezdett hozzá a kivitelezéséhez, amelyet 1541-ben fejezett be az épületnek az oltár felőli falán. Az emberiség története utolsó nagy, drámai mozzanatának ábrázolásában a kor új vallásosságának szemlélete, de egyben az elkövetkező időszak művészi formálásának sajátságai is kibontakozni látszanak. A szakálltalan Krisztus középponti alakja egy antik istenfigura diadalmas szépségében jelenik meg, belőle sugárzik ki az az erő, amely szenvedé­ lyes V . fájdalmas mozdulatokba görbíti a körülötte gomolygók tagjait, félelemmel v. reménységgel telíti arckifejezésüket. ~ talán ebben a kompozíciójában szakított végérvé­ nyesen az érett reneszánsz harmonikus szépség­ eszményével, a színek és a vonalvezetés tudato­ san keresett bájával, hogy helyébe a „terribilitá”-t, a megrázó, a megdöbbentő fogalmát állítsa. Ez a kifejezési szándék formálódott

tovább a vatikáni Cappella Paolina freskóin is (1542—45, ill. 1546 —50), amelyek Szt. Pál megtérését és Szt. Péter keresztre feszítését ábrázolják. M int ahogy épületein az építészeti formák, itt az alakok lépnek ki abból az ökonomikus rendből, amelybe a quattrocento művészi elvei rendezték őket. Figurái nem vesznek közvetlenül részt a cselekményben, hanem mozdulatuk — amely a kép másik oldalán gyakran lelheti meg a maga ellentétes irányba forduló párját — a lejátszódó esemény drámai jelentőségének hangsúlyozását szol­ gálja, a kompozíció kavargó erővonalait alakítja ki. — ~ művészi fejlődésével kapcso­ latban röviden meg kell emlékezni két, részére igen fontos barátságról. Az egyik, valószínűleg 1532-től a rendkívüli szépségű, fiatal római nemeshez, Tommaso Cavalierihez fűződött, akihez legszebb szerelmes szonettéit írta, s akinek számos rajzát ajánlotta (Phaeton bukása, Tityos; Windsor, Royal Library). A nagy műveltségű Vittoria Colonnával az 1530-as évek második felében szövődött ~ barátsága, s ez művészetének további alakulá­ sára jelentős hatást gyakorolt: kései műveinek vallásos szemlélete jórészt a grófnővel való beszélgetésekkel hozható összefüggésbe. Több rajzot készített neki (a londoni British Museum Keresztre feszítése, és a bostoni Gardner Museum Pietaja. stb.) s több költeményét írta hozzá. E töprengésekkel teljes alkotói periódus terméke Rachel és Lea allegorikus alakja, amelyek II. Gyula síremlékének végső meg­ fogalmazásán kaptak helyet. — ~ életének utolsó évtizedei építészeti és szobrászi problé­ mák megoldásával teltek el. 1546-ban III. Pál a római San Pietro építkezéseinek vezetésé­ vel bízta meg. A mester átformálta elődjének, A. da Sangallónak görögkereszt alaprajzú tervét: megerősítette a kupolát tartó pilléreket és a falakat, kapcsolatot létesített a kereszthajók között, s terveket készített a kupolához (egyik famodellje a Vatikánban). A korábban statikus nyugalmú szerkezet átalakításával az egybe­ fűződő terek és építészeti elemek dinamikus feszültségét teremtette meg, amely ma is — a későbbi átalakítások ellenére — magával ragadja a nézőt egyéni koncepciójával. Másik jelentős építészeti feladata, a Campidoglio terének rendezése ugyancsak az 1540-es évek­ től kezdve foglalkoztatta a mestert. A három épülettől körülfogott tér is a különböző optikai hatások összecsapásából eredő dinami­ kájával nyűgöz le. Az ovális középső mező (középpontjában Marcus Aurelius szobrával) befelé szívó hatású, a kétoldalt, egymástól ferdén távolodva elhelyezett épületek centri­ fugális erő érzetét keltik. A tér bonyolult csillag-ornamentikája ugyanakkor kupolasze­ rűén kiemelkedni látszik. A szegélyező épületek

Michelangelo: Sibilla Deifica (Róma, Cappella Sistina)

közül csupán a Palazzo dei Conservatori építése kezdődött meg ~ életében. Az 1540. évhez fűződik még a Palazzo Farnese építési munká­ latainak irányítása, amelyen számos részlet megoldása származik a mestertől. 1554-ben ~ a római jezsuita „anyatemplom” számára készített tervet, amelyet később Vignola hasznosított a Gesű-tcmplom tervezésekor, majd életének utolsó éveiben (1561-től) Diocletianus thermáinak a Sta Maria degli Angeli templommá való átalakításával és a

Porta Pia terveinek készítésével foglalkozott. — Utolsó szobrai közül a firenzei Sta Maria del Fiore Pietajít ~ valószínűleg még 1550 előtt kezdte el saját síremléke számára. Kom­ pozíciójában a bostoni Gardner Museum rajzát követi, de a figurák kapcsolatában a szimmetriát a hevesen kanyargó vonalak ritmi­ kája bontja fel. Az ún. Rondanini Pietdn (Milánó, Castello Sforzesco) először valószí­ nűleg az 50-cs évek elején kezdett dolgozni a mester, majd 1555-ben újra kezdte s majd-

M IC

nem teljesen átfaragta a kompozíciót. Az anya és megholt fiának ez a szinte gótikusán nyúj­ tott arányú csoportja még utolsó napjaiban is foglalkoztatta a művészt. A palestrinai Pietá (Firenze, Accadcmia), amely mint az előbbi kettő, szintén befejezetlen, ~ utolsó évtizedéből származhat; kompozíciós gondo­ lata azok kombinációjából ered. Néhány nagyon elmélyült, a hagyományos felfogást átformáló elrendezésű, vallásos témájú rajz (London, British Muscum, Oxford, Ashmolean Museum) egészíti ki az agg mester alko­ tásairól formálódó képünket. — ~ munkássága a quattrocento hagyományaiban gyökerezik és a firenzei platonizmus művészetelméletének hatását mutatja. A formai szépség és a szellemi kontempláció egyensúlyát azonban hamarosan megbontotta műveiben az a probléma, amelylyel egész életén át küzdött, a lélek vágyainak és a test erőinek, lehetőségei szűk voltának az ellentéte. Alakjai többnyire tragikus hősök, akiknek lobogó szelleme kitömi igyekszik a földi korlátok közül, és ezért többnyire (különösen híres rabszolgafigurái) ideális ön­ arcképének tekinthetők. Formái szükségképpen rombolják szét azt a szépségideáit, amelyet a test V . az arc kánonjainak kialakításával a quattrocento oly nagy fáradsággal hozott létre, és helyette az ember lelki-érzelmi világára irányítja a figyelmet, amelyben a folytonos küzdelem szenvedélyét csak oly ritkán oldja fel a megértés és megnyugvás derűje. Művé­ szetében feloldódik az a realizmuseszmény, amely közvetlen elődeit vezette. Az egyéniség­ nek azon vonásai, amelyeket műveiben meg­ ragad, nem fejezhetők ki a vonalak és tömegek olyan tudományos igényű elemzésével, mint amelyet Alberti, Piero della Francesca v. Leonar­ do óhajtott megvalósítani. Valóban új korsza­ kot teremtő művészete — már kortársai is így érezték — inkább Masaccio ékességétől mentes monumentalitásában találhatja előz­ ményét, következményeit pedig — eltekintve a 16. sz. végének egész Európára kiterjedő „michelangelizmusától” — a romantikus szenvedély olyan művészóriásaiban kereshet­ jük, mint Tintoretto, Caravaggio, Rubens v. a múlt században Delacroix és a „Gondolko­ dó”^ mintázó Rodin. — írod. Források: B. Varchi: Due lezioni. Firenze, 1549; Lettére di M. B. Firenze, 1875; Le Vite di M. B. (Vasari és Condivi életrajzai) Berlin, 1887; K. Frey: Die Dichtungen des M. B. Berlin, 1897; F. de Hollanda: De pintura Antigua. Porto, 1918; D. Redig de Campos: Dialoghi di Donato Giannotti. Firenze, 1939; M. B. versei. Bp., 1959; — H. Grimm: Leben M.-s. Flannover, 1860—63; C. Justi: M. Leinzig, 1900; H. Thode: M. und das Ende der Renais335 sancc. Berlin. 1902 —13; E. Steinmann: Die

Sixtinische Kapelle. München, 1905; Steinmann—W ittkow er: M. Bibliographie, 1510 — 1926. Leipzig, 1927; E. Carli: M. Bergamo, 1942; Ch. de Tolnay: M. Princeton, 1943 — i960; Ch. de Tolnay: W erk und Weltbild des M. Zürich, i949;LykaK. :M. Bp., 1957;H. von Einem : M. Stuttgart, 1959; P. Barocchi: M. ela sua scuola. Firenze, 1962. Boskovits Miklós M ichele O ngaro : I. — Pannóniái Mihály. — 2. (17. sz.) Olaszo.-ban működő magyar származású szobrász. О készítette a velencei San Pietro di Castello templom Vendraminkápolnájának szélsőséges barokk felfogású, nyolc allegorikus alakját és márványreliefjeit. M ichelozzo, Bartolommeo di (Firenze, 1396— Firenze, 1472. okt.): olasz építész, szobrász, ötvös, Brunelleschi mellett a reneszánsz építészet legkiemelkedőbb alakja. Ghiberti és Donatello tanítványa, majd 1425-től az utóbbi társa volt. Közös művük XXIII. János pápa (Baldassare Cossa) síremléke a firenzei Battisteróban (1425—27), a pratói dóm szószéke (1434 —38), önálló alkotása a nápolyi Brancacci-síremlék (1426 —28) és a montepulcianói, később szét­ szedett Aragazzi-síremlék (1427—37). Az előbbi baldachinja még csúcsíves, az utóbbi figurális részeiben ~ reneszánsz ízlése már tisztán jelentkezik. Madonna-reliefjei is ilye­ nek; egyik legnemesebb a Szépm. Múz.-ban van. 1452-ben a firenzei Battistero ezüst oltárának főalakját, Keresztelő Szt. Jánost mintázta (ma: Museo deli’Opera), a kevéssé sikerült szobrocskát később agyagból, élet­ nagyságban kifejezőbben ismételte meg. 1435től a Mediciek építésze volt, fő müve a két­ emeletes Palazzo Medici—Riccardi Firenzében (1444-től), felfelé elfinomodó rusztikával, erőteljes főpárkánnyal, árkádos udvarral. Egy­ házi építkezései közül a montepulcianói Sant' Agostino homlokzata (1432), Firenzében a San Marco-kolostor és templom (1437 —51), a Sta Croce Medici-kápolnája (bejezve 1445ben), a SSa Annunziata átépítése, udvara és portáléja (1444 —55), a volterrai San Girolamo (1447—65) a legkiemelkedőbbek. A század közepe táján a firenzei dóm építőmestere is volt és a Palazzo Vecchio udvarának megújításán is dolgozott (1454). — írod. F. W olff: B. di M. Strassburg, 1900; Ybl E.: Toscana szobrászata a quattrocentóban. Bp., 1930; O. Morisani: B. di M. 1951. Ybl Ervin Michelsen, Hans (Melhus, 1789—Oslo, 1859. jún. 20.): norvég szobrász. A stockholmi akadémián, majd Rómában Thorvaldsennél tanult. Művei közül a 12 apostol szobra a drontheimi dómban van. Szoborportrékat is készített. M ichetti, Francesco Paolo (Tocco Casauria, 1851. okt. 4. — Francavilla al Maré, 1929. márc. 5.): olasz festő. Nápolyban D.

Morelli tanítványa, majd 1901-től az akadé­ mia igazgatója volt. Képeinek témája az olasz tengerpart ét hegyvidék (Abruzzók, Tavasz, 1878), valamint a paraszti élet ese­ ményei (Fogadalom), amelyeket az első be­ nyomások élénk frisseségét megőrizve festett meg. - írod. T. Silani: F. P. M. 1932. M ichiel, Marcantonio (i486 k. —1522): ve­ lencei patrícius, műgyűjtő. Velencei és lom­ bardiai műgyűjteményekről a 16. sz. elején készített jegyzékét (melyet nem kiadásra szánt) 1800-ban mint névtelen szerző kéziratát J. Morelli adta ki bő kommentárral (La Notizia d’opere del disegno, Bassano, 1800), ezért sokáig Anonimo MorelUano v. röviden Anonimo elnevezés alatt tartották számon. A Notizia a legfontosabb forrásmfí Vasari előtt (aki egyébként ismerte), közvetlen forrá­ sokból merített, helyesen értékelt adatok és jó megfigyelések vázlatos rögzítése. Frizzoniféle kiadása (Bologna, 1884) utóbb talált eredeti részeket is tartalmaz. M ichl, Martin (18. sz. vége —19. sz. eleje): osztrák festő. Maulbertsch tanítványa és segéde (Eger, Líceum-kápolna mennyezet­ képe, 1793), majd J. Winterhalder munkatársa volt a szombathelyi székesegyház freskóinak festésében (Szt. Mihály-kápolna). Önálló műve a zalaerdődi r. k. templom A kereszt felmagasztalása c. oltárképe (1803). M IENK , Magyar Impresszionisták és Natura­ listák Koré: 1908-ban alakult művészegyesülct. Célja volt a címben jelzett irányokat képviselő művészek egyesítése, kiállítások rendezése. Első kiállításuk 1908-ban nyílt meg, de már M. van Miereveld: Orániai Móric képmása (Bp., Szépm. Múz.)

id. F. van Mieris: Hölgy tükör előtt (München, Alte Pinakothek)

a harmadik (1910) után a ~ belső egyenetlen­ ségek miatt feloszlott. Elnöke Szinyei Merse Pál volt. Tagjai: Csók István, Czóbel Béla, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Ferenczy Valér, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Kosztolányi (Kann) Gyula, Kemstok Károly, Magyar Mannheimer Gusztáv, Márffy Ödön, Olgyay Ferenc, Réti István, Rippl-Rónai József, Stróbenz Frigyes és Vaszary János. M iereveld, Michel van (Delft, 1567. máj. I, —Delft, 1641. jún. 27.): holland festő, a delfti arcképfestők egyik jelentős képviselője. G. van Honthorsttal az orániai hercegek udvará­ ban dolgozott. Főleg gondosan, jó színérzékkel festett portréi tűnnek ki, nagy csoportképei­ nek szerkezete kevésbé sikerült (a delfti város­ házán és a kórházban). Két fia, Pieter (1596 — 1623) és Jan (1604 —33) is festő volt. A Szépm. Múz. Orániai Móric képmása c. művét őrzi. M ieris : holland íestőcsalád a 17 —18. sz.-ban. — Tagjai közül: 1 . id. Frans van ^ (Leiden, 1635. ápr. 16. —Leiden, 1681. márc. 12.) G. Dou tanítványa volt. Anyagszerű, sima festésmód jellemzi kompozícióit. Eleinte hideg színellentéteket, később melegebb színeket alkalmazott képein. Jelenetei elé gyakran festett kőablakot. Aktjain az olasz barokk festészetben kialakult típusokat ábrá­ zolta. — 2. Willem van ~ (Leiden, 1662. jún. 3.—Leiden, 1747. jan. 27.) az előző fia, tanítványa és követője, akinek képeit többször másolta. Gyakran ábrázolt mitológiai témákat. Ámor megfenyítése c. képe a Szépm Múz.-ban 336

337

Johnson: M. van der R . New York, 1947 és 1963; Stuttgart, 1956; L. Hilberseimer: M. van der R . Chicago, 1956; A. Drexler: M. van der R . N ew York, i960. Major Máté M i Fei (Kiangsu, 1051 —1107): kínai festő, kalligráfus, szépíró és művészettörténész. A császári udvarban fiatal korában főkönyvtáros, majd Chang-chouban kormányzó, a festő­ akadémián tanár, a szertartások irodájának titkára s végül Hua-yang kormányzója volt. Elsősorban tájképeket és emberi alakokat festett. Tájképein gyakran ábrázolta a ködös felhők közül kiemelkedő hegyormokat. Tussal sajátos technikával dolgozott. Híres művészettörténeti könyvében, a Hua-shihben sok értékes adatot közöl régi festőkről. Korában mű­ gyűjteménye és régi könyvei is híresek voltak. M igeon : francia műasztalos család a 17—18. sz.-ban Párizsban. — Tagjai közül i. Pierre I. ~ (1670/75 között—?) főrangú vevőköre számára kínai lakk-komódokat, aranybronz díszű sarokszekrényeket stb. készített. — 2. Pierre II. ~ (1701 —1758. szept. 4.), az előző fia, 1740-től a királyi udvar részére is dolgozott. Díszes sarokszekrényeket, mecha­ nikus szerkezetű ülőbútorokat, vízvezetékkel ellátott könyvszekrényt s hasonló fantázia­ L. Mies van der Rohe: Lake Shore Drive Apartments bútorokat, lakkmunkákat és szobatoaletteket (Chicago) készített. Leghíresebb műve, az ún. Grand Bureau de Vergennes (Louvre) sokáig a van. — 3. ifj. Frans van ~ (Leiden, 1689. külügyminiszterek íróasztala volt, s mint ~ dec. 24.—Leiden, 1763. okt. 22.) Willem munkái általában, gazdag rokokó díszítésű. — van ~ fia és tanítványa. Franciás hatású zsáner­ 3. Pierre III. ~ (Párizs, 1733— Párizs, 1775. képeket festett, s mint rézkarcoló és rajzoló is működött. aug. 21.) az előző fia. 1761-ben lett mester. Mies van der R ohe, Ludwig (Aachen, 1886. Bár megtartotta apja műhelyét, inkább keres­ kedő, mint műasztalos volt. Késői rokokó márc. 27.— ): német építész, a modern bútorokat készített. Szabolcsi Hedvig architektúra egyik legnagyobb hatású kép­ viselője. P. Behrens és H. P. Berlage hatott rá M ignard, Nicolas; ún. Mignard d'Avignon alkotókorszaka kezdetén. Előbb Berlinben (Troyes, 1606. febr. 7.—Párizs, 1668. márc. működött, ahol 1921-ben Liszickijjel együtt 20.): francia festő, Pierre ~ testvére. Troyesban tanult, majd Fontainebleau-ban M. megalapította a G. (Gestaltung)-csoportot, majd Dessauban aBauhaus vezetője volt (1930 — Fréminet, F. Primaticcio és G. B. Rosso Fiorentino 33). Később (1938) áttelepült az USA-ba munkái hatottak rá. Kétéves római tartózkodás (Chicago), ahol az Illinois Institute of Techno­ után 1639-től 20 éven át Avignonban élt. logy építészeti fakultásának igazgatója lett. 1661-ben lefestette a fiatal X IV . Lajost. 1663ban a párizsi akadémia tagja, a következő Művészetét erős racionalizmus, a modem anyagok, szerkezetek logikus felhasználása, évben professzora lett. Főleg portrékat festett. a funkciók tiszta megoldása jellemzi. A Bauhaus M ignard, Pierre; ún. Mignard le Romain elveiből indult, de páratlan tiszta logikájú, (Troyes, 1612. nov. 17.—Párizs, 1695. máj. 30.): francia festő, Nicolas ~ testvére, korának kristályszerkezetű műveiben túlhaladta a funk­ cionalizmus merevségét. Fontosabb művei: jeles portretistája. S. Vouet-nél tanult Párizsban (későbbi vetélytársával, Ch. Lebrunnel együtt). K. Liebknecht és R. Luxemburg emlékműve, 1636-tól 20 éven át Rómában élt, főleg mint Berlin, 1926 (a nácik lerombolták); új típusú portré- és Madonna-festő dolgozott. 1644-ben lakóházakWeissenhofsiedlung, Stuttgart, 1927; Tugendhat-hdz, Brno 1930; Illinois Institute of a lyoni érsek számára Annibale Carraccinak a Galleria Farnesében levő falképeit másolta. Technology, Chicago, 1939 —57; Farnsworth1655-ben VII. Sándor pápa portréját, 1658-tól ház, Piano (Illinois) 1950; “ Commonwealth Promenade”, Chicago, 1957; a Seagram-tdrsasdg Párizsban és Fontainebleau-ban XIV. Lajost, az anyakirálynét és Mazarint festette meg. felhőkarcoló székhaza (Ph. Johnson közremű1663-ban a Val-de-Gráce templom kupoláját ködésével), New York, 1958. — írod. Ph. 22

M űv észeti L e x ik o n III.

A. Mignon: Virágcsendélet halakkal és madárfészekkel (Bp., Szépm. Múz.)

díszítette freskókkal (Szentháromság, apostolok, szentek, angyalok), 1690-ben, Lebrun halála után a király első festője, az akadémia igazgató­ ja, a szőnyegszövő üzem igazgatója lett. Képei Európa számos múzeumában megtalálhatók. Klio c. képét a Szépm. Múz. őrzi. — írod. A. Babeau: P. M. 1895. Lajta Edit M ignon, Abraham (Frankfurt am Main, 1640. jún. 21.—Wetzlar, 1679): német festő. A holland csendéletfestők stílusában számos virág- és gyümölcs-csendéletet festett, melye­ ken gyakran ábrázolt szárnyasokat is. Virág­ csendélet halakkal és madárfészekkel c. képe a Szépm. Múz. tulajdona. M ihalik Dániel (Tallós, 1869. dec. 14.— Szolnok, 1910. jún. 16.): festő. Bp.-en Székely Bertalannál és Lotz Károlynál, majd München­ ben tanult. Bp.-en és Szolnokon működött, ahol egyike volt a művésztelep alapító tagjai­ nak. Főleg alföldi tájakat festett természethű felfogásban, széles ecsetkezeléssel. Több díjat kapott. Számos festménye van a Nemz. Gál. tulajdonában (A Balaton, Kukorica-tö­ rés, Zagyvapart, Tiszai ártér, Tél az Alföldön stb.). M ihalik Gyula (Kaposvár, 1874—Cleveland, 1935. márc. 26.): iparművészeti író, festő. Előbb Kaposvárott rajztanár, majd 1910-től az Iparművészeti Iskolában a textilművészet ta­ nára volt. A Tanácsköztársaság idején az iskola igazgatója lett, s emiatt 1919-ben állásából el­ bocsátották. Az amerikai Clevelandbe emigrált, s az ottani iparművészeti iskola igazgatója lett. Könyvei: Iparművészet és dilettantizmus, Bp., 1913; A batik, Bp., 1917.

M ihalik József (Hernádszurdok, i860, okt. Д4 ГС 25.—Bp., 1925. márc. 2.): művészettörténész. Előbb tanár, majd az Iparművészeti Múzeum igazgató őre, a kassai múzeum miniszteri biztosa, végül múzeumi és könyvtári országos főfelügyelő volt. 1907—18 között szerkesztette a Múzeumi és Könyvtári Értesítőt. Kassa művé­ szetével és ötvösséggel foglalkozott, e téma­ körből több tanulmányt írt. Fontosabb köny­ vei: Kassa város ötvösségének története (Bp., 1900), A kassai Szt. Mihály-kápolna (Bp., 1904), A kassai Szt. Erzsébet-templom (csak első kötet, Bp., 1912). M ihalik Sándor (Bp., 1900. febr. 18.— ): művészettörténész, kandidátus, 1945-től 1964ig a Nemz. Múz. helyettes főigazgatója volt. Főképpen a magyar ötvösséggel és kerámiával foglalkozik, alapvető tanulmányai a Corvina c. olasz nyelvű folyóiratban, a Tanulmányok Budapest Múltjából c. sorozatban és a Folia Archaeologicában jelentek meg. Könyvei: A rimaszombati ötvöscéh (Bp., 1919), Adatok a felvidéki ötvösség történetéhez (Pécs, 1935), A Miklós-börtön (Kassa, 1942), Benczúr Kassán (Kassa, 1944), Szentpéteri József ötvösmester élete, önéletírása, müvei (Bp., 1954); Emailkunst im alten Ungarn (Bp., 1961, franciául és ango­ lul is). E lexikon munkatársa. M ihalovics Miklós (Bp., 1887. dec. 3.— Bp., i960, okt.): festő. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában és Benczúr mesteriskolájában végezte. 1920-tól állított ki. Természethű felfogásban festett női alakjai, aktjai, vallásos jellegű kompozíciói számos díjat, kitüntetést kaptak a két világháború között. 1929-ben a Műcsarnokban gyűjt, kiállítása volt. Templomi freskókat, üveg­ ablakokat is készített. M iháltz Pál (Magyarvalkó, 1899. ápr. I , — ): festő, grafikus, Munkácsy-díjas, érde­ mes művész. 1918—22 között a Képzőművé­ szeti Főiskolán tanult Révész Imrénél, majd Vaszary Jánosnál. 1925-től kiállító művész. A KÚT, majd az UME művészegyesületek tagjaként is számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1945-ig a műegyetem, 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára, a szentendrei művésztelep tagja. Határozott kontúrú, erősen szerkesztett, kékes-zöldes színekre épített tájké­ pei, csendéletei, lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a Nemz. Gál. őriz (Csendélet, 1944; Kopár fa, 1946; Önarckép, 1952). Egy élet regénye címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. 1959-ben gyűjt, kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galé­ riában. M ihály Ida: ->- Fehér Alajosné M ihályfi Ernő (Bér, 1898. szept. 3.— ): művészeti kritikus, újságíró. Sokáig mint a „Magyarország” művészeti kritikusa műkő- 33^

MIK

a műegyetemen, majd számos európai ország­ ban járt tanulmányúton. Kolozsvárott és Bukarestben vannak kivitelezett munkái. Vá­ rosrendészeti kérdésekkel foglalkozik. M ikii Ferenc, B . M i k i i (Baja, 1921. nov. 28.— ): festő. R u d n a y Gyula tanítványa volt. Baján él, ott rendezett az alföldi iskola stílusához közel álló műveiből 1942-ben és 1954-ben gyűjt, kiállítást. M iklós Pál (Diósgyőr, 1927. máj. 18.— ): irodalom- és művészettörténész, kandidátus, az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudo­ mányos munkatársa. Összehasonlító művé­ szettudománnyal, irodalomelmélettel, kínai művészettel foglalkozik. Könyvei: A tu n h u a n g i E z e r B u d d h a B a rla n g te m p lo m o k , Bp., 1959; C s i P a j-s i, Bp., 1962. E lexikon mun­ katársa. M iklósi Mária (Bp., 1929. febr. 1.— ): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Fő­ iskolán végezte 1951-ben mint B e rn á th Aurél, S z ő n y i István és P ó r Bertalan növendéke. 1954-től vesz részt kiállításokon oldottan festői, a posztnagybányai irányhoz kapcsolódó kompozícióival. 1963-ban önálló kiállítása Miháltz Pál: Intérieur volt a Mednyánszky-teremben. M iklosicz József: — Míklóssy József M iklósi-M utschenbacher Ödön (Szekszárd, 1881. szept. 10. —Szekszárd, 1942. ápr. 20.): dött. Művészettörténeti és esztétikai tanulmá­ festő és illusztrátor. Az Iparművészeti Iskolá­ nyai jelentek meg, s számos katalógus és könyv ban és a Mintarajziskolában végzett tanulmá­ előszavát írta. Mint művészetpolitikus jelen­ nyok után Szekszárdon dolgozott. Művei tékeny szerepet játszott. Gazdag magángyűj­ olajfestésű és pasztellel készül figurális kompo­ teményében főként modem magyar festők zíciók és tájképek. Elclapokba is gyakran (Derkovits, Uitz) és grafikusok jelentős művei rajzolt. találhatók. M iklóssy Gábor (Nagyvárad, 1912. okt. M ihályfi Emőné: F iló 25. — ): romániai festő, Állami díjas. A bp.-i M ihályfi János (17. sz. első fele): ötvösmester. Egyetlen ismert művét, egy drágakövekkel ki­ Képzőművészeti Főiskolán tanult. Nagyméretű rakott szegélyű, aranyozott ezüst táblát a zág­ figurális kompozíciókkal tűnt fel, amelyek a történelmi múlt és a jelen eseményeit ábrá­ rábi székesegyház kincstárában őrzik. M ihályi Ernő (Mihályi, 1887. nov. 16.— zolják. A Román Népköztársaság művészeinek ): művészeti író, főiskolai tanár, bencés kiállításán G r iv ita c. nagyméretű kompozíciója pap. Pannonhalmán él. Szerkesztette a Pannon­ halmi Szemlét. Könyvei: A k ö z é p k o r m ű e m lé k e i Mihrab S o p ro n b a n (Sopron, 1914), S o p ro n renaissance és b a ro kkstílu sb a n é p ü lt h á z a i (Sopron, 1915), D o rfm e iste r

339

és

a

b a ro k k

k ép írá s

S o p ro n b a n

(Sopron, 1916), E g y k is p o lé m ia C ro ceva l a ba ro k kró l (Bp., 1931), A m a g ya r f a l u e g y h á z ­ m ű v é s z e te (Pannonhalma, 1934). m ihrab : patkóíves imafülke. Az iszlám vallás által meghódított területen a mecsetekben és dzsámikban a Mekka felé eső irányban a falba patkóíves fülkét építettek. Azoknál a mecseteknél és dzsámiknál, melyek eredetileg nem mohamedán vallási céllal épültek, a ^ o t fafülkével helyettesítették. A hívők ez előtt leborulva imádkoztak. Mikes Alfréd (Miskolc, 1892. jan. I . — ): építész. 1910 —14 között végezte tanulmányait 22*

aratott sikert. Az 1954. évi bukaresti képzőművészeti kiállításon Készülődés az ünnepi já­ tékokra c. képével szerepelt.

Miklóssy, Miklosicz József (Szlovinka, 1792. márc. 20.—Eperjes, 1841. dec. 1.): festő. Bécsben P. Krafftaíl tanult. Olaszo.-i tanul­ mányútja után Eperjesen ikonokat festett. Több portréját őrzik a Történelmi Képcsar­ nokban. Kováts Jánost ábrázoló három kép­ mása közül az egyik (1824-ből) az egri múze­ umban van. E képét J. Kovatsch metszette rézre. Miklóssy Mihály (Szlovinka, 1818 —1850 k.): festő, József festő unokaöccse és tanítványa. Arcképeket és számos ikonosztázt festett. Fő műve a munkácsi főtemplom ikonosztáza. M ikó János, Míco der Unger, Hans Unger (15. sz. első fele—Wiener-Neustadt, 1478): fes­ tő, üvegablakkészítő. Mo.-ról került Ausztriá­ ba, ahol a bécsújhelyi források 1449-ben emlí­ tik először. Neve később is gyakran fordul elő. Városi tanácstag lett, több megbízást kapott. Ő készítette a bécsújhelyi vár egyik kápolnájának üvegablakát, az Ú r testéről ne­ vezett társulat fogadalmi képét. Üvegablakai közül egy sem maradt meg. A korábban neki tulajdonított Winkler-epitáfiumot az újabb kutatás nem sorolja művei közé. M ikó Sándor (Kistelek, 1927. ápr. 4.— ): belsőépítész, Munkácsy-díjas. Tanulmányait 1953-ban végezte az Iparművészeti Főiskolán. Több országos és külföldi iparművészeti ki­ állítást rendezett. A Royal Szálló belsőépíté­ szeti terveit készítette. M ikola András (Nagypeleske, 1884. márc. 17.— ): festő, a nagybányai második nemzedék egyik legjellemzőbb képviselője. Nagybányán kezdte művészeti tanulmányait, majd Pesten s utána ismét Nagybányán Ferenczy Károlynál tanult. Közben joghallgató is volt. Ezután felváltva Párizsban a Julian és a Delécluse Akadémián és Nagybányán Réti István mellett képezte magát, 1908-tól a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy tanítvá­ nya volt. 1913 —14-ben nagyobb külföldi tanulmányutat tett Olaszo.-ban és Németo.ban. 1908-tól szerepel kiállításokon. Több ízben kapott ösztöndíjat. Átmeneti Cézannehatástól eltekintve festészete teljesen a nagy­ bányai művésztelep stílusát reprezentálja, impresszionisztikus-naturalisztikus elemeket ve­ gyít. Későbbi munkáin az erőteljesebb színmegoldást keresi. 1918 után a Nagybányai Festők Társaságának elnöke és az iskola egyik vezetője volt. 80. születésnapja alkalmából érdemes művész lett Romániában. Németh Lajos M ikola Ferenc (Debrecen, 1861. máj. 6.— Bp., 1926. ápr. 14.): szobrász. Bécsi tanulmá­ nyai után Bp.-en telepedett meg. Főbb művei:

Mikola András: Önarckép

a budavári Mátyás-templomban oltárok és III. Béla síremléke, a Halászbástya és a kassai Szt. Mihály-kápolna több dekoratív szobra, az Országos Levéltár palotájának szobordíszei. Plaketteket is készített. M ikolás Tibor (Celldömölk, 1924. szept. 28.— ): építész. Az S Z T K újpesti rendelőjé­ nek társtervezője (Kiss Ferenc és Rdnki József mellett, 1949). Fontosabb munkái: a debreceni Agrártudományi Főiskola és a Kossuth Lajos Tudományegyetem új létesítményei, valamint több kórházépület (Orosháza, Hatvan, Sió­ fok, Dombóvár). Debrecenben és környé­ kén számos középület és lakóház tervét ké­ szítette. M ikón (i. e. 470—440 k. működött): athéni görög festő, Polygnótos mellett a kora klaszszikus kor legnagyobb mestere. Valamennyi említett képe Polygnótosszal közös munka­ helyen, Athénben készült, s a fennmaradt leírás szerint ábrázolásmódjában is Polygnótosnak volt talán kissé nyersebb, kevésbé harmo­ nikus és elmélyült követője; annak semmi nyoma, hogy közös képeket is készítettek volna. Ismert művei: Amazónharc a Színes Csarnokban; Argonauták a Dioskurok templo­ mában; Amazónharc, Kentaurok és lapithák harca, Théseus felhozza a tengerből Minós gyűrűjét, a Héphaisteionban. Amazon- és kentaurharc-képeinek nagy hatása volt a görög festészetre és szobrászatra. Bronzszobrászként is működött; Athénben és Olympiában egyegy győztesszobrának szignált talapzata ma­ radt fenn. Szilágyi János György M ikovinyi Sámuel (Ábelfalva, 1700 —1749 után): mérnök, építész, térképész, rajzoló és rézmetsző. A jénai egyetemen tanult, majd 34О

MIL udvari térképész, királyi építész és udvari tanácsos lett. A berlini akadémia tagjává választotta. Selmecbányán, Budán és Pozsony­ ban működött, hidraulikus gépeket, hidakat, utakat épített. Kitűnő kartográfus volt, úgy­ szólván az első, aki Mo.-on a térképezést tudományos színvonalon művelte. Térképei­ nek egy része B é l Mátyás Notitia Hungáriáé novae . . . c. művében (1735—42) jelent meg. Kitűnő pest-budai vedutáját A. S c h m u tz e r metszette rézbe. Ő maga is készített rézmet­ szeteket. P a ta k y D é n e s m ikrofényképezés: mikroszkopikusan kicsi testek fényképezése, a tudományos restaurá­ lás egyik dokumentációs eszköze; a festmény legapróbb részecskéinek (pl. pigmensek) vizs­ gálatára szolgál. Miks Ferenc (Tugár, 1814—Bp., 1879. okt.): építész. Bp.-en és Németo.-ban tanult. Pes­ ten, majd Rimaszombaton dolgozott. Főbb művei: a g ácsi p o sz tó g y á r, a b p .-i volt E u ró p a S z á lló (Hild József mellett) stb. Munkásságát a kutatás még nem tisztázta. Mikus Gyula (Celldömölk, 1905. okt. 16.— ): festő. Tanítói képesítést szerzett, de már a felszabadulás előtt több kiállításon szerepelt si­ kerrel. Keszthelyen dolgozik, főleg tájképeket fest, fő témája a Balaton. Több dunántúli vá­ rosban, s 1951-ben a Fényes Adolf-teremben rendeztek képeiből kiállítást. Mikus Sándor (Sződ, 1903. aug. 11.— ): szobrász, Kossuth-díjas, kiváló művész, 1949 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Tanul­ mányait P á tz a y Pálnál kezdte, majd önállóan képezte magát, saját erejéből érlelődött szob­ rásszá. 1927—30 között Olaszo.-ban járt tanulmányúton. 1930-tól szerepel kiállításo­ kon. Műveit a klasszikus hangvétel, harmónia, érett kompozíció jellemzi. Emberi közvetlenségű kisplasztikái ( M e z ítlá b a s a ss zo n y , 1936; M o sa ko d ó , 1936; Tá n co ló lá n y k á k , 1942; K ü z d e le m , 1947; S zabadságharcos, 1947; F e ls z a ­ badulás, 1954), érmei (C u o co , 1930; K a ta , 1933; R ip p l- R ó n a i, 1937; K e ré n y i, 1949) tették ismertté. 1932-ben, 1938-ban, 1941-ben, 1961ben önálló kiállításokon mutatta be műveit. 1930-ban és 1960-ban szerepelt a Velencei Biennalen, valamint a New York-i, párizsi, brüsszeli világkiállításokon. Az 1937-i párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A felsza­ badulás után monumentális emlékművekben bontakozott ki szobrászi ereje (P a rla m en ter e m lé k m ű , Vecsés, 1949; P e tő fi, Ózd, Csepel, 1949; T a n á csk ö ztá rsa sá g i e m lé k m ű , Veszprém, 1949; F e lsza b a d u lá si e m lé k m ű , Kaposvár, 1955). Az utóbbi évtizedben készült fontosabb alko­ tásai: K ü z d e le m , 1957; S z á m o ló k is lá n y , 1959; A n y a g y e r m e k k e l, T á n c o lo k , az Egry József u.-i iskola K ő m ív e s K e le m e n n é c. domborműve. 341 J u r isic s Mife/ós-szobrát a kőszegi várban (1963),

Mikus Sándor: Rippl-Rónai József érme

kompozícióját Vácott (1964) állí­ tották fel. A Nemz. Gál. számos művét őrzi. — íro d . Fehér Zs.: M. S. Bp., 1955. M ilanesi, Gaetano (Siena, 1813. szept. 9.— Firenze, 1895. márc; 12): olasz művészettörté­ nész. Kiadta V asari életrajzait kilenc kötet­ ben, kommentárral (Firenze, 1878 —85), va­ lamint M ichelangelo le v e le it (Firenze, 1875) stb. Sok anyagot nyújt D o c u m e n ti p e r la storia K o rsó s n ő

Mikus Sándor: Számoló kislány

d e ll’arte senese

c. műve

(Siena, 1—3. köt.

1854-56).

dóm hatását mutatja. — A P a la z z o della R a g io 1228—33 között épült román stílusban. Első emeleti nagyterméhez szabad lépcső vezet, földszintje nyitott árkádos, emeletén hármas osztású ablakok vannak. — A C a stello S fo r z e s cót 1368-ban alapította Galeazzo II. Visconti, 1450-ben került a Sforza család birtokába, Francesco Sforza átépíttette és megnagyobbíttatta. Ma múzeum. — Az O sp ed a le M aggiore 1457-től, A. Filarete és mások tervei szerint épült, további szárnyait 1624—49 között F. M. Ricchino emelte. Kétemeletes téglaépü­ let, gazdag terrakotta dísszel. — A S a n S a tiró t eredetileg a 9. sz.-ban alapították, a 13. sz. közepén átépítették, 1479-től Bramante nagyobbította meg háromhajóssá (helyhiány miatt: festett szentéllyel). Mellette a nyolc­ szögű sekrestye ugyancsak Bramante műve. Gazdag szobordísszel ellátott belseje a centrális tér egyik kiemelkedő példája. — A S ta M a ria déllé G r a z ie templom háromhajós téglaépületét 1470 —82 között emelték a gótika és a reneszánsz közötti átmeneti stílus­ ban; szentélyét és nyolcszögű dobon emel­ kedő kupoláját Bramante tervezte. A csatla­ kozó domonkos rendi kolostor refektóriumában van Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. világhírű freskója. — A Teatro alia Scala, az újkori színházépítészet egyik fő emléke G. Piermarini műve (1776—78). — A lom­ bard klasszicizmus két kiemelkedő alkotása:

M IL

ne

Milánó, M ila n o : város E-Olaszo.-ban, Lom­ bardiában. Műemlékei közül a S a n t' E ustorgio háromhajós bazilika, kereszthajó nélkül. Ala­ pítása a 4. sz.-ban történt, 1278 k. gótikus stílusban építették át. — A S a n N a z a r o M a g g io ­ re ókeresztény alapítású templom, a 11. sz.-ban román stílusban építették át kereszt alaprajzú, egyhajós hosszházzal. — A S a n S im p lic ia n o szintén ókeresztény alapítású templom, a II —12. sz.-ban építették át román stílusban, háromhajós, kéthajós keresztszámnyal. — A S a n t’ A m b ro g io háromhajós, lombardromán stílusú, empóriumos, átriumos bazilika. Alapítása a Karoling-időkben történt, apszisa a 9. sz.-ban épült, átriuma először a 9. sz. második felében; újjáépítését a 11. sz. közepén kezdték el és a 12. sz. végén fejezték be. D-i tornya a 9 —10. sz.-ban, az E-i, a T o rre dei C a n o n ici 1128 к. épült. Átriumát 1140 к. építették újjá. А II. világháborúban súlyosan megrongálódott, de helyreállították. — A D ó m (Duomo) az olasz gótika fő műve. Fehér márványból épült a 14. sz. végétől a 19. sz.-ig. Öthajós, háromhajós keresztszárnynyal. Eleinte lombard (-»• ca m pionei m e ste re k ) , majd francia és német mesterek dolgoztak rajta. A főépítkezés a 16. sz.-ban befejeződött, de díszítésén és homlokzatán még a 19. sz.-ban is dolgoztak. A német gótika, elsősorban a kölni

Milánó: Sta Maria déllé Grazie

342

M IL

Milánó: Castello Sforzesco

Milánó: A Dóm

343

a

P a la z z o R e a le (Piermarini, 1788) és a V illa R e a le (azelőtt Palazzo Belgioioso, L. Pollack, 1790). Ma mindkettő múzeum. — A G a lleria V itto r io E m a n u e le 1865—78 között G. Menegoni

ticóhoz készült rajzait őrző Leonardo-terem. Könyvtára, mely a vüág egyik legismertebb könyvgyűjteménye, mintegy 400 000 kötetet és 30 000 kéziratot őriz.

terve alapján épült. Kereszt alaprajzú, üveg tetőzetű, hatalmas üzletsor, a vas- és üveg­ szerkezet terén az első és legsikerültebbek egyike. — Műgyűjteményei közül a B rera képtárának alapja az Accademia di Belle Arti gyűjteménye, melyet egyesítettek a Napóleon rendelete alapján feloszlatott egyházi gyűjte­ mények egy részével. 1809-ben nyílt meg. Épülete t943-ban bombatalálat következtében elpusztult, a háború után újjáépítették, kiállí­ tása 1950-ben nyílt meg. A képtár anyagának nagy része olasz (főképpen északolasz). Jelentősebbek: Bellini, Raffaello (Mária el­ jegyzése), Mantegna, Piero della Francesca (Madonna szentekkel), Tintoretto, Caravaggio stb. képei. — A M u se o P o ld i- P e z z o li alapítója (G. B. Poldi-Pezzoli) 1879-ben gyűjteményét végrendeletileg az államnak adományozta. Épülete 1943-ban megsérült, a háború után helyreállították. Gazdag iparművészeti anyaga és reneszánsz bronzgyűjteménye mellett leglegjelentősebb a képtára, mely elsősorban az olasz reneszánsz mesterek műveit mutatja be (Bellini, Signorelli, Botticelli, A. Pollaiuolo híres N ői képmása stb.). — A M u se o C iv ic o a Castello Sforzescóban a város múzeuma. Képtárában főleg 16 —17. sz.-i olasz festmé­ nyek vannak. Szoborgyűjteményében őrzik Michelangelo Piéta Rondaninijét. — A G alleria d 'A r te M o d ern a , a 19—20. sz.-i olasz, északolasz művészet gyűjteménye a Villa Realében nyert elhelyezést. — A B iblioteca e Pinacoteca A m b r o s ia m olasz mesterek gazdag képgyűjteménye, melyben kiemelkedő helyet foglal el a Leonardo képeit és a Codice Atlan-

Milano, Giovanni da: ->- G io v a n n i da M ila n o milánói csipke : a 17—18. sz.-ban Milánóban

M IL

készült vert csipke. Egyenletes, de nem sűrű hálós alapon ritkán elhelyezett indák, levelek és virágok díszítik. A ~ és az egykorú brabanti csipke alig különbözik egymástól, m ilánói fajansz : a 18. sz.-ban Milánóban készült fajanszedények gyűjtőneve. Darabjain a nevezetes porcelán- és fajanszmanufaktúrák stílusát utánozták. A század közepe táján a ja­ pán im a ri porcelán modorában vörös-kék-arany díszítésű, valamint kínai stílusú fajanszokat gyártottak. A készítményeken többféle jelzés található. Mildner, Joseph (?—Gutenbrunn, 1808. febr. rí.): osztrák üvegkészítő. 1764-től haláláig az ausztriai Gutenbrunnban dolgozott. Igen sok — k e ttő s f a l ú ü v e g e t készített, egy v. két, több­ nyire arcképes medaillonnal. Medaillonjait kü­ lön üveglemezkékre festette v. aranyba karcol­ ta. A lemezkéket azután a vastag üvegfalba köszörült, megfelelő formájú mélyedésbe ragasztotta be. Klasszicista stílusban dolgozott. M ilétos : ókori görög város Kisázsia Ny-i partján, a Maiandros (ma Menderes) folyó torkolatánál. A leggazdagabb K-i görög váro­ sok egyike volt. Az újabb kőkorban kezdődő településen már a ín y k é n é i k u ltú ra görögsége jelentős várost épített, amely az i. e. 13. sz. végén elpusztult. A 8. sz.-ban kezdődött ~ új virágkora; hatalma tetőpontján, a 7 —6. sz.-ban állítólag 90 gyarmatvárost alapított a Földközi- és a Fekete-tenger partján, köztük

— N a u k r a tis t, -*■ P a n tik a p a io n t, — O lb iá t, — A p o llo n ia P onticát. 494-ben a perzsák teljesen le-

A milétosi buleutérion, í. c. 2. sz. (rekonstrukció)

344

ték, sarkait Görgők tartották, ami egyedülálló az ión építészetben. A perzsa rombolás után az i. e. 3. sz. elején kezdték meg a monumentá­ lis romjaiban ma is álló új templom építését, amely 5 évszázadon át húzódott, és nem feje­ ződött be. A Szent Ú t végét kétoldalt ülő és álló emberalakok, fekvő oroszlánok archaikus fogadalmi szobrai szegélyezték. Ezek sok más lelettel együtt ~ archaikus művészetének kiemelkedő jelentőségét tanúsítják. Az archai­ kus szobrok jelentős része a British Museumban van. 1963-ban a helyszínen kis múzeum létesült. ~ ásatásait 1899 óta németek végzik. — íro d . Th. Wiegand (kiadásában): Milet. Ergebnisse der Ausgrabungen und Unter­ suchungen. Berlin, 1906-tól (eddig 17 kötet); Th. Wiegand (szerkesztésében): Didyma. Berlin, 1941-től (eddig 4 kötet).

MIL

S z ilá g y i J á n o s G y ö r g y

Milétosi Isidóros : -» Isidores Milione, Vincenzo (1770—96 között mű­

Ülőszobor a milétosi Didymaion Szent Útjáról, i. e. 550 —525 к. (London. British Museum)

345

rombolták. 479-től lassan újjáépült, de csak az i. e. 4. sz. végével lett újra jelentős; az 1. e. 2. sz., majd a római hódítás után az i. sz. 2. sz. volt új fellendülésének ideje. Az ókor végével jelentéktelen településsé vált. — Az archaikus városból csak kevés épület alaprajza vehető ki. 479 után a város H ip p o d a m o s tervei és új városrendezési alapelvei szerint épült újjá: először kijelölték közigazgatási, kereskedelmi és vallási központjait, a többi helyet pedig, amely hatalmas fallal körülvett te­ rületén maradt, négyzetes utcahálózattal épített lakóházak számára tartották fenn. A fő körze­ tek a két kikötő körül voltak. Az Oroszlánok Kikötője körül Apollón Delphiniosnak, a város védőistenének fedetlen szentélye, egy oszlopcsarnok, római fürdőépület és az E-i agora , ennek D-i oldalán az i. e. 2. sz.-i -V b u leu tério n , a hellénisztikus építészet egyik remeke (-ó g ö r ö g m ű v é s z e t) állt. Ettől D-re van a D-i agora (i. sz. 2. sz.-i monumentális kapuépülete a berlini Pergamon Museum­ ban) ; tőle Ny-ra a másik kikötő zónájában a hatalmas, i. e. 4. sz.-i (a római korban átépített) színház, s a N y-i agora a monumentális, i. e. 5. sz.-i Athéna-szentéllyel. — ^ b ó l az Apollón Delphinios-templomtól Szent Ú t vezetett Didymába, Apollón Philésios szenté­ lyébe (Didymaion), amely a római korig híres jóshely volt; kultuszszobrát -+ K a n a ch o s készítette. I. e. 540—20 k. épült temploma a -*■ Sawos-beli Héraion mintáját követi, de ión épületének gerendázatát állatalakok díszítet­

ködött): olasz festő. 1770-ben Rómában szignált C a la s a n z i S z t . J ó z s e f o ltárképe a volt tatai piarista rendházba került. Művei közül V I. P iu s arcképe (1796) a velencei érseki sze­ mináriumban, V I I . P iu s kép m á sa az esztergomi Keresztény Múzeumban van. Milizia, Francesco (Oria, 1725—Róma, 1798. márc.): olasz építész. 1761-ben Rómában a Farnese család műemléki felügyelője volt. Ké­ sőbb művészetelmélettel foglalkozott. A. R. M e n g s barátja és a klasszicizmus eszméinek pro­ pagálója volt. Millais, John Everett (Southampton, 1829. jún. 8.—London, 1896. aug. 13.): angol festő. I I éves korától a Royal Academyn tanult. Eleinte a preraffaelitákhoz csatlakozott s főleg bibliai és mitológiai témájú képeket festett (L o r e n z o és Isabella, O p h e lia ). Később eltávolodott ettől az iránytól és a közönség előtt népszerűbb akadémikus zsánerfestészet felé közeledett s tájképeket is festett. 1896-tól a Royal Academy elnöke volt. Legmaradan­ dóbbak arcképei ( R u s k in , S u lliv a n , T e n n y s o n , G la d sto n e , B eaconsfield, Ö n a r c k é p ). — írod. A. Fisch: J. E. M. 1923. Miliares, Manolo (Las Palmas, 1926— ): spanyol festő, a fiatal spanyol iskola madridi ágának vezető egyénisége. Az 1959-ben alakult E l P a so - csoport tagja R . C a n o g a r r ú , L . F e itó v ú , A. S a u r á v al együtt. Első önálló kiállí­ tása 1953-ban volt, az 1958. évi Velencei Biennalén nagy sikerrel szerepelt. Kezdetben szürrealista, majd az újfajta tárgyilagos festé­ szet híve, amely minden eszmeiséget kizáróan, pusztán az anyag érvényre juttatására törek­ szik. Művei — fekete-fehér zsákrongyok v. vastagon feldobott festék kompozíciója — rendkívüli drámai erővel fejezik ki nihilista szemléletét.

C. Milies: Fiatal lány (Stockholm, Millesgárden)

m illefio ri ü v e g : különböző színű üvegszá­ lakból alkotott, feldarabolt rudacskákból össze­ olvasztott üveg. Felülete olyan, mintha virá­ gokkal volna borítva. — Technikáját már az ókorban is ismerték, majd különösen a 15 — 16. sz.-i velencei üvegművesség alkalmazta, m illefleu rs-ág y : a kertművészetben sokféle színes virág rendszer nélküli ültetésével kiala­ kított virágágy. Milles, Carl (Lagga, 1875. jún. 23.—Lidingö, 1955. szept. 19.): svéd szobrász és éremvéső, a modern svéd művészet egyik úttörője. Párizsban tanult F. C o la r o ss in íl, s hatott rá R o d in is. A húszas években a stockholmi művészeti főiskola tanára volt, 1929-től az USA-ban működött. Monumentális, de kissé dekoratív jellegű szobrai közt méltán híres a stockholmi O r p h e u s -k ú t (1936). Legjelleg­ zetesebb alkotásai a környező táj ismeretéről és szeretetéről tanúskodó szökőkútjai és kert­ szobrai. Műveinek gazdag gyűjteményét a róla elnevezett stockholmi Millesgárden sza­ badtéri múzeumban őrzik (In d iá n fe j, Pegasus, J ó n á s , P o se id o n -fe j, A g a n ip p é -k ú t stb.). — íro d . K. A. Arvidsson: C. M. och Millesgárden. Stockholm, i960. M illet, Aimé (Párizs, 1819. szept. 28.— Párizs, 1891. jan. 14.): francia szobrász. V io lle t-le -D u c és D a v id d ’A n g e rs tanítványa

volt. Klasszicista szobrai a görög mitológia, JVJIL a görög és francia történelem eseményeit ábrázolják ( A p o llo a T á n c és a Z e n e m ú z s á i k ö z ö t t) . Több emlékművet (C h a tea u b ria n d , Saint-Malo), portrészobrot (J. L. G a y -L u ssa c , Institut de France; G eorge S a n d , Versailles, múzeum) is készített. M illet, Jean Francois (Antwerpen, 1642 — Párizs, 1679): francia festő. Párizsban tanult. P o u ssin , G. D u g h e t és C la u d e L o rr a in stílusában tájképeket festett. Ezeken gyakran ábrázolta antik épületek romjait. K é p z e le tb e li tá j c. képe a Szépm. Múz.-ban van. M illet, Jean Francois (Gruchy, 1814. okt. 4.—Barbizon, 1875. jan. 20.): francia festő, a barbizoni mesterek között az egyetlen, aki az emberi alakot állította képeinek középpont­ jába. Normandiai parasztcsaládból származott, 1834—36 között Cherbourgban tanult, 1837től Párizsban D elaroche volt mestere. Eleinte a 18. sz. hangulatát idéző pásztorjeleneteket festett, s arcképfestészettel is foglalkozott. További fejlődésére D a u m ie r is hatott. 1849ben Barbizonba költözött, itt fedezte fel a földeken dolgozó ember és a természet festői ábrázolásának lehetőségeit s alkotta remek­ műveit. Kompozícióinak nyugalmas alakjai szoborként magasodnak az alacsony horizont fölé (M a g v e tő , 1850, Boston, múzeum; K a lá s z ­ s z e d ő k , 1857, Louvre; B u rg o n y a ü lte tő k , 1857; A n g e lu s , 1858, Louvre, P a r a s z t ásóval, 1863; P ih e n ő ka p á s, 1863; B ir k a n y ír á s, D is z n ó ö lé s stb.). Tájképei a végtelen tér érzetét keltik ( A té l) . Kortársai élesen bírálták ~ művésze­ tét, parasztfiguráit, gúnyolták nehézkes, szinte a földből kikevert, egyhangú színeit. Nyomor­ ban halt meg, s jóval halála után kezdődött megbecsülése s emelkedett képeinek értéke. Nagyrészt az 1848 k. kibontakozó forradal-

J. F. Millet: A mosónő (Párizs, Louvre)

346

M IN

347

mak hatására a paraszti munka földszagú, szépítés nélküli, olykor érzelmes ábrázolásával nagy hatással volt a kortárs művészekre s a későbbi festőnemzedékre egyaránt. — íro d . E. Diez: J. F. M. Leipzig, 1912; E. MoreauNelaton: M. raconté par lui-méme. 1—3. köt. Paris, 1921; P. Gsell: M. 1928; R . H uyghe: F. M. et Theodore Rousseau. Génévé, 1942; Ch. Léger: La Barbizonniere. Paris, 1946. Millian, Thaddäus (Polna, 1794. okt. 14.— Pest, 1875): cseh festő. Eleinte Morvao.-ban dolgozott; ő festette a rudelzaui templom fő­ oltárképét, később Mo.-ra költözött, s főleg Félegyházán időzött. 1857-ben Pesten kiállítot­ ta M a g y a ro rszá g i tá jk é p és H a jó tö ré st s z e n v e d e tt n ő c. képeit. M illstatt : város Ausztriában. Műemléke a bencés kolostor. 1070—88 között alapították, 1469-től a Szt. György-lovagoké lett. A leg­ korábbi épületrész (1100 k.) a hosszhajó, részben a kereszthajó és a kerengő. 1117—80 között készült a N y-i homlokzat, a kapuzat és a fejezetek szobrászati dísze. A 13. sz. közepe körül a nagy tűzvész után a bedőlt tornyokat újjáépítették. Az épületet 1516-ban réstarnál ták. Milói Vénusz : az égei-tengeri ->-M é lo s szi­ getén 1820-ban talált görög Aphrodité-szobor (Párizs, Louvre). A 2,02 m magas, hat darab­ ban parosi márványból készült szobor ruhátlan felső testtel, alsó testén köpennyel ábrázolja az istennőt; a ma hiányzó karok eredeti tartása bizonytalan. A ~ mintája az az i. e. 4. sz.-i görög szobor volt, amelyről az ún. capuai Aphroditét másolták, de a ~ nem másolat, hanem i. e. 100 k. készült szabad átformálása mintájának, a késő hellénisztikus szobrászat szellemében. A vele együtt talált szobortöre­ dékek (köztük egy talapzat szignatúra töredé­ kével) csak véletlenül kerültek vele egy gödörbe. S z ilá g y i J á n o s G y ö r g y m im b a r : a mecsetben és dzsámiban a kiblát (a mekkai irányt jelentő tájolás) jelölő félkör­ íves fülkétől (mihrab) jobbra elhelyezett szó­ szék, ahonnan a hodzsa v. az imám az imákat elmondja. m inaret, m in a ré : az iszlám építészetében a dzsámihoz tartozó torony neve. Az arab ere­ detű elnevezés első jelentésében világítótornyot jelent. A dzsámi tornyával kapcsolatosan jelen­ tése átvitt értelmű, s ebben a használatábanjelké­ pesen az iszlám világosságát jelenti. (A magyar­ ban használatos „minaret” kifejezés helytelen és németből v. franciából való átvételre utal.) A ~ rendeltetése lényegében azonos a keresz­ tény templomok harangtomyával. Eredetét Szíriában kell keresnünk, ahol az iszlám kiala­ kulásának idején a régebbi időkből származó különböző rendeltetésű tornyok — mint az őrtorony, lakótorony, sírtorony — ismeretesek

és elterjedtek voltak. Alakja, a dzsámi épületé­ hez viszonyított alaprajzi elhelyezése, valamint tagolása az iszlám tájegységei szerint igen

A Milói Vénusz (Párizs, Louvre)

ft

zett sztalaktit támaszt alá. A törzsnek a körerkély feletti szakaszát „kas”-nak nevezik. A ~ lezárását a kúp alakú tető, a „süveg” alkotja, melynek tetejét az „alem” díszíti. A kő- és téglaépítésű ~ e k mellett gyakoriak a fából készültek is, különösen a török terüle­ teken és a Balkán-félsziget országaiban. A meg­ hódított területek keresztény templomainak tornyait gyakran használták és nevezik ~ nek.

Д/IIN

G erő G y ő z ő

Mináry Olga (Bp., 1929. aug. 13.—

Az érdi minaret

különböző. A kezdeti időben Szíriában négyzet alaprajzú építmény, amely inkább lakó- v. harangtoronyhoz hasonló. A keleti területeken általánosságban a kör keresztmetszetű és henger alakú tornyok honosak, melytől csak a szamarrai tér el szokatlan spirál alakú megoldásá­ val. Az iszlám nyugati vidékén, az ún. „magreb” területén (Marokkó, Algír, Tunisz) és az Ibér-félszigeten a négyzet alaprajzú és keresztmetszetű ^ k terjedtek el. Természete­ sen e két szorosan vett csoporton kívül meg­ találjuk az ezekből kialakult v. ezek kölcsön­ hatásából létrejött formákat is. Különösen gyakoriak ezek Egyiptomban, ahol egy-egy ~ e n egyaránt megtaláljuk a négyzet, sokszög és kör keresztmetszetű részleteket. A ~ testét egy v. több körerkély tagolja. A körerkélyre a toronyban elhelyezett csigalépcső vezet fel. Az erkélyre nyíló kijárat Mekka felé néz. Az oszmán-török építészetben fejlődött ki a ^ n a k egy sajátos és a török építészetre igen jellemző formája. Ennél a következő tagozás figyelhető meg: a lábazat, amely rendesen négy v. sokoldalú hasáb. A sokszög kereszt­ metszetű törzshöz az átmenetet a felfelé kónu­ szosán kiképzett tag, az ún. „papucs” nyújtja. A törzsön helyezkedik el gyűrűszerűén az egy v. több körerkély, amelyet gazdagon kép­

): építész, Ybl-díjas. Részt vett az I p a r m ű v é s z e ti F ő isko la , a F ra n k e l L e ó u . 2 —4. sz. lakóház, az 1958. évi mezőgazdasági kiállítás pavilonjai, az óbudai kísérleti lakótelep tervezésében. Több tervpályázaton szerepelt sikeresen. Mináry Pál (Bp., 1902. júl. 7.— ): építész, belsőépítész. Az Iparművészeti Főiskola belsőépítész tanszakán tanult. 1927-től S z a b ly a F risc h a u f Ferenc mellett dolgozott. 1937-től az Iparművészeti Főiskola előadója, majd tanára volt. 1949-től tervezőirodákban dolgo­ zik. A felszabadulás előtt családi házak terve­ zésén kívül a genfi Népszövetségi Palotában a fogadóterem, Amsterdamban egy magyar étterem berendezését tervezte. Újabb munkái közül kiemelkedik a dunaújvárosi A r a n y C silla g S z á lló belsőépítészeti kialakítása, az E rk e l S z í n h á z akusztikai átalakítása (Kauf­ mann Oszkárral), a M adách S z í n h á z tervezése (Kaufmann-nal s az ő halála után társtervezők­ kel), valamint belsőépítészeti kialakítása. Mincho, felvett nevén C ltodensu (1352 Kyoto, 1431. szept. 26.): japán festő, kyotói buddhista szerzetes a Tofukuji templomban. Korának kiváló mestere volt. Mind, Gottfried (Bem, egyes források sze­ rint Zólyomlipcse, 1768—Bern, 1814): svájci festő. Bernben tanult és ott is működött. Allatképeket, főleg macskákat festett. A „macs­ kák Raffaellójának” nevezték. — íro d . Wiede­ mann: Der Katzenraphael. Leipzig, 1887. Mindszenty Mihály (? —Eger, 1706): festő Egerben. II. Rákóczi Ferenc fejedelem számára is dolgozott. Minelli : -*■B a rd i, Giovanni Minenobu, teljes neve K a n o M in e n o b ii (1662 —1708): japán festő, a Kano-iskola tagja. Atyja és mestere Kano T su n en o b u volt. A császári udvarban dolgozott. A Kano-iskola negyedik ágának, a Kobikicho-ágnak az alapí­ tója. M inguzzi, Luciano (Bologna, 1911. máj. 24. — ): olasz szobrász, a milánói Brera Akadémia tanára. A bolognai akadémián tanult. 1933 óta szerepel a Velencei Biennalékon. Figurális bronzszobrainak problematikája a tömegek térbeli viszonylatai, a nehézkedés törvényének legyőzése (A k r o b a ta a tra p é zo n , 1953; N ő u g rókötéllel, 1954). Stílusa némiképp

34^

M IN

M. M a r in i és Picasso szoborstílusával rokon. miniatúra : eredetileg a kézzel írott köny­ vek díszes kezdőbetűinek (iniciális), egész oldalas v. szövegbe illesztett kisebb képeinek, oldalszegély- v. szövegkeret-díszítményének összefoglaló elnevezése, a könyvdíszítés leg­ régibb formája. Az elnevezés a betűhatás élén­ kítésére alkalmazott vörös festék (minium) nevéből ered. Azokat, akik csak a betűket élénkítő vörös bélésvonalakat v. a közbe­ vetett vörös betűket írták a szövegbe, m in iá íoroknak, a szövegírókat s c rip to ro k n a k , ru b ricatoro knak, a díszítmény- és képfestőket p ic íoroknak, í'í/umwaíoroknak nevezték. (A ké­ sőbbi szóhasználatban e meghatározások nem mindig egyértelműek.) A könyv másolói és díszítői a középkorban szinte kivétel nélkül

J. Fouquet: Miniatúra a Livre d ' Heurcs d* Étienne Chevalier-ből

Bécs; B ib lia , Firenze; J ó z su a -te k e r c s, Vatikán stb.). A К-római (bizánci) ^fejlődéssel párhuzamosan egy sajátságos északi gyakor­ lat is kezdődött, amelyben az ősi kelta stili­ zálás díszítményszövedéke támadt életre. Ezt az íro.-i kolostorok scriptoriumaiban kiala­ kult stílust (ír ~ ) a vándorló szerzetesek át­ menetileg másutt is meghonosították (Sankt s is -k c z ir a t,

J. Fouquet: Miniatúra a Grandes Chroniques de Francé­ ból (Párizs, Bibliothéque Nationale) Ézsajás imája, g. sz.-i miniatúra (Párizs, Bibliothéque Nationale)

349

szerzetesek voltak, akik a kolostori műhelyek­ ben (scriptorium) dolgoztak. Korábban per­ gamenlapra, később papirosra másoltak, a díszítést tollal, ecsettel és aranyozással készí­ tették (az utóbbit mindig bolus alapra rakták fel valódi por- v. laparanyból), a színek kötő­ anyaga gouache v. temperakészítmény volt. A ~ történeti fejlődése általában párhuzamos a nagyművészetekével, de egyes korszakokban a ~festészet megelőzte a monumentális festé­ szetet. Legrégibb példái egyiptomi sírokból előkerült papiruszokon találhatók (Kairó, múzeum). Görög készítésű emlékek nem ma­ radtak ránk, de a római ~ stílusára már követ­ keztethetünk az i. sz. 4. sz. egyik Vergiliuskéziratának ^ ib ó l (Vatikáni Könyvtár). Fel­ tehetően az ókori Róm a gyakorlatának emléke tükröződik a К-római birodalomban az 5—7. sz. között keletkezett ~ k stílusában is (G e n e -

Miniatura a corbie-i apátság evangeliariumából

Gallen, Bobbio stb.). A 7. sz.-ban a virágzó szíriai keresztény kultúrának az iszlám terje­ désével történő elsorvadása az Európába menekült szerzetesek révén ismét új elemeket adott a fejlődéséhez, s a 8. sz.-ban a sokfajta hagyomány új stílussá érlelődhetett (Karolingstílus). Példái a Godescal evangeliarium (Párizs), a Vulgata-kódex (Bamberg) stb. A 9. sz.-tól hatalmasan fellendült a ^készítés. Sankt Gallen, Metz, Tours scriptoriumai melPerzsa miniatura, 15. sz.

lett német, spanyol és portugál kolostorokban M IN is létrejöttek műhelyek. A túlsúlyban levő díszít­ mény helyébe az alakos képecskék és az egész oldalt elfoglaló ábrázolások léptek, amelyeknek szabadabb, festői előadása antik hagyományok­ ra támaszkodott. Az Ottók korabeli ^ k stílusa szigorúbbá, stilizáltabbá, rajzosabbá vált, de ez volt az a kor, amelyben a monumentális művészet fejlődését is elősegítette a Helyi iskolák alakultak ki. Franciao. déli műhelyei (Limoges, Citeaux) a spanyolok felé, az észa­ kiak (Párizs, Arras, Reims stb.) a Maasvidéki és más német kolostorokkal tartottak fenn kapcsolatokat. Németo. vezető műhelyei a már említetteken kívül Fulda, Salzburg, Regensburg, Reichenau scriptoriumai (9 —12. sz.), Olaszo.-ban a már említett Bobbio mel­ lett a piemonti Ivrea-kolostor, a polironei és a Monte Cassinó-i műhelyek voltak a leg­ fontosabbak. A gótika idején a ~ elvesztette stílusformáló vezető szerepét és inkább csak követte a monumentális festészet invencióit. Technikája is megváltozott, és a színezett, aranyozott tollrajz helyébe az ecsettel való festés lépett. Még mindig a kolostori mű­ helyekben készült a legtöbb mű, de lassan bővült a tárgykör, s a világiasodó irodalom (különösen Itáliában) világi ^m űhelyek létre­ hozását tette szükségessé. A reneszánsz idején a ^festés szinte teljesen a világi művészek feladatkörébe tartozott. A 16. sz.-tól a nyom­ tatott könyvek világában a egykori szere­ pét átvette a fametszetes illusztráció. — Ma ~mak V . miniatűrnek, nevezik a 16. sz. közepé­ től a 19. sz. közepéig készült kisméretű, papírra, fémre s főképpen elefántcsont lapocs­ kára festett arcképeket is, amelyek eleven színezésük, finom, aprólékos festésmódjuk miatt igen kedveltek voltak. Divatjukat a fényképezés szinte teljesen kiszorította. — írod. E. Lemberger: Meisterminiaturen aus 5 Jahrhunderten. Stuttgart, 1911; E. H. Zim­ mermann: Vorkarolingische Miniaturen. 1 — 5. köt. Berlin, 1916; A. Boinet: La miniature carolingienne. 1—2. köt. Paris, 1920; P. Durrieu: La miniature flamande au temps de la cour de Bourgogne. Bruxelles-Paris, 1921; A. Martin: La miniature framjaise du Xllle au XV е siede. Paris, 1924; F. Winkler: Die flämische Buchmalerei des 15. und 16. Jahrhunderts. 1925 ;P. d’Ancona: La minia­ ture italienne du X е au XIVе siede. 1925; J. de Bourgoing: Die Bildnisminiatur und ihre Meister. 1—4. köt. Wien, 1925—28; E. G. Miliar: La miniature anglaise. x—2. köt. ParisBruxelles, 1926—1928; J. Ebersolt: La minia­ ture byzantine. Paris-Bruxelles, 1926; M. Salm i: Laminiatura italiana. Milano, 1956; K. Weitzmann: Ancient book illumination. Cam­ bridge (Massachusetts), 1959. Kampis Antal 35°

M IN

Mimatúra a Képes Krónikából

m in ia tű r: Minich Ida,

m in ia tú ra

Károlyné (Pest, 1866. nov. 9 .—Bp., 1940. máj. 3.): festő, József szob­ rász leánya. A Min taraj ziskolában végzett tanulmányokat. 1894-ben állított ki először. Minich József (1831 —1899): szobrász. Pesten működött mint díszítőszobrász. 1868-ban Károlyi Alajos gróf palotájának díszes mennye­ zetét, majd a fővámház épületének szobrait és a kajdacsi emlékkápolna oltárát készítette. Kiállítása volt a régi Műcsarnokban. Minne, George (Gent, 1866. aug. 30. —SintMartens-Latem, 1941. febr. 20.): a modem belga szobrászat egyik legjelentősebb alakja; grafikus. Gentben, majd P. Ch. van der S ta p p e m lél Brüsszelben tanult. Az I. világháború alatt Angliában dolgozott, majd visszatért ha­ zájába. A gótikától ihletett művészetének nyú­ lánk figurái az antik és reneszánsz művészet hatására sajátos realizmust képviselnek. Szigo­ rú, zárt formák, finom, ritmikus, egyszerű kör­ vonalak jellemzik lelki szenvedélyektől feszülő alkotásait. Szuggesztív kifejezőkészségével az expresszionista szobrászat előfutárának tekint­ hető. Korai fő művének, az öt térdeplő, mez­ telen ifjút ábrázoló b ro n z k ú tn a k (Essen, Folkwang Museum) több példánya ismeretes. A K a g y ló t tartó ifjú , az A p á c a és egy heroizáló, expresszív n ő i m ellszo b o r (mindhárom a Szépm. Múz. gyűjteményében) jól jellemzik sokoldalú művészetét. Jelentősek Verhaeren és Maeter­ linck verseihez készített illusztrációi is. — Íro d . L. van Puyvelde: G. M. Bruxelles, 1930; A. de Ridder: G. M. 1948. Lyka

Mino da Fiesoie, 351

H e n s z lm a n n L illa M in o di G io v a n n i M in i da

P o p p io (Poppi, 1431 k .—Firenze, 1484): olasz szobrász, kőfaragó, a 15. sz. második felének

G. Minne: Térdelő fiú (Brüsszel, magángyűjtemény)

legtöbbet foglalkoztatott toscanai mestere. Feltehetően Desiderio da Settignano tanítványa volt. Az ötvenes évek végén több mesterien jellemzett portrébiisztöt alkotott (Astorgio Manfredi, N ew York; Rinaldo della Luna, Giovanni és Piero Medici, az utóbbi három a firenzei Museo Nazionaléban). 1461—62-ben Rómában dolgozott (fali tabemákulum a Sta Maria in Trasteverében), majd visszatért Firenzébe. Leonardo Salutati új típusú, a fekvő halott helyett az elhunyt büsztjét megformáló síremlékét készítette a fiesolei dóm számára; ugyanebben az időben dolgozott Bernardo Giugni síremlékén (Firenze, Badia), valamint a D. Neroni által megrendelt oltáron (Badia). 1471-ben a volterrai keresztelőkápolna tabernákulumát, két év múlva pedig a pratói székesegyház kehelyre emlékeztető szószékét alkotta (domborművei részben Antonio Rossellinótói). 1473 után Rómában Forteguerri kardinális síremlékét a Sta Maria in Trasteveré­ ben állították fel. 1474—75-ben Giovanni Dalmatával együtt II. Pál pápa díszes síremlékét készítette, mely a régi Szt. Péter-templomban állt és a 15. sz. leggazdagabb fölépítésű sír­ emléke volt (maradványai a Szt. Péter-templom grottáiban). nevéhez még több római síremlék fűződik, sokszor azonban csak részt vett a tervezésben, és csupán a Madonna­ reliefek alkotója volt. Legjobb római művei közé tartozik F. Tornabuoni síremléke (1480

után, a Sta Maria sopra Minervában). Az 1480-as évek elején ismét Firenzében műkö­ dött. — Stílusában firenzei és római elemek vegyülnek. Virtuóz technika, a formakezelés finomsága jellemzi olykor kissé felületes alko­ tásait. Portréi közelebb állnak a római antik portréművészet elmélyült jellemzőkészségé­ hez, mint a toszkán kora reneszánsz portré­ stílusához. — írod. D. Angeli: M. da F. Fi­ renze, 1904; Ybl E .: Toscana szobrászata a quattrocentoban. Bp., 1930. m inósi kultúra : krétai (minósi) kultúra Miranda, Juan Carreno: —►Carreno de Mi­ randa, Juan M irandola, Paolo (1554—61 к. működött): építész. Győrött dolgozott, Egerben a vár helyreállításával kapcsolatban tervezőmun­ kát végzett, s Gyula erődítési terveit készí­ tette. Mirbel, Lizinka Aimée Zoé de (Cherbourg, 1796. júl. 26.—Párizs, 1849. aug. 29.): francia miniatűrfestőnő, XVIII. Lajos udvari művésze. J. B. Augustin tanítványa volt. M irea, George Demetrescu (Cámpulung, 1852—Bukarest, 1934): román festő. Buka­ restben, majd Párizsban C. Durannál tanult. 1892-től a bukaresti Művészeti Iskola tanára, majd igazgatója volt. Divatos női portrékat, vallásos képeket és romantikus-érzelmes figu­ rális kompozíciókat festett. Művei a bukaresti képtárakban találhatók.

MIN

Mino da Fiesoie: Francesco Tornabuoni síremléke (Róma, Sta Maria sopra Minerva)

З52

M IR m *r I bota szőnyegm otívum : az -*■ arab e s z k és a heráti levél (— - h erá ti s z ő n y e g ) mel­ lett különösen az újabb keleti szőnyegek leg­ népszerűbb motívuma. Stilizált apró leveles, virágos, geometrikus v. egyéb elemekből össze­ tett, hajlított körteidomú díszítmény. K a s m ír palinettának is nevezik, mivel a kasmír szövetek ismert motívuma. A legtöbb szőnyegszövő vi­ déken előfordul változatos alakban és nagyság­ ban, legtisztábban a Hamadán környéki ún. m ir, továbbá a s z é n n é s z ő n y e g e ken. A magyar formakincs is átvette tö rö k kö rte elnevezéssel. Mirko, tkp. Mirko B asaldella (Udine, 1910. szept. 28.— ): olasz szobrász, a festő A fr o testvére. Velencében, Firenzében és Monzában végezte tanulmányait. 1935-ben volt első ön­ álló római kiállítása. Rómában több emlék­ műve áll, s 1951-ben dekorálta az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet palotáját. Figu­ rális szobraiban tudatos és tudat alatti ösztön­ zések jutnak kifejezésre. Nem vizuális fizikai formakérdések érdeklik, hanem olyan jelképes kifejezés, amely a művész egyéniségén keresz­ tül fel tudja tárni az örökölt, sajátos nemzeti eszméket és szemléletmódot. Jelentős művei: H ecto r, 1949; H a n g o k , 1953; C h im e ra , 1955.

Mirko: Régi motívum

K örner E va

353

Mirkovszky Géza (Jászfényszaru, 1855. júl. 25.—Bp., 1899. nov. 14.): építész és festő. A bécsi műegyetemen, majd Th. E. H a n s e n és L o t z Károly mellett folytatott tanulmányok után Bp.-en, majd Berlinben főleg iparmű­ vészeti tervezéssel foglalkozott. Munkáit ma­ gyaros stílustörekvés jellemzi. Bp.-en a Baross Kávéházat, Debrecenben a felsőkereskedelmi iskola dísztermét és az Aranybika Szálló nagy­ termét díszítette falképekkel. Mirkva-Halász János (Mór, 1881. jan. 18.— Bp., 1927. febr. 18.): festő. A Mintaraj ziskolában tanult, majd Lőcsén és Bp.-en volt rajz­ tanár. Főleg tájképeket festett. Kiállított a Művészházban és a Nemzeti Szalonban, ahol 1922-ben és 1923-ban vett részt kollektív kiállí­ táson. Sgraffitói díszítik a lőcsei kis megye­ házát és az iglói plébániaépületet. Miró, Joan (Montroig, 1893. ápr. 20.— ): spanyol festő, grafikus és keramikus. 1907-től Barcelonában végezte festői tanulmányait. 1919-ben Párizsban találkozott P ica ssó v al, aki­ nek kubizmusa nagy hatással volt rá, de mind spanyolo.-i művei (K ilá tá s M o n tro ig ra , 1919), mind a Párizsban készültek ( A fa rm e r fe leség e, 1922—23) a realisztikus, ill. kubisztikus formaadás mellett is ezen irányzatokkal össze nem egyeztethető látásmódról tesznek tanúságot. A kis részletek boncolgatásával felbontotta a naturalisztikus látvány egységét, ill. a tárgyaknak nem annyira formai, mint elsősorban asszocia­ tív tartalmait érzékeltette. Csakhamar teljes kötetlenségben uralkodnak képein a különös, 23 Művészeti Lexikon III.

intuitív jelentéssel teli formák, amelyek a realitás elemeiből, a játékos fantázia szüle­ ményeiből s a tudat alól feltörő ősi mitikus formációkból tevődnek össze ( A harlequin ka rn e v á lja , 1924—25; A n y a s á g , 1924; T r ip ti­ chon, 1939; S z n o b társaság a hercegnőnél, 1944; K o m p o z íc ió , 1953). Ezen ősi képzetek felszaba­ dításának és közvetítésének készsége s a primer, ösztönös látásmód festészetében a prehisztorikus ember és a gyermek művészetével rokon. 1925-ben csatlakozott a szürrealisták­ hoz, s megismerkedett a hozzá sokban közel álló P. K le e v e 1. 1940-ben visszatért Spanyolo.ba. A II. világháború befejezése óta felváltva Párizsban és Barcelonában tartózkodik. 1954ben a Velencei Biennale nagydíját nyerte. Sokoldalúságát tanúsítják balettdekorációi ( G y e r m e k já té k o k , 1931 —32) s kerámiai, ill. szobrászi munkássága, amelyet 1942 óta foly­ tat (K e r á m ia fa l a párizsi UNÉSCO-székházban, J. Miró: Kompozíció (New York, Guggenheim Museum)

1957)- — ltod. C. Greenberg: J. M. New York, 1948; W . Erben: J. M. Milano, 1959. Körner Éva miseruha, kazula, casula: liturgikus papi felsőruha a katolikus egyházban. Eredetileg közepén a fej számára nyílással ellátott, sátorV . harangszerű, zárt palást volt (latin neve házacskát jelent). A mozgást gátló, hosszú oldalait eleinte felgöngyölték, később fokoza­ tosan rövidítették a kézfejig, majd a könyökig. A 17. sz.-ban elérte a jelenlegi, térdig érő téglány alakját. A díszítés v. az egész felületet v. csak egyes részeit borítja. A villás kereszt for­ májú, keskeny, hímzett v. szövött szegélyek a román korban és a korai gótikában egyaránt díszítették a ~ elejét és hátát. A 15. sz.-tól az olaszok a hátlapon hosszanti sávot alkalmaz­ tak, ez az ún. colonna. Nálunk és az északi országokban inkább a latinkereszt alakú hát­ lapdíszítés terjedt el, s ez napjainkig szokásos maradt. A 17. sz.-tól gyakori a két hosszanti pánttal három részre osztott hátfelület. A deko­ ráció a késő reneszánszig vallásos tárgyú, figu­ rális, később virágos, és általában megegyezik a világi hímzések ornamentikájával. — Román kori ^ b ó l alakították a magyar koronázási palástot. Gazdag késő gótikus és reneszánsz ~gyűjteménye van az Esztergomi Kincstár­ nak, a Nemz. és az Iparm. Múz.-nak. Miskolc : város Borsod-Abaúj-Zemplén me­ gyében (-*- még Diósgyőr). — Műemlékei közül az avasi ref. templom és harangtorony 1400—10 k. épült. 1544-ben leégett, 1563—69 között helyreállították. A 42 m hosszú gótikus templom szentélye a nyolcszög három oldalá­ val záródik, mérműves ablakok tagolják. Sík fedése és hatalmas pillérei a 16. sz.-i átépítés­ kor készültek. A harangtorony 1557-ből szár­ mazik, 1685 után újjáépítették. — Minorita temploma, két homlokzati toronnyal barokk stí­ lusban épült 1729—34 között. Mestere G. B. Carlone egri építész. — A nagyméretű, barokk görög keleti templom (1785 —87) hatalmas és művészi ikonosztázát Jankovics Miklós fa­ szobrász készítette 1791 —93 között. — A Nem­ zeti Színház, Mo. legrégibb kőszínháza 1819—23 között épült. 1845-ben leégett, 1847 —57 között újjáépült. — Az újmassai vas­ hámor vasolvasztó kohóját Fassola Frigyes léte­ sítette a 19. sz. elején. 1952 —54-ben állítot­ ták helyre. — Műgyűjteménye, a Herman Ottó Múzeum 1927-ben nyílt meg. Anyaga a 16. sz.-ban épült ref. kollégium épületében nyert elhelyezést. Gazdag középkori keramikai anya­ got és habán fajanszokból álló gyűjteményt őriz. Régészeti tárában jelentősek a Miskolc környéki paleolit leletek, néprajzi tárában a mezőkövesdi matyó emlékek. — Írod. Hor­ váth—Marjalaki Kiss—Valentiny: M. Bp., 1962.

m iskolci k em én y cserép : a 19. sz.-ban fyjjg Miskolcon működött keménycserépüzemek termékeinek gyűjtőneve. A fönnmaradt da­ rabok a régi stílusok ismétlését, a millennium korának magyaros díszítő törekvéseit mutat­ ják. Az üzemek valamelyike szobrocskákat is készített. m iskolci művésztelep : miskolci művészek kezdeményezésére 1921-ben állami segítséggel alakult művészközösség. Két épületének egyi­ kében az állandóan itt lakó művészek műter­ mei, másikában a Képzőművészeti Főiskola helyiségei kaptak helyet. Vezetője 1938-ig Benkhard Ágost volt. 1945 után a ~ már nem a főiskola telepe, hanem az itt élő művé­ szeké (Csabai Kálmán, Feledy Gyula, Tóth Imre, Vati József stb.). Különösen a grafikai műfajokban sok eredetiség nyilvánul meg. A művésztelep részvételével Miskolc városa országos grafikai biennalékat szervez. Miskolczi László (1394 k. működött): miniátor, az Esztergomi Missale (Eger, ér­ seki könyvtár) 1394-ből való egész lapos kánonképén nevezi meg magát. Egyetlen igen jelentékeny művészi kvalitású ismert műve az ún. lágy stílushoz kapcsolódik. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi . . . Bp., 1941. M iskolczi László (Hajdúszoboszló, 1923. okt. 16.— ): festő, Munkácsy-díjas, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. A Képzőművészeti Főiskolán 1943 —49 között Szőnyi István növendéke volt. 1949-től kiállító művész. 1956-ban és 1961-ben gyűjt, kiállítást rendezett a Fényes Adolf-teremben. Reggeli hangulat c. képével VIT-díjat nyert. Stílusát oldott festőiség, vázlatos frisseség jellemzi. Miskolczi Mihály (16. sz. második fele): az első datált és névvel ellátott mo.-i mázas kályhacsempék készítője. Okleveles források alapján kimutatható, hogy Miskolcon műkö­ dött 1557—76 között. Műveit az egri vár ásatá­ sainál előkerült csempetöredékekből lehetett rekonstruálni. A 16. sz. első felében megho­ nosodott magyar „virágos reneszánsz” keramika hagyományait bizonyos provincializmussal fejlesztette tovább. Zöld mázas csempéin kívül jellegzetesek a barna ólommázas alapból kiemelkedő fehér mázú, reliefes kályhák. Krisztinkovich Béla Miskolczi Asztalos : -*• Asztalos Misley Sándor (Németújvár, 1893. aug. 30.— Bp., 1958. aug. 15.): építész. Számos tervpá­ lyázaton szerepelt sikerrel (Csanád vármegye székháza, 1928; ózdi kórház, 1939; soproni vágóhíd, 1940; Ferihegyi repülőtér forgalmi épülete, 1940; miskolci vágóhíd és hűtőház, 1941 stb.). Jelentős munkái: a debreceni hűtőház, 1939; a bp.-i VIII. kerületi Rendőrkapitányság. A felszabadulás után is számos tervet készített: 354

M IT

Miskolc: Az avasi ref. templom

az in o ta i erő m ű v e z é n y lő te rm e , m é s zé g e tő és más ipari épületek

355

a b éla p á tfa lvi Mitsunaga, teljes neve F u jiw a ra M itsu n a g a tervei. (a 12. sz. vége felé működött): japán festő, a Y a m a to -e irányzat egyik kiemelkedő mestere, M istra: város a Peloponnésos-félszigeten, az egyik leghíresebb Tosa-festő. 1173-ban Spártától 7 km-re ENy-ra, a bizánci-görög a császári lakosztályt festette. Legismertebb építészet egyik legfontosabb központja. Bi­ zánci templomai — feltehetően Ny-i hatásra — képe: A császár látogatása H ira n ó b a n . Mitsunobu, teljes neve K a n o M its u n o b u az ókeresztény bazilikák stílusában, de kupolá­ val épültek. Műemlékei közül a S z t . T h eo d ó ro s(1565 —1608): japán festő, a K a n o - iskola tagja. tem p lo m 1296 előtt centrális alaprajzzal a középAtyja és mestere E ito k u volt. Ö alapította görögo.-i templomok stílusában épült. — a Kano-iskola Nakabashi-ágát. A P anagia O d ig itria (1311 előtt) alaprajza és Mitsuoki, teljes neve T o sa M its u o k i (1617. kupolás megoldása a daplméi kolostortemplo­ nov. 21.—Kyoto, 1691. nov. 14.): japán festő, a Толг-iskola tagja és a három legnagyobb méhoz áll közel. — A kupolás S z t . D é m é trio sTosa-mester egyike. A régi Tosa-mesterek b a z ilik a 1330-ban épült. — A P erib lep to s kolostor a 14. sz. elejéről származik, itáliai tanulmányozása mellett a kínai festészettel is stílusú harangtorony csatlakozik hozzá. Ku­ foglalkozott. Finom művészetével hamarosan kiemelkedett, és az E do ko ro vezetője lett. polás temploma latinkereszt alaprajzú. Falait Krisztus és Mária életéből vett bizánci freskók Táj- és állatképei, valamint figurális kompo­ zíciói finom kidolgozásúak, színezésük kiváló. díszítik. — A S z t . S o p h ia ko lo sto rtem p lo m a 14. sz. második felében épült. Háromkupolás, Mitteilungen der Gesellschaft für verglei­ chende Kunstforschung in W ie n : bécsi kétemeletes előcsarnok, kupolával fedett ke­ művészettörténeti folyóirat. 1948 óta jelenik resztelőkápolna s egy háromemeletes harang­ meg, főleg osztrák művészettel és annak euró­ torony kapcsolódik a templomhoz. — A p a ­ pai vonatkozásaival foglalkozik. lota legrégibb része 1250 után készült. NégyMitteilungen des Deutschen Archäologi­ szögletes csarnok, 1350 után tovább építették; schen Instituts: a Német Archaeológiai Inté­ a bizánci hercegek lakóépületéül szolgált. zet egyes intézményeinek régészeti folyó­ Nagy keresztszámya a 15. sz.-ból származik; iratai. Közülük az 1876 óta kiadott Athenische itt helyezkedik el az óriási kétemeletes trón­ Mitteilungen az athéni intézet görög, az 1886 terem; ablakai az olasz gótika stílusára emlé­ óta kiadott Römische Mitteilungen a római keztetnek. intézet itáliai és római régészeti vonatkozású Misztótfalusi Kis Miklós: -*• T ó tfa lu s i K is kutatásainak eredményeit közli. A kairói Miklós 2 3*

intézet 1932 óta, az istanbuli intézet rendszere­ sen 1955 óta, a bagdadi és a madridi intézet i960 óta ad ki hasonló, az egyiptomi, töröko.-i, iraki, ill. spanyolo.-i régészeti és művészeti kutatások eredményeit közlő folyóiratot. Mitteilungen des Kunsthistorischen Insti­ tuts in F lorenz: a firenzei német intézet évkönyve. Berlinben jelenik meg 1911 óta. Mittheilungen der к. к. Central-Com­ mission : osztrák műemléki folyóirat. Bécsben jelent meg 1856—1918 között. Mjaszojedov, Grigorij Grigorjevics (183 5 — Széntpétervár, 1911. dec. 31.): orosz festő. A pétervári akadémián tanult, ösztöndíjjal Franciao.-ban, Olaszo.-ban és Spanyolo.-ban járt tanulmányúton. A V á n d o rkiá llítá si Társaság egyik alapító tagja volt. A parasztság társa­ dalmi problémáival foglalkozó képei az orosz kritikai realizmus jelentős alkotásai ( A z e m s z tv o ebédel, 1872; A z 1 8 6 1 . fe b r u á r i g - i k iá ltv á n y olvasása, 1873; A r a tó k , 1877). Tör­ ténelmi témájú kompozíciókat és tájképeket is festett. Műveit a leningrádi Orosz Mú­ zeum és a moszkvai Tretyakov Galéria őrzi. M. Kiss Pál (Marosvásárhely, 1911. júl. 27.— ): művészettörténész, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Elsősorban a 19. sz. festészetével foglalkozik. Több tanul­ mánya jelent meg. Könyvei: M a ro svá sá rh ely története, Marosvásárhely, 1942; V e la sq u e z, 1953; R e p in , 1953; J a n k ó J á n o s , Gyula, 1961; M ű v é s z e tr ő l m in d e n k in e k , Bp., 1966. E lexikon munkatársa. Mnésiklés (i. e. 5. sz.): athéni görög építész, az athéni Akropolis kapuépületének, az i. e. 437—432 közt épült -*■ P r o p y la id n s k a terve­ zője. Az épület a peloponnésosi háború ki­ törése miatt abbamaradt, és ~ eredeti tervei ma már nem rekonstruálhatók pontosan. A helyi adottságokból és a val­ lási megkötöttségekből származó problémák hasonló megoldása miatt sokan az E rech th eio n építését is neki tulajdonítják. — íro d . J. A. Bundgaard: Mnesicles. Koppenhága, 1957m o b ile: egy ponton felfüggesztett, finom drótszerkezettel összetartott, változatos fém­ lapokból álló szoborkompozíció, mely a le­ vegő legkisebb áramlatára is mozgásba len­ dül. Mocetto, Girolamo (Murano, 1458 k. —1531 k.): velencei-veronai festő és rézmetsző. Giovanni B e llin i tanítványa volt. Mint festő Alvise V iv a r in i és G. B. C im a , mint rézmetsző A. M a n te g n a hatása alatt dolgozott. Képeit Velencében, Vicenzában, Veronában, Modená­ ban, Paviában, Londonban és Richmondban őrzik.

M IT

Mochi, M occhi, Francesco (Montevarchi, 1580. júl. 29.—Róma, 1654. febr. 6.): olasz szobrász, éremkészítő; S a n ti di T ito tanítványa volt. Korai munkája az orvietói dómban az A n g y a li ü d v ö z le t csoportja (Orvieto, Museo del Duomo). 1612-től Piacenzában, 1629-től Rómában működött. A le ssandro és R anuccio F arnese piacenzai lovas szobrán (1612—25) szenvedélyes, barokk mozgalmasságra töre­ kedett. A római Szt. Péter-templom egyik kupolapillérjének fülkéjében álló V e ro n ik a c. szobrát (1629—40) futás közben, elragadtatott kifejezéssel ábrázolta, amint a szél kendőjét, ruháit lobogtatja. A római Ponte Mollén levő K r is z tu s m egke resztelése c. kompozíció késői munkái közé tartozik. Műveiben a római barokk pátosza a firenzei harmóniával egye­ sül. Mócsy András (Bp., 1929. máj. 15.— ): régész és történész, kandidátus, a bp.-i tudo­ mányegyetem docense. A római császárkor, elsősorban a római kori Pannónia történelmé­ nek és kultúrájának kutatója. Főbb munkái:

F. Mochi: Ranuccio Farnese lovas szobra (Piacenza)

З56

MOD

D ie E n tw ic k lu n g der S k la v e n w ir ts c h a ß in P a n n o ­ n ien z u r Z e i t des P rin zip a te s , 1956; D ie B e v ö lk e ­ ru n g v o n P a n n o n ie n bis z u den M a r k o m a n n e n ­ krieg en ,

1959;

U n tersu ch u n g en z u r G esch ich te der

1959; P a n n o ­ 1962; P a n n o n ia története, 1963 (Barkóczi Lászlóval és Bóna Istvánnal), m o d ell : 1. az a „minta” (személy v. tárgy), amelyet a képzőművész alkotás közben tanul­ mányoz. — 2. m a k e tt: az építészeti v. szobrá­ szati műalkotás kicsinyített léptékű és több­ nyire csak vázlatos hasonmása. M odena : város E-Olaszo.-ban. Műemlékei közül a D ó m , a román kori itáliai építészet egyik legszebb emléke háromhajós, empóriumos bazilika. Belsejében oszlopok váltakoznak pillérkötegekkel, külseje vakárkádsorral és törpegalériával tagolt. Építését egy régi templom helyén 1099-ben kezdték. A temp­ lom az első építkezés nyomán sík mennyezetű volt, három apszissal záródott. (Kereszthajója a következő építési periódusban, 1180 k. épült, bordás keresztboltozata a 13. sz. elején.) A főhomlokzaton 1110 k. Wiligelmus mester dolgozott késő antik minták alapján. A külső törpegaléria 1124 —80 között készült, a fő­ homlokzat rózsaablaka 1150 k. D-i kapuja, a Porta Regia Anselmo da Campione műve (1209—21). Gótikus boltozatai a 15. sz.-ból származnak. — A C a m p a n ile a szentély mellett 1100—1319 között épült. — Műgyűjteménye: a Palazzo dei Musei épületében több gyűjte­ mény kapott helyet, többek között a G a lleria röm ischen P r o v in z M o e sia S u p erio r,

nia ,

az olasz reneszánsz mesterek gazdag anyagával. m odern m űvészet : egyrészt jelenti a kortárs művészetet, a művészettörténeti fejlődés leg­ újabb fázisát, ezen belül azonban főként a haladó eszmeiségű és formavilágú, tehát a fej­ lődés fő sodrába kapcsolódó művészeti tevé­ kenységre vonatkoztatják. A művészettörté­ neti szakirodalomban a kifejezés szorosabban véve az elmúlt 70—80 év művészetére vonat­ kozik, a Cézanne —Gauguin—Van Gogh nevé­ vel fémjelzett új fejlődési szakaszra, amelyet a vasbeton és az üveg technikai lehetőségeit felhasználó új konstruktív stílusú építészet (legkiválóbb képviselői: F. L. W r ig h t, L e C o r­ busier, W . G ro p iu s, L. M ie s va n R o h e stb.), a posztimpresszionizmustól induló művészeti út­ keresések (izmusok, avantgardista művészet), az ipari formaművészet, a modem belsőépítészet és bútorművészet stb. jellemeznek. E legújabb kori művészeti tevékenység sokban eltér a korábbi klasszikus stílusok módszertani és formai jellemvonásaitól (eltérő pl. a perspek­ tíva értelmezése; a kizárólagos görög —rene­ szánsz tradíció helyett inkább az őskor és a primitív népek művészete kerül előtérbe; megváltozott a művésznek a természethez való viszonya stb.) és a modern élet által felvetett tartalmi és formai kérdésekre keres választ. Moderno (15. sz. vége —16. sz. eleje): észak­ olasz (padovai ?) kisplasztikus. A róla fenn­ maradt egyetlen irodalmi forrás Francisco de H o lla n d a Tractatusa (1538 —39), amelyben a E sten se,

Modena: A Dóm belseie

357

kor neves művészei mellett mint római érem­ készítőt említi. Fő műve a két oldalán aranyo­ zott ezüst relief Krisztus ostorozása és a Tró­ noló Madonna ábrázolásával (Bécs, Kunst­ historisches Museum). Mitológiai tárgyú pla­ ketteket is készített érett klasszikus stílusban (Hercules munkái). m odem sty le : a szecesszió (Ju g e n d -stílu s) egyik angol elnevezése. Modersohn, O tto (Soest, 1865. febr. 22.— Rotenburg, 1943. márc. 10.): német festő, grafikus, a worpswedei művészkolónia egyik alapító tagja, P. ^-B ecker férje. Düsseldorf­ ban, Münchenben, Karlsruhéban tanult, 1889től Worpswedében, később a közeli Fischerhudéban élt. Lírai hangulatú, olykor realisz­ tikus felfogású tájképeket, figurális kompo­ zíciókat és portrékat festett. Hatott rá a sze­ cesszió stílusa is. Modersohn-Becker, Paula (Drezda, 1876. febr. 8.—Worpswede, 1907. nov. 21.): német festőnő, rézkarcoló, az expresszionizmus egyik előfutára, O tto ~ felesége. Berlinben, Worps­ wedében F. M a c ken sen nél és Párizsban tanult. A francia avantgarde törekvéseit plántálta a német művészetbe. Figurális kompozíciót, portrét, csendéletet és tájképet festett. A múmiaportréfestészet és G a u g u in erősen hatott rá, s az elsők közt fedezte fel a néger plasztika jelentőségét. Egyik legnépszerűbb műve Ö n ­ arcképe. — íro d . G. Biermann: P. M.-B. 1927. M odigliani, Amadeo (Livorno, 1884. júl. 12.—Párizs, 1920. jan. 25.): olasz festő, szob­ rász. Firenzében és Velencében végezte festői stúdiumait. 1906-ban Párizsba költözött, ettől kezdve átmeneti megszakításokkal haláláig itt élt. Az E co le de P aris egyik legjellegzetesebb P. Modersohn-Becker: Szegényház lakója (Bréma, magángyűj temény)

A. Modigliani: Barna lány (Milánó, magángyűjtemény)

egyénisége. Kezdetben C é z a n n e hatása alatt állott ( A csellista, 1909), majd a néger plasztika leegyszerűsített formái ragadták meg (K a ria ­ tida, 1912); ebben a szellemben szobrokat is készített. A formai sommázás jellemzi érett műveit is — ezek főként arcképek és női ak­ tok —, továbbá a nyújtott, lágy és nagyon tisztán rajzolt körvonalak, a felületek finom festői megmunkálása és gyöngyházszerüen ragyogó színek ( F e k v ő a k t, 1917—18; Ö n a rc­ k é p , 1919; J e a n n e H é b u te rn e , 1919). Elnyújtott rajzú alakjaiban, finom vonaljátékában a firen­ zei quattrocento, különösen B o tticelli művé­ szetének reminiszcenciája érződik; művészeté­ ben ötvöződik a klasszikus tradíció a modem törekvésekkel. — írod. G. Jedlicka: A. M. Zürich, 1953; J. Russoli: M. Milano, 1958; A. W erner: M., the Sculptor. N ew York, 1962. K ö rn e r É v a Modok Mária, C z ó b e l Béláné (Ráckeve, 1896. szept. 27.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán G l a t z Oszkár és R é t i István növen­ déke volt. Dolgozott Nagybányán is. Bp.-en 1930 óta vesz részt kiállításokon. 1935-ben a Tamás Galériában, 1947-ben az Ernst Múzeum­ ban, 1958-ban Esztergomban volt önálló kiállítása. 1947-től Párizsban és Szentendrén dolgozik, ahol több csoportkiállításon szere­ pelt. Csendéleteket, arcképeket fest az Ecole de Paris szellemében. Módos Ferenc, id. (Bp., 1907. febr. 10.— ): építész, grafikus. Számos tervpályázaton szere-

3 58

MOH

pelt sikerrel: az óbudai hídfeljáró, 1937; a buda­ örsi repülőtér, 1942 ( H ü ltlle l együtt), a szegedi Elme- és Idegklinika, 1942 stb. Jelentősebb épületei: a F arkasréti tem ető bejárata, ravatalo­ z ó ja és k o lu m b á riu m a , számos ipari létesítmény (a Dunaújvárosi Vasmű több épülete stb.). A felszabadulás után romokban heverő für­ dők, szállodák első helyreállítását végezte. 1961-ig Kazincbarcika főépítésze volt. m od u lor : L e C o rb u sier- nek lényegében az a ra n y m e tszé s szabályain alapuló arányrend­ szere, amelyet az emberi arányokból alakított ki és épületei mértékrendjévé tett. modulus : az ->- o sz lo p re n d méretösszefüggé­ seinek alapegysége, az oszlop legszélesebb (alsó) keresztmetszetének sugarával egyenlő; jele: M (pl. az athéni Parthenon oszlopa i i M, párkányzata 4 M magas). A leg­ újabb építészeti törekvések néhol igyekez­ nek alkalmazását feléleszteni (-+ L e C o rbusier, m o d u lo r).

359

Moeyaert, M o y a e rt, Claes (Amsterdam, 1592 V. 93—Amsterdam, 1655. aug.): holland fes­ tő. Főleg portrékat, történeti és zsáner­ képeket festett. Bejárta Itáliát, ahol A. E ls h e im er művészetét tanulmányozta, később R e m ­ brandt hatott rá. Két képe a Szépm. Múz.ban van. M ogul-iskola: a Mogul udvarban a 16. sz. közepétől Nagy Akbar császár (1555 —1605) uralkodása idején kialakult indiai festészeti irányzat. A perzsa miniatúrafestészetből indult ki, de Akbar már sok indiai, sőt hindu művészt alkalmazott, így a ~ jellegzetesen indiai stí­ lust eredményezett. Virágkorát a 17. sz.-ban érte el, s utóbb nyugati hatások is érvényesül­ tek benne. A finom rajzú és színezésű képek tárgyai: a Mogul uralkodó és családtagjai s a magasabb rangviselők, udvari jelenetek, vadá­ szatok, ritka állatok és madarak. A ~ végig udvari, arisztokratikus művészet maradt, s a Mogul hatalommal együtt a 18. sz.-ban le­ hanyatlott. B a k ta y E r v in M ogyoróssy Sándor (Gyula, 1881. márc. 29.—Gyula, i960, febr. 21.): szobrász. Az Iparművészeti Iskolán tanult, majd Bécsben, Münchenben, Párizsban járt tanulmányúton. Gyulán élt, a Békésmegyei Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat több kiállításán szerepelt. Mohácsi Á. Győző (Bp., 1902. máj. 18.—Bp., 1962. márc. I. ) : festő. A Képzőművészeti Főiskolán S z é k e l y Bertalan, B a llá Ede, majd R u d n a y Gyula tanítványa volt. Számos fres­ kót és történeti kompozíciót festett. Néhány képét a Nemz. Gál. őrzi. Hagyatékából 1965-ben a rákospalotai múzeumban nyílt kiállítás. Mohácsi Ferenc (Bp., 1924. júl. 27.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1941 —46

között B o ld iz s á r István és K m e tty János növnedéke volt. 1956-tól szerepel hazai és külföldi kiállításokon főként tájképeivel. Monumentális dekoratív művei: a székesfehérvári 320. Ipari­ tanuló Intézet és a kecskeméti Ápolónőképző Intézet sgraffitója, 1963; a kecskeméti Bácsmegyei Tanácsi Tervező Iroda székházának mozaikja, 1964; a dunaújvárosi tanácsház dísz­ termének gobelinje, 1965. Mohácsi Lajos György (Sárrétudvari, 1921. nov. 14.—Bp., 1962. febr. 4.): grafikus, festő. A Képzőművészeti Főiskolán K o n e c sn i György és É k Sándor voltak mesterei. Főleg parasztok életét ábrázoló figurális kompozíciókat festett. A pécsújhegyi bányászfürdő tanácstermébe sgraffitót tervezett (1957). Több újság és folyó­ irat részére dolgozott. Mohácsi Máté (16. sz.): mohácsi (?) asztalos; a nevével jelzett stallumtöredék a messinai Museo Nazionaléban van. mohamedán m ű vészet : ->- is z lá m m ű v é s z e te Mohn, Gottlob Sámuel (Weissenfels, 1789. dec. 4 .—Laxenburg, 1825. nov. 2.): osztrák porcelán- és üvegfestő. Atyjával együtt Németo.-ban és Ausztriában működött. Az át­ tetsző zománcfestést alkalmazták az üveg­ díszítésnél. Bécsben új technológiai és festék­ kémiai eljárásokat dolgozott ki. Társult A. K o th gasserral, aki ~ hatása alatt tökéletesítette az áttetsző zománcfestést. M oholy-N agy László (Bácsborsód, 1895. júl. 20.—Chicago, 1946. nov. 24.): festő, fotográfus, művészeti szakíró, a 20. sz. leg­ sokoldalúbb művészeinek egyike, a konstruk­ tivizmus egyik legjellegzetesebb képviselője. Különösen kitűnő pedagógiai munkájával járult hozzá a modem művészet terjesztéséhez. Bp.-en kezdett jogi tanulmányait abbahagyta, festeni kezdett. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába ment, ahol csatlakozott a progresszív Ma-csoporthoz, majd Berlinben (1920—23) együttműködött a G estaltung-csoporftal (-»- G). Később a weimari, Ш. a dessaui B a u h a u s tanára lett és W . G r o p iu ssza l működött együtt (1923—28). Többek közt vele szerkesz­ tette és részben írta a Bauhaus-könyveket. A hitleri uralom kezdetéig ismét Berlinben élt, majd előbb Angliába (1935 —37), azután az USA-ba költözött s Chicagóban megalapí­ totta a New Bauhaust (Új Bauhaus). Képei, rajzai, plasztikai konstrukciói, fotogramjai absztrakt formakompozíciók, amelyek mint­ egy modelljei a modem ember térszemléleté­ nek. Műveiben fel akarta tárni „a tiszta téri elrendezés valóságos hatását, az ellentétes erők feszültségének egyensúlyát vagy az egybe­ fonódó tér áramlását”. Meggyőződése volt, hogy a modern civilizáció és technika nem ellentétes a művészettel, ezért konstrukcióiban a legkülönbözőbb új anyagokkal is kísérlete-

Moholy-Nagy László: Modulátor plexiüvegből

zett. Művei rendkívül hatottak a mindennapi élet használati tárgyainak formálására. Meg­ tanította növendékeit az anyagban rejlő konstruálási-formálási lehetőségek felismeré­ sére és felhasználására, elsősorban az építészet­ ben. Műveit, különösen halála óta, gyakran állítják ki nyugaton. Szakirodalmi munkái közül fontosabbak: Új művészek könyve, Bécs, 1922 (Kassák Lajossal); Malerei, Fotographie, Film. München, 1925; Von Material zu Architektur. München, 1928; The new Vision. New York, 1928. — írod. S. Moholy-Nagy: M.-N. The Story of his Life. New York, 1950. Mohrlüder Vilmos (Bp., 1899. okt. 20.— ): grafikus. Építészmérnöknek készült, majd Pólya Tibornál és Feiks Jenő szabad­ iskolájában tanult. Főleg alkalmazott grafiká­ val foglalkozik, számos plakátot, valamint kiállítási grafikát tervezett. Több alkalmazott grafikai, ill. plakátkiállításon vett részt. Moiret Ödön (Bp., 1883. márc. 2.— ): szobrász, építész és éremművész. A Mintarajziskolában, majd Berlinben és Brüsszelben (P. Ch. van der Stappennél) tanult. 1906-tól szere­ pel kiállításokon. 1911 —19 között a műegye­ temen szobrászatot tanított. Ezekben az évek­ ben Bp.-en és Gödöllőn dolgozott. 1920-tól 1944-ig felváltva Bécsben és Bp.-en élt; azóta ismét Bécsben, ahol számos kiállítást rendezett. Szobrai stílusát és témakörét némi­ képp a gödöllői iskola szelleme hatotta át, gyakran mintázott szimbolikus értelmű szobro­

kat (Erős nemzetség, Venus genetrix, A termékeny- M O H ség stb.). 1925-ben Körösfői-Kriesch Aladár síremlékét készítette el. A 30-as években közel került a római iskola stílusához (a 100 éves Nemzeti Színház emléktáblája, 1937; Nagy Lajos-emlék, Székesfehérvár, 1938). Szá­ mos érmet és plakettet (Dürer-emlékérem, 1938) mintázott. Több művét őrzi a Nemz. Gál. Számos szobra került felállításra külföldön (Bécs, Hannover, Berlin) és több művel sze­ repel külföldi múzeumokban. Moissac: város Franciao.-ban. Műemléke: a St-Pierre-du Moustier templom. A bencés apátság alapítása feltehetően a 7. sz.-ra nyúlik vissza. Egy templomát ennek helyén 1083ban, a következőt 1180-ban szentelték fel. E 12. sz.-i építkezésből maradt ránk a négy Ny-i boltszakasz s a templom híres román kori kapuja az 1120 körüli évekből, s a N y-i toronyelőcsarnok 1175-ből. A szentély és a bolto­ zatok a 15. sz.-ban készültek. Kapuja a languedoci szobrásziskola egyik legjelentősebb alko­ tása. Kolostora, az egyik legszebb román kolostor 1110 k. épült, a 13. sz.-ban újjáépít­ tették. 73 oszlopfejezete közül 41-et az O - és Újtestamentumból vett jelenetekkel, a többit stilizált alakokkal s a korinthosi fejezettípus leszármazottaival díszítették. A fejezetek fara­ gásmódja toulouse-i kapcsolatokra vall. — írod.]. Chagnolleau: M. Paris, Grenoble, 1951. Mojzer Miklós (Bp., 1931. nov. 7 .— ): művészettörténész, a Szépm. Múz. tudomá­ nyos dolgozója. A magyar barokk építészettel, olasz festészettel, M. S. mester művészetével Moissac: A St-Pierre-du Moustier

360

MOL

foglalkozik. Könyvei: A z északolasz renais­ sance, Bp., i960; A quattrocento festészete, Bp., i960; Werke deutscher Künstler in Ungarn. I. Architektur. Strasbourg, 1962; A z Esztergomi Keresztény Múzeum Képtára, Bp., 1964 (Boskovits Miklóssal és Mucsi Andrással). E lexikon munkatársa. Mola, Gasparo (Coldrerio, 1580 k .—Róma, 1640. jan. 26.): olasz ötvös és éremművész. Dolgozott a firenzei, mantovai, guastallai és 1625-től a pápai verdékben. 1601-ben a pisai dóm D-i kapujának két bronzreliefjét ter­ vezte. Számos emlékérme készült G. Dupré hatása alatt. Mola, Pier Francesco (Coldrerio, 1612 — Róma, 1666): olasz festő. G. Cesari és F. Albani tanítványa volt. Hosszabb ideig Velen­ cében tanulmányozta a nagy velencei mesterek műveit, később Rómában oltárképeket (SSi Domenico e Sisto, Róma), freskókat és kisebb figurális kompozíciókat festett. Bibliai jele­ netekkel díszített tájképei tették ismertté nevét. M oldovai SZSZK m űvészete: A 9 —13. sz.-ban Moldavia területe a kijevi nagyfejede­ lemséghez tartozott, azután a galíciai herceg­ séghez, s a régi orosz és ukrán kultúrával együtt fejlődött. Ez a hatás akkor sem szűnt meg, amikor a 16—18. sz.-ban vázallusi függésben állt a török birodalommal. Temp­ lomaiban a 15 —18. sz.-ból nagyszerű monu­ mentális freskók maradtak meg. Magas szín­ vonalat ért el a kódexírás, a miniatúrafestés, a kő- és fafaragás, a szőnyegszövés. Besszarábiának Oroszo.-gal való egyesülése után, 1912-től közvetlenül hatott az orosz képző­ művészet a moldáviai művészet további fejlődésére. 1897-től rajziskola alakult Kisinyov ban (Kisinev), s létrejött a Besszarábiai Mű­ vészetbarátok Egyesülete, melynek kiállításain részt vett Repin is. Moldavia területének egy része 1918—40 között Románia fennhatósága alatt állt. Ez időben a haladó művészek között kiemelkedtek: V. F. Okusko (1862 —1919), E. M. Malesevszkaja, A. M. Plamodjala. 1940-ben alakult a Moldovai Szovjet Szocia­ lista Köztársaság, ekkor jött létre itt a képző­ művészek szövetsége is. Jelentősebb művészek: K. D. Kitajka (1914— ), M. E. Gamburd (1903— ), A. A. Vasziljev (1907— ), L. P. Grigorascsenko (1924— ) festők; L. I. Dubinovszkij (1910— ), K. Sz. Kobizeva (1906— ), V. E. Dobrosinszkij (1901— ) szobrászok. Moldován Béla: -*• Zombory-Moldován Béla Moldován István (Bp., 1911. márc. 17.— ): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. 361 Közben Nagybányán Thorma János irányítása

mellett dolgozott. 1948 —50 között Romániá­ ban élt. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mo­ dem hangvételű művekkel szerepel. 1963ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gál. több mű­ vét őrzi. Moldvai Krajna János: —^Krajna János Molenaer, Jan Mienso (Haarlem, 1610 k .— Haarlem, 1668. szept. 15.): holland festő. Képein F. Hals és A. Brouwer hatása mutatható ki. Haarlemben és Amsterdamban működött mint életképfestő. Felesége J. Leyster festőnő volt. A Szépm. Múz.-ban néhány jellemző, főleg kocsmai jelenetet ábrázoló képe van. Molin, Johann Peter (Göteborg, 1814. márc. 17.—Ekudden, 1873. júl. 29.): svéd szobrász, éremvéső és festő. Portréi és zsánerszobrai mellett XII. Károlyt ábrázoló óriási méretű szobra ismert a stockholmi múzeumparkban. M olitor József (Sopron, 1786 —Sopron, 1838): festő. A bécsi akadémián tanult, majd szülő­ városában rajztanár volt. Képeit a soproni múzeumban őrzik. M oll, Anton Cassian (Innsbruck, 1722. aug. 12.—Bécs, 1757. dec. 6.): osztrák érem­ művész, B. F. ~ testvére. M. Donner tanít­ ványa volt, a bécsi verdében dolgozott. Néhány emlékérme (Kolini győzelem) és vallásos jelvénye ismeretes. M oll, Balthasar Ferdinand (Innsbruck, 1717. jan. 4 .—Bécs, 1785. márc. 3): osztrák szobrász, A. C. ~ testvére. Először apjánál, Nicolaus ~ n ál, majd N. Donnernél tanult. 1751 —59 között az akadémia tanára volt. G. R . Donner művészetének hatása alatt állt. Legfontosabb J. M. Molenaer: Csapszék „A Félholdhoz** (Bp., Szépm. Múz.)

alkotásai a bécsi kapucinus kripta díszes érctumbái, közöttük a legdíszesebb: I. Ferencé és Mária Teréziáé az osztrák rokokó gazdag emléke. T ra u tso n ka rd in á lis síre m lé k é n (Stephans­ dom, 1757) obeliszket alkalmazott díszítő­ elemként, csakúgy mint a D a u n -sír e m lé k e n (Augustinerkirche, 1766). Utolsó művei, mint I. F erenc lo va s szo b ra (1781) v. római imperátorruhás márványszobra már klasszicista stílusban készültek. A kismartoni Agoston-rendi apá­ cáknak 1769-ben szállított Kálváriája nem azonosítható. — íro d . A. Schuschnigg: Die Künstlerfamilie M. Innsbruck, 1928. A g g h d z y M á ria

Möller, Georg (Diepholz, 1784. jan. 21.— Darmstadt, 1852. márc. 13.): német építész. Előbb F. W e in b r e n n e m é l Karlsruhéban, majd Itáliában tanult. 1810-ben a hesseni nagyherceg udvari építőmestere lett. Tanulmányutat tett Párizsban és Londonban. A vasszerkezetek új technikája éppúgy érdekelte, mint a gótikus formák. Több műve van Darmstadtban, szín­ házat épített Mainzban (1833), tervet készített a wiesbadeni hercegi palotához. Fő müve a centrális L u d w ig s k irc h e Darmstadtban (1822 — 26). Elméletileg is foglalkozott építészettel, s jelentős érdemeket szerzett a műemlékvéde­ lem területén. Möller Pál: -*■ M o n o sto ri-M o lle r Pál Mollinarolo, M ü lle r, Jacob Gabriel (Bécs, 1721 к. —Bécs, 1870. máj. 1.): osztrák szobrász. 1757-től az akadémia tanára, G. R . D o n n e r követője volt. Fontosabb művei: a W ie n e r N e u s ta d t-i dóm fő o ltá ra , a g y ő r i s z é k e s e g y h á z S z t . Is tv á n - és S z t . L á s z ló -m e llé k o ltá r á n a k nagy domborművei (1770—75). Egykor Héderváron volt V e n u s és A m o r szoborcso­ portja, a bp.-i volt Rakovszky-gyűjteményben pedig a H ó n a p o k sorozatának egy darab­ ját őrizték. Molnár Albert (1673 k. működött): erdélyi faragó; a szentbenedeki (Benediug) Korniskastély lépcsőházának sajátosan magyar fara­ gott oszlopokkal díszített bábos fakorlátját készítette. Molnár Béla (Bp., 1904. júl. 15.— ): textiltervező, Munkácsy-díjas, az Iparművészeti Főiskola tanára. Az Iparművészeti Iskolán M u h its Sándor tanítványaként végzett. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt. 1963-ban a Fényes Adolf-teremben nyílt kiállításán bati­ kolt falképeit, faliszőnyegeit, csipkéit, ruha­ textiljeit mutatta be. Molnár Dániel (Bp., 1900. aug 16.— ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, B a lló Ede, R u d n a y Gyula, U jv á r y Ignác voltak mesterei. 1925től többször szerepelt a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok és az Emst Múzeum kiállításain; számos plakátot is készített. A felszabadulás

után az Athenaeum Nyomda grafikai részié- M .O L gének vezetője volt 1960-ig. Főleg figurális kompozíciókat fest. Molnár Ernő (Tapolca, 1891. jún. 11.— ): művészettörténész, főiskolai tanár, a Köz­ ponti Egyházművészeti Hivatal volt vezető­ je. Főleg egyházművészettel foglalkozott. Könyve: A n a g y je n ő -tü sk e v á ri p á loskolostor, Bp., 1936. Molnár Farkas (Pécs, 1897. jún. 21.—Bp., 1945. jan. 12.): építész, grafikus és festő. Tanulmányait a műegyetemen és a Képzőművészeti Főiskolán kezdte, majd a weimari Bauhausban (1921—25) W . G ro p iu s tanítvá­ nyaként folytatta. Az első Bauhaus-kiállításon, 1923-ban feltűnést keltett konstruktivista ház­ tervével. 1927-től Bp.-en működött, előbb L ig e ti Pállal, majd önállóan, ill. F ischer Jó­ zseffel társulva. A modern építészek 1928-ban megalakult nemzetközi szervezetének ( C I A M ) meghívott magyar delegátusa volt s ennek magyar csoportját (CIRPAC) szervezte. A modem építészeti és városépítési felfogás ér­ vényesítéséért indított harc élén állt. A 30-as évek elején több, a Bauhausból kiinduló, de egyéni formáló erőt tanúsító családi házat, bérvillát stb. épített (Bp.: Lejtő út, Pasaréti út stb.). 1932-ben a modern épí­ tészetet és városrendezést propagáló kiállí­ tást rendezett F ischer Józseffel együtt. Egyik legjelentősebb közös alkotásuk a p e s tú ih e ly i volt O T I-r e n d e lő . Tervezői voltak még — másokkal együtt — a bp.-i Köztársaság téri, újító jelentőségű bérházcsoportnak. G r a n a sz tó i P á l

Molnár Géza (1856 —?): festő, ~ József festő fia. Két éven át (1872—73) a müncheni akadémián tanult s hazatérve főleg tájképeket festett. Először 1878-ban szerepelt a Műcsar­ nokban, utoljára 1898-ban a Nemzeti Szalon­ ban állított ki. Molnár György (1733 —76 között m űködött): ötvösmester Rozsnyón. 1753-ban lett céhmes­ ter. Művei közül egy fedeles, feliratos kanna a rozsnyói ev. templomba került. Molnár György (Nagyvárad, 1910. ápr. 25.— ): építész, grafikus. 1939 óta Ausztráliá­ ban él, egyetemi tanár. Rajzai ausztráliai la­ pokon kívül a The Timesban, a The Observerben, a Punchban, a Life-ben stb. jelennek meg. Karikatúráit könyv alakban is kiadta ( O h , f o r a F rench W ife ! , lors stb.).

C o o k in g f o r B ache­

Molnár János: P en telei M o ln á r János Molnár József (Zsámbék, 1821. márc. 21.— Bp., 1899. febr. 6.): festő. Velencében, Róm á­ ban és Münchenben tanult. Művészete az érzelmesen lágy festéstől haladt a romantikus tárgy választás és előadásmód felé. 1853-tól Pesten élt és az elnyomatás éveiben tör- 362

szettörténet-tudományok kandidátusa. 19. és 20. sz.-i magyar iparművészettel foglalkozik, e tárgykörből több tanulmánya jelent meg. Könyvei: F a ze k a ssá g , 1963; N é p m ű v é s z e t a laká sb an, 1964. Molnár Mária: K á s a Györgyné Molnár Pál, M ü lle r (1825 —1904): építész. Részt vett Szeged városrendezésében, restau­ rálta az alsóvárosi és a Dömötör-templomot és a környék több műemlékét. A Fogadalmi templom első tervét készítette. M olnár Péter (Bp., 1925. júl. 14.— ): épí­ tész, Ybl-díjas. Művei közül az 1951-ben épült debreceni iro d a h á z (Malomsoky Józseffel közö­ sen) az új szerkezetek új formáinak alkalma­ zását mutatja (Debrecen, Vöröshadsereg u.). Ő tervezte a G ubacsi h íd fő la kó telep én ek több é p ü le té t, a sió fo k i v ih a r je lz ő á llo m á st és m eteoro­ lógiai o b sz e r v a tó riu m o t (1956), a pesti Dunapart egyik foghíjbeépítését (Széchenyi u. 1., 1959—60). 1957-ben megbízást kapott az istanbuli Kavalla Szálló tervének elkészítésére (Ja n á ky Istvánnal, K ö r n e r Józseffel, V ass Antallal, Z i l a h y Istvánnal). M ü h lb a c h e r István­ Molnár József: Légyott (Bp., Nemz. Gál.) nal közös munkája a kőbányai mozi (1964). Molnár Zsuzsa, P a ta k y Dénesné (Bp., 1929 aug. 8.— ): művészettörténész, a Nemz. ténelmi festményeivel ( D e z s ő v i t é z önfeláldo­ Gál. tudományos dolgozója. 19—20. sz.-i z á s a stb.), valamint N e m z e t i A lb u m címen magyar és külföldi festészettel, grafikával megjelentetett táj- és életképeivel állt a mű­ vészet nemzeti törekvései mellé. Inkább ez foglalkozik. E lexikon munkatársa. Molnár-C. Pál (Battonya, 1894. ápr. 28.— a dicsérendő szándék és a finoman tetszetős ): festő. 1915 —18 között a Képzőművé­ kivitel szereztek számára elismerést, az igazi szeti Főiskolán tanult, majd Svájcba ment, művészi erő arcképeiből és több alakos ahol F. H o d le r hatása alá került. Lausanne-ban kompozícióiból hiányzik. Fény- és színha­ és Genfben rendezte első kiállítását. Később tások iránti fogékonysága egy-egy művét Párizsban a Louvre-ban régi mesterek fest­ a plein air előfutárai közé sorolja (F ü rd ő ményeit másolta. Bp.-en először 1923-ban lá n y o k ) . — íro d . Turcsányi E.: M. J. állított ki. 1928-tól 1931-ig a Róm ai Collegi­ Bp.,1938. Zádor A nna Molnár József (Bp., 1902. febr. 21.— ): um Hungaricum ösztöndíjasa volt. Több díjat nyert, 1937-ben Grand Prix-t Párizs­ építész. Bp.-en és Párizsban végezte tanulmá­ ban. 1947 óta kisebb gyűjt, kiállításokat ren­ nyait. Fő művei: Kazincbarcikán laboratóri­ deztek alkotásaiból. Képeinek többsége bib­ umépület és gázgenerátor, Tószegen őrlőépület stb. Elméleti munkásságot is folytat: kutatási likus tárgyú V . aktkompozíció; újabban kis­ méretű tájképsorozatokat is fest. Dekoratív, területe a mo.-i török művészet. Könyvei: erősen stilizált, neoprimitív festésmód jel­ S z ig e tv á r török m ű e m lé k e i, Bp., 1958; A z lemzi, hatott rá az olasz novecento. Az új­ I s z lá m m ű v é s ze te , Bp., 1959 (Egyed Edittel); klasszicizmus egyik legjelentősebb magyar E g er tö rö k m ű e m lé k e i, Bp., 1961. Molnár József (Nagyréde, 1922. nov. 17.— képviselője. Fametszetei közül legismertebb a Cyrano-sorozat. 1965-ben a Csók Galéri­ ): festő. 1945 —50 között a Képzőművészeti ában nyílt kiállítása, amelyen szürrealista Főiskolán B e rn á th Aurél tanítványa volt. 1950 óta kiállító művész. 1957-ben a Fényes jellegű képeit mutatta be. A Nemz. Gál. több képét őrzi. Adolf-teremben önálló kiállításon mutatta Molyn, M e lijn , Pieter de (London, 1595 — be portréit, plein air szemléletű figurális Haarlem, 1661. márc.): holland táj- és élet­ kompozícióit. A ra tá s c. falképe a kiskun­ képfestő, rézkarcoló; Haarlemben működött. félegyházi általános iskolában (1955), H a m u ­ E. van de V eld e tanítványa volt, később J. p ip ő k e c . mesekompozíciója Téglás község van G o y e n hatott művészetére. Tanítványai óvodájában van, a nagyrédei kultúrház részére közé tartozott A. van E verd in g en . Á b ra h d m 1963-ban sgraffitót készített. Molnár László (Szolnok, 1924. jún. 17.— e lű z i H á g á r t c . képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. ): keramikus, művészettörténész, a művé­ 363

MOL

M O M

M o ln á r-C . P á l: M enekü lés E g y ip to m b a

M om m ers, Hendrik (Haarlem, 1623 k .— Amsterdam, 1693. dec.): holland festő. N. Bereitem tanítványa volt; megfordult Itáliában, 1654-ben a haarlemi festőcéh dékánja lett. Olaszos stílusú tájképeket, pásztorjeleneteket festett. Három képét: Zöldségárusnő, Gázló, Olasz tér obeliszkkel a Szépm. Múz. őrzi. M om per, Frans de (Antwerpen, 1603. okt. 17.—Antwerpen, 1660): holland tájképfestő. Hágában, Haarlemben és Antwerpenben dol­ gozott J. van Goyen modorához közel álló stílusban. Éjszakai tűzvész c. képét a Szépm. Múz. őrzi. M om per, Joost (Josse) de (Antwerpen, 1564—Antwerpen, 1635. febr. 5.): flamand festő, a tájképíestés id. P. Brueghelből kiinduló irányának képviselője. 1561-ben Antwerpen­ ben a festőcéh tagja lett. Képei többnyire komor hangulatú hegyi tájakat, malmokat, szakadékokat, hidakat ábrázolnak. (Tájképein P. de M o ly n : Á b ra h á m elűzi H á g á rt (B p., S zépm . M úz.)

az alakokat gyakran id. J. Brueghel festette) A Szépm. Múz. Istentisztelet sziklabarlangban c. képét őrzi. M onaco, Lorenzo da: —»Lorenzo da Monaco M oncornet, Baltazar (Rouen, 1600 k .— Párizs, 1668. aug. и .) : flamand rézmetsző és kiadó. Zrínyi Miklós, a költő arcképét is elkészítette. M ondrian, Piet (Amersfoort, 1872. márc. 7-—New York, 1944. febr. 1.): holland festő. 1892-től az amsterdami akadémián végezte művészi tanulmányait. 1910-ben Párizsba költözött, és itt a kubizmus szellemében dol­ gozott (Csendélet gyömbéres fazékkal, 1910), de csakhamar „tisztább realitás", általáno­ sabb érvényű formák felé törekedett. A látott formákat egyre inkább absztrahálta, s a ter­ mészeti tárgyból a forma és szín tiszta, általá­ nos érvényű viszonylatait alakította (Fa­ sorozat, 1910). 1914-ben visszatért Hollandiába; ekkor rajzolta a Tenger és a Templomhomlok­ zat sorozatokat, amelyekben tovább tisztázó­ dott a függőlegesek és vízszintesek rendszere. A továbbiakban végképp kikristályosodott forma- és színrendszere: a függőleges és víz­ szintes vonal, a négyszögű sík forma és a három alapszín (Kompozíció kékben „B”, 1917). 1917-ben T. van Doesburggal megalapí­ totta a neoplaszticizmusnak nevezett művészeti elvein alapuló De Sfy7-mozgalmat és a hasonló című folyóiratot, amely a geometrikus absztrak­ ció egyik fő fóruma lett. A 20 —30-as években készült képeinek alapmotívumai az egymást derékszögben metsző és az alapszíneket hordozó síkokat az aranymetszés szabályai szerint ki­ jelölő fekete egyenesek (Kompozíció pirossárga-kék, 1927, Kompozíció piros-kék, 1936). 1938-ban Londonba költözött, majd 1940-től haláláig New Yorkban élt. Ekkor keletkezett a Boogie-Woogie-sorozat, amelynek kompozi- 364

MON

cionális ritmusa az előzőknél sokkal felszabadultabb, és hiányzik belőle a komor fekete szín. ~ művészetét metafizikus realizmusnak nevezte. Azt az abszolút törvényszerűséget akarta vele kifejezni, amely az univerzumot is igazgatja: a neoplaszticizmus, az új alakítási mód formája szerinte nem lehet olyan, mint a természethű v. konkrét ábrázolásé, bár bizonyos mértékig ez is utal az egyetemesre v. pedig ezt magában rejti. A festészetnek ~ szerint a tiszta viszonylatok logikus és racionális kifejezőjévé kell válnia. ~ K. Malevics szuprematizmusa mellett a geomet­ rikus absztrakció kezdeményezője és legjelen­ tősebb művelője. Művészete nemcsak a festé­ szetre, de a modem építészetre és formater­ vezésre is hatott. Összefoglaló elméleti írása: Neue Gestaltung, Neoplastizismus (Bauhaus­ bücher, 1925). — írod. M. Seuphor: P. M. 1956. Körner Éva M ondsee: város Ausztriában. Műemléke a plébánia- (egykor bencés) templom. A három­ hajós, kereszthajó nélküli bazilikát szentély alatti kriptával és két Ny-i toronnyal 1104-ben szentelték fel. A 13 —14. sz.-ban tűzvészek pusztították. A fennálló gótikus, háromhajós, bazilikális elrendezésre emlékeztető templom P. Mondrian: Kompozíció 8 (New York, Guggenheim Museum)

365

В В а

'в

В а

в а я в

а

ввя I к

вв

в

м

I

1" в в а

в

а ■

в .в а

Р. M o n d ria n : B o o g ie —W o o g ie (N e w Y o rk , M u se u m of M o d e rn A rt)

1463—99 között épült. A gazdagon profilált, 1487 k. készült csúcsíves sekrestyeajtó a késő gótikus kovácsoltvas ajtók egyik legszebb pél­ dája. M onet, Claude Oscar (Párizs, 1840. febr. 14.—Giverny, 1926. dec. 6.): francia festő, az impresszionisták vezéregyénisége, az im­ presszionizmus legkövetkezetesebb képviselő­ je. Fiatal korát Le Havre-ban töltötte. Itt figyelt fel karikatúráira és portréira E. Boudin, ő biztatta először arra, hogy fessen a szabad­ ban. 1859-ben Párizsba ment. Először C. Troyonnal, majd az Académie Suisse-en C. Pissarróval ismerkedett meg. 1860—62 között Algériában volt katona. Az afrikai tűző nap és az égő színek ugyanolyan festői élményt jelentettek számára, mint korábban E. Delac­ roixr-nak v. később P. Kleenek. 1862—64 kö­ zött Ch. Gleyre növendéke volt A. Renoinal, J. F. Bazille-lel és A. Sisley-ve 1 együtt. Nagy hatással volt rájuk Manet kiállítása és a Vissza­ utasítottak Szalonja. Szemben álltak az akadémizmussal, és >vezetésével a fontainebleau-i erdőbe jártak festeni. ~ gyakran dolgozott együtt Boudinnd és Jongkinddel, akiktől sokat tanult (Honfleuri móló, 1864; A Szajna torko­ lata Honfleurnél, 1864). Figuráin Courbet és Manet hatása érezhető (Camille, 1866). Festé­ szetében fordulópont a Reggeli a szabadban (1866), melyen a hagyományos anyagszerűség és plaszticitás már a fényreflexek keresésével párosul. (Később megsemmisítette a képet.) Korai párizsi utcaképein (Saint Germain l’Auxerrois, 1866; Quai du Louvre, 1866; Le jardin de Vinfante, 1866) atmoszferikus hatások törik meg a formákat, a vibráló fényben friss festőiséggel kel életre a város színes forgataga. A Terasz Le Havre mellett (1866) v. a Nők a kertben (1867) már az impresszionizmust

közvetlenül előkészítő plein air kompozíciók. A következő évek fő témája a Szajna-part, ahol legtöbbször Rcnoirral együtt festett. Képein a szín és forma tradicionális szemléle­ tét a szabad természet fény- és színreflexeinek ábrázolása váltja fel. A napfény hatására a tárgyak természetes színe megváltozik, az árnyékok színesek lesznek, és a vízen vissza­ verődő fények a pillanatnyi látvány mozgal­ masságát éreztetik (A Szajna Argenteuil-nél, r868; La Grenouillére, Г869). Az 1870-ben kitört francia—porosz háború elől Pissarróhoz hasonlóan Londonba menekült. Nagy hatással volt rájuk Turner felfedezése. ~ 1871-ben festett Londoni parlament c. képe az atmoszféra megjelenítésének, a levegő, a köd formafel­ bontó hatásának nagyszerű kifejezése. Palettája kivilágosodott, főleg a Hollandiában megis­ mert japán fametszetek hatására (Zaandam, Г871). 1872—78 között Argenteuil-ben élt. Ezek az évek az impresszionizmus kiteljesedé­ sének évei. Festményein az emberi alak ugyan­ olyan alárendeltje az optikai víziónak, mint bármely más elem. Párizs atmoszféráját a tér, a levegő állandó remegése, a napfénnyel átita­ tott színek ereje és ragyogása eleveníti meg (Boulevard des Capucines, 1876; A fellobogózott Rue Montorgeuil, 1878). 1874-ben az impresszio­ nisták első kiállításán bemutatott képe, az Imp­ resszió, a felkelő nap (1872) a csoport névadója és szimbóluma lett. A kép a természeti benyo­ más futólagosságának, az atmoszféra változé­ konyságának megragadása egy adott pillanat­

ban. Ez a törekvése bontakozik ki az azonos témáról, különböző napszakokban festett ké­ pein, melyek a Saint Lazare pályaudvar soro­ zattal kezdődnek (1876—77). 1878-ban Vétheuil-be, 1883-ban Givernybe költözött. A 80as évek hozták meg művészete fokozatos el­ ismerését. 1889-ben Rodinnel közösen ren­ dezett gyűjt, kiállításának komoly sikere volt. Festészetének csaknem kizárólagos témája lett a táj, melyben a legtökéletesebben fejez­ hette ki művészi törekvéseit. Az Amsterdam látképe (1880), a Bordighera (1884), az Étretat-i szírt (1886), a Belle-Isle-en Mer (1887) jelzik utazásának állomásait. 1890-ben festette Szé­ naboglyák sorozatát. Képein a téma másodla­ gossá válik, a tárgyak a változó légköri jelen­ ségek tükrözői. A Roueni katedrálisról festett híres sorozatán (1892—94) elvész a kőfalak anyagszerűsége, a képek a levegő és a fény játékát ábrázolják a nap különböző óráiban. Késői korszakának kiemelkedő alkotásai a Themze-képek (1899 —1904), melyeken Turner fénymiszticizmusához áll közel. Továbbra is sokat utazott, járt Norvégiában, Spanyolo.-ban és óriási élménye volt Velence. 1908—10 között huszonkilenc képet festett a Canale Grandéról és a palotákról. Ekkor már állandó szembántalmakkal küzdött. Újra és újra festet­ te kertje motívumait, a gliciniákat és tavirózsá­ kat, s a lebegés, a szüntelenül mozgó víz vál­ tozó reflexeit. A Szétborzolt lombok (1918-20) V . a Train bleu nuit (1918—20) már teljesen tárgy nélküli színkompozíciók. A Tavirózsák

MON

C . M o n e t: R e g a tta (Párizs, L ouvre)

366

M ON

C . M o n e t: É tre ta t-i halászcsónako k (B p., S zép m . M úz.)

367

(1916—23) hatalmas pannóit halála után az Orangerie-ben helyezték el. Munkássága nagy retrospektív bemutatását 1928-ban ren­ dezték meg. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére törekvés, a szer­ kezet, a kép preformáltságának feladása, művészetének tárgyiatlanná váló tendenciája sok vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Festészetét a modern absztrakt törek­ vések számos képviselője előfutárának vallja. A Szépm. Múz. három képét őrzi. - írod. Ch. Leger: С. M. Paris, 1930; W . Seitz: С. M. New York, i960; Pataky D.: M. Bp., 1966. Nagy Ildikó M ongólia m ű v é sz e te : A mai Mongol Népköztársaság területén az időszámításunk kezdete körüli időből fennmaradt régészeti emlékek: bronz-, csont-, agyag-, kőtárgyak, textíliák (pl. szőnyegek a Nőin Ula-i sírokból) tanúskodnak az egykori népvándorlás-hullá­ mok kiindulási területének régi kultúrájáról. Ezek állattenyésztő és vadászó népek alkotásai, díszítéseik főként állatmotívumok. Megerősí­ tett települések nyomai időszámításunk kez­ detétől szórványosan, a 9. sz.-tól gyakrabban fordulnak elő. A 13. sz.-ban az Orkhon folyó

völgyében volt Dzsingisz kán birodalmának falakkal övezett székhelye, Karakorum. A népvándorlási hullámok és a mongol nagy­ birodalom megszűnése után, a 16. sz.-tól a lámaizmus (-»- lámaista művészet) terjedt el, és ettől kezdve ~ r e is ez nyomott bélyeget. A 17. sz.-tól egészen századunk elejéig tartó mandzsu uralom időszakában ~ részint egy­ házi (buddhista, ill. lámaista) művészet, részint népművészet. A népi díszítőművészet leg­ jellegzetesebb alkotásait a ruhák, edények, lószerszámok, fegyverek s a szőnyegek ékítésében találhatjuk meg; a szőnyegszövés, selyemszövés, a faragás és az ötvösség (fémművesség) a fő ágai a népi művészetnek. — A festészet alkotásai a kolostorok kultikus célú, K-ázsiai technikával készült képei. E-Mongóliában a templom- és a kolostorépítészet a 16. sz. végétől kezdve virágzott, az Erdeni-Cukolostor a legrégebbi (1585). A 17. sz.-tól találunk jurta formájú épületeket (templo­ mokat, pl. Da-Hur-ban). A kínai típusú épületek példája a Gurban-Cu az Erdeni-Cukolostorban (1586), tibeti jellegű épület viszont a Labran-palota (szintén az ErdeniCu-ban, 18. sz.). A két stílus keverékére is sok példa akad (Majdari a Da-Hur-ban a 19. sz.-ból). A mongol építészet jellegzetes alkotásai a bástya formájú szuburgánok (pl.

a Dzsaron-Hasor a Gandan-kolostorban, Ulan Bátorban). — A nemzeti forradalom győzel­ me (1921) után ■~nek új korszaka kezdődött. A városi építkezés nagyobb lendülettel indult meg, a festők és szobrászok a szovjet főisko­ lákon tanulnak s az új Mongólia életét áb­ rázolják. A festők első mestereként MarzenSauart tartják számon (plakátgrafikája híres); Csojdok, Cevegdzsav ésJadam-Szuren a történetipolitikai témák és portrék festői, Namhajteren és Gava történeti és tájképekről ismertek. A szobrászok közt legismertebb Csőimből (a Szuhe-Bator emlékmű alkotója) és Dzsamba (lovas szobrok készítője). A későbbi generáció ból Cultum tájképei és Dorzspalam rajzai keltenek figyelmet. Számos népművész (hím­ ző, ötvös, faragó) működik; a hagyományos népművészet formakincsének őrzője és híres művelője Manivadar. Miklós Pdl

M onnier, Henry Bonaventure (Párizs, 1805. jún. 5.—Párizs, 1877. jún. 3.): francia grafikus, író, színész. Mint korának népszerű karikaturistája dolgozott a Caricature, a Charivari, a Silhouette c. lapoknak, illusztrálta Lafontaine meséit, Béranger költeményeit. Ünnepelt színműíró és színész is volt. M onnoyer, Jean-Baptiste (Lille, 1636. jan. 12.—London, 1699. febr. 16.): francia virág­ festő, rézkarcoló. Antwerpenben tanult. Fran­ cia, majd 1674-től angol kastélyok dekorációit festette. m onogram , m o n o g ra m istá k : művészjegyek M onok : község Borsod-Abaúj-Zemplén me­ gyében. Műemlékei közül a Monoky-kastély valószínűleg középkori eredetű, egyemeletes téglalap alaprajzú épület egyik sarkán kör­ bástyával, néhány kisebb toldalékkal. A 16. sz.-ban épült ki. — A volt Andrássy-kastély dísztermében 1770 k. készült franciás modorú magyar rokokó freskók találhatók az edelényi freskók mesterétől. — Kossuth Lajos szülőháza (ma Kossuth-múzeum) 1780 k. épült, copfstílusú épület teknőboltozatokkal. m o n o k ró m : egyszínű, egyetlen színnel és ennek árnyalataival készült ábrázolás, m o n o lith : egyet­ len kőtömbből készített monumentális faragvány (pl. oszlop, obeliszk stb.) elneve­ zése. M onom achos császár k o ro n á ja : Konstan­ tinos Monomachos császár koronája

M o n g o l selyem hím zés B u d d h a k épév el, 20. sz. eleje

M o n g o l b ro n z fü stö lő ed én y a 17. sz.-ból

K o lo sto r b ejárata U la n B áto rb an

MON

m on o ty p ia : egylap-nyomat. A grafikai eljá­ rásokkal csak a nyomás ténye rokonítja. A ~ készítésekor csiszolt fémlemezre, üvegre stb. vékonyan felfestett olajfestékréteget nyom­ nak át nedves papír alapra. Ezzel az eljárással — a grafikai műfajokkal ellentétben — csak egy levonat készíthető, mert a nyomás a dúcról a teljes festékmennyiséget leszedi. A Nabiscsoport kedvelt műfaja volt. A kortárs ma­ gyar festők közül főként Kondor Béla, Korniss Dezső él vele. M onreale : város Szicíliában, Palermo mellett. Műemlékei közül a Székesegyház háromhajós, kereszthajós normann bazilika; 1170—80 kö­ zött épült. Apszisának külsején a jellegzetes normann dekoráció figyelhető meg, a belse­ jét csodálatos színhatású, arany hátterű, a 12. sz. végén készült bizánci mozaikok borít­ ják. Főkapuját Bonanno Pisano öntötte и 86-ban, az É-i mellékkapu Barisanus da Trani alkotása. Gyönyörű kerengője egy idő-

MON

T a ra isten n ő b ro n zszo b ra a 17. sz.-b ó l (M o ngólia)

m o n o p te ro s: antik körtemplom, amelynek a tetejét falak helyett oszlopok tartják. Cellája nincs. A barokk és az empire kertekben kis kerti épület. m o n o s to r : apáti kormányzás alatt álló kato­ likus szerzetesház (->- kolostor). M onostori-M oller Pál (Szolnok, 1894. febr. 8 .— ): festő. 1919—25 között Bp.-en, 1920-tól 1925-ig Szolnokon Fényes Adolfnál tanult. A felszabadulás után az Alkotás Művész­ ház művészeti vezetője volt. Több kiállításon vett részt, 1963-ban és 1964-ben Csehszlovákiá­ ban állított ki. Sommázott hangvételű tájké­ peket és figurális kompozíciókat festett, később az építészettel kapcsolatos geo­ metrikus absztrakció irányába fordult érdek­ lődése. D o rz sp a la m : A rc k é p (M o ngólia)

2 4 Művészeti Lexikon III.

C u ltu m : T á jk é p (M o ngólia)

ben épült a templommal, árkádíveit 26—26 márvány inkrusztációval díszített kettős osz­ lop tartja. Dús növényi és figurális díszítéssel ellátott oszlopfejezetei antik és bizánci hatáso­ kat tükröznek. M onrealese : -*■ Novelli, Pietro m o n stra n c ia : úrmutató M onsu D esiderio : E név alatt három francia művészt kevertek össze, akik Nápolyban dol­ goztak a 17. sz. első felében. Legfontosabb közöttük a metzi Francois Nőmé. 1602-ben jö tt Rómába, 1610-ben Nápolyba. A második személy, Didier Barra szintén metzi, a harma­ dik ismeretlen maradt. Munkáik: éjszakai jelenetek, fantasztikus városképek különleges fényekkel megvilágítva. Expresszív kifejezőkészségük miatt az utóbbi időben rendkívül divatba jöttek, s nagy hatással voltak a szür­ realista festőkre. M ontagna, Bartolomeo (Orzinuovi, Brescia mellett 1450 к .—Vicenza, 1523. okt. 11.):

MON

M o n re a le : A k e re n g ő részlete

olasz festő. Kezdetben Veronában élt s itt valószínűleg D. Morotte vagy F. Benaglio tanítványa volt. 1469-től Velencében képezte tovább magát, Alvise Vivarini, Antonello da Messina és Giovanni Bellini hatott rá. Később a vicenzai iskola vezető mestere lett. Emellett Velencében, Bergamóban, Padovában, Vero­ nában stb. festett freskókat és oltárképeket. (Különösen kedvelt témája a trónoló Madon­ na.) Mint írták róla: születésénél fogva bresciai, polgárjoga szerint vicenzai, művészete velencei. Legtöbb képe Vicenzában van (Mu­ seo Civico: Madonna szentekkel és angyalokkal, Madonna Szt. Klárával és Magdalénával, Bemu­ tatás a templomban stb.; Dóm: Krisztus szüle­ tése, freskó). Ezenkívül több műve található Veronában (a Castelvecchióban két szent, 1504—06; Keresztelő Szt. János, freskó; a SSi Nazaro e Celsóban freskó' és képei, 1504— 06), továbbá Vicenza környékén (Monte Berico bazilikájában Piéta, 1500), Velencében (Accademia: Madonna két szenttel, 1507), Milánóban (Brera: Madonna három angyallal és szenttel, 1490), a paviai Certosában (Madonna Keresztelő Szt. Jánossal és Jero­ mossal, 1490), a Szépm. Múz.-ban Nicvoló Orsini kastélyából származó, három kászonra átvitt, kitűnő freskója (1510 —16 I.). — írod. A. Foratti: B. M. Padova, 1908; R . de Suarez: В. M. Firenze, 1921. Németh Lajos

M ontagna, Benedetto (Vicenza, 1481 к ,— Vicenza, 1558): olasz festő és grafikus. Egyes kutatók szerint Bartolommeo ~ öccse (de valószínűleg inkább a fia); az ő hatása alatt festett (Trónoló Madonna három szenttel, 1528, Milánó, Brera). Mint rézmetsző jelen­ tékenyebb. M ontagnana, Jacopo de (Montagnana, 1440/ 43 k. —1499. ápr. 20. után): olasz festő. F. Bazalieri tanítványa volt, Vasari szerint Gio­ vanni Bellini stílusához kapcsolódott. Padová­ ban festett oltárképeket és freskókat. Mária Krisztus holttestével c. képét a Szépm. Múz. őrzi. M ontanes, Montanez, Juan Martinez (Alcala la Real, 1568 —Sevilla, 1649. jún. 18.): spanyol szobrász, a sevillai szobrásziskola vezető egyénisége. Klasszicista stílusa az antik szobrok tanulmányozásán érlelődött. Fontosabb m űvei: a sevillai katedrális Feszületé (1606), a kis Jézus alakja (Sevilla, 1607), Guzman el Bueno és felesége síremléke (Sevilla, San Isidoro del Campo, 1609), Keresztelő Szt. János- és Szt. Klára-oltárok Sevillában, Anna és Mária szobra a Szt. Anna-kolostor részére (Sevilla) stb. Jellegzetesek félholdon álló, a szép spanyol asszonyok típusát megtestesítő, dús leplekbe burkolt Madonna-szobrai. Műveit gyakran F. Pacheco színezte. — írod. M. Dieulafoy: La statuaire polychrome en Espagne. Paris, 1908. 370

MON

Bartolomeo Montagna: Madonna szentekkel és zenélő angyalokkal (Milánó, Brera) 371

24*

J. Montagnana: Mária Krisztus holttestével (Bp., Szépm. Múz.)

m ontázs: -*■ collage Monte Cassino: város D-Olaszo.-ban, Ná­ poly közelében. Műemlékei között vannak római kori romok: amphitheatrum marad­ ványai azi. sz. I. sz.-ból, színház romjai stb. — Apátságit 529-ben Szt. Benedek alapította, a longobárdok elpusztították, a 8. sz.-ban újjáépült. A középkor folyamán nagy hírnév­ nek örvendett pompás épületei, nagy gazdag­ sága, értékes könyvtára és okirattára miatt. Virágzását a II. sz.-ban érte el. Több ízben épí­ tették újjá. A II. világháborúban a bombázá­ sok lerombolták, a háború után a régi tervek alapján építették fel. Montefiascone: városka Olaszo.-ban, Viterbo mellett. Műemléke, a San Flaviano kettős templom a román-lombard építészet egyik kiemelkedő emléke (1030 —60 k.). Homlok­ zata a 12. sz. végén készült díszes gótikus por­ taiéval. Montelberger Fülöp (18. sz. első fele): épí­ tész. 1724-ben Szeged-Alsóvároson dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a megrongálódott régi gótikus Demeter-templom 1725—49 közötti, barokk stílusban való újjáépítése. Montelupo, Baccio da; tkp. Sinibaldi (M ontelupo, 1469—Lucca, 1535 к.): olasz szobrász és építész, Raffaello da ~ apja. Két fafeszülete a firenzei San Marcóban és San Lorenzóban még a quattrocento részletező szemléletét

árulja el. Az Orsanmichele egyik fülkéjében M O N álló Szt. János evangélista szobra eszményített, kissé színpadias hatású alkotás. Sokat dolgo­ zott a firenzei Badia számára, ezenkívül Velencében s valószínűleg Luccában is műkö­ dött. Kivitelezte a sienai dóm Piccolominioltárának Michelangelo által tervezett szobrait. Montelupo, Raffaello da; tkp. Sinibaldi (1505 k. —Orvieto, 1566/67 k.): olasz szobrász, építész és stukkátor. Apja, B. da ~ tanítványa volt. Római tanulmányai után Michelangelo segédeként dolgozott Firenzében (Medicisírkápolna, Szt. Damian szobra), majd 1542-től 1552-ig Rómában II. Gyula pápa síremléké­ nél (Madonna, próféta- és szibilla-szobrok faragása). Művei főleg Loretóban (dóm, Angyali üdvözlet, dombormű), Luccában, Orvietóban (dóm, Királyok imádása), Rómában (Sta Maria sopra Minerva, X. Leo ülő szobra) találhatók. Firenzében Rossi bíboros síremlékét tulajdonít­ ják neki (Sta Felicitá). Michelangelón kívül A. Sansovino hatott rá. 15 52-től az orvietói dóm építőmestere volt. Mojzer Miklós Monteverde, Giulio (Bistagno, 1837. okt. 8.—Róma, 1917. okt. 3.): olasz szobrász. Zsánerszobrokat (Macskával játszó gyermek), emlékműveket (Vincenzo Bellini, Catania), lo­ vas szobrokat (Victor Emmanuel, Rovigo) ké­ szített. Montferrand, Auguste (Chaillot, 1786. jan. 24.—Szentpétervár, 1858. jún. 28.): francia származású orosz építész. Ch. Percier tanít­ ványa volt az École des Beaux-Arts-on, majd 1816-tól haláláig Oroszo.-ban dolgozott. Leg­ jelentősebb alkotásai: a pétervári Izsákszékesegyház (1819 —58), a Palota tér építészeti együttesébe nagyszerűen beilleszkedő Alekszandrov-oszlop (1829—34), valamint az egy­ kori Lobanov -Rosztovszkij-palota épülete. Mű­ vei még a klasszicizmus hagyományait köve­ tik, de már az eklektikus építészet bizonyos jeleit viselik magukon. A vasszerkezet korai alkalmazója volt. M onticelli, Adolphe (Marseille, 1824. okt. 14.—Marseille, 1886. jún. 29.): olasz szárma­ zású francia festő. Párizsban tanult. Művésze­ tére hatott V. Diaz de la Peha piktúrája. Képeinek színvilága kápráztatóan gazdag. Csillogó színfoltokkal alakította jeleneteit, amelyeken valószínűtlen, meseszerű hangulat ömlik el. Alakjai hol tisztán ragyognak elő, hol a titokzatos homályba vesznek (A z akrobaták parádéja, 1877; Ünnepély a Saint Cloud-i parkban). Cézanne szerette műveit és némiképp hatott van Goghta is. — írod. G. Coquiot: A. M. Paris, 1925; A. Negis: A. M. Paris, 1953. Körner Éva Montorsoli, Giovanni Angelo (Montorsoli, 1507—Firenze, 1563. aug. 31.): olasz szobrász, Michelangelo és A. Ferrucci tanítványa. Michel- 372

MON

A. Montferrand: Az Izsák-székesegyház (Leningrád)

angelo mintája után ő faragta a firenzei Medicisírkápolna számára Szt. Kozma szobrát. Michel­ angelo erős hatását árulják el a firenzei SSa Annunziata Cappella di San Lucájában álló szobrai (1536) is. 1547-től 1554-ig a messinai Dóm tér túldíszített óriás kútját és a dómban

a 12 apostol szobrát készítette, melyek a föld­ rengés alkalmával részben elpusztultak. Leg­ jelentősebb munkája a genovai San Matteotemplomnak, a Doriák temetkezési helyének harmonikus szobrokkal és domborművekkel való belső díszítése (1561). Genovában az Albergo de’ Poveri-templom Piéta-reliefje szintén ~ műve. 1561-ben faragta Bologná­ ban a Servi főoltárát. Mucsi András Montoyer, Louis Joseph (Marimont, 1749 к ,—Bécs, 1811. jún. 5.): holland építész, a késő klasszicizmus következetes képviselője. M int udvari építész az 1780-as évek gazdag építészeti tevékenységének legfőbb irányítója volt. 1795-ben Bécsbe ment, 1807-ben csá­ szári és királyi udvari építész lett. Fontosabb munkái: College du Pape (Leuwen, 1776 — 78), a St Jacques-sur-Caudenberg templom be­ fejezése (Brüsszel, 1785 —87), Redute (Baden bei Wien, 1799 —1801), Kioszk (Baden bei Wien, 1800), Albertina (Bécs, 1801—04), Lovagterem (egykor trónterem) a Burgban (1804—07). — Fia, ifj. Louis >-*> a bécsi klasszicista építészet egyik jelentős kép­ viselője. Tervei szerint alakították át és rendezték be a budai királyi palotát 1846ban. M ontreuil: 13. sz.-i francia építész- és szob­ rászcsalád. — Tagjai közül 1. Pierre de (Montreuil-sous-Bois, 1200 k. —Párizs, 1266. márc. 17.) 1259—66 között a párizsi NotreDame építőmestere volt. Fő műve: St Denis újjáépítése (a 13. sz. első felében). Megnagyob­ bította a kereszthajókat, a szentélyt és a kereszt-

A. Monticelli: Városkép folyóval (Japán, magángyűjtemény)

373

A Mont Saint-Michel apátság díszterme

hajókat újraboltozta, a kriptát hatalmas pillé­ rekkel erősítette meg, s a D-i kereszthajó kapuját, a francia gótika egyik büszkeségét faragta. Szt. Lajos király megbízásából 1263 — 66 között a Karoling és Capeting királyok síremlékeit készítette el (St Denis). Ezeken kívül még neki tulajdonítják a párizsi Ste Chapelle és a St Martin des Champs refektóriumának építését. — 2. Eudes de (?— Párizs, 1289) királyi építész (valószínűleg Pierre de ~ fia) IX. Lajos és III. Fülöp szol­ gálatában állt. IX. Lajost az 1248 —54-i keresztes hadjáratra is elkísérte. Cyprus szige­ tén, Nicosiában is megfordult, ahol bizonyá­ ra befolyása volt a katedrális építésére. Jaffa erődítményeinek építését is neki tulaj­ donítják. Párizsban nevéhez fűződik a Cor­ deliers templom és a karthauzi kolostor terve­

zése (mindkettő elpusztult). A mantes-i káp- M .O N talani templom építésében is részt vett. F. Tóth Rózsa Mont Saint-M ichel: a normann tengerpart síkjából magányosan kiemelkedő sziklacsúcsra épült település. 966-tól a francia forradalomig Benedek-rendi apátsági templom és kolostor, azután 1864-ig állami börtön volt. A 10. sz. első felében emelték az első kisméretű, négy­ szög alakú templomot (ma kripta a templom Ny-i homlokzata alatt). A háromhajós, kereszt­ hajós hatalmas román bazilikából (1064-ben készült el) ma a kripta és a kereszthajó áll. 1421ben a szentély beomlott, a körüljárós, kápolna­ koszorús késő gótikus új szentélyt 1446 — 1521 között emelték. A román kori kolostor­ épület a templomot K-i oldalról patkó alakban vette körül, fennmaradt részei: a zarándokok terme (Aumónerie v. Salle D ’Aquilon) és a keresztfolyosó (promenoir). A gótikus kolos­ torépületet 1211—28 között a templom E-i részén helyezték el: a sziklacsúcs oldala mellett merész technikai megoldással háromemeletes épület emelkedik, hatalmas támpillérekkel megtámasztva (La Merveille). A 13. sz.-i kolostorépület a klasszikus gótika korának egyik legnagyobb szabású alkotása. A kolos­ tort és az alatta elterülő települést körülvevő erődrendszer legnagyobb részben a 14. sz.-ban épült. — írod. F. Enaud: Le M. S.-M. Paris, é.n. F. Tóth Rózsa monumentális m ű vészet: az emlékműveket, vagyis a nyilvános terek szobrait és épületeit, azok festményeit, a templomokat és diadal­ íveket létrehozó művészet. — A mondanivaló, a szándékolt kifejezés miatt a megszokottnál nagyobb, azonban néha csak tömegeivel és méreteivel ható művészetet is így nevezzük. A monumentális hatás azonban nem annyira

Mont Saint-Michel

374

MOO

Mont Saint-Michel: Bástyafalak a D-i oldalon

375

a mérettől, mint inkább az arányoktól és a formaalakítás bizonyos nagyvonalú össze­ fogottságától függ. Monumenti A n tich i: az olasz Tudományos Akadémia 1892 óta Rómában megjelenő kiadványsorozata, amely az itáliai régészeti ásatások és kutatások legfontosabb eredmé­ nyeit közli. Monuments et Mémoires : E. Piot alapítvá­ nyából 1894 óta Párizsban kiadott folyóirat, amely az ó- és középkori művészetnek első­ sorban francia gyűjteményekben őrzött anya­ gához kapcsolódó kutatások eredményeit közli. M on vel: —►Boutet de Monvel M onza: város E-Olaszo.-ban, Milánó köze­ lében. Műemlékei közül л San Giovanni Battistadóm alapítása és első építése a 6. sz. végén történt; a 9. sz.-ban átépítették, majd a 14. sz. első felében megnagyobbították. A 14. sz. végén Matteo Campione (->- campionei mesterek) a külső mellékhajókat kápolnakoszorúvá alakí­ totta át. Az ő műve a fekete és fehér márvány­ ból épített, gazdag szobrászati díszítéssel ellá­ tott főhomlokzat is. — A Palazzo Comunale egyes források szerint a 12. sz.-i császári palota maradványain épült a 13. sz. végén. Lócsy Erzsébet Moor, Dmitrij Sztahievics; tkp. Orlov (Novocserkaszk, 1883. okt. 23.—Moszkva, 1946): szovjet grafikus, az OSZSZSZK érdemes művésze. Szatirikus folyóiratokban kezdte működését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején tűnt ki politikai plakátjai­ val (Te jelentkeztél önkéntesnek?). Plakátjai lakonikusak, realista felfogásúak és szenvedé­ lyes erővel hatnak a szemlélőre (Segíts!). Politikai karikatúrái is jelentősek. Moore, Albert (York, 1841.szept.4.—London, 1893. szept. 25.): angol festő, a preraffaelita iskola tagja. Számos dekoratív falképet festett (Coombe Abbey, The Queen’s Theatre Lon­ donban stb.).

Moore, Henry (Castleford, 1898. júl. 30.— ): angol szobrász és grafikus. 1919-ben a leedsi Művészeti Iskolában tanult, 1921—24 között a londoni Royal College of Art ösztön­ díjasa volt. Ettől kezdve Chelsca-ben művészeti tanárként működött. 1948-ban a Velencei Biennale szobrász-nagydíját nyerte el. Jelenleg Kingstonban él. Művészi pályafutása kezdetén a mailloli elvekhez kapcsolódott a szobrászi forma klasszikus értelmezésével. A szentimen­ tális V . naturális téma helyett a forma realitását és az anyag minőségét is érvényre akarta juttatni. A húszas évek szobrainak (Anya és gyermeke, 1924—25; Fekvő alak, 1929) tömör és súlyos archaikus alakzatai később differen­ ciálódtak tartalomban: a tér és forma szabadon egymásba fonódott, a tömegből kibomlott annak váza, érvényre jutottak a belső energiák pozitív és negatív alakzatai. E folyamattal egy időben szobrai mindjobban elszakadtak a rea­ lisztikus látványtól, néhol a teljes absztrakció­ hoz közeledtek (Madárkalitka, 1939; A meny­ asszony, 1940), s gyakran archaikus idolok­ ra emlékeztettek. ~ monumentális figurái az emberi lét általános érvényű, ősi szimbólu­ mait testesítik meg (Család, 1947; Álló figurációk, 1950; Király és királynő, 1950; Glenkiln kereszt, 1955 —56; Haldokló harcos, 1956 —57). Mint grafikus is kiváló. A háború alatt a londoni bombázások szörnyű élményéből szü­ letett ún. Katakomba-rajzsorozata (1941). 1961H. Moore: Madonna gyermekével (Northampton, St. Matthew-templom)

ben néhány szobrát és grafikáit kiállították az Ernst Múzeumban. — írod. H. M. Read: H. M. New York, 1949; D. Sylvester: H. M. Sculpture and Drawings. 1—2. köt. 1955; W. Hoffmann: H. M. Schriften und Skulptu­ ren. Frankfurt am Main, 1959; E. Neumami: Die archetypische W elt H. M.-s. Z ü ric h Stuttgart, 1962. Körner Éva Мог, Moor, Anthonis van Dashorst (Utrecht, 1519 k. —Antwerpen, 1576 k.): korának egyik legjelentősebb holland arcképíestője. J. van Scorel tanítványa volt. Mozgalmas élete során számos országban járt, s korának uralkodóiról készített portrékat. 1549-ben pártfogójának, Granvella kardinálisnak arcképét festette meg (Becs), s az ő révén rövidesen a spanyol udvarhoz került (Álba herceg portré­ ja ). 1550-ben Rómában, 1552-ben Portugáliá­ ban dolgozott (A portugál királynő és Mária infánsnő képei a madridi Pradóban). 1553-ban visszatért hazájába, a következő évben Mária magyar királynő arcképét festette. Fülöp spanyol király kérésére Angliába ment, ahol a spanyol király Mária angol királynővel lépett házasság­ ra. /--> többször lefestette mindkettőjüket, majd 1555-ben visszatért Németalföldre. 1559ben ismét a spanyol király szolgálatába állt, 1573-ban azonban végleg hazatért. Holbein és Tiziano emlékét idéző reprezentatív arcképei Velázquez fellépéséig erősen hatottak a spanyol festészetre. Képei közül a Szépm. Múz.-ban II. Fülöp spanyol király és I. Mária angol királynő H. Moore: Király és királynő (Antwerpen, szabadtéri múzeum)

A. van Мог: II. Fülöp spanyol király képmása (Bp., Szépm. Múz.)

képmása található. — írod. G. Marlier: A. M. 1934. Gerszi Teréz Móra, Francisco de (Cuenca, 1560 —Madrid, 1610. aug. 3.): spanyol építész. J. de Herrera tanítványa volt, s mint segéde részt vett az Escorial építésében. Az Escorial épületét saját tervei szerint több kiegészítéssel látta el, paloták, templomok, kolostorok épültek ön­ álló tervei szerint. Mesterének szigorú stílusa jellemzi művészetét. Móra, Jósé de (Baza, 1642—Granada, 1724. okt. 25.): spanyol szobrász, Bernardo de ~ szobrász fia. A.Cano tanítványa volt, Madrid­ ban és Granadában működött. A királyi kápolna Ecce Homo szobra, a karthauziak részére készí­ tett Szt. Bruno alakja, valamint a granadai San José-templom Irgalmas Krisztus figurája korának legjelentősebb andalúziai szobrászai között jelölik meg helyét. Móra, Juan, tkp. Gómez vagy Gómez de Móra (Madrid, 1580 k. —Madrid, 1648. febr. 28.): spanyol építész. Nagybátyja, F. de tanítvá­ nya, a Herrera-stílus tehetséges és hű folytatója. Fontosabb művei: Madridban az Encarnacion templom, a Plaza Mayor árkádos házsorai, Al­ cala de Hcnaresben egy ovális kupolájú apáca­ templom, Salamancában a Jezsuita kollégium. Morales, Luis de; ún. el Divino (Badajoz, 1509—Badajoz, 1586. máj. 9.): spanyol festő. Németalföldi naturalizmus és olasz reminisz­ cenciák mellett nemzeti vonások jellemzik műveit, melyek telve vannak spanyol miszti­ cizmussal, fájdalmas megadással, de egyéni manierizmussal is. Dolgozott szülővárosa ré-

376

MÓR

szere, több oltára és képe van madridi tem­ plomokban, valamint a Pradóban. Képeit gyakran másolták. M orált, Ludwig (München, 1815—Reichen­ hall, 1888. dec. 24.): német történelmi festő. J. Schlotthauer, P. Cornelius és H. Hess tanít­ ványa volt. Egyházi tárgyú kompozíciókat is festett (a regensburgi dóm, az esztergomi székesegyház szentélyének falképei az 1840-es évekből). M oranda, Paolo: Cavazzola M orandi, Giorgio (Bologna, 1890. júl. 20.—Bologna, 1964. jún. 18.): olasz festő. 1909-ben a bolognai akadémián festészetet és grafikát tanult. Metszetei már ekkor kiváló felkészültségről tanúskodtak. 1914-ben Cézan­ ne és a kubizmus befolyása alá került anélkül, hogy valaha is Párizsban járt volna. Ekkor s később is főként csendéleteket festett. 1917 — 20 között a metafizikus festészet művelője volt, s bár mint az irányzat többi tagja, szintén felhasznált néhány szürreális utalású motívu­ mot (próbabábu feje, fizikai eszközök stb.), távol állt társainak irodalmiságától. G. de Chiricóvú és C. Carrá-val együtt részt vett a „Valori Plastici’’ kiállításokon. 1920-tól le­ mondott a szürreális hatásról, képei majdnem kizárólag egy témakört variálnak: asztalon álló hosszú nyakú üvegek különböző kompozíciós együttesét lágy szürkésbarnás tónusban megmintázva. 1925-ben képeit bemutatták a Novecento kiállításon Milánóban, 1948-ban a Velencei Biennalén nagydíjat nyert. A boL. de Morales: Madonna gyermekével (Madrid, Prado)

377

G. Morandi: Csendélet üvegekkel (Milánó, magángyűjtemény)

lognai akadémia tanára volt. — írod. C. Gnudi: M. 1946. Körner Éva M orazzone, Pier Francesco; tkp. Mazzuchelli (Morazzone, 1571 v. 73—Piacenza, 1624 к.): olasz festő. V. Salimbeni tanítványa volt Róm á­ ban, ahol Caravaggióval is kapcsolatba került. Később Velencében, majd Milánóban telepe­ dett le, s itt G. B. Crespive1 és G. C. Procaccinivel dolgozott együtt, s mellettük korának legjobb milánói festője volt. Erős fény-árnyék ellentétekkel, sárgás és lágy sötétbarna színek­ kel mozgalmasan komponált olajképei közül a József álma (Berlin), a Szt. Ferenc (Milánó, Castello Sforzesco), a Heródiás (Torino, Pinacoteca), a Lucrezia (Madrid, Prado) emelkedik ki, falképei közül a római San Silvestro in Capite, a varallói Sacro Monte, a varesei San Vittore freskói jelentősek. Mojzer Miklós M o rd g a n g : gyilokjáró M ordvinov, Arkagyij Grigorjevics (1896. jan. 27. — ): szovjet építész, Lenin-díjas, az Építészeti Akadémia elnöke. Jelentős szere­ pet töltött be Moszkva újjáépítésében és számos sokemeletes bérház terveit készítette el. О alkalmazta elsőnek az előregyártott épületelemeket az SZU-ban. M óré Mihály (Debrecen, 1924. júl. 4.— ): festő. Főnyi Géza, Konecsni György, Koffán Károly, majd Szó'nyi István tanítványa volt. 1956-tól Debrecenben él. Pasztelles hatású figurális kompozíciókat, grafikai sorozatokat (a 600 éves Debrecenről kiadott album stb.), ceruzarajzokat készít. M óré Miklós (Rákoscsaba, 1929. márc. 4. — ): restaurátor. 1960-ban hosszabb ideig a római Istituto del Restauróban tanult. A Szépm. Múz. főrestaurátora. M oreau, Charles vagy Karl Ritter von (1758—Bécs, 1841): francia építész, festő. Képzését Párizsban nyerte. Az Esterházyak állandóan foglalkoztatott építésze volt. Meg­ bízásukból bővítette és átépítette a kismartoni kastélyt (1794 —1805), tervezte az Esterházyak

nagygannai sírtemplomit (1808 —18 között épült) és dolgozott a csákvári Esterházykastély törzsépületének klasszicista kialakításán és bővítésén. Az ő műve a régi bécsi Dianabad (1804), a híres Apolló-terem (1813), a Wallnerstrassei Pálffy-palota (1819—23). Később — ki­ állításaiból ítélve — erősen a történelmi festé­ szet felé fordult. Irodájában dolgozott 1810 k. Rados Jenő Hild József. M oreau, Gustave (Párizs, 1826. ápr. 6.— Párizs, 1898. ápr. 18.): francia festő. F. Picot műtermében tanult, de művészetére Th. Chassériau volt nagy hatással. Aprólékosan kidolgozott képei többnyire mitológiai és bibliai jeleneteket ábrázolnak: Orpheus (1865), Salome látomása, Europa elrablása (1869), A z ifjú és a halál (Chassériau emlékére), Sámson és Delila, Oidipus és a Sphinx, Pieta stb. (vala­ mennyi a Louvre-ban). 1892-től 1898-ig az École des Beaux-Arts tanára volt és megértés­ sel fogadta a modern törekvéseket. Tanít­ ványai közé tartozott G. Rouault, H. Matisse és A. Marquet is. Műveit és nagy értékű mű­ gyűjteményét halála után az államra hagyta. E gyűjteményből később önálló múzeumot létesítettek, amelynek egy ideig Rouault volt az igazgatója. még lüszteres edények). A ~ készítésének fontosabb centrumai Malaga, Manises és Paterna voltak. M oreelse, Paulus (Utrecht, 1571—Utrecht, 1638. márc. 19.): holland festő. Delftben M. Miereveld tanítványa volt. Járt Rómában, később szülővárosában és Amsterdamban dol­ gozott. Arcképeket és caravaggieszk zsáner- 37$

MÓR

P. Moreelse: Női képmás (Bp., Szépm. Múz.)

379

képeket festett. Legkiválóbb műve az amsterdami Rijksmuseum Lövészképe (1616), mely a fény-árnyék felhasználásával Rembrandt mű­ vészetét készítette elő. Építészettel is foglalko­ zott. A Szépm. Múz.-ban Női képmás c. műve található. — írod. C. H. de Jonge: P. M. Assen, 1938. M orel, Jacques (Lyon v. Avignon, 1395 к ,— Angers, 1459): francia építész és szobrász. 1418-tól 1425-ig a lyoni katedrális építőmestere volt, 1453-ban I. Károly és Bur­ gundi Agnes síremlékét faragta (Souvigny). Neki tulajdonítják Agnes Soréi síremlékét (1450 k.). M orelli, Giovanni; álnevén Ivan Lermolieff (Verona, 1816. febr. 25.—Milánó, 1891. febr. 28.): olasz művészeti író. Eredetileg orvos volt, tanulmányait Münchenben végezte. A képek attribuálásában hosszú, aprólékos tanulmá­ nyok és megfigyelések vezették. Azt állította, hogy az egyes festőknél a természet meg­ figyelésén alapuló formák később bizonyos ismétlődő sémákká változnak. Egyazon festő­ nél főleg az apró részletek (mint a fül, ujjak, körmök, láb, szem, arc stb.) megfestése szigo­ rúan ezt a kialakult sémát mutatja, s ez képessé teszi a kutatót, hogy a mester munkáját a ta­ nítványétól, de még inkább utánzóitól bizto­ san megkülönböztesse. Könyve: I. Lermolieff: Kunstkritische Studien über italienische Male­ rei. X—3. köt. Leipzig, 1890—93. Genthon István M orelli Gusztáv (Pest, 1848. febr. 15.—Bp., 1909. márc. 21.): fametsző. Pesten Huszka Lajostól tanult, utána Rusz Károly intézetében

dolgozott 1868 végéig. Ez idő alatt különö­ sen Munkácsy képeinek fametszetű reproduká­ lásával tűnt fel, s a Honvéd Album és Koroná­ zási Album fametszeteit is ekkor készítette. 1869-ben ösztöndíjjal Párizsba ment, majd egy év múlva Londonba. 1872-ben hazatért s a Petőfi-versek első képes kiadásának illusztrációit metszette fába. 1873-ban a Mintarajziskola, majd az Iparművészeti Is­ kola tanára lett. Külföldi kiállításokon szá­ mos kitüntetést kapott. 1895-ben A magyarok bejövetele c. Feszty-körkép négy és fél mé­ ter hosszú fametszetét készítette el. Nagy mesterségbeli tudással végzett munkássága kizárólag reproduktív jellegű volt. Dömötör István m oreszk, maureszk: az iszlám művészetében kialakult geometrikus díszítmény, mely tkp. a farácsmunkák (-*■ musarabij) vonalvezeté­ sét igyekezett követni. Főleg az É-afrikai területen jutott fontos szerephez, de az arabeszk mellett az egész iszlám művé­ szetben megtalálható a művészet minden ágában (épületeken, a fémművesség alko­ tásain stb.). M oretto di Brescia, tkp. Alessandro Bonvicino (Brescia, 1498—Brescia, 1554. dec.): olasz festő, a bresciai festőiskola egyik vezető mestere. F. Ferramola tanítványa volt, mű­ vészetének formanyelvét azonban elsősor­ ban G. G. Savoldo, Tiziano, G. Romanino Moretto di Brescia: Szt. Justina az egyszarvúval (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

Morctto di Brescia: Szent szerzetes (Bp., Szépm. Múz.)

és L. Lotto hatása alakította. Festményein a velenceiek gazdag színeit a bresciai iskolára jellemző ezüstös gyöngyházszürke tónus há­ lózza. Képeit, különösen kitűnő portréit invenciózus kompozíció és elmélyült ember­ ábrázolás jellemzi. Főként szülővárosában és Velencében, ezenkívül Bcrgamóban (1529) és Veronában (1540—41) dolgozott. Műveinek túlnyomó része — közel ötven táblakép — Brcsciában van (Képtár: Ecce Homo, Krisztus születése szentekkel, Pásztorok imádása, Szt. Család donátorral, Pünkösd, Salome, Madonna gyermekkel, két szenttel, 1539, Madonna két szenttel és Luzzago donátorral, 1542 stb.; Duomo Vecchio: Mária mennybemenetele, 1526; San Clemente: Sta Cecilia, Lucia, Agnes, Ágota és Borbála, Szt. Orsolya, Abrahám és Melchisedek ; San Cristo: Simon mágus bukása ; San Francesco: Szt. Margit, Ferenc és Jeromos, 1530; San Giovanni Evangelista: Madonna szentekkel és donátorral; SSi Nazaro e Celso: Mária megkoronázása és szentek stb.). Több ké­ pét őrzik a londoni National Galleryben (Martinengo Casaresco portréja, Férfiportré, 1526, Madonna Szt. Györggyel és Katalinnal, Averaldi portréja), a milánói Brerában (Ma­ donna három szenttel, Szt. Pál és Jeromos, Szt. Ferenc stb.), Velencében (Képtár: Madonna az Ottoboni családdal, Szt. Péter, Keresztelő Szt. János; Sta Maria della Piéta: Vacsora Lévi házá­ ban) és Veronában (Castclvecchio: Madonna, Sant’ Eufemia: Madonna és két szent). A Louvreban van Szt. Antal és Bonaventura képe, Frankfurtban a Madonna a négy egyházatyával, Bécsben pedig a híres Szt. Justina az egy­ szarvúval és az előtte térdeplő donátorral. A Szépm. Múz. tulajdona Szt. Rókusi az an­

gyal ápolja (1504 k.) és a korábban G. B. Móromnak tulajdonított Szt. szerzetes (1530 k.) c. képe. — írod. G. Nicodemi: M. di B. Firenze, 1923; Gombosi G y.: M. di B. Basel, 1943. Németh Lajos M orgenstern, Christian (Hamburg, 1805. szept. 29.—München, 1867. febr. 27.): német festő, a késő romantikus, biedermeier tájkép­ festészet képviselője. 1828-tól a koppenhágai művészeti akadémián tanult, majd München­ ben telepedett le. Többnyire kisméretű táj­ képeket festett Norvégiában és Németo.-ban. Képei a müncheni, nürnbergi és frankfurti múzeumokban vannak. M orinyi Ödön (Komárom, 1877. márc. 13.—Brüsszel mellett, 1958): festő. Tanulmá­ nyait 1898-tól Münchenben, 1903-tól Párizs­ ban végezte. Több mint négy évtizeden át főleg Párizsban, Bécsben, Firenzében élt, és ott állított ki. 1939-ben költözött Bp.-re, 1941-ben a Műteremben rendeztek műveiből kiállítást, 1946-ban gyűjt, kiállítása volt a Szalmássy Galériában, 1954-ben az Ernst Múzeumban. Friss ecsetjárású, virtuózán fes­ tett, gazdag színezésű virágcsendéletei jelleg­ zetesek. Pátzay Pálról, Kisfaludi Strobl Zsiginondról készült arcképei, Matyó asszony vasár­ nap, Melegházban (Nemz. Gál.) c. művei ismertebbek. Bodnár Éva M orisot, Berthe Marie Pauline (Bourges, 1841. jan. 14.—Párizs, 1895. márc. 2.): francia festőnő, az impresszionista csoport tagja. 1862-től 1868-ig Corot tanítványa volt, az ő hatása érződik művészetén kb. 1874-ig (A

M Ó R

B. Morisot: Anyám és nővérem (Washington, National Gallery)

380

MÓR

В. Morisot: A bölcső (Párizs, Musée du Jeu de Paume)

381

lorient-i híd, 1869; A z erkély, 1872; Lepke­ vadászat, 1874). Következő korszakára Manet hatása jellemző (Nő a tükör előtt, 1875; Reggeli a szabadban, 1876). Csak ezután alakult ki egyéni stílusa, amelynek legjellemzőbb voná­ sai : derűs és harmonikus fényhatások, gyengéd nőiesség, meleg, családias hangulat (Nyári nap, 1879; A kert, 1883; A tavon, 1884). 1885-től Renoir hatása alá került. Késői művein a fény egyre jobban felbontja a tárgyak körvonalát, derűs, ragyogó egységbe vonva a kompozí­ ciót (A mandolin, 1889; Leány legyezővel, 1893; A nővérek, 1894). Részt vett az impreszszionista csoport valamennyi kiállításán. Rend­ kívül finom hangulatú, bájos, mindenkor ízléses festményei pompás színfolttal gazda­ gítják az impresszionisták művészetét. — írod. L. Rouart: В. M. 1941; M. Angoulvent: В. M. 1955; Bataille—Wildenstein: В. M. Paris, 1961. Csorba Géza M óritz Sándor (Celldömölk, 1924. márc. 20.—Stockholm, 1966. márc. 9.): festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1943—49 között Szőnyi István növendéke volt. Főleg üzemi jeleneteket ábrázoló figu­ rális kompozícióival rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1953-ban és 1965-ben a Fényes Adolf-teremben mutatta be műveit. Lírai felfogású tájképeket, hangulatos városrészlete­ ket is festett. M orland, George (London, 1763. jún. 26.— London, 1804. okt. 29.): angol életkép- és tájképfestő. Mesterségbeli tudását apjától, a festő és képrestaurátor Henry Robert ~ tó l sajátította el. Technikai készsége sokat tökéletesedett a régi holland tájképfestő mesterek

műveinek restaurálása, másolása, sokszor ha­ misítása által. Műveinek frissesége, természetes­ sége, sokszor bravúros technikája s festészeté­ ből az intellektuális elemek hiánya ifj. D. Teniers művészetét idézik. Disznóól c. képe a Szépm. Múz. tulajdona, m ó r m ű v é sz e t: az arabok által meghódí­ tott Spanyolo.-ban és É-Afrikában kialakult művészeti irány (->- még iszlám művészete). M oro, Pietro (17. sz.): olasz rézmetsző. Coronelli Regno di Ungheria (Padova, 1657) c. művében 32 magyar s 35 dalmát város réz­ metszetű rajzát közli. M orone, Domenico (Verona, 1442 —1517 után): olasz festő, Francesco ~ apja. A velencei Gentile Bellini és Mantegna hatott művésze­ tére. 1496-tól fiával együtt Velencében dolgo­ zott. — írod. R . Brenzoni: D. M. Firenze, 1956. M orone, Francesco (Verona, 1471 —1529. máj. 16.): olasz festő, Domenico ~ fia és segédje. Oltárképei és freskói főleg Veronában találhatók. M oroni, Morone, Giovanni Battista (Albino, 1520/25—Bergamo, 1578. febr. 5.): olasz festő. Moretto di Brescia tanítványa volt. Tiziano, L. Lotto hatását ötvözte tartózkodó hangú, ezüstszürke tónusú festményein. Leginkább Bergamóban és környékén dolgozott. Vallásos kompozícióin lényegében mesterének, Morettónak a képtípusait variálta: Madonna a gyermekkel és szenttel, Mária mennybemenetele (Milánó, Brera), Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szt. Jánossal (Szépm. Múz.), Sírbatétel (1565), Mária megkoronázása (1576, Ber­ gamo) stb. Nagyobb jelentőségűek arcképei, amelyek a Cinquecento legjobb eredményeihez tartoznak. Alakjait keresetlenül, mély emberismerettel ábrázolta, gyakran a képre festette az ábrázolt személy foglalkozását jelző tárgyat is. Kiváló arcképei: Tudós könyvvel, Giovanni Pantera költő, Férfi karddal (Uffizi), Női portré, Férfiportré (Pitti), Antonio Navagero portréja G. Morland: Disznóól (Bp„ Szépm. Múz.)

MÓR

G. В. Moroni: Szabó portréja (London, National Gallery)

G. B. Moroni: J. Foscarini (?) portréja (Bp., Szépm. Múz.)

(1565, Brera), Bernardo Spino, Öreg nemes, P. Vidoni Cedrelli (1576, Bergamo); fő műve az ún. Szabó portréja (London) és a Szépm. Múz.-ban Jacopo Foscarini (?) portréja. Említett művein kívül a Szépm. Múz. még két kompo­ zícióját őrzi (Szt. Dorottya és Alexandriai Szí. Katalin). — írod. H. Meren: G. B. M. Des Meisters Gemälde und Zeichnungen. Marburg, 1928; G. Lendorff: G. B. M.

Der Porträtmaler von Bergamo. Winterthur, 1933; D. Cugini: M. pittore. Bergamo, 1939. Németh Lajos M oronobu, teljes neve: Hishikawa Moronobu (1638 ? —1714 ?, más adatok szerint 1618—94): japán festő és fametsző, a japán fametszés első nagy mestere. Apja műhímző volt Hotában, és kezdetben ~ is atyja mesterségét folytatta. Fiatalon Yedóba (Tokió) költözött, ahol a

Moronobu: Életképek (Tokió, Nemz. Múz.)

MOS

383

Tosa-iskolában festészetet tanult. A 17. sz. második felében lépett fel könyvillusztrációi­ val, s ezzel a japán képzőművészet új fejezete kezdődött, a fametszetművészet. ~ az Ukiyo-e stílusában dolgozó első fametszőmester. Met­ szetei korának embereihez szóltak, elsősorban őket ábrázolják. Több mint 100 illusztrált könyvet készített, melyekből tökéletes képet kapunk a 17. sz.-i Japán, elsősorban az új fő­ város, Yedo életéről. Metszetes könyvei egyszínnyomásúak (fekete). A fekete (tus) szín nála már árnyalati hatást érzékeltet. Önálló metszetlapokat még nem készített. hatása rendkívül nagy volt; az Ukiyo-e-nak tkp. ő az alapítója. Major Gyula Mórotz Miklós (Várpalota, 1890. aug. 13.— ): festő. Az Iparművészeti Iskolában ta­ nult, 1923-tól a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállítója volt s több díjat nyert. 1965-ben Várpalotán gyűjt, kiállításon mutatta be műveit. Morris, Robert (1701—54): angol építészeti író. Palladiánus szellemben írt müvei közül fon­ tosabbak : An Essay in Defence o f Ancient Archi­ tecture (1728), Lectures on Architecture (1734). Építészeti rajzait 1750 —57 között adta ki (kö­ zöttük legnépszerűbb volt a Select Architec­ ture ). 1750 к. építette a Palladio nevét viselő, híressé vált fedett, oszlopos hidat Wiltonban. Morris, William (Walthamstow, 1834. márc. 24.—London, 1896. okt. 3.): angol festő, ipar­ művész, építész, író és költő, a preraffaelitdk egyik legkiválóbb művésze és elméletírója. J. Ruskin mellett az ő elvei hatottak leginkább a preraffaelita mozgalomra. Munkássága a modem iparművészet fejlődését segítette elő. Arra törekedett, hogy a kézművességet a mű­ vészet színvonalára emelje. Ezért 1861-ben Londonban műhelyt alapított — mely 1874-ig állt fenn — s ott maga is mint üvegfestő, illusztrátor, rajzoló, könyvkötő működött. Nyomdájában (Kelmscott Press) a papírtól kezdve a betűkig és iniciálékig mindent maga tervezett és készített; könyvei így egységes művészi hatásúak. Működése az angol sze­ cesszió kialakulásában döntő volt, de nagy­ mértékben hatott a századforduló külföldi művészetére is. Nyomtatványainak nagy gyűj­ teményét a mainzi Gutenberg Múzeum őrzi. Összegyűjtött írásai (W. M. Collected Works) Londonban 1915-ben jelentek meg. — írod. J. W . Mackail: The Life of W. M. 1 - 2 . köt. 1922; N. Pevsner: Wegbereiter moderner Formgebung. Hamburg, 1957. Pataky Dénes M orris-szék: könnyű szerkezetű, levehető párnázattál borított, kényelmes karosszék. Ter­ vét W . Aíorrimak tulajdonítják. Morse, Samuel Finley (Charlestown, 1791. ápr. 27.—N ew York, 1872. ápr. 2.): amerikai

W . Morris: Omar Khayyám-illusztráció

festő, szobrász; az elektromágneses távíró­ készülék és a róla elnevezett -~-jelek meg­ alkotója. Londonban B. West tanítványa volt. Tájképeket, portrékat, történeti kompozíció­ kat festett. Több képét őrzik amerikai gyűjte­ ményekben. Mortagne, Étienne de ( ? —Marmoutier, 1293 ?): francia építész, a tours-i katedrális építőmestere és valószínűleg tervezője. Mortensen, Richard (Koppenhága, 1910. okt. 23.— ): dán festő. A koppenhágai akadémián tanult; berlini tanulmányútja során V. V. Kandinszkij hatott rá. 1933 óta geomet­ rikus, dekoratív jellegű absztrakt képeket fest; színpadi díszleteket is tervezett a kop­ penhágai Opera részére. Párizsban él, ahol a modern művészet jelentős közéleti sze­ mélyisége. M osca: olasz művészcsalád. — Tagjai: I. Simone ún. Moschini (Settignano mel­ lett, 1492 —Orvieto, 1553. ápr.): szobrász és építész, Francesco ~ apja. A. Sansovino veze­ tése alatt részt vett a loretói Casa Santa füzér­ díszeinek elkészítésében. Hasonló munkát vég­ zett a római Sta Maria della Pace egyik kápol­ nájában és a San Pietro in Vincolihccn. 1549-től az orvietói dóm építőmestere volt. — 2. Francesco ún. Moschino (?—Pisa, 1578. szept. 28.): szobrász, építész, Simone ~ fia, Giovanni da Bologna követője. Rómában, Parmában, Firenzében és Pisában működött. A pisai dómban a kereszthajó végein egy-egy domborműve, az orvietói dómban Péter és Pál szobra látható. Diana és Akteon márvány

domborművé egykor I. Cosimo birtokában volt (Firenze, Museo Nazionale). Mosca, Giovanni M aria; ilPadovano (1515 —73 között működött): olasz szobrász, építész és éremkészítő. Legismertebb munkája a padovai Santo Szt. Antal-kápolnájában A z el nem törött üveg csodáját ábrázoló dombormű (1520), melyet a milánói P. Stella fejezett be, valamint G. B. Bonzi síremléke a velencei SSi Giovanni e Paolóban. 1529 k. Lengyelo.-ba költözött, s itt I. Zsigmondot, feleségét és gyermekeit érmen örökítette meg. Neki tulajdonítják a krakkói Sukiennice, a posztóárucsamok rene­ szánsz újjáépítését. Később a prágai Bclvedercn és a drezdai királyi kastélyon dolgozott. M oser (1792 —99 között működött): bécsi keramikus, festő a holicsi gyár szolgálatában. 1795—99 között igazgatói teendőket is vég­ zett. Bécsből küldték a gyár művészi színvona­ lának emelésére. Több technikai újítást veze­ tett be, s Tichler Ferenc az ő biztatására kísér­ letezett a keménycserép mellett a porcelán­ készítéssel is. M oser, Emil (Ratschitz, 1826. máj. 16.— Graz, 1916. dec. 28.): osztrák miniatűrfestő. Prágában és Bécsben tanult, 1855 —68 között Óbudán rajztanárként működött, 1870-től Grazban dolgozott. Főleg pergamen minia­ tűröket festett. M oser, Lucas (a 15. sz. második harmadában működött): német festő, az ún. felső-rajnai sváb iskola első ismert képviselője. Feltehetően Ulmban dolgozott. A tiefenbronni Szt. Magdolna-oltára (1431-ben készült el) a realista törekvésű északi művészet első jelentős alko­ tása. Az oltár táblái (A szentek utazása és marMosonmagyaróvár: A vár

M O S

G. Mostaert: Németalföldi háztartás (Bp., Szépm. Múz.)

seille-i tettei, Jézus Márta házában) a táj- és városábrázolásnak, az előadásbeli közvetlen­ ségnek, tárgyilagosságnak és a naiv bájnak különösen értékes festői emlékei. — írod. K. Bauch: Der Magdalenen-Altar des L. M. in Tiefenbrorm. Bremen-Berlin, é. n.; W . Boeck: Der Tiefenbronner Altar von L. M. 195tMojzer Miklós M osonm ag y aró v ár: város Győr-Sopron megyében. Műemléke, a vár római kori erő­ dítmény helyén épült a középkorban. Szabály­ talan ötszög alaprajzú, kétemeletes épület (második emelete 1810-ben épült), négy sarkát bástyaszerűen megerősítették. Kapualjában az oldalfalakat 2 —2 gótikus ülőfülke díszíti. 1818 óta Gazdasági Akadémia. M osonyi-Pfeiffer Hellmann (1863—Bp., 1905. nov. 8.): grafikus. Bécsben és Olaszo-ban tanult. Plakátjai, ex librisei és a Művészet c. folyóirat részére készített rajzai révén vált is­ mertté. M osselmann, Paul (? -R ouen, 1467): francia szobrász. 1438-ban fejezte be Berry herceg sír­ emlékét, melyet Jean de Cambrai kezdett el. 1453-ban Bourges-ban dolgozott, majd a roueni katedrális stalluma számára faragott apostol- és angyalszobrokat. M ossleuthner, Rupert (1655 к .—Pest, 1742. ápr. 13.): salzburgi származású kőfaragó, a budai városi tanács hivatalos szobrásza. 1717 —18-ban a budavári vízvezetéken dol­ gozott, majd a városháza és 1719-ben az épülő Invalidus-palota számára kútköveket faragott. M ostaert, Gillis (Hulst, ? —Antwerpen, 1598. dec. 28.): németalföldi festő, J. Mandijn és F. Floris tanítványa. Vallásos és mitológiai 384

MOS

témákat festett, s szerepe volt az antwerpeni kisalakos élet- és tájképek fejlődésében. A Szépm. Múz.-ban Németalföldi háztartás c. intérieurje található. M ostaert, Jean (Haarlem, 1475 k. —Г555 k.): németalföldi, haarlemi festő. Osztrák Margit helytartónő udvari művésze volt s több arc­ képet festett róla. Szignált műve egy maradt ránk, ezért csak stíluskritikailag tulajdonítanak neki néhány festményt: így pl. a brüsszeli múzeum Piéta szárnyasoltárát és a luganói Thyssen-gyűjtemény Hágár eltaszítása c. kom­ pozícióját, s Párizsban, Brüsszelben és Prágában több kitűnő arcképet. M oszkva : az SZU s egyúttal az OSZSZSZK fővárosa, az SZU politikai, gazdasági és kultu­ rális életének központja. Műemlékei: a város középpontjában a Kreml a város egyik legré­ gibb és legszebb építészeti együttese. 1156-ban Jurij Dolgorukij herceg építtette az első fa­ erődítményt, mely a későbbi századok során folyamatos átépítésekkel és bővítésekkel vette fel mai formáját. 1367-ben kőfallal, 1485—95ben téglafallal vették körül. Legszebb részei a 14—16. sz. folyamán épültek: az Uszpenszkij-székesegyház, a Blagovescsenszkij- és az Arhangelszkij-dóm. A 16. sz.-ból való a híres Ivan Velikij-torony, a Kreml egyik építészeti központja. A 17. sz.-ban épült a Tyeremnojpalota (A. Konsztantyinov, B. Ogurcov, L. Usakov és T. Sarutin). Az Arzenál épülete

(1702—36) D. J. Ivanov és H/Konrad, a Szená­ tus palotája (1776 —87) M. F. Kazakov műve. 1838—49 között a nagy Kreml-palotát, 1849től 1851-ig a fegyvertermet építették. — A Kreml alatt áll az 1555 —60-ban épült, színes hagymakupoláival rendkívül festői Vaszilij Blazsennij-székesegyház. A 17. sz.-ban a város sok szép barokk stílusú polgári épület­ tel gazdagodott; az 1812-i nagy tűzvész után klasszicista stílusban épült fel. — Műgyűjte­ ményei: az Állami Tretyakov Galéria a régi orosz és szovjet képzőművészet múzeuma. P. M. Tretyakov műgyűjtő alapította 1856ban. Gazdag gyűjteményt őriz a régi orosz művészet emlékeiből (Teofan Grek, A. Rubljov), valamint a 18—20. sz.-i festészeti

Moszkva: A Kreml bejárati oldala

385 25 Művészeti Lexikon III.

MOS

Moszkva: Osztankino-palota

anyagból, különösen a peredvizsnyikek mun­ kássága gazdagon képviselt. — A Puskin Múzeum a külföldi művészet gyűjteménye ~ b an . Gazdag anyagából kiemelkednek az egyiptomi művészet emlékei és a modem

francia művészet képviselői (Picasso, Van Gogh, Gauguin, Matisse, Braque), m oszul-bronzok: az E-Mezopotámiában levő Moszul (Mosul) városában a 13. sz.-ban készült finom rajzó, figurális, ill. ornamentális

Moszkva: Lomonoszov Egyetem

MOU

fémberakásos, ezüst-arany díszítéssel készített sárgaréz edények gyűjtőneve. Különösen ked­ velték a vésett és berakásos (tausírozott) ké­ szítményeket, ahol az alapba nemesfém la­ pocskákat kalapáltak. Szívesen alkalmaztak figurális jeleneteket medaillonos keretbe fog­ lalva, növényi indákból alkotott háttérrel. M otherw ell, Robert (Aberdeen, USA, 1915— ): amerikai festő, az absztrakt expresszionizmus művelője. Filozófiai, majd művészettörténeti és régészeti tanulmányokat végzett a Harvard és a Columbia Egyetemen. Mint festő autodidakta. Grafikát tanult K. Seligmanntól és S. W . Haytertól. Kiadta a Documents o f Modern Art c. gyűjteményt Wittenbomban. Hatalmas méretű vásznakra a színeket intuitív közvetlenséggel, nagy deko­ ratív foltokban helyezi el. Gyakran alkalmaz asszociációkat keltő jeleket és szótöredékeket is. Jelentős művei: Falfestmény sávokkal, 1944; Je t’aime I —IV, 1955 —57; Dublin 1916, 1964; ír elégia, 1965. Körner Éva M othes, Oscar (Lipcse, 1828. dec. 27.— Drezda, 1903. okt. 4.): német építész és szak­ író. G. Semper tanítványa volt. 1853-tól Lipcsében, majd Zwickauban tevékenykedett. Jelentősebb épületei: templomok Rüdigsdorfban, Karlsbadban (ev. templom), Lemselben, Krostewitzben stb., kastélyok Altenhainban, Gaudhtzban, Liebauban stb. Többek között restaurálta a Matthäi-templomot Lipcsében, a Mária-templomot Zwickauban. m o tív u m : a mintát jellegzetessé tevő, rend­ szerint ismétlődő, egy- v. többfajta díszít­ mény. A festészetben a csendéleti témára szok­ ták vonatkoztatni. M otonobu, teljes neve: Kano Motonobu (1476. aug. 28.—Kyoto, 1559. nov. 5.): japán festő. Masanobunak, a Kano-iskola alapítójának fia és egyben tanítványa, a Kano-iskola legjobban méltányolt tagja. Tosa Mitsunobunak, a Tosaiskola fejének leányát vette feleségül, és a két nagy japán festőiskolát egy ideig bizonyos fokig egyesítette. Yoshimasa és Yoshimitsu Ashikaga shogunok udvari festője volt. Atyja művészetén kívül szorgalmasan tanulmá­ nyozta Ma Yuan, Hsia Kuei és más Sung-kori kínai festők művészetét. legszebb alkotásai tussal festett tájképei. Néha maga is festett Tosa-stílusban. Major Gyula M otzer, Mozer József (18. sz. vége): szobrász Egerben. Az egri minorita templomban (1792) és az érseki líceum kápolnájában a szószék reliefjét és az utóbbi helyen az oltár angyalait készítette (1794). Az egri érsekség területén többfelé dolgozott. M oucheron, Frederik de (Emden, 1633 — Amsterdam, 1686): holland tájképfestő. Mes­ tere J. Asselyn volt, majd Párizsban és Rómá387 ban tanult. Három tájképét őrzik a Szépm. 25*

R . M o th e rw e ll: Je t ’aim e IV .

Múz.-ban. — Fia és tanítványa, Isaak de ~ (Amsterdam, 1667—Amsterdam, 1744. júl. 20.) tájképfestő és rézkarcoló, Rómában is működött. M oulins-i m ester, Maitre de Moulins (15. sz. utolsó negyede): francia festő, korának leg­ jelentősebb francia művésze. Nevét fő művé­ ről, a moulins-i dóm triptychonjáról nyerte. A triptychon szárnyain az oltár donátorai, a Bourbonok láthatók. Középképén a trónoló Madonnát bájos angyalok koronázzák meg. Másik jelentős műve, a Jézus születése Rolin bíborossal ennél korábbi (Autun, 1480) s H. van der Goes kései alkotásaival és J. Fouquet elbeszélő stílusával rokon. 1488-i oltárának csak szárnyai maradtak meg (Louvre) szintén Bour­ bon dondtorokkal. 1495-ben készült Madonna­ oltárából csak töredékek maradtak fenn (London, Chicago). Egy diptychonjíból meg­ maradt szárnyat Glasgow-ban őriznek. Egyéb Motonobu: Madarak és virágok egy vízesésnél (Kyoto)

Moulins-i mester: A mouJins-i Dóm triptychonjának középső része

gyűjteményekben levő arcképeket is sorolnak oeuvre-jébe. Mély, bársonyos színektől csil­ logó művészete kétségtelenül rokon a flamandokéval. A - Moeyaert, Claes m o z a ik m ű v é sz e t: A mozaik apró szemcsék­ ből összeállított, padlót v. falat borító ábrázolás у. díszítmény. Anyaga többnyire kő v. üveg.

A görögök és rómaiak eleinte természetes jy jQ U színű apró terméskavicsból készítették, majd ezek egyenlőtlensége miatt a termésköveket apró hasábokra vágták. Az üveg alkalmazása döntő újítás volt. E célra a szükséges színekre estett üvegmasszából megfelelő vastagságú lapokat öntöttek, majd — mint a követ — felaprították. Az alap, amelybe a szemcséket beágyazzák, gyorsan száradó és jól kötő anyag, rendszerint cement v. gipsz. A megszilárdult és megszáradt mozaik kockái közötti hajszálnyi réseket gipsszel töltik ki, s ha szükséges, az egész felületet egyenletesre csiszolják. Az ara­ nyat fóliákban rakták a kockák felületére, és azt vékony védő üvegrcteggel vonták be. Nagy aranyfelületeknél sárga színnel pótolták a drága anyagot. A mozaik természeténél fogva dekoratív hatású ábrázolás, nagyvonalú­ ságot és stilizáltságot igényel. A végtelenségig fokozott színskála festmény szerűvé teszi, s megfosztja alapvető elemeitől, műalkotás helyett technikai bravúrrá válik. — Mozaik­ szerű díszítés már az egyiptomi, mezopotá­ miai kultúrákban is fellelhető. Az első szoro­ sabb értelemben vett mozaikdíszítést a kisá z s i a i Gordion egyházának padlójáról ismer­ jük. Az i. e. 5. sz. végétől sűrűsödnek a görög kavicsmozaikok, köztük nagy figurális jele­ netek is (->■ Olynthos, Pella stb.). A fekete­ fehér és a színes, geometrikus díszítésű és alakos mozaikkompozíciók a római kultúrával széltében elterjedtek és az i. sz. 1. sz.-ban Herculaneum és Pompeji házaiban, a 3—5. sz.-ban elsősorban E-Afrikában (->- Timgad), de a római birodalomnak szinte minden tarto­ mányában sorozatosan kerültek elő mesteri kivitelű emlékeik (-*■ Piazza Amerina). Az Római ház padlómozaikja, 2. sz. (Köln)

MOZ

389

ókori üvegművesség centruma, Alexandria az üvegmozaik hazája, ahol iparszerűen készí­ tették kisebb vékony márvány- v. stukkó­ lapokra a figurális üvegmozaikokat. Rómában ezeket a kész ábrázolásokat, az emblémákat a márvány mozaikpadlóba süllyesztették. Az ilyen padlót nevezzük emblémáidnak. Híres festmények másolatait is felhasználták padlók ékesítésére. (Legszebb emléke ennek a pompeji Casa del Faunából a nápolyi Museo Nazionaléba került Nagy Sándor-mozaik.) Hazánk területén (Aquincum, Savaria, Baláca. stb.) is több római kori mozaik került elő. A ~ nagy korszaka a 4 —13. sz. Három fázisa (az ókeresz­ tény, a Justinianus-kori és a képrombolás után a békét helyreállító Basilios császár idejében, a 9. sz.-ban újraéledt virágzás) topográfiailag Itália és a bizánci birodalom területére korlá­ tozódik. Az iszlám művészetében pusztán dekoratív célú mozaikokat készítettek (Da­ maszkusz ). — A római pogány és az ókeresz­ tény mozaik között az átmenetet a Sta Coslanza faldíszei képviselik (4. sz. közepe), ahol az antik elemek keresztény jelentést nyertek. További állomás a Sta Pudenziana apszis­ mozaikja (4. sz. vége) monumentális alakjai­ val, ragyogó színeivel; nem tudjuk azonban, hogy jelenlegi állapotát mennyiben befolyá­ solta az 1588-ban végrehajtott restaurálás. Az antikból örökölt festményszerűség itt még dominál. A Sta Maria Maggiore ciklusaiban (4—5. sz. fordulója) már az elvontabb ábrázo­ lásra és a szigorúbb szerkesztésre való törekvés is érvényre jut. A ~ központja ezután áttevő­ dött Ravennába. A Honorius császár nővéré­ nek, Galla Piacidiának 440 k. épült sírkápolnáját borító mozaikok e műfaj legharmonikusabb, legegységesebb emlékét alkotják. A kék és arany ragyogású ábrázolások közül a leg­ híresebb a szimbolikus Jó pásztor. A keleti gótok ariánus uralkodójának, Theoderiknek nevéhez fűződik az Ariánusok keresztelő­ kápolnája és a Sant’ Apollinare Nuovo gazdag mozaikdísze, az utóbbit már Justinianus uralma alatt fejezték be. Galla Piacidia és Theoderik mozaikjai a Rómához kapcsolódó késő antik hagyományok új szellemben való továbbfej­ lesztői, ill. átformálói, s egyben az első szakasz befejezői. A Justinianus-kori bizánci modor és az itt élő hagyományok keveredéséből keletkezett olasz földön a bizantinizáló stílus. Justinianus ravennai tevékenységének kima­ gasló emléke a centrális elrendezésű San Vitale mozaikdísze. A szentély oldalfalain vannak a császárt és feleségét, Theodorát udvari kísére­ tükkel ábrázoló, világhírű mozaikok. E kor ^ é b ő l bizánci területen semmi sem maradt fenn, a ravennai emlékek ezért is felbecsülhe­ tetlen értékűek. A hieratikus középkori mozaiktípus római megfogalmazása a SSi Cosma e

Theodora császámő mozaik arcképe (Ravenna, San Vitale)

Damiano apszisát díszíti (6. sz. első fele). Krisz­ tus és a névadó szenteket pártfogoló Péter és Pál izoláltan álló, monumentális alakjai mél­ tóságteljes fenséget sugároznak. Hatása alatt a 6 —7. sz.-ban több mozaik készült Rómában, ezeken azonban nem érvényesül kellően sem a plaszticitás, sem a kifejezés ereje (San Lorenzo fuori le Mura, San Giovanni in Laterano). A Sta Ágnese 7. sz.-i apszismozaikja teljesen bizánci jellegű. A kora középkori alkotások szakasza ezzel átvezet a következőbe. A képrombolás fel-fellángoló harcainak légköre nem kedve­ zett, inkább visszafejlődést eredményezett. A SSi Cosma e Damiano Rómában a ~ n e k még a 9. sz.-ban is példaképe volt. Főleg az elrende­ zést és a szép színeket vették át, egyébként a kompozíció lapos és merev (Sta Prassedc, Sta Cecilia apszisa, San Zeno ). A bizánci művé­ szet 9 —12. sz.-i fellendülése Basilios császár trónra lépésével kezdődött (867). Basilios meg­ szüntette a képrombolók harcait, és Justinianushoz hasonlóan a művészetek pártolója lett. A 869-i földrengés után restauráltatta a Hagia Sophiát és mozaikokkal díszíttette. A Hagia Sophia 9 —10. sz.-i mozaikjai közül két félkö­ rös záródású művön szembetűnő az arcok fi­ nom szépsége és lelkesült kifejezése, a részletformák — különösen a ruhadíszek — gazdag­ sága. A u . sz.-ban több nagy mozaiksorozat készült. A phokisi Hosios Lukas-templom díszí­ tésén a mennyei udvartartásnak a keleti egy­ háztól megszabott rendje már teljesen kifejlő­ dött. Az ábrázolások témáját és sorrendjük egymásutánját az egyház írta elő. A művész-

Apszismozaik-részlet (Róma, Sta Maria Maggiore)

nek kötött rendhez kellett alkalmazkodnia, s ez idővel sémák kialakulásához vezetett. Az előbbivel azonos tematikájú mozaikok maradtak fenn az Athén közelében fekvő

Daphni kolostortemplomában. Érdekes voná- M O Z suk, hogy a minden térbeliséget nélkülöző vonalas díszítő jelleg mellett az arcokon itt-ott portrészerű törekvések figyelhetők meg. A kon­ túrokat és a belső tagolást fekete színű rajz emeli ki. Daphnihoz kapcsolódnak a szicíliai emlékek. A normann uralkodók művészet­ pártolását Palermoban csodálatos gazdagságú mozaikok hirdetik. A Cappella Palatina arany ragyogású mozaikjai egy talpalatnyi helyet sem hagynak kitöltetlenül. 1143-ban kezdték és a 13. sz.-ban fejezték be a nagy munkát, melyet előbb bizánci, később olasz mesterek végeztek. A királyi palota növényi és állat­ figurás, pusztán díszítő célú mozaikja a szaracén hagyományokat idézi. A palermói Martorana kis templomának díszítése mellett a legna­ gyobb szabású mű a monrealei dóm falait befedő, több ezer négyzetméter kiterjedésű mozaik­ dísz. A nagy felületű arany háttér előtt a figu­ rák teljesen a dekoráció eszközeivé válnak. A cefalüi dóm díszítése a monrealeivel azonos elvek szerint és kb. azzal egyidőben készült. Mindenütt a hierarchia szigorú előírásai érvé­ nyesülnek. Szicíliában az iszlám művészetének hatását mutató épületek bizánci díszbe öltöz­ tek, Konstantinápolyban három évszázad múlva a bizánci templomok kaptak dekorációt az iszlám művészetének szellemében. Az itáliai bizantinizáló ~ utolsó állomása a velencei San

Apszismozaik-részlet (Róma, Sta Maria in Trastevere)

MOZ

Apszismozaik-részlet (Róma, San Clemente)

391

Marco. A mozaikokkal borított négyzetméte­ rek száma itt is több ezer. A 12. sz.-ban meg­ kezdett munkát, valószínűen bizánci kartonok szerint, helyi művészek végezték. A közeli Ravenna és Bizánc hatása mellett sok egyéb elemet olvasztott magába a San Marco ábrá­ zolásainak változó stílusa. A reneszánszban is tovább folyt a munka. Bellini és Tiziano is tervezett hozzá kartonokat. Ezek a késői mű­ vek már csak technikájuk szerint mozaikok, egyébként festészeti alkotások. — A ~ utolsó nagy alkotásai a 13. sz. végén P. Cavallini

(Róma, Sta Maria in Trastevere) és Cimabue (pisai dóm) nevéhez fűződnek. A dekoratív vonalritmika és a sematizálás helyébe a tekto­ nikus képszerkesztés, az alakok monumentali­ tása és plaszticitása lépett. — A 13. sz. után a elvesztette korábbi jelentőségét. A 19. sz. historizáló stílusai megkísérelték feleleveníté­ sét, technikájával a modem művészek is kísér­ leteznek, a modem murális festményeknek kedvelt technikája. — írod. J. Wilpert: Die römischen Mosaiken und Malereien. 1—4. köt. 1924; Dercsényi D .: A mozaik. Bp., 1943.

M ózer Pál (Kadarkút, 1926. márc. 6. — ): belsőépítész. 1952-ben fejezte be az Iparművészeti Főiskolán tanulmányait. Számos külföldi kiállítás installációját tervezte. 1959 — 60-ban az egri Gárdonyi Géza Színház belsőépítészeti terveit készítette. M ozsolics Amália (Vasvár, 1910. jan. 13.— ): régész, a Nemz. Múz. Történeti Mú­ zeumának kutatója. Fő kutatási területe: a magyar föld bronzkori és kora vaskori kul­ túrái és művészete. Nagyobb munkái: A kisapostagi korabronzkori urnatemető, 1942; A ma­ gyarországi bronzkor kronológiájáról, 1943; Der Goldfund von Velemszentvid, 1950; Archäolo­ gische Beiträge zur Geschichte der Grossen Wande­ rung, 1957; Die Bronzefunde des Karpaten­ beckens, 1966. Mőcsényi Mihály (1919. nov. 9.— ): kerttervező, több új szocialista városunk kert­ művészeti kiképzésének szerzője. Elméleti kutatásai elsősorban a zöldterületek városklí­ majavító szerepével, tájrendezéssel foglalkoz­ nak. M ödlham m er, Johann Ferdinand (18. sz. második fele): osztrák hadmérnök és udvari építész az Esterházyak szolgálatában. 1757-től a kismartoni (Eisenstadt) park épületeit ter­ vezte és az Esterházyak bécsi ún. Vörös házán (lebontva) folytatott átépítést. 1761-ben a fraknói (Forchtenstein) és köpcsényi (Kittsee) kastélyok javítási munkáit s a kismartoni nagy lépcsőház építését vezette. Saját terve­ ket készített a fertőboldogasszonyi (Frauen­ kirchen) kastélyhoz és Eszterházán a kas­ tély szárnyrészeihez (1764—67). Kampis Antal M ö d lin g : város Ausztriában. Műemlékei közül a plébániatemplom (eredetileg erődtemp­ lom volt) háromhajós csamoktemplom négyezettel, kereszthajóval. A szentély poligonális záródású gazdag mérműves ablakokkal, késő gótikus szentségházzal. Egy korábbi, 1251ben és 1430-ban jelzett templom helyén áll. Az 1523-ban befejezett késő gótikus templo­ m ot a török pusztítás után a 17. sz. végén helyreállították. — Temetőkápolnája 13. sz.-i késő román kettős kereszttemplom boltozott félkörös szentéllyel. A bécsi építőpáholy munkájának tekinthető. Bertalan Vilmosné M öhring, Bruno (Königsberg, 1863. dec. I I . —Berlin, 1929. márc. 26.): német épí­ tész. A modern vasszerkezetek és a tör­ téneti formák egyeztetésére tett kísérletet (a bonni Rajna-híd kapuzata). 1904-ben a St Louis-i világkiállítás német csarno­ kát építette. Városépítési tervezéssel is fog­ lalkozott (pl. R . Eberstadt és R . Petersen társaságában Nagy-Berlin tervét készítette 1910-ben).

M ölck, Joseph Ritter von (Bécs, 1714 к ,— M Ó Z Bécs, 1794. febr. 18.): osztrák festő. Előbb A. Pozzo, majd a velencei mesterek, végül M. J. Schmidt hatása érvényesült művészetén. Több tiroli templom (oberaui, ehrenburgi, innsbrucki Szt. Miklós-templom stb.) mennye­ zetképét festette, majd Stájero.-ban, AlsóAusztriában dolgozott. 1754-ben tiroli ud­ vari festő lett. Legismertebb műve a bécsi szerviták templomában a Peregrini-kápolna kupolafreskója. 1774—81 között a zalavári apátsági templom Mária mennybemenetelét ábrázoló falképét, 1778-ban a templom keresztúti képeit festette (csak négy maradt meg belőlük). III. Károly dicsőítése c. képét (1775) a Történelmi Képcsarnokban őrzik. Mojzer Miklós M öller István (Mór, i860, ápr. 9. —Bp., 1934. szept. 30.): építész, műegyetemi tanár. A karlsruhei, majd a bécsi műegyetemen tanult. Első­ sorban a műemlékrestaurálás terén fejtett ki úttörő jelentőségű tevékenységet (a vajda­ hunyadi vár, a gyulafehérvári székesegyház, 'a pécsi ókeresztény mauzóleum, a zsámbéki templomrom restaurálása). Önálló művei: vidéki főúri kastélyok, a bp.-i Lehel téri templom stb. 1914—32 között mint műegye­ temi tanár 'a középkori építészet ismertetésével szerzett különös érdemeket. Könyvei: A vaj­ dahunyadi vár építési korai, Bp., 1913; Les monuments de Varchitecture Hongroise, Paris, 1920. M öller Károly (Hédervár, 1894.—Bp., 1945. febr.): építész, építészeti szakíró; ~ István fia. Kezdetben az építészet művészi oldala vonzotta, később az építőanyagok és szer­ kezetek kutatásával és ismertetésével foglal­ kozott. M önch Benedek (18. sz. második fele): svájci származású fafaragó, minorita szerzetes. 1773 k. Miskolcon működött, 1778-ban Egerben a minorita rendház templomának Louis XVI stílusú kóruspadjait faragta, 1779ben éremtartó szekrényt készített. M ösner, Messmer, Franz (Antholz, 1728. okt. 3.—Bécs, 1773. dec. 19.): osztrák arcképfestő. M. van Meytens tanítványa. 1765-től inns­ brucki, majd bécsi udvari festő, 1767-ben a bécsi akadémia tagja lett. A bécsi udvar tagjait ábrázoló arcképeken kívül 1768-ban festette Esterházy Károly püspök arcképét (Eger), 1770ben a Magyar koronázás c. festményét (Bécs, udvari kancellária, J. Kohllal közösen). M. S. m ester (1506 k. működött): festő, a régi mo.-i festészet legkiemelkedőbb alakja. Hat összetartozó táblája közül négyet Hontszentantalról az esztergomi Keresztény Mú­ zeum (Olajfák hegye, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás), egyet Tópatakról a bp.-i Szépm. Múz. (Vizitáció) és egyet (Krisztus születése) 392

M. S. mester: Vizitáció (Bp., Szépm. Múz.)

a hontszentantali (Sväty Anton) templom őriz. A képek a Selmecbányái Szt. Katalintemplom hajdani főoltárának szárnyai. Szek­ rényszobrai közül a Madonna (az említett

Selmecbányái templomban), Katalin és Bor­ bála (az ottani múzeumban) stilárisan oly szo­ rosan kapcsolódnak a képekhez, hogy terveik kétségtelenül ~ tő l származnak. A festő M. S.

M .S .M

M. S. mester: Részlet a Vizitációból

monogramja és az 1506-os évszám a Feltáma­ dás jelenetén a koporsó párkányán látható. Két tábla, az Olajfák hegye és a Feltámadás későbbi átfestések nyomait viseli magán, de kitűnő kvalitásuk még így is maradéktalanul érvényesül. Az Olajfák hegyének kompozí­ ciója, a Feltámadás megrettenő katonái a reális ábrázolásmód mesteri példái. Több drámai erő

feszül a Keresztvitel jelenetén. A kompozíció zsúfoltabb, az alakok változatos mozgása, testtartása, arckifejezése az előtérben leroskadó Krisztus szenvedésének hangulati aláfestését szolgálja. A kompozíciót a vízszintesen tar­ tott létra és a kereszt függőleges vonala mint­ egy mértani térbe határolja körül. A tájképi háttérben a két latornak a kereszt felé vezető

394

MUC

útja látható. Kevesebb figurával, de még több drámaisággal megoldott a sorozat leg­ megrázóbb képe, a Kálvária. Krisztus meg­ kínzott teste a kép középső tengelyében gör­ csös rándulásban függ a kereszten, ujjai a fájdalomtól begörbülnek, csontvázszerű arca a szenvedés végső kínjait sugározza. Bal oldalon a három sirató figurában a görcsös feszültség feloldódik, gyászuk lágy fájdalom­ mal telített. Csoportjuk ellentéte a törökru­ hás kapitány nyers, indulatos alakja. Nemcsak a magyar, de a kor európai festészetének is egyik legmegrázóbb festménye, melyet nem véletlenül emlegetnek Grünewald isenheimi oltárával együtt, bár a német mester vad, expresszív, látomásos indulatai, naturalista fel­ fogása mellett ~ finomabb hangot üt meg. Líraibb felfogású a Krisztus születése s még inkább a sorozat legpoétikusabb darabja, a Vizitáció. Mária és Erzsébet bájos, még gótikus figuráját költői hangulatú táj veszi körül; itt a táj egyenértékű, szerves része a kompozíció­ nak. A két asszony köpenye, ruhája, fejken­ dője a bányavárosi asszonyok szokásos, kora­ beli viselete. A mester gazdag fantáziájára vall a kanyargó folyóval, hegyekkel, várakkal ötle­ tesen kombinált középtér. Az előtér növé­ nyeit, virágait szinte természettudományos M. S. mester: Keresztvitel (Esztergom, Keresztény Múzeum)

pontossággal festette meg. E tábla régi festésze­ tünk legnagyobb remeke. festői kvalitá­ sai, művészetének internacionális vonatkozásai nem kis mértékben hívták fel alkotásaira a külföldi kutatók figyelmét. A sokféle attribuálási kísérlet között legtovább élt a szakirodalomban a hat táblának id. J. Breu oeuvrejébe való sorolása, amely figyelmen kívül hagyta a kétségtelenül hiteles szignatúrát. A magyar kutatás hitelt érdemlően foglalt állást a táblák magyar eredete mellett. A Selmecbá­ nyái eredetre Genthon István mutatott rá, aki a lille-i múzeum szép Királyok imádása tábláját is ~ oeuvre-jébe sorolta. Kutatásainak ered­ ményét az újabb szakirodalom is elfogadta. — írod. S. Genthon: Meister M. S. Berlin, 1932; D. Radocsay: 450 Jahre Meister M. S. Acta Historiae Artium. Bp., 1957; Zs. U r­ bach: Die Heimsuchung Mariae, ein Ta­ felbild des Meisters M. S. Acta Historiae Artium. Bp., 1964; Mojzer M .: Tanulmá­ nyok a Keresztény Múzeumban. II. M. S. mester zászlai. Művészettörténeti Értesítő. 1965. Lajta Edit M ucchi, Gabriele (Torino, 1899. jún. 25.— ): olasz festő, építész, grafikus és újságíró. R . Guttuso köréhez tartozik. Expresszionista, drámai hangú, szociális tendenciájú képeket fest. M ucha, Alfons (Ivancice, i860, júl. 24.— Prága, 1939): cseh festő, grafikus és ipar­ művész. Bécsben, Münchenben és Párizsban a Julian Akadémián tanult J. P. Laurens-nál. 1936-ban a párizsi Musée du Jeu de Paumeban gyűjt, kiállítást rendezett (F. Kupkával együttesen). Plakátjai, bútor-, szőnyeg- és üvegablaktervei, színpadi díszletei a szecesszió jellegzetes képviselőjének mutatják. Könyv­ illusztrálással is foglalkozott. M uche, Georg (Querfurt, 1895. máj. 8.— ): német festő, építész, iparművész. 1916—20 között a berlini Sturm művészeti iskola, majd 1927-ig a Bauhaus tanára, később Berlinben J. Itten professzortársa volt, 1939től a krefeldi főiskolán a textütanszék vezetője. Az absztrakt festészet első német képviselői közé tartozik. Egy ideig a szürrealizmus is foglalkoztatta; 1950-től tarka színvilágú, növé­ nyi formákat metamorfizáló képeket, valamint figurális műveket, freskókat fest (Düsseldorf). A Bauhaus korszakában Dessauban modem acélvázas épületeket épített. M u C h’i, Mu Hsi (1210 k. —1275): kínai festő. A zen-buddhizmus szerzetese volt, mint a korabeli tájképfestők legtöbbje. Képei híven tükrözik a zen-szekta bensőséges érzelmi viszo­ nyát a természettel. Tájképeken kívül számos sárkány-, tigris-, virág-, madárképet is festett. Kiválóak a szerzetesekről készült portréi. Ismertebb képei: Elmélkedő zen-szerzetes,

O. Mueller: Cigánycsalád (Essen, Folkwang Múzeum)

A pillangót fogó Chien-szu szerzetes. Nagy ha­ tása volt a japán festőkre, legtöbb képét Japán­ ban őrizték meg. Mucsi András (Szentes, 1929. jan. 16.— ): művészettörténész, az esztergomi Keresztény Múzeum tudományos dolgozója. Középkori festészettel foglalkozik. Könyve: A z Eszter­ gomi Keresztény Múzeum Képtára, Bp., 1964 (Boskovits Miklóssal és Mojzer Miklóssal). E lexikon munkatársa. mudejár stílu s: Toledo visszafoglalása (1085), majd Sevilla meghódítása (1248) után spanyol földön tovább virágzó, gótikus ele­ mekkel átszőtt m ór keverékstílus az építészet­ ben és az iparművészetben. Mudroch, Ján (Sotinna, 1909. márc. 28.— ): szlovák festő, a pozsonyi főiskola ta­ nára. Kezdetben a francia kubizmus híve, később realista stílusban dolgozott. Mueller, O tto (Liebau, 1874. okt. 16.— Breslau, 1930. szept. 24.): német festő és litog­ ráfus. A drezdai akadémián tanult, 1908-tól Berlinben élt s a Brücke csoporthoz kapcso­ lódott. 1919-től a breslaui művészeti akadémia tanára volt. Dekoratív színhatású, a vonalak ritmusára épülő kompozíciói fürdőző nőket, lovakat stb. ábrázolnak. Muhina, Vera Ignatyeva (Riga, 1889. jún. 19.—Moszkva, 1953. okt. 6.): szovjet-orosz

szobrász, Állami díjas, a szocialista realista M U O monumentális szobrászat jelentős képviselője. Eleinte festeni tanult Moszkvában, majd Párizsban E. A. Bourdelle növendéke lett (1912—14). 1927-től a moszkvai művészeti akadémia tanára volt. Főleg portrékat, emlék­ műveket készített. Fő műve, a jelképpé vált Munkás és kolhozparasztnő szoborcsoportja az 1937. évi párizsi világkiállítás szovjet pavilonja részére készült. Maxim Gorkij emlékművét Gorkijban, Gorkij-szobrát (I. D. Sadmú együtt) Moszkvában a Gorkij téren, Csaj­ kovszkij emlékművét a moszkvai állami kon­ zervatórium előtt állították fel. Munkáiban gyakran kísérletezett új anyagokkal (acél, üveg). Több művét a Tretyakov Galéria és a leningrádi Orosz Múzeum őrzi. — írod. R. B. Klimova: M. 1—2. köt. Leningrád, 1958; Markova V.: M. Bp., 1964; V. M., a Sculptor’s Thoughts. Moszkva, é. n. Muhits Sándor (Bakonypéterd, 1882. márc. 9.—Bp., 1956. máj. 8.): festő és iparművész. Az Iparművészeti Iskolán tanult, ahol 1909-től tanárként működött. Számos illusztrációt készí­ tett (Gulliver utazásai), falképekkel díszítette a bihari, a kunszentmártoni és a zalaegerszegi stb. templomot. 1935-ben megnyerte a szegedi Fogadalmi templom freskóinak elkészítésére kiírt pályázatot s elkészítette a templom fres­ kóit. Kerámiával is foglalkozott. 1921 — 25 között a miskolci művésztelep vezetője volt. V. I. Muhina: Partizánlány (Moszkva, Galéria)

Tretyakov

З96

M ÚM

M ukacsevo : Munkács M ulier, Pieter: —► Tempesta M ulready, William (Ennis, 1786. ápr. I . — London, 1863. júl. 7.): angol festő. A Royal Academyn tanult, főleg humoros zsánerjelcneteket festett. Illusztrálta O. Goldsmith A wakefieldi lelkész c. regényét. M ultscher, Hans (Reichenhofen, 1400 к .— Ulm, 1467): német szobrász és festő, a sváb iskola, a késő gótikus realizmus jelentős kép­ viselője. Művészetének gyökere a németalföldi plasztikában ered, erőteljes realizmusa már korai munkáiban megmutatkozik (Vir dolorum az ulmi Münster N y-i kapuján). Fő műve, a sterzingi oltár (1457—58) a lágy stílus jelent­ kezése munkásságában. Festészetét a wurzachi oltár nyolc szárnya képviseli. — írod. K. Gerstenberg: H. M. Leipzig, 1928; G. Otto: H. M. 1939; M. Schröder: H. M. Tübingen, 1955 -

m ú m ia : az ókori Egyiptomban különleges eljárással mesterségesen konzervált emberi v. állati holttest. A mumifikálás szokását a túlvilági életben való hit alakította ki. Az óbiro­ dalom idején (i. e. 3. évezred) a halott testének konzerválása csak a király és az előkelő réteg kiváltsága volt, később azonban mindinkább általánossá vált. Mindvégig megmaradt azon­ ban az eljárások közötti különbözőség aszerint, hogy milyen gazdag volt az elhunyt. Hérodotos görög történetíró három balzsamozási módot ismertet (II. 86 —8.). Mindhárom H. Multscher: Szt. György és Szt. János (Ulm, Katedrális)

397

H. Multscher: Magdolna (Rottweil, Lorenzkapelle)

lényege abban állt, hogy a holttestet lágy részeitől megtisztították és meghatározott ideig (legalább 70 napig) nátronos fürdőben áztatták. Ezután megmosták, beolajozták, és a belső üregeket illatos füvekkel, gyantával v. gyantás vászonnal töltötték ki. A belső ré­ szeket az ún. -*■Kanopus-edényékhen helyezték el nátronos oldatban. A késői korban (i. e. I. évezred első fele) előfordult, hogy ezeket bepólyálva visszatették a holttestbe. Az eljárás végeztével a testet hosszú vászoncsíkokkal erősen körülcsavarták, s a pólya közé mágikus célból amuletteket és papiruszokat (-*■Halottak Könyve) tettek. A bepólyált ~ t Nílus-iszapból, papiruszból v. vászonból készült díszekkel, ún. kartonázsokkal borították be, amelyekre a halotti kultusszal kapcsolatos ábrázolásokat festettek; az arcra kartonból v. fából készített, festett maszkot helyeztek, amelyet a római korban stukkóból mintázott, görög-római stílusú maszk v. a halott fatáblára festett portréja (az ún. «-^portré: enkausztika, Fayum) helyettesíthetett. A feldíszített mú­ miát festett fakoporsóban helyezték el. Előkelő emberek ~ já t kettős fakoporsóba, majd gránit szarkofágba tették. A koporsót a sírkamrába állították és ajándékokkal vették körül. Az ->- egyiptomi művészet gazdag forrását jelentik a rajzokat és festményeket tartalmazó kopor­ sók, kartonázsok, a finoman kidolgozott ^ p o rtrék , az illusztrált papiruszok és azok a tárgyak, amelyeket a mellé a sírban he­ lyeztek el. A mumifikálás szokásának kezdete pontosan nem állapítható meg; valószínű, hogy Dzsószer fáraó (i. e. 2700 k.) holttestét már balzsamozták; sírjában ui. bebalzsamozott lábszárat találtak. Hasonló eljárással készítették

S tu k k ó

m ú m ia - m a s z k E g y i p to m b ó l , i. sz. i . sz. (B p ., S z é p m . M ú z .)

el szent állatok (bika, macska, madarak stb.) ~ i t is, amelyeket koporsóba téve külön temetőkben helyeztek el. Amikor Egyiptom római tartomány lett (i. e. 30.), az egyiptomi kultuszokkal együtt a mumifikálás szokása is M ú m ia A n u b is is te n n e l; th é b a i s ír f e s tm é n y , i. e . 12 . sz.

elterjedt az egyes provinciákban, így Aquin- MUN cumból is több ^temetkezés ismeretes. — írod. E. A. W . Budge: The Mummy. Cambridge, 1925; Nagy L .: Aquincumi múmiatemetkezések. Bp., 1935. Varga Edit M unari, Pellegrino (1460/65 к, —1523): modenai festő. Stílusa rokon L. Costáéval. R ó ­ mában Raffaellónak segédkezett a vatikáni Loggiák díszítésében. Trónoló Madonna szen­ tekkel képe a ferrarai képtárban van. M unch, Edvard (Löiten, 1863. dec. 12.— Ekely, 1944. jan. 23.): norvég festő, a norvég művészet első kiemelkedő egyénisége, a századforduló jelentős alakja. Az oslói festő­ iskolába járt, ahol rövidesen a párizsi orientá­ ciójú, plein air szellemű művészeti mozgalom egyik szervezője lett. 1885 —86-ban festette A beteg kislány c. képét, melyben már jelent­ kezett fő törekvése: ábrázolni a tudat mélyé­ ben játszódó lelki történést. 1889-ben három évre Párizsba ment, s itt — rövid tanulás után — oeuvre-jében elszigetelten álló imp­ resszionista képeket festett (Rue Lafayette, 1891). Hazatérve megalkotta Inger húgának portréját (1892), eljövendő törekvéseinek ars poeticáját. Legértékesebb korszakát, amelyet a Tavaszi este az oslói Karl Johan utcán (1892) és a Sikoly (1894) reprezentál, a legmélyebb lelki rétegekig hatoló kifejezési ösztön formál­ ta. E képek az expresszionizmus első alkotásai. Művészetének téma- és tartalmi köre: az örök nagy emberi problémák, az élet és a halál kérdése, a magány, a félelem, a betegség, a vágy és a féltékenység. 1892-től három évet Németo.-ban töltött, ahol nagy hatású kiállítása a művészeti harcok középpontjába állította. A Kettős arckép (1897), a Lányok a kikötőhídon (1901) és az északi táj apoteózisa, a Fehér éjszaka jelzik ezután művészetének fontosabb állomásait. 1907 k. stílusa változott, expresszivitása halványult, képein tartalmi elszegényedés figyelhető meg. Ez utolsó kor­ szakából kiemelkednek az oslói egyetem fal­ képei (1909), munkásképeinek ciklusa és ön­ arcképeinek sora. Hatalmas grafikai munkás­ ságából különösen jelentősek litográfiái (Ön­ arckép, 1895; A beteg kislány, 1896). Különö­ sen grafikáinak stilizált formanyelve köti mű­ vészetét a szecesszió nagy áramköréhez. 1962ben a Műcsarnokban rendeztek műveiből kiállítást. — írod. R. Stenersen: E. M. Zürich, 1949; O. Benesch: E. M. Köln, i960; Langaard—Revold: E. M. Stuttgart, 1963; Bernáth M .: M. Bp., 1966. Bernáth Mária M und Hugó (Marosszentmargitta, 1892. aug. 25.— ): festő. A Képzőművészeti Főisko­ lán Ferenczy Károly növendéke volt 1912 —16 között. 1916-tól szerepelt arcképeivel és táj­ képeivel kiállításokon. Életének legnagyobb 39$

MUN

E . M u n c h : A s ik o ly (O s lo , N e m z . M ú z .)

részét Nagybányán töltötte. Két képét a Nemz. Gál. őrzi. M unkács, ma Mukacsevo: város az Ukrán SZSZK-ban. Műemléke: a vár. A 13. sz.-i, fallal övezett lakótornyot a 14. sz.-ban négy kör alaprajzú kis toronnyal erősítették meg. A 16. sz.-ra épült ki a várrendszer: az ún. felső vár és a kör alaprajzú, kettős kaputorony­ nyal és védőművekkel ellátott előtér. A felső várban állt az ún. nagy palota. A 17. sz. folyamán I. Rákóczi György, majd felesége, Lorántffy Zsuzsanna végeztetett a váron át­ alakítási munkákat, 1705-ben II. Rákóczi Ferenc korszerű várrá építtette ki francia hadmérnökök tervei alapján és vezetésével, új francia rendszerű sáncgyűrűt hozva létre. A 18. sz. végétől fogháznak használt vár 1834-ben tűzvész következtében súlyosan megrongálódott. Még a 19. sz.-ban nagyjából helyreállították. Sallay Marianne M unkácsi Ernő (Páncélcseh, 1896. aug. 7.— Balatonfüred, 1950. szept. 1.): művészeti író, történész, ~ Bernát nyelvész fia. A Magyar Zsidó Múzeum igazgatója volt, zsidó művészet­ tel foglalkozott. Fontosabb művei: Livornói régiségek, Bp., 1935; Miniatűrművészet Itália könyvtáraiban, Bp., 1937; Könyvek és kövek, Bp., 1944. m unkácsi vasöntöde : 1672-ben alapították a Munkács melletti Frigyesfalva községben. A hazai kohóművek legöregebbje. Eleinte csak iparcikkeket, a 19. sz.-ban igé­ nyes kivitelű használati és dísztárgyakat is készített. A szabadságharc alatt itt is fegyvert gyártottak, majd a Becsben tanult, tehetséges 399 Schossel András modellformázó újból felvi­

rágoztatta az iparművészeti alkotások sokszoro­ sítását. Az öntödének ekkor Pesten és Bécsben is volt lerakata. Közkedvelt készítményein a század művészeti stílusai közül az empire, a neogótika, majd a magyaros historizmus díszítőelemei a leggyakoribbak. A gyár önt­ vényeit írott betűs benyomott és nyomtatott nagybetűs domború jelzéssel látta el. Schossel 1874-ben bekövetkezett halála után a művészi öntöttvas-termelés lehanyatlott. Héjjné Détári Angéla M unkácsy Mihály (Munkács, 1844. febr. 20.—Endenich, 1900. máj. 1.): festő, a magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mes­ tere, a kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja. Apja, Lieb Leó és anyja, Reök Cecília korai halála után egy ideig nagybátyja, Reök István házában nevelkedett, majd a tízéves gyermeket gyámja asztalosinasnak adta. Az asztalosműhely élményei, a megaláztatások és szenvedések mélyen bevésődtek ~ emléke­ zetébe ; ezzel magyarázható a nép iránti érdek­ lődése és együttérzése. A segédlevél megszer­ zése után Aradon dolgozott, itt ismerkedett meg az irodalommal, és ebből az időből valók első rajzai. Egy ideig a színészi pálya is von­ zotta. Aradi tartózkodásának súlyos betegség vetett véget, hazatért nagybátyjához, s lába­ dozása idején rajzleckéket vett Fischer békés­ csabai festőtől. Az ő műtermében ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki maga mellé vette s rendszeres képzőművészeti oktatásban részesítette. Ebből az időből megmaradt vázlatkönyvei (Nemz. Gál.) a környezete

M u n k á c s y M ih á l y : R ő z s e h o r d ó n ő ( B p ., N e m z . G á l.)

MUN

M u n k á c s y M ih á l y :

T é p é s c s in á ló k

(B p ., N e m z .

G ál.)

iránt érdeklődő fiatal ~ realista készségét (Nemz. Gál.), melyen Lotz Károly romantikus bizonyítják. 1863-ban festette első képét, a életképstílusát folytatta, a hazai körökben Levélolvasást (ismeretlen helyen); ezt megmu­ talált lelkes fogadtatásra. 1867-ben állami ösz­ tatta Pesten Ligeti Antalnak és Than Mórnak. töndíjat kapott, ezzel Párizsba utazott a világMásik korai műve a Regélő honvéd (ismeretlen kiállítás megtekintésére. Münchenbe vissza­ helyen). Ligeti és a Képzőművészeti Társulat térve a Dűlő szénásszekér c. készülő festményét támogatásával ~ másfél évig élt a fővárosban, átfestette; felfogása a francia realizmus stílusá­ s itt arcképeket és életképeket festett. Szellemi hoz közelített. Kilépett az akadémiáról, az fejlődésére nagy hatással volt a Kammon-kávéAdam fivérek magániskolájába iratkozott, házban gyülekező fiatal írókkal való megis­ M u n k á c s y M ih á l y : B ú c s ú z k o d á s ( B p ., N e m z . G ál.) merkedése, akik realista felfogását és demok­ ratikus gondolkozását alakították. 1865 elején K. Rahl támogatásával felvették a bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályára, de pártfogójának hirtelen halála után az intéz­ ményből kizárták. Bécsbcn festette a Rubens hatását mutató Húsvéti locsolást (lengyelo.-i ma­ gántulajdon). Pesten át visszatért nagybátyjá­ hoz Gerendásra, s itt több képet komponált, köztük a Búsuló betyárt (Nemz. Gál.), mely a hazai hagyományhoz (Madarász Viktor) való kapcsolódása miatt jelentős. 1866-ban súlyos szembetegség támadta meg; lassú gyógyulása ideje alatt felváltva Pesten és Törökbálinton tartózkodott, majd pártfogói segítségével Mün­ chenbe utazott. Egy évig a magyar származású Wagner Sándor tanítványa volt az akadémián, de mesterénél nagyobb hatással volt rá W . Kaulbach komponáló művészete és két német barbizonista, D. Schleich és A. H. Lier. Árvíz c. képével (Nemz. Gál.) Kaulbach elismerését 4OO is kivívta, míg Vihar a pusztán c. festménye

MUN

továbbá baráti kapcsolatba került W . Leiblich Ligeti tanácsára 1868 őszén ^ Düsseldorfba költözött, hogy a német életképfestés köz­ pontjában dolgozhassák, elsősorban L. Knaus mellett, akinek Taschenspieler c. képe már Bécsben megragadta figyelmét. Knaus berlini elfoglaltsága miatt csak alkalmilag korrigált ~ n ak . Leibl képeinek düsseldorfi bemutatása felszabadította ~ t Knaus és B. Vautier befolyá­ sa alól, s az önmagára talált festő eltávolodott ifjúkora példaképeitől. Művészi önállósulásá­ nak fontos emléke az Ásító inas (amerikai magántulajdon), mely gazdag lélekrajzával, világítási ellentéteivel meghatározza ké­ sőbbi stílusát. A düsseldorfi forradalmi ro­ mantikus festők, Knaus, Leibl, Courbet és a magyar romantikus tradíció az előzménye ~ világsikert elért művének, a Siralomháznak (1870; amerikai magántulajdon, majd 1965-től a bp.-i Nemz. Gál.), melyet a párizsi Salonban aranyéremmel tüntettek ki. A festményt több ízben lemásolta, a III. változat és az ún. kétalakos Siralomház — a kompozíció leg­ érettebb változata — ugyancsak a Nemz. Gal.-ban van. A váratlan siker ~ t kissé meg­ zavarta; 1870 nyarán Mo.-ra utazott, hogy tervezett képeihez tanulmányokat készítsen; Düsseldorfba való visszatérése után készült a Részeges férj hazatérése (Nemz. Gál.), Iskola előtt és néhány kisméretű életképe; a francia —

porosz háború élménye alatt a Tépéscsinálók (1871, Nemz. Gál.), ~ egyik fő műve. 1871 őszén barátai, De Marches-ék hívására Párizsba költözött. Itt egy ideig plebejus tárgyú, kritikai realista felfogású kompozíciókat fes­ tett: Éjjeli csavargók, 1873; Búcsúzkodás, 1873; Köpiilő asszony, 1873 (valamennyi a Nemz. Gal.-ban); Zálogház, 1874 (New York, Metropolitan), de a francia kritika támadásai és élményanyagának kimerülése miatt egyre bizonytalanabbá vált. Stílusa erőtlenedésének a több változatban megfes­ tett Falu hőse, Újoncok (1876, Nemz. Gál.) a fontosabb emlékei. Pályájának alakulására nagy befolyással volt De Marches báró özvegyé­ vel kötött házassága (1874). A nagyravágyó asszony hatására ~ eltávolodott régi témáitól, s ez azt eredményezte, hogy művészete a kritikai realizmustól az eklektikus felfogás felé tért el. E korszakának emlékei: Milton, 1878 (New York, Lennox Library), Krisztus Pilátus előtt, 1881; Golgotha, 1883 (mindkettő N ew York, Wanemaker-gyűjtemény), melyek­ ben a romantika nagyszabású tematikáját a realizmus kifejezésmódjával és a hagyományos művészet koloritjának utánzásával igyekezett összeegyeztetni. Sedelmeyer műkereskedővel üzleti kapcsolatba lépett, képeiért mesés honoráriumokat kapott, híressé vált alkotásait az egész világon bemutatták; nagy vagyon

M u n k á c s y M ih á l y : A le g e lő c s o rd a ( B p ., N e m z . G á l.)

26

M ű v é s z e ti L e x ik o n III.

birtokosa lett, fényűző palotát építtetett, mely a párizsi társadalmi élet egyik központjává vált. Sedelmeyer nemcsak a nagy kompozíci­ ókat és a hozzájuk tartozó tanulmányokat értékesítette, hanem a párizsi ^-palota s részben a colpachi nyaraló intérieuijeit meg­ örökítő ún. szalonképeket is, melyek a sokszor kényszeredett és érzelgős téma ellenére igazi festői értékeket is képviselnek; különösen megragadok vázlatai (Ablakfülke, 1879, Nemz. Gál.) és virágcsendéletei, melyek ~ vehemens alakító készségének, bravúros színrögtönzéseinek remekei. Tájképstílusa is az 1880-as évek­ ben teljesedett ki. Korai remeke a Sötét utca (1870, Nemz. Gál.); a barbizoni vázlatok és tanulmányok után a mo.-i tájképek (Poros iit, 1874; Kukoricás, 1874, Nemz. Gal.), a Rőzsehordó nő (1873, Nemz. Gál.) és a Colpachon festett képek jelentik festészetének tető­ pontját. Ennek főbb állomásai a Corot-ra emlékeztető Séta az erdőben (1870-es évek vége, Nemz. Gál.), a Pávák (1878, New York, Metropolitan), a plein air hatású Gesztenyesor, Colpachi park v. az impresszionista mozgalmasságú Tájkép folyóval (valamennyi: Nemz. Gál.). Tájképei mellett kiemelkedő jelentőségű helyet foglalnak el életművében arcképei (Muffos arckép, 1874; Liszt, 1886; Haynald, 1887, valamennyi: Nemz. Gál.), melyek alapján ~ t a 19. sz. legnagyobb arckép­ festői között tartják számon. Életének utolsó éveit a halálát okozó betegség mér­ gezte: művészete fáradt, kompozíciói erőt­ lenek (Mozart halála, 1886). Bár a bécsi Mű­ vészettörténeti Múzeum hatalmas mennye­ zetképében tehetsége még egyszer magasra szárnyalt, a testi és szellemi erőtlenség, a haj­ szolt munka (kései arcképek és az ún. kosz­ tümös életképek) teljesen kifárasztották. Alko­ tókészsége két nagyméretű vállalkozásban lobbant k i: Honfoglalás (1893, Bp., Országház), Ecce Homo (1895, Debrecen, Déri Múzeum). Életművének tanulságos záróköve a Sztrájk (1895, Nemz. Gál.), mely a munkásmozgal­ mi tárgyú festészet fontos emléke. ~ művé­ szete nagy hatással volt a magyar festészetre, nemcsak tanítványai (Tornyai János, Pataky László, Deák-Ébner Lajos) és az általa alapított ^-ösztöndíj birtokosainak művészetében kö­ vethetjük nyomon befolyását, hanem az egész magyar kritikai realista festészetben is, külö­ nösen az ún. alföldi festőknél. Számos külföldi mesterre is hatott (M. Liebermann, F. Uhde, V. Brozík, T. Aman stb.) s kapcsolatban állt az orosz kritikai realistákkal; figyelemre méltó párhuzamosságok mutathatók ki közte és Repin között. — írod. Munkácsy M .: Emléke­ im. Bevezette Végvári L. Bp., 1950; Végvári L .: M. M. élete és művei. Bp., 1958. Végvári Lajos

M unkácsy-céh : 1928-ban alakult Bp.-en, M Ű N elnöke Márk Lajos volt, igazgatója Lázár Béla. Első kiállítását 1928-ban rendezte a Nemzeti Szalonban. Célja elsősorban a művé­ szeti vásárlás, a műgyűjtés megszervezése volt. M unoz, Sebastián (Segovia, 1654—Madrid, 1690. márc. 20.): spanyol festő. C. Coello és C. Maratti követője volt. Képei vallásos és világi tárgyú kompozíciók, arcképek. 1688-tól mint udvari festő működött. M unthe, Gerhard (0 sterdal, 1849. júl. 19.— 1929. jan. íj.) : norvég festő és művészeti író. Oslóban, Düsseldorfban és Münchenben ta­ nult. Impresszionisztikus, majd szecessziós stílusban dolgozott. A régi skandináv mítoszok inspirálták alkotásait, főképpen gobelinterveit. M unthe, Ludvig (Aar0, 1841. márc. r í . — Düsseldorf, 1896. márc. 30.): norvég festő. A düsseldorfi művészeti akadémián tanult, de részben autodidakta volt. Számos képet festett Düsseldorf vidékéről; főleg melankoli­ kus hangulatú, széles horizontú téli és őszi tájakat, valamint strandjeleneteket. M unthe-K aas, Herman (Oslo, 1890. máj. 25.— ): norvég építész. Oslóban végezte tanulmányait. 1921 óta fejt ki önálló tervezői tevékenységet. Jelentős műve a hangsundi városháza. M uraközy János (Kecskemét, 1824. febr. 8.—Kecskemét, 1892. szept. 2.): festő, jogász. Pesten Marastoni Jakab festőiskolájába járt; Bécsben K. Rahlnil tanult tovább. Hazatéré­ sekor városi hivatalt vállalt és csak titokban folytatta művészi munkásságát. Posztumusz műveit 1914-ben állították ki Kecskeméten. Művei (portrék, Fésülködő nő, Guerilla kapitány búcsúja, A háborgó tenger stb.) hiteles lélekábrázolást, impresszionisztikus színkezelést mutat­ nak. A Nemz. Gal.-ban egy Önarcképét őrzik. Jólesz Márta M u ra n o : település Olaszo.-ban Velence mel­ lett, a muranói üveggyártás központja (-*-ve­ lencei üveg). Műemléke, a SSi Maria e Donato téglából épült a 12. sz. első felében román stílusban, erős bizánci hatás alatt. Ap­ szisán kettős árkádsor, szentélye mellett campa­ nile van. Hajójában 1140-ből származó padló­ mozaik. M urano, G iovanni d a : -*■ Giovanni d’Alemagtia m uranói ü v e g : -*■ velencei üveg M urányi Gyula (Bp., 1881. márc. 26.—Bp., 1920. febr. 21.): szobrász, érmész. Művészeti tanulmányait Bp.-en, Bécsben és Párizsban végezte. 1896-tól természethű emlékérmeinek egész sorát mintázta...Legjelentősebbek: Zichy Mihály, Beethoven-, Haydn- és Mikszáth-érem. A Nemz. Gal.-ban őrzik Női akt, Öreg anyóka c. szobrait és néhány plakettjét (Pablo Casals, Pécsi József stb.). 402

Д/JPJR

m urányi kem énycserép: a volt Gömör megyei Murányalja községben a 19. sz. első felében alapított gyár termékeinek gyűjtő­ neve. A gyár korai működéséről nincs adat. Az Iparm. Máz. kék és arany díszű tányérja s a műhely több más emléke változatos, igé­ nyes termelésre enged következtetni. Készít­ ményei a magyar keménycserépgyárakkal ellentétben angol minták helyett inkább fajanszok hatását tükrözik. M urányi-K ovács Endre (Bp., 1908. márc. 10. — ): művészeti író, újságíró, az irodalomtudományok kandidátusa. Evekig Párizsban élt és az ottani Magyar Szemlét, majd 1958-ban a Műterem c. művészeti folyóiratot szerkesz­ tette. Kiállítási kritikái és művészeti tanul­ mányai francia és magyar folyóiratokban jelentek meg. Könyve: Courbet, Bp., 1959. M urányiné Tóth Edit: -+Tóth Edit M uray Róbert (Rákospalota, 1931. jól. 11. — ): grafikus. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1949 —54 között végezte Kádár György, Konecsni György és Ék Sándor növendékeként. Főleg alkalmazott grafikával foglalkozik. M urillo, Bartolomé Esteban (Sevilla, 1618. jan. I . — Sevilla, 1682. ápr. 3.): spanyol festő, a spanyol barokk egyik legismertebb mestere. Kissé szentimentális, vallásos érzést sugárzó, lágy, álmodozó szépséggel telített, olykor édeskés és érzelgős kompozíciókat festett. Könnyed, kellemes színei, a fény-árnyék gyön­ géd átmenetei, bájos típusai miatt hosszú ideig az európai festészet egyik legnépszerűbb festőjeként tartották számon. Sevillában nagy mű­ helye élén dolgozott, számos tanítványt nevelt. Első mestere Juan del Castillo volt, de igazi ha­ tással a régi nagy művészek, Rubens, Van Dyck, Raffaello és Correggio formálták stílusát, mely késői, érett korszakában már a rokokó elemeit is hordozta. 1660-ban az akkor alapított festőakadémia elnöke lett. Több száz képet festő, termékeny művész volt. Gazdag mun­ kásságát főleg egyházi tárgyú kompozíciói, oltárképei s a sevillai utcagyerekek világából merített zsánerképei alkotják. Fontosabb mű­ vei : 1645 —46-ban a sevillai ferencesek számára Szt. Ferenc és más szentek életének jeleneteit festette (ma különböző múzeumokban); 1650ben készült Utolsó Vacsora c. kompozíciója a sevillai Sta Maria la Blanco számára, 1663—64ben az augusztinusok templomának főoltárát, 1665—66-ban a kapucinusok kolostortemp­ lomának fő- és mellékoltárait festette, 1667 — 68-ban a sevillai katedrális részére dolgozott. 1678 k. további képeket festett az augusztinu­ sok temploma, valamint a Hospital de los Venerables (elaggott papok otthona) számára; az utóbbiak közül A kis Jézus kenyeret osztogat 403 a zarándokoknak c. a Szépm. Múz.-ba került. 26*

B . E . M u r ill o : A k is Jé z u s k e n y e r e t o s z to g a t a z a rá n d o ­ k o k n a k ( B p ., S z é p m . M ú z .)

Rendkívül népszerűek voltak Madonna-képei (Párizs, Louvre; Firenze, Pitti stb.), valamint Mária szeplőtelen fogantatását ábrázoló kompo­ zíciói (Madrid, Prado; Leningrad, Ermitázs). Zsánerképei közül kiemelkednek a müncheni Alte Pinakothekben levők, közöttük a Kockázó koldusgyerekek. A Szépm. Múz. az említetten kívül A menekülés Egyiptomba, A Szt. Család a kis Keresztelő Szt. Jánossal és Férfiképmás c. műveit őrzi több neki tulajdonított kompoB . E . M u r i l l o : K o c k á z ó k o ld u s g y e r e k e k ( M ü n c h e n , A lte P in a k o th e k )

zíció mellett. — írod. Alfonso: M. Barcelona, 1886; C. Justi: M. Leipzig, 1892; A. L. Mayer: M. Stuttgart, 1913; J. de la Vega: M. 1921; A. Munoz: M. 1941. Lajta Edit M urm ann József Árpád (Pozsony, 1889. márc. 5.—London, 1944): festő és szobrász. A bécsi akadémián tanult, majd Párizsba ment; az I. világháború idején Berlinben, majd Bp.-en, Pozsonyban és Bécsben állította ki tájképeit és portréit, valamint expresszionista szoborműveit. A húszas évek végétől az USA-ban élt. Pietä c. bronzszobra a Nemz. Gál., több műve a pozsonyi múzeum tulajdona, m usarabij : díszesen faragott és esztergályozott sűrű farács az iszlám által meghódított területek épületein (ablak- és ajtórácsok stb.). Háremrácsnak is nevezik. Sokszög v. más mértani forma szerint összeillesztett kis fara­ gott v. esztergályozott pálcikák alkotják. A ~ őshazája India. Musi, A gostini dei : — Agostino Veneziano M usnai György (17. sz. második fele): festőasztalos. Udvarhelyi unitárius templo­ mokban működött. 1668-ban festette az énlakai (Inlácem) templom rovásírásos mennye­ zetét, 1664-ben Szász Andrással együtt a homoródszentmártoni (Martinis) karzatot. M uszély Ágost (Kispest, 1877. máj. 25.— Bp., 1966. aug. 21.): festő. Székely Bertalan tanítványa volt a Mintarajziskolában, később Olaszo.-ban és Párizsban képezte magát to­ vább. Eleinte a Nemzeti Szalonban, 1912-től a Műcsarnokban is kiállította naturalisztikus kompozícióit és arcképeit. A Spirituális Mű­ vészek Szövetségének tagjai közé tartozott. Nagy Balogh János barátja volt és művé­ szete emlékének legfőbb őrizője. M uther, Richard (Ohrdruf, i860, febr. 25.—Wölfeisgrund bei Landeck, 1909. jún. 29.): német művészeti író, a festészet fejlődé­ sének egyik népszerű historikusa, 1895-től a boroszlói egyetem tanára. Első nagy sikerét Geschichte der Malerei im X IX . Jahrhundert c. háromkötetes művével aratta (1893—94), ebben síkraszállt a modern festészeti törekvé­ sek mellett. Életének fő műve a Geschichte der Malerei (1—3. köt. 1909). Miniatúrákkal is foglalkozott (Die deutsche Bücherillustration der Gotik und Frührenaissance, 1884). művei­ nek tudományos fogyatékosságait lendületes előadásával, színes korrajzával és kifejező stílusával feledteti. M uthesius, Hermann (Gross-Neuhausen, 1861. ápr. 20.—Berlin, 1927. okt. 26.): német épí­ tész és szakíró. H. Ende tanítványa volt. 1887—91 között Japánban és Berlinben tevé­ kenykedett, 1896-tól 1903-ig Londonban az angol lakáskultúrát tanulmányozta. Munkás­ sága a villaépítkezés terén elméletileg és gya­ korlatilag egyaránt jelentős. A szecesszió

egyik legerőteljesebb képviselője volt. Épí- M .U R tett sorházakat (Duisburg, Dresden-Hellerau, Wittenau), ipari épületeket (az 1914. évi kölni Werkbund-kiállítás egyik csarnoka, a naueni nagy rádióállomás). Ismert könyvei: Englische Baukunst der Gegenwart, 1900—02; Landhaus und Garten, 1910; Die Schöne Wohnung, 1922. Körner Eva M utscheie, Mutschelle: német szobrászcsalád. Fontosabb tagjai: 1. Joseph Bonaventura ~ (Bamberg, 1728—Moszkva, 1778 után) 1771ben mint a császári porcelánmanufaktúra modellmestere Moszkvába ment és ott udvari szobrász lett. — 2. Martin (Bamberg, r73 3 —Bamberg, 1804. okt. 21.), J. B. ~ testvére mint a bambergi dóm szobrásza készítette síremlékeit és oltárait. — 3. Georg Joseph ~ (Bamberg, 1759. máj. 18.—Bam­ berg, 1817), Martin ■Stonehenge, -*■fee/ía művészet, —►római provin­ ciális művészet. Építészet. A normann hódítás előtti időből kevés épület maradt ránk, de Britannia korábbi építészetének hatása érzékel­ hető a keresztény templomépítésen. Ilyen Monkwearmouth 675. k. épült temploma, feltű­ nően magas arányaival, tornyán barbár hatást mutató pillérekkel, állatalakos díszítéssel, Earls Barton 10. sz.-i, lizénákkal tagolt tornya viszont a karoling építészet hatását képviseli. A kontinens felé is kiterjedt az ír szerzetesek sajátos építészete. Az írek ui. a szerzetesség keleti típusához csatlakoztak, s a magányos remeteség gondolatát képviselték. Egyéni, cellaszerű kolostorépületeik mellé egyszerű, téglány alakú, leszűkített négyzetes szentélyű templomokat építettek. D-en Canterburyben hat 7. sz.-i templom is megmaradt, melyek között van három apszisos megoldású is, kívül sokszögű, belül félköríves alakban, ami keleti hatásra vall. Az ír —skót misszió templom­ típusa — az újabb feltárások tanúsága szerint — eljutott német földre, Itáliába, sőt KözépEurópába is. — A román stílus első jelentke­ zése a Westminster-apátság (1055—65). Hitvalló Edward Jumiéges formájára építtette, de ez elszigetelt jelenség csupán. A normann hódí­ tókkal papok és szerzetesek is érkeztek Ang­ liába, ők kerültek a püspökségek, apátságok élére, s irányításuk alatt páratlan építészeti fellendülés indult meg, melynek során termé­ London: A Westminster Abbey rózsaablaka

szetesen szűkebb hazájuk stílusát alkalmazták. N A G 1050 és 1200 között csanem száz nagy apát­ ságot és székesegyházat építettek, rendszerint a normann építészet ízlése szerint. Átvették a francia építészet világos téralakítását, de rit­ kábban alkalmaztak gazdag kiképzésű francia szentélymegoldásokat (Canterbury, Lincoln, St. Albans, Rochester, Ely, Durham). A gazdagabb szentélymegoldásra a winchesteri és a worcesteri katedrális, a gloucesteri és a tewkesburyi apátság a példa. Az épületeken megtalálhatók a román stílus jellegzetességei: a vastag falak, melyeket kis ablakok törnek át, a nagy pillérek, a laternás torony a főhajó és kereszthajó találkozásá­ nál. Rendszerint csak az apszist és a mellék­ hajókat boltozták, míg a főhajó famennyezetet kapott (Peterboroughban még ma is megvan). A döntő változás a durhami katedrális építésénél következett be, melyet már boltozva terveztek. Szentélyének bordás keresztboltozata (1093 — 1104) a legkorábbi Európában. A hajókban végigfutó karzatot, a szentély alatt tágas, nagy altemplomot építettek. A N y-i homlokzatot — caeni mintára — rendszerint két toronnyal képezték ki. Átvették a normann épületplasz­ tikát, a geometrikus díszítést, a groteszk állat­ alakokat, melyeket eléggé egyhangúan, de változatos gazdagsággal ismételtek (Ely priori kapuja, Lincoln három N y-i kapuja, s főként Durhamban a leggazdagabb a normann díszí­ tés). A normann befolyás mellett — két szer­ zetesrend építkezései nyomán — más francia iskolák is szerepet kaptak Anglia építészetében. London: VII. Henrik kápolnája, Westminster Abbey

426

NAG

Durham: A Katedrális

Canterbury és York katedrálisának kettős ke­ reszthajóján a clunyi bencés iskola hatása érez­ hető. Fontosabb a ciszterciták befolyása, akik magukkal hozták az épületdíszítés egyszerű­ sítésére vonatkozó előírásokat, de ugyanakkor tovább fejlesztették a durhami keresztbolto­ zatot és változatosabb pillérmegoldásokat al­ kalmaztak. Általában a fontenayi latinkereszt alakú, négyzetes szentélyű templomtípust használták. A legkorábbi Wawerly (1128), a legteljesebben megmaradt Rielvaux (1132), Fountains (1135) és Kirkstall (1152) apátsága. Helyi érdekesség, hogy a N y-i homlokzat toronypárjáról még a rendi előírás kedvéért

sem mondtak le. A ciszterciták készítették elő a gótikát a II. Henrik királysága alatti nagy építészeti fellendülés idején. Az átmenetet a londoni Temple Church körüljárós szentélye (befejezésének éve: 1185), az elyi katedrális K-i homlokzata, Malmesbury hajója képviseli. Jó példa e kor építészetére Canterbury katedrálisának K-i része, melyet 1174-től francia építész, Guillaume de Sens (? —1180) épített. Munkáját 1178-tól William the Englishman vette át. A világi építészet is normann hatást mutat, azzal a különbséggel, hogy a legtisztább nor­ mann típusú várak Angliában maradtak ránk. A ->- bayeux-i hímzett kárpiton még fából épí-

Wells: A Katedrális szentélye

Gloucester: A kerengő legyezőboltozata

tett lakótornyokat látni, nyilván ilyeneket építhettek eleinte Angliában is. Hamarosan megtörtént azonban kőbe való átépítésük is. Gyakoriak voltak a négyzetes alaprajzú lakó­ tornyok, melyek közül a londoni Tower, a norwichi és rochesteri még ma is őrzi közép­ kori alakját. Előfordulnak kör alaprajzú lakó­ tornyok (ún. keepek) is. — A canterburyi székesegyház — amint erről már volt szó — erős francia hatást mutat: a helyi normann hagyományok bizonyos érvényesülése ellenére a szentély (1184) szerkezete és részletei a sens-i, senlis-i székesegyházak indításait tükrözik és általában E-francia jellegűek. A chichesteri székesegyház finom bimbós oszlopai, a lincolni templom gazdag kiképzésű szentélye és a londoni Westminster apátsági templom kápolnakoszorús, szentélykörüljárós megol­ dása, belső karcsú felépítése még ehhez a franciás irányhoz tartozik. A 13. sz. elején azonban kibontakozott a sajátos angol gótika első szakasza, melyet early englishnek neveznek. A különbségek szerkezetben, formában, mé­ retben és arányban egyaránt jelentkeznek. A hatalmas angol templomok ugyan több­ nyire megőrizték a normandiai kettős tornyú homlokzatot, de a tornyokat egymástól távo­ labbra építették. Ezáltal a Ny-i homlokzaton a szélességi arányok váltak uralkodóvá. Az alaprajz szélességét növelte a kercszthajó meg­ kettőzése. A négyezet mögötti szentély ui. külön kereszthajóval bővült, К felé pedig egyenesen záródott. A hatalmas méretű, szinte külön templomnak ható szentély tehát alap­

rajzban leegyszerűsödött. A felépítés általában kerülte az E-francia építészet karcsú, magas megoldásait, támasztórendszere is zömökebb. A nyílások kisebbek, tehát a falfelület áttörtsége csökkent. A Ny-i homlokzat széles felü­ letét rendszerint szobrokkal megtöltött fülke­ sorok borítják. így mosódott el Angliában az E-francia székesegyházak áttekinthető szer­ kezete, mely a homlokzat mögötti építészeti rendszert vüágosan érzékelteti. Az angol szé­ kesegyház mellett E-ra v. D-re épült a hozzá tartozó négyszögű kolostor a sokszögű káp­ talanteremmel, melynek boltozatát közép­ oszlop v. pillér tartja. A korai angol gótika egyik legszebb és legteljesebb példája Salisbury székesegyháza (1220—58). Rajta már meg­ jelentek a karcsú csúcsíves ablaksorok, melyek legpompásabb együttese a yorki székesegyház E-i kereszthajójában látható (az ún. öt nővér). A lincolni székesegyház jellegzetesen széles Ny-i homlokzatán erős függőleges tagolást ad a két négyszögletes közép- és a nyolcszögű kisebb saroktoronypár. Az orommező nélküli, sajátos angol kapuzatok közül Ely és Wells Ny-i, ill. E-i finom és mégis monumentális bejárata emelhető ki. — A 13. sz. második felében indult meg az ún. díszített stílus (decorated style), mely a sajátos angol késő gótika korábbi változata, és kb. a 14. sz. közepéig tartott. (A francia flamboyant stílusnak felel meg, de időben jóval megelőzi.) Az épületeket el­ borítja a finoman faragott szobrászati és ornamentális díszítés. Széles, sokosztású ablakok törik át a falakat. A szövevényes csillagbolto-

NAG

Chester: A Katedrális szentélye a stallumokkal

428

NAG

Cambridge: Trinity College

429

zatok bordái ritmikus rajzzal szövik át a belső terek fedését s szinte lebegnek a széles hajók felett. E stílus legszebb példái Wellsben, Elyben, Lichfieldben láthatók. Ekkor épültek a korábbi székesegyházak négyezeti tornyai is (Salisbury, Lincoln). A káptalan termek, kápol­ nák, kerengők karcsú pilléreken nyugvó csil­ lagboltozatai közt a pazar gazdagságú ablakkőrácsok fokozottan érvényesülnek (Wells, York, Lincoln). A legjellemzőbb épületek egyike az exeteri székesegyház, mely már átmenet a szinte két századot felölelő függé­ lyes stílushoz (perpendicular style). — Ez a stílusváltozat csak Angliára jellemző, tehát helyi késő gótika; az előzőhöz képest részben gazdagodást, részben egyszerűsödést hozott. A többhajós megoldással szemben fellépett a teremtemplom, mely kívülről egyetlen tömböt mutat. A falakat azonban az ablakok szoros egymásutánban törik át, s a két keske­ nyebb homlokzatot szinte egyetlen ablak foglalja el. A támpillérek az épülethez szorosan simuló, sokszögű tomyocskákká változtak, s a pártázatos párkányok az épületnek erődszerű megjelenést adnak. A csillagboltozatok legye­ zőboltozatokká változtak, melyeket vakkőrácsok hálója borít. A tagolást kívül-belül függőlegesek sűrű rendszere adja. A csúcsíves nyílások a korszak vége felé szegmentívesekké alakultak át (Tudor-ív). A legkorábbi példák egyike a gloucesteri székesegyház szentélye és kolostora. Az oltár mögötti fal helyett óriási ablak emelkedik a boltozatig a kőrácsok bá­ mulatosan gazdag rendszerével. Az új épületek (Bath, Winchester) mellett a régebbiek bőví­ tése (Canterbury, York) v. legyezőboltozattal való ellátása (Norwich) a 14 —15. sz.-ban

gyakori jelenség. A legjellegzetesebb terem­ templomok a 15 —16. sz. fordulóján épültek (Windsor, Szt. György-kdpolna; Cambridge, King’s College kápolnája). E stílus legcsodála­ tosabb alkotása a londoni Westminster-apátság szentélyéhez illeszkedő VII. Henrik-sírkdpolna. — Az egyházi építészet mellett a gótikában a világi építészet is erősen fejlődött. A palotá­ kat és kastélyokat általában erődítették. A wellsi püspöki palotát a 13. sz. elején építették, a század végének alkotása Acton Burnell vár­ szerű püspöki palotája. A 14. sz.-i udvarházakat vizesárokkal és saroktornyos, pártázatos fallal vették körül. Zömök kapuépületek a kolosto­ rok védelmi rendszerében is megjelentek (Thornton Abbey). A 15. sz. még megőrizte a román kori lakótornyok alaprajzi és felépí­ tési módjának alapjellegét, annak ellenére, hogy már a függélyes stílus jegyei is világosan mutatkoztak. Herstmonceux kastélyának hatal­ mas négyszögű testét tizenhat nyolcszögű torony tagolja. A tattershalli kastélynak négy saroktornya van, falait aránylag nagy, gazda­ gon tagolt csúcsíves ablakok törik át. A városi palotákban a kőépítészet változatos faszerke­ zetekkel keveredik. A londoni Westminsterpalota nagytermét remekművű szabad fafedél­ szék borítja. E megoldás, valamint a lépcsős v. csüngőkkel ellátott famennyezet a 14 —15. sz. folyamán egyházi és világi épületekben egyaránt kedvelt volt. A késő gótika idején Oxfordban pompás kollégiumok épültek (Magdalen College, All Souls College). Finom művű és késő gótikus polgári épületek (Glas­ tonbury), udvarházak (Much Wenlock), sőt falusi házsorok is maradtak (Lacock Village), melyek a sajátos angol gótika mély gyökerei-

NAG

Burghley House (Northhamptonshire)

ről tesznek tanúságot. A perpendikuláris gótika pompázatos stílusa a 16. sz. elején is virult még. Az 1500-as évek formagazdagságát az is nö­ velte, hogy a késő gótika elemei mellett (eleinte bevándorolt szobrászok: mint P. Torrigiani, Benedetto da Rovezzano stb. új díszítőformái révén) a reneszánsz elemei is megjelentek, és terrakotta díszítményeikkel sajátosan megváltoztatták a nem egy tekintet­ ben még középkorias épületek külsejét. így Wolsey bíboros építkezései közül a Hampton Court palotáéin csak a profilok és a pártázat

van kőből, a falak nyerstéglából, a lapos tetők alulról nem is látszanak. A kastélyok mind­ jobban elvesztették várszerű jellegüket, elölhátul szárnyakkal bővültek az udvar, ill. a kert felé, alaprajzuk többnyire H alakú. Az olasz mesterek mellett a reneszánsz első közvetítői között ott találjuk ifj. H. Holbeint, a kiváló arcképfestőt is, akinek omamentális rajzai nagy hatásúak voltak. A 16. sz. második felében elsősorban német és németalföldi mesterek tervezték a nagyon kedveltté vált, túlzsúfolt díszítésű kapuzatokat, kandallókat és

Bath: The Royal Crescent

430

NAG

Oxford: Divinity School

síremlékeket, de ekkor már az angol építészek is nagyobb szerephez jutottak, akik általában fegyelmezettebb, tartózkodóbb felfogást kép­ viseltek. Erzsébet királynő korában J. Thorpe (1563 —1655), Jakab uralkodása idején R . Smithson (1535 —1614) épületei jellegzetesek. Feltehetően az előbbi tervezte Longleat kas­ télyát szimmetrikus felépítésével, pilasztereivel, szögletes, kőrácsos ablakaival, az utóbbi pedig a nyugtalanabb Wollaton Hallt a fia— mandok ornamentikájára valló díszítésével. E korban egyébként a többé-kevésbé érett reneszánsz stílust képviselő, alaprajzban és felépítésben igényes kastélyok hosszú sora épült. E kastélyok különféle stíluselemeket egybeolvasztó kialakítása méltán vált híressé. Mindemellett a gótika is virágzott még és szinte sohasem tűnt el az angliai építészetből. — A sajátosan angol reneszánsz nagy mestere I.Jones (1573 —1652), akinek művészete már jóformán mentes az idegen elemektől. A nagy­ I. Jones: Banqueting Hall (London, Whitehall)

431

méretűre tervezett londoni Whitehall királyi palotából csak a Banqueting Hall épült meg, amelyet Rubens mennyezetképei díszítettek. Jones művészetének emlékét több londoni és vidéki kastély őrzi, közülük néhánynak zárt és mértéktartó felépítése, szabályos alaprajzi elrendezése és klasszikus díszítőelemei Palladio művészetének hatására vallanak. A vicenzai mester befolyása a 16. és 17. sz. angol építésze­ tére rendkívül jelentős, a hatását tükröző alko­ tások a palladianizmus gyűjtőneve alá tartoz­ nak. — A 17. sz. legnagyobb hatású mestere Ch. Wren (1632 —1723), aki az 1666-i nagy londoni tűzvész utáni városrendezési munká­ latokon kívül félszáznál több különböző alaprajzú és térhatású, változatos toronnyal koronázott templomot épített. Számos terve­ zett és részben kivitelezett műve közül Hamp­ ton Court kastélya mellett fő műve a londoni Ch. W ren: A Szt. Pál-katedrális belseje (London)

Hardwick Hall

Szt. Pál-katedrális (1675 —1710). A római Szt. Péter-bazilika után a legnagyobb méretű templom. A bazilikális templom külső fala kulisszaszerűen a mellékhajók fölé emelkedik, hogy tömege zártabb legyen. A Bramanteihletésű kupola a négyezet fölött és a Ny-i homlokzat tornyai az érett római barokk szellemét idézik. W ren működésének jelentősé­ gét az újabb kutatások különösen kiemelik és az angol építészet egyik sajátos csúcsaként ünnep­ ük. A számban és színvonalban szerényebb skóciai építőtevékenység legfontosabb mes­ tere W . Bruce (? —1710), aki Holyrood királyi palotáját (Edinburgh) tervezte, és álta­ lában az uralkodó építkezéseinek vezető mes­ tere volt. Tevékenységéhez fűződik a kora barokk épületstílus kialakítása. — Wren köve­ tője, J. Vanbrugh (1664 —1726) tervezte a Blenheim Palace-t, a vidéki főúri kastélyok egyik legnagyobb szabású példáját és számos más jelentékeny kastélyt. W ren tanítványai közül N. Hawksmore (1661 —1736) kastélyok

és templomok tervezésével foglalkozott, W . N A G Talman (1650 —1720) a kétemeletes Chatsworth kastély építője. Emeleteit pilaszterek foglalják össze, fölöttük tympanon, Ш. attika. Az épületeken a vízszintes tagoló elemek erő­ teljesebb szerepeltetése, az egyre gazdagabban alkalmazott oszloprend-tagolás a mindjobban kibontakozó palladianizmusra. vall, amely a 18. sz. első felében az angol építészet jelleg­ zetes, valóban ízlésformáló mozgalmává vált. Terjesztéséhez erősen hozzájárultak a római Vitruvius építészeti művének fordításai: a „Vitruvius Britannicus” , ill. a „Vitruvius Scoticus” . E palladianizmus sajátos kísérő jelensége a természethez való visszatérést is kifejező ún. angol tájkert kialakítása, ami első­ sorban W . Kent (1684—1748) működéséhez fűződik. Kent építészeti működése is számot­ tevő. Társa és tanácsadója, a nagy műveltségű Lord Burlington (1694 —1753) a kor művésze­ tére általában jelentős hatással volt. Kettejük műve többek közt a norfolki Holkham Hall nagyszabású kastélya. A palladianizmus ki­ virágzásával azonban nem tűntek el azok a mesterek, akik e felfogástól általában mentesek maradtak. Ezek sorából kiválik J. Gibbs (1682 —1754), aki az oxfordi komor, kerek, kupolás Radcliff-könyvtárat tervezte és több jelentős templomot. Az építészetről vallott önálló nézeteit „A Book of Architecture” (1728) c. művében is kifejtette. R . Morris építette 1750 к. a Palladio nevét vi­ selő, híressé vált fedett, oszlopos hidat W iltonban. Egész Bath fürdővárosa ilyen fegyelmezett palladianizmust sugároz. De az Angliában mindig élőnek tekinthető gótika is új erőre ka­ pott. E mozgalom egyik irányítója az amatőr építész és író : B. Langley (1696 —1751), egyik

R . Morris: Az ún. Palladio-hid (Wilton)

432

NAG

Kedleston Hall kastélya és neogótikus kápolnája

legnagyobb szabású emléke J. Wyatt (1748 — 1813) középkori székesegyházat mímelő kas­ télya, a Fonthill Abbey. Mindez arra vall, hogy 1700 után az angol barokk divatja leáldozóban volt Angliában. A már említett és egyre szaporodó elméleti művek, pl. mint C. Camp­ bell (? —1729) Vitruvius Britannicusa, erősí­ tették a palladiánus hagyományokat. A 18. sz. második felében W . Chambers (1726—96) és R . Adam (1728—92) voltak Anglia legtekin­ télyesebb és legkeresettebb építészei. Cham­

bers épületei, amelyek részleteikben sokkal finomabbak kortársai alkotásainál, ritkán távo­ lodnak el a palladiánus stílustól. Tehetsége inkább a kisebb építészeti és belsőépítészeti feladatok megoldásánál jutott kifejezésre. Ezt bizonyítja legjobb munkáinak egyike, a Dub­ lin melletti Kaszinó épülete. Finom eleganciá­ val alkalmazta és ízlésesen variálta az egykorú díszítő francia motívumokat. Fő műve, a londoni Somerset House (csak részben kivite­ lezett) terve a korai klasszicizmus építészetének

R . Adam: Kedleston Hall kastélyának díszterme

28 Művészeti Lexikon III.

eklektikus J. Nash (1752—1835) s a felfogása N A G újszerűségével kitűnő J. Soane (1752 —1837) ennek az irányzatnak a legjelentősebb angol képviselője a 18 —19. sz. fordulóján. — Az ún. Greek Revival (ókori építészetből kiinduló klasszicizmus) fő népszerűsítője W . Wilkins (1778 —1839) és R. Smirke (1780 —1867), s utánuk egy náluk sokkal tehetségesebb építész­ nemzedék, amely ismét Párizsban látta az európai klasszicizmus forrását. Sorukból Ch. R . Smirke: A British Museum épülete (London) R. Cockerell (1788 —1863) és Ch. Barry (1795 —1:860) vált ki. Cockerell templomai ennek a periódusnak legeredetibb klasszicista tipikus példája. R. Adam 25 éves működése megoldásai Angliában. Barry fő műve, a lon­ alatt öccsével, Jamesszel számos magán- és doni Parlament kora tipikus alkotása, melyben középületet, Londonban egész házsorokat a klasszicista szellemű kompozíció gótikus (Adelphi) tervezett és épített, s hasonló akti­ köntösben jelenik meg. — Angliában a gótika vitást fejtett ki belsőépítészeti téren is. Az továbbélése szinte megszakítás nélkül nyomon Adam-stílus, mely az ókori művészeti emlékek, az olasz reneszánsz mesterek, a Burlington — követhető. Érdekes jelenség, hogy az antiki­ záló és gótizáló törekvések sokszor egyazon Kent-iskola középkoriassága s a francia Louis mester alkotásaiban mutatkoznak. A GyörgyXVI hatásainak egyéni ötvözete, valóságos korabeli jelentősebb újgótikus épületeket pl. forradalmat idézett elő az angol ízlésben. általában ugyanazok az építészek hozták létre, Nagy alkotásainak egyike, a midlessexi Syon akiket a Greek Revivallal kapcsolatban már House már előrehaladott neoklasszikus terve­ említettünk. — A Viktória-korban A. W . N. zésre mutat és dekorációiban a római kori belső Pugin (1812—52), G. G. Scott (1811—78), díszítőművészet rekonstruálására törekszik. A W . Butterfield (1814 —1900) és G. E. Street 18. sz. utolsó negyedében az Adam-stílus (1824—81) voltak a gótizáló mozgalom uralma lassan megszűnt. Az új építésznemze­ vezérei, s a preraffaelita W . Morris (1834—96) dék, melynek R . Mylne (1734 —1811), T. is eleinte a gótika formakincsében és a közép­ Cooley (1740 —84), J. Gandoti (1742 —1823), G. Dance (1741 —1825), H. Holland (1740 k .— kor művészi gyakorlatában látta mintaképét. — A németalföldi elemekkel átszőtt késői 1806) és a már említett J. Wyatt a kiválóbb angol reneszánszból, a Queen Anne-bői, vala­ tagjai, inkább Chamberst tekintette minta­ mint az erősebb célszerűségre törekvő új képének, de ezen túlmenően a Franciao.-ban mozgalmakból merítettek R . N. Shaw (1831 első virágkorát élő klasszicizmus angol tol­ 1912) és társai. Shaw Ph. Webb-bel (1831 — mácsolására törekedett. A geometrikus for­ 1915) a modem angol lakóház sajátos stílusá­ mák, a sima felületek, a zárt épülettömbök nak kialakításában szerzett érdemeket. A 20. korszakában felébredt a vágy festői („pic­ turesque”) hatású építészet megteremtésére, s sz. elején a kontinensen is nagyra értékelt skót Ch. R . Mackintosh (1868 —1928) megpróbált ez hozta létre az antikizáló mellett a középlszakadni a történeti stílusoktól, de korát korias (csúcsíves és bástyás), továbbá az egzo­ megelőző alkotásai nem találtak visszhangra tikus (mór, török, indiai, kínai) építészeti Angliában, ahol munkásságát sokáig nem is­ stílusok divatját. R . P. Knight (1750—1824), merték el. Lényegében az ő munkásságuk a tájkertész H. Repton (1752 —1818), az erősen reprezentálja az ugyancsak a kontinensen nagy hatású Ch. R . Ashbee (1863 —1942) mellett Stropshire: Willey Park a sajátos angol szecessziót. A történeti stílusok továbbélése az I. világháború utáni modern angol építészetben is nyomon követhető, bár ez ellen mind sikeresebben küzdött a külföldi modern építészeti törekvéseket népszerűsítő irányzat. Hatékonyságát W . Gropius (1883 — ) több éves angliai működése a harmincas években és a körülötte felvirágzott jelentős modern iskola fokozta. Szobrászat. A kora középkori Anglia jelleg­ zetes alkotásai a monumentális méretű, figu­ rális díszű kőkeresztek. Eredetileg jeles helyek, híres személyek sírjának megjelölésére szolgál­ tak. A legkorábbiak Iro.-ban maradtak ránk, 434

NAG

Edinburgh : National Gallery

s különlegességük, hogy a keresztszárak is domborművekkel díszítettek. A díszítménye­ ken az ötvösség hatása mutatkozik (Ahenny, Killamery, 8. sz.) a vadászjeleneteken, lóábrázo­

lásokon. Később, a 9. sz.-ban (Bealin) az ír miniatúrák szalagfonatos indáit, amorf állatés emberalakjait faragták kőbe. A szász kő­ faragás motívumai viszont keleti és miniatúra-

Hampstead: Könyvtár és uszoda (London)

435 28*

Canterbury: A Katedrális egyik oszlopfejezete

hatásra mutatnak (bewcastle-i és ruthweli). Különösen szép (az alakok szinte görögös ruhakezelése miatt) a reculveri (Kent) kereszt. A későbbi szász faragás karoling és skandináv befolyás alatt fejlődött (Earls Barton fonatos díszei rajnai emlékekkel rokonok). Az ember­ alak ábrázolása, mint a yorki katedrális Máriája, melyet bizánci mintakép ihletett, ritka. A nor­ mann hódítás (1066) után az épületplasztiká­ ban az új stílus és motívumkincs vált uralko­ dóvá. A kapuk tympanonjába egyszerű jele­ netek (Sámson és az oroszlán, mandorlás Krisztus) kerültek. Más francia vidék szobrá­ szaidnak hatása ritkább (a rochesteri katedrális Ny-i homlokzata a chartres-ival, a malmesburyé pedig a moissacival rokon). Az angol gótikus szobrászat főként az építészeti és a sír­ emlékszobrászatban, valamint a fafaragásban mutat figyelemre méltó eredményeket. A kora gótika architektonikus szobrászata sok tekin­ tetben közel áll az É-franciao.-ihoz (Mózes és János apostol szobra a yorki apátságból, a wellsi székesegyház szobrai, Ecclesia a lincolni templom Utolsó ítélet-kapuján). A 14. sz.-ban a nagy templomok homlokzatát sűrűn megtöltötték a szoborsorok (Exeter, Lich­ field). A 15. sz. folyamán a rendkívül gazdag Sir Anthony és Lady Brown síremléke (Bath)

gótikus tagozatok által kereteit szoborsorok a templombelsőkben is megjelentek (a Westminster-apátságban V. Henrik énekeskarzata és VII. Henrik kápolnája, az oxfordi kápolnák oltárai). Finom faragványok borítják a kapu­ zatok bélletét (Norwich) és a záróköveket (Tewkesbury, Exeter). Különös jelentőségű a warwicki Beauchamps-kápolna szobrászati dí­ sze J. Massinghamtól (1450 k.). Igen fontos az angol síremlékszobrászat, mely a 13. sz.-tól kezdve mindinkább természethűségre töreke­ dett. Kedvelt anyaga volt az alabástrom (Angliából a kontinensre is szállították). A 13. sz. nemes klasszikus gótikája tükröződik William Longespée síremlékén (Salisbury). Igen finom Castiliai Eleonora királynő bronz síremléke (1291—93) W . Tőreitől. A 14 —15. sz.-ban készített alabástrom szarkofágok olda­ lait álló alakok díszítik. A bronzszobrászat

NAG

John of Eitham síremléke

jelentős emléke a Fekete Herceg, III. Edward és II. Richard szarkofág-fedőlapja (14. sz. vége) a Westminster-apátságban. A 15. sz. egyik legkiválóbb alkotása J. Massingham munkája, Richard warwicki gróf síremléke a warwicki székesegyházban. A faszobrászat főként az építészettel kapcsolatos szerkezeteken és a berendezési tárgyakon virágzott. A késő gótikus nyitott fafedélszékek gyámjait és íveit egészen beborította az alakos és díszítő faragás (March Church, Isle of Ely, Wetherden Church). A késő gótikus szobrászat egyes emlékei megmintázásukban, nemes jellemző készségükben már a reneszánsz előhírnökei (winchesteri Madonna-töredék, winchesteri koronás fej, 15. sz. vége). — Az olasz P. Torrigiani (1472 —1528) 1512-től alkotta VII. Henrik és felesége szabadon álló pompás sír­ emlékét a londoni Westminster-apátság VII. Henrik-kápolnájában. Németek, németalföl­ diek készítették a szabadon álló, tumbaszerű síremlékeket az elhunyt fekvő alakjával. Lassanként azonban a hazai művészek száma is gyarapodott, és egyre több megbízást kaptak. F. Bird (1667—1731) faragta a londoni

436

Igazi jelentősége azonban a görög vázaképek által inspirált, érett körvonalrajzaiban rejlik. Hatása nagy volt hazájában. — Sokáig dol­ gozott műhelyében E. H. Baily (1788 —1867). J. H. Foley (1818 —74) tartalomban gazdagabb, mint a többi Flaxman-követő; F. Leighton (1830 —96) és az angol plasztika formalizmu­ sa ellen harcoló T. Brock (1847 —1922) kerül­ tek hatása alá. — Canova közvetlen tanítványa, R. Westmacott (1775 —1856) szintén nagy be­ folyást gyakorolt az utána következő szobrász­ nemzedékre. Ugyancsak Canovánál tanult J. Gibson (1790 —1866), aki mestere és Thorvaldsen stílusában dolgozott. — A londoni akadémián nevelkedett F. L. Chantrey (1781—1841), a viktoriánus korszakot megelőző idők akadé­ mikus klasszicista arcképszobrászatának egyik legtipikusabb képviselője. A 19. sz. második felének angol szobrászata inkább az itáliai és a francia reneszánsz hatását mutatja. Miche­ langelo hatása alatt állt a Thorvaldsen-tanítvány A. Stevens (1817—75), a Viktória-kor egyik ünnepelt angol szobrásza. Fő műve, az olasz reneszánsz baldachinos felépítésű síremlék­ típusából kiinduló Wellington-emlékmű (Lon­ don, Szt. Pál-katedrális) a brit szobrászat egyik kiemelkedő alkotása ebben a korban. Monu­ mentális stílusának hatása a következő szob­ rásznemzedék, különösen a tehetséges F. D. Wood (1871 —1926) művészetében mutatko­ zik. — Сагреаих-плк és követőinek festői kötetlensége a festő-szobrász F. G. Wats (1817 —1904) plasztikáit jellemzi. A viktori­ ánus korszak egyik legünnepeltebb szobrásza a realisztikus ábrázolásra törekvő, magyar

NAG

F. L. Chantrey: Sarah Siddons szobra (London, Westminster Abbey)

437

Szt. Pál-templom tympanon-reliefjét és előtte Anna királynő álló szobrát. A képmások mel­ lett különösen a nemzeti Pantheon, a Westminster-apátság és a Szt. Pál-templom sír­ emlékei foglalkoztatták a szobrászokat. A 18. sz.-ban még a legtöbb szobrászati feladatot idegenek végezték Angliában. Közülük P. Scheemaeckers (1691 —1781), J. M. Rysbrack (1693 —1770), L. F. Roubiliac (1702/5—62), A. Carlini (? —1790) és Ch. Rossi (1762 — 1839) az ismertebbek. A század második felé­ ben már több angol szobrász jutott jelentősebb feladathoz: T. Banks (1735 —1805) a síremlék-, J. Nollekens (1737 —1823) az arckép-, az id. J. Bacon (1740—99) az emlékműszobrászat terén szerzett hírnevet. Ok voltak a klassziciz­ mus első angol képviselői. — Honfitársai sorából messze kiemelkedett a Canova művésze­ téhez kapcsolódó J. Flaxman (1755 —1826). Nelson síremléke a legismertebb műve, bár tehetsége inkább a kisplasztikában érvényesült.

E. O. Ford: Huxley professzor szobra

is nagyra értékelt W. G. John (1860 —1952), akinek művészete a történeti stílusokból egy dekoratív szándékú naturalizmusba való át­ menetet mutat. A modern angol szobrászatnak a Rodin művészetéhez kapcsolódó, gyakran szimbolikus megoldást kereső J. Epstein (1880 — 1959), a gótikus indiai és egyiptomi művészet által befolyásolt E. GUI (1882 —1940), a kubizmus felé hajló F. Dobson (1887 v. 89— ), a prehisztorikus plasztika erejét idéző L. Chad­ wick (1914— ) és az új formavilágot teremtő, sokszor megrázóan monumentális H. Moore (1898— ), valamint B. Hepworth (1903— ) a legjelentősebb képviselői. Különböző irányú törekvéseikben élesen domborodik ki a 20. sz.-i brit plasztika sokirányúsága. Festészet. A kora középkori művészet legjel­ legzetesebb termékei az ír földön készült miniatúrák. (->- még Írország művészete) — A 9. sz.-i dán támadás megsemmisítette a

]\!AG

J. Epstein: Női mellkép (Birmingham, Lady Lever Art Gallery)

származású Böhm József Edgár (1834—90), kiemelkedő tanítványa volt A. Gilbert (1854— 1934). A 19. sz. utolsó évtizedében és a 20. sz. elején működő jelentősebb angol szobrászok: J. M. Swan (1847—1910), H. Thornycroft (1850 —1925), E. O. Ford (1852 —1901), H. Bates (1850—99). A. Drury (1859—1944), G. J. Frampton (1860 —1928) v. a kontinensen H. Moore: Család H. Moore: Fekvő ruhás nőalak (London)

tradicionális könyvfestést, s ennek helyét karoling befolyás foglalta el (Szt. Cuthbertus élete, Cambridge), majd a winchesteri iskola erősítette meg kapcsolatát Corbie-n és Amiensen keresztül a késő karoling festészettel (Godman Benedictionale). A winchesteri stílus elter­ jedt egész Angliában, sőt a normann hódítás alatt is megőrizte sajátosságait (winchesteri biblia, 1160—70). Jellemző termékei az ún. bestiariumok (New York, P. Morgan Library). A normann papság a könyvfestészetnek való­ ságos mecénásává vált, s úgyszólván valamenynyi apátság, prépostság saját műhelyeiről van­ nak adataink (Hugo mester bibliája, Cambridge, Corpus Christi College, 1121—48). A ránk maradt gyér falfestményanyag bizonyos kap­ csolatot mutat a normann miniatúrákkal (a canterburyi katedrális 12. sz.-i freskói), míg ugyanitt a Szt. sír-kápolnában levő hat 13. sz.-i freskó bizánci hatás alatt készült. A nor­ mann invázió után is megmaradt a miniatúrák színereje, művészi színvonaluk azonban inga­ dozó, majd a 13. sz. közepén a párizsi Matthias- 438

NAG

В. Hep worth: Csoportkompozíció

439

szál ismét a fejlődés magas fokát érték el. — Az egykorú angol fal- és táblafestésnek alig maradt fenn emléke (Durham, Galilea-kápolna). 1834-ben tűzvész pusztította el William mesternek a londoni Westminster-palotában levő, a 13. sz. második feléből származó bib­ liai, allegorikus és történeti freskóit, valamint az egy századdal később készült, híres falképe­ ket (westminsteri iskola). A táblaképek közül kimagaslik a Westminster-apátság oltármensájának előtétje a Jób könyvéből való ábrázolá­ sokkal (13. sz. vége). Néhány lágyan mintá­ zott 14. sz.-i táblakép, így II. Richard trónoló alakja a Westminster-apátságban az angol festészetnek az akkori udvari stílussal való rokonságát bizonyítja. Üvegablakaikon külö­ nösen a szürke grisaille ábrázolásokat kedvel­ ték (York, katedrális). — Az angol miniatúrafestészet ekkor a franciával együtt a fejlődés élén haladt. Díszei a könyv széléről indulnak ki, tele vannak virág-, madár- és egyéb állatábrázolásokkal. Az egészet architektonikus keret foglalja körül, melyben nemegyszer természeti háttér előtt ábrázolták a bibliai ese­ ményeket (Mary királyné zsoltáros könyve a 14. sz. elejéről). Az angol festészetnek a 15. sz.-ban is fontos alkotásai a könyvillusztrációk, melyek előbb francia—németalföldi hatás alatt álltak, majd VII. Henrik halála után már

reneszánsz stílusban készültek. VIII. Henrik uralkodása alatt a korábban Németalföldről hozott üvegfestmények mellett több angol mester működéséről is tudunk (Cambridge, Winchester). A 16. sz.-i táblaképek többnyire másodrendű külföldi festői közül a ifj. H. Holbein (1497/98 —1543) emelkedik ki. Lon­ donban alkotta mesteri arcképeinek egész sorát, de miniatűr portréban is nagy hatással volt az angolokra. A külföldi mesterek a 16. sz.-ban nemcsak Angliában, hanem Skó­ ciában is teljesítették az arcképfestői megbízá­ sok jelentős részét, de a század utolsó harmadá­ ban már jellegzetesen angol felfogást kép­ viselő mesterek is felléptek, elsősorban nagy sikerű miniatűrfestők, akik arcképeikkel a finom kivitel és a természethű emberábrázolás kiváló példáit szolgáltatták. E finom ízlésű, tipikusan angol műfaj képviselői közül N. Hilliard (1547 к. —1619) és követője, I. Oliver (? —1617) emelendők ki. Követőik kezén ez a nagy gonddal készítendő kisméretű festé­ szet — amely oly idegen volt a nagy méreteket kedvelő barokk festészet más áramlataitól — csakhamar üres ismétléssé, néhol jeles olasz festmények kisméretű másolásává vált. A rep­ rezentatív arckép korszerű stílusát Rubens (1577—1640) képviselte Angliában is, akinek néhány — nem a helyszínen festett — arcképe

N. Hilliard: Fiatalember rózsák között (London, Victoria and Albert Museum)

^ .A G

igen nagy hatást váltott ki. Ugyancsak ő a Whitehall nagytermének (Banqueting Hall) freskódekorációjával a monumentális díszítő festészet számára is új irányt mutatott. Ilyen előzmények után érthető A. van Dyck (1599 — 1641) nagy sikere Angliában, és ami talán még lényegesebb: termékenyítő hatása az angol festészetre. Több ízben dolgozott Angliában, 1632-ben I. Károly udvari festője lett. Emberábrázolásának rendkívüli elegan­ ciája és lélektani mélységet feltáró jellemző ereje, bravúros festői előadása indokolták hosszan tartó sikerét. Az angol festészet to­ vábbi útját most is bevándorolt és letelepedett mester: P. Lely (1618 —80) virágoztatta fel, aki a 40-es évek elején került Angliába. Az arc­ képfestés utolérhetetlen mestereként ünnepel­ ték, noha sem emberábrázoló ereje, sem festői előadása nem mérkőzhetik Van Dyckkel. Bár a 17. sz.-ban már a történelmi és a tájkép­ festészet képviselői is megjelentek, alkotásaik jelentősége messze elmarad az arcképfestészet mögött. Ez vonatkozik Skóciára is, ahol az arcképfestészeten kívül ugyancsak nincs jelen­ tékenyebb alkotás. Itt mint arcképfestő elsőW. Hogarth: Szolgálóinak arcképe (London, National Gallery)

440

j

NAG

441

J. Reynolds: A Paine család (Birmingham, Lady Lever Art Gallery)

Th. Gainsborough: Miss Margaret Gainsborough (London, National Gallery)

sorban J. Scougall (1640 k. —1730 k.) és fia, George említhetők. — A 18. sz. elején egyre szaporodtak a dekoratív festészet feladatai. E feladatokat előbb francia, majd olasz szár­ mazású mesterek látták el, és bár ez utóbbiak között jelentősek is akadtak (pl. G. A. Pellerini, 1675 —1741 és S. Ricci, 1650—1734), angliai alkotásaik nem tartoznak jelentős mű­ veik közé. E kezdeményezések angol kép­ viselői közül mint az érett barokk legjobb mesterét, J. Thornhillt (1675 —1734) és a rokokó motívumait felhasználó G. Knellert (1646 — 1723) említhetjük. Ezzel a Lely nyomdokain haladó arcképfestészetet közvetlenebb, benső­ ségesebb felfogás váltotta fel. Nem jelentéke­ nyebb a skóciai J. B. Medina (1659 —1710) arcképíestészete sem. — Az angol festészetet ért sokféle hatás, a különféle műfajokban dolgozó festők nagy száma mintegy előkészí­ tette a talajt az első nagyjelentőségű, sajátosan angol festő, W . Hogarth (1697 —1764) számára. Valójában az ő festői felfogása, arcképeinek nemes egyszerűsége és jellemző ereje indította el a 18. sz.-i nagy hírű angol arcképfestészetet. Hírnevét elsősorban szatirikus életképeivel alapozta meg, melyeken — a 18. sz.-i Anglia moralizáló irányzatának megfelelően — kora kapitalista társadalmának torz vonásait osto­ rozta. Festményeivel vetekszik grafikai mun­ kásságának jelentősége is. Könyörtelenül éles társadalomkritikáját kortársai és követői — akik az életkép jellegzetesen angollá vált műfaját művelték — szinte egyáltalán nem folytatták. Annál nagyobb virágzásnak indult az arcképfestészet, amely az angol mesterek

kezén sajátos nemzeti műfajjá vált. A sort tkp. J. Reynolds (1723—92) nyitotta meg, aki Hogarthszal szemben az előkelő angol társa­ dalom festője volt. Hogarthhoz hasonlóan sokat tanult a múlt nagy festőitől, akiknek utánzását írásaiban is szorgalmazta. Lágy festőiséggel, nagyvonalú eleganciával, gyakran a régi mesterek által alkalmazott pózokban örö­ kítette meg modelljeit. A kölcsönhatások elle­ nére stílusa egyéni és ugyanakkor sajátosan angol. Ebben és arcképeinek festői felfogásá­ ban a hogarthi irányvonal egyenes folytatója. Reynolds a történelmi arckép mestere, vetélytársa, Th. Gainsborough (1727—88) a női szép­ ség zseniális ábrázolója. Bársonyos tónusú, magával ragadó portréi még elegánsabbak, mint nagy riválisa művei. A hazai táj rajon­ gója volt, s az elsők közé tartozik, akik annak szépségeit művészi színvonalon örökítették meg. Van Dyck és a francia rokokó hatott művészetére, ez azonban nem von le stílusa eredetiségéből. A Reynolds-követők sorából időrendben a pasztelltechnikában kiváló F. Cotes (1725 к .—70), a népszerűségben Reynoldsszal és Gainsborough-val vetélkedő G. Romney (1734 —1802), J. Hoppner (1758 —1810) és Skóciában a régi nemesi családok s a fel­ törekvő polgári értelmiség kedvelt festője, a rendkívül tehetséges H. Raeburn (1756—1823) emelkedett ki. — A nagy brit arcképfestők sorát Th. Lawrence (1769 —1830), a 18. sz. angol arcképfestői hagyományainak folyta­ tója zárta le, aki azonban már a 19. sz.-ban is működött. Az arcképen és az erkölcsrajzon kívül azonban még sok más témája volt e kor

NAG

Th. Lawrence: Walter Scott arcképe (Windsor)

J. Crome: Tájkép (Birmingham, Lady Lever Art Gallery)

angol festészetének. G. Stubbs (1724 —1806) pi. a brit nép sportszeretetét tolmácsolta. Az ipari forradalom korábbi fázisainak ábrázolásában a Rousseau és az enciklopédisták eszméi által befolyásolt J. Wright of Derby (1734—97) tűnt ki. A jelentősebb egykorú eseményeket ábrá­ zoló műfajt az Angliában működő amerikai festők, B. West (1738 —Г820) és J. S. Copley (i737 —1815) vezették be a szigetországba. A zsánerfestészet nagy hatású angol képviselője D. Wilkie (1785 —1841) volt. A 18. sz.-ban az angol tájképfestészet egy ideig a külföldi nyomában haladt. A követőből azonban csak­ hamar kezdeményező lett, a 19. sz. első felében már Angliáé volt a vezető szerep ezen a téren

Európában, ami természetesen nem előzmé­ nyek nélkül következett be. — R . Wilson (1713 —82) és Th. Gainsborough a száraz és szürke vedutafestészettel szemben költészettel telítették az angol tájat. Az utóbbi élete alko­ nyán a brit erdő- és mezővidék egyszerű és közvetlen tolmácsolójává vált. (Ez az út veze­ tett Constable-hoz.) Haláluk után tespedés, konvencionalizmus, a természettől való eltávo­ lodás jellemzi az angol tájképfestészetet, majd J. R. Cozens (t75g—99) volt az első, aki — visszatérve a természethez — elvetette a komponált tájkép sémáját s angol festménye­ ken eddig nem észlelt atmoszferikus hatásokat ért el. T. Girtin (1775 —1802),}. Crome (1768 —

J. Constable: Wivenhoe Park (Washington, National Gallery)

44 2

NAG

W . Turner: A Téméraire hadihajó utolsó útja (London, Tate Gallery)

443

1821) s J. S. Cotman (1782 —1842) az ő ered­ ményeit fejlesztették tovább. — A felsorolt művészek érdeme főleg úttörő szerepükben rejlik; ők készítették elő a talajt Constable és Turner számára. Mondanivalójának és stílusá­ nak egyszerűségében J. Constable (1776 —1837) az angol festészet egyik legnagyobb egyéni­ sége. Reprezentatív tájképein sokszor tipikus „old master” , nagy elődök technikai és formai hagyományainak folytatója. Piktúrájának ha­ ladó vonásait inkább kisebb természettanul­ mányai, zseniális vázlatai fedik fel. Wilson, Gainsborough, Girtin nyomán Constable is a hazai táj poétájává szegődött. Az elsők között fedezte fel az egy ülésre, közvetlenül a termé­ szet után készült vázlat fontosságát, s ez a látás­ mód már Barbizont jövendöli. Ez és a maga korában durvának bélyegzett rendkívül széles ecsetkezelése a modern festészet kezdetét jel­ zik. — A modern „paysage intimé” megszüle­ tésében Constable mellett a zseniális R. P. Boningtonnak (1801—28) is fontos szerepe van, művészi érdemei azonban a francia festőiskola dicsőségét öregbítik. — Constable mellett J. M. V. Turner (1775 —1851) az európai táj­ képfestészet másik nagy úttörője. A 17. sz.-i hollandok, az angolok közül Wilson és Girtin, a francia Claude Lorrain és Poussin hatottak művészetére. Itáliai élményei hatására fordult érdeklődése az atmoszferikus jelenségek felé.

A fény formafelbontó hatását tanulmányozta, s többé nem magukat a tárgyakat festette, hanem az általuk a fény és levegő behatása alatt keltett optikai benyomást. Utolsó kor­ szakában művei valóságos színorgiákká foko­ zódtak, s palettája erősen megvilágosodott, ragyogóvá vált. Mindezek alapján jogosan tekintik a későbbi impresszionista festészet megindítójának. Kortársai — kevés kivétellel— nem értették meg művészetét. Törekvései csak később, a francia impresszionistákban találtak követőkre. A 19. sz. közepén az akadé­ mikus irányzat reakciójaként létrejövő preraffaelita irodalmi és művészeti mozgalom bizo­ nyos értelemben ugyanannak az olykor fan­ tasztikus és misztikus idealista szemléletnek a szülötte, mely a svájci A. Böcklin, a francia G. Moreau, az angol W . Blake (1757 —1827) és az annak számító J. H. Füssli (1741 —1825) művészetét eredményezte. A preraffaeliták — miközben a virtuozitással, rafináltsággal és konvencionalizmussal szemben a természethez, a Raffaello előtti olasz művészet egyszerű keresetlenségéhez való visszatérés fontosságát hangsúlyozták — egy erősen misztikus és mesterkélten esztétizáló festői idealizmus hir­ detőivé váltak. D. G. Rossetti (1828 —82), W. H. Hunt (1827 —1910), J. E. Millais (1829—96) és J. Collinson (1825—81) a „PreRaphaelite Brotherhood” hivatalos festő-

W . Blake: A nagy vörös sárkány és a napfénybe burkolt asszony (Washington, National Gallery)

tagjai. A mozgalom legékesebb irodalmi szó­ szólója J. Ruskin (1819 —1900), a nagy művé­ szeti író. Felfogásban bizonyos fokig a preraffaelitákkal rokon a festő-szobrász G. F. Watts (1817 —1904). Erős kölcsönhatás észlelhető a szövetség tagjai és F. M. Brown (1821—93) festészete között. Az angol iparművészetet reformáló E. Burne-Jones (1833—98) és W. G. Sutherland: Töviskoszorús fej (New York, magán­ gyűjtemény)

Morris (1834—96) mint későbbi követők NAG csatlakoztak a mozgalomhoz. Az utóbbi tanít­ ványa és munkatársa a könyvművészet terén A. V. Beardsley (1872—98), s hatása az ugyan­ csak grafikus W. Crane (1845 —1915) és F. Brangwyn (1867 —1956) műveiben is kimutat­ ható. Burne-Jones befolyása alá került az akadé­ mikus klasszicista irányt képviselő F. Leighton (1830—96), s preraffaelita reminiszcenciák figyelhetők meg a szintén klasszicista L. AlmaTadema (1836 —1912) antik tárgyú zsáner­ képein. — A preraffaelita hatás távolabbi kisugárzása érezhető az ír származású amerikai J. N. Whistler (1834 —1903) művészetében, aki életének nagy részét Párizsban és Londonban töltötte. Színharmóniákra felépített képeinek stílusa a francia festészet hatásán túl Velázquezre és a japán fametszetekre utal. A 19. sz. vége felé és a 20. sz.-ban az angol festészet elvesztette vitalitását, s mindinkább a konti­ nensen megszülető új művészeti törekvések gyenge visszhangjává vált. Főleg Párizshoz igazodott. — A francia impresszionizmust J. S. Sargent (1856—1925), Ph. W . Steer (1860 —1942), W . R . Sickert (1860 —1942), L. Pissarro (1863 —1944) és A. E. John (1878/ 79 —1961) honosították meg Angliában. — A posztimpresszionizmus hatása először R . Fry (1866 —1934) és követői munkáiban nyil­ vánult meg, de sokan mások is befolyása alá kerültek. — Matisse és a fauvizmus leglelke­ sebb angol híve M. Smith (1879 —1959) volt. — A kubizmus két említésre méltó angol követője W . Lewis (1884 —1957) és W . Roberts (1895— ). — Az angol akvarellfestészet hagyományainak folytatása, másrészt a párizsi fejlődéssel való lépéstartás között vívódott P. Nash (1889 —1946). — G. Suther­ land (1903— ), R . Colquhoun (1914— ), R . MacBryde (1913— ) és a fiatal ír festő, L. Le Brocquy (1916— ) részben a német ex­ presszionista festészet követői. — Az absztrak­ tok közül J. Tunnard (1900— ), B. Ni­ cholson (1894— ) és V. Pasmore (1908 — ) a legnépszerűbbek. — A szürrea­ lizmusnak nincsenek kizárólagos képvi­ selői Angliában, de J. Armstrong (1893 — ), F. Bacon (1910— ), M. O. Evans (1910— ) és sok más festő művészete mutat szürrealista vonásokat. Iparművészet. Legrégibb ránk maradt darab­ jai a Karoling-kori Európa művészetével azonos stílusúak. Fridestan of Winchester püs­ pöknek a durhami székesegyházban őrzött, a 10. sz. elejéről való manipulusa (karkendője) ugyanolyan antikizáló, bizantinizáló stílusú, mint a kontinens emlékei. A karoling stílus hosszú továbbélését mutatja egy vésett ezüsttál Halton Moor közeléből (11. sz. első fele, British Museum), valamint Péter apát aranyo- 444

í \ Д ( J zott gyertyatartója Gloucesterből (12. sz. eleje, Victoria and Albert Museum). Hasonló törekvés érezhető az elefántcsont-faragásban; ennek emlékeit gyakran alig lehet megkülön­ böztetni az északfrancia munkáktól. Egy 12. sz.-i elefántcsont püspökbot fejének (Victoria and Albert Museum) motívumai a korai angol művészet másik fontos forrását, a kelta­ germán formakincset idézik. Hormead és Skipwith templomában a 12. sz. végéről származó kapuk vasveretei ugyanezt mutatják, Eastwood (1200 к.) és Willingoie Spaine kapuját (12. sz. második fele) franciás ízlésű vasveretek díszítik. A durhami székesegyház 13. sz. eleji kapuja a két irány ötvöződését mutatja. A legjelentősebb korai vasrácsok egyike Winchesterből került a Victoria and Albert Museumba (13. sz. eleje). A 12 —13. sz.-ban Európa-szerte ismert volt az angol könyvkötészet, valamint az „opus anglicanum” elnevezésű selyemhímzés. Az utóbbiakból napjainkig mintegy tucatnyi miseruha maradt fenn, a legszebbek a London melletti Syonkolostorból valók. A kora gótikus ötvösség Elefántcsont kereszt, 12. sz. vége (New York, Metro­ politan Museum of Art) egyik kiemelkedő emléke egy kehely Dolgellyből (13. sz. második fele, National Museum az ifj. H. Holbeinről tudjuk pl., hogy ötvös­ of Wales), talpán vésett lombdíszítésssel; tárgyakat tervezett VIII. Henrik egyik felesége, ez a motívum innen Norvégia felé is elju­ tott. A kor egyik legszebb ötvöstárgya Jane Seymour részére. A 17. sz.-ban a könyv­ kötőművészet emelkedett magas fokra. Ked­ William of Wykeham zománcos püspök­ velt anyag volt a bársony. Erzsébet királynő botja (14. sz. vége, Oxford, New College) idejéből hímzett könyvkötéseket is ismerünk. és egy kehely (1350 k., Norfolk, King’s Lynn A bőr könyvtáblák reneszánsz jellegű kézi Corporation). Sok „mazer” nevű fa ivóedény aranyozását Th. Darthlet honosította meg az maradt meg ezüst talppal és foglalattal. A külö­ nösen díszes ezüst sótartók közül is kiemelkedik Részlet egy arannyal hímzett bársony kazuláról, 14. sz. az oxfordi New College példánya (1490 k.). eleje (New York, Metropolitan Museum of Art) A 14. sz. folyamán karcsú, de erőteljes, címer­ rel, füzérrel, ruta-mustrával díszített kerámia­ edények készültek (Oxford, Ashmolean Mu­ seum; London, London Museum). Az elefánt­ csont-faragás területén Anglia is előkelő helyet foglalt el, amint egy Szt. Györgyöt ábrázoló sakkfigura (13. sz. vége, N ew York, Metropo­ litan Museum), ill. Grandison of Exeter püspök triptychonja és diptychonjának egy szárnya (14. sz., British Museum) bizonyítja. A 15. sz.-i áttört elefántcsont diptychonok az alabástromfaragás hatását mutatják, melynek Nottingham volt a központja. A középkori bútortípusok kialakításában Anglia követte a kontinensen kialakult irányokat. A nemzeti bútorstílus jellemző darabjai az erőteljes deszkákból össze­ állított, áttört gótikus díszű félmagas cupboardok (Arthur herceg szekrénye, 1500 k., Victoria and Albert Museum). A reneszánsz­ ban geometrikus bútordíszítést és intarziát al­ kalmaztak, de az angol bútor a 17. sz.-ig meg­ maradt rusztikusán egyszerűnek (Tudor-szek­ rényke a 16. sz. végéről, Victoria and Albert 4 4 $ Museum). A kontinentális hatás megerősödött,

falburkolat, naturalisztikus virág- és indadísz N A Q jellemző, valamint a költséges idegen anyagok­ kal készített intarzia, a lakkozott bútor. Anna királynő korszakában (1702 —14) a székek lábán a voluta helyett egyszerű megvastagodás látszik; megjelent az üvegezett szekrény, a színes lakkok hatását még a színes bútorhuza­ tokkal is fokozták, de a korábbi barokkos mozgalmasság megnyugodott. Az egymás mellé állított székek hatását keltő, több darab­ ból álló szófa (settee) virágkorát élte. A továb­ biakban Th. Chippendale (1709 к .—1799) uralta a bútortervezést, akinek stílusában az európai rokokó hatására bizarr, kínai ill. góti­ kus eredetű formákat találunk. Az új stíluskorszakot megnyitó R . Adam építész (1728 — 92) bútortervezőként is jelentős volt. G. Hepplewhite (? —1786) is az ő irányát követte, de könnyebb, franciásabb felfogásban. Th. Sheraton (1751 к .—1806) klasszicizmusa egyiptomias elemeket is tartalmaz. A Staffordshire-

Elefántcsont kupa, 16. sz. (London, Victoria and Albert Museum)

1640-es években. A 17. sz. közepén S. Mearne (? —1683) indította útjára a — cottage-stílust és az all over stílust. A későbbiek folyamán leg­ fontosabb angol iparművészeti ág, a bútorművesség a 17. sz. során vált nagyobb mérték­ ben önállóvá; addig igen erős volt a flamand hatás. Ezt jól mutatja a volutás székláb angol neve: flemish curve. Vilmos és Mária királynő korszakára (17—18. sz. fordulója) a faragott 16. sz.-i ágy (London, Victoria and Albert Museum)

Th. Sheraton: íróasztal (London, Victoria and Albert Museum)

ban hagyományos keménycserép-technikát J. Wedgewood (1730—95) fejlesztette tovább. Legnagyobb jelentősége az volt, hogy antikos díszítésű darabjait maximális formaigénnyel állította elő. A leghíresebb lágyporcelán­ manufaktúra, Chelsea modelljei Sevres és Meissen hatását mutatják (->- Chelsea-porcelán ). Keményporcelánt a plymouthi, később bristoli üzem állított elő Sevres nyomán. A 17. sz.-ban a kőszéntüzeléssel összefüggő technikai kényszerűség vezetett az ólomüveg feltalálásához, amely a 18. sz.-ban a köszörülés tökéletesedése révén világhírű lett. Az ötvösség P. de Lamerie (? —1751) franciás-flamandos felfogásától a szigorú klasszicizáló stíluson át a 19. sz. első éveire jellemző egyiptomias-antikizáló stílusig jutott, melynek legjelentősebb emléke P. Storr (1792 —1839 között működött) Wellington herceg számára készített készlete (London, Aspley House). A könyvkötésben R . Payne (1739—97) stílusa mutatja a lehiggadást. Az ő hagyatékából merített a 19. sz. első felének

446

NAG

egész angol könyvkötészete, amint a többi iparművészeti technika számára is ez a korszak a régebbi stílusok felé való visszanyúlás, a historizálás időszakát jelentette. Ezzel a szemlélet­ tel először W. Morris (1834 —95) szállt szembe, akinek munkássága forradalmi változást jelen­ tett az angol iparművészet történetében. Ered­ ményeként Anglia vezető pozíciót töltött be a 19. sz. második felében az európai iparművé­ szetben. Morris egyik tanítványa, Ch. R. Ashbee (1863 —1942) építész és nagy hatású bútor-, textil- és ötvösműtervező már a gépe­ ket is megpróbálta belevonni az iparművészeti termelés kiterjesztésébe. A szecesszió jelentős képviselője, Ch. R . Mackintosh (1868 —1928) bútorain, intérieurjein az újszerűén, kígyózóan mozgalmas és a keresetten, geometrikusán merev motívumok közötti egyensúlyt terem­ tette meg. Az előző nagy korszakok után a 20. sz.-i iparművészet alakításából az angolok kevésbé veszik ki részüket. A keramikusok közt legjelentősebbek: a szecesszióval szakító, egyszerű, dísztelen edények mestere, W. S. Murray (1881— ), a távol-keleti formák igézetében dolgozó B. Leach (1887— ), valamint az angol paraszti agyagművességtől megihletett M. Cardew (1901 — ); jó minő­ ségű modern tömegtermelés folyik Poole-ban, Derby Potteryban. E. Gimson (1864 —1920) bútorok és kovácsoltvas fémmunkák tervezője, nála modernebb felfogást képvisel E. Barnsley (1900— ) és R . D. Russel. A modem angol iparművészetnek fontos területe az ipari formatervezés; jelentősebb képviselői: M. Block, R. Day, N. Ward. — írod. Borenius—Tristram: Englische Malerei des Mittelalters. München, 1927; N. Pevsner: Pioneers of Modern De­ sign. FromW . Morris to W . Gropius. London, 1936; T. Borenius: La peinture anglaise au XVIII. siede. Paris, 1938; C. Sempill: English Pottery and Porcelain. London, 1945; S. Colomb: L’art anglais. Paris, 1947; J. Evans: English art. 1307 —1461. Oxford, 1949; D. Talbot Rice: English art. 871 —1100. Oxford, 1952; W . B. Money: English Pottery and Porcelain. London, 1952; T. S. R . Boase: English art. 1100 —1216. Oxford, 1953; J. Summerson: Architecture in Britain 1530 to 1830. Harmondsworth, 1953; E. K. Waterhouse: Painting in Britain 1530 to 1790. Harmondsworth, 1953; M. Rickert: Painting in Britain. The Middle Ages. Harmondsworth, 1954; L. Stone: Sculpture in Britain. The Middle Ages. Harmondsworth, 1955; G. Webb: Architecture in Britain. The Middle Ages. Harmondsworth, 1956; R . Fastnedge: English Furniture Styles 1500 —1830. London, 1956; P. Brieger: English art. 1216 —1307. Ox­ ford, 1957; T. S. R . Boase: English art. 1800— 447 1870. Oxford, 1959; M. Roskill: Meisterwerke

Th. Chippendale: Szék (London, Victoria and Albert Museum) Wedgewood-porcelán (London, Victoria and Albert Museum)

Nagydémi Apollo (Veszprém, Bakonyi Múzeum)

der englischen Malerei. 1500 —1865. P arisHamburg, i960; E. Mercer; English art. 1553—1625. Oxford, 1962; J. Rothenstein; British Art since 1900. London, 1962; R . H. Wilenski; English painting. London, 1964. Benkőné—Zddor—Végh Nagycenk : község Győr-Sopron megyében. Műemléke, a volt Széchenyi-kastély 1758-tól épült. 1799-ben ifj. Ringer József, 1835—38 között Hild Ferdinánd alakította át, ill. bőví­ tette. Részben egyemeletes, rizalitokkal, a középrizalit manzárdtetős, előtte erkély négy toszkán oszloppal. A rizalitot oromzat zárja le. N agydém i A p o llo : a Bakonyban fekvő Nagydémben talált, rendkívül finom kidolgo­ zású, 33,5 cm magas bronz Apollo-szobor. Az előrenyújtott jobb kezében áldozati tálat tartó istenalak klasszikus és hellénisztikus görög ele­ meket egyesítő kora császárkori római munka, s Itáliából került lelőhelyére. A vele együtt talált edényekkel, mécsesekkel és kis bronz Lar- (házi istennő) szoborral együtt bronz­ edénybe volt rejtve. Nagyfalusi Jenő (Szeged, 1900. máj. 17.— Ukrajna, 1944): művészeti író, költő, tanár. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja volt. Könyve: Van Gogh (1938). N agyganna; Ganna Nagyiváni Fekete Zoltán: Fekete Zoltán Nagykereki : község Hajdú-Bihar megyében.

Műemléke a Bocskai-vár. Okleveles említés N A G alapján feltételezhető, hogy 1443-ban már vár állt a községben. Az erődítményt a 15 —16. sz. folyamán építették ki. 1660-ban pusztult el, romjai még sokáig álltak. A mai kastély a régi várra épült 1751 —85 között, klasszicista porti­ kusza 1850 körüli. Négyszög alapú épület, zárt udvarral, egy kerek saroktoronnyal (16. sz.), benne reneszánsz boltindítások vannak. N agylom nici Miklós-oltár mestere (1500 — 10 k. m űködött): festő. A -►Szent Antal-legenda mesterének népes műhelyében iskolázott mester. Nagylomnici oltárának belső szárnyképei mestere fiatalkori munkásságát idézik, de annál darabosabb, ügyetlenebb. Másik müve a malompataki Miklós-oltár. nagymartom kem énycserép: a Sopron megyei Nagymartonban (Mattersdorf) alapí­ tott keménycserépüzem készítményeinek gyűjtőneve. Az üzemet Ziegler János alapította 1815-ben V . 18 1 8-ban; feltehetően a századforduló után szűnt meg. Valószínűleg nem minden időben jelezte készítményeit, amelyek a Dunántúltól keletebbre nemigen terjedtek el. Kevés azonosítható edényének anyaga sárgás. Formakészlete bizonyítja, hogy a bécsi porcelángyár klasszicizáló modorát követte. Nagyócsai mester (1510 —15 k. működött): a besztercebányai Borbála-oltár, távolabbról az M. S. mester köréhez kapcsolódó kisebb tehet­ ségű festő. A nagyócsai főoltár predellája naiv elbeszélő készségről s még gótikus ízlésről tanúskodik. Egyes kutatók a reneszánsz ízlésű liptószentkcreszti Mária-oltárt is művei közé sorolják. N agyőri mester (1520 —24 k. működött): kisebb jelentőségű, provinciális szepességi festő. Az 1524-ben készült nagyőri Máriaoltára mellett a Szt. Anna-főoltár és a Szt. Simon- és Júdás-oltár sorolható munkásságába. Nagy Sándor-mozaik : Pompejiben, a Casa del Faunóban talált nagyméretű padlómozaik (Nápoly, Nemz. Múz.), bizonytalan feltevés szerint —>• Philoxenos festményének másolata. Nagy Sándor-szarkofág : a sidóni uralkodói temetőben talált nagy szarkofáglelet legkiemel­ kedőbb darabja, valószínűleg a Nagy Sándor által beiktatott egyik satrapa koporsója. I. e. 310 k. készült, az istanbuli régészeti múzeum­ ban őrzik. A görög márványból készült, épület­ formában kiképzett szarkofág oldalam magas domborműben Nagy Sándor issosi csatájának és a satrapa oroszlánvadászatának jeleneteit faragták ki. A mozgalmas jelenetek a 4. sz. hagyományainak szellemében kiegyensúlyo­ zott kompozícióba vannak foglalva. Mesterük -*• Lysippos egyik követője lehetett. Eredeti szí­ nezésük csaknem épségben maradt fenn. — írod. F. W inter: Der Alexandersarkophag aus Sidon. Strassburg, 1912. Castiglione László 44^

Nagy Sándor-mozaik (Nápoly, Nemzeti Múzeum)

Nagyszeben, ma Sibiu: város Erdélyben, Romániában. Műemléke, az eu. templom ere­ detileg a 14. sz.-ban épült. A háromhajós, kereszthajós, sokszögű szentélyzáródású, egy homlokzati toronnyal ellátott templomot a 15. sz. második harmadában kibővítették. Ny-i homlokzatához három boltszakasznyi toldalé­ kot építettek, meghagyva a tornyot eredeti helyén. 1477-ben épültek belső karzatai és oldalfalainak tetőoromzatai, majd a 16. sz. elején az É-i és D-i kapuzatok. Bár a 19. sz.-i

restauráláskor az építészeti részleteket erősen megújították, alaprajzi elrendezése, belső tér­ hatása és külső tömege az erdélyi érett gótika egyik legmonumentálisabb alkotásává teszi. — Műgyűjteménye a Brukenthal Múzeum. Épülete Erdély legnagyobb méretű városi palotája; Brukenthal Sámuel építtette 1778 — 79-ben. Képtárában régi mesterek gazdag anyaga található; grafikai gyűjteménye, érem- és régiségtára is jelentős. Sallay Marianne

Nagy Sándor-szarkofág (Istanbul, Régészeti Múzeum)

29 Művészeti Lexikon III.

Korsó a nagyszentmiklósi kincsből (Becs, Kunsthisto­ risches Museum)

N agy Szeder István (Kiskunhalas, 1876. szept. 8,—Kiskunhalas, 1936. okt. 18.): építész, szak­ író. A Duna —Tisza közén számos kisebbnagyobb épületet épített. 1924 —36 között hat kötetben dolgozta fel szülővárosa történetét, művészeti, gazdasági adatait, nagyszentm iklósi kincs, „Attila kincse” : 1799-ben talált, huszonhárom darabból álló kincslelet. Császári parancsra Bécsbe szállítot­ ták, s a császári gyűjteménybe került. Ma a Kunsthistorisches Museumban őrzik. Az arany­ ból készült tárgyak (korsók, csészék, ivóedé­ nyek, szelence; összesen közel 10 kg súlyban) stiláris és időrendi meghatározása, valamint a feliratok megfej tésea legellentétesebb álláspontú vitákat eredményezte. A tárgyak hunoktól való származtatása végérvényesen megdőlt, s a későbbi avar és besenyő származást feltételező vélekedés sem bizonyult végérvényesnek. Az utóbbi évtizedekben ismét a ~ felé fordult a tudományos kutatás, mely a helyesen meg­ fejtett felirat egyik személynevének (Buila ispán) és a lelőhely közelében állott Árpád-kori Bojla falu helynevének egyezésére hivatkozva s a kincset a magyar történelem eseményeibe illesztve, eredetét a magyar ötvösművészet körében határozta meg. A leletnek — legalább­ is egy részének — későbbre keltezését támo­ gatják külföldi kutatók is, a magyar ötvös­

művekkel való rokonságát pedig honfoglalás N A G kori domborított alakos tárcsák (rakamazi korongok) valószínűsítik. Egy cseh kutató a ~ nagy korsójának egyik díszítő motí­ vumát a blatnicai lelet egyik tárgyán is föl­ fedezte, ami ismét csak a honfoglalás kori magyar emlékekkel való idő-, technika- és motívumközelséget bizonyítaná meggyőző módon. — írod. Hampel J .: A Nagy-SzentMiklósi kincs. Archaeologiai Értesítő (1 —160. oldal), 1884; Mavrodinov N .: A nagyszent­ miklósi ősbolgár kincs. Bp., 1943. Kampis Antal N agyszom bat, ma Trnava: város Cseh­ szlovákiában. Műemlékei közül a Szt. Miklóstemplom a 14. sz.-ban épült, hercegprímások díszes síremlékeit őrzi. Belső pilléreit a 15. sz.ból származó freskók díszítették. Az egyetemi (volt jezsuita) templomot Esterházy Miklós nádor építtette 1629 —37 között G. P. Spazzo olasz építésszel. A széles homlokzatú, kéttomyos épület felépítésében, belső elrendezésé­ ben a bécsi egyetemi, volt jezsuita templomot követi. A hatalmas főhajóhoz kétoldalt árká­ dokból nyüó kápolnasor illeszkedik, az árká­ dok felett nyitott oratóriumokkal. N agyszom bati Mihály, Michaelis de Tyrnavia, Michaelis de Tymstain (1381 —1403 között m űködött): miniátor, pozsonyi kanonok. Két illuminált Missaléja ismeretes (az egyik 1403ból a pozsonyi káptalan könyvtárában, a másik a Széchényi Könyvtárban). — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi . . . Bp., 1941. Nagyszombat: A Szt. Miklós-templom szentélye

45O

NAG

Nagyszombat: Az egyetemi templom főoltára

451

nagyszombati k önyvkötészet: A 16. sz.tól nyomon követhető és az ugyanakkor ki­ alakuló nyomda mellett fejlődött tovább. Nagyszombat Debrecen mellett a mo.-i könyvkötészet centruma volt, főként a 18. sz.ban. A ~ első emlékei a német reneszánsz kötések hatását mutatják. Ó - és újtestamentumi, ritkábban mitológiai jeleneteket, továbbá portrékat ábrázolnak, a század 70-es éveitől 29*

szerepel az arabeszk, majd a 1 7 . sz.-ban egyre gyakoribbá vált a növényornamentika. Ezek mellett kezdettől fogva szerepelnek egyes -*■ bélyegzőkkel nyomott virágok és levelek. A német reneszánsz kötésekhez hasonlóan a görgetőn (a bélyegző egy változata) gyakran a véső V . a könyvkötő névbetűivel találkozunk. A 16. sz.-ban GE, BM, N P szignók szerepelnek, majd kb. 1579-től tűnt fel az MP jelzés (e gör-

gető érdekessége, hogy a magyar címert ábrá­ zolja). Leggyakoribbak az 1580—1610 közötti CH jelzésű kötések. A 17. sz. elejétől többféle szalagfonadékkal kitöltött ovális lemezzel találkozunk; az újabb arabeszk változatok mellett mind gyakoribbá váltak a görgetős indák, és az 1630-as évektől kezdve jelentek meg a finom művű filigrános hatású csipke­ díszek, melyek azután a század közepére és második felére jellemzők. Mintegy 1682 —1700 között gyakori volt a legyeződísz. A legyezők a felületet dúsan behálózó virágos indák között helyezkednek el. A virágos indák változatos formáiban való tobzódás mintegy az 1730-as évekig tartott. A ~ e virágzó korszakában a mo.-i protestáns könyvkötészet hatása erő­ teljesen érvényesült. Az erdélyi kötésekhez hasonlóan jellemző a vörös bőr alapon csillogó arany díszítmény. 1730 után uralkodóvá vált a már korábban megjelenő „szárazabb” irányzat, amelynek emlékei az ún. ->- nagyszombati kötés néven ismeretesek. Ezek — néhány kivételtől eltekintve — nem nyújtottak annyi változatos­ ságot és eredetiséget, mint a korábbi korszak emlékei. A század végén a nagyszombati nyomda Budára való költözésével, majd meg­ szűnésével együtt lehanyatlott a ~ is. Koroknay Éva nagyszombati kötés: 18.sz.-i osztrák barokk kötéstípus, amely mintegy 1730-tól jellemző a — nagyszombati könyvkötészetre. Aranyozott

táblafelület többnyire indás kerettel, amelyen N A G egyes bélyegzőkkel nyomott hajló indák sűrű egymásmellettiségéből alakított a mandula ido­ mú, ovális V . kör alakú középdísz és a sarokdí­ szek. A tükör közepében legtöbbször Krisztus­ monogram (I. H. S.) vagy M ARIA felirat látható. A nagyszombati könyvkötészet irányí­ tó szerepének megfelelően ilyenek készültek más mo.-i városokban is, így Győrött, Kősze­ gen, Kassán, Pozsonyban stb. Koroknay Éva Nagytótlaki mester (1490 k. m űködött): festő, a dunántúli eredetű nagytótlaki oltár­ szárnyak mestere. Az ő műve az a három kis­ méretű tábla, mely ismeretlen helyről került az esztergomi Keresztény Múzeumba. Stílusa a korabeli osztrák mesterekhez kapcsolódik. N agyvárad, ma Oradea: város Romániában. Műemlékei közül a vár az erdélyi fejedelemség leghatalmasabb és legjelentősebb végvára volt. Két részből állt: külső és belső várból. A külső vár, a tulajdonképpeni erődövezet kb. 1570— 95 között épült a Báthoryak idején, ötszög alakban öt sarokbástyával, olasz hadiépítészek tervei alapján. A 17. sz.-ban Bethlen Gábor be­ fejeztette a külső vár építését és felépíttette a belső várat, hasonlóképpen ötszögletű alap­ rajzzal. A külső öt sarokbástyás vár és a belső ötszögletű palota felépítésében az olasz építész­ teoretikusok műveiben régóta szereplő rene­ szánsz gondolat valósult meg. A belső palota tervezője G. Resti olasz építész volt, aki huza-

Nagyvázsony: A Kinizsi-vár

452

NA M

453

mosabb ideig dolgozott Erdélyben. A palota­ építkezés folytatódott, ill. befejeződött II. Rákóczi György idejében. — Az első ' -i Székesegyházit a vár területén Szt. László alapí­ totta. Ez később elpusztult, s a 14. sz. elején helyébe épült gótikus templom köveit Bethlen Gábor a 17. sz. elején a vár falába építtette be. A jelenlegi székesegyházat G. B. Ricca észak­ olasz építésznek a római II Gesűt követő tervei szerint kezdték építeni 1752-ben. Kb. 1760-tól F. A. Hillebrandt felügyeletével folyt a két­ tornyú, már klasszicizáló székesegyház építése. 1780-ban szentelték fel. — Parkjában áll a dél­ német barokk szellemében fogant püspöki pa­ L. Vivin: A kis Trianon lota. 1762-től 1776-ig épült, F. A. Hillebrandt egyik legnagyobb szabású alkotása. — írod. Biró J . : N. barokk és neoklasszikus művé­ legjelentősebb képviselői. 1964-ben nagy nem­ szeti emlékei. Bp., 1932. zetközi kiállítás mutatta be Európa több városá­ N agyvázsony : község Veszprém megyében. ban a ~ e t, 1966-ban Pozsonyban rendezték meg Műemlékei közül a vár a 14., majd a 15. sz.-ban a naiv művészettel foglalkozó tudományos ülés­ s főleg 1472 után épült, amikor Kinizsi Pál szakot. — írod. A. Jakovsky: Les Peintres Naífs. tulajdonábakerült. Négyzetes alaprajzú, háromParis, 1956; O. Bihajli-Merin: Die naive Male­ emeletes lakótornya épségben áll a téglalap rei. Köln, i960. Léagy Ildikó alapú vár romjai között. Kápolnáját 1954 után N ákó János (19. sz. első fele): festő. Pesten rekonstruálták. A kaputorony előtt barbakán működött. Naiv, romantikus tájképeket állított maradványai állnak. A lakótoronyban került ki a Pesti Műegylet 1840—42-i tárlatain. kiállításra az udvaron talált reneszánsz dombor­ N ákó Kálmánné: ->- Gyertyánffy Berta mű. — A r. k. templomot Kinizsi Pál építtette N albandjan, Dimitrij Arkadjevics (1906. jún. 1481-ben. Romos állapotából 1773-ban állítot­ 15.— ): szovjet-örmény festő, érdemes mű­ ták helyre. Szentélye a nyolcszög három oldalá­ vész, Állami díjas. A tifliszi művészeti akadé­ val zárul, homlokzata előtt torony van. Támmián tanult. Arcképeket, tájképeket, történeti pilléres, hálóboltozatos. Faragott gótikus rész­ kompozíciókat fest (Hatalmat a szovjeteknek, letei maradtak meg. Népies ízű, gazdag barokk békét a népeknek, 1950). oltárai vannak. — írod. Eri I.: A nagyvázsonyi N am ényiE rnő (Nagykanizsa, 1888. máj. 9. Kinizsi-vár. Veszprém, 1957. Párizs, 1958): művészeti író, közgazdász. A N ain : ->- Le Naiti fivérek Magyar Zsidó Múzeum helyettes igazgatója naiv festé sz et: rendszeres művészeti oktatás­ volt. Mo.-i zsidó művészettel foglalkozott, ban nem részesült festőknek a kor művészeti fontosabb munkái: Ein ungarisch-jüdischer áramlataitól függetlenül kialakult stílusa. Egy­ Kupferstecher der Biedermeierzeit, Markus Donath. idős a művészet létrejöttével, de a fogalom a (Heller-Emlékkönyv.) Bp., 1941; А до éves 19. sz. végén H. Rousseau és az ún. vasárnapi festők révén került a művészettörténetbe. I. Generálié: Step Halácsek temetése Rokon a népművészettel, forrása az egyén ki­ fejezésvágya, teremtő képzelete. Művelői álta­ lában autodidakták, munkáikat az anatómia, a perspektíva stb. ismerete nélkül, de gyakran ösztönös ráérzéssel, az artisztikum iránti termé­ szetes fogékonysággal, különleges egyéni fantá­ ziával készítik. A ~ kiemelkedő egyénisége H. Rousseau volt, akinek 1886-ban a Salon des Indépendants-ban rendezett kiállításával a a modern művészet egyik nagy hatású irányzata lett. Képviselői minden nép művészetében meg­ találhatók. Két legjelentősebb irányát az első­ sorban városi, kispolgári szemléletből fakadó francia (L. Vivin, C. Bomhois stb.) és a paraszti életformából, a népmesék, népballadák világá­ ból táplálkozó jugoszláviai ~ (E. Fejes, I. Generálié stb.) jelzi. Nálunk Benedek Péter, Áldozó József, Gaidos János, Győri Elek stb. a

Dohány utcai templom. (Budapesti zsinagógák kötetben.) Bp., 1949; V esprit de ГArt Juif. Paris, 1957. Nangaku, teljes neve: Watanaba Nangaku (1767 —1813): japán festő. A Maruyama-iskola tagja, Maruyama Okyo tanítványa volt, Kyotóban működött. Korín hatása érződik festmé­ nyein. Kedvelt témája a hal. Nankai, teljes neve: Gion Nankai (Kii, 1677 — Edo, 1751. okt. 26.): japán festő, költő, az ún. Nanga-iskola alapítója. A kínai festészetet és annak technikáját Kínából átkerült képes­ könyvekből tanulmányozta. Főleg tájakat és bambuszt festett. Nanni, Giovanni d’Antonio di Banco; Namii di Banco (1373 к .—1421): olasz szobrász, a korai quattrocento jeles firenzei mesterei közé tartozik. Művészetére az antik példák hatottak. A fiatal Donatello kortársa volt, stílusuk egy­ másra hatása kimutatható. Apjától, Antonio di Bancótól tanult, aki a dóm szobrá­ szaként dolgozott. ~ fő műveit az Orsanmichele számára alkotta. A fülkeszobrok közül a vargák céhe számára Szt. Fülöp, a lakatos-, asztalos- és kőművescéh részére egy fülkébe a négy védőszent alakját (Quattro coronati, 1406 után) és a kovácsmestereknek Szt. Eligius figuráját faragta (1415). Az utóbbi alatt a szentet műhelyében, csodatette közben ábrázolt dombormű látható. — 1409-től 1416-ig készült a dóm homlokzatára Szt. Lukács evangélista ülő szobra, mely méltó versenytársa Donatello Szt. Jánosának. Utolsó munkája a dóm Porta della Mandorlájának reliefje: az angyalok közt Nanni di Banco: Védőszentek szobrai (Firenze, Orsanmichele)

mennybe szálló Madonna Szt. Tamásnak N A N nyújtja át övét. Báj és átszellemültség hatja át a domborművet. Újabban neki tulajdonítják a két alakból álló Angyali üdvözletet, melyet régebben apja művének tartottak. — írod. L. Planiscig: N. di B. Firenze, 1946. Nanni, Giovanni di Baccio Bigio (? —1568?): firenzei szobrász és építész. R . da Montelupo, Lorenzetto és A. Sangallo tanítványa. 1540-ben VII. Kelemen halotti szobrát faragta, majd részt vett a római Angyalvár, a Porta Pia, a Porta del Popolo, a Ponte Molle, a Palazzo Mattéi építé­ sében és Civitavecchia megerősítésében. Nanni di Bartolo : Rosso, Giovanni Nanni di Bartolo Nanni Unghero, Giovanni d’Alesso (1480 k .— 1546 k.): neve alapján feltehetőleg magyar származású firenzei faragó, szobrász, építész és hadmérnök. A firenzei levéltárak nagymérvű munkásságának emlékét őrzik, de csupán három műve maradt fenn. 1511 k. készült a firenzei SSa Annunziata templom harmoniku­ san díszített, architektonikus orgonakerete. A templom számadáskönyve szerint a SSa Annun­ ziata számára állandóan dolgozott. 1515 előtt készült a firenzei Sto Spirito templom Tolentinói Szt. Miklóst ábrázoló szobra. 1519-ben Barto­ lommeo di Angelóval л firenzei dóm új kórusát faragta, amely azóta elpusztult. ~ a húszas évektől foglalkozott építészettel. A Lorenzo Ridolfi részére tervezett kisméretű palazzo terv­ rajzán szigorúan érvényesítette az axiális térel­ rendezés elvét (Uffizi). Építészeti munkássága később a hadmérnöki tevékenység felé toló­ dott. 1535-ben a toszkán herceg szolgálatában állt, akinek megbízásából számos erődítési munkát végzett. Az újabb kutatás két hasonló nevű személy firenzei működésére mutatott rá. A SSa Annunziata számára dolgozó legnaiuolo feltehetően Benedetto da Maiano köréhez tartozó mestercsoporttal került Mo.-ról Itáliá­ ba. Nagyszabású műve a firenzei Sta Croce sekrestyebútorzata. — írod. Balogh J .: N. U. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyve, T924/26; P. Voit: Una Bottega in via dei Servi. Acta Historiae Artium. Bp., 1961. Batári Ferenc N antes: város Franciao.-ban, a Loire torko­ latánál. Műemlékei közül a St Pierre-katedrálist 1434-ben kezdték el építeni, de csak a 19. sz.ban fejezték be. Itt található M. Colombe híres alkotása, II. Ferenc bretagne-i herceg és felesége síremléke. A hercegi palotát 1466-ban II. Ferenc kezdte építtetni, Anne de Bretagne fejeztette be. Erődítmény jellegű, belső udvara rene­ szánsz. — Műgyűjteménye, a Musée des Beaux-Arts az olasz mesterek, Rubens s a nagy francia festők (G. de La Tour, Greuze, Ingres, Delacroix, Courbet stb.) alkotásainak gazdag gyűjteményét őrzi. 454

NÁP

N anteuil, Robert (Reims, 1618 v. 1623 — Párizs, 1678. dec. 9.): francia rézmetsző és festő, a 17. sz.-i francia grafika egyik legki­ válóbb alakja. Főleg arcképeket metszett (mintegy 200 lapot), melyek kitűnő rajza és tiszta, világos metszése híven őrzi ~ művésze­ tét. Ph. de Champaigne stílusa hatott pszicholó­ giailag jól kifejező portréira. Számos pasz­ tell portrét is festett (Turenne, Colbert stb.). 1657-től udvari művész lett. — írod. E. Bouvry: N. Paris, 1924; Petitjean et Wicker: Le catalogue de l’oeuvre gravé de R . N. No­ tices biographiques de F. Courboin. 1925. N aonobu, teljes neve: Kano Naonobu (Kyoto, 1607. nov. 25.—Tokió?, 1650. máj. 7.): japán festő, a Kano-iskola tagja. Megalapította a Kano-iskola Kobikicho-ágát. Tájképein ő alkalmazta először az aranyport a ködből elő­ törő napfény festésénél. Legnevezetesebb képe A 7 bölcs a bambuszligetben. naos, cella: az antik templom szentélye. Az istenszobor és az áldozati ajándékok befoga­ dására szolgált, a rituális cselekményeket a templom előtt elhelyezkedő oltár körül foly­ tatták. A ~ kiképzése a görög építészetben osztatlan (Priéné: Athéna-templom), fülkékkel tagolt (Phigalia: Apollón-templom), oszlop­ sorral két-három hajóra osztott tér (Olympia: Zeus-templom) vagy hypaithrális megvilágí­ tású fedetlen udvar (Milétos: Didymaion). Az etruszk eredetű római templomoknak három egymás mellé helyezett ^ u k volt (Róma: Juppiter Capitolinus templom), a későbbiekben többnyire boltozatos szentélyeket építettek, melyeket az istenszobrot keretező exedrával zártak le (Róma: Rom a- és Venus-templom). Hajnóczi Gyula N apoli, Giovanni Maria (1532—62 között m űködött): olasz hadiépítész. Mo.-on is dol­ gozott: Magyaróvárott, 1541-ben Budán és Pesten. 1542-ben mo.-i építészeti felügyelő lett. N ápoly, Napolt: város D-Olaszo.-ban, a nápolyi öböl partján (-*- még Neapolis). Mű­ emlékei közül a San Lorenzo Maggiore a 6. sz. első felében épült, 1232-ben elpusztult. 1234 után a minoriták építették újjá, majd 1280-ban kezdődött és 1324 k. készült el újabb átépítése. Hosszhajója és kereszthajója lapos fedésű, számos normann hatást mutató részlettel. Centrális, kupolás, kápolnakoszorúval övezett apszisát 1280 k. építették francia mesterek. — A San Domenico Maggiore egy régi templom maradványán épült a 13. sz. végétől (alapkőletétele 1283) a 14. sz. közepéig. A szentély melletti kápolnák a 15. sz. közepéről származ­ nak. Főhajója felett a 19. sz.-ban megújított fa­ mennyezet van, négyezete keresztboltozatos. Ny-i oldalán a háromhajós előcsarnokot a 19. sz.-ban megújították, de több 13. sz.-i részletét 45 5 megtartották. — A Dóm a 13. sz. végétől a 14.

Nápoly: Palazzo Reale

sz. elejéig épült erős francia és normann hatás alatt gótikus stílusban. Háromhajós, közép­ hajójának pompás famennyezetét 17. sz.-i festmények díszítik. Főhomlokzata inkrusztált, főkapuja Baboccio di Piperno műve 1407-ből. Bal oldali kereszthajójában Nagy Lajos király öccsének, Endre magyar hercegnek síremléke áll. —A Sta Chiara alapkövét 1310-ben helyezte el Anjou Robert. Az egyhajós, kápolnakoszo­ rús gótikus templom építése 1328-ig tartott. Belsejében számos művészi síremlék található. A templom belsejét a 18. sz.-ban részben át­ építették. A templom mellett álló campanile építése a 14. sz.-tól a 17. sz.-ig tartott. — A Sta Maria Donna Regina a 14. sz. elején épült. Polygonális, kisméretű, szokatlanul magas apszisa erős francia hatást tükröz. Belsejében mo.-i Mária királyné (V. István magyar király leánya, II. Anjou Károly nápolyi király fele­ sége) márvány síremléke Tinó di Camaino és feltehetően Gallardus Primarius műve. 1649ben a régi templomhoz C. Guarini egyhajós Nápoly: A Castel Nuovo részlete

barokk templomot épített. — A Castel Ntiovót I. Anjou Károly uralkodása idején (1279 —82) kezdték építeni; az Anjou és az aragoniai uralkodók rezidenciája volt. A 15. és 17. sz. között többször átépítették és restaurálták. Be­ járati kapuját L. Laurana és mások reliefjei díszítik. — Az öbölben levő kis szigeten álló Castel dell'Ovo eredetileg Lucullus villájának egyik melléképülete volt. A normannok idejé­ ben erődítménnyé építették át, mai formáját a 17. sz.-ban nyerte. — A Teatro San Carlo 173 7-től épült G. A. Medrano vezetésével. 1816-ban tűzvész érte, A. Niccolinimég ugyan­ ez évben restaurálta. Akusztikailag a világ egyik legjobb színháza. — Műgyűjteményei: A Museo Nazionale alapításának gondolata a pompeji és herculaneumi ásatások anyagának összegyűjtésekor merült fel. A múzeumot a D. Fontana tervei szerint 1586-ban készült épület­ ben rendezték be 1790-ben; anyagát az ásatási leletek, a Farnese és a Bourbon család gyűjte­ ményei képezik. Jelentőségét az antik márványés bronzszobrok (-+■ Zsarnokölők, Aphrodité, -*■Kallipygos, — Farnese-bika, Famese Hercu­ les, görög portrészobrok stb.), a pompeji és her­ culaneumi bronzszobrok, freskók, mozaikok (- Me­ zopotámia művészete) egyik legkiemelkedőbb alkotása. Susában került elő, ahova az i. e. 2. évezred vége felé szállították. N áray Aurél (Bp., 1883. febr. 27.—Bp., 1948. aug. 29.): festő, autodidakta. Pasztózusan fes­ tett, alakos festményeiből 1921-ben és 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kollektív kiállítása. A Spirituális Művészek csoportjához tartozott. Néhány műve a Nemz. Gál. tulajdona. N ardo di Cione : —►Orcagna

NAT

N arm er-paletta : állatsziluett formájú, festék­ dörzsölésre szolgáló, két oldalán dombormű­ vekkel díszített paletta; az egyesített egyiptomi birodalom (i. e. 3. évezred eleje) első művészi emléke (Kairó, múzeum). Anyaga pala. Ábrá­ zolásán a fáraó első ízben viseli a két egyesített országrész koronáját. Itt jelent meg először dekoratív és szimbolikus formában a hieroglif írás is. narthex : az ókeresztény bazilika előtti fedet­ len csarnok. n á sfa : többnyire nyakláncon viselt, mellre csüngő ékszer a 16 —18. sz.-ban. Erdélyben az előkelők házasságkötésénél szinte elmaradha­ tatlan ajándék volt. A különféle ékköveken kívül gyakran díszítette reliefzománcos alakos dísz V . hidegzománc. N ash, John (London, 1752—Isle W ight, 1835. máj. 13.): angol építész. R . Taylorníl tanult. Londonban — főleg klasszicizáló — városépí­ tészeti tevékenységet fejtett ki (Regent’s Park tervezése 1812-től; County Fire Office és Quadrant 1819—20, Regent Street; Carlton House Terrace 1827-től stb.), Walesben, Here­ ford- és Devonshire-ben lakóházakat, vil­ lákat épített többnyire olaszos stílusban, fes­ tői hatásra törekedve (pl. Luscombe, 1800). A walesi hercegnek épített brightoni nyaralón a keleti elemeket pompás gazdagsággal alkal­ mazta. Jellegzetes műve a londoni Marble Arch. Benkő Viktorné A Narmer-paletta (Kairó, múzeum)

457

Nash, Paul (London, 1889. máj. 11. —Oxford, 1946. júl. i i .): angol festő. A Slade Schoolban tanult. Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat festett, akvarelljei Cézanne és Derain stílusára emlékeztetnek. Később a szürrealista, az ún. mágikus realizmus kép­ viselője. Számos művét őrzik a nagy londoni gyűjteményekben. Öccse, John (London, 1893 — ) tájképfestő és fametsző. Klasszi­ kus irodalmi alkotások illusztrációit készítette. N atalis, Michel; Noel (Luik, 1610. okt. 10. — Luik, 1668. dec. 3.): flamand nyomdász, érem­ véső, szülővárosának legjelesebb rézmetszője. Hazáján kívül Rómában, Párizsban, Frank­ furtban dolgozott részben saját tervei, részben más mesterek nyomán. N atoire, Charles Joseph (Nimes, 1700. inárc. 3. —Castel Gandolfo, 1777. aug. 29.): francia festő, F. Lemoyne tanítványa. 1721-ben római ösztöndíjat kapott. 1734-ben a Festészeti Aka­ démia tagja, 1737-ben tanára lett, 1751—74 között a római Francia Akadémia igazgatója volt. Mesterére és F. Boucher-n emlékeztető rokokó stílusú kompozíciói mellett (Három grácia, Venus Vulcanus műhelyében, Louvre) jelentősek dekoratív pannói, melyeket a párizsi Hőtel Soubise és a versailles-i palota részére készített. Rómában a San Luigi dei Francesi-templom boltozatának freskói fűződ­ nek nevéhez. A beauvais-i gobelinszövő manu­ faktúra számára 10 jelenetet tervezett Don Quijote történetéből. N attier, Jean Marc, ifj. (Párizs, 1685. márc. 17.—Párizs, 1766. nov. 7.): francia festő, apjának, id. Jean Marc ^ -n a k tanítványa. Mint a korabeli előkelő társaság kedvelt arc­ képfestője különösen a női szépség kifejezésére

törekedett finom bájú, az anyagszerűséget pompásan visszaadó jellegzetes portréin. Mo­ delljeit gyakran mitológiai jelmezben ábrá­ zolta. Legismertebb arcképei: XV. Lajos lányai­ nak arcképe (Versailles), Marie Leszczynska (Versailles), Mile Lambaise mint Minerva és öccse, de Brionne gróf páncélban (Louvre), Mme Pompadour (Versailles) stb. 1717-ben Hollan­ diában Nagy Péter cár több portrét, valamint a Poltavai csata c. kompozíciót rendelte meg tőle. 1752-től az akadémia tanára volt. naturalizm us: művészeti módszer és stílus. Maga a szó a természet tanulmányozásán ala­ puló művészetet jelenti, a művészettörténeti irodalomban azonban többrétűén használják. A ~ lényegében a valóság optikai képének objektív visszatükrözésére, utánzására törek­ szik, a természeti motívumokat, az emberi figurákat, jeleneteket minden művészi prekon­ cepció, előzetes idea, stilizálás stb. nélkül úgy akarja visszaadni, ahogy azt a szemlélő látja. N a u k r a tis i ü v e g p a s z ta p e c s é tlő k ő s p h in x - a la k k a l S a rd isb ó l, i. e . 6 . sz. e le je Célja tehát a természeti kép objektív, természet­ hű másolása, ennek megfelelően egyformán fontosnak tartja a természet lényeges és lényeg­ sál volt a művészet későbbi útjára. A ~ szoros telen jelenségeit, nem szelektál, elveti a tulaj­ összefüggésben volt a 19. sz. uralkodó polgári donképpeni kompozíciót stb. Fő képviselője filozófiai irányával, a pozitivizmussal. C. Zola. Szerinte a művészet nem más, mint „a Fiedler szerint „a ~ a tudomány korszakának természet egy sarka a művész temperamentu­ az irodalma, amely csak a tényekben hisz”. mán keresztül nézve”. A művészettörténeti Ennek megfelelően a 19. sz. kritikai tendenciájú szakirodalomban a fogalmának használata művészei — mint az irodalomban Zola, a gyakran keveredik a realizmuséval. A lényeges századvégi skandináv és orosz regényírók, a eltérés a kettő között abban rejlik, hogy az festészetben Courbet és a peredvizsnyikek — utóbbi a pillanatnyi jelenségekkel szemben a a ~ t felhasználták a valóság kendőzetlen ábrá­ lényeges elemeket hagsúlyozza, a lényeget zolására. A festészetben a legtisztábban W. sűríti, míg a ~ a valóságot másolja, leírja. Leibl testesítette meg a ~ eszméjét. A magyar A szakirodalomban a ~ fogalmát használják a művészetben a müncheni Hollósy-kör, a későbbi régi stílusok esetében is, amikor is a stílus­ nagybányaiak (Réti, Thorma, Csók, Iványi eszményen belül a természetmegfigyelés, a Grünwald) képviselték a legkövetkezetesebben természethűségre való törekvés nagyobb hang­ a ~ esztétikáját. — írod. M. Dvorak: Idealis­ súlyt kapott. így pl. írnak a gótika, a nápolyi mus und Naturalismus in der gothischen iskola, a hollandok stb. ~ á ró l is, és naturalistá­ Skulptur und Malerei. Wien, 1918; Hamann — nak minősítik a társadalom hétköznapjait v. Hermand: N. Berlin, 1959. Németh Lajos főként a nyomort, a triviálisabb jeleneteket be­ Naukratis : egyiptomi város a Nílus kanoposi mutató életképfestészetet is. Mint önálló iro­ ága mellett, a delta Ny-i részén, ahol az i. e. 7. dalmi és festészeti irány azonban lényegében a sz. végén görög kereskedők telepedtek meg, 19. sz. derekán bontakozott ki, nem kis mérték­ majd Amasis fáraó rendeletére i. e. 570 k. az ben a klasszicizmus, a romantika és az akaegyiptomi görög kereskedelem központi és démizmus ellenhatásaként, a holland festészet egyedüli lerakodóhelye alakult ki. Az élénk elveinek logikus továbbfejlesztéseként. A ~ forgalmú városban a különböző görög államok nézetei beszüremlettek a barbizoni iskola és saját raktárakat és szentélyeket alapítottak, ex­ Courbet művészetébe is, az utóbbinak esztéti­ portra dolgozó kerámia- és fajanszipar alakult kája lényegében azonos is a •~éval. Minthogy ki. Az archaikus és klasszikus korban az egyip­ a ~ célja a valóság optikai képének hű repro­ to m i-g ö rö g művészeti kapcsolatok legfonto­ dukálására való törekvés volt, segítette a plein sabb közvetítője volt. A hellénizmus idején air és az impresszionizmus kibontakozását is. Alexandria mögött háttérbe szorult. — írod. Az a sajátossága, hogy a romantikus, idealizált Flinders-Petrie —Gardner: N. 1—2. köt. Lon­ jelenetek és az eszményítés helyett egyformán don, 1886 —88; H. Prinz: Funde aus N. fontosnak, megfestésre méltónak tartott min­ Leipzig, 1908. Castiglione László den valóságos motívumot, hogy eltörölte a Naukydés (kb. i. e. 420 —375 között műkö­ szép és a csúnya közti merev határt, nagy hatásdött): argosi görög bronzszobrász, ->- Polyklei-

NAX

tos irányának követője. Az argosi Héraionban Polykleitos Hérája mellett az ő arany-ele­ fántcsont Hébé-szobra állt; ugyanitt Hekaté templomában Polykleitosé mellett bronz Неkátéja. Olympiában győztes atlétákról készített szobrai álltak; az egyiknek később felújított szignatúrája előkerült. A hagyomány isten­ szobrairól, Kost áldozó ifjú c. szobráról (Phrixos?), Érinna költőnőt ábrázoló (?) portréjá­ ról tud. Athénben is került elő szignatúráját viselő talapzat. Műveinek azonosítására csak kísérletek történtek. SzilágyiJános György Naumburg an der Saale: város Németo.ban, az NDK-ban. Műemlékei közül a Szt. Péter és Pál dóm a német gótika egyik kiemel­ kedő alkotása. A korai román dóm átépítése a 13. sz. első harmadában kezdődött. Kereszt alakú bazilikális templom két szentéllyel, melyek közül a N y-i 1250—70 között épült kora gótikus stílusban. A K-i szentély késő gótikus, építése 1330-ban fejeződött be. A Ny-i szentélyt a hajótól elválasztó falban a francia katedrálisok kapujának hatását látjuk. Maga a szentély kripta felett helyezkedik el, és az alapítók remek szobrai díszítik (Naumburgi mester). Mindkét szentély mellett két-két torony áll. Ezek építése hosszú ideig húzódott. A N y-i torony építését a román korban kezd­ ték és az 1560—70-es évekig épült, a D-i torony csak 1894-ben épült meg. Naumburgi mester, Meister von Naumburg (13. sz.): német szobrász, a kor egyik legna­ gyobb német szobrászegyénisége. Életéről alig tudunk valamit, művészi fejlődése sem tisztázott. Feltehetően Franciao.-ban kezdte művészi pályafutását, megfordulhatott Amiens-ben, Noyonban és Chartres-ban, majd Naumburgi mester: Uta szobra (Naumburg, Dóm)

459

Strasbourg, Metz és Mainz érintésével kerül­ hetett Naumburgba 1225 k. Korai korszaká­ nak kisebb alkotásai mellett (az amiens-i katedrális N y-i homlokzatának néhány reliefje, a metzi dóm Miasszonyunk kapujának relief­ jei stb.) fontos műve a Szt. Márton és a koldus hatalmas reliefcsoportja, mely a mainzi dóm­ ból került Bassenheimbe (Koblenz mellett). Fő műve a naumburgi dóm szobrászati díszí­ tése, mely a középkori német szobrászat leg­ jelentősebb alkotásai közé tartozik. A dóm N y-i szentélyének, szentélyrekesztő falának szobrai és domborművei a ~ vezetésével, irányításával, nagyrészt saját munkájával ké­ szültek. A naumburgi dóm alapítóit ábrázoló, különböző lelkiállapotokat kifejező, elmélyülten jellemzett álló portrék a középkori szob­ rászat elragadó alkotásai. A szentélyrekesztő fal Passió-jeleneteket ábrázoló domborművei és kálváriacsoportja gótikus realizmusával új állomás a német szobrászat történetében. Hatá­ sa megfigyelhető a meisseni dóm szobrain, me­ lyeket egyik követője készített. — írod. H. Beenken: Der Meister von Naumburg. Ber­ lin, 1939; Stange—Fries: Idee und Gestalt des Naumburger Westchors. 1955. Lajta Edit Navarrete, Juan Fernandez : Fernandez de Navarrete, Juan N avez, Francois Joseph (Charleroi, 1787. nov. 16.—Brüsszel, 1869. okt. 12.): belga festő. 1835-től a brüsszeli akadémia igazgatója volt. Történelmi képein J. L. David klasszicista irányát követte. Kitűnő portréit (a Hemptinne család tagjait ábrázoló arcképek) és életképeit a brüsszeli, amsterdami stb. múzeumok őr­ zik. — írod. L. van Puyvelde: F. J. N. Bruxelles, 1931-

navicula: kőből v. fémből készült, hajó alakú kis edény kétfelé nyíló fedővel. A keresz­ tény egyházi szertartások kelléke a rendszerint ezüstből készült Magánházakban is hasz­ nálták mint só- és borstartót. Navrátil, Josef (Slany, 1798. febr. 17.—Prága, 1865. ápr. 21.): cseh festő. J. Berglemé1 tanult. Romantikus történelmi kompozíciókat, fres­ kókat (a reichstadti, ploschkowitzi kastély­ ban), életképeket, kis figurális kompozíciókat, tájképeket, portrékat és csendéleteket festett (Gyümölcstanulmányok, Rákok, Heringek). Fes­ tői kompozícióiban a rokokó színkultúrája a formálás józan fegyelmezettségével párosult. Művei a prágai Modern Képtárban, a bécsi Belvederében találhatók. — írod. Stech— Hnizdo: Wandmalereien des Biedermeiers. Ein W erk J. N.-s. Prag, 1958. Kovanecz Ilona N a x o s: a Kykládok egyik szigete az Égeitengeren, ÉNy-i oldalán hasonló nevű város­ sal. Az i. e. 3 —2. évezredben a kykladikus kultúra egyik központja volt, majd az i. e. 7—6. sz.-ban a helyi márványbánya folytán a görög

NAY

J. Navrátil: Tájkép

Sphinx, a naxosiak fogadalmi ajándéka Delphoiban, i. e. 560 k. (Delphoi, múzeum)

márványszobrászat egyik első nagy központja; a márványhegyeiben virágzó szobrászműhe­ lyekről több helyben maradt befejezetlen szo­ bor tanúskodik, míg az elkészült szobrokat, amelyeknek i eredete anyagukon kívül kissé száraz, de világos felépítésű formálásukról is felismerhető, a nagy összgörög szentélyekben, Délosban (Nikandré Artemis-szobra a 7. sz. közepéről, kolosszális Apollón-szobor, kuro.sok, —►Euthykartidés ifjúszobra stb.), Delphoi­ ban (monumentális sphinx) és a -*■Ptóionban (kurosok) találták. Archaikus kori ~ i mesterek Athénben és Boiótiában ( Alxénór sztéléje) is működtek. Az i. e. 5. sz.-tól ~ elvesztette művészeti jelentőségét, amelyet később csak egy i. e. 6. sz.-i befejezetlen temploma helyén emelt i. sz. 6. sz.-i ókeresztény bazilika, majd új virágkorában, a 13 —16. sz.-ban a velenceiek­ től épített várak maradványai mutatnak. Szilágyi János György Nay, Ernst Wilhelm (Berlin, 1902. jún. I I . — ): német festő. 1925—28 között a berlini művészeti akadémián tanult. Járt Párizsban (1928) és Rómában (1931—32). Pályafutása elején K. Hofer hatására figuratív-expresszionista, a II. világháború óta absztrakt. A fasiz­ mussal rokon, ösztönös, primer folt-kompozíci­ ói rendkívül erős színhatásúak. 1950 —52-ben több egyéni kiállítása volt Münchenben. Számos külföldi kiállításon vesz részt. A német „Zen”-csoport tagja. Kölnben él. 460

NEE

nazarénus festők : német festőcsoport a 19.

461

sz. elején. Az akadémikus és klasszicista stílus­ sal szemben a Raffaellót megelőző quattrocento festők tiszta formáinak és vallásos áhítatának utánzásával egy „újnémet, vallásos-hazafias” művészetet akartak teremteni. J. F. Overbeck és F. Pforr, a csoport alapítói 1810-ben Rómában az egykori Sant’ Isidoro-kolostorban teleped­ tek le. Társaságukat Lukács Testvérek Egye­ sületének nevezték. Követőik: F.W. Schadow, P. Cornelius, Ph. Veit, J. Schnorr von Carolsfeld, B. Genelli, J. Führich voltak. Törekvé­ sük jellegzetes kifejezése a római Casa Bartholdy és a Villa Massimi kaszinójában festett fres­ kósorozat (1819-től). A társadalom problémá­ itól elszigetelődött művészcsoport tagjai hosszabb-rövidebb időn belül eltávoztak a közösségből; csupán Overbeck és Führich tartottak ki legkövetkezetesebben célkitűzéseik mellett. Hatásuk megmutatkozott az angol preraffaeliták mozgalmában. — írod. H. Verbeck —Cardanus: Die Lukasbrüder. 1947; К. Andrews: The Nazarenes. A Brotherhood of German Painters in Rome. Oxford, 1964. N eapolis: görögül: új város. Több ókori város neve; a legismertebb köztük a mai Nápoly. A Cumaeben megtelepült görögök az i. e. 7. sz. közepén alapították a Nápolyi­ öbölben Parthenopét, majd az etruszkok táma­ dásai miatt elhagyott város közelében i. e. 470 k. az „új várost” , ^ t . Az athéniekkel szövetséges görög város az 5—4. sz.-ban virágzott (ebből a korból csak a városfal részei kerültek elő); az i. e. 3. sz.-ban rómaivá lett, de görög nyelvét és kultúráját végig megtar­ totta. Róm ai korából a mai Via dei Tribunali mentén több épület maradványait tárták fel (nyitott és fedett színház, Dioskurok temp­ loma, fürdők, tanácsház kincstárral és börtön­ nel). — írod. M. Napoli: Napoli grecoromana. Napoli, 1959. Szilágyi János György N eapolis S cy th ica: a mai Szimferopol mellett fekvő szkíta település a Krím-félszigeten. Az 1946-ban kezdett ásatások görög min­ tára épített és hatalmas falakkal megerősített város romjait tárták fel, amely az i. e. 3. sz.-tól a krími szkíták központja volt. legkiemelke­ dőbb emléke az ún. mauzóleum, a város elő­ kelőinek közös sírkamrája. Ebben került elő egy király, valószínűleg Palakos kőkoporsós és egy királyné aranyozott, díszes faragású fa szarkofágos temetkezése. A leletanyag (figu­ rális V . ornamentális ruhadíszek aranylemez­ ből, lószerszámdíszek, tükrök, gyöngyök, fegy­ verek) részben erős görög, részben szarmata ha­ tást mutat, míg a régi szkíta művészet hagyo­ mányai alig észrevehetők. HarmattaJános N earchos (az i. e. 6. sz. második negyedé­ ben működött): athéni vázafestő és fazekasmester. Finom rajzú képeinek monumentalitá-

Nearchos: Achilleus harcba indulása, töredék (Athén, Nemzeti Múzeum)

sával és méltóságával -+■ Exekias mestere volt. Hét művét ismerjük (öt szignált); a legjelentő­ sebb két kantharos (Achilleus harcba indulása és Gigantomachia, Athén, Nemzeti Múzeum) és egy aryballos (peremén: Pygmaeusok és darvak, New York). Nechleba, Vratislav (Prága, 1885. jún. 17.— ): cseh portréfestő, Állami díjas, érdemes művész. M. Pirnernél tanult. 1918-tól a prágai akadémia tanára volt. Önarcképét és A. Trebovsky portréját a prágai Nemzeti Galéria őrzi. Nécsey István (Verebély, 1869 —München, 1902. márc. 26.): festő. Münchenben Hollósy Simonnál és az akadémián tanult. Bp.-en, majd Kolozsvárt dolgozott. Kiállításokon nem vett részt. Tudományos pontossággal rengeteg madarat és lepkét festett. Madártani képei az Ornitológiái Központ kiadványait díszítették. N eefe, Hermann (Bonn, 1790. szept. 3.— Bécs, 1854. febr. 24.): német festő, grafikus. Bécsben tanulta a rézmetszést, majd a deko­ ratív festést. Tájképeket, portrékat, figurális kompozíciókat és színpadi díszleteket festett. Németo.-ban és Ausztriában, az 1830-as évek­ től Pesten működött, ahol a nagyobb színházak díszletfestője volt. A Pesti Műegylet tárlatain is gyakran szerepelt műveivel. Neeffs, Peeter, id. (Antwerpen, 1578 k .— Antwerpen, 1656—61 között): flamand festő, az architektúrafestészet első mesterei közé tartozott. Az id. és ifj. H. van Steenwijk köve­ tője. Antwerpenben működött. Templomintérieurjeinek figurális részét más korabeli meste­ rek (pl. ifj. D. Teniers) festették. A Szépm. Múz. A z antwerpeni székesegyház belseje c. kompozícióját őrzi. — Fia, tanítványa és munkatársa: ifj. Peeter ~ (Antwerpen, 1620 — Antwerpen, 1675 után). A Szépm. Múz.-ban két Csúcsíves templom belseje c. képe található. N e e r : holland festőcsalád. — 1. Aertvan der ^ (Amsterdam, 1603. v. 1604—Amsterdam, 1677. nov. 9.): a 17. sz.-i holland tájképfestészet

NEE

id. P. N e e ffs: A z a n tw e rp e n i székesegyház belseje (B p ., S zép m . M úz.)

egyik jellegzetes mestere. Korai képeire Joachim és Rafael Camphuysen hatott. Gyakran festett téli tájakat, naplementét, holdfényes éjszakai képeket, tűzvészeket. Képei kitűnő természetmegfigyelésről tanúskodnak. A meg­ világítás problémái, a sejtelmesen előbukkanó tárgyak körvonalai, a víz tükröződése, hófödte tájak hideg színei érdekelték. Hét képe a

Szépm. Múz. tulajdona. — 2. Eglon Hendrik van der ~ (Amsterdam, 1634—Düsseldorf. 1703. máj. 3.): az előző fia és tanítványa J, Vanloonál tanult. Amsterdamon kívül Rotter­ damban és Brüsszelben is dolgozott. 1690-ben Düsseldorfban a választófejedelem udvari fes­ tője lett. Életképeken és portrékon kívül A. Elsheimer hatását tükröző tájképeket is festett.

A . van d e r N e e r: H o lla n d táj

462

NEG

A . v a n d e r N e e r: E rd ő s táj (B p., S zép m . M úz.)

A Szépm. Múz.-ban egy neki tulajdonított Szendergő nő c. kép található. N efertari : Egyiptomi királynő, II. Ramses fáraó felesége (i. e. 1200 k.). Gyakran ábrázol­ ták a XIX. dinasztia idején (i. e. 1308 —1171); legjelentősebb emléke az —>- Abu Simbel-i kis templom és a -►Királynők völgyében megtalált sírja. A sziklába nyúló sír falait a -*■ Halottak Könyve színes illusztrációi díszítik. N egade : helység Egyiptomban Théba fölött, a Nílus bal partján. Az itt talált őskori temető a predinasztikus egyiptomi művészet egyik legfontosabb lelőhelye. Két, egymás után N e g a d e i festett a g y a g e d é n y , 4. év ezred kö zep e (K airó, m ú zeu m )

következő rétege egy 4000—3500 és egy 3500—3000 k. virágzott kultúráról tanúskodik. Jelentős a két kultúra festett kerámiája. A 2. kultúra edényein a geometrikus díszítés mellett egyre több alakos ábrázolás szerepel. A ~ ban álló —►masztabát korábban Menes királyénak tartották; valójában az I. dinasztia idején (i. e. 3000 k.) épült. — írod. Reisner —Mace:

N é g y e z eti to ro n y

The early dynastic cemeteries of Naga-edDer. 1—2. köt. Leipzig, 1908—09. Varga Edit néger m űvészet : —►afrikai művészet Negretti, Jacopo d’Antonio: — Palma Jacopo; Palma il Vecchio Negulici, Ion D. (Clmpulung, 1812—Kons­ tantinápoly, 1851): román festő. Párizsban tanult. Főképpen arcképeket festett és rajzolt. Szabadságharcos politikai tevékenységén kívül irodalmi munkásságot is folytatott, négyezet : négyzetes tér a középkori bazilikák főhajójának és kereszthajójának találkozásában. A ~ i torony a ~ fölé emelt, azt kívülről hangsúlyozó torony. Ablakain át a ~ köz­ vetlen világítást kap. Különösen Normandia és Anglia román stílusú templomainál gya­ kori. négysarokbástyás várkastélyok : A 16. sz. utolsó negyedében olasz hatásra kezdtek feltűnni hazánkban. Ezeknek a nagyrészt olasz építészek és hadimémökök irányításával épí­ tett várkastélyoknak az alaprajza szabályos, ellentétben a régi várak aszimmetrikus alaprajzaival.Ennél a típusnála szabályos hossznégyszögű épülettömb sarkain élben csatlakozó sarokbástyák helyezkednek el. A sarokbástyák formái különbözőek és vidékenként változnak. A ~ virágkora a 17. sz. első negyede. Szép példái a seprőnkéresztúri (Deutschkreutz) Nádasdy-kastély, az aranyosmeggyesi (Medie§ul-Aurit) Lónyay-kastély, a radnóti (Jemut) kastély ; vala­ mennyi négyszögletes sarokbástyákkal erősí­ tett épület. A Felvidéken meghonosodott a ~ második típusa is, a kerek sarokbástyás típus, melyre az olasz és a német építkezési for­ mák egyaránt hatottak. Legkorábbi példája a nagybiccsei (Velká Bytca) Thurzó-kastély (1571 —1605). Ennek a típusnak erdélyi válto­ zata is kialakult az épületmag és a sarokbástyák összébbtolásával. Ilyen pl. Kükiillővár (Cetatea de Baltű). A sarokbástyák harmadik típusa sokszögű, öt-, hat-, nyolcszögű, és főként Erdélyben fordul elő gyakran, másutt csak elvétve található. A sarokbástyás várkastélyok mellett kialakult egy saroktornyos, ill. saroknavilonos kastélytípus is, melynek már semmi védelmi jellege nincs. Ilyen megoldású pl. a pártázatos fricsi (Fricovce) kastély. Eszláry Éva Neicov, Atanas (Szófia, 1924. máj. 30.— ): bolgár festő és grafikus. K. Zonev és D. Ustinov tanítványa volt a szófiai képzőművészeti akadémián. A bolgár népi hagyományokat a modern formakereséssel ötvöző, jellegzetes linóleummetszeteket készít. Számos külföldi (Mexikó, Tokió, Olaszo. stb.) kiállításon vett részt. Neidl, Johann Joseph (Graz, 1776. márc. 20.— Pest, 1832. aug. 31.): osztrák rézmetsző. Sokat

dolgozott Mo. számára is. Többször járt N É G Pesten. Neithardt, Matthias: —►Grünewald, Matthias nekropolisz : nagyméretű temető a klaszszikus ókorban és az ókeresztény időkben. Nelkenmeister : -+■ Szegfűs mesterek Nelli, Ottaviano di Martino (Gubbio, 1375 k. —1450 k.): umbriai festő. A felnagyított miniatúrákra emlékeztető Madonna del Belve­ dere (Gubbio, Sta Maria Nuova, 1403) és a folignói Palazzo dei Trinci kápolnájának hatásos, élénk színű freskói Gentile da Fabrianóra emlékeztetnek. Nemausus, ma Nitnes: római kori város a mai D-Franciao. területén. Római polgárjogát Augustus császártól kapta i. e. 19-ben. Augus­ tus idején a városban jelentős építkezések foly­ tak. Ekkor épült egyemeletes, szobrokkal gaz­ dagon díszített amphitheatruma. A város egykori fórumán áll a Diana-templom (ún. Maison Carré), magas pódiumra emelt, tégla­ lap alakú épület mély, oszlopos előcsarnokkal. A templom falát körben korinthosi féloszlo­ pok tagolják, a felső széles gerendázatot növénydíszes dombormű-sor díszíti. A város vízvezetékét Agrippa építtette. Ez egymásra helyezett két nagyobb és egy kisebb ívsorból áll. A város melletti hegyen épült nyolcszög alaprajzú, háromemeletes építmény is a korai császárkorból származik. Sprincz Emma Nemcsics Antal (Pápa, 1927. jún. 9 .— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, majd Szőnyi István növen­ dékeként végzett 1950-ben. 1952 óta kiállító művész. Derűs színharmóniájú tájképeit, karak­ teres portréit 1957-ben és 1959-ben Bp.-en, 1960-ban Pápán, 1961-ben Veszprémben mu­ tatta be, 1965-ben a Derkovits-teremben ren­ deztek műveiből gyűjt, kiállítást. Bp.-en és vidéken több sgraffitót készített. A freskó­ festészettel foglalkozó elméleti munkássága is figyelemre méltó. Ugyancsak tudományos szinten foglalkozik a színek optikai törvényei­ vel, pszichofizikai hatásaival. 1963-ban az olaszo.-i Castelfranco Venetóban Giorgionedíjat kapott. Nemes Endre (Pécsvárad, 1909— ): festő. A prágai művészeti iskolában tanult, később Stockholmban telepedett le. Fantasztikus motí­ vumokkal átszőtt szürrealista kompozíciókat fest. Több művét őrzik Helsinkiben s cseh­ szlovák gyűjteményekben. Nemes József, haranglábi (Nagyvárad, 1889. dec. 14.— ): festő. Münchenben Hollósy Simonnál, Bp.-en és Nyergesújfalun Kernstok Károlynál, majd Berlinben és Párizsban tanult. 1923 —33 között Párizsban élt s több kiállításon szerepelt. 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1923-ban a Helikonban, 1926-ban és 1959ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjt, tár- 464

NEM

N em au su s (N ím e s ): M aiso n C a rré

latot. Művei Hollósy hatását mutatják és impresszionisztikus jellegűek. Néhány képét a Nemz. Gál. őrzi. Nemes Marcell, jánoshalmi (Jánoshalma, 1866—Bp., 1930. okt. 28.): műgyűjtő, műkeres­ kedő. Első nagyszerű gyűjteményét, mely főként a nagy impresszionista mesterek és Greco műveiben volt gazdag, 1913-ban Pá­ rizsban elárvereztette. Későbbi adományaival jelentősen hozzájárult a Szépm. Múz. anyagá­ nak gyarapításához. így 1925-ben megszerezte a volt szász királyi család birtokából Mányoki Adám Rákóczi-portréját, amelyet a múzeum­ nak ajándékozott. Az ő ajándéka Greco Bűn­ bánó Magdolnája, Kupetzky Önarcképe fele­ ségével és fiával és Szinyei Merse Pál Hinta c. képe is. 1918-tól Münchenben élt, de élénk összeköttetést tartott a magyar művészeti élettel. Meglett korában maga is festeni kezdett; műveiből az Emst Múzeumban rendeztek hagyatéki kiállítást 1933-ban. Nemes Mihály (Pest, 1866. jan. 6.—Bp., 1945. jú l.): festő és illusztrátor. A Mintarajziskolában S z é k e l y Bertalan tanítványa volt. Illusztrációk készítésén kívül főleg a régi magyar viselet kutatásával foglalkozott, fő műve: A m a g ya r v iseletek története, Bp., 1900. Nagy Gézával közösen publikált könyve: A m a g ya r j e l m e z és 465 fe jlő d é se d ióhéjban, Pozsony, 1903. 3°

M ű v é s z e ti L e x ik o n III.

Nemes Nándorné: ->■ R a n s o n n e t- V ille z Eliza Nemes Ödön (Ribice, 1847. jún. 30.—Marosvásárhely, 1902. fe'br. 23.): festő és illusztrátor. Pesten tanult, majd képeslapok illusztrátora­ ként dolgozott. 1874-től rajztanár volt Marosvásárhelyen, 188 i-ben G ö r g é n y és v id é k e címen Rudolf trónörökös részére egy példányban díszalbumot nyomatott, melyet saját akvarelljeivel díszített. Nemes Zsuzsanna grófnő, von K o p p n é (1800 —1870 k.): festő. Főleg arcképeket festett. I. Ferenc királyt és Karolina királynét ábrázoló portréit a nagyszebeni Brukenthalképtárnak ajándékozta. Nemes Lampérth József (Bp., 1891. szept. 13. —Sátoraljaújhely, 1924. máj.): festő (a „Nemes” szót maga helyezte neve elé). Az Iparrajziskolában, a Képzőművészeti Főis­ kolán Z e m p lé n y i Tivadarnál, Nagybányán és Párizsban tanult. 1916-ban és 1917-ben a Nemzeti Szalonban, 1920-ban Berlinben állí­ tott ki. A Tanácsköztársaság idején a Proletár Tanműhely festészeti tanára volt, majd egy ideig Stockholmban élt. Vonalkás technikával készült, vehemens erejű akt-tusrajzai a Nyolcak stílusa után az expresszionizmus felé mutató, kiváló alkotások, melyek U i t z Bélára és K m e tty Jánosra egyaránt hatottak. Olajképei főképp fokozott koloritú, erőteljes konstrukciójú táj—

N em es L a m p é rth József: A k t

képek és aktok, színereje és expresszivitása e műveket a francia Fauves- és a német Brückecsoport stílusához rokonítja. —Elméje elborult, az angyalföldi, majd a sátoraljaújhelyi téboly­ dába került. A Nemz. Gál. több képét (A rava­ tal, A Gellérthegy lejtőjén, Kaktusz, Női akt) és több tusrajzát őrzi. Utolsó művei, monumen­ tális barna fejek és egyszerű tájképek az elmegyógyintézetben készültek, ezekből sokat az angyalföldi tébolyda őriz. 1948-ban a Fényes Adolf-teremben volt kiállítása, 1963-ban a Nemz. Gál. rendezett emlékkiállítást művei­ ből. — írod. N. L. J. (Katalógus, Molnár Zsuzsa előszavával) Bp., 1963. Genthon István németalföldi m űvészet : az egykori németalföldi tartományok művészete Németalföld két részre szakadásáig (1579). További alaku­ lását -* Hollandia művészete, flamand művészet, Belgium művészete. — Építészet. A cisztercita építkezések a 12 —13. sz. folyamán rendkívül elterjedtek Németalföldön; romjaik a francia hatás széles körű kisugárzásáról tanúskodnak. A németalföldi gótikus székesegyházak is általában francia példák nyomán épültek (Tournai, a katedrális kórusa, 1242). Még tisztábban jelentkezik a francia hatás a Meuse (Maas) völgyének építkezésein (Tongres,

Liege stb.). A németalföldi gótika legmonu- N E M mentálisabb példája, a brüsszeli Ste Gudule a nagy francia katedrálisok ünnepélyességét sugá­ rozza (befejezve a 13. sz. végén). A 14. sz.-ban épült Huy (13л), Aerschot (1337), Mechelen stb. katedrálisa, a 15 —16. sz.-ban a hali NotreDame, aleuveni Szt. Péter- (1425—97), a brüszszeli Notre-Dame du Sablon,agenti Szt. Bavo-, a liége-i Szt. Jakab-templom stb. Az E-i terü­ letek gótikus székesegyházai közül legkiemel­ kedőbbek az utrechti Szt. Márton-katedrális (a 13. sz. közepétől 1517-ig épült, befejezetlen), a monumentális Szt. János-katedrális ’s Hertogenboschban (1350 —1550 között), a Nieuwe Kerk Delftben (1396 —1496 között), valamint a haarlemi Szt. Bavo-templom (15. sz.). Németalföld területén a városok önálló fejlő­ dése miatt a világi építészetnek különösen sok és szép emléke maradt. Posztócsamokok és beffroi-k (Ypern, 13. sz.;Brugge, 13 —15. sz.), valamint városházák (Brugge, 14. sz.-tól, Brüsszel, 1402-től; Leuven, 1447—63 között; Middelburg, 1452 —1513; Gent, 1517-től) jelzik a polgári Németalföld független városai­ nak egykori nagyságát. A courtrai-i (1526) és az audenarde-i (1525—35) városházán a gó­ tikus stílus utolsó korszaka bontakozik ki. — A reneszánsz építészet elemei a 16. sz.-ban jelentkeztek először a németalföldi építészet­ ben. A templomok kapuzatán (a liege-i Szt. Jakab-templom D-i kapuja), a kápolnák, sek­ restyék belsejében feltűnnek olykor az olasz reneszánsz építészet jellegzetes motívumai, de az igazi reneszánsz stílusú egyházi épület nem jellemző a ~ r e ; inkább világi épületek készülM e c h e le n : A K ated rális és a fő té r

466

NÉM

H . M e m lin g : L evétel a k e resztrő l (R ó m a , G alleria D o ria )

H . v a n d e r G oes: R é sz le t a P o rtin a ri-o ltá rró l (F irenze, U ffizi)

tek reneszánsz stílusban. Ausztriai Margit — aki Mechelent a 16. sz. elején Németalföld szellemi központjává tette — 1517-ben építtette palotá­ ját Guyot de Beauregard építésszel (ma Igaz­ ságügyi Palota). A 16. sz. közepén az olasz építészet hatása néhány épületen kétségtelenül szembetűnő (Brüsszelben de Granvella kardi­

nális palotája, S. van Noyen műve, 1550-től). Római palazzo hatását kelti az antwerpeni városháza is, melyet C. Floris (1514—75) terve alapján építettek. Számos polgárház, céhház épült a 16. sz. folyamán (Gent, Mechelen stb.), melyek részben még ma is meghatározzák a flamand városok karakterét. — Szobrászat.

H . M e m lin g : Fiatal fé rfi p o rtré ja (V elence, A cca­ dentia)

H . B o sc h : K risztus g ú nyolása (L o n d o n , N a tio n a l G allery)

467 30*

H . és J. v a n E y c k : M ária, részlet a G e n ti o ltá rró l

A franciához hasonló monumentális gótikus szobrászatot nem találunk Németalföld terü­ letén, a 13. sz.-ból néhány gótikus templomi portálé ismeretes: a St Servais-templomé Maastrichtben és a St Lamberté Liége-ben. A 14. sz. szobrászati anyagának jellemző példái J. G ossaert: F é rfip o rtré

a toumai-i katedrális Ny-i kapujának apostol- N É M szobrai és a liege-i Szt. Jakab-templom Mária koronázása szoborcsoportja. Az önálló Ma­ donna-szobrok (toumai-i Madonna, 14—15. sz.) és egyéb kompozíciók (Kálvária, Liege, 13. sz.) franciás stílusuk ellenére némi provin­ ciális ízt sugároznak. A 13. sz.-tól a síremlék­ plasztika volt a szobrászat legfontosabb műfaja (a leuveni Szt. Péter- és a dominikánus temp­ lomban a leuveni hercegek sírjai). A németalföldi szobrászat legnagyobb alakja a Merész Fülöp burgundi herceg szolgálatában dolgozó Claus Sluter (1340 к. —1406 к.) volt. Mellette kiemelkedő jelentőségű A. Beauneveu (?— 1400 k.) miniátor szobrászi tevékenysége (Courtrai, Louis de Male síremléke). A gótikus szobrászat két utolsó monumentális emléke Németalföldön: Burgundi Mária sírja a bruggei Notre-Dame-ban (Pierre de Beckere műve, 1495 —1502), valamint a brou-i temp­ lom hercegi síremlékei (Louis van Boghem műve, 1516—22). A németalföldi reneszánsz síremlék típusát J. Mone (? —1548) alkotta meg (Antoine de Lalaing síremléke, 1530 k., Hoogstraeten). J. Dubroeucq (1500/10 k. —1584) az olasz művészet eredményeit elsőként köz­ vetítette Németalföld felé. Az építésznek jelen­ tősebb C. Floris (1514—75) szobrászként is működött. Több 16. sz.-i németalföldi szobrász külföldön dolgozott, pl. A. Colin (1527/29 — 1612) Innsbruckban. A 16. sz. második felében J. A. Terwenneк (? —1589), a dordrechti stallumok készítőjének munkássága jelentős. — Festészet. Németalföld festészete a 14. sz. elejé­ től az európai művészetben — Itália mellett — a legkiemelkedőbb helyet foglalta el. A bur­ gundi udvarban a 14. sz. második felében németalföldi mesterek dolgoztak: A. Beauneveu (? —1400 к.), M. Broederlatn (14. sz.), majd M. Bellechose (15. sz. első fele) és a Limbourg testvérek (15. sz. első fele), akiknek kódex- és táblaképfestészete nélkül elképzelhetetlen az Eyck testvérek 1420 k. kibontakozó korszakalkotó művészete (H. Eyck, 1370 k. —1426 és J. Eyck, 1390 k. —1441). Fő müvükön, a genti oltáron már teljes érettségében jelenik meg a németalföldi festészet minden eredménye: a táj és az emberábrázolás harmóniája, a rajz és a levegőtávlat biztonsága, az olajfestés tökéletes alkalmazása. Az Eyck testvérek hatásáról tanúskodik a Flémalle-i mester (1410—40 k. működött) munkássága. A németalföldi mű­ vészet iskolát teremtő nagy mestere, Rogier van der Weyden (1399 —1464) Brüsszelben telepedett le. A fájdalom és a pátosz kifejezésé­ vel gazdagította a festői kifejező formát. Követői közé tartozott a Borbála-legenda mestere (1470 —1500 k. működött), a Mária Magdolnalegenda mestere stb. Weyden hatása a 15. sz. második felére is átterjedt. D. Bouts (1410 к .— 468

NEM

J. P a tin ir: A S ty x fo ly ó (M a d rid , P rado)

1475) az északi Haarlem és a déli Brüsszel közti fontos összekötő kapocs; főleg tájba kompo­ nált bibliai jeleneteivel vált jelentőssé. Brugge művészeti életét az Eyckek hatása alatt dolgozó P. Christus (1400/10—1472/3) és a Weydenhez közel álló H. Memling (1433 k. —1494) virágoztatta fel a 15. sz. második felében. — H.

van der Goes (? —1482) és az 1468 után Urbinóban működő Justus van Gent (? —1480 után) munkássága a genti iskola nagyszerű kezdeteinek méltó folytatása. Ebben az időben északon, Haarlemben és környékén R . van der Weyden és H. van der Goes stílusához közel álló iskola alakult ki, emellett az eycki hagyo-

ifj. P . B ru e g h e l: K risztus keresztrefeszítése (B p., S zépm . M úz.)

469

id . P . B ru e g h e l: Ö re g parasztasszony (M ü nchen, A lte P in ak o th ek )

mányok tisztelete s különösen a tájképbe való komponálás biztonsága figyelhető meg egyes mesterek munkásságában. Ennek az északi körnek jellegzetes művészei A. van Ouwater (15. sz. második fele) és Geertgen tot Sint Jans (1460 к. —1490 к.). А 15. sz. festői hagyományainak utolsó jellegzetes képviselője a Bruggéban élő G. Danid (1460 k. —1523). Q u . M assys: R o tte rd a m i E rasm u s p o rtré ja (R ó m a , G alleria N azio nale)

1494 k. telepedett le Bruggéban J. Provost N E M (1465 к .—1529), akivel már a manierizmus új szelleme érkezett J. van Eyck és Memling városába. Északon ugyanekkor H. Bosch (1450 к. —1516) fantasztikus vízióiban a késő középkor bonyolult szimbólumokkal terhes világképe jelentkezik. A századfordulón a né­ metalföldi festészetben nagyobb változások figyelhetők meg. A bruggei iskola, melynek második és erőteljes virágzása 1470-től tartott, 1500 k. elvesztette jelentőségét. A város gaz­ dasági ereje is lehanyatlott fiatal vetélytársa, Antwerpen mellett, mely a következő két évszázadra a németalföldi festészet egyik vezető központja lett. Az olasz példaképek erőteljes hatása, a mozgalmasabb stílus kiala­ kítása, a reneszánsz motívumok jelentkezése, a világi téma elterjedése jellemző a század első évtizedeinek festészetére. Mindezek a jelensé­ gek Qu. Massys (1466 k. —1530) művészetében jelentkeznek először. J. Patinir (1475 к, —1524) a természetábrázolás első jelentősebb képvise­ lője Németalföldön. Követői között legismer­ tebb H. met de Bles (1480 k. —1550 k.) volt. A Massys után következő festőnemzedék itáliai tanulmányútja során az olasz példaképek tudatos utánzásával alakította ki a maga stílusát (romanizmus). Jellegzetes képviselői J. Gossaert (1478 к, —1533 к.) és a brüsszeli B. van Orley (1492 k. —1542) voltak. A 16. sz. elején Leiden is fontos művészeti központ lett. Itt dolgozott C. Engelbrechts (1468 —1533 к.) és tanítványa, Lucas van Leyden (1494 —1533). Az utóbbi a németalföldi grafikának is egyik legjobb kép­ viselője. Amsterdamban J. Cornelisz (1470 k. — 1533). Haarlemben az udvari festőként is ismert J. Mostaert (1475 k. —1555 k.) neve említendő. Az életképfestészet első jelentős képviselői közé tartoztak P. Aertsen (1508? —1575) és tanítvá­ nya, J. Beuckelaer (1533—75 k-), valamint J. van Hemessen (1500 k. —1575 után). A század második felének egyik legeredetibb tehetsége a romanista J. van Scorel (1495 —1562) volt; mellette M. van Heemskerck (1498 —1574) lírai emberábrázoló készsége miatt jelentős. A németalföldi festészet utolsó nagy képvise­ lője s egyben az egyetemes festészet kiemelkedő alakja az id. P. Brueghel (1525 к, —1569), aki fő műveit már a polgári forradalmat megelőző évek történeti légkörében alkotta. — Iparművé­ szet. A c^ben jelentős helyet foglalt el a sző­ nyegszövés. Az arrasi szőnyegszövés hagyo­ mányait a 15. sz.-ban Tournai vette át, ahol Pasquier Grenier (? —1493) műhelyében kiváló darabok készültek. A 16. sz.-ban Brüszszel lett a szőnyegszövés központja. A brüsszeli műhelyben szőtt falikárpitokhoz számos festő készített terveket (pl. B. van Orley Miksa vadászata c. sorozata, 1535 k.). A város vezető szerepet játszott a csipkekészítés művészetében 470

NÉM

C . v a n R . M a rin u s: P é n z v á ltó a feleségével (M ü n c h e n , A lte P in a k o th e k )

471

is. — írod. M. J. Friedländer: Die altnieder­ ländische Malerei. I — 14. köt. Berlin—Leiden, 1924—37; W . Rothes: Die Gebrüder van Eyck und die altniederländische Malerei. München, 1925; W . Rothes: Hans Mending und die Renaissance in den Niederlanden. München, 1926; M. Laurent: L’Architecture et la sculpture en Belgique. 1928; О. H. Foerster: Niederländische Madonnen. Berlin, 1938; E. Panofsky: Early Netherlandish Painting. 1—2. köt. Cambridge, Massachu­ setts, 1953; J. Philippe: Van Eyck et la genese mosane de la peinture des anciens Pays-Bas. Liege, i960; A. Dohmann: Die altnieder­ ländische Malerei des fünfzehnten Jahrhunderts von Eyck bis Bosch. Leipzig, 1964. Lajta Edit Ném eth Antal (Bp., 1903. máj. 19.— ): színházi rendező, író és kritikus. Számos kép­ zőművészeti tárgyú kritikája és tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban. Ném eth István (Bp., 1923. szept. 25.— ): belsőépítész, Ybl-díjas, az Iparművészeti Főis­ kola docense. Tanulmányait 1940—44 között végezte az Iparművészeti Iskolán Kaesz Gyula és Weichinger Károly növendékeként. Áru­ mintavásárok és művészeti kiállítások tervezé­ sével (Brüsszel, Bécs, Stockholm stb.), vala­ mint középületek belsőépítészeti kialakításá­ val (Nyíregyháza: színház; Sopron: kultúrház stb.) foglalkozik. A budai várpalo­ ta-komplexum belsőépítészeti irányító tervezője.

Németh József (Szenna, 1928. okt. 3.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Szó'nyi István növendékeként 1957-ben végezte el tanulmányait, majd Hódmezővásár­ helyen telepedett le, és a hódmezővásárhelyi iskola egyik legtehetségesebb képviselője. 1958 óta szerepel kiállításokon, 1960-ban részt vett a Velencei Biennalén, 1961-ben a Műcsarnok­ ban önálló kiállítást rendezett a falusi tájat, paraszti életet megjelenítő alkotásaiból. Képeit a dekoratív stilizált konstruktivitás, a fokozott kolorit és némi meseszerű, mitikus hang vétel jel­ lemzi. 1967-ben az Ernst Múzeumban nyílt ki­ állítása. Néhány műve a Nemz. Gál. tulajdona. N ém eth Kálmán (Podolin, 1903. okt. 11.— ): szobrász, restaurátor. Speciális területe a faszobrászat, amelynek elméleti és gyakorlati kutatója és művelője. Mint a Szépm. Múz. restaurátora a régi faszobrok megóvásában végzett jelentős munkát. 1965-ben az Iparm. Múz.-ban rendeztek gyűjt, kiállítást műveiből. N ém eth Lajos (Pest, 1861—?): festő. New Yorkban és Philadelphiában tanult. Főleg életképeket festett. A Műcsarnok kiállítói közé tartozott. Szüle Péter első mestere volt. A korabeli Vasárnapi Újságban gyakran reprodukálták képeit. Németh Lajos (Bp., 1929. dec. 4 .— ): mű­ vészettörténész, a művészettörténet-tudomá­ nyok kandidátusa, a Művészettörténeti Doku­ mentációs Központ tudományos főmunka­ társa. A 19—20. sz. művészetével, művészet­ elméleti kérdésekkel foglalkozik. Könyvei:

Hollósy Simon és kora művészete (1956), Piero della Francesca (1958), Képzőművészet a X X . század elején (1959), Nagy Balogh János (i960), Képzőművészet ígig-től napjainkig (1961), Csontváry Kosztka Tivadar (1964), Seurat (1965). E lexikon munkatársa. N ém eth Mihály (Sárvár, 1926. júl. 8.— ): szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán 1952 — 58 között Szabó Iván növendéke volt. 1958 óta kiállító művész, a hódmezővásárhelyi tár­ latok rendszeres résztvevője. Kisplasztikákat, portrékat (Rákóczi, Lenin, Schönherz), köztéri szobrokat készít (Székesfehérvár: Táncosnő, Anya gyermekkel; Kékestető: Fekvő nő stb.) Medgyessy Ferenc művészetére emlékeztető tömbszerű, lényegre törő megfogalmazásban. 1967-ban kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. N ém eth Pál (Bp., 1913—Bp., 1959. máj. 22.): építész, Ybl-díjas. Az oroszlányi vájártanuló­ iskolán kívül üdülőket, bérházakat, középüle­ teket tervezett. Számos tervpályázaton nyert díjat. Németi György (1466 k. működött): miniátor. Moldovában Tatrosban a magyar nyelvű ún. Müncheni kódexet másolta és miniálta. Kezdőbetűi és lapszéli díszei más kódexek primitív másolatai. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. Németország m űvészete : Németo. terü­ letének ókori művészetéről még: —►őskori művészet, kelta művészet, -*■ római provinciális művészet, -*■ népvándorlás kori művészet. — Épí­ tészet. A német építészet történetének első G oslar: A S zt. U lric h -k á p o ln a

emlékei a rómaiak által meghódított provin- N É M ciák területén keletkeztek. A legjelentősebb maradványok a 117-ben Gallia Belgica és a germán provinciák fővárosává emelt Trierben (Augusta Treverorum) találhatók, ahol több római császár hosszabb ideig udvart is tartott. A római építkezések fennmaradt monumentá­ lis emlékei: az ún. Porta Nigra, a városkapu, az amphitheatrum, a fürdők, a császári palota, a később újjáépített bazilika maradványai. A ke­ reszténység első építkezése a trieri dómnak még a római időkben, 313—332 k. keletkezett magja, amelyet a frank birodalom kialakulásá­ val a merovingok alatt Nicetius püspök a 6. sz.ban helyreállíttatott. — A római birodalmat megdöntő népvándorlás kora nem volt alkal­ mas jelentős építőtevékenység kibontakozá­ sára. Erre csak Nagy Károly uralkodása alatt (768 —813) került sor. Az ő szeme előtt a római birodalom eszméje lebegett, és az antik művészetet, főleg a hellénisztikus késő antik emlékeket állította mintaképül művészei elé. A legjelentősebb karoling épületegyüttes Nagy Károly aacheni palotája és kápolnája (792—805 között). A kápolna a késő antik centrális épít­ mények (Ravenna, San Vitale) mintájára nyolcszögű, kolostorboltozattal fedett, két­ emeletes belső térből áll. A N y-i homlokzata előtt atriumszerű udvar v. nyitott csarnok volt. A kápolnát folyosó kötötte össze a palotával, amelyet feltárt alapfalai nagyméretű, repre­ zentatív csarnoknak mutatnak. Ez lehetett a későbbi uralkodói szállásoknak, az ún. PfalzokC o rv e y : A z apátsági te m p lo m D N y -ró l

NÉM

473

nak Példája, amelyet pl. Ingelheim (Nagy Károly idejében kezdve és Jámbor Lajos idejé­ ben befejezve) v. később Goslar (1050 к .— 1132) Pfalzai követtek. Az aacheni centrális kápolna hatása tükröződött pl. a würzburgi vár Mária-kápolnáján, a fuldai dóm temetőkápol­ náján (822) is. — A román stílus kialakulása szempontjából nagyobb jelentősége volt a római Szt. Péter-bazilikát, az őskereszténység fő templomát követő T alakú, kereszthajós, bazilikás megoldásoknak, amilyen módon pl. a fuldai bencés apátsági templom bővítése történt (819). A karoling templomépítészet ezeken az átvett formákon kívül a jövőre nézve döntő újításokat is alkalmazott: a kettős szentélyt és a N y-i rész különleges kiépítését. A Ny-i rész különleges megoldását jelentette a hom­ lokzatnak tornyokkal való megerősítése és ezek között a bejárati előcsarnok fölött egy kórusszerű rész képzése. Ez az ún. Westwerk eredetileg az építtető világi hatalom — a csá­ szár — számára készült külön templomrész volt. Liturgikus célok szolgálatában álltak a szentélyek alatti boltozott kripták. Itt helyezték el a vértanúk, szentek ereklyéit, és jobb meg­ közelítésük miatt a félkörű szentélyek fala mentén körüljáró folyosókat alakítottak ki. Mind a Westwerkre, mind a francia eredetű körüljárós szentélymegoldásra az első német példa Corvey apátsági temploma. Nagy Károly halála után, amikor a birodalom részekre sza­ kadásával (843) létrejött a tulajdonképpeni önálló Németo., külső támadások és belső zavarok gátolták az építészet további fejlődé­ sét. — A Karolingok kihaltával a szász dinasztia került a német birodalom élére. I. (Nagy) Ottó és utódai alatt (936 —1125) kialakult a német­ római császári hatalom. A felvirágzó korai román építészetet a császári és püspöki alapítá­ sok jellemzik. Az új stílusnak három összete­ vője volt: az igen erős helyi karoling hagyo­ mány, a r.'.vcnnai örökséget átvevő lombard építészet és végül a burgundiai hatás. A karo­ lingok alatt jelentkező helyi sajátságok most határozott jellegzetességekké fejlődtek. A késő antik, ókeresztény bazilika több hajós, de egységes oszlopcsarnoka a szentélyekkel, a Westwerkkel, a kereszthajó találkozásánál kialakuló nagyobb négyszögű téregységgel több különálló részre tagolódik. A hajókat elválasztó egységes oszlopsorok helyett a pillé­ rek és oszlopok ritmusos váltakozása a főteret is szakaszokra bontja. A szentély magassága meghaladhatja a hajóét, s fokozottan elkülö­ nülhet attól (pl. Gernrode, Szt. Cyriakus, 961; a magdeburgi első dóm, 955-től; a kölni Szt. Pantaleon, 970 к .; a mainzi dóm első építési szakasza, 978 —1036; a speyeri dóm első építési szakasza, 1031 —1062; a paderborni dóm; a hildesheimi Szt. Mihály-templom első építési

G e rn ro d e : A S zt. C y ria k u s-te m p lo m belseje

szakasza, 11. sz. első fele stb.). A külső tagolás­ ban a félköríves párkányok vízszintese és közöttük a vertikális lizénák a lombard hatás eredményei. A templomok központi tere bazilikális hosszhajós elrendezésű, azaz a mel­ lékhajók rendszerint fele szélességűek és magas­ ságúak, mint a főhajó. A főhajó még mindenütt lapos fedésű, de az altemplomok boltozása S p e y e r: A D ó m K -i oldala

N a u m b u rg : A D ó m szentélye

egyre jobban kiterjed a felszíni építményekre is. Limburgban keresztboltozatú az előcsarnok, Speyerben a mellékhajók, a kölni Sankt Maria im Kapitolban pedig már a szentélykö­ rüljáró trapéz alakú szakaszai is keresztboltoza­ tot kaptak. A fejlődés mindenképpen a főhajó boltozása felé vezetett, de ebben az irányban megtorpanás egy időre a hirsaui kör messze kiterjedő építkezése. Az uralkodói, főúri és főpapi építkezésekkel szemben ez a burgundiak clunyi szerzetesi mozgalom kolostori szigorí­ tott irányának előtérbe jutása. A clunyi reformmozgalom a hirsaui kongregációból terjedt szét, és az ottani Szt. Péter és Pál W o r m s : A D ó m D N y -r ó l

templom (1082—91) lett a mintája a kongregá- N É M cióhoz csatlakozó számos német kolostortemp­ lom építésének. A boltozat hiánya ellenére is a hirsaui az első négyzetes, kötött rendszerben épült templom, amennyiben a főhajó egy szakaszának a mellékhajókban két négyzetes szakasz felelt meg. Egyébként az előző csoport­ hoz viszonyítva a hirsaui kör építkezéseire több negatívum jellemző: a karzatok és krip­ ták hiánya, valamint a növényi és figurális faragott díszektől való tartózkodás. Az erek­ lyék tisztelete nem szűnt meg, de azokat már nem az altemplomokban őrizték. A karzatok és kripták elhagyása a különálló téregységek összevonására való törekvés jele, ami Németo.ban a gótika idején az azonos hajómagasságú csarnoktemplomokban érte el tetőfokát. Má­ sik jellegzetesség a szerzetesrendek különböző rangú tagjai számára fenntartott, elválasztott térrészek — mély szentély, kereszthajó-szakasz, a főhajónak a szentély felé eső szakaszai — éles elkülönítése a világiaknak maradó Ny-i templomrészektől. A mellékhajók utolsó sza­ kasza fölé külön tornyokat emeltek a fontos harangok részére. Ezek a kolostortemplomok csaknem kizárólag nagy szerzetesközösségek számára épültek, rendszerint elhagyott, erdős vidéken, távol a világiak településeitől. A hir­ saui Péter Pál-templom csak romokban maradt meg, ugyanígy Paulinzella (1112), Breitenau, Gengenbach stb. temploma is. E típushoz tartozik még többek között az átépítve meg­ maradt bambergi Szt. Mihály-templom (1121től). Érdekes újításokat és különböző hagyomá­ nyokat egyesített magában a hildesheimi Szt. Godehard-templom (1133—72). — Az első boltozott középhajós templomterek Németo.ban a speyeri dóm átépítése (1082-től, a bolto­ zás kb. 1100 —1106 között), a Maria Laach-i bencés templom újjáépítése (1093-tól) és a mainzi dóm átépítése (1100-tól) során kelet­ keztek. — A román kor utolsó szakasza a Hohenstauf-dinasztia uralmával esett egybe (1138 —1268). Barbarossa Frigyes és fia, VI. Henrik idejében volt a legnagyobb kiterjedésű a német-római császárság. E korszak stílusának jellemzői a templomok külsején levő lombard törpe árkádsor (először 1150 k. alkalmazták Schwarzrheindorf ban), a belső térben a francia bordás boltozat megjelenése és a konzervatív burgundi hagyományokat folytató cisztercita iskola. Épületeik magassága csökkent, széles­ sége viszont növekedett. Az egyszerű építészeti tagolások rendkívül finoman faragottak, kivi­ telezésük magas színvonalú. A homlokzatok toronytalanok, a szentély és kápolnái egyenes záródásúak. Németo. első ilyen nagyarányú cisztercita építkezése Maulbronn (1146 —78), majd az 1157-ben alapított Bronnbach, vala­ mint Ebersbrach stb. volt. Ezeknek az építkezé- 474

NÉM

475

seknek a gótikus szerkezetek alkalmazásától való idegenkedése hatott azután később azEK-i sajátos téglaépítészet alakulására. A terület építészetének további kialakításában a német lovagrend jutott nagy szerephez. — A bordás boltozás és a lombard törpe árkádok jellemzik a Rajna menti nagy építkezéseket, mint Speyer (1159 után) és Worms (1171 után) új építési szakaszait, továbbá a kölni helyi hagyo­ mányokat is felhasználó Apostolok templomát (1190-től) és a Szt. Gereont (1191). — KözépNémeto. legnagyobb építményei:Naumburg (román építési időszaka a 13. sz. első fele), Bamberg (1237-ben szentelték fel) és Magde­ burg (1209-től) dómja. Rajnai hagyományok, konzervatív burgundi elemek és a francia gótika hatása keverednek bennük. Éppen e keveredés miatt jelentenek átmenetet a góti­ kába. Magdeburg körüljárós, kápolnakoszorús és karzatos szentélye (1230—40 k.) tekinthető az első gótikus építménynek Németo.-ban. — A világi építészetben a karoling és román Pfalzok folytatásaként említhető a gellnhauseni palota (13. sz. eleje), továbbá a wartburgi vár (1220 к.). A 13. sz. közepétől a német törté­ nelmi és társadalmi viszonyok alakulásában beállt változásokkal együtt az építőtevékenység egész jellege megváltozott. Már a Hohenstaufház utolsó uralkodói alatt és még inkább a csa­ lád kihaltával az erőviszonyok teljesen eltolód­ tak. A tényleges hatalom a feudális tartományi és egyházfejedelmek kezébe ment át, majd a szabad városok egyre gyarapodó anyagi ere­ jükkel alapozták és védték meg önállóságukat. Az építészetben ezért jelentős tényezőkké lettek a városok, központjaikban emelt díszes dómokkal és városházákkal, a külső szegény­ negyedekben pedig az új kolduló rendek, a ferencesek és dominikánusok egyszerűbb, de lényeges szerkezeti újításokat hozó templo­ maikkal. A stílusváltozást még mindig a francia hatás irányította, de az átvett szerkezeti megoldások Németo.-ban csakhamar új voná­ sokat, helyi jellegzetességet mutattak. — Az első teljes egészében gótikus templomban, a marburgi Szt. Erzsébet-templomban (1235 — 83, tornyok 1314 —60) különböző francia eredetű formák egyesültek, de sajátos német vonások is feltűnnek rajta. A főhajóban és a mellékhajókban már téglalap alakú téregysé­ gek felett az ún. átmenő bordás keresztboltozat kötetlen alkalmazása figyelhető meg, és meg­ jelennek a csúcsíves ablaknyílások. A kereszt­ hajóval kialakított lóhere alakú szentélyalap­ rajz északfrancia eredetű. A marburgi templom külső megjelenésében a francia katedrálisok kőcsipkéivel, szabad támíveivel szemben zárt, tömbszerű maradt. A német gótikának ez a kettőssége még ott is érezhető, ahol a leghűségesebb utánzója a francia mintaképeknek,

B a m b e rg : A D ó m

így a strassburgi székesegyháznál (hosszhajó kb. 1250-től) és a kölni dómnál (1248-tól, a hom­ lokzat mindkettőnél a 14. sz.-tól). Egyes U lm : A M ü n ste r

Strassburg: A Dóm

részleteikben bizonyos iskolás következetesség különbözteti meg őket az előképek friss lendületétől. A bajoroknál a regensburgi dóm, Szászo.-ban a magdeburgi dóm a leginkább franciás megoldású, az E-i téglaépítészetben pedig a lübecki Mária-templomnál érvénye­ sült először a gótika. A gótikus stíluskorszak második felében az erősödő városi polgárság legmonumentálisabb egyházi építkezése az uhni Münster volt (1377-től). Bazilikális meg­ oldású karcsú támívekkel, a Ny-i homlokzatot már csak egy hatalmas torony koronázza. Építésében részt vett a strassburgi dóm építő­ mestere, Ulrich von Ensingen (1350 к. —1419), ami a dóm franciás jegyeit magyarázza. — Az egyszerűbb polgári gótika terjesztői a kolduló rendek lettek. Fő céljuk a prédikálás, a töme­ gekre hatás, ezért első templomaik között puri­ tán teremtemplomok is akadnak (a Frankfurt am Main-i dominikánusoké, 1240 k.). Törek­ véseiknek igen megfelelt a tágas, karcsú pillérektől csak tartott, de meg nem osztott terű csamoktemplomtípus, és így ennek elter­ jedésében jelentős szerepük volt (Münster, minorita templom, 1270-től; Soest, minorita templom, 1310—20 k.). — A csarnokrendszer végső megoldását jelenti Schwabisch-Gmünd Szt. Kereszt-temploma, ahol Ff. Parier (14. sz.) nyomán a hajó és a szentély egybeolvadása teljes lett. P. Parier (1330—99) a cseho.-i Kolínban (1360 —85) a szentélyt a körüljárótói elválasztó pillérsort úgy rendezte el, hogy egy pillér a templom középtengelyébe, a szentély

falát középen áttörő ablak elé essék. Ezt az M É M elrendezést a Pariert követő mester, H. Stethaimer (1350/60 —1432) alkalmazta később pl. a landshuti Szentlélek-templom és a salz­ burgi ferences templom csarnokszentélyén. Az előbbi alkotás nyomában létesült az ambergi Szt. Márton-templom (1421-től), amelyen a gótika utolsó fázisában jelentkeztek még új törekvések. Minden tagolás megszűnt, a csar­ nokot egységes nyeregtető borítja, és az épület tömege zárt tömböt alkot. Ez jellemző a nürnbergi Szt. Ló'rmc-templomra is (1445 —72). Belső tagolása mozgalmas, ami mellett a külső puritánul hat. Ugyanígy teljesen dísztelen és tagolatlan az 1468-tól épült müncheni Frauen­ kirche monumentális épülettömege. A gótikus csamoktemplom-építészet utolsó emlékei a 15. sz. végén és a 16. sz. elején Szászo.-ban keletkeztek (Zwickau, Annaberg, Pirna stb.), ahol újonnan felfedezett ezüstbányák jelentet­ tek anyagi alapot nagyobb építőtevékenység számára. — A világi építészet részben védelmi célokból hozott létre jellegzetes alkotásokat. A nagyobb közösségek, városok védelmi épülete, a városfal és annak bejárati erődítmé­ nye, a városkapu általában torony volt. A kaputornyoknál a 13. sz.-ban még vaskos, zárt formákat látunk (Speyer, Altpörtel), míg a 14. sz.-tól egyre karcsúbbak, magasabbra törők lesznek, mint Ulm, Dinkelsbühl, Nördlingen stb. kaputornyai. Kezdetben a falak fokozott magasságával védekeztek a támadá­ sok ellen. Később, a 14. sz.-tól kezdve a tűzi-

M a rie n b u rg : R ész le t a v á r h o m lo k z a tá b ó l

476

NÉM

477

fegyverek alkalmazásával inkább a vastagsági méreteket növelték. A kapuk védelmi beren­ dezését úgy fokozták, hogy egy előerődítményt falaztak eléjük, és így keletkeztek az ún. barbakánok (Nürnberg, Frauen tor, 15. sz.; Naumburg, Marientor, 1446 stb.). — A kettős célt szolgáló, védelmet és lakást nyújtó várakat Németo.-ban a természeti környezethez alakí­ tották, és ezek ily módon szabálytalanul fejlődtek. Erősen elkülönül bennük az erődít­ mény, a védelmi torony a lakás céljára épült palotarésztől. Eleinte a védelmi és lakórész egyformán fontos volt, később a festői meg­ oldású lakórész lett a hangsúlyosabb (Hom­ berg a Neckar mellett, 14. sz.). A várkastélyhoz való átmenetet az jelentette, amikor az őrség számára épített kisebb házakkal vették körül a központi várat, és ezekre hárult a védelem feladata (Eltz a Mosel mellett, a 13. sz. végétől épült). Külön típust jelentettek a német lovagrend várai az ország ÉK-i részén. Ezek nemcsak katonai, hanem egyben kolostori rendeltetésűek, hosszan elnyúló teremépüle­ tekkel, amelyek végül a négyszárnyú kastély kialakulásához vezettek (Marienburg a 13. sz. végétől a 15. sz.-ig). — A városok reprezentatív közösségi épületei, a városházák és a magáno­ sok lakóházai nagyjából egységes elvek alapján épültek: a földszinten az alárendelt jelentőségű mellékhelyiségek, üzletek, az első emeleten a díszterem és a legjelentősebb lakószobák foglaltak helyet, nagy gonddal kialakított, díszes ablaknyílásokkal. Az épületet magasba törőnek alakították vertikális tagoló elemek­ kel, támpillérekkel, keskeny ablakokkal, a magas tetőket eltakaró csúcsos oromfalakkal. Legjellegzetesebbek a münsteri Városháza, a brémai Városháza, a hildesheimi Knochenhauer-ház. — A reneszánsz eleinte csak a díszítőformák megjelenésében éreztette hatását (Heilbronn, Városháza, 1535-től). Németo. területén az első reneszánsz épületnek az augsburgi Fuggerek Szt. Anna-kápolnáját (1509 —18) szokták tartani, bár boltozata még gótikus. Ez a város egyébként is fontos köz­ vetítője volt az új stílus Itália felől érkező hullámának, itt dolgozott az érett reneszánsz legnagyobb német építésze, E. Holl (1573 — 1646), itt építette fő művét, a klasszikusan zárt arányú Városházát (1615—20). Valódi olasz palota már az 1537—43 között épült landshuti Residenz. A római II Gesú ihletését mutatja a müncheni Szt. Mihály-templom (1583—97), részben F. Sustris (1540 k. —1599) műve. Ugyancsak jelentős Münchenben a Residenz olasz mintára történő korszerűsítése, a kor legnagyobb palotaépítkezése. A rene­ szánsz más irányból, Németalföld felől is érte a német építészetet, főként É-Németo.-ot. Legtisztább, legértékesebb példája ennek a

1

Bréma: A Városháza

kölni Városháza gazdagon díszített, kecses arányú előcsarnoka, W. Vernucken (1530/401607) műve. Kiemelkedő példája még a L. von Bentheim (1550 —1612/13) által átépített, eredetileg gótikus alapokon álló brémai Városháza (1609 —17), ugyanott a Stadtwaage v. a polgárházak legszebbike, a hannoveri ún. Leibnizhaus 1562-ből. A francia reneszánsz kastélyok térés udvarait, tágas loggiáit, az épület díszítésében főszerepet játszó lépcső­ házait látjuk megjelenni egyes szászo.-i fejeMünster: A Városháza

Torgau: A Hartenfels-kastély udvara

delmi kastélyokon, így a drezdai, a torgaui Hartenfels- (1532—44) és a dessaui palotán. A lipcsei régi Városházát a polgármester és főépítész H. Lotter (1497 —1580) építette; ugyancsak az ő terve a centrális elgondolást jól megközelítő négysarkú Augustusburg. Jelentőségében ezeket messze felül­ múlja a német reneszánsz építészet legnagy­ szerűbb palotacsoportja, a sajátosan német

stílust képviselő heidelbergi Várkastély, mely- N JÉM nek különböző építési periódusai (gläserner Saalbau 1544-től; Ottheinrichbau, .1556 —59; Friedrichsbau, 1601—04) a még kezdeti reneszánsztól a barokk kibontakozásáig vezet­ nek. Ennek az immár németté vált építészet­ nek legszebb temploma a P. Francke (1537/38 — 1615) terve szerint épült wolfenbütteli Marien­ kirche, legegységesebb vára G. Ridinger (1568 —1616 után) aschaffenburgi várkastélya. Nürnberg Velencével oly szoros stíluskapcsola­ tot tartó polgárházai szívesen vették át az antik elemeket. Kivételesen gazdag díszítésű közülük a Peller-ház. A Városháza homlokzata egyszerűbb, szigorúbb felfogású. Az előző befejezése, az utóbbi egészében ifj. J. Wolfj (1571 —1620) munkája. — A harmincéves háború (1618—48) szinte minden építészeti tevékenységnek véget vetett. A déli területek tértek leghamarabb magukhoz, a megújuló olasz hatás a barokk stílussal ismertette meg Németo.-ot. A. Barelli (1627 —?) és E. Zuccali (1642 k. —1724) müncheni Theatinus-temploma (1663—75) a római Sant’ Andrea della Valle, J. Dientzenhofer (? —1726) fuldai Dómja a San Giovanni in Laterano nyomán jellemző módon már a virágjában álló barokk­ hoz kapcsolódik. A D-Németo.-ra oly jellemző zarándoktemplomok egyik nagy hatású korai példája az altöttingi, melynek első terve szintén E. Zuccali munkája. A 18. sz. eleji D-Németo. lázas templomépítő tevékenysége

Aschaffenburg: A várkastély

478

NÉM

Grabow: Favázas ház

csak a középkoréval hasonlítható össze. Közülük éppen csak a legismertebbeket és legjelentősebbeket említhetjük, így a hatal­ masra méretezett, de csak részleteiben meg­ valósult weingarteni kolostort, F. Beer (1660 — 1726) munkáját, D. Zimmermann (1685 — 1766) hallatlanul mozgalmas wiesi és J. M. Fischer (1691 к. —1766) szinte lebegni látszó R ótt am Inn-i templomát. A Frankföld nagy hatású építésze B. Neumann (1687—1753) volt, akinek főbb alkotásai a würzburgi érseki palota és a Schönborn-kápolna, a bruchsali és brühli kastély egyes részei, a neresheimi és vierzehnheiligeni templom. Az utóbbi hossztengelyének vonalában épült a Majna túlsó partján a banzi zarándoktemplom az egyes épületeket nagyszabású együttessé összefoglaló barokk szemlélet jellegzetes pél­ dájaként. — A bajoro.-i építkezéseken lehet legelőször lemérni, hogyan került előtérbe a francia minta követése. A schleissheimi kastély építését még az olasz E. Zuccali kezdte el, de a befejező már egy francia iskolázottságú német építész, J. Effner (1687 — 1745) volt, akinél a formák könnyedsége már a rokokóra emlékeztet. О folytatta Versailles4 7 9 ra emlékeztetőén a nymphenburgi parkban

álló palota építését, de az együttes egyik gyöngyét, az Amalienburgot már F. de Cuvilliés (1695 —1768), a rokokó nagy mestere építette. Az Asam testvérek, Cosmas Damian (1686 —1739) és Egid Quirin (1692 —1750) Osnabrück: Fafaragásos ház

Asam testvérek: Az Asam-ház és a Nepomuki Szt. Jánostemplom (München)

müncheni lakóháza jó példája a nagyon egyéni, a franciától már teljesen független rokokónak. — Az északibb területek inkább a Hollandiából

és Angliából sugárzó szigorúbb, kevésbé moz- N É M galmas Palladio-stílus hatása alatt álltak. Jól tükrözi ezt a berlini Zeughaus, amely jórészt A. Schlüter (1660 к. —1714) műve. A nagy részben ugyancsak tőle származó, szigorú ablaksoraival, kolosszális oszlopaival lenyű­ göző hatású királyi palota már inkább a római palotaépítészet ihlető hatását mutatja. G. W . von Knobelsdorff (1699 —1753) berlini Opera­ háza következetesen klasszikus stílusú, a potsdami Sanssouci könnyed, rokokó stílus­ ban inkább az építtető, II. Frigyes franciás felfogása, mint a tervező ízlése szerint készült. K. von Gontard (1731—91) művei már a klasszicizmus jegyében készültek. Szászo. épí­ tészete szomszédaitól, Berlintől, ill. Prágától nyert ösztönzéseket. A drezdai barokk épí­ tészet jelentős mestere, a Zwinger alkotója M. D. Pöppelmann (1662 —1736) volt. G. Baehrneк (1666 —1738) а II. világháború alatt elpusztult drezdai Frauenkirchéje pl. a szigo­ rúbb északi irányzatnak talán legszebb alko­ tása, centrális belső terét emelkedett hangulatú magasba törés, külsejét páratlanul erőteljes homlokzatok jellemzik. G. Chiaveri (1689 — 1770) Hofkirchéje az olasz irány enyhén klasszicizáló képviselője. — A barokknak már a klasszicizmusba hajló fázisát képviseli H. Gentz (1776—1811), akinek weimari, F. Gilly (1772 —1800), akinek paretzi kastélya

Heidelberg: A kastély

480

NEM

Drezda: A kastély udvara

nevezetes; mindkettőjüktől nagyon sok kivitelezetlen terv maradt fenn. Feltétlenül emlí­ tésre méltóak még a 18. sz.-i városrendezés nagy alkotásai, így a Versailles módjára legyezőszerűen épített Karlsruhe (F. Weinbrenner, 1766 —1826) és a berlini Unter den Linden (C. G. Langhaus, 1732 —1808), melynek nagyszerű lezárása, a Branden­ burgi kapu fontos útmutató volt a porosz klasszicizmus fejlődése számára. A francia

klasszicizmus megnyilvánulásait mutatják a Kassel melletti Wilhelmsthal (S. L. du Ry, 1726—99) és a Düsseldorf melletti Benrath kastélya (N. Pigage, 1723—96). A kiteljesedett klasszicista iskola vezető mestere K. F. Schinkel (1781 —1841) volt, akinek fő művei: a Neue Wache, a színház, az Altes Museum nagyban hozzájárultak Berlin városképének kialakításához. D-Németo.-ban viszonylag ké­ sőn terjedt el ez a stílus. Fő képviselője L.

G. W . von Knobelsdorff: Sanssouci (Potsdam)

48I 31 Művészeti Lexikon III.

NEM

К. F. Schinkel: Színház (Berlin)

von Klenze (1784 —1864), aki München arcu­ latát formálta át döntő módon a Propyleák, a Glyptothek stb. megépítésével, a Ludwig­ strasse vonalának megjelölésével. Művészeté­ ben fontosak az olasz reneszánsz elemek is, Alte Pinakothekja a neoreneszánsz építészet egyik korai emléke. Tevékenysége ilyen mó­ don kapcsolódik G. Semperéhez (1803—79), aki korának egyik igen jelentős építészeti teoretikusa volt. Drezdai színházával a historizáló stílus egyik legszebb épületét valósította meg. A századra általában az elmúlt korok stí­ lusainak eklektikus alkalmazása volt jellemző. A szecesszió („Jugendstil”) gyorsan, de nem nyomtalanul elmúló mozgalmának kiemel­ kedő alkotásai A. Endell (1871 —1925) és H. Poelzig (1869 —1936) nevéhez fűződnek, tartósabbnak bizonyult P. Behrens (1868 —1940) hatása, aki áruház- és gyárépületeivel szinte korszakot alkotott. A szecesszióból kinövő Bonatz —Scholer: Pályaudvar (Stuttgart)

Deutscher Werkbund nevű építésztársulás 1914-i kölni kiállítása már a szecesszió lezárása és a funkcionalista felfogás diadala volt. A vezető irány azóta is ez maradt, bár a meste­ rek nagy része a tízes-húszas években egy expresszionistának nevezhető fázison ment át, így E. Mendelsohn (1887 —1953) korai, a vasbetont szinte plasztikussá formáló műveivel. Az új építészet fő központja a Bauhaus nevű építészeti és művészeti főiskola volt, alapítója és igazgatója W . Gropius (1883— ), egyik legfontosabb műve saját főiskolájának dessaui székháza. Egy ideig a Bauhaus vezető mestere volt L. Mies van der Rohe (1886— ), századunk egyik legnagyobb hatású építésze, az acélból, üvegből épült magasházak tervezé­ sének egyik úttörője. Építményein — a barcelonai világkiállítás német pavilonja, 1929 stb. — sohasem találunk a funkciótól független, pusztán dekoratív részleteket. A modern német építészek egyik nagyszerű, csoportos bemutatkozása volt a stuttgarti Weissenhofsiedlung (1927). A reprezentatív műveknél is gyakran alkalmazott téglahomlokzatok közt egyéni hangot jelentett F. Höger (1877 — 1949) hamburgi Chile-Hausa. Igen nagy hatású volt a stuttgarti pályaudvar, P. Bonatz (1877 —1956) és E. F. Scholer (1874— ) műve. Városépítészetileg is jelentős alkotások maradtak Frankfurt, ill. Magdeburg építésze, E. May (1886— ) és B. Taut (1880 —1938) után. — A hitlerizmus diadalra jutása teljesen véget vetett a modern felfogásnak, legjobb képviselői emigrálni kényszerültek. A háború rettenetes pusztításai minden addiginál na­ gyobb feladatot róttak a német építészekre. A gyors építés miatt a művészeti szempontok gyakran háttérbe szorultak. Tevékenységével 482

munkáit idézi a néző emlékezetébe (-*- baseli antependium a párizsi Musée Clunyban és az esseni Madonna, 1000 k.). Fontos ötvösmű­ hely működött Trierben Egbert püspök idején, a 10. sz. végén (echtemachi Codex Aureus, Nürnberg). A kölni szobrászat első nagy hatású emléke a Gero-kereszt (970 k.), első jelentős ciklusa a Sankt Maria im Kapitol templom kapujának faragványai a 11. sz. közepéről. Fontos műhely fűződik Bernward hildesheimi püspök nevéhez a 11. sz. első évtizedeiből. Ez állította elő pl. templomának nagyméretű bronzkapuját, ezt a hatalmasra nagyított miniatúra-sorozatot és az ókori csá­ szárok diadaloszlopainak csavarmenetes dom-

NÉM

Gropius —Meyer: Werkbund-kiállítás (Köln)

kiemelkedik kortársai átlagából az NDK-ban H. Henselmann (1905— ), az NSZK-ban H. Scharoun (1893— ) és E. Eiermann (1904). Szobrászat. A német szobrászat kezdetei az ősgermán idők omamentális faragóművészeté­ ből nőttek ki. A népvándorlás korából csupán néhány sírkő és ötvöstárgy maradt ránk, a Földközi-tenger népeivel ellentétben a germánok a plasztika helyett inkább a lineáris díszítőművészeteket kedvelték. A Karolingkorban elsősorban a kisplasztika alkotásai fontosak, köztük Nagy Károly állítólagos lovas szobra a Louvre-ban és az ókori consuldiptychonokhoz kapcsolódó elefántcsont-táb­ lácskák, ötvösművű könyvborítók hosszú sora, a lorschi, Sankt Gallen-i és egyéb kolos­ tori iskolák munkái. — Az Ottók korának művészete jelentős bizánci hatások alatt for­ málódott, szobrászata gyakran az ötvösök E. Mendelsohn: Schocken-áruház (Karl-Marx-Stadt)

483

31*

Hornhausen: Sírkölap, 7 —8. sz.

borműveit átvevő Krisztus-oszlopát; ezek mellett az egykorú augsburgi bronz kapuk határozottan antikosnak látszanak. A bronz­ öntés — bár kezdeti vezető szerepét elvesztette — tovább is jelentős maradt. Legismertebb emlékei: a verdeni dóm keresztje (1060 k.), Sváb Rudolf merseburgi (1080 után) és Wettin érsek magdeburgi (1152 után) sír­ emléke, a braunschweigi oroszlán (1166), a hildesheimi keresztelőmedence (1221). A vesztfáliai szobrászat nagyszerű darabjai az Imad-Madonna (1058) és a mindeni dóm keresztje (1070 k.). — Már a román stílus első emlékeiként említhetjük a Detmold melletti Externstem Keresztlevételét és a gernrodei Szt. Sírt (mindkettő a 12. sz. elejé­ ről), a monumentális szobrászat kisméretű alkotások megnagyított hasonmásaként létre­ jö tt kezdeteit. Az előbbit egy hegy oldalába faragták, az utóbbinál a kő- és stukkószobrá-

NEM

Hildesheim: Kain és Ábel, részlet a Dóm bronzkapujáról

Paderborn: Imád püspök Madonnája

szat keveredik egymással. A stukkószobrászat stílusfejlődését jól megfigyelhetjük a quedlinburgi apátnősíremlékeken (12. sz. eleje— 13. sz. közepe). — A dél-franciao.-i szobor­ díszes portálok hiányoztak a román kori Németo.-ban, kivétel a regensburgi Szt. Emme­ rame (11. sz. közepe) és a Szt. Jakob „Schottentor”-ja, amely felső-itáliai befolyásnak kö­ szönheti létét (12. sz. vége). Jellemzőbbek a

Wettin érsek síremlékének részlete (Magdeburg, Dóm)

NÉM

485

nagyméretű álló figurák, így a freudenstadti olvasópult és az erfurti „Wolfram” (gyertya­ tartó, mindkettő 1150. k.). A Hohenstaufok korában különös fontosságra tett szert az ötvösség; jellemző ránk maradt darabok: a kappenbergi herma (1160 —70) és az ereklye­ tartók, a kölni Dreikönigsschrein (1200 után), az aacheni Marienschrein és Karlsschrein (13. sz. első negyede). A katedrálisplasztika a Rajna mentén volt jelentősebb, kiemelked­ nek közülük az ún. Sámson-mester (12 —13. sz. fordulója) munkái, így pl. az andernachi tympanon. Szorosan kapcsolódnak ehhez a halberstadti stukkó apostolfigurák (12. sz. utolsó évtizede). Nyilvánvaló francia hatást mutat a legjelentősebb figurális kapuzat, a szászo.-i Freiberg Arany kapuja (1230 k.). Ugyanekkor Chartres-ból jö tt mesterek adtak egészen új irányt a strassburgi székesegyház díszítésének; később, a század második felében a „modernebb” reimsi hatás dominált. A rendkívül karcsú, patetikusan drámai figurák (apostolok, Ecclesia és Synagoga, angyalok oszlopa) teljesen elszigeteltek maradtak a német művészetben. A század első felének leg­ jelentősebb német szobrászati műhelyei Bambergben (próféták, apostolok, Mária és Erzsé­ bet, „Bambergi lovas”) és Naumburgban (domborművek Passió-jelenetekkel és alapító­ szobrok) működtek. Bár mindkét együttesnél konkrét francia előképek mutathatók ki, egyszersmind nagyon különböznek is tőlük;

a német szobrokat alkotójuk sokkal önállóbb egyéniségként fogta fel (pl. egy szoborsor, egy portál részeként nehezen volnának elkép­ zelhetők). A bambergi szobrok (1220—40) legfőbb jelentősége, hogy olyan erőt, energiát érzékeltetnek, ami páratlan az egész román kori művészetben. A naumburgi alapító­ figurák (1240-es évek) élethűsége valósággal megdöbbentő; a Naumburgi mester a régóta halott alakokat olyan változatos egyéni jelleg­ gel ruházta fel, mintha közvetlen kortársai lettek volna. Ezek a műhelyek nem maradtak hatás nélkül környezetükre, így pl. a Bambergi lovas testvérpárjának tekinthetjük Ottó csá­ szár magdeburgi emlékművét (13. sz. máso­ dik fele), ugyanonnan származik a székesegy-

Gernrode: Szent feje

Hildesheim Keresztelőmedence: részlete

Braunschweig: Bronz oroszlán

székesegyház építésénél immár gótikus stílusban dolgozó szobrászműhelyek alkotásai (Krisztus és Mária alakja a kölni dóm kórusából), de a katedrálisplasztika kora Németo.-ban már a múlté. Hohenlohe püspök 1351— i síremléke a bambergi dómban jól mutatja, hogy a 13. sz. realizmusa helyett ismét az eksztatikus voná­ sok kerültek előtérbe. Az új korszakra legin­ kább az áhítat felkeltésére alkalmas szobrok a jellemzőek, melyek főként a könnyebben faragható fából késziütek. Egyesek ezek közül a borzalmasat, a megrendítőt hangsúlyozzák, így a Pieták (pl. a bonni Provinzialmuseumban) és a felfokozottan naturalista keresztre feszített Krisztusok (gyakran villás kereszten, pl. a kölni Sankt Maria im Kapitolban).

NÉM

A Bambergi lovas (Bamberg, Dóm)

ház szobrászati dísze zömének, köztük a jellemzést a karikatúráig fokozó balga szüzek­ nek a stílusa. Fontosak még a század végén a strassburgi székesegyház főkapujának szobrai V . a 14. sz. folyamán a freiburgi és a kölni A naumburgi Dóm alapítóinak szobrai

Madonna a gyermekkel (Nürnberg, Lorenzkirche)

Mások inkább a szépnek, a kecsesnek, a szemet gyönyörködtetőnek előtérbe állításá­ val akartak hatni, mint a Krisztus- és Szt. János-szobrok, az Utolsó Vacsora-csoport részei (leghíresebb Sigmaringenből) és a földöntúli bájt sugárzó, édes mosolyú Madon­ nák. A 14. és 15. sz. fordulóján ez a „szép stílus” lett uralkodóvá, következő, már a század elejére eső fázisát a ruharedők jelleg­ zetes esése után „lágy stílus”-nak is szokás nevezni. Nagyszerű alkotásai a regensburgi Dóm N y-i portáljának figurái, a nürnbergi Szt. Sebaldus-templom Madonnája v. a frankfurti Liebfrauenkirche tympanonja M. Gerthner (1365 —1430) kezétől. — A 15. sz. a szárnyasoltárok nagy korszaka, a szobrászok 4 8 6

NÉM

energiájának javát ez a tevékenység kötötte le. Ezt mondhatjuk el az egyik legjelentősebb­ nek, az ulmi H. Multschernek (1400 k. —1467) munkásságáról is, aki fiatalon a lágy stílus követője volt, későbbi tevékenységével azon­ ban az erőteljes késő gótikus realizmus úttörő­ jének bizonyult. Fő müve, a sterzingi oltár 1458-ban készült el. Utána J. Syrlin (1425 k. — 1491) állt az ulmi szobrászat élén, akinek munkássága elképzelhetetlen a németalföldi és burgundi szobrászat eredményeit közvetítő N. Gerhaert von Leyden (1462—73 között működött) nélkül. Augsburgban G. Erhart (15. sz. második fele —16. sz. első fele), Mün­ chenben E. Grosser (1450 —1526 után) mozgal-

P ie ta (B erlin , S taatlich e M useen)

I. Miksa császár innsbrucki síremlékéhez készí­ tett két figurája szobrászati erőteljességével messze kimagaslik az egész együttesből. W ürzburg jeles szobrásza T. Riemenschneider (1460 к .—1531) volt, akinek legjobb műveire (síremlékek a würzburgi, bambergi dómban, rothenburgi oltár) a finomság, bensőségesség, a színes faszobrok korában a festetlen fafelüleSzt. Katalin (Nürnberg, Sebalduskirche)

Részlet a Szt. Anna-oltárról (Nürnberg, Lorenzkirche)

4B7

mas, kifejező szobrászata szintén innen merí­ tett. Nürnbergben a kor élvonalán álló három szobrász is működött. V. Stoss (1430/40-es évek—1533) munkáiban legnagyszerűbb szin­ tézisét adta az expresszív, néha valósággal barokkos lendületű késő gótikának. Hosszú időt töltött Krakkóban, itt alkotta meg fő művét, a szárnyasoltárok legnagyszerűbbikét a Mária-templom számára. Nem marad mögötte a kőszobrászat terén A. Krafft (1460 k. —1508/09), síremlékek, Passió-jelenetek és a Lorenzkirche szentségházának mestere. Id. P. Vischer (1460 k. —1529) legfontosabb mun­ kája, a Sebaldus-sír még gótikus felfogásban készült, élete vége felé azonban említett társainál jobban közeledett a reneszánszhoz.

testtagot, minden ruharáncot megmozgató N E M lobogás jellemzi H. L. mester oltárát Breisachban (1526), de ezután még sokáig tovább élnek a gótikus formák, J. Zürn (1583 к. —1635 előtt) überlingeni főoltárán még 1613-ban is érezzük távoli hatásukat. A parasztháborúk pusztításainak és a helyenként hevesen képelle­ nes reformációnak a hatására törés állott be a fejlődésben. Egyedül Augsburg volt kivétel, ahol a reneszánsz háborítatlanul virágzott. Legelső példái A. Daucher (1460 k. —1523/24) Fugger-oltára v. fia, H. Daucher (1485 k. — 1538) kisméretű, gyakran Dürer metszetei nyomán készült kődomborművei. H. Schwarz (1492/93 —?), a német éremművészet meg-

V. Stoss: Angyali üdvözlet (Nürnberg, Lorenzkirche)

tek szépsége iránti érzék jellemző. A Hanzavárosok művészetének legmagasabb fokát a gótikus szobrászat szeszélyes mozgalmasságát a végletekig vivő B. Notke (1440 k. —1509) és az aprólékos részletmegmunkálásban utol­ érhetetlen H. Brüggemann (1480 к. —1540 к.) mutatja. H. Leinbergen (1470/80 —1530 к.) eruptív fantáziára valló művészete, figuráinak gyakran festői hatásokkal alátámasztott felfo­ kozott expresszivitása a dunai iskola tagjai közé sorolja. Ugyancsak ide tartozik I. P. mester (vagy Irrsdorfi mester, 16. sz. első negye­ de), kabinet-méretű, kecses fatáblácskák fara­ gója, akinek aktjai már a reneszánsz levegőjét árasztják. A szárnyasoltárok virágkora a 16. sz. elejével véget ért. Egy utolsó, minden A. Krafft: Schreyer-epitáfium (Nürnberg, Sebalduskirche)

id. P. Vischer és fiai: Sebaldus-síremlék (Nürnberg, Sebalduskirche)

alapítója és F. Hagenauer (16. sz. első fele) a kisméretű domborműveknek, főként a portré-medaillonoknak volt rendkívül nép­ szerű mestere. A kor legnagyobb bronzöntő vállalkozásának indult Miksa császár innsbrucki síremlékének elkészítése. Az elgondolás méltó az új korhoz, a német szobrászat azonban nem volt még elég érett ilyen méretű feladat­ hoz; a munka elhúzódott, az együttes szobrai általában csekély művészi értékűek. A nürn­ bergi műhely bronzöntő-hagyományát Vischer fiai folytatták. Az ifj. Peter (1487 —1528) és az ifj. Hermann (1486 —1517) erősen észak­ olasz stílusban dolgoztak, részben még apjuk mellett a Sebaldus-sír befejezésén, részben 488

NÉM

Nürnberg: Madonna

utána készített kisméretű szobraikon. Az újabb kutatások szerint a műhely egy másik tagjának, P. Flötnemeк (1490/95 к .—1546) tulajdonít­ ható a nürnbergi Apollo-kút. A délnémet szobrászatban igen fontos szerephez jutott a kisplasztikái igényű alkotásokat létrehozó ötvösség; legnagyobb mesterei a szintén nürn­ bergi W . Jamnitzer (1508 —85) és H. Petzold (1551 —1633) voltak. A század közepén döntő szerephez jutó németalföldi irány nagy szere­ pet játszott az olasz manierizmus meghonosí­ tásában. Az első sikereket C. Floris (1514—75) Németo.-ba hozott művei váltották ki, A. Colin (1527/29 —1612) már maga is dolgozott Heidelbergben, Innsbruckban. A legjelentő­ sebbek közülük a hatalmas méretű ércszobrok mesterei, H. Gerhard (1550 к. —1620) és A. de Vries (1560 к. —1626) voltak. Münchent díszíti Gerhard kolosszális Szt. Mihály-szobra, Augsburgban látható de Vries Hercules- és Mercur-kútja. Már a kora barokk stílus jelent­ kezett Giovanni da Bologna közvetlen tanít­ ványának, H. Reichlének (1570 k. —1642) művészetében, akinek augsburgi Szt. Mihálycsoportja a legnevezetesebb. A németalföldiek stílusának hatása alatt dolgozott Nürnbergben B. Wurzelbauer (1548 —1620). Északon ifj. E. W olf (? —1608/09) és L. Münstermann (1570/80 —1637/38) fejtett ki említésre méltó tevékenységet. A harmincéves háború alatt inkább a helyi jelentőségen túl alig emelkedő dekoratív szobrászat dominált. Kivételnek számít az olyan kvalitásos művész, mint az augsburgi G. Petel (1601 —34), aki elefántcsont­ 489 szobrocskáin és monumentális alkotásain már

az érett barokkot képviselte. Jelentősebb alko­ tásokat csak a század legvégén látunk, így alpesi szülőföldjének hagyományaival a mün­ cheni fafaragást felelevenítő A. Faistenberger (1647 —1736) esetében. A békés évek során a fejlődés hirtelen meggyorsult, a barokk szob­ rászat magas színvonalra emelkedett. B. Permoser (1651 —1732) rendkívül hatásos deko­ ratív szobrokat alkotott a drezdai Zwinger és az udvari templom számára. Kortársa, A. Schlüter (1660 к .—1714) a berlini udvari szolgálatban alkotta legjelentősebb szobrait, a Zeughaus nagy fiziognómiai tudásról tanús­ kodó haldokló harcos-domborműveit, v. a kor legszebb német emlékművét, Frigyes Vilmos, a brandenburgi Nagy Választófejede­ lem lovas figuráját. Permoser tanítványa, a mannheimi P. Egell (1691 —1752) már a rokokó egyik legfontosabb előkészítője, sőt korai képviselője. Kortársai, a müncheni J. Dietrich (1690 —1735) és E. Q. Asam (16921750) szoborcsoportjaikat (Diessen, ill. Rohr, Weltenburg) a fény-árnyékhatások segítségével festői feloldottságban, szinte víziószerűen komponálták. A rokokó stílus csúcsát a rend­ kívül termékeny J. B. Straub (1704 —84) és kiváló tanítványa, I. Günther (1725—75) működése jelenti. Szentimentális, aszimmetri­ kus elhelyezéseket kedvelő patetikus alkotásaik a faragott és festett fa virtuóz kezelését mutatN. von Hagenau: Szent szobra (Berlin, Staatliche Museen)

I. Günther: Őrangyal (München)

ják, életük végén azonban a rafinált előkelőség helyett a szelídülés, lehiggadás jellemzi művei­ ket. A Feichtmayr család (legismertebb tagja Joseph Anton, 1696 —1770) mozgalmas figu­ rái a Boden-tó környékének templomait népesítik be. A Majna-vidék mesterei közül A. F. Dietz (1807 —1777) munkássága említésre méltó. A berlini rokokó legeredetibb tehetsége J. A. Nahl (1710 —85) volt. A kor ízlésének nagyon megfelelő porcelán-kisplasztikának a meisseni J. J. Kandier (1706 к .—1775) és a nymphenburgi F. A. Bustelli (1723—63) vol­ tak kiemelkedő mesterei. — A század vége felé a kor általános irányának megfelelően a német szobrászatban is a nyugodtabb, klasszikusabb formák hódítottak tért. „Goethe szobrásza” , M. G. Klauer (1742 —1801) még a rokokó uralma alatt is megőrizte a zárt, nyugodt formák iránti szeretetét, a század végén készített portréi már teljesen megfelel­ tek a kor antik szobrokról alkotott felfogásá­ nak. Jelentősebb volt nála J. H. Dannecker (1758 —1841), akinek Schiller-büsztje a kor legjobb német mellszobrai közé tartozik. Számos tényező hatására (pl. Winckelmann művei, Canova, Thorvaldsen művészete stb.) a még barokk iskolázottságú német szobrászok már a 18. sz. végén (rendszerint római tanul­ mányút után) az ókor szoborremekei felé fordultak példáért, s a 19. sz. elején már egész Németo.-ban a hellén-római igazodású klasszi­

cista szobrászstílus uralkodott. Ezt az irányt ]4JÉM. követte a berlini szobrászkor első jelentős mestere, J. G. Schadow (1764 —1850), aki előbb Canova, később Thorvaldsen elveit követve alakította ki egyéni formanyelvét (a Brandenburgi kapu szobordísze, Lujza és Friderika hercegnő, Nagy Frigyes-emlékmű stb.). Tanítványai, Ch. F. Tieck (1776 —1851), L. W . Wichmann (1788 —1859) és E. W olff (1802—79) jártak Párizsban is és megismer­ kedtek a klasszicizmus francia irányával. A berlini Schadow-iskolából került ki Ch. D. Rauch (1777—1857), a 19. sz. egyik legneve­ sebb német szobrásza, akinek művészete a klasszicista kezdetek után már átvezet a roman­ tikába. Jóformán csak történelmi tárgyú emlékműveket készített (Nagy Frigyes-em­ lékmű, Bülow, Schamhorst stb.). Művészete tanítványai révén jóformán az egész 19. sz. német szobrászaténak irányát meghatározta. Tanítványai közül A. Kiss (1802—65), F. Drake (1805 —82) és A. W olff (1814—92) Berlinben dolgozott, legkiválóbb tanítványa, E. Rietschel (1804—61) azonban Drezdába költözött (Goethe és Schiller páros emlék­ műve Weimarban, Luther-emlék Wormsban stb.). A Drezdában mellette dolgozó E. J. Hdhnel (1811—91) az olasz korai reneszánsz formáinak felélesztésével teremtett nagy hatású iskolát. J. Schilling (1828 —1910), ennek tanít­ ványai, a később Stuttgartba átköltözött A. Donndorf (1835 —1916) és R . Diez (1844 — 1922) a század második felének divatos natura­ lista szobrászai voltak. Münchenben L. M. C. D. és E. Qu. Asam: Rohr, kolostortemplom

490

NÉM Schwanthaler (1802—48) működésével önálló szobriszközpont alakult. Kezdetben Thorvaldsen-követő klasszicista volt, később ő is a történeti stílusokat elevenítette fel (Mozartemlékmű Salzburgban, Bavaria-szobor Mün­ chenben stb.). Tanítványai révén — akik azonban már valamennyien romantikus stílus­ ban dolgoztak — széles körben elterjedt művé­ szetének hatása. A század második felében Münchenben kialakult festői-naturalisztikus szobrászstílus rendkívüli erővel hódított, és a francia-belga hatás megjelenéséig szinte kizárólagos maradt a német és az ettől keletre eső területeken. Ennek az iránynak fő képviselői K. Knoll (1829—99) és M. Wagmüller (1839 — 81) voltak. A 19. sz. második felében ismét Berlin vette át a vezetést. A gyors iramban fejlődő főváros hatalmas feladatokat rótt a szobrászokra, akik a nyugodtabb, elmélyültebb formálás helyett ismét a mozgalmas szerkezetek, az erő kifejezésére törekedtek. A berlini új­ barokkos irány vezető mestere Ch. D. Rauch tanítványa, R. Begas (1831 —1911) volt (díszkút a királyi palota előtt, Bismarckemlék, I. Vilmos-emlék stb.). Követői és tanítványai nagyszabású köztéri szoborkom­ pozíciókat készítettek Berlin és a birodalom többi városának megrendelésére. Különösen kivált a köztéri emlékművek készítésében E. Hundrieser (1846 —1911) és M. R . Krause (1875 —1920). Münchenben azonban új'szobrászi formanyelv alakult ki, A. E. Hildebrand (1847 —1921) mind munkáiban, mind írott elméletében (Das Problem der Form in der bildenden Kunst, Strassburg, 1893) ismét a szoboralkotás antik elveire irányította a

3. G. Schadow: Lujza és Friderika porosz hercegnők szobra (Berlin, Nationalgalerie)

figyelmet. Klasszicizmusa azonban nem az ókori példák üres utánzására buzdít, hanem a nyugodt, zárt plasztikai alakzatok fölépítésé­ nek alapelveit tette törvénnyé. Elméletét H. von Maries (1837 —87) festővel és K. Fiedler (1841—95) esztétikussal együtt alakította ki. Hatása rendkívüli nagy volt s még ma sem

Ch. D. Rauch: Lujza porosz királynő síremléke (Charlottenburg, mauzóleum)

491

azonban az egyiptomi szobrok ihlették nagy­ N E M méretű, egységes tömeghatású műveit. F. Metzner (1870 —1919) szobrainak annyira építészeti jelleget adott, hogy szinte összeolvad­ nak a keretépületekkel. E. Barlach (1870 — 1938) szocialista tartalmú, rendkívül tömör, egyszerűsített formái a plasztikai expresszionizmus első kifejezői. Az expresszionista törekvéseknek legjelentősebb képviselője volt W . Lehmbruck (1881 —1919) érzésekkel átitatott, finom taglejtésű és túlnyújtott arányú szoboralakjainak sorozata. Az orosz származású A. Archipenko (1887 —1964) berlini vendégszerep­ lése (1910 k. kezdődött) utat tört a geometriai elvont plasztika számára is, amelynek először R . Belling (1886— ) és O. Herzog (1881 — ) szegődött hívéül a német szobrászok közül. Az I. világháború végével, a húszas évek során páratlan gazdagsággal virultak

G. Kolbe: Táncosnő

múlt el teljesen. A századforduló körüli modem szobrászi törekvések jórészt minde­ nütt ebből indultak ki. Hildebrand követője volt Münchenben J. F l o s s m a n ti (1862 —1914) és H. H a h n (1868 —1942). Drezdában A. H u d l e r (1868 —1905) és a cseh származású G. Wrba (1872—1939) alkalmazták az új elveket. Berlinben is akadt hirdetője a nyugal­ mas szépség és a tiszta plasztikai kifejezés eszményeinek L. T u a il lo n (1862 —1919) sze­ mélyében, akinek tanítványa, G. K o lb e (1877 — 1947) már a Rodin hatásait is feldolgozó modern nemzedék világhírre szert tett kép­ viselője. Lipcsében is alakult önálló iskola A. V o l k m a n n (1851 —1941) vezetésével, aki — szintén Marées hatására — egy Hildebrandéval rokon elméletet állított fel. A lipcsei M. K l i n g e r (1857 —1920) színes anyagokból készí­ tett és külön is színezett szobrai már a szeceszszió stílusát képviselik. A századforduló körül a nagy feladatok ideje elmúlóban volt, s a monumentális méretek helyébe a bensősége­ sebb hatású kisplasztika lépett. A festőként is működő F. S t u c k (1863 —1928) kisbronzai, I. T a s c h n e r (1871 —1913) kisbronzai és fafigu­ rái, G. Roemer (1868 —1922) kisbronzai és a nagy múltú német plakettművészetet új életre támasztó medaillonjai és plakettjei jelzik az új törekvéseket. — A 20. sz. német szobrászata a stilizálás jegyében indult (H. L ed erer, 1871 —1940, Bismarck hamburgi óriási szobra stb.). K. A l b i k e r (1878 —1961) a mozgás törvényszerű jegyeit hangsúlyozta stilizált testformákkal. Kivált a kortársak közül В Hoetger (1874 —1949), aki előbb Rodin, majd Maillol követője volt, később

W. Lehmbruck: Álló nő

492

NÉM

E. Barlach: Búslakodó asszony

fel a háború előtti kezdemények, különösen az expresszionizmus és az elvont, absztrakt irányok. A II. világháború után a kettészakított Németo. szobrászata is ellentétesen alakult. K. Hartung: Emlékmű

é 493

Az NDK mai szobrászatéban Maillol és Barlach művészetének hatása érezhető. Leg­ jelentősebb mesterei F. Cremer (1906— ), a buchenwaldi emlékmű alkotója, a Bauhausból induló Th. Balden (1904— ) és W . Lammert (1892 —1957), a ravensbrücki emlék­ mű mestere, a portrészobrászat terén G. Seitz (1906— ). Az NSZK jelentősebb mes­ terei közé tartozik O. Baum (1900— ), В. Heiliger (1915— ), H. Kirchner (1902— ), G. Koenig (1924— ), К. Lehmann (1905— ), Т. Stadler (1888). Festészet. A Karoling-kor festészetének leg­ fontosabb emlékei, a miniatúrák az ősgermán eredetű, ír hatásokon fejlődött ornamentális stílustól a késő antik festészet hagyományaihoz való visszatérést tükrözik. Az ún. „Palota­ iskola” munkái impresszionisztikusabbak, a trieri „Ada-csoport”-hoz tartozókon a vonal szerepe jelentősebb; a többi nagyobb egyházi központnak is megvoltak a könyvmásoló műhelyei. A mozaikmüvészet csúcspontja az aacheni kápolnát díszítő kompozíció lehetett (csak másolatban maradt ránk). Az Ottó-kori festészetnek szinte egy másik világból ránk tekintő alakjait legjobban a ReichenauOberzell-i Szt. György-templonmak az ugyan­ abban a kolostorban festett miniatúrákhoz nagyon hasonló, de monumentális freskóciklu­ sán tanulmányozhatjuk. A miniatúraművészet legkiemelkedőbb emlékei III. O ttó és II. Henrik reichenaui eredetű evangeliariuma (1000 —10, München) V . a bambergi Apokalip­ szis-könyv, amely nagyszerű expresszivitásá­ val a német középkori művészetnek azt a pontját mutatja, amely legmesszebb került az antik előképektől. A kölni miniatúrákat a hasonló felfokozott kifejezőerő mellett a lágyabb vonalvezetés jellemzi. — Az épületek díszítésénél a korai idők mozaikja helyett a román korban a freskó lépett előtérbe. Nagy­ szerű együttest őrzött meg Reichenau-Nieder­ zell (1100 к.), és az innen kisugárzó hatás ismerhető fel a württembergi Burgfelden alig későbbi freskóin is. A Regensburg melletti Prüfening 1125 —30 között készült falképei a hirsaui iskola miniatúráira emlékeztetőén lineárisak. A Rajna menti Schwarzrheindorf és Braunweiler templomát, ill. káptalani termét díszítő falképek (12. sz. közepe) és a kölni Szt. Gereon szentélyfreskói (12. sz. vége) a figurák lágy körvonalaival, eleven tartásával tűnnek ki. A román kori miniatúra nem éri el az Ottók korának színvonalát. A legfontosabb központok Hirsau, Weingar­ ten, Regensburg-Prüfening voltak. A Herrad von Landsberg -*■Hortus Deliciarum c. kódexé­ hez készített képecskék a mozdulatok finom, tagolt lendületéről, Hildegard von Bingen Liber Sciviasínak illusztrációi vizionárius karak-

M. Schongauer: Madonna

terükről nevezetesek. — A németo.-i román festészet képe nem lenne teljes, ha nem emlí­ tenénk a nagyszerű színes üvegablakokat (Augsburg, Szt. Péter-templom, 12. sz. eleje; Strassburg, Münster, 13. sz. közepe), a gyakran jelentékeny méretű hímzett faliszőnyegeket (Erények szőnyege, Quedlinburg, 1200 к.; Abrahám-szőnyeg, Halberstadt, 12. sz. utolsó ifj. H. Holbein: VIII. Henrik portréja (Róma, Galleria Nazionale)

harmada) és azt a festett famennyezetet, amely a hildesheimi Szt. Mihály-templomot díszíti (13. sz. utolsó harmada). A hildesheimi mennyezet jellegzetes „cakkos” stílusa általá­ nos volt a román festészet legkésőbbi fázisában (Braunschweig, Magdeburg, Lübeck), leg­ szebb emléke a soesti Maria zur Höhe-templom mennyezetképe (1225 к.). — A gótika kezdeti korszakának reprezentáns darabja a Manessekézirat (1300 k.), melynek vidám hangulatot árasztó gracilis figurái már gótikus alakban hajladoznak. E században vált a táblakép — először kicsiny házioltár, később nagyobb, számyasoltár-méretben — a festészet vezető műfajává. A freskókra utal még az 1335 k. készült bebenhauseni Salamon trónja kompo­ zíció, teljesen önállóak már a Kölnből, Erfurt­ ból való táblák, és a század végén Hamburg­ ban működött az első, valóban jelentékeny német festőegyéniség, Bertram mester (1335 k. —1415 k.). Az 1400 körüli évekre az egész német festészetben a nemzetközi gótika elegáns, kecsesen választékos stílusa jellemző. Kölnben a Klára-oltár, Bajoro.-ban a pählioltár, a Felső-Rajna vidékéről a frankfurti Paradicsomkert mestere (1410 k. működött), Vesztfáliában C. von Soest (1394 —1420 к. működött), Hamburgban Francke mester (15. sz. első fele) munkássága emelkedik ki. A kölni mesterek továbbra is megőrizték ezt a szelíd bájt; nagyszerű soruk a Veronika mestertől, a wasservassi Kálvária mesterétői (a 15. sz. első felében működtek) S. Lochnerhez (1405/15

494

NÉM

к, —1451) vezet el, aki a Dómba szánt oltár­ képének nagyszerűen megragadott harmóniájá­ val valóban a kölni iskola egyik legszebb kompozícióját készítette el. Nürnberg festőin jól látható a közeli Cseho. művészeinek hatása (Imhoff-oltár, 1420 k.). A Rajna menti vidé­ kek fejlődése jóval megelőzte a többi terüle­ tekét. L. Moser (15. sz. második harmada) tiefenbronni oltárán 1431-ben megfestette az első német tájképet, amely egy évvel a genti oltár befejezése előtt már az eycki festészet legfőbb eredményeit, az új természetszemléle­ tet mutatta. A sváb H. Multscher (1400 k .— 1467) kíméletlenül nyers, a rút megörökítésétől sem visszariadó stílusa fontos lépés volt

A. Dürer: Jacob Muffel képmása (Berlin, múzeum)

legmaradandóbb hatást M. Schongauer (1430 k. —1491) festményei (Madonna a rózsalugas­ ban, Colmar) és metszetei gyakorolták. A nagy távolságokra eljutó, az új stílusok terjedési lehetőségeit valósággal forradalmasító metszeM. Grünewald: Krisztus a kereszten (Basel, Kunst­ museum)

ifj.H. Holbein: VI. Edward mint gyermek (Washington, National Gallery)

495

a lágy stílus lezárására, wurzachi oltárá­ nak (Berlin) még Jézus születése jelenetén sem látjuk azt a kedveskedő bájt, amely annyira hozzá tartozott az előző nemzedék munkássá­ gához. A kölni festészet a század második felében — a német festészet nagy részéhez hasonlóan, de talán még fokozottabb mérték­ ben — németalföldi hatás alá került, legjobbjai azonban — Mária életének mestere (1463 —80 között működött), a Bertalan-oltár mestere (1450 k. —1510 k.), a Szt. Severin-oltár mestere (15. sz. vége —16. sz. eleje) — meg tudták őrizni az iskola hagyományokon épülő sajátos arculatát. Az alsó-rajnai D. Baegert (1470 —1515 között működött) Bouts hatását a kecses, szinte túlfinomult előadásmóddal kötötte egybe. A németalföldi irány követői közül a

H. Baidung Grien: A hiúság (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

tek egy másik jelentős művelője a szintén dél­ német földön dolgozó E. S. mester (1420 k. — 1467/68) volt. Multscher legjelentősebb utóda Svábföldön F. Herlin (1435 k. —1500 k.) és B. Zeitblom (1455/60 k. —1518/22) volt. H. von Kulmbach: Brandenburgi Casimir őrgróf portréja (München, Alte Pinakothek)

A legjelentékenyebb augsburgi festő, az id. N É M H. Holbein (1460 к. —1524) munkássága már a reneszánsz felé vezet, annak küszöbét azon­ ban nem lépi át. Bajoro. festői közül a szenve­ délyes, barokkosán mozgalmas stílusú J. Pollack (? —1519) és a Tegernseei oltár mestere (15. sz. első fele) nevezetes. Az északi területek kevésbé élénk festészeti életéből a hamburgi H. Funhof (1475 —1484/85 között működött) és az egész balti térség számára nagy hatású lübecki B. Notke (1440 k. —1509) említendő meg. Nürnberg számára H. Pleydenwurff (? —1472) közvetítette a németalföldi hatást. Utóda a roppant termékeny M. Wolgemut (1434 —1519), akinek szárazon, keményen megfestett táblái gyakran a késő gótikus moz­ galmasság szélsőséges, kusza példáit mutatják. Az ő tanítványa volt a német reneszánsz festők legkiválóbbja, A. Dürer (1471 —1528). Bár fiatalkori fametszetei még a középkorias grafika legjelentősebb képviselőjének mutatják, velencei útjainak eredményeképp az olasz ízlés lelkes hirdetője és megvalósítója lett. Rézmetszőként is nagyszerű alkotásokat ha­ gyott maga után (pl. Passio-sorozat, Melankó­ lia, Szt. Jeromos). Élete végének fő műve — néhány remek portré (Miksa császár, Bécs) mellett — a Négy apostol (München) akarat­ erőt, komolyságot, összeszedettséget sugárzó alakjaival a német festészet egyik legjelentősebb csúcsa. Fejlődéstörténeti jelentősége különösen akkor tűnik szemünkbe, ha meggondoljuk, hogy vele egy időben dolgozott M. Grünewald (1470/83—1529 k.), akinek festészete a közép­ kor utolsó, lenyűgözően nagyszerű fellobbanása volt. Gyengéd mosolyú Madonnái, el­ gyötört testű, félelmetesen szuggesztív realiz­ mussal megfestett Krisztus-alakja, víziószerű könnyedséggel lebegő Feltámadottja legszeb­ bek a Colmarban őrzött isenheimi oltárán, melyet joggal neveznek a számyasoltár-művészet csúcsának. A fejlődés vonalából teljesen kiesett, tanítvány nem maradt utána, míg Dürer nagy hatást gyakorolt iskolájával. Tagjai közül messze kimagaslik az erőteljes H. Baidung Grien (1484 к .—1545), aki a Rajna vidékén tevékenykedett és a vesztfáliai H. Aldegrever (1502 —1555), akinek főleg ornamentális metszetei jelentősek; említésre méltó­ ak még H. von Kulmbach (1480 к .—1522) és H. L. Schäufelein (1480/85 к .—1539/40). Szintén a Frankföld szülötte a korszak harma­ dik legjelentősebb német festője, az id. L. Cranach (1472 —1553). Fiatal éveiben tett ausztriai tanulmányútja során egyszer kirobba­ nó erejű, máskor lírai hangulatú képek szép sorát alkotta. Később a wittenbergi választófejedelem udvarában szolidabb, manieristán kecsesebb stílusú, ám nem kevésbé hatásos művész lett belőle. Első periódusa révén köz- 49*5

NEM

L. Cranach: Három fiatal hölgy (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

vétlenül kapcsolódik a dunai iskola festészeté­ hez, melynek legkiválóbb tagja a regensburgi A. Altdorfer (1480 к .—1538) volt. Gyakran különös fényeffektusokat alkalmazó poétikus, hangulatgazdag — bár mint Sankt Florian-i oltára mutatja, drámai elemeket sem kerülő — festészetének fejlődéstörténetüeg legnagyobb jelentőségét az adja, hogy ő az első, akinél a táj háttér jelentősebb kezd lenni a cselekmény­ nél, sőt, akinél figurák nélküli kompozícióról is tudunk. Sokoldalú tanítványa, W. Huber (1485 к. —1553) különös színeket felvillantó táblaképeinek bonyolult kompozíciói néha a barokk stílusra emlékeztetnek. Augsburg fes­ tője, id. H. Burgkmair (1473 —1531) egyes ké­ pein nagyon olaszosan dolgozott, akár tanítvá­ nya, a jeles portretista Ch. Amberger (1500 k. — 1561 k.). Az ulmi iskolát B. Strigel (1460/61 k. —1528) és M. Schaffner (1478/79 —1546/49) képviselik. — A manierista festészet főként N é­ metalföld felől terjedt el. Központja Prágában II. Rudolf udvarában volt, neki dolgozott az A. Altdorfer: Kálvária

497 32 Művészeti Lexikon III.

id. H. Burgkmair: M. Schongauer arcképe (München, Alte Pinakothek)

antwerpeni В. Spranger (1546 —1627), a kölni H. von Achen (1522 —1615). Münchenben F. Sustris (1540 k. —1599), a Candidnak neve­ zett P. de Witte (1548 к. —1628) — ismét В. Strigel: Sibylla von Freyberg arcképe (München, Alte Pinakothek)

H. von Achen: Allegória (München, Alte Pinakothek)

két németalföldi születésű művész — és H. Rottenhammer (1564 —1625) tevékenysége a nevezetes. Az utóbbi tanítványa volt a mind­ nyájukat túlszárnyaló A. Elsheimer (1578 — 1610), az egyetlen a kor német festői között, aki valóban nemzetközi jelentőségre emelke­ dett. Munkásságának nagy része Rómához kötődik, ahol a klasszikusnak nevezett tájkép­ stílus egyik legfontosabb korai képviselője volt. J. von Sandrart (1606—88) nem annyira eklektikus képeivel, mint inkább festészet­ elméleti felkészültségével és a német művészek életrajzának megírásával vált ki kortársai közül. A sokkal tehetségesebb J. H. Schönfeld (1609 —1682/83) hosszú itáliai tartózkodása után Augsburgban telepedett le, itt készítette tájképeiről híres történeti kompozícióit; itt dolgozott a csataképfestő G. Ph. Rugendas (1666 —1742) is. Szintén Itália volt a forrása azoknak a hatalmas, egész templombelsőket H. Rottenham m er: Diana és Actaeon (München, Alte Pinakothek)

(a boltozattól a padlóig) beborító freskóknak, N É M amelyeknek D-Németo.-ban látjuk szép pél­ dáit. A legjobbak H. G. Asam (1649 k. —1711) és fia, C. D. A s a m (1686 —1739), ill. J. B. Zimmermann (1680 —1758) művei. Németo. északi részének általában holland hatás alatt dolgozó, nem különösebben jelentős mesterei közül messze kiemelkedik a főként Sziléziában működő M. Willmann (1630 —1706) vérbő mozgalmasságú oltárképeivel és tájaival. A rokokó hivatalos festői eleinte külföldi mes­ terek voltak, így a párizsi A. Pesne (1683 — 1757) és a svédo.-i születésű G. de Maries (1697 —1776). Hosszúidéig dolgozott Németo.ban a cseh J. Kupetzky (1667 —1740) és a magyar Mányoki Ádám (1673 —1757), a korabeli portréfestészet két kiváló képviselője. A már lehiggadó rokokó jeles mesterei voltak: a virtuóz portretista J. G. Ziesenis (1716 —76) és a zsánerfestő J. Zick (1732—97). D. N. Chodowiecki (1726 —1801) főleg illusztrá­ torként volt jelentős. — A festészetben is jelentkező klasszicizmus korai képviselője a Goethével való kapcsolata révén híressé vált J. H. W . Tischbein (1751 —1829) volt, a számos festőt adó család legismertebb tagja. Az irány elméleti megalapozója a Winckelmann-féle eszmékkel telített, freskóin kissé száraz A. R . Mengs (1728—79) volt. A német klasszicizmus eklektikus felfogásának jellemző példája J. A. Carstens (1754—98). Korai alakja volt annak a német kolóniának, amelyik R ó ­ mában élve az olasz festészet egyes korszakai­ nak eredményeit felhasználva akarta saját művészetét kialakítani. F. Pforr (1788 —1812) és J. F. Overbeck (1789 —1869) az antik ideálo­ kat pogánynak érezve és naiv középkor­ rajongással telve alapították meg ún. testvéri­ ségüket, melyet később nazarénus iskolának neveztek. A régi német és olasz festészetért való lelkesedésük azonban csak egy meglehe­ tősen száraz, pedáns, külsőségeken túl nem jutó utánzást eredményezett. Legjobbjukat, P. Corneliust (1783 —1867) is joggal vádolták, hogy freskóinak megfestésénél a fő energiát a karton és nem a mű elkészítésére fordítja. Ph. O. Runge (1777 —1810) a német romantika egyik legjelesebb mestere; képein a gondolati tartalom dominál. A kor legkiválóbb tájkép­ festője C. D. Friedrich (1774 —1840); képeiről romantikus melankólia árad. A későbbiek, így az illusztrátorként is ismert L. Richter (1803 —84) és a rendkívül sokoldalú M. Schwind (1804—71) tájképei Friedrich szín­ vonalát nem érik el. K. Spitzweget (1808 —85) korában különösen humoros, ironikus hangula­ tú képeiért becsülték. A müncheni akadémia nagy hírű tanárai, W . Kaulbach (1805 —74) és K. Piloty (1826 —86) a színpadias beállítású történeti festészetnek voltak ünnepelt alakjai. 49$

NÉM

J. H. W . Tischbein: Goethe a római Campagnán (Frankfurt am Main, Städelsches Kunstinstitut)

499

P. Cornelius: Az apokalipszis négy lovasa (Berlin, Nationalgalerie)

fontos előfutára volt Németo.-ban két rövid Tevékenységük számos tanítványuk révén a életű, de nagy hatású csoport, a Drezdában német festészet nagy részére rányomta bélye­ alakult Die —►Brücke és a Münchenben szerve­ gét. A fentieknél jelentősebb volt a berlini zett Der -*• Blaue Reiter. Nagy hatással volt A. Menzel (1815 —1905), aki egyes képein rájuk Van Gogh, Gauguin és a természeti az impresszionizmust megközelítő festésmódig népek művészete is. E. L. Kirchner (1880 — jutott el. Róm a még mindig jelentős vonzóerőt 1938) drámai erővel festett alakjai gyakran gyakorolt a német festőkre, mint az utolsó jelentősebb romantikus, A. Feuerbach (1829 — szimbolikus tartalmak hordozói. K. SchmidtRottluff (1884— ) és M. Pechstein (1881 — 80) és a modernebb, statikus kompozíciókat 1955) a kubisták, a Fauve-ok és a primitív alkotó H. von Marées (1837 —87) életútja művészet hatására formálta ki sajátos stílusát. és művészete mutatja. W . Leibl (1844 —1900) A müncheniek közül legjelentősebb F. Marc Courbet-hoz kapcsolódik, képein a mindenna­ (1880—1916) volt, misztikus sugallató, szim­ pi valóság, az egyszerű emberek jelennek meg. F. Uhde (1848 —1911) „szegényember-képein” bolikus művészete az expresszionista absztrak­ ció felé közeledett. Ugyancsak jelentős exmár a plein air festészet alapján áll. — A német impresszionizmus első képviselője W . Trübner (1851 —1917), legkövetkezetesebb képviselője д . Feuerbach: Iphigenia (Stuttgart, Staatsgalerie) M. Liebermann (1847 —1935) volt. M. Slevogt (1868—1932) és L. Corinth (1858 —1925) már túl is jutottak rajta; az ott szerzett tanulságo­ kat az előbbi tájképein és csendéleteinek meg­ ejtő színegyütteseiben hasznosította, az utóbbi energikusan, nyers hévvel felkent formái már az expresszionizmus felé mutatnak. A korra jellemző művészcsoportosulások közül jelentősebb volt a dachaui művésztelep, ame­ lyet A. Hölzel (1853 —1934) alapított, és a worpswedei, amelynek terméséből P. Modersohn-Becker (1876 —1907) líraian neoprimitív, néha nagyon expresszív alkotásai emelkednek ki. A szociális tendencia K. Kollwitz (1867 — 1945) műveiben érte el a legtökéletesebb művészi megtestesülést, művészetét ő állította legkövetkezetesebben az osztályharc szolgá­ latába. — A szecesszió sem maradt hatástalan a századforduló német művészetére (Jugend­ stil). Ide tartoznak a szobrászként is működő M. Kiinger (1857 —1920) szertelen fantáziáról tanúskodó kompozíciói, F. Stuck (1863 — 1928) és H. Haberinann (1849 —1929) kígyózó arabeszkektől elborított, erotikus tartalmú fest­ ményei, W . Leistikow (1865—1908) dekoratív felfogású tájai. — Az expresszionista művészet

32*

W . Leibi: Szövő nők (Drezda, Museum der Bildenden Künste)

presszionista festő volt E. Nolde (1867 — 1956). Hosszabb-rövidebb ideig ehhez a stílus­ hoz tartozott még K. Hofer (1878 —1955), A. Macke (1887 —1914), О. Mueller (1874 — 1930), Ch. Rohlfs (1849 —1938). — К. Schwit­ ters (1887 —1948) különféle anyagok felragasz­ tásával létrejött „merz”-képei a művészi módszer szabad megválasztásának szimbólumai voltak. Az I. világháború hatására megerősöd­ tek a művészetben a szociális tendenciák, Pechstein 1918. decemberi kiáltványában a forradalomhoz való csatlakozásra hívta fel a művészeket, Nouembergruppe néven meg is alakult a legjelesebb alkotók csoportja, amely a művészet és nép kapcsolatának lehető legG. Grosz: Házaspár (Whitney Museum of American Art)

szorosabbra fűzését tűzte ki célul. A dada- N É M izmuson túljutott G. Grosz (1893—1959) és O. D ix (1891— ) tevékenysége már a szó mai értelmében vett „elkötelezett művé­ szet” . Jelentős szerepük volt az expresszionizmus reakciójaként létrejött Neue Sachlichkeit kialakításában; némiképp ide tartozik az iskolákba nem igen sorolható M. Beckmann (1884—1950) művészete is. 4- A festészet terü­ letén is rendkívül jelentős volt a Bauhaus műkö­ dése. Festőtanárai közé tartozott egy ideig a lírai absztrakció és szürrealizmus határmezsgyéjén járó, svájci születésű P .íflee (1879 — 1940). Társa volt L. Feininger (1871 —1956), a kubista hatás alatt érlelődött mágikus fényélmények mestere és két orosz származású festő, V. V. Kandinszkij (1866 —1944) és A. Javlenszkij (1867 —1941). Ok négyen egy

M. Beckmann: Szivárvány (Wuppertal, magángyűjte­ mény)

ideig zárt csoportként is szerepeltek (Die Blauen Vier). Talán mindnyájuknál szorosab­ ban kapcsolódott az iskola építészeinek fel­ fogásához O. Schlemmer (1888 —1943), a német konstruktivisták legjobbja, aki élete vége felé absztrakt képeket festett. A konstruk­ tivizmus és absztrakció összefonódását mutatja két további tanártársuknak, az absztrakt festé­ szet németo.-i meghonosítójaként tisztelt W . Baumeisternek (1889 —1955) és a magyar Moholy-Nagy Lászlónak (1895 —1946) a mun­ kássága. A két háború közötti fejlődésben már a szürrealisták is helyet kaptak. Közülük messze kimagaslik M. Ernst (1891— ), a sötéten kavargó tudatalatti világ kivetítődéseinek mestere. — Ennek az eleven, sokoldalú fejlődésnek vetett véget a nácizmus, mely a modem művészetet „elfajzotténak bélye­ gezve, az alkotókat emigrációba v. tétlenségre kényszerítette. Bukása után a háború követ­ keztében kettéosztott Németo.-ban a fejlődés teljesen különbözően indult. Az NDK-ban a festők legfőbb feladatuknak azt tartják, hogy a két háború közti irányzatok formai

$00

(1894— )» О- Nagel (1894— ), Н. Т. Richter (1902— ), Н. és L. Grundig (1901 — 58, ill. 1906— ), W. Womacka (1925— ) és a grafikus H. Tucholski (1896— ). Az NSZK-ban az idősebb generációnak a hitlerizmust túlélt képviselői mellé már egy fiatalabb generáció nőtt fel. Monumentális templomi freskók is fűződnek G. Meistermann (1911— ) nevéhez. E. W . Nay (1902— ) expresszív absztrakt stílusban dol­ gozik. Az absztraktok legjelesebbje Wols (1913 —51), említendők még H. Trier (19Г5 — ) és F. Winter (1905— ).

NÉM

O. Schlemmer: Római jelenet (Basel, Kunstmuseum)

tanulságait felhasználva, erőteljesen emeljék fel szavukat az emberiség haladásáért, a fenye­ gető háború, az atomhalál réme ellen. Kiemel­ kedő eredményeket értek el közülük H. Jüchser M. Ernst: A Celebes-elefánt (London, magángyűjte­ mény)

F. Marc: Kék lovak (Berlin, múzeum)

5O I

Iparművészet. A népvándorlás kori germán iparművészetről csak szórványosan ránk ma­ radt darabok tájékoztatnak. A Karoling-kort már jobban ismerjük. A nagyobb számban megmaradt ötvöstárgyak közül az elsők még erős ír hatást mutatnak, így pl. a 800 k. készült lindaui evangeliarium-borító (New York, Metropolitan Museum). A szeszélyesen össze­ szövődött, gyakran állatfigurás mustrák sűrűn beborítják e kor darabjait, a színes drága­ kövek, zománcok alkalmazása erőteljes, barbár anyagpompát éreztet (zsebméretű ereklye­ tartó Engerből, 790 k., Berlin). A bronzművesség szép emléke az aacheni Münster 800 к. készült díszrácsa. Az Ottó-kori ötvösség legjelentősebb darabja az 1002 —19 között

Táska alakú reliquiarium, 8. sz. (Berlin, múzeum)

készült baseli antependium (Párizs, Musée Cluny). Ebből az időből származnak a császár­ koronázási jelvények, a szimbolikus tartalmat hordozó, drágakövekkel dúsan felékesített korona (10. sz. közepe) és az eskükereszt ( n . sz. első harmada, mindkettő Bécs, Schatz­ kammer). A textilművészetre nagymértékben Kehely, 13. sz. (New York, Metropolitan Museum)

hatott Bizánc, bizonyítja pl. a kölni Szt. N É M Gereon-templom falkárpitja — a kor egyetlen Ny-Európából ránk maradt szövött szőnyege — és Kunigunda császámő bambergi palástja (mindkettő a n . sz.-ból). A román stílus első jelentős darabjai közül való R . van Helmershausen abdinghofi oltára (Paderborn, Franzis­ kanerkirche) és a mainzi szenteltvíztartó (Speyer, dómkincstár, mindkettő 1116 —19). A kölni ötvösök hírét a nagyméretű, fülkéik­ ben egész szoborsorozatot tartalmazó ereklye­ tartók terjesztették, így a Heribert- és a Maurinus-ereklyetartó (11. sz. harmadik negyede, Köln, Szt. Heribert, ill. Szt. Pantaleon). A legszebb román szőnyegek Halberstadtban és Quedlinburgban maradtak ránk a 12. sz. második feléből. A 13. sz. elejéről már díszesen faragott fadobozkákat is ismerünk (London, Victoria and Albert Museum és Firenze, Bargello). Ez a század átmenet a gótikus stílus felé. Ezt mutatja a schwarzwaldi Szt. Trudberg niellós ezüstkelyhe (1230 k., N ew York, Metropolitan Museum) v. az utolsó nagy­ méretű ereklyetartó, Szt. Erzsébeté (Marburg, Szt. Erzsébet-templom) és a bútorművesség néhány szép emléke (Minden, Dóm, W erni­ gerode, múzeum). A 14. sz. műtárgyai már sokkal kecsesebbek, gótikusabbak, így a baseli ötvösművészet remekei, az Apostol- és a Henrik-Kunigunda-monstrancia (Basel, His­ torisches Museum) v. a bőr- és fadobozkák (Minnekästchen). A templomszentélyek stallum-díszének korai darabja a wasserbergi a 13. sz. végéről (Köln, Schnütgenmuseum). Bronz aquamanile (New York, Metropolitan Museum

502

NEM

503

A hímzett szőnyegek közt mind gyakrabban fordulnak elő a mesetémájúak (Minneteppich, Elzászból a 14. sz. végéről a nürnbergi Germa­ nisches Nationalmuseumban; Tristan-szőnyeg a 14. sz. első feléből Weinhausenben). A hím­ zett díszruhák közül a császárkoronázások sasos dalmatikája emelkedik ki (Bécs, Schatz­ kammer, 1300 к.), a festményszerű hatásokra törő, finoman részletező tűhímzések közül pedig a königsfeldeni oltárterítő (1330 k., Bern, Historisches Museum). А 15. sz. fegy­ verkovácsainak művészetét Christoph von Bayern díszkardja reprezentálja (München, Haus Wittelsbach). Az asztali edények egy­ szerűségében is egyik legszebbike egy DélNémeto.-ban a német lovagrend számára készített díszkanna (New York, Metropolitan Museum), míg egy nürnbergi fedeles serleg domborított díszei egy erődített várat ábrázol­ nak (London, Victoria and Albert Muscum, mindkettő a 15. sz. végéről). Az értékes fém­ edények mellett tért nyertek a mind dísze­ sebbé váló kőedények is. A pompás mázas kályhacsempékből most már nemegyszer egész kályhára való maradt fenn (Ochsenfurtból a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum­ ban, 1500 к.). A bőrművesek remekei közt megemlítendők a könyvkötések. A bútorokat néha kiváló művészek készítették: T. Riemen­ schneider (1460 к. —1531) pl. egy asztalt (Würz­ burg, Mainfränkisches Museum), V. Stoss (1430/40 к. —1533) Dürer terve nyomán egy sárkányos csillárt (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum). L. Krug (1488/90 к. —1532) alma-pokálja szintén Dürer tervére vezethető vissza (Nürnberg, Germanisches National­ museum). A nürnbergi, immár reneszánsz stílusú ötvösművészet legjelentősebb alkotói P. Flötner (1490/95 k. —1546) és W . (1508 —85), ill. Ch. Jamnitzer (1563 —1618). A kor pompa­ kedvelő ízlésének egyik jellemző példája H. Schleich (1582 1616) Szt. György-szobrocskája (csupa arany, drágakő, gyöngy, zománc). Augsburg, Nürnberg és Innsbruck volt a bronzöntés központja. A terjedőben levő — gyakran tréfás ember v. állat alakú — üvegedények közül Nagylelkű Fülöp nemesen egyszerű vonalú fedeles serlegei emelkednek ki (Kassel, Landesmuseum). A kályhacsempék, kerámiaedények előállításánál a középkor ólommáza helyett az ónmáz terjedt el, ezzel az Itáliát követő divatnak megfelelő majolika­ szerű hatásokat lehetett elérni. A díszítő motí­ vumok gyakran neves szobrászok, fa- és réz­ metszők munkáiból alakultak ki. A 17. sz.-i fajanszok már a technikai tökéletesség olyan fokára értek, hogy helyenként — pl. Frank­ furtban — a delfti import versenytársaivá vál­ tak. A bútorművészetben sokáig éltek a gótikus alapformák, ezt a divatos reneszánsz

Elefántcsont dombormű Kölnből, 12. sz. (New York, Metropolitan Museum)

díszek sem tudták elleplezni (Tóbiás-láda, Ham­ burg, Museum für Kunst und Gewerbe; Zsuzsanna-szekrcny, Schleswig-Holsteinsches Landesmuseum, mindkettő a 16. sz. második feléből). A kor hímzőművészete és divatja elsősorban flamand hatás alatt állt, az 1604 —15 között működő müncheni gobelin-manufak­ túra is jellemző módon brüsszeli mester, P. Gyertyatartó, 13. sz. (Berlin, múzeum)

NÉM

Egyházi szertartásnál használt legyező (New York, Metropolitan Museum)

Candid (1548 к. —1628) tervei nyomán dolgo­ zott, a déli területeken a Habsburg-rokonság révén a spanyol befolyás is érvényesült. A ba­ rokk ízlésnek megfelelően újra felvirágzott a 15. sz.-ból is ismert domborművű hímzés, ennek egyik fajtája a gyöngyhímzés (mitra, Olvasópult, 12. sz. (Alpirsbach)

Kölni üvegablak, 13. sz.

mainzi munka iőio-ből, München, Schatz­ kammer). A 17. sz.-ban a creusseni és a waldenburgi kerámia tört élre. A fajanszot egyed­ uralmi helyzetéből rövidesen kiszorította az újonnan feltalált porcelán. Ez hamarosan jeles művészeket vonzott magához, így a meisseni porcelán-manufaktúrában dolgozott J. J. Kandier (1706—75), a nymphenburgiban F. A. Bnstelli (1723—63). A barokk bútorművesség legszebb darabjai a szekrények lettek. Míg DélNémeto.-ban gyakoriak az épülethomlokzatot utánzók, északon az erős németalföldi befo­ lyásnak megfelelően ez kevésbé volt szokásos. A Rajna-vidéken a franciás ízlés uralkodott, H. D. Sommer von Künzelsaut (1666 —84 között működött) elefántcsont-, gyöngyházés fémberakásos díszszekrénye Boulle közvet­ len tanítványának mutatja (1684, Charlottenburg, Schloss). A 18. sz. második feléből a Roentgen családnak a divat szerinti angolos­ hollandi ízlésű bútorai említésre méltóak. — A 17. sz. óta használatos üvegmetszés és -köszörülés segítségével a barokk ízlésnek megfelelő mintákkal látták el a serlegeket, po­ harakat. Jelentős volt a cseh befolyás. Az öt­ vösművek közül kiemelkedik J. M. Dinglinger (1664 —1731) és B. Permoser (1651—1732) közös munkája, Diana fürdője (Drezda, Grü­ nes Gewölbe, 1705 előtt), amelyen az elefánt­ csont-faragás és zománctechnika, a nagy nemesfém felületek csillogása és a naturalista részletmegmintázás ritka szerencsés együttessé 5 ^4

NÉM

olvad össze. A század közepére a rocaille már sajátosan német ötvös-díszítőelemnek mond­ ható, szép példája egy 1745-ből származó, lendületesen mozgalmas keresztelőmedence serleggel (Augsburg, Szt. Anna). Hasonlóan élénk vonaljátékával tűnik ki J. G. Oegg (1703 — 80) szép díszrácsa a würzburgi érseki palota oldalbejáratán. A faliszőnyegek mesterei főleg hazájukból kiűzött franciák voltak, a stílus­ igazodás ennek megfelelően franciás. A kor kedvelt bőrtapétájáról és könyvkötéseiről is ezt kell mondanunk, bár van jelentős kivétel is: a heidelbergi udvari könyvkötészet. A szá­ zadvég az iparművészetben is a klasszicista stílus diadalát hozta. A korábbi pazar díszítés helyett mindenhol a sima, a díszítés nélküli jö tt divatba, ez a stílus megfelelt a napóleoni háborúk utáni általános elszegényedés idő­ szakának is. Megszületett a biedermeier, a tárgyak megformálásánál szinte a mai napig is példamutató fontosságot nyert használható­ ságuk. Jellemző a takarékos korra az olcsó kőedény térhódítása a rokokó kedvelt porce­ lánjával szemben. Nagy fellendülésnek indult az üvegművészet; az ivópoharak, rőmerek készítői változatlanul erős cseh hatás alatt állottak. A múlt század német iparművészetét is a különféle historizáló irányok jellemzik. Bár a gépiessé válás, elüresedés ellen J. Ruskin es W . Morris egy-egy követője fel is emelte

Böttger-porcelán, 18. sz. (Meissen) Kórusstallum a mainzi karthauzi kolostorból, 18. sz.

J. J. Kändler: Kétalakos szoborkompozíció (Düsseldorf, múzeum)

szavát, jelentős eredményt csak a -szecesszió hozott a század legvégén. E stílus jellemző képviselői: O. Eckmann (1865 —1902, Hattyú­ szőnyege, Hamburg, Museum für Kunst und Gewerbe), H. Obrist (1863 —1927, Hínárterítője, München, Historisches Museum), R . Riemerschmid (1868 —1957), J- M. Olbrich (1867 —1908) stb. A következő korszakot, amely kb. az I. világháborútól egészen nap­ jainkig tart, a funkció (ezen belül: cél, anyag, az előállítási eljárás nyújtotta lehetőségek) jelentőségének fokozatos megértése, az egyéni produktumnak a nagyipari sokszorosítást tekintetbe vevő megtervezése jellemzi. Az épí­ tészek nagymértékben közreműködtek az iparművészeti alkotások létrehozásánál. A to­ vábbi fejlődésre döntő jelentőségű Bauhaus ilyen jellegű munkáiból W . Gropius (1883 — ) variálható elemekből álló és a magyar Breuer Marcel (1902— ) csőbútorai a leg­ jelentősebbek. Az iskola egzakt, mértani for­ mái nyomják rá bélyegüket Th. Bogler kerá­ miaedényeire, M. Brandt (1893— ) lám­ páira, H. Schleper (1897 —1957) faliszőnyegeire, W . Wagenfeld (1900— ) üvegedényeire is. L. Mies van der Rohe (1886— ) bútorait a legegyszerűbb eszközök használata mellett is imponáló elegancia jellemzi. Az azóta eltelt időre az iparművészet tevékenységi területének kiszélesedése jellemző; igen magas színvonalú az ipari formatervezés. Az alapelvek lényegük­ ben ma is megfelelnek az előző generáció által megfogalmazottaknak. — írod. W . Pinder:

Deutsche Dome des Mittelalters. Düsseldorf— N E M Leipzig, 1910; L. Brieger: Altmeister deutscher Malerei. Berlin, 1913; W . Pinder: Die deut­ sche Plastik. Vom ausgehenden Mittelalter bis zum Ende der Renaissance. 1—2. köt. Berlin, 1914, 1929; H. Beenken: Romanische Skulp­ tur in Deutschland. Leipzig, 1924; C. Glaser: Die altdeutsche Malerei. München, 1924; H. Nasse: Deutsche Maler der Frühromantik. München, 1924; E. Panofsky: Die deutsche Plastik des 11. bis 13. Jahrhunderts. München. 1925; P. Frankl: Die frühmittelalterliche und romanische Baukunst. Wildpark-Potsdam, 1926; A. Feulner: Skulptur und Malerei des 18. Jahrhunderts in Deutschland. WildparkPotsdam, 1929; G. Dehio: Geschichte der deutschen Kunst. 1—4. köt. Berlin, 1930 —34; K. H. Clasen: Die gotische Baukunst. Wild­ park-Potsdam, 1930; O. Schmitt: Reallexikon zur deutschen Kunstgeschichte. Stuttgart, 1933-tól; A. Stange: Deutsche Malerei der Gotik, i —и . köt. Berlin, 1934 —1961; E. Lehmann: Der frühe deutsche Kirchenbau. Berlin, 1938; F. W inkler: Altdeutsche Tafel­ malerei. München, 1941; O. Fischer: Ge­ schichte der deutschen Malerei. München, 1942; A. Behne: Alte deutsche Zeichner Meisterwerke deutscher Graphik von den Karolingen bis zum Barock. Berlin, 1943; E. Hempel: Geschichte der deutschen Bau­ kunst. München, 1949; Feulner—Müller: Geschichte der deutschen Plastik. München, 1953; H. Kohlhausen: Geschichte des deut­ schen Kunsthandwerks. München, 1955; H. Menz: Die Frühzeit der Litografie in Deutsch­ land. Dresden, 1955; H. Hoffmann: Neue deutsche Architektur. Stuttgart, 1956; F. Roh: Geschichte der deutschen Kunst von 1900 bis zur Gegenwart. München, 1958; K. J. Conant: Carolingian and Romanesque Architecture 800 to 1200. Harmondsworth, 1959; G. Aggházy M .: Német barokk művé­ szet. Bp., 1961; G. Piltz: Die Kunst nordost Deutschlands. Dresden, 1961; G. Piltz: Deutsche Bildhauerkunst. Berlin, 1962; F. R oh: Deutsche Malerei von 1900 bis heute. München, 1962; H. Busch: Germania Roma­ nica. W ien—München, 1963; Végh J. 15. századi német cseh táblaképek Budapest, 1967; P. Feist: Plastik in der Deutschen Demokratischen Republik. Dresden, é. n .; H. K. Röthel: Moderne deutsche Malerei. Wiesbaden, é. n. Aggházy—Kampis —Végh Nem i-tó leletei : Rómától D-re az albai hegyekben fekvő Nemi-tó melletti Dianatemplom a latinok ősi kultuszhelye volt, ahol a legtovább maradtak fenn Itáliában a pap­ királysággal kapcsolatos szokások. Julius Cae­ sar villát építtetett a tónál, amely ettől kezdve a római császárok egyik üdülőhelyévé vált. 5 °6

NEO A. reneszánsz óta kísérleteztek annak a két dísz­ hajónak a kiemelésével, amelyeket végül 1927—32 között a tó részleges lecsapolásával hoztak felszínre. A szórakozás és fürdőzés céljára szolgáló, mindig mozdulatlan hajókat Caligula császár(37—41) építtette. Művészi be­ csüket remek bronzdíszeik adják, amelyek a Nemi-tó múzeumában vannak elhelyezve. Egy részük a II. világháborúban elpusztult. — írod. G. Moretti: II Museo déllé Navi Romane di Nemi. Roma, 1940. Castiglione László Nem zeti Galéria, M agyar : —►Budapest műgyűjteményei Nemzeti Múzeum, M agyar : Budapest műgyűjteményei Nemzeti M űvészet : művészeti folyóirat. Bp.-en jelent meg 1934- 35-ben, Lehel Ferenc szerkesztette és egyedül írta (alcíme: Lehel Ferenc naplójegyzetei). Nemzeti Szalon : művészeti egyesület, me­ lyet 1894-ben a hivatalos művészetpolitikával elégedetlen művészek alapítottak. 1907-ben építették kiállítási helyiségüket a volt Erzsébet (ma Engels) téren. Az egyesület elnöke Andrdssy Gyula gróf, a kiállítási helyiség igazgatója Ernst Lajos volt. Meglehetősen eklektikus kiállítási politikát folytatott, fő érdeme a századforduló után megrendezett, a modern európai festészetet bemutató tárlatok sora és a két világháború között bemutatott magas színvonalú KUT-kiállítások megrendezése. Bronz farkasfej a Nemi-tó egyik díszhajójáról (Nemi-tó Múzeum)

507

Később a Műcsarnok kötelékébe tartozott, 1960-ban megszűnt, épületét lebontották, nenfro : szürkés színű, kemény, vulkanikus tufa-kőfajta, az etruszk szobrászat kedvelt anyaga. Főként Tarquiniában és Vulciban használták. neobarokk stílus: 1. a 19. sz. második fe­ lének berendező- és díszítőművészetében je­ lentkező stílusirány, mely a barokk forma­ kincset átformálva (zweites Rokoko) újra alkalmazta. A —►Lajos Fülöp-stilus hazai meg­ felelője. — 2. A 20. sz. harmincas éveiben ismét virágzó építészeti stílus (Wälder Gyula: a budai cisztercita templom), neogótika : a gótika elemeiből alakult épí­ tészeti és iparművészeti irányzat. Már a 18. sz.-ban jelentkezett, a klasszicizmust is át­ szőtte, gyakran alkalmazták a 19. sz. romanti­ kus építészetében is. A -*■ historizmus korában különösen elterjedt, a gótikus részletformákat legtöbbször szolgai módon utánozta. — Leg­ jelentősebb emlékei közé tartozik a londoni Parlament (Ch. Barry fő műve), nálunk az ennek hatására épült bp.-i Országháza (Steindl Imre fő műve). Szórványosan még a 20. sz.ban is jelentkezik. Neogrády Antal (Galsa, 1861. jún. 8. —Alag, 1942. dec. 19.): festő. A Mintarajziskolában Greguss Jánosnál, majd a müncheni akadémián tanult, r 888-tól szerepelt kiállításokon, főleg akvarelljeivel. 1893 —1931 között a Képzőművészeti Főiskolán az akvarellfestés tanára volt. 1904-ben Bp.-en, 1908-ban Aradon nyílt kiállítása. Több akvarelljét a Nemz. Gal.-ban, Önarcképét a Történelmi Képcsarnokban őrzik. Neogrády László (Bp., 1896. ápr. 2 .—Bp., 1962. aug. 27.): festő, Antal fia. A Képzőművészeti Főiskolán Ballá Ede növendéke volt. 1922-től állított ki a Műcsarnokban naturalista tájképeket és portrékat, neogrec stílus : a francia művészetnek külö­ nösen a második császárság (1852 —70) idején divatban volt antikizáló stílusa, amely szoro­ sabban kapcsolódott az antik görög-római művészethez, mint az ->- empire stílus. neoimpresszionizinus : a pointillizmus fes­ tői irányának gyakori elnevezése. A nevet F. Fénéon francia író és művészeti kritikus adta, aki ugyanakkor tudományos impresszioniz­ musnak. is nevezte. Szakmailag elfogadottabb a pointillizmus és a divizionizmus elnevezés, neoklasszicizmus : I. a 19. sz.-i historizáló stílusú építészetnek a klasszikus ókori, főleg a római művészet elemeit felélesztő ága. Ugyan­ csak így nevezik a modern építészet klasszicizáló ágát is. — 2. A 20. sz.-i modern festé­ szetben és szobrászatban fellépő klasszicizáló irányok elnevezése (pl. az itáliai Novecento, Picasso neoklasszicista korszaka, a szobrászatban G. Kolbe, a magyar Pdtzay Pál művészete stb.).

neoplaszticizmus : hollandiai absztrakt mű­ vészeti mozgalom, amely 1917-ben kapott nyilvános fórumot Leidenben a De Stijl c. lap megindításával. Fő alakja P. Mondrian, hozzá csatlakozott Th. van Doesburg — aki festői és építész-tervezői munkája mellett kiváló publicista volt és egy 1915-ben írt cikkében felfedezte Mondrian jelentőségét —, B. A. van der Leck festő, a magyar Huszár Vilmos festő, G. Vantongerloo festő és J. J. P. Oud építész. Az első elméleti megnyilatkozás Mondriantól származik: Neo-plaszticizmus a művészetben címmel (De Stijl, 19x7. okt.). A legnagyobb arányú filozófiai megfogalma­ zását ugyancsak ő adta (Természeti realizmus és absztrakt realizmus, 1920). A ~ a geometri­ kus absztrakció egyik legjelentősebb ága, amely „a kifejezés nem nemzeti, nem individualisztikus, kollektív erejére” támaszkodik. Mondrian a kubizmusból fejlesztette ki, de már 1913-ban levetett minden tárgyi vonat­ kozást. Formaköre igen szűk: a sík felület, a függőlegesek és vízszintesek és a három alapszín variációja, amely a ~ meggyőződése szerint alkalmas a világban végső fokon ural­ kodó harmonikus viszonylatok vizuális egyenértékét megteremteni. A ^ a világháborús szellemi válság terméke, pozitív ellenhatása. Minden egyedi formában a zűrzavar meg­ nyilatkozását látja, a mértékek és viszonylatok ritmusában az abszolútat akarja megragadni: minden fizikai-tisztázatlannal szemben a tisztán szellemit. Közös nyelvet akart találni, amely lehetővé teszi a közönség és a művészet, vala­ mint a különböző műfajok egymásra találását. A művészet, ill. a szellem síkján akart a 19—20. sz. társadalmi-kulturális bomlásának gátat vetni, ill. az új egységet megvalósítani. Úgy véli: azáltal, hogy utat nyit egy mélyebb mű­ vészeti kultúrának, amely „az új plasztikai igény közösségi megvalósításán alapszik”, a művész is ki tud emelkedni elszigetelt indivi­ dualizmusából és „szellemi közösség” részese lesz. Ezt az idealisztikus programot pozitív társadalomszemlélet, az egyensúlyt meg­ valósító szociális szervezet igénye hatja át. A ~ döntő befolyással volt a modem európai és amerikai építészetre, formatervezésre és dekoratív célkitűzésekre. Körner Éva neoreneszánsz: a —►reneszánsz stílus elemei­ ből alkotott s a 19. sz. második felében divatos építészeti és iparművészeti irányzat. Jellegzetes képviselői: a német G. Semper, a francia Ch. Garnier (párizsi Operaház), Mo.-on Hauszmann Alajos és Ybl Miklós (bp.-i Operaház), neorom án stílus : a román stílus elemeiből alkotott, ill. azok másolásából álló építészeti irányzat. A historizmus korának egyik jelleg­ zetes építési módja; szórványosan még a 20. sz.-ban is jelentkezik. Jellemző példája a

Schulek Frigyes tervei szerint épült bp.-i Halászbástya. N epál m ű v é sze te: A Himalája D-i hegy­ vidékén a brahmanizmus és a buddhizmus kultúrája, s ezekkel együtt az indiai művészet is korán meghonosodott. Az E-Indiából a 13. sz. elején végleg kiszorult buddhizmus hívei Nepálba menekültek, és magukkal vitték művészetüket, a Pala- és Sena-korszak bihari és bengáli stílusát. Ez Nepálban elterjedt, és hatott a szomszédos Tibet buddhista művésze­ tére (főképp a kisalakú ércplasztikák és a festé­ szet terén). A 17—18. sz.-ban a tibeti és kínai művészet hatott vissza ^ r e , s az indiai művé­ szettől sokban eltérő stílust eredményezett. Nepauer Máté: -> Nöpauer Máté népm űvészet : bővebb értelmezésben jelenti a nép, a dolgozó osztályok, elsősorban a pa­ rasztság művészi tevékenységének valamennyi ágát, tehát a népzenét, népi táncot, népkölté­ szetet, népi színjátékot és a tárgyakat formáló­ díszítő művészetet együttesen. Szűkebben ez utóbbi ágát nevezzük ~ n ek . Vizsgálatával hazánkban a néprajztudomány foglalkozik. Néprajzi Múzeum : -*■Budapest műgyűjte­ ményei népvándorlás kori m űvészet : a római birodalom utolsó két évszázadában hatalmi tényezővé váló, majd a birodalom N y-i felét megdöntő és területén osztozkodó germán, iráni és török népek művészete a kora közép­ kori feudális államok megszilárdulása előtti időben. Az Európa különböző területem, így pl. Mo.-on és Skandináviában öt évszázadot is felölelő több stíluskorszakra és körre oszlik. Alapja a Fekete-tenger vidéki görög—római elemekkel és technikai fogásokkal bővült szkíta-szarmata és az E-i germán művészet sajátos keveréke, az ún. pontusi-germán stílus (i. sz. 3 —4. sz.). Új elemekkel bővült (belsőés közép-ázsiai „állatstílus” és sajátos nomád viselet) az Európa szívéig hatoló hun-alán mozgalommal (4. sz. vége—5. sz. első fele). A két művészet ötvözetéből alakult ki a korai (5. sz. közepe—6. sz. első fele), amely különböző népekkel N y-ra jutva az ún. ger­ mán dllatstílus alakjában (I—III. stílus) egészen a 8 —10. sz.-ig élt és fejlődött. — A KözépDuna-medencében és peremterületein az avar honfoglalás az előző művészeti körrel csak lazán összefüggő, sajátos bizáncias-nomád ■~et honosított meg s fejlesztett ki (6 —8. sz.). — A ~ e t hordozó népek évszázadokon át változtatták v. bővítették országukat, telepü­ lésterületüket. Ilyen életkörülmények között állandó építészet, monumentális szobrászat és festészet nem fejlődhetett ki körükben. Alko­ tásaik többségét sírlcletekből, elrejtett kincsek­ ből v. egyházi kincstárakból ismerjük. Lénye­ gében iparművészet: a mindennapi v. díszes

NEO

508

NÉP

Állatküzdelmet ábrázoló avar bronz szíjvég Kuhhegyes-Bánhalomról (Szolnok, Damjanich Múzeum)

509

viselet, fegyverek, ékszerek, szertartási tárgyak díszítésére szolgált; művészeti elemei ezért a díszítendő felületek alakjához kötődnek. Alkotói, kevés kivétellel, névtelen ötvösök. Tudásuk, fogásaik sokszor évszázadokon át öröklődtek. A ^ ezért rendkívül konzervatív, éppúgy, mint a pásztor- és vándomépek társa­ dalma. — Az északi germán művészet sajátos gyökereinek vezérleletei a himlingöjei kehely (Dánia) és a gallehusi arany ivókürtök (Svédo.), az utóbbiak az első név szerint ismert mester, Hlewagastis alkotásai. Mezőkre osztott felüle­ tüket a germán mitológiából vett mozgékony kis domborképek díszítik. A 3—4. sz.-ban a Fekete-tenger vidékével kapcsolatba került K-i germán törzsek művészete antik és iráni elemekkel és technikai eljárásokkal bővült (rekeszes ötvösség, az ún. cloisonné technika). Míg a Sziléziában és a Felső-Tisza vidékén lakó vandálok fejedelmi ékszerein (Zakrzew, Osztrópatak, Céke) inkább pontusi antik hatások uralkodnak, addig a К-európai iráni törzsek­ kel szorosabb kapcsolatot kiépítő gótok és gepi­ dák korai fejedelmi kincseiben — számos késő római ötvösremek mellett — már a polikróm rekeszes stílus lép előtérbe. A Ny-i gót -+-petrossai kincs nagyméretű, arany, sas alakú fibuláin, valamint a gepida szilágysomlyói kincs arany fibula-sorozatán az ékszerek felületét valósággal elborítják a rekeszekbe helyezett különböző színű üveg- és féldrágakő-beraká­ sok, innen a stílus neve. A szilágysomlyói kincs barbár keretbe foglalt római arany ér­ méit (ún. brakteáták) évszázadokon át utánoz­ zák majd az északi ötvösök, a kincs legjelen­ tősebb darabja mégis a korabeli mesterségek 46 miniatűr szerszámával díszített fejedelmi aranylánc. Művészeti és kultúrtörténeti remek­ mű. A kincseket a 4. sz. végén a hun támadások idején rejtették el, s nemcsak azt jelzik, hogy K-Európa népei hun uralom alá kerültek, hanem egyúttal a korai pontusi-germán mű­ vészet végét is. Magáról a hun művészetről eddig keveset tudunk. Sajátos alkotásai azok a nagyméretű öntött bronz üstök (pl. Törtelről), amelyek formai és technikai előzményei

a mai Mongólia területére vezetnek. A hun birodalom előkelőinek viselete: arany rang­ jelző díszekkel ékesített süvegük és ruhájuk, káprázatos díszöveik, arannyal és ékkövekkel borított kardjuk, lándzsájuk, íjuk, nyergük és lószerszámuk (pl. a szeged-nagyszéksósi feje­ delmi sírleletben), közép-ázsiai eredetű nomád pompaszeretetük évszázadokon át hatott nem­ csak az általuk leigázott népek előkelőinek viseletére, hanem a Ny-európai és bizánci öltözködésre is. A hun mozgalom ismét átültette K-Európába az onnét korábban már A torslundai (Öland) díszsisak bronz reliefjei, 7. sz. (Stockholm, Statens Historiska Museum)

Hun bronz üst Törteiről, 4 —5. sz. (Bp., Tört. Múz.)

csaknem teljesen kiszorult szkíta-szarmata állatstílust (->- szarmata művészet, ->- szkíta mű­ vészet), ill. annak iráni—belső-ázsiai elemek­ kel bővült változatát. Az uralmuk alá került népek e motívumokat átvették, és a következő időszakban Európa-szerte elterjesztették. A hu­ nokkal fellépő állatstílus lényege: a díszítendő tárgyakat sas, vadkan, griff v. egyéb állat alakjára formálták, v. ugyanezen állatok test­ részeivel, fejével, karmával, csőrével díszí­ tették. — A hun birodalom felbomlása után (454) az új művészet elterjesztésében a Feketetenger vidéki hazájukból Pannónián, majd a K-római-birodalmon át Itáliába költöző s ott önálló királyságot alapító (491 —552) keleti gótok játszották a főszerepet. Jelentősebb du­ nántúli sírleleteikben (Domolospuszta, Répce­ lak, Dombóvár) már a sajátos, de még naturalisztikus állatstílus uralkodik; díszcsatjaikat, fibuláikat sas- és vadkanfejek díszítik. Ez a stílus törés nélkül jutott el Itáliába is (aquasantai leletek). Itáliai, már antik hagyományo­ kat is felhasználó fémművességük legjelentő­ sebb emlékei kincsekben (Cesena, Desana, Reggio Emilia) maradtak ránk: sas és cikáda alakú fibulák, rekeszes ékkőberakásos fibulák. Itáliai antikizáló K-i gót műhelyből terjedtek szét Európa-szerte az ún. baldenheimi típusú díszsisakok, amelyeken a késő antik és K-i gót formakincs és technika keveredése szembe­

tűnő. A kora középkori Európa első világ- N É P történelmi méretű uralkodója, a K-i gót Nagy Theoderik (452 —526) uralkodása ide­ jén az itáliai késő antik művészet másodvirág­ zását élte. A király veronai és ravennai palotái, számos ravennai templom építése és mozaik díszítése, valamint Nagy Theoderik síremléke a K-i gót korszak kiemelkedő alkotásai. A hunok kiűzése után a Kárpát-medence K-i felében alakult ki a gepida birodalom. Az 5. sz. második feléből származó apahidai fejedelmi sír dísztárgyai között a hun kori hagyományo­ kat őrző rekeszes ötvösművek vannak túl­ súlyban, többek között egy (elveszett) korona vadkanfejekben végződő hat arany csüngő­ lánca (kataszteia). A helyi gepida ötvösségre a Krím környékén maradt K-i gótok hatásai a döntők, pl. a 6. sz.-i, nagyméretű sasfejekkel díszített ékköves díszcsatokon. — A dél­ francia és spanyol földön az 5. sz. elejétől meg­ települő nyugati gótok számos korábbi, Fekete­ tenger vidéki hagyománnyal érkeztek, ezek közé tartoznak pl. a szilágysomlyói fibulák testvérpárjai az airani kincsben. Az 5. sz. köze­ pén fejedelmeik között — valószínűleg alán szövetségeseik közvetítésével — elterjedt a K-i nomád divat, a 6. sz.-ban pedig művésze­ tük itáliai K-i gót rokonaik hatására fejlődött. K-i gót kapcsolatra vezethetők vissza jelleg­ zetes ékszereik: a kiterjesztett szárnyú sast ábrázoló nagyméretű rekeszes, ékkődíszes fibulák. Önálló művészetük leghíresebb alko­ tásai a fővárosuk, Toledo közelében Guarrazarban talált kincs ékszerei, két 7. sz.-i kirá­ lyuk : Swinthilas és Recceswinthus által a toledói egyházaknak adományozott koronák. Az aranyból készült, ékkövekkel díszített, csüngődíszes koronák egyik része fogadalmi ajándék (ezekről ékköves keresztek függnek le), másik részüket ünnepi alkalmakkor maguk a királyok viselték. — A Galliát, a maiFranciao. és Belgium területét meghódító frankok rövid idő alatt Európa vezető hatalmai közé emelked­ tek. Korai, 4 —5. sz.-i művészetük (főleg díszes övcsatjaik) késő római hatásokat tükröz, tkp. a galliai provinciális ötvösség elbarbárosodó változata. Szomszédaik hatására azonban a K-i divat és ötvöstechnika náluk is gyökeret vert. Egyik első királyukat, I. Childerichet (f 481) a belgiumi Doornikban már inkább h un—K-i germán, mintsem római-barbár pompával temették el: arany cirádákkal borí­ tott köpenyben, rekeszes övcsatokkal, fegyve­ rekkel stb. A sírjában talált pecsétgyűrű magát a királyt ábrázolja. A kora középkori Európá­ ban mindmáig páratlanul gazdag királysír ékszerei nagyrészt elkallódtak. A legutóbb a kölni dóm alatt feltárt rajnai frank fejedelmi sírok, valamint Arnegundis királynőnek a St Denis bazilikában felfedezett sírja (mindkettő 5*0

NÉP késői 6. sz.) a késő antik és a barbár ékszerművesség és divat sajátos összefonódásáról tanúskodnak. — A Rhőne völgyében és Svájc Ny-i felében megtelepült burgund nép művé­ szetében kezdettől fogva erősek a helyi antik hagyományok. legismertebb ékszereiken, nagyméretű díszcsatjaikon ószövetségi és ókeresztény ikonográfiái elemek keverednek barbár elemekkel: pl. Dániel az oroszlánok között (ahol az oroszlánokat gyakran a ger­ mán állatstílus ragadozó griffjei helyettesítik), felemelt kezű orans alakok v. kereszt-életfa felé forduló orans alakok. A rövid életű bur­ gund királyság virágkorának utolsó uralkodója, Sigismund adományozta az általa alapított St Maurice d’Augun kolostornak az itáliai rekeszdíszes barbár-antik ötvösség stílusában készült pompás Sigismund-kelyhet, -ereklyetartót és díszes tálcát. — Az E-Európából Pannónián keresztül Itáliáig vándorló longobárdok művészete, számos hatás kereszttüzében a Dunántúlon bontakozott ki először a 6. sz. első felében. A dunántúli longobárd temetők­ ből (pl. Szentendre, Várpalota, Hegykő, Bezenye) eddig több mint száz különböző típusú aranyozott longobárd figura került elő. Változatos díszítőelemeik (mértani rácsminták, bizánci szalagminták, K-i gót állatfejek) mellett először ezeken a fibulákon jelentkezik az I. germán állatstílus: kígyószerű, nagy karmú, sárkányfejű ragadozók testrészeiből szer-

Recceswinthus király arany koronája, 7. sz. 3. negyede (Madrid, Museo Arqueológico Nációnál)

kesztett bonyolult kompozíció. Ugyanakkor a két ellentétesen elhelyezett sasfejből össze­ tett ún. longobárd S alakú fibulák már a II. állatstílus felé utalnak. Az 568-ban Itáliába

Fafaragvány az osebergi viking hajóról, 9. sz. első fele (Oslo, Egyetemi Múzeum)

költöző longobárdok (Lombardia) népi ötvösművészetében a fibulák már legfeljebb na­ gyobb méretük révén fejlődnek. A 6 —7. sz. fordulóján itáliai sírjaikban (ariánus keresz­ tény öntudatuk jelképeként) általánossá válnak az egyenlő szárú arany keresztek. A keresztek felületét többnyire pogány díszítőminták bo­ rítják, préselt I. és II. állatstílusú motívumok ■és az ún. longobárd (valójában Itáliában bizánci hatásra átvett) szalagfonat. A korai longobárd alakábrázolásos művészet egyik alkotása Agilulf királyt és testőrségét ábrá­ zolja. A longobárd királyok monzai koronázó ■templomának kincstárában a késő antik —gót stílus továbbfejlődéseként tekinthető rekeszes •ötvösművészet királyi remekei maradtak ránk: Agilulf és Adaloald királyok keresztjei, Theodelinda királynő arany fogadalmi koronája •és evangélium-táblája, ugyanitt őrzik a longo­ bárd királyok később többször átalakított híres „vaskoronáját” is. Legkésőbbi ötvösremekükön, a bresciai Desiderius-kereszten az ékkövek, gemmák túlhalmozása még min­ dig barbár ízlésről tanúskodik. A 8. sz. folya­ mán az itáliai longobárd művészet egyre inkább bizánci hatások alá került. 8. sz.-i •építészetük remekei a Forum Iulii és a Sta Maria della Valle kápolna (Tempietto) CiviArany sas-fibula a petrossai kincsből, 4. sz. (Bukarest, Muzeul din Antichita(:i)

daléban, valamint a bresciai San Salvatore N É P bazilika építészetileg és gazdag figurális és dekoratív stukkódíszítésében helyi késő antik hagyományokat őriznek, freskóik, valamint a velük szorosan összefüggő, a közelmúltban feltárt castelsepriói freskók K-i, bizánci hatá­ sokat tükröznek. — Dél-Németo. ^ e részben itáliai longobárd, részben a területére politikai hatalmát is kiterjesztő frank-meroving művé­ szet hatására fejlődött. A 3 —5. sz.-ban be­ nyomuló alamannok legfontosabb művészeti hagyatéka Uffila királynő wittislingeni sír­ lelete (7. sz.), amelynek szép rekeszes ötvös­ művein világosan lemérhető a kétirányú hatás. A 6. sz. közepén feltűnő bajoroknál jelentősebb művészeti tevékenység csak az önálló bajor hercegség utolsó évtizedeiben indult meg. A III. Tassilo herceg (777—807) és longobárd felesége, Liutberga által az általuk alapított kremsmünsteri apátságnak adományozott, vi­ lághírű —►Tassilo-kehely kontinentális kehelyformán angolszász hatásokkal, bonyolult keltagermán szalagornamentikát őriz a Salzburg­ ban megtelepült angol-ír szerzetes művészek hatására. Az önálló bajor művészetet inkább az előző kehely kisebb, egyszerűbb formai pár­ huzama, a bajor Cundpald ötvös által készített (8. sz. középső harmada) és a Sopron közelé­ ben fekvő Petőházán talált kehely képviseli vésett meroving stílusú szalagornamentikájá­ val. — Britannia D-i és K-i felét az 5. sz.-tól kezdve több hullámban germán eredetű angolok és szászok szállták meg. Az angolszász művészet az 5—7. sz.-ban kontinentális frank és skandináviai germán művészeti elemek (amelyekkel mindvégig szoros kapcsolatokat őriznek) sajátos, magas színvonalú ötvöző­ dése. Világhírű lelete, a sutton-hoo-i hajósír valószínűleg Aethelhere király (f 654) jelképes sírja (kenotáfiuma). Az arany ékszerektől roskadozó, hallatlanul gazdag sír művészi darabjai: skandináv díszfegyverek (germán istenek és az északi mitológia jeleneteivel díszített domborműves sisak, a II. stílus figu­ ráival díszített pajzs), valamint frank hatásokat tükröző arany csatok bonyolult szalag-állat ornamentikával, végül a két irányzat helyi ötvözeteként elkönyvelhető pogány és keresz­ tény jelképekkel (halat tépő sas, Dániel a griffek között) borított tarsolylemez. Erős kontinentális hatásról tanúskodnak a rekeszes ötvösség pompás darabjai: a kingstoni óriás korong-fibula és a Szt. Cutbercht (f 687) sírjában talált keresztek és textilek. Az önálló angolszász művészet fontos alkotása az ún. Frank-doboz, egy cethalcsont-lemezekkel bo­ rított ládika, amelyen sajátos lapos dombor­ műveken az E-i mitológia ismert jeleneteit ismét keresztény ábrázolásokkal vegyítette a művész (Vieland a kovács, Háromkirályok 512

NÉP

stb.). A 8. sz.-ban az angolszász művészet ír­ skót hatásokra (ősi szigeti kelta) átalakult, és a szigetországból a kontinensre áradó missziós csoportok tevékenységével karöltve, jelentős szerepet játszott a korai karoling díszítőstílus kialakításában. A ~ legtovább E-on, Skandi­ náviában, Dániában és az északnémet tenger­ parton, a germánok őshazájában virágzott. A 4 —6. sz.-ban a helyi hagyományok tovább­ élése mellett a messze D-re eljutott germán törzsek művészetének közvetlen hatásai emlí­ tésre méltóak. A korszak fontos műalkotásai, az arany brakteáták tkp. a Duna-vidéki (pl. szilágysomlyói) római-barbár aranyérmék utánzatai. É-on a brakteáták elbarbárosodtak, 10—20 cm átmérőjű, esetlen, óriás formát öltöttek. Belső díszítésükben az antik lovast germán isten v. hős sajátosan torz ábrázolása váltotta fel, szegélyét jellegzetes lárvaszerű maszkok sorával díszítették. Az I. állatstílus valószínűleg D-i előképek nyomán a 6—7. sz.ban érte el Északot. Legszebb, barokkosán cikornyás alkotásai fejedelmi aranykardok veretem maradtak ránk (Snartemo, Valsgärde). A korszak kiemelkedő művészi készít­ ményei a díszsisakok . A torslundai (Öland) és vendeli (Uppland) sisakokat ősi technikával készített domborművek: Wodan, farkasharArany fibula Szilágysomlyóról (Bp., Tört. Múz.)

33 Művészeti Lexikon III.

Osztrogót (4. sz.) és longobárd (7. sz.) csat (New York, Metropolitan Museum)

cos, medve- és sárkányölő mitikus hősök gya­ logos és lovas alakjai díszítik. A díszpajzsokon a 7. sz.-ban már teljes virágjában burjánzik a zsúfolt II. állatstílus, ugyanezt figyelhetjük meg az uppsalai fejedelmi sírok tárgyain is. A helyi fejlődésben az állatomamentika egyre bonyolultabbá vált, s az É-i germánok világ­ méretű expanziója a viking korszak idején — valószínűleg ír-angolszász hatásra — bonyo­ lult szalagornamentikává alakult (III. stílus). A III. stílus gyakran összefonódik a korábbi maszkos stílussal (pl. hiddensee-i aranylelet). A viking művészet teljes kifejlődését Ása királynő (j'850 k.) Osebergben (Oslo közelé­ ben) feltárt hajó-sírjából ismerjük. Magát a temetkezési hajót, a viking hajóépítés remekét hihetetlenül bonyolult és gazdag fafaragványok díszítik. A hajóorrot díszítő ijesztő viking sárkányfejek mesterei között több kéz munkáját különböztetik meg: „az akadémi­ kus”, a „karoling mester” és a „barokk mes­ ter” alkotásait. Ugyanezen mesterek munkája a hajóban talált, díszesen faragott szán, szék, ágy stb. is. Az osebergi hajó helyi eredetű színes szőttesei a germán művészet eddig isme­ retlen világát tárják fel. Ábrázolásaik (viking lovas és gyalogos harcosok, hajósok, istenek és hősök élete, kalandjai, áldozati jelenetek) merev kivitelük ellenére is robusztus erővel jelenítik meg Észak életét és hiedelemvilágát. A viking művészet a io —n . sz.-ban kialakuló É-i államok művészetében fejlődött tovább. — A többi európai művészeti körtől eltérő ~ e t honosították meg a Közép-Duna-medencében és peremterületem (Ausztria, Morvao.,

Horváto.) az 567-ben benyomuló belső-ázsiai eredetű nomád avarok. Eredeti ázsiai művé­ szetüknek kevés nyoma maradt: főleg csontra karcolt jelenetek, amelyeken Altaj-vidéki rén­ szarvas- és párducvadászat elevenedik meg, a sámánvallás világhegye, életfája, asztrális és állatszimbólumai láthatók v. éppen hosszú varkocsú avar és lova (Mokrin, Jutas, Nésza stb.). Belső-ázsiai eredetű magas színvonalú kovácsművészetük is (pl. díszes, tetszetős kengyeleik). A korai avar kaganátus (fejede­ lemség: 567 —679) művészete éppolyan össze­ tett, nemzetközi, mint maga az avar biroda­ lom. Elsősorban mégis bizánci hatású, bizánci jellegű iparművészet, amelyet a környező germán népek II. állatstílusának elemei egészí­ tenek ki. Művészetük tárgya: díszes fém vére­ tekkel borított nomád fegyveröveik és lószer­ számaik, amelyeket vándor avar v. bizánci ötvösök bronzból, ezüstből, aranyból préselt véretekkel borítottak. A számos ránk maradt préselőminta-készlctből (Adony, Fonlak, Gá­ tér, Kunszentmárton) pontosan ismerjük a korszak mintakincsét. Túlnyomórészt késő antik—bizánci növényi és mértani ornamensek, amelyek mellett a sztyeppéi állatstílus marad­ ványai csak elvétve fordulnak elő, pl. a szegedöthalmi, halászó sast ábrázoló ezüst dombor­ művön. Különleges szépségű ötvösremekeket készített az avar fejedelmi ötvösműhely a birodalom magas méltóságai számára. A tépei és bócsai fejedelmi leletek arany ún. álcsatos övei, valamint különböző fejedelmi és törzsfői sírok arany és ezüst serlegei és füles csészéi kifejezetten közép- és belső-ázsiai hatásokról tanúskodnak. A középavar korban (679—700) benyomuló új K-i nomádok viselete, művé­ szete számos részletben rokona a korai avarnak. Vezető rétegük azonban sajátos, Európában sem korábban, sem későbben nem ismert K-ázsai stílusú, mértanias szalagornamentiká­ val díszített övdíszeket viselt. Nagyobb jelentőségre jutott a velük együtt beköltözött másik K-i nép művészete, amely fából-ónból faragott és puha agyagba nyomott mintákba történő bronzöntést honosított meg. Míg maga a technika K-i eredetű, addig a késő avar bronzöntéses művészet teljes kialakulása és felvirágzása a Duna vidékén történt a 8. sz.ban. A környező területek ~ é re is nagy hatást kifejtő késő avar bronzművészetet két vezető motívuma nyomán griffes-indás stílusnak szokás nevezni. Az áttört hátterű, balra haladó griffek sora azonban viszonylag kevés övdíszen található meg. A K-i állatstílus gyakoribb, jellemzőbb ábrázolásai inkább az állatküzdelmi jelenetek, amelyeken középen leroskadó patás állatra két oldalról hatalmas karmú griffek támadnak, valamint az állatfej (vadkan és ló) alakú szíjvégek. Az indás-növényi díszítés

Theodelinda evangeliariumának fedele, 600 k. (Monza, San Giovanni Battista)

gyakoribb. Nagyobbrészt K-i, iráni—közép­ ázsiai késő hellénisztikus eredetű indák, virá­ gok, palmetták szimmetrikus kompozíciói. Gyakoriak a közvetlen bizánci hatásra vissza­ vezethető antik szőlőindák is. A bronzöntéses művészet fontos darabjai alakábrázolásosak. Akad közöttük életből ellesett jelenet (pl. a klárafalvi szíjvég mozgalmas lovas-íjász vadá­ szata), túlnyomórészt azonban bonyolult miti­ kus ábrázolások: mesés ember- v. állatfejű griffen v. egyéb szörnyön lovagló szárnyas emberek, oroszlánarcú démonok, párducon lovagló, lándzsával mitikus páva-sárkányra támadó hősök (Bánhalma), v. a legkülönbö­ zőbb módon magyarázott mitikus jelenetek (pl. mártélyi szíjvég). Más szíj vég-ábrázolások az avar sámánvallással függenek össze, pl. bika­ fejű, embertestű táltos, v. pogány és keresztény szimbólumok sajátos ötvözetei: halat tépő sas hátán galambok. Egyes szíjvégeken közvetlen bizánci hatások figyelhetők meg, pl. férfiak és oroszlánok küzdelmében (Mosonszentjános stb.), hippodrom-jelenet v. delfin hátán lovagló nereidák. A késő avar csontfaragó­ művészetből elsősorban samanisztikus ábrá­ zolások maradtak ránk: viaskodó táltosbikák és lovak a világfa körül. Az avar művészetnek az avar birodalmat a 8—9. sz. fordulóján megdöntő frank és bolgár hadjáratok vetettek véget. — írod. B. Salin: Die altgermanische Thierornamentik. Stockholm, 1935; W .H olm quist: Germanic Art. Stockholm, 1955; R. L. S. Bruce-Mitford: The Sutton Hoo

5 f4

N E R Ship Burial. London, 1956; G. Heseloff: Der Tassilokelch. München, 1951; H. Shetelig: Oseberg. 1—3, 5. köt. Oslo, 1917—28; N. Fettich: Bronzeguss und Nomadenkunst. Prag, 1929; Bóna I.: Magyarországi művészet a honfoglalásig. Bp., 1959. Bóna István N epveu, Pierre; ún. Trinqueau (? —Amboise, 1542 k.): francia építész és szobrász. A legfontosabb Loire menti kastélyok (Amboise, Chenonceaux, Chambord) építésében vett részt. N éreid a-em lék m ű : a kisázsiai — Xanthosban talált, magas pódiumon álló ión templom alakú sírépület; helyi fejedelem i. e. 400 —390 k. készült síremléke. Rendkívül gazdag szobor­ díszítése a British Museumba került. A pódium nagy fríze: csatajelenetek; a pódium kis fríze: város ostroma és megadása; a templomépület külső fríze: csata- és vadászjelenetek, ajándé­ kok átadása; a cella fríze: halotti áldozat és lakoma; első oromcsoport: a heroizált feje­ delmi pár családjával; hátsó oromcsoport: csatajelenetek; akrotérionok: oroszlánok és sphinxek; az oszlopok közt hullámok fölött futó nőalakok, lábuknál halak és madarak — ezekről kapta az emlékmű modern elneve­ zését. Jelentős K-i görög provinciális munka, amely stílusában a Parthenón-fríz és a klaszszikus görög festészet, tárgyában olykor asszír reliefek ismeretét mutatja. Szilágyi János György N eri di B ic c i: ->- Bicci N ering, Johann Arnold (Wesel, 1659 Berlin, 1695. okt. 21.): holland származású német építész, kora palladiánus-akadémikus irányának képviselője, a „porosz stílus” ki­ alakítója. 1688-tól Berlin vezető építésze, 1691től a brandenburgi választófejedelem építési főigazgatója volt. Fontosabb művei: III. Frigyes választófejedelem részére a köpenicki kastély kápolná}3 \ a potsdami kastély oldalszár­ nyai, az Orangerie (1685-től); a berlini kastély alabdstromterme s a vízpart felőli loggiás oldala. 1688-ban tervezte az új Friedrichstadtot. 1690től Oranienburg kastélyát bővítette, 1692-bcn a „Lange Brücke” hidat emelte Berlinben, 1695-ben kezdte a berlini Parochialkirche, valamint a Zeughaus építését, melyeket halála miatt mások — a terveket megváltoz­ tatva — fejeztek be. N eroccio di Bartolomeo di Benedetto de’ Landi (1447—1500): sienai festő, szobrász. Vecchietta tanítványa volt. 1467-től saját mű­ helyében dolgozott. Jellegzetes Madonnái köztük két triptychon szentekkel — a sienai Accademián találhatók. Több cassonét is díszí­ tett mozgalmas jelenetekkel. — Festészetével egyenrangú szobrászi munkássága. 1470-ben faragta fából a sienai Casa di Sta Catarina színe515 zett szobrát. 1487-ben a sienai dóm keresztelő33*

Néreida-szobor a xanthosi Néreida-síremlékről (London, British Museum)

kápolnája számára készítette el Szt. Katalin már­ ványszobrát. A Szépm. Múz.-ban klasszikus ha­ tású Gábor arkangyal c. terrakotta szobrát őrzik. N ervi, Pier Luigi (Sondrio, 1891. jún. 21.— ): olasz építész és szakíró. A vasbeton P. L. Nervi: Kiállítási csarnok (Torino)

*

szerkezetek építésének és a bennük rejlő mű­ vészeti lehetőségek fejlesztésének egyik leg­ nagyobb, új utakat nyitó mestere. Bolognában tanult, 1946 óta a római egyetem tanára. Fő művei: a firenzei Stadion (1930—32), a párizsi UNESCO székhaza (M. Breuerrel és B. H. Zehrfuss-szal, 1953—58), a milánói Pirellifelhőkarcoló (A. Danussóval és G. Pontival, 1955 —58), a római Palazzetto dello Sport (A. Vitellozzival, 1957), a Stadio Flaminio (1958) és a Palazzo dello Sport (1956 —58). Könyvei: Arte 0 scienza del costruire? (1945), Costrnire correttamente (1953 —54). — írod. Major M .: P. L. N. Bp., 1966. N ésio tés: Kritios Nessenthaler, Elias (Augsburg, 1664 к .— Augsburg, 1714. jún.): német rézmetsző. 1688 —1702 között Nagyszombatban dolgo­ zott. „N estór-serleg” : i. e. 1550 k. egyetlen vé­ kony aranylemezből készült kultikus rendel­ tetésű edény, két füle fölött sólyom alakjával. A mykénéi vár egyik sírjában találták, s régeb­ ben tévesen Nestór Homéros által leírt serlegé­ vel azonosították. N etscher, Caspar (Heidelberg, 1639 —Hága, 1684. jan. 15.): holland festő. H. Coster, majd 1654 k. G. Terborch tanítványa volt. 1662-től Hágában élt. Korai képeinek mesteri anyag­ szerűsége Terborch erős hatását mutatja. A hatvanas évektől kezdve az előkelő holland polgárság életét ábrázoló, kifinomult zsáner­ képeket festett. Később mitológiai és allegori­ kus jelenetek mellett portrcfestői munkássága vált jelentőssé; virtuóz festőiségű, elegáns arc­ képei rendkívül népszerűek voltak. Festmé­

nyeinek kezdetben meleg színvilága későbbi N É S korszakában hidegebbé, ezüstösen csillogóvá vált. A Szépm. Múz. Lady Harley képmása és A medaillon-kép átadása c. művét őrzi. netsuke : plasztikus kiképzésű akasztógomb, japán iparművészeti termék, használati és dísz­ tárgy. Ennek segítségével fűzik fel a japánok a hagyományos ruha övére az orvosságos dobozt, erszényt, dohánytartót stb. Anyaga lehet fa, csont, különösen elefántcsont, szaru, fém, lakk, borostyánkő stb. Megformálása a dekoratív motívumoktól az állat- és növény­ figurákon át az emberábrázolásig terjed, gya­ kori a több alakos kompozíció (pl. birkózók). A ~ a 17. sz.-tól játszik szerepet a japán életben. N eue Sachlichkeit, új tárgyiasság: 1923-ban Németo.-ban az expresszionizmusból kinövő stílusirány, amely azonban formájában eltér az expresszionizmustól. Tárgyilagos, világos­ ságra törekvő, hűvös előadásmód, bizo­ nyos merevség és egyes kubista formaelemek átvétele jellemzi. A konstruktivizmushoz ha­ sonlóan a szigorúan és néha mereven megszer­ kesztett képfelépítésre, éles kontúrokra, a dol­ gok térbeliségének hangsúlyozására, a színek éles elhatárolására törekszik. Az expresszionizmus éles színeivel szemben kedveli a tompa színeket. A ~ követelménye szociális kérdé­ sek iránti érdeklődéssel párosult. A ~ a weimari köztársaság sok haladó szellemű művé­ szére hatott. Fő képviselői: O. Dix, A. Kanalát, G. Schrimpf. — Az építészetben a modern építőanyagok adottságainak kihasználásával, diszkeden síkokkal, szigorú mértani formák­ kal dolgozott. Az iparművészetben is a cél­ szerűséget tartotta elsődlegesnek, lemondva a tárgyak díszítéséről. — írod. F. R oh: Nachexpressionismus. 1925. N eu fa(h )re r,Ludwig (?—Prága 1563): német éremművész. Bajoro.-ban, Ausztriában és C. Netscher: A medaillon-kép átadása (Bp., Szépm. Múz.)

51 6

N eujd, Axel Hermann (Adelöv, 1872. aug. I . —Stockholm, 1931): svéd szobrász, ipar­ művész. A századforduló körüli finom natu­ ralista stílusirány egyik képviselője. Párizsban és Stockholmban tanult. A stockholmi Drámai Színház részére dekoratív szobrokat készített. A Szépm. Múz.-ban Krumpliszedő nő c. szobra található. N eum ann, Balthasar (Eger—Cheb, 1687. jan.—W ürzburg, 1753. aug. 18.): a német barokk építészet kimagasló mestere. 1714-ben Würzburgban katonai mérnökké képezték ki. 1715-ben milánói katonai szolgálata közben is­ merte meg az északolasz barokk építészetet. 1729-ben F. C. von Schönbom würzburgi és bambergi érsek építésügyi főigazgatójává ne­ vezte ki, és a két érsekség építkezésének irá­ nyítását rábízta. Építészeti tevékenységét a Schönborn család révén az egész Rajna-vidékre kiterjesztette. Munkásságának középpontjában a würzburgi érseki palota építése állott. A tervezés alapját M. Welsch vetette meg, s tervét R . de Cotte és G. Boffrand is átdolgozta. ~ 22 évig dolgozott az érseki palotán. 1744-ben készült el nyers formájában ez a szigorú szimmetriába foglalt, nemes arányú, festői körvonalú épület. ~ művészete főleg az épület fő részét alkotó ünnepi lépcsőház megalkotásában nyilvánult meg, mely az európai építészet legszebb térmegoldásainak egyike. Támasztó oszlopaira látszólagos könnyedségük mellett a boltozat nagy terhe nehezedik. Az építkezésben szerepe volt J. L. Hildebrandtnak. is; tőle való a kerti

NEU

N.Neufchatel: Hendrik Pilgram képmása (Bp., Szépm. Múz.)

517

Cseho.-ban működött. Mintegy ioo arcképes érme és egy sorozat vallásos érme ismeretes. N eufchatel, Nicolas; ún. Luciáéi (Mons, 1527 k .—Nürnberg, 1590 után): németalföldi festő. Antwerpenben P. Cock van Aelst tanítványa volt. Később Nürnbergben telepedett le, ahol a hatvanas években a patríciusok kedvelt és sokat foglalkoztatott arcképfestője lett. A Szépm. Múz.-ban Hendrik Pilgram képmásán és Hendrik Pilgram nejének képmásán kívül még három portréját őrzik. Neugass, Isidor (Berlin, 1780 k. —1847 után): német festő. Berlinben tanult, majd Bécsben Haydn és Beethoven portréját festette. 1806 után Pesten, 1847 k. Temesvárott arcképfestő­ ként dolgozott. N euhauser : a 18 —19. sz.-ban működő nagy­ szebeni művészcsalád. — Tagjai közül: I . ifj. rs Ferenc (1763—Nagyszeben, 1836. aug. 22.): a Brukenthal Képtár őre volt. Portrékat, élet­ képeket festett. — 2. ~ Gottfried (? —1830 után): 1830-ig rajztanár volt a kolozsvári líce­ umban. — 3. ~ József (? —1815): festő, rajztanár, rézmetsző. Főleg arcképeket festett.

B. Neumann: A würzburgi érseki palota lépcsőháza

homlokzat terve. A bruchsali (1729 —33) és a brühli (1743—48) kastély lépcsőháza is ~ nevéhez fűződik. A würzburgi székesegyház Schönborn-kápolndján is folytatta M. Welsch építkezését (1721 —36). A henger alakú alap­ rajz fölé hatalmas kupolát emelt, amely át­ nyúlik az oldalsó ovális terekbe. 1732-től 1735-ig folytatta a J. Dientzenhofertől kezdett würzburgi rezidencia házikápolnájának építését, amelynek kialakítását J. L. Hildebrandt dön­ tően befolyásolta. 1743-tól építette újjá egy­ házi fő művét, a vierzehnheiligeni búcsújáró templomot. Alaprajzát hosszovális tér alkotja, két kisebb hosszovális tér közé helyezve, érint­ kezési pontjukba illeszkedik a régi kereszthajó két kör alakú kupolával fedett kis melléktér alakjában. Utolsó műve, barokk stílusának legérettebb alkotása a neresheimi templom (1745-től), melyen görögkereszt alaprajzot alkalmazott. ~ tervszerű városépítési elgon­ dolásaival nagy hatást gyakorolt a würzburgi lakóház-építkezésre is. — írod. Sedlmayr— Pfister: Die fürstbischöfliche Residenz zu Würzburg. 1—2. köt. 1923; A.E. Brinckmann: Von Guarino bis B. N. Berlin, 1932; M. H. von Freeden: B. N. Leben und Werk. 1953; H. Reuther: Die Kirchenbauten B. N.-s. i960. Neumann, Franz Ignaz Michael (Würzburg, 1733. máj. 8.—Würzburg, 1785. szept. 29.): építész, Balthasar ~ fia. 1750-től apja mellett dolgozott; a hatvanas évektől haláláig részt vett a würzburgi rezidencia építésében. A leégett mainzi dóm újjáépítését vezette, ké­ sőbb a speieri dóm újjáépítésében is része volt. Neumann, Jaromir (Mestec u Hradce Králové, 1924. aug. 15.— ): cseh művészettörténész, az akadémiai kutatóintézet vezetője. Fő kutatási területe a barokk festészet. Fonto­ sabb m űvei: Malífství XVII. stoleti v Cechách, 1951; Ceské malífství 19. stoleti, 1952; Karel Skréta, 1956; Caravaggio, 1957; Italic. Cesta za umenim, 1959. Neumann, Johann Michael (18. sz. második fele): osztrák építész. A bécsi Hofbauamtnál dolgozott. 1760—61-től közel húsz éven át F. A. Hillebrandt tervei szerint vezette a nagy­ váradi székesegyház és püspöki palota építését. Neumayer Lőrinc (Passau, 1751 k. —Sopron, 1811. okt. 25.): építőmester. 1778-tól Sopron­ ban működött. Több késő barokk házat és az ev. templomot tervezte, barokk elemekkel látta el a középkori Szt. Lélek-templomot. Sopron környékén is épített templomokat. Neuschl József: Faragó József Neuschloss-Knüsli Kornél (Pest, 1864. jún. 17. —1935): építész. Zürichben szerzett ok­ levelet s egy ideig párizsi tervezőirodákban dolgozott. Hazatérve mint királyi mérnök többek között a bp.-i Verseny u.-i és a zimonyi postaépületet tervezte. 1897-től önálló irodá­

jában folytatta tervezőmunkáját: a győr— N E U soproni vasút székháza, az egykori Fodor-féle vasszerkezetek gyára, a Gázművek Révész u.-i épületei, a zuglói postástelep lakóházai, villák és bérházak stb. A szecesszió felé hajló stílu­ sának kitűnő képviselője a bp.-i Allatkert főbejáratának és elefántházának architektúrája. Neustädter Mihály, Michael (Brassó, 1640 — 1710): ötvösmester Brassóban. 1667-ben avat­ ták mesterré. Művei közül mellboglárok kerültek a Nemz. Múz.-ba, az Iparm. Múz.-ba és az esztergomi Keresztény Múzeumba. Egy fedeles kupáját a pókai ref. templomban őrzik. Neutra, Richard Joseph (Bécs, 1892. ápr. 8. — ): osztrák származású amerikai építész és szakíró, a modern építészet kiváló kép­ viselője, több amerikai egyetem professzora, a CIAM tagja. O. Wagner és A. Loos tanít­ ványa volt Bécsben. Tanulmányai elvégzése után E. Mendelsohn mellett dolgozott Berlin­ ben. 1923-ban Amerikába költözött, s itt egy ideig (1923—26) F. L. Wright munkatársa volt. 1926- tól Los Angelesben él, ahol mint a „ka­ liforniai iskola” megteremtője világhírnévre tett szert. Világos alaprajzi megoldásait nagy­ vonalúan formálja meg. Lakóházai, nyaralói a modern luxusépítészet megragadó példái. A technika legfejlettebb eszközeivel készült épü­ leteit a természeti környezet adottságainak fi­ gyelembevételével komponálja. Legjelentősebb kaliforniai művei: egészségház, Los Angeles, 1927—29; iskola, Los Angeles, 1935; Sternbergház, San Fernando Valley, 1936; lakóházcso­ port, W estwood, 1936; Mensendieck-hdz, Palm Springs, 1937; fiatalokat foglalkoztató központ, St-Louis Obispo, 1937 —39; „Channel Heights” munkásváros, San Pedro, 1942—43; Tremaineház, Montecito, 1949; North Western Insurance Company háza, Los Angeles, 1952; Eagle Rock klubház és sportpálya, Los Angeles, 1953; James Moore háza Ojaiban, i960. — Könyvei közül fontosabbak: Wie baut Amerika? Stuttgart, 1927; Mensch und Wohnen, Stuttgart, 1955. — írod. W. Boesiger: R . J. N. Bauten und Pro­ jekte. Zürich, 1951; E. Me Coy: R. N. Ra­ vensburg, 1962. Major Máté Neuville, Alphonse (St Omer, 1835. máj. 31.—Párizs, 1885. máj. 19.): francia csatakép­ festő. E. Picot és Delacroix tanítványa. Híres panorámaképe a Champignyi csata, melyet E. Detaille-jA együtt festett. Nevelson, Louise (Kijev, 1900— ): orosz származású amerikai szobrásznő. Szülei 1905ben emigráltak az USA-ba. 1929 —30-ban a New York-i Art Students League-ben, majd egy évig Münchenben tanult. 1940-ben nyílt első önálló kiállítása New Yorkban. korai művei absztrakt plasztikák, durván megmun­ kált súlyos tömbök voltak. Terrakottái a mexikói prekolumbiánus művészet hatását 518

NEW

R . J. Neutra: Sidney Kahn háza, (San Francisco)

mutatják. Az 50-es évek közepén áttért a fa anyagra. Építészeti v. bútoralkatrész-töredékekből konstruálja jellegzetes assemblage-ait (-»-pop art), többnyire szekrényszerű keretbe ágyazva őket (Éjjeli zene B, 1962); ritkábbak szabad plasztikái (Kép az égben, 1958). Ezek az egysé­ ges sötét színre pácolt fa építmények, melyek­ ben a triviális anyag átlényegül, a formák rend­ kívül változatos, de szigorú és súlyos ritmusá­ val zenei és lírai asszociációkat keltenek. Körner Éva N evers: város Franciao.-ban, a Loire partján. Műemlékei közül a St Etienne-templom a 11. sz. végének jelentős alkotása. Rom án stílusú, empóriumos, kápolnakoszorús. — A kettős apszisú St Cyr-katedrális (a K-i román stílusú, a N y-i a 13. sz.-ban épült, a hajóval együtt) a II. világháborúban súlyosan megsérült. Az 1475-től a 16. sz. végéig épült hercegi palota a francia reneszánsz jellegzetes alkotása (ma Igazságügyi Palota). nevers-i fajansz : a franciao.-i Nevers-ben készített fajanszok gyűjtőneve. Az első fajan­ szokat 1570 k. készítették Albissolából származó mesterek. Nevers-ben a 17. sz.-ban készült először olyan francia fajansz, amely művészi szempontból is jelentős. A készítményekre a szép színezés és a lendületes, merész rajz jellem­ ző. Bár eredetük az itáliai majolikához kapcso­ lódik, stílusuk jellegzetesen francia. Nem cso­ portosíthatók műhely, csak stílus szerint. A 16. sz.-ra jellemző az erős itáliai hatás, a kék, szürkéssárga és mangán színek. A 17. sz. első felében telt színekkel díszített, erőteljes rajzú, 519 nagy tálak készültek, gyakran mangán-purpur

kontúrozással. A század második felében jelent­ kezett az ún. „perzsa dekor” . Tömör fehérrel és sárgával, mélykék alapszínen festett virágok és madarak alkották a mintát (bleu persan). E távolabbról Kínától inspirált stílus széles körben hatott, nemcsak a francia, hanem az angol, sőt a magyar habán fajanszművészetre is. Legjelentősebb művésze P. Custode volt, aki 1632-ben telepedett le a városban. Nevers a 18. sz.-ban elvesztette vezető szerepét, bár patrónusszentekkcl díszített áruja széles körben elterjedt (—►faience pariante). Figurális alko­ tások a 17. sz.-tól készültek. Tasnddiné Marik Klára Newton, Charles Thomas (Bredwardine, 1816—Margate, 1894): angol régész. О fedezte fel 1856-ban a halikarnassosi Maussólleion helyét, s eredményekben gazdag ásatásokat folytatott Knidos szigetén. 1860 —85 között a British Museum görög-római régiségeinek felügyelője, majd 1880-tól 1888-ig a londoni egyetem régészprofesszora volt. Könyve Essays on Art and Archaeology, 1886. Newton, William (London, 1785—London, 1869. jan. 22.): angol rézmetsző és miniatúrafestő. Saját eljárásával dolgozott s nagyobb kompozíciókat is készített. Több művét őrzi a British Museum. Korában a keresett mű­ vészek közé tartozott. L. Nevelson: Éjjeli zene В

New York m űgyűjtem ényei: The Metro­ politan Museum o f Art. 1870-ben alapították, vörös tégla homlokzatú épülete 1879—80-ban épült, a 20. sz. elején új homlokzattal és szár­ nyakkal látták el. Gyűjtése sokirányú. Gyűjte­ ményében szerepelnek az ókori Asszíria, Egyiptom, Görögő, és Róm a művészeti leletei, a Közel- és Távol-Kelet, valamint az európai és amerikai művészet emlékei. Festészeti anya­ gában az európai festészet fejlődése a 13. sz.-tól a 20. sz.-ig jól nyomon követhető. (Fő művei között Rembrandtnak mintegy 30 festményét őrzi.) Grafikai anyaga számos fa- és réz­ metszetet, litográfiát és rajzot őriz. A Metro­ politan Museumhoz tartozik a Fort Tryon Parkban levő ún. Kolostorok Múzeuma. Ebben négy francia középkori kolostor eredeti építé­ szeti elemeket tartalmazó rekonstrukcióját mutatják be, valamint több más.Európábólszármazó középkori kápolnát, portaiét, szobrot, festményt s iparművészeti tárgyat. — Museum o f Modern Art. 1929-ben alapították a modem művészet e gazdag gyűjteményét. Anyagában Picasso 20 festményét (köztük a Guernicát), Van Gogh, Despiau, Maillol, Moore, Calder stb. és a modern amerikai szobrászok és festők számos alkotását őrzi. — Solomon R. Guggen­ heim Museum. Az 1937-ben alapított múzeum az F. L. W right által épített modem épületben nyert elhelyezést. A modem európai művészet kiemelkedő alkotásai mellett főleg az USA-ban készült non-figuratív művek gyűjteménye. — Pierpont-Morgan Library. Kódexek, incunabulumok (Gutenberg Biblia), rajzok és metszetek gazdag gyűjteményét őrzi. — A magángyűjte­ mények között legjelentősebb a Frick-gyűjtemény. Fontos olasz, németalföldi, francia, spa­ nyol, amerikai (Whistler) stb. mesterek alkotá­ sain kívül szoborgyűjteménye, kínai porcelán­ anyaga s két szalonja Boucher és Fragonard pannóival emelkedik ki. Lajta Edit Niccolö da Foligno, Niccolö di Liberatore di Giácómo di Mariano; Vasari téves elnevezése szerint Niccolö Alunno (Foligno, 1430 k .— Foligno, 1502): olasz festő, az umbriai iskola jeles képviselője. Alkotásaiban a reneszánsz elemek mellett sok gótikus hagyományt is meg­ őrzött. Formanyelvére Benozzo Gozzoli hatott (akit a Foligno melletti Montefalcóban végzett munkái során ismert meg), technikája inkább* a sienai elődökét követte. Szülővárosában falké­ pei maradtak meg a Sta Maria in Campis és a Sta Maria infra Portas templomban. Táb­ laképei közül fontosabbak; a vatikáni Trip­ tychon (1466), a perugiai Angyali üdvözlet (1466) és a bolognai képtár Madonna angya­ lokkal c. képe. A Szépm. Múz. Sienai Szt. Bernardin és Három lebegő angyal c. alkotásait őrzi. Niccolö dali’Arca : -* Arca, Niccolö dali’

Niccolö d’Arezzo : -*■ Niccolö di Luca Spinelli N E W Niccolö deli’Abbate : Abbate,Niccolö deli’ Niccolö di Liberatore : -►Niccolö da Foligno Niccolö di Luca Spinelli, Niccolö d’Arezzo (Arezzo, 1350? —1420?): olasz építész, szob­ rász. Régebben Vasari alapján azonosítot­ ták Niccolö di Piero Lambertivcl. Lambertivel részt vett a firenzei Battistero bronz kapuja pályázatán. Hiteles munkája nem maradt ránk. Niccolö di Piero Lamberti, ún. il Pela (1370 k .—Firenze, 1451. jún.): olasz szobrász és épí­ tész, a toszkán gótika egyik utolsó jelentős kép­ viselője. Vasari nyomán hosszú ideig tévesen Niccolö di Luca Spinellivel azonosították. 1393—94-ben a firenzei dóm Porta della Mandorláján, 1395—96-ban egy Madonna­ szobron dolgozott, mely most az O r San Michelén van. 1395-től 1401-ig Agnolo Gaddi rajzai után a dómhomlokzat négy nagy szent alakjának szobrát faragta Piero di Giovanni Tedescóvol együtt. A szobrok fejét átfaragva a 16. sz.-ban mint Homeros, Vergilius, Dante és Petrarca szobrát állították fel a Poggio ImpeNiccolö da Foligno: Sienai Szt. Bernardin (Bp., Szépm. Múz.)

N IC

521

riale felé vezető úton. 1408-ban a dóm homlok­ zata részére Szt. Márk szobrát készítette (1587től a dóm belsejében található). ~ 1410 k. el­ hagyta Firenzét. 1411 —12-ben Pratóban a San Francescóban levő Marco Datini síremlékét készítette, 1413-ban az ottani dóm homlokza­ tának díszítésén dolgozott (másokkal együtt). 1416-ban Velencében járt, később Bolognába került, ahonnan működéséről az utolsó említé­ sek ismeretesek. — Fia —►Piero di Niccolö Lamberti szobrász. Niccolö di Tommaso (14. sz.): Nápolyban és M o.-on működő firenzei festő. Nápolyban a Castel Nuovo kápolnájában és a Sant’ Antonio Abate templomban az Anjouk számá­ ra dolgozott. Itt őrzik 00 egyetlen szignált és datált (1371) művét, egy három részből álló oltárképet. Gerevich Tibor stíluskritikai alapon az ő munkájának tulajdonította az esztergomi királyi kápolna próféta- és szibilla-sorozatát, amelyek az 1340-es évek végéről származnak. A kápolnát a román kori freskók után másod­ ízben Kanizsay János érsek festette ki, a meg­ maradt négykaréjos keretbe foglalt mellkép­ sorozaton kívül ó- és újszövetségi jelenetekkel. A diadalíven Maiestas Domini volt látható. A festmények új, kötetlen előadásmódja, finom színezése, valósághű felfogása, a nagy itáliai hagyományokra emlékeztető magas színvonala új és jelentős lépést jelentett hazai falképfesté­ szetünkben. a nagyvonalú udvari stílus reprezentatív képviselője. Kétségtelenül tőle származnak még a Hont megyei Százd (Sazdice) szentélyfreskói (két álló szent), melyeket azóta átfestettek. A kutatók egy része további mo.-i munkái közé sorolta az egyesek által Tommaso da Modenának tulaj­ donított nagyváradi freskótöredéket is (Eszter­ gom, Keresztény Múzeum). Lajta Edit Niccolö Fiorentino : Spinelli, Niccolö di Forzore niceai fajansz : a kisázsiai Niceában (török nevén Isnik) készült félfajanszok gyűjtőneve. Fehér alapú, vidám színezésű, török virágok­ kal, állatfigurákkal díszített csempék és edények készültek itt, amelyeket a műkereskedelemben rhodoszi fajansz néven ismertek. Jellemzőjük a vastag rétegben felrakott, kissé kidomborodó bolusvörös. A r^> a 16. sz.-ban olyan hírre tett szert, hogy a várost „csinili Niceá”-nak, azaz a kerámiák Niceájának nevezték. Nagyon való­ színű, hogy Nicea szállította a kisázsiai építke­ zéseknél oly népszerű csempeanyag legnagyobb részét is. A 18. sz.-ban ez a kézműipar roha­ mosan hanyatlott és elvesztette jelentőségét. Nicholson, Ben (Denham, 1894. ápr. 10.— ): Anglia egyik legismertebb absztrakt mű­ vésze. A Slade Schoolban volt festőnöven­ dék. Külföldi tanulmányutak után (Olaszo., Kalifornia) 1918-ban Londonban telepedett

B. Nicholson: Festett relief

le. Gyakran látogatott Párizsba, ahol kubista és szürrealista hatások befolyásolták. Korai kor­ szakában főként csendéleteket, ritkábban tá­ jakat festett, amelyeken a formák rajzolata és a színfoltok építményes és hangulatilag kifejező szellemes viszonyba bonyolódnak. 1933 után képein a hangulati asszociációk elmaradnak, és a konstrukció — számtalan csendéleti témában finoman variálódva — erősödik. 1933-ban az Abstraction-Création csoport tagja lett. Nagy hatással volt rá találkozása P. Mondriannal 1934-ben. Ezután készítette ún. reliefjeinek hosszú sorát, amelyek négyszögű és kör alakú polikróm V . monokróm fehér formációkból állanak. 1940 óta Comwallban él. — írod. J. Summerson: B. N. Birmingham, 1948. Körner Éva Nicholson, William (Newark-on-Trent, 1872 —Blewbury, 1949. máj. 16.): angol festő és grafikus, Ben - Praxitelés azokat a szobrait tartotta legtöbbre, amelyeket ~ festett ki. Az árnyékolásnak és a nőalakok ábrázolásának mestere volt; a zsánertémákat megvetette, s főleg a csataképet tar­ totta a festő fáradságára méltónak. Egy-két művét talán a római falfestészet őrizte meg másolatban. Szilágyi János György Nikoladze, Jakab Ivanovics (Kutaiszi, 1876 — Tbiliszi, 1951): szovjet szobrász, Állami díjas. Moszkvában, Odesszában, majd Párizsban Nikosthenés atnphorája az „N-festő” képeivel, i. e. 530 k. (Bellinzona, magángyűjtemény)

52 $

Rodinnél tanult. Tbilisziben működött mint a művészeti akadémia szobrásztanára. Főleg mint portrészobrász jelentős (Lenin portréja, Moszkva, Tretyakov Galéria). Nikolics, Nikolic Lázár (Jurkovac, 1824. márc. 29.—Dobricza, 1889. márc. 23.): festő. Eleinte néptanító volt, majd az ikonfestő C. Dániel tanítványa lett Dobriczán (Dobrija). Képmásokat és főként szentképeket festett. Nikomachos (i. e. 360—320 k. működött): görög festő, a klasszikus kor egyik legkiválóbb mestere. Számos mitológiai képe közül Persephoné elrablását és Négyes fogaton vágtató Győzelemistennőjét ókori ábrázolásokról ismer­ jük. Portrékat is festett, s híres volt könnyed, gyors festésmódjáról. Nikosthenés (i. e. 530 —500 között működött): athéni fazekasmester. Merész kísérletező volt formákkal és technikákkal egyaránt. Etruszk exportra egy itáliai hagyományt folytató amphora-formát alakított ki; műhelyében használták a fehéralapos technikát is, s az új vörösalakos festésmódnak is hamar híve lett. Közel 100 vázán maradt fenn szignatúrája, amelyet nyilván márkajelzésnek is szánt. Mű­ helyében több fekete- és vörösalakos vázafestő működött; az előbbiek közül az ,,N-festő”, az utóbbiak közül a ^ -festő a legjellegzetesebb, de mindkettő közepes tehetségű. Szilágyi János György Nilson, Johann Esaias (Augsburg, 1721. nov. 22. —1788): augsburgi rajzoló és rézmetsző, a német rokokó termékeny mestere. Grafikája a kor porcelán- és fajansztermékeinek forma­ világára . is hatott. Portréminiatúrái számos német gyűjteményben megtalálhatók. N im es : ->- Nemausus N im ru d : romváros a Tigris jobb partján, az asszír Kalhu, Mezopotámia művészetének egyik legfontosabb lelőhelye; angol régészek tárták fel. II. Assur-nasir-apli (i. e. 884 —859) uralko­ dásától huzamos ideig, de nem egyfolytában főváros. Minden építkező király díszítette, gazdagította. Palotái, állatkertjei, ziqquratja, Nabu-temploma, katonai raktárai stb. kerültek napvilágra. A palota bejáratát emberfejű szár­ nyas bikaalak óvta s díszítette. Itt s az épületek más részén páratlan értékű reliefek álltak: virág­ beporzó, termést áldó démonok; király orosz­ lánvadászaton; ellenség megölése harci szekér­ ről; király a szárnyas napkoronggal s uralkodói jelvényeivel. Híres III. Sulmanu-asarídu (i. e. 858 —824) fekete obeliszkje: a győzelmi fel­ iratot tartalmazó kőoszlop felső része ötsávos domborműben örökíti meg a király győzel­ meit. A kisebb leletek a helyi s az importált föníciai fémművesség magas színvonaláról tanúskodnak. Az itt előkerült elefántcsontok az egyiptomi, mezopotámiai és föníciai motívumok ötvöződését mutatják. Szintén

föníciai eredetűek arany, ezüst és bronz ékszerei, figurális ábrázolásai (oroszlán tátott torkába lándzsát döfő harcos, ökröt kipányvázó pásztor, fáraó megöli az ellenségeit stb.). ^ b ó l való az egyetlen asszír mitológiai relief: Marduk harca a szárnyas sárkány alakjában meg­ jelenített Tiámattal. A palota katonai tárgyú reliefjei (várostrom, átkelés a folyón, szökött harcosok lenyilazása, ostromgépek stb.) az asszír hadtörténet fontos forrásai. A májmodell etruszk párhuzama miatt figyelemre méltó. — írod. M. E. L. Mallowan: N. and its remains. London, 1965. Komoróczy Géza Sulmänu-asaridu obeliszkje Nimrudból (London, British Museum)

Nini, Giovanni Battista (Urbino, 1717. ápr.

NIN

10. —Chaumont-sur-Loire, 1786. máj. 2.): olasz éremművész és rézmetsző. Eleinte Bolognában dolgozott, majd rövid spanyolo.-i tartózkodás után Franciao.-ba költözött. 1778tól a chaumont-i kerámiai üzem vezetője volt. Ismertek terrakotta portré medaillonjai (XV. Lajos, II. Katalin orosz cárnő, Franklin, Voltaire stb.). N in iv e : rommező Irakban, a Tigris folyó bal partján, Mossultól délre, a mezopotámiai művészet kiemelkedő fontosságú lelőhelye. A prehisztorikus és az archaikus korban (i. e. 4 —3. évezred) a Teli Halaf-kaltmn körébe tartozott. Igazi virágzását az i. e. 1. évezred első felében érte el, amikor az újasszír biroda­ lom (i. e. 9 —7. sz.) fővárosa lett. Ekkor épültek a várost körülvevő falak és pompás középüle­ tei. Egyik legjelentősebb épülete Sín-aheeriba király (704—681) palotája, melynek falait elefántcsont lapok és történeti dombor­ művek borították. A kapunál hatalmas szár­ nyas, emberfejű, bikatestű szobrok álltak. A paloták és templomok falait színes falborító lapokból összeillesztett jelenetekkel díszítették. A történeti domborművek csataképeket, ostro­ mot, oroszlán- és vaddisznó-vadászatot, vallásos jeleneteket ábrázolnak (London, British Mu­ seum). Épületei közül jelentősek a Nabu és Istar istenségek tiszteletére emelt templomok. Itt tárták fel Assur-ban-apli (669 —631?) híres ékiratos könyvtárát, amely az ékiratos agyagtáblák hatalmas tömegét tartalmazta. — írod. Thompson—Hutchinson: A Century of Exploration at Niniveh. 1929. Varga Edit N insei, teljes neve: Nomomura Ninsei (1630 — 66 között m űködött): japán festő és keramikus. Kyotóban élt és a festészet mellett mint porce­ lánfestő dolgozott. Fő erőssége a zománc­ színek alkalmazása volt. N io b é-c so p o rt: Niobé a görög mitológia egyik alakja, aki hét fiával és hét lányával dicsekedve megbántotta Létót, aki csak két gyermeket szült. Büntetésül Létó gyermekei, Apollón és Artemis lenyilazták Niobé gyerme­ keit, míg ő maga a fájdalomtól kővé változott. A Niobidák (Niobé gyermekei) szörnyű pusz­ tulása a görög művészet gyakori témája. ->Pheidias az olympiai Zeus-szobor trónjának karfái alatti reliefekben örökítette meg a jelenetet. Művét csak átformált másolatokból ismerjük. A két legnagyobb szabású ~ egyike az i. e. 5. sz. közepe után készült, amelyből há­ rom alak maradt fenn (Róma, Museo Nazionale; Koppenhága, N y Carlsberg Glyptothek). Az i. e. 4. sz. végén készült másik csoport ere­ detileg a kilikiai Seleukiában állt, majd R ó­ mába került. Középpontjában Niobé állt egyik gyermekét védelmezve, kétoldalt atöbbiN iobida menekülő, megsebzett v. halott alakja $2Ó

527

és kétségbeesett nevelőik. A mozgalmas cso­ port alakjainak nagy részéről római másolat maradt fenn ( n alak a firenzei Uffiziben). -— írod. R . M. Cook: Niobe and her children. Cambridge, 1964. Castiglione László N iobida-festő (az i. e. 5. sz. második negye­ dében működött): athéni vörösalakos váza­ festő, a kora klasszikus kor kiváló mestere. A görög nagyfestészet -*■Polygnótos és Mikén műveiben színre lépő új vívmányait próbálta átvinni vázáira, amelyek így talán a legtöbbet őriztek meg az egykorú nagyfestészet elveszett alkotásaiból. Polygnótosi tér- és mozgás­ ábrázolások mellett szokványos képeket is festett. Mintegy 70 ismert műve közül a leg­ jelentősebbek: A Niobiddk pusztulása, A z Argo­ nauták (kráter, Louvre); Amazónharc (kratér, Palermo); Amazónharc (kratér, Nápoly); Pánok, Szatírcsalád (kratér, London). — írod. T. B. L. Webster: Der Niobidenmaler. Leipzig, 1935. Szilágyi János György Nissl, Rudolf (Fügen, 1870. ápr. 13.—Mün­ chen, 1955. okt. 2.): osztrák festő. Portrékat, aktokat, zsánerképeket, intérieuröket, csend­ életeket és tájképeket festett W . Leibl hagyo­ mányainak stílusában. A müncheni művészeti akadémián tanult, a müncheni szecesszió moz­ galmának tagja volt. N ith art, Matthias: -*■ Grünewald, Matthias N iT s ’an (1301 —74): kínai festő. AYüan-kori tájképfestők között a legegyénibb: nem utá-

Harc a mocsárban, részlet a ninivei palota dom bor­ műveiből (London, British Museum) Niobé-csoport egyik alakja, i. e. 430—20 k. (Róma, Museo Nazionale)

Artemis, Apollón és a Niobidák; a Niobida-festő kratérjáról (Párizs, Louvre)

nozta a korai Sung tájképeket, egyéni stílust művelt, amelynek számos követője akadt. Nyolc (1342—52 között készült) szignált és dátummal ellátott autentikus műve maradt fenn. A neki tulajdonított művek között több színes tájkép is van. N ittis, Giuseppe de (Barletta, 1846. febr. 25.— St-Germain-en-Laye, 1884. aug. 52.): olasz származású francia festő. Előbb Nápolyban, majd Párizsban J. L. Gérótne-nál és E. Meissonier-nél tanult. Első sikerét 1869-ben aratta Asszony papagájjal c. képével. Rövid londoni tartózkodás után Párizsban telepedett le. Leg­ ismertebb művei párizsi és londoni utcarészle­ teket ábrázolnak bájos, fiatal nőalakokkal: A Bois de Boulogne korzója (pasztelltriptychon, Róma), Place des Pyramides, Place du Carroussel stb. Részt vett az impresszionisták 1874-i ki­ állításán. Csorba Géza N izz o la : -* Trezzo, Jacopo da N . Kovács Mária, Nagy Zoltánné (Bp., 1910. aug. 27.— ): szobrász. 1932—38 között a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendéke, 1938—39-ben római ösztöndíjas volt. 1934 óta állít ki. Portrékat, sportszobrokat, kútfigurákat készít. N o am i (1397 —1471): japán festő, író, költő, kerttervező és teaceremónia-szakértő. A Muromachi-Suiboku-iskola tagja. Kyotóban műkö­ dött. Sziklás tájképeket és bambuszképeket festett. Sok adatot jegyzett fel a kínai festők­ ről. Festészeti irányzatát a Muromachi-Suibokuiskolán belül Nakao-iskolának is jelzik.

N obile, Pietro; Peter von (Campestro, 1774— Bécs, 1854. nov. 7.): olasz származású bécsi mérnök és építész, a merevebb, hidegebb bécsi udvari klasszicizmus fő képviselője. Császári ösztöndíjjal Rómában tanult, 1807-től Trieszt­ ben építési igazgató, majd 1818-tól Bécsben az akadémia építészeti osztályának igazgatója volt. Triesztben templomokon (Sant’ Antonio 1826-tól) és palotákon kívül világítótornyokat, hidat épített. Nevezetesebb művei Bécsben: a külső Burgtor (1821—24), a Theseus-templom; Grazban: a színház- és redout-épület (1825). Terveket készített a krakkói Potocki-kápolna átépítéséhez, a lembergi kormányzósági palo­ tához, valamint az esztergomi bazilikához is (nem kivitelezték). Major Máté N obuzane, teljes neve: Ftijiwara Nobuzane (1177 —1266): japán festő, a Yamato-e irányzat kiemelkedő alakja. (Felvett szerzetesi neve: Jakusai.) Kiváló portréfestő volt, de kevés munkája maradt fenn. 1221-ben megfestette Go Tóba császár arcképét. Neki tulajdonították a 36 költő arcképét is. Tájképfestészettel is foglalkozott, n o d u s : ->- szárgomb N ofretete p o r tré ja : az Amama-kor (i. e. 1372—1358; El-Amarna) fáraója, IV. Amenhotep feleségének festett mészkő büsztje. Szobrásztanulmány Thotmes műhelyéből. A portré a fiziognómiai sajátosságokon kívül a királynő egyéniségét és lelki sajátosságait is

NIT

Nofretete portréja (Berlin, Staatliche Museen)

- kurgán fekszik. Az eddig feltárt kurgánok az É-i hiungnuk temetkezéseinek bizonyultak. Bár a sírokat kirabolták, a megmaradt leletek mégis jól 34 M ű v észeti L e x ik o n

III.

K . N o la n d : K o m p o zíc ió

mutatják a hiungnu iparművészet fejlettségét. A hiungnu készítésű darabok: szőnyegek (állatküzdelmi jelenetekkel, pl. jávorszarvasra ugró griff), arany- és ezüstlemezek (dombok felett álló yakbika ábrázolásával), ruhadarabok, fafaragványok mellett előkerültek baktriai eredetű gyapjúszövetek (-- fasizmus is. — Az informel kifejezés M. Tapié francia festőtől származik, aki 1951-ben a párizsi Studio Faccetti Galériában J. Fautrier, J. Dubuffet, G. Mathieu, J. P. Riopelle és J. Serpan társaságában állított ki, és célját „Signifiants de l’lnformel” (A formanélküliség jegyei) címen határozta meg. Az info