Természethistóriai képeskönyv 3. [3] [PDF]

Zitiervorschau

N

O V

ORBIS

U S

PICTUS

J Ü V E N T Ü T I I N S T I T ü E N D A E ÉT

QBLECTANDAE,

c o m p l e c t e n - s

Animalíum , Plantarum , Florum , Frucfuum, Fossilium , Rituum etiam aliarumque rerum cum ex natura tűm ex disciplinis artibusque depromlarum Icones, ad optimorum exemplarium fidem selectas ét aeri incisas, a d d i t a b r e v i descriptione ad disciplinarum raíiouem -exacta ét ad captum j u v e n t u t i s attemperata, .'••ai

i. A u c t o Ke

F.

I.

B e .r t u c h ,

Dacis SaxB-Vinar. legatíonis consiliario ; Academiae Caes, Reg. Natnrae curiosorum. Academiae Reg, Borussicae artium, scientiar. mechanic. Berolinensis , Academiae E'ectoral. Mogunt. scieütiar. utilium , Societatum oeconomic. Peíropolitanae ét Lipsiensis, Sooieíatum histor. naturális Jenensis öt W«stphalicae Brochausens. Societatis Germanicae Neo-Eboracensis membro cura honorario tűm ordinariú.

T 0 M US

TÉR T I U s,

AUSTRIAE, 1306. Typ i s

Antonii

Pichlert

TERMÉSZETHISTÓRIAI

ÉPESKÖNYV A Z

IFJÚSÁG HASZNÁRA ÉS GYÖNYÖRKÖDTETÉSÉRE; ih e I l y , "

Az Allatok, Növevények, Virágok, Gvümöhsök és Ásványok Képeit, a' Mesterségek és Tudományok sok más oktatásra öszveválogatott Tárgyaival együtt, igen jó eredeti Munkák szerént kimetszve 's kifestve, az Ifjúságértekéhez alkalmaztatott tudományos Magyarázattal előadja.. Kész í t e t t e ez el ö tt

B e r t u c íi

F. J.

A' Veimári Hertzegségben Követts^gi Tanát.ws és Sok Tudós Társaságoknak a5' Romár Csáfi. Kir. Természetv.zsgáló Akadémiának, Pruszsziában a'Mesterségekre és ErÓmívtudományra ügyelő'Kir. Akadémiáknak,. PJrfurtban a ' Hasznos Tudományok Akadémiájának, Petersburgbaa a' Gazdaságra ügyelő szabad Társaság. nak, Lipsiában, ugyan egy ollvannak, Jénában a' Terméfisetvizsgáló Társaságnak, úgy szinte Verztfáliábau is ugyan egy ollyan Társaságnak valóságos, és a' Newyorki ííémetTársaságnak levelező Tagja.

ÚJ KIADÁS, DEÁK ÉS M A G Y A R

LEÍRÁSSAL

M E G B Ó V í T V E,

NÉMELLY BUZGÓ H A Z A F I A K N A K MUNKÁJUK PERÜSCHEG XAVÉR

ÁLTAL.

F-ERENTZ ŰR KÖLTSÉGEVEID

HARMADIK

D AR A &

B É T S B E N P i c h/e r Antal

i 3 o 6. betűivel.

ILDERBUCH Z U M

NUTZEN UND VERGNÜGEN DÉR JUGEND, o n t h a l t e n d

ciné angenehme Sammlung von Thieren, Pflanzen, Blumen, Frú'chteii, Mineralieji, Trachten und allerhand andern unterrichtenden Gegenstánden aus dem Reiche dei Natúr, dér Kiinste und Wissenschaften; allé nacli.den bestén Originalen gewahlt, gestochen, und űiit einer kurzeu wissenschaftliclieu und den Verstandeskráften dér Jugeftd ajig,emecsenen ErWarung begleitet', o n

J. F. B e r t u c h.., Herzogl. S. Weimar. Legat. Rath ; dei Rom. -Kaisetl. Akademie dér Naturforscher, dcr Königl. Proufs. Akademie det Küuste, dér mechan. Wissensch. zuBerliu, derChur-Maynzer Akademie nülz.1. Wissenschaften zu Eiiurt, dér freyen ökonoraischeu Gesellschaft zu St. Petersburg, dér Leipziger ökonoia. Societát, dér naturforschenden Gesellschaft zu Jena , só wie auch dér \vestphalisclveu naturforsch. Gesellschaft zu Biochhausen Ehren und oidentlichen, und dér deutscheu GcseUscliuft lu Nevvjoili kotiespondirendeii Mit^l.lede.

D Rl T TER

BÁND.

WIEN, 1806. Gedruckt bey Anton Pichlcr.

PORTE-FEÜILLE INSTRUCTIF

ÉT A M U S A N T

P O UR

LA JEÜNESSE. Mélange intéressant d'Aniinaux, Plaates, Fleurs, Fruits, Minéraux, Costumes, Antiqui. lés ét autres objets instructifs ét amusans pour la jeuaesse; choisis ét gravés sur les meil.lewrs origiuaux, avec de courtes explications scientifiques ét proportionnées á Tenteűdement de la jeuuessé. R E D I G É p a i

F. J. B e r t u c h, -Üonseiller de l«gation ^c S. A. S.lcDnc de Sax. Weimar ; inembre de PAca.de.mie impériale -des íurieux de JA natúré , de l'Académie royale des árts .á Berlin, de l'Académie electorale des sciences utiles de Ma.yence, de la Société économique de Leipzig, des Sociétés d'histoire naturelle de Jené ét de lie á Biociihausen, ét de la Société des Allemans á Newyotk.

0 L ÜME

T R 0 l S I E M E,

riENNE, 1806. C he z Fig. 4. Onager. Jorem, vites, celeritatemque nactus est. Equo(Equus onager.) rum praecipuae, quas sciaxnus, species sünt Onager proprie asinus est inde ab origibispaoae, anglicanae , neapolhanae, bárbane sua ferus seu asinus silvestris, ex quo do•wae, persicae arabicaeque. Arabes, quorum mesűcus noster genus ducit, cujus imaginem "nae- o p€S in equis consistunt , summám UI sequens tabella contioet. Afagnitudine ét pro• studi u m q u e in eo coliocaDt ut Sin6e. ceritate domesticum superat; aiH-iculas habét •*'*'ClS P"f*n^»*í * •• 1Q "S 1DCOrru P ta servetur, qua- longas, caudam prope depileiiíj colorem e flavo fuscum cano interjecto; humeros cruce nigra transverse signat&s, Greg/itim v i v i t ir» enera S í quornm alj Tataria, unde autumno quotannás Austrum oco n a t nec versus üi Indiám Persiamque ad hiemem ibi u. ae^mato. complectitur; m Iransigendatn commigrat.

Emlős JLllatok XXIII.

L Ó V AK

ilí. Bar.

i. Síi!m.

ÉS S Z A M A R A K .

i. Kép. A' vad Ló.

ollyan ló fajta, mellynek eredetét két ezer esztendöre viszsza tudják vinni. Ezek, a'mint (Equus caballus ferus.) mondják Salamon Király ménessébol származJ\ Tcrtnészetvizsgálók állítása szerént, ere- t a k , és rendszerént igen drágák szokták lendeti vad lovak már ma nintsenek; hanem tsak ni. Az Európai lovak k ö z ö t t , r e n d k í v ü l való elvadultak, mcllyekre semmi gondviselés nints. gyorsaságokra nézve a' versfutásban, vagy Hlyének egész tsordákkal vannak a' Lengyel- fultatásban legnevezetesebbek azAnglus lovak. országi erdőkben, a'Skotziai felföldeken, Ta3. Kép. Dzsigeta Ló. tárorí'zágbaa, föképpea pedig r e n d k í v ü l sok (£.rjuns hemionus.*) Tan Paraguájban és Patagóniában. Az Hlyen

elvadult lovakat be szokták fogdosni, 's megA' Dzsigeía közfajta , a1 ló és a' szamár szelidítetvén nyereg alá tanítalnak. Az efféle közölt, úgy hogy ezt a' két fajt mintegy öí'zszilaj lovakból igen tartós, és könnyen járó ve kötni láttatik. A' farka és fiilei ollyanok mint a' szamárei , formájára és nagyságára paripák szokták v á l n i . pedig az öszvérhez hasonlít. A' színe világos2. Kép. A' közönséges szelíd Ló. sárga barna. Nagy tsordákban él vadjában (Equus caballus domesticus.) a' Mógoli meTzsze kiterjedő rétes pusztákon , a' honnan a' neve is Mógol nyelven van. GyorNints több állat, a' melly az emberhez, saságával minden kigondolható állatot f e l y ü l és annak szlikségeihez annyira hozzá volna múl, de szelidíthetetlen. A' Mógolok és Tunszoktatva, és annak olly rendkívül nagyJiasznára volna mint a' ló. Ez a' házi állat, a' gúzi Tatárok mint vadat úgy vadászszák. mitnellyet a' jelenvaló kép mutat, az egész föld vel húsa igen kedves eledelek. kerekségén elterjedett, a' honnan az égally, 4. Kép. Az Onágcr Ló. és az e'eség kiilömbözö voltához képest mind nagyságára, mir.d színére, formájára, erejére, (Equut onager,) és gyorsaságára nézve nagy változásal'onmegy Az Onáger az eredeti vad szainár, mellykeresztül. Leghíresebb ló fajták az esmereteiek közül a' Span.yol, Ánglus, Nápolyi, Ear- t51 a' közönséges szamárszármazik. Emennek Láriai, Persiai és Arábiai lovak. Az Arab- képe a' következendő táblán szemléltetik. Az sok , a* kiknek az ő lovaik legnagyobb kin- Onáger ragyobb, kartsúbb mint a' szelíd szatsek , felette vígvárnak reá, hogy lovaik faj. rcár; fülei hoszszúk, 's a' farka szinte kopasz -f táji másféle lovakkal öszve ne keveredjenek , a' színe sárgabarna szürke tsíkokkal, az első" ] az ó lovaik tu ajdonképpen két fajtára oszla- tsipején egy fekete kereszt szemléltetik. Hanak, az egyik Kadisifaj, az a z , esmeretlen zája Tatárország a* hol tsordákban él, és eredetű lovak, a' mellyeket ok nemigen nagy- öszire délfelé India és Persia szomszédságába ja betsüloek, a' m á s i k fajta Kóchlani az az költözik telelésre,

Th'-re

ín.

XXIIt.

P FERDE UND ESEK

Fig. i. Das wilde Pferd. (Equus caballus ferus.)

Nach derBehauptung dér Natutforscher giebt és jetzt keine ursprünglich, wilde Pferde meJir, sondern nur verwilderte, oder nur wieder wild gewordene, und oJine Warlung dér Menschen lebende. Von dicsen giebt és grofse Heerden in den pohlnischen Wáidern, in dem schottischen Hochiande , in dér Tatarey , und sónderlich eine unermelsliche Meage in Paraguay und Patagonien. Mán fá'igt diese wilden Pferde ein, maciit sie zahm, uad bedient sich ihrer zum Reiien. Gewöhnlich habén diese wild gefangenen Pferdc sehr grofse Dauer und i^eichügkeit.

Fig. 2. Das zahme Pferd. (Equus cabaLius durnesticus.)

Kein Thier von allén hat sich só sehr an den Menscheu unddessen Bedürfnissegewöünt, und ist ilim .só erstaunlich nü'tzlich worden, als das Pferd. Ab fíaust/iier, wie és diese Figur darsteüt. hat és sich über den ganzen Erdboden verbreitet, und daher auch vöm Ciima und Futter víeíe Abándenjngen inGröfse, Farbe, Figur, Slarke und Geschwindig. keit angeuommen. Die beriihmtesten PferdsRaccn, die wir kennsn, sind die spanisc'h,en, englischen , neapolitanischen, die Barben, Persianer und die arabischefi. Die Araber, derén gröfster Reichthum ihre Pferde sind , tragen dje höchste Sorgfalt far die Reinhaltung dér Rácén, und führeu daher mit gröfster Sorgfalt den S.ammbaum ihrer edfen Pferde fórt. Sie habcm eigentlich 2 Rácén Pferde, wovon die eine Kadischi, das ist, Pferda von unbekannter Abkunft, heifst, die a e nicht sonschátzenj die andere afaer

das ist, Pferde, derén Statnmbaum mán be* reits 2üoo Jahre aufgeschrieben hat. Diese sollen ursprünglich aus dem Gestüte des Kőnigs Salomo abstammen, und vverden gémei' uiglich um sehr hohe Preise verkauft. Unter den etiropáischen Pferden sind vorziiglicit die englischen , wegen ihrer unglaublichea Schnelligkeit im Wettrennen, berühmt.

Fig. 3. Dér Dshiggetai, (Equus hcmionus.}

Dér Dshiggetai, oder wilde Halbesel, ist eine Mittelgattung zwischen Pferd und Esel» und inacht gleichsam den Übergang von dem Einen zum Andern. Ér hat Schwanz und Ohren vöm Esel, gleicht an Gestalt und Grofse ziemlich dem Maulthiere und ist lichtgelb. braun von Farbe. Ér lebt wild in grofsen Heerden in den weiten kráuterreichen Ebenen dér JVlongoley, daher auch sein .Name mongolisck ist. Ér übertiifft an Schnelligkeit Alles, wa$ mán sich denken kann , ist aber nicht zahm zu machen. Die Mongolén und Tungusen schiefsea ihn als Wüdpret, und haltea sein Fieisch für eine Leckerspeise.

Fig. 4. Dér Ouager. (Equus vnager,)

Dér Onagcri~-\. eigentlich dér urspiünglich wilde oder Wald - Esel, von welchem dér zahme Esel, dessen Bűd auf dér folgendeu Tafel stfcht, abstammt. E r i s t gröfser, lichlaakcr gebaut als dér zahme Esel j-hat lángé Ohren, einen fást nackten Schwauz ; isi geibbraun und grau gezeichnet, und hat über den SchuHern ein schwarzes Krcuz. Ér lebt heer.denweise in dér Tatarey, wo ér jáhrlichim H e j b s t e siidwarts gcgen írdien uüd Persien zieht, und dórt iibtrw intert.

Quudrupédes

XXlll.

C H E V A U X Fig. i, Le Cheval sauvage. (Equus cabullus ferus,)

É T A N E S.

m.

t.

originc inconnue; ceux-ci ne sönt pás fórt estimés. La seconde rácé s'appelle Kvech!ani, ét comprend les chevaux , dönt ön connait la généaíogie dtpüis l'espace de 2000 ans. Ils ont pris, d i t - o n , leur origine daos les haras du roi Salomou, ét sönt ordinaircment veudus pour des prix immenses. Parmi les chevaux de l'Europe les anglais tiennent le premier rang, ét sönt principalement fameux pár leurrapidité presqu' incroyable dans la course.

ous les physiciens s accordent de nos jours á rejelter l'existence de ehevaux originairement sauvnges; ceux qu'on prend ordinairement pour tels, ne sönt que des ehevaux domestiques, rendus á la natúré ét vivans sans les soins de Phomme, Ön trouve de ces derniers des troupes nombreuses dans les foréts de la Pologne, les parties montagneuses de Fig. 3. Le Dshiggetai. l'Ecosse, la Tatarie , ét s u r - t o u t une quan(Equus hesnionus.') ti te prodigieuse dans le Paraguai ét le pays des Patagons. Les habitans de ces pays s'apLe dshiggatai fait l'espéce moyenne entre pliquentá les prendre ét á les rendre dociles; le cheval ét l'áne, ét pour ainsi dire le passage aprés quoi ils les préférent pour la monture de l'un á l'autre. II a la queue ét les oreilles aux chevaux domestiques, comme étant plus de Páne ét ressemble au mulet pár sa forme ét légers ét plus nerveux. sa grandeur. Sa couleur est d'un brunjaunátre ét trés clair. H vit én grandes troupes Fig. 2. Le Cheval domestique. dans les vastes plaines des Mogols , fertiles (Equut caballus domesticus.} én excellentes herbes ; c'est ausii de la langue II n'y a aucun animál, qui se sóit plus des habitans de ces contrées qu'H a tiré SOR accoutumé á l'homme ét á ses besoins, ét qui nőm. II surpasse én vitesse tout ce qu'il est luí sóit devenu d'une utilité plus multipliée possible de s'imaginer, mais il ne se laisse abque le cheval. Comme animál domestique , solument pás apprivoiser. Les Mogols ét les tel que la íigure ci • jointe le représente, il Tatares le tuent comme du gibier, ét manr s'est étendu sur toute la surface de la térre, gént sa chaire comme une grandé délkatesse. ét la grandé différence du climat ainsi que de la nourriture, a du produire nécessairement Fig, 4. L'Onagre. des variétés considérables dans ses races, tant (Equus onager.) pour la grandeur , la figure ét les couleurs, ISonagre est proprement l'áne sauvaee, QUC pour la force ét la légéreté. Les chavaux les plus fameux que nous connaissions,. se dönt l'áne domestique, qui est représente sur trouvent dans l'Espagne , l'Angleterre , le la table suivante, tire són origiae. II est plus royaume de Naples, la Barbarie , la Perse ét grand que l'áne domestique ét la forme de l'Arabie. Dans ce dernier pays ils font la són corps est plus fine; ses oreilles sönt Ionprincipale richesse des habitans, qui pour cetté gues ét sa queue est presque sans poil. Sa raison se donnent toutes les peines pour con- couleur est d'un brun jauuátre, entremélé de íerver la pureté de leurs races, pour les en- gris, ét le long du dós il a une raye nőire, noblir ét pour enconánuer les arbres généa- qui sur les épaules forme une croix. 11 vit logiques. Ils possédent proprement deux dif- én troupeaux dans la Tatarie , mais il quitte férentes races de ehevaux, dönt l'une est ap- ces contrées á l'approche de l'automne, pour -^seilée Kadischi, c'est á dire, ehevaux d'une passer Phiver dans les Indcs ét la Perse.

quudrup.

T. m.

ASINUS EJUSQUE SPECIES HIBRÍDAE.

2.

Fig. i. A sinus domesticus.

no, quin etiam albo , forma equo similis , séd longas habét auriculas, nec h i n n i t , üt equus, séd asini more rudit. Ejus .opera tam us domesticus, üt vidimüs in praeceden- in plaustris vehendis , quam equitando porte tabula , ab onagro seu asino férő ortum tandisque oneribus, in austraii praesertim tlucit. Licet per omnes Orbis partes laté jam Európa, muitum requiritur. propagatus s i t , tamen , sicut onager, n u l l i b i Fig. 3. (Hinnus.)' meliusprovenit, quam in calidis . r e g i o n i b u s , quapropter in boreales Európáé partes transHic quoque hibrida est, ex equo proferri adhuc non potuit. Ejus altitudo est pe- gnatus ét asina. Múló minor, allus 4 fere peduin 4 atque d i m i d i i , color píerumque ca- des atque d i m i d i u m , figura corporis ad asi. nus, humeris nigra cruce transyerse signaüs. num propius, quam ad equum accedit. Color Asinus domesticus tardo quidem pigroque est ei píerumque fuscus ,'sed sordidior; ceterum, ingenio, adeo üt pro pigritiae sjmbolo ha- üt múló, magna laboris tolerantia ét robur, beatur; tamen inter auimalia domestica ad- quapropter eo passim ad vehenda ónéra modum utiiis atque aestimatu dignus, nam- utuntur. que vili pabulo, üt carduis aliisque plantis aculeatis contentus , impensis exiguis alitur, Fig. 4. Quagga. praeterea paucis tantum morbis obnoxius est. (Ejuus quagga.') Equo lenius tutiusque ingreditur; validapor, tat ónéra; 30 fere annos vivit, ad supremum Quagga asinus silvestris est Africae, ubi prope diem labori sufficiens. Üt genus asino. praesertim in regioné Cafrorum vivit. Zebráé rum perficeretur, equi natura cum eo com- aliquantulum similis, tamen essentialiter ab rnunicata est, unde novae duae species hibri- ea differt, namque major est atque robustior; dae ortae sünt, mulus nempe ét hinnus, quo- praeterea domari atque ad plaustra vehenda rum uterque magnó in Európa est usui. iaslitui potest, id quod ab ingenio zebráé (Equus atinus.)

prorsus abhorret. E cano fuscus, caput ét collum, zebráé instar» colore nigro virgaMulus hibrida est, ex asino ét equa pro- tűm habét. Venter ét crura albent; in religenitus; altus 5 fere pedes, colore fusco, ca- quis cum asino cenvenit.

Fig. 2. (Mulus.)

Smlesál.atuk

Ül. Dar. 2. Sze/m.

A' S Z A M Á R , ÉS A N N A K F A J Á T . i. Kép. A'szelíd Szamár.

fejér is, a* lóhoz formájára nézve igen hasonlít; hanem nagy fülei v a n n a k , 's nem is {Epuus asinus.) nyerít mint a' ló, hanem ordít mint szamár. A Szamár a' mint feljebb megjegyzett.uk, Európának déli részeiben nagy betsben taraz Onágertöl származott, a' melly ugyan a* tatnak, minthogy mind kotsiba fogni, mind földnek minden részeiben igen elterjedett, de lovagolni, és tere hordani nagy hasznát veszik, még is sohol se tenyészik j o b b a n , valamint 3. Kép. Az Öszvérszamár. az Onáger is, mint a' meleg tartományok(Hinnus.) ban ; a" honnan még Európának éjszaki részeiben el nem terjedhetett. A' magassága Az Öszvérszamár ollyan felemás, mellyet m i n ' e g y ötödfél lábnyi, a' színe rendszerént ménló sárhít, és nőstény szamár ellik. Kisszürke, 's az első tsipején fekete kereszttel je- sebb az öszvérnél, tsak mintegy ötödfél lábgyeztetett. A' szamár ugyan lassú és rest ál- nyi magasságú, és formájára nézve inkább lat, a' honnan a' restségnek bélyege; de e' hasonlít a' szamárhoz, mint a' lóhoz. A' szímellett igen hasznos, és betses házi állat; ne rendszerént motskosbarna. Egyébaránt vamint-hogy roszsz eleséggel él, ú g y m i n t bogáts- lamint az Öszvér, úgy ez is tartós és erős álk ó r ó v a l , és más tövises növevényekkel úgy l a t , a' honnan közönségesen tere hordásra hogy tsekélységbe kerül a' tartása; nyavaját fordíttatik, ritkán szenved , lassabban j á r , és nem botlik olly könnyen mint a'ló, nagy terhet bír, mint4. Kép. A' Kvagga Ló. egy 30 esztendeig él, és szinte addig hal'zna(Equus Quaggu-) vehető. Ezt a' fajtáját a' lónak akarták nemesítni közönséges lovakkal való sárhítás álA' Kvagga A f r i k a i vad szamár a' hol az tal , a' honnan két új korts fajok származtak, főképpen a' Kafferek tartományaiban tsordánúgymint az Öszvér és az Öszvérszainár, és ezek ként légei vadjában. Hasonlít valahienyire a' mind ketten közönséges hasznú állatok Eu- Zebrához, de áltól még is voltaképpen kiirópában. l ö m b ö z i k , mivel ez nagyobb, és e ' ö s e b b , megszelidíthetö, és kotsiba fogható, a' meüy2. Kép. Az Ö&vér. re a' Zebra telyességgel alkalmatlan. A' l'tiae (Mulus.) ftiirkebarna, a' fején pedig és a' nyakán feAz Öszvér korts faj, vagy is felemás, me!- kete tsíkok vannak mint a' Zebrának. A' halyet hím szamár sárhít, és kantza ló ellik. Ma. sa és mind a' négy lábai fejérek , egyébaráut gas^ága j lábnyi, szíoe barnaszürke és néha pedig a' szamár tulajdonságaival bír.

mer,, xxiv. B IH DÉR ESEL UND SEINE ABARTEN. Fig. i. Dér zahme Esel. (Equus asinus.*)

Sie sind an 5 Fufs hoch, brauc, grau und sógar auch weifs von Farbe, und sehen dem Pferde an Gestalt sehr áhnlich; alléin sie habén lángé Ohren, und wiehern nicht wie das Pferd, sondern yanen wie dér Esel. Mán schátzt sie sowolü zum Fahren als auch zum Reiten und Lasttragen, sonderüch im südlichen Európa, sehr hoch.

iJer zahme Esel stammt, wie wir bey dér vorigen Tafel gesehen habén, von dem Onager oder wüden Esel ab. Ér ist zwar schon sehr weit in allén Welttheilen verbreitef, alléin ér gedeihet doch , wie dér Onager, nirgends besser als in warmen Lándern, und hat daher Fig. 3. Dér Maulesel. bis jetzt noch nicht in das nördliche Európa verpflanzt werden können. Seine Höhe ist (fíinnus.) ohngefahr 4 ^ Fufs, und seine Farbe geDér Maulffselist einBastard, dessen Vater wölmlich grau, mit einem schwarzen Kreuze ein Pferd , und die Mutter eine zahme Eselin über den Schultern. Dér zahme Esel ist zwar ist. Ér ist kleiner als das Maulthier, nur étlangsam und trage , und daher ein Symbol wa 4 1/2 Fufs h o c h , und náhert sich an dér ?er Faulheit , alléin dem ungeachtei ein sehr Gestalt mehr dem Esel als dem Pferde. Ér Eüízliches und schaízbares Hausthier; denn ist gewöhnlich schmutzig braun von Farbe, ér begniigt sich mit schlechlem Futter, als und übrigeus , só wie das Maulthier, von pisiéin und andern stachlichten Pflanzen, und grofser Dauer und Starke, daher ér auch geist daher mit geringen Kosién zu erhalten ; ist wöhnlich zum Lasttragen gebraucht wird. sehr wenigen Krankiieiten unterwoifen, geht sanfter und sicherer als das Pferd, kann starke Fig. 4. Dér Quagga. Lasten tragen, wird ohngefáiir 30 Jahre alt {Equus quagga.) und ist auch fást só lángé zűr A r b e i t branchbar. Mán hatte seine Rácé durch Begattung. Dér Quagga ist áer Wald-Esel von Afrika, mit dem Pferde zu verbessern gesuclu , und Wo ér sonderlich in den Lándern dér Kaffern daraus sind 2 „ eue Bmtard- Rac.n , nemlich herdemveise tVild lebt. Ér gleicht etwas dem das HSmlthur und dér Maul les parlics du monde , ne prospére pourtant nulle pari mieux , ainsi que l'ouager , que dans les pays chauds; ét il a été impossible jusqu'á préseat de le naluraliser dans les régions de l'Europe les plus septentrionales. II a á-peuprés 4 i/ií piads de h a u t e u r , ét sa couleur ordinaire est d'itn gris cendré avec une croix nőire le long des épaules. II est lent ét pares.seux,et ön én a fait le symbole de la paresse ; mais ce défaut étant contrebalancé pár plusieurs bonnes qualités , cet animál ne cesse pás d'étre un des plus utiles ét des p l u s estimés. II s'accomode de toutes sortes de nourriture , de chardons ét de plusíeurs autres plantes á p o i n t e s , ét són e n t r e l i e n t est pár consequent fórt peu couteux. 11 est sujet á trés peu de maladies, sa démarche est plus douce ét plus assurée que celle du cheval, ét il est capable de porter de trés grands fardeaux. Sa vie peut durer presque 30 ans; ét ordinairement il est u t i l e au travail jusqu'ál'approche