Ember a mindenségben, vol. I. [PDF]

Zitiervorschau

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA K Ö N Y V K IA D Ó V Á L L A L A T A

BÁRÓ B R A N D E N ST E IN BÉLA

AZ EMBER A MI N D E N S ÉGBEN ELSŐ K ÖTET

*

AZ 1936. É V I IL L E T M É N Y

AZ EMBER A MI NDE NS ÉGBEN ELSŐ KÖTET I. AZ E M B E R I T E S T II. A Z E M B E R I K U L T Ú R A

IRTA BÁRÓ BRANDENSTEIN BÉLA

BUDAPEST K IA D JA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉM IA 1936

M AGYAR

TB5 CMÁNYO3 AKADEMIA

KÖNYVTÁRA

M ÍS

ELŐSZÓ

Az em b er m iv o lta az em ber sze m p o n tjáb ó l a legelső k é rd é s: ö n m a g a az a sa rk p o n t, a m e ly k ö rü l s z á m á ra a m in d en ség forog. N em az em b er az első lén y a v ilá g o n : de önm ag áh o z ő v a n legközelebb. E z é rt az em b e rta n , az e m b e rre l foglalkozó tu d o ­ m á n y á g eg y ik e a leg fo n to sab b tu d o m á n y o k n a k . J e ­ len tő ség e k é tsé g te le n ; eg ysége p ed ig a tá r g y eg y sé­ gével, az em b er egységes lén y év e l b iz to sítv a van. Az e m b e rta n jo g o s u ltsá g a te h á t nem le h e t v ita t á r ­ g y a ; ám de a b ö lcseleti em b e rta n , az e m b errő l szóló b ö lcseleti tu d o m á n y jo g o su ltsá g a m á r m eg k érd ő ­ jelezhető. H iszen az em b er e g y ik ig en k ü lö n leg es lén y e a v ilá g n a k ; a vele foglalkozó tu d o m á n y te h á t n y ilv á n sza k tu d o m á n y , a ró la szóló m e g á lla p ítá so k sp ec iá lis és nem filo zó fia i jelen tő ség ű ek . E z részben igaz, de m égsem egészen. Az e m b e r­ rel, m in t te s ti lén n y el a biológia, ille tő le g a zooló­ g ia eg y része fo g lalk o z ik : ez a b io ló g iai, ille tő le g zoológiái e m b e rta n . M e g á lla p ítá sa i fo n to sak és é r­ dekesek és az em b errő l s a já to s k é p e t festenek. B e­ m u ta tjá k az em b ert, m in t az á lla tv ilá g eg y ik ágát, ta lá n csú csát, de m in d en k ép p e n m in t term é sz eti lényt, m in t állatot a természet, a szerves élet, az

VI

ELŐSZÓ

á lla to k v ilá g á b a n . E z t az em b eri te s tte l foglalkozó b io ló g ia i e m b e rta n t a z o n o sítjá k egyes tudósok, íg y pl. Lenhossék M ih á ly ( A z a n t h r o p o l ó g i á r ó l

és t e e n d ő i n k r ő l az an t h r o p ol ó g i a t e r é n , 1914.) az e m b e rta n n a l á lta lá b a n . L en h o ssó k n ak , m in t a n a tó m u s n a k , a m a g a sz e m p o n tjáb ó l ig a z a v a n , h a az a n tro p o ló g iá t sz ű k re h a tá r o lv á n , leh ető leg e g y ­ séges tu d o m á n n y á k ív á n ja te n n i, h o g y a so k a t m a r ­ kolás, k ev e set fo g ás h ib á já b a ne essék. N y ilv á n v a ló az o n b an az is, h o g y ez a tu d o m á n y sz a b a to sa n eln e­ vezve fiz ik a i v a g y b io ló g ia i e m b e rta n , nem e m b e r­ ta n á lta lá b a n : m e rt az em b er nem csak test. H a az e m b e rta n t á lta lá b a n csak az e m b eri te s t v iz s g á la ­ t á r a k o rlá to z n é k , a z t a tév es b e á llítá s t k e lth e tn ő k , h o g y az em b er lén y eg e csak te s ti: ez p e d ig nem áll, a m in t a köv etk ező fe jte g e té se k k im u ta tjá k . E z é rt az e m b e rta n á lta lá b a n az egész e m b e rre l á lta lá b a n k é n y te le n fo g lalk o z n i és m i, k ü lö n ö sen a m i fe la d a ­ tu n k m e lle tt, a m e ly az em b er legfőbb v o n á sa in a k v iz s g á la tá t k ív á n ja , ah h o z a sz in té n sok a n tro p o ló ­ g u stó l v a llo tt fe lfo g ásh o z csa tla k o zu n k , h o g y az e m b e rta n m in d e n a la p v e tő em b eri v o n á st és m e g ­ n y ilv á n u lá s t v iz sg á ln i köteles. E b b ő l persze je le n ­ tő s n eh ézség ek sz á rm a z n a k . Az e m b e rre l m in t k u ltú ra a lk o tó v a l a k ü lö n féle k u ltú ra tu d o m á n y o k v a g y m ás n év e n szellem i tu d o ­ m á n y o k fo g la lk o z n a k : h iszen a k u l t ú r a v iz s g á la tá ­ n á l nem h a g y h a tjá k te lje se n fig y e lm e n k ív ü l e n ­ n ek a lk o tó já t. E zek is m e g fe stik az em b er k é p é t; de m e n n y ire m á sk é n t! I t t az em b er szem ben á ll a t e r ­ m észettel, a n n a k részb en u ra , te re m tő erő, sz in te az Is te n s é g tá rs a , seg ítő je, v a g y le g a lá b b is — a p essz i­

m isták szemében — kontár utánzója és természeti

ELŐSZÓ

VII

v ilá g á n a k e lc s ú fító ja : de m in d en k ép p e n a te rm é sz e t fe le tt is álló, ezt ö n m a g á tó l is á ta la k ító tényező. S zellem i erő, h a ta lo m , a m e ly k ib o n ta k o z ta tja a k u l­ t ú r á t és en nek tá r g y i szellem ét: e z é rt nevezik szel­ lem i tu d o m á n y o k n a k is az em b eri k u ltú r á t vizsg áló tu d o m á n y o k a t. A lé le k ta n is fo g lalk o zik az em b errel, belső lelk i életével, és szin tén az előbbinél sem m iv el sem kevésbbé je le n tő s k ép e t fe st ró la. E zen a k épen az em ­ b er a term é sz et v ilá g á tó l eltérő , m ás, külö n , de n a g y sz e rű , nem kevésbbé g az d ag v ilá g , a v a ló sá g ­ n a k egészen ú j, sa já to s b iro d alm a. M in d h áro m kép az e m b e rt á b rá z o lja : a fizik a i, a k u ltú r tö r té n e ti és a lé le k ta n i. És m in d e g y ik m ás, főleg p ed ig az első eg y részt, a m á sik k e ttő m á sré sz t eltérő , csak n em szögesen és m ere v en szem ben á ll­ n a k eg y m ással. És e g y ik sem n a g y o n tö rő d ik a m á ­ sik k al. H ol v a n h á t az em ber, az egységes, az egy lén y ? H á ro m em b er v an ? És m ely ik az ig azi? Az egységes tá r g y ú e m b e rta n szétesik h á ro m e m b e r­ ta n ra , am ely e k n ek eg y részt, ú g y látsz ik , a lig v a n közük egym áshoz, m á sré sz t nem eg y p o n to n e g y e ­ nesen elle n tm o n d a n a k e g y m á sn a k : i t t részben ig a ­ zolódnak L enhossék a g g o d a lm a i. E ttő l a n ehézség­ től azo n b an nem sza b ad v issz a ria d n u n k . Ig a z, h o g y az em b erb en m a g á b a n is sok az e lle n té t, az e lle n ­ kezés: de a z é rt m égis csak egy az em ber. T e h á t csak a ró la szóló tu d o m á n y h u ll e n n y ire re m é n y te le n ü l szét? H ol t a lá lja m eg ez eg y ség ét? N y ilv á n o tt, ah o l az egyes e m b e rta n o k b a n lévő és a belő lü k m eg ­ h ú z h a tó irá n y v o n a la k ö sszefu tn ak . E z a csom ópont p edig, a m e ly te ste t, k u ltú r á t, lelk et, b io ló g iát, k u l­ tú ra tu d o m á n y t, lé le k ta n t összefog, t ú l v a n a sza k ­

VIII

ELŐSZÓ

tu d o m á n y o n és a filozófia, szo ro sab b an a m e ta f i­ z ik a te rü le té re esik. A z á l t a l á n o s e m b e r t a n tehát csakis mint filozófiai tudomány e g y s é g e s , és í g y s z ó l az e g é s z e m b e r r ő l . N em h iá b a n ev ezték az e m b e rt m ik ro k o zm o szn ak , k is v ilá g n a k , k is m in d e n sé g n e k : v a ló b a n az, és íg y a te l­ je s e m b e rta n m ik ro m e ta fiz ik a , k is m e ta fiz ik a , a m e ly ta rta lm a z z a a n a g y m e ta fiz ik a leg tö b b a la p ­ v ető té te lé t. A b ö lcseleti e m b e rta n te h á t n a g y o n is jo g o su lt: m in t á lta lá n o s e m b e rta n , eg y ed ü l b ö lcseleti tu d o ­ m á n y k é n t leh etség es. De n a g y o n szükséges is: h i ­ szen ez v a n h iv a tv a a b io ló g ia i, k u ltú r tö r té n e ti és lé le k ta n i em b erk ép k ü lö n b ö ző ség eit és e lle n té te it eg y ség es és összhangzó, te lje s em b erk ép b e fo g la ln i és a k ö ztü k m u ta tk o z ó e lle n tm o n d á so k a t e ltü n te tn i. E g y e d ü l ez a d h a t fő v o n á sa ib a n te lje s és íg y k ie lé ­ g ítő , m e g n y u g ta tó em b erk ép et. E r r e p ed ig n a g y szükség v an . N em csak a z é rt, m e rt a m a i em b er az ő t ra jz o ló sza k k ép b en m á r nem ta l á l j a m eg ö n m a g á t. H a n e m a z é rt is, h o g y az em ­ b e r t a v ilá g lé n y e i között, a m a g a h e ly é n m u ta s s a m eg ö n m a g á n a k és íg y visszavezesse a m a i e m b e rt a te rm é sz e t egészébe, a m e ly tő l elsz a k a d t. M eg sz ü n ­ tesse n a g y m a g á n y o ssá g á t, am ely b e b e le h a jsz o lta ö n m a g á t, de a m e ly m o st m á r n y o m asztó , fá jd a lm a s , s iv á r kezd len n i, té v ú tn a k , ú tv e sz tő n e k b izo n y u l, am ely b ő l k o ru n k em bere nem tu d k ita lá ln i. P e d ig lén y e g ile g e ttő l fü g g b o ld o g u lá sa : h a m e g in t m e g ­ t a l á l j a v ilá g h e ly z e té t és a n n a k m eg felelő en ille sz­ k ed ik bele a v ilá g egészébe. K ü lö n b e n a m a g á n y o s, m á r-m á r k ü lö n ccé v á lt v ilág b o ly o n g ó , az em ber, ö n ­ m a g á t is elv eszti és jö v ő jé t is e ljá tssz a .

ELŐSZÓ

IX

A fe la d a t te rm é sz etén e k m egfelelően o sz tju k be v iz s g á ló d á sa in k a t: először az em b eri te s te t te k in t­ jü k , te h á t az e m b e rt m in t fiz ik a i lé n y t: a z u tá n a fiz ik a i em b er fe ltű n é sé v el la s s a n k é n t k ia la k u ló és v ég ü l m ag asb aszö k ő em b eri k u l t ú r á t vesszük szem ­ ü g y re és m eg leh ető sen részletes k u ltú rb ö lc se le ti k é ­ p e t ra jz o lu n k m eg ró la ; in n e n e lju tu n k az e m b e r­ ben m űködő k u ltú ra a lk o tó , te re m tő elvhez, az em ­ b eri lélekhez és ezt v a la m e n n y i a la p v o n á s á t átfo g ó egységes p szich o ló g iai szem léletnek v e tjü k alá. V é­ g ü l összefogva b e m u ta tju k az em b er életét, szelle­ m ét, á lta lá b a n a lk a tá t és k ije lö ljü k v ilá g h e ly z e té t. K észletes em b erk ép ü n k b en ig en sok sp ec iá lis vo­ n á s r a v a n szü k ségünk, a m e ly e k e t több, k ü lö n féle sz a k tu d o m á n y v izsg ál. M indezekben term észetesen nem le h e t telje se n otth o n o s a szerző: de v alam e n y n y ib en a leh ető ség sz e rin t ala p o sa n ip a rk o d o tt t á j é ­ kozódni. A ré szletek b en m in d a m e lle tt m u ta tk o z ó esetleges h ián y o sság o k ta lá n m e g b o c sá th a to k ; h i­ szen ezek a ré szletek az em b erk ép et éppen o ly a n k e ­ véssé ro m b o lják le, m in t egyes sza k k érd é se k re vo­ natk o zó és m a á lta lá n o s a n e lfo g a d o tt, de m á r ese t­ leg h o ln ap tú lh a la d o tt ta n ítá so k , a m e ly e k e t szin tén k én y tele n a m ai filo zó fia i an tro p o ló g u s fe lh a sz ­ n áln i. A sok ré szlet az első p illa n a tr a szin te tu d o ­ m án y o s le x ik o n n a k v a g y en c ik lo p é d iá n ak m u ta t­ h a tja az egész m ű v e t: a benne m e g ra jz o lt végleges em b erk ép azo n b an széles ta p a s z ta la ti m eg alap o zás n élk ü l e g y á lta lá b a n nem v o ln a ig azo lt, az em b erre v o natkozó ta p a s z ta la to k p ed ig éppen az em b eri ter­ m észet so k o ld a lú sá g a m ia tt a v aló ság , az élet m in ­ den á g á ra k ite rje d n e k . H iszen pl. g a z d a sá g i te v é ­

kenysége avagy nyelve nélkül az ember nem volna

X

ELŐSZÓ

e m b e r: és ezeknek fig y e lm e n k ív ü l h a g y á s á v a l nem le h e t az e m b e rt m eg felelő en b e m u ta tn i; a g a z d a sá g i ó let v a g y a n y e lv és á lta la az em b er b e m u ta tá s a p e ­ d ig ezeknek a k u ltú r a á g a k n a k á lta lá n o s term é sz e­ téb e és a la k u lá s u k tö rv é n y sz e rű sé g e ib e v aló ném i elm ély ed é st ig én y el. A z élesebb szem ű o lvasó a m ú g y is c s a k h a m a r észreveszi, h o g y nem le x ik á lis a d a t h a lm a z b a m e rü l, h a n e m m i n d e n r é s z l e t b ő l egységes szemléletű és r e n d s z e r e s e n m e g r a j z o l ó d ó e m b e r k é p b o n t a k o z i k ki e l ő t t e : ezt a k é p e t az u to lsó rész feje zete i n y ilv á n ­ v aló filo zó fa i eg y sé g esíté ssel z á rjá k le és a végső ö sszefo g lalás m ég eg y sz er le h ető leg p la s z tik u s a n v e ­ tí ti az o lvasó elé. K ív á n ju k és re m é ljü k , h o g y tö ­ re k v é sü n k nem m a ra d s ik e rte le n : ered m én y e, h a jó, nem le h e t m ás, m in t az a nem to rz ító tu d o m á n y o s sík tü k ö r, a m ely b e n az em b er ig a z á n m e g lá tja ön­ m a g á t és v ilá g á t. M u n k ám m eg jelen é sév el k a p c so la tb a n ig az k ö ­ szö n e té t m o ndok K ornis G y u la, L enhossék M ih á ly és S ch ü tz A n ta l eg y e te m i ta n á r u ra k n a k , a k ik a m ű m e g b írá lá s a s o rá n é rté k e s ta n á c so k k a l tá m o g a tta k ; h aso n ló k ép p e n h á lá v a l ta rto z o m Gáspár J á n o s, f Gombocz Z o ltán , L aziczius G y u la, v itéz Moór G yula, N ém eth G y u la és Schiller P á l u ra k n a k , a k ik egyes részek á to lv a s á s a k a p c sá n becses ú tb a ig a z ítá s o k k a l s e g íte tte k ; k ö szö n e té t m ondok Lehner F e re n c ú rn a k a n é v m u ta tó gondos elk é sz íté sé é rt. V é g ü l ped ig ő szin te h á lá v a l em lékezem m eg a M a g y a r T u d o m á ­ nyos A k a d é m ia áld o za tk észség é rő l, a m e lly e l m u n ­ k á m k ia d á s á r a v á lla lk o z o tt.

TARTALOM .

ELSŐ RÉSZ.

A* emberi test. I. A tapasztalati adottságok és fő magyarázó elveik. 1. 2. 3. 4.

Az em beri test nagyszerűsége — — — — — 3 Az em beri test gyengesége és á lla ti term észete 3 Az em ber helye az állatren d szertan b an — — 4 A biológiai fejlődéselm élet k ialak u lása és ta n í­ tása; L am arck és D arw in — — — — — 4 5. A fejlődéselm élet h a tá sa az em berről való tu ­ dom ányos felfo g ásra — —— — — — — 7 6. Az em beri test á lla ti szárm azására valló je­ lenségek — — — — —— — — — — 8 7. Csökevényes szervek és képződmények — — 9 8. V isszaütések — — — — — — — — — 10 9. Az em briológia tan ú ság a i — — — — — — 11 10. Az em beri és álla ti vér rokonsága — — — 13 II. Az őslénytan tan ú ság a i a fajo k fejlődéséről — 14 12. Őskori em berleletek és tan u lság a ik az em ber szárm azása tekintetében — — — — — — 15 13. A Föld történetének korszakai és élőviláguk 18 II. Elméletek. 14. Előszó az em bertani elm életek bem utatásához. Lenhossék M ihály: „Az em ber helye a term é­ szetben“ cím ű könyve — — — — — — 25 A)

Schwalbe.

15. Schwalbe G usztáv em bertani elm élete — — — 26

16. Általános embertan

— — — — — — — 27

TARTALOM

XII

17. Speciális em bertan. A prím ások leszárm azása 18. Az em ber és az em berszabású m ajm ok leszár­ m azása — — — — —■ — — — — — 19. Az em berfaj egysége; recens em bertípusok — 20. A n ean d erv ö lg yi em ber —— — — — — 21. A piltdow ni lelet — — —— — — — — 22. P ith e k an th ro p u s erectus —— — — — — 23. A heidelbergi állkapocs —— — — — — 24. H a rm ad k o ri em ber — — —— — — — — 25. Schwalbe b írá la ta K laatsch feltevéseiről — — 26. Scbwalbe b írá la ta R anke és K ollm ann elm éle­ téről — — — — — — — — — — — 27. Schwalbe em berszárm azási elm élete — — — 28. K ritik a i m egjegyzések Schwalbe elm életéhez — B)

27 28 29 29 32 32 33 33 34 36 36 38

Plate, W einert és Keith.

29. L. P late, H ans W ein ert és A. K eith em bertani elm életei — — — — — — — — — — 40 C) Klaatsch. 30. K laatsch elm élete — — —— — — — — 31. Az em ber ősi prím ásjellege — — — — — 32. Az em beri szervezet ősi vonásai: tobozm irigy; fogazat — — — — — — — — — — 33. Az em beri kéz és ő salak ja i — — — — — 34. Az em beri szem alak u lá sa — — — — — — 35. Az em ber és az em berszabású m ajm ok a n a tó ­ m iai viszonya — —— — — — — — 36. Az em berréválás és az em beri láb k ialak u lása 37. Az em berek és az em berm ajm ok elkülönülése; az em ber többágú eredete — — — — — 38. Az ősi em berfajok és szárm azásuk — — — 39. K laatsch elm életének általán o s b írá la ta — — 40. Az em berfaj valószínű szárm azása (sa já t elm é­ let); G. E llio t S m ith antropológiai ta n ítá sa i 41. A K laatsch-féle polygenesis-elm élet b írá la ta ; az em b erfajták valószínű k ialak u lása és en­ nek okai — — — —— — — — — — 42. Az em beri láb k ia la k u lá sá ra vonatkozó K laatsch-féle elm élet b írá la ta ; az em ber egye­ nes te s tta rtá s á n a k valószínű eredete — — —

42 42 43 44 46 46 47 49 51 52 52 57 60

D) Alsberg. 43. A lsberg em b ertani elm élete: az em berelv — — 61 44. Az em berelv érvényesülésének következm ényei 64

TARTALOM

X lll

45. Az em berelv érvényesülése és az em berréválás; em ber és á lla t különbsége —— — — — 46. Az em ber és az em berm ajm ok közös őse: a P ithekanthropogoneus — —— — — — 47. Az em berréválás fo ly am ata — — — — — 48. A lsberg elm életének b írá la ta — — — — —

64 66 67 67

E) Bőik. 49. L. Bőik fetalizációs elm élete 50. Bőik elm életének b írá la ta — F)

—— ——

— — — 70 — — — 70

Dacqué.

51. A fejlődéselm élet v álság a és a biológiai em ber­ tan kilengései — — — ——— — — — 52. Dacqué E d g ar biológiai ta n ítá s a és a típ u sel­ m élet — — — — — — —— — — — 53. Az em ber története Dacqué szerint — — — 54. Dacqué elm életének b írá la ta — — — — — G)

71 72 75 76

Behm.

55. Behm an tro p o ló g iája és ennek b írá la ta — — 78 H)

Saller.

56. S aller an tro p o ló g iai összefoglalása — — — 80 57. Az em ber testi m ivoltának és szárm azásának összefoglalása — — — — — — — — 81

M ÁSODIK RÉSZ. Az em beri k u ltú ra. Első fejezet.

A kultúra általában. 58. Az em bertan kultúrbölcseleti vonatkozása és felad ata — — — — — — — — — — 87 59. Az em beri k u ltú ra általános képe — — — — 88

XIV

TARTALOM

60. Az em beri és a term észeti alkotások különbsége nem am azok szellemi, emezek nem -szellem i m ivoltában re jlik — — — — — — — — 88 61. Az állatok alk o tásain ak n ag y fa ji konzervatív itá sa — — — — — — — — — — — 89 62. A term észeti népek k u ltú rá já n a k „term észetes­ sége“ — — — — — — — — — — — 90 63. Az em beri k u ltú ra a lk o tá s n ag y haladó tenden­ ciája ; az em beri és a term észeti alkotások m egegyezései és különbségei — — — — — 90 64. Az em beri k u ltú ra alk o tásain ak és a term észet tá rg y a in a k szellemi jelentése, értéke és k ife­ jezése — — — — — — — — — — — 92 65. A szellem i jelentés egyetem es vonásai és ezek­ nek k ap cso latai a tö rtén e ti törvényszerűsé­ gekkel — — — — — — — — — — — 95 66. M ódszertani m egjegyzések: E ic k e rt történelem ­ logikai felfo g ása és az egyetem esnek a tö rté ­ netben való szerepe — — — — — — — 97 67. A szellem i jelentés in d iv id u ális vonásai és fel­ fogásuk lehetősége az em beri egyéniség poten­ ciális végtelensége fo ly tán — — — — — 100 68. A k u ltú ra időbeli, tö rtén e ti léte és a jelentésé­ ben m egnyilvánuló időtlen, örök vonás; a hisztorizm us értéke és fogyatékossága — — 101 69. T ö rtén eti korok s a já t és eg y m ásra vonatkozó jelentése — — — — — — — — — — 105 70. A m úlandó v alóság és örök értékének kapcso­ la ta — — — — — — — — — — — 106 71. A k u ltú ra tö rtén e ti a la k u lá sá t m eghatározó törvényszerűségek kérdése — — — — — 108 72. A k u ltu rá lis halm ozódás tö rv é n y e — — — — 108 73. A k u ltú ra fokozódó önállósulásának törvénye 110 74. A k u ltú ra szétkülönülésének és egységesedésé­ nek törvénye — — — — — — — — — 111 75. A k u ltú ra szellem i je le n té sta rta lm a és ennek gazdagodása a k u ltú ra fejlődése folyam án 112 76. Az egyén, a töm eg és a társad alo m szerepe a k u ltú ra k ialak u lásá b an — — — — — — 113 M ásodik fejezet.

A z emberi társadalom. 77. Az em beri társad alo m az em beri k u ltú ra leg ­ főbb közvetetten fo rrá sa — — — — — — 116 78. Az em beri lélek és az em beri társad alo m m int k u ltú ra fo rrá so k ; a lélektan és a társa d alo m ta n viszonya a kultú ratudom ányokhoz — — — 118

TARTALOM

XV

79. A társa d alo m ta n k ialak u lása és különféle ir á ­ n y ai — — — — — — — — — /— — 120 80. A társa d alo m ta n tá rg y á n a k rendszeressége és a társa d alm i élet bölcseleti alapelvei — — 124 81. A társa d alm i viszonyok szelleme és ennek k ap ­ csolata az egyén a lan y i szellemével — — — 125 82. A társa d alm i vonatkozások és alak u lato k ele­ ven m ivolta — — — — — — — — — 127 83. 0 . S pann u n iv erzalista társadalom elm élete és en­ nek b írá la ta ; az egyén és a tá rsa d a lm i közös­ ség viszonya — — — — — — — — — 128 84. A társa d alm i élet term észeti m eghatározott­ sága — — — — — — — — — — — 132 85. A társa d alm i élet tá rg y i-k u ltu rá lis m eg h atáro ­ zo ttság a — — — — — — — — — — 133 86. Az egyének kölcsönhatásának jelentősége a társa d alm i életben — — — — — — — 134 87. A valóság őshatározm ányai és kapcsolatuk a valóságban — — — — — — — — — 136 88. Az eg y énfeletti társa d alm i közösség-egységek 140 89. A társa d alm i közszellem form ális egyetem es­ sége; az egyetem es em beri közszellem — — 144 90. Az egyének és a társa d alm i egyetem es form ák és átfogó alak u lato k viszonya a társa d alm i életben — — — — — — — — — — 148 91. A társa d alm i tényezőknek időtlen jelentése és időbelisége; sztatikus és dinam ikus társad adalom tudom ányi fogalm ak — — — — — 149 92. Az em ber szociális jellege — — — — — — 153 93. Az em ber tá rsa s h ajlam ai — — — — — — 154 94. Az eg y ü ttlét és egym ásrakövetkezés társa d alm i vonatkozásai; a vezetés — — — — — — 157 95. A közösségalkotó egyetem es form ai s tru k tú rá k 162 96. A lapvető társa d alm i alakulatok; „közösségek és társa ság o k “ — — — — — — — — 163 97. T ünékeny és ta rtó s társa d alm i alakulatok; a töm eg — — — — — — — — — — — 167 98. A társa d alm i alakulatok szerkezeti különbségei 172 99. A házasság — — — — — — — — — — 173 100. A család — — — — — — — — — — 176 101. A h o rd a — — — — — — — — — — — 177 102. A nagy család és a nem zetségi, v alam in t törzsi szervezet — — _ — — — — — — — — 177 103. H ázassági és tu lajd o n jo g i szabályok a törzsi, illetőleg a horda- és a falu-szervezetben — — 179 104. A társa d alm i szervezetek továbbfejlődése — — 182 105. Az anya.iogú szervezet — — — — — — — 184 106. Az aty ajo g ú szervezet és a totem izm us; a ty a ­ jogú p ászto rtársad alm ak — — — — — — 187

XVI

TARTALOM

107. A társa d a lm i szervezetek keveredése és rendi különbségek, v alam in t az állam i szervezet k i­ alak u lá sa — — — — — — — — — — 190 108. Az a rk tik u s k u ltú rá k társa d a lm i berendezései; egyes kezdetleges társa d a lm i berendezések kom m unisztikus vonásai; W. S chm idt kultúrak ö relm élete — — — — — — — — 193 109. Az állam alak u lás: a birodalm i állam — — — 196 110. Az állam alak u lás: a városállam — — — — 200 111. A ren d i állam — — — — — — — — — 204 112. Az állam m iv o lta és im perialisztikus jellege 206 113. A h iv atáso s kereskedelem k ialak u lása és összeszövődése az állam i im perializm ussal — — 207 114. A k a p ita lista p o lg ári osztály állam k ialak u lása a ren d i állam ból — — — — — — — — 212 115. A k a p ita lis ta állam és társad alo m fejlődése és vége — — — — — — — — — — 216 116. A m a rx i k om m unista állam eszméje és a p ro ­ le tárfo rra d alo m — — — — — — — — 223 117. A jövő állam án ak k ialak u lása és jellege — — 230 118. A jog állam — — — — — — — — — — 238 119. A k u ltú ráltam — — — — — — — — — 241 120. A v allási jellegű tá rsa d a lm i szervezetek k ia la ­ k u lása; az egyház — — — — — — — — 243 121. E gyház és állam viszonya; a tökéletes szerve­ zetű egyház m onarchikus és h iera rch ik u s je l­ lege — — —— — — — — — — — — 246 122. Az em beri társad alo m b an kibontakozó szelle­ m iség; a ném et idealizm us bölcseletének mély b elátásai — — — — — — — — — — 253 123. Az állam és a szűkebb körű, speciális tá rs a ­ dalm i közösségek viszonya — — — — — 255 124. V isszap illan tás; az em ber tá rsa s m ivoltának jelentősége — — — — — — — — — 257 H arm ad ik fejezet.

A kultúra felosztása. 125. Az em ber és k u ltú rá ja — — — — — — — 260 126. A term észet és az em beri k u ltú ra ; a „term é­ szeti“ és a kultúrnépek — — — — — — 260 127. S p ran g e r k u ltú rafe lo sztása — — — — — 262 128. A W indelband értékrendszerén alapuló k u l­ tú rafelo sztás — — — — — — — — — 263 129. A k u ltú ra fő ág ai — — — — — — — — 264 130. A g y a k o rla ti életág n eg atív elkülönítése — — 265 131. Az elm életi életág jellem zése — — — — — 265

TARTALOM

132. 133. 134. 135.

A A Az A

m űvészi életág jellemzése — — g y ak o rla ti életág jellem zése — életágak összeszövődése — — következő vizsgálódások m enete

XVII

— — — —

— — — —

— 265 — 266 — 267 — 269

Negyedik fejezet.

A technika. 136. A technika m eghatározása — — — — — 271 137. A technikai alkotás eszközm ivolta — — — 271 138. A technikai eszköz jelentésére irán y u ló elm é­ letek; a technika, m int az em ber szerveinek kivetítése — — — — — — — — — — 271 139. A technika m int az em beri szervek kiszélesítése 272 140. A technika m int a test kikapcsolásának az esz­ köze — — — — — — — — — — — 273 141. A technikai alkotás rendeltetése h atalm i cél szolgálata; a technikai alkotás g y ak o rla ti célú és jelentésű eszköz — — — — — — 274 142. A g y ak o rla ti és az alkotó tevékenység össze­ fonódása a technikai eszközhasználatban és eszközkészítésben — — — — — — — — 275 143. A technika fejlődése; technika az állatv ilág b an 276 144. A technika egész körének az em beri k u ltú rá n is tú lterjedő elvi egysége — — — — — 278 145. A tűz technikai haszn álata és előállítása — 280 146. Más elem i erők technikai haszn álata — — — 283 147. Az eolithek kérdése — — — — — — — 283 148. A k u ltú rakorszakok felosztása és elnevezése a technikai eszközök fő an y ag a szerint — — 284 149. Term észeti tá rg y a k em beri eszközhasználata — 286 150. A kőék — — — — — — — — — — — 286 151. Az em beri szerszám ok differenciálódása a kez­ detleges em ber életében — — — — — — 287 152. Az ősi eszközök .m int az em beri k u ltú ra első kézzelfogható m egnyilvánulásai és az em ber term észeti h atalm án ak ú ttö rő i — — — — 288 153. Az ősi eszközök keletkezése — — — — — 289 154. Az em beri technika első, „kryptotheoretikus“ korszaka: az egyszerű eszközök k o ra — — 290 155. A technika m ásodik korszaka: az összetett szerszám ok vagy egyszerű gépek k o ra — — 291 156. A géptechnika az elm életi technika első, tú l­ nyom óan geom etriai korszaka — — —■ — 292 157. A géptechnika kora a feltaláló képesség előre­ törésének a kora — — — — — _ — — 294

XVIII

TARTALOM

158. A technika h arm ad ik korszaka; az elm életi tech n ik án ak túlnyom óan m echanikaivá való á ta la k u lá sa — — — — — — — — — 294 159. A tech n ik a h arm a d ik korszaka: az összetett gé­ pek v ag y gépezetek és a géprendszerek k o ra 294 160. A gépezet n ag y fo kú önállósága az em berrel szemben —— — — — — — — — — 295 161. A gépezettechnikával kialakuló en erg iatech ­ n ik a és k o ra — — — — — — — — — 296 162. Az en erg iatech n ik a exakt elm életi m egalapo­ zása: az en erg etik ai tech n ik a — — — — 298 163. Az elm életi tevékenység szerepe a technikában; az em ber és a term észet h a rm ó n iá ja a techni­ k ában — —— — — — — — — — — 299 164. Az egyéni feltaláló teljesítm énynek és a t á r ­ sadalm i együttm űködésnek növekedése a tech­ n ik ai élet terén a technikai fejlődéssel k ap ­ csolatban —— — — — — — — — — 300 165. A technika fejlődésének legfőbb tö rv én y szerű ­ ségei: szétkülönülés, egységesülés, önállósulás és átszellem ülés — — — — — — — — 301 166. Az em beri és az á lla ti technika különbsége — 302 167. Az em ber és a technika — — — — — — 303 ötödik fejezet.

A gazdasági élet. 168. T echnika és gazd asági élet — — — — — 305 169. A tudom ányos m ódszer v izsg álatán ak előtérbe n y o m u lása és a tudom ány v álság a — — — 306 170. W. S om bart: „Die drei N ationalökonom ien“ c. m u n k ája — — — — — — — — — — 309 171. K ritik a i m egjegyzések S om bart felfogásáról; a m egértés m ódszere; a m egértés m ivolta és általán o s szerepe a tudom ányokban — — — 311 172. F ilo zó fia és szaktudom ány — — — — — — 315 173. Az em ber és a term észet lényegbeli közössége 316 174. A filozófia m in t a szaktudom ányi m egism e­ rés m egalapozója — — — — — — — — 317 175. A közgazdaságtan különféle irá n y a in a k b ár egyoldalú, de valam ennyinek értékes m u n­ k ássá g a a m indenoldalú közgazdaságtan k i­ alak u lá sán ak előfeltétele — — — — — — 317 176. Az em beri élet szükségei és kielégítésük — — 318 177. A gazd aság i tevékenység m ivolta — — — — 319 178. A g azd aság i és a technikai tevékenység viszo­ nya — — — — — — — — — — — 321

TABTALOM

XIX

179. A hasznosság m int a gazdasági és a technikai élet közös értéke; a gazdasági és a technikai hasznosság különbsége — — — — — — 328 180. A tech n ik ai alkotás g y a k o rla ti hasznosság­ értékének és m űvészi értékének kapcsolata — 329 181. A g azdasági hasznosság értékének és az erköl­ csi jó ság értékének kapcsolata a gazdasági életben — — — — — — — — — — — 330 182. A g azdasági tevékenység felm erülése; a gazda­ ságosság — — — — — —, — — — — 333 183. A h atárh aszo n és a re n ta b ilitá s — — — — 335 184. A m unka m ivolta és értékességének kérdése; a g azdasági m unka és értéke — — — — 336 185. A g azdasági ja v a k és a gazdasági tevékenység szolgálatában álló technikai eszközök — — 339 186. A gazdasági ja v a k köre; a term észet, m int a gazdasági ja v a k végső fo rrása — — — — 340 187. A gazdasági term elés technikai eszközei — — 342 188. A m unka és a term elő tőke; az em beri m unka­ erő, m in t term elő tőke; „em beri és tá rg y i“ tőke; a m unka és a tőke, az em beri és a t á r ­ g y i tőke viszonya — — — — — — — — 343 189. A gazdasági term elés a la p fa ja i; a csere — — 348 190. Az á ru és á ra — — — — — — — — — 350 191. A pénz — — — — — — — — — — — 352 192. A h itel — — — — — — — — — — — 353 193. A g azdasági élet fejlődésének fő elvei; a fejlett gazdasági élet nag y szellem i jelentősége — 355 194. A társad alo m g azdaság fejlődésének válság a — 356 195. Az á lla t gazdasági tevékenysége; a szerves életnek általáb an gazdálkodó vonása — — 358 196. Az em beri gazdálkodás első korszaka: az ős­ em ber élősdi gazdálkodása — — — — — 359 197. A földm űvelés és az állattenyésztés k ia la k u ­ lása: az em beri gazdálkodás m ásodik k ora: az ősterm elés kora — — — — — — — — 360 198. T u lajd o n jo g i viszonyok az ősi gazdálkodásban 363 199. Az ekegazdaság bevezetése — — — — — 363 200. Az em beri gazdálkodás harm ad ik kora: a kéz­ m űvesipar k ialak u lása és a cseregazdaság kifejlődése; az oíxo? — — — — — — — 364 201. A gazdasági élet az állam alakulások korában, az an tik világban, a keresztény középkorban és az ú jk o r elején; az em beri gazdálkodás negyedik k ora: a hivatásos kereskedelem és a pénzgazdaság, m ajd a kapitalizm us k ia la k u ­ lása — — — — — — — — — — — 365 202. A kapitalizm u s m ivolta és a h ivatásos és sza­ bad kereskedelem m el való lényeges kapcso-

XX

TARTALOM

la ta — — —— — — — — — — — 203. A^ k a p ita lista társad alo m g azd aság jelentősége és a g azd aság i életet átszellem ítő szerepe — 204. A k a p ita lis ta gazdálkodás társad alo m g azd aság i veszedelm e: a tú lh a jto tt tőkekoncentráció és ennek társad alo m g azd aság i és társa d a lm i kö­ vetkezm ényei — — — — — — — — — 205. A k a p ita lis ta gazdálkodás á ta la k ítá sá n a k szük­ ségessége — — — — — — — — — — 206. K ap italistaellen es törekvések a m odern tá r s a ­ dalom ban és társad alo m g azd aság b an — — 207. A jövő társad alo m gazdasági rendjének és k i­ a la k ítá sá n a k társad alo m g azd aság i és tá rs a ­ dalom etikai elvei — — — — — — — — 208. Az em ber és a g azdasági élet — — — — — 209. A g azdasági élet au to n ó m iája és a tá rsa d a lm i és k u ltu rá lis élet egészébe való beleszövöttsége — — — —- — — — — — — —

367 370

372 378 378 380 387 388

H atodik fejezet.

A jog. 210. 211. 212. 213. 214. 215. 216. 217. 218. 219. 220. 221. 222. 223. 224. 225. 226. 227. 228.

A jog felm erülése és m eghatározási k ísérletei A jog m in t k u ltu rá lis valóság — — — — — A jog sajáto s szabályozó m ivolta — — — — A jog sajáto s szabályjellegéből folyó határozm ányai — —— — — — — — — — A jog célvonatkozása — — — — — — — A jog a k a ra ti vonatkozása — — — — — A jog h atalm i vonatkozása — — — — — A jog szokásvonatkozása — — — — — — A jog m egh atáro zása; Moór és S tam m ler m eg­ h atáro zása i —— — — — — — — — Jog, erkölcs, szokás és önkény közös gyökere J o g és erkölcs —— — — — — — — — J o g és társa d alm i szokás — — — — — — A jog m eg h atáro zásának kiegészítése — — — Jo g alk o tó és jogalkalm azó —— — — — Jogszerű ség és jogellenesség; jogrendszer és jo grend — —— — — — — — — — Jo g és állam — — — — —— — — — A jogszabály szellem i jelentéstörvény — — A jogrendszer m in t egységes „ tá rg y i szellem “ A K elsen-féle jogpozitivizm usból k isarjad ó lo­ g ik ai term észetjog — — —— — — —

389 389 390 394 395 395 395 397 397 399 400 401 402 402 403 403 404 405 406

TARTALOM

XXI

229. A pozitív jog m int a tá rsa d a lm i hatalom érvé­ nyesülése — — — — — — — — — — 408 230. A jog szellemi jelentésének logicitása, logikum alávetettsége — — — — — — — — — 409 231. J o g és igazságosság; a jog és az erkölcs v i­ szonya — — — — — — — — — — 409 232. A jog erkölcsi m eghatározottsága — — — 410 233. Moór G yula ta n ítá sa a helyes jogról — — — 412 234. Az erkölcsi érték abszolút m ivolta nem ism er­ hető meg abszolút érvényű erkölcsi é rté k ta r­ talom m eg rag adása nélkül — — — — — 413 235. Tudom ányos értelem ben igazolt erkölcs és he­ lyes jog csupán az erkölcsi é rté k tu d a tra nem építhető — — — — — — — — — — 414 236. Az etik a és a jogböleselet függése a m etafizi­ k ától — — — — — — — — — — — 415 237. A lét és az érték lényegbeli azonossága — — 418 238. A norm a m int rö v id ített létkifejezés: az egyes norm ákban m egnyilvánuló kötelezőség való­ ságvonatkozása — — — — — — — — 423 239. Az erkölcsre vonatkozó m egállapítások össze­ foglalása — — — — — — — — — — 425 240. A jogot m eghatározó erkölcsi tételek term é­ szetjogi jellege — — — — — — — — 425 241. Speciális vonatkozású term észetjogi tételek és belőlük felépülő, a k o nkrét életet elégsége­ sen szabályozó term észetjogi rendszer lehe­ tetlensége — — — — — — — — — — 427 242. A helyes pozitív jog és a term észetjogi a lap ­ elvek viszonya — — — — — — — — 428 243. A jog erkölcsi m eg h atározottságának em ber­ tan i és k u ltú rb ölcseleti jelentősége — — — 429 244. A jogelm élet egyoldalú irán y a in a k összekap­ csolása a jog egész m ivoltát m egragadó jo g ­ elm életté; H o rv áth B arn a jogelm élete — — 429 245. A jogfejlődés törvényszerűségeinek tö rtén elm i­ szociológiai p roblém ája — — — — — — 431 246. A jo g alk o tás tö rtén e ti fejlődése a szokásjogtól a tu d ato san d em okratikus társa d alm i jo g a l­ kotás felé — — — — — — — — — —432 247. A jog erkölcsi telítődése és kifinom ulása a jo g ­ fejlődés folyam ában — — — — — — — 434 248. A jog tö rtén eti differenciálódásának a kérdése 435 249. A jogrendszerek érvényességi körének növeke­ dése; a nem zetközi jog a la p já n a k kérdése és a v ilág jo g p ro blém ája —— — — — — — 436 250. A jog szabályozó szerepének növekedése az em beri társad alom g y ak o rla ti életében — — 438

XXII

TARTALOM

251. A jo g élet a la k u lá sá t m eghatározó törvénysze­ rűségek k u ltu rá lis tö rv én y jellege — — — 438 252. Az em ber és a jog — — — — — — — 440 H etedik fejezet.

A játék és a sport. 253. Az á lla t já té k a — — — — — — — — — 441 254. Az em beri já té k biológiai és szellem i g y ak o r­ la ti jelentősége — _ _ _ — _ — — 442 255. A já té k g y a k o rla ti m ivoltának különbsége a vele összeszövődő m űvészi tevékenységektől 443 256. A já té k b a n feltű n ő versengésm ozzanat; a sport 444 257. A sp o rt biológiai, szellem i és erkölcsi jelentő­ sége — — — — — — — — — — — 445 258. A tú lzo tt sp o rt érté k h ián y ai — — — — — 446 259. A sp o rt és a já té k értékm érlege — — — — 447 260. A já té k és a többi g y a k o rla ti k u ltú ra á g elm é­ leti k ap cso latai — — — — — — — — 448 261. A já té k tö rtén e ti alak u lá sa a k u ltú ra általán o s fejlő désvonalában — — — — — — — — 449 262. Az em ber és a já té k — — — — — — — 450 N yolcadik fejezet.

A tudomány. 263. Az elm életi tevékenység jellem zése — — — 451 264. A tu d o m án y ra vonatkozó legfontosabb k u ltú rbölcseleti kérdések — — — — — — — 455 265. A m egism erés tá rg y a — — — — — — — 455 266. A tá rg y i igazság — —— — — — — — 456 267. A m egism erés és igazsága; az igazság m egis­ m erésének a k rité riu m a — — — — — — 456 268. A m egism erés lehetősége — — — — — — 458 269. Az em beri gondolkodás alapvető és egyete­ mes logikai egysége; L eisegang, Dil they és L évy—B ru h l ism e re tk ritik a i elm életei — — 458 270. A logika egysége és a speciális gondolkodásmód sokfélesége; Scheler tu d á s fa jtá i; tu d o ­ m ányos gondolkodásunk érlelődése — — — 463 271. A m etafizik a tudom ányos lehetősége; a lehető m egism erés köre — — — — — — — — 465 272. A m egism erő em ber m ivolta — — — — — 467 273. A m egism erés és a tu d ás öncélúsága, v a lam in t

T jLBTALOU

274. 275. 276. 277. 278. 279. 280. 281.

XXIII

h atalm i, m űveltségi és m egváltó jelentősége és m indezekkel kapcsolatos fő h a jtó rugói — 467 Az elm életi tevékenység főtényezői; a m egis­ m erő alan y és viszonya a m egism erés tá rg y á ­ hoz és az igazsághoz — — — — — — — 469 E lm élkedés és tudom ány; a tudom ányok re n d ­ szere — — — —— — — — — — — 471 Az ősem ber és az ősi k u ltú rá k elm élkedése és tudom ánya — — — — — — — — — 476 A görög tudom ány — — — — — — — — 478 A keresztény középkor és az európai ú jk o r tu ­ dom ánya — — —— — — — — — — 479 A 19. és a 20. század tudom ánya — — — — 480 A tudom ány tö rtén e ti alak u lá sán ak vonala és irá n y ító tényezői — — — — — — — — 481 Az em ber és a tudom ány — — — — — — 482 K ilencedik fejezet.

A művészet. 282. A m űvészet m int az alkotó tevékenység ered­ m énye — — _ _ _ _ _ _ — —• — 483 283. A m űvészi alk o tás öncélú alkotásm ivolta — — 484 284. A szépség m int a m űvészet szellem i jelentése, é rté k ta rta lm a — — — — — — — — — 485 285. A m űvészi tevékenység az em beri élet egyik lényeges és ősi tevékenysége — — — — — 486 286. Az em ber és a m űvészet — — — — — — 487 287. Az em ber m int stílu ssal élő és stílu st alkotó lény — — — — — — — — — — — 488 288. A m űvészi lángelm e és ú jatalk o tó ereje — — 489 289. A m űvészi képzelet — — — — — — — 490 290. A m űvészi képzeletet éltető érzelm i erő — — 491 291. A m űvészi tevékenység további tényezői — — 491 292. A m űvészeti k u ltú ra társa d alm i k ialak u lása — 491 293. A m űvészi ih let m ivolta és em bertani jelentő­ sége — — — — — — —_ _ _ — 492 294. A m űvészeti tartom ányok; a képzőm űvészet — 493 295. A költészet ———— — — — — — — 494 296. A zene — — — — — — — — — — — 494 297. A m ű alkotás alap h atáro zm án y ai — — — — 495 298. A m űvészi stílu s — — — — — — — — 495 299. A m űvészet tö rtén eti fo rrásai és kezdetei — — 496 300. A m űvészeti fejlődés egyes elvei és befolyásoló tényezői — — — — — — — — — — 497 301. Az em beri k u ltú ra egységes eredete és külön-

XXIV

302. 303. 304. 305.

TARTALOM

féle speciális ág aib an m egnyilvánuló alapvető közössége; a speciális k u ltú rá k vonatkozásai egym áshoz — — — — — — — — — 500 Az em beri k u ltú ra legjelentősebb tö rtén eti ágai; önm agukba visszaom ló és h a tá rta la n fejlődési képességet m utató k u ltú rá k — — 502 V ázlatok k u ltú rav o n a lu n k m űvészeti a la k u lá ­ sához — — — — — — — — — — — 504 U taláso k a hindu, kínai, m oham edán, orosz k u ltú rak ö rö k általán o s képeire — — — — 523 A m űvészet szerepe a k u ltú ra egészében — — 526 Tizedik fejezet.

A nyelv. 306. Az életágak egym ásban való tükröződése és összeszövődése a teljes életben — — — — 528 307. A teljes élet o sztatlan m eg n y ilv án u lása m ítosz­ ban, erkölcsben és vallásban — — — — — 529 308. A nyelv is m indenoldalú életm egnyilatkozás — 530 309. A nyelvbölcseleti eredm ények b izo n y talan ság a 530 310. A nyelvbölcselet alapkérdései — — — — — 532 311. A nyelv m eg határozásának nehézségei — — 532 312. A nyelv az em beri tá rg y i k u ltú ra része, tá rg y i k u ltú rh a tá s — — — — — — — — . — 533 313. A nyelv legjellem zőbb vonásai — — — — 534 314. S au ssu re nyelvelm élete — — — — — — 537 315. Beszéd és nyelv — — — — — — — — 538 316. A n y elv i tárg y , m in t a rtik u lá lt hangkép — — 540 317. A n y elv i hangkép, m int jelen tést jelölő jel — 541 318. A n y elv i hangkép, m in t jelentésének szim bo­ likus áb rázo lása — — — — — — — — 542 319. A szókeletkezés két fo rrá sa — — — — — 544 320. A beszéd m egértése; a beszédből lecsapódó nyelv, m in t a beszéd tá p lá ló ja _ — _ — 546 321. A nyelvnek, m in t társa d a lm i k u ltú ra a lk o tá s­ n ak holléte — — 547 322. A nyelv elm életi-logikai oldala és m eg h atá­ rozó tényezői — — — — — — — — — 547 323. A nyelv g y a k o rla ti oldala és m eghatározó té ­ nyezői — — — — — — — — — — — 551 324. A ny elv m űvészi oldala és m eghatározó té ­ nyezői — — — — — — — — — — — 553 325. A nyelv h árom féle m eghatározó tényezőinek összeszövődése a n y elv alak ításb an — — — 554 326. A n y elv alak u lás törvényszerűségeinek m egál­ la p ítá si nehézségei — — — — — — — 555

TARTALOM

XXV

327. A n y elv alak u lás főtényezői és h atásu k egyes alapvető törvényszerűségei — — — — — 556 328. Az im m anens n y elv alak u lást befolyásoló külső tényezők —• — — — — — — — — — 558 329. A nyelv belső ala k ja — — — — — — — 559 330. N yelvbölcseleti és nyelvtudom ányi feladatok 561 331. A nyelvi törvények szövedéke — — — — — 563 332. Az idegen n y elv h atás és lehető következm ényei 566 333. A nyelv k ih alása a nyelvközösség elpusztulá­ sával — — — — — — — — — — — 567 334. A nyelv szerepe és jelentősége az em beri k u l­ tú rá b a n — — — — — — — — — — 568 335. Az em ber és a nyelv — — — — — — — 569 Tizenegyedik fejezet.

A mítosz. 336. 337. 338. 339. 340. 341. 342. 343. 344. 345. 346. 347. 348. 349. 350. 351. 352. 353. 354. 355. 356. 357. 358.

A mítosz, m in t szóbagyom ány — — — — 571 A m ítosz m indenoldalú életm egnyilvánulás — 571 A m ítosz világnézeti „tudás“ — — — — — 571 A mítosz, m in t tö rtén e ti tu d ás — — — — — 572 M ítoszelm életek — — — — — — — — 573 A vízözön- és tűzözönm ítoszok — — — — 574 A férfilázad ás m ítosza; a sárkánym ítoszok — 577 A mítosz, m in t filozofikus tu d ás — — — — 579 A bölcseleti jellegű m ítoszok tá rg y a i és legfőbb fo rrásu k , az oksági m agyarázó törekvés — 581 A személyes és szellemi, varázsosan ható okok nag y jelentősége a m ítoszban — — — — 582 A filozofikus m ítoszok főbb fa jtá i — — — 582 Az asz trális m ítoszok — — — — — — — 582 T úlvilágm ítoszok — — — — — — — — 584 A m ítosz erkölcsi vonatkozásai — — — — 584 Az állatok szerepe a m ítoszban —■— — — 584 A m ítosz m űvészi m ivolta — — — — — — 585 A m ítosz g y ak o rla ti oldala és h atása ; a mítosz, m in t a g y ak o rla ti életet irá n y ító meggyőződéses tu d ás — — — — — — — — — 586 A m ítosz teljes, összefoglaló m eghatározása — 587 A m ítoszvándorlás — — — — — — — — 587 A m ítoszalakulás főtényezői és legfőbb jelen ­ téstörvényei; a m ítosz kifejlődése és pusztu­ lása^ — — — — — — — — — — — 589 A m ítosz a lak ja i; m ítosz és mese, m onda és legenda; a m ítoszkor — — — — — — — 591 Az em ber és a m ítosz — — — — — — — 593 A m ítosz lehető ig a z sá g ta rta lm a — — — — 594

XXVI

TARTALOM

T izenkettedik fejezet.

A z erkölcs. 359. 360. 361. 362. 363. 364. 365. 366. 367. 368. 369. 370. 371. 372. 373. 374. 375. 376. 377. 378. 379. 380. 381. 382. 383. 384. 385. 386. 387.

M ítosz és erkölcs — — — — — — — — 596 Az erkölcs m ivolta — — — — — — — — 597 Az erkölcs legfőbb m eg n y ilv án u lásai — — — 598 A1 szokás — — — — — — — — — — 599 A sz e rta rtá s — — — — — — — — — 600 A világnézet — — — — — — — — — 602 Term észetes és term észetfölötti világnézet és erkölcs — — — — — — — — — — — 604 A term észetfölötti világnézet és erkölcs két ala k ja — — — — — — — — — — — 605 A m ágikus világnézet és erkölcs: babona és v a rá z sla t — — — — — — — — — — 605 A v allás — — — — — — — — — — 609 A m ágikus és v allási erkölcs ellenkezése — — 612 A sajáto s erkölcsi érték lényegében v a llá s­ erkölcsi fo rrá s a i — --------- — — — — — 612 A m etafizik ai igazságkérdés felm erülése az e r­ kölcsi érték nyom ában — — — — — — 614 A személyes Isten eszm éjére épülő v allás a legtökéletesebb — — — — — — — — 615 A v allási m a g a ta rtá s lelki alaptényezői — 616 A v allási élm ény lelki kibontakozása — — — 616 Az egyéni v allás szerkezete — — — — — 618 A tá rsa d a lm i v allás szerkezete — — — — 619 A term észetes erkölcs — — — — — — — 620 A m ág ik u s erkölcs és diabolikus véglete — — 621 A v allás és a benne felm erülő értékrendszer — 623 Az erkölcs az em ber ősi tu lajd o n a — — — 625 A v allás eredetére és k ia la k u lá sá ra vonatkozó tan ításo k és elm életek — — — — — — 626 A term észetfö lö tti erkölcs valószínű ősi k ia la ­ k u lása — — — — — — _ — — — — 031 A k u ltu rá lis fejlődés általán o s a la p tö rv én y ei­ nek érvényesülése az erkölcs fejlődése teré n 637 A v allási és a m ágikus erkölcs d ialek tik u s a la ­ k u lása és e fejlődés lelki fo rrá sa i — — — 638 A v allása la k u lá s irá n y a a nag y tö rté n e ti valsokban — — — — — — — — — — — 641 A kereszténység m in t a v allási erkölcs betető­ zése; a keresztény v allás jövője — — — — 642 Az em ber és az erkölcs — — — — — — 644

TARTALOM

XXVII

T izenharm adik fejezet.

A kultúra egységes egésze. 388. 389. 390. 391. 392. 393. 394. 395. 396. 397. 398. 399. 400. 401. 402. 403. 404. 405. 406.

A kultúrb ö lcseleti összefoglalás nehézségei — 645 A k u ltú rb ö lcseleti összefoglalás lehetősége — 647 A k u ltú ra szövedékének alap szálai — — — 650 A társa d alm i és k u ltu rá lis alap- és felsőépít­ m ény kérdése; a tá rsa d a lm i ideológia problé­ m ája — — — — — — — — — — — 651 A k u ltú ra á g a k összeszövődésének re n d je a k u l­ tú ra egészében — —• — — — — — — 657 A k u ltu rá lis h iv atáso k és a társa d alm i rendek k ialak u lása és fejlődése — — — — — — 659 A k u ltu rá lis tradíció és a n ev e lé s— — — — 663 A k u ltu rá lis élet társa d alm i vezetése — — — 664 A k u ltú ra a la k u lá s tö rtén e ti törvényeinek k é r­ dése — — — — — — — — — — — 666 A k u ltú ra tö rtén e ti törvényszerűségeinek öszszetevői és bonyolult szerkezete — — — — 667 Az em beri k u ltú ra term észeti és egyes külsőségesebb tö rtén e ti jelentéstörvényei — — — 670 A k u ltu rá lis élet dialektikus vonásai és dialek­ tik ai jelen téstö r vényei — — — — — — 672 A k u ltú rak ö rö k és kölcsönhatásaik törvénysze­ rűségei — — — — — — — — — — 675 A k u ltu rá lis életvonal törvényszerűségének k é r­ dése — — — — — — — — — — — 676 A k u ltú rá k tehetség-, élet- és értékkülönbségei; a k u ltú ra k a ra k te ro ló g ia p roblém ája — — 679 K u ltú ra k a ra k te ro ló g ia i vázlatok — — — — 680 A v ilá g k u ltú ra problém ája; k u ltú ra és civili­ záció ^ — — — — — — — — — — — 685 A k u ltú raid eá l m egvalósításának p roblém ája 689 Az em ber és a k u ltú ra — — — — — — — 689 N évm utató — — — — — — — — — — 691

ELSŐ

RÉSZ.

AZ E M B E R I T E S T

I. A tapasztalati adottságok és fő magyarázó elveik.

1. A z em beri test nagyszerűsége. F enséges az erős, egészséges, szép em beri te st: érth e tő , hogy a görögök n a g y m űvészi érzéke legfőbb iste n e ik e t szép em beri te stte l képzelte el és áb rázo lta. A pollon, A p h ­ ro d ite, de Zeus, H e ra , A rtem is, P a lla s A thene, H e r ­ mes, A res is e g y ú tta l az em beri te st m in ta k ép ei, nem csak h a ta lm a s szellem i, erkölcsi és term észeti erők képviselői. H a a lélek k ifejezését su g árzó em ­ beri testen elöm lik a szépség, v aló b an nem is földi, h an em v a la m ily e n m á sv ilá g i, m a g a sa b b re n d ű lén y t v élü n k benne lá tn i: nem csoda, hogy az em ber m a ­ g á t testile g is an n y iszo r égig em elte. 2. A z em beri test gyengesége és állati természete. T itá n i tö rek v és ez: n a g y sz e rű , de h iáb av a ló . M e rt az em beri te st m égis csak fö ld i: szépsége elm úlik, ereje m eg tö rik , betegség kikezdi, ő m ag a m eg h al és la ssa n elen y é szik ; m in d en földi lény közös ú t j á t já rja , k é rle lh e te tle n ü l v á r r á u g y a n a z a sors, m in t a p o rb an csúszó férg ek re. M ind e rrő l az em ber rá jö n a rra , hogy teste b i­ zony n ag y o n is hasonló az állatéh o z : tá p lá lé k ra , m e­ leg re szorul, k ö n n y en m eg sérth e tő és v égül is az e l­ m ú lásn ak v a n k isz o lg á lta tv a . F elépülésében is haV

4

ELSŐ RÉSZ

so n lít az á lla ti testh ez : haso n ló k ta g ja i, szervei, s en n ek m egfelelően h aso n ló k szükségletei, v á g y a i, m űködései; haso n ló keletkezése, szap o ro d ása. B izony az em ber m in t te s ti lé n y szép, n a g y sz e rű , de m á s­ ré szt a r á n y la g v éd telen , gyönge, érzékeny és tö ré ­ k en y sze rv ez etű á lla t. 3. A z em ber helye az állatrendszertanban. E z a b e lá tá s is ősi és ősidők ó ta sok tu d o m án y o s m eg fo g a l­ m azá st is n y e rt. E lv i jelen tő ség ű v é v á lt Linné e ljá ­ rá sa , a k i az a la k ta n i h aso n ló ság o k n ak m egfelelően P rim a te s , azaz első, v ez ér-álla to k n év e n e g y á ll a t ­ ren d b e fo g la lta össze az e m b ert a m ajm o k k al, fél­ m a jm o k k a l és d en ev érek k el. E „p rím á so k “ közül k é­ sőbb a d en e v ére k et e lh a g y tá k , egyesek a fé lm a jm o ­ k a t is tö rlik ; de em b er és m ajo m e g y ü tt szerepel eb ­ ben a zoológiái re n d b e n m in d m áig . A m íg a fa jo k á lla n d ó sá g á n a k feltevése, m in te g y k iz á ró la g o s sz ta tik u s szem léletü k v o lt az e g y e d ü l u ra lk o d ó , ez a rendszerezés nem je le n te tt az em b erre vo n atk o zó tu d o m án y o s k ép b en lényeges v á lto z á st: h iszen te s ti m iv o lta k étség te le n volt, á lla ti h aso n ló ­ s á g a szin tén , és az, h o g y a z á lla to k közül a z á lla ti m é rté k s z e rin t ig e n érte lm e s m ajm o k h o z h a so n lít leg in k áb b , e g y m a g á b a n n em v á lh a to tt n a g y je le n tő ­ ségűvé. 4. A biológiai fejlődéselm élet kialakulása és tan ítá sa ; Lam arck és D arw in. D öntő fo r d u la t az e m b erfelfo g á s k ö rü l a k k o r á llt be, a m ik o r a n a g y tö rté n e ti század a tö rté n e ti a la k u lá s és fejlődés go n ­ d o la tá t a b io ló g iai fa jo k ra is a lk a lm a z ta : ek k o r m e­ r ü lt fel az a g o n d o lat, h o g y a sokféle, de sz á m ta la n kü lö n b ség e m e lle tt re n g e te g h aso n ló ság o t és á tm e ­ n e ti a la k o t m u ta tó term észeti fa j — eg y részt a nö-

AZ EMBERI TEST

5

vény-, m ásrészt az á lla tfa jo k — egy m ással szárm azásilag össze v a n k apcsolva, ro k o n sá g b an v an , egy v a g y igen kevés ősi növény-, illető leg á lla tfa jb ó l a la k u lt ki. íg y m a g á tó l ad ó d o tt az a követelm ény, h o g y a növény-, illetőleg á lla tv ilá g n a k a la k ta n i h a ­ sonlóságokon, m egegyezéseken felépülő m esterséges rendszerezése — fajok, nem ek, családok, ren d ek , osz­ tály o k , tö rzsek egym ás fölé re n d e lt k a te g ó riá i ú t ­ já n — o ly an m eg fo g a lm a zást n y e rje n , am ely m eg­ felel a növények, illetőleg á lla to k szá rm azá si re n d ­ jén, ro k o n sá g án és e ro k o n ság különböző fo k a in a la ­ p u ló t e r m é s z e t e s r e n d n e k . A s z ta tik u s bioló­ g ia i v ilág k ép tú ln y o m ó a n d in a m ik u s szem léletűvé a la k u lt át. Lam arck Jánosnak 1809-ben m eg jelen t F i l o z ó ­ f i a i á l l a t t a n a v e te tte bele a tén y leg es tö rté n e ti fa jfejlő d és eszm éjét n a g y h a tá s s a l a biológiába. N em kevésbbé n a g y v o lt azonban az ellen h a tá s. D ia d a lra a z u tá n D a rw in és kö vetői ju t ta tt á k a fejlődés eszm é­ jé t: a n n y ira , h o g y év tized ek en á t te lje se n tu d o m á n y ­ ta la n feltevésnek lá tsz o tt a fa jfejlő d és m inden ta g a d ási k ísérlete. D arw innak „A f a j o k k e l e t k é z é se“ cím ű főm űve, m ajd „ A z e m b e r s z á r m a z á s a “ o ly an h a ta lm a s ta p a s z ta la ti a n y a g o t g y ű jtö tt össze, hogy a tu d ó sv ilá g n a g y részét m eg h ó d o lásra k é n y ­ sze ríte tte , és v itá k csak in k áb b egyes részletkérdések k ö rü l fe jlő d tek ki. L a m a rc k is, D a rw in is, v a la m in t követőik, l á t ­ szólag ig en hasonló, azaz többé-kevésbbé m ech a n ik ai elvekkel m a g y a rá z tá k a fa jo k szé tv á lását, a növényés á lla tv ilá g o n b elül lé tre jö tt n a g y elk ü lö n ü lést. L a ­ m a rc k sz e rin t az ok a k ü lö n féle k ö rn y ezeth ez v a ló alk alm az k o d ás: az élőlények a földön e lte rje d v e kü-

6

ELSŐ RÉSZ

lönféle természeti viszonyok közé kerültek és azok­ nak megfelelően, tehát különböző módon voltak kénytelenek a viszonyokhoz alkalmazkodni, hogy fennmaradhassanak. Az alkalmazkodással szerzett új sajátságaikat azután átörökítették utódaikra, ame­ lyek így mindjobban elkülönültek egymástól. Persze, hogy Lamarck inkább csak fajták és nem rendszertanilag lényegesen különböző fajok kialakulására próbálta alkalmazni elveit: de az eszme megvolt és követői már a magyarázó elvekkel együtt teljesen általánosították. Másrészt Lamarck a szerves lény­ ben valami emlékezetfélét is felvett, mely megrög­ zíti a megörökítésre kerülő vonásokat; sőt egy az élőlény szükségleteit megérző belső érzésre is gon­ dolt, amely az új szervek kifejlődésének m egindí­ tója lehetne; elmélete egyáltalában nem tekinthető egyoldalúan m aterialista és mechanisztikus jellegű­ nek. Követői azonban mindinkább ezt az utóbbi jelleget adták a lamarckizmusnak. Darwin nem sokra becsülte nagy elődje m agya­ rázó kísérleteit. Ő sokkal aktívabb tényezőben látta immár valóban a fajok és nemek fejlődésének okát: ez a létért való küzdelem, amelyben az életerősebb, a küzdelemben helyüket jobban megálló egyedek ma­ radnak felül és jutnak szaporodáshoz, ilyen módon természetes kiválasztódás útján mind fejlettebb utó­ dokat hozva a világra. H ogy pedig miért alakulnak ki a létért való harcban egyáltalában különféle fa­ jok, azt Darwin az élőlényekben ősi adottságként meglévő variációs képességgel magyarázza: ez szinte véletlenül kisebb-nagyobb különbségeket alkot, ame­ lyeket a létért való küzdelem azután elm élyít. Dar­ win maga nem akart többet, mint a tapasztalati je-

AZ EMBERI TEST

7

lenségeket magyarázni. A legmélyebb okok előtt mondhatni vallásos kegyelettel megállt és távol ál­ lott a teljes materializmustól. Követői azonban ki­ zárólag materialista alapot és mechanisztikus értel­ mezést adtak elveinek. Így kialakult a biológiai fejlődéselmélet, amely végül nem egyszer a darwini és lamarcki elveket összekapcsolva megállapította, hogy az aránylag egyszerű ősi élőlények, amelyeknek jelentős képes­ ségük volt változatoknak és eltéréseknek felvetésére, már eredetileg némileg eltérő alakokban különféle életkörülmények közé kerültek. Ezeknek m egfele­ lően, azaz különbözőképpen alkalmazkodva, valamint e passzív életharc mellett egymás ellen aktív élet­ harcot is folytatva, egyrészt kölcsönös különbségei­ ket elmélyítették, másrészt természetes úton kivá­ lasztódtak közülük az életrevalóbbak. Az eltérő és előnyös tulajdonságoknak az utódokra való átörökí­ tése és hosszú nemzedékeken át nagymértékű foko­ zása kettős eredménnyel járt: egyrészt a fajok el­ különülését, másrészt az élőlények hatalmas fejlődé­ sét eredményezte. Hatásaként áll előttünk a növényés az állatvilág természetes, történeti úton kiala­ kult nagyszerű kétágú rendszere. 5. A fe jlő d é se lm é le t h a tá sa a z e m b e rrő l v a ló tu ­ d o m á n y o s fe lfo g á sra . Ebben az új természeti képben magától érthetően egyszerre egészen másként m utat­ kozott az ember képe és helyzete: hiszen ez óriási biológiai dinamikai folyamat felvételében nem lehe­ tett logikusan az ember előtt megállni és a fejlődési sort előtte lezárva, őt az állatvilágtól újra elszakí­ tani; a megegyezések sokkal nagyobbak voltak, semhogy az ilyen próbálkozás ne mutatkozott volna

8

ELSŐ RÉSZ

előre tudományosan kilátástalannak. Tehát az em­ ber is beletartozik e fejlődési sorba: ez azonban azt jelenti, hogy állatoktól származik, ősei állatok vol­ tak, közvetetlen ősei a testi hasonlóságnak m egfele­ lően nyilván valam i majomfélék; végeredményben az egész állatvilággal — vagy ha ez több gyökérből sarjad ki, legalább is egyik nagy törzsével — vér­ rokonságban van, vele a természeti tárgyaknak egy­ azon osztályába tartozik; a z a z l é n y e g é b e n n e m m á s , m i n t á l l a t , ha mégolyán magasra fejlődött is. Mert a fokozatos fejlődés és elkülönülés nem jelentheti eredeti lényegének megszűnését. Ez a tanítás a különleges emberi méltóságról való eddigi meggyőződésre súlyos ütést mért. Óriási hatását hirdetői siettek is a végletekig kihasználni. A fejlődéselmélet egyetemes materialista-mechanista jellegének m egfelelően az embert is kizárólag és lé­ nyegileg testi, anyagi lénynek állították oda és lát­ szatnak, csalódásnak nyilvánítottak minden önálló természetű, a testtől alapjában független lelkiséget, szellemiséget. Az emberi lelki élet, szellemi tevé­ kenység nem más, mint a fiziológiai funkciók önállótlan vetülete. A bölcseletnek és a vallásnak minden olyan igénye, amely az embernek különleges helyze­ tet és szerepet kíván juttatni, alaptalan és tudo­ m ánytalan, naív feltevés. A világkép megrajzolásá­ ban a materializmusnak van igaza: ezt igazolja a természettudományos kutatás az egész vonalon. H a eck el Ernő lett az új világ- és emberkép legna­ gyobb hatású szószólója. 6. A z e m b e ri te s t á lla ti szá r m a z á sá r a v a lló je le n ­ ség ek . A m orfológiai és fiziológiai tapasztalatok egész sora, a tények tanúsága nagyon is kézzelfog-

AZ EMBERI TEST

9

hatóan és szemmelláthatóan az új felfogás mellett beszélt. Már az ember beható anatómiai vizsgálata is sok olyan jelenséget mutatott ki, amely csakis az állati származás felvételével érthető meg. Ezeket az embriológia, fiziológia, pathológia és az őslénytan sokféle és igen fontos tanúsága támogatja. 7. C sö k e v é n y e s s z e r v e k és k é p ző d m é n y e k . Az anatómia nemcsak az ember szervezetének lényegé­ ben állati jellegét, az állati szervezettel való lénye­ ges megegyezését bizonyította, hanem nagyon fel­ tűnő részleteket is tárt fel e tekintetben: ezeket fő­ leg S c h w a lb e G. összefoglalása nyomán vázoljuk.1 Ilyen feltűnő jelenségek pl. a csökevényes szervek, illetőleg képződmények. Ezek az emberben már nem visznek kimutatható szerepet, éppen azért el is csökevényesedtek, nem is találhatók meg mindig, bár általában megvannak. Éppen ezért az emberben való előfordulásuk értelmetlen, ha nem vesszük tekin­ tetbe, hogy hasonló szervek állatokon is előfordul­ nak, de ott már lényeges szerepük van; esetleg egyes magasabb állatfajokon is már elcsökevényesedtek. Jelenlétük az emberen csak úgy érthető meg, hogy ha az embernek olyan állatfajoktól való származá­ sát vesszük fel, amelyeken az illető szerv még műkö­ désben volt; mai csökevényes alakja tehát az ember állati múltjából átszármazott örökség, tűnőiéiben lévő, mert szerepevesztett maradvány. Ilyen marad­ vány a szem kötőhártyájának félholdalakú redőjé1 Die Abstam m ung des Menschen und die ältesten Menschenformen. (K ultur der Gegenwart, D ritte r Teil, F ü n fte A bteilung, A nthropologie, 223—336. lap.) Lásd eg y ú ttal: Lenhossék M.: „ A z e m b e r h e l y e a t e r ­ m é s z e t b e n , “ idevágó fejezeteit.

10

ELSŐ RÉSZ

ben (Plica semilunaris) európaiaknál 1%-nál keve­ sebb* japánoknál 20%-nyi, négereknél 75%-nyi eset­ ben előforduló porcogócska; ez a redő az emberen a szemhéjon belül, a belső szemszögletben meghúzódó szövetdarab, a majmokon is csökevényes, de mindig van benne porcogó; más emlősökön még működés­ ben van és teljes kifejlődésében egy a szemgolyó elé húzható ránc. Ilyen továbbá az úgynevezett fülcsúcs (Darwin-féle gumó), amely többnyire befelé fordult és a fülkagyló szegélyén mint valam i kis szemölcs még kitapintható; ilyenek a fülkagyló porcogóján a bőr alatt futó izmocskák, amelyek egyes állatoknál a fül teljes elzárását teszik lehetővé, az emberen azonban semmi szerepük nincs és mégis feltűnő ép­ ségben maradtak meg; ilyen az orrsövény alsó ré­ szén lévő Jacobson-féle szerv, amely valószínűleg egy régi érzékszerv maradványa. Ilyennek szokták az emberi vakbél féregnyúlványának sajátságos alak­ ját is tekinteni, erről azonban még vitás, valóban nincs-e semmi szerepe. Más csökevényes szervek és képződmények is bőven vannak még az említetteken kívül az ember szervezetében. 8. V is s z a ü té s e k . Érdekes jelenségek a visszaütések vagy atavizmusok, amelyek az egész szerves v i­ lágon belül és így az emberen is megtalálhatók. Ezek — az emberen — olyan alkalmi, többnyire csak szór­ ványosan, esetleg ritkán fellépő képződmények, amelyek a rendes emberi alaktól eltérnek és abból kellően meg nem érthetők, de egyes állatfajokon sza­ bályosak. Az emberen való céltalan, szinte véletlen­ nek tűnő fellépésük csak úgy érthető meg kellően, ha az embert ilyen képződményekkel szabályosan ren­ delkező állatfajoktól származónak tekintjük: ekkor

AZ EMBERI TEST

11

a kérdéses alakok, melyek a fejlődés folyamán álta­ lában eltűntek, de az igen tartós régi örökségben még rejtve megmaradnak, a régi alak újramegnyilvánulásának, arra való visszaütésnek foghatók fel és így már érthetők. Ilyen atavizmusok az inkább nőkön, ritkábban férfiakon is fellépő kettőnél több mellbimbó, illetőleg működő tejmirigy, ilyenek a néha fellépő szabad gégezacskók, az igen ritkán ki­ fejlődő negyedik zápfog, amely az orangon még 20%-ban, a gorillán 8%-ban fordul elő, ellenben az újvilági majmokon állandó; ilyen a kézcsontok kö­ zött felnőtteken ritkán meglévő Os centrale carpi, amely a második hónapjában lévő embrióban még megvan, a felnőtt orangutánon és gibbonon szintén megtalálható, de már a felnőtt gorillán és csimpán­ zon hiányzik. Ilyen képződménynek tekinthető a testszőrözet rendellenesen nagyobbfokú kifejlődése rendszerint csupasz vagy majdnem csupasz testré­ szeken, továbbá a néha az emberen is fellépő külső farok, amely az embrió életének első hónapjaiban meglévő rendes külső faroknak a maradványa. Ez a külső farok normális körülmények között nemso­ kára a farkcsont által képviselt belső farokmarad­ vánnyá alakul át: a ritkán megmaradó külső farok csőkévényes jellegű visszaütésnek tekinthető a fa­ rokkal bíró állati ősökre; a csökevényes szervek és a visszaiitések különben is kombinálódhatnak. Az embrión kialakuló szabályos külső farok is az em­ berfaj őseinek korábbi alakjaira mutat vissza, de már átvezet az állati leszármazás harmadik, nagyon jelentős bizonyítékcsoportjára, az embriófejlődés ta­ núságaira, 9. A z embriológia tanúságai. K özism ert tén y , h o g y a g erin ces á lla to k em briói sokkal jo b b an ha-

ELSŐ RÉSZ

12

sonlítanak egymáshoz, mint a különféle fajok kifej­ lett példányai. Ez a hasonlóság annál nagyobb, m i­ nél korábbi fejlődési állapotokat veszünk tekintetbe. A magasan fejlett állatfajok egyedei is egy sejtből kiindulva kezdik meg életüket, és szerveződésük kez­ detén alacsonyabbrendű állatokhoz hasonló alakokat mutatnak. Ezek az alacsonyabbrendű fajokhoz ha­ sonló átmeneti alakok annyira feltűnőek, hogy a fejlődéselmélet hirdetői egyenesen az alacsonyabb­ rendű ősök alakjainak több-kevesebb hűséggel való ismétlését látják bennük. H a e c k e l ennek a M eckeltő l és M ü lle r Frigyestől felismert jelenségnek az alapján fogalmazta meg a híres biogenetikai alap­ törvényt, amely szerint az ontogenesis, azaz az egyed embriós kialakulása, a phylogenesisnek, azaz az egyed faja kialakulásának rövid rekapitulációja. És bár erről az elvről sokat vitatkoztak és vitatkoz­ nak, és bár Haeckel is megszűkíti fenntartásokkal és mások még jobban korlátozzák, — így L enhossé k is erősen túlzottnak tartja — a kutatók általá­ ban mégis elismerik, hogy valami alapja van. íg y az igen meggondolt, nagyon világos és logikus N a e f is hangoztatja ugyan a különbségeket az embrioná­ lis állapotok és a hozzájuk hasonló, de valaha a kül­ világban teljesen kialakult állatokként élt alakok között, maga azonban néni kevésbbé jelentősnek tartja az embrionális fejlődést fajtörténeti szem­ pontból, m int akár Haeckel; az embrió1 kialakulásá­ ban tényleges ősök sorozatára valló, az egymás után fellépő alakok között természetes összefüggést mu­ tató utalást lát.1 1

ge ne t i k

I d e a l i s t i s c h e M o r p h o l o g i e u n d P h y lö­ (Jena, 1919) 58—62. lap.

AZ EMBEBI TEST

13

Az embrionális alakok az emlősök világában már nagyon hasonlók, az ember és a majmok embriói pedig az első hónapokban szinte teljesen megegyez­ nek egymással. Nagyon érdekesek az embrionális fejlődés folyamán kialakuló egyes szervek; így az emberi embriónál is kopoltyúívek fellépését látjuk, amelyek aztán tovább átalakulva már nem a lélekzés, hanem más feladatok szolgálatába állíttatnak. A gerinceseknél háromféle szerv van, amely a vize­ let kiválasztására szolgál; a legalacsonyabbakon, pl. a körszájúakon (Cyclostomata) elővese, a halakon és kétéltűeken ősvese és a csúszómászókon, madara­ kon és emlősökön maradó vese. Az ember embrioná­ lis fejlődése során mind a három egymás után ki­ fejlődik, az ősvese átmenetileg működésben is van; később azonban a kezdetlegesebb alakok felbomla­ nak, részben elsorvadnak, részben pedig másféle ré­ szek kialakításának a szolgálatába lépnek. H a­ sonlóképpen feltűnő embrionális képződmények a már említett, később visszafejlődő külső farok, va­ lamint az embrió állati jellegű erős szőrözete (la­ nugo). Persze, hogy az emberi embrió léte első pil­ lanatától kezdve éppen emberembrió; de alkata olyan, mintha csak valami állat volna, sőt, mintha alacsonyrendű állatból mind magasabbrendű álla­ tokhoz emelkedve valamennyin keresztül fejlődnék csak ki a születendő ember. 10. A z e m b e ri és á lla ti v é r ro k o n sá g a . Az állati leszármazás negyedik, szintén igen jelentős bizo­ nyítékcsoportját a — szószerint vett — vérrokon­ ság jelenségei alkotják. Egym ástól fajilag, anató­ m iailag is távoleső fajok egyedeinek vérkeverése romboló hatású: ha pl. bárány vagy kutya vérét az

14

ELSŐ RÉSZ

ember ereibe átömlesztjük, az idegen vér az emberi vér v őrös vérsej tjeit feloldja és ilyen módon súlyos, rendszerint halálos következménnyel jár. Nem így áll a dolog a beható anatómiai vizsgálatok alapján rendszertanilag közeli rokonságba hozott fajoknál: egér és patkány, mezei és házi nyúl, ember és csim­ pánz vére nem hat bomlasztóan egymásra- Ez két­ ségtelenül a vér rokonságát bizonyítja és legtermé­ szetesebb módon közös leszármazás alapján fennálló közeli faji rokonság feltételezésével érthető meg. Pontosabb vizsgálatok útján a rokonság közelebbi vagy távolabbi m ivoltát is meg próbálták állapí­ tani és az ember legközelebbi vérrokonait az emberszabású majmokban, a távolabbiakat az alaesonyabbrendű óvilági majmokban, még távolabbiakat az új­ világi majmokban találták meg; a többi emlős alig, vagy egyáltalában nem mutat az emberrel vér­ rokonságot. Figyelem rem éltó jelenség az is, hogy az embe­ réhez hasonló menstruációt csak majmokon talál­ tak. Azt is m egállapították, hogy az ember és az emberszabású majmok, pl. a csimpánz betegségei és betegségi hajlam ai igen hasonlók. 11. A z őslénytan tanúságai a fa jo k fejlődéséről. A jelenkori ember- és állatvilágból szerzett tapasz­ talatokhoz a rég letűnt korok élő világának marad­ ványaira, nyomaira irányuló felfedezések járultak: és pedig mind növényekre, mind állatokra, sőt az emberre vonatkozólag is. Ezek a maradványok fő­ leg állati csontok, megkövesedett élőlények, illetőleg ezeknek földrétegekben való lenyom atai; de talál­ tak pl. nem egy egészében megmaradt, jégbefagyott mamutot is. Az emberre vonatkozó őskori maradvá­

AZ EMBERI TEST

15

nyok emberi csontleletek, eszközök és más készítmé­ nyek (pl. szobrok, rajzok). A növények és állatok világára vonatkozóan a paleontológia azt tanúsítja, hogy a ma élő magasabbrendű fajok legnagyobbrészt nem éppen régiek a Föld életében, viszont a legtöbb régibb faj ma már nem él: már a harmadkorban általában lénye­ gesen más volt az állatvilág képe, mint ma. Ennek a jelenségnek legegyszerűbb és egyedüli természe­ tes magyarázata az, hogy a növény- és állatfajok az idők folyamán nagyrészt átalakultak: egyesek ugyan megtartották ősi vagy legalább is régi alak­ jukat, másokból azonban új alakok, új fajok fejlőd­ tek ki, ismét mások egészen, utódok nélkül eltűn­ tek, kivesztek. Az alakulás menete általában — de korántsem kizárólagosan — fejlődésnek, azaz egy­ részt többféle, erősebben specializált, egyoldalúbban kifejlett alak irányában való differenciálódásnak, elkülönülésnek, másrészt bonyolultabb alkatú és mé­ gis igen egységes, ebben az értelemben magasabbrendű alakok felé való haladásnak mutatkozik. 12. ő s k o r i e m b e r le le te k és ta n u ls á g a ik a z e m ­ b er szá rm a zá sa te k in te té b e n . A mi szempontunkból az a fontos kérdés, vájjon mit tanulhatunk az őskori maradványokból az ember múltjára nézve? Igen beszédes a Föld méhe az ember múltját illetőleg is, egyes döntő fontosságú kérdésekben azonban sajnos mindeddig hallgat vagy nagyon rejtélyes feleletet ad. Sok tízezer, talán százezer évvel ezelőtt, amikor Európa nagy részét jégtakaró borította, az úgyne­ vezett jégkorszakban már feltűnnek az emberi élet nyomai: használati tárgyak, emberi csontmaradvá­ nyok, sőt művészi értékű rajzok, festmények, farag-

16

ELSŐ RÉSZ

ványok kerülnek elő barlangokból vagy ásatások alkalmából felfedett földrétegekből. A legtöbb tárgy már fejlett technikai készségre, sőt bizonyos fokú kulturális, szellemi fejlettségre is vall; és a legtöbb csontmaradvány a m aival lényegileg m egegyező emberi testalkatot mutat. Ez áll az úgynevezett Aurignac-, a Cro-Magnon-, a Grimaldi-, leginkább pedig a Furfoozembertípusra. Felfedeztek azonban régibbnek látszó és a mai embertől már jobban el­ ütő emberi alakra valló csontokat is: ezek az első ilyen felfedezés helyéről elnevezett neandervölgyi emberhez (Homo prim igenius vagy neandertalensis) tartoznak. Ez a mai európai embernél általában ki­ sebb, 150—160 cm. nagyságú, alacsonyabb koponyájú és erősebb, állatibb állkapcsú, hatalmasan kidombo­ rodó szemöldökcsonttal bíró, de a mai embernél lát­ szólag nem sokkal kisebb köponyaürtartalmú, sőt újabb vizsgálatok szerint esetleg átlagban nagyobb koponyájú embertípus volt; egyes élő prim itív né­ pek alkatához nem egy vonásban jóval közelebb áll, mint a mai európai emberhez. Végül még néhány igen jelentős leletet kell megemlítenünk. Az egyik a nagyhírű jávai koponya­ töredék, am ely egy kb. 800—1000 cm 3 ürtartalmú, tehát az emberszabású majmokét kapacitásban jó­ val meghaladó, de az átlagos mai és a neandervölgyi emberi koponya kapacitása alatt maradó ember­ vagy majomkoponyához tartozhatott, és a jávai m a­ jomember (Pithecanthropus erectus), egy az embersza­ bású majom és a mai ember között álló alak felvé­ telére adott alkalmat. A második egy Heidelberg mellett talált állkapocstöredék, am ely állítólag egy a Pithecantropushoz hasonló típusú emberhez, a

AZ EMBERI TEST

17

Homo Heidelbergensishez tartozott. Más hasonló leletek, mint pl. az angolországi Piltdown-lelet, még bizonytalan természetűek. Legújabban Kínában is találtak a Pithecantropus- és a Fűltdown-típushoz közelálló, de még kezdetlegesebbnek mutatkozó, igen kevéssé specializált ember- vagy anthropoid típus­ hoz tartozó fogakat, állkapocs- és koponyatöredéke­ ket. Az embernek azelőtt állatibb alkatára, valamint a majomvilággal való származási összefüggésére te­ hát néhány őskori lelet valóban utalni látszik. K ét­ ségtelen azonban, hogy ezek az utalások nagyon sze­ gények és bizonytalanok és egy magukban, a felso­ rolt morfológiai és fiziológiai érvek nélkül, alig mondanának valamit; azokkal együtt mégis jelentő­ sek, mert velük összhangban lévőknek tűnnek fel. Persze, hogy ez az összhang sem olyan zavartalan, mint amilyennek első pillanatra látszik: mert bi­ zony az említett leletek egyrészt nem beszélnek elég határozottan, ezért különféle magyarázatokra adnak alkalmat, másrészt egyes különböző leletek egym ás­ sal szemben ellenmondást mutatnak, azaz eddig nem jól magyarázhatók egységesen. Minthogy ezen a téren általánosan elfogadott felfogásról nem szól­ hatunk, nem tehetünk egyebet, mint hogy a legfonto­ sabb, illetőleg érdekesen eltérő újabb és legújabb el­ méleteket ismertetjük, közben a tapasztalati anya­ got is mindjobban feltárjuk, végül pedig az egyes álláspontokat mérlegelve, a valószínű igazságot megállapítani vagy legalább is körülhatárolni pró­ báljuk. Szerencsére a mi céljainkra, a bölcseleti em­ bertan feladatának megoldására elegendő választ a biológiai embertan terén az igazság nagy valószínű2

ELSŐ RÉSZ

18

ségével adhatunk. Mindenekelőtt azonban a későbbi fejtegetések könnyebb megértése céljából röviden vázoljuk a fontosabb geológiai és paleontológiái kor­ szakokat, főleg F. X . S c h a ffe r: G r u n d z ü g e d e r G e o l o g i e című művének idevágó fejtegetései nyo­ mán. 13. A F ö ld tö rté n e té n e k k o r s z a k a i és é lő v ilá g u k . Amikor a Föld fokozatos lehűlésével felületi részei­ nek hőfoka a kőzetképző ásványok olvadási pontja alá szállt, kezdődött meg a kemény kéreg kialaku­ lása. Itt adódik először voltaképeni geológiai m eg­ állapítások lehetősége. A földkéreg első, őskorában még nincs nyoma a szerves életnek; amikor ez fellép, megkövesedett maradványai révén a geológiai m eg­ határozásokat éppen a szerves alakok elterjedésével és faji változásával rendkívül elősegíti. A geológiai főkorszakokat a következő sorban m utatjuk be, geo­ lógiai szokás szerint a régibb korszakokat alább írv a : IV. Kaenozoikum, a Föld és élőlényeinek újkora. 3. Jelenkor, Alluvium. 2. Negyedkor (quartär), Diluvium vagy jég­ korszak. 1. Harmadkor (terciär). III. Mesozoikum, a Föld és az élőlények közép­ kora. 3. Krétakor. 2. Jurakor. 1. Triászkor. II. Palaeozoikum, a Föld és élőlényeinek ókora. 5. Permkor.

19

AZ EMBERI TEST

4. 3. 2. 1.

Karbonkor, a kőszénképződés kora. Devonkor. Szilurkor. Kambrinmkor.

I. Algonkium, Archaeozoikum vagy kum, az ősélőlények kora.

Eozoi-

Az Eozoikumot még megelőzi az Archaikum vagy Azoikum, a földkéreg szerves lények nélkül való őskora. Ennek első részéből valók az anhydrikus, „víz­ nélküli“ kőzetek, amelyek nyilván még a vízgőz le­ csapódása előtt képződtek, úgym int gránit, diorit, sienit, gabbro, szerpentin stb. Azután következnek az ősóceánok korának a rétegei, már ősi üledékes kő­ zetek, gneizek, márvány, dolomit, palák. E korszak végén jelennek meg, tapasztalatilag fel nem derített módon, az első élőlények és átvezetnek az archaikumtól geológiailag erősen elkülönülő algonkiumba. — Ezentúl már csak az egyes korszakok szerves v i­ lágának számunkra legfontosabb új fejlődését em­ lítjük. Az algonkiumban a növényeket az algák képvi­ selik, az állatvilágot azonban már sok magasan fej­ lett, a gerinctelenek minden osztályából való faj, ami nyilván hosszabb kifejlődésre vall. Az állatok mind vízben lélekzők. A palaeozoikum első korszaka, a kambrium, a szerves világban lényeges változást nem mutat; de az előző kor állat- és növényvilága határozottabban kibontakozik. A szituiban jelennek meg, úgy látszik, az első szárazföldi növények, az állatvilág pedig rendkívül gyorsan fejlődik; jóval több, mint 10.000, részben ma is élő és sok kihalt állatfaj mutatható ki. 2*

20

ELSŐ KÉSZ

Az első gerincesek, páncélos halak és cápák ekkor élnek. A d e v o n k o r szerves világa már erős fejlődést és átmenetet mutat a szárazföldi alakokhoz. A nö­ vényzet differenciálódik, a páfrányok is feltűnnek; a magasabb állatvilágból négylábú szárazföldi álla­ tok lábnyomait találták meg. A k ő s z é n k o r a nö­ vényvilágnak, a kőszéntelepek képződési forrásának, óriási fejlődését és elhatalmasodását hozza; igen sok faj alakul ki, a magasabbak közül főleg páfrányok és tűlevelűek. A magasabbrendű állatok világában kimutathatók a kétéltűek első nyomai és valószínű a csúszómászók fellépése. A p e r m ben a csúszómá­ szók és egyes kétéltűek vannak jelen. A m e s o z o i k u m első korában, a t r i á s z ban megjelennek a tengeri „saurusok“, részben még kisebb alakokban; ősemlősök nyomai is mutatkoznak. A j ú r a-kor rendkívül gazdag állatvilágában már sok halfaj van, békák találhatók, a tengerben élnek a hatalmas ichthyo- és plesiosaurusok; teknősök, krokodilusok, óriási szárazföldi, továbbá repülő csúszó­ mászók népesítik be a földet; az ősmadár és erszé­ nyes emlősök egészítik ki a képet. A k r é t a k o r ban megjelennek a virágos növények, főleg a lombos fák, az állatvilágban tovább nőnek a monstruózus ala­ kok, óriás őskígyók is jelentkeznek; a korszak végén azután még fel nem derített okokból aránylag gyor­ san kihalnak a tenger és a szárazföld leghatalm a­ sabb, uralkodó állatfajai és inkább csak a kisebbek menekülnek meg a nagy pusztulástól; fogazott, csú­ szómászószerű madarak és prim itív emlősök élnek ebben az időben. A k a e n o z o i k u m o t az emlősök hatalmas elő­ retörése és uralma jellemzi; a növényvilág virágos és

AZ EMBEKI TEST

21

lombnövényekkel eléri fejlődésének csúcspontját. A korszak első része a harmadkor, amelyet következő­ képpen szoktak felosztani: újharmadkor (neogén)

( Pli°cén 1 miocén

í oligocén óharmadkor (palaeogén) J eocén I palaeocén A korszak második része, a negyedkor, quartaer, vagy pleisztocén, vagy a vízözönről elnevezett dilu­ vium, illetőleg a hatalmas jégképződésről elnevezett jégkorszak, szintén több részre oszlik, amelyeket fő­ leg a jég nagy előretörése, illetőleg erős visszahúzó­ dása, azaz hideg és meleg periódusok váltakozása jellemez. P en ck és W ie g e r s általában négy hideg jég­ kort és közöttük három meleg jégközi kort külön­ böztet meg: ezek a I. Günz-jégkor, 1. jégközikor, II. Mindel-jégkor, 2. jégközi kor, III. Hisz-jégkor, 3. jégközi kor, IV. Würm-jégkor; erre következik a jég visszahúzódása a mai állapotba és így a diluvium átmenete az alluviumba. Üjabban, főleg B a y e r nyo­ mán a diluviumot három részre osztják: 1. az óne­ gyedkor jégkorszakára, az első jégkorra; 2. a közép­ negyedkor jégközi meleg korára; 3. az újnegyedkor jégkorszakára, a második jégkorra. Az ónegyedkor egy erős jégkorban összefoglalja a Günz- és Mindéi­ kor t, valamint az Alpesek vidékén közöttük fellépő, némileg melegebb korszakot; a középnegyedkor tar­ tós és igen meleg, Európában a mainál melegebb korszak, igazi jégközi kor; az újnegyedkor volta-

22

ELSŐ RÉSZ

képpen e g y jégkor, amelyben azonban kisebb-nagyobb hőmérsékletingadozások vannak: a jég előre­ törésének első ideje a Risz-kornak, visszahúzódása a Penck-féle harmadik jégközi kornak felel meg, de tartós jégközi kornak nem nevezhető, a mainál h i­ degebb; a jég előretörésének második kora a Würmkor, amely után a jég további ingadozásokkal mai határára húzódott vissza. S c h a ffe r következő áb­ rája szem lélteti legjobban a változásokat:

Az ábra az eljegesedés ingadozásait m utatja be Észak-Európában és az Alpesekben. A pontozott vo­ nal a mai jéghatár helyzetét jelzi Norvégiában és az Alpesekben. A folytonos vonalak a jég előretöré­ seit (lefelé) és visszahúzódásait (felfelé) mutatják. E = erdő, S = steppe, T = tundra. A korszakok hozzávetőleges időtartamát itt már könnyebb m egállapítani; az eocén 2—4, az oligocén 1*2—3, a miocén 0*8—1*8, apliocén 0*5—0-9, a negyed­

AZ EMBERI TEST

23

kor 0-2—0-4 millió évig tarthatott. Láthatjuk, hogy visszafelé az egyes korok időtartamai nőnek; ez ál­ talában fokozottan áll a harmadkor előtti geológiai korszakokra is. A harmadkorban megjelenik a magasabbrendű emlősöknek valamennyi ma élő rendje és több ma már kihalt típusa. A típusok túlnyomóan kezdetle­ ges gyüjtőtípusok, törzsalakok, a mai típusok ős­ alakjai. Az alakok eleinte aránylag kicsinyek, a maiaknál kisebbek, majd fokozatosan nőnek, m íg a negyedkorban a maiaknál nagyobb, szinte óriás ala­ kokat érnek el az emlősök. Ezek az aránylag gyorsan kialakuló óriás alakok azután a negyedkorban megint igen rövid idő alatt eltűnnek és a mai alakoknak adnak helyet. A harmad- és negyedkorra nagy futó, repülni nem tudó, struccszerű madarak is jellemzők. Az emlősök közül az emberszabású majmok már az óharmadkorban fellépnek, az ember teljes bizonyossággal csak a negyedkorban mutatható ki, ahol az óriás emlősök­ kel egyidőben élt és már kultúrájának nyom ait is hátrahagyta. A harmadkori ember léte és állítóla­ gos eszközmaradványai, az eolithek, még n yílt kér­ dések. Végül geológiai és palaeontológiai összefoglalá­ sunkhoz még két jól szemléltető táblát mellékelünk. Az első a geológiai korszakokat mutatja be E d g a r D acqu é nyomán.1

1 Urw elt, Sage und M enschheit, 5. kiadás, 1928, 42. 1.

jelenkor Kaenozoikum

V4

Mesozoikum (másodkor)

Palaeozoikum (elsőkor)

. ne?yed_ történeti emberkor

X diluvium J k°r üj- 1harmadó- (tor

fossziUs kőkorszakok

»

az á„ at és növényvilágban

>

nincs lényeSes változás

z / krétakor

első lombfák és virágnövények

j lírakor

első madártipus; a fenyöszerü tűlevelűek feltűnése

triászkor

legősibb emlősök biztos nyomai

X V permkor

első tűlevelűek; az emlőstípus valószínű keletkezése

z/ kőszénkor

első kétéltűek és császómászók (szárazföldiek)

V devonkor

négylábúak feltehető első képződése

1 az emlősök [ főkora

1 a fedettmagú f növények főkora

az emlősök uralmának és a virágnövényeknek a kora

.

i a tűlevelű fák r főkóra

a csúszój, mászók főkora a kétéltűek ' főkora

>

a kryptogam növények főkora

z / silurkor

csak halak és alacsonyrendü állatok

X kambrium

legrégibb biztosan kimutatható állatvilág, alacsony formák

Eozoikum

X V praekambrium

az élet csak nyomokban mutatható ki

Azoikum

z / V aichaikum

a szilárd földkéreg őskora; élet nem mutatható ki biztosan J

y

]

a páncélos halak kora

a felső korokhoz viszonyítva nagyón hosszú kor­ szakok

/ j erős gyürődéses hegységképződést, x jégkorszakokat, V erős vulkanizmust jelent. Meg kell jegyeznünk, hogy Dacquénak ez a táblázatos összeállítása nagyjában megfelel előbbi adatainknak; eltérés leginkább ott van, hogy ő az egyes állattörzsek megjelenését részben némileg korábbra teszi.

K u l t ú r a k o r s z a k

Geológiai kor

Vaskor, Bronzkor.

Jelenkor vagy Alluvium

Jégkorszak vagy Diluvium !

Neolithicnm

2000—800 Kr-

Földművelés, házak, cölöpépítmény fonás, guggoló csontvázak, borosty kőékszerek 5000—2000 Kr. e. Litorinakor, agyagedények, szarvasi»

Mesolithicum Ancyluskor, házi eb

4’

ÚjPalaeolithicum csiszolt tűzkőhalták, kések, ka­ parok, csont- és agancseszközök. " t Elephas primigenius. Rhinoceros tichorhinus. IV.Würm-jégkorszak Equus cahallus Cervus tarandus '

A jég leolvadásának kora


zés; csigaházékszerek, állatképek

Felső Moustérien (Sirgensteini fok) temetkezés 3. jégközi kor

ÜL Risz-j égkorszak 2. jégközi kor, nagyon hosszú, igen meleg

n. Mündel-j égkor­ szak, nagyon hosszú

Ó-Palaeolithicum

Alsó Moustérien (Micoquien) Weimari fok

faragott kézi ékek, tűzköbaiták
w / 16$,- T72-, 352. feíiTit h, Á-'NíSo. -

S^ ferbibkvV:Nrv631. ^

\

\

\

Sokrates 510. Som bart, W. 223, 308, 309—315, 317, 330, 331, 336, 358, 367, 370. Sophokles 508, 509. Spann, O. 120, 123, 124, 128—132, 135, 144, 149, 308, 310. Spencer, H . 121, 629, 671. Spengler 499, 501, 677, 678, 679. Spranger, E. 262—263, 264, 311, 312, 313, 315, 668.

Stam m ler, R. 388, 390, 391, 392, 393, 397—399, 401, 413. Steifes, J. P. 609. S te in th a l 555. S to lyp in 194. Strauss, R. 522. Stucken, E. 630. S u rányi-U nger T. 318. Swanton, J. R. 631. Széchenyi 237. Tamás, A qu. Szt. 431, 648. Tessmann, G. 626. Thünen 310. Tönnies, F. 164, 165, 208. T roeltsch 150. T u rg o t 121. T y lo r, E. B. 123, 146, 629. V e rw o rn 283. Vico 667, 668. V ie rk a n d t 123, 135, 155, 631. V ogt, J. G. 63. Vossler, K . 530, 543, 548. W agner, R. 522. W a lra s 310. Weber, M. 123, 358. W e in e rt, H. 40—41, 79. W esterm arck 181. W iegers 21. W iener, O. 272. Wiese, L. v. 122, 124, 128, 149, 150, 158, 159, 172. W ieser, F r. v. 310, 335. W in c k le r, H. 630. W indelband 97, 263—264, 312. 667. W obberm in, G. 631. W u n d t 123, 177, 178, 180, 191, 261, 272, 278, 279, 280, 285, 289, 293, 299, 358, 360, 403, 497, 541, 542, 543, 544, 548, 549. 552, 555, 562, 574, 590, 594, 626, 629, 630, 634, 643, 668. W ust, P. 673, 675. Zenon 459.