Ember a mindenségben, vol. II. [PDF]

Zitiervorschau

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA K Ö NY VK IA DÓ V Á LLA LA TA

BÁRÓ BRANDENSTEIN BÉLA

AZ EMBER A MINDENSÉGBEN MÁSODIK KÖTET

*

AZ 1937. ÉVI ILLETMÉNY

AZ EMBER A MINDENSÉGIEN MÁSODIK KÖTET

III. AZ E M B E R I L É L E K

IRTA BÁRÓ BRANDENSTEIN BÉLA

BUDAPEST K IA D JA A M AGYAR TUDOMÁNYOS A K A D ÉM IA 1937

■

MÄ.6WR * xXABEWI

vcökxvtäbä .

ZOLNAl BÉLA KÖNYVTÁRA

wir íf Silvester R. T. Budapest. — Fel. vezető: Schütt Henrik.

TARTALOM.

HARMADIK RÉSZ.

Az emberi lélek. Első fejezet. A lelki világ önállósága és általános jellege. 407. Tudatvilágom eredetisége és teljes közvetetlenségében önmagába zártsága — — — — 408. A lelki világ közvetetlen adottsága, tudatos­ sága — — — — — — — — — — — 409. A tudatvilág tud atalatti forrásai — — — 410. Lelki életünk testi kifejeződése — — — — 411. A tudatvilág énheztartozása — — — — — 412. A tudatvilág intencionalitása vagy irán y í­ tottsága — — — — — — — — — — 413. A tudatvilág téretlensége és lelki időbelisége 414. A tudatvilág belső szemléleti tere — — — 415. A tudatvilág teremtő hatalm a — — — —

3 6 7 8 8 10 11 11 12

Második fejezet. A lélektan. 416. 417. 418. 419. 420. 421.

A filozófiai lélektan történeti alakulása — — A természettudományi lélektan — — — — Modern lélektani irányok — —• — — — A lélektani vizsgálódás gazdagodása — — A modern lélektan filozofikussá válása — — A következő lélektani vizsgálódás fő szem­ pontjai — — — — — — — — — —

13 14 15 16 17 18

VI

422. A lélektan alapmódszere az önmegfigyelés — 19 423. Az önmegfigyelés kiegészítése mások m egfi­ gyelésével és kísérleti vizsgálattal — — — 20 424. A lelki élet re jte tt fo rrásaira visszakövetkez­ tető eljárás —• — — — — — — — — 21 425. A lelki élet fiziológiai feltételeinek tekintetbe vétele — — — — — — — — — — 22 H arm adik fejezet. A z ösztönélet. 426. Az ember biológiai életéből fakadó szükségei és a kielégítésükre szolgáló berendezés — 427. A szomjúság szükségérzése és a kielégítésére szolgáló ösztönberendezés — — — — — 428. További életszükségek és élettörekvések — 429. A nemi ösztön — — — — —— — — 430. Az ösztön általános jellege — — —• — — 431. A nemi ösztön közvetetten célja és biológiai rendeltetése — — — — — —— — — 432. A pszichoanalízis libidoelmélete — — — — 433. Az erósz — — — — — — — — ------ 34 434. Szülői és gyermeki hajlam ok — —• — — 435. Ösztön és hajlam ; további hajlamcsoportok — 436. A hajlam ok és az én — — — — — — —

23 24 27 28 30 31 31 37 37 39

Negyedik fejezet. A z én és a lelki világ alapszerkezete. 437. Az én jellemzése — — — — — — — — 438. Az én körül forgó tudományos v ita — — — 439. Az én tagadásának főbb okai — — — — 440. Az én általános jelenléte a lelki életben — — 441. Az én és aktusai — — — — — — — — 442. A tárgyas aktusok és tárgyaik — — — — 443. A reflexív aktusok és eredményeik — — — 444. A tudattárgyak — — — — —— — — 445. Az én önm eghatározottságai, alanyi állapotai 446. A lelki élet form ális szerkezete — — — — 447. A lelki élet szerkezetének és az élet főágainak megegyezése — — — — — —< — —

40 41 44 47 49 50 51 51 52 52 52

Ö t ö d ik f e j e z e t .

A cselekvés. 448. A gyakorlati vagy cselekvő tevékenység ter­ mészete — — — — — — — — — — 53 449. A belső, lelki cselekvés: az elhatározás és az önuralom — — — — — — — — — 54 450. Az akarás — — — — — — — — — — 55 451. A lélektani akaratvizsgálatok hiányossága — 55 452. Az akaratelméletek hiányosságainak okai —• 58 453. A karat és reflex — — — — — — — — 59 454. A karat, ösztön, hajlam — — — — — — 59 455. A karat, vágy, kívánság — — — — — — 60 456. Az akarás eredeti aktus jellege — — —- — 61 457. A gyakorlati belátás — — — — — — — 62 458. A gyakorlati ügyesség — — — — — — 62 459. A lelki élet többi alaptényezőjének állásfogla­ lása a cselekvéshez — — — — — — — 63 460. A gyakorlati értelem — — — — — — 63 461. A gyakorlati érzelem és motiváló szerepe — 64 462. A gyakorlati érzelem, a motívum, a cselekvés­ nek nem oka — — — — — — — — 65 463. A motívum a cselekvésnek nem puszta rációja 66 464. A motívum nem puszta képzet — — — — 67 465. Célképzet, gyakorlati értelm i állásfoglalás, gyakorlati érzelmi motívumok, akarás a bo­ nyolult cselekvésben — — — — — — 67 466. Pozitív és negatív nem akarás —• — — — 70 467. A karat és ösztön, vágy, kívánság, ítélet lehető ellenkezése — — — — — — — — — 70 468. A tett a fizikai világban — — — — — — 70 469. Az akarás fizikai hatalm a — — — — — 71 470. A lelki cselekvés és eredménye: a szándék és az elhatározás — — — — — — — — 71 471. Az elhatározottság — — — — — — — 73 472. A cselekvés célja — — — — — — — — 74 473. A cselekvés hasznossági értéke — — — — 77 474. Az akarás m orális jelentése, értékvonatkozása 77 475. Az akarat és a jellem kialakulása — — — 78 476. Az akarat nevelése — — — — — — — 80 477. A cselekvés patológiája — — — — — — 81

VIII

Hatodik fejezet A z elméleti tevékenység. A) Az érzékelés. 478. Az elméleti tevékenység természete — — — 83 . 479. Az elméleti tevékenységkör beható lélektani vizsgáltsága — — — — — — — — — 83 480. Az érzékelés általános természete — — — 84 481. A szemléleti aktus és a szemléleti kép struk­ tú rá ja — — — — — — — — — — 86 482. Az érzetérzékelés aktusa — —• — — — — 87 483. Az érzékelés létrejövetelének ú tja és feltételei 89 484. Az érzetaktus és érzelmi aktus különbözősége 91 485. Az érzetaktus és az érzettartalom sajátosságai 92 486. Az érzettartalm ak objektivitásának a kérdése 95 487. Az érzékszervek specifikus diszpozíciója és a specifikus érzékenergiák törvénye — — 96 488. A synaesthesis jelensége és az érzékelő beren­ dezés egyetemes összefüggése — — — — 98 489. Érzetosztályok kiesése egyes érzékszervek hiányában —— — — — — — — — 100 490. A különféle érzetminőségek individuális ere­ detisége — —— — — — — — — — 101 491. A minőségi erősség — — — — — — — 101 492. A látási érzetek főfajtái — — — — — 102 493. A színek minőségi dimenziói — — — — 103 494. A semleges színek világosságdim enziója — 103 495. A spektrumszínek színezeti és világosság­ dimenziói — — — — — — — ------- 104 496. A tark a színkör — — — — — — — — 105 497. A színek telítettségdim enziója, a színok­ taéder — — — — — — — — — — 107 498. A színek egyszerűsége — — — — — — 108 499. A szín határozottsága és behatósága — — 109 500. A fény érzetek —— — — — — — — — 109 501. A látási tér m egvilágítása — — — — — 110 502. A felületi szín — — — — — — — — 110 503. A lebegő szín — — — — — — — — 111 504. A térszín — — — — — — — — — — 112 505. Átlátszó színek — — — — — — — — 112 506. A tükrözés — — — — — — — — — 113 507. A színkompozíció; kiegészítő színek és alap-

IX

színek —— — — — — — — — — Utóképek, színkontrasztok — — — — — A színjelenségek tér- és időbelisége — — — Látási fiziológia — —— — — — — — A hallás —— — — — — — — — — Zenei hangok és zörejek; a hangm agasság A hangtestesség —— — — — — — — A zenei hangminőség —— — — — — — A főbb hangdimenziók ábrázolása; a skála — A hangm agasság és zenei hangminőség — A hangvokalitás —— — — — — — — A hangerősség —— — — — — — — Összetett hangok; a hangszínezet — — — Hanglebegés, hangösszeolvadás, kombinációs hangok —— — — — — — — — — 521. A hang tér- és időbeliségének kérdése — — 522. A zörejek és főbb tulajdonságaik — — — 523. A vibrációérzékelés; az elektromosságérzéke­ lés kérdése — —— — — — — — — 524. A tapintás — —— — — — — — — 525. A szorosan vett tapintóérzék — — — — — 526. A tapintási érzékelés tartalm ai — — — — 527. Tapintás, mozgás és látás; a tapintás téres­ sége — — — — — — — — — — — 528. A meleg- és hidegérzékelés — — — — — 529. A fájdalomérzékelés — — — — — — — 530. A szervi gyönyörérzékelés — — — — — 531. A kinesztétikus érzékelés — — — — — 532. A sztatikus érzékelés — — — — — — 533. A szaglás — — — — — — — — — — 534. A szagok tulajdonságai — — — — — — 535. Az ízérzékelés —— — — — — — — 536. A páraérzékelés —— — — — — — — 537. A szervi érzékelés — — — — — — — 538. A közérzék és életérzetei — — — — — — 539. Az érzékelés tartalm ainak bonyolultsága — 540. Az érzékelési aktusok és tartalm ak tartam határozm ányai —— — — — — — — 541. A térérzékelés —— — — — — — — 542. A látás térérzékelése — — — — — — — 543. A tapintás térérzékelése — — — — — — 544. A kinesztétikus, sztatikus és szervi térérzé­ kelés — — — —— — — — — — — 545. A hallási tér — —— — — — — — —

508. 509. 510. 511. 512. 513. 514. 515. 516. 517. 518. 519. 520.

113 114 115 115 116 116 117 117 118 118 119 120 120 121 122 123 124 124 125 126 127 129 132 133 134 135 135 136 138 138 139 140 141 142 143 144 151 153

153

X

546. 547. 548. 549. 550. 551. 552. 553. 554.

A szaglási tér — — —— — — — — Az érzéki tér — —- — — — — — — — A mozgásérzékelés — — — — — — — A szemléleti tartalm ak tér- és m ozgásalakjai és szám határozm ányai — — — — — — Az érzékelési aktus és a szemléleti tartalom logikai oldala — — — — — — — — Az érzéki tartalm ak jelentés vonásai — — Az érzékelés felépülése — — — — — — Az érzékelés recipiáló aktivitása és képalko­ tása — — — — — — — — — — — Az érzékelés hatótényezői. A belső tapasztalás

154 155 155 157 160 164 167 170 171

B) A gondolkodás. 555. A gondolkodás kibontakozása és a viszonyok birodalm a — — — —— — — — — 556. A gondolkodás fő fajtái — — — ----- — 557. A minőségi gondolkodás — — — — — — 558. A m atem atikai gondolkodás — — — — — 559. A logikai gondolkodás — — — — — — 560. A komplex gondolkodás — — — — — — 561. A gondolkodás összefoglaló jellemzése — — 562. Az elméleti tevékenységnek és tartalm ainak igazságértéke — — —— — — — — 563. A gondolkodás tényezői és aktusaik — — — 564. Az evidenciaélmény; valószínű és hiten ala­ puló ismerés; az előítélet — — — — — 565. Az elméleti tevékenység mellé rendelt akarati és értelm i tényezők — — — — — — — 566. Gondolkodástípusok — — — — — — — 567. Az elméleti tevékenység patológiája — —

174 177 177 182 186 193 194 195 199 203 205 206 208

Hetedik fejezet. A z alkotó tevékenység. 568. Az alkotó tevékenység természete és képal­ kotó ereje, a képzelet — — — — — — 210 569. A képzelet és alkotó tevékenysége — — — 211 570. A művészi képzelet és a tudományos invenció 213 571. A képzelet szerepe a cselekvésben és a techni­ kai alkotó tevékenységben — — — — — 215

XI

572. A képzeleti tevékenység főfajtái és általános jellege — — — — — —— — — — 573. Az álmodozás — — — — — — — — — 574. Az alvás és az álom — — — — — — — 575. A tervszerű képzelet — — — — — — — 576. A képzeletfajták sorozata — — —■ — — 577. Az ízlés és tapintat — — — — — — — 578. Az érzelem világa — — —— — — — 579. Érzelmi aktusok és állapotok — — — — 580. Az érzelmek jellemzése — — — — — — 581. Az érzelmek testi kifejeződése és az érzelmi élet általános kapcsolata a testi élettel — — 582. A sóvárgás, a kívánság és a vágy érzelmi jel­ lege — — — — — — — — — — — 583. A vágydinamizmus — — — — — — — 584. A kielégültség és nyom ottság érzelmi álla­ potai és kapcsolatuk az érzékeléssel a vágy­ dinamizmuson keresztül — — — — — 585. A feszültség és a nyugalom érzelmi állapotai 586. A vágyak és a velük kapcsolatos érzelmi álla­ potok speciális különbségei — — — — — 587. Az indulatok — — — — — — — — — 588. Az érzületek — — — — — — — — — 589. A hangulatok — — — — — — — — — 590. Bonyolult és speciális érzelmek — — — — 591. Érzelmi alkatok kifejlődése az érzelmi ké­ pességekből — — — — — — — — — 592. Az érzelmi élet általános stru k tú rája és meg­ felelése a lelki élet egész alkatának — — 593. A hajlamok m int érzelmi erők — — — — 594. Érzelemdimenziók; fantáziaérzelmek és ve­ gyes érzelmek — — — — — — — — 595. Az érzelem és szerepe a lelki életben — — 596. Az alkotás szépségértéke — — — — — 597. Az alkotó tevékenység tényezői — — — — 598. Az alkotó tevékenység patológiája — — —

216 218 219 222 224 225 228 229 230 233 233 235 237 240 241 242 243 243 244 245 245 249 249 250 253 254 256

Nyolcadik fejezet. A lelki élet egysége, felülete és mélysége. 599. A lelki élet bonyolult egysége; megoldatlan kérdések — — — — — — — — — 257

XII

600. 601. 602. 603. 604. 605. 606. 607. 608. 609.

A lelki élet reflektora: a figyelem — — — A figyelem m ivolta és hatása — — — — Az önkénytelen figyelem — — — — — — Az önkényes figyelem — — — — — — A figyelem köre — — — — — — — — A figyelem szerepe —— — — — — — A figyelem m ivolta — — — — — — — Lelki világunk felszíne — — — — — — T udattartalm aink m egm aradási tendenciája Az átélt tudattartalm ak visszatérési tenden­ ciája — — — — — — — — — — — 610. Az emlékezet —— — — — — — — — 611. Az asszociáció — — — — — —— — 612. Asszociációs, reprodukciós és homogén g á t­ lás — — —— — — — — — — — 613. Az emlékezet különféle tartalm ai — — — 614. A tanulás —— — — — — — — — 615. A feledés és az emlékezet dinam ikus jellege 616. Emlékezeti típusok —— — — — — — 617. Az emlékezet szerepe — — — — — — — 618. A „tudattalan“ problém ája — —— — — 619. A tudatvilág „tudattalan“ forrásai — — — 620. A „tudattalan“ szerepe különféle tevékenysé­ geinkben —— — — — — — — — 621. A „tudattalan“ m int az én teljes tu d ata — — 622. A teljes tudat létét igazoló lelki jelenségek 623. A teljes tudat lehetőségének a kérdése — — 624. A teljes tudat és az emberi tu d at stru k tú rá ja és egymáshoz való viszonya —— — — 625. A lelki élet szerkezete — — — — —• — 626. A teljes tu d at és az emberi tudat fejlődése Névmutató — — — — — — —— — —

258 259 259 261 262 262 263 264 265 267 267 272 276 276 278 279 281 281 283 284 284 288 291 296 297 308 310 315

HABMADIK RÉSZ

AZ EMBERI LÉLEK

ELSŐ F E JE Z E T .

A lelki világ önállósága és általános jellege. 407. T u datvilágom eredetisége és teljes k ö zv e t­ lenségében önm agába zártsága. E m beri életünk nem jelen ti szám unkra elsősorban testi m űködéseinket. É letünk elsősorban abban n y ilv án u l meg, hogy a k a ­ runk, gondolkodunk, érzünk, vágyakozunk, érzéke­ lünk, emlékezünk, fantáziálunk. V oltaképen csak ezekkel kapcsolatban jövünk r á a rra , hogy testi lé­ nyek is v ag y u n k : és b á r am ikor cselekszünk, á lta lá ­ ban nem ju t eszünkbe kétségbevonni, hogy testünk és környezete nem csupán a m i egyéni elképzelésünk alkotása, a kissé m élyebben gondolkodót m égis csak m eglepheti néha az az eszme, v á jjo n egész életünk és m ivoltunk több-e, m in t álm aink, azaz több-e, m in t éppen fan tázián k eredm énye? Bizonyos, hogy a leg­ több esetben meg tu d ju k különböztetni álm ain k at, elképzeléseinket testi és társa d alm i életünkkel k a p ­ csolatos élm ényeinktől, de viszont az is igaz, hogy fan tázián k szem léleti élm ényeinket, emezek elkép­ zeléseinket m in d u n tala n át- m eg átszövik. És h a v a ­ laki olyan „értelm esen“, logikus rendben élné á t á l­ m ait, hogy este m indig o tt fo ly ta tn á azokat, ahol 1*

4

HARMADIK RÉSZ

előző reggel elh agyta, m eg tudná-e akkor is bizo­ nyosan á lla p íta n i, hogy sajátság o s kettős életéből m elyik fél az „igazi valóság“ és m elyik az álom? V agyis m elyik élm énysorozat olyan, hogy r a jta tú l is v an valam i, am inek szabályosan és lényeges hasonló­ ságokkal m egfelel, és m elyik olyan, am elyen túl ilyen fo rrá s nincs? M ert hiszen az álom m al kapcso­ latos külső in g erek et nem te k in th e tjü k olyan a la ­ poknak, am elyek az álm ot valódi szem léleti élm énynyé a v atn ák , azaz elvennék lényegében képzeleti je l­ legét, azt, hogy nem m u ta t lényeges hasonlósággal önm agán és ra jtu n k tú l kifelé, legfeljebb és sokkal inkább esetleg befelé, önm agunk re jte tte b b m élysé­ geibe. Az ilyen k é té ltű lénynek te h á t m elyik élete je ­ len t többet, m in t élm ényei és m a g a ta rtá s a i egységes egészét, és jelent-e eg y á ltalá b a n a k árm ely ik élete többet, azaz egy külvilágot? F élreértések e lh á rítá sá ra ism ételjük m eg: g y a ­ k o rla ti életünkben szokásaink, tap a sz ta lata in k , ítélő ­ képességünk á lta lá b a n biztosan, gyorsan és szinte c sa lh a ta tla n u l vezetnek egy m in k et körülölelő, n agy „fizik ai“ valóság ú tja in ; de m ih ely t a m indennapi cselekvés teréről elhúzódva k ritik a i szemmel elm él­ kedünk egész életünkről, egyrészt a fizikai v aló ság ­ gal legközvetetlenebbül kapcsolatos és m ásrészt az e valóságba sem m i esetre sem ilyen közve tétlen ü l bele­ tartozó, „képzeleti“ élm ényeinkről, m égis csak az előbbieknek életünk folyam án végighaladó logikus rendje, szoros és sokszerű összefüggése, szem ben a m ásik élm énycsoportnak életrendünkből inkább „ki­ u g ró “ ta g ja iv a l, a fő k rité riu m a am azok „valóságá­ n a k “, azaz egy k ü lv ilág g a l való szoros és lényeges hasonlóságokat m u ta tó kapcsolatának, szem ben eme­

AZ EMBERI LÉLEK

5

zek „puszta álm odottságával“, azaz a k ü lv ilág g a l való kevésbbé szoros és kevésbbé lényeges h a ­ sonlóságokat m u tató kapcsolatával. Íg y van a lám ­ pa, am elybe ébren belenézek, valóban m in t lám pa ra jta m kívül, de a fény, am elyet álm om ban egy égő ház lán g ja ib a n látok, ra jta m kívül esetleg csu­ pán m in t egy szál g y erty a beh ú n y t szem em re eső fénye v ilág ít. Mi ebből a tanulság? Az, hogy egészen szoro­ san véve tapasztalásom ban sem test, sem k ü lvilág adva nincs, m ég az én testem sem. Schelernek és kö­ vetőinek nincs igazuk, am ikor elm életi szem pontból is közvetetten testi élm ényről, tap asztalásró l, a d o tt­ ságról beszélnek. M ert am ilyen biztosan élek e testi világgal, am ikor cselekedve reá hatok és h a tá sa im eredm ényességét észlelem, ug y an o ly an táv o ltű n ik tőlem abban a pillan atb an , m ihelyt m indezen k r iti­ kai szemmel elm élkedem és fölvetődik előttem a k é r­ dés: nem csak képzelem, nem csak álmodom-e m ind­ ezt? H iszen igaz, hogy az álom sokszor kisebb való­ ságerejű, távolabbi valam i, m in t a szem léleti valóság élm énye, de van bizony teljes életerejű álom. És nem cselekszem-e néha az álom ban is biztosan, sőt h a tá sa im eredm ényességét tapasztalom ? Fölébredve azután m ind e nagy bizonyosság szétfoszlik. T eh át ez a g y ak o rlati bizonyosság m égsem elegendő elm é­ leti szempontból, nem a testi, külső valóság közve­ tetten tapasztalása, adottsága. És sem m iféle olyan vonás nincs, am ely szám om ra e valóságot közvetetlenül, a m aga tiszta tárg y isá g á b a n adná. Igaz, hogy testem a d ta kötöttségeim , szükségeim, érzeteim , t á r ­ sadalm i rea k tív m a g a ta rtá sa im m ind igazolják, el­ ism erik a külvilágot, de m indez álom ban is m egvan

6

HARMADIK RÉSZ

és legalább is nem az álom élm ényekben közvetetlenül k ifejezett m ódon függ e valóságtól: h á th a teh á t m ind e függés, korlátozás, kötöttség is csak s a já ts á ­ gos elképzelés? V alóban nem a szolipszizm us merész, de képte­ len ta n ítá s á t a k a rju k te h á t h ird etn i, azt, hogy csak én vagyok és m inden a m it átélek, az én álm om, az én fan táziám ; Calderon s z a v a iv a l: az élet álom, vagy Schopenhauer szerin t: a v ilág az én elképzelésem. M ert kötöttségem , korlátozottságom , a test és a k ü l­ v ilág elism erése g y a k o rla ti m ag atartáso m b an , vé­ gül változó m ivoltom nem örökkévalósága el­ m életileg is egyenként részben súlyos, részben döntő, e g y ü tt elegendő bizonyítékai a k ü lv ilág lété­ nek : de az a tény, hogy a k ü lv ilág alapos e l m é l e t i elism erésére bizonyítékok szükségesek, világosan m u ta tja , hogy ez a k ü lv ilág e l m é l e t i s z e m p o n t ­ b ó l elégséges módon, azaz k ö z v e t e t l e n ü l szá­ m u n k ra n i n c s a d v a , hanem éppen ig azo lásra szo­ ru l; elégséges elm életi igazolását főképen egész g y a ­ k o rla ti m a g a ta rtá su n k figyelem bevétele ad ja. K öz­ v etetlenül éppen akaró, gondolkodó, m egérző, vágyó, szemlélő, emlékező, képzelő m a g a ta rtá s a im és. velük kapcsolatos élm ényeim v an n ak ad v a és csakis ezek, illetőleg ilyenfélék: ezek pedig éppen nem a k ü lv i­ lág, hanem az én belső világom ta g ja i. E lsősorban és közvetetlenül te h á t csakis ez a v ilág v an nekem adva, ebben élek: és ezt a világ o t nevezzük lelki v i­ lágnak. 408. A lelki vilá g k ö zvetetlen adottsága, tu d a to s sága. E m beri életünk elsősorban és közvetetlenül a d o tt terü lete te h á t lelki világunk. Mi jellem zi ezt? M indenekelőtt éppen a közvetetlen a d o ttsá g : gondo-

AZ EMBERI LÉLEK

7

latom holnapi terveim ről, elém idézett em lékképem a genfi tóról, szeretetem egy baráto m irá n t, a k a rá ­ som, hogy e m ondatot leírjam , ilyen közvetetlenül ad o ttak szám om ra. K özvetetlen jelenlétük e g y ú tta l lelki életem ben való létüket ta g a d h a ta tla n n á teszi: hogyha valam ely képet elképzelek, ta g a d h a ta tla n , hogy azt képzeletileg látom , hogy az a kép, m in t az én élm ényem , reális. E közvetetlen ad o ttságo t v a ­ lam i sajátságos n y ito ttság , világosság is jellem zi: ezt h ív ju k tudatosságnak. Csak am iről így tudok, m int képzeteim ről, gondolataim ról, vágyaim ról, é r­ zelm eim ről, akarásom ról, van szám om ra közvetetle­ nül adva; és m indaz, am i szám om ra közvetetlenül adva van, a rró l így tudok, az szám om ra tudatos. A tudatosság éppen az a csak k ö rü lírh ató , de köze­ lebbről nem definiálható, közvetetlenül á té lt v ilá ­ gosság, valam iféle belső ny ito ttság , közvetetlen adottság. A lelki világ íg y éppen tu d atv ilá g , szá­ m om ra tudatos adottságok, élm ények, m ag a tartáso k világa. 409. A tu d a tvilá g tu d a ta la tti forrásai. Ez a tu ­ d atvilág, h a elemezni, m egérteni, értelm ezni próbál­ juk, csakham ar tú lm u ta t önm agán, valam ilyen nem közvetetlenül adott, nem tudatos fo rrásokra, ahon­ nan pl. eszméim felszállnak, ahol álm aim szövődnek: ezek a lelki élet m élyebb, re jte tt, tu d a tu n k a la tti fo r­ rásai, alap jai. Ezek a források a lelki élethez hozzá­ tartoznak, de létü k et éppen a lelki élet elsősorban ad o tt területe, a tu d atv ilá g ú tjá n ism erjü k meg, és éppen ezért nem vehetünk fel bennük kellő alap p al többet, m in t am ennyit a tu datvilágból, ennek m eg­ értéséhez szükségesként, felism erünk; ha v an is e forrásokban még több is, a rró l nem tudunk. H ogy

8

HARMADIK RÉSZ

azonban tu d a tv ilá g u n k m aga is igen bőséges a d a to ­ k a t szo lgáltat a tu d a ta la tti források term észetére vonatkozóan, nem sokára b elátju k . 410. L e lki é le tü n k testi kifejeződése. A tu d a tv i­ lág n a k nem csak a tu d a t a la tt rejlő fo rrá sa i vannak, hanem a tu d a tv ilá g élm ényei, m a g a ta rtá s a i tu d a t­ világunkon kívül, testünkben és testü n k révén, ki is fejeződnek: h a ra g u n k b a n elvörösödünk, szem ünk felvillan, kezünk ökölbe szorul; érdeklődésünkben szem ünk felcsillan, szégyenérzésünkben e lp iru lu n k ; gondolatokba m erülésünkkor hom lokunkat ráncol­ juk, letek in tü n k v ag y elrévedezünk, elh atározásunk kiül h atáro zo tt, nyugodt, esetleg kem ény arcv o n á­ sain k ra. M ivel a fizikai, testi, tu d atv ilá g u n k o n kívül lévő valóságot g y a k o rla tila g közvetetlenül ad o ttn ak és elm életileg létében eléggé igazolhatónak lá ttu k , tu d atv ilá g u n k n a k ezt a külső, testi kifejeződését is kétségtelen valóságnak fo g ad h a tju k el és m in t lelki v ilág u n k n ak e g y ú tta l tu d ato n tú li, fizikai, testi m eg n y ilv án u lását, e lelki v ilág tágabb körébe ta r to ­ zónak te k in th e tjü k , am elynek m ind lelki v ilág u n k tényleges alak ulásában, m ind — főleg a m ás lelki v ilá g á n ak — felism erésében n agy szerepe és jelen tő ­ sége van. 411. A tu d a tv ilá g énheztartozása. L e lk iv ilá g u n k ­ nak an n y ib a n legfontosabb és szám unkra központi része, am enyiben egyedül ez v an közvetetlenül adva, tu d atv ilá g u n k . Mi jellem zi ezt? L á ttu k , hogy je l­ lem zi közvetetlen ad ottsága, átéltsége, tudatossága. Ámde hogyan adott, átélt, tudatos? M indig e g y é n szám ára. Azaz nem is a n n y ira lelki és tu d a tv ilá ­ gunkról, m in t csupán lelki és tu d atv ilá g o m ró l be­ szélhetünk. N incs tudatosság, nincs adottság, átélt-

AZ EMBERI LÉLEK

9

ség én nélkül. V ágya, érzelme, ak arása, szemlélete, képzete m indig csak egy énnek van, m indez csupán egy énre vonatkozhatok, b á r ennek az énnek az illető élm ényben vagy m a g a ta rtá sb a n nem kell m indig külön tu datosnak lennie, ö n tu d a tta l b írn ia : de ez az ö ntudatossága á lta lá b a n b árm ikor felkelthető. T udatossága és tu d atv ilá g a , tu d ato s m a g a ta rtá s a és élm énye m indig csak egy énnek van, e nélkül m in ­ denféle tudatosság, tudatos élm ény és m a g a ta rtá s értelm etlen és képtelen. Az én m aga m indig egyszerű, tudatos, a k tív erő, tu d atv ilá g á n ak a k tív erőközpontja, m a g a ta rtá s a i­ nak fo rrá sa és élm ényeinek hordozó m ag ja, am ely­ nek s a já t m ivolta, h a reá reflektál, éppen hatóképes erőm ivoltában jelentkezik. Ez az én szemlél, képzel, gondol, m egért, érez, ak ar, k ív án : m indig csak én látok, hallok, fantáziálok, gondolkodom, belátok, sze­ retek, akarok, vágyakozom . És m indig e g y énhez tarto zn ak a lelki világ tudatos m a g a ta rtá s a i és él­ m ényei: így éppen legszorosabban egyéniek. Schelerrel és egyes követőivel szemben teh á t azt is h a n g ­ súlyoznunk kell, hogy közvetetlenül csak az én tu ­ datvilágom van szám om ra adva, a m ásé soha: de az igenis áll, hogy a m ás tu d a tv ilá g á t testi kifejezései ú tjá n sokszor igen bensőségesen és híven, nem is kö­ vetkeztetések ú tjá n , hanem a közvetetlen kifejezés­ ben közvetetlenül ragadom és értem m eg; azaz a testi kifejezés a lelki életjelenségek közvetetlenül m egnyilvánuló h a tá sa és m ásrészt testi jellegű h a ­ tásokat, így a testi lélekkifejezéseket is, közvetetle­ nül m eg tudom rag a d n i és kifejezőségiiket közvetet­ lenül meg tudom érteni, ám b ár m eg rag ad ásu k k al m ár lelkiekké válnak, úgy hogy az én m égsem lép

10

HARMADIK RÉSZ

ki tu d atv ilág áb ó l. H ogy lelki jelenségnek hogyan lehet testi kifejezése és testi jellegű h a tá s hogyan ra g a d h a tó m eg lelkileg, az m inket i tt m ég nem é r­ deklő, lényegében m etafizikai kérdés; szám unkra m ost elég an n ak a tap a sz ta la ti ténynek a leszögezése, hogy m inden tudatjelenség, tu d ato s élm ény vagy m a g a ta rtá s e g y énhez tarto zik és a m ás én lelki v ilá g á ró l csupán testi kifejezései ú tjá n , en n y i­ ben te h á t közvetve, de á lta lá b a n nem következtetéssel, ennyiben viszont közvetetlenül szerzünk tudom ást. E b ­ ben nincs sem m i ellentm ondás: m ert valam ely lelki t a r ­ ta lm a t kifejező testi h a tá st, pl. egy ragaszkodó p illa n ­ tá s t következtetés nélkül, szem léletben felfoghatunk egész in d iv id u a litá sá v a l és lelki jelentéskifejezésé­ vel; de m égis csak a lelki ta rta lo m testi h a tá sb a n való kifejeződését fogtuk fel. 412. A tu d a tv ilá g intencionalitása v a g y irá n y í­ tottsága. A tu d a tv ilá g énheztartozóságával m ég egy sa já tsá g a is ad v a v an: m inden egyes ta rta lm á n a k , jelenségének in tencionalitása, irá n y íto tts á g a van, a k tív v ag y passzív értelem ben. M íg a szobám ban lévő asztal és szék, a kertem ben lévő bokor egysze­ rűen m egvan, „önm agában“, sem nem irá n y u l v a la ­ m ire, sem a r r a nem vonatkozik — legalább is nem m u tatk o zik — v alam i irá n y u lás, addig m inden a k a ­ rásom , vágyam , gondolásom , elképzelésem, szerete­ tem , m egvetésem lényegében v alam ire irá n y u l, a m it akarok, gondolok, elképzelek, szeretek, m egvetek — esetleg nem is m ást, hanem éppen önm agam at — és m inden gondolatom , képzetem , elhatározásom , sőt az asztalom ról, székem ről, a k e rti bokorról való szem léletem is csak úgy és az á lta l v an m eg, hogy az én elgondolásom , elképzelésem, elhatározó a k ará-

AZ EMBEKI LÉLEK

11

som, szemlélésem reá irá n y u l: am azoknak aktív, emezeknek passzív intencionalitásuk, irá n y íto tts á ­ guk van. A lelki v ilág n ak ezt a s a já tsá g á t először Brentano F erenc hangsúlyozta erőteljesen és u tá n a főleg a fenom enológiai lélektani iskola emeli ki. 413. A tu d a tvilá g téretlensége és lelki időbeli­ sége. Végül m eg á lla p íth a tju k azt, hogy az em beri tu d a tv ilá g ugyan m indig valam ilyen a térben élő em beri testhez van kötve, ám de m aguk e tu d a tv ilá g m a g a ta rtá sa i és élm ényei nem rag a d h a to k m eg té r ­ beli adatokkal olyan módon, hogy valam ely a k a rá s ­ nak, érzelem nek, vágynak, v agy a k á r az énnek té r ­ beli m agassága, szélessége, hosszúsága volna. Az én és m a g a ta rtá sa i, v a la m in t élm ényei nincsenek a tes­ tek fizikai terében, csupán sajátos eg y m ásu tán isá­ got, időbeliséget m u ta tn a k , az időben bontakoznak ki. Ámde ez az idő sem egészen olyan jellegű, m in t a fizikus teljesen m atem atizálh ató ideje, hanem ele­ venebb, nyúlékonyabb, rugalm asabb, viszont nem olyan könnyen szabdalható, — m in t a lelki világ á l­ talá b an ; a lelki időnek erre a sa já tsá g á ra különösen Bergson m u ta to tt h atá ro zo ttan reá. 414. A tu d a tvilá g belső szem léleti tere. Á m bár a lelki világ nincs a térben, az énnek és tu d a tv ilá g á ­ nak van saját, belső tere: szem léleti, képzeleti t a r ­ talm aink, képeink egy szem lélt, elképzelt térben bontakoznak ki, abban m agasságuk, szélességük, hosszúságuk is van, a k á r m egm érhetők benne. De ez a té r is, am ely teljesen önm agában töretlen énem től és téretlen-téralkotó ak tu saitó l függ, a fizikai térrel szemben sokkal elevenebb, nyúlékonyabb, ru g a lm a ­ sabb és nem olyan könnyen szabdalható, bevágható

12

HARMADIK RÉSZ

— a k á r csak m egint a lelki v ilág általáb an . Ez a tu ­ datvilágom belső, szem léleti, képzeleti tere. 415. A tu d a tv ilá g terem tő hatalm a. Ez az em beri lelki v ilág folytonos elevenség, változás, mozgás, alakulás, forrongás, alkotás színtere. A m íg a term é­ szet v ilág áb an szabályos periódusokban bontakozik ki az élet, i tt — b á r szintén v an n ak periódusok, van fejlődés és á lta lá b a n törvényszerűség — látszólag sokkal nagyobb kötetlenség u ralk o d ik : a tu d a tv ilá g folyton produkál, kibont, fejleszt és elejt, gondolato­ k a t h a ta lm a s láncokká fűz, képzeteiből egész v ilá g ­ részeket épít, e lh atáro zásaiv al belenyúl a k ü lv ilág b a és azt a la k ítja ; szinte k isz á m íth ata tla n u l. És am íg a term észet v ilág áb an m inden jelenségnek, lénynek, legyen az b á r m ég olyan h atalm as, m egvan a m aga m eglehetős élesen ko rláto zo tt a la k ja, addig a lelki világban, úgy látszik, valam iféle k o rlá tla n ság az úr, am i egyszer v á ra tla n u l egész csodálatos v ilág o k at épít, m áskor féktelenül rombol, gázol, kénye-kedve szerint felem el és ledönt: gondoljunk itt elsősorban a n ag y lángelm ékre, P laton, A ristoteles, N a g y S á n ­ dor, S zen t Á goston, D ante, M ichelangelo, Cesare Borgia, Goethe, B eethoven, H egel, Napoleon, N ietzsche geniejére és akkor lá tju k igazában a lelki élet e k o rlá tla n erejének építő v agy romboló h a ta l­ m át. Ez az em berben élő és h ató lelki v ilág a leg­ főbb és igazi fo rrá sa az em beri k u ltú rá n a k , am ely­ nek grandiózus épületét előző szem lélődéseinkben k i­ bontakozni lá ttu k : a tu d a tv ilá g n a k ebből a forrongó boszorkányüstjéből, am ely éppen úgy jelen h etik m eg egy csodálatos erejű kozmosz, m in t egy v u lk a n i­ kus káosz a lak jáb an , továbbá szám talan ilyen tu d atv ilá g ú egyén együttm űködéséből v ag y összeütközé­

AZ EMBERI LÉLEK

13

séből im m ár m egérthető az em beri k u ltú r a n a g y ­ szerű kivirágzása, életbeszökkenése, am elyet csupán a term észet és az em ber fizikai m ivolta ala p ján sem ­ m iképen sem tu d tu n k m egérteni.

M ÁSO DIK F E JE Z E T .

A lélektan. 416. A filozófiai lélektan történeti alakulása. E zt a lelki világot v izsg álja a lélektan. M ély lélektani belátásokat ta rta lm a z n a k P laton m u n k ái; m aga a lélektan m in t külön tudom ányág m ár A ristotelesnél m egvan; u tá n a hosszú ideig nem sokat fejlődik, b á r a lelki életről való ism eretek az A ristoteles u tán i ókorban is erősen gazdagodtak; főleg a vallásos és a m isztikus élm ények körének ism erete m ély ü lt és tág u lt. Ezek az ism eretek, a tö rtén eti források közül pedig P la to n és P lotinos határozzák m eg leginkább az A ristoteles u tá n i évezred bölcselői között legm é­ lyebb és legnagyobb lélekism erő, S zen t Á goston lé­ lek tan át. A keresztény középkor Szent Ágoston, m ajd A ristoteles pszichológiája a la p já n építi ki és újabb belátásokkal g a z d ag ítja a lélektant, am ely ekkor legérettebb ala k jaib a n B onaventura és A quinoi Tam ás gondolkodásában áll előttünk. Az ú jk o rb an a renaissance gondolkodói a lelki élet irá n t is erő­ sen érdeklődtek, lélektani kérdéseket tudom ányos alapossággal azonban inkább az angol bölcselők, pl. Locke és H unié vizsgáltak. Végül a felvilágosodás kora, m ajd K a n t és a ném et idealizm us is behatóan tanulm ányozták az emberi lelket; hiszen K a n t és az

14

HARMADIK RÉSZ

id ea listák bölcseleté egyenesen az alanyból ind u l ki v agy legalább is a r r a igen lényegesen épít. Gondo­ la ta ik b a n sok értékes lélektani m egism eréssel is ta ­ lálkozunk, de sp ek u latív rendszereik egyoldalúsága — m á r K a n tn á l is — a lelki életet nem egy vonásá­ ban ferdén is m u ta tta : részben innen érthető, hogy a szaktudom ányok legnagyobb kibontakozásának a százada, am ely H egel u tá n a filozófiától elfordult, a m indeddig főleg filozófusoktól m űvelt és a filozófia körébe tartozó léle k ta n t m in t szak tudom ányt önálló­ s íto tta és a kor egész term észettudom ányos irá n y á ­ n ak m egfelelően k ísérleti a la p ra helyezte. 417. A term észettu d o m á n yi lélektan. A filozófiá­ tól elszakadt lélek tan íg y W eber, Fechner, J. M üller, H elm holtz, E bbinghaus, W u n d t ú ttö rő k u ta tá s a i nyom án m in t term észettudom ány a lak u l meg, am ely­ nek legfőbb célja a lelki élet törvényszerűségeinek a m eg á lla p ítá sa és m ódszere a lehetőleg ex ak t m egfi­ gyelés és a kísérlet. Ez a vizsgálódási irá n y term é­ szetesen leginkább a lelki élet fiziológiai kísérő je ­ lenségeinek és a fiziológiai, v a la m in t a lelki jelen ­ ségek kap cso latán ak felderítése k örül ju th a to tt k é t­ ségtelenül értékes eredm ényekre és főleg az érzéke­ lés, m ajd az em lékezet terén sok ism eretre te tt szert. Legfőbb veszedelm e volt a lelki élet leegyszerűsí­ tése a 19. század m eglehetősen egyoldalú term észetszem léletének szín v o n alára és a term észettudom ány eljárásához hasonlóan a lelki életnek is atom szerű elem ekből való felépítési kísérlete. H ogy ilyen mó­ don a lelki élet legtöbb sa já tsá g a a vizsgálatból k i­ m ara d t, sőt ennek egyszínű fényében eltorzult, v ilá ­ gos: a h ián y o k a t m indinkább látó W u n d t a zu tán erősen ip ark o d o tt is a lelki életnek m élyebb és h a r ­

AZ EMBERI LÉLEK

15

m onikusabb m eg ra g ad á sá ra és e célból az önm eg­ figyelésnek, m ajd a szociális és k u ltu rá lis alkotások v izsg álatán ak is m ind nagyobb jelentőséget tu la j­ donított. T an ítv án y a, K ü lp e azu tán a w ürzburgi is­ kolában a lelki élet lehetőleg exakt, de m ély és á t­ fogó v izsg álatát v a ló síto tta meg és itt a m ódszeres önm egfigyelést döntő jelentőségűvé emelte. 418. M odern lélektani irányok. E kkor azonban az egyoldalú és eg y vágányú lélektan ellen m ár sok oldalról jelentkezett az ellenhatás. B rentano nyom án H usserl és fenom enológus ta n ítv á n y a i a j e l e n t é s ­ n e k és az a r r a való irá n y u lá sn a k a lelki életben való elhatározó jelentőségére m u ta tta k r á és a lélek­ ta n i vizsgálattól a lelki jelenségek értelm ességének elsősorban való tekintetbevételét követelték; jórész­ ben h a tá su k a la tt fejlődött ki azu tán a lélektannak az a területe, am ely tá rg y á n á l fogva legkevésbbé te­ k in th e t el jelenségeinek jelentéseitől: a gondolkodás­ lélektan. A lelki atom izm us és asszociációs kapcsola­ tain a k m ár az angol bölcselőkre visszam enő és a 19. század lélektanában uralkodó elm élete ellen W e rth e i­ mer, K öhler és Ko f f k a vezetésével az úgynevezett alakelm élet csinált élesen frontot, hangoztatván, hogy a lelki életben — sőt a fizikai v ilágban is — alakszerű egészekkel állunk szemben, am elyek csu­ pán esetleg tagozódnak egyszerűbb részekre, de nem azokból m int elemekből tevődnek össze. K ülönben talá n ez az irá n y kapcsolódott a m odern lélektani irán y o k közül legszorosabban a term észettudom á­ nyos lélektanhoz, am ennyiben a lélek tan t á lta lá b a n és h a tá ro zo ttan m in t term észettudom ányt fogja fel. Az am erikai eredetű p ra g m a tista , m ajd a behavioris ta lélektani irányok a lelki élet g y a k o rla ti jelentő­

16

HARMADIK RÉSZ

ségét, éppen életm iv o ltát jobban m egértő és m él­ tányló v izsg álati b e á llítá sra törekedtek. D ilth ey nyom án Spranger szellem tudom ányi lélek tan a igen en ergikusan a rr a m u ta to tt rá, hogy a g y a k o rla ti em ber v ag y az alkotó m űvész naív, de éles léleklá tá sa ősidők óta sokkal többet ra g a d o tt m eg a lelki életből, m in t a term észettudom ányi lélek tan nem egyszer lélekidegenné váló k u ta tá s a : különösen, ha a lelki életnek m in t k u ltú ra fo rrá s n a k a szerepét és jelentőségét tek in tjü k , nem sokra m együnk a term é­ szettudom ányos lélek tan m eg á lla p ítá sa iv a l és a lelki élet szellem i jelen téseit vizsgáló és jelentésösszefüg­ géseit felderítő, m egértő, a szellem tudom ányoknak bizonyos tek in tetb en alap u l szolgáló szellem tudo­ m ányi léle k ta n ra v an szükségünk. 419. A lélektani vizsgálódás gazdagodása. Mi tö rté n t i tt ! Nem m ás, m in t hogy az igen egyolda­ lú an m eg indult m odern lélektani vizsgálódás éppen egy o ld alú ság ain ak és ezért ki nem elégítő vo ltán ak bebizonyosodásával különféle reakciók és ú jab b a k ­ ciók során változatosabbá, sokszínűvé és ezzel m in t elinduló tudom ány kétségtelenül egészségesebbé, életerősebbé le tt: m ert az a term észetes jelenség, hogy a különféle irán y o k m űvelői részben h a ra g g a l tá m a d ta k egym ásra és egym ást a lélektan te rü le té ­ ről kiközösíteni ip ark o d tak , v a g y eg y á ltalá b a n meg sem é rte tté k egym ást, sőt egym ásról tudom ást sem vettek, bizo n y ára átm en eti nehézség, am ely ta lá n éppen n a p ja in k b an m á r csökkenni kezd; a különféle irán y o k és iskolák k u ta tá s a i te rü le tü k kiszélesítése és szem pontjaik gazdagabb kibontakozása közben m ind jobban közelednek egym áshoz és nem sokára egy közös n agy k u ta tá s i terü leten lá tjá k m ajd egy­

AZ EMBERI LÉLEK

m ást, am elyen a kölcsönös m egértés, a különféle te r­ m inológiák lefo rd ítása és összhangba hozása után , lehetségessé válik. 420. A m odern lélektan filozofikussá válása. U gyanekkor m ég egy feltűnő jelenséget is ta p a sz ta ­ lunk: a lélektan, am ely a m ú lt században a filozófiá­ tól szinte erőszakosan elszakadt és a rró l jó ideig nem igen a k a rt tudni, ú jab b an m ind több szállal kapcsolódik hozzá. A lelki élet bonyolultabb k érdé­ seibe behatoló k u tató k m ind jobban felism erik azt a rengeteg vonatkozást, am ely éppen a lelki életnek alapvető valóságkérdésekkel, átfogó jelentésproblé­ m ákkal átszőtt v ilá g á t a filozófiához köti. Íg y é rt­ hetővé lesz a lélektan ú j filozófiásodása. Ez ellen az irá n y ellen, igaz hogy elkerülhetetlenül szintén sa­ játság o s filozófiai alapon, csupán az alakelm életben és az am erikai lélektanban jelentkező új és m eglehe­ tősen n aív pozitivizm us á ra m la ta próbál érvényre ju tn i: de a filozófiai problém ákkal átszőtt m odern lélektani kérdések elő tt és a filozófiailag m indjob­ ban elm élyülő többi lélektani irá n y között ezek az irányok is kénytelenek lesznek alaposabban filozófik usakká válni, ha értékes részeredm ényeiket nem a k a rjá k d ilettán s általán o sításo k k al elrontani. A többi m odern lélektani irá n y szinte m ind filozofál, sőt ném elyik m ár túloz: ilyen túlzó H őnigsw ald á l­ láspontja, aki a lélek tan t ism ét egyenesen filozófiai tudom ánynak m inősíti; igen értékes gondolkodás­ lélektani vizsg álataib an u g y an is világosan felism eri a lélektan rengeteg filozófiai vonatkozását, de nem eléggé veszi tekintetbe a többi szaktudom ány filozó­ fiai vonatkozásait, am elyek hasonló alapon ezeket is filozófiai tudom ányokká tehetnék. A m odern lé2

6

HARMADIK RÉSZ

lek ta n i irá n y o k sokszínűségét, egym áshoz való köze­ ledését és filozofikussá v á lá sá t igen jól b e m u ta tja az E m il Saupe szerkesztésében m egjelent „E i nf ü h r u n g in die n e u e r e P s y c h o l o g i e " 1 c. gyűjtem ény, am elyben az egyes ú jabb irá n y o k a t szak a v a to tt m űvelőik jellem zik; ezeknek m indjob­ ban harm onizáló sorából e la v u ltsá g á v al szinte k irí A. P ra n d tl cikke az asszociációs lélek tan ró l és e g y ú t­ ta l ellentétes jellegével kitűnően jellem zi azt a v á l­ tozást, am ely a lélektanban az utolsó negyedszázad folyam án végbem ent. 421. A kö vetkező lélektani vizsgálódás fő szem ­ pontjai. A lelki életről a következő fejezetekben ad o tt kép nem csatlakozik egy lélektani irányhoz sem ; a szerző éppen a r r a törekedett, hogy valam enynyinek értékes eredm ényeit a lelki élet m eg rajzo lá­ sában nem a n n y ira egyesítse, m in t inkább az egysé­ ges tá rg y szem léletében felhasználja. E z t a képet elsősorban szigorú ta p a s z ta la ti alapon festi ahhoz a felfogásához híven, hogy a lélektan lényegében ta ­ p a sz ta la ti szaktudom ány. Részletesen felh aszn álja a k ísérleti lélek tan eredm ényeit, de a kép egészét a la ­ pos m egfigyelés lehetőleg gondosan elem zett ered ­ m ényeként k ív á n ja adni. E g y á lta lá b a n nem u ta s ítja el a term észettudom ányi lélek tan értékes eredm é­ nyeit, de a szellem tudom ányi lélek tan fontos szem ­ p o n tja it sem kevésbbé veszi figyelem be; különös je ­ lentőséget tu la jd o n ít ezek m ellett a fenom enológiai lélektani irá n y n a k . Ámde az alakelm élet, a H őnigsw ald-iéle gondolkodáslélektan, a p ra g m a tis ta és be h a v io rista irányok, v a la m in t a c h arak tero ló g ia, a 4 4. és 5. k. 1931.

AZ EMBERI LÉLEK

19

pszichoanalízis és az a d leri individuálpszichológia, sőt a régi asszociációs lélektan m aradandó érték ű m egism eréseit is teljesen m éltányolni törekszik; a charakterológia, a pszichoanalízis és az in d iv id u ál­ pszichológia tárg y k ö rév el azonban m ár a negyedik rész első fejezetében találkozunk. A lélek képe m ég­ sem lesz toldozoít-foltozott, m ert a szerző fő szem ­ p o n tja éppen az egységes, eleven em beri léleknek és életének lehetőleg elfogulatlan, objektív és nem egy­ oldalú szem lélete. E z é rt az em líte tt irán y o k eredm é­ n y eit a lelki élet nem egy további alapvető vonásá­ nak b e m u ta tá sá v al ki kell m ajd egészítenie. Speku­ láln i i tt nem óhajt, de a filozófiai szem pontok fig y e­ lem bevételét nem m u la sz tja el és ahol elk erü lh etet­ len, a közvetetlen adottságok m eg m ag y arázására nélkülözhetetlenül szükséges előfelte­ vésekre visszakövetkeztet. Az egész lélekképet pedig, az em bertani feladatoktól adódó céljain ak m egfele­ lően, úgy p ró b álja b eállítan i, hogy abból az élő és ható em ber lelki élete lehetőleg híven és egységes a l­ k a tá b a n felism erhetően bontakozzék ki. 422. A lélektan alapm ódszere az önm egfigyelés. A módszer ebből a célból elsősorban az önm egfigye­ lés lesz: s a já t énem életének átélése, m egfigyelése és m egértése m inden igazi lélektani m egértés, azaz m inden lélekm egértés a la p ja. H ogy mi a lelki élet teljes gazdagságában, m ik a színei, mi a sajátságos énszerű és aktusokkal átszőtt a lk a ta, m ilyenek tu ­ d a tta rta lm a i, azt csak önm agám ban élem közvetetlenül át, teh á t csak önm agám ban tudom közvetetlenül m egfigyelni és sajátos lényegében m egérteni. A lelki élet sajátos term észetének, belső m ivoltának m egértéséhez csupán s a já t lelkem v ilág án keresztül 2*

20

HARMADIK RÉSZ.

vezet az út. És h a ezzel azt szegezi szembe valaki, hogy m ások lelki életét m eg é rtjü k akkor is, h a vagy a m i k o r önm agunkét nem v ag y m ég nem fig y el­ jü k m eg, a r r a azt v álaszo lh atju k , hogy élm ényeink­ hez nem csak tudatosság, de bizonyos öntndatosság is á lta lá b a n hozzátartozik, ám b ár ez g y a k ra n nem jelentkezhetik elkülönítve, m in t külön figyelem t á r ­ g y a; m égis lelki jelenségeink átélése közben ném i­ leg m á r m eg is é rtjü k őket, átélésük valam ilyen fokú — nem éppen m indig logikai — m egértés nél­ kül lehetetlen. H a pedig az előbbi kételkedő ellen­ vetésében tovább m enne és azt m ondaná, hogy m ár az ö n tu d a tta l m ég nem bíró csecsemő is m eg ért m á ­ sokat, azt felelhetjük, hogy a csecsemő teljes ö n tu ­ d a th iá n y á ró l szóló ta n ítá s ta p a sz ta la tila g k o rá n t sincs eléggé m egalapozva és a lig h a fedi a tényeket; ezenkívül az is kétségtelen, hogy a csecsemő lelki élete egy m élyebben fekvő, re jte tt, de h a tá sa ib a n m egnyilvánuló tudatosságon és öntudatosságon is nyugszik, a m in t később alk alm unk lesz b e lá tn i: eb­ ből é rth ető pl., hogy a csecsemő a lelki jelentéseket hordó arckifejezést a m ag a nagyrészben m ég poten­ ciális, de csíráib an és l é n y e g é b e n m á r élő lelk i­ ségével m egérti. 423. A z ö n m egfigyelés kiegészítése m ások m e g ­ fig yelésével és k ísé rle ti vizsgálattal. A lelki élet m eg ra g ad á sá n a k kulcsa te h á t az önm egfigyelés. Ez azonban nem jele n ti azt, hogy ön m ag u n k at a többi em bertől elszigeteljük. E g y ré sz t u g y an is önm agun­ k a t m ás egyénekkel való kölcsönhatásunkban, v o n a t­ kozásainkban, azaz egész term észetes elevenségünk­ ben kell m egfigyelnünk, m ásrészt ezt az önm eg­ figyelésünket rögtön kiegészíti a többi em ber m a g a ­

AZ EMBERI LÉLEK

21

ta rtá s á n a k lélektani szem pontból történő, vagyis lelki élete testi kifejezésekben való m egnyilatkozá­ sának a m egfigyelése. Ö nm egfigyelésünk te h á t alap, am elyre az em berek széleskörű m egfigyelése épül; ehhez e g y ú tta l az önm egfigyelés m in t a m ások m a g a ta rtá sá n a k énünk élm ényei a la p já n való é rte l­ mezője a kulcs. M ind m agunk, m ind m ások m eg­ figyelését kísérletekkel is k iegészíthetjük és ki is kell egészítenünk: ezeknek eredm ényeire is te k in te t­ tel leszünk. íg y kétségtelenül a puszta önm egfigye­ lésen alapulónál sokkal szélesebb körű és biztosabb lélekism eretre teszünk szert. 424. A lelki élet r e jte tt forrásaira vissza kö vet­ keztető eljárás. H a a lelki életben m élyebben elm erü­ lünk, csakham ar azt lá tju k , hogy tu d atv ilá g u n k közvetetlenül ad o tt m a g a ta rtá s a i és élm ényei önm agu­ k a t sokszor e g y általáb an nem tu d já k m egm agya­ rázn i: tu d atéletü n k nem egy tekintetben m in t nagy rejtély áll előttünk, am ely önm agában csak m integy lebeg, de nem áll, sőt önm agában képtelennek, lehe­ tetlennek m utatkozik, te h á t kétségtelenül ad o tt lété­ vel, e lét és lehetősége m egalapozására, szükségképen m élyebb, r e jte tt fo rrá so k ra u tal. T udatéletünkből ezekre a ta p a sz ta lt lelki életünket lehetővé tevő m é­ lyebb fo rráso k ra és sajáto s m iv o ltu k ra vissza lehet és kell következtetnünk, h a közvetetlenül ad o tt lelki életünket e g y általáb an eléggé m eg a k a rju k érteni, lélektanilag m eg a k a rju k m agyarázni. Ezek a m é­ lyebb források szám unkra tap a sz ta latila g , közvetet­ lenül nincsenek adva, de létü k szükségszerű előfel­ tevése ad o tt tu d atv ilá g u n k lehetőségének: így a lelki élet tap a sz ta lati adottságaiból kiinduló és e fo rráso k ra visszakövetkeztető e ljá rá su n k a lélek-

22

HARMADIK RÉSZ

m egértésnek, a tudom ányos lélek tan n ak nem csak egyik m egengedett és jogos, hanem egyenesen n él­ külözhetetlen m ódszere. Az önm agunk lelki életének m egfigyelésén és m ások lelki kifejezéseinek m eg­ figyelésén kív ü l te h á t ezt a visszakövetkeztető m ód­ szert is igénybe vesszük. 425. A lelki élet fiziológiai feltételein ek te k in ­ tetbevétele. V égül te k in te tte l leszünk a rra , hogy az em ber lelki élete testének a lk a tá v a l és egyes élet­ m űködéseivel a legszorosabb kapcsolatban van. Ezek a m űködések a lelki jelenségeket m in t tu d atje le n sé ­ geket nem é rte tik meg, nem is azok im ént e m líte tt m élyebb fo rrásai, de létrejövetelüknek és lefolyá­ suknak ta p a sz ta la tila g kétségtelenül m eg állap íth ató feltételei, pontosabban részfeltételei. Az id eg ren d ­ szer, a belső secretiós m irig y ek m űködése tu d a tfo ly a ­ m ata in k k a l a legszorosabb kapcsolatban van és lelki jelenségeink nem egy s a já tsá g á t, norm ális v a g y abnorm is jellegét előidézi: emezek helyes m egítélésé­ hez te h á t am azok ism erete és tek intetbe vétele is szükséges. E zért, ahol kell, a lelki jelenségekkel k a p ­ csolatos testi a lk a to k ra és életm űködésekre is fig y e­ lem m el leszünk, m ivel ezek a lelki folyam atok létrejövetelének és lefolyásának részfeltételei, azaz előidéződésükben és m ódosulásaikban — sokszor igen jelentős — részszerepet játsz an a k . Ezek a testi tényezők is leginkább a negyedik rész első fejezeté­ ben kerülnek szóba.

AZ EMBERI LÉLEK

23

H A B M A D IK F E JE Z E T .

Az ösztönélet. 426. A z em ber biológiai életéből fakadó szüksé­ gei és a kielég ítésü kre szolgáló berendezés. Az em ­ ber, a m in t lá ttu k , legközvetetlenebbül sajátságos belső, úgynevezett lelki vagy tu d até le tet él. A kárm i is azonban ez a lelki élete, kétségtelen, hogy az em ­ ber m in t élőlény nem csak ezt az életet éli, hanem e g y ú tta l a „külső“, fizikai világ b an élő testi lény. Eleven á lla ti szervezetnek is m ondható, am ennyiben az állathoz hasonló teste az á lla ti életm űködésekhez hasonló és azokkal nyilv án v aló an kapcsolatban álló m űködést folytat. Ámde m in t testi lény is végered­ m ényben nem állati, hanem éppen sajáto san em beri lény, az em ber testi-lelki életm űködéseivel élő egy­ séges em beri, testi-lelki organizm us. Az em bernek ez a biológiai, azaz életegysége az egész em bernek életkörnyezetébe, világába, életterébe való alkalm as beleilleszkedését k ív án ja m eg: testi-lelki m ivoltával és m űködéseivel m eg kell felelnie életszabta felada­ tainak. A biológiai organizm us olyan funkcióegység, am ely élettevékenységében és élettevékenységére ön­ m ag á t h a szn á lja fel és el: éppen azért meg is kell ú ju ln ia, hogy m e g ta rth a ssa élet- és m űködésképes­ ségét. M eg ú ju lására szükségei vannak, am elyeknek kielégítésére törekszik: m ind ezek a szükségek, m ind a kielégítésükre irán y u ló törekvések az em ber lelki életében is jelentkeznek és annak egy különös je l­ legű jelenségkom plexum át, m ondhatjuk réteg ét a l­

24

HARMADIK RÉSZ

ko tják . Ezek a jelenségek fenom enológiailag valam i tom pa, testreszabott, „ an y ag ias“ jelleget m u ta tn a k . Ide tarto zn a k m indenekelőtt a biológiai szükségeink­ ről tudósító, e szükségeket m eg n yilvánító tu d a tta r ­ talm ain k , am elyek á lta lá b a n érzetszerű tá rg y i t a r ­ talm ak, de énünk tu d a tá lla p o ta iv a l szorosan össze­ kapcsolódnak, v a la m in t az ezekkel összefüggésben jelentkező törekvéseink, am elyeket ösztönéletünk lelki m egn y ilv án u lásai cím en fo g lalh atu n k össze. L ássuk ezeket a tu d a t jelenségeket részletesebben, hogy m iv o ltu k a t jobban m egérthessük. 427. A szom júság szükségérzése és a kielégítésére szolgáló ösztönberendezés. Szom júság gyötör: ajkam , szájam , torkom száraz, nyelvem szájam hoz tap ad , torkom ban, gyom rom ban égető „érzés“ tám a d ; ezek nyom ában egész közérzésem ernyedt, b á g y a d t lesz: „rosszul érzem m a g a m a t“ ; ez az érzés levert, sötét, szom orú, esetleg rem énytelen érzelm eket kelt. V ízre vágyakozom , fürkészve nézek körül, de h iáb a : v á ­ gyam m ind jobban halványodik, nem m in th a szom­ júságom csökkenne, de rem ényem fogy. E gyszerre kis p a ta k o t p illan to k m eg: kívánságom sajátság o s „erőt“ nyerve, h irte le n h a ta lm a sa n kitö r, valam i ben­ nem feltörő erő szinte a k a ra tla n u l ra g a d m ag áv al a patakhoz szom jam at oltan i és nem szűnik m eg h a tn i, m íg szom júságom nem c silla p u lt; ez a csillapulása rendes körülm ények között kellem es, öröm színű é r­ zelm i állapotokkal kapcsolódó és önm agukban gyöny ö rjelleg ű érzeteket kelt, am elyekben a hűs, ned­ ves stb. érzetjellegek m ellett az általán o s fe lfrissü ­ lés, erő, ru g alm asság közérzetei rejlenek. M i m in ­ dennel találkozunk itt? Először a szom júság sajátos szükségérzeteivel: az ajak , a száj, a torok szárazsá­

AZ EMBERI LÉLEK

25

gának, a nyelv tap ad ásán ak , a torok, gyom or égeté­ sének m eglehetősen bonyolult érzeteivel, am elyek­ ben a fájdalom - és hőérzetek (az égetésben), v a la ­ m int a súlyérzetek (a nyelv tapadásában) csak rész­ szerepet játsz an a k az erőtlenség, a szárazság további érzetvonásai m ellett. A szom júság sajátos, egyes szervekhez kapcsolódó érzeteihez kevésbbé lok ali­ zált, inkább az egész testre vagy nagyobb részeire terjedő közérzetek, átfogóbb életérzetek já ru ln a k : az ernyedtség, bágyadtság, általán o s testi rosszullét érzetei. Ezek m ég m ind tá rg y i tu d a tta rta lm a k , am e­ lyek gondos m egfigyelésre énem m el szemben állók­ nak m utatkoznak. Ámde igen szorosan hozzá v a n ­ nak kötve énem hez: ezt onnan tudom , hogy csaknem m inden esetben, á lta lá b a n énem nek levert, szomorú, csüggedt érzelm i állap o tai fűződnek hozzájuk; ezek m ár leg sajátab b énem a lan y i állapotai, nem vele szemben álló tá rg y i tartalm a k . A száj szárazsága, a torok égése, a test b á g y a d tsá g a valam i „külső“, ve­ lem szemben álló tu d a tta rta lm a k , am elyeknek nem kell feltétlenül levertséget, csüggedtséget, szom orú­ ságot k iv á lta n i: ezek az utóbbiak azonban m ár leg ­ szorosabban hozzám tarto zn ak , leg sajátab b énem időleges tu lajd o n ság ai, azaz állapotai, am elyeket nem tudok m agam m al szemben úgy disztanciálni, távolabb ta rta n i, m in t am az érzeteket. A felm erülő kívánság, v ágy szintén érzelm i jellegűek: érzelm i m ag atartáso k , érzelm i aktusok, am elyek valam ilyen irányba, esetünkben a szom júság kielégítésének ir á ­ nyába m u tatn ak , húznak, vonnak, h a jta n a k , de e k i­ elégítést m aguk m egvalósítani, előidézni, v é g re h a j­ tan i nem tu d ják . V égül c silla p ítá sá t m egvalósítja az a tényező, am elyet ösztönnek nevezünk: ez az ér­

26

HARMADIK RÉSZ

zelemmel szemben nem a n n y ira m eleg, színes, de közvetetlenül m egvalósító képességű erő; az a k a ra tta l szemben pedig való jáb an nem énem legsajátosabb m egvalósító ereje, hanem m integy valam i éntelen m élységekből énembe, tu d atom ba is betörő és teste­ m et, de sokszor énem et is m ag áv al ragadó, erősza­ koló tényező. É letszükségeim kielégítését, legsajátabb életem fe n n ta rtá s á t célozza és énem m el szem ­ ben m égis szinte idegen erő ez az ösztön, am ellyel egyenesen szem beszállhatok, szem beszállhat és le is győzheti a k a ra to m ; de alu l is m a ra d h a t vele szem­ ben. Ez az ösztön lényegében éntelen, énemen kívül álló, tudásom nélkül is bennem m űködni képes m eg­ valósító tényező, am elynek h ajtó, m egvalósító ereje és m űködése azonban ren d szerin t tudom ásom ra ju t, egész testi-lelki, biológiai m ivoltom nak valam ely szám om ra nem tudatos, r e jte tt rétegeiből m integy énembe belép, azt is kényszeríteni p ró b álja, esetleg a k arato m m al szembeszáll, elném ítani, leg y ű rn i ip a r ­ kodik: íg y valóban sokszor erős küzdelem , egyene­ sen h a rc fejlődik ki az ösztön és a k a ra to m között, am elyben ez az utóbbi ta p a sz ta la tu n k szerin t m in ­ dig győzhet, de korántsem kell m indig győznie, h a ­ nem sokszor alu lm arad . T öbbnyire azonban ösztön és a k a ra t harm o n ik u s egységben m űködik e g y ü tt testi-lelki egyéniségem érdekében. Az ösztön v ilág a így szinte valam ely é n a la tti és éppen tompa, testreszabott rétegét, tényezőjét a lk o tja egész m ivoltom ­ nak, m integy a test köréből em elkedik fel és n y ú l á t a lelki, a tu d até le t világába. Az ösztön szükségetkielégítő m űködése n yom á­ ban a z u tá n a szükségkielégítést jelző, feljebb leírt,

esetleg egyenesen gyönyör jellegű érzettartalmak lép­

AZ EMBERI LELEK

27

nek fel, am elyeket rendszerint énem öröm jellegű, kellemes érzelm i állap o tai kísérnek. 428. További életszükségek és élettörekvések. A szom júság példájához hasonló tényezőkkel talá lk o ­ zunk az éhség jelenségében: m indkét esetben egyéni testi szervezetem fe n n ta rtá sá ra irán y u ló m eg ú jítási szükségekkel és törekvésekkel állunk szemben. E zek­ kel m ár a csecsemőnél találkozunk, akinél — a testi növekedésre, fejlődésre való tek in te tte l is — a tá p ­ lálkozási szükségek és törekvések eleinte a legfonto­ sabb életszükségek és élettörekvések. Később, k ö rü l­ belül a gyerm ek m ásodik félévétől kezdve, az ú g y ­ nevezett szellemi szükségek és törekvések arán y lagos súlyban m ind jobban nőnek am azokkal szemben, úgy hogy m ár a gyerm ek m ásodik évében és azután az élet folyam án m indig a táplálkozási szükségek és törekvések a szervezet m eg ú jítása, eleinte e g y ú tta l növelése, v alam in t az élet fe n n ta rtá sa szem pontjá­ ból a legalapvetőbbek ugyan, de nem a legfőbb szük­ ségek és törekvések: azaz a táplálkozási szükségek alapvető életfontossága m ia tt a táplálkozási törekvé­ sek m űködése az élet fen n tartásáh o z elengedhetetle­ nül szükséges, de ezek a törekvések m ár nem anyn y ira m integy önm agukért m űködnek, hanem h a tá ­ rozottabban az élet szolgálatába állnak, az élet v i­ szont nem e törekvéseket, hanem m ás célokra fo r­ duló, m ás lelki ta rta lm a k ra m in t táplálkozási szük­ ségekre irán y u ló törekvéseket szolgál. M ár sok g y e r­ m ek is „nem azért él, hogy egyék“, de nem egy csak­ nem azért eszik, hogy éljen, m ert az ételt bele k ény­ szerítik, belelopják; és a felnőtt, h a szeret is enni, többnyire inkább élete fe n n ta rtá sá ra teszi ezt, sem ­

mint öncélúan; csak ritkábban keresi az evést lénye­

28

HARMADIK RÉSZ

gileg, az azzal kapcsolatos gyönyörérzetek élvezése végett. A táplálkozási ösztön az egyed ö n fe n n ta rtá sá ra irá n y u ló ösztön törekvésének legfontosabb m egnyil­ v á n u lá sa ; u g y ancsak az ö n fe n n ta rtá sra irán y u ló ösztönök közé tarto zik azonban a m enekülési ösztön is, am ely az egyedet valam ely tényleges v ag y lá t­ szólagos veszély elől elvonni iparkodik, v a la m in t a h a rc i ösztön, am ely e veszélyt leküzdeni, e g y á lta lá ­ ban az egyed önérvényesítésére törekszik. Ez az utóbbi ösztön azonban az em bernél m á r az inkább énszerű önző h ajlam o k k al kapcsolódik össze, am e­ lyekről csak h am ar szólunk. É rdekes és fontos még a pihenési és alv ási ösztön term észete és m űködése is: a fá ra d tsá g b a n és az álm osságban u g y an is nem ­ csak p asszivitás m utatkozik, hanem a k tív ösztönerő is érvényesül, am elynek e re jét hosszabb elnyom ása néha csodálatos fokúvá növeli. 429. A nem i ösztön. A táplálkozási ösztöntörek­ vések m ellett találkozunk a szervezet és az élet m eg­ ú jítá s á r a irá n y u ló egészen m á s fa jta törekvéssel is. A lényegében k ife jle tt élő szervezetnek nem a n n y ira szükségében, m in t inkább bőségében további m eg­ ú ju lá si szükségei és törekvései tám a d n ak ; nem szo­ rosan véve önm agát törekszik m e g ú jíta n i, hanem önm agához hasonló, ú j élő szervezetet törekszik lé t­ rehozni; szaporodás ú tjá n f a já t törekszik fe n n ta r­ ta n i és m eg ú jítan i. E nnek a célnak és törekvésnek a lelki életben vele tap a sz ta lh ató a n összefüggő je ­ lenségek felelnek m eg.1 A k ife jle tt szervezet sajátság o s erejéről, egészsé­ 1 A részletes jellemzést 1. a 431. pontban.

AZ EMBERI LÉLEK

29

géről beszámoló életérzetek vagy közérzetek je le n t­ kezését énem nek em elkedett, öröm színű érzelm i á lla ­ potai kísérik. Am azok m in t énem től elkülöníthető, d istan ciálh ató tá rg y i ta rta lm a k lépnek fel tu d ato m ­ ban, de á lta lá b a n szorosan összefűződnek énem nek jelentkezésükkel kapcsolatban k ialakuló kellemes, öröm színű érzelm i állap o taiv al. Ezek m ellett az élet­ érzetek m ellett szervi érzetek jelentkeznek: a fajfe n n ta rtá s szo lg álatára ren d elt szervekhez lokali­ zálódó csiklandó és feszültségi érzetek, am elyeket feszültségi közérzetek és az én izg a to tt érzelm i á lla ­ potai kísérnek. Ezek az érzelm ek sokszor öröm jelle­ gűek, de vágyódó érzelm i aktusok szövődnek belé­ jü k ; am ikor az érzelm i vágyakozás m ozzanata erő­ sen tú lsú ly b a kerü l v ag y a feszültségi közérzetek fájdalom színt öltenek, az öröm színű érzelm i állapot m egszűnhetik, sőt kellem etlen színű, nyom ott v ag y n y u g tala n érzelm i állapotok v á ltjá k fel. M indinkább a kívánó, vágyódó érzelm i állapotok nyom ul­ nak előtérbe, az é re tt egyénben á lta lá b a n az a tö­ rekvés tám ad, hogy egy m ásik nem beli tá rssa l egye­ süljön: a férfinél ez a törekvés a nő keresését, a nő­ ben inkább csak a m e g ta lá lta tá s v á g y á t k e lti; am az kezdettől fogva erősen ak tív, cselekvő m a g a ta rtá s, emez kezdetben inkább csak váró, vágyakozó. H a a férfi tá rs á t felfedezte és r a jta v ag y kívüle álló g á t­ lások nem akadályozzák, elragadó, m egvalósító h a ­ talm i erő, a nem i ösztön ereje viszi, a n ő t eleinte in ­ kább csak vonzza, később szintén m ár ra g a d ja az egyesülés felé. A nem i egyesülés beteljesülését ren d ­ szerint a szexuális szükség kielégülését jelző, igen intenzív gyönyörérzetek, m ajd elbágyadási közérzet és az énnek á lta lá b a n hozzájuk fűződő feloldó, csilla-

30

HARMADIK RÉSZ

puló érzelm i á lla p o ta i k ísérik ; ezek az állapotok eleinte öröm színűek, később g y a k ra n ölthetnek szo­ m o rúságjelleget is. 430. A z ösztön általános jellege. Az érzetek és érzelm ek részletesebb jellem zésével vizsgálódásunk további során, az a r r a legalkalm asabb helyen, m ég foglalkozunk; i tt m eg in t leginkább m aga az ösztön­ erő, a vázolt élm ények és m a g a ta rtá so k központja, áll érdeklődésünk előterében. Ez i tt is v alam i sze­ m élytelen, éntelen, inkább énem m el szemben je le n t­ kező és a k a ra tila g legyőzhető, sem m iképen sem é r­ zelm i, hanem közvetetlenül m egvalósító, h ató erejű tényező, am elyet a vele kapcsolatban jelentkező v á ­ gyódásokkal, azaz sajátság o s vágyó érzelm i a k tu ­ sokkal nem szabad összetéveszteni; ezek t. i. egy­ részt énem m a g a ta rtá s a i, m ásrészt nincs közvetetlen m egvalósító erejük, am in t a későbbi vizsgálódá­ sok során m ég jobban b elátju k . Az ösztön i t t is m in teg y a test régiójából felem elkedő és tudatom ba lépő, tu d a tv ilá g o m a t és egész szem élyiségem et a test biológiai életéhez fűző, a n n ak á ra m áb a bekapcsoló, azzal egyesítő tényező, am ely énem és testem bioló­ giai élete között szoros kapcsolatot terem t, de nem ­ csak az egység, hanem sokszor ellentét, ellenkezés fo rrá sa is lesz: az ösztön ereje és az én a k a ra ta á lta ­ láb an egycélúak és egym ásnak m egfelelnek, de v an közöttük g y a k ra n ellentét, küzdelem , sőt h a rc is, am elyben az én norm ális konstitúció és z a v arta la n , em berileg „rendes“, „egészséges“ pszicho-fiziológiai viszonyok között m indig felülkerekedhetik, de té n y ­ leg sokszor alu l m arad. E z t a sa já tsá g o s kettősséget és ellen tétet nem lehet valam ely em beri alk a ttíp u s, pl. az úgynevezett — később szóbajövő — schizothym

AZ

EMBERI LELEK

31

a lk a t terh é re írn i, a k á r norm álisnak, a k á r beteges­ nek, biológiai elfa ju lá sn a k ta r tju k ezt az a lk a to t: m e rt ez a kettősség és ellentét t e l j e s e n á l t a l á ­ n o s em beri vonás, am elynek m eglétét m inden elfo­ g u latla n vizsgáló könnyen k o n sta tá lh a tja . Mi is itt egyelőre csak a tap a sz ta la ti tény m e g á lla p ítá sá ra szorítkozunk és m ag y a ráz a táv a l m ost nem foglalko­ zunk. 431. A nem i ösztön közvetetten célja és biológiai rendeltetése. A nem i ösztön fellépésének előbbi váz­ la ta világosan m u ta tja azt a kétségtelen tén y t, hogy a nem i ösztön közvetetlen célja a nem i egyesülés és nem pl. a szaporodás: a szaporodás és vele a fa jfe n n ­ ta r tá s azonban a nem i egyesülés rendes fizikai kö­ vetkezm énye, úgy hogy a nem i egyesülés és az erre irán y u ló ösztön a szaporodás és a fa jfe n n ta rtá s szol­ g á la táb a n áll, ennek eszköze, ez pedig végső célja. De m aga a nem i ösztön közvetetlenül nem ezt, h a ­ nem éppen az egyesülést célozza és ezt sok esetben a szaporodás következm ényének m ég csak lehetősége nélkül is elérheti. 432. A pszichoanalízis libidoelmélete. A nem i ösztön jelenségeinek körében term észetesen még rendkívül sok vizsgálni való volna: eg y általáb an igen fontos és érdekes v izsg álati an y ag o t n y ú jta n a k a táplálkozás és a nem iség biológiai szükségével és ösztönös kielégítési törekvéseivel kapcsolatos fizio­ lógiai tényezők, főleg a belső seeretiós m irig y ek és horm onjaik lelki h a tá sa i. Íg y ism eretesek a nem i élettel összefüggő norm ális és abnorm is testi-lelki jelenségek, — pl. egyes „idegesség“ fa jtá k — am e­ lyeket ú jabb elm életek az iv arm irig y e k m űködésé­ nek mérgező h a tá sá v a l m agyaráznak. M indezekre

32

HARMADIK RÉSZ

a kérdésekre egy bölcseleti em bertan keretébe á llí­ to tt általán o s lélek tan nem terjeszkedhetik k i; ezek­ kel a problém ákkal inkább m unkánk utolsó része foglalkozik. Nem m ellőzhető azonban a n n ak az el­ m életnek e helyen való m egem lítése is, am ely a bio­ lógiai a la p ú és ren deltetésű ösztönéletnek, elsősor­ ban pedig a szex u alitásn ak az egész lelki életre való h a ta lm a s jelentőségét hangsúlyozza: ez a F reud-féle pszichoanalízis. S zerinte — illetőleg a pszichoanalí­ zis egy k o rszakának és egyes m űvelőinek felfogása szerint — a lényegében tu d a ta la tti nem i ösztönerő, a libido a lelki élet alapvető fo rrá sa : a lelki élet egésze voltaképen nem m ás, m in t a libido egyenes, elferdült, v ag y átfínom odott, szublim ált, azaz a nem i egyesülés és ezáltal a biológiai fa jfe n n ta rtá s h e ly e tt m ás m agasabb, ú. n. szellem i célok szolgála­ tá b a á llíto tt erejének az érvényesülése. Ü jabban F re u d libido-fogalm át, látszólag a sok ellen h atás kö­ vetkeztében, ú g y ip ark o d ik kiszélesíteni, hogy a szex u alitás ne alkossa egyetlen ta rta lm á t: lényegé­ ben azonban m égis csak a k i t e r j e s z t e t t s z e x u ­ a l i t á s s a l v álik egyenlővé ez a libido, azaz m ag v a és legm élyebb fo rrá sa m égis a nem i ösztön. F re u d n a k kétségtelenül ig aza van abban, hogy nem iségünk és a nem i ösztön egész lelki életünk szem pontjából ren d k ív ü li fontossággal bír. Az em ber nem csak testileg, hanem lelki életében is — á lta lá ­ ban — férfi v ag y nő és lelki életének m inden je ­ lenségét, m inden m e g n y ilv á n u lá sá t átszövi és szí­ nezi a h a ta lm a s ösztön. H ogy azonban ez az ösztön volna a lelki élet egyetlen alaptényezője, eleve való­ színűtlen. H iszen a táplálkozási ösztön nem kevésbbé h atalm as, sőt a kettő összeütközése esetében — az

AZ EMBERJ LÉLEK

33

em bernél — á lta lá b a n h atalm asab b n ak bizonyul, a m in t az egyéni szervezet szem pontjából alapvetőbb fontosságú is: teljesen érvényesül o tt is, ahol a szexuális ösztön szinte végleg kikapcsolódik, pl. bio­ lógiailag sem legesített egyéneknél, m íg a nem i ösz­ tön a táplálkozási ösztön tartó sab b kikapcsolása m el­ le tt a szervezet lerom lása és elpusztulása m ia tt nem érvényesülhet. H asonló vagy több jo ggal lehetne te ­ h á t a táplálkozási ösztönt a lelki élet a la p já u l felá l­ líta n i: m ivel azonban e k ét h a ta lm a s ösztön egy­ m ásra visszavezethetőnek nem m utatkozik, hiszen biológiailag is m ás rendeltetésük, te h á t m ás jelle­ gük és m űködési irá n y u k is van, bárm ely ik á llá s­ pont egyoldalú volna. Ezen kívül azt lá ttu k , hogy a két n ag y ösztönerő az énnel is szem bekerülhet: te­ h á t ez is v alam i önálló alaptényező. H a a libido a lelki élet egyetlen alaptényezője, n y ilv án a F reudtól á llíto tt szublim álódása is teljesen é rth etetlen : m ert hogyan á llíth a t a társad alo m a libido egyenes érvényesülése elé ko rláto k at, ilyen m ódon szublim álódásra kényszerítve, h a a társad alo m m inden ta g ­ já n a k lelki életében a libido m űködik m in t egyetlen alaptényező? íg y legfeljebb a libido önm agát k o rlá ­ tozhatná azért, hogy további fejlődési fokozatokat érjen el: ekkor az ösztön a libido képében a hegeli eszméhez v álik hasonlóvá, am ely belső d ia le k tik á já ­ val fejleszti tovább önm agát. Ily e n sp ek u latív elm é­ let n y ilv án messze tú l vezet a lélektan terü letén ; ez­ ú tta l csak e terü leten m ara d v a leszögezhetjük,- hogy az egész lelki életnek e g y ö s z t ö n b ő l való monisztikus levezetési kísérlete a lelki élet belső sokszerű­ ségre valló tényeinek kétségtelenül ellentm ond és lé­ lek tan i . szem pontból u g y a n a n n y ira h a szn á lh ata tla n , 3

34

HARMADIK RÉSZ

am ennyire fontos b elátás és haszn álh ató m eg állap í­ tás az, am ely m ind a táplálkozási, m ind a nem i ösz­ tönnek az egész lelki élet szem pontjából való ren d ­ k ív ü li fontosságát m ondja ki. E zt a fontosságot szem elő tt ta r tv a v izsg álódásunkat ú g y fo ly ta tju k , hogy e lfo g u latlan u l tovább keressük azokat a tényezőket és jelenségeket, am elyek a lelki élet kibontakozása során elő ttünk felm erülnek. — H ogy a pszichoanalí­ zis több fontos ré sz le tta n ítá sa a lélek tan szem pont­ jából értékes b elátáso k at is re jt, a továbbiakban még kiderül. 433. A z erósz. L á ttu k , hogy a szervezet élettevé­ kenységében ö n m agát h a szn á lja fel és el és ezért m eg kell ú ju ln ia : azok az élettevékenységei, am e­ lyekben ö n m agát elhasználja, azonban — legalább is az em bernél — m ár nem elsősorban az önm egújító tevékenységek, hanem m ás célokra irá n y u ln ak . Ezek a tevékenységek is sajátság o s m egvalósító törekvésű erőkkel, ösztönszínű tényezőkkel v an n ak k ap cso lat­ ban, am elyek jellem zése legközelebbi feladatunk. A nem i ösztönnel igen g y a k ra n egy egészen cso­ dálatos erőtényező kapcsolódik össze, am ely lelki életünknek m in teg y r e jte tt m élységeiből tö r fel és ennyiben az ösztönhöz hasonlít, m ásrészt viszont az előbb v izsg ált ösztönöknél sokkal erősebben tarto zik az énhez, egyenesen a n n a k belsejéből, lényegéből ered; ez az erósz, am elyet m á r a görög tudom ány is­ m er és P laton nagyszerűen jellem ez, a szerelm i erő. Ez nem a nem i ösztön, m e rt a ttó l elkülönülve, sőt ellenére is felléphet és érvényesülhet. T u d ju k , — Spranger k itű n ő ifjú ság lé le k tan á b a n erősen h a n g ­ súlyozza, — hogy a serdülőkorban erósz és nem i ösztön külön ú tak o n já rn a k és többnyire nem is egy

AZ EMBERI LÉLEK

35

tá rg y ra , de rendszerint legalább nem egységesen egy tá r g y r a irá n y u ln ak . Később, az érett, felnőtt em ber nem i vonzalm ában á lta lá b a n egységesen m ű­ ködik az erósz és a nem i ösztön; ám de i tt is lehetsé­ ges csupán a nem i ösztön erószm entes és — ritk á b ­ ban, de szintén — az erósz szexualitásm entes m űkö­ dése, érvényesülése; irá n y u lh a t az erósz olyan tá rg y ra is, am ely a nem i ösztön szám ára legalább is nem közvetlen cél. Sőt az is lehetséges, hogy erósz és nem i ösztön összeütköznek és a m it az egyik — főleg a m ásodik — keres, azt a m ásik — főleg az első — e lu ta s ítja : ebből azt is látju k , hogy még az erósz sem tekinthető a nem i ösztön szublim álódásának. A z e r ó s z m i n d i g v a 1 a m i k i e g é s z ü 1é s r e é s e kiegészülésben mint célban m egnyug­ v á s r a t ö r e k v ő erő, a m e l y e z é r t t á r g y á t b írn i törekszik, hogy vele k ie g é s z ü lh e s ­ sen, de m a g á t is a n n a k o d a a d j a , h o g y b e n n e m e g n y u g o d h a s s é k . A két előbbi, „leg­ igazibb“ ösztönnel szemben az erószt kisebb közve­ tetten m egvalósító ereje, de sokkal nagyobb melege, színessége, elragadó hevessége jellem zi, am i n y ilv án az érzelm i élet és pedig a v ág y ak körébe u ta lja ; ezen kívül az ösztön szem élytelen, m integy énen kív ü li erejével szemben az erósz énünk legbelsejéből tör fel, nagyon is egyéni, személyes, énszerű, b á r az ént, az egyént á lta lá b a n egyénentúli kapcsolatokba, egyénfeletti közösségekbe ip arkodik bevonni, ahol éppen az én, az egyén az erószban k eresett kiegészü­ lést m eg ta lá lja : innen és odaadó jellege fo ly tán v an sajátságos önfeledt vonása. E z é rt a lényegében az énből fakadó és csupán a zu tán m integy az énen tú l­ haladó erósz m ás fenom enológiai jellege m ia tt nem 3*

36

HARMADIK RÉSZ

is nevezhető a táplálkozási és a nem i ösztönhöz h a ­ sonlóan ösztönnek, hanem h a jla m n a k . És éppen ezért főleg a kiegészülést kereső erósz és sokkal kevésbbé a szexuális ösztön szövődik bele az em ber m ás a la p ­ vető h a jlam aib a, pl. a szülői ápoló, gyám olító, v a la ­ m in t m ég inkább a gyerm ek ragaszkodó, odaadó h a jla m á b a : m e rt a gyerm ek a szülőben, de a szülő is a gyerm ekben önm aga kiegészítését is keresi. És am ennyiben a nem i ösztön m űködésében is ta lá lu n k kiegészülési törekvést, éppen ebben v an egy — sok­ szor letom pított, elfak u lt, leegyszerűsödött — erószm ozzanat és nem fo rd ítv a, az erószban szex u alitás: azaz nem az erósz b a n v an szexualitás, hanem az erószhoz já r u lh a t hozzá, pl. am ikor a m egérő ifjú szerelm ének tá rg y a irá n t szexuálisan is érdeklődni kezd; de m ég lényegesebben já r u lh a t az erósz a szexuális ösztönhöz, am ikor pl. egy nem i érdeklő­ désből szerelem is fejlődik; viszont teljesen a szexua­ litá s nélkül is m űködhetik az erósz, pl. s o k h a tá ro ­ zottan nem szexuális jelleg ű — te h á t nem valam enynyi! — rajo n g ó v a g y m isztikus m a g a ta rtá s b a n ; és egy leto m p íto tt erószm ozzanat érvényesülhet esetleg a szexuális ösztönben á lta lá b a n , ennek kiegészülési törekvésében. M íg a szexuális ösztön a m ag a rendes m egnyil­ v án u lásáb an egycélú, a m ásik nem m el való egyesü­ lést keresi és csupán elferdülése, m ás tényezőktől való e lto rzítá sa esetében vesz m ás irá n y t, addig az erósz, am in t m á r P laton is nagyszerűen jellem ezte, sokcélú, nagyon különféle tá rg y a k ra irá n y u lh a t: irá n y u lh a t élettelen testekre, pl. m űalkotásokra, élő testekre, irá n y u lh a t a lélekre, sőt m a g á ra az Iste n ­ ségre is; kiegészülési -törekvését leginkább a szépség­

AZ EMBERI LÉLEK

37

érték m ozgatja, ennek elérése szokott leggyakoribb célja lenni. 434. Szülői és g yerm eki hajlam ok. H a a nem i ösztön célját, a nem i egyesülést elérte, b e á llh at en­ nek rendes következm énye, a szaporodás, új élő egyed vagy egyedek keletkezése. Ez az új egyed, a gyerm ek, sok á lla tn á l és az em bernél élete első ide­ jében igen gyám o ltalan : az em bernél eleinte az an y a testében fejlődik és m egszületése u tá n is hosszú se­ gítségre, táp lá lá sra , ápolásra, védelem re szorul. E n ­ nek m egfelelően az ösztönökhöz sok tekintetben h a ­ sonlóan m űködő erők, h ajlam o k v an n ak az em ber­ ben: egyrészt védő, segítő, ápoló, tápláló, m ásrészt segélyt kérő, odaadó, ragaszkodó hajlam o k ; am azok m integy lehajlók, a gyöngébbre v ag y gyöngébbnek ta r to ttr a irá n y u ln ak , hogy azt erősítsék, em eljék, ezek fölnézők, az erősebbre irá n y u ln ak , hogy tőle erősítést nyerjenek; ám de odaadásukban van viszont ajándékozás is, am inthogy a gyám olító h ajlam o k ­ ban gyám olító vágy, v agyis kívánság, kérés is van. A gyám olító hajlam ok legjobban a szülőkben, főleg az anyában, a ragaszkodók leginkább a gyerm ekben fejlődnek ki, de m eg n y ilv án u ln ak e vérségi viszo­ nyokon kívül is általán o san ; sőt azt ta lá lju k , hogy az elsősorban szülői h ajlam ok m ár a gyerm ekben is, a gyerm ekiek még a felnőttben is m egvannak, azaz általános em beri vonások, am elyek az em beri e g y ü tt­ élés legősibb és legegyszerűbb vonatkozásait — am in t a társadalom tudom ányban is lá ttu k — m eg­ alapozzák. 435. ösztön és hajlam ; további hajlam csoportok. Ezek a hajlam ok az ösztönökhöz an n y ib an hasonlí­ tanak, hogy — úgy m in t az erósz — lelki életünk

38

HARMADIK RÉSZ

re jte tt, tu d a t a la tti m élységeiből törnek fel és m eg­ lehetősen n a g y m egvalósító erejű ek ; viszont a te li­ vér ösztönöktől abban különböznek, hogy m egvaló­ sító ere jü k m égis kisebb és kevésbbé közvetetlen, hogy h a tá ro z o tt érzelm i színük és m elegük van, az ösztönöknél sokkal bensőbben fűződnek az énhez és jelenlétük az em bernél nem is a n n y ira általán o s és érvényesülésük nem olyan nagyfokú, m in t az ösztö­ nöké. Az á lla tv ilá g b a n is ritk á b b és fejlődés­ ta n ila g m in teg y felsőbbrendű, „szellem ibb“ ezeknek a h ajlam o k n ak a jelenléte és érvényesülése a tá p lá l­ kozási és szaporodási törekvésekkel szemben, am e­ lyek m ár a növényvilágban és a legalacsonyabb ren d ű á llato k n ál is á ltalán o san m egvannak, m íg a védő, ápoló, v a la m in t az odaadó, ragaszkodó h a jla m á lta lá b a n csupán fejlődéstanilag m agasabbrendű fajo k n ál és i t t sem m inden felsőbbrendű fa jn á l van meg. V annak e h ajlam o k között tisztáb b an ösztönszerűek, m in t pl. a m enekülési h ajlam , am elyet m á r m egem lítettü n k : ez látszólag túlnyom óan az önfenn­ ta rtá s i ösztön egyik m eg n y ilv án u lása és a h a jla m o ­ k a t és ösztönöket m in teg y összekapcsolja; egészében m ég inkább az ösztönök o ld alá ra tarto zik . M ár sok­ kal énszerűbbeknek m u tatk o zn ak az önérvényesí­ tésre irá n y u ló önző h ajlam o k : ilyenek a h a ta lm i és a harcos h ajlam o k ; ezekkel m in d já rt bővebben is foglalkozunk. A harcos h a jla m o t az ösztönöknél is m eg em lítettü k : ez is az ösztönöket és h a jla m o k a t összekapcsoló, de inkább énszerű, h a jla m sz e rű té ­ nyező. A szülői és gyerm eki hajlam csoporthoz a rá n y ­ lag közel áll az em ber egy m ásik h a jlam cso p o rtja, am elyben egyrészt a vezető, irá n y ító , m egm utató,

AZ EMBEKI LÉLEK

39

m ásrészt a követő, utánzó h a jla m o k a t talá lju k . Ezekkel legszorosabban összefüggenek, b á r nem te l­ jesen azonosak a h a ta lm i hajlam ok egyrészt, am e­ lyek alárendelésre irá n y u ln a k és azu tán elnyomó, leigázó, kínzó törekvésekké is e lfa ju lh a tn a k , és az ön­ alávető hajlam ok m ásrészt. Az összetartozási h a jla ­ mok m ellérendelődésre irá n y u ln a k és g y a k ra n te lje ­ sen n y á jh a jla m o k k á válnak. E g y további fontos ellen tétp ár a hajlam csopor­ tok között, am ely az előbbiekkel szintén csak rész­ ben rokon, egyrészt az összetartó, kölcsönösen tám o­ gató, pozitív társa s hajlam ok, v a la m in t a hűség, m ásrészt a versenyző, küzdő és az ellenkező, szembe­ szálló, harcos h ajlam ok: közöttük ta lá lju k a h a ta lm i hajlam ok m ellett az önző hajlam ok legfontosabb fa jtá it. M indezek az em ber társa s életének teljes k iala k u lá sa szem pontjából alapvetően fontos, m ár az em ber előtti felsőbbrendű álla tv ilá g b a n is m eg­ nyilvánuló hajlam ok, am elyek azonban m ár az á lla t­ világban is gazdag szellem i jelen tést m utatn ak , az em bernél pedig m ár szorosabban énjéhez kapcsolód­ nak, abba beleszövődnek, sőt abból — b á r jórészben az én tu d a tta la n m élységeiből — em elkednek fel, te­ h á t nagy m értékben egyéniek, személyesek. 436. A hajlam ok és az én. A hajlam ok nem csak a lelki életnek, hanem az em ber egész testi-lelki éle­ tének is igen alapvető tényezői: ám de ezek a ténye­ zők nem egym ástól különálló, az em berben m integy függetlenül vagy legalább is önállóan ható ténye­ zők, hanem legszorosabban éppen az em ber legsajátabb, legbelső m ivoltához, énjéhez tarto zn ak , az én h ajlam ai. M int ilyenek m ost m ár a további lélektani vizsgálódás középpontjába legelőször is ezt a tör-

40

HARMADIK RÉSZ

zsüket v ag y gyökerüket v agy m ag v u k a t, az ónt á l­ lítjá k . Az ösztönökön és hajlam okon á t m eg in t el­ ju to ttu n k oda, ahol a lelki életnek tulajdonképen közepe, fo rrása, m agva, igazi a la p ja és kezdete van: az énhez. Mi az én?

N E G Y E D IK E E JE Z E T . Az én és a lelki v ilág alapszerkezete. 437. A z én jellem zése. Az én elsősorban k e z d e t : kezdet, am elyből m inden lelki m a g a ta rtá s kiindul, am elyben m inden lelki ta rta lo m gyökerezik, az én o tt v an m inden lelki jelenség élén. N incs szem lélet, érzelem , ak a rá s, elképzelés, csupán az én szem léle­ tem, örömöm, szeretetem , akarásom , elképzelésem. Az én m in t m inden lelki jelenség im ént vázolt kezdete a lelki jelenségek sokaságának, a lelki élet­ nek e g y ú tta l k ö z é p p o n t j a . M int ilyen közép­ pont v alam en n y i lelki m a g a ta rtá s és ta rta lo m közös v o n a t k o z á s p o n t j a . Ám de ez a vonatkozáspont nem v alam i p u szta passzív logikai vonatkozáspont, csupán logikai alany, m in t K a n t A t i s z t a é s z b í ­ r á l a t ó b a n a racio n ális lélek tan ró l szóló fejteg eté­ seiben á llítja , hanem a legnagyobb m értékben a k ­ t í v kezdet, középpont és vonatkozáspont: azaz az én a lelki ta rta lm a k n a k részben fo rrása, részben a k ­ tív m ag ára- és egy m ásrav o n atk o ztató ja. Az én a lelki m a g a ta rtá s o k a t és ta rta lm a k a t részben m ag a hozza létre, á llítja , részben legalább is t a r tja : te h á t o k u k és h o r d o z ó j u k . M int ilyen az én egészen ősi, alapvető és igen egyszerű e r ő , valóban ható-

AZ EMBERI LÉLEK

41

képesség, és pedig t u d a t o s erő; a lelki élet egész tu datjellege éppen az én tudatos m ivoltából fakad. Az én tu d h a t önm agáról is: de ekkor önm aga n e m m in t valam i tá rg y áll ö n m a g á v a l s z e m b e n , m in t ahogy vele szemben áll pl. egy képzet- vagy g o n d o latta rta lm a ; hanem az ön m ag ára reflektáló és önm agáról tudó én önm agára visszafordulva m in t­ egy h á tu lró l ú jr a belesiklik önm agába. A ki m ag á t önm agával szemben keresi, term észetesen nem is ta ­ lá lh a tja m eg m ag á t — m agán k ív ü l: csakis önm a­ gába visszafordulva, visszam enve ta lá lh a tja és figyelheti m eg az én önm agát. E kkor az én valóban m in t sajátságos téretlen, testetlen, testi és térbeli h a so n la tta l szólva a n y a g ta la n u l pontszerű erőt, m in t hatóképességet ra g a d ja m eg m a g á t: leginkább ily en ­ nek tu d ja m ag á t az akaró, a cselekvő v agy az alkotó én. A szemlélő v ag y m egértő énben m utatkozik leg­ inkább az em líte tt vonatkozáspont-jelleg, ám de ez a vonatkozáspont ak tív, éppen vonatkoztató, és v ilá ­ gos, fényforrás, éppen önm agában tudatos. Az érző én pedig egy m élységes önm agában-^alóságról és önérzelm ében éppen önm agáért-valóságról is tu d : m indezt pedig közvetetlenül átéli, tap a sz ta lja , nem kikövetkezteti v agy kispekulálja. Az én így legva­ lódibban alany, azaz a k tív fo rrása, középpontja, h o r­ dozója és m eg v ilág ító ja az egész lelki életnek. 438. A z én körül forgó tudom ányos vita. H a az énnek jellem zett m iv o ltát önm agunkban átélve m eg­ rag ad tu k , szinte érth etetlen ü l fu rcsán ak tű n ik az a tény, hogy a lélektan igen sok, m o n d h atju k legtöbb k u ta tó ja ilyen ént e g y általáb an nem ta lá lt lelki éle­ tében. Bizonyos, hogy az én a lelki életnek az a té­ nyezője, am ely legveszedelmesebben m u ta tja valam i

42

HARMADIK RÉSZ

önálló, szubsztanciális létező term észetét: hiszen köz­ ism ert, hogy Kantra,, aki a lelki a la n y szubsztancialitá s á t sem t a r tja m egism erhetőnek és az énben még nem a lelki m ag áb an valót, D ing an sich-et, csupán logikai a la n y t lát, Fichte ú g y felel, hogy a D ing an sich nem csak m egism erhetetlen, de fölösleges is, v i­ szont egész v ilá g u n k a t az Ich an sich, a m agában való én hordozza; ezt pedig előbb körülbelül tap a sz ­ ta la ti énünkkel, m a jd a n n ak abszolúttá em elt a la k já ­ val azonosítja. íg y a ném et idealizm usban az én m in t szubsztancia, sőt m in t abszolútum ünnepli n a g y d ia d a la it; nem csodálkozhatunk te h á t azon, hogy a szubsztancia fogalm a és bárm iféle szubsztan­ ciális lét m egism erhetősége ellen hadakozó és igen jó szim atú H um e m ár előbb ta g a d ta az ént és a b ­ ban sajátság o s m ódon nem lá to tt egyebet, m in t é r­ zeteink kötegét. A nagyrészben az ő nyom ain elin ­ duló ta p a s z ta la ti lélek tan a lelki életet behatóan elemezve, abban — szinte s a já t e ljá rá sá n a k iró n iá ja ­ k ént — sem m iféle ént nem ta lá lt, m íg csak m eg nem m u ta ttá k neki, hogy az ént ne képzeteink és érzete­ ink között, hanem az elképzelő és az érzékelő h e­ lyén keresse; szorgos diogenesi lá m p á já v a l sok m in ­ dent m eg talált, csak éppen a k eresettet nem, és pe­ dig egyszerűen azért — m ert nem lá tta m eg a ke­ resőt. Ily en m ódon lehetséges volt, hogy az én jele n ­ létéről és tap a sz ta lh ató sá g áró l n ag y v itá k a t foly­ ta tta k , am elyekben nem csak Mach, hanem Ziehen és Ebbinghaus, sőt W undt is az én lelki jelen létét és ta p a sz ta lh a tó sá g á t jól-rosszabbul, erősebben-gyengébben ta g a d já k ; viszont Lotze, Brentano, D ilthey, Sigwart, James, Österreich, Schuppe, Geyser h a n g sú ­ lyozzák jelen létét; ezek és jórészben Bergson h a tá ­

AZ EMBERI LÉLEK

43

sá ra végül a lélektanban is m ind nagyobb h itelre ta lá lt az én. Az alakelm életi irá n y részben inkább ellene volt, újab b an — Lewin kezdem ényezésére — vizsgálni kezdi; a legtöbb m ás kísérleti iskola, a gon­ dolkodáslélektan, v a la m in t a fenom enológiai lélek­ tan m ellette foglalt állást. Husserl L o g i s c h e U fi­ t e r s u c h u n g e n c. nagy m u n k ájá n ak első kiad ása még ta g a d ja az ént m int sajátos lelki té n y t és ténye­ zőt, a m ásodik kiadásban azonban a szerző ezt a fel­ fogását revideálja. M egem líthető, hogy a pszicho­ a n a litik u s irányhoz sokban közelálló Paul Schilder „M e d i z i n i s c h e P s y c h o l o g i e “ (1924) c. igen körültekintő, ügyes és értékes m u nkája, am ely az újabb lélektani eredm ényeket m ind tekintetbe veszi és egyoldalúságtól távol ta r tja m agát, szintén erősen hangsúlyozza az én alapvető lelki re a litá sá t és köz­ ponti lélektani jelentőségét. A lélektani k u ta tá sn a k az ént tagadó különös to rziránya, am ely szinte csak a lélekszubsztanciától való tudatos vagy tu d a tta la n phobiával m ag y a ráz ­ ható, azután persze végzetesen befolyásolta a lelki életnek nem csak m egérthetőségét, hanem objektív felfogását és le írá sá t is: így v á lt lehetővé, hogy a lelki életet egyszer érzet- és érzelem -elemekből pró­ b álják összerakni, m áskor t á r g y i jellegű a la k ­ egészként és alakegészek ú tjá n ip arkodnak felépí­ teni; és az a term észetes belátás, hogy a lelki élet­ ben m inden az éntől, m inden az énen függ vagy legalább is az én körül forog, szélső esetben — és ezt a legtöbben m in t igen különös jelenséget ism erték is el — éppen attó l látszik elszakadni, csak igen nehe­ zen és m áig sem teljesen tu d o tt érvényesülni. E be-

44

HARMADIK RÉSZ

lá tá s nélkül pedig a tudom ányos lélektan csak tudo­ m ányos illúzió. 439. A z én tagadásának főbb okai. M ik az én ily en gyakori tag a d á sán a k legfőbb tá rg y i okai? E lső­ sorban m eg rag ad ásán ak ném i nehézsége. L á ttu k , hogy az én tag ad ó i közül sokan tu d a tta rta lm a in k között keresték — hiába. M ert az én m in t tu d att á r g y sohasem szem lélhető, hiszen önm agának és tu d a tá n a k m indig a la n y a m a ra d : tu d a to sítá sa s a já t­ ságos visszaforduló, reflex ív a k tu ssa l tö rténik, am elyben szintén nem á llítja m a g á t tá rg y k é n t ön­ m ag áv al szembe, hanem m in teg y „ h á tu lró l“ m in t a la n y t ra g a d ja m eg m a g á t; ezt a reflex ív b e á llítá st azonban m eg kell ta n u ln i és v é g re h a jtá sa nem egé­ szen könnyű. Az em ber u g y an is m ár biológiai élet­ fela d ata i fo ly tán kifelé, tá rg y i irá n y b a fordul te r ­ m észete szerin t; ezért az ö n m ag ára való reflektálás, legalább is eleinte, nehezére esik. Az én állandó lelki jelenléte ellen felhozták azt az argum entum ot, hogy am ikor v alam ilyen gondo­ latb a, v a g y m űvészi szem léletbe és élvezetbe, v allási e lra g a d ta tá sb a egészen elm erülünk, a tá rg y betölti egész lelkünket és abban énnek m á r nincs helye; nincs is akkor benne. Ám de ekkor csupán fig y el­ m ünk erős koncen tráció jáv al és m egszűkülésével ta ­ lálkozunk, a n n y ira , hogy figyelm ünk sem m ás tá rg y ra , sem az énre nem irá n y u l; de hogy éppen ak k o r is én m erülök bele a gondolatba, szem léletbe, azt — Schuppe találó m egjegyzése szerint — a leg ­ biztosabban akkor lá tju k , h a pl. v alak i ezt az in te n ­ zív élm ényem et ta g a d ja . E kkor h a tá ro z o tta n á llí­ tom, hogy é n látta m , h allottam , szem léltem , gondol­ tam a kérdéses tá rg y a t.

AZ EMBEltl LÉLEK

45

H ogy az én a lelki életnek nem alapvető, n élk ü ­ lözhetetlen tényezője, a kis gyerm ek lelki életére h i­ vatkozva is szokták á llíta n i: m ert a gyerm ek, úgy m ondják, m á r igen sok tá rg y i tu d a tta rta lo m m a l bír, am ikor énje m ég m indig nincs kifejlődve; ezt onnan is látju k , hogy az első szem ély h a s z n á la tá t csak a rá n y la g későn, m ásodik életévének vége felé vagy azon is túl, kezdi m egtanulni. Ámde ez az érvelés sem helytálló. A gyerm ek lelki életéről való m eg álla­ pításokkal igen óvatosaknak kell lennünk: hiszen a gyerm ek még nem tu d ja m ag á t m indenben jól k ife­ jezni és a felnőttétől a n n y ira eltérő lelkiségébe a felnőtt am úgyis csak nehezen és fogyatékosán tu d ja m ag á t beleélni. A m it a gyerm ek lelki életéről gon­ dos m egfigyeléssel m eg tu d u n k álla p íta n i, éppen a m ellett szól, hogy a gyerm eknek m á r nagyon korán igen h a tá ro zo tt énje v an: m e rt a tag a d á sn ak az az éles szelleme, am ely a gyerm ekben m á r élete első hó n ap jaib an világosan jelentkezik, csakis énjéből szárm azhatik, sőt m eglehetősen „felébredt“ énre vall; az á lla t ellenállhat, tám ad h at, m enekülhet, de nem tu d igazában tagadni. Az én te h á t igenis korán és feltűnően jelentkezik a gyerm ek életében; sőt az énre, önm agára való reflek tálás is, am ely m ár nem ­ csak az én jelenléte és am elynek k ia la k u lá sá t az em ­ ber im ént jellem zett term észetes tá rg y i b e állítása folytán nem v á rh a tju k nagyon korán, a rá n y la g gyor­ san m egm utatkozik. Sokkal ham arább, sem m int az én g ram m atik a i h a szn á lata : m ert a gyerm ek énje és énjének tudatos átélése m agától érthetően nincs a h ­ hoz a nehezen e lsa játíth a tó , bonyolult ism erethez kötve, hogy a társadalom , am elynek nyelvét a g y e r­ mek részben utánozva, részben spontán kom bináció­

46

HARMADIK RÉSZ

k á t alk o tv a e ls a já títja , az egyén s a já t szem élyének kifejezésére olyan alak o t használ, am ely a gyerm ek m egszólításának és a hozzá in té z ett beszédnek a k á r h arm ad ik , a k á r m ásodik szem élyes a la k já tó l külön­ bözik. E z t a gyerm ek csak m ások m agukról való be­ szédének m egfigyelésével ta n u lh a tja m eg: és egye­ nesen az a csodálatos, hogy olyan h a m a r m eg ta ­ n u lja, különösen akkor, am ikor a vele való beszéd­ ben a feln ő tt önm agáról is g y a k ra n h a rm a d ik és nem első szem élyben beszél. V égül azokat a jelenségeket szokták az én ellen felhozni, am ikor ez ren d k ív ü li körülm ények között gyengül v ag y elm arad. Az á ju lá s t és á lo m talan a l­ v ást nem lehet érvül használni, m e rt o tt tá rg y tu d a t sincs; az álom ban pedig m á r én és nem ritk á n re f­ lexió, önm egfigyelés is van. E lőfo rd u ln ak azonban esetek, am ikor v alak i önm agát „alig érzi“, am ikor énérzése és vele — főleg érzelm i — öntudatossága n ag y m értékben m eggyengül; v ag y am ikor énje m in teg y ketté h asad és k ét különféle életet él; v agy am ikor olyan lelki fo ly am ato k ra valló m a g a ta rtá s o ­ k a t á ru l el, am elyekről nem tud, am elyek nem fak a d ­ n ak énjéből, hanem tudatos m a g a ta rtá sá v a l p á rh u z a ­ m osan az úgynevezett tu d a ta la ttib ó l em elkednek fel. M indezeknek a jelenségeknek ren d k ív ü li és pedig á lta lá b a n betegesnek tek in te tt, te h á t abnorm is te r ­ m észete m ag a a r r a u tal, hogy az én lelki jelenléte a n orm ális és kivételes gyengülése v ag y kiesése n a ­ gyon feltűnő. Ezek az abnorm itások te h á t az én n o r­ m ális jelen létét egyenesen kiem elik, nem ta g a d já k , és felm erülésük n y ilv á n nem m ag y a ráz h a tó úgy, hogy az én á lta lá b a n hián y zik a lelki életből: m ert

hiszen akkor az én rendes és kétségtelenül tapasztal­

AZ EMBERI LELEK

47

ható jelenléte volna m eg m ag y arázh atatlan . Világos, hogy e jelenségekben az én r e f l e x í v t u d a t o s ­ s á g á n a k n ag y gyengülésével, teljes kiesésével vagy egyenesen lehetetlenségével állunk szem ben: ezt a té n y t pedig csak em beri tu d a tv ilá g u n k egész term észetének m egfejtésével tu d ju k m egérteni. E zt a m egfejtést később m egadjuk és akkor teljesen be­ lá th a tju k , hogy ezek a különleges jelenségek sem szólnak sem m iképen az én általános lelki jelenléte és a lelki életben alapvető szerepe és jelentősége ellen. Összefoglalva te h á t m eg állap íth ató , hogy nem ­ csak az én cen trális lelki jelentősége ellen felhozott érvelések nem álln ak meg, hanem sem m iféle az én ellen szóló tap a sz ta latu n k sincs a lelki életben; sőt, a lelki élet egész, általán o s és különleges jellegű, norm ális és abnorm is lefolyása állandó bizonyíték az én m ellett, m ert benne az én m indig v agy m eg­ n y ilv án u l v agy abnorm is visszaszorulása tű n ik fel. Az én körül folyó v itá ra és objektív a la p ja ira v o n a t­ kozó eddigi m eg állap ításain k közül sokat, több m ás­ sal együtt, Frőbes „L e h r b u c h d e r e x p e r i m e n ­ t e l l e n P s y c h o l o g i e “ c. kitűnő m u n k ájá n ak m á ­ sodik kötetében igen tanulságosan foglal össze.1 A m i következő felad atu n k az énnek m in t tu d ato ssá­ gunk és tu d atv ilá g u n k forrásán ak , központjának és hordozójának b em u tatása és jellemzése. 440. A z én általános jelenléte a lelki életben. A kárm ilyen fo ly am at m egy végbe, a k árm ily en t a r ­ talom m erül fel tudatom ban, m indegyikkel kapcso­ latb an o tt az én: egy előttem álló tá rg y a t, egy im ­ 1 Herder, Freiburg i. Br. 1920; Zweites Kapitel. Das Ich. 104—131. I

48

HARMADIK RÉSZ

bolygó utóképet, egy régen lá to tt tá j em lékképét é n nézem, én tudok ró la; egy bonyolult szám tani fel­ a d a t m egoldása n e k e m ötlik fel; egy h irte le n tá ­ m adó borongós h a n g u la t e n g e m lep meg. És m in d ­ ezekben az esetekben az én nem csak v alam i g ra m ­ m a tik a i viszony ez élm ények nyelvi kifejezésében, de nem is csak tu d a tta rta lm a im n a k valam ily en t á r ­ gyi összefüggése, egységbefoglaltsága, hanem a leg­ teljesebben konkrét, eleven re a litá s: énem o tt van, v agy jobban m ondva én o tt vagyok a szem lélt tárg y , az utókép, a tá j emlékképe, a m egoldás előtt, a bo­ rongós érzelem ben; és m indez a tu d a tta rta lo m rö g ­ tön sem m ivé foszlik, h a én nem vagyok ott. V aló­ b an: m ég álm aim ban is m indig o tt vagyok, járok, szállók, rem élek, félek, tovasiklom , én az álmodó. M inden tu d atosság csakis o tt és addig van, am íg én van jelen. A m eggyöngült énérzelem ben és é n tu d a t­ ban m ég o tt az én, a tu d a th a sa d á s ág a ib a n szintén; és am ikor egyes tu d a tta la n v a g y tu d a ta la tti lelki jelenségek m in t éntelenek m utatkoznak, v aló jáb an közvetetten tud atad o ttság o k , közvetetten lelki jelen ­ ségek nincsenek is: v an egy kézm ozdulat, egy te s t­ ta rtá s , esetleg egész beszéd v ag y hosszabb cselekvés, am elyről azonban a cselekvő nem tud. T ehát nem ­ csak én nincs e folyam atokban, hanem tud atjelen ség és íg y közvetetlen lelki ad o ttság sem; csupán testi m ag a tartáso k , folyam atok v annak, am elyek lelki k i­ fejezést m u ta tn a k és ezért valam iféle — éppen tu ­ d a ta la tti v ag y tu d a tta la n — lelki fo ly am ato k ra u taln a k . Ezek a lelki folyam atok azonban csak hipo­ tetik u so k : és hogyha valóban fennállnak, m eg in t nem tu d ju k , énhez tartoznak-e v a g y sem. A tap a sz ­ ta la t arra vall, hogy a cselekvő egyéniségéhez és

AZ EMBERI LÉLEK

49

alighanem énjéhez is tarto zn ak ; az ellenkező felte­ vés a kevésbbé valószínű; sőt később igazolhatónak fogjuk találn i, hogy itt lelki folyam atok és t a r ta l­ m ak tényleg van n ak és az énhez tartoznak. Jelenleg elég a n n y it m eg állap ítan u n k , hogy m ind o tt és a d ­ dig, ahol és am eddig tu d atfo ly am ato k és ta rta lm a k vannak, azok m indig énnel kapcsolatosak; és ahol ez a kapcsolat teljesen m egszakadni látszik, o tt közvetetlen lelki, azaz tudatos adottságok nincsenek is, hanem csak lelki kifejezést m u tató testi m a g a ta rtá ­ sok, folyam atok, am elyek így valam i bennük k ife­ jeződő lelki m ag a tartáso k ra , folyam atokra, t a r ta l­ m ak ra vallanak. Ezek m aguk azonban nincsenek adva. Ahol és am eddig tudatosság van, o tt felfedez­ hető az én: és pedig m indig m in t e tu d atosság fo r­ rása, m in t az a fényforrás, am ely m e g v ilá g ítja a körébe kerülőt, de m ag a sokszor csak m in t egy v a ­ kító pont tű n ik fel, am ely éppen ezért alig, csak igen nehezen szem lélhető. Ez persze hasonlat, am ely anynyiban sá n tít, hogy a fén y fo rrás is tá rg y , az én pe­ dig önm agának sem az; de m ásrészt sok tekintetben jól szem lélteti a helyzetet. A nnak a belső világos­ ságnak, am ely közvetetlen, azaz lelki ad o ttság o t le­ hetővé tesz és am elyet tu d atosságnak nevezünk, fo r­ rása, középpontja és élő, konkrét hordozója te h á t az én: e nélkül nincs tudatosság, sem bárm iféle tudattartalom , bárm iféle közvetetlen lelki adottság. 441. A z én és aktusai. M ilyennek ta lá lju k ennek az énnek és tu d atv ilá g á n ak általán o s szerkezetét? Az én, tu d atv ilá g á n ak középpontja, a m in t m ár m eg­ rajzoltuk, aktív, hatóképes tényező, h a tá sfo rrá s, sa­ játságos, nem térbeli, nem fizikai term észetű e r ő : éppen tudatos h atóalany! R eflexív tapasztalásunk4

50

HARMADIK RÉSZ

ban az én lényegileg m in t tudatos és hatóképes erő jelentkezik. M int ilyen erő, akaró, szemlélő, gondol­ kodó, belátó, elképzelő, érző: úgynevezett alany. A lan y a az a k arásn ak , szem lélésnek, képzelésnek, gondolásnak, v agyis a k tív m a g a ta rtá s a in a k : ezek az én ak tu sai. Lelki életünk m inden terü letén ta lá l­ kozunk az én különféle a k tu sa iv a l: ezek lehetnek é r­ zékelő, elképzelő, akaró, gondoló, belátó, figyelő, sze­ rető, gyűlölő, á lta lá b a n érző, stb. aktusok. 442. A tárgyas a ktu so k és tá rg ya ik. M indezek az aktusok két főcsoportba oszlanak: v an n ak olyan aktusok, am elyek az énnel szem ben álló m ásra, tá rg y ra , és olyanok, am elyek m a g á ra az énre vissza irá n y u ln a k ; am azok a tárg y a s, emezek a reflexív aktusok. T á rg y as aktusok pl. az érzékelő, a szem lé­ leti, a képzelő, gondolatot elgondoló, a tá r g y r a ir á ­ nyuló akaró, a m ásra irá n y u ló érző aktus. M indezen aktusok élén áll az én, az aktus, az a k tív m a g a ta r­ tás alan y a. Az a k tu s m aga az éntől el, kifelé — a tá rg y i belátás különleges esetében kív ü lrő l befelé vonatkoztatva, de szintén az énből k iin d u lv a — ir á ­ nyul, m u ta t. Az a k tu s végén pedig o tt a tőle m eg­ célzott tá rg y , m in t tá rg y i tu d a tta rta lo m — pl. a M a tte rn h o rn ró l való képzetem — v ag y e tá rg y n a k , m in t a tu d ato n tú l lévőnek tu d atb eli rep rezen tá­ ciója, szintén m in t tá rg y i tu d a tta rta lo m — pl. a szem léleti kép egy előttem fekvő könyvről — v agy m aga a tu d ato n tú l lévő tá rg y — pl. m ás szem élyre célzó szeretetak tu s tá rg y a , az illető szem ély — v ag y végül — semmi, azaz sem m iféle h a tá ro zo tt tá rg y : pl. egy közelebbről m eg nem h a tá ro z o tt tá rg y i irá n y ú sóvárgás v ag y szeretetak tu s esetében. Ily en k o r az ak tu s szintén tá r g y r a irá n y u l, de tá r g y á t m ég csak

AZ EMBERI LÉLEK

51

keresi, nem ta lá lta m eg és nem b írja . 443. A r e fle x ív a ktu so k és eredm ényeik. A re f­ lexív aktus élén is az én áll, de ez az ak tu s nem ir á ­ nyul az éntől el, kifelé m ásra, hanem m integy m eg­ fordulva, m ag á ra az énre irá n y u l, m u ta t, néz, vissza­ fu t az énre; ezért nincs is a végén tá rg y , hanem m e­ gint csak az én, azaz az énnek valam ely, ettől az a k ­ tustól való m eghatározottsága, az énnek ettől az aktustól, vagyis önm agától m eghatározott állap o ta; ilyen pl. az én önm agát figyelő, önm agát szerető, önm agát valam ilyen irán y b an elhatározó aktusa, ak tív m ag a tartása , am elynek eredm énye az önm a­ gától m egfigyeltség, szeretettség, az elh atározottság állapota. Ezek az én a k tu sa i: m inden a k tu s m agában az énben v an és m arad, csupán vagy abból ki, m ásra, tá rg y ra , vagy az énre vissza m u ta t, irán y u l. M ár i tt m egjegyezhető, hogy látszólag m inden tá rg y a s a k ­ tu st kísérhet, a r r a ráé p ü lh et egy reflex ív aktus, am elyben az én a tá r g y r a való irá n y u lá sá t, arró l való tu d a tá t önm agának külön tu d ato sítja . 444. A tu d a ttá rg ya k. A tá rg y a s ak tu s végén, am ely m integy az én „széléig“ m egy, o tt lehet és töbnyire ott is van az énen kívül, az énen túl, de tudatkörében, tudatm ezejében az énnek valam ely tá rg y i tu d a tta rta lm a , pl. a G ellérthegyről való kép­ zetem, a három szögről való fogalm am , az előttem lévő könyvről való szem léleti képem. Ezek a tá rg y i tu d a tta rta lm a k nem az énnel azonosak, hanem az­ zal szemben állnak, éppen az én tá rg y a i, am elyek mások, m int az én; de ezek a tá rg y i tu d a tta rta lm a k csakis az én tá rg y i a k tu sa in ak erejétől, fényében, azoktól m integy ta rtv a , az én tu d a tá n a k világ áb an 4*

52

HARMADIK RÉSZ

á lln a k fenn, léteznek, különben lehetetlenek. Az én v alam en n y i ilyen tá rg y i tu d a tta rta lm a a lk o tja az én tá rg y i tu d a tv ilá g á t, am ely az énnel szemben áll és am elyet — illetőleg egyes részeit — az én m in t v alam i lá th a ta tla n , azaz nem fizikai nap m egvilágít. 445. A z én önmeghatározottságai, alanyi álla­ potai. Az én reflex ív a k tu sa in a k végén jelentkező énm eghatározottságok, énállapotok viszont m ag á ­ n ak az énnek vonásai, h atáro zm án y ai, tűnő v agy ta rtó s tu lajd o n ság ai, éppen á lla p o ta i: ilyen az a k a ­ r a ti elh atáro zo ttság , az önm egfigyeltség, de végső fokon pl. a boldogság v a g y kétségbeesettség lelki á l­ lap o ta és többnyire e g y ú tta l ennek tu d a ta , azaz tu d a tá lla p o ta is. Ezek az állapotok te h á t m ag án ak az a k tív énnek eleven, a k tív és v á lto z ta th ató m eg­ h a táro zo ttság ai, am elyekből új aktusok fakadnak. 446. A lelki élet form ális szerkezete. Íg y k ia la ­ kul az én egész tu d atk ö re, lelki világa. E bben az én m ag a a tu d a tfo rrá s és tudatközéppont, — a szó leg­ általánosabb, érzelm i és a k a ra ti tu d ato sság o t is m a ­ gában foglaló jelentésében — tudó, tu d ato sság a a k ­ tív. U gyancsak a k tív tudatosságú, a k tív értelem ben tudatos, tudó az aktus. Ámde passzív értelem ben tu ­ datos, azaz az éntől a k tu sá v a l tu d o tt a tu d a ttá rg y . V iszont sohasem a passzív, hanem a k tív és reflexív értelem ben tudatos, azaz tudó és önm agáról tudó az én állapota, m ivel ez m aga az én, a n n ak egy m eg­ h atáro zo ttság a. 447. A lelki élet szerkezetének és az élet főágai­ nak megegyezése. E lőbbi v ázlatu n k a tu d a tv ilá g n a k form ális s tr u k tú rá já t m u ta tja be. Ez a s tru k tú ra nyilatk o zik m eg az egyén különféle m a g a ta rtá s a i­ ban. Ezek a m a g a ta rtá so k az élet fő ág ain ak felel­

AZ EMBERI LÉLEK

53

nek m eg: az em ber lelki élete és tevékenysége és az élet között, am elyben áll, általán o sság b an összhan­ got, m egegyezést találu n k . H ogy az em ber m ag a­ ta rtá s a általánosságban m egfelel az élet követelm é­ nyeinek, onnan lá th a tju k legjobban, hogy az élet­ ben m eg tu d ja álln i helyét, sőt abban fe jle tt k u ltú ­ r á t épít, szellemi h a ta lm á t k ib o n takoztatja.

ÖTÖDIK FEJEZET. A cselekvés. 448. A g y a ko rla ti v a g y cselekvő tevékenység term észete. Az egyénnek sorrendben első, m integy életét vivő m a g a ta rtá s a a g y ak o rlati, cselekvő m a ­ g a ta rtá s, életét vivő tevékenysége a cselekvés. Mi ez a cselekvés? Cselekvésnek, g y a k o rla ti tevékenység­ nek nevezzük legtöbb „m indennapos“ tevékenységün­ ket, a járást-kelést, öltözködést, étkezést; cselekvés­ nek m ondjuk, h a valak i előad, felszólal, u ta sít, p a ­ rancsol, engedelm eskedik, vezet, követ, állam ot k o r­ m ányoz, „kenyeret keres“, testileg dolgozik. Mi a kö­ zös sa já tsá g a m indezeknek a különféle cselekvések­ nek? Az, hogy a cselekvő velük bizonyos e n e rg iák a t fejt ki és v á lt ki, használ fel és el, m u n k át végez v a ­ lam ely hatalom elérése v agy a b írt, e lé rt hatalom g y akorlása végett. Az étkezés, járás-kelés, öltözkö­ dés is életünk, ez alapvető tevékenységhatalm unk fen n ta rtá sá n a k és vitelének h a ta lm i c é lja it szol­ gálja. Az előadás, felszólalás, u tasítá s, parancsolás, vezetés, állam korm ányzás jelentősí társa d alm i h a ­ talm i célú és h a ta lm a t gyakorló tevékenységek.

54

HARMADIK KÉSZ

Á m d e a k ö v eté s, en g ed elm e sk e d é s is h a ta lm i je lle g ű te v é k e n y sé g , a m e ly a tá r sa d a lm i c se le k v é s h a ta lm i cé ljá n a k eléréséb en n em k ev ésb b é fo n to s, m in t a v e ­ zetés, a p a r a n c so lá s: m e rt csa k v ez ető és k ö v ető é r ­ h etn ek el je le n tő seb b , e g y e g y é n e r e jé t fe lü lm ú ló h a ta lm i célo k a t, és h a n in c s k ö v e tő és e n g e d e lm e s­ kedő, a v e z e tő és p a ra n cso ló sem é r h e ti el c s e le k v é ­ sén ek h a ta lm i cé ljá t, c se le k v é se h iú , nem is b ontak o zh a tik k i ig a zá b a n . V é g ü l a fiz ik a i m u n k a is m in ­ d ig h a ta lm i c é lt s z o lg á l, v a la m it el ak a r érn i a te sti v ilá g b a n , a m i o tt az em ber h a ta lm á t s z o lg á lja v a g y n y ilv á n ítja : a k e n y é r k e r e sé s p e d ig á lta lá b a n az életfe n n ta r tá s fo n to s h a ta lm i cé ljá n a k elér ésér e tö rek ­ szik. 449. A belső, lelki cselekvés: az elhatározás és az önuralom. M in dezek a te v é k e n y sé g e k a fiz ik a i v a ló ­ sá g b a n is je le n tő se n é r v é n y e sü ln e k ; h o zzá ju k h a ­ so n ló „belső c se le k v é s n e k “ n ev ez zü k elh a tá ro z ó te v é ­ k e n y sé g ü n k e t, a m e ly tu d a tv ilá g u n k b a n e lh a tá r o z á ­ so k a t hoz lé tr e : m e rt ez v a la m ifé le „ lelk i e n e r g ia ­ k ife jté s s e l“ já r és le lk i é letü n k b e n b e fe je z e tt té n y e ­ k et, m in te g y h a ta lm i h e ly z e te k e t terem t; az e lh a tá ­ rozás és az e lh a tá r o z o ttsá g az e lh a tá r o z o ttn a k s a já t­ sá g o s belső le lk i h a ta lm a t ad a h a tá r o z a tla n s á g g a l szem b en . E z t a h a ta lm a t a z u tá n to v á b b i b első c se ­ lek v ések b en fe jti k i az e g y é n , a m e ly e k b en — éppen n a g y rész b e n az e lh a tá ro z ó te v é k e n y s é g g y a k o r lá sa közben n y e r t le lk i h a ta lo m k é n t — á lta lá n o s h a tá r o ­ zo ttsá g , le lk i erő m u ta tk o z ik : ezt ö n u r a lo m n a k n e ­ v ezzü k , a m e ly a le lk i ö n k o r m á n y zá s leg fo n to sa b b le lk i h a ta lm i fe lté te le . í g y az ö n u ra lo m a g y a k o r la ti m a g a ta r tá s e g y ik le g fo n to sa b b té n y e z ő jé v é v á lik : helyesen emeli k i n a g y je le n tő s é g é t K u r t Lewin

AZ EMBERI LÉLEK

55

V o r s a t z , W i l l e u n d B e d ü r f n i s (B erlin , 1926) c. érdekes, a c s e le k v é st so k o ld a lú a n v iz s g á ló , de az énnek az é n te le n le lk i „ m e ző v el“ szem b en a r á n y ­ ta la n u l k is szerep et ju tta tó m u n k á já b a n . Á m d e m ég e g y szem p on tb ól is b első c s e le k v é s­ nek n evezzü k m a g á t a tisz tá n tu d a tb eli elh a tá ro zó te v é k e n y sé g e t: és p e d ig azért, m e rt lé le k ta n ila g n a g y m e g e g y e z é s m u ta tk o zik k ö zö tte és a fiz ik a i v i ­ lá g b a is je le n tő se n k ih a tó c se le k v é s k ö zö tt; a le lk i m a g a ta rtá s, a m ű k ödő le lk i té n y e ző k m in d k é t e se t­ ben eg y fo r m a , ille tő le g azon os je lle g ű e k . M ily e n ez a m a g a ta r tá s és m ik a tén y ező i? 450. A z akarás. A cse le k v é sb e n és az e lh a tá r o ­ zásb an m in d e n e k e lő tt az az a k tu s je le n ik m eg , a m e­ ly e t a k a rá sn a k n ev ezü n k . M i ez az ak arás? A z a k a ­ rás az én sa já tsá g o s, n em érzék i, de ig e n k on k rét, s z in g u lá r is h e ly z e te k b e n fe llé p ő a k tu sa , a m e ly v a la ­ m ifé le k ö z v e te tle n r e a liz á lá ssa l, lé te s íté s s e l, o d a á llítá ssa l, m e g v a ló s ítá s s a l já r v a g y le g a lá b b is k özvete tle n ü l ily e n t céloz. S a já ts á g o s adó a k tu s, a m e lle tt n em szín es, n em m e le g , m in t a v á g y ó , k ív á n ó , sóv á rg ó , szerető v a g y g y ű lö lő a k tu s, h a n em sz in te rid eg, k em én y , csa k n em szü rk e, h id e g . Á lta lá b a n ig e n term észetesen , m a g á tó l értetőd ően é r v é n y e sü l és tö b b n y ire csa k g á tlá so k k a l szem b en je le n tk e zik m in t k ö z v e te tle n m e g v a ló sítá sr a , azaz ép p en e lh a ­ tá rozásra ir á n y u ló e r ő k ife jté se az é n n e k , a m e ly ebben az a k tu sb a n és fő le g e r ő k ife jté sse l v a ló m e g ­ n y ila tk o z á sá b a n g y a k r a n élese n elő térb e lép. 451. A lélektani a ka ra tvizsgálatok hiányossága. É rdekes je le n sé g , h o g y le lk i é letü n k n e k o ly a n a la p ­ v ető m a g a ta r tá s á v a l szem b en , m in t a m ily e n az a k a ­ rás, egyik, életünk szempontjából legfontosabb tévé-

56

HARMADIK RÍSZ

k e n y s é g i fa jtá n k , a c se le k v é s fő a k tu sa , a lé lek ta n eg é szen s a já ts á g o s á llá s p o n to t fo g la l el. A leg tö b b e m p irik u s p sz ic h o ló g u s u g y a n is m in d m á ig a zt ta r tja , h o g y o ly a n v a la m i k ü iö n le lk i je le n s é g v a g y tén y ező , m in t az a k a rá s, n in cs. S z e r in te az ak a rá s lé n y e g e pl. u tá n z á s t k iv á ltó m o z g á sk é p z et; en n ek ered m én y e a zu tá n az a k a r a ti cse le k v é s. V a g y az a k a rá s lé n y e g e az íté le t. A z a k a r a ti c se le k v é s íg y k ép zetek tő l v a g y íté le te k tő l k iv á lt o tt m o zg á s. G y a ­ k o ri az a k a rá sn a k érzelm ek re v a ló v is sz a v e z e té se : W undt is fő le g érzelm ek k el m a g y a r á z z a az a k a ra ti a k tu st. M ás p szich o ló g u so k , m in t p l. Ebbinghaus, a zu tá n ez ek et a té n y e z ő k e t ö ssze k a p cso ljá k és érze­ tek, k ép zetek , íté le te k , érzelm ek b o n y o lu lt s z ö v e v é ­ n y é t v é lik az a k a r á s lé n y e g e k é n t fö lfe d e z n i. A le g ­ m od erneb b lé le k ta n i ir á n y o k is h a so n ló m a g y a r á z a ­ tok fe lé h a jla n a k , pl. az a la k e lm é le t k é ts é g te le n ü l a sz e m lé le ti a la k o k h o z h a so n 1 m in te g y ö n m a g á tó l g ész k é n t k ia la k u ló a la k é lm ^ nek te k in ti az a k a ­ rást. K u ta tá s i fő ir á n y a m in d e d d ig n em v e z e tte á t­ fo g ó és r é sz le te s a k a r a ti v iz s g á la to k r a az a la k elm ée ti isk o lá t, de jö v ő k u ta tá sá n a k az a k a r a tir á n y b a xvell m u ta tn ia , h a k ö v e tk e z e te s m a ra d a la p e lv eih e z. Lewin id é z e tt m ű v e ,1 a m e ly a szá n d ék b a n „Q u asi­ b e d ü r fn is“ o k o zta fe s z ü lts é g e t és az a k a rá sb a n az ö n u ra lm o n k ív ü l fő le g az á lsz ü k sé g k ie lé g ü lé s é v e l já r ó fe sz ü lts é g fe lo ld ó d á s t lá t, v a ló b a n ily e n ir á n y ú , b ár ez sem ad r é sz le te s a k a r a tv iz s g á la to t. A lélek k u ta tó k h o sszú so ra á lta lá b a n g o n d o sa n tá v o lta r tja m a g á t az a k a r a ti je le n sé g e k k é n y e s k é r d é sé tő l és 1 V or s a t z, W i l l e

192a

u n d B e d ü r f n i s . Berlin,

AZ EMBERI LÉLEK

inkább k ö z h e ly e k e t

m on d

ró la .

57

J e llem ző ,

hogy

Harald K. Schjelderup ig e n jó l m e g ír t lé le k ta n á b a n 1 is e g y fé l la p o n e lin té z i a v o lta k é p e n i a k a r a tlé le k ­ ta n t, bár ig e n h e ly e se n m e g á lla p ítja , h o g y az a k a ­ ra ti a k tu s k ü lö n le g e s fa j tá jú én élm é n y , a m e ly n ek k ép zetek re és érzelm ek re v a ló v is s z a v e z e té s i k ísé r ­ lete h iá b a v a ló . R é sz le te se n fő le g a w ü rz b u rg i isk o la , Külpe és k ü lö n ö sen N. A ch fo g la lk o z o tt az a k a rá s ta p a sz ta la ti k u ta tá s á v a l, de az ő v iz s g á la ta ik is tú l­ n yo m ó a n az e lm é le ti életb e n v a ló szerep ére, e g y e s elm é leti je lle g ű a k a r a tfe la d a to k m e g o ld á sá r a ir á ­ n y u lta k . V ilá g o s, h o g y n em ez az a k a r a ti te v é k e n y ­ ség leg sa já ta b b é r v é n y e s ü lé s i és k ib o n ta k o zá si te r ü ­ lete. L eg sa já ta b b te r ü le te ép p en a cse le k v é s. É s a n a g y cse le k v ő e g y é n , h a v é le tle n ü l e g y ily e n tu d o ­ m á n y o s lé le k ta n t v e sz a k ezébe, a m e ly b en a k a rá sá t fe sz ü ltsé g i érzetek és érzelm ek fe lo ld ó d á sá v a l, m o z­ g á si k ép zetek k el és ezek u tá n z á sr a k észtető e r ejév el, íté le te k m o z g a tó e r e jé v e l m a g y a r á zzá k , a k ö n y v e t v a ló sz ín ű le g ig e n g y o r sa n fé lr ed o b ja : a m ib en le g ­ sa já ta b b é le tte v é k e n y s é g é r ő l e n n y ir e ferd e és k e ­ v é ssé ta lá ló fe lv ilá g o s ítá s o k a t ta lá l, ab ból n em sok o k u lá st v á rh a t. A n a g y cse le k v ő n ek ezt a re a k c ió ­ já t a zu tá n a lé le k k u ta tó n em in té z h e ti el v á lla t v o n v a , in te lle k tu a lis ta g ő g g e l ú g y , h o g y az n em a gon d olk o d á s em bere és a tu d o m á n y h o z m it sem ért; h an em n ek i, az e lm é le t em berén ek , a k i n em éli a le g ­ in ten zív eb b a k a r a té le te t, m é g is csa k n é m ile g resp ek ­ tá ln ia k e ll az ezen a téren ta p a s z ta lta t: ez u tó v ég r e

1Psychologie, 1928/

W. de Gruyter u. Co. Berlin,

58

HARMADIK RÉSZ

éppen a ta p a s z ta la t tu d o m á n y o s je le n tő sé g é n ek e l­ ism erése, a m ire m in d en em p ir ik u s tu d o m á n y e ls ő ­ sorban ép ít. O ly a n lé le k ta n i e lm é let, a m e ly n y ilv á n ­ v a ló a n a le g é le se b b elle n té tb e n á ll a c se le k v ő em ber k ö zv etette n ta p a s z ta lá s á v a l, a m e ly a n n a k te v é k e n y ­ s é g é t a la p v e tő e n fé lr e é r ti, n em le h e t k o m o ly em p íria tu d o m á n y o s fe ld o lg o z á sa , h a n em — ebben a te k in ­ tetb en — p a p iro stu d o m á n y . 452. A z akaratelm életek hiányosságainak okai. M i le h e t az a k a r á st m in t k ü lö n le g e s a k tu s fa jtá t ta ­ gad ó elm é le te k a la p ja ? L eh etn ek tá r g y i a la p ja i: az a k a ra ti a k tu s nem érzék i, n em szín es, n em m eleg , tö b b n y ire ig en rö v id és h a n em k e ll erőseb b g á tlá s o ­ k a t le g y ű r n ie , fe ltű n é s n élk ü l, te rm é sz ete sen m e g y v ég b e; m in t a k tu s e g y á lta lá b a n n eh ezeb b en f i g y e l­ h ető m eg a tá r g y i tu d a tta r ta lm a k n á l. Á m d e m in d ­ ez m é g n em le h e t e lé g a la p arra, h o g y o ly a n a la p ­ v e tő és á lta lá n o sa n e lő fo r d u ló le lk i a k tu st, m in t a m ily e n az a k a rá s, a m a g a s a já to ssá g á b a n n e v e ­ g y ü n k észre; en n ek a fe ltű n ő je le n sé g n e k to váb b i, a la n y i a la p ja in a k is k e ll len n iö k . E zek k ö zé ta rto zik elsősorb a n a lé le k b ú v á r tú ln y o m ó a n , e g y o ld a lú a n e l­ m é le ti és tö b b n y ire in t e lle k tu a lis ta típ u s ú léleka lk a ta , a m e ly b e n az a k a r a t éle te k ev ésb b é erősen v a n k ife jlő d v e , k ev ésb b é h a n g s ú ly o z o tt és ezért k ön n yeb b en n e g lig á lh a tó a d o m in á n s é r te lm i b e á llí­ tá ssa l szem b en . Id e ta r to z ik v é g ü l — de n em u to lsó so r b a n ! — az a k ö rü lm én y , h o g y az a k a rá s, m in t s a ­ já to s, m á sr a v is s z a n em v e z e th e tő lelk i a k tu s, és az a k a ra t m in t az én e g y ik sa já to s o ld a la , er eje m e g in t csak k ö n n y en az a k tív le lk i sz u b szta n cia , ső t e se tle g a sza b a d sá g ir á n y á b a m u ta th a t és v ih e ti a k u ta tá st: ez p ed ig a ta p a s z ta la ti lé le k ta n le g tö b b ir á n y a szá ­

AZ EMBERI LÉLEK

59

m ára m in d m á ig e le v e k ép telen , előre is tu d o m á n y ­ ta la n n a k m in ő síth e tő fe jle m é n y v o ln a , a m e ly n ek az ú tjá t a k u ta tó , leg a lá b b is tu d a t a la tt, m á r elő re is leh ető le g elzá r n i törek szik . E z p ersze a ta p a sz ta lá s re sp ek tá lá sá n a k és e lfo g u la tla n m é r le g e lé sé n e k m e g ­ lep ő h iá n y a . 453. A karat és reflex. A z a k a r a to t á lta lá b a n a tö rek v és tá g a b b k öréb e szo k tá k so ro ln i az ö sztö n ­ te v é k e n y sé g g e l, a tő lü n k előbb h a jla m o k n a k n e v ez ett tén y ező k k el k a p cso la to s te v é k e n y sé g e k k e l, a v á g y g y a l és a k ív á n s á g g a l e g y ü tt. E z az ö ssz e á llítá s h e ly te le n és m e g té v e sz tő , m e rt n em a la p u l tá r g y i összetarto zá so n . A r e fle x e k e t m ár n em szo k ás az a k a ra ti c se le k v é sse l eg é szen e g y k a la p a lá fo g n i, de azért m ég m in d ig ig e n k özel h ozzák ők et eg y m á sh o z. P e d ig a tis z ta r e fle x , a m e ly a s z e r v e z e te t érő in g e r h a tá sá r a a u to m a tik u sa n b ek ö v etk ező v issz a h a tá s, m ég a lig is n ev ez h e tő a le lk i é le t k öréb e ta rto zó j e ­ len ség n ek : h isz en k iv á ltá s a tisz tá n fiz io ló g ia i úton, á lta lá b a n a m a g a sa b b id eg k ö zp o n to k o n k ív ü l is tö r­ ténik . L eg fe ljeb b a n n y ib a n te k in th e tő a r e fle x a lelk i é le t k öréb e tartozón ak , h o g y a k iv á ltó in g e r t ren d szerin t v a la m ifé le érzet a la k já b a n tu d o m á su l vesszü k ; lé n y e g é b e n azon b an a r e fle x fiz io ló g ia i fo ­ ly a m a t, a m e ly e t csu p án m e ta fiz ik a i e lg o n d o lá so k a la p já n n ev ez h e tü n k e s e tle g v a la m i b io ló g ia i a k a r a t­ m e g n y ilv á n u lá sn a k : én ü n k h öz és a n n a k a k a r a ti m a ­ g a ta r tá sá h o z sem m i köze, k iv é v e a zo k a t az e se te ­ k et, am ik o r a k a r a ti te v é k e n y sé g ü n k a r e fle x m o z g á s lé tr e jö v e te lé t m e g g á to lh a tja . 454. Akarat, ösztön, hajlam. A tö rek v ésb en ö ssze­ fo g la lt tén y ező k és je le n sé g e k is ig e n k ü lön b öző forrású ak . A z ösztön, a m in t lá ttu k , lé n y e g é b e n sz in tén

60

HARMADIK RÉSZ

n em én ü n k b ő l fo ly ik , h a n e m m in te g y én ü n k k el szem b en je le n tk e z ik és az a k a r a t g y a k r a n e llen k ezik v e le és le is k ü z d h eti, é r v é n y e sü lé sé b e n m e g g á to l­ h a tja . A 433— 435. p o n to k b a n fe ls o r o lt h a jla m o k m ár so k k a l szorosab b an ta r to zn a k én ü n k h öz. E zek b en a h a jla m o k b a n szo k ta a m od ern , erő sen b io ló g ia ila g o r ie n tá lt lé le k ta n a le lk i é le t le g a la p v e tő b b té n y e ­ ző it, d in a m ik á já n a k fő m o z g a tó it lá tn i. L é lek ta n i szem p o n tb ó l p e d ig ezek a h a jla m o k a z é r t n em te k in t­ h ető k le g a la p v e tő b b e k n e k , m e rt v a ló já b a n ép p en ezek nem e g y sz e r ű , h a n em so k szo r ig e n b o n y o lu lt lelk i m e g n y ila tk o z á so k . A s e g ítő v a g y ra g a szk o d ó h a jla m ­ b an pl. v a n k ív á n s á g , a m e ly re n d sze rin t a k a r a ti a k ­ tu so k k a l p á r o s u l; v a n b en n e azon k ív ü l v a la m i tu d a t­ a la tti b io ló g ia i fo rrá sb ó l felszö k ő , az ösztö n ö k h öz h a ­ son ló, m e g in t sz in te én ü n k ön k ív ü l, h a n em is v e le szem b en m e g n y ilv á n u ló h a jtó tén y ező . E z is b io ló g ia i ered etű n ek , ö sztö n k o m p o n en sn ek lá tsz ik , de ig e n szo­ rosan b eleszö v ő d ik , b e le sim u l én ü n k e m líte tt m a g a ­ ta r tá sa ib a , ú g y h o g y a m in d a n n y ib ó l ö s sz e te tt h a j­ la m m á r n em n e v e z h e tő jo g g a l ö sztön n ek . A z a k a ra th o z v is z o n y ítv a te h á t az ö sztö n m e g in t n em ig a z á b a n én szerű és íg y n em is az én a k a ra ti m a g a ta r tá sa , le g fe lje b b ú jr a v a la m i b io ló g ia i a k a ­ r a t m e g n y ilv á n u lá s á n a k v o ln a fe lfo g h a tó : de ez sem m ie se tr e sem én em a k a ra ta , ez ért az ö sztön nem so ro lh a tó a le lk i é le t a k a r a tje le n s é g e i közé. A h a jla ­ m ok b an le h e t a k a r a ti té n y e ző , de ez csa k e g y a la p ­ vetőb b , b en nü k m á so k k a l ö sszeszö v ő d ő té n y e ző ; le ­ h e t b en n ü k ö sztö n té n y e ző és k ív á n s á g , v á g y is. 455. A karat, vágy, kívánság. D e v á jjo n m i a v á g y és a k ív á n sá g ? E z e k e t is jo g t a la n u l fo g la ljá k az a k a r á ssa l össze? V a ló b a n . C sak az a k a r a ti a k tu s

AZ EMBERI LÉLEK

61

n em ism erése h o zh a tja lé n y e g e s ro k o n sá g b a a v á g y g y a l és k ív á n s á g g a l. M ert m in d a h a tá r o z a tla n tá r g y r a ir á n y u ló v á g y , m in d a h a tá r o z o tt tá r g y r a ir á n y u ló k ív á n s á g élese n e lü t az a k a r a ti a k tu stó l és az érzelm i a k tu so k je lle g é t m u ta tja , p l. a szerető v a g y g y ű lö lő a k tu sh o z h a so n ló : m e l e g , s z í n e s , „ e l e v e n “, h a j t ó-h ú z ó , m i n t az é r z e lm i a k tu s , de n e m k ö z v e t l e n ü l m e g v a l ó s í t ó , adó, l é t e s í t ő , m i n t az a k a r a t i aktus. A p u sz ta v á g y m ég n em v e z e t te ttre , az a k a rá s ig en . M ár ebből is b elá th a tó , h o g y v á g y és k ív á n s á g az érzelm i ak tu so k k öréb e ta rto zik , ezek p e d ig lé n y e g e ­ sen elü tn ek az a k a r a ti a k tu stó l: a k e ttő sz á m á ra közös tö r e k v é s-k a te g ó r ia n e m tá r g y i je le n tő sé g ű , a k é tfé le a k tu st tá r g y i a la p o n ö ssze fo g ó o s z tá ly fo ­ galom . 456. A z akarás eredeti aktusjellege. A z a k a ra ti a k tu s te h á t v a ló b a n eg é szen s a já tsá g o s, m á sr a v iszsza n em v ezeth ető , e g y sz e r ű le lk i a k tiv itá s . M in t a k a ra ti a k tu s eg é szen sa já to s tu d a to s s á g g a l b ír i l ­ le tő le g b írh a t, ép p en az a k a rá s tu d a to s s á g á v a l: ez nem értelm i és n em is az ér zelm i a k tu so k v a g y á lla p o to k tu d a to ssá g a . N em ta r to zik fe lté tle n ü l hozzá az ú g y n e v e z e tt fo n to lg a tá s: az a k a r a ti a k tu s, a m e ly m in t adó, lé te s ítő a k tu s v é g e r e d m é n y b e n m in ­ d ig döntés, n em szü k ség szer ű e n k ö v e t fo n to lg a tá st. E g y á lta lá b a n n em ta rto zik m in d ig h ozzá a v á la sz tá s té n y e sem ; a d öntés, az a k a rá s n em m in d ig té n y le g e s v á la sztá s. Á m d e h ozzá ta r to zik a v á la s z tá s le h e tő ­ sége, szig o rú b b a n ez és en n ek leh ető tu d a ta : m in d en ak arásom b an — te rm é sz ete sen a fo ly to n a k a r a ti je l­ le g ű ön u ra lm i te v é k e n y sé g b e n is — n y ilta n , v a g y rejtv e, la p p a n g ó n b en ne v a n az a té n y és az a tu d at,

62

HARMADIK RÉSZ

h o g y m á sk ép en is a k a r h a tta m , leg a lá b b is a k érd é­ ses d o lg o t n em a k a r h a tta m v o ln a . E z az a lte r n a tív a az a k a rá s lé n y e g é h e z ta r to z ik : h a az a lte r n a tív a l e h e t ő s é g e n in c s m e g a d v a , az a k a r a ti a k tu s nem te ljes, ső t ig a z á b a n n in c s is je le n . A z ily e n értelm ű sz a b a d sá g tu d a t te h á t az a k a r á ssa l és ép p en ezzel k a p c so la to s a le lk i é letb e n : h o g y ez a tu d a t m e n y ­ n y ir e jo g o s, h o g y a v á la s z th a tá s m in t le lk i, azaz m in t tu d a tté n y , m e n n y ir e v é g s ő r e a litá s, m ás k érdés. 457. A z akarati belátás. A cse le k v é sb e n á lta lá ­ ban az a k a r á ssa l le g szo r o sa b b a n ö sszeszö v ő d ik , te l­ je sen a n n a k s z o lg á la tá b a n és köréb en á ll, b izo n y o s fo k ig a n n a k s z ín é t is m u ta tja a k ö z v e te tle n ü l a cse ­ lek v ésb e n lév ő , azaz s a já to sa n g y a k o r la ti s z e m lé le ti v a g y g o n d o la ti b e lá tá s; ez v o lta k ép en n em m ás, m in t az a k a rá s — tö b b n y ire — n y it o tt szem e, a m e ly te lje se n az a k a rá s k ere téb en m ű k öd ik , a n n a k k ö z v e ­ tetten k ö r ü lm é n y e it, ú tja it-m ó d ja it, leg k ö zeleb b i c é ljá t v ilá g ít j a m eg . E z a b e lá tá s lé n y e g é b e n é r telm i te v é k e n y sé g , de te lje se n az a k a rá sn a k v a n n em csa k m ellé, h a n em a lá r e n d e lv e , sz in te m ár csa k a k a ra ti, g y a k o r la ti lá tá s , de m é g sem m a g á n a k az a k a r a ti a k ­ tu sn a k , az a k a rá sn a k sa já tn e m ű a k a r a ti tu d a to s­ sá g a . 458. A gyakorlati ügyesség. A z a k a rá s és az a k a ra ti lá tá s m e lle tt a c se le k v é sb e n á lta lá b a n m ég e g y eg é szen s a já ts á g o s té n y e z ő t is ta lá lu n k : ez g y a ­ k o rla ti ü g y e s s é g n e k n ev ez h e tő . A g y a k o r la ti ü g y e s ­ sé g a g y a k o r la ti lá tá s s z e r in t és a c se le k v é s a k a r á ­ sá n a k s z o lg á la tá b a n m in te g y fo ly a m a to s a n ö ssze­ fű zi, e g y b e fo n ja a c se le k v é s e g y e s r é sz e it k erek, e g y ­ ség es, sz e r v e s c se le k v é ssé . E z a h a jlé k o n y , a c se le k ­

AZ EMBERI LÉLEK

63

v é s t a l a k í t ó té n y e ző sz in té n te lje s e n az a k a rá sn a k v a n a lá ren d elv e, a z t sz o lg á lja , de m a g a n em tisz ta a k a ra ti a k tiv itá s : it t ép p en a la k ító , e g y s é g e s ítő , öszszefű ző és n em a k a r a tila g adó, lé te s ítő té n y e z ő v e l és a k tu sa iv a l á llu n k szem b en , a m e ly e t a m e g le h e tő sen k ezd etle g e s lé le k ta n i a k a r a tk u ta tá s m é g e g y á lta lá ­ ban nem m é lta to tt fig y e le m r e . A h árom té n y e ző je lle m z e tt ö sszeszö v ő d ése és eg y ü ttm ű k ö d é se er ed m én y ez i a c se le k v é s te v é k e n y ­ sé g é t: ez te h á t m ár b o n y o lu lt m a g a ta r tá s és te v é ­ k en y ség , de az a k a r a ti a k tu s d o m in á l benne. 459. A lelki élet többi alaptényezőjének állásfoglalása a cselekvéshez. A c se le k v é s g y a k r a n , fő le g fon tosab b a k n a k ta r to tt v a g y ér zett esetek b en , nem fo ly ik le o ly a n tisz tá n és sím á n , m in t h a csa k az im én t v iz s g á lt tén y ező k ir á n y ítjá k : eg é sz le lk i é le ­ tü n k h ozzászól, á llá s t fo g la l hozzá. M ár c s e le k v é ­ sü nk közeleb b i és tá v o la b b i c é ljá n a k k itű z éséb en á llá st fo g la l ér telm ü n k : m i a szü k ség es, h ely es, haszn os, le h e tsé g e s cél, a m e ly n e k elér ésér e tö rek ed ­ jünk? H o zzá szó l eg é sz érzelm i életü n k v á g y a in k o n , k ív á n sá g a in k o n , fé le lm e in k e n , é r z ü le tein k en , in d u la ­ ta in k o n k ere sztü l: ez le g y e n a cél, h úz, h a jt, c sá b ít a k ív á n sá g , és ne az, tol, lö k a k ív á n sá g , a fé lelem . Á m de a k a ra tu n k d önt: ér telm ü n k e t, érzelm ü n k et m e g h a llg a tv a , de e g y ik r e sem fe lté tle n ü l h a llg a tv a tű zi k i a célt. 460. A g y a ko rla ti értelem . A c é lr a törő c se le k ­ v é sn él ú jr a m u n k áb a lép értelm ü n k : fe ltá r ja a h e ly ­ zetet, az a d o ttsá g o k a t, a k ö r ü lm é n y e k e t és m e g m u ­ ta tja a já r h a tó u ta k a t, az a lk a lm a z h a tó m ó d szere­ ket, k ije lö li a le g a lk a lm a sa b b ú ta t-m ó d o t, ta p a sz ta ­ la ti és e lv i a lap on á llá s t fo g la l a c se le k v é sse l k a p ­

64

HARMADIK RÉSZ

c so la to s h a sz n o ssá g i, k e lle m e ssé g i, e r k ö lcsi érték ek fe lő l. I t t m á r eg é sz e n s a já t je lle g é t m u ta tja ez az é r te lm i erő: r a c io n á lis, lo g ik u s v o n a tk o z ta tó , v is z o ­ n y ító te v é k e n y s é g e t fe jt k i és íg y m e g ism e r , m eg ért, b elá t. Á m d e m e g ism e r é se , b e lá tá sa it t n em ö n m a g á ­ b an b ír ja cé ljá t, n em ö n célú , h a n em g y a k o r la ti cé lja v a n : en n ek a la p já n ta n á cso l, ú tm u ta tá s t ad az a k a ­ ratn ak . E z a c se le k v ő a k a r a t m e llé ren d elt, m á r r é g ­ óta ú. n. g y a k o r la ti ér telem , a m e ly a fo n to lg a tó , szá ­ m ító c se le k v é sn é l n a g y sze r e p e t já tsz ik . E n n ek az é r telm i te v é k e n y sé g n e k az ít é le t e it té v e s z tik össze e g y e s a k a r a te lm é le te k az a k a r á ssa l és p e d ig ig e n h e ly te le n ü l; m e r t ez az é r te lm i te v é k e n y s é g m é g k o ­ rá n tsem a k a rá s és a h o l, m in t az a g g á ly o sk o d ó k és k étsé g esk e d ő k e g y fa jtá já n á l, tú ls ú ly b a k e rü l az a k a r á ssa l szem b en , o tt a fo n to lg a tá s tó l n em ju tu n k a cse le k v é sh e z v a g y a k e lle té n é l h osszab b la to lg a tá s v é g ü l is k éső v a g y ferd e c se le k v é sh e z v e z e t: a te tt h a lá la az ok oskod ás, m o n d ja n y ilt a n M ad ách . V ilá ­ g o s b iz o n y íté k a ez a n n ak , h o g y n em a g y a k o r la ti ér telem a c se le k v ő ok, erő, té n y e z ő : ez csu p á n a m e llé ­ ren d elt ta n á csa d ó , a m e ly a zon b an a d ö n tést és a cse ­ le k v é s v e z e té s é t te rm é sz ete sz e r in t n em v e h e ti át. 461. A gyakorlati érzelem és m otiváló szerepe. A g y a k o r la ti é r telem n e k te h á t ig e n n a g y szerep e v a n a c se le k v é sb e n ; ám d e n em k iseb b a „ g y a k o r la ti ér zelem é“. N a g y o n sok c se le k v é sü n k k e l és fő le g a fo n to sa k n a k tu d o tta k k a l a leg k ü lö n b ö ző b b é r zelm e­ in k ö ssz e fü g g e n e k : c se le k v é sü n k ú tja , m ód ja, célja , érték e e g y a r á n t k e lth e t k e lle m e ssé g é h e z , h a sz n o ssá ­ gához, m o r a litá sá h o z fű ződ ő öröm öt, k e lle m e tle n s é g é ­ hez, k á ro ssá g á h o z, im m o r a litá sá h o z fű ződ ő érzelm i d ep resszió t, a m e ly e k e g y m á s sa l is ö sszeszö v ő d h et-

AZ EMBERI LÉLEK

65

nek; cse le k v é sü n k ö s s z e fü g g h e t v á g y a in k k a l, a g g o ­ d a lm a in k k a l, k a p c so la tb a n á llh a t szeretetü n k k el, g y ű lö le tü n k k e l, c so d á la tu n k k a l, ú tá la tu n k k a l, t is z ­ teletü n k k el, m e g v e té sü n k k e l, h a ra g u n k k a l, f é le l­ m ü n kk el. M in dezek az érzelm i á lla p o to k és ak tu sok részben k ö z v e te tle n ü l te ljesen , részben m in te g y előre v é v e je le n tk e zh etn ek cse le k v é sü n k k e l k a p c so la tb a n és v a la m e ly irá n y b a , cél fe lé , ú to n h ú zn i, h a jta n i, csá b íta n i, lö k n i p ró b á ljá k a c se le k v é st, v is z o n t m ás irá n y b ó l, cé ltó l, ú tró l e lfo r d íta n i törek szen ek . É r­ zelm i életü n k á llá s fo g la lá s a ez a c se le k v é sse l k a p ­ cso la tb a n : a c se le k v é s m e llé ren d elt, azaz g y a k o r la ti célú , de te lje se n s a já t term észetü k , je lle g ü k sze rin t m ű ködő érzelm i a k tu so k k a l és á lla p o to k k a l ta lá lk o ­ zunk itt. É rzelm i életü n k n e k ezek et az á llá s fo g la lá ­ s a it — n éh a a g y a k o r la ti é r telem á llá s fo g la lá s á t is — cselek v é sü n k k e l k a p c so la tb a n szo k tu k a cse le k v é s h a jtó r ú g ó in a k , m o tív u m a in a k n ev ez n i. A m o tív u ­ m ok m iv o lta és szerep e k ö rü l n em csa k a lé le k ta n ­ ban, h an em m é g az etik á b a n is n a g y v ita tk o z á s fo ­ ly ik . A z a k a rá s sza b a d sá g á n a k ta g a d ó i u g y a n is tö b b n y ire ezek ben lá tjá k a c se le k v é s v o lta k é p en i ok ait. M i i t t csa k lé le k ta n i szem p o n tb ó l fo g la lk o z h a ­ tu n k a k érd éssel. 462. A gyakorlati érzelem, a m otívum a cselek­ vésnek nem oka. E lő szö r is v ilá g o s , h o g y sem v á g y , sem k ív á n sá g , sem fé le lem , sem sze r e te t v a g y g y ű ­ lö le t m in t p u sz ta érzelm i á llá s fo g la lá s n em c se le k ­ szik, nem hoz lé tr e te tte t, csu p á n c se le k v é sr e k é sztet v a g y a ttó l v issz a ta r t, b e f o l y á s o l n i törek szik az én t a cselek v ésb en . Á m d e a c se le k v é s, a d ön tés, a tu la jd o n k ép en i te ttá llítá s , te ttin d ítá s az a k a r a ti ak ­ tu son á ll. H a p ed ig v a la m e ly érzelm i á llá s fo g la lá s 5

66

HARMADIK RÉSZ

e g y h a jla m ö sz tö n e r e jé v e l v a g y e g y e n e se n e g y ösz­ tö n n el k a p c so ló d v a c se le k v é ssz e r ű te v é k e n y sé g fo r ­ rá sa lesz, ak k or — a m in t Frőbes h e ly e se n je g y z i m e g — it t n in c s a k a rá s, a k a r a ti a k tu s és ezért tu la jd on k ép en i c se le k v é s sem , c su p á n e g y a cse le k v é sh e z h a so n ló te v é k e n y sé g . E z lé le k ta n ila g ép p en abban k ü lö n b ö zik a c se le k v é stő l, h o g y n em én ak arom , h a ­ nem m in te g y en g em e lr a g a d : de a h a tó ok it t sem az ér zelm i a k tu s, p l. a fé le le m v a g y a sz e x u á lis ösz­ tön h öz k a p cso ló d ó k ív á n s á g , h a n em az ösztön m in t­ e g y é n te le n ü l, de k ö z v e te tle n ü l h a tó , m e g v a ló sító és az én szerű le lk i v ilá g b a te lje se n b eleszö v ő d ő ereje; a m e n e k ü lés ö sztön e, a s z e x u á lis ösztö n r a g a d ja el az e g y é n t — a k a r a tá n k ív ü l, ső t e s e tle g e llen ére. A p u sz ta fé le le m v a g y v á g y ezt so h a sem k ép es m e g ­ ten n i. H a p e d ig a h a jla m b e li érzelem a h a jla m b a n m á r ig e n g y a k r a n h a tó a k a r a ti m a g a ta r tá s s a l e g y ü tt é r v é n y e sü l, ak k o r v is z o n t az a k a rá s és m e g in t nem az ér zelm i á llá s fo g la lá s a m o st m á r ig a z i cse le k v é s oka, lé te s ítő fo r rá sa . A g y a k o r la ti ir á n y ú érzelm i á llá s fo g la lá s , a m o tív u m te h á t so h a se m oka c se le k ­ v ésn e k : en n ek o k a m in d ig az a k a r a ti a k tu s v a g y a cse le k v é sh e z h a so n ló , de n em a k a r a ti er ed etű g y a ­ k o r la ti m a g a ta r tá sb a n az a r á n y la g tisz tá n v a g y e g y h a jla m b a n m ű k öd ő ö sztön erő. E z a k é t h a tó tén y ező v a la m e ly g y a k o r la ti m a g a ta r tá sb a n m ű ­ k ö d h etik e g y sz e r r e , és p e d ig e g y ü tt v a g y e g y ­ m á s e lle n is ; é r v é n y e s ü lh e t b á r m e ly ik , ső t az is leh et, h o g y a k e ttő e g y m á s é r v é n y e s ü lé sé t g á ­ to lv a ú g y le r o n tja , h o g y e g y á lta lá b a n n em jö n létre cse le k v é s v a g y ah h oz h a so n ló , de ö sztö n ö s g y a k o r ­ la ti m a g a ta r tá s.

463. A m o tív u m a cselekvésnek nem p u szta rá -

AZ EMBERI LÉLEK

67

d ó ja . A m o tív u m te h á t a c se le k v é sn e k n em oka. D e nem is p u sz ta lo g ik a i a la p ja , rá ció ja . M ert a ráció, a lo g ik a i — v a g y a m a te m a tik a i — a la p p a sszív m eg h a tá ro zó ja , fe lté te le a n n ak , a m in ek a la p ja : az a zon ossá g e lv e fe lté te le a tá r g y a k lo g ik a i str u k tú ­ rá já n a k és m e g ism e r h e tő sé g é n e k , n é lk ü le sem lo g i­ k a i je lle g ü k , sem m e g ism e r h e tő sé g ü k n em v o ln a ; a c sú csszö g e k e g y e n lő s é g e p e d ig m a te m a tik a i a la p ja a v á ltó sz ö g e k e g y e n lő sé g é n e k , a m e ly k ü lö n b en le h e ­ te tle n v o ln a . A m o tív u m ezzel szem b en n em p a ssz ív fe lté te l, h a n em a k tív : ép p en ér zelm i életü n k a k tív á llá s fo g la lá s a a c se le k v é sse l k a p c so la tb a n . M á srészt a m o tív u m a c se le k v é st n em h a tá ro z za m eg , csa k be­ fo ly á so lja ; de nem fe lté tle n ü l. A m o tív u m teh á t nem is ráció. 464. A m o tívu m nem puszta képzet. Á m d e a m o­ tív u m nem is csu p á n a c se le k v é sse l k a p c so la to s v a ­ la m ifé le k ép zet; sem a cse le k v é s cé ljá n a k , sem v a la ­ m e ly cse le k v é sre „ k észtető “ tá r g y n a k a k ép zete m a g a nem m o tív u m : m o tív u m csu p á n ezek hez az ö n m agu k b a n p a ssz ív k ép zetek h ez fű ződ ő a k tív ér­ zelm i á llá s fo g la lá s leh et. É s ez m ég m in d ig nem a cse le k v é s oka, csu p á n b e fo ly á so ló ja . A c se le k v é s oka az a k a ra ti a k tu s. L á ssu k m in d e zt k ét p éldán . 465. C élképzet, g ya ko rla ti értelm i állásfoglalás, gya ko rla ti érzelm i m o tívu m o k, akarás a bonyolult cselekvésben. T ro p ik u s erdőben já ro k és h irtelen n a g y m é rg es k íg y ó em elk ed ik fe l elő ttem . M e g ije ­ dek és ije d t féle lm em b en „gon d olk od ás n é lk ü l“, h a ­ n y a tt-h o m lo k elm en ek ü lö k . M i tö r té n t itt? A k íg y ó k ép zetév el, szig o rú b b a n sz e m lé le ti k é p é v e l érzelm i m a g a ta r tá so k k a p cso ló d ta k össze. E zek b izo n y o s g y a k o r la ti m a g a ta r tá sr a b e fo ly á so lta k . Á m d e sem

5*

68

HABMADIK KÉSZ

m a g a a k íg y ó k ép e, sem az ije d ts é g v a g y fé le lem m é g g y a k o r la ti k ö v e tk e z m é n y e k k e l n em já r t v o ln a ; m in d ezek h ez azon b an h o zzá k a p cso ló d o tt e g y , a m e ­ n ek ü lésr e h a jtó ö sztön erő, a m e ly en g em a n élk ü l, h o g y b á rm it a k a rta m v o ln a , e lr a g a d t. H a té n y le g nem a k a rta m sem m it, v o lta k é p e n n em is cse le k e d ­ tem ig a z á b a n , h a n em s z ig o r ú a n v é v e v e le m tö r tén t v a la m i; m in d e n én szerű g y a k o r la ti h a tá s n élk ü l a fe ltá m a d ó ö sztö n erő „ e lv itt“. E z ú. n. ö sztö n c se lek ­ v é s v o lt, ig a z á b a n n em is az én cse le k v é sem , h anem e g y g y a k o r la ti je le n té s ű fo ly a m a t; ok a a bennem m ű k ödő ö n fe n n ta r tá s i ösztön erő, a m e ly a m en ek ü ­ lé s i ösztö n m ű k ö d éséb en n y ilv á n u lt m eg. L e h e tsé g e s azon b an az is, h o g y a k íg y ó kép e, a rém ü let és a m e n e k ü lé si ösztö n m e lle tt a k a ra to m á l­ lá s t fo g la l: n em m en ek ü lö k , h a n em elő v esz em r e v o l­ v er em e t és a k íg y ó r a lö v ö k . És ezt v a ló b a n m eg is cselek szem . E b b en az esetb en a s z e m lé le ti k ép h a ­ so n ló v o lt, az é r zelm i m o tív u m , ső t az ö sztö n erő is je le n tk e z e tt, de a k a r a ti m a g a ta r tá so m v o lt a döntő: ez az ö sztö n e rő t le g y ő z v e m e g h a tá r o z ta im m á r v a ­ ló d i cse le k v é se m e t. A m á sik p éld a : P ih e n é s és fe lfr is s ü lé s v é g e tt sé tá ln i k észü lö k . A p ih e n é s a célk ép zet. E h h ez k a p ­ cso ló d ik az é r te lm i ta n á cs, h o g y szü k ség es m á r a p i­ h en és, v a la m in t a p ih e n é sse l e g y ü tt já r ó öröm re ir á n y u ló k ív á n s á g o m a k a r a to m a t b e fo ly á so ló ér­ zelm i m o tiv á ló a k tu sa . A k a r a to m ezek n ek m e g fe le ­ lően , de m a g á tó l d ön t a s é ta m e lle tt. E k k o r k özeled ő v ih a r fe lh ő t p illa n to k m eg . G y a k o r la ti ér telm em a zt m on d ja , h o g y eb b ől a fe lh ő b ő l v ih a r lesz, cip ő m p e ­ d ig v é k o n y ta lp ú , á tá z ik és e g é sz sé g e m v e sz é ly b e k erü l: te h á t h ely eseb b le sz itth o n m a ra d n o m . A z i­

AZ EMBEBI LÉLEK

69

v a ta r tó l v a ló fé le lm e m is v is s z a ta r ta n i ip a r k o d ik a sétá tó l: ez az érzelm i á llá s fo g la lá s m in t g y a k o r la ti m otívu m . M ásrészt e se tle g u g y a n e z z e l a fe lh ő v e l k a p c so ­ la tb a n ér telm em a zt is m on d ja, h o g y a v ih a r s é ta k i­ tű n ő n o v e lla té m a k erete leh etn e, a m ib ő l p én zt k ere s­ h etn ék , ez p ed ig m o st rám fér: te h á t ta lá n jó v o ln a m enn i. A z a v á g y is fe lé b r ed b en n em , h o g y eg y e d ü l, a szab ad b an sze m b en á llja k a fé le lm e s v ih a r r a l: teh á t m en jü n k , h a jt az érzelm i á llá s fo g la lá s . B o n y o lu lt h e ly z e te t lá tu n k itt. V o lt e g y c é lk ép ­ zet, ezzel k a p c so la to s a k tív ér te lm i és ér zelm i á llá sfo g la lá s, v é g ü l a k a ra ti d öntés. E z m e g in d íto tta v o ln a a cse le k v é st, h a nem tá m a d t v o ln a fe l e g y újabb kép zet. E z m a g a n em a k tív és v é g e r e d m é n y ­ ben m in d ig k özöm bös is ab ban a te k in tetb e n , h o g y m ily e n a k tív é r telm i v a g y érzelm i m a g a ta r tá s fű ző ­ d ik hozzá: fű ző d h etik c se le k v é sre k é sztető v a g y a t­ tól v issza ta r tó , erre v a g y arra a cse le k v é sr e k észtető értelm i és érzelm i á llá s fo g la lá s h ozzá; az é r te lm i és az érzelm i á llá s fo g la lá s e g y m á s sa l ellen k ezh etn ek ; sőt, a m in t lá ttu k , eg y sz e r r e k ü lö n fé le és e lle n té te s értelm i ta n á cso k és e lle n té te s érzelm i á llá s fo g la lá ­ sok is jele n tk e zh etn ek . A m a zo k a g y a k o r la ti ér telem ta n á csa i, em ezek a c se le k v é s ér zelm i m o tív u m a i. D e m indezek b ől n em jö n lé tr e c se le k v é s: n em csa k a k ­ kor, h a e llen té tesek , de h a e g y ir á n y ú a k sem . V á g y a v a g y fé le lem , b e lá tá s e g y m a g a m é g n em fa k a szt cselek v ést. E k k or m e g sz ó la l az a k a ra t: elm e g y ek . A z a k a ra ti a k tu s — ak á r az é r te lm i ta n á c s v a g y ér­ zelm i m o tív u m m e lle tt, ak á r e lle n e — lé tr e jö tt, d ön ­ tö tt és a c se le k v é s m e g in d u l. O ka az a k a ra t, a m e ly ér telem tő l is, ér zelem tő l is b e fo ly á so lh a tó , de e g y ik -

70

HARMADIK RÉSZ

tő i és v a la m e n n y itő l sin c s fe lté tle n ü l m e g h a tá ro zv a , h a n em v é g s ő fo k o n s a já t m a g a ö n m a g á tó l, azaz sza ­ badon h a tá ro z, v a g y is h a tá r o z h a to tt v o ln a m á sk ép en is. C sak h a ez az a k a r a ti m a g a ta r tá s, az a k a rás, e se t­ le g fo n to lg a tá s , érzelm i á llá s fo g la lá s u tá n , je le n t­ k ezik , jö n lé tr e a cse le k v é s; ez lé tr e jö h e t, a m in t lá t ­ tuk, fo n to lg a tá s , érzelm i á llá s fo g la lá s n é lk ü l és e lle ­ n ére is, de az a k a rá s n é lk ü l v a g y e llen ér e soh a; le g ­ feljeb b a cse le k v é sh e z h a so n ló , g y a k o r la ti je lle g ű , de n em én szerű , te h á t n em ig a z i cse le k v é sszer ű , az ösztön erő b ő l fa k a d ó te v é k e n y s é g -fo ly a m a t, tö rtén és á llh a t be h e ly e tte . 466. P o zitív és n e g a tív nem akarás. H a a k a ra ti a k tu s n in cs, te r m é sz e te se n a k a rá s sin c s és ott, ah ol ily e n n e k le n n i k e llen e, h iá n y z ik : ezzel a n e g a tív ér­ te lm ű n e m a k a r á ssa l a zon b an n em sza b a d ö ssze­ té v e sz te n i a p o z itív n em -a k a r o m -a k tu st, a m e ly te l­ je s értelem b e n v e t t a k a rá s, c su p á n ép p en v a la m i e l­ len , v a la m in e k a ta g a d á s á r a ir á n y u l; h a m in t a k a ­ r a ti a k tu s lé tr e jö tt, tá r g y á t le g a lá b b az ak a ró lelk i életéb en v a ló b a n ta g a d ja . 467. A k a r a t és ösztön, vá g y, kívánság, íté le t le­ hető ellenkezése. H o g y az a k a rá s sem az ösztön n el, sem a v á g g y a l, k ív á n s á g g a l, íté le ti a k tu s sa l nem azonos, b e lá th a tó ab ból a té n y b ő l is, h o g y a k a r á ­ su n k e lle n k e z h e tik a v e le e g y id e jű le g m e g n y ilv á ­ n u ló ö sztö n n el, v á g g y a l, k ív á n s á g g a l, íté le ti a k tu s ­ sa l: de n em le h e ts é g e s e g y id ő b e n v a la m in e k az a k a ­ rá sa és az e llen k ező jén ek az a k a rá sa ; ö n m a g á v a l az a k a r a ti a k tu s n em e lle n k e z h e tik és e g y id ő b e n u g y a n ­ a n n a k az én n ek ellen k ező a k a r a ti a k tu s a i n em á ll­ h a tn a k fen n . 468. A te tt a fiz ik a i világban. A c se le k v é s h a tá sa

AZ EMBERI LÉLEK

71

a tett. E z a k ü lső, fiz ik a i v ilá g b a n , a m e ly r e a k a rá ­ su nk ta p a sz ta lá s sz e r in t h a tn i tud, je le n tk e ző s a já t­ sá g o s en er g e tik u s h a tá s, fiz ik a i e n e r g ia k ife jté s te s ­ tü n k és eszk özein k fiz ik a i e n e r g iá in a k k iv á ltá sa , felés elh a szn á lá sa á lta l. H o g y a k a rá su n k m ily e n m ó ­ don h a th a t a te stre és á lta la a k ü lv ilá g r a , m ár nem lé le k ta n i k érd és, a m e lly e l a k ö v etk ez ő részb en fo g ­ lalk ozu n k : lé le k ta n i szem p on tb ól csu p á n az a k a rá s testre v a ló h a tá sá n a k té n y e b izo n y o s; ez a b iz o n y o s­ sá g a fiz ik a i v ilá g lé té r ő l v a ló g y a k o r la ti m e g g y ő z ő ­ désü nk b iz o n y o ssá g a , a m e ly r ő l m e g em lék eztü n k . 469. A z akarás fizik a i hatalm a. H o g y a k a rá su n k testü n k re és á lta la a k ü lv ilá g r a h a th a t és k ö zö n sé­ gesen h a t is, ta p a s z ta la ti té n y ; ez a h a tó k ép esség és h a tá s azon b an n em fe lté tle n . F e lté te le k tő l fü g g , a m e ly e k nem e g y o ld a lú a n le lk i term észetű ek , h a n em elsősorb an te s ti sze rv ez etü n k é p sé g é v e l és m ű k ö d é­ sén ek e g é sz sé g é v e l k a p cso la to sa k . F iz ik a i h a tó k é p es­ ség ü n k á lta lá b a n n em is v a la m i tisz ta le lk i t u la j­ d on ság, h a n em le lk i életü n k ö n tú l te rjed : le lk i h a tó ­ erőnk h a t a l m a ez a testre. H a és a m e n n y ib e n ez a h a ta lm u n k m e g v a n , h a th a t a k a rá su n k a testre; h a és a m e n n y ib e n n in cs m eg , a k a rá su n k fiz ik a i h a tó ­ k ép esség e h iá n y z ik . E z a h iá n y le h e t n o rm á lis: nem h a th a to k pl. k ö z v e te tle n ü l e g y testem en k ív ü l lév ő tá r g y ra , ső t m é g te stem m in d en részére sem . A h i­ á n y azonb an a b n o rm is is leh et: ily e n pl. fiz ik a i cse ­ lek v ési k ép esség ü n k m e g szű n é se v a la m ily e n te k in ­ tetb en , e g y b én u lá s k övetk eztéb en . 470. A lelki cselekvés és eredm énye: a szándék

és az elhatározás. M in d ezért fiz ik a i c se le k v ő k é p es­ ség ü n k a le g fe ltű n ő b b és b io ló g ia i szem p o n tb ó l is elsőren d ű fo n to ssá g ú , de m é g sem a k a rá su n k és cse ­

72

HARMADIK RÉSZ

lek v ő m a g a ta r tá su n k le g e g y sz e r ű b b és le g a la p v e ­ tőbb m e g n y ilv á n u lá s a . E z a le g e g y sz e r ű b b m e g n y il­ v á n u lá s a b első, le lk i c se le k v é s. M i a le lk i cselek v és? A lelk i cse le k v é s a c se le k v ő a k tu sk ö te g n e k , első so r­ ban a g y a k o r la ti a k a rá sn a k lé n y e g ile g tu d a tv ilá ­ gu n k o n b e lü l v a ló é r v é n y e sü lé se . M i en n ek a b első cse le k v é sn e k a h a tá sa ? A z, a m it le lk i te ttn e k n e v e ­ zünk. E z v o lta k é p e n n em m ás, m in t a szá n d ék v a g y az elh a tá ro z á s. A la b ilisa b b szán d ék v a g y az erőseb ­ ben m e g r ö g z íte tt e lh a tá r o z á s e g é szen k ü lö n leg es, ig e n k on k rét, h a tá ro z o tt, tá r g y i je lle g ű , de n em ér­ zéki, n em sz e m lé le te s tu d a tta r ta lo m , a m e ly v a la m i m ás, tö b b n y ire , de k o rá n tsem m in d ig sz e m lélete s, k ép zetszer ű tá r g y i tu d a tta r ta lo m h o z k a p c so ló d ik és a n n a k s a já ts á g o s „ s ú ly t“, k é sz sé g e t, e lin té z e ttsé g e t, ily e n ér telm ű m e g h a tá r o z o tts á g o t ad: pl. én m a d é l­ e lő tt tízk o r s é tá ln i in d u lo k ; én a k é r t k ö n y v e t nem v eszem m e g ; én a m a te m a tik a i fe la d a t m e g o ld á sá n v en d ég e m e ltá v o z á s a u tá n g o n d o lk o d n i fo g o k . T á r ­ g y i, k ép zetszer ű v a g y g o n d o la ti ta r ta lm a k h o z fű z ő ­ d ik it t e g y k if e j t e tt és tá r g y ia s u lt „ lelk i e n e r g ia “, ép p en az a n em sz e m lé le te s t á r g y i tu d a tta rta lo m , tá r g y i je lle g ű „ B e w u s s th e it“, a m it e lh a tá ro z á sn a k m on d u n k : n em sz e m lé le te s je lle g e m e lle tt a zé rt ez a ta r ta lo m te lje s e n k o n k rét, in d iv id u á lis a n m e g h a tá ­ rozott, v a ló d i a k a r a ti a k tu s er ed m én y e. A z a k a r a ti a k tu s u g y a n is m in d ig csa k k o n k rét, m e g h a tá ro zo tt esetb en m e g h a tá r o z o tt tá r g y r a v a g y e g y m e g h a tá ­ ro zo tt szem p o n tb ól s a já t én em re ir á n y u lh a t: m in d ig v a la m i m e g h a tá r o z o tta t a k a rh a to k c su ­ pán, „ á lta lá n o s, m e g h a tá r o z a tla n a k a r á sn a k “ n in cs értelm e , ez le h e te tle n , szem b en pl. a vágyó a k tu ssa l, a m e ly ir á n y u lh a t e g y m é g ism er etlen ,

AZ EMBERI LÉLEK

73

el nem ért, h a tá r o z a tla n tá r g y r a , a m e ly e t m é g csak k eres, de n em ta lá lt m eg . A k a r á sn á l ez le h e te tlen ; ily e sm i le g fe lje b b m ég csa k a k a r á si k é sz sé g v o ln a . A b első c se le k v é s esetéb en a tá r g y , a m e ly r e az a k a ­ rás ir á n y u l, a k ép zet v a g y g o n d o la t, és a r á ir á n y u ló ak arás h a tá s a a tá r g g y a l k a p c so la tb a n je le n tk e ző tá r g y i, le lk i e n er g ia , n em -sz em lé le tes je g y , v o n á s, az a k ész-ség , e lin té z e ttsé g , le z á r tsá g , a m it ép p en e lh a ­ tá rozásn a k — v a g y szá n d ék n a k — m on d un k . 471. A z elhatározottság. A z elh a tá r o z á s te h á t lelk i cse le k v é sü n k tá r g y i h a tá sa . Á m d e az a k a ra ti ak tu s, a m in t e m líte ttü k , ir á n y u lh a t m a g á r a az énre is. É s v a ló b a n : m in d en le lk i tá r g y i c se le k v é ssel, m in d en elh a tá r o z á ssa l k a p c so la to s az én e g y r e fle x ív a k a ra ti a k tu sa is. A m ik o r én v a la m it elh a tá rozok , e g y ú tta l m a g a m a t is elh a tá ro zo m arra. E z n em csak szójáték . A tá r g y i elh a tá ro z á s m e lle tt v a ló b a n f e l­ lép én em b en e g y a la n y i á lla p o t, m a g á n a k én em nek e g y a k a r a ti m e g h a tá r o z o ttsá g a is: ez az e lh a tá r o ­ z o ttsá g a la n y i tu d a tá lla p o ta , a la n y i „ B e w u ssth e it“ja, a m e ly sz in té n n em -sz em lé le tes, én em n ek s a já ts á ­ gos „kész“ v o lta b iz o n y o s irá n y b a n , a k ész szón ak sok szor leg erő seb b értelm éb en . A z e lh a tá r o z á stó l az elh a tá ro z o ttsá g ép p en abban k ü lön b özik , h o g y m íg am az tá r g y k é n t á ll v e le m szem b en , ez le g sa já ta b b énem ben v an , m a g a én em az: a k i ezt a szü k ség esn él is ta lá n fin o m a b b n a k lá tszó , de v a ló já b a n ép p en n a ­ g y o n szü k ség es m e g k ü lö n b ö z te té st n em tu d ja m e g ­ ten n i, az a cse le k v é s és a k a rá s lé le k ta n á t n em é r t­ h eti m eg. A m ik o r elh a tá ro zo m , h o g y k ita rtó , k ö v e t­ k ezetes, „erős“ leszek , g y a k o r la ti a k a r a ti ak tu som ön m agám ra ir á n y u l, r e fle x ív , és ered m én y e éppen én em nek e g y g y a k o r la ti m e g h a tá r o z o ttsá g a , a k a ra ti

74

HARMADIK RÉSZ

á lla p o ta , az e lh a tá r o z o ttsá g ; ez s z in té n m in d ig k on k rét, m e g h a tá r o z o tt te k in te tr e — p l. a k ita r ­ tá sr a — szól, b ár u g y a n e b b ő l a te k in te tb ő l több tá r ­ g y i c se le k v é sr e v a g y r e f le x ív a k a rá sra is, m in t a k a ­ r a ti m iv o lto m e k o n k rét, de e s e tle g ta r tó s a k tív á lla ­ p ota, k ih a th a t; tu d ju k , h o g y az én m in d e n á lla p o ta az én n el e g y ü tt és a n n a k m e g fe le lő e n a k tív , le g ­ aláb b is p o te n c iá lis a n a k tív , azaz m e g in t h atók é p e s . M in d en tá r g y i e lh a tá ro z ó a k tu s sa l r e fle x ív is fe llé p , de r e fle x ív ö n elh a tá ro zó a k tu s lá tsz ó la g le h e t tá r g y i e lh a tá r o z á s n élk ü ]: p l. „ m in d ig k ita r tó le sz e k “. V isz o n t a fiz ik a i h a tá sú , te h á t lé n y e g ile g tá r g y i c se le k v é se k n é l le g a lá b b is n em tű n ik fe l m in ­ d ig m e g fe le lő r e f le x ív a k tu s. 472. A cselekvés célja. A c se le k v é sn e k és h a tá s á ­ nak, a k if e j t e t t fiz ik a i v a g y — á t v it t értelem b en — le lk i en er g iá n a k , a te ttn e k v a g y az e lh a tá ro z á sn a k , v a la m in t az e lh a tá r o z o ttsá g n a k á lta lá b a n r a jta tú l lé v ő c é lja v a n : ez a cél v a la m e ly r e a litá s, v a ló sá g , k o n stellá c ió , a m e ly e t a c se le k v é s e lé r n i tö r ek szik ; és p ed ig lén y e g é b e n v a la m e ly fiz ik a i v a g y le lk i h a ­ ta lm i á lla p o t, a m e ly to v á b b i te v é k e n y sé g e k r e , k ö zö t­ tük to v á b b i c se le k v é se k r e v a ló k é p e ssé g e t je le n t; e se tle g a c se le k v é s c é lja ö n m a g a az e lé r t h a ta lo m g y a k o rlá sa , g y a k o r la ti k ife jté s e is leh et, v a g y ö n ­ m a g á é r t a h a ta lo m g y a k o r lá sá é r t, a m e ly öröm et okoz, v a g y m e g in t to v á b b i cél elérésére. P l. e lm e ­ g y e k az előad ó terem b e, h o g y e lő a d h a ssa k ; előad ok, h o g y ta n ítsa k és n e v e lje k ; ta n íto k és n e v e le k , h o g y az em b erek et job b á, ig a z a b b á te g y e m . V a g y : á tö ltö ­ zöm , h o g y te n isze zh essem ; ten isze zem , h o g y f iz i­ k a i és sz e lle m i erőm h a ta lm á t k ife jtse m , g y a k o r o l­ ja m és a z t élv ez zem ; e s e tle g a zé rt is, h o g y íg y erő-

AZ EMBERI LÉLEK

75

m et, e g é sz sé g e m e t n ö v e lje m és té li m u n k á m ra a lk a l­ m a ssá te g y e m ; té le n d olgozom , h o g y m e g élh e ssek ; m e g éln i törek szem , h o g y jobb le h e sse k és m á so k on is seg íth esse k , e se tle g h o g y b o ld o g n a k érezzem m a ­ g a m a t és m á so k n a k öröm et szerezzek stb. P a r a n ­ csolh atok , k o rm á n y o zh a to k en n ek öröm éért; ek kor a h a ta lo m g y a k o r lá sa a cél. Á m d e a m é ly e b b ér ték ű p a ran csolá s, k o rm á n y zá s a k o rm á n y zo tta k é le té ­ nek, k u ltú r á já n a k , e r k ö lcsiség é n e k b iz to sítá sá r a , f e j ­ lesztésér e szo lg á l, te h á t is m é t tá r sa d a lm i, fiz ik a i v a g y le lk i h a ta lo m ra , m in t c é lr a ir á n y u l. A h a ta lo m azon b an m in d e n fé le , n em csa k g y a ­ k o rla ti te v é k e n y sé g eszköze le h e t: ezért a k ü lső c s e ­ lek v és, a m in t később m ég job b an m e g lá tju k , a f iz i­ k a i v ilá g b a n m e g n y ilv á n u ló e lm é le ti és a lk o tó te v é ­ k en y ség ü n k s z o lg á la tá b a n is á llh a t és a zt e n e r g e ti­ k u s h a tá s á v a l a fiz ik a i v ilá g b a n ép p en ér v é n y re ju tta tja . L elk i életü n k b en az a k a rá s m in t ö n m a g á t és tá r g y á t elh a tá ro zó , sz in té n ir á n y u lh a t eg é sz ér­ telm i, érzelm i, k ép zeleti életü n k re és ah h oz k a p c so ­ ló d v a reá n a g y m érték b en k ih a th a t, b ár az é r te lm i és érzelm i a k tu st k ö z v e te tle n ü l lé tr eh o zn i ép pen o ly a n k ev é ssé tu d ja , m in t az é r te lm i v a g y ér­ zelm i á llá s fo g la lá s az a k a rá st. A g o n d o lk o d á s, a k ép zeleti és az érzelm i é le t le fo ly á s á r a a zon b an a g y a k o r la ti a k a r a t b e fo ly á sa m in d a m e lle tt ig e n n a g y ; g á to lh a tja , le n d íth e ti és ir á n y á b a n is v á lto z ­ ta th a tja a gon dolk odó, k ép zeleti v a g y érzelm i te v é ­ k en y ség et. I t t a zu tá n m ár az e lm é le ti és az a lk otó te v ék en y sé g m e l l é r e n d e l t cse le k v é sh e z és a k a ­ ra ti a k tiv itá sh o z ju tu n k , a m e ly az e m líte tt, nem g y a k o r la ti te v é k e n y sé g e k s z o lg á la tá b a n á ll és ezért m in t v ég ső célra reá ju k ir á n y u l, bár a k ö zv etetlen

76

HARMADIK RÉSZ

cél i t t is h a ta lm i: az e lm é le ti v a g y g y a k o r la ti te v é ­ k e n y sé g é r v é n y e s íté s e , er ed m én y én ek fiz ik a i en er­ g ia k ife jté s s e g íts é g é v e l v a ló obje k tiv á lá s a , a le lk i é le t n em g y a k o r la ti o ld a la in a k a k a r a ti b e fo ly á so ­ lá sa . M in d ez v a ló b a n az e lm é le ti és az a lk o tó te v é ­ k e n y sé g m e llé ren d elt, v a g y is m á r n em m a g á r a a g y a k o r la ti éle tr e ir á n y u ló g y a k o r la ti te v é k e n y sé g : ezzel, v a la m in t az e lm é le ti és az a lk o tó te v é k e n y sé ­ g ek n ek a lá r e n d e lt a k a r a ti a k tu so k k a l a m a te v é k e n y ­ ség e k k öréb en fo g la lk o zu n k . L á tju k , h o g y a c se le k v é s célo k ra ir á n y u l, c é l­ ir á n y ú . E zek a célo k á lta lá b a n h a ta lm i célok . A h a ­ talom m a g a te v é k e n y s é g i k ép esség , a m e ly e t m in t ily e n t is és te v é k e n y sé g é b e n is é lv e z h e tü n k . M in d ­ a d d ig , a m íg a c se le k v é sn e k r a jta tú l lé v ő h a ta lm i c é lja v a n , v a la m i to v á b b ir a ir á n y u l; ily e n célok so ­ roza to sa n k ö v e tk e z h e tn e k e g y m á sb ó l; csa k h a m ár a cse le k v é s c é lja m a g a a h a ta lo m g y a k o r lá sa és en ­ nek élv ez ete , ért m in te g y v é g e t a c se le k v é s c é lir á n y ú ­ sá g a . A szá m u n k ra v é g ső , le g lé n y e g e se b b h a ta lo m le lk i erőnk és éle tü n k b első, le lk i te v é k e n y s é g i h a ­ ta lm a : h a ezt e lér tü k , h a le lk ü n k ereje és te v é k e n y ­ sé g i k ép e ssé g e m in te g y te lje s e n k ib o n ta k o zo tt, h a ­ ta lm i c é lr a törő c se le k v é sü n k le lk i erőnk h a ta lm á ­ n ak le lk i te v é k e n y sé g e k b e n v a ló g y a k o r lá sá b a n és en n ek élv ez eté b e n m e g n y u g o d h a tik . Á m d e az em b er n em e g y m a g á b a n é li tis z ta le lk i életét, h a n em m á s em b erek tá r sa sá g á b a n és a f i z i ­ k a i term é sz et k ö rn y eze téb en él és m ű k ö d ik : ezért h a ta lm i c é lja i k ö zö tt a te rm é sz et fö lö tt v a ló fiz ik a i és az em b erek en v a ló tá r sa d a lm i h a ta lm a is h e ly e t fo g ­ la l; te v é k e n y s é g é t ezek k ö réb en is k i a k a r ja fe jte n i, í g y to v á b b i h a ta lm i tö r ek v ések je le n tk e z n e k az em ­

AZ EMBERI LÉLEK

77

berben: ezek k el részb en a tá r sa d a lo m és a tá r g y i k u ltú ra v iz s g á la tá b a n fo g la lk o z tu n k , részben m ég ezu tán is fo g la lk o z n i fo g u n k . 473. A cselekvések hasznossági értéke . A r a jta tú l lév ő célo k ra ir á n y u ló c se le k v é s e célo k e lé r ésé­ nek eszköze. M in t eszk özn ek a cél elér ésér e v a ló a l­ k a lm a ssá g a a cse le k v é s h a sz n o ssá g i érték e. E z a h a szn o ssá g v á lto z ik a célok sze rin t, a m e ly e k e t e l­ érn i tö rek szik : u g y a n a z a cse le k v é s e g y ik cé l e lé r é ­ sére h aszn os, m á sik r a h a szo n ta la n , a h a rm a d ik ra e g y e n e sen k áros leh et. 474. A z akarás m orális jelentése, é rté k vo n a tk o ­ zása. A c se le k v é s v é g s ő c é lja azon b an m á r n em le ­ h et h a szn o ssá g i, eszköz-érték , h isz en ép p en m á r csak cél. E n n ek v a la m i m ás, so k k a l belsőbb, lén y eg ese b b érték e va n . L e lk i erőnk és h a ta lm u n k ak k or v a n m eg, le lk i életü n k — leg a lá b b is a c se le k v é s szem ­ p o n tjá b ó l — ak kor n em o m lik m in te g y er ő tlen ü l, ön m a g á n a k e llen tm o n d v a , ö n m a g á v a l elle n k e z v e sa ­ já t m a g á b a össze, h a én ü nk , a k a ra tu n k és a k a rá ­ su nk az a k a rá s leg b első , le g sa já ta b b r e a litá sá t, pozitiv itá s á t, h iá n y ta la n s á g á t, te lje s s é g é t, é r té k é t v a ló ­ s ítja m eg, azaz h a jó. A jó sá g a k a rá su n k leg b elsőb b m a g v a ssá g a , p o z itiv itá s a , tö k életes, h iá n y ta la n v a ló ­ sá g a , leg sa já ta b b érték e, az, a m i a k a rá su n k n a k ig a ­ zában j e l e n t é s t , ép p en „ a k a ra ti é r te lm e t“, ezzel te ljes je le n tő s é g e t ad: a le lk i h a ta lo m te lje s sé g é t csak az a k a rá s te lje s p o z itiv itá s a , jó s á g a é r h e ti el. Ily e n m ódon a k a rá su n k le g sa já ta b b te rm észete fo ly ­ tán a jó sá g érték e ir á n y á b a n v a n b e á llítv a , o rien ­ tá lv a ; ám de a jó t n em k é n y te le n m e g v a ló s íta n i, té n y le g e s a k tu sa n in cs k é n y sz e r ítő le g a jó h o z k ö tv e, hanem s z a b a d o n ta g a d h a tja azt, e lfo r d u lh a t tőle,

78

HARMADIK RÉSZ

sze m b e sz á llh a t v e le : de m é g is reá v o n a tk o zik , nem sz a k a d h a t el tő le és ta g a d á s á v a l le g fe lje b b h iá n y o ­ san, tö k é le tle n ü l, ép p en „ ro ssz u l“ ak ar. A jó sá g m in t te rm é sz ete s k ö te le z e tts é g e az a k a r a t lé n y e g é ­ ben, term é sz eté b e n v a n és az a k a r a t e k ü lö n le g e s é r ték k ö te le z e ttsé g é n e k v a ló b a n , ép p en a m a g a a k a ­ r a ti m ód ján , tu d a tá b a n v a n : n em ér ték v a k , h an em ép p en ú g y a jó sá g r a v a n b e á llítv a , m in t értelm ü n k az ig a z s á g r a . E lté r h e t tő le, de n em té v e s z th e ti m in ­ den te k in te tb e n szem elő l, n em sz a k a d h a t el te ljesen tőle, n em le h e t a jó n a k m in t te rm é sz ete s k ö te le z e tt­ ség n ek m in d e n fé le tu d a ta n élk ü l. M in d en a k a ra t v a ­ la m ik é p e n tu d ja , h o g y v a n jó és m i a jó: a le g n a ­ gyob b g o n o szsá g sem fe le jte th e ti el te lje se n , h o g y g o ­ n oszsá g , h o g y az a k a r a t te rm é sz ete s b első je le n té s é ­ v e l ellen k ezik , ezért fo g y a té k o s, v é g ü l is erő tlen , ö n ­ m a g á b a n v a ló ö ssze o m lá sra íté lt. E z az a k a ra t ab ­ sz o lú t é r té k ir á n y o z o ttsá g a , b első, te rm é sz ete s je le n ­ té sv o n a tk o z á sa , a m e ly e t á té l és a m e ly e n n y ib en lé ­ le k ta n i tá r g y is. A jó n a k , m in t az a k a ra tn a k s a já to ­ san m e g fe le lő tö k é le te ssé g n e k , érték n ek részleteseb b v iz s g á la ta a zu tá n m á r a lé le k ta n k ö rén k ív ü l esik. 475. A z akarat és a jellem kialakulása. A forrás, a m e ly b ő l a k a rá su n k sa rja d , én ü n k n ek az az ereje, o ld a la , a m e ly e t a k a r a tn a k n ev ezü n k . A z a k a r a t a c se ­ lek v és le g fő b b m o z g a tó ja , ok a; lá ttu k a zt is, h o g y az a k a r a t v á la s z th a t, azaz szab ad ; to v á b b á s a já t a k a ra ti m iv o ltá b a n tu d a to s; v é g ü l, b ár szab ad , b efo ­ ly á so lh a tó . A z em ber a k a r a ta k ezd etb en m e g le h e tő ­ sen in g a ta g , v á lto z é k o n y , b ár e le v e n é m ile g h a tá r o ­ zottab b v o n á so k a t is m u ta t. S p e c iá lis te k in tetb e n ezek a v o n á so k ig e n k ü lö n b ö ző k le h e tn e k : v a n n a k pl. n a g y és k is a k a ra terejti, te r m é sz e ttő l f o g v a in-

AZ EMBERI LÉLEK

79

kább v a g y k ev ésb b é k ö v etk ez ete s, in k áb b jó a k a ra tú és ink áb b ro ssz a k a r a tú em b erek stb. A m ily e n ir á n y ­ ban az a k a ra t g y a k ra b b a n e lh a tá r o z z a m a g á t, c se ­ lek szik , ab ban az ir á n y b a n te rm észetes b e á llíto tt­ sá g a la ssa n erő sö d ik : eb b en a te k in te tb e n és ir á n y ­ ban később k ön n y eb b en tu d a k a rn i, cse le k e d n i, azaz k észsé g et n y er. E z a k észsé g a g y a k o r lá s ered m én y e és lén y e g é b e n a m e g szo k á ssa l eg y e n lő . A z ily e n k észség, m eg szo k á s le h e t tö b b n y ire, in k áb b h a szn os v a g y töb b n y ire, in k áb b k áros; azért tö b b n y ire, in ­ kább, m iv e l a h a szn o ssá g , a m in t lá ttu k , v á lto za n d ó . A k észsé g azon b an le h e t e r k ö lcsi ér telem b en is jó v a g y rossz: h a jó, v ég e red m é n y b en a k a r a ti életü n k fejlő d ését, m a g v a so d á sá t, erő sö d ését, h a rossz, e lto r ­ zu lá sá t, z ü llé sé t je le n ti, a m ib ő l előbb-utóbb, a rossz lé n y e g b e li fo g y a té k o ssá g a , m a g v a tla n s á g a fo ly tá n , ak araterő n k e lg y e n g ü lé s e , eler n y e d é s, k ö v e tk e z e tle n ­ ség szárm azik . A k a r a ti k észsé g ein e k e g y ü tte s szer­ v ezete a lk o tja az e g y é n a k a r a ti je lle m é t, a m e ly n ek érték es k ia la k ítá s a a cse le k v é s, a g y a k o r la ti a k a ra ti te v é k e n y sé g e g y ik leg fő b b fe la d a ta . A z t ta p a sz ta lju k , h o g y az eg y é n a k a r a ti m a g a ­ ta r tá sa ö n k é n y te le n ü l is, az é le t h a tá r o z o ttsá g o t k í­ v á n ó term é sz ete fo ly tá n , b iz o n y o s irá n y o k b a n v a ló m eg á lla p o d á sr a , m e g szo k á sr a vezet, k é sz sé g e k e t a la ­ k ít k i: és a c se le k v ő e g y é n e g y ik leg fo n to sa b b f e l­ a d a ta ép p en az, h o g y e k é sz sé g e k e t ö n m a g a érték es irá n y b a n fe jle ssz e k i, a k a r a tá t erő ssé és k ö v e tk ez e­ tessé érle lje, ne h a g y ja a szab ad , de b e fo ly á so lh a tó a k a ra to t b első és k ü lső b e fo ly á so k tó l é r ték ellen es irá n y b a te r e ln i és előbb-utóbb ebben m e g rö g ző d n i, m eg m erev ed n i, erején ek és sza b a d sá g á n a k m in d n a ­ gyob b csök k en ése, k o rlá to zó d á sa , ö sszezsu g o ro d á sa

80

HARMADIK RÉSZ

árán . M ert a jó ir á n y ú c se le k v é sb e n szab ad on k ia la ­ k íto tt a k a r a ti k ö v e tk e z e te ssé g , s z in te tö r v é n y sz e r ű ­ ség , e lv sz e r ű sé g az a k a r a t n a g y ereje, é r e ttsé g e, és sz a b a d sá g á t n em csö k k en ti, h a n e m n ö v e li; a fé lig m e d d ig k én y szer ű e n , az é le t n y o m á sá r a fo g y a té k o ­ sá n k ia la k u lt szo k á so k v a g y rossz ir á n y b a n k if e j ­ lődő k é sz sé g e k azo n b a n az a k a r a t m in d n a g y o b b m e g k ö té sé t, g y e n g ü lé s é t, m e rt to r z u lá sá t ered m é­ n y e z ik : az ily e n a k a r a t le g fe lje b b csö k ö n y ös, de n em ig a z á n k ö v e tk e z e te s, m e rev , de n em ig a z á n erős, m e g rö g z ö tt, de n em ig a z á n é r e tt és m in d e zér t nem e lé g g é e lev e n , h a tó k ép es és m a g v a s , h a n e m m in d üresebb , ig a z i h a tá sr a k ev ésb b é k ép es, életb en sze­ g é n y le sz ; tö b b n y ire ig e n el is g y ö n g ü l, a za z b e fo ­ ly á so k n a k , fő le g ö sztö n ö s és é r té k e lle n e s é r zelm i b e­ fo ly á so k n a k , k ö n n y en en ged . A szo k á so k és k é sz sé g e k k ife jlő d é sé n e k az é let h a tá r o z o ttsá g o t ig é n y lő k ö v e te lm é n y e itő l is m e g ­ k ív á n t, az a k a r a t te rm é sz eté b ő l is fa k a d ó ú tja te h á t k é tir á n y ú : a jó m e g v a ló s ítá s á n a k ir á n y á b a n k ö v e t­ k ezetesség r e, életerő re, m a g v a s s á g r a , é r e ttsé g r e v e ­ zet, rossz szo k á so k b a és k é szsé g ek b e v a ló b elefú ró d á sa az a k a r a ti é le t e lto r z u lá sá n a k , e lg y e n g ü lé s é ­ n ek b a l cé ljá h o z v isz. 476. A z akarat nevelése. A z a k a r a t g y a k o r lá s ú t­ já n v a ló n e v e lé se a szó szű k eb b ér telm é b e n v e t t f e ­ g y e lm e z é s: ez m in t ö n fe g y e lm e z é s a leg fo n to sa b b , m e rt b en n e az én s a já t a k a r a tá t köz v e té tle n ü l n e ­ v e li; m á so k fe g y e lm e z é s e csa k k ü lső c se le k v é sü k b e­ fo ly á so lá s á n k e r e sz tü l k ö z v e tv e és b iz o n y ta la n a b b u l n e v e lh e ti a k a r a tu k a t; az ily e n k ü lső fe g y e lm e z é sn é l á lta lá b a n tö b b et ér az a k a ra tn a k a le lk i é le t e g é ­ szében, o k ta tá s és fő le g er k ö lc si p é ld a ú tjá n v a ló be-

AZ EMBERI LÉLEK

81

fo ly á so lá sa . A fe g y e lm e z é s te h á t az a k a r a t n e v e lé ­ sén ek leg fo n to sa b b m ó d ja és ered m én y e az ö n u ra ­ lom , az a k a r a t le lk i h a ta lm a ; ig a z á n ér ték es ez a fe g y e lm e z é s p ersze csa k ak kor lesz, ha e g y ú tt a l er­ k ö lc sile g érték es ir á n y b a n g y a k o r o lja , szo k ta tja , edzi, n e v e li az a k a ra to t. 477. A cselekvés patológiája. A k ü lső c se le k v é s leg eg y sz erű b b p a to ló g iá ja a k ü lö n fé le er ed etű b é­ n u lá so k köre. E zek n él so k k a l érd ek eseb b ek a k ü lö n ­ fé le k én y szer cselek v ése k és — részb en tu d a tta la n — k én y szerm o zg á so k : h a ezek tu d a to sa k , g y a k r a n ú. n. k én y szerk ép zetek k el, erő sza k k a l felto la k o d ó k ép ze­ tekk el is ö ssz e fü g g e n e k ; jó v a l fo n to sa b b a k azon b an az ők et tu la jd o n k ép en k iv á ltó , töb b é-k evésb b é k é n y ­ szerítő én fe llé p ő h a jtó h a tá so k , a m e ly e k n ek az a k a ­ rat nem v a g y csa k n eh ezen tu d e lle n á lln i és a m e ly ek íg y a cse le k v é s f ix a t ió it er ed m én y ez ik és e le v e n sé ­ gét, r u g a lm a ssá g á t cso rb ítjá k . A m ik o r az a k a rá st n a g y m érték b en g y e n g ítik v a g y ép p e n sé g g e l le g y ű ­ rik, k é tsé g te le n ü l az a k a r a ti é le t b e te g s é g e iv e l á l­ lu n k szem b en . A tu d a tta la n k én y szer m o zg á so k tu d a ­ tos a k a ra tu n k tó l fü g g e tle n ü l létr ejö v ő , tu d a ta la tti fo rrá sú m a g a ta rtá so k , m in t é n te le n fo ly a m a to k voltak ép en csa k tö rtén ések , a m e ly e k azon b an m é ly e b ­ ben fek v ő h a tó tén y e ző k re u ta ln a k . A tu d a tu n k b a n ak a rá su n k k a l szem ben fe llé p ő h a jtó h a tá so k o ly a n ­ félék, m in t e g y h ip n o tik u s á lom b an k a p o tt u ta s ítá s p o szth ip n o tik u s s z u g g e s z tív h a tá sa , a m e ly sz in tén csak n em to v a r a g a d , a c se le k v é st a k a rá su n k ellen ére is, ren d k ív ü l k ín o s k özérzet és érzelm ek ú tjá n , sz in te k ik én y sze r íti és az a k a r a ttó l csak n eh ezen le g y ő z ­ h ető: e g y sz e r le g y ő z v e azon b an az ily e n s z u g g e s z tív h a tá s h ir te le n m e g szo k o tt szű n n i. 6

82

HARMADIK RÉSZ

A k é n y sz e r c se le k v é se k fo r r á sa i v a ló s z ín ű le g ig e n g y a k r a n rég ib b m a g a ta r tá so k és é lm é n y e k tu ­ d a ta la tti to v á b b h a tá s a i: ezek k el eg é sz le lk i é le ­ tü n k b en n a g y o n sz á m o ln i k e ll. F e lfe d e z é sü k b e n és fe ld e r íté sü k k ö rü l n a g y érd em ei v a n n a k a p szich o ­ a n a líz isn e k , csu p á n s p e c iá lis m a g y a r á z a ta i n a g y o n eg y o ld a lú a k . A tu d a ta la tti h a tá so k tö b b n y ire er­ k ö lc si érték ek k el fü g g e n e k össze, de a le g k ü lö n fé ­ léb bek le h e tn e k : h a pl. v a la k i n em k ép es a n ev ét a lá ír n i, in d o k o lt le h e t az a g y a n ú , h o g y v a la m ik o r v a g y a s a já t v a g y m á s n ev én ek a lá ír á s a k ö rü l k ö ­ v e te tt el v a la m i „ s z a b á ly ta la n s á g o t“. A z a k a r a tta l szem b en je le n tk e z ő a b n o rm is le lk i h a tá so k k a l e lle n té tb e n szo ro sa n m a g á n a k az á té lt a k a ra tn a k a b e te g sé g e az a b u lia , a m e ly m a g á n a k az a k a rá sn a k a b n o rm is g y e n g e s é g e , te h á t az a k a r a t­ erő csa k n em te lje s h iá n y a ; m á sir á n y ú , de szin tén szorosa n a k a r a ti k ór az a k a r a t k ita r tó erején ek , k ö ­ v etk e z e te ssé g é n e k fe ltű n ő e n n a g y fo k ú , a b n orm is g y e n g e s é g e . M in d k ettő g y a k r a n e g y ü tt já r az érzelm i élet, fő le g a g y a k o r la ti ir á n y ú ér zelm i m o tiv á c ió re n d e lle n e s s é g e iv e l is, de a zo k k a l n em azon os, szoro­ sa n a k a r a ti b a j: fo r r á sa i k ö zö tt le h e tn e k le lk i er e­ d etű ek , ú g y m in t az a k a r a ti fe g y e lm e z e tts é g h iá n y a , v a la m in t az e r k ö lc sile g rossz ir á n y b a rögződő a k a ­ r a t e lto r z u lá sa ; fő fo r r á s a it azo n b a n k é ts é g te le n ü l az a k a ra ti je le n sé g e k k e l k a p c so la to s te sti, f iz io ló g ia i fo ly a m a to k r e n d ellen esség é b e n , e s e tle g m á r a n a tó ­ m ia i str u k tu r á lis elv á lto z á so k b a n k e ll k eresn ü n k .

AZ EMBERI LÉLEK

83

H A T O D IK F E J E Z E T .

Az elméleti tevékenység. A)

Az

érzékelés.

478. A z elméleti tevékenység természete . A cse ­ lek v és ig e n fe ltű n ő e n a k tív , tö b b n y ire k ife lé h ató, p rod u k tív , é r v é n y e sítő m a g a ta r tá s; sem m iesetr e sem csak k ü lső b eh a tá so k ra v a ló v issz a h a tá s, r e a k tiv itá s, h an em lé n y e g ile g te v é k e n y , a k tív én ü n k sp o n tá n a k tiv itá sa . E zze l a te v é k e n y sé g ü n k k e l szem b en a le lk i életb en e g y s z in té n a k tív , de so k k a l k ev ésb b é fe ltű n ő en a k tív , k ih a tó m a g a ta r tá st, v a g y is inkább eg ész te v é k e n y s é g i k ö rt ta lá lu n k : ez az e lm é le ti te ­ v é k en y sé g köre. A z e lm é le ti te v é k e n y sé g b e n az én nem törek szik h a ta lm i célra , n em tö rek szik k ife lé , h anem eg é szen m á sfa jta , b első c é lt ak a r e lér n i, bár sokszor, ső t tö b b n y ire k ü lső tá r g y a k k a l k a p c so la t­ ban: m e g ism eré st. M e g ism ern i, b elá tn i, á lta lá b a n v a la m ily e n a d o ttsá g o t fe lfo g n i, m e g r a g a d n i ip a r k o ­ d ik az én az e lm é le ti te v é k e n y sé g b e n : en n ek a c é l­ nak m e g fe le lő e n ez a te v é k e n y sé g n em p rod uk ál, létreh oz, h an em k eres, szem lél, szem lélő d ik , le g fe l­ jebb k o n stru á l; azaz a d o tt tá r g y á t k eresi, sze m léli, h o g y m e g ra g a d ja , v a g y m e g szer k e sz ti, h o g y fe l­ fo g ja . N y ilv á n v a ló , h o g y it t te lje se n m e g v á lto z o tt v iszo n y o k k ö zö tt v a g y u n k . 479. A z elméleti tevékenységkör beható lélektani vizsgáltsága. M iv e l a tu d ós sa já to s te v é k e n y sé g e e l­ m életi, h a jla m a is fő le g eh h ez v a n , érth ető , h o g y ezt a te v é k e n y s é g i k ö rt v iz s g á lta m eg a lé lek ta n 6*

84

HARMADIK RÉSZ

a r á n y la g leg jo b b a n . N e m is a r á n y la g , h a n em a r á n y ­ ta la n u l le g in k á b b erre a k örre ir á n y u ln a k a lé le k ­ ta n i v iz s g á la to k : ezt ak k or lá tju k be ig a z á n , h a te ­ k in te tb e v essz ü k , h o g y az érzék elés v a g y é sz rev e v és v a g y a sz e m lé le t le lk i te v é k e n y s é g e lé n y e g é b e n s z in ­ tén az e lm é le ti k örh öz ta r to zik ; az érzék elés köre p ed ig m a g a a lé le k ta n i v iz sg á ló d á so k n a k n a g y o b b ik fe lé t fo g la lja el. H a eh h ez h o zzá v e sszü k az ú jab b an élén k fe jlő d é sn e k in d u lt g o n d o lk o d á s-lé lek ta n t, ig a ­ zo ltn a k m u ta tk o z ik á llítá s u n k . M i it t erre a tö r té ­ n e tile g k ia la k u lt s p e c iá lis lé le k ta n i h e ly z e tr e nem leh etü n k te lje s e n te k in te tte l: fe la d a tu n k az em beri lé le k m in d e n o ld a lá n a k és m e g n y ilv á n u lá s á n a k le ­ h e tő le g e g y fo r m á n ré szlete ző b e m u ta tá sa . E zér t a m in t a c s e le k v é s v iz s g á la ta az o d a v á g ó lé le k ta n i k u ta tá s m e n n y isé g é h e z v is z o n y ítv a a r á n y la g bőnek tű n h e te tt, az e lm é le ti te v é k e n y s é g v iz s g á la ta m a jd a r á n y la g szű k n ek lá tsz h a tik . E z a zon b an n em h ib a, h a n em a t á r g y i e g y e n s ú ly m e g ó v á sá r a ir á n y u ló tö rek v és k ö v e tk e z m é n y e : e m e lle tt is a k ö rü n k b e ta r ­ tozó fon to sa b b je le n sé g e k k e l le h e tő le g a la p o sa n k í­ v á n u n k fo g la lk o z n i, ú g y h o g y az e lm é le ti te v é k e n y ­ sé g k ép e is, a g y a k o r la tih o z h a so n ló a n , e lé g g é k ib on ta k o zh a ssék . A z e lm é le ti te v é k e n y s é g g e l fo g la lk o zó fe je z e t íg y is erő sen tú ls z á r n y a lja a k á r a c s e le k v é s­ sel, ak á r az a lk o tó te v é k e n y s é g g e l fo g la lk o z ó t. 480. A z érzékelés általános természete. A m in t e m líte ttü k , lé n y e g é b e n az e lm é le ti te v é k e n y s é g k ö ­ rébe ta r to z ik k ö zö n ség es érzék i é sz r e v e v é sü n k , sze m ­ lé le ti te v é k e n y s é g ü n k is. E z m in d e n to v á b b i e lm é ­ le ti te v é k e n y s é g k iin d u lá s a és a la p ja : ez ért m in d e ­ n e k e lő tt ezzel k e ll fo g la lk o zn u n k . É rzék elésn ek , érzék i é sz r e v e v é sn e k n ev ezzü k azt

AZ EMBERI LÉLEK

85

a le lk i te v é k e n y sé g e t, a m e lly e l a k ü lv ilá g r ó l, a n n ak tá r g y a ir ó l és fo ly a m a ta ir ó l v esz ü n k tu d o m á st. M i á l­ ta lá b a n a k ü lv ilá g t á r g y a i t és f o l y a m a t a i t v esszü k észre: ezek rő l v a n ú g y n e v e z e tt sz e m léleti képünk. S zob ám b an ü lv e an n ak b ú to r a it látom* az írógép k a tto g á s á t h a llo m , a k á ly h á b ó l k iá ra d ó m e­ leg et, e se tle g e g y illa tsz e r v a g y e g y ép p en e lfo g y a s z ­ to tt n a ra n cs s z a g á t érzem . L e h e tsé g e s n éh a az is, h o g y csu p á n e g y sza g b en y o m á so m v an , e g y h ő h a tá st érzek, e g y fé n y t lá to k f e lv illa n n i v a g y h a n g o t h a l­ lok elh a n g z a n i: ak k or e g y e s, in k áb b e ls z ig e te lt, k ü lső h a tá so k a t v esz ek tu d o m á su l, lé n y e g é b e n érzék elésü k ú tjá n . Á lta lá b a n azon b an tá r g y a k a t v a g y fo ly a m a ­ to k a t láto k , tá r g y a k v a g y fo ly a m a to k h a n g j a it h a l­ lom , sza g á t, ízét, m e le g é t, h id e g é t, k e m é n y sé g é t, s i­ m a sá g á t érzem : és az ész r e v é te ln é l e tá r g y a k r a n em ­ csak k ö v etk ez tete k , h an em ép p en a k á ly h a m e le g ét, a n aran cs s z a g á t érzem , a sím a p a p ir o st ta p in to m ; azaz k ö zö n ség esen nem e g y e s h a tá so k ró l v a n n a k ér­ zék elési b en y o m á sa im , érzeteim , a m e ly e k e t ö ssze­ rakok, h an em eg ész tá r g y a k r ó l és fo ly a m a to k r ó l v a n n a k b o n y o lu lt s z e m lé le ti k ép eim , a m e ly e k b e ér­ zéki m in ő ség ek , érzetek v a n n a k b e á g y a z v a . R a jtu k k ív ü l azon b an a s z e m lé le ti k ép ben m á sfé le v o n ások is v a n n a k . E z t m in d já r t k ezd etb en le k e ll szö g ez­ n ü n k : a m od ern lé le k ta n n a k abban te lje se n ig a z a v a n a ré g ib b el szem b en , h o g y s z e m lé le te in k nem előbb a d o tt érzetelem ek p u sz ta ö ssz e té te le i; a v a ló ­ sá g b a n á lta lá b a n eg é sz tá r g y a k r ó l és fo ly a m a to k r ó l v a n n a k b o n y o lu lt sz e m lé le ti k ép ein k és csu p án ezekbe b e á g y a z v a , m in t a lk o tó részü k , á lla n a k fen n er ed etileg az érzetszerű , érzék i m in ő sé g i vo n ások . V iszo n t az is ig a z, h o g y ezek az érzék i v o n á so k tart-

86

HARMADIK RÉSZ

já k m in teg y a többi vonásokat és így az egész szem ­ léleti képet, úgy hogy h a m inden érzetszerűt elve­ szünk belőle, az egész szem léleti kép eltűnik. M ind­ am ellett van n ak benne az érzeteken kív ü l m ás vo­ nások is, am elyeket gondosan elkülönítve, s a já t k ü ­ lön rea litá su k b a n felfo g h atu n k és vizsgálhatunk, b á r egym agukban, érzéki m inőségek nélkül, szem lé­ leti képet alkotni nem tudnak. L ássuk azért ponto­ sabban, m i m indenfélét is veszünk a tárg y ak o n észre, m ilyen fő vonásai v a n n a k a szem léleti képnek? 481. A szem léleti a k tu s és a szem léleti kép s tr u k ­ túrája. E lőttem fekszik egy könyv. A m ikor szem lé­ lem, a könyvet m in t ra jta m kívül lévő tá r g y a t lá ­ tom : m a g á t a könyvet. C supán többféle tap a sz ta lás egybevetéséből és különféle elgondolások eredm ényeképen á lla p íth a to m m eg azt, hogy voltaképen nem a könyvet m in t testi tá rg y a t, hanem a n n ak tu ­ datom ban felm erülő képét látom . Íg y például abból, hogy a gyerm ek, az op erált vak, a színtévesztő a könyvet m ásképen lá tja , rájövök, hogy csupán jobb v ag y rosszabb képünk v an róla. Ez a kép a szem lé­ le ti kép, a szem léleti tu d a tta rta lo m , a szem léleti a k ­ tus tu d a ttá rg y a . M it látok ebben? M indenekelőtt színeket; a könyv tá b lá já n a k vörös, a cím felírás a ra n y , a lapok széleinek fehér színeit; h a m egkopogtatom a köny­ vet, h a n g o t ad, kem énynek, recésnek, hidegnek é r­ zem; h a fölemelem, nehéz. M indezek a könyv — nem csupán látá si! — szem léleti képének m inőségi, érzéki, érzetszerű vonásai. De van a szem léleti képben m ás is. A könyv húsz Centim éter m ag .s, tizenkettő széles, h árom v a sta g ; fed ő la p ja lek e rek ített csúcsú tég lalap alakú, h á ta

AZ EMBEEI LÉLEK

87

dom ború; egészében e g y darab, de felem elve szétáll sok lap ja. Ezek m ásféle vonások, m in t az előbbiek; nem érzékiek, azaz nem érzetszerűek, nem m inősé­ giek, hanem m ennyiségi, m atem atik ai vonásai a szem léleti képnek; e g y ú tta l h a nem is érzékieknek, de sajátság o sán szem léleteseknek m ondhatók és az érzetvonásokhoz tap ad n ak , m integy azokkal eg y ü tt a szem léletben közvetetlenül van n ak adva, b á r m es­ terségesen elvonhatok tőlük. Ámde még további vonásai is van n ak a könyv­ nek. R á p illa n tv a látom , hogy papirosból van, v á ­ szonba kötve, hogy könyv és pedig gondosan kezelt, de sokat h asznált könyv; címéből látom , hogy tudo­ m ányos ta rta lm ú . M indezek a vonások sem nem é r­ zetszerűek, sem nem m ennyiségiek, b á r azokkal szo­ rosan összeszövődnek. I t t a szem léleti kép nem é r­ zéki, nem is szemléletes, hanem szem léletileg közve­ tetlenül, az érzékelésben ad o tt értelm i, logikai voná­ saival, belső összefüggéseivel, vonatkozáshatározm án y aiv al találkozunk, am elyeket a s z e m l é l e t i a k ­ t u s b a n a képre illetőleg a tá r g y r a vonatkozóan m egértünk, felism erünk. M ár ebből a futólagos á t­ tekintésből, am elyhez hasonlóval a m ásodik rész t á r ­ sadalom tudom ányi fejezetének 87. szakaszában ta lá l­ koztunk, is b elátjuk, hogy a szem léleti, az észrevevő ak tu s bonyolultan összetett ak tu s és tárg y a , a szem­ léleti kép, bonyolult szerkezetű egység. F e jtsü k szét lehetőleg egyszerű kom ponenseire. 482. A z érzetérzékelés aktusa. A szem léleti kép érzetvonásait érzékeljük. M ivel a kép többi vonása is éppen az érzetekkel e g y ü tt adódik, az egész észrevevést vagy szem léleti tevékenységet érzékelésnek vagy érzéki észrevevésnek is szoktuk nevezni. Szóró-

88

HARMADIK RÉSZ

san véve éppen a szem léleti tá rg y érzetvonásait érzé­ keljük. Szem léleti tá rg y n a k m indig m a g á t a szem­ léleti képet, a szem léleti ak tu s tá rg y i tu d a tta rta lm á t nevezzük, m íg az ennek m egfelelő k ü lv ilág i tá rg y a t szem lélt tá rg y n a k h ív h a tju k . Mi ez a szorosan v e tt érzékelés? Az érzékelés az előbbi m egállapítások értelm ében elsősorban a szem léleti kép egészébe beleágyazott é rz e tta rta l­ m ak sajátságos, eredeti, tudatom szám ára közv etetlen ad atása. Az é rz e tta rta lm a k a szem­ léleti kép egészében — av a g y esetleg külön — m integy m aguktól felm erülnek, ú g y hogy én az é r­ zékelésükben passzívnak látszom , m in th a csak egyenesen elszenvedném felm erülésüket. E bben az a kétségtelen igazság, hogy egyes é rz e tta rta lm a k , pl. egy erős hang, egy kellem etlen szag, egy hő- vagy szúrásérzet szinte rám kén y szerítik m ag u k at, „nem tudom őket nem érzékelni“, nem bírok tőlük szaba­ dulni. M ásrészről azonban úgy lá tju k , hogy én igenis jelentős, a k tív szerepet játszom az érzékelésben. Nem abban a tekintetben, hogy pl. a lá th a tó tá rg y felé fordítom szem emet, — m e rt ez m ég nem az érzéke­ lés a k tiv itá sa , hanem csak az é] zékelés lehetőségének inkább g y a k o rla ti keresése. Ámde nagyon jól tu d ju k , m ennyire jelentős pl. a figyelem az érzékelésben: a nem fig y e lt h a n g o t sokszor m eg sem hallom , a nem v ag y kevéssé fig y e lt tá rg y színeit nem látom , sőt fi­ gyelm em m á sirá n y ú erős elfo g laltság a m ellett eset­ leg az erős testi fá jd a lm a t sem érzem, azaz nincs fájdalom érzetem . Ez a körülm ény azt m u ta tja , hogy a figyelem a k tiv itá sán a k , az én a k tív rá irá n y u lá sá n ak az érzékelésben is n ag y szerepe van, ez te h á t e g y á ltalá b a n nem olyan, részem ről passzív, csupán

AZ EMBERI LÉLEK

89

elszenvedett folyam at, am ilyennek felületes m egte­ kintésre tűnik, hanem igenis m indig lelki a k tiv itá s t is igényel: hiszen m aga a tudatosság énem a k tiv i­ tása, aktusképessége és ak tu sg y ak o rlása, és tu d ato s­ ság nélkül, pl. m é l y álom ban vagy áju lásb an , sem ­ m iféle érzékelés nincs. Később jobban belátjuk, hogy az érzékelés valóban m indig az ala n y a k tív m ag a tartása . 483. A z érzékelés létrejövetelének ú tja és fe lté ­ telei. M ilyen módon jön létre és m itől függ az érzé­ kelés? A k ü lvilág tá rg y a i felől hatások é rik szerve­ zetünket: transzverzális éterrezgésekkel, a fén y h u llá ­ m okkal kapcsolatos színhatások, többnyire a levegő longitudinális rezgéseivel, a h anghullám okkal k a p ­ csolatos hanghatások, m olekuláris rezgésekkel k a p ­ csolatos hőhatások, gázok és a n y álb an oldott ké­ m iai anyagok tu lajd o n ság ai, m echanikai behatások, pl. nyom ás, ütés, vágás, szúrás; érzékelési behatások lehetnek a testi szervezet egyes folyam atai, elválto­ zásai is. H a ezek a hatások a felfo g ásu k ra alkalm as testrészekkel, az érzékszervekkel, m egfelelő módon érintkezésbe ju tn a k , m in t i n g e r e k az érzékszerv­ ben elváltozásokat idéznek elő. Az érzékszervektől felvett hatások, ny ilv án biokém iai folyam atokkal kapcsolatban, az érzéki beh atáso k at a központi idegrendszerbe vezető idegpályákon m in t ú. n. i n g e r ü ­ l e t e k h alad n ak keresztül egészen az agyvelő érző idegsejtjeibe. A m ikor ide érkeztek, az érző sejtek norm ális m űködése esetében felléphet és g y a k ra n tényleg fel is lép az a tu d a tta rta lo m , am elyet érzet­ nek nevezünk: szín, hang, szag, íz, meleg, nyom ás, fájdalom stb. Ámde ez az érzet á lta lá b a n nem a m ag a tisz ta m inőségi egyszerűségében, hanem egy

so

HARMADIK RÉSZ

egész érzéki kép keretében, egy érzéki tu d a ttá rg y m ozzanataként jelenik m eg: az érzéki kép v ag y tu ­ d a ttá rg y többi vonásai azonban, a m in t lá tn i fogjuk, éppen az érzetm ozzanathoz, a színhez, hanghoz fű ­ ződnek; ezért azt is m ondhatjuk, hogy az érzéki in ­ g e rh a tás tu d atb eli eredm énye éppen az érzet. Az érzet te h á t elsősorban függ a tá rg y tó l és k ö r­ nyezetétől, am elyből érzékszerveink felé h atáso k in ­ d u ln ak : ilyen az a sajátság o s s tr u k tú rá jú test, m ond­ ju k egy m eg v ilá g íto tt szövet, am ely pl. egyes kék színű fé n y su g a ra k a t szétszór, a többi fén y su g a rat elnyeli; ilyen a rezgő h ú r, a szagot árasztó virág . H a nincs ilyen tá rg y , nincs inger. M ásodszor a h a tá s ­ fo rrá sk é n t szereplő test és a h a tá s t felfogó érzék­ szervünk között lévő közegtől függ az érzet: a fén y ­ s u g a ra t hordozó étertől, a h an g h u llám o t vivő leve­ gőtől, az illatos gáz terjed ését lehetővé tevő levegő­ től stb. H a a közeg a h a tá sfo rrá sb ó l kiinduló h a tá s t nem engedi az érzékszervig ju tn i, az in g er nem h a t reánk. H arm adszor az érzékszervtől függ az érzet, am ely az in g e rt felfogja: h a ez az érzékszerv h iá n y ­ zik, v a g y sérült, v agy e g y á ltalá b a n rendes m űkö­ désre képtelen, akkor az in g e rt nem képes felvenni, vagy e lto rzítja , m in t pl. a színtévesztő egyes szín h a­ tásokat. N egyedszer a vezető id egpályáktól függ az érzet: h a ezek h ián y zan ak v agy sérültek, az in g er nem v ag y csak to rz u lta n ju th a t a központi id eg ren d ­ szerbe. Ötödször a központi idegrendszer, főleg az érző sejtek norm ális m űködési képességétől függ az érzet létre jövetele: ha i tt za v ar van, a beh atás tu d o ­ m ásulvétele az érzetben szintén v ag y e lm arad v agy eltorzul. Végül, de az érzet m in t tu d a tta rta lo m szem pontjából legdöntőbben függ az érzet énünktől,

AZ EMBEKI LÉLEK

91

lelkiségünktől, ennek a k tiv itá sátó l, gjm kran külön figyelő r á ir á n y ítá s á tó l: hiszen m in t ennek tu d a ttá r ­ gya jelenik m eg és áll fenn az érzet a tu d atb an . Á lta ­ lában pedig azt m ondhatjuk, hogy az érzet egyrészt a fizikai ingertől, m ásrészt az érzékelő egyén egész egységes testi-lelki szervezetétől és an n ak testi-lelki funkciójától függ. 484. A z érzetaktus és érzehni a ktu s különböző­ sége. Az érzet a k á r szem léleti képben m in t ennek egyik m ozzanata, a k á r külön áll fenn, m indig az én­ nel szemben álló tá rg y i tu d a tta rta lo m . Az aktus, am elyben m egjelenik, am ely m integy ta r tja , az érzé­ kelési tevékenység lelki kom ponense, am elyet érezésnek is lehetne nevezni: az érzet szó legalább is gram m atik a ila g az érez igére u ta l m in t a neki m egfelelő a k tu sra. A baj csak az, hogy az érez, érezés az é r­ zelmi a k tu st is jelen th eti a közönséges nyelvhaszná­ la t szerin t: azaz m eleget is, de gyűlöletet is érezhetek. I t t az érzettartalo m és az érzelm i állapot, az é r­ zetaktus és az érzelm i ak tu s összekeverésének lélek­ tan i szem pontból igen veszedelmes lehetősége m erül fel, am ely azon alapul, hogy egyes érzetek erősen alanyiságunkhoz kötöttnek és érzelm ekkel a legszo­ rosabban összeszövődöttnek m utatkoznak. A kettő között tényleg van rokonság is, pl. annyiban, hogy Siz érzet is, az érzelem is meleg, színes. A ném et nyelvben is g y a k ra n összekeverték az érzetnek m eg­ felelő E m pfindung és az érzelem nek m egfelelő Ge­ fühl szókat. In k áb b az előbb felsorolt körülm ény — alanyiság, színesség — lehet az a la p ja, hogy a kel­ lően nem differenciáló köznyelv használója m eleget is, gyűlöletet is érez; az utóbb em líte tt körülm ény — a ném et szóhasználat — azután elősegítette a mű-

92

HARMADIK RÉSZ

veit, de még nem tudom ányosan pontos nyelvhasz­ n á la tb a n a közös ige h a sz n á la tá t m ind az érzet-, m ind az érzelm i ak tu s m egjelölésére. Mi itt a táv o ­ labbi rokon vo n ásra egyelőre nem lehetünk te k in te t­ tel, hanem m indenekelőtt a kétféle ak tu s lényeges különféleségét kell hangsúlyoznunk: az érzetaktus alapos m egfigyelésre h a tá ro zo ttan tá rg y a s aktusnak, az é rz e tta rta lo m m indig az énnel szemben álló tudatt á r g y n a k b izo n y u l; az érzelm i ak tu s viszont, ha tá rg y a s is, nem az érzelem re m in t tá r g y r a irá n y u l, m e rt az érzelem v ag y m ag á t az én érzelm i oldalát, v agy m ag á t érzelm i ak tu sá t, vagy az én é r z e l m i á l l a p o t á t , azaz reflex ív érzelm i ö n m eghatáro­ zo ttsá g át jelenti. Azaz a lá to tt vörös sohasem én v a ­ gyok, hanem egy énem m el szem benálló folt, m íg az érz e tt szeretet v ag y gyűlölet legszorosabban enyém, s a já t énem oldala. M indezzel később részle­ tesen foglalkozunk: i tt elég kiem elnünk, hogy az érzelem sohasem tu d a t t á r g y és az érzet­ a k tu s az érzelm i ak tustól lényegesen k ü lön­ bözik. E z é rt a névben is m eg kell különböztetni: leg­ jobb lesz teh át, m iu tán a — m indig lelki — ak tu s m ár úgyis csak az én a k tív irá n y u lá sa lehet, az é r­ ze ta k tu st érzékelő a k tu sn a k v a g y érzetérzékelésnek nevezni. 485. A z érzeta ktu s és az érzetta rta lo m sajátos­ ságai. Az érzékelő ak tu s te h á t m indig tá rg y a s a k ­ tu s: tá rg y a , am elyre irá n y u l és am elyet ta rt, az érz e ttartalo m v ag y érzet. Ez az érzet az érzékelésben m integy egyszerűen felm erül, de lá ttu k , hogy az én a k tiv itá s a szükséges hozzá: az érzékelő a k tu s te h á t tá rg y á t, az érzetet — a m in t tu d ju k , külső h a tá s ra — felvevő és adó ak tu s; az ad o tt tá r g y a t a zu tán t a r t ja

ÁJZi

EMBERI LÉLÉK

93

és persze reá irán y u l. Az ak tu s egyszerűen adó te r ­ mészete és a külső h a tá s léte eredm ényezi felületes szem léletre azt a téves látszatot, hogy énünk az é r­ zékelésben passzív: éppen felvevő-adó m ódon aktív. Az é rzettartalo m igen sokféle lehet: szín, hang, szag, íz, meleg, hideg, nyom ás, súly, testi gyönyör vagy fájdalom stb. E gyes érzéki terü letek et az érzék­ szervek szerint külön névvel is illetü n k és íg y beszél­ hetünk az érzékelő aktusok között is (lelki) látó, halló, szagló, ízlelő, tap in tó aktusról. Az érzetek m a ­ guk nyelvileg még jobban m egkülönböztethetők: be­ szélünk a látási, hallási, szag- és ízérzeteken kívül nyomás-, hideg-, meleg-, gyönyör-, fájdalom -, súly-, feszültségi, helyzet-, mozgás-, speciális szervi, v a la ­ m int ú. n. köz-érzetekről stb. V alam ennyi é rz e tta r­ talom m egegyezik egym ással abban, hogy az énnel szemben álló tá rg y i tu d a tre a litá s. Ez a színnél, h a n g ­ nál, szagnál stb. könnyen belátható, de egyes érzet­ csoportoknál, úg y m in t a gyönyör- és fájdalom érzeteknél, v alam in t főleg a közérzeteknél azért nem m indig és rögtön világos, m ert ezekhez á lta lá b a n igen szorosan hozzákapcsolódnak m ag án ak az énnek érzelm i állapotai. M indam ellett, am in t lá tn i fogjuk, ezektől az érzelm i állapotoktól pontosabb v izsg á lat­ ta l jól m egkülönböztethetők a felsorolt érzetcsoportok is: összekapcsolódásuk egyik oka az érez ige k é té r­ telm űségének, de az összekapcsolódó tényezők különfélesége fokozott m értékben szükségessé teszi a pon­ tos szóhasználatban való m egkülönböztetést is. A további vonások, am elyekben az érzetek egy­ m ással valam ennyien m egegyeznek, abban fo glalha­ tók össze, hogy m ind konkrét, szinguláris és m inő­ ségi jellegű tá rg y i tu d a tta rta lm a k . M ind m inőségek,

S4

HARMADIK KttSZ

sőt. voltaképen tis z tá ra m inőségek és pedig éppen é r­ zet- vagy érzéki m inőségek: a szín, hang, szag, íz, nyom ás, súly, m eleg, hideg, fájdalom , gyönyör tiszta m inőségrealitások; és m ég a m ozgás é r z e t is éppen m inőségi jellegű. M inőségükkel ezek az é rz e tta rta l­ m ak teljesen be (vagy ki v ag y meg) v an n ak töltve: és éppen e m inőségi teltségük fo ly tán teljesen konkrétek és sz in g u lárisak ; e g y piros szín, e g y d hang, e g y orgonaszag, e g y forróság, e g y fogfájás érzetével állu n k bennük szemben. Ezeken a fontos m egegyezéseken belül azonban az érzetek között lényeges különbségek is van n ak : egészen m ásféle érzet a szín, m in t a hang, a szag v ag y a m elegérzet. Ezek szerin t az érzeteket külön­ féle érzetosztályokba szokták sorolni: ilyen érzetosz­ tályok a színek, a hangok, a szagok stb. osztályai. Az érzetosztályok nagyrészben egybeesnek a külön­ féle érzékszervek ú tjá n felv ett ingerek okozta érze­ tekkel: íg y a régi lélek tan öt érzékszervet és ennek m egfelelően öt érzetosztályt ism ert, a látási, hallási, szaglási, ízlelési és ta p in tá si érzeteket. Ü jabb vizs­ gálatok azonban k im u ta ttá k , hogy a ta p in tá si érzék­ terü let többféle érzetosztályt egyesít és a ta p in tá s szervében, a bőrben, többféle specifikus érzékszerv van. Ezeken kívül is m ég további érzékszerveket és érzetosztályokat s ik e rü lt felfedezni, pl. az Ízületek, izmok, in ak érzékelő szerveit, a sztatik u s érzékszer­ vet, a belső szervek érzékelő idegeit, v a la m in t a moz­ gás-, súly-, helyzet-, szervi és életérzeteket. Ezek kö­ zött azonban m ár nincs teljes m egfelelés, m e rt pl. a m ozgásérzetek izületi, izom-, ín- és bőrérzetek kom ­ binációiból adódnak, viszont m ás érzékszervek eset­ leg igen különféle érzeteket közvetítenek. íg y azt

AZ EMBERI LÉLEK

95

m ondhatjuk, hogy a különféle érzékszervek á lta lá ­ ban különféle érzetosztályok érzeteit közvetítik, az érzetosztályok e lh atáro lása azonban m égsem igazodh a tik az érzékszervek különféleségének nem is lélek­ tan i szem pontja szerint, hanem csakis éppen az é r­ zetm inőségek nagyfokú különbségeit veheti tek in ­ tetbe: ezeknek fenom enológiai, leíró v izsg á lata dönt­ het csupán az érzetosztályok elkülönítésének a k é r­ désében. Az elkülönítés lélektani osztályozási és rendszertani szem pontból elég jelentős ugyan, de mégsem alapvető fontosságú. A következőkben az egyes fontosabb érzetosztályokkal külön is foglalko­ zunk: i tt még csak néhány általán o s kérdésre kell röviden válaszolnunk. 486. A z é rzetta rta lm a k o b jektivitá sá n a k a k é r ­ dése. Az ú jk o ri tudom ányban az a meggyőződés a la ­ k u lt ki, hogy az érzéki m inőségek csupán alanyiak, azaz a tá rg y i világban valam i színszerű, hangszerű, m elegszerű jelleg nincs, csupán rezgések, mozgások, energiák vannak valam ely térés hordozóval, azaz testtel kapcsolatban. Nem tarto zik jelen felad atain k közé ebbe az ism eretelm életi és m etafizik ai problé­ m ába való behatolás: elég rá m u ta tn u n k a rra , hogy a jelzett m eggyőződés m egerősödésének és elterjedésé­ nek fő okai az érzéki m inőségek terén előforduló csalódási lehetőségek, v a la m in t a fizikai világ tö r­ vényszerű m atem atik ai módon m eghatározott moz­ gásainak és en erg iáin ak a felfedezése. M in d já rt hoz­ zátehetjük, hogy m indez nem elég ok az érzéki m i­ nőségek tu d ato n k ívüli létének ta g a d á sá ra : csalódá­ sok, torzítások a tá rg y a k m atem atik ai határozm ányai körül is lehetnek és ezeknek, á lta lá b a n a moz­ gásoknak és energiáknak fennállása term észetesen

96

HARMADIK RÉSZ

e g y á ltalá b a n nem szól velük szabályszerűen kapcso­ latos érzéki m inőségeknek az a la n y tu d a tá n kívül való léte ellen. L élektani szem pontból n y u g o d tan he­ lyezkedhetünk a rr a a ta p a s z ta la ti á llásp o n tra, hogy az érzeteket valah o g y an „k ívülről“ vesszük tudom á­ sul, azok valam iképen a külvilágból kerülnek tu d a ­ tu n k b a : a 1 á t o 11 szín, h a l l o t t hang, é r z é k e l t szag, íz, m eleg stb. teljesen e m ellett szól; és a gyö­ nyör- és fájdalom -, v a la m in t a testi eredetű élet­ érzetek is éppen testünknek valam iféle biológiai m i­ nőségeire, tu la jd o n sá g a ira m u ta tn a k reá, am elyek­ hez hasonlók, hiszen éppen az éntől érzékelt, tu d o tt „ te sti“ gyönyörnek, fájd alo m n ak stb. m utatkoznak. 487. A z érzékszervek sp ecifikus diszpozíciója és a sp ecifiku s érzékenergiák törvénye. Ezzel a tap asz­ ta la ti ado ttság o k n ak legjobban m egfelelő állásp o n t­ ta l m egegyezik az a további tapasztalás, hogy az egyes érzetosztályok érzetei lényegében nem függe­ nek sem a speciális érzékszervtől, sem a vezető p á ­ lyáktól, sem a speciális érzékelő központoktól. Igaz, hogy n o rm álisan csak a szem ünkkel lá tu n k és a fü ­ lünkkel hallunk, ez azonban csak azt jelenti, hogy csupán a szem alkalm as az optikai, a fül az a k u szti­ kus hatások felvételére. Az érzet alapvető, valam ely érzetosztályhoz tartozó m inősége elsősorban és lénye­ gében az in g ertő l függ. Ezzel a m eg állap ítással a specifikus érzékenergiák törvénye csupán látszólag ellenkezik. A specifikus érzékenergiák törvénye nem csak m egfogalm azásának történetében, hanem elvi a la p ­ ja ib a n is az érzékszervek specifikus diszpozíciójának N agel-féle elvére m egy vissza: ez azt m ondja ki, hogy m inden érzékszerv csak bizonyos in g e rfa jta

AZ EMBERI LÉLEK

97

(esetleg fajták ?) szám ára v an speciálisan diszpo­ nálva, ezek m e g ra g ad á sá ra alkalm as, m ásféle in g e r­ fa jtá k é ra nem. In n en v an éppen az, hogy á lta lá b a n csak a szem ünkkel lá tu n k és a fülünkkel h a llu n k : nem azért, m in th a a szem idézné elő a színt és a fül a hangot, hanem m ivel a szem alkalm as a fé n y h a tá ­ sok és a fül a han g h atáso k felvételére. Ehhez a tényhez azonban egy további ta p a sz ta ­ la t kapcsolódik: ez a rr a vonatkozik, hogy a v a la ­ m ely ingei fa jta felfogására specializált érzékszerv néha m ásféle ingerek h a tá s á t is befogadja és ennek következtében is a norm ális in g e rfa jtá n a k m egfelelő érzetekhez hasonlók lépnek fel tu d atu n k b an . íg y pél­ dául a szem m egütése v agy elektrom os ingerlése lá ­ tási érzeteket v á lth a t ki; hasonló ingerek a fü lre h a tv a hallási érzeteket idézhetnek elő; a hidegpon­ tok testünknél 10—15 fokkal m elegebb hőm érsékletre hideggel re a g á lh a tn a k stb. E zért a zu tán J. M üller a specifikus érzékenergiák törv én y ét a következő 0 módon fogalm azza m eg: M inden érző ideget az azt ingerlő bárm iféle in g er m indig csak az ideg speci­ fikus inger!ési m ódján in g erli és ezért az ingerlés m indig csak az illető idegnek m egfelelő specifikus é rz e tfa jtá t v á ltja ki. Ezzel a m eghatározással azon­ ban vigyáznunk kell. M indenekelőtt lá tju k , hogy nem csak az érzékszervnek a rendes ingerektől eltérő ingerek ú tjá n való, ú. n. in ad aeq u at ingerlése v á lt ki érzetet, hanem az egész specifikus érzékelési be­ rendezésé: pl. a lá tá si központ elektrom os ingerlése is fényérzetekkel já rh a t. Ez különben m egfelel M ül­ ler törvényének. M ásodszor azonban — és ez a fonto­ sabb — az in ad aeq u at ingerek okozta érzetek á lta lá ­ ban igen eltérők a rendes ingerekétől: a szembe7

98

HARMADIK RÉSZ

ütés fo ly tán feltűnő „csillagok“, a v értódulás követ­ keztében lá to tt fényjelenségek nagyon is m ások, m in t a fényhullám ok k iv á lto tta fény- és színérzetek. I t t valóban a beg y ak o rlo tt érzékelőberendezés b i­ zonytalan, de s a já t m ódja szerint való reakciójával állu n k szemben, am ely igen jól e lá ru lja , hogy nem az „igazi“, azaz neki specifikusan m egfelelő inge­ rek et veszi fel: ezért az in ad a e q u a t ingerek okozta érzetek a la p já n sem m iesetre sem te h e tjü k az érzé­ kelő berendezést a tőle felfogott speciális ingereknek m egfelelő érzetek keletkezéséért m in t ez érzetek lé t­ rehozóját felelőssé. 488. A synaesthesis jelensége és az érzékelő be­ rendezés egyetem es összefüggése. A nnál kevésbbé te­ h e tjü k ezt, m ert az in ad a e q u a t ingereknek m egfelelő érzetek jelenségeivel szemben az érzékelésnél egy m ásik, bizonyos szem pontból hasonló, de m ás tek in ­ tetben szinte ellentétes értelm ű jelenségcsoport is felm erül. Ez az, am ikor valam ely érzékszerv n o rm á­ lis ingerlése a neki m egfelelő érzetek m ellett egy m ásik érzék terü let érzeteinek a fellépésével is já r, v agyis a synaesthesis jelensége. Ez abban áll, hogy pl. egy h ang h allá sáv a l kapcsolatban egy szín m e­ rü l fel (fotizm a) v ag y fo rd ítv a, egy szín lá tá s a egy­ ú tta l egy h ang h a llá sáv a l is já r (fonizm a); m ás é r­ zékterületeken is lehetségesek az elsőleges érzetek­ nek ilyen összeszövődései m ás érzékterületekre t a r ­ tozó, ú. n. m ásodlagos érzetekkel. I t t nem érvelhe­ tü n k egyszerűen úgy, hogy a m ásodlagos érzet m e­ g in t csak a m ásik érzékszerv szerint jön létre, te h á t ennek specifikus jellegétől fü g g : m ert ezt az érzék­ szervet in g er nem érte. I t t éppen azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy egy a rendes érzéki úton fel­

AZ EMBERI LÉLEK

99

fogott speciális inger a neki m egfelelő érzeten kívül egy m á sfa jta érzetet is kelt. E zt a jelenséget egy­ részt az érzékelési berendezések egyetem es fizioló­ giai, m ásrészt az érzetosztályok egyetem es lelki, á l­ talá b an az egyéniség egész pszichofizikai berendezé­ sének egységes összefüggéséből m ag y a rá z h a tju k m eg: lehet, hogy a m egfelelő érzékelő k ö z p o n t o k á llan ak a synaesthesis jelenségeire hajlam os egyé­ neknél egym ással szorosabb kapcsolatban, úgy, hogy az egyik ingerlése a m ásikban is reakciót kelt; nagy szerepük van a synaesthesisekben a különféle érzetosztályokbeli érzetek k ö z ö s v a g y h a s o n l ó é r ­ z e l m i j e l e n t é s k i f e j e z é s e i n e k ; az is lehet, hogy ezen túl az érzetek között lelki asszociatív k a p ­ csolatok is szerepet játsz an a k : ezú ttal te h á t nem az érzékszervek, hanem az érzékelő centrum ok volná­ nak az érzetek sp ecifitásáért legalább részben fele­ lősek. A lényeges alap ezekben a jelenségekben a különféle érzékterületek közötti szerves összefüggés és a különféle érzékterületeken is hasonló „érzet­ szín“ : ezt az összefüggést azok a vizsgálatok is ig a ­ zolják, am elyek a különféle érzékelések, pl. a látá s és a hallás egym ásra való kölcsönös befolyását m u­ ta tjá k , a k á r egyidejű, a k á r eg y m ásu tán i különféle érzékelések esetében. H a m indezt figyelem be veszszük, azt is b elátjuk, hogy az in ad aeq u at ingerek­ nek m egfelelő érzetek is végső fokon az érzékelő rendszer egyetem es összefüggésén alapulnak, am ely szemmel láth a tó la g lehetővé teszi az idegenszerű in ­ gerekre való reakciót is. H ogy pedig ez a reakció specifikusan alkalm azkodott érzékszerveknél ezek specifikus jellege szerint m egy végbe, term észetes. Végső m eg állapításunk teh á t m egint csak az le7*

100

HARMADIK RÚSZ

hét, hogy az érzet specifikus osztálym inősége lénye­ gében m égis csak k ív ü lrő l jön, az ingertő l függ, az érzékelő berendezésnek pedig csak m ásodsorban van reá m ódosító h a tá s a : ez a h a tá s term észetes is, h i­ szen az eleven érzékelő rendszer érzékelési folyam a­ ta i az érzékelt h a tá ssa l egybekapcsolódnak és közö­ sen m eghatározzák az érzékelés következtében a tu ­ d a tb a n fellépő és végül m ég ettől is m eg h atáro zo tt tu ­ d a tta rta lm a t.1 489. É rzetosztályok kiesése egyes érzékszervek hiányában. Az egyes érzékterületektől felfogott in ­ gerek specifikus különbségein és ez ingerek felfogá­ sá ra specializált érzékelő berendezéseken, v a la m in t az ingereknek m egfelelő érzetek k onkrét és szin g u lá­ ris m ivoltán alap u l az a közism ert tény, hogy h a v a ­ lakinek valam ely érzékelő berendezése hiányzik, az an n a k m egfelelő érzetosztályt felfogni nem képes, és h a ez a h iá n y a veleszületett, akkor az illető é r­ zetosztály érzeteit sem m iképen nem tu d ja m eg ra ­ gadni. A szü letett vak a fényingereket felfogni nem tu d ja , m ás érzékszerve nem k ö zv etíth eti neki azo­ k a t: és m ivel a színek csakis a m aguk szinguláris, k o n k rét m inőségében ra g a d h a to k meg, azaz sem le nem vezethetők, sem m eg nem k o n stru álh ato k , a szü1 A különféle érzékterületek összefüggésére és a synaesthesis egyes jelenségeire vonatkozólag figyelem re­ méltó vizsgálatokat végzett Schiller Pál: 1. pl. D a s opt i s c he V e r s c h m e l z e n in seiner A b h ä n ­ g i g k e i t v o n h e t e r o m o d a l e r R e i z u n g és D i e R a u h i g k e i t als i n t e r m o d a l e E r s c h e i n u n g (Zeitschrift für Psychologie, 1932), valam int A z é r ­ z é k i é s z r e v e v é s e l m é l e t e (Athenaeum, 1934) c. tan u lm án y ait

AZ EMBERI LÉLEK

101

le te tt vak sohasem tu d ja a színek m iv o ltá t m eg ra­ gadni és m egérteni, ezt neki sem m iképen sem tu d ju k m egm agyarázni. M á sfa jta érzetek a la p já n sohasem é rti meg, hogy m i a szín speciális színszerűsége: ez a tény legjobban m u ta tja az érzéki m inőségek ősi, elemi egyszerűségét és az egyes érzetosztályok érzet­ fa jtá in a k egym ástól való n ag y eltérését. 490. A különféle érzet m inőségek in d ivid u á lis ere­ detisége. Az egyes érzetosztályokon belül is g y akrau sokféle érzetm inőséget ta lá lu n k : így pl. a különféle színeket, a különféle hangokat, szagokat, ízeket, f á j­ d alm ak at stb. És i tt is azt talá lju k , hogy ezek az egym áshoz m ár sokkal közelebb álló egy fajtab éli, de különféle m inőségek sem rag a d h a to k m eg egy­ m ásból: a vörös-zöld színtévesztő a kékből és s á rg á ­ ból sohasem tu d ja meg, m ilyen a zöld vagy a vörös; a c hangból nem tu d ju k meg az a-t, az ibolyaillatból a ciklám enét, az édesből a sóst, a fogfájásból a gyo­ m orgörcsöt. Ezek a szűkebb m inőségi különbségek is még olyanok, hogy egym ásból előre m eg nem á lla ­ píthatók, csak a különféle és éppen egész konkrét m inőségi voltukkal m eghatározott érzéki m inőségek alapján. 491. A m inőségi erősség. Végül a szűkebb é rte ­ lemben is hasonló m inőségek között is lehetnek még különbségek: ilyen egy jobban és egy kevésbbé m eg­ v ilá g íto tt zöld folt különbsége, egy erősebben vagy gyengébben le ü tö tt c h ang különbsége, a gyöngébb vagy intenzívebb rózsaillat, a gyengébb vagy erő­ sebb ecetíz különbsége stb. Ezek az ú. n. m inőségi erősség- vagy intenzitáskülönbségek alaposabb szemügyrevételre szintén egy f a jta minőségi különbség­ nek bizonyulnak: a világosabb szín a sötétebbtől, a

102

HARMADIK RÉSZ

kissé sa v an y ú a nagyon sav an y ú tó l m inőségileg k ü ­ lönbözik, ezt éppen nagyobb erősségkülönbségeknél feltűnően tap a sz ta lju k . L egfeljebb te h á t a rró l lehet i tt szó, hogy az előbbi, „szűkebb“ m inőségkülönbség m ás m inőségi dim enzióban, m ondjuk a piros és a zöld különbsége m inőségi „szélességben“ való k ü ­ lönbséget jelen t az erősebben v ag y gyengébben m eg­ v ilá g íto tt vörös m inőségi „m agasságban“ való k ü ­ lönbségével szem ben: végeredm ényben az érzéki m i­ nőségek, az é rz e tta rta lm a k teljes rea litá su k b a n ép­ pen m inőségek és ezért m indenféle különbségük egy­ m ással szem ben is csak m inőségi különbség lehet. Ez m indig így is van. 492. A látási érzetek fő fa jtá i. H a a különféle é r­ zetosztályokat biológiai k iala k u lá su k időrendje sze­ r in t sorolnók fel, alighanem a ta p in tá si és az életér­ zetekkel kellene kezdenünk a sort. M ivel azonban az ősiség rendje egyes érzetosztályok között nehezen volna m eg állap íth ató , az em ber lelki élete szem pont­ jából pedig — b á r nem jelentéktelen — nem első­ ren d ű fontosságú, nem ta r tju k m ag u n k a t sem a fe j­ lődési rendhez, sem különféle érzetosztályoknak ez­ zel összefüggő rangsorához szellem i jelentés- és é r­ tékkifejezésüket illetőleg, hanem a fontosabb érzet­ osztályokat a leginkább m egszokott sorrendben m u­ ta tju k be, a lá tá si érzetekkel kezdve. A látá si érzetek a szín- és fényérzetek; az ezek­ nek n o rm álisan m egfelelő ingerek az éter bizonyos f a jta — fén y t és színt hordozó — igen rövid h u llá ­ m ai, am elyek a szem re és innen a látóideg ú tjá n az agy lá tá si k ö zp o n tjára h a tn a k : a h a tá s következté­ ben tu d atu n k b a n a szín- és fényérzetek m erülnek

AZ EMBERI LÉLEK

103

fel.1 A színérzeteket két csoportba osztjuk: az egyikbe tarto zn ak a semleges színek, vagyis a fehér, a szürkék és a fekete, a m ásikba a ta rk a színek, első­ sorban a spektrum színei, v a la m in t az azokat kiegé­ szítő te líte tt bíborszínek; a két csoportot összekap­ csolják a nem te líte tt ta rk a színek, am elyek kétség­ telenül a ta rk a színek csoportjába tarto zn a k ugyan, de kisebb-nagyobb hasonlóságot is m u ta tn a k a sem ­ leges színekhez. 493. A színek m inőségi dim enziói. M ár az eddigi m egjegyzésekből is azt látju k , hogy a színek, am e­ lyek egész m ivoltukban m in t tisz ta m inőségek je ­ lennek meg, különféle m inőségi tekintetben hasonlí­ tan a k egym áshoz vagy térnek el egym ástól: pl. a vörös a zöldtől, a világos vörös a sötét vöröstől és a vörös a rózsaszíntől e g y a rá n t m inőségi tekintetben, azaz éppen szín dolgában különböznek, de ez a k ü ­ lönbség speciális m inőségi tekintetben m égis m ind­ egyik e m lített esetben m ás és más. H a ezt tekintetbe vesszük, e lju tu n k a színek m i n ő s é g i dim enziói­ hoz. A m inőségi dim enziók m inden m inőségnél, teh á t m inden érzéki m inőségnél is, n agy jelentőségűek, a színeknél pedig különlegesen fontosak rendszerezé­ sük szem pontjából. 494. A sem leges színek világosságdim enziója. A semleges színek között — ha a m eg v ilág ítás esetle­ ges különbségeire nem v ag yunk tek in te tte l — csak egyféle irá n y ú különbséget talá lu n k : ez a semleges szín fehér vagy fekete m ivoltától vagy a fehérhez és 1 A fiziológiai látásberendezést és a látást lehetővé tevő fiziológiai folyam atot 1. Kornis Gyula: A l e l k i é l e t c. 3 kötetes alapos és kitűnő összefoglaló m unká­ jában (M. Tud. Akadémia).

104

HARMADIK RÉSZ

a feketéhez való hasonlóságától függ. E szerin t a szürke színek egy m inőségsorba rendezhetők, am ely­ nek egyik végén a fehér, m ásikon a fekete van és közöttük a világosabb, illetőleg sötétebb szürkék: a sem leges színek így egym agukban te h á t e g y m i­ nőségi dim enzióban bontakoznak ki és m ivel két el­ lentétes szélső szín között helyezkednek el, a sem le­ ges színek dim enziójában elfoglalt helyeik ren d jé ­ nek m egfelelően geom etriailag egy egyenessel á b rá ­ zolhatok. 495. A sp e ktru m szín e k színezeti és világosságdim enziói. Nem így a ta rk a színek. H a a nap fehér fé n y su g a ra it egy p rizm án á t vezetjük, ebből külön­ böző m értékben m egtörve lépnek ki és sokféle szín­ ben kibontakozva az úgynevezett folytonos és teljes színképet v ag y spek tru m o t adják, am elynek leg g y a ­ koribb term észetes és feltűnő m egjelenése a sz iv á r­ vány. A sziv árv án y b an rengeteg sz ín á rn y a la t van, am elyek ideális feltételek között csaknem folytono­ san — de nem egyenlő különbségekkel! — m ennek á t egym ásba: főbb á rn y a la ta ik a vörös, narancs, sárg a, zöld, kék és ibolya színek; ezeknek sokféle v á lto z ata i alk o tják , egym ásba átm enve, a s z iv á r­ v án y színképét. Ez a színkép a semleges színek soro­ za tá v a l szem ben több fontos különbséget tü n te t fel. M indenekelőtt éppen a színek ta rk a s á g a új benne: a n n y ira új, hogy nem egy pszichológus1 csak a ta rk a színeket nevezi színeknek, a sem legeseket csu­ p án a világosság fokozatainak ta rtja . A ta rk a színek elsősorban éppen különleges 1 Pl. A. Kirschmann: P s y c h o l o g i s c h e O p t i k (Handbuch der biologischen Arbeitsmethoden, Abt. VI. Teil A. 837—1122. 1. 1927.)

AZ EMBEEI LELEK

105

tarka, színezetükkel különböznek egym ástól: egyik vörös, m ásik sárga, h arm ad ik zöld stb. Ezen kívül azonban egy további különbséget is lá tu n k ra jtu k : nekik is v an világossági fokuk, m in t a semleges szí­ neknek, és pedig különböző; rendes m eg v ilág ításn ál a legvilágosabb a sárga, azu tán a narancs, a vörös, a zöld és a világoskék, legsötétebbek a sötétkék és az ibolya. N agyon gyönge m eg v ilág ításn ál a zöld és a kék viszonylagos világossága növekszik a vörösé­ vel és a sárg áév al szemben, sőt a vörösét tú lsz á r­ n y a lja (P urkinje-féle tünem ény). 496. A tarka színkör. A ta rk a színeknél te h á t ed­ dig két különféle m ozzanatot, két m inőségdim en­ zióba való k ite rje d é st ta lá ltu n k : a színezetet és a v i­ lágosságot, am elyek nem is m indig m inden színnél egyféleképen jelentkeznek együtt. A ta rk a színek további sa já tsá g a az, hogy színezetük tekintetében sajátságos m inőségi ívelést m u ta tn a k : ez abban áll, hogy a sziv árv án y színei, a m in t sorban egym ás u tán következnek, m ind jobban eltérnek a ttó l a szín­ től, am elytől éppen elindultunk, de a további színek m ajd m egint m ind hasonlóbbakká v áln ak az első­ höz. Ilyen módon a spektrum színei csaknem szín­ k ö rt alk otnak: ez a színkör csupán a vörös és az ibolya között nem teljes, nem z á rt a fehér fény fel­ bontásából keletkező, azaz term észetes spektrum ban, de a bíborszínek közbeiktatásával — pl. a spektrum vörös és ibolya színeinek különféle keverése ú tjá n — teljessé, z á rttá tehető. A bíborszínekkel kiegészített spektrum színei teh á t folytonos átm enetben egy­ m ásba és egym áson keresztül m egint önm agukba m inőségileg visszatérnek: a kiegészített sp ek tru m ­ ban elhelyezkedő színek m inőségi helyei így geo­

106

HARMADIK RÉSZ

m e tria ila g egy önm agába visszatérő vonallal á b rá ­ zolhatok. Ez a vonal m égsem teljesen geom etriai kör, m ert azt talá lju k , hogy a spektrum színek színe­ zetváltozása nem m in d en ü tt egyenlő erős v agy gyors: a sp ek tru m n ak négy kiem elkedő színcso­ p o rtja van, am elyben a színezet feltűnő m értékben újszerű. A vörös színek egym áshoz m eglehetősen h a ­ sonlók; a narancsban, am ely m ég m indig eléggé haso n lít a vöröshöz, feltű n ik a sá rg a hasonlósága; a s á rg a m ár erősen eltér a vöröstől. A sá rg á n á l a sp ek tru m „m inőségvonala“ nag y o t ford u lv a a s á r ­ gászöldön á t a zöld felé halad, am ely a vöröstől rendkívül n a g y m értékben elüt. I t t a sp ek tru m ú jra és igen h irte le n fordul és a kékeszöldeken á t a kék színek csoportjához ér, am elyek legerősebben a s á r ­ gától térnek el; a kéknél m eg in t fordul a spektrum és ú jra a vörös hasonlóságot kezdi m u ta tn i az ibo­ lyában, m ajd a m á r vörösjellegű bíborszíneken ke­ resztül visszatér a k iin d u lási vöröshöz. A sp e k tru m ­ színeknek ezt a s a já tsá g á t tekintetbe véve csak ­ u g y an egy sa rk a in lek e rek ített négyszögféle vo­ n a lla l ábrázolható g eo m etriailag legjobban a kiegé­ sz íte tt sp ek tru m : a négy sarkon a négy fő színá rn y a la t, a négy főszín, a vörös, a sárga, a zöld és a kék foglal helyet, de a folytonos átm en et i tt sem engedi m egtörni, hanem csak erősebben ív elteti a görbét, am ely viszont többi részén sem egyenes, csu­ p án lassabban ível. H eringnek a k iegészített s p e k tru ­ m ot ábrázoló lek e rek ített négyszöge te h á t a m in ő ­ ségi viszonyokat a legjobban m u ta tja be, jobban m in t a K irsch m a n n tó l is tám o g a to tt W u n d t-íéle kör, különösen ha a négyszög o ld alait sem te k in tjü k egyeneseknek, hanem lassabban ívelőknek. Az önm a­

AZ EMBEKI LÉLEK

107

gába visszatérő görbe két dim enziós kiterjedése jelzi, b á r nem jól m u ta tja , a spektrum színek eddig ta lá lt két m inőségdim enzióját is. 497. A színek telítettségdim enziója; a szín o k ta ­ éder. A ta rk a színek között azonban ta lá lu n k olya­ nokat is, am elyek m ég a kiegészített spektrum ban sem foglalnak helyet: ilyenek pl. a rózsaszín, a barna, az olajzöld, a palakék. Ezek a színek egy­ részt a spektrum színeihez, m ásrészt azonban a sem ­ leges színekhez m u ta tn a k hasonlóságot: m inőségi tekintetben m integy közöttük állnak. Ezek is külön­ böznek egym ástól színezet és világosság tek in te té ­ ben, ezenkívül azonban m ég abban is, hogy jobban vagy kevésbbé h aso n lítan ak valam ely spektrum -, il­ letőleg semleges színhez. Ez a h a rm a d ik f a jta m i­ nőségi m ozzanat, illetőleg különbség az úgynevezett telítettség, illetőleg telítettség i különbség, éspedig a spektrum színeivel való telítettség : m ert a spektrum színeit teljesen telítettek n ek és a semleges színeket telítetleneknek nevezzük. I t t te h á t a színek rendszere eddig három dim enziósnak m utatkozik: ezek közül a semleges színek egym agukban csak a világosság di­ m enzióját m u ta tjá k , am ely n á lu k a színezettel egy­ beesik, a ta rk a spektrum színek m aguk a tark a ság színezeti és világossági dim enzióit m u ta tjá k , m íg a többi ta rk a szín a színezet, világosság és teltség h á ­ rom különböző m inőségdim enziójában jelenik meg. E nnek m egfelelően valam ennyi sz ín á rn y ala tn a k a színek három alapvető m inőségdim enziójában elfog­ la lt m inőségi helyei geom etriailag egy oktaéder­ szerű testben ábrázolhatok, am elynek függélyes ten ­ gelyében a semleges színek, a tengelyre nem egé‘szen m erőleges síkban fekvő négy-csúcs-kerületen a

108

HARMADIK RÉSZ

k ieg észített sp ek tru m színei, az idom felületének és belsejének többi részén pedig a többi ta rk a szín fog­ laln a k helyet. A spektrum színek vonalának sík ja úgy h a jlik a függélyes tengelyhez, hogy a sárgaesúcs a fehér-csúcshoz, a kék-csúcs a fekete-csúcs­ hoz v an közelebb; az oktaéder felületei nem lapok, hanem különféle su g a rú kúpfelületek, az egész idom azonban m égis inkább a H ering-iéle színoktaéder­ hez, m in t a W u n d t-féle színgöm bhöz v agy kettős kúphoz áll közel. 498. A szín ek egyszerűsége. Á m bár a legtöbb szín te h á t több m inőségi m ozzanatot m u ta t, több m inőségdim enzióba tarto zik és ezt a tö b b irán y ú b é r ­ ta rto z á st m agában m eg is n y ilv á n ítja , m égis h a n g ­ súlyoznunk kell, hogy m indegyik sz ín á rn y a la t a m ag a f a jtá já b a n új, sajáto s és elem ien egyszerű, nem több színből összerakott. Igaz, hogy a fehér ab ­ ban a tek in tetb en v alam ennyi szín között viszonylag a legegyszerűbb, hogy egym agában sem m i m ás színre nem m u ta t, m íg pl. a szürke a fehérhez is, feketéhez is hasonló: ám de a z ért m indegyik szürke is éppen egy elem ien egyszerű szürkeféleség. A sp ek tru m színei között viszonylag legegyszerűbbek a főszínek, de ezek is részben világosságuk révén in ­ kább a fehérre v agy feketére, részben a szomszédos főszínek m ég ném ileg eg y m ásra is m u ta tn a k . A kö­ zöttük lévő színek jól m u ta tjá k a szomszédos fő­ színekhez való hasonlóságot, m íg a nem te líte tt ta rk a színek ezenkívül m ég a sem leges színekhez külön is h aso n lítan ak éppen kisebb-nagyobb telítetlenségük fo ly tán : ám de a z ért nem csak a spektrum narancsszíne, hanem a b a rn a v a g y a rózsaszín is m inőségileg elem ien egyszerű szín árn y alato k , minő-

AZ EMBERI LÉLEK

109

ségileg k o rán t sincsenek összetéve, a m in t pl. K irsc h ­ m ann fizikai szem pontok helytelen bevonásától m eg­ tévesztve gondolja; m in t sz ín á rn y a la t a b a rn a v agy rózsaszín is teljesen új és elem ien egyszerű színegyféleség. 499. A szín határozottsága és behatósága. A szí­ nek eddig vázolt tu lajd o n ság ai szaporodnak, b a m eg­ v ilá g ítá su k a t és a szem lélőtől való táv o lsá g u k at v á l­ to ztatjuk. K a tz 1 m egfigyelései a la p já n azt ta lá lta , hogy á lta lá b a n a közelebb lévő és a szemlélő oldalá­ ról m eg v ilág íto tt fehér és világosszürke színek határozottabbak (A usgeprägtheit), m in t a távolabbiak, viszont a sötétszürkék és főleg a fekete akkor határozottabbak, ba távolabb esnek — term észetesen a norm ális látá si távolság bizonyos h a tá ra i között. E z­ zel szemben m indegyik semleges szín behatóbb (ein­ dringlich), b a közelebb van. A m eg v ilág ítástó l ille­ tőleg a távolságtól függő h atáro zo ttság te h á t a sem ­ leges színeknek egy új, m ásodik m inőségi dim enzióját eredm ényezi és h a — m in t alighanem lehetséges — valam ennyi színre k iterjesztjü k , a színeknek egy ne­ gyedik m inőségdim enzióját szolgáltatja. A behatóság viszont esetleg egy ötödik színdim enziót is ad. 500. A fényérzetek. H ering, K irschm ann, K atz stb. a tulajdonképeni színérzetek m ellett az inkább fényérzeteknek nevezhető lá tá si érzeteket is vizsgál­ ták. Ide sorolható m indenekelőtt a ragyogás (Glanz). A ragyogás K atz sz erin t2 csupán tárg y a k o n lép fel és azokon a tá rg y színét világosság dolgában felül­ m úló és felületi szerkezetét helyenként eltüntető 1 David Katz: D e r A u f b a u d e r F a r b w e l t , 2. k., 1930. 2 Farbwelt, 30. 1.

110

HARMADIK RÉSZ

fényként jelentkezik, am ely nem tarto zik szorosan a tá rg y színéhez. A rag y o g ás szem pontjából m ásod­ rendű, v ájjo n a tá rg y m ag a bocsátja ki a fényt, a v ag y csak visszaveri azt: a csillagok fényét ebben a tek intetben szabad szemmel nem tu d ju k m egkülön­ böztetni és sok m ás ragyogó tá rg y n á l is u tá n a já rá s t igényel a m egkülönböztetés. M egállapítható, hogy a legtöbb kölcsönzött fényben ragyogó tá rg y ra g y o ­ gása egy szemmel való nézésre m egszűnik és a többi résznél erősebb világosságú színezésbe m egy á t; v i­ szont pl. a fém ek rag y o g ása és ném ely m ás test fém ­ szerű rag y o g ása egyszem ű nézésre is m egm arad. A m ag y a r nyelv m ár a ragyogásban is bizonyos d inam ikát, a k tiv itá st, feszültséget érez; ez a d in a ­ m ika nő az időben változó csillogás és villogás (G litzern, F unkeln) érzeteinél. N yugodtabb, de azért szintén belső d in am ik á ra vall a v ilá g ítá s és az izzás: m indkettő ragyogó, de a világ ító test h a tá ro zo ttan m eg v ilá g ítja környezetét, az izzó test pedig nem csak felületén, hanem m in teg y belül, m élyében is ragyog v ag y v ilá g ít, a m in t H ering m eg állap ítja. 501. A látási tér m egvilágítása. F eltű n ő az üres lá tá si té r m eg v ilá g íto ttsá g a : ezt közve tétlenül., első­ legesen érzékeljük K a tz szerint, de fénnyel teltsége való jáb an a beléje tartozó, betöltő vagy lezáró t á r ­ gyak m eg v ilág ítási m ódjától függ és ehhez tap asz­ ta lh a tó a n viszonylik is. A lá tá si térben á lta lá b a n a tá rg y a k m eg v ilá g ítá sá t m integy külön tek intetbe vesszük; h a a lá tá si té r szem léletét kikapcsoljuk, a fényerősség, a m eg v ilág ítás különbségei a tá rg y a k színeinek világosságkülönbségeire redukálódnak, am elyek így erősebbé válnak. 502. A felü le ti szín . Az utóbbi m egjegyzések so-

AZ EMBERI LÉLEK

ltl

rán m ár ism ételten szóba k e rü lt a színek m egjele­ nési m ódja: ennek több fa jtá ja van. A legközönsé­ gesebb a felületi szín. Ez testek felületén jelenik m eg; a test színes felülete erős ellenállást fe jt ki a tek in tettel szemben, nem engedi tovább h ato ln i; a felületi szín a testnek ren d szerin t lá th a tó a n m in d ­ három térdim enzióba kibontakozó felületét követi. 503. A lebegő szín. A felületi színnél jó v al r i t ­ kább, de egyszerűbb és alighanem a lá tá s fejlődésé­ ben ősibb az úgynevezett lapszín, vagy helyesebben lebegő szín. Ily en a szivárvány, a spektrum színe, a fekve szem lélt ég kékje. Ez nincs testfelülethez kötve, hanem m integy önm agában jelenik meg és két térdim enzióba terjed : ezért nevezik lapszínnek. M ásrészt viszont a lapszín nem áll a n n y ira ellen a tekintetnek, m in t a felületi szín, jobban beléje h a to l­ hatunk, m integy bele m élyedhetünk. E zért a lapszín elnevezést sem találom szerencsésnek és helyette in ­ kább a lebegő szín nevét ajánlom : ezek a színek valóban a térben lebegni vagy azt végleg lezárni látszan ak ; ha nincs m ögöttük a rá n y la g jól láth a tó test, nem átlátszók. A lebegő szín ala k jáb a n jelenik m eg a szín leg­ egyszerűbben önm agában, szinte egym agában; ez a „legtisztább“ szín. M egfelelő e ljá rá ssal m inden színt lebegő színnek láth a tu n k . Gelb em lít olyan esetet, am ikor agysérülés következtében a beteg nem tu d o tt felületi színt észlelni, hanem helyette csupa lebegő színt láto tt, részben a térszínekhez közelálló la p ­ színt; csupán hosszabb idő m ú ltán tu d ta a beteg a színeket ú jra a testek felületén lokalizálni, úgy, hogy m egint felületi és nem lebegő színeknek lá tta . M indebből valószínűleg a rra következtethetünk,

112

HARMADIK RÉSZ

hogy a lebegő szín lá tá sa is a legegyszerűbb és a lá ­ tás fejlődésében legősibb foka a szín látásn ak ; m ás­ részt valószínűleg a sem leges színek lá tá sa ősibb a ta rk á k é n á l; a lebegőnek lá to tt fehér és fekete Gelb betegének ta n ú sá g a szerint inkább csak világosnak és sötétnek látszik : ezen a fokon te h á t voltak épen m ég csak a m eg v ilág ítás különbségeinek látá sáv a l találkozunk. 504. A térszín. A felületi és a lebegő színek m el­ le tt térszínekről is beszélünk: ezek egész terek et töl­ tenek be. Ily en térsz ín t ad a térben terjengő könyn y ű fehér köd, a te re t betöltő színes gáz; térszínben lá tju k a tere t és a benne lévő tá rg y a k a t, h a színes üvegen á t nézzük. A térszín a térben lévő testek fe­ lü leti színeit á lta lá b a n a színkom pozíció törvényszerűsége szerint m eg v álto ztatja. 505. Á tlá tszó színek. F elü leti, lebegő és térszín is lehet átlátszó ; benne v ag y m ögötte, tőle színezett felületi színek jelenhetnek meg, sőt az is lehetséges, hogy m egfelelő színű térszínben illetőleg m ögött le­ begő szín, v a la m in t esetleg a m ögött m ég testfe lü le t színe is láth a tó . Lebegő szín és átlátszó test felületi színe m ögött is lá th a tu n k felületszíneket; lebegő szín m ögött m ég egy lebegő szín aligha, de átlátszó felü­ leti szín m ögött lebegő szín igenis láth a tó . Az á tlá t­ szó szín m ögött lá th a tó té r á lta lá b a n térsz ín t ölt. Az egym ás m ögött lévő színek bizonyos m értékig m indig kom binálódnak és új színt eredm ényeznek, am ely ritk á n az átlátszó, á lta lá b a n a m ögötte lévő szín h e ly e tt lép fel: inkább am az a m ódosító, emez a módosuló. E lő fo rd u lh at az is, hogy a k é t szín e g y a szem lélőtől lévő táv o lság b an is közöttük h elyet foglaló színben olvad össze; bizonyos viszont az is,

AZ EMBERI LÉLEK

113

hogy kétféle jelentősen különböző, esetleg kiégő’ szítő színt is lá th a tu n k egym ás m ögött, h a az elülső szín átlátszó és a m ásik at éppen m ögötte lá tju k . Az átlátszó színeket főleg Fuchs, H enning, K a tz vizs­ gálták. 506. A tükrözés. Az átlátszó és pedig leginkább a lehetőleg tökéletesen átlátszó testeknek m integy ellentétei azok a testek, am elyek a re á ju k eső fény­ su g a ra k a t a n n y ira teljesen és a beesés rendjének m egfelelő szabályossággal verik vissza, hogy m aguk nem látszanak, hanem az előttük lévő té r a benne lévő színes testekkel, esetleg lebegő színekkel: ezek a tükröző testek. A nem teljes tükrözés azu tán felü­ leti színekkel, a tü k ö r színe fo ly tán a tükrözés ú tjá n létrejövő, az átlátszó színek m ögöttiekhez hasonló térszínekkel, v a la m in t igen g y a k ra n ragyogással kom binálódhatik. 507. A színkom pozíció; kiegészítő színek és alap­ színek. H a különféle színeket ú g y teszünk össze, hogy külön sajátosságukban m egjelenni, érvénye­ sülni nem tudnak, á lta lá b a n azt tap asztalju k , hogy h ely ettü k egy új, elem i szín jelentkezik: így pl. a spektrum színeinek eg ym ásravetítésekor a ta r k a szí­ nek m ind eltűnnek és h ely ettü k a fehér jelenik meg. Ezen kívül a spektrum bárm elyik szín árn y alatáh o z talá lu n k egy és csakis egy m ásik olyan sp ek tru m ­ színt, hogy a kettő egybevetítésével h ely ettü k szin­ tén semleges szín, fehér v agy szürke lép fel: ezek az úgynevezett kiegészítő v agy kom plem entär színek; ilyen e g y fa jta sá rg a és kék, vörös és zöld. H a a k i­ egészítő színeknél egym áshoz közelebb eső színeket v etítü n k egym ásra, valam ely a spektrum rövidebb részén közöttük fekvő sz ín á rn y ala to t kap u n k helyet8

114

HARMADIK RÉSZ

tűk. H a e k é t színhez m ég egy olyan színt veszünk hozzá, am elynek kiegészítő színe az előbbi k é t szín között (a sp ek tru m rövidebb oldalán) foglal helyet, a három színnek v a g y közülük kettőnek különböző m érték ű keverésével bárm ely spektrum színt, v a la ­ m in t sem leges színt is e lő á llíth a tu n k ; h árom ilyen színt — leg g y ak rab b an a vöröset, s á rg á t és kéket — alapszíneknek nevezünk. E z t az elő állítást a sp e k tru m ­ színeket keverő géppel v ag y különféle színcikkeket m ag áb an foglaló és tetszés szerin ti sebességgel fo r­ g a th a tó szín p ö rg etty ű v el végezhetjük el: a színek felfogása t. i. bizonyos ideig t a r t és a felfogott színt m ég az in g er m egszűnése u tá n is egy ideig lá tju k ; íg y a különféle színű benyom ások gyors egym ásrakövetkezése is szinkom pozíciót és egy új, a kom pozí­ cióból eredő elem i sz ín á rn y a la to t eredm ényez. 508. U tóképek, színkontrasztok. Pia a szín v agy fény b e h a tá sa nagyon erős, akkor hosszú ideig is m egm arad a színes v a g y fényes tá rg y képe a sze­ m ünkben és ennek a pozitív utóképnek a helyén új tá r g y a t a re tin a in g ere lt részén sokáig rosszul vagy nem lá tu n k ; ren d k ív ü l erős fén y h a tás egyenesen roncsolóan h a th a t a szem re, azaz valóban m eg v a k ít­ h a t, nem csak egy időre „elv ak ít“. V iszont kevésbbé erős fényű és hosszabb ideig m ereven szem lélt tá rg y v ag y alap u tá n n e g a tív utókép m a ra d szem ünkben, a világos tá rg y v a g y alap h e ly e tt sötét, a sötét he­ ly e tt világos, a ta rk á n színes h e ly e tt a kiegészítő színben m egjelenő. E gym ás m ellett lévő eltérő szí­ nek is befolyásolják egym ást: sötétszürke m ellett a világosszürkét világosabbnak, viszont a sötétet sötétebbnek lá tju k ; eltérő ta rk a , különösen kiegészítő színek egym ást jobban kiem elik, telítetteb b é teszik,

AZ EMBERI LÉLEK

115

viszont hasonló színezetű, de különböző te líte ttsé g ű színek egym ást tom pítják. Á ltaláb an valam ely szín környezetében a kiegészítő színt h ív ja elő, pl. vörös mező szürke környezete zöldes. V alószínűleg a bo­ n yolult k o n tra sz th a tá s okozza azt, hogy a kék és sá rg a színek festészeti keverése, am ikor a különféle színű apró szemcsék, külön észre nem vehetően, fek­ szenek egym ás m ellett, zöldet eredm ényez és nem semleges színt, m in t a színpörgettyün. 509. A színjelenségek tér- és időbelisége. A szí­ nek á lta lá b a n két, esetleg három térdim enzióban terjednek ki és egym agukban, belső m ivoltukban időtlenek; ném ely színjelenségnek, pl. a színválto­ zásnak v agy a csillogásnak viszont lényeges m ozza­ n a ta az időbeliség, am ely a színjelenségek m egjele­ nési m ódját m indig rendkívül gazdagítja. 510. L átási fiziológia. M indenféle színt csupán a re tin a kis részén, az ú. n. sárg afo lto n látu n k ; e kö­ rü l egy olyan retin aö v van, am ely csupán kéket, sá rg á t és sem legest érzékel, azontúl pedig csak sem ­ leges színeket látunk. N agy világosságcsökkenésnél is a ta rk a színek végül szürkéknek vagy feketének látszanak, és pedig a vörös és a zöld korábban, m in t a sá rg a vagy a kék. Egyes egyének a vörös és zöld á rn y a la to k a t nem látjá k , m ások — sokkal ritk á b b a n — a s á rg a ­ kék színeket nem, ism ét m ások csupán semleges szí­ neket észlelnek: ezek a különféle fa jtá jú színtévesz­ tők, am elyek között az első f a jta férfia k n á l elég gyakori, az utolsó pedig, h a születéstől fennáll, á lta ­ lában súlyos szervezeti rendellenességre vall. A szín­ tévesztés á lta lá b a n m in t a látá sn ak egy fejlődéstani­ lag korábbi, kezdetlegesebb és prim itívebb, kevésbbé 8*

116

HARMADIK RÉSZ

d iffe re n c iá lt és kevésbbó objektív fo k ára való vissza­ esés fogható fel. A lá tá s fiziológiai feltételeire és fiziológiailag m egalapozó fo ly a m a ta ira többféle elm élet m erü lt fel, am elyeknek m egfelelő összekapcsolása a látá si jelenségek fiziológiai o ld alát á lta lá b a n m egm agya­ rázza; ezekre az elm életekre azonban e z ú ttal nem terjeszkedhetünk ki, m ivel sajáto s feladatkörünkön kív ü l esnek. A m int em lítettü k , á lta lá b a n nem fén y t és színe­ ket, hanem fénylő és fényes, színes tá rg y a k a t lá ­ tu n k : hogy ezekben m ivel van több, m in t a látá si érzetekben, azt a többi fontosabb érzetosztály á t­ tekintése u tá n vizsg álju k meg. 511. A hallás. A lá tá s m ellett az em ber m ásik, legtöbb szellem i jele n té st hordozó és erősen tá rg y i jelleg ű benyom ásokat szolgáltató érzéke a hallás. A h a llá si érzékelésben jelentkező sajáto s m inősége­ ket, a h a llá si érzeteket v ag y h an g o k at lényegében a belső fül c sig aalak ú szervében helyet foglaló ú. n. a la p h á rty a közvetítésével vesszük fel; az a la p h á rty a h ú rszerű ro stja i m in t rezonátorok rea g á ln a k a k ü l­ v ilág b an fellépő és fü lü n k e t érő hangrezgésekre, azaz á lta lá b a n a levegő bizonyos szám ú rezgéseire, és az a la p h á rty á b ó l a hallóideg az agy h a lló c en tru ­ m ába vezeti a benyom ásokat: ide m egérkezve n o r­ m ális körülm ények között m int hangok tu d a to su l­ nak a benyom ások. 512. Zenei hangok és zörejek; a hangm agasság. A hangérzeteket m inőségi szem pontból k é t n a g y cso­ p o rtb a osztjuk: az egyikbe tarto zn a k a zörejek, a m ásodikba a szűkebb, zenei értelem ben v e tt hangok. A hangok m inőségi sa já tsá g a in a k különféleségét,

AZ EMBERI LÉLEK

117

több m inőségdim enzióba való ta rto z á su k a t legtisz­ tábban a zenei hangokon vesszük észre. I t t m inde­ nekelőtt azt tap asztalju k , hogy a hangok egy m eg­ lehetősen egyenletesen változó, ném ileg a semleges színek sorához hasonló m inőségsorba helyezkednek el m agasságuk vagy m ás h a so n la tta l világosságuk szerint: v annak m élyebb, sötétebb és m agasabb, v i­ lágosabb hangok. A m agassági v ag y világossági hangdim enzióban elfoglalt helyük szem pontjából a hangok sorát egy emelkedő egyenessel elég jól á b rá ­ zolhatjuk. 513. A hangtestesség. A hangok m ag asság áv al általában, de nem teljes azonossággal egy m ásik tu ­ lajdonság is e g y ü tt já r, am elyet alighanem a h a n ­ gok ú jabb m inőségdim enzióbeli sa já tsá g á n a k te k in t­ hetünk: e szerint a m élyebb hangok á lta lá b a n tom ­ pábbak, nehezebbek, a m agasabbak élesebbek, h e­ gyesebbek, könnyebbek. E zt a tu lajd o n ság o t legjob­ ban a hangok m inőségi testességének (kevésbbé jól térfogatának) nevezhetjük. Testesség szem pontjából is leginkább emelkedő egyenessel ábrázolható a h an gok sora. 514. A zenei minőség. A zenei hangok további feltűnő tu lajd o n ság a a régen ism ert és újab b an Brentano u tá n erősen h an g o ztato tt zenei hangm inő­ ség: a zenei hangoknak u g y an is egyenként s a já ts á ­ gos egyéni jellegük van, am ely a m agassággal v álto ­ zik, de azzal — a m in t különösen R évész Géza k im u ­ ta tta — nem esik egybe. Ez a zenei hangm inőség ugyanis, am elyet pl. c-vel, d-vel, g-vel, b-vel stb. je ­ lölünk a zenében, a hangsorban több helyen, az ú g y ­ nevezett oktáváknál, igen hasonlóan visszatér, úgy hogy c1# c2, c3, hangokról beszélünk; ezek zenei hang-

118

HARMADIK RÉSZ

m inőség szem pontjából igen hasonlók, de m ag asság ­ b an erősen eltérnek, jobban, m in t pl. a c x az ex-től, am elyek viszont zenei hangm inőség tekintetében té r ­ nek el inkább egym ástól, m in t cx és c2. A szűkebb zenei hangm inőség dim enziója ilyen módon, h a egye­ dül vesszük figyelem be, m in teg y önm agába vissza­ térő vonalba á llítja a h an g o k at és ebben a te k in te t­ ben is, de egész m iv oltában is a ta rk a színek színezet­ jellegéhez h aso n lít; a hangoknak ez a zenei m inőség sokkal „elevenebb“, „teltebb“ jellegzetességet ad, m in t csupán m agasságuk. 515. A főbb hangdim enziók ábrázolása; a skála. H a a hangok m agassági, v a la m in t az ehhez igen hasonlóan alakuló testességi, továbbá a zenei m inő­ ségi jellegét e g y ü tt vesszük figyelem be, akkor a ze­ nei hangok sora leginkább egy sp irá lissal ábrázol­ ható, am elyben egy függélyesben egym ás fö lö tt a hasonló zenei m inőségű hangok foglalnak helyet. Ze­ nei hangm inőségben különböznek egym ástól a skála h a n g ja i, am elyek közül az egy o k tá v á ra terjedő ze­ nei m inőségsorban 12 különböző, egy ú. n. félhangn y it eltérő m in ő sé g fa jtá t szoktak m egkülönböztetni: ez a 12 hangm inőségből álló han g so r a tem p e rá lt skála, m íg az ism e rt c, d, e, f, g, a, h betűkkel jelölt h a n g o k a t tartalm a z ó közönséges sk áláb an a szom­ szédos hangok között egy ú. n. egész h a n g n y i k ü ­ lönbség van, az e-f és a h-c különbségeket kivéve, am elyek csupán félhangnyiak. 516. H angm agasság és zenei hangm inőség. Á ta lá b a n e g y hangm agassághoz e g y zenei h a n g ­ m inőség tarto zik ; és m ivel a zenei hangm inőség a m agasabb hangoknál hasonlóan visszatér, a h ang jellem zésénél a h an g m ag asság a fontosabb ad at, hi-

AZ EMBERI LÉLEK

119

szén a zenei m inőség vele egyértelm ű m eg h a táro ­ zottsággal adva van, m íg fo rdítva, a zenei m inőség­ gel a m agasság nincs adva. M égis többnyire a m a­ gasság m ellett a zenei m inőséget külön is m eg szok­ ták ad n i: ez a szokás tá rg y i szem pontból is a n n y i­ ban indokolt, hogy R évésznek egy patologikus eset­ ben a hangm agasság bizonyos fokú válto zását sike­ r ü lt m eg á lla p íta n ia a zenei hangm inőség állandó­ sága m ellett: i tt teh á t egyes m agasságokon abnormis, szokatlan zenei m inőséget h a llo tt az illető egyén. Ez az eset igazolta a zenei m inőségnek a m a­ gasságtól eltérő és különböző, néha el is különülő m iv o ltát; a fo rd íto tt esetet, különféle zenei m inősé­ geknek e g y m agasságon való fellépését, nem sike­ rü lt eléggé igazolni. A zenei hangm inőség sajátos jellegét és a ta rk a színek színezetéhez való hasonló­ sá g át az a m egfigyelés is m u ta tja , hogy a teljesen am uzikális egyének a m agasságot a rá n y la g jól, a zenei m inőséget azonban alig v ag y nem tu d já k m eg­ különböztetni, sokban hasonlóan a teljes színtévesz­ tőkhöz, akiknek szám ára a spektrum csak világos­ ságkülönbségekkel bír. 517. A hangvokalitás. A hangok egy további sa ­ játságos, de m ár nem általános tu la jd o n sá g a vokalitásu k : azaz egyes hangok erősen h aso n lítan ak egyes m agánhangzók vagy félvokálisok jellegéhez; K öhler szerint a cls c2, c3, c4, c5, hangok u, o, a, e, i-nek hangzanak; közöttük uo, oa stb., a cx előtti oktávában m-szerű, a cB u tán ib a n sz-szerű hangok h a n g ­ zanak. Mások, pl. Stum pf és Jaensch, részben eltérő eredm ényekre ju to tta k . M indenesetre m eg á lla p ít­ ható, hogy a vokalitás a hangoknak vagy egyes

120

HARMADIK RÉSZ

hangoknak egy ú jabb m inőségdim enzióba tartozó tulajdonsága. 518. A hangerősség. A hangok erőssége v ag y in ­ ten zitása lényegében szintén egy külön m inőség­ dim enzióba k iterjed ő sajátosság, az eddig em lített tulajdonságoktól eltérő f a jtá jú m inőségi tu la jd o n ­ sága a hangoknak, am elyek inten zitás dolgában is m eg v a n n a k h a tá ro zv a és különböztetve egym ástól: íg y m ég a zongorán kétszer m ás-m ás erővel m eg­ ü tö tt azonos b illen ty ű illetőleg h ú r is m inőségileg, azaz éppen a hang m inőségi erőssége tekintetében eltérő h an g o k at eredm ényez. 519. ö ssze te tt hangok; a hangszínezet. A m in t a legtöbb esetben nem a sp ek tru m teljesen te líte tt szí­ n e it és nem is a csak belőlük kom binálódó, szintén teljesen te líte tt színeket lá tju k , hanem a ta rk a és a sem leges színek összetételéből eredő színekkel ta lá l­ kozunk, úg y többnyire nem teljesen egyszerű rezgésű hangot, hanem több egyszerű rezgésű h a n g ­ ból összetett v ag y m ég jobban m ondva eredő h a n g o t hallunk. Ez az eredő h an g m ásféle, m in t összetevő részhangjai, b á r a h angoknál az ilyen összetétel á lta lá b a n nem ad olyan m inőségileg egyszerű eredm ényt, m in t a színeknél. M íg t. i. egy­ m ásra v e títe tt színek á lta lá b a n egy elem ien egy­ szerű, új színt adnak, addig az egy ü tth an g zó h a n ­ gok á lta lá b a n nem olvadnak teljesen egybe, hanem — legalább részben és többnyire — kiilön-külön is hallhatók. H a k ét vagy több h ang egyszerre és e g y ü tt hangzik — te h á t pl. nem különféle irán y b ó l — azt tap a sz ta lju k , hogy részben összeolvadnak egy ném i­ leg ú jszerű m inőségű hanggá. Ily e n ú jsz e rű minő-

AZ EMBEKI LÉLEK

121

ségű hang m ár akkor is sokszor fellép, h a a legtöbb hangszeren csupán e g y hangadó részt (egy h ú rt, fúvó hangszerrel egyféle m agasságú levegőoszlopot) m űködtetünk: az ad o tt han g b an m ár ekkor többféle hangrezgésből összetett hangcsoport hangzik, m in t valam i igen erősen egybeolvadó akkordban. T erm é­ szetesen m aga az akkord, több hangszer v ag y h a n g ­ adó rész egyszerre való m egszólaltatásakor je le n t­ kező összhangzó hangcsoport is ilyen összetett hang. Az így keletkező hang részben egységes és ú jszerű: újszerű m inőségi vonását szokták hangszínezetnek nevezni. A hangszínezet te h á t az együtthangzó h a n ­ gok szám ától, zenei m inőségétől és m agasságától függ. A valóban egyszerű hangok m élyebb fekvés­ ben viszonylag lágyak, m agasabban inkább élesek, de igen tiszták : ezekhez á lla n ak közel a h a n g v illa h an g jai. A legtöbb hangszer e g y h a n g ja m ár össze­ te tt: az alaphangon kívül ennek ú. n. felh an g jai, am elyeknek rezgésszám ai az alap h an g én ak egész­ szám ú többszörösei, is h angzanak benne. Az a la p ­ hang a d ja meg a hang m agasságát, és főleg a fel hangok szám ától és viszonylagos erősségétől függ a hangszínezet, am ely lehet gazdag, éles, harsogó, üres stb. Ez a színezet a han g n ak te h á t ú jszerű tu lajd o n sága: ám de a színezet m inőségileg is részben u ta l a hangösszetételre, m ert alaposabb figyelés és kellő g y a k o rla t segítségével a színezett hangból valóban k ih allh a tju k , benne m egkülönböztethetjük a külön­ féle részhangokat. Még inkább így v an ez a tényle­ ges akkorddal, am elyet részben m in t ú jszerű szí­ nezetű hangot, de m ásrészt m in t h an g e g y ü ttest is tudunk hallani. 520. H anglebegés, hangösszeolvadás, kom binációs

122

HARMADIK RÉSZ

hangok. H a az e g y ü tt hangzó hangok m agasságban elég közel v an n ak egym áshoz, a hanglebegésnek ne­ vezett sajátság o s jelenség lép fel: a h an g m integy n y u g tala n n á, ingadozóvá lesz. A m ásodpercenkénti lebegések szám a egyenlő az együtthangzó hangok m ásodpercenkénti rezgésszám ainak különbségével. H a a k ét h an g m ég jobban, egy ú. n. félh an g n ál is jobban közeledik egym áshoz, egy középhanggá ol­ v adnak össze. H a a k ét h ang m agasságban távolodik egym ástól, a lebegéseken k ív ü l sajátság o s ú j h a n ­ gok, a kom binációs hangok léphetnek fel: ezek kö­ zött legism ertebb az első differen ciális hang, am ely­ nek rezgésszám a egyenlő a két eredeti hang rezgés­ szám ainak különbségével, a szum m ációs h ang, am ely­ nek rezgésszám a a k ét eredeti h an g én ak összegével egyenlő, és a m ásodik differen ciális hang, am elynek rezgésszám át úg y n y erjü k , h a a m élyebb eredeti h an g rezgésszám ának kétszereséből levonjuk a m a ­ gasabb eredeti h ang rezgésszám át. I t t a színkom bi­ nációhoz ném ileg hasonló jelenséggel á llu n k szem ­ ben. 521. A hang tér- és időbeliségének kérdése. A szín tisz ta fenom enális jellege á lta lá b a n térés és időtlen: egy szín önm agában sztatikus, álló, de leg­ alább k ét térdim enzióba k iterjed ő adottság. Fenom enológiailag csupán olyan fényjelenségek, m in t pl. a v illan ás, a csillogás stb., időbeliek; a szín- és fény­ hatások valóságos lefolyása term észetesen m indig időbeli és nagyon sok bonyolult speciális szín- és fényjelenség lényegét tek in tv e is csupán az időben bontakozhatik ki. A színnel szemben a h an g tisz ta fenom enológiai jellegében is m indig v an időbeliség: a h an g fel- és elhangzik és a fennálló h an g is nem

AZ EMBERI LÉLEK

123

a n n y ira „áll“, m in t inkább „ ta r t“ ; azaz jó v al inkább dinam ikus jellegű a színnél. Az viszont bizonyos, hogy e g y han g b an az időbeliség nem tu d igazában kibontakozni, csupán csírában van meg. Téresség azonban a hang tisz ta fenom enológiai jellegében eg y általáb an nincs: sem a h an g m agassága, sem tes­ tessége, sem zenei minősége, sem erőssége v ag y szí­ nezete nem térés, azaz nincs térbeli hosszúsága, szé­ lessége stb.; a tisz ta hang h allása ilyen értelem ben egészen téretlen, tá rg y i ta rta lm á b a n is térm entes élm ény. Az időbeliség a m ag a gazdag d in am ik á já ­ ban a sorozatos hangösszetételekben, pl. a m elódiák­ ban, kitűnően kibontakozik; a térességet viszont csak inkább közvetve, térbeli irányélm ényekben él­ jü k á t a kü lv ilág különféle p o n tja iró l szárm azó h a n ­ gok versengő összjátékában. 522. A zörejek és főbb tulajdonságaik. A zenei hangokkal szemben a hangok m ásik n ag y cso portját a lk o tják az élet fe n n ta rtá sa szem pontjából á lta lá b a n fontosabb zörejek. Ezek a zenei hangoknál szabály­ talanabb, prim itívebb, szellem i jelentés dolgában kevesebbet mondó jelenségek, am elyeknek á lta lá b a n szabálytalanabb rezgésalakok is felelnek m eg és fel­ fogásuk á lla ti fejlődéstani szem pontból is kétségte­ lenül ősibb; ez a m eg állap ítás term észetesen nem szól a zenei hangok igen ősi felfogási képessége el­ len, am ely tudvalévőén m á r a m ad a rak n á l m egvan és az em bernek nyilv án v aló an őseredeti képességei közé tartozik. A zörejek legfontosabb tu lajd o n ság ai m indenek előtt erősségük, ta rta m u k és m agasságuk; a zenei m inőség és a v okalitás m ég csak nyom ok­ ban jelentkezik bennük; viszont bonyolult összetéte­ leik a színezet egészen különös jellegét gazdagon és

124

HARMADIK RÉSZ

változatosan b o n tak o z tatják ki körükben: éppen a zörejeknek ezt a sajátság o s színezetét tarto m egyik legfontosabb, felism erésük szem pontjából is jelleg ­ zetes tu lajd o n ság u k n ak . Az egyes anyagok, állatok, víz, szél stb. zörejeit legjobban ta lá n éppen ez a sa ­ játság o s zörejszínezet jellem zi, am ely nem oldható fel erősségben, ta rta m b a n , m agasságban stb. 523. A vibrációérzékelés; az elektrom osság-érzé­ kelés kérdése. A h allással kapcsolatban m egem lékez­ hetü n k a rezgéseket á lta lá b a n felfogó képességünk­ ről is, am elynek érzéke bizonyos fokig az egész test, főleg felülete és látszólag csontrendszere. A v ib rá ­ ciók érzékelése igen ősi képesség, ta rta lm a i, a k ö r­ nyezet ném ely f a jtá jú rezgései, m inőségdim enziók­ ban a rá n y la g szegény, főleg m inőségi erősség és egy f a jta testesség dolgában különböző tá rg y i tu d a tta r ­ talm ak. A vibrációk érzékelésének speciális tovább­ fejlődése a h a llá s: különben hangszerek okozta rez­ géseket — pl. az orgonánál — m in t v ib rá c ió k a t is érzékelhetünk és a süket vibrációs érzékével élvez­ heti a zenét (S uterm eister, K eller H elén). M ásrészt a ta p in tá s egyes jelenségeihez is m u ta t a rezgésérzé­ kelés közeli hasonlóságot, sőt a ta p in tá ssa l össze is szokott szövődni. V égül ném ileg rokonnak ta rto m az em berrel kapcsolatban á lta lá b a n tag a d o tt, de szerin­ tem m eglévő elektrom os feszültségérzékeléssel. Ez a feszültségérzékelés nem olyan speciálisan fejlett, m in t egyes állato k elektrom osságot érzékelő szerve, hanem inkább a közérzékkel kapcsolatos és m in teg y b e l s ő f e s z ü l t s é g h e z és v i b r á c i ó h o z h a ­ sonló t a r t a l m a k a t mutat. 524. A tapintás. N em csak a környező légkör rez­ géseit érzékelhetjük, hanem a szilárd testek rezgé-

125

AZ EMBEBI LELEK

sét is m e g ra g ad h a tju k : i tt a vibrációs érzékelés tel­ jesen a ta p in tá s gazdag és nagyjelentőségű érzék­ körébe m egy át. A tapintás, a régi ötödik érzék, az újabb vizsgá­ latok fényében m ind többrétű és gazdagabb érzékterületnek bizonyul, am ely többféle érzetm inőségosztályt egyesít m agában; fő érzékszerve, a bőr, is többféle érzékszervnek az egész testfelületen elosz­ tott, rengeteg p éld án y át tartalm azza. A bőr érzék­ szervei között, úgy látszik, legalább négyféle v a n : a nyomás-, a hideg-, a meleg- és a fájdalom érzék. Ezek specifikus képességű érzékelő idegvégződések, az ú. n. nyom ás-, hideg-, meleg- és fájdalom pontok. 525. A szorosan v e tt tapintóérzék. A nyom ás­ pontok a lk o tják a szó szűkebb értelm ében v e tt t a ­ pintóérzéket. A nyom ásérzék T itchener, v a la m in t v. F rey m eg állap ításai szerint többféle érzetm inősé­ get érzékel: ilyenek az érintés, a csiklandás, a vibráció és a tu la j dónk ép eni nyom ás (vagy húzás). Ezek is egyrészt intenzitás, m ásrészt a különféle testrészek szerint igen különböző jellegűek: ezért nem m erném K a tzc a l1 a ta p in tá si érzetek m onotóni­ á já t á llítan i, b á r abban kétségtelenül igaza van, hogy elem i m inőségek dolgában a színek v ilá g a jó ­ val gazdagabb. A bban is m egint ig az a t ad h a tu n k K atznak, hogy a ta p in tá s fo rm av ilág a rendkívül gazdag és a ta p in tá si érzékelés rengeteg finom és sokszerű ad ata, elsősorban kezünk tap in tó ta p a sz ta ­ lása, ta p a sz ta la ti világképünknek egyik legfonto­ sabb, a látá si és hallási terü letek m ellett legjelentő­ 1 David Katz: D e r A u f b a u 1925.

der

Tastweit,

126

HARMADIK EßSZ

sebb te rü le té t sz o lg áltatja, fontosság dolgában m in d ­ j á r t a lá tá s m ellé és ta lá n a h allás elé helyezhető; ez az egyik legjobb orientáló érzékünk, m íg t a r ta l­ m ain ak szellem i jelentésgazdagságában a lá tá si és a h allási érzetek m ögött elm arad. 526. A tapin tá si érzékelés tartalm ai. M inden ta ­ p in tá si érzet énünkkel szem benálló, ennyiben tá rg y i jellegű a d o ttsá g : ám de a lá tá si és a h a llá si érzetek­ kel szem ben alk alo m ad tán sokkal inkább testünkhöz tartozónak, „testi énünkkel“ kapcsolatban „ a la n y i­ n a k “ érezhetjük. H a m egérintenek, m egcsiklandoz­ nak, h a nyom ás ér, főleg testü n k olyan részein, am e­ lyekkel nem szoktunk cselekvőleg ta p in ta n i, az é r­ zet szigorúan véve tá rg y i, de testünkhöz tartozó, testi m i v o ltunkról szám ot adó, néha úgynevezett pro p rio recep tív tu d a tta rta lo m . V iszont h a kezünk­ kel, u jja in k k a l érin tü n k , tap in tu n k , tap o g atu n k , a ta p in tá s i érzékelés nem testü n k állap o tv álto zásait, hanem egészen a színekhez és hangokhoz hasonlóan külső tá rg y a k tá rg y i tu la jd o n sá g a it m u ta tja be, köz­ v e títi nekünk, ta rta lm a i m indenképen és erősen t á r ­ gyi jellegűek: ekkor n y e rjü k a kem énység és p u h a ­ ság, sim aság és érdesség, nedvesség, ragadósság, m e­ revség, ru g alm asság m inőségeinek szám talan fokozati és á rn y a la ti különbségét; ilyenkor a ta p in tá si érzékelés exteroreceptív. Ez a ta p in tá si érzékelő ké­ pesség K a tz m ódszeres k ísé rle ti v izsg á lata i szerint, am elyeket m agam is ellenőriztem , ren d k ív ü l gazdag és finom an d iffe re n c iá lt: az életben való eligazodás szem pontjából igen fontos nagyszerű, sok te k in te t­ ben a lá tá s t is jóval tú lszárn y aló m egkülönböztető ereje. N em csak sokféle anyagot, de m indegyiknek sokféle f a jtá já t tu d ju k ta p in tá s ú tjá n m egkülönböz-

AZ

EMBERI LÉLEK

127

tetn i: üveget, fém et, követ, fát, papirost, szövetet, író-, selyem-, újság-, ita tó p a p iro st stb., v a la m in t ezeknek is több f a jtá já t. A m egkülönböztetésben K atz m eg állap ításai sz erin t főleg az illető a n y ag szerkezetének a k ita p in tá s a vezet, ezt pedig legin­ kább a kérdéses a n y ag felületének végigsím ításakor jelentkező vibrációk érzékelése eredm ényezi: így a tap in tásb an , am elynek érzékelő képessége igazában csak a tap in tó szerv — esetleg a ta p in to tt test — m ozgásában bontakozik ki, a rezgésérzékelés egyik legfontosabb m ozzanat. A látá si érzetekhez hasonlóan K atz a ta p in tá s körében is ta lá l a leggyakoribb felü letta p in tá s m el­ le tt közegtapintást, am elynek ta rta lm a éppen v a la ­ m ilyen tere t betöltő ta p in tá si m inőség, pl. az áram ló levegő vagy víz ta p in tá si érzékelése, v a la m in t az á t­ látszóságnak m egfelelő átta p in th a tó sá g o t, am ikor valam ilyen anyagon keresztül ta p in tu n k egy te s t­ felületet. A közvetett tap in tá s is, pl. bot végével vagy keztyűn át, am ikor a ta p in tá si benyom ást je l­ lemző m ódon nem tapintószervünkre, hanem a ta p in ­ to tt tá rg g y a l érintkező tapintóeszközünk végére, a ta p in to tt tá rg g y a l érintkező felületére lokalizáljuk, igen finom lehet; ezt főleg m egint a könnyen á tte ­ vődő vibrációk érzékelésének a tap in tá sb a n való nagy szerepe teszi lehetővé. 527. Tapintás, m ozgás és látás; a tapintás téres­ sége. A ta p in tá s érzékelő ereje igazában csak a moz­ gásban bontakozik ki, am in t lá ttu k ; sim aságot, é r­ dességet m ozgás nélkül nem is érzékelhetünk kellően. M ásik fontos tám ogatója a ta p in to tt tá rg y látása. A vak tap in tó képessége á lta lá b a n finom abb és gaz­ dagabb a látóénál, de a ta p in tá si érzékelés teljesen

128

HARMADIK RÉSZ

széleskörű és sokféle tá rg y i ism eretet adó kibontako­ zását a m ozgáson k ív ü l a látá s segíti elő legjobban. Ü jabb vizsgálatok szerin t éppen a lá tá s az, am ely a v aló jáb an hézagos, de g y ak ran a folytonosság élm é­ n y ét adó ta p in tá s i érzékelésnek képességét teljesen kifejleszti: a szü letett vak ta p in tá s a sokszor inkább időben eg y m ásu tán következő és csak kisebb m érték ­ ben a szó teljes értelm ében térben kibontakozó él­ m ények sorozata. A ta p in tá si té r is, am elyről egyes régibb és ú jab b a n ism ét felm erülő állításo k k al szem­ ben k im u tath a tó , hogy eredetileg adva van, messze e lm arad a lá tá si tértő l. H iszen a ta p in tá s a közelórzékelés szerve, nem úgy, m in t a lá tá s — vagy a h allás v ag y a vibrációérzékelés — távolsági é r­ zéke, am elyben a té r teljesen kibontakozhatik, h a ta rta lm a ib a n e g y á ltalá b a n v an téresség. H e­ lyesebben m ondva a nyom ásérzékelés, az érintésérzékelés közelérzékelés a ta p in tá sb a n és az m a­ ra d voltaképen a közvetett á tta p in tá sb a n is; vi­ szont a ta p in tá s rezgésérzékelése is m á r ném ileg távolságba n y ú lh at, am ikor pl. egy h ú r rezgését ta ­ p in tá ssal érezve, m in teg y ennek té rb e fu tá sá t is érzé­ k eljü k : a vibrációs érzékelés á lta lá b a n — a m in t K atz helyesen lá tja — a halláshoz hasonló, lényegileg d i­ nam ikus, időbeli ta rta lm a k a t felfogó, de e g y ú tta l tá ­ volsági és ezzel a zu tán te re t is m egragadó érzékelés­ fa jta . Ezzel szem ben a sokszor rezgésérzetekből is felépülő, m ozgáson is alapuló, de önm agukban szta­ tik u s jellegű tá rg y i tap in tá sa lk a to k , s tr u k tu rá lt tapintásm inőségkom plexum ok — a sím a, érdes, puha, kemény, hegyes, tom pa stb. — tu la jd o n sá g a ik b a n in ­ kább a lá tá si é rz e ttartalm ak h o z h a so n líta n a k : m in d ­ k é t f a jta m á r sz ta tik u s és térés jellegű, m e rt a t a ­

AZ EMBERI LÉLEK

129

p in tá si m inőségek időbeli, dinam ikus, m ozgáson a la ­ puló kiépülésüket m ár szintén sztatik u s és térés je l­ leggé v á lto z ta tv a m u ta tjá k . Ezek a ta p in tá si t a r ta l­ m ak m ár a ta p in tá s közelit érzékelő ág án ak ta r ta l­ m ai: ennyiben a lá tá s távolsági érzékelésének t a r ­ talm aitó l m egint jellegzetesen különböznek. A két érzetkor m inőségi sa já tsá g a persze nagyon eltérő, de sok m egfelelés van közöttük. 528. A meleg- és hideg érzékelés. A bőr érzékszer­ vei között a szorosabban v e tt tap in tá si érzék m ellett o tt ta lá lju k a hőm érséklet felfogására alkalm as k é t­ féle érzékszervet: a hideg- és a m elegérzéket. Ezek a környezetnek testfelületünk hőfokánál kisebb vagy nagyobb hőm érsékletéről értesítenek. A kettő közül a hidegérzék jobban ki van fejlődve szervezetünk­ ben, a hidegpontok szám a sokszorosan több a m eleg­ pontokénál, hidegérzékenységünk nagyobb m elegérzé­ kenységünknél: ez n y ilv ánvalóan biológiailag cél­ szerű. H ideget á lta lá b a n —10—12°C-tól -(-28°C-ig é r­ zünk. 28—30° C körül sem hideget, sem m eleget nem érzünk, m ert ez a hőfok körülbelül m egegyezik te s t­ felületünk rendes hőm érsékletével. 30—32° C-on felül m eleget érzünk kb. 36—38° C-ig, azontúl forrót, 45— 48° C-on felül m ár tüzest. 60—70° C-on felül m ár a meleg- és forró-érzet m egszűnik és a fájdalom érze­ teknek a d ja á t helyét. Érdekes tapasztalás, hogy az egym agában in g erelt m elegpont még 25° C körül is m eleget, a hidegpont még 40° C körül is hideget je ­ lent: ezeknél a „paradox“ hőérzeteknél az érzék­ szervnek az ingerhez való specifikus alkalm azkodá­ sát jól m egfigyelhetjük; term észetesen ez nem azt jelenti, hogy az érzékszervek rendes körülm ények között sem eléggé objektívan veszik á t az érzéki tar9

130

HARMADIK RÉSZ

talm a k a t, csupán azt, hogy a specifikusan begyako­ ro lt érzékszerv idegenszerű in gerekre is a m egszo­ k o tt m ódon reagál. Az érzékelés o b jek tiv itásá t a hő­ érzék is a rá n y la g igen jól m u ta tja : hiszen az életben egyetlen hőpont kísérletileg izolált ingerlése ú g y ­ szólván sohasem fordul elő, hanem kisebb-nagyobb bőrfelületen a hideg- és m elegpontok sokaságát éri az inger. Ez az in g er pedig nem az abszolút m eleg vagy a tá rg y ila g n eg atív jellegű hideg, hanem a testfelü let és az azzal érintkező környezet hőm érsék­ letkülönbségéből előálló hőbeáram lás vagy h ő k iára m ­ lás. A h ő b eáram lásnál m eleget érzünk, ez pedig a m aga bizsergésével a m elegnek m olekuláris rezgés­ jelleg ét és biológiai éltető e re jét szépen érzékelteti; a hő k iáram lás hidegérzetének m egm erevítő jellege viszont a hőveszteség m iv o ltá t érzékelteti jól objek­ tív tek in tetb en is, egészen a m egfagyás előtti bénulási, derm edési, n y u g alm as elernyedési jelenségekig és a velük kapcsolatos érzetekig. M elegérzékelésnél á lta lá b a n hidegpontokat, hidegérzékelésnél m eleg­ p o ntokat is ér az in g er és m égis n o rm álisan csak m eleget, illetőleg hideget érzünk: ez is m u ta tja a p a ­ radox hőérzet különleges, m esterséges jellegét. Tény viszont az, hogy a forróság érzetének keletkezésében a hidegpontok is n ag y szerepet játsz an a k és a forró érzetéből egy hidegérzet-kom ponens is kielem ezhető; m elegpontokban szegény testrészeken inkább érez­ hető forró, m in t m eleg: de m aga a forróság m in t sa ­ játo s és sajáto sság áb an újszerű, sőt egyszerű érzet­ m inőség á lta lá b a n m elegszínű, azaz a hidegkom po­ nens a forróság érzetébe ú g y olvad bele, hogy a m e­ legérzetet egy sajátság o s szúrósan izgató érzetvonás­ sal fokozza és színezi; az egész forróságérzet m inő­

AZ EMBERI LÉLEK

131

sége teh á t valóban egy fokozott m eleget, nem m eleg­ gel kevert hideget m u ta t. A forró érzetébe azu tán fokozódásakor, v alam in t a fokozódó erős hideg­ érzetbe is, m indinkább fájdalom érzetek szövődnek bele: az égetően forró és a m etszőén hideg érzetei­ ben m ár ezek a fájdalom érzetek uralk o d n ak és a szervezet veszélyeztetésére, a szövetbom lás m egindu­ lására, szövetsérülésre utalnak. M ivel a hőérzet lényegében a bőáram lás érzete, term észetes, bogy a testfelület a s a já t hőfokától t a r ­ tósan eltérő hőm érséklethez bizonyos h a tá ro k között és a testfelület m egfelelő hőm érsékletváltozásához szükséges idő a la tt alkalm azkodni tu d és ekkor a közömbös hőm érséklet foka m egfelelően eltolódik; így a hosszabb ideig m eleg vízben ta r to tt kéz m ást érez m elegnek és hidegnek, m in t pl. a hideg vízben ta r to tt; norm ális körülm ények között is nem csak a különböző testrészek hőérzékenysége, hanem hőérzé­ kenységének n u lla p o n tja is eltérő. A hőérzetek a tap in tá sb a n igen nagy szerepet játsz an a k : sok tá rg y a t — pl. fém et, üveget, b őrt — nagyrészben hőh atásáró l ism erünk fel. A jó hőve­ zető anyagok u gyanis a testünknél rendesen h ide­ gebb tá rg y a k érintésekor gyorsabban, te h á t több hőt vonnak el, viszont pl. erős napsütéstől felm elegedve gyorsabban, azaz több hőt adnak le, te h á t akkor h i­ degebbeknek, ekkor m elegebbeknek tűnnek a rossz hővezető anyagoknál; ezek, h a alacsonyabb hőfokúak, első érintésre kissé hűvösek vagy közömbösek, de csakham ar m egm elegednek, m ivel testünk hőm ér­ sékletét az érintkező részek átveszik, de nehezen a d ­ já k tovább, úgy hogy az érintő testrész vele egyfokú környezettel érintkezik, am elyet m ár m elegnek érez, 9*

132

HARMADIK RÉSZ

hiszen az á lta lá b a n m egszokott hidegebb k ö rn y e­ zetbe való folytonos hőleadás az illető részen m egáll. Ez a m egszokott hőleadás okozza, hogy testü n k — belülről m eleg ített — felületének hőfokával teljesen egyenlő hőfokú, egész testü n k e t körülvevő környezet m á r tű rh e te tle n ü l m elegnek tű n ik és a hőérzékeny­ ség n u lla p o n tja valam ivel alacsonyabb a testfelü let hőm érsékleténél, am elynek az ind ifferen s tá rg y v agy környezet hőfokával való teljes kiegyenlítődé­ sét a belső hőterm elés és a test belsejéből való á l­ landó hőkisugárzás m eggátolja. Á ltaláb an a tá rg y a k a t, a környezetet vagy egyes testrészeinket érezzük hidegnek, m elegnek, forrónak, a hideg- és m elegérzeteket teh á t erősen tá rg y ia s ítju k és lok alizálju k ; előfordul azonban egész testü n k hideg v agy m eleg közérzete is, re n d ­ szerint m ásféle szervi és életérzetekkel is összekap­ csolódva. Ez a hőérzetek előbb e m líte tt m eg n y ilv á­ n u lási fa jtá in á l jó v al szubjektívabb tudatjelenség, de szigorúbb m egfigyelésre m ég m indig énünkkel szem benálló, csak diffúzabb, egész testü n k re v o n a t­ kozó érzéki tá rg y i tu d a tta rta lo m n a k m utatkozik. 529. A fájdalom érzékelés. A szűkebb értelem ben v e tt tap in tá si, a hideg- és m elegérzéken k ív ü l m ég az érzéki fá jd a lm a t jelző érzékkel találkozunk a bőr érzékei között. Ez a teste t kív ü lrő l fenyegető vagy érő sérüléseket jelzi az érzéki fájdalom érzetm inő­ ségeivel. E m inőségek között látszólag k ét fő f a jtá t ta lá lu n k : egy élesebb, m etszőbb vagy hegyesebb, m ondhatni világosabb, és egy tom pább, m ondhatni sötétebb érzetm inőséget. Ezek a zu tán a b ehatás a la k ja és nagysága, v a la m in t in ten zitása, ta rta m a szerint szúrásszerű, vágásszerű, ütés-zúzásszerű f á j­

AZ EMBERI LÉLEK

133

dalm akra differenciálódnak és m inőségi erősség, tartam , v a la m in t a különféle testrészek fájd alm i színének specifikus jellege tekintetében is szétkülö­ nülnek. V annak egyes, a fájdalom irá n t igen érzé­ keny testrészek, pl. a szem sz a ru h á rty á ja , és viszont egészen érzéketlenek is, pl. a száj egyes részei. Az é r­ zéki fájdalom érzet szorosan véve szintén m indig énünkkel szemben álló, érzéki tá rg y i tu d a tta rta lo m , de egyrészt á lta lá b a n alan y i érzelm i állapotokkal kapcsolódik, m ásrészt testünk á lla p o tá ra u ta lv a né­ m ileg szubjektív, sokkal inkább hozzánk tartozó je l­ leget m u tat, m int pl. egy h an gérzet: viszont az is áll, hogy egyrészt érzelm i kapcsolódása nem eg y ér­ telm ű, azaz lehet nem csak depresszív érzelem mel, hanem pl. örömm el kapcsolatos is, m ásrészt sok é r­ zéki fájdalom igen erős tá rg y i u ta lá s t is ta rta lm a z ; késvágást, tű sz ú rá st érzünk. A fájdalom érzékelés biológiai fontossága nyilvánvaló. 530. A szervi gyönyör érzékelés. A fájdalom érze­ tekkel kapcsolatban m egem líthető, hogy a később szóba jövő szervi érzetek között is van n ak egyrészt a test belsejének, a különféle szerveknek sérüléseit, elváltozásait jelző fájdalom érzetek, de m ásrészt h atáro zo tt gyönyörérzetek is; ezek szintén szorosan testi állapotunkhoz tartoznak, érzelm ekkel, á lta lá ­ ban öröm jellegű érzelm i állapotokkal is kapcsolód­ nak, de lényegükben szintén énünkkel szemben álló érzéki tá rg y i tu d a tta rta lm a k és kapcsolódhatnak depresszív érzelm ekkel is: ilyen gyönyörérzetek fel­ léphetnek ételek és italok élvezeténél és a szaglási, ízlelési, tap in tási, hőérzetek m ellett m in t további é r­ zetm ozzanatok színezik az illető tá rg y a k érzékelését, v alam in t m egjelenhetnek az ivarszervek m űködésé­

134

HARMADIK RÉSZ

vei kapcsolatban, a bőr tap in tó érzékelésével össze­ fonódva stb. T ap in tási, hő- és fájdalom érzékek nem csak a bőrben, hanem a test belsejében is v a n n a k : o tta n i m űködésük ren d szerin t szorosan összeszövődik a to­ vábbi szervi és általán o s testi életérzékeléssel. 531. A k in e szté tik u s érzékelés. A ta p in tá si érzé­ keléssel többnyire igen szorosan egybefonódnak, ab ­ ban n a g y szerepet játsz an a k egy további, szintén bo­ n y o lu lt érzék terü let a d a ta i: ezeket összefoglalóan kinesztétikus érzeteknek szoktuk nevezni. Ide sorol­ ju k m indenekelőtt a helyzetérzékelést: ennek az ú t­ já n m eg tu d ju k á lla p íta n i, hogy ta g ja in k m ilyen helyzetben vannak. A helyzetérzékelés egyrészt a bőr nyom ásérzékelésével, m ásrészt izm aink és Ízüle­ teink erőérzékelésével függ össze és k ialak u lásáb an n a g y szerepe v an a lá tá sn a k : azoknak a tagoknak a helyzetét, am elyeket ren d szerin t látu n k , jobban meg tu d ju k h atáro zn i, m in t a ren d szerin t nem láto tta k é t. H osszabb n y u g alm i állap o t u tá n a helyzetérzékelés b izo n ytalanabbá válik. A helyzetérzékelés m ellett ta g ja in k m ozgását is érzékeljük, a k á r m ás m ozgatja azokat, a k á r m ag u n k ; á lta lá b a n az utóbbi esetben finom abb a m ozgásérzékelés, am ely különben m in ­ dig ren d k ív ü l finom és érzékeny, bizonyos te k in te t­ ben a látá s finom ságát is m eg h a lad ja és a ta p in tá s egyes fa jtá in a k érzékenységéhez hasonlít. A m ozgás­ érzetekben is igen n ag y szerepet játsz ik a bőr és a belső testrészek tapintásérzékelése, de az a k tív moz­ gások érzeteibe erő- és súlyérzetek is beleszövődnek. Lényegében az izm okban, v a la m in t ta lá n az Ízü­ letekben és az in ak b an is végbem enő érzékelés a testi erő, súly és ellenállás érzeteinek felfogása.

AZ, EMBERI LÉLEK

135

Am ikor egy súlyos tá rg y a t em elünk, azt nehéznek érezzük: ez az erősen objektiváló súlyérzet. H a in ­ kább ta g ja in k fu n k ció jára figyelünk, egyrészt egy a szándékolt m ozgást nehezítő vagy gátló ellenállás­ nak a súlyérzetnél bizonytalanabbul tá rg y i jellegű, b ár éppen annak m egfelelő érzetét érezzük, m ásrészt egy ennek legyőzésére irányuló, testünk á llap o tára, illetőleg m űködésére utaló, ennyiben alanyibb, de szigorúan véve énünkkel szemben álló testi erőki­ fejtés érzetét. V alam ennyinek közös vonása egy fő­ leg az izm okban jelentkező feszültség érzete, am ely valóban és legfőképen izm aink feszültségi á lla p o ta i­ ról tudósít, teh á t szintén az inger term észetének igen megfelelő, objektív jellegű érzéki minőség. 532. A szta tik u s érzékelés. T a g jain k helyzetének érzékelésén kívül egész testünk, főleg pedig fejünk helyzetét is érzékeljük a fül belsejében lévő ív já r a ­ tok és a lab y rin th u s egy részének az ú tjá n : ez az ú. n. sztatikus érzék, érzetei pedig általán o s testi h ely ­ zetérzetek. A sztatikus érzékben fellépő rendellenes­ ségek szédülést, a testi egyensúly elvesztését idézhe­ tik elő; ilyenkor nyomás-, feszültség- és főleg külön­ féle szervi vagy á lta lá b a n közérzetek lépnek fel. A sztatikus érzék te h á t kétségtelenül érzékel, b á r lá t­ szólag nem ra g a d m eg eredeti jellegű érzetm inősé­ geket; további és fontosabb szerepe azu tán az érzé­ kelt adatoknak m egfelelően a test egyensúlyozása reflexm űködések ú tjá n . 533. A szaglás. E ddigi vizsgálódásainkban az érzetosztályok egész so rát á tte k in te ttü k ; közben is­ m ételten felm erült egy még külön nem vizsgált cso­ port, a szervi v agy életérzetek osztálya. M ielőtt azon­ ban erre rátérnénk, két eddig k ih ag y o tt és éppen az

136

HARMADIK RÉSZ

életérzetekkel szorosabb kapcsolatban álló é rzék terü ­ letet kell még á tte k in te n ü n k : ezek a szaglás és az ízlelés érzékterületei, az azoknak m egfelelő szag- és ízérzetekkel. A szaglás biológiai szem pontból egyik legfonto­ sabb távolsági érzékünk, am ely a szervezetünk k ö r­ nyezetében lévő sok a n y ag ró l tud ó sít az o rru n k b a ju tó finom , gáznem ű anyagrészecskék u tjá n : ezek sz ag tu lajd o n ság a it az o rr n y á lk a h á rty á ib a n lévő szaglóérzék ra g a d ja meg. N agyon fontos a szaglás szerepe a táplálkozásnál, hiszen az étel szaga a sz ájb a ju tá s előtt a külső orron át, a szájból a szájorr-összeköttetésen keresztül e lju t a szaglóérzékhez és az étel legfontosabb érzékelési a d a tá t szo lg áltatja. Az á lla tv ilá g b a n , de a p rim itív em ber v ilá g á b an is a szaglásnak további fontos szerepe van á lla tfa jo k , em b erfajták , nemek, v a la m in t a környezet sok m ás tá rg y á n a k és fo ly a m atá n ak felism erésében. 534. A szagok tulajdonságai. A szaglás érzéki m inőségei, a szagok igen gazdagon bontakoznak ki és erős érzelm i h atékonyságuk m ia tt szellem i jele n ­ tés tekintetében is szám ottevők: pl. esztétikai jelen ­ tőségük közism ert. Többféleképen m egpróbálkoztak a szagok felosztásával: a rá n y la g legsikerültebbnek a H enning-iéle felosztást tek in th e tjü k , am ely fűszer-, virág-, gyüm ölcs-, gyanta-, rothadás- és kozm ás sza­ gokra osztja fel a szagokat. Ezek között a csoportok között átm enetek v annak — pl. a szekfű-, a fenyő­ illa t — úgy hogy az első négy csoport m in teg y ön­ m ag áb a visszatérő szagsorozatba záródik, m íg az utolsó kettő szintén egyrészt egym áshoz áll köze­ lebb, m ásrészt a fűszer- és g y antaszagokkal kapcso­ lódik össze. Ily e n m ódon a szagm inőségek rende-

AZ EMBERI LÉLEK

137

zett összesége egy prizm ával ábrázolható, am elynek ala p ján a négy csúcsot és az éleket az első négy szagcsoport, a felső élt és két csúcsát az utolsó két szagcsoport, az alap- és felső csúcsokat összekötő éle­ ket az első négy és az utolsó két csoport közötti á t­ m enetek alkotják. Ez a szagprizm a m ég m inden­ esetre több m egoldatlan kérdésre m u ta t reá, k o rá n t­ sem olyan jó válaszokat ad, m in t a színoktaéder: meg keli vizsgálni, v á jjo n a szagok között csakugyan vannak-e m indenfelé fokozatos átm enetek, továbbá, hogy különféle — és ha igen, lehetőleg h á n y jelentő­ sebb — m inőségdim enziók m egkülönböztethetők-e körükben? A nnyi m indenesetre tény, hogy v annak egym áshoz jobban és kevésbbé hasonló szagok, v a la ­ m int, hogy a szagok keverése új szagm inőségeket eredm ényez, am elyek sorában az eredeti, keveretlen szagm inőségek közötti fokozatos átm enetek is a lig ­ hanem m egtalálhatók, ak árcsak a színkeverésnél. Mivel a szagok látszólag különféle „minőségi irá n y ­ ban“ is haso n lítan ak egym áshoz, illetőleg e lté rh e t­ nek egym ástól, valószínűleg több szagdim enziót is felvehetünk. V alószínű az is, hogy egyes szagok egym ás m inőségi m eg n y ilv án u lását nagyrészben vagy egészen m eg is sem m isíthetik, kom penzálhat­ ják, az idevonatkozó vizsgálódások azonban még aligha tekinthetők véglegesen lezártaknak, m egnyug­ tató eredm ényűeknek. A szagok h a tá ro zo ttan tá rg y i jellegűek, de azon­ túl tünékeny jellegük fo ly tán nem m indig könnyen m eghatározhatók: neveik is á lta lá b a n azokról a t á r ­ gyakról vettek, am elyekből árad n ak , és felism eré­ sük is nehezebb, ha a tá rg y a t, am elytől jönnek, nem látju k .

138

HARMADIK RÉSZ

535. A z ízérzékelés. A szagok a legnagyobb m ér­ tékben az ízérzetekkel kapcsolódnak össze: an n y ira , hogy az ételek ízében a szagok nagyobb szerepet j á t ­ szanak, m in t a tulajdonképeni ízek; ezt pl. erős n á th á b a n ta p a sz ta lh a tju k , am ikor az ételek „íze“, azaz éppen szaga elvész és csupán szorosan v e tt ízü­ k et érezzük. Az ízeket a nyelven és a szájüregben lévő ízlelő bim bók ú tjá n érzékeljük a ny álb an ol­ dódó — v ag y gáznem ű — anyagokon. N égy főízt k ü ­ lönböztetünk m eg á lta lá b a n : a savanyú, édes, sós és keserű ízt. Ezek között is lehetnek átm enetek, főleg az ízes anyagok keverése ú tjá n , de ezek többnyire nem olyan egyszerű ízm inőségek, m in t am ilyen egy­ szerűek a keverékszínek és -szagok m inőségei, h a ­ nem inkább az összetett hangok jellegéhez h asonlí­ tan ak . E gyes közbülső egyszerű ízm inőségeket azon­ ban esetleg ta lá lu n k : ilyen pl. a lúgos íz H enning szerint, egyszerű m inőség keserű és édes között. A fémes ízt egyesek külön íznek, m ások szagnak vagy szag- és íz-összetételnek m inősítik. A négy főíz és átm eneteik m inőségi ren d szertan i helyei egy te tr a ­ éderbe rendezhetők, de i tt is sok problém a v a n : ilyen az átm enetek közelebbi m iv o ltán ak és az ízdim en­ zióknak a kérdése. Ezen kív ü l itt is és a szagoknál is felm erül az a kérdés, v á jjo n a négy főíz, illetőleg a h a t szagcsoport valóban elegendő, teljes m eg ala­ pozását v agy k e re tét adja-e az íz- és a szagm inősé­ geknek. A szagok és ízek g y a k ra n összeszövődnek ta p in ­ tási érzetekkel is, pl. az ételek érzékelésében több­ n y ire szag-, íz-, nyom ás- és hőérzetek e g y ü tt szere­ pelnek. 536. A páraérzékelés. Az orr, a torok és a légző­

AZ EMBEEI LÉLEK

139

szervek n y á lk a h á rty á i a környező levegő összetéte­ lére és p á ra ta rta lm á ra vonatkozó érzékelési a d ato k at is meg tu d n ak rag a d n i: ez a páraérzékelés, am ely a szaglással és az ízleléssel is összeszövődik és am elynek érzetm inőségeiben szag- és ízérzetek is jelentős sze­ repet játszan ak , biológiai szem pontból szintén fon­ tos érzékelésünk; a d a ta i a belső szervi és életérzetek jelentkezésére szám ottevő h a tá ssa l vannak. Jelensé­ geit J . H. P arker, H enning, A. M ayer vizsgálták. 537. A szervi érzékelés. Belső szerveink és egész testi szervezetünk állap o táró l és m űködéséről, és pe­ dig kevésbbé rendes, inkább rendellenes állapotáról és m űködéséről külön érzetm inőségek, a m eglehetős gazdagon d ifferen ciált szervi, v a la m in t az é le t-v a g y közérzetek tu d ó sítan ak m inket. Ez a tudósítás te r ­ m észetesen biológiai szem pontból igen jelentős, de — ezt hangsúlyoznunk kell — nem teljes és sokszor nem is kielégítő; itt m ag u k at a szervi és az élet­ érzeteket csupán m in t tu d a tta rta lm a k a t vesszük pszichológiai-fenom enológiai módon tekintetbe. A szervi érzetek közé tarto zn a k a gyom or, a be­ lek, a szív, a tüdő, a m áj, a vese, a hólyag, a nem i szervek, a fej, a szem stb. m űködésével kapcsolatos érzetek: ilyenek többnyire csak rendellenes fizioló­ giai jelenségek felm erülésekor lépnek fel — pl. gyo­ m ornyom ás, bél-, szív-, vese-, hólyag-, epe-, fejgörcs, szem fájás — de jelentkezhetnek a norm ális m űkö­ déseknél is, pl. a nem i szervekben. A rendellenes m ű­ ködésekkel kapcsolatos érzetek rendszerint fájdalom színűek és inkább depresszív érzelm ekkel szövődnek össze; a rendes életm űködésekhez g y a k ra n gyönyör­ érzetek fűződnek: ezek inkább öröm színű érzelm ekkel szövődnek. M aguk az érzetek igen sokfélék színezetben

140

HARMADIK RÉSZ

és m inőségi erősségben is és részben elég jól, részben azonban nagyon bizo n y talan u l lokalizálhatok tes­ tü n k egyes részein, egyes szerveinkben: á lta lá b a n testi m ivoltunk á lla p o tá ra vonatkozván, ennyiben alanyiságunkhoz közelállnak, tág ab b értelem ben vett alanyiságunkhoz hozzá is tarto zn ak , de szorosan v e tt énünkkel szem benállanak, azzal szemben m in t tá rg y i adottságok d istanciálhatók. 538. A közérzék és életérzetei. Szervi érzeteink­ hez tarto zn ak , de inkább egész testi szervezetünkre m u ta tn a k , részben egyes szervek, de részben az egész szervezet életm űködéséhez kapcsolódnak általán o s élet- vagy közérzeteink, am elyek a m aguk re a litá s á ­ ban egyediek, konkrétek ugyan, m in t m inden érzéki m inőség, egyes szervekben azonban alig v agy nem lokalizálhatok és az egész test á lla p o tá t vagy m űkö­ dését igen jól érzékeltetik: ilyenek a frisseség, egészség, testi erő, v ag y a fára d tsá g , az álm osság, a közelebbről meg nem h a tá ro zo tt „betegség“ közérze­ tei. Az álm osság leginkább a fejben, a fá ra d tsá g vagy a fejben, v ag y a tagokban, izm okban, Ízületek­ ben lokalizálva, a frisseség és erő u g y a n itt, az egészség v ag y betegség közérzetei leginkább az egész testben elterjedve jelentkeznek. Ezek a legszubjektívebb érzeteink, valóban testi á lla p o ta in k „általán o s“ jelzői, de szigorúan véve szintén nem énünk állap o ­ tai, hanem vele szem benálló, énünkkel élm ényszerűleg is h a tá ro zo ttan szem beállítható érzéki tá rg y i t a r ­ talm ak, am elyek m egint v ag y gyönyörszínűek és ek­ kor inká.bb — de nem m indig! — öröm érzelm ekkel kapcsolódnak, v ag y fájdalom színűek és ekkor inkább — de nem m indig! — depresszív érzelm ekkel szövőd­ nek össze. A szervi és életérzeteknek az érzelm i élet-

AZ EMBEKI LÉLEK

141

tel való szoros kapcsolata m élyebb fiziológiai alapú is: ezt jól m u ta tja egyes pathologikus esetekben a szervi érzeteknek és az érzelm ek n agy részének együttes kiesése vagy rendkívüli csökkenése. H a n g ­ súlyoznunk kell azonban, hogy ez a kapcsolat nem a két lelki jelenségcsoport azonosságára, lényeges egységére, hanem csupán szoros összefüggésére, első­ sorban m egnyilvánulásuk fiziológiai a la p ja in a k kö­ zösségére vagy szoros k ap cso latára vall; az érzetek és érzelm ek lélektani rokonságával, kapcsolatával, am ely azonban sem m iképen sem azonosság v agy lé­ nyegbeli egység, később foglalkozunk. A szervi é r­ zetek fiziológiai a la p ja in a k v izsg álata ezú ttal szin­ tén kívül esik körünkön: csak u ta lh a tu n k a rra , hogy ilyen alapok lehetnek a szövetek elváltozásai, b aktérium ok okozta roncsolások, daganatok nyo­ m ása, gyulladások vértúlbőségének a v ag y éppen egészséges vérbőség nyom ása, m érgezések stb.; az utóbbiak közé tarto zik pl. a szervezet önm érgezése az elfárad ásn ál is. 539. A z érzékelés tarta lm a in a k bonyolultsága. M indezek a felsorolt é rz e tfa jtá k an n y ib an alapvető jelentőségűek az érzékelésben, hogy érzetek, érzéki m inőségi m ozzanatok m egragadása nélkül nincs é r­ zékelés és hogy legszorosabban véve éppen ezeket az érzeteket érzékeljük: ebből érthető a m ú lt század é r­ zékeléslélektanának a kor általános atom isztikus fel­ fogásának m egfelelő tan ítá sa , hogy az érzékelés é r­ zetelemek összegeződéseinek m egragadása. Ez a ta ­ n ítás azonban rendkívüli egyoldalúsága m ia tt súlyo­ san tévedett: m ert az érzetszerű m ozzanatokkal m ás, nem érzetszerű, ennyiben nem érzéki, de az érzéke­ lésben az érzetekkel eg yütt, m integy ra jtu k éppen

142

HARMADIK RÉSZ.

olyan közvetetlenül ad o tt vonások szövődnek össze az érzékelés ad a ta ib a n , úgy, hogy ezek á lta lá b a n igen bonyolult ta rta lm a k n a k m utatkoznak, am elyek­ ben az érzetszerű m ozzanatok csak egy, önm agában önállótlan oldalként jelentkeznek. Azaz m i a tén y le­ ges érzékelésélm ényben nem érzeteket érzékelünk, hanem az érzéki v ilágot ra g a d ju k m eg: m eg rag ad ­ ju k sokszerűségében, sokféle fo ly am atáv al és tá r g y á ­ val. Mi az m ár m ost, am i ezt az érzéki v ilágot az é r­ zetszerű vonásokon kívül m egalapozza? Az újabb lé­ lek tan ezeknek a vonásoknak jó részét m eglehetős részletességgel m egvizsgálta. Ily en vonások pl. az érzéki adottságok a la k u la ti vonásai, azaz szám-, tér-, tarta m h a tá ro z m á n y a i. 540. A z érzékelési a ktusok és ta rta lm a k ta rta m ­ határozm ányai. T a rta m a m indenféle realitásn ak , te ­ h á t m inden lelki rea litá sn a k , ak tu sn ak , élm énynek, ta rta lo m n a k is van. Ámde m indig csak valam inek v an ta rta m a , üres ta rta m nincs, a sem m inek nincs ta rta m a . Az érzékelés a k tu sa in ak és ta rta lm a in a k is van ta rta m u k : ez a ta rta m időbeli. Az időbeli t a r ­ tam véges résztartam o k egym ásutániságából épül fel, azaz ú. n. szukcesszív ta rta m , reális változások ta rta m a . M aga az érzékelés fo ly am ata m indig a szervezet és a psyche v álto zásáv al já r : ez a változás m ind a lelki, m ind a testi élet a la k u lása szem pontjá­ ból igen fontos; hiszen az érzékelés okozta lelki v á l­ tozás k ih a t az egész további lelki életre és a fizioló­ giai változás érzékszerveinket, idegrendszerünket és vele egész szervezetünket lassan, de folyton m ódosítja. S zám unkra jelenleg m égis fontosabb m ag a az a ta rta m , am ely az érzékelés ta rta lm a ib a n adódik. Íg y m indenekelőtt m ag a a változás, az idő­

AZ EMBERI LÉLEK

143

beliség m erül fel érzékelésünk tartalm a ib a n . Köz­ érzeteinkben szervezetünk állapotváltozásait, v á l­ tozó á lla p o ta it érzékeljük; hallási érzékelésünk a hangok fel- és elm erülését, változó, de ele­ ven v ilá g á t közvetíti; m ozgásérzeteink ta g ja in k helyzetváltozásáról tu d ó sítan ak ; a szaglás is igen jól érzékelteti a szagbenyom ások válto zásait; a lá ­ tás és a ta p in tá s a változások többféleségét is bem u­ ta tja . T ap in tásu n k egy tá rg y növekedését, csökkené­ sét, lüktetését, rezgését, elm ozdulását v agy tartó s m ozgását, folytonos vagy lökésszerű válto zását r a ­ gad ja m eg; a látá s szín- és fény változást, alak- és nagyságváltozást, helyváltozást érzékel különféle módokon, folytonosan, szaggatottan, gyorsan, lassan stb. Az inkább folytonos vagy inkább lüktető v álto ­ zásokon kívül ta rtó s állap o to k at és tá rg y a k a t, tartam k o n stan ciák at is érzékelünk, pl. a látásb an és a ta p in tá sb a n : ezek tárgyérzékelésünk egyik fontos feltételét alkotják. H angsúlyoznunk kell azonban, hogy sohasem érzékelünk elvont ta rta m o k a t és v á l­ tozásokat, hanem m indig valam inek, és pedig v a la ­ m ilyen érzéki ad o ttság n ak — tárg y n a k , állapotnak, m inőségileg m eghatározott fo lyam atnak — a v á lto ­ zását, ta rta m á t. Még pl. a p eriferik u s lá tá s m ozgás­ érzékelésében is v a l a m i mozog, suhan: a k á r m aga a látá si m ozgásérzet sa já to ssá g á t te k in tjü k külön é r­ zéki m inőségnek, a k á r egy pont, folt, szürkeség, szí­ nesség, fényesség m ozgását látju k , m indenképen v a ­ lam inek a m ozgását, nem sem m inek a m ozgását, v á l­ tozását látju k . 541. A térérzékelés. Az érzékelés a la k u la ti voná­ sai között igen jelentős helyet foglal el a tér. A té r nem olyan ősi határozm ány, m in t a ta rta m : énünk

144

HARMADIK RÉSZ

aktus- és á lla p o tv ilá g a és ennek változásai, tu d a tv i­ lág u n k a la k u lása nincs a térben, b ár sokszor össze­ kapcsolódik térés é lm én y tartalm ak k al. Még csak nem is m inden érzékelési mód ad egym agában térés élm ény ta rta lm a t: a tisz ta hallás, szaglás, eg y m ag á­ ban nem térés. M ás érzékeink m űködése azonban lé­ nyegesen a térre, térés ta rta lm a k m eg ra g ad á sá ra irá n y u l: elsősorban a látás, ám de a tap in tás, a kinesztétikus, sz ta tik u s és sok szervi érzékelés is. Ezek okozzák azt, hogy lényegében térés v ilágban élőknek tu d ju k m ag u n k a t: és testi-lelki szervezetünk egysé­ gessége fo ly tá n a kibontakozó térérzékelésben azután azok az érzékek is részt vesznek, am elyek egym agukban nem érzékelnek térés ta rta lm a k a t. íg y v álik le­ hetségessé az a ta p a sz ta la ti tény, hogy norm ális kö­ rülm ények között egy egységes térben élünk és m ű ­ ködünk, am elyben egész testi m i voltunk és r a jta k í­ vül sok m ás testi tá rg y és fo ly am at van a d v a: ez a té r pedig nem csak látási, tap in tá si, kinesztétikus, sztatik u s és — testü n k téressége is bele tarto zv á n — „szervi“ tér, hanem e g y ú tta l hallási, szaglási, eset­ leg ízlelési té r is, am ely teljes re a litá sá b a n v a la ­ m ennyi érzékünk összefüggő a d a ta i a la p já n bontako­ zik ki. Ez a té r jele n ti m ag á t a testek, a térbeli t á r ­ gyak térességét, v a la m in t a tőlük betöltött, de főleg közöttük és k ö rü lö ttü k lévő — leginkább „ lá to tt“ — üres teret, am ely utóbbi azonban csak térés tá rg y a k érzékelése a la p já n a lak u l ki érzéki ta p a sz ta lá su n k ­ ban. 542. A látás térérzékelése. H ogyan a la k ítjá k ki egyes érzékeink a teret? Legfőbb térérzékünk kétség­ telenül a látás. A lá tá s ta rta lm a i m indig térések és pedig á lta lá b a n v ag y k ét térdim enzióba terjed n ek ki,

AZ EMBERI LÉLEK

145

azaz síkok, illetőleg sík felületek, v ag y h árom té r ­ dimenzióba, azaz görbe felületek, testek v ag y terek. K ivételesen találkozunk túlnyom óan egy térd im en ­ ziós látá si adottságokkal, egyenesekkel, v ag y a té r ­ dimenziók legkisebb határelem ével, a p o n tta l: m eg kell azonban jegyeznünk, hogy m ég a legvékonyabb lá to tt egyeneseknek is nem csak m in t esetleges fizi­ kai tárg y a k n ak , hanem m in t lá tá si képeknek is, t a ­ lán van ném i szélességük, legalább szélességi nyo­ m uk és a legkisebb lá to tt pontok, pl. éppen csak lá t­ ható állócsillagok is, ta lá n m u ta tjá k a kétdim enziós térk iterjed és nyom ait, b á r rendes ta p a sz ta la ti a d o tt­ ságaink között éppen ezeknek az állócsillagoknak a látá sa közelíti m eg legjobban, m ajdnem teljesen, a pontszerűség élm ényét. De m ég abban az esetben is, h a valam ely egyenest valóban csak egydim enziós­ n ak l á t u n k , ez m ár a térben te rje d ki egy té r ­ dimenzióba, és az esetleg valóban teljesen pontszerű­ nek l á t o t t pont is m indig a lá to tt té r egyik p o ntja, azaz t é r b e l i , b á r m ag a nem te rje d ki térd im en ­ ziókba. Ezek a téralak o k te h á t legalább is egy térsíkban foglalnak helyet: ilyen térsík, kétdim enziós té r a látá ssa l kétségtelenül eredetileg adva van, a ttó l el nem választható. Bizonyos, hogy a sík lá tá s is sok tekintetben fejlődik, h atározottabbá, pontosabbá lesz, de lényegében, kétdim enziós té rs ík ra való k ite rje d é ­ sében, ősi adottság, am in t az o p erált vakok beszám o­ lásai is m u ta tjá k : ezek m eglehetősen kaotikus, bi­ zonytalanul rendezett, hom lokukkal párhuzam os lá ­ tási benyom ásterületet érzékelnek, ren d szerin t m a ­ gukhoz igen közel, esetleg szinte szem üket érintő kö­ zelségben. A látá si té r rendeződése és a harm ad ik , a 10

146

HARMADIK RÉSZ

m élységdim enzióba való kibontakozása lassúbb, ké­ sőbbi folyam at. A három dim enziós, a te stté r lá tá s a te h á t sokkal kevésbbé, m o n d h atju k lényegében e g y á ltalá b a n nem készen, nem eredetileg adódik. E rre csak kezdettől m eglévő és rögtön aktualizálódásnak, kibontakozás­ n ak induló képességünk van, am ely éppen a látá si érzékelés, a lá tá si tap a sz ta lás folyam án term észete­ sen k ia la k ítja a te s tté rlá tá s t. A te stlá tá s k ia la k u lá ­ sán ak legfontosabb fiziológiai a la p ja az ú. n. h a rá n tdiszparáció, az a körülm ény, hogy a különböző táv o l­ ságú tárg y a k , szigorúbban a — m egfelelő pontokon leképződő — fix á lt tá rg y a k n á l közelebb és távolabb lévő tá rg y a k v agy részek képei nem esnek teljesen a két szem m egfelelő p o n tja ira , azaz a két szemen á tfe k te te tt k é t függélyes középtengelytől egyenlő táv o lsá g n y ira b alra, illetőleg jobbra. Ily e n módon a két szem k é t egym ástól kissé eltérő képet szo lgáltat u g y a n a rró l a tá rg y ró l: ez a két kép e g y testes, m élységbe is kiterjed ő képpé olvad össze, azaz a lá ­ to tt tá r g y a t testesnek, a te re t három dim enziósnak, a benne lévő tá rg y a k a t közelebb és távolabb lévők­ nek m u ta tja . A te stlá tá sn a k e legfontosabb fizioló­ giai a la p ja m ellett kétszem ű lá tá sn á l és a rá n y la g közeli tá rg y a k n á l a táv o lsá g lá tá sb a n szerepet j á t ­ szik m ég a két szem ko n v erg en ciáján ak a foka; v a ­ lam in t egyszem ű lá tá sn á l is — m egint főleg köze­ lebbi tá rg y a k n á l — a szem lencse alkalm azkodási m ozgásának érzetei; továbbá — távolabbi tá rg y a k ­ n á l is — a messzebb lévő tá rg y a k esetleges részleges elfedése közelebbi tá rg y a k tó l; a z u tá n — főleg tá ­ volabbi tá rg y a k n á l — a levegőperspektíva, v agyis távolabbi tá rg y a k hom ályosabb volta, színeiknek szí­

AZ EMBERI LÉLEK

147

nezetváltozása és lebegő színekhez való közeledése a közbülső, nem tökéletesen átlátszó levegő „elleplező“ szerepe fo ly tán ; végül — szintén főleg távolabbi t á r ­ g y aknál — a távolabbi — ism ert — tá rg y a k viszony­ lagos nagyságesökkenése a közelebbiekkel szemben, íg y az egyszem ű látá sn ak is v annak a m élységlátás k iala k u lá sá t lehetővé tevő feltételei, ezek azonban sokkal kevésbbé hatásosabbak a kétszem ű látá s harán td isz p a rá c ió já n a k a szerepénél. És valóban: egy szemmel való lá tá s is m u ta t távolságkülönbségeket, de teljesen plasztikus m élységeket, testességet csak két szemmel látunk, különösen két-három m éteren tú l lévő tá rg y a k n á l; erről b á rk i m eggyőződhetik, h a egy szemét befogva v ag y becsukva elfo g u latlan u l á ta d ja m ag át a félszem ű lá tá s benyom ásainak. H ogyan képzelhető el a felsorolt fiziológiai — h arán td iszp aráció , konvergencia, lencse-alkalm az­ kodás — és fizikai — eltak arás, lég tá v la t, n a g y ság ­ csökkenés — feltételek lélektani h a tá s a a m élység­ látá s k ialak ításáb an ? A m int em lítettem , a m élység­ látá s a tap asztalás folyam án alak u l k i: a ta p a sz ta ­ lásnak kétségtelenül szerepe v an benne. Az e m lített feltételek felm erülése esetében távolsági különbsége­ ket tap a sz ta ltu n k a tá rg y a k között, illetőleg a té r­ ben; újólagos felm erülésükre ezeknek a tapasztala-• toknak az a — testi-lelki, m indig szervezetünk egé­ szét m ódosító — h atásu k , hogy m in d já rt m élységet, távolsági p e rsp e k tív á k a t látu n k . Ez a m a g y a rá z a t azonban, am ely különben nem sokat mond, éppen a h a rán td iszp aráció n ál nem jöhet szóba, m ert o tt lá t ­ szólag kezdettől fogva sem érzékelünk k é t kissé el­ térő képet, hanem csak egyet, m íg a konvergenciát, alkalm azkodást, elfedést, lég táv lato t, nagyságcsök10*

148

HARMADIK RÉSZ

kenést észrevesszük v a g y legalább észrevehetjük. H o­ g y an lesz a fiziológiailag a d o tt k ét kissé eltérő sík­ képből e g y testes szem léleti kép? E rre bizony nem igen tu d u n k m ég kielégítő v álaszt ad n i; lehetséges­ nek ta rto m azonban i tt az a la k elm élet am a ta n ítá s á ­ n ak alkalm azását, hogy a psyche — sőt m á r a fizio­ lógiai organizm us is — lehetőleg egyszerűbb, könynyebben m eg rag ad h ató és m e g ta rth a tó alakok m eg­ ra g a d á s á ra törekszik. íg y é rth ető volna egy tá rg y a t kissé eltérően m utató, azaz egyfelől szinte balról, m ásfelől szinte jobbról átfogó, „átkaroló“ k ét képnek e g y sokkal egyszerűbb és a többi ta p a sz ta la tu n k n a k is m egfelelő testes képbe való összeolvasztása, azaz e g y testes tá rg y látá sa. A p e rsp ek tiv ik u san lá tv a ta p a s z ta la ti tu d ásu n k tó l eltérő, ennyiben szo k atla­ nabb és sokszor bonyolultabb té ra la k o k a t m u ta tó testeknél is azt tap a sz ta lju k , hogy á lta lá b a n nem lá tju k őket a n n y ira eltérő alakban, m in t am ilyen alak képe a re tin á n lerajzolódik, hanem m egszokott, ren d szerin t egyszerűbb alakjukhoz hasonlóbban, — de m élységben, testesen, p e rsp ek tiv ik u san lá tju k őket: azaz a főleg testi tá rg y a k n á l kétségtelenül é r­ vényesülő alak k o n stan ciára, konstans a la k lá tá s ra való tendenciát a perspektivikus, a testszerű, a m ély­ ség látással törekszünk — egész term észetes ö n tu d a t­ lan sá g g a l — összekapcsolni és tám ogatni. Nem á llí­ tom, hogy ezek az elgondolások lelki szem pontból elégségesen m ag y arázzák a m élységlátást, de úgy látszik, hogy an n ak m egértéséhez ném ileg közelebb visznek. H ogy térés tá rg y a k a t, testek et látu n k , bizonyos; a térességet itt m indig valam in, valam i érzetszerű m ozzanatokkal is m eg h atáro zo tt adottságon látju k .

AZ EMBERI LÉLEK

149

De hogyan lá tju k az üres teret? L átjuk-e e g y á lta lá ­ ban? V alam iképen kétségtelenül lá tju k m ag á t a te­ ret. H ogy egyezik m eg m ár m ost ez a tén y azzal a m egállapítással, hogy te re t térés, de érzetm inőségileg is m eg h atáro zo tt adottságok nélkül nem látu n k ? M indenek előtt szögezzük le, hogy te re t csak o tt lá ­ tunk, ahol v alam i térés v agy térbeli v an a térben: s a já t testü n k és m ás testek v ag y legalább is felhők vagy a nap és a levegőég kékje, vagy a csillagok és közöttük az éj fekete tömegei. A testek között, am ennyiben nem érintkeznek egym ással, v a la m in t körülöttük, lá tju k a teret. A te re t különösen jól lá t­ juk, h a valam i finom , átlátszó közeg betö lti: pl. könnyű fehéres köd, p ára, v agy v alam ilyen színes, átlátszó gáz. Ily en k o r a té r térszínnel kitöltve, m inő­ ségileg is m eg v an h a tá ro zv a és ezért legjobban lá t­ ható. Ámde jól lá th a tó a té r közöttünk és távolabbi testek, vagy valam ely a te re t lezáró lebegő szín kö­ zött is akkor, h a a testek felületén v ag y a lebegő színen fényérzethatások jelentkeznek: ezektől m in t­ egy a té r is fénylik, fényüket k iv e títik a térbe. Olyan lebegő szín, m in t az ég kékje, bizonyos fokú behatolható ság áv al is emeli a té r lá tá sá t, ném ileg a térszí­ nekhez hasonlóan. A testek előtt terjengő b eárn y é­ kolt, sötét té r is, m in t valam i tátongó ű r láth ató . K ö­ zöttünk és távolabbi testek vagy lebegő színek kö­ zött, h a nem fénylenek ugyan, de m eg v an n ak v ilá ­ gítva, is lá th a tó a tér, m in t üres m élység a szemlélő és a távolabbi tá rg y a k között. M indezek a la p já n azt m ondhatjuk, hogy a té r lá tá sa eredetileg térés érzéki tárgyakhoz v an kötve és azoktól sohasem is szak íth ató el teljesen: m ég egy szem léletesen e 1 k é p-

150

HARMADIK RÉSZ

z e i t — ne m csak elgondolt — üres té r is tarta lm a z bizonyos érzetszerű vonásokat. M e g állap íth a tju k teh át, hogy a téresség és a tér sem m i esetre sem olyan érzéki m inőség, m in t am i­ lyenek az érzetszerű m inőségek: ezeknek kitöltöttségével, ta rta lm a ssá g á v a l szemben üres, inkább valam i szem léletes, de nem érzetszerű k e re t jellegű. H a m i­ nőségnek m ondanék, ez lényegesen m ást jelentene, m in t az érzéki m inőség, a szín, fény, hang, meleg, nehézség stb. M ásrészt viszont m indig érzéki m inő­ ségekkel és pedig éppen térés érzéki m inőségekkel e g y ü tt jelenik m eg a téresség és a tér, ennyiben te­ h á t azt m on d h atju k , hogy érzékeljük, első sorban lá tju k : de ez a té rlá tá s nem ugyanolyan, m in t a színlátás, azaz szorosan v e tt téré rz e t nincs; csak té ­ rés szín- és fényérzetek — m ég tovább is s tru k tu rá lt — kom plexum ai vannak, am elyek érzékelésünkben közvetetlenül m in t a lá to tt térben kibontakozó világ jelennek meg. N incs szín té r nélkül, de té r sincs szí­ nes fény nélkül: és a téresség v an eredetileg a szí­ nen és fényen és csak a zu tán v an a m á r térés szín a térben. A téresség és a té r te h á t a lá tá s i képeknek, szem léleti ta rta lm a k n a k egy a lá tá si érzetekkel e g y ü tt és egyform án közvetetlenül, de nem érzetm inőségileg, hanem m ásképen, m ondjuk éppen alakulatila g , ennyiben nem érzékien, de szem léletesen és az érzékelésben a n n ak érzéki ta rta lm a iv a l ad o tt vo­ nása, oldala. Ily en m ódon van n ak ad v a a térés tá rg y a k többékevésbbé h a tá ro lt és h a tá ro z o tt té ra la k ja i is: m ond­ h a tn i erősebben h a tá ro lta n és h a tá ro z o tta n egyes testi tá rg y a k té ra la k ja i, kevésbbé, nem m in ­ den tek in tetb en h a tá ro lta n és h a tá ro z o tta n egyes

AZ EMBERI LÉLEK

151

alapok, horizontképek és lebegő színek a la k jai. Ezek a téralakok a térben egym ástól elkülönítik, egyenként egységbe foglalják, de tag o lják is és egy­ máshoz a térben sokféleképen viszo n y ítják a látá si térbeli ado ttság o k at: a téra la k n a k az egyes lá to tt t á r g y a k érzékelése és érzéki m egragadása, fel­ ism erése szem pontjából rendkívül nagy, az érzet­ vonásoknál nem kevésbbé jelentős, hanem néha még jelentősebb szerepe van. A lá to tt térnek még egy nagyon fontos tu la j­ donsága van : a lá tá s távolbaható képességének, azaz távolból jövő h a tá so k a t m eg rag ad n i képes m iv o ltá­ nak m egfelelően, a látá si té r távolsági tér, am ely­ nek kiterjedése kedvező körülm ények között a szem ­ léletben is rendkívüli m értékben, h a nem is h a tá r ta ­ lanul növelhető és am ely bizonyos fokú szem léletes­ séggel végtelenbe kiterjedően — b á r nem egyszerre a k tu á lis végtelenségben szem léletesen ad o ttn ak — képzelhető el. 543. A tapintás tér érzékelése. A lá tá si térrel szemben a ta p in tá si té r sokkal szűkebb k ö rű : voltaképen csak addig ér, am eddig ta g ja in k ta p in th a t­ nak. Más szem pontokból is eltér a lá tá si tértő l: egyes esetekben sokkal kevésbbé finom — pl. k ét vagy több kis közeli tá rg y v agy tá rg y rész, v a la m in t az alak m egkülönböztetésében — m ás esetekben viszont jóval finom abb is lehet — pl. egyes felületek m ikros tru k tú rá já n a k , te h á t e g y ú tta l apró alak v álto zásai­ nak m eg állap ításáb an ; igaz, hogy ezeket az a la k v á l­ tozásokat m in t érzetm inőségeket, pl. érdességet érzé­ keli a tap in tás. K o n tin u itása is sokkal b izo n y tala­ nabb a látá si térnél, szigorúan véve nincs is meg. A látá s és a ta p in tá s együttes m űködésénél a zu tán a

152

HARMADIK RÉSZ

lá tá si és ta p in tá si té r legnagyobb részben egyesül és eltéréseik kiegyenlítődnek. Ü jabban egy pathologikus eset m egfigyelésével kapcsolatban Gelb és G oldstein fe lú jíto ttá k azt a m á r sokkal régebben felm erü lt elm életet, hogy a ta ­ p in tá sn a k tulajdonképen nincs is téressége, hanem a z t a lá tá stó l n y e ri; egym agukban a ta p in tá si be­ nyom ások csak e g y m ásu tán i téretlen adottságok. Ez a felfogás azonban ta rth a ta tla n n a k bizonyult és azok a vizsgálódási eredm ények, am elyek a ta p in ­ tá si té r érzékelési feltételeire vonatkoztak, m a is n a g y já b a n h e ly t állanak. Ezek szerint a tap in tá ssa l elég jól m eg tu d ju k á lla p íta n i a ta p in to tt tá rg y a k térbeli n ag y ság át, a la k já t, v a la m in t a m á r a téressé­ gen tú l lévő szám h atáro zm án y ait is, a tá rg y egysé­ gét, részeinek szám át v ag y több tá rg y n á l ezek szá­ m át. Ez a m eg állap ítás sokkal pontosabb, h a én ta ­ pogatom a tá rg y a t, m in t h a az é rin t engem et. Főleg az u jja k , v a la m in t az a jk a k ta p in tá si képessége fe j­ le tt: u jja in k a t a ta p in to tt tá rg y a k o n végig m ozgatva n y e rü n k csak igazán eleven ta p in tá si képet róluk, m íg ajk u n k o n inkább a tá r g y a t m o zg a th atju k vé­ gig; az a ja k ta p in tá s g y a k o rla ti jelentősége az u jja ­ kéval szem ben azonban á lta lá b a n jó v al csekélyebb. A bőr egyes részein, pl. a háton, a ta p in tá s térm eg ­ rag ad ó képessége sokkal d u rv áb b : bőrü n k et több centim éter távolságban érő k é t benyom ást sem tu ­ dunk m egkülönböztetni, főleg h a ezek egyszerre, nem egym ás u tá n érnek. M ásrészt a tá rg y a k felületének igen apró a lak v álto zásait, érdességi különbségeit is m eg tu d ju k á lla p íta n i, h a u jja in k a t végighúzzuk r a jtu k : i tt a ta p in tá ssa l összeszövődő vibrációérzé­ kelés, am ely az érdesség érzékelésében valószínűleg

AZ EMBERI LÉLEK

153

döntően közrem űködik, az érdesség v ag y sim aság közvetlen érzetminőségeiben közvetve tér- és a lak h atáro zm án y o k at és különbségeket is m egragad. A tap in tá sn a k e röviden jellem zett térérzéke m ellett m egvan az a képessége is, hogy m eg tu d ju k jelölni testünknek azt a részét, ahol érintés, nyom ás, ütés, szúrás, h ő h atás é rt: ezt a térérzékkel nem azo­ nos képességünket nevezzük a bőr helyérzékének. 544. A kin esztétiku s, szta tik u s és szervi térérzé­ kelés. A ta p in tá s térérzékelésével szorosan összeszö­ vődik a kinesztétikus érzetek térérzékelése: a kettő eg y ü tt eredm ényezi azt a képességünket, hogy ta g ­ ja in k egym áshoz és a térben való helyzetét akkor is elég jól m eg tu d ju k jelölni, h a nem lá tju k őket. I t t azonban m ár a lá tá si tap a sz ta lás is belejátszik e k in ­ esztétikus té r k ia la k ítá sá b a : ezt onnan tu d ju k , hogy a rendesen lá th a tó tagok helyzetének lokalizálása jobb, m in t a ren d szerin t nem lá to tt testrészeké. T a g ­ ja in k m ozgásérzetei is bizonyos térességet m u ta tn a k és íg y az azokat felfogó m ozgásérzékelésnek :s van térm egragadó képessége. Szervi érzékelésünk is, fő­ leg különféle szervi érzetek fellépésekor, m u ta t té r ­ m egragadó képességet. T érérzékelésünk k iala k u lá sá b an látszólag m ég igen fontos szerepet játszik az egyensúlyérzék, am ely nem csak testünknek a körülié vő tárg y ak h o z és a té r­ ben való helyzetéről tudósít, hanem egyes térbeli ir á ­ nyokról — főleg a fent- és len trő l — is szem léletes képet ad. 545. A hallási tér. F elsorolt „térérzékeink“ térszem lélete a la p já n azok az érzékeink is, am elyeknek é rz e tta rta lm a iv a l eredetileg téresség nincs adva, bele­

154

h a r m a d ik

:

r ész

helyezkednek érzékelésükkel a térbe: íg y v an ez első­ sorban a hallással, am ely eredetileg nem közvetít té ­ rességet. T é rta p a sz ta lá su n k a la p já n azonban később m á r közvetlenül és elég pontosan — b á r korántsem m indig jól — m egkülönböztetjük a közeli és távoli eredetű, a különféle irányokból jövő, a mozgó test m ozgásával, h ely változásával kapcsolatos hangokat. E bben n ag y segítségünkre van a két füllel való h a l­ lás is, m ert a különféle irányokból jövő hangok nem érik teljesen egyidőben és egyform án a k é t fül dob­ h á rty á it: ezek a különbségek elég jelentős m érték ­ ben kö zrejátszan ak a h a n g fo rrá s irá n y á n a k m egál­ lap ításáb an . Ily e n m ódon az önm agukban téretlen hangok idővel egész n ag y és bonyolult, sokkal in ­ kább a látá si, m in t a ta p in tá s i té rre l rokon h a n g ­ térben bontakoznak ki, am elyet egy közelünkben lévő n a g y zenekar játé k áb a n , de m ég jó v al inkább egy n a g y város m inden oldalról reán k h ató zajáb an kitűnően átélhetünk. Ez a h a llá si té r nem m inden irá n y b a n hom ogén: am erre lá tu n k is, a rr a pontosab­ ban tagolt, de viszont h á tu n k m ögött, ahol eg y m a­ gában, lá tá s nélkül érvényesül, bizonytalanabb ta ­ goltsága m elett is különös jelentőségű g y a k o rla ti életünkben; a h á tu n k m ögött lévő té r elsősorban ép­ pen h a llá si tér, h allás ú tjá n bontakozik k i szá­ m unkra. 546. A szaglási tér. A szagok sem térés a d o ttsá ­ gok önm agukban, de elsősorban a lá tá si és a h allási té rre l kapcsolatban szaglási té r is kifejlődik, am ely főleg kellő tapasztalásból ism e rt környezetben és fi­ nom szaglás m ellett igen jól differen ciáló d h atik . Az ízlelés sz o lg á lta tja a rá n y la g a legkevesebb té ra d a to t; levegő- és páraérzékelésünk viszont nem egy érdekes

AZ EMBERI LÉLEK

155

térm eg ra g ad á sra képes, íg y pl. a szűk terű, z á rt le­ vegő vagy a n y ílt térben friss levegő különbségeinek érzékelése alap ján . 547. A z érzéki tér. V égül te h á t szinte m inden é r­ zékünk közrem űködik térés érzéki v ilág u n k k ia la k í­ tásáb an : így élünk és érzékelünk m in t térés testi lé­ n y e k 1 a térben sok m ás térés tá rg y és fo ly am at kö­ zött. Ebben a térben testünkön kív ü l igen sok térés tárg y , elsősorban összefüggő a la k ú test v a n : ezeknek a testi tá rg y a k n a k az a la k ja i többnyire egy sík a la p ra rajzolódnak v ag y egy a m élységbe is k ite r­ jedő térés környezetben foglalnak hely et illetőleg abból em elkednek k i; a té ra la k és a téra la p , v a la ­ m in t a térkörnyezet sok érdekes s a já ts á g á ra i tt nem térh etü n k ki. Az alap o k at és környezeteket többnyire azok a nagyobb és nem egyszer azok a n ag y térsíkok és felületek, illetőleg terek szo lg áltatják , am elyek közül a legfeltűnőbbek néhány tu la jd o n sá g á t főleg a látá ssa l kapcsolatban m egism ertük. 548. A m ozgásérzékelés. A térben m egy végbe a változás egyik legjelentősebb fa jtá ja , a térbeli helyválto ztatás v ag y a szűkebb értelem ben v e tt mozgás. Ez is lehet inkább nagyobb vonalú és a kiinduló ponthoz vagy közelébe inkább csak kivételesen viszszatérő mozgás a szó legközönségesebb értelm ében, v agy inkább kisebb vonalú és a kiinduló ponthoz v agy közelébe illetőleg a kiinduló p ontnak szabályo­ san m egfelelő helyre ú jra m eg ú jr a visszatérő rez­ gés. M indkettőnek az érzékelésére m egfelelő k ö rü l­ m ények között képesek vagyunk. Közönséges moz­ 1 Hogy az én és aktusai nem térések, tudjuk; de lehetnek — belső, szemléleti, tudatbeli — teret alkotók.

156

HARMADIK RÉSZ

g ást érzékel a látás, a ta p in tá s és ta g ja in k m ozgását igen finom an érzékeli a kinesztétikns érzékcsoport. A látási m ozgásérzékelés látszólag ősibb m in t a ta rk a szín- és az alakérzékelés és a periferik u s lá tá s­ ban is a rá n y la g jól fejlett. A látási m ozgásérzékelés­ ben m indig valam inek a m ozgását érzékeljük, még a p eriferik u s látá sn ál is; ennek a valam inek persze nem kell egy bizonyos felism erhető tá rg y n a k lennie. Ámde a mozgásérzékelésben ezen kívül a m inőségi vonáson k ív ü l is valam i egészen sajátos jelleg van, am ely sem m iképen sem vezethető vissza pl. külön­ féle térbeli helyek egym ás u tá n való elfoglalására: valam i egészen sajátságos dinam ikus és éppen moz­ gásjelleg v an benne adva, főleg a gyors, v á ra tla n , szabálytalan, különleges m ozgásokban; a nyugodt, egyenletes, lassú környezetm ozgások viszont — am e­ lyek nem egyszer v agy m aguk ú. n. m ozgáscsalódá­ sok, v ag y ilyenekre vezethetnek — a folyás, v á l­ tozás sztatik u s és dinam ikus jelleg között m integy középen álló képét m u ta tjá k . Á ltalá b an ú g y látom , hogy m inden fa jta mozgásérzékelésben a tulajdonképeni m ozgásérzet az az érzetm inőség, am i a mozgó v a la m it a d ja ; m ag a az érzékelt mozgás m á r nem érzetm inőség, ennyiben nem is a szó szoros é rte l­ mében érzéki, hanem a szem léleti tartalo m n ak az érzetm ozzanatokkal egyenlő közvetlenséggel ad o tt alak u lati oldala: sajátságos dinam ikus alak, ném ileg a téralakhoz hasonló, de ettől éppen főleg dinam ikus m ivoltában különböző; viszont nem érzéki, de az é r­ zéki adottsághoz k ötött szemléletes jellegében a téralakhoz m egint hasonló. Íg y a lá tá sn á l érzetszerűek a mozgó tá rg y érzetm inőségei, színei, fényei, a p e ri­ ferikus látá s m ozgásérzékelésében a mozgó, suhanó

AZ EMBERI LÉLEK

157

szürkeség, fehérség, ta rk a színesség, fényesség; ezek­ nek m ozgása a tulajdonképeni, ra jtu k , velük szem­ lélt m ozgásalak. A tap in tá sn á l — a k á r tapintószer­ vünk, a k á r a tap in to tt tá rg y mozog — érzékelhet­ jü k vagy a tapintószerv, vagy a ta p in to tt tá rg y moz­ gását; a tapintószerv m ozgását rendszerint an n ak tényleges m ozgásával kapcsolatos kinesztétikus és sztatikus érzetek közrem űködésével érzékeljük. E b ­ ben a tap in tá si m ozgásérzékelésben is a tu lajd o n ­ képen érzetszerű adottság a ta p in to tt m o z g ó tá rg y n a k jórészben éppen m ozgásával kapcsolatban érzett sim asága, érdessége, élessége, súrlódása, nyo­ mó ereje, stb.: ezekkel az érzetekkel eg y ü tt ra g a d ­ ju k meg azután a tap in to tt mozgó test m ozgási dina­ m ik áját, m ozgásalakját. K inesztétikus és sztatikus m ozgásérzékelésünkben is a tu la j donképeni m ozgás­ é r z e t e k bizonyos feszültség-, nyomás-, súrlódás-, erő-, esetleg szédülési érzetek, am elyekkel eg yütt, velük, ra jtu k , és éppen olyan közvetlenül, szemléle­ tesen, de nem a szó szoros értelm ében érzékien, azaz érzetm inőség m ódjára, a — legtöbbször dinam ikus, néha inkább folyó — m ozgásalak van adva. 549. A szem léleti ta rta lm a k tér- és m ozgás­ alakjai és szám határozm ányai. Nem utolsó sorban egységes, összefüggő m ozgásukkal bontakoznak ki az egyes — főleg láto tt — tá rg y a k a la k jai a környezet­ ből és differenciálódnak sokszor egyes, külön mozgó, részeik. Ezeket a tá rg y i téralakokat, am elyeket fő­ leg a látás és a tap in tás ú tjá n rag ad u n k meg, m ár m egism ertük: a szemléleti tárg y a k n ak ezek a m ár E hrenfelstől felism ert és alakm inőségeknek nevezett, újabban a lélektani vizsgálódás előterébe k e rü lt té r­ alak u latai a szem léleti ta rta lm a k a lak u lati oldalának

158

HARMADIK RÉSZ

egyik fontos csoportját alkotják. T u djuk azt is, hogy ezek a téralak o k — és a m ozgásalakok is — a t á r ­ gyak egységét n a g y m értékben m eghatározzák; a tá rg y a k egységének, v alam in t elkülönülésüknek és tagolódásuknak is egyik legfontosabb a la p ja azon­ ban szám szerűségüknek és szám viszonyaiknak érzéki m egragadása. I t t az egynek és a soknak a m egraga­ d ása az alapvető. Az egy és a sok, v alam in t az ezekkel kapcsolatos egész és rész, elem és halm az érzéki m egragadása m egint olyan, m in t az előbb vizsgált alakulatm ozza­ natoké: ezek is a szem léleti ta rta lm a k alak u lati olda­ lához tarto zn ak és pedig éppen legősibb és legtágabb körben fellépő a la k u lati határozm ányok, am elyek az érzéki ta rta lm a k körén messze tú lh alad v a m inden­ féle re a litá st m eg h atáro zn ak és ezért m indenféle é r­ zéki, szem léleti ta rta lo m b a n is m eg találhatók. És itt m egint azt talá lju k , hogy az érzékelt egy és sok, rész és egész, elem és halm az m indig valam i érzetszerüleg is ad o tt: a szó szoros értelm ében ezt az érzet­ szerű m ozzanatot érzékeljük, de vele, r a jta közvet­ lenül m eg rag ad ju k az érzékelésben a nem érzetszerű, de szemléletes egy és sok, rész és egész, elem és h a l­ m az m ozzanatokat, v a la m in t legfontosabb viszo­ n y a ik a t, a m ennyiségi egyenlőséget és egyenlőtlen­ séget, nagyobbságot, kisebbséget, többséget, kevesebbséget. Az érzékelt tá rg y i tartalm a k , a szem léleti ké­ pek k o n stru á lá sá b a n ezek az alapvető szám- és számviszonym ozzanatok, am elyek m indig a la k u lati jelle­ gűek és érzetszerű m ozzanatokkal v agy m ozzanato­ kon lépnek fel, nem kevésbbé lényegesek, m in t m a­ guk az érzetm inőségek. L átási és tap in tá si ad o ttsá­ goknál ezek a szám határozm ányok, a m in t em lítettük,

AZ EMBERI LÉLEK

159

a tér- és m ozgásalakokkal szorosan összekapcsolód­ nak, sokszor m integy azokból lépnek elő, de sem m i­ képen sincsenek csak ezekhez kötve: m á r itt is éppen egyes érzetm inőségekhez, pl. színekhez, fényekhez fűződhetnek elsősorban — ph egy vagy több színfolt, egy fénysugár —, m ásféle érzékelési tartalm ak n ál, pl. a hangoknál, az érzetm inőségeken kív ü l a ta r ta m ­ hoz, egyidejűséghez vagy egym ásutánisághoz is k ap ­ csolódhatnak; e g y hang lehet e g y ta rta m a a la p ­ ján , e g y akkord — többek között — az egyszerre való hangzás alapján, e g y m elódia a folytonos, meg nem szakított egym ásutániság alapján. Term észe­ tes, hogy azu tán az egységnek és a többségnek sok­ kal m élyebb és bonyolultabb a la p jai is lehetnek, am e­ lyek közül többel még m egism erkedünk. Ámde m ár a legegyszerűbb érzéki tartalm a k n á l is m indig ta lá l­ kozunk az egységgel és a többséggel, egésszel és rész­ szel, stb., h a m ásként nem, e g y érzetm inőséghez, pl. egy szagérzethez, ízérzethez, hidegérzethez, fá jd a ­ lomhoz fűződve. R endkívüli jelentőséget ezek a szám- és számviszonym ozzanatok a bonyolultabb szem léleti t á r ­ gyakban nyernek, am elyeknek tárgyszerűsége és v i­ szonylag n ag y érzéki állandósága, konstanciája, azaz érzéki m egjelenésüknek n ag y állandósága jó­ részben ezektől a fontos tárg y a lk o tó alakulatm oz­ zanatoktól függ. M egragadásuk, a m in t em lítettük, közvetlenül az érzékelésben tö rtén ik , de nem érzéki, azaz érzetszerű, hanem az érzetm inőségek érzéki m egragadásához fűződő, szem léletes módon. V ala­ m ennyi ilyen ala k u lath a tá ro zm á n y n a k közös vonása, hogy m ennyiségileg és m ennyiségviszonyoktól m eg­ h atá ro zo ttak ; ez a szám szerű a lak u lato k n ál n y ilv á n ­

160

HAKMADIK KÉSZ

való, a ta rta m o k n á l is, csupán a té ra la k u la to k n á l nem ; i tt a kontinuum ok, a ponthalm azok és bennük a végtelen n a g y n a k és végtelen kicsinek a szerepe az érzékelés elől g y a k ra n elre jtik , de a gondolati elemzés szám ára egyenesen felfedik a m ennyiségi jelleget. 550. A z érzékelési a ktu s és a szem léleti tartalom logikai oldala. Az érzetszerű és az a la k u la ti vonások azonban nem m erítik ki m indazt, am i az érzéki t a r ­ talm akban, a szem léleti képekben közvetlenül adva v an : ezt legjobban a szó teljes értelm ében v e tt é r­ zéki t á r g y a k o n tap a sz ta lju k . Mi nem a la k íto tt színt, hanem széket, könyvet, ceruzát, erdős tá ja t közben virágos mezőkkel, fölötte b árányfelbős éggel, v a g y hullám zó, habzó ten g e rt és belőle kiem elkedő szik lát látu n k , bársonyt, n a ran cso t tap in tu n k , gyor­ san haladó villam os zörgését h a llju k stb. Röviden m egm ondva, az érzékelésünk a d ta tartalm a k b a n , szem léleti ta rta lm a in k b a n az érzetszerű és az a la k u ­ la ti vonásokkal eg y ü tt, legszorosabban összefonódva, u g y an o ly an közvetlenséggel és alapvető, ősi e red eti­ séggel, de nem érzéki, azaz érzetszerű, nem is alakula tila g szem léletes, hanem egyenesen nem érzéki és nem szem léletes m ódon igen sok értelm i, logikai vo­ nás van. E zeket a vonásokat te h á t az érzékelés r a ­ g a d ja m eg az érzékelt, szem léleti tá rg y a k o n : és pe­ dig közvetlenül, — kivételektől eltekintve — nem v a ­ lam i tu d a tta la n gondolkodás, következtetés ú tjá n . Ám de ezeket a vonásokat m égsem ú g y érzékeljük, m in t az érzetm inőségeket; voltaképpen nem is érzé­ k e ljü k őket, hanem az érzékelt érzetm inőségeken v ag y velük ra g a d ju k m eg nem érzéki m ódon. E n n y i­ ben hasonlóságot m u ta tn a k a szem léleti ta rta lm a k

AZ EMBERI LÉLEK

161

a la k u lati vonásaival: ám de m íg ezeket az érzékelés nem érzékileg, de szem léletesen k i a l a k í t j a , m in t „alakokat“ ra g a d ja meg, am elyek m in teg y az érzéke­ lésben, de á lta lá b a n az érzékelt tá rg y n a k és h atározm ányainak m egfelelően alakulnak, addig a lo­ gikai vonásokat m in t az érzékelt szem léleti t a r ta l­ m ak nem érzéki és nem is szem léletes vonásait, logi­ kai jellegű vonatkozásait m e g é r t j ü k , az érzéke­ lésben szereplő közvetetlen, nem gondolkodó értelm i a k tiv itá ssa l ra g a d ju k meg. E zt az ősi ta p a sz ta la ti tényt, am elyre az ism eretelm élet is régen tek in te tte l volt, a lélektan csak leg ú jab b an m é lta tja figyelem re és kezdi a m ag a igazi m ivoltában felism erni: először azt hitte, hogy i tt valam i tu d a tta la n gondolkodásról, következtetésről v an szó; a zu tán ezt a — legtöbb esetben — képtelen feltevést elvetve és ennek az „ér­ zékelő“ m egértésnek közvetetlenségét hangsúlyozva, e g y ú tta l tényleges érzetszerű érzéki m eg rag ad ásn ak ta rto tta ; m ajd leg ú jab b an az alakm egragadáshoz so­ rolja, am elyet különben szintén nem v álaszt el kel­ lően az érzetm egragadástól. Az alapos érzékelésfeno­ m enológiai v izsgálat azonban azt m u ta tja , hogy i tt a kom plex szem léleti tartalom érzékelés egy kom po­ nensével állu n k szemben, am ely az érzékelésben m ű­ ködő, az érzéki ta rta lm a k egyik és pedig éppen „lo­ g ik ai“ oldalát közvetetlenül m egragadó, de nem szo­ rosan érzéki, nem is szemléletes, hanem legteljeseb­ ben értelm i m egragadó ak tu s: a szem léleti ta rta lo m ­ n ak ettől az ak tu stó l m eg rag ad o tt oldala is ennek m egfelelően az érzetm inőségekkel adott, de nem é r­ zéki, nem is a la k u la ti és szemléletes, hanem éppen nem érzéki és nem szemléletes, v aló jáb an „értelm es“ vonás, logikai vonatkozásm ozzanat. Az egységes és 11

162

HARMADIK RÉSZ

kom plex szem léleti ta rta lo m b a n te h á t logikai, nem érzéki vonatkozásm ozzanat is van, am elyet az érzé­ kelés bonyolult a k tu sá b a n lévő egyszerű, közvetlenül, nem gondolkodva m űködő értelm i ak tu s ra g a d meg. 1 Ily en értelm es, logikai vonás, nem m inőségi és \ nem m ennyiségi összefüggés igen sokféle v an az ér- , zéki ta rta lm a k b a n : ilyenek pl. az azonosság, a külön- ! bözőség, a m ellé- és alárendeltség, a nem hez és faj- . hoz tartozóság általán o s és ezeknek szám talan spe- í cifikus esetei; m indezek a „rendszálak“ az érzéki tá rg y a k m egalapozásában és e tá rg y a k konstanciájáb an , erős érzékállandóságában szintén alapvető \ fontosságúak és m eg rag ad ásu k az érzékelés tá r g y ­ felism erésének egyik legdöntőbb m ozzanata. Ám de j ezek a vonások a legprim itívebb érzékek a d a ta ib a n is fellépnek a m egfelelő érzetm inőségekhez kapcso­ lódva: m ég szervi érzeteinkben is tu d u n k kim erü lt- ; séget, g y o m ortúlterhelést, szívnyom ást érzékelni, am iben rengeteg „logikai“ ism eretszál is v an ; és hogy ezek nem egyszerűen m ind „ b e ta n u lta k “, h a ­ nem — kevésbbé világosan és d iffe re n c iá lta n — kez­ dettől fogva m inden norm ális érzékelésben ad v a vannak, azt m u ta tja a gyerm ek érzékelése, am ely kezdettől fogva logikai k a te g ó riá k b a n is mozog, és pedig az egyetem esebb és egyszerűbb, üresebb k a te ­ g óriáktól h a la d a különlegesebb és bonyolultabb, gazdagabb logikai vonatkozások felé. Ez nem a z t je ­ lenti, hogy a gyerm ek érzéki értelm e „dedukál“, hanem azt, hogy á lta lá b a n előbb a l e g e g y s z e ­ r ű b b és legegyetem esebb logikai vonásokat r a ­ g a d ja m eg — ism eretelm életi szem pontból „reduk­ tiv e “ — lá tja meg, h a llja meg, ta p in tja ki az érzéki adottságokból és csak a z u tá n a m á r ezeket is m aguk-

AZ EMBERI LÉLEK

163

ban foglaló bonyolultabb és különlegesebb rendvonásokat: előbb állatot, b ú to rt ra g a d m eg — h a b á r eset­ leg m ind a házi k u ty á v a l v ag y a g y a k ra n lá to tt szék­ kel nem éppen azonosítja, de szorosan összefoglalja — a zu tán k u ty á t és m acskát, széket és a s z ta lt; ad ­ dig esetleg a m acskát is k u ty án a k , az a sz ta lt is szék­ nek m ondja, nem m in th a nem lá tn á őket különbözők­ nek, de m ert logikai vonásaik között előbb a közös legegyetem esebbeket és legegyszerűbbeket ra g a d ja m eg és az á lla tje lleg e t a legism ertebb k u ty áró l, a b útor jelleget az ism eretkörében legközelebbi székről n e v e z i e l. Később m egkülönbözteti őket és ekkor m ár állat, k u ty a, m acska, v a la m in t bútor, szék, asz­ ta l k ateg ó riái vannak, h a esetleg nem is ism eri és alkalm azza m indegyiknek a nevét. Ebből azt lá tju k , hogy a logikai vonások a szem ­ léletben kezdettől fogva objektíve és közvetlenül ad v a v an n ak és az érzékelés értelm i kom ponens-ak­ tu sa ilyen m ódon ra g a d ja is m eg őket; de a z t is lá t­ juk, hogy a tap a sz ta lás folyam ában az érzékelésben m ind több és több ilyen logikai szálat rag a d u n k meg, közöttük rengeteg m á r ism ertet is. Ámde ez az érzetm egragadással és az a la k u latm eg ra g ad á ssa l is u g y an ú g y v an : ezeknek az érzéki felfogása is fejlő­ dik és gazdagodik az érzéki tap asztalás folyam ában, a m in t többször is alk alm unk volt lá tn i; és ezek kö­ zött is rengeteg m ár ism e rte t ra g a d m eg a sokat ta ­ p a szta lt érzék későbbi m űködése során. Az érzékelt, szem léleti ta rta lm a k logikai oldala te h á t a m ásik két oldalnál nem kevésbbé gazdag, de m indkettőtől eltér nem érzéki, nem szem léletes, h a ­ nem értelm i, logikai vonatkozás-, összefüggés-jelle­ gével; érzéki tárg y alk o tó szerepe igen nagy, de az 11*

164

HARMADIK RÉSZ

érzékelés legegyszerűbb ta rta lm a ib a n is felm erül; a bonyolult érzékelési a k tu s egyik kom ponens aktusa, az érzékelési értelm i a k tu s ra g a d ja m eg az érzékelés­ ben köz vetetlenül az érzékelt érzetm inőségen. A m int láttu k , az érzetm inőség a logikai-értelm i és az alak u la ti oldallal e g y ü tt v an a m indhárom tól eg y ü tt k o n stitu á lt és a — m indegyiknek m egfelelő részak­ tu st tartalm azó — bonyolult érzékelési a k tu stó l m eg­ ra g a d o tt bonyolult szem léleti tartalo m b an . 551. A z érzéki ta rta lm a k jelentésvonásai. Sokféle v o nását m egism ertük a szem léleti ta rta lo m n a k : de csalódnánk, h a azt hinnők, hogy ezek teljesen kim e­ rítik . E g y igen fontos m ozzanattal kell m ég az ed­ digieket kiegészítenünk: ez a szem léleti ta rta lm a k ­ ban m egnyilvánuló jelentés. A jelentés m iv o ltáv al m á r az általán o s k u ltúrbölcseleti áttek in tésb en ta lá l­ koztunk; i tt az érzékelésben felm erülő legfontosabb fa jtá iv a l kell fu tó lag m egism erkednünk. A szem léleti ta rta lm a k egyik legfontosabb je ­ lentésm ozzanata érzelm i jelentésük. Az érzékelés igen szoros k ap csolatban áll érzelm i világ u n k k al, azt a legváltozatosabb m ódon ingerli, állá sfo g lalá sra készteti: nem csak azért, m e rt a szem léleti ta r ta l­ m ak n ak életünkre vonatkozó jelentősége v an és ez­ zel a m egism ert jelentőséggel sok, életérdekeinkhez fűződő érzelem kapcsolódik össze, hanem elsősorban azért, m ert m ag u k n ak a szem léleti ta rta lm a k n a k többnyire h a tá ro z o tt érzelm i színük van. Ez az é r­ zelm i szín ta lá n legerősebben a szem léleti ta rta lo m érzéki, érzetszerű vonásaihoz fűződik. A legközönsé­ gesebben ism e rt pl. a fájd alo m n ak á lta lá b a n d e p ri­ m áló, érzelm ileg leverő, a gyönyörnek érzelm ileg iz­ gató jellege, am ely a szervi és a fájdalom érzetekben

mmm

1 AZ EMBERI LÉLEK

165

m egnyilvánul; ám de közism ert egyes színek érzelm i­ leg izgató (vörös), vagy n y u g tató (kék) m ivolta, a hangok érzelm i jelentésszíne, ízek, szagok, ta p in tá si és hőérzetek érzelm i színezettsége. Ezek a jelentések korántsem alap u ln ak csak külsőséges, esetleges aszszociáción: az ilyen asszociáltság m ellett az érzelm i jelentés inkább csak egyéni, v ag y közös k u ltu rá lis konvenciókkal összefűzött csoportok ta g ja in á l fo r­ dul elő, m íg a m agához az érzéki m inőséghez objek­ tíve és term észetesen fűződő érzelm i jelentés sokkal általánosabban jelentkezik; elm arad ása v ag y az egyén érzéki v ag y érzelm i felfogásának fogyatékos­ ság ára, d u rv asá g á ra , v a g y kivételesen eltérő, eset­ leg egyenesen abnorm is („perverz“) fiziológiai és lelki diszpozíciókra vezethető vissza. Legfőképen az érzetm inőségeknek ezekben az érzelm i jelentéseiben gyökereznek azok a közös m inőségi vonások, am elyek különféle érzéki körökhöz tartozó m i­ nőségosztályokban fellépve, ezekben speciálisan is hasonló jellegű m inőségdim enziókat eredm ényez­ nek: ilyenek az érzelm ileg is „m eleg“ v ag y „hideg“ színek, hangok, v a la m in t a hasonló é r­ zelmi jelentésű hőérzetek, ilyenek a h a n g u la ti je ­ lentés a la p já n világos v ag y sötét hangok, am elyek a világos, illetőleg sötét színek h a n g u la ti jelentésé­ hez hasonló érzelm i jelen tést hordoznak; ilyen a Schiller P áltól több érzetosztályban ta lá lt m inőségi érdesség, am ely főleg az érzetek inkább izgató v ag y inkább n y u g tató érzelm i jelentésével kapcsolatos. A sokféle érzékünkre kiterjedő, igen általán o s és te r ­ m észetes — kevésbbé az ú. n. m agasfokú — synaesthesisek is lelkileg elsősorban a különféle érzetm inő­ ségek hasonló érzelm i jelentésén alapuló összefüggé­

166

HARMADIK RÉSZ

seiben gyökereznek; fiziológiai tek in tetb en a h a ­ sonló érzelm i jelentéshez fűződő hasonló érzelm i h a ­ tá s és reakció fiziológiai összefüggésekkel is kapcso­ latos lehet. A nnyi bizonyos, hogy az érzetm inőségek­ ben kifejeződő érzelm i jelentéseket az érzékelésben szintén közvetetlenül m eg tu d ju k rag ad n i, azaz meg tu d ju k érezni: i tt jól lá tju k érzelm i életünk közve­ tetten a k tiv itá sá t, közrem űködését is az érzéklésben. És hogy i tt m ag áb an az érzéki ta rta lo m b a n v an és fejeződik ki az érzelm i jelentés, az egyrészt onnan láth a tó , hogy m i m in t az érzéki ta rta lo m b a n term é­ szetesen a d o tta t érezzük k i abból, m ásrészt onnan, hogy ez a közvetetten és term észetes kiérzés igen á l­ talános és hasonló. A szem léleti ta rta lo m érzetszerű vonásain kívül főleg a la k u la ti jellege, elsősorban ta rta m a és té r ­ a la k ja is sokféle érzelm i jele n té st fejez k i: a folya­ m atos és szag g ato tt, lecsapó és v o n tato tt, rö v id és el­ n y ú lt, a kerek és szögletes, a hullám os és az egyenes stb. m indm egannyi érzelm i jelentés hordozói és k i­ fejezői. A rá n y la g legkevesebb érzelm i jelentés n y i­ latkozik m eg a szem léleti tá rg y erősen és igen egy­ oldalúan értelm i jellegű, logikai vonatkozásm ozza­ n a ta ib a n ; de a lk alo m ad tán ezeknek is in ten zív é r­ zelm i jelentésük tehet, különösen am ikor valam ely érzelm ileg jelentős tá r g y m eg rag ad ása főleg r a jtu k áll. Az érzelm i jelentés m ellett azonban m ég részben m ásféle, részben kom plexebb jelentések is kifejeződ­ nek a szem léleti tartalo m b an . Íg y v a n az érzékelt tá rg y a k n a k és folyam atoknak a k a ra ti vonásokat k i­ fejező jelentése, in te llig en c iát kifejező jelentése (ez m á r főleg a logikai oldalon m utatkozik), egy általá-

AZ EMBERI LÉLEK

167

ban a legkülönfélébb kom plex lelki a lk a to k at k ife ­ jező jelentése: hiszen érzékelt, szem léleti ta rta lm a k a la p já n kitűnően m eg ra g ad h a tju k valakinek lelki a lk a tát, a k á r s a já t testi fiziognóm iájából és kifejező m ozgásaiból, a k á r m űveiből, tetteiből, írásából. A szellemi, lelki jelentések gazdag v ilá g á n ak közvetetlen és objektív kifejeződésével találkozunk az érzéke­ lés ta rta lm a ib a n és ezeket a jelentéseket gazdag változatosságukban m agában az érzékelésben közvetetlenül meg is tu d ju k rag ad n i. Az érzékelés jelentés­ m egragadása rendkívül érdekes, n a g y h o rd ere jű és jelentőségéhez képest még igen keveset vizsgált része az érzékelés lélek tan án ak : legfőbb ideje, hogy a lélektannak ez a legtöbbet m űvelt ág a végre az érzékelésnek ezekre az alig felbecsülhető fontosságú vo n ásaira is kellő figyelm et és gondozást fordítson; a k arak tero ló g iai vizsgálódás m ai fellendülése m el­ le tt valószínű is az érzékelés-vizsgálatoknak ilyen irá n y ú kiépítése. Mi is még m ajd k a ra k tero ló g ia i problém ák között találkozunk ú jr a az érzékelésnek ezzel az egyik legfontosabb vonásával. 552. A z érzékelés felépülése. Főbb vonásaiban m egism erkedtünk az érzékeléssel: ez az em beri el­ m életi tevékenység legalapvetőbb és kétségtelenül legősibb m egnyilvánulása. Lényegében lelki tevé­ kenység, azaz énünk tevékenysége; testi szerveze­ tü n k m egfelelő fiziológiai m űködése azonban szin­ tén elengedhetetlen feltétele létrejövésének: érzéke­ ink, vezető idegeink és központi érzékelő idegrend­ szerünk alkalm as funkciói nélkül érzékelés nincs, am in t különben kiható, fizikai cselekvés sincs köz­ ponti m ozgatórendszerünk, m ozgató ideg p ály áin k és izm aink, ta g ja in k m űködése nélkül, b á r a cselekvés

168

HARMADIK RÉSZ

lényegében szintén énünk lelki tevékenysége. A te l­ jes érzékelés csakúgy m in t a teljes cselekvés te h á t szoros egységű pszichofizikai, lelki-testi életm űkö­ dése az em bernek. L á ttu k , hogy az érzékelés igen bonyolult felépülésű: legkezdetlegesebb foka az egyszerű benyom ás­ érzékelés, ebben is testü n k valam ely szorosan hoz­ zánk tartozó, ennyiben szubjektív, de h a tá ro z o tta n érzékelt testi állapotjellege fo ly tán szigorúan véve szintén tá rg y i állap o tv álto zásán ak érzékelése. E z t a diffúz benyom ásokat szolgáltató érzékelést ezért a la ­ csonyabb rendűnek is szokták nevezni; m eg kell azonban jegyeznünk, hogy ú. n. alacsonyabb rendű érzékek, m in t pl. a szervi érzékek is, s z o lg á lta th a t­ n ak differen ciáltab b benyom ásokat, és az ú. n. m a ­ gasabb ren d ű érzékek, m in t pl. a lá tá s is, a d h a tn a k diffúz benyom ásokat, főleg a m indenesetre kezdet­ legesebb p e rifé riá lis látásb an . H ead és Parsons u tá n d iszk ritik u s érzékelésnek is h ív já k az érzéke­ lésnek ezt a sz árm azástan ilag is n y ilv á n ősibb f a j­ tá já t, a diffúzabb benyom ásérzékelést. Ezzel a d if­ fúz benyom ásérzékeléssel szem ben azonban az em ­ b eri érzékelés sokkal nagyobb teljesítm ényekre is képes: a benyom ásokat m ind jobban d ifferen ciálv a és m ind erősebben distan ciáiv á, tá rg y ia s ítv a a m ind differen ciáltab b és kom plexebb benyom ásérzékelé­ sen á t a h a tá ro z o tt m ozgások és folyam atok, végül a m á r a rá n y la g n a g y állandóságot, igen n a g y d iffe­ ren c iáltsá g o t és bonyolult egységet m u tató , érzéki tá rg y a k m eg ra g ad á sá ig em elkedik. Ez elő tt az — im m ár e p ik ritik u s — érzékelés elő tt n y ílik m eg az érzéki valóság gazdag, sokrétű, szinte m inden é r­ zékünkre egyszerre h a tó v ilág a, am elynek tá r g y a it

AZ EMBERI LÉLEK

169

és fo ly a m ata it g y a k ra n több érzékünk e g y ü tt a leg­ különfélébb oldalakról ra g a d ja meg. Az érzékelésre és fejlődésére á lta lá b a n az a fontos körülm ény is je l­ lemző, hogy m ind jobban alkalm azkodni törekszik a tárg y i, külső adottságokhoz, m ind objektívabbá és hívebbé törekszik v áln i: érzékszerveink, egész fizio­ lógiai berendezésünk m ind jobban alkalm azkodnak a k ü lv ilág ingereihez és a psyche is m ind o b jek tí­ vabban és teljesebben, „adekvátabbul“ törekszik azokat felfogni; ez az erős o b jek tiv itási h ajlam , ob­ je k tív b eállíto ttság az elm életi tevékenység fontos tu lajd o n ság a és ism ertető vonása. Az érzékek rendszere is töb b rétű felépülésben bontakozik ki, a biológiai fajfejlődésben való foko­ zatos tö rté n eti kifejlődésére m u ta tv a . Legősibb bizo­ n y á ra a szervi és a ta p in tá si érzékelés; főleg am ab­ ból fejlődött és differenciálódott ki valószínűleg a kinesztétikus és a sztatik u s érzékelés, v a la m in t — esetleg a közös ősibb p áraérzéken keresztül — az íz­ lelés és a szaglás. A ta p in tá si érzékelés d ifferen ciá­ lódása v ezethetett a rezgésérzékelésre, először a v ib ­ rációk érzékelése alak jáb an , m ajd a h a llá sra , v a la ­ m in t — a m á s fa jta rezgésekhez m egfelelően a lk a l­ m azkodva — a lá tá sra , am ely nem kevésbbé, sőt ta ­ lán inkább h ű érzékelési mód, m in t a k á r a hallás, a k á r a ta p in tá s ; i t t is a p e riferik u s lá tá s az ősibb és a foveális a későbbi, fejlettebb, differen ciáltab b és in teg ráltab b , kom plexebb. Az inkább kifelé irá n y u ló ta p in tá s és az inkább a s a já t szervezetre irán y u ló szervi érzékelés is n y ilv á n összefüggenek és gyöke­ rü k alighanem a szervi érzékeléshez esik közelebb; a bőrérzékek között a fájdalom érzék n y ilv á n a szervi érzékeléshez, a hőérzékek ta lá n inkább a — nyom ást,

170

HARMADIK RÍSZ

é rin té st felfogó — ta p in tá si érzékeléshez álla n ak kö­ zel. Az érzékek tö rté n eti k iala k u lá sá n ak és fejlődés­ ta n i összefüggésének nyom ozása éppen az em ber­ tan n a k — igaz hogy főleg speciális á g a in a k — egyik igen érdekes, de m ég csak nagyon is hom ályos k ö r­ vonalakban lá to tt feladata. 553. A z érzékelés recipiáló a k tiv itá sa és képalko­ tása. Az érzékelés általán o s jellege an n y ib a n hason­ lít a cselekvéséhez, hogy egészében és m inden részé­ ben a k tiv itá s nyilatk o zik m eg benne: az érzékelő a la n y ra nem m in t valam i passzív tá b lá ra vésődik re á az érzékelt benyom ás, hanem az a la n y teljes m értékben tevékenyen, ak tív e r a g a d j a m e g azt; a k tiv itá s a m á r a te sti szervezetnek az érzékelés köz­ ben végbem enő sokoldalú fiziológiai m űködésében külsőleg is m egnyilatkozik. Belsőleg az érzékelés a k ­ tiv itá s á t igen jól átéljü k . Ez az a k tiv itá s azonban — és i tt m utatkozik n a g y különbsége, sőt ellentéte a cselekvés a k tiv itá ­ sával szemben — nem c en trifu g ális, kifelé irán y u ló , az alanyból létesítő törekvésű: hanem h a tá ro z o tta n k ív ü lrő l be vonó, cen trip etális, az a la n y b a n v a la ­ m ely tá rg y i ad o ttság o t m egragadni, felfogni tö ­ rekvő. Az érzékelés valóban a tárg y h o z törekszik igazodni, alkalm azkodni, azt lehetőleg ú g y felfogni, a m in t van, h a b á r ezt a c é lját esetleg sohasem éri el tökéletesen: valóban nem produkálni, hanem recipiálni törekszik az érzékelő ak tiv itá s. A k tiv itás, de nem pro d u k tív , hanem receptív, nem létrehozó, a l­ kotó, hanem m egragadó és csupán m eg rag ad ásáb an a la k ító : célja nem valam i ú jn a k a létesítése, hanem egy m eglévő m eg rag ad ása; és csak e m eg rag ad ás közben hozza létre, szinte m ellékesen, azaz nem cé­

AZ EMBEKI LÉLEK

171

lozva, de persze lényegesen, a m eg ra g ad o ttn ak é r­ zéki, tá rg y i jellegű képét, éppen a szem léleti k é p ta r­ talm at, az érzékelő „érzéki“ tu d atá b an . A ki az é r­ zékelés a k tiv itá s á t és e g y ú tta l a k tiv itá sá n a k i tt v á ­ zolt sajátos m iv o ltát nem ism eri fel, az sem az érzé­ kelés, sem á lta lá b a n az elm életi tevékenység term é­ szetét nem é rth e ti meg. 554. A z érzékelés hatótényezői. A belső tapaszta­ lás. M ilyen lelki „erők“, „képességek“ szerepelnek az érzékelő ak tiv itásb an ? M indenekelőtt m ag a az érzet­ m egragadás, az érzékelés fu n d am en tális aktusa, egé­ szen sajáto s adó aktus. Ez tá rg y i ta rta lm á t, az érze­ tet, egyszerűen á llítja , a d ja : de nem létesíti, hanem felveszi, átveszi, m egfogja és így m egfogva adja, á llítja . E z é rt és m ivel az érzetek sokszor m in teg y tu ­ d a tu n k b a kényszerítik m agunkat, az érzékelésnek ez az alap fu n k ció ja passzívnak tű n ik : pedig ez énünk érzetadó, érzetállító, de persze m in t érzetfelvevő adó és állító aktusa. A lelki b eállíto ttság n a g y irán y és állásp o n tv álto zását kell i tt m egértenünk, h a eb­ ben az egyszerű felvevő-adó, felfogó-állító ak tu sb an az „elm életi énbe“ teljesen beleágyazott a k a ra ti ak ­ tu st felism erjük. V alóban az a k a ra t m űködik itt, de teljesen elm életi színben és alakban, teljesen recep­ tív, tárgyh oz igazodó „elm életi“ a k a ra ttá válva. A logikai viszonyok, vonatkozások közvetetlen m eg rag ad ása az érzékelésben tip ik u s logikai v i­ szonybelátás: itt az értelem a m aga leg sajátab b te ­ rületén, m in t elm életi értelem m űködik. M űködésé­ vel csakham ar részletesebben lesz alkalm unk foglal­ kozni. Végül az érzéki a la k u latm eg ra g ad á s egy s a já t­ ságosán receptíve a k tív alak ítás, a m eg rag ad n i való

172

HARMADIK RÉSZ

tárg y h o z igazodó alak ító tevékenység. Ez a m aga a la k ító jellegében teljesen hasonló a cselekvés a la ­ kító, g u rító ügyességerejéhez és éppen m egragadó, recep tív aktiv itásjelleg éb en áll azzal szem ben: am in t szintén később világossá válik, i t t valóban az elm é­ leti m a g a ta rtá s b a és tevékenységbe teljesen bele­ ágyazott, s a já t eredeti színét elvesztett „elm életi“ érzelm i tényező a k tiv itá s á v a l találkozunk. Az érzékelésnek ez a b árom legszorosabban össze­ fonódó kom ponens a k tu sa az elm életi én három a la p ­ erejéből fakad. Ámde az érzékelés m ellé — nem alá! — rendelve, ennek szolgálatában, de nem beleol­ v a d v a elm életi jellegébe, szerepel a cselekvő a k a ra t is: ez i tt az érzékelést irá n y ító , érzékeinket beállító, az érzékelés tá r g y á t kereső a k a ra t és a k tu sa i; ez az a k a ra ti tényező m á r a m ag a teljes a k a ra ti m iv o ltá ­ ban, csupán egészen az érzékeléshez kapcsolva jele­ nik meg. Az érzékelő tevékenység m ellé — nem a lá — rendelt, szolgálatában álló, de nem beleolvadó é r­ zelm i erő és a k tiv itá s is teljes m értékben m eg n y il­ v á n u l: ez az érzékelést folyton kísérő, folyton hozzá fűződő, r á reagáló, azt színező érzelm i ak tiv itá s, am ely m in t ilyen az érzékelés m ellé ren d elt érzelm i tényező és tevékenység, m á r a s a já t m eleg, színes érzelm i jellegében, de éppen szorosan az érzékeléshez kapcsolódva, n yilatkozik m e g ; e n n e k az érzékelés m ellé ren d elt érzelm i tényezőnek a tevékenysége e g y ú tta l az érzékelt ta rta lm a k érzelm i jelentésének m egragadása, azaz a szó legszorosabb és teljes é rte l­ m ében v e tt m egérzése. Ily e n m ódon az érzékelésben, m in t az elm életi alaptevékenységben, az egész elm é­ leti énbeállítás, az elm életi a k a ra t, értelem és érze­ lem és a m elléjük rendelt, „ s a já t színében és jellegé­

AZ EMBERI LÉLEK

173

ben“ működő a k a ra t és érzelem m egvan és aktív. C supán m indezek figyelem bevételével, elkülöníté­ sével és újraegyesítésével é rth e tjü k m eg kellően az érzékelést m in t lelki a k tiv itá st, m in t énünk sajátos tevékenységét. Az érzékelés a la p já n és szerint való „reakciók“ viszont m á r a cselekvő, illetőleg az a l­ kotó tevékenység körébe tartoznak. Az érzékelést vagy — pontosabban m egjelölve — k ü l s ő szem lé­ leti tevékenységet kiegészíti s a já t énünknek önm a­ g á ra irán y u ló elm életi tevékenysége, önm egragadó reflex ív ak tu saiv al, v a la m in t az a la n y s a já t tá rg y i tu d a tta rta lm a it közvetetlenül m egragadó belső szem­ léleti tevékenysége; ezeknek a lélektani pro b lem ati­ k á ja jóval kisebb, m ert ezek az aktusok inkább „m a­ guktól érth ető k “ : ezért i tt csak röviden rá ju k m u ta ­ tunk. S a já t énünket m egragadó tevékenységünk m ár azzal ad v a van, hogy lelki életünk n ag y része tu d a ­ tos, sőt öntudatos: az én reflexiv a k tu sa i m a g á ra az énre is rá irá n y u ln a k . Ezek közül főleg az önm egfi­ gyelő ak tu s készíti elő és elsősorban az önm egértő, v a la m in t az önérző a k tu s v a ló sítja m eg az én ön­ m egragadását. Az a k a ra ti öntudatosságban is van önm egragadás. Az önm egragadás m ellett a csak tu ­ d atv ilág u n k b an ad o tt tá rg y i tu d a tta rta lm a k m eg ra­ gadásában lényegileg ugyanazok a lelki erők és a k ­ tusok m űködnek, m in t az érzékelésben, illetőleg a m in d já rt v iz sg á la tra kerülő gondolkodásban. É rzé­ kelés v agy külső szem léleti tevékenység, belső szem­ léleti tevékenység és reflex ív önm egragadó tevé­ kenység e g y ü tt a d já k a t a p a s z t a l á s egész körét.

174

HARMADIK RÉSZ

B) A g o n d o l k o d á s . 555. A gondolkodás kibontakozása és a viszo n yo k birodalm a. A tapasztalásból, m in t az elm életi te­ vékenység ősforrásából a zu tán az elm életi tevé­ kenységnek részben ú jabb m ódjai bontakoznak ki. E zeket egy közös névvel gondolkodásnak szoktuk nevezni. L á ttu k , hogy az érzékelésben, a szem lélet­ ben többféle m ozzanat van, am elyek közül csak a m inőségiek érzékiek: íg y teljesen érthető, hogy a szem léletből az á lta lá b a n nem érzéki jellegű gondol­ kodás kibontakozhatik. H og y an tö rté n ik ez? Az é r­ zékelés, a szem léleti tevékenység, azt m ondhatjuk, soha sincsen v i s z o n y o k észrevevése nélkül. Ezek a viszonyok leg általán o sab b an kétfélékre vezethetők vissza: valam iféle m egegyezés és v alam ily en k ü ­ lönbség viszonyaira. H angsúlyozzuk, hogy ez a m eg­ á lla p ítá s csupán az elm életi tevékenység lélektani v izsg á lata szem pontjából kielégítő: tárg y elm életi szem pontból sokkal finom abb és behatóbb vizsgá­ la tr a v an szükség; ennek a további v izsg álatn ak i tt csak legfőbb eredm ényeit h a szn á lju k fel.1 A m eg­ egyezések, illetőleg különbségek m á r m ag u k az é r­ zéki m inőségek, a szorosan v e tt érzetek között je ­ lentkeznek: i tt a legáltalánosabb m egegyezést h a ­ sonlóságnak, a legáltalánosabb különbséget eltérés­ nek szoktuk leginkább nevezni. A szem léletben m in d u n tala n találkozunk az érzéki m inőségek h a ­ sonlósági és eltérési viszonyaival: ezeket a viszonyo­ 1 A tárgyelm életi vizsgálat nagy részét elvégezte a szerző B ö l c s e l e t i a l a p v e t é s és G r u n d l e ­ g u n g d e r P h i l o s o p h i e I. (1926) c. m unkáiban.

AZ EMBEKI LÉLEK

175

k á t m agukon az érzetm inőségeken, m in t ezeknek egym ással megegyező v a g y egym ástól különböző jellegét vesszük észre. Ezek a viszonyok tu la jd o n ­ képen m aguk az érzéki m inőségek egym áshoz képest, . azaz szorosan v e tt m inőségi, m agukban is érzéki v i­ szonyok: k ét szín, k ét h ang hasonlósága vagy elté­ rése teljesen m inőségi, érzéki jellegű; egyes k u ta tó k ­ nak ezzel ellentétes, a tárg y elm életi vizsgálódás és m egkülönböztetés elégtelenségéből szárm azó á llá s­ p o n tjá t nem látom igazolhatónak. Ámde a szem léleti ta rta lm a k b a n eg y általáb an nem csak ilyen m inőségi viszonyok ford u ln ak elő. M ár az a la k u la ti vonások viszonyai nem ilyenek: két kör alakm egegyezése egészen m ás valam i, m in t két szín piros vo ltán ak megegyezése. Am az lényegé­ ben alakegyenlőség, emez színhasonlóság; i t t a két szó valóban különféle tá rg y a t jelent. Az a la k u lati m egegyezések a la p ja éppen az egyenlőség: ez m ár nem érzéki m inőségi, hanem éppen szem léletes a la ­ k u lat! m egegyezés; főleg m in t szám-, ta rta m - és téralak-egyenlőség specializálódik. U g y an íg y az a la k u ­ la ti különbség is egészen m ás, m in t a m inőségi: az 5 és a 3, a négyzet és a kör, egy 10 cm és egy 2 cm hosszú egyenes különbsége egészen m ás valam i, m in t a piros és zöld, cx és c2 h a n g eltérése. Em ez m i­ nőségi, érzéki különbség, am az a la k u lati, szem léle­ tes, de nem érzéki, és lényegében pozitív egyenlőt­ lenség, nem-egyenlőség. A szám oknál és a ta rta m o k ­ nál ez az egyenlőtlenség igen egyszerűen á lta lá b a n m in t a kisebb-nagyobb viszonya jelentkezik; a té r ­ alakoknál m ás jelleget is m u ta t az egyenlőtlenség, de szintén nem érzéki-m inőségi, és alaposabb vizsgá­ la tra , a ponthalm azok tekintetbevételével, jórészben,

176

HARMADIK RÉSZ

ta lá n teljesen a kisebb-nagyobb viszonyára vezet­ hető vissza. L egnagyobb jelentőségük a viszonyoknak a szem léleti ta rta lo m vonatkozásszerű, form ális moz­ z a n ata ib a n v a n : m ert am íg a m inőségi és a la k u la ti m ozzanatok a la p ja i m aguk nem viszonyok, csupán sajáto s viszonyokkal b írn ak , addig a form ális moz­ zanatok a m aguk teljességében éppen viszonyrealitások, egészen sajátságos, nem m inőségi és íg y soha­ sem is érzéki, de nem is alakulati-m ennyiségi, te h á t m ég csak nem is szem léletes viszonyok vagy v o n a t­ kozások. Ezeknél a m egegyezést összefüggésnek, a különbséget különbözőségnek nevezhetjük: összefüg­ gés és különbözőség azonban itt, a viszonyok legsajá ta b b terü leté n a rá n y la g keveset m ondanak. I t t ta ­ lálkozunk az azonosság, a rend, az alá- és m elléren­ deltség, a m egfelelőség stb. viszonyaival. M indezek a szem léletben adódnak, az érzéki-m inőségi és a la ­ k u lat! vonásokkal eg y ü tt, de sem nem m inőségiek, sem nem ala k u latiak . A viszonyok biro d alm a teh át, a m in t m á r a szem ­ léletben feltáru l, m ag a is tö b b rétű és ren d k ív ü l gaz­ dag. Ide ta rto z ik — főleg a m inőségi viszonyokhoz — az ellentét. M indenféle viszonyterületen jelentkez­ nek az előbbinek és utóbbinak, a la p n a k és következ­ m énynek, m eghatározónak és m eghatározottnak, függetlennek és függőnek a viszonyai: a m inőségi v i­ szonyoknál az ilyen viszony többek között az oksági viszony legfontosabb m ozzanatát a d ja ; a form ális viszonyoknál a feltételezés, az alakú la tia k n á l az a la ­ k ítá s v iszonyait eredm ényezi, am elyek nélkül pl. a sor v a g y az osztály m iv o lta lehetetlen és érth e te tle n volna. V iszonyhiányt jele n t az ellentm ondás, am ely

AZ EMBEKI LÉLEK

177

teh á t m in t viszonytalan viszony, m in t n e g a tív v i­ szony fogható fel. 556. A gondolkodás fő fa jtá i. A szem léletben m áris a legváltozatosabb viszonym egragadással ta ­ lálkoztunk. T u d a tu n k n ak azonban m egvan az a ké­ pessége is, hogy a szem léleti ta rta lm a t m inőségi, fo r­ m ális és a la k u la ti ő sh atáro zm án y aira szétbontsa és ezeket külön-külön ra g a d ja meg, v a la m in t hogy ezeknek a h atározm ányoknak különféle viszonyait vegye különösképen tekintetbe. A szem léleti ta r ta l­ m aknak ez a felbontása, egyes h atáro zm án y aik el­ különítése és a velük kapcsolatos viszonyok elvo­ nása, absztrakciója, azaz külön m egragadása, v a la ­ m in t e viszonyok további, sokszor újszerű összekap­ csolása eredm ényezi, illetőleg a lk o tja a szó szűkebb értelm ében v e tt gondolkodás tevékenységét. A gon­ dolkodás m ódja m ás és m ás a szerint, hogy m elyik ő sh atáro zm án y ra és v iszonyaira irá n y u l; a gondol­ kodást jellem ző ism eretelm életi, m ajd lélektani vizs­ gálódások különféle irá n y a i között felm erü lt különb­ ségek főleg onnan erednek, hogy egyesek inkább a m inőségekre és viszonyaikra, m ások az a la k u la to k ra és viszonyaikra, ism ét m ások a form ális viszonyokra irán y u ló gondolkodást vették elsősorban v ag y kizá­ rólag tekintetbe. 557. A m inőségi gondolkodás. H ogyan alak u l ki és m egy végbe az érzéki m inőségekre és v iszonyaikra irán y u ló gondolkodás? A m int a későbbi vizsgálódá­ sokban részletesebben lá tn i fogjuk, a szem léleti t a r ­ talm ak nem tűnnek el nyom talanul, h a a szem lélt tá rg y érzékelésünk szám ára m ár nincs adva. A szem léleti ta rta lo m m ég az azt kiv áltó ingerek m eg­ szűnése u tá n is egy ideig tu d atu n k b a n v an : m ár 12

178

HARMADIK RÉSZ

csak fiziológiai okokból is, m e rt az érzékelő a p p a rá ­ tus m ég a külső in g er m egszűnése u tá n is egy ideig az ingerlés h a tá s á t m u ta tja . A látá si, h allási, szag­ lási, ízlelési, ta p in tá si stb. benyom ások elhangzása az in g er m egszűnését ném ileg v o n ta to tta n követi; a benyom ásnak ez a továbbhangzási ideje a különféle érzékszerveknél m ás és m ás és erős in g e rh a tá s eseté­ ben elég hosszú lehet, m in t pl. a lá tá si v agy egyes ta p in tá s i utóképeknél. Az ifjú k o rb a n az egyén k ü ­ lönösen h ajlam os a szem léleti képeknek az ingerh a tá s u tá n is egy ideig való igen élénk m e g ta rtá ­ s á ra : ez az ú. n. eidetikus szem léleti képesség, am e­ ly e t U rb an tsch itsch nyom án főleg E. Ja en sc h vizs­ g á lt és ju tta to tt széles körben ism ertséghez, a szem ­ léleti ta rta lo m érzéki v o n ásait is szem léleti eleven­ séggel t a r t ja m eg. Az eidetikus képek eltűnése u tá n is, de a nem eidetikus képességű egyén tu d a tá b a n is, m egm aradnak, illetőleg fe lú jíth a to k a szem léleti ta rta lm a k többnyire e lh a lv án y u lt, de m ég m indig érzéki m inőségeket is tartalm a z ó em lékképei, képze­ tei. E g y részt m aguk a szem léleti képek, de m ásrészt főleg ezek későbbi képzetei szolgálnak az érzéki m i­ nőségekre irá n y u ló gondolkodás a la p jáu l. M aguk az érzéki m inőségek v a g y az érzékelés­ ben v a g y későbbi érzéki elképzelésben v an n ak szá­ m u n k ra adva. Ezek a m inőségek, a m in t tu d ju k , m ind egyediek és m inőségi m iv o ltu k k al k itö ltö ttek . K özöttük m indenféle hasonlósági és eltérési viszo­ n y o k at fedezünk fel. Ezek a hasonlóságok és elté ré ­ sek lényegükben nem m ások, m in t m aguk a — h a ­ sonló, illetőleg eltérő — m inőségek egym áshoz ké­ p est: azaz e viszonyok tag ja ik o n k ív ü l és ta g ja ik nélkül nem á lla n ak fenn; teljes m eg rag ad ásu k is

AZ EMBERI LÉLEK

179

csupán a viszonyban álló m inőségekkel e g y ü tt lehet­ séges. H ogy m i egy bizonyos kék és egy bizonyos ibolya szín hasonlósága, illetőleg eltérése, azt semm i m ás módon meg nem ra g a d h a tju k , m in t az illető kék és ibolya összehasonlításával. Az ilyen össze­ hasonlítások a la p já n a zu tán az egyedi m inőségeket különféle, hasonlóság szerint m egalkotott csopor­ tokba fo g la lh atju k : így beszélünk „a pirosról“, „a zöldről“. Ezen azokat a sz ín á rn y ala to k a t é rtjü k , am elyek egy bizonyos tekintetben hasonlók egym ás­ hoz és valam ilyen — hasonlóság dolgában a többi között körülbelül középen álló a v ag y leg g y ak rab b an előforduló, legism ertebb — piros, illetőleg zöld színá rn y a la tta l képviselhetők, többé-kevésbbé — persze sohasem teljes, m ert egészében ném ileg eltérő m inő­ ségi jellegükben — reprezentálhatok. Az ilyen piros vagy zöld te h á t m indig valam ilyen piros v a g y zöld érzéki képe, am ely tu d atu n k b a n a különféle piros vagy zöld á rn y a la to k a t hasonlóságuk a la p já n re p re ­ zentálja. Ezek a reprezentációk m ár elkülönítések, összehasonlítások és összefoglalások eredm ényei: ilyen az érzéki m inőségek legtöbb emlékképe, ily e­ nek a lk o tják a legtöbb közképzet érzéki vonásait. Az érzéki m inőségekre és v iszonyaikra irán y u ló gondol­ kodásban te h á t énünk sajátságos elm életi a k tu sa iv al az érzékelt m inőségeket elkülöníti, összehasonlítja, összefoglalja, egyes m inőségekkel képviselteti, he­ ly ette síti és viszonyaikat ezeken m eg rag ad ja, m ajd kom binálja. E redetileg m ind ehhez az összehasonlított érzéki m inőségek érzéki jelenléte szükséges a tu d a tb a n ; ké­ sőbb is akkor, h a viszonyaikat teljesen meg a k a rju k rag ad n i. Ámde nem egyszer tap a sz ta lju k azt, hogy 12*

1 80

HARMADIK RÉSZ

csupán e g y m inőség v an szám om ra közvetetlenül ad v a és felm erül a hasonlóság tu d a ta valam ely m á ­ sikhoz, am ely azonban nem áll előttem . Ez a hasonló­ ságélm ény ilyenkor soha sincs u g y an teljesen re a li­ zálva, de m égis m egvan: és ez a r r a u tal, hogy „ tu ­ datom a la tt“ a m ásik hasonló m inőség v alahogyan a d v a v a n ; különben a hasonlóság v ag y eltérés v i­ szonya, am ely m inőségeknél ezektől lényegileg elvá­ la sz th a ta tla n , nem volna átélhető. A m ásik hasonló m inőség később tényleg g y a k ra n fel is m erül, b i­ zonyságául annak, hogy lap p a n g v a m egvolt és „ tu ­ d a tta la n u l“ is m eg h a táro z ta a hasonlóság élm ényét. A tu d a tta la n n a k ez a szerepe, am ely i tt felm erül előttünk, később az egész lelki életben óriási jelen tő ­ ségűnek fog bizonyulni. Még egy körülm ény is nagyon elősegíti a m inő­ ségekre irá n y u ló gondolkodást. Ez az a lehetőség, hogy b árm ily en tu d a tta rta lm a t, íg y az egyes érzéki m inő­ ségeket és viszonyaikat, v a la m in t rep re z en ta tív ké­ peiket is, jelekkel, elsősorban szó jelekkel kapcsol­ ju k össze. H a az összekapcsolás m eg tö rtén t, a jele k ­ kel, m in t a jelz ett realitáso k szim bólum aival gondol­ kodhatunk, bizonyos m érték ig azokat v isz o n y íth a t­ juk, k ap cso lh atju k egym áshoz a jelzettek h e ly e tt: és ezeket a viszonyításokat, kapcsolásokat igen g y o r­ san elvégezhetjük a nélkül, hogy a jelzett realitások, jelen esetünkben az érzéki m inőségek, külön, érzéki módon is felm erülnének tu d a tu n k b a n ; csupán egy belső irá n y tu d a t, u ta lá s irá n y u l a jelből a tu d a t a la tt lévő jelz ett felé, azzal a — szintén á lta lá b a n csak lappangó — tu d a tta l, hogy a jellel összekap­ csolt r e a litá s t b árm ik o r tu d a to s íth a tju k és a róla gondolt viszonyt, róla á llíto tt tu la jd o n sá g o t r a jta

AZ EMBERI LÉLEK

181

köz vetetlenül átélh etjü k . — Ez az átélés a szavak­ ban való m inőségi gondolkodás sok veszedelm e m i­ a tt időnként nagyon is szükséges. — I t t te h á t az ér­ zéki m inőségekre irá n y u ló gondolkodás egyes sza­ v akkal jelzett m inőségeket, tu la jd o n sá g a ik a t, viszo­ n y a ik a t m eg ra g ad h a tja , k o m b in á lh a tja úgy, hogy azok az érzéki m inőségtartalm ak, am elyekre a gon­ dolkodó, azaz kiem elő, viszonyító, Összekapcsoló tevé­ kenység irá n y u l, a tu d a t a la tt m arad n ak , de m in teg y belső irá n y u lá s h a t feléjük és készenlétben ta r tja őket az esetleges felidézésre. A m inőségekre irán y u ló gondolkodás a tá rg y a k teljes m egism eréséhez szükséges és fontos; ezen k í­ vül a kezdetleges, ú. n. közképzetekkel való gondol­ kodás jórészben m inőségekre irá n y u l; hiszen közkép­ zetnek több, egyes vonásokban megegyező tá r g y r a irá n y u ló olyan képzetet nevezünk, am ely éppen eze­ ket a megegyező vonásokat tartalm azza. E z é rt a közképzet á lta lá b a n szegényes és elég h a tá ro z a tla n : legfontosabbak egyes rep re z en ta tív érzéki m inőségi vonásai, am elyek m in t ilyen rep re z en ta tív vonások korántsem t e l j e s e n h aso n lítan ak a közképzetben összefoglalt és tőle rep re z en tá lt érzéki ta rta lm a k hasonló vonásaihoz, v a la m in t a la k u la ti vonások — szám szerűség, téralak , ta rta m — am elyek szintén a közképzettől rep re z en tá lt egyes ta rta lm a k m eg­ egyező a la k u la ti tu la jd o n sá g a it je le n ítik meg, de a rá n y la g jóval hívebben, m in t a rep re z en ta tív m inő­ ségi vonások. Íg y az ember, a ló közképzetében az alak jelentősebb és hívebb, m in t az érzéki m inőségi vonások; ez a különbség a m inőségi és az a la k u la ti határozm ányok különböző jellegében gyökerezik, am ely a m inőségileg üres alak u lato k h ű reprezentá-

182

HARMADIK RÉSZ

lá s á t inkább teszi lehetővé* m in t a m inőségileg több­ n y ire eltérően k itö ltö tt érzéki m inőségekét. A m ikor az érzéki m inőségek a tá rg y a k egyes csoportjaiban nagyon hasonlók, akkor a közképzet reprezentáló m i­ nőségei is h ív e b b e k : pl. az a ra n y közképzetében a szín elég pontos és ig en fontos ism ertetőjel. A m inőségekre irán y u ló , képeikkel és n agyrész­ ben közképzetekben előforduló rep re z en ta tív képeik­ kel operáló és a jelekre, elsősorban szójelekre is erő­ sen tám aszkodó gondolkodás te h á t ezeket a m inősé­ geket elkülöníti, összehasonlítja, tá rg y i hasonlósá­ gaik a la p já n szubjektíve, a gondolkodó a la n y tu d a ­ táb a n összefoglalja, cso portosítja őket; e csoportok­ n a k nevet ad, jele t fűz hozzájuk, am ely ren d szerin t a csoport egy rep re z en ta tív ta g já v a l kapcsolódik szorosan össze. I t t te h á t egyes m inőségekre irán y u ló és ezeket tá rg y i hasonlóságon alapuló, de ala n y ila g m eg alk o to tt csoportokba, nom inalisztikus k a te g ó riá k a lá foglaló gondolkodással állu n k szemben, am ely inkább in tu itív úton vagy csak a jelek­ k e l d o l g o z v a v i s z o n y í t , érzéki vonásokat t a r ­ talm azó képzetekre, nagyrészben közképzetekre tá ­ m aszkodik, kevés szabatos fo g alm at használ és nem is alkalm az szigorú következtetéseket; ítéleteiben is csak ritk á b b a n pontos és szigorúan h atáro zo tt. E z a gondolkodásnak az érzéki m inőségek term észetéhez alkalm azkodó, sokszor kezdetleges, de k orántsem é r­ téktelen és sohasem elhanyagolható, viszont k o rá n t­ sem is egyetlen m ódja. 558. A m a te m a tik a i gondolkodás. Im é n t lá ttu k , hogy a közképzetekkel való gondolkodásban a szem ­ léleti tá rg y a k egy m ásik v o n ását is tek intetbe veszszük; a la k u la ti h a tá ro z m á n y a ik a t. E zek a tá rg y a k

AZ EMBERI LÉLEK

183

képzeteinek és a közképzeteknek is nem érzéki, de igen szem léletes vonásai, am elyek a tá rg y a k újabb old alát és viszonyait m u ta tjá k be. M ár a képzetek­ kel, főleg közképzetekkel való gondolkodásban is az a la k u la ti vonások á lta lá b a n határo zo ttab b ak , ponto­ sabbak és hívebbek, m in t a m inőségiek, a kétféle ősh atáro zm án y im ént vázolt különbségei folytán. Ámde am in t a tá rg y a k m inőségi von ásait el tu d ju k külö­ níteni és külön m egragadni, viszonyítani, úg y j á r ­ h a tu n k el az a la k u la ti vonásokkal is. Szám szerűsé­ geket, téralak o k at, ta rta m o k a t és ezek viszonyait el­ m életi m a g a ta rtá su n k b a n külön is m eg ra g a d h a tju k : i tt a gondolkodásnak egészen új m egnyilvánulási m ódjával, a m ate m a tik a i gondolkodással állunk szemben. Ez m ár — h a néha segítségül vesz is köz­ képzeteket — á lta lá b a n és lényegileg nem érzéki, nem is az érzéki képzeletre tám aszkodik, de s a já ts á ­ gos módon szem léletes: benne éppen a nem érzéki, de szem léletes a la k u lati, m ennyiségi határozm ányok a t — szám, téralak , ta rta m — és v iszonyaikat szem ­ léljük. Ezeknek az a lak u lato k n ak a m egegyezése az egyenlőség, különbsége a pozitív egyenlőtlenség: m indkettő á lta lá b a n igen szabatosan, pontosan, menynyiségileg, m eghatározható és m egragadható. Az egyenlő és m inőségileg üres alakulatok, — két egyenlő szám, k ét egyenlő té ra la k — b á r sz in g u lá ri­ sak, egym ást tökéletesen rep re z en tá ljá k : egy 15-ös szám, egy bizonyos hatszög végtelen sok egyenlő 15-öt és hatszöget tökéletesen reprezentál; ám de sok­ féle a la k u la tn a k egy megegyező vonása, pl. a p áro s­ ság, is teljes pontossággal m eghatározható a la k u la ti tu lajdonság és e b b e n a t e k i n t e t b e n a külön­ ben egyenlőtlen a la k u lato k a t szintén tökéletesen

184

HARMADIK RÉSZ

rep re z en tá lja és m eg rag ad n i engedi. Innen van az, hogy az a la k u la ti vonásokat igen pontosan, híven és szabatosan tu d ju k m egragadni. E zeket az a la k u lato ­ k a t is jellel lá th a tju k el és akkor a jel a jelzett a la ­ k u la t h e ly e tt haszn álh ató a gondolkodásban; és pe­ dig az a la k u la t m inőségi üressége fo ly tán sokkal jobban, m in t a m inőségi gondolkodás szójelei. Ehhez já ru l az a további fontos körülm ény, hogy az egyes a la k u la to k a t és v iszonyaikat egym ásból létre tu d ju k hozni, ki tu d ju k a la k íta n i, egym ásból levezetni és egym ásba visszavezetni, szárm az tatn i tu d ju k : így n éhány m egadott kiindulási, elem i v a g y ősi a la k u ­ latból és alap viszonyaikból az a la k u la ti határozm ányok és speciális viszonyaik végtelen sokaságát ki tu d ju k bontakoztatni, m eg tu d ju k k o n stru áln i, szer­ keszteni; te h á t az a la k u la to k ra irá n y u ló gondolko­ dás h a tá rta la n u l to v á b b fu th a t önm agában, legsajátabb terü leté n m arad v a. Ezzel előttünk álla n ak a gondolkodás egy ú jabb fő fa jtá já n a k , a m atem atik ai gondolkodásnak az a la p jai. H a egyszer az egyén az absztrakciónak, az elkü­ lönítésnek a rr a a fo k ára em elkedett, hogy a tá rg y a k a la k u la ti v o n ásait külön szem lélheti, akkor ezeket sajáto s szem léletességükben és m ennyiségi m ivol­ tu k b an igen pontosan, szabatosan és híven ra g a d ­ h a tja m eg; u g y a n íg y sajáto s a la k u lati, lényegileg m ennyiségi viszonyaikat. Ezek az alak u lato k és v i­ szonyaik pedig, tá rg y i sajáto sság u k folytán, egy­ m ásból és egym ásba k o rlá tla n u l ki- és á ta la k íth a to k , szárm aztath ató k , le- és visszavezethetők: íg y tu la j­ donságaik és viszonyaik m eg rag ad ásáb an a gondol­ kodás vég nélkül tovább m ehet a nélkül, hogy kö­

rükből ki kellene lépnie. Külön szemléljük az alakú­

AZ EMBERI LÉLEK

185

lato k a t és viszonyaikat és egym ásból és egym ásba tovább a la k ítju k őket. Fontos m egkönnyítő k ö rü l­ m ény, am in t em lítettük, i tt m ég az, hogy a ponto­ san m eg ragadható a la k u la to k a t egy m eg h atáro zo tt jellel k apcsolhatjuk össze; ám de viszo n y aik at és a la ­ k ítási m ó d jaik at is jelekkel illeth etjü k . És ezeknek a jeleknek az összekapcsolása, am ely az a la k ítá s jelei segítségével további alak ításo k at, szárm aztatásokat, le- és visszavezetéseket jelenthet, a jelzett a la k u la ­ toké h e ly e tt h a jth a tó végre és a jelek kapcsolásából n y e rt eredm ény m aguknak a jelzett a lak u lato k n ak a la k ítá si eredm ényeit adja. Ez a m ate m a tik a i gon­ dolkodás óriási és e g y e d ü l á l l ó előnye a gondol­ kodás m inden m ás m ódjával, fa jtá já v a l szemben. Mi jellem zi te h á t ezt a gondolkodást? Á ltaláb an szemléletes, de nem érzéki képekben m egy végbe; le­ folyhatok csupán jelekkel is, am elyek m ögött szin­ tén egy f a jta irá n y tu d a t m u ta tja a tőlük jelzett és h a szükséges, tu d ato síth a tó a la k u lat! h atáro zm án y t. Ez a gondolkodás igen szabatos, pontos és híven r a ­ g a d ja m eg tá rg y a it. Ezek a tá rg y a k úgynevezett m atem atik ai fogalm ak, azaz egyes alak u lato k és alak u la ti viszonyok, v agyis lényegében m ennyiségi határozm ányok, m ennyiségi elemek, viszonyok és öszszességek, pl. szám ok és szám viszonyok, téralak o k és térviszonyok. E zekről a m ennyiségi határozm ányokról, az elemek és összességek tulajd o n ság airó l, viszonyairól a m atem atik ai gondolkodás igen pon­ tos m eg állap ításo k at tud tenni, szabatosan íté l ró ­ luk. És végül — de m in t legfontosabbat — kom bi­ n á lja őket, azaz egym ásból k ia la k ítja , egym ásba á t­ viszi, á ta la k ítja és azu tán ú jr a m eg rag ad ja, m eg álla­ p ítja az elért, az adódó eredm ényt. Ez az úgyneve­

186

HARMADIK RÉSZ

zett m ate m a tik a i következtetés, igen helytelenül el­ nevezve: m e rt ez a gondolati e ljá rá s lényegében egé­ szen m ás, m in t a logikai szillogisztikus következte­ tés; sokkal „pro d u k tív ab b “, valóban a létesítéshez hasonló, csupán a m egism erés céljából v é g re h a jto tt kom bináció, konstrukció, alak ítás, többnyire deduk­ tív, következm ényeket levezető, de néha induktív, előzm ényekbe visszavezető e ljá rá s és a zu tán az új eredm ény a la k u la ti m egragadása, m eg állap ítása. Ez a m eg rag ad ás végül éppen olyan „ a la k u la tlá tá s“, m in t az a la k u la t m eg ra g ad á sa a szem léletben: szá­ mok és szám viszonyok, téralak o k és térviszonyok, tartam o k és ta rta m viszony ok felfogása. Ig azi szillo­ gisztikus következtetés i tt nincs, legfeljebb a logi­ k ai és m ate m a tik a i gondolkodás különböző tá r g y á ­ nak és jellegének összezavarásából keletkező erő lte­ te tt állogikai következtetés, am ely a m ate m a tik a i gondolkodás autonóm és term észetes m iv o ltá t m eg­ h a m isítja és elto rzítja. — A m ate m a tik a i gondolko­ d á sra bárm ely m ate m a tik a i kézikönyv kitű n ő péld á­ k a t szo lg áltat; pl. a binóm ok koefficienseinek m eg­ á lla p ítá si e ljá rá s á ra u talu n k . 559. A logikai gondolkodás. A m inőségi és a m a ­ tem a tik a i gondolkodás m ellett v an a gondolkodás­ n ak m ég egy alapvető m ódja, f a jtá ja : ez a szorosan v e tt logikai, azaz a form ális vonásokra irá n y u ló gondolkodás. Ez nem érzéki és nem is szem léletes, hanem teljesen „elvont“. M íg a m inőségi gondolko­ dás viszonym egragadásának teljességéhez h o z z áta r­ tozik a viszo n y íto tt tagok m eg ra g ad á sa is, a m ate ­ m a tik a i viszonyok külön m eg ra g ad h a tó ság a pedig m ennyiségi m eg h atáro zh ató ság u k fo ly tá n m á r in ­ kább lehetséges, b á r ezek szintén nem á lla n ak fenn

AZ EMBERI LÉLEK

187

a viszonyított szinguláris alakulatokon kívül, addig a logikai, form ális tá rg y a k m aguk, egész m iv o ltu k ­ ban sajátos viszonyok, összefüggések, vonatkozások. Összefüggései ezek a m inőségileg és m ennyiségileg is m eghatározott, „teljes valóságú“ tárg y a k n ak , de csakúgy elkülöníthetők, m in t a m inőségi v ag y alak u la ti vonások: és ekkor m in t sajátos, külön viszony­ realitáso k m eg rag ad h ató k viszonyított tagok nélkül is; az alárendelést, a m ellérendelést, a testvériséget m eg értjü k m inden konkrét fölé-, alá-, m ellérendelt av ag y testvér nélkül. A form ális, logikai gondolko­ dás te h á t sajáto san logikai viszonym egragadás és viszonyviszonyítás, am ely sem m iféle közképzetre vagy szem léletes ta rta lo m ra nem szorul, b á r ezekre néha tám aszkodhatik: i tt tisztán a nem érzéki és nem szem léletes logikai viszony re a litá so k a t ra g a d ­ ju k m eg és vo n atk o ztatju k tovább egym ásra. És ezek a form ális realitások igen g y a k ra n tá rg y i, reális egyetem ességek, azaz sok szinguláris tá rg y b a n te l­ jesen azonosan, egyként meglévő, közös határozm ányok: a testvériség logikai viszonya nem lesz több az egyes esetekkel, a „lóság“ generikus form ai s tr u k ­ tú r á ja nem szaporodik v ag y fogy az egyes lovakkal, m in t ahogy két hasonló színfolt vagy k ét egyenlő szám k é t hasonló, illetőleg egyenlő és n e m e g y a z o n o s tá rg y ; ezért a több ló lóm ivolta nem is a d ­ ható össze, m íg 2 + 2 = 4, am i lehetetlen volna, h a csak egy 2-es a la k u la t á lln a fenn. A fo rm áknak ezt az egyetem ességi lehetőségét lá tta meg, csak nem tisz tá z ta elég világosan az ism eretelm életi univerzálrealizm us a nom inalizm ussal szemben; emez te h á t a m inőségekre és a m inőségi gondolkodásra, am az a fo rm á k ra és a form ai gondolkodásra te k in te tt és

188

HARMADIK RÉSZ

részben ig az a t lá to tt, de a kellő elkülönítések h íjá n egyik sem fo g la lh a tta el jogos terü letét. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a form ák között is v a n ­ nak ind iv id u álisak , pl. m inden egyes in d iv id u ális szem léleti valóság teljes fo rm a stru k tú rá ja ; ám de ennek részm ozzanatai, form ális feltételei között m in­ dig v an n ak egyetem es form ák is. A form ák m eg ra g ad á sa és v iszonyítása te h á t nem érzéki és nem szem léletes, hanem teljesen „el­ vo n t“ értelm i tevékenység; a form agondolkodásban ezek a form ák a m aguk nem érzéki és nem szem léle­ tes m ódján és g y a k ra n m in t p u szta viszonyok viszo­ n y íto tt tagok nélkül, m áskor m agukban is viszo­ nyokként fennálló tagokkal v an n ak adva, a nélkül, hogy tu d a t a la tt, re jtv e ad o tt tag o k ra kellene őket v o n atk o ztatn u n k : a form agondolkodás te h á t telje ­ sen nem érzéki és nem szem léletes, tis z ta viszony­ m eg rag ad ás és viszonyviszonyítás, am elyben m égis m inden gondolati ta rta lo m tudatos és nem tesz fel közvetetlenül tu d a ta la tti kiegészítő tag o k at, m in t az e g y ta g ú hasonlóságtudat. M indezt alaposan m eg­ kell különböztetni. P ersze a fo rm á k at is jelö lh etjü k írásjelekkel v ag y szavakkal és a szavak segítségével olyan fo rm ákról is gondolkodhatunk, am elyek köz­ vetetlenül nincsenek tu d atu n k b a n , csupán a jelekből irá n y tu d a ta k tu so k irá n y u ln a k feléjük, a felidézhetőség n y ilt v agy szintén lappangó tu d a tá v a l. A sza­ vakkal, á lta lá b a n jelekkel való form agondolkodással azonban, b á r szintén lehetséges, sokkal óvatosabbakn ak kell lennünk, m in t a m ate m a tik a i jelgondolko­ dással. M iért? E lőször is azért, m e rt a legtöbb form ális viszony igen bonyolult szerkezetű és szerkezete teljes felbon­

AZ EMBERI LÉLEK

189

tásáig, elemzéséig m indig re jth e t ism eretlen vonáso­ kat, am elyekre a jelölésnél nem voltunk tek in te tte l; ekkor pedig a jelhez rosszul ism ert jelen tést fűzvén, a jelgondolkodás a hiányos ism eretet v ag y tévedést m indig m ag áv al viszi és a pu szta jelből nem is tu d ja felfedezni. M ásodszor pedig azért kell a logi­ k ai jelgondolkodással óvatosaknak lennünk, m ert a form ális viszonyokat nem lehet egym ásból szárm az­ ta tn i, k o n stru áln i, ala k íta n i, m in t az a la k u la to k a t: hanem m inden ú jonnan m egragadott, felfedezett fo r­ m át fel kell bontani, szét kell elemezni benne lévő feltételeire. E z é rt m inden egyes form ális viszony m eg rag ad ásán ál a jeltől vissza kell m ennünk a je l­ zettre és azt lehetőleg egész m ivoltában m eg kell r a ­ gadnunk: a form ális gondolkodás k ív á n ja m eg a legerősebb és legteljesebb tudatosságot. M ivel a fo r­ m ák a t egym ásból szárm aztatn i, k o n stru áln i nem le­ het, a jelgondolkodásnak itt m egint csak az a sze­ repe és jelentősége, hogy m ár ism e rt és jelekkel, fő­ leg szavakkal m egjelölt fo rm á k at ism ert módokon viszonyítunk úgy, hogy csupán a szavak van n ak tu ­ d atu n k b an és a bárm ik o r felidézhető jelz ett fo r­ m á k ra u ta ln a k ; új form ák, illetőleg közöttük lévő új viszonyok — am elyek m egint csak új form ák —m eg rag ad ásán ál azonban ezeket m indig lépésről-lépésre tu d ato síta n u n k kell, különben a legsúlyosabb tévedéseknek v ag yunk kitéve a form ális viszonyok rendkívül bonyolult terü leté n .1 1 Mindezeket a problém ákat a szerző B ö l c s e l e t i a l a p v e t é s c. könyve, valam int G r u n d l e g u n g d e r P h i l o s o p h i e I. k. c. m unkája példákon részletesen vizsgálja. A logikai gondolkodás természe­ tére a negyedik rész harm adik fejezetében a változás

190

HARMADIK RÉSZ

A form ális, a szó szoros értelm ében v e tt logikai gondolkodás a legtisztább viszonyító, vonatkoztató és viszonym egragadó tevékenység; a gondolkodás term észete te h á t ebben a gondolkodásfajtában n y il­ v án u l m eg a legjellegzetesebben. I t t találkozunk tel­ jes m értékben a gondolkodás régóta ism ert a la k ja i­ val v ag y „elem eivel“, sajáto s tá rg y a iv a l is. A m ikor érzékelésünk v ag y gondolkodásunk sz ám á ra v a la ­ m ely tá rg y adódik, abban egyes határozm ányokat, ezek között form ális vonásokat is, felfedezünk. Ezek között a h atározm ányok között m indenféle viszonyo­ k a t találu n k . M inden ilyen felfedezést, b e lá tá st egy ítéletben rö g zítünk meg, am elyben valam ely tá r g y ­ ról — az íté le t a la n y á ró l — v alam ilyen határozm án y n ak — az íté le t á llítm án y á n a k — benne való fen n á llá sá t á llítju k , illetőleg m ás esetekben ezt ta ­ gadjuk. Az állító íté le t te h á t valam ely tá rg y b a n egy h a tá ro z m á n y t m in t a tá rg y feltételét, azaz a kettő között fennálló feltételezési viszonyt ra g a d ja m eg és á llítja , azaz elism eri; a — valóban, nem csak gram m a tik a ila g — tagadó ítélet ilyen viszony fen n á llá sá t ta g a d ja . Ily e n ítéletek m in d e n fa jta gondolkodásban v an n ak és m ár a szem léleti tá r g y a t is íté le ti a la n y ­ n ak véve, a rró l egy benne szem léletileg m e g ra g a ­ d o tt vonást állíta n a k , illetőleg h a hián y zan i látszik, tag a d ják . Ezek a s z e m l é l e t i ítéletek m in t az é r­ zékelés nyom án felm erülő legegyszerűbb elkülöníté­ sek és viszonyítások a gondolkodás kezdetét, m eg­ in d u lá sá t alkotják. A gondolkodásnak v alam ennyi és az okság vizsgálata n y ú jt jó példát: ezért itt m int példára a rra utalunk, és külön példával nem növeljük a m unka am úgy is nagy terjedelmét.

AZ EMBERI LÉLEK

191

f a jtá ja többnyire azontúl is, ren d szerin t a szem lélet­ től m ind jobban eltávolodva, ítéletekben, m eg rag ad o tt viszonyok állításáb an , illetőleg felfedezett viszony­ hiányok a la p já n való viszonytagadásokban, m egy végbe: hangsúlyozni kell azonban, hogy nem m in ­ den gondolkodás ítéletszerű, m ert lehet egyszerű v i­ szonyítás és viszonym egragadás állítá s v ag y ta g a ­ dás nélkül. K ülönösen fontosak a szabatos ítéletek a logikai gondolkodásban, m ert itt á lta lá b a n valam ely form ális, logikai tá rg y n a k — az ítélet a la n y á n a k — elemzését, felbontását teszik lehetővé egy-egy felté­ telének — az ítélet állítm án y á n a k — hozzá való v i­ szonyítása és feltételeként való á llítá s a ú tjá n : h i­ szen a logikai tá rg y bonyolult v iszo n y stru k tú ra, am elynek részei egyszerűbb és egyetem esebb form á­ lis viszonyok, a bonyolultabb s tru k tú ra logikai előz­ m ényei, a la p jai, feltételei; csupán e feltételek szöve­ vényének felfedése teszi lehetővé a logikai tá rg y kellő m egragadását. M inden állító logikai íté le t egyegy ilyen feltételt rag a d m eg és emel k i: és ilyen ítéletek alap ján , am elyek egy közös logikai tá rg y ra vonatkoznak, bontakozik ki gondolkodásunkban az illető logikai tá rg y gondolkodásbeli form ális s tru k ­ tú rá ja , v agyis a szó szoros értelm ében v e tt logikai fogalm a. A logikai fogalom te h á t egy nem szemlé­ letes viszonykapcsolat, am elyben egy bonyolult for­ m ális tá rg y a t m egragadunk. M aguknak a valóságos, így a szem léleti t á r ­ gyaknak is m egvan form ális oldaluk, fo rm a stru k tú ­ ráju k , am elyben á lta lá b a n sok form ális feltétel bo­ nyolult összefüggésben szövődik össze. Egy-egy ilyen feltételnek a fo rm a stru k tú ráh o z való viszonyát egy logikai m egism erő ak tu sb an ra g a d ju k m eg és logi­

192

HARMADIK RÉSZ

kai ítéletben á llítju k : h a valóban azt a feltéte lt és ú g y ra g a d ju k m eg és á llítju k a tárg y ró l, am ely fel­ tétel és ahogyan az illető tá rg y b a n m in t egyik fo r­ m ális vonása fennáll, akkor m egism erésünk és ítéle­ tü n k igaz; és h a egy tá r g y r a vonatkozó ítéleteinkből olyan m ódon alk o tju k m eg a tá rg y gondolkodásunkbeli fogalm ában a — főleg form ális — viszonyok s tr u k tú rá já t, a m in t az a tá rg y b a n is fennáll, akkor a tá rg y ró l a lk o to tt fogalm unk igaz. A logikai foga­ lom te h á t a logikai gondolkodás ta rta lm a és egy tá r g y r a vonatkozó — főleg — form ális viszonyok összefüggő s tru k tú rá ja . Sorrendben először v an a tá rg y objektív form ális s tr u k tú rá ja ; a z u tá n ennek egyes v o n ásait a szem léletben és az abból k ib o n ta ­ kozó gondolkodásban m eg ra g ad ju k és ítéletekben rö g zítjü k ; végül ezekből az ítéletekből m egalkotjuk a tá rg y tu d atb e li fogalm át, form ális s tru k tú rá já t, am elynek, hogy igaz legyen, nem szabad ellenkeznie, azaz a fogalom ban lévő vonásokban m eg kell egyez­ nie a tá rg y objektív form ális s tru k tú rá já v a l, és hogy teljes legyen, a tá rg y v alam ennyi vagy legalább m inden lényeges form ális vo n ását m egegyezően t a r ­ talm azn ia kell. Az ítéleten és a fogalm on k ív ü l m ég n a g y szere­ pet játsz ik a logikai gondolkodásban a következte­ tés. Ez lényegében közvetett viszonym egragadás és á llítá s közbülső közvetítő viszonym egragadások és állításo k ú tjá n . H a v alam ely tá rg y b a n egy feltéte lt ism erünk fel és ebben a feltételben u g y an ab b an a feltételezési tek in tetb en egy további feltéte lt r a g a ­ dunk meg, akkor ezt a további feltéte lt szintén m in t az első tá rg y feltételét ra g a d h a tju k meg. L á tju k te ­ h át, hogy a logikai következtetés, am elynek tip ik u s

AZ EMBERI LÉLEK

193

a la k já t szillogizm usnak szoktuk nevezni, a form ális m eghatározottság és a logikai m egism erés általános irá n y a szerint eredetileg visszafelé, regresszíve h a ­ lad a logikai következm énytől a logikai előzm ény S est M

.

felé, vagyis alakja. Mest p • A hagyom ányos degreszB est P

szív szillogizm us a regresszív és egyedül új ism ere­ te t adó következtetésnek csupán m eg fo rd ítása és is­ m ereteredm ényének rendszeres alkalm azása; fő­ id est P

a .la .k ia ,

■- est M 1 A következtetés éppen a logikai, a

B est P

form ális gondolkodásban nagyjelentőségű; és m i­ vel i tt m indig form ális viszonybelátásokat ad, am e­ lyek a viszonyított form ák, azaz lényegileg szintén viszonyok sajátos, m indig m ás és m ás m iv o lta sze­ rin t alakulnak, voltaképen — egyszerű reprodukciót kivéve — sohasem lehet m echanikus, hanem m indig tu d atosnak kell lennie; különben könnyen tévedésbe visz. A logikai következtetés sokféle tévedési lehető­ ségének tanulm ányozása igen érdekes feladat, ezt azonban itt figyelm en kív ü l kell hagynunk. 560. A kom plex gondolkodás. A logikai gondol­ kodásban teh á t e lju to ttu n k a gondolkodás legelvontabb, legtisztább és legjellegzetesebb alakjához, am elyben leginkább em elkedik ki a benne m ár kizá­ rólagos szerepűnek m ondható viszonyító tevékeny­ ség. Rendesen a gondolkodás vázolt három fő alak ja összeszövődik a teljes valóságú tá rg y a k ró l való gon­ dolkodásunkban: gondolati m egism erésük á lta lá b a n a szem lélethez fűződve m indhárom f a jtá jú gondol­ kodás eredm énye. M indhárom f a jtá jú gondolkodás 1 1 Mind ezt a G r u n d l e g u n g I. kötete szintén részletesen kifejti. 13

194

HARMADIK RÉSZ

m ódján ítélü n k a tá rg y a k ró l; róluk való fogalm aink is sokszor ta rta lm a z n a k egy csomó a közképzetből v e tt érzéki m inőségi és a la k u la ti vonást szabatos a la k u latk a tá ro zm á n y o k és a lehetőség szerint kidol­ gozott, elem zett form ális s tru k tú ra m ellett; reá ju k irá n y u ló következtetéseink részben in tu itív m inősé­ giek, részben k o n stru k tív m atem atik aiak , és csak részben igazi logikai, form ális következtetések. A gondolkodás m inden m ódja és a la k ja — igen helye­ sen — közrem űködik, hogy a m inőségileg, form ailag és a la k u la tila g e g y a rá n t m eg h atáro zo tt valóságos tá r g y a t m inél teljesebben és hívebben m eg rag ad h as­ suk; az érzékelésben is, a gondolkodásban is m inden old alát az an n ak sa já to sa n m egfelelő m ódon és ak tusokkal ip arkodunk m egragadni. 561. A gondolkodás összefoglaló jellem zése. tá r g y a t an n ak sa já to sa n m egfelelő m ódon ip ark o ­ dik a gondolkodás is, csakúgy, m in t az érzékelés, m eg rag ad n i: ez m inden elm életi tevékenység közös vonása. A gondolkodás ebben a tek intetben is jelle g ­ zetesen elm életi tevékenység. M indenféle gondolko­ dás közös vonása tehát, hogy nem létesítő, p ro d u k tív célú, hanem m egragadó, felfogó, receptív célú, azaz elm életi tevékenység; továbbá, hogy tá rg y á n a k egyes v o n ásait lehetőleg egym ástól elkülönítve és főleg e vonások különféle v iszonyaira tekintve ip a r ­ kodik m egragadni, szem ben az érzékelés összesítő és kevésbbé viszonyító, m in t inkább ta r ta lm á t in tu i­ tíve, egy egyszerre való a d o ttság b an m eg rag ad n i iparkodó jellegével. A gondolkodás te h á t lényegében v iszonym egragadásra irá n y u ló elm életi tevékeny­ ség: e z é r t k ü lö n íti szét, v o n ja el tá rg y a egyes vo­ n á sa it és a legkülönfélébb módon v iszo n y ítja őket,

A

AZ EMBEBI LÉLEK

195

azaz összehasonlítja, m egkülönbözteti, kom binálja, elemzi. M ind ebben a gondolkodás m in t tip ik u san elm életi tevékenység jelentkezik: célja nem új tá rg y létrehozása, hanem valam ilyen m eglévő tá rg y m eg­ ragadása, és pedig lehetőleg úgy, a m in t van. C supán e m egragadó tevékenységében hozza a zu tán létre a gondolkodás a m eg rag ad o tt tá rg y elm életi, ezú ttal éppen gondolati, nem szem léleti képét, a gondolat ta rta lm á t: m inél inkább, azaz m inél teljesebben m eg­ felel ez a kép tárg y á n ak , am elyet nem csak jelképez, reprezentál, hanem a legtöbb tekintetben, lényegileg éppen a tá rg y b a n lévő viszonyok tekintetében híven iparkodik bem utatni, am elynek te h á t valóban elm é­ leti képm ása törekszik lenni, an n ál inkább, azaz a n ­ nál teljesebben igaz. 562. A z elm életi tevékenység és ta rta lm a in a k igazságértéke. Utolsó m eg állapításunkban a szem léleti kép igazságáról elérkeztünk az elm életi tevékenység egyik újabb, igen fontos tulajdonságához. M inden­ féle elm életi tevékenység, a szem léleti és a gondol­ kodó egy arán t, valam i m ár m eglévőt iparkodik m eg­ rag ad n i és pedig lehetőleg úgy, am in t van. Íg y van ez a szem léleti tevékenységnél is, am ely korántsem csupán jelképezni, rep rezen táln i a k a rja a külső t á r ­ gyat, hanem m inél jobban alkalm azkodik hozzá, am in t azt az ú jk o ri ism eretelm élet állásp o n tjáv al ellentétben a m odern lélektan m ind jobban k im u ­ ta tja . R eprezentáció a közképzet v ag y egy érzet­ m inőségi tartalo m több hasonló, de részben el is térő szem léleti tá rg y illetőleg érzetm inőség szám ára: ám de ez is éppen a hasonló vonások tekintetében rep rezen tálja tá rg y á t és e b b e n a t e k i n t e t b e n meg is felel an n ak , m egegyezik vele, te h á t lehetőleg 13*

196

HARMADIK RÉSZ

ú g y ra g a d ja meg, am int van. Még a leginkább p ro ­ d u k tív jellegű m ate m a tik a i gondolkodás is azért a la ­ k ítja , k o n stru á lja tá rg y á t, hogy az abban és a belőle sz árm az tath a tó következm ényekben tá rg y ila g eleve rejtőző viszonyokat m egragadhassa, m egism erhesse, és pedig m egint úgy, a m in t vannak. T ehát valóban m inden elm életi tevékenység valam ely m eglévő, v a ­ lam iképen eleve reá lis tá r g y a t ip ark o d ik m eg ra ­ g ad n i; ezért m indaddig törekszik hozzá alkalm az­ kodni, am íg csak — a lehetőség keretében — ú g y meg nem ra g a d ja , a m in t van. Az elm életi tevékenységnek ezzel a jellegével m erül fel az elm életi tevékenység eredm ényeiben, ta rta lm a ib a n realizálódó, m egvalósuló sajátos jele n ­ tés, sajáto s é rté k re a litá s: ez az elm életi v agy — a szó legáltalánosabb értelm ében v e tt — m egism erő, a k á r érzékelő-szem léleti, a k á r gondolkodó tevékeny­ ségnek illetőleg ta rta lm á n a k i g a z s á g a . Ily en ig azság a m ár a szem léletnek is v an : akkor és anynyiban, h a és am ennyiben m egfelel tárg y á n a k . K é t­ ségtelen, hogy a szem léletben m indig v a n n a k az ala n y testi-lelki szervezetének pozitív befolyásából, v a la m in t m egragadó képességének hiányából sz ár­ m azó torzulások is, á lta lá b a n azonban az érzékelés hívebb és igazabb, sem m int a n aív realizm uson felül­ emelkedő legtöbb ism eretelm életi ta n ítá s v a llja : még az úgynevezett érzéki csalódások egy része is, pl. a vízben m egtörtnek lá to tt bot, voltaképen igaz, éppen hű érzékelés, am ely a különféle közegek különböző fén y tö résm u tató ját, illetőleg ennek h a tá s a it is ész­ leli. Ig azság g al ra g a d h a tja meg, am in t lá ttu k , a köz­ képzet is azt a tá rg y a t, azt a vonást, am elynek m eg­ ra g a d á s á ra irá n y u l; a m inőségi gondolkodás jelentős

AZ EMBERI LÉLEK

197

igazságértékkel b írh a t. Legtökéletesebben igazság­ gal m egragadni tá rg y á t azonban ta lá n a m ate m a ti­ kai és a logikai gondolkodás tu d ja : am az n a g y pon­ tossága és hűsége révén, emez pedig azért, m ert m ár tá rg y a is a leg tisztábban és legsajáto sab b an m eg­ jelenő t á r g y i i g a z s á g , am elynek m egragadása nem csak igaz m egragadás, de a szó legteljesebb é r­ telm ében, egyenesen igazságm egragadás is. Az igaz­ ság u g y an is tá rg y i fennállásában vonatkozás-reali­ tás, összefüggés, legteljesebben a tisz ta összefüggésjellegű form a, azu tán ennek a form ának a nyom a a m inőségi és a la k u lati h atározm ányokban és viszo­ nyokban. Az elm életi, azaz szem léleti és gondolkodó tevékenységnek és ta rta lm a in a k igazsága pedig ép­ pen a tá rg y a k n a k és objektív viszonyaiknak m egfelelő m egragadás, te h á t éppen tá rg y ila g igaz viszonyok­ n ak megfelelő, azaz igazságuk szerint, igazságukban való, teh á t igaz m egragadása. M ivel pedig a tá rg y i igazság legteljesebben a form ális vonatkozásokban van, ezeknek m egragadása, am ely szintén rendkívül ex ak t és tisz ta lehet, a legteljesebb ig azság m eg ra­ gadás. Mi ez az igazság? A tá rg y i igazság is és az is­ m erés igazsága is a m egism erésen kívül illetőleg a m egism erésben fennálló tá rg y sajátságos belső m ag­ v assága és pedig főleg viszonyainak teljesen össze­ függő, azaz ellenm ondás nélkül való s tru k tú rá ja és e v iszo n y stru k tú ra belső azonossága, önm agában és önm agához való rögzítettsége, — am i nem jelen t változhatatlanságot! — éppen teljes belső összefüggése. Ez az ism eretelőtti és az ism ereti tá rg y ú. n. belső igazsága. Az ism ereti tá rg y teljes igazságához még az ism eretelőtti tá rg y n a k való m egfelelősége is t a r ­

198

HARMADIK RÉSZ

tozik, am elyet m eg rag ad n i h iv a to tt: ez az ism eretnek — m ondjuk — speciális irán y ig azság a, az ism eret­ előtti és az ism ereti tá rg y között az i s m e r e t b e n f e n n á l l ó m egfelelési viszony igazsága. L ehetsé­ ges, hogy az ism ereti tá rg y n a k belső igazsága m eg­ van, csupán külső tá rg y i vo n atk o ztatása téves, azaz irá n y ig a z sá g a nincs: ekkor m in t ism eret h iá ­ nyos, téves. A belső igazság h íjá n lévő ism ereti tá rg y azonban önm agában is ellentm ondó, lényegé­ ben hiányos, nem csak hogy ism eretet nem ad, hanem egész tu d a ttá rg y i m ivoltában bizo n y talan : a h áro m ­ szögű négyszög elgondolása inkább csak próbálkozó gondolati ak tu s és főleg szójelek kom binációja, de igazi a la k u la ti ta rta lm a nincs. B onyolultabb ism e­ re ttá rg y a k ellentm ondásainál lehetnek egyes nem el­ lentm ondó vonások a tu d atb a n , m aga az ellenm ondás azonban m indig re a litá sh iá n y t, ta rta lo m h iá n y t je ­ le n t a tu d a ttá rg y b a n , te h á t az ism ereti tá rg y belső sajátság o s m agvassága, rögzítettsége, h a tá ro zo tt s tru k tú rá ja h e ly e tt h a tá ro z a tla n sá g á t, fogyatékos­ ságát, m in teg y ürességét. Az elm életi tevékenység ta rta lm a ib a n teh át, h a nem fogyatékosak, éppen az ig azság érték m in t belső jelentésm ag, sajátság o s belső pozitívitás, az elm életi ta rta lm a k h iá n y ta la n v a l ó s á g á h o z i s lénye­ gileg hozzátartozó rea litá s, m in t az elm életi a k tu s tá rg y i ta rta lm á n a k h iá n y ta la n belső és — h a külvilág i ta p a sz ta la ti tá rg y a k ró l v an szó — az ism e re t­ előtti tá rg g y a l való „külső“ összefüggése v an jelen. V alam ely nem az „esetleges“ valósághoz tartozó, tisz ta „fenom enológiai“ tá r g y ism e re tta rta lm á b a n , m in t pl. az azonosságéban, a yVében stb. csupán a „belső“ összefüggés m ár m egadja az ism eret igazsá­

AZ EXIBEBI LÉLEK

199

gát; ahol viszont az ism ereti tá rg y valam ely az eset­ leges ta p a sz ta la ti valóságban lévő tá rg y m eg ra g a ­ dása, m int pl. a szem léleti ta rta lm a k , ott ig azság á­ hoz a belső összefüggésen kívül a vázolt külső vo­ natkozás, a m egfelelőség ig azság a is hozzátartozik. M ilyen term észetű ez az igazságm ag és m eg ra­ gadása? L áttu k , hogy a jó értéke m in t valam i, ere­ detileg is létesítésre irán y u ló szabad cselekvésünk­ ben szabadon teendő, m egvalósítandó követelm ény lép elénk. Nem így az igazság: hiszen az igazságot akkor éljük át, való sítju k meg, h a egy tőlünk, azaz pontosabban elm életi tevékenységünktől függetlenül adott tá rg y a t ú g y rag a d u n k meg, am in t v an; még a m atem atik ai ism erés igazsága is lényegében ily en ­ nek, a la k ítá s ú tjá n való, k o n stru k tív f e l f e d e z é s ­ n e k és nem valam i cselekvő v ag y m űalkotó létesí­ tésnek bizonyult. E zért m egvalósítása nem áll úgy szabadságunkban, m in t a jóságé; e g y á ltalá b a n nem szabad, azaz egyértelm űen m eg nem kötött, hanem éppen egyértelm űen m egkötött, azaz szükségszerű ak tu s eredm énye. A cselekvés terén h iáb a keres­ nénk szükségszerűséget; de u g y an ily en hiba volna azt vélni, hogy a k tiv itá s és szükségszerűség egym ást k izárják , hogy szükségszerű tevékenység, ak tu s lehe­ tetlen. Igenis, az elm életi tevékenység keretén belül igazi, legszigorúbban szükségszerű ak tu ssal találk o ­ zunk: és éppen ennek eredm énye az igazság m eg rag a­ dás. H ogy ezt belássuk, vizsg álju k kissé közelebbről az elm életi tevékenység a k tu sa it és tényezőit. 563. A gondolkodás tényezői és aktusaik. A szem ­ léleti tevékenység a k tu sa it és tényezőit m ár m egvizs­ g áltu k ; azok u tá n nem lesz nehéz a gondolkodás a k ­ tu sain ak és tényezőinek v izsg álatáv al az elm életi te-

200

HARMADIK RÉSZ

vékenység egész terü leté n m űködő tényezők és a k tu ­ saik szövevényét feltárn i. A gondolkodásban is ta lá l­ kozunk a gondolati ta rta lm a k sajáto s ad a tá sáv a l, te ­ h á t a szem léletiéhez hasonló adó a k tu ssa l: ez a gon­ d o la tta rta lm a t egyszerűen elénk á llítja , de tu la jd o n ­ képen nem létesíti, hanem a szem léletből, v ag y m in t m á r jelekben k ife jez e tt és az érzékelésben éppen csak k ö zv etített gondolatot, v ag y esetleg énünk cse­ lekvőén v a g y alkotóan létesítő tevékenységéből, v a g y m in t előző gondolati ak tu sa in k eredm ényét, á t­ veszi, felveszi. Ez az adó a k tu s m in t adó a k a ra ti, de e g y ú tta l m á r felvevő, valóban m egragadó ak tu s is, te h á t tip ik u san elm életi: itt az elm életi tevékenység­ ben lévő, a n n ak a lá ren d e lt és teljesen a n n ak term é­ szete szerin t m űködő a k a ra ti a k tu ssal állu n k szem ­ ben, és pedig jelen esetünkben az elm életi tevékeny­ ség gon dolkodásalakjának a k a ra ti ak tu sáv al, am ely egészen hasonló az elm életi tevékenység érzékelés­ a la k já n a k a k a ra ti aktusához. E lm életi a k a ra ti adó ak tu s a d ja te h á t a gondo­ la t ta rta lm á t; legjobban lá th a tju k ezt a m inőségi gondolkodás ta rta lm a in a k a d atásáb an , de m egvan m indenféle gondolkodásban. Az a k a ra ti adó tén y e­ zőn és a k tu sá n k ív ü l gondolkodásunkban nagyon fontos szerepet játsz ik az alakító, kom bináló, kon­ stru á ló tényező a k tiv itá s a : ez a m ate m a tik a i gon­ dolkodásban döntő m ódon érvényesül, de a gondol­ kodás m inden fa jtá já b a n m egvan és i tt m ég sokkal inkább, m in t a szem léleti tevékenységben, haso n lít a cselekvésben m űködő a la k ító tényező a k tiv itá s á ­ hoz; m íg azonban am az, a cselekvés egész jellege szerint, létesítő, a g y a k o rla ti létesítésben m űködik közre, addig emez az elm életi tevékenység term észe-

AZ EMBERI LÉLEK

201

tének m egfelelően teljesen a m egragadás, a m egis­ m erés szolgálatában áll, nem létesítő, hanem felfe­ dező, találó, éppen felfogó, m egragadó a la k ító té ­ nyező és tevékenység. Ez az a k tiv itá s teljesen a ké­ sőbb vizsgálandó érzelm i a k tiv itá s elm életi m egjele­ nésének, az elm életi tevékenységben m űködő, annak teljesen alárendelt, azt szolgáló és an n ak term észete szerint á ta la k u lt érzelm i alak ító a k tiv itá sn a k m u ­ tatkozik: elm életi a k tiv itá s, csakúgy m in t az elm é­ leti a k a ra ti adó aktusok, de sajátos alakító, k o n stru k ­ tív jellegében tip ik u san érzelm i; ezt az utóbbi jelle­ gét csak az érzelem m iv oltának és term észetének vizsg álatán ál ism erjü k m ajd igazán fel. A ddig te h á t az olvasó függessze fel jogos csodálkozását. M indenféle elm életi a k tiv itá s, íg y az elm életi adó és alakító a k tiv itá s, am in t láttu k , az elm életi tevékenység sajátos m egragadó jellegének v an a lá ­ rendelve és e szerint m ódosult; az elm életi tevékeny­ ség általános jellegét pedig an n ak dom ináns, u r a l­ kodó a k tiv itá sa szabja meg. Ez a sajáto s viszonyító, vonatkoztató a k tiv itá s, am ely m in t tudatos vo n at­ koztatás voltaképen nem m ás, m in t viszonym egraga­ dás, tudatos összefüggés-, vonatkozásm egragadás: ez pedig az értelm i, az öncélú értelm i a k tiv itá s lényege. M ert az értelm i ak tu s éppen nem -érzéki belátás, m egism erés, te h á t lényegében összefüggésm egraga­ dás, vonatkozásfelfogás, am ely m ár o tt v an az érzé­ kelés, a szem léleti tevékenység cen tru m áb an is: és m inthogy az értelm i ak tu s éppen m egism erésre, be­ lá tá s ra irá n y u l, a m egragadást, felfogást célzó elm é­ leti tevékenységben öncélúan, éppen lényegileg m eg­ ism erésre, felfogásra, m egértésre irá n y u lv a m űköd­ hetik. V alóban: az elm életi tevékenységben az ér­

202

HARMADIK RÉSZ

telm i a k tiv itá s öncélú, e g y ú tta l ez dom inál, ez az el­ m életi tevékenység főaktusa, ez h atározza m eg az egész elm életi tevékenység általán o s jellegét, sze­ rin te m ódosulnak a szorosan az elm életi tevékeny­ ségben m űködő a k a ra ti és érzelm i aktusok. Az é rte ­ lem, ez a hideg, nem -érzéki látó, viszonyító erő, a legfőbb felfogó, belátó, m egragadó, m egism erő ereje, tényezője, oldala az énnek; a k tu sa m integy centripetális, receptív, m egragadó, felfogó aktus, a m egér­ tés, a belátás. Ez h a tá ro z o tta n aktus, tevékenység, sem m iképpen sem passzív m eg h atáro zo ttság : ám de ez a tevékenység, ez az a k tiv itá s a legtipikusabb egyértelm űen m eghatározott, a legszigorúbban szük­ ségszerű — de nem kényszerített. M it jelen t ez? Azt, hogy az értelem m ag a és a k ­ tíve lá t be, é rt m eg: de belátása, m egértése — te h á t tényleges értelm i a k tu sa — csak akkor van, h a azt és ú g y lá tja be, érti, ra g a d ja meg, am i és ahogyan ad v a v an ; te h á t tárg y áh o z van kötve, term észetsze­ rűen a szerin t igazodik, a nélkül, hogy a tá rg y k é n y ­ szerítené a m egértő, belátó a la n y t a m egértésre. A k­ tu sá n a k szükségszerűsége te h á t egyszerűen csak azt jelenti, hogy csupán akkor v an belátás, m egértés, azaz értelm i a k tu s — m ert hiszen ez éppen belátás, m egértés — h a a tá r g y a t ú g y ra g a d ja , é rti meg, a m in t v an : ez pedig csak egyféleképen lehetséges, éppen úgy, am in t a tá rg y van. Az értelm i a k tu s v a ­ lóban aktus, de e g y ú tta l valóban egyértelm űen van m eghatározva, a legszigorúbban szükségszerű. Az értelem te h á t az elm életi tevékenység leg­ főbb fo rrása, lelkiségünk egyik ala p e re je : in ten zi­ tásáv al, m egértő képességével á lta lá b a n a lelki élet kezdeteitől, m á r a kisgyerm eknél készen és n a g y sá ­

AZ EMBERI LÉLEK

203

gában többnyire felism erhetően ad o tt tényező, am ely fejlődése folyam ában inkább csak biztosabbá, h atározottabbá, gyorsabbá, nem a n n y ira élesebbé lesz; m egfelelő gondolkodási irá n y és tevékenység m el­ le tt azonban elm élyülhet, de helytelen, hazug gon­ dolkodás következtében el is to rzulhat, v a la m in t el is laposodhat!k. B onyolult s tru k tú ra típ u s a i között érdekesek pl. a filozofikus, m élyrehatóié és a leg­ alapvetőbb összefüggések ú tjá n ism ereti v ilá g á t öszszefogó, esetleg a legegyetem esebb m egism erésekkel kezdő és innen fokozatosan „leszálló“ értelm i típus, v alam in t a pozitivista, a különleges ad o ttság o k at el­ sősorban tekintő és élesen m egkülönböztető in te lli­ gencia. További érdekes típusok a szó szoros é rte l­ m ében vett, m in d en ü tt ú ja t m eglátó, erőltetés nél­ kül felfedező „lángész“ és a m ár felfedezettet könynyen m egértő és alkalm azó okos értelem ; a m inden ism eretet rendszeres összefüggéshálóba szövő és az aforisztikusan gondolkodó, végső egységre nem tö­ rekvő értelem . N éhány értelm i típ u st még a gondol­ kodás egyes típ u sain ak vázolásában is m egism erünk, m ert a gondolkodástípusban á lta lá b a n értelem típus is rejlik : hiszen a gondolkodás legfőbb fo rrá sa éppen az értelem . 564. A z evidenciaélm ény; valószínű és h iten ala­ puló ism erés; az előítélet. H a az értelm i a k tu s nem jön ilyen szükségszerűen létre, nincs belátás, de nincs teh á t igazi értelm i a k tu s sem; h a viszont az értelm i ak tu s szükségszerű m ódján és a z é r t e l m i s z ü k s é g s z e r ű s é g t u d a t á v a l létrejön, az úgynevezett (értelm i) evidenciaélm énnyel állunk szemben. Ez az evidenciaélm ény a legtipikusabb a logikai belátásban; i tt a belátás szerint lehet kö^-

204

HARMADIK RÉSZ

vetetten és közvetett; a közvetetten logikai belá­ tás ev id en ciája — pl. hogy m inden dolog az, am i, v agyis önm agával azonos — a legtisztább evi­ dencia. M ivel azonban értelm i ak tiv itá s, azaz v i­ szony b e l á t á s a m inőségi és a m ate m a tik a i gondolkodásban is van, ezeknek is van, a lo­ gik aitó l és egym ástól is eltérő, evidenciájuk: pl. evidens m inőségi viszonybelátás az, hogy a vörös hasonlóbb a narancshoz m in t a zöldhöz, evidens m a­ tem a tik a i belátás az, hogy 1 = 1, hogy 2 X 3 = 6; emez közvetett, am az közvetetten. Az 1 = 1 belátása nem az 1 önm agával való azonosságát, hanem b á r­ m ely m á s 1-el való egyenlőségét ra g a d ja m eg; ez pedig nem logikai nem -szem léletes, hanem szem léletes a la k u la ti viszony szem léletes (de nem érzéki) belá­ tása ; ezért ev id en ciája is m ás, m in t pl. egy 1 önm a­ g áv al való azonosságának logikai belátása. M inden elm életi tevékenység végső fokon b elá­ tá s ra törekszik: m e rt ebben ra g a d ja m eg tu d ato san jelentésm agvát, az igazságot. H a ilyen b e lá tá sra nem ju t, legalább a tárg y , illetőleg tén y állás v aló ­ színűségét ip ark o d ik m egragadni, valószínű ism e­ re tre törekszik. Az ítéletben a viszonybelátást állítju k , azaz a k a ra tila g elism erjük, v ag y egy viszony h iá ­ n y á n a k a fen n á llá sá t á llítju k , illetőleg a v i­ szony (belátható) fen n á llá sá t ta g a d ju k : az íté le t eredm énye te h á t egy viszonybelátást (illetőleg a n ­ nak h ián y á t) á llít, azaz ad. I t t m eg in t az elm életi tevékenység a k a ra ti ak tu sá v a l állu n k szemben, am ely teljesen a belátás, az elm életi m eg rag ad ás szolgálatában áll. H a a belátás hiányos v a g y e g y ál­ talá b an nincs, az ítéleti viszonyt a létesítő gyakor-

AZ EMBERI LÉLEK

205

la ti a k a ra t is á llíth a tja ; v ag y egészen, v ag y rész­ ben, azaz a belátás hiányosságát, pl. csak valószínű­ ségét, a k a ra ti erővel pótolva: ekkor azonban m ár nem állunk szemben igazi elm életi ítélettel, hanem ú. n. g y a k o rla ti ítélettel. Ez lehet jogos h ite n — a la ­ pos ig az n a k ta rtá so n — alapuló, és lehet kellő alap nélkül való előítélet. Az utóbbi a b elátásn ak ren d ­ szerint k á rá r a van, az előbbi a b elátás nélkülözhe­ tetlen előkészítője és az életben, főleg a cselekvés­ ben és alkotásban, de az elm életi tevékenységben is nélkülözhetetlen kiegészítője és kísérője. H it és h i­ ten alapuló ítélet, ig a z n a k ta rtá s nélkül nincs cselek­ vés, de e nélkül az elm életi tevékenység sem in d u l­ h a t meg, nélküle nincs élet: de ennek a h itn ek a la ­ posnak kell lennie, v agyis ism ert, k ipróbált, értékes tekintélyekre, v agy b ev ált tap a sz ta lásra , v ag y való­ színű ism ereti alap o k ra kell tám aszkodnia; íg y á t­ vezet a valószínű belátás területére, am elyből g y ak ­ ra n azu tán teljes belátás is v álh atik . 565. A z elm életi tevékenység mellé rendelt aka­ ra ti és érzelm i tényezők. Az ítéletekkel kapcsolatban szóba k e rü lt ú jra a g y a k o rla ti a k a ra t is: ez a m aga g y a k o rla ti jellegét m egőrizve, de az elm életi tevé­ kenység m ellé rendelve, an n ak célját, a m egism erést elérni segítve is m űködhetik; így m űködik az érzéke­ lésben a tagokat, szerveket irá n y ítv a , a gondolko­ dásban, m int alkalm as g o n d o latta rta lm a k a t kutató, kereső, az emlékezetből felidéző a k a ra t. Ez m űködik az im ént e m líte tt alapos h it-ítéletek á llítá sáb a n : ezek az elm életi tevékenység előm ozdítását célozzák, m int pl. a hipotézisek létesítésében; de az elm életi tevékenység ellenére h ibásan m űködik a g y ak o rlati akarat, amikor alaptalan előítéletek állításával a

206

HARMADIK RÉSZ

b e lá tást m egelőzni, eltorzítani, v ag y elnyom ni tö­ rekszik: ez a tevékenysége m orális szem pontból is á lta lá b a n fogyatékos és ren d szerin t az igazságérték eltévesztésére vagy elvesztésére is vezet. Az elm életi tevékenység m ellé rendelve, de sa já t jellegét m egőrizve m űködik az érzelem az ú. n. el­ m életi érzelm ekben. Ezek rendkívül fontos h ajtó erői az elm életi tevékenységnek: szerepüket m ár a görög bölcselők ism erték és hangsúlyozták. Ily en a csodálkozás jórészben érzelm i állap o ta és a kív án csi­ ság sajátságos, kív án ság jelleg ű érzelm i aktusa, am ely m in t tu d ásv á g y az elm életi, a m egism erő te ­ vékenységet h a jtja ; ilyen az elm életi m egoldatlan­ sággal kapcsolatos izgató színű problém aérzelem és a b e lá tást kísérő, feloldó jellegű m egoldásérzelem . Ezzel szem ben a problém a t u d a t lényegében é r­ telm i, valam ely m ár m eg láto tt viszony v agy v i­ szonykom plexum nem teljes b e lá to ttság á n a k értelm i tu d a ta ; lényegében értelm i, csupán nem világosan an a lizá lt b elátás valam ely á llíto tt tén yállás, elm é­ let hom ályosságának v ag y h ib ásság án ak az „ér­ zése“ is. 566. G ondolkodástípusok. A gondolkodás sok em ­ bernél olyan arán y lag o s egyszerűséggel és term észe­ tességgel m egy végbe, m in t pl. az érzékelés: m ások gondolatait, te h á t m ár előregondolva, átveszi és könnyen m eg érti v ag y e lu ta sítja , esetleg elm egy m ellettük. É rzékelésével és s a já t cselekvő és képzelő a k tiv itá sá v a l kapcsolatban felm erülő gondolatai a tapasztalásból könnyen kiem elhető, m integy a ta ­ p a sz ta la ti adottságon közvetetlenül r a jta ülő viszo­ nyok m egragadásai, am elyeknek b e lá tása nem sok nehézséggel, szinte term észetes egyszerűséggel m egy

AZ EMBERI LÉLEK

207

végbe. Ezzel a könnyed, felszínes, nem nag y jelen tő ­ ségű gondolkodással szemben a m ély, jelentős gon­ dolkodás ott kezdődik, ahol az egyénnek a ta p a sz ta ­ lás ad o ttság aiv al szemben folyton tovább hatoló kérdései van n ak ; ahol a ta p a sz ta la ti adottságok közvetetlenül m egragadható viszonyaiban befejezetlenségeket, át-nem -hidaltságokat, esetleg egyenesen ellentm ondásokat lá t az elme. Problém ákkal, azaz a ta p a sz ta la ti adottságok, a szem léleti, gondolati t a r ­ talm ak viszonyaiban felm erülő és ezektől a viszo­ nyoktól k ö rü lh a táro lt h a táro zatlan ság o k tu d a tá v a l kezdődik a m élyre hatoló gondolkodás. Ezek a h a tá ­ rozatlanságok izgatják, az érzelm i izgalom m egnyug­ vásra, kiegyenlítődésre törekszik és az elm életi tevé­ kenységet a problém a m egoldására sa rk alja. E kkor m egindul a viszonyító tevékenység, a vonatkoztatási próbálkozás, összefüggések keresése, esetleg k ísé rle t­ képen való felállítása, felvétele a kérdéses, proble­ m atikus viszony h a tá ro za tla n sá g helyén. Ez az elm é­ leti kereső, k u tató, vizsgálódó tevékenység m indad­ dig ta rt, am íg sikertelenségén elfárad v a, lem ondás­ sal, vagy m ás felad attó l eltérítve, a vizsgálódó elme a b b a h ag y ja tevékenységét, av ag y a b elátás h iá n y á t többé-kevésbbé önkényes feltevéssel iparkodik betöl­ teni és ebben m egnyugszik, av ag y végül m egoldást talál, a h a tá ro za tla n viszonykom plexum ot felderíti, m egragadja. A belátás azután újabb problém a fo r­ rá sa lehet és további, még m élyebb gondolkodás k i­ in d ulópontja: és ennek a gondolkodásnak tá rg y i be­ fejezése csak ott érhető el, ahol a gondolkodó alan y a vizsgált tá rg y te rü le t egészét fe ltá rta , legm élyebb, m ástól m ár nem függő a la p ja iig h ato lt, ahol meg kell állnia. Az ilyen rendszeres és befejezett gondol-

208

HARMADIK RÉSZ

kodás persze ritk a : ez m ár n a g y és m ély, alapos tu ­ d ást ad. Az ebben élő, e g y á ltalá b a n a valóság a la p ­ ja it m egragadó m ély v a g y lángelm e a zu tán esetleg bonyolult viszonyokat is m á r egyszerre, könnyen á t tu d tekinteni, gyorsan, élesen és könnyen halad ; m á r inkább m egint csak lát, m in t gondolkodik: itt a legm élyebb és legnagyobb belátás in tu itív ereje teszi m á r sokszor feleslegessé a viszonyítgató, diszk u rzív gondolkodást és ennek h ián y á b a n látszólag egyenesen a b u tasá g g a l érintkezik, am ely a z ért nem gondolkodik, m ert nem csak kérdése nincs, de am úgy sem tu d a legközönségesebbnél kissé nehezebb k é r­ désre is felelni. M eglehetős alapossággal b o n tak o z tattu k ki az elm életi tevékenységet; erre a cselekvésnél sok tek in ­ tetben bonyolultabb pro b lem atik ája, erős lélektani kidolgozottsága, de m inden tudom ányos m egism erés, te h á t antropologiai felad atu n k szem pontjából is n ag y jelentősége késztetett. Sok problém át ebben a körben is csak érin tettü n k , m ásokat m ég csak nem is é rin ­ te ttü n k : a lényeges kérdéseket azonban ta lá n m ind m egvizsgáltuk és sik e rü lt az elm életi tevékenység term észetéről kielégítő általán o s képet nyernünk. E z é rt m á r csak az elm életi tevékenység pathologiájá ró l szólunk néh án y szót. 567. A z elm életi tevéken ység pathologiája. Az elm életi tevékenység p a th o lo g iá já n ak ren d k ív ü l sok f a jtá ja v an ; m á r az érzékelés teré n is nagyon gaz­ dag kórféleségekkel találkozunk. Ide tarto zn a k m in ­ denek előtt valam ely érzékszerv hián y áb ó l v ag y hiányos m űködéséből folyó abnorm itások. H a v a la ­ kinek valam ely érzetosztály m inőségeit egyedül köz­ v etítő érzéke hiányzik, illetőleg az érzékelés az ér-

AZ EMBERI LELEK

209

zékelő p á ly á k v ag y centrum ok hibájáb ó l lehetetlen, az az illető érzetosztály m inőségeit, konkrét, szingu­ láris m inőségjellegük következtében, e g y általáb an nem tu d ja m eg rag ad n i: a — születéstől fogva — vak a színt, süket a hangot nem ism eri; és a zenét v ib rá ­ ciók ú tjá n élvező is éppen ritm ik u s vibrációkat, de nem hangm inőségeket ra g a d meg. H asonlóképen h i­ ány zanak valam ely érzékszerv hiányos m űködése fo ly tán azok az érzetm inőségek, am elyeket csupán a hiányos m űködések tu d n án ak közvetíteni, h a in ta k ­ tak volnának: így a vörös-zöld színtévesztő a vörös és zöld színeket nem ism eri. Az érzékelés — cen trális fo rrá sú — anom áliái közé tarto zn ak az a la k u la ti vonások m eg ra g ad á sá ­ nak hiányosságai: a ta rta m , a téresség, a téra la k , a tárg y eg y ség és résztöbbség felfogásának hián y ai. Ide valók a szem lélet form ális vonásainak felfogás­ h iá n y a i: ezek közé tarto zn a k jórészben a tá rg y - és szóvakság, a szósüketség stb. Részben az érzékelés p ath o lo g iája körébe ta rto ­ zik a nagyobb fokú illúzióhajlam , am ely rendszerint az elm életi tevékenység súlyosabb k ó rja iv a l is k a p ­ csolatos. Ezek az érzékelés m ellett főleg a gondolko­ dásban n y ilv án u ln ak m eg: ide valók a dem entia, részben a p a ra n o ia v á lfa ja i, egy csomó schizofrén jelenség, am elyek részben a pszichofiziológiai a lk a t kóros p rim itiv izáló d ását m u ta tjá k . Közönséges a k i­ sebb fokú, még nem kóros a nagyobb m értékű b u ta ­ ság, felfogástom paság, de m ár kóros az ú. n. hülyeség, az elm egyöngeség. Az előbb e m lített elm ebajok több fa jtá já b a n fellépő téveszm ék n a g y részt az alkotó­ képzeleti és az elm életi tevékenység abnorm is m ér­ tékű összevegyülését, összezavarodását m u ta tjá k és 14

210

HARMADIK RÉSZ

az értelm i és érzelm i a k tiv itá s súlyos eltorzulásain alap u ln ak , á lta lá b a n fiziológiai okok h a tá sa követ­ keztében. A felsorolt súlyosabb kórok m á r e g y á lta lá ­ ban az egész pszichofiziológiai egyéniség sokféle m eg n y ilv án u lásáb an jelentkeznek és jelentős szerve­ zeti elváltozásokból fakadnak.

H E T E D IK F E JE Z E T .

Az alkotó tevékenység. 568. A z alkotó tevékenység term észete, és k é p ­ alkotó ereje, a képzelet. G yakorlati, azaz cselekvő, és elm életi, azaz érzékelő és gondolkodó tevékenysé­ günk m ellett m ég egy h a rm a d ik ősi m a g a ta rtá s és tevékenység is jellem zi az em ber lelki életét: ez az alkotó m a g a ta rtá s és tevékenység. Az alkotó tevé­ kenység az elm életitől abban különül el, hogy közv etetlenül p roduktív, létrehozó, m íg az elm életi tevé­ kenység közvetetlenül receptív, m egragadó.. A cse­ lekvés p ro d u k tiv itá sá tó l az alkotó abban különbözik, hogy am az lényegében h a ta lm i célt törekszik elérni illetőleg az e lé rt h a ta lm a t k ifejten i, gyakorolni, emez viszont egy m űvet, a lk o tá st törekszik létrehozni: a m ű, az alkotás az alkotó tevékenység célja és ered­ m énye; ez a m ű persze lehet m úló is, nem okvetlenül m aradandó. A zt a lelki tényezőt, erőt, am ely az a l­ kotó tevékenység közvetetlen fo rrása, éppen alkotó erőnek nevezzük; m ivel pedig pszichikai szem pont­ ból a m ű, m in t tá rg y i tu d a tta rta lo m , m indig v a la ­ m iképen — többé v ag y kevésbbé szem léletes, esetleg

AZ EMBERI LÉLEK

211

érzéki vonásokat is tartalm azó — kép, az alkotó erő lényegében képalkotó erő: és ez éppen az, a m it kép­ zelő erőnek, képzeletnek v agy fan tázián ak nevezünk. V alóban: az az erőnk, am ely produktív, te h á t nem elsősorban m egism erő jellegű, de p ro d u k tiv itá sa nem is közvetetlenül gyak o rlati, cselekvő, tette k e t lé tre ­ hozó, hanem éppen m űalkotó, a képzelet; m űve, a l­ kotása pedig m indig egy többé-kevésbbé szem léletes tá rg y i tu d a tta rta lo m , vagyis kép. 569. A képzelet és alkotó tevékenysége. A zt ta ­ pasztaljuk, hogy az érzékelésünk-adta képek ném i? a rá n y la g rövid ideig túlélik az in g er közvetetlen be­ h a tá sá t; erősebb ingerek u tá n hosszabb ideig is m a ­ rad n ak a tu d atu n k b a n ú. n. pozitív v ag y n eg atív utóképek. Egyes, főleg fia ta l egyének a rá n y la g hoszszú ideig élik á t a pozitív utóképek egy igen élénk és szem léleti gazdagságú fa jtá já t, az eidetikus képet. Á ltaláb an pedig az érzékelt ta rta lm a k a t később kisebb-nagyobb érzéki és szem léletes élénkséggel fel tu d ju k eleveníteni, fel tu d ju k ú jíta n i, idézni. M ind­ ez azonban még nem nevezhető igazában a fan tá zia tevékenységének: m ert a fa n tá z ia ú ja t alkot, pro ­ dukál, nem csak reprodukál. M ár az eidetikus képeknél is néha azt talá lju k , hogy azokban a szem léleti kép tovább a la k u l: pl. a k ­ kor, h a egy lá to tt v irá g a külső tá rg y jelenlétének megszűnése u tá n is szem ünk előtt v an és elkezd bon­ takozni, alakulni, am in t azt Goethe igen jól és teljes élénkséggel el tu d ta képzelni, m inden külön m egeről­ tetés, szándék nélkül. Ez az eset a rá n y la g ritk a ; tel­ jesen m indennapos azonban a régi szem léleti képek­ nek m egváltozott alakban, á ta la k u lt módon való ú jrafelm erülése: i tt m ár a képzelet „ö n tu d atlan “ át14*

212

HARMADIK RÉSZ

a la k ító m u n k ájá n ak eredm ényével állu n k szemben. Ez a képzelet néha rég i szem léleti képekből — e ké­ pek és részeik ú jszerű összetétele ú tjá n —, m áskor csak a régi szem léleti képek hasonlóságára, an aló g iá­ já ra , ism ét m áskor szinte egészen ú jf a jta módokon új képeket, új szem léletes tu d a tta rta lm a k a t alkot és á llít elénk. A lkotó m u n k á ja k isz á m íth a ta tla n u l v á l­ tozatos és k ifo g y h a ta tla n u l gazdag. H a v alak i m eleg n y á ri estén kifekszik az alkonyodé tenger p a rtjá ra , előbb lassan, m ajd g yorsan félig em lékképek, de többnyire újszerű képek sorozata h a la d el előtte: a tenger felett vonuló felhőkben alakok já rn a k , hoszszú nász-, a z u tá n diadal-, végül gyászm enet vonul el; a ten g er h alk csobogása messzi zenévé változik. E g y ­ szerre m ag a is felem elkedik; a p a rtró l a ten g erre lép, azon tova suhan, egészen a felhőkig; itt egy n ag y táncoló tá rsa sá g b a k erü l; körülfogják, m agukkal v o nják; bájos alakokkal forogni kényszerül, a rc á t si­ m o g atjá k ; a forgás m ind erősebb, hevesebb, m ind száguldóbb lesz; egyszerre csak m eginog a felhő, ő elveszti a ta la jt, esésében elereszti a vele táncoló ala k o k a t és zuhan; h iáb a próbál visszaszállni, h iáb a törekszik fölfelé, a m agasban m indinkább elmosódó alakok szom orú búcsút intenek; szédülő esésében egyszerre csak a ten g er hideg vizébe zuhan, a h u llá ­ mok elb o rítják és felébred: szél k erek ed ett a tenger felől, előbb csak h a já t csapdosta könnyedén arcába, m ajd ru h á já t fú jta , húzta, végül a ten g e r vizét h a j­ to tta egészen m ezítelen láb áig és egy kisebb h u llám ta lp á t m egnedvesítette. Az álom , am ely elnyom ta, képzelete já té k á t tovább szőtte, m indjobban kiszí­ nezte; a szél érintéséből repülést, lebegést, m ajd tá n ­ cot csinált, a h a j é rin tésé t sim ogató alakokká köl­

AZ EMBERI LÉLEK

213

tötte át, a ru h a csapkodását v ad tánccá, a tengervíz érintését végzetes tengerbezuhanássá növelte: ilyen arányokban m űködik az egészen m indennapi, az á l­ m ot szövő képzelet is. 570. M űvészi képzelet és tudom ányos invenció. Mi m indenre képes m ég a m űvész képzelete! H a az em beri m űvészet alk o tásain futólag végig p illa n ­ tunk, itt is csak a csúcsokat nézzük, azt lá tju k , hogy egész új világképeket hoz létre az em beri képzelet. És ebben a m u n k ájáb an m ár nem csak álm odozik, nem csak fantáziái, hanem valóban tere m t: eszme­ m agokból tervszerűen és m indenoldalúan bontakoz­ ta tja ki alk o tásait, am elyek — a kiválóbb esetek­ ben — belsőleg tökéletesen meg v an n ak szervezve, m inden részükben összefüggenek és harm onikus egészet alkotnak, valam ely eszmei jelen tést szem léle­ tes, in d iv id u ális képben m egtestesítve és egyben szellem i értékeket m egvalósítva. A képzeletnek eb­ ben a tervszerű alkotó tevékenységében lá tju k m eg sajáto s erejének legteljesebb kibontakozását. Mi m inden bontakozik ki ebben? H ogy erre felelhessünk, szem ügyre kell vennünk a képzelethez hasonló, de vele nem azonos létesítő erőinket. Nem csak a művész, hanem a tudós, a ku tató , a bölcselő m u n k ája is nagyrészben fan táziatev ék en y ­ ség eredm énye, szokták m ondani: a tudós invenciója lényegében képzelőerő. K étségtelen, hogy a tudós el­ m életi tevékenységében, á lta lá b a n az eredeti m ódon m űködő elm életi tevékenység invenciós erejében a képzelethez hasonló tényezővel állu n k szemben. M indkettő v alam i ú ja t eredm ényez. Ámde u g yan eb­ ben van lényeges különbségük is: az eredetien léte­ sítő képzeleti tevékenység tényleg valam i ú ja t, ed-

214

HARMADIK RÉSZ

dig meg nem v o lta t alkot, á llít bele „belső“ egyénisé­ günk lelki v ilá g á b a és — a g y a k o rla ti tevékenység közrem űködésével — esetleg a „külső“, fizikai v i­ lág b a; az elm életi invenció viszont i n v e n i t , azaz m eg talál m á r m eglévő rea litá so k a t, rá jö n m ár a d o t­ ta k ra és eredetisége éppen a m egtalálás, a rá jövetel ú jsá g á b a n van. Ez az erő, am ely lényegében b elátást, m egism erést hoz létre, te h á t lényegileg nem alkotó, hanem éppen m egism erő, azaz elm életi tényező, és a képzelettel való egyszerű azonosítása a szükséges m egkülönböztetések h íjá n v an és téves: következ­ m ényében m ind az elm életi, m ind az alkotó tevé­ kenység term észetének és lelki és életjelentőségének részleges félreism erésére vezethet. Még a tudom á­ nyos hipotézis-alkotás sem, legalább is nem elsősor­ ban, valódi képzeleti m u n k a: m ert az elm életi szem­ pontból kom oly hipotézis lényegében feltételesen á l­ líto tt v a l ó s z í n ű m e g i s m e r é s , am elyet v a ­ lam ely ad o ttság v ag y adottságok a la p já n in tu itív , azaz egyszerűen és közvetetlenül m egragadó m ódon á llítu n k fel, ta rta lm á n a k fen n á llá sá t felism erni vélve; ezt a valószínűnek ta r to tt ism eretet pró b álju k m eg a zu tán az elm életi igazoló e ljá rá s további vizs­ gálódásai során m in t evidensét v a g y legvalószínűb­ bet belátni. I t t te h á t egy valószínűnek látszó m e g ­ r a g a d á s egyelőre ideiglenesnek szánt fe lá llítá sá ­ ról, h ip otetikus íté le ti á llítá sá ró l v an szó, am elyet „valódi“, azaz igazolt belátássá törekszünk emelni. A tudom ányos, a k á r szaktudom ányi, a k á r filozófiai hipotézisek felá llítá sán á l te h á t lényegében szintén az elm életi értelem és az azzal összekapcsolódott el­ m életi a k a ra ti és érzelm i tényezők szerepelnek; az alkotó képzelet i tt csak teljesen előkészítő, a lá re n ­

AZ EMBEBI LÉLEK

215

delt és igen óvatosan korlátozott szerepet játszhatók, am ely semm i esetre sem a lényeges; term észetesen az a szerepe, am ikor alkotó tevékenysége eredm ényei­ vel, azaz m űveivel az elm életi tevékenység szám ára ism ereti an y ag o t szolgáltat — pl. egy m ű alk o tást ad a m űtö rtén eti v agy m ű k ritík a i m egism erésnek — egészen m ás, éppen sajáto san alkotó jellegű, és fel­ v e te tt problém ánkat nem érin ti. M aga az eredeti, „invenciós“ tudom ányos b e l á t á s , pl. a hipotézis igazolásában, szintén az elm életi értelem és a vele kapcsolatos elm életi erők tevékenységének eredm é­ nye, nem képzeleti forrásból ered. 571. A képzelet szerepe a cselekvésben és a tech­ n ika i alkotó tevékenységben. Az eredeti, ú jszerű cse­ lekvés is létesít, sőt produkál és ennyiben hasonló a képzelet m unkájához; m i köze van ehhez a képzelet­ nek? A cselekvés létesítő ereje az a k a ra t; ezzel, am in t tudjuk, a közvetetlen g y a k o rla ti b elátás és ügyesség, v a la m in t a g y a k o rla ti értelem és érzelem kapcsolatosak. A cselekvés a ta p a sz ta la ti valóság kö­ rére törekszik h a tn i; ú tjáb an , m ódjaiban te h á t ehhez kell alkalm azkodnia, „reálisn ak “ kell lennie: ezért legfőbb „külső“ tanácsadó szerve a cselekvés m ellé rendelt értelem és ennek invenciója, belátása. A kép­ zelet m indebben nem szerepel: közrem űködhetik azonban a cselekvés általán o s tervének k ia la k ítá sá ­ ban, előzetes képének m egalkotásában. I t t is az é r­ telm i belátással kell együttm űködnie, főleg a m eg­ alk o to tt cselekvési képet elm életi és g y a k o rla ti tek in ­ tetben az értelem e lb írá lá sá ra bízva; az első cselek­ vési tervet, képet azonban valóban a képzelet hoz­ h a tja létre. Ebben a m u n k ájáb an az alkotó képzelet tip ik u s jellegét m u ta tja , hasonló például a drámaíró

216

HARMADIK RÉSZ

fa n tá z iá já n a k tevékenységéhez; sajáto s m iv o ltá t m ár röviden jellem eztük és m ég v isszatérü n k reá. Első hely et foglal el a képzelet a technikus fel­ talá ló képességében: i t t valóban m űvek m egalkotása a feladat, am elynek m egoldásában az első lépés azok szem léletes elképzelése. E z é rt a fa n tá z ia szó szoros értelm ében szegény fa n tá z iá jú egyén lehet jelentős k u ta tó v a g y á lla m fé rfiú — m in t a k á rh á n y kiváló róm ai v ag y angol —, b á r a legnagyobb g y a k o rla ti és elm életi geniek m inden tekintetben, képzeletileg is nagyok; de szegény képzeletű technikus nem v i­ h e ti sokra: m ert m ű v ét szem léletes elevenséggel kell elképzelésében m egalkotnia, hogy jól m egszerkeszt­ hesse; a kivitelhez azu tán éles elm életi készség és g y a k o rla ti ügyesség is szükséges, am elyeknek hozzá­ já ru lá s a a technikai fa n tá z ia a lk o tá sát a tisz ta elkép­ zelés világából a n a g y g y a k o rla ti és elm életi köve­ telm ényeket tám asztó ta p a sz ta la ti valóságba is h a tó ­ képesen beleállítja. Az első, a képzeleti tényező n ag y ereje és fejlettsége nélkül nincs technikai genie, sőt m ég jelentősebb technikai tehetség sem ; az utóbbi k é t tényező ereje nélkül viszont fa n ta sz ta m a ra d a technikai tehetség, akiben a legforróbb és leg n a­ gyobb m űvészi képzelő erő sem pótolhatja, a g y ak o r­ la ti ügyességet és a biztos elm életi készséget. Ez te l­ jesen m egfelel a tech n ik a term észetének, am ely m ű ­ veket alkotó tevékenység, de g y a k o rla ti célok szol­ g á la tá b a n áll és a term észeti erők m űködésére építő alk o tásain ak létesítésében és h a szn á latá b a n e term é­ szeti erők m űködésének, v a la m in t a tech n ik ai célok­ nak és eszközeiknek alapos elm életi ism eretére, ille­ tőleg kidolgozására szorul. 572. A képzeleti tevéken ység fő fa jtá i és általá-

AZ EMBERI LÉLEK

217

nos jellege. K örü ltek in tésü n k u tá n ú jr a visszaérkez­ tünk a képzeleti tevékenység kezdetben jellem zett fajtáihoz, m in t a képzelet tu la j dónk épeni m eg n y ilv á­ nulásaihoz; ezek a játékos és a tervszerű képzelet. Amaz az álm odozásban és álom ban m űködik, emez a m űvészi tevékenység képalkotó ereje és a tech n i­ kus, esetleg a cselekvő, kevésbbé az elm élkedő tevé­ kenységébe is beleszövődik. M ik ennek a képzelő erő­ nek, am elynek m egjelenési te rü le te it és f a jtá it im ­ m ár ism erjük, főbb jellem ző vonásai? A képzelet m indkét fa jtá ja valóban képalkotó erő: alkotásai többé-kevésbbé szem léletes m űvek, képzetek, am elyeknek többnyire érzéki m inőségi vo­ násai is vannak, főleg elképzelt színek, hangok; eze­ k et az érzéki m inőségeket a képzeleti tevékenység m egfelelő fizikai in g er h a tá sa nélkül több-kevesebb élénkséggel jele n íti m eg a képzetekben. V annak az­ u tá n olyan képzeleti képek is, am elyekben az érzéki vonás kevés és a láren d elt szerepű, m in t pl. szóképek­ ből felép ített költői képzetek, am elyekben sok szem­ léletesség van, de érzéki vonásaik, elsősorban a szó­ hangzás, g y a k ra n csekélyek. A képzeleti képek m inő­ ségi vonásai bárm ely érzékterület érzéki a d o ttsá g ai­ hoz haso n líth atn ak , de ezektől azu tán a képzeleti kép ta rta lm a n ag y m értékben függetleníthető, v ag y leg­ alább is az érzéki vonásokat messzi tú lh a la d h a tja eszmei, ideális jelentéseivel, a m in t a z t éppen a szó­ képekből felépülő költői képzeleti képen is lá tju k ; ez g y a k ra n összeszövődik lá tá si és h allási képekkel, de eg y általáb an nem csak ezekből áll. A képzeleti képek m inőségi vonásai korántsem m ind érzékiek, hanem sok m ásféle m inőségi vonás is van közöttük: ezek főleg ú. n. jelentés vonások, am elyekkel csakha­

218

HARMADIK RÉSZ

m ar foglalkozunk. H ogy a képzeleti képek m inden­ kori szem léletessége honnan ered, szintén m ég bő­ vebb v iz sg á la tra szorul. A képzelet te h á t szem léletes hatáso k at, azaz képeket — persze nem csak lá tá si ké­ peket! — hoz létre és így p ro d u k tív és pedig éppen alkotó erőnek bizonyul. Tevékenysége igen s a já tsá ­ gos, szinte azt m ondhatni rejtelm es: a legtöbb eset­ ben u g y an is m in teg y a tu d atta la n b ó l, v alahogyan tu datom alól forrásozik a képzeleti tevékenység, egy­ szerre készen veti fel a képeket; v ag y lepergeti, m in t az álm odozásban és az álom ban, v ag y k ib ontja, m in t az ih le te tt m űvészi tevékenységben, ahol az ih letettség m ost csak a tevékenység e tu d a tta la n b a n rejlő fo rrá sa it jelenti. Énem inkább csak szem lélője a kép­ zeleti tevékenység felm erülő k é p ta rta lm a in a k és fő­ leg a tervszerű fantáziatevékenység szerkesztő m u n ­ karészében szerepel csupán tu d ato sa n : ebben tu d a to ­ san m érlegeli, a la k ítja a képszövevény kibontakozá­ sát, de nem sokára i tt is a tu d a tta la n b ó l felfakadó kibontakozás lép helyébe. E m ellett a képzeleti te ­ vékenység tu d a tta la n m űködését is á lta lá b a n m agáé­ n ak érzi és v a llja az én, b á r nem tu d ró la; m áskor a képzeletnek az egyén tu d a tá n kívül, tu d a ta előtt való m űködése ném ileg idegenszerűvé is teszi ezt az erő t és az én a tu d a tá b a n készen felm erülő képzeleti eredm ényeket isteni su g allat, „az ih le t“, a kegyelem , a daim on tevékenységének tu la jd o n ítja . 573. A z álmodozás. H ogyan m egy végbe a képze­ leti tevékenység? Az álm odozásban kép képet követ; azt m ondhatjuk, egy dim enzióban, láncszerűen m e­ rü ln ek fel a képek tu d atu n k b a n és ú jr a eltűnnek, igen egyszerű, de nagyon változó szabályok szerint. M integy egyik kép a m ásik a t h ív ja , m ag a u tá n

AZ EMBERI LÉLEK

219

vonja, tu d atu n k b a n a tu d a tta la n m élységéből készen fölemelkedve, például korábbi egym ás u tá n volt á t­ élés em lékeként: ekkor az időben összefüggően á t­ élt lelki tartalm ak h o z hasonló képek, félig em lék­ képek, félig m ár a fan tá ziá tó l színezve, a régibb öszszefüggő átéltség a la p já n kapcsolódnak egym áshoz, tá rsu ln a k egym ással; ez az úgynevezett asszociációk egyetlen kevésbbé logikus, m in t inkább m echanikus alak ja, am int később még alkalm unk lesz belátni. Ezen kívül a hasonlóságnak, v a la m in t a legkülönfé­ lébb vonatkozásoknak m inden f a jtá ja a la p já n követ­ heti az álm odozásban egyik kép a m ásik a t: i tt m ár belső tulajdonságok, jelentésm ozzanatok a la p já n jön létre a kapcsolódás, am elynek a la p ja i közül a rég is­ m ert hasonlóság és ellentét csak k ét f a jta a sok kö­ zül; m indenféle rendvonatkozás és m ennyiségi v i­ szony is a képzetkapcsolódás a la p já u l szolgálhat. Az álm odozás képzetfo ly am atát a kü lv ilág érzéki úton k ö zvetített b eh atásai is n agy m értékben befolyásol­ ják, a la k ítjá k , a képsor teljes m egváltozását vagy m egszakadását is előidézhetik. Az álmodozó képze­ let képsorainak legfőbb alakító erői énünk egyes ak tu sai és állapotai, am elyekre csakham ar ráté rü n k . 574. A z alvás és az álom. Az álom képsorozata valam ennyi felsorolt vonásban haso n lít az álm odo­ záséhoz: a tu d atta la n b ó l készen felm erül, egydim en­ ziós sorban, láncszerűen és igen változatos szabályok szerint pereg; az időbeli összefüggő átéltségen a la ­ puló asszociációk, bárm iféle jelentésviszony — h a ­ sonlóság, ellentét, rendviszony, egyenlőség stb. — szerint való kapcsolódás fűzik egybe; az álom ban is m űködő és m ind a k ü lv ilág ra, m ind s a já t testü n k re irán y u ló érzékelés a d a ta i n ag y m értékben m eghatá-

220

HARMADIK RÉSZ

rozzák; végül az im ént e m líte tt és m in d já rt szóba kerülő lelki aktusok és állapotok irá n y ítjá k . M ik az álom fő különbségei az álm odozással szemben? Ezek az alvás állapotából folynak. Az alv ás lényegében fiziológiai folyam at, am ely a szervezet ú. n. m agasabb ren d ű életm űködéseihez, főleg érzékeléséhez, akaró, gondolkodó, képzelő, fi­ gyelő, azaz lelki tevékenységeihez fűződő életm űkö­ désekkel kapcsolatos és nagyobb m ennyiségben a szervezetre káros elváltozásokat reg e n e rálja . Ezek a m űködések valószínűleg a szervezetnek sajátság o s önm érgezésével já rn a k , am ely az ú. n. e lfárad ásb an érzékileg is és a hatóképesség csökkenésében is je ­ lentkezik; az alv ás folyam án a szervezet ezt az ön­ m érgezést ism ét kiküszöböli és épségét és m unkaképességét íg y h e ly re á llítja . E nnek term észetesen az a feltétele, hogy azok a lelki tevékenységek, am e­ lyekhez fűződő életm űködésekkel önm érgezés já r, szüneteljenek v ag y legalább is jelentősen csökken­ jenek: és valóban, az alvásban az érzékelés n a g y ­ fokú csökkenésével, az ak arás, a gondolkodás, a fi­ gyelem szinte teljes kikapcsolódásával találkozunk; csak kivételesen tap a sz ta lu n k az álom ban, a l v á s k ö z b e n valódi, azaz hatóképes a k a ra ti a k tu st, tényleges, azaz logikus és legalább ném ileg eredm é­ nyes gondolkodást, v a la m in t csak kis ideig is k ita rtó figyelm et. T ervszerű képzeleti tevékenység is ritk a alvás közben; csupán a képzelet legkönnyebb, legsza­ badabb, legkevésbbé fárasztó játékos a la k ja je le n t­ kezik éppen a rendes álom ala k jáb a n . Sokszor még ez sincs és álo m talan u l alszunk; h a pedig álm odunk, ren d szerin t éppen a képzeleti tevékenység legszaba-

AZ EMBERI LÉLEK

221

dabb a la k já t éljük á t: ebből az alakból és az alvás term észetéből m ag y arázh ató az álom. Ez a tu d a tta la n b a n m űködő képzeleti tevékeny­ ség készen felm erülő eredm ényeinek, képeinek soro­ zata, am elyet az álom ban is ad o tt én igen n a iv u l él át. Mi ez a naiv itás? E g y részt a fiziológiailag fá ­ rasztó lelki aktusokkal já ró ö n tu d atn a k n a g y megcsökkenése v ag y hián y a. M ásrészt a figyelem k ita r ­ tásá n a k a hiánya, ezért az álom képekre és összefüg­ gésükre irán y u ló k ritik a i reflexió szinte teljes kikapcsolódása. A figyelem ben elsősorban egy intenzív a k a ra ti vagy értelm i, nem egyszer a k a ra ti és é r­ telm i ak tu s irá n y u l vagy a tu d a ttá rg y ra , v ag y — az ö n tu d atn ál — m a g á ra • az é n re : ez az álom ban v agy teljesen elm arad v ag y tünékeny és gyenge. A figyelem ben ezen kív ü l g y a k ra n egy m ásodik a k ­ tus is irá n y u l az előbbi ak tu s ú tjá n létrejövő él­ m ényre: ez a m ár főleg k ritik a i, m egfigyelő ak tu s az álom ban — r itk a kivételeket nem tek in tv e — teljesen hiányzik. M indkétféle figyelm i ak tu s h iá n y a v agy rendkívüli gyengesége teszi érthetővé az álom ­ képek gyakori hézagosságát, „értelm etlenségét“, azaz je le n té sstru k tú rá ik fogyatékosságát, az álom ­ szövés rendkívüli in g ata g ság á t, ugrándozó szabály­ tala n ság á t, vagyis a képek lé tre jö tté t m eghatározó szabályok folytonos elejtését, változását, v a la m in t az alváskor am úgy is rosszul, b izonytalanul felfo­ gott érzéki benyom ásoknak legszabadabb képzeleti á ta la k ítá sá t, am ely m ár alig m ondható e benyom á­ sok szabad értelm ezésének is. A figyelm i k ita r tá s ­ nak szinte teljes h iá n y a teszi lehetővé az álom képek sorozatának rendkívül gyors, az ébrenlét tu d a tfo ly a ­ m ának rendes sebességénél sokszorosan gyorsabb le-

222

HARMADIK RÉSZ

pergését is: a fa n tá z ia e g y ed u ralm át és szabad m ű­ ködését szinte sem m i sem korlátozza, m aga a fa n tá ­ zia figyelm e v ag y tu d ato sság a sem. E z é rt az álom ­ fa n tá z ia á lta lá b a n nem tervszerű, hanem a legsza­ badabb játékos fantáziatevékenység, am elybe cse­ lekvő, a k a ra ti vagy elm életi-gondolkodó ak tu s is csak kivételesen szövődik bele, akkor is többnyire az álm ot és az alvási állapotot is m egszüntetve: pl. az álm odni nem ak arás, a felébredni a k a rá s valódi g y a k o rla ti a k aró ak tu sa, vagy néha az álm on és a l­ váson való elm életi reflexió a felébredést v o n h atja m aga után . 575. A tervszerű képzelet. A legszabadabb f a j­ tá jú , az álom képzelettel szinte ellentétes a tervszerű m űvészi képzelet tevékenysége. Közös vonásaik, am elyek m ia tt pl. W agner H ans Sachsszal „ébren álm odásnak“ nevezteti, elsősorban m indkettő tipikus alkotó képzeletjellege, m ely — a m űvészi képzelet­ ben m ég inkább, m in t a „legkisebb ellenállás“, azaz legkisebb fára d ság irá n y á b a n kitérő, ezért g y a k ra n erősebben em lékezeti színű álom képzelet­ ben — a m eglévő ta p a sz ta la ti valóságtól eltérő kép­ v ilág o k at létesít, m ásodszor m indkettő — a m űvészi képzeletben is g yakori — tu d a tta la n forrásozása. Ezzel szemben azonban ak k o ra eltéréseik vannak, hogy a képzelet m eg n y ilv án u lási m ódjának körében valóban ellentéteseknek tekinthetők. A m űvészi kép­ zelet u g y an is lényegében terv szerű : ebből a tervsze­ rűségéből adódnak legfőbb különbségei. M ivel a te rv ­ szerű képzelet a m űvészin kív ü l a technikaiban, esetleg a g y a k o rla ti tevékenységhez fűződőben is m egjelenik és a játékos képzelettel a tervszerű kép­ zelet v alam ennyi f a jtá ja , azaz voltaképpen a te rv ­

AZ EMBERI LÉLEK

223

szerű képzelet áll szemben, ezt kell itt jellem eznünk. A tervszerű képzelet legfőbb eltérő vonása te h á t éppen tervszerűsége. In n en van, hogy k ita rtó figyelm i tevékenységet, a képzelet következetes m u n ­ k á já t, g y ak ran tu d atu n k b a n is felm erülő és abban következetesen végbemenő szerkesztő m u n k á já t k í­ v á n ja meg. M ert a tervszerű képzelet értékes és jelentős alkotásokat törekszik létrehozni: ezek pedig egydim enziós láncszerű képsorozatokban csak ritk á n , és szabálytalan, „véletlen“, nem belső jelentések sze­ r in t alakuló sorokban e g y á ltalá b a n nem v a ló su lh a t­ nak meg. E zért a tervszerű képzelet alkotása csak ritk á n egydim enziós képsorozat — ilyen még leg in ­ kább egy egyszerű dalban valósul meg —, hanem á l­ taláb an egy a szem léletes kép lehetőségét m agában rejtő eszm emagból sokoldalúan kibontakozó, többdimenziós képszervezet; pl. egy festm ény, szobor, épület, drám a, regény, szinfónia, technikai m ű, poli­ tik a i képzeleti terv. M indezek, a k á r egy, a k á r több dim enziósak — a dim enziók i tt a m ű különféle olda­ la it és szem pontjait jelen tik — lényegében jelentés­ elvek, belső hasonlóságok, összefüggések szerint elvszerűen, és pedig következetesen alkalm azott és m eg­ ta r to tt elvek, alkotási szabályok szerint jönnek létre, bontakoznak ki, a k á r tu datos szerkesztés, a k á r a tu ­ dattalan b ó l felm erülő, de „belső lo g ik á jú “ kiépülés ú tjá n . Íg y tervszerűséget, belső vagy külső, pl. g y a ­ k orlati, célszerűséget, egységet, elvszerűséget, szabá­ lyosságot és értékes és gazdag je le n té sstru k tú rá t m u ta tn a k ezek a m űvek, am elyek m in t képzeleti a l­ kotások nem csak egyszerű egyéni lelki hatások, h a ­ nem e g y ú tta l komoly, egyénfeletti jelentőségű, szel­ lemi értékm egvalósulások is. Az ilyen tervszerű, sok-

224

HARMADIK RÉSZ

szór tudatos, de m indig „értelm es“, „belső lo g ik á jú “, sokoldalú fantáziatevékenység többnyire lassabban b o n tak o z tatja ki alk o tásait, valódi terem tő m unka, am ely néha m egáll, érik, a zu tán esetleg kirobbanóan beteljesedik, célhoz ér, de nem egyszer m eg is sza­ kad, m egtörik. L ehet inkább tu d ato san szerkesztő, v agy inkább a tu d a tta la n b ó l készen fakadó képszö­ vevény in tu itív szem lélője, de m indig érő és eredm é­ nyeiben — a rá n y la g — érett, tervszerű és értékeket, jelentéseket belső összefüggések szerin t egységes m ű ­ vekben m egvalósító képzeleti tevékenység. A játékos képzeletnél e m líte tt sajátság o s lelki h ató aktusok és állapotok i tt is n a g y jelentőségűek, a m in t lá tn i fogjuk. 576. A képzelet fa jtá k sorozata. A terv szerű és a játék o s képzelet ily en m ódon egym ás ellentéte a képzeleti tevékenység terén. Ámde a z ért nincsenek egym ástól m ereven elválasztva, hanem folytonos á t­ m enet kapcsolja őket össze. In k áb b a játékos képze­ let oldalán találkozunk a m ajd erősebben fa n ta s z ti­ kus, m ajd erősebben realisztikus, n ag y o b b ára reg é­ nyes vagy több g y a k o rla tia ssá g o t tartalm a z ó képze­ leti tervszövögetéssel, am ely lehet álmodozó, egyéni költészet, de lehet történelm i esem ények előkészítője is. A h a tá ro z o tta n tervszerű képzelet terén viszont a játékos képzelet felé való átm en etet m u ta tja a ro ­ m an tik u s típus a m ag a inkább esetszerű és nem elv­ szerű, ezért m ag á t erősebben a véletlenre bízó, t á r ­ g y á t nem teljes odaadással és kom olysággal, hanem m eglehetős könnyed önkénnyel és fölényes szeszélylyel kezelő, főleg a la n y i képzeleti alk o tásn ak tekintő képzeleti tevékenységével, am elyet — m in t sa já t, m ű ­ veiből kiérezhető, m élységesen és a szó jelentős értei-

AZ EMBERI LÉLEK

225

mében s z o l i d lényének an tip o d u sát — Carl S c h m itt P o l i t i s c h e R o m a n t i k c. m u n k ájá b an k itű ­ nően jellem ez. Ez a ro m antikus képzelet m űvészet­ ben, technikában és a g y a k o rla ti életben e g y a rá n t m űködhetik; a fan ta sztá v al való összeszövődései, v a ­ lam in t a nem rom antikus fan tasztatíp u so k a te rv ­ szerű és a játékos képzelet további átm en eteit és öszszekapcsolódásait m u ta tjá k . A képzelet főbb f a jtá i­ nak sora te h á t így a la k u l: álom képzelet, álmodozás, álmodozó tervszövögetés, ro m antikus képzelet, te rv ­ szerű képzelet; ez a sorozat azonban csak á lta lá b a n érvényes, m ert kivételes esetben lehetséges pl. igen következetes álomszövés, főleg ta rtó sa n hasonló é r­ zelmi befolyások h a tá sá ra . 577. A z ízlés és a ta pintat. A kétféle képzeleti fő­ típ u st az előbb em lítetteken kív ü l m ég egy fontos különbség jellem zi: ez az ízlésnek és ta p in ta tn a k bennük való szerepe. A cselekvő és a technikus fa n ­ táz iájá n a k m űködését a g y a k o rla ti és az elm életi é r­ telem folyton ellenőrzi és g y a k ra n korlátozza; a m ű ­ vészi képzelet m u n k á já t azonban tőle lényegében ide­ gen elm életi értelm i belátás nem ellenőrizheti és sza­ b ály o zh atja eléggé. A szó köznapi jelentésében vett, racionális értelm i belátás a m űvészi alkotó képzelet m u n k áján ak nem eléggé finom ellenőrzője és szabá­ lyozója, m ert a m űveiben kifejeződő jelentések, é r­ tékek legsajátabb terü leteire nem b írja követni; itt egy más, a képzeleti tevékenység sajáto sság án ak job­ ban m egfelelő k ritik a i és irá n y ító erőre, tényezőre van szükség. Ez az a lelki tényező, am elynek voltaképen két neve is v an és egy sincs, azaz egy sincs olyan, hogy egész m ivoltát, ennek m inden o ldalát kellően m egjelölné: inkább k ritik a i ellenőrző o ldalát 15

226

HARMADIK RftSZ

ízlésnek és inkább szabályozó, irá n y ító , te h á t az előbbi inkább recep tív oldallal szem ben inkább p ro ­ d u k tív o ld alát ta p in ta tn a k szoktuk nevezni. Mi az ízlés és m i a ta p in ta t? Az ízlés „irrac io n ális“, azaz nem logikai-értelm i, hanem érzelm i színű értékelő-ítélő tényező, szinte „érzelm i értelem “, am ely sa já to sa n a m űvészi alko­ tásokban m egvalósuló szépségértékre és esztétikai je ­ lentésekre irá n y u l: ezeknek közelebbi term észetét csak h am ar m egism erjük. Értékelésében, ítéleteiben az ízlés igen h a tá ro z o tt és biztos, nem kevésbbé p re ­ cíz, m in t az ig azság érték szerin t ítélő logikai, elm é­ leti értelem ; szem pontjai azonban, am elyek szerint á llá st foglal, nem logikai-racionális, hanem m ásféle, irra cio n á lis k ateg ó riák , am elyeknek érzelm i term é­ szete a következőkben ny ilv án v aló lesz. Az ízlés te­ h á t sajáto s érzelm i k ritik a i ellenőrző tényező, am ely az idegen m űalkotások esztétikai m egítélésében döntő szerepet játszik , a z u tá n egyrészt érzelm i v ilá ­ g u n k a t kifejező, s a já t testi-lelki egyéniségünket m in teg y m űvészileg alak ító tevékenységünkre, m ás­ részt a m űvészi képzelet alkotó tevékenységére ügyel, azt k íséri és g y a k ra n korlátozza, szabályozza, irá n y ítja ; az utóbbi esetekben inkább a m á r pro d u k ­ tív ab b ta p in ta t a la k já t ölti fel. A ta p in ta t az ízléshez hasonló, szintén érzelem ­ színű alogikus, irra cio n á lis tényező, am ely az egyén m a g a ta rtá s á t, tevékenységét az ízléshez hasonló h a ­ táro z o ttság g a l és biztonsággal, precízióval irá n y ítja , de az ízlésnél éppen „ ak tív ab b “, azaz p ro d u k tív ab b jelleg ű : lényegében u g y an eg y „érzelm i értelem nek“ az ízlésnél produktívabb, jobban m ozgató m eg n y il­ v ánulása. Ez is irá n y ító k é n t szerepel lelki m a g a ta r­

AZ EMBERI LÉLEK

227

tásain k külső kifejezésében, sőt a cselekvést is alakítva-szabályozva befolyásolhatja. A g y a k o rla ti és erkölcsi életben, m in t a cselekvés m ellé ren d elt tényező, a la k ítv a irá n y ító szerepét a szép és az illő m űvészi elveire és értékeire való tek in te tte l tö lti be. Döntő szerepe v an a m űvészi képzelet irá n y ítá sá b a n , ennek m u n k á já t „értelm essé“, azaz jelentéskifejezé­ sében harm onikussá, egységessé és „éretté“, m inden ízében szerves érték-hordozóvá teszi. V égeredm ény­ ben az ízlés és a ta p in ta t egy „érzelm i értelem nek“ nevezhető tényező két oldala, am ely az alkotó tevé­ kenységnek a képzelet m ellett m ásodik főforrása, de nem képterem tő, képállító, hanem az a lk o tá st ellen­ őrző, szabályozó, irá n y ító ereje, sokban a g y ak o rlati értelem hez hasonló: ezzel szemben viszont éppen a l­ kotó-alakító, továbbá érzelm i színű tényező, am ely­ nek érzelm i színét főleg tap in ta to ld a lá n a k pro d u k ­ tívabb, m ozgatóbb jellege, érzelm i értelem szerűségét pedig ízlésoldalának inkább receptív k ritik a i m i­ volta m u ta tja . Ez az ízlés-tap in tat a tervszerű m űvészi képzelet tevékenységét szinte állandóan kíséri, ellenőrzi, ir á ­ n y ítja ; m ár a rom an tik u s képzeleti tevékenységben szerepe csökken, jelentősége alászáll; az álmodozó tervszövésből igen g y a k ra n hiányzik. Az álm odozás­ ban jelenlétének h iá n y á t sokszor ízléstelen és ta p in ­ ta tla n képek felm erülésétől m egdöbbenve ta p a sz ta l­ ju k ; az álom világ erkölcsileg éretlenebb korszaká­ nak ízléstelensége és ennek m egszűnése u tá n is m in ­ dig m egm aradó ta p in ta tla n s á g a — term észetesen e g y ú tta l m agasabb fokú m űvészi szem pontból ízlés­ telensége is — m űködésének h iá n y á t világosan el­ á ru lja : az álom ban nem kíséri, nem ellenőrzi és nem 15*

228

HA.KMADIK RÉSZ

irá n y ítja a m a g á ra h a g y o tt csapongó képzelet szer­ telen já té k a it. Ez a különbség, az ízlés és ta p in ta t jelentős szerepe és szinte teljes h ián y a, a képzeleti tevékenység k ét főtípusának, a terv szerű és a játékos képzeletnek, további fontos jellem ző vonása. 578. A z érzelem világa. Az éppen vázolt fontos különbséggel szem ben a képzelet v alam ennyi f a jtá já t ism ét egy alapvetően lényeges közös vonás m inden különbség elválasztó szerepénél erősebben ú jr a egye­ síti, lényeges összetartozásukat igazolva, sőt jó rész­ ben éppen létesítve. A képzelet m inden fa jtá já n a k m élyén o tt m űködik a lelki élet egyik legfőbb tén y e­ zője, m otora, am elynek tevékenységével u g y a n a lelki világ m inden terü letén találkozunk, legerőseb­ ben és lényegesen azonban éppen a képzelet m u n k á­ j á t já r j a és h a tja á t: ez az érzelem .1 Nem m ondható, hogy a m odern lélek tan az érze­ lem v iz sg á la tá t e lh a n y a g o lta volna; az utolsó é v ti­ zedekben a régebben vizsg ált „elemi érzelm ekkel“ szem ben az érzelm i élet bonyolult m eg n y ilv á n u lá sa it is figyelem re m é lta tta a pszichológia, sőt azt sem m u la sz to tta el, hogy a lelki élet legm élyebb ism erői­ től, m űvészektől, g y a k o rla ti léleklátóktól és lélekform álóktól tan u ljo n . Jórészben tá rg y i okokon m ú ­ lik teh át, hogy az érzelem lélek tan áb an m ég m indig sok a bizo n y talan ság : egyrészt az érzelm i élet legne­ hezebben racio n alizálh ató term észetén, m ásrészt az érzelem v ilá g á n ak igen gazdag, sokszínű és bonyo1 Az érzelem legszorosabb összefüggése az alkotó tevékenységgel az érzelemnek és szerepének teljes jel­ lemzése után válik világossá: tehát a következő vizsgá­ lódások végén tűnik ki ebben a fejezetben való elhelye­ zésének jogossága.

AZ EMBERI LÉLEK

229

lu lt m ivoltán. F elad a tu n k n ak ezú ttal a r r a kell k o r­ látozódnia, hogy az érzelm i élet fővonásait lehetőleg á tte k in th e tő és összefüggő egészben vázoljuk és az érzelem nek a lelki élet egészében elfoglalt helyét, szerepét és jelentőségét áttek in tsü k . Mi az, a m it a szó tágabb értelm ében érzelem nek szoktak nevezni, érzelem néven összefoglalni? M in­ denek előtt az úgynevezett gyönyör és fájdalom é r­ zelm eit em legeti a lélektani vizsgálódás, h a érzelem ­ ről szól; ezek m ellé az á ltalán o san elism ert érzelm i irán y o k m ellé W u n d t az izgató és m egnyugtató, fe­ szítő és feloldó érzelm eket ik ta tja . Ámde az érzel­ mekhez szokták sorolni az in d u la to k a t is, pl. a h a ra ­ got, félelm et, öröm et, kétségbeesést, v a la m in t a h a n ­ g ulatokat, pl. a derűs v ag y a szomorú, bánatos lelki állapotot; érzelm i jellegűnek te k in tjü k azu tán az olyan — K ornissal érzületeknek nevezhető — lelki m ag a tartáso k a t, m in t a szeretet, gyűlölet, tisztelet, m egvetés, csodálat, u tá la t. Jo g g al tekinthetők-e m in d ­ ezek egy tőről fakadóknak és nincsenek-e további fontos m egnyilvánulási fa jtá i ugyanennek az érzelm i tőnek? H ogy e rre válaszolhassunk, m eg kell vizs­ gálnunk azokat a hasonlóságokat és különbségeket, am elyek a felsorolt lelki m egnyilvánulásokban m u­ tatkoznak, v a la m in t figyelem m el kell lennünk a rra , nem találhatók-e további lényegesen hasonló vonáso­ k a t m u tató tényezők és jelenségek lelki életünkben? 579. É rzelm i a ktu so k és állapotok. A gyönyörnek és fájdalom nak, izg a to ttság n a k és m egnyugodottságnak, érzelm i feszültségnek és feloldódottságnak ne­ vezhető érzelm ek, v a la m in t a h an g u lato k legszoro­ sabban az énhez tartoznak, de an n ak nem a n n y ira a k tív irá n y u lása i, v a la m in t m eghatározó m a g a ta r­

230

HARMADIK RÉSZ

tásai, ak tu sai, m in t inkább éppen m ag án ak az énnek m eg h atáro zo ttság ai, b á r — ezt hangsúlyozni kell! — szintén ak tív, nem passzív m a g a ta rtá sa i, azaz a k tív a la n y i állapotai. Ezzel szem ben a h a ra g , a kitö rő fé­ lelem, n a g y öröm, a szeretet és gyűlölet, tisztelet és m egvetés m á r az én a k tív irá n y u lá sa i, m eghatározó m a g a ta rtá sa i, v ag y is ak tu sai. Ez kétségtelen különb­ ség, de nem olyan, am ely a k é t csoport ta g ja it fo r­ rásu k b an , „ a n y ag ila g “ szétválasztja, m ert a k tu s és állap o t a k á r az a k a ra ti, a k á r az értelm i m eg n y ilv á­ nulások terén is e g y ü tt előfordul. A kérdés az, v á j­ jon ezek az érzelm i aktusok és állapotok valóban öszszetartoznak-e? Mi közük v an egym áshoz, jellegük a la p já b a n hasonló-e? E zt leginkább rövid fenom eno­ lógiai jellem zésük, leírásu k döntheti el. 580. A z érzelm ek jellem zése. V alam ennyi felso­ ro lt lelki m e g n y ilv á n u lá st ta rta lm á n a k sajátság o s színessége jellem zi: ú. n. gyönyör- és fájdalom érze­ lem, izgalom és m egnyugvás, öröm és b án at, h a ra g és félelem, szeretet és gyűlölet, tisztelet és m egvetés m ind „színes“ ; azaz nem olyan színtelen, m in t a k á r az értelem , a k á r az a k a ra t a k tu sa i és állap o tai, am e­ lyek e nem érzéki és nem szem léletes m ivoltuk foly­ tá n szinte alig vehetők észre, az üg y etlen önm egfi­ gyelésben csaknem eltűnnek a felsorolt, sokkal „szem léletesebb“ érzelm i m egnyilvánulásokkal szem­ ben. A példákul em líte tt érzelm i aktusok és állapotok további fontos tu la jd o n sá g a sajátság o s m elegségük: öröm és szom orúság, szeretet és gyűlölet, de m ég a tisztelet és m egvetés is az a k a ra ti és értelm i, v a la ­ m in t a szintén színes, de tá rg y i ta rta lm a k a t ered­ m ényező tisz ta képzeleti ak tu so k k al szem ben éppen

AZ EMBERI LÉLEK

231

ezt a csak h a so n la tta l kifejezhető m elegséget m u ta t­ ják, am elyben g y a k ra n egy f a jta lelki közvetlenség, in tim itá s is jellegzetesen m egnyilvánul. É ppen m e­ legségük és vele a lelki életben m utatkozó n a g y h a ­ tásosságuk teszi az érzelm i tényezőket a lelki v ita li­ tás szem pontjából a n n y ira fontosakká, lelkileg élet­ bevágókká; szoros énheztartozásuk fo ly tán a lelki élet legm élyén, m agvában m űködnek. I t t az érzelm i állapotok az énben nyugszanak v ag y h u llám zanak és meleg, színes m ivoltukkal és egym ásba való folyto­ nos átm enetükkel a lelki világ folytonos elevenségét és eleven folytonosságát v alam ennyi lelki tényező közül a legnagyobb m értékben n y ilv á n ítjá k . E g y ­ m ásból és egym ásba ala k u lv a valóban a lelki é l e ­ t e t m integy tovább gördítik, g u rítjá k . Az érzelm i aktusok is sokkal elhúzottabbak az inkább szakado­ zott, esetenként ú jr a és ú jr a felm erülő és a rá n y la g gyorsan á llá st foglaló és fixálódó v agy eltűnő a k a ­ r a ti és értelm i aktusokkal szemben. Ezek az érzelm i aktusok különben is sajátságos jellegűek: a c e n trifu g á lisan tá r g y r a v ag y reflexíve az énre irán y u ló és állító, közvetetlenül létesítő a k a ­ r a ti aktusokkal, v a la m in t az inkább cen trip etálisan , tárg y ró l, vagy reflexíve irán y u ló és m egragadó, m eg­ látó értelm i aktusokkal szemben az érzelm i aktusok, m in t a h arag , a m eglepetés, a szeretet, gyűlölet, k í­ váncsiság m integy kitö rn ek v agy kisugároznak v a la ­ m ely tá rg y felé, esetleg m a g á ra az énre reflexíve r á ­ törnek vagy rásugároznak, de közvetetlenül nem á l­ lítan ak , nem létesítenek sem m it, legfeljebb a reflexív érzelm i aktusok az én érzelm i állap o tait, és elsősor­ ban nem is m eg ra g ad á sra valók. Még a h a ra g vagy a félelem sem közvetetlenül hatóképes egym agában,

232

HARMADIK RÉSZ

az ösztön v a g y az a k a ra t ereje n élkül: a nem ösztö­ nösen v ag y a k a ra te rő v e l lecsapó h a ra g tehetetlen öndúlás, az ösztönerőt v a g y a k a ra to t nem ak tiv áló fé­ lelem g y ám oltalan, a szeretet v ag y gyűlölet egym a­ gában m ég nem cselekszik. M ásrészt azonban m in d ­ ezek az érzelm i aktusok, sőt m ég az érzelm i állapo­ tok is k ö z v e t v e a legnagyobb m értékben h a tá so ­ sak, m ert az ösztönerők és az a k a ra t legerősebb — de nem feltétlen — indítói, m ozgatói, lendítői; ilyen m ódon valóban m indenféle lelki tevékenység legm é­ lyebb m otorai, b á r korántsem valam ennyinek köz­ v etetten fo rrásai. A lelki élet legelevenebb rúgói az érzelm i a k tu ­ sok, de közvetetlenül nem létesítenek sem m it; m eg­ rag ad ó erejü k van, a k tu sa a m egérzés, de ennek az érzelm i tu d ato sság ú m eg rag ad ásn ak az értelm inél jó v al csekélyebb a köre: az érzelm i kifejezéseket fo g ja fel, hasonlóan az ak a ra tk ifeje z ése k e t felfogó, de az érzelm i m eg rag ad ásn ál kisebb jelentőségű a k a ­ r a ti tu d ato sság ú a k a ra ti felfogáshoz. Az a k a ra ti fel­ fogás az idegen a k a rá s é rték ét ra g a d ja m eg azonosí­ tás v a g y elvetés ú tjá n ; az érzelm i felfogás az érzelm i kifejezéseket fo g ja fel az életben és főleg a n n ak m ű ­ vészi ágában, m indezeket e g y ú tta l értékelve; az é r­ telm i felfogás viszont az egész élet, az egész valóság körében szinte m in d e n ü tt érvényesül, hiszen az é r­ telm i tevékenység és az e k ö rü l felépülő egész elm é­ leti m a g a ta rtá s lényege a m egragadás, felfogás, m íg az elsősorban állító a k a ra ti és az alakító-alkotó é r­ zelm i tevékenységben, am ely te h á t m indkettő a m aga m ódján „pro d u k tív “, ú jatad ó , a m eg rag ad ás csu­ p án m ásodsorban álló feladat, cél és funkció. Az érzelm i a k tu s te h á t nem közvetetlenül állító,

AZ EMBERI LÉLEK

233

m int az a k a ra ti, de indító, m ozgató, sőt lelki ja v a k a t adó is lehet, m in t pl. a szeretetak tu s; ezenkívül az érzelm i ak tu s m agában az énben n ag y m értékben fejlesztő vagy sorvasztó h a tá sú és testileg k ife je ­ ződve és m ástól felfogva, a m ásik szem élyre m in t külső tá rg y ra , am elyre irá n y u l, is n a g y m értékben fejlesztő, előmozdító, v ag y gátló, sorvasztó, h á tr a ­ m ozdító lehet: a szeretet, csodálat, tisztelet fejleszt, növel, előrevisz, a gyűlölet, m egvetés, h a nem tu ­ dunk kifejezésének h a tá sa elől teljesen elzárkózni, gátol, sorvaszt. 581. A z érzelm ek testi kifejeződése és az érzelm i élet általános kapcsolata a testi élettel. M egem lítet­ tük az érzelm i a k tiv itá s testi kifejeződését. M inden lelki ak tu s és állap o t testileg kifejeződhetik, de leg­ erősebb és legfeltűnőbb testi kifejeződései az érzel­ m eknek van n ak : leginkább az érzelm ek tu d n ak egé­ szen k iülni testi m iv oltunkra, arckifejezésünkre, ta g ­ lejtéseinkre, testm ozgásunkra, beszédünkre, sőt ír á ­ su n k ra és m inden m űvünkre. A testi szervezettel és v egetatív m űködésével, a lélegzéssel, vérkeringéssel, vese-, bélm űködéssel is rendkívül szorosan összekap­ csolódnak, azokra h a tn a k . V iszont a testi élet folya­ m atai, változásai is igen n ag y h a tá ssa l v an n ak a re á ­ ju k á lta lá b a n érzékenyen reagáló érzelm i életre: k ü ­ lönösen a belső kiválasztó m irigyek — pajzsm irigy, iv arm irig y , m ellékvese — ilyen h a tá s a ism ert. M int legfeltűnőbb, legm élyebb lelki életprincipium az é r­ zelem a testi élettel is bensőséges kapcsolatban v an: erre a k ap cso latra a következő rész első fejezetében m ég visszatérünk. 582. A sóvárgás, a kívá n sá g és a v á g y érzelm i jellege. H ogy állunk m ár m ost a lelki élet különféle

234

HARMADIK RÉSZ

jelenségeivel az érzelem im ént jellem zett tu la jd o n ­ ságai szem pontjából? Nincsenek-e m ég olyan lelki jelenségek, am elyek az érzelem jellegzetes von ásait m u ta tjá k ? Ig en is v a n n a k és pedig olyanok, am elye­ k et éppen az elfo g u latlan és n a ív lélekfelfogás az érzelm ek körébe szokott sorolni, de a lélektan, az a k a ra t egyes vonásaihoz való látszólagos hasonlósá­ guk folytán, kellő fenom enológiai v izsg álat h iá n y á ­ ban g y a k ra n az a k a ra tta l kapcsol össze. Ezek a je ­ lenségek a v ág y és a kívánság, v a la m in t az ezekhez tartozó és m á r a lélek tan b an is ren d szerin t az érze­ lem körébe u ta lt sóvárgás. A só v árg ás a ta rta lm ila g leg h a táro z a tlan a b b és ezért igen nehezen jellem ez­ hető; irá n y á b a n is elég bizonytalan, de á lta lá b a n c en trifu g ális, kisugárzó aktus, am ely önm agában ke­ vés lendítő erővel b ír; de a lelki életet n a g y m érték ­ ben m egnyitva, külső h atáso k befo g ad ására előké­ szíti és íg y ren d k ív ü li fejlesztő jelentőségű. A vágy fogalm a m á r h atáro zo ttab b ta rta lm ú és irá n y ú a k ­ tu s ra vonatkozik, de m ég m indig h a tá ro z a tla n v ag y nem teljesen h a tá ro z o tt tá rg y ú , erősen lendítő, moz­ gató a k tu s ra ; a kívánság, am elynek m á r h a tá ro z o tt tá rg y a van, a vágyhoz hasonló. V alam ennyiről áll a színes, m eleg, in tim jelleg és az a k a ra ti a k tu stó l v a la ­ m en n y it élesen m egkülönbözteti, hogy egyik sem b ír soha közvetlen állító, m egvalósító erővel: a m it k í­ vánok, am ire vágyódom , azt p u szta vágyódás, k ív á n ­ ság a la p já n sohasem fogom m egtenni, a m agam jó ­ szántából elérni m indaddig, am íg v ag y tőlem fü g ­ getlen külső okok h a tá s á ra nem nyerem el v a g y ösz­ tönös, leginkább pedig a k a ra ti a k tu ssa l m eg nem v a ­ lósítom . M ásrészt a sóvárgás, a v ág y és a k ív án ság is, az első inkább általánosságban, a k é t utóbbi h a ­

AZ EMBERI LÉLEK

235

tározottabban és ezért ren d szerin t erősebben moz­ gató, indító, lendítő: egészen ny ilv án v aló te h á t lé­ nyegileg érzelm i és nem a k a ra ti term észetük. A só­ várgásban, v ágyban és kív án ság b an alapvető fontos­ sá g ú érzelm i aktusokkal találkozunk, am elyeknek tekintetbevételével az érzelm i világ és élet im m ár rendszeresen, harm onikus összefüggésben m egérthető és kiépíthető. 583. A v á g y dinam izm us. Az em ber lelki életének a la p ja it bonyolult és h a ta lm a s v ágy sző ve vény h á ­ lózza be: az életre, a boldogságra, a szeretetre, h a ta ­ lom ra, erőre, frisseségre, érvényesülésre, v agyonra, sikerre, b e lá tá sra irán y u ló v ág y ak egym ásba fo­ nódva és egym ásra épülve m űködnek bennünk és a lelki élet legm élyebb, k isz á m íth ata tla n erejű m oto­ r a it a lk o tjá k ; az életre vág y ás a legősibb közöttük és a boldogságvágy valam en n y it m integy összefogja, m indegyikben m egnyilvánul. Ezek a vágyak, term é­ szetükhöz híven, nem közvetlenül m egvalósító, léte­ sítő, de m indenféle m egvalósítást a legnagyobb m ér­ tékben indító, előrelendítő, m ozgató aktusok: m ár az ösztönökkel is összekapcsolódnak; a h ajlam okban erősen m űködnek, itt m integy az ösztönös erők és az a k a ra t fölé kerekedett főm ozgatók; az a k a ra ti a k tu ­ soknak is legfőbb indítói. Á ltaláb an az em ber te sti­ lelki életét és érvényesülését előmozdító realitáso k ra, értékekre irán y u ln ak , sőt éppen m aguk is sok — tő­ lük függő, ú. n. re la tív — érték et k o n s titu á ln a k ; ezek között lehetnek az életet és ennek abszolút, örök é rték eit romboló, de a v ág y ak tó l értékekké emelt, k eresett realitáso k is, m in t pl. a fájdalom , a p u sztítás stb.: ekkor ú. n. perverz, az em beri életet és szellem iségét előmozdító, norm ális v á g y a k k al el­

236

HARMADIK RÉSZ

len tétben elfe rd ü lt v á g y a k k al állu n k szem ben; az ilyen v ág y ak elhatalm asodása a lelki élet épségét erősen veszélyezteti. E lőfordul a vágyrendszer gyöngesége v a g y elgyengülése, elernyedése is: ez is a lelki, sőt a testi életnek is súlyos veszedelme, m ert az egyén a k tiv itá s á t n a g y fokban és káro san csök­ kenti, sőt az élet m egúnását, m egvetését, ta g a d á sá t és ezzel kapcsolatban a h a lá l v ágy erős jelentkezését is m ag a u tá n v o n h a tja ; a h a lá lv á g y feltám ad ása ön­ m ag áb an m ég nem rendellenes, de h a a n n y ira elh a­ talm asodik, hogy erős a k a ra tin d ító h a tá s t nyer, a k ­ kor m á r a vág y ren d szer elferdülésével és egy p e r­ verz v ág y u ra lo m ra ju tá sá v a l állu n k szemben, m ivel a n orm ális vág y ren d szer éppen az élet és fejlődés szolgálatában áll. H iszen a v á g y b an m in t érzelm i m a g a ta rtá s b a n sajátság o s értékm egvalósító irá n y u ­ lás is re jlik és ezért csak a legm élyebb jelentésétől elszakadó, azt eltévesztő v á g y v á lh a tik az örök é rté ­ kek u ra lm a a la tt álló és azokat m egvalósítani képes és h iv a to tt élet gyilkos ere jű tag ad ó jáv á. A vágyak, v a la m in t a h atáro zo ttab b célú és t á r ­ gyú kívánságok, az én a k tív irá n y u lá sa i, ak tu sai, am elyek eredetileg az érzelm i énben lévő vágyképes­ ségekből, m ajd a m egfelelő v á g y ak tu so k gyakoribb fellépésével kialak u ló vágykészségekből fakadnak. C élra törnek és céljuk elérésére in d ítjá k , m ozgatják, len d ítik az egész lelki életet, an n a k m inden re a li­ záló, m egvalósító erejét. A k tiv itásu k egyrészt éppen ebben az in d ításb an , lendítésben ér el eredm ényt és azon keresztül közelíti meg, illetőleg éri el a v á g y ­ tól m egcélzott, de közvetetlenül el nem érhető t á r ­ g y á t; m ásrészt a v ág y ak tu sa, m in t m inden ak tu s és e g y á ltalá n m inden élm ény, bizonyos m értékben

AZ EMBEEI LÉLÉK

237

visszahat m a g á ra az a k tív énre és — főleg h a reflexív vágyaktnsok is reá épülnek — ennek különféle é r­ zelmi m eg h atáro zo ttság ait, érzelm i á lla p o ta it vonja m aga után. A célját m egközelítő v ag y elérő, leg a­ lább is elérni érző, teljesülő v ág y sikerességének, eredm ényességének — érzelm i — tu d a tá b a n az é r­ zelmi élet sajátságos harm onikus, derűs jellegű, öröm színű á lla p o ta it eredm ényezi, a sikertelenségét, eredm énytelenségét, hiáb av aló ság át érző, nem telje ­ sülő v ágy diszharm onikus, borús, fájd alm as érzelm i állapotokat idéz elő. E nnek az általános belátásn ak az a la p já n az állapotszerű érzelm ek helyét és erede­ té t is m eg á lla p íth a tju k az érzelm i élet jelenségei kö­ zött. M ik azok az érzelm i állapotok? 584. A kielégültség és nyom ottság érzelm i állapo­ tai és kapcsolatuk az érzékeléssel a v á g y d in a m izm u ­ son keresztül. É rzelm i állapotoknak szokták m inde­ nekelőtt nevezni a gyönyört és a fá jd a lm a t; sőt, eze­ ket t a r tja a hagyom ányos lélektan az érzelm i á lla ­ potok két kizárólagos v ag y legalább is legfőbb, leg­ biztosabban m eg állap íth ató m inőségének, am elyekre sokszor igen erőszakosan m indenféle érzelm i m eg­ n y ilv á n u lá st vissza próbál vezetni. I t t sok te k in te t­ ben szükség van a hagyom ányos felfogás m egfelelő k o rrekciójára, m ert ez a fő oka az érzelm i élet megnem értésének a lélektanban. Először is el kell különítenünk a szóban forgó érzelm i állapotokat a gyönyör és a fájdalom érzetei­ től, am elyekhez g yakran, de nem m indig és e g y á lta ­ láb an nem m indig egyértelm űen kapcsolódnak hozzá. A gyönyör szervi érzetei és a fájdalom nak a bőrben és a szervekben jelentkező érzetei is e g y a rá n t tá rg y i tu d a tta rta lm a k , am elyek testü n k et érő hatásokról,

238

HARMADIK RÉSZ

testünkben végbemenő folyam atokról tu d ó sítan ak és énünkkel h a tá ro z o tta n szemben állnak, tőle distanciálh ató k ; u g y a n íg y lehetséges gyönyör- és fájd alo m ­ érzetszín a testü n k általán o s állap o táró l értesítő, többé-kevésbbé h a tá ro z a tla n u l lokalizálható köz­ v ag y életérzetekben is. Ezek az érzetek többnyire é r­ zelm i állapotokkal, az énnek m ag án ak legszorosabb a la n y i és pedig érzelm i m eg h atáro zo ttság aiv al szö­ vődnek össze; és ren d szerin t a gyönyörérzetek „kel­ lem esek“ érzelm ileg is, a fájdalom érzetek pedig é r­ zelm ileg „kellem etlenek“. De nem m indig. A gyö­ nyörérzetnek m in t ilyennek gyönyör-jellege eo ipso m indig a d o tt; a fájd alom érzet fájdalom -jellege szin­ tén : az a különbség, am ely pl. egy n a rk o tiz á lt te st­ részen m ég esetleg érezhető szúrás-, nyom ás- v agy v ágásérzet és n a rk o tizá lás nélkül egy hasonló szúrás v ag y v ág ás fájdalom érzete között van, h a tá ro zo ttan m e g m u ta tja a fájdalom érzet sajáto s érzetjellegét. L e­ hetséges m á r m ost, hogy valam ely gyönyör- v agy f á j­ dalom érzethez nem kapcsolódik külön érzelm i állapot, am ikor pl. az érzet a rá n y la g jelentéktelen v a g y érzelm i a k tiv itá su n k gyönge, korlátozott, esetleg m ásféle élm é­ nyektől elfoglalt, m agához vont. Lehetséges továbbá, hogy a gyönyörérzettel „kellem etlen“ érzelem, a f á j­ dalom érzettel „kellem es“ érzelm i állap o t kapcsolódik össze, világos bizonyítékául annak, hogy az érzelm i állap o t nem közvetetlenül az érzékelési adathoz van koordinálva, k orántsem ettől függ. De m itől? A z érzékelési adatnak a vágydinamiz­ mushoz való viszonyától, közvetetle­ nül pedig éppen a vágydinam izm us­ t ó l . Rendes körülm ények között az életre, egész­ ségre, épségre, erőre, boldogságra, esetleg egyenesen

AZ EMBERI LÉLEK

239

gyönyörérzékelésre irán y u ló v ág y ak elevenek és m űködnek bennünk, akkor is, h a nem m indig közvetetlenül tu d ato sak : és ezeknek a gyönyörérzetek á l­ talá b an m egfelelnek, a fájdalom érzetek pedig m ég inkább á lta lá b a n ellenkeznek velük; teljesen é rth e ­ tők te h á t az am azokhoz fűződő „kellem es“, az eme­ zekhez fűződő „kellem etlen“ érzelm i állapotok. Á m ­ de h a a lelki életben a halálv ág y , a fájdalom vágy, a szenvedés-, a k ín zatási v ágy érvényesül, akkor a gyönyör- és fájdalom érzetek érzelm i viszonya ellen­ tétessé v á lh a tik és a gyönyörérzet „kellem etlen“, a fájdalom érzet „kellem es“ érzelm i állapotot „kelt“ — — nem okoz! —, ilyennel kapcsolódik; az ilyen örö­ m öket vagy érzelm i fájd a lm a k at nevezzük azután n é h a perverzeknek, elferdülteknek — korántsem m indig azok! —, m ert perverz, e lferd ü lt vág y ak é r­ zelm i állapoteredm ényei. Az érzékelési adatokhoz, elsősorban gyönyör- és fájdalom érzetekhez fűződő é r­ zelmi állapotok te h á t közvetetlenül vágyainkhoz, azaz szintén érzelm i aktusokhoz kapcsolódnak, ezek­ től függenek és e v ág y ak n ak az érzékelési adatokhoz való viszonyai szerint fűződnek az érzékeléshez. H ogy nevezzük ezeket az érzelm i állapotokat, am elyeknek különbsége, sőt lényegbeli függetlensége az érzetekkel, így a gyönyör- és fájdalom érzetekkel szemben is, im m ár igazolást n y e rt? A gyönyör és fájdalom érzelm ei kétségtelenül félrevezető nevek. Az öröm és szom orúság sem m egfelelő, m ert ezek m ár speciálisabb érzelm i m egnyilvánulások. L eg­ m egfelelőbbnek látszik a pozitív jellegű érzelm i á lla ­ potot kielégültségnek nevezni: ez a szó rá m u ta t a rra , hogy az érzelm i állapot vágyteljesedés következm é­ nye, az em elkedettséget, öröm színt pedig szintén be-

240

HARMADIK RÉSZ

leé rth e tjü k . A kielégültségnek m egfelelő n eg atív é r­ zelm i állapotot pedig leginkább n y om ottságnak le­ het nevezni: ebbe a kielégítetlenséget b e leérth etjü k és a m ellett a h a tá ro zo tt kellem etlen jelleget, disz­ h a rm ó n iát is érezzük ra jta , am ely n ag y nyom ottságn á l szinte a tűrh etetlen ség ig , kétségbeesés érzelm éig fokozódhatik. 585. A feszültség és a nyu g a lo m érzelm i állapotai. L á tju k teh át, hogy az ú. n. gyönyör és fájdalom é r­ zelmei, azaz a kielégliltség és a nyom ottság nem a legalapvetőbb érzelm i m egnyilvánulások, hanem m á r egyes ősi érzelm i aktusok, a v á g y a k érzelm i á l­ lapot-következm ényei. K érdezhető azonban az is, v á jjo n ezek a lk o tjá k az érzelm i állapotok egyetlen p á rjá t? E rre is nem m el kell felelnünk. Ism eretes, hogy W u n d t az e m líte tt érzelm i á lla p o tp á r m ellett m ég két érzelm i á lla p o tp á rt is felvesz, az izgalm at és a n y u g alm at, v a la m in t a feszültség és feloldódás érzelm i á lla p o ta it. V alóban, ezek is érzelm i állap o ­ to k n ak m utatk o zn ak és n y ilv án v aló an szintén a vágydinam izm ussal függenek össze. A feszültség az érzelm i én állap o ta érzelm i, elsősorban vágy-aktusok jelenlétekor, a feloldódás pedig az az érzelm i állapot, am ely e v ág y ak tu so k m egszűnésekor, főleg teljese­ déssel kapcsolatos m egszűnésükkor következik be. Az izgalom voltaképen lüktető, hullám zó érzelm i fe­ szültségállapot, a nyugalom pedig a rá n y la g ta rtó sa n lüktetésm entes érzelm i állapot, am ely többnyire fe­ szültségm entes, azaz feszültségelőtti, de feszültség­ u tán i, v ag y is feloldódás-állapot is lehet; de lehet v á l­ to zatlan in te n z itá sú és ezért kifejezésében, külső m egjelenésében is v á lto z atlan feszültség is. Igaz, hogy ezt látszólagos n yugalom nak is nevezzük: ebben

AZ EMBERI LÉLEK

241

az esetben m inden igazi nyugalom feszültségm entes érzelm i állapot és az izgalm at és n y u g a lm a t a fe­ szültségelőtti és feszültségi érzelm ekre és a feszült­ ségutáni feloldódás érzelm i á lla p o tá ra vezethetjük vissza. V iszont a nem nyugalom ban való feloldódás is csak látszólagosnak m ondható, m ert ú jab b feszültsé­ geket ta rta lm a z : így az izgalom a feszültségre, a fel­ oldódás a ny u g alo m ra volna visszavezethető és a kielégültség és nyom ottság m ellett egy m ásodik alapvető érzelm i állapotpár, a feszültség és a n y u g a ­ lom volna m egállapítható. M indezek elsősorban a vágydinam izm us m űködésével kapcsolatos érzelm i állapotok. 586. A v á g y a k és a v e lü k kapcsolatos érzelm i ál­ lapotok speciális különbségei. A vágydinam izm us m eg n y ilv án u lása a la p jáb a n egyszínű, éppen vágy, de azon túl, hogy érzelm i ak tu s és vágy, éppen a szerint differenciálódik, hogy m ire irá n y u l: m ás az egészség-, a tudás-, a szeretet-, a gyönyörvágy. A v á g y a k at megelőző és kísérő feszültségi és n yugalm i érzelm ek, v alam in t a belőlük következő, kielég ü lt­ ség- és nyom ot tságérzelm ek látszólag két alapvető érzelm i állapot-színpárt alkotnak és ezen tú l a spe­ ciális vág y ak szerint differenciálódnak, am elyekhez fűződnek. M inthogy v á g y a k m ind testi, m ind lelki életünk m indenféle m eg n y ilv án u lásáv al összekapcso­ lódhatnak, e v ágyak és a hozzájuk fűződő érzelm i állapotok is m ind speciális szín, m ind szellem i érték szem pontjából nagyon különbözhetnek: hangsúlyoz­ zuk azonban, hogy az életvágy, gyönyörvágy, szeretetv ág y , tudásvágy, általános lelki boldogságvágy stb. és a m egfelelő érzelm i állapotok éppen s p e c i ­ á l i s érzelm i színükben különböznek egym ástól. 16

242

HARMADIK RÉSZ

587. A z indulatok. A v ág y ak és a felsorolt érzelm i állapotok m ellett az érzelem v ilá g á n ak legfontosabb m eg n y ilv án u lásai az indulatok, az érzületi aktusok és a han g u lato k ; a m in t lá tn i fogjuk, a h an g u lato k az im ént te k in te tt érzelm i állapotokkal részben egybe is esnek. Az in d u lato k közé az olyan érzelm i m eg n y ilv án u láso k at szoktuk sorolni, am elyek m eg­ lehetősen erős a k tiv itá s t m u ta tn a k , n a g y lendítő ere­ jü k van és te sti kifejeződésük, v a la m in t a testi szer­ vezetben velük kapcsolatos funkciókom plexum is á l­ ta lá b a n jelentős. Ily en ek a h a ra g , a félelem, az öröm, az elkeseredés, a szerelm i in d u lat, a féltékenység. M indezek lényegükben a k tív érzelm i irán y u láso k , azaz érzelm i aktusok, de a v á g y a k k al szem ben kevésbbé elérni, m in t alkotni, a la k íta n i — esetleg rom ­ bolni — ip ark o d n ak valam it, azaz p roduktívabbak. Az énből á lta lá b a n külső h a tá s ra való reakcióként tö rn ek fel és jellem ző reáju k , hogy ism ételt és g á t­ lás nélkül való m egjelenésük az énben h a jlan d ó sá­ got, készséget fejleszt ki további aktu alizáló d ásu k ra, ism étlődésükre, ren d szerin t az én érzelm i életének bizonytalanabbá, kevésbbé k o n c e n trá lttá válásával, m egrendülésével kapcsolatban, am ennyiben az én h arm onikus u ra lm a és korm ányzó ereje az in d u la t­ h ajlam o k kifejlődésével csökken. Ily e n in d u la th a j­ lam ok, am elyek a m egfelelő in d u la ta k tu so k ra be­ á llíto tt és begyakorolt képességek, azaz készségek, te h á t állandó és m űködésre kész potenciális in d u la ­ to k n ak nevezhetők, a h a ra g ra , félelem re stb. való készség, v ag y is a haragosság, félénkség, ijedősség, örömkészség, elkeseredettség, szerelm i szenvedélyes­ ség, féltékenységi szenvedély. E zeket az in d u la t­ készségeket valóban szenvedélyeknek nevezhetjük,

AZ EMBERI LÉLEK

243

m ert az én összefogó, korm ányzó és így cselekvő erejét csökkentik többnyire diszharm onikus, szét­ húzó, in d u latterm ő jellegükkel; leginkább még az örömkészség m arad harm onikus, de ez is lehet túlzó, szenvedélyes, diszharm onikus, kitörésekre hajlam os. M indam ellett hangsúlyoznunk kell, hogy a szenve­ délyek is az én a k t í v érzelm i készségei. 588. A z érzületek. Az érzelm i élet leghatásosab­ ban, m ert legállandóbban és legegyenletesebben p ro ­ du k tív aktusai, ak tív irá n y u lá sa i az érzületi a k tu ­ sok: ezek n ag y m értékben indítók, lendítők és ezen kívül erősen fejlesztő illetőleg sorvasztó term észe­ tűek is. Ilyen m indenekelőtt a meleg, fejlesztő, m ajd kereső, vágyódó, azaz v á g g y al összeszövődött, m ajd adó, esetleg m ár nem vágyódó, csak — éppen a m aga tiszta m ivoltában — ajándékozó szeretetak tu s; a sor­ vasztó gyűlöletaktus; a hűvösebb, szintén fejlesztő és adó tiszteletaktus, az inkább sorvasztó és elvevő m egvetés a k tu sa ; a melegebb, önm agát odaadó cso­ d á la t és az — élesen eltávolodó — érzelm i-u tálati a k ­ tu s; az érzelm i undorodás a k tu sa viszont in d u la t­ aktus. Ezek az érzületaktusok m ind a v ágyakkal, m ind az in d u lato k k al összeszövődhetnek és azokba átm ehetnek; hasonló és g átlás nélküli ism étlődésük szintén a lelki élet egésze szem pontjából rendkívül jelentős érzelm i hajlam okat, m űködésre kész képes­ ségeket, készségeket a la k ít ki, am elyekből a m egfe­ lelő érzületaktusok könnyen k ifa k a d n ak : ezek m a­ guk az érzületek, az érzülethabitusok, m in t a szere­ tet, gyűlölet, tisztelet stb. érzületei. 589. A hangulatok. A han g u lato k érzelm i állapo­ tok, am elyek m ind a vágyak, m ind az indulatok v agy érzületaktusok érzelm i eredm ényeiként kiala16*

244

HARMADIK RÉSZ

k u lh a tn a k és lényegükben a m ár em líte tt érzelm i állapoto kkal ren d k ív ü l szoros rokonságban vannak, sőt jórészben egybeesnek, legfeljebb azok körét m int in d u lat- és érzületak tusok esetleges érzelm i á lla p o t­ eredm ényei k itá g ítjá k . Ily e n h a n g u la to k derűsek és borúsak, em elkedettek és nyom ottak, öröm- és szom orúságszínűek, feszültek és nyugodtak, g y a k ra n váltakozva, hullám okban követve egym ást. É rzelm i állap o tj el legük az érzelm i készségek, habitusok k i­ a la k u lá sá t is befolyásolja, m ert az érzelm i életben lecsapódnak, m egváltozásuk u tá n is nyom ot hagynak. 590. B o n yo lu lt és speciális érzelm ek. Az érzelm ek a zu tán bonyolult érzelm i alk ato k k á is összeszövőd­ nek, am elyekből érzelm i aktusok erednek és am elyek érzelm i állapotokban is m eg n y ilv án u ln ak ; az érzel­ m ek azon kív ü l term észetesen a lelki élet többi té ­ nyezőjével is összekapcsolódnak. A h it elsősorban valam ely felism ert tek in té ly re építő és a k a ra ti elis­ m erésen alapuló meggyőződés, a h it tá rg y á n a k a k a ­ r a ti ítélettel való á llítá sa, am ely m ag án ak az én­ nek is a h it szerint való g y a k o rla ti és elm életi m eg­ h a tá ro zo ttsá g á v a l já r ; ezen tú l azonban a hitben érzelm i alk at, az én érzelm i m eg h atáro zo ttság a is van, am ely az odaadás ak tu sá b a n és a nyugalom érzelm i á lla p o tá b a n n y ilv á n u l meg. A rem ény m ár túlnyom óan érzelm i alk at, am elynek fő m eg n y ilv á­ n u lása öröm jellegű feszültség, v agy egyform a, enynyiben a nyugalom lá ts z a tá t is keltő, v a g y változó, izg a to tt a lak b an ; g y a k ra n élénk a k tiv itá s is követ­ kezik belőle. Ezzel szem ben a csüggedés nyom ott érzelm i á lla p o tta l és az a k tiv itá s csökkenésével, a kétségbeesés ren d k ív ü li nyom ottság m ellett erős iz­ galm i á lla p o tta l és abból esetleg kitörő aktusokkal,

AZ EMBERI LÉLEK

245

vagy pedig a tevékenység teljes elernyedésével k a p ­ csolatos. Az irig y ség érzülete sorvasztó, érzelm ileg elvonó érzületaktusokban jelenik meg. A kiváncsiság lényege a tu d ásv ág y a k tu sa és az ennek m egfelelő érzelm i a lk a t; a m eglepettség és a csodálkozás é r­ zelmei a legtipikusabb érzelm i reakció-aktusok, am e­ lyek nem vág y ak tu so k és nem is érzületek, hanem valam ely v á ra tla n külső h a tá s felfogásának érzelm i ak tu sb an való visszahatáskövetkezm ényei, te h á t lé­ nyegileg in d u latak tu so k ; éppen az érzelm i élet m eg­ ak ad ása és a h atás felé való igazodása fejeződik ki bennük. 591. É rzelm i alka to k kifejlődése az érzelm i képes­ ségekből. Im én t többször beszéltünk érzelm i alk a to k ­ ról állapotok és aktusok m ellett: az érzelm i a lk a t az én érzelm i képességeiből fakadó aktusok nyo­ m án fejlődik ki, m int az énnek ez aktusok következ­ tében kialakuló ta rtó s érzelm i m eghatározottsága és e g y ú tta l készsége, am elyből ism ét m egfelelő a k tu ­ sok és ezek eredm ényeként az érzelm i a lk a tn a k szintén megfelelő, de sokkal tűnőbb érzelm i énm eg­ határozottságok, érzelm i állapotok erednek. É rzelm i alkatok az érzületek, a szenvedélyek és a v á g y a k tu ­ sok fo rrásai, az én különféle, k ifejlett, állandó v á g y ­ irá n y a i, vágydinam izm usai. 592. A z érzelm i élet általános stru k tú rá ja és m eg ­ felelése a lelki élet egész alkatának. Az érzelem világ főbb tényezőinek és m eg n y ilv án u lásain ak eddigi váz­ la ta m ost m ár az érzelm i élet felosztásának nehéz kérdését is ném ileg m egfoghatóvá teszi. A k iala k u ­ lási rend szerint m indenekelőtt van n ak az énnek érzelm i képességei: azaz énünk érezni, v agyis é r­ zelmi ak tusokat létesíteni és érzelm i állapotokat át-

246

HARMADIK RÉSZ

élni képes. Az érzelm i aktusok és állapotok tén y le­ ges átélése a zu tán m ag án ak az énnek érzelm i ké­ pességére is h a tá ssa l van, az a k tu sa ib an és állap o ­ ta ib a n aktualizálódó érzelm i képesség kibontakozik, h a tá ro zo tt alakot ölt és érzelm i készséggé, ta rtó s é r­ zelm i a lk a ttá fejlődik. Az érzelm i aktusok legfőbb fa jtá i a vágyak, az in d u lato k és az érzületaktusok: ezek között a legkülönfélébb átm eneteket és összeszövődéseket talá lju k , b á r jellegzetes különbségeik is k im u tath ató k . A vágy, am in t neve is m u ta tja , v alam ire vágyódik, v a la m it kíván. Ezzel szem ben az érzület elsősorban v a la m it ad, v a g y esetleg az adás term észetéhez hasonlóan, csupán ellenkező elő­ jellel, elvesz: így a szeretet, tisztelet, csodálat ad, a gyűlölet, m egvetés, irig y ség elvesz, de nem k ív án ; term észetes, hogy a szeretetbe, gyűlöletbe, irig y ­ ségbe stb. v á g y a k is beleszövődhetnek és ekkor k í­ vánó m ozzanataik is vannak. íg y azt lá tju k , hogy a teljes, tisz ta szeretet csak ad, nem vesz el és m ár nem is kíván, m íg a nem teljesen k ife jle tt és m eg­ tisz tu lt szeretetben sokféle vágy is m űködik; a tisz ta gyűlölet ezzel szem ben nem ad, nem is k í­ ván, csak — ahol teh e ti — elvesz, a „gyengébb“ g y ű ­ lölet viszont sokszor az elvevés v á g y á v al is m egelég­ szik, v á g y a k k al kapcsolódik össze. E z é rt az érzület pro d u k tív ab b — v ag y rom bolóbb — a vág y n ál, azaz lendítő ereje közvetlenebb és — egyenlő in ten zitású érzelem m ellett — nagyobb: a n a g y szeretet h a té ­ konyabb a n a g y v ág ynál, de persze a kis szeretetnél á lta lá b a n a n a g y v ág y az erősebb indító tényező. M ind a vágy, m ind az érzületi a k tu s elsősorban spontán, az énből őseredeti m ódon tö r fel, a külső h a tá s nem szükséges létre jöveteléhez. V elük szem­

AZ EMBERI LÉLEK

247

ben az in d u la t sokkal inkább rea k tív aktus, az é r­ zelem nek szintén eredeti színű, de külső h a tá s ra be­ következő v isszahatása: ezért a rá n y la g h irte le n tá ­ m ad, kevesebb belső előkészületet igényel és g y ak ­ ra n igen heves, kitörő jellegű; lehet azonban gyen­ gébb, kevésbbé intenzív is. L áttu k , hogy sajátos re ­ ak tív term észete a m eglepetést, csodálkozást is az általánosan in d u lato k n ak nevezett érzelm i aktusok, pl. a harag , a félelem mellé sorolja. Az in d u la t len­ dítő ereje á lta lá b a n az ak tu s inten zitásátó l függ, azaz nagyobb in d u la t hatásosabb; hogy tényleg m ennyire m ozgat, term észetesen elsősorban az a k a ­ rato n m ülik, am elyet m eg próbál m ozgatni, v a la ­ m int az a k a ra to t befolyásoló többi tényező befolyá­ sának in ten zitásán és irá n y ítá sá n . T öbbnyire az in ­ d u lat lendítő ereje p illan a tn y ila g a v ágyénál és az érzületénél is nagyobb, de kevésbbé tartós. Az érzelem körében te h á t három féle a k tu st ta ­ lálunk, az em beri lélek egész m ivoltának m egfele­ lően: spontán kívánó, törekvő érzelm i ak tu st, a v á ­ gyat, am ely az em beri lélek később szóba kerülő ú. n. potencialitásának, azaz nem teljes m egvalósultságának, hanem n y ito ttság án ak , fejlődési képes­ ségének a következm énye; spontán adó — illetőleg elvevő — érzületi ak tust, am elynek a la p ja az em ­ beri lélek m indig részben „a k tu á lis“, „m egvalósult“ és ak tív jellege; végül pedig re a k tív — ú. n. in d u ­ la ti — aktust, am elynek a la p ja az em beri léleknek a világ sok hatótényezője közepette, velük kölcsön­ h atásb an való állása. Ily en módon érzelm i v ilág u n k egészen term észetesen általános lelki sajáto sság u n k szerint differenciálódik. A vágy á lta lá b a n tá rg y a s aktus, am ely rend-

248

HARMADIK RÉSZ

kívül sokféle tá r g y r a irá n y u lh a t és a szerint külön­ féle speciális színt n y er; lehet reflex ív a k tu s is: ön­ m a g u n k a t is v alam ilyennek k ív á n h a tju k . Az érzü­ leti a k tu s lehet tá rg y a s aktus, de reflex ív is, azaz m ag á ra az énre is irá n y u lh a t; speciális jellege sze­ r in t igen sokféleképen n y ilv á n u lh a t meg és a h a ­ sonló érzületi a k tu s m egint tá rg y a szerint is külön­ féle színezetet n y e r: m ás színű ak tu s a szeretet, m in t a csodálat, m egint m ás színű a tisztelet stb., de ú jra különféleképen n y ilv á n u l m eg a szülőkre, a gyerm ekekre, egy k a n á rim a d á rra , egy n y a ra ló ra , egy m ű tá rg y ra irá n y u ló szeretet, a v ag y Isten, az állam i törvény, az erkölcsös em ber tisztelete. V égül az in d u la ti aktusok is sokfélék és m ég tá rg y u k sze­ r in t is különböznek; többnyire tárg y a sak , de leh e t­ nek reflexívek is, am ikor az én valam ely aktusa, állapota, m a g a ta rtá s a v á ltja ki m integy külső vagyis v á ra tla n , idegenszerű h a tá sk é n t az in d u la ta k tu st, am ely azu tán m a g á ra az énre visszairán y u l. Az é r­ zelmi aktusoknak, am in t lá ttu k , á lta lá b a n érzelm i képességek illetőleg készségek, alkatok is m egfelel­ nek: a v ág y ak n ak a vágydinam izm us, az é rzü letak ­ tu sn a k az érzület, az in d u la tn a k a — legtágabb é r­ telem ben v e tt — szenvedély, am ely a külső h a tá so k ­ tól erősen függő re a k tiv itá si érzelm i a lk a t; ilyen a haragosság, a félénkség, de ilyen jellegű pl. a meglepődési képesség, illetőleg az ebből csekély érzelm i koncentráció és biztosság esetében kifejlődő „meglepődékenység“ is. V égül az aktusok következm é­ ny eik én t fellépnek az érzelm i állapotok, am elyek közé tarto zn a k a h a n g u la to k is: ezeknek látszólag két-két fő fa jtá ju k van, a kielégítettség-nyom ottságés a feszültség-nyugalom -term észetű érzelm i álla-

AZ EMBEKI LÉLEK

249

potok; ezeken belül azonban, sőt voltaképen ezeket metszve, az érzelm i állapotok sokszínű gazdagságát ta lá lju k meg a szerint, hogy vágyhoz, érzülethez v agy indulathoz fűződnek-e, hogy az ak tu s m ilyen további speciális jellegű és m ire irán y u l. 593. A hajlam ok m int érzelmi erők. L eginkább az érzelm i aktusok és az ezeknek m egfelelő érzelm i képességek és alkatok közé tarto zn a k aí lélektani vizsgálódásaink elején jellem zett hajlam ok; ezeknek cselekvésre indító erejü k is rendszerint igen nagy. M ivel éppen olyan vágy- és érzü letm eg n y ilv án u lá­ sok közé valók, am elyek m integy a lélek tu d a tta la n m élyéből törnek fel, b á r énszerűek, de éppen az én legkevésbbé világos, tu d ato s erői, azért m egfelelő volt őket m in d já rt a tom pa és nem énszerű ösztönök után , m int a lelki élet legősibb énszerű tényezőit és m egn y ilv án u lásait vizsgálni: ezekben, a lelki élet legm élyebb hordozóiban és ala p jaib a n bontakozik ki legelőször az én működése. 594. Érzelemdimenziók; fantáziaérzelm ek és ve­ gyes érzelmek. M indezek a la p já n az érzelm eknek igen változatos birodalm át n y e rjü k , am elyben egyegy érzelm i ak tu s vagy állapot egyszerre több é r­ zelem dim enzióba is k ite rje d : pl. speciális színe, v a ­ lam in t tá rg y a szerint; azu tán erősség, inten zitás dolgában is különböznek az érzelm ek, v a la m in t m élységük, a lelki egyéniséget á tjá ró m i voltuk szem pontjából. I t t találkozunk a felületesebb érzel­ m ek között az affek tált, de bizonyos m értékig való­ ban á té lt érzelm ekkel, v a la m in t a néha fa n tá z ia é r­ zelm eknek nevezett, de m indam ellett valóságos ér­ zelm ekkel, am elyek azonban csupán énünknek egy idegen lelki v ilág b a való beleéléséből eredő „próba­

250

HARMADIK RÉSZ

egyéniségéből“ — pl. a színész érzelm e — v ag y en­ nek h atásából sa já t egyéniségünkre — pl. a drám ai cselekm ény keltette érzelm ek — v ag y elképzelt — pl. regénybeli — szem élyek és esem ények h a tá s á ­ ból szárm aznak. M indezeket az érzelm eket valóban a képzelet m űködése kelti, am ely m in k et m ásféle, el­ képzelt speciális valóságkörökbe helyez a nélkül, hogy valódi h elyünket a világ b an elfeledtetné; h a ezt elfelejtjük, a képzeleti élm ények h a tá s á ra ke­ letkező érzelm ek is elvesztik sajátság o sán felületes, „ fa n táz ia “-jellegüket és n orm ális m élységűekké válnak. Az érzelm ek között további különbségeket ered ­ m ényeznek ta rta m u k , v a la m in t ritm ik á ju k ; speciá­ lis m elegségi különbségeik az előbb e m líte tt szín­ különbségek közé tarto zn ak . V égül még a rr a is r á kell m u tatn u n k , hogy a különféle érzelm i aktusok és állapotok bonyolultan össze is szövődhetnek és az ú. n. vegyes érzelm eket eredm ényezhetik, am ikor különféle vágyak, érzüle­ tek és in d u lato k a la p já n egyszerre keletkeznek kielégült és nyom ott, feszült és nyugodt érzelm i á lla ­ potok és ezek sajátság o sán versengenek egym ással: esetleg egybe is olvadnak, m in t pl. a — csak látszó­ lag parad o x — lem ondó sóvárgás édes szom orúsá­ gában. 595. A z érzelem és szerepe a lelki éleiben. A cse­ lekvés v izsg álatáb an m egism erkedtünk az érzelm ek m otiváló, h ajtó , m ozgató, indító, lendítő szerepével; az elm életi tevékenységgel kapcsolatos fontos indító m űködésükkel is foglalkoztunk. M indkét szerep ren d k ív ü li jelentőségű a lelki élet egészében; az é r­ zelem legdöntőbb szerepe m égsem itt, hanem az a l­

AZ EMBERI LÉLEK

251

kotó tevékenység körében van. Az érzelem , azaz az én érzelm i alk ataib ó l fakadó érzelm i aktusok és á l­ lapotok a lelki élet legfontosabb alak ító tényezői: egym ásból való meleg, színes, eleven és a m ellett folytonos kibontakozásukkal a lelki élet szervesen egységes a la k u lásá t főképen az érzelm ek hordozzák. A tá rg y a s alkotó tevékenység legm élyebb éltető ereje, fo rrá sa szintén az érzelem, am ely a képzelet m űködésének im m ár nem is feltételes, hanem — m i­ vel az alkotó tevékenység lényegében éppen az é r­ zelem köre — önkörében szuverénnek, döntőnek ne­ vezhető éltetője és lendítője: ez já r j a át, ez h a jtja , a la k ítja ki egym ásból és fűzi össze a képzelet terem ­ tette képeket. Az álom képzelet m űködésének több fontos fel­ tételét m egism ertük, a legjelentősebbre azonban csak futólag u ta ltu n k : ez az érzelem ak tiv itá sa. Az álom alakulás egyik legfőbb tényezője, szinte az a kéz, am ely az' álom képzelet szövőszékén látszólag szeszélyesen játszik, a vágydinam izm us, am in t leg­ erősebben F reud és követői — ebben a tekintetben igen helyesen, b á r az álom életre vonatkozó speciális m eg állap ításaik b an szélsőségesen túlzó egyoldalúság­ gal — hangsúlyozzák. T udatos és tu d a tta la n , szabad­ já r a h a g y o tt és elnyom ott v á g y ain k szövik és szí­ nezik, kapcsolják össze nagyrészben á lm a in k a t: meg kell azonban álla p íta n i, hogy a szabad vág y ak sok­ kal inkább, m in t az elnyom ottak; az álomszövő v á ­ gyak nem is tekinthetők m ég biztosan elnyom ottak­ nak, a ta rtó sa n és h a tá ro zo ttan elnyom ott v ágyak m ég az álom képzelet m élyén sem igen jelentkeznek; a pszichoanalitikus iskola ellenkező állítása, am ely az álom képek szim bolikus értelm ezésére épít, éppen

252

HARMADIK RÉSZ

ebben a szim bolikában követi el nem egyszer leg­ vakm erőbb és sokszor leg tu d o m án y talan ab b elm é­ leti erőszakosságait. A vágyakon k ív ü l érzelm i á l­ lapotaink, érzületeink, sőt in d u la ta in k is n ag y sze­ rep et já tsz a n a k az álom alakításban. Az álm ok m ellett az álm odozás képzeleti tevé­ kenységének lefolyása is döntő m ódon a vágyak, é r­ zületek és h an g u lato k h a tá s a a la tt áll: itt az érzelm i h a tá s ta lá n m ég erősebben érvényesül, m in t az álom ­ ban, m ert az érzelm i aktusok és állapotok közvetetlen kiélése is inkább lehetséges, ez pedig az álm odo­ zás k é p v ilág án ak érzelm i átszövését nem csökkenti, hanem fokozza. A g y a k o rla ti célú, tervszövő kép­ zeletet szintén a vágyak, ind u lato k és érzületek fű ­ tik, hevítik, erjesztik ; a m űvészi képzelet alkotó te ­ vékenységének legm élyebb éltető, m elegítő és m eg­ nem esítő ereje ugyan csak az érzelem : ettől n y eri a m űvészi alkotás legm élyebb m űvészi jelentését és ér­ tékét, am ely m agváb an m indig az érzelm i jelentés értékessége, azaz a szépség. A m űvészetbölcseletnek szinte m inden szála az érzelem hez m in t a m űvészi a la k ítá s és alkotás ősforrásához, az érzelm i jelen tés­ hez m in t a m űvészi jelleg m agvához vezet.1 M indezek u tá n az érzelem m in t az egyik re n d ­ kívül gazdag, sokoldalú énes őserő, m in t az én érző ereje áll előttünk, am elynek tu la jd o n sá g a it, alko­ tá sa it, a lelki életben és főleg az alkotó tevékenység­ ben m űködő ő sforrás-m ivoltát és fejlődését is lá ttu k : m ég azt kell m egem lítenünk, hogy értékes érzelm i aktusok beg y ak o rlása és értékes érzelm i állapotok 1 L. Brandenstein: Tud. Akad. 1930.

Művészetfilozófia,

M.

AZ EMBERI LÉLEK

253

lecsapódása gazdag és harm onikus érzelm i alk atokat, készségeket b o ntakoztat ki, m íg perverz, romboló, értékellenes érzelm i aktusok az érzelm i élet á lta lá ­ nos a lk a tá n a k szétszakadására, e lto rzu lá sá ra vezet­ nek, am inek diszharm onikus, nyom ott érzelm i á lla ­ potok, a ressentim entérzelm ek a k tu s a ira végül bekö­ vetkező érzelm i elkeseredés és kétségbeesés a követ­ kezménye. I t t jegyezhető m eg az is, hogy az érzetek belső rokonsága az érzelm ekkel ezek színes és m eleg m ivoltában és am azok színességében és erős érzelm i kifejezésében m utatkozik meg. V alóban, az érzetvo­ nások eredetükben képzeleti ta rta lm a k m inőségi vo­ n á sa it m u ta tjá k , a képzelet tevékenységét pedig az érzelem festi színesre és m elegre; az érzelem szí­ nes m elegétől nyeri így végső fokon a képzelet és m inden alkotása is szem léletességét, azaz sajátságos színességét: az érzelem a színes őserő a lélekben. 596. A z alkotás szépségértéke. Az alkotó tevé­ kenységben és eredm ényében, az alkotásban is egy sajátos érték valósul meg, am elyet a h iá n y ta la n a l­ kotó tevékenység m integy m agában felfedez a nél­ kül, hogy az em ber egyéni önkényétől függene. Ez a jósághoz és az igazsághoz hasonlóan, örök-válto­ zatlanként, abszolútként m eghatározott érték a szép­ ség. A szépség az alkotó tevékenység és az alkotás h iá n y ta la n m eghatározottsága, m agvassága, pozitivitása, am ely érzelm i jelentésm ozzanatokból szövő­ dik: ilyenek a vonzóság, bensőségesség, jellegzetes­ ség, összhang, szervesség stb., valam ennyien lénye­ gében érzelm i jelentések, am elyeknek h iá n y ta la n m egléte az alkotásban ezt éppen széppé a v a tja , fo­ gyatékos jelenléte v ag y h iá n y a pedig rú tsá g á t, azaz éppen tökéletlen alk o tásm iv o ltát eredm ényezi. Ez a

254

HARMADIK RÉSZ

szépség és rú ts á g a képzelet m inden alkotását, m ár az álom világot és az álm odozást is jellem zi, és m ag á ­ ban az érzelem v ilágában, a lk ataib an , a k tu sa ib an és á lla p o ta ib an is a legteljesebben érvényesül: a v á ­ gyak, h an gulatok, érzületek elsősorban és legm élyeb­ ben szépek v ag y rú ta k , és csak m ásodsorban jók v ag y rosszak, illetőleg ig azak v ag y ham isak. Az a l­ kotó tevékenység és eredm énye, az alkotás, te h á t a cselekvéshez és az elm életi tevékenységhez hason­ lóan, lényegében értékvonatkozású. 597. A z alkotó tevéken ység tényezői. H a az a l­ kotó tevékenységben m űködő tényezőket vizsgáljuk, azt ta lá lju k , hogy a képzelet adó, állító, képterem tő ereje kétségtelenül az alkotó tevékenységben m ű­ ködő és ennek term észete szerin t m eg h atáro zo tt „al­ kotó a k a ra t“. A ta p in ta t és az ízlés bíráló, ítélő, ir á ­ n yító ereje viszont h a tá ro z o tta n az alkotó tevékeny­ ségben m űködő, ennek term észete szerin t érzelemszerűen á ta la k u lt, te h á t m á r nem logikai racionalitású „alakító értelem “ két oldala. V égül az alkotó tevékenység alaptényezője, az, am elynek term észete szerin t az alkotó tevékenység többi tényezője alakul, az alkotó és alak ító őserő, az érzelem : valóban, ezt az alkotó, azaz az a lk o tá st lényegében á tjá ró , éltető és benne uralkodó, v a la m in t a lelki életet a l a k í t ó jelleget m eg ta lá lju k m ind a vágyban, m ind az érzü­ leti aktu sban, de m ég az in d u la tb a n is; vágyak, érzü­ letek, in d u lato k m inden alkotás ő sfo rrásai; a h a n g u ­ la t és á lta lá b a n az érzelm i á llap o t pedig a lelki élet­ ben végbem enő a la k u lá st a leg tip ik u sab b an m u ta tja . A cselekvést és az elm életi tevékenységet az érzelem csak feltételesen lendíti, m ozgatja m eg: az alkotó tevékenységben azonban ú r az érzelem és lendítése,

AZ EMBERI LÉLEK

255

ind ítása, a lak ítása, te h á t valódi alkotó ereje nélkül az alkotó tevékenység üres, színtelen, holt k e re tfa ra ­ gássá lesz képterem tés helyett, eredm énye pedig élettelen, hideg képzeleti árnyékkép; m indebből v i­ lágos, hogy az alkotó tevékenység legfőbb forrása, am ely szerint e tevékenység és életág egész term é­ szete m eg van határozva, az érzelem. E g y ú tta l azt is belátjuk, hogy az inkább k ritik a i, legfeljebb ir á ­ nyító jellegű tap in tat-ízlés nem m ag a a produktív, m ozgató érzelem, csak az érzelem színét viselő „ ala­ kító értelem “ ; így az is érthető, hogy ennek jelen ­ léte, illetőleg h iá n y a m egkülönbözteti a képzeleti te­ vékenység egyes fa jtá it, m íg m ag a az á lta lá b a n m indegyikben ható, alkotó érzelem v a lam en n y it egyesíti. M ásrészt m ost m ár érthetővé válik, hogy a g y a k o rla ti tevékenységben működő, azt m in teg y gu­ rító ügyesség az érzelem nek a g y a k o rla ti élet term é­ szete szerint elváltozott m egnyilvánulása, v a la m in t hogy a kon stru k tív , alak ító m ate m a tik a i képesség valóban az elm életi tevékenységben m űködő és tel­ jesen ennek term észetéhez h asonult érzelm i alakító tényező. H iszen az érzelem, a m in t m ost m á r b e lá t­ juk, nem valam i a la k ta la n gyönyör-fájdalom -kom plexum , hanem gazdagon s t r u k t ú r á i t a k t í v l e l k i ő s e r ő , am elynek színessége és m elegsége m ellett főleg alkotó-alakító, h a jtó -g u rító jellege és szerepe tű n ik fel. Ez az alkotó-alakító, h ajtó-gurító, k o n stru k tív m ivolta m egm arad m ind a g y ak o rlati a k a ra tn a k aláren d elt g y a k o rla ti érzelm i ügyesség­ ben, m ind az elm életi értelem nek a lá ren d e lt elm életi érzelm i, m atem atik ai alakító erőben, csupán az ér­ zelem s a já t melege és színessége vész el. T ehát nem

256

HABM ADIK KÉSZ

v alam i szertelen, szisztem atikus spekuláció, hanem alapos fenom enológiai-lelki elemzés v ezetett e rre a kezdetben sa já tsá g o sn a k látszó á llítá s ra : íg y a lelki élet erőinek és a k tu sa in a k n ag y d ifferen ciáltság át, v áltozatosságát, de egyszerű a la p ja ik a t is e g y a rá n t m eg é rtjü k a három lelki alaperő egym ást á tjá ró és egym ásban változatosan tükröződő m iv o ltán ak fig y e­ lem bevételével; u g y a n a k k o r a lelki élet csodálatos egységét is b elátju k . Az alkotó tevékenység m ellett m űködik a cse­ lekvő a k a ra t is, pl. az alkotások anyagbaöntésében, a fizikai v ilág b an való m egvalósításában, v a la m in t az elm életi értelem , pl. a m űvészi alkotások logikai vonásainak, v ag y az alkotás m ik én t való fizikai m egvalósításának a m eghatározásában. Ily e n m ódon egységesen, de m indenoldalúan h a t az alkotó tevé­ kenység ta p in ta ttó l és ízléstől v ezetett és érzelem től á t j á r t és m o zg ato tt képzelőereje, am elyet m ég a cselekvő a k a ra t és az elm életi értelem is tám o g at; az em beri lelki életnek ez a h a rm a d ik alapvető, de bonyolultan összeszőtt élettevékenysége, a g y ak o r­ la ti és az elm életi tevékenység m ellett. 598. A z alkotó tevéken ység pathologiája. Az a l­ kotó tevékenység p ath o lo g iá ja is igen gazdag: ebben ta lá lju k m eg a képzeleti tevékenység eltévelyedéseit az illúzió- és hallucinációszerű téveszm ék, rögesz­ mék, kényszerképzetek stb. a la k ja ib a n ; i t t jelentkez­ nek a ta p in ta t és ízlés e lfaju lásai, v a la m in t az é r­ zelm i élet rendellenességeinek szinte b e lá th a ta tla n sorozata, am elyből csupán m u ta tó k u l e m lítjü k az é r­ zelmi eltom pulást, a beteges érzelm i érzékenységet, am ely a rá n y ta la n erővel rea g á l a legkisebb b e h a tá ­ sokra, a szenvedélyek pathologiás fokú rögzítődését,

AZ EMBERI LÉLEK

257

a vágyrendszer perverzióját, az érzületi s tru k tú rá k szétesését stb. Ezek közül igen sok fiziológiai alapú, a testi szervezet és m űködéseinek rendellenességével, a központi idegrendszer kóros elváltozásaival v agy a secretiós rendszer m egbetegedéseivel függ össze, m íg m ások — pl. egyes szenvedélyrögzítődések v agy vágyelferdülések — az érzelm i élet folyam án gyako­ ro lt értékellenes irá n y ú aktusok a la p já n szerzett h i­ bás érzelem alkatok, m agának az érzelm i a lk a tn a k az eltorzulásai.

N Y OLCAD IK F E JE Z E T .

A lelki élet egysége, felülete és mélysége. 599. A lelki élet bonyolult egysége; m egoldatlan kérdések. A lelki élet fő tevékenységeit á tte k in te ttü k . L áttu k , hogy ilyen három van, a gy ak o rlati, az el­ m életi és az alkotó, am elyek m indegyike több rész­ aktusból összeszövődött, bonyolult egész. Ez a három alapvető lelki tevékenység az em beri élet során rész­ ben felváltva, részben egyszerre és e g y ü tt is m űköd­ hetik és egészben a m indenoldalú lelki élettevékeny­ ség bonyolult, de szoros egységét a d ja : e három alaptevékenységével az em beri lélek az em ber biológiai és k u ltu rá lis életét is eredm ényesen irá n y ítja . A h á ­ rom alaptevékenység jellem zésével a lelki élet m eg­ n y ilv á n u lá sa it rajzoló kép, am elynek v á z la tá t az ösz­ töntevékenység b em u tatásáv al kezdtük meg, k ö rü l­ belül befejezést ny ert. M indam ellett ez a kép még korántsem nevezhető teljes, sőt még csak kielégítő lélekképnek sem: hiszen a m egrajzolt lelki tevékeny17

258

HARMADIK RÉSZ

ségek lefolyása, a bennük m űködő tényezők m űkö­ dési m ódja az em beri lélekben m ég eg y általáb an nincs kellően tisztázva. H ogyan folynak le ezek a te­ vékenységek, m ilyen felépülés m utatkozik m u n k á­ jukban, m ennyire tu d ato s ez és m ik azok a tu d a t­ a la tti m élységek, am elyekből végül is m inden lelki tevékenység felfakad? M indezek olyan kérdések, am elyek a lelki élet szervezetének a la p v o n á saira vo­ natkoznak és am elyeknek m eg v ilág ítása nélkül az em beri lélek egész h a ta lm a s dinam izm usa hom ály­ ban m arad. 600. A lelki élet reflektora: a fig yelem . Lelki éle­ tü n k lefolyása egy h a ta lm a s reflek to r fénykévéjé­ nek éjszakai vándorlásához h asonlítható. Messze kö­ röskörül a sötét térség; a fénykéve közelében de­ rengő k ö rvonalú tá rg y a k ; a fényben m eg v ilá g íto tt alakok, mozgások, tá rg y a k . Ily e n az em beri lelki élet is: tu d a tá n a k fénye sötét, de nem üres térségek fölött mozog; fényének h a tá ra in a tudatm ező p e ri­ fériális tá rg y a i, m in teg y félig tudatos, av a g y tu d a ­ tosságelőtti, könnyen világosan tu d ato ssá v álh ató állap o tb an ; tu d a tá n a k fénye m a g a irá n y íto tt és ir á ­ nyuló fénykéve, am ely egyes tá rg y a k a t élesen m eg­ v ilá g ít és — a reflek to rtó l eltérően — m a g á ra a tu ­ d a t fén y fo rrá sá ra , az énre is v isszafordulhat. A tu ­ d a tn a k ezt az irá n y íto tt fénykévéjét, m egvilágító e re jét szokták figyelem nek nevezni: ez vándorol a lelki élet r e jte tt m élységei fölött, azokba hellyelközzel belevilágítva. És a m in t a reflek to r fénye m ajd tapogatózva, lassan halad, egyszer b izo n ytalanul imbolyogva, m áskor h a tá ro zo ttan , egyenes vonalban, m ajd alig m egfoghatóan száguld, s u rra n tova, m ajd m egáll és egy helyen á llv a m arad , úg y j á r a figye-

AZ EMBERI LÉLEK

259

lem is bizonytalanul vagy h atáro zo ttan , egyszer szé­ dítő sebességgel rohan, m ajd m egáll és tá rg y á ra szegeződve elfelejti az időt; és a m in t a reflek to r fényét is egyszer a térség gyanús p o n tjai, valam iképen ész­ rev e tt m egváltozásai vonják m ag u k ra, m áskor m a ­ gától keres és rögzít, úgy a figyelm et is egyszer a valam iképen jelentőseknek látszó benyom ások von­ já k m agu kra, m áskor a figyelem fordul önkényesen valam ely tá rg y felé. 601. A fig yelem m iv o lta és hatása. Az alany, az én részéről a figyelem , a k á r önkénytelenül a tá rg y vonja m ag ára, a k á r önkényesen az ala n y irá n y ítja , m indig az én rá irá n y u lá sa a figyelem céljára, am ely többnyire az énnel szemben álló tárg y , de lehet m aga az én vagy valam ely a k tu sa és á llap o ta is. Ez a ráirán y u lás, rászegeződés emeli ki a figyelem célját, á lta lá b a n a fig y elt tá rg y a t a többi, tu d a tu n k lehető körébe eső tá rg y közül: így a fig y elt tá rg y világo­ sabban tu d o tt lesz, plasztikusabbá válik, m in teg y k i­ domborodó tu d a tta rta lm a t alkot, am ely m ögött a többi, nem a figyelem középpontjában álló tu d attartalo m h á ttérb e szorul. 602. A z önkénytelen figyelem . A figyelem m eg­ n y ilv án u lásán ak k ét fő f a jtá ja az úgynevezett ön­ kénytelen és az önkényes figyelem . Az önkénytelen figyelm et valam ely a tu d a tb a tóduló benyom ás, első­ sorban érzéki benyom ás k e lti; de k elth eti pl. egy h ir ­ telen felemelkedő vágy, érzületi m egm ozdulás, eszembe ju tó gondolat, felötlő emlék- v ag y képzeleti kép is. Az önkénytelen figyelm et keltő érzéki benyo­ m ásnak rendszerint olyan tu lajd o n ság ai vannak, am elyek a benyom ást keltő tá rg y a t v ag y folyam atot a felfogó szám ára fontosnak, esetleg éppen vitális, 17*

260

HARMADIK RÉSZ

életbevágó jelentőségűnek m u ta th a tjá k : ilyenek a benyom ás a rá n y la g n ag y erőssége, hirtelensége, a környezettől elütő m ivolta, közelsége, újszerűsége, titokzatossága, olyan ism étlődése, am ely egységesen h ató benyom ássort alkot, erős, esetleg éppen ellen­ tétek között való változása, sőt a m egszokott benyo­ m ás izg a lm a t v a g y feszültséget k iv áltó m egszűnése is. H ogy az önkénytelen figyelem felébredésében is n ag y szerepe van az a la n y n a k is, abból láth ató , hogy sokszor a csekély in g er k iv á lto tta gyönge benyom ás is feltűnik, azaz figyelm et kelt, inkább m in t ném ely erősebb benyom ás; hogy továbbá a tá rg y n a k az a la n y érdeklődési körébe vágó term észete fontos figyelem keltő tu la jd o n sá g : am i v a la k it a k á r eredeti h a jla m á n á l, a k á r v á la sz to tt h iv atá sán á l, gyakorolt foglalkozásánál fogva g y ak o rlati, elm életi v ag y m ű­ vészi szem pontból érdekel, am i te h á t érdekébe és így érdeklődési körébe vág, az figyelm ét önkénytelenül is felkelti, azt jobban észreveszi. E zenkívül az is ta p a sz ta la ti tény, hogy a figyelem felkeltésének le­ hetősége n a g y m értékben függ az a la n y m ásféle el­ fo g laltság án ak m értékétől: aki gondolataiba, érzel­ meibe, képzeteibe, av ag y m ásféle szem léletbe, vagy valam ely cselekvésbe elm erült, an n ak figyelm e ne­ hezebben kelthető fel és ta rth a tó m eg; itt v an a téve­ sen szórakozottságnak nevezett legtöbb lelki állapot alap ja, am ely lényegében a lelki a k tiv itá s m ás ir á ­ n y ú elfoglaltsága. Ezzel szem ben a valódi szórako­ zottság a lelki koncentráció, az egységes lelki ir á ­ n y u lás és tevékenység általán o s h ián y a, am ely m ia tt az önkénytelen figyelem könnyen felkelthető ugyan, de nehezen ta rth a tó meg. N ehezen kelthető fel a fi­ gyelem viszont a tu d a té le t erős korlátozódásainak

AZ EMBERI LÉLEK

261

vagy kikapcsolódásainak az eseteiben, pl. alvás köz­ ben, hipnotikus állapotban, h isztériás a lk a tú egyé­ neknél, egyes elm ebajosoknál, á lta lá b a n a somno­ lentia, sopor, stupor állapotaiban, á ju lá sb an ; nem kelthető fel a tu d até le t legerősebb e lh a n y a tlá sán a k állapotában, a kóm ában. M indez önkénytelen fi­ gyelem felébredésében is az alan y döntő jelentősé­ gét m u ta tja , am ellyel szemben a figyelm et keltő be­ nyom ás csak a figyelem felébredésének nem is anyn y ira előidéző oka, hanem k iv áltá si alkalm a. A tu ­ d a t v ilág án ak m élyéről felm erülő tu d a tta rta lm a k így az a la n y t érdeklő legkülönfélébb tu lajd o n ság aik folytán kelthetnek figyelm et, azaz éppen belevetíttetnek tu d atu n k b a ; lelkileg tisz tá ra véletlen, azaz pl. éppen fiziológiai okokból felm erülő tu d a tta rta lm a k a rá n y la g ritk á k a norm ális lelki életben. 603. A z önkényes figyelem . Az önkényes figye­ lem m ár teljesen a figyelő én szerepét m u ta tja : ez szándékos érdeklődéssel irá n y u l tá rg y á ra . Jellem ző reá koncentrálódási ereje, k ita rtá s a , v a la m in t egyen­ letességének a foka; e tulajdonságok h iányaiból szár­ m aznak a gyenge figyelem , a figyelm i á llh a ta tla n ság — a valódi szórakozottság — és az erősen h u l­ lámzó figyelem . N orm ális körülm ények között a fi­ gyelem tartósabban, percekig, sőt félóráig is képes egy tá rg y ra rögzítődni, egyenletessége is a rá n y la g kis változások m ellett m egm aradhat. Ezek a kis v á l­ tozások, a figyelem ism ert ingadozásai, elég szabá­ lyos periódusokban jelentkeznek és alighanem a vér­ keringésben, főleg az agy v é re llá tásá n a k v áltozá­ saiban b írjá k inkább fiziológiai, sem m int lelki a la p ­ ju k a t; ámde lelki ala p ju k is lehet, esetleg m agának

262

HARMADIK RÉSZ

a lelki életnek — főleg az érzelm i életben gyökerező — ritm ik á ja . Az önkénytelen és az önkényes figyelem csupán k é t pólusa a figyelem különféle m eg n y ilv á n u lá sa i­ n a k : a kettő között közbülső fokokat talá lu n k ott, am ikor egy tá r g y r a félig szándékosan irá n y ítju k fi­ gyelm ünket, félig az k elti fel valam ilyen nem éppen erősen feltűnő, de azért az észrevevés szem pontjából kedvező tu lajd o n ság áv al. M ásrészt az önkényes és önkénytelen figyelm i m egnyilvánulások egym ásba m in d u n tala n á t is m ennek: önkényesből önkénytelen lesz, am ikor az eleinte szándékos, sőt ta lá n unalm assá g a m ia tt fárasztó foglalkozás tá rg y a lassan vagy egyszerre m eg ra g ad ja érdeklődésünket és leköt; az ellenkező á ta la k u lá s akkor m egy végbe, am ikor a fi­ gyelm et felkeltő tá r g y a t később m á r szándékos ráirá n y u lá ssa l ta rtó sa n figyeljük. 604. A fig y e le m köre. A figyelem köre lehet igen szűk, pl. egy egyszerű tá r g y v a g y vonás, de lehet a rá n y la g tá g is, a tá rg y a k egész csoportja, am ely húsz-harm inc tá r g y a t is m ag áb an foglal; h a több tá r g y a t átfogóbb egységbe tu d u n k foglalni, akkor ezek az egységek is többen lehetnek egyszerre a fi­ gyelem fényében. Á ltalá b an a tágabb körű figyelem szegző és m egvilágító ereje csökken, de nem m indig. A figyelem m egvilágító ereje főképen a fig y elt tá rg y világosságában, p lasztik u sság áb an n y ilv á n u l m eg; szegző ereje inkább a figyelem ta r ta m á t h a tá ­ rozza meg, azaz egyrészt k ita rtá s á b a n , m ásrészt egyenletességében m utatkozik. 605. A fig y e le m szerepe. A figyelem szerepe és jelentősége a lelki életben ren d k ív ü l n a g y : egyes tu ­ d a tta rta lm a k kiem elését, ezeknek v ag y részeiknek

AZ EMBERI LÉLEK

263

elszigetelését, egyes h a tá ro zm á n y a ik n a k elvonását term észetesen csak a figyelem teszi lehetővé; v ilá ­ gos, hogy i tt elsősorban a céltudatos és szándékos, azaz önkényes figyelm i m unka jön szóba. M ár az é r­ zékelésben n ag y szerepe v an a figyelem nek, am ely az érzéki adottságok közül egyeseket kiem el és így sokkal felism erhetőbbekké tesz; ám de persze tudo­ m ányos gondolkodás, jelentősebb cselekvés v ag y a l­ kotás is lehetetlen főleg az önkényes figyelem erős m u n k ája nélkül; a tu d até le t m inden terén a fig y e­ lem b iztosítja a h atá ro zo tt tudatosságot, világos á t­ élést. 606. A fig y e le m m ivolta. Mi h á t végeredm ény­ ben a figyelem ? A figyelem , a m in t láttu k , m indig az én rá irá n y u lá sa v alam ire; az önkénytelen fi­ gyelm i m egnyilvánulásban is. Ez a rá irá n y u lá s sok­ szor belső nézés-jellegű, értelm i, m egragadó; m áskor, főleg az önkényes figyelem nél, erős a k a ra ti vonást is m u ta t; de lehet az érzelm i, pl. a vágy- v ag y az érzületi ak tu s figyelm es rá irá n y u lá sa is. Ebből m áris belátható, hogy a figyelem nem v alam i külön té ­ nyező a lelki életben, hanem éppen az én bárm ely a k tu sá n a k t u d a t o s irá n y u lá sa valam ire, m ag a a tudatos aktus illetőleg az én adó vagy m egragadó v agy kívánó és e g y ú tta l m egvilágító irá n y u lá sa céljára, am ely lehet az énnel szemben álló tá rg y , de lehet az én, az énnek a k tu sa vagy á lla p o ta is. A figyelem h alad ása az én tudatos a k tiv itá sá n a k változó h a la ­ dása, am elyben a tu d a t világosságának középpontjá­ ban az éppen legerősebb, uralkodó, dom ináns, „leg­ ak tu álisab b “ aktusok céljai, többnyire tá rg y a i á lla ­ nak, ezek körül pedig a tudatm ező kevésbbé m egvi­ lá g íto tt szélei, a dom ináns aktusok tá rg y a in a k de­

264

HARMADIK RÉSZ

rengő, éppen csak észrevett környezete v ag y gyen­ gébb aktusok tá rg y a i terü ln ek el, m in teg y bele­ enyészve a tudatm ező elmosódó szélső h a tá ra ib a . Az egész tudatm ező pedig, az én éppen tu datos a k tu s a i­ nak összefüggő tá rg y a k é n t, a lelki élet m élyebb ré ­ tegei fölött — és pedig nem csak a figyelem leg v ilá ­ gosabb tu d ato sság ú ta rta lm a i, hanem az egész tu ­ datm ező a la tt lévő, tu d a tta la n m élységei fölött — bontakozik ki és változik, szűkül, bővül, ta rta lm a k a t felvesz és k iad : szinte nem több, m in t egy fehéren v ilág ító habos h u llá m ta ra j a h a ta lm a s és feneketlen m élységeket sejtető ten g er színén. A figyelem jelen ­ ségei közül főleg az önkénytelen figyelem felébredé­ sének a la n y i feltételei, az én rá irá n y u lá sá n a k tu d a t­ ta la n sá g a u ta ln a k a lelki élet tu d a ta la tti m élysé­ geire: i tt is különösen a nem külső benyom ások a la p ­ já n keletkező, hanem a lelki élet belsejéből felm e­ rülő tu d a tta rta lm a k — felötlő gondolat, képzet, elh a­ tározás, felkelő érzelem — am elyek a figyelm et, az a la n y tudattev ék en y ség ét „önkénytelenül“ m ag u k ra vonják. A lelki élet e tu d a tta la n m élységeibe való le­ szállás nélkül egész m iv o lta érth e te tle n m a ra d : ezért m ost ezzel a leereszkedéssel kell m egpróbálkoznunk. I t t döntő jelentőségűvé v álik a reduktív-regresszív, visszakövetkeztető m ódszer, am ely a tudatos, közvetetlenül a d o tt lelki élet ad ataib ó l következtet vissza ezeknek olyan tu d a ta la tti fo rrá sa ira , am elyek felvé­ tele nélkül am a közvetetlen ta p a sz ta la ti adottságok lehetetlenek és érth etetlen ek volnának. 607. L e lki v ilá g u n k felszíne. T u d atu n k b an egy­ szerre csak n éhány ta rta lo m v an e g y ü tt ad v a: né­ h á n y szem léleti tárg y b ó l álló szem léleti kép, vagy v alam ely képzet v ag y gondolat ta rta lm a , esetleg

AZ EMBERI LÉLEK

265

szem lélet és képzet eg yütt, ezenkívül ném i közérzeti adottságok, ta lá n érzelm i á llap o t tu d ata , az aktusok közül egy-két ö n tu d ato síto tt tá rg y a s v ag y reflexív aktus, v a la m in t g y a k ra n m aga a tudó és tevékeny én. A felsoroltakból is többnyire csak egy rész van egyszerre adva. A tu d a tn a k ez a ta rta lm a nem so­ káig m ara d v á lto z atlan u l: h a nem is m ondható, hogy folytonosan változik, de m indenesetre elég gyorsan á ta la k u l tu d a tta rta lm u n k n a k valam ely időban ad o tt keresztm etszete; tu d a tu n k jelene nem pontszerű, de a rá n y la g rövid, néha ta lá n m ásodper­ cekig, m áskor azonban a m ásodpercnek a k á r tizedrészéig ta rtó idő, am elyben a tu d a tta rta lo m keresztm etszete hasonlóan m egm arad. Ámde ez a rövid, m egm aradó tu d atá lla p o t is eleven d in am ik á jú : alig hogy a megelőző, m ásféle tu d atállap o tb ó l kibontako­ zott, m ár egy új, m ás jövőbe törekszik átm enni; rö­ videsen valóban egészen m egváltozik, új tu d a tá lla ­ potnak, új tu d a tta rta lm a k n a k ad helyet. Ily e n mó­ don lelki életünknek egyedül közvetlenül ad o tt je ­ lene igen tünékeny, röpke: és h a csupán ehhez vol­ nánk kötve, tu d atéletü n k m in t valam i m ag áv al tehe­ tetlen, könnyű pehely szállna és táncolna biológiai életünknek tőle idegen erők h a jto tta hullám ain ; a rá n y la g rendkívül rövid ideig ta rtó egyes aktusai, állapotai, ta rta lm a i sem m iféle egységes és eredm é­ nyes hatóerővel nem b írnának. 608. T u d a tta rta lm a in k m egm aradási tendenciája. Ámde tud atéletü n k nincs m úlékony jelenébe be­ zárv a: ez a tény h ató erejét k isz á m íth a ta tla n u l m eg­ növeli és lényének e g y ú tta l egészen sajátságos rejtelm ességet ad. E m lítettü k , hogy a lelki élet jelene dinam ikus jellegű, azaz to v áb b alak u lásra törekszik,

266

HARMADIK RÉSZ

de a m ellett m égsem pontszerű és folytonosan vál­ tozó, hanem bizonyos m egm aradási ten d en ciája is van. A zt lehet m ondani, hogy bárm ely ik lelki a k tu ­ sunknak, állap o tu n k n ak , ta rta lm u n k n a k m egvan v ag y m eglehet először az a „törekvése“ — v ag y te­ hetetlensége — hogy tu d atu n k b a n m egm aradjon; h a pedig onnan m égis kiszorult, m ásodszor m eglehet v ag y m egvan az a „h ajlan d ó ság a“, hogy tu d atu n k b a visszatérjen, abban ú jra felm erüljön. T u d a tta rta l­ m ain k n ak ez a m eg m arad ási törekvése v ag y teh e tet­ lensége kétségtelenül összefügg azzal is, hogy átélé­ sük testi, fiziológiai folyam atokkal kapcsolatos, am e­ lyeknek a lefolyása nem p illa n a tn y i, hanem egy ideig e lta rt, néha pedig csak lassan hangzik el. I s ­ m eretes a szem léleti képnek az ingerek m egszűnése u tá n m ég egy ideig való jelenléte: ez elsősorban az in g ere lt érzékszervek, idegpályák és idegcentrum ok u tó álla p o ta iv a l v ag y u tó funkcióival kapcsolatos. T udvalévő, hogy erősebb ingerlésnél ez az u tó h atá s igen ta rtó s leh et: ilyen a lá tá s körében a pozitív és a n e g a tív — hasonló, illetőleg ellenkező, kiegészítő színű — utókép, ilyenek a h allá sn ál az utóhangzás, v a la m in t a ta p in tá s és m ás érzékterületek körében m egfigyelhető hasonló jelenségek. Részben ilyen utóképszerüek az U rbantschitsch rá m u ta tá sa nyom án főleg a t/aewscft-testvérektől vizsg ált eidetikus ké­ pek, am elyekben a szem léleti k é p ta rta lm a k a szem­ lélt tá rg y n a k az érzékelési mezőből való eltűnése u tá n is a tu d a tb a n szem léleti élénkséggel m eg m arad ­ nak. Ezek a képek a serdülő ko rb an a rá n y la g sok egyénnél tap asztalh ató k , a legkülönfélébb érzék terü ­ leteken előfordulnak, igen feltűnőek a látás, v a la ­ m in t a tap in tá s, ritk á b b a k a h allás terén. A m íg csak

AZ EMBERI LÉLEK

267

közvetetten és válto zatlan fo ly ta tá sa i a szem léleti képnek, addig igen élénk utóképének tek in th etjü k . M indezeken kívül g o n d o lattartalm ain k , érzelm i á l­ lapotaink, a k a ra ti, értelm i, érzelm i a k tu sa in k rész­ ben m ég a szem léleti ta rta lm a k n á l is jó v al nagyobb m egm aradási tendenciát m u ta tn a k : gondoljunk csak egy kínzó érzelm i állap o tra, v a g y egy érdekessége m ia tt fix á lt av ag y rögeszm eként kísérő gondolatra! 609. Á télt tudattartalm ak visszatérési tenden­ ciája. A tu d atu n k b a n m egm aradó ta rta lm a k m égis csak előbb-utóbb eltűnnek a plaszticitását, ru g alm as­ ságát, eleven változékonyságát sohasem — m ég sú ­ lyos kóralakokban sem — teljesen elveszítő tu d a t­ ból. Íg y azu tán végleg elvesznének, h a nem tu d n á ­ nak többé a tu d a tb a visszatérni. Ámde azt ta p a sz ta l­ juk, hogy bizony visszatérnek. A nagyobb m eg m ara­ dási törekvést m u tató tu d a t jelenségek á lta lá b a n rö ­ videsen eltűnésük u tá n ú jr a vissza-visszatérni tö rek ­ szenek: így m ár az utóképnél azt vesszük észre, hogy első eltűnése u tá n ú jra , m ajd többször, de m ind gyengébben visszatér, m íg végleg eltűnik. U gyanez áll az eidetikus képről, v a la m in t a m inket csökönyö­ sen kísérő gondolatról, érzelem ről, szem léleti élm ény­ ről, pl. egy folyton felbukkanó d allam ról: m indezek a k a ra tu n k nélkül, sőt ellenére is ú jr a feltűnhetnek a tu d atb a n és későbbi feltűnésük korántsem is m in ­ dig gyöngébb és gyöngébb, m iként a közönséges u tó ­ képé. 610. A z emlékezet. I t t m á r egy lényegesen új­ f a jta jelenséggel állunk szem ben: éppen azzal, hogy egy a tudatból e ltű n t ta rta lo m abba — a k á r hason­ lóan, a k á r azonosan — ú jra visszatér; v ag y h a en­ nek fiziológiai m a g y a rá z a tá t keressük, azt m o n d h at­

268

HARMADIK RÉSZ

juk, hogy v alam ely élm ényt kísérő fo ly am at tu d a t­ élm énnyel kapcsolatos részének elm úlása u tá n ez a fo ly am at v ag y valam ely nyom a úgy m a ra d meg szervezetünkben, hogy lefolyásának későbbi részével v ag y valam iféle reak tiv áló d ásáv al, ú jr a való kiváltódásával ism ét a régi élm ényhez bizonyos te k in te t­ ben hasonló élm ényben a régi tu d a tta rta lo m v agy an n ak m ása kapcsolódik össze. V égül is azt tap asz­ talju k , hogy szinte v alam en n y i egyszer á té lt élm é­ nyünk, tu d a tta rta lm u n k ú jra fe ltü n h etik tu d a tu n k ­ ban, m in th a v alam ennyi „ h ajlan d ó “ volna vissza­ térni, h a ellenkező hatótényezők nem g á to ljá k ; sőt, am i ennél m ég sokkal több, á lta lá b a n és n a g y m ér­ tékben h ata lm u n k b a n áll régi, tu d atu n k b ó l e ltű n t él­ m ényeinket, tu d a tta rta lm a in k a t újból tu d atu n k b a visszaidézni, a m ú lta t ilyen m ódon m egjeleníteni, feleleveníteni. Ez a m ú ltú n k te h á t nem veszett el, nem tű n t el egészen, hanem csak valam iképen „ tu d a ­ tu n k a la tt“ lappang, tu d a tu n k b a be-betörni próbál és tu d até le tü n k lefo ly ását állandóan n a g y m értékben színezi, befolyásolja, a m aga részéről is m e g h a tá ­ rozza, a la k ítja : ez a m ú lt pedig v alah o g y an tu d a ­ tu n k szám ára is él, abba visszahívható, ú jr a t u d a ­ t o s részévé is v á lh a tik . I t t v an lelki életünknek ez a ta lá n legcsodálatosabb területe, am elynek a k tu sa it és jelenségeit az e m l é k e z e t n e k nevezett lelki sa já to ssá g g a l kapcsoljuk össze. Az em lékezet lélektani értelem ben m indenek­ előtt a n n ak a ténynek a neve, hogy élm ényeink, tu ­ d a tu n k ta rta lm a i nem m ú ln ak el n y o m talanul, h a ­ nem valam iképen m eg m arad n ak szám u n k ra: ezt a té n y t abból a közvetetlen tap a sz ta latb ó l ism erjü k meg, hogy ú jra felidézhetők, m ásrészt pedig egyál-

AZ EMBERI LÉLEK

269

tálá b an h atással v annak későbbi tu d a tá lla p o ta in k ra , lelki életünk további a la k u lásá t befolyásolják. A zt a képességünket, am ely elm últ élm ényeinket v a la m i­ képen m egőrzi a későbbi felidézés c é lja ira és am ely­ nek fen n állását a felidézés lehetősége és gyakori ténylegessége a la p já n fel kell vennünk, nevezzük em ­ lékezetnek: ezt az em lékezetet a benne lévő t a r ta l­ m akkal közvetetlenül nem éljük át. K özvetetlenül á t­ éljük élm ényeinket első átélésük alkalm ából: u g y a n ­ ekkor ezek az élm ények valam iképen beágyazódnak, bevésődnek az emlékezetbe. Ebben többé-kevésbbé híven m egm aradnak, közben sok átalak u láso n is á t­ m ennek: ezt onnan tu d ju k , hogy később fel tu d ju k őket idézni, ú jra á t tu d ju k őket élni, de ez az átélés á lta lá b a n nem egyezik m eg teljesen a régi átéléssel; közben egész egyéniségünk, lelki életünk is á ta la ­ kult, de m aguk a régi tu d a tta rta lm a k is többnyire és részben m ódosultak „az em lékezetben“. A régi él­ m ények újraátélését, ú jrafelm erü lését a tu d atb a n nevezzük felidézésnek; azt a tu d a to t pedig, hogy eze­ ket az élm ényeket m ár valam ikor átéltük, h ív ju k emlékezésnek. Lehetséges felidézés emlékezés nélkül, sőt azzal a tu d a tta l, hogy a felidézett élm ény új, ere­ deti: az első esetben a felidézett élm énynek egysze­ rűen nincs emlékszíne, a m ásodikban egyenesen téves eredeti színe van; ez a „n eg atív “ em lékezeti csaló­ dás nem egy szándéktalan tudom ányos v agy m űvé­ szi plágium fo rrá sa lehet. M ásrészt lehetséges em lé­ kezés felidézés nélkül, sőt ennek ellenére. Az em lé­ kezés u gyanis lehet általánosabb v ag y részletesebb: pl. az a tu d at, hogy az éppen lá to tt em bert m á r ré ­ gebben valahol láttam , de az is, hogy három évvel ezelőtt Bécsben találkoztam vele egy társaság b an ,

270

HARMADIK RÉSZ

hogy N. N. ném et festő stb. M ár m ost lehet, hogy v alam ily en új helyzetben, új körülm ények között az a benyom ásom , hogy i tt valam i m á r ism e rt: hom á­ lyos és általán o s ism ertségi tudatélm ényem van, em ­ lékezés v alam ire a nélkül, hogy tudnám , m i az is­ m erős az új élm énykom plexum ban, és a nélkül, hogy a régi élm ény felidéződnék; később esetleg fel is idéződik és az új helyzet egy vonásában v alam i régeb­ ben á té ltre ism erek rá. Az új élm ényre m in t v alam i régebben ism e rtre való ráism erés is m indig egy f a jta emlékezés, am ely szintén ak á rh á n y sz o r előfor­ dul a régi élm énynek a tu d a tb a n való felm erülése, felidéződése nélkül. A felidézés nélküli emlékezés kö­ zönséges esete pl. az, h a a vizsgázó em lékezik, hogy a kérdés tá r g y á t m eg tan u lta, de nem tu d ja felidézni; ilyenkor egyenesen az erős felidézési törekvés azzal a félelem m el kapcsolatban, hogy a felidézés nem si­ k e rü l és ennek kellem etlen következm ényei lesznek, lehet a felidézés legfőbb g á tja . V égül lehetséges az is, hogy v alam ire m in t á lta lá b a n á té ltre emlékezem, v a g y részleteire is m in t régebben ism ertek re r á is ­ m erek, b á r m ost élem á t először és ezért felidézése egyenesen lehetetlen: am az a déjá vu, emez a fausse reconnaissance ism e rt jelensége, „pozitív“ em léke­ zeti csalódása. Ism eretesek a bevésés, m e g ta rtá s és felidézés fel­ tételei. A m ire jobban figyelünk, am i erős érzelm i re ­ akciókkal kapcsolatos, am i érdekel, azt jobban b ev é s s ü k , azaz á lta lá b a n tovább és hívebben m eg­ ta r tju k és könnyebben és pontosabban tu d ju k m ég hosszú idő m ú lv a is felidézni. C supán egyes ren d ­ k ív ü li esetekben találkozunk azzal a feltűnő jele n ­ séggel, hogy főleg kellem etlen érzelm i reakciók

AZ EMBERI LÉLEK

271

egyes, velük kapcsolatos élm ények felidézését g á­ to lják : de hogy ezek az élm ények az em lékezetben m égis m egvannak, azt egyrészt lelki — és testi — éle­ tü n k re gyakorolt állandó h atásu k , m ásrészt m egfe­ lelő m ódszerek ú tjá n való felidézési lehetőségük ig a ­ zolja. Felidézésük ren d szerin t csökkenti a lelki élet egészére gyakorolt nyom asztó és torzító h a tá s u k a t: ilyen káros h a tá sú élm énykom plexum ok ú jr a való tu d a to sítá sá ra és ezen az úton lehető h a tá s ta la n ítá ­ su k ra törekszik a pszichoanalitikus g y ak o rlat, am ely ennyiben kétségtelenül helyes b e lá tá sra épít, de ezt túlzóan álta lá n o sítv a és lélektani és filozófiai kö­ rülm ényeit nem kellően m érlegelve, sok tévedésnek és hibás g y a k o rla tn a k is fo rrá sá v á lesz; m e rt elő­ ször is nem m inden idegbaj alap u l elnyom ott és a tu d atta la n b ó l ható „kom plexum okon“ és m ásodszor ezek felidézése m ég korántsem olyan m egváltó erejű, m int az analóg például g y a k ra n felhozott gyónásban a m egbocsájtás és m egtisztultság tu d ata . A pszicho­ analízissel később m ég részletesebben foglalkozunk. A bevésésre, m e g ta rtá sra és felidézésre előnyö­ sen h a t a bevésés és m eg ta rtá s szándéka, v a la m in t az ism ételt figyelm es, illetőleg szándékos bevésés; viszont a gyakori figyelm etlen átélés sokszor rossz m eg ta rtá si és felidézési lehetőséggel já r, m íg néha egy nem vagy alig tu d a to síto tt átélés m e g ta rtá st és felidézési lehetőséget eredm ényez: ez a jelenség az em lékezeti folyam atok ú jab b rejtelm es v o n ására m u­ ta t rá. A benyom ások ereje, id ő ta rta m a és csopor­ tosulása — jórészben a figyelem keltés fokával k ap ­ csolatban — szintén befolyásolja a bevésést és a m e g ta rtá st; m ivel pedig ennek az utóbbinak ereje és hűsége idővel á lta lá b a n csökken, a felidézés lehe­

272

HARMADIK RÉSZ

tősége, könnyűsége, hűsége függ a bevésés és a fel­ idézés között eltelt id ő ta rta m tó l is. C supán egyes ren d k ív ü lin ek nevezhető esetekben tap a sz ta lh ató az a feltűnő jelenség, hogy a m eg ta rtá s ereje és hűsége az idővel — sok közbülső felidézés nélkül is — nő, m int am ikor pl. a közelebbi élm ényeket m ár elfelejtő öregkor feltűnő, egyenesen m egnőtt élénkséggel és hűséggel em lékezik vissza közben esetleg el is felej­ te tt gyerm ekkori élm ényekre: ekkor egyrészt a foko­ zott emlékezési törekvés, m ásrészt a régi em lék­ a n y a g ra úgyszólván rá ü lt ú jab b em lékanyag „lekopása“ m integy felszabadítja a régi, „betem etett“ em lékeket. 611. A z asszociáció. T udjuk, hogy az em lékanyag­ n ak bizonyos rendeződése, csoportosulása is jelentő­ sen befolyásolja a felidézést, előnyösen is és h á tr á ­ nyosan is: ez a rendeződés az élm ények, a tu d a tta r ­ talm ak kapcsolódása, társu lá sa , asszociációja néven ism eretes. Az asszociáció valam ik o r a lélektanban a bölcsek kövének, a lelki élet m inden r e jte k a jta já t n y itó v arázskulcsnak a szerepét játszo tta, m íg végül nem csak kellő értékére sz állíto ttá k le, hanem —: érdem etlenül — ú jab b a n szinte egészen kiszorult a lelki élet folyását m agyarázó tényezők sorából, am ely­ ben azelőtt uralkodott. M ár a bevésésnél összekapcsolódhatnak élm é­ nyeink, tu d a tta rta lm a in k : egyszerre v ag y közvetle­ nül eg y m ásu tán élh etjü k á t őket. Ily en m ódon fontos asszociációk, társu láso k jöhetnek létre közöttük. Az egyszerre, e g y ü tt á té lt élm ények voltaképen egy egységes élm énykom plexum ba, pl. egy bonyolult szem léleti tartalo m b a, am elyet esetleg érzelm i szín is jellem ez, tarto z n a k : i tt te h á t nem a n n y ira él­

AZ EMBERI LÉLEK

273

m énytársulásról, m int inkább bonyolult élm ényről van szó, és h a a bonyolult, de egységes élm ényt ké­ sőbb a m aga egészében ú jr a átéljük, abban sem m i csodálatos nincs; egyszerűbb és bonyolultabb él­ m ény egyform án átélhető, az em lékezetben is egy­ a rá n t m eg m arad h at és m indegyik fel is idézhető. Valódi asszociáció, kapcsolódás tehető fel az olyan élm ényekről, am elyeket közvetetlenül egym ás u tá n élünk á t a nélkül, hogy lényegileg e g y belső össze­ függést, bonyolult szukcesszív élm ényt alkotnának, m in t am ilyen pl. egy egyszerűbb dallam . I t t té n y ­ leg valahogyan egym áshoz kapcsolódnak az egy­ m ás u tá n á té lt ta rta lm a k : és h a kapcsolatuk a lelki élet szerves egysége m ia tt nem is teljesen külsőséges, m agukban a ta rta lm a k b a n nem kell szorosabb belső kapcsolatnak lennie. H a pl. éppen egy jó n a ­ rancs elfogyasztása u tá n az u tcá n egy autom obil kereke kip u k k an és én az ablakhoz szaladok, m iköz­ ben a m ellettem ülő kis gyerek az abroszt a r a jta lévő tá rg y a k k a l eg y ü tt le rá n tja , u tá n a pedig m eg­ szólal a rádió, akkor e különféle élm ények ta r ta l­ m ai között valóban nincs lényeges belső rokonság, csupán a pukkanás, fölkelésem és a gyerm ek csele­ kedete között van külső okozati összefüggés, v a l a ­ m e n n y i tartalo m , azaz a narancs, a pukkanás, a lerá n tá s és a rádió között pedig közvetetlen átélé­ sük egy m ásu tán iság a terem t a későbbi felidézés szá­ m á ra kapcsolatot; ebben a kapcsolatban néhány ta g bizonyos, szintén elég külsőséges oksági össze­ függés, a többi csupán az átélés eg y m ásu tán iság a a la p já n idéződik fel ú jra sorban. Még feltűnőbb ez egészen jelentéktelen, érzelm ileg alig színezett, egy­ m ásu tán i élm ények em lékezeti összekapcsolódásánál, 18

274

HARMADIK RÉSZ

pl. hogy az előbbi m ondat leírása u tá n ü tö tt az óra, am elynek ütésére a m ondat későbbi elolvasásakor emlékezem. I t t egy külsőséges, a közvetetlenül egy­ m ás u tá n való átélésen alapuló élm ényasszociáció­ val v an dolgunk, am ely az em lékanyag csoportosí­ tásá n a k eléggé fontos szabálya: ez érthető, hiszen egész lelki életünk időbeli folytonosságban folyik le, egym ást közvetetlenül követő élm ényeink sora te h á t nem jelentéktelen összefüggés szám ára, h a ­ nem a k o n k rét ta rta lm i sokféleség szín v álto zatait jele n ti a tu d a té le t egységes lefolyásában. E z é rt lelki jelentősége is v an ennek az időbeli e g y m ásu tán isá­ gon alapuló élm ényasszociációnak; m ásrészt inkább „m echanikai“ v a g y „ v itá lis“ jelentősége leh et en­ nek az asszociációfajtának a valam iképen felteendő fiziológiai em léknyom ok sorozatos keletkezésében. H iszen fel kell tennünk, hogy a lelki átélés a köz­ ponti idegrendszerben nem csak valam iféle folyam a­ tokkal já r, hanem nyom okat is h ag y benne, am e­ lyek a felidézéskor új folyam atok a la p ja i lehetnek és am elyek az egym ás u tá n i átélésnél valam iképen fizik ailag is egym áshoz kapcsolódnak. Sokkal feltűnőbb és fontosabb ennél, az időbeli átélés asszociációjánál az élm énytársulások egy m á ­ sik, n a g y csoportja, am elyben az élm ények, tu d atta rta lm a k nem az átélés ren d je szerint, hanem ettől függetlenül, belső tu la jd o n sá g a ik a la p já n kapcso­ lódnak össze és idéződnek fel: íg y régen ism ert tény, hogy hasonló v ag y ellentétes ta rta lm a k is fel­ idézik egym ást. H iá b a p ró b álták m eg ezt a jelensé­ get az egym ás u tá n i átélésre visszavezetni, hogy t. i. v alam ely á té lt ta rta lo m nem csak az u tá n a (vagy együtt) á té lte t, hanem ahhoz hasonlót is fel­

AZ EMBERI LÉLEK

275

idézhet; ez u g y an is m á r felteszi azt, hogy hasonló ta rta lm a k felidézhetik egym ást, h a a kérdéses eset­ ben nem is m erül fel m indkét hasonló ta rta lo m a tu d atb an . K étségtelen is a hasonló ta rta lm a k g y a ­ kori közvetetten kölcsönös felidéződése. Be kell lá t­ nunk, hogy i tt az em lékanyag rendeződésének egé­ szen m ás szabályaival, az élm ényasszociáció egészen m ás fa jtá já v a l állunk szem ben: itt az em lékezeti ta rta lm a k belső jelentéselvek szerin t rendeződnek, kapcsolódnak és idéződnek fel. És ekkor m in d já rt azt is b e lá th atju k , hogy a hasonlóság és az ellentét e jelentéselveknek csak két feltűnő p é ld á já t alk o t­ ja : élm ényeink bárm iféle rendviszony a la p já n öszszekapcsolódhatnak, és h a az aláren d eltrő l vezére, a késői unokáról őse, a F öldről a N aprendszer ju t eszembe, e kapcsolatokat csak erőszakkal nevezhe­ tem hasonlóságiaknak. I t t az em lékanyagnak a belső jelentésviszonyok ren dkívüli változatossága szerint alakuló, bonyolult és sokféle rendeződésével, kapcsolataival, asszociációival állunk szemben, am e­ lyek azt m u ta tjá k , hogy az em lékezet sem m iképen sem valam i m echanikusan m űködő tényező, hanem tu d atu n k a la tt nagyon is „értelm esen“ rendezi az em lékanyagot és an n ak ta g ja it a legkülönfélébb je ­ lentéselvek szerin t is asszociálja úgy, hogy e belső jelentéskapcsolatok a la p já n csakúgy felidézhetik egym ást, m in t az átéltség közvetetten e g y m ásu tán ­ já n a k jóval külsőségesebb szabálya szerint. Az asszociációk m ásodik csoportja te h á t az első csoport lényegében egyetlen ta g já v a l, az időbeli egym ásu tán iság b an való átéltség asszociációjával szemben az em lékezeti ta rta lm a k belső jelentéselvei szerint való asszociációk csoportja: ez a lelki életben az 18*

276

HARMADIK KÉSZ

előbbinél sokkal nagyobb jelentőségű, re jte tt értelm ességre valló asszociációs csoport az em lékezet tito k za to ssá g á t ú jr a és igen n a g y m értékben fokozza. 612. Asszociációs, reprodukciós és homogén g á t­ lás. M indezek az asszociációk az em lékezeti tevé­ kenység lefolyásának fontos rendező elvei és e g y ú t­ ta l előm ozdítói; ám de éppen a reprodukciós tevé­ kenységnek h a tá ro z o tt irán y o k b a való szorításával a reprodukció m ás, új irán y o k b a való ford u lásán ak jelentős gátló tényezőivé is v á lh a tn ak . Ism eretes az ú. n. asszociációs gátlás, am ikor v alam ely A tu d attartalo m m a l régebben asszociált B ta rta lo m m eg­ nehezíti egy C ta rta lo m n a k az A -val való szorosabb em lékezeti összekapcsolódását; ugyanez a rég i A B asszociáció az A C kapcsolat felidézési törekvésével szem ben m in t a reprodukciót gátló tényező is szerepel, am ennyiben a B az A és a C közé furakodik. Ezek­ től a g á tlá si fa jtá k tó l sa já tsá g o sá n e ltér a Ranschburgtól felfedezett hom ogén g átlás, am ely valam ely kom plexum ban szereplő hasonló tagok k ü l ö n em ­ lékezeti m e g ta rtá sá n a k és fe lú jítá sá n a k nehézségét je le n ti: ez az érdekes jelenség látszólag a lelki élet egy ökonom ikus v o n á sára u tal, am ely a tu d a tta r ­ ta lm a k a t lehetőleg egyszerűsíteni, a hasonlókat te­ h á t összevonni törekszik; e g y ú tta l a változatosság nagyobb lelki h a n g sú ly á t és könnyebb lelki érv é­ nyesülését is m u ta th a tja . 613. A z emlékezet különféle tartalmai. Az em lé­ kezeti tevékenység lefolyásában jól m eg kell külön­ böztetnünk, hogy ez a tevékenység m iféle lelki re a li­ táso k ra irá n y u l. T á rg y i tu d a tta rta lm a k , képzetek, gondolatok felidézése a rá n y la g egyszerűen, ezeknek a tu d a t tá rg y a ik é n t újból való vetítése, a m egfelelő

AZ EMBERI LÉLEK

277

tá rg y a s tu d atak tu so k n ak ú jra re á ju k irá n y u lá sa ú tjá n tö rtén ik ; az egész lelki élet folytonos á ta la k u ­ lása következtében ezeket a ta rta lm a k a t persze á l­ talá b an régi átélésükhöz képest többé-kevésbbé m egváltozva rep ro d u k álju k ; ugyanekkor em lékezhe­ tü n k is régi átélésükre, sőt a régi átélés eltérő vol­ tá r a is. B onyolultabb a helyzet nem tá rg y i tu d attartalm a k n a k , hanem régebben á té lt aktusoknak és énállapotoknak a reprodukálásánál. E zekre többékevésbbé em lékezhetünk, azaz tu d a tá b a n lehetünk annak, hogy valam ikor á té ltü k őket, sőt a régi él­ m ény különleges v o n ásaira is em lékezhetünk a nél­ kül, hogy valóban reprodukálnók, ú jra átélnők őket: a régi szerelem re, öröm re, b á n a tra , e lh a táro z o tt­ sá g ra való visszaemlékezés nem szerelem, öröm, b á ­ n at, elhatározottság. Ámde ezeket az a k tu so k at és állap o to k at sokszor ú jr a á t is élhetjük, azaz ú jra m in t aktusokat, illetőleg állap o to k at léte síth etjü k őket: ú jra szeretünk, örülünk, bánkódunk, e lh a tá ­ rozzuk m agunkat. I t t azonban m ár döntő jelentő­ ségű az a körülm ény, hogy a folyton változó lelki egyéniség közben m egváltozott és a régi aktusok és állapotok teljesen vagy igen hasonló átélésére m ár nem képes: pl. tú lh a la d ta azok lelki fokát av ag y esetleg érettség, értékesség tekintetében lejjebb sülylyedt. E zért a régi aktusok és állapotok ú jraátélése sokszor csak utánzó beleélés, utólagos próbaátélése a régi élm énynek, am ely nem h a t a lelki élet leg­ m élyére, hanem inkább pl. egy regény ta rta lm á n a k átéléséhez áll közel és nem egyszer halav án y , felü­ letes. M ásrészt viszont egy regény tö rté n e té t is g y a k ra n teljes m élységgel és elevenséggel, n ag y erő­ vel á té lh etjü k és elm últ, régi a k tu sa in k a t és állapo-

278

HARMADIK RÉSZ

ta in k a t is teljes frisseséggel, élénkséggel, erővel, m élységgel nem csak felidézhetjük, hanem legvaló­ ságosabban ú jra é lh e tjü k : a fe lú jíto tt, ú jra átélt, sőt ú jra é le d t és ú jra é lt szerelem, öröm, bán at, el­ h a tá ro zo ttsá g erősebb és m élyebb lehet a réginél. De ekkor valóban ú jr a á t kell élnünk, nem csak „el­ képzelnünk“ : ez pedig csak akkor lehetséges, h a to­ vább a la k u lt egyéniségünk a régi ak tu s és állapot átélése tekintetében m ég lényegében a régi m a ra d t v a g y régi jellegéhez v issz a té rt v agy éppen m ost érte el azt az alk ato t, am elyben a régi aktusok és állapotok átélése m ég a régi egyéniségalkatból való átélésnél is intenzívebbül folyhatik, erősebben és frissebben, m élyebben — és így igazában ú jo n n an — jö h et létre. I t t a z u tá n ú jra a lelki élet és vele az em lékezet re jte tt d inam ikus erőinek m élységei előtt állunk. 614. A tanulás. Az em lékezet ta rta lm á n a k gaz­ d a g ítá s á t későbbi felhasználás céljából nevezzük t a ­ nulásnak. Ez lehet szándékos, céltudatos, de lehet a k a ra tla n , önkénytelen is: voltaképen egész életü n k ­ ben, m inden élm ényünkkel, tap a sz ta lásu n k k a l foly­ ton tan u lu n k . A szándékos és céltudatos ta n u lá st a zu tán úgy in tézh etjü k , hogy céljain k n ak m egfele­ lően felhasználható em lékanyagot eredm ényezzen. Íg y szoktunk egyszeri felhasználásra, ta rtó s tu d ás végett, csupán az emlékezés és ráism erés vagy a könnyű és gyors felidézés c é lja ira stb. ta n u ln i: ezek a különféle célok term észetesen m ás és m ás leg­ alkalm asabb tan u lá si tech n ik áv al já rn a k együtt. A tan u lá s speciális tá rg y a i, céljai és a tan u ló típ u sa sz erin t sokféle tan u lá si m ód ism eretes, am elyeket a

kísérleti lélektani vizsgálatok a gyakorlati pedagó­

AZ EMBERI LÉLEK

279

giai törekvésekkel karö ltv e a tan u lá s változatos és sokféle tec h n ik ájá v á tudom ányosan is k ifejlesztet­ tek: közism ertek a m agolási és a m egértő tanulás, a részletekben és az egészben való m egtanulás, az inkább szem léleti és az inkább gondolati tanulás, á lta lá b a n az inkább öntevékenyen u tán aalk o tó és az inkább egyszerűen befogadó tan u lá s különbségei.

A feledés és az emlékezet dinam ikus jellege. A tan u lá ssa l m integy szemben áll a feledés: ez az em lékezeti tartalo m n a k nem okvetetlenül éppen k i­ esése az emlékezetből, de legalább is a lk a lm a tla n n á v á lá sa em lékezeti felhasználásra. A feledés á lta lá ­ ban persze, em lékezetünk fogyatékossága, gyenge­ sége; m ásrészt azonban sokszor h angsúlyozták elő­ n y e it is, am elyek a lelki élet teherm entesítéséből, az óriási em lékanyag nyom asztó sú ly a alól a feledés folytán való felszabadulásából és íg y a jövőbe h a ­ toló tevékenységének m egkönnyítéséből szárm az­ nak. Az egészséges feledés valóban az, am ely az em ­ lékanyag fölösleges v agy pl. a további tevékenysé­ get érzelm i színével gátló részét e jti el: a jelen ték ­ telen apróságok és a kellem etlen em lékek elfelejtési ten d enciájával a lelki életben tényleg találkozunk is. Ezzel szemben a káros v agy egyenesen kóros fe­ ledés a további tevékenységünk szem pontjából előre­ lá th a tó a n is jelentős vagy a lelki élet alak u lásán ak előnyös befolyásolására alkalm as em lékanyagot e jti el, m íg ugyanekkor az em lékezet éppen jelen ték te­ len ta rta lm a k a t őriz m eg és a további tevékenysé­ get gátló élm ényekhez rögzítődik; az ilyen feledési, illetőleg em lékezeti esetek g y a k ra n a testi szerve­ zet, főleg a központi idegrendszer v ag y a belső szekréciós rendszer kóros elváltozásaival, a szervezet 615.

280

HABMADIK RÉSZ

erőszakos m egsérüléseivel v a g y öregkori degeneráló d á sáv a l kapcsolatosak. Ezek a feledés és az em lékezet általán o s voná­ sai: a részletekben term észetesen m indennapos a norm ális feledésnél és em lékezetnél is fontos em lé­ kezeti ta rta lm a k elvesztése és jelentéktelenek m eg­ ta rtá sa ;. végre is az em lékezet csakúgy, m in t a lelki élet m inden tényezője, eleven dinam ikus valóság, am ely nem a la k u l m echanikai pontossággal érvé­ nyesülő szabályok szerint, b á r belső elvszerűsége kétségtelen. M aga a tan u lá s és a felejtés jelenségei és velük az egész em lékezeti tevékenység az ism é­ telten em líte tt eleven, hullám zó, haladó, dinam ikus jelleg et kitűnően m u ta tjá k : az em lékezet a tu d a t a la tt m űködő eleven dinam izm us, am ely a régi él­ m ényeket a lelki élet továbbhaladási lehetősége szol­ g á la táb a n őrzi m eg és a to v áb b h alad ást lendítő cél­ lal, ezért sokszor az egyéniség új a la k u lásá n a k és céljain ak m egfelelő v álto ztatáso k k al, ú jítja fel; nem em lékm úzeum ez, hanem az em lékanyag sok­ szor h ű és pontos, szinte m indig igen értelm es, re n ­ dezett m e g ta rtá sá ra felépülő, az em lékeket valóban az új lelki m a g a ta rtá s, tevékenység, teljesítm én y cél­ ja ir a a n y a g u l felhasználó h a ta lm a s szellemi g y ár, am ely az egyén testi-lelki életének m últjáb ó l jelenében és jelenén és jö v ő jéért dolgozik. E z é rt az em lékezeti tevékenység a reprodukció nagy részét is m in t produkciót hozza létre, a m ú lta t ú jr a m eg­ szerkeszti,1 k ib o n ta k o z ta tja e g y — B érgsonnál szólva — dinam ikus, ru g alm as szkém ából, egy először fel­ m erülő vázból, am elybe csoportonként beleszövi az 1 Kornis, A l e l k i é l e t IL 202. 1.

AZ EMBERI LÉLEK

281

elm últ élm ényeket. E bben a p ro d u k tív felidézési te ­ vékenységben az a k a ra tn a k és az értelem nek is nagy szerepe van; a tu datos a k a ra ti aktusoknak e g y á ltalá b a n ren dkívül n ag y befolyásuk és szere­ pük van az em lékanyag a k tiv á lá sá n ak m ikéntjében, a felidézés m enetének irá n y ítá sá b a n és e közben folyton új asszociációk létesítésében. 616. E m lékezeti típusok. M indez az em lékezeti tevékenység azu tán egyénenként n ag y különbsége­ ket m u ta t: v an igen hű, de m erev em lékezettípus, am ely nem igen csal ugyan, de nincs is a további tevékenységet irán y ító , az új viszonyokhoz és élm é­ nyekhez alkalm azkodó, az em lékanyagot ezeknek m egfelelően kiválasztó és összekapcsoló, p ro d u k tív ereje; ezzel szemben a kevésbbé hű és részletes, de dinam ikusabb, produktívabb emlékezet, am ely te r ­ m észetesen szintén lehet igen n a g y terjedelm ű is, a spontán szellem i tevékenység ren dkívül h a th a tó s tám ogatója, legkitűnőbb és m ár önm agában is kongeniálisan p ro d u k tív an y ag szállító ja. Az em lékezet­ nek főleg egyes érzék területeken kiem elkedő típ u ­ saira, v a la m in t á lta lá b a n az érzéki és a logikai, v a ­ lam in t a m atem atik ai (szám-) em lékezeti típ u sra, a tá rg y - és a szóemlékezet típuskülönbségeire itt éppen csak u ta lh a tu n k : köztudom ású, hogy v a la k i­ nek nagyszerű szín- v ag y hangem lékezete, de rossz alak- vagy szám em lékezete, jó szó-, de rossz tá r g y ­ emlékezete lehet v agy fo rd ítv a a legváltozatosabb kom binációk szerint. 617. A z em lékezet szerepe. Az em lékezetnek h a ­ talm as szerepe van valam ennyi lelki tevékenysé­ günkben. M ár a szem léletet is nagy m értékben m eg­ határo zza em lékanyagunk: azt lá tju k , h a llju k a

282

HARMADIK RÉSZ

tá rg y b a n vagy a tárgyból, a m it róla tudunk, sok­ szor akkor is, h a valóban nincs m eg benne; kiem el­ jük, k iv ála sztju k belőle az ism e rt vonásokat és sok ism eretlen t elh an yagolunk; a m eglévőket v a g y a ta p a s z ta lta k a t kiegészítjük a tá rg y ró l való tu d á ­ sunk, em lékezeti an y ag u n k szerin t; m áskor persze az ism eretlen, idegenszerű, főleg h a ném ileg h a n g ­ súlyozott, tű n ik fel és az ism ertet „m ár észre sem vesszük“, úgyhogy végül legjobban ism ertnek vélt, legtöbbet lá to tt, h a llo tt tá rg y a k a t g y a k ra n fe ltű ­ nően rosszul, hézagosán ism erünk éppen állandó ta ­ pasztalásukból fakadó érdektelenségük folytán. Az em lékezet íg y erősen m ódosítja a szem léletet, anyn y ira , hogy a m űvelt em ber szem lélete, h a nem tö­ rekszik tu d ato san e lfo g u latla n sá g ra és m indeno ld alúságra, sokkal elfogultabb és egyoldalúbb le­ h e t a naív, a k á r gyerm eki v ag y p rim itív em beri szem léletnél és ennek esetleg hű, élénk eidetikus utóképénél: innen érthető, hogy több k u ta tó az ősi vonásnak ta r to tt eidetikus képet az em lékezettől, a tu d ástó l erősen befolyásolt közönséges „ é re tt“ szem ­ léletnél nem csak ősibbnek, hanem egyszerűbbnek és objektívebbnek is ta r tja . E m lékezetünk term észetesen cselekvésünkben is folyton k ísér és tám ogat, gondolkodásunk legfőbb a n y a g á t sz o lg á lta tja a régi szem léleti és gondolati ta rta lm a k ala k jáb a n , és képzeleti tevékenységünk­ kel a legszorosabban egybeszövődik, a n n y ira , hogy a kettő egym ást szinte teljesen á tjá rja , á th a tja : a képzelet tovább szövi az em lékanyagot, az em léke­ zet a n y ag o t ad a képzeletnek és azt esetleges zava­ ráb an , alkotó tevékenységének m egszakadásában készségesen kisegíti. Az érzelm i élet a la k u lá s á ra is

AZ EMBERI LÉLEK

283

folytonos h a tá ssa l v an az em lékezet emlékező és fel­ idéző tevékenysége: m in d u n tala n változatos — vagy néha nagyon is egyform a! — érzelm i színű t a r ta l­ m ak a t vet fel és érzelm i életünket folytonosan re a k ­ ciókra és ak ciókra készteti. Régi érzelm eket is őrizve, néha egyenesen azokhoz rögzítődve szorosan a m últhoz köti, esetleg a m ú lt rab sz íjá n t a r tja a lelki életet: főleg érzelm i vagy érzelm ileg színezett tartalm á b ó l új életre kel és fel-feljár k ísérten i a m últ, hogy a jelenen, h a az nem elég erős, zsarno­ koskodjék. V alóban nem holt ta rtá ly , hanem élő és tevé­ keny erő te h á t az emlékezet, m in t lelki életünknek, a lelki erőlény életének m inden tényezője: és pedig olyan erő, am ely a m ag a k im eríth etetlen fo rrá sá n a k m élységeiből m erítve tovasiető tu d até le tü n k et m ú l­ tú n k egész ta rta lm á v a l célszerűen, sőt h atá ro zo tt céltudatos értelm ességgel e llá tja , alk alo m ad tán persze el is n y o m hatja. Ezekben van re jte tt din am i­ k á já n a k legfeltűnőbb titokzatossága, am ely a leg­ egyszerűbben vezet be lelki életünknek az eddigi vizsgálódások folyam án csak ú jr a m eg ú jr a felcsil­ lanó, de eddig még fel nem t á r t m élységvilágába. 618. A „tu d a tta la n “ problém ája. A lelki életnek ez a m élységvilága az, a m it egy szóval tu d a tta la n ­ nak szokás nevezni: ez ú jab b an rendkívül sok lélek­ ta n i vizsgálódás központjába k e rü lt, am elyek m ind a tu d a tta la n n a k n a g y szerepére m u ta tn a k reá lelki folyam ataink, a k tu sa in k létre jövetelében. I t t k ét fon­ tos kérdés m erül fel: az első az, v á jjo n az eddigi, a tu d a tta la n ra vonatkozó vizsgálatok eléggé rá m u ta t­ tak-e a tu d a tta la n lelki szerepére; a m ásodik pedig az, v á jjo n a tu d a tta la n m in t ilyen m egértetheti-e

284

HARMADIK RÉSZ

azt a szerepet, am elyet a tu d a tta la n n a k nevezett lelki tényező a lelki életben betölt? M indkét k é r­ désre nem m el kell válaszolnunk. 619. A tu d a tv ilá g „tu d a tta la n “ forrásai. Lélek­ tan i vizsgálódásaink kezdetén a lelki jelenségek egyik alap v o n ását tu d ato sság u k b an p illa n to ttu k m eg: azt lá ttu k , hogy v alam en n y i lelki jelenség, él­ m ény, tartalo m , m in t közvetetten adottság, tudatos és csak m in t tudatos leh et közvetetlenül a d o tt; a közvetetten ad o ttság pedig a lelki re a litá s egyik fő jellegzetessége. M indez igaz; ám de nem sza­ bad elfelejtenünk azt, hogy a lelki élet képe te lje ­ sen m egváltozik, h a jelenségei, ta rta lm a i, élm é­ nyei létrejövételének fo rrá sa it keressük. Ezek a fo r­ rások u g y a n is jórészben m á r nincsenek a tu d atb an , nincsenek szám unkra közvetetlenül, tu d ato san adva: ilyen lelki források létére különben m ár vizsgáló­ dásunk elején u ta ltu n k , hangsúlyozván, hogy ezek jelentősen kiegészítik a közvetetlenül ad o tt lelki re a ­ litások körét, am elyből csupán m in t m eghatározó fo rrá sa i reduktív-regresszív visszakövetkeztetés ú t­ já n érhetők el. Ezeknek a forráso k n ak a léte a lelki élet képének m eg rajzo lása során többször m u ta tk o ­ zott; legfeltűnőbb, döntő m ódon azonban az em lé­ kezet a la k já b a n lép e tt elénk: hiszen az egész em lé­ kezet m in t ilyen a tu d a tta la n b a n rejlő tényező és gazdag ta rta lm a m indenestül a tu d a tta la n ta rta lm a . Ily en módon a lelki élet h átteréb en m eghúzódó tu ­ d a tta la n érdeklődésünknek teljesen előterébe lép ett: p ró b álju k m eg m indenekelőtt fo rrásv id ék ét ú g y fel­ fedezni, hogy különféle lelki tevékenységeinkben való szerepét feld erítjü k . 620. A „tu d a tta la n “ szerepe kü lö n féle tevékeny-

AZ EMBERI LÉLEK

285

ségeinkben. A tu d a tta la n szerepét eddig főleg egyes feltűnő, különleges lelki m egnyilvánulásokban m u­ ta ttá k ki; ezenkívül az em lékezet tu d a tta la n jelle­ gét is hangsúlyozták. Van-e közük és m i közük van legközönségesebb, m indennapos tevékenységeinknek a tu d atta la n h o z? 1 A m ikor egy nag y v áro s fo rg a tag á b a n já ru n k , az i tt zajló élet ném i m egszokása u tá n m ár beszél­ getve, gondolkodva is a k a d á ly ta la n u l m ozgunk a sürgés-forgásban: a nagyobb, gyorsabb járm ű v ek re fel-felfigyelünk, de a lassú kocsikra, a könnyű k erék­ páro k ra, a g y a lo g já ró k ra alig vagy sem m i ü gyet nem vetve, m égis á lta lá b a n összeütközés és nehézség nélkül közlekedünk. Szinte ö n tu d atla n u l irá n y ítju k já rá su n k a t, a környezetet n ag yjából m egszokva, de folytonos változásaihoz, új helyzeteihez p illan atró lp illa n a tra megfelelően, „ügyesen“ alkalm azkodva. U gyanígy, társa lo g v a és m égis baj nélkül étkezünk, b á r az egyes ételek, evőeszközök korántsem m indig a régiekhez teljesen hasonlók: m indam ellett cselek­ vésünk ügyesen alkalm azkodik hozzájuk. Ezekben az esetekben igen bonyolult és változatos cselekvé­ seket h a jtu n k végre a nélkül, hogy azokra különö­ sebben figyelnénk, sőt néha egészen figyelm etlenül. És m égsem m ondható, hogy ezeket a cselekvéseket a n n y ira m egszoktuk, hogy erős, begyakorolt asszo­ ciációk folyam án m echanikusan m ennek végbe: m ert m indegyikben folyton új és új, többnyire nem nagy jelentőségű, de m égis szám ottevő változatok m erül1 A következő vizsgálódásokra vonatkozóan 1. a szerző külön tanulm ányát is: A t e l j e s t u d a t , t u ­ d a t v i l á g u n k l e l k i a l a p j a , Athenaeum 1980. évf. I—II. f.

286

HARMADIK RÉSZ

nek fel, am elyekhez m echanikus m ódon nem lehetne alkalm azkodnunk, hanem csupán a m egszokott cse­ lekvésnek is folytonos újszerű, spontán v á lto z ta tá ­ sával. V alam ennyi bonyolultabb szokáscselekvésünk olyan, hogy nem m ereven pontos ism étléssel, h a ­ nem a részletekben folyton új és ú j változatokkal folyik le, am elyekben a cselekvés a körülm ények változásaihoz alkalm azkodik. Még feltűnőbb jelenségeket tap a sz ta lu n k a be­ széd, a gondolkodás, a képzeleti tevékenység terén. A m ikor beszélgetünk, vitatkozunk, előadunk, beszé­ dünknek legfeljebb v alam i általán o s célja és váza lebegett előre v ag y lebeg közben előttünk, ám de e g y á ltalá b a n nem tu d ju k — pl. v itatk o zásn ál nem is tu d h a tju k — m it fogunk a következő percben m ondani. Az előadó, a szónok, aki esetleg órákig összefüggően és folytonosan beszél, csak egy vékony előre k ite rv ez e tt v á z la tta l fog bele előadásába, szó­ n o k latáb a: ennek részleteit a n n y ira nem tu d ja előre, bogy a m egkezdett nagyobb m ondat elején m ég be­ fejezése sincs a tu d atá b an . És m égis á lta lá b a n re n d ­ ben, logikusan, értelm es és befejezett m ondatokban beszél: beszél olyanról és úgy, am iről és ahogyan m ég soha sem beszélt teljesen hasonlóan, esetleg m ég m egközelítő hasonlósággal sem. Beszédében új gondolatokat sző, új fo rd u la to k a t ta lá l: és m indezt úgy, bogy a beszéd általán o s célján és ném i vázán kív ü l alig egy p á r szó v an egyszerre tu d atá b an , de sokszor úgy, bogy a kim ondott sz av a k a t sem m ind tu d a to sítja . A szükséges és m egfelelő gondolatok, szavak, m ondatok sorban eszébe ju tn a k , felm erül­ nek tu d a tá b a n éppen akkor, am ikor ra jtu k a sor: felm erülnek, de honnan? T u d a tu n k alól, a tu d a tta ­

AZ EMBERI LÉLEK

287

lanból készen adva, m egszerkesztve, sorba állítv a. És ez a n n y ira term észetes, hogy az értelm etlen be­ széd vagy a m egakadás egyenesen abnorm isnak tű ­ nik. Az író is, am ikor ihletve dolgozik, alig győzi a felötlő gondolatokat, m ondatokat leírni, úgy k erg e­ tik egym ást a tu d atta la n b ó l való felm erülésükben: és sokszor sem „eszében“, sem a papiroson nem kell sem m it sem törölnie; m ég verses sorok is néha la p ­ szám ra és h iá n y ta la n u l stilizálva, h iá n y ta la n r i t ­ m ussal „jönnek“. U gyanígy bontakoznak ki sorban a szem léletes képzelet képei, sokszor szigorú terv és következetesen m e g ta rto tt szabályok, jelen tés­ elvek szerint; még hosszú időn á t folytatólagos, k ö ­ vetkezetes álom is előfordul, am in t pl. H am ilton em líti egy fiúról, aki álm ában szenátornak képzelte m ag á t és erről a szerepéről hosszú, összefüggő tö r­ téneteket álm odott végig. Lehetséges mindez? H ogyne, hiszen tény. De hogyan lehetséges? I t t m ár egyenesen azt találju k , hogy legközönségesebb, de sokszor legjelentősebb te­ vékenységünkben is nem tu d ato s énünk, tu d a tv ilá ­ gunk cselekszik, gondolkodik, képzel, hanem ez a la tt valam i r e jte tt tényező szövi értelm es rendben, p re ­ cíz logikával cselekvésünket, gondolatainkat, képze­ teinket és tu d atéletü n k csak a kész eredm ényt veszi tudom ásul. E zt azu tán sokszor b írá lja , k ritiz á lja , a la k ítja , esetleg visszaveti, de m áskor csak szinte passzív szemlélője a tettek, gondolatok, képek fel­ m erülésének és nem egyszer utólag veszi m egdöb­ benve észre, m it te tt a k a ra tla n u l, m i csúszott ki ön­ kénytelenül száján. Ez a tu d a tta la n lelki tevékeny­ ség a tu d atu n k b a n lefolyónál á lta lá b a n jóval n a ­ gyobb terjedelm ű és a „ tu d a tta la n “ lelki jelentősége

288

HARMADIK KÉSZ

a tu d a tv ilá g é v a l szem ben egyenesen túlnyom ónak m utatkozik. De m iféle tevékenység és m iféle té ­ nyező ez? 621. A „tu d a tta la n “ m in t az én teljes tudata. Sem m i esetre sem a véletlen m űve: hiszen folyto­ nos értelm esség, elvszerűség, következetesség n y il­ v á n u l m eg benne. Ám de nem is a beg y ak o rlo tt te ­ vékenységek ism étlése: a n n y ira nem, hogy éppen a tu d a tta la n a legtöbb őseredeti, spontán, ú jszerű te ­ vékenységünk fo rrása. Nem v a g y csak ritk á b b a n kész asszociációk u tá n halad, hanem folyton új m eg új k apcsolatokat alkot; az em lékezetnek jelentés­ elveken alapuló asszociációkat szövő egész tevékeny­ sége is ide tarto zik , de ide tarto zik a gondolkodás és képzelet rengeteg eredeti, újszerű m u n k ája. Nem leh et a fe la d a ttu d a t, a célképzet „determ ináló ten ­ d e n c iá ja “ sem : hiszen az ily en célképzet m ag a nem létesít sem m it, a fe la d a ttu d a t pedig nem m a g y a ­ rázza m eg a tu d a tta la n b ó l fakadó tevékenységet; m e rt sem e tevékenység an y ag a, tá rg y i ta rta lm a , sem lefolyása m ag a nem tudatos, csupán a tu d a t­ ban felm erülő végeredm énye. A determ ináló ten ­ dencia csupán éppen azt a té n y t jelöli, hogy lelki tevékenységünk bizonyos feladatok, célok sz erin t és szolgálatában értelm esen, következetesen m egy végbe. De m i e végbem enés oka, fo rrása, létesítő té­ nyezője? É rtelm es kapcsolatok, ta rta lm a k létre jö ­ vetelének oka, fo rrá sa nem lehet m ás, m in t m ag a is értelm es és pedig ak tív e értelm es, vagyis tu d ato san értelm es tényező, az értelm esség szónak legtágabb, m indenféle, pl. érzelm i értelm ességet is m agában foglaló jelentésében. H a ezt nem tesszük fel, h a uj értelm es go n d o latain k at, cselekvésünket nem v alam i

AZ EMBEKI LÉLEE

28Ö

aktíve értelm es, azaz tu d ato san értelm esen h ató fo r­ rá s ra vezetjük vissza, m égis csak a véletlent, a v ak ­ esetet tesszük é rtü k felelőssé, am i képtelenség. A tu ­ dattalan b ó l felfakadó értelm es m ag a tartáso k , h a tá ­ sok és ta rta lm a k egész sorozata teljesen érth e te tle n valam i m élyebb értelm es forrás, azaz tu datos értelm ességgel szövő tényező felvétele nélkül; a u to m a ti­ kusan nem a la k u lh a tn a k hosszú értelm es gondolatés képzetsorok, m ert akkor éppen értelm ességüknek nincs oka és a la p ja. Ez az a k tív értelm esség, m é­ lyebb tudatosság azonban nem lehet m ag u k b an a gondolatokban és képzetekben m in t p u szta tá rg y i tu d a tta rta lm a k b a n : hiszen ezek csak a k tu sa in k tó l függően, igen m úlékonyan és változóan, sem m iképen sem önm agukban á llan ak fenn. Ámde v alam i idegen szellemi váltóőr sem tételezhető fel a tu d a t m élyén v agy az agyban, aki terveinknek, céljainknak enge­ delm eskedve híven és pontosan gondolkodnék, csele­ kedne, képzelne h e ly ettü n k és csak a kész eredm ényt közölné velünk! A kkor ez és nem énünk volna lelki életünk központja és őstényezője. Ez a feltevés nem kevésbbé képtelen, m in t az előbbi. K ülönben is az az általános m eggyőződésünk, hogy e tu d a tta la n te­ vékenység lelki életünk r e jte tt m élységeiből, de be­ lőlünk, énünkből fak ad : hogy esetleg aján d ék b a k a p ­ tu k kincsgazdagságát, de nem úgy, hogy m i sem m it m agunktól nem te ttü n k hozzá, nem já ru ltu n k aktíve hozzá létre jőve teléhez; valóban úgy érezzük, hogy énünk legm élyéből fakad e tevékenység. De m inden­ képen tu d atu n k „alól“. H a te h á t a tu d a tta la n lelki tevékenység nem tud atu n k b ó l fakad, de nem szárm azhatik m agukból a felm erülő tá rg y i ta rta lm a k ­ ból, képekből, gondolatokból, v a la m in t egy énünkön 19

290

HARMADIK RÉSZ

k ív ü l álló, idegen hatótényezőtől sem — m ivel ez, igen ellentm ondóan, egyrészt a n n ak a tényezőnek te l­ jes függését k itű z ö tt céljainktól, m ásrészt a m i te l­ jes függésünket a n n ak tevékenységétől jelentené — nem m a ra d m ás lehetőség, m in t a n n a k feltevése, hogy ezek a tu d a tta la n b ó l fakadó tevékenységek énünknek egy a közvetetlenül ad o tt ta p a sz ta la ti tu ­ d a ta a la tt, azon tú l fennálló tu d atá b ó l erednek. M i­ vel pedig ez a tu d a tta la n egész e lm ú lt élm énykincsün­ ket, em lékezetünk egész ta r ta lm á t felh a sz n á lh a tja és alk alo m ad tán fel is haszn álja, m ég pedig tudatosan, értelm esen felhasználja, énünk e m élyebb tu d a tá ­ n a k egész elm últ élm énykincsünk egyszerre m eglévő, a k tu ális, a d o tt teljes tu d a tá n a k kell lennie. É n ü n k ­ nek ez az egész m ú ltjá ra egyszerre k iterjed ő teljes tu d a ta legközönségesebb közvetetlenül ad o tt lelki tevé­ kenységeinknek szükséges előfeltétele, am ely nélkül cselekvésünk, beszédünk, gondolkodásunk, képzeleti tevékenységünk nem m ehetne végbe, lehetetlen volna. K özvetetlenül á té lt tu d a tu n k a la tt énünk egy sokkal tágabb körű, egész m ú ltú n k ra , „ tu d á su n k ra “ k ite rje d ő teljes tu d a ta a lelki élet alapvető szüksé­ gessége, lehetőségének alap feltétele: m ert n y ilv á n ­ v aló an ez m űködik közvetetlenül a d o tt lelki életünk nagyobb részében és végeredm ényben egészének a la p ja ; hiszen a tu d a t alól felm erülő tartalm a k b ó l táplálkozik, az em lékezetre é p ít egész tu d atte v é k e n y ­ ségünk. É nünk íg y értelm ezett teljes tu d a ta te h á t lé­ lek ta n i szükségesség: ez az a potenciális, v a g y job­ b an m ondva r e jte tt tudás, am ellyel m in d u n ta la n ta ­ lálkoztunk és am ely m ost a közvetetlenül á té lt tu ­ d a t a la tti tényleges, a k tu á lis, élő és h ató tu d a tk é n t

mutatkozik.

AZ EMBEKI LÉLEK

291

622. A teljes tud ó t létét igazoló lelki jelenségek. A következőkben a lelki élet n éhány olyan jelensé­ gét fo g lalju k röviden össze, am elyek a teljes tu d a to t szinte a m aga ténylegességében á llítjá k elénk. M in­ denekelőtt m ég egyszer visszatérü n k az em lékezet szem ügyrevételéhez. A zt lá ttu k , hogy az em lékezet m indenkori tudattev ék en y ség ü n k et a rá n y la g igen biztosan kiszolgálja a szükséges em lékezeti t a r ta l­ m ak felvetésében. Ámde azt, hogy m ilyen t a r ta l­ m a k ra v an szükségünk, változó m indenkori élm é­ nyeink, feladataink, céljaink, szándékaink h a tá ro z ­ zák m eg: és íg y a szükséges emlékek, ism eretek fel­ idézése sem m iképen sem m ehet végbe az időbeli szomszédos átélés a la p já n a la k u lt asszociációk sze­ rin t, hanem folyton új és új jelentéselvek szerint való asszociációk a lk o tá sát k ív á n ja az em lékanyag­ ban. És az em lékezet ezt is kitűnően elvégzi. E nnek a tevékenységének a m egértéséhez sem m iképen sem elegendő az az önm agában teljesen indokolt és a ta ­ pasztalás a la p já n — am in t nem sokára m ég jobban b e lá tju k — helyesnek bizonyuló feltevés, hogy az á té lt élm ényeket kísérő fiziológiai folyam atok v a ­ lam i nyom ot h ag y n ak h á tr a az ag yban és e nyom ok a la p já n a régiekhez valam iképen hasonló folyam a­ tok jönnek létre az idegrendszerben az em lékezet élm én y tartalm án ak felú jítása k o r; m e rt hiszen ezek a nyom ok és funkciólehetőségeik sem m iképen sem m agyarázzák meg, hogy m ié rt éppen a folyton v á l­ tozó feladatok é r t e l m é n e k ! m egfelelő élm ény­ ta rta lm a k ú ju ln a k fel a rá n y la g szigorú logikai p re ­ cizitással és következetességgel? I t t kétségtelenül csakis értelm es tényező tevékenysége m ag y a ráz ­ h a tja m eg az em lékezeti an y ag értelm es rendezett10*

292

HARMADIK RÉSZ

ségét és a változó feladatok értelm ének m egfelelő változatos felú jú lá sát. U g y an íg y a ráism eréshez is szükséges az — esetleg fel sem ú jíth a tó v ag y nem tényleg felújuló — előbbi, régibb élm ény jelenléte a teljes tu d atb a n , am elyhez az új élm ényt hason­ lítv a ism erünk r á az ú j élm ényben a régi t a r ta l­ m ára. N em különben á llu n k a haso n ló ság tu d atn ak azzal a sajátság o s jelenségével, am ikor valam ely tá r g y a t egy v a g y több m ásik, ism e rt tárg y h o z h a ­ sonlónak m inősítünk a nélkül, hogy a hasonló tá rg y v a g y tá rg y a k a tu d a tb a n jelen volnának v a g y a k á r fe lú jítá su k lehetősége is m egvolna; a hasonló t a r ­ talm a k n a k későbbi esetleg m égis lehetővé váló fel­ ú jítá s a az ú j tartalo m h o z való h asonlóságukat és ezzel a hasonlóságélm ény ig az sá g át ig azo lja és e g y ú tta l rá m u ta t a rra , hogy a hasonló ta rta lm a k v alah o l — azaz éppen a teljes tu d a tb a n — jelen és az ú j ta rta lo m m a l összehasonlíthatók voltak. M ásképen ezt a hasonlósági élm ényt sem tu d ju k m egérteni, m ert a hasonlóság olyan viszony, am ely csupán a hasonló tagokban v an m eg és ezek nélkül sem fenn nem áll, sem m eg nem ra g a d h a tó .1 F eltű n ő jelenség a folyam atos szóm egértés: a sz av a k a t m eg é rtjü k és h aszn á lju k a legnagyobb se­ bességgel a nélkül, hogy a legtöbbnek jelentése fel­ m erülne tu d a tu n k b a n ; csupán többé-kevésbbé v ilá ­ gos irá n y élm én y ü n k van, am ely jelentésük felé cé­ loz azzal a tu d a tta l, hogy ezt a jele n té st ism erjü k és b árm ik o r felidézhetjük. Ez a szóm egértés és é r­ 1 L. a szerző G r u n d l e g u n g d e r P h i l o s o p h i e I. k., valam int B ö l c s e l e t i a l a p v e t é s c. m unkái­ nak a hasonlósággal foglalkozó vizsgálódásait.

AZ EMBERI LÉLEK

293

telm es szóhasználat is teljességgel é rth e te tle n m a ­ ra d an n ak a feltevése nélkül, hogy a szavak jelen ­ tései a teljes tu d atb a n valóban tu d o ttak , állandóan tu d ato sítv a vannak. • Az a fu rcsa jelenség, hogy valam ire, a m it alig v agy e g y á ltalá b a n nem v e ttü n k tu d ato san észre, később m égis vissza tu d u n k emlékezni, látszólag szintén egy „ tu d a tu n k a la tti tu d a tr a “ vall, am ely a kérdéses ta rta lm a t tu d ato san észrevette, m egőrizte és elénk v e títh e ti: m ert csupán an n ak a feltevése, hogy a ta rta lm a k n a k m egfelelő ingerek nyom ot h a g y ta k szervezetünkben, m aguknak a ta rta lm a k ­ nak későbbi tu d atb eli felm erülésére alig szolgáltat elégséges m ag y arázato t. Az előbbinél sokkal feltűnőbb és fontosabb je ­ lenség az ism ert tu d a ta la tti keresés, am ikor egy t a r ­ talom felidézése v ag y valam ely problém a m egoldása fárasztó, hosszas töprengésre sem sikerül, de a k é r­ déssel való foglalkozás u tá n egy idővel a fe lú jí­ tandó tartalo m v ag y a keresett m egoldás m agától készen felm erül: i tt a tu d a t a la tt értelm es, tudatos keresésnek kellett végbe m ennie, m ert főképen v a la ­ m ely bonyolult fela d at m egoldása sem m iképen sem tekinthető autom atikus, véletlen m egoldódásnak. I t t is a teljes tu d a t k eresett és ta lá lt, a m it azok a néha, a kérdéssel való foglalkozás elejtése u tá n felm erülő feszültségi érzelm ek is tan ú síta n a k , am elyek a tu d a ta la tti továbbkeresésre v allanak. H ogyan érth ető és fejth ető m eg a teljes tu d a t felvétele nélkül a tu d a tta la n id ő tu d a t m eglepő je ­ lensége: az a jelenség, hogy egyes szem élyek nem ­ csak az ébrenlétkor ta lá ljá k el igen jól az időt, b á r nem m indig ezt szám olják, hanem m ég álm ukból is

294

HARMADIK RÉSZ

v alam ely előre k itű zö tt, szokatlan időre pontosan fel tu d n ak ébredni, nem úgy, m in t az ideges ember, aki á lm a tla n n á v álik ilyenkor? I t t is csak a teljes tu d a t id ő tu d a tá n a k és időszám ításának a felvétele a d h a t választ e ren d k ív ü l csodálatos jelenségre. H onnan v an az, hogy valam ely önm agában nem feltűnőbb, de szám unkra fontos in g erre figyelm ünk m ás irá n y ú erős elfoglaltsága, elm erülése m ellett is rögtön reag álu n k , ho lo tt esetleg tá rg y ila g sokkal erősebb, de szám u n k ra nem jelentős ingerekről sem m i tu dom ást nem veszünk? Ez is csak a teljes tu d a tn a k v alam ennyi m in k et érő és érzékeinket tényleg afficiáló in g e rt felfogó és a fo n to sak ra re a ­ gáló tevékenysége a la p já n érthető. A halálos veszedelem ben forgóktól ism ételten le írt „expresszélm ény“, am elyben állító lag egész m ú ltju k szinte p illan a to k a la tt lepergett, sőt szinte egyszerre á llt előttük, reprodukciós képességünk a l­ k alm ilag óriási erejéről tanúskodva m ajdnem m ár a teljes tu d a to t á llítja a közvetetlen tap a sz ta lásb a n is elénk, b á r feltehető és körülbelül bizonyosra ve­ hető, hogy i t t is m ég csak rendes tu d a tu n k átélési képességének abnorm is .fokozódásáról v an szó. A tu d a tfo ly a m a t sebességének óriási m egnövekedésé­ vel m á r az álom ban is találk o ztu n k : és a néha fel­ m erülő következetes, értelm es álm ok vagy az álom ­ ban végzett értelm es, esetleg igen értékes gondolati v a g y m űvészi, technikai képzelő tevékenység m egint csak az álomszövő tényező tu d ato sság ára, azaz a tu d a tu n k a la tt re jtv e m űködő teljes tu d a tr a u ta l­ nak, am ely az álm ot elénk v etíti. U gyanez m űködik a m űvész ihletében, a lángész in tu itív tevékenysé­ gében, a csodagyerm ek bám ulatos teljesítm én y ei­

AZ EMBERI LÉLEK

295

ben, am elyek m ind tu d a tu n k tu d a tta la n m élyéről felfakadva m égis csodálatos értelm ességre, leg n a­ gyobb fokú logikai v ag y esztétikai v ag y g y ak o rlati erőre vallanak. U gyanebbe a körbe sorolhatók egyes ú. n. okkult jelenségek, a clairvoyance, a telepátia, a m édium izm us egyes, valódiságukban igazolt ese­ tei: ezekben is a teljes tu d a t h a ta lm a s és m ég ko­ rántsem eléggé feld e ríte tt erőinek m eg n y ilv án u lá­ sá t kell elsősorban lá tn u n k ; ilyen erők m eg n y ilv á­ n u lásáv al találkozunk a hipnotikus v ag y közönséges szuggesztió feltűnő jelenségeiben és h a tá sa ib a n is. Ámde tu d ju k azt, hogy a legközönségesebb te­ vékenységekben is folyton m egnyilvánul a teljes tu ­ d a t h a tá sa ; így többek között szokáscselekvéseink­ ben is, am elyeknek sajátság o s plaszticitása, ru g a l­ m assága, sokszor igen értelm es alkalm azkodó ké­ pessége a teljes tu d a t tevékenységére u tal. K ülönö­ sen erre u ta l általános értékelésünk is olyan szokás­ cselekvésekre vonatkozóan, am elyek nagyobb e r­ kölcsi jelentőségűek: h a a m ár m agától, h a rc nél­ kül, szinte ö n tu d atlan u l gyakorolt jócselekedet a k ­ tu sá t és lelki fo rrá sá t m ag asab b ra értékeljük, m int a h arc után , nehezen és igen tu d ato san v é g re h a jto tt jó tettet, akkor re jte tt m eggyőződésünk szerint az az „autom atikus“, „ ö n tu d atlan “ jócselekedet nem lehet valóban m echanikus és tu d a tta la n , hanem csu­ pán egy m élyebb és erkölcsileg m egszilárdult, erős és tudatos erkölcsi készségekkel rendelkező tu d a t­ ból fak ad h at. A jelenségek felsorolását még fo ly ta th a tn é k : egész lelki életünkben csodálatos m élység és tito k ­ zatosság n y ilv án u l meg, am ely a lelki világ m ély­ ségdim enzióiba vezetve ott, az állítólagos tu d a tta -

296

HARMADIK RÉSZ

lanban, azaz közvetetlenül á té lt tu d a tu n k a la tt, egy m indenképen értelm esen ható, csakis tud ato sk én t lehetséges és pedig ren d k ív ü l gazdag terjedelm ű tu d a tta l bíró tényezőre u tal. A lelki élet közvetetlen a d o ttsá g ain a k n a g y része kényszerítő erővel v isszam u tat egy ilyen r e jte tt tu d a tra , m in t fo rrá ­ sára, létének, sőt lehetőségének szükséges előfelte­ vésére, am ely nélkül e g y á ltalá b a n nem jöhetne lé tre : a közvetetlen lélektani m egfigyelés tá rg y a i m egérthetőségük v ég ett szükségessé teszik azt a redu k tív -reg resszív visszakövetkeztetést, am ely fo r­ rásu k k é n t a közvetetlenül a d o tt tu d até le tü n k a la tt m űködő, sokkal gazdagabb és hatóképesebb tu d a to t fedez fel. A reduk tív -reg resszív v izsg álat ennek a tu d a tn a k a létét m in t közvetetlen lelki ad o ttság ain k szükséges reális előfeltevését, okát, m in t közvetve, h a tá sa ib a n a d o tt lelki tén y t, lelki re a litá st, lelki alaptényezőt ra g a d ja meg. 623. A teljes tu d a t lehetőségének a kérdése. M indezeket b elátv a és elfogadva m égis felm erül a kérdés: lehetséges-e ez a vázolt teljes tu d a t és ho­ gyan? Lehetséges-e egyetlen énünk k é t tu d a ta és le­ hetséges-e ak k o ra terjed elm ű tu d a ta , am ely m inden elm ú lt élm ényre egyszerre k iterjed ? És h a lehetsé­ ges, hogyan lehetséges am az a tu d a t is és közvetet­ lenül átélt, szűkebb tu d a tu n k is? Mi a kettő viszo­ n y a egym áshoz és m it jele n t e g y á ltalá b a n ez a fu rc sa tudatkettősség? E zekkel a kérdésekkel az em bertani problém ák legm élyére, az em ber m ivol­ tá n a k legm élyebb lényegébe, szinte m etafizik ai kö­ zepébe fú rju k be m ag u n k at, a n n y ira , hogy a re á ju k ad o tt válaszokkal az em beri lélek és lelki élet terű-

AZ EMBEEI LÉLEK

297

letét tú lh a la d ju k és az em bertan alapvető és végső filozófiai problém áinak a terü letére h ato lu n k be. 624. A teljes tu d a t és az em beri tu d a t s tr u k tú ­ rája és egym áshoz való viszonya. T udatjelenségeink egym agukban sokszor irá n y u ln a k u g y a n a testre, de nem m u ta tn a k sem m iféle testi, an y a g i jelleget: az akarás, a belátás, a képzet, az érzelem, de m ég a szem lélet érzetm ozzanata is valam i egészen más, m int am ilyennek a test, az anyag, e térés, paszszív hatáshordozó a red u k tív v iz sg á la tra m u ta tk o ­ zik. A jelentéssel bíró tu d a tre a litá so k éppen s a já t­ ságos jelentéses, értékkel te lt és tu datos jelleget m u ta tn a k : ez az, a m it szellem i jellegnek m ondunk. Lelki tényezőink és jelenségeink önm agukban s a já t­ ságosán testetlen, nem anyagi, hanem ú. n. szellemi term észetűek. Ezzel szemben áll az a ta p a s z ta la ti­ lag igazolt, m indinkább közism ert tény, hogy egész tu d atéletü n k lefolyása legszorosabban hozzá van kötve testi szervezetünk, főleg idegrendszerünk, de m ás szerveinknek is, norm ális m űködéséhez; és pe­ dig nem csak egész tu d atfo ly am u n k szakad meg a szervezetet érő egyes sérülések, életm űködésének rendellenessége következtében, v agyis az em ber el­ ájul, ö n tu d a tá t veszti, hanem a testi életm űködések kóros gyengülése v agy elváltozása a lelki élet b á r­ m elyik részének gyengülését, elto rzu lását v ag y k i­ esését is eredm ényezheti. íg y gyengülhet, to rzu l­ h at, illetőleg kieshet az önérzelem, az ak arás, a be­ látás, a szóm egértés, az olvasóképesség, a szám ­ emlékezet, egy elm últ k o rszak ra való emlékezési képesség, a k ritik a i képesség, a vágydinam izm us, á lta lá b a n az érzelm i élet stb. M indebből világos, hogy önm agukban testetlen jellegű tudatjelensq-

298

HARMADIK RÉSZ

geink tényleges létrejőve tele és lefolyása á lta lá b a n és a részletekben is szorosan függ a te s t szervezeté­ től és életm űködéseitől. Ez a látszólagos ellentét az előbbi, k ét tu d a t lé­ téhez fűződő parad o x o n n al egybevetve, ezt a n agy nehézséget m egoldja és e g y ú tta l m ag a is eltűnik. Az egyéni lélek teljes tu d a ta az egyéni lelki életet a m ag a tisztaság áb an , tisz ta lelkiségében, szellem i­ ségében a lk o tja : ez a lélek v ilá g a önm agában. Az em ber azonban nem csak lelki, hanem e g y ú tta l testi lény is: közve tétlen ü l ad o tt tu d a tu n k egyetlen, lelki énünk testhez kötött, te h á t pszichofizikai szer­ kezetű, igazi em beri tu d a ta , am elyben a tisz ta lelki élet egészéből csak an n y i v álik tudatossá, am ivel m egfelelő fiziológiai folyam atok is e g y ü tt já rn a k . M ivel pedig a testi szervezet hatóképessége igen korlátozott, közvetetlen tu d atu n k b a n egyszerre csak a rá n y la g kevés v an jelen: így pl. az éw többé-kevésbbé m eglévő tu d a ta önm agáról, egy-két ak tu s v ag y aktuskom plexum , énünk legutolsó állapoth a táro zm án y ai és többnyire néh án y tá rg y i tu d attartalo m , azaz szem léleti kép, képzet, gondolat v ag y elhatározás. H ogy azonban m ég az erősen k o r­ láto zo tt em beri tu d a tb a n is, am ely a teljes tu d a tn a k m in teg y szűk n y ílása, egyszerre több lelki a d o tt­ ság v an jelen, ig azo lja a lelki életnek egyszerre több élm ényre és ta rta lo m ra való irá n y u lá si képes­ ségét. íg y term észetesen sem m i a k a d á ly a sincs a n ­ nak, hogy a testi szervezettől nem korlátozott, a ttó l független tisz ta lelki teljes tu d a tb a n egyszerre v a la ­ m ennyi elm ú lt élm ény tu d ato s: hiszen ez is csak — b á r igen n a g y — véges szám ot jelent, te h á t elvileg nem különbözik a testhez k ö tö tt „em beri“ tu d a tn a k

AZ EMBERI LÉLEK

299

szintén egyszerre több ta rta lo m ra való irá n y u lá si képességétől. Ily en m ódon m egoldódott a nehézség: ugyanegy énünknek önm agában tisz ta lelki teljes tu d a ta v an; ez m űködik lelki életünk alap ján . De ugyanez az én a testhez kötött, a n n ak m űködésétől is függő és k o r­ látozott, pszichofizikai „em beri“ tu d a to t is m eg ala­ pozza, am elyben a tu d atosság a lelki éné, de benne csak annyi tudatos, am ennyivel m egfelelő fiziológiai folyam atok já rn a k együtt. íg y a teljes és az „em­ b e ri“ tu d a t problém ájának egyes további, konkrét nehézségei is m egoldódnak. M indenekelőtt a fele­ dés, a felidézési lehetetlenség egyszerűen azzal m a ­ gyarázható, hogy az em beri tu d atb a n való felidé­ zési lehetőséghez szükséges testi, agybeli „nyomok“, elváltozások m egszűntek v agy á talak u lásu k , esetle­ ges fiziológiai „elzártságuk“ m ia tt nem a k tiv á lh a ­ tok, te h á t a m egfelelő testi folyam atok h íjá n az illető tu d a tta rta lm a k az em beri tu d a tb a n nem idézhetők fel. A néha később m égis lehetségessé váló felidéződés a testi em léknyom fiziológiai e lz á rtsá ­ gának m egszűnéséből érthető. A ráism erés és em lé­ kezés h iá n y a is a felidézési lehetetlenséghez hasonló testi okokon alap u lh at. M ás kérdés az, hogyan érthetők m eg az em léke­ zetnek ren dkívül gyakori csalódásai, azok az esetek, am ikor em lékképeink m egham isítva, hozzáképzelt m ozzanatokkal m eg v álto ztatv a idéződnek fel és m i az eredeti tap asztalásn ak m egfelelőnek íté ljü k őket? I t t talá n nem csak az em beri tu d a t fogyatékosságá­ ban, hanem a teljes tu d a tn a k nem abszolút m inden­ tudó és c sa lh a ta tla n term észetében is kell a h ib a ­ fo rrá st keresnünk. F olytonosan a k tív énünk állan-

300

HARMADIK RÉSZ

dóan tovább szövi, színezi, a la k ítja tu d a tu n k ta r ta l­ m ait, képzeteinket, gon d o latain k at: term észetesen felteendő, hogy a teljes tu d a t is élm ényeinknek ere­ deti a la k ju k b an való m egrögzítése m elle tt azokat folytonosan tovább is a la k ítja és ennek az a la k ítá s ­ n ak az eredm ényeit, ú jabb és újabb, többé-kevésbbé hasonló képeket és gondolatokat is, persze m egőrzi. Íg y betölti az eredeti m egfigyelés hézagait, tovább színezi és v a riá lja az eredeti a d a to k a t stb. L ehetsé­ gesnek látszik i tt a zu tán olyan későbbi csalódás, hogy a teljes tu d a t is néha összetéveszti az eredeti tap a sz ta lá st a képzeletileg továbbfűzött v a riá ció k ­ kal, azaz tu d a tu n k rögzítő képessége nem abszolút c sa lh a ta tla n u l biztos, b á r v alam ennyi á té lt t a r ta l­ m a t is m e g ta rtja ; ez az utóbbi az eredetileg á té lt képnek v alam i m ódon való újram egjelenése a la p já n történő felism eréséből és h a tá ro z o tt azonosításából derül ki. V iszont ez a h a tá ro z o tt felism erés és azo­ nosítás a r r a is u tal, hogy legalább többnyire i tt is az em beri tu d a t gyöngesége és fogyatékossága, am ely nem engedi m eg a tökéletes felidézést, ered ­ m ényezheti a csalódásokat. A szervi b ajokkal kapcsolódó, n ag y m érték ű és terjed elm ű ráism erési h ibák szintén az em beri tu ­ d a t fiziológiai a la p já t látszan ak okolni: a helyesen felidézett em lékképre való ráism erés képtelensége — am ely kis m értékben nem beteges, de pl. a K orsakoff-kórnál n a g y m értékben fellép — m inden v a ­ lószínűség szerin t csak fiziológiai alapú, m íg a fausse reconaissance, a ham is ráism erés pozitív ese­ tei, am ikor á t nem éltre m in t á té ltre „ism erünk r á “, inkább lehetnek részben a teljes tu d a tn a k is csaló­ dásai, b á r valószínű, hogy i tt is nagyrészben csak

AZ EMBEKI LÉLEK

301

aa em beri tu d a tn a k fiziológiai fogyatékosságból, illetőleg zavarból eredő csalódásaival állu n k szem ­ ben. Mindez teljesen m egérthető a teljes tu d a t fel­ vétele m ellett is, hiszen a teljes tu d a t nem abszolút, végtelen, m indentudó és c salh a ta tla n , b á r h a so n lít­ h a ta tla n u l világosabb, erősebb, pontosabb és n a ­ gyobb, m in t az em beri tu d at. V iszont ezeknek a fo­ gyatékos, illetőleg abnorm is jelenségeknek a nem fogyatékos és a norm ális jelenségekkel való össze­ függésére jobban rá v ilá g ít a teljes tu d a t feltevése, am ely nélkül különben a norm ális lelki jelensége­ k et eg y általáb an nem tu d ju k m egm agyarázni. A degeneráció, hisztéria, ideg- és elm ebaj leg­ különbözőbb f a jtá i szintén az em beri tu d a t fizioló­ giai a la p já n a k szervezeti és m űködési hib áib an lelik m ag y a ráz a tu k at, sőt G. G eleynek egyik a „m aga­ sabb tu d a tta la n “ és az agy viszonyára vonatkozó m agyarázatához hasonlóan e g y e s i d e g e s s é g i e s e t e k ta lá n úgy is m agyarázhatók, hogy v ag y a kis k alib erű teljes tu d a tn a k az ag y k o rm án y zásra való gyöngesége, v ag y a nagyon h a ta lm a s teljes tu ­ d a tn a k az ag gyal szemben tám aszto tt túlságos igé­ nyei a kettő közötti helyes koordinációt, illetőleg szubordinációt m egbontják és íg y idéznek elő fu n k ­ cionális zav aro k at; különösen az utóbbi eset felte­ vése igen alkalm as és ta p a sz ta la tila g igen m egfele­ lőnek látszik nagy, geniális szellemek egyes ideges b á n ta lm a in ak m egértésére. A teljes tu d a t nem hisz­ térikus, nem őrült, de lehet szeszélyes, perverz, á ll­ h a ta tla n , m akacs, m indenféle tisztán lelki eltévelye­ dést vagy nem csak fizikai elferdülést m agáévá te­ het és így alk alm as lelki a la p ja lehet az em beri tu d a t fiziológiai zavarokkal is kapcsolatos b a ja i­

302

HARMADIK RÉSZ

nak, sőt ilyen zav aro k at elő is idézhet; m áskor persze tőle teljesen függ etlen ü l léphetnek fel az idegrendszerben — pl. szifilitik n s a la p ú — kóros el­ változások és a teljes tu d a t egész á rta tla n lehet az em beri tu d a t ideg- és elm ebajaiban, am elyektől e g y ú tta l m entes is, de am elyek m ia tt nem képes az em beri tu d a tb a n n orm ális m űködését kifejten i. Az egyidejűleg v ag y eg y m ásu tán fellépő tu d athasadások, tudatm egsokszorozódások sem m ondanak ellent a teljes tu d atn a k , sőt csak a teljes tu d a t fel­ vétele a la p já n érth ető k m eg kellően. Főleg h iszté­ riá s esetekben lép fel az a jelenség, hogy az egyén m űködő, éber tu d a tá n kív ü l egy m ásik tevékenységi sor is húzódik, am elyben értelm es cselekvéseket vé­ gez az illető szem ély a nélkül, hogy tu d n a róluk. E bhez a cselekvéssorhoz nem tarto zik külön én, m in teg y „ tu d a ta la tti“ fo rrá sa v a n : ez a tu d a ta la tti fo rrá s pedig, a\ cselekvéssor értelm es jellegét te ­ kintve, nem lehet m ás, m in t a teljes tu d at, am ely az em beri szervezettel a lelkileg szintén tőle m eg­ alapozott em beri tu d ato n k ív ü l álló, abba bele nem v e títe tt, em beri tu d ato n nem alapuló cselekvéseket végeztet. E z nem is olyan nagyon ren d k ív ü li dolog, hiszen sokszor norm ális körülm ények között is hat, cselekszik a teljes tu d a t a testben és a testte l a n él­ kül, hogy ez az em beri tu d a tb a n tu d atosulna. Az egym ás u tá n fellépő szem élyiségeknél két v ag y esetleg több, a tu d ato s szem élyiség m inden vo­ n á sáv a l rendelkező szem élyt él á t egym ás u tá n ug y an az az egyén, ú g y hogy egy ideig A szem élyi­ ségnek, m ajd B-nek, a z u tá n ism ét A -nak tu d ja m a ­ gát. A különböző szem élyek egym ásról nem tudnak, v a g y csak az egyik tu d a m ásikról, de a m ásik nem

AZ EMBERI LÉLEK

303

tu d az egyikről. U g y an an n ak a szem élyiségnek ú jra való tu d ato su lásáv al az illető szem ély — m ondjuk A — rendszerint körülbelül o tt fo ly ta tja életét, ahol a m ásik szem élynek, m ondjuk B-nek, m egjelenése­ kor elhagyta. A vázolt eset csak az em beri tu d a t egységét re n ­ d íti m eg és éppen a teljes tu d a t ú jr a visszaad ja az ilyen egyén tu d ategységét; a leginkább elfogadható m ag y a ráz a t az, hogy a teljes tu d at, valószínűleg az ag y különböző részeiben, egym ás u tá n különböző em beri tu d ato k a t létesít, am elyeket közös em beri tu d a t és em beri tu d atb eli emlékezés v ag y e g y á lta ­ lában nem, vagy csak egyoldalúan köt össze. M in t­ hogy felfogásunk szerin t nem az em beri, hanem a tiszta lelki, teljes tu d a t alapozza meg és t a r tja fenn a lélek és a lelki tu d a t lényeges egységét, íg y és — m ondhatnék — csakis így nem veszélyeztetik a tu d ath a sad á s e jelenségei a tudategység és a sze­ m élyegység különben ta rth a ta tla n n á váló elveit, hanem nagyobb nehézség nélkül m eg m ag y arázh a­ tók. — Term észetes, hogy a csupán az organizm uson á t m egnyilvánuló teljes tu d at, v a la m in t az em beri tu d a t speciális funkciói és viszonyai további részle­ tes lélektani és fiziológiai m ag y a ráz a to t igényelnek. Ezek u tá n m ár csak a teljes tu d a t s tr u k tú rá já ­ nak és az em beri tudathoz való viszonyának rövid összefoglalása m ara d h á tra . M indenek előtt ú jr a le kell szögeznünk, hogy elvileg fel kell hag y n u n k azokkal a kísérletekkel, am elyek az em beri tu d a t szám ára nem tudatos forrásból eredő, de értelm es, sőt m ély értelm ű jelenségeket valóban tu d a tta la n ­ n al p róbálnak m ag y arázn i. A n y ilv án v aló an tu d a ­ tosságot eláru ló t tu d a tta la n n a l, az értelm est értei-

304

HARMADIK RÉSZ

illetlenséggel m ag y a ráz n i valóban nem nagyon é r­ telm es dolog, m ég azon a pozitivisztikus állásponton sem, bogy e jelenségeket m egalapozó tu d a to t nem tap asztalu n k . Nem tap a sz ta lju k , de sok o ly an t el kell fogadnunk, a m it nem ta p a sz ta lu n k : ezek a je ­ lenségek is kényszerítő erővel követelik, hogy fel­ vegyük egy tu d a t lété t és m űködését, m in t az ism er­ te te tt ta p a s z ta la ti jelenségek elengedhetetlen felté­ telét. És e jelenségek a la p já n az őket létrehozó tu ­ d ato t ad o tt em beri tu d a tu n k n á l sokkal tágabb k ö rű ­ nek, m inden volt élm ényünkre kiterjedőnek, ennyi­ ben „teljes“ tu d a tn a k kell felvennünk, különben nem m ag y arázza m eg a tőle egész elm últ élm ény­ v ilágunkból változatosan, gyorsan és értelm esen összeszőtt képzet- és gondolatsorozatainkat. H a a lé­ lek ta n valóban értelm es m a g y a rá z a tá t k ív á n ja adni értelm es lelki jelenségeinknek, nem zárkózhatik el a telje s tu d a t felvétele elől, m e rt nélküle, ism étel­ jük, legelem ibb és m indennapi tu d a tfo ly a m a ta in k m egértése és értelm es m eg m ag y arázása lehetetlen. M indenesetre i tt az ideje, hogy a lélek tan értékes pszichofiziológiai k u ta tá s a i és kétes é rték ű m echa­ n isztikus m a g y a rá z a ta i u tá n a valódi lelki jelensé­ gek igazi, valóban pszichológiai, azaz lelki m a g y a ­ rá z a tá ra is az eddiginél több gondot fordítson. A teljes tu d a t egy a testtő l fü g g etlen ü l és ön­ állóan létező egyéni én tu d a ta : ez az én, a m i s a já t egyéni énünk, lelkünk a m ag a önálló és teljes m iv o ltá ­ b an elsősorban ö nm agáról teljesen és m egszakítás nél­ k ü l tud, önm agát ism eri; továbbá m inden egyszer á té lt, tu d a tá b a n volt tu d a tta rta lm á ró l egyszerre tu d és s a já t előző á lla p o ta it a m in d n y á ju k a t m in ­ denkor m agasabb egységben összefogó, m indenkori

AZ EMBERI LÉLEK

305

a k tu á lis állap o taib an egyesíti. S zám ára a m ú lt nem elm últ, hanem állandóan tu d ato san m egm aradó b ir­ toka: ennyiben ren dkívüli sta b ilitá s, állandóság je l­ lemzi. M ásrészt azonban igen n ag y terem tő erő, folytonos továbbszövés, kibontakozás n y ilv á n u l m eg benne. M indkettőt könnyen b e lá th atju k . V alam ennyi á té lt tu d a ttá rg y n a k — képzetnek, gondolatnak, tettnek, elhatározásnak — egyidőben való tu d ása az előzm ények u tá n nem jelen t különö­ sebb problém át: ezek a tárg y a k , a k á rm ily e n n ag y szám ban van n ak is, m égis csak végesek és m ind­ n y á ja n , m integy mezőn k ite rítv e, lehetnek a teljes tu d a t énje előtt, am elynek az em beri tu d a t énjénél ebben a tekintetben csak fokozatilag sokkal nagyobb á ttek in tő képessége van. Még e g y tá rg y ró l alk o to tt ellentétes képzetek és gondolatok is m egférnek egy­ m ás m ellett, igaz és téves ta rta lm ú gondolatok is, m ert hiszen m indezek m in t tu d a ttá rg y a k valósá­ gok és pedig egym ástól különböző valóságok, am e­ lyeknek e g y ü tt és egyszerre való tu d ásáb an sem m i­ féle lélektani ellentm ondás nincs. M ás a helyzet azoknál az élm ényeknél, am elyek m agának az énnek aktusai, v agy állapotai. I t t egy és ugyanaz az én egym ásután lehet rem énykedő és kétségbeesett, u g y a n a zt a dolgot szerető és gyűlölő, öröm m el teli és elszom orodott, jó és rossz, h a tá ro ­ zatlan és elhatározott, kétségeskedő és m eggyőző­ dött stb. De e g y s z e r r e m indezeket az ak tu so k at és állapotokat nem élheti úgy át, hogy v a lam en n y i­ nek olyan módon és m értékben van tu d atá b an , m in t eredeti átélésekor. Az a válasz, hogy egyes ilyen a k ­ tusokról, illetőleg állapotokról a teljes tu d a t később is teljes m értékben tud, de azokat m á r nem helyesli, 20

306

HARMADIK RÉSZ

nem elegendő: ilyesm i csak régi és m á r nem approb á lt tá rg y i ta rta lm a k n á l lehetséges és elégséges azoknak későbbi t e l j e s tu d ása m ellett is, m ivel m in d n y á ju k n a k egyszerre való tu d ása az énre nézve nem jele n t ellentm ondást. Ám de rem énykedő és re ­ m ényvesztett, tépelődő és m eggyőződött stb. u g y a n ­ ab b an a tek in tetb en és egyszerre nem lehet az én ú g y sem, h a az egyik ak tu st, illetőleg állap o to t nem a p p ro b á lja is, m e rt ezek az aktusok, illetőleg á lla ­ potok az é n n e k m a g á n a k h atáro zm án y ai, de csak a k k o r és addig ig azán teljesek, am ikor és am ed­ dig az én egészen és valóban á té li őket. M ihelyt m ár nem a p p ro b álja, azaz nem csak pl. m o rálisan nem helyesli, de a z ért átérzi, hanem nem hiszi, nem teszi m ag áév á az illető a k tu s t v a g y állapotot, akkor a n ­ n ak eleven átélése, ig azán eleven tu d a ta m egszűnt; egym ással tényleg és szigorúan ellenkező aktusokat, illetőleg állap o to k at pedig egyszerre nem approbálh a t ug y an az az én, m ivel akkor egyidőben ellent­ m ondó h a tá ro zm á n y a i lennének, te h á t pl. tényleg és igazában, teljesen h inne is egy dolgot és u g y a n ­ azt nem is hinné stb., am i lehetetlen. Az a la n y i tu d a tta rta lm a k , élm ények, te h á t az én ak tu sa i és á lla p o ta i nem is ú g y egyesülnek a tel­ jes tu d atb a n , m in t a tu d a ttá rg y a k : hiszen a m in t a valam en n y i tá rg y i tu d a tta r ta lm a t egyszerre tudó teljes tu d a t a m i ad o tt lelki életünk lehetővé téte ­ lére t ö k é l e t e s e n alkalm as, ú g y egy ilyen, m in ­ den a la n y i tu d a tta r ta lm a t egyszerre teljesen tudó, te h á t átélő és íg y az ellentétes aktusoktól és állapo­ toktól s z é t t é p e t t teljes tu d a t nem csak önm agá­ b an volna lehetetlen, de ad o tt lelki életünknek is nem szilárd a la p ja, hanem vég veszedelm e volna.

AZ EMBERI LÉLEK

307

M ert könnyen belátható, hogy folyton ellentétes és esetleg régen túlhaladott* v agy legalább tú lh a la ­ do ttn ak indokolt ak tu so k at és állapotokat közvetetlen, szűk tu d atu n k b a n egym ásután ú jr a m eg ú jra felkelthetne és ezzel lelki életünket össze-vissza za­ v a rh a tn á. H ogy az á té lt aktusok és állapotok a teljes tu ­ d atb an hogyan és m ennyire m ara d n ak meg, a r r a sok tekintetben elegendő felv ilág o sítást n y ú jt ad o tt tudatunk. E nnek m egfelelően a teljes tu d a t énjére nézve is m egállap íth ató az, hogy egy á té lt a k tu sa és állap o ta sem vész el soha teljesen, hanem m in teg y beleszövődik az énbe, h a tá ssa l van a n n ak egész ké­ sőbbi lényére és életére, bizonyos tek in tetb en benne van annak egész későbbi életében. Az á té lt aktusok és állapotok sajátságos módon összetevődnek, kum u­ lálódnak az énnek nem szétosztható részekből össze­ tett, hanem egyszerű és i n t e n z í v lényében, a n ­ nak későbbi erejét, in ten zitását, képességét, belső gazdagságát, ta rta lm a ssá g á t növelve, illetőleg p e r­ verz aktusok vagy állapotok esetében csökkentve. Az alan y i élm ények te h á t a teljes tu d a t énjében m ind m egvannak, de nem „egym ás m ellett“, m in t a tudatm ező tá rg y i ta rta lm a i, hanem az intenzív egy­ szerű énben „összefogva“, abba „beleszövődve“, úgy, hogy az én valam ennyiükön tovább épül. Ezenkívül bizonyos intencionális m ódon r á ir á ­ nyul a teljes tu d a t valam ennyi elm últ a k tu s ra és á lla p o tra e g y e n k é n t i s ; nem éli u g y an őket tel­ jesen úgy át, ahogyan átélte, de em lékszik átélésükre és annak alan y i és tá rg y i körülm ényeire, egy ké­ sőbbi „próbaátélésben“ fel tu d ja őket ebből az á lla n ­ dóan tu d atá b an lévő „csíraszerű“ emlékező rá irá n y u 20*

308

HARMADIK RÉSZ

lásból és az állandó rá irá n y u lá s a la p já n frissíteni, a nélkül, hogy ez a felfrissítés kiem elné lelki aktusés á llap o tv ilág án ak , s tru k tú rá já n a k eleven, utolsó, átélésben egyedül teljes, u to ljá ra elé rt nívójából. Ily e n m ódon lehetséges a teljes tu d a t ellentm ondás nélkül és m eg érteti a régi a la n y i élm ényeknek a m aguk sajáto s m ódja szerin t való teljes tu d atb eli fe n n m a ra d á sá t is. T u d a tta rta lm a it is a teljes tu d a t folyton tovább szövi, fejleszti, ú ja k a t kapcsol hozzájuk: így énjé­ nek eleven erejéből állandó, sta b ilis tu d a tv ilá g a nem m erev, hanem folyton alakuló, fejlődő, élettel teljes dinam izm us is. In ten zitásb an , az én erejében és lelkiségének gazdagságában, és extenzitásban, tu d a tta rta lm a in a k sokszerűségében, a teljes tu d a tú én te h á t folyton nő, fejlődik, gazdagodik, az egy­ szer e lé rte t nem veszti el és m indig, k im e ríth ete tle ­ nül ú ja t n y e r és e lm ú lh a ta tla n u l él, — h a pozitív irá n y b a n alakul, értékeket való sít meg. H a azonban értékellenes irá n y b a n alak u l a teljes tu d a tú én, m ind zavarosabb, széttépettebb, hazugabb lesz és vé­ gül a szellem torz k a rik a tú r á já t m u ta tja , szintén elm ú lh a ta tlan u l. 625. A lelki élet szerkezete. A teljes tu d a tn a k eb­ ben a v ilágában m űködik voltaképen a lelki élet v izsg álatáb an f e ltá r t lélekdinam izm us bonyolultan egybeszőtt a lk a ta. I t t teljes m értékben érvényesül az a k a ra t, az értelem és az érzelem a k tiv itá s a : és pedig, a m in t tu d ju k , m indegyik m indhárom a la p ­ vető élettevékenység terü letén m űködik, de csupán egyiken dom inál. íg y a cselekvés tevékenységében az a k a ra t a főtényező és hozzá alkalm azkodik az é r­ telem a g y a k o rla ti belátás és az érzelem a g y ak o r­

AZ EMBEEI LÉLEK

309

la ti ügyesség alak jáb an , am elyekben a belátásban az értelm i jelleg, az ügyesség a l a k í t ó m ivoltában az érzelm i jelleg teljesen az a k a ra ti tevékenység szí­ n é t vette fel és am az elvesztette rendszeres értelm i vonatkoztató, emez m eleg érzelm i jellegét. A g y a­ k o rlati, ú tm u tató , tervező értelem és a m otiváló é r­ zelem m ár s a já t jellegükben és színükben, de a cse­ lekvő tevékenység m ellé rendelve jelennek meg. Az elm életi tevékenységben, a m in t tu d ju k , az értelem dom inál a m ag a vonatkoztató, viszonybelátó a k tiv itá sá v a l; ennek a lá v an rendelve az elm életi a k a rá s érzetadó és gondolatadó tevékenysége, am ely­ ből az elm életi színben elveszett az a k a ra t szabadon döntő jellege; v a la m in t az elm életi alak m eg rag ad ó ­ alakító, teljesen értelm i színt felv e tt érzelm i té­ nyező, am ely szintén elvesztette érzelm i m eleg jelle­ gét. E zenkívül az elm életi tevékenység m ellé re n ­ delten m űködik a k u ta tá s t, vizsgálódást vivő és szolgáló, de m á r ebben szabadon döntő, csupán vég­ eredm ényben elm életi célra irá n y u ló a k a ra t és az elm életi tevékenységet indító, h a jtó és kísérő elmé­ leti érzelm i ak tiv itás. Végül az alkotó tevékenységben az érzelem u ra l­ kodik: ennek színe szerint a lak u l és m űködik a neki a lá ren d e lt képzelet alkotó, képterem tő a k a ra ti ere­ detű tényezője, v a la m in t az ízlés-tap in tat érzelem ­ színű értelm e, ítélőereje. Az alkotó tevékenység m ellé is v an azu tán rendelve az alkotások fizikai, an y ag i o b jek tiválásában közrem űködő, alkotó célú, de m ár cselekvő jellegű a k a ra t és az alkotás célját, ú tjá t, m ódját kereső, de s a já t jellege szerint lo g ik ai­ lag vonatkoztató és belátó, az alkotó tevékenységet m egértésével tám ogató és részben irá n y ító értelem .

310

HARMADIK RÉSZ

Íg y szövődnek össze lelki alap erő in k a h árom alaptevékenységben és végül m indhárom alap tev ék en y ­ ség bonyolult lelki egészében: egym ást á tjá rjá k , tá ­ m og atják , egym ás színét is felveszik, de leg alapve­ tőbb, ősi v o n á saik a t m indig m e g ta rtjá k . Csak az, aki a lelki erőknek ezt a csodálatos egybe já tsz á sá t lá tja és m egérti, ju th a t el a lelki élet eleven s tru k ­ tú rá já n a k kellő m egértéséhez. 626. A teljes tu d a t és az em beri tu d a t fejlődése. Az egyéni léleknek ez a le írt teljes tu d a tú énje — a m in t lá ttu k — az em beri lény testi, á lla ti szerveze­ tével sa já tsá g o s m ódon összekapcsolódva, e testben a test h o z z ájá ru lá sá v a l és közrem űködésével a te s t­ hez k ötött, a ttó l is függő tu d a to t léte sít: ez a tu d a t az úgynevezett em beri tu d at, am elyben jelenleg m i em berek élünk. A' teljes tu d a tú egyéni léleknek ez a testben jelentkező és a testhez kötött, szűkebb tu ­ d a ta a testte l e g y ü tt a z e m b e r lélekből és te s t­ ből összetett és m égis szoros egységű term észetét ad ja. É rth ető , hogy én, az élő em ber, lelkem nek eb­ ben a m egszűkített, em beri tu d a tá b a n élek, am íg m in t em ber, m in t test-lélek-lény élek. Az em beri tu ­ d a t tevékenységeiben is m egfigyelhető a lelki a la p ­ erők szövevényes a k tiv itá s a : hiszen eredetileg itt fedeztük fel és írtu k le. Az em beri tu d at, szem ben az időn bizonyos ér­ telem ben uralkodó, legm élyebb m ag v áb an u g y a n n e m ö r ö k , n e m a b s z o l ú t e i d ő t l e n , de m égis egy sa já tsá g o s id őfeletti ta rta m m a l bíró teljes tu ­ d a tta l, ra b ja az időnek: az ő m ú ltja elm ú lt és sok­ szor visszah o zh atatlan u l, végleg elfeledten letű n t. Az em beri tu d a t íg y az e lm ú lh a ta tla n és m inden el­ é rte t tu d a tá b a n ta rtó teljes tu d a tta l szemben, am ely

AZ EMBERI LÉLEK

311

f o l y t o n h a l a d ó és g a z d a g o d ó j e l e n b e n t e v é k e n y , egy igen rövid és gyorsan tovahaladó, tünékeny jelenben él, a m ú lta t nagyrészben elvesz­ te tte és „kétség és rem ény között“ v á rja a jövőt: sorsa a m úlandóság, igazi „földi“ sors. A fizikai időt ez az em beri tu d a t a m ag a em lékezetével alig v a la ­ m ennyire tu d ja kiszélesíteni a ru galm asabb lelki idővé, távol v an attól, hogy az idő m egőrlő h a tá s á t legyőzze, egész v ilá g a a m úlandó idő világa. De eb­ ből korántsem következik, sőt nagyon kis perspektív á jú á llítá s az, hogy m inden valóság ilyen m ulandóan időbeli: m ár a lélek teljes tu d a tá n a k ideje nem hoz elm úlást, hanem a benne e lé rt idő elm úlás h e ­ ly e tt folyton gazdagodó jelenben gyűl össze. A te l­ jes tu d a t így sajátságos i d ő f e l e t t i t a r t a m ú l é n y , am ely m ag a okozván változásokat, m integy időt is „terem t“, az á té lt időnek nem rab ja , hanem összegyűjtő u ra, és csak am ennyiben m ag a is v á lto ­ zik, azaz — helyes fejlődés m ellett — folyton gazda­ godik, a n n y ib an időbeli is , de a m in t lá ttu k , nem m indenképen; és sem m iképen sincs a l á v e t v e az időnek; azaz voltaképen csak jelene és jövője van, de a szó teljes, eredeti értelm ében v e tt m ú l t j a nincs, m íg az em beri tu d a tn a k m ú ltja , jelene és jö ­ vője — a v álto zh atatlan , örökkévaló ta rta m n a k pe­ dig csak jelene — van. A léleknek ebből a folytonos fejlődésképességéből, potenciális végtelenségéből fa ­ kad a t ö r e k v é s , am ely m indenféle lelki tényezőt jellem ez, a k a ra to t, értelm et, érzelm et eg y a rá n t, és végnélkül i to v áb b h alad ásra indít. Vele szem ben a lélek időfeletti a k tu a litá sá t az ö n t u d a t néha egye­ nesen időfelettinek átélhető n y u g alm a m u ta tja . Az em beri tu d atn a k szűk, a testtől erősen k o r­

312

HARMADIK RÉSZ

látozott m ivoltából következik az önfeledtség jelen­ sége, hogy pl. erős tárgyszem léletkor, gondolkodás­ ko r az énnek önm agáról való tu d a ta teljesen h á t­ térbe szorul v ag y szünetel is. F iziológiai feltételek eredm ényezik az em beri tu d a t teljes szünetelését á lo m talan a lv á s v a g y á ju lá s közben, és erős korlátozódását és m egkötöttségét álom ban v ag y hipnotikus állap o tb an stb. A teljes és az em beri tu d a t különbsége é rte ti m eg különböző fejlődésüket, elsősorban az em beri tu d a t fejlődését is. A teljes tu d a t is fejlődik; önm a­ g á t jobban m egism eri, a k a r a tá t erősíti, értelm ét gy akorolja, érzelm i életét g a z d a g ítja ; ta p a sz ta lá sa és alkotó m u n k á ja ú tjá n az eredetileg, keletkezése­ kor tu d a ttá rg y a k nélkül lévő teljes tu d a t fokozato­ san gazdag tu d a tta rta lo m -v ilá g ra tesz szert. Ámde tu d atm iv o lta , tu d ato sság a és ö n tu d a ta kezdettől fogva m egvan. H angsúlyoznunk kell, hogy az em ­ beri lélek teljes tu d a ta is kezdődött, keletkezett, sem m iesetre sem kezdet nélkül való, m ert ez változó lény szám ára lehetetlen; keletkezését m indenesetre az em beri egyén testi keletkezésével lehet egy időbe tenni. Nem ily en az em beri tu d a t fejlődése. E z t a te l­ jes tu d a t csak hosszú és lassú m u n k á ja ú tjá n tu d ja a testben m egalapozni, m iközben a testben való h a ­ tás, m űködés lehetőségei és m ódjai és a testen ke­ resztül és a test segítségével a v ilág b an való élet és tevékenység ú tja i felől lassan k én t tájékozódik. íg y a m egszülető em bernek úgyszólván nincs is, csak m in teg y nyom okban v an tu d a ta és az em beri tu d a t a tu d atosság legalacsonyabb fokairól és legkezdetle­ gesebb á lla p o ta iró l csak lassan em elkedik fel a

AZ EMBEKI LÉLEK

313

tárg y - és az é n tu d at kielégítően világos szintjére. P edig m aga a tisz ta tu d a t nem nőhet íg y a lig tu d a tból féltudaton á t tu d a ttá , hanem v ag y van, v agy nincs; de a teljes tu d a tn a k a testbe való behatolása és abban az em beri tu d a t m egalapozása és k ia la k í­ tá sa az, am i csupán lassan, fokonként lehetséges és a teljes hom ályból világosodik ki az ép em beri tu ­ d a t fo k ára: és csak a teljes tu d a t m űködésének kö­ szönhető, hogy a sokszor gyenge, eleinte m ég fe jle t­ len em beri tu d a tta l bíró em ber élet- és cselekvőképes. A lelki fejlődés lélek tan án ak ezeket a k ö rü l­ m ényeket alaposan figyelem be kell vennie, h a m a ­ g y a rá z a ta közben nem a k a r torz lélekképet festeni. A lélekképnek ez a további kifejtése a fejlődés­ lélektan igen érdekes feladata, de jelenlegi, ebben a részben m egcélzott általán o s em berképünkön kívül esik. Ez az em berkép a lélektani vizsgálódások utolsó részében m egint tú ln ő tt a lélektan, a lelki élet v izsg álatán ak a k eretein: hiszen bevezetett az em beri lény legm élyebb rejtelm eibe, lelki-testi éle­ tének alapvető viszonyaiba. I t t az em bernek m in t m ikrokozm osznak m agváig h ato ltu n k , am elyből egész m ivolta kibontakozik: és így elértü n k ahhoz a határhoz, sőt m á r voltaképen á t is léptük, ahol az em ber m etafizikai képe elénk rajzolódik. M ost m ár a siker rem ényében v állalkozhatunk az em ber lé­ nyegének és világhelyzetének m eg v ilág ítására. E b ­ ben a m unkában az em beri egyén fejlődésének a ké­ pét is b e m u ta th a tju k .

NÉVM UTATÓ Ach, N . 57. Aristoteles 12, 13. Ágoston, Szent 12, 13. Bergson 11, 42, 280. Bonaventura 13. Brandenstein 252, 285, 292. Brentano 11, 15, 42, 117. Calderon 6. Dilthey 16, 42. Ebbinghaus 14, 42, 56. Ehrenfels 157. Fechner 14. Fichte 42. Freud 32, 251. Frey, v. 125. Frobes 47, 66. Fuchs 113. Gelb 111, 112, 152. G eley, G. 301. Geyser 42. Goethe 12, 211. Goldstein 152. Hamilton 287. Head 168. H egel 12, 14. Helmholtz 14. H enning 113, 136, 138, 139 Hering 106, 108, 109, 110. H önigswald 17, 18. Hume 13, 42. Husserl 15, 43. Jaensch 119, 266. James 42. Kant 13, 14, 40, 42. Katz, D. 109, 110, 113, 125, 126, 127, 128. Keller, H. 124. Kirschmann 104, 106, 109. Koffka 15.

Kornis Gy. 103, 229, 280. Köhler 15. Külpe 15, 57. Lewin 43, 54, 56. Locke 13. . Lotze 42. Mach 42. Mayer, A. 139. Müller, J. 14, 97. Nietzsche 12. Österreich 42. Parker, J. H. 139. Parsons 168. Platon 12, 13, 34, 36. Plotinos 13. Prandtl, A. 18. Purkinje 105. Ranschburg 276. R évész G. 117, 119. Saupe, E. 18. Scheler 5. Schilder, P. 43. Schiller Pál 100, 165. Schjelderup, H. K. 57. Schmitt, C. 225. Schopenhauer 6. Schuppe 42, 44. Sigwart 42. Spranger 16, 34. Stumpf 119. Sutermeister 124. Tamás, Aqu. 13. Titchener 125. Urbantschitsch 266. W agner 222. W eber 14. Wertheimer 15. W undt 14, 42, 106, 108, 229, 240. Ziehen 42.