Ember a mindenségben, vol. III. [PDF]

Zitiervorschau

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA K Ö NY VK IA DÓ V Á LLA LA TA

BÁRÓ BRANDEN STEIN BÉLA

AZ EMBER A MINDENSÉGBEN HARM ADIK KÖTET

*

AZ 1938. ÉVI ILLETMÉNY

AZ EMBER A MINDENSÉGBEN HARMADIK KÖTET

IV .

AZ

EMBER

VILÁGHELYZETE.

IRTA BÁRÓ BRANDENSTEIN BÉLA

BUDAPEST K IA D JA A M AGYAR TUDOMÁNYOS A K A D ÉM IA 1937

818519

Z O L N A I BÉLA KÖNYVTÁRA

magyar

TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

KÖNYVTÁRA

hut

8

NEGYEDIK

RÉSZ

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

i

ELSŐ F E JE Z E T .

Lélek és test: az emberi élet.

627. A következő vizsgálódások módszerei. Az első három részben az em beri test általán o s jellegét és valószínű szárm azását, a k u ltú ra tagozódását és kibontakozását, v a la m in t az em ber lelki életének szervezetét vizsg áltu k : bölcseleti szem pontok szerint és összefoglaló bölcseleti következtetések levonásai­ val, de voltaképen szaktudom ányi alapon és a szaktudom ányok eredm ényeinek lehetőleg gondos fig y e­ lem bevételével. Íg y a rendelkezésre álló k eretek kö­ zött elérhető szélességgel fe ltá rn i ip ark o d tu n k az em bert és v ilá g á t: m ost m á r valóban elérkezett az ideje és m egvan a kellő tap a sz ta la ti anyagunk, hogy az em ber m iv o ltát végső bölcseleti elvek szerint m egragadni és m egrögzíteni próbáljuk. I t t is úgy já ru n k el, hogy először az eddigi ered­ m ényekből és további tap a sz ta la ti tényekből k iin ­ d ulva m integy fenom enológiai szem lélettel keressük az em ber lényegét és világhelyzetét, m egint tek in ­ tetbe véve a m odern bölcseleti em bertan m eg állap í­ tása it. Ámde m indez még nem lehet elég: m ert a 1*

4

NEGYEDIK RÉSZ

fenom enológiai lényegszem lélet m ély m eg á lla p ítá ­ sokra ju th a t ugyan, de á lta lá b a n nem ju t el a való­ ság legvégső előfeltevéseinek b elátásáig és ezért nem is a d h a t végső bizonyosságot. A valóság végső előfeltevései u g y an is a szám u n k ra hozzáférhető v a ­ lóságrégiókban nincsenek közvetetlenül adva, h a ­ nem csupán ezek felfejtésével, elem zésével ra g a d ­ h atok m eg éppen m in t végső előfeltevéseik. Az ős­ valóság, a változó valóság kezdetének v a g y kezdet­ nélküliségének a problém ái a világkép k ia la k ítá sá ­ b an döntő fontosságúak és nélkülük az okság k é r­ dése sem oldható m eg a szükséges szabatossággal: világos teh át, hogy nélkülük az em ber m iv o lta sem érth ető m eg teljesen, sőt éppen végső a la p ja ib a n nem. Az ősvalóság, a változó valóság kezdete vagy kezdetnélkülisége azonban in tu itív fenom enológiai lényegszem lélet szám ára nincsenek adva, nem szemlélhetők sem önm agukban, sem m ás, szám unkra ad o tt tárg y b a n , m ert abban nincsenek benne; azaz nem m aguk, hanem legfeljebb h atásuk, nyom uk v an m eg a nekünk hozzáférhető valóságban: ez m aga u g y a n is sem nem ősi, sem nem első változó valóság, hanem csupán ezeknek h a tá s a illetőleg következ­ m énye. Az ősi v ag y az első változó valóság te h á t csu­ p án h atásaib ó l illetőleg következm ényeiből, reá való visszakövetkeztetés ú tjá n ra g a d h a tó meg. E z é rt az em ber bölcseleti m egism erésének végső m egalapozá­ sához a ta p a s z ta la ti vizsgálódáson és a fenom enoló­ giai lényegszem léleten k ív ü l elengedhetetlenül szük­ séges egy szigorú visszakövetkeztető e ljárás, am ely az em bernek, de továbbá a valóságnak á lta lá b a n t a ­ p a sz ta la tila g kétségtelenül ad o tt tényeiből v a g y fe-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

5

nom enológiailag bizonyosan m eg láto tt vonásaiból k iin d u lv a úgy következtet vissza előfeltevéseikre, hogy egyes előfeltevések fen n á llá sá t szükségszerű­ nek, illetőleg h iá n y u k a t v agy ellenkező előfeltevések fen n á llá sá t lehetetlennek lá tja be. Ez az e ljá rá s pedig nem m ás, m in t a m etafizik a egyedül m egengedett, tudom ányos módszere, és eredm ényei egybeesnek a m etafizika tételeivel. H iszen a m etafizik a az a tu ­ dom ány, am ely a valóságnak m in t valóságnak végső elveit, a la p h a tá ro z m á n y a it k u ta tja ; m ivel pedig ezek a szám u n k ra ad o tt valóságnak csupán végső előfeltevései, nem is rag a d h a to k m eg m ásképen, m in t a nekünk ad o tt valóságrégiókból, kétségtelen tényekből való k iindulás és szabatos visszakövetkeztetés ú tjá n , am ely azt lá tja be, hogy a kétségtelenül ad o tt valóság valam ely m eg h atáro zo tt előfeltevés vagy előfeltevések fennállása nélkül v ag y ellenére lehetetlen volna. A dottságában fo g lalt lehetősége így előfeltevéseinek szükségszerű fen n á llá sá t ig a ­ zolja. íg y és csak így ju th a t a m etafizik a teljesen ex ak t és bizonyos eredm ényekre: ezek pedig m inden tudom ány, de legfőképen az egész m ikrokosm ost vizs­ gáló em bertan végső m egalapozottsága szám ára nél­ külözhetetlenek. A bölcseleti em bertan végső m eg­ á lla p ítá sa i te h á t a m etafizika tételeitől és eredm é­ nyeitől függenek, részben ezekkel egybeesnek: m in t ilyenek e végső m egállapítások csakis teljesen exakt red u k tív úton nyerve fogadhatók el; így azonban a bölcseleti em bertannak nem csak legalapvetőbb, h a ­ nem legbizonyosabb tételei is lesznek. E z é rt H ell­ m uth Plessner m élyen já ró bölcseleti élet- és ember-

6

NEGYEDIK KÉSZ

ta n i m u n k á já n a k 1 azt a k ife jez e tt felfogását, hogy a sajáto s filozófiai, v agyis ebben az esetben m eta ­ fizikai m u n k a nem h a n y a g o lh a t el kétségtelen ta ­ p a sz ta la ti eredm ényt, n y u g o d tan a lá írh a tju k , de u g y an ak k o r m eg kell követelnünk azt, hogy a ta ­ p a szta la ti adottságok fenom enológiai m egértését szabatos regresszív m etafizik ai e ljá rá s eredm ényei­ vel összevessük és m egegyeztessük, különben a szinte m indig többértelm ű ta p a s z ta la ti ad o ttság o t nem értelm ezh etjü k kellő bizonyossággal: e rre m a­ g án ak P lessn ern ek az á llítá s a i sz o lg á lta tjá k a leg­ jobb példát, m e rt számos k itű n ő és m ély b e látása m ellett egyes esetekben világszem léleti elfogultsága egyoldalúvá teszi és tévedésbe viszi. B ölcseleti em ­ b e rta n különben sem teh eti m agát, a legm odernebb biológiai, á lla tlé le k ta n i, em berlélektani és fenom e­ nológiai v izsg á lato k ra hivatkozva, olyan k ö n n y ű ­ szerrel tú l a bölcseleti vizsgálódások évezredes tra d í­ cióin, a m in t P lessn er teszi, különben elkerü lh etetle­ nül éppen bölcseleti k a te g ó riá i v á ln a k tudom ányo­ san elégtelenekké. E z é rt éppen az ő m u n k ája, am ely a m odern bölcseleti em b ertan i k u tatá so k legértéke­ sebb gyüm ölcsei közé tarto zik , k ív á n ja m eg helyes eredm ényeinek b izto sítá sá ra és a tévesek k iig a z ítá ­ s á ra a szigorúan tudom ányos m etafizik ai alap o t: ez azonban k izáró lag a jellem zett m ódszerrel vethető meg. K övetkező vizsgálódásainkban te h á t a tap a sz ­ la ti k u ta tá s eredm ényeit a fenom enológiai és a re ­ d u k tív m etafizik ai e ljá rá s eredm ényeivel kiegészítve és aláép ítv e p ró b álju k az em ber bölcseleti képét m egrajzolni. M ódszertani m egjegyzéseinket — m ár 1 D ie S t u f e n d e s O r g a n i s c h e n u n d d e r M e n s c h 1928.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

7

em líte tt általán o s helytelenítésünk ellenére — itt azért v e ttü k előre, m ert a m etafizik a és vele a böl­ cseleti em bertan végső m ódszere tekintetében nem ­ csak teljes a bizonytalanság, hanem , a m in t lá ttu k , erős ellentm ondások is felm erülnek, am elyeknek le­ szerelése csupán m ódszertani m egállapításokkal le­ hetséges. 628. A z ember testi-lelki életegysége és a term é­ szet egészében váló gyökerezése. Az em ber ősi m ó­ don a n ag y term észet egészébe belegyökerezett; az élet h atalm as á ra m a h ordja. Az em ber a m aga egé­ szében, teljes egységben gyökerezik az életben: ez az egységes élete és életbekötöttsége alapvető élm énye. A term észeti és az egyszerű em ber eredetileg éppen term észetesen és egyszerűen él; és a k u ltú ra legfelső fo k aira emelkedő em ber is, m in t pl. Goethe, ősi mó­ don érzi a term észet és élet egészébe való belegyökerezettségét és m ár érzi azzal való rokonságát is. A szellem iség csúcsain álló em ber is m élyen átéli az eleven term észettel való rokonságát, abbatartozásá t; és testi-lelki életegységét m indenki átéli, am i­ kor éppen egész em berségével élni tu d ja m agát. A term észet és élet egészéből csak az e lferd ü lt k u ltú ­ r á jú em ber s z a k a d ki, önm agát az életben, a te r ­ mészetben, a világban helytelen különcként viselve és ta lá n képzelve is: ám de élet- és term észetkötött­ ségét csakham ar elferdülésének elkerülhetetlenül k á ­ ros v itá lis következm ényein, élete és m ivolta so rv a­ dásán, elom lásán kénytelen érezni. Az em ber életbe és világ b a gyökerezése, v a la m in t s a já t m ivoltának tel­ jes egysége, kétségtelen élm ényünk: am ikor egysze­ rűen élek és cselekszem, akkor m in t e g y és egész testi-lelki lény működöm, hatok a világban, am ely­

8

NEGYEDIK RÉSZ

be tartozom , és testem éppen úgy szorosan hoz­ zám tarto zik , m in t én a m agam egészében a világba. 629. A z ember testi-lelki kettőssége és szemben­ állása a világgal. E g y o ld alú ak volnánk azonban, h a az em bernek a világhoz és élethez érz e tt viszonyát csak ebben az egységben látnok. A term észeti és a legegyszerűbb em ber is nem csak benne él, hanem éppen olyan ősi módon e g y ú tta l áll is a v ilágban és az életben: áll a v ilág b an és m egáll az életben, sőt szem ben áll és szem beszállni a k a r vele. Nem tőle elszakadni, hanem föléje em elkedni ak ar. A leg­ ősibb népek és a legegyszerűbb em berek m ágikus e r­ kölcsében az e lfo g u latlan szemlélő el nem téveszt­ heti a n n ak felism erését, hogy az em ber a term észet és az élet rendjével szem beszállni a k a r: és m ivel a t­ tól való függését tu d ja , keresi azokat az u ta k a t és eszközöket, am elyekkel föléje em elkedhetik, függé­ sét u ralo m ra v á lto z ta th a tja . És a teljesen kim űvelt, m ély szellem ű em ber az élettől való fizikai függését elism erve, szellem i-erkölcsi m ivoltában ta lá lja m eg az élettől és v ilág tó l való függetlenségét, sőt felsőbb­ rendűségét vele szem ben; ezt em bertani szem pont­ ból is m in t egyik legszebb példa m u ta tja a gyönge szervezetű, de szellem i-erkölcsi erejével szinte szer­ vezetét és életét is legyőző és szo lg álatáb a állító Kant. E bben a tek in tetb en szuverén énségem ben tes­ tem m el és a testi v ilág g al szemben, sőt azok fö­ lö tt állok. 630. A z egység- és a kettősségelv összeszövődése az emberben; régi és ú j embermagyarázatok. A m ott az em ber életegysége és életbegyökerezése; e m itt az élet egyrészével való szem beszállása és e g y ú tta l ön­ m ag áb an is egy testi és egy szellem i elvre való szét-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

9

különülése. Ez az ingadozás egy egység és egy k e t­ tősség között, am elyeknek m indegyike egyform án ősi em beri élm ény és adottság, elkerülhetetlenül hoz­ zátarto zik az em ber m ivoltához: m egham isítja, aki a k á r az egyiket, a k á r a m ásik at nem lá tv a vagy nem becsülve tag a d ja. Az em ber látszólag parad o x m i­ volta nagyrészben éppen abban gyökerezik, hogy az egy m élységes testi-lelki életegység és egy nem kevésbbé m ély testi-lelki életkettősség problem atikus csom ópontja. Az egységet hangsúlyozza m inden mon ista felfogás: a k á r a K elet nagy p a n te ista vallásai, a k á r a N y u g at egyes, lényegileg m isztikus gondol­ kodói, pl. Scotus Eriugena vagy Spinoza, a k á r a n a ­ tu ra lis ta m onizm us m a te ria lista v agy m odern biológ ista -p a n v ita lista a la k ja, am ely az élet egységét te­ szi m eg az em ber kizárólagos vagy döntő principium ának. A kettősséget túlhangsúlyozza és ezért h ely ­ telenül fogalm azza meg D escartes, am ikor a gondol­ kodó lélekkel a k ite rje d t testet á llítja szembe és am azt egyoldalú intellektualizm ussal, emezt egyol­ dalú m echanisztikus módon fo g ja fel: így valóban első főhordozója és a ty ja lesz az ú jk o r intellektualista és m echanisztikus tu d o m ányának és tudom á­ nyos világfelfogásának. Ámde súlyosan tévedne, aki azt hinné, hogy az ősi kettősség ta n ítá sá n a k főkép­ viselője Descartes: az egész n y u g a ti bölcselet döntő módon ennek a szem léletnek h a tá s a a la tt áll. A gö­ rög bölcseletben m ár a pythagoreism us m u ta tja és Platon örök érvényű módon fogalm azza m eg: anyny ira, hogy m inden platonizm usnak az abszolutiz­ m us és a létdualizm us összekapcsolódása a lényege. A lélek és test, örök szám -változó valóság pythagoreus kettőssége P la to n lélek-test-, idea-érzéki v ilág-tanai-

10

NEGYEDIK EÉSZ

ban teljesen kibontakozik. A kettősség ta n ítá s a a la p ­ vető A ristoteles bölcseletében is: az a n y ag és a form a a valóság k ét ősi ellenpólusa. Ám de A risto ­ teles e két elv egyesülésével a lét és az em beri élet egységét is m eg tu d ja é rten i és így az egység- és a kettősség-elv legnagyobb és legsikeresebb bölcse­ leti összeegyeztetését a lk o tja meg. A kereszténység is inkább a kettősséget hangsúlyozza, m á r Szent P á l nyom án, de főleg Szent Ágoston p la to n ista keresz­ ténységében, m íg Jézus ta n ítá sá b a n az egység-elv a kettősség-elv m ellett jobban érvényesül és m in d ­ kettő csodálatos, sem előtte, sem u tá n a el nem é rt eleven h a rm ó n iáb an van. A keresztény középkor fel­ fo g ásá ra Szent Ágoston em berszem lélete nyom ta r á hosszú évszázadokon á t bélyegét. A késői középkor kereszténysége a z u tá n Szent F erenc h a tá s á ra az em ­ b eri életegységet ú jr a m élyen átéli, végül bölcseleté­ ben A risto telest fo g ad ja be és A quinoi Szent T a ­ m ás h a ta lm a s összefoglalásában az egységelv és a kettősségelv összeszövődését az em berben, am ely J é ­ zus ta n ítá s á n a k lényegében van, bölcseletileg is ú jra m egérteni iparkodik. A kato lik u s E g y h áz ezt az összeszövődést d o g m atizálja is, m íg a p ro te sta n tiz ­ m us, Szent Á goston h a tá s á t p u ritá n és rig o risztik u s törekvéseiben igazi n y u g a ti élességgel élve át, m e­ g in t a kettősség-elvet hangsúlyozza, lelket és testet élesen szembe á llítv a . Részben reakció is volt ez az állásp o n t: hiszen közvetetlenül a reform áció előtt, m ég k o ráb a á tn y ú lv a , u ralk o d o tt a n y u g a t legerő­ sebb m onista szellem ű korszaka, az egységelvet E u ró p á b an legm élyebben átélő és leginkább h ird ető renaissance. A reform ációs kor m ély életd u alizm u ­ sáv al szem ben D escartesé világos, de a rá n y la g se­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

11

kély: h a tá sa m égis az ú jk o r végéig te rje d és a p ro ­ testán s szellem m el egybeszövődve csak K a n tb a n m élyül el, de e g y ú tta l kihangzik. E kkor tu d ato su l igazában az im m ár olyan ré ­ gen a rá n y la g egyoldalúan á té lt em beri életkettősség legfőbb fo rrá sa : az em beri szellem iség, am elyet a m ag a teljességében a w eim ari klasszikus kor v ilá g ­ nézete és a ném et idealizm us bölcseleté fedez fel és legnagyobb látnoka, Hegel, teljes átfogó erejében és sokszínű pom pájában kibont. A szinte k ip a tta n t szel­ lem elv ifjú ereje és étv á g y a végtelen v olt: az egész em bert és v ilágot átfogva, az em beri kettősségelv­ nek ez a fő forrása, a testte l szem benálló szellem i­ ség, önm agát em beri és kozm ikus egységelvvé h a t­ ványozta. H egel W eim ar és az id ealisták törekvéseit beteljesítve a szellem egységes biro d alm áv á te tte a m indenséget. A kettősség elve, az em beri szellem, így le tt egységelvvé: és m ivel az egész v ilág egységét volt h iv a tv a m egalapozni, az em berben ö n tu d a tra ébredő szellem em berfölötti, világszellem m é n ő tt és a szellem m onizm us p anteisztikus őselve lett. H irte ­ len és szinte v á ra tla n fo rd u la t volt ez: az „ö n tu d a tra ébredt“ em beri szellem m eg h ódította a m indensé­ get. Szertelen volt vállalkozása, bele is b u k o tt: elh a n y a tlásá n a k következm énye a m onista világ- és em berfelfogás leglaposabb fa jtá já n a k korszaka lett, a m ate ria lista , m ajd po zitiv ista színű m onizm us kora, am elyet később egy bölcseleti szem pontból h a ­ sonlóan lapos p o zitiv ista dualizm us v á lto tt fel. Sok hasznos részism eretet hozott ez a kor, a 19. század utolsó két h arm ada, de önm agát az em ber benne ig a ­ zán csak a legfelületén lá tta és ezért, a m in t a be­ következő világnézeti káosz k im u ta tta , m egérteni

12

NEGYEDIK RÉSZ

e g y á ltalá b a n nem tu d ta . Csak a tö rténet- és a szel­ lem tudom ányok terén élt a hegeli örökség, a szellem ism eretének m ara d v án y a , sokszor bizony i tt is a ham u a la tt, p o zitiv ista elm életekkel befödve, v ag y a histo rizm u sn ak a szellem et látó, de elgyengülésé­ ben rela tiv isz tik u sa n elmosó iskolájában. Az egész v ilágot a n a g y term észeti fejlődés átfogó á ra m áb a n egybelátó 19. század, a fejlődéstan és a tö rté n eti szem lélet n a g y százada, az em ber külön a rc a irá n t nem sok érzékkel rendelkezett: m ég leginkább nagy különcei, m in t Kierkegaard és Nietzsche, lá tta k meg ebben a korban legtöbbet az em ber m ivoltából. A d u a lista em berfelfogás a 19. században n a ­ gyon erősen te re t veszít: legnagyobb egyéni k épvi­ selője éppen Kierkegaard. A kibontakozó lélek tan n al és a szellem tudom ányokkal később ú jr a jelentkező, de m eglehetősen po zitiv ista színű és bizo n y talan d u a­ lizm us az em beri élet egyes jelenségeit, am elyeknek behatóbb szem lélete éppen k iv á lto tta , — v agyis a lelki élet és a k u ltú ra s a já t törvények a la tt álló m eg n y ilv á n u lá sa it — m eg tu d ta értetn i, az em ber m élységes életegysége előtt azonban m á r ta n á c s ta la ­ nul áll. E z é rt egyrészt a koru n k b an p a n v ita lis ta szí­ nezettel ú jra előrenyom uló m onista felfogással szem ben visszaszorul, m ásrészt sajátság o s elferdülést m u ta t: Scheler e m b e rta n á b a n 1 a szellem a v ita ­ litá s p a rip á já n lovagoló, de a ttó l e lra g a d o tt te h e te t­ len lovassá lesz. Klages v ilág n ézetéb en 12 viszont a szellem a lelkes élet nem es p a rip á já t rav aszu l meg1 D ie S o n d e r s t e l l u n g d e s M e n s c h e n . Der Leuchter 1927; külön kiadva D i e S t e l l u n g d e s M e n s c h e n i m K o s m o s (1930) címen. 2 De r G e i s t al s W i d e r s a c h e r d e r Seel e.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

13

ülő és m ind erősebb a k a ra t- és értelem szorításá­ val fojtogató, végül meg is ölő démon. Seifert szép és m egértő em bertan-m onografiája találó an m u ta t rá ezeknek a m odern elm életeknek lelki és k u ltu rá lis fo rrá sa ira és e g y ú tta l gyengéire; az u ta t, am elyen az em berfelfogás m ai a n arch iájáb ó l k iju th a tu n k , szintén kitűnően an n ak a re a litá sn a k m eg ta lá lásá ­ ban jelöli meg, am elyre az ember, ez a — Plessner elemzése szerint — sajátság o sán excentrikus lény, legbelső m ivoltában, lényegében vonatkozik. M indez az ingadozás azt m u ta tja , hogy az em ­ ber pro b lém áját sem az egyoldalú m onista, sem az egyoldalú d u a lista felfogás nem tu d ja m egoldani. C supán az egység és a kettősség helyes összekapcso­ lása az ebből folyó kérdések m egoldásával eg y ü tt fedi fel az em ber m iv o ltá t és világhelyzetét: ez a végső felderítő m unka könyvünk negyedik és utolsó részének feladata. 631. A z ember a természetben. Az első élm ény szerint az em ber benne él a világban, belegyökerezve benne mozog az életben és önm agában is az élet egy­ ségét éli át. M iben fejeződik ez ki és m it je le n ti Mi a v ilá g i A világ egy nagy erőtér az erő szónak nem egyoldalúan m echanikai és a térnek nem egyolda­ lú an geom etriai értelm ében: változás, mozgás, d in a ­ m ika v an benne. Ebben az erőtérben nem káosszal és an arch iáv al, hanem renddel találkozunk: ez a rend pedig egy sajátságos felépülés és a felépülés­ ben m utatkozó ran g so r szerint alakul. A világ ren d felépülésével m ég külön kell részletesebben foglal­ koznunk, itt csak futólag jellem ezzük. A v ilágrend 1 D ie W i s s e n s c h a f t v o m M e n s c h e n i n d e r G e g e n w a r t , 1930.

14

NEGYEDIK RÉSZ

főhordozói a n a g y fizikai és kém iai dinam izm us energetikus fo ly a m ata i: az elektrom osság, a g ra v i­ táció, a m olekuláris erők funkciói és a re á ju k épülő kém iai folyam atok, am elyek az úgynevezett szer­ vetlen v ilág felépülését eredm ényezik. E zekre épül rá, tőlük függően, de m in teg y föléjük em elkedve a szerves élet, am elyet a szervetlen v ilág erői teljesen á tjá rn a k , de am ely m á r közvetetlen m egjelenésében is a szervetlen v ilá g g a l szem ben bizonyos elzárkó­ zást, önm agába z á rtság o t is m u ta t és ebből a zárkó­ zottságból sajátság o s spontaneitással törekszik a szervetlen világon való m inél nagyobb elterjedésre. A szerves életnek ez a fokozottan bensőséges, d in a ­ m ikus jellege az inkább csak e rő h a jto tta töm egen való h a tá sn a k m utatkozó, külsőségesebben dinam ikus szervetlen folyam atokkal szem ben m ag y a ráz z a m eg a biológiai v itaiizm u s m indig új és új feltám a d ásá t és próbálkozásait, hogy a szerves életet a szervetlen fo lyam atokkal szemben valam iképen önálló, s a já t­ szerű, lelkes valóságnak m u tassa ki. A szerves élet á tjá rts á g a a n a g y fizikai és kém iai erőktől viszont ta p a sz ta la tila g tá m o g a tja és érthetővé teszi a naturalista -m o n ista világszem léletnek azt a törekvését, hogy a szerves életet m in t a szervetlen folyam atok­ tól m indenképen függő, sem m i ú ja t nem tartalm a z ó v alóságot m u ta ssa ki. Az e lfo g u latla n szem lélet azt lá tja , hogy a szerves élet teljesen függ a szervetlen v ilá g tó l; de a függőség m ég nem jele n ti m inden ön­ állóság h iá n y á t; és ezt az önállóságot, újszerűséget az e lfo g u latlan szem lélet valóban csakúgy m u ta tja és a beható tudom ányos és fenom enológiai v izsg á lat ig azo lja is. Ámde a szerves élet v ilá g á b an is v an ran g so r

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

15

és felépülés. A növényvilág szinte az á lla tv ilá g és a szervetlen v ilág között középen áll, szorosan hozzásím ulva és erősen hozzákötve a szervetlen v ilá g ­ hoz m in t valam i szülő, hordozó és tápláló anyjához; sokkal kevésbbé is z á rt azzal szemben, m in t az állat, am ely önm agába m ind erősebben bezárkózva foko­ zódó in d iv id u alitá st, z á rt egyéniséget m u ta t erős spontaneitással. Az á lla tv ilá g keretében végül az ember, a m in t láttu k , a világ b an és életben való ősi gyökerezése m ellett is elzárkózását egészen a szem­ beszállásig fokozhatja és k irív ó an erős sp o n tan eitá­ sá t sz ab a d sá g tu d a tta l fo ly ta to tt tevékenységében és h atalm as eredm ényében, az em beri k u ltú rá b a n ta ­ n ú sítja. Ez a felépülés, am ely a h a rm a d ik fejezet külön tá rg y a lesz, jellem zi a világot, am elynek erő­ terében az em ber él. 632. A z ember testi m ivolta, keletkezése és élete. Az em ber ebben a világban m in t szerves élőlény, m in t különleges fa jú á lla ti lény él. Á llat is és nem is: vagyis m in t em ber egy á lla ti faj, a Homo genus ta g ja , de az á lla tta l szemben, a m in t lá ttu k és még behatóbban m eglátjuk, lényeges különbségeket is m u tat, azaz e g y ú tta l nem is állat, hanem éppen em ­ ber. H ogyan van ez? Az em ber keletkezése az emlős állatok keletkezésének m ódjához v an kötve: a hím nem ű és nőnem ű szülők közösülése következtében m egterm ékenyülő petesejt az an y a m éhében fejlő­ désnek indul, az á lla ti csíra különféle fejlődési foko­ z a ta in k eresztülhalad és fejlődéstanilag kezdetlege­ sebb jellegű em brionális alakokon á t végül emberjellegű em brióvá fejlődik — persze kezdettől fogva m in t em berem brió — m ígnem az em ber m egszületik és azontúl az an y a szervezetétől elszakadt, önálló,

16

NEGYEDIK KÉSZ

testi életet él. Az em ber m in t fizikai lény a tá p lá l­ kozás és a lélegzés á lta l lehetővé te tt anyagcserében felnő és feln ő tt szervezetét is egy ideig fe n n ta rtja , m ígnem — az élet rendes m enetét tek in tv e — m eg­ öregszik és m eghal. H a lá lá t az elöregedésen kív ü l term észetesen a test fizikai v ag y vegyi összerombolása, lényeges m egsérülése, av a g y szerves lények — pl. bak tériu m o k — biológiai romboló h a tá s a követ­ keztében v a g y m ás okok fo ly tá n fellépő biológiai de­ generációja, a betegség is előidézheti. M indezeket a kérdéseket m ost alaposabban szem ügyre kell v en­ nünk. 633. A z ember keletkezése. T udvalevő, hogy né­ m ely p rim itív em bercsoport és a gyerm ek nem is­ m eri az em ber keletkezésének feltételeit; az em beri­ ség legnagyobb része azonban tu d ja , hogy egyik fel­ tétel a közösülés, am elynek következm énye lehet a — m á r nem á lta lá n o sa n ism e rt — petesejt m egterm ékenyülése; a férfi és a nő együttes szerepét a nem zésben a kö ztu d at a n n y ira törvényszerűnek ta r tja , hogy ez alól k ivételt, az ú. n. szűznemzés fel­ tételes esetét csodának, v agyis a term észeti tö rv é­ nyek felfüggesztésének m inősíti. Ü jabb vizsgálatok k id eríte tté k , hogy a közönségesen csak a m egterm é­ kenyítés feltétele a la tt fejlődésnek induló egyes á l­ la ti csírák m esterséges vegyi beav atk o zásra is fe j­ lődésnek in d u lh a tn a k ; hogy ez az em bernél lehetsé­ ges-e, nem tu d ju k . A zt azonban bizonyosra vehetjük, hogy az á lla ti csírán ak ren d k ív ü l nagyfokú, Drieschtől a v ita lis ta ta n ítá s egyik legfőbb igazolásaként hangsúlyozott restitú ció s képessége az em beri csí­ rá n a k is, legalább kezdetben, m egvan: ezt az ú g y n e­ vezett eg ypetéjű ik rek ren d k ív ü l érdekes és ember-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

17

tan i szem pontból még korántsem eléggé vizsgált és k iak n ázo tt esete igazolja. Az egym áshoz teljesen h a ­ sonló ik ertestv érek ala k u lása u gyanis az öröklési tényezőknek csírán k én t változó, ren dkívül változatos kom binálódása m ellett m ásként a lig h a érth ető meg, m in t hogy e g y fejlődésnek in d u lt c síra se jt az első oszlás (vagy oszlások) u tá n k e tté v á lt és m indkét fél egy egész és pedig a m ásikhoz teljesen hasonló szer­ vezetet reg e n e rált; hogy a csíra részleges elszaka­ dása sajátságos to rzalak ú regenerációkat is eredm é­ nyezhet, azt az első híressé v á lt esetről elnevezett „sziám i ik rek “ többször előfordult példái igazolják. Az egypetéjű ikrek életsorsában, betegségeiben, h a lá ­ lában előforduló m egegyezések további érdekes je ­ lenségek, am elyek az életsorsnak és különösen a be­ tegségnek is az eredeti konstitúcióval való igen szo­ ros összefüggését m ás idevágó és közism ert jelensé­ geknél feltűnőbben igazolják. 634. A z em berfajták szétkülönülése. Az em ber keletkezésének a m ódjával függenek össze az átö rö k ­ lés sokféle problém ái: hiszen az em berek szárm azásilag közvetetlenül összefüggő sorokat alkotnak. Az első n agy problém a ezen a téren a különféle em ber­ fa jtá k kérdése. A Homo genus a rá n y la g igen gaz­ dag fajta-(rassz-)beli szétkülönülést m u tat, m ind az ősi, m ind a m ai em beriség életében: a n n y ira , hogy az em bertani k u tató k egy része egyenesen a több f a jtá r a oszló em beriség többágú eredetét vallja. A m int láttu k , ez az elm élet ta r th a ta tla n : a sokféle em b e rfa jta azonban kétségtelenül m egfontolást é r­ demlő tény. A nnyi bizonyos, hogy az em beriség m ár ős idők óta igen különböző fa jtá k a t m u tat, am elyek nagyrészben erős ellentétben is v annak egym ással: az 2

18

NEGYEDIK RÉSZ

e m b e rfa jtá k küzdelm e az íro tt történ elm et megelőző időktől m ind m áig te rje d és ez a küzdelem a testileg-lelkileg speciálisan különböző fa jtá k tó l külön­ féleképpen k ié p íte tt em beri k u ltú ra tö rté n eti so rsá­ nak egyik fő kovácsa, ala k u lásá n a k egyik fő moz­ gatója. Az em beriség szétkülönülése sok f a jtá r a az em ­ ber m ivoltáról és eredetéről b írt m ai ism eretünk és felfogásunk v ilá g á n ál nem m ondható m á r teljesen érthetetlennek. Szám olnunk kell m indenek előtt az­ zal, hogy a P rím ás-tö rzs vezérága, am elyből a többi P rím á s-fa j lev álása u tá n végül az em ber kibontako­ zott, sok szem pontból p rim itív n ek , azaz nem erő­ sen d iffe re n c iá lt szervezetűnek volt tek in th ető : m ég erős fejlődési p o tencialitása, so k irán y ú alak u lási lehetősége volt. T a p a szta la tilag igazoltnak látszik továbbá, hogy a fajfejlődés során a rá n y la g h irte le n kialak u ló új fajok k iala k u lá su k kezdetén m ég k ü ­ lön is ren d k ív ü li frisseségűek, m integy m eg ifju lást élnek á t: ezt a jelenséget később jobban m egértjük, am ikor az új a la k u lá st létesítő új dinam ikus tényező fellépésével foglalkozunk. Az em berre vonatkozóan m á r eddigi vizsgálódásaink a la p já n is m eg á lla p ít­ h a tju k , hogy az em berréválásnak kapcsolatban kel­ le tt á lla n ia a n n a k az in d iv id u ális lelki s tru k tú rá n a k egyes á lla ti szervezetekkel összefüggő fellépésével, am ely s tr u k tú rá t az á lla tv ilá g b a n , az á lla t lelki m eg n y ilv á n u lá sa it tekintve, nem ta lá lu n k m eg, az em bernél viszont közvetetlenül is á té ljü k illetőleg k im u ta th a tju k . Ez az em beri lelki egyéniség a m aga h atalm as, k u ltú rá k a t alkotó erejével ren d k ív ü li h ató és h a jtó e rő : ennek a lelkiségnek in d iv id u ális különbségei a plasztik u s ősem beri szervezetben m ár

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

19

m agukban is fajtab é li elkülönülések k ia la k u lá sá t in d íth a ttá k meg. Ebhez já ru l, hogy a fellépő em ber s a já t m ivoltának ren dkívüli fia talság á b a n és a palaeontológiai leletek ta n ú sá g a szerin t korántsem g y ám oltalan gyöngeségének, hanem inkább friss erejének tu d a tá b a n igen m ozgékony leh e tett és csak­ h a m a r szétszéledt a Földön: ekkor pedig a különféle ősem berágak, ko rán igen különböző term észeti kö­ rülm ények közé kerülve, még nagyon plasztikus, fia ­ ta l szervezetükkel azokhoz a rá n y la g könnyen tu d ­ tak alkalm azkodni. Ez az alkalm azkodás, főleg a hő-, fény-, és nedvességviszonyokhoz, leh etett különösen az em b erfajták eltérő bőrszínének fő k iv á ltó ja : az eredeti, n y ilv án b a rn á s szín A frik a k lím ájá b a n sö­ téted h etett csaknem feketére és su b ark tik u s tája k o n h alv án y o d h ato tt fehérré. További fajtab é li d ifferen ­ ciálódást az im m ár szétkülönülő öröklési anyag, az eltérő életmód, társa d alm i berendezés és k u ltu rá lis állapot hozott létre illetőleg m ély íte tt el; ezenkívül is újszerű fa jtá k keletkezése talá n a m ár m eglévő különféle fa jtá k különböző keveredése ú tjá n képzel­ hető el. A sokféle e m b e rfa jta keletkezése te h á t nem m eg o ldhatatlan problém a. — Az egym ástól a rá n y la g elzárt, különböző életterekben a zu tán a k ia la k u lt fajtabélyegek és különbségek m egerősödhettek és a kezdetben h a tá ro za tla n a b b fa jtá k a hasonló örök­ lési an y ag és a hasonló élettér ta rtó s h a tá s á ra határo zo ttab b ak k á és tartó sab b ak k á v á lh a tta k . 635. A z emberi fajtakeveredés kérdése. Az eltérő e m b erfajták kétségkívül uagy különbségeket m u ta t­ tak és m u ta tn a k : nem csak testi, hanem lelki téren is, ám bár az alapvető, egyetem es em beri vonások m indannyiukban közösek. E rős eltéréseik m agyaráz2*

20

NEGYEDIK RÉSZ

zák m eg a közöttük m egvolt és m eglévő nagy fe­ szültségeket, ellentéteket, h a rc o k a t: a fa jtá k félté­ kenysége, versenye és háborúskodása m áig sem é rt véget. Az eltérések azonban biológiailag sem v á lta k soha olyan erősekké, hogy az em beriség fa ji egysé­ gét m egszüntették volna: b árm ely fa jtá k egyénei á l­ talá b an p á ro so d h a tta k és egyesülésükből további szaporodásra képes utódok születtek és születnek. A fa jtá k keveredését u g y an az egyes fa jtá k elzárkó­ zása és a m ásiktól való idegenkedése — pl. a fehér em ber idegenkedése a négertől, a sárg áé a fehértől stb. — m egnehezíti és sok k u ta tó a keveredés káros következm ényeit á llítja az utódok testi-lelki egész­ sége szem pontjából: ez az á llítá s azonban legfeljebb bizonyos f a jtá jú keveredések tekintetében áll h ely t és teljesen á lta lá n o sítv a tévesnek látszik. M ert az északi em berfaj szu p rem áciája körül forgó nagy v itá k legbizonyosabb eredm ényének az tekinthető, hogy az európai n agy k u ltú ra ce n tru m o k a m agas, hosszúfejű, nagyon fehér, szőke és kékszem ű északi, germ án fa jtá n a k a sötétebb, zömökebb, szélesfejű alpesi fa jtá v a l, illetőleg az inkább kisebb, sötétebb, hosszúfejű m ed ite rrá n fa jtá v a l való keveredéseinek helyein keletkeztek és e k u ltú rá k fő hordozói az em ­ líte tt típusok —• és esetleg az ú. n. d in á ri típ u s — ke­ veredését m u ta tjá k . Az összetevő fa jtá k közül a rá n y la g legtisztább az északi lehet, de errő l is való­ színűnek látszik m á r ősi és nem csekély m értékben való kevertsége. Az alpesi és a d in á ri és főleg a m e­ d ite rrá n fa jtá k alighanem m ég erősebben kevertek. H ogy a fa jtá k , legalább is egyes fa jtá k keveredése nem á rta lm a s, azt a m ag yar-germ án-szláv népkeve­ rék k u ltú ra a lk o tó ereje is igazolja. Azok az esetek,

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

21

am elyek az ú. n. korcsok kisebb értékűségét látsz a ­ nak igazolni, főleg fehér és színes em berek kevere­ déséből erednek: ezek pedig többnyire züllött és bi­ zonytalan társa d alm i körülm ényeik fo ly tán m u ta t­ ják értékellenes vonásaikat. Az újabb, rendezett v i­ szonyok között és a társa d alm i egyenlőség jegyében lé tre jö tt fehér-színes házasságok u tó d ja i m á r nem csekély, sőt a rá n y la g jeles értékeket reprezentálnak. M indezek a la p já n azt m ondhatjuk, hogy az em beri fajtakeveredésnek nem csak lényeges a k a d ály a nincs, hanem á lta lá b a n biológiai szem pontból nem káros: ez azonban nem jelen ti azt, hogy m indenféle f a jta ­ keveredés biológiailag közömbös vagy éppen elő­ nyös. A fajtakeveredés m odern ellenzésének tu d v alé­ vőén két főfészke v an: E u rópában és Észak-A m eriká­ ban. É szak-A m erikában a behozott néger rabszolgák utódaitól irtózik a yankee: K özép-A m erika la tin ­ indián lakosságában a néger keveredés sokkal n a ­ gyobb m értékűvé le tt és egym agában nem látszik h átrán y o sn ak . A délam erikai és az ázsiai vérkeve­ redések sem okoztak feltűnő k áro k at, sőt k u ltu rá lis előnyeik sok helyen kim u tath ató k . E uró p áb an főleg csak a zsidósággal való keve­ redés kérdése élezte ki a vérkeveredés problém áját, am ely n a p ja in k b an a ném et nem zeti szocialista á l­ lam törvényhozása következtében n y ilt g y a k o rla ti­ politik ai kérdéssé is lett. A zsidóság fajtab é li elté­ rése az északi fa jtá tó l erős és feltűnő; ámde m á r a m ed iterrán fa jtá tó l a n n y ira nem v agy kevéssé k ü ­ lönbözik, hogy sem az egyszerű szemlélő, sem a ti­ pikus bélyegeket k u tató antropológus nem igen tu d ja őket elkülöníteni. M ert egyrészt a zsidóság

22

NEGYEDIK RÉSZ

erős fa jta b é li kevertsége és m ed ite rrá n helyzetéből folyó jellege, m ásrészt a m ed ite rrá n típ u sb a bele­ szövődött sémi vonások kétségtelenné teszik a zsidó­ ságnak az európai m ed ite rrá n típ u ssal való rokon­ sá g át, h a nem is teljes beletartozását. M indenesetre figyelem be kell azonban vennünk az európai zsidó­ ság legnagyobb részének hosszú gettó-életében k ia la ­ k u lt és nem egy tek in tetb en biológiailag erősen m eg­ rögződött fa jta b é li különlegességeit, a gettó-élet hosszú beltenyésztése folyam ában is m egerősödött rasszbélyegeit és e biológiailag erősen képviselt, m ert sokszorosan hasonlóan bevésődött bélyegek n a g y örökítő erejét. Az északi, de az alpesi és d in ári, v a la m in t a m ongol típ u stó l is elütő zsidó fajtab é li bélyegek ereje ny ilv án v aló abból az egyszerű tén y ­ ből, hogy a felsorolt típ u sú népekben, te h á t például M agyarországon v ag y N ém etországban, a zsidó v é r­ keveredésnek m ég a rá n y la g kis százaléka, pl. ne­ gyede v ag y nyolcada is — b á r korántsem m indig — igen g y a k ra n könnyen észrevehető. K áros-e ez a vérkeveredés á ltaláb an ? A m edi­ te rrá n népeknél tisz tá n biológiai szem pontból való­ színűleg nem. Az észak- és középeurópai népeknél is kényes és m erész a zsidó vérkeveredés egyenes bio­ lógiai k áro ssá g á t á lta lá b a n tudom ányosan á llítan i. A keveredésből szárm azó utódok gyakori értékelle­ nes vonásai i tt is alighanem inkább tá rsa d a lm i­ k u ltu rá lis feltételekből folyó lelki okokra vezethetők vissza. Ezek az ú jk o ri zsidóság k a ra k tero ló g iá jáb a n gyökereznek. Az európai zsidóság őseinek n ag y része évszázadokon á t el volt nyom va és ki volt közösítve a nem zeti életből. Sok fontos foglalkozási ág el volt előle zárva. A gettózsidóság kénytelen volt érezni a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

23

körülvevő néptől idegen voltát, sokszor igen fá jd a l­ m as és m egalázó m ódon: lelke m élyén pedig o tt lap ­ p a n g o tt ősiségének és m essianizm usának szertelenül a risz to k ratik u s tu d ata . Term észetes, hogy egész je l­ lem ének ressentim entnal kellett m egtelnie, az elnyom ottság ellen tehetségének és m éltóságának tu d a ta óriási feszítő erőket a k tiv á lt, am elyek a felszabadu­ lás u tán m értéktelen h a ta lo m v á g y a t fűtöttek. A kö­ rülvevő és idegennek érzett k u ltú rá b a a zsidóság nem tu d o tt term észetesen belehelyezkedni, hanem azt vagy külsőségesen e lsa já títa n i vagy a m ag a ké­ pére á ta la k íta n i törekedett. Ez a törekvése is m inél nagyobb társa d alm i hatalom m egszerzésének a szol­ g álatáb an á llo tt: h a ta lm i törekvéseit pedig az idegen zsidóság a befogadó és sokszor ellenségnek érzett né­ pek elnem zetietlenítése, így s a já t idegenségének a csökkentése ú tjá n érhette leginkább el; hiszen s a já t nem zetisége m ás volt és s a já t nem zetalkotó ereje nem csak hogy m egcsökkent, hanem szinte elveszett. Innen van az az általános jelenség, hogy a zsidóság h atalm i törekvése m inden téren g y a k ra n nem zetiet­ len utakon já r t: a gazdasági életben a nemzetközi kapitalizm us egyik fő hordozója lett, a politikában túlnyom óan lib erális-rad ik ális és nemzetietlen-szocialista-kom m unista irá n y o k a t szolgált; tudom ány­ ban, m űvészetben a felvilágosult nem zetköziség egyik fő, talá n legfőbb harcosa. Ez a szellem a keve­ redésnél term észetesen g y ak ran végzetes szakadást eredm ényez: az utódokban — dispositiókban ny ilv án á t is ö rö k ített és a nevelési befolyásokban könnyen a k tiv á lt — kétféle világfelfogás, kétféle és igen el­ lentétes k u ltu rá lis trad íció ütközik össze és v ív ja emésztő h a rc á t; ennek pedig többnyire az így szét­

24

NEGYEDIK RÉSZ

té p e tt egyén a d ja m eg az á rá t. V alószínűleg ez a zsidó keveredés tap a sz ta lt káros h a tá sá n a k fő oka és nem m ag a a vérkeveredés: m e rt a befogadó nép szellem ét e lsa játító zsidósággal való keveredésből g y a k ra n közism erten kiváló és m ind nem zeti, m ind társa d alm i, m ind k u ltu rá lis téren értékes utódok születnek. M eg állapításunk term észetesen nem jelen ti azt, hogy a zsidó vérkeveredés biológiailag sohasem k á ­ ros. L ehet, hogy egyes népcsoportokkal, főleg éppen az igen eltérő a lk a tú északi fa jtá v a l való kevere­ dése biológiailag h á trán y o s, különösen h a a m ai zsi­ dóság a rá n y la g n ag yfokú d egenerációját figyelem be vesszük. E g y á lta lá b a n m ég további figyelem re és v iz sg á la tra szorulnak azok a k u ta tá s i eredm ények, am elyek egyes vércsoportbeli és fajtab é li egyének­ nek bizonyos csoport- és fajtab é li egyénekkel való keveredését biológiailag h á trá n y o sn ak látszan ak m u ta tn i. M indezekben a kérdésekben a tudom ányos vizsgálatok m ég korántsem szo lg áltattak elég biztos eredm ényt és a legtöbb, bárm ily en irá n y ú állásfo g ­ lalás főleg érzelm i okok következm énye. Jelen p ro ­ blém ánk speciális részét ism ereteink m ai á llá sa m el­ le tt elfo g u latlan u l úgy p ró b á lh a tju k m egoldani, hogy a zsidóságnak v ag y ú jra nem zeti életet kell élnie v ag y szellem ileg teljesen hozzá kell sim u ln ia a befogadó népekhez: b árm elyik eset bekövetkezése u tá n a zsidó keveredés h á trá n y a i v agy m egszűnnek, vagy m égis n ag y m értékben csökkennek. M ert az önálló nem zeti életet élő zsidóságból a legtöbb ressentim entvonás e ltű n h e tik és tá rs a d a lm i-k u ltu rá lis je l­ leme a többi, szintén nem zeti életet élő, főleg pedig a rokon f a jtá jú és k u ltú rá jú népekéhez sokkal h a ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

25

sonlóbbá válik, m in t m ai A hasverusszellem e; a szel­ lem ileg asszim ilálódott zsidóság különbözősége pe­ dig még kisebb. P roblém ánk általán o s részére úgy válaszolhatunk, hogy biológiai szem pontból a fa jtá k keveredése á lta lá b a n nem káros, hanem valószínű­ leg inkább hasznos, m ert fajtab é li egyoldalúságokat és a beltenyésztést m egszüntetve az em beri term é­ szet lényegéhez tartozó sokoldalúság kifejlődését elő­ m ozdítja: hiszen az em bert potenciálisan végtelen­ nek talá ltu k . Ez alól az általán o s szabály alól kivé­ telt azok az esetek alkotnak, am ikor v agy ellentétes k u ltu rá lis szellem ütközik össze a keveredésben, vagy pedig — pl. a vércsoportokban rejlő — spe­ ciális biológiai okokból a keveredő tényezők az ad o tt esetben nem harm onizálnak; az előbbi okot m a is elégségesen meg tu d ju k érten i és m egm agyarázni, az utóbbi még bővebb felderítésre szorul. Ez a fel­ derítés az átöröklés speciális feltételeinek alaposabb ism eretét k ív á n ja meg. Ezzel a belátással e lju to t­ tunk az átöröklés kérdéséhez. Az egyes e m b erfajták beható testi-lelki jellem zése és k u ltú ra k ara k te ro ló giai vizsg álata rendkívül érdekes és n ap jain k b an igen a k tu á lis feladat, részletes szak k u tatáso k at k í­ vánó term észete m ia tt azonban nem vonható a böl­ cseleti em bertan körébe. 636. A z átöröklés. Az egym ástól szárm azó em ­ beri egyének folytatólagos sorozatokat alkotnak, am elyekben a szülői szervezetből eredő csíraplazm á­ ból fejlődik ki közvetlenül az utód. Ily en módon m egvan a term észetes m ódja, hogy a szülő-egyed bi­ zonyos tu la jd o n sá g a it a csíraplazm a az utódba egye­ nesen átvihesse. Az átöröklés törvényszerűségeinek v izsg álata valóban ta lá lt is öröklési törvényeket és

26

NEGYEDIK RÉSZ

tényezőket, am elyek az átöröklés ren d jé t és az utód — legalább is egyes — tu la jd o n sá g a it m eg h atáro z­ zák. Ezeknek a felfedezése főleg Mendel Gergely p á ­ te r nevéhez fűződik. A M endel-féle és az azu tán következett v izsgála­ tok a la p já n az a felfogás a la k u lt ki, hogy a szervezet­ ben v an n ak bizonyos egyszerű öröklési tényezők, am elyek az átöröklésben á lta lá b a n v á lto z atlan u l m egm aradnak, de m ásokkal különféleképen kom bi­ nálódva, különféle újszerű egész a lak o k at eredm é­ nyeznek. P l. fehér k ak as és fekete ty ú k kereszte­ zése fekete-fehér m in tá z a tú utódokat, piros és fehér ja la p a rózsaszín v irá g o k a t eredm ényez. M endel vizs­ g á la ta i azonban azt is k im u ta ttá k , hogy az öröklési tényezők az újszerű kom binációkból k iv áln i és régi összetételeikbe visszatérn i törekszenek: ebből folyik az átöröklés további folyam ában a h asad ásn ak ne­ vezett jelenség, azaz különféle tisz ta fa jtá k keresz­ tezése esetében a korcsok széthasadása az elődök tiszta fa jtá ira . íg y pl. a k a p o tt ta r k a csirkék egy­ m ás közötti p á ro sítá sa a következő nem zedékben kb. egy negyed fekete, egy negyed fehér és két negyed ta rk a u tódokat eredm ényez, a ta rk á k ú jr a való p á ­ ro sítása pedig a további nem zedékben m eg in t h a ­ sonló hasad ással j á r ; íg y v an ez a rózsaszínű jalap ák k al is. Az egym áshoz hasonló, eredeti színű u tó ­ dok p á ro sítá sa k o r a keverékszín m á r nem is lép fel. Ez a f a jta átöröklés a keveredéses átöröklés. V an azonban az átöröklésnek egy m ásik f a jtá ja , a váltakozó átöröklés is: ebben az utód külső képében, fenotipikusan egészen, vagy részben, azaz egyes tu ­ lajd o n ság aib an egészen, az egyik szülőt követi: en-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

27

nek a tu lajd o n ság a az utódban dom ináns lesz, m íg a m ásik szülő m egfelelő tu lajd o n ság a rejtv e m arad. Ez a tu lajdonság azonban a m ásodik generáció egy kisebb részében fellép és egyedül n y ilv án u l m eg: ezért nevezzük ezt a m ásik tu lajd o n ság o t recesszívnek, visszatérőnek. H a a k ét tu lajd o n ság a és & és a dom ináns, akkor az első generációban csak a, a m á ­ sodikban 3 A a, A b n y ilv án u l meg stb. E z úgy é rt­ hető meg, hogy a dom ináns a és a recesszív b tu la j­ donság első kapcsolatában (a b) csak az a n y ilv án u l meg. A m ásodik generációban ab-ab kapcsolódásnál á tla g lA a a, 2/4 a b és K b b keletkezik. Ezek között az a a lényege és külső jellege szerint is a, az a b külső m egnyilvánulásában a; és csak b b lényegileg és külsőleg is b tu lajd o n ság ú : m ert a b tulajdonság az a b kom binációban rejtv e m arad. A keveredéses öröklésnél viszont az első generá­ cióban egy újszerű k ev ert tu lajdonság (a b) n y ilv á ­ nul meg. H a ilyen a b egyed egy m ásik a b-vel ke­ reszteződik, az a-k és b-k a következőképen kom bi­ náló d h atn ak : a a, a b, b a, b b. Ebből adódik az im ént em lített ta p a sz ta la ti jelenség, hogy a m áso­ dik generáció egyedeinek a fele a ö-jellegű, m íg A a-ra, A, b -re hasad stb. Ahol csak az egyik tu la j­ donság érvényesül, hom ozygota-utódról beszélünk, am ely m ár stab ilis; ahol m indkettő érvényesül, heterozygotával állunk szemben, am elynek az u tó ­ dai tovább hasadnak. Az átöröklés legtöbb esetében persze nem ilyen egyszerű és világos a helyzet; a n n y it azonban á lta ­ lánosan meg lehet á lla p íta n i, hogy a szülőktől szár­ mazó csíra-, illetőleg petesejtben, a gam etákban lévő öröklési tényezők, a genek, az utódokban különféle­

28

NEGYEDIK KÉSZ

képen kom binálódnak és a belőlük folyó tu la jd o n sá ­ gok is részben hasonlóan m eg nyilvánulnak, részben összekapcsolódnak, részben eltűnnek, azaz vagy m eg­ szűnnek v a g y re jtv e m arad n ak , nem n y ilv á n u ln a k m eg; a további nem zedékek során azonban a genkom binációk m eg in t szétválni törekednek és így a kom binációkban re jtv e volt, lek ö tö tt tulajdonságok ú jr a m eg n y ilv án u lh atn ak , sőt dom inánsokká is v á l­ h a tn a k . A tulajdonságok kapcsolódására, esetleg időleges többé-kevésbbé elrejtőzésére és ú jr a elő­ térbe való lépésére te h á t a sokszerű öröklésanyagot hordozó egyéneknél m indig tek in te tte l kell lennünk. Az egyén öröklött h atá ro zm á n y a in a k összesége a l­ k o tja az egyén genotípusát, igazi k o n stitú ció já t; ennek jelenségekben m egnyilvánuló következm énye — am elynek nem kell a genotípus m inden oldalát m u ta tn ia , azaz m inden oldalának m egfelelő m eg­ n y ilv á n u lá si vonást ta rta lm a z n ia — a fenotípus; ebben a te s ta lk a t és a lelki szem élyiség felépülése tű n ik ki. A közös leszárm azás és a közvetetlen átszárm azással ad o tt átöröklés az em beriséget, különösen pe­ dig a n n ak egyes c salá d ja it, nem zetségeit és törzseit igen szoros egységbe fűzi össze, am elyben az egyes egyéneknek csupán ko rláto zo tt és részleges külön­ állásu k lehet: ebben ta lá lju k m eg az em ber közös­ ségi term észetének k é t fő ala p ja közül az egyiket; a m ásik az em beri szellem közösségi vonásaiban van. Az átöröklés az egész te sta lk a tra , a szervezet m űkö­ dési képességeire, v a la m in t sok esetben rendellenes­ ségeire is k ite rje d : az egész teste t és életét bizonyos m értékben előre m eghatározza. F eltű n ő jelenség azonban, hogy az átöröklés, am ely közvetetlenül a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

29

testi átszárm azással, az eleven testi csiraplazm a átszárm azásával v an adva, a testi tulajdonságokon kívül és m ellettük — am elyeknek öröklődése az em ­ b e rta n szem pontjából biológiailag term észetes és nem külön problém a — lelki tu lajd o n ság o k ra is k i­ terjed : ezek is igen hasonló módon léphetnek fel az utódokban. A biológiai örökléstényezők h a tá sa te ­ h á t a lelki életre is fennáll. Á ltaláb an azt talá lju k , hogy a lelki átöröklés, azaz lelki tulajdonságok átszárm azása teljesen h a ­ sonló a testihez; hasonló szabályszerűségek is érvé­ nyesülnek benne. Ezeknek a szabályszerűségeknek egyes feltűnő p éld áit m ár láttu k , m ost teh á t csak az adatok felsorolására szorítkozunk. A következő a d a ­ to k ra nézve 1. részletesebben G. Sommer, G e i s t i g e V e r a n l a g u n g u n d V e r e r b u n g 2. k. (1919), v a la m in t G. Heymans, E i n f ü h r u n g i n d i e s p e z i e l l e P s y c h o l o g i e (1932) c. m űvét. Galton a tehetségnek á lta lá b a n való öröklődését vizsgálva a r r a az eredm ényre ju to tt, hogy a tehetsé­ ges em berek rokonságában sokkal gyakoribbak a tehetséges emberek, m in t különben: így 300 család­ ban kb. 1000 kiváló fé rfit ta lá lt, v a la m in t azt, hogy 100 kiváló férfi közül 31-nek kiváló a ty ja , 17-nek kiváló n a g y a ty ja , csak 3-nak kiváló d édatyja, 41-nek kiváló fivére, 13-nak kiváló unokafivére, 48-nak k i­ váló fia volt. H eymans és W iersma kérdőíveket küldöttek szét, am elyekben egyes családokra vonatkozó a d a ­ to k at vettek fel, hogy a gyerm ekeket a szülőkkel összehasonlítsák. 437 családról és bennük 2415 egyén­ ről k a p ta k válaszokat. A főkérdések voltak: M ilyen tulajdonságoknál á lla p íth a tó m eg szabályszerű ősz-

30

NEGYEDIK RÉSZ

szefüggés szülők és gyerm ekek között! H ogyan é r­ vényesül az a ty a i és az a n y a i befolyás az átöröklés­ ben! A v izsg álat a legváltozatosabb lelki vonásokra k ite rje d t. íg y : M ozgás és cselekvés (mozgékony és szorgoskodó, v ag y n y ugodt; m indig, néha m u n k a­ szerető v a g y lu sta ; elhalasztó v ag y frissen nekifogó; im pulzív v ag y m egfontolt stb.). Érzelm ek (ellágyuló v agy hűvös, h irte le n v a g y tárg y ilag o s, toleráns v a g y intoleráns, hiszékeny v ag y gyanakvó, vidám v ag y szom orú v a g y változó stb.). M ásodlagos fu n k ­ ciók (ham ar vigasztalódik v a g y hosszasan ta r tja a benyom ásokat, gyorsan v ag y nehezen m egbékíthető, v álto zást szerető v ag y a szokás em bere stb.). É rtelm i kör (értelm es, felületes v ag y ostoba, em berism erő, találékony v ag y nem g y ak o rlatias, m egfigyelő-, ze­ nei, em lékezeti képesség stb.). H ajlam ok (iszákos v ag y absztinens, kicsapongó v ag y m értékletes, hiú, becsvágyó, em berszerető, p o litik a ila g tevékeny, h a ­ zafi, gyerm ek-, á lla t-b a rá t, an arch ista, sp iritiszta , teozófus, röviden újító, stb.). K ülönféle (udvarias, gorom ba, szórakozott, pontos; sokat, keveset, sohasem nevető, betegségben bátor, türelm es, félénk; lelki za­ varok stb.). A válaszok szerin t csaknem m inden pon­ ton fennáll öröklési összefüggés. M ás az átörökítés illetőleg átöröklés az a ty á n á l, az an y án ál, a fiúnál, a leánynál. N agyon jelentős ez a nem i befolyás. Az egynem ű öröklés jó v al erősebb a kereszteződőnél, az a n y a örökítő h a tá sa valam ivel erősebb az a ty áén ál. P e te rs szülők és gyerm ekek iskolai b izo n y ítv á n y a it h a so n lítv a össze, n ag y m egfelelést ta lá lt. Ahol a szü­ lők bizo n y ítv án y ai az átla g tó l erősen elütöttek, a gyerm ekek k é th a rm a d á n á l az á tla g felé való vissza­ m enetel volt tap asztalh ató .

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

31

R ath szerint a gonosztevőknél való átöröklés elég jól m egegyezik a M endel-féle törvényekkel, ha a gonosztevő h ajlam o t recesszívnek, a n orm álist do­ m inánsnak te k in tjü k .1 Ez an n y ib an fontos m egál­ lapítás, m ert a m ásodik generációnál a környezet kevésbbé hasonló, te h á t hasonló befolyása is kisebb, vagyis a m egegyezés valóban inkább az átöröklés­ nek, m in t a környezet nevelő h a tá sá n a k tu la jd o n ít­ ható. H asonló viszonyokat ta lá lta k a gyengeelm éjűeknél és az elm ebajra való hajlam osságnál. Diehm szerint egy elm egyógyintézet anyagából 78% volt terh elt, de u g y a n a n n y i egészséges közül 67 % ; csak a szülőket tekintve 50% illetőleg 33%. M aga az á t­ öröklés nem vezet a kór terjedésére, a m egbetegedés valószínűsége k ét hasonló ten d enciájú örökség ta lá l­ kozásánál áll fenn; egészséges családokkal való ke­ veredés a h ajlam o t regeneráció ú tjá n m egszünteti. M indezeknél a vizsgálatoknál nagyon sok h ib a­ fo rrás lehetséges, a tényleges átöröklés csak kisebb részben á lla p íth a tó meg igen n agy valószínűséggel. M indam ellett a lelki átöröklés fen n á llá sá t valló, m indennapi tapasztaláson alapuló közmeggyőződést a rendszeres vizsgálatok határo zo ttan , sőt elég fel­ tűnő m értékben tám ogatják. 637. A z átörüklés embertani jelentősége. A lelki átöröklésnek ez a ténye a lélek és a test szoros egy­ ségének, az em beri egyéniség n ag y egységességének újabb bizonyítéka: hiszen nyilvánvaló, hogy egy­ részt az átö rö k lö tt lelki tulajdonságok legalább is valam i dispositionális módon a testi szervezethez 1 L . Frőbes, E x p e r i m e n t e l l e P s y c h o l o g i e , II. 518.

32

NEGYEDIK RÉSZ

kötve a n n a k á tszárm azásáv al e g y ü tt v ite tn e k át, m ásrészt a hasonló testi tulajdonságokkal kapcsola­ tos hasonló lelki tu lajdonságok fellépése a lelki és a testi szervezet nag y fo k ú h a rm ó n iá já ra vall. A lelki átöröklés e g y ú tta l a közösség ren d k ív ü li jelen ­ tőségét az em ber életében h a ta lm a sa n fokozza, egy­ á lta lá b a n e jelentőség egyik oka és m egalapozója. M ert hogy az átöröklésre az egyednél az örökítés előtt s z e r z e t t tu la jd o n sá g a i is h a tá ssa l vannak, kétségtelennek látszik abból, hogy a fa ji élet során egyes — pl. alkalm azkodás a la p já n kialak u ló — tulajdonságok, bélyegek elm élyülnek: e nélkül az ex ak t m ódon m ég nem igazolt, de jo ggal kétségbe nem vonható tén y nélkül lehetetlen volna az egész fejlődéselm élet. Ez az elm élyülés pedig csak úgy le­ hetséges, hogy az egyes egyedek életében szerzett tulajdonságok legalább is nyom okban átszárm azn ak és a további nem zedékek hasonló irá n y ú szerzem é­ nyeivel összetevődnek. H ogy egyes tu lajd o n ság o k ­ nak m in t öröklési tényezőknek is kétségtelenül van ilyen összetevődő, k u m u la tív tendenciájuk, nem csak m egszűnési, illetőleg kiv álási törekvésük, azt az em ­ bernél a különféle fa jtá k k ia la k u lá sa és a rán y lag o s állan d ó su lása ig azo lja; hogy pedig a ta rtó sa n h a ­ sonló irá n y ú keveredés is eredm ényezhet állandó­ suló új — esetleg éppen új egyszerű alak b an m eg­ jelenő keverék -----vonásokat, azt egyes, ta rtó sa n h a ­ sonló irá n y ú keveredésből k ialak u ló k e v e ré k fa jtá ­ kon, v a la m in t hasonló jellegű népi, törzsi v ag y csa­ lád i típusokon lá th a tju k . A szerzett tulajdonságok öröklődése, — am ely m ellett persze spontán v a riá ­ ciók és m utációk fellépése és átszárm azása is fennáll — a növény- és állattenyésztésben is feltehető és

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

33

az em beri életben kétségtelenül tap a sz ta lh ató tény: egyes családok kifinom ulása, degenerációja éppen egyes ta g ja ik speciális élete és életében szerzett tu ­ lajdonságai következtében közism ert. Ez az átö rö k ­ lés ta lá n k ite rje d az egyéni életben szerzett lelki tulajd o n ság o k ra is; világosan lá tja ezt Goethe és T a s s o-jában ki is fejezi. Az egyénileg szerzett lelki tulajdonságokn ak a lelki átöröklésben való jelentősége azonban az em ­ beriség egyetem esen közös felelősségére is éles fén y t vet: az em ber lelki m a g a ta rtá sa és fejlődése utód­ ja ir a is k ih at, u tó d jaib an tovább él. Legfeltűnőbben érvényes ez olyan lelki m ag a tartáso k ra , am elyek a testi szervezet jelentős elváltozásával já rn a k , pl. vérbaj következtében: itt azonban m á r nem is a szó szoros értelm ében v e tt átöröklési törvények h a tá s á ­ val állunk szemben, m íg egyes elm ebajoknál m ár éppen ezek a törvények érvényesülnek; alighanem m inden lelki m a g a ta rtá su n k k ih a t az u tó d o k ra is, h a lelki-testi egyéniségünkre az örökítés előtt h at. És a közvetetlenül nem örökítő egyénnek m ásokra való h a tá sa a lelki élet befolyásolhatósága követ­ keztében ezeket, k u ltu rá lis h a tá s a ik a t és esetleges későbbi u tó d ja ik lelkiségét is a la k ítja : nyilvánvaló te h á t szinte m inden tettünknek, m ozdulatunknak, m a g a ta rtá su n k n a k egyetem es em beri h a tá sa és e h a tá s szem pontjából való egyetem es em beri felelős­ ségünk. A lelki átöröklés ténye így azt igazolja, hogy az em beri egyén lelki életében, lelkiségében sem áll a világtól és a többi em bertől büszke elszi­ geteltségben, hanem igenis valam ennyivel lényeges közösségben él. Ez a tény továbbá lehetővé teszi az em beriség lelki életének alak u lását, fejlődését, fíno3

34

NEGYEDIK RÉSZ

m ú lását, de torzu lását, degenerálódását is az em ber tá rsa d a lm i-k u ltu rá lis élete folyam án: és pedig nem ­ csak a k u ltu rá lis kölcsönhatás lelki jelentősége foly­ tán, hanem az egyéni és közösségi életben a k tu a li­ zált, k ife jle szte tt lelki élet örökítő h a tá s a következ­ tében is; családok, népek lelkisége v irá g o z h atik ki csodálatosan az em beriség tö rté n eti élete folyam á­ ban, de szinte diabolíkus örvényekbe is belefúródh a tik , a m in t éppen Goethe m ondása is v allja. V ilá­ gos tehát, hogy az egyéniséget k iala k ító egyéni lelki fejlődésnek nem csak az egyén, hanem az em beri kö­ zösség szem pontjából is alapvető fontossága van. Ez a fejlődés a testi fejlődéssel m egint sok szem pont­ ból szoros kapcsolatot m u ta t. 638. A z idő és életjelentősége. Az em beri egyén m egszületése u tá n is hosszú ideig testileg-lelkileg fejlődik, e g y á ltalá b a n h a lá lá ig alakul. E nnek az a la ­ k u lásn a k m ind testi, m ind lelki téren tö rv én y szerű ­ ségei vannak, am elyek az a la k u lásn a k h a tá ro zo tt irá n y t és v o n alat szabnak. A h a tá ro z o tt irá n y t legfőképen m ag a az idő jelöli meg. Az idő a változó valóság ta rta m a , a tisz ta v á l­ tozás, a tiszta egym ásutániság. A ta rta m azt jelenti, hogy v alam i ta rt, valam eddig fen n áll: m in t ilyen ősi, alapvető léth atáro zm án y . A változó valóság sa ­ játság o s d in a m ik á ja az időn m in t mozgó tartam o n is feltű n ik és ezért m ag án az időn is vizsgálható, h a m indig tek in te tte l v a g y u n k a rra , hogy a d in a ­ m ik a voltaképen m ag áb an az időbeli, a változó v al ó s á g b a n rejlik . Az idő egydim enziós, lin e á ris ta rta m , am elynek m integy három aszpektusa, né­ zete v a n : a m ult, a jelen és a jövő. Ezekből a jelen az, am ely igazában van ; a m u lt a m egszűnt, a volt

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

35

jelen, a jövő a m ég nem lévő, a m ajd bekövetkező jelen: vagyis az időben egy kisebb-nagyobb, de m in ­ dig véges, relatív , és tetszés szerint kisebbíthető m i­ volta m ia tt ideálisan p o n tta l jelölhető jelen halad a jövőbe és m ag a u tá n h a g y ja a m ú ltat. H an g sú ­ lyozni kell, hogy a jelen h a la d a jövőbe és nem a jövő szalad neki a jelennek: ez a Klagestól képviselt fatalisztik u s színű felfogás a még nem lévő jövőt m isz­ tikus erővel és hatalom m al ruházza fel, am ellyel az nem bír. Az ad o ttság n ak ez a szellem esen eredeti m egfordítási kísérlete elfelejti, hogy a jelen a m eg­ lévőből, az adottból, sőt — a m in t lá tn i fogjuk — egy kezdetből nő ki és nő tovább: te h á t ez, az adott, m eglévő változó valóság h a la d a m ég nem lévő jö ­ vőbe és h a la d á sáv a l a még nem lévőt, vagyis a jö­ vőt, m eglévővé teszi, a k tu a liz á lja , a szó szoros é rte l­ m ében m egjeleníti. A m ennyiben pedig a jövő m eg­ jelenése nem a m eglévő jelenen m úlik, létrejö ttén ek oka szintén nem a jövő, hanem egy — illetőleg két f a jta — m agasabb értelm ű jelen; ezekre később még visszatérünk, az egyiket pedig m á r a teljes tu d a t ta rta m á b a n m egism ertük. A m eglévő jelen h a la d a jövőbe, m aga u tán h a g y v a a régi jelent, m in t m ú ltat, a változó valóság m egszűnt, tú lh a la d o tt állap o tait. H ogy nem a jövő m in t valam i végzet h alad a jelennek, lá ttu k ; ámde a jövőnek a jelen felé h a la d á sa azon a relativ isztikus alapon sem állíth ató , hogy a jelen jövőbehaladása v agy a jövő jelenberohanása e g y a rá n t igaz. M ert a dinam ikus tényező, am ely az idő h a la d á sát okozza, csakis meglévő, azaz jelen lehet és sohasem a meg nem lévő jövő. Ámde ezzel a relativizm ussal nem azonosan, csupán rela tiv isz tik u s m ivoltában 3*

36

NEGYEDIK RÉSZ

hozzá hasonlóan az sem á llíth a tó , hogy a m in t a jelen a jövőbe halad, úgy a m ú ltb a is visszam ehetne, v ag y is az idő visszafo rd u lh atn a. Ü jabban, főleg Bergson nyom án sok m egfontolás tá r g y a a d in am i­ kus idő irre v ersib ilitása , m eg fo rd íth ata tla n ság a . De m ié rt nem fo rd íth a tó m eg az idő? M iért ne h a la d ­ h a tn a éppen úgy visszafelé? A tisz tá n m a te m a tik a i­ lag szem lélt időben jövő és m ú lt között nem igen látszik különbség; h a az idő végtelenből végtelenbe m egy, két oldala egyenlőnek és felcserélhetőnek lá t­ szik. És m égis m á r a fizikai v ilág látszólag a leg­ h a tá ro zo ttab b a n e g y irá n y ú : az entrópia-elv, az anyageloszlás, az elem ek á ta la k u lá sa m ind a fizikai, m ind a kém iai v ilá g fo ly a m a t h a tá ro z o tt egyirán y ú sá g á t látszik m u ta tn i. Még feltűnőbben m u ta tja az egy irán y ú sá g o t a szerves élet: az egyed öregedő élete, a fajfejlődés erős e g y irá n y ú ság a az idő m eg­ fo rd u lá sá t sehol m eg nem engedi. Az em berrel — és bizony nem csak felette — is szinte sorsszerűleg e ljá r az idő: élete a h a lá l felé ta rt, am ely az élet e g y irá n y ú sá g á n a k leg h atáro zo ttab b jelzőjeként fe­ nyegetően m ered az em ber elé; a re á való készülés, a halál g ondja és vele az élet gondja nem csak a m o­ dern bölcselet egyik n a g y pro b lém ája (pl. H eideg­ ger: S e i n u n d Z e i t ) , hanem m ár Platon szerin t m inden filozofálás egyik főforrása. A term észeti fo­ ly am a t, a m in t lá tn i fogjuk, nem szükségszerű, v agyis m ásképen is lefo lyhatnék; m ié rt v an akkor, hogy ez az e g y irá n y ú sá g a m égis szinte szükségsze­ rű n ek tű n ik , hogy a v ilá g fo ly a m a t v isszafordulása ennek m inden kom olyságát, m inden igazi re a litá s á t elvenné, és hogy különösen az em beri élet visszafor­ d u lása egyenesen l e h e t e t l e n n e k látszik?

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

37

Az idő e g y irá n y ú ság a m inden m ate ria lista , p a n ­ teista vagy p a n v ita lista világfelfogás szám ára örökké m eg m a g y ará z h ata tla n re jté ly : m ert az egyet­ len an yagi világ, a végtelen isten v ilág v ag y a vég­ telen élet odavissza e g y a rá n t folyhatnék, élhetne, m ozoghatna. Az idő eg y irán y ú ság a, sőt szükségszerű eg y irán y ú ság a, m eg fo rd íth ata tla n ság a csakis azon az alapon érthető meg, hogy az idő a közvetetlen időalkotó, v ag y m ásképen az első változó tényezők olyan kibontakozásának az eredm énye, am ely lé­ nyege szerint nem fo rd íth a tó vissza. I t t az idő és az élet e g y irá n y ú ság a n a g y m etafizikai m élységekbe m u tat, am elyeket az aristotelesi m etafizik a m egsejt és az okság elvének m etafizikai vizsg álata teljesen igazol: a m eg fo rd íth ata tla n idő csak abban az egyet­ len esetben lehetséges, h a potenciálisan végtelen v a ­ lóságok kibontakozását, ak tu alizálódását, vég nél­ kül növekvő m egvalósulását jelen ti illetőleg ennek hatása. A ristoteles világosan lá tja is, hogy az idő m indig valam i potenciálisnak, lehetőnek az a k tu a li­ zálódását, m egvalósulását jelen ti ott, ahol erre a m egvalósulásra a m egvalósító erő, képesség is m eg­ van; az idő e term észetének valam ennyi követelm é­ nyét azonban m ár nem lá tja , am ikor pl. az idő kez­ detnélküliségét ta n ítja . V ilágos ugyanis, hogy a meg nem fo rd íth ató idő egyrészt csak akkor nem fo rd íth ató meg, h a két „oldala“ sem m iképen nem egyform a: ez akkor van, h a kezdete van, de vége nincs, vagyis h a m ú ltja véges, de ak tu ális, jövője viszont végtelen, de potenciális. Ámde potenciálisan végtelen lényeg folytonos aktualizálódása és vele az eg y irán y ú idő is csak úgy lehetséges, h a kezdete van, de vége nincs: m ert am i potenciálisan végtelen,

38

NEGYEDIK RÉSZ

az kezdődik és nem végződik; hiszen h a nem kez­ dődnék, v ag y e g y á ltalá b a n nem végtelen v ag y a k tu ­ álisan végtelen volna, h a pedig végződnék, nem volna potenciálisan végtelen. A potenciálisan vég­ telen lények folytonos ak tu alizáló d ása e g y ú tta l szükségszerűen e g y irá n y ú : éppen folytonos ak tu alizálódás, ennyiben gazdagodás. A gyökerében csakis poten ciálisan végtelen lényektől hordozható m eg­ fo rd íth a ta tla n , de íg y valóban szükségszerűen egy­ irá n y ú idő te h á t csakis kezdődő és vég nélküli lehet: ezt a fenom enológiai lényegszem lélet a la p já n vég­ zett m egfontolást a m etafizik ai red u k tív v izsgálat teljesen és bizonyosan igazolni fogja. Az időnek ez a m ély értelm e a testi életben csu­ pán tükröződik, m e rt i tt potenciálisan végtelen való­ ságot nem ta lá lu n k ; a lelki élet a la k u lásá b a n azon­ ban közvetetlenül m eg n y ilv án u lh at, h a a lelki élet­ nek a csak h am ar potenciálisan végtelennek igazo­ lódó teljes tu d a tr a való épülésére gondolunk. Az idő és az alak u lás irá n y á n a k értelm e teh á t különösen a lelki fejlődésben dom borodik ki. E bben van kiváló fontossága a fejlődés v onalának is, am elynek sza­ b ály ai éppen a lelki fejlődésben tá rjá k fel a fejlődés legm élyebb értelm ét. A fejlődésnek ez az értelm e term észetesen a testi fejlődésben is érvényesül; je ­ len célunknak a lelki és testi fejlődés együttes szem­ léletének kell lennie, hogy egységüket és esetleges eltérésüket v ag y ellen tétü k et e g y a rá n t m eg lá th a s­ suk. Az egyéni fejlődés egységesen összefüggő v ona­ láb an m utatkozó egyes korszakokat külön v izsg álju k és hozzájuk kapcsoljuk a főleg az illető kor éle tje ­ lenségeihez tartozó külön problém ák és elm életek tá rg y a lá sá t. A ki viszont az egyéni életalak u lás me-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

39

neíét egyfolytában k ív á n ja á ttek in ten i, a p a ra g ra ­ fusok cím eiből könnyen összefoghatja az egyes élet­ koroknak közbeiktatott m ás, de éppen velük össze­ függő problém ák vizsg álatátó l szétválasztott jellem ­ zését. 639. A csecsemő- és a gyerm ekkor. A születés u tán i évek, a csecsemő- és gyerm ekkor, a világba való belenövés korszaké,t alkotják. Az egyén te sti­ lelki szervezete e g y a rá n t úgy bontakozik ki, hogy a gyerm ekkor végén a világ b an való egyéni életre testileg-lelkileg alkalm as legyen. E z é rt a tú ln y o ­ m óan v eg etatív életet élő és lelkileg m integy szunynyadó ú jszülött életének első idejében a testi szer­ vezet növekedése közben m indenekelőtt az érzékelő és cselekvő-mozgató funkciók m űködésbehelyezésére törekszik; lelki életében a lelkiségnek, az énnek az em berben való felébredését, az em beri tu d a tn a k és vele az em bernek m int test-lélek-lénynek a k ia la k u ­ lásá t tap asztalju k . A m int Charlotte Bühler kitűnő gyerm eklélektanában ( K i n d h e i t u n d J u g e n d ) m eg állap ítja, a 2—3. hónaptól kezdve a passzív in ­ gerelszenvedés helyébe a k tív tá rg y ia sítá s, irá n y u lás és tudatosság lép.1 A h atá ro zo tt alanyiságnak, az énnek a m egjelenését a m ár az első félévben m eg­ nyilvánuló és a m ásodikban im m ár erős tag ad ás b i­ zonyítja. Ch. B ühler szerint a m ásodik félév folya­ m ában a szem ély elfo g lalja az u ra lm a t teste, a hely­ zet és önm aga fölött. Az a tény, hogy a testen, 1 A következő gyermeklélektani m egállapításokban a nagyrészben K. Bühler és W. Stern nyomán kialakult gazdag gyermeklélektani vizsgálatok, főleg Ch. Bühler könyve, valam int saját megfigyeléseink eredményeit egybeszőve közöljük.

40

NEGYEDIK RÉSZ

a helyzeten és önm agán való u ralom az egyéniség szem élyes központjából elvileg lehetővé válik, az első életév döntő teljesítm énye. A testben és a k ö rü l­ vevő világban való kezdetleges tájékozódás, kapcso­ la tb a n a testtel és a környezettel végzett k ísérletek ­ kel, a tu d ato sság n ak az em berben való felébredése és a legegyszerűbb g y a k o rla ti ügyességek m egszer­ zése: ezek alk o tjá k a k o rai gyerm ekkor leglényege­ sebb vonásait. Ch. B ü h ler m eg á lla p ítá sa szerint az ú jsz ü lö tt s a já t a la n y i á lla p o tá b a való bezártságából lassan, először érzékeivel, a k ü lv ilág felé fordul. Az első életév közepén a z u tá n a m egfogásban k ialakuló kézh asználat túlnyom óvá teszi a tá r g y r a való irá n y u lá st, a tá rg y objektív m egdolgozását. Az első életév végén a tá rg y i v ilág egyes vonatkozásait is egységesen á tfo g ja a gyerm ek. V ilágfelfogása t á r ­ gyi b ár, de m égsem tárg y ilag o s, m ert igen önké­ nyes: nem ú g y veszi a dolgokat és b ánik velük, a m in t vannak, hanem azt a k a rja , hogy olyanok le­ gyenek, am ilyennek neki éppen kellenek. F o g y a té ­ kos tárgyism eretéből és felébredt egyéni szem élyi­ ségéből folyik önkényessége, am ely a tá rg y a k k a l való erőszakoskodásban n y ilv á n u l m eg; a tá rg y a k a rá n y la g külsőséges k a p c so la tá t nevükkel ebben az időben m á r m egérti, hiszen világ felfo g ásán ak m eg­ felel, de sokszor a neveket önkényesen á ta la k ítja , nem csak fogyatékos a rtik u lá c ió ja és a felnőttektől tám o g a to tt gyerm eknyelv h a sz n á la ta fo ly tán elfer­ díti. A v álasztás a k tu sa is jól beleillően kifejlődik ebben a korban, e g y ú tta l azonban az önkényes tárg y felfo g ás egy kezdődő pozitivisztikus-realisztikus v ilágfelfogással is jól m egfér, am ely a tá rg y a k között lévő eszköz-célviszonyokat m á r m eg tu d ja ra-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

41

gadni és fel tu d ja használni. Érdekes jelenség, hogy pozitivista realizm us és önkényes m a g a ta rtá s a fel­ nő tt egyén k a ra k tero ló g iá jáb a n is g y a k ra n egy s tru k tú rá b a n szereplő vonások: ez abból is érthető, hogy a pozitivisztikusan, v ag y is felszínes ta p a sz ta ­ la ti m egjelenésében szem lélt világ a szem élyiségtu­ d a tta l nem egyértékű és így könnyen m egesbetik, hogy an n ak önkényes eszközévé alacsonyul. In te lli­ gens gyerm eknél m ár a kedélyvilág kezdődő k ia la ­ k u lása is tap asztalh ató az első évben. A kisgyerm ekség korában, Cb. B ühler szerint a 2—4. években az első év céljai és törekvései, a test és az elérhető kü lv ilág naív, term észetes önzésen alapuló és gy ak o rlati-realisztik u s birtokbavétele m ind jobban m egvalósul. A nyelv e lsa játítá sáv a l, jelentéseinek m egértésével a tá rg y i vonatkozások óriási szövevényén v álik ú r rá a gyerm ek: egyszerre belenő hosszú nemzedékek gazdag szerzem ényének nagy részébe, behatol legfőbb k in cstáráb a. H ih e te t­ len kíváncsisággal kérdez m ost m á r m indenfélét, tud n i vág y ik értelm est és értelm etlen t eg y arán t. Cselekvése is rendkívül ügyesedik: sikerei a m ély­ ségében m ég nem, csak felületén, de o tt a rá n y la g jól m eg értett világon való m ind erősebb u ralk o d á sra csáb ítják az öntu d ato su lt kis szem élyt. Íg y szövőd­ h etik össze pozitivizm usa antropom orf és egocentri­ kus képzeleti világnézettel. A v ilág tá rg y a in a k ön­ kényes felhasználási törekvése u gyanis a tap a sz ta la ­ tok szaporodásával fogy, de a v ilág önkényes szem­ lélete az egyéniség erejének növekedésével e g y ü tt nő: így a lak u l ki a kisgyerm ekkor képzeleti v ilá g ­ felfogása. A gyerm ek fa n tá z iá ja ekkor fejlődik ki és a v ilágot változó szeszélyei szerint nézi, lá tja ,

42

NEGYEDIK KÉSZ

szövi á t. E k k o r b u rján o zn ak fel, a m in t Ch. B ühler m ondja, a fikciók, a hasonlatok, az analógiás lá tá s; és ekkor éli á t a gyerm ek, s a já t szem élyiségéhez h a ­ sonlóan, a v ilág tá rg y a it, tényezőit és erő it is sze­ m élyekként, am elyekkel m eseszerű, de éppen a mese n a iv és term észetes valószerűsége szerin t á té lt kö­ zösségben van. U g y an ak k o r azonban érték- és ke­ d ély v ilág a is jelentős m értékben kifejlő d ik : a g y e r­ m ek tu d ja , m i a jó, m egism eri, m i az igaz, lelkiism ere tfu rd a lá s t kezd érezni és erős tu d ato sság g al bele tu d helyezkedni m ások állapotába. M indez csupán az ö n tu d a tra ébredt én lelki életében lehetséges; ez az ö n tu d atraéb red és a kis gyerm ek n aív szuverénitási és ellenkezési törekvéseiben jól m egm utatkozik. Az élet azonban nem csak játék , a v ilág nem ­ csak képzeleti és a kis szem élyiség nem szuverén: ezt eleinte bizony ném i fájdalom á rá n kénytelen a gyerm ek a felnőtteknek való alávetési kényszerben m eg tan u ln i, am elynek ta p in ta to s és igazságos, t á r ­ gyilagos érvényesítése sem m iféle nevelésben sem ke­ rü lh ető el. A növekvő gyerm ek azonban, Ch. Bühler becslése szerin t á tla g b an 5. évében, m ag átó l is rá jö n a tá rg y ön álló ság ára; belátja, hogy a tá rg y i v ilá g ­ nak törvényei vannak, am elyekhez igazodnia kell az egyénnek, h a érvényesülni ak ar. Ily en m ódon a m ég m indig pozitivisztikus o b jek tiv itásn ak m ag a ­ sabb fo k ára em elkedik a gyerm ek: já té k á b a n a sza­ b á ly ra , alk o tásáb an az an y ag törvényszerűségeire, életében a m ost m á r elébe lépő és felism ert köteles­ ségre te k in te tte l van. A lkalm azkodásával n ag y m ér­ tékben le is győzi a tá rg y i v ilág o t: az érő gyerm ek m ost m ár h a tá ro z o tta n belenő a világba, igénybe ve­ szi azt és végül úgyszólván m erész és hetyke bizton-

AZ EMBEE VILÁGHELYZETE

43

ságot szerez benne; a k o rai kam aszkor elbízottsága és „szem telensége“ jórészben innen ered. M ost m ár h á ttérb e szorult a körül lévő világ n ak lelkes lények­ kel való korábbi benépesítése és ez a világ az a la ­ nyok világából m indinkább a technikai m ódon é r­ tékesíthető tá rg y a k g y ak o rlati színterévé válik. Az én, a szem ély az em bert és v ilá g á t technikai-gyakor­ la ti szem pontból b irto k áb a vette és m egkezdődhetik a m agasabb rendű kibontakozás. E bben a korszak­ ban a tárgyhoz való igazodás lehetővé teszi a já té ­ kos e lsa játítá stó l a rendszeres ta n u lá s ra való á tté ­ rést is: ez a feltáru ló és bizony nem könnyű ta n u ­ lási an y ag e kor elbízott szellem ének legerősebb m ér­ séklője és fegyelmezője. 640. A pubertás-előtti és a serdülő kor. A m ag a­ sabb rendű kibontakozás m ost m ár meg is indul a p u ­ b e rtá st megelőző kor kezdődő bizonytalanságával. A kam aszkor m ásodik részében a gyerm ek elvonul a világtól, korábbi sikereinek m egint idegenszerűvé, problem atikussá váló színterétől; sokszor em ber­ kerülő lesz és tan u lm án y aib a v agy valam ely n agy buzgalom m al és kom olysággal űzött foglalkozásba tem etkezik: foglalkozásának passzionált űzése persze nem ak a d ály a annak, hogy csakham ar su tb a dobja és helyette más, de hasonló szenvedéllyel űzöttbe kezdjen, am elyet nem sokára újabb szenvedély v á lt fel. Az ifjú em ber lá th a tó a n egész leikével keres v a ­ lam it, de m ég nem tu d ja , hogy m it. Ez m ár a p u b er­ tásba való átm enet kora, am ely Ch. Bühler szerint a 13. évig terjed, a középeurópai intelligencia gy er­ m ekeinél azonban g y a k ra n tovább is, kb. egészen a 16. évig k ito lódhatik a nélkül, hogy a fejlődés ren d ­ ellenessé válnék: a k u ltú rá lt és a nem i életet a gyér-

44

NEGYEDIK RÉSZ

m ek elől elrejtő és lehetőleg elzáró környezet a p u ­ b e rtá s bekövetkezését á lta lá b a n késlelteti. A p u b e rtá s bekövetkezésének éveiben eleinte a m á r előbb szabadsága és önállósága tu d a tá b a n lévő én m ég jobban, szinte teljesen visszavonul m agába: jobban m ondva a világ tó l fordul el, am elyet sokszor üresnek, értéktelennek, unalm asnak, tű rh etetlen n ek érez, egészen az élet eldobásának a v ág yáig, és a v i­ lágon kívül, fölötte álló lényhez, eszm ényhez, érté k ­ hez, elképzeléshez m enekül. T öbbnyire súlyos gon­ dot okoz neki felébredő nem isége is, am elynek jelen­ tését és c é lját m ég nem é rti m eg kellően — a fel­ v ilá g o síto tt gyerm ek sem — és am elynek izgató, csá­ bító funkcióbalépése és a szokatlan g y ö n y ö rért való gyak o ri szándékos ingerlése sokszor önvád, b ű n tu ­ dat, fokozott életundor fo rrá sa lesz. A serdülő k o r­ ról Spranger k itű n ő m o n o g rá fiá ja ( P s y c h o l o g i e d e s J u g e n d a l t e r s ) olyan kiváló és átfogó ké­ pet ad, hogy éppen ez a sok tek in tetb en leg tito k zato ­ sabb lelki korszak m ost a legism ertebbek egyikének tekinthető. E zt a korszakot S p ra n g er fiú k n á l 14.—22. évig, leányoknál 13.—19. évig terjedőnek ta r tja ; Ch. B ü h ler m egállap ítása, am ely ezt a k o rt a 14.—19. évig terjedőnek m ondja, több m ás m eg állap ítással e g y ü tt inkább csak leán y o k ra érvényes; itt azonban az alsó h a tá rm e g á lla p ítá s m agas. K övetkező össze­ fo glalásunkban S p ra n g er és kis részben Ch. B ü h ler eredm ényeit s a já t m egfigyeléseinkkel kiegészítve adjuk. H elyesen m ondja S p ran g er, hogy ezt a korsza­ kot elzárkózás, nem lelki n y ito ttsá g jellem zi. Ö nál­ ló sá g á t zárkózottsággá növeli az ifjú egyén: ebben védi fé lte tt lelkiségét a k ü lv ilág tolakodónak ta r to tt

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

45

kifürkészése és káros h a tá s a ellen. M íg azonban a fiú n ál ez az elzárkózás kom oly, m e rt erőtndatból fakad, addig a leány elzárkózása S p ran g er és B ühler együttes m eg állap ítása szerint csupán leplezett gyengeség, tám aszkodási, kiegészülési szükség. M ind­ kettőnél azonban közös, hogy elzárkózásával egy nagy, éppen felfedezett és többnyire n ag y m ohóság­ gal tovább k iak n ázo tt kincset véd: új, csodálatos világ k én t feltáruló, előbb szinte észre sem v e tt lelki­ ségét. A m isztikus elm erülésein kív ü l sem m iféle egyén és kor lelkisége nem olyan gazdag és eleven, m int a nem egyenesen lapos egyén serdülő éveié; sőt még később sekélyessé és szárazzá alakuló em berek serdülő évei is néha lelkileg a n n y ira elevenek és t a r ­ talm asok, hogy a ta p a sz ta la tla n m egfigyelő nagy m űvészlélek kibontakozását jó so lh a tja meg belőlük. F eltűnő vonása azonban ennek a lelkiségnek az, hogy am orf, a la k tala n , jellegtelen, nem kész, nem h atá ro zo tt és nem erősen kifelé aktív, éppen kibon­ takozásban, m egvalósulásban lévő potencialitás, v agyis az aristotelesi bölcselet m eg állap ításáv al élve, igazában lelki mozgás, a lélek legm ozgalm a­ sabb korszaka. M etafizikai aggodalom nélkül, m ert m etafizik ailag igazolhatóan m o n d h atju k Sprangerrel, hogy ebben a korban a lelki élet potenciális vég­ telenségét, sőt potenciális m indenségét á ru lja el. Az egyszerű, sem m iképen sem bonyolult gyer­ m eki lélek ekkor kezd h a ta lm a sa n differenciálódni, sokrétű s tru k tú rá v á bontakozni. Ez a folyam at, am ely kezdetlegesen egyszerű egységből sokszerűen tagozott, de h atá ro zo tt irá n y b a n alakuló s tru k tu rá ­ lis egységet a la k ít ki önm agában potenciálisan vég­ telen alapon, term észetesen n ag y ellentéteken, in-

46

NEGYEDIK RÉSZ

gadozásokon, bizonytalanságon h alad keresztül. — In n e n van a késői kam aszkor sok szertelensége, csapongása, „éretlensége“. — Lelki m egindítója, hogy az egyén m in t valam i csodálatos, feneketlen, m in ­ den m ástól végtelen távolságban álló, m ag áb a z á rt ő stényt és e g y ú tta l ősi re jté ly t, felfedezi előbb is adott, de term észetesen, szinte pro b lém átlan u l á té lt én jét és ennek az énnek a m élyén örvényekbe lát. Az örvényekben szépséges, boldogító fények v ib rá l­ nak, de ijesztő sötétségek is k a v a ro g n a k : ez az a kincsesbánya, am elybe a serdülő bezárkózik. Csodá­ la tta l és borzalom m al j á r ebben a v ilág b an : egyszer d rág a sá g a i a hetedik m ennyországéhoz hasonló bol­ dogságba rö p ítik , hogy csak h am ar a sötétségek vagy egy feléje ásító ür borzalm ától a kétségbeesés pok­ laib a zuhanjon. A m ikor erőit érzi, h atalm as, nagy, boldogító életterv ek et sző a serdülő fiú és leány: csapongó és szálló képzelete m inden reális a k a d ály fölött elviszi és m inden eszmei ellenkezést legyőzet vele. Az ifjú a világ o t h ó d ítja v ag y re fo rm á lja meg, a leány soha nem lá to tt boldogságot ad és nyer. M indezt egy elképzelt — m ég valóságos szem élyhez fűzött rajo n g á sb an is az id ealizált alak b an elképzelt — eszm ényi szem ély lábaihoz ra k ja , hogy veié h a ta ­ lom ban v ag y boldogságban e g y ü tt élvezze: m e rt el­ z á rt m ag án y o sság án ak sokszor tű rh e tetle n ü l bo r­ zasztó, m ajd m eg in t siv á r v ilá g á b an m ost m á r egy új, m egváltó közösség édes rem énye ébred fel, am ely elképzeléseinek, terveinek, v á g y a in a k csillag áv á lesz, am elynek vele szem ben álló, eszm ényi ellen­ pólusa irá n t lángoló, rajongó vágy, az önkiegészü­ lésre törő erósz ébred fel benne. Ez az eszm ényi lén y ­ nyel való közösség a legtisztább, a legszebb lesz, a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

47

serdülőben ébredő különös földi, testi hajlam ból sem m i sem szennyezi, de előérzése m égis valam i f u r­ csán bizsergő, édes borzalom m al színezi a boldog kö­ zösség elképzelését. Az e ro tik án ak és a szexualitás­ nak S p ran g ertó l hangsúlyozott serdülőkori szétvá­ laszto ttság a ez; ám de — részleges — e g y m á sra u ta lt­ ságuk is, b á r félig rejtve, m ár jelentkezik. A boldog közösség m ajd eszm ényi világ b an él, m ert a rossz, igazság talan világot vagy legyűri, vagy m eg jav ítja, és az élet értelm ét belátv a és beteljesítve, eleget tesz az örök ideálnak. H a viszont a v ilág elgáncsolja az ideális törekvést v agy h a az élet értelm e a siv á r v a ­ lóságban, a lélek egyszerre kiégő ürességében el­ vész, a kétségbeesett serdülő o tth a g y ja a világot, am ely nem érdem li meg, esetleg valóban meg is öli m agát, v ag y ellene tám ad, h a erős, eldobja m agát, h a gyönge, hogy m egbüntesse, hogy bosszút álljon ra jta . H a az elkeseredés vesz ta rtó sa n erőt a serdülőn, akkor a kibontakozó lélek alk at eltorzul, szűk és egyoldalú védelm i v agy tám adó állásokba fúródik bele, „kóros fix áció k at“ ölt m a g á ra és em ­ berkerülő, gonosztevő, neurotikus, zsarnok v ag y á l­ dozat stb. lesz belőle. A legtöbb torz lelki alk a tn ak a szó legtágabb értelm ében pszichoanalitikus e ljá ­ rá s t igénylő, de azzal korántsem m indig g y ógyítható esete nem más, m int sokszor m ár a gyerm ekkorban hibásan alakuló és a serdülő kor m eg rázk ó d tatásait legyőzni és belőlük kiem elkedni nem tudó lelkiség­ nek valam ely serdülőkori életvédő és ön állító k ísé r­ letben való m egrögződése, vagyis sajátságos éretlen ­ sége, kezdetlegessége, fejlődési v isszam aradottsága egy zsákutcába ju tá s következtében. L eírásunkban lehetőleg olyan kifejezéseket ipar-

48

NEGYEDIK RÉSZ

kodtunk használni, am elyek a serdülő lelki világából valók; p ró b álju k m eg m ost m á r ezt a lelkiséget az em ber m ivoltából és életfejlődéséből m egérteni. A serdülő kor legfontosabb biológiai vonása a nem iség k iala k u lá sa , v agyis az egyénnek m ost m á r a fa ji közösség szem pontjából is alk alm as ta g g á válása, a fa ji közösségi életbe való belekapcsolódása. Ez a bio­ lógiai tén y az em bernél kettős jelentőségű: az egyik az em beri egyénnek az em beri közösségbe „teljes jo g ú “, m ert teljes k o rú tag k é n t való belépése. M i­ vel azonban az em beri egyén sohasem oldódik fel fa ji életében, hanem e m ellett egyéni önállóságát n ag y m értékben m e g ta rtja , egyéniségének fokozot­ ta n ki kell bontakozni a fa ji közösségi életbe való belépésekor. A serdülő korban m in d k ettő t m eg ta lá l­ juk. A m ikor a nem i m egérés, a szexuális élet m eg­ in d u lá sá n ak a fo ly a m ata végbem egy, az egyéniség legelőször önm agába zárkózik és h a ta lm a sa n kibon­ takozik, sokszínűén differenciálódik. M ásrészt azon­ ban a végletekig önálló és zárkózott serdülő egyén­ ben a közösségnek egy szinte m isztikus v á g y a lép fel: az életközösség v á g y a az erotikában, a v ilá g ­ közösség v á g y a a v ilághódító, v ilág jav ító , világ m eg ­ v áltó törekvésekben jelentkezik; legm agasabb fokon pedig az élet végső értelm ének m egvalósítási v á g y á ­ ban, a serdülő k o rn ak a szó legáltalánosabb értelm é­ ben vallásos jellegében az istenközösség v á g y a él. A test fa ji közösségi életre való kifejlődése és a lelki élet ala k u lása között te h á t ebben a tek in tetb en a fe­ lületes m egfigyelésnél m élyebb b elátás egységet, h a rm ó n iát lá t; igaz, hogy csak akkor, h a az em beri egyén életében való in d iv id u ális ö nállóságra és ez önállóság serdülőkori erős k ia la k u lá s á ra is figyelem -

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

49

m el vagyunk. A serdülő kor h a ta lm a s lelki k ib o n ta­ kozása, képzeleti gazdagsága és ideális törekvése az éppen az em beri közösség teljességébe lépő egyén to­ valendítő, újathozó, k u ltú rafejlesztő jelentősége szem ­ pontjából b ír döntő fontossággal: az a d o tt re a litá s ­ sal józanul m egalkuvó ifjú ság a k u ltu rá lis fejlődés h a lá lá t jelentené. A serdülő kor k ao tik u sán sok­ irá n y ú gazdagsága az életnek lelki téren is, m ás szóval a lelki életnek végtelenségét és végtelenségé­ ben h a tá rta la n kísérletezési lehetőségét és képessé­ gét m u ta tja . Az ero tik a és a szexualitás kezdotbeli különválása kitűnően igazolja a két n a g y élet jelen ­ ség kétgyökerűségét és e g y á ltalá b a n rá m u ta t a ser­ dülő korban differenciálódó lelki élet k ia la k u lt egy­ séges stru k tú rá b a n való összefoglaltságának m ég fennálló h iá n y á ra ; ezt a serdülőkori lelkiség a la k ­ talan ság a, egym ás m ellett és ellen m űködő m űvészi, vallásos, elm életi, politikai, szociális, erotikus, szexuális h a jla m a i is általán o sság b an bizonyítják. E ro tik a és szexualitás k ü lö n állása a lelki és a testi életnek e g y a rá n t való fejletlenségét, m ind a nemi, m ind a lelki éretlenséget is eláru lja. Nem a lelki és a testi élet egységére, hanem ép­ pen kettősségükre és bizonyos tekintetben ellenté­ tü k re m u ta t viszont a serdülőkorban az ero tik án ak és a szexualitásnak nem csak különállása, hanem sokszor h atá ro zo tt ellenkezése; e rre vall a zu tán a fa ji h iv a tá s á t m ég korántsem betöltött, hanem ép­ pen előtte álló serdülő Sprangertöl is hangsúlyozott világfelettisége, a n n y ira eleven id ea litá sa is, hogy a rá n y la g könnyen hal meg, m ert szinte inkább az eszm ény földöntúli, sem m int a földi rea litá s fizikai v ilág áb an él; különösen könnyű, sőt boldogsággal, 4

50

NEGYEDIK KÉSZ

öröm m el v e tt ez a h a lá l a serdülőnél néha akkor, ha eszm ényeiért áldozza fel életét. I t t a serdülő lelki életének h a tá ro z o tt „m ásvilágjellege“ tá ru l fel; lel­ kiségének ez a jellege különben a serdülő egyénnek ta lá n leg h atározottabb, legbiztosabb és leg á lta lán o ­ sabb élm énye. 641. A serdülőkori eltorzulások; pszichoanalízis és individuálpszichológia. A serdülőkornak ez a fo r­ rongása a lelki élet igazi tavaszi ébredése: e nélkül az egyén m indig gyerm ek m arad. Szükséges, de á t­ m eneti á llap o t ez a kor: ki kell belőle érnie a fe jle tt egyéni és közösségi életre e g y a rá n t erős lelkiség­ nek. H a az egyén a serdülőkor kérdéseivel és v ih a ­ ra iv a l nem tu d m egbirkózni, akkor lép fel a lelki életnek az az elferdiilése, am elynek sokféle eseteivel különösen a pszichoanalitikus iskola és az individuálpszichológia foglalkozik; m indegyik a lelki élet s tru k tú rá já n a k m élyén m ozgató tényezőket k u ta tja és felderítésükkel, tu d ato sítá su k k a l és helyrebillentésükkel ip arkodik a lelki és sokszor az idegélet b a ­ ja it m eggyógyítani. Sokszor előfordul, hogy az egyénben nem tu d összeforrni az erósz és a szexuali­ tás, a kettő term észetes összhangja nem a la k u l ki. E kkor következnek be a szexuális élet eltorzulásai, am elyek a szexualitás n a g y életjelentősége folytán term észetesen az egyén egész lelki-testi életét m eg­ za v arjá k . Az ö n m ag ára m a ra d t szexualitás vagy önkielégülésben „üresen já r v a “ elposványosodik, vagy a m ásik nem ű egyént p u szta eszköznek hasz­ n álv a csupán élvez, de nem ad ja, m indent kérve és v árv a, e g y ú tta l önm agát, lelkiségét oda tá rs á n a k ; m indkét esetben az úgynevezett szexuális p e rv e r­ zióknak szám talan v á lfa ja léphet fel. Lehetséges

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

51

azonban az is, hogy a szexualitás az erósz céljához kapcsolódik, b á r az a szexualitás term észetes ir á ­ n y án ak nem felel m eg: így léphet fel a serdülőkor gyakori és teljesen á rta tla n hom oerotikája nyom án a lelki-testi életet e g y a rá n t eltorzító hom oszexuali­ tás. Term észetes, hogy ezenkívül az elcsábítás és kényszerítés ezerfélesége is k ilen d íth eti ren d elteté­ sének irán y áb ó l a kifejlődő szex u alitást és tönkre teheti a szerencsétlen áldozat életét és lelkiségét. A szexualitás elto rzu lásait lá tja Freud 1 m inden lelki és idegbetegség m élyén: szerinte a libido, a szó legtágabb értelm ében v e tt szexualitás, az em ber leg­ főbb, sőt egyetlen végső h a jtó ereje, am ellyel szem­ ben az énes hajlam ok csupán a láren d elt gátló szere­ pet játsz h atn a k . Az elnyom ott libido, h a nem sike­ rü l m agasabb célokra befogva szublim álni, e re jét a lelki és idegélet kóros elváltozásaiban, fixációkban, neurózisban érezteti; szublim álva az egész k u ltú ra felépítője. Ez az elm élet helyesen lá tja a szexualitás nagy lelki jelentőségét; k u ltu rá lis jelentőségét m ár az erósz nem -szexuális erejével szemben, am elyet különállóságában nem ism er, nagyon túlozza; he­ lyesen ism eri viszont fel az elto rzu lt szexualitást sok lelki és idegbaj m élyén. E gyoldalú libido-elmélete azonban óriási túlzás, am elynek n ag y ság á t F re u d és számos követője nem is lá tja : m ert a beteg­ an y ag a la p ján a norm ális életet m egkonstruáló o r­ vosbölcselő elkerülhetetlenül a term észettudós-filo­ zófusok elham arkodo tt egyetem esítésének gyakori 1 A rendkívül gazdag pszichoanalitikus irodalomból m int ebbe az elméletkörbe jól bevezető m unkát em lítjük

Freud „ V o r l e s u n g e n z u r E i n f ü h r u n g i n d i e P s y c h o a n a l y s e (31.—-45. ezer 1930) c. könyvét. 4*

52

NEGYEDIK RÉSZ

h ib á já b a esik; ebben az esetben m ég a pszichoanali­ tik u s b eteg an y ag n a g y zsidó százalékának az euró­ pai á tla g n á l látszólag jó v al erősebb szex u alitása is egyoldalúan befolyásolja az elm élet a la p já u l szol­ gáló ta p a sz ta la ti anyagot, am ely íg y a hibás in d u k ­ ció végzetesen alkalm as k iin d u lásá v á lesz. Nem csoda, h a a F re u d -irá n y szélsősége s a já t m ag áb an m egszülte az elle n h atá st Adler A lfréd individuálpszichológiai irá n y á b an . Ez is a gyerm ek és főleg a serdülő életében ren dkívül fontos jelensé­ get lá t meg. A dler u g y an is a lelki és idegbajok a la p ­ j á t á lta lá b a n a gyöngeség, elnyom ottság, kisebbértékűség tu d a tá b a n önm agát és fogyatékosságait e rő ltete tte n túlkom penzáló én törekvéseinek a szo­ ciális fe la d a tra a lk a lm a tla n n á v álásáb an lá tja . H angsúlyozza, hogy ez a b eállítás m á r az első g y e r­ m ekévekben be szokott következni. Ezzel szemben azonban tek intetbe kell vennünk, hogy nem a n n y ira a gyerm eknél végzetes az aláértékelés tu d a ta és az ezt kieg y en líten i törekvő túlkom penzáció, hanem az önm agának legm élyebben tu d a tá ra ébredő, ren d k ív ü l becsvágyó és becsületileg érzékeny, könnyen m eg­ sérth ető és b izo n y talan ság át, nem -telj ességét, nem ­ készségét ö n tu d atla n u l is érző serdülőnél: a serdülő­ korban jön létre, m in t e kor lelki fela d atá v a l m eg­ birkózni nem tudó egyén visszam arad ása és megrögződése egyes serdülőkori állapotokban, az a lá ­ értékelés tu d atá b ó l fakadó túlkom penzációs élet­ álláspont, am ely azu tán az egyént közösségi köteles­ ségeinek teljesítésére a lk a lm a tla n n á v ag y kevésbbé alk alm assá teszi. Ilyenek a zsarnokoskodás, az á l­ dozatjáték, a b lazírtság , a nem törődöm ség, a fenegyerekeskedés lelki szerepei v a g y az egyenesen a n ti­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

53

szociális gonosztevőtípus álláspontja. I t t a serdülő egyén h arci h ajlam a, érvényesülési törekvése, oppozíciója, am ely az a ty á k elleni küzdelem ism e rt je ­ lenségében, a k u ltú ra továbbfejlődése szem pontjából szükséges és értékes nem zedékek h a rc á b a n n y ila tk o ­ zik meg legfeltűnőbb módon, a közösségi élet elől való végleges szecesszióban fixálódik a helyett, hogy a m egérő egyénnek a társa d alm i életbe való belehelyezkedésével és k u ltu rá lis fela d ata in a k v á lla lá ­ sával, esetleg életerős ú jítá s i törekvéseinek d iad alraju tta tá s á v a l kiegyenlítődnék. Adler is te h á t helyesen lá tja m eg sok lelki és idegbaj forását, de nem eléggé h a tá ro zo ttan m u ta tja meg főleg serdülőkori eredetét. Elm élete, am ely lé­ nyegében az egyén h a ta lm i és önérvényesítő h a jla ­ m a ira épít, kevésbbé egyoldalú, de nem is a n n y ira eredeti és szellemesen átfogó, m in t Freudé, és a F reu d tó l egyedül hangsúlyozott szexualitás kellő m éltán y lásán ak h iá n y a fo ly tán m aga is egyoldalú­ ságba esik. Ezen kív ü l a dekadens p olgári tá rs a d a ­ lom szelleméből sarjad ó freudizm ussal szemben A d­ ler irá n y a nagyon is feltűnően m u ta tja a m arx iz­ m ustól szu g g erált p ro letárideológiát a kétségtelenül egyetem es, de nem egyetlen em beri m otívum ként szereplő, az elnyom ottság aláértékeléséből fakadó túlkom penzációs törekvés egyedüli h an g o z ta tá sá ­ ban; ez a Freudéhoz hasonló, de m ásrészt sa já tsá g o ­ sán ellentétes szociológiai kötöttség főleg Adler M e n s c h e n k e n n t n i s (1927) c. m űvében vehető észre, am ely szinte é rth etetlen tudom ányos egyolda­ lúsággal a történelm i m aterializm us tú lh a la d o tt ta ­ n ítá s a ira is tám aszkodik és még az an y ajo g kérdé­ sében is a szocialista Bebelre hivatkozik. Íg y a freu-

54

NEGYEDIK KÉSZ

dizm ussal szemben id ea listán a k látszó adlerizm us is igen egyoldalú és lényegében m a te ria lis ta kö tö ttsé­ geket m u ta t, am elyek lélek tan i alapelveivel voltaképen nehezen férnek meg. A dlernek az a vélem é­ nye, hogy az em ber term észettől fogva csekélyebb é rték ű lény, a m odern em bertan előtt nem á llh a t m eg: nem is igen volna m egérthető, hogyan lehetne ennek a gyönge lénynek legfőbb törekvési célja m égis a hatalom ! A dler is, a m in t lá ttu k , a serdülőkorból való kiérlelődés egy fontos a k a d á ly á t p illa n tja meg. A zt hisszük azonban, hogy a F re u d tó l és A dlertól h a n g ­ súlyozott akadályokon, az elto rzu lt szexualitáson és közösségi szellem en kív ü l még m ás elferdülések is lehetségesek a serdülőkorban, am elyek az é re tt egyén kibontakozását m eg g áto lják vagy káro san befolyásolják. Ily en pl. a serdülőkor v allásosságá­ n ak eltorzulása vagy egy az egyéniség a k tiv itá s á t tú lz o tta n korlátozó és íg y életerejét bénító, r a jta zsarnokoskodó vallási fixációvá, v ag y pedig a v a llá ­ sosság teljes elvesztésével a lelki k o n cen tráltság és m agvasság h ián y á v á , am ely később szintén az a k ti­ v itá s ro v á sá ra van és előbb-utóbb lelki összeom­ lásba vezet. További fontos a k a d ály a a serdülőkorból való kifejlődésnek az, h a a serdülőkorban szétbomló, de an a rc h ik u sá n m indenre törekvő lelki élet nem tud h a tá ro z o tt a la k b a és irá n y b a korlátozódva, szilárd és biztos, az életben m egálló és h a tá ro z o tt irá n y a fo ly tá n lökőerővel bíró a lk a ttá érlelődni: ekkor a h a tá ro z o tt életcélt és é le th iv a tá st nem találó, foly­ ton kísérletező és próbálkozó és m in d u n ta la n át-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

55

nyergeit), ezért az életben sem m ire sem menő, soha fel nem serdülő serdülőkkel állu n k szemben. 642. A z érett ifjúkor. M ert az élet a serdülőkor­ ból való kiérlelődést követeli meg. Ez bekövetkezik a nem iség teljes kiérésével akkor, h a a rendeltetése tu d a tá ra ébredt és m űködésre képes szexualitás az erósszal összekapcsolódva e g y m indkettő céljá­ nak m egfelelő egyénre koncentrálódik v ag y ren d k í­ vüli esetben a kizárólag m ag asab b ra törő erósz a szex u alitást legyőzi. U gyanakkor az önm agában m egszilárdult egyén ism ét a világ, a közösség felé fordul azzal az e rő tu d a tta l, hogy an n ak v a la m it je ­ lent és hoz és ad. Az így m egérő ifjú férfi vagy nő ú jra igenli és keresi a tá rsa d a lm a t és s a já t k u ltu rá ­ lis fe la d a tá t valam ely h a tá ro zo tt h iv a tá s ra való korlátozódásban iparkodik teljesíten i: íg y m egszű­ k íti ug y an potenciális végtelenségét, de kibontako­ zott lelki életének egységet, h atá ro zo tt jelleget és irá n y t, a lk a to t ad. E zt a legtöbb ifjú az első n agy — nem ábrándos és nem bakfis-, hanem — é re tt sze­ relem ben ta lá lja meg, am ely ért és am elynek azontúl élni, h a tn i és szolgálni ak ar, benne v ag y vele eg y ü tt életének végső értelm ét is m egvalósítani készülve. K ivételes esetben valam ely m agasabb értéknek, fő­ leg a v allási értéknek való kizárólagos szolgálat végleges elhatározásában is m egjelenhetik az é re tt ifjú ság élménye, sőt, im m ár elferdülve, a csakis sa­ j á t énjének való szolgálat elhatározásában is. E z t a szélsőségesen önző, term észetellenesnek m ondható m a g a ta rtá s t leszám ítva, m indegyik még idealista, de az életet és v ilág o t is igenlő, feléje forduló, tá r t karokkal az életbe lépő m ag a tartás, am ely az élet­ nek u g y a n a n n y it hoz, m in t am ennyit tőle v á r: ez az

56

NEGYEDIK RÉSZ

egészséges é re tt ifjú sá g harm onikus, a testi-lelki élet egységét és e g y en sú ly át elérő kibontakozása. Legfőbb élm énye á lta lá b a n a nem ileg é re tt és a m ellett friss lelkű em berpár szerelm e, am elyben az ifjú férfi és az ifjú nő áll egym ással szemben és te l­ jes, lelki-testi egyesülésre törekszik. Az é re tt if jú ­ ság n ak ez a p u b e rtá s u tá n i ko ra az életnek a költé­ szetben legism ertebb, de a fejlődéslélektanban k ü ­ lön kevéssé m éltán y o lt korszaka: pedig m ind a serdülőkortól, m ind az é re tt férfi, illetőleg asszony k o rátó l különbözik, éppen m in t a kettő között álló é re tt ifjú k o r. 643. A nemiség. A gyerm ek is ism eri a nem ek különbségét, de a serdülő kezdi azt először teljes m élységében és az egész életet átfogó jelentőségé­ ben átérezni. Az é re tt ifjú s á g szám ára nem isége, am elynek igazi értelm et a m ásik nem fennállása, keresése és m eg ta lá lása ad, az egyik legfontosabb, sokszor a legfontosabb ad o ttság : m á r nem problém a többé, hanem m eg n y ílt könyv, am elynek k im e ríth e ­ tetlen szép ta rta lm á b a n páro sán boldogan elm erül. M ár a szervetlen v ilág b an is találkozunk egy sajátság o s ősi p o laritá ssal az ellentétes elektrom os töltésekben, am elyek az egész szervetlen v ilág fel­ épülését alapvetően m eghatározzák. T udásunk m ai á llá sa m ellett, am ely a biológiai szex u alitás lénye­ gébe m ég nem h a to lt be elég m élyen, veszedelmes m erészség volna ezt az elektrom os p o la ritá s t a szexualitással közelebbi összefüggésbe hozni. A szerves v ilág n a g y részében és éppen fejlettebb, ké­ sőbbi és d ifferen ciáltab b fokain az élet k ét p o lá ri­ sán ellentétes a lak b an jelenik m eg és összekapcsoló­ dásukból szárm azik tovább: ez a k é t a la k a két

AZ EMBEK VILÁGHELYZETE

57

ellentétes nem, a hím nem és a nőnem. O tt is, ahol a kétnem űség fennáll, növény- és á lla tv ilá g b a n egy­ a rá n t, sok esetben lehetséges a két nem egyesülése és eredm énye, a p etesejt m egterm ékenyülése nélkül a szaporodás: növényeknél pl. tő h ajtás, á llato k n ál pl. a petesejt egyszerű oszlása és új egyeddé való fejlődése ú tjá n . Ámde ezeknél a fajoknál is a nem i egyesülés látszólag m ár igen fontos: a nem zedék­ sor felfrissülését, v ita litásá n a k , azaz az egyedek in d ividuális élet- és szaporodásképességének m eg­ őrzését és növelését a nem i egyesülésből eredő — illetőleg ezzel azonos — m egterm ékenyülés bizto­ sítja. Az á lla tv ilá g m agasabb rendű, vagyis fejlő­ déstanilag későbbi és érzékelő-cselekvő a p p a rá tu su k ­ ban finom abban és gazdagabban d ifferen ciált fa ja i­ nál, pl. a gerinceseknél, m indeddig a m egterm éke­ nyülés a csírafejlődés szükséges feltételének látszik. Az em bernél is m egvan a kétnem űség, és m ind testi, m ind lelki téren alapvető jelentőségű különbsége az em beriséget fé rfia k ra és nőkre osztja fel; a nem iség eredetileg hiányos kifejlődése á lta lá b a n a közönséges patológia körébe sorolható és a rendkívül érdekes kétnem űség e g y e g y e d n é l a rá n y la g igen ritk a jelenség. A kétnem űség biológiai jelentősége az em bernél ugyanaz, m in t pl. az emlős állato k n ál: a nem i egye­ sülés következtében m egterm ékenyülő petesejt a nő m éhében fejlődésnek indul és az em brionális időszak végén m egszületik az új em beri individuum . A férfi a nemző, a nő az érlelő és szülő tényező: a férfise jt a nő petesejtjében szunnyadó, potenciálisan m eglévő új individuum ot a k tu a liz á lja , fejlődésnek in d ítja . Ily en módon a nőben az em beralakulás potenciális,

58

NEGYEDIK KÉSZ

befogadó, hordozó és m egérlelő elve, a férfiben az aktualizáló, m egindító, ennyiben alak o t adó elve testesül meg. A nem iség azonban nem csak testi, hanem lelki sajáto sság és különbség is: m in t ilyen m egfelel a nem iség testi jellegének, azzal általános jellem voná­ saib an — de nem m indig ug y an eg y egyénnél — tel­ jes h arm ó n iáb an van. A férfilélek az erősen kifelé ható, expanzív, jobban differen ciált, terem tő-alkotó, ezért feltűnőbben ak tív , a női lélek az inkább ön­ m ag áb an nyugvó, intenzíve élő, kevésbbé d ifferen ­ ciált, hanem inkább kereken egységes, inkább fenn­ tartó , őrző, ezért kevésbbé feltűnően ak tív, így sok­ szor passzívnak látszó tényező. E nnek a jellegének m egfelelően a férfi az, aki keresi a nőt, aki érte v e r­ seng, küzd, őt esetleg e lra g ad ja , hogy m a g á t neki ad v a benne m egnyugodhassék; viszont a nő az, aki a férfire v ár, őt vonzza és m agához fogadja, hogy az neki a beteljesülést meghozza. E bben a b eteljesü ­ lésben a férfi is bizonyos értelem ben teljessé válik, nemző szerepét k ife jti és a nővel való egyesülésben egészen férfiv é érik : m in d am ellett szám ára, aki m indenképen terem tő-alkotó tényező, a nemzés nem olyan egyetlen, döntő beteljesülés, m in t a nőnél a férfiv el való egyesülés és életbeli közösségi főfelada­ tán ak , a m egterm ékenyülésnek a beteljesülése. M ert ne felejtsük el, hogy ezzel a nő nem csak szülővé, h a ­ nem em berform áló, nevelő a n y á v á is válik, aki lelk i­ ségének őrzött kincseit a d ja gyerm ekének és ezt így teljes em berré érleli, fejleszti, a la k ítja , m íg a férfi inkább csak a tá rsa d a lm i és k u ltu rá lis élet tá rg y i ja v a it a lk o tja meg. A férfiv el való egyesülés te h á t valóban döntő beteljesülése a nőnek, am ely élethiva-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

59

tásá n a k teljesítését csak m eg in d ítja, lehetővé teszi: de ez a h iv atá s a m egterm ékenyülés közelebbi követ­ kezm ényein messze tú lterjed . E z é rt m ég sokkal fon­ tosabb, életére jelentősebb a nő szám ára a férfivel való egyesülés, ennek m ódja, h atása, sikere, t a r ­ tam a, etikum a, m in t a férfi szám ára, b á r erre is a legnagyobb m értékben érlelő vagy m egrontó 'h a tá s ­ sal van. 644. A szerelem. A férfiben és a nőben fellépő és egym ásra vonatkozó, e g y ú tta l szexuális törekvéssel összekapcsolt kiegészülési v ág y at, erószt nevezzük a szó szoros értelm ében v e tt és é re tt szerelem nek. Ez az erósz m indkét félben sa já t, előbb vázolt kereső m ódja szerint gerjed és a m ásik a t kéri, de u g y a n ­ akkor önm agát is neki adja. A kérő vonás a vágyé és m in t ilyen, nem b ír különösebb érdekességgel; sokkal érdekesebb az adó m ozzanat. M ert ez nem csupán a szerelem be szövődött adó és legfőbben ön­ m ag át adó szeretetérzület, hanem ennél több. E b ­ ben a szerelm i odaadásban egy sajátságos önfeledtség rejlik, a két egyén egybeolvadása a belőlük m integy kiem elkedő, közössé váló és őket egyesítő szerelem ben. Az em beri közösségnek a legerősebb, legszorosabb — nem m indig legm élyebb és le g ta rtó ­ sabb — f a jtá ja ez, am ikor a két ellentétes nem ű egyén a k tív lelkisége fölé egy belőlük kiem elkedő közösség-egység, ak tív alak u lat, a szerelm i közös­ ség boltozódik. Ez az egység oly szorossá v álh atik , hogy átm enetileg az egyéniségtudatot m egszünteti és helyébe egy legszorosabb „m i-tudatot“ léptet. Ez a két egyén egybeolvadásában és a közös m i-tu d a t­ ban jelentkező szoros a k tív szerelm i közösség-egy­ ség és önfeledésbe m erítő és m égis, sőt éppen az ön-

60

NEGYEDIK RÉSZ

feledtségnek ebben a közösségalkotó m ódjában bol­ dogító élm énye az, a m it a m űvészet m in t az élet egyik legnagyobb rejtelm é t folyton új m eg új a la k ­ ban, b á r a régi, örök lényeget, m egénekel, m egfest, elmond, elénk vetít. H iszen ez a közösség-egység m ag a is és lelki téren is, nem csak testileg, a leg n a­ gyobb m értékben pro d u k tív , nemző, érlelő és szülő e re jű : az em beri lélek érzelm i adó erői, v ag y is leg ­ fontosabb érzelm i s tru k tú rá i, az érzületek, ezek kö­ zül is a pozitívak és a p ozitívak közül is a leg m ag a­ sabb rendűek, az önátadó, odaadó érzületek h a ta l­ m asan fejlődnek benne. E z é rt v an az jórészben, hogy az é re tt ifjú k o r é re tt szerelm ét á t nem élő egyén m in teg y elszürkül, szürke, h e rv a d t, ki nem v irá g z o tt életű lesz, akiben a pozitív érzületek, főleg az önátadó érzületek fejletlenek m arad n ak , úgy hogy v agy érzelm i szegénység, tom paság vagy ressentim ent-term észet jellem zi; ugyanez áll a nem csak a n ­ n ak érzett, hanem igazán boldogtalan szerelem re, a szerelm i csalódásra, m íg a c élját el nem érő boldog­ ta la n szerelem fejlesztő h a tá s a e g y á ltalá b a n nem m a ra d el szükségképen a boldog szerelem é m ögött, sőt azt az erósz éppen n ag y és ta rtó s in te n z itá sa és m ás értékes irá n y b a n való kielégülési kényszere fo ly tán néha m eg is h a la d ja. C supán a m ás értékes célra irá n y u ln i nem tudó boldogtalan szerelm i erósz to rz íth a tja m eg in t el a lelki életet, v agy eredm ény­ telensége fo ly tá n üresen h agyva, v ag y m eg nem fe­ lelő, érték telen v ag y értékellenes célra fo rd u lv a azt a ki nem é rle lt p u b e rtá s elferdüléseihez hasonló, de végzetesebb, m ert kevésbbé könnyen helyrehozható zsákutcába rá n tv a . A szerelem n ag y lelki fejlesztő e re jét voltaképen nem is p ó to lh a tja m ás, m in t a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

61

m inden lelki élm ényt értékben és fejlesztő h a tá s á ­ ban felülm úló m isztikus Isten-közösségnek valódi, nem csak vélt, legbensőségesebb és m égis „kristálytisz ta “, v agyis aszexuális élm énye, am elyet az eset­ leg belevegyülő szexualitás nem csak eltorzít, h a ­ nem á lta lá b a n el is veszít, ellentétben azzal a tu d a t­ lan „tudom ányos“ közhittel, hogy a m isztikus él­ m ény csupán tran szp o n ált vagy tra v e sztá lt, szubli­ m ált, sőt „ p e rv e rtá lt“, azaz á tto lt v agy á ta la k íto tt, k ifinom ult vagy eltorzult szexualitás. Az é re tt és viszonzott szerelem ben k ét ellentétes, de egym ás kiegészítésében e g y ra n g ú pólus egyesül; egységében azonban állandó és fejlesztő erejű fe­ szültség van, a m in t F ritz K ünkéi C h a r a k t er, L i e b e u n d E h e c. könyvében talá ló a n m egálla­ p ítja . Ez a feszültségegységben élő szerelem egyrészt kizárólagosságra, m ásrészt ta rtó ssá g ra törekszik: s a já t term észete szerint teh á t az ú. n. m onogám h á ­ zassággá, egy férfi és egy nő állandó életközösségévé iparkodik válni. M onogám nak kell lennie, m ert h i­ szen a poligám alaknál, h a ez nem puszta szexuális viszony, egyszerre tö b b irán y ú szerelem nek kel­ lene fenn állania, am i a szerelem beteljesítően kiegé­ szítő és a két nem et egybekapcsoló jellege m ellett lehetetlen. P oligám életközösség te h á t nem alap u l állandó és k ife jle tt szerelm en, hanem a felek között csupán szexuális és k u ltu rá lis, pl. gazdasági viszonyt jelen t; legfeljebb egy-egy p a rtn e r között á llh a tn a fenn szerelem is és akkor ezek ta rtó s életközössége a m onogám házasság, am elyet az egyik v ag y m ind­ k ét fél — fejletlen életfelfogásból eredő és a szexu­ a litá s gyakori többcélúságának engedő — m á sirá ­ nyú szexuális viszonyai kísérnek. V alóban azt lát-

62

NEGYEDIK RÉSZ

juk, hogy a m onogám házassági form a, am elyhez hasonló ta rtó s életközösséget m ár az á lla tv ilá g b a n is, többek között em berszabású m ajm oknál m eg ta lá ­ lunk, az em ber ősi és norm ális házassági alak ja, am elyből a poligám ia különféle fa jtá i a társad alo m v izsgálatában ism e rte te tt okokból átm enetileg a la ­ k u ln ak ki a nélkül, hogy az eredeti m onogám alak ny o m ait a legtöbb esetben eltörölnék. U g y a n o tt a házasság társa d alm i és gazdasági szerepét és jelen ­ tőségét is szem ügyre vettük. Az é re tt szerelem nek te h á t term észetéből folyik az a törekvése, hogy m onogám házasságban, m in t a szerelem két felének ta rtó s életközösségében, kon­ szolidálódjék. Ámde ide kell is az é re tt szerelem nek és hordozóinak tovább fejlődniük, hogy az é re tt if­ júságból az em beri egyén n orm ális fejlődési vona­ lán az é re tt férfi- és női ko rb a léphessenek. Az é re tt ifjú sá g n a k és szerelm ének az é re tt férfi- és női kor éppen ú g y célja és term észetes fo ly tatása, m in t az é re tt ifjú sá g és szerelem a serdülőkor v ih ara in a k . H a az é re tt ifjú szerelem nem fejlődik tovább az é re tt férfi és nő házasságává, hanem m indig ifjú szerelem a k a r m arad n i, s a já t m ivoltát, átm eneti szerepét téveszti szem elől és é le tfe la d a tá t hibázza el: az ifjú szerelm esnek m a ra d t em ber m in t férfi v ag y nő éretlen és idősebb ko ráb an éppen olyan fe j­ lő d é s iig v isszam arad t torz alak, m in t a serdülőkor fix áló d o tt a la k jai. Az a szerelem viszont, am ely nem házasság előtti örök-ifjú szerelem a k a r m ara d n i, h a ­ nem a házasságot a z ért ta g a d ja , m ert önm agát nem a k a rja végérvényessé tenni, állan d ó sítan i, kom oly­ talan , p u szta szerelm eskedés, futó fellobbanás, eset­ leg csak önző élvezetvágyból já té k a szerelem m el és

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

63

főleg a szexualitással, m in t a flört, és így a m ély szerelm i erósznak nem is birtokosa: ez te h á t ig azá­ ban szerelem hiány és h a állandó, akkor az, élet em lí­ te tt elszürkülésével, elsorvadásával já r. V iszont az á té lt szerelem ről m agasabb értékek m ia tt való le­ m ondás — m in t m inden m agasabb é rté k ért való odaadó, önfeláldozó lem ondás — az egyént tovább érlelheti, m íg pl. a csupán külső körülm ények kény­ szere a la tt létrejövő lem ondás egy n ag y szerelem beteljesüléséről igen g y a k ra n rezignációba, vagyis az élettől való visszavonulásra, teh á t m egint az élet­ vonal teljes kifejlődésének e lm a ra d á sára vezet. 645. A vitális életforma. A z é re tt ifjú k o r a v itá ­ lis életform ának, v agyis az életért élt életnek je l­ lemző korszaka. Scheler hangsúlyozza ennek az élet­ form ának sa já to ssá g á t Spranger életform áival (Le­ bensform en) szemben, am elyek között ez nem szere­ pel és Scheler szerint nem is fér beléjük, m ert k ü ­ lön, önálló életalak. S p ran g er azu tán ifjú ság lélek ­ tan á b a n az esztétikai életform ába sorolja a v itá lis élettípust. K étségtelen, hogy rendszerint nem jelen ­ téktelen esztétikai vonás van benne; m indam ellett nehéz volna az esztétikai életform ába sorolni: annál jóval d ifferenciálatlanabb, a v itá lis közösség á t­ élése benne elsőleges jelentőségű és az életet és életközösséget élvezi ugyan, de nem döntően, sőt nem is túlnyom óan a szépség m űvészi, hanem inkább az életerő és kiélése g y ak o rlati értéke szem pontjából. E zért a v itá lis típus az esztétikaival szemben önálló életform ának tekinthető, am ely m indenoldalú, de leginkább még a g y ak o rlati életág és a g y ak o rlati élettípusok körébe tartozik. M ilyennek m utatkozik közelebbről?

64

NEGYEDIK KÉSZ

H ogy az em ber él, az szám ára term észetes, ősi tény, am elynek okáról és céljáról voltaképen csak a serdülő kezd először m élyebben gondolkozni. H a e r­ ről egyszer gondolkozni kezd, akkor többnyire nem azt a v álaszt ad ja, hogy az em ber a z ért él, hogy él­ jen, v agyis hogy az élet célja önm aga és értéke ön­ m a g á é rt van, azaz hogy az em ber élete öncél és ön­ érték. A reflek táló em ber többnyire valam ely m ás értékben lá tja az élet c é lját és ennek az értéknek m egvalósítási lehetőségében az élet é rté k ét: ilyen értékek lehetnek a gyönyör, a boldogság, a hatalom , a tekintély, a becsület, a haza, a belátás, a szépség, a jóság, az Iste n lá tá s v a g y a m egistenülés stb.; m ár az egyszerű em ber m itik u s világnézete és erkölcse is ilyenféle célokat és értékeket tűz az em beri élet elé. A rá n y la g szűkebb körben találkozunk azzal a felfogással, hogy az élet ön m ag áért van és értékes, hogy a z ért élünk, hogy éljü n k : ez a v itá lis életform a életnézete. Nem gyerm eki és nem is serdülőkori életfelfogás ez; az é re tt ifjú k o rb a n azonban g y a k ra b ­ ban m eg ta lá lju k . Az é re tt ifjú k o r szerelm ében és szerelm es életében élvezi legjobban az életet: élvezi term észetesen, fiatalo n , g y a k ra n hédonista és eudaim onista önzés nélkül. S zám ára a boldog élet a viszonzott é re tt szerelem k o ráb an term észetes lehet: ezért boldog életét az é le tért és nem a gyön y ö rért v ag y boldogságért szereti és élvezi. De ez az élet nem a p u szta élet, hanem a szerelm es élet: és az élet e szerelm esei e g y ú tta l a szerelem szerelm esei. Az é re tt szerelm es életszerelm e a v itá lis életfo rm án ak igazán értékes, életerős, friss, üde, egészséges m eg­ n y ilv á n u lá sa : ez szereti az életet az életért, de ép­ pen a szerelm es életet a szerelm es életért. Ez a sze-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

65

relm es élet boldog is: de boldogságát nem önző mó­ don keresi, hanem önfeledt odaadásában n y eri el. E z é rt nem hédonista, nem is önző értelem ben eudaim onista és jellem ző reá is, hogy szerelm es életét a rá n y la g könnyen a d ja oda; am ilyen könnyen él, m ajdnem olyan könnyen tn d m eghalni is. Nein azért, m int a serdülő, m ert inkább egy túlvilágon, m in t a földön él, b á r az é re tt ifjú t is még erős idealizm us fűti, hanem azért, m ert odaadóan él szerelm ében és ezért önm agának életével való odaadása sem borzal­ m as neki: sokkal borzalm asabb szerelm es p á rjá n a k elvesztése, pl. éppen halála. Odaadó, szerelm es idealizm usa bárm ely eszm ényért való önfeláldozá­ sát is m egkönnyíti, az édes szerelem önfelejtő, h a lá ­ los sejtelm ű édes-bús ó ráiban esetleg k ívánatossá is teszi szám ára. E z az életerős vitaiizm us, am ely éle­ té t frissen és m erészen, boldogan, szerelm esen és term ékenyen, az ifjú ság tüzével tu d ja élni és sze­ retni, de túlöm lő élete érzésében önzetlenül és ezért könnyen oda is tu d ja adni, ahol életszerelem és h a ­ lál nem végzetes ellentétek, hanem p ajtáso k : az erős, friss, üde életnek a h a lá l nem sötét kaszása, hanem b a rá tja , a szerelm i önátadáshoz hasonló rejtelm es fehér alak. E z a vitaiizm us é re tt ifjú szerelm i világnézet: hívei elsősorban egym ásban szeretik testileg-lelkileg az életet, nem aggódva, görcsösen, önzőén önm aguk­ ban. Éppen ezért ez a v itá lis életform a és életnézet az é re tt ifjú ság g a l e g y ü tt csak átm enet; h a vele e g y ü tt nem m egy á t m ás életform ába, az életérték ­ nél m agasabb értékek szolgálatába, akkor elsatnyul vagy elferdül. Először bekövetkezik az élet szerelem telen szeretete és kultusza, de elsősorban a s a já t 5

66

NEGYEDIK RÉSZ

életre való te k in te tte l: itt is inkább a testi, m in t a lelki élet áll előtérben és a testi életnek — rendsze­ r in t m ég fennálló erejével, v a la m in t szexualitásával kapcsolatos — hédonisztikus, önző színezetűvé váló élvezése a fontos. A szerelm es élet apoteózisa h e­ lyébe ekkor „az élet“ többnyire p an teisztik u s ig a ­ zolási törekvése lép, v agy pedig a testi életnek, r u ­ g alm asságának és szexuális élv ezetfo rrásain ak g y a ­ k o rla ti és esetleg elm életi m a te ria lis ta kultusza. E kkor lép fel a te s tk u ltú ra m i n t a l e g f ő b b é r ­ t é k jelszava — m ert ennek a fogalom nak v an te l­ jesen jogos és helyes értelm e is — v a la m in t a panszexualitás erkölcse és világnézete: m indez m á r a gyengülő élet önistenítési törekvése, am elybe azonban sokszor m á r a h a lá l félelm e vegyül. E leinte m ég nem kell, később m á r nem jó r á gondolni: sötét kaszás ez, az élet gyilkosa, a legfőbb rossz. M inél in ­ kább érzi h a ta lm á t a lassan h a n y a tló élet, a n n á l k i­ csinyesebb, aggodalm asabb, önzőbb lesz: a sorvadó v itá lis életform a ra b ja „m ár csak élni“ ak ar, m ég h a nem is jól, nem is boldogan, m in t előbb, m ég h a rosszul is, csak éljen. H ypochondrikus görcsösséggel ragaszkodik előbb iste n íte tt életéhez, am ely m indinkább sem m ivé lesz: ez az önm agát tú lé lt és fejlődésileg visszam aradt, ezért elsatn y u lt, elcsökevényesedett v itá lis életform a fixációs v á lfa ja ; h i­ szen az öregedő élet vitaiizm u sa m in t eleve h iá b a ­ való önkonzerváló törekvés önellentm ondó és ezért torz álláspont. Ám de a bálványozássá v á lt v itaiizm u s m ás­ képen is e lto rzu lh a t: életkínzó, életölő dém onná válh a tik , am ely az élet betegesen önző, m á r nem oda­ adó k u ltu szát, az elfaju ló é le tv ág y a t az élet gyötré-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

67

sének és elp u sztításán ak kísérleteiben p ró b álja k i­ élni és kielégíteni. íg y keletkeznek a v itá lis élet­ form a to rz a la k jaik é n t szadista és m azohista típ u ­ sok — b á r nem m ind, de ta lá n a legtöbb ide ta rto ­ zik — egészen a kéj gyilkosig. A b álv án n y á em elt élet s a já t kínzó ürességében önm aga ellen fordul és eltorzult kultuszában önm agát p u sz títja el. Spranger felfogása, am ely nem különböztet m eg önálló v itális életform át, ennek átm eneti jel­ lege és m egm aradása esetében elferdülése m ia tt in ­ dokolható; igaz, hogy a h a ta lm i vagy gazdasági életform a sem ta rth a tó m eg elferdülés nélkül a m aga túlnyom óságában „m indvégig“. Ezek azonban teljesen é re tt em beri életform ák, m íg az értékes v i­ tális form a az é re tt ifjú ság é: így m égis véglegeseb­ bek annál. 646. A z érett férfi- és női kor. Az egészséges élet az é re tt ifjúságon, ennek szerelm i és esetleg v itá lis életfelfogásán túlfejlődik az é re tt férfi- vagy női korba. Ez az em ber legállandóbb korszaka: a rá n y ­ lag nagy testi állandóság és n ag y lelki sta b ilitá s jellem zi. Ez a gyerm ek-, serdülő- és é re tt ifjú k o ri rem ények, ígéretek és törekvések beteljesülésének v agy csődjének a korszaka: az em ber földi h iv a tá sá ­ nak teljesítése túlnyom óan ennek a kornak a fel­ adata. A férfi is, a nő is m ind egyéni, m ind közös­ ségi céljai és rendeltetése tekintetében k ié re tt: ek­ kor tu d ja és ekkor keli teljesítenie biológiai, tá rs a ­ dalm i és k u ltu rá lis h ivatásából reá háram ló felada­ ta it. B iológiai m ivolta k ife jle tt és hosszabb ideig élet-, m unka- és term őképes: szerelm e a h ázasság­ ban állandósulva gyerm ekeiben term i m eg bioló­ giai gyüm ölcseit. A gyerm ek — főleg a későbbi 5*

68

NEGYEDIK RÉSZ

gyerm ekek — nemzése, hordása, m egszülése és fel­ nevelése túlnyom óan m á r ebbe és nem az előző élet­ k orba esik: ebben áll az é re tt férfi és nő legfonto­ sabb fa ji felad ata. Ám de ezen tú l tá rsa d a lm i és k u l­ tu rá lis h iv a tá su k is v a n : az em beri társad alo m és k u ltú ra kiépítése, vitele, m egőrzése és u tó d ja ik n a k való továbbadása szintén leginkább az é re tt férfiés női ko r fe la d a ta i; hiszen ekkor a gyerm ekkorban lassan fejlődő, a serdülőkorban h irte le n szétnyíló és az é re tt ifjú k o rb a n alkotókedvű v irág zásb a szökő em beri lelkiség leh ig g ad v a bár, de h a tá ro zo tt irá n y b a térv e és önm agában állandósulva, — ha nem üres v ag y k iég e tt — a szellem i kincsek h a ta l­ m as terem tő erejévé válik. M un k áján ak eredm é­ nyeit, ú tjá t és é rté k eit a m ásodik és h a rm a d ik rész­ ben vizsg áltu k és a következő fejezetben ú jr a szem­ ü g y re vesszük; i t t csupán ennek a k o rn ak általán o s életjellegét kell m ég áttek in ten ü n k . Az é re tt férfi és női kor, a m in t lá ttu k , a m unkás élet a rá n y la g ta rtó s korszaka. E nnek felel m eg egész b e á llíto ttsá g a. A szervezet k ia la k u lt és a rá n y ­ lag hosszú ideig kevéssé változik; a lelki élet leh ig ­ g a d t és h a tá ro z o tt irá n y b a vág. Az önm agában k i­ é re tt és h a tá ro zo ttsá g á b a n m egerősödött egyén m a­ gabízása a rá n y la g nagy, ön m ag ára ép ít: de ez a szu b jek tiv isztik u s vonása a tá rg y i v ilág felé való fo rd u ltság g al, objektivisztikus b eállítással párosul. M ert az é re tt fé rfi és női kor az életm unka főszaka: a m unkás m a g a ta rtá s és tevékenység pedig a m unka tá rg y a felé való fo rdulást, sőt bizonyos fokú tá rg y i o d aad ást k ív á n meg. A tá rg y i odaadás ennek a k o r­ szaknak realisztik u s jellegében n y ilv á n u l m eg: a realizm us u g y a n is az a d o ttsá g g al való szám olást és

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

69

többnyire ennek tap a sz ta lt vonásaihoz való igazo­ d ást jelent. Igaz, hogy ez a realizm us á lta lá b a n h a ­ talm i célt szolgál: a term észetet, a tá rg y tö rvényeit csak alkalm azkodással győzheti le az ember, ezt az é re tt egyén csakham ar b e lá tja ; és ható c é lja it te r­ m észetesen tám ogató h a ta lm i v ág y a és törekvése a tárgyhoz való alkalm azkodás ú tjá t m in t a hatalom és siker céljához vezető hasznos u ta t önkénytelenül is v álasztja. Az é re tt férfi és nő lelkisége á lta lá b a n nem olyan érdekesen gazdag és színes, m in t a serdülőé vagy é re tt ifjú é : kevésbbó sokszínű, józanabb, sőt szürkébb, korlátozottabb, de h a tá ro zo ttsá g á b a n biz­ tosabb, plasztikusabb, k ife jle tt jellem képe van. Ez a jellem kép önm agában kevésbbé változatos és sokol­ dalú, m in t a serdülőé v agy ifjúé, de sokkal többféle lehet: a k a ra k tero ló g ia sokféle jellem képe tú ln y o ­ m óan és lényegében az é re tt férfi és női lelkiségre vonatkozik, m ert ebben bontakozik ki az a jellem , am ely a gyerm ekben, serdülőben s ifjú b a n nem csak potenciálisan m egvolt, — m e rt abban potenciálisan á lta lá b a n sokkal több volt — hanem abból ak tu alizálódáshoz, kifejlődéshez, kiéréshez is ju to tt. 647. A karakterológia. A k arak tero ló g ia, t á r ­ g y á t tekintve, ősi tudom ány: Aristotelesre, Galenusra, Plutarchosra hiv atk o zh atik m in t őseire. Az ú jk o r folyam án is m in d u n talan felm erültek k arak terológiai kísérletek, de m in t külön, inkább a h iv a ­ talos lélektan m ellett és ellen, sem m int belőle k i­ a la k u lt tudom ány a k a ra k tero ló g ia csak leg ú ja b ­ ban iparkodik konszolidálódni. E g y ik legkitűnőbb m odern k ia la k ító ja Ludwig Klages, aki főleg k a ­ raktéról ógiai alapon nyugvó grafológiai m unkáival

70

NEGYEDIK RÉSZ

le tt h íres és a zu tán egy g y a k o rla tila g is elég jól h aszn álh ató és értékes k ara k tero ló g ia i alap v etést is í r t (G r u n d l a g e n d e r C h a r a k t e r k u n d e, 5. és 6. k. 1928). A jellem és a te s ta lk a t összefüggé­ sét v izsg á lja E rnst K retschm er híressé v á lt könyve ( K ö r p e r b a u u n d C h a r a k t e r , 5. és 6. k. 1926), am ely szintén az ősi tem peram entum elm életre, régi fiziognóm ikai és frenológiai kezdetekre n y ú l vissza és tudom ányos m egalapozást ip ark o d ik nekik adni. G e n i a l e M e n s c h e n (1929) c. m űvében elm életét a lángelm ére alkalm azza. E g y részt Klagest, m ás­ részt K retschm ert (és G ünthert ) követi a fiziognóm ik á t újraélesztő W ilhelm Bohle D i e K ö r p e r ­ f o r m a l s S p i e g e l d e r S e e l e (1929) c. m űvé­ ben, am elyben K retsch m er elm életét tovább k iép í­ teni és kiegészíteni törekszik. Az individuálpszicholó g iáv al rokon F ritz K ünkéi irá n y a E i n f ü h r u n g i n d i e C h a r a k t e r k u n d e (3. k. 1930) c. kön y ­ vében. A nevezetteken kív ü l is gazdagon felb u r­ jánzó, de m ég igen bizo n y talan és kétes eredm ényű k a ra k tero ló g ia i iro d a lm a t törekszik összefoglalni és tudom ányos szín v o n alra em elni E m il TJtitz C h a ­ r a k t e r o l o g i e (1925) c. igen tanulságos és hasz­ nos, de sokoldalúságában kevésbbé á tte k in th e tő és ném ileg szét is eső könyvében; kétségtelen azonban, hogy a k a ra k tero ló g ia m indenoldalú tudom ányos m egalapozásának legjobb k ísé rle tét ő végezte el, b á r m u n k á ja g y a k o rla tila g kevésbbé használható, m in t a k á r K lagesé, a k á r K retschm eré. N álunk főleg

Schütz A n ta l ( C h a r a k t e r o l o g i a é s a r i s t o t e l e s i m e t a f i z i k a 1927), Kornis Gyula (A z á l l a m f é r f i 1933), D ékány István, Som ogyi József ( T e h e t s é g é s e u g e n i k a 1934) és

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

71

Noszlopi László (J e i l e m l á t á s és j e l l e m ­ i g é z é s 1935) foglalkoznak karak tero ló g iáv al. A k arak tero ló g ia fela d ata az em beri egyéniség s tru k tu rá lis vizsgálata, az em beri egyéniség lelki a lk a tán a k és e lelki a lk a tb a beleszövődött testi, t á r ­ sadalm i, k u ltu rá lis vonatkozásoknak egységes je l­ lem képbe való foglalása. Az egységes képnek az em ­ beri egyéniség eleven s tr u k tú rá já t és m űködési r u ­ góit és irá n y á t kell m egm utatnia. E z é rt a k arak terológiának az em beri egyéniség, illetőleg az ezt legm élyebben m egalapozó szem élyiség általános je l­ lemzéséből kell k iindu lnia, azu tán az általán o s em ­ beri „jellem “ u tá n az em beri jellem ek fő típ u sa it kell elkülönítenie és végül m ó d ját kell ta lá ln ia és ad n ia az egyes konkrét em berek egyéniségének az általános em beri jellem ből és a speciális em beri je l­ lem típusokból való m egértésére. Az első felad at a k a ra k tero ló g iá t m egalapozó em bertan körébe vág, a m ásodik a voltaképeni „tiszta“ k a ra k tero ló g ia körét adja, a h arm ad ik pedig alk alm azo tt k arak terológiai feladatnak, az „alkalm azott k a ra k tero ló ­ gia“ tá rg y á n a k m ondható. A k a ra k tero ló g ia i k u ­ ta tá s t szolgálja a jellem vonásoknak a testi kifejezé­ sekből való m egism erését vizsgáló k a rak tero ló g iai kifejezéstan. 648. A z emberi egyéniség általános vonásai. Az em beri egyéniség az egyéni testben m eg nyilvá­ nuló és r a jta keresztül ható énszerű erőben konkre­ tizálódik. Ez az énszerű erő az em beri szem élyiség: sokrétű szerves egység ez, sokféle irá n y u lássa l és széleskörű tu d atv ilá g g a l bíró én, alany, valóban bo­ ny o lu ltan egységes, a k tív lelki s tru k tú ra . L élektani szem pontból errő l a s tru k tú rá ró l az előző részben

72

NEGYEDIK RÉSZ

lehetőleg jól felfogható képet ip ark o d tu n k rajzo ln i: lá ttu k az egységes én különféle o ld ala it és irá n y u lá ­ sait, a m in t összeszövődve a lelki életet kibontakoz­ ta tjá k . M aga az én potenciálisan végtelen, k im e rít­ h etetlen ta rta lm ú hatótényező, am ely igen sokféle irá n y b a n fejlődhetik. A teste t ez a lelkiség á tjá rja , benne és r a j t a kifejeződik, azt korm ányozza és r a jta és vele a v ilá g ra h a t, de tőle és r a j t a keresztül a világ tó l valam iképen h a tá so k a t is befogad: m in t ilyennek az aristo telesi form ap rin cip iu m m al való m eg h atáro zása valóban igen szerencsés, a lélek a test fo rm áján ak , a test a lélek m a té riá já n a k igen jól felfogható. P ersze i t t a z u tá n kérdés, m ennyire elégséges végső fogalm ak form a és m a té ria és m eny­ n y ire jellem zik teljesen a lélekből és testből álló, v a g y m ondjuk lelki és testi életben m egnyilvánuló em beri egyéniséget? M indenesetre m eg állap íth ató volt m á r a lélek tan i részben, hogy lélek és test v a ­ lam i kettősséget is jelentenek, sőt a lelkiség v a la m i­ képen a testtő l különálló fo rrá sb a n is gyökerezik. M indez m ég további vizsgálódások tá rg y a lesz, am elyeket m egelőzve ezú ttal végső m eg állap ításo k at e tek in tetb en nem k ív án u n k tenni. 649. A jellem típusok főbb meghatározó vonásai; U titz karakterológiai tanítása. A jellem típusok az általán o s em beri egyéniségre való tek in te tte l az eb­ ben szereplő test és lélek, v a la m in t a lelki alaperők kölcsönös viszonya és a rán y lag o s sú ly a a la p ján , to ­ vábbá az egyéniség és a k ü lv ilág között fennálló v i­ szonynak az egyéniség sa já to ssá g a i szerin t való k ü ­ lönféle a la k u lása i nyom án fejth ető k ki elég jól. A k ara k tero ló g ia i irodalom ban felm erü lt sokféle szem pontokat összegyűjtve, U titz egész sor, a je lle m -

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

73

típ u st elkülönítő k a tá ro zm á n y t sorol fel; következő v ázlatu n k b an részben őt követjük, de m ásrészt ki is egészítjük és a többi jelentős k u tató v a l lehetőleg egyensúlyba p ró b álju k hozni. 1 K ara k te ro ló g iai típusok elkülönítésére m inde­ nekelőtt alkalm asnak látszik az U titztó l elsőnek hangsúlyozott lelki dimenzió. A lelki élet nem csak egy irá n y b a n m utatkozik potenciálisan végtelennek, hanem , a m in t a serdülőkori lelkiség vizsg álatán ál lá ttu k , eredetileg bizonyos fokig m indenoldalú, szinte „m inden lehet m ég belőle“. Ez a m indenol­ dal úság azu tán m egszűkül, korlátozódik; a lelki élet, éppen nem -aktuális végtelensége m ellett csak korlátozással való életképessége, érvényesülési ereje m ia tt, bizonyos m eg h atáro zo tt irán y o k b a tér, az egyén törekvései egyes h atá ro zo tt terü letek re k o rlá ­ tozódnak: ilyenek lehetnek pl. a hatalom , dicsőség, esetleg irodalm i dicsőség, v a la m in t a rekord, a böl­ cseleti belátás, a vallási elm élyülés stb. Ezek közül több törekvési irá n y össze is szövődhetik. A törekvési irányok a lk o tjá k a lelki élet kibontakozási dim en­ zióit, az egyén jellem ét m eghatározó, benne a k tu a li­ zálódó lelki dim enziókat. A dimenzió alapvető valóságkategória, am ely a tá rg y i világot, sőt m ár a valóságelőtti tiszta m inő­ ség- vagy pl. szám realitást is m eghatározza és sok­ szor végtelenséget r e jt m agában: a lélektani vizs­ gálatok során találk o ztu n k is vele. L á ttu k , hogy v annak pl. színdim enziók: a ta rk a színek spektrális 1 A karakterológiai kérdéseket illetőleg a fonto­ sabb részeket 1. a szerző K a r a k t e r o l ó g i a i a l a p ­ k é r d é s e k c. tanulm ányában (Budapesti Szemle 1935, júl.—okt.).

74

NEGYEDIK RÉSZ

különbözőségei — id eálisan — végtelen sokféle á r ­ n y a la to t tesznek lehetővé, am elyek a bíborszínekkel k ieg észített sp ek tru m önm agába visszatérően záródó színezetdim enzióját alk o tják . Ámde a ta rk a színek világosságfokozatai új és — ideális viszonyok között — m egint végtelen lehető v álto z atú színdim enzióba terjed n ek ; telíte ttsé g ü k hasonlóan új — ideálisan végtelen terjed elm ű — színdim enziót alkot. A te r ­ m észetes szám ok is 1-től végtelenig egy végtelen li­ n eáris szám dim enziót alkotnak, am ely a m a g a n e ­ m é b e n teljes, azaz m inden pozitív egész szám ot egy p éld ányban ta rta lm a z ; ez a m ag a nem ében való teljesség m inden bevégzett dim enzió s a já tja és ép­ pen ezért a dim enzió g y a k ra n — b á r látszólag nem m indig — végtelen. Ámde m inden pozitív egész szám végtelen sok példányban lehetséges: így a szá­ m ok egy újabb, m ásodik dim enzióját n y erjü k . A szám ok bizonyos lehető kom binációi új szám dim en­ ziókat ad n ak stb. A kontinuum ok dim enziói, am e­ lyek közé az irá n y t e szó első, szűk értelm ében t a r ­ talm azó térdim enziók is tarto zn ak , a tá rg y i dim en­ ziók további, igen érdekes és tanulságos példái. Ily e n m ódon a dim enzió a tá rg y i v ilá g o t alap v e­ tően m eghatározza: végső összefoglalója a leg n a­ gyobb dimenzió, a végtelen sok dim enziót m agába foglaló és a dim enzió fo g alm át lezáró dim enziók di­ m enziója, a m in d en irán y ú ság , a m inden tek in tetb en való végtelenség, a végtelen m indenség fogalm a. A lelki életben a dim enzió fogalm a szintén a la p ­ vető jelentőségű, sőt ta lá n éppen i tt a legősibb a jelentősége. A dim enziók dim enziója a lelki életben a m inden irá n y b a n teljesen kifejlő d ö tt, ak tu a liz á lt, m indent bíró és m indenható lelkiséget jele n ti: ez

AZ EMBEE VILÁGHELYZETE

75

em berfölötti, isteni lelkiség, szem élyiség. Az em ber­ nél bizonyos fokig m inden irá n y b a n való alakulási, fejlődési lehetőséget, potenciális végtelenséget és po­ tenciális m inden-dim enzionalitást talá ltu n k . Ez azonban, úgy lá ttu k , éppen poten cialitása m ia tt k o r­ látozódni kénytelen: a kiérő em beri egyéniség m ár nem olyan m indenoldalú, m in t a fejletlen. A poten­ ciális, még meg nem valósult, ki nem fe jle tt em beri egyéniségnek a k tiv itá sá b a n m utatkozó m egvalósu­ lási, aktualizálódási m ozgatója a törekvés: m inden a k tív és potenciális lénynek és csakis a k tív és poten­ ciális lénynek van — a szó szoros értelm ében v e tt — törekvése. Az em ber lelki életében m inden erő, a k a ­ ra t, értelem , érzelem e g y a rá n t a k tív és potenciális: ezért m indegyikben van törekvés további kifejlés, aktualizálódás irá n t. M ivel pedig az em ber potenciális végtelenség, törekvése és ak tu alizáló d ása is végte­ len, csupán e fejlődés, aktualizálódás a la p ja i és ke­ retei érhetnek ki. Az egyéniség törekvései, a k tu a li­ zálódási irá n y a i a lelki, a k arak tero ló g iai dimenziók. A legegyszerűbb, a leginkább leegyszerűsödött lélek volna az eg y irá n y ú törekvést m utató, egydim enzionális egyéniség. Ez azonban h a tá re se t csakúgy, m int a folyton több irá n y b a n fejlődő, potenciális m inden­ irá n y ú s á g á t a k tu alizáln i törekvő, m indendim enzion ális lelkiség, am ely potenciális végtelensége foly­ tán persze m indig csak véges szám ú, de m indig több lelki dim enzióban fejlődhetik. V oltaképen ezek kö­ zött v annak a reális k a rak tero ló g iai típusok, am e­ lyek teh á t többdim enziósak: ezek egym ástól dim en­ zióik szám ában, m ivoltában, különféle dim enzióik viszonylagos erejében, lelki jelentőségében és a különféle dim enziók összeszövődési m ódjában kü-

76

NEGYEDIK RÉSZ

lönböznek. A dim enzionális jellem különbségek egy részét a lk o tjá k a — főleg Sprangertö 1, de ném i­ leg m ás, rögtön szóba kerülő irá n y b a n vizs­ g á lt — életform ák, am elyek az életterületek, a tá rg y i életcélok sz erin t h atáro zzák m eg az egyénisé­ get. A tá rg y i életcélok szerin t elkülönülő életfo r­ m ák alapvető különbségei a fő életág ak n ak m egfe­ lelően a g y a k o rla ti, elm életi és m űvészi egyéniségtípusok és különféle összeszövődéseik. M ásféle, a v a ­ lóságrangok szerin t elkülönülő felosztás felé közele­ dik D ékány k a ra k tero ló g ia i alapfelosztása,1 am ely szerint technikai, szociális és axiológiai egyéniségek v a n n ak ; az egyéniség fő é le tirá n y a valóban m u ta t­ h a t a tisz ta tá rg y a k köre, a — túlnyom óan em beri — szem élyiségek v ilá g a v a g y Isten , az ősszemély, ősvalóság és ősérték felé; ezek az irán y u láso k egy egyéniségben a z u tá n persze össze is kapcsolódnak. Főleg a k u ltú ra terü lete i szerint adódnak a sprangeri életform ák k a ra k tero ló g ia i s tru k tú ra típ u s a i, a gazdasági, elm életi, esztétikai, h atalm i, szociális és v allási típusok, v a la m in t összeszövődéseik; ezek m ellé és nem beléjük sorolandók vélem ényünk sze­ r in t a technikai, v a la m in t a jogászi és ném ileg el­ térő felosztási alapon a v itá lis típusok is. Ezeknek a típusoknak további m egszűkítései pl. a költői, zenészi, festői, lírik u s, epikus, v agy a filozófiai, te r ­ m észettudom ányi, h istorikus, filológus, m isztikus, vallási rigorózus, dogm atikus stb. típusok. De m in d ­ ezeknek közös vonása, hogy dim enzióikat, irá n y u lá1 A z e m b e r i j e l l e m a l a p f o r m á i , Athenaeum 1932, 1—4. sz.; A z é r t é k e l ő é n k a r a k t e r o l ó g i á j á n a k p r o b l e m a t i k á j a , Athenaeum 1932, 5—6. szám.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

77

sa ik a t túlnyom óan alan yiságukon tú l lévő, objek­ tív szem pontok és célok jellem zik. Ezekkel szem ben pl. a hiú, a kapzsi, a féltékeny, az irig y , a gőgös jellem típusok az objektív irá n y ú dim enziók a la n y i eltorzulását, hibás elszűkülését és görcsös m egm erevedését m u ta tjá k és a karakterológiai szem pontból éppen olyan érdekes, sőt néh a é r­ dekesebb, de értékelve fogyatékos, értékellenes egyé­ niség-típusokat alk o tják a lelki dimenzió szerint fel­ osztva. Ezek a típusok az előbb e m lített objek tív ak ­ kal is változatosan összefonódhatnak. A lelki dimenzió m ellett a szőkébb lelki in te n ­ zitás, élm ényerősség is fontos k a ra k tero ló g ia i szem­ pont — tágabb értelem ben m inden lelki fok in te n ­ zitásbeli, erősségbeli — ; hasonlóképen a lelki m ély­ ség v agy élm énytestesség, élm ényvolum inozitás is. Am az az élm ények, a lelki élet és a k tiv itá s kiro b b a­ nási erejét, az akció hevességét, emez a lelki élet és a k tiv itá s teltségét, gazdagságát jelenti, azt, hogy m ennyi lelki ta rta lm a t hord, m integy höm pölyget m agával; főleg ezek összeszövődésének eredm énye a lelki élet hatóerejének a foka. A régi tem peram en­ tum ok leginkább ezekre a vonásokra épültek: a szangvinikus em ber in ten zitása nagy, de m élysége csekély, ezért hatóereje igen m úlékony, te h á t vég­ eredm ényben gyönge; a kolerikus in te n z itá sa és m élysége és ezzel h atóereje is n ag y ; a m elankolikus in ten zitása csekély, de m élysége nagy, ezért h a tó ­ ereje ug y an nem éppen nagy, de elég tartó s, teh á t a szangvinikusénál végeredm ényben nagyobb; a fleg­ m atik u s típ u s in ten zitása és m élysége és vele h a tó ­ ereje is gyenge, soraiban ritk a a nagy egyéniség. In te n z itá s és m élység m ellett az élet ritm u sa is

78

NEGYEDIK RÉSZ

fontos, az in ten zitással és m élységgel összefüggő, de egyikkel sem azonos k a ra k tero ló g ia i vonás: idevalók pl. a gyors és lassú, folytonos és szaggatott, egyen­ letes és egyenetlen lelki a k tiv itá s típuskülönbségei, In te n z itá s, m élység és ritm u s e g y ü tt a lk o tjá k az egyéniség d in am ik á já t, életének és tevékenysé­ gének feszültségi és h a tá si e re jét és m ódját. Az egyéniség teltsége v a g y többé-kevésbbé üressége lelki dim enzióinak objektív v ag y szubjektív jellegé­ től, v a la m in t az egyéniség m élységétől függ. A lelki érzékenység, rea g ib ilitá s is külön k a ra k ­ terológiai határozm ány, am ely a szűkebb in te n z itá s­ sal nem esik egybe; ezzel szemben az élm ény ta rtó s ­ ság, am in t lá ttu k , a m élységgel szoros kapcsolatban van, h a ta lá n nem is teljesen azonosak. Az élm ény­ feldolgozás m ódja, az a k tiv itá si és a tudatossági fok, v a la m in t az énszerűség m értéke — k o n c e n trált­ ság, szétszórtság — további U titztól felsorolt k a ra k ­ terológiai h atáro zm án y o k ; végül az eg y én iség álar­ cokat, a színészkedő áljellem eket is jo ggal m egem ­ líti: ezek em bertani szem pontból nagyon érdekesek és fontosak, hiszen az em ber ta lá n az egyetlen te r ­ m észeti lény, aki alakoskodni, valódi jellem étől ide­ gen a la k o k a t felvenni tud, ezzel a legalább is m i n ­ d e n t s z í n l e l ő k é p e s s é g é v e l ad o tt s a já ts á ­ gos potenciális végtelenségét ú jr a igazolva. T erm é­ szetes, hogy a teljes k ara k tero ló g ia i jellem zéshez hozzátartozik az előző részben m eg rajzo lt lelki s tr u k tú ra egyes erőinek és viszonylagos n a g y sá g u k ­ n ak ism erete; ezekből adódik az egyéni tehetség sa­ já to ssá g a is. 650. L. Klages embertana, karakterológiája és kifejezéselm élete. A m odern k a ra k te ro ló g ia igazi

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

79

m egalapítója, Ludw ig Klages, igen m élyenszántó bölcselő szellem, egyike koru n k legm élyebb és leg­ eredetibb, de e g y ú tta l legönkényesebb gondolkodói­ nak. K arak tero ló g iai és kifejezéstani elm életeinek is széles filozófiai m egalapozást ad, am i elm életeit rendkívül elm élyíti, sajnos azonban — filozófiai á l­ lásp o n tjá n a k sajátság o s ferdesége fo ly tán — ném i­ leg el is to rzítja. E zért m indenekelőtt bölcseleti alap ta n ítá s á t ism e rte tjü k : ezt főleg D e r G e i s t a l s W i d e r s a c h e r d e r S e e l e c. n ag y m un­ k á já b a n fe jti ki. K lages az em berben és r a j t a ke­ resztül a v ilágban m ély szakadást, kettősséget lá t; ennek a la p ja it ősi tan ításo k alapfogalm aiban ta ­ lá lja meg. Szerinte az em bernek három „része“ v an : test, lélek és szellem ; ezek azonban lényegében k e t­ tőre redukálódnak. M ert a test és a lélek az e g y élet k ét oldala: a test a lélek kifejezése, a lélek a test jelentése, k etten egyek az élet realitásáb an . Az élet terem tő, képeket fogad be és tőlük felgerjedve, nagyszerűen m agvas és m égis elevenen változatos á ram b an höm pölyög tova. Belső lényege a lélek, ez az ösztönöket, érzelm eket és a szem léleti és képzelő « rő t egyesítő elv: m indenképen produktív, pozitív, ki áradó, de inkább pathikus, m in t aktív. Ezzel szem­ ben áll az em berben egy m ásik elv, a szellem : az a k a ra t és az értelem hűvös világa, a lelket, az életet is m agában rejtő énszerűség ön tud ato sság án ak az elve. Ez az em berben eleinte a lélek a lá volt ren ­ delve, de m ind jobban tú lsú ly b a ju to tt; a görögség­ nél m ég körülbelül egyensúly áll fenn, a keresz­ ténység em berében m ár a szellem az úr. A szellem pedig negatív, gátló, a lélek életét m erev keretekbe záró és korlátozó, hideg, racionális h atalo m : végső

80

NEGYEDIK BÉSZ

fokon az élet m egölő je. Az élet n y a k á ra ü lt, m in t­ egy v érét szívja, végül m egm erevíti: ezért az em ­ beriség a racionális szellem iségben való m egm ereve­ dés sorsa előtt áll. R égi bölcseleti és v allási ta n ítá so k antropoló­ giai kettősségi elm életét lá tju k i tt viszont; csak nem test és lélek között v an a szakadék, hanem a közön­ ségesen úgynevezett lelki életen m egy keresztül, az ösztön-érzelem -szem lélet-képzelet k ö rét az egyik, az a k a ra t-é rte le m k ö rét a m ásik o ld alra szorítva. Mo­ dern ebben az elm életben a n a g y életrajongás, am e­ ly e t Bergsonnál, Schelernél és á lta lá b a n k orunk i r ­ racio n ális p an v ita lis tá in á l m eg ta lá lu n k ; és a száz év előtti n a g y szellem bölcselettel és szellem igenlés­ sel szem ben m odern a szellem n eg atív értelm ezése. Az ú jk o ri szellem iség csődjének lá ttá r a m ár Nietzsche tá m a d ja a szellem et, B ergson az élet m eg­ m erevedésének, Scheler a la p já b a n erőtlennek és te ­ hetetlennek, a nietzscheánus K lages pedig egyenesen negatív, pusztító, életölő, diabolikus h a talo m n ak ta r tja . Ez a felfogás persze to rz ítja elm életeit, de az em ber kettősségét élesen érvényre j u tt a t j a ben­ n ü k ; n a g y ere jű és finom ságú ta p a sz ta la ti m egfi­ gyeléseit és m e g á lla p ítá sa it szerencsére nem tu d ja teljesen á th a tn i. K lages k a ra k tero ló g ia i és kifejezéselm életi m eg­ á lla p ítá sa it főleg A u s d r u c k s b e w e g u n g u n d

Gestaltungskraft, Grundlagen der C h a r a k t e r k u n d e és H a n d s c h r i f t u n d C h a r a k t e r c. m u n k áib an fe jti ki. M eg állap ítja, hogy m indenféle m ozgásunkban, az önkényesben csakúgy m in t az önkénytelenben, m egvan egy sze­ m élyes kifejezési form a. Az önkényes m ozgások le-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

81

hetnek céltudatosak és c é lirán y ú ak és hasonló célra való irá n y u lásu k esetében különféle em bereknél is a hasonló céltól m eg b atáro zo tt hasonló jelleget m u­ tatn a k . E célirán y ú ság m ellett azonban m inden ön­ kényes m ozgásban is elkerülhetetlenül m egvan a szem élyes kifejezőség, am elyben a hasonló célú moz­ gások, h a különböző em berek h a jtjá k azokat végre, egym ástól m indig különböznek, viszont m egegyez­ nek u g y an an n ak az egyénnek m ás célokra irán y u ló vagy sem m iféle célirán y ú ság g al nem bíró m ozgá­ saival. H a több em ber k in y ú jtja jobb k a rjá t, hogy pl. egy közös célpontra hasonló értelem ben, m ond­ ju k parancsolóan rám utasson, azt valam ennyien m ásképen cselekszik: az egyik önkénytelenül is gyorsan, a m ásik lassan, a h a rm a d ik n a g y súllyal, a negyedik esetleg húzódozva, az ötödik hevesen, a h atodik körülm ényesen, a hetedik sikló, a nyolcadik szögletes, a kilencedik lendületes m ozgással stb., m indegyik m ozgási s a já tsá g á n a k á lta lá b a n m egfe­ lelően. H a A az a k a ra t, M a mozgás, Sz a szemé­ lyiség, akkor a viszony a következőképen ábrázol­ h ató :

1. ábra. M ivel A az M fo rrá sa és Sz A -nak a forrása, Sz A-n keresztül is kifejeződik M-ben, sőt sa ­ já ts á g á t A-n keresztül is m integy közvetetlenül m eg m u ta tja M-ben (1. ábra). Különböző sze­ m élyeknél különböző m ozgási jellegben fejeződik 6

82

NEGYEDIK RÉSZ

2. ábra. ki a különféle szem élyiség (2. ábra). Nem önkényes, cé lra irá n y u ló m ozgásoknál ez az egyéni kifejezési fo rm a m ég tisztáb b an n y ilv á n u l meg, rendes k ö rü l­ m ények között, v ag y is h a nincs szándékos alakos­ kodás. K lages e m egállapításaihoz m eg kell jegyez­ nünk, hogy e jelenségnek, am ely kétségtelen tény, elvi a la p ja az okságnak az a term észete, am ely sze­ r in t a h a tá sb a n m indig kifejeződik az ok egyéni term észete, am az ennek bélyegét viseli m agán. — H a az a k a ra ti ta rta lo m — a cél, m ozgási ak adályokkal való szám olás — is különböző az egyéniség különb­ sége m ellett, akkor a m ozgás különbségei az egyé­ niség különbségein kív ü l a szándék és cél különb­ ségeit is m u ta tjá k . H a egy szem élynél különféle szándék v a g y cél h atáro zza m eg a m ozgásokat, ezek m á r csak ebben a tek in tetb en különböznek, szem élyi kifejezőségben nem ; ezt a 3. á b ra m u ta tja .

3. ábra.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

83

Az im ént „rendes körülm ényekről“ beszéltünk, am elyekben a term észetes kifejezési alak k al állunk szemben. Lehetséges azonban, sőt gyakori tény, hogy valak i m a g á t és m ozgásait bizonyos jelleg fel­ öltésére gyakorolja, szándékosan k én y szeríti: hogy pl. nyom atékos, „nonchalant“, igényes legyen m eg­ jelenése. Ily en módon m ozgásai bizonyos, term észe­ tüktől fogva nekik nem sajátos vonásokat szereznek: kérdés, vájjo n e szerzett vonások m egkülönböztethetők-e az eredetiektől? M ivel az ilyen a kifejezést erőltető e ljá rá s egyrészt m aga is lelki hatás, m ás­ részt a kifejezést m inden tekintetben nem tu d ja á t­ a la k íta n i, teh á t an n a k term észetes vonásaival ellen­ té te t is m u tat, m egvannak a módok felism erésére és helyes m eghatározására. M ik a feltételei és szabályai a lelki életnek és egyéni szem élyiségének a kifejező m ozgásokból való m eg találásán ak és m egállapításának? M ilyen tö r­ vényszerűség szerint függenek össze a kifejező moz­ gás egyes m egkülönböztető vonásai a k ifejezett élet­ állapot különlegességével? E zt csupán m egfigyelés­ sel vagy kísérlettel nem d ö n th etjü k el, sőt nem is elsősorban ezekkel, hanem elsősorban közvetetlen m egérzésre v ag yunk u talv a. M ert hiszen m inden kísérlet, am ely a lelki élet és a te st fo ly am atain ak összefüggését volna h iv a tv a felderíteni, m ár m indig az életfolyam atoknak az ism eretére tám aszkodik m ás tényállások a la p já n : e tényállások pedig leg­ jobb esetben a testi kifejezés helyességi értékével b írh atn ak , nem lehetnek m agasabb v agy közvetetlenebb bizonyosságúak. H iszen pl. m inden alap u n k m eglehet a r r a a feltevésre, hogy v alak i bosszanko­ dik, és mégsem bosszankodik; ezt esetleg ő is bizo6*

84

NEGYEDIK RÉSZ

n y itja , pedig csalódik v ag y m egtéveszti a m ásik at; és h a nem is csalódik és csal, honnan tu d ju k , hogy bosszankodáson ő is azt é rti, a m it mi? M áskülönben pedig nem lehet a bosszankodás kifejezését m e g f i ­ g y e l é s s e l felderíteni. M ert ilyen m egfigyelésnél egyrészt a bosszankodást, m ásrészt a vele kapcsola­ tos testi jelenségeket kellene m egfigyelni, hogy a bosszankodás kifejezését m eg állapíthassuk. Ámde am azt közvetetlenül szem lélni m ásnál nem tu d ju k , csupán éppen kifejező testi fo ly am atai közvetítésé­ vel: te h á t nyilvánvaló, hogy a m eg állap ítás csupán a m á r e l ő r e f e l t e t t t u d á s i g a z o l á s á t adh a tja , de nem ú jo n n an d e r í t i f e l az összefüg­ gést. A bosszankodás általán o s fo g alm át is csupán úg y n y e rh e tjü k , hogy nem csak m agam élek á t ilyesm it, de m ás bosszankodását is bizonyos fokig vele e g y ü tt átélhetem , azaz a lelki élm ények bizo­ nyos h a tá ro k között átvihetők. Ez az élm ényátvitel pedig az em beri érintkezésben kétségtelenül m indig az észlelt testi folyam atok kifejezésbeli ta rta lm a a la p já n történik. E szerint az idegen lelki életről való m inden tu d ásu n k a közvetetlenül m eg é rte tt k i­ fejező m ozgásokra tám aszkodik, és nem ezeknek az ism eretét közvetíti a m egfigyelés és k ísé rle t; legfel­ jebb igazolja, fin o m ítja, jobban kidolgozza. A k i­ fejezések a la p já n való e g y ü ttátélés áz idegen élm é­ nyek tudom ásulvételének az a la p ja. M ás alap n in c s : az idegen lelki életről csak e z az átélésbeli bizonyosság tudósít, m ás alapon sem m iféle m eggon­ dolás sem vezet be az idegen lelki életbe. E nnek a tételnek tag ad ása, am ely nyelvi kifejező eszközök­ kel ap ellál m egértésünkre, m áris felteszi azt a m eg­ győződést, hogy m inden kölcsönös lelki m egértés

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

85

a la p ja a kifejezés közvetetten m egértése. Ebből megform ulázható a kifejezéstan egyik alapigazsága: m inden életállapot testi kifejezése olyan term észetű, hogy e kifejezés képe ú jra felkeltheti — az észrevevőben — az illető életállapotot. A lélekállapotok és testi kifejezésük összefonódása idézi elő, hogy lelki életállapotokra és testi m ozgásm ódokra sokszor ugyanazok a nevek v an n ak : sietősség, elsietettség, lassúság, körülm ényesség, súly, túlfeszítettség. Sok­ szor a testi tá rg y a k n a k lelkiséget tu lajd o n ítu n k , lelki kifejezést: a felhők vándorolnak, a levelek tá n ­ colnak stb. Viszont fordítva, lelk iállap o to k at testi tu ­ lajdonságok nevével illetü n k : hideg, forró, p u h a stb. A nyelv sokszor a legm élyebb u talá so k at t a r ­ talm azza e lélek-test-jelentés-kifejezésviszonyokra nézve. Ámde a m egegyezés nem teljesen a külső-belső m egfelelése test és lelkiség-szellem iség között. A h ű ­ vös viselkedés m ég nem jelen ti a testi hőfok csök­ kenését, a forró szerelem an n ak emelkedését, a két em ber közötti harm ó n ia nem csendül m eg h allh ató akkordban. A test m ás és több m in t a szellem fó­ liája, és ez nem olyan „P rax itele s“, hogy a testet tel­ jesen h a n g u la ta in a k változékony szim bólum ává tu d n á terem teni. Ámde a kedélym ozgalom tól m eg­ ra g a d o tt legalább is h a jlik tényleges m ozgásokra. K lages m egfogalm azza a kifejezés törvényét, am ely íg y hangzik: M inden kifejező testm ozgás a benne k ifejezett érzelem h a jtó (cselekvésre lendítő) élm ényét m egvalósítja; továbbá: m inden kifejező m ozgás ereje, ta rta m a és irá n y a in a k sora szerin t egy lelki m ozgalom (Regung, im pulzus) a la k já t v a ló sítja meg. — A „m egvalósítás“ h e ly e tt m indkét esetben tá rg y ila g helyesebb volna a „ fe ltá rá s“ kifejezés.

86

NEGYEDIK RÉSZ

K lages a kifejező és az önkényes m ozgást m eg­ h a tá ro zn i és egym ással szemben e lh atáro ln i p ró ­ bálja. A kifejező m ozgásban az érzelem n y ilv án u l meg. Az érzelem m inőségi színezetét, f a jtá já t h a n g u ­ latn a k , h a jtó a la k já t (A ntriebsform ) a ffek tu sn ak ne­ vezi. M inden érzelm i színezethez h a jtó alak tarto zik és fo rd ítv a ; ezek e g y ü tt is változnak, de nem egyenlő fokban; ezért m inden érzelm i színezetben az erősségi fokok egész so rá t különböztethetjük meg, viszont hasonló erőssége (hajtó alak ja) lehet sokféle érzelm i színezetnek. íg y az öröm és a h a ra g színe­ zetben különböznek, de h a jtó erejük egyenlő n ag y lehet. Ezzel szemben inkább erősségi fokban, m in t színezetben különböznek a bosszankodás és a düh, a szim p átia és a szeretet, az ellenszenv és a gyűlölet, a boldogság és e lra g a d ta to ttsá g stb., ú g y hogy a g y űlöletet az ellenszenv, a d ü h t a bosszankodás affe k tu sa la k já n a k lehet m ondani. M inden h a n g u la t in d u la tb a m egy át, h a h a jtó ereje nő színezete ro v á ­ sá ra ; és fo rd ítv a is lá tju k ezt az átm enetet, h a az in d u la t h a jtó ereje csökken az érzelm i színezet j a ­ v ára. íg y az érzelm ek k é t d i m e n z i o n a l i t á s á t ta n ítja K lages a m ozgalm asság (és m ozgató erő) és a színbeli m élység (mély érzelm i szín) ir á ­ nyában. L ehet nagyon heves és lapos érzelem , pl. fé­ lelem, jókedv, viszont nagyon m ély és ny u g o d t é r­ zelem, pl. szeretet, boldogság, bensőség. Az egyszerre m ély és heves érzelem szenvedélyes: az erre való készség a szenvedély. Az alacsonyabb ren d ű érzelm i m ozdulások az érzéki benyom ásokra, a m agasabb rendűek gondolatokra és képzetekre keletkeznek, a gondolatok és képzetek persze létrejö h etn ek érzéki

benyomásokra is. Minden érzelmi mozdulásnál, in­

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

87

d u latn á l a m ozgató erő a színezet fölött tú lsú ly b an van: h a jtó a la k já n a k a kifejezés törvénye szerin t k i­ fejező testm ozgás felel meg. A k i f e j e z ő m o z ­ gásokban tehát először az érzelem h a j t ó a l a k j a i s m e r h e t ő f e l . íg y pl. az öröm és a h a ra g m ozgási képeinek kifejezési tö r­ vényszerűsége a következő vonásokban különbözik a viszonylag affektusm entes állapottól — K lages fő­ leg az írásb an lecsapódott és m eg rö g zített m ozgási képet veszi alapul — : m ozgáshalm ozás, nagyobb k i­ adósság, m eggyorsítás, erősebb súly (W ucht) tek in ­ tetében. E g y m á s t ó l az öröm és a h a ra g mozgási képei abban különböznek, hogy a súly m eg n y ilv á­ n u lása az öröm kifejezési képében a nagyobb c e n tri­ fugai itá s folytán jobban h á tté rb e szorul, m íg ez a súly a h a ra g kifejezési képében a fokozott feszült­ ség m ia tt jobban előtérbe lép; az öröm moz­ gási lefolyása szak ad atlan és egyenletesebb, a h a ­ rag é szakadozott és egyenetlen. M inden m ozgásnak, a m echanikainak csakúgy m in t az elevennek, van irá n y a . E nnek m echanikai jellem zését a m atem atik ai vonal adja, am ely m ás vonalakkal m érhető szöget alkot. Az irá n y élettudo­ m ányi jellem zése a m ozgási irá n y m ás m egadását k ív á n ja meg. íg y az öröm m ozgási irá n y a kifelé m u­ ta t, m in t ajándékozó ösztön k íván érvényesülni, túláram lik. A szeretet egyesülésre, a h a ra g elp u sztí­ tásra, a csodálkozás keresésre, a félelem m enekü­ lésre irán y u l. E z é rt a h a ra g tám adó m ozdulattal előre irán y u l. A ki olyan levelet kap, am elytől fel­ bőszül, az a szta lra csap, vagy a falra, egy vázára, egy könyvre. Nem a konkrét, esetleges tá rg y , am ely felé a m ozgás létrejön, itt a cél, hanem egy belső,

88

NEGYEDIK RÉSZ

lelki kép, am ely p o lárisán ellentétes a g e rje d t in d u ­ la tta l és e g y ú tta l m egfelel neki; h ely ette végződik a kifejező m ozgás valam ely e kifejező m ozgás szem ­ pontjából közömbös, esetleges tá rg y n á l. — Nem m indig, akkor t. i. sokszor nem, h a jelen v an az in ­ d u lato t k iv áltó tá rg y . — A kifejező m ozgás a la k já t te h á t elsősorban v é g re h a jtó já n a k érzelm i állap o ta h atáro zza meg. Ezzel szemben az önkényes, a k a ra ti m ozgás a la k já t az a konkrét, külső tá rg y h atáro zza meg, am elyre m in t célra az a k a ra t irá n y u l. Ily en módon szerencsésen e lh a tá ro lja K lages az önkényes a k a ra ti m ozgás jelleg ét az érzelm i kifejező m ozgásétól. Ezen azonban túlm enve m ost m ár azt is ig azoltnak lá tja és á llítja K lages, hogy az a k a ra t nem a m ozgások létrehozására, hanem elnyom ására irá n y u l, bizonyos m eg h a táro z o tt m ozgási irá n y kikényszerítésével, te­ h á t nem pro d u k tív , hanem gátló, szabályozó elv. — M in th a csak a gátlás, szabályozás nem volna p ro ­ dukció, a fegyelem nem volna pozitívum és az a k a ­ r a t nem in d íta n a világosan m ozgást, m íg az é r­ zelem csak m ozgásra in d ít! — Az eszközölt m eg álla­ pítások u tá n m ost m ár azt is m o n d h atja K lages, hogy az önkényes m ozgás irá n y á t az egyes eset, a kifejező m ozgásét egy egész nem (elpusztítandó tá rg y , m eneküléssel elkerülendő tá rg y általáb an ) határo zza meg. Íg y a kifejező m ozgás m integy a cselekvés „ h aso n lata“. Darwin elm életét a kifejező m ozgásokról, hogy ezek valam ennyien a fajfejlődés folyam ában v alam ik o r tényleges cselekvések voltak, am elyek később a begyakorlás fo ly tán lassan tu d a tta la n o k k á v áltak , K lages élesen és nem egészen igazságosan

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

89

b írá lja . A zt m ondja, hogy az a k a ra tn a k céljai elérésére szabadságában áll az eszközök között, így az önkényes m ozgások között is, válo g atn i; ezzel szemben a lelki in d u la t és a kifejező mozgás között szerves, belső kapcsolat van. H a az életkifejezés célirán y ú a k a ra ti cselekvések u tó h atá sa volna, m aga az élet is az a k a ra t tette volna. H ogyan m ag y arázh ató k ebből az á lla ti ösztön tevékenységek és kezdettől fogva m eglévő n ag y iránybiztosságuk, hogyan m ag y arázh ató k tu d a tta la n és ennyiben akara tta la n ténykedéseink, am elyek azelőtt a k a ra tia k és tu datosak voltak, de m ost m ár nem azok? H iszen m egszokás u tá n a tu d atta la n b ó l fakadó tevékenysé­ geink sem m u ta tn a k soha az előbbi tevékenységek­ hez teljes hasonlóságot, m indig v an bennük ú jszerű ­ ség: ezt a régi ak arás, am ely azonban m ár tényleg nem m űködik, nem é rte th e ti meg. íg y az a k a rt moz­ gások vélt m echanizálódása nem is m echanizálódás, hanem vitalizálódás, nem egyenlő h a tá s ra egyenlő ellenhatás, hanem csak hasonlóra hasonló válasz. E zért D arw in elm élete ta rth a ta tla n . A K lagestól fel­ v e te tt problém ák tények: de válaszadása nem kevésbbé elégtelen, m in t D arw iné, sőt több tekintetben messzebb esik az igazságtól. E problém ák m egoldá­ sá t a teljes tu d a t m egism erése u tá n az em beri tevé­ kenység v ita liz á ló d á sá ra vonatkozóan ism erjü k és b e lá th atju k , hogy K lages a problém ákat mélyebben ra g a d ja meg, de D arw in m ag y a ráz a ta az igazsághoz közelebb já r, csak elégtelen, m íg K lages m a g y a rá ­ za ta az igazságtól egyenesen eltávolodik. Való ugyanis, hogy a kifejező mozgások elsősorban érzel­ m et és nem a k a ra to t fejeznek ki; de e m ellett a k a ­ r a ti ala p ju k is lehet és van, m ert e g y általáb an tu-

90

NEGYEDIK RÉSZ

datos szellem i a la p ju k van, am elybe az érzelem csakúgy beletartozik, m in t az a k a ra t és az értelem . A v italizáló d o tt em beri cselekvések a teljes tu d a t a k a ra ti cselekvései; az á lla ti ösztöntevékenységek, a m in t lá tn i fogjuk, ezekhez hasonlók; a kifejező m ozgások pedig a k a ra tta la n kifejezésük m ellett is á lta lá b a n összefüggenek a k a ra tin d íto tta cselekvé­ sekkel, a m in t azt a v ita liz á ló d o tt em beri tevékenysé­ gekről tu d ju k és az á lla tr a nézve az á lla ti m a g a ta r­ tás v izsg á lata m ajd igazolja. A m a m á r tisz ta k ife ­ jező m ozgások te h á t kifejező v oltuk őseredetisége m ellett valam ik o r tényleges cselekvések is lehettek, a m in t D arw in ta n ítja . H og y an ju tu n k m á r m ost a kifejező m ozgásoktól a jellem hez? H ogyan fejeződik ki a jellem a testben? E nnek m e g á lla p ítá sá ra K lages idézi Piderit tételét: A fiziognóm iai kifejezést h a b itu a lissá v ált, állan d ó ­ su lt m im ikái kifejezésnek te k in th e tjü k . H a te h á t pl. v alakinek az a tulajd o n ság a, hogy m á r jele n té k te ­ len okok m ia tt is rosszkedvű lesz, m á r kis a k a d á ­ ly o k at is nehezen fogad és ennek következtében g y a k ra n rán c o lja hom lokát, akkor k o rán függélyes hom lokráncai képződnek, am elyek idézett h a jla m á ­ ról tu d ó sítan a k a nélkül is, hogy ez m űködésbe lépne. Ámde i t t vig y ázn u n k kell. Sok k irív ó kifejező moz­ g á st önkényesen is létreh o zh atu n k és ez is reflex ­ szerű fo ly am atb a m ehet át, h a elég sokszor ism étlő­ dik a m ozgás k iv á ltá s á ra a la p u l szolgáló m otívum , íg y kifejezési szokások keletkeznek, am elyeknek sok­ szor nincs igazi belső alap ju k , és am elyek ragadósak lehetnek, n a g y u tá n z á st is v á lth a tn a k ki, am ikor m ár az utánzó szem élyeknél legalább is nincs közvetetlen és pozitív szim ptom atikus értékük. Ilyenek

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

91

a ta n á r gesztusa, a finom at játszó hölgy keresett h a n g ja a telefonban, a m onokli érdekes aszim m etri­ á ja és újszerű m erevségre, m ozgásra, tek in te tre a l­ k a lm a t adó h atása, v a la m in t m indezek u tán zása; a színész h iv atásszerű m im ikatúlzása, a prim adonna m osolya is ide tartozik. Sokszor te h á t az ilyen k i­ fejezés nem m u ta t m ást, m in t az illető foglalkozását vagy önállótlanságát, esetleg — m ár pozitívabban — nem őszinte, k eresett voltát, hiú ság át. E z é rt a k ife ­ jezést jól meg kell vizsgálni és akkor a felv e tte t a term észetestől meg tu d ju k különböztetni, v a la m in t am abból is olvashatunk (alakoskodás, belső űr). A kifejezést azután lehetőleg m indenféle testm ozgás­ ban és h a b itu á lis eredm ényében is vizsgálnunk és v a ­ lam ennyiben összevetnünk kell — íg y a beszéd­ m odorban, gesztusokban, tartásb a n , já rá sb a n — : h i­ szen végül m inden mozgás, az önkényes is, még k i­ fejez. E zért a figyelm es és tehetséges m egfigyelő nem csak az öröm et vagy bosszankodást, hanem a r a ­ vaszságot, gyanakvást, n y iltságot, bátorságot, fé­ lénkséget, jó in d ulatúságot, önzést, szeretetre való ké­ pességet, szenvedélyességet, józanságot, fukarságot, irig y ség et stb. is m eglátja. A legtartósabb kifejezési képet az írá s h a g y ja h á tra : ezért K lages főleg ezt veszi vizsgálódásainál tekintetbe. H a példaképen néhány lélekállapot testi kifeje­ zését felsoroljuk, m egem líthető, hogy a könnyen fel­ izguló jellem m ozgási m ódja folytonos m egzavará­ soknak van kitéve és ennek m egfelelően zavartabb képet ad az egykedvű egyéniségénél. írá s á b a n az á tla g n á l nagyobb ingadozások m utatkoznak a vonalvezetésben. E zért az írá s vonalvezetésének h a b itu á lis egyenetlenségében az író izgulékonysági h ajlam á-

92

NEGYEDIK RÉSZ

n ak a foka n y ilv á n u l meg. Az állandóan, illetőleg g y a k ra n em elkedett h a n g u la tb a n lévő „euphorikusn á l“, derűs, o p tim ista életszem léletűnél és életked­ vűnél egész testi kifejezésében és írá sá b an is á lla n ­ dósulva lá tju k az öröm, az em elkedett érzelem k i­ fejezéseit: nagyobb m ozgási gazdagságot, kiadóssá­ got, sietséget, súlyt, c e n trifu g a litá st, m íg a „depreszszív“ term észetnél a levertség kifejező vonásai á l­ landósulnak: m ozgásszűkösség, kiadóssághiány, la s­ súság, ernyedtség, c e n trip e talitá s. Egész m ás voná­ sokban n y ilv á n u l m eg az a k a ra t és an n ak ereje. Az a k a ra te rő K lages szerint h á rm a t jele n th e t: az a k a ­ r a ti m a g a ta rtá s n a k az érzelm i felett való tú lsú ly á t, a közönségesnél nagyobb a k a ra ti m egfeszítési képes­ séget, harm adszor a k a ra ti ru g alm asság o t v ag y ta ­ lentum ot. Az első esetet szoktuk „ a k a ra t em berének“ nevezni, a m ásodikat „energikus“ em bernek; a h a r ­ m ad ik n ak külön neve nincs, de többféle ism e rt tu ­ lajd onságban m indig előfordul: a hidegvérűségben, k o n cen tráltság b an (Sam m lung), lélekjelenlétben, á l­ landóságban, m egrendíthetetlenségben; e tehetséget kiv áló an m u ta tjá k a ró m aiak és a n ag y cselekvők közül Napoleon. Az a k a ra te rő rő l az a k a rá ssa l kapcsolatos fá ra d ­ ság, m egerőltetés, m egfeszités-kiváltotta érzelem ből szerzünk tu dom ást K lages szerint. H ogyan n y ilv á ­ nul m eg ez az a k a ra t? E rre K lages a m ag a elm éle­ tével így felel: Az életnek v an egy néző és egy h ató (ösztönös) oldala. Az a k a ra ti m egfeszítésre csak az utóbbi jön tek in tetb e és a m egfeszítés a ttó l függ, m ennyire tu d a h ató oldal a néző oldaltól elszakadni. A h ató ösztönben is nem a m inősége, hanem pu szta in te n z itá sa áll a szellem szo lg álatáb an : az ilyen mó-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

93

dón színétől m egfosztott, elélettelen ített ösztöninten­ z itá st haszn álja fel a szellem a m ag a a k a ra ti gátló tevékenységére, am ellyel az életet és ösztöneit, érzel­ m eit, elevenségét elnyom ja, leszorítja. M indebből az elm életből az a k a ra ti vonások kifejezésének m eg­ m a g y a rá z á sá ra nem kell m ást átvennünk, m in t azt a m indenképen igaz és ta rth a tó m eg állap ítást, hogy az a k a ra t e g y ú tta l fegyelmező, szabályozó erő. Nem igaz, am it K lages mond, hogy az a k a ra t nem moz­ gat, nem terem t, nem produkál, csak elnyom , gátol m int az „egyetem es gátló rú g ó “. Az a k a ra t igenis produkál, létesít — hiszen a g átlás létesítése is p ro ­ dukció — csupán m á sfa jta a p ro d u k tiv itása, m in t az érzelem é: nem színt és m ozgalm at produkál, h a ­ nem t á r g y a t és a tá rg g y a l és a tá rg y b a n rendet, szabályszerűséget, törvényszerűséget, fegyelm et. A tá rg y , am elyet az a k a ra t a kifejezésnél produkál, m aga a kifejezés, a cselekvés, a tett, am elyen a kifejezőség (érzelmi, a k a ra ti, értelm i stb. eg yaránt) elömlik. Term észetes m ár most, hogy a tá rg y pozitiv itá sa m aga a tá rg y és m ásként m ár nem öm lik el ezen: ezért az az a k a ra ti hatás, am i a tárg y o n m in t az a k a ra t kifejezősége még elöm lik, éppen a szabály, a rend, a törvény, a fegyelem . Igaz, hogy ez az érzelm i elevenséget és színt korlátok közé szo­ rítja , de e korlátok, ez a fegyelem — ha van elég é r­ zelmi elevenség és szín — azoknak nem k á rá ra , h a ­ nem ja v á ra van : szertelenségtől m egóva bensőséges, intenzitásbeli kifejlésüket v á ltja ki, teszi lehetővé, szinte kikényszeríti. E zért a m ozgások ingadozásá­ nak, kilengési szélességének a szűkítése az a k a ra t k i­ fejezése: az írá sn á l ez pl. a szóban lévő betűk közei­ nek szűkítésében, egyenes vonásokban, k arcsú betűk­

94

NEGYEDIK RÉSZ

ben. erős szögekben n y ilv á n u l meg. Az u g y an ko­ rán tsem áll, a m it K lages m ond, hogy a puszta a k a ­ r a t m inden m ozgást m eg állítan a, m e rt éppen az a k a ­ r a t a közvetetten ősm ozgató; de az áll, hogy a moz­ gási jelenségeket szabályozza, hogy az a k a ra t az életrezdüléseket, érzelm i m ozgalm akat és m egnyil­ v á n u lá su k a t szellem i törvényszerűségekhez köti. E z é rt az a k a rá ssal kapcsolatos m egerőitetés-érzelem csupán fogyatékos ak a ra te rő n é l v ag y rendkívüli ak ad ály o k n ál m erül fel és fejeződik ki, igazi a k a ra t­ erő esetében a fegyelm ezés és nem a m egerőltetés­ okozta feszültség fejeződik ki. A k ettő m eg is külön­ böztethető. A kifejezés ta rtá s a , fegyelm ezettsége, szabálya — m inden elevenség, frisseség, teltség m ellett is, sőt a n n á l inkább és jelentősebben! — te ­ h á t az a k a ra t szerepére u tal. További vizsgálódásai so rán K lages a — nem önkényes — kifejező jelenségek két cso p o rtját k ü ­ lönbözteti meg, a m im ikái és p an to m im ik ai jelensé­ gek régi m egkülönböztetésének m egfelelően: ezek az önkénytelenül kifejező és az ö n tu d atla n u l ábrázoló m ozgások; a m ozgásutánzást e g y á ltalá b a n nem spontán kifejező, hanem reflektórikus, re a k tív életfo ly am atn ak tek in ti. Az önkénytelen p u szta k ife je ­ zést lá tju k az a n tik adoráns gesztusában, a k i­ nek n y ito tt kezei és felem elt k a rja i tisz tá n az entuziasztikus lelkesülőnek belső em elkedettségét fejezik ki. Ezzel szem ben a keresztény im ádkozó le­ s ü tö tt szeme és le h a jto tt feje alá z a to ssá g át tisz tá n kifejezi, de összekulcsolt kezei csupán ezen az úton m ár nem érth ető k m eg sem m iféle lelki m ozgalom kifejezésének. Ezek a la tin d are m anust, aláv etést ábrázolják, m időn a m a g á t alávető összekötözésre

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

95

n y ú jtja a győzőnek kezét. E nnek a szim bolikus a k ­ tu sn ak m ár nem tudatos m ara d v án y a a kézkulcso­ lás (nem kéztördelés!) ilyen módon nem tisztán é r­ zelm et kifejező, hanem egy cselekm ényt á b rá ­ zoló m ozgása. A csak az em bert és népi az á lla to t jellem ző ábrázoló képesség a kifejezés ábrázolását is lehetővé teszi. Ez a képesség belső eszmei lá tá s t tesz fel, am elynek a la p já n szem lélete­ sen tu d ju k m ag u n k at ki is fejezni. íg y a k u ty a v agy m acska a m egragadó m ozdulatot, am ellyel v a la m it el a k a ru n k tőle venni, rögtön m egérti, de a m u tató m ozdulatot, h a nincs b etan ítv a, félreé rti: K lages sze­ r in t azért, m ert a fogó m ozdulat kifejezési ta rta lm á ­ nak m egértése belső együttm ozgást, a m u ta tá s jelen­ tésének a m egértése pedig irányszem léletet, azaz a szem léleti té r képének élm ényét teszi fel. E z é rt m in ­ den pantom im ikus, ábrázoló m ozgásnak jelentési a la p ja nem m aga a mozgás, hanem a m a g a ta rtá s ­ nak a szem léleti térhez való szem léletes viszonya, íg y érdekes módon az írásb an a t-nek hosszú, m ag a ­ san menő áthúzása, „a protekcióvonal“, a vízszinte­ sen k in y ú jto tt k a r parancsoló m ozdulatának m egfe­ lelően az u ralo m v ág y ra jellemző, ábrázolóan k ife­ jező vonás. Az ábrázolás vázolt term észete a la p ján az ábrázo lást irá n y ító kép (képzet) törv én y ét is m eg­ fogalm azza K lages: e szerint az em ber m inden ön­ kénytelen m ozdulatát m inden p illan a tb a n a la k ítja szem léletes eredm ényére irán y u ló önkénytelen v á ­ rakozásunk. M int m inden közönséges kifejező moz­ gásban, úgy az ábrázolóban is m egnyilvánul a sze­ m élyes jellem : ez az egyén szem léleti term észetét és szem léleti képeit is befolyásolja. E szerint az is m egállapítható, hogy az em ber m inden önkénytelen

96

NEGYEDIK RÉSZ

m o zd u latát szem élyes irá n y ító képe tu d a tta la n u l is befolyásolja. íg y pl. az írá sb a n is erősen m eg n y ilv á­ nul az egyén „térérzéke“ a szó legáltalánosabb é r­ telm ében: azaz pl. lo g ik ailag erősen m egkülönböz­ tető egyén h a jlik írá sá b a n a szavak és sorok gondos elkülönítésére, m íg erősen érzéki és képzeleti h a j­ lam ú egyén írásm ezeje csak gyengén tag o lt szo­ k o tt lenni. Ig en fontos m eg á lla p ítá sa K lagesnek az, hogy a kifejezési jegyeknek a jelentésében m ind az egyes lelk iállapotokra, m ind az állandó, k arak tero ló g iai vonásokra nézve sajátság o s kettős értelem v an : azaz a lelki rezdülés, am elyet a kifejező jelenség kísér, egy erő jelenlétéből v ag y az ellentétes gátló erő tá ­ vollétéből sz árm azh atik ; ez m inden kifejezés tan i v izsg á latn a k és kon k rét m eg állap ításn ak egyik leg­ nagyobb nehézsége. Azaz pl. egy igen szabályos m ozdulat v a g y írá s szárm azh atik az egyén nagy a k araterejéb ő l, de kicsiny érzelm i elevenségéből is. A döntést i tt a kifejezés egészéből n y e rh e tjü k , am elynek szem léletéből m eg á lla p ítju k , m ekkora gazdagságot, elevenséget, tartalm a ssá g o t, lelki r i t ­ m u st á ru l el. E rre u ta l a kifejezés form anívója, am elyből az egyéni élet teljességére, g azd ag ság ára illetőleg fogyatékosságára, ürességére következtet­ hetünk. Ebből és a többi k ifejezéstan ilag m eg álla­ p íth a tó jellem vonással való k a ra k tero ló g ia i össze­ vetésből d ö n thetünk az egyes kifejező vonások ere­ deti kétértelm űségében. Ig en érdekes még K lagesnak az a la k ító erőre vo­ natkozó m eg á lla p ítá sa : ez a kifejező készség n a g y ­ sá g á t jelen ti, am ely a n n á l nagyobb, m inél jobban h arm ó n iáb a ju t, egybeolvad a szellem, az a k a ra t az

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

97

élettel, az érzelem m el és így az önkényes a k ife ­ jező m ozgással. — A m űvészi alak ító képességben az érzelem tényleg á th a tja és h a jtja az a k a ra to t; de n ag y diszharm ónia is lehet a z ért e m ellett az a k a ­ r a ti és érzelm i élet között. — S peciálisan az írá sb a n való alakító készség az íro tt szóval való erős rokon­ ságot, vele szoros lelki kapcsolatot m u ta t és íg y a — legáltalánosabban — „ lite rá ris “ m űveltség k ife­ jező jelensége. M indezek u tá n K lages leg sajátab b kifejezéstani területéről, a grafológia teréről m u ta tu n k be néhány p éldát az írá sb a n kifejezett jelentésekből. A szabá­ lyos írás, am in t em lítettük, az a k a ra t u ra lm á ra vall és pozitív irá n y b a n a k a ra te rő t, n eg atív irá n y b a n é r­ zelmi hidegséget jelent; ezzel szemben a szab ály ta­ lan írá s az érzelem tú lsú ly ára , pozitív irá n y b a n é r­ zelmi élénkségre, n e g a tív irá n y b a n a k a ra ti gyöngeségre vall. Az írá s arán y o sság a csekély izgulékony­ ságra, pozitív irán y b an m élységre, n eg atív irá n y ­ ban érzelm i tom p aság ra u tal, az egyenletes arán y o s­ ság h iá n y a n ag y izgulékonyságra, pozitív irá n y b a n érzelm i n y ito ttsá g ra , n eg atív irá n y b a n laposságra m u tat. Az írá s n a g y ság a egyrészt az érzelem p áto ­ szát m u ta tja : a n ag y írá s pozitíve lelkesedési képes­ séget, negative a valóságérzék h ián y át, a kis írá s po­ zitíve valóságérzéket, negative a lelkesedési képes­ ség h iá n y á t á ru lja el. Az a k a ra t pátoszát tekintve a n ag y írá s te ttv á g y a t, illetőleg a koncentrációs ké­ pesség h ián y á t, a kis írá s a koncentrációs képessé­ get, illetőleg szűkkeblűséget m u ta tja . Az önérzet pátosza terén a n ag y írá s büszkeséget—gőgöt, a k i­ csiny alázatosságot—k icsinyhitűséget m u ta t. Az írá s sebessége az a k a ra tra nézve gyors írá sn á l tett7

98

NEGYEDIK RÉSZ

v á g y ra illetőleg n y u g ta la n sá g ra , lassú írá sn á l n y u ­ galo m ra illetőleg a tevékenységi h a jla m fogyatékos­ s á g á ra v a ll; az érzelem szem pontjából a gyors írá s élénkséget illetőleg izg ato ttság o t, a lassú fleg m át il­ letőleg tom paságot jelent. M indezek között persze átm enetek és kapcsolódások is vannak. Az erős nyo­ m ás feszültséget je le n t: az a k a ra tn á l a k a ra te rő t— nehézkességet, az érzelem nél im p u lziv itá st—in g e r­ lékenységet. A gyenge nyom ás a feszültség h iá n y á ra v a ll: az a k a ra tn á l m ozgékonyságra illetőleg gyen­ geségre, az érzelem nél érzékenységre illetőleg la b ili­ tá sra . Az írá s tág m iv o lta ip ark o d ásra, frisseségre illetőleg kötetlenségre, a szűk írá s ö n u ralo m ra ille­ tőleg a közvetetlenség h iá n y á ra vall. Az erősen jo b b ra dűlő írá s a szociális érzelm ek u ra lm á t, ille­ tőleg m eggondolatlanságot m u ta t, a függélyes írá s önlegyőzést, illetőleg erő ltetettség et. Íg y m egy ez toaz ész tú lsú ly á t, illetőleg hidegséget, a balfelé dűlő vább. A döntést a két eset között a vonások összeve­ tése, de m ég inkább az egész írá s form an ív ó ján ak , gazdagságának, ritm ik á já n a k szem lélete teszi lehe­ tővé, a m in t lá ttu k . K a ra k te ro ló g iai törzsfogalm aknak a jellem a n y a g á t (Stoff, tehetségek összesége), a la k u la tá t (A rtung, az érdekek — h a jtó rúgok, törekvések okai — m in t irá n y tu la jd o n sá g o k összesége) és szerkeze­ té t (Gefüge, lelki dinam ika), felépülését v ag y tek ­ to n ik á já t (a lelki s tr u k tú ra form ális vonásai), v a la ­ m in t a m a g a ta rtá s állandó tu la jd o n sá g a it te k in ti K lages; egyes k ara k tero ló g ia i látsz attíp u so k (krakéler, in trik u s, stré b e r stb.) h a tá si m ó d já t is a törzs­ fogalm ak közé sorolja, de i tt n y ilv á n m ég felo ld at­ lan jellem kom plexum okkal állu n k szemben.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

99

Sok értékes m eg á lla p ítá st so rolhatnánk még fel K lages gondolatainak gazdag kincsesházából, de ezek inkább részlet jelen tőséggel b írn a k ; egyetem es em berfelfogását viszont m in t ta rth a ta tla n t, sőt fan ­ ta sz tik u st el kell u tasíta n u n k . E m b e rtan á n a k m eg­ felelően a k a ra k tero ló g iáb an is a szellem és a lélek közé von lehetőleg éles h a tá rt, m íg a szellem et m in t élősdijét is m agában hordó lélek viszonyát a testhez szoros egységben lá tja , de i n k á b b a l é l e k o l ­ daláról t e k i n t i , am elynek a te st kifejezője. E b b e n a tekintetben vele rokon, de e g y ú tta l ellen­ pólusa Kretschmer. 651. Kretschm er antropológiája és karakterológiája. Kretschm er Ernő v izsgálati m ódszerében alapvető jelentőségű a te sta lk a t részletes és alapos m egállapítása. E zt m ódszeres leírással k ív á n ja el­ érni részletes táblázatok alap ján , am elyekben egyegy egyén te sta lk a tá n a k a d a ta it m érés u tá n fel kell jegyezni, rajzokkal és fo to g ráfiák k al kiegészítve. E lsősorban orvosi v izsgálatról lévén szó — K re tsc h ­ m er a tübingeni elm eklinika és a w innentali elm e­ gyógyintézet a n y a g á t h aszn álja fel — orvosi célokra is alkalm asnak kell lennie a leírásnak. Főbb p o n tja i: név, kor, foglalkozás, v izsg álat napja, diagnózis, spe­ ciális betegségtípus; a r c é s k o p o n y a : arc, szem, orr, száj, ajak , pofacsont, alsó állkapocs, áll, gégefő, fogak, szájpadlás, fül, homlok, profil, az arc k ö r­ vonalai szembenézve, arcképződés; agykoponya, hátsó fejform a, aszim m etrikus és torz képződmé­ nyek; t e s t a l k a t : egészében, te stta rtá s, csontozat, Ízületek, izom zat, zsírpárnák, fej, nyak, k ar, lábszár, kéz, láb, váll, m ellkas, has, gerincoszlop, medence; t e s t f e l ü l e t : bőr, pigm ent, faggyúkiválasztás, bőr7•

KO

NEGYEDIK RÉSZ

erezet, a rté riá k , pulzus, vénák, szőrözet (haj, szemöl­ dök, szakáll, törzs-, kar-, lábszár-, ivarszervi, hónalj-szőrözet); m i r i g y e k : iv arm irig y e k , p ajzs­ m irig y , ly m p h am irig y ek , m ellm irigyek; belső beteg­ ségek; m é r t é k e k : testn ag y ság , részletezve, súly, fejm éretek; i d ő p o n t o k : az elm ezavar, a p u b e r­ tás, az involutio, az elhájasodás, lesoványodás, ko­ paszodás, testi betegségek b e á llta ; szexuális ano­ m áliák ; a t e s t a l k a t ö s s z e f o g l a l á s a , s z e ­ mélyiségtípus; öröklési adatok. L á t­ juk, hogy a m ódszer a legrészletesebb testi leíráson épül fel. M ilyen m eg állap ításo k at tesz, illetőleg m ilyen egyszerűbben, benyom ások a la p já n te tt m e g á lla p ítá ­ sokat igazol ezzel K retschm er? M indenekelőtt k i­ ép íti azokat az elm életeket, am elyek az em bereket különféle testa lk a ttíp u so k b a osztályozzák. H árom fő típ u st különböztet meg. Az első a leptosom (asthenikus) típ u s: a rá n y la g sovány te s ta lk a t á tla g b an rendes m agasság m ellett; vérszegény, keskeny vállú, vékony csontú, gyönge izom zatú, ernyedt, p e ty h ü d t bőrű, keskeny, lapos m ellkasú a lk at, szubnorm ális súly és m ellbőség; részben k o rán öregszik ez a típ u s; nőknél g y a k ra n sovány és alacsony növésű. A rá ­ nyok:

testm agasság súly (kilókban)

férfi

nő

168.4 50.5

153.8 44.4

M ivel ez a típ u s lehet teljesen egészséges, jobb a lep­ tosom (keskenytestű), m in t az inkább beteges szélső­ ségre m u ta tó asthenikus .(gyenge) név. R

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

101

A m ásodik az a tlé ta típ u s; a rá n y a i: testm agasság súly (kilókban)

férfi 170.0 62.9

nő 163.1 61.7

Jellem zői a csontváz, izom zat, bőr erős fe jle tt­ sége, széles váll és erős m ellkas, erős, m agas fej, sza­ bad nyak, egyenes fe jta rtá s, plasztikus izom zat, d u rv a csontozat, inkább hosszú k a r és lábszár, n ag y kéz és láb, norm ális zsírképződés, d u rv a bőr; a te r ­ m et nem ritk á n a 180 cm-t m eghaladja, egész m eg­ jelenése ném ileg otrom ba, nehézkes. A h arm ad ik főtípus a pyknikus sűrű, töm ött, erős); a rá n y a i: testm agasság súly (kilókban)

férfi 167.8

68.0

no 156.5 56.3

Jellem ző a zsig ertartó k (fej, mell, has) nagy te rje ­ delme, nem szükségképi, de gyakori h a jla m a törzs elhájasodására, váll és végtagok gracilisabb a lk a ta m ellett; középm agas, tömzsi alak, puha, széles arc, rövid, m assziv nyakon, h á ja s has m ély, dom ború m ellkas a la tt; a végtagok inkább rövidek, puhák, göm bölyűek, kevés izom- és csontrelieffel, sokszor finom , törékeny, kecses jelleggel, bőr és izom zat puha, az utóbbi középerős. G yakori a testsú ly fázisos ingadozása (pszichikai fázisváltozásokkal kapcsolat­ ban); a jellegzetes a lk a t inkább csak a 40-ik év felé alak u l ki teljesen és a 60-ikon tú l nem ritk á n elm úlik erős involutio következtében. A három főtípus m indegyike egészséges, legfel­ jebb szélsőségeiben (különösen a leptosom, ekkor

102

NEGYEDIK RÉSZ

asthenikus) beteges h a jla m ú . E g y m ásb a változatosan átm ennek és íg y egym ással bizonyos fokig kom bi­ nálódnak is: ezért felism erésük nem m indig könynyű, m ivel nem ritk á n ellentétes színű, de lényegte­ len vonások m ögé rejtő zik az igazi típus. A három főtípuson kív ü l v a n n a k m ég különféle kisebb körű, az á tla g tó l erősen eltérő, ú. n. diszplasztikus speciáltípusok az em beri alk ato k között, gyakori és szo­ ros vonatkozásokban súlyos m irig y p ath o lo g iák k al. F eltű n ő m á r m ost a b e m u ta to tt testa lk a ttíp u so k és egyes k onstitucionális elm ebajok közötti szám ­ szerű összefüggés, am ely a r r a u tal, hogy az illető elm ekór a la p já u l szolgáló rendes lelki konstitúció és a te sta lk a ttíp u s között is hasonló összefüggés áll fenn. A te s ta lk a t és a lelki h a b itu s közötti összefüg­ gésre a következő tá b lá z a t h iv a to tt ném i fén y t d e rí­ teni, am ely k é t jellegzetes elm ebaj típ u st, a c irk u lá ­ ris, m anikus-depressziós elm ebajt (jellem zője szélső­ ségesen felcsigázott és sokszor jó kedv és szélső le­ vertség váltakozása) és a schizophren elm ebajok kö­ ré t (különc b elefú rtság fix ideákba, hozzáférhetetlen, elzárkózó, b iza lm a tla n term észet) öleli fel. Cirkuláris

A sthenikus-leptosom A tléta A sth en ik u s-atléta k evert P y k n ik u s P y k n ik u s vegyülékalakok D iszplasztikus Nem osztályozható alakok

4 3 2 58 14 — 4

Schizophren

81 31 11 2 3 34 13

E nnek a la p já n K retschm er a következőket á lla p ítja m eg:

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

103

1. A m anikus-depresszív lelki h a jla m és a pyknikus te sta lk a ttíp u s között világos biológiai rokon­ ság áll fenn. 2. A schizophren lelki h a jla m és az asthenikus (leptosom), a tlé ta és egyes diszplasztikus te s ta lk a t­ típusok között világos biológiai rokonság áll fenn. 3. F o rd ítv a csupán csekély a ffin itá s áll fenn schizophren és pyknikus a lk a t között egyrészt, c ir­ k u láris és asthenikus-atléta-diszplasztikus a lk a t kö­ zött m ásrészt. Más k u tató k hasonló, h a nem is m indig ilyen feltűnő eredm ényekre ju to tta k . E zu tán a te sta lk a t részletes jellem zésére tér á t K retschm er: i tt csak egyes fontosabb eredm ényeit ism ertetjük. Az asthenikus-schizophrenek fe ja lk a ­ tá t szögprofil, hosszú o rrú profil, m egrövidült to já s­ alak jellem zi; feltűnő a fokozott orrhossz és az alsó állkapocs hypoplasiája, elégtelen előretörése közötti ará n y tala n ság . Az atléta-schizophreneket m eredek tojásalakú, d u rv a m agasfej jellem zi; különösen a középarc m agas. A pyknikus-cirkulárisok a rc a a lapos ötszögtípust m u ta tja . A testfelü let jellegzetes vonásai közül a szőrözet schizophreneknél a rá n y la g erős elsőleges szőrözetet (haj, szemöldök, pilla, la ­ nugo) és a rá n y la g gyér m ásodlagos szőrözetet (genitális, hónalj-, test-szőrözet, szakáll, bajusz) m u ta t; cirk u láriso k n ál a m ásodlagos szőrözet jóval erő­ sebb, az elsőleges inkább gyengébb szokott lenni. Az arcszín a cirk u láriso k túlnyom ó részében piros, a schizophreneknél sápadt. Ami az elme- és ú. n. belső bajok közötti összefüggést illeti, a schizophre­ n ia a tuberkulózissal szeret kapcsolódni, a c irk u lá ­ ris elm ebaj esetleg anyagcserekórokkal, elhízással

104

NEGYEDIK RÉSZ

stb. A schizophren eseteknek legalább egy része az iv a rm iri gyek rendellenességével szövődik össze, am i az elm ebaj tüneteiben is kifejezésre ju t. A c irk u lá ­ ris típ u s átlagos szexuális ösztönelevenségével és egészséges erejével a schizophren típ u s gyakori szexuális ösztöngyöngesége, ösztöningadozása és hom oszexuális h a jla m a , e g y á ltalá b a n szexuális bi­ zo n y talan ság a áll szemben. K retsch m er m ost m á r r á té r a konstitúció fel­ épülésének v izsg á latá ra . A te s ta lk a t és elm ebaj kö­ zötti m egegyezések az esetek nagyobb részében fel­ tűnő törvényszerűséget m u ta tn a k . Az esetek k i­ sebb szám ában azonban a típusok v agy elm osódva v ag y pedig a rendessel ellenkező kapcsolatban je ­ lennek m eg: pl. a sth e n ik u s-c irk u lá ris és pyknikusschizophren egyénnél. Ezek az esetek további m eg­ gondolásokat tesznek szükségessé; m indenekelőtt az átöröklés problém aköre tá ru l i tt fel, am ellyel m ár m egism erkedtünk. T esti és lelki tulajdonságok különféle kapcsoló­ d ására, esetleg időleges több-kevesebb elrejtőzésére és ú jra előtérbe való lépésére a sokszerű öröklés­ an y ag o t hordozó egyéneknél m indig te k in te tte l kell lennünk. In n en m ag y a ráz h a tó k a tip ik u s testi-lelki összefüggésektől való eltérések: hiszen in d iv id u ális és bonyolult in d iv id u ális alk ato k ró l lévén a való­ ságban szó, egyik sem tek in th ető szigorúan tisz ta típusnak, hanem m indig a típ u s egyéni v a riá c ió já ­ nak, a típ u s és tőle heterogén öröklési tényezők ke­ verékének. Ez a k o n stitucionális vegyülés az em ber lelki és testi tu la jd o n sá g a ira e g y a rá n t érvényes. L e­ hetséges, hogy a test- és lélek alk at tip ik u s kapcso­ la ta h e ly e tt ellentétes öröklési tényezők részben a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

105

test, részben a lélek a lk a tá b a n n y ilv á n u ln a k m eg: ekkor n y e rjü k pl. az asth en ik u s-cirk u láris alakot. Ez a keresztbenfedés (Überkreuzung) jelensége. Vé­ gül m ég a H offm anntól hangsúlyozott jelenségvál­ tozást emeli ki K retschm er: ez az egyéni élet folya­ m án különböző életkorokban, különféle típusokhoz tartozó m ozzanatok egym ás u tá n i fellépését jelen ti; pl. egy túlnyom óan p yknikus egyén pu b ertás-k o rá­ ban fellépő asthenikus vonások, vagy biológiai é r­ telm ű jellem változások stb. tarto zn a k ide. E kisegítő m eggondolások segítségével, am elyek a tip ik u s k a p ­ csolatoknak az egyéni átöröklésben való kom bináló­ d á sára és ezért különféle m eg n y ilv á n u lá sá ra v o n a t­ koznak, iparkodik a zu tán K retschm er a bonyolul­ tabb egyéni esetek tip ik u s s tr u k tú rá já t m egérteni, íg y m ár bonyolultabb rokonsági viszonyokat is m egért örökléstani és k ara k tero ló g ia i-testa lk a tta n i alapon. É rth ető tehát, hogy te sta lk a t és elm ebaj nem állan ak egyenes k lin ik ai viszonyban. A te sta lk a t nem a pszichózis szim ptóm ája, hanem te sta lk a t és pszichózis, testi funkció és belső bajok, egészséges szem élyiség és h ered itás (a fenotípus m egjelenési a la k ja közeli vérrokonoknál) m in d an n y ian részszim ptóm ái az a la p ju k a t alkotó konstitucionális fel­ épülésnek, am elyek között v an a ffin itás, de csak m ind e g y ü tt ítélhetők meg helyesen. M indehhez j á ­ ru ln a k az egyéni jelleg m eghatározásában m ég külső tényezők, m in t kívülről szerzett betegségek (pl. tu ­ berkulózis, vérbaj), táplálkozás, m unka, am elyek a testa lk a to t m ind, de á lta lá b a n csak m ásodsorban, m eghatározzák. Fontos kérdés m ég a konstitúció és a fa jta (rassz) összefüggése, de erre K retschm er nem

106

NEGYEDIK RÉSZ

té r k i; érdekes a d a to k a t ta rta lm a z e rre Gáspár J á ­ nos F a j i s m e r e t c. könyve. E z u tán K retsch m er a tem peram entum ok osztá­ ly ozására és m eg h a táro z á sá ra indul el. Összefüggé­ seik felderítésére a legalkalm asabbnak a számos összehasonlítást m egengedő k ara k tero ló g ia i családk u ta tá s t ta r tja . E célból több családot m egvizsgál és eredm ényeit táb lázato k b an közli. T udjuk, hogy c irk u lá risn a k nevezi K retschm er a m anikus-depresszív elm ebajt. Az erre való h a jla ­ m osságot, am elyben patologikus vonások felism er­ hetők, de m ég nem beszélhetünk elm ekórról, cykloid tem p eram en tu m n ak nevezi; a m egfelelő teljesen egészséges h a b itu st a beteggel e g y ü tt cyklothym (körkedélyű) tem p eram en tu m n ak m ondja. A schi­ zophren elm eb ajra h ajlam os lelki a lk a to t schizoid, a m egfelelő egészséges és beteg h a b itu s t schizothym tem p eram en tu m n ak nevezi. K a ra k te ro ló g iai v ázla­ ta it a cykloidokon kezdi; e ljá rá sá b an Bleuler ú ttö rő le írá s a ira épít, am elyeket B leuler főleg schizophrenekre vonatkozóan adott. C irk u lá ris elm ebetegek k ó relőtti jellem vonásai­ nak sta tisz tik a i feljegyzése és összeállítása a la p já n K retsch m er először a következő általán o s v ázlato t a d ja a cykloid lelki a lk a tró l: 1. társas, jószívű, barátságos, kedélyes; 2. vidám , hum orisztikus, élénk, heves; 3. csendes, nyugodt, nehezen vevő, lágy. Ez a típ u s nem em berkerülő, de legalább is nem m i­ zantróp; egyik f a jtá ja a csendes, nyom ott, nehezen vevő, könnyen szom orú kedély, akiben a hypom anikus oldal csak gyöngén ju t érvényre; a m ásik f a jtá ­ ban éppen ez az oldal erős: ő heves, de egyenes, nem

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

107

in trik u s és nem h a ra g ta rtó , friss, vidám . Nem „ide­ ges“. M indannyi eleven kedélyvilággal bír. B eállí­ tá sa társas, em berbaráti, realisztikus és alkalm az­ kodó; önzése inkább naív, ném ileg an y ag ias h a j­ lam ú; m egértő, nem elveken lovagló. M unkakedve nagy, eleven, g y ak o rlatias e n e rg iájú ; a depresszív f a jta g y a k ra n vallásos. A hypom anikus f a jta felfo­ gása gyors és extenzív, nem m élybe hatoló, de sokat átfogó; rendszertelen. A depresszív f a jta hasonló, de lassúbb, nehézkesebb, lom hább tem pójú. Az első mozgékony, a m ásodik tempós. A cykloid típ u s v a ­ riá n sa i közé tarto zn ak a félénk, veszekedő, v a la m in t a pedáns, rendszeresen tépelődő, a feltaláló hóbort­ ban szenvedő alakok: m indezeknél azonban m ár schizoid behatás m utatkozik. M íg a cykloid lelki a lk a t a rá n y la g egyszerű, könnyen m egérthető, addig a schizoid típusok éppen ellenkezőleg igen bonyolultan, nehezen érthetők és kiism erhetők. K retschm er szerint élesen elkülönül n áluk a lelki felszín és a lelki m élység: am az b ru tá ­ lis, nyom ott, m ogorva, ironikus, érzékenyen félénk, sokszor unalm as és á lta lá b a n talányos; emez — ha az érzelm i elbutulás elm ebaja vig asztalan ro m h al­ m azzá nem v á lto z ta tta — többnyire jelentős értéke­ ket, nem egyszer n ag y kincseket r e jt: m űvészi, filo­ zofikus értékeket stb. A schizoid em ber befelé él: B leuler szerint autizm usban szenved, h a m á r bete­ ges. C irk u láris pszichózisok g y a k ra n nehezen k ü ­ lönböztethetők m eg az egészséges alkattól, a schi­ zophren kórok nem egyszer még nehezebben: egy­ m ástól azonban igen élesen elválnak. Am azok h u l­ lám okban vonulnak á t a lelki életen, emezek löké­ sekkel: néha egészen összedöntik, m áskor csak némi-

108

NEGYEDIK RÉSZ

leg elferdítik. Nem lehet tudni, m ikor m úlnak el a schizophren kórok: sokszor jól titk o lv a egészségesek­ nek látszókban húzódnak meg. A schizoid vonások főkora a serdülő k or: e kor schizoid vonásaiból é r­ tékes egészséges schizothym a lk at, de súlyos schizo­ p h re n ia is k ia la k u lh a t. Csak az egész schizoid fo rm a­ kor felderítésével, legkevésbbé a súlyos betegeken, m in t inkább tehetséges, sőt lángeszű schizoid és schi­ zothym költők, írók, stb. önm egfigyelése és m egfigye­ lése a la p ján , lehet ennek az a lk a tn a k jobban m é­ lyére látn i, A kó r k ia la k u lá sa többnyire a p u b ertás és az azt követő idő, ritk á n az involúció (40 éven túli) kora. A schizoid jellem vonások a következőképen csoportosíthatók: 1. Nem társa s, csendes, tartózkodó, kom oly (hu­ m or tálán ), különc; 2. félénk, érzékeny, finom érzelm ű, ideges, izga­ tott. — K önyv- és term észetb arát; 3. irá n y íth a tó , jó a k a ra tú , derekas, egykedvű, buta. A schizoid tem peram entum ok az ingerlékeny és a tom pa pólusai között foglalnak helyet, többnyire túlérzékenyek és hűvösek egyszerre: üveglap van közöttük és az em berek között. A m im óza-típus az egyik szélsőség, az érzelm i görcsben és bénulásban szenvedő, teljesen eltom pultnak tűnő, de legm élyén g y a k ra n m ég túlérzékenységet re jtő típ u s a .másik véglet. H yper- és a n aesth etik u s vonások vegyülnek bennük, m in t a cykloidokban vidám és nyom ott. A k ó rala k u lá s ren d szerin t a hyp eraesth esistő l az eltom pulás, az anaesthesis felé halad. Szociális b eállí­ tásu k n e g a tív v agy eklektikus és szeszélyes, félénk, tartózkodó. Különcök, m ogorvák; h a ak tív ak , felta-

AZ EMBElt VILÁGHELYZETE

109

láló és p ró féta hajlam okkal. A riszto k ratik u s b eállí­ tásúnk, idealisták, rajongók, sokszor erősen valláso­ sak, abszolutisták, elveken lovaglók. Önm aguk a n a ­ lizálok tra g ik u s hősöknek születtek, szemben a t r a ­ gikus k ialak u lás végletéig soha el nem ju tó eykloidokkal. V agy m erev önzők, v agy önfeláldozó a ltru is ­ ták. Sok speciális v a riá n su k és vonásaik közül m eg­ em líthető az érzelm i m erevségben szenvedők leg­ elterjedtebb típusa, am elyhez sok m intagyerm ek tartozik, a g y akorlatiasság, ügyesség, életrevalóság h ián y a, a sokszor fenséggel övezett szem élyiség kily u k ad ása egyes pontokon, ahol triv ia litá s, b a n a li­ tás tö r be; idevaló a h irte le n h arag ú -to m p a és a tom pa-brutális típus, a környezet zsarnoka, a m in ­ den értékesre közömbösen néző, továbbá a száraz tí­ pus; „sroff“, kegyetlen, gyűlölködő gyakori voná­ saik. Az engedékeny, hajlékony, gyors v agy lassú cykloiddal szemben a schizoid m erev, szívós vagy ugráló szeszélyű; jellemző, hogy „gondolkodása“, azaz érzelm i élete ellentétekben mozog, rajo n g v agy u tál, im ád v agy gyűlöl, az önbizalom tetőfokán v agy a kétségbeesés m élyén van ; m indent v agy sem m it a jelszava, érzelm i életéből hiányzik a középfekvés. K retschm er a m ag a két lelki főtípuskörét az egészségesekre is k iterjesztve, a norm ális cyklotbym és schizothym alk a to t is vizsgálja. M indkettőnek több típ u sá t különbözteti m eg: a cyklotbym körben e l ő s z ö r a fecsegő, vidám , játékos, szeretetrem éltó, de néha fecsegésével és ta p in ta tla n sá g á v a l terhes típ u st; m á s o d s z o r a nyugodt h u m o risták at, akik nem sokat beszélnek, de m egfigyelnek; h a felm eleged­ tek, kitűnő tré fás m egjegyzéseket tu d n ak tenni, k i­ váló mesélők, társa sá g b a n elevenek, jó in d u latú ak ,

110

NEGYEDIK KÉSZ

jó emberkezelők, szeretik a becsületes, népies jelle­ get, de nem az „elvszerűt“ és kedélytelent; h a r ­ m a d s z o r a csendes kedélyem berek békés, társas, kissé érzelm es, kis ig ényű típ u s á t; n e g y e d s z e r a kényelm es élvezőket, az életm űvészek sekélyes, a n y a ­ gias f a jtá já t; ö t ö d s z ö r a tetterő s g y a k o rla ti em berek fá ra d h a ta tla n , okos, ügyes, de h atározott, szókimondó, jókedvű, öntudatos típ u sá t. A schizoth y m alk ato k között m egkülönbözteti e l ő s z ö r az előkelő, fínom lelkű, gondozott, esztéta, érzékeny, könnyen sértődő, ariszto k ratizáló , közelállók irá n t bensőségesen érző, különben hűvösebb, k im é rt típ u st; m á s o d s z o r a v ilág tó l idegen id ea listák a t, akik kedvenc ideáik, bölcseleti eszméik körében, eszmé­ n y i h iv a tá su k n a k élnek, szeretik a szobát v ag y a m agányos term észetet, az em berekkel való é rin tk e ­ zésben félszegek, csak kevéssel szem ben m elegednek fel; erős öntudatosság és elégtelenség érzése között ingadoznak, bizonytalanok az életben; a külső k é­ nyelm et nem keresik, sokszor szarkasztikusok, in ­ gerlékenyek, m ogorvák, m ások naivak, igénytelenek és önfeláldozók. N ém elyik szereti a fórum ot. E r ­ kölcsileg idealisták, rig o ristá k , néha farizeusok. Az előbbi és ez a típ u s is igen értékes lehet. H a r m a d ­ s z o r a hűvös úri term észeteket és eg o isták at k ü ­ lönbözteti m eg; jó katona- és h iv ataln o k típ u so k ; ez a f a jta veszélytől nem fél, m erev, hideg, parancsoló, érdekköre szűk, de h atáro zo tt, h ivatás- és rangérzéke fe jle tt; elvekre és becsületre ta rt, sértődő, nehezen bocsájt meg. V agy-vagy em ber, ellenfelét nem be­ csüli, önkörében k o rre k t és lekötelező. M ás köröket nem ért, de a teljesítm én y t becsüli. Jó kom m andáns és b ü ro k ra ta, de rossz emberkezelő. N e g y e d i k

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

111

a száraz, bénalelkű típus. — A test- és lélekalkat v i­ szonyának ism e rte te tt törvényszerűsége az egészsé­ geseknél is feltűnő. A tem peram entum ok elm életével, ez ősrégi el­ m életi tá rg y k ö rre l, am ellyel m ár a görögök is fog­ lalkoztak, a szangvinikusok, kolerikusok, m elan­ kolikusok és flegm atikusok négy típ u sá t m egkülön­ böztetve, fejezi be K retschm er te s ta lk a tta n i és karak tero ló g iai v izsg álatait. H árom definícióval kezdi: Konstitúción é rti valam ennyi átöröklésen nyugvó, genotípikusan m eg rö g zített ind iv id u ális tu ­ lajdonság összeségét; persze az egyéni élet egyes szerzett vonásait sem lehet belőle teljesen kizárni. A konstitúció fogalm a pszichofizikai, az egész biologikum ra k iterjed , testi és lelki jelleg egybeszövődésére, egységére irán y u l. A te sta lk a t és a szem élyi­ ség alk ata, am elyeknek viszonyát K retschm er vizs­ gálta, a konstitúcionális tényezők közé tartozik. T isztán lélektani a j e l l e m fogalm a: ezen v a ­ lam ely em ber m inden érzelm i-akarati reakciólehető­ ségének összeségét é rti K retschm er, am in t azok éle­ tének alak u lása folyam án keletkeztek az öröklési és az exogén, a külső tényezőkből, testi behatásokból, lelki nevelésből, környezetből és élm ények nyo­ m aiból. A temperamentum jelentését biológiai alapon nyeri. M egkülönbözteti a lelki ap p a rá tu so k ­ tól, am elyek a lelki ingerek képzetszerű feldolgozá­ sát egészen a m ozgató im pulzusokig közvetítik; testi m egfelelőjük az agycentrum ok és p á ly á k az érzékszervekkel és m ozgatókészülékekkel: teh á t az érzékszervi-agy-m ozgató készülék. A lelki a p ­ p arátu so k k al szemben állan ak a tem peram entum ok,

112

NEGYEDIK RÉSZ

am elyeknek vérkém iai, v a la m in t Im m orális - (testnedvi) feltételeik v a n n a k ; testi rep rezentánsuk az agy-m irigy-készülék. A tem peram entum ok érzelm i színezetet adva, gátolva és h a jtv a n y ú ln ak bele a lelki a p p a rá tu so k szerkezetébe. A következő lelki k v a litá so k ra v an n ak befolyással: a lelki érzékeny­ ségre; a h a n g u la ti színezetre; a lelki élet tem pó­ já r a (szívós, elugró stb.); a pszichom otilitásra (moz­ gékony, kényelm es, béna, m erev, feszes, p u h a stb.). H a tá ssa l v a n n a k az intellig en ciára, a szem léleti és k é p z ettíp u sra is. A tem peram entum a k ú t vegyi h a ­ táso k ra könnyen rea g á l: exogénekre, pl. alkoholra, m o rfiu m ra, és endogénekre, pl. fáradtság-okozta önm érgezésre v ag y betegség-okozta vegyi h a tá sra , e g y a rá n t. Az agy szerepe a tem peram entum oknál is fon­ tos, de ta lá n inkább m ásodlagos (nem m ásodrendű), sem m int elsőleges értelem ben. Elsőleges testi befolyásolóik a belső m irigyek, az endokrin rendszer; a p ajzsm irig y , az iv a rm irig y lelki befolyásoló sze­ repe közism ert (kretinizm usnál, bazedovnál, eunu­ choid jellegnél stb.); ám de az egész vérchem ism us, á lta la a n a g y bélm irigyek (máj, h a sn y álm irig y ), v a la m in t a testszövetek á lta lá b a n befolyással v a n ­ n ak a tem p eram en tu m ra. H ogy az agy nem elsőle­ ges szerepű, onnan is lá tju k , hogy a m ánikusdepresszív elm ekór, v a la m in t a schizophrenia a g y ­ anató m iai képletei sem m i különöset nem m u ta tn a k , az elsőnél a képlet egyenesen n eg atív lehet; viszont az utóbbival olyan jelenségek já rn a k eg y ü tt, (test­ a lk at, szexuális ösztön jellege stb.), am elyek legalább is az iv a rm irig y szerepére u taln ak , ennek kóros fu n k ció ira az egész endokrin és ag y ren d szerrel kap-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

113

csolatban. Az is feltűnő, hogy az egyes v érm irigyek lelki h a tá sa túlnyom óan a lelki érzékenység terén n y ilv án u l meg. E setleg két n ag y horm oncsoport be­ folyásolja a lelki életet a cyklothym , illetőleg a schizothym tem peram entum irán y áb an . A cyklothym és a schizothym term észet ism erte­ te tt általános különbségein és összefüggésein kív ü l K retschm er a következő speciális tehetségekre nézve is innen lá t fén y t derülni. Schizothym

Cyklothym Költők (művész)

al cat humoristák

patetikusok romantikusok formaművószek

Tudósok (teorótikus)

szemléletesen leírók empirikusok

exakt logikusok rendszerezők metafizikusok

Vezetők (praktikus)

nekirontók gyors szervezők megértő közvetítők

tiszta idealisták despoták és fana­ tikusok hideg számítók

realisták

E táb lá za t értelm ében osztja fel K retschm er K ö r p e r b a u u n d C h a r a k t e r c. m űvében a cyklothym illetőleg schizothym lángelm éket is. G e n i a l e M e n s c h e n (1929) c. m űvében részletesen k ife jti a lángelm e m a g y a rá z a tá ra szánt elm életét. Lángelm ének azokat a tehetségeket te­ k inti, akik valam ely speciális téren m arad an d ó t és jelentősét alk o ttak ; a k iválasztásnál az általán o san elism ert nag y ság o k at ta r tja főleg szem előtt. A t a r ­ tós geniehírnév keletkezése szerinte a társadalom 8

114

NEGYEDIK RÉSZ

és az egyén belső lélektani törvényszerűségeihez v an kötve, am elyek fo ly tán a társad alo m erős, pozi­ tív értékítéletekkel rea g á l a lángelm e szem élyére és teljesítm én y eire: ezek az értékek nem önkényesek, de nem is ap rio rik u sa k v ag y m etafizikaiak, hanem szigorúan a lélek tan és az em beri életszükségletek törvényeihez v an n ak kötve. A lángelm e belső lélek­ ta n i értékéhez n ag y tehetség, ám de olyan lelki ele­ m ek d in am ik á ja is tarto zik , am elyeket m ás össze­ függésben egyszer fenségesnek, m ajd tra g ik u sn a k , de g y a k ra n betegesnek, szociálisan neg atív n ak , sőt u tála to sn a k is értékelnek. A lángelm e daim onionjában K retsch m er m indig k o n stitu tív p sy chopatha vo­ n á st is lát. E tek in tetb en Aristotelesre is hivatkozik, aki szerin t a híres költők, m űvészek és á lla m fé rfia k g y a k ra n szenvednek m elankóliában vagy elm ebaj­ ban, m in t A ja x; ily en h a jla m o t lá t a Stagirita Sokratesben, Empedoklesben és Plafonban is, főleg pedig költőkben. Senecára és Diderotva is h iv a tk o ­ zik és nem felejti el Lombrosot; m ag u k a t a te rh e lt­ nek ta r to tt lángelm éket, Goethéi, Nietzschét, Schopenhauert is idézi. P éld ak én t felsorolja töb­ bek között Rousseaut, Nietzschét, Newtont,

Robert Magért, Blüchert, Tassot, K leistet, Hölderlint, Lenaut, M aupassant- 1, Dostojevskit, Strindberget, Schum annt, m in t elm ebajosokat, Michelangelot, Byront, Grillparzert, Platont m in t psychop a th á k a t. M eg állap ítja, hogy psychopatha á llap o ­ tok a lángelm ék között gyakoribbak, m in t az á tla g ­ em bereknél; m egem líti a m egnem értést, am ellyel találk o ztak és am ely nem lehet csak a társad alo m h ib á ja ; a lángelm ék gyakori ifjú k o ri haszontalanságát. A psychopathák társa d alm i szerepe igen nagy,

AZ EMBEK VILÁGHELYZETE

115

főleg válságos időkben válnak e ferm en ta tiv bacillusok virulensekké: lásd a legtöbb forradalom ve­ zető em bereit. A lángelm e r itk a és szélsőséges em beri v a riá n s­ alak u lat, am ely e g y általáb an nem az em beri bioló­ giai egészség és derekasság m intaképe. Ez a lán g ­ elm ék öröklési sorában, család jáb an is világossá v á ­ lik. F iú u tó d ja ik gyorsan ki szoktak halni, soknál e g y általáb an házasság- és gyerm eknélküliséget látunk, ösztöngyengeséget, perverziót, gyönge f a j­ fen n tartó a k a ra to t esetleges erős szexuális h a j­ lam m ellett is; u tó d ja ik és közeli rokonaik között g yakoriak a súlyos de generációs tünetek: így Goethe,

Byron, Beethoven, Bach, Michelangelo, Feuerbach család jáb an ; ú g y hogy egyenesen azt lehetne m on­ dani, hogy a lángelm e különös előszeretettel azon a ponton jelenik meg, ahol egy nagytehetségű csa­ lád elfajulni, degenerálódni kezd. E g y bizonyos teh e t­ ségnívó egy családban kitenyésztődik, függetlenül psychopatha vonásoktól; ehhez já ru l a lángelm énél a daim onion, am ely látszólag belső kapcsolatban van psychopatha elemekkel. H iszen schizophreneknél gyakori ta p a sz ta la t norm ális képességükön jó v al fe­ lül emelkedő átélési intenzitás a betegség kezdetén. P sy ch o p ath a h a tá rállap o to k és kezdő stádium ok igen alkalm asak lehetnek a szellem i teljesítőképes­ ség fokozására (Goethe hypom anikus korszakai, Nietzsche elm ebajelőtti évei): ezek a d já k a lán g ­ elme démoni n y u g tala n ság á t, feszültségét, úgy hogy a psychopatha m ozzanat ta lá n m inden szoros é rte ­ lemben v e tt gen ialitás elengedhetetlen belső lényeg­ alkatrésze, ferm entum a. Ehhez azonban a legna­ gyobb génieknél erős filisztervonás, azaz egészséges 8*

116

NEGYEDIK RÉSZ

oldal já ru l, am ely tá rsa d a lm i és k u ltú rá lis teljesítőképességüket biztos egyensúlyban ta r tja (Goethe, B ism arck); ahol ez hiányzik, az ő rü lt lángész jele­ nik m eg (Grabbe, Lenz), am ely a zu tán rendszerint csak h am ar össze is om lik önm agában. E viszonylatban a lángelm ék ösztönéletét is vizs­ g á lja K retsch m er: gyakori n á lu k v ag y rokonságuk­ ban a „hom oerotikus“ h ajlam , szad ista és m azo­ c h ista vonás, am elyet a kötelességfanatizm usban és aszkétikus h a jla m b a n is felfedezni vél; in fa n tilis és iu v enilis m arad v án y o k sem hiányoznak. Filozófiai, m etafizik ai-sp ek u latív gondolkodásm ód betörése egyenesen norm ális p u b ertásjeg y n ek m inősíthető és tip ik u s vonatkozásokat m u ta t a schizophreniához. M egem líti a filozófusok gyakori nőtlenségét v agy késő h ázaso d ását (40 év fele tt 40%, á tla g b an 9%). Az id ea lista pátosz költői h a jla m a is bizonyos fokig pubertás-specifikum . N arcizm us, önim ádat is g y a ­ kori költőknél és hősöknél. A lelki fa jtá k m egfelel­ nek a cyklothym és a schizothym körnek. A tehetség, sőt speciális tehetség erősen tenyészthető, am ire re n ­ geteg lángelm e c salád ja n y ú jt p é ld á k a t; persze m ár m ag a a genie nem tenyészthető ki, hanem a teh e t­ séges családnak m in teg y v á ra tla n v irá g a , esetleg az eltorzulás h a tá rá n álló kitű n ő sa rja . E m b e rfa jta (rassz) szem pontjából az a rá n y la g hosszan tisz tá n k iten y észtett fa jtá k új kereszteződése a leg a lk alm a ­ sabb pont lángelm ék létre jövetelére és vele k u ltu r á ­ lis v irá g k o ro k ra ; a legtöbb európai lángelm e az északi és az alpesi fa jta keveredéséből szü letett és az európai k u ltú ra fő gócai e keveredések terü letén v a n n a k ; az északi f a jta különben inkább leptosom , az alpesi inkább pyknikus, m íg a m ed ite rrá n b a n

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

117

m egint sok a leptosom vonás (spanyol); a d in á ri in ­ kább atléta, de k u ltu rá lis jelentősége egyelőre cse­ kély. A speciális tehetségek társa d alm i vonatkozá­ s a ira is tek in te tte l van K retschm er (pl. p o litik a i­ kato n ai tehetség a nemesség körében). Ezek u tán egyes speciális a lk a to k at jellem ző in d ividuális je l­ lem képeket ad; érdekes Goethe jellem zése hétéven­ kénti m anikus ko rszak aiv al, az „életm űvészek“ so­ ráb a n ; a k u ta tó ra R obert M ayert hozza példának és m egem líti Zeppelint', a hőst és ú ri típ u st főleg Bism arck képviseli, a p ró fé tá t Rousseau. H a K retschm er eredm ényeire visszatekintünk, sem m iképen sem nevezhetjük azokat jelentéktele­ neknek. Igaz, hogy tip izálása még igen egyszerű, ta ­ lán kezdetleges, de m égis elég sokat mond. A te st­ a lk a t és a lélek alk at között ta lá lt összefüggések, am elyeket ug y an a tap a sz ta lat nem m indig erősít meg ennyire, m indenesetre feltűnők, főleg h a meg is fo rd ítju k a sorrendet és a schizothym lélek k ifeje­ zésének te k in tjü k a leptosom teste t és a cyklothym lélek kifejezésének a pyknikus a lk a to t: ezek igen jellegzetes k arak tero ló g iai kifejezések. Az bizonyos, hogy puszta descartesi, külsőleges kölcsönhatás vagy m echanikus párhuzam osság lélek és test között e ta ­ p a szta la to k at meg nem m agyarázza: i tt m ély konform itás, kölcsönös átszőttség, szinte egym ás á tjá ­ rá sa m utatkozik. Persze a függőség nem olyan egy­ oldalú, m int K retschm er á llítja : am in t m ondottuk, a pyknikus teste t a cyklothym lélekből sokkal in ­ kább meg lehet érteni, m in t fo rd ítv a ; az utóbbi irá n y m ár inkább a kifejező hatásból a kifejeződő okra való visszakövetkeztetés. U gyancsak messze m egy K retschm er a lángelm e

118

NEGYEDIK RÉSZ

elm életében: a n n y i bizonyos, bogy a lángelm ének fejlettebb, azaz bonyolultabb és ezért finom abb a l­ k a tú idegrendszerre lévén szüksége, ez az érzéke­ nyebb szerve könnyebben m egsérülhet, sőt m á r a fe jle tt idegrendszerek átöröklési során az öröklésnél is k ibillenhet norm ális egyensúlyállapotából; ezen­ kív ü l a lángész fokozott id eg m u n k ája és az ezzel já ró lelki izgalm ak is könnyen m eg sérth etik az é r­ zékeny a p p a rá tu st, különösen h a ez nem a szellem ­ nek m egfelelő k ap acitású , h a a kettő között esetleg feltehető diszproporcionalitás á lln a fenn, a m it K retsch m er v izsg álatai sem z árn ak ki. A nnyi bizo­ nyos, hogy a lángelm ék m ag y arázatáb ó l a lángészt m ag á t kikapcsolni nem leh et és a daim onion = pszichopatha vonás, te h á t genie = n a g y tehetség plusz pszichopatha vonás m a g y a rá z a ta elégtelen; u g y a n ­ a n n y ira elégtelen, m in t am ennyire ta r th a ta tla n K retschm ernek az a h a tá sk ö ré t messze túllépő és ezért d ilettán s m eg állap ítása, hogy a lángésztől fel­ fedezett értékeknek sem m iféle „m etafizikai“ a la p ju k és ta rta lm u k , jelentésük nincs. Ez p rim itív pszichologizm us. Ily e n könnyen nem leh et a k érdést elin ­ tézni; K retsch m er filozófiai feltevései gyengék, de ta p a s z ta la ti v izsg á lata i a lélek alk at és a te s ta lk a t specifikus v iszonyaira nézve igen figyelem rem éltók: ezek a lélek alk at és a te s ta lk a t közötti általán o s v i­ szony konform itás-jellegére is fén y t vetnek, v a la ­ m in t a test lélek-kifejező jellegére, a léleknek a testre gy ak o ro lt ilyen h a tá s á ra . A testnek a lélekre g y akorolt h a tá s á ra annyiban vetnek jó fén y t e vizs­ gálatok, hogy a fizik ailag átö rö k lö tt testi konstitúció lelki jelentőségére, bizonyos m egfelelő lélekképleteknek a te s ta lk a t részéről való, h a nem is eredeti

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

119

k ia la k ítá sá ra — m ert ez a m egfelelőség lehet ere­ deti m egfelelő lélek alk o tás! — de legalább befolyá­ soló a la k ítá s á ra m u ta tn a k rá. A nélkül, hogy vizs­ gálódásaink m enetének jo g ta la n u l elébe vágnánk, m eg á lla p íth a tju k , hogy a fizikailag átöröklődő te s t­ alk a tn ak a törvényszerűen m egfelelő lélek alk at létesülésére nyilv án v aló an legalább is ideális befolyása van (a lélek okának tu d a tá n keresztül); hogy a te st­ alk a tn ak nagy reális h a tá sa is van a lélek alk at teljes k iala k u lá sá ra , azt a legnagyobb m értékben valószí­ nűvé teszi az a K retschm ertől is hangsúlyozott tény, hogy f ő l e g a m i r i g y - , n e m c s a k a z i d e g r e n d s z e r e l v á l t o z á s a i m e n n y ire b e f o l y á ­ s o l j á k az e g é s z l e l k i h a b i t u s t , j e l l e m e t , temperamentumot egyaránt. 652. Bőhle fiziognómikája; járás és jellem. Klages és Kretschm er ta n ítá s a it azért m u ta ttu k be részletesebben, m ert a m odern em bertani vizsgála­ tok n agy te rü le te it ölelik fel és elm életeik a m ai antropológia legjelentősebb eredm ényei közé t a r ­ toznak. Most m ár csak két, az ő nyom ukon k ialak u lt, em bertani k u ta tá si irá n y ró l szám olunk be. Az első a fiziognóm ika m odern renaissancea. A fiziognóm ika a testa lk a to t és főleg a fej és az arc a lk a tá t m in t a lélek kifejezését vizsgálja. Ez a tudom ány is ősrégi, m ár Aristoteles m űveli, de még m eglehetősen kezdetlegesen. Az újk o rb an Lavater fiziognóm ikai ta n ítá sa i lettek átm enetileg híresekké, m íg Gall frenológiai tan ítá sa , am ely az agy egyes részeiben lokalizált egyes lelki képessé­ geket és az illető agyrészek fejlettségére valló kopo­ n y aalkatból következtetett a lelki képességekre, in ­ kább h irh e d t volt és csak legújabban, több m in t

120

NEGYEDIK RÉSZ

egy évszázad m ú ltá n ju t ném i elism eréshez. Cam s ú jab b a n sokat em legetett m u n k á ja (Sym bolik der menschlichen Gestalt) nyom ain, egyrészt K lagest, m ásrészt K re tsc h m ert és G ünthert követve, építi fel

Bőhle Vilm os „ D ie K ö r p e r f o r m a l s S p i e g e l d e r S e e l e li (1929) c. m u n k ájá b an a fiziognóm ika m odern ta n ítá s á t. Ez u g y a n erősen hangsúlyozza a test szerkezetének a lelki életre g y akorolt h a tá sá t, de a z ért m égis a k ifejezéstanba sorolható. A lélektest és a test-lélek irá n y összekapcsolása, am ely r a j t a végigvonul, leg alk alm asab b á teszi a rra , hogy szám unkra fontos részeinek rövid átte k in té sé t K lages és K retsch m er ism ertetése u tá n helyezzük el. Bőhle idézi L a v a te r ta n ítá s á t, am ely szerint az egész em beri test egységes a lk a ttö rv é n y u ra lm a a la tt áll; ez a tö rv én y a test m inden fo rm á já t m eg h atáro zo tt m ódon rendezi és a test v alam en n y i része között m eg h atáro zo tt a rá n y o k a t sta tu á l. Az egész o rganiz­ m us egységes te rv szerin t épül fel, úgyhogy z á rt egészet alk o t és az egyes szervek rész a lk a tai az egész szervezet a lk a tá n a k u ra lm a a la tt állnak. íg y voltaképen egy izom v ag y Ízület a la p já n az egész test és ebből az egész jellem m eg volna á lla p íth a tó id eá li­ san éles lá tá s szám ára. Fontos körülm ény, hogy az egész te s ta lk a t az a rc fo rm áib an ism étlődik. Az em ­ beri testnek h áro m fő rég ió ja v an : a has-csípőrégió, a m ell-váll-végtagrégió és az agyrégió. M indegyik régió különös fejlettségének és tú lsú ly á n a k s a já ts á ­ gos fejfo rm a felel m eg: az elsőnek széles, a m ásodik­ nak hosszú, a h a rm a d ik n a k m agas fej. Bőhle átveszi a h árom k retsch m eri te sta lk a to t és látszólag szeren­ csés m ódon három m egfelelő lélek alk ato t rendel hozzájuk: a piknikushoz a kedély-, az a tlé ta vagy

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

121

sztenikus alkathoz a mozgás- és az asztenikus a l­ kathoz az é rz e ttíp u st; ezeknek kom binációira is te­ k in te tte l van. A szerző erősen hangsúlyozza, hogy nem csak az agynak, hanem az egész testnek, a lk a tá n a k és m ű­ ködésének nagy jelentősége v an a lelki élet szem­ pontjából; pl. a m irigyeknek. Az egész egyéni pszichofizikai konstitúció m ellett K retschm ernél sokkal szabatosabban egy testi k o n stitúciót (habi­ tus) és egy lelk it (jellem) vesz fel. H angsúlyozza, hogy a lelki élet igazi a la p já t a tu d a tta la n a lk o tja ; ennek testi a la p ja pedig az egész test m inden életfolyam atával. L élektani vizsgálódásai közben az é r­ zelem szem pontjából hangsúlyozza a vegetatív, zsi­ geri (főleg alsótesti) idegrendszer fontosságát, ezért a m edencetájéknak a vállrégióval szemben való a rán y lag o s tú lsú ly a szerinte nagy érzelm i érzékeny­ ségre és gazdagságra utal. Az a k a ra to t a k ív án sá g ­ tól, vágytól jól elh atáro lja, de csak m ozgásképzetet lá t benne. A kifejező m ozgások eredete szerinte az, hogy érzelm i feszültségeket az á lla ti élőlény eleinte v aktában, szab ály talan u l véghezvitt m ozgásokkal iparkodik levezetni; a hasznosnak bizonyuló moz­ gási mód azután m egrögződik és átöröklődik; az utódokban m in t kifejező mozgás akkor is érvénye­ sül, h a m ár nem hasznos. M egállapítja, hogy a szellemi tehetségek az a g y ­ kéreg szervezetétől függenek, az érzelm i élet a ve­ g e ta tív idegrendszerrel áll kapcsolatban, a kifejező és hatóképesség pedig az izom-, csont- és lélekzőrendszerrel. E zért a szellemi tehetségek az agykopo­ nyán, az érzelm i tehetségek a has-csípőrészen, a k i­ felé való hatóképesség a m ell-váll-végtagrészen feje­

122

NEGYEDIK RÉSZ

ződik k i; m ivel azonban a törzs és a végtagok fo r­ m ái az arcon tükröződnek, a fiziognóm ikai m eg álla­ p ítások az a g y k o p o n y ára és az a rc ra szorítkozhat­ nak. V égül m ég K lages elvét veszi á t Bőhle a k ife ­ jező vonások kétértelm űségéről; ezeknek az elvek­ nek a la p já n k ísérli m eg a fiziognóm ikai kifejezési vizsgálatot. E lég lesz ebből n éhány jellem ző tá b lá ­ zat ism ertetése. A széles oldalfej Bőhle szerint erősen fe jle tt szükségletkielégítő érzékre v a ll: pozitíve a n y a g i szerzőképességre, tak arék o sság ra, szorgalom ra, üz­ leti érzékre, gazdaságosságra, n egative fu k a rsá g ra , p én zim ád atra, nyerészkedési v á g y ra , szűkkeblűségre, m a te riá lis gondolkodásra. Az erősen dom ború alsó hátsó fej erős családi érzékre vall, pozitív irá n y ­ ban család iasság ra, szülői szeretetre, ragaszkodásra, h áziasság ra, negative kicsinyességre. A h átsó alsó fej lapossága gyenge családi érzékre vall. A hátsó középfej hosszúsága erős m ozgási érzéket m u ta t, po­ zitíve elhatározóképességre, te ttv á g y ra , in ic ia tív á ra , a k tiv itá s ra , h a la d á sra , sport, v ándorlás szeretetére vall; n egative n y u g ta la n sá g ra , á llh a ta tla n s á g ra , szenzációvágyra. A rövid hátsó középfej gyönge m ozgási érzékre vall, pozitíve nyugalom ra, kon­ c e n trá ltsá g ra , tradíció-, szülőföldszeretetre, n eg a­ tive elh atáro zási képtelenségre, h a n y a g sá g ra , ké­ nyelm ességre, p assziv itásra. Az erősen dom ború felső h átsó fej erős énérzékre u tal, pozitíve ö n tu d a ­ tosságra, önbizalom ra, büszkeségre, szabadságszeretetre, b á to rsá g ra , optim izm usra, neg ativ e képzelő­ désre, önzésre, szerénytelenségre, engedetlenségre, csökönyösségre, ellentm ondási szellem re. A lapos, le­ felé lejtő felső hátsó fej gyönge énérzékre vall, pozi-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

123

tíve alázatosságra, szerénységre, önzetlenségre, en­ gedelm ességre, tek in télytiszteletre, negative önleki­ csinyítésre, félénkségre, elfogódottsá,gra, bizonyta­ lan ság ra, önállótlanságra, befolyásolhatóságra, peszszim ista és depressziós h a jla m ra . Széles hátsó ol­ dalsó fej erős m orális érzékre, pozitíve lelkiism ere­ tességre, kötelességtudásra, jogérzékre, óvatosságra, gondosságra, negative pedánsságra, kicsinyességre, félénkségre, b iza lm a tla n sá g ra vall. A hátsó oldalsó fej keskenysége gyönge erkölcsi érzékre, pozitíve n ag yvonalúságra, m erészségre, vakm erőségre, nega­ tive őszinteséghiányra, lelkiism eretlenségre, könynyelm űségre, e lh am ark o d o ttság ra vall. A fejtető m agas és széles a lk a ta erős ideális érzékre, pozitíve vallási, m etafizikai, m isztikus, esztétikai érzékre m u tat, negative babonaságra, illuzionista, utópista, zavaros jellegre. Az alacsony és keskeny felső fej gyöngén fe jle tt ideális érzékre, pozitíve szkepszisre, racionalizm usra, világosságra, valóságérzékre, ne­ gative a n y a g ia sság ra vall. A fej elülső részének m a ­ gassága erős szociális érzéket m u ta t, alacsonysága gyenge szociális érzéket. A hom lok alsó részének fe j­ lettsége a testi-an y ag i irá n t való érzékre, a hom lok felső részének fejlettsége az absztraktum ok irá n t való érzékre vall. A három fő fejtípus, a széles, a hosszú és a m agas fej a három fő testalk at- és je l­ lem típusnak felel meg. — Ez a fiziognóm ikai ta n ítá s persze még részleteiben erős ellenőrzést kíván, á lta lá ­ ban pedig an n ak az igazolását, hogy a fej és a test a lk a tán a k részletes megegyezése elvi alap u l elfogad­ ható-e. Fő fogyatékossága, hogy nem veszi tek in ­ tetbe, hogy az egyéni testi szervezet korántsem csak az egyéni lélek h a tá sa és kifejezése, hanem egész

124

NEGYEDIK RÉSZ

sor term észeti erőé is. Böhle elm élete sok érdekes és h asználható gondolatot ta rta lm a z , de egészében még nem tek in th ető eléggé k ifo rro ttn ak . É rdekessége és m ár szim ptom atikus jelentősége, de k a ra k tero ló g ia i fontossága kedvéért is m egem lít­ jük, hogy a já rá s n a k a jellem m el való összefüggé­ sére irá n y u ló v iz sg á la tra egy ném et tudom ányos tá rsa sá g p á ly á z a to t í r t k i; a legjobb p á ly a m u n ­ kák alk alm as részeit összegyűjtve k ia d tá k a Z eit­ schrift für angewandte Psychologie egy m elléklet­ k ö teteként (G a n g u n d C h a r a k t e r ) : K lages h a ­ tá s a ebben a járá sk a ra k te ro ló g iá b a n rögtön szembe­ tűnik. A já rá s kifejezőségének a v izsg á latá n ál különö­ sen sok nem -egyéni v o n á sra is te k in te tte l kell len­ nünk, am elyek a já r á s t m eghatározzák: ilyenek a csont- és izom rendszer születési term észeti ad o ttsá ­ gai és ezek esetleges rendellenessége, az egyén kora, a ta la j, a já r á s r a való szándékos nevelés, d rill és az önkénytelen utánzás, a d ivat, a g y ak o rlat, a r u h a és a cipő, a hiv atás, illetőleg foglalkozás, a faj, sőt a k lím a stb. M ásrészt viszont a já rá s könnyen m eg­ figyelhető, ta rtó sa n nem v a g y alig v á lto z ta th ató m eg; igaz, hogy nem m aradandó, m in t az írás. A já rá s b a n norm ális körülm ények között m indig van önkénytelen, de m indig v an önkényes, szándékos m ozzanat is. M inden nem egyéni befolyás m ellett is a já rá s és a jellem között igen figyelem rem éltó és a grafológiai eredm ényekkel jól m egegyező m eg á lla p í­ táso k a t sik e rü lt tenni. íg y a já rá s ritm ik u sság a az eleven term észetes­ ség kifejezője; szabályossága nem ritm ik u s já rá s n á l pedáns jó zanságra, m echanikus célhozkötöttségre és

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

125

üres sablonszerűségre, ritm ik u s já rá s n á l a k a ra t­ erőre, következetességre, h a tá ro z o ttsá g ra és ellenálló­ képességre vall. A já rá s szab ály talan ság a ritm ik u s já rá s n á l im p u lziv itá sra és érzelm i m elegségre, nem ritm ik u sn ál k isz á m íth ata tla n sá g ra , következetlen­ ségre és ak aratg y en g eség re m u tat. A já rá s sebes­ sége v agy a céltól v agy a h a jtó érzelem től függ. Az első esetben a sietős és ritm ik u s já rá s in ic ia tív á ra , te ttv á g y ra , iparkodásra, az aritm ik u s á llh a ta tla n ságra, elsietettségre, felületességre vall; a lassú, ritmusos já rá s m eggondoltságra, óvatosságra és á lla n ­ dóságra, az aritm ik u s lom haságra, h a tá ro z a tla n ­ ságra, célbizonytalanságra. A m ásodik esetben a siető ritm ik u s já rá s m ozgékonyságra, szellem i ele­ venségre, g ondtalanságra, az a ritm ik u s já rá s ta r tá s ­ h ián y ra , fegyelm ezetlenségre és türelm etlenségre vall; a lassú ritm ik u s já rá s flegm ára, az aritm ik u s ap atik u s tom paságra. A já rá s sú ly a v agy sú ly ta la n ­ ság a az a k a ra ti m egfeszítettség fokát m u ta tja (súly­ ritm u s: szívósság, k ita rtá s ; sú ly -aritm ik u sság : gátoltság, nehézkesség; sú ly ta la n sá g -ritm u s: m u n k a­ kedv, szenzibilitás; sú ly ta la n sá g -a ritm ik u sság : érzé­ kenység, eltéríthetőség). És így tovább. Á tfogóbban a következő kifejezőségek voltak m e g á lla p íth a tó k : já rá s i jegyek jellem beli jegyek 1. lépés hossza a) nagy, erősen kilépő

vállalkozó kedvű, nagyvonalú, iparkodó, szabadszellemű

b) kicsiny, tipegő

mozgékony, pedáns, félénk, szorongó

c) egyenetlen

határozatlan, változó

126

NEGYEDIK RÉSZ

2. járási tempó a) gyors

élénk, temperamentumos, könnyed, vidám, igyekvő, mozgékony, gyorsan határozó

b) lassú

meggondolt, komoly, melankólikus, nehézkes, félénk, unalmas, nyugodt.

c) egyenetlen

kiszámíthatatlan, ingadozó.

3. testtartás a) egyenes, visszahajló, merev

büszke, öntudatos, merev, száraz; feszes, erős akaratú, kitartó.

b) előrehajló, összeesett

fáradt, alázatos ; hanyag, ér­ zéki vágyó, leselkedő; gyön­ ge akaratú.

4. karmozgás a) erős

élénk, fegyelmezetlen, máso­ kat befolyásolni kívánó.

b) gyönge

fegyelmezett, tompa, érzéketlen.

És így tovább.

Sőt egész j á r á s i és j e l l e m k é p e k seit is vázolni ip ark o d tak , pl.:

összefüggé­

Járáskép : nagy, lassú lépé­ sek, egyenes, szinte merev tartás, gyönge karmozgás, a testálj nem mozog a lépéssel; irány szigorúan előre, erős „fellépés“.

Jellemkép : komoly és méltó­ ságtelj es, igen öntudatos, csak­ nem képzelődő, erős akaratú és önfegyelmű, pedantériára hajlik, néha nyers és udvari­ atlan lehet; jellemszilárd.

Járáskép : kis, gyors lépések, felsőtest előrehajlik, gyenge karmozgás, gyenge testaljmozgás, cik-cakban ingadozó, nem hallható, kúszó járás.

Jellemkép: ideges, félénk, akaratgyenge ; belső részvét nélkül, rezignált; bizonytalan, támaszkodásra szorul; nehéz kedélyű, zavaros, ingatag, gyámoltalan.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

127

A kretschm eri típusok já rá s i képe is jellegzetes k ü ­ lönbségeket m u tat. Ig en érdekes végül egy vizsgálat, am ely já rá s i képek felism erésére és m egítélésére irá n y u l (fej nél­ kül) : e szerint a szem ély felism erési lehetősége a já ­ rá s a la p já n csekély, a nem nek a felism erése sem egyértelm ű, nőké biztosabb; az önfelism erés jó, m á­ soké rossz; a já rá s kifejezősége egységes típusjellem zésre in d ít; a já rá s k a ra k te ro ló g iá ja főleg a já ­ rás d in a m ik á já ra és n ív ó já ra irá n y u l; a já rá s egy­ séges kifejezési form a és m ás kifejezési form áktól függetlenül m egítélhető; a m egítélés helyessége ugyanazon szem ély m ásféle kifejezési form áival való összehasonlítással ellenőrizhető. Idegennél jó a m eg­ ítélés, rossz az azonosítás, önm agunknál jó az azo­ nosítás, rossz a m egítélés, am elyet az önm agunk fo­ gyatékosságaival való találkozásunk és e találkozás elleni ösztönös védekezésünk gátol. Az írá s k a rak tero ló g iai k iak n ázása a grafoló­ giában közism ert: itt is K lagesé a tudom ányos g ra ­ fológia m eg alap ításán ak oroszlánrésze; elm életének ism ertetésében g rafo ló g iájáró l is m egem lékeztünk. 653. A lkalm azott karakterológia; az emberi egyé­ niség életegysége. Ilyen módon az em beri egyéni­ ség típ u sain ak gazdag tudom ánya, az elm életi k a ­ rak tero ló g ia van kialakulóban, am elyet az egyes egyénekre való alkalm azásában az alkalm azott k a ­ rak tero ló g ia kifejlődése kísér: részben m ár ennek a körébe tarto zn ak a kifejező mozgások, a járá s, a te sta lk a t és fiziognóm ia, az írá s karak tero ló g iai je ­ lentőségére és jelentésére irán y u ló vizsgálatok. Az em beri egyéniségek szinte végtelen gazdagsága és alap típ u saik n ak is rendkívüli sokszerűsége bontako-

128

NEGYEDIK KÉSZ

zik i tt ki, értékes és torz alakoké e g y a rá n t; és v a la ­ m ennyien a testi in d iv id u alitá ssal is szoros kapcso­ la to t m u ta tn a k , a n n y ira , hogy az m in t törvényszerű velejáró v ag y lelki jelen tést hordozó lélekkifejező egyenesen a lelki egyéniség, a jellem felderítésére alkalm as és használható. Lélek és test életegysége ezekben a k ara k tero ló g ia i típusokban és lelki és testi törvényszerűségek összefüggése a pszichofizi­ kai egyéniség a lk a tá b a n többnyire feltűnő: ezek a típusok és egyéni v á lto z ata ik alk o tjá k főleg a k i­ é re tt férfi és női egyéniség, testi in d iv id u alitá s és lelki szem élyiség h a tá rta la n sokféleségét; a m ég fej­ letlen alakok beléjük torkollnak és az elöregedő, h a ­ n y a tló alakok belőlük h a jla n a k alá. 654. A z öregkor. M ert az élet a k ié re tt férfi- és női korban lassan h a la d és a rá n y la g sokáig időzik ugyan, de nem áll m eg: tovább érleli ezt is az öreg­ kor t e l j e s e m b e r i , a h a lá lra való m e g é r é s é i g . Az élet nem célozza az egyéniség végső, önm agától n y e rt d ia d a lá t: az egyed m ú lan d ó ság át á llítja elénk, a fa ji életben való rövid, átm eneti szerepét; A n d ré 1 ren d k ív ü l érdekes p é ld á ja a felül folyton növő és alu l folyton rothadó, h a tá rta la n u l hosszú életű m o­ h ák ró l a növény bizonytalan, nem z á rt egyedisége fo ly tá n a faj önm egörökítő törekvését bizonyítja, a m in t ezt b izo n y ítja a h a tá rta la n szaporodási tö re k ­ vés és nem zedéksor is. Ámde m ég a faj élete sem végtelen: biológiai jelek a fajok elöregedése és e lh a ­ lása m ellett is szólnak. Az egyedi élet, am ely nem önm agától van, le is h a n y a tlik ; és a biológiai élet á lta lá b a n , m inden m eg ú ju lá sa és terjeszkedési tö1 Hans André: U r b i l d u n d U r s a c h e i n d e r B i o l o g i e 1931, 229. 1.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

129

rekvése m ellett, kozm ikus m éretekben tekintve, üde erejének m élyén v alam i n a g y gyöngeséget, frag ilitá s t m u tat, am ely fe lta rtó z ta th a ta tla n u l viszi az el­ öregedés és az elkerülhetetlen h a lá l felé. Nem a szel­ lem, m in t Scheler á llítja , hanem az élet m élyén van valam i sajátságos életgyöngeség, bizonytalanság: ezért a m ai p an v italisztik u s irán y o k az életérzék sajátságos elferdíilését jelzik; a szellem, m in t lá tn i fogjuk, az örök m egújulás m élységes zálogát h o rd ja m agában, az élet azonban a h a lá l c sírá já v a l születik. Az em ber ebben a tek in tetb en m eg in t az egy­ ség és a kettősség sajátságos összeszövődését m u­ ta tja . M inden elöregedő élőlény sorvad, fonnyad, szárad, visszafejlődik, azu tán elpusztul: az elöregedő em beri szervezet is sorvad, összemegy, m egm ereve­ dik; szexuális m ivolta megcsökken, neutralizálódás felé halad, szexuális ereje, nemző és fogamzó ereje elvész; d ifferen ciáltság a csökken, visszafejlődik, h a ­ n y atlik, végül m eghal; és egyénisége, lelkisége is veszít erejéből, frisseségéből, sokoldalúságából, m e­ revedik, sorvad. De nem m inden tek intetben: m ás tekintetben az öreg em ber éppen m in t em ber érik, m ajd m egérik, lezáródik és m eghal. I t t az élő v ilá g ­ ban egészen szokatlan, egyedülálló, a biológiai élet értelm ével jól m egnézve ellenkező jelenséggel á l­ lünk szemben. A m eg érett gyüm ölcs életerejében teljes m agot re jt; az é re tt m agú növény a k ié re tt férfihez v agy nőhöz hasonlítható. Az elöregedő nö­ vény vagy á lla t m ár nem érett, hanem sorvadó, h a ­ nyatló, term ékenységét elveszti és ellenálló ereje fogy. Ily en az öreg em ber teste is: lelkisége azonban m ennyire m ás képet is m u tat! M ár a h a tá ro zo tt irá n y b a fejlődő é re tt férfi- és 9

130

NEGYEDIK KÉSZ

női kor m a g a ta rtá s á b a n a gyerm ek-, serdülő- és ifjú k o rra l szemben a törvényszerűség, következetes­ ség és kiszám íth ató ság növekedését m u ta tja : az öreg em bernél ez a törvényszerűség, következetesség sok­ szor a csökönyös m erevség és egyoldalúság elto rzu lt törvényszerűségévé és következetességévé nő. M int­ egy a lelki élet fejlődési törvényeinek e lk e rü lh e tet­ len érvényesülése ez az elfe rd ü lt jellem ű egyénnél, aki a k a ra tá n a k és törekvésének teljesen m egfele­ lően, b á r ta lá n nem k ív án sá g a szerint törvényesedik, m erevedik m eg torz m egérésben, a h ely ett, hogy k ikristályosodnék: m e rt a lelki életnek önm agát kell elh atáro zn ia, de az elhatározás szükségessége alól m ég az elh atáro zás elh ag y ásáv al sem b ú jh a tik ki; ekkor lelki rúgóitól, érzelm i m otívum aitól rá n g a ­ to tt és többnyire egy főszenvedély u ra lm a a lá kerülő ak aratg y ö n g e, „jellem telen“ v agy „jellegtelen“, de önkénytelenül is következetességbe k é n y sze ríte tt egyéniség lesz. M ennyire m ás az egyéni fejlődés vonalán egész­ ségesen, jól haladó, nem szubjektív, hanem objek­ tív férfi és nő öregkori m egérése! Ez a végső em ­ beri m egérésben záródik le. A h a tá ro z o tt irá n y ú em ber b e lá to tt és b ev ált elvszerűségét következete­ sen, de nem m ereven, nem görcsösen érvényesíti. Az életet m egélte és értelm ét á té lte : bölcs lett, aki be­ lá tja , hogy életét, am elyet nem önm agától n y ert, vissza kell adnia, de a h a s z n á la tra k a p o tta t jól hasz­ nálv a, gyüm ölcsözötten kell m eghoznia. E nnek a be­ lá tá sn a k a lá v e ti m ag á t és az odaadás szeretetében a já n lja fel m eg érett életét ősforrásának. M egbékülve és jóságos m egértéssel nézi a világot. M u n k ájáb an

immár megnyugszik, azt befejező

és magasabb

AZ EMBEE VILÁGHELYZETE

131

rendű m eg ú ju lá sá ra vár. E kkor m á r szent lehet és odaadásában legyőzi a h alált. E z é rt az egészséges jellem ű öreg em ber h a lá la sohasem trag ik u s, h a ­ nem m inden szom orúság m ellett valam i végtelenül m egnyugtató, kiengesztelő, sőt diadalm asan fel­ emelő v an benne: az élet és a h a lá l látszólagos ra b ja e g y a rá n t legyőzte az életet és a h a lá lt, bennük m egérve felülem elkedett ra jtu k . Ebben rajzolódik ki az em beri öregkor k arak terológiai és em bertani kettős arc a : az erős és egész­ séges szervezettel is öregedő testű ag g a sty á n egy­ részt lelkileg is erőt, frisseséget, ru g alm asság o t ve­ szít, sorvad, h a n y a tlik ; m ásrészt azonban lelkileg m egérik, v agy m in t megcsökönyösödő, m egm erevedő, beszűkülő „kényszerérett“, vagy m in t szabadon tö r­ vényszerűvé, elvszerűen h a tá ro zo ttá kristályosodó, az á té lt élet értelm ét m egértő és m ag á t an n ak a lá ­ vető bölcs, esetleg szeretetének odaadó nag y ság áb an k itisz tu lt szent. A csökönyös k ényszerérett sokban m egegyezik az öreg test m erev „elmeszesedésével“ ; a következetes bölcs m egm aradó n ag y ru g alm as­ ság a ellenkezik azzal. íg y áll a fejlődésében k ite l­ jesedett em ber bevégzetten a h a lá l előtt. M ert az em beri és á lta lá b a n a biológiai élet legközelebbi ro­ kona, hozzátartozója éppen e g y ú tta l ellentéte, korre lá t ellenpólusa, a halál. 655. A halál problémája. M indenütt, ahol életet találu n k , a h a lá lt is lá tju k : az élet nem örök, h a ­ nem hullám okban kél és b a l; hordozói létrejönnek és elhalnak. Az élet term észetében van a h a lá l: a k i­ fejlődött és k iteljesed ett alakot az élet nem konzer­ v álja, hanem elejti v agy elveszti; am in t beléje szállt, m egint e lh a g y ja és az elsorvad és elhal. E z é rt m ind9*

132

NEGYEDIK RÉSZ

az az élőlény, am ely teljes egységben csak élőlény, term észetesen hal m eg: a növény h a lá la csendes és „m agától értetődő“ ; sok á lla t fa jfe n n ta rtá s i fu n k ­ ciója végeztével, sőt m ég a szexuális extázis m ag as­ la tá n p u sztu l el; a faj tovább él, az egyed elhull. M ás állato k — és n y ilv á n a fajok is — elöregszenek, elcsendesednek, visszahúzódnak és m eghalnak. A sebzett ló erős életét v á ra tla n erőszak v á g ja el: az öreg á lla t term észetes h a lá la az élet elgyengülésé­ nek m ag átó l értetődő vége. C supán az em ber leg n a­ gyobb p ro b lém ája a h a lá l: legvilágosabb bizonyíté­ k á u l annak, hogy az em ber nem csak term észetes életegység. M ár Platon sz erin t a filozofálás a h a ­ lá lra való előkészülés; és a m ai Heidegger nél is köz­ ponti jelentőségű a h a lá l terében álló élet gondja. A m ítoszok egyik fő tá rg y a a h a lá l és m inden vallás ú tm u ta tó ja és az em berekben való szálláscsináló ja az elkerülhetetlen h a lá l tu d a ta . A gyerm ek m ég nem é rti; a serdülő felfo g ja és n éh a sóvárogva k í­ v án ja, m áskor visszaborzad tőle, ism ét m áskor m eg­ v á ltá s t rem élve tőle — és csak ritk á n v ag y alig tőle való félelm ében, szemben az é re tt egyén ilyen ön­ gyilkossági m o tív u m aiv al — belém erül. Az é re tt ifjú nem érzi, de könnyen is veszi; az é re tt férfi vagy nő á lta lá b a n fél tőle és csak kétségbeesésében keresi, különben inkább nem gondol rá ; a jól m eg­ é re tt em ber belenyugszik. De term észetesnek az em ­ ber a h a lá lt a m aga szám ára á lta lá b a n nem ta r tja ; különben nem törekednék a n n y it m ag y arázn i, t i t ­ kosnak, rejtelm esnek lá to tt m iv o ltá t m egfejteni. H a m ég a n n y it ta p a s z ta lja is az em ber, hogy m inden élőlény és m inden em ber is m eghal: ő nem a k a r m eghalni, ő m indig élni a k a r és — h a csak nem fá-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

133

ra d t el nagyon —• m ég a boldogtalanságot is inkább v állalja, m in t a nem létet. E term észetes — ősi és m in d en ü tt m egtalálható! — h a lh a ta tla n sá g i v ág y a m ia tt term észetellenes az em bernek a h a lá l: és m i­ vel a halál puszta elm úlásvoltát term észetével el­ lenkezőnek érzi, azért ősi problém a szám ára, am ely ag g asztja és folyton m egújuló töprengésre, gondol­ kodásra, m egfejtési kísérletekre készteti; ezért r e j­ telmes, titokzatos, é rth etetlen szám ára a halál, re f­ lexiójának és ezzel ö n tu datosulásának egyik legfőbb m otora. A halálgond az em ber k u ltu rá lis alkotó tö­ rekvését is n agyban fokozza azért, hogy s a já t életét és u tó d ja in a k ja v a it, ta p a s z ta la ta it és á lta lá b a n az életet jobban biztosítsa: így a halálgondot keltő h a ­ lál az em beri k u ltú ra kiépülésének is, b á r nem a legfőbb, de egyik nagyon fontos tényezője. Az egészséges jav ak o rab eli em ber m ég többékevésbbé el tu d ja m agától h á ríta n i a h a lá l gondo­ la tá t és g o ndját; az öreget ez m á r b etölti és nem is jó, h a felejteni tu d ja . Ámde f ia ta lt és jav a k o rab e lit is a közeledő h a lá lra em lékeztet az élet veszedelme, főleg pedig az életet emésztő és a h a lá lt m in teg y közelebb hozó betegség. 656. A betegség és gyógyítása. B etegség a term é­ szet ölén, „vadon“ élő növények és állatok körében is v an: néha pl. o tt is fellépnek nagy járv án y o k . M indam ellett ott a betegség, úgy látszik, a rá n y la g ritk a : a betegség túlnyom óan és g y a k ra n a domesztik á lt élőlényeket, növényeket, á lla to k a t és az em ­ b e rt tám a d ja meg. D om esztikációt ném ely á lla tfa ­ jok, pl. h angyák is űznek; a dom esztikáció lényegé­ ben azonban m égis az em berhez van kötve: ő ta r t kultúrnövényeket, h á z iá lla to k a t és k u ltu rá lis életé­

134

NEGYEDIK RÉSZ

ben m ag a is ősidők óta dom esztikálódott, vagyis ci­ v ilizált, „házi“ életet él. íg y m integy s a já t kis v ilá ­ got te re m te tt m ag án ak a term észet körében, s a já t c é lja ira és u ra lm a a la tt: ebben a kis em beri v ilá g ­ ban pedig, az em ber m iv o ltá ra és világhelyzetére éles fén y t vetve, a term észettől való bizonyos fokú elszakadási, azon való felülem elkedési törekvés is m egnyilvánul. Ez a törekvés fokozott szellem i k u l­ tú r á t hoz létre; ám de elkerülhetetlenül létrehoz te r ­ m észetellenes m a g a ta rtá so k a t és állap o to k at is, am e­ lyek viszont a term észeti ellenállóképesség csökke­ nésével járnak-i A term észetellenes m a g a ta rtá s és á llap o t term észeti lénynél m ár önm agában ferde, élőlénynél pedig b e t e g s é g n e k hív ju k , m ert a term észetes szervezetnek és m űködésének term észe­ tes fela d ata itó l és céljaitól való elfo rd u lását és ezért á lta lá b a n elgyengülését jele n ti; ehhez azu tán könynyen és fokozott m értékben já ru ln a k a szervezet fel­ épülését és m űködését m egtám adó term észeti ténye­ zők, pl. a szervezet rendetlen, term észetes fe la d a ta i­ nak nem m egfelelő m űködése következtében előálló káros fizikai-kém iai h atáso k v ag y u g y a n e zé rt és a szervezet term észeti ellenállásának m egcsökkenése fo ly tán könnyebben előnyom uló élősdi m ik ro o rg a­ nizm usok, pl. gom bák v ag y bacillusok. A m ikor te ­ h á t a régibb, „atom isztikus“ gyógyászat a betegsé­ get a test egyes szerveiben lok alizált k ó rfo ly a m a t­ nak tek in te tte és lokális beavatkozással törek ed ett gy ó g y ítan i, kétségtelenül részben igaza v olt: ez a p o z itiv ista orvostudom ány a betegség ta p a sz ta la ti jelenségeit nézte és ta p a sz ta la tila g kinyom ozható o k ait kereste; és m ivel ezek a kórokozók a legtöbb esetben élősdi organizm usok vagy pl. vegyi lera k ó ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

135

dások voltak, a tám adás v ag y a kóros fiziológiai g átlás színhelyén való beavatkozása sok esetben si­ k errel is já rt. M ásrészt azonban ez az orvostudo­ m ány nem eléggé v ette tekintetbe — kivéve egyes, koruk egyoldalú á llá sp o n tján felülem elkedő, n ag y g y ak o rlati képviselőit — hogy a szervezet egységes egész, am ely m inden részét érő tám a d ást vagy á lta ­ lában kóros elváltozást egészében is m egszenved és egészében kénytelen és így is törekszik azt h e ly re ­ á llíta n i. És ezen tú l m ég kevésbbé vette észre a po­ zitiv ista orvostudom ány azt a főleg az újabb pszichoterápia e ljá rá sa i nyom án a m odern orvostudom ányban n y e rt és pl. W eizsäcker tői „ Ü b e r m e d i z i n i s c h e A n t h r o p o l o g i e “1 c. ere­ deti és m élyen já ró tan u lm án y áb an hangsúlyozott belátást, hogy az em ber sokszor a z ért betegszik meg, m ert m ár beteg. Ez a látszólag p aradox á llí­ tás előbbi m egállapításainkból könnyen m eg ért­ hető és régebben nem is volt idegenszerű: a Weizsackertől is képviselt új v ita lis ta felfogás igazság­ tala n pl. a skolasztika em bertanával szemben, am i­ kor azt a lim ine e lu ta sítja , b á r éppen a vele sok­ ban kongeniális skolasztika az em ber betegségét m élyebben tu d ta m egérteni, m in t az egyoldalú panvitalizm us. Igenis, az em ber sokszor egészében beteg és a testi vagy lelki betegség jelenségei m ár csak egész egyénisége betegségének a jelei: ez a betegsége te r­ m észeti különállásának lehető és a term észet ellen való esetleges fordulásának szükségszerű következ­ m énye. Az ember, a m in t lá tn i fogjuk, lehet term é1 1927, Philosophischer Anzeiger, Jg. II. H eft II., 236—254. lap.

136

NEGYEDIK RÉSZ

szetfölötti: a term észetfölöttiség m indig a term észe­ tességen épül fel és ezért a közönséges egészségre felépülő felsőbbrendű egészség; a term észetellenesség azonban, am ely az em bernek szintén gyakori sa­ já tja , m indig betegség. És ez a term észetellenesség á lta lá b a n e g y ú tta l bűn is, illetőleg ennek következ­ m énye, te h á t ig azsághiány, ham isság, ig aztalan ság , a m in t W eizsäcker helyesen lá tja ; ez azonban nem jele n ti az igazság p a to ló g iá já t, a m in t W eizsäcker tévesen v a g y félreérthetően m ondja, hanem éppen az igazságtól e lfo rd u lt em ber ham isságával, h iá ­ nyosságával a d o tt p a to ló g iá já t és íg y éppen az igazság abszolút v o ltán ak n e g a tív bizonyítékát. Az em ber te h á t lehet betegségének — sokszor á rta tla n — áldozata: betegsége ekkor életének nem önm agától v alóságát, végül is h a lá lra sz á n tsá g á t m u ta tja és ren d szerin t ellentétes biológiai törekvé­ sek tá m a d á sá t jelzi. Sajnos, ú g y látszik, hogy a B echer nyom án híressé v á lt term észeti „idegennek szolgáló célszerűség“ 1 nem úgy, a m in t B echer gon­ dolja, az élő világ o t összefűző m ély szim patikus egység m ondhatnék a ltr u is ta m eg n y ilv án u lása, h a ­ nem a legtöbb v ag y ta lá n m inden esetben m inden élet rok o n ság át és az idegen élet m egérthetőségét, a beleélés lehetőségét ra ffin á lta n felhasználó ön­ célú és önző, élősdi törekvés eredm ényes m egjele­ nése: ennek látszik a B echertől tan u lm án y o zo tt gubacsok esetében, ennek sok gom ba- v agy b a k té riu m ­ okozta á lla ti v a g y em beri kórfo ly am at, pl. egyes dag an ato k esetében is. I t t az élet keretében kétség­ telenül fennálló lé té rt való h a rc kem ény jelenségei1 Erich Becher: D ie f r e m d d i e n l i c h e Z w e c k ­ m ä s s i g k e i t der Pf l a n z e n g a l l e n .

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

137

vei állunk szemben, nem úgy m in t egyes szim biózi­ sokban, pl. rák és kagyló együttélésében, ahol való­ ban tá rsu lá s van. De m ár a növény a beporzó ro ­ v a rt, a h a n g y a h á z iá lla ta it és élősdi je a h a n g y á t a m aga c é lja ira egyoldalúan felhasználja, h a nem is m indig okoz neki ezzel k á rt, hanem m in t a növény a rovarnak, valóban értékes — nem csak csalóka — ellenszolgáltatást n y ú jt. íg y az em ber betegsége is gyak ran élősdi organizm usok tám ad ásán ak követ­ kezménye, am elynek az em ber áldozata. Ámde az em ber betegségének sokszor nem csak áldozata, hanem oka is: term észetellenes m a g a ta r­ tása, lelki fejlődésének eltorzulása és görcsös m eg­ m erevedése, a m in t láttu k , sokféle testi és lelki kór oka lehet. Betegsége ekkor bűn és ig azság talan ság v ag y ennek következm énye lehet; és hogy a külső, élősdi tám adás az egyéniség betegségének a la k já b a m icsoda félelm etes m egfeleléssel, „dém onikus“ vagy inkább term észetes nem ezisszerű alkalm azkodással illeszkedik bele, azt m eglepően m u ta tja ki Á rm in

Müller S t r u k t u r u n d A u f b a u d e r b i o ­ l o g i s c h e n G a n z h e i t e n (1933) c., eredm ényei­ nek elfogadásában ném i óvatosságot igénylő, de rendkívül érdekes és tanulságos m űvében. E z azt a felism erést tartalm azza, hogy a m onarchikus fel­ épülést m u tató em beri szervezetben az egyéniség u ralm a alól kiszabaduló és ellene dolgozó szexuális ösztön rendetlen és féktelen érvényesülése a k o rlá t nélküli keveredéssel n agyban előm ozdítja az á tra g adásában a nem i szervekre specializálódott és ezekhez alkalm azkodott szifiliszkórokozó terjedését: ez, a S pirochaeta p a llid a viszont a szervezetben való el­ terjedésekor előszeretettel azokat a szerveket tá ­

138

NEGYEDIK RÉSZ

m a d ja meg, am elyek az e g y é n i s é g legfőbb testi hordozói (vérkeringési főnyomócső, gerincvelő fő é r­ zékelő gócai, n a g y a g y szürke állom ánya) és íg y ép­ pen az egyéniség u ra lm á t a te s t fölött fűrészeli el. Ily en m ódon a betegség n a g y em bertani jelen tő ­ séggel és nem m egvetendő k a ra k tero ló g ia i szim pto­ m atik u s értékkel is b ír: hiszen valóban lehet a be­ teg egyéniség jellem ző m egnyilvánulása. I t t csak u ta lu n k azokra a korántsem eléggé vizsg ált össze­ függésekre, am elyek egyes betegségek és bizonyos lélekalkatok között fennállnak. G y akran m egfigyel­ hető pl. a h asü reg szerveinek rákos m egbetegedé­ seivel e g y ü tt já ró rosszm ájúság, ressentim ent, össze­ férhetetlenség, negativizm us, a v érkeringés betegsé­ geivel kapcsolatos ingerlékenység, a tuberkulózis­ sal e g y ü tt já ró jó in d u latú sá g , esetleg szelídség, de könnyűvérűség v ag y m elankólia is. Igaz, hogy i tt a betegség fiziológiai úton k iv á lto tt lelki h a tá s a i­ val is kell szám olnunk: pl. gyom ornyom ás és -fá jd a ­ lom okozta rosszkedv, belőle fejlődő ressentim ent és rosszm ájúság, vérkeringési zavarokból tám adó lelki életbeli egyensúlyzavarok, a tüdőtuberkulózis érzékelő-ideg-roncsolása következtében fellépő euphoria v agy a levegőhiányból szárm azó gyengeségérzés és m elankólia é rth ető hatások. Ámde fo rd íto tt irá n y ­ ban is nyom ozni kell: m ennyiben m ozdítja elő a rosszm ájúság, ressentim ent, „keserűség“ a rákosodást, az ingerlékenység a rendetlen beidegzésen és a szervezet h irte le n ü l erős igénybevételén k eresztül a v érkeringési zavarok fokozódását? A könnyűvérűség egészségi h a n y a g sá g a és felületes lélegzése, a m elan­ kolikus gyenge, nem m ély lélegzése a tü d ő tu b e rk u ­ lózis k iala k u lá sá n ak , fen n m a ra d á sán a k és a szerve­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

139

zetben való terjedésének kétségtelenül kedvez. Á lta ­ lában meg kell szoknunk, bogy a betegséget, és pe­ dig nem csak a lelkit, hanem a te s tit is, az egész egyéniség betegségeként és lelkisége betegségének kifejezéseként i s m egpróbáljuk tekinteni, am íg egyes esetekben a szintén lehetséges ellenkezőről meg nem bizonyosodunk: hiszen W eizsäcker em lített előadásában hangsúlyozza a gyom ordaganat és a hipochondrikus idegbaj, az a g y tu m o r és a hisztéria, v a la m in t a szívbaj és a konfliktusneurózisok szim p­ tom atikus kifejezésközösségét, Scheler pedig a r r a hivatkozik, hogy egy gyom ordaganat keletkezésének éppen úgy lehet lelki feltétele, m in t kém iai-fizikai, és nem csak ideg-, hanem szervi b a jn a k is lehet lelki m egfelelője. Ezekből a tényekből a lelki és a testi élet azo­ nos fiziológiai éle tv o ltá ra következtetni m inden­ esetre m eg nem engedett túlkövetkeztetés, am ely többet von le, m in t am ennyi a prem isszákban adva v an; ámde az egész testi-lelki élet valam iféle szoros egységére és harm onikus összefüggésére, kölcsönös m eg h atáro zo ttság u k ra és részben a lelki jelentés­ testi kifejezés viszonyra m indezek a jelenségek bi­ zonyára vallanak. M ásrészt m egint az em ber term é­ szeti különállásából és gyakori term észetellenességéből adódó n ag y betegséglehetősége a term észetbe tartozó fizikai em berben valam i különleges tényező jelenlétét és ennek jelenlétéből az em berben valam i ősi kettősség fen n állását bizonyítja. A betegség m egism ert term észetéből gyógyí­ tá s á ra vonatkozóan is fontos következtetések adód­ nak. A részleges kezelés a szervi m egbetegedések­ nél ezentúl is m ajdnem m inden esetben elkerülhe­

140

NEGYEDIK RÉSZ

tetlen lesz: a szervezet k o n k rét m eg tám ad ó it és egyes szerveinek m űködését speciálisan gátló tén y e­ zőket el kell táv o líta n i v ag y á rta lm a tla n n á kell tenni. Ám de ezen tú l az egész em ber is kezelésre és g y ó g y ítá sra szorul: m ég úgynevezett lelkileg egész­ séges, szervi m egbetegedésekben szenvedő em berek is. M ert a szervi betegség is az egész em bert tá ­ m a d ja m eg és teszi súlyos p ró b á ra : m in t W eizsäcker m eg á lla p ítja, a m agánossá válás, a konfliktusok, az értékveszteség és a g y ó g y íth a ta tla n sá g szenvedései nem csak lelki és idegbajoknál, hanem a szervileg betegeknél is ad v a vannak. A betegséget és a vele ad o tt létk o n flik tu st W eizsäcker az orvos és a beteg között k ialak u ló alakkörben k ív á n ja m egszüntetni. E bben az alakkörben, am elyet W eizsäcker egy a K öhler -féle p o z itiv ista és m a te ria lis ta alakelm élet helyébe te tt m agasabb rendű, v ita lis ta színű a la k ­ elm élet cen tru m án ak tek in t, orvos és beteg között szoros életközösség, kétegység v an : az orvos tiszte­ lette l v an a betegben is m eglévő v alam ily en em beri erő irá n t és ezt nem a n n y ira logikai m egism erés, m in t ta p in ta to s a la k ítá s ú tjá n növelve, a beteg élet­ e re jét fokozza és ezzel egész em berm ivolta egészsé­ gének hely reállításáh o z tőle telhetőén hozzájárul. Erőszakoskodás, de bizalom követelés és részvét is helytelen orvosi m ag a tartáso k , m e rt a beteget ellen­ á llá s ra és ezzel energiapocsékolásra késztetik, tőle e n e rg iát vontak el — pl. a bizalom ban — v a g y erő­ tu d a tá t csökkentik és a kisebbértékűség am ú g y is többnyire m eglévő érzelm ét fokozzák. W eizsäcker felfogása kétségtelenül oda irán y u l, hogy a beteg életerejét növelje és élettörekvését egészséges, helyes, igaz irá n y b a terelje. M ély és sok-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

141

ban igaz felfogása azonban m égsem m inden tek in ­ tetben helytálló. A m it a bizalom követelés ellen mond, ném ely ta p in ta tla n orvossal v ag y erőszakos pszichoanalitikussal szemben kétségtelenül m egáll: a kikövetelt és éppen ezért gyenge lábon álló biza­ lom a beteg e n e rg iáit csökkenti. Ámde az a bizalom, am ellyel a beteg az em berileg és orvosilag e g y a rá n t n a g y orvos irá n t önkénytelenül is van, az a bizalom, am ellyel pl. az orvostól rendszerint félő gyerm ekek a nagyszerű Heim Pál irá n t viseltettek, h atalm as energ iafo rrás éppen a beteg szám ára, m ert ez a bi­ zalom orvos és beteg között éppen nagyon egészsé­ ges életközösséget, életkort létesít, és am ikor a be­ teg az orvostól k a p o tt m egnyugtató, felemelő, erő­ sítő, sugalm azó h a tá ssa l szemben erőltetés nélkül, önm agától, szabadon bizalm át adja, nem véges és ezért fogyásában veszélyt rejtő életen erg iát pazarol, hanem kim eríth etetlen lelki erejéből ad és az adásban s a já t lelki k im eríthetetlenségét élve át, v a la m in t a term észetes bizalom ban lelkileg m egszilárdulva, h a ­ talm asan m egerősödik. A szabad bizalom m al visel­ tető beteg egész em berségének g y ógyítása éppen e bizalom által, teh á t szintén fontos gyógyítási mód. A pszichoanalitikus gyógym ódban is igaz belá­ tás felhasználása re jlik : az orvos a lelki és idegba­ jo k at fejlődési eltorzulásokra, zsákutcába ju tá s ra ve­ zeti vissza, á lta lá b a n helyesen, és az eltorzulás a la p ­ j á t iparkodik felfedezni, tud ato sítan i, hogy így a m ost m ár b eláto tt zsákutcába ju to tt egyéniséget belefúródásából kivezesse; az ú. n. á tv ite l is á lta lá ­ ban annak a folyam atnak igaz m egism erésen alapuló levezetését jelenti, hogy az elto rzu lt egyéniség, m integy szabadon végbevitt eltorzulásába szeren­

142

NEGYEDIK RÉSZ

csétlenül is szerelm esen, az eltorzulás m egszünteté­ sével fenyegető ellen tám a d ; és csak e tám ad ás el­ h á rítá s a u tá n ind u l m eg g y a k ra n az egyén helyes irá n y b a való fejlődése és ezzel lelkisége és idegrend­ szere egészségének h ely reállása. M indezt elism erve és hangsúlyozva, viszont a r r a is rá kell m u tatn u n k , hogy az ortodox pszichoanalízis betegségfelfogása és íg y speciális betegségkezelése is az egyoldalú szexualitás-elm élet m ia tt sokszor igen veszélyes és á rta lm a s; b á r Frendé k speciális beteganyaga, am in t lá ttu k , igen n ag y százalékban valóban szexuális kon­ flik tu so k a t m u ta t, sok hasonló beteg k o n flik tu sa elsősorban nem és m ég a túlnyom óan szexuális konflik tu sú a k é sem m inden tekintetben szexuális te r ­ m észetű. E z é rt teljesen érth ető és általán o s orvosi szem pontból bizonyos fokig használhatóbb a külön­ ben a freudizm usnál nem egy tek in tetb en p rim ití­ vebb Adler -féle reakció, am ely a csekélyebb értékűség tu d a tá n a k túlkom penzációiból sz á rm a z ta tja a legtöbb lelki és id eg b a jt és ezt a beteg teljesértékűségének k im u ta tá sá n és h e ly re állítá sá n keresztül a beteg szocialitásának kifejlesztésével ip arkodik gyó­ g y íta n i: hiszen valóban szinte m inden betegben m eg­ v an a csekélyebb értékűség érzelm e és g y a k ra n az ezt túlkom penzálni h iv a to tt törekvés, v a la m in t a szocia litá s m egfogyatkozása; az A dler-irán y reakcióterm észetéből következik viszont az a hiányossága, hogy F reu d ék tú lzásáv al szem ben a szex u alitásn ak a kelleténél kisebb jelentőséget tu la jd o n ít. H ogy ez az irá n y bölcseleti és lélek tan i szem pontból sokban kezdetleges és elfogult, lá ttu k : orvosi tek in tetb en a beteg sajátság o s lelkisége fo ly tán több érték re jlik

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

143

benne; W eizsäcker felfogása is több ponton é rin t­ kezik vele. A nagy lélekism erők és lélekform álók jelentős gyógyító h a tá sa az egyéniség egészségének és beteg­ ségeinek e g y a rá n t való ism eretén és az egyéniség e szerint való g y ak o rlati k arak tero ló g iai kezelésén a la ­ pul. Sokszor szinte csodálatos h a tá s t érh e t el az ilyen em ber a lelki és idegbajok g y ógyítása terén, különösen, h a az em ber term észetfölötti h iv a tá s á ­ nak szem pontjait is b e á llítja em berkezelésébe: ezért tu d n ak szentek és fe jle tt etikum ú papok term észe­ tes úton is rendkívüli h a tá s t kelteni. Az őszintén és bölcs p apnál gyakorolt gyónásnak is m egvan a pszichoanalitikus g y ak o rlatn ál sokkal m élyebb és nagyobb lehetőségeket rejtő t e r m é s z e t e s gyó­ gyító h a tá sa is a b ű n tu d a t lelket gátló terhének el­ vételében, a m egtisztulás érzelm ének felkeltésében, a term észetfölötti h iv a tá stu d a t felélesztésével és az egészséges é le tirá n y t m u ta tó tanácsok ú tjá n ; term é­ szetfölötti h a tá sá n ak m egértéséhez csak a negyedik fejezetben ju th a tu n k el. V égül az em ber v ilág h ely ­ zetére és h iv a tá s á ra rádöbbentő szerencsétlenség is érthető módon lehet — a tén y t F re u d nyom án W eiz­ säcker em líti — a kevéssé m egpróbált egyéneknél helytelen életirán y u k nyom án sokszor luxuskórként fellépő idegbaj m eggyógyítója. Á ltalában kim ond­ ható, hogy a beteg em ber a g y a k ra n szükséges rész­ leges kezelés m ellett á lta lá b a n egész egyéniségének g y ó g y ítá sá ra is szorul és ez a gyógyítás életerejének növelése és é le tirá n y án a k a helyes, igaz, egészséges karak tero ló g iai fejlődés m egism ert irá n y á b a való térítése ú tjá n érhető el. Ez az eredm ény azonban sohasem bizonyos és

144

NEGYEDIK RÉSZ

nem egyszer elm arad : v ag y azért, m ert a beteg sza­ badon m eg in d u lt és — b á r kevésbbé, de m ég m indig — szabadon véghez is v itt torz belefúródása lelki elferdüléseibe nem szüntethető meg, v ag y azért, m ert a testi betegség a szervezet v itá lis e re jét le­ győzi; emez, a testi g y ó g y íth a ta tla n sá g , a testi h a ­ lá lra vezet, am annál, a lelki g y ó g y íth a ta tla n sá g n á l, a lélek h a lá lá n a k borzalm as képe fenyeget. A lélek h a lá lá v a l i tt m ég nem tu d u n k kellően m egism er­ kedni, de a testi h a lá lla l m ost m á r részletesebben foglalkoznunk kell. 657. A halál m ivolta és jelentése. Az öregség te r ­ m észetesen, az em beri élet és fejlődés általán o s ren d je szerint, a betegség sokszor ezt a ren d et erő­ szakosan áttö rv e, ennyiben m in teg y term észetelle­ nesen az em ber elé á llítja a h a lá lt. Ez, a m in t lá t­ tuk, m inden élőlény term észetes vége, és az em ber szemében és ö n m ag ára vonatkozóan m égis valam i félelm es problém át, szinte k ib írh a ta tla n fenyegetést, term észetellenes bekövetkezést jelent. Mi is h á t ez a halál? A h a lá l n y ilv án v aló an v alam i döntő jelentőségű vég, v alam i rad ik á lis h a tá r. M indenesetre vége a testi életnek, hiszen a test életm űködései a h a lá l be­ állásak o r — egyesek esetleg csak u tán a , de akkor is következtében — m egszűnnek és a szerves test végül is szervetlen alkotóelem eire bom lik fel: m i­ u tá n m egszűnt élni, m egszűnik szervezet lenni. E z­ zel e g y ü tt az em beri egyén lelki életének m indig testén keresztül, teste közvetítésével tap a sz ta lh ató m eg n y ilv án u lásai is m egszűnnek. E n n y i igazolható tap a sz ta la ti tény. M ivel a halálhoz külsőleg hasonló és halálos betegségben is g y a k ra n bekövetkező áju-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

145

iásban az em ber ö n tu d ata és tu d atélete m egszűnik, a term észetes közhit egyik irá n y a azt ta r tja , hogy a h alálb an az ö n tu d at és a tu d a tv ilá g végleg kialszik és vele az én és az egyéni lelki élet m egszűnik. E zt a p o zitiv ista színű közhitet az a p o zitiv ista jellegű tudom ányos felfogás tám o g atja, hogy a lelki élet m inden m eg nyilvánulásának szorosan a testhez való kötöttsége, ennek m űködéseitől való függése m ia tt a halálban, a testi m űködések m egszűnésével és a szervezet felbom lásával, a lelki élet is végleg m eg­ szűnik, az em beri egyén a teljes végét jelentő h a lá l­ ban egészen elpusztul. íg y nem csak a testi és a lelki élet, hanem a testi és a lelki h a lá l is teljes egység­ ben és harm ó n iáb an van, lényegében u g y a n a zt je ­ len ti: vag yis a m in t voltaképen csak egy egységes és lényegileg azonos testi-lelki életről, úg y csakis egy egységes és azonos testi-lelki h a lá lró l beszél­ hetünk. Ámde folyton lá ttu k és csak h am ar világosan összefoglalva és igazolva ú jra m eglátjuk, hogy a lelki-testi élet kétségtelen egysége és összhangja nem egyetlen, hanem m ellette a lelki és a testi jellegnek egy sajátságos kettőssége, sőt ellentéte is fennáll, am ely m ia tt nem csak m a is tá rg y ila g teljesen indokolt, hanem a m on ista-v italista szám ára is — elm életével ellentétben — elkerülhetetlen m indun­ tala n m ajd testi, m ajd lelki életről, jellegről, jelen­ ségről, folyam atról stb. beszélni. H a az életnél így áll a dolog, n y ilván így áll a h a lá ln ál is: am i és am ennyiben nem egységes harm óniában él, annak a szám ára és annyiban a h a lá l nem jelen th eti egy­ séges harm óniában ugyanazt. H a az, am i a test szá­ m ára élet, az ellentét szem pontjából a lélek szám ára 10

146

NEGYEDIK KÉSZ

— a m in t m á r ősi filozófusok, pl. Herakleitos, k i­ m ondották — halál, akkor az, am i a test szám ára halál, az ellen tét szem pontjából a lélek szám ára élet kell hogy legyen. V alóban, m ind az em beriség n agy részének közmeggyőződése, m ind rengeteg, egyene­ sen a szám szerűleg legtöbb és gondolatilag leggaz­ dagabb és legtöbboldalú — szándékosan nem m on­ dunk legm élyebbet v ag y legnagyobb é rté k ű t Ü — bölcseleti és vallási világfelfogás ezt ta r tja . M ind­ ezt ócskavasként e lh a jíta n i nem csak tu d o m á n y ta ­ lan, hanem gőgös elv ak u ltság áb an egyenesen o k ta ­ lan eljárás. Mi az teh át, am i a h a lá ln a k az egész em ber szem pontjából és az em beri test szem pontjából azo­ nos értelm e és jelentősége ellen szól? E llene szól m indaz, am i a testi és a lelki jelleg és élet kettőssé­ gét, esetleg ellen tétét m u ta tja . Az eddig m egism er­ tekből m ik azok a k o n k rét jelenségek és tények, am e­ lyek m in t legfontosabb elleninstanciák jönnek te­ kintetbe? M in d já rt az öregségnek lelki szem pontból m in t teljes m egérettségnek, elvszerű lezárásn ak a term észete: ez u g y an is csak a leglaposabb és felü ­ letes elgondolás szám ára jelen ti a teljes végre való kész-séget; a lelki élet teljes m egérettsége m in t kiteljesedése, legnagyobb m egvalósultsága csakis m a ­ gának a lelki életnek éppen legteljesebb életrev aló ­ ság át, életre való kész-ségét jelen th eti, különben egyenesen értelm etlen, értelem ellenes. E g y jelen té­ seket m egértő állásp o n t te h á t az öregség érettség é­ ből csakis a lelki élet „teljesebb“ életének küszöbön álló kezdetére, nem végleges befejezésére következ­ tethet. A h a lá l ilyen értelm ezése m ellett szól a lelki élet szellem iségének és a szellem iség tá rg y i m eg­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

147

nyilv án u lásán ak , a k u ltú rá n a k a biológiai v itá lis jellegtől és értékektől elütő, sőt azokkal sok te k in te t­ ben ellenkező volta is. Döntő módon szól azonban a h aláln ak m int a lelki élet nem végleges befejezé­ sének, hanem bizonyos értelem ben legjelentősebb feltám adásának az értelm ezése m ellett a tisz ta lelki teljes tu d a t fen n á llá sá ra és az em beri tudathoz, v a ­ lam in t a testhez való viszonyára vonatkozó, a lélek­ tan i részben k ife jte tt kényszerítő belátás. H iszen a teljes tu d a t éppen a testtől független lelkiség tu ­ d a ta és a test életm űködéseinek m egszűnése és a szervezet feloszlása csupán az ehhez k ötött em beri tu d a t létét szüntetheti' meg, de ug y an ezért éppen a teljes tu d a t egyedüli m eg m arad ását és az egyén lelki életében való érvényesülését b izo n y ítja: h a az em ber m ár nem pszichofizikai egyéniség, hanem tiszta lélek, akkor m egszűnő pszichofizikai em beri tu d a ta h ely ett ugyanazon énje csupán tisz ta lelki teljes tu d atá b an élhet, de ebben term észetesen tovább él. H ogy nem csak term észetesen, hanem szükség­ szerűen tovább él, későbbi m eggondolások m ajd ig a ­ zolják. H ogyan alak u l m ost m ár az eddigi m egfontolá­ sok és belátások u tá n az em beri h a lá l képe? A testi életm űködések m egszűnésével és a szervezet feloszlá­ sával az em beri tu d a t elm úlása az élet m úlandósá­ g át és a h a lá l m egsem m isítő szerepét m u ta tja : enynyiben a h alál az em beri élet végleges befejezése. Ámde az em beri tu d a t elm úlása e g y ú tta l az énnek az addig az em beri tu d a t elöl re jte tt teljes tu d atb an való felébredését, a tisz ta lélek szellemi v ilágában való „újjászületését“, „feltám ad ását“ je le n ti: itt a halál a test bilincseibe z á rt és azoktól rendkívül kor10*

148

NEGYEDIK RÉSZ

láto zo tt lelki élet m egváltása, egyenesen felszaba­ d u lása a test rabságából. És végül az öregkori megérés a r r a vall, hogy a h a lá l e g y ú tta l a felszabadult lelki élet teljes m egérettségét, új, m ost m á r nem in ­ gadozó, hanem szabadságában törvényszerű, elvszerű en következetes és h a tá ro z o tt élet kezdetét jelenti. E n n yiben a h a lá l az em ber legnagyobb erkölcsi élet­ h a tá ra , — p aradoxonnak hangzik, de ú g y van! — é l e t é n e k legdöntőbb p illan a ta . M ert akkor vége a lelki fejlődés előkészületnek tek in th ető idejének és a lélek „belép az örökkévalóságba“, v agyis m agvában kész, k iteljesed ett lesz, b á r potenciálisan végte­ len gazdagodása — v a g y esetleg teljes eltorzulása fo ly tán so rvadása — azon tú l is végnélkül tovább ta rt. A lelki élet i tt a m ag v áb an időfeletti teljes tu ­ d a tb a n bontakozik ki, ahol az én elő tt egyszerre ki van tá rv a egész tu d atv ilá g a , m inden élm énye, egész m ú ltja , egész élete, am elyet azon tú l folyton bővülő jelenébe összegyűjt. Ez az, a m it a h a lá lró l eddig m eg tu d tu n k á lla p íta n i: az em ber e n ag y kérdő és fel­ k iáltó jele e szerin t m indenesetre többoldalúnak m utatkozik, m in t valam ely egyszínű halálfelfo g ás gondolja, és m ag áb an egyesíti a pozitiv ista-m ate­ ria lis ta és a s p iritu a lis ta h alálnézet vonásait. A h a ­ lá l n ag y p ro b lé m ájá ra íg y m á r sok tekintetben m éltó feleletet n y e rtü n k ; hogy ez a h a lá l pro blém á­ j á t m ég m indig nem m e ríti ki, később b elátju k . A k­ kor m ajd a lehetőséghez képest ki tu d ju k egészíteni és teljessé tu d ju k ten n i az em beri h a lá l rejtelm es képét, h a f á ty lá t egészen fellibbenteni nem áll is mó­ dunkban. 658. A z emberben lévő kettősségre valló élet­ jelenségek; különleges fejlődési alakok. Az egyéni

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

149

életalakulás v o n alát ezzel fő vonásaiban vázoltuk: m indam ellett néhány fontos kérdésre kell m ég ebben a vonatkozásban kitérn ü n k . L á ttu k azt, hogy az élet­ alakulás jórészben a lelki és a testi élet szoros egysé­ gét, n ag y h a rm ó n iá já t m u ta tja : a kettősség, a testi és a lelki élet ellentéte is azonban néhány ponton jelentkezett. A gyerm ekkorban az a rá n y la g fe ltű ­ nően fe jle tt éniség, a serdülő korban a szervezeti fejletlenségtől és átm eneti bizonytalanságtól sem ­ m iképen sem eléggé indokolt n ag y transzcendens beállítottság, m ásvilágiság, az é re tt ifjú k o r erős ide­ alizm usa és a rá n y la g könnyű h alála, az öregkor bölcs érettsége azok a fő jelenségek, am elyek a lelki és a testi élet teljes egységének feltevése a la p ján sem m iképen sem érthetők m eg eléggé. A k ié re tt férfi és női kor testi ereje és állandósága, lelki m a­ gabízása és tartó s h atározottsága, v a la m in t realisz­ tikus jellege a testi-lelki egységet a rá n y la g m inden életkor közül legerősebben m u ta tja . Ámde i tt is és m in d en ü tt v annak feltűnő jelenségek, am elyek a teljes v itá lis életegységből nem m agyarázhatók. Ily en m in d já rt az em ber n agy betegségi, elferdülési h ajlam a. Az á lla t is lehet beteg, a domesztik á lt á lla t különösen; a társa d a lm a k a t alkotó á lla to k ­ nál, pl. h an g y ák n ál az em beri civilizáció egyes p e r­ verzióihoz hasonló ösztönelferdülést — pl. fa ji szem­ pontból gyilkos élvezetvágyat — is ta lá lu n k : annyi elferdülést, rendellenességet és betegességet, m in t az em bernél, azonban a term észet világ áb an m egközelí­ tőleg sem talá lu n k sehol. Ezek egész feltűnően az em berben valam iképen konstitucionális m ódon m eg­ lévő term észetellenes lehetőségekre, teh á t nem csak term észeti-vitális m eg h atáro zo ttság ára u taln ak . É r­

150

NEGYEDIK KÉSZ

dekesen és tan u lság o san á llítja össze Scheler em ­ b e rta n i kísérletében ( D i e S o n d e r s t e l l u n g d e s M e n s c h e n — D e r L e u c h t e r 1927 — v a g y külön k iad v a D i e S t e l l u n g d e s M e n ­ s c h e n i m K o s m o s 1930) azokat az elm élete­ ket, am elyek az em bernek e m ia tt a n ag y perverziós lehetősége m ia tt az em bert a term észet, a bioló­ giai élet e lfa ju lá sá n a k tek in tik . V an olyan, am elyik szerin t az em ber d eg en erált m ajom , v ag y ösztöneit elvesztett, illetőleg ösztöneiben e lfa ju lt állat, vagy Klages sz erin t az ördögi szellem fojtó m a rk a i között nyögő élőlény; ta lá n a legszélsőségesebb a nem rég m egölt Theodor Lessing állásp o n tja, ak in nemezisszerűen beteljesü lt az em berekről való nézete: e sze­ r in t „a szellem és n o rm á ján a k v ilá g a csupán az em ­ beren m egbetegedett élet nélkülözhetetlen pótvilága, csupán m egm entési eszköze a tudom ány á lta l n a g y ­ zási hóbortba esett rabló m ajm ok önm agában k é r­ désessé vált, rövid tu d até b re n lét u tá n m eg in t nyom ­ ta la n u l eltűnő fa já n a k “ ( G e s c h i c h t e als S i n n g e b u n g d e s S i n n l o s e n ; Scheler u tá n idézve). Az em ber e sz erin t a szellem en m egbetege­ d e tt á lla t: a szellem az a term észeten kívüli elv, am ely gyakori term észetellenességét előidézi. Ezek a tanok az em berben lévő kettősséget m élyen átérzik, bárm ily en fan ta sztik u sa k és b á rm en n y ire elto rzítv a á llítjá k is be. És az em beri élet egyes jelenségeit v a ­ lóban jól m eg lá tjá k az em bertan e legszörnyűbb f a j­ tá i is, csupán a szertelenségig eg yoldalúak: hason­ lók azokhoz a jelenségekhez, am elyeket lá tn a k és am elyekre építenek. H a az emberi életnek ezeket a sötét o ld ala it te­

kintjük, futólag rámutathatunk az elme- és ideg­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

151

bajok hosszú so rára, am elyek közül nem egyet a lelki élet eltorzulása idéz elő: ez az eltorzulás a fék­ telen szexuális m ag atartásb ó l, szertelen túlkom penzációs törekvésekből, tobzódó gőgből és ressentim entérzelm ekből stb. ered. R á m u ta th a tu n k a dúló szenvedélyek lélekferdítő h a tá sá ra , a különféle go­ nosztevőtípusokra, am elyek a közösségi életet és é r­ tékeit ta g a d já k és rom bolják. R á m u ta th a tu n k végre a term észetben csupán az em bernél tap a sz ta lh ató végleges negativisztikus, tagadó m a g a ta rtá sra , a m inden érték lerom bolásának törekvésére, am ely az önistenítés h a tá rta la n gőgjéből ered és ördögi v i­ lág u ralm i vágyakig, lázadó dacig, kegyetlenségig és ravasz lélekpusztításig nőhet: ezen a diabolikus fo­ kon m ár szinte egy sötét term észetfölötti, démoni h atalom n y ilv án u l meg az em berben, am ely messze tú lh a la d ja a vele szemben szelídnek és á rta tla n n a k látszó életet. Ez valóban szellemi dém onia; de ez a sötét hatalom nem a szellemé általáb an . M ert az em ber a m ásik végletbe is nőhet: lehet a hősiességig önfeláldozó és önm egtagadó, az élet term észetes önzésétől teljesen m entes, lelki kincseit és testi ja v a it bőkezűen és szeretettel, a m ellett a lá ­ z a tta l ajándékozó; s a já t életét a v itá lis értékkörön tú l lévő, felsőbbrendű értékek szolgálatában éget­ heti el, áld o zh atja fel. Ez a m ásik em beri véglet, a szent, az em bernek term észetfölötti h iv a tá s á t és a term észeti életen tú l lévő m ag v át m egint a legéle­ sebben és m ost m ár fényességben m u ta tja . H ogyan jön ez az utolsó lélekalkat létre? I t t a lélekfejlődés m eglepő jelenségével találkozunk, am ely a lélek-test teljes v itá lis egységével ellenke­ zik. Az em beri életben, úgy láttu k , nem csak erő és

152

NEGYEDIK RÉSZ

egészség, hanem sok gyöngeség és betegség van. Az em ber nem csak legtöbbet örül, hanem legtöbbet szenved is az élőlények v ilágában. A szenvedés pe­ dig, v itá lis szem pontból, az élet gyengülését jelenti. V alóban, a szenvedés sokszor sorvasztja, p u sz títja a szenvedőt. A nnál feltűnőbb az ellenkező eredm ény. H ogy a szenvedés a szenvedőben szunnyadó erők fokozott a k tiv á lá sá t, életet sorvasztó h a tá sá n a k kom penzálását v á ltja ki, érthető. M áskor azonban a szenvedő teljes lélekkel elfo g ad ja a szenvedést, azt és ön m ag át áldozatul tek in ti egy m agasabb értékű hatalo m n ak , am elynek szeretettel o d aad ja egész éle­ té t: hiszen a szenvedésben hívó szav át lá tja és e szó­ n ak engedelm eskedik. A zt lá tju k ekkor, hogy pl. a serdülőkor szenvedéseiben, av ag y az é re tt ifjú k o rt sú jtó n ag y csapás — pl. szerelm i fájdalom — szen­ vedései a la tt, esetleg m á r az é re tt férfi v ag y női k o r­ ban, egy g y a k ra n éppen nem gyenge, hanem erős a k a ra tú és értelm ű és m ély érzelm ű egyéniség lelki erő tu d atáb ó l fakadó m agabízását, ö n m ag ára építő á llá sp o n tjá t fela d ja és énje a fenékig ü r íte tt és sze­ rető m egadással v á lla lt szenvedésben m in teg y elég, m eghal. És ekkor egyszerre egy term észetfölöttinek é rz e tt és jól m egfigyelve an n ak is látszó erő fel­ em eli : m in t a m itikus, ham vaiból m egelevenedő phoenixm adár, tám a d fel a szenvedések halálos m élységéből a k ristály o ssá edzett, m eg tisz tu lt lelk i­ ség és az egyén azontúl egy felsőbb h atalo m k ü ld ö tt­ jének érzi m ag át, aki m egerősödve, m egfiatalodva, m egacélosodva, szeretettel és bölcsen telje síti reá v áró és felism ert m agasztos éle th iv a tásá t. A hiv atástu d a tn a k különleges, m isztikus f a jtá ja ez, am elynél az egyén m in teg y nem s a já t m egórésére é s h iv atá -

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

153

sának teljesítésére él, hanem önm agában — sokszor m ár igen ifja n — m egérve, te h á t voltaképen h a lá lra készen, csak azért él, esetleg még sokáig, hogy az em ber term észetfölötti rendeltetésére és életére fel­ hívó és ezt az életet a közösségben h a ta lm a sa n fe j­ leszteni segítő h iv a tá s á t teljesítse. Az előbb é rin te tt diabolikus lélekalkat lelki ho ltság áv al szemben i tt a lelki elevenség legteljesebb p éld ája áll, am elyben az egyén az em ber v itá lis m iv o ltá t és életét igenli, de a r r a tu d atosan ráép ítv e egy term észetfölötti valóság életét éli, h ird e ti és terjesz ti; ezzel e g y ú tta l a te sti­ lelki életegység és életkettősség harm onikus összeszövődését a legtökéletesebben m egvalósítja. Aki ezeket a különleges em beri szélsőségeket nem é rti vagy „elpszichologizálja“, nem tu d behatolni az em ­ beri élet m élyebb rétegeibe: hogy pedig éppen ezek a rétegek az em ber szem pontjából m ennyire a la p ­ vetően fontosak, a későbbi vizsgálatok során még inkább belátjuk. A testi élet fejlődését megelőző korai és egészsé­ ges, teljes lelki m egérés a lelki életnek a testivel szemben nem csak bizonyos tekintetben való ellenté­ tére, hanem fontos term észeten tú li vonatkozásaira is közvetetlenül rá m u ta t. Ily en vonatkozásokra leg­ feljebb közvetve m u ta t rá, de a testi és a lelki élet kettősségére közvetetlenül vall az ú. n. közönséges koraérettség elég gyakori esete. Ez egyes esetekben v itá lisá n is m egalapozott jelenség, am ikor a gyenge, sorvadt, degenerált élet m integy k iv irá g zá sa előtt fonnyad el, a lelkiség pedig esetleg m ár a gyerm ek­ korban koravénen m egérik. M áskor azonban az ilyen k o raé re tt egyén — gyerm ek, serdülő, ifjú — a testi egészség és életerő teljességét m u ta tja és m égis

154

NEGYEDIK RÉSZ

m in teg y h a lá lra kész, pl. m eg érett jóságos bölcs; és a h alál, nem egyszer külsőleg v á ra tla n u l, el is éri. A k o raérettség igen érdekes em b ertan i és karak te ro ló g ia i p ro b lém ája k o rán tsin cs m ég eléggé felderítve és m egérdem li a beható vizsgálatot, am elyre r á is szorul. A k o raérettség m ellett g y a k ra n lá tju k azt is, hogy a h a lá l a látszólag éretlen egyéniség életét — sokszor h irte le n ü l — elvágja. Ámde i t t is fel­ tűnő eg yrészt a v á ra tla n h a lá ln ak is gyak o ri előresejtése; feltűnő továbbá a halálküzdelem ren dkívül gyo rsan érlelő, lá th a tó a n m egérlelő h a tá sa , v a la ­ m in t az életveszély egy p illa n a tá n a k is életérlelő ereje. Ü gy látszik ezért — K ünkéi is felteszi — hogy a h a lá lp illa n a t az éretlen egyéniség gyors m egérlelését is m eghozza: hiszen ez e g y e t l e n lelki fo r­ d u la tta l, a k tu ssal elérhető. Ily e n módon a h a lá ln ak a lelki élet és érettség szem pontjából döntő h a tá rm ivolta egyetem es jelentőségűnek ta rth a tó . V égül a ko raérettek k el szemben ta lá lu n k olyan egyéneket is, akik m in teg y nem tu d n ak m egérni, b árm ily en öregek lesznek is, és ezért éretlen öreg­ ségükben azt a benyom ást keltik, hogy nem tu d n ak m eghalni, m ert sohasem készülnek el az élettel. E ze­ k et az öreg éretleneket is végül a halálküzdelem szokta m egérlelni. 659. A z emberben m egnyilvánuló egységelv és

kettősségelv összeszövődésének megértése az ember­ tan főfeladata. V é g ig já rtu k és á tte k in te ttü k az em ­ beri élet a la k u lá sá t és m egpróbáltuk értelm ét be­ látn i. H a m ost a m eg te tt ú tr a visszanézünk, ú jr a felm erül a kérdés: m it m ond az em beri élet az em­ ber m iv o ltá ra nézve? M ost m á r az élet részletesebb

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

155

szem lélete nyom án m on d h atju k ki azt a fejezet ele­ jén az em ber és élete in tu itív nézése, v a la m in t az előző részek tan u lsá g ai a la p já n te tt m egállapítást, hogy az em berben egy m ély testi-lelki életegység egy ősi kettősséggel, sőt ellentéttel szövődik össze. Éppen ez a paradox, látszólag ellentm ondó viszony eredm ényezi a Plessnertől ex centrikusnak nevezett em ber rendkívüli életfeszültségét, am ely az életben való benneállása, belegyökerezettsége m ellett is foly­ ton életének tú lh a la d á sá ra in d ítja és ezzel k u ltu rá ­ lis fejlődésének fő m otora. H a csupán a testi-lelki életegység jellem ezné, nem érezne folyton erős h a ­ ladási törekvést, hanem életét a term észet lényeihez hasonló term észetes nyugalom m al vinné. H a csak a testi-lelki életkettősség jellem ezné, v itá lis életétől független világot építene ki m agának és m ivel ez a lelki élete a testinél m indenképen, az egész nagy világgal szemben is függetlenebb, ide húzódnék vissza. Az egység és kettősség összeszövődése azonban a rra készteti, hogy az életben egészen benne éljen és azon m égis tú lh a la d n i is próbáljon, ilyen módon azt m ag á ­ val lendítse: az em ber szellemi k u ltu rá lis fejlődése valóban v itá lis m ag a ta rtá sá b a n is jelentős változást okoz. M indezért sem az egyoldalú életegységet, sem a p u szta kettősséget hirdető em bertani elm életek nem felelnek meg a valóságnak és nem eléggé tudo­ m ányosak: tudom ányosan alapos em bertannak m indkét tén y t e g y a rá n t figyelem be kell vennie és m indkettőt összeegyeztetni próbálva kell az em ber m iv o ltát m egértenie; az em berben m egnyilvánuló életegység és életkettősség elveinek összeszövődését m egértetni az em bertan főfeladata. 660. A z emberi élet alapstruktúrája. A lelki és

156

NEGYEDIK KÉSZ

testi élet és fejlődés n a g y hasonlósága, sok törvényszerű m egegyezése s z o r o s e g y s é g r e é s h a r ­ m ó n i á r a u ta l: i tt a l e g e r ő s e b b é l e t k ö z ö s ­ s é g g e l á llu n k szemben, am elyben a lelki élet szol­ g á lta tja legnagyobb részben az azt kifejező testi élet értelm ét; a m im ika és részben a fiziognóm ia csakis k a ra k tero ló g ia i alapon érth ető m eg kellően. Sok m ás szem pontból azonban a te sti élet és fejlődés a d ja m eg a lelki élm ények és m a g a ta rtá so k jelentését és n y itjá t; a közvetetlenül testileg a d o tt átöröklés, a te sta lk a t, a horm onhatás, a m érgező hatások, a testi betegség ism eretei nélkül sok lelki jelenséget nem tu d n án k m egérteni. M ásrészt m eg in t a lelki beteg­ ség és torzulás testi h a tá s a a fo rd íto tt irá n y b a m u ­ ta t. I t t te h á t kétségtelenül egy kölcsönös viszony­ nyal, n y u g o d tan m o n d h atju k k ö l c s ö n h a t á s s a l i s szem ben á llu n k : a lelki élet n a g y m értékben, b á r nem m inden tek in te tb e n korm ányozza a testi életet, ez és a r a jta uralkodó term észeti erők viszont a lelki életre is n a g y m értékben h a tn a k . H ogy azonban i tt két tényező összefüggésével, egymásrah a t á s á v a l állu n k szemben, n e m pedig, m in t a m odern v ita lis ta em bertan — pl. részben Scheler v ag y egészen Plessner — á llítja , a z o n o s s á g g a l és legfeljebb e g y élet-lényeg k é t oldalával, azt a k e t t ő s s é g és e l l e n t é t jelenségei világosan b i­ zonyítják. H iszen m á r a lelki és a testi életnek sok hasonlósága m ellett is alapvetően eltérő jellege két őstényező jelenlétére vall. A lelki élet fejlődésének a te stitő l több fontos tek in tetb en való eltérése, a lel­ kiség és a testiség kétségtelenül alapvető és á lta lá ­ nosan felm erülő — te h á t nem csupán schizothym típ u sú — ellentétei, az em bernek a testi élet, sőt a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

157

term észet fölé való állandó emelkedési törekvése m ind h a tá ro zo ttan és az elfo g u latlan szám ára félre nem érthető módon szólnak az em beri életben lévő kettősség m ellett. E nnek a kettősségnek le g h a ta l­ m asabb bizonyítéka a term észetre épülő, de azt nem egyszer legyőző v agy a ttó l szinte elszakadó em beri szellem i k u ltú ra kifejlődése: ez a k u ltú ra és értelm e, az em beri alkotások tá rg y i szellemisége, teljesen döntő módon egy a term észeti tényezőkhöz hasonló, m ert sokban hasonló h atású , de speciálisan eltérő külön em beri principium , és pedig őserejű ható, te­ rem tő p rincipium létére m u ta t. Az em beri p rin c i­ pium az em beri alan y b an ta rtalm a z z a a k u ltú ra tá rg y i szellemének m egvalósító fo rrását, te h á t a la ­ nyi szellem iségű valóság: ezt a valóságot m in t az em beri lelket ism ertük meg. A következő fejezet fel­ a d a ta lesz az em beri lélek szellem iségét önm agában, közösségében és alk o tásain ak jelentésében, tá rg y i szellem ében m egism erni: akkor tu d ju k csak a lelki tényező valóságjelentőségét egész nag y ság áb an fel­ fogni és m éltányolni, és az em ber term észeti, á lta lá ­ ban világhelyzetét vizsgálva, m eg p ró b álh atju k az em beri életegység és életkettősség tényezőit egész m ivoltukban és viszonyuk gazdag m élységében á t­ fogni. Az em berm agyarázatok között m indeddig az aristotelesi elm élet, am ely az em beri lelket a test, az em ber m a té riá ja m egvalósító és alak ító erejének, fo rm áján ak ta rtja , de ennek a form ának legalább egy részét a testtől külön álló, önálló, tiszta szellemi valóságnak m inősíti, kétségtelenül a leggeniálisabb, legátfogóbb és legjobb; a m odern em berelm életek­ nél sokkal m élyebb és az em ber egység- és kettősség­

158

NEGYEDIK RÉSZ

term észetét e g y a rá n t figyelem be vevő és m egérteni próbáló em berfelfogás ez. És m ég ez az elm élet, b á r sok tek in tetb en tú l nem sz árn y a lh a tó igaz b e lá tást re jt, sem tu d teljesen eleget tenni, teljesen m eg­ felelni az em berproblém a felad atán ak . E nnek oka egyrészt az aristo telesi term észetfelfogás ki nem elégítő voltában, m ásrészt az em beri szellem iség nem elég m ély fe ltá rá sá b a n rejlik . Előbb a m ásodik, a z u tá n az első fela d at m egoldási kísérletében az em ­ berproblém a m ég fel nem d e ríte tt szálait is ip ark o ­ dunk kibogozni, hogy az eddig elért eredm ényeket kiegészítve és biztosan m egalapozva végül az em ber m iv o ltá t és v ilág h ely zetét lehetőleg a la p ja ib a n te l­ jesen v ag y legalább is elégségesen m egérthessük.

M Á SO D IK F E JE Z E T .

Az ember és kultúrája: az emberi szellem. 661. A z emberi szellem az időben vonatkozik az örökkévalóra. Az em beri szellem m eg nyilvánulása, az em beri k u ltú ra , az egyes em ber lelkiségtől á t­ h a to tt gesztusától v ag y a rc já té k á tó l egészen az em ­ beri társad alo m h a ta lm a s egyházi és állam i é p ít­ m ényéig, em b eralk o tta átfogó bölcseleti rendszerig, m onum entális építészeti alkotásig ível. Az em beri k u ltú rá n a k elág azását és a la k u lá sá t nyom on követ­ tü k ; fela d atu n k im m ár an n ak a szellem i ta rta lo m ­ n ak fő tényezőit és elveit m eg v ilág ítan i, am ely benne m egvalósul. Az em ber élete és k u ltú rá ja , te h á t szelleme is, az időben bontakozik ki, azaz tö rté n eti jellegű: de

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

159

az időben az időtlent törekszik elérni és m egvalósí­ tani, történetében örökkévaló jelentéseket, értelm et, értéket iparkodik m eg rag ad n i és hordozni. M inden k u ltu rá lis, v agyis tudom ányos, m űvészi, erkölcsi, sőt g y akorlati, m ég technikai törekvésünk is az időben és az időből az örökkévalóság egy d a ra b k á já t tö rek ­ szik m egragadni. A szellem lényegében van az, hogy benne örökkévaló, időtlen értelem , jelentés, é r­ ték jelenhetik m eg: ezért m inden szellem iség, h a m aga nem is örökkévaló, legalább is közvetetlenül vonatkozik az örökkévalóságra. A szám unkra köz­ vetetlenül ad o tt v agy közönségesen elérhető, vagyis az em beri szellem m inden a la k jáb a n időbeli, tö rté ­ neti: de e g y ú tta l örök jelentések hordozója, időtlen érték ű eszmék fo rrá sa és birodalm a. 662. A z emberi szellem vizsgálatának módszerei és e szellem nagy ismerői. Az em beri szellem nek eb­ ből a term észetéből önként adódik tudom ányos m eg­ rag a d á sá n ak módszere. Ez elsősorban történ elm i: az em beri szellem nek az em beri k u ltú ra történetében való tényleges életét, tevékenységét és sorsát, a la k u ­ lá sá t kell m eg v ilág ítan ia. K ritik a i módon a lehető­ ség szerin t re k o n stru á ln ia kell az em beri k u ltú ra tö rté n eté t és meg kell á lla p íta n ia ennek az em ber­ ben és az em beren kívül való term észetben fennálló feltételeit és összefüggéseit. Ez az em berre v o n a t­ kozó történelm i tudom ányok felad ata és eredm énye az em bernek m int k u ltu rá lis lénynek a történelm e, am ely m egadja az em beri szellem tényleges ta r ta l­ m át és időbeli életét. E zt a szellemi ta rta lm a t és éle­ tet sajátos m ivoltában m eg kell é rte n ü n k :, m egér­ teni pedig csak a benne ható em beri lelkiség a la p ­ ján tudjuk. I t t m erül fel m in t a történelm i módszer

160

NEGYEDIK RÉSZ

lényeges kiegészítője a D iltheytöl és ta n ítv á n y a itó l hangsúlyozott szellem tudom ányi, á lta lá b a n szellem i m egértés szükségessége. Az em beri szellem et elsősor­ ban önm agunkban, énünkben, v ág y ain k b an , elkép­ zelésünkben, gondolatainkban, a k arásu n k b an , érzel­ m einkben é rtjü k m eg; ezekből é rtjü k m eg to­ vábbá a végső fokon belőlük fakadó em beri k u ltu ­ rá lis tényezőket, ta rta lm a k a t, jelenségeket is, az em ­ beri közösségeket, m in t lelki életet is élő em berek átfogóbb egységeit, v a la m in t cselekedeteiket, gon­ d o lataik at, alk o tá saik a t m in t lelki életükből forrásozó szellem i h a tá sa ik a t. E z é rt a lélek szellem i t a r ­ talm á n a k m egértése valóban döntően fontos lélek­ tani, m ajd általán o s k u ltú ra - és tö rtén ettu d o m án y i „m ódszerű“ fela d at; sa já to s m ódszerűnek csak á t­ v itt értelem ben nevezhető azért, m ert egészen köz­ vetetten, in tu itív szellem m egragadás, am ely külön­ ben is, a m in t lá ttu k , a valóság egész terü leté n g y a ­ korolható. Ám de lelkiségünk és k u ltú rá n k szellem i ta rta lm á n a k a m egértése csakis a benne m egvaló­ su lt jelentések, értékek felfogása ú tjá n lehetséges: m e rt ezek a d já k a lelki és k u ltu rá lis élet szellemi értelm ességét. íg y például an n ak a m egértése, hogy a platoni erósz a léleknek az értékekre és végső fo­ kon az örök értékekre való vágyódása, v a la m in t hogy a legtágabb értelem ben v e tt idealizm us m in t az örök értékekre való em beri vágyódás folyton visszatérő egyetem es em beri vonás, csak úgy lehet­ séges, h a az örök értékek m iv o ltát, jelentését, to­ vábbá az em beri lelkiség és v á g y m iv o ltá t és jelen ­ tését m egértjük. H ogy m ié rt tra g ik u s Prometheus v ag y Hamlet, m ié rt hősies Szent Pál élete, vagy hogy m ié rt nem leh e tett a v ilá g h á b o rú u tá n tartó s,

* AZ EMBER VILÁGHELYZETE

161

«>

t igazi békét kötni, azt az em beri egyén és tá rs a d a ­ lom életébe való belátással csV^S&n az ezekben valóságos jele n té sta rta lm a k m egértése ú tjá n é rth e tjü k meg. Íg y végül azt is felism erjük, hogy a tö rtén eti szellemi élet m egértését, m in t a n n ak lényeges vo­ nása, a szellem i jelentések és értékek lé n y e g ta rta l­ m ának m egértése, egy ideológiai v ag y fenom enoló­ giai lényeg-belátás egészíti ki, am ely m á r időtlen, örök szellemi ta rta lm a k a t ra g a d m eg még akkor is, h a valam ely időbeli alakulásnak, pl. a lelki fejlődés­ nek, e g y általáb an egy belső időbeliséggel bíró folya­ m atnak, v ag y jelenségnek, pl. egy m elódiának örök értelm ét ra g a d ja m eg; a lelki fejlődésnek ilyen m eg­ rag a d á sá v al az előző fejezetben m egpróbálkoztunk. V oltaképen m inden az em beri k u ltú ra felderítésére irán y u ló történelm i m ódszerben m á r benne v an a lelki m egértés, v a la m in t az örök jelentések lényegbelátása is, sőt a történelm i m egértést a k é t utóbbi, a lélekm egértést pedig a lényegbelátás m in t szük­ séges előfeltevése m egelőzi: m ert az em beri k u ltú ra tö rtén etét az em beri lelkiség, és szellem i ta rta lm a i nélkül, az em beri lelkiséget szellem i ta rta lm a i nél­ kül m egérteni nem lehet. Az em beri szellem tö rté ­ nelm i k u ta tó ja ezért rendszerint ö n tu d atla n u l is m eglévő v agy s a já t h a s z n á la tá ra kifejlesztett lélekm egértésével dolgozik, ezt pedig külön nem vagy csupán részben tu d a to síto tt jelentés- és érté k b elá tá ­ sá ra ép íti: és csak a fokozódó történelm i belátás teszi tudatossá azu tán és m ély íti m eg in t el az em ­ beri lelkiség, v a la m in t szellem i jelentéseinek, értékta rta lm a in a k a m egértését; így a három ism erési oldal az em beri szellem m egértésében egym ást foly­ ton á tjá r ja és kiegészíti, e g y ü tt eredm ényezi ezt a 11

162

NEGYEDIK RÉSZ

m eg értést és bárm elyiknek elh ag y ása ennek a m eg­ értésnek ro v á sá ra p ^ g y . E z é rt v an az, hogy Hegéi, ak i az em beri szellem egyes legfőbb vonásainak a w eim ari költőktől és a ném et id ealisták tó l való lángeszű felfedezéseit h a ­ talm a sa n átfogó, szellem látó g e n ia litá sá v a l bete­ tőzte, m égsem ju to tt el az em beri szellem kellő m eg­ értéséhez, b á r az em beri szellem m odern tu d a to su lá ­ sán ak a ty ja le tt: m ert ő elsősorban csak az örök je ­ lentéseket nézte és a tö rté n eti életet is, am elyet rész­ letesen m egism erni törekedett, kizáró lag leegyszerű­ s íte tt örök fejlődési jelentéstörvények sz erin t lá tta ; azonkívül a közösségi szellem nek ez a n agyszerű is­ m erője, jórészben felfedezője, az em beri egyén lelk i­ ségébe viszont m ár nem m élyedt el kellően. N agy ellenpólusa, Kierkegaard, a szem élyes szellem leg­ m élyebb lá tó ja a 19. században, a közösségi és a k u l­ tu rá lis élet jelentéseit, v a la m in t az em beri szellem tö rté n e ti életét nem m é lta tja elég figyelem re. Az em beri szellem h a rm a d ik ú jabb m esteri k u ta tó ja , D ilthey, az em beri szellem tö rté n eti a la k u lásá b a és ennek lelki m egértésébe m erül el nem szűnő szeretet­ tel, de az örök jelentéseket nem tu d ja jól m eg ra ­ g ad n i: ezért van az, hogy csodálatos ta rta lm i gaz­ d ag ság a m ellett is gondolatvilágából a végső m ag ­ vasság h iányzik és a n a g y gondolkodó Proteusként siklik k i kezünkből, h a valahol m eg a k a rju k r a gadni. Ezen a ponton szorosabb rokonságban v an a hisztorizm ussal, am elyet tám ad, sem m int talá n m ag a is gondolta: hiszen a hisztorizm us fő h ián y a éppen az örök je le n té sta rta lm a k n em -látása és elnem -ism erése fo ly tán fellépő relativizm us, am ely D ilth e y t is fogva ta r tja ; csak an n y ib a n szabadul

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

163

meg kissé ettől a relativizm ustól, hogy örök jelen­ téseket keres és ta lá ln i sz e re k e , b á r az ideák v ilá ­ g á t életében soha igazán nem lá tta . Nem lá tta meg igazában, m ert nem tu d o tt eléggé hin n i benne, bár nagy k o rtá rsa i, Husserl és ta n ítv á n y a i éppen ezt á l­ líto ttá k élesen elébe: de az örök jelentések szem léle­ tébe elm erült fenom enológia viszont a szellem tö rté ­ neti életét és eg y általáb an m inden jelentés, érték és szellem v alóságát nem veszi kellőleg tekintetbe és ezért a szellem m egértésnek csak egyik oldaláról h o rd ja össze a n y ag át, am in t D ilthey a m ásikról h o rd ta ; teljes szellem m egértésre így szintén nem ju t el. D ilthey ta n ítv á n y a i, Spranger és Rothacker, m ár éppen a lélek szellem i s tru k tú rá já n a k és a szel­ lem i élet örök jele n té sta rta lm á n a k földerítésére ve­ tik a fő súlyt. M ind Hegel, m ind K ie rk e g a a rd és D ilthey fölött áll és m a is még kitűnően felhasznál­ ható az em beri szellem egyik legnagyobb ism erője, Szent Ágoston : ő az egyéni és a közösségi szellem et m ind tö rté n eti életében, m ind az örökkévalósághoz, Istenhez és ideáihoz való viszonyában csodálatos v i­ lágossággal ra g a d ja m eg; legjobban — és ta lá n v e r­ senyen kívül legjobban az egész világirodalom ban — m égis a személyes em beri szellem et és ennek az Istenséghez való viszonyát ism erte és jellem ezte. Ma a szellem m egértéséhez és bem utatásához leg telje­ sebben Nicolai H artm ann ju to tt el, D a s P r o b l e m d e s g e i s t i g e n S e i n s (1933) cím ű kiváló m u n ­ k ájában, am elyre a következő fejtegetésekben g y a k ­ ra n tek in te tte l kell m ajd lennünk, ő lá tja a tö rté ­ n e ti életet, a lelket és az örök jelentések, az ideák v ilá g á t: elemzései olyan finom ak és m élyek, m int ism eretelm életi és etik ai m unkáiban; n ag y fogyat-

1U

164

NEGYEDIK KÉSZ

,s kozása csupán a m etafizik ai elm élyítés h iá n y a és egyenes tag ad ása, aiffe-ly k itűnő b e lá tása in ak végső m egalapozását, m egrögzítését és összekapcsolását m eg g áto lja; m űve m indam ellett az em beri szellem legjobb egységesen összefoglaló b em utatása. Az em ­ b eri szellem v izsg á latá n ak felsorolt m ódszerei m el­ le tt és azokat utolsóként kiegészítve u g y a n is itt is szükséges a szellem b a tá ro zm á n y a in a k a végső m e­ tafizik a i léta la p o k ra való visszavezetése: hiszen be­ lőlük fakad éppen a szellem. Ezzel kiegészítve H a r t­ m ann m u n k ája valóban n a g y tökéletességet érne el. H azai irod alm u n k b an az em beri szellem egész te rü ­ letére vonatkozó értékes m egállapításokban gazdag Kornis Gyula összefoglaló m u n k ája, a T ö r t é n e t f i l o z ó f i a . A m i célunk m ost m á r az előző részekből n y e rt m egism erések a la p já n az em beri szellem m i­ v o ltán ak és életének, s tru k tú rá já n a k és legfőbb je ­ len té sta rta lm a in a k rövid, vázlatos, de lehetőleg egy­ séges, összefüggő bem utatása. 663. A z egyéni emberi szellem és tudatossága. Az em beri szellem nek s a já t em beri sík já n végső for­ rá s a és hordozója az em beri egyén lelkében élő szel­ lem iség. Ez e g y ú tta l az em beri szellem legm élyebb és legkevésbbé láth a tó , sőt lá th a ta tla n a la k ja : ön­ m ag áb an azonban kik i a legközvetetlenebbül élheti át. E z é rt és m ivel vizsgálódásunknak i tt elé rt fokán m á r a term észettől előbbrevalótól is elin d u lh atu n k , m indenekelőtt ezt p ró b álju k m eg felderíteni. M un­ k án k közben elk erü lh etetlen lesz néh án y végső m eg­ á lla p ítá st m á r itt b eik tatn u n k , b á r ezeknek igazolá­ sá t a h a rm a d ik és negyedik fejezetre kell fe n n ta rta ­ nunk. O tt azt is m egadjuk: a sz ellem stru k tú ra szük­ séges b em u tatásáb ó l ezek a vonások ki nem h a g y ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

165

hatók és éppen azt bizonyítják, hogy a szellem tel­ jes m egértéséhez a m ajd regresszív úto n kiépítéshez ju tó végső m etafizikai m egalapozás elkerülhetetlen. E zért m ost m ár nem ta r tju k vissza a jellem zést, h a ­ nem lehetőleg teljesen törekszünk m egadni, hogy m egérthetővé váljék a szellem lényege; az itt elért „m agas régiókból“ azu tán am úgy is csakham ar a végső m etafizikai források felderítéséhez és igazolá­ sához szállunk fel. Az em beri egyén szellem ét elsősorban a tu d ato s­ ság jellem zi. Lelki életünk, am in t lá ttu k , nem m in­ den tekintetben tudatos, és még a teljes tu d a tb a n is, am elyben m inden egyszer m ár á té lt tudatos m arad, az em beri lélek potenciális végtelensége, k im eríth e­ tetlensége folytán m indig szunnyad olyasm i, am i m ég nem tudatos, csak azzá lehet: tisz ta tu d ato s­ sággá az em beri lélek, m ég a teljes tu d a tú tisz ta lé­ lek, sem lehet sohasem, azért, m ert akkor potenc ia litá sá t kellene elveszítenie és a k tu á lisa n végte­ lenné, Istenné lenne. Az em beri lélek k im e ríth e te t­ lensége teh á t an n yiban le tt m egvalósult, tényleges szellemmé, am ennyiben tudatossá v á lt; többi, még nem tu datosult, egész m ivoltában még csak lehető szellemiség, b á r egészében tényleges lélek: ennyiben az em beri lélek és az egyéni szellem nem esik telje ­ sen egybe, hanem a lélek éppen m ind teljesebben szellemmé lesz. A szellem tu d ato sság a d e fin iá lh a ta tla n ős­ tu lajd o n ság : belső fény, világosság, am ellyel az egyén szelleme m eg v ilág ítja és — szellem ileg — lá tja önm agát és m ást. Ebben a tekintetben a tu d a ­ tosság kétféle: öntudatosság, am ely m ag á ra az egyén szellem ére irá n y u l, és tá rg y i tudatosság,

166

NEGYEDIK RÉSZ

rV am ely az egyén szellem ével szem ben álló m ásra, t á r ­ g y a k ra irá n y u l. Az em beri tu d a t biológiailag kötött és befolyásolt fejlődési rendjében előbb a tá r g y tu ­ d a t és csak a zu tán a reflexív, az ö n tu d at alak u l ki; tisz tá n szellem i tek in te tb e n azonban az öntudat, am ely m eglehet tá rg y tu d a t nélkül, előbbre való a tá rg y tu d a tn á l, am ellyel m indig az ö n tu d atn a k leg ­ alább az a jelentkezése kapcsolódik, hogy én tudok a tárg y ró l, Ez a sorrend azonban nem időbeli, h a ­ nem „logikai“ ren d és lehetséges, hogy a teljes tu ­ d a tb a n is v an tá rg y tu d a t világosan k ife jle tt ön tu d at nélkül; és éppen az öntudatosság világos kifejlődése jelen ti a tud ato sság és vele a szellem iség — nem e r­ kölcsi értelem ben v e tt — tökéletessé válását, az ön­ tu d atosság foka jele n ti a szellem iség fokát. 664. A z egyéni szellem személyes alanyisága. Az egyén öntudatossága szorosan e g y énhez, v agyis önálló alanyhoz kötött, ennyiben a szó teljes és egy­ ú tta l m etafizik ai értelm ében v e tt szem élyiség: az egyén szelleme te h á t személy. A m in t lá tn i fogjuk, ez, az egyén szelleme — -de nem csak az em beré — az egyetlen szem élyes szellem ; ezért N. H artm ann jog­ gal nevezheti éppen az egyén szellem ét szem élyes szellem nek. M it ta rta lm a z ez a szem ély? M indenek­ előtt s a já t tu d ato sság án ak , ö n tu d a tá n a k és tá r g y ­ tu d a tá n a k forrása, v ag y is alany. Az a la n y a szem é­ lyes tu d a tfo rrá s, a tudatos én, akinek tu d a ta k tu s a irá n y u lh a t reflexíve ö n m ag ára és kifelé a vele szem ben álló tá rg y ra . A tá rg y ebben a szellem böl­ cseleti értelem ben éppen az a la n n y a l szem ben álló m ás, am elyre az a la n y tá rg y a s tu d a ta k tu s a irá n y u l, am ely az a la n n y a l sem m iképen nem folyik egybe, hanem attól h a tá ro z o tta n d ista n c iá iv á v a n ; a m in t

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

167

látn i fogjuk, a tá rg y egyetem es m etafizikai jelen­ tése is m egfelel ilyen fogalm ának. M ivel az ön tu d at önm agában teljesen m eg leh et7tá rg y tu d a t nélkül, de a teljesen k ife jle tt tá rg y tu d a t nem lehet meg ön tu ­ d at nélkül, ezért az alan y és a tá rg y fogalm ai nem egym ást kölcsönösen m egkívánó, egyrangú, k o rre lát fogalm ak, hanem az alanyé előbbrevaló és a tá r g y ­ fogalom m agasabb feltétele, viszont a tá rg y és fo­ galm a az a lan y n ak és fogalm ának nem feltétele: a legősibb, tisz ta és tökéletes, személyes szellem való­ ban csak alan y és sem m iképen nem tárg y . 665. A személyes szellem élő, tevékeny erő. A személyes szellem teh á t alany, vagyis a tudatosság és a tu d ata k tu so k forrása. A szellem tudatossága, am ely aktusokban valósul meg, m indig ak tív, tevé­ kenység: a személyes szellem te h á t e g y ú tta l tevé­ keny, tevékenység fo rrása és hordozója. M int ilyen e r ő , éppen tevékenységét, a k tu sa it létesítő erő és am ennyiben tu d a ta k tu sa iv a l m á s t , tu d a tá n a k t á r ­ g y a i t is létesíti, ható ok; tisz ta reflexív tevékenysé­ gében, am elyben önm agát term észetesen nem hozza létre, nem ok és önm agának nem h atása, de tu d a t­ tá rg y a in a k igenis oka és ezek h atásai, okozatai. M int tevékeny erő a szem élyes szellem e g y ú tta l a szó legteljesebb és legm élyebb értelm ében eleven, élő és tevékenységnek, azaz életnek a fo rrá sa és hordozója. T á rg y tu d a tá b a n van tu d atv ilá g a , szem­ léletes és nem szem léletes eszméinek, vagyis képze­ teinek, gondolatainak n agy kiterjedésű és folyton növekvő köre, am elynek ő terem tő és fen n tartó ereje, am ely tőle n y eri létét és világosságát, m int Platon tan ítá sá b a n az ideák világ a fénylő napjától, a Jó ideájától. Ilyen központi éltető nap a személyes

168

NEGYEDIK KÉSZ

szellem tu d atv ilá g á b an , kis istenség kis v ilágrendje fölött; de ez a kicsiség csak viszonylagos, önm agá­ ban korántsem jelen i csekélységet: a teljes tu d at v izsg álatak o r lá ttu k a n n ak csodálatos erejét és nag y ság át. 666. A személyes szellem szabadsága és eredeti­ sége, céltudatossága és célirányúsága. A személyes szellem további lényeges tu la jd o n sá g a szabadsága. M it jelen t ez? J e le n ti m indenekelőtt azt, hogy sa já t m a g a ta rtá s a és alk o tásv ilág a tőle ered, olyan mó­ don, hogy sem m iképen sem folyik lényegileg v a la ­ m ely benne v ag y kívüle lévő, de tőle független tö r­ vény szerint belőle, hanem létrejövetelében v ag y el­ m ara d ásá b a n éppen lényegileg tőle függ. V agyis szabadsága végső értelem ben azt jelenti, hogy a sze­ m élyes szellem — te h á t az ö n t u d a t o s u l t é s t u ­ d a t o s a n h a t ó lelkiség — lényegében önm agától ered, önm agán alapul, elsősorban csakis ö nm agára m egy vissza: ez a szem élyes szellem gyökeres erede­ tisége. Lehetőségében nem önm agán, hanem a — tá rg y k é n t létesült, te re m te tt — egyéni lelkiségen alap u l az em ber szem élyes szellem e; de tényleges­ ségében önm agától ered, v ag y is szabadon konstitu á lja , szervezi önm agát és v ilág át. E zt a végső sza­ b a d ság á t az em beri lélek testhezkötöttsége és testi függése sokban k o rlá to zh a tja , de lényegileg m eg nem szü n teth eti; viszont éppen ez a szabadsága az em ber testi és pszichofizikai szervezetének a la k u lá ­ sá t is jelentősen m eghatározza. A szem élyes szellem term észetes sorrendben első, a k a ra ti a k tiv itá sá b a n gyökerező szabadságát nem é rin ti, sőt ellenkezőleg, vele teljes h arm ó n iáb an v an az a tény, hogy értelm i kibontakozása szükségszerű belátási aktusokban

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

169

m egy végbe és hogy érzelm i kibontakozása sem ne­ vezhető szorosan véve szabadnak, hanem éppen kö­ veti lényegileg szabad és szellem i életét vezető a k a ­ ra ti, v a la m in t szükségszerű értelm i ak tu sa in ak öszszeszövődését. Ez a szabad, ö n tu d a tta l és tá rg y tu d a tta l bíró, eleven és tevékeny szellem e g y ú tta l céltudatos: a la ­ n y iság án ak el nem é rt fokait, álla p o ta it, közösségi és tá rg y i v ilág án ak meg nem való síto tt szervezeteit, m űveit, tetteit, b e lá tása it világos eszmékben, képze­ leti képekben, gondolatokban, a v ag y hom ályos, m áskor m egint igen h atá ro zo tt m egsejtésekben, problém atudatban av ag y feladatérzésben, esetleg egyenesen a k a ra ti ak tu sb an felveti és szándékában m in t elérendőket, m egvalósítandókat m ag án ak k i­ tűzi. Ezek szerint a világosan vagy hom ályosan tu ­ dott, belátott, elképzelt vagy m egérzett és m egvaló­ sítá s ra k itű zö tt eszmék, vagyis célok szerint foly­ ta tja tevékenységét a személyes szellem m indaddig, am íg vagy eléri, m egvalósítja, vagy legalább is m eg­ közelíti őket; v ag y pedig elnem érésükön kétségbeesve, esetleg őket m ásokkal felcserélve, c é ljait elejti vagy elveszti, vagy á ta la k ítja . Ez a céltudatos szellem cél­ irá n y ú törekvése és tevékenysége. Nem m inden tö­ rekvése és tevékenysége a személyes szellem nek cél­ irá n y ú : de a t u d a t o s a n é l ő é s h a t ó s z e ­ m é l y e s s z e l l e m nagyon sok, sőt legtöbb tevé­ kenységében v an értelm ileg vagy képzeletileg vagy érzelm ileg felvetett és a k a ra tila g á tv e tt, esetleg egyenesen eredetileg az a k a ra ttó l felv etett célirá­ nyúság és term észetesen ebből g y ak ran , b á r nem m indig folyó célszerűség is. E zért a célirányúság m in t céltudatosság, célratörekvés és céltevékenység

170

NEGYEDIK RÉSZ

a szem élyes szellem nek egyenesen egyik lényegesen jellem ző vonása. K érdezhető volna, hogyan lehetséges e g y á lta lá ­ ban célirányúság? H iszen am íg a céleszmék a sze­ m élyes szellem ben nem vetődnek fel, nem lehetnek célok, h a pedig m á r felvetődtek, tu datbeli, szellem i valóságok is, v ag y is valam iképen m egvalósultak. Ez az aggodalom azonban könnyen eloszlatható. Sok cél v alam ely közösségi v a g y fizikai állapot, tá rg y elérése, m egvalósítása, am ellyel a céleszme valósága nem egyenlő: pl. egy új társa d alm i rend v a g y egy g ép g y ár eszm éje közösségi illetőleg fizikai v aló ság á­ tól nagyon különbözik. Ámde a szem élyes szellem a la n y i állapota, pl. szentsége is nagyon különbözik ennek felötlő eszm éjétől v a g y fe lte tt szándékától. E g y készen felcsendülő m elódia ennek tu d atb eli m űvalóságától nem különbözik és felötlésében nem is kell céltevékenységnek, csupán sp o n tán szellem i alkotótevékenységnek lennie; de m á r egy d rám a terve v ag y egy problém aelgondolás a k iv itt d rá m á ­ tól v a g y a problém am egoldástól m in t tu d atb e li való­ ságtól is igen különbözik. E z é rt a céleszme v a g y -ér­ zelem felvetése és a cél a k a ra ti felá llítá sa a célra irá n y u ló tu d ato s szellem i m egvalósító tevékenység­ nek csak kezdete és fo ly ta tá sán a k irán y jelző je — m íg a szorosan v e tt irá n y ító m ag a a céltudatosan tevékeny szem élyes szellem — : ez a tu d ato s szellem i tevékenységnek szolgáló i r á n y j e l z é s a cél tulajdonképeni m ivolta. I l y e n irán y jelző értelem ­ ben, v ag y is lényegében passzív, tá rg y i, azaz á tv itt jelentéssel, „ok“, a tevékenység „fo rrása “, a célesz­ m ében lévő cél; hogy m i n t c é l m ásrészt vég is, világos és később m ég szóba kerülő vonása.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

171

667. A z emberi személyes szellem kettős sarkítottsága és fejlődésének dialektikus volta. A szemé­ lyes szellem kifejlődése sajátságos d ialektikus moz­ gásban m egy végbe, am elyet legnagyobb ism erői, pl. Szent Ágoston v ag y Kierkegaard, m élyenjáróan jellem eztek és Peter W ust több könyvben (N a i v i ­ tät und Pietät, Die Dialektik des G e i s t e s ) részletesen is m egrajzolni iparkodik. A személyes szellem nek ez a d ialektikus m ozgása onnan ered, hogy két sa rk p o n tja van. Az egyik ön­ m aga, hiszen ő szabad, m int szellem önm agán n y u g ­ szik és tu d atv ilá g á n ak alkotója. A m ásik sarkpont, am elyre term észete szerint vonatkozik, azonban r a jta tú l van: ezt m inden lény és m inden szellem i­ ség személyes szellemi ősforrásában, az em beri lélek közvetetlen okában, az isteni szellem ben ta lá lju k m ajd meg. A személyes szellem term észetesen h a jlik sa já t szabad volta felé; de u g y an ú g y term észetében van a hajlás ősforrása, lehetőségének alap ja, léleklétének oka és t ö k é l e t e s szellem i kibontakozásá­ nak főfeltétele felé. K ettős sark íto ttsá g á b a n rejlik teh á t dialektikus fejlődésének a titk a ; és fejlődésé­ nek, am elyet sa já t m agának szabadon kell vezetnie, önm aga ellen h a la d v a szabadságának alárendelé­ sére kell elju tn ia, hogy szellem iségének tökéletes k i­ bontakozását, végcélját az isteni ősszellem ben elér­ hesse: itt van szellem voltának látszólagos paradoxona a la tt rejlő legm élyebb igazsága, am elyet ké­ sőbb még jobban m egism erünk és itt kellő igazolás h íjá n még csak előlegezhetünk. 668. A személyes szellem fejlődésének dialekti­ kája; alapvető személyes szellemtípusok. Az ö n tu ­ d a tra ébredő szellem fő jellem vonása kezdetben a

172

NEGYEDIK RÉSZ

naiv itás. Ez a szellem i m a g a ta rtá s egyszerű term é­ szetessége, jó értelem ben v e tt együgyűsége, a tap a szta ltság és a ra ffin á lts á g h ián y a, am ikor a fel­ ébredt szellem gyerm ekes közvetlenséggel a d ja sa­ j á t egyszerű lén y ét és m ásokat is egyszerűen, ú g y am in t őket lá tja , többnyire m agához hasonló egy­ szerűségűnek fog fel. E nnek a n a iv itá sn a k á lta lá ­ b an két oldala van. Az egyik egy eredeti á rta tla n ­ ság és tisztaság, am ellyel az ébredő szellem term é­ szetes m ódon az őt igénylő jóság, igazság, szépség felé fordul, m e rt érzi re á ju k való ősi és term észetes vonatkozását, vele szem ben fennálló term észetes ig én y ü k et: ez a term észetes értékigenlés az a vonása az éppen feln y ílt szem élyes szellem nek, am elyet n aív kegyeletnek, gyerm ekes p ietá sn ak nevezhe­ tünk. Ezzel szem ben áll a felnyíló szellem kezdetle­ ges, de szintén ősi m aga felé fordulása, szabadon szem élyes v o ltán ak szuverenitási igénye, am ely az irá n ta felm erülő követelm ényekkel való ellenkezés­ ben, az abszolút értékek kötelezőségének tag a d á si h a jla m á b a n ny ilatk o zik meg. Ezzel m in d já rt adva v an a szem élyes szellem életének kezdetén belső d ialek tik ája. I t t m erül fel a zu tán az a szellem i állapot, am e­ ly et K ie rk e g a a rd olyan fényesen jellem ez és am ely főleg a szem élyes szellem e felem ás, k étlaki, d ialek ­ tik u s jellegéből folyik: a félelem. A szellem fél a jótól és az igaztól, m ert ezek szabadságában vélt függetlenségét, am elyet fe n n ta rta n i és kiép íten i sze­ retne, fenyegetik; de fél a rossztól és hazugtól is, m e rt ezek feneketlen örvénybe húzzák. F él önm agától, m ert s a já t szellem alatti m élységeibe nem lá t bele és re tte g azok ta rta lm á tó l; de fél s a já t m eg n y ílt szel­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

173

lem voltától is, m ert abban a szabadság végtelen le­ hetőségeket tá r fel, am elyekbe sa já t döntésével kell elhatározóan és korlátozóan, belőlük m indig e g y lehetőséget visszav o n h atatlan u l m egvalósítva, lép­ nie. Ez a félelem különösen két korszakban jele n t­ kezik feltűnően, am ikor az egyén szellem isége leg­ erősebben m egnyílik: az önm agának tu d a tá ra éb­ redő kis gyerm eknél és az önm agát a m indenség végtelen egészében és m égis sa já t végtelen szellemi zártság áb an és m ag án y áb an m egpillantó serdülőben. A félelm et á lta lá b a n kétféle m a g a ta rtá s kíséri a szem élyes szellem d ialektikus vo ltán ak m egfelelően: az értékek irá n t való csodálat és tisztelet, v alam in t az irá n tu k m ár ébredő szeretet, és a velük szemben álló dac, am ely az egyént föléjük v agy legalább is k ívülük a k a rja állítani. A m abból fejlődik a szemé­ lyiséget az értékeknek odaadni hajlandó hit, emeb­ ből a szem élyiséget velük szem ben függetleníteni törekvő gőgös m agabízás. Á ltaláb an m indkettő öszszeszövődik az em bernél: am az az erény, emez a bűn forrása. 668/a. A félszellem. Ámde ez az összeszövődés igen különböző lehet. Az em berek legnagyobb része m int szellem igen kicsiny és szellem i vonásaik is elég gyöngén fejlettek, jellegtelenek: így h itü k is gyenge és m agabízásuk is in g atag . Ez a szellemi gyarlóság típusa, a „tökéletlenségé“, e szó tré fás színű köznapi értelm ében. Az ilyen szem élyes szel­ lem d iale k tik á ja az ingadozásban, esetiés-botlásban m utatkozik meg, am elynek igazi kiteljesedése nem szokott bekövetkezni, hanem ennek egy fa jta pótléka áll be: vagy a m agabízás rezignációja, féljellegű kétségbeesése és az é rté k h it több-kevesebb m egálla­

174

NEGYEDIK KÉSZ

podása, v ag y a h it rezignációja, fél-kétségbeesése és a m agabízásnak előbb félig-m eddig való megcsökönyösödése, végül pedig összeomlása, am i u tá n az egész, tökéletlenül felépült szellem i stru k tú rá b ó l nem sok m arad. Ezek a „félszellem ek“. 668/b. A tragikus szellem. A m ásodik típ u s az erős egyéniségű és erős m agabízású szellem, akiben azonban erős é rté k b it is él; de ezt m agabízásának alárendelve, az értékeket önerejéből a k a rja győze­ lem re vinni, m in teg y ú g y érezve, bogy az ő szabad, terem tő szellem i ereje ad nekik h a ta lm a t, érvénye­ sülési lehetőséget. Ez a tip ik u san tra g ik u s szellem : m ert m agabízásának össze kell om lania, kétségbe kell esnie, hiszen az értékek nem szorulnak reá, h a ­ nem ellenkezőleg, teljes odaadását ig én y lik ; és ő m aga nem v ih et végső győzelem re olyan értékeket, am elyek reá, a nem őserősre, nem alapozhatok, h a ­ nem am elyekre neki kell éppen alapozódnia. M aga­ ta rtá s a tra g ik u m a , szellem i s tr u k tú rá ja tra g ik u s, ennek összeom lása k a ta sz tró fá ja : de a hordozott é r­ tékek az összeom lottat végül felem elik, a bu k ásáb an kiégett, m agabízástól m eg tisztu lt szellem et m eg v ált­ já k és m egszentelik. Ez a tra g ik u s szellem típus összeom lásának és m eg tisztu lásán ak a fo ly am ata; a la k ja m egragadó erővel és e g y ú tta l m egindító mó­ don tű n ik elénk éppen N. H artm ann gondolkodásá­ ból. 668/c. A kom ikus szellem. A h a rm a d ik szellem ­ típ u s m agabízása nagy, é rté k a rro g á lá sa is nagy, de tényleges értékbordozása, é rté k ta rta lm a csekély: ez a kom ikus szellem típus, am ely s a já t belső m agvatlanságán, értékürességén om lik el, de sú ly ta la n sá g a fo ly tán nem nag y o t esik, b á r s a já t igényeiben ko­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

175

losszusként fenyegetett. Ez a — sit venia verbo — szellemi hólyag, am ely elpukkan és belső a rá n y ta ­ lan ság án ak sem m iképen sem borzasztónak kiderülő ellentétével, v alam in t m egérdem elt bukásának hozzá illő jelentéktelenségével d e rű t fakaszt. 668/d. K om ikum és tragikum összeszövődése a személyes emberi szellemben. V oltaképen a le g tra ­ gikusabb em beri szellem ben is v an kom ikus vonás: hiszen kozm ikus arányokból tekintve igen nagyon túlem elte m agát önbízásában értékein; és a legkom ikusabb em bert is ném i értéke kom ollyá teszi és elom lásába tra g ik u s szálat sző; a félszellem össze­ om lásában is van tra g ik u m és kom ikum eg y arán t, csak m indegyik fél módon, m íg az igazi tra g ik u s egyénben egész tra g ik u m m ellett „fél“ kom ikum és az igazi kom ikusban egész kom ikum m ellett „fél“ tra g ik u m érvényesül. A ki az em beri szellem ben és életében m indkét vonást eg yütt, egybeszőve lá tja , kom olyan és derűvel nézve azt, az lá tja igazában hum orra] és igen átfogóan az em ber szellemét. 668/e. A diabolikus szellem. Csak k ét szélsőség áll ezen az általános em beri szellem iségen kívül. Az egyik a diabolikus szellem, aki az érté k h ite t önm a­ gából kezdettől fogva kiöli, n a iv itá sá t egyoldalú és szélső érté k ta g a d á sá n a k term észetellenessége foly­ tán h a m a r elveszíti, pietást, csodálatot, tiszteletet, szeretetet elnyom és ra ffin á lta n gőgös m agabízását önistenítésig fokozza: elv ak u ltan belefúródik ön­ m agába és szabadon csak önm agának él, m inden m ást rombol, b á r ez végnélküli pusztulása, sorva­ dása, halála. De ő abban a k a r kielégülni, am it el nem érhet, azt keresi, am iben boldogtalan, m ert csak önm agát a k a rja és m ást nem : szabadon és

176

NEGYEDIK RÉSZ

szüntelenül sa já t boldogtalan vo ltáb an keres kielé­ g ülést; m ivel kielégülését csak ebben keresi, nem fordul vissza, de m ivel soha m eg nem ta lá lja , bol­ d o g talan lesz és m arad. Ez a szellem iét egyik leg ­ érdekesebb a la k ja, szélsőséges, de nem irre á lis típusa, am ely em beri szellem ben is kivételesen m eg­ v aló su lh at: ak i nem lá tja reális lehetőségét, csupán sa já t szellem iségének fogyatékosságát, döntési ere­ jének k o rlá to zo ttsá g á t ta n ú s ítja . E hhez a típushoz különben m ég egyszer visszatérünk. 668/f. A bölcs és szent szellem. A m ásik szélsősé­ ges típ u s az, aki a m agabízást ny o m ja el m agában és szabadon és egyenesen h a la d m ag át m eg tag ad v a és szabadságát alárendelve a h itt értékek szeretetében és m egvalósításában előre. E bben is m eghal énisége, m agabízása, de nem félig-m eddig és elkese­ redve, m in t az átlag típ u so k b an , és nem is m indig halódva, de sohasem halva, m in t a diabolikusban; hanem a m agabízás h a lá lá n a k fájd alm áb an is öröm ­ mel, az éniségnek ezt a h a lá lá t szabadon a k a rv a is, éppen az értékeknek való odaadásából. Ez a szellem ­ típ u s m e g ta lá lta a szellem élet legm élyebb értelm ét és ren d eltetését és elérte c é lját: a szellem i v ilá g ­ renddel tökéletes h a rm ó n iáb a ju t és m in t az abszo­ lú t, örök értékektől hordozott és azoktól b etö ltö tt, őket m ag áb an szabadon szeretetből m egvalósító, de m ag á t nekik e g y ú tta l szabadon és szeretetből a lá ­ rendelő, odaadó bölcs és szent tám ad fel és elm úlhata tla n u l éli tökéletes és örökértékű szellem életét a szellem i öntudatosság és tevékenység legm agasabb fokán. Ezzel a k ét szélső típ u ssal m ár az em beri élet jellem zése során találk o ztu n k , de m ost m élyebben,

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

177

m int tu datos szellem alkatokat é rtjü k meg őket; leg­ m élyebb értelm üket m ajd csak a negyedik fejezet­ ben lá th a tju k . M indkét típ u s egész, nem fél: am az egészen rom lott, emez egészen tökéletessé lett. E zért egyik sem tra g ik u s és nem is kom ikus és a hum oros életszem léletbe sem férnek bele, hanem an n ak h a tá ­ rá t jelzik, ezen e g y ú tta l tú l is lépve: a hum oros életszem lélet teh á t m ély és igaz, de nem teljes, hanem a teljes életszem léletnek csak egy szelete, am elyből az em beri élet és szellem legnagyobb m etafizikai m ély­ ségei még hiányoznak. 669. A személyes szellem egyéni zártsága és lété­ nek magvas önállósága, súlya. Ezek a szem élyes em ­ beri szellem életvonalainak egyetem es fejlődési tö r­ vényszerűségei; ámde azokon belül m inden szemé­ lyes szellem teljes konkrét egyéniség, egyéni s tru k ­ tú rá v a l, tartalo m m al és kibontakozással. Sőt egyé­ niségét az jellem zi, hogy l é n y e g i l e g ö n m a ­ g á b a z á r t , közvetetlenül meg sem közelíthető: a m ás lelkének m élyére egyenesen b elátn i nem tu ­ dunk, csupán kifejező hatásaiból ra g a d ju k meg. Sze­ m élyes szellem nekünk csak az em berben, ennek tes­ téhez kötött lelkiségében ism eretes: de tu d ju k , hogy e lelki élet m élyén a teljes tu d a t tisz ta lelkisége és szellem i ereje él és m űködik. E z é rt nem teljesen osztható N. H artmann állítása, hogy „lebegő“ vagyis önálló szellem et sehol sem találu n k . Nem is egészen illik a lebegés kifejezése az önálló szellem re: m ert testetlenségét ug y an kifejezi, de a m ellett valam i könnyűség, súlytalanság, illanékonyság látsz a tá t kelti. P edig a személyes szellem ennek éppen ellen­ kezője: l e g f ő b b d i m e n z i ó j a a m é l y s é g é s jellem zője éppen a testi v a ló s á g n á l sok­

178

NEGYEDIK RÉSZ

k a i n a g y o b b m a g v a s s á g , e r ő , „s ú 1y “. H i­ szen b eláttu k , hogy az em beri tu d a t lelki életének lelki alap ja, fo rrá sa és hordozója a teljes tu d at, am ely önállóságában gazdag, m ély, m agvas, h a ta l­ m as valóság és éppen öntudatossága, v ag y is szelle­ m isége n a g y terem tő erőt jele n t; sem m iképen sem tek in th ető valam i könnyed, lebegő, a n y a g ta la n fu ­ v allatn ak . E n n y ire különben H a rtm a n n sem k ív án ja vin n i a h asonlatot; m ert b á r az ő szellem elve önm a­ gában gyönge, önállótlan, csak a szervességre és ennek lelkiségére épül, „ezen n yugszik“, de azért igen m ély és súlyos realitás. A valóságban azonban m ég sokkal m élyebb, súlyosabb és a testi valóság­ n ál gyökeresebben önálló: sőt éppen az önm agában m egálló szem élyes szellem iét alapozza meg a testi életet és szervezetet. E zt csakham ar igazolva látju k . 670. A személyes szellemben lévő folyam atszerű­

ség és ennek maradandó alapja; a személyes szellem időbelisége és időtalkotó időfelettisége; vonatkozása az örökkévalóságra. Az előbbiekből belátható, hogy b á r tevékenységében folyam atszerűség, processzualitás n y ilv á n u l meg, korántsem tek in th ető a szemé­ lyes szellem tisz ta processzualitásnak, m ár csak azért sem, m e rt — a m in t H artm ann jól lá tja — s a já t idő­ ben szétterjedő processzualitásán felülem elkedni és azt egybefoglalni képes. H iszen az időben élő és ható szem élyes szellem e g y ú tta l em lékezet: s a já t, időben elszórt életét és h a tá s a it egységesítő ö n tu d atb an fo g ja át, m ú ltjá b a n ö n m agát ism eri és azzal m ag á t azonosnak tu d ja . De nem csak ezt; jö vőjét is bizo­ nyos m értékben előre tu d ja venni: tervez és jövőjé­ ről, am ely gondja, gondoskodni ip arkodik; jövőjére gondol, elképzeli és kiszám ítan i p róbálja, végül el­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

179

h atáro zásaiv al és belőlük fakadó tetteivel terveinek m egfelelően, céltudatosan és célszerűen m egvalósí­ tani, jelenné v á lta n i törekszik. íg y az időben áll és él: de e g y ú tta l az idő fölé is em elkedik időt átfogó és tevékenységében időt nem csak átélő, hanem a l­ kotó m ivoltában. S m ind e fölött örök értékekhez tu d ja m ag á t vonatkozásban és szerintük ítéli' meg a k a rv a -a k a ra tla n önm agát: azaz a személyes szel­ lem e g y ú tta l lelkiism eret, v agyis s a já t ítélete tu d a ­ tos értékvonatkozásában; szabadságával és tu d ato s­ ságával, v a la m in t tudatos értékvonatkozásával eg y ü tt j á r etikus m ivolta és etik ai felelőssége. Valóban, azt láttu k , hogy a teljes tu d a tú én nem csak időbeli, hanem gyökerében időfeletti, időt terem tő és egybefogó ta rta m ú : ez a ta rta m pedig m ár „fél öröklét“, am elynek nincs a szó teljes é r­ telm ében v e tt m ú ltja, am ely jövőbe lá t és m eg­ ra g a d ja az örökkévalót a jóság, igazság és szépség abszolút érvényességében. 671. A személyes emberi szellem önálló és öncélú, de nem független kovácsa saját sorsának. A szemé­ lyes szellem teh á t aktív, folyton a k a ra ti, értelm i, érzelm i, cselekvő, gondolkodó, alkotó aktusok való­ sításáb an él, de m aga nem csak aktus, hanem első­ sorban éppen az ak tu s eleven forrása, az ágens, a személyes erő. íg y felszerelve önálló valóság, ön­ m agában á llh a t és ö nm agáért élhet és jó t á llh a t a személyes szellem : Hegellel szólva önm agában és önm agáért van, éppen önálló és öncélú. De nem fü g ­ getlen: önértéket csak az örök értékek m egvalósítá­ sával nyerhet, különben fogyatékos, üres, — legm é­ lyebb értelem ben — m ag v atlan , sú ly ta la n és erő t­ len lesz. M ivel pedig az érték m egvalósítása vagy 12*

180

NEGYEDIK RÉSZ

m eg tag ad ása a szem élyes szellem szabadságában áll, s a já t so rsának is valóban kovácsa, so rsát önm aga szabja m eg: am i külső h atás, m in t tőle idegen a k a ­ raté, e n n y i b e n s z á m á r a v é l e t l e n k é n t éri, az sorsának része csak sa já t, ahhoz való m a g a ta r­ tá sa következtében és e m a g a ta rtá s szerint lesz. A véletlen te h á t voltaképen szellem kategória; de nem végső értelm ű, hiszen a véletlen h a tá s okának tu d ato s szab ad ság ára és végső fokon — a m in t lá tn i fogjuk — a m indenség rendjében b írt egyetem es é r­ telm ére m egy vissza. A term észetben ezért nincs vé­ letlen, csupán rend-es; csak a szabad és tudatos szel­ lem szám ára véletlen az idegen szabadság előre nem ism e rt és szab ad ság át érin tő rá h a tá sa . És m ivel ez m a g a ta rtá s á n a k n y ilv á n ítá s á ra készteti, sorsának részévé lesz: de m ár ő á lta la . A szem élyes szellem so rsát az örök szellem i élettörvények határozzák meg, de ezek a törvények a szem élyes szellem élet­ a la k u lá sá t s a já t szabad döntése következtében sza­ bályozzák: íg y sorsának döntő tényezője önm aga. 672. A személyes emberi szellem kiegészülési

törekvése; találkozása a ie-vel és a közösségi szel­ lem kiemelkedése. A személyes, a la n y i szellem, sa ­ j á t tu d atkörébe zárva, m élységesen m agányos: „én­ jének szentélyében“ egyedül v an önm agával és ön­ m agában, ide kív ü lrő l be nem h a to lh a t senki. Ámde ez a szellem, b á r kim eríth etetlen , m égsem m egvaló­ su lt végtelen, ezért sohasem is igazában m indenoldalú: te h á t kiegészítésre, tá m o g a tá sra szorul és keresi a m ásik szellem et. M ásrészt a szem élyes em ­ beri szellem hatóképességével önm agán túl, önm a­ gán kív ü l is tu d h a tn i és törekszik is önm agán k í­ vül h a tá sa iv a l k ite rje d n i, h ató k ö rét k ite rje szte n i:

AZ EMBEK VILÁGHELYZETE

181

N. H artm ann jó m eg állap ítása szerin t expanzív. H a ­ tásai, am elyeket nem sokára részletesebben jellem e­ zünk, m agukon h o rd ják szellem iségének és egyéni­ ségének bélyegét: kifejezik őt. És önm agán tú l foly­ ta to tt hatótevékenységében, am elynek lehetőségével a következő fejezetben foglalkozunk, m ás szellem i­ séget és egyéniséget kifejező hatásokkal találkozik a személyes em beri szellem : é n j é v e l s z e m b e n f e l m e r ü l a m á s i k é n , a te . T alálkozása ezzel m indig h a tá sa ik tó l kö zv etített: de m in dam ellett le­ het rendkívül szoros, csaknem közvetetlen, am ikor például em ber em berrel szembenéz és kezét kézben fogva áll, v agy am ikor an y a és gyerm eke, szerelm es és kedves egym ás tekintetében elm erül. Az én való­ ban a te-vel áll itt szemben, még a legszorosabb anya-gyerm ek-közösségben a v ag y szerelm i egység­ ben is: a kettő sohasem olv ad h at teljesen egym ásba és egybe; d e b e l ő l ü k f e l e m e l k e d i k é s ő k e t á t f o g j a a mi-nek k ö z v e t e t l e n é l m é n y b e n is m i n d e g y i k é n t ő l m e g r a g a d h a t ó r e a l i ­ t á s a . íg y áll elénk az em beri szellem új a la k ja : a közösségi szellem. Az em beri életben való főbb m eg­ n y ilv á n u lá sa it a társadalom v izsg álatáb an á tte k in ­ te ttü k ; m ost e szellem alak sajáto sság án ak részlete­ sebb elemzése feladatunk. 673. A közösségi szellem szokásos elnevezései és általános jellemzése. A közösségi szellem az em ber­ nél eredetileg a közös testi szárm azáson és a testi együttléten, a testi-lelki együttélésen á t jön létre. Legerősebben ez a szellem az erős életközösségekben, a házasságban, családban, nemzetben, állam ban, egyházban m utatkozik; ám de az úgynevezett tá rs a ­ ságokban, vagyis túlnyom óan érdekközösségekben is

182

NEGYEDIK RÉSZ

m egjelenik: hiszen a társa sá g , am ennyiben érdekközösség, ebben a tekintetben, b á r egyoldalú és b i­ zonytalan, de közösség és ennyiben v an közösségi szelleme is. E zt a szellem et valóban legjobban közös­ ségi szellem nek nevezhetjük. Hegel m in tá já ra á lta ­ láb an objektív szellem nek h ív já k ; N. H artm ann is ezzel a névvel jelöli és m egkülönbözteti tőle az em ­ beri alkotásokban lecsapódott o b jek tiv ált szellemet, am elyet viszont g y a k ra n egybefoglalnak a közösségi szellemmel. A m in t lá tn i fogjuk, H a rtm a n n szétvá­ lasztása jogos, h a nem is teljesen abban az értelem ­ ben, ahogyan ő v é g re h a jtja ; az objektív, a tá rg y i szellem nevét azonban el kell ejtenünk, m e rt nem fedi jól a közösségi szellem lényegét: ez voltaképen nem á ll szemben az a la n y i szellem m el és nem is ig a ­ zában tá rg y i. E g y é n fele tti szellem nek is szokták m ondani: valóban az, am ennyiben az egyének „fö­ lö tt“ is áll. De m ár a n n y ib an nem az, m in th a nem volna m ag a is egyéni: ezért ezt a nevet is el kell ejtenünk. Igenis azonban m indig közösségi szellem a szem élyes szellem mel szem ben: m ég az érdekközös­ ségre épülő társaság o k b an is, am ennyiben ezekben is v an közösségi szellem, csak kevés; m inden közös­ ségi szellem nélkül nem á llh a t fenn tá rsa d a lm i a la ­ k u la t m in t egyének tá rsa s egysége. E nnyiben a t á r ­ saság is csupán külsőségesebb és egyoldalú közös­ ség. E z é rt a közösségi szellem elnevezés m inden­ képen m egfelelő és h elytálló és ezt m eg is ta rtju k . M ilyen is h á t ez a közösségi szellem? 674. A közösség és közösségi szelleme. A hol k é t v ag y több egyén egym ással kölcsönhatásba lép, egy­ m ásról tudom ást szerez és eg y m ásra befolyást g y a ­ korol, m á r önkénytelenül is, a tudom ásulvétel ú tjá n ,

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

183

ott belőlük egy újszerű re a litá s em elkedik fel és őket egységesen á tfo g ja : ez a társa d alm i a la k u la t vagy csoport, v ag y tágabb értelem ben v e tt tá rs a ­ dalm i közösség, am ely im m ár több az egyének egy­ szerű kölcsönhatásánál, újszerű, több egyént eredeti egységben átfogó realitás. A társad alo m vizsgála­ tában részletesen m eg v ilág íto ttu k a társa d alm i cso­ p o rt term észetét és az egyénekhez való viszonyát. Ez a csoport vagy közösség, am ennyiben a tőle á t­ fogott, személyes szellem ű egyének tu d a tá b a n is m egnyilvánul, közösségi szellem et nyer, benne szunnyadó, potenciális közösségi szellem voltát k i­ bontja. Ily en közösségi szellem alak u l pl. egy h á ­ zasságban, családban, nem zetben, állam ban, egy­ házban, társa d alm i rendben és osztályban, klubban, üzleti vállalkozásban, tömegben. 675. A közösségi szellem személytelen, de eleven

és hatóképes, egyénfeletti, de egyúttal individuális alanyközösség. A közösségi szellem szem élyekre épül, de m aga nem személy, hanem szem élytelen: nincs egy házasság-szem ély, m in t am ilyen a férjé vagy a feleségé, nincs osztályszem ély, töm egszem ély ennek a szónak társadalom bölcseleti és m etafizikai — nem jogi — jelentésében. A közösségi szellem sze­ m élyes tag o k at tartalm az, de önm aga szem élytelen. Nem is olyan értelem ben végső alany, m int a szemé­ lyes szellem : ám de nem is tárg y , hanem a személyes alan y o k at m in t alan y o k at átfogó alanyközösség; egy család, nemzet, egyház, tömeg nem tá rg y olyan értelem ben, m in t egy épület, vers, tudom ányos tétel, jogrendszer vagy táncjelenet, hanem a személyes, ható alanyok oldalán bontakozik ki, m in t ezek ele­ ven, alan y i egysége. Ez az elevensége egyik legfőbb

184

NEGYEDIK KÉSZ

vonása. A közösségi szellem elevenségét szigorúan kell érten ü n k : a tömeg, a család persze a z ért eleven, m e rt ta g ja i élnek, de m in t tömeg, m in t család ta g ­ ja iv a l és ta g ja ib a n és ta g ja it átfo g v a él. Nem úgy, m in t ahogyan egy élő m űvészi stílu s v a g y jogrend, v a g y nyelv él, azaz a társad alo m élő ta g ja i tu d a tá ­ ban lévő és ennek a la k u lá sá t jelentéses létével befo­ lyásoló tárg y k é n t, hanem sokkal közvetetlenebbül: a tömeg, a család és közösségi szellem e tényleg m aga él, m in t hatóképes és valóban tevékeny realitás. A közösségi szellem nem egyenesen m aga h at, de ta g ja ib a n és ta g ja i á lta l igenis hatékony és h ató : a k ife jle tt tá rsa d a lm i osztály v ag y rend, v ag y a tö­ m eg szelleme nem m in t szem ély h at, de a ta g ja i­ k én t élő szem élyekben és ezek á lta l nagyon is h a t; felem el és lete rít, vonz és taszít, szeret és gyűlöl; v agyis a k tív m ódon a la k ítja ta g ja it, akiknek egyéni szab ad ság át és szabad m a g a ta rtá s á t, cselekvési ir á ­ n y á t befolyásolja, m ódosítja, b á r m ag a nem szabad. M aga nem szabad, hiszen nem is önálló, szubsztanciális valóság; de önállóan létező ta g ja it eredeti egységben fo g ja á t és így önállóságukat egybekap­ csolva és függésbe hozva, pozitív ad o ttság k én t re á ­ ju k épül. E z é rt ta g ja i fele tt áll, ennyiben egyénfe­ le tti; de m ag a sem egyénietlen, hanem egyénisége, in d iv id u alitá sa , in d iv id u ális jellege, sőt jellem e igenis v a n : m inden házasságnak, klubnak, rendnek, nem zetnek, á llam n ak v an egyénisége, azaz erede­ tien egységes, k o n k rét m ódon újszerű jellege. 676. A közösségi szellem öntudatlansága és sze­

m élyes tagjaiban élő tudatossága; felépülése a köz­ szellem vonásaiból. M inthogy nem önálló és szemé­ lyes a közösségi szellem, nincs is énje és íg y tu d ato s­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

185

sága, ö n tu d ata: de ta g ja ib a n tu datosul és tu d a to ­ san él és h a t; a m i-tu d at m inden ta g já n a k é n tu d a­ táb an él és azt m ódosítja, a la k ítja , sokban m eg h atá­ rozza. M ert a közösségi szellem éppen a személyes szellemek közös aktív, élő, tudatos vonásaiból, „szel­ lemi lélekszálaiból“ szövődik, eleven ak a ra tu k b a n , értelm ükben, érzelm ükben, képzeletükben gyökere­ zik és ebből épül és ezért m aga is élő, hatóképes és tudatos ta g ja ib a n tudatos; a közösségi szellem az aktív, alan y i szellemi valóságrendbe tartozó realitás, a valóság — nem sokára részletesebben szóba kerülő — m agasabb, eleven és ható ra n g já n a k egyik, az előb­ biekben jellem zett m egjelenési m ódja. A la p já t az egyes személyes szellemek egyetem esen közös, ille­ tőleg hasonló vonásai a lk o tjá k gondolkodásban, é r­ zelemben, ak a rá sb a n : vagyis az, am it a társadalom vizsg álatáb an társa d alm i közszellem nek neveztünk. E g y társa d alm i csoportban, ahol közszellem van, k ialak u l a közösségi szellem : a kettő te h á t nem egy, a közösségi szellem a közszellemben e g y csoport­ nak a közszellem re épülő és a csoporttal m agával m ár egyéni jelleget is m u tató eleven szellem i egy­ sége. A m ag y a r nem zet e g y társa d alm i csoport; közszellem ét egyénei közös és hasonló gondolkodási, érzelm i, a k a ra ti vonásai alk o tják : ezekből épül fel és bontakozik ki a m ag y a r nem zetben a nem zeti k özösségi szellem, a közszellem-v onások egységes és egyénfelettiségében is e g y é n i s z í n ű , nem személyes, de csak a szemé­ lyektől hordozott e l e v e n s z e r v e z e t e , am elyet előbb jellem eztünk. A közösségi szellem tu lajd o n ság ain ak elég bo­ nyolult és nem könnyen m egragadható voltából ért­

186

NEGYEDIK RÉSZ

hető, hogy m íg egyesek — a társa d alo m ta n i „indivi­ d u a listá k “ v ag y inkább ato m isták — lété t egészen tag a d ják , addig m ások m egszem élyesítik, hiposztazálják v ag y önállósítják, szubsztancializálják, vagy — m in t pl. Spann — ta g ja it vele egyoldalúan elnyeletik. Ámde b a jól m egvizsgáljuk és sajátságos tu ­ lajd o n sá g ait nem tévesztjük szem elől, rendkívül érdekes és az em ber szem pontjából óriási fontosságú term észetét m eg tu d ju k érteni. N. H artm ann is igen szabatosan és k o rre k tü l jellem zi. H ogy a közösségi szellem m iv o ltáb a jobban belássunk, a szem élyes szellemhez, a zu tán a társa d alm i csoporthoz, végül a közszellem hez való viszonyát kell részletesebben m eg v ilág ítan u n k . 677. A személyes és a közösségi szellem viszonya. A közösségi szellem a szem élyes szellem ekre épül: ezek önálló szubsztanciális hordozói, am az átfogó eleven egységük; ném ileg találó h a so n la tta l szólva olyanféle, m in t a b o lth ajtás, am ely a pillérek re épül és azokat egybefogja. M ivel a közösségi szellem élete és tu d ato sság a a szem élyes szellem ek életében és tu d a tá b a n áll fenn, ezért a szellem i kezdem énye­ zés ereje m indig a szem élyes szellem é; de hogy a szem élyes kezdem ényezésnek a közösségi életben tágabb k ö rű v ag y egyetem es jelentősége és szerepe le­ het, az a közösségi szellem nek ta g ja it egyesítő te r ­ m észetéből folyik: általános szellem i követés csak egy szem élyfölötti szellem i egységben, v agyis közös­ ségi szellem ben — am elyben m indig közszellem is él — lehetséges. A szem élyes ta g ja ib a n élő közösségi szellem ben m indig v an többé-kevésbbé hom ályos céltu d atosság és c élirán y ú ság is: de h a tá ro z o tt céltu d a­ to sság át és c é lirá n y ú sá g á t m egint csak a kezdem é­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

187

nyező személyes szellem célkitűzéseiből nyeri, ha azokat a közösségi szellem többi ta g ja követi, úgy hogy a vezető személyes céljai a közösségi szellem ­ ben is irá n y ító eszmékké válnak, am elyekre a sze­ m élyes ta g ja ib a n élő és ható közösségi szellem tö­ rekvése és m egvalósító tevékenysége irán y u l. A közösségi szellem ta g ja in a k szellem i egységet ad, azokat s a já t közösségi szellem volta szerint befo­ lyásolja, bennük szuggesztív erőként él: de a közös­ ségi szellem k ritik á ja — és így továbbalakító ereje is — m indig a személyes szellem, am elyről H art­ mann szépen m ondja, hogy ez a közösségi szellem lelkiism erete. Ez term észetes: hiszen a közösségi szellem a személyes szellem ekben tudatosul, teh á t érték v o n atk o ztatása és k ritik á ja , v alam in t ebből fa ­ kadó továbbalakító tendenciája is csupán bennük le­ het. Ámde felelősség, elsősorban erkölcsi felelősség a közösségi szellem et is terheli, hiszen tu d ato su l; és pedig m indegyik személyes tag jáb an , akiben tu d a ­ tosul: nemzet, állam , egyház, klub, társa d alm i rend szellem ileg egyetem es felelősséggel tarto zik saját, sőt egyes ta g ja i cselekedeteiért is, hiszen ezek v a la ­ m ennyien hozzájárulnak a közösségi szellem k ia la ­ kulásához. A közösségi szellem lehetetlen a hordozó szemé­ lyes szellemek nélkül; de személyes szellem szélső esetben lehetséges egym aga, sőt — a m in t m eg látju k — az isteni szellem h a tá s á ra és s a já t lelki a la p ján a k kim eríthetetlensége folytán ki is bontakozhatik. M égis az em beri szellem általáb an , a m in t m ár fel­ ism ertük, term észete szerint közösségre vonatkozik, sőt u ta lt: ennyiben nem teljes, de nagyrészben érvé­ nyes k o rre la tiv itá s áll fenn a személyes és a közös­

188

NEGYEDIK KÉSZ

ségi szellem között. A közösségi szellem á lta lá b a n sokkal h atalm asabb, m in t a szem élyes: hiszen sok szellem e g y esített erejéből fak a d h atalm a. Ámde a szem élyes szellem m élyebb m ag v a ssá g át igazolja az a H a rtm a n n tó l e b b e n a v o n a t k o z á s b a n nem eléggé m éltányolt, sőt tag a d á sb a v e tt tény, hogy a n a g y o b b e r ő l e h e t ő s é g e m indig a személyes szellem ben v an : ez m indig lényegesen á ta la k íth a tja , sőt m eg is sem m isítheti a közösségi szellem et és m ást, ú ja t is a la k íth a t. E zt a lehetőséget kisebb kö­ zösségek — család, klub, p á rt — szellem i életében nagyon g y a k ra n lá tju k , de nem egyszer feltű n ik h a ­ talm as egyházi, állam i, nem zeti közösségek életében is: egy egyén szem élyes szelleme m ag án ak a közös­ ségi szellem nek a segítségével legyőzi és lényegesen á ta la k ítja ennek régibb a la k já t és helyébe ú ja t létesít, v ag y á lta lá b a n új közösségi szellem et hoz létre ott, ahol azelőtt sem m ilyen sem volt. V agyis: b á r a kö­ zösségi szellem a szem élyesnél á lta lá b a n h a ta lm a ­ sabb, ez, az egyedül önálló, lehetőségileg m indig és sokszor tényleg is erősebb n á la és ekkor h a ta lm á t m ag án ak m egszerezve, alárendelve, legyőzésére és á ta la k ítá s á ra h a szn á lja fel. E nnek a szellem i v i­ szonynak a m eg n y ilv án u lása a vezetés is, am elyben a szem élyes szellem valam ely tá rsa d a lm i csoport szellem ét m ag a u tá n a la k ítv a irá n y ítja . Az irá n y í­ tás a vezető szelleméből előtörő és kifejező h a tá sa in , tettein , gondolatain, m űvein keresztül a közösségre ható szuggesztív szellem i vonzás ú tjá n tö rté n ik : a vezető szellem kifejező h a tá sa ib a n ak k o ra szellemi — a k a ra ti, értelm i, érzelm i — erő n y ilv á n u l meg, hogy a közösség ta g ja in a k k ibontakozásra törekvő szellem ét önm agához hasonlóan b o n tja ki és belő-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

189

lük egységes közösségi szellem et fejleszt vagy a m ár m eglévő közösségi szellem et fo rd ítja s a já t h ató irányába. M ert m ind a személyes, m ind a közösségi szellem lehetőleg teljesen kibontakozni, kifejlődni a k a r: és ahol ú ta t és in d ítá s t n y e r további fejlő­ désre, a rr a felé h a la d — nem is m indig csak értékes irányba. 678. A közösség és közösségi szelleme. Mi a v i­ szonya a közösségi szellem nek m agához a szó tág értelm ében v e tt közösséghez, a társa d alm i csoport­ hoz? A társa d alm i csoport a hozzá tartozó egyének összesége. Ámde m in t ilyen összeség nem puszta összegezés, hanem — m in t m inden valóságos össze­ ség — egységes egész, am ely összeség-egységében á tfo g ja ta g ja it. A társa d alm i összeség, közösség ta g ja i élnek és pedig m in t szem élyes szellem i lé­ nyek, tu datosan is élnek. És éppen közösség-egysé­ gük eleven tu d ato su lása bennük a kibontakozó kö­ zösségi szellem, am ely m in t ilyen csak a tagok sze­ m élyes szellem ében á llh a t fenn, élhet és lehet tu d a ­ tos, de bennük éppen tu d ato san egységes közösségi v o ltu k ra és életükre irá n y u l: v agyis az egyéni ta ­ gokra épülő közösség-egység tu d ato su lása és tu d a ­ tos élete ez a tagok személyes szellemében. A közös­ ségi szellem te h á t a k ö z ö s s é g - e g y s é g igazi élete és tudatossága, am ely akkor aktualizálódik, fejlődik ki a közösség ta g ja in a k személyes szellemében, h a közösségük egysége bennük t u d a t o s é l e t e t nyer. E nnek a tu d atosságnak persze nem kell csak értelm i-racionálisnak lennie, lehet érzelm i vagy a k a ra ti tudatközösség is: éppen m int ilyen g y a k ­ ra n a legerősebb. A közösségi szellem te h á t valóban a közösség-egység lelke, de am in t a közösség-egység

190

NEGYEDIK RÉSZ

nem szubsztanciális, önálló, hanem ta g ja ira , az egyé­ nekre épülő rea litá s, úgy a közösségi szellem sem szubsztanciális lélek szem élyes szelleme, hanem a közösség ta g ja in a k szem élyes szellem ében tu d a to ­ suló, azaz szellem i közösség, v a g y is közösség-tudat, egység-tudat hasonló, egyenlő v ag y azonos szellemi vonások alap ján . Ezek az utóbbiak a lk o tjá k a tá r s a ­ dalm i közszellemet. 679. Közszellem és közösségi szellem. H ogy viszonylik te h á t végül a társa d alm i közszellem a kö­ zösségi szellemhez? T ársad alm i közszellem vonások pl. az egész em beriség gondolkodásának alapvető egyetem es azonosságai, az em beri ész egyetem esen közös feltételei; ám de egy család, nem zet, tá r s a ­ dalm i rend v ag y osztály ta g ja i gondolkodásának egyetem esen közös vonásai is; a z u tá n az a k a ra ti v ag y az érzelm i m ag a ta rtá so k hasonlósága egy tá r ­ sadalm i csoport tag ja ib a n . M indezek a társa d alm i közszellem vonásai. Ezekből szövődik a közösség ele­ ven tu d a ta , vagyis a közösségi szellem : ez te h á t a közszellem -vonások egységes szervezete, am ely m in t ilyen belőlük alak u l ugyan, de velük szemben szin­ tén m ég többletet, éppen egységes egész v o ltának többletét jelenti. E g y család, nem zet, társa d alm i rend közösségi szellem e az illető közösség ta g ja in a k közszellem -vonásaiból szövődik össze, de ezeknél több és éppen nem csak közös gondolkodásuk, hasonló a k arásu k , érzésük, hanem ezen az alapon való közös­ ségük, összetartozásuk, lelki egységük t u d a t á t je ­ lenti, azt, hogy m i m ind e g y család, e g y nemzet, e g y rend vagyunk. A közösségi szellem te h á t e g y tá rsa d a lm i közösségben a tagok szem élyes szelle­ m ére épül, a bennük lévő közös, illetőleg hasonló

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

191

közszellem-vonásokból egységes egésszé, a személyes szellem ekben fennálló tudatos és eleven, de szem ély­ feletti szellem i egységgé szövődve. 680. A közösségi szellem m int a személyes szel­ lemek értékes, éltető légköre. A közösségi szellem a személyes szellem nek legfontosabb közvetetlen élet­ közege, „szellemi légköre“. Benne folyik le igazában a szellemi élet: a közösségi szellem hordozza közvetetlenül. Ez a szellem nagyszerű szellemi életközeg tud lenni: a személyes szellem nek rengeteg in d ítá st ad, a még fejletlen t neveli, fejleszti, a m ár fejlette t ingerli, serkenti, k ih ív ja ; de viszont v á rja tőle is személyes lendületének továbbvivő h a tá sá t. M inden személyes szellem közösségi szellemi légkörének be­ folyása, szuggesztiója a la tt áll: láttu k , hogy a nem ­ zet, rend, család szelleme m inden ta g já t n ag y m ér­ tékben befolyásolja. De viszont a közösségi szellem m aga is a személyes szellem szuggesztív h a tá sa a la tt áll, sőt ezt egyenesen v á rja , erre rászorul: és a nagy vezérszellem, a k á r gyak o rlati, főleg politikai, a k á r m űvészi, kisebb m értékben elm életi téren is, viszont igen erősen a szellemi élet m inden oldalát m u tató vallási és erkölcsi téren, szuggesztív erejével m agával tu d ja rag a d n i és s a já t képére a la k íta n i a közösségi szellemet, am ely sím ulékonyan, alakíthatóan, odaadással és m égis elevenen, m egértőén fo­ g a d ja be h a tá s á t és követi h iv a to tt vezérének szel­ lemi irá n y á t. É rtékszom júság kínozza a közösségi szellemet, am ely érzi, hogy szellemi életét csak e r­ kölcsi, művészi, elm életi értékek átélésével, m egva­ lósításával tu d ja biztosítani, fe n n ta rta n i: ezért örömm el fogadja és követi azt, aki a jóságot, igazsá­ got, szépséget neki m eg m u ta tja és vezérével e g y ü tt

192

NEGYEDIK RÉSZ

a la k u l an n ak eszm ényei felé. Ez az eleven potenci­ ális jóság, igazság, szépség, ez az eleven é rték h ajlan dóság a közösségi szellem nek m in t m inden személyes szellem életközegének, szellem i légkörének óriási fontossága és értéke. 681. A közösségi szellem m int a szellemi élet ho mályos közege; a közvélem ény. Ámde e napfényes oldala m ellett árn y ék o lt is van. A közösségi szellem a szem élyesnek nem csak gonddal, szeretettel nevelő a n y ja és m egértő, sím ulékony hitvese: hanem bizony a fejletlen szem élyes szellem et sokszor elnyom ni, el­ to rzítan i, elcsábítani törekszik, a fe jle tte t is folyton csáb ítja, erőszakolja, érzéketlenül és m eg nem é r­ tően passzív ellen állást fe jt ki vele szemben, sőt b u r­ ko ltan v ag y n y ilta n cselekedve ellenségesen lép fel ellene. A közösségi szellem n ag y m egnyilvánulása, a közvélem ény óriási, de e g y ú tta l igen kétes értékű h atalo m : alig fo n ta az elism erés koszorúját, m áris irig y , sanda szemmel g yanúsít, rágalm az, m egfúr. M inden valam iképen kiem elkedő szem élyiséget a m aga szem élytelenségébe ip arkodik lerá n ta n i. A n a ­ gyobb erkölcsi é rték et iríg y li és ezért a kiem elkedő szem élyiséget s a já t közönséges, tökéletlen erkölcsi lég­ körébe csáb ítja, a szépséget elkeni, az igazságot ellap o sítja, triv ia liz á lja . S zuggesztiója a közönséges irá n y á b a n befolyásolja a szem élyt, viszont a szemé­ lyes szellem szuggesztiójával szem ben tom pa, érzé­ ketlen, passzív m arad. Szem élytelenségébe b ú jv a b á tra b b a n v a llja közönséges szellem ét a közvéle­ m ény, az „úgy szokásra“, „úgy illik re “, „úgy v a ­ ló ra “ tám aszkodó „köz“, am elyre a ném et nyelv a férfi (Mann) nevének en e rv á lt hangzású, személyte le n íte tt a la k já t h a szn á lja névként (man). A köznek

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

193

ezt a m eg n y ilv án u lását Heidegger és N. Hartmann is v izsgálják és inkább fogyatékosságokat, m in t é r­ tékeket fedeznek fel benne. I t t a közösségi szellem szem élytelenségének a h á trá n y a , ezért közönségessége n y ilv á n u l m eg: h i­ szen ta g ja in a k nagyobb része á lta lá b a n közönséges szem élyiség és ezt a közönségességet a töm eglélek­ ta n m egism erései szerint is a szem élytelenség még fokozza. íg y a közszellem nek ez a közvélem ényben jelentkező „köz“-vonása legtökéletlenebb, legalacso­ nyabb rendű része, tu la jd o n sá g a : i tt g yűlik össze szem élytelenségének m inden sara, üledéke, ide száll le, am i benne elevenségéből veszít. E z é rt v an annyi közönséges, irig y , rágalm azó, gyanúsító, fecsegő, pletykáló h a jla m a közvélem ényben, ezért h a jlik ez a külsőségesség felé, a személyesség m agvas bensőségességét, de a közszellem m agasabb, frissebb ré ­ gióinak bensőségesebb elevenségét is elveszítve: így egyik legfőbb ítéleti m értéke a szem élyi „ h ír“, a jó h írn év lesz, am ely bizony sokszor nagyon meszsze kerü l az igazságtól a közvélem ény ködös légkö­ rének torzító közegében. U g y anígy festi, to rz ítja és nem csak önkénytelenül h a m isítja m eg a közvéle­ m ény a száján tovaszálló tá rg y i h ír t is. És életvesz­ tesége, fogyatékos elevensége m ia tt ta lá lju k m eg a közszellemnek ebben az alsóbb régióiban — k o rá n t­ sem m indig e g y ú tta l a társadalom alsóbb rétegeiben — a m egm erevedést, a trad icio n ális form ákhoz való görcsös, egészségtelenül konzervatív — nem a böl­ csen megóvó! — ragaszkodást, am ely a személyes szellem lendítőerejének, kezdem ényezésének paszszív módon ellenáll és azt aktíve, tám adó ellen h atás­ sal is letörni iparkodik, belső elevenségének erejét 13

194

NEGYEDIK RÉSZ

sokszor a közösség fizikai nagyságából folyó külsőséges h a ta lm á n a k erőszakával pótolva. Ezzel a m e­ revséggel szemben a közösségi szellem értékes, jó té ­ kony vonásaihoz tarto zik a személyes szellem nél g y a k ra n hosszabb-lélekzetűsége, nem zedékeken á t ívelő és bevált szokásokat átvivő, m ítoszt őrző, h ig ­ gadt, k ristály o s, egészségesen k onzervatív term é­ szete. A m íg a közösségi szellem ru g alm asan , de egész­ séges k o n z e rv a tiv itá ssal él, a közösség életét és te­ vékenységét is erőteljesen és eredm ényesen ir á ­ n y ítja ; de ha az életet vesztő, közönséges, csökönyö­ sen ellenálló vonások kerülnek benne tú lsú ly b a, a k ­ kor m eg érett a p u sz tu lá sra : m erev, külsőséges, é r­ tékben szegény a lk a ta a term észetüknél fogva ele­ ven, m ozgásra, ala k u lásra , bensőségességre és é rté ­ kekre törekvő szem élyes szellemek legnagyobb ré ­ szét m ár nem képes egybefogni, széthull és új közszellem -alakulásoknak ad helyet. Ez a változás a k ­ kor m egy leggyorsabban végbe, h a a p u sz tu lá sra é re tt közösségi szellem ben az új közszellem alap v o n á­ s a it m ag áb an hordó és érző szem élyiség eleven ereje a közösség legtöbb, hasonló irá n y b a n ú jr a vágyódó ta g já t szuggesztiójával m agához v o n ja és így a régi közszellem et felro b b an tja ; ezzel szemben a m ég erős közszellem ben a jövőt valóban m egsejtő és h irdető szem élyes szellem is csak k o rá t megelőző, időelőtti, m eg nem é rte tt és k ita sz íto tt, csupán az utókortól esetleg későn m egint felfedezett és re h a b ilitá lt p ró ­ fé ta lesz és szava, legalább egyelőre, p u sztáb an k i­ á lto tt szó m arad, m in th a nem is szellem ileg te lt lég­ körben han g zo tt volna el. 682. A közösségi szellem valódi és hamis vonásai.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

195

Ig aza van teh á t k a rim á im n a k , am ikor azt a legtöbb nagy társadalom vizsgálótól és politikustól v a llo tt és h ird e te tt á llítá s t m agáévá teszi, hogy a közösségi szellemben — csakúgy, m in t a szem élyesben — van értékes és értékellenes h ajlam , v an m egvalósult é r­ tékesség, jóság, igazság, szépség és van sok tökélet­ lenség, fogyatékosság, üresség, rosszaság, tévedés, rú tsá g : a közösségi szellem érzi a jó t és a k a rja is, érzi a szépet is, felism eri az ig az a t is; de vonzódik a rosszhoz, rúthoz is, sokszor a k a r rosszat, és n a ­ gyon sokszor bizony téved, tévelyeg. Am azok a „va­ lódi“, emezek a „ham is“ vonásai: és m íg amazok vannak túlsúlyban, életerős a közösségi szellem, de h a emezek elhatalm asodnak, elevensége m eg fo g y at­ kozik. M ert ta rtó s szellemi életet élni csupán a szel­ lem iségnek ta rta lm a t adó értékekkel m egegyezően lehet, am in t nem sokára még jobban b e lá tju k ; nélkü­ lük és ellenük a szellemi élet elsorvad, teh á t a közös­ ségi szellem is m eghal. V alódisága és ham issága életerejében nyilatkozik meg és igazolódik: i t t ig a ­ zában a közösségi szellem önm aga felett ül ítéletet, b á r az ítélet m értékét, törvényét kénytelenül is a m aga fölött álló örök szellemi értékek változhatatla n , ideális világából veszi. 683. A közösségi szellem történetisége és ennek

a személyes szellemek történetéhez váló viszonya. A közösségi szellem így nem csak a személyes szelle­ m ek fölé boltozódik, hanem azokat m int legfonto­ sabb életközegük egészen körülveszi: benne élnek a személyes szellem ek; de igaz, hogy az élet szó teljes értelm ében a közösségi szellem is csak a szem élye­ sekben él. E gyikben sincs m eg egészben, de m ind­ egyikben valam ennyire, egyikben többé, m ásikban 13*

196

NEGYEDIK KÉSZ

kevésbbé; valam ennyiükben m in t egységes egész m egvan. Ám de az egyének és személyes szellem ük az időben feltűnnek, élnek és eltűnnek: tö rtén etiek és tö rté n etü k van. És m ivel a közösségi szellem re á ­ ju k épül és tőlük függ is, velük e g y ü tt neki is tö r­ téneti, időbeli élete, tö rtén ete van. Persze, hogy a közösségi szellem tö rtén ete feltűnőbb, m in t a szem é­ lyesé, m ert nagyobb szabású és hosszabb ennél: de ez nem jele n ti azt, m in t H artm ann á llítja , hogy csak a közösségi és nem a szem élyes szellem nek van ig azában tö rtén ete; sőt am an n ak csak a z ért lehet és van története, m ert em ennek van. H a csupa v á lto ­ z a tlan szem élyes szellem hordozná a közösségi szel­ lem et, ez is válto zatlan , tö rtén etn élk ü li volna: de hordozóinak v álto zásáv al ő is változik. Ez a v á lto ­ zása függ hordozói változásától, de m ásrészt azt is viszont m eghatározza: és m in thogy a közösségi szel­ lem korántsem csak a szem élyes szellem ek összegező­ dése, hanem rá ju k épülő újszerű, egységes egész, term észetes, hogy változásainak, tö rté n eti életének is a szem élyes szellem ek életével b írt sok hasonló­ sága és közös vonása m ellett sok külön sajátos, ú j­ szerű tu la jd o n sá g a van. E z é rt például, a m in t lá t ­ tuk és m ég lá tn i fogjuk, jo g g al lehet a közösségi szellem életv o n alát a szem élyes szellem életvonalá­ hoz és ennek korszakaihoz h aso n líta n i: de h a ezt az összehasonlítást túlzó m ódon m inden tek intetben végig a k a rn á v a la k i vinni, a k ét szellem lényeges különfélesége következtében kétségtelenül té v ú tra kerülne. íg y sa já t, lényegében szellem i term észete a la p já n kell a közösségi szellem életének a la k u lá sá t vizsgálnunk. 684. A közösségi szellem történeti élete és szel-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

197

lemi törvényszerűségei. A közösségi szellem élet­ a la k u lása á lta lá b a n hosszabb és nagyobb vonalú a személyes szellem énél: sok nem zedéken áth alad . E zért nagyobb tö rtén eti p ersp e k tív á ja van. E z a tö rtén eti perspektíva a főleg csak a n api esem ények tö rtén eti szem lélőjénél m agasabb á llá sp o n tra emelkedő em ­ ber, teh á t pl. a histo rik u s szám ára a legkedvezőbb: a személyes szellem tö rtén eti ala k u lása ezzel szemben a rá n y la g igen rövid és gyors, az em berelőtti term é­ szeté igen hosszú és lassú. A közösségi szellem nagy, de jól kivehető, h a tá ro zo tt lépésekkel h a la d életútjá n : és m eg tett ú tja élettörténete. Lényege teljesen tö rtén eti életében bontakozik ki: m ert a közösségi szellem a m aga k ö z v e t e t l e n rea litá sá b a n telje ­ sen az időé, egészen időbeli és nem időfeletti, m int a személyes szellem életm agva. E zért a közösségi szellem életvonala ug y an sokszor a nemzedékek hosszú során ível át, de á lta lá b a n halandó és nem term észete szerint h a lh a ta tla n , m in t a személyes szellem : létrejön, fennm arad és e g y ú tta l alakul, v á l­ tozik és rendszerint végül eltűnik. T örténeti életé­ nek egysége, a közösségi szellem „emlékezete“, a ta g ­ jaib an , a személyes szellem ekben é l ő t r a d í c i ó , a közösségi szellemi hagyom ány. É letvonala, csak­ úgy, m in t a személyes szellemé, nem lehet teljesen exakt törvényekhez kö tö tt: hiszen a szabad személyes szellemek életén és h a tá sa in á t halad. Ámde a sze­ m élyes szellemek életalak u lásán ak törvényszerűsé­ geihez hasonló kötőerejű törvényszerűségek a kö­ zösségi szellem életében is lehetnek és van n ak : a la ­ kulása folyam án a lényegében, m ivoltában rejlő szabályszerűségek term észetesen érvényesülnek. Pl. valam ely egyén szabadon belevetheti a közösségi

198

NEGYEDIK RÉSZ

szellembe az egyén em ancipációjának az eszm éjét. H a ez a közösségi szellem gyöngülésekor történik, akkor ez a szabad h a tá s könnyen e lterjed h et és m ag a u tá n v o n ja az individualizm us té rfo g la lá sá t az il­ lető közösségi szellemben. H ogy azonban ez a közös­ ségi szellem lazu lására, végül szétesésére vezet, h a nem következik be ú jabb ellentétes szellem ű egyéni, m ajd közösségi reakció, az m ár nem szabad és ön­ kényes, hanem a közösségi szellem m ivoltában és je ­ lentésében rejlő szellem i fejlődéstörvényektől m eg­ kötött, szabályozott alakulás. És hogy m ég pl. az ilyen in d iv id u a lista és u n iv e rz a lista szellem ű a k ­ ciók és reakciók sem m ehetnek egészen szabadon végbe, azt nem sokára szintén m egértjük. 685. A közösségi szellem életvonala. A közösségi szellem életvonala á ltalán o sság b an a szem élyes szellem éhez haso n lít; ám de részleteikben is sok a közös vonás. A közösségi szellem is kezdetben csí­ ráz ik : először egy, m ajd több szem élyes szellem ben dereng, a zu tán m ind világosabb lesz. A m ikor m ár több szem élyben él, akkor m á r m in t közösségi szel­ lem v ilá g ra jö tt; h a életképesnek bizonyul, tovább terjed, azaz nő. A m ikor egy bizonyos elterjedést, fe j­ lettség et elért, kibontakozik terem tő lendületű ifjú ­ k o ra: ekkor h a t a közösségi szellem legerősebben ta g ja ira , szuggesztív ereje a szem élyes szellem eket szoros közösségbe kapcsolja, am elyben a közösségi szellem sa já to s szem élyfeletti jellege u ralk o d ik a benne erősen hom ogénné váló szem élyek h á tté rb e szoruló egyéniségével szemben. E z u tán következik a közösségi szellem életének egyideig a rá n y la g stabilis, állandó „férfik o rszak a“, am ikor ez a szellem a szem élyekben gyökeret verve

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

199

m ind határozottabb, szilárdabb lesz. E bben a korban hatalm as intézm ényeket és k u ltu rá lis alkotásokat létesíthet az értékes és nagyobb terjedelm ű közösségi szellem, de ebbe a k orába esik elsekélyesedése is, am ely többnyire túlzó önbizalm ából és m egszokottá válásából szárm azik és s a já t m ivoltának lehetőleg teljes tudatosulásában, m int benne m i n d e n t m eg­ érteni vélő, és ennyiben m egint s a já t jelentőségét is félreértő f e l v i l á g o s o d á s jelentkezik; hiszen a felvilágosultság jellegzetes férfik o ri vonás, am ely­ ben a szellem egész m egszerzett ta rta lm á t á th a tja , de gazdagságán való elbizottságában m ag á t k ite lje ­ sedettnek hiszi és p o ten cialitását nem lá tja ; ezért azután ellaposul, de éppen laposságának nincs tu d a ­ tában. H a tu d a tá ra ébred, m ár le is győzheti és m egszabadulhat tőle. A tú lzo tt szellemi m egszilárdulás viszont végül öreges m egm erevedéshez szokott vezetni, am ikor a terem tő lendület és ru g alm asság elvész; ekkor a m erevvé, élettelenné, külsőségessé váló közösségi szellem m ind jobban elveszti h a ta lm á t a személyes szellemek fölött, ezeknek különféle egyéniségei m eg­ erősödnek és előtérbe lépnek, az elgyöngült közösségi szellem m erevvé v á lt fo rm áit m in t sorvadó bilincse­ ket széttörik és új közösségi szellem k ia la k u lá sá ra készülnek elő, v agyis ebhez önm agukban előkészítik a szellemi ta la jt. Ez a han y atló korok, szigorúbban egy han y atló közösségi szellem individualizm usa, m íg a közösségi szellem nek ta g ja ira leginkább szuggesztív h atású ifjú k o ra a „ fia ta l kor“, jobban m ondva a fiatal, friss, eleven közösségi szellem erős közösségi egységét m u ta tja . 686. A közösségi szellem reformálhatósága, for-

200

NEGYEDIK RÉSZ

radalm i elpusztítása, restaurálása és szunnyadása, után lehetséges újjászületése. I t t azonban a szemé­ lyes és a közösségi szellem é le tala k u lá sá n ak egy fon­ tos különbségéhez ju tu n k el: m íg a h a lh a ta tla n sze­ m élyes szellem m in t em ber az elöregedés u tá n m eg­ hal, a term észete szerin t halandó közösségi szellem ­ nek az elöregedés nem jele n ti m ég feltétlenül h a lá ­ lát. M ert a m egm erevedett, sorvadó, elöregedett kö­ zösségi szellem r e f o r m á l h a t ó , azaz keretei 1 én y e g é n e k m e g f e l e l ő , de friss szellem i t a r ­ talom m al tölthetők m eg úgy, hogy új ifjú k o rt él m eg és további fejlődésre, evolúcióra v álik képessé. Ily e n reform ot elvileg a k á rh á n y a t élhet m eg a kö­ zösségi szellem : m e rt term észete szerint u g y a n h a ­ landó, de egyik öregkorába sem kell belehalnia. Csak h a nem következik be teljes elernyedése előtt a reform , m ert éppen nincs m á r szellem i lehe­ tősége és belső ereje ilyen reform kiterm elésére, a k ­ kor jön a revolúció, a forradalom , am ely a m erev, de elgyöngült, elöregedett közösségi szellem et szét­ zúzza, felro b b an tja és helyébe ú ja t törekszik k ia la ­ k íta n i. H a ez a k ia la k ítá s nem sikerül, a m a ra d ­ v á n y a ib a n m ég élő közösségi szellem fe lú jítá si k ísé r­ lete szokott előretörni reakciós jellegű restau ráció s m ozgalm akban. Ezeknek azonban éppen reakciós je l­ legük m ia tt nem igen v an ta rtó s sik erü k : a re a k ti­ v á lt közösségi szellem m ár nem friss, ifjú e re jű és lendületű és csak addig fo ly ta tja öreges életét, am íg új revolúció nem á llít helyébe életképes, új közös­ ségi szellem et. Jobb, h a a le tű n t közösségi szellem hosszabb ideig pihen s írjá b a n : m e rt az em beri szellem i kö­ zösség tra d íció já b a n egyes nyom ai m eg szoktak m a ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

201

rad n i és ezeknek segítségével, h a m ég van benne a szellem i életet m egterm ékenyítő lehetőség, ú jjá sz ü ­ letést, renaissanceot é rh et m eg és ebben azu tán m ár ifjan , friss erővel, persze erősen m egváltozva, sok­ kal eltérőbben, m in t csupán egy m eg refo rm ált a la k ­ ban, tű n ik fel és új életnek indul. Ez a közösségi szellem életének h a ta lm a s d in a­ m ikája, am ely m inket körülvesz, am elyben élünk, am ely történelm i szem léletünkben is feltűnő erővel lép elénk: a közösségi szellem tö rtén eti élete köze­ lebb áll hozzánk és nagyobb benyom ást tesz ránk, m in t a m ás — nem a s a já t és nem legközelebb álló m ás — személyes szellem élete; nem csak azért, m ert nagyobb vonalú és hatalm asabb, hanem azért is, m ert a közösségi szellem életét s a já t személyes szel­ lem i életünkben legalább részben közvetetlenül á t­ éljük, a m ásik személyes szellem élete pedig lénye­ gében m indig transzcendens m ara d szám unkra. A közösségi szellem élet e fő tö rtén eti törvényszerűsé­ gein kívül még sok egyéb, részben általánosabb, részben speciálisabb törvényszerűsége is kinyom oz­ ható volna: de m indezek csak á lta lá b a n szabályoz­ zák m inden közösségi szellem legm élyebb m iv o ltá­ ban egyéni és ezért sohasem teljesen hasonlóan is­ m étlődő életét; ebben a tekintetben a közösségi szel­ lem m egint m egegyezik a szem élyessel. Az egész k u l­ tú ra szellemével eg y ü tt alakuló közösségi szellem életének az előbb vázoltnál is átfogóbb törvényszerű­ ségét az egész k u ltú rá lis szellem életalakulásának vizsg álatáb an m eg fogjuk még ism erni. 687. A társadalmi egyenlőség és egyenlőtlenség jelenléte és szerepe a közösségi szellem életében. A közösség egyéni ta g ja i m in t személyes szellemek,

202

NEGYEDIK KÉSZ

a közösségi szellem hordozói m etafizik ai a la p ju k b an egyenlőek, e g y ra n g ú a k : valam ennyien a k tív és b i­ zonyos fokig m eghatározó jelentőségű ta g ja i a kö­ zösségnek és hordozói közösségi szellem ének. Ezen az alapvető m etafizik ai egyenlőségen alap u l a tá r s a ­ dalm i és legtágabb értelem ben az em beri jogegyen­ lőség eszm éje: m in t m etafizik ailag eg y ra n g ú lények­ nek v alam en n y i em bernek elvileg egyenlő életjoga van. Ez az alapvető egyenlőség azonban nagyon sok tényleges speciális egyenlőtlenséggel kapcsolódik össze: a n n y ira , bogy a régibb elvi em beri egyenlő­ ség h a n g o z ta tá sá n a k reakciójaképen fellépett és in ­ kább a k o n k rét tényekre, m in t az elvekre tekintő m o­ dern szociológiai tan ítá so k többsége az egyenlőtlen­ ség tú lh an g sú ly o zása m ellett szem elől téveszti az elvi egyenlőséget. A speciális em beri, társa d alm i egyenlőtlenségek teszik lehetővé a közösség bonyo­ lu lt függélyes tagozódását, a tá rsa d a lm i fölé- és a lá ­ rendeltség, a vezetés és követés, a tá rsa d a lm i felemelkedés és lesüllyedés n ag y fontosságú jelenségeit és a közösség és a közösségi szellem gazdag és bo­ nyolult, de e g y ú tta l szervesen egységes s tr u k tú rá já ­ n ak k ia la k u lá sá t; ezek h íjá n a közösségi szellem igen stabilis, de feszültségek nélküli hom ogén szel­ lem i közeg volna, am elyben a tá rg y i k u ltú ra a lk o tá ­ sához és e g y á ltalá b a n az evolutív, valam ely irá n y ­ ban fejlődő, haladó tö rtén eti élethez szükséges d i­ nam ikus tényezők és h atáso k nem érv én y esü lh et­ nének.1 688. A z alanyi szellem hatása a tárgyi szellemre. 1 Az itt érintett kérdésekkel részletesen foglalkozik Dékány István „A t á r s a d a l o m f i l o z ó f i a a l a p ­ f o g a l m a i “ (M. Tud. Akadém ia 1983) c. m unkája.

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

203

A személyes szellem nem csak él, de h a t is; és á lta la él és h a t a reá épülő közösségi szellem is, még pedig a személyes szellem h a tá sa itó l eltérően, újszerűén, b á r azokon keresztül: egy nem zet vagy társad alm i osztály csupán ta g ja ib a n él és m űködik, de egész nem zeti v agy osztály-hatása m égsem azonos az egyes tagok h a tásaiv al, sem külön-külön, sem együttvéve, hanem azokon keresztül új és egységes színű, ép­ pen nemzeti, illetőleg osztály-hatás és m a g a ta rtá s, a tagokban élő egységes közösségi szellem hatása. M ind a személyes, m ind a közösségi, vagyis m inden szorosan v e tt élő szellem m in t hatóerő valóságos, létező, tá rg y i h a tá so k a t tu d létrehozni: tetteket, gon­ dolatokat, m űveket, intézm ényeket. Ezek a szellem tá rg y i h atásai. És m indezeket az jellem zi, hogy fo r­ rásu k bélyegét, okuk term észetét eltörölhetetlenül m agukon h o rd ják : ezek a hatások j e l e n t e n e k v a l a m i t , a szót leg tágabban véve értelm esek, érthetők, a személyes és közösségi szellem szám ára felfoghatók és jelentősek; azaz szintén szellemi te r ­ m észetük van. H iszen ezen nem is kell csodálkoz­ nunk: az volna különös, h a a szellemi h a tá sn a k nem volna szellemi jellege. M indig van : a szellemi h a tá ­ sokban szellemiség n y ilv án u l meg. És m ivel ezek a hatások tá rg y i valóságok, nem élő és tevékeny a la ­ nyok, ezért szellem iségüket m ost m ár teljes joggal nevezhetjük tá rg y i szellemnek. Ez az igazi tá rg y i szellem : egy cselekedetben, gondolatban, m űalkotás­ ban, tá rg y i intézm ényben m egnyilvánuló szellem i­ ség. N. Hartmann ezt ugyan á lta lá b a n tá rg y ia s íto tt szellem nek nevezi, m ert tá rg y i szellem nek az élő kö­ zösségi szellem et h ív ja : m i azonban b eláttuk, hogy a közösségi szellem lényegében az alan y i oldalon van

204

NEGYEDIK RÉSZ

és ezért a tá rg y i szellem elnevezését rá vonatkozóan elejtve éppen közösségi szellem nek m ondjuk; és így a tá rg y i szellem elnevezése teljesen szabadon rendel­ kezésünkre áll az ezzel a névvel illethető legm egfe­ lelőbb rea litá s, a tá rg y i szellem i h atáso k szellem isé­ gének a jelölésére. 689. A tárgyi szellem önmagában nem élő, paszszív és múlandó. M ilyen term észetű ez a tá rg y i szel­ lem ? H ordozója, a tá rg y i szellem i h a tá s sohasem alany, nem hatóképes erő, lelkiség, én. E z é rt a szó igazi értelm ében sohasem is él, hanem az élő és ható a la n y önm agában élettelen, passzív, tá rg y i hatása. A m int később m ég jobban b elátju k , az ilyen tiszta tá rg y i valóság nem is önálló, szubsztanciális létező, hanem m ag a is egy önálló, szubsztanciális hordozót k ív á n : vagy egy a la n y tu d a tá b a n m in t ennek tu d atta rta lm a , v ag y a testi szubsztanciába, az an y ag b a szőve b ír valósággal. De nem csak m in t tu d a tta r ta ­ lom, hanem an y ag b a szőve is szellem i jellegű a bele­ szőtt szellem i tá rg y i h a tá s: a fizikailag is rea liz á lt tett, a m eg festett kép, a jelekben le írt gondolat m in t szellem i h a tá s az a n y a g b an is szellem i jellegű. Szel­ lem isége, a k á r tu d a tta rta lo m b a n , a k á r m indig fel­ fogható, tu d ato síth a tó , an y ag b asző tt szellem i h a tá ­ son n yilatkozik meg, a tá rg y i szellem. Ez a tá rg y i szellem te h á t elsősorban sohasem a la n y i: nem szem élyes és nem is közösségi szellem. Sohasem is közvetetlenül élő és sohasem közve tétle ­ nül, m agától ható, hanem közvetetlenül élettelen és passzív. Ö nm agában m úlandó is, a k á r tu d a tta rta lo m ­ ban, a k á r a n y ag b asző tt h atáso n n y ilv á n u l meg. Az egyén és a közösség tu d a tá b a n a v a g y eltem etett szó­ tá ra k b a n lévő nyelv ö n m a g á b a n e g y a rá n t élet­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

205

télén és passzív, és a futólag elképzelt palo ta vagy a kőbe öntött piram is, a gyors kézm ozdulat vagy röpke tánc jelenet és a bronzszobor e g y a rá n t mulandók és velük e g y ü tt m úlik el szellem iségük: enynyiben m ind egyform án tá rg y ia s íto tt és tá rg y i h a ­ tások és tá rg y ia s íto tt és tá rg y i szellem n y ilv án u l meg bennük, 690. A tárgyi szellem individuális szellemi élet és erő és örök értékek kifejezője. Ámde m indez a tá rg y i szellem fo rrását, az alan y i — a k á r személyes, a k á r közösségi — szellem et kifejezi, tükrözi: kifejezi életét, hatékonyságát, erejét, egyéniségét, jellem ét. V agyis önm agában élettelen és passzív, erőtlen a tá rg y i szellem, de szellemi életkifejezés és erőkifeje­ zés; viszont önm agában is in d ividuális a szellemi tá rg y i h a tá s és tá rg y i szelleme, de s a já t in d iv id u ali­ tásáb an okának m agasabb ran g ú egyéniségét is k i­ fejezi, jelenti, m egérteti. És m ég v a la m it visel, je ­ lent, kifejez a tá rg y i h a tá s tá rg y i szelleme: örök­ változatlan, időtlen szellemi jelentéseket, az abszo­ lú t értékeket, jóságot, igazságot, szépséget, am elyek­ től meg van határozva. Viseli, kifejezi őket, v agy legalább is h iv a tv a van őket viselni és kifejezni és h a nem viseli és fejezi ki őket, hiányos, fogyatékos, tökéletlen szellem iségében is: de velük közvetetlen m úlandóságában is elm ú lh atatlan , sőt örök m ozza­ n a to k a t hord m agában és fejez ki. Ez m inden szel­ lem iségnek, a tá rg y i szellem nek is örök é rték v o n at­ kozása és értékm eghatározottsága, am ellyel később még jobban is m egism erkedünk. 691. A tárgyi szellem tudatbeli vagy anyagbaszőtt

hatásokban áll fenn és e szerint különbözik potenci­ ális elevensége. A szellemi tá rg y i hatásoknak álta-

206

NEGYEDIK RÉSZ

Iában csak egy fő különbségük v an : fennállásuk hol­ léte, hordozójuk m ibenléte. Ö nm agukban, a m in t tu d ­ juk, nem á llh a tn a k fenn: de fen n á llh a tn ak v agy az önállóan létező szem élyes szellem tu d atá b an , vagy egy önállóan létező, de passzív, tá rg y i h a tá s ­ hordozóban, su b stratu m b an , az anyagban, am ellyel később m ég foglalkozunk. A személyes — és vele a kö­ zösségi — szellem tu d a tá b a n fennálló szellemi tá rg y i h a tá s és tá rg y i szellem nem eleven u g y an abban az értelem ben, m in t a szem élyes és á lta la a közösségi szellem, de az élő a la n y i szellemben, ennek eleven és tevékeny tu d a tá b a n m égis an n y ib an nevezhető élőnek, hogy az a la n y i szellem et vele kapcsolatban további tevékenységre, h a tá s ra b írja , „ in d ítja “, t ov á b b i h a t á s a i n a k t á r g y i a l a p j a : az em ­ berek tu d a tá b a n él ilyen módon a tudott, beszélt nyelv, a tu d o tt ism eretkincs, a v a llo tt világnézet és g y akorolt erkölcs. Ezzel szemben az an y ag b an fenn­ álló szellem i tá rg y i h a tá s és tá rg y i szellem isége m in d ­ addig holt, am íg nem ju t valam ely szem élyes szellem tu d a tá b a : m ivel azonban az an y ag b a szőtt tá rg y i szellem is felfogható, érthető, m indig v an benne az előbbi, közvetett jelentésű élet csírája, po ten cialitása; vagyis a szem élyes szellem tu d a tá b a ju th a t és itt további tevékenység és szellem i h atáso k tárg y i a la p ja lehet. 692. A tárgyi szellem léttartam a. U gyanez a fennállási különbség h atáro zza m eg a szellem i t á r ­ gyi h a tá s és tá rg y i szellem ének lé tta rta m á t. L á ttu k , hogy önm agában m inden tá rg y i szellem i h a tá s vé­ ges, és pedig m ind ta rta lm á b a n , m ind ta rta m á b a n véges. Ámde a szem élyes szellem e lm ú lh a ta tla n és

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

207

egész tu d a tta rta lm á t m eg tartó teljes tu d atáb an a szellemi tá rg y i hatások és tá rg y i szellem ük is elrnúlh a ta tla n sá g o t nyernek; az an y agban viszont m inden szellemi h a tá s és tá rg y i szelleme á lta lá b a n véges tartam ú , m úlandó, a k á r olyan rövid létű, m in t a k i­ m ondott és elhangzó szó, a k á r olyan hosszú ta rta m ú , m in t egy hatalm as egyiptom i p ira m is: m ert az an y ag i su b stratu m az önm agában véges tá rg y i h a ­ tásn ak nem kölcsönöz elm ú lh atatlanságot. Speciális ta rta m dolgában azután persze az an y ag b a szőtt t á r ­ gyi szellemi hatások között óriási különbségek v a n ­ nak: ilyen hatások a n n y ira hosszú létűek lehetnek, hogy az em ber életét messze tú lh a la d já k , és az em ­ ber, sa já t em beri m ivoltának változandóságát és m ú­ landóságát ism erve, tá rg y i szellemi h a tá s a it éppen tá rg y i szellem ük megőrzése, konzerválása céljából is an y ag b a szövi; m ert csupán tisz ta lelki teljes tu d a ­ tán a k ta rta lm a i elm úlhatatlanok, az em beri tu d a t ta rta lm a i azonban e tu d a tta l e g y ü tt bizonytalanok és m ulandók. 693. A tárgyi szellem elágazása. Az em ber sze­ m élyes és közösségi szellem ének tá rg y i szellemi h a ­ tásai a lk o tjá k összeségükben a szorosan v e tt em beri — tá rg y i — k u ltú rá t; és tá rg y i szellem ük egésze al­ k o tja az em beri k u ltú ra tárg y i szellemét. Ez a szel­ lem a k u ltú ra főágai, elsősorban m inden szellem i élet három ősi ág a szerint differenciálódik g yakor­ lati, elm életi és m űvészi tá rg y i szellemmé. Ezeket, v alam in t további k u ltu rá lis elágazásukat és összeszövődésüket kell a következőkben áttekintenünk. 694. A hatalom szellemi jelentősége. A szellemi életágak közül az első, am in t tu d ju k , a gyak o rlati

208

NEGYEDIK RÉSZ

é le t:1 ennek fő szellem i k a te g ó riá ja m agában a cse­ lekvés céljában, a hatalo m b an ta lá lh a tó meg. A h a ­ talom a szó szabatos értelm ében különbözik az erő­ től. E rő a tevékenység fo rrása. És hatalom az erő érvényesülési és m egnyilvánulási, tevékenységi le­ hetősége: m inthogy erő tevékenységi lehetősége, a hatalom a k tív lehetőség, v agyis képesség, érv én y e­ sülési, tevékenységi képesség. A hatalom az erő, a szem élyes és a közösségi szellem szám ára k ö rü l­ belül olyasm i, m in t a testnek a té r: élet-, mozgás- és fejlődéslehetőség. E zért a h atalo m ra, a szellem i élet­ té rre m inden egészséges, életerős a la n y i szellem — m ind a személyes, m ind a közösségi — törekszik is. Persze m ás kérdés, m iféle h a ta lo m ra : m ert hatalom az á lla m fé rfi p o litik ai vezető á llá sa és h atalo m a tudós k ö n y v tá ra vagy gondolkodásra szabad ideje, illetőleg az ezt biztosító életform a is. A hatalom általán o s jellegéből következik azonban, hogy csakis az erőt felszabadító, tevékenységet lehetővé tevő, fen n ta rtó és fejlesztő h atalom értékes; az, am ely m aga szellem i té r és ahol csak lehet, m ásnak is te­ re t ad, te re t tere m t: a nem romboló irá n y ú és h a tá sú erőt és tevékenységet elnyomó, a szellem i é le tte ret szűkítő és zsarnokoskodó hatalom s a já t belső m ivol­ tán ak , jelentésének m ond ellent és ezért önértékét rom bolva s a já t m ag á t is p u sz títja . Az értékes h a ­ talom terem tő és felszabadító egyszerre: terem tve felszabadít és felszabadít a terem tésre. 695. A tett és a m unka szelleme. A g y a k o rla ti te­ vékenység köz ve tetlen h a tá sa a tett. A tett m indig /

1 A következő vizsgálódásokkal vesd össze a szerző A c s e l e k v é s e l m é l e t e c. tanulm ányát (M. Tud. Akadémia, 1929).

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

209

energia kifejtése: a szellem i energiáé, am ely a lelki tettben, az elhatározásban n y ilv án u l meg, és am enynyiben a te tt a fizikai v ilágban is létrejön, e g y ú tta l fizikai energiáé is. Az em bernél, akinek testhezkötöttsége folytán testi-lelki e n e rg iája csak k o rláto ­ zott m értékben áll rendelkezésre, az energiakifejtés m u n k a , am ely energiakészletét fogyasztja és ú jra pótolni készteti. A m unka n agy erkölcsi jelentősége éppen abban áll, hogy benne az em ber önm agából ad, áldoz tevékenységére és c é ljára : a m unka teh á t em beri életáldozat; és a m unka erkölcsi érték ét cél­ já n a k értéke szabja meg, m íg hasznossági értéke a célhoz viszonyított, annak elérésére vonatkozó a lk a l­ m asságtól és sikerességtől függ, de nem függ közvetetlenül a cél értékességétől. 696. A cselekvés célja. Az egészséges irá n y ú , é r­ tékes cselekvő szellem cselekvésével h a ta lo m ra tö­ rekszik, hogy an n ál többet tehessen; tetteinek célja az élet h a ta lm á n a k növelése m egint további tevé­ kenységek és á lta lu k é r t é k m e g v a l ó s í t á s o k lehetővé tételére. Ezek közé tarto zik az életér­ ték, á lta lá b a n az eszközértékek és legfőbb fokon az• abszolút értékek, az igaz és a szép m egvalósítása, leginkább pedig a jó cselekvése; ennyiben Aristotelesnek igaza van, am ikor a cselekvés c é lját m agában a jó cselekvésben jelöli meg. Ezzel szemben az elfer­ d ü lt cselekvő szellem csak azért cselekszik, hogy h a ­ ta lm a t nyerjen, és h a ta lm á t csak azért fe jti ki, hogy benne gyönyörködhessék vagy újabb, m ég több h a ­ talom hoz jusson: így h a ta lm i törekvése és cselekvése e g y a rá n t üresen já r. 697. A cselekvő és a tett szellemi tartalma. A n agy cselekvő szellemen feltű n ik acélos feszessége, folyto14

210

NEGYEDIK RÉSZ

nos tettrekészsége, realisztik u s term észete, gyakori zárkózottsága; további tu la jd o n sá g a it m ag án ak az értékes cselekvésnek legfőbb jellem vonásai szolgál­ ta tjá k . Ezek között a vonások között ta lá lju k m eg a feszességen kív ü l a biztosságot és célszerűséget, a kifejezőség m ellett a célegységet és következetességet is, de a jó a k a ra tú sá g o t és a becsületességet és a serénységet is. A fogyatékos tettb ő l ezek egyikem ásika v ag y v alam en n y i hián y zik ; és éppen ú g y h i­ ányoznak a fogyatékos cselekvő szellem ből is, aki bizonytalan, b á to rtala n , h a tá ro za tla n , inkább tervez, m in t v é g re h a jt, inkább beszél, m in t tesz: íg y sem ő, sem cselekvése nem igazában jó, sem igazában hasz­ nos és nem is sikeres. A felsorolt értékes vonások a l­ k o tjá k a te tt és a cselekvő szellem g y a k o rla ti szel­ lem i ta rta lm á t: a cselekvőben m in t a k tív képességek, a tettb en m in t e képességek tevékeny érvényesülé­ sének passzív, de kifejező lecsapódásai, szellem i bé­ lyegei, m eg n y ilv án u lásai v an n ak jelen. 698. A cél, az eszköz és a siker szellemi jelentései és értékei. A cselekvésből, a m in t lá tju k , egyik lénye­ ges szellem i vonásaként em elkedik ki a cél. Cél nem ­ csak g y a k o rla ti, hanem m inden tevékenységben van; hiszen m indegyik v alam ire irá n y u l. Ámde cél lénye­ gileg csakis tu d ato s tevékenységnél lehetséges: és m ivel a tu datos tevékenység szellemi, ezért a cél lé­ nyegében szellem kategória, am ely a szellem i tevé­ kenységnek irányjelzője, ennyiben m integy kezdete és fo ly ta tá sán a k tá rg y i fo rrá sa ; de m ásrészt önm a­ gában, m in t cél, valam ely szellem i véget, beteljesü­ lést, egy bizonyos szellem i lezárást, teljességet, n y u g ­ vópontot jele n t és azt m u ta tja , hogy a szellem ön­ m agában, azaz s a já t körében teljes, lez á rt lehet, hi-

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

211

szén m inden célja m in t cél eo ipso szellemi, te h á t sa­ j á t körében van. A g y a k o rla ti cél h atalm i, a hatalom pedig további tevékenységre való képesség, a k tív szellemi élettér: ennek és a belőle folyó g y a k o rla ti tevékenységnek és h a tá sn a k belső, végleges, további céltól nem függő és ezért önm agában abszolúte rög­ zített értékessége a jóság, külső, további célokra vo­ natkozó értékessége, alkalm assága a céllal e g y ü tt változó hasznosság. A jóság ilyen módon végleges, célérték, am ely m indenféle, a jósággal m indig öncél­ ként is fennálló g y ak o rlati szellem iségben m in t en­ nek belső létteljessége m eglehet; a hasznosság v i­ szont bizonyos célra vonatkozó g y a k o rla ti valóság eszközértéké. M ivel a cél lényegében szellemi k a te ­ gória, az eszköz pedig lényegében a célra vonatko­ zik, m in t ennek elérését előmozdító realitás, ezért az eszköz m i n t e s z k ö z szintén szellem i ta rta lm ú , b á r eszközrealitás lehet m indenféle, nem szellem i adottság is. A hasznosság, az eszköznek m in t esz­ köznek az értékessége, m egint lényegében szellemi ta rta lm ú ; és ilyen a siker is, a célnak m in t célnak az elérése. A siker m in t a cél elérése azonban csak hasznossági érték fen n á llá sá ra utal, de a jóság vég­ leges, abszolút értéke szem pontjából sem m it sem fe­ jez ki: hiszen a sikerrel elé rt cél m aga, v alam in t eszközei is, önm agukban értékellenesek is lehetnek. Legfeljebb a végső siker, m in t a végcél elérése, le­ het erkölcsileg feltétlenül értékes és a végső siker­ telenség erkölcsileg értékellenes, m ert az em ber g ya­ k o rlati végcélja csakis cselekvőképességének, tevé­ kenységének és tetteinek teljes önértékűsége, teljes jósága lehet; és ennek elérése, a végső siker, az erköl­ csi jóságérték m egvalósítását, el nem érése, a végső 14*

212

NEGYEDIK RÉSZ

sikertelenség, az érték elvesztését jelenti. 699. A 'politikai erények és a politikai nevelés. H a a g y a k o rla ti életág körébe tartozó k u ltu rá lis m eg­ n y ilv á n u lá so k ra külön is tekintünk, m indenekelőtt m ag a a tá rsa d a lm i élet g y a k o rla ti irá n y ítá s a tű n ik fel, főleg az állam b an és az egyházban. E nnek k o r­ m ányzása egyrészt a g y a k o rla ti elveknek általáb an m egfelelően, m ásrészt a társa d alm i vezetés és függé­ lyes rétegződés törvényei sz erin t tö rténik. M ind­ ezeket m ár vizsg áltu k ; i tt m ég csak a n n y it kell m eg­ em lítenünk, hogy a társa d alm i élet irá n y ítá sá b a n van a legnagyobb jelentősége az átfogó erkölcsi eré­ nyek közül azoknak, am elyeket Platon p o litik ai e r­ k ölcstana v ilá g ít meg, és am elyek valóban po litik ai erények: a hagy o m án y o k at és a trad icio n ális be­ rendezést óvatosan őrző, m érték et ta rtó m egfontolt­ ság n ak és e g y ú tta l a továbbfejlődést m eg in d ítan i m erő b á to rsá g n ak ; a m indenkinek jog szerint m eg­ illető ja v a it ju tta tó , de kötelességeit is tekintő igaz­ ságosságnak és végül a tá rsa d a lm i életet az abszolút értékek felé és a g y a k o rla ti elvek szerin t irá n y ító bölcseségnek. Az egyházi és különösen az állam i élet m ódjának, felad atán ak , célján ak m egism ertetése m ellett ezeket az erényeket kell a közösség ta g ja i­ ban fejlesztenie és m indezeket erős közösségi ö n tu ­ d a tra építenie a p o litik ai nevelésnek. 700. A z adminisztráció szelleme. A társad alm i élet g y a k o rla ti irá n y ítá s á n a k a szolgálatában áll az adm inisztráció. Ez teszi a bonyolultabb társa d alm i élet lefolyását, az eredm ényes k o rm án y zást lehetővé: e n a g y jelentősége m ellett az a n a g y nehézsége, hogy m indig szem élyesnek kell lennie és m égis sze­ m élytelenül tárg y ilag o sn ak , m ag átó l é rth ető term é-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

213

szetességűnek látszania. Az a d m in isz trá to rn a k való­ ban a társadalom életét szolgálnia és azon nem bü­ ro k ra tak é n t nyom asztóan és gátlóan u ralkodnia kell: vagyis az adm inisztrációban egy a felületes szem léletre parad o x n ak tűnő kapcsolatnak kell m eg­ valósulnia, az autom atizm us és az egyénítés kapcso­ latán ak . Az adm inisztrációnak úgy kell folynia, m in th a csak m agától menne, és m égis m inden esetet an n ak egyénisége szerint kell m egfelelően m egol­ d an ia: ezért k ív á n ja a jó adm inisztráció az adm i­ n isz trá to r egész, m indenféle in d iv id u a litá st m egér­ teni törekvő szem élyiségét és ezzel eg y ü tt teljes tá r ­ gyilagosságát; hiszen egyrészt a törvény szerint jo g ­ szerűen,de m ásrészt m indig az egyéni esetet is m él­ tányoló igazságossággal kell eljárn ia. 701. A technika szelleme. A g y a k o rla ti élet egyik legnagyobbszerű m eg nyilvánulása a közvetetlen -va­ lóságában az alkotó tevékenység körébe tartozó, de célja szerint a g y a k o rla ti életnek szolgáló és íg y en­ nek tágabb keretei között kifejlődő technika, a g y a­ k o rla ti célú eszköz-alkotások készítése és h asználata. A technika uralkodó értéke az eszközjóság vagy hasznosság: ennek m egfelel az a körülm ény, hogy a technika vezérelve a g y ak o rlati életelvek között a hasznossággal legszorosabban, lényegileg kapcsola­ tos célszerűség. Ez h atáro zza m eg a technikai m ű jólm egalkotottságát, am ely viszont a technikai alkotásnak m in t alkotásnak a szépségét eredm é­ nyezi. A célszerűségnek m egfelelő jólm egalkotottság, v agyis a céljának m egfelelően jól m egalkotott m ű azonban a céltól és a cél elérésére alkalm as szerkezet törvényszerűségeitől függ: m ert valam ely m eg h atá­ rozott cél elérésére és vele m eghatározott h a tá s ki-

214

NEGYEDIK RÉSZ

fejtésére csak bizonyos, éppen m egfelelő eszközök a l­ kalm asak ; széles és tom pa fúró, életlen kés, a h a jtó ­ erejénél nagyobb ellenállású h ajó v ag y repülőgép céljának elérésére nem alkalm as. E z é rt m inden tech­ n ik ai alkotás egy ideális s tr u k tú rá t törekszik m eg­ közelíteni, am ely rendeltetésének legjobban m egfe­ lel, azaz a vele való h a tá s kifejtése ú tjá n e h a tá s céljának elérését leginkább biztosítja. Íg y m egvan az ideális kés, fúró, fűrész, cipő, autom obil, repülő­ gép, rádió, veszettségszérum , robbanóanyag típusa, am ely persze esetleg m ég speciálisabb célok speciá­ lis típ u s a ira is — pl. a téli vagy n y á ri cipőére, a személy- v agy teherautom obiléra, a sport- vagy u tasrepülőgépére stb. — differenciálódhatik. Az ilyen ideális technikai típus m eghatározó elvei a te r­ m észeti törvények, am elyektől valam ely fizikai h a ­ tás függ, v a la m in t a technikai alkotás speciális cél­ já b a n rejlő és ebből a célra irá n y u ló h a tá s lehető­ ségén keresztül az eszköz szerkezetét m eghatározó jelen téstö r vények: a sportrepülőgép ideális típ u sá ­ nak m eghatározó elvei a felszállást, lebegést, rep ü ­ lést, leszállást szabályozó term észeti törvények, v a la ­ m in t a levegőben m a ra d á s biztonságának, a gyors repülésnek, a könnyű és gyors fel- és leszállásnak, a könnyű kezelhetőségnek, olcsóságnak stb. jelen tés­ törvényei, továbbá persze az ezekkel m egint össze­ függő term észeti törvények és em beri k u ltu rá lis tö r­ vényszerűségek. 702. A technikus szellem. A technikus-típus egyik legfőbb vonása az alkotó találékonyság, illető­ leg — az eszközhasználatnál — a g y a k o rla ti célból alak ító ügyesség. Az alkotó találék o n y ság b an h á ­

rom fontos, részben még szintén összetett mozzanat

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

215

van: az egyik in tu itív , am ely a technikai alkotás „ id e á já ra “ és az alkotandó technikai mű valóságos feltételeire és környezetére e g y ü tt tek in t; a m ásik a technikai tá rg y a t, szerkezetét és h a tá s á t elm életileg m egállapítja, többnyire k iszám ítja; a h arm ad ik pe­ dig a technikai tá rg y a t g y a k o rla tia sa n és m in t m ű ­ alk o tást is helyesen, vagyis technikailag jól m egal­ kotja. A technikus realisztikus és m égis m erész in ­ venciója és fan táziája, exakt szám ító ereje, g yakor­ la tia s m ozgékonysága és alkotó ügyessége a techni­ kus-típus előbb jellem zett bonyolult fő vonásának, az alkotó találékonyságnak összetevő tényezői. A technikai eszközhasználat pedig lényegében g yakor­ latia s alakító ügyesség, am elyhez bonyolult techni­ kai tá rg y a k h aszn álatán ál m ég jelentős elm életi tu ­ dás is járu l. 703. A gazdasági élei szellemi alapjai. A gazda­ sági élet sajátos értéke szintén a hasznosság, még pedig egy speciális alak jáb an , m in t gazdaságosság: ez, am in t tu d ju k , a gazdasági tá rg y n a k v agy tevé­ kenységnek a szükségkielégítés szem pontjából v i­ szonylagos hasznossága, vagyis a k ielé g íte tt szükség­ hez és e g y ú tta l a kielégítendő szükségekhez viszo­ n y íto tt és m ért hasznossága. A gazdasági élet szel­ lem kategóriái a gazdasági tevékenység általános g y a k o rlati-h atalm i jellegére és a gazdaságosság spe­ ciális értékére épülnek; a m a rra főleg a gazdasági hatalom — pl. tőkehatalom , kezdeményezés h a ta lm a — elvei, em erre az „ökonóm iai“ alapelvek, m indket­ tőre a gazdaságpolitika vezérelvei, am elyek a v á lla l­ kozás, a tőke és m unka h arm onizálására, a fogyasz­ tás vizsg álatára, a term elés és az értékesítés irá n y í­ tá s á ra vonatkoznak. Az alan y i gazdasági szellem

216

NEGYEDIK KÉSZ

típ u sáb an a fővonások a szükségek és kielégítési m ódjaik felism erésének a képessége, v a la m in t a hasznos term elés, illetőleg értékesítés gyak o rlatias realizáló ereje: a kettőben v an az „üzletem ber“ si­ kerének szem élyes titk a. 704. A jog szelleme. A jog a m aga egészében a szellem kategóriák h a ta lm a s és bonyolult rendje: az a m agasabb érték, am ellyel m in t közvetetlen fo rrá ­ sával legszorosabban összeszövődik, az igazságosság. A tökéletes isteni jóságban rejlő isteni igazságosság az ősi jogadó forrás, az a lan y i szellem term észeti jo­ g ain ak fo rrá sa ; ezekre a term észeti jog o k ra épít az em beri igazságosság erkölcsi m a g a ta rtá s a és szerin­ tü k törekszik a társad alo m jogotadó, törvényhozó szervezete a társad alo m pozitív jo g re n d jét k ia la k í­ ta n i; ezt a pozitív jo g ren d et érvényesíti azu tán vé­ gül — az erkölcsi igazsággal harm onizáló — tá r s a ­ dalm i jogbiztosító és jogszolgáltató igazságosság a jogrendben élő társad alo m korm ányzó és bíráskodó szervezetei ú tjá n . Az igazságosság különféle f a jtá i­ ból ered íg y a jog és vele sajáto s értéke, a jogos­ ság v ag y jogszerűség: ez lehet először term észeti v ag y erkölcsi jogszerűség, m ásodszor a pozitív jog szerin t való jogosság, a pozitív jogszerűség; e két speciális érték részben a k a n ti m o ralitás és leg alitás fo g alo m p árjáv al esik egybe. M agának a pozitív jo g ­ n ak m in t a leg alitás, a pozitív jogszerűség „m egtes­ tesülésének“ és e g y ú tta l elvének m indig term észetileg jogszerűnek, m o rálisn ak kell lennie: csak így helyes, csak íg y „igazi“ jog. A term észetes jog az erkölcsileg értékes, a po­ z itív jog a társa d alm ilag m egengedett, illetőleg elő­ írt, azaz a tá rsa d a lm i szabályozás szerint értékes

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

217

társad alo m g y ak o rlati hatólehetőségek összesége. M a­ gának az így m eg állap íto tt jo g ta rta lo m n a k elvszerűen rendezett egysége a jogrend, a jogrend tételszerű szabályokban való elm életi kifejezése pedig a jogrendszer: az ebben m egnyilvánuló sajáto s je­ lentéskom plexum , a jogszellem érvényesül m in t t á r ­ gyi szellem g y a k o rla tila g a jogrendben. A jog szellemében az em ber szellem i voltának egy fontos vonása kitűnően m egjelenik: az em beri szellem től örök erkölcsi értékek szerint alk o to tt jog szelleme m egm utatja, hogy alkotója, az a lan y i em ­ beri szellem, egy m agasabb, örök rend és értéksza­ bályai a la tt álló alkotó, aki m aga is értelm es re n ­ det, szabályt tu d alkotni. 705. A jogászszellem. A jogászszellem erős elm é­ leti vizsgáló vonást m u ta t: és pedig az életben m in­ d e n ü tt keresi és m eglátni törekszik a jogszerűség é r­ vényesülését. E szerint ítéli m eg az életet, persze el­ sősorban ennek g y ak o rlati m eg n y ilv án u lásait; és g y ak o rlati tevékenységében tőle telbetőleg érvényre iparkodik ju tta tn i a jogszerűség értékét, a jog szel­ lemét. Igazságosság az eszm énye: igazságosságot követel m agától és m ástól m agának és m ásnak azért, m ert az igazságosságnak érvényesülnie kell. H a ez a jogi szellem mély, akkor a jogszerűséget csak e r­ kölcsi é rték tartalo m m al lá tja igazinak és az igazsá­ gosságot m orális értelem ben éli á t; b a sekélyes, a k ­ kor a jogszerűség a la p já t a p a ra g ra fu sb a n lá tja és igazságosnak ta r tja m indazt, am i a k á r a legüresebb és legtökéletlenebb pozitív jogszabály betűivel m eg­ egyezik. Am az szélső esetben a m orális jogi szellem szem élyi „in k arn áció ja“, aki az erkölcsi ala p ú jog szellem ének h a ta lm a s m orális s ú ly á t s a já t személyé-

218

NEGYEDIK RÉSZ

ben érezteti, emez szélső esetben a jogász k a rik a tú ­ rá ja , am ely az erkölcsi alap h íjá n szűkölködő, p u szta pozitív jog abszolút értelem ben v e tt ü ressé­ gét, léh aság át, értéktelenségét is érzékelteti. 706. A sport szelleme. A sp o rt szellem ében az em beri testi és lelki erő és fegyelem , az em ber tes­ tét, lelkét, e re jét á tjá ró , s a já t szellem i szem élyiségé­ ben gyökerező szellem i rend fejeződik k i: de ez az erő és ez a rend az em ber szabad szellem iségében fényűzési célokra, já té k ra és játékos versengésre is irá n y u lh a t és a sp ortban lényegileg e rre is irán y u l. Ezzel a sp o rt szelleme azt is kifejezi, hogy az em ber nem p u szta ra b ja , a lá v e te ttje életének, hanem van benne fölényes, ú ri vonás s a já t életével szem ben is, am ely legm élyebb lényének szellem i győzelem re és u ralo m ra való h iv a to tts á g á t á ru lja el; a sportban lévő h a tá rta la n rekordtörekvés e g y ú tta l az em beri szellem potenciális végtelenségére m u ta t. A sport értékes szellem ében az em ber „fö ld feletti“ szel­ lem ű h iv a to ttsá g á n a k és istenviszonyában gyöke­ rező „életfölöttiségének“ egy s z ik rá ja tüzel. 707. A z elméleti életág tárgyi és alanyi szelleme. A m ásodik n ag y életág a g y a k o rla ti u tá n az el­ m élet v ilá g a : ennek lelki alaptényezője az értelem , létesítő tevékenysége a gondolkodás és legnagyobbszerű k u ltu rá lis m eg n y ilv án u lása a tudom ány. Az elm élet célja a m egism erés: a m egism erés pedig v a ­ lam ilyen fennállónak az igazság m értéke szerint való m egragadása. íg y az elm élet és beteljesítő célja, a m egism erés szellem i m ag v a az igazság é r­ téke; az igazság az elm életi élet és tevékenység sa­ játo s és örökkévaló, abszolút é rté k ta rta lm a . Az ig az sá g ra törő elm élet céljának és értékének meg-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

219

felelő szellemi s tr u k tú rá t m u tat, am elyet az elm é­ leti őskategóriák határo zn ak m eg: e szerint az é rté ­ kes gondolkodás és elm élet tárgyilagos, vagyis az elm élet céljára, az igazság ra odaadóan törekszik, m ag á é rt az igazságért, és önm agát az igazságnak alárendeli; m egértő, azaz az igazságot m inden finom ságában és egész élességében fel törekszik és tu d ja fogni; őszinte, vagyis célját és értékét, az is­ m ereti igazságot elérni és kifejezni iparkodik. Az értékes elm élet szellemében rejlik a tagoltság, a jól m egkülönböztetettség fontos szellemi vonása is; de u g y a n itt bontakozik ki a rendszeresség szelleme is, am ely az elvek ala p ján való egységes és szabatos összefüggést, rendezettséget fo g lalja m agában és a m egalapozottság szintén igen jelentős elm életi szel­ lem i k ate g ó riá jáv a l já r együtt. A rendszeresség és m egalapozottság az elm életi élet szellemi ta rta lm á t az elvszerűség és a végiggondoltság, az elvekből való h iá n y ta la n következés jelentéskategoriáitól m egszabott alakba rendezik. És m ivel az elm életi élet és tevékenység szellemében, lényegének m eg­ felelően, a tárg y ilag o sság uralkodik, ez tökéletes m egnyilvánulásában az elm életi tartalo m teljes m egfelelését, ad aeq u atio ját jelenti az ism ereti tá rg y ­ hoz viszonyítva. Ezek a jelentéselvek a lk o tják az elm életi életág szellemi a la p s tru k tú rá já t, am elyet egy szóval logicitásnak is nevezhetünk: ennek felel meg az alanyi elm életi szellem típ u sa is, am elynek m indenekfelett tárg y ilag o sn ak kell lennie, vagyis a tá rg y a t és igaz­ sá g á t önm aga és a lan y iság a elé kell helyeznie; ezt csak az igazság odaadó keresésével, m egértő szem lé­ letével és a m egism ert igazság irá n t való őszinteség-

220

NEGYEDIK RÉSZ

gel érh eti el. Term észetes, hogy a tökéletes alan y i elm életi szellem a zu tán szabatosan, rendszeresen, ta ­ goltan és folytonos igazolási törekvéssel iparkodik gondolkodni. Ezzel szem ben a fogyatékos elm életi szellem nem tu d tárg y ila g o s lenni és az igazság be­ fo g ad ására sem képes: v ag y nem keresi odaadóan, v a g y nem elég m egértő, v ag y nem a k a rja az ig az­ ságot őszintén elism erni; gondolkodása ezért zav a­ ros, az elveket nem éri el vagy eltéveszti, rendsze­ ressége hián y zik v ag y erő ltetett. Az igazságot nem elnyerni, belátni, hanem kényszeríteni és m egcsi­ n áln i a k a rja : ezért e lto rz ítja és eltéveszti és gondol­ kodása érték telen rab u lisz tik a vagy ta rta lm a tla n , m ag v a tla n lesz; szellem i ta rta lm a hiányzik, m ert rosszul k eresett célja és értéke, am ely betölteni h i­ v a to tt, k im a rad az üres gondolatburokból. Ez az el­ m életi élet csődje, az ellentm ondás képtelenségeinek, gondolatkísérleteinek ingoványos h azája, am elyben az elm életi tevékenység és élete, h a nem tu d belőle kivergődni, végül is elm erül. 708. A m űvészi életág tárgyi szellemi alapjai. A h a rm a d ik életág a m űvészi, az alkotás világa. Az alkotó tevékenység célja az alkotás létrehozása; és az alko tás akkor és an n y ib a n b ír véglegességgel, öncélúsággal, h a és am ennyiben a szépség örök, abszo­ lú t értéke testesül m eg benne. A szép alkotás szelle­ m i je le n té s ta rta lm á t a m űvészi őskategóriák h a tá ­ rozzák meg, am elyeket a m űvészetfilozófia vizsgál (1. Brandenstein, M ű v é s z e t f i l o z ó f i a ) . E sze­ r in t a m űvészi valóság szellem i je le n té s s tru k tú rá ja akkor teljes, h a az alkotás tiszta, v agyis m indenféle zavarosságtól és zavaró m elléktendenciától m en­ tes, egyszerűen m űvészi jellegű; további vonása a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

221

tökéletes m űalkotásnak a bensőségesség, az érzelem ­ mel teltség, érzelm i őszinteség és a vonzóság, vagyis a pozitív irán y ú , építő, fejlesztő érzelem m el te líte tt alkotás pozitív irá n y ú , azaz éppen vonzó — és nem visszataszító — érzelm i hatóereje. A m űvészi való­ ság szellemi s tru k tú rá já b a n , ennek legerősebb z á rt­ sága és egysége folytán, döntő jelentősége v an a hozzátartozó részek teljességének, teljes jelenlété­ nek, világos, vagyis m űvészileg h a tá ro zo tt összefüg­ gésének és egységességének. Ámde a m űalkotás szel­ lemi ta rta lm á n a k m indezeken felül egyik legfonto­ sabb vonása a szim bolikus jellegzetesség: ennek m egfelelően a m űalkotás szellem i ta rta lm á b a n az értékes in d iv id u alitás, egyéni jelleg m agvassága egy azzal belsőleg összefüggő m agasabb vagy egye­ temesebb jelentéssel egyesül, vagyis az értékes m ű­ alkotásnak egyéni elevensége és m agasabb vagy á t­ fogóbb jelentése és jelentősége v an; pl. a kölni dóm ­ nak, Michelangelo rabszolgaszobrainak, Rafael M a­ donnáinak, Goethe F a u s tjá n a k v agy Ibsen B randján ak , a w agneri N ibelungok W alhalla-m otívum ának stb. Az individuális és az egyetem es vonás, v a­ lam in t a m űalkotás többi részei is egym ással össz­ hangban, harm óniában, szellemi egyensúlyban v an ­ nak és valam ennyien szervesen szövődnek bele a m űalkotásnak a szervességtől, vagyis a teljes egy­ másból- és egym ásbafolyástól á tjá r t egészébe, szer­ vezetébe: a harm ónia és a szervesség ilyen módon a m űvészi valóság szellemi s tru k tú rá já t lezáró a la p ­ vonások. 709. A művészszellem alapvonásai. A m űvészi tí­ pusnak főkomponensei a n agy érzelm i érzékenység és az élénk képzeleti alkotó erő: emez az alkotó te-

22 2

NEGYEDIK RÉSZ

vékenység közvetetlen fo rrása, am az pedig legfőbb táp láló ja, éltetője, szellem iségének, azaz jelentés- és é rté k ta rta lm á n a k — am ely, m in t a szépség á lta lá ­ ban, elsősorban érzelm i jellegű — legm élyebb fo r­ rása. A m űvészi tehetségtelenség, üresség érzelm i és képzeleti szegénységből, tom paságból ered; az é r­ zelm i és képzeleti gazdagság és elevenség különböző m értéke, kölcsönös viszonya és érzékterületek sze­ r in t való elágazásai a különféle speciális m űvésztí­ pusok a la p já t sz o lg á lta tjá k ; a m űvészi szellem á lta ­ lános, elvi s tru k tú rá ja és speciális tech n ik ai ké­ pessége és készsége határo zza m eg azu tán azt a spe­ ciális m űvészi terü letet, am elyen a m űvész m in t a l­ kotó v ag y ú jraalk o tó , reprodukáló m űködik. 710. A nyelv tárgyi és alanyi szelleme: a logosz és a rétor. A nyelv szellem isége lényegében a be­ szélt v a g y íro tt m ondat, illetőleg szó jelentése, a lo­ gosz. Ez a logosz, a m in t tu d ju k , m indent jele n th e t: voltaképen a beszédhez fűzött jelentéssel, szellem i­ séggel á lta lá b a n azonos; ám de ez a szellem iség, m in thogy beszédhez fűződik, m indig tá rg y i szellem a la k já b a n jelenik meg, am ely azonban a tu d atosság közvetetlen viszonyában v an a beszélő, nyelvet a l­ kotó a la n y i szellemmel. A nyelv v izsg álatáb an mltaképen an n ak szellem i s tr u k tú r á já t te k in te ttü k leg­ inkább, íg y e z ú ttal a további részletezést e lh ag y ­ h a tju k ; csak azt e m lítjü k meg, hogy az élő, beszélt nyelvből k in ő tt írá s a n y elv szellem ét u g y a n nem teljes elevenségében, de m égis m indenoldalúságában igen jól m egőrzi: és az íro tt nyelv logoszának e m indenoldalúsága benne a k u ltú ra tá rg y i szellem é­ nek r itk a sokoldalú és gazdagságú lecsapódását és m egrögzítődését teszi lehetővé. A zért beszél a törté-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

223

nettudom ány, am ely az em ber k u ltu rá lis szellem é­ nek m integy öntu d ato su lását és em lékezeti egységét jelenti, sok tekintetben teljes joggal csupán a ttó l kezdve az em beriség életének történelm i korszaká­ ról, ahonnan íro tt emlékek m a ra d ta k fenn: m ert az íro tt nyelvem lék az em bernek m in t em bernek, va­ gyis k u ltú ra alk o tó szellemi lénynek régi k u ltu rá lis szellem ét potenciálisan m agában re jti és a hozzáér­ tőnek, az írás ism erőjének, illetőleg m egfejtőjének felfedi. A nyelv m indenoldalú k u ltu rá lis m eg n y ilv án u ­ lásán ak is m egfelel az alan y i szem élyes szellem egy érdekes típ u sa: a rétor. Ez igazában nyelvében és jórészben nyelvéből él: h a tá s á t lényegében beszédén — ritk á n írá sá n — keresztül fe jti ki. A beszéd közvetetlen szuggesztív ereje folytán ez a h a tá s a p illa ­ n a tn y ila g nagy lehet; de á lta lá b a n a beszéd röpke h a n g já v a l eg y ü tt elm úlik, illetőleg annak elm úlását csakham ar követi. A réto r m aga is könnyen lelke­ sül, könnyen változik, em elkedik a lelki nemesség m a g a sla ta ira és zuhan a nem telenség m ocsarába; a tiszta réto r rendszerint kevéssé m agvas, tettereje, k ita rtá s a , következetessége csekély és ezért a rá n y ­ lag gyenge és rossz g y ak o rlati em ber: elm életi m ély­ sége sincs, leginkább még a beszéd művésze. V aló­ ban m indig is a m űvésszel ta rto ttá k leginkább ro­ konnak a réto rt. H a szellemi ta rta lm a csekély, fecsegővé laposul; h a ravasz g y ak o rlati eszével szó­ noki erejét önző h a ta lm i célok szolgálatába á llítja , a dem agóg erkölcstelen politik ai a la k já v á m ódosul; h a lelki m agvasság, átfogó értelem , erős és követ­ kezetes a k a ra t és erkölcsileg értékes célokra való törekvések táp lá ljá k , nagy erkölcsi-politikai szemé­

224

NEGYEDIK RÉSZ

lyiség nő ki belőle. E kkor azonban m ár a tisz ta rétorból a n ag y g y a k o rla ti és erkölcsi géniusszá n ő tt; m in t dem agóg, a réto ri ere jű p o litik ai in trik u ssá torzult. 711. Erkölcsi értékeszm ék: az élet értéke. Az e r­ kölcs, a m in t tu d ju k , az életvitel elvi a la k ja a világés életnézet elm életi képének értelm ében és valam ely m eg h atáro zo tt életstílusban. M int ilyen, az erkölcs telítve v an m indenoldalú szellem i tartalo m m al, voltaképen nem is m ás, m in t egy a valóságban, az é le t­ ben érvényesülő és a zt irá n y ító szellem i jelen tés­ s tru k tú ra . Szellem i a la p ja it legjobban ú g y ta lá lju k meg, h a felkeressük azokat az értékeszm éket, am e­ lyek a különféle „erkölcsökön“, v ag y is erkölcsi ir á ­ nyokon uralkodnak. Ily e n m indenekelőtt m agának az életnek — és egész-ségének, az egészségnek — az értéke. Az élet az em berben alapvető, ősi adottság, am e­ ly et nem kell meg- v ag y k ita lá ln ia ; egyetem es, m eta ­ fizikai m iv o ltáv al és jelentőségével a következő fe­ jezetben találkozunk. M it jelen t az élet az em ber e r­ kölcsében? Az em ber szám ára lelki-testi élete m in ­ dennek az a la p ja : h a nincs élete, akkor szám ára sem m i sincs. Az élet, m in t m inden szellem i tevékenységnek is a feltétele, szellem i te k in te t­ ben is alapvető jelentőségű: ez a jelentősége n ag y erkölcsi értékességben n y ilv á n u l meg. Az élet — am elyen e z ú ttal m indig az em ber egységes lelk i­ testi életét kell é rten ü n k — m agától érthetően a la p ­ vető jelentőségű an nyiban, hogy m inden értékm eg­ való sításu n k csak r á épülhet, de m eg an n y ib a n is, hogy a szellem i élet csupán legalább is a lelki élet­ től hordozva lehetséges: hiszen a tá rg y i szellem et

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

225

az alan y i szellem hozza létre, ez pedig az ön tu d ato ­ sult, eleven lelkiséggel azonos. Az életnek ez a szel­ lem i tekintetben is alapvető jelentősége é rte ti m eg azt, hogy hanyatló, elevenségüket vesztő korokban az élet e g y ú tta l a legfőbb erkölcsi értékké is v álik : a veszendőbe menő kincset féltve istenítik. Ezzel szemben felemelkedő, fia ta l életű korok az életet rendszerint kevésre becsülik, biztos b irto k á b an te r ­ m észetesnek talá ljá k , alig veszik észre és könnyen a k á r el is dobják, pazarolják. Világos, hogy am azok túlbecsülik és ezért elferdítik, m íg emezek kevésre értékelik és ezért nem jól gazdálkodnak vele: az első m a g a ta rtá s erkölcsileg rossz, a m ásodik csak ném ileg könnyelm ű, de nem egyszer hősi színt is ölthet, azaz erkölcsileg értékes fo rd u lato t vehet. H a ­ nyatló és új kor h a tá rá n , am ikor a régi kor sóvá­ rog az élet u tá n és e g y ú tta l a benne felébredő új erőkben az élet h a ta lm á t is potenciálisan á t tu d ja érezni, szoktak a n ag y életm etafizikák keletkezni: ez jellem ző a renaissance életfelfogására, de ko­ ru n k ra is, am elyben a terem tő élet áram áról, az élet lendületéről, a m indenséget betöltő életről szólnak a közkedvelt filozófiai tanítások. A m ikor azonban v a ­ lam ely kor csak h a n y a tlik és az élet új csírái nem fakadnak benne, akkor az iste n íte tt életet csak elp u h u lta n élvezni vágyik és görcsösen ragaszkodik hozzá, v agy h irtelen fo rd u la tta l m egúnva, megú tá lv a eldobja; am ikor az em ber m agában és m ás­ ban h isztérikusan p u sz títja az életet, voltaképen szintén isteníti, de nem töm jénnel, hanem vérrel á l­ doz a bálványnak, am elyben csalódott és am elyet végül m ag át is bele a k a rja fu llasztan i a vérhekatom bába. 15

226

Ne

g y e d ik

r ész

Ebből láth a tó , hogy az élet erkölcsi alapérték, de nem legfőbb erkölcsi érték : bennünk m inden m ás érték et hordoz és ezért m in t értékhordozó jelentős érték, de éppen elsősorban m in t értékhordozó; v a ­ gyis igazi értékességét azoktól a felsőbbrendű é rté ­ kektől nyeri, am elyeket hordoz. E zek ért az értéke­ k é rt fel is áldozható az élet, sőt néha — h a csak elle­ n ü k re volna fe n n ta rth a tó , h a m egvalósításuk felál­ dozását k ív á n ja — fel is kell é rtü k áldozni; és nél­ külü k v ag y ellenük m egúnható, m eg ú tálh ató úgy, hogy é rték ét veszti és birtokosa eldobja. Az élet te­ h á t az alapvető értékhordozó szellem i-erkölcsi érték. 712. A hatalom erkölcsi értéke. Az élethez m in t m egvalósító képességhez hasonló értéke v an a h a ta ­ lom nak; az élet is, m in t m egvalósító képesség, h a ta ­ lom. Ez, a m in t tu d ju k , a g y a k o rla ti tevékenység célja, de a további tevékenységnek részben fo rrá sa is: hiszen a hatalom a tevékenységre, a m egvalósí­ tá s ra való képesség álta lá b a n , am elynek a m egvaló­ sító erővel e g y ü tt kell já rn ia , hogy az eredm énye­ sen h a tn i tudjon. L eginkább pedig a cselekvés, a g y a k o rla ti értékm egvalósítás képessége a hatalom . Ámde h a a hatalom ból ú jabb cselekvés folyik és en­ nek m eg in t a hatalom , pl. ennek fe n n ta rtá sa vagy növelése a célja, akkor látszólag h aszontalan k ö rfo r­ gásba j u t a cselekvés, hacsak a h atalo m növekedé­ sét nem tek in ti értéknyereségnek. A h atalo m azon­ ban m indig csak m egvalósítási, tevékenységi képes­ ség: m in t ilyen alapvető érték, de nem végső, leg­ főbb érték ; értékességét attó l nyeri, am inek m eg­ v a ló sítá sá ra alk alm as és való. További értékeket kell tevékenységével és ezzel kapcsolatban, éppen a belőle folyó tevékenységben és a tevékeny alan y b an

AZ EMBEE VILÁGHELYZETE

227

m egvalósítania. E zért a m indenek fölött k eresett hatalom h iú és üres lesz, érték ét veszti, m in t egy valam ikor nagyfontosságú, de tovább céltalanná v á lt eszköz: m ert a hatalom a g y a k o rla ti tevékeny­ ség célja ugyan, de nem végső célja, hanem m aga m egint további tevékenységnek eszköze és részben fo rrá sa lesz, am elynek képességét jelenti. A hatalom te h á t szellem iségünknek is egyik m egalapozó és erkölcsi tekintetben igen fontos é r ­ téke, de csak h a m egfelelő további — vagyis felsőbb értékeket tartalm azó — célok szolgálatában áll és az értékes célokat v a ló sítja m eg a belőle fakadó tevé­ kenység ú tjá n . E nnyiben a hatalom , csakúgy m int az élet, alapvető, hozzánk közvetetlenül tartozó, sa­ j á t em beri m ivoltunkban gyökerező vagy gyökeret verő eszközérték. Az eszközérték pedig á lta lá b a n a hasznosság. Az élet és a hatalom íg y az alapvető hasznossági értékek. 713. A hasznosság értéke. V elük rokon m inden további eszköz hasznossági értéke. E z is m ind hiú, céltalan, értéktelen lesz önm agában és értékét attól a céltól, azaz további re a litá stó l nyeri, am elynek m egvalósítására alkalm as, am elyre vonatkozóan hasznos, am elynek m eg valósítására irán y u ló h a ta l­ m u n k at m egadja, illetőleg növeli. E z é rt a leghiúbb, legszellem telenebb az az erkölcsi m a g a ta rtá s, am ely a csupán a céljától értékét nyerő hasznossági érté ­ ket éppen hasznossága a la p ján abszolutizálja, leg­ főbb értékké teszi, am ely pl. a pénzt nem az a ra n y fényéért, v agy a bankjegy szép rajz áé rt, hanem m ert pénz, m inden fölé á llítja , azon ja v a k és élveze­ tek fölé is, am elyeknek önm agunk vagy m ások szá­ m á ra való m egszerzési lehetőségében van a pénz 15*

228

NEGYEDIK RÉSZ

voltaképeni hasznossági értéke. H asonló a m u n k át a m u n k áért, a term elést a term elésért értékelő el­ to rz u lt u tilita ris ta erkölcsi m a g a ta rtá s : v alam ennyi egy fő technikai és m egalapozó erkölcsi é rték et ab ­ szolutizálva a legfőbb erkölcsi értékkel keveri össze és íg y m ind ezt, m ind am azt — technikai értékében és haték o n y ság áb an is — elto rzítja. 714. A gyönyör, az öröm és a boldogság értéke. Az ilyen téves értékelésnél voltaképen igazabb, b á r szintén hibás az az értékelés, am ely a gyönyört, örö­ m öt, boldogságot m inősíti legfőbb értéknek; itt is az érték felfogásának különbségei szerin t sok v á lto ­ zat lehetséges a gyön y ö rt m indenek fölé emelő p r i­ m itív hédonista erkölcstől a teljesen átszellem ült és m orális színű boldogságnak lényegében nem hibás, csak egyoldalú eudaim onista jellegű legfőbb érték e­ léséig. De m ié rt igazabb m indegyik ilyen erkölcsi felfogás az előbbi hibás élet-, hatalom - és eszköz­ kultuszoknál? M ert m á r nem lényegében eszközérté­ két, hanem legalább valam iféle értelem ben végleges érté k et abszolutizál. A gyönyör, a m in t tu d ju k , egy f a jta m inőségi és pedig érzéki tá rg y i tu d a tta rta lo m , érzet. A gyönyör­ érzet specifikus érzettartalo m , am ely leginkább v i­ tális, kinesztétikus és ta p in tá s i érzetekkel összefo­ nódva lép fel. M int gyönyörérzet végleges, önm agá­ b an befejezett rea litá s, am elynek egy f a jta véglegességi, azaz gyönyörértéke van. A gyönyörérzet, h a fellép, m indenki szám ára gyönyörérzet, akkor is, h a nem öröm, hanem depresszív érzelem fűződik hozzá. Végleges és pozitív értékelése ezért igaz és helyes, csupán legfőbb érték k én t való o d aállítása téves: m ert hiszen a gyönyör nem is énünk értéke,

AZ EMBEE VILÁGHELYZETE

229

hanem egy an n ál alacsonyabb ren d ű tá rg y i tu d attartalom é, am ely az énnel m indenesetre szoros k a p ­ csolatba lép, de inkább azt önm agához, a tá rg y a k ­ hoz iparkodik levonni, sem m int hogy m aga énszerűvé tu d n a válni. N agyrészben ezért, m ivel az ala n y érzi, hogy a gyönyör a tárgyhoz levonja és korántsem tö lth eti be egész a la n y i m ivoltát, kapcsolódhatik hozzá a szokásos öröm érzelem h e ly e tt depresszív é r­ zelem: ennek oka továbbá a biológiai szervezet rendellenes s tru k tú rá já b a n vagy kim erülésében, m ű­ ködésének h ián y aib an is lehet. Á ltaláb an azonban a gyönyörérzet egy fa jta szorosan énünkhöz kapcso­ lódó tá rg y i tu d a tta rta lo m , am elynek pozitív és vég­ leges értéke van és ezért rendesen az alan y öröm ér­ zelm eivel szövődik össze: végleges és pozitív, de a végleges értékek sorában nem n a g y ra értékelése he­ lyes. A gyönyör v itá lis jelző szerepe értékelése szem­ pontjából nem lényeges és igen g y a k ra n k étértelm ű: éppen igen intenzív pozitív gyönyör g y a k ra n káros v itális szempontból. Az öröm az énnek egy f a jta érzelm i állapota — am ely m in t ilyen tudvalévőén a k tív énm eghatá­ rozottság — v a la m in t ebből folyó a k tu sa ; m int öröm nek m indig pozitív, végleges értéke van. É rté ­ kességének speciális term észete és foka a ttó l függ, m ennyire tisztán pozitív és m ilyen m ély: a tisz ta ­ ság h ián y a értékellenes vonás, a m élység foka a po­ zitív érték kisebb v ag y nagyobb fokát jelenti. Íg y végeredm ényben m inden tiszta, nem diszharm onikus öröm — m in t am ilyen pl. a metsző gúny öröme, a kínon érzett öröm, á lta lá b a n a káröröm , am elynek öröm jellege és öröm értéke fogyatékos — pozitív és végleges érték és term észetesen így is lehet és kell

230

NEGYEDIK RÉSZ

helyesen értékelnünk. Ámde az az eudaim onista m a ­ g a ta rtá s , am ely közvetetlenül az öröm öt tűzi ki az élet céljául, téved, b árm ily en öröm öt is te k in t cél­ n ak : m e rt az öröm re nem lehet közvetetlenül tö re ­ kednünk, az m in t az érzelm i állapotok és a belő­ lü k folyó a k tiv itá s á lta lá b a n , csupán közvetve, m eg­ felelő m ás a k a ra ti, értelm i és érzületi aktusok ú tjá n érhető el m in t ezek kísérője v ag y eredm énye; úgy já r u l az értékes lelki tevékenységhez, m in t a szép­ ség az é re tt ifjúsághoz, ta n ítja m ár Aristoteles. E z é rt az öröm nem legfőbb érték, hanem m in t egy f a jta végleges érzelm i állapot-, illetőleg ak tn sérték , m ás értékeket és átélésüket, lelki m egvalósulásukat kísérő érték : m in t ilyen já r u lh a t az élet, a hatalom tu datos átéléséhez, a gyönyörhöz, v a la m in t a m é­ lyebb szellem i-erkölcsi értékek átéléséhez; m ag a is a n n y ira m élyül el, am ilyen fokú érték m ekkora fokú átélését kíséri. A ta rtó s öröm állapotából fakadó eredm ényes és — ilyen körülm ények között m indig — értékes tevékenység és ennek átélése, főleg m eg in t a tevé­ kenységből és átéléséből fakadó h arm onikus érzelm i á llap o t is, a boldogság. N yilvánvaló, hogy ez ren d ­ kív ü l n a g y pozitív és végleges é rték : de u g y an ú g y nyilvánvaló, hogy közvetetlenül m eg in t csak nem kereshető, hanem m ás értékek m eg v aló sítását k í­ sérő és beteljesítő érték. E z é rt a boldogságot élet­ célul kitűző eudaim onista erkölcs m ég akkor is egyoldalú, h a különben helyesen a legm élyebb szel­ lem i boldogságot tűzi ki célul: m e rt nem veszi te ­ kintetbe, hogy a boldogság nem közvetetlenül k eres­ hető és m egvalósítható cél, hanem csak a közvetetle­ nül m egvalósítható értékes cél m egvalósításához

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

231

m int beteljesítő lelki eredm ény já ru lh a t. M ilyen é r­ tékek m egvalósítását teszi fel? 715. A lelki erők és lelki tartalm ak értékei. Az öröm já ru lh a t az előbb m egism ert értékeken kívül pl. a lelki gazdagság, a tudás, a m űveltség értékei­ hez. Ezek végleges értékek: a tudás, a m űveltség é r­ tékei egyrészt a tu d a tta rta lm a k gazdagságát jelen­ tik, m ásrészt az alan y szellemi növekedését, erősö­ dését gazdag tu d a tta rta lm a alap ján . H asonló ezek­ hez az ak araterő , az intelligencia, a képzelő erő, az érzelm i képesség nag y ság án ak az értéke: ezek m ár az alan y eredeti képességeinek az értékei. M indezek önm agukban, végleg értékek: de nem végsők és leg­ főbbek. M ert a tu d a tta rta lm a k gazdagsága szellemi jelentésű, de csak tá rg y é rté k a lélekben; a lelki erők n ag y ság a pedig ug y an m agának az énnek, vagyis az alan y n ak az értéke, ám de az alanyé m in t tárg y é : a lelki erők és n agyságuk a lélek létesítő okának hatásai, a léleknek m in t terem tm énynek — m ár pe­ dig m int terem tm ény tá rg y — értékei. A tu d ás és a m űveltség alan y i oldala végül az énnek a tá rg y a ­ kon való növekedése, emelkedése, erősödése, de egy­ ú tta l a tárgyakhoz való ném i hasonulása is, teh á t m egint inkább az alan y n ak m in t tá rg y n a k értékes­ sége: a sokat tudó m atem atikus v agy sok ad ato t is­ m erő történész szám ainak, illetőleg a d a ta in a k sok­ ban ra b ja is, a m űvelt képzőm űvészettörténész lel­ kileg is tá rg y a i stílusaihoz, kifejezéséhez alkalm az­ kodik és ezzel gazdag szellemi je le n té sta rta lm a t nyer, de nem a legm élyebbet és legm agasabbat; sok­ felé gazdagodik, de nem a leglényegesebb szellemi tekintetben; szelleme sok tá r g y a t m egértve fog át,

232

NEGYEDIK KÉSZ

de ö n m agát m in t a la n y t e t t ő l m ég nem lá tja elég m élyen, azaz valóban ném ileg „ tá rg y ia su l“. 716. A becsület értéke. M indezeknél a pozitív, végleges, de nem végső értékeknél, am elyeknek egyoldalú, „h u m an ista“ paűveltségkultusza vagy ro m an tik u s geniekultusza nem elég m ély és ezért téves erkölcsi m a g a ta rtá s — a „ h u m a n i t á s “ k u l­ tusza viszont az élet- és a boldogságérték téves, ille­ tőleg egyoldalú abszolutizálásából fakadó hibás, illetőleg egyoldalú erkölcsi felfogás — m indezek­ nél m élyebb é rték et ra g a d m eg a becsület-m o­ r á l: a becsület értékét. K étségtelen, hogy a becsület végleges és pozitív érték : de éppen olyan kétségtelen, hogy nem végső, hanem kísérő érték. M ert becsülete nincs a p u szta tárg y n a k , nincs a nö­ vénynek, az á lla tn a k , de az em bernek sem egysze­ rű en és feltétlenül. Az em bernek — a k á r egyénnek, a k á r közösségnek — am azokkal szemben csak m in ­ dig becsületlehetősége v an : és ebből a lehetőségből tényleges becsület akkor lesz, h a az em berben m in t a la n y b a n végleges és végső értékek valósulnak meg. Nem a hatalom , a vagyon, m űveltség és tudás, az in tellig en cia ad becsületet: m ind ezek nagyon becs­ telen egyén tu la jd o n a i is lehetnek. B ecsületet m in ­ dig csak az a la n y i m o ra litás ad. És beesületlehetősége m inden em bernek azért v an pl. az á lla tta l szem­ ben, m ert az em ber m indig lehet m orális a la n y i lény, az á lla t pedig, m in t a következő fejezet jobban is m eg m u ta tja , nem. Ily en m ódon a becsület egyenesen rá u ta l és közvetetlenül rávezet az é rték ren d végső fo r­ r á s a ira és legfelső csúcsaira: és a becsület-erkölcs csak akkor v álik üressé és hazuggá, h a a becsületet m ag á t teszi m eg végső erkölcsi értéknek és önm agá-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

233

tói fennállónak, értékesnek lá tja ; k a a becsületet, m in t az em beri ala n y erkölcsi érték eit kísérő végle­ ges értéket ta r tja n ag y ra, helyes erkölcsi á llásp o n tra helyezkedett. 717. A z erkölcsi értékrend. íg y végre elérkeztünk az értékek keresésében addig a pontig, hogy az em­ beri alan y b an m in t alanyban m egvalósuló értéke­ ket vegyük szem ügyre. Mi teszi az em bert m int a la n y t értékessé? M it kell önm agában m egvalósíta­ nia, hogy m int alan y legyen értékes? Jó n ak kell lennie, vagyis az úgynevezett erkölcsi vagy m orális értékeket kell m egvalósítania. M ik ezek? Mi a jóság? A jóság gyökerében igen egyszerű v alam i: az a k a ra tn a k , a jellem nek és vele az egész léleknek „egyenessége“, a m indenség rendjének és benne b írt h iv atá sán a k m egfelelő m ag a tartás. E rre a m a g a ta r­ tá s ra való képesség m egvan a lélekben m indenek­ előtt a k a ra ta folytán; az ilyen m a g a ta rtá s ra begya­ korolt képességét, állandó irá n y u lá sá t, készségét ne­ vezzük m ár a görög bölcselet nyom án erénynek. Az erény ilyen módon gyökerében egy, de az em ber m i­ voltának és világhelyzetének sokoldalúsága folytán sok speciális erényre bom lik, am elyek azonban egye­ tem esen kölcsönös összefüggésben vannak egym ás­ sal és egym ás k iala k u lá sá t kölcsönösen befolyá­ solják. Még nem erény az á rta tla n sá g , am ely nem a jó ra való készség, hanem egyszerűen az erkölcsi m a­ g a ta rtá s t megelőző lehetősége, potencialitása, a tulajdonképeni alan y érték h ián y a; ilyen értelem ben még nem jó, b ár nem is rossz, hanem a lélek tá rg y i jósága az alan y ilag szerzett érték vagy értékellenesség előtt. Az á rta tla n sá g b a n á lta lá b a n a jó ra való

234

NEGYEDIK KÉSZ

h ajlam , a jó felé irá n y u ló vonzalom is rejlik , am ely egym agában szintén m ég nem erkölcsi alan y érték , de ren d szerin t csak h am ar erkölcsileg értékes m ag a ­ ta r tá s t eredm ényez; ám de benne re jlik á lta lá b a n a jó ta g a d á s á ra irán y u ló , rosszra való hajlan d ó ság is, am ely az egyéni lélek önző, önállító h a jla m á v a l te r ­ m észetesen kapcsolatos és önm agában nem is rossz, de ren d szerin t tényleges erkölcsi é rté k ta g a d á sra , v ag y is m á r a rosszra is vezet. E kkor az á rta tla n sá g elvész; ám de jól m eggondolva m egszűnik a jónak tényleges m eg v alósításával is: a m agasabb értelm ű erkölcsi tisztaság viszont szerzett erkölcsi érték, am ely a jó m eg v alósításával és az esetleges rossz­ n ak lelki legyőzésével és m egsem m isítésével m in t nagyon jelentős erény lép fel és a jó ra irá n y u ló á l­ landó készséget jelen ti a rossz hajlam ok legyőzöttsége m ellett; éppen ezért átm en eti elvesztése u tá n m eg in t vissza is szerezhető. A jó és rossz h a jla n d ó ­ ságok küzdelm éből a tőlük m eg nem k ö tö tt a k a ra t­ nak a jó h ajlam o k p á r tjá r a á llá sáv a l és a lelki m a g a ­ ta r tá s t az erkölcsi értékeknek m egfelelően való el­ döntésével a la k u ln ak ki az erények: ezeket ta lá n leg ­ jobban fegyelm ezési, tisztelet- és szeretet-erényekre osztjuk fel.1 A fegyelm ezési erények a legalacsonyabbrendű, de e g y ú tta l legalapvetőbb erények, m ert fegyelm e­ zettség nélkül nincs kom oly felsőbbrendű erény sem, 1 L. ebben a tekintetben Pauler Ákos: A z e t i k a i m e g i s m e r é s t e r m é s z e t e (1907); Max Scheler: D er F o r m a l i s m u s i n de r E t h i k u n d di e m a t e r i a l e W e r t e t h i k (3. kiadás, 1927); Nikolai Hartmann: E t h i k (1926) és Noszlopi László: A s z e ­ r e t e t (1932) című m unkákat is.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

235

am ely állandó készség és így lelki fegyelm et igényel; viszont a fegyelmezési erények önm agukban még sem m iképen sem teljesek, nem is m inden esetben erények, m ert m ég rossz célok szolgálatába á llíth a ­ tók. A fegyelm ezési erények túlnyom óan a k a ra ti ön­ nevelés, önfegyelmezés ú tjá n ala k íth a tó k ki. Ide v a ­ lók a — különösen ösztönökkel kapcsolatos — v á ­ g y a k a t és az in d u la to k a t fegyelmező erények. Az ösz­ tönökkel kapcsolatos v á g y a k a t fegyelmező erények cso portját a lk o tja a m értékletesség erényköre. Ebbe tarto zik az étel, ita l és nem i élet élvezetére vo n at­ kozó fegyelm ezettség, am ely erény, h a a jó ért és az erkölcsi értékrendnek m egfelelően érvényesül, de le­ het egyenesen rossz, h a nagyobb gonoszságok bizto­ sabb elkövetése céljából jö tt létre. Az erkölcsi é rték ­ rendnek akkor felel m eg ez a f a jta m értékletesség, h a az élvezeteket, am elyekre irán y u l, m inőségileg úgy korlátozza, hogy nem sértenek m agasabb erköl­ csi értékeket vagy nem rom bolják az életet, m ennyi­ ségileg pedig an n y ira , hogy m egint az egyén életét ne pusztítsák és felsőbb rendű erkölcsi értékm egva­ ló sítását ne akadályozzák. A jó é rt akkor érvényesül a m értékletesség, h a felsőbb rendű érték irá n ti tisz­ telet vagy szeretet m ia tt érvényesül és nem pl. az egyén hypochondrikusan fé lte tt és m indennél n a ­ gyobbra ta r to tt — vagyis nem helyesen őrzött és ápolt — egészsége érdekében. A m értékletesség kö­ rébe tartozik a beteg önfegyelmezése is életét, illető­ leg egészsége h e ly re á llítá sá t veszélyeztető v ágyak teljesítésével szemben, v alam in t a m ár nem ösztö­ nökkel kapcsolatos v ágyak — pl. a kíváncsiság — szertelenségének m egfékezésére irán y u ló fegyelm e­ zettség is.

236

NEGYEDIK RÉSZ

Az önm érséklet az in d u la to k a t fegyelm ező erény: erén y v o lta hasonló a m értékletességéhez, csak speci­ ális irá n y u lá s a m ás. Ebbe a körbe való a szőkébb értelem ben v e tt és a h a ra g o t fegyelm ező önm érsék­ let, továbbá a káröröm öt és á lta lá b a n a ressentim entin d u la to k a t fegyelm ező önm érséklet-fajta; és ide tarto zik lényegében a b áto rság erénye is, am ely nem m ás, m in t a félelm et fegyelm ező önm érséklet és az­ u tá n az ebből folyó, néha külsőleg csak passzív, il­ letőleg ellenálló, néha külsőleg is a k tív — belsőleg pedig m indig a k tív — m a g a ta rtá s. H ogy a báto rság e r é n y e fegyelm ezettség, n y ilv án v aló : az oroszlán csupán jelképe, de nem m in tá ja a b á to rsá g n ak és a veszélyt nem ism erő és tőle nem félő vakm erő nem b á to r; nem igazán b á to r a veszélyt ism erő, de annak m a g á t öröm m el odadobó egyén sem. A b áto r ism eri a veszélyt és a ttó l fél is, de félelm ét legyőzi, in d u la ­ t á t m érsékli, fegyelm ezi és ennek m egfelelő m ag a ­ ta r tá s t tan ú sít. V égül a fegyelm ezési erények sorába tarto zn a k az erély és a következetesség v ag y állh atato sság eré­ nyei is, am elyek közül am az a lelki élet egységes egészét fegyelm ezi az a k a ra t vezetése a la tt a jó szol­ g á la tá ra , emez pedig ezt a fegyelm ezettséget á lla n ­ d ó sítja: hiszen az erkölcsi következetesség v agy á ll­ h atato sság lényege — a hasonló nevű g y a k o rla ti k a ­ teg ó riátó l ném ileg eltérően, de nem azzal ellen tét­ ben — éppen a jó állandó szolgálata, am ely azután speciális tek intetben változhatik. A fegyelm ezési erények g y ak o rlása az aszkézis lényege: erre te h á t bizonyos m értékben m indenki­ nek szüksége van. A fegyelm ezési és a tisztelet-eré­ nyeket az engedelm esség erénye kapcsolja össze. Ez

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

237

lehet u gyanis külsőségesebb, fegyelm en alapuló, in ­ kább „legális“, de a la p u lh a t az engedelm ességre késztető tek in tély tiszteletén is és ekkor bensősége­ sebb, m élyebben „m orális“ : a kettő persze egym ásba átm ehet és össze is kapcsolódhatik. A tiszteleterények is igen sokfélék; közülük k i­ em elhetők az egyén s a já t erkölcsi m iv o ltán ak tisz­ teletén alapuló önérzet, v alam in t a m ások erkölcsi m ivoltának tisztelete, ö n m ag u n k n ál m agasabb rendű értékek tiszteletét nevezhetjük kegyeletnek: ekkor ennek a körébe tarto zn a k az igazság tisztele­ tével kapcsolatos erények, az igazságnak tisztele­ tén alapuló m egvallása szóban, az igazm ondás, to­ vábbá az igazság tiszteletén alapuló általános lelki kifejeződése, az őszinteség, és végül az igazságot tisztelő egyén teljes á th a to ttsá g a az igazságtól, a becsületesség, e szó m indenoldalú erkölcsi értelm é­ ben. Az egész erkölcsi értékrend — és vele az erköl­ csön felépülő jogrend — tiszteletén alap u l és ezt é r­ vényesíti az igazságosság erénye, am ely ilyen mó­ don a központi tisztelet-erénynek m utatkozik. Az Isten re irán y u ló tisztelet-erény teljes m eg h a jlá st je ­ lent, am elynek általán o s és im m ár n ag y erkölcsi é r­ tékű lelki m eg nyilvánulása az alázatosság erénye: ez m indig csak akkor erény, h a Iste n tiszteletéből fakad; ekkor az önérzettel teljes összhangban van. A tisztelet-erények a fegyelmezési erények fö­ lö tt á llan ak : re á ju k épülnek, de lelkileg m élyebbek és m in t értékek felsőbb-rendűek. Ámde még ezek is irá n y íth a tó k néha rossz célra: pl. az elvszerű igaz­ m ondás lehet szeretetlen és az em bertisztelet lehet a kegyetlenségig rideg. Ez m ár nem lehetséges az eré­ nyek legfelsőbb csoportjánál, a szeretet-erényeknél.

238

NEGYEDIK RÉSZ

A szeretet a legfőbb pozitív, előmozdító, fe j­ lesztő érzület, am ely m in t ilyen m áris n a g y érték. Teljes erény akkor lesz belőle, h a a rea litá so k ra ezeknek objektív, m etafizik ai érték ren d je szerint irá n y u l. Íg y a tisz ta tá rg y a k ra irá n y u ló szeretet fölött áll a nem abszolút szellem i lényekre, lelkekre irá n y u ló szeretet, am ely az em bernél az általános em berszeretet, a fele b ará ti szeretet a la k já b a n jele­ nik m eg és a la p já b a n egyenlően irá n y u l önm ag u n k ra és m inden m ás em berre; speciális fokozati különb­ ségei a zu tán persze lehetségesek. Ez a szeretet való­ ban eleven lényekre irá n y u l — m ég a h a lo tta k ese­ tében is! — és ezért h a erény, csakis élő, v agyis cse­ lekvő lehet: hiszen m inden szeretet-erény lényegi­ leg a d ó és egym ás fölött álló f a jtá i az adás értéke szerint a la k u ln ak ki. Legalapvetőbb, de legalacso­ nyabb érté k ű a segítő szeretet, am ely testi-lelki szükségleteket ad; e rre épül és fölötte áll az a já n d é ­ kozó szeretet — Nietzsche ajándékozó erénye — am ely szellem i bőkezűséggel fölösleget ad, önzetle­ nül és a lá z a tta l e lá ra sz tja a m egajándékozottat, de — csakúgy m in t a segítő szeretet — a n n ak elfogadó m ag a tartásá b ó l viszont m ag a is kap ; legfelső ren d ű az odaadó, önfeláldozó, az igazi áldozatos szeretet, am elyben a szerető m á r nem csak an y a g i v a g y szel­ lem i b irto k á t, hanem önm agát a d ja a szeretettnek. E gyedül a szeretetnek ez a legm agasabb f a jtá ja le­ hetséges a szeretet legfelső céljára, Iste n re irán y u ló szeretetünkben: neki sem m i m ást nem ad h atu n k , m in t egészen önm agunkat. Ez az Istennek való te l­ jes odaadó szeretet az erény csúcsa, am ely feltétle ­ nül és legfőbb jó; ám de m inden igazi szeretet m ár jó, m ég a helytelen ren d ű szeretetben is a jóság

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

239

m agva re jlik : a gonosz önm agát sem tu d ja igazán szeretni. Főleg az em berszeretetből fak ad n ak a kím élet és a türelem , főleg az Istenszeretetből a szelídség, a h it és a rem ény erényei. A szereteterényekre m int az erény teljes k iv irág zására, az is jellemző, hogy törekedni lehet ráju k , de nem lehet őket olyan közvetetlenül m egvalósítani, m in t a tisztelet- és főleg a fegyelm ezési erényeket: az erkölcsileg jó törekvés, k ita rtó a k a rá s ajándékgyüm öleseiként érnek meg a szereteterények a lélekben, am ely velük betetőzve alan y i m ivoltában is teljesen értékes, jó, igaz és szép, az erkölcsi tökéletesség fokán bölcs és szent lesz. Ezzel az erkölcsi értékeket az egyén — illetőleg a közösség — önm agában m egvalósította és á lta lu k nem csak v ita lista , hédonista v agy u tilita ris ta te r­ mészetes erkölcsi, hanem term észetfölötti erkölcsi, m ég pedig valláserkölcsi érték et is nyer. Az é r­ tékek, am ennyiben a la n y ra vonatkoznak, á lta lá b a n m ind az egyént, m ind a közösséget, v a la m in t ezek szellem ét m eghatározzák és tőle m egvalósításukat igénylik, tényleges m egvalósításuk esetében pedig az egyént is, a közösséget is betöltik, v alóságát nö­ velik v agy egyenesen teljessé teszik. 718. A z örök szellemi jelentések és értékek köre: „az ideák világa “. Ily en módon kibontakozik előt­ tünk az értékek v ilá g a : kibontva pedig m in t a való­ ság szellemi je le n té sta rta lm a áll előttünk. M indab­ ban a tekintetben, am elyben a valóságnak szellemi jelentése van, értékessége is van; jelentésfogyatko­ zása, illetőleg torz jelentése értékellenes. M ár a való­ ság általános logikai s tru k tú rá ja tárg y i-lo g ik ai igazságértékével azonos; az elm életi életág jelentés­

240

NEGYEDIK RÉSZ

ta rta lm á b a n az igazság legteljesebb fokán lép elénk. A m űvészi valóság jele n té sta rta lm a , am elyet az alapvető m űvészi jelen tésk ateg ó riák h atáro zn ak meg, a m űvészi valóság szépségértékét adja. A g y a­ k o rla ti valóság je le n té s s trn k tú rá ja a g y a k o rla ti jó ­ ságértéket, a m indenoldalú élet erkölcsi je le n té sta r­ talm a az átfogó erkölcsi értékességet h atáro zza meg. A szellem i jelentés m indig és m inden vonatkozásá­ ban érték m eg h atáro zo ttság o t m u ta t: h a tökéletes, nem fogyatékos, akkor pozitív értékű, h a torz, h iá ­ nyos, akkor értékellenes. Ámde m ásrészt az egész valóság szellem i jelen ­ tésta rtalo m m a l v an átszőve, e nélkül egyenesen le­ hetetlen. Az illogikus valóság nem á llh a t fenn, de logikai s tr u k tú rá ja szellem i jelentés és érték. M ate­ m a tik a i határozm ányok nélkül sem m i sem létezik, de a m atem atik u m tisz ta je le n té sstru k tú ra . V ala­ m ely tá rg y m űvészi volta, azaz m űvészi valósága úgyszólván csupa szellem i tartalo m b ó l épül fel, am ely m ind a m űvészi érték sz erin t van m eg h a tá ­ rozva. Az erkölcsi értékek, am in t lá ttu k , a k a ra t- és érzületkészségekben és aktusokban realizálódnak, am elyek, h a értékellenesek, lelki és szellem i valósá­ gukban is fogyatékosak. Szóval a szellem i jelentés és értéke a valóság egész körében k o n stitu tív , való­ ságalkotó tényező, és lényegében m inden v alóságnak, am ennyiben valóság, szellem i jelentése és értéke van — m ég az egyetlen nem szellem i term észetű való­ ságnak, az an y a g n ak is, a m in t lá tn i fo gjuk — ; v i­ szont m inden szellem i jelentés és érték a valósághoz van kötve, csak m in t valóság, illetőleg valóságkom ­ ponens á llh a t fenn. De hogyan áll fenn a szellem i jelentés, az érték

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

241

a valóságban? F e n n á llh a t m in t tisz ta tá rg y i szel­ lem és jelentés, pl. egy m űalkotásban. F e n n á llh a t azonban m agasabb rangban, m in t a la n y i szellem és ennek alanyértéke, pl. a lelkiség és a lelki aktusok erkölcsi értékében. Legfelső ran g b a n pedig az örök és abszolút ősértékek, am in t nem sokára belátjuk, egy szellemi ősvalóságban álln ak fenn, an n ak való­ ság áv al esnek egybe. Ebben az örök szellem i ősvaló­ ságban van az a la p ja m inden változó valóság örök érték m eg h atáro zo ttság án ak is. E zt m ár ism erjük. A világ h áb o rú kitörése időben elm úló esem ény: de hogy K r. u. 1914-be esik, örökké igaz. Michelangelo S ix tin á ja m úlandó: de szépsége örök érték ű ; és egy önfeláldozó cselekedet rövid létében is örök és fel­ tétlen, abszolút jóságot n y ilv án ít. Ez az örök é rté ­ kesség az időbeli valóság szellem i je le n té sta rta lm á ­ nak valam iféle örök ő sm in tájá ra u ta l: a S ix tin a ö r ö k szépsége egy v álto zatlan u l fennálló és örökké érté ­ kes S ix tin a -je le n té sstru k tú rá ra m u tat, am elyet, ille­ tőleg am elynek m ását M ichelangelo szelleme m eg­ rag a d ta, m integy an y ag b a öntötte és az időbe szőtte. Ez, a szellemi jelen téstartalo m örök szellemi é r­ tékm eghatározottsága, a plaxoni id eatan örökbecsű felism erésének a tá rg y a : a valóság a la p ja a v álto ­ zatlan jelentésű és értékű szellemi ta rta lm a k idea­ világa, am ely egy abszolút, örök ősvalóságban fennállv a a változó valóság szellem iségét, je le n té s ta rta l­ m át, értékét annak időbeliségében is örökre m egha­ tározza, abszolút módon — de nem az időben, h a ­ nem éppen időbeli voltának fe n n ta rtá sa m ellett — m egrögzíti: a S ix tin á t abszolút módon, idő és ízlés változásán felülem elve, szépnek határozza meg, örök szépségűnek a nélkül, hogy időbeliségét, m ulandó16

242

NEGYEDIK RÉSZ

sá g á t m egszüntetné. Az örök szellem i jelentés- és értékvilág, az ideák világa, te h á t tú l v an a változó valóságon: de fennáll, sőt valóságosan létezik, k ü ­ lönben nem volna valóságm eghatározó jellege sem. Léte azonban egy örök-változatlan valóságban van, am elyet nem sokára a változó valóság legfőbb fo rrá ­ sak én t ism erünk m ajd m eg: ez az ősvalóság és szel­ lem i ta rta lm a a lk o tja az a la n y i és a tá rg y i szellem ő s ta rta lm á t és őskörét, az ideák v ilá g á t, am elytől m ind az alan y i, m ind a tá rg y i szellem érték ét nyeri. Ez a la tt az ősszellem iség a la tt és fényében — sokszor éppen m eg p illa n to tt ta rta lm a it célként elérni v agy m egvalósítani törekedve, te h á t tu d ato san feléje em el­ kedve — höm pölyög a változó valóság k im e ríth e te t­ len szellem i ta rta lm ú folyam a s a já t kibontakozásá­ nak h a ta lm a s áram áb an , az időben. 719. A la n yi és tárgyi szellem egymásrautaltsága. Ez a folyam a tö rté n et élete, am elyet az egyéni és közösségi, de m indig a la n y i szellem h a jt és él, am ely­ nek élete azonban a tá rg y i szellem nek, a szellem i a l­ kotások k u ltu rá lis v ilá g á n ak folytatólagos kiépülé­ sét is eredm ényezi, ezt szükségszerűen m ag a u tán von ja: m ert az a la n y i szellem csupán h a tv a élhet, és s a já t h a tá sa in , alk o tásain em elkedik tovább, hogy viszont ezeket is m egint tovább építse. Ez az alan y i és tá rg y i szellem nek nem kölcsönhatása — m e rt szo­ rosan véve csak az a la n y i szellem h a t — de bensősé­ ges kapcsolata, e g y m á srau ta ltság i viszonya: a tá r ­ gyi szellem et m indig az a la n y i szellem hozza létre, de ez m ag a is rászorul h a tá sá ra , a tá rg y i szellem re s a já t alan y iság á n a k kibontakozása végett. T á rg y i szellem a la k já b a n veti és á llítja fel á lta lá b a n az a la ­ nyi szellem c é lja it is, am elyeknek m egvalósításában

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

243

nem csak önm agát, hanem a tá rg y i szellem v ilá g á t is gazdagítja. Az alany, m ind az egyén, m ind a kö­ zösség, legsajátabb alk otásának m egform álásában is ala n y ila g nő, de term észetesen n ag y m értékben nő és kiegészül a m ásik alany, a k á r egyén, a k á r közös­ ség, alkotásának tudom ásul- és szellem i b irto k b a­ vételében is. 720. A szellemi élettér. T á rg y i h a tá s a it az alan y i szellem s a já t tu d a tá n kívül csupán az anyagban, a szellemi hatásoknak ebben a közvetítő közegében tu d ja létrehozni. Az anyag így a tá rg y i szellem á l­ talános hordozója: és m ivel az a n y ag térés, vele és r a jta a tá rg y i szellem térben jelenik meg, b á r ön­ m agában — pl. a gondolattartalom , a zenei hangkép — korántsem m indig térés jellegű; viszont nem is feltétlenül téretlen, hiszen m agában a térességben is van szellemi jelentés. Az em beri élet és vele az em ­ beri szellem tevékenysége egyenesen bizonyos mó­ don szervezett anyaghoz van kötve: ezért v an az em ber alan y i szellemének és k u ltú rá ja tá rg y i szelle­ m ének a szó szoros értelm ében élettere. Az em ber a la n y i szelleme a térben élő em berben m űködik és tá rg y i szelleme m indig valam ely élettérben b onta­ kozik ki. Ez az élettér az em bernek m ind alanyi, m ind tá rg y i szellem ét, egész v alóját, tevékenységét és h a tá s a it befolyásolja. Ilyen befolyást m ár az élettér puszta nagysága is gyakorol. Az élettér rendkívüli, végtelenbe vesző nagysága a szellem kibontakozását g y a k ra n azért gátolja, m ert az em ber fizikai m ozgékonyságának n y it szinte k o rlá tla n lehetőséget és ezzel elvonja, el­ c sáb ítja a szellemi kibontakozástól: a steppek, pam ­ pák, p ra irie k k u ltú rá ja á lta lá b a n alacsonyabb rendű 16*

244

NEGYEDIK EÉSZ

vadász- v ag y p á szto r-k u ltú ra és nem em elkedik a m agas k u ltú ra fokára. De a po litik ai vállalkozóked­ vet és a b áto rság o t fejleszti a végtelen é le tté r: ezért uralkodó tehetségű népek készülhetnek fel r a jta messzi hódító ú tja ik ra . Az élettér h atalm as, de k o r­ láto zo tt nagysága, am ely az em beri élet kibontako­ zását jól lehetővé teszi, de azt m égis term észeti ke­ retekbe fo g ja és nem engedi szétfolyni a té r h a tá r ­ talan ság áb a, m onum entális szellem kifejlődésének alkalm as élettere: h a benne n a g y ra képes alan y i szellem végzetes sorscsapásoktól nem s ú jtv a él, m o­ n um entális k u ltú rá k épülhetnek ki benne; ilyen éle tté r a N ílus völgye, M exikó, E lőázsia, főleg a T ig ris és az E u fra te s síksága, ilyen m ag a E urópa, főleg pedig ném et és fra n c ia élettere; ám de még az A ppennin- és a P ireneus-félsziget sem kedvezőt­ len éle tté r a m o n u m en talitás szám ára. H asonló a ten ­ gertől h a tá ro lt, de e g y ú tta l végtelenbe nyíló, n ag y és védett, de h a jó ra csábító b r it sziget is. Az a rá n y la g kicsiny, de nem teljesen e lz á rt és k lím á ja fo ly tán sem kedvezőtlen életlehetőségeket n y ú jtó é lettér v i­ szont az intenzív, teljesen átszellem ülő m agas k u l­ tú ra legjobb élettere: e rre Görögország sz o lg á lta tja a legkitűnőbb példát. Persze, hogy az é le tté r egy­ m agában nem alk o t tá rg y i szellem et: de ennek egyik fontos lehetőségét jelenti. H ogy ez a szellem i potenc ia litá sa m ekkora jelentőségű, azt hiányából lá th a t­ ju k : ahol az é le tté r egészen kicsiny v ag y pl. a benne lakó és elszaporodó em beriség szám ára v álik a rá n y ­ lag szűkké, o tt az éle tté r h iá n y a a tá rg y i szellem k i­ bontakozását v ag y eleve m eg g á to lja az életkörülm é­ nyek kicsinyessége folytán, v a g y pedig a m á r k i­ bontakozott tá rg y i szellem et is az a la n y i szellem

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

245

szorongatásával elsorvasztja. Főleg ez az utóbbi eset az a la p ja a nép té r nélkül (Volk ohne Raum ) jelszóval felhangzó panasznak és a szűk térben élő erős nép szinte e llen állh atatlan , robbantó h a tá sú terjeszkedési törekvésének. Ámde a szűkösségnek lehet m ás a la p ja is: ezt fel­ ism erjük, h a b eláttuk, hogy a té r nagyságához h a ­ sonló jelentőségű az em beri szellem élettere szem­ pontjából az élettér term észeti szervezete. Ily en te ­ kintetben a rendkívül m ostoha élettér, pl. a sark i jégvilág, a tér erős szűkösségéhez hasonló jelentősé­ gű: valóban összehúzódásra kényszerít, nem engedi meg az em beri élet és vele az em beri szellem szabad kibontakozását. Viszont a tro pikus vidék b u ja élet­ tere g y a k ra n a h a tá rta lan sá g h o z hasonló befolyást g y akorolhat: az életszükségletek k o rlá tla n jelenléte, az életszükségek kielégítésének problém átlanul könynyű lehetősége az em beri élet szétfolyására, kon­ centráció nélküli elfo ly ására vezethet és g y a k ra n valóban ide is vezetve az em beri szellem kifejlődését m egint csak g áto lja éppen azért, m ert sem m iképen sem kényszeríti ki. H iszen az em ber alan y i szel­ leme igen aktív, öntevékeny erő: ámde az ember testében m egkötött lelkében szunnyadva nem egy­ szer szorul a külső hatások ösztönzésére, hogy m int az em ber életét v é d ő és m egkönnyítő, előmozdító erő bontakozzék ki. E zért m egint k lim atik u s tek in ­ tetben is a m érsékelten meleg v agy hűvös k lím ájú élettér az em beri szellem kiépülésének leg alk alm a­ sabb, az a rá n y lag hatalm as v agy a kielégítően nagy, b á r jóval szűkebb térnek m egfelelő élettér. Ez a kölcsönös vonatkozás ugyan nem jelen t tel­ jes m egfelelést, de sok tekintetben a zt: a n n y ira,

246

NEGYEDIK EÉSZ

hogy az é lettér n a g y ság a és k lím á ja egym ásnak el­ lentétes m egfelelési! tu la jd o n sá g a it bizonyos fokig ellensúlyozhatja; főleg az a rá n y la g kicsiny élettér kedvezően m érsékelt k lím á ja növeli nagyon az ilyen éle tté r potenciális szellem i értékét. A n ag y ság és a klím a m ellett a zu tán az élettér speciális földtani és földrajzi szerkezete, pl. talajviszonyai, ásványi gaz­ dagsága, tengervonatkozása, növény- és á lla tv ilá g a m ind a szellem i é le tte ret nagym értékben m eg h a tá ­ rozó tényezők. 721. A kultúra szellemének történeti élete. Az em beri közösség életterében bontakozik ki a közös­ ségi szellem h a tá sá n ak , k u ltú rá já n a k tá rg y i szel­ leme. E zt a tá rg y i szellem et a legtűnékenyebb szel­ lem i jelentésű tá rg y i hatások, m in t egy táncjelenet v ag y egy tu d o m ásu lv ett kézm ozdulat, elvileg éppen úgy, b á r többnyire sokkal csekélyebb m értékben épí­ tik, m in t egy ta rtó s m ű, egy n ag y építészeti alkotás, vagy filozófiai rendszer szellem i ta rta lm a ; ám de le­ h e t az is, hogy egy kézm ozdulat, am ellyel Caesar m egparancsolja a R ubicon átlépését, v ag y egy gen iális m űvésznő táncprodukciója, am ellyel közönsé­ gében ú jf a jta m űvészi és életérzést kelt, a k u ltú ra szellem ét jobban befolyásolja, m in t évszázadokig ta rtó alkotások. A tá rg y i h a tá s valóságos ta rta m a tá rg y i szellem ének értéke, sőt h ató jelentősége szem ­ pontjából sem elsősorban döntő, m e rt e tá rg y i szel­ lem — am ely m inden szellem i tá rg y i h a tá sb a n van — m indig ta rta lm a z örök vonásokat és a közösség­ ben egyszer tudom ásul véve szellem i befolyását, legalább is közvetve, k o rlá tla n időkön á t k ife jth e ti. A közösség életében ezért sok, sőt a legtöbb k u ltu ­ rá lis alkotás elvész, a közösség k u ltú rá já n a k tá rg y i

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

247

szelleme is folyton változik és belőle sok értékes vo­ nás is eltűnik, de azért teljesen n yom talanul kevés vész el az összefüggő tö rté n eti életet élő közösség tá rg y i szelleméből: m ind értékei, m ind fogyatkozá­ sai tovább élnek a tá rg y i szellem tö rtén eti életében, a k u ltu rá lis tradícióban. M ert am ely szellemi ta r ta l­ m at egyszer valam ely személyes v agy közösségi a la ­ nyi szellem tudom ásul vett, az szellemi életében le­ csapódik, nyom ot h ag y és további tevékenységében érezteti befolyását; így az élettérben közvetetlenül, tárg y i hatásokban esetleg m ár meg sem talá lh a tó régibb szellemi h a tá s az alan y i szellem további tevé­ kenységében és h a tá sa ib a n közvetve tovább él. T ud­ ju k azonban, hogy az em ber éppen szellemi erejének és életének gyöngeségeit ism erve, szellemi h a tá s a it életterében a n y ag ilag is m ennél tartó sab b an m eg­ őrizni törekszik, az an yagi világban is hatalm as k u ltu rá lis szervezetet ép ít ki. íg y van az, hogy a tá rg y i szellem nek fizikai és szellemi m ódja is van a fen n m arad ásra; m indkét esetben az a nagy jelentősége fennm aradásának, hogy a közösségi szellem et és k u ltú rá ja tá rg y i szel­ lemének ala k u lásá t a közösség további életében be­ folyásolja. H iszen a közösség szám ára m ara d fenn és ez életében tovább viszi és á ta d ja a felm erülő újabb nemzedékeknek, am elyeket tá rg y i szellem ­ kincse á ta d á sáv a l gazdagít és alan y iságukban is emel, nevel: m ert m inden tá rg y i szellem az a la n y i­ ból szárm azik és azt is kifejezi, teh á t viszont a m eg­ ragadó alan y i szellem a la n y iság á t is befolyásolja, a la k ítja szellem kifejezésének tu d ato su lása ú tján . Ebben van a tradíciónak, vagyis a közösségi szel­ lem átszárm azásának és a tá rg y i szellem á ta d á sá ­

248

NEGYEDIK RÉSZ

n ak óriási jelentősége: m egm érhetetlen szellem i kincs a közösség későbbi ta g ja i szám ára. És csak a trad íció teszi lehetővé a tá rg y i szellem, á lta lá b a n a szellem i élet m agasabb kiépülését: m ert ez a régi szellem i eredm ényeket m egőrizve nem kényszerít folytonos újrakezdésre, hanem a m eglévőn és az ere­ deti m egszerzésnél sokkal könnyebben átvebetőn tovább építeni enged. Sőt, új, további szellem i a lk o tá sra kényszerít az egészséges tra d íció : m ert hiszen az á tv e tt, m egm a­ radó régi szellem m ellett való v á lto z atlan k ita rtá s nem hogy újrakezdést, hanem teljes m egállást, m in ­ den szellem i alkotótevékenység m egszűnését jelentené. A szellem i b irto k o t jelentő trad íció te h á t egyenesen m egköveteli a m eglévőn való felülem elkedést, a tov áb b alak u lást, továbbépítést, a progresszív evolú­ ciót: ú jn a k és többnek kell a régihez já ru ln ia , hogy e g y á ltalá b a n értékes szellem i tevékenység éljen a közösségben. Am i pedig a trad íció b an elavult, az élet új a la k u lásá n a k nem felel meg, azt az evolúció refo rm álja, á ta la k ítja . Ahol ellenben a trad íció a közösségi és a tá rg y i szellem et a n n y ira m egm ere­ v íti, hogy továbbépítését m eggátolja, o tt a szellem életét fo jtja m eg: m e rt ez az élet legfőképen a p ro ­ d u k tiv itásb an , a létesítő tevékenységben áll és en­ nek m egszűnésével üressé válik, leh a n y a tlik és el­ hal. E z é rt az evolúciót gátló trad íció a közösségi és ennek ú tjá n persze a tá rg y i szellem életét m a g á t tá ­ m ad ja m eg és a közösségi és tá rg y i szellem v á lsá ­ g á t idézi fel: a m inden tá rg y i szellem i h a tá sb a n ön­ m ag á t is m egkötő a la n y i szellem i tt m á r bilincsbe v erte m ag át. H a ez a bilincs az a la n y i szellem spon­ taneitásánál erősebbnek bizonyul, előbb-utóbb m eg­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

249

öli a közösségi szellem et és életét; h a viszont az a la ­ nyi szellem sp o n tan eitása bizonyul erősebbnek, ez a szellem i életet elnyom ó tradíció elto rzu lt term észe­ té t á ttö ri és a tradíció n agy részének elvetésével, revolúcióval ju tta t új tá rg y i szellem et építő új közös­ ségi szellem et d iadalra. Az új közösségi szellem fel­ törése előtt egy ideig érik a közösséget alkotó sze­ m élyek alan y i szellem ében: azu tán ren d szerin t egy vagy néhány személy m erész kezdése és vezetése nyom án tör fel a közösségből, á ta la k ítja an n ak kö­ zösségi szellem ét és új tá rg y i szellem et is alkot. É r­ vényre ju tá sa , az elnyom ó trad íció áttörése u tá n azonban a forrad alm i szellem nek is elkerülhetetlen felad ata a régi tradícióban m indig m eglévő értékes elemek k iv álasztása és a hozzájuk való kapcsolódás ú tjá n egy új, egészséges tradíció létesítése, am ely m egint evolúciót tesz lehetségessé: különben a m in ­ dent teljesen ú jra kezdő forradalom teljes elbarbarizálódást és elprim itivizálódást idéz elő és ezzel m a­ g á t a közösség életét is, am elyet rendszerint fejlett életű m ás közösségek vesznek körül, súlyosan veszé­ lyezteti. M ert a potenciálisan végtelen em beri szel­ lem fela d ata nem a folytonos újrakezdés, hanem a m indig tovább és lehetőleg m ag asab b ra haladás, gazdagodás, kom oly szellemi kibontakozás és értékm egvalósítás értelm ében v e tt fejlődés: a s z e l l e m i f e j l ő d é s n e k és v é g t e l e n s é g é n e k m o d e r n t a g a d ó i n e m v e s z i k é s z r e az e m b e r i szellem potenciális végtelenségéből e lk e rü lh e te tle n ü l adódó követelményt, amely a mindig több é r t é k m e g v a l ó ­ s í t á s r a s z ó l . Az em beri élet és szellem tö rté ­ netének nem egyenes vonalban, de végeredm ényben

250

NEGYEDIK RÉSZ

m indig a végtelen felé kell em elkednie és a h a n y a t­ lásnak, a leom lásnak m á r a reakció ereje fo ly tán is a n n á l nagyobb és erősebb végtelenbeem elkedés k i­ v á ltó já n a k kell lennie: m ert a potenciálisan végtelen szellem ű em bernek csak végtelen célja lehet és ezt m egközelíteni csupán végtelen felem elkedéssel tu d ja, — különben eltéveszti és em beri term észetéből adódó h iv a tá s á t be nem töltve, p u sz tu lá sra ítéli önm agát. 722. A z emberi szellem természete. E z t a h iv a tá ­ sá t az em ber legm élyebben érzi is. A lkotó erőnek tu d ja m ag á t és k im eríth etetlen ü l, szüntelenül tevé­ keny és alkot; és m ég h a képtelen is az a lk o tá sra , tevékenységét nem egyszer legalább rom bolásban ip ark o d ik k im u tatn i. Ámde ez az utóbbi k ivétel; á l­ ta lá b a n az alkotó em ber világosabban v a g y hom á­ lyosabban m ag a fölött érez egy örök szellem i rendet, az értékek v a g y ideák — m á r vázolt — v ilá g á t, am e­ ly et becsül, szeret és am elynek ta rta lm a i felé m in t eszm ények felé törekszik; önm agát és tevékenysé­ gét nekik alávetve törekszik m ag a hozzájuk szelle­ m ileg hasonlóvá válni, v a g y hozzájuk hasonló szel­ lem i alk o táso k at m egvalósítani. Az em ber m in t kultú ra a lk o tó íg y az időben tö rté n e ti életet élő, alkotó a la n y i szellem nek m utatkozik, aki örök szellem i t a r ­ talm ak é rték ren d je a la tt élve és m űködve a lk o tja spontánul, s a já t szellem i erejéből, de az ideális szel­ lem iséget m egérezve és m eg ra g ad v a k u ltú rá já n a k gazdag tö rté n etű tá rg y i szellem világát. Időben élő, m űködő és kibontakozó a la n y i szellem volta eredm é­ nyezi az em berben ig azáb an azt a csom ópontot, hogy örök elvek rendje a la tt alkotó erő; term észeti tö r­ vényekhez k ö tö tt tevékenysége ezt a kettősséget csak

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

251

m ásodsorban, kevésbbé teljesen és jelentősen m u­ ta tja . 723. A családi és a szerelmi közösség szelleme. A közösségi és a tőle alk o to tt tá rg y i szellem et legfőképen az alapvető életközösségek hordozzák. Ezek között is ősi és a szellemi életre is döntő jelentőségű­ nek ism ertük fel a házasságból fakadó családot. A családban alak u l ki először m indenoldalú közösségi szellem, am elyben a közösség ősvonatkozásai, a mellé- és az alárendelés, az egyidejűség és az egy­ m ásutániság, a vezetés és a követés valam ennyien érvényesülnek és szellem i jelentőségüket kibontják. A családnak ez a közösségi szelleme nem csak belső szerkezetében, hanem tá rg y i irá n y u lá s á t is tekintve m indenoldalú: k ite rje d az élet m inden á g á ra és m egnyilvánulására. M indezen felül a család közös­ ségi szelleme rendkívül erős, m ert igen bensőséges, intenzív és tartós, teh á t nagyon eleven; az élet leg­ nagyobb m élységeibe, nem csak vitális, hanem szel­ lem i gyökereihez is a közösségi szellem csupán a család szellemén keresztül tud lenyúlni. E z é rt a csa­ lád és közösségi szellemének felbom lása m en th etet­ lenül m aga u tá n vonja a társadalom közösségi és vele k u ltú rá ja tá rg y i szellemének is a felbom lását, a kialakuló új társadalom pedig kénytelenségből is­ m ét visszatér a családi szerkezethez. A család közös­ ségi szellemében a szeretet és a hűség uralkodó t a r ­ talm ak : ezek h a tjá k á t az eleven családi szellem m indenoldalú életm eg n y ilv án u lásait és a közösségi szellem hordozóival szemben kölcsönös gondoskodást eredm ényeznek, az eg y ü tt v itt élettel és ennek for­ rása iv al szemben pedig kegyeletet ébresztenek. Íg y

252

NEGYEDIK RÉSZ

a családi szellem a vallási életnek is egyik legfőbb k ia la k ító ja és fe n n ta rtó ja . A házasság é^ a család közösségi szellem ével szem ben a szerelm i életközösség tudatosuló közös­ ségi szelleme a rá n y la g később fellépő szellem törté­ neti tényezőnek látszik : jellem ző vonása rendkívüli egységessége és szuggesztív h a ta lm a , v a la m in t — főleg a szellem iséget inkább ellensúlyozó fizikai nem i közösség h ián y á b a n — n a g y szellem i erósza, elsősorban m űvészi és vallási értékm egvalósító ereje; ezzel szemben az állandóan és főleg a testi közösséget hangsúlyozó szerelm i közösség szelleme lassan k én t elsorvad és p ro d u k tiv itá sá t elvesztve, m ind tom pább szellem i vegetációvá süllyed. A szel­ lem i és testi közösséget e g y a rá n t és e g y ü tt élő sze­ relm i közösség szelleme fizik ailag és szellem ileg is p ro d u k tív : h a ta lm a s erószából a zu tán á lta lá b a n a házassági és a családi közösség igen sta b ilis és nagy alkotó erejű szelleme bontakozik ki. 724. A nem zeti közösség szelleme. A családéval szemben a közösségi szellem m ásik alapvető fontos­ ságú a la k ja a nem zeti szellem : ez a családokat á t­ fogó és az élet m inden o ld alá ra irá n y u ló közösségi szellem fajta. A k ettő között bizonyos átm en et is v an: m íg a nag y család és a nem zetség inkább a család­ közösség nagyobb a la k jai, addig a törzs a nem zeti közösség előkészítője; ugyanez áll közösségi szelle­ m ükre. A nem zet lényege, a m in t m ind jobban be­ lá tjá k , nem a faji, sem a földrajzi, sem a politikai, m ég csak nem is a nyelvi egység, hanem e g y kö­ zösségi szellem jelenléte, am ely a nem zet ta g ja ib a n élve azokban e g y m indenoldalú életközösségbe való tarto zá s tu d a tá t k e lti; íg y az élet változó esem ényei-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

253

vei szemben bizonyos fokig közös m a g a ta rtá s t v á lt ki hordozóiból a nem zeti szellem, és k u ltú rá já n a k tá rg y i szellem ét is a rá n y la g szoros egységben, 1 e gtöbbnyire nyelvi e g y s é g g e l is alk o tja m eg; e m ellett g y a k ra n fa ji közösségen is alap u lh at, illetőleg azzal összekapcsolódhatik. Az ak arási, gon­ dolkodási, érzelm i közösség a la p já n a nem zeti szel­ lem az életnek, elsősorban a lelki és szellemi életnek m egint nagy m élységeibe ér le és h iá n y a az életközösség szellem ét vagy rendkívül ellaposítja, vagy legalább is egyoldalúvá teszi: ezért a nem zeti szel­ lem lerom bolása is k u ltú raso rv asztó és nem vihető ta rtó sa n keresztül, am in t az elm életileg nem zetközi­ nek indult, de a g y a k o rlatb an m indinkább nem zeti színt öltő orosz kom m unizm us p é ld á ja is m u ta tja . A nem zeti szellem megerősödése, egészsége viszont n agy k u ltu rá lis lendítő tényező, ha ez a szellem nem elsősorban im p e ria lista expanzív módon m ás nem ­ zeti közösségek ellen, elp u sztításu k ra vagy leigázá­ su k ra tör, hanem elsősorban intenzíve sa já t é le tta r­ talm á t b o n tja ki és csak ennek bőségében válik ex­ panzívvá, a nem zeti közösség h a tá ra in tú l is terjesz­ kedővé: a népi erők feltörése a feléledő, megerősödő nem zeti szellemben ezért a nem zeti közösségi szelle­ m et hordozó nép testi és k u ltu rá lis életének megifju lásáv al, h atalm as fellendülésével szokott já rn i. A szellemi élet m élységeibe nyúló nem zeti közösségi szellem erejét ta g ja i m in t valam i m isztikus, varázsos, részegítő élei áram o t hordó őserőt élik á t és benne valóban meg is erősödnek: hiszen m ély szel­ lemi életegység fűzi őket egybe és egyéni erejü k et egyesítve megsokszorozza és sokszorosan v e títi az egyes tagokba.

254

NEGYEDIK RÉSZ

A nem zeti szellem, m in t az élet m inden old alára irá n y u ló közösségi szellem, term észetesen törekszik az életvitel h a ta lm i irá n y ítá s á n a k m egszerzésére is: ez a törekvés m á r a törzsi életben jelentkezik, m ajd a nem zeteknek nem zeti állam okká való a la k u lá sá ra vezet a birodalm i állam ok nem zetivé válása v agy nem zeti állam o k ra való szétesése ú tjá n , m íg a v áro s­ állam ok kezdettől fogva inkább nem zeti színűek és később g y a k ra n m ás, hasonló nem zetűekkel egyesül­ nek; a s a já t állam szervezetet nem alkotó nem zetiség is á lta lá b a n vagy állam m á törekszik alak u ln i, vagy állam i életet élő nem zetéhez próbál csatlakozni, k ü ­ lönben végül is elvész. A nem zeti szellem nek ez a term észetes életb atalm i törekvése a nem zet biológiai v ita litá s á t is igen növelő és á lta lá b a n k u ltu rá lis gaz­ d a g ság á t h a ta lm a sa n előm ozdító tényező: ez a népiség — v agyis a nem zeti közösség biológiai és szel­ lem i életgyökereihez, a nép életéhez és szelleméhez leszálló és ebben igen elm élyülő nem zeti szellem — állam alkotó erejének m odern hangsúlyozásában és követelésében rejlő n ag y érték. Ámde ez a törekvés a nem zet és a k u ltú ra veszélyeztetése nélkül nem le­ het k o rlá tla n : befelé nem p u s z títh a tja el b ü n tetle ­ nül hordozó ta g ja in a k , az egyéneknek és családoknak szem élyes és közösségi önállóságát, kifelé nem rom ­ b o lh a tja önző és kím életlen m ódon a többi nem zeti közösséget; e g y á ltalá b a n nem helyes h a ta lm i szer­ vezetének teljesen k o rlá tla n n á , szuverénné való v á ­ lása; és nem s z o ríth a tja be a nem zeti közösség és szellem ének h a tá ra i közé a lényegileg nem zetfölötti vallási élet a la k u lásá t. A nem zeti közösségnek és szellem ének e k o rlá tá i további fontos közösségi szel­ lem alk ato k ra m u ta tn a k .

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

255

725. A kultúrakor, a birodalmi és az egyházi kö­ zösség szelleme. A törzsi és nem zeti közösségek még átfogóbb és b á r kevésbbé intenzív h ató erejű , de azért éppen átfogó szerepük folytán nem jelentéktelen és testi és szellemi a la p ju k fo ly tán nem is gyenge szel­ lem i közösségekbe v annak beágyazva: ezek a k u l­ túrakörök. A k u ltú ra k o r alapvonásaiban egységes k u ltú rá t alkotó közösségi szellem, am elynek testi, fi­ zikai a la p ja többnyire a fa ji rokonság és az össze­ függő földrajzi elhelyezkedés, szellemi a la p ja pedig elsősorban a világnézet hasonlósága. E z é rt a k u ltú ­ rak o r a m ai nacionalista korban sokszor kevésbbé figyelem be vett, de tényleg erősen érvényesülő szel­ lemi közösséget alkot ta g ja i között és g y a k ra n a nem zeti különbségeknél és ellentéteknél is erősebb különbséget és ellentétet jelen t m ás k u ltú rak ö rö k ta g ja iv a l szemben; e g y ú tta l világosan m u ta tja a nem ­ zeti közösségeknek és szellem üknek nem szuverén, nem független, hanem m agasabb élet- és k u ltú ra ­ közösségekbe és ezeknek közösségi szellemébe be­ ágyazott voltát. A k u ltú ra k o r és közösségi szelleme ilyen módon két átfogó életközösség és közösségi szellem fennállásának, illetőleg k ialak u lásán ak ren d ­ kívüli jelentőségére is utal. Az egyik a nem zetek m indenoldalú életközössége, a nem zetek birodalm a, am ely legterm észetesebben egy-egy k u ltú ra k o r h a tá ­ ráig terjedve foglalja m agasabb á llam h atalm i egy­ ségbe a nem zeteket és á lla m a ik at és a társad alm i és k u ltú rá lis élet hatalm asabb kifejlődésének szükséges feltétele; ezt m u ta tjá k egyrészt K ína, Róm a, a kö­ zépkori szentbirodalom nagy k u ltú raalk o tó erejének, m ásrészt viszont a róm ai birodalom és a középkori birodalm i eszme bukásának nyom án sok tekintetben

256

NEGYEDIK KÉSZ

feltám adó k u ltu rá lis h a n y a tlásn a k , szétesésnek a példái. A m ásik közösség-egység és szelleme, am elyre éppen a k u ltú ra k o r m u ta t rá, a sokkal inkább k u ltú ­ rakor-, sem m int nem zeti közösségben k ialakuló a la p ­ vető világnézeti, te h á t főleg vallási életközösség és szelleme, az egyház és az egyházi közösségi szellem. Az em beri k u ltú ra történ ete m á r a törzsi k u ltú ra idejétől kezdve ta n ú sítja , hogy a vallási élet elem ei az egyénben és a családban talá lh a tó k meg, de n ag y közösségi a la k ja i törzsköziek és nem zetfelettiek; á l­ talá b an egy-egy k u ltú ra k ö rre törekszenek ezek a ke­ retek kiterjeszkedni, hiszen a k u ltú ra k o r legfőbb szel­ lem i a la p ja éppen a világnézeti rokonság. A n a g y tö rté n eti egyházak és a bennük élő vallási közösségi szellem valóban m indig egy egész k u ltú ra k ö rre igye­ keztek k ite rje d n i, illetőleg jórészben v ag y döntő m értékben m aguk a lk o tta k k u ltú ra k ö rt és ennek kö­ zösségi szellem ét. 726. A z egyetemes emberi közösség szelleme. M i­ vel azonban a vallási közösségi szellem az em bert a valóság legm élyebb fo rrá sá v a l és a m indenség leg­ átfogóbb a la p ja iv a l törekszik összekapcsolni, term é­ szetszerűen az em ber legm élyére és vele a m inden em bert egyetem esen m eghatározó, közös lelkiségre, szellem iségre is irá n y u l. Íg y a m ind m élyebbre ható vallási közösségi szellem volt m indig az egész embe­ riség élet- és szellem i közösségének legerősebb fel­ fedője és hangsúlyozója. Ez az általán o s em berire való irá n y u lá s m egvan a buddhizm usban, a m oha­ m edánizm usban és igen sok m ás vallásb an v ag y v a l­ lásos színű világnézetben; legerősebben azonban a kereszténység vallási közösségi szellem ében érv é­ nyesül, am ely az egyetem es em beri fele b ará ti szere-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

257

tetet, m inden em ber istengyerm ekségét és közös megv á lto ttsá g á t a legélesebben és leghatásosabban h a n g ­ súlyozza. A keresztény közösségi szellem elterjedése idézi ezért elő azt az életerős k u ltú ra k ö rö k folytonos expanzivitási, továbbterjeszkedési törekvésével á lta ­ láb an megegyező, de m ai m éreteiben m á r egészen különleges jelenséget, hogy m indinkább egy, a k ü ­ lönféle kultú rak ö rö k et is átfogó, egyetem es em beri élet- és szellemközösség v an kialakulóban, am elynek k iala k u lá sá t ellentétes, szétválasztó törekvések ideigóráig g áto lh atják , késleltethetik, de sem m iképen végleg m eg nem ak adályozhatják. Érdekes jelenség az is, hogy ennek az em beri világközösségnek és közösségi szellem nek a k ia la k u lá sá t m ásrészt legerő­ sebben az európai technikai civilizáció általános el­ terjedése segíti elő, azé a civilizációé, am elynek lé­ nyegében a keresztény kultúraszellem ből fakadó m i­ voltát, e szellem től való m inden, időleges elszaka­ dása és vele való szem befordulása ellenére is, v ilá ­ gosan m egism erhettük. íg y kétségtelennek te k in t­ hető, hogy am in t a k u ltú ra k o r a nem zeti életet és szellem et nem rom bolja le, de m agában foglalja, úgy egy legfelső, egyetem es em beri élet- és szellemközösség van kialakulóban, am ely a különféle em beri k u l­ tú ra k ö rö k et fogja m ajd á t és fo g lalja m agába: ez és közösségi szelleme a közös em beri alapterm észet m ind világosabbá váló tu d atán , a technika fejlődésé­ től egységesített Földgöm b élettérközösségén és egy alighanem éppen a következő k u ltú ra k o rb a n k ia la ­ kuló alapvető világnézeti rokonságon épül m ajd fel és végül egyrészt valam ely világállam szervezetben, m ásrészt egy — a szellemi fejlődésből és a szellemi ta rta lm a k általános bölcseleti vizsgálatából ítélve 17

258

NEGYEDIK KÉSZ

kétségtelenül keresztény — v ilágegyházban testesül m eg legjobban. Az ilyen m ódon egységes és egyete­ mes em beri közösségi szellem hordozójaként is élő em ber a z u tá n az em beriségnek a term észethez és a világm indenséghez való viszonyát is k u ta tn i és a m eglévő életközösségen tú l esetleg m eg találh ató szellem i közösség lehetőségét és m iv o ltá t is keresni fogja. M ielőtt e rre a kérdésre válaszolni m egkísérelnők, m ég csak a szellem i élet történ elm i a la k u lá sá ­ n ak egyes elveit p ró b álju k szem ügyre venni. 727. A z alanyi és a tárgyi, a személyes és a kö

zösségi szellem túlsúlyának váltakozása; univerzalista és introvertált, valam int individualista és extravertált szellemű korok és kultúrák. Az em beri szellem történetének n éhány alak ító elvével és tö r­ vényszerűségével m á r az em beri k u ltú ra v izsg á latá ­ ban foglalkoztunk; legközelebbi felad atu n k csupán néh án y kiegészítő m eg állap ítás tétele lehet. Az em ­ beri szellem egyrészt a la n y i és tá rg y i szellem, m ás­ részt — az a la n y i szellem — szem élyes és közösségi szellem : n y ilv án v aló teh át, hogy legalább részben ezek kölcsönös viszonyának eltolódásán és v á lta k o ­ zásán a la p u ln ak az em beri szellem tö rténetének fontos m eghatározó korszakai, és e váltakozás el­ vei nagyjelentőségű szellem történeti elvek lesznek. M ind a szem élyes és a közösségi, m ind a tá rg y i szel­ lem nélkülözhetetlen tényezői az em ber szellem i éle­ tének, ezért m indegyiket valam en n y i korb an és k u l­ tú ra k ö rb en m e g ta lá lju k : csupán egym áshoz való v i­ szonyuk lehet változó. E bben a tek in tetb en m egkü­ lönböztethetünk inkább a tá rg y i szellem felé forduló, e x tra v e rtá lt k o ro k at és k u ltú rá k a t és inkább az a la ­ nyi szellem felé forduló, in tro v e rtá lt k o ro k at és t á r ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

259

sad alm ak at; m ásrészt talá lu n k inkább a közösségi szellem tú lsú ly á t m u ta tó kollek tiv ista v ag y univerzalista korokat és k u ltú rá k a t és inkább a személyes szellem elsőségét kiem elő in d iv id u alista korokat és k u ltú rá k a t. PL a perzsa háborúk u tá n i és a S okra­ tes előtti görög fénykor inkább in d iv id u alista és e x tra v e rtá lt és főleg Sokratesszal ind u l meg az introversio és — Sokrates m inden in dividualizm usa elle­ nére erős abszolutizm usa következtében — az univerzalizm us felé való visszafordulás, am ely Platón­ nál , Aristotelesnél tovább fejlődik és a hellenizm us korában igen m egerősödik. Az ifjú kereszténység az­ u tá n erősen in tro v e rtá lt szellem ű és az egyéniség é r­ tékének nagy hangsúlyozása m ellett is u n iv erzalista a közös m egváltás és a szentek egyességének eszméi a la p já n : R óm ával nem is univerzalizm usa áll szem ­ ben, hanem ennek az univerzalizm usnak a tra n sz ­ cendenciája R óm a im m anens univerzalizm usával, am ely ekkor különben is individualizm usba kezd á t­ csapni; m ásrészt a kereszténység in tro v e rtá lt szel­ leme ellenkezik R óm a ekkor m ár erős e x tra v e rtá ltságával. A keresztény középkor igen in tro v e rtá lt és univerzalista, m íg az ú jkor feltűnően e x tra v e rtá lt és in d iv idualista. N ap jain k b an szem betűnően jelentke­ zik az u n iv erzalista fo rd u la t: igazán jelentős és eredm ényes ez m ajd akkor lesz, h a a k u ltu rá lis in ­ tro verzió is átü tő erővel érvényesül; erre a tú lzo ttan e x tra v e rtá lt és önm agát szinte elvesztett ú jk o ri szel­ lem m odern széthullása u tán rövidesen szám ít­ hatunk. A felsorolt példákból is lá tju k ugyanis, hogy az in tro v e rtá lt és az u n iv erzalista szellem között egy­ részt, az e x tra v e rtá lt és az in d iv id u alista szellem 17*

260

NEGYEDIK RÉSZ

között m ásrészt valam iféle szorosabb kapcsolat áll fenn. És ez m eg is érthető. Igaz, hogy a lá tsz a t azt m ondja, hogy m ivel az egyedül szubsztanciális in d i­ viduum m etafizik ai m élysége nagyobb a közösségé­ nél, az in d iv id u a lista k o rn ak kellene inkább introv e rtá ltn a k lennie. Ez a feltevés azonban szem elől té­ veszti azt a tényt, hogy a nem örök-végtelen szellemi in d iv id u u m egym agában sem teljes m etafizikai m agvassággal, sem á lta lá b a n szellem i m indenoldalúság g al nem b ír: ezért h a ö n m ag ára m arad , bizonyos fokig gyökértelenné lesz és ellaposodik és szellem i ta rta lm á n a k növelésében rászorul a tá rg y i szellem re, te h á t a felé kell fordulnia. Teljes m ag v asság o t és szellem i biztonságot a nem örök szellem i alan y csu­ p án a közösségben n y e rh e t: ebben a közösségben is csak akkor, h a az e g y ú tta l istenközösséggé is v á ­ lik. íg y az in dividuálizm us és a szellem i e x tra v e r­ zió összefüggése u tá n az univerzalizm us és a szel­ lem i introverzió kapcsolata is érthetővé v á lik : az erős közösségi szellem sa já t a la n y iság á n a k h atalm átó l és sokoldalúságától n ag y tám o g a tá st és gazdag szel­ lem i ta r ta lm a t ny er és nem kényszerül a n n y ira k i­ felé, a tá rg y i szellem hez fo rd u ln i; önm agába fo r­ du lv a viszont s a já t közösségi vo ltán ak legm élyebb a la p já t és fo rrá sá t keresi és íg y az alan y i, m ind a személyes, m ind a közösségi szellem m élyére száll le, ahol végül is m e g ta lá lja az istenközösséget. E zért in tro v e rtá lta b b és vallásosabb szellem ű egész term é­ szetesen az u n iv erz alista szellem ű kor és k u ltú ra ; viszont nem befelé forduló és nem vallásos szellem ű u n iv erz alista kor és k u ltú ra az ilyen külsőséges és a m ellett sohasem szubsztanciális közösségi szellem ren dkívül felületes és labilis v o lta m ia tt nem lehet

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

261

tartó s, hanem önm agát gyors p u sztu lásra ítéli. Az ilyen külsőséges és ezért felületessége m ia tt közös­ ségi jellegét csaknem kényszerítőleg egyoldalúan tú l­ hangsúlyozó kor és k u ltú ra nem is a n n y ira univerzalista, m in t inkább csak u n ita rista -k o lle k tiv ista . Ez a lényegösszefüggés eg y ú tta l a legkom olyabb in te ­ lem korunk szám ára, am ely az ú jk o ri ind iv id u aliz­ m us szellemi szétesése és a reá m ár helyenként be­ következett, több tek intetben még szélsőséges kollek­ tiv is ta reakció u tá n csak egy tartós, gazdag, de főleg m ély és in tro v e rtá lt szellem ű u n iv erzalista korba m e­ het át — v agy az európai k u ltú ra p u sztu lásáb a ve­ zet. A jelek szerint azonban az első eset következik be. Az u n iv erzalista kor in tro v e rtá ltsá g á b a n is n agy alko­ tó erejű : hiszen erős közösségi szelleme óriási k u ltu rá rális h a ta lm a t, elm élyülése pedig m inden szellem i a l­ kotás alapjához való leszállást jelent. E zért az u n iv er­ zalista kornak á lta lá b a n egységesebb stílu sú és m o­ num entálisabb tá rg y i k u ltu rá lis szelleme van, m in t az in d iv id u alistán ak ; az utóbbié viszont rendesen gazdagabb, többszínű. 728. A kultúra szellemének életvonala. Igen é r­ dekes a korszellem váltakozásának szellem i törvényszerűségeit behatóbban is tanulm ányozni. I t t m ár fe­ lületes szem léletre is feltűnik az u n iv erzalista és az in d iv id u alista korszakok váltakozása. Ámde valóban felületes szem lélet volna, am ely ezt a váltakozást relativ isztik u s módon ak árh án y szo r végbevihetőnek vélné egy egységes k u ltu rá lis tradíción, egy k u ltú ­ ravonalon belül: m ert ez a szem lélet nem lá tn á a k u ltú ra történetileg alakuló szellem ének éppen tö rté ­ netével v issz a fo rd íth a ta tla n u l fejlődő szellemi a la k ­ já t. I t t érvényesül az a szellem i törvényszerűség,

262

NEGYEDIK KÉSZ

am elyet az em beri k u ltú ra v izsg álatáb an a k u ltú rá ­ n ak az egyéni lelki élethez és alakulásához való b i­ zonyos fokú hasonlóságában jelö ltü n k m eg: m ert m inden szellem nek, így a személyes és közösségi, v a ­ la m in t a tőlük a lk o to tt tá rg y i szellem nek is v annak közös vonásaik m ind sztatik u s szerkezetükben, m ind dinam ikus, fejlődési s tru k tú rá ju k b a n . A sztatik u s szerkezet fő m egegyezéseit, v ag y is m indenféle szel­ lem lényeges közös vonásait, elsősorban jelentéssel és értékkel teltség ét m egism ertük; itt a tö rtén eti szellem nek egy dinam ikus, fejlődési közössége m u­ tatkozik meg. Az a la n y i szellem élete valam ely k u ltu rá lis kö­ zösségben term észetszerűen olyan korszakkal indul meg, am elyben az u g y an m ég igen fejletlen és főleg a testi rokonságból és együttélésből fakadó közös h a jla m o k ra , érzelm ekre, gondolkodásra épülő közös­ ségi szellem uralk o d ik a szem élyes szellem eken: ez a kezdetleges gyerm ekes univerzalizm us korszaka a törzsi életben. — E nnek az egy korszaknak a belső a la ­ k u lá sá t jellem zi a 685. p a ra g ra fu sb a n b e m u ta to tt kö­ zösségi szellem i fejlődési törvény. — E zt g y ak ran egy a rá n y la g egyszerű, külsőséges, de életerős in d i­ v id u a lista kor szokta követni, a kalandos v állalk o ­ zások, egyéni kezdem ényezések kora, am ely a törzsi életet, k u ltú rá t és szellem et ren d szerin t m egbontja és balsorsban p u sztu lásra, jósorsban h ó d ítá sra és b i­ ro d alo m alk o tásra vezet. Az első esetben a közösségi szellem és csírázó k u ltú rá já n a k tá rg y i szelleme el­ vész, a m ásodikban azonban többnyire m eg in t h a ta l­ m asan m egerősödik és új, m ost m ár szellem ileg igen élénk és öntudatosuló, n a g y k u ltú ra a lk o tó erejű u n iv e rz a lista korszakban bontakozik ki, —1 am ely

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

263

m egint a 685. p a ra g ra fu sb a n vázolt törvényszerűség szerint alakul. Ez az é re tt k u ltu rá lis ifjú k o r univerzalista szelleme, am elyet azonban term észetesen nyo­ mon követ a szellem ében m egérő társadalom szelle­ m ileg önállósuló ta g ja in a k in d iv idualista, racio n a­ lista, „felvilágosult“ ellenhatása. A szem élyes szel­ lem nek ellenhatása v á ltja ki a k u ltu rá lis szellem in ­ d iv id u alista férfik o rát, am elynek szintén van — a 685. pont törvénye szerint alakuló — közösségi szel­ lem e: ez azonban sokkal lazább és ezért végül is az u n iv erzalista korok h a n y a tlá sá n á l is sokkal nagyobb társad alm i atom izálódásban és k u ltu rá lis a n a rc h iá ­ ban kell szétesnie. E kkor jöhet a zu tán létre a telje ­ sen kiérő k u ltu rá lis szellem nek szellem ileg k ife jle tt „öregkora“, am elyben a személyes szellem im m ár tu ­ datosan igenli a szükségesnek és értékesnek felism ert közösségi szellem et és s a já t szem élyes szabadságát tudatosan korlátozva és a megerősödő közösségi szel­ lem nek alárendelve a m élyen tudatos szem élyi és kö­ zösségi szellem harm onikus szintézisén felépülő n agy univ erzalista korszakot fejleszt ki: ez v ita litá s á t te ­ kintve lehet igen friss, erős és fia tal, csupán szellemi érettségét nézve öreg és szellem ileg a legértékesebb gyüm ölcsöket hozhatja. Ez a kor azonban a k u ltu rá ­ lis szellem életvonalának utolsó, persze elvileg k o r­ lá tla n terjedelm ű korszaka, am ely a szellemi fejlődés d iale k tik á ja szerin t m ár nem m u ta t és vezet önm a­ gán túl, m ert benne az alan y i szellem m ind szemé­ lyes, m ind közösségi a la k jáb a n k ié re tt: és egy reá következő in d iv id u alista reakció csakis az egész k u l­ tu rá lis szellem tudatos tagadása, szándékos lerom bo­ lása, v agy pedig a teljesen tu d ato su lt k u ltu rá lis szel­ lem elfelejtésének, kiveszésének következm énye le-

264

NEGYEDIK KÉSZ

hét. M indkét eset d ia d a lra ju tá s a az illető k u ltú ra ­ vonal k u ltu rá lis életének, k u ltu rá lis szellem ének p u sztu lásáv al egyértelm ű. Ez a k u ltú ra a la n y i — és vele a tőle a lk o to tt tá rg y i — szellem e fejlődésének belső d ialek tik u s törvényszerűsége, am ely e szellem szám ára term észetes és csak súlyosan gátló külső be­ h atáso k következtében v a g y a kultúrahordozó tá r s a ­ dalom biológiai elernyedése, illetőleg elhajlása, vagy végül szellem i szerkezetében rejlő lényeges fogyatko­ zás fo ly tán fellépő „időelőtti“ szellem i elsorvadása m ia tt esetleg nem ju t k ibontakozásra; ilyen esete­ k et a k u ltú ra v izsg á latá b an m egem lítettünk. H ogy a k u ltu rá lis a la k u lásn a k ilyen törvényszerűsége a k u ltu rá lis trad íció je le n té sta rta lm á n a k term észetes vonása és a k u ltú r á t hordozó szem élyek szabadságá­ val nem ellenkezik, lá th a ttu k és az im ént jellem zett szellem i fejlődéstörvény m egértéséből is b e lá th atju k . A vázolt szellem i fejlődés a szellem i konstitúciók és organizációk, v a la m in t revolúciók és reo rg a ­ nizációk egész során keresztül halad. Első univerzalista korszaka a közösségi élet lassú szerveződésének és a szokás h a ta lm a s rögzítő ereje ú tjá n tovább­ szárm azó közösségi és tá rg y i k u ltu rá lis szervezetnek, organizációnak az ideje. E z ellen lázad a p rim itív ind iv id u alizm u s feltörése, am ely n éh a valóban a kö­ zösségi szervezetet m egbontó és az egyént feloldó fo r­ rad alo m n ak tűnik. E rre következik a m ásodik, im ­ m á r szellem ileg u n iv erz alista korszak, am elynek k i­ a la k u lá sá t a közösség tu d ato s konstitucionális, á l­ lam szervezetet, alk o tm á n y t létesítő tevékenysége je l­ lem zi: ilyennel a kö ztársaság i E óm ában csakúgy ta ­ lálkozunk, m in t a középkor feudális rendjében. E rre a k o rszak ra valóban sok tek in tetb en rá illik a tá r s a ­

AZ EMBEE VILÁGHELYZETE

265

dalm i szerződés elm élete, m ert i tt im m ár tudatos kö­ zösségi szerződés folyik. A m ikor ebben a korban az­ u tá n az egyén ön tu d ato su lása nagyon előre halad, következik be az egyéneket feloldó és a közösség ren d jét átalak ító , de erejét m egbontó in d iv id u alista fo rrad alm ak k al a m ásodik, im m ár szellem ileg fej­ le tt in d iv id u alista kor: ilyen jelenségeket lá tu n k a köztársasági R óm ában az alkotm ányr dem okratikus á ta la k ítá sa idejében, először ta lá n a trib u n u si intéz­ m ény keletkezésével kapcsolatos m ozgalm akban, m ajd még inkább az állam polgárság kiterjesztésé­ nek és a lovagi rend alak u lásán ak idejében; jelleg­ zetesen ilyen, az egyént felszabadító fo rrad alm i moz­ galm ak játszódnak le általános k u ltu rá lis és tá rs a ­ dalm i téren az olasz renaissanceban, vallási téren a reform ációban, po litik ai téren a francia, m ajd az 1848 körüli forradalm akban. H iszen az európai ú j­ kor, a kereszténnyé le tt európai népek fe jle tt szel­ lem ű in d iv id u alista k u ltú ra k o ra , az ilyen korszak legjobb példája. E rre következő, lezáró, egyén és kö­ zösség viszonyát tu d ato san összehangoló szintetikus univ erzalista kor is á lta lá b a n fo rrad alm ak k al in ­ dul: ezek azonban ellenkezőleg az egyént megkö,tő és erős közösségi rendet szervező, ezért eleinte term é­ szetszerűen d ik ta tó rik u s jellegű forradalm ak. Ilyen a róm ai császárság k ialak u lásán ak a kora, ilyen m ai korunk, am in t az olasz és a ném et fo rrad alm ak pél­ d á ja kitűnően m u ta tja . Az ellenhatás következtében és az eredm ény elérésére eleinte term észetes, sőt szükséges a közösségi rend és erő ném ileg egyoldalú túlhangsúlyozása, de ebből a helyes egyéni szabad­ ság és közösségi rend arányos m értékének é re tt u n i­ v erzalista szelleme m ár viszonylag könnyebben k i­

266

NEGYEDIK RÉSZ

a la k u lh at. E ddig m inden á ta la k u lá sb a n és fo rra d a ­ lom ban v an az előbbi szellem rom bolásával szemben új, értékes szellem felépítése is, b á r term észetesen az u n iv erz alista fo rra d alm a k inkább k o n stru k tív jelle­ gűek, m in t az in d iv id u alisták . Az é re tt u n iv erz alista ko r ellen tám adó in d iv id u alista lázadás azonban m ár lényegében d e stru k tív : ez feltétlen ü l és végzetesen, m e rt tu d ato san k u ltúrarom boló szellem hatása, a m in t lá ttu k . A m int a m ai példákból tu d ju k , a fo rrad alm ak szeretik m ag u k a t új, irra cio n á lis életnek, az élet új lendületének nevezni. E bben v an is ném i igazság. M inden ható k u ltu rá lis szellem él: de igazi eleven­ ségét, életképességét legjobban a szellem i élet n a ­ gyobb len dületet igénylő k o rfo rd u la tai, a közösségi szellem n ag y v áltozásai k ív á n já k m eg; hiszen egy k u ltu rá lis szellem á lta lá b a n több korszakon keresz­ tü l él és több közösségi szellem et ölt. TJj közösségi szellem et öltő szellem i é le tfo rd u la ta i a vázolt fo rra ­ dalm ak, a k á r az egyént megoldó, a k á r m egkötő je l­ legűek: íg y v an az, hogy a renaissance csakúgy új életnek érezte m agát, m int a fascism us v agy a nem ­ zeti szocializm us. C supán az érett, szintetikus u n i­ v e rz a lista kor ellen tám adó in d iv id u alista fo rra d a ­ lom a h a lá l tám a d ása ; h a ez győz, végleg elvész a m eg tám ad o tt k u ltú ra szellem e; h a az em beriség jövő v ilá g k u ltú rá ja ellen tám ad, az egész em beri k u ltú ra k erü l veszedelem be és m egdöbbentően m élységes é r­ telem ben lép elénk az A n tikrisztus-jövendölés t a r ­ talm a. Ez azonban túlvezet bölcseleti feladatunkon, m ásrészt viszont az em bert a legszélesebb kozm ikus táv la to k b a á llítja . E zeket a legnagyobb tá v la to k a t m indenekelőtt az em ber term észeti helyzete n y itja

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

267

meg, am elynek h atáráh o z egyszer m ár elérkez­ tünk. Most á t kell lépnünk ezen a h a tá ro n is: és a k ­ kor nem sokára, a term észeti perspektívák m etafizi­ kai kitág u lásáv al, az em bert a m indenség ölében lá t­ ju k viszont.

HARMADIK FEJEZET. Ember és világ: az ember a természetben. 729. A z ember a természet tagja. Az em ber és t á r ­ sadalm a, k u ltú rá ja szervesen beleszőtt tag k é n t benne áll egy hatalm as, m éreteiben az em bert messze m eg­ haladó környezetben: ezt term észetnek nevezzük. A term észet nem csak körülveszi, hanem á t is já r ja az em bert: attó l való függőségét, m eg h atáro zo ttság át is­ m ételten láttu k . Mi te h á t ez a term észet és hogyan foglal helyet benne az ember? A term észet m agában fo g lalja az úgynevezett élettelen testek világ át, a növény- és állatvilágot, v a la m in t az em bert és v ilág át. Az em ber term észeti függősége és vonatkozásai a n n y ira nyilvánvalók és tag ad h atatlan o k , hogy az em bert a term észetből k i­ em elni nem lehet és egy idegen v ilág tájak b ó l a Földre vetődő égi vándor is, b á r az em beri k u ltú ra sokszoros eltéréseit, sőt ellentéteit az em bert k ö rü l­ vevő term észettel szemben csodálkozással á lla p ít­ h a tn á meg, elvileg bizonyára a földi term észetbe lé­ nyegileg beletartozónak m inősítené az em bert. M aga az em ber is így lá tja önm agát és helyzetét: érzi ugyan, hogy nem m indenestül önállótlan része az őt körülvevő világnak, azzal szemben állni, sőt szembe­

268

NEGYEDIK RÉSZ

szállni is tud, de ez a szem benállása és szem beszál­ lása m indig e g y ú tta l a term észetben állással já r eg yütt, am elyből az em ber valam iképen kiem elke­ dik; te h á t önm aga is m élyen érzi és tudom ányos önm egism erésében is m ind jobban b e lá tja , hogy a te r ­ m észetbe beletartozik. 730. A tér. A term észet, am ely messze az em ber k örül és az em berben m egnyilvánul, a térben kibon­ takozó folyam atok, dinam ikus, változó jelenségek igen bonyolult szövevényét m u ta tja . A m it benne m in d e n ü tt és m indig tap asztalu n k , az a térben le­ folyó hatások és ellenhatások sorozata. A té r tap asz­ talásu n k egyik alapvető ad ottsága, a testi, fizikai hatáso k n ak három , eg y m ásra m erőleges dim enzióba k iterjed ő lehetősége, „helye“. F elm erülése m agának a testi, fizikai ad o ttság n ak térességéhez, három d i­ m enzióba való kiterjedéséhez fűződik: térés testek nélkül p u szta té r nincs, a tisz ta sem m i nem térés, nincsenek térdim enziói. A test viszont ta p a sz ta lá ­ sunk szerint m indig térés, ezért m indig és m in d en ü tt térben, azaz s a já t térességével és térességében van. H a térés testek úgy van n ak egym áson kívül, hogy egym ást nem érin tik , akkor közöttük lehetséges a térességüktől m eg h atáro zo tt üres tér is, m in t közöt­ tü k h elyet foglaló további térés testek lehetősége; v a ­ la m in t a térés testek egyetem én túl, h a ez véges, to­ vábbi térés testek lehetősége is v an : de ez a testi világon tú l lévő té r m ár nem b ír azzal a realitással, m in t a testek között lévő és egym áshoz való viszo­ nyaikban, pl. valóságos elm ozdulásaikban is jelen ­ tős tér, úgy hogy t á r g y i l a g a testi világon túl, r a jta kívül nincs tér. Ámde a tá rg y i fizikai világ m egnövelésének lehetőségével a reá lis té r m egna­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

269

gyobbodásának a lehetősége is m egvan; ennek a le­ hetőségnek az értelm ében beszélhetünk reális tér l e h e t ő s é g é r ő l a fizikai világegészen túl. Szem­ léleti terünk, vagyis az alan y térszem lélete, egy vé­ gesnek elképzelt testi világon tú l is, m in t reális, szem lélt tér, végnélkül kiterjeszthető. V égül m ind a fizikai, m ind a szem léleti té r sajátság o s m atem a­ tik a i s tru k tú ra : am az a testek, emez a térszem léleti ak tu s tá rg y á n a k m atem atikai, geom etriai m eg h atá­ rozottsága. A testtől és a szemlélő alan y tó l fü g g et­ len, annak térességét, illetőleg térszem léletét m eg­ határozó, tiszta m atem atik ai, geom etriai m iv o ltá­ ban fennálló „ideális“ tér azu tán m á r a k tu á lisa n végtelen kiterjedésű, három dim enziósán rendezett ponthalm az. E zeket a m egkülönböztetéseket nem szabad elhanyagolnunk, h a a fizikai, szem léleti és tisz ta geom etriai tereket m eg nem engedett módon összekeverni nem ak a rju k . 731. A természeti jelenségek dinam ikus felépü­ lési rendje. A fizikai térben, azaz a testeken, a testi világ b an m ennek végbe a term észeti folyam atok. Ezek jórészben tap a sz ta lati adottságok, pl. egy színjelenség, egy hanghatás, egy testi tá rg y moz­ gása, egy növény vagy á lla t vagy em ber élettevé­ kenysége: m indezek változó valóságm egjelenések, am elyek keletkezésükkel, lefolyásukkal, elm úlásuk­ kal valam iféle, a valóságban rejlő a k tiv itá sra , erő­ k ifejtésre vallanak, vagyis dinam ikus hatások. T ud­ juk, hogy közöttük h a tá ro zo tt felépülési rend ész­ lelhető, am elyben az „élettelen“ fizikai-kém iai fo­ lyam atok a tőlük függő, de ra jtu k tovább épülő életfolyam atokat hordozzák; ezek között további fel­ épülési rend van, am elynek m integy csúcsán áll a

270

NEGYEDIK RÉSZ

sokféle alapvetőbb term észeti foly am attó l függő, de v alam en n y iü k re további ú jsá g k é n t is reáépülő em­ b eri élet és tevékenység. Legközelebbi felad atu n k en­ nek a term észeti felépülésnek kissé részletesebb szem ügyrevétele. 732. A z anyag fizikai-kém iai szerkezete. A te r­ m észeti folyam atot a la p já b a n óriási h ató k ö rű és h a ­ tóképességű erők, a szoros értelem ben v e tt fizikai erők korm ányozzák, am elyek a térbeli valóságot, a szó legtágabb, m etafizik ai jelentésében v e tt an yagot szervezik. A m odern fizik a és kém ia a term észeti folyam atok felderítésében h a ta lm a s lépésekkel h a ­ la d t előre és látszólag közel áll egy leglényegesebb vonásaiban lezárható fizikai világkép eléréséhez. Ez a világkép m indenekelőtt az an y ag szerkezetére ve­ te tt m eglepő fényt. Im m á r bizto síto ttn ak látszik az a m egállapítás, hogy a közönséges értelem ben v e tt a n y ag egyszerű fizikai osztás a la p já n elérhető leg­ kisebb részei, a m olekulák, sajátság o s elektrom os töltésű testecskék, am elyek ren d szerin t több, — k i­ vételesen egy — elektrom os v ag y ezzel összefüggő vegyi m egosztással nyerhető részből, az atom okból állnak. Ezek az atom ok a behatóbb v izsg álat fé­ nyében bonyolult s tr u k tú rá jú testi d inam ikus ren d ­ szereknek bizonyulnak, am elyeket, úg y látszik, főleg elektrom os erők építenek fel, ta rta n a k össze és k o r­ m ányoznak. Az atom központjában van az ú g y ­ nevezett atom m ag, am ely pozitív elektrom os töltésű és a különféle elem eknél különféleképen, de hasonló törvények szerint épül fel; részben ta lá n elektro­ noktól összetarto tt hidrogén-, illetőleg hélium m agok­ ból áll. E nnek a pozitív töltésű hidrogén- és h élium ­ m agokat, v a la m in t n eg atív töltésű elektronokat t a r ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

271

talm azó atom m agnak, am ely egészében végül is po­ zitív töltésű m arad, az összetartása a hasonló töl­ tésű elektrom os testecskék kölcsönös tasz ítá sa foly­ tán kétségtelenül még súlyos problém ákat rejt, am e­ lyek n a p ja in k k u ta tá s á t élénken fog lalk o ztatják és am elyeknek a m egoldásán különféle további m agré­ szecskék — pozitron, neu tro n — és m agerők felvéte­ lével próbálkoznak. A m ag körül a rá n y la g n ag y tá ­ volságban, m eghatározott pályákon n eg atív töltésű testecskék, elektronok keringenek, am elyeknek szám a és elrendezése a m ag m ellett az atom fizikai és ké­ m iai tu la jd o n sá g a it alapvetően m eghatározza. 733. A z elemek periodikus rendszere és átalaku­ lása. Az ilyen m ódon egym ástól különböző a to m faj­ tá k egy hasonlóan visszatérő tu lajdonságokat m utató rendbe, az úgynevezett periódikus rendszerbe rende­ ződnek, am elyről tudjuk, hogy a keringő elektro­ nok szám a ala p ján m eghatározott 92 lényegesen k ü ­ lönböző a to m fa jtá t ta rta lm a z : ezekből 90 im m ár is­ m ert, a hiányzó kettőnek több tu la jd o n sá g á t is tu d ­ ju k ; sok a to m fa jtá n belül kém iailag teljesen h a ­ sonló, csupán atom súlyban különböző, úgynevezett izotóp elem et találu n k . L egújabban 92-nél nagyobb atom szám ú elem felfedezéséről is beszám olnak, am i­ vel esetleg a periódikus rendszer további kiépülése indul m eg; igaz, hogy ezek az új képződm ények in ­ kább csak afféle m esterségesen előidézett, teljesen in stab ilis atom ok. Ámde m indezeknek az elem eknek a sora nem stabilis, hanem az elem eknek egy, főleg a legm agasabb atom szám ú elemeknél, így különösen az u rán n ál, a rád iu m n ál és thoriu m n ál feltűnő és á lta lá b a n alacsonyabb atom szám ú elemek felé h a ­ ladó á ta lak u lá sát, lebom lását m u ta tja ; ilyen á ta la ­

272

NEGYEDIK RÉSZ

kulás a többi elem között is a legnagyobb valószínű­ ség szerint, á lta lá b a n hasonló, kisebb atom szám felé haladó irán y b an , m e rt m agbom lás következtében fel­ lépve, feltehető. A keringő elektronok elrendeződése és a közöt­ tü k végbem enő változások viszont egyrészt az atom fénykibocsátásával, illetőleg fényelnyelésével, m ás­ részt az atom kém iai vegyértékével és vegyi a k tiv i­ tásáv al, ionizációjával függenek össze. 734. A fizika i erők hatásai az anyagban; energiahatások és energetikai alapelvek . Az atom okban m indenekelőtt elektrom os erők uralkodnak. Ezekkel szoros összefüggésben v an n ak a hő- és fén y tu lajd o n ­ ságok; az elektrom os erőknek a grav itáció s erővel és esetleg m ás, főleg az atom m agban és ta lá n m ég a m olekulák között érvényesülő erőkkel való összefüg­ gése m ég hom ályos. K étségtelennek látszik azonban, hogy m ind a m agban, m ind az elektronban véges legkisebb szervezett részecskék vannak. A fizikai erők az atom okban és m olekulákban m egnyilvánuló h atáso k révén ezekkel m unka végzésére, töm egek m o zg atására képesek, velük en ergetikus h a tá s t fej­ tenek ki, bennük és á lta lu k e n e rg iák a t a k tiv á ln a k : ilyen az elektrom os és a hőenergia, a mozgó te st k i­ n e tik a i en erg iája, és á tv itt értelem ben, m in t tö r­ vényszerű energialehetőség, pl. a grav itáció s térben mozogni képes test potenciális (mozgási) energ iája. A m odern elm életek és vizsgálatok szerint m ind a testecskék elektrom os töltései, m ind energ iáik között v an n ak speciálisan m eg h atáro zo tt véges legkisebb, m ár tényleg nem osztott töltések és en erg iam en n y i­ ségek. Az atom ok sokféle, részben igen bonyolult mó­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

273

dokon rendeződve m olekulákká, sőt a rá n y la g nagy töm egű k ristály o k k á kapcsolódnak össze és így fel­ építik a vegyileg különböző anyagok rengeteg fa jtá ­ já t és velük az egész testi világ fizikai-kém iai alko­ tórészeit, anyagát. M ind az atomok, m ind a m oleku­ lák és nagyobb csoportjaik sokféle m ozgásra képe­ sek, am elyek fizikai-kém iai változásokat, legkülön­ félébb energiakiváltódásokat és á ta lak u lá so k at idéz­ nek elő. Ezek az en erg iaátalak u láso k a rr a látszan ak m u tatni, hogy a term észet fizikai-kém iai en e rg iái­ nak összege — esetleg az energetikailag jelentős, szervezett anyag, a fizikai töm eg beleszám ításával — állandó; v alam in t a rra , hogy sok m egfordítható e n e rg iaá ta la k u la s — pl. elektrom os, vegyi, m ozgási és hőenergiák egym ásra való felcserélődése — m el­ lett az en erg ián ak olyan á ta lak u lá sa is állandóan végbem egy, am elyben bárm iféle energia á ta lak u l további á ta la k u lá sra m ár nem képes hő en erg iafaj­ tává, ú. n. entrópiává. E szerint a term észeti ener­ giafolyam at is eg y irán y ú , egyszeri, véges folyam at­ nak m utatkozik, m int az atom átalakulás. 735. A fizikai sugárzások és az éter. Az a to ­ m okba és m olekulákba rendezett anyag végül ener­ getikus h atáso k at felvehet és leadhat olyan irá n y ­ ból és irá n y b a is, ahol ilyen szervezetű anyag közvetetlenül nincs: sugárzás ala k jáb a n vehet fel ener­ g iá t az űrből és a d h a t le az űrbe. Term észetes, hogy az ilyen energetikus h a tá s nem lehet a puszta sem ­ m iben: ezért a fizika felvesz egy a te re t az ato ­ m okba szervezett testecskéken kívül és körül is be­ töltő an yagi közeget, az ú. n. étert, am ely ezeknek a hullám okban terjedő sugárzásoknak a — sok te­ kintetben hipotetikus, de a legújabb kételkedő fel­ lő

274

NEGYEDIK RÉSZ

tevésekkel szemben alighanem alaposabban k im u ­ ta th a tó és m eghatározható — hordozója. Filozófiai szem pontból a h u l l á m s u g á r z á s o k v a la m i­ lyen v a l ó s á g o s t é r b e l i h o r d o z ó j á n a k a felvétele logikai szükségesség, m e rt a sem m i nem hullám zik és nem su g árzik ; csupán an y a g i su g á rz á ­ sok nem tesznek fel külön hordozót, m ert i tt a su­ g á r m ag án ak az an y a g i testecskének a h a la d á sa a térben. Az éter rengeteg energetikus h a tá s t közvetít keresztrezgések a la k já b a n az atom szerű testek kö­ zött: ezek a sugárzások á lta lá b a n elektrom agnetikus term észetűek és a közönséges elektrom os su g a ra k (pl. rád ió su g arak ) m ellett a hő-, fény-, vegyi h a tá sú u ltra ib o ly a és rö n tg e n su g a ra k a t tartalm azzák . A su­ gárzások n a g y része valószínűleg végleg az éterben m arad. Az éternek a g rav itáció s hatáso k b an való szerepe m ég n a g y problém a. H ogy atom szerű és óterszerű an y a g m ennyiben vezethető közös fizikai alap o k ra vissza, szintén n y ilt kérdés; hasonlóképen nincs véglegesen m egoldva az a problém a, m ilyen lényegközösség áll fenn elektrom agnetikus és tehe­ tetlenségi, v a la m in t g rav itáció s töm eg között: hogy szoros m ennyiségi vonatkozások v an n ak közöttük, kétségtelen. — A hullám sugárzások m ellett talá lu n k az an y ag bom lása közben fellépő an y a g i su g árzást is (rád ió ak tiv itás, v ilá g ü rsu g a rak ). A különféle su­ gárzások, rezgések, m ozgások á lta lá b a n egym ásba is igen változatosan átm ehetnek: valam ennyien m egegyeznek abban a lényeges tekintetben, hogy térés közegben és időben lefolyó dinam ikus, ener­ getikus hatások. 376. A fizikai világkép bölcseleti tanulságai. F i­ lozófiai szem pontból a m odern fizikai világkép igen

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

275

jelentős tanulságokkal szolgál. Ily en tan u lsá g — am elyet különben a m odern term észettudom ány nem m indig von le — elsősorban az, hogy m inden fizikai folyam at szám ára valam ilyen térbeli hordozót kell felvennünk; ez különben tisz ta m etafizikai m eggon­ dolások a la p já n is term észetes. Ig en fontos m egis­ m erése azonban a m odern fizikának és kém iának, hogy ez a térbeli hordozó, az an y ag voltaképen egészen közömbös v a la m i: különféle m a g a ta rtá sa i és tulajd o n ság ai egyedül különféle dinam ikus-energe­ tik a i szervezettségétől függenek. E szervezettség tekintetében az anyag nem állandó: az elemek á ta la ­ kulnak, esetleg atom szerű és éterszerű a n y ag is cserélődhetik. V alam ennyinek van u g y an v a la m i­ lyen önállóan létező térés hordozója, éppen a m eta­ fizikai anyag, de az egyes speciális anyagok, a fizi­ kai és kém iai anyagok, nem állandóak, teh á t nem is szubsztanciális, önálló létezők: hanem sa já tsá g a ik a t az önálló m etafizikai anyagon végbemenő dinam ikus­ energetikus hatásoktól nyerik, am ely hatásoknak a m etafizikai anyag egyes részein létesülő átm eneti kom plexum aiból épülnek fel az egyes fizikai és kém iai anyagok. A speciális fizikai-kém iai s a já t­ ságok tulajdonosai ezek a dinam ikus-energetikus hatások, am elyeknek fo rrá sa i viszont az elektrom os, gravitációs stb. erők: ezek az atom belsejében és végső részeiben éppen olyan titokzatos tényezők m a ­ radnak, m int am ilyenek a nagy testi területeken végbemenő fizikai folyam atokban. Ezek az erők lé­ tesítenek, átvisznek, cserélnek dinam ikus-energeti­ kus h atáso k at egy a hatások speciális v o ltának hor­ dozására ideálisan alkalm as, m ert valam ennyi spe­ ciális sa já tsá g irá n t önm agában közömbös, térés kö18*

276

NEGYEDIK RÉSZ

zegben és m eg h atáro zo tt törvényes keretekben. M ind a hatások, m ind az azokat hordozó és tőlük o rg an i­ zált anyagrészek tényleg legkisebb szervezett, vé­ ges egységekből épülnek fel, am elyek azonban m in t végesek nem lehető legkisebbek: ezeknek a hatásoknak és o rg an izált részecskéknek bonyolultan szervezett halm azai alk o tjá k a fizikai-kém iai világot, változá­ saikból tevődik össze a h atalm as, látszólag egy­ irá n y ú és véges ta rta m ú fizikai-kém iai v ilág fo ly a­ m at. ■■ : , -i 737. A lapvető fizikai erőhatások. A fizikai-ké­ m iai v ilág fo ly am atb an h a ta lm a s felépülés tan ú i v a ­ gyunk. E zt m indenekelőtt alighanem az elektrom os erő v ag y erők h a tá sa i, az elektrom os töltések és su­ gárzásaik, az elektrom os en erg ia alapozzák meg. Az elektrom os és esetleg velük rokon további, pl. fény­ v ag y hő-erők a m aguk elektrom os, m agnetikus, szín- és h ő h a tá sa it az a n y a g egészén, b árm ely ré ­ szén és fa jtá já n k ife jth e tik : a rá n y la g egyszerű, b á r m élységes jelentésű h a tá so k a t óriási körben h o zhat­ nak létre. Ily en alapvető, egyszerű, de óriási körre kiterjed ő h a tá so k a t hoz létre a gravitációs erő is, am ely m indenesetre az atom okban szervezett a n y a g ra és esetleg, sőt valószínűleg az é terre is hat. H ogy az elektrom os erőkkel m ilyen viszonyban van, még kétes. 738. A kém iai erőhatások. Az atom okban o rg a ­ n izá lt an y ag b an a zu tán m á r ú jabb és szűkebb körű, de bonyolultabb hatások jelentkeznek, am elyek az előbbiekre reáépülnek: ezeket nevezhetjük kém iai erőhatásoknak, az őket létesítő tényezőket kém iai erőknek. Ezek a kém iai h atáso k a fizikaiakkal, pl. az elektrom osakkal legszorosabban összeszövőd-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

277

nek: ám de velük szemben kétségtelenül bizonyos ú j­ ságot is jelentenek. H ogy eg y általáb an v an n ak k ü ­ lönféle atom ok, különféle elemek, és hogy ezek egy­ m ástól a m ag és az elektro n g y ű rű k felépítésében, töltésben, súlyban és sok m ás tu lajdonságban külön­ böznek, m ár nem egyszerűen általán o s elektrom os v agy gravitációs, hanem újszerű tu lajd o n ság : és ezeket az újszerű tulajdonságokat, ú jszerű speciális h atásokat, am elyek a fizikailag szervezett anyag csak egyes, fizikailag m egfelelően m egalapozott ré­ szeiben m utatkoznak, nevezhetjük kém iai tu la jd o n ­ ságoknak, kém iai hatásoknak; az őket előidéző spe­ ciális tényezők pedig a kém iai erők. Ily en m ódon a kém iába teljesen beleszövődik a fizika, de az utób­ binak vannak olyan területei, am elyek kém iailag indifferensek, kém ia-előttiek: ilyenek a m echanika n agy része, az elektrom osságtan, az éterelm élet n agy területei. A kém iai erők és hatások te h á t a fizi­ k a ia k ra építenek, illetőleg épülnek, a kém iai erők a fizikai erőktől m egfelelően előreszervezett a n y a g ­ részeken, szűkebb körben bonyolultabb h atáso k at hoznak létre, am elyek teljesen függenek a bennük lévő fizikai m ozzanatoktól, de azokkal szemben új vonásokat is tartalm azn ak . 739. A fizikai-kém iai világ alakulásának fő tör­ vényszerűségei. M ind a fizikai, m ind a kém iai erők h a tá sa és felépülése következetesen érvényesülő sza­ bályszerű keretekben, törvényszerűen tö rtén ik : az elektrom os töltések alakulása, elektrom os hullám ok terjedése, a gravitációs hatás, a m olekuláris erőha­ tások, az atom ok fel- és leépülése szigorú szabályok szerint m ennek végbe. Igaz, hogy a legkisebb rész­ hatásokban esetleg látszólagos szabályszerűtlenség,

278

NEGYEDIK KÉSZ

összevisszaság m utatkozik az ú jab b vizsgálatok fé­ nyében: de e látszólag sz ab ály talan elem i hatások sokasága a sta tisz tik a i valószínűség tö rv én y eit a legpontosabban b e ta r tja és m á r ezzel is m egint egy egységes tervszerűséget és törvényességet á ru l el. Ez a törvényszerű fizikai és kém iai fo ly am at e g y ú t­ ta l törvényszerű fel- és leépülést is m u ta t: egyrészt a n a g y fizikai erők, az elektrom os, a gravitációs erők h a tá s a in felépül az egész an y ag i világ, m inde­ nekelőtt a kém iai elem ek és vegyületeik bonyolult v ilá g a ; m ásrészt azonban a fizikai en erg iav ilág az en tró p iaelv a la p já n m indig szaporodó „holt e n erg ia“ folytán, a kém iai v ilág az ak tív ab b és bo­ nyolultabb atom ú elem eknek végül passzívabb és egyszerűbb atom ú anyagokká való szétbom lása foly­ tá n h a tá ro zo tt lebom lást m u ta t. A k é t fo ly am at rész­ ben egyidejű, részben eg y m ásu tán i: a felépülés a bonyolult szerkezetű testi hatásv ilág o t, a lebom lás ennek fokozódó m egm erevedését, egyszerűsödését, „ e lh a lá sá t“ eredm ényezi. 740. A szerves lények élővilága. Az úgynevezett szervetlen testek „élettelen“, de v aló jáb an rendkívül sokszerű, eleven a k tiv itá s t m u ta tó v ilág án egy, á l­ talános képében a ttó l sokban eltérőnek látszó világ bontakozik k i: a szerves lények élővilága. I t t a te r ­ m észeti felépülésnek kétségtelenül új fejezetével á l­ lunk szem ben: m ég a legszélső biológiai m echanisz­ tik u s álláspont is, am ely az élőlényeket és életfolya­ m a ta ik a t m a ra d é k ta la n u l visszavezethetni véli a szervetlen v ilá g tö rv én y eire és fo ly a m ata ira , kény­ telen elism erni, hogy ezek a törvények és folyam a­ tok a szerves élet terén legalább is ren dkívül ú j­

szerű összetételben és alakban jelennek meg, amely

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

279

összetételek és alakok — a szerves lények — fellé­ pése a szervetlen világ igen speciális alakulásához, speciális szervetlen feltételek együttes jelenlétéhez és m ásoknak távollétéhez van kötve; a szerves élet bizonyos fokú elektrom os, hő-, részben fény-, g ra v i­ tációs hatásokhoz, bizonyos elemek jelenlétéhez van kötve és ezeknek távolléte vagy jelentős m egválto­ zása következtében elpusztul, lehetetlenné válik. Ámde, am in t rögtön látn i fogjuk, a szélső biológiai m echanizm us ta rth a ta tla n : a szerves élet v ilág áb an valóban lényegesen újszerű jelenségekkel találk o ­ zunk és így ennek a világ n ak részben önálló, lénye­ gileg újszerű tényezők h a tá s á t felvevő v ita lis ta m a­ g y a rá z a tá tó l nem zárkózhatunk el. H ogy ezekben a kérdésekben határozottabb á llá st foglalhassunk, m indenekelőtt alaposabban jellem eznünk kell a szer­ ves élet v ilág át, am in t azt egyrészt az elfogulatlan, de m egértő törekvéssel szemlélő laikus, m ásrészt a m odern biológia látja . 741. A szerves élet függése fizikai-kém iai felté­ telektől. E gyszerű ta p a sz ta la ti tény, am elyet a be­ ható biológiai k u ta tá s m indenben m egerősít, hogy a szerves élet egész felépülésében és lefolyásában függ alapvető fizikai-kém iai feltételektől. Íg y m indenek­ előtt elektrom os és hőviszonyoktól. V annak ug y an a szerves életnek inkább m integy lappangó, poten­ ciális létét, sem m int fo ly am atait m agukban rejtő szerves és élő alakok, pl. növényi m agvak, baktérium spórák, am elyek a hőm érséklet nagy válto zásait is elbírják, de kb. 150° C-on felüli és —100° C-on alu li hőfokon ezek is elpusztulnak; az a k tu á lis életfolya­ m atokkal bíró szerves alakok jóval kisebb h ő h a tá ­ rok között, átlag b an kb. 50° és —10° között életképe­

280

NEGYEL-IK RÉSZ

sek; v an n ak közöttük olyanok is, am elyek m ár né­ h á n y fokos hőingadozást sem b írn a k el. A különféle növény- és á lla tfa jo k n a k m egvannak a m aguk ked­ vező, egym ás között sokszor igen eltérő hőm érséklet­ viszonyai; a környezet hőm érsékletváltozásaihoz csupán kisebb-nagyobb m értékben tu d n ak alkalm az­ kodni. E m ellett egyesek, az ú. n. m elegvérű állatok a környezettől független s a já t hőm érséklettel b írn a k és ennek állan d ó ság át a környezet hőváltozásaival szem ben m egfelelő életm űködésekkel b iztosítani tu d ­ já k ; m ások a környezet hőm érsékletét veszik fel: de valam ennyien csak bizonyos, a szervetlen v ilág hő­ fokkülönbségeihez v iszonyítva a rá n y la g szűk h a tá ­ rok között képesek erre. A hőm érsékletnek, te h á t egy bizonyos hőm enynyiség jelenlétének a szerves lényben, n ag y befo­ ly ása v an az életfolyam atok végbem enésére is: így pl. közism ert a sejtoszlás és vele a csírafejlődés g y o rsaság án ak a környezet hőm érsékletével való összefüggése. A közönséges elektrom os és m ágneses erők h a ­ tá sa is alapvető jelentőségű a szerves alak o k ra és é le tfo ly a m a taik ra . Az élőlényekben elektrom agnetikus terek és elektrom os potenciálkülönbségek állnak fenn, am elyeket a szerves élet sa já tsá g o sá n szabá­ lyozni tu d és am elyek az életfolyam atok végbemenésében sokféle, m ég részleteiben kellően ki nem d e ríte tt szerepet játszan ak . A környezet szokatlanul és nagyobb m értékben eltérő elektrom agnetikus v i­ szonyai a szerves élet a la k u lá sá t igen jelentősen és sokszor felette k áro san befolyásolják, a m in t azt pl. a szövet- és c s íra a la k u lá s ra nézve Huzella T iv a d ar és Lengyel J ú lia k u ta tá s a i k im u ta ttá k .

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

281

A fény jelentősége a szerves életben rég ó ta is­ m ert: főleg a növényi chlorophyll működése, am ely a n ap su g ár en e rg iájá n a k segítségével a levegőből felvett szénsavat fel tu d ja bontani és abból egyrészt szabad oxygént, m ásrészt a szén segítségével m ag á ­ nak szerves an y ag o k at term el, alapvető fontosságú a szerves élet szem pontjából és szembeszökően m u­ ta tja a fény jelentőségét a szerves életben. Ámde az u ltra ib o ly a és a röntgen-sugarak h a tá s a a szerves v ilá g ra is m ind jobban ism ertté válik. A grav itáció szerepe a szerves életben főleg a növényi geotropizm usban m utatkozik, abban a je ­ lenségben, hogy a növény gyökerei a nehézségi erő h a tá sirá n y á b a n nőnek; ám de világos, hogy az egész szerves élet a F öldfelület g rav itáció s mezőerőssé­ géhez alkalm azkodott; u g y a n íg y a földfelületi atm oszféranyom ás is egyik fontos feltétele a szerves lények életének, és erősebb m egváltozása azoknak összeroppanását v ag y felrobbanását vonja m aga u tán a rendes atm oszféranyom ást ellensúlyozó és gyors, nagy v áltozásra nem képes belső feszültségi erőknek a m egváltozott atm oszféraviszonyok m el­ le tt való elégtelensége, illetőleg tú lsá g a folytán. A szerves élet kém iai feltételei szintén közis­ m ertek. Tudvalévő, hogy az élőlények úgynevezett szerves vegyületekből épülnek fel, am elyeknek leg­ fontosabb alkotó elemei a szén, oxygén, hydrogén, nitrogén, v alam in t g y a k ra n jelen v annak bennük a foszfor, kén, vas, n á triu m , kálium , kalcium , m agné­ zium, klór.1 A szerves vegyületek ezeknek az ele1 Huzella Tivadar: Á l t a l á n o s b i o l ó g i a , 1933, 125. 1. A biológia mai állásának részletes bem utatását lásd egyáltalában ebben a rendkívül sokoldalú és ta ­ nulságos műben.

282

NEGYEDIK RÉSZ

m eknek, főleg pedig az első négynek, sok esetben ren d k ív ü l bonyolult felépülési! kapcsolatai, am elye­ k e t a term észetben az élőlények építenek fel; n a g y ­ részüket azonban sik e rü lt a szerves élet közrem űkö­ dése nélkül, tisz tá n m esterséges szintézis ú tjá n , szervetlen alkotórészeikből létrehozni. E z é rt voltaképen m inden szerves vegyületet, am ely az élő tes­ tek a n y a g á t alk o tja, pl. a fehérje vegyi összetételét is, a biológiai folyam atok tis z tá ra kém iai a la p ja i­ nak, feltételeinek kell tek in ten ü n k ; a szerves alako­ k a t felépítő vegyi fo lyam atokat a fizikai-kém iai alap o k ra építő szerves élet csupán k iv á lth a tja , ir á ­ n y íth a tja , szabályozhatja, de nem m aga idézi elő és h a jtja végre, m egfelelő végbem enetelükre pedig rá van u talv a . A fizikai-kém iai folyam atok alapvető jelentő­ ségére a szerves alak u lásb an további tények is r á ­ m u ta tn a k . Ily en a szerves alak k ialak u lásán ak , nö­ vekedésének, oszlásának, reg en eráció ján ak stb. sok hasonlósága a k ristály o k képződésével és kiegészü­ lésével, am i a k ét alak k ö r között lévő m egegyezése­ ken tú l egyenesen a szerves a la k n a k k ris tá ly tö rv é ­ nyektől való függésére is látszik v allan i. A kolloidális folyam atoknak a szövetekben, a sejtfalo n ke­ resztül való végbem enése e fontos kém iai folyam a­ tok és törvényszerűségek alapvető jelentőségét is b izo n y ítja a szerves életben. E g y á lta lá b a n az a n y a g ­ csere, a táplálkozás az élőlénynek folytonos kölcsön­ h a tá s á t m u ta tja élettelen környezetével, am ely te r ­ m észetesen csakis a környezet fizikai-kém iai tö r­ vényszerűségeihez való alkalm azkodással lehetsé­ ges. Az élőlény, a szerves alak és életm űködése te ­ h á t m ind önm agában, belsejében, s a já t felépülésé­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

283

ben, m ind élettelen környezetével való kölcsönhatá­ sában a legváltozatosabb és alapvetően lényeges te ­ kintetekben függ az „élettelen“ világ fizikai-kém iai folyam ataitól és az ezeken uralkodó törvényektől. 742. A szerves élet részleges önállósága a fizikaikém iai folyam atokkal szemben. A szerves életnek ezt a függését a fizikai-kém iai törvényektől és en­ nek következtében a szerves alakokban e törvények érvényesülését lá tja , keresi és fedi fel m ind jobban a m orfológiai és fiziológiai k u ta tá s : és e függőség ala p ján á llítja a biológiai m echanizm us a szerves élet tisz tá ra fizikai-kém iai jellegét. Ámde ez utóbbi állításb an súlyos elvi tévedés és ta p a sz ta la ti egyol­ dalúság rejlik. M ert valam ely speciális jelenségnek egyetem esebb feltételektől, törvényektől való teljes függése még nem jelen ti a feltételeiben való teljes feloldhatóságát: a m ellérendeltség teljesen rend, de nem puszta rend, hanem azzal szemben egy többlet, egy speciális rend, éppen m ellérendeltség van benne, am ely korántsem m indenféle rend jellem ző vonása; a m ellérendeltség a rendre teljesen visszavezethető, de abból sem le nem vezethető, sem benne fel nem oldható. Még inkább így van ez a bonyolult valóság­ alkatokban: a szerves élet fizikai-kém iai függése és m eghatározottsága nem jelenti azt, hogy benne semmi más, m in t fizikai-kém iai törvényszerűség, nincs, hogy függése m ellett nincs e g y ú tta l részleges önállósága, s a já t új jellege, am ely a fizikai-kém iai világ tényezőiben, jelenségeiben és törvényeiben nem oldható fel. A függetlenséggel e g y ü tt és egy­ szerre az ilyen értelm ű önállóság tag a d á sa tehát elvi tekintetben téves és csak akkor volna helytálló,

ha minden újszerű mozzanat hiányának, minden sa-

284

NEGYEDIK RÉSZ

játos, fizikai-kém iai törvényekben fel nem oldható életjelenség távollétének ta p a sz ta la ti k im u ta tá sá v a l já r n a : v ag y is azzal, hogy tisz tá n fizikai-kém iai té ­ nyezők h a tá sa in a k egyesítésével m esterségesen éle­ tet, azaz nem csak szerves anyagot, hanem élőlényt lehet csinálni. E z t pedig soha senki ki nem m u ta tta : és a ta p a s z ta la t ennek a feltevésnek egyenesen el­ le n t m ond, a szerves élet v ilá g á b an sok olyan jelen ­ séget felderítve, am ely a p u szta fizikai-kém iai tö r­ vényszerűségek egyedüli érvényesülésével ellenke­ zik. H ogy ezt belássuk, behatóbban szem ügyre kell vennünk a szerves lények életét. 743. A szerves világ ráépülése a szervetlenre. Az élőlények világa, a m in t em lítettü k , az élettelen tes­ tek v ilá g á b an bontakozik k i: eleinte legapróbb, sza­ bad szem m el nem is lá th a tó csírákból h a ta lm a sa n m egnőnek és elszaporodnak a szerves alakok és a Föld felületének legnagyobb részét beborítják, ille­ tőleg benépesítik, vízben, levegőben, szárazföldön el­ terjednek. A szerves élet íg y erős elterjedést, expanzív tö rekvést m u ta t: ahol létfeltételei m e g v a n n a k adva, oda csak h am ar behatol és a környezet szervetlen a n y a g a it felhasználva m ind több és több an y ag o t szervez meg, törekszik s a já t körébe vonni és vele h a tó k ö ré t kibővíteni. S zervetlen környezetükben az élőlények egy f a jta kötetlenséggel, változatos és a l ­ kalm azkodásra képes, nem m erev alakokban b o n ta­ koznak ki és a szervetlen világot, am elytől fü g g e­ nek, viszont a szerves élet c é lja ira felhasználják, fo­ ly a m a ta it sa já tsá g o sá n irá n y ítjá k , szabályozzák. M ilyen jelenségek m u ta tjá k leginkább a szerves életnek im ént összefoglalt jellegét? 744. A sejt és élete. Az élet — ezen m ost m indig

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

285

szerves testi életet é rtü n k a biológia életfogalm á­ n ak értelm ében — legegyszerűbb ind iv id u ális h o r­ dozója a sejt. A sejt néhány m ikrontól egészen az egy sejtnek szám ító stru ccto jás n ag y ság áig terjedő test, am elynek alap an y ag a, a protoplazm a, főleg kolloidális állapotokban lévő fehérjevegyületekből épül fel. A sejtet a s e jth á rty a h a tá ro lja a kü lv ilág felé: ez a s e jth á rty a az élő se jte t egyrészt e lz á rja a külvilágtól, m ásrészt azonban a k ü lv ilág g al való folytonos érintkezését közvetíti; hiszen r a jta keresz­ tül m egy végbe a s e jt élettevékenységének egyik alapvető m egnyilvánulása, az anyagcsere. Íg y m ár az egyszerű sejt is világosan m u ta tja az életnek a fizikai-kém iai világhoz való viszonyát: ettől m int környezetétől és felépülésének an y ag szolgáltatójától lényegileg függ, de vele szemben bizonyos önállósá­ got törekszik elérni és m eg tartan i. Az anyagcsere folyam ában a se jt a környezet szervetlen a n y a g ait, pl. a vizet, a levegő oxygénjét vagy széndioxydját, a ta la jn a k vízben oldott sóit, de sokszor a környezet élettelen vagy élő szerves a n y a g a it is felveszi, fel­ szívja és s a já t állag áb a á th a so n ítja, asszim ilálja és belőlük s a já t testét felépíti; az elhasznált v agy a l­ k a lm a tla n any ag o k at viszont k iválasztja, kiküszö­ böli m agából; az anyagcsere tágabb fogalm ába bele­ érthető a sejt részéről történő energiafelvétel és ener­ gialeadás is, pl. sugárzás alakjában. Az anyagcsere á lta lá b a n úgy folyik le, hogy abból a sejtnek több­ lete m arad : így azután növekedik, an y ag áb an és en erg iata rta lm á b an gyarapodik. Ez a növekedés azonban nem végtelen, sőt nem is t a r t sokáig; h a a se jt növekedése egy bizonyos nagyságot elért, a k ­ kor a se jt norm ális körülm ények között két vagy

286

NEGYEDIK RÉSZ

több részre és pedig új, egész sejtek re oszlik, vagyis szaporodik. A növekedés és az oszlás bizonyos h a tá ­ rozott m ennyiségi törvényszerűség szerin t folyik le és a protoplazm ának a s e jt m ásik legfontosabb ré­ széhez, a plazm ában helyet foglaló sejtm aghoz — illetőleg m agokhoz — való viszonyaival függ össze: Heidenhain m eg á lla p ítá sa szerin t ez a m ag-plazm areláció növényeknél is, á lla to k n á l is állandó és a szerves növekedés jellegzetes törvényszerűsége. 745. A bonyolult szerves alakok felépülése. H a a sejtnövekedés és sejtoszlás ú tjá b a n ellentétes h a ­ tóerők nem állnának, ez igen gyorsan szinte a F öld egész a n y a g á t a szerves élet körébe vonná be; ám de egyrészt kedvezőtlen fizikai-kém iai feltételek, m ás­ részt az élőlények egym ás ellen fo ly ta to tt irtó h a d ­ já r a ta a szerves élet ily en m értéktelen elterjedését m eggátolják. Ez a szerves növekedés és szaporodás ú tjá b a n álló h a ta lm a s k o rlá t; vele szem ben viszont az élet a szaporodásban egy m ásik, ú jszerű lehető­ séget valósít m eg: sejtjein ek oszlása u tá n nem m in ­ den a la k já b a n m a ra d m eg m in t eg y sejtű élőlények i&kasága, hanem az oszló se jte k et szaporodásuk u tá n e g y ü tt t a r tja és m agasabb in d iv id iu a litá sú sejtközösségek funkcionális egységében egyesítve, belőlük bonyolult s tr u k tú rá jú szerves ala k o k a t épít fel a legkülönfélébb alk attíp u so k b an . Íg y lé tre jö n ­ nek az eg y sejtű (vagy se jt nélküli) véglények m el­ le tt a növény- és á lla tv ilá g gazdag és bonyolult a l­ k a tú élőlényei. M indezek eredetileg egy sejtből k i­ in d u lv a fejlődnek k i: kifejlődésükben azonban az életnek p azarló fényűzése, szinte h a tá rta la n a la k ­ gazdagsága érvényesül, am ely m ind a főalakok t í ­ pusaiban, m ind az egyedi változatok m érh e te tle n ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

287

ségében úgyszólván m inden m egkötés k ig ú n y o lására vall. M indezekben az alakokban igen m ély értelem , szabályok, alk attö rv én y ek érvényesülnek: de m in th a csak az élet a szabályt a szab ály talan ság b an a k a rn á bem utatni, úgy e lb o rítja az egyes alakok törvényszerű a lk a tá t látszólag teljesen speciális és egyedi változatokkal. Ily en módon B uylendijk, aki jól lá tja és hangsúlyozza az élet fényűző voltát, a szabályos szab ály talan ság o t egyenesen a szerves élet v ilá g á ­ nak egyik fő jellem vonásaként á llíth a tja oda.1 746. A szerves alakok részleges önállóságát m u ­ tató életjelenségek a sejt életében. A szerves alak kibontakozásában, fejlődésében a fizikai-kém iai fo­ lyam atoknak az életfolyam atokkal való sajátságos egyesülése és tőlük való irá n y ítá s a m utatkozik. M ár az egyszerű se jt életében is ezt tap a sz ta lh atju k . A se jt az anyagcserét s a já t m agától nagy m értékben szabályozni tu d ja : az anyagok és energiáik felvé­ tele és leadása nem tö rtén ik egyszerűen a külső kö­ rülm ények változása, hanem elsősorban a se jt élet­ szükségei szerint. Látszólag m ár a se jt is tu d ja belső energiaviszonyait, elektrom os p o ten ciálját stb. is irá n y íta n i és szabályozni és ezzel a fizikai-kém iai törvényeknek m egfelelően végbemenő anyag- és energiacserét m égis a szerves élet vezetése a lá ren ­ deli. A lak ja is, a kristály o k év al szemben, rendkívül változékony; ennek lehetősége bonyolult kolloidális alkatából m egérthető, de a tényleges alakváltozások nagyobb részben a változó életszükségekből m ag y a ­ rázhatók, b á r sok alakváltozása fizikai-kém iai fel1 A n s c h a u l i c h e K e n n z e i c h e n d e s Or ­ g a n i s c h e n (Philosophischer Anzeiger 1928, Heft 4, 391-402 1.).

288

NEGYEDIK RÉSZ

tételekből ered. Belső alk atv álto zásai, különösen az anyagcserével és szaporodással kapcsolatban, jórész­ ben csak életszükségeiből érthetők meg. N agy reg e­ nerációs képessége a k ristály o k v ilá g á b an rokon je ­ lenségekkel bír, de folytonos oszlásos szaporodása m á r tip ik u san sa já to s élet jelenség. 747. Sajátos életjelenségek a bonyolult szerves alakban; modern vitalista elm életek . Ily en módon m ár az egy sejtű élőlény is m u ta tja az élet önállósá­ g á t a fizikai-kém iai törvényekkel szemben, azoktól való m inden függősége m ellett. T alán m ég feltűnőbb ez az önállóság a bonyolult sejtcsoportokból fel­ épülő, se jtta g ja ik b a n sokszerű differenciálódást, m u n ­ kam egoszlást és m égis pontos együttm űködést, egy­ séget m u ta tó szerves alakoknál. M in d já rt a bonyo­ lu lt szervezetnek a csírából való k ia la k u lá sa feltűnő jelenségeket vet fel. A szövetekből álló szervezet k i­ fejlődése a csírasejtből jellegzetes fejlődési fokokon m egy keresztül (m orula, blas tu la, g a s tru la stb.), de a különféle állat- és növényfajok szerin t a zu tán lé­ nyeges eltéréseket is m u ta t. M ár igen k o rai fejlő­ dési fokokon elkezdődik a sejtek differenciálódása, főleg a fejlődő csíráb an elfoglalt helyzetüknek m eg­ felelően: nem sokára egységes te rv sz erin t k ü lönül­ nek szét az oszló sejtek és e g y ú tta l különféle szöve­ teket és szerveket alk o tv a illeszkednek össze a k i­ bontakozó szervezet egészében, m in th a csak m á r a c síra se jt egyes részeiben az egész szerves alak praeforrnálva m eglett volna. N agy feltű n ést k e lte tt a csírafejlődés tan ulm ányozása során Driesch felfede­ zése, hogy a ten g eri sün em briója m indezek elle­ nére rendkívül ru g alm as; a kialak u ló m o ru la leg­ különfélébb felszabdalása u tá n még az eredeti csíra

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

289

kis részeiből is egy a norm álisnál kisebb, de egész á lla t képződik: te h á t a fejlődő csíra legkülönfélébb részei ugyanolyan a lk a tú egységes és egész á llato t „regenerálnak“. Az an y ag m ás és m ás, de a te rv ugyanaz és az eredm ény hasonló. Későbbi vizsgáló­ dások kid erítették , hogy a különféle csírák regene­ ráló képessége igen eltérő, legalább is állatoknál többnyire nem olyan nagy, m in t a ten g eri sün csírájáé, de még m indig jelentős: hiszen m ég az em bernél is beszélünk egypetéjű ikrekről, vagyis az eredeti pete egy-egy feléből kialakuló egységes em ­ beri szervezetekről. Spemann azu tán ta lá lt is a csí­ ráb an olyan an yagi részekhez k ö tö tt tényezőket, am elyek a fejlődést irá n y ítjá k és am elyeknek jelen­ léte a csíra egy elszakított részében an n ak teljes a la k k á való szerveződését lehetővé teszi, hián y u k viszont m eg h iú sítja: ezek az ú. n. organizátorok a csíra többi a n y a g á t szervező funkcióiknak m integy eszközéül h asználják fel. íg y azu tán A ndré 1 az élő szerves alakban m egvalósító mezők m űködését veszi fel, am elyek a tőlük in stru á lt, nekik alárendelt anyagban, anyagm ezőben az élő alakot kib o n tják és am elyeknek n y ilv án u lásai éppen a Spem ann-féle organizátorok. Ezek a m egvalósító mezők ideális alaktörvények szerint célszerűen és célirán y ú an szervezik az élő test a n y a g á t és azzal sokszor igen szabadon bánva, n agy ru g alm asság g al építik fel a bonyolult élő szervezetet. Ahol ennek a m egvalósító mezőnek an yagi letétem ényesei nem vesztek el, ott az élet az anyagm ező elveszett anyagrészeit pótolva 1 Ur b i l d und Ur s ac he in der Bi ol ogie, 1931. 19

290

NEGYEDIK KÉSZ

vagy a m eg m arad t részeket átcsoportosítva a teljes alak o t reg e n e rálja , nem egyszer m á r d ifferen ciált a lk a tú és m űködésű sejtek és szövetrészek p rim ití­ vebb a lk a tra való visszafejlesztése és az így vissza­ ad o tt tö b b irá n y ú fejlődési és m űködési képesség m ás, azaz éppen a regenerációhoz szükséges irá n y ­ ban való felhasználása ú tjá n . A biológiai jelenségeknek ez a m élyebb szemlé­ leti m ódja eg y á ltalá b a n ú jra előtérbe á llíto tta Goethe életszem léletét, aki a szerves ala k o k a t és életüket ideális alaktörvényekből ip ark o d o tt m egérteni. Buytendijk, Troli, André és m ás biológusok h a n g sú ­ lyozzák ilyen ideális képek, alakok érvényesülését a szerveződésben és ezek szerint p róbálják, im m ár bev allo ttan a szellem tudom ányi m ódszerhez igen hasonlóan, m e g é r t e n i az életjelenségeket. Íg y a biológiában teljesen új, v ita lis ta felfogás ju t tú l­ súlyba, am ely az élet fizika-kém iai függését elis­ m eri, de azon tú l önállóságát és ú jszerű sa já to ssá ­ g á t is lá tja , elfo g ad ja és m ind világosabban felde­ ríte n i és k im u ta tn i törekszik. Huzella, ak i m aga is h a tá ro z o tta n a v ita lis ta é le tta n híve, sőt m ás igazi biológia lehetőségét egyenesen kétségbe vonja, ezek­ ről a m odern é lettan i irán y o k ró l gazdag á tte k in té st ad idézett biológiai m u n k ájáb an . M indenekelőtt m eg á lla p ítja, hogy „a biológia v itá n felül álló, axióm aszerű alaptétele és léta la p ja é p e n . . . az élet v ilá g á n ak sa já to ssá g a az élette­ len an y a g i term észettel szemben, a v i t a l i s m u s“. Idézi Bunge- 1 , aki az életjelenségek lelkiségét h a n g ­ súlyozza, Neum eistert, aki az életet transzcendens­ nek ta r tja , Driesch ú jv ita lis ta felfogását, Radl id eá­ lis m orfológiáját, U exküll biológiai erőterv-fogai-

AZ EMBEK VILÁGHELYZETE

291

m át, a neolam arckisták és főleg Pauly felfogását az élő szervezet fejlődésében és m űködésében célsze­ rűen érvényesülni törekvő szellem i erők uralm áról, Gurwitsch ta n ítá s á t az élőlényben fennálló dinam i­ kus térh atásró l, továbbá Morgan elm életét, am ely szerint m inden új szintézisben, így a szerves élet fejlődésének m inden fázisában nem csak összegező­ dés, hanem „a szervezet h iera rc h iás rendszereinek egységfokozataiban m indenkor valam i abszolút új is lép fel“ ; végül idevehetjük Heidenhainn&k Huzellától idézett ta n ítá s á t is, am ely a szövetrendszerek összetartásának és egym ásbarendeződésének ténye­ zőjét a „syntonia“ feszültségében, az élő szervezet organizációjában érvényesülő, közelebbről meg nem határo zh ató term észeti erő dinam ikai fogalm ában keresi. Ezek a lényegükben hasonló felfogások a bio­ lógiai fejlődés jellegére vonatkozó praeform ációs tan — am ely szerint a csírában kicsiben m egvan az egész későbbi alak — és az epigenezis-elm élet — am ely szerint az in d ividuális fejlődés folyam án új szervek és alakok bontakoznak ki — ellentéteit is áth id a ltá k , m ert hiszen egyrészt a Spem ann-féle organizátorok nyom án a csíra anyagához k ö tö tt d in a ­ m ikus alapokat, tényezőket vesznek fel a szervező­ dés általános és speciális irá n y ítá sá ra , de m ásrészt e tényezőket éppen túlnyom óan dinam ikus jelleg ű ­ nek ta rtjá k , am elyek a későbbi szerveket és alako­ k a t kibontják. 748. B uytend ijk jellemzése a szerves alakról. B u y te n d ijk 1 a szerves alak sa já to s jellem vonásait 1Anschauliche ganischen.

Kennzeichen

des

Or 19*

-

292

NEGYEDIK KÉSZ

fenom enológiai úto n törekszik m egragadni és a „kü­ lönféle részek egészének“ régi és keveset mondó m eg h atáro zása h e ly e tt a szerves lényben a m ár em ­ líte tt szabályos sz ab á ly ta lan sá g o t lá tja : pl. egy tölgyfalevélben egy k ö rrel v ag y ellipszissel szem ­ ben. T örvényszerűségében sa já to s szabadság, v a ria ­ b ilitá s n y ilv á n u l m eg: a szerves jelleg ezért a k o rlá ­ to lt f a jta fogalm i gondolkodásnak valóságos p a ra doxona. M ásodszor a részek k o n tin u itása, a külön­ féle elem ek h arm onikus és folytonos összekapcsoltsága jellem zi a szervességet. V égül erős h a tá ro ltságot, önm agában való lez á rtsá g o t m u ta t a szerves alak és a lk a t; ez a belső z á rtság dinam ikus jellegű, h a tá ro ló felületén befelé irá n y u ló és kifelé védő feszítőerő n y ilv á n u l meg. M int ilyennek tüntetőleg m egnyilatkozó valóságértéke v an a szerves alaknak, am elyben gazdagság, fényűzés, erő, szellem iség m u­ tatkozik, és célszerű, m echanikailag is alkalm as berendezése csupán ennek a m agasabb term észet­ nek, a szervesség valódi jelentésének és jelentőségé­ nek szolgálatában áll. 749. Plessner vitális kategóriái. Plessner 1 is a szerves lé n y t és életet jellem ző v itá lis k a te g ó riá k a t keres. B u yten d ijk életjegyeinek felsorolása u tá n a következőkben á llítja össze az élet jellem ző voná­ sait. Az élő alak o t a pozicionalitás, v agyis a k ö r­ nyezettel szemben való e lb a táro ltsá g és ez á lta l bizo­ nyos önállóság jellem zi; ezzel összefüggően az élő­ lén y nem csak b etölti a teret, hanem m indig s a já t term észetes helyén áll, azaz éppen önm aga „áll a 1 Hellmuth Plessner: D ie S t u f e n d e s O r g a ­ n i s c h e n u n d d e r M e n s c h , 1928, 123—218. 1.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

293

térben“. Ámde az élet lényegében v an továbbá a fo­ lyam atszerűség; fo ly am atáb an azonban reálisan m egm aradó kontúrok érvényesülnek, m in t az élet típ u sai v agy alakideái. A szerves form a teh á t d in a­ m ikus form a, ind iv id u ális alak b an szem lélhető form aidea, típus. Az élet fo ly am ata így e g y ú tta l k i­ bontakozás, fejlődés lesz, am ely em elkedő,m ajd az öre­ gedésen á t a h alálb a han y atló görbét m u ta t. Az élő in d ividuális alak a h a tá ro lt testben rejlő rendszeres egység, am ely önm agát szabályozza és részeiben b i­ zonyos m értékű harm onikus egyenértékűséget m u­ ta t: azaz — Driesch nyom án — az élőlény m inden részéből bizonyos fokig m inden lehet, de úgy, hogy az egyes részek harm onikus egészbe illeszkednek össze; vagyis a szerint, hogy m i lesz egyik részből, alak u l a többi. Az élőlény e g y ú tta l szervezet, azaz szervekkel bír, am elyek részei és egyszersm ind olyan eszközszerű ta g ja i, hogy közvetítésükkel az egész szervezet ta g ja in keresztül viszonylik önm a­ gához, az egészhez és ra jtu k m in t eszközein ke­ resztül v álik önm agának és életm űködésének cél­ jává. Az ilyen élőlény nem csak a térben, de egy­ ú tta l az időben is úgy áll, hogy m integy belsejé­ ben h o rd ja és k ib o n tja az időt, am ennyiben je ­ lene m ú ltjá b a n és jövője jelenében van bezárva, ab­ ból belső törvényszerűség szerin t kinő; m ég pedig úgy, hogy viszont a m ú lt és a jelen m ár e g y ú tta l a jövő értelm ében — a kibontakozás célja, az aristotelesi entelechia szerint — van m eghatározva. Az így jellem zett élőlény környezetével életkort alkot, am ellyel folytonos összeköttetésben van a nélkül, hogy beléje olvadna: ezt h a tá ro ltsá g a teszi lehetővé, v alam in t szerveinek birtoka, am elyeknek környe­

294

NEGYEDIK RÉSZ

zeti n y ito ttsá g a révén környezetébe m int pozíciós m ezejébe belenyúl. Az életkörben az élőlény környe­ zetével an y ag cserét fo ly tat, hozzá alkalm azkodik, benne szaporodik, örökít, és kibontakozásában lehe­ tőségei közül k iv álasztódnak tényleg m egvalósuló vonásai: te h á t m egvalósulásában tényleg kifejlődik, de e g y ú tta l korlátozódik is. 750. A z élet általános jellemzése. Plessnernék e nem könnyű, de valóban sokoldalú és elm élyedő fenom enológiai életjellem zése u tá n elég lesz a szer­ ves élet legfőbb jellem vonásait m ég egyszer röviden összefoglalni. Az élet testi egyedekben, az egyes élő­ lényekben nyilatk o zik m eg. Ezek időben keletkező, kifejlődő, m űködő, elhanyatló és elpusztuló, v a la ­ m in t a térben k iterjed ő és s tr u k tú rá it testalakok, am elyek úgyszólván v alam ennyi alapvető fizik ai­ kém iai törvényszerűségnek a lá v a n n a k vetve, a fizi­ kai-kém iai v ilág részei és így m ind az önm agukban, m ind — k i s e b b m értékben — a környezetükben végbem enő fizikai-kém iai folyam atoktól függenek. Ámde ezekkel szemben ú jszerű jelleget, m űködést, sajátság o s önállóságot is m u ta tn a k : ez m in d já rt ab­ ban is m egnyilatkozik, hogy az élőlény s a já t szerve­ zetéből a lk o to tt h a tá r ra l veszi m a g á t a környezettel szemben körül, am ely h a tá r a környezettől egyrészt elzárja, m ásrészt azzal összeköti, de im m ár az élő­ lény szükségei és céljai szerint. Ezen a h a tá ro n át az élőlény a környezettel állandó kölcsönhatásban van, vele „életk o rt“ alkot, tőle an y ag o t és en erg iát vesz fel, illetőleg ilyeneket lead. H a tá ra in belül az élőlény életm űködései ú tjá n k ib o n tja szerves a la k ­ já t, am ely sokban függ belső fizikai-kém iai feltéte­ leitől és a környezettől és ezekhez alkalm azkodik,

AZ EMBEE VILÁGHELYZETE

295

de viszont m indebből meg nem m ag y arázh ató r u ­ galm as és gazdag alakeszm ék, ideális alaktípusok m egvalósulását m u ta tja . Az élő alak bonyolult egy­ ség, am elynek részei e g y ú tta l szorosan beleszőtt ta g ja i és az egész életét szolgáló, de viszont az egész­ szel és az egészben m aguk is élő eszközei, szervei: így az élőlény m integy s a já t életében és alakkibon­ takozásában b írt c élját önm agában is h o rd ja és ön­ m agában, s a já t szervezete á lta l éri el, de term észe­ tesen e g y ú ttal környezetének szervei ú tjá n való felhasználása á lta l is. E zt a sokszor egyszerű, m áskor igen bonyolult, de csaknem m indig célszerű szerve­ zetet az élőlény igen rugalm asan, testa n y ag á n a k k ü ­ lönféle felhasználási lehetőségei ú tjá n építi fel, k ü l­ ső behatásból szárm azó eltorzulásokat és megcsonkulásokat, sérüléseket is lehetőleg az eredetileg m eg­ volt vagy kifejleszteni célzott alak szerint k iig a ­ zítva. É letfolyam atait, sőt az ezeknek alap u l szol­ gáló, testében végbemenő fizikai-kém iai folyam ato­ k a t is az élőlény életműködése, alakkifejtése és sza­ porodása értelm ében szabályozza és irá n y ítja . Az ilyen képességekkel bíró in d ividuális élőlény, úgy látszik, a rá n y lag egyszerű, egysejtű alakból g y ak ­ ran igen bonyolult szerveződés ú tjá n építi fel a la k ­ já t, am ely nő, egyideig fennm arad és azután elpusz­ tu l; közben azonban új élőlényeket bocsát ki m ag á­ ból, — végső fokon m indig oszlás ú tjá n — szaporo­ dik; az élő alak szaporodásában az élet az élőlények v ilág át h atalm as m éretekben k iterjeszti a Föld fel­ színén és az egyedeket felv áltv a hosszú nemzedéksorokban viszi végig az időn, váltakozó létükkel m aga is időt alkotva. A nemzedéksorok életének fo­ lyam ában azután az élő alakok fokozatosan átala-

296

NEGYEDIK RÉSZ

k u ln ak : újszerű és sokféle alakok bontakoznak ki, sok régi viszont e ltű n ik úgy, hogy az élet speciális képe a F öld különféle korszakaiban erősen változik. Ezzel azonban az élet speciális a la k ja in a k és m eg­ n y ilatk o zásain ak a körébe ju to ttu n k . 751. E gysejtű és soksejtű élőlények; növény és állat. Az élet legegyszerűbb a la k jain a k , az egysejtű élőlényeknek a körében m ég a rá n y la g kevés diffe­ ren ciáltság o t találu n k . A sejten belül ugyan több rész és finom s tr u k tú ra különíthető el: ám de a sejt a la k ja egészben igen változékony és anyagából az élőlény alkalm i szerveket, ú. n. organellum okat a la ­ k ít, am elyeket h aszn á lat u tá n ú jra visszavesz a sejt állandó tagok nélkül szűkölködő egészébe. Az ilyen egyszerű élőlény is célszerűen alkalm azkodik k ö r­ nyezetéhez és benne igen jól m egél. Ámde az élet m égis további, bonyolultabb alakok kifejlesztésére törekszik, am elyekkel m agasabb ren d ű feladatok teljesítésére v álik képessé: íg y soksejtű alakok bo­ n y o lu lt felépülését is m u ta tja . Ezek között a m ár soksejtű szervezettel bíró élőlények között m indenek­ előtt két n ag y csoporttal találkozunk: a növények és az állato k v ilágával. A növényi és az á lla ti élet különbsége m á r az egy sejtű lények között is felm erül: itt azonban sok­ szor csak nehezen és bizonytalanul, sokszor e g y á lta lá ­ ban nem h a tá ro lh a tó el növény és á lla t; v a n n a k vég­ lények, am elyek látszólag egyform a jog g al növé­ nyeknek és állato k n ak is tekinthetők. Ily en pl. az á lta lá b a n a növényekhez sorolt E u g le n a viridis, am ely a la k já n a k változásai közben a vízben élénken mozog; flagellum a segítségével ingerelhető, fén y é r­ zékeny szem foltja van, de chlorophyllszem cséket

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

297

tartalm a z és szervetlen anyagból táplálkozik; h a azonban sötétbe kerül, organikus táp lá lé k ra szorul.1 A véglények körében teh á t a h a tá r növény és á lla t között elmosódik, m in th a csak növényi és á lla ti élet szem pontjából közömbös, egyszerű élettel av ag y nö­ vényi és á lla ti jelleget egyesítő élettel állan án k szemben. Az élet vázolt jellem vonásai valóban egy­ a rá n t m egvannak a növényben és az á lla tb a n is: m indegyik fizikai-kém iai feltételektől függ, de azokra ráépülő, új, részben önálló jelleget m u ta t; m indegyik el van környezetével szemben h atáro lv a, de vele kölcsönhatásban áll, anyagcserét fo ly tat, nő, szaporodik, keletkezik, fejlődik, elhal; — h a több­ sejtű — szerveket tu d k ia la k íta n i bonyolult szerve­ zetegységében és tip ik u s alakok felépítésére törek­ szik; sőt a nem i különbséget is m indegyiknél m eg­ talá lju k . És m égis, a tipikus, m agasabb ren d ű nö­ vény és á lla t különbsége erősen szem betűnő: fejlő­ désük h a tá ro zo ttan divergál, te h á t kezdettől fogva lényeges különbségeket kell legalább „csírában“ tartalm azniok. Az élőlények v ilág a h a tá ro zo ttan két, jellegzetesen különböző nagy ágban bontakozik ki: a növények és az állatok világában. M ik a két ág legfőbb különbségei? M indenekelőtt azt talá lju k , hogy b á r v a la ­ m ennyi élőlény az élettelentől h a tá ro zo ttan elkülö­ nül, a növény m égis jóval közelebb állónak tű n ik a szervetlen világhoz, m in t az állat. Szervetlen kör­ nyezetével szemben sokkal inkább n y itv a áll és szo­ rosabban belenőtt, beleszövődik: rendszerint hozzá van kötve talajához vagy — m int pl. az úszó nö­ 1 Huzella, B i o l ó g i a , 120. L

298

NEGYEDIK KÉSZ

vény — hordozó szervetlen életközegéhez; m ozgási, főleg pedig h ely v áltoztató képessége az álla té n á l sokkal csekélyebb, környezetének szinte rab ja . V i­ szont ezzel a szervetlen életkörnyezettel az á lla tn á l sokkal „intim ebb“ kapcsolatban van és belőle, a le­ vegőből, vízből, tala jb ó l veszi testének a n y a g át, am elyet — íg y különösen a levegő szénsavát is — főleg c h lo ro p liy llta rtalm a segítségével felbontani és asszim ilálni, belőle élő testének bonyolult szerves a n y a g a it felépíteni képes. E zért is él a növény anyn y ira kifelé, környezetével szem ben n y ito tta n , m i­ nél nagyobb felületeket fo rd ítv a feléje: hogy k ö r­ nyezetébe m inél jobban behatolva és beleszövődve abból m inél többet vehessen fel. U gyanezért azon­ ban k o n cen tráltság a, egységessége is kisebb a főleg befelé szerveződő á lla tta l szem ben: a m agasabb rendű növény sokkal kevésbbé individuum , m in t a m agasabb ren d ű állat, sokkal inkább osztható külön életre képes egyedekre — dugványozás —, m ivel sok részében em brionális oszlási képességét állandóan m e g ta rtja , hacsak — a m in t ú jabb vizsgálatok ig a ­ zolni látszan ak — végkép el nem öregedett. A nö­ vény fejlődése is egyes életszakaszainak m integy eg y m ásrarak ásáb ó l áll — fa évgyűrűi, szár d a ra b ­ ja i — korábbi életszakaszai a későbbiekben n y ilta n m eg m utathatok, m íg az á lla t életének korábbi sza­ kaszait teljesen beleszövi a későbbiekbe, úgy, hogy azokban közvetetlenül észre nem vehetők: azt is m ondhatjuk, hogy a növény inkább részeiben, az á l­ la t inkább egészében nő és régibb életszakaszait az ú ja k b a beleolvasztja, nem csak ezeket am azokra r á ­ ra k ja , m in t a növény. 752. A ndre növény- és állatjellemzése. A nővé-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

299

nyi életet önm agában és az á lla ti élettel szemben való különbségében a botanikus-biológus André iparkodik m élyen m egragadni és jellem ezni.1 K i­ fejti, hogyan építi fel a növény táplálkozása révén testét. E zt idegen anyagoknak eleven szervezetébe való beleszövése és azoknak s a já t elem eivé való á t­ v á lto z ta tása ú tjá n éri el. Testének felépülése, növe­ kedése azonban nem olyan hozzáadása a felvett an y ag n ak a m ár m eglévő testanyaghoz, m in t a szervetlen testek növekedésében; m ég a k ristá ly o k ­ nak egységes törvények szerint és szabályos alakok­ ban való keletkezése, sőt Przibram tói m egfigyelt csodálatos regenerációs képességük — m á r k ris tá ­ lyosodott anyag feloldódása és új szabályos k ris tá ­ lyosodása ú tjá n — sem h asonlítható az élőlények növekedéséhez, az állathoz viszonyítva kevésbbó d ifferenciált és in te g rá lt növényéhez sem. A növény a felvett anyagok segítségével igen rugalm asan, erős individuális különbségekkel és igen sokszerű alkalm azkodási képességgel építi fel m indam ellett egységes, a részek között a legbonyolultabb vo n at­ kozásokat, kölcsönös befolyást és csodálatos e g y ü tt­ m űködést m utató szervezetét. Ez a növekedés a plazm aszaporodás tipikus a la k jáb a n m egy végbe új plazm arészek a k tív hozzánemzése ú tjá n , am i azután g y ak ran a sejtm agok állandó arányok szerint való növekedését is m aga u tá n vonja a Heidenhain-iéle törvény értelm ében; ez a törvény a szerves növeke­ dés egyik specifikus törvénye a kristálynövekedés1 Hans André: V e r s u c h e i n e r c h a r a k t e rologischen A n a l y s e der L e b e n s f u n k t i ­ o n e n d e r P f l a n z e (Abhandlungen zur theoreti­ schen Biologie, Heft 25), 1927.

300

NEGYEDIK RÉSZ

sei szemben. A növekedés — és a szaporodás is — belső alak ító erő h a tá s á ra létrejövő fejlődés, diffe­ renciálódás és integrálódás. N agy gondot fo rd ít A ndre a növény- és á lla t­ v ilág specifikus különbségeinek m eg rag ad ására. Á t­ veszi A ristoteles felfogását, hogy a v e g e ta tív fu n k ­ ciók növény és á lla t szám ára közösek, de am annak az érzékelés és ennek következtében a cselekvőképes­ ség hiányzik. M eg állap ítja, hogy a növény csak a „kivitelben“, nem a „cselekvésben“ önálló, azaz nem tu d tap a sz ta la to k a t g y ű jte n i és tevékenységét érze­ tek a la p já n és ezeknek m egfelelően v á lto z ta tn i. A növény photo- és geotropikus, v ag y is a fény, illető ­ leg a föld felé irá n y u ló m ozgásai nem cselekvések, nem érzékelés a la p já n létrejövő reakciók, hanem csupán külső tényezőktől fizikai-kém iai úton k iv á l­ to tt és a növény v e g e ta tív dinam izm usa á lta l v égre­ h a jto tt növekedési reakciók. A növénynek nincse­ nek érzékelő, csupán az an y ag cserét és a növeke­ dést, v a la m in t a tu rg o rt szabályozó dinam ikus h a ­ tá rfe lü le te i: ezek felelősek sok tro p izm u sért is. E b ­ ben a növénynek egy specifikus törvénye ism erhető fel az á lla tta l szemben. M ásik ilyen specifikus törvényszerűsége az az asszim ilációs képessége, am ely á lta l szervetlen a n y a g o k at testének szerves elem eivé a la k íth a t át. E zt a szénsavnak a chlorophyllel való összekapcso­ lása és a fén y en erg ia felhasználása ú tjá n éri el. — E gyes esetekben, pl. b a rla n g i növények, fény és chlorophyll nélkül is képesek szervetlen anyagok asszim ilálá sára . — M ásrészt n ag y m értékben rendelke­ zik a növény azzal a képességgel, hogy lán c a la k ú sz én h y d ráto k at g y ű rű a la k b a n zárjo n ; ez a képes­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

301

sége valószínűleg egyes ferm entum októl függ, am e­ lyek az állatból hiányoznak és csak a vitam inok ré ­ vén vétetnek fel beléje. A növényi asszim ilációs ké­ pesség ta r tja fenn és terjeszti ki a szerves életet. A ndré m eg állap ítja, hogy a növény, b á r in d iv id u á ­ lis h a tá so k ra in d iv id u álisan tu d visszahatni, e re a k ­ cióit csupán esetről-esetre tu d ja v é g re h a jta n i és a korábbi in d ividuális h atásokat, v a la m in t az ezeknek m egfelelő reakciókat, teh á t ind iv id u ális m ú ltjá t nem tu d ja összefoglalni és új funkcióit annak m egfele­ lően irá n y íta n i, m in t az á lla t: v agyis nem képes individuális tap asztalato k gyűjtésére és érték esíté­ sére. A cselekvésre, azaz in d ividuális ta p a sz ta la t a la p ján létrejövő in d ividuális reak ció ra nem képes növény még sokkal inkább a faj szolgálatában áll, m in t az in d iv id u alitá sá b an erősebben hangsúlyo­ zott, az im ént m eghatározott értelem ben cselekvőké­ pes állat. Az energiát, am elyet az á lla t a cselekvés­ ben használ fel, a növény a növekedés szolgálatába á llítja . E zért a növény folyton nő és e növekedési tevékenységét csak szaporodási tevékenysége k o rlá ­ tozza. A szaporodás a növénynél világosan felism er­ hetően a legm agasabb rendű életfunkció, am elynek az egyed élete a n n y ira a lá van vetve, hogy a nö­ vény v eg etatív fejlődése a virágzás és a gyüm ölcs­ érés idejében sokszor m egáll; sőt g y a k ra n egyene­ sen a növény h a lá lá t v onja m aga u tá n a szaporo­ dás. E nnek m egfelelően az állatok fejlődési fokával szemben, am elyet — főleg a magasabb rendű fajo k ­ n ál — idegrendszerük fejlettségi foka jellemez, a növény fejlődési fokát szaporodási szerveinek n a ­ gyobb vagy kisebb fejlettsége jellem zi; ezek a szer­

302

NEGYEDIK RÉSZ

vek bizonyos önállóságot m u ta tn a k a növény vege­ ta tív szerveivel szemben. 753. N övény és állat viszonya; az állati életalak felépülése. Andrénák ezek a m eg á lla p ítá sa i igen ta ­ nulságosan m u ta tjá k a növény és az á lla t specifikus különbségeit. Ezek a különbségek h a tá ro z o tta n m eg­ vannak, de csak fokozatosan fejlődnek ki és bizo­ nyos á th id a lá so k a t is m egengednek. Íg y a véglé­ nyeknél, a m in t lá ttu k , a különbségek m ég nem je l­ legzetesek és a növényi és á lla ti vonások g y a k ra n egy egyedben látszan ak egyesülni. T ovábbá a növé­ nyek is végeznek a növekedésen kív ü l is bizonyos m ozgásokat: így a szirm ok k in y íln ak és becsukód­ nak, a levelek sajátság o s csapkodó m ozgást végez­ nek; egyes növények, m in t a m im óza, pedig külső in g erek re m ozgásokkal stb. igen érzékenyen re a g á l­ nak. V iszont az állatok között v an n ak csaknem moz­ d u latlan o k és érzéketlenek és m ég az á lla ti „cselek­ vés“ sem az a szónak az em berre vonatkozó értelm é­ ben, am in t lá tn i fogjuk. M ás m egegyezések, de v i­ szont további különbségek is v an n ak a jellegzetes növények és állato k között. H a azt m ondottuk, hogy a növény m in tegy a szervetlen test és az á lla t között áll, akkor azt is m on d h atju k , hogy az á lla t á lta lá b a n a növénynél is jobban különbözik, távolabb áll a szervetlen testtől. L á ttu k , hogy a növényt szervetlen környezetével szem ben való sajáto s n y ito ttsá g jellem zi; tú ln y o ­ m óan az azzal való közvetetlen érintkezésből és érintkezésben él és a z ért szerveit is túlnyom óan k i­ felé, m inél n ag y o b b ra célzott felületén helyezi el. Az á lla t sokkal inkább m ag áb a zárt, környezetével szem ben sokkal erősebben elzárkózik. Ez egész fel­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

303

épülésében is m egnyilvánul. B á r a növényegyed — pl. egy fa — is egységes egészt alkot, am elyben a részek az egészhez viszonyítva m eg h atáro zo tt a rá ­ nyokban fejlődnek ki, továbbá eg y ü tt e g y h arm o ­ nikus, terv- és célszerű m űködési egységben élnek, úgyhogy a növény is kétségtelenül egységes in d i­ viduum , m égsem nevezhető ennek m erev, alig v á l­ toztatható, szigorú értelem ben: m e rt a növény leg­ több része, am in t tudjuk, m egőrzi ősi nemzőképessé­ gét és anyaszervezetétől elszakítva m egfelelő k örül­ m ények között új egész növényegyeddé fejlődik. Az állatoknál ez a képesség csak sokkal kisebb m érték ­ ben van m eg: a legtöbb á lla t a növénynél jóval szi­ gorúbban z á rt és o szthatatlanabb m űködési egysé­ get alkot. A lacsonyabb rendű állatoknál, még pl. a jól ism ert földi gilisztánál is, v a la m in t a m agasabb és legm agasabb rendű állatok nem nagyon előreha­ lad o tt fejlődési állapotban lévő csíráin ál még a restitúciós képesség akkora, hogy egy eredeti in d iv i­ duum több, egym ástól és az eredeti egésztől elszakí­ to tt része egy-egy új egész á lla ti individuum ot re ­ generál, te h á t részeiben m ég teljes nemzőképességét m egőrzi és egészében nem alkot valóban o sz th a tat­ lan — b ár rendes életében tényleg igen egységes — individuum ot. Ámde ilyenféle jelenség a m agasabb, pl. a gerinces állatok felnőtt a la k jain á l, m ég leg­ kezdetlegesebb fajokban is k iz á rt: sem m iféle fel­ nőtt, k ife jle tt gerinces á lla to t nem oszthatunk meg úgy, hogy m indegyik rész tovább éljen és több élő egész egyed alak u ljo n ki belőlük; i tt m ár csak pl. egy-egy tag vagy szerv újraképződése lehetséges, de a leszakított tagból vagy szervből nem lesz új egész állat. A környezettel szemben nagyobb zárt-

304

NEGYEDIK RÉSZ

ságú vagy legalább is erre törekvő á lla t te h á t v á l­ tozatlanabb, szigorúbb individuum , m in t a növény. Ám de ez a nagyobb z á rtság m ásban is m egnyil­ vánul. A növény testének egész a n y a g á t fel tu d ja venni szervetlen környezetéből és ezért azzal szem ­ ben m inden szerve ú tjá n anyagcsereviszonyban áll. Nem íg y az állat. Az á lla t is részben rászorul szer­ vetlen környezetére és ezt é letfo ly am ataib an a la p ­ vetően fel tu d ja h asználni; íg y a vizet és főleg a le­ vegő oxygénjét, am elyet belélegez. Lélekzése való­ ban csaknem egész testfelü letén á t is végbem egy — bőrlélekzés — és így ebben a tek in tetb en te s t­ felülete szervetlen környezetével folytonos eleven, igazi biológiai anyagcsereviszonyban van. Ámde m á r a lélekzésre sem elég a legtöbb á lla t testfelü ­ lete; külön szervei ala k u ln ak ki azo x y g én felv ételre; a vízfelvétel pedig többnyire azon az úton m egy végbe, am elyen az á lla t a szervetlen környezetből im m ár nem, illetőleg alig m egszerezhető tá p lá lé k á t felveszi. Ez a táp lálék u g y a n is túlnyom óan élő v a g y holt szerves a n y a g : az á lla tn a k szerves tá p lá ­ lék ra való szorulása m u ta tja ta lá n legfeltűnőbben szervetlen környezetétől való nagyfokú, a növényé­ nél sokkal nagyobb e lz á rtsá g át. Az á lla t így m in t­ egy a szerves lények v ilá g á b a v an bezárva: holt szerves anyagok felvételével az életfolyam atból k i­ v á lt szerves an y a g o t rögtön ú jr a az élet szolgála­ tá b a á llítja , élő növényi és á lla ti lények elfogyasz­ tásá v a l viszont életét az élet á rá n t a r t ja fenn és növeli, az élet fejlesztésével azt e g y ú tta l korlátozza, az életet sokszor, de korántsem m indig m agasabb ren d ű élet szolgálatában elhasználja, m ag án az éle­ ten élősködik; ez az á lla tv ilá g b a n rendes, a növény-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

305

világ b an kivételes jelenség. Az á lla t így az élet kö­ ré t lényegében nem tá g ítja , hanem , a m in t nem so­ k á ra jobban is belátjuk, n ív óját, jelentésgazdagsá­ g á t emeli. A szervetlen környezettől való nagyobb elzártsága és az élővilágra való u ta lts á g a folytán az á lla t jobban rászorul a növényre, m in t ez a m a rra ; ám de egyes jelentős pontokon a növény is az á lla t­ világ felhasználására rendezkedett be és így im m ár ettől függ is: így van ez sok növény beporzásánál. Viszont növény a növényre, á lla t az á lla tra k ö rü l­ belül egyform án szorul r á életterének alkalm as k i­ alak u lása szem pontjából. M eghatározott testi táp lálék án ak m egfelelően alak u l ki az á lla tn á l m ár igen kezdetleges fokon a táplálékfelvevő, feldolgozó és a h aszn á lh ata tla n an y ag o k at kiküszöbölő szerv: az á lla ti véglények táp lá lé k u k a t egyszerűen körülözönlő és m agába fog­ laló p lazm ájának emésztő funkciója helyett, illető­ leg ennek m egfelelőbb és rendszeresebb g y ak o rlá­ sá ra csakham ar az ősszáj és ősbél alak u l ki az á lla t­ világ fejlődéstanilag még nagyon p rim itív a la k ja i­ nál. A táplálkozás és a táp lálék sa já tsá g á v a l függ össze az á lla tv ilá g egy további fontos és igen á lta lá ­ nos, b á r nem kivétel nélkül való tulajdonsága. A véglények á lta lá b a n az élő test n agy m ozgékonysá­ g á ra m u ta tn a k : ezt a m ozgékonyságát az á lla tn a k lehetőleg m eg ta rta n ia , sőt fejlesztenie kell, hiszen táp lálék a többnyire nem áll rendszeresen és á lla n ­ dóan ugyanegy helyen rendelkezésére. E zt keresnie kell és ezért m ozognia kell. Íg y á lta lá b a n életszük­ ségként áll előttünk az á lla t egy további igen jelleg­ zetes képességének, mozgási, többnyire helyváltoz20

306

NEGYEI IK RÉSZ

ta tá s i képességének a kifejlődése. Ez pedig lehető­ leg állandó m ozgató szerveknek a k ia la k u lá sá t k í­ v á n ja meg. Ámde a táplálkozás és a vele kapcsolatos moz­ gás s a já tsá g a az á lla ti alak életberendezésére nézve további követelm ényeket tám aszt. A környezetétől a növénynél jó v al elzártabb, de táp lá lé k á n a k m eg ta lá ­ lá s á ra és keresésében, m ozgásában az élettérben való tájékozódásra szoruló á lla tn a k környezetével valam ily en újszerű, s a já tsá g á n a k és é le tfe lad a tain a k m egfelelő, szorosabb, közvetetlenebb kapcsolatba kell lépnie; és am ennyiben ebben közvetítőre szorul, legfeljebb s a já t testének részeit h a sz n á lh a tja fel a rra . Íg y környezetét — főleg a táp lálék u l szolgáló tá rg y a k a t, v a la m in t később az élősködő, ragadozó és mozgó életm ódjával előhívott tám ad ó k at — tudo­ m ásul vevő szerveket és berendezéseket a la k ít ki az á lla t: érzékszerveit és egész érzékelő berendezését. E nnek érzékelő funkciói azonban csak akkor szol­ g áln ak neki, h a rá ju k m egfelelő v issz a h a tá st is ki tu d fejten i: ezért e g y ú tta l az érzékelő rendszerrel összefüggő, n a g y részben reak tív , de m ásrészt az á lla t spontán a k tiv itá s ú életm űködéseiből is sokat elvégző m ozgató-cselekvő berendezést és szerveket is kifejleszt. Íg y elő ttünk áll a mozgó-érzékelő-cselekvő m űködésű és ennek m egfelelően o rg an iz ált á l­ la ti lény. M ivel pedig m ost m á r a bonyolult á lla ti életm űködésnek, főleg pedig az érzékelő-cselekvőm ozgató a p p a rá tu s fun k ció ján ak összhangban kell lennie, hogy éle tfe lad a tán a k valóban m egfeleljen, az á lla tb a n szükség van egy központi irá n y ító , k o r­ m ányzó szerv k ia la k u lá s á ra is. M ind ennek m egfelel a tényleges á lla ti a lak k ép ­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

307

ződés, am ely kívülről befelé és belülről kifelé, ö nm a g á b a z á r t a n és k ö z p o n t o s í t v a és m é g ­ i s k i f e l é i r á n y u l v a jön lé tr e : az á lla t testfelü ­ leté t lehetőleg csökkenti, de azon a táplálék felvéte­ lére és a káros vagy elhasznált an y ag kiküszöbölé­ sére szolgáló, v alam in t érzékelő és a te ste t m ozgató szerveket fejleszt ki, m íg az á lla ti test belsejében a táp lálék feldolgozására, a testben való elosztására, az anyagcserének a test egészében való szabályozá­ sára, v a la m in t az érzékelésnek és a cselekvésnek m ozgatásnak irá n y ítá s á ra szolgáló szervek a la k u l­ nak. Az utóbbi szerv azu tán a szervezet valam ennyi életm űködésének egyetem es v agy legalább legfőbb irá n y ítá s á t részben v ag y egészen á tv eh eti: m inél inkább éri el ezt a központosítást az á lla ti szervezet, an n ál egységesebb, zártabb és önállóbb életm űkö­ désre képesül; leginkább a központi idegrendszer erős kifejlődésével bíró állato k n ál lá th a tju k ezt. A bonyolult, sokféle külső és belső szervből és ta g ­ ból felépülő á lla ti szervezet alak- és vele életállandó­ ságának b izto sítására és fe n n ta rtá sá ra szolgáló belső vagy külső tartó-váz kifejlődése is biológiai­ lag teljesen érthető. 754. A z állat lelki életm egny ilvánulásai. Az ilyen módon kialakuló á lla t m ár jóval nagyobb önálló­ ság ra, a környezettől való függetlenségre tesz szert, m in t a növény: m ozgása, cselekvőképessége n a ­ gyobb életszabadságot biztosít neki. Ámde e g y ú tta l jóval „lelkibb“ is az á lla t vázolt term észete: érzé­ kelő és cselekvő funkciói alapvető lelki életm egnyil­ vánulások. Ezek azu tán a lelki funkciók további differenciálódását és fejlődését k ív á n já k meg és m ozdítják elő. Az á lla ti cselekvéssel kapcsolatos 20*

308

NEGYEDIK RÉSZ

m indenekelőtt az a tényező, am ely a cselekvést m eg h atáro zo tt szabályok szerin t és irán yokban h a jtja : ezt nevezzük ösztönnek. Az ösztön ren d elte­ tése szerin t term észetesen az á lla ti életszükségek szolgálatában áll: ily en az egyed éle tfe n n tartása , táplálkozás és ezzel kapcsolatban táplálékkeresés, esetleg vadászat, h a rc ú tjá n , m ásrészt az ezeknek a m ásik á lla tb a n m egfelelő védekezés, m enekülés ré ­ vén; a z u tá n a faj fe n n ta rtá sa , pl. a nem i tá rs k ere­ sése, elnyerése, esetleg m eg ta rtá sa , a nemzés v égre­ h a jtá sa , a pete elhelyezése, sokszor az utódok fel­ nevelése stb. segítségével. V alóban ezekre az a la p ­ vető életfunkciókra irá n y u ln a k a legfontosabb ösz­ tönök. E zeknek egyrészt h a tá ro z o tta n szabályozot­ ta k n a k kell lenniök, m ert hiszen a cselekvés vitele és szabályozása a fela d atu k : h a ennek h a tá ro zo tt és célszerű irá n y t adni nem tudnak, nem felelnek meg felad atu k n ak . T ényleg azt lá tju k , hogy az á lla ti ösztön m á r az új, alig v ilá g ra jö tt á lla tb a n is készen v agy könnyen m űködésre in d íth ató a n m egvan és á l­ ta lá b a n nem sokat fejlődik: kezdettől fogva igen célszerűen és h a tá ro zo tt szabályok szerin t m űködik és inkább csak a szerinte végbem enő cselekvés szo­ ru l g y ak o rlásra. M ásrészt azonban az á lla ti egyed a rá n y la g n a g y önállósága sokszor szükségessé teszi az á lla ti m a g a ta rtá s n a k különféle körülm ényekhez való különféle alk alm azkodását; ez az ösztön ru g a l­ m asság át is m egkívánja. És valóban, a m odern á l­ latlé le k ta n i k u tatások, íg y főleg B u yten d ijk vizs­ g á la ta i is k im u ta ttá k , hogy az á lla ti ösztön á lta lá ­ ban korántsem olyan m erev valam i, m in t azelőtt gondolták: igenis ru g alm as, in d iv id u ális körülm é­ nyekhez nem csekély m értékben alkalm azkodni tud,

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

309

m ég pedig nem a n n y ira az á lla t rendszertani helyé­ nek, hanem speciális, több v agy kevesebb változa­ tosságot n y ú jtó életm ódjának m egfelelően; továbbá bizonyos fokig egyénileg alak íth ató , ta n u lá sra és gyakorlásra, de látszólag feledésre is képes. Az ösz­ töntevékenység lefolyását n agy m értékben, b á r nem kizárólag az éppen aktuális, jelen való érzékelés ir á ­ n y ítja — és az ösztön korm ányozza, vezeti — ; de e tevékenység és vele az ösztön e g y é n i a l a k u l á ­ s á t egyrészt az érzékelés és cselekvés m ú ltja , a ré ­ gibb érzékelő és cselekvő funkciók kapcsán szerzett tap asztalás befolyásolja, am elynek az á lla ti tevé­ kenységben á lta lá b a n nem csekély szerepe van, úgy hogy az á lla ti egyed m ú ltjá t ind iv id u álisan össze­ foglaló és feldolgozó emlékezet m egnyilvánulásai^ val találkozunk az á lla ti cselekvésben; m ásrészt az ösztöntevékenység és az ösztön m egnyilatkozását és a la k u lásá t befolyásolja az á lla tn a k individuális helyzeteket elég jól m egítélő képessége is, am elynek ala p ján az á lla tb a n bizonyos értelm i funkciók meg.jelenését és h a tá s á t is h atá ro zo ttan el kell ism er­ nünk. Az á lla tn a k m indezek a funkciók im m ár való­ ban n agy önállóságot, környezetétől való szabadsá­ got biztosítanak: e szabadság legfőbb m egnyilvánu­ lása pedig ta lá n az, hogy az á lla t m ár nincs telje ­ sen belekötve életszükségei kielégítésére irán y u ló tevékenységébe, hanem ezek m ellett m ég „fényűzési“ tevékenységet is fo ly ta th a t; az á lla t u gyanis m ár a szó m ély értelm ében tu d játszan i is. És ez, am in t csakham ar m eglátjuk, igen sokat mond. 755. B uytendijk állatlélektana; Plessner megál­ lapításai az állatról. A m odern á llatlélek tan a v á ­ zolt funkciókat az á lla ti m a g a ta rtá sb a n m ind meg-

310

NEGYEDIK RÉSZ

á lla p ítja és speciális a lk a tu k és szabályaik m eg ra­ g a d á sá ra törekszik, az á lla to t lehetőleg önm agából, s a já t m a g a ta rtá s a i a la p ján , és m inél kevésbbé hibás antropom orfizm ussal külsőleg hasonló em beri tevé­ kenységek an aló g iája, m ég kevésbbé m ódja szerint tekintve. Ezekben a k u tatá so k b an kiem elkedik a groningehi fiziológus, F. J . J . B uytendijk. Szerinte m indaz, a m it az á lla tb a n m int lelki s tru k tú rá t ta ­ lálunk, biológiailag egyedül az á lla ti élet alapelvé­ nek következm ényeként ra g a d h a tó m eg: ez az a la p ­ elv pedig az ö n fen n ta rtá s és a fa jfe n n ta rtá s .1 Ámde ez az elv igazi lelki tevékenységre valló m a g a ta r­ tá s t von m ag a u tá n az á lla tb a n : lehetetlen a lelki jelleg tek in tetb ev ételét a term észettudom ányból, a biológiából k izárn i v a g y csak az em berre k o rlá ­ tozni.2 Az á lla t fő jellem vonásai a szabadságra, az egyesülésre és a reprodukcióra, ism étlésre törő h a j­ lam ok, am elyek az á lla t m inden k o n k rét tevékeny­ ségének a la p já u l szolgálnak.3 Ezekből fak ad n ak az á ljá t életszükségleteire irá n y u ló ösztöntevékenysé­ gei, de játéktevékenysége is, am ely nem csak bioló­ giai jelentőségű a hasznos élettevékenységek beg y a­ k o rlása értelm ében (Groos), hanem az ifjú sá g voná­ sá t m u ta tó élet szab a d sá g á ra és szab ad ság v ág y ára vall az á lla tb a n is. Az á lla ti tevékenység érzékelő­ m ozgató funkciói u g y an o ly an tu la jd o n sá g o k a t és törvényeket m u ta tn a k , m in t a gondolkodó értelm i 1 Z ur U n t e r s u c h u n g des W e s e n s u n t e r ­ s c h i e d s v o n M e n s c h u n d T i e r (Blätter für Deutsche Philosophie, Bd. 3., H eft 1). * P s y c h o l o g i e d e s a n i m a u x , Paris, 1928. • D a s S p i e l v o n M e n s c h u n d T i e r , Berlin, 1938.

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

311

tevékenység. K özponti irá n y ító tevékenységtől fü g ­ genek, am ely a részeket kölcsönös vonatkozásban ta rtja . Az állati percepció a k tív folyam at, am elyet v irtu á lis mozgások jellem eznek. Az á lla t legegysze­ rűbb, ú. n. reflexcselekvése is, a tu d a tta la n tevé­ kenységek is szenzom otorikus „kategóriákon“ a la ­ pulnak, am elyek stru k tú rá lis tekintetben az értelm i tevékenységgel teljesen m egegyeznek és attó l t a r ­ talm ilag különböznek, am ennyiben az á lla t csak éle­ téhez szükséges — b á r nem legszorosabban az életszükségletekhez kö tö tt — percepciókkal és m ozgá­ sokkal bír. A reflexet B u y ten d ijk e g y általáb an az ösztöncselekvésből sz árm az tatja, m in t erősen specia­ lizált és uniform izálódott ösztöntevékenységet fogja fel; te h á t szerinte nem a reflex a legősibb és leg­ alapvetőbb á lla ti tevékenységfajta, hanem éppen m ár m aga is a n á la egyetem esebb ösztöntevékeny­ ség egyik speciális, leegyszerűsödött és m echanizálódott alak ja. Az á lla ti intelligencia pedig az á lla ­ to t és környezetét szervező elv. M ert az á lla t még nem b ír v i l á g g a l , m in t az ember, hanem k ü lv ilá ­ gában, k ö r n y e z e t é b e n annak részeként, vele szoros kapcsolatban m űködik. K örnyezetével igen szoros életkörbe lép, úgy hogy ahhoz kiválóan a l­ kalm azkodva, valam iféle „m egfontolás és következ­ tetés“ nélkül is, — m integy em ocionális intuicióval — igen bonyolult akciókra és reakciókra képes;1 szokásai is g y a k ra n in tu itív b e lá tásra vezethetők vissza, úgy hogy sokszor a belátás az első és a szo-

1R e a k t i o n s z e i t und S c h l a g f e r t i g k e i t (Rudolph u. Meister, Kassel).

312

NEGYEDIK KÉSZ

kás az eredm ény.1 Ez a b elátás és a nyom ában haladó ta n u lá s és szokás azonban a tevékenység biológiai értékétől van m eg h atáro zv a és íg y az á lla t speciális term észeti életm ódjától függ; ezért az á lla ti ösztön­ élet és intellig en cia nem a n n y ira fajok szerint ren d szertan ilag , m in t inkább a különféle életm ód szerin t különül szét és tan u lá si képességet főleg nem az életkörülm ényeik és a lk a tu k folytán speciálisan, egyoldalúan d ifferenciált, hanem egyetem es, p luriform ösztönökkel bíró állato k n ál találu n k . Íg y a v a ­ dászó, a n y á ja k b a n és a fán élő állato k m ás és m ás, de az egy csoportbeliek ren d szertan i állásuktól fü g ­ getlenül hasonló ösztönéletet, lelki sajáto sság o k at m u ta tn a k éppen hasonló életm ódjuknak megfelelően. Az á lla ti tevékenység á lta lá b a n takarékos, a legké­ nyelm esebb u ta t v á la sz tja és a legegyszerűbb ism e­ rési jegyeket keresi, nem bonyolult tá rg y i s tru k tú ­ rá k szerint orientálódik. Az á lla ti tevékenység g y ak ­ ra n egyetlen egyszerű in g er a la p já n d iffe re n c iá lja környezetét: ezért m u ta tn a k a legfejlettebb ösztönök sokszor reflexjelleget, főleg a legerősebb „életspe­ c ia listá k n á l“, bizonyos ro v a ro k n á l.12 B onyolult fo r­ m am egragadáshoz az á lla t csak akkor folyam odik kényszerből, h a egyszerű ingerek a la p já n nem tu d boldogulni; de i tt m ég a legm agasabb rendű em lő­ sök képességei is igen korlátozottak. Plessner az á lla ti jegyek összeállításában nagy1 B. u. Werner Fischei: V e r s u c h e i n e r n e u e n A n a l y s e d e r t i e r i s c h e n E i n s i c h t (Archives Néerlandaises de Physiologie de 1’Homme et des Animaux, 1931). 2 Zur U n t e r s u c h u n g des W e s e n s u n t e r ­ s c h i e d a v o n M e n s c h u n d Ti e r .

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

313

jáb a n m egegyezik a tőlünk ad o tt állatiellem zéssel; m eg á lla p ítá sa ira több tekintetben figyelem m el is voltunk. E rősen hangsúlyozza m ég azt, hogy az ál­ la ti intelligenciából hiányzik a negatívum irá n t való érzék, azaz az absztrakciós képesség: tisz ta té ra la ­ kok, egyetem es fogalm ak, stb. m eg alk o tására az á l­ la t nem képes és épp azért még a legintelligensebb m ajom is csodálatosan képtelen olyan egyszerű technikai feladatok m egoldására, am elyeket m ár az egyéves gyerm ek játsz v a elvégez; ezt Köhler m a­ jom kísérletei h a tá ro zo ttan igazolták. 756. A z élőalakok szétkülönülése; egyed és fa j az élővilágban. Fő vonásaikban jellem ezni ipark o d ­ tu n k az élet k ét n agy ágát, a növényi és az á lla ti életet. Ámde ez a jellem zés, a m in t em lítettük, csak a legtipikusabb növényi, illetőleg á lla ti életet emeli ki a m aga általánosságában: ezért m ost a rr a is te­ k in te tte l kell lennünk, hogy m ind a növényi, m ind az á lla ti jelleg egyrészt igen különböző speciális alakokban, m ásrészt igen különböző m egvalósulási fokokon is lép elénk a szerves élet n agy b irodalm á­ ban. I t t szinte m inden elképzelhető, sőt sokszor alig vagy el sem képzelhető növény- és á lla ta lak o t m eg­ talá lu n k és m egfigyelhetjük a növényi és á lla ti je l­ legnek nem csak kibontakozását, hanem eltorzulásait, félrecsuklásait, szinte tévelyegve kereső próbálkozá­ sa it vagy teljes eltévedéseit is. M ind a növény-, m ind az á lla tv ilá g szinte h a tá rta la n u l gazdag ala k v á lto ­ zatokban áll előttünk: és ezek az alakok a tap a sz ta ­ lás rengeteg a d a ta és az egész képének leg h atáro zo t­ tabb u jjm u ta tá s a szerint is egym ással az élet közvetetlen átszárm azáaa ú tjá n függenek össze, egym ásból

jönnek létre és egymásba mennek át.

314

NEGYEDIK RÉSZ

M ert a szerves élet a m ag a közvetetlen hordozóit, a növényi és á lla ti élőlényeket nem törekszik m eg­ örökíteni. M aga a növényi és á lla ti egyed keletkezik, kifejlődik, egy ideig m ég él, m űködik, de nem sokára m ár lek a n y a tlik és elpusztul, elhal; h ely ette szapo­ rodásában term elt, nem zett u tó d jai fejlődnek ki, él­ nek és ú jr a e lh aln ak : így v á ltja az élet az élőlények hosszú nem zedéksorát és csak az egész sor, a nem ze­ dékek életfüzére él tovább, törekszik m integy h a lh a ­ ta tla n s á g ra , de egyes ta g ja i csak h am ar elp usztul­ nak. Az egyes élőlény élete ta r th a t néhány óráig, m in t az ephem eriáké, sőt m ásodpercekig, m in t a gyorsan oszló baktérium oké, de évezredekig is, m in t egyes fáké: ezek azonban a Föld, de m ég az élővilág életéhez viszonyítva is, a rá n y la g elenyésző időközök. És m in th a az élet m ag a ejtené és h a g y n á el az egyes élőlényeket: a h a lá lt megelőző és végül is m ag a u tá n vonó elöregedés m ag án ak a szervezetnek és m űködé­ seinek az életfolyam atok szem pontjából csökkenő alk alm asság ú elváltozása; ez valószínűleg a s e jt sza­ porodását korlátozó tényezőkkel áll közvetetlen öszszefüggésben, ilyen tényező pedig m á r m ag a a n a g y ­ fokú sejtkülönböződés is, am ely a s e jt önálló életké­ pességének, íg y regeneráló, önszabályozó és szaporo­ dási képességének is m ind nagyobb elvesztésével j á r .1 H a viszont ezt a sejtd ifferen ciáló d ást csökkent­ jük, a se jt általán o s életképességét növeljük; a leg­ ősibb állapotú, kevéssé d iffe re n c iá lt csíraplazm a, am ely elődből utódba átszárm azik, v a la m in t a teljes oszlással u tó d ja ib a n tovább folytatódó véglény élő 1 Jellemzését, valam int a biológiai élet- és halál­ probléma részletesebb m egvilágítását L Huzella B io ­

lógiájában.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

315

anyaga elvileg „ h a lh a ta tla n “, a szerves élet időkorlá ta i között. Ez a h a lh a tatlan sá g azonban m ár m egint nem az egyed, hanem éppen a nemzedéksor, vagyis a faj h a lh a ta tla n sá g á t jelenti. M ert az egyed a teljes oszlással m egszűnik és új egyedekbe m egy á t; a csírából m egfelelő körülm ények között új bonyolult élőlény lehet. És i tt az életnek egy alapvető törvényszerűsége érvényesül: az utód az elődhöz n ag y m ér­ tékben, legjellegzetesebb vonásaiban hasonlít, h a ­ sonló lesz a hasonlóból, úgy hogy az előd m integy s a já t tu la jd o n sá g a it adja, örökíti á t az utódra. E n ­ nek az átöröklésnek a biológiai tényezői, hordozói a csírában tényleg m egvannak, főleg a sejtm agban lévő és az oszlásnál kibontakozó és széthasadó chrom osom ákban, de a sejtplazm ában is. Íg y az élőlé­ nyeknek szárm azásilag összefüggő és jellegzetes vo­ násaikban igen hasonló csoportjai a lak u ln ak ki, am elyeknek egyszerre élő tag ja i, h a nem ileg szétkü­ lönültek, egym ással p áro su lh atn ak és szaporodhat­ nak, az időben szétterjedve pedig a hasonló nem ze­ dékek hosszú sorát, a speciális alak ú jr a meg ú jra hasonló visszatérését a lk o tják : ezek a term észetes növény- és állatfajo k . Az ilyen term észetes faj egyedei teh á t egym ással szárm azásilag közvetetlenül vagy közvetve, közös elődökön át, összefüggenek és alap alk atu k b an hasonlók. De ez a hasonlóság m ég­ sem teljes: valószínűleg nem akad egy fa jn a k két teljesen hasonló egyede. M ár az öröklési tényezők különféle kom binálódása és k iv álása is az egyedek között eltéréseket létesít; ámde ilyeneket létesít fo ly ­ ton m aga az élet: m inden fajb an a különféle egyedekben fellépő különféle változatokkal, variációkkal

316

NEGYEDIK RÉSZ

találkozunk, am elyeket, h a azu tán öröklődnek is, De Vries nyom án m utációknak szoktunk nevezni. Az életben folyton felm erülnek ilyen v áltoza­ tok: és pedig látszólag nem m indig úgy, hogy e g y v á lto z atlan fa ji a la p s tru k tú ra k örül ingadoznak, h a ­ nem idővel az egész fa ji jelleget is lényegesen m eg­ v á lto z ta tjá k . E rre v a lla n ak a geológiai és őslénytani tap a sz ta lato k : a F öld m ú ltjá b a n egészen m ás növényés á lla tfa jo k k a l találkozunk, m in t am elyek m a él­ nek, de a jelen felé h a la d v a m ind hasonlóbb alakok m erülnek fel, úgyhogy igen g y a k ra n szinte teljes á t­ m eneti sorokat ta lá lu n k legősibb és m ai fajok között; de m ég az élő fajok között is igen sok közbülső alak talá lh a tó . Íg y azt kell ta rta n u n k , hogy a fajok élet­ ta rta m a is többé-kevésbbé ko rláto zo tt a szerves világ életében, egyedeik á ta la k u lá sa lassabban v ag y g y o r­ sabban az egész fa ji jelleg á ta la k u lá sá v a l is já r : a nem zedéksorok bizonyos irá n y ú á ta la k u lá sá v a l a faj is folytonos alak u lásb an van, am ely alak u lás azután egyes korokban és fajo k n ál — a leszárm azás folyto­ nosságának m egóvása m ellett — h irte le n m eggyor­ sul, úgyhogy szinte ugrásszerűen, a rá n y la g kevés nem zedéken át, igen jelentős m utációk lépnek fel és újszerű élőalakokat, ú j fa jo k a t eredm ényeznek. Íg y keletkeznek folytonos leszárm azásban, de a rá n y la g u g rásszerű alakváltozással új fajok is régibbekből; és a fajo k n ak is v an életgörbéjük, a fajok is elöre­ gednek, m egm erevednek, szaporodásukban csökken­ nek, végül elpusztulnak, k ih a ln a k : az élet változó sodrában im m ár a növényi és á lla ti fajok egym ásból való leszárm azásának, keletkezésének, fen n m a ra d á ­ sának, elöregedésének, elp u sztu lásán ak a képe áll

előttünk.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

317

Mi az a növényi v agy á lla ti faj? Van-e e g y á lta ­ lában reális értelm e, am ikor az élet a valóságban csak egyes növényekben és állatokban ny ilv án u l meg? Sok biológus éppen ezért ta g a d ja is a faj re a ­ litá s á t: hiszen, úgym ond, az egyes növényi és á lla ti alakok folytonos változásban vannak, az úgyneve­ zett fajok is keletkeznek és elm úlnak, teh á t a fajn a k nincs term észetes re a litá sa és értelm e. C supán az egyed reális, a faj pedig csak hasonló egyedeknek többé-kevésbbé önkényes, nom inális összefoglalása. Ez az érvelés azonban m égsem egészen helytálló. M indenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy az élet az egyes élőlényekben nem h a tá ro za tla n u l, form átlanul, hanem m eghatározott — inkább külső — alakokban és — inkább belső — alkatokban jelenik meg. És ezek az alakok nem elm osódottak és bizony­ talanok, hanem valam enyien igen p reg n án sak és jól m egszervezettek: az életnek m indm egannyi speciális típ u sá t m u ta tjá k , és ezek a típusok h a tá ro zo tt ké­ pek, egészükben egységesen z á rt alakkal, részeikben finom an kidolgozott szervezettel, m indenképen tele logikai, esztétikai, g y ak o rlati értelem m el. Valóban, az élet sokféle ideális típus, speciális életform a és élőlényidea m egvalósulását tá r ja elénk. Ezek a k ü ­ lönféle életalakok, képszerű élőlény típusok pedig nem egyedenként változnak, hanem az egyedek hosszú soraiban hasonlóan ny ilv án u ln ak meg. És hogy ebben a hasonló m egnyilvánulásban törvényszerűség van, azt két jelenség világosan m u ta tja . Először az, hogy a hasonlóság az individuális v a riá ­ ciók m ellett m indig m egm arad, az új egyedekben visszatér és visszatérése öröklésileg meg van rö g ­ zítve; a nemzedékek hosszú sorában a fa ji jelleg

318

NEGYEDIK RÉSZ

alig változik. M ásodszor az egym ásból való szaporo­ dás szoros egysége egy fajon belül bizo n y ítja a fajiság re a litá sá t; h a ez lényegesen m egváltozik, a sza­ porodásban ny ilv án u ló szoros életegység is m egsza­ k ad: különféle fajok egyedei csak ren d k ív ü li esetek­ ben párosodnak egym ással és többnyire akkor sem hoznak létre, m in t az e g y fa jú ak rendszerint, k o rlá t­ lan szaporodásra képes utódokat. A faj így, a beha­ tóbb szem lélet előtt, m á r igen reális életform ának és életegységnek tű n ik fel, am elynek a m egválto­ zása — a leszárm azás h é z ag ta la n sá g a m ellett is — látszólag nem olyan folytonos, m in t ahogy a fa jfe j­ lődés első a d a ta i a la p já n feltehető v o lt: a folytonos változás legfeljebb új fa jtá k a t, v á lfa jo k a t hoz létre egy fajo n belül és ezeknek a lé tre jö tté re érvényesek az alkalm azkodás, a kiválasztódás, az egyénileg szer­ zett tulajdonságok öröklődése, m in t az a la k u lá st k i­ váltó és e g y ú tta l m egm agyarázó tényezők és elvek. Üj fa jtá k létrejö ttén ek egyik különösen jelentős fel­ tétele az éle tté r elkülönülése, am ikor egy faj külön­ böző egyedei különféle életterekben azokhoz külö n ­ féleképen alkalm azkodva specializálódnak külön­ böző fa jtá k k á , am elyeknek eltérő rasszbélyegeit az éle tté r különbözősége m ia tt k iz á rt folytonos keresz­ teződés sem tö rli el; ez a kereszteződés azonban puszta fajtakülönbségek m ellett á lta lá b a n a k a d á ly ­ ta la n u l lehetséges és eredm ényes. Üj fajok lé tre jö t­ tét, a m in t a m odern biológia m indjobban b e lá tja , egyrészt nem folytonos fa jta a la k u lá s eredm ényének, hanem időnként szinte „u g rásszerű “ sebességgel fel­ lépő alakváltozás eredm ényének kell leginkább fel­ fognunk; ezt pedig m ással, m in t m ag áb an az élő­ lényben m űködő dinam ikus alak ító tényezőkkel,

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

319

m egm agyarázni nem lehet, különösen, h a az új alak igen célszerű és szellemi jelentésben és kifejezésben gazdag a lk a tá t is tekintetbe vesszük. A faj term é­ szetes re a litá sá t v a llja többek között Kleinschm idt érdekes form akörelm élete, am ely alkalm azkodás stb. a la p ján létrejöttéknek csupán egy form akor, azaz egy term észetes faj különféle f a jtá it ta rtja . E zt a felfogást azután Dacqué, a m in t az első részben lá t­ tuk, m ár nagyon túlozza és a form akörök s ta b ilitá ­ sá t ta n ítja , legfeljebb lényegtelen külső ala k v á lto ­ zás m ellett, óriási geológiai periódusokon á t; a for­ m akörök, még az em beri form akor keletkezését is prim itívebb élettípusokból a szerves élet legkorábbi időszakaiba viszi vissza és így szinte m ár a fajok egym ásból való keletkezése h e ly e tt azok állandósá­ gának aristotelesi ta n á ra tér vissza, am i m egint ta ­ p a szta la tila g nem indokolható, kétségtelen túlzás. E nnek a szélsőségnek a felm erülési lehetősége és bizonyos fokú elterjedése azonban világos bizonyí­ téka annak, hogy a faj valóban reális életalak és életegység, am ely term észetesen csak az egyedekben, de az individuális élőlények m eghatározott és szárm azásilag összekapcsolt csoportjaiban valósul m eg: ezeket éppen egy tipikus és speciális életkörré, életközösséggé fogja össze, am elyen belül a különféle életkörülm ényekhez való alkalm azkodás és egyedi változatok felm erülése és esetleges állandósulása fajtab éli eltéréseket eredm ényez, de a faji életkort meg nem bontja; ez az utóbbi egészen m ásként, a rá n y la g hirtelen és még kellően fel nem d e ríte tt „belső“ okokból változik meg, alak u l át, ekkor egé­ szen új életalakokat és életközösségeket eredm é­ nyezve.

320

NEGYEDIK RÉSZ

757. A fajfejlődés és irányító tényezői. H ogyan lá tja m á r m ost a m odern biológia a fajok a la k u lá ­ sát? L ássuk André néh án y v á z la tá t a növényi és á lla ti típusok kibontakozásáról. „Azzal a m eg álla­ pítással, hogy a növények ren d szerin t p o lárisán ta ­ goltak, term észetesen csak egész általán o sság b an k ö rvonalaztuk felépülési terv ü k et. H a a r r a a k é r­ désre a k a ru n k felelni, m ié rt v an a növénynek ép­ pen ez az a la k ja, m ié rt m u ta t ilyen vagy am olyan tagoltságot, akkor abból a feltevésből kell k iin d u l­ nunk, hogy a m agasabb ren d ű növények egyszerűb­ ben m egalkotott elődökből jö tte k létre és ilyen ke­ letkezési tö rté n e t folyam ában az éppen elő ttünk álló növényi alak, pl. egy rózsatő vagy cseresznyefa, különféle körülm ények ú tjá n a la k u lt ki. K özvetítő előalakok szükségességét Mez K á ro ly nyom án ta lá ­ lóan h a s o n líth a tju k a közvetítő találm án y o k szük­ ségességéhez, am elyek a technika m ai fejlettség ét lehetővé tették. Az első „ ta lá lm á n y “, am ely á lta l az ősi növények m egszabadultak az am m óniák és a kénhydrogén nem ren tá b ilis elégetésétől, a chloro­ p h y ll volt, am ely a bak tériu m o k és a kékeszöld a l­ gák h a tá r á n képződött. A zután következett a diffe­ renciálódás z á rt se jtm a g ra és p ro to p lazm ára a zöld algáknál, am elyek legegyszerűbb a la k ja ik b a n göm ­ bölyű hólyagocskákat ábrázolnak. H a a zöldalgase jt nem m a ra d göm bölyű, hanem célszerűen m eg­ nyúlik, akkor egyszerű sejttöm lő keletkezik. Az eg y sejtű algák, am elyek csak ily en töm lőket alk o t­ nak, á Siphoneák. A kifejlődés m agasabb fokán a növény m á r nem m a ra d m eg az egy sej tűség állapo­ tában, hanem az eddig eg y sejtű tömlő k eresztfalak ú tjá n egym ásra következő egyes sejtek so ro zatára

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

321

oszlik. E kkor m ár nem egyszerű tömlő, hanem az egyik végével m egtapadó sejtlán c áll előttünk. To­ vábbá azután a sejtek lapszerű a lak u lato k k á is öszszegeződnek, m in t az ú. n. tengeri salátáb an , e zöld, levélszerűen kiképzett növényben, am elyet a bo ta­ nikus U lva néven ism er. Végül egy csírasejtből a térben bosszúság, szélesség és m élység szerint k ite r­ jedő sejtszervezetek is eredhetnek, am elyek több­ ré tű és gazdagabb alakszerveződés a la p ja it szolgál­ ta th a tjá k , m in t am ilyen előbb, az egyszerű alapok m ellett lehetséges volt. Ily sejtszervezetek csúcsán m ost m ár nem egyetlen tovább növő se jt áll, hanem a sejtek egész kötege. E zeket eg y ü tt tény észkúpnak nevezik. I tt, a tény észkúpon teh á t m indig újabb sejtek tagolódnak el és ezáltal nő a növény, azaz m ind jobban m e g n y ú lik . . . H a a tenyészkúpokban végbemenő fo lyam atokat pontosabban m egfigyel­ jük, azt lá tju k , bogy a tenyészkúp belsejében víz­ vezető csövek alak u ln ak ki, az úgynevezett edények. Ezeknek a rendeltetésük, bogy a vizet és a tápsókat, am elyeket a növény a földből vesz fel, a levelekbe vezessék. A vízben élő ten g eri a lg ák n ál ezeket az edényeket még nem talá lju k , m ert hiszen i tt a nö­ vény még egész felületéről felveheti a vizet és a tápsókat. A vízvezető csövek úgy keletkeznek, hogy a hosszúkás, egym ás m ögött fekvő sejtek egész so­ ráb a n a közfalak elesnek. Az edények rendszerint kötegekké egyesülnek, am elyek a m agasabb rendű növény levelében m in t ú. n. levélbordák h alad n ak keresztül. Az algák leveleiben m ég nincsenek edé­ nyek és levélbordák, ezek csak sajáto san form ált lebenyeket alkotnak. A szárral, levéllel és edényekkel ellátott, tag o lt 21

322

NEGYEDIK KÉSZ

növényeket v ag y K o rm o p h y tá k a t főleg a vízben élő T h a llo p h y ták k a l á llítju k szembe. Csak az edények k iala k u lá sá v al s z á n h a tta k ki a növények a száraz­ földre. A szárazföldi növények között m eg in t k ü ­ lönféle fokozatok különböztethetők m eg: a m ohák, a páfrán y o k , a n y ito ttm a g ú v irágnövények és a fe­ d e ttm a g ú virágnövények. Az edények kifejlődése és a szárazföldhöz való alkalm azkodás term észete­ sen csak lassan k én t m eh etett végbe. E z é rt azt ta lá l­ ju k , hogy a szárazföldi növények legalsó o sztályá­ ban, a m oháknál, az edénykötegek m ég hiányoznak, m íg a p á frá n y o k n á l m á r m egvannak. További fo­ kozatosság m u tatk o zik az edények belső elrendezé­ sében. Az alsóbbrendű szárazföldi növényeknél egé­ szen a n y ito ttm a g ú a k régibb csoportjáig bezárólag az edénykötegek még az egész törzsön á t szétszórva m utatk oznak, a m agasabbakban viszont, kezdve a fia ta la b b n y ito ttm ag ú ak o n , a tűlevelűkön, szép k ö r­ ben rendeződnek el a törzsben. A kéreg és a fa kö­ zött e körön belül egy em brionális sejtréteg , az ú g ynevezett kam bium , foglal helyet, am elyből a törzs p eriodikusan m indig ú jabb é v g y ű rű t nö­ veszt.“ 1 Az á lla tfa jo k fejlődésére m ás helyen té r ki A ndré, n a g y részben K. Chr. Planck felfogását rep ro d u k á lv a : nem lesz érdektelen, ezt a ném ileg Hegelre em lékeztető és vele k ö zvetett kapcsolatban álló, sajátság o s felfogást bem u tatn i. „A belső közp o ntosítás eszm éjéből új, m ind m élyebben fekvő 1 H. André: D e r ' p f l a n z l i c h e F o r m w e c h s e l und s p e z i e l l die Baumgestaltung im L i c h t e d e r b i o l o g i s c h e n F e l d t h e o r i e 1932, 2— 5. 1.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

323

központ á lta l és a részeknek ettől eredm ényezett belső elkülönüléséből és az egész a lá való rendelésé­ ből — a szerves fejlődés e sa já tsá g a ib ó l — követke­ zik, hogy a darvinizm us, am ely csak a külső a lk a l­ m azkodásokat az élet p e rifé riá já n m ag y arázza meg, a fejlődés központi problém ájáig el sem ju t. A m int m ár eg y általáb an a szerves életnek, m in t a belső koncentrálódásnak, term észete és keletkezése a külső anyagok puszta együttm űködéséből le nem vezethető, úgy a szerves életen belül is a m indig újabb lökés egy lényegesen új fokozathoz nem m a­ g y arázh ató m eg a külső körülm ényekhez való foko­ zódó alkalm azkodásból és ezek befolyásából, hanem csak új, cen trális aktusból. Az idegállatok keletke­ zésével a fejlődés a n tité tik u s, önállóan c e n t r á l i s módon b e f e l é fordul, igaz, hogy eleinte csak egy sajáto s tom pán v eg etatív érzésélet alak jáb an , am in t ezt az a rá n y la g egyform a, a házba bezárt „töm eg“ a puhatestűeknél m u ta tja . Ámde a központ és a p e riféria szem benállásával a m ind érzékelő, m ind m otorikus tekintetben k i f e l é forduló p eriférik u s fejlődés csupán az antitézis ala k jáb a n való követ­ kezetes továbbhaladást jelenti. Az ízeltlábúaknál és főleg a rovaroknál a p e r i f é r i a f e l é k ifo rd u lt életvonatkozás tető p o n tjá ra ér, am ely m á r tisztán szem léletileg is az ösztön dolgában alacsonyrendű fa ­ joknak, m int a virágszerű, szinte csak díszlő lep­ kéknek valam i sajáto san üres jelleget, az ösztönileg m agasan álló fajoknak, m in t a m éheknek, h a n g y á k ­ nak stb. egészen kifelé fordult, n agy m ozgékonysá­ got és m űkészséget kölcsönöz. M inden további fejlődés is az uralkodó belső központ és a p eriférikus részélet alapellentétének 21*

324

NEGYEDIK RÉSZ

m egfelelő d ialek tik u s m ódon h a la d ide-oda. A ge­ rincesek keletkezésénél először m eg in t önállóan c e n t r á l i s , p e riférik u sá n m ég a rá n y la g fejletlen alak lép fel a h altíp u sb an . A szabadabb és egyé­ nibb továbbfejlődéshez és az ezzel ad o tt önálló el­ különüléshez központ és tag o lt p e rifé ria között m e­ g in t egy terem tő cen trális in d ítás szükséges, am ely­ nek lényeges különbsége a puszta alkalm azkodás­ sal szem ben a ten g eri sárkányok, repülő saurusok stb. sajátos, a külső életterü letn ek viszonylag ellent­ m ondó és m agában k ülönfélét egyesítő term észetéből v álik világossá. P lan ck fejtegetéseihez kiegészíté­ sül i tt persze a Dacqué tői kiem elt tén y t kell m eg­ em líteni, hogy ezek a különfélét m agukba záró fo r­ m ák nem m inden további nélkül vág n ak ú ta t új t í ­ pusoknak, hanem az új típ u sn a k m integy csak p re ­ lú d iu m ai és íg y az új típ u s eredeti fellépésétől g y a k ra n nagyon is m egkülönböztetendők. Íg y a kő­ szénkorban eredeti m ódon fellépnek a Lykopodiumok és a K a la m itá k , am elyeknek sa já to ssá g á t rész­ ben devonkorbeli növények előreveszik, de csak m in teg y „anticipáló u tán z a to k k é n t“ és nem eredeti lényegben. Íg y lépnek fel a perm és a ju ra k o r h a tá ­ rá n a B en ettiteák , am elyek a virágnövények igazi v irá g á n a k p relú d iu m ai, de a virágképzés új elvét nem tu d já k terem tően továbbvinni, hanem csupán m á r alsó fokon jelezve viszik előre. Jellem ző, hogy m indig egy alacsony típ u s tesz ilyesm it, és hogy a következő m agasabb u g y an ab b an az időben v ag y röviddel u tá n a tisz tá n és típ u sig azság g al lép fel. A b­ ban az időben, am ikor az első am phibium ok fellép­ nek, h alak is láb ak k á v á lto z ta tjá k első uszonyukat a vízből való kiem elkedésre v agy csupán a fej k i­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

325

dugására. A tüdőhal lélegezni tu d o tt a tüdővé v á l­ tozott úszóhólyaggal. De m égsem igaz típ u sú fa jfe j­ lődési em brionális a la k ja az am phibium oknak, h a ­ nem a C rossopterygiák egészen egyoldalúan specia­ lizált oldalága. T alán később, az á lla tn a k a leve­ gőbe való emelkedésekor az A rchaeopterix is a m a­ d árn ak hasonló, még nem teljesen eredeti anticipáció ját m u ta tja a reptilium ok ré sz é rő l. . . C supán egy a további specializáció irá n t teljesen n y ito tt, viszonylag specializálatlan alak tehette lehetővé azt a legszabadabb p e r i f é r i k u s k iala k ítá st, am elyre a m ad á rtíp u s em elk ed ik . . . A túlnyom óan c e n t r á l i s hajlam ok újólagos fellépését lá tju k azután az em lőstípusnál.“ 1 Ez a két idézet — am elyet érdekessége és m élyre néző szellemessége m ia tt idéztünk és am elynek e g y általáb an nem kell m inden részletét is elfogad­ nunk — azt m u ta tja , hogy a m odern biológiai felfo­ gás szerint m aga az életkörülm ényekhez való a lk a l­ m azkodás a faj fejlődést e g y általáb an nem é rte ti m eg: m ert i tt új, eredeti találm ányok, teljesen új képződmények m erülnek fel, am elyek csupán egy tervszerűen m űködő „belső“ dinam ikus tényező h a ­ tásaiként m agyarázhatók. És ez a dinam ikus ténye­ ző sokszor kísérletezik és nem ta lá lja el a fejlődés életképes ú tjá t, jól alkalm azkodó a la k já t: ekkor m integy kísérleti, p u sztu lásra ítélt, a fejlődés to­ vábbi m enetét nem hordozó, de m ind pozitív ered­ m ényeikkel, m ind zsákutcába ju tó fogyatékossága­ ikkal a helyes u ta t m u tató alakok jelennek m eg á t­ 1 H. André: U r b i l d u n d U r s a c h e i n d e r B i o ­ l o g i e , 115— 118. 1.

326

NEGYEDIK RÉSZ

m enetileg a szerves világban. íg y fejlődnek a fa ­ jok: új életalakok, az életfeladatok jobb m egoldá­ sá ra irá n y u ló eleven kísérletek, találm án y o k felve­ tése által, am elyek az élet m élyén m űködő din am i­ kus, a k tív és pedig tervszerűen és c é lirá n y ú a n a k ­ tív tényezőkre u ta ln a k ; ezekből azu tán m ár érthető a szerves alakok és életfolyam atok a n n y it hangoz­ ta to tt és v ita to tt célszerűsége. E zeket a szem ponto­ k a t m á r igen sok m odern k u ta tó lá tja és tekintetbe veszi. Baer az evolúcióban n y ilvánuló célratörekvést hangsúlyozza, Eim er egy az élőlény belső szük­ ségességéből eredő orthogenesisről beszél, U exküll a szerveződésben a tervszerűséget em eli ki, am ely­ nek m eg m a g y ará z ásá ra Driesch Aristoteles entelecheia-fogalm át ú jítja fel; Gurwitsch dinam ikus „ té rh a tá s t“ lá t cél- és tervszerűen érvényesülni az o rg an isatio fo ly a m atá b an ; Petersen a fajfejlő d és­ ben m etafizik ai m élységek m eg n y ilatk o zását lá tja és az em beri szándékos cselekvéssel analóg feltaláló tevékenység eredm ényeinek h ajlan d ó tek in ten i a fejlődésben elért új életalakokat, am elyeknek to­ vábbfejlődése kis lépésekkel, következetes irán y b an , v issz a fo rd íth a ta tla n u l halad. H ogy ezek az alakok cél- és tervszerűséget, v a ­ lam in t logikai, esztétikai értelm et m u ta tó ideális ké­ pek m egvalósulásai sok m odern biológus szemében, szintén lá ttu k . Az ilyen „ideális“ életalakoknak m in t bizonyos életlehetőségeket tervszerűen felhasz­ náló é lettalálm án y o k n ak a m iv o ltá t m eglepően m u ­ ta tjá k az ú. n. analógiák, am ikor fejlődéstanilag teljesen különböző körülm ények között hasonló fel­ adatok m egoldására teljesen hasonló, te h á t egym ás felé konvergáló élőlények, szervek, berendezések

AZ EMBEK VILÁGHELYZETE

327

jönnek létre: ilyen pl. a gerinceseknek, sőt éppen az em bernek is, és a tin ta h a ln a k egészen különböző eredetű, de szerkezetileg feltűnően hasonló szeme, ilyenek a h a n g y ák és a svábokkal rokon term eszek életberendezésében m utatkozó csodálatos m egegye­ zések, v a la m in t a növény- és á lla tv ilá g sok m ás je ­ lensége. M indebből azt a végeredm ényt n y e rjü k az élő­ lények v ilá g á ra vonatkozóan, hogy abban cél- és tervszerűen m űködő tényezők a fizikai-kém iai v i­ lág tényezőitől és törvényeitől függésben és velük m egegyezve, de hatásaik o n önállóan, újszerű tö rv é­ nyek szerint továbbépítve, az élet gazdagon kibon­ takozó v ilá g á t következetesen szövik és a la k ítjá k ki. Az életnek ez a fo ly am ata rengeteg egyes élőlé­ nyen, növényen és állaton át, sőt ezeknek a rá n y lag állandó, de idővel m égis átalak u ló sokféle típusán, fajá n keresztül halad ; h a la d á sa pedig a növényi és á lla ti form avilág m ind m agasabb rendű, azaz gaz­ dagabb és bonyolultabb életértelm ű kibontakozása egészen az á lla tv ilá g n a k biológiai értelem ben is csúcsának m ondható em berig. Az élet fejlődésének ebből a szövevényes és csodálatos folyam ából a rá n y ­ lag igen későn, talá n végül bukkan fel az ember, akinek testi, biológiai kapcso latait az álla tv ilá g g a l az első részben összefoglaltuk. Mi jellem zi az em ­ b ert á lta lá b a n az élőlények körében? 758. A z ember a természetben. Testi, általános élettani tekintetben az em ber nem nagyon sokban különbözik az állatv ilág tó l. A term észet tag ja , m in t az állat, fizikai-kém iai, általános biológiai törvényeinek csakúgy a lá van vetve, m in t az. T est­ alk atában és életfolyam ataiban az em berszabású

328

NEGYEDIK RÉSZ

m ajm okkal közel rokon; szervezetének egész sor vo­ nása h a tá ro zo ttan a r r a vall, hogy ez a biológiai ro ­ konság valóságos, közös fa ji leszárm azáson alapul. M indezt m á r m eg v ilág íto ttu k . Ám de e m egegyezé­ sen kív ü l rá m u ta ttu n k a r r a a testi különbségre is, am ely az em ber és a legfejlettebb á lla t, így a m a ­ jom között is fennáll. Az em ber, és főleg a szellem i­ leg gazdagon fe jle tt k u ltú re m b e r ép teste s a já ts á ­ gosán fenséges szépséggel em elkedik a term észet fölé. E gyenes te s tta rtá s á v a l m a g a sra emeli fejét, am elyből gazdag és m ély kifejezés sugárzik. Az ilyen em bernek m á r a teste is kifejezi azt, hogy az em ber nem csak függő tag k é n t benne él, de szem ­ ben is áll a v ilág g al. N em csak környezete és élet­ köre van, m in t az á lla tn a k — b á r ez is v an — h a ­ nem v ilá g a : v ilá g a e szó többféle értelm ében. E lő­ ször is szem ben áll a n a g y term észet egész v ilá g á ­ v a l: azt m agától d istanciáim , m ag áv al szem beállí­ ta n i tu d ja ; íg y n y eri azt az excentrikus pozíciót, am elyet Plessner r á a n n y ira jellem zőnek ta rt. Ámde az em ber a n a g y v ilá g b an m aga is terem t m ag án ak világot, k u ltú rá já t. A szellem i jelentésű alkotások és folyam atok, berendezések m ag a tere m te tte bűvös körében az em ber m in teg y elkülönül a term észet­ től: s a já t k u ltú rv ilá g á t ép íti fel r á és abban lakik, abban él. Szinte elválasztó faln a k emeli k u ltú r á já t m ag a és a term észet közé. És végül az em ber önm a­ gában is kib o n tak o ztat egy v ilá g o t: tu d a tv ilá g á t. M ert az em ber legbelső m ag v a testetlen fény, erő: tu d ato s énje, am ely önm agát, s a já t m iv o ltá t is meg tu d ja v ilá g íta n i ö n tu d atá n ak fényével és m ind ön­ m agában, m ind a n a g y v ilá g b an a tá rg y a k h a ta l­ m as b iro d a lm á t á llítja m ag áv al szembe és tá r g y ­

AZ EMBER VIL4 GHELTZETE

32 9

tu d atá n ak fényébe vonja; önm agában éppen csak e tudatfényben valóságos tárg y v ilág o t, lelki életé­ nek képzet-gondolat-eszm evilágát b o n tja ki. E n ­ nek a világnak forrása, központja és szinte k o rlá t­ lan u ra ; k u ltú rv ilá g á n a k forrása, központja, ir á ­ n y ító ja és nagy m értékben u ra ; a term észet n agy világ án ak ta g ja , de azzal szemben is áll; szülöttje, de úgy érzi, nem egészében; nem központja, de á t­ fogó szemlélője, nem ura, de bizonyos fokig irá n y í­ tója, aki a term észettől való függését okos a lk a l­ m azkodással sok tekintetben a term észetnek s a já t cé ljaira való felhasználására, te h á t még részleges u ralk o d ásra is tu d ja fo rd íta n i; lelkiségének a la p ­ jáb an nem is függ a term észettől, hanem fölötte állónak érzi m agát. Íg y em elkedik ki a term észet nagy felépüléséből az em ber: benne, b á r a term é­ szet tag ja , a term észet m integy „ tú lh a la d t és tú l­ te tt önm agán“. H ogyan érthető ez? M egértésére te ­ kintsük meg előbb kissé alaposabban az em ber he­ lyét a term észetben. Az ember, am in t láttu k , testileg az á lla tv ilá g ­ nak az á lla t vázolt létm ódja szem pontjából leg fej­ lettebb ágához, a gerincesekhez tarto zik ; ezek kö­ zött is a lelki funkciók dolgában legfejlettebb em­ lősökhöz, itt pedig a legkevésbbé egyoldalúan spe­ cializálódott prím ástörzshöz. E nnek a törzsnek lá t­ szólag m egint éppen az em ber a legkevésbbé egyol­ dalúan differen ciált vezérága, te h á t sok te k in te t­ ben ősi alak ja, am ely sajátos em beri vonásait azon­ ban m égis igen későn, a prím áság valam ennyi á l­ lati o ld alh ajtásán ak k iala k u lá sa u tá n nyerte. Az em ber szervezete ilyen módon talá n a legtöbb ol­ dalú és egyike a legrugalm asabbaknak az egész á l­

330

NEGYEDIK KÉSZ

la tv ilá g b a n ; érzékelő berendezése — b á r egyes é r­ zékeit az állato k hasonló érzékei erősen tú lsz á rn y a l­ já k — egész kom plex vo ltáb an alighanem a legfino­ m abb és a legfejlettebb, m otorikus berendezése egé­ szében m eg in t a legügyesebb és legtöbboldalú és a rá n y la g igen tekintélyes testi erőkkel rendelkezik; központi idegrendszere pedig feltétlen ü l a leg fe jle t­ tebb, a legnagyobb d ifferen ciáltság m ellett is leg­ egységesebb és a rá n y ta la n u l a legnagyobb h ató k é­ pességű az egész á lla tv ilá g b a n , am ely fölött az em ­ ber teljes érvényesülését és u ra lm á t szinte tökélete­ sen b iztosítja. íg y áll az em ber term észeti k örnye­ zetében, a v ilá g b a n : de ebbe nem m erül bele, hanem azt önm agával és önm agát azzal szembe tu d ja á llí­ tan i. S a já t központosított érzékelő és cselekvő élettevékenységét, a m in t P lessn er m ondja, m ég egy­ szer re fle k tá lv a és ö n m ag á ra központosítva és vo­ n a tk o z tatv a , környezetét egybefoglalja és a rró l m in t világegészről tu d ; m á r p rim itív , ősem beri v i­ szonyok között is. Ö nm agát m in teg y a világon k í­ vül is tu d ja helyezni, sőt a r r a is képes, hogy az egész világ o t s a já t egyéni elképzelésének ta rtsa . Ez az á lla tn á l teljesen képtelen felülem elkedés a v i­ lágon és függetlenedés attól. A term észet tö rv é­ n y e it a term észeti összefüggések ren d k ív ü li m élysé­ geibe h a to lv a átfogó egyetem ességgel ism eri meg és ennek a la p já n a term észet sok fo ly a m a tá t hosszú időkkel, egyes esetekben egész term észeti korsza­ kokkal előre tu d ja látn i, g y a k ra n pontosan ki tu d ja szám ítani. íg y a term észetet an n ak m egism ert tö r­ vényei szerint s a já t c é lja ira igen n ag y m értékben fel tu d ja használni, lényegében a rra , hogy m a g á ­ n ak s a já t külön v ilág o t építsen a term észetben, nem

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

331

egyszer a term észet erői és tényezői ellen, velük szemben m egint m aguk, e tényezők m űködését á l­ lítv a : valóban Bacon m ondása szerin t a term észet­ nek ügyesen engedelm eskedve legyőzi azt, függő tag jáb ó l sokban önálló u rá v á lesz. És m indezen tú l még a term észet egészén felülem elkedni törekszik b elátásával, a term észet m ögött és fölött lévő r e j­ te tt erőkhöz, a term észet forrásaihoz, am elyekhez közelebb, velük rokonabbnak érzi m agát, m in t term észetanyjával. A term észetből felemelkedve, abból egyenesen kilép az em ber: így azu tán vele szemben állni és azt sokban irá n y íta n i is tu dja. A term észetben és a term észetre s a já t külön kö­ rét, egész v ilá g á t építi fel az ember, g y a k ra n a te r­ mészet ellen fegyverül, illetőleg ennek irá n y ítá ­ sára, és pedig m ag a a term észet által. Ez a term é­ szetben kibontakozó külön em beri világ az em beri k u ltú ra . Az á lla tn a k is v an k u ltú rá ja , lá ttu k : de ez a k u ltú ra , am ely egy á lla tfa j hosszú életében alig változik, szorosan hozzáilleszkedik az állathoz, azt m integy szűkebb term észeti környezete egészíti ki. Nem így a sokszor nem zedékről-nem zedékre tovább növő, fejlődő em beri k u ltú ra . Ez nem csak kiegé­ szítő környezete az em bernek. Ez tőle alkotott, de önállósággal is felruházott, tőle később sokban fü g ­ getlenül is m egálló épület, am ely a term észetben, annak erőitől hordozva, áll és az em bert m integy v á rk é n t veszi körül: olyan h atalm as v árként, am ely néha még m ag á t a lk o tó ját is kényszeríti, nyom ja, de az igazi — em beri — m ester keze a la tt h a jlik és neki szinte m érhetetlen erejű segédeszköze m ind a term észetben fo ly tato tt, m ind a fölé emelkedő éle­ tében; m ert össze is köti a term észettel és a rr a

332

NEGYEDIK RÉSZ

nagyszerűen h a tn i képesíti, de e g y ú tta l el is külö­ n íti attó l és felülem eli ra jta . Összeköti vele, hiszen az em beri k u ltú ra egészében a term észeten épül fel és a n n ak alk o tásait, jelenségeit, fo ly a m a ta it s a já t elem eiként felh aszn álja: így, a m egfelelően felhasz­ n á lt term észet segítségével, képesíti a k u ltú ra az em bert fokozott term észeti h a tá so k ra. De el is külö­ n íti a k u ltú ra az em bert a term észettől: hiszen a szellem iségnek, a jelentésnek és értéknek olyan bo­ n y o lu lt és gazdag szervezetét t á r ja fel, am ely ro h a ­ mos növekedésével m á r szinte elszakad a term észet­ től és azzal szemben m in teg y tisz ta szellem i v ilág o t m u ta t; a tudom ány, a fe jle tt építészet, a drám a, zene, az elm élyült vallás részben az értékeknek te r ­ m észeten tú li in te n z itá sá t, részben egyenesen te r ­ m észetfeletti értékeket, értelm et, szellem iséget fejez ki. íg y a term észetből valóban új v ilág em elkedik k i: a m ár-m á r tisz ta szellem iség term észeten tú li v ilá g a valósul m eg a term észet a la p jain . L á ttu k , hogy az egész term észet értékeket, jelenlévő szelle­ m iséget áraszt, de az em beri k u ltú ra azt m á r szinte tisz tá n m u ta tja . És ez a szellem iség m agából az em ­ berből fakad, az em berben lévő világból. Az em ber belső v ilá g a v alam ennyi em beri je ­ lenség között a legcsodálatosabb. A term észetben nincs igazi m ása; m ag a a k u ltú ra csak rá m u ta t, külsőleg kifejezi, de életét b em u tatn i nem tu d ja ; az á lla ti m egnyilvánulások pedig m egközelítőleg sem m u ta tn a k hasonló ta rta lm ú lelkiségre, b á r az a la p ­ ju k u l felteendő lelki erők tekintetében n ag y hason­ lóságot á ru ln a k el. Az em ber lelki élete képzetei­ nek, gondolatainak m ajd folytonos, m ajd kaleidoszkopikus á ra m lá sá v al, érzelm einek hullám zásával,

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

333

lüktetésével, a k a ra tá n a k és érzületének sugárzó ere­ jével, e g y általáb an énjének és a k tu sa in ak folyton alakuló, sokszerű elevenségével és m égis egyszerű egységességével kétségtelenül az egész ta p a sz ta la ti világ legcsodálatosabb tünem énye. M ár a közönsé­ ges em ber lelki élete is ilyen; a h a ta lm a s géniuszok,

Platon, Szent Ágoston, Dante, Michelangelo, Shakespeare, Leibniz, Goethe lelkisége pedig, szel­ lem i m egnyilatkozásaikból m eg állap íth ató an , szinte egy világterem tő erőt és te re m te tt szellem világát egyesíti. A lelkiség ilyen fokai előtt v álik igazán n y ilv ánvalóvá sok m odern, egyoldalúan biologista lélektani irá n y n a k — több eredm ényes m egállapí­ tá sa m ellett is — lényegében tehetetlensége: a lelk i­ ségnek ezt a fokát tulajdonképen nem is tu d ja m eg­ fogni egy nem teljesen e lelkiség sajátos term észe­ téből m erítő és fogalm ait an n ak m ag án ak jelensé­ geiből és erőiből m egalkotó k u ta tá si irán y . K ülön, hatalm as, s a já t elveire épülő valóság és v ilág ez, a személyes szellem eleven és m indig a k tív tu d a tb iro ­ dalm a, am ely m ár valóban tú l van a term észeten, an n ak nem része, hanem — k u ltú ra te re m tő h a ta l­ m ával — egyenesen őserejű fo rrásai közé tartozik. I t t valóban kiléptünk a term észetből: és csak itt léptünk be az em ber legbelsejébe. Mi ez tehát? Mi az így szem lélt em ber és hogyan ju t m egint összhangba az őt hordozó term észettel? És m i e g y ­ ú tta l a behatóbb v izsgálat előtt m ind rejtelm esebb­ nek m utatkozó term észet? Mi az em ber a világban és alap jáb an m i a világ, am elyben az em ber is ke­ letkezhetett, am ely ilyen különös lényt, m in t az em ­ ber, is hordozni tud? Hol n y erü n k ezekre a kérdé­ sekre választ, am ely a bölcseleti em bertan legm é­

334

NEGYEDIK RÉSZ

lyebb a la p ja ira van h iv a tv a fén y t d eríten i és am ely­ nek éppen ezért lehetőleg h atáro zo ttn ak , szabatos­ n ak és m inél m eg tá m a d h a ta tla n a b b n a k , igazoltnak kell lennie, hogy v alam ennyi eddigi b e lá tásu n k a t egységesen és biztosan hordozó alap o t n yújtson? I t t a fenom enológiai leírással és ta p a sz ta la ti vizsgálódás­ sal m e g á lla p íth a tó igazságok h a tá ráh o z ju to ttu n k el; további kérdéseinkre végleges és lezáró válaszo­ k a t csak a m etafizik ai vizsgálódás ad h at. E nélkül te h á t kielégítő válasz nincs. V iszont ilyen m eta fiz i­ k a i vizsgálódás igenis lehetséges és, a m in t lá tn i fogjuk, eredm ényes, sőt az eddigi vizsgálódásoknál exaktabb és eredm ényeiben h atáro zo ttab b és bizto­ sabb. M ódja az, hogy kétségtelen ta p a s z ta la ti tén y ­ ből elindulva ennek szükségszerű a la p ja it, előfelte­ véseit és bennük a valóság ő sa la p ját és ősszerkeze­ té t p ró b álju k felderíteni. A v izsg á lat ezért eleinte elvont, nem könnyű; de ez szabatosságának elk erü l­ h etetlen feltétele. 759. A változás ősténye. K özvetetlen ta p a sz ta ­ la ti őstény, hogy változás van, hogy v alam i felm e­ rü l és elm erül, m a jd így, m ajd m ásképen van. V á j­ jon ez a változás bennünk van-e v ag y kívülünk, lé­ nyegbeli v ag y jelenségszerű, felületi, önálló, t á r ­ gyak v ag y csak állapotok, viszonyok változása, m indegy: an n y i kétségtelen és ta g a d h a ta tla n tény, hogy valam iféle változás, valam iféle e g y m á su tán i­ ság a valóságban v an ; ta g a d á sa m aga is változás lenne. A változások term észetük szerin t egym ás­ u tá n t, so rt alkotnak, am elyben v an korábbi és ké­ sőbbi ta g : h a ezt a so rt a tisz ta eg ym ásutániság, a változó valóság puszta változó ta r ta m a szerint, a változó valóság ta rta lm a nélkül tek in tjü k , az időt,

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

335

m in t a változás tisz ta ta rta m v á z át n y e rjü k ; ez persze csak a változó valósággal és valóságban van, áll fenn, m ert a puszta semm i nem is változik, k ü ­ lönben nem volna semmi, m inden tu lajd o n ság nél­ küliség, hanem éppen változó. 760. Minden változás és változó valóság szük­ ségszerűen kezdődött. A változás kétségtelen re a li­ tása a la p já n m ár m ost kérdezhető: volt-e ennek a változásnak kezdete, legelső kezdete, a v ag y nem volt? I t t h árm as a lte rn a tív a lehetséges: v ag y lehe­ tetlen, hogy a változás kezdődött, vagyis szükség­ szerűen kezdetnélküli; v agy lehetetlen, hogy a v á l­ tozás nem kezdődött, v agyis szükségszerűen kezdő­ dött; vagy lehetséges, hogy a változás kezdődött, de az is, hogy nem kezdődött. H a az első k ét eset közül áll fenn és m egism erhető valam elyik, h a tá ro ­ zott választ n y erünk kérdésünkre és nagyon fontos m etafizikai eredm ényre ju tu n k ; h a a h arm ad ik eset áll fenn, akkor a változás kezdetének lehetősé­ gére nézve érdem leges válasz nincs, tényleges kez­ detének vagy kezdetnélküliségének pro b lém ája pe­ dig nem bölcseleti, hanem tap a sz ta lati, tö rtén eti kérdés, am elyre term észetesen a lig h a k ap h a tu n k elég h atá ro zo tt és biztos feleletet: hiszen a változás leg­ első kezdetét, sőt esetleg kezdetnélküliségét nem ta ­ p a szta lh a ttu k és a rr a vonatkozóan közvetítő tap asz­ ta la to k a t is a lig h a szerezhetünk. Nézzük tehát, nyerhető-e bölcseleti válasz kérdésünkre? T e g y ü k f e l , hogy a változásnak nincs kez­ dete. Ebben a feltevésben az az állítá s is benne van, hogy m áig végtelen sok változásállapot m ú lt el; m ert h a csupán véges szám ú m ú lt volna el, akkor a változások sora véges idővel ezelőtt kezdődött

336

NEGYEDIK RÉSZ

volna. De h a m áig végtelen sok állap o t m ú lt el, a k ­ kor k e lle tt a m ú ltb an olyan állap o tn ak is lenni, am ely állap o t és a m ai között végtelen sok közbülső á llap o t fo ly t le; m ert b a ily en nem volt, akkor a m ai állap o to t nem előzhette m eg végtelen sok á lla ­ pot. M egjegyzendő, hogy az olyan állapotnak, am ely és a m ai közt végtelen sok közbülső m ú lt el, nem kell a kezdetnélkülinek fe lte tt sor első, v ag y is kezdő á lla p o tá n a k lennie: m ert hiszen előtte m ég további végtelen sok állap o t is lehet; ezek azonban gondo­ latm e n e tü n k szem pontjából nem lényegesek. Csak az a lényeges, hogy a kezdetnélküli változássorban ennek definíciója szerin t kell olyan állap o tn ak is lennie, am ely és a m ai között végtelen sok közbülső ta g van. J e lö ljü k am azt a ta g o t /7-val, a m a it Pvel. T eh át H és P között végtelen sok tag n a k k ellett elm úlni, azaz egy végtelen sornak k e lle tt tagonként eg y m ásu tán felépülni: m ert hiszen a változások so­ rán ak , az idősornak lényeges vonása, hogy külön­ féle ta g ja i, részei sohasem egyszerre, hanem egyen­ k én t eg y m ásu tán v a n n a k ; am íg a K tag van, addig nincs az L, és h a az L van, akkor m ár nincs a K, az N pedig csak K, L és M egyenként és egym ás­ u tá n való elm úlása u tá n következhetik be. V égtelen sornak tag o n k én t való felépülése azon­ ban a sor és a végtelen objektív term észete szerint lehetetlen. M ert a H ta g u tá n jön H + l , a zu tán H + 2, m ajd H + 3 stb., H + n , H + n + 1 stb. I l y e n m ó d o n e g y e n k é n t k i é p í t v e , a s o r H -tó l c s u p á n tetszőleges véges tá v o ls á g r a lévő ta­ g o t é r h e t el, a m i n t a s z á m s o r 1 - tő l e l i n ­ d u l v a és t a g o n k é n t h a l a d v a c s a k b á r ­ mekkora, tetszőleges véges nagyságú

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

337

s z á m o t é r h e t el, a m e l y e t m e g i n t t ú l h a ­ l a d ; d e v é g t e l e n n a g y s á g o t , H -tó l v é g t e ­ len sok t a g g a l t á v o l e s ő t s á j á t t e r m é ­ s z e t e s z e r i n t n e m é r h e t e l. „V égtelen idő“ a la tt sem, m ert hiszen éppen a végtelen idősor lehe­ tetlenségét m u ta tja a végtelen „tiszta változási sor“ lehetetlensége. T agonként való h alad ással végtelen sor ennek term észete szerint ki nem építhető, így legfeljebb végnélkül h alad v a bárm ely véges n a g y ­ ság elérhető és túlh alad h ató . V agyis egy tagonként haladó, épülő sor legfeljebb potenciálisan végtelen, azaz bárm ely véges érték et elérő és túlhaladó, de nem a k tu á lisa n végtelen, azaz egy végtelen n a g y sá ­ got elérő sor lehet. Ez így van a szám sornál is, ha azt rendszám ok sorának tek in tjü k és az 1-el elkezd­ jük. A m ikor pedig a következő lineáris, azaz soro­ zathalm az 1, A A A . . . 0 valóban végtelen szám ú 2 / 4 f o tag o t tartalm az, akkor a jobb szélén a különben csak véges tagszám ú h alm azt e g y s z e r r e egy vég­ telen tagszám ú m aradékkal egészítjük ki a 0 lim es irányában, am ely felé a sorozat „konvergál“. I t t te­ h á t e g y s z e r r e adódik végtelen sok ta g : egym ás u tán ezek m egint nem épülhetnének ki. E nnek a so­ rozatnak a ta g ja i e g y általáb an nem egym ás után, hanem egym ás m ellett v annak; a sorozatnak nincs kezdő- és végső tag ja , hanem legfeljebb — h a a 0-t is belevesszük — „bal- és jobb-szélső“ tag ja . A soro­ zat valam ennyi ta g ja egy képzési törvénnyel egy­ szerre úgy van lin eáris halm azba, vagyis éppen so­ rozatba rendezve, hogy a sorozat tartalm a z v a la ­ m ennyi tö rte t 1 és 0 között, am elynek szám lálója 1, nevezője a 2 valam elyik egészszámú h atv án y a, és pedig úgy, hogy a bal szomszéd m indig a jobb szom22

338

NEGYEDIK RÉSZ

széd kétszerese. Ez te h á t v alam ennyi ta g já v a l egy­ szerre fennálló, végtelen sok tagból álló lin eáris halm az, — nevezzük sorozatnak — de nem egym ás u tá n fennálló tagokból felépülő a k tu á lisa n végtelen sor, am ely lehetetlennek bizonyult. U g y an íg y a kö­ vetkező sorozat: 1, 2, 3, ...» n, n+ 1, ..(., A), ahol A végtelen n a g y ; ez az egész szám okat lin e á risan ren ­ dezve tartalm a z ó végtelen halm az, am ely azonban m eg in t m inden ta g já v a l egyszerre áll fenn és — zá­ rójelbe te tt — jobb oldala egyszerre végtelen sok ta g g a l egészíti ki egym agában véges bal oldalát. A változások sorának ta g ja i azonban lényegük szerint nem lehetnek egyszerre, csakis egyenként, egym ás u tán . T e h á t H -tól H + l, H + 2 stb.-n á th a ­ lad v a sohasem ju th a t el a sor olyan taghoz, am ely között és H között végtelen sok közbülső ta g v an; m ert H -tól csupán legfeljebb b á r m i l y e n véges szám ú ta g g a l távolabb eső taghoz ju th a t a sor, de nem végtelen sok ta g g a l távolabb esőhöz. V agyis a változások sora nem ju th a t el H -tól P-hez. M ivel pedig P a m ai állapot, ez pedig kétségtelenül valóságos és íg y eo ipso lehetséges is, csakis a H nem leh etett valóságos, azaz lehetetlen. V agyis lehetetlen a válto zá­ sok so rán ak olyan ta g ja , am ely és a m ai á llap o t kö­ zött végtelen sok közbülső á llap o t m ú lt el; te h á t le­ hetetlen, hogy a m ai állap o to t végtelen sok állapot előzte volna m eg, te h á t csakis véges szám ú előz­ h e tte m eg. T eh át lehetetlen, hogy a változások sora kezdet nélküli legyen és szükségszerű, hogy m inden változásnak v an egy első kezdete, am ely a v álto zá­ sok sorának bárm ely á lla p o tá t csupán véges szám ú á lla p o tta l előzi meg. H ogy a sor a m ú ltb an tényleg m ilyen hosszú volt, nem filozófiai kérdés, és h a ön­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

339

kényes időegységekkel m érjük, függ az idő válasz­ to tt m értékegységétől is, am ely bárm ely véges t a r ­ tam , pl. m ásodperc, óra, nap, év, stb. lehet. C supán a k tu á lisa n végtelen, kezdet nélküli nem lehet a m ú lt; és a m ult, a m áig le já rt, befejezett idő poten­ ciálisan végtelen, azaz lényegileg n y ito tt, befejezet­ len sem lehet, m ert hiszen m in t m ú lt befejezett. Te­ h á t csakis valam ilyen, de m eg h atáro zo tt véges n agyságú lehet a m ú lt; ennek nag y ság a a jövő je ­ lenné és m ú lttá válásáv al folyton nő és az idősor bárm ely véges nag y ság ú ta rta m o t tú lh a la d h a t: azaz a jövő lehet potenciálisan végtelen és am in t csakham ar belátjuk, az is, de a tényleg elért és el­ m ú lt idő csupán véges. Az eredm ény, am elyre ju to ttu n k , talá n m eg­ lepő, de nagyon jelentős: hiszen szükségszerűen be­ láth a tó feleletet k ap tu n k kérdésünkre abban az é r­ telemben, hogy kezdetnélküli változás lehetetlen és m inden változásnak szükségszerűen van kezdete és innen szám ítva tov ah alad ásán ak bárm ely pon tjáb an csakis véges m ú ltja és legfeljebb potenciálisan vég­ telen jövője lehet. A gondolatm enet teljesen exakt volt és az egym ásutániság, v alam in t a végtelen olyan v o násaira tám aszkodott, am elyek teljesen evi­ densek; a bizonyítás feltétlenül köt azért, m e rt v a ­ lam inek a lehetetlenségét m u ta tta ki nyilvánvaló ellentm ondás — a végtelennek tagonként való fel­ épülése — feltárá sá v a l: így csak az ellentm ondás elvének elvetése á rá n tag ad h ató az egyes lépéseiben m egértett gondolatm enet, ilyen tag ad ás pedig sem­ m iféle más, m indig az ellentm ondás elvének elism e­ résére építő tudom ányos á llítással nem já rh a t. E zért a gondolatm enetet lépésről-lépésre követve, szükség22*

340

NEGYEDIK RÉSZ

szőrű és evidens m etafizik ai belátáshoz ju tu n k , am ely önm agában is, következm ényeiben is döntően alapvető jelentőségű. H ogy a következm ényeket is belássuk, először m ég egy kiegészítésre m u ta tu n k rá, am elyet azért nem a k a rtu n k előbb m egem líteni, m e rt a benne rejlő feltevés m agától érthetőnek tű n h e te tt és b olygatása a gondolatm enet felesleges eltérését és íg y m egne­ hezítését idézte volna elő. Ez az, hogy am ikor a v á l­ tozások so rán ak végtelen v ag y véges szám ú ta g ja i­ ról beszéltünk, egy-egy ta g o t m indig véges ta r t a ­ m únak te k in te ttü n k . Ez term észetes: m e rt hiszen, h a egy á llap o t ta rta m a végtelen kicsiny, akkor egy­ részt voltaképen sem eddig sem t a r t és íg y nincs; m ásrészt m ég ta lá n valam iképen reális végtelen kis ta rta m ú tagok esetében is végtelen sok tag eg y ü tt ad o tt volna egy véges ta rta m o t, és így m indig egy ily en végtelen sok tagból álló csoportot egy véges ta g n a k leh e tett volna tekinteni. Ámde m ost ezt a feltevést könnyen k iz á rh a tju k . E gyrészt, a m in t em ­ líte ttü k , végtelen kis ta rta m ú á lla p o tn a k v o ltak é­ pen nincs ta rta m a és ezért az ilyen ta g nincs is. De h a m égis feltesszük, hogy a végtelen kis ta rta m is reális, akkor ilyen tagok sora is csak a tagok egyen­ k é n t való e g y m ásra következéséből a la k u lh a tn a ki, m e rt hiszen éppen változások so ráv al állu n k szem ­ ben. Ám de a k tu á lisa n végtelen sok tag egyenként való kiépüléssel, a m in t lá ttu k , nem építhető ki, te r ­ m észetesen m ég „végtelen g y o rsan “ sem, m e rt a k i­ épülés sebessége, hacsak az e g y m á su tán t m e g ta rt­ juk, közömbös. Íg y azonban m ég e g y véges ta rta m sem volna lehetséges, h a an n a k végtelen sok egy­ m ásu tán i tagból kellene kiépülnie. H a pedig a vég-

AZ EMBEK VILÁGHELYZETE

341

télén sok végtelen kis ta rta m ú ta g nem egym ás után , hanem egyszerre volna — pl. ezt jelentené a „végtelenül gyors“ egym ásrakövetkezés — akkor végtelen kis ta rta m ú tagok külön egym ás u tá n nem is volnának, hanem éppen egy véges ta rta m b a egy­ beolvadva. M ivel egym ásutáni tagok egyszerre nem is lehetnek, éppen csakis véges ta rta m ú tagok lehet­ ségesek a változás sorában és nem végtelen kis tartam ú ak : azaz abszolúte folytonos változás-sor lehe­ tetlen, ez és vele az idősor csakis b árm ilyen kis, de véges részekből állh at, am elyek végesen ta rta n a k és azután elm úlnak, hogy a következő tag n a k ad jan ak helyet. T eh át a változás csakis lüktető lehet; m in t ilyen azután folytonos abban az értelem ben, hogy ta g ja i teljesen egym áshoz csatlakoznak. A m odern fizikai világkép valóban lüktető változást m u tat. T ehát végtelen kis ta rta m ú állapotok irreálisak , le­ hetetlenek, azokkal nem kell tovább szám olnunk; gondolatm enetünket különben sem é rin tetté k volna, m ert lehetetlen, de elképzelhető összeolvadásuk egyenként véges ta rta m ú csoportokat és így véges változástagokat eredm ényezne. Ámde feltehető, hogy a változás-sor ta g ja i kö­ zül egyesek vagy m ind egyenként végtelen ta rta m úak. Elég, ha egy tag ilyen, hogy m áris egym aga végtelen hosszú ta rta m o t eredm ényezzen. És ez tényleg újszerűnek látszó problém át vet fel. K é r­ dezhető, hogy v ájjon a változásában kezdődött való­ ság nem létezhetett-e változása előtt végtelen ta r ta ­ mon át, kezdet nélkül változatlanul? E kkor v álto ­ zása ugyan kezdődött volna, de léte, am ely változá­ sának kezdete előtt végtelen tartam o n á t m egvolt, nem ; vagyis változó állapotait egy kezdet nélküli,

342

negyedik rM2

végtelen hosszú, v á lto z atlan á llap o ta előzte volna m eg. K önnyen belátható, hogy ez is lehetetlen. M ert h a a változó valóság kezdet nélküli v álto zatlan á lla ­ pota egyszer, azaz éppen á változás kezdetével m eg­ szűnt, akkor lé tta rta m a n y ilv á n m indig fogyott, — hiszen végül is elfogyott. Az első állap o t ilyen mó­ don „Öregedett“, vége felé közeledett, v agyis belső, lehető eg y m ásu tán iság , potenciális szukcesszió volt benne, hiszen végül tényleg elm últ, m egváltozott. E k k o r pedig n y ilv án v aló an e g y ilyen végtelen ta r ­ ta m ú állap o t elvileg teljesen egyenlő végtelen sok véges á lla p o tta l: neki is k e lle tt olyan szakasszal b írn ia , am elyet a változás kezdetétől végtelen hoszszú ta rta m v á la sz to tt el. E nnek a ta rta m n a k pedig szukcesszíve, „belső h a lad ással“ kellett volna le te l­ nie, m e rt hiszen egyszer volt, azu tán m egszűnt; de íg y éppen olyan kevéssé te lh e te tt le, m ú lh a to tt el, m in t a vele ta rta m dolgában egyenlő, végtelen sok véges tagból álló változás-sor. Szukcesszivitása is m ind a kettőnek van, az elsőnek csak belső, a m áso­ diknak külső is; ez azonban a felépülés, lefolyás azon v o n ására nézve, hogy az nem ép íth et fel vég­ telen ta rta m o t, teljesen közömbös. T eh át a változó valóság véges m ú ltb an kezdő­ d ö tt v á lto z ásá t megelőző, egy, végtelen ta rta m ú , v á lto z atlan á lla p o ta ta rta m á n a k jellegében te lje ­ sen egyenlő a kezdet nélküli változás-sorral és így szintén lehetetlen: v agyis a változó valóság nem csak változásában, hanem azt megelőző esetleges v á lto z atlan létében sem lehet kezdet nélkül való, h a ­ nem m ind változásában, m ind létében szükségsze­ rű en kezdődött, véges m últú. Több, egyenként vég­ telen ta rta m ú állap o t a változások sorában term é­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

343

szetesen éppen úgy lehetetlen, m in t egy: ez a sor csakis véges szám ú véges ta rta m ú tagokból á llh a t a m últban, de a jövő felé esetleg vég nélkül új ta ­ gokkal szaporodhatok, növekedhetik a nélkül, hogy végességét bárm ikor m eghaladva végtelenné v á lh a t­ nék. A v á l t o z ó v a l ó s á g t e h á t m i n d v á l t o ­ zásában, mind változható létében szük­ s é g s z e r ű e n k e z d e t t e l bír, n e m l e h e t k e z ­ det n é l k ü l való: k e z d e t n é l k ü l i s é g e ön­ ellentmondó, lényegileg teljesen lehe­ t e t l e n és s e m m i m ó d o n l e h e t ő v é n e m válhatik. 761. A változó valóság viszonya ősforrásához, a változhatatlan ősvalósághoz. E kkor azonban felm e­ rü l a kérdés: honnan való a változó valóság léte és változása? A puszta sem m itől nem eredhet, m ert akkor a semm i létok, létalap, létesítő és így nem semmi volna. F o rrá s a te h á t csakis létesítő valam i, azaz szintén valóság lehet. Ez pedig n e m l e h e t változó, különben kezdődnék és a kérdés ú jra felve­ tődnék. T ehát a változó valóság kezdete m ellett így szükségképen v álto z h ata tla n v alóságra is vissza­ m u tat, m in t okára. Ebben a valóságban m in t válto zh atatlan b an n e m l e h e t semm i eg y m ásu tán i­ ság, még potenciális sem : m ert m inden eg y m ásu tá­ niság változást, a lehető egym ásutániság lehető v á l­ tozást, legalább belső szukcesszivitást és így szük­ ségszerű létkezdetet jelent. Az ősvalóság te h á t v á l­ to zh atatlan : m in t ilyen nem is kezdődhetett és nem végződhetik, de ta rta m a nem végtelen h o s s z ú , hanem még lehető eg y m ásu tán t is kizár, v agyis tel­ jesen egyszerű, az ősvalóság egész lé tta rta lm á t e g y ­ s z e r r e m agában foglaló ta rta m . Ez az örökké­

344

NEGYEDIK RÉSZ

valóság. M int örök, nem kezdődő, nem létesült való­ ságnak, az ősvalóságnak nincs, nem is lehet oka és term észetesen nem is kell, hogy legyen. A változó valóságot ez az ősvalóság nem időben előzi m eg: m e rt a változó valóság előtt nincs és nem lehet idő, hiszen sem a semmi, sem az örökkévaló, azaz időtlen ősvalóság nincs időben; üres idő önm agában pedig nincs és lehetetlen. T eh át a változó valóság nem az ősvalóság lé tta rta m á n a k egy időpontjában ered, am ely előtt — időben — az ős valóság a változó v a ­ lóság nélkül volt, azóta pedig vele e g y ü tt van. Az ősvalóságban előbb és később nincs, hanem az ősvalóság egyszerűen v an és tőle — nem belőle — ered a változó valóság és ezzel az idő egyszeri m eg­ h a tá ro z o tt kezdettel. Az ősvalóság nem a változó valóság előtt v an időben, hanem m agasabb rendű, m inden lehető időbeliséget egyszerű egységben á t­ fogó, örökkévaló ta rta m á v a l felette van. A változó valóság pedig a v á lto z h a ta tla n ősvalóságnak nem lehet fo ly tatása, sem része, sem részének fo ly tatása, m ert akkor a v á lto z h a ta tla n ősvalóság m á r nem volna v á lto z h a ta tla n és íg y lehetetlenné válnék. T e­ h á t a változó valóság nem az ősvalóságból, csupán tőle, léterejétő l ered és egyszerűen, őseredeti műdön, azaz „a sem m iből“ lesz. H a m á r m ost a változó valóságot világnak, a válto zh atatlan , abszolút ősvalóságot Istennek ne­ vezzük, akkor eddigi eredm ényeink m in t lehetetlent k izá rn ak b árm ely Iste n nélküli világot, pl. egy tisz ta m a te ria lis ta v ag y m ásféle a te is ta álláspontot, v a la ­ m in t m indenféle p a n te ista és p a n e n te ista felfogást, am ely szerint a változó v ilág i valóság az Istenséggel vagy annak egy részével azonos, illetőleg belőle, lé t­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

345

tartalm áb ó l szárm azik. Viszont szükségszerűen m eg­ állap íth ató , hogy a változó valóságnak van egy első kezdete, v alam in t egy v á lto z h ata tla n ősoka, am ely nem úgy hozza létre, hogy h a tá sá b a egészen vagy részben átm egy, hanem h a tá s á t m in t egy új, m ásik tá rg y a t önm agával szemben őseredeti módon á llítja , létesíti. Ezzel im m ár a változás ősténye alapvető ok­ sági viszonyokhoz, m in t szükségszerű előfeltevései­ hez is elvezetett és így m ost m ár teljes egészében felveti az okság problém áját. M it tu d h a tu n k meg e r­ ről? 762. A z okság elve. Az okságról egyelőre an n y it tudunk, hogy a semmi nem lehet ok, nem okozhat sem m it; éppen ezért az okozatnak nem is lehet több létta rta lm a , m int az oknak, m ivel akkor az okozat egy részének a semmi volna az oka. A zt is tudjuk, hogy a változó valóság ősoka a v á lto z h ata tla n való­ ság, am ely azt nem önm agából, hanem léterejével ős­ eredeti módon a semmiből hozza létre; ilyenkor p er­ sze nem a semmi az ok, nem ettől jön létre a hatás, hanem a v á lto z h ata tla n ősvalóságtól. Ezek u tá n azt is m eg állap íth atju k , hogy puszta logikai elv vagy m atem atik ai form ula nem hoz létre sem m it, nem okoz sem m it. Az azonosság elve nem okoz sem m it, csupán keretei között jön létre és v á l­ tozik m inden — h a létre jön vagy változik. A g ra v i­ tációs törvény m int m atem atikai-fizikai form ula m aga sem m iféle gravitációs jelenséget, m ozgást nem idéz elő, csupán szerinte folyik le m inden g ra v itá ­ ciós jelenség, — h a létrejön, h a lefolyik; a g ra v itá ­ ciós törvény nem e jti le a követ, ez csupán szerinte esik, — h a leesik. M inden valóságos hatás, változás,

jelenség, létrejövő állapot oka csakis valamely való­

346

NEGYEDIK RÉSZ

ság lehet, am ely okoz, létesít, válto ztat, h a t; logikai elv v ag y m ate m a tik a i fo rm u la pedig nem okoz, hat, létesít, v á lto z ta t sem m it. H a m á r m ost az ok h a tá s á t létre k e l l hogy hozza, sem el nem h a g y h a tja , sem m ást v agy m ás­ képen nem hozhat létre, azaz pl. nekem a B b e tű t le kell írnom , azt sem el nem hagyhatom , sem m ást nem tehetek helyette, akkor az ok — a példa eseté­ ben azt m ondhatni, az én kezem — a h a tá s létreh o ­ z ására m eg v an határo zv a, a r r a kényszerítve van. De a m eghatározó nem m ag a az okként szereplő v a ­ lóság, hiszen ez éppen az okozásra m eghatározva, sőt kényszerítve van, azt el nem h a g y h a tja , végre k e l l h a jta n ia , te h á t egy benne v ag y kívüle lévő, de más, további tényező h atáro zza m eg okozására. Ez a té ­ nyező nem lehet semm i, de nem lehet puszta logikai elv vagy m ate m a tik a i fo rm u la sem, m e rt az sem m i­ féle okozást nem k én y szerít ki, nem határo zza meg m a g á t az okozás létrejövetelét. T ehát az okot oko­ zására m eghatározó tényező egy további valóság, pl. a B-t leíró kezem m el szemben énem. H a m ár m ost az okozást m eghatározó, létrehozó további valóság m e­ g in t egyértelm űen m eg v an h a tá ro z v a az okozás lé t­ rehozására, v ag y is azt sem el nem h a g y h a tja , sem m ásképen nem h a jth a tja végre, hanem létre kell hoznia, akkor ez is m eg in t kényszerítve v an az oko­ zás létesítésére. Ez azonban m egint egy az okozást m eghatározó, létesítő tényezőt tesz fel, am ely nem lehet semm i, sem p u szta logikai elv v ag y m atem a­ tik a i form ula, hanem csak valóság. M indaddig, am íg az oknak az okozást létre kell hoznia, am íg a h a tá s létesítésére egyértelm űen m eg van határo zv a, azt nem h a g y h a tja el vagy m á s íth a tja meg, további

ÁZ EMBEE VILÁGHELYZETE

347

m eghatározó tényezőt kell keresni. De h a m indegyik tényező ilyen, akkor nincs önm agától m eghatározó, teh át az okozást tényleg m egindító tényező, nincs igazi oka, fo rrá sa a h a tá s létrejövetelének, te h á t ez nem is jöhet létre. M ár pedig létrejönnek hatások és, am int tudjuk, nem is ók nélkül, m aguktól \ hiszeil m indén keletkezésnek valóságos és m inden változás­ nak legelső v álto zh atatlan okkal kell bírnia. Az oko­ zás pedig lehetetlen, h a nincs egy ok, am ely m ár tényleg önm agában oka, m egindítója az okozásnak és h atásn ak : ahol egy ilyen ok sincs, az okozás és az okozat is lehetetlen. Az okozásában m egkötött ok pe­ dig okozásának további okát igényli. T eh át kell lenni legalább egy legelső oknak, am ely h a tá sá n ak lé tre ­ hozásában nincs egyértelm űen m eghatározva, azt létrehozhatja, de el is h a g y h a tja, av ag y m ást, illető­ leg m ásképen hozhat létre. Az ilyen ok valóban ö nm a g á t ó l hozza létre h a tá sá t, létrehozásának n i n c s t o v á b b i m eghatározó tényezője, azaz oka. Ez e lin d íth a tja az okozást. L e g a l á b b egy i l y e n e l s ő oknak kell lennie ott, ahol van oko­ zat, keletkezés, változás. Ámde valójában m inden tényezőnek, am elyet az ok név m egillet, am ely létesít, ilyennek kell lennie; különben csupán eszköze, szerszám a a létesítésnek, nem oka, nem forrása. Nem a kezem az oka a B betű leírásának, hanem esetleg énem, h a nincs r á kénysze­ rítv e; kezem csak eszköze e leírásnak. Az olyan ok azonban, am ely h a tá s á t létrehoz­ h atja, de el is h a g y h a tja, ezt vagy azt, így vagy úgy hozhatja létre és a m eghatározás a la p ja csupán ő m aga, benne van, s z a b a d ; és okozása szabad, azaz több m egvalósítás között való választást, vagy

348

NEGYEDIK KÉSZ

legalább is ennek lehetőségét m indig m ag áb an fog­ la lja . M inden változás, keletkezés, h a tá s te h á t legalább e g y s z a b a d , választóképes okot tesz fel; de v aló jáb an m inden igazi ok ilyen kell, hogy legyen, az „okozásra k é n y sze ríte tt“ tényező csupán eszköze az okozásnak. Az okozás és az okozat pedig a m ag a egészében legalább is az első szabad ok okozása és okozata, te h á t létrejövetele avagy így-létrejövetele nem szükségszerű, hanem szabad, sőt — legalább lehetőségileg — szabadon választo tt. Ez ú jab b fontos és szintén szükségszerűen érvényes eredm ény az okság elvére vonatkozólag, am ely a v á l­ tozások sorának tételével teljesen összhangban áll; hiszen a szabad ok valam i egészen m ás, m in t v álasz­ to tt h a tá sa ; és a változások sora a la p já n n y e rt ok­ kal, éppen az első, te h á t legalább is emez egyetlen szabad okkal szemben szükségszerűen m ásnak, k ü ­ lönbözőnek m u tatk o zo tt h a tá sa , a változó valóság. Ámde az okság elvéről m ég egy teljesen exakt m eg állap ítás tehető, am ely az okság elvét azu tán m á r egészében pontosan és első p illa n a tra igen m eg­ lepő alak b an h atáro zza meg. A hétköznapi életben, v a la m in t a tudom ányban k ia la k u lt okságfelfogások á lta lá b a n három féle o k sá g fa jtá t ism ernek. Ezek sze­ r in t az ok v ag y benne v an h a tá sá b an , m integy a la tta , m élyén: ilyen volna az állat, sokak szerint az em ber v ag y a Föld, a v ilág l e l k e , e g y általáb an ilyen az aristo telesi lélek, kivéve az em beri lélek cse­ lekvő észerejét; ez az ok h a tá sá b a n bennrejlő, im m a­ nens ok és az ilyen oksági viszony im m anens okság volna. E lképzelhető azután, hogy az ok a h a tá sá n túl, r a jta kívül v an : ilyen lehetne az énem egy külső cselekvésem m el szemben, ilyenek az aristo telesi csil-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

349

lagszellemek, ilyen a v ilágterem tő Isten, ilyennek bizonyult valóban a v á lto z b ata tla n ősvalóság a v á l­ tozó valósággal szemben, am ely sem nem folytatása, sem nem része, vagy m egnyilvánulása azaz szintén egy fajta, lényéhez hozzátartozó része; ez az ok h a ­ tásáv al szemben transzcendens, az oksági viszony transzcendens okság. És végűi elgondolható, hogy az ok sem nem im m anens, sem nem transzcendens, h a ­ nem h a tá s á t egyszerűen megelőzi és beléje esetleg egyszerűen átváltozik, átm egy; a h a tá s azu tán m e­ gint további h atásb a m egy á t stb.: ilyen oksági v i­ szonyt tételez fel az ú jk o ri term észetfelfogás a te r ­ m észeti jelenségek, mozgások, energiák között, am e­ lyek e szerint egym ás okai és hatásai, egym ásba m ennek á t a causa aequat effectum elve alap ján . Az ilyen okság m integy átm egy az okok és okozatok láncolatán, ezért átm enő vagy tra n z itív okságnak szokás nevezni; m ivel pedig lefolyása á lta lá b a n m e­ chanikai elvektől szabályozottnak tű n ik a term észet­ ben, m echanikai okságnak is m ondják. Többféle ok­ ság valóban nem képzelhető: m ert az ok a h a tá sá b an vagy benne van, vagy kívüle; és h a kívüle van, vagy teljesen kívül m arad ra jta , vagy átm egy bele, m aga változik h atásáv á, vagy legalább is a h a tá s létrejövetelekor eltűnik. A kérdés inkább az, v ájjo n m indhárom elképzelhető okviszony tá rg y ila g lehet­ séges-e? És h a nem, m elyik lehetséges és m elyik le­ hetetlen? T e g y ü k f e l , hogy a változások sora valam ely tag ján ak , azaz egy keletkező valóságnak, jelenség­ nek, állapotnak l e h e t olyan oka, am ely h a tá sá n ak létre jövetelekor részben vagy egészen m egszűnik; a k á r azért, m ert h a tá sá b a átm egy, átalak u l, a k á r

350

NEGYEDIK RÉSZ

m ert a h a tá s létre jövetelével az ok lé tta rta lm a , lé t­ ereje csökken, illetőleg m egszűnik. H a te h á t lehet­ séges, hogy v alam ely valóság, pl. jelenség v a g y á l­ lap o t létrejövetelekor oka részben v ag y egészen m eg­ szűnik, akkor az ok is, m in t részben vagy egészen m egszűnő, éppen v á l t o z ó v a l ó s á g é s í g y l é t r e j ö t t . M int ilyen az ok is létrejövő valóság, esetleg jelenség v ag y állapot, és az előbbi elv a la p ján m egint lehetséges, hogy olyan oka van, am ely a h a ­ tás — v agyis a későbbi ok — létrejövetelekor rész­ ben v ag y egészen m egszűnik. Ám de ez az újabb ok m in t részben v ag y egészen m egszűnő m egint csak lé tre jö tt és szintén hasonló okkal b írh a t. És íg y to­ vább. L á tju k , hogy i tt a tra n z itív okság esetével á l­ lunk szemben. Ámde azt is lá tju k , hogy m ivel az ok olyan, hogy h a tá sá n a k létre jövetelével részben vagy egészen m egszűnbetik, m ag a is létre jö tt és hasonló okkal b írh a t; és m inden ilyen ok, m in t létesülő való­ ság, hasonló, őt megelőző okkal b írh a t. Ez azonban azt jelenti, hogy bárm ely változó valóságnak lehet őt megelőző változó valóság-oka és íg y m indig ú jabb és ú jabb megelőző okok lehetségesek ez elv alap ján , am ely az okot h atásához hasonló, változó valóságnak k o n stitu álja . De ez azt jelenti, hogy á llítju k a kezdet nélküli ok- és változássor lehetőségét. M ár pedig a kezdet nélküli változássor lehetetlensége igazolva van. F eltevésünk te h á t beleütközik egy szükségsze­ rű en igazolt tételbe és ezért nem á llh a t m eg: vagyis lehetetlen, hogy a változó és íg y keletkező v aló ság ­ nak — jelenségnek, állap o tn ak — á l t a l á b a n olyan oka lehessen, am ely h a tá sá n a k létrejö v etele­ kor részben v a g y egészen m egszűnik. H a ez á lta lá b a n lehetetlen, akkor m ég azzal a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

351

feltevéssel lehetne m egpróbálkozni, hogy m indegyik változó valóságnak lehet ug y an megelőző és létrejövetelekor részben vagy egészen m egszűnő valóság­ oka, kivéve az első változó valóságot. E nnek ilyen oka m ár nem lehet és ezért az ilyen tra n z itív okságelv nem is általáb an , k o rlá tla n u l érvényes. M inden­ esetre különös feltevés, hogy bárm ely változó való­ ságnak lehet ilyen jellem zett oka — nevezzük mulandónak — csak az elsőnek nem, b á r az is változó valóság, m int a többi. M ivel azonban első, talá n m eg­ áll az újabb feltevés. Igen ám , de a változások so rá ­ nak az elve csupán azt á lla p ítja meg, hogy e sor kezdettel bír, de nem határozza meg közelebbről tényleges véges nag y ság át. íg y az első változó való­ ság a változás-elvtől nincs konkréten m eghatározva. Ez még nem volna baj feltevésünk szem pontjából. De az m ár baj, hogy nem is lehet így m eghatározva. M ert legalább az első ok szabadságának az elve m eg­ á lla p ítja , hogy a szabadon létesített h a tá sn a k nem kellett létesülnie, vagyis a változások sorának egy állapota, ta g ja sem szükségszerűen létezik és a k á r­ hány elm aradhatna, bárm elyik lehetne első: az ősok a változó valóságot — legalább is a fizikai, an y ag i változó valóságot — egy m ásik világban m ai állapo­ táv a l is létreh o zh atta volna, elvileg, a logikai és m e­ tafizik ai lehetőség tekintetében a m ai állapot is le­ hetne a legelső a változások sorában. V agyis m i n d ­ e g y i k állap o ta a változások sorának l e h e t n e legelső. M ivel pedig az újabb feltevés szerint leg­ alább az egy legelső állapotnak n e m l e h e t m ú­ landó oka, első állapot pedig akárm elyik, m indegyik lehetne, egyik állapotnak, a változássor egyik ta g ­ já n a k sem lehet m úlandó oka, m ert ez vagy a váltó-

352

NEGYEDIK RÉSZ

zássor szükségszerű kezdetének, v agy az első ok szükségszerűen felveendő szabadságának igazolt el­ vébe ütköznék. T eh át ú jabb feltevésünk sem á llh a t meg. V égül még egy m entő-tétellel lehetne m egpró­ bálkozni a m úlandó okok lehetőségének a m egalapo­ zására. Ez így szól: a m úlandó, véges jelenségeknek lehet u g y a n véges okuk, de ez nem h a tá sa iv a l egy­ form a, megelőző jelenség v ag y állapot, hanem egy a jelenségek m élyén m ű k ö d ő , v é g e s ta rta lm ú és m úlandó „term észet“, im m anens oktényező; ennek pedig m ár e g y á ltalá b a n nem lehet m úlandó, csupán örök-változatlan oka, m aga az istenség. Ez a tétel jobban m egvizsgálva nem következetes. H iszen azt á llítja , hogy a q m úlandó jelenségnek, állap o tn ak lehet m úlandó, véges Q oka, am ely azonban abban különbözik hatásátó l, hogy nem p u szta passzív á lla ­ pot, jelenség, hanem éppen aktív, hatóképes tényező, v agyis nem m úlandóságában, — abban, hogy megszűnhetik — hanem hatóképességében különbözik h atásától. E k k o r azonban csak az következik, hogy Q-nak is csupán olyan oka lehet, am ely h a tá sá tó l nem m úlandóságában, csupán hatóképességében k ü ­ lönbözik: v ag y is olyan ok, am ely létreh o zh at Q-t, m íg Q m á r csak q-t hozhat létre. Q oka, am elyet Q’-el jelölhetünk, azonban m aga is lehet a feltevés szerin t véges és m úlandó, csupán nagyobb h ató k é­ pességű Q-nál. U gyané szerint az elv szerint Q’-nek lehet olyan Q” oka, am ely m egint hatóképességben különbözik h atásátó l, v ag y is éppen Q’-et h ozhatja létre, m íg Q’ csak Q-t, Q pedig csak q-t, q viszont m ár sem m it sem létesíthet. V ilágos azonban, hogy ilyen módon nem az egym ás előtt, hanem az egym ás

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

353

fölött lévő m úlandó okok végtelen, azaz kezdetnél küli sorának l e h e t ő s é g é t á llítju k , és m egint csak beleütközünk az első változó valóság szükségszerűségét és m inden kezdetnélküli változó valóság lehetetlenségét állító igazolt elvbe. T ehát ez a m entő­ tétel is ta r th a ta tla n : m i n d e n k é p e n l e h e t e t ­ l en, h o g y v a l a m e l y v á l t o z ó v a l ó s á g n a k múlandó, vagyis olyan oka legyen, amely hatásának létrej öVételekor vagy után egészen vagy részben meg­ s z ű n i k , v a g y c s a k m e g is s z ű n h e t i k . M ert ez a legutolsó eset is kezdetnélküli változássor lehetőségére vezetne. T eh át b á r m e l y változó valóságnak csakis olyan oka lehet, am ely h a tá sá n ak létrejövetelekor sem részben, sem egészen nem szűnhet meg. Ez pedig egyrészt csakis olyan ok lehet, am ely h a tá sá n á l m ind létta rta lm á b a n , m ind lé tta rta m á b a n végtelenül gaz­ dagabb, m ert csak így nem m úlik el sem részben, sem egészen h a tá sá n ak létrej övetelekor, különben m egint a sem m itől lenne valam i. M ásrészt pedig ez az ok csakis olyan lehet, am ely nem s a já t lé tta r ta l­ m ából hozza létre h a tá sá t, különben lé tta rta lm á n a k az a része, am elyből h a tá sa lesz, a h a tá sb a átm enne és így az okban m egszűnnék, am i éppen lehetetlen­ nek bizonyult. V agyis az ok h a tá s á t csakis s a já t lét­ erejével egyszerűen létesítheti, de nem önm agából h ozhatja létre. Ez a belátás az okság elvére vonatkozólag döntő jelentőségű. M indenekelőtt m egállapítható, hogy vé­ ges ta rta lm ú és ta rta m ú h a tá sn a k legalább is poten­ ciálisan végtelen ta rta lm ú és ta rta m ú , azaz ta r ta l­ m ilag k im eríth etetlen és ta rta m dolgában elm úl23

354

NEGYEDIK RÉSZ

h a ta tla n okának kell lennie, de ez elegendő: m ert a k im e ríth ete tle n és e lm ú lh a ta tlan , potenciálisan vég­ telen valóságnak véges h a tá s létrejövetelével sem egészen, sem részben nem kell m egszűnnie, nem kell m egfogyatkoznia, hiszen létereje és lé tta rta lm a a vé­ ges hatáséhoz képest m inden véges ará n y o n tú l van. A ta rta lm i kim eríth etetlen ség és tartam b e li elm úlhat.atlanság különben egym ás feltételei, m e rt az el­ m úló valóság e g y ú tta l k im e rü lt és a kim erülő eo ipso m egszűnik, elm úlik. Az ilyen potenciálisan végtelen valóság te h á t m ár elégséges oka lehet egy véges v a ­ lóságnak, de legalább ilyennek kell lennie; ezen -kí­ vül h a tá sá b a sem részben, sem egészen nem m ehet át, azt csakis önm agától és nem önm agából h o z h a tja létre. Term észetes, hogy véges valóságnak a k tu á lisa n végtelen ta rta lm ú és ta rta m ú oka is lehet; de lehet p otenciálisan végtelen valóság-oka is. A p otenciálisan végtelen valóság m in t potenci­ ális csupán e lm ú lh a ta tlan , de szintén változó és fel­ tétlen ü l kezdődött: m in t ilyen m ag a is ok ra szorul. Ám de oka m egint nem lehet olyan, am ely h a tá s a létrejövetelekor részben v a g y egészen m egszűnik, k ü ­ lönben ennek ism ét hasonló oka lehet stb. és így az előbbi lehetetlenségbe ju tu n k . A potenciális végtelen valóság létesítésében pedig egy m ásik potenciálisan végtelen valóságú ok is kim erülne. E z é rt a p oten­ ciálisan végtelen ok-valóságnak is csak ta rta lm ila g és ta rta m ila g végtelenül gazdagabb, beléje á t nem menő oka lehet: ilyen pedig m á r csak az a k tu á lisa n végtelen ta rta lm ú és ta rta m ú valóság lehet. E fölött további ok, további végtelenszer gazdagabb valóság m ár nem á llh a t, de m in t a k tu á lisa n végtelen ta rta m ú valóság nem is lehet változó, a z ért nem is kezdőd­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

355

h e te tt és okra nem csak hogy nincs szüksége, de nem is lehet oka. Ez nem m ás, m in t a változás-sor ősoka­ ként k itű n t örök-változhatatlan ősvalóság, am elyben az okok sora végleg lezárul. Az okság elve ilyen módon rendkívül exakt és m eglepő alakot ö ltö tt: az ok a h a tá s létre jövetele­ kor sem részben, sem egészen meg nem szűnhetik, te­ h á t annál m ind létta rta lm á b a n , m ind lé tta rta m á b a n végtelenül gazdagabb kell, hogy legyen; h a tá s á t nem önm agából, hanem léterejével „sem m iből“ hozza létre. E nnek a la p ján a valóságnak különféle ra n g ja i adódnak: a véges, változó és így keletkező valóság m aga nem okozhat sem m it, m ert nincs n á la végte­ lenszer kevésbbé gazdag valóság; ez u g y an is a k tu ­ álisan végtelen kicsiny lé tta rta lm ú volna és így ön­ m agában nem á llh a t meg, sem m i; továbbá a véges valóság eo ipso m egszűnhetik, ilyen valóság pedig az okság igazolt elve szerint nem lehet ok, m ert h a tá ­ sának létrejövetele u tá n valam ikor m egszűnhetnék. A véges valóságnak legalább potenciálisan végtelen, k im eríth etetlen és e lm ú lh a ta tlan valóság az oka. Az ilyen potenciálisan végtelen valóságnak pedig, am ely m ár m aga is lehet ok, de még kezdődött, oka csakis az a k tu á lisa n végtelen ta rta lm ú és ta rta m ú ősvaló­ ság lehet; ennek m ár nem lehet oka, de ez m inden más, a véges valóságnak is lehet oka és m inden m ás valóságnak közvetetlen vagy — a potenciálisan vég­ telen valóságon keresztül — közvetett ősoka. Az a generális m egállapítás pedig, hogy az ok nem hoz­ h a tja létre h a tá s á t önm agából, s a já t léttartalm áb ó l adva annak létét, m egfelel am a régibb m egism eré­ sünknek, hogy a v á lto z h ata tla n ősvalóság a változó valóságot nem önm agából hozza létre, v a la m in t an23*

3 56

NEGYEDIK EÉSZ

nak, hogy az ok h a tá s á t szabadon v álasztv a létesíti: m ert a szabad létesítéssel a csupán az ok léterejével és nem lé tta rta lm á b ó l való létesítés kitűnően m eg­ egyezik. Az íg y m eg á lla p íto tt okságelv a tra n z itív okságot m in t leh etetlen t k iz á rja ; u g y a n íg y k iz á rja azon­ ban az im m anens okságot, m ert hiszen az ok csupán h a tá sá n á l végtelenül gazdagabb és azt nem önm a­ gából létesítő, azaz csakis lényegileg r a jta kív ü l és tú l lévő valóság lehet; m in t egyedül lehetséges a transzcendens okság m a ra d h á tra , am ely szintén igen szigorúan m eg v an h a tá ro zv a az á lta l, hogy egym ás fölött csupán három valóság á llh a t okvi­ szonyban, am elyek közül a legalsó ren d ű nem lehet ok, a közbülső am annak lehet közvetetlen oka, a leg­ felső pedig a közbülsőnek egyedül lehetséges, a leg­ alsónak szintén lehetséges oka és valam ennyinek közvetetlen v ag y közvetett ősoka. M indez ta lá n első p illa n a tra nagyon m eglepő; de a m élyebb szemlélődés a különben is szükségszerű érvénnyel n y e rt eredm ényt teljesen igazolja. H iszen az egyetlen szükségszerűen kikövetkeztethető ok, a v á lto z h a ta tla n ős valóság, a változó valóságon v aló ­ ban kív ü l álló, azt nem önm agából, hanem önm agá­ tól létesítő, és an n ál m in t örökkévaló végtelenül gaz­ dagabb ok. Az egyetlen valóság pedig, am elynek ok­ m i v o ltá t közvetetlenül tap a sz ta lju k , s a já t énünk: ez pedig h a tá sa it, pl. e lh atáro zásait, képzeteit, gondola­ ta it nem önm agából, m in t énjének részeit hozza létre, hanem a k tu sa i ú tjá n önm agával szem beállítja, egyszerűen létesíti, nem m in t én darabokat, hanem m in t az éntől különböző tu d a ttá rg y a k a t. E létesí­ tésben szabadnak tu d ja önm agát az én; és végül a

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

357

létesítéssel sem m iképen sem lesz kevesebb, hanem inkább több, gazdagabb tu d a tta rta lm ú és in ten zí­ vebb énerejű, m ert közben m ag a is jobban a k tu a liz á ­ lódik. Énünk te h á t tökéletesen m egfelel a közbülső valóság-ok követelm ényeinek: aktív, legalább gon­ dolatokat stb. létesítő, te h á t ok; de változó, teh á t kezdődött, azaz csupán potenciálisan végtelen lehet; viszont valóban ilyen, m ert m in t ok szükségszerűen legalább potenciálisan végtelen, am ivel e g y ú tta l az én elm úlhatatlansága, azaz az egyéni én, a lélek h a l­ h a ta tla n sá g a is szükségszerű igazolást n y e rt; kim e­ ríthetetlenségét tevékenységében, am ely á lta l nem fogy, hanem inkább nő, különben is átéli, átérzi; h a ­ tása it szabadon és nem önm agából m in t éndarabo­ kat, hanem ak tu sai ú tjá n léterejével, m in t vele szemben álló és tőle különböző tá rg y a k a t hozza létre. Az egyetlen közvetetlenül tap a sz ta lt okvalóság teh á t tökéletesen m egfelel a potenciálisan vég­ telen okvalóság okságelve-követelte m ivoltának és a potenciálisan végtelen valóságot m in t reális és m eg­ valósuló létlehetőséget m u ta tja be; az u g y anettől az okságelvtől követelt elsőrangú ok pedig a változás­ sor szükségszerű ősokának felel m eg tökéletesen. Ezen kívül a behatóbb term észetszem lélet, e g y á ltalá ­ ban a külső tap asztalás sem m iképen sem a r r a vall, hogy a változó valóság m úlandó jelenségei, állapo­ tai okozzák egym ást: ezek csak egym ás u tá n követ­ keznek, sokszor igen szabályszerűen, am iből azonban H ume nak e tekintetben teljesen helytálló k ritik á ja szerint egym ásból-keletkezésük korántsem folyik. Valóban, az idegen em beri hatásokban a m agunké­ hoz alap jáb an hasonló én kifejeződését ra g a d ju k meg, a term észeti jelenségek d in am ik á ja pedig,

358

NEGYEDIK RÉSZ

a m in t m á r lá ttu k és csak h am ar ú jr a belátju k , a jelenségek mögött álló a ktív erőté­ n y e z ő k r e u t a l : nem az eső kő egyik esésfázisa az o k a a következőnek, hanem a „ g ra v itá c ió “, a g rav itáció s erő; az egyes szakaszok a következőknek csupán bizonyos értelm ű feltételei, nem okai, és v a ­ lam ennyien közös h a tá sa i az e m líte tt „m ögöttük álló“ g rav itáció s erőtényezőnek. M inden ok te h á t legalább k im e ríth ete tle n és elm ú lh a ta tla n , szabadon létesítő, h a tá sá b a á t nem m enő valóság: ez pedig n y ilv ánvalóan, m in t szabad, éppen akaró és tudatos, szellem i valóság, szellem i erő. T ényleg ilyen a m i énünk, az em ber lelki életé­ nek, a m in t m ost m á r tu d ju k , valóban szabad, szük­ ségszerűen k im e ríth ete tle n és e lm ú lh a ta tlan , azaz h a lh a ta tla n , teljes tu d a tú m agva, fo rrá sa és alap ja, az egyéni én. Az ős-ok pedig örök-végtelen, szabadon létesítő, azaz szintén szellem i valóság, egyetlen és egyéni, azaz kon k rét valóságú ős-én, te h á t szemé­ lyes ős-szellem, Isten. M ind ez, egészen az okság elvének v alam ennyi követelm ényéig, v ag y is az előző bekezdés kezdetéig m in t szükségszerű előfeltevés adódik a változás őstényéből. Ámde a szabadon létesítő ok tu d ato sság a is igazolható: úgy és annyiban, m e rt h a nem volna tudatos, tu d a tta la n szabadsága csupán teljesen vé­ letlen ide- v a g y odaesésében n y ilatk o zh atn ék meg. E k k o r azonban annak, hogy ide- v ag y odaesés való­ ban bekövetkezzék, v alam i e lin d ító ján a k kellene lenni, ez pedig csak v alam i a szabad okban m űködő, de vele egybe nem eső „ tú lsú ly “ lehetne, am i ú jra a szabad ok m egkötését és további okkeresés szüksé­ gességét jelentené. H iszen a teljesen vak ok, h a sza-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

359

bad volna is, önm agától nem „eshetnék sem jobbra, sem b a lra “, m ár pedig tevékenysége csak ilyen „vak­ esés“ lehetne; viszont tudatos ok dönthet szabadon és tudatosan, b árm ilyen k o n k rét tu dással szemben is, de nem m inden tudás, azaz tudatosság nélkül. T ehát a szabad oknak tu d ato sn ak kell lennie és m in t ilyen azonos az aktív, alan y i szellem fogalm ával. M int önálló ok-valóság pedig, — am elynek m indig van sajátos ta rta lm a és így sz in g u la ritá sa is 1— eo ipso individuális, „konkrét egyedi“ ez az a lan y i szellem, am ely önálló okvalóságában személy, személyes, a k ­ tív, szabad ok és tu d a tfo rrá s: ez pedig éppen az, am it énnek nevezünk és ta lá ltu n k ; tudatos és szabad léte­ sítő ereje az a k a ra t. 763. A fizikai világ valósága és az anyag léte. V áltozást m in t őstényt tap asztalu n k ; ebből Iste n m in t v á lto z h ata tla n szabad ősok, v a la m in t a változó valóság első kezdete szükségszerű előfeltevésekként kifejthetők. A zután az okság elve nyerhető; ezzel pe­ dig összhangban van önlétünk ta p a sz ta la ti ősténye is. Önm agunk ta p a sz ta la ti ősténye, am elyből Szent Ágoston, m ajd Descartes filozofálása joggal indul el, önm agunkat m in t tu d atosan tevékeny — kétel­ kedő, gondolkodó! — valóságot tartalm a z z a: tu d a to ­ san tevékeny és változó voltunk ta g a d h a ta tla n ; ez­ zel pedig az okság elvének m egfelelően önm agunkat nem csak m int valóságot és pedig éppen tu d ato san te­ vékeny és változó valóságot ra g a d ju k meg, hanem eg y ú ttal m int potenciálisan végtelen, k im e ríth e te t­ len és elm ú lh atatlan , szabad szellemi okvalóságot. 1 L. a 664. és a következő pontok fejtegetéseit, va­ lam int a B ö l c s e l e t i al a p v e t é s idevágó részeit

360

NEGYEDIK KÉSZ

E nnek m in t változó valóságnak szükségszerű előfel­ tevése, szükségszerű oka Isten. Ámde m i v an még ra jta m , a velem köz vetetlenül ad o tt változó valósá­ gon és változó, tudatos, tevékeny okvalóságon, v a la ­ m in t Istenen, változó m ivoltom szükségszerű okán kívül? Az egész világ, engem nem szám ítva, hangzik az egyszerű válasz. S ez a válasz bizonyosan helyes is. A benne fo g lalt k ü lv ilág léte a n aív em ber szá­ m á ra a legbizonyosabb valóság, szinte s a já t m agánál és á lta lá b a n Iste n v alóságánál is bizonyosabb. P edig ez v aló jáb an nincs íg y : ezt ném i m eggondolással könnyen b e lá th atju k . M ert hiszen ez a v ilág szá­ m om ra az úgynevezett külső tap a sz ta lás ú tjá n van ad v a: a szem léleti valóságon keresztül, am ely ne­ kem egy térbeli, fizikai v ilágot prezentál. Ámde m á r a h a rm a d ik rész vizsgálódásaiból tu d ju k , hogy voltaképen nincs k rité riu m , am ely a szem léleti való­ ságot a csupán elképzelttől elm életileg teljes bizo­ nyossággal m egkülönböztetné. F elv eth ető az a k é r­ dés, v á jjo n az egész szem léleti világ o m at nem csak álmodom-e, úgy hogy nincs több rea litá sa , m in t kép­ zeleti képeim nek, álm aim nak, am elyeknek, legalább is szem léleti értelem ben, nem felel m eg ra jtu k tú l lévő valóság? E zt a kétséget az a m egfontolás sem o sz la th a tja el teljesen, hogy m á r a kérdés, m egfelel-e valam ely külső valóság a szem léletnek v ag y nem, különbözik-e a szem léleti kép a képzeletitől vagy nem, m ag áb an re jti a különbség és ezzel a kü lv ilág elism erését. M ert hiszen a kérdés felm erülhet azon az alapon, hogy a szem léleti tá rg y a k rám bizonyos kényszerítő h a tá ssa l v a n n a k : az ütés, pörkölés, a szájam b a k e rü lt sós víz, a m ellettem eldörrenő fegy-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

361

ver zaja m integy rám kényszerítik m ag u k a t és azért igen valószínűvé teszik a reám ható külső tá rg y fel­ tevését. Ámde álm aim ban is v annak hasonló élm é­ nyeim ilyenféle külső h a tá s nélkül. H á th a az egész szem léleti világ és sokszor kényszere csupán s a já t énem tu d a ta la tti dinam izm usának h atása? A kétség teh á t fen nm aradhat. A m int tu d ju k , az álom képzet, a hallucináció és a szem léleti kép legbiztosabb m eg­ különböztető vonása az, hogy az álom világ nem il­ leszkedik bele logikusan éber, cselekvő, szem léleti és gondolati, akarati-érzelm i életünk rendszeres és kö­ vetkezetes, em lékezetileg jól összekapcsolt és sokban előre láth a tó folyam ába. Ámde h a valak i logikusan és következetes rendben álm odnék, hogyan különböz­ tetné m eg álom v ilá g á t a szem léletitől? H iszen még reflexió is lehet az álom ban. És m eglehetősen logi­ kusan álm odok is vannak. H a te h á t v alak i azt á l­ lítja , hogy az egész ta p a sz ta la ti v ilág csupán az én rendszeres elképzelésem, elm életileg szükségszerűen meg nem cáfolható. A tisz ta szolipszizmus g y ak o r­ la tila g abszurd, de elm életileg csupán Isten, az ab ­ szolút ősvalóság létének fel nem vétele j u tta tja szük­ ségszerű ellentm ondásba a szolipszistát; m inden m ást énje tu d a ta la tti régióiból felfakadó elképzelésnek ta r th a t; utó végre valaki álm ában még birkózik és vitatkozik is képzeletszülötte a la k jaiv a l. És az a szél­ sőséges m isztikus, aki az egész világ i tap asztalásb an egyedül Istennek reá való h a tá s á t lá tja , elm életi szükségszerűséggel meg nem cáfolható: a külvilág szigorú elm életi szem pontból nem közvetetlenül, csu­ pán szem léleti élm ényeim en keresztül van szám om ra adva és ezek lehetnének képzeleti élm ények, v a la ­ m int az egyedül szükségszerű létű ősvalóság rám

362

NEGYEDIK RÉSZ

g yakorolt h a tá sa in a k eredm ényei is. Persze, hogy m indkét álláspont g y a k o rla tila g abszurd, m ert g y a­ k o rla ti tek intetben a kü lv ilág közvetetlenül ad o tt hatóképességem szám ára, éppen m ert én közvetet­ lenül h atok rá ; de elm életileg nem ragadom meg közvetetlenül, csupán lelki élm ényeim en keresztül, rá való közvetetlen g y a k o rla ti h atáso m at is. E lm életi­ leg te h á t a k ü lv ilág léte csupán óriási valószínűség­ gel á llíth a tó , am ely m ellett a szélső m isztikus és a szolipszista á llá sp o n tja egyszerűen elhanyagolható. A fizikai, azaz „külső“, szem léleti tap asztalással m eg ra g ad o tt valóság rám g y a k ra n szinte kényszerítőleg hat, m ásrészt igen rendszeresen jelenik m eg ta ­ pasztalásom ban; g y a k o rla tila g m indig elism erem , szám olok vele, felhasználom , h a tn i akarok rá, köl­ csönös érintkezésben vagyok vele: a rendszeres ta ­ p asztalás a n y a g á t szolgáltató valóság, am elyet e rendszeressége a la p já n a képzeleti, álom béli valóság­ tól m eg tudok különböztetni és sokszor előre ki tu ­ dok szám ítani, kellő k ritik á v a l tekintve m ind h é t­ köznapi, m ind tudom ányos igényeink szám ára a ta ­ pasztalásom on tú l lévő, tőle lényegében független tá rg y i valóság elégséges k rité riu m a iv a l bír, a m in t m á r Leibniz m eg állap ítja. M ilyen term észetű m á r m ost ez a ra jta m kívül lévő változó v ilág i valóság? T apasztalásom szerint a térben jelenik meg. V ájjon önm agában is térés v ag y v alam i önm agában is térés valósággal kapcso­ latos? E zt ta g a d ja a Berkeley-iéle álláspont, am ely szerin t térés valóság, te st nincs, a térés tap a sz ta lás csupán önm agukban töretlen szellem i lények, Iste n és a te re m te tt szellem ek reám való téretlen h a tá sá n a k eredm énye. K ant szerint is a téresség csupán a fel­

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

363

fogó alan y szem léleti form ája és a benne m egjelenő érzetanyag m ögött lévő D ing an sich-hatás nem té ­ rés, am int a D ing an sich sem az. Leibniz szerint pe­ dig a térés testiség ra jtu n k kívül is fennáll ugyan, de nem önm agában, hanem csak m in t „jól m egala­ pozott“ jelenség, m in t az önm agában töretlen és tes­ tetlen szellemi jellegű m onas önállótlan, de tá rg y i m egnyilvánulása. A B erkeley—K ant-féle felfogásnak ellene mond az a tu d at, hogy a térés ta p a sz ta la ti valóság téres­ sége is m int tárg y i, eredetileg tőlem függetlenül fel­ m erülő vonás adódik, am elyet én csak m egragadok és azután esetleg tovább alakítok térszem léleti képes­ ségemmel. Sőt, a térés testek nagyon is térés testisé­ gükkel h a th a tn a k reám , am ikor pl. egy tégla fejbeüt. Ámde egy fontos elvi m ozzanat egyenesen leh etet­ lenné teszi a térés valóság szu b jek tiv itásán ak a ta ­ nát. Ez pedig az okság elvének az a m egállapítása, hogy az ok m indig végtelenszer gazdagabb h a tá s á ­ nál: ez k iz á rja egyrangú, vagyis nem végtelen k ü ­ lönbséggel bíró lények közvetetlen eg y m ásrah atását. M ert a reám m int potenciálisan végtelen lényre való hatás, am ely potenciálisan végtelen m ivoltom ban idéz elő változást, n yilvánvalóan végesen túli, poten­ ciálisan végtelen m ár m int h a tá s: ennek pedig csakis ak tu álisan végtelen oka lehet. R eám te h á t csak Isten h a th a t közvetetlenül, m ás, csupán pontenciálisan végtelen valóság nem : ha te h á t a térés valóság csu­ pán bennem térésén m egnyilvánuló a la k ja egy ön­ m agában téretlen valóság töretlen rám h atásán ak , akkor e h a tá s oka c s a k i s Isten lehet és ezzel viszszaju to ttu n k a szélsőséges m isztikus álláspontjához. E g y általáb an , am int láttu k , a véges valóságok

364

NEGYEDIK RÉSZ

passzívak, nem h a th a tn a k ; az a k tu á lisa n végtelen v a ­ lóság egyetlen; csupán potenciálisan végtelen való­ ság lehet a k tív is és több is. Ezek éppen tere m te tt szellem i lények. Ezek pedig valam ennyien potenciá­ lisan végtelenek, azaz e g y ra n g ú a k lévén, egym ásra közvetetlenül nem h a th a tn a k , kölcsönhatásuk csakis közvetett lehet. K ö zvetítheti Isten, aki valam enn yire h a th a t; de ekkor csak Iste n h a t és voltaképeni köl­ csönhatásról nem beszélhetünk. És közvetítheti egy e lényeknél alacsonyabb ran g ú , vagyis véges való­ ság, am elyre am azok e g y a rá n t h a th a tn a k : az ilyen hatásközvetítő valóság azonban csakis véges és ez­ zel passzív lehet; továbbá önálló, önm agában és nem v alam ely m agasabb ran g ú , szellem i lényben fenn­ álló valóságnak kell lennie, különben m egint nem le­ hetne rá potenciálisan végtelen hatóerővel h atni. Ezzel a b elátással igen sokat ny ertü n k . H iszen látszólag pontosan ilyen valóság szolgál a fizikai v i­ lág a la p jáu l. M ert hogy a térés testiség csupán önállótlan, b á r tá rg y i m eg n y ilv án u lása legyen téretlen szellem i lényeknek, m egint lehetetlen. M ár az, ho­ g yan n y ilv á n u l m eg tére tle n szellem m in t térés test, é rth etetlen és m e g m a g y ará z h ata tla n ő srejtély volna. Továbbá az önállótlan testiség az e g y ra n g ú szellemi lények közötti köl­ c s ö n h a t á s t m e g i n t l e h e t e t l e n n é tenné, m ár pedig több a k tív szellem i lény csakis egy ra n g ­ ban, m in t p otenciálisan végtelen lehetséges; hiszen csupán véges, potenciálisan végtelen és a k tu á lisa n végtelen valóság lehetséges, ezek közül pedig csak a középső f a jta tesz több a k tív szellem i lén y t lehe­ tővé. L eibniz sz erin t a m onasok valóban nem is h a t­ n ak eg y m ásra: de ezzel az egész v ilág m i n t e g é s z

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

365

illuzórikus és az olyan m onasok létéről, am elyekre sem én nem hathatok, sem ők reám , sem m ind közö­ sen valam i h a rm ad ik ra, nem tu d h ato k term észetes úton és felvételük m erőben önkényes spekuláció. Az­ u tán pedig a testi világ m int testi, vég nélkül oszt­ ható: bárm ilyen kis véges része még k ite rje d t és így van, triv iá lisa n szólva, „bal fele és jobb fele“, vagyis a logikai és m etafizikai lehetőség szerint tovább osztható, ha tényleg talá n nincs is m egosztva. V ég­ telen kis testrészecske, am elynek nincs kiterjedése, pedig m ár m int test nem valóságos és így nem is a l­ kotó eleme, nem része a testnek: ez te h á t vég nélkül osztható, elem telen és m égsem egyszerű valóság, azaz m indig potenciális összetétel. Ebben nincs semm i le­ hetetlen, az egész test m in t vég nélkül osztható, po­ tenciális összetétel valóságos, a m in t a térés világ ta ­ pasztalása is m u ta tja . M ivel pedig a testnek végső eleme nincs, szabadon léte sített és m indig osztható h atásn ak pedig bárm ekkora része egym agában, a többi nélkül is valóságos lehetne, ezért nincs a te st­ nek olyan im m ár egyszerű, végső, m egosztva m ár nem lehetséges része, am ely e g y — önm agában te r­ mészetesen o szth atatlan — m onashoz volna m in t en­ nek m egnyilvánulása hozzárendelhető: hiszen b á r­ m elyik d a ra b ja még m egfelezhető és m indegyik fele külön is fen n állh at és így külön m onast igényelne. Leibniz testfelfogása teh á t szintén ta rth a ta tla n : az anyagi folyam atok különben is a r r a vallanak, hogy nem m ereven egyes m onasokhoz kö tö tt és azoktól el nem választható, önállótlan m egnyilvánulásokkal kapcsolatosak, hanem valam ely önálló térés valóság cserélését, á tad ását, k ö rfo rg á sá t jelentik. A szerves lénybe felvett szervetlen anyag, a m acskától m eg­

36 6

NEGYEDIK RÉSZ

em észtett egér teste egyszerűen új fizikai csoporto­ sulásokba, az a n y ag a test új szervezeteibe m egy á t: ez azonban csak önálló an y ag i valósággal lehetséges. M indkét elképzelhető felfogás, am ely a külső v i­ lág létét az önálló térés valóság tag a d á sáv a l a k a rja összekapcsolni, lehetetlennek bizonyult: h a a külső világ, a m in t azt óriási elm életi valószínűség és g y a­ k o rla ti bizonyosság igazolja, valóban létezik, a k k o r szükségszerűen önálló térés valósággal kell kapcso­ la tb a n állan ia, am ely m in t térés vég nélkül osztható. M int vég nélkül oszthatónak nincs egyszerű része, eleme és ig y nem lehet benne a k tiv itá s fo rrá sa : h i­ szen m inden d a ra b ja tovább osztható és nincs olyan, am ely e g y a k tu st hordozhatna. Ez az önálló térés valóság — nevezzük m etafizik ai a n y a g n ak — teh á t vég nélkül osztható, passzív potenciális összetétel: p asszivitásával, önálló való ság áv al m egfelel a po­ ten ciálisan végtelen lények kölcsönhatásának le­ hetőségére igén y elt közegnek, végtelen osztható­ sága pedig a rá h a tá s, a vele való m űködés m ond­ h a tn i ideális tá rg y á v á a v a tja . A tap a sz ta lás és a belőle vonható szükségszerű m etafizik ai visszakövetkeztetések eredm ényei teh á t a legteljesebb összhangban v an n ak és m egint igen m eglepő eredm ényre vezettek. Az e g y fa jtá jú lények­ nek azelőtt, felületes elgondolással, g y a k ra n egyedül lehetségesnek ta r to tt e g y m á srah a tása lehetetlen; csakis végtelen különbséget m utató, teh á t sem m i­ képen sem e g y fa jtá jú lények között á llh a t fenn ok­ viszony; és éppen a passzív, térés an y ag és az aktív, téretlen szellem i lény között lehetséges az utóbbi h a ­ tá sa az előbbire, m íg test testre és eg y ra n g ú szellem i lény a m á sik ra nem h a th a t.

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

367

íg y teh á t szükségszerűen fennáll az ak tu álisan végtelen, v á lto z h ata tla n isteni ősszellem; közvetet­ ten tap asztalásu n k szerint fennáll énünk m in t poten­ ciálisan végtelen, változó, a k tív szellemi lény; fenn­ á llh a t ezen kívül m ég sok hasonló tere m te tt szellemi lény; és külső tap asztalásu n k szerint fennáll a v á l­ tozó, vég nélkül osztható, teh á t passzív és egészében csak véges, térés anyag, a test, am elyre tap a sz ta lá ­ sunk szerint hozzánk hasonló em beri lények is h a t­ nak a term észeti hatótényezőkön kívül. Isten h a th a t tere m te tt szellem re és a n y a g ra eg y arán t, a terem ­ te tt szellem m agán kívül csak az anyagra,, és term é­ szetesen erről m egint, a m aga részéről aktíve, fel is vehet h a tá st. Ilyen, alapvető értelm ű dualizm us a világban teh á t nem erő ltete tt és indokolatlan, szűk látókörű, hanem tap a sz ta latila g indokolt és elvileg szükséges feltevés: de ez nem az em beri lélek és az anyag, hanem á lta lá b a n a m ásodrangú szellemnek és az an y ag n ak a világfolyam athoz m int kölcsönha­ táshoz szükséges kettőssége. És ezzel, am in t m ár lá t­ ható, az em beri léleknek is a testre gyakorolt h a tá s ­ lehetősége tökéletes elvi m egoldást nyer, nem m u ta t­ kozik m ár furcsa és önkényes kölcsönhatásfeltevés­ nek egy a m echanikai okság szerint korm ányzott testi és egy tudatos a k a ra ti oksággal irá n y íto tt lelki világ között, a m in t Descartes felá llítja. Elm életének elégtelenségéből fakad az ú jk o r centrális m etafizi­ kai problém ája, a lélek és test kölcsönhatásának a kérdése, am elyen az ú jk o ri bölcselet voltaképen h a jó ­ törést szenved: hiszen az, hogy egy ilyen ősi g yakor­ la ti tap a sz ta lati tén y t nem csak, hogy nem tu d m eg­ m agyarázni, hanem legnagyobb bölcselőinek e tek in ­ tetben nagyon erőlködő és erő ltetett gondolataival —

368

NEGYEDIK KÉSZ

az occasionalisták folytonos iste n h a tá sáv a l, Spinoza lélek-testpárhuzam osságával, Leibniz kölcsönhatást h ely ettesítő h a rm ó n ia p ra e sta b ilita -ta n á v a l — pó­ tolni és lényegében kiküszöbölni próbál, az ú jk o ri m etafizik a tek in tély ét végzetesen a lá á sta . A helye­ sen végiggondolt okságelv pedig a problém ában á l­ problém át és álnebézséget tá r fel, am ely a helyesen felism ert okságelv a la p já n önm agától eltű n ik és a tap a sz ta lásn a k való legnagyobb m egfelelőség szá­ m á ra ad helyet. Ezzel alapvető m etafizikai vizsgá­ lódásainkat, am elyekben m indig teljes szabatosságra és szig o rú ság ra törekedtünk, lez á rh a tju k , és a n y e rt eredm ények segítségével a v ilágképet és benne az em berét m eg rajzo lh atju k . 764. A term észeti folyam at erőtényezői és értelmessége. A term észeti v ilág fo ly am at előző term é­ szetvizsgálódásaink fényében m in t dinam ikus h a tá ­ sokból bonyolultan felépülő, rendezett jelenségsoro­ zat m u tatk o zo tt meg. M ost m ár érthetővé válik sok­ színű szövevénye. A fizikai világ b an a term észettu ­ dom ány m indenfelé energetikus, v a la m in t ezekkel összefüggő m ozgásbatásokkal találkozik a térben. Ezek az energetikus és m ozgásbatások dinam ikus hatások, erőhatások: világosan a k tiv itá sra , erőténye­ zőkre u taln ak . M ert hiszen nem m ag a a mozgó test k in etik a i e n e rg iá ja és m ozgása, az elektrom os töltésű test villam osenergiája, a hőenergia, a test sú ly a a dinam ikus tényezők; ezek m á r dinam ikus hatások, és okaik, a csupán h atá sa ik b a n , de nem önm agukban ta ­ p asztalh ató g ravitációs, elektrom os, m echanikai m ozgató stb. erők, a valódi dinam ikus, azaz erőté­ nyezők. Ezek a tényezők pedig h a tá sa ik b a n nem ol­ dódnak fel, nem velük egy sorban, hanem r a jtu k

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

369

kívül, tú l vannak, egyszerre sokfelé és hosszú időkön á t hasonlóan h a tn a k : v agyis fizikai h a tá sa ik k a l szemben transzcendens erőtényezők, am elyeket ép­ pen ilyen jellegük m ia tt a po zitiv ista szellem ben a la ­ k u lt újabb fizika m indinkább kiküszöbölni ip ark o ­ dott; hiszen köz vetetlenül nem találkozott velük, nem ism erhette őket és h a tá s a ik a t egyszerűen nélkülük is lehetségesnek fogadta el. Ámde ahol elektrom os, gravitációs vonzás vagy m ozgás van, o tt van a von­ zást, a m ozgást létesítő tényező, m ert sem a vonzás, sem a mozgás m in t a változó valóság jelensége nem lehet örök és ok nélkül való: ez a tényező pedig az erő, am ely tökéletesen m egfelel az okságelve köve­ telte okoknak. E g y különbség talá n m égis feltehető közöttük: az okság elve szabad okokat kíván, a term észeti erő pedig törvényszerűen hat. De m i ez a törvényszerű­ ség? Sem mi más, m in t a hatásokban, a jelenségek­ ben, a term észeti folyam atokban következetesen é r­ vényesülő szabályszerűség, elvszerűség: ez pedig éppen úgy lehet szabad, m in t nem. M ert a m inden­ nap ugyanabban az órában ugyanazon az úton sé­ táló K ant a M arsból nézve éppen olyan törvénysze­ rűen mozgó term észeti testnek látszik, a k á r a H old: pedig szabadon m e g ta rto tt elvszerűsége, következe­ tessége vagy esetleg p e d a n té riá ja szerin t mozog. Sőt, am in t láttu k , a törvényszerű term észeti folyam atok nem is lehetnek szükségszerűek, m ert szabad ok sza­ badon léte sített h a tá sa i; legalább is első okuk sza­ bad, de ezzel egész voltuk szabadon létesített. A te r­ m észeti törvényszerűség teh á t nem szükségszerű tra n z itív okviszonyt jelent, am ely lehetetlen, hanem csupán következetesen m e g ta rto tt elvszerű, sza24

370

NEGYEDIK RÉSZ

bályszerű, de szabad hatásm ódot jelenthet. Ezzel a term észeti erő az okság elve követelte oknak teljesen m egfelel: h a tá sa iv a l szem ben transzcendens, igen állandóan ható, szabad következetességgel m űködő ok, a k tív erőtényező. Ámde azt is tu d ju k , hogy az okok m indig szelle­ m iek. A term észeti okot m a g á t u g y an nem tap asz­ talju k , de h a tá s a it igen. És m ost ta lá n m ár nem lesz a n n y ira m eglepő, h a rá m u ta tu n k a term észetben m indenfelé ta lá lh a tó értelm ességre, lo g icitásra, sőt tudom ányos m egism erhetőségre. A term észetet g y a k ­ ra n m atem atik ai-m ech an ik ai elvek szerint rendezett, v ak és szükségszerű a n y a g i fo ly am atn ak és valóság­ nak szeretik m ondani. Ámde m ag a a m atem atik u m a legtisztább szellem i jelentésszervezet: v agyis a m a­ tem a tik a i rendezettség a legtisztább szellem i k ife je ­ zés, term észeti „értelm esség“. Ámde m ié rt v an ez a h a ta lm a s term észeti energia- és m ozgásfolyam at? Az en erg ia értelm e n y ilv á n valam inek az érvényesí­ tése, a m ozgásé pedig főleg valam inek az átvitele. De m inek? Á ltalá b an annak, a m it a fizikai világ b an tap asztalu n k . Ez pedig nem csak energia és mozgás, hanem a színes, hangos, alaki, tárg y a s, sőt szép, v a ­ la m in t tudom ányos jelentőségű világ. Az az ú jk o ri ism eretelm életi és term észetbölcseleti á llítás, hogy m indez csak a felfogó alan y tu d a tá b a n v an az ener­ giák és m ozgások helyében, teljesen indokolatlan. H iszen a tap a sz ta lás világosan úgy szól, hogy szín, hang, szépség, logicitás a külső v ilág b an van. E h e­ ly e tt k ív ü l egy ism eretlen, de pontosan m egfelelő rendet, bennünk tu d a tta la n , az előbbi ren d et az é r ­ zéki m inőségek és értékek nyelvére lefordító a p p a rá ­ tu s t felvenni, am ely m ég hozzá m in d a n n y iu n k b an

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

371

meglepő hasonlósággal m űködik, olyan m agyarázó elvek fölösleges szaporítása, am elyek sem m it sem m ag y arázn ak : m ert hogy az éterrezgésből hogyan lesz piros szín, senki sem tu d ta jobban m egérteni, m int Leibniz, aki szerint a piros a finom éterrezgés zavaros felfogása, esetleg d u rv a szám lálása is. Hogy pedig a pirosban m i a zavaros rezgésfelfogás, a lig h a érthető. K étségtelen, hogy a nagyság- és alak felfo ­ gásban, Locke ez objektív, elsőleges tu la jd o n sá g a i­ ban semm ivel sem kevesebb a tévedési, csalódási le­ hetőség, m int az állító lag szubjektív érzéki m inősé­ gekben, Locke m ásodlagos testtu lajd o n ság aib an . I t t is, o tt is ném ileg deform álóan belejátszik testi-lelki felfogó a p p a rá tu su n k ; de i tt is, o tt is lényegében t á r ­ gyi re a litá st rag a d meg, a színben nem kevésbbé, m in t az alakban. És azért, m ert esetleg éterrezgés van, semm i ok sincs a rra , hogy a z z a l k a p c s o ­ l a t b a n ne legyen a világon szín: sőt az energiák és mozgások egyik fő rendeltetése éppen a term észeti minőségi, logikai, v alam in t m ásféle értékm ozzanatok érvényesítése és továbbvitele. M indezek a term é­ szeti jelenségek pedig tapasztalhatók, felfoghatók, azaz éppen lehető tu d a tta rta lm a k , az an y ag b a szőtt — nem platoni, hanem újk o ri értelm ű — ideáJk: je ­ lentésgazdagságuk, „értelm ességük“ éppen szellemi kifejezésük, m ert fo rrásaik szellemi erők, rendelteté­ sük pedig ez erőknek az anyagon á t közvetített köl­ csönhatása, am ely m in t szellemi kölcsönhatás éppen szellemi közlés, érintkezés, kifejező képekben m on­ danivaló. A szellemi erő h atáso k at az egyik erő bele­ szövi az anyagba, létesíti benne, a m ásik pedig az a n y a g ra való ak tív h a tá s ú tjá n tudom ásul veszi, le­ v á ltja vagy lem ásolja; a term észeti v ilág fo ly am at 24*

372

NEGYEDIK RÉSZ

így az anyagon, a te re t betöltő, vég nélkül osztható, de különben üres, érzéki m inőségekkel nem bíró és csak a g y a k o rla ti rá h a tá s, de nem az elm életi tap asz­ ta lá s szám ára közvetetlenül hozzáférhető közegben végbem enő értelm es szellem i beszéd. H ogyan is szer­ keszthetnénk róla különben értelm es tudom ányt? M indebből világosan kid erü l az egyoldalú m a te ri­ alista-m echanisztikus v ilágfelfogás ren d k ív ü li sze­ génysége: azért, m ert a világon v an a n y ag és v a n ­ n ak m echanikai törvények, csak a n y ag legyen és a m echanikai törvények vak szükségszerűséget je le n t­ senek! Ehhez valóban csak a le g ra ffin á lta b b szel­ lem i spekulációval k iag y a lh ató spek u latív önkorlá­ tozás kell! 765. A természet felépülése. Ámde m ég m ás é r­ telm e is v an a v ilág fo ly am atn ak , m in t egyszerű szel­ lem i érintkezés: hiszen m ár m egállap íto ttu k , hogy bonyolult felépülés v an benne. L egalapvetőbbek a szorosan v e tt fizikai hatások, az elektrom os, hő-, g ra ­ vitációs hatások. Ezek az egész an y a g i világ b an v agy legnagyobb részében elő fo rd u lh atn ak és azt a la p ja ib a n szervezik: a rá n y la g egyszerű, de a la p ­ vető és m in d e n ü tt v ag y igen sokfelé előforduló, idő­ ben is n y ilv á n legősibb term észeti h atáso k ; á lta lá ­ ban igen exakt, m ate m a tik a ila g kifejezhető tö rv é­ nyek szerin t jönnek létre és m ennek végbe. Az ezek­ től a fizikai hatáso k tó l szervezett a n y a g b an azu tán a fizikai h atáso k speciálisan m egfelelő m ennyisége, in ten zitása, eloszlása esetében további term észeti erőhatások jelennek meg. Ily en ek m á r látszólag a kém iai hatások, am elyek alighanem bizonyos speci­ ális elektrom os éslhőviszonyokhoz v a n n a k k ö tv e : ezek­ nek a fen n állása esetében az an y a g i v ilág szűkebb

AZ EMBEB VILÁGHELYZETE

373

területein, az alapvető fizikai h a tá so k ra építve, bon­ takoznak ki a bonyolultabb kém iai hatások, pl. k ü ­ lönleges atom szerkezetek és ezek kapcsolatai a la k já ­ ban. A fizikai és kém iai h atásokkal m egfelelően szervezett anyagrészeken azután, te h á t m egint szűkebb téren és a megelőző h a tá so k ra építve, időrend­ ben is később, m egint újabb, bonyolultabb hatások bontakoznak ki: a szerves élet alapvető jelenségei. Ezeknek a körében, am int láttu k , a specializálódás és felépülés m egint tovább h alad : különleges nö­ vény- és állattíp u so k fejlődnek ki, sok esetben egy­ másból, egyszerűbb alak o k ra és alapvetőbb életjelen­ ségekre építve. És m indezek a hatások, a legősibb és legegysze­ rűbb fizikai jelenségektől kezdve, telítve v annak szellemi kifejezéssel: logicitással, szépségértékkel, m atem atikai jelentésvonásokkal. V alóban szellemi h a ­ tások teh á t és okaik, a term észeti erők, valóban szel­ lemi tényezők. E gy-egy ilyen hatótényezőt legm eg­ felelőbben o tt kell felvennünk, ahol e g y fa jtá jú h a ­ tásokkal találkozunk: így te h á t valam ennyi g ra v i­ tációs h atás okául elég egyetlen gravitációs ténye­ zőt felvenni, am ely a N ew ton-törvény szerint hat. Az elektrom os hatások esetleg további erőtényezők felvételét k ív ánják, a körükbe tartozó, de bizonyos sp ecialitást m u tató hő- és fényjelenségek valószínű­ leg szintén újabb erőtényezőket igényelnek. E zek­ nek az igen hatalm as szellemi erőknek a h a tá s a ira később, szűkebb körben újabb hatóerők bonyolul­ tabb és gazdagabb, b á r nem m élyebb szellem i kifejezésű hatáso k at építenek; ilyen módon az alapve­ tőbb term észeti erők a későbbi erőhatások a la p ja it szolgáltatják, h a tá sa ik további erő h atáso k at hor­

374

NEGYEDIK RÉSZ

doznak, am elyek lehetetlenek volnának az alap v e­ tőbb hatások nélkül, m ert csak az ezektől m ár m eg­ szervezett an y ag b a szőhetők bele. K ém iai s tru k tú rá k lehetetlenek elektrom os hatások nélkül, életjelensé­ gek lehetetlenek kém iai, elektrom os, hőhatások nél­ k ü l; az alapvető „életerők“ újszerű, ennyiben ön­ álló, m eg in t gazdagabb és bonyolultabb szerkezetű és szellem i kifejezésű h a tá s a ik a t alapvetőbb és egy­ szerűbb fizikai-kém iai h a tá so k ra építik, am elyektől h a tá sa ik önálló jellegük m ellett is teljesen függe­ nek. Íg y érth ető az életjelenségek viszonya a fiz ik ai­ kém iai jelenségekhez. Az élet körében is tovább h a ­ lad az erők és h a tá sa ik specializálódása: és ez, a m e­ tafizik a i m eggondolásoktól m egkövetelt szellemi erők m ind szűkebb körben és bonyolultabb módon való h a tá s a é rte ti m eg egyedül a fajfejlődés, a le­ szárm azás kétségtelen, de eddig lényegében m egm a­ g y a rá z h a ta tla n jelenségeit. M ert, hogy a lé té rt való harcban, puszta alkalm azkodással bev ált véletlen variáció k m egrögzítésével stb. új fajok igen v á lto ­ zatos k ia la k u lá sa meg nem érthető, n y ilvánvaló; azok a dinam ikus tényezők, am elyeknek a rá n y la g h irte le n fellépő h a tá s a kevésbbé differen ciált, ősibb és prim itív eb b élőalakokból differenciáltabb, speciá­ lisabb, fejlettebb a lak o k at fejleszt ki h atá ro zo tt céltudatossággal, újo n n an fellépő term észeti erők, am e­ lyek korábbi erőhatásokon továbbépítve, azokkal e g y ü tt és ra jtu k bonyolultabb új h atáso k at, új a la ­ k okat bon tak o ztatn ak ki. íg y a csim pánz speciális vonásai valószínűleg egy „csim pánzerő“ h a tá s á ra egy ősibb p rím á sa lak egyetem esebb, m ás á lla tfa jo k ­ ban is m eglévő é le ta lk a tá ra épülnek, a p rím á sa ik a t egy „prím áserő“ h a tá s á ra ta lá n egy általános, m in-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

375

den em lőságban közösen m eglévő ősemlős alakból differenciálódik, ez valam ely ősgerincesből stb.; úgy, hogy a csim pánz szervezetének, e bonyolult funkcionális egységnek felépítésében a csim pánz­ faji tényező, egy ősprím áserő, ősemlőserő, ősgerincestényező, stb., v a la m in t őséleterő v agy erők, to­ vábbá különféle kém iai és fizikai erők sokféle h a ­ tása i egyesülnek: m indazok, am elyeknek jelenlétét és törvényszerű érvényesülését a term észettudom ány egy élő csim pánz szervezetében ki tu d ja m utatn i. A szerves alakok, az egyes élőlények így nem végső szubsztanciális egységek, hanem egy bizonyos és folyton cserélődő anyaghalm azon létesülő és szin­ tén folytonos változásban, á ta lak u lá sb an lévő, igen bonyolult hatásegységek, funkcionális egységek, sok term észeti erő folytonos és törvényszerű e g y ü ttm ű ­ ködésének kom plikált eredm ényei. Az állat- és a nö­ vényvilágban a legutolsó ilyen szellemi erőtényező, term észeti erő valószínűleg egy-egy egész term észetes fa jja l kapcsolatos, az illető faj valam ennyi egyede faji vonásainak és fa ji életének közös oka. M ilyen jelenségek tám o g a tjá k ezt a feltevést? Először az a tap a sz ta lati tény, hogy a növényvilág­ ban teljesen, de még az álla tv ilá g b a n is lényegesen a faj dom inál az egyed fölött: ez m integy csak in d i­ viduális, b á r m indig többé-kevésbbé sajátosan in d iv i­ dualizált illu sztráció ja a fa ji típusnak, de n e m e 1s ő s o i r b a n egyéniség. E z é rt túlnyom ó a növényés az állatv ilág b an a faji érdek az egyed érdekével szemben, a fa jfe n n ta rtá s az ön fen n tartással szem­ ben, a fa ji tipikus jelleg az egyedi különbségekkel szemben: igazában a faj él az egyedekben és ezeket lényegében m int „példányait“ v á lto g a tja . E zt a fel­

376

NEGYEDIK RÉSZ

fogást a biológiai, v a la m in t a részletes botan ik ai és zoológiái vizsgálatok m indenben m egerősítik. A növényi egyed e g y á ltalá b a n m eglehetősen re la tív : hiszen a k á rh á n y része új, teljes egyeddé regenerálódba tik. Ámde így van ez sok á lla tn á l is: egy ten g eri sün-em brióból több egész állato t, egy g i­ lisztából h á rm a t is csinálhatok; hogy pedig ezzel egy g iliszta á lla ti lelkét is három felé szabdalhatom , képtelenül m erész feltevés. A m odern á lla tlé le k ta n nem is a n n y ira az á lla t lelkét keresi, m in t inkább azokat az á lla ti m a g a ta rtá s o k a t vizsgálja, am elyek bizonyos lelki fo ly am ato k ra engednek következtetni. E közben m in t legjelentősebbeket az á lla t ösztönös m a g a ta rtá s a it ta lá lja m eg és emeli ki. E nnek az ösztönös m a g a ta rtá s n a k belső hatótényezőjét nevez­ zük ösztönnek. Ez az ösztön pedig igen rejtelm es, sok tek intetben hom ályos tényező. Az á lla tta l veleszületik és g y a k ra n kezdettől fogva biztos és ered­ m ényes, fe jle tt a la k ú tevékenységre képesíti; egyes esetekben, ahol kevéssé változó életkörülm ényekkel kapcsolatban m űködik, igen m erev, m áskor, am ikor változatos életkörülm ényekhez kénytelen igazodni, B u yten d ijk hangsúlyozása szerint nagyon ru g alm as lehet. M űködése sokszor messze fölötte áll az é rte l­ m es belátáson alapuló tevékenységnek, még az em ­ berének is: ezért az á lla ti cselekvés nem egyszer az em berét tú lszárn y aló képességekre vall. De csak b i­ zonyos, szorosan m eg h atáro zo tt tekintetekben, am e­ lyek az á lla t életszükségeitöl és életm ódjától függe­ nek. Ezekre irá n y u l az ösztön és azon tú l m eglepően vak, süket és ném a és az éppen em berfeletti képes­ ségeket m u ta tó á lla t egyszerre teljesen érzéketlen és értelm etlen lesz. Az á lla ti ösztönt joggal jellem zi

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

377

B uy ten d ijk dinam ikus in v ariáb ilisn a k .1 H a tá sa erő­ sen dinam ikus, de bizonyos, többé-kevésbbé változó h a tá ro k között nem változik, in v ariáb ilis. A reflex ­ funkció is a legszűkebb h a tá rú ösztöntevékenység­ nek felel meg. V annak igen m erev, szilárd h a tá rú , és rugalm as, tá g íth a tó h a tá rú ösztöntevékenységek: de m indegyik ösztönnek egy az á lla t életszükségei­ hez szabott, h atáro zo tt és korlátozott m űködési szé­ lessége van; az á lla ti egyed tap asztalása v á lto z ta t­ h a tja az ösztöntevékenységet, de ennek alkalm az­ kodó képessége m agától az ösztön term észetétől van m eghatározva; ez pedig az á lla tta l veleszületik.12 Ilyen módon az állaton uralkodó ösztön az á lla ti egyedet egy n ag y közösségbe, a közös ösztönnel bíró állatok faji közösségébe á llítja bele és a faj életének határo zo ttan alárendeli; néha an n y ira , hogy pl. a szociális rovaroknál, m in t a hangyáknál, m inden egyed bizonyos értelem ben egy specifikus szerve a nagy szervezetnek, a h a n g y aállam n ak .2 Ámde még igen egyedi életet élő állatoknál, m in t sok emlősnél, pl. az em berszabású m ajm oknál vagy a n ag y ra g a ­ dozó m acskáknál is, az á lla ti egyed individuális élete a rá n y la g csekély jelentőségű az á lla t faji, a faj fen n ta rtá sá n a k szolgálatában élt életével szem­ ben: az á lla ti egyed individuális ugyan, sőt eltérően individualizált, de az em berhez viszonyítva a rá n y ­ lag kevéssé in d iv id u alizált és ezért egyénisége é r­ dektelenebb faji jellegénél, am in t egyedi lelki életé­ ből folyó egyedi m a g a ta rtá sa is a rá n y la g kevéssé é r­ dekes faji lelkiségéből eredő faji m a g a ta rtá sa m ellett. 1 D ie W e i s h e i t d e r A m e i s e n , Franke, Habelschwerdt. 2 Buytendijk, D ie W e i s h e i t d e r A m e i s e n .

378

NEGYEDIK RÉSZ

V annak az állato k között is, egy fajon belül is jelentős egyedi különbségek, legfőkópen ta lá n éppen az em bertől ten y é sz te tt fajoknál, lovaknál, k u ty á k ­ nál, de azon tú l m inden á lla tfa jb a n : m indezek azonban végtelen m esszeségben m ara d n ak el az 'em ­ berek egyéni különbségei és az em beri egyéniség é r­ dekessége m ögött; hiszen az em bernél az egyéni vo­ nás érdekesebb az általán o s em berinél és a n n ál nem is kevésbbé jelentős. P ed ig az általán o s em beri je l­ leg, am in t lá ttu k , szintén ö sszeh asonlíthatatlanul jelentősebb egy valam ilyen, a k árm ily en á lla ti fa ji jellegnél: az em ber testileg alig, de m in t testi-lelki em ber jobban elü t az á llattó l, m in t ez a növénytől, ta lá n jobban, m int a legfejlettebb á lla ti egyed egy szervetlen testtő l; egészen újszerű szellem i kategó­ riá k m erülnek fel az em berrel, am elyek a többi te r ­ m észetben, ennek rengeteg szellem i kifejezése m el­ le tt is, v ag y e g y á ltalá b a n nem ford u ln ak elő, vagy csak h a lv á n y utaláso k b an fejeződnek ki. Gondol­ ju n k pl. az em berrel lelkisége és k u ltú r á ja révén a term észetbe kerülő filozófiára, v ag y a vallás szel­ lem i jelenségeire! Az á lla ti egyed te h á t nem m ély egyéniség, hanem lényegében a faj in d iv id u ális rep rezen tán sa; benne ig azáb an a faj éli h atalm as, átfogó fa ji életét és a faj lelkisége jelenik m eg ösz­ töntevékenységében: ezért lehet egyrészt szinte em ­ berfölötti, m ásrészt teljesen érzéketlen és értelm et­ len, am i az á lla ti egyed egyedi lelkének felvétele m ellett teljesen é rth e te tle n volna, képtelenül torz lelki s tr u k tú rá t eredm ényezne, részben csodálatosan m ag as és fejlett, részben teljesen fejletlén lelki ké­ pességekkel, illetőleg sokszor a legfejlettebbeknek látszó lelki képességek egészen p rim itív m eg n y ilv á­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

379

nulásainak m eg m a g y ará z h ata tla n teljes h iányával. M indezek az ellentm ondások és nehézségek te l­ jesen m egszűnnek, ha az egyedi á lla ti lélek tisztán hipotétikus és az á lla ti m ag atartásb ó l m eg állap ít­ hatóan egészen torz a la k já t e le jtjü k és az állat- és növényvilágban a legközelebbi hatótényezőt a ta ­ pasztalatoknak legjobban m egfelelően egy term észe­ tes fa jja l kapcsolatban állónak ta rtju k . Íg y egy egész növény- v agy á lla tfa j valam ennyi egyedének m ind egyedi, m ind faji vonásait egy, az egész faj „m ögött“ álló term észeti erő létesíti, am ely a faj v a ­ lam ennyi egyedét egyszerűen m in t különbözőképen individualizált, de a faj egyetem es típustörvényei szerint hasonlóan m egalkotott h atáso k at hozza létre. E g y ú tta l ez a „faji erő“, am ely a term észeti erők általános jellegének m egfelelően szellemi jellegű, hozza létre az á lla ti egyedek lelki kifejezésű m ag a­ ta rtá s a it, de azokat éppen csak bizonyos irányban, az á lla t egyedi és faji életszükségeinek m egfelelő módon létesíti. M agában az á lla ti egyedben lelkiség nincs, a fa ji erőnek valam ennyi á lla ti egyeddel szemben transzcendens lelkisége a fo rrá sa az á lla t lelki kifejezésű m ag a tartásá n a k . Ebben a forrásban term észetesen több van, m in t am en n y it az á lla ti m a g a ta rtá s kifejez, hiszen az á lla ti m a g a tartásb a n nem kell többet m eg n y ilvánítania, m in t am i az á l­ la t biológiai életének m egfelel: m aga a faji erő lel­ kisége m indenképen norm ális, sokoldalú, teljes lelki­ ség, alan y i szellem iség lehet, am elynek n ag y ság á­ ról és h a talm áró l az á lla ti ösztöntevékenység csodá­ latos jelenségei kitűnően tanúskodnak; hiszen az ösztön ezek szerint nem más, m in t a faji erőnek az á lla ti egyedben következetes elvszerűséggel m eg­

380

NEGYEDIK KÉSZ

ny ilv án u ló , jelentős szellem i kifejezésű h a jtó a k a ­ ra ta . 766. A z ember világhelyzete. Az em ber előtti te r ­ m észet v ilá g á b an te h á t az erők és h a tá sa ik speciali­ zálódása addig terjed , hogy egy állat- v ag y növény­ faj v alam en n y i egyedére egy külön erő h a t, am ely az á lla ti v ag y növényi alakok speciális fa ji s a já tsá ­ g a it hozza létre. H ogy ilyen módon m ilyen bonyo­ lu lt és gazdag szellem i kifejezésű hatások hozhatók létre, azt egy élő növényi v ag y m ég inkább á lla ti egyed — am ely végül is nem m ás, m in t az an y ag egy részében szervezett bonyolult erőhatásegység — kitűnően m u ta tja . A specializálódás, bonyolódás és a testi v ilág átszellem ítése m ost m ár csak egyet­ len utolsó lépéssel h a la d h a t tovább: hogy az egy erő h a tá s a a la tt álló faj, azaz növény- v ag y állatso ro ­ zat u tá n végül e g y erősen központosított in d iv id u á ­ lis élő o rg an izm u sra m ég külön egy szellem i erő hasson. A specializálódásnak ez a legvégső lépése tö rté n ik m eg az em bernél: az em beri organizm usra alapvető fizikai, kém iai, biológiai, á lla ti törzsi, nemi, fa ji erők m ellett m ég külön egy szellem i erő, az em beri egyén lelke, h a t és ezzel a különben á lla ti testet em berivé, az egész testi-lelki lén y t em ­ berré teszi, neki „em berségét“, em beri m iv o ltá t m eg­ adja. Az em berben így, Aristotelessei szólva, sok „form a“, azaz sok term észeti erőtényező h a tá s a van, de az utolsó és e g y ú tta l legfőbb tényező, am elynek h a tá s a em berré teszi, az em beri egyén lelke; ez egy­ ú tta l alapvető v itá lis funkciók k o rm án y zását is végzi, úgyhogy nélküle a kifejlődés so rán im m ár em berré le tt á lla ti organizm us m in t á lla t, e g y á lta lá ­ ban m in t élőlény sem élhet. Az em beri organizm us

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

381

teh á t a legbonyolultabb term észeti erőhatásegység, am elynek utolsó, legjellegzetesebb a la k ító ja az em ­ beri lélek. Ez semm iféle lényeges vonásban nem k ü ­ lönbözik a többi term észeti erőtől: potenciálisan vég­ telen szellemi lény, m in tá z o k ; csupán nem h a t anyn y ira törvényszerűen, a n n y ira következetes elvszerű­ séggel; de bizonyos következetesség és elvszerűség az em beri tevékenységben is elkerülhetetlen és, am int láttu k , m inden téren m egvan, sőt az egyén korával nő; végül a term észeti erőknek sok helyen egyszerre lefolyó — pl. sok növényi v agy á lla ti egyedre egy­ szerre gyakorolt — h atása, am ely ez erők igen tág körű tu d a tá t igényli, m indenben m egfelel az em ­ beri lélek teljes tu d atán ak , am ely szintén a k á rh á n y véges szám ú tá rg y ra egyszerre irá n y u lh a t. Az em ­ beri lélek teh á t egy term észeti erő a sok közül, am ely időrendben u to ljá ra és a term észeti e rő h a tá ­ sok specializálódásának végső fokán lépett fel; az ember m int e g y ú tta l lelki, szellemi lény nem é rth e ­ tetlen furcsaság, különcség a term észetben, hanem a term észeti fejlődés következetes, teljesen harm o n i­ kus betetőzője. M ivel azonban az em ber m in t eg y ú t­ ta l lelki, szellem i lény m aga is term észeti erő, a term észetben való állása m ellett a term észet fölé is emelkedik, lelkileg a term észet forrásaihoz, a term észet m ögött álló szellemi erő-okokhoz t a r ­ tozik: innen érthető a term észetben élése és egy­ ú tta l a term észettel szemben, sőt a -fö lö tt állása és föléje emelkedő törekvése. Végül az em beri tu d a t­ ban az em beri lélek m int szellemi jellegű term észeti erő m aga egyenesen benyom ul az em beri testi szer­ vezetbe, nem csak kívülről, m in t teljes tu d a tú lélek, h a t rá, és így az em bert m in t tökéletes pszichofizi­

382

NEGYEDIK KÉSZ

k a i egységű lén y t létesíti, am elyben az an y ag b a szőtt véges term észeti erőhatásegység m ag áv al a szellem i erővel, ennek énjével egyesül, kapcsolódik össze: így az em berben a szellem i erővilág és a fizi­ k a i term észet v ilá g a szorosan egyesül és az em ber véges testi szervezetének és potenciálisan végtelen szellem i lelkiségének alapvető kettőssége m ellett lé­ nyeges és szoros testi-lelki életegységet is alkot. Az em ber így a m indenség legérdekesebb és leg­ bonyolultabb lényének nevezhető. S a já t m ivoltában összeköti az a n y a g b a szőtt szellem i erőhatások ön­ m ag áb an passzív, véges v ilá g á t ennek okaival, az ak tív , potenciálisan végtelen szellem i erők v ilá g á ­ v a l; pontosan m eg h atáro zo tt helye a m indenségben az an y ag b asző tt szellem i erőhatások legerősebben specializált és szellem kifejezéssel leggazdagabban és legintenzívebben átsző tt csúcsán és e g y ú 11 al a te­ re m te tt szellem i erők időrendben és a h a tá s speciali­ z á ltság a tekintetében le g u to ljá ra fellépett csoport­ já b a n van. íg y egyszerre k é t világ b a ta rto z ik : te sti­ leg a fizikai term észet világába, lelkileg a term észet fölött álló, transzcendens term észeti hatóerők szel­ lem világába; pszichofizikai em beri tu d a ta és e kö­ rü l kiépülő testi-lelki egyénisége és életegysége pe­ dig e két, végtelen különbségű, b á r okozatilag szo­ rosan és közvetetlenül összefüggő v ilág o t szervesen egyesíti, a legszorosabb egységbe foglalja. A lk ata valódi m ikrokozm osz e szó legm élyebb értelm ében, m ert a m akrokozm osz v alam ennyi lényeges ténye­ zőjét tartalm azza. Az em ber íg y valóban a term észetben, a term é­ szeti erőhatások rendezett, térbeli, fizikai v ilág áb an él és m in t organizm us abból fejlődik, em elkedik ki

AZ EMBER VILÁCxHELYZETE

383

a term észeti erők rendkívül sokrétű és bonyolult együttm űködése a la p ján : ámde e g y ú tta l a term é­ szet fölött uralkodó szellem világban a term észet fö­ lö tt áll, m int személyes szellem, m in t lélek a term é­ szeti erők h atalm as szellem v ilág áb a tarto zik : ezt a v o ltát fejezi ki h atalm as világi k u ltú ra alk o tó tevé­ kenysége és m u ta tja k im eríth etetlen tu d atv ilá g a . Ezekkel az erőkkel érintkezik is, am ikor a term észet hatalm as, szellemi kifejezésű könyvében olvas, és hazát és otthont, term észetes helyet ta lá l a term é­ szetben, ha annak szellemi fo rrá sa it és azok közé való tarto zá sá t m egism eri; e g y ú tta l speciális term é­ szeti helyzetét is b e lá tja és tu d atosan elfoglalhatja. A term észet világ áv al inkább közvetve, a term észeti erők szellem világával azonban teljesen közvetetlenül az abszolút ősvalóság, az isteni szellem ősereje alá tarto zik és annak színe előtt áll az em ber: így m erül fel m ost m ár szem ünk előtt a valóságban leg­ ősibb, legm élyebb és e g y ú tta l legm agasabb rendű, leglényegesebb viszonya. Ez az em ber viszonya Is ­ tenhez, am elyet a vallás v izsgálatában m int az em ­ ber egyéni élm ényét és közösségi és k u ltu rá lis be­ á llítá sá t tek in te ttü n k át, most pedig közvetetlenül m etafizikai realitásáb an p ró báljuk meg felderíteni.

384

NEGYEDIK RÉSZ

N E G Y E D IK F E JE Z E T .

Az ember és Isten. 767. A z ember Istenvágya. A családi, rokoni, nem zeti közösségekbe kapcsolt em ber e term észetes köreiben á lta lá b a n otthonosan és biztonságban érzi m ag á t; a term észettől el nem szakadt em ber a te r ­ m észeti környezetben is otthon van. Ám de az em ­ b eri közösségek az em bernek nem csak testi és szel­ lem i bölcsői és otthonai, hanem g y a k ra n ellenfelei, tám adói, elnyom ói is, am elyek ellen védekeznie kell, am elyektől fél v a g y m enekül, velük h a rc b a n áll, esetleg föléjük kerekedni próbál. És a term észeti környezet is nem egyszer ellenségévé v álik az em ­ bernek, am elyhez alkalm azkodnia v ag y belőle kim e­ nekülnie v ag y azt legyőznie kell. íg y m ég sincs egyikben sem teljesen otthon. De m ég a legm eghittebb családi körben, a legbékésebb és legkedvesebb term észeti környezetben is elfogja az em bert egy n ag y idegenség, végtelen m agányosság érzése. A serdülőben jelentkezik először n a g y hevességgel, kínzó fájdalom m al ez az érzés; de a z u tá n sohasem h a g y ja el egészen az em bert, hacsak nem ta lá lja m eg betöltését, feloldását. De hol és hogyan ta lá lja ezt meg? Az em ber nem csak benne él az em beri közösségek­ ben és a term észetben, hanem m indezekkel, az egész v ilág g al szem ben állni, sőt szem beszállni is tud. E g y é­ niségének m élységeiben igen n a g y ú r : m inden em ­ beri és term észeti kötöttségen felül tu d em elkedni és egym agában, szellem i a la n y isá g á n a k önálló és szabad egyedüllétében áll. De ebbe a szinte szuve­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

38 5

rén u rasá g á b a m egint csak belevegyül a n agy idegenség, a m agányosság, az e lh ag y ato ttság érzése: és ekkor a nagy, büszke u ra sá g á n a k vége. H a ta l­ mas, feneketlen ü r tá ru l fel ekkor az em berben: és legrettenetesebb élm énye az, hogy ez az ű r éppen lelke, énje kellős közepében táto n g és ennek követ­ keztében önm aga sa já tm a g a előtt is idegennek, te l­ jes azonosságában önm agától m égis végtelenül tá ­ vol állónak érzi m agát. E kkor v an a zu tán egészen elhagyatva, teljes m agányosságban; am íg önm agá­ val egy és bensőséges közösségben érzi m agát, egye­ dül á llh at a világban és még sincs elhagyatva, sőt boldog otthonos érzés tö lth eti be; de am ikor önm a­ gától idegen, elh ag y ato tt lesz, akkor v álik igazában végtelenül és borzalm asan m agányossá és siv áran üressé. E kkor érzi m élyen át, hogy az egész világ nem tu d ja betölteni lelkének feneketlen m élységeit, de önm aga sem; önm aga, sa já t kim eríthetetlensége sem elég sa já t nem csak kim eríthetetlen, hanem egyenesen végtelen vágyának. És így o lth a ta tla n hevességgel és erővel kel fel benne a kívánság a végtelen, teljesen betöltő személy, lelkének ű ré t m agvassá tevő, legbensőségesebb valóság irá n t. E k ­ kor Iste n t keresi és Istenhez szükséges viszonyának e viszony hián y áb an ébred tu d a tá ra . Az em ber önálló: lelki életében, szellem iségében az egész v ilággal szemben önm agában meg tu d állni és sa já t m agában önm agát, a k a ra tá t, érzelm eit, el­ képzeléseit m inden külső befolyással szemben érvé­ nyesíteni tu d ja. — Ez az érvényesítés csak a teljes tu d atb a n tökéletes, az em beriben sok fizikai ak ad ály csökkenti. — És m indez önállóság m ellett az em ­ ber m élyen átéli esendőségét, szinte lebegését a 25

386

NEGYEDIK RÉSZ

sem m iben, önm agában végső gyökértelenségét; nagy, alapvető függőség érzése ébred benne és egy­ ú tta l a v ág y valam ely tökéletesen biztos, önm agá­ b an teljesen nyugvó, önlétének egyszerű szükséges­ ségében m egálló valóság irá n t. E k k o r m egint Is ­ te n t keresi és nélküle sem m iségének tu d a tá b a n van. De ez a sem m iség vele e g y ü tt az egész v ilá g ra k i­ terjed , am elyet nem érez m ag án ál m élyebbnek vagy m agasabbrendűnek és tőle és benne sem m i k ö tö tt­ séget nem ism er el, h a az im ént em líte tt végtelen függőség m eg nem kötné. H a Istenhez kötöttségét nem érzi és nem ism eri el, nincs erkölcsi, sem sem ­ m iféle m ás szabály, am ely belsőleg m egkötné s am e­ ly et h a tud, büszke m ag a u rasá g á b a n el nem v e t­ hetne, á t nem léphetne. De az a végtelen függőség önállósága m ellett is teljesen m egköti: és ez a kö­ töttség, b á r sokszor nehéznek, fájd a lm a sn a k tűnik, lényegében m égis édes, végtelenül m eg n y u g tató ; ez ad az em bernek szilárd, biztos tám aszkodási pontot a semm iben. M egint n ag y parad o x o n n ak m utatk o zik te h á t az em ber: n a g y önállósága, k im e ríth ete tle n erejé­ nek érzése végtelen ürességgel, idegenséggel, a sem ­ m iben való lebegés, az esendő sem m iség és egy a büszke, önálló szellem ét m eg n y u g tató és biztosító függőség tu d a tá v a l j á r e g y ü tt; ebből folyik olthata tla n vágya, végtelen törekvése az őt teljesen be­ töltő, biztosító, m agvasító, önm agával és a világ közösségeivel egyesítő végtelen szem élyiség, e sze­ m élyiséggel való legbensőségesebb, m ég az önközös­ ségnél is bensőségesebb közösség u tán . M indez p a ­ radoxonként hangzik, de v aló jáb an nem az, sőt az em ber legm élyebb re a litá sá n a k ősi von ásait al­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

387

k o tja; az ősi lénnyel, Istennel való ősi összefüggé­ sének a lélekben, a tu d atb a n való m egnyilvánulása mindez. E zért nem csak vég nélkül tevékeny, de vég nélkül n y u gtalan, sóvárgó és kereső az em ber: és h a ez ősi nyu g talan ság án ak , sóvárgásának, keresésé­ nek célját nem tu d ja m egtalálni, m inden azt pótolni h iv ato tt tevékenysége, szorgoskodása, sürgölődése csupán m egpróbált, de csak rövid ta rta m ú és felü­ letes h atású narkotikum , pótlék, nem gyógyszere a szellem ez ősi, term észetes betegségének, Iste n h iá ­ nyának. M ert az em ber m int szellemi lény közvetetlenül és belsőleg, lelkileg Istenhez viszonylik, te r ­ mészete szerint Isten befogadására van rendelve és így term észete voltaképen csak Isten befogadásá­ nak és b írá sá n ak term észetfölötti viszonyában te l­ jesedik be: ez az em berben m int szellem ben felm e­ rülő, újabb tá rg y i paradoxon, a la p jáb a n azonban nem más, m int a potenciálisan végtelen szellem nek az ak tu álisan végtelen ősvalóság, Iste n felé törő te r­ mészete. Az em ber nem csak tá rg y ila g Iste n h atása, m int lélek és a léleknek a term észeti testtel való egyesítésében m int test-lélek-lény, azaz m int ember, Iste n közvetetlen alkotása, hanem m int szellem alanyilag, tudatosan is vonatkozik Isten re és őt elérni törekszik, hogy benne potencialitása legalább magvában beteljesüljön és a szellem törtetése m egnyu­ godjék, m ert nélküle üres, m agvatlan, gyökértelen, esendő, idegen, sem m is szellem i v o lta és élete. A potenciálisan végtelen szellem iség alapvető léttörvénye ez: hiszen lá th a ttu k , hogy a teljes tu ­ datú én m int tá rg y i valóság is és m int időalkotó alany, am elynek képességében egész k im eríth etetlen és elm ú lh atatlan élete e l e v e e g y s z e r r e b e n n 25*

388

NEGYEDIK KÉSZ

r e j l i k , a p u szta potencialitáson valam iképen túl v an; de ennek a sajátságos, végesen tú li és m égsem egyszerűen végtelen a k tu a litá sn a k , léterőnek csupán az egyszerűen végtelen léterőtől, Isten tő l való átjá rtsá g , betöltöttség a d h a t beteljesedést, önm agában, azaz jobban m ondva és lényegében Istenben való m egnyugvást, biztonságot, h a tá ro zo tt szellem i „lét­ ta r tá s t“. E z é rt kell az em bernek Isten ; kell nem csak m in t tárg y n a k , am ely Isten re, m in t o k ára rászorul, hanem m in t szellem i a la n y n a k is, am ely Isten re m in t szellem i létét beteljesítőre, betöltőre és m agvasító ra v an u talv a. Az em ber m in t szellem i alan y végtelenül m agasabb a p u szta tá rg y a k n á l, de éppen azért azoknál m ég végtelenül erősebben, azaz éppen p otenciálisan végtelen a la n y iság á b a n is vonatkozik is és r á is van szorulva Isten re. 768. A z Istenélm ény. V alódi teljességet, ezzel n y u g a lm a t és biztonságot a te re m te tt szellem, te h á t az em ber m int szellem i lény is, csak akkor nyer, ha Iste n betölti, h a Iste n jelenlétét és szeretetét közve­ tettemül átéli. Az okság elve szerint azonban a máso drangú szellem Iste n re sem m iképen nem h a th a t, csupán Iste n h a th a t közvetettemül reá. De Iste n ép­ pen közvetetlenül h a th a t r á : azaz Iste n és közvetetlen h a tá sa valóban m egjelenhetik a lélekben. Ez a h a tá s a p otenciálisan végtelen szellem nek term észe­ tes v á g y a : de m ag a az Istenélm ény, az Isten tő l való betöltöttség nem term észetes állap o ta a léleknek, m ert csakis Isten tő l eredhet, aki pedig a lélek és az egész világ term észete fölött van. Iste n közvetetten átélése, „b írá sa “, „ lá tása “ te h á t a lélek term észetes vágya, de a tényleges élm ény a lélek term észetfö­ lö tti állap o ta: ez a közvetetten Isten átélés az egyet-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

389

len valódi, kom oly m isztikus élm ény, ez m inden m isz­ tikum lényege, ha ezt a szót nem a k a rju k bizonyta­ lan és a lan y i fan táziák és érzelm ek jelölésére fel­ használni és így szigorúan m eghatározott tá rg y i jelentésétől elszakítani. M ert az Istenélm ény lé­ nyege csak egyféle lehet: a lélek betöltöttsége az isteni szellemtől, e szellemnek, szem élyiségnek, szeretetének közvetetlen átélése. E bben az élm ényben a lélek lényegileg passzív, hiszen éppen Iste n h a t reá, egész valóságára, teh á t a la n y iság á ra közvetetlenül: a h atás következtében azonban a lélek m inden ereje aktiválódik, rendkívül intenzív tu d atte v é k e n y ­ séget fejt ki, a k á r a k a ra ti, a k á r értelm i, a k á r é r­ zelmi téren, vagy m indegyiken egyszerre. Isten m integy a lélek „közepén“ jelenik meg, azt teljesen m agvassá, nyugodttá, biztossá teszi, b eteljesíti; ezt a beteljesedést a lélek egész tu d aterején ek intenzív és harm onikus tevékenységével éli á t és így boldog e szó legszorosabb értelm ében: boldog m in t Iste n ­ nek valóban — igen jó h aso n lattal szólva — edénye, aki egyben passzív és m égis ak tív módon hordozza végtelen erejű és örök szeretettel sugárzó m agvát. A m isztikus egyéni érzelme, képzelete és gondolatvilága ezt az élm ényt sokféle egyéni módon éli át, fejezi és színezi ki, de lényege m indig a leírt, telje ­ sen bensőséges, közvetetlen személyes viszony. E z­ zel szemben az ú. n. panteisztikus m isztikusoktól le­ írt szem élytelen beleolvadás a m indenség istensé­ gébe vagy az isteni m indenségbe sokszor egy igen intenzív kozm ikus élm ény, világérzés, ahol az átélt világ, am elybe az egyén „belem erül“, szem élytelen; m áskor pedig a m isztikus élm énynek egy nem ritk a előfokával — a lélek „szótlan“ Iste n v á rá sá v al — á l­

390

NEGYEDIK RÉSZ

lünk itt szemben, amelyet a teljes személyes él­ ményt el nem érő könnyen félreért és félremagya­ ráz. Minthogy ugyanis az okság elvéből nyert ered­ ményeink szerint a lélek személy, Isten ősszemély és viszonyuk közvetetlen okviszony Isten mint ok és a lélek mint okozat között, az Isten é l m é n y nem is lehet más, mint közvetetlen személyes termé­ szetű: ez a megállapítás különben teljesen megfelel a legnagyobb misztikusok e tekintetben egybehangzó leírásainak. Az Isten élményben a lélek elérte beteljesülését, elérte a lét örök, abszolút ősforrását; természetes, hogy ekkor már mindent, egész életét, a világot és ahhoz való viszonyát az Istenviszony szemszögéből néz: Isten és Istenhez való viszonya áll élete köz­ pontjában. 769. Az ember szellemi beteljesülése. Isten és a léleknek Istenhez való viszonya szempontjából nyer most már értelmet az ember élete és tevékenysége. Azok az abszolút, örök-változatlan értékek, amelyek­ től az emberi magatartás, tevékenység és az emberi kultúra is függőnek mutatkozott, a jó, az igaz és a szép, ősi fokon éppen Isten tartalmi, formai és alakulati vonásai és Isten valóságában egyesülnek: amikor pedig a lélek, teA^ékenysége és hatásai jók, igazak és szépek, a maguk valóságrangja és specifi­ kus jellege szerint hiánytalanul követik, utánozzák Istent. A jó közvetetleniil a hiánytalan, értékes tar­ talom és mint ilyen a lélekben elsősorban az aka­ ratra vonatkozik, ennek szabad követését, alkalmaz­ kodását igényli; az igazság a lélekben elsősorban az értelem szükségszerű belátás-értéke, amely akaratilag nem hozható létre, nem kényszeríthető ki, de

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

391

végső fokon összhangban van a jósággal és az aka­ rati szabad jóságot nyomon követi; mindkettőt pe­ dig elsősorban az érzelemben jelentkező lelki szép­ ségérték követi és zárja le. Az ilyen módon teljesen jó, igaz és szép lélek hiánytalan, állandó értékkész­ sége az erény és a belőle folyó tevékenység erényes: állapota pedig, főleg az Istentől való betöltöttségekor, a szentség és a boldogság. Erre a lélek szabad jóságával magát érdemesítheti, de magát az Isten­ től való betöltöttséget és az ezzel összekötött szent­ séget és boldogságot önmagától el nem érheti: ezt Istentől nyeri mint az isteni szeretet ajándékát, mint Isten betöltő és megszentelő kegyelmét. 770. A szellemi romlás. Az Istenben abszolút ér­ tékekkel szemben való állásfoglalás és tevékenység csakis hiányos, fogyatékos lehet, hiszen Istenben végtelenül megvan minden lehető pozitivitás és vele lényegileg csak a semmi, azaz éppen semmisem áll szemben. Ezért az abszolút értékek tagadása, Isten­ től való elfordulás, távolodás, mint aktus pozitív, de forrása, iránya és célja folytán hiányos, eredménye pedig negatív, fogyatékos realitás vagy éppen semmi; forrásába, a lélekbe az ilyen értékellenes irányulás növekvő ürességet, eltorzulást, fogyaté­ kosságot, bizonytalanságot visz, hiszen egész irá­ nyulása lényegében irreális célú, tehát legfeljebb tagadó, romboló, de ezzel önmagát is szétdúló, elfer­ dítő, nem növelő, építő, fejlesztő lehet. Ez a maga­ tartás általában a sorrendben első értéktől, a jótól indul ki és mint annak akarati, szabad tagadása rossz, bűn; ez azután lelki hamisságot és rútságot, éppen eltorzulást és növekvő üresedést von maga után a nélkül, hogy a lelket mint szükségszerűen

392

NEGYEDIK RÉSZ

kimeríthetetlen valóságot tárgyilag el tudná pusz­ títani: mint alanyt azonban mindjobban szétzilálja, eltorzítja, üressé, magvatlanná teszi. Ha ez az ér­ téktagadás csupán a lélek ingadozó bizonytalansá­ gából, önmagában tökéletlen esendőségéből ered, gyógyítható és Isten irgalmából elmúlhat; végül is a lélek önbangsúlyozó, magabízó álláspontjának összeomlásával, feladásával, ezzel Istennek való odaadással és tőle való felemeléssel jár. De ha sza­ bad, tudatos és következetes értéksemmibevevés, elvszerű értékhanyagság vagy szabad, tudatos és következetes szembeszállás Istennel és értékeivel, akkor immár nem gyógyítható: hiszen ez önmagát következetesen romboló és torzító, mert az érték­ tagadó álláspontot feladni t u d a t o s a n n e m akar ó, szélsőségesen önbangsúlyozó, önistenítő, nem csak önállóságot, de függetlenséget igénylő ördögi, diabolikus magatartás; ez szükségszerűen hamis, ellentmondó, ezért összeomlásra, örök eredményte­ lenségre ítélt és Istentől való mind nagyobb eltávo­ lodással és ezzel mind üresebbé, torzabbá válással jár a teljes megsemmisülés lehetősége nélkül. 771. A döntés és életjelentősége. A szentnek és az ördöginek ez a szinte végtelen ellentéte mégis szinte végtelen közelség: mert voltaképen nem függ mástól, mint esetleg egyetlen, de végig fenn­ tartott döntéstől, a teremtett szellem szabad elhatá­ rozásától Isten felé vagy tőle el irányuló, Istent kö­ vető vagy tagadó magatartásra. És a döntésnek ez a lehetősége, sőt végül is elkerülhetetlen szüksé­ gessége, amelyet Kierkegaard az ember lényeges vo­ násaként hangsúlyoz, az embert mint egyúttal szel­ lemi lényt megint hihetetlen magasra emeli: hiszen

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

393

potenciális végtelenségében tovább meghatározatla­ nul van létébe állítva, de azzal a képességgel és egy­ úttal szükségességgel, hogy maga határozza meg önmagát és elmúlhatatlan sorsát; maga határozza meg, mivé legyen, hol álljon egyénileg vég nélkül a mindenségben. öröklött és szerzett testi-lelki tulaj­ donságai, hajlamai az embert döntésében befolyá­ solják, de meg nem kötik: végül is éppen saját sza­ bad döntése határozza meg sorsát. Ez a döntési erő az imént semmiségében látott teremtményt mint szellemet egyúttal szinte végtelenné teszi, Istent utánzó hatalommal ruházza fel önmaga felett: ön­ körének ebben a központjában, önmagában, döntése végtelen erős; el tudja és el kell magát és sorsát döntenie végleg és mégis végnélküli érvényességgel. És bár pozitív irányban csupán Istent követve dönt­ het, Isten ellen pedig csak alanyi tartalmában sem­ mis, hiányos, torzuló létet szerezhet, a döntés mégis az övé: és ezzel Isten olyan végtelen erőt adott neki, amely Isten kegyelmének megérdemlésével és egyút­ tal szaba'S ajándékba kapásával Isten bírására és végtelen boldogságra, ellenkezőleg pedig végtelen eltorzulásra és boldogtalanságra érdemesíti. Aki ezt nem látja, tagadja vagy sajnálja, még nagyon is emberi testi kötöttségének foglya, úgy hogy csak félszellemig emelkedett lelki kibontakozása. Az ilyen egyén önmagát is, de Istent is még csak sejti: és csak ha mindkettőnek léte tisztán áll eléje, éri a bol­ dog vagy borzasztó megrendülés, annak tudatosulá­ sával, mi az szellemnek lenni és az örök Összellem előtt állni. A döntés óriási életjelentősége még hatalmasan megnő, ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak az ön-

394

NEGYEDIK RÉSZ

magáról döntő egyént határozza meg, hanem igen gyakran más szellemi egyénekre — itt természete­ sen elsősorban emberekről van szó — is nagy befo­ lyással bír. Hiszen az egyén akarata szabad, de be­ folyásolható: és a befolyások között talán a legje­ lentősebbek éppen másoknak velünk közölt avagy más módon tudomásunkra jutott magatartásai, el­ határozásai, cselekvései, amelyek nagy mértékben felkeltik az ember követő, utánzó, avagy ellenkező, harci hajlamait. Ezek a magatartások az ember szo­ ros társadalmi élete folytán különben is igen nagy mértékben meghatározhatják más emberek életét: gondoljunk pl. egy diktátor, hadvezér, bankvezér, vagy egy pap, tanár, orvos, avagy egy mozdonyve­ zető vagy hajóskapitány elhatározásainak, cseleke­ deteinek szellemi és fizikai, de mindenképen er-, kölcsi jelentőségére a társadalom életében. És vé­ gül, de nem utolsó sorban éppen az ember lelki éle­ tének szoros testi vonatkozásai folytán a testi szer­ vezetben is változásokat okozó, nyomokat hagyó emberi magatartások a testi-lelki átöröklés révén még a késő utódokban is nemcsak a kulturális tra­ dícióban átszármazó, hanem „velükszületett“, konstitucionálisan adott következményekkel bírhatnak. Így már érthető, hogy minden döntésünkkel nemcsak magunkért, hanem az egész emberi, általában szel­ lemi társadalomért felelősséggel tartozunk és vi­ szont a kölcsönös szellemi és főleg emberi befolyá­ solhatóság és szoros lelki-testi egymáshozkapcsoltság folytán nemcsak a közösségi elhatározásokért, hanem minden egyén döntéséért is az egész emberi, szellemi társadalom együtt is felelős. Így az egész emberiség és még tágabban a teremtett szellemek

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

395

egész világa eredetileg egységes közösségben áll Is­ ten előtt és iránta egyetemes erénnyel és érdemmel bírhat, de vele szemben egyetemes bűnnel is lehet terhelve, bár az egyéni szellem szabadsága folytán az egyetemes erény és bűn lelkiségére és sorsára nézve kétségtelenül második sorban áll a számára lényegileg döntő egyéni erkölcsi magatartás után. 772. Az élet misztériumai; az Istenember és az Isten országa. Ezek a szoros és gazdag közösségi kö­ telékek Isten és a világ, Isten és az emberiség viszo­ nyának sok lényeges vonását és létalapjait szolgál­ tatják, amelyeknek mélységeibe, szövevényes prob­ lematikájába egy általános bölcseleti embertan kö­ rében nem merülhetünk bele: de futólagos felfedé­ sük is megértetheti olyan döntő vallási-erkölcsi rea­ litások lehetőségét és fennállását, amilyen az egy­ ház szellemi szervezete, az eredendő bűn kérdésháló­ zata és a megváltás csodálatos misztériuma. A megváltás kérdésével kapcsolatban csupán az Isten­ ember mivoltában és eszméjében rejlő e g y rendkí­ vül megkapó vonásra utalhatunk, amely az egész világegyetem szempontjából alapvető érdekességű. Az okság elve, amely ok és okozat között vég­ telen különbséget követel, a valóság egészét három, egymás között lényegileg áthidalhatatlan rangra bontja. A tiszta tárgyi valóságok rangján belül az­ után a természetben hatalmas, bonyolult és fokoza­ tos felépülést találunk, amely kis különbségekkel, csaknem folytonosságban a puszta anyagtól és a legegyszerűbb erőhatásoktól az emberi organizmus és tárgyi kultúravilág leggazdagabb szellemi kifejezésű valóságáig terjed. És éppen itt, az embernél, az ember szoros pszichofizikai egysége folytán, ahol

396

NEGYEDIK RÉSZ

az emberi tudatban a szellemi lélek énje a testtel egyesül, a teremtett szellem és a tiszta tárgyi ha­ tás valóságrangjainak csodálatos összeszövődésével és i l y e n m ó d o n mégis áthidalásával találkozunk. A teremtett szellemek is valamennyien egyrangúak, közöttük végtelen különbség nincs, viszont mind­ annyian végtelen különbséget mutatnak egyrészt Isten, másrészt a tiszta tárgyak felé. Ámde a fokozati különbségek közöttük is óriásiak: gondoljunk csak egy legprimitívebb szellemű egyén és Platón, Szent Ágoston, Goethe avagy a hatáskörükből kö­ vetkeztethetően csodálatos mélységű, gazdagságú és erejű legalapvetőbb természeti erők szellemi különb­ ségeire! Itt is csaknem folytonos átmenetben a szel­ lemvilág gazdag skálája bontakozik ki és emelkedik az Istenség felé. Ezt persze egymagában soha cl nem érheti a csak potenciálisan végtelen, teremtett szellem: de ha az Istentől való betöltöttségen túl, amely minden teremtett szellemet Istenhez emelhet, még az isteni szellem lényeges kapcsolatba lép egy teremtett, pl. emberi szellemmel, amiben az okság elve szerint lehetetlenség nincs és amire az Isten­ ember vallási eszméje utal, akkor az örök és a te­ remtett szellem lényegben áthidalhatatlan különb­ sége is egy szoros összekapcsolódással hidalódik át és a mindenség csúcsán a legmagasabbrendű te­ remtmény magával a teremtő Istenséggel fűződik a legszorosabban össze. És Isten ebben a legfelső te­ remtményben maga hajlik le teremtéséhez és azt bűneitől megváltva, végtelen szeretettel emeli ön­ magához. íg y a mindenség valóban a leggrandiózusabb felépülést tárja elénk a semmitől a végtelen ősvaló­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

397

ságig: és a teremtésnek ebben a kimeríthetetlenül gazdag és csodálatos képében és drámájában az em­ ber nemcsak a felépülést lezáró, bonyolult valóságú lény, hanem a rangok összekapcsolódásának és ezzel a mindenség képe tökéletessé válásának is legfonto­ sabb hordozója; időben és természeti hatalomban az utolsó teremtett szellemfajta, akit az emberi tudat­ ban a test bilincse is nyom, de aki egyúttal a min­ denség legszervesebb egységét bezáró láncszem és legmagasabbrendű képviselőjében magával Istennel tökéletesen egyesül. Ezzel minden ember hivatott és minden döntésében Istent követő ember tényleges istengyermekké válik és a jó emberek összesége az egész, Isten előtt jóságban álló szellemvilággal együtt Isten szellemi országává lesz, amelyet egé­ szében és minden egyes tagjában Isten teljesen be­ tölt és amelyből csupán a végleg és következetesen Isten ellen döntő teremtett szellem — ilyen lehet az ember is — zárja ki magát. Az ejnber vizsgálatában elérkeztünk a minden­ ség egészének, a szellemek birodalmának, benne az embernek és az emberiségnek átfogó szemléletéhez. Az ember és a mindenség Istenhez való viszonyá­ nak -szemléletében az ember- és a világkép egyaránt lezárul: így hosszú utunk végére érve az ember böl­ cseleti vizsgálatát egy az elért eredményeket egy­ ségesítő összefoglalásban befejezhetjük.

398

NEGYEDIK RÉSZ

ÖSSZEFOGLALÁS. Az ember és világhelyzete. 773. A bölcseleti embertan főkérdései. A bölcse­ leti embertan feladatát három kérdésben foglalhat­ juk össze: Minek és milyennek mutatkozik az em­ ber az életére vonatkozó tapasztalatok fényében? Minek tartja magát az ember a legjelentősebb né­ pies, mitikus, vallási és bölcseleti felfogások sze­ rint? Mi az ember és hol áll a mindenségben a róla való tapasztalatok és az igazolt metafizikai világ­ kép egybevetése alapján? 774. Az emberre vonatkozó legfontosabb tapasz­ talatok. A földtan és az őslénytan tanúsága szerint az ember a harmad- és a negyedkor határán jelenik meg a Földön, az állathoz rendkívül hasonló testi al­ kattal. A biológia megállapításai értelmében test­ alkata és testi életműködései a gerincesek, az emlő­ sök és ezeken belül az úgynevezett vezérállatok (Primates) körébe sorolják; ezek között is az emberszabású majmokkal, a ma élő anthropoidák közül főleg a csimpánzzal és a gorillával, mutat legtöbb rokonságot. Rendszeresen meglévő, de nem működő és alkatukban is elsatnyult csökevényes szervei, el­ vétve fellépő és ősibb rendes állatalakokra és szer­ vekre valló testformációi, az ú. n. visszaütések, embriológiai fejlődésének erősen állati jellegű köz­ bülső alakjai és állapotai, az anthropoidákkal való vérrokonsága és életműködéseinek további erős ha­ sonlóságai egybehangzóan a mellett szólnak, hogy az egész állat- és növényvilágban fennálló és már szinte tapasztalati ténynek tekinthető faj fejlődés so-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

399

rán testileg az ember is ősibb, immár kihalt vezér­ állatokból fejlődött ki, állati ősöktől származott le. Ezt az egész sor tapasztalattal támogatott, a bioló­ giai tapasztalás alapján minden más feltevésnél sokkal valószínűbb feltevést erősítik azok az őslény­ tani leletek is, amelyek Európában, de főleg Ázsia több részében anatómiailag a ma élő anthropoidák és az ember között álló áliati vagy esetleg éppen legősibb emberi lények maradványait hozták fel­ színre (Heidelbergi állkapocs, Pithekanthropus- és Sinanthropus-leletek). Az ember testi voltára és életére vonatkozó ta­ pasztalatok ilyen módon az embert az állatvilág kö­ rébe, az állat szoros közelségébe utalják. A további tapasztalatok azonban ennek a viszonynak élesen ellentmondani látszanak. Amikor a Föld történeté­ ben az ember kétségtelen maradványai feltűnnek, ezekkel együtt az ember kulturális tevékenységének nyomai, illetőleg maradványai is megjelennek: ezek pedig annyira jellegzetesek, hogy nem kevésbbé bi­ zonyos, sőt sokszor bizonyosabb igazolást jelentenek a velük kapcsolatban előforduló emberszerű test­ maradványok emberi voltára nézve, mint maguk­ nak e testmaradványoknak anatómiai jellegükből néha elég nehezen meghatározható természete. Igaz, hogy az állatok is kifejtenek némi kulturális, azaz szellemi jelentéssel, a legtágabban vett értelmességgel bíró tevékenységet és ilyen hatásokat hoznak létre: nem egyszer bonyolultan szervezett közössé­ gekben élnek, eszközöket készítenek és használnak, gazdasági gyűjtő, sőt — pl. a hangyák — bizonyos fajta mezőgazdasági termelő tevékenységet folytat­ nak, végül némi művészi ösztönre is vallanak. Ámde

400

NEGYEDIK RÉSZ

ez a sokféle állati kulturális jellegű tevékenység el­ enyészik az ember következetes és legegyszerűbb természeti kezdetekből aránylag igen gyorsan és ru­ galmasan fejlődő, kulturális tevékenysége mellett: hiszen ez, egyének és nemzedékek munkáját tornyosítva egymásra, primitív kezdetekből csakhamar szellemiséggel, jelentéssel át- és átszőtt, gazdag és bonyolult kultúrahálózatot épít fel. Az emberi kul­ túra pedig már egészen más magyarázatot igényel megértésére, mint az emberi test biológiai értelme­ zése: csupán mint a természeti valóságba kiható tudatos, céltudatos tevékenységnek kivetített logi­ kus, értékes, célvonatkozásoktól átfont tárgyi ha­ tása fogható fel. Ilyen már az emberi technika, amely kezdetleges, de igen célszerű és céltudatosan felhasznált, majd készített és használt szerszámok­ tól, amelyekben hasznosságuk racionális értéke ki­ fejeződik, aránylag gyorsan bonyolult erő- és mun­ kagépek előállításához és használatához halad tova; ezeknek a segítségével az ember a természet megis­ mert és működési törvényeikben kifürkészett hatal­ mas erőit és energiáit a saját céljainak szolgálatába fogja be és a természetet a természet által legyőzve, azon saját társadalmi és kulturális, testi-lelki életét szándékainak, lerveinek megfelelően bontja ki. Az így óriásivá fejlődő technika az ember szellemileg irányított fizikai hatalmát a legnagyobb mértékben biztosítja, támogatja és növeli. Hasonlóképen az em­ ber gazdasági tevékenysége az elemi életszükségle­ tek biztosításától tovább menve, mindenféle, gyakran már a kulturális életben felkeltett és nagyra nevelt életszükség kielégítésének legraffináltabb szellemi szerkezetévé válik. Ezeknek a gyakorlati, vagyis

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

401

hatalmi célok szolgálatában álló, illetőleg hatalmat kifejtő tevékenységeknek társadalmi szabályozására az ember tartalmában és belső szerkezetében tisztán szellemi hatásrendszert, jogot alkot, amelyben a fi­ zikai világban élő emberi társadalomra folytonos te­ kintettel van, de azt már mint szabadon működő, céltudatosan ható és alkotó szellemi erők közösségét, birodalmát nézi. Ezért jogalkotása nem csupán ön­ kényes és nem is csak a természeti erők működési törvényeire és matematikai elvekre van tekintettel, mint a technika és a gazdasági élet nagy része, amely ez erők hatásait és a matematikai viszonyok­ tól meghatározott valóságot használja fel az ember céljaira, hanem abszolút szellemi jelentéselvekhez, a mindenféle szellemi magatartás, érzület és cselekvés értékét meghatározó erkölcsi elvekhez is alkalmaz­ kodik. Itt az emberi kultúratevékenység egyik álta­ lános jellegzetessége, a magasabb törvények alatt álló és hozzájuk igazodó alkotás, szellemi és fizikai létesítés, már világosan megmutatkozik. Sokszerű játékában azután az ember kötetlen, szabad és még pihenésében is tevékenységet kereső lénye, a játék­ ból kifakadó sportban pedig minden téren megje­ lenő, nem egyszer szertelen végtelenre törekvése lép első pillanatra meglepő és megint annyira természe­ tes formában elénk. A tudományban már egész tisztaságában tárul fel az emberi kultúra szellemisége, amint hatalmas gondolatszövevényben iparkodik megragadni az igazság testetlen, anyagtalan, örök-változatlan alapú értékrendjét. A művészetben, a szépség kultu­ rális megvalósításában a szellemi világ határtalanul gazdag lelkisége, képzeleti és érzelmi tartalma tölti 26

402

NEGYEDIK RÉSZ

be és teszi vonzóvá az emberi életet. Ez immár a szel­ lemiségnek mind több oldalát mutatja, sőt minden oldalát egyszerre, szervesen egységes kultúraalko­ tásokban is megtestesíti; de a szellemiségnek ez a „teste“ egyúttal maga is mind testetlenebbnek, szel­ lemibbnek tűnik. Ilyen „testetlen teste“, vagyis anyagtalan és mégis érzéki, szemléletes hordozója a mindenoldalú szellemkifejezésnek a nyelv. Legősibb és legkezdetlegesebb megnyilvánulása ez annak, hogy az embernek, és pedig az egyéni embernek is, van mondanivalója, van mélységes belső tartalma, amely testi mivoltában nem csak hogy fel nem oldódik, ha­ nem puszta testiségével ki sem fejezhető és ezért a kulturális alkotásokban mind újabb és újabb kifeje­ zéseket keres és talál magának. Éppen a nyelvben találja meg az emberben rejlő beszélő erő, logosz, mondanivalójának egyik legtökéletesebb kifejező esz­ közét, amely nagy gyakorlati jelentősége, szellemi érintkezésre való használhatósága mellett az elmé­ leti-logikai és művészi vonások kimeríthetetlen kin­ cseit rejti és tárja fel. A nyelv hordozza azt a csodá­ latos kulturális megnyilvánulást is, amelyben ősi egységességében és egyszerűsége mellett is megra­ gadó fenségében rajzolódik meg az ember maga­ alkotta világ- és életképe, amelyben az ember a mindenséget magával szembe állítja és abba már az em­ beri történet őskorában is meglepően mély tudással behatol: ez a mítosz. Nagy életmélysége és életbölcsesége folytán a mítosz alkalmas arra, hogy az em­ ber életvitelének az állatvilágétól egészen elütő, tel­ jesen szellemi értékek szolgálatában álló, elvszerű formái számára nyújtson világnézeti hátteret: ezek az életvitelformák alkotják az emberi kultúra leg-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

403

centrálisabb jelenségeit, az erkölcs és a vallás vilá­ gát, amelyben az ember természeti életétől szinte a természet fölé, egy testileg láthatatlan szellem­ régióba emelkedik, magát igazában ebben a régióban érzi otthon, a testi világban csak megbilincselve, be­ börtönözve, számkivetve, és egész mivoltával egy ősi jóságú és erejű szellemi lény után vágyódik, akitől valamikor jött és aki majd újra szeretetébe és világ­ fölötti otthonába fogadja. Az emberi kultúrának ez a futó rajzban odave­ tett képe is megmutatja azt az ellentétet, amely kö­ zötte és az ember mint testi-természeti lény között fennáll; e kultúra képével legfeljebb az ép, érett és erős emberi test szépsége és fenséget sugárzó kifeje­ zése egyezik meg, de e képet megmagyarázni még az így nézett test sem tudja semmiképen, csupán az, ami belőle és rajta át sugárzik. Az emberi mélység­ kifejezés semmiben sem csökken, hanem gazdagsá­ gában és bonyolultságában csak nő, ha tekintetbe vesszük^hogy az emberi kultúra nem az egyes, ma­ gában álló ember alkotása, hanem az együtt élő, va­ lamint a történeti folytonosságban egymást felváltó emberek csoportjaié, az ember társadalmi közössé­ geié. Mert éppen az ember társadalmi közösségei és ezeknek élete a szellemi valóságviszonyok egész há­ lózatát mutatják: a házassági és családi, törzsi és nemzeti életben a biológiai tényezők mellett a szel­ lemi erők egész sora szövi az ember társadalmi éle­ tét és működését; a vezetés és követés, uralkodás és alávetés, támogatás és küzdelem, sőt harc, valamint az egymásraépítés sokféle vonatkozásaiból az emberi társadalom csaknem áttekinthetetlenül bonyolult és mégis többnyire harmonizáló, célszerűen, sőt nem 26*

404

NEGYEDIK KÉSZ

egyszer céltudatosan egységes szervezetei épülnek fel, amelyek között az emberi életet leggrandiózusabban átfogó állam és egyház mint számtalan ele­ ven oszlopból és pillérből egybealkotott, óriási élő szellemépítmények emelkednek ki. Mind az ember tárgyi kultúrája, mind alanyi jellegű társadalmi szervezetei tehát a legnagyobb intenzitással rámu­ tatnak az emberben működő erőre, amelynek hatá­ saiként és kifejezéseiként ezek a hatalmas és lénye­ gükben anyagtalan, az anyagot csupán eszközül fel­ használó emberi élet- és alkotásformák fejlődnek. Ezt az emberben működő erőt nevezzük az ember lelkiségének, életét az ember lelki életének. Az ember lelki élete az egyénben feltáruló kü­ lön világ. Ennek a testi élettel legerősebben össze­ kötött régióiban az ösztönök éntelen, tompább erői érvényesülnek. Ezek fölött bontakozik ki a lelki egyéniség tulajdonképeni alkata. Ez a legszorosab­ ban központosított. Központja, forrása, magva az én, ez a tudatos, aktív, individuális erőtényező, a lelki élet alapja, amelyet egyedül nevezhetünk a szó tel­ jes értelmében személynek. Ennek az énnek aktív irányulásai, magatartásai vannak: ezek az aktusok. Egyes aktusok, amelyek az énből erednek, azon túl mutatnak és ekkor gyakran tárgyi eredmények­ kel, tárgyi tudattartalmakkal bírnak: ilyen tár­ gyi tartalmak pl. a képzetek és gondolatok. Az én más aktusai magára az énre visszamutató reflexív aktusok, amelyeknek eredményei az én állapotai. Az én folytatólagos aktív önmegha­ tározásaiból az egyéniség gazdag alanyi alkata, ké­ pességeiből készségei, folytatólagos tárgymeghatá­ rozásaiból pedig sokszínű tudatvilága és külvilági

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

405

alkotásai épülnek ki. Az én legfőbb aktusai a sza­ badon állító, létesítő akarati, a szükségképen meg­ ragadó, belátó értelmi, és a meleg, színes, fejlesztő vagy sorvasztó, húzó-hajtó-alakító érzelmi aktusok; ezek a lelki élet három fő tevékenységében, a gya­ korlati, az elméleti és az alkotó tevékenységben öszszeszövődnek és különféle alakokban megjelenve a lelki élet egységében megnyilvánuló változatos sok­ féleséget eredményezik. A lelki élet tehát egy folyton alakuló, változó, dinamikus struktúra, amelynek di­ namikáját az én mint központi erőtényező adja meg. Ámde a lelki életnek legtöbb megnyilatkozása csak­ nem készen a tudattalanból fakad fel: cselekvésünk, gondolkodásunk, beszédünk, elképzeléseink logikus összefüggésben rendezve bukkannak elő a tudattalan mélységeiből; világos bizonyítékául annak, hogy a tudattalan, amely egyúttal az egész élménykincsün­ ket őrző és értelmesen felhasználó emlékezet szék­ helye, logikus aktivitást, vagyis — látszólagos pa­ radoxonként — tudatosságot, még pedig egész él­ ménykincsünkre egyszerre kiterjedő tudatosságot kell hogy tartalmazzon. Ez énünk tágabb, teljes tu­ data, amely a testi életműködésekkel kapcsolatos szűk pszichofizikai tudat tisztán lelki alapja. A biológiai alkatában és működésében állati jel­ legű emberi test és a benne lévő csodálatos lelki vi­ lág mégis szoros életegységet alkotnak. A csíra­ plazma testi átszármazásában az ember elődeinek sok testi tulajdonságát örökli; ámde ezekkel együtt velük kétségtelenül összekapcsolt egyes lelki tulaj­ donságok is hasonlóan fellépnek, azaz valamiképen öröklődnek. És az így sok testi és lelki tulajdonsá­ gában már öröklésileg meghatározott emberi egyén

406

NEGYEDIK RÉSZ

megszületésétől haláláig — általában — nagy ívben alakul, amelyben a testi és a lelki fejlődés nagyobb részben összhangban van és csak kisebb részben áll sajátságos ellentétben. A gyermekkor a testi és lelki kibontakozás, a világba való belenövés kor­ szaka. A serdülő kor testileg az egyént nemi fel­ adataira, lelkileg a közösség életében önálló, elmé­ lyült, a világ és az élet értelmébe belelátó vagy azt legalább megsejtő és önállóságának megóvása mel­ lett közösségi feladataira is odaadással vállalkozó személlyé érleli meg. Ez a személy az érett ifjúkor­ ban ideális érzülettel, friss erővel és cselekvő kész­ séggel indul el közösségi, mind nemi, mind kulturális feladatainak elvégzésére és az aránylag sokáig testi­ leg és lelkileg stabilis érett korban nemi, társadalmi és kulturális hivatásának is eleget tesz, amíg végül az öreg korban testi ereje elhanyatlik és lelki élete megmerevedik, gyengül, majd a halálban tapaszta­ lásunk elől eltűnik. Ámde e testileg és lelkileg egy­ séges és harmonikus életvonalban némi ellentétek is vannak: ilyenek a serdülő, élete elején álló egyén gyakori halál- és túlvilágvágya, az érett ifjú könnyen hozott életáldozata és az öreg ember gya­ kori bölcs és magasztosan elvszerű lelki kiteljese­ dése, teljes erkölcsi megérése, nemcsak testi-lelki le­ hanyatlása. Ezek a jelenségek az emberi életet lezáró halált titokzatosnak, az ember halálgondját és hal­ hatatlanságvágyát alaposnak és a halált nemcsak végnek, hanem talán még jelentősebb kezdetnek, az életben elért elvszerű kiteljesedés, megérés után való, látszólag nagy elindulásnak mutatják. Rejtel­ mére és elindulásvoltának közelebbi jellegére némi fényt az ember lelki életéből és kultúrájából előtűnő

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

407

szellemiség derít. Mert ez a szellemiség az emberi egyént lelkileg önálló, szabad, döntésre, azaz önma­ gát és sorsát meghatározni képes szellemi személy­ nek tünteti fel, aki viszont örök értékek és törvények alatt áll és azokat követve gazdagon kibontakozik, ellenük állást foglalva magába omlik és — ha mégis meglevő értékei fel nem emelik — mind üresebb és torzabb lesz. Az emberi egyének e személyes szelle­ meire boltozódnak a tőlük hordozott, csak velük és bennük lévő, de egyúttal belőlük kiemelkedő és őket újszerű egységekben átfogó közösségek szellemi al­ katai és tárgyi kifejezéseikként jönnek létre a kul­ turális hatásaikban lévő tárgyi szellemvonások. Ilyen módon alkot és épít az ember szellemvilá­ got a természetben. Ennek fokozatos, mind bonyolul­ tabb szellemi kifejezést sugárzó fejlődésében az em­ ber az élőlények szellemi kifejezésben magasabbrendű ágának, az állatvilágnak mintegy csúcspont­ ján jelenik meg.Testileg az állattól nem különbözik lé­ nyegesen, de annál inkább a világgal szemben való ma­ gatartásában. Mert a környezetébe belenőtt és abból kiemelkedni nem tudó állattal szemben az ember környezetével önmagát és azt mint világot önmagá­ val, az énnel szembeállítani képes, így mintegy ki­ lendülve belőle. Ebben az egységesen s z e m l é l t vi­ lágban az ember magának saját külön világot a 1k o t, azaz a természettől főleg rendkívül halmozott szellemi tartalmában elütő kultúrát teremt és végül önmagában, lelki életében saját külön, egyénileg zárt világban él; ez a csodálatosan gazdag lelki vi­ lág önmagában annyira hatalmas, hogy még az egész külvilágot is saját képzeleti művének próbál­ hatja tartani. így él az ember a tőle egységes kép-

408

NEGYEDIK RÉSZ

ben átfogott nagy világban, saját kulturális világát alkotva és legsajátabb lelki világában állva és abból kihatva: az okság elvének szükségszerű és evidens követelményei szerint valóban mint potenciálisan végtelen, kimeríthetetlen és elmúlhatatlan szellemi lény él hasonló szellemi körökben, a természet al­ kotó szellemi erői között mint azok egyike; mint ilyen a fizikai természet fölött álló szellemi világba emelkedik, ahová lelkileg tartozik, legfőképen pedig végtelen vágyai céljához, az örök ősszellemhez köze­ ledik és végül is attól betöltve boldogan lel nyugal­ mat, amelyet különben sem élet, sem halál, sem ön­ maga, sem a világ nem képes megadni nyughatatlan örök-vándor-természetének. Ezekben rövid összefoglalásban megfeleltünk a bölcseleti embertan első kérdésére, hogy mi az em­ ber a róla való tapasztalatok fényében. Most azt kell összefoglalnunk, hogy minek tartja magát. 775. Az emberfelfogás jelentősebb fajtái. A mítosz emberképe igen változatos és a legprimitívebb felfo­ gásoktól a legmélyebb koncepciókig terjed. Az em­ ber a mítoszokban rendszerint egy vagy több isteni lény teremtménye; megalkotásában az istennek vagy isteneknek nem egyszer valamely állat vagy állatok is segítenek. Mivoltát tekintve az ember a természet lényeivel szoros kapcsolatban, gyakran — főleg a totemisztikus kultúrakörökben — rokonság­ ban, lényeges egységben van, különösen pedig az állatokkal van, azt mondhatni, testvéri vonatkozás­ ban; sok esetben egyes állatokat önmagánál magasabbrendűnek is tart az egyszerű ember, ez a felfo­ gása azonban a kultúra fejlődésével csakhamar el­ enyészik. Ilyen tekintetben tehát az ember a termé-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

409

szét tagja; ámde a legtöbb természeti nép felfogása szerint többé-kevésbbé láthatatlan lelke is van, amely a halál után tovább él, vagy ebben a világ­ ban bolyong, esetleg újra megtestesül, vagy — gyak­ rabban — valamilyen szebb vagy sötétebb, boldogabb vagy szomorúbb túlvilágba jut: itt azután az isten vagy istenek földi életében volt magatartásai, tettei, érzületei alapján megítélik és jutalmazzák, illetőleg büntetik. E szerint tehát az ember viszont másvilági lény is. A mítosznak ez a felfogása az egyszerű emberi társadalmak vallási-erkölcsi életét is nagy mérték­ ben meghatározza. Az ilyen mitikus felfogásokhoz sok vonásában hasonlít, de jóval határozottabb a Genezis felfogása, amely az embert Istentől a föld porából teremtettnek és a beléje lehelt lélek révén életre keltettnek tartja. Az erre építő keresztény ta­ nítás szerint az első emberpár vétke az egész emberi­ ség testi-lelki hanyatlását vonta maga után, amely­ ből maga a Jézusban megtestesülő Isten megváltó aktusa íhneli fel; így az ember megint Isten látására válik méltóvá, amelyet Krisztusban való hite és Isten és az emberek szeretetében Krisztus követése által ér el a halál után. Ekkor szellemi lelke bemegy Isten országába és végül, az utolsó ítéletkor a fel­ támadó és megdicsőülő testtel is egyesül; csupán a gonoszak hanyatlanak vég nélküli kínba. A Genezisben kifejtett zsidó vallási emberfelfo­ gás a sajátosan keresztény vonásokkal tökéletesítve az emberiség óriási részének világnézetévé lett. Ám­ de többé-kevésbbé hasonló emberfelfogással másutt is találkozunk. Az egyiptomi vallási világ- és em­ berfelfogás hisz az embernek a testtől különválni

■

410

NEGYEDIK RÉSZ

képes lelkében és a test feltámadásában. A hindu vallási és bölcseleti tanok legnagyobb része az em­ berben testfölötti, szellemi erőt is lát, amelynek hi­ vatása az ősi isteni valósághoz vagy valóságba való visszatérés — a szerint, hogy inkább teisztikus vagy inkább panteista irányúak az egyes tanítások. A buddhista, jóval naturalistább emberfelfogás az em­ ber egységét erősebben hangsúlyozza, de sajátságo­ sán élettagadó álláspontjával kapcsolatban mégis valami misztikus, inkább életfölötti mint élettelen nyugalom realitását is felveszi, amely nem a tiszta semmi és amelybe, az abszolútumnak teljesen elsze­ mélytelenedett régiójába, bemenni az ember leg­ főbb célja és rendeltetése: tehát itt is megvan a valóságnak legalább rejtett kettéválasztása, amely­ nek az ember természete megfelel. A görögöknél Herakleitos meglehetősen homályos élet-halál- és halál-élet tana mellett és után a pythagoreus-platoni bölcselet szerint az ember szellemi lelke egy magasabb világból, ailghanem ott elkövetett bűne miatt, zuhant a Földre és került a test rabságába; ennek bilincseiből csupán a halál szabadítja meg, ha életét erkölcsösen élte végig; különben esetleg más szerves testekbe vagy valami kínzó alvilágba jut. Aristoteles erősen természettudományos színe­ zetű tanítása szerint az ember teste a szülőkéből ered és kifejlesztője az emberi egyed formája, lelke. Ennek a léleknek vegetatív, valamint érzékelő-törekvő-mozgató tevékenységet kifejtő részei, továbbá emlékezete és képzelete a testtől elválaszthatatlan, annak valóságát adó formáját alkotják; ámde az emberi formának legsajátosabb és legfelső része, a gondolkodó ész, kívülről jön a testbe és ennek halála

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

411

után mint halhatatlan, tiszta szellemi forma él to­ vább. A test-lélek-kettősségének a tana a platoni lé­ lek maradványával együtt tehát az aristotelesi em­ bertanba is bevonul, amely különben az ember szo­ ros lelki-testi életegységét hangsúlyozza. Ezzel a rendkívül fejlett emberfelfogással szemben a tisztán materialista-naturalista demokritosi tan, amely sze­ rint az ember teste egységes atomhalmaz és lelke is csak igen mozgékony atomokból áll, kizárólag az emberi élet egységelvét hangsúlyozza, de lélektani tekintetben igen kezdetleges módon. A keresztény bölcselet a platoni ember- és lélektant elég könnyen, az aristotelesit már csak meglehetős átalakítással tudta magáévá tenni; nem nagyobb átalakítással vi­ szont az arab Averrhoés az aristotelesi ember- és lé­ lektanból az egyénileg halandó emberek egyetlen halhatatlan tényezőjéről, a minden emberben közös és egy gondolkodó észről szóló tanítását tudta le­ származtatni. A renaissance hatalmas világérzése az embert lehetőleg teljes életegységben a természet, a világ tagjának szereti minősíteni és a világ életébe való beleolvadásra vágyik. Ezzel az életentuziazmussal azonban a renaissanceban is szemben áll minden idők miszticizmusának az a vágya, hogy az ember legbelső lényege a világból teljesen kiemelkedjék és a világ fölötti, abszolút ősvalósággal minél szoro­ sabban egyesüljön. A keresztény emberfelfogás ter­ mészetesen a renaissanceban is túlnyomó maradt, de a platoninak is nagy jelentősége volt. Descartes embertana azután az embert ebben a világban is élesen kettészakítja egy gondolkodó lélek- és egy kiterjedt, a mechanikai törvényeknek alávetett, gép-

412

NEGYEDIK RÉSZ

szerű testtényezőre: a kettő összefüggése így persze igen erőltetett, laza és bizonytalan lett. Részben ép­ pen ez eredményezi az újkor igen sokféle, egymással gyakran ellentétes és egyenként igen egyoldalú em­ berképeit. Már az occasionalistáknál az ember telje­ sen ketté szakad és lelke és teste között Isten közve­ títi a kapcsolatot; Spinoza szerint is összetett mo­ dus az ember, vagyis az egyetlen isteni lény végte­ len sok, egymással csupán párhuzamos lényegvoná­ sai közül kettőnek, a gondolkodásnak és a kiterje­ désnek egy-egy véges változata az egymásnak így csak az isteni egységben megfelelő és az egység ál­ tal egymáshoz rendelt lélek és test. És még Leibniz is, a nagy újkori aristotelikus, az embert rendezett monashalmaznak tartja, amelyben a lélek az ural­ kodó főmonas, a testet pedig sok, szintén lélekszerű, alacsonyabb rendű monas alkotja: rendjük és meg­ egyezésük azonban nem közvetetlen kölcsönhatás, hanem kizárólag Istentől a világ teremtésekor előre megállapított összhang eredménye, mert az egyes monasok, így a lélek és a test is, nem hathatnak egymásra. Az ember életegységének ez a szétesése az angol empirista bölcseletben annyiban halad még tovább, hogy a metafizikai alapfogalmak, a szub­ sztancia és az okság bizonytalanná válásával az em­ ber végül már csak testileg mozgáscsoport, lelkileg pedig képzetköteg lesz. Kant világképében az em­ ber súlypontja a szellemiségre tolódik át, az ember mint szellemi, mint szabad erkölcsi lény a magában való világába tartozik, bár ilyen mivolta közelebb­ ről meg nem ismerhető; önmagáról való testi-lelki tapasztalása csupán jelenség, megnyilvánulása ma­ gában való létének. A német idealizmus gondolat­

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

413

világában azután teljesen az ember szellemisége nyomul előtérbe és annyira túlsúlyba jut, hogy utána szinte be kellett következnie a nagy materia­ lista-naturalista ellenhatásnak: ez az embert már csak testi lénynek, a fajfejlődés során kialakult leg­ magasabb rendű állatnak tekinti; a naturalizmus nagy ellenfele, Kierkegaard, aki keresztény emberfelfogásában az érzéki és a szellemi élet kettősségét élesen hangsúlyozza és erős kettősséget állít fel az ember testisége és szabad, magára állított szellemi lelke között, ebben a korban nem talál meghallga­ tásra. A naturalizmus vegyül össze egy kezdődő életmetafizikával Nietzsche emberképében, ahol az ember ingó átmenet a majom és egy ember feletti élőlény között. Nietzsche emberképe az emberfelfo­ gás sokszoros újkori változásai után megrendült; ennek a hatása a modern bölcseleti emberfelfogá­ sokon is világosan látszik. Ezekben az ember bioló­ giai-vitális egységes mivolta hangsúlyozódik első­ sorban, jle inkább mint zavaró tényező megjelenik egy kettősség árnyéka is: Theodor Lessingnél és másoknál mint az ember állati ösztönrendszerének elferdülése, az általában legjózanabb felfogású Plessnernél mint az ember excentrikus, világgal szemben álló életálláspontja, Schelernél mint a vita­ litástól sodort, önmagában tehetetlen, de a biológiai életerőkből tevékenységéhez erőt merítő szellem, vé­ gül Klagesnkl mint a lélek-test életegységének há­ tán ülő és annak erejét kiszívó, démonikus szellemi erő. Ezek a modern emberfelfogások torzképei az embernek, de immár újra érzik, hogy vitális élet­ egysége mellett egy ugyanolyan mély életkettősség

414

NEGYEDIK RÉSZ

is rejlik benne. Így újra megnyitják a mindenoldalú emberszemlélet általános lehetőségét. Ha az emberképeknek erre a gazdagságára viszszatekintünk, könnyen meg tudunk bennük néhány fő típust különböztetni, amelyek kialakítóik karakterológiai típusaival kétségtelen összefüggésben vannak. Mindenek előtt két fő típus állapítható meg az emberképekben: egy monista, az ember életegy­ ségét, és egy dualista, az ember életkettősségét hang­ súlyozó típus. Amaz gyakran kevésbbé aktív: ide tartoznak az ember egységes életbeszövöttségét han­ goztató entuziaszták, mint Giordano Bruno és Nietzsche', ide valók az emberi ellentéteket is teljes harmonikus egységben feloldok, mint Spinoza; ide az embert az abszolút ősvalóságba olvasztó panteista misztikusok, mint sok hindu emberfelfogás vagy Scotus Erigenáé. Ide tartoznak azután az embert vitális gyöngeségből tisztán szellemi szférába állító, de egyúttal valóságát elhalványító modern idealis­ ták, valamint a mivoltát teljesen ellaposító, felüle­ tes materialista naturalisták és pozitivisták. Ámde már a nagy német idealizmus képviselői az emberi szellem hatalmas erőfeszítésének és feltörésének hordozói, amellyel az testet, életet, világot egyaránt magába próbál foglalni: ez tehát egy tarthatatlanná vált, Descartestól kiindult dualista emberfelfogás monista legyőzésére irányuló heroikus próbálkozás, amelynek megindítója a különben vitálisán elég gyönge és az idealistáknál halványabb, bár kiegyen­ súlyozottabb emberképet nyújtó Kant. A heroikus embertípus azonban rendszerint dualista emberképet rajzol: ennek egyik őstípusa Platon, jellegzetes képviselője Szent Pál, utolsó

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

415

nagy megtestesítője Kierkegaard. Viszont Descartes a merev, mechanisztikus dualizmus nagy zászlóvi­ vője. Mindezekkel szemben a modern, féldualista emberképek az elernyedt vitalitás és a fáradt szel­ lem kifejezői; ezekbe fiatalos erőnek kell bevonul­ nia, hogy egészséges emberképpé váljanak. A monista és a dualista emberfelfogás nagy, harmonikus kiegyensúlyozói és megegyeztetői ad­ ják a legteljesebb emberképet: ilyen a keresztény­ ség ősi, krisztusi, evangéliumi emberfelfogása; ilyen Aristoteles embertana; és ilyen mindkettő nyomá­ ban a 13. század nagy skolasztikusainak, Szent Ta­ másnak és Du?is Scotusnak emberfelfogása; ilyen jellegű emberképre törekszik, de azt a test és az okság sajátságos magyarázata folytán nem igen éri el Leibniz. Tudományosan tartható, nem egyoldalú emberképnek csak ebben az irányban lehet kiala­ kulnia. Miért és hogyan? Ezzel eljutottunk az em­ bertan harmadik főkérdésére szükséges válaszhoz. 776. Az ember a mindenségben. Minden bölcse­ leti embertannak tekintetbe kell vennie azt az em­ ber természetében mutatkozó látszólagos para­ doxont, amely két-két ellentétesnek tűnő vonás cso­ mópontjába állítja az ember lényegét. Az egyik sze­ rint az ember egy szoros testi-lelki életegység és egy éppen olyan alapvető testi-lelki életkettősség összeszövődése. A másik vonáspár szerint az ember elvek és törvények alatt álló és szabadon alkotó lény. Ha mindkét vonáspárt a maga teljességében megértjük a nélkül, hogy valamelyik oldalát lényeg­ telennek vagy nemlétezőnek minősíteni próbáljuk, megismerjük az ember mivoltát és világhelyzetét. A második vonáspár az okság elvének tekintetbe

416

NEGYEDIK RÉSZ

vételével könnyen megfejthető. A helyesen és szigo­ rúan értelmezett okság elve azt követeli, hogy az ok sem részben, sem egészen el ne múlhassék hatásá­ nak létrejövetelekor; tehát annál mind tartalom, mind tartam dolgában végtelenszer gazdagabbnak kell lennie és az okozatba semmiképen sem szabad átmennie. Ezen az alapon a valóságnak három, egy­ mással szemben lényegileg szigorúan elhatárolt, egymás fölött lévő rétege, rangja adódik. A valóság legalacsonyabb rétege a tartalom és tartam tekinte­ tében egyaránt véges és így okozásra már nem ké­ pes, passzív valóság. E fölött a valóságnak egy po­ tenciálisan végtelen, tartalmilag kimeríthetetlen és tartam dolgában elmúlhatatlan rétege foglal helyet, amelynek alapjában egyrangú lényei már aktívak, okok és pedig szabadon ható szellemi lények; ezek maguk is okozatok, létre jöttek ugyan, de viszont képesek véges, harmadik rangbeli valóságok létesí­ tésére. És végül — a természeti rendben először — e második valóságrang fölött áll az aktuálisan végte­ len tartalmú és örök, aktív szellemi ősvalóság rangja, amelyben csak egyetlen ősi szellemi lény, Isten van. Ő mint örök-változatlan nem jött létre, tehát nincs oka, viszont közvetetlen oka a második valóságrang lényeinek és vagy közvetetlen vagy — a második rangbeli lényeken át — közvetett oka a harmadik valóságrang tárgyainak. Az ember mint kultúraalkotó és saját lelki éle­ tét kibontó lény, tehát személyes szellemi, lelki vol­ tában alkot szabadon: lelkileg pedig éppen a máso­ dik valóságrang szabadon alkotó, aktív szellemi lé­ nyei sorába tartozik, amely fölött áll az isteni ős­ szellem a maga örök lét- és értékelveivel; tőle és lé-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

417

nyének elveitől függ az ember mind létében, mind tevékenységében és alkotásaiban. Másrészt az em­ ber mint a természetben alkotó és lelki világát a természet körébe tartozó testtel összefüggésben ki­ bontó lény a természet törvényeinek is alá van vetve alkotásaiban és egységes testi-lelki embervol­ tában, bár tisztán lelkileg ezektől nem függ. Ilyen módon érthetővé válik az ember elvek és törvények alatt álló és szabadon alkotó mivolta és a mindenségben elfoglalt sajátságos középhelyzetére is fény derül. Az első vonáspár szerint az ember testi-lelki életegység és testi-lelki életkettősség összeszövődése. Hogy ezt megérthessük, mindenekelőtt az ember testi mivoltát kell megfejtenünk. A tapasztalással és a modern szaktudomány eredményeivel és leg­ valószínűbb feltevéseivel egyaránt támogatott ter­ mészetbölcseleti, valamint tagadhatatlan tényekből szükségszerű módon kikövetkeztetett metafizikai megállapítások szerint a természet bonyolultan fel­ épülő haMsrendszer. E hatások, a természeti lények, jelenségek, folyamatok hordozója egy vég nélkül osztható, a teret betöltő és érzéki tulajdonságokkal nem bíró, tehát érzékileg közvetetlenül meg nem ra­ gadható, teremtés útján létrejött passzív valóság, amelyet metafizikai anyagnak nevezhetünk; ezt a specifikusan tovább meg nem határozott ősi anya­ got látja meg már Anaximandros a maga végtelen ősanyagában, ezt látja elég világosan Platon a Timaios teremtett ősanyagában, ez jelenik meg Aristoteles örök világanyagában, amely egymaga potenciális, azaz nincs közelebbről specifikusan meg­ határozva, és tulajdonképen ez a skolasztika prima 27

418

NEGYEDIK RÉSZ

matériája. Az ezen az anyagon végbemenő termé­ szeti jelenségek és folyamatok az okság elvének azon követelménye alapján, hogy ok, tényleges lé­ tesítő tényező csupán szabad, tudatos, legalább po­ tenciálisan végtelen szellemi lény lehet, szellemi ha­ tások: ezt a jellegüket különben a természeti jelen­ ségek tőlünk való megismerhetősége, matematikai alkatuknak tiszta tárgyi szellemisége, tárgyi reali­ tásúnak kimutatható minőségeik — színeik, hang­ jaik — szellemi jelentősége, mindezekkel össze­ függő esztétikai értékük, a természeti szépség két­ ségtelen szellemisége világosan igazolják. Létesítő tényezőik, a természeti jelenségek mögött álló ter­ mészeti okok, a természeti erők tehát szellemi lé­ nyek, a természeti folyamat pedig az anyagon ki­ fejtett bonyolult, de törvényszerű, azaz nem szük­ ségképen, hanem éppen szabad következetességgel megtartott szabályszerű kölcsönhatásuk eredménye. A természet bonyolult felépülésű lényei, tárgyai te­ hát a természeti erők hatásegységei az anyag vala­ mely részhalmazán. Ilyen mindenekfölött az élő szervezet, tehát az élő növényi vagy állati vagy em­ beri test is. Ennek mint fizikai valóságnak megvan a maga véges és passzív, de önállóan létező anyagi hordozója, substratuma; ez az anyag azonban nem állandó az élő emberi testben, hanem az anyagcsere folyamatában folyton cserélődik; még mennyisége is változik. E változó anyagi hordozón épül fel az élő, szerves emberi test mint sok szellemi jellegű természeti erő hatásainak egysége, eleven funkcióegysége. Vannak benne fizikai erőhatások, pl. elek­ tromos, hő- , gravitációs stb. hatások. Ezekre épül­ nek a különféle kémiai hatások, amelyek az emberi

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

419

test kémiai elemeinek és vegyületeinek immár igen bonyolult alkatát eredményezik. Mindezekre épül­ nek elemi biológiai erőhatások, amelyek a szervezet alapvető élet jelenségeit adják: ezt az az érdekes ta­ pasztalás is feltűnően bizonyítja, hogy a testről le­ vágott szövetdarab megfelelő tápoldatban szinte határtalanul, az emberi test halálát is jóval túlélve, élet- és oszlásképes; de ekkor az eredetileg emberi testszövetet alkotó levágott darab szövetszerkezete primitívebb alakra fejlődik vissza és később inkább mint egyszerű sejtkolónia tenyészik tovább. Vannak azután az emberben állati erőhatások, amelyek tes­ tének alakfelépülésében — pl, gerinces, emlős, prí­ más-voltában — valamint életfolyamataiban is je­ lentkeznek : így az e m b e r b e n m ű k ö d ő ö s z t ö n ­ d i n a m i z m u s h a t á s a i i s j ó r é s z b e n n e m az emberi lélekből, hanem éppen a test egy­ ú t t a l a, n i m á l i s s z e r v e z e t t s é g é b ő l f a ­ k a d n a k ; persze ezek az erőhatások, vagyis az ál­ lati jelleg is, amint most már látjuk, szellemi erők hatásai. És végül, mindezen erőhatások fölé épül az egységes élő emberi szervezetben az egyénileg hoz­ zá tartozó szellemi jellegű természeti erő, az emberi lélek hatása, amely a bonyolultan megszervezett testet emberi testté teszi és abban a sajátosan em­ beri testi és lelki jelenségek létesítése mellett alap­ vető vitális folyamatok irányítását — nem létesíté­ sét! — valamint az ösztöndinamizmuson való ural­ kodást — nem létrehozását! — is átveszi. Ez az egy­ séges emberi szervezetre ható külön egyéni erő, az emberi lélek a test bonyolult erőhatásegységét mé­ lyen átjárja és abban a számunkra közvetetlenül adott pszichofizikai szerkezetű emberi — azaz nem 27*

420

NEGYEDIK RÉSZ

tiszta lelki — tudatot is megalapozza: így létrejön az ember mint egységes testi-lelki lény. Az ember tehát egy bizonyos nagyságú, de változó anyaghal­ mazon létesült természeti erőhatásegység, amelyet az emberi léleknek, mint felépülési rendben utolsó természeti erőnek hatása tetőz be és tesz teljessé; az emberi léleknek ebben a hatásában maga a lélek énje, nemcsak testi hatása, is összekapcsolódik a szervezettel és az ember szoros testi-lelki életegysé­ gét eredményezi. De egyúttal az emberi lélek tiszta szellemi mivoltában a testen túl is van és mögötte mint az egyén összes élményeit egyszerre tudatosan átfogó teljes tudatú, szubsztanciálisan önálló, tiszta lélek is működik: ennek a működésnek a h a t á s a i az ember testhez kötött, pszicho-fizikai tudatában folyton megnyilvánulnak. Így az ember ősi, alap­ vető testi-lelki életkettőssége is természetes magya­ rázatot nyer, hiszen az emberi lélek a maga teljes­ ségében a testen túl van, annál magasabb rangú, po­ tenciálisan végtelen valóság, aktív személyes szel­ lemi erő. Ez a szellemi erő azonban egyúttal életforrás; vitális erővel, ősi elevenséggel bír, mint ahogy a biológiai élet jelenségeit általában szellemi erőté­ nyezők hozzák létre: tehát a lélek szellemisége egy­ általában nem jelent elhalványult idealizmust vagy spiritualizmust. A testben viszont van anyag, de en­ nek szervezettsége csupa szellemi hatásból áll, tehát az ember lelki hatásaitól nem idegen, hanem azok­ kal lényegileg teljes harmóniában van. Ámde a test­ ben lévő természeti hatások mégsem az emberi lé­ lek, hanem a természeti erők hatásai: ennyiben a modern biológiai emberkép a középkori aristotelis-

AZ EMBER VILÁGHELYZETE

421

mus egyik nagy vitás kérdésében a thomismus sze­ rint az emberben reális e g y forma tanával szem­ ben a scotismns több-forma-tanát igazolja. Viszont az aristotelismns emberi lélektana annyiban szorul változtatásra, hogy a lelki élet valamennyi énhez tartozó jelensége, így az érzéki minőségek és felfogó aktusaik, valamint a képzelet, az emlékezet, az ér­ zelem aktusai, állapotai és tárgyi tartalmai ugyan­ olyan ősi módon a lélek alkatához és természetéhez tartoznak, mint akár az akarati, akár az értelmi ak­ tusok és tartalmak; ezek semmiképen sem szelle­ mibbek amazoknál. Az ember a maga egészében pe­ dig egyesíti a természeti, anyagon lévő erőhatások harmadik rangbeli valóságkörét a teremtett szelle­ mek második valóságrangjával: mint szerves test a fizikai, a természeti világ legbonyolultabb, legerő­ sebben individualizált és egységesített, legmaga­ sabbra fejlett erőhatásegysége az anyagon; mint lé­ lek pedig ugyanakkor a fizikai természeten túl lévő, azzal szemben transzcendens szellemi világ tagja és így e két óriási mindenségrész legszorosabb össze­ kötője. Ezért érzi magát egyrészt a természet tagjá­ nak, de másrészt attól gyakran idegennek is és ha­ záját egy magasabb valóságban tudja és keresi. A természetet a maga mivoltával és kultúrájával így a magasabb rangú szellemvilágba emelni, mind tel­ jesebben átszellemíteni hivatott az ember; minél mélyebben és elevenebben gyökerezik a természet­ ben, annál erőteljesebben emelheti és építheti azt fel a szellemvilágba, végső fokon e szellemvilág közve­ tetten urának, az abszolút, örök isteni ősszellemnek színe elé. Ez mivoltából és világhelyzetéből fakadó, legfőbb hivatása, amelynek betöltésében egész em-

422

NEGYEDIK RÉSZ

béri, testi-természeti és szellemi mivoltát tökélete­ sen m egvalósítja és a világban neki rendelt, ponto­ san meghatározott és rendkívül jelentős helyét si­ kerrel megállja.

NÉVMUTATÓ Adler 52, 53, 54, 142. Anaximandros 417. Andre, H. 128, 289, 290, 298— 302, 320, 322, 325. Aristoteles 10, 69, 114, 119, 209, 230, 259, 326, 380, 410, 415, 417. Averrhoes 411. Ágoston, Szent 10, 163, 171, 333, 359, 396. Bach 115. Bacon 331. Baer 326. Bebel 53. Becher 136. Beethoven 115. Bergson 36, 80. Berkeley 362, 363. Bismarck>116, 117. Bleuler 106, 107. Blücher 114. Bohle, W. 70, 119—124. Brandenstein 73, 208, 220, 359. Bunge 290. Buytendijk 287, 290, 291, 292, 308—312, 376, 377. Bühler, Ch. 39, 41—45. Bühler, K. 39. Byron 114, 115. Caesar 246. Carus 120. Dacqué 319, 324. Dante 333. Darwin 88, 89. Dékány I. 70, 76, 202. Descartes 9, 10, 359, 367, 411, 414, 415. Diderot 114.

Diehm 31. Dilthey 160, 162, 163. Dosztojevszki 114. Driesch 16, 288, 290, 293, 326. Duns Scotus 415. Eimer 326. Empedokles 114. Eriugena, Scotus 9, 414. Ferenc, Szent 10. Feuerbach 115. Fischei, W. 312. Freud 51—54, 142, 143. Frohes 31. Galenus 69. Gail 119. Galton 29. Gáspár J. 106. Giordano Bruno 414. Goethe 7, 33, 34, 114, 115— 117, 221, 290, 333, 396. Grahbe 116. Grillparzer 114. Groos 310. Gurwitsch 291, 326. Günther 70, 120. Hartmann, N. 163, 164, 166, 174, 177, 178, 181, 182, 186, 187, 188, 193, 195, 203, 234. Hegel 11, 162, 163, 179, 182, 322. Heidegger 36, 132, 193. Heidenhain 286. 291, 299. Heim, P. 141. Herakleitos 146, 410. Heymans, G. 29. Hoffmann 105. Hölderlin 114. Hume 357.

424

Husserl 163. Piderit 90. Huzella 280, 281, 290, 291, 297, Planck, K. Chr. 322, 324. 314. Platon 9, 36, 114, 132, 167, Ibsen 221. 212, 259, 333, 396, 414, 417. Kant 8, 11, 362, 369, 412, 414. Plessner 5, 13, 155, 156, 292,294, Kierkegaard 12, 162, 163, 171, 309, 312, 328, 330, 413. 172, 392, 413, 415. Plutarchos 69. Klages 12, 35, 69, 70, 78—99 jPrzibram 299. 119, 120, 122, 124, 127, 150 ,Radl 290. 413. Rafael 221. Kleinschmidt 319. Rath 31. Kleist 114. Rothacker 163. Kornis, Gy. 70, 164. Rousseau 114, 117. Köhler 140, 313. Scheler 12, 63, 80, 129, 139, Kretschmer 70, 99—119,120, 121. 150, 156, 234, 413. Künkéi 61, 70, 154. Schopenhauer 114. Lavater 119, 120. Schumann 114. Leibniz 333, 362—364, 368, Schütz 70. 371, 412, 415. Seifert 13. Lenau 114. Seneca 114. Lengyel J. 280. Shakespeare 333. Lenz 116. Sokrates 114, 259. Lessing, Th. 150, 413. Sommer 29. Locke 371. Somogyi J. 70. Lombroso 114. Spann 186. Maupassant 114. Spemann 289, 291. Mayer, R. 114, 117. Spinoza 9, 368, 412, 414. Mendel, G. 26. Spranger 44, 45, 47, 49, 63, 67, 76, 163. Mez, K. 320. Michelangelo 114 115, 221, 241, Stern, W. 39. Strindberg 114. 333. Tamás, Aquinói szent 10, 415. Morgan 291. Müller, A. 137. Tasso 114. Napoleon 92. Troll 290. Neumeister 290. Uexküll 290, 326. Newton 114, 373. Utitz, E. 70, 72, 78. Nietzsche 12, 80, 114, 115, 238. De Yries 316. 413, 414. Wagner 221. Weizsäcker 135, 136, 139, 140, Noszlopi L. 71, 234. Pál, Szent 10, 160, 414. 143. Pauler, Á. 234. Wiersma 29. Pauly 291. Wust, P. 171. Petersen 326. Zeppelin 117.

Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt., Bpest.

TARTALOM NEGYEDIK RÉSZ

Az ember világhelyzete Első fejezet.

Lélek és test: az emberi élet.

í

!

627. A következő vizsgálódások módszerei — — 628. Az ember testi-lelki életegysége és a termé­ szet egészében való gyökerezése —— — 629. Az ember testi-lelki kettőssége és szembenál­ lása a világgal — — — — — — — — 630. Az egység- és a kettősségelv összeszövődése az emberben; régi és új embermagyarázatok — 631. Az eujber a természetben — — — — — — 632. Az ember testi mivolta, keletkezése és élete — 633. Az ember keletkezése — — — — — — — 634. Az emberfajták szétkülönülése — — — — 635. Az emberi fajtakeveredés kérdése —— — 636. Az átöröklés — — — — — — — — — 637. Az átöröklés embertani jelentősége — — — 638. Az idő és életjelen tősége — — — — — — 639. A csecsemő- és a gyermekkor — — — — 640. A pubertás-előtti és a serdülő kor — — — 641. A serdülőkori eltorzulások; pszichoanalízis és individuálpsziehológia — — — — — — 642. Az érett ifjúkor — — — — — — — — 643. A nemiség — — — — — — — — — 644. A szerelem — — — — — — — *— — 645. A vitális életforma — — — — — — — 646. Az érett férfi- és női kor — — — — — — 647. A karakterológia — — — — — — — —

3 7 8 8

13 15 16 17 19 25 31 34 39 43 50 55 56 59 63 67 69

VI

648. Az emberi egyéniség általános vonásai — — 649. A jellemtípusok főbb meghatározó voná­ sai; Utitz karakterológiai tanítása — — — 650. Klages Lajos embertana, karakterológiája és kifejezéselmélete — — — — — — — 651. Kretschmer antropológiája és karakteroló­ giája _ — _ — — _ 652. Böhle fiziognómikája; járás és jellem — — 653. Alkalmazott karakterológia; az emberi egyé­ niség életegysége — — — — —— — 654. Az öregkor — — — — — — —— — 655. A halál problémája — — — — — — — 656. A betegség és gyógyítása — — — — — 657. A halál mivolta és jelentése — — — — — 658. Az emberben lévő kettősségre valló életjelen­ ségek; különleges fejlődési alakok — — — 659. Az emberben megnyilvánuló egységelv és ket­ tősségelv összeszövődésének megértése az embertan fő feladata — — — —— — 660. Az emberi élet alapstruktúrája — —— —

71 72 78 99

119 127 128 131 133 144 148 154 155

Második fejezet.

Az ember és kultúrája: az emberi szellem. 661. Az emberi szellem az időben vonatkozik az örökkévalóra — — —— — — — — 662. Az emberi szellem vizsgálatának módszerei és e szellem nagy ismerői — — — — — — 663. Az egyéni emberi szellem és tudatossága — 664. Az egyéni szellem személyes alanyisága — — 665. A személyes szellem élő, tevékeny erő — — 666. A személyes szellem szabadsága és eredeti­ sége, céltudatossága és célirányúsága — — 667. Az emberi személyes szellem kettős sarkítottsága és fejlődésének dialektikus volta — — 668. A személyes szellem fejlődésének dialekti­ kája; alapvető személyes szellemtípusok — a) A félszellem — — — — — — — — b) A tragikus szellem — — — — — — — c) A komikus szellem — — — — — — — d) Komikum és tragikum összeszövődése a személyes emberi szellemben — — — —

158 159 164 166 167 168 171 171 173 174 174 175

VII e) A diabolikus szellem — — — — — — 175 f) A bölcs és szent szellem — — — — — 176

669. A személyes szellem egyéni zártsága és lété­ nek magvas önállósága, súlya — — — — 670. A személyes szellemben lévő folyamatszerű­ ség és ennek maradandó alapja; a személyes szellem időbelisége és időt alkotó időfeletti­ sége; vonatkozása az örökkévalóságra — — 671. A személyes emberi szellem önálló és öncélú, de nem független kovácsa saját sorsának — 672. A személyes emberi szellem kiegészülési tö­ rekvése, találkozása a te-vel és a közösségi szellem kiemelkedése — —■ —• — — — 673. A közösségi szellem szokásos elnevezései és általános jellemzése — — — — — — —• 674. A közösség és közösségi szelleme —— — 675. A közösségi szellem személytelen, de eleven és hatóképes, egyénfeletti, de egyúttal indivi­ duális alanyközösség — — — — — — 676. A közösségi szellem öntudatlansága és szemé­ lyes tagjaiban élő tudatossága; felépülése a közszellem vonásaiból — — —• — — — 677. A személyes és a közösségi szellem viszonya 678. A közösség és közösségi szelleme —— — 679. Közszellem és közösségi szellem — —— — 680. A közösségi szellem, mint a személyes szelle­ mei^, értékes, éltető légköre — — — — — 681. A közösségi szellem, mint a szellemi élet ho­ mályos közege; a közvélemény — — — — 682. A közösségi szellem valódi és hamis vonásai 683. A közösségi szellem történetisége és ennek a személyes szellemek történetéhez való vi­ szonya — — — — — — — — — — 684. A közösségi szellem történeti élete és szellemi törvényszerűségei — — — — — — — 685. A közösségi szellem életvonala — — — — 686. A közösségi szellem reformálhatósága, forra­ dalmi elpusztítása, restaurálása és szunnya­ dása után lehetséges újjászületése — — — 687. A társadalmi egyenlőség és egyenlőtlenség jelenléte és szerepe a közösségi szellem éle­ tében — — — — — — — — — — 688. Az alanyi szellem hatása a tárgyi szellemre 689. A tárgyi szellem önmagában nem élő, passzív

177

178 179 180 181 182 183 184 186 189 190 191 192 194 195 196 198 199 201

202

Vili és múlandó — — — — — — — — — 690. A tárgyi szellem individuális szellemi élet és erő és örök értékek kifejezője — — — 691. A tárgyi szellem tudatbeli vagy anyagbaszőtt hatásokban áll fenn és eszerint különbözik potenciális elevensége — — — — — — 692. A tárgyi szellem léttartama — — — — — 693. A tárgyi szellem elágazása — — — — — 694. A hatalom szellemi jelentősége — — — — 695. A tett és a munka szelleme — — — — — 696. A cselekvés célja — — — — — — — — 697. A cselekvő és a tett szellemi tartalma — — 698. A cél, az eszköz és a siker szellemi jelentései és értékei — —— — — — — — — 699. A politikai erények és a politikai nevelés — 700. Az adminisztráció szelleme — — — — 701. A technika szelleme — — — — — — — 702. A technikus szellem — — — — — — — 703. A gazdasági élet szellemi alapjai — — — 704. A jog szelleme —— — — — — — — 705. A jogászszellem — — — — — — — — 706. A sport szelleme — — — — — — — — 707. Az elméleti életág tárgyi és alanyi szelleme 708. A művészi életág tárgyi szellemi alapjai — 709. A művészszellem alapvonásai — — — — 710. A nyelv tárgyi és alanyi szelleme: a logosz és a rétor — — — — — — — — — 711. Az erkölcsi értékeszmék: az élet értéke — — 712. A hatalom erkölcsiértéke — — — — — 713. A hasznosság értéke — — — — — — — 714. A gyönyör, az öröm és a boldogság értéke — 715. A lelki erők és a lelki tartalmak értékei — — 716. A becsület értéke — — — — — — — — 717. Az erkölcsi értékrend — — — — — — 718. Az örök szellemi jelentések és értékek köre: „az ideák világa“ — — — — — — — 719. Az alanyi és tárgyi szellem egymásrautalt­ sága — — — — — — — — — — — 720. A szellemi élettér — — — — — — — — 721. A kultúra szellemének történeti élete — — 722. Az emberi szellem természete —— — — 723. A családi és a szerelmi közösség szelleme — 724. A nemzeti közösség szelleme — — — — — 725. A kultúrakor, a birodalmi és az egyházi kö-

204 205 205 206 207 207 208 209 209 210 212 212

213 214 215 216 217' 218 218 220 221 222

224 226 227 228 231 232 233 239 242 243 246 250 251 252

IX

zösség szelleme — — — — — — — — 726. Az egyetemes emberi közösség szelleme — — 727. Az alanyi és a tárgyi, a személyes és a közös­ ségi szellem túlsúlyának váltakozása: univerzalista és intro vertált, valamint indivi­ dualista és extravertált szellemű korok és kultúrák — — — — — — — — — 728. A kultúra szellemének életvonala — — —

255 256

258 261

Harmadik fejezet.

Ember és világ: az ember a természetben. 729. Az ember a természet tagja — — — — — 730. A tér — — — — — — — — — — — 731. A természeti jelenségek dinamikus felépülési rendje —— — — — — — — — — 732. Az anyag fizikai-kémiai szerkezete — — — 733. Az elemek periodikus rendszere és átalaku­ lása — — — — — — — — — — — 734. A fizikai erők hatásai az anyagban; energia­ hatások és energetikai alapelvek — — — 735. A fizikai sugárzások és az éter — — — — 736. A fizikai világkép bölcseleti tanulságai — — 737. Alapvető fizikai erőhatások — — — — — 738. A l^émiai erőhatások — — — — — — — 739. A fizikai-kémiai világ alakulásának fő tör­ vényszerűségei — — — — — — — — 740. A szerves lények élővilága — — — — — 741. A szerves élet függése fizikai-kémiai felté­ telektől — — — — — — — — — — 742. A szerves élet részleges önállósága a fizikai­ kémiai folyamatokkal szemben — — — 743. A szerves világ ráépülése a szervetlenre — 744. A sejt és élete — — — — — — — — 745. A bonyolult szerves alakok felépülése — — 746. A szerves alakok részleges önállóságát mu­ tató életjelenségek a sejt életében — — — 747. Sajátos élet jelenségek a bonyolult szerves alakban; modern vitalista elméletek — — 748. Buytendijk jellemzése a szerves alakról— — 749. Plessner vitális kategóriái — — — — — 750. Az élet általános jellemzése — — — — —

267 268 269 270 271 272 273 274 276 276 277 278 279 283 284 284 286 287 288 291 292 294

X

751. Egysejtű és soksejtű élőlények; növény és állat — — — — — — — — — — — 752. André növény- és állatjellemzése — — — 753. Növény és állat viszonya; az állati életalak fel­ épülése — — — — — — — — — — 754. Az állat lelki életmegnyilvánulásai — — — 755. Buytendijk állatlélektana; Plessner megálla­ pításai az állatról — — — — — — — 756. Az élőalakok szétkülönülése; egyed és faj az élővilágban — — — — — — — — — 757. A fajfejlődés és irányító tényezői — — — 758. Az ember a természetben — — — — — 759. A változás ősténye — — — — — — — 760. Minden változás és változó valóság szükség­ szerűen kezdődött — — — — — — — 761. A változó valóság viszonya ősforrásához, a változhatatlan ősvalósághoz — — — — 762. Az okság elve — — — — — — — — — 763. A fizikai világ valósága és az anyag léte — 764. A természeti folyamat erőtényezői és értelmessége — — — — — — — — — — 765. A természet felépülése — — — — — — 766. Az ember világhelyzete — — — — — —

767. 768. 769. 770. 771. 772.

773. 774. 775. 776.

Negyedik fejezet. Az ember és Isten. Az ember istenvágya — — — — — Az istenélmény —— — — — — Az ember szellemi beteljesülése — — A szellemi romlás — — — — — — A döntés és életjelentősége — — — Az élet misztériumai; az Istenember Isten országa —— — — — —

— — — — — és —

— — — — — az —

Összefoglalás. Az ember és világhelyzete. A bölcseleti embertan főkérdései — — — Az emberre vonatkozó legfontosabb tapaszta­ latok — — — — — — — — — — — Az emberfelfogás jelentősebb fajtái — — — Az ember a mindenségben — — — — — Névmutató — —— — — — — — —

296 298 302 307 309 313 320 327 334 335 343 345 359 368 372 380

384 388 390 391 392 395

398 398 408 415 423