»A civil társadalmi részvétel alakulása és fejlődése Közép-Európában 1990-től napjainkig« Közép-Európai Civil Konferencia: Kecskemét 2017. október 12–14. [PDF]

Zitiervorschau

“A civil társadalmi részvétel alakulása és fejlődése Közép-Európában 1990-től napjainkig” Közép-Európai Civil Konferencia Kecskemét 2017. október 12-14.

Tartalom Köszöntő.

�����������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������2

Pallas Athene Domus Animae Alapítvány .

������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������4

Soltész Miklós - Törésvonalak a nyugat-európai demokráciában. Prof. Dr. Simon János - A civil szervezetek értelme és értéke.

����������������������������������������������������������������������10

��������������������������������������������������������������������������������������11

Dubravko Bilic - A Közép-Európai civil társadalmi részvétel fejlesztése 1990-től napjainkig. ���������������������������������������27 Dr. Latorcai Csaba - Civil partnerség – kormányzati együttműködés .

����������������������������������������������������������������������34

Piotr Falkowski - Lengyelország - Civil társadalom a barikádnál.

����������������������������������������������������������������������42

ifj. Lomnici Zoltán - Az állam és a civil társadalom viszonyának jogi alapjai Magyarországon és az EU-ban . �������50 Lia Pop - Románia 2017-ben: a polgári kultúra kutatása a civil társadalom által.

������������������������������������������������������58

Dr. Kossuth Borbála - A magyarországi ügyvédek pro bono tevékenysége .

������������������������������������������������������66

Dr. Szili Katalin - A kárpát-medencei magyar közösségek önigazgatási törekvései és esélyei a rendszerváltást követően

����������������������������������������������������������������������73

Prof. Dr. Varga Csaba - Civilitás, pártvilág – professziók, politikák.

����������������������������������������������������������������������83

Makuk János C.G.M. - A kárpátaljai ruszinság civil életének bemutatása - magyar szemmel.

�����������������������91

Tokár Géza - A felvidéki civil társadalom dilemmái - a szlovákiai magyarok érdekérvényesítése a kétnyelvűség területén

��������������������������������������������������������������������������������������97

.Kósa András László - Az erdélyi magyar ifjúsági civil szervezeti vezetők életútja .. ����������������������������������������������������104 Fricz Tamás - A globalizmus és nemzeti szuverenitás közötti törésvonal a 21. században ��������������������������������������������������������������������������������������������������������������������113 Civilek a „jót cselekvésért” és együttműködésért - Alapvetések. ������������������������������������������������������������������������������������124 Civil Organizations for Doing Good and Cooperating - Establishment of Principles.

�������������������������������������126

1 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A



„A civil társadalmi részvétel alakulása és fejlődése Közép-Európában 1990-től napjainkig” Közép-Európai Civil Konferencia Kecskemét 2017. október 12-14.



Köszöntő

2017 októberében három napot töltöttünk együtt Kecskeméten – amely erre a rövid időre – egy résztvevő megfogalmazása szerint – a Közép-Európai Régió civiljeinek fővárosává vált. Több mint egy tucat országból érkeztek hozzánk vendégeink, s a hazaiakkal közel 200-an szorongtunk a városháza dísztermében;- tele várakozással és azzal az igénnyel, hogy ez az alkalom katalizátora legyen egy folytatódó együttműködésnek és párbeszédnek. Az elmúlt évszázadok alatt bőven volt alkalmunk megélni e népek sorsközösségét, azt is mondhatjuk: belénk gyökerezett – alkalmanként a kényszer szülte, de mégis kézzelfogható együttműködési készség.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

2

A találkozás egyik fő célja volt, hogy tudást és tapasztalatot adjunk és kapjunk arról, hogy kitapintható-e a jelenben a közös felelősség egymás életének jobbá tételében, otthonosság érzetünk növelésében? A kor, amelyben élünk, több szinten is szétfeszíti és ostromolja korábbi kereteinket. Általános jelenség, hogy különböző csoportok másképp értelmeznek dolgokat, és a felszínen is észrevehető törésvonalakat mutatnak. Ahhoz, hogy ezek a törésvonalak beforrhassanak, hosszú és őszinte diskurzusokra van szükség, e tanácskozás ennek a párbeszéd-folyamnak első kikötője volt. Sokféle rakománnyal érkeztek e hajók és csónakok, de mindegyikükben ott volt a közös alap: fennmaradni a vízen, különösen azért, hogy ne húzza a mélybe őket a gyanakvás, bizalmatlanság, rivalizálás és bírvágy.

Helyette jól megtöltötték a rakteret jóakarattal, a közösség – közösségiség igényének szolgálatával, és azzal az örömmel, hogy valamennyien részesei lehetnek egy nagy f lottának, mégha a hajókürtök más dallamot játszanak is! Ebből a szempontból különösen is nem számít, ki a kicsi, és ki a „nagy” – s hogy a példánál maradjunk: a révkalauz kis sajkája ugyan eltörpül az óceánjáró mellett, de nélkülük bizonytalan a megérkezés. Köszönjük a résztvevőknek, hogy áthatotta e három napot az együttműködés, a másikra irányuló értő figyelem, és az érdeklődés őszinte szándéka. Köszönjük támogatóinknak, hogy lehetővé tették, hogy induljon és remélhetőleg folytatódjék az eszmecsere lokális, nemzeti és régió szinten egyaránt. Köszönjük, hogy házigazdák lehettünk, és remélve várjuk a folytatást!

A konferencia szervezői

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

3

Pallas Athene Domus Animae Alapítvány ( PADA )

A

Magyar Nemzeti Bank függetlensége és felelőssége a társadalmi jólét egyik alappillérét jelenti, ugyanis tevékenységének közvetlen hatása van a gazdasági környezetre, a vállalkozásokra és a polgárok életére. Ezért a jegybank, mint nemzeti intézmény küldetésének tekinti, hogy elsődleges céljának és alapvető feladatainak veszélyeztetése nélkül fenntartható pozitív eredménye terhére a közjót szolgálja és lehetőségeihez mérten olyan szakmai és össztársadalmi célok megvalósításához nyújtson támogatást, amelyek tükrözik a hitelességet, értéket teremtenek, erősítik a társadalmi és a közösségek közötti kohéziót, elősegítik a tudományos gondolkodást, gondozzák a tehetségeket és fejlesztik a pénzügyi kultúrát. Ennek megfelelően a Magyar Nemzeti Bank társadalmi felelősségvállalási programjai az oktatás, a kutatás, a tudományos tevékenység, a pénzügyi ismeretterjesztés, a kultúra és a karitatív célú adományozás széles palettáját ölelik fel, különös hangsúlyt fektetve a tudás megszerzésre, az értékteremtésre és az értékek megőrzésére.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

4

A TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSRÓL A társadalmi felelősségvállalásnak (Corporate Social Resposibility - CSR) nincs normatív meghatározása, mivel egy olyan komplex és dinamikus viszonyrendszerről van szó, amely az egyes intézmények és a társadalom kapcsolatát írja le. Lényege szerint a társadalmi felelősségvállalás a fenntartható gazdasági fejlődéshez, a kulturális és szellemi értékek megőrzéséhez és gyarapításához való etikus hozzájárulás iránti elkötelezettséget fejezi ki, amelynek célja a társadalom elégedettségének, életminőségének emelése. Más megfogalmazásban egy adott intézmény által végrehajtott olyan önkéntes cselekvés, amelynek célja, hogy erkölcsi alapon reagáljon tevékenysége társadalmi és környezeti hatásaira, ennek eredményeként hozzájáruljon azokhoz a közösségi célok megvalósításához, amely az érintett közösség érdekeit szolgálja.

A TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS STRATÉGIAI CÉLJAI A Magyar Nemzeti Bank • szakemberei, stratégiai együttműködő partnerei és a feladataihoz illeszkedő célok megvalósítása érdekében létrehozott alapítványok útján vezető szerepet kíván betölteni a közgazdasági és pénzügyi szakember képzés megújításában; • feladatának tekinti a pénzügyi kultúra és ismeretterjesztés, a pénzügyi tudatosság, valamint az ezt megalapozó közgazdasági és társadalmi gondolkodás, illetve az ehhez kapcsolódó intézményrendszer és infrastruktúra fejlesztését; • szakmai műhelyek létesítésével, különböző szintű közgazdasági, pénzügyi, társadalomtudományi, illetve interdiszciplináris képzési programok támogatásával ösztönözni kívánja a pénzügyi, közgazdasági és társadalompolitikai gondolkodás megújítását;

• támogatja tudományos és kulturális folyóiratok működését; • kutatói, oktatói, képzési és gyakornoki ösztöndíjrendszert működtet; • Pallas Athéné Közgondolkodási Programja részeként támogatja, hogy a tehetséges magyar kutatók a társadalomtudományok, különösen a közgazdaságtan, pénzügyek és azok peremtudományai területén minél több, nemzetközileg is elismert színvonalú szellemi alkotást hozzanak létre; • gyakornoki programokat szervez a hazai felsőoktatási intézményekben tanuló alap- és mesterszakos hallgatók számára; Tudás és Érték 15 • részt vállal a jegybanki felügyeleti és fogyasztóvédelmi tevékenységgel kapcsolatos

5 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

• kiadványokkal, saját publikációival, tudományos cikkekkel, gazdaságpolitikai elemzésekkel, tanulmányok közreadásával, valamint egyéb ismeretterjesztő dokumentumokkal segíti a magyar közgazdasági kutatások és elemzések színvonalának emelését;

tanulmányok, ügyfél tájékoztatók készítésének és közzétételének, a civil fogyasztóvédelmi szervezetek tevékenységének támogatásában; • az európai és globális gazdaságpolitikai gondolkodás, a monetáris és a pénzügyi rendszert érintő aktuális kérdések meghatározó fórumává kíván válni; • törekszik a világ élvonalába tartozó egyetemekkel, kutatóműhelyekkel, intézményekkel, szakemberekkel történő kapcsolatépítésre, hazai és nemzetközi együttműködési háló kialakítására; • kiemelt szakmai értéknek tekinti munkatársai szaktudását, ezért képzési és továbbképzési lehetőséget biztosít a jegybank céljai iránt hosszú távon elkötelezett, szakmai tudása folyamatos megújítására kész munkavállalói számára; • lehetőségeihez mérten szerepet kíván vállalni az értékteremtésben, a nemzeti értékek, a szellemi és kulturális örökség megőrzésében, az értékek közvetítésében; • stratégiai megállapodások megkötésével együttműködésre törekszik a magyar kulturális élet elismert intézményeivel, szervezeteivel,

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

6

• karitatív célú adományozással és önkéntes tevékenységgel pedig hozzá kíván járulni a közösségépítéshez, a hátrányos helyzetű emberek és csoportok életminőségének, esélyegyenlősé- gének javításához, valamint a rendkívüli élethelyzetek okozta nehézségek enyhítéséhez; • példaértékű és élenjáró gyakorlat kialakítására törekszik a környezetvédelem és a műemlékvédelem terén.

A

z Alapítványt a Magyar Nemzeti Bank alapította. Az Alapítvány célja egy olyan, a kor követelményeinek megfelelő tudományos műhely létrehozása, amely a modern képzés megteremtésével, valamint kiemelkedő oktatási színvonal és kompetenciák biztosításával fórumot teremt a jövő generációk közgazdasági és pénzügyi szakembereinek. Az Alapítvány működésének tervezett helyszíne a Budapest, Úri utca 21. szám alatti régi Budai Városháza műemlék épülete, amelynek felújítását követően otthont ad majd egy angol nyelvű PhD iskolának és egy kiállítótérnek. Az Alapítvány fő célkitűzései: • a közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés támogatása, közgazdasági, pénzügyi, valamint interdiszciplináris kutatások elősegítése; • a művelődés, az oktatás és a tudomány támogatása és fejlesztése felsőoktatási intézmények, valamint felsőoktatáshoz kapcsolódó egyéb intézmények és tevékenységek létrehozását, illetve lebonyolítását lehetővé tevő intézményes, anyagi és társadalmi keretek megteremtése révén; • az oktatási tevékenység fejlesztése, valamint a kutatóhelyek létrehozása és támogatása;

• a hasonló célú szervezetekkel való belföldi és külföldi együttműködés elősegítése és támogatása, közös projektek, programok és intézmények működtetése, ezáltal Magyarország nemzetközi oktatási és kutatási együttműködéseinek, kapcsolatainak erősítése; • nevelés, képességfejlesztés, ismeretterjesztés; Az Alapítvány céljainak elérése érdekében: • adományokat gyűjt, létrehozza és működteti a szükséges intézményeket, promóciós és reklám tevékenység végez;

7 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

• a felsőfokú oktatási intézmények és az ehhez kapcsolódó tudományos intézmények szakmai és anyagi támogatása; Tudás és Érték 30

• az Alapítvány alapcéljait segítő szervezeteket működtethet; • kapcsolatot tart a céljait támogató külföldi szervezetekkel; • ösztöndíj és vendégtanári rendszer alakít ki és működtet, és az ezt szolgáló tárgyi feltételrendszer megteremtésével gondoskodik az adományokból keletkező alapítványi vagyon felhasználásáról; • a közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés és továbbképzés érdekében szervezési, fejlesztési és kutatási tevékenységet folytat; • szemináriumokat, előadásokat szervez és támogat; • képzési programokat dolgoz ki és fejleszt; • elősegíti szakkönyvek, tankönyvek, folyóiratok, és más kiadványok megjelentetését, ezekhez anyagi támogatást nyújt;

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

8

• referencia könyvtárt hoz létre, külföldi szakkönyvek, folyóiratok beszerzését és hozzáférhetővé tételét támogatja (elsősorban a szakmai továbbképzésen résztvevők számára); • kutatási programokat dolgoz ki és valósít meg; • céljai elérése érdekében részt vesz a nemzetközi és hazai támogatási és pályázati programokban; • elősegíti a magánszemélyek pénzügyi kultúrájának és pénzügyi tudatosságának fejlesztését; • hozzájárul az egyének pénzügyi tájékozottságának növeléséhez, annak érdekében, hogy képesek legyenek tudatos és felelős pénzügyi döntéseket hozni; • segíti a pénzügyi megismertetését;

rendszer

intézményeinek,

működési

rendszerének

széleskörű

• támogatja a pénzügyi oktatás technikai feltételeinek javítását, valamint • támogatja a pénzügyi területen működő oktatók, egyetemi és főiskolai tanárok, a képzésben résztvevő gyakorló szakemberek továbbképzését Magyarországon és külföldön; • külföldi szakértőket hív meg a hazai pénzügyi oktatásban való részvételre; • támogatja a szakmai továbbképzésben résztvevő legsikeresebb hallgatók külföldi tapasztalatszerzését

A Közép-Európai Civil Konferencia a Pallas Athene Domus Animae Alapítvány támogatásával jött létre

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

9

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Emberi Erőforrások Minisztériuma

K

épzettségemet tekintve mérnök vagyok, a közéletben több mint húsz éve veszek részt. 2010 óta államtitkárként dolgozom, előbb a szociális és családügyekért feleltem, 2014 óta pedig az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért. Fiatalkorom óta meghatározó az életemben a közösségi aktivitás. Előbb egyházi közösségben, majd civil szervezetben tevékenykedtem. Mindennapi munkám során igyekszem hasznosítani a civil szférában szerzett személyes tapasztalataimat. Mostani feladatkörömben számos civil szervezet életébe van lehetőségem bepillantani, így örömmel tapasztalom, hogy országszerte mennyi, értékes munkát végző civil szervezet működik.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

10

Törésvonalak a nyugat-európai demokráciában

A

kereszténység nélkül nem tudjuk értelmezni Európát, az európai kultúrát. Az elmúlt évtizedekben a neoliberális világ tagjai mindent megtettek azért, hogy a keresztény hitet, vallást, kultúrát és szellemiséget háttérbe szorítsák. Míg a kereszténydemokrata értékeket vallókat kigúnyolandónak tekintik, addig elvárják, hogy az általuk megfogalmazottakat kritika és kérdés nélkül mindenki elfogadja. A neoliberális térhódítás az élet szinte minden területén megjelent, jelentős szellemi károkat okozva Európa számára. Ez az agresszív és destruktív ideológia komoly törésvonalakat

okozott a kétezer éves, keresztény gyökerekkel rendelkező Európában. A törésvonalak következményei közé tartozik az a vallásilag kialakult légüres tér, amely magával vonzza az iszlámot. A gyarmatbirodalomból, főleg a muszlim világból érkező fiatalok kezdenek visszatérni őseik hitéhez, sokan közülük radikalizálódni kezdtek, mert a nyugat által kínált globális, neoliberális világot nem tudják elfogadni. Ezeket a törésvonalakat azonban még meg lehet gyógyítani. Nekünk, politikusoknak és a civil szervezeteknek közös feladatunk és felelősségünk, hogy ezekből a törésvonalakból minél többet megszüntessünk, és megtaláljuk a közös cselekvés útjait kisebb és nagyobb közösségeink, a nemzet és Európa építésében. Magyarországon az egyházak és a civil szervezetek komoly értéket teremtenek, sokat tesznek a közösségért, ezért a Kormány kiemelten kezeli a támogatásukat. 2010 óta jelentősen nőtt a civil szervezetek állami, magán- vagy uniós finanszírozása, valamint törvénymódosításokkal megkönnyítettük a civil szervezetek bejegyzését, működését. Mindez egyértelműen cáfolja azokat a vádakat, miszerint Magyarország Kormánya vagy a magyar emberek „civilellenesek” lennének.

A mostani civil konferencia arra is hivatott, hogy hidakat építsen, összehozza a nemzetben és nemzetállamokban gondolkodó civil szervezeteket. Minél szélesebb kapcsolatrendszer alakul ki a közép-európai országokban működő, értékes munkát végző civil szervezetek között, annál inkább meg tudjuk erősíteni nemzeteinket, országainkat, régiónkat, Európát. Ha a közép-európai országok a nemzet építésén fáradozó civil szférát is meg tudják erősíteni országaikban és országaik között, azzal sokat tehetnek, sokat tehetünk a törésvonalak megszüntetéséért. Meggyőződésem szerint csak a keresztény szellemiségű Európa képes szavatolni az itt élő népek békés, demokratikus és humánus jövőjét.

11 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A civil szervezetek nagyon fontos szerepet vállalnak a társadalom, a helyi közösségek életében. Munkájuk megsokszorozza a támogatásként nyújtott forrásokat. A Kormány ezért a jövőben is fontos partnerként tekint az értékteremtő tevékenységet folytató, valódi civilekre.

Prof. Dr. Simon János Professzor

S

zociológus professzor.

Kutatási terület: Demokrácia-kutatás, pártok, választások, választási kampányok, választói magatartás, Latin-Amerika és Közép-Európa, EU integráció, politikai kommunikáció, értelmiség, parlamenti tanulmányok. 18 kötet könyvet írt és szerkesztett, 82 tanulmánya jelent meg 10 országban 8 nyelven. Az MTA Politikatudományi Intézetének kutatója, kutatócsoport-vezetője és kutatási igazgatója. 31 ország 54 egyetemén tanított négy nyelven (angolul, németül, spanyolul és magyarul), illetve tartott előadásokat, konferenciákat. Bezerédi díj (2000), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999)

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

12

A civil szervezetek értelme és értéke

M

it értünk civil szervezeten? Az 1989-es rendszerváltás során szabályozott, majd többször módosított civil törvények egyrészt jogilag behatárolták a civil szervezetek fogalmát, értelmezési körét, másrészt ezáltal sokkal szűkebbre vonták azokat a határokat, melyekben még egy szervezet civil szervezetnek minősül. A szűkebb értelmezés a két háború közöttihez képest is megmutatkozik. Mi az, ami a mai Magyarországon jogilag nem számít civil szervezetnek? Mindenek előtt a kormányzathoz, az egyházakhoz és a szakszervezetekhez kötődő, azok által alapított szervezetek, valamint a sportszervezetek és az önálló gazdálkodást folytató nyereségorientált

szervezetek (pl. gazdasági társaságok, zrt-k). Hasonlóképpen kiesnek a civil szervezetek köréből azok, melyek nem regisztrálták magukat, vagy külföldön alapították őket és nem átláthatóan gazdálkodnak, vagyis itthon nem tesznek rendszeres éves adóbevallást. Azt is mondhatjuk, hogy vannak még olyan szervezetek is, melyek csak formális, jellegükben civilek, de nem felelnek meg a civil lét fontos kritériumainak (álcivilek), mert tagjaik vagy pénzért dolgoznak, vagy kényszerből, vagyis hiányzik belőlük a közjó szolgálata és az önkéntesség is. Mindezek alapján foglaljuk össze, milyen szervezetre mondhatjuk, hogy civil! Civil szervezetek olyan non-profit, nem-kormányzati (nem NGO-k), nem egyházi és nem sport szervezetek, melyeket létrehozóik saját akaratból (külső kényszer nélkül) hoztak létre, és működtetnek, mint civil társaságok, vagyis alapítványok, egyesületek, társadalmi szervezetek (klub vagy kör jelleggel). Ezek a közjóért („pro bono”) dolgozó szervezetek egyben intézményesült jogi személyek (lajstromba vétettek), melyek öntevékenyek és tevékenységük gazdaságilag átlátható és törvényes. Az államhatalom és a civil szervezetek kapcsolata

Ha a civil szervezeteknek az össztársadalmi reprodukcióban betöltött funkciója egyszerre kettős szerepű. A civil szféra működése a rendszer szabadságának feltétele, s jelen eszmefuttatásunk is ennek bizonyítására íródott. Egyrészt a civil szervezetek és horizontális kapcsolataik a demokrácia fórumát alkotják, amennyiben részvételi, cselekvési teret nyújtanak az állampolgároknak, hogy szervezett formában maguk is alakíthassák a közösségi életterüket. Másrészt pedig az állam állandó ellensúlyaként működnek, hogy megakadályozzák annak monopolisztikus hatalommá fejlődését, túlságos elitesedését, zárttá válását és így hatalmi túltengését. Ehhez pedig arra van szükségünk, hogy állam és civil társadalom között

13 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A civil társadalom fogalmát legegyszerűbben a politikai állammal szemben határozzuk meg, Némi leegyszerűsítéssel azt mondjuk, hogy civil mindaz, ami nem a politikai szféra része, vagyis semmilyen szinten nem törekszik a közhatalom gyakorlására. Természetesen emellett a civil szférának számtalan más ismérve van és az értelmezés pontosítása további szűkítéseket is igényel, ezért erre – egy történelmi kitérő után - még visszatérünk.

megmaradjon egy demokratikus partneri munkaviszony, melynek során a civilek közvetítik az állam felé értékeiket és érdekeiket, ellenőrzik annak működését, sőt részt vesznek a politikusi osztály utánpótlásában, rekrutációs folyamatában is. Ugyanakkor a civileknek vigyázniuk kell, hogy ne kerüljenek szereptévesztésbe, ne akarjanak túlhatalmat, vagyis miközben javaslataikat megfogalmazzák, a törvényhozói hatalomba ne akarjanak közvetlenül belépni, követeléseikkel ne zavarják meg az arra illetékes, választott politikusok hatalmát, vagyis ne avatkozzanak be a törvényhozás folyamatába. Diktatúráról akkor beszélünk, ha az államhatalom nem fogadja el partnernek a civil erőket, hanem maga alá gyűri és lefagyasztja annak mozgását, korlátozza vagy betiltja annak működését, ahogy ez Magyarországon 1948 és 1987 között történt. Azt mondhatjuk, hogy a diktatúra jogi-intézményi lebontása és a demokratikus rendszerbe való átmenet folyamata akkor kezdődött el, amikor a hatalom olyan törvényeket és jogszabályokat fogadott el, melyek szabaddá tették a szervezetek alakítása előtt az utat, biztosították a szólásszabadságot és a gyülekezési jogokat, vagyis nemcsak a pártalapítást és a versengő többpártrendszert, de a civil társadalom jogát is a szabad szervezkedésre és annak védelmére is. Betiltott civilek a diktatúrában

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

14

A civil társadalom fogalmát legegyszerűbben a politikai állammal szemben határozzuk meg, Némi leegyszerűsítéssel azt mondjuk, hogy civil mindaz, ami nem a politikai szféra része, vagyis semmilyen szinten nem törekszik a közhatalom gyakorlására. Természetesen emellett a civil szférának számtalan más ismérve van és az értelmezés pontosítása további szűkítéseket is igényel. A Trianoni trauma utáni Magyarország gazdasági, kulturális, erkölcsi talpra állításában nagyon fontos szerepet játszottak az országszerte létrejött önkéntes szervezetek. A helyi társadalomban és országos szinten is egyre-másra alakultak vagy újraalakultak a társaságok, az egyesületek, az egyletek, a körök, a kaszinók, a klubok, az alapítványok, hogy segítsék a közösségi életet, szolgálják a közjót. Hivatalos regisztrációk hiányában nincsenek megbízható adatok arról, hogy a két háború között pontosan hány civil szervezet volt Magyarországon,

inkább csak hozzávetőleges kalkulációkat adhatunk, amikor azt mondjuk, hogy számuk elérte, vagy talán meg is haladta 100 ezer főt. Nemcsak arról van szó, hogy akkoriban nem volt kötelező a szervezetek számára a formalizálás, hivatalban való regisztráció, de arról is, hogy sokkal szélesebben értelmezték a civil szervezetek fogalmát, mint napjainkban. Odatartoztak például a valláshoz kötött önkéntes egyházi és nem-egyházi szervezetek, vagy az olyan alkalmi közösségek is, mint a például a dalárdák, a falukerülők, a felolvasó közösségek vagy a hímző körök. (Az 1980-as évek elején végzett falukutatásunk során készített interjúkból kiderül, hogy az 1930-as években pl. a 3 ezer lakosú Kalocsa-környéki Homokmégyen 14 szervezett közösségi szervezet működött rövidebb-hosszabb ideig.)

A Kádár-korszakban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján határozták meg a működési feltételeket és korlátokat az alapítványokra, egyesületekre, társaságokra, valamint a közhasznú szervezetekre, illetve az egyesülési jog alapján létrejött egyéb szervezetekre vonatkozóan. A hatalom lényegében mindent megtett, hogy megakadályozza a közéletre irányuló újabb civil formációk megalakulását. Maga a bejegyzési eljárás sem volt szabályozva, így hivatalosan nem létezett erre kijelölt hatóság, szervezet, minisztérium sem, mely új szervezet működését engedélyezte volna. Az 1980-as évek elején indult el ismét a civil mozgalom. Először a hétköznapi életvilágot érintő kérdésekben, a szabadidős szférákban alakultak ilyen-olyan civil kezdeményezések, melyek engedélyt kértek a hatalomtól, hogy bejegyezzék őket. Közülük is úttörő szerepet játszottak

15 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Az 1944-45-ös megszállásokat túlélő közősségi vezetők még egészen 1948-ig működtették – részben vagy egészében – szervezeteiket, de az MKP és az MSZDP egyesülését követően, a Magyar Dolgozók Pártja megalakulásával teljesen új korszak kezdődött az ország történetében. Az 1949-es Alkotmány elfogadását követően egyetlen tollvonással föloszlatták az összes civil szervezetet. Tegyük hozzá, hogy maga az Alkotmányból még nem következett volna explicite a civil szervezetek működésének tilalma, de a kommunista párt úgy érezte, hogy azok már létükben potenciális veszélyt jelentettek volna a hatalomra nézve azzal, hiszen bizonyos autonóm képeztek, önálló eszmerendszerben éltek, s így másként gondolkodásukkal veszélyeztették volna az egypártrendszert.

a magukat naturistáknak nevező nudisták (Délegyházán meztelenül fürdőzni akarók), és az ebtenyésztők alternatív alakulatai, akik a többi kisállattenyésztőtől független szervezetbe szerettek volna tömörülni, meg saját orgánumot indítani. Hosszabb huzavona után kiderült, hogy bár nem tilos civil szervezeteket bejegyezni, törvényi szabályozás hiányában még sem volt egyetlen olyan hivatal sem, mely vállalta volna regisztrációjukat. 1985 után – ha nagyon nehezen is – de már néhány, a közélet formálására, az értelmiségi lét támogatására és szabad megélésére hivatott alapítvány átjutott a hatalom cenzorainak szűrőrendszerén (Soros Alapítvány, Bethlen Gábor Alapítvány, Erasmus Alapítvány). A probléma jogi rendezése azonban elhúzódott egészen a Kádár-korszak végéig. A rendszerváltás hozadéka: a civil szervezetek regisztrációja Egészen 1988-ig kellett várni, amikor a diktatúra intézményeinek lebontási folyamatában az Országgyűlés megalkotott és elfogadta a Gyülekezési és Egyesülési Törvényt, melyet 1989. januárjában hirdettek ki, mint az 1989/III. Törvényt.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

16

Ennek hatálybalépésével egyidejűleg törölték a kommunista korszak két fontos tiltó jogszabályát, mely a gyülekezésre és a szervezetalakításra vonatkozott (az 1945-ös III. 24-i 5159-es BM rendeletet, valamint a szabálysértésekről szóló 1968-as évi I. törvényt módosító 1983. évi 10. törvényerejű rendelet 38. §-át). Ezzel pedig megnyílott az út egy jogszabályokkal is támogatott békés átmenet felé a demokráciából a diktatúrába. Többek között ezért van az, hogy a demokráciába való magyar átmenetet a nemzetközi szakirodalomban sokan úgy nevezik, hogy „Alkotmányos forradalom”. A törvény immár nemcsak lehetővé tette a civil társadalom szöveteinek erősítését, de azzal, hogy kötelezővé tette a civil szervezetek regisztrációját, egyben jogvédelmet is biztosított számukra, önálló jogi alannyá tette őket, s így vagyonuk is lehetett, mellyel maguk, autonóm módon gazdálkodtak. 1990 és ’94 között az Antall-Boross-kormány jogszabályokkal és új igazgatási eljárásokkal segítette, könnyítette a civilek önszerveződését. A rendszerváltás után az elfojtott civil

szféra kezdett éledezni, magára találni, s egyre-másra alakultak meg a civil szervezetek. Egyes számítások csak alig néhány tucatra teszik a ’89 előtt létezett, jogilag bejegyzett civil szervezetek számát, s azok is elsősorban a szabadidős tevékenységekhez kötődtek (pl. bélyeggyűjtők köre, kutyatenyésztők, horgászok, naturisták). 1998-ben már közel 40 ezer szervezetet tartottak számon.

Az 1998-ban megalakult és 2002-ig működő I. Orbán-kormány tudatosan hirdette a polgári értékeket, s ennek szellemében engedte a civil társadalom szabad mozgását, vagyis nem avatkozott be annak belső életébe. A korszak végére a regisztrált civil szervezetek száma elérte a 60 ezret, ami még akkor is soknak mondható, ha ebből csak kb. 40 ezerben végeznek effektív munkát. 2002 és 2010 között az MSZP-SZDSZ kormányok közül lényegében a tiszavirág életű Medgyessy-kormány még elődje politikát követte, talán csak azzal a megszorítással, hogy a

17 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

1994 és ’98 között a Horn-kormány civil politikája abban hozott jelentős változást, hogy a meglévő jogszabályok pontosítása mellett jelentős gazdasági támogatást is nyújtott a civileknek, mégpedig úgy, hogy egy eredendően új konstrukciót dolgozott ki és törvényesített. Az Országgyűlés 1996-ban elfogadta a CXXVI. törvényt, melynek 4. §-a arról rendelkezik, hogy a megelőző költségvetési évben a magánszemélyek jövedelemadójaként ténylegesen befizetett összeg 1%-ával az emberek szabadon rendelkezhetnek oly módon, hogy fölajánlhatják civil szervezetek támogatására, miközben a kormány kötelezettséget vállal, hogy a felajánlott összeggel egyenlő mértékben támogatja a civil szervezetek által kezelt pénzügyi „Alapprogramba”, a Nemzeti Civil Alapba (NCA). Ezt évente egyszer a civilek maguk egymás között osztják szét. Az Alapprogram számára átutalt támogatási összeg nem lehet kevesebb, mint a megelőző költségvetési évben a magánszemélyek által ténylegesen befizetett személyi jövedelemadó 0,5%-a. Rövidesen önkormányzati szintre is kiterjesztették az eljárást. A támogatási konstrukció Európában akkoriban egyedül álló volt, s a posztkommunista korszak lezárását, a civil társadalom gazdasági erősítését szolgálta. Tegyük hozzá, hogy a Visegrádi Országok egymás után átvették a magyar példát, sőt a lengyelek bizonyos értelemben tovább fejlesztették.

hozzá közelebb álló erőket nagyobb mértékben jutalmazta. A Gyurcsány-kormányok ezzel szemben ismét fölújították a Kádár-korszak un. Aczél-i örökségét, a „3 T-politikát”, ami tömören három szóval írhatunk le: „támogat, tűr, tilt”. Ez a szelekciós elv lényegében a 2010-es kormányváltásig, a II. Orbán kormány megalakulásáig markánsan működött. 2010 és ’18 között II. és III. Orbán-kormány már tudatosabb civil politikát folytatott, mint az első. Ennek részeként hozzányúlt a civil törvényhez és azt több vonatkozásban is módosította. A Nemzeti Civil Alapból (NCA), annak autonómiáját meghagyva Nemzeti Együttműködési Alapot (NEA) csinált. Ugyanakkor jelentős lépéseket tett a szervezetek finanszírozásának áttekinthetősége érdekében, s így elszámolásra kényszerítette a kívülről pénzügyileg támogatott alapvetően liberális szervezeteket (Norvég Alapból, Soros alapokból), melyek ők érdeksérelemként éltek meg.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

18

A mai Magyarországon kb. 65 ezer civil szervezet létezik, a négyszer akkora lakosságú Lengyelországban pedig kb. 100 ezer, ami azt mutatja, hogy a magyar civil társadalom nemzetközi összehasonlításban is viszonylag szervezettnek mondható. Egy olyan 130 ezer lakosú városban, mint Kecskemét kb. 130-140 civil szervezetet tartanak számon. Az persze más kérdés, hogy milyen e szervezetek horizontális kapcsolata, és mennyire erős intenzitású a tevékenysége. A szervezetek 70-75%-a lokálisan működik, 10-15%-uk regionálisan és mindössze 5%-uk nemzetközileg is kiépített kapcsolatrendszerben dolgozik. A legsikeresebbek azok a civilek, akik együtt tudnak dolgozni a helyi önkormányzattal és egy sajátos munkamegosztás révén segítik is annak munkáját, átvállalnak tőle közösségi feladatokat (pl. szociális ellátás, idősgondozás, egészségügyi segítség, környezetvédelem, stb.). A posztglobalizáció és a civilek A posztglobalizáció a globalizációs korszak végével kezdődő korszakot jelenti, mely az előző romjaira épült. A korszaknak még csak az elejét ismerjük, a kifejlete csak ezután következik az előttünk álló 10-20 évben. Az új folyamat tartalma, az új hatásmechanizmusok és produktumok természetesen még nem ismertek, de egy dolog már látható, hogy mindez ellene

megy a korábbi globalizációs korszak kívülről jövő nyomásának és behatolásának, fő erőinek és trendjének, így pedig sok vonatkozásban megkérdőjelezi és széttöredezi annak rendszerét. Az új jelenségek között első helyen kell szólnunk a nemzet-államok megerősödéséről, a nemzeti érdekek hatékonyabb védelméről, a kisállamok regionális összefogásáról. Ennek legbiztosabb alapja a lokalitás és az önigazgatás növekvő szerepe, a civil társadalom szerveződésének reneszánsza, egyszóval az alulról jövő szerveződések pezsgéséről, a társadalom szerves erőinek újraéledéséről. Mindezek pedig erősítik a legfőbb identitást, érdek- és értékvédelmi erőt, a nemzetet, a nemzettestet. Fő tézisünk alapja, hogy elfogadjuk azokat az előrejelzéseket, melyek szerint a 21. században megfordul a korábbi tendencia, melynek a Nyugat dinamikus fejlődéséről szólt, helyette a fejlődés tengelye áthelyeződik a közép-európai régióba. Alapvetésünk, hogy az elkövetkező évek és évtizedek az önálló régióvá szerveződött közép-európai országok gazdasági felemelkedéséről és politikai erősödéséről szólnak. (Friedman 2015. Gyulladáspontok; Matolcsy 2013. Amerikai birodalom; Simon 2016. Globalizáció és nemzet). Az Európai Unió brüsszeli centralizációs kísérleteit legyőzik az egyre erősödő nemzet-állami érdekekre szerveződő régiók, s a változások jelei egyértelműen mutatkoznak a nemzetközi kapcsolatokban.

A globalizációs korszak hatásaiból ezúttal két dolgot tartunk fontosnak kiemelni: az egyik az állam legyengítése, a másik a demokratikus deficit növelése. A globális erők irdatlan nyomást gyakorolva az „olcsó állam” jelszava alatt egyrészt megroppantották a jóléti állam pilléreit, ezzel pedig jelentősen meggyengítették a nemzetek, a nemzet-államok szerepét,

19 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Következménye nemcsak egy új típusú pártrendszer és új minőségű demokrácia, hanem új típusú Európa is. A kontinens ugyanis nem az egyesülés és a homogenizáció irányába mozdul el, hanem éppen ellenkezőleg, a sokszínűség és a regionális tagolódás irányába. Ennek megfelelően Közép-Európa is nagyobb erőket mozgósít a nemzeti szuverenitás megvédésére (pl. V4-ek). Ezért is van az, hogy ezek az országok – érdekeik alapján - már most szembe mennek a kolonizációs logikát működtető nyugati nagyhatalmakkal (franciákkal, németekkel, hollandokkal).

tekintélyét, befolyását a globalista erőkkel szembeni harcokban. Másrészt általánossá vált az un. „demokratikus deficit”, ahol már nem az alulról jövő választott képviselők emelkednek döntéshozó pozíciókba, hanem a kívülről, idegen erők által fizetett, támogatott bürokraták. A globalizmus korának legfontosabb konf liktusai, törésvonalai – megítélésem szerint – globalizációs erők és a nemzetállamok között húzódnak és leginkább két szinten jelennek meg: egyrészt az elitek, másrészt a civil társadalom szintjén. A globalizáció ugyanis a külső érdekek, vagyis a nemzetközi multinacionális tőke szolgálatára létrehozza az addig szerves belső fejlődés során kialakult nemzeti elitek és nemzeti civilek ellenpontját. Ez az ellenpont egyrészt a külső érdekeket szolgáló bürokratikus elit, másrészt a kívülről finanszírozott álcivil „globik” erős hálózatát.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

20

A konf liktus az elitek szintjén úgy éleződik ki, hogy a globális erők mindent megtesznek, hogy maximalizálják hasznukat, ehhez pedig nyomás alá kell helyezniük a döntéshozói hatalmat és a végrehajtói hatalmat. Korábban a demokratikus folyamatban kialakított nemzeti érdekeket a globalista erők intézményeik és jogrendszerük segítségével könnyedén felülírják. A globalizmus a nemzetállamokban is létrehozta saját kiemelten fizetett lakájait, az un. „helyi globalista eliteket”. Ezek a globalista elitek elszakadtak saját nemzetüktől, lokális környezetüktől és ők már egy nemzetek fölötti integrációért küzdenek (pl. a brüsszeli bürokrácia). Más nemzet-államok hasonló felsőosztályaival éreznek közösséget, miközben a saját népük alsóbb osztályait, nemzeti társadalmi rétegeit mélyen lenézik. A globalista elitek szinte hisztérikusan félnek a választott elitektől és főleg a néptől, mely azokat demokratikus úton, választások révén fölhatalmazza a kormányzásra. A másik fontos konf liktusvonal a civil társadalomban mutatkozik meg, ahol olyan rendszer alakult ki, melyben a kívülről és felülről érkező álcivil „globik” megütköznek a társadalomban alulról szerveződő, a nemzettest érdekeit és értékeit képviselő civil erőkkel. Egy nemzetállamban a hagyományosan belülről és az alulról jövő, és demokratikusan szerveződő civil szervezetek érdekeket és értékeket képviselnek. A globik és a nemzeti civil szervezetek közötti érdek- és értékkonf liktusok által létrehozott törésvonalak, szembenállások szakadék-mélységűek, hiszen egymás ellen dolgoznak. A globik megvetik a civilek nemzeti

lojalitását, őket nacionalistának és populistának címkézik, vidékinek, partikulárisnak és szűklátókörűnek tekintik őket, akik a múltba ragadtak, miközben magukat tekintik a modernizálódás dinamikus hajtóerőinek. Az egyik legveszélyesebb jelenség, hogy a globalizált erők (legyenek elitek vagy globik) rettegnek magától a demokráciától is, mert úgy érzik, hogy a népakarat ellenőrzés nélküli kifejezése számukra veszélyes lehet, megzavarhatja a világ számukra eddig nagyon is kedvezőre kialakított rendjét, ezért azt szigorú kontroll alatt akarják tartani. A több évtizedes demokratikus folyamatban kialakított nemzeti érdekeket a globalista intézmények erejüknél és média-hatalmuknál fogva könnyedén felülírják. Egyre több demokratikus kezdeményezést és eljárást minősítenek „veszélyes populizmusnak”, hogy diszkreditálják őket, különösen így cselekednek akkor, ha a politikusok megkérdezik az emberek véleményét. Migráció és a nemzettest erősítése

A nemzet az egyik legerősebb újkori identitásképző erő és orientálási pont. A nyelvi közösségre, történelmi múltra és kulturális kapcsolatokra alapozódott kollektivitás-tudat leginkább a nemzeti identitásban és annak szimbólumaiban fejeződik ki. A nemzet orientáló szerepe időnként csökkent, de az általa teremtett kohéziót nem tudta fölülírni sem a 19-

21 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A 21. század elejének egyik előre nem látható nemzetközi eseménye a migráció hirtelen földuzzadása és tartóssá válása. Hátterében egyrészt a politikai menekültek, másrészt a gazdasági bevándorlók állnak. Látnunk kell, hogy alapvetően más a politikai menekültek helyzete, akiket üldöznek, háború miatt kénytelenek elhagyni otthonukat és más gazdasági menekültek helyzete, akiket a jobb anyagi élet vágya hajt Európába. Az egyiket ugyanis az emberi jogok védelme alapján a szolidaritásra alapozva be kell fogadni, míg a másikat nem kötelező, vissza lehet utasítani. Ez utóbbi különösen indokolt, ha a migránsok más kultúrkörből jönnek, akik ráadásul a befogadónál sokkal agresszívabbak és intoleránsabbak, így potenciálisan újabb konf liktusok sorozatát hozzák magukkal. S akkor még nem is beszéltünk a terrorizmus problémáiról, amivel szembeni harc egy újabb nagy kihívást jelent a demokratikus rendszerek számára.

20. századi vallási vagy etnikai sokszínűségre alapuló államok ideológiája és kohója, sem a modern multikulturalizmus, de még a magát „omni-potentnek” gondoló liberalizmus sem. Maga az Európai Unió megalakulásával és bővülésével sokak számára azt a hamis illúziót sugallta, hogy már nem fontos a nemzet, sőt az etnicitás nemcsak idejét múlt, de veszélyes is. A globalista elitek elszakadtak a saját nemzeti, lokális környezetüktől, a többi hasonló felsőosztállyal éreznek közösséget, a saját alsóbb, nemzeti társadalmi rétegeiket lenézik. Megvetik azok nacionális lojalitását, vidékinek, bugrisnak, reménytelennek és szűklátókörűnek tekintik őket. Ezek az elitek elkezdtek rettegni magától a demokráciától, mert úgy érzik, hogy a népakarat ellenőrzés nélküli kifejezése számukra veszélyes lehet, megzavarhatja a világ számukra eddig nagyon is kedvezőre kialakított rendjét, ezért azt szigorú kontroll alatt akarják tartani. A Nyugatnak nincs monopóliuma sem az igazság, sem az érdem tekintetében, nem is volna szabad, hogy úgy viselkedjen, mintha lenne.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

22

A globalizáció lassú alkonyával és a posztglobalista (részben antiglobalista erők) térnyerésével együtt fölértékelődött a lokalitás, a helyi közösségek, vagyis a civil társadalom kötőereje, rendszere és általuk a nemzet is. Ez a nemzeti azonosság-tudat azonban már erősen kapcsolódott a szabadságeszméhez, és annak intézményesített formájához, a demokráciához, tehát a nemzeti közösség kötőereje már nem annyira a múltba vitt, hanem a jelen felé nézett és a jövő felé orientálódott (érdekképviselet, migráció). Immár nem az vált fontossá, hogy „mi kik voltunk, hanem hogy mi hová megyünk?” A nemzettest állapota azért fontos, mert az egészséges nemzet (kellő önbecsüléssel és civil szerveződéssel) önálló érdekképviseletre képes, vagyis egy erős nemzettudattal és cselekvéssel bíró ország polgárai sokkal nagyobb súllyal és eséllyel vehetik fel a globalizáció káros (romboló) hatásaival szemben. Abból indulunk ki, hogy gyors változásokkal teli korszakunkban nehezen kiszámítható erők és folyamatok befolyásolják a társadalmak formálódását, nyelvét, kultúráját, emlékezetét és közéleti reakcióit, melyek a nemzetalkotás fontos ismérvei. A tudomány feladata lehetőségekhez képest feltérképezni a mozgató erőket, hatásmechanizmusaikat és következményeiket. Vizsgálatunk arra irányul, hogy feltárja mennyiben képes a nemzet, a nemzetállam ellenállni a nagy globalizációs erőknek, miközben paradigmatikus változásokat élünk át.

Civilek, mint a szabadág letéteményesei Első alapvetésünk a változások folyamatosságára is sajátos ciklikusságára vonatkozik. Sok elemző úgy gondolta, hogy az új dolgok, új formák és új funkciók megjelenésével a régiek nemcsak háttérbe szorulnak, de az újak végleg eltörlik őket. Megítélésünk szerint azonban a valós folyamatok nem ezt igazolják. A régi struktúrák és funkciók a közösségi élet és emlékezet mélyebb szöveteibe burkolózva tovább élnek, hogy aztán adandó alkalommal újabb erők ismét előhívják ezeket a mechanizmusokat, s immár új viszonyok között megerősödve ismét előre léphessenek, láthatóvá váljanak, de immár módosult formában és funkciókban fejtsék ki hatásukat. Ebben a folyamatban pedig egyfajta katalizátor szerep jut a civil társadalom szöveteinek, és horizontális szervezettségének, s ezzel elértünk a második tételünkhöz.

Azt mondhatjuk, hogy a 21. században a civil társadalom állaga és szervezeteinek minősége minden ország legfontosabb nemzetmegtartó erejét jeleníti meg, ezek nemcsak humanitárius, gazdasági és szociális vonatkozásaik, vagy innovációs és modernizációs erejük miatt fontosak, de mint a demokratikus erők potenciális tartalékai egyben a nemzet szabadságának letéteményesei is.

23 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Második alapvetésünk a politikai aktorokkal kapcsolatos. Hipotézisünk szerint egy országban annál nagyobbak a sikeres demokratikus fejlődés esélyei, minél erősebbek a civil társadalom szövetei, minél nagyobb a civil erők szervezettsége és minél intenzívebben működnek a köztük lévő horizontális kapcsolati struktúrák. Míg ugyanis az állam-hatalom gyakran nem képes ellenállni a külső, romboló hatásoknak, addig a civil erőkre épülő nemzettest, mint másodlagos erő pajzsként föltartóztathatja a kívülről jövő, káros behatásokat, melyeket a szervetlen erők próbálnak a rendszerre erőszakolni, s így a rendszer megőrizheti autonómiáját, a szabadság szigeteit és innovációs nyitottságát a piac felé. Ez nem az elzártságot hivatott erősíteni, hanem az egészséges adaptáció-képességet.

1.Tábla: Az egyes kormányok (K) viszonya a civil társadalom szerveződéséhez Magyarországon (1948-2010) (civil társadalom=Ct) Rendszerek

Diktatórikus rendszerek 1948-1989

Átmenetek 1990-1998

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

24 Demokratikus rendszerek 1998-2018

Kormányok

K intézkedései

K viszonya a Cthez

K döntéseivel a Ct-t

Rákosi- korszak 1948-1956

Civil szervezetek betiltása, vezetők üldözése

Maga alá vetette, dominálta

Szétzúzta

Kádár-korszak 1956-1989

Szervezetalapítás tiltása, akadályozása

Maga alá vetette, dominálta

Rombolta

Antall-kormány dem. felé átmenet 1990-1994

Gyülekezési és szervezkedési jog kiterjesztése

Fölszabadította, de a pártok átpolitizálták

Engedte az építkezést

Horn-kormány posztkommunista 1994-1998

1%-os adótámogatás, és magánosítás

Fölszabadította, de átpolitizálta

Egyszerre segítette és nehezítette

I. Orbán-kormány polgári 1998-2002

Támogatási és a szervezkedési jog kiterjesztése

Támogatott, tűrt és távolságot tartott

Építette

Medgyessykormány szoclib. 2002-2004

Szelektív támogatás

Támogatott, tűrt és tiltott is

Szelektíven segítette és nehezítette

Gyurcsány-Bajnai kormány szoclib. 2004-2010

Támogatása szelektív, tiltott és büntetett.

Átpolitizálási kísérletek, tiltott támogatott és tűrt

Harcolt ellene, ami részben aktivizálta és radikalizálta.

II. és III Orbánkormány 2010-14, 2014-18

Támogatás, de az adóelkerülés tiltása és büntetése.

Tiltotta az átláthatatlan külföldi finanszírozást

Támogatta a polgári értékek szellemében a nemzetépítésért.

(Forrás: Simon János 2015. Globalizáció és nemzet. CEPoliti – L’Harmattan. 182.o.)

Szakirodalom

• • • • • • • • • • •

Almond, G. A., and Verba, S. 1963. The Civic Culture. Political Attitudes and Democracy in Five Nations, Princeton, Princeton University Press. Baltimore and D. Bell 1964. The Radical Right, Doubleday, New York. Bruszt László – János Simon 1990. A lecsendesített többség. Társadalomtudományi Intézet Kiadó, Budapest Linz, Juan J. and Alfred Stepan 1996. Problems of Democratic Transition and Consolidation. Southern Europe, South America, and Post-Communist Europe, Baltimore, Johns Hopkins University Press. Lipset, Seymor M. 1960. Political Man. The John Hopkins University Press, Morlino, Leonardo 1998. “Democracy between Consolidation and Crisis” in. Parties, Groups, and Citizens in Southern Europe. Oxford, Oxford University Press. Simon, János 1998. Citizen Concept of Democracy (in Post-Communist Citizen). In Barnes, S. and János Simon (eds.) 1998. The Erasmus IPS of HAS, Budapest and Washington. 87–116. Simon János 2010. Civilek a demokráciáért - CÖF (Civilian for Democracy) SISZA Kiadó. Budapest. pp. 294. Simon János 2014. „Alávetett társadalom vagy polgári társadalom? - Miért gyenge a demokratikus politikai kultúra Magyarországon?” in Polgári Szemle No. 1-2. 40-70. Simon János 2015. “A civil társadalom és az állam a demokráciákban” in. Globalizáció és nemzet. CEPoliti – L’Harmattan, Budapest 177-187. Simon János – Kossuth Borbála 2016. „A magyar többpártrendszer születéséről” in Globalizáció, regionalizáció és nemzetállamiság. L’Harmattan, Budapest 235-246. Szabó, Máté 2008. „Civil and Uncivil Society in Hungary before and after the Transition” in Central European Political Science Review. Vol. 9. No. 33. 66-86. Whitehead, Laurence 2016. „Twenty-five Years of Freedom and Various Shades of Grey” in. Simon János 2016. 25 Éve Szabadon Közép-Európában. CEPoliti Kiadó, Budapest 14-27.

25 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

•

The meaning and the value of civil organizations Prof. Dr. János Simon

T

he main question raised in this paper is that what can be regarded in legal terms as a civil organization in today’s Hungary and what kind of social functions these organizations have? By the term civil organization we mean non-profit, non-governmental, non-ecclesiastical and non-sports-related organizations which have been established and are operated by the founders of their own choice (without any outside compulsion) as civil companies, like foundations, associations, societies (in the form of a club or circle). These organizations working for the community and for the public good („pro bono”) are at the same time institutionalized legal entities (i.e. they are registered) which are efficiently active on their own initiative, and their activity is legal and transparent in terms of finances and economic issues.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

26

It applies to every country that the stronger the tissues of civil organizations are, the greater the degree of their organization is, the more intensively their mutual horizontal communication structures function, the greater the chance of a successful democratic development would be. That is to say that while the organs of the state are often unable to take a stand against some destructive outside impacts, the body of the nation built on the basis of civil forces - as a secondary power, just like a shield - could call a halt to the intrusion of harmful outside inf luences attempted and forced upon the system by inorganic forces. Thus the system might be able to safeguard its autonomy, as well as the islands of freedom and its innovative openness toward the market. This is by no means to strengthen isolation, quite on the contrary, it strengthens the sound capability for adaptation. It can be said that in the 21. century the condition of the civil society and the quality of the civil organizations represent the most important elements in being strong enough to uphold the nation; these organizations are important not just because of their humanitarian, economic and social references, or because of their capability in innovation and adaptation, but also because they are the potential reserves for the democratic forces, and at the same time they can be regarded as the trustee of the freedom of the nation.

Dubravko Bilic polgármester Ludbreg Horátország

1969

-ben született, Bosznia-Hercegovinában, Banja-Luka-ban. A Zágrábi Egyetem Filozófia szakán végzett, majd horvát nyelv és irodalomból doktorált; okleveles könyvtáros. Az országos szintű politikában 2013-2015 között mint országgyűlési képviselő vett részt, közreműködött az Igazságügyi-, a Határon- túli Horvátok- és a Választási és Közigazgatási Bizottságok munkájában. A Személyes Adatok Védelmére hivatott Hivatal igazgatója volt. 2013-ban, majd 2017-ben újra Ludbreg város polgármesterévé választották. Hobbija a kertészkedés, szeret olvasni. Nős, két lánya van. Hrastovsko-ban él

H

orvátországból jöttem, és gyönyörűnek találom Kecskemétet. Polgármester vagyok, jelenleg az adatvédelmi ügynökségnél is dolgozom valamint parlamenti képviselő is vagyok. Különböző szintű kapcsolataim és tárgyalásaim vannak a civil szervezetekkel, NGO-kal, helyi, regionális és országos szinten is. Megpróbálok ma önöknek beszámolni az NGOk történetéről Horvátországban és a jelenlegi helyzetükről valamint az ex, azaz a korábbi jugoszláviai helyzetről is. Szeretnék a városunk kis civil szervezeteiről is beszélni. Ugyanis mi egy kisváros vagyunk, csak 10 ezer lakosa van, de nagyon fejlett iparilag és erős civil szervezetek is vannak benne.

27 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A Közép-Európai civil társadalmi részvétel fejlesztése 1990-től napjainkig

Állampolgáraink számára különböző lehetőségek vannak, hogy kiteljesítsék életüket és kifejezzék véleményüket. Az NGOk legtöbbször a leghatékonyabb hangjai az átlagember szavának, vagy gondolkodásának a politikai területen, és általában a társadalmi, gazdasági téren is a horvát társadalomban. Feltehetjük a kérdést, hogy manapság hol helyezkednek el a társadalomban az NGOk? Sokan úgy írják le a kortárs társadalmat, mint egy három részre osztott tortát. Az állam, a politikai pártok, az egyik szelet, a piacok, a transznacionális cégek a második szelet és a harmadik szelet, a nem kormányzati társadalmi csoportok sokfélesége. A civil szervezeteket olyan emberek vezetik, akiknek közös az érdekük, nem profit alapján működnek. Ez nagyon fontos, hiszen a civilek képviselik az állampolgárok problémáit a kormányok felé. A horvát helyzet talán más, mint a volt posztkommunista országokban, mert Horvátországban, azaz a volt Jugoszláviában az emberek, illetve az állampolgárok garantáltan megkapták a szabad szólás, a szabad hálózat és kapcsolatépítés lehetőségét és a vallás gyakorlását.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

28

De természetesen azért voltak korlátozások, mert ezeket a szervezeteket a rendőrségnél be kellett jelenteni. A hetvenes években Horvátország teljes jogú szövetségi tagállama lett Jugoszláviának és saját törvényeit alkotta meg az NGOk-ról, a civil társadalomról. Az első ilyen törvényt 1996-ban fogadták el, amely a horvátországi civil szervezeteket meghatározta. A polgárháború idején még fontosabbá vált a civil társadalom szerepe, mert az állampolgárok saját maguk próbálták kielégíteni a szükségleteket, biztosítani a segítségnyújtást nagyon sok ember számára. Nemcsak Horvátországban, hanem Boszniában is, ill. a bosnyákoknak is, akik az országunkba érkeztek. A legfontosabb ilyen civil szervezet a Vöröskereszt volt, a Karitász és sok más hasonló szervezet, amely segítséget nyújtott a szükségben lévőknek. De ebben az időszakban a horvát kormány és a politikai hatalom nem gondoskodott, vagy nem volt annyira barátságos a civil társadalommal kapcsolatban. Bár az első törvényt módosították 1997-ben (a civil

szervezetekre vonatkozó törvényt, az NGOk-ra vonatkozót) - ide az alapítványok és sok minden más szervezet is beletartozott . Egészen 2000-ig nem volt kormányzati akarat arra, hogy együttműködjenek és gyakran azok az emberek, akik az NGOk-nál dolgoztak, nem voltak olyan kedveltek a kormány szemében. 2000-ben új kormányunk lett és a civil szervezetek bekerültek az alkotmányba és így nagyon sok NGO keletkezett ezután országos és természetesen helyi közösségekben is. Nagyon sok városban megjelentek a civil szervezetek. A mai civil törvényi helyzet Horvátországban - azt mondanám-, nagyon jó. A gond az, hogy az emberek mennyire érdeklődnek, mennyire van igényük arra, hogy csatlakozzanak ezekhez a szervezetekhez, illetve a társadalmi networkingben ( hálózatokban ) mennyire vesznek részt. Néhány kutató szerint a 21. század elején kevesebb, mint 10% a vesz részt az embereknek az NGOk munkájában. Jelenleg egy kicsit nőtt az arány, megközelítőleg 20%-ra, vagy talán meg is haladja a 20%-ot azoknak a száma, akik az NGOk munkájában részt vesznek.

A választási ciklusok között nem igazán aktivizálják a civilek magukat, választások idején egy kicsit jobban észrevehető a munkájuk – főleg a politikai folyamatokban. Ezek a számok inkább a nagyvárosi központokban jellemzőek, a vidéki területeken a civil társadalom szervezettsége nagyon alacsony szintű. Azt gondolom, ez egy olyan dolog, amit muszáj fejlesztenünk az elkövetkezendő években. Országos szinten vannak nagyon befolyásos NGOk, akik nagyon mélyen foglalkoznak a politikai folyamatokkal, a törvények módosításával, illetve segítenek a pártoknak, ezeknek

29 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Persze, hogy mennyire aktívan, vagy kevésbé aktívan vesznek részt a szervezetek munkájában, az különböző. Sokan vannak, akik csak papíron szerepelnek ezekben az NGOk-ban, például az idősek szervezetei, vagy a háborús veteránok szervezetei. Nagyon sok embert gyűjtenek össze, de ezeknek jó része csak papíron tag és nem aktívan dolgozik.

a törvényeknek az előkészítésében. A kormány pedig néha tart attól, hogy következményei lesznek, ha nem figyelnek arra, hogy a civil társadalom mit akar. Van egy új családjogi törvény, amelyet egy nagyon befolyásos jobboldali, szélsőjobboldali csoport szorgalmaz, bizonyos baloldali kezdeményezések miatt, amelyet viszont elsősorban a baloldali NGOk szorgalmaznak . A civil szervezet próbál valahogyan ebben a folyamatban egyensúlyt teremteni. Ez is mutatja, hogy az NGOk milyen befolyásosak tudnak lenni Horvátországban. Egyrészt abban, hogy előkészítsék a törvényt, másrészt, hogy követelik azt, hogy változtassák meg a törvényt. Mint kormányhivatalnok azt tapasztaltam, hogy nagyon erős a befolyása az NGOknak a törvények formálásában, a döntéshozatali folyamatban és azt gondolom, hogy ez egy jó lehetőség, ha odafigyelünk közvetlenül az egyszerű embereknek hangjára.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

30

Amikor az adatvédelmi ügynökségnél dolgoztam, ezen az ügynökségen belül volt egy olyan rész, amely az információ szabad hozzáférésével foglalkozott. Egy ügynökségnek két független ügynökségre való lebontását követelték. Én ezt az új törvényt készítettem elő, más nagyon befolyásos NGOk-kal. A végén ez az ügynökség valóban különvált és ma két független testület van. Ezt a folyamatot befolyásos NGOk provokálták ki. Ez a tapasztalatom az NGOk-kal való együttműködésről nagyon pozitív volt számomra, mert a végén, így közösen értük el az egyik legjobb törvényt. Ez a törvény megfelel a mai modern sztenderdnek, ami az információ szabad áramlására vonatkozik. Különösen a kormánytól az állampolgárok felé irányuló információ kapcsán, tehát nagyon örülök, vagy megvolt a lehetőségem arra, hogy az NGOk-kal együtt alakítsuk ki ezt a törvényt. Azt gondolom, hogy Horvátország büszke lehet a nemzetközi közösségen belül is erre a folyamatra. Ezen időszak alatt a leghangosabb NGOk az ökológia területén, a civil jogok, az állampolgári jogok területén működtek. Nagy befolyással bírtak a döntéshozatali folyamatban. Például az új természetvédelem törvény - nagyon zöld és nagyon szigorú. Mert a miniszter valamikor az egyik legbefolyásosabb ökológiai szervezetnek - egy NGO-nak volt a tagja.

Két vagy három évvel ezelőtt, a horvát háborús veteránok NGO-i befolyásolták a horvát választásokat úgy, hogy a baloldali, akkor hatalmon lévő kormány ellen tiltakoztak. Tehát majdnem két évig, intenzíven Zágrábban az egyik téren folyamatosan provokálták ezt a helyzetet kifejezték, hogy nem bíznak a bal oldali kormányban és a végén a jobboldali párt nyerte a választásokat, és kormányra került. Egy nemrégiben történt példa szintén azt mutatja, hogy a horvát NGOk milyen befolyásúak. A horvát parlament elfogadott egy törvényt az adózással kapcsolatban, tehát az ingatlan, illetve egyéb tulajdonjoggal kapcsolatban . A horvát Parlament többsége megszavazta ezt a törvényt, de egy „ad hoc” létrejött NGO, amely a Facebookon szerveződött sikeresen visszavonatta ezt a törvényt. A horvát miniszterelnök úgy döntött, hogy ezt a törvényt nem lépteti életbe Horvátországban egy, két vagy három évig. Tehát országos szinten nagyon jól fejlett és nagyon befolyásos NGO-ink vannak a döntéshozatali folyamatban.

Ez nem csak a pénzügyi források hiánya miatt van, hanem azért is, mert a kormányzati szabályokat illetve a helyi szakpolitikákat hozzá kell igazítanunk a közösséghez. Ebben az új és szigorú szabályozási rendszerben a civil szervezetek nem akarnak így működni. Hiszen manapság az NGOk a programok mentén dolgoznak, vagy projektekben dolgoznak. Nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelniük és ezért nagyon sokan úgy döntöttek, hogy abbahagyják. Azt gondolom, hogy a helyi társadalmakban szomorú, hogy nincsen erősebb civil társadalmunk. Mert úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek igazából nem provokálni és nem protestálni akarnak, hanem segíteni. Mindannyian megpróbáljuk a legjobbat tenni a helyi közösségekért és a helyi civil szervezetek hangja számomra nagyon kedves és nagyon örülök,

31 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Helyi szinten teljesen más a helyzet. A pénzügyi források hiánya elsősorban a fő probléma. Ez csökkenti az NGOk számát a helyi közösségekben. Például a mi városunkban több mint 100 szervezett volt, de manapság igazából csak 20 vagy 30, amelyik aktívan dolgozik az állampolgárok érdekében.

ha ezt hallom, mert azt gondolom, hogy együtt közösen nagyon sok mindent meg tudunk változtatni. Mindent tudunk korrigálni, ami nem jól működik a társadalmunkban és sokkal hatékonyabb kormányzást tudunk mindenki számára elérni. Azt gondolom, hogy a jövőben az NGOk kormányzati szinten fognak előre törni, tehát több lesz, nagyobb lesz a hatalmuk, mint ma. Egy kicsit aggaszt, hogy a helyi civil szervezetek nagyon lassan, de elfogynak. Ez nem túl jó irány, tehát mint ország, többet kell tegyünk. Különösen a kisebb a vidéki környezetben működő civil szervezetekért, és előtérbe kell őket helyezni, mert fontos szerepük van abban, hogy megváltozzon a társadalmunk. Remélem, hogy a jövőben ez a kép, az egész ország területére jellemző lesz, nemcsak a nagyvárosokban, abban az öt - hat nagyvárosban Horvátországban.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

32

Azt remélem, hogy ezek a civil szervezetek előnyt fognak jelenteni, sok jót fognak tenni az ország számára. Általánosságban azt gondolom, hogy Horvátország ezekben az ügyekben európai országoknak jobbik feléhez tartozik, hiszen megvan a szabadság, megvan a lehetősége az állampolgároknak, a szerveződésre. Természetesen vannak nehézségek és ebben rejlik a hibák lehetősége is. Ezekben a nehéz és furcsa időkben sok szervezetnek nincsen konkrét jó célja, nincs igazán jó programja. Azt remélem, hogy mindannyian fogunk találni olyan ésszerű és jó megoldásokat, hogy Európában biztonságban és szabadságban élhessünk és prosperitást, gazdagodást hozhassunk állampolgárainknak.

The development of civil social participation in Central Europe from 1990 to nowadays Dubravko Bilic

D

escription of development of civil society organizations, its transitions from small time community stakeholders to impact providers on national decision-making processes.

Civil social participation will be addressed as “the third sector” in correlation with the public and private sector in Europe. Main emphasis will be on different types of civil organizations, their intermediary function in modern society and on their socio-economical development in different types of political systems which were characteristic for that period in European history.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

33

Dr. Latorcai Csaba a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára

J

ogász, teológus és hittanár.

2012 óta a nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, az Emberi Erőforrások Minisztériumánál. Nős, 4 gyermek apja.

Civil partnerség – kormányzati együttműködés K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

34

E

ngedjék meg, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy itt lehetek. Hiszen már 2. alkalommal tartok előadást Magyarország egyik legszebb szecessziós épületében, Kecskemét város városházáján. Engedjék meg, hogy kifejezzem azt a büszkeségemet és meghatottságomat, hogy azon szerencsében részesülhettem, hogy előkészíthettem a városháza megújítását. Reményeim szerint mire a következő konferencia itt megrendezésre kerül, akkor valódi, eredeti szépségében gyönyörködhetünk ebben a csodálatos épületben. Engedjék meg, hogy megköszönjem a meghívóknak, a szervezőknek a munkáját, hiszen ebben a pillanatban egy jubileumot ünneplünk. 2007-ben került megrendezésre első ízben ez a konferencia. 10 éve már annak, hogy ez a sorozat elindult. Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést, sokat gondolkoztam azon, vajon mi az, amiről én tudnék önöknek szólni. Hiszen a kormányzat

civil kapcsolatokért első helyen felelős államtitkára is meghívásra került, aki, ha jól tudom néhány órával ezelőtt nagysikerű előadást tartott önöknek. Engedjék meg, hogy saját munkámon keresztül világítsam meg egy kicsit más aspektusból a kormányzatnak a civilek iránti elkötelezettségét. Egy-két jó gyakorlattal is, esetleg javaslatot, kedvet adjak önöknek, hogy hogyan és merre érdemes munkájukat folytatni. A helyi szervezetek, helyi hatóságok, az önkormányzatok is az együttműködésnek esetleg új formáival, újabb erőket tudnak bevonni abba az együttműködésbe, amely elengedhetetlenül szükséges a társadalom megújításához. Hiszen a kormány 2010-ben, amikor hivatalba lépett, akkor nem kevesebbet, mint az akkori magyar társadalom megújítását tűzte ki célul. Ahogy körbenézünk balra és jobbra a környező országokban, azt látjuk, hogy igen aktuális akár nemzetközi síkon gondolkodva is az értékeink megőrzése és annak a kultúrkörnek a morális megújítása, amelybe mindannyian bele születtünk, amit európai keresztény kultúrkörnek nevezünk.

Tehát hölgyeim és uraim, több mint 60 ezer civil szervezet található Magyarországon. A 60 ezerből mindösszesen 12-vel fordulnak elő vitáink. Ez messze van attól, hogy a kormány vitatkozna egy egész szektorral, emberek százezreivel, mi több emberek millióival. Hiszen azt tudjuk, hogy ma Magyarországon egy felnőtt ember biztosan tagja egy civil szervezetnek, de inkább 2-nek, 3-nak is. Hála Istennek igen fejlett és erős Magyarországon a civil szervezettség. Hallhattuk és hallhatjuk külföldi előadóktól is egészen biztosan, hogy más országokban hány civil szervezet van. Magyarországon a civil szervezetek száma és működése tízezres nagyságrendet ér el.

35 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Előadásomnak a „civil partnerség és kormányzati együttműködés” címet adtam, hiszen a sajtóban nagyon sokszor hallhatjuk, hogy a kormány mennyire civil ellenes, a kormány mennyire üldözi a civileket. Én azt hiszem, azt veszem észre, hogy pontosan az ellenkezője igaz. Soha nem rejtettük véka alá, hogy van néhány civil szervezet – a számuk az egy tucatot sem éri el – amellyel a kormánynak értékrendi vitái vannak.

De hogy mennyire partner a kormány a civilek felé, azt mutatja a 2010-ben elfogadott kormányprogram, ami a „Nemzeti Együttműködés” nyilatkozatában ölt testet. Ki is mondta az akkori kormányzati többség, hogy a nemzeti együttműködési rendszer minden magyar ember számára nyitott. Olyannyira nyitott, hogy ez minden magyar ember számára egyúttal egy lehetőség is, de másik irányból egy elvárás, hiszen közös munkával tudjuk csak Magyarországot morálisan megújítani. Ebben a munkában a kormány minden emberre számít, aki itt él, dolgozik vagy vállalkozik. Ebben tehát a civil szervezeteknek kulcs-szerepe és kulcs-felelőssége van, és értjük itt ez alatt a valódi civil szervezeteket. Melyek is a valódi civil szervezetek? Azok, amelyek alulról jövő kezdeményezés útján, önkéntesen jönnek létre.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

36

Nem felülről létrehozott, mesterségesen, akár dollármilliókkal felpumpált szervezetek tehát a valódi civil szervezetek. Az igazi civil szervezetek alulról jövő kezdeményezések útján, helyi problémákat felkarolva, a helyi emberek önkéntes összefogása alapján jönnek létre és dolgoznak. Látjuk, ha egy civil szervezet igazi civil szervezet, akkor egészen biztosan a munkájuknak nagyon hamar meglátszik az eredménye is. Én gondolom és biztos vagyok abban, hogy a mai konferencián jó néhány ilyen sikerről tudnak a civil szervezeti vezetők beszámolni. Ezek a civil szervezetek szerepvállalásuk révén egészen biztosan és markánsan hozzájárulnak a különböző társadalmi problémák kezeléséhez, valamint a valódi és igazi helyi közösségi szükségletek kielégítéséhez. Az igazi civil szervezetek tényleg tudják és helyben vannak, hogy mik a helyi közösségek valódi szükségletei és nem száz kilométerekről mennek oda, nagy média támogatottság mellett és megpróbálják a saját – sőt mondhatnám azt, hogy a budapesti elképzeléseiket rávetíteni, rá erőszakolni a helyi közösségekre. Ezeknek a szervezeteknek -én úgy gondolom, hogy nyugodtan kimondhatjuk - a tevékenysége elengedhetetlenül szükséges, hogy társadalmunk egészségesebb legyen. De a szónak nemcsak a fizikai értelmében, hanem a mentális és lelki egészség helyreállításához is elengedhetetlenül szükségesek a civilek és a civil szervezetek működése.

Engedjék meg, hogy egy nagy feladatot, és felelősséget, vele együtt egy lehetőséget felkínáljak önöknek, hiszen a helyi civil szervezetek működése az leginkább és legtöbb esetben az örökségvédelem területén ölt testet, és itt az örökségvédelmet én a magam módján értelmeztem. Nem a fizikai örökséget értem ezalatt, hanem az örökségvédelmet egy sokkal átfogóbb kategóriaként értem. Amibe beletartozik természetesen a maga saját fizikai öröksége és kincse, de ennél sokkal több. Beletartoznak a hagyományaink, az értékeink és beletartozik mindaz, ami miatt azt mondjuk erre a helyre itt a Kárpát-medence közepén, hogy Magyarország, és mondjuk azt az itt élő emberekre, hogy egy nemzetnek, a magyar nemzetnek a tagjai. Nemzeti összetartozásunk tehát az az örökség, amit én úgy gondolom, hogy a civilek leginkább helyi munkával bizonyítva, nap mint nap előmozdítanak és elősegítenek. Mondhatnánk azt is, összhangban a vonatkozó törvénnyel, hogy ezen örökségünk megóvása és megőrzése mindenkinek a kötelessége. Tehát amikor a polgáraink közös összefogásáról és önkéntes munkájáról beszélünk, ez talán az egyik legfontosabb feladat, amit a civil szervezetek el tudnak érni, és amit feladatul, ki tudnak célul tűzni maguk elé. Ez a munka közérdek, megvalósulása egyértelmű együttműködést ró a helyi közösségekre, a helyi önkormányzatokra és szélesebb körben a kormányzatra és az egész nemzetre egyaránt.

Ebben az örökségmegőrzésben való elkötelezettséget igen is elő kell mozdítani embertársainkban, a fiatalokban elsősorban, és tudatosítani kell, hogy ez a mi felelősségünk. Ennek a speciális felelősségtudatnak a kialakításában, megőrzésében és átörökítésében kulcs feladata van a civil szervezeteknek. És ezután a mindennapi munkában ez, hogyan is tud testet ölteni? Egyrészt a különböző jó kezdeményezéseket érdemes egymással megosztani és természetesen a kormány ehhez komoly

37 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Milyen módon tud a kormányzat ebben a munkában együttműködni és együttműködést kínálni és egyúttal kérni a civilek felé? Egyrészt, sajnos ma Magyarországon nem alapvető, hogy elkötelezettek legyünk ezen örökségünk iránt. Olvashatjuk, hogy sorozatosan kérdőjelezik meg azokat az értékeinket, amelyek védelméért mi nap mint nap kiállunk és nap mint nap működésünkkel ezt az örökséget kívánjuk védelmezni.

forrásokat is tud és kíván biztosítani különböző csatornákon keresztül. Akkor, amikor először itt voltam az előadásom pontosan arról szólt, hogy milyen támogatási lehetőségek állnak a civilek előtt. Én úgy gondolom, hogy a mindennapi munkában, a szakmai pontokon az örökségünk megőrzése iránti szakmai elkötelezettség kialakítása és a társadalmi összefogás, szakmai tanácsadás és a képzés területén is hatalmas lehetőségek nyílnak a civil szervezetekkel való együttműködésben. Hiszen mindezeknek igazából az a célja, hogy a megfelelő társadalmi közeg kialakításra kerüljön. Ez a társadalmi közeg legyen a domináns. Az a fajta kultúra és gondolkodás legyen domináns az országban, amit mi őrzünk, és próbálunk áthagyományozni évszázadok óta. Ez az értékrendszer és hagyomány, ami most leginkább támadásnak van kitéve, nem csupán Magyarországon, hiszen Nyugat-Európában azt látjuk, hogy ezek a támadások már sokszor nagyon komoly „eredményeket” is fel tudnak mutatni. Hogyha eredmény alatt azt értjük, hogy évszázados hagyományainkat elveszítsük, lebontsuk, tönkre tegyük és egyébként helyileg semmi új ne épüljön.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

38

Ha tehát két szóval kellene kifejezni, hogy mi az a kettős tevékenység amelyben a munkájukra számítunk és kérjük? Egyrészt a megismerés, ismerjék meg saját hagyományaikat, helyi hagyományaikat és őrizzék meg ezeket a hagyományokat. A megőrzés nem az elzárást jelenti, a megőrzés az áthagyományozást jelenti. Tehát ezeket, a hagyományokat nem csupán megismerni kell, hanem a következő generációk számára át kell adni. Ebben a munkában számíthatnak a kormányzatra. És amit megőriztünk és megismertünk és átadtunk, azt utána el kell terjeszteni. Az a mi saját örökségünk. Nincs olyan kis település, akinek ne volna valami különlegessége. Ezt érdemes megismertetnünk egymással. Minden kis település saját kulturális öröksége, az ami összességében adja Magyarország kultúráját, a magyarságtudathoz mindegyikünk hozzájárul egy apró szelettel. Ha tehát nem ismertetjük meg egymással, nem csak a következő generációval, a szomszédos településsel, az adott térséggel, megyével, régióval, akkor az az örökség már elveszett.

Ezért fontosak ezek a találkozók, és ezek az összejövetelek, mint ez a mai is, amikor lehetőség nyílik saját hagyományainknak és saját hagyományaink átörökítésével elért eredményeinknek a megosztására. Két jó lehetőséget szeretnék bemutatni - az első irány, amit már említettem önöknek az örökségünk megőrzése, megismerése, át hagyományozása és társadalmasítása. A másik pedig egy konkrét jó gyakorlat, amit pedig a saját munkámból merítettem, a magyarországi zsidó közösségekkel való kapcsolattartás. Látszólag furcsa ez a téma, hogy miért hozom ide. Elmondom miért is. Magyarország kormányai a rendszerváltás időszakában folyamatosan hullámzó kapcsolatokat tartottak fenn a magyarországi zsidó közösségekkel. Számos történelmi okból fakadóan, ezért a kormány 2012-ben úgy döntött, hogy strukturált együttműködési fórumot alakít ki a magyarországi zsidó közösségekhez tartozó civil szervezetekkel, hogy legyen lehetőség a problémák megosztására és azokra közös munkával történő válaszadásra.

Nagyon sok új lehetőség kerül és került elő. Én arra kérek mindenkit, éljen ezekkel a strukturált együttműködési formákkal. Hiszel a civil törvény is lehetőséget biztosít, de az önkormányzati törvény is, hogy ilyen strukturált munkacsoportokat, és vitafórumokat alakítsanak ki, akár települési szinten. Mert ezek a viták megtermékenyítőleg hatnak az örökségünk átörökítésére is, hiszen az örökségünket nem abban a formában kell átadni az utókornak, ahogy mi azt megkaptuk elődeinktől, mert magunk is hozzájárulunk ehhez az örökséghez, tehát nem

39 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Olyan jóra sikerült a zsidó közösségi kerekasztal, hogy most már néhány éve teljesen vitamentessé vált, komoly vitáink nincsenek a magyarországi zsidó közösségekkel. Én úgy gondolom, hogy a strukturált együttműködések sikere minden további nélkül elterjeszthető. Biztatni szeretnék minden civil szervezetet, önkormányzatot, hogy alakítsanak ki strukturált együttműködési formákat. Azt látjuk, hogy a félelem sokszor ott van, ott munkál a civilekben és a hatóságokban egyaránt. Nem félni kell az együttműködéstől a hatóságokkal, és a hatóságoknak sem félni kell az együttműködéstől a civil szervezetekkel. Nagyon gyümölcsözőek ezek az együttműködések.

a 18. századi formában kell akár műemlékeinket megőrizni, hanem úgy, hogy a mostani 21. századra is megfelelő funkcióval rendelkezzenek. Hogy hagyományaink átörökítése felhasználható és gyümölcsöző módon történjék a következő generációra. Én úgy gondolom, hogy nagyon komoly, jó gyümölcsöket teremhetnek ezek a strukturált együttműködések, amelyekre szeretnék mindenkit biztatni. Tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy ma itt lehettem Önökkel, megoszthattam tapasztalataimat és engedjék meg, hogy továbbra is csak biztassam önöket, hogy találkozzunk itt még jó sokszor, több éven keresztül, ebben a megújult, csodálatosan szép, díszeitől pompázó, szecessziós városháza dísztermében.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

40

Civil partnership - government cooperation Dr. Csaba Latorcai

L

ocal organizations, local authorities and local governments - with eventually new forms of cooperation - can involve new forces into cooperation which is indispensably needed for the renewal of society. There are more than 60.000 civil organizations in Hungary. Out of these 60.000 there are only twelve with which the government had to enter into controversy. To what a great extent is the government a partner toward the civil organizations is clearly documented in the Government Programme of 2010 which is presented in the form of the Declaration of „National Collaboration”.

These civil organizations, through the role they have undertaken to play, surely and definitely contribute to the treatment of the various social problems, as well as to meet the real demands of the local community. The activities of these organizations are indispensable for the health of our society. And it is not just about our physical health, but the mental-spiritual health is also at stake. Let me offer you a great task, at the same time a great responsibility as well as possibility, since in most cases the activities of the civil organizations are closely linked to safeguarding our heritage. The heritage I want to call your attention upon is our national inherence - this is what the civil organizations promote and enhance through their daily work. It can be said that - in accordance with the relevant legislation - it is the obligation of each one and all of us to safeguard and preserve this heritage. It is important to raise awareness, to strengthen this common commitment - particularly in the minds and souls of the young people.

41 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

The government counts on every citizen who lives, works or starts an enterprise here. In this context the civil organizations play a key role and have a key responsibility - and by saying this we mean the true civil organizations. Well, actually which are the true civil organizations? Those which are established on the basis of a „bottom up” initiative, by founders who act of their own choice, deal with local problems and work on the basis of the voluntary cooperation of the local people.

Piotr Falkowski újságíró, a „Nasz Dziennik” konzervatív, katolikus napilap munkatársa Lengyelország

1976

-ban, Lengyelországban, Szczecin-ben született. Matematikus, újságíró, a “Nasz Dziennik”című napilap munkatársa. Fő érdeklődési területe: nemzetközi kapcsolatok, védelmi- és biztonság-politika, így Oroszország és az egykori Szovjetunió, a NATO és a világszerte megjelenő amerikai katonai jelenlét kérdései. A 2010. április 10-i, szmolenszki tragédiát kutató újságírók vezető egyénisége. Újabban bio-etikai kérdésekkel is foglalkozik. Lelkes utazó és hegymászó. Nős, három kislány édesapja. Varsóban él.

Lengyelország - Civil társadalom a barikádnál K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

42

A

lengyelországi civil társadalom munkájának rendszerezett bemutatása helyett inkább néhány hasznos és érdekes, magyarországi barátaink számára talán új információt ismertetek. Először nézzük meg, hogy a politikai konf liktusok hátterében hogyan is tűnnek fel a civil csoportok, a civil szervezetek hogyan küzdenek meg a jelenlegi politikai helyzettel. Lengyelországban szinte két nemzetről beszélhetünk. A társadalmi megosztottság jelentős, az emberek két táborba oszlanak. Nagy érzelmeket kelt pl. a bírósági rendszerünk, vagy az alkotmányunk kérdése. Esetenként több ezer ember összegyűlik, és valami ellen demonstrál, egyre több agressziónak vagyunk tanúi, de a barikád nem mindig látható.

A bal oldaliak a jelenlegi kormány ellenzékét képezik. Ők speciális szervezeteknek, a demokrácia megmentőinek, a szabadság védelmezőinek tartják magukat. Nekik külföldi szponzoraink vannak, és a média nagy részét tartják a kezükben. Arra a kérdésre, hogy a politikai pártoknak dialógus és kompromisszum útján kell-e megoldásokat keresniük, a felmérések szerint a lengyelek 83% úgy válaszol, hogy szeretné a dialógust és a kompromisszumot. De amikor az egyik párt felé elkötelezett választó arra a kérdésre felel, hogy lát-e esélyt a másik párttal közös megoldást találni, akkor a válaszadóknak 55% - 99%-a azt mondja, hogy erre nem lát esélyt. Ezt nevezzük a lengyel pokolnak. Az előadás e két tábor jellemzőit ismerteti, hiszen a civil szervezetek is jól látható módon tartoznak az egyik vagy a másik táborba. A történelem, a lengyel az államiság különböző időszakainak áttekintése segít ennek a megértésében.

Itt már megoszlanak a vélemények. A társadalom egy része azt mondja, hogy most már itt van végre az új, demokratikus, fejlődő ország: a III. Köztársaság 1989-ben kezdődött és folytatódik napjainkig. Ez az értelmezés még mindig létezik néhány ember képzeletében. A másik oldal másként látja. Az élet bebizonyította, hogy a kommunizmus öröksége nagyon erősen fennmaradt. És még mindig nagy hatást gyakorol Lengyelországra és az emberekre. Megszületett a gondolat, hogy teljesen el kell törölni a kommunizmus örökségét. Erről szól a IV. Köztársaság. Nem tudunk egy konkrét évszámot megadni, hogy mikor kezdődött, de valószínűleg a konzervatív pártok győzelméhez köthető. Persze a III. és a IV. Köztársaság során változtak a kormányok is, és az is hogy ki volt a vezető kormánypárt.

43 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Az I. Köztársaság 1795-ig állt fenn. Aztán az országot felosztották három részre, egy ideig Lengyelország nem létezett. A II. Köztársaság – ezt foszforit-nak nevezik - 1918-1939 között állt fenn, majd jött a második világháború, ezt követően a kommunista uralom. Majd összeomlott a kommunizmus. Mi történt ez után?

Ez nagyon leegyszerűsített képlet ugyan, de a IV. Köztársaság támogatóit konzervatívoknak nevezném, a III. Köztársaság támogatóit pedig liberálisoknak. Lehet, hogy a tudósok ennél majd jobb kifejezést találnak. De Lengyelországban ebben ma sokan megegyeznek, és így én is ezt használom. Nézzük meg, hogy mely kérdésekben van a legnagyobb vélemény-különbség a két tábor között, és miben állnak ezek az eltérő vélemények? Kérdés: Mi történt 1989-ben, milyen átalakulás? A IV. Köztársaság támogatói, azaz a jelenlegi kormányon lévő párt szerint 1989-ben nem történt más, mint egyfajta kommunista összeesküvés, a korábbi ellenzék egy részének közreműködésével. A III. Köztársaság hívei, azaz a liberálisok azt mondják, hogy 1989-ben a - szükséges kompromisszumok alkalmazásával - a szabadság győzött.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

44

Kérdés: Mit kellene csinálni a kommunista diktatúra együttműködőivel? A konzervatívok, a IV. Köztársaság hívei azt mondják, hogy ezek bűnözők voltak, akik jogszabály szerint pénzügyi felelősséggel tartozzanak és politikai felelősséget is kellene vállalniuk. Például még 20 év elteltével is azt mondják, hogy a parlamentnek csökkentenie kellene a titkos rendőrség tagjainak nyugdíját. A liberálisok úgy látják, hogy nem ítélhetjük el őket, mert nehéz döntéseket kellett hozniuk. Mi történt a 90-es évek elején? A konzervatív tábor úgy látja, hogy a nemzeti vagyont ellopták, vagy értékesítették, akkor alacsony összegért, és milliók szegényedtek el. A liberális vélemény szerint ez a folyamat nehéz, de szükséges volt a szabad piac-gazdaságba való átmenethez. Milyen célokat tűz ki maga elé az állami politika? A konzervatívok a szolidaritás, a család és a nemzet mellett emelik fel a szavukat. A liberális oldal a hatékony menedzsment híve. Még a 2016. április 10-i, az elnök életét követelő repülőgép katasztrófa megítélésben is óriási a különbség. A konzervatívok szerint fennáll a gyanú, hogy valószínűleg gyilkosság történt. A liberálisok azt mondják, hogy ez csak egy baleset volt, lezárhatjuk az ügyet.

Eltérnek a vélemények abban, hogy mit tartsunk nemzeti értéknek. A konzervatív álláspont szerint nemzeti érték a patriotizmus, a nemzeti örökség és büszkeség védelme. A liberálisok szerint a nemzeti identitástudatot az európai követelményeknek megfelelően újra kell definiálni, és nem szabad antiszemitizmusról beszélni. A nemzetközi kapcsolatok területén a konzervatívok szemében nagyon fontos, hogy erősek legyenek a transzatlanti kapcsolatok, különösen most, hogy Trump ül az USA elnöki székében, valamint fontos egy regionális jellegű egység kiépítése.. A liberálisok szerint az Európai Unió az abszolút prioritás; azt mondják, hogy közel kell állnunk Európa „meghatározó központjához”, vagyis a németekhez. Vannak-e olyan kérdések, amelyek egységes képet mutatnak? Igen, szinte minden párt támogatja az EU tagságot és a NATO tagságot. A lengyelek általában nagy szimpátiával viseltetnek Magyarország iránt. Konkrét kérdésekben már vannak eltérések. A konzervatív oldal kiállása Magyarország mellett teljes, amikor a migrációs politika a kérdés, vagy a kapcsolatok bővítése, amire viszont a liberálisok azt mondják igen, de addig nem, amíg a mostani kormányok vannak hatalmon Budapesten és Varsóban.

Lássunk ezekre néhány példát - először a konzervatív oldalról. A Sobieski Intézet a legrégebbi gazdasági, konzervatív Gondolkodó Központ, amelynek az energiapolitika áll a tevékenysége középpontjában, egyben ez a stratégiai tanulmányok nemzeti központja, amely a geopolitikával és a védelmi technológiával foglalkozik. Működik egy közigazgatással, állami folyamatokkal

45 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Milyen civil társadalmi formákat láthatunk Lengyelországban? Összesen mintegy 100.000 civil szervezet van, nem sokkal több mint Magyarországon. A civil szervezetek formái: egyesületek, alapítványok, média, ú.n. gondolkodó- vagy ötlet-gazda központok („thinktanks”), lobbi csoportok, politikai akció bizottságok. A lakosok is részt vesznek a civilek tevékenységében. Nagyon fontos a „think-tank” formációkról és az alapítványokról beszélni, mert ezek nagyon nagymértékben támogatják a politikai hatalmat és a közéletben is nagy szerepet töltenek be. Lengyelországban nagyon sok ilyen „think-tank” van és nagyon sok érdeklődési területre terjesztik ki a hatásukat.

foglalkozó elemző központ. Vannak újságok, amelyek emellett politikai filozófiával és egyebekkel foglalkozó, nagyon befolyásos szakértők csoportját is jelentik. Az ú.n. Kék Kör a jógázók egyesülete, akik az élettel, családdal és bioetikával is foglalkoznak. A legutolsó hír róluk, hogy egy norvég nőt támogattak, aki Norvégiából Lengyelországba menekült, mert a norvég hatóságok megpróbálták elvenni a kisbabáját, azaz emberi jogai védelmét szeretné megvédeni. A Charta Központ a lengyel történelem kérdéseivel foglalkozik, pl. korábban szigorú büntetéseket elszenvedett emberek esetét vizsgálja, illetve a történelem oktatását is szeretné elősegíteni. Most beszéljünk a liberális oldal civil szervezeteiről. A legnagyobb benyomást az teszi ránk, hogy ezeket mind külföldiek finanszírozzák. Olyan fajta törvény, amiről az előző előadásban halottunk, amely szerint feltárják, hogy külföldi finanszírozás honnan érkezik, nálunk Lengyelországban nincs, de lehet, hogy be kellene vezetni. Látható, hogy Lengyelországban nagyon sok szervezet van, és ezek nagyon nagy tevékenységi kört fednek le.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

46

Láthatjuk a Soros által alapított alapítványt. Nem kell nekem Sorost bemutatnom, de az ő befolyása nem olyan nagy, mint a - láthatóan nagy számú - német alapítványoké. Nem Soros, hanem német pénz az, ami Lengyelországban dominál. Nagyon sok lengyel liberális központot támogatnak a németek, Ez sokkal bonyolultabb, mint hinnénk, mert a német alapítványtól megy a pénz a lengyel alapítványhoz, majd a következő lengyel alapítványhoz és utána egy olyan csoporthoz, amely már elkölti a pénzt. Néhány befolyásos lengyel liberális intézet logója látható a kivetítőn. Sok magán média németekhez kapcsolódik, például nagyon jelen vannak az oktatásban. Itt nagyon gyakran előfordul, hogy az emberek nem is tudják, mi a forrása a gyakran mondott sztereotípiáknak. Vannak teológiai, üzleti és egyéb sztereotípiák, amelyeket nálunk

elterjesztenek, holott azok német gondolkodásból származnak. Vessük most össze, hogy milyen témákkal foglalkoznak a két oldal civil szervezetei. A konzervatív szervezetek általában a politikai eszmék, geopolitika, történelem, családbiztonság és energia területével foglalkoznak. A liberális szervezetek témái általában: pénzügyek, Európai Unió, emberi jogok, ökológia és környezet, oktatás, és kisebbségek, pl. szexuális kisebbségek. Az oktatás és a tömegkultúra sajnos kikerült a konzervatívok látóköréből, a liberális oldal azonban foglalkozik ezekkel a kérdésekkel is. A legtöbb lengyel tanár és lengyel művész liberális. Nagy hatást gyakorolnak az emberekre és kifejezetten az ifjúságra. Az ökológiai csoportok nagy támogatást élveznek és nyilvánvaló, hogy mindenki tiszta levegőt szeretne. Ők gyakran állami beruházásokat zavarnak meg és próbálnak a kormánnyal szemben harcolni. Például megállítják a nagy új autópályák építését, mert úgy gondolják, hogy ez zavarná a rovarok vagy bogarak életterét. Ott vannak a városi mozgalmak, melyek nagyon népszerűek. Hiszen a dolgok javítását szorgalmazzák a városokban, ezzel megnyernek néhány szavazatot, nemcsak a városi, de a területi választásokon is, és megpróbálják az ideológiájukat elterjeszteni. De van ellenpélda is, az utcák helyett bicikli utak létesítését nem támogatták.

Nézzünk néhány példát. Az abortusz, szexuális kisebbség, pornográfia, istenkáromló előadások, és ezek mind a közvita tárgyát képezik. Nagyon erős a pro-live mozgalom, a szexuális kisebbségek ügyének képviselete. Nemzetközi finanszírozástól függnek, a Sorossal kapcsolatos forrásokból is kapnak pénzt. A másik példa a kulturális harc. Felvonulás volt pl. egy előadás ellen, amiben a hit szimbólumait keverték a szexuális erőszakkal, és ez felháborította a közönséget. A felvonulás után le is vették a műsorról. Érdemes áttekinteni, hogy kik a legjelentősebb lengyel társadalmi és civil aktivisták. Mélyre gyökerezik a szabadság-vágyunk hagyománya, de nagyon fontos a hit szerepe is! Kiemelkedő alak Franciszek Blachnicki, katolikus pap, aki 30 évvel ezelőtt halt meg. Ő volt az úgynevezett Oázis, vagy Könnyű Élet mozgalomnak a megalapítója. A hatvanas-hetvenes években kezdte

47 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Nagyon fontos rámutatni, hogy a lengyel társadalmi háború nem csak politikai jellegű, hanem a moralitásról is szól, az értékrendünkről, a civilizáció gyökereiről.

meg a mozgalmát, amikor az ifjúságnak 15 napos programot szervezett és ugyanez a program most már gyermekek, házasok, családok számára is elérhető. Lengyelországban a katolikus egyház nagyon erős, félmillióan tartoznak valamiféle templomi vagy egyházi közösséghez. Ezek az emberek nagyon hisznek az értékrendjükben, és hajlandók felemelni a hangjukat. Egy másik jelentős alak is pap, Tadeusz Rydzyk atya, a Mária Rádió alapítója Ez egy katolikus rádió, ahol társadalmi és lelki képzéseket tartanak. A Mária Rádió Család éves összejövetelére a Czestochowa szent nemzeti emlékhelyen került sor, ahol az atya digitális távközlés és hírközlés segítségével is tartotta előadását. A miniszterelnök hivatala előtt is felvonultak a Mária Rádió Család tagjai. 2017. október 7-én több mint 1 millió ember vett részt az államhatár körül szervezett láncban bemutatott rózsafüzér-imádságban, kifejezni akarva álláspontjukat, hogy ne jöjjenek be a migránsok Lengyelországba. Ez nagy kritikát váltott ki Nyugat-Európában, és a keresztény hitükért kiálló a lengyeleket iszlamofóboknak nevezték.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

48

Végül egy egészen más típusú érdeklődési területről essék szó. BródiFrench mozgalmakról szólni A lengyelek, ha úgy érzik, hogy a függetlenségünk veszélyben van, akkor képesek harcolni is. Több mint 10 éve van egy önkéntes mozgalom, civil tevékenység, akik harcászati tevékenységeket is gyakorolnak. A kormánytól semmi pénzt nem kaptak. Százezer ember rendszeresen elmegy ilyen gyakorlatokra, az erdőbe és katonai tevékenységekre képezi ki magát. Itt a cserkész csapatokat is meg kell említeni. Két évvel ezelőtt a lengyel Védelmi Minisztérium elkezdett velük együttműködni, és így amatőröket képeznek. Most már 54.000 lesz a száma azoknak, akik katonaként is tudnának tevékenykedni. A képen látható az első tartalékos csoport, a területi védelmi erők képviseletében. Ez nagyon fontos a mi nemzeti önazonosságunk fenntartása szempontjából.

Civil society at the barricade Piotr Falkowski

P

olish civil society is extended, complex and diversified, but it must be considered in the context of strong conf licts on the political scene. Forms of civil organizations are: societies, foundations, media organizations, think-tanks, lobbying groups, political action committees. For purposes of this presentation all actors will be assigned to one of two parties: one is the conservative, patriotic, national, pro-social and pro-state, the other is liberal, progressive and pro-European. Former aligned to governing Law and Justice (PiS), latter to oppositional Civic Platform (PO). The liberal side’s feature is their dependence on foreign financing, mostly on German money. They predominate in the financial support of university education and ownership of media.

Poland is not only an area of battle in traditional political sense. We experience a war for values and morality. Issues of confrontation among others are the following: abortion, legal status of homosexual persons, school sexual education, sexualization and pornography, blasphemous performances. The Catholic Church is politically neutral, but her members usually back conservative views, like the “Radio Maria Family”. Their role is important. There is a pro-defense, non-governmental movement. Recently the Ministry of National Defense started to support them and established official Territorial Defense Forces composed of some 50,000 trained amateurs.

49 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

The conservative counterparts are less numerous, but advanced in idea studies and more creative. They focus on history, energy, security, geopolitics, family issues. The liberals prefer ecology, climate, environment protection and recently the so-called urban movements.

ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A

lkotmányjogász, ügyvéd. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatta és fejezte be jogi tanulmányait summa cum laude minősítéssel. Emellett Salzburgban, Bécsben, valamint az Université Paris Sorbonne-on vett részt jogi, illetve közigazgatási képzésben. Egyetemi évei alatt Erasmus, illetve Köztársasági Ösztöndíjas, 2008 és 2013 között a Fogarty International Center (USA-NIH) ösztöndíjasa. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián 2001-ben és 2002ben dolgozataival II. helyezett lett. Oktatói pályáját Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol 2008-ban egyetemi adjunktusi kinevezést kapott, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán kezdte, emellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán az Alkotmányjogi Tanszéken oktatott. Több szakmai szervezet tagja, 2004 óta rendszeresen publikál, több monográfia szerzője, illetve társzerzője. 2007-ben jogi szakvizsgát tett, 2013-ban tudományos fokozatott szerzett a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán. [email protected]

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

50

Az állam és a civil társadalom viszonyának jogi alapjai Magyarországon és az EU-ban

B

evezető – Újjáéledő civil eszme térségünkben Kelet-Közép-Európában az elmúlt évtizedekben különös történelmi jelentőséggel bírt a civil társadalom fokozatos újjászületése. A térség országai 1989–90-ben politikai rendszerváltoztatást végrehajtva, a szocialista típusú diktatúrák nyomán kezdték el újraépíteni a polgár demokrácia fontos fundamentumául szolgáló civil szerveződések világát is. A „civil gondolat” azonban már a diktatúra alatt megjelent „Köztes-Európa” egyes részein, mely folyamatnak egyik kiemelkedő példája a lengyelországi Szolidaritás volt.

A Szolidaritás („Szolidaritás” Független Önkormányzó Szakszervezet) szakszervezeti föderációként jött létre Lengyelországban, 1980 augusztusában alapították a Gdański Lenin Hajógyárban. A 37 éves villanyszerelő, Lech Wałęsa (későbbi lengyel államfő, Nobel-békedíjas politikus) vezetésével hívták életre az eredetileg a munkásjogok védelmére alakult országos szervezetet, amely a rendszerváltozásig gyakorlatilag a legnagyobb tömegmozgalmi és civil csoportot alkotta a válságba kerülő rendszer ellenerejeként. A demokratizálódási hullámmal és a civil tér tágulásával egyidőben, a polgári és politikai szabadságjogok megjelenésével együtt a folyamat végül a Szovjetunió összeomlásához és megszűnéséhez vezetett 1991-ben. Magyarországon az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapozta meg a civil társadalom kereteit, majd a területet az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény szabályozta újra.

2010 óta alapvető szemléletváltás megy végbe Magyarországon, és jobban előtérbe kerül a nemzeti érdek, amely időről-időre egyrészt az uniós intézményekkel, másrészt a részben általuk is finanszírozott (sokszor a tagállami nemzeti érdekekkel ellentétes érdekű) szervezetekkel való konfrontációhoz vezet. E vitafolyamat ellenére is, napjainkban virágzik a hazai civil közélet, amelyet számos pozitív példa bizonyít, az egyházi karitatív szervezetektől kezdve a nemzetiségi szervezeteken át a különböző oktatási, segítségnyújtási, érdekképviseleti stb. szervezetekig. A civil szervezetek alapvető társadalmi szerepét és felelősségét a 2012. január 1-jétől hatályban lévő új magyar alkotmány, a 2011. április 18-án elfogadott és alább ezzel összefüggésben bemutatott Alaptörvény is tartalmazza.

51 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Napjainkban ismét átpolitizálódott a kérdés, különösen a 2014-ben a magyar kormány, valamint a Norvég Alap és EGT Alap donor országai között az általuk Magyarországon kezelt három program kapcsán kirobbant közéleti ügyben, majd a viták fölerősödtek a 2015ben csúcspontjára jutó európai migrációs válságban, az Európába érkező menekülteket és migránsokat segítő ún. jogvédő NGO-k (nem kormányzati szervezetek) vitatott szerepével kapcsolatban. Utóbbi fejlemények tették mindenképpen szükségessé a téma újragondolását, majd ennek nyomán jogi újraszabályozását is.

Szabályozás az Alaptörvény szintjén Magyarország Alaptörvényének Preambulumában jelenik meg annak gondolata, hogy a civil társadalom olyan színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik, ahol az egyes szervezetek tevékenykednek. A Preambulum egyik fontos megállapítása továbbá, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki, és hogy az ország rendjét a polgárok az együttműködésre alapítják. A polgárnak és az államnak közös célja, hogy az Alaptörvény szellemében a jó életet, a biztonságot, a rendet, az igazságot, a szabadságot kiteljesítse. Az Alaptörvény VIII. cikke az állampolgárok alapvető jogainak körében azt is rögzíti, hogy Magyarországon mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez, valamint joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni. A nép akaratát kialakító és kinyilvánító pártok – az egyesülési jog alapján – szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek, valamint a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervezetek – szintén az egyesülési jog alapján – szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A 2011-es civil törvény mint elvi konstitúció

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

52

Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (röviden civil törvény) preambuluma az emberek önkéntes összefogását nélkülözhetetlennek nevezi Magyarország fejlődéséhez, és a civil szervezeteket a társadalom olyan alapvető egységeinek tekinti, amelyek „folyamatosan hozzájárulnak közös értékeink mindennapi megvalósulásához”; külön kiemeli az egyesülési szabadság érvényesülését, valamint a civil szervezetek működési alapjai megteremtésének fontosságát. A törvény társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységük elismerése, közérdekű, illetve közhasznú tevékenységük támogatása érdekében – az Alaptörvénnyel összhangban – lehetővé teszi a természetes személyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei számára, hogy szervezeteket hozzanak létre és működtessenek Magyarországon. A civil törvény természetes módon rögzíti, hogy az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdését [tkp. az államhatalom erőszakos megszerzésére

irányuló bármilyen tevékenység], nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Az egyesülési jog alapján szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll Magyarország Alaptörvényével, és amelyet törvények, jogszabályok nem tiltanak. A törvény értelmében civil szervezetnek tekintendők: a civil társaság, a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület – a párt, a szakszervezet és a kölcsönös biztosító egyesület kivételével –, valamint – a közalapítvány és a pártalapítvány kivételével – az alapítvány. A külföldről támogatott szervezetek (2017-es törvény)

A törvény természetesen nem konstans állapotként szabályozza az érintett szervezeteknek nyújtott támogatás alapján fennálló státust. Ha ugyanis a külföldről támogatott szervezet által kapott vagyoni jellegű juttatás a következő évben nem éri el a 7,2 millió forintot, akkor az egyesület vagy az alapítvány a továbbiakban nem minősül külföldről támogatott szervezetnek, amennyiben ezt a tényt annak az éves beszámolónak az elfogadásától számított 30 napon belül bejelenti, amikor e körülmény bekövetkezik. A Velencei Bizottság észrevétele alapján rögzítették a törvényben: nem kell közzétenni a külföldi támogató személyes adatait, ha az általa nyújtott támogatás egy év alatt nem éri el az 500 ezer forintot. Szintén a Velencei Bizottság javaslata nyomán hagyták el a törlés lehetőségét az esetleges szankciók közül, így végső szankcióként az ügyész a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény szerinti bírság kiszabását kezdeményezi a bíróságnál.

53 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A civil szervezetek hazai átláthatósága vonatkozásában fontos változást hozott a terület 2017-es újraszabályozása. A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény a hatálya alá tartozó egyesületek és alapítványok számára előírja, hogy 15 napon belül kötelesek bejelenteni a bíróságon külföldről támogatott szervezetté válásukat, amint az általuk kapott tárgyévi támogatások összege eléri a 7,2 millió forintot. Az adatok nyilvánosak lesznek, az érintetteknek pedig a bejelentés után fel kell tüntetniük a honlapjukon, valamint az általuk kiadott – a média törvény szerinti – sajtótermékekben és egyéb kiadványokban is, hogy külföldről támogatott szervezetnek minősülnek.

A vallási tevékenységet végző szervezetre nem kell alkalmazni az új jogszabályt, hatálya továbbá nem terjed ki a civil szervezetnek nem minősülő egyesületekre és alapítványokra, a sportról szóló 2004. évi I. törvény hatálya alá tartozó egyesületre, valamint a vallási tevékenységet végző és a nemzetiségi szervezetekre. Európai uniós szabályozás – A Lisszaboni Szerződés 11. cikke A Lisszaboni Szerződés 11. cikke szerint az uniós intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek számára, hogy „a közösség bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák” (11. cikk első bekezdés). Emellett az érintett intézmények „az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn” (második bekezdés). Az Európai Bizottság úgy biztosítja az Európai Unió fellépéseinek koherenciáját és átláthatóságát, hogy széles körű előzetes konzultációkat folytat az érintett felekkel (harmadik bekezdés).

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

54

A Lisszaboni Szerződés a 11. cikk negyedik bekezdésében szól az európai polgári kezdeményezés intézményéről, amelyet sokan a szerződés egyik legfontosabb újításának tartanak. Ennek alapján legalább egymillió uniós polgár – akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai – kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – megfelelő javaslatot terjesszen elő olyan ügyekben, amelyekben – a kezdeményezést támogató uniós polgárok szerint – a közösségi szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 24. cikke első bekezdése rendelkezik arról, hogy az ilyen kezdeményezésekre alkalmazandó eljárások és feltételek meghatározására miként kerülhet sor. Összegzésként itt arról van szó, hogy a 2012-ben hatályba lépett európai polgári kezdeményezés intézménye révén egymillió EUállampolgár támogatásával megindítható az Európai Bizottság döntéshozatala. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Az Európai Unió fontos tanácsadó szerveként működő Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tagsága munkaadói és munkavállalói szervezeteket és más érdekcsoportokat hivatott reprezentálni, és a tagok konzultáns jellegű véleményeket dolgoznak ki a releváns uniós témákban az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament részére.

Az EGSZB tagjai közé az uniós tagállami kormányok delegálnak jelölteket, akiket az Európai Unió Tanácsa nevez ki öt évre szóló mandátummal. A tagok megbízatása megújítható, és az adott ország népessége (súlya) dönti el, hogy az egyes uniós tagállamok hány személyt jelölhetnek az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságba. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság számos kérdésben ki is szokta kérni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét, ilyenkor a Bizottság keresi meg a testületet. Az EGSZB saját kezdeményezésre is kiadhat véleményt. A tagok munkájukat elvileg az őket jelölő nemzeti kormánytól függetlenül végzik, évente összesen kilenc alkalommal ülnek össze, és az üléseken egyszerű többséggel fogadják el véleményeiket. Az EGSZB oly módon igyekszik kapcsolódni a tagállamokhoz és régiókhoz, hogy szervezeti szinten kapcsolatokat ápol azok gazdasági és szociális tanácsaival. „Civil viták” – Az Európai Unió és Magyarország A civil társadalommal kapcsolatos viták az elmúlt években jelentős részt képviseltek az Európai Unió közösségi diskurzusában, nem egyszer újonnan bevezetett jogszabályok körül kialakult jogi-politikai nézeteltérések kapcsán.

A Tanács az elfogadott dokumentumban a többi közt azt is rögzítette, hogy az EU 2012 óta növeli a társadalmi szervezetek támogatására fordított pénzügyi forrásokat, és az irat megállapítása szerint az Európai Unió vált a helyi társadalmi szervezetek legfőbb támogatójává. A dokumentum elsősorban olyan szervezetek esetét említi, amelyek az elvi szinten vitathatatlan fontossággal bíró humanitárius segítségnyújtás, valamint az emberi jogok és a demokrácia védelmének és előmozdításának területén működnek. A Tanács egyúttal arra is felszólította az Európai Bizottságot, hogy folytassa és erősítse meg együttműködését a civil társadalommal, és vizsgálja tovább az olyan partner országokban

55 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A közelmúlt egyik idetartozó fontos fejleményeként, az Európai Unió Tanácsa 2017. június 19-én fogadta el az „Az EU együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című következtetéseit.

tapasztalt problémákat. Utóbbi kérdés kezelése az EU döntéshozó szervei részéről természetesen erős politikai színezettel is bírhat, mint azt például a lengyel és magyar esetek is mutatták a közelmúltban. A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény elfogadása miatt az Európai Bizottság 2017 júliusában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. Döntését a Bizottság azzal indokolta, hogy az új jogszabály indokolatlanul beavatkozik az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapvető jogokba, különösen az egyesülés szabadságához való jogba, valamint a testület meglátása szerint akadályozhatja a civil szervezeteket az adománygyűjtésben, korlátozva feladatellátó képességüket. Szerintük az inkriminált szabályozás a magánélet és a személyes adatok védelméhez való jog tiszteletben tartása tekintetében is komoly aggályokat vet fel. Fentiek kapcsán fontos megemlíteni, hogy a 2017-es magyar átláthatósági törvénynek nincsen szankciós jellege, valamint a gyülekezési jog – alkotmányos keretek között – továbbra is gyakorolható Magyarországon. A jogszabály a nyilvánosságot és az átláthatóságot kívánja teljes körűen érvényesíteni a külföldről jelentős (meghatározott) összeggel támogatott civil szervezetek vonatkozásában. In summa

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

56

Az elmúlt években az állam(ok) és a civil társadalom viszonyának, együttélésének közéleti problémaként megjelent tükröződései azt bebizonyították, hogy a téma szabályozási (jogi) vetületének kérdése sem veszített egyáltalán aktualitásából. Bár a társadalomnak ez a szférája a korábbi diktatúrák összeomlásával, valamint a polgári demokráciák kialakulásával nyerhetett igazán teret, a gyakorlat egyértelműen szükségessé tette ennek a sajátos viszonynak ésszerű szabályozását nemzeti, de hosszú távon közösségi szinten is.

“The legal bases of the relationship between the state and civil society in Hungary and the EU” Zoltán Lomnici jr.

T

he Article VIII of the Fundamental Law of Hungary states that in our country everyone has the right to peaceful assembly and to establish organizations and everyone has the right to join organizations. The first paragraph of Article IX lays down the freedom of expression.

The concept of a foreign-financed organization is defined in Act LXXVI of 2017 on the Transparency of Organisations Financed from Abroad.

57 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

The Act of 2011 reconciling the inland status of civil organizations regulates the organizations established under the law of association. Its scope extends to parties, trade unions, insurance associations, sports associations, sports federations, religious associations, civic organizations, non-profit corporations, and organizations as defined by the law of their creation (for example, the Hungarian Academy of Sciences). The Point 6 of Paragraph 2 defines the civil organizations themselves, including civil societies and associations, foundations, and certain exceptions.

Lia Pop Nagyváradi Egyetem Politikatudományok professzora, Kutató Centrum az Identitásért és Migrációs Ügyekért igazgatója, Románia

63

éves, a Nagyváradi Egyetem Politológia professzora, valamint az Identitás- és Migrációs Kérdések Kutató Intézetének (Research Center for Identity and Migration Issues) igazgatója és a Journal of Identity Migration Studies szakfolyóirat főszerkesztője. Emellett két jelentős európai szakfolyóirat szerkesztőségének tagja (Central European Political Science Review /Budapest/ és European Social Space /Varsó/). Több mint 10 könyv és 50 cikk szerzője. A 2015ben, Rómában rendezett Migrációs Konferencia társ-szervezője volt. Számos európai kutatási projektben vett részt.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

58

Románia 2017-ben: a polgári kultúra kutatása a civil társadalom által

M

ottó:

„Hiszem, hogy az állampolgárok szervezetei, egyesületei és kezdeményezései valami érdemlegeset tesznek... Hiszem, hogy egy sokrétű civil társadalom az egyik lehetséges útja annak, hogy megbirkózzunk a civilizáció fenyegető következményeivel.” Vaclav Havel, 2011

Az 1977-es Charta aláírásának 40. évfordulóján méltó főhajtás a mi közép-európai régiónk kiemelkedő személyiségét, Vaclav Havelt idézni - és itt éppen azt a mondatát, amelyben a civil társadalomba vetett bizalmát fejezte ki. A civil társadalom filozófiája és a civil szféra fejlődése A civil társadalom - időről-időre változó - fogalma végigkíséri a történelmet. Az ókorban Arisztotelész a polgárságot az állam alapjának, politikai közösségnek tartotta, Cicero szerint a civil társadalom a kötelességeiket szabadon teljesítő állampolgárok összessége. Tehát már az ókorban úgy tartották számon a civil szférát, mint a civilizációt. A középkorban a szent célokért küzdő egyház alá rendelve ugyan, a civil társadalom kisebb, gyakorlatibb célokkal foglalkozott. A jó polgár volt az ideális ember. A reneszánsz idején a civil szféra a szabad, művelt, jó modorú és kifinomult emberek társadalmi csoportja volt, és ebbe a nők is beletartoztak, amit fontos kiemelni. Ez a civil társadalom felette állt a hagyományos, durva katonai nemességnek és az egyszerű vallási gyülekezeteknek egyaránt.

A modern korban a jó állampolgár, mint az érdemen alapuló „nemesség” lett megkülönböztetett társadalmi kategória, amelynek az volt a szerepe, hogy ellensúly legyen az álammal és az egyházzal szemben. A francia forradalom idején a civil szféra legfontosabb elemei az írók, filozófusok, jogászok voltak. Megvolt a három fix pont, az állam, a hadsereg és az egyház, emellett jelent meg a civil szféra, ami ezekkel egy kicsit szemben állt. A szabad vállalkozás, a piac, a magánélet a civil szféra részei voltak, a burzsoázia a politikaitól elkülönülő civil szférát képezte. Szabad városokban éltek, és ez a városok nevében is kifejeződött, pl. Freiburg.

59 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Erasmust már több száz évvel ezelőtt foglalkoztatta a béke és a béke utáni ideológia kérdése, és úgy látta, hogy a béke a civil szférából indulhat ki. Azt írta, hogy ne konf liktusok keletkezzenek az emberek között, hanem a jó modor, a civilizált élet legyen elsősorban jelentős.

A legfontosabb gondolkodó e kérdésben Ferguson volt, „A civil szféra történelme” című esszéjét 1767-ben írta. Ebben a civil társadalmat, mint a civilizáció motorját értelmezi. Később ezt támadták, mert burzsoá megmozdulásnak tartották, mely a munkások ellen fordult. Tocqueville a 19. században autonóm civil szféráról beszél, mely különbözik mind az államtól, mind a családi- és magánélettől. Vaclav Havel 1977-ben „A hatalom nélküliek hatalma” című írásában a párt-államot bírálta, mert az megfosztja az állampolgárt civil jogaitól. A modern időkben, 1980 után a legfontosabb az a körvonalazódó liberális nézet, hogy a civil szférának aktív polgári aktivistákból kellene állnia és úgy kellene működnie. Az aktív polgár azt jelenti, hogy aktívan foglalkozik a helyzettel, az őt körülvevő dolgokkal. Aktívan próbálja ezeket kezelni. Az üzletember, aki a vitrinbe kiteszi az árut, konformista. A lényeg az, hogy a civil szféra dinamikus és koherens legyen. Ez a két feltétel kell ahhoz, hogy működni tudjon, célja pedig az, hogy a civilizációt és a fejlődést szolgálja.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

60

Azt tudjuk, hogy működnek civil szervezetek. Mik az erényeik? És mit is jelent pontosan az, hogy civil társadalom? Nézzünk meg néhány erre vonatkozó definíciót. A civil társadalom intézményes definíciói Az ENSZ definíciója: a civil társadalom szereplői olyan egyének, akik a közéletben önként vesznek részt, olyan közös érdekek, célok vagy értékek mentén, amelyek kompatibilisek az ENSZ álláspontjával. Ez a meghatározás koherens az emberi jogok nyilatkozatával, és a szabad társulásnak az elvét támogatja. Az ENSZ célja, hogy ezt a definíciót bevezesse, némi zavart okozott. A gazdasági válság vagy globális válság idején az merült fel, hogy van-e egyáltalán civil társadalom vagy nincs. Megpróbáltam konkrétabban megfogalmazni ezt a definíciót; úgy hogy benne legyenek az

alábbiak: a szakszervezetek és a munkaadók szervezetei (=”szociális partnerek”), az NGO-k, a szakmai szervezetek, a karitatív szervezetek, az alulról építkező szervezetek, valamint az állampolgároknak a helyi önkormányzati életben való részvételét, az egyházak és vallási közösségek közreműködését szervező szervezetei. Romániában a szocialista érában volt egy nagyon nagyméretű, úgynevezett népi szervezet. Voltak hangzatos nevű civil szervezetek, pl. „Munkások a Demokráciáért”, „ Békeharcosok a Világbéke Eléréséért”. Talán emlékeznek , hogy sok más ilyen szervezet is volt. Hadd említsem meg például a lakóközösségeket. A kommunista időkben azt mondta a rendszer, hogy mi szabadon gyülekezhetünk, szabadon társulhatunk, mint felnőtt emberek szabad szervezete. Magyarországon is voltak hasonló szervezetek. Ezek megpróbálták az ENSZ definíciója szerint megfogalmazni magukat. Ma Romániában az „Egyesületekről és Alapítványokról szóló” 26/2000.sz. Kormányrendelet (mód.2015 és 2017) szabályozza azt a keretet, amelyben a civil társadalom működhet.

Ez a civil társadalomnak tulajdonképpen egy politikai ízt ad. Legalábbis az én értelmezésemben. Hogyha összehasonlítjuk a transznacionális elképzelést, akkor nagyon sok féle módon meg tudjuk ezt határozni. Tehát például az ENSZ koncepciója az Európaival összehasonlítva sokkal szélesebb körű. A civil társadalomnak az Európai Unióban számos szegmense van, kb. egyenlő részesedéssel. Ezek: a szociális partnerek, egyéb társadalmi és gazdasági szervezetek, NGO-k, vallási közösségek, CBO-k, azaz állampolgári közösségek szervezetei .

61 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Egy másik, igen széleskörű koncepció, az Egyesült Államok USAID nevű, a demokrácia terjesztését célul tűző szervezetének a koncepciója. Ennek erőteljes politikai tartalma van, és kimondja ,hogy a civil szervezet nem lehet a kormány része, nem dolgozhat profitra, szabad választás alapján lehet hozzá csatlakozni, és ön-igazgatónak kell lennie. Az amerikai értelmezés minden társadalmi mozgalmat a civil társadalom részének tekint, beleértve a szociális, vagy demokráciáért küzdő társadalmi mozgalmakat, pl. az arab világban zajló mozgalmakat is.

Tehát azt kell megállapítanunk, hogy nagyon sokféle definíció van. A különböző célok szerint megpróbálunk valamiféle definíciót adni, hogy össze tudjuk hasonlítani a célokat, illetve azokat a tevékenységeket, amelyek civil társadalomként jelennek meg. A leggyakoribb definíció manapság az, hogy az NGO-k, azaz a nem-kormányzati szervek képviselik a civil társadalmat. Ez nagyon szűkített és nem is igazán méltányos definíciója a civil társadalomnak. A legújabb tendencia ezen a területen a civil társadalmat a civil társadalom szervezeteivel hozza összhangba, amelyek akár partneri kapcsolatot is tarthatnak fenn a kormánnyal. Ez anélkül, hogy lenne egy olyan definíció, amiben mindannyian meg tudunk egyezni - vitákat és félreértéseket okozhat,és még a tevékenységet is veszélybe sodorhatja. Megfelelő definíció nélkül a törvény és a civil társadalmi szervezetek presztízsét felhasználva, olyan csoportok alakulhatnak, amelyek igazából ártanak. Tehát nyilvánosan antidemokratikus vagy terrorista csoportok is mondhatják azt, hogy tulajdonképpen mi egy civil mozgalom vagyunk. Civil társadalom Romániában

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

62

Hogyan tudjuk ezt meghatározni, illetve mérni? 2000-ig a régi 1924. évi 21. törvény volt hatályban. Ez meghatározta, hogy kik azok a jogi személyek, akik civil szervezetnek minősülnek, és ebből a szempontból nagyon megengedő volt. A jelenlegi, 2000-ben életbe lépett törvény meghatározza a civil szervezetek résztvevőit. Ezek magán-vagy jogi személyek, örökség-védelmi célok nélkül, tehát közösségi érdekből. A vallási szervezetek direkt nem részei ennek a törvénynek, azokra külön jogszabályok vonatkoznak. Mihez van joguk? A szabad társuláshoz, a civil értékeknek a promóciójához, a demokrácia szélesítéséhez, és ahol ez érdekes, vagy fontos, ott joguk van az általános-, a helyi- vagy a csoport- érdekek képviseletére.

Tegnap a sajtótájékoztatón volt egy kis vita, hogy a közalapokhoz, közpénzekhez való hozzáférés mennyire lehetséges, vagy megengedett. Erre konkrétan kitér a román törvény, ott ők hozzáférhetnek. Azt is tartalmazza, hogy partneri kapcsolatok vannak az állami hatóságok, illetve magán- és jogi személyek között. Nem igazán jól sikerült megvalósítani azt a törekvést, hogy ezek jogilag teljesen átláthatóan szerveződő szervezetek legyenek minden esetben. Romániára vonatkozóan a számadatok jól mutatják a tendenciát, hogy a civil szervezetek száma állandóan növekedett 1990 óta (jobban az országos, mint a helyi szinten), és nagy részük hivatalosan regisztrált is az Igazságügyi Minisztériumnál. 2014-es adatok szerint legtöbb az egyesület (kb. 30.000), vannak alapítványok (kb. 18.000), és szakszervezetek (kb. 700). Látható az is, hogy a román szabályok szerint vannak külföldi jogi személyek is, szám szerint 29. 2017-ben már kb. 80.000 egyesület, 1350 szövetség, kb. 19.000 alapítvány, 734 szakszervezet, tehát ma összesen kb. 100.000 civil szervezet működik. A civil szervezetek tevékenységére vonatkozóan megállapítható, hogy a jogi szabályozás szerint és nem azok ellenében működnek, de nincs olyan intézmény, amelynek hatásköre lenne e szervezeteknek a nyilvánosság felé való igazolása.

Témakörök: vallás, környezetvédelem, projektek, képviselet és szolgáltatások. Van egy speciális NGO- kategória, akik deklarált politikai érdekeket képviselnek, ezek nyilvánosan ismertek. Ezek az adatok a miniszteri honlapon, illetve a kamaránál is nyomon követhetőek. 2014 és 2017 között a kifejezetten politikai érdekeket képviselő szervezetek száma nagyot változott. A külföldi érdekek képviselete egyre jobban látható. Az általános definíció Romániában gyakorlatilag egyenlőséget tesz az NGO-k, vagyis a nemkormányzati szervek és a civil szervezetek, azaz a civil társadalom közé, és ez nem igazán fair. Romániában úgynevezett öröklött nyugati humanista filozófia érvényesül.

63 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Gyakran többet foglalkoznak bürokratikus szempontokkal, pénzügyi források megszerzésével, mint a civil szellem inspirációjával.

Az ENSZ által használt úgynevezett fenntarthatósági index az 1910-es években 3,6 volt, ; a jelenlegi adat 3,8. Nagyon jó a jótékonysági szervezetek megítélése, a politikai szervezetek megítélése pártállástól függ, az állampolgárok többsége nem foglalkozik a kérdéssel. Egy kategórián belül tulajdonképpen stabil ez a szám, de az a cél, hogy fejlődjön, összehasonlítva az országos és helyi, például Bihar megye szám adatait - ha a minőségi szempontokat nézzük általánosságban és lokálisan is. Erről nincsenek objektív adataim. Romániában két fő aggodalom van ezzel a kapcsolatban. Az egyik a bürokrácia elburjánzása a civil szervezeteknél, a másik a szolidaritás kifejezése, ahogy a valóságban ezt tapasztaljuk. Nem tudnék egyet sem azonosítani, amely szolidáris lenne a menekültekkel még akkor sem, ha szíriai katolikusokról vagy kopt keresztényekről van szó. Tehát ez a fajta szolidaritás hagy némi kívánnivalót, és ezt elemezni kell Romániában. A mi régiónkban különösen fontos lenne a Románia-Magyarország közötti kooperáció, a civil társadalom és a szolidaritás fejlődése érdekében.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

64

Romania in 2017:Civil society in search for the civic culture Lia Pop

T

he philosophy that inspires this presentation is that the Civil Society’s ultimate goal is to increase the number of the civil organizations and to promote democracy in a concrete society, and specifically, to promote civic culture. The presentation is compiled of the following parts:: 1) Philosophy of civil society and its progress; 2) Defining civil society institutionally; 3) Defining, measuring civil society in today’s Romania; 4) Analysis of civil society in today’s Romania.

In Romania the number of civil organizations has been increasing ever since 1990. The relevant Act came into force in 2000. There are associations (approx. 30.000), foundations (approx. 18.000), trade unions (approx. 7009 and also foreign legal entities (29). Unfortunately bureaucracy is common. Issues dealt with: environment, projects, representation and services. There are organizations closely connected to political issues. The lack of solidarity (migrants) is a problem. Some organizations are disguised terrorist groups. The sustainability index used by the UN is 3,8 - it can be regarded if not as excellent, but satisfactory. Conclusion: cooperation between Hungary and Romania would be important, solidarity must be developed.

65 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

It is difficult to define the concept of civil society, because there are several definitions in the literature, in politics and in the media. It is also difficult because the formula covers many different realities not entirely convergent and induces confusions practically damaging. That is why, the present paper looks for a framework of definition. At the national level, the law governing the NGOs is considered as the core of the concept.

Dr. Kossuth Borbála jogász-szociológus, a Hírős Város Híresei Alapítvány kuratóriumának elnöke

K

ossuth Borbála jogász, szociológus. Miskolcon a Lévay József Református Gimnáziumban érettségizett. Jogi diplomáját a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte, szociológiai BA és MA tanulmányokat a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán, folytatott, nemzetközi MA tanulmányokat pedig a Kodolányi János Főiskola Budapesti Karán. A Pallas Athéne Tudásközpont kutatója és a Central European Political Science Review főszerkesztő-helyettese. Többek között alapítója a Mikes Kelemen Alapítványnak, kuratóriumi elnöke a Hírős Város Híresei Alapítványnak és kuratóriumi tagja a Furmann Imre Alapítványnak, valamint tagja a Roma Élet Docfilm Feszt Nemzetközi Zsűrijének. 2009 óta publikál jogi és szociológiai tudományos munkákat, melyek főleg jogvédelemmel, jogtörténettel, civil társadalommal és az ingyenes közösségi tevékenységgel foglalkoznak. Eddig 10 szakmai publikációja jelent meg magyar és angol nyelvű könyvekben. [email protected]

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

66

A magyarországi ügyvédek pro bono tevékenysége

A

magyar jogászok és a pro bono tevékenység témakörében elsőként 2009-ben publikáltam tanulmányt dr. Furmann Imrével közösen. A témakörben írt tanulmányunk teljes terjedelemben megjelent az Új Reformkor honlapján és az Ügyvédek Lapjában; annak rövid rezüméje, és az ahhoz kapcsolódó négy kérdés pedig a megyei ügyvédi kamarák honlapjain. A témával foglalkozó, már csak általam jegyzett, hosszabb terjedelmű írás pedig a Simon János professzor úr által szerkesztett Civil társadalom és érdekképviselet Közép-Európában – Lengyel-magyar kapcsolatok című kötetben. Jelen előadásomban a témában végzett kutatásaim főbb pontjait szeretném röviden bemutatni, támaszkodva korábban megjelent írásaimra.

A ügyvédi hivatást gyakorló szakemberek közül sokan válaszoltak – 2009-ben végzett kutatási kérdéseinkre, ám azok nem tekinthetőek reprezentatívnak, hiszen bizonyára főként azok reagáltak, akik érdeklődnek az önkéntes, ingyenes tevékenység iránt, esetleg maguk is végeznek ilyen munkát. Emellett is fontosnak tartottam, hogy a válaszokból kiolvasható eredményeket összegezzem, illetve azok alapján néhány interpretációs lehetőséget felvessek. A reagálások a tekintetben szinte egyöntetűek voltak, hogy a válaszadó ügyvédek mindegyike végez kisebb-nagyobb időráfordítással pro bono, vagyis ügyvédi önkéntes tevékenységet. Ahogyan az egyik vidéki ügyvédnő fogalmazott, „szerintem szinte mindannyiunk végzünk pro bono tevékenységet, főleg vidéken”. Érdekesség, hogy a válaszokat visszaküldő jogászok mintegy 80 százaléka valóban vidéki ügyvéd.

Erre a meglévő attitűdre utalnak az alábbi válaszok is: „vidéki kisvárosban az un. régi típusú ügyvéd olyan, mint a régi körzeti orvos”, „volt osztálytársaim, városi ismerőseim között több olyan nehéz sorsú ügyvéd van, akik a jogi képviselet költségeit nem tudják megfizetni”, „abban a kisvárosban kezdtem el a munkát, ahol felnőttem, és ahol a mai napig rengeteg olyan ember van, aki a legalacsonyabb munkadíj megfizetésére sem képes”. A fenti megnyilvánulásokból a társadalom kötőerejét jelentő fogalom is kiérződik, mely nem más, mint a lokálpatriotizmus, vagyis az a helyi szerveződés, mely megteremti a kapcsolódási

67 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Természetesen túlzó lenne a fővárosból-vidékről érkező reagálások szám szerinti megoszlása mentén, mindenáron szociológiai következtetéseket levonni, mégis nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kisebb közösségek, ahol az emberek amúgy is jobban ismerik egymást, és a település f luktuációja is csekélyebb arányt mutat, befolyásoló hatással van a szolidaritás e megnyilvánulására is. Ennek erejét egy jelenleg Tatabánya városában tevékenykedő ügyvéd is érzékletesen vázolja fel, amikor leírja, hogy „időközben egy sokkal nagyobb városba sodort az élet, ahol lényegesen kevesebb az ilyen jellegű megkeresés, hiszen sokkal személytelenebbek a kapcsolatok”.

pontot a „pro bono” tevékenységet végző ügyvéd és a jogi segítségre szoruló között. Ahogyan minden cselekvés, tevés hátterében értéken, tudatalatti gondolati kivetülésen alapuló elhatározás húzódik meg, hasonlóképpen igaz ez a „pro bono” tevékenység esetében is. A miért, azaz a cselekvés, magatartás indítékának kifejezése, szavakba öntése nem egyszerű feladat. A visszaérkezett válaszok között legnagyobb arányban olyan szavakat írtak le az ügyvédek, mint segítő szándék, jószívűség, szociális érzékenység (sajnálat), hivatás. Az etikai igény, mint belső lelki mozgatórugó mellett, amelyet az egyik ügyvéd úgy fogalmazott meg, hogy „osztom gróf Széchenyi István azon nézetét, hogy aki anyagi javakban jobban bővelkedik, mint embertársa, annak a társadalomért is többet kell tennie”, megjelenik a csereelmélet és a hangsúlyozottan jó értelemben vett, és nem közvetlenül anyagi hasznot hozó profit jelleg is.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

68

Egy Komárom-Esztergom megyei ügyvéd ezt példázva így fogalmaz, hogy a „pro bono” tevékenység „hosszú távon olyan jellegű megbecsülést eredményezhet, ami mind a munkában, mind az élet egyéb területein megtérülést hoz számomra”. Vannak azonban olyanok is, akiknek a „látványos karitatív tevékenység” hiányérzetének mérséklését eredményezi az, ha ügyvédi önkéntes tevékenységet végez. A hivatás, mint egy foglalkozás társadalmi megbecsültségét jelentő fogalom, érték, egyben az elérendő cél iránti igény jelenik meg az egyik visszaérkezett, a „pro bono” tevékenység indokát taglaló válaszban, mely szerint az „részben a tanult ember s az ügyvédi szakma felelőssége embertársaink felé”. A visszaérkezett válaszok csak csekély mértékben támasztják annak, az úgynevezett szelekciós folyamatnak a meglétét, melynek lényege, hogy a jogi képviselők az eleve bizonytalannak tűnő ügyekbe bele sem fognak. Az azonban mégis felsejlik, hogy az ügyvédek - a válaszok szerint kis mértékben - ugyan nem a képviselet sikerességét, és főleg nem a probléma megoldásának hosszát, de a jogi probléma súlyát igenis mérlegelik, ha „pro bono” tevékenység keretében vállalkoznak a képviseletre. Erre példaként említhető az egyik ügyvéd válasza, aki úgy

fogalmaz, hogy szokott „pro bono” tevékenységet vállalni, ha „az ügy érdekes és bonyolult jogi problémát vet fel”. De vajon van-e, és, ha igen, miben érhető tetten a „pro bono” ügyvédi segítségben részesülő személyi kör kiválasztását érintő szelekciós folyamat. A barátok, ismerősök melletti úgynevezett ismeretlenek kiválasztásával kapcsolatban a válaszokban megjelenő első szempont a bajba jutott személy elesettsége. A másik ennél sokkal erőteljesebben megjelenő szegmens az ügyvédet körülvevő közeg, amelyben tevékenységét végzi. A válaszadó ügyvédek csaknem háromnegyed része utalt arra, hogy korábbi vagy jelenlegi munkája befolyásolta, és előmozdította elhatározását, mely az ingyenes jogi munkában ölt, illetve öltött testet. Ilyen elkötelezettség fedezhető fel az alábbi válaszban, „az előző ciklusban négy éven át kisebbségi önkormányzati képviselő voltam, akkor rendszeresen tartottam havonta egy alkalommal ingyenes jogi tanácsadást a horvát kisebbségi önkormányzatban –amelyet azóta, is a mai napig folytatok”.

A válaszok egységes értékelését követően arra a megállapításra juthattam, hogy a magyarországi ügyvédek sokkal nagyobb számban végeznek „pro bono” tevékenységet, mint azt a közvélekedés gondolná, mely egyben azt is jelzi, hogy az nagy részben rejtve marad a nyilvánosság előtt. Talán ennél is fontosabb, hogy a jogászok „pro bono” tevékenységének igazi indoka a belső meggyőződés, az ügyvédi hivatásba vetett hit, és csak áttételesen az anyagi haszonszerzés.

69 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Hasonló jellegű kötődés fedezhető fel annak az ügyvédnek a megnyilatkozásában, aki leírta, hogy 1983. óta az egy magyar gyárban – pontos megnevezését felhatalmazás hiányára tekintettel mellőzöm - vezeti a jogsegélyszolgálatot, így az eltelt csaknem 30 év óta számtalan munkavállalónak nyújtott már ingyenes jogi segítséget.

Értékelés A magyarországi ügyvédség „pro bono” tevékenység végzésével kapcsolatban négy kérdést szerepeltettünk felhívásunkban, melyek megyei ügyvédi kamarák honlapjain, egész illetve az Ügyvédek Lapjában jelentek meg. Valódi szándékunk egyfajta pillanatkép készítése volt a „pro bono” tevékenység hazai jelenlétéről. Megítélésünk szerint a puszta elhatározásnál jóval mélyebbre juthattunk, mert olyan dimenziókba is betekintést engedtek a válaszoló ügyvédek, melynek során lelki megfontolásaikat is érzékelhetővé tették. Mindez abból fakad, hogy a válaszok terjedelme nem volt korlátozva, abban az önként válaszolók dönthettek milyen mélységben kívánnak megnyilvánulni. Voltak, akik egy-egy szóval tették mindezt, és voltak, akik hosszasan ecsetelték tevékenységük belső és külső mozgatórugóit. A kutatás eredményeként tényként állapíthattuk meg, hogy „pro bono” tevékenységet sokkal több ügyvéd végez, mint az a társadalom tagjai számára nyilvánvaló, vagyis működik - ha nem is struktúrált formában - hazánkban is „pro bono” tevékenység.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

70

Egyértelművé vált, hogy a „pro bono” fogalmát teljesen lefedő jogászi tevékenység általánosságban rejtve marad a nyilvánosság előtt, és ezt maguk az ügyvédek is tapasztalják. Harmadik lényeges elemként megfogalmazhatjuk, hogy „pro bono” tevékenységgel kapcsolatosan jelentős szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek a vidéki ügyvédek, akik alapját képezhetik egy esetleges jogszabályi háttér kidolgozásának. Negyedik megállapításunk az lehet, hogy az ingyenes segítségnyújtás legfőbb indoka a belső meggyőződés, az ügyvédi hivatásba vetett hit megnyilvánulása, anyagi hasznot tevékenységükből csak áttételesen várnak. Mindez pedig azt jelenti, hogy a „pro bono” tevékenység végzésével kapcsolatos jogszabályi előírás elfogadása nem feltétlenül szükséges alapja magának a „pro bono” tevékenység melletti elkötelezettségnek, bár az is tény, hogy a tevékenységet segítő jogszabályi háttér megalkotását valamennyivel többen pártolják, mint amennyien elvetik.

Felhasznált irodalom: Badó-Loss-H. Szilágyi-Zombor: Bevezetés a jogszociológiába, Miskolc, Bíbor Kiadó 1997. Drinóczi Tímea: A jogi segítségnyújtással kapcsolatos problémák és a kezdeti megoldási lehetőségek az Európai Unióban. http://jura.ajk.pte.hu/cikkek.php?cikk=30 Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája, Gondolat Kiadó 1989. 80-82. oldal Hallgató Éva-Vercseg Ilona: a közösségi munka szerepe a közösségi szolgáltatásokban http://www.hf k.hu/ docs/070327/koz.pdf Furmann Imre-Kossuth Borbála: A pro bono intézményének hiánya Magyarországon http://www.ujreformkor. hu/kossuth-borbala-%E2%80%93-furmann-imre-pro-bono-intezmenyenek-hianya-magyarorszagon-videoval Kossuth Borbála: A magyarországi ügyvédek pro bono tevékenysége http://www.ujreformkor.hu/cikk/lattamegy-embert Kossuth Borbála: A magyarországi ügyvédek pro bono tevékenysége, In.: Civil társadalom és érdekképviselet Közép-Európában – Lengyel-magyar kapcsolatok (Simon J. szerk., fejezet) L’Harmattan és CEPoliti Kiadó, 2012., ISBN 978963-08-4530-4, 2011. Magyar Értelmező Kéziszótár; Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet 1972, 2003, Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval; II. János Pál pápa üzenete a Béke Világnapjára (2005. január 1.) II. Vatikáni Zsinat, GAUDIUM ET SPES pasztoriális konstitúció, 26; http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=24 Public Interest Law Institute: 2009 European Pro Bono Forum http://www.pili.org/index.php?option=com_conte nt&task=view&id=956&Itemid=95 Pro bono publico http://en.wikipedia.org/wiki/Pro_bono Révai Nagy Lexikona (hasonmás kiadás) X. kötet Szépirodalmi és Babits Kiadó 1992 Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai: Elméletek és elemzések L’Harmattan Kiadó Budapest 2003. 309.p. Szociálpszichológia (szerk.: Csepeli György) Osiris Kiadó 1997. The Standing Committee on Pro Bono and Public Service and the Center for Pro Bono, In.: http://www.abanet. org/legalservice/probono/ Utasi Ágnes: Az ügyvédek hivatásrendje Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1999. Pro Bono – Law- University of East England http://www.uea.ac.uk/law/Pro+Bono

71 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A közjó a tartalom és a forma tükrében In.: http://www.paklo.net/politologia/a_kozjo

The “pro bono” activities of lawyers in Hungary Dr. Borbála Kossuth

I

n our call to participate in a survey, published on the websites of the County Chambers of Lawyers as well as in the „Ügyvédek Lapja” (Lawyers’ News), we asked four questions. In fact, our intention was to take a sort of a snapshot of the „pro bono” activities actually going on in the country. In our opinion, the depth we could reach was much deeper than our original intention, because the lawyers who sent their answers provided an insight into dimensions where their spiritual and mental considerations were revealed. The reason for this was that there had been no limit concerning the length of the answers: it was up to those who voluntarily sent their answers to what depth they wanted to go in manifesting their ideas. There were some who just made their point clear in one or two words, while others described the inner motives and the outside impulses affecting their activities at great length. As the outcome of the survey it could be established as a fact that much more lawyers carry out „pro bono” activities than what the society is obviously aware of; in other words there is - even if not in a structured form - yet an actual „pro bono” activity in our country.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

72

It became unambiguously clear that those activities of the lawyers that completely cover the notion of „pro bono” generally remain hidden from the public - and even the lawyers themselves have the same experience. As a third, significant element of the outcome of the survey the opinion can be formulated that the lawyers working in the countryside have a considerable professional expertise and experiences in the field of „pro bono” activities - they could eventually form the basis for the development of a relevant legislative background. Our fourth conclusion could be that the main motivation for providing legal assistance free of charge is a deep-seated conviction: it is the manifestation of the faith in the lawyer’s vocation as a calling or mission - and it is only in an indirect way that they expect some financial benefit from „pro bono” activities. Summarizing all that has been said above, it can be seen that to introduce legislation concerning „pro bono” activities is not necessarily the basis for the commitment toward „pro bono” activities, although that is also a fact that there are a little bit more of those who support the idea of introducing a relevant legislation than those who are against it.

Dr. Szili Katalin Miniszterelnöki megbízott az Országgyűlés volt elnöke

J

ogász, humánökológus, politikus.

1994-től 2014 -ig parlamenti képviselő. 1994 és 1998 között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára. 1998-tól 2002-ig az Országgyűlés alelnöke, 2002 és 2009 között az Országgyűlés elnöke. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma és a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács alapító elnöke. 2010 októberében MSZP-ből kilép és saját pártot alapított Szociális Unió néven, melynek elnökévé választották. A 2014-es választásokon a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt élén indult. 2015-től a Miniszterelnök megbízásából a határon túli magyar autonómiakoncepciók összehangolásáért felel.

A

z áttekintésem és a vetített diáim a rendszerváltás óta eltelt időről szólnak. Azokról a dolgokról szeretnék beszélni, amely a civilek szerepét, egyáltalán a civilséget jelentik. Szeretném önöket néhány dologba továbbgondolás céljából beavatni azért is, mert ez a mostani Konferencia nem lezárása, hanem kezdete egy folyamatnak. Ez az első konferencia, amelynek reményeink szerint folytatása is következik a jövő esztendőben, hiszen erre óriási szükség van. Több okból is, de erre majd a későbbiekben ki fogok térni.

73 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A kárpát-medencei magyar közösségek önigazgatási törekvései és esélyei a rendszerváltást követően

Szívesen jöttem Kecskemétre, tudom, hogy rendkívül sok és jó civil szervezet működik itt és Bács-Kiskun megyében. Itt nagyon jól működik a Civil Kerekasztal, példaértékű az a civil kapcsolat is, amely Marosvásárhely és Kecskemét között kialakult. A mai napon a civilek fővárosává vált Kecskemét! Szeretném megmutatni egy ábrán önöknek, hogy milyen a demográfiai helyzet 2001 és 2021 között, ami elsősorban a határon kívül élő magyarság már ismert, és az előre számított létszámát jelenti. A 2011-es népszámlálás mutatja, hogy az elmúlt 15 évben a határon kívüli magyarság létszáma átlagban 10 százalékkal csökkent. A 2021-re előre számított várható létszám, elsősorban a tömbben élő magyarság létszáma várhatóan hogyan fog csökkeni, arányaiban az egyes országokban eltérően. Egyedül Ausztriában mutatkozik növekedés. Ez összességében 20 éves távlatban több mint félmillió fős veszteséget jelent. Ez jelzi azt is, hogy önmagában az a tartalom, ami a közösségi létet jelenti, ami az identitás megtartását jelenti, mind nagyobb veszélybe kerül. Nem lenne jó, ha a történelem tenné zárójelbe a közösségi önigazgatáshoz fűződő lehetőségeinket. Ezek egyébként a rendszerváltást követően több alkalommal felmerültek.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

74

Néhány szó az autonómia szó tartalmáról. Egyfajta tipizálás szerint a személyi elvű autonómia jelenti azokat az alapvető szabadságjogokat, amelyek minden embernek ezen a Földön járnak. A kulturális autonómia, egy csoporthoz való tartozásból vezethető le. Jellemzően a magyar nyelvet beszélők közösségének ugyanaz az identitása. A funkcionális autonómia az, amely bizonyos döntési helyzetek decentralizálását jelenti. A területi jellegű autonómia, lehet adminisztratív, amely több funkcionális autonómia az együttese. Például az oktatás és a kultúra területén. Van az úgynevezett törvényhozási autonómia, mely már a jogalkotási lehetőséget is jelent egy adott területre vonatkozóan és összhangban van az állam törvényeivel. Szívesen kitérnék arra részleteiben is, most ami ma leginkább kérdésként felmerül, amikor a katalánok Spanyolországban a függetlenségi mozgalmaikat aktivizálták, az mennyire tesz jót az európai autonómia törekvésének? Azonban az előadásom terjedelmi korlátait ez meghaladja, úgy ahogy néhány Európában létező autonómia modell felvázolása is.

Mi a helyzet Magyarországon élő nemzetiségi kisebbségekkel? Magyarországon a 13 etnikai kisebbségnek van saját önkormányzata, amely alulról felfelé szerveződő rendszerű és amely példaértékkel szolgál a környező országoknak is. Mi volt és mi lehet a civilek szerepe ezen a területen, ami az elmúlt 27 esztendőt jelenti a közösségi lét szempontjából. Ha visszaemlékezünk a rendszerváltás idejére, akkor volt egyfajta remény az autonómia kivívására, amit a demokratizálódás, a gazdasági, politikai és társadalmi viszonyok változása jelentett. Mindannyian azt gondoltuk, hogy ha a politikai és társadalmi rendszerváltozás megtörténik - nyilvánvaló hogy ezeknek a megvalósulása nem egyik napról a másikra történt a trianoni „békediktátumot” jelentő döntéseket követően, de mégis - hogy a demokratizálódással egyidejűleg, a közösségi jogok megélésére, akár az önkormányzatiság, akár az autonómia tekintetében lesz lehetőség.

Tessenek csak gondolni a felvidéki koncepcióra, vagy akár Csapó Józsefnek a székelyföldi statútumára. Lám-lám, kiderült, hogy ezek az álmok, ezek a lehetőségek szertefoszlottak, a demokratizálódás folyamata, nem jelentette automatikusan a külhoni magyarság számára a legmagasabb közösségi forma, az autonómia megteremtését. Nyilván Vajdaság helyzete teljesen más, a vajdasági autonómia mintegy a többségi társadalom autonómiája jelenik meg. Tehát Vajdaságban a magyarság autonómiája, az autonómia az autonómián belül. A többségi társadalomnak van egy területi autonómiája, ugyanakkor a magyarság, mint kisebbség rendelkezik egy Magyar Nemzeti Tanáccsal, ami ezt a kvázi önigazgatást megjeleníti. S volt egy időszak, amikor az autonómia nem tematizálta a közéletet,

75 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A rendszerváltást követően, Felvidéken, Kárpátalján, Székelyföldön és a Vajdaságban is megjelentek azok a dokumentumok, koncepciók, amelyekben a megfogalmazódtak e törekvések, hogy esetlegesen a változásokkal egyidőben lehetőség nyílhat az autonómia megteremtésére.

vagy ahogy ma szívesen mondják a politikában, hogy „nem került asztalra ez a téma”, nem lett a közéleti diskurzus témája. Jött egy forduló pont, az európai uniós csatlakozás:. Magyarország és Szlovákia 2004. május 1-ével belépett az EU közösségébe, Románia 2007. január elsejével. Ez volt megint az az időszak, amikor azt gondoltuk, hogy az európai unióhoz történő csatlakozás, az európai alapelvek, a szubszidiaritás, a demokratizálódás, a jogállamiság elve elhozzák számunkra a lehetőséget. Nyílik majd egy tág tér arra, hogy a határon túli magyarság területi autonómia igénye párbeszéd témájává váljon. A lehetőség gellert kapott 2004. december 5-én a könnyített állampolgárság megadásával kapcsolatos népszavazással, amikor kisiklott a nemzet vonata, másként szólva kettétört a nemzet gerince. Változott a belpolitikai helyzet 2010-ben. Sor került a 2010. évi XLV. törvényben a „Nemzeti Összetartozás melletti tanuságtétel” elfogadására, illetőleg új lendületet kapott a magyarság nemzet-politikája.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

76

És mi a jelen? Ukrajna aláírta a társulási megállapodást és az 2017. szeptember 1-én hatályba is lépett. Ehhez képest 2017. szeptember 5-én létrehozták azt az oktatási törvényt, ami eltörli a magyar nyelven történő oktatást 4. osztály felett. Negyedik osztályig is gyakorlatilag az önkormányzatoknak a diszkrecionális joga, hogy döntsenek e kérdésről, így a magyar kisebbség jogai és lehetőségei jelenősen csorbultak. Ez nem csupán jogszűkítés irányába történő visszalépés, hanem egyszerűen jogfosztás. Ez az oktatási törvény abszolút szokatlan és merőben szembemegy a társulási megállapodással, amelyben kinyilvánítja Ukrajna, hogy ők a kisebbségi jogokat tiszteletben tartják, ami egyébként az európai szabályok szerint az alapvető emberi jogokat, a szabadságjogokat tartalmazza. Ehhez képest született meg ez a törvény. Tehát hiába vagyunk a Kárpát-medencében a magyar állam polgárai és egyben európai polgárok is. Az EU-s csatlakozás óta eltelt 13 év, de sajnos elszállni látszanak azok a remények, amelyek ennek a kérdésnek az asztalra tételével kapcsolatosak. Érdekes módon Ukrajna

oktatási politikája miatt a nyelvi kérdések ügyébenben most egy platformra kerültünk Romániával. Talán nagyobb empátiát kapunk abban a kérdésben, ami a kisebbségi jogok kezelését jelenti. Volt olyan amerikai politikus, aki nem a távoli múltban, azt kérdezte, hogy kerültek a magyarok Erdélybe? Volt egy német kollegám is, aki két-három évvel ezelőtt azt kérdezte, hogy hogyan élnek diaszpórában a magyarok Erdélyben? Ezt csak azért mesélem önöknek, hogy érzékeljék, hogy a világ másik végén, mennyire és miként tudnak a mi életünkről, történelmünkről, szétszakítottságunkról. Holott nem „oda kerültek”! Ők a szülőföldjükön élnek, ott szeretnének élni, tanulni, gyarapodni, boldogulni. Ehhez képest csak mosolygok, amikor csíkszentdomokosi ismerősöm, egy székely ember felhívott, és megkérdezte, hogy „hogy vagytok ti ott a szórványban, Budapesten”?

Ideje hogy áttérjek a civilekre. Van egy olyan brazil mondás miszerint „a társadalom éjszaka fejlődik, amikor a politikusok alszanak”. Viszont a civilek nappal és éjszaka is dolgoznak, és így fejlődhetünk. Volt már szó arról, hogy egyáltalán hogy jelenik meg a civil lét, a kapcsolat, illetve mennyire veszi Európa figyelembe a civilek munkáját. Ez változott azért a római szerződés óta, a kontinens megosztottságának a megszüntetése, szolidaritás elmélyítés, gazdasági integráció nyomán. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Kiemelném itt a Minority SafePack-et (Nemzeti Kisebbségvédelmi

77 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Nagyon szívesen beszélnék arról is, hogy hogyan látom a globális világ „tektonikus” változásait, akkor, amikor 7,5 milliárdnyian vagyunk. És körülbelül milyen jövőképünk lehet 2050-re, akkor, amikor a világ 3 leggazdagabb emberének nagyobb a vagyona, mint a 3,5 milliárd legszegényebbnek az egy évi jövedelme? Gondoljanak bele, hogy milyen társadalmi különbözőségek vannak! De igyekszem nem elkanyarodni.

Kezdeményezést). Az Európai Bizottság még április 3-án bejegyezte ezt a kezdeményezést, melyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), valamint az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) közösen indított. A szervezet az őshonos európai kisebbségek védelméért és érvényesüléséért harcol nagy erővel. A polgári kezdeményezésben elindultak az aláírásgyűjtések. Fél év van még, hogy összejöjjön ez az egy millió aláírás, amellyel a kisebbségi jogok kérdéseit az Európai Unió az asztalára tehetjük. Európa jelenleg nem hajlandó a kisebbségi jogokkal foglalkozni. Azt mondja, hogy foglalkozzon vele az Európa Tanács és oda irányítja. Az Európai Bizottság és a Parlament csak addig foglalkozik vele, amíg valakit tagjának felvesz, levizsgáztatja. Azt követően nem lényeges számára, eltolja magától ezt a kérdést és addig, amíg az európai közösségünknek, a teljes európai polgárságnak a 85%a úgymond a tituláris (szerk. hatáskör nélküli ) nemzetekhez vagy többségi társadalomhoz tartozik, 10% az, aki kisebbségben él, a saját közösségekben a kisebbségi létet éli meg, és 5 % az úgynevezett bevándorló. Most nem térek ki arra, hogy illegális, vagy nem illegális az egy másik, elég hosszú téma lenne. Milyen érdekes, hogy az Európai Unió adminisztratív szervezetrendszere a tíz százalékkal nem foglalkozik, az öt százalékot meg összemossa a tíz százalékkal, hiszen arra képtelen, hogy erre találjon egy külön kifejezést, ami a bevándorló és az őshonos kisebbség megkülönböztetését jelenti.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

78

Itt tartunk ma kedves barátaim Európában, 2017-ben, amikor már állítólag beléptünk a 21. századba. Én azt szoktam mondani, addig nem léptünk át a 21. századba, amíg az európai valósággal, az őshonos kisebbségekkel egyébként nem hajlandó Európa foglalkozni és becsukja a szemét és fülét ha az őket érintő „kényes” kerülnek terítékre. Külön hangsúlyozom, az erdélyi magyarság semmi mást nem szeretne, nem akar sem elszakadni, se leszakadni, se önállósodni csak azt, ami Európában bárhol lehetséges: az európai szubszidiaritás elve szerint élni. Ott szülessenek a döntések, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll, azon a szinten. A saját közösségük, maga dönthessen a saját sorsáról, hogy a kultúráját, identitását, hagyományait őrizni tudja. Reményeim szerint ebben a civilek segítséget nyújtanak. Felvidéken alapvetően nem is használják az autonómia szót, Szlovákiában kerülendő ez a

kifejezés. Önkormányzatiságot szeretnének, hasonló szisztémában gondolkodnak, mint a magyar kisebbségek, nemzetiségek megoldása. Vajdaságban van az autonómián belül egy autonómia, ahol nagyon jól működik a Magyar Nemzeti Tanács. Kárpátalján nem arról beszélünk, hogy hogyan lehet építkezni, hanem egyszerűen a jogfosztás időszakát éljük meg az új oktatási törvénnyel, amely a magyar nyelvű oktatást teszi lehetetlenné. A civil szervezetek jellemzői – önálló, önszerveződő, nonprofit, önszabályzó, öntevékeny szervezetek. A közjót szolgálják, sok közös vonásuk mellett is heterogén képet mutatnak. Nagyon fontosnak tartom a civil szervezetek tevékenységével kapcsolatban, ha a nemzetpolitikával kötjük össze: azt a közpolitikai képviseletet, amely nem a pártokhoz kötődik, hanem a pártpolitika felett áll; ami a kontroll és kritika lehetőségét is magában foglalja.

Közép-Kelet Európában épp a történelmünk miatt ez a gyakorlat nem jöhetett létre és én azért gratulálok ehhez a konferenciához, és javaslom, hogy ebből teremtsenek hagyományt. Még inkább ki kell nyitni ezt a teret. Ez jó lehetőséget biztosít arra, hogy azt a civil „szelíd erőt”, amit a civil közösségek az európai adminisztráció irányába is kifejthetnek ebben a kérdésben, vagy a többségi társadalmak irányába, adott esetben a többségi társadalom civiljeivel is párbeszédet alakítva definiálják újra a civil közösségeket. Ugyanakkor fontos azoknak a tevékenységeknek az életben tartása, ami a kultúra, a nyelv, és a hagyományok

79 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Ebből a szempontból nagyon fontos az, ami az etnikai és kisebbségi civil közösségeket jelenti. Egy olyan civil hálózat, amely az anyaország civil szervezeteiből és a határon túli civil szervezetekből áll, amelyek két dologban jelentős szerepet játszhatnak. Egyrészt a közösségi sorsnak, a közösségi létnek egy olyan magasabb szintre emelésében, amely – hangsúlyozom - európai keretek között, az európai gyakorlatnak megfeleltethető. Semmivel sem több, se kevesebb, csak annyi, amit Európában mások már gyakorolnak.

megőrzését, átadását jelenti. Feltettem magamnak egy kérdést, hogy egyáltalán a civil közösségeink - főleg ha a nemzetpolitikát, a magyar közösségi létet tekintjük - bástyák vagy kapuk? Meg kellene válaszolnom, de ebben még további közös gondolkodás szükséges! Befejezésül: jó lenne a terminológiában is értenünk egymást, mert akkor, ha bárki autonómiát hall, - főleg a szomszédos országok közül - mindenki összerezdül, mert ebben pejoratív értelmet talál. Egy alkalommal (még házelnökként) Traian Basescu elnök úrnál jártunk látogatóban, amely úgy tűnt, hogy merőben protokolláris és udvariassági látogatás lesz. Amikor beléptünk, elnök úr azt mondta nekem, hogy „Elnök asszony ebben a szobában autonómiáról ne beszéljünk.” Mondtam, hogy jó. Érdekes módon elnök úr kb. a 35. perctől arról beszélt, hogy hogyan lehet a regionalizálni, leadni a központi feladatokat. Hogyan lehet a régiókra bízni ezeket és el is sorolta a belügyi, és oktatás és egyéb feladatokat. Én pedig mondtam, hogy Elnök úr, ugyanarról beszélünk!

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

80

Készítettünk egy „Joggal Európában - a Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések 25 éve” című tanulmánykötetet, amelyben a terminológia rendszereket is áttekintettük, amelyet Európa is használt, amelyet a szomszédos országok akár a saját jogszabályaiban is használnak. Fontos, hogy pontosan értsük egymást. Kimutatható, hogy ott, ahol a kisebbségeknek a közösségi jogai magas szinten vannak, ott gazdaságilag is sokkal nagyobb a teljesítmény, ami a többségi társadalmaknak is jót tesz. Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Feladatok is megfogalmazhatóak: egy közös nemzeti stratégia végrehajtása; összefogás és együttműködés a civil, társadalmi, politikai szervezetekkel; a közösségi összetartozást és szülőföldi boldogulást segítő, a magyar társadalom érzékenységének odafigyeléssel való

megerősítése a külhoni magyar közösségek törekvései iránt. Záró megjegyzésem: Véleményem szerint eljön az idő, amikor szükség lesz arra, hogy Európa újra definiálja a világban saját szerepét is, és téved, aki azt hiszi, hogy az Európai Egyesült Államok a megoldás. Az új szerepre egyetlen megoldás van: a Nemzetek Európája! Vannak „posztneoliberális” barátaink, akik ezt szívesen félreértelmezik. A nemzetek Európája nem a befeléfordulást, hanem az egyes nemzetek érdekeinek közös artikulálását jelenti. Egyszerűen azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk egymás kultúráját, hagyományait, és így leszünk egy olyan színes csokor, amelyből a világon egy szál sem hiányozhat, és amely átléphet a XXI. századba. Kerestem egy idézetet Ozsvald Árpád felvidéki költő Hettita balladájából, melyet akkor írt, amikor nem lehetet magyarságról beszélni: Ezzel zárom előadásom:

81 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

„Amikor a hettiták nem emlékeztek az útra, amelyen idáig jöttek - az útjelző bálványok kifordultak a helyükről, bebújtak a föld alá, mert szégyellték az utat felejtő vándorok hűtlenséget”.

Efforts and chances in self-administration of the Hungarian communities in the Carpathian Basin after the political transformation Dr. Katalin Szili

T

his lecture is an overview of the past 27 years on Hungarian autonomy initiatives, and on Hungarian NGOs who are dedicated, and helping these initiatives.

The lecture covers also the various tasks that NGOs and social organizations could play in addition to political parties in the framework of autonomy, self-government and selfgovernance, taking into account the principles of European subsidiarity and solidarity.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

82

Prof. Dr. Varga Csaba jogfilozófus - Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora

J

Civilitás, pártvilág – professziók, politikák

E

gy államban a népesség — lakosság, nép, nemzet, civil társadalom, ezek részeiként ilyen vagy olyan kisebbségek — mindig adott. Ehhez képest politikai pártképviselete mindig véletlenszerű — még akkor is, ha ez nem másból táplálkozik, mint népességének jelenéből, múltjából és jövőt illető aspirációiból, miközben összetételét s változatosságát is ezek szerkezete adja, napi történések, feszülések és megoldódások erőterében sok szálból alakultan.

83 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

ogfilozófus és kutató professor. Érettségijét követően közel másfél évig csilléskedett szénbánya mélyszintjén, hogy „kizsákmányoló” származási bélyegétől megszabadulva — miután szülei karosszériagyártó üzemét már évtizede államosították — egyáltalán egyetemre kerülhessen, Miskolcra. A pécsi jogi kar elvégzésével a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetébe került, ahol most kutató professor emeritus. Egyetemi tanár 1991-ben lett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Antall József kormányzatában kormányfőtanácsos, a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület tagja. Részt vett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem s különösen annak Jog- és Államtudományi Kara megalapításában. Az utóbbi kebelében a Magyar Akkreditációs Bizottságtól utóbb „Kiválósági hely” címmel megtisztelt Jogbölcseleti Intézet alapító vezetője (1995–2011), jelenleg professor emeritus. A jogtudományok kandidátusa majd doktora; Széchenyi-díjas (2013). Szerzői munkásságának javarésze honlapján s egyéb elektronikus felületeken magyar és angol nyelveken szabadon hozzáférhető.

Egy közel fél évszázados, katonai megszállás nyomán az országra telepedett diktatúra bukása után a meghatározó politikai irányok térségünkben úgyszólván logikai rendben adódtak egymásra. Legfőbb vonásai szerint így alakult egyfelől a radikális szakítás, másfelől a lehetséges megőrzés szándéka. Az addigi nagyhatalmi alattvaló szerepének megszűntével a korábbi rezsimmel történő radikális szakítás iránya rögvest tovább bontódott aszerint, hogy a haza újjáépítésében súlypontként vagy iránytűként mi szolgáljon inkább: az ország többékevésbé megcsúfolt és megszakított, de tovább élni és éltetni kívánt saját belső hagyománya és nemzeti önérdeke, avagy az egykori megszállónk egykori hivatalos ellenségében megtestesült (de azóta, mint túl későn kezdtük el felismerni, jellemében megváltozott) külső idegen erőtérhez, értékvilághoz és állítólagos érdekközösséghez történő feltétlen kapcsolódás. Ezek a lehetőségek nyilván sem akkor, sem azóta távolról sem tisztán jelentkeztek — önmagukban egyébként is merő logikai potencialitást képeznek, ráadásul a Nyugathoz tartozás ténye és a nemzet ellenségeitől sokszor kétségbe vont tudata évszázadok óta a hazai törekvések minimumát jelentette —, hiszen a politika nemcsak a lehetségesnek a művészete, de a (lehetőleg bölcs) kompromisszumok kötésének szüksége is. Ami jelenti, hogy bármely irány ritkán jelentkezik tiszta vagy kizárólagos formában, s leggyakrabban ezek az irányok kisebb vagy nagyobb mértékben s ilyen vagy olyan módon át is nőnek egymásba.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

84

Nos, normális fejlődés esetén megszakítatlanul működik egy civil társadalom, fokozatosan teret adva (nekilendüléseket gerjesztve, egyszersmind a társadalmi kívánatosság és támogatottság függvényében irányokat kijelölve és impulzusokat adva) olyan pártpolitikai formálódások számára, amelyek megkísérlik a civiltársadalmi desideratumok állami cselekvésként (is) megvalósítását — választási siker szerint parlamenti vagy kormányzati, többségi vagy kisebbségi fórumról, továbbformálva saját belátásaiktól. A lényegi összefüggés azonban mindvégig az az üzenet, ami az ubi societas, ibi ius ősi empirikus bölcsessége mélyéről táródik fel: az első és végső realitás, a közeg, amit szolgálni kell, maga a társadalom és benne az imago Dei méltóságával felruházott ember; és ehhez mérten az állam (jogával együtt) nem több, mint történelmileg alakult — és mai tapasztalataink szerint növekvően formalizálódó és intézményesített — eszköz.

A Magyarországra idegen erővel kényszerített diktatúra összeomlása azonban — ami inkább további erőforrások elenyésztével bekövetkezett összeomlás volt, semmint buktató tényezőknek, vagyis valakik érdemének betudható bukás — elkerülhetetlenül a normalitást megtestesítő fenti mintától eltérő utat diktált. Merthogy már alakulóban lévő pártszerű képződmények tevékenysége siettette, terelte mederbe, mindenkori szakaszában és állapotában pedig ki is fejezte a diktatúra összeomlását — még jóval azelőtt, hogy látható nagyságban, kiterjedtségben s erőtartalékokkal a birtokában maga a civil társadalom saját egészében feléledhetett vagy újraéledhetett volna.

Tekintve jelenünk jövőt fenyegető veszélyeit, természetszerűleg — s ez hangsúlyosan állítandó — az sem lebecsülendő nemzeti teljesítmény, ami egyáltalán létrejött. Mégis, még nem civil társadalom ez a szó klasszikus értelmében. Hanem adott előzmények szükségképpeni terméke, ami mindazonáltal sokáig távol állt, s bizonnyal még ma is távol áll az optimalitástól. Magától értetődő következmény ezért, hogy még legtágabban felfogott nemzeti ügyeink (magyarként fennmaradásunk esélyeitől oktatási prioritásainkig, egészségügyi berendezkedésünkig, akár tudományos és művészi teljesítményeink nemzetközi elismertetéséig vagy éppen turizmus-szervezésünkig, vagyis szakügyeinkben) sem tudnak/tudtak másként

85 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A következmények — amiket persze az értelmiség árulása történelmi sorsfordulókban úgyszólván mindig újrajelentkezése jócskán tetézett, amivel jogosan kivívta ezúttal is a maradék társadalom bizalmatlanságát — a mai napig adottak: civil társadalom voltaképpen nem fejlődött ki; s ami helyette létrejött, az — nolens, volens — a már létrejött politikai pártoktól lefedett Magyarország, vagyis egy pártpolitikailag kettéhasadt társadalom pártpolitikai háttereként, sőt leginkább e létrejött pártoktól aktiváltan jött létre. Hiszen mind a lehetséges, mind a követendő irányokat e politikai pártok, mögöttük pedig az ezek szolgálatában álló sajtó és a többnyire szintén szolgáló szerepben játszó akadémiai s egyetemi értelmiségi háttér már eleve kijelölték. Ezzel a civil szerveződések érték-vállalásban csakúgy, mint napi politikai (a nemzet sorsára nézve napjainkban nem véletlenül apokaliptikus horderejűnek látott) csatározások visszhangjaként egyaránt valamiféle viszonyulásra (hacsak olykor nem egyenesen igazodásra) kényszerítődtek.

végiggondoltatni s megfogalmazódni, mint ilyen eleve polarizált hasadtságban, ahol egyikünk állítását rögvest másikunk tagadása kísérheti; sőt, mi több, számos területen gyakran még konszenzus csírája sem igen tud kibontakozni, mert már eleve nem egy civiltársadalom együttműködésének a logikája uralkodik itt, hanem a pártok közti versengésé. Pedig vannak alapvető nemzeti érdekek, nemzeti ügyek, s ezek közt szakmaiként tárgyalandó, mégis össztársadalmi ügyek, amik megvitatásában egész társadalmunk közvetlenül érdekelt; s persze hosszú sorban vannak olyan tényleg rész- és szak-ügyek is, amik megfontolását természetszerűleg bárki gazdagíthatja, de mint kormányzati politikák civiltársadalmi alapjai, közvetlen szakszerűséggel leginkább az érintett hivatások által fogalmazhatók meg. Hiszen az maga az egyik legfőbb nemzeti ügy, hogy ha alternatívákban versengő változatokban is, az egyes hivatások végre megfogalmazzák saját területük optimálisnak tetsző jövőképeit.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

86

Úgy vélem, a mégis megvalósulásban, egy civil társadalom megteremtésében a legnagyobb hatású lépést nem is oly régen a polgári körök mozgalma tette. Remélném kellő továbbfejlődését, amelynek esetén jó esélye lehetne arra, hogy bárhol helyi és szakmai megvalósulásokban, valódi civiltársadalmi alapozással, társadalom-integráló szerepet töltsön be. Bármiféle önszerveződés részes lehet, hiszen bárki részt vehet ebben, fokozva s szélesbítve hatását. A másik oldalról persze a párt-politicum, s általa a kormányzati cselekvés is tehet azért, hogy teljességében kivirágozzék hazánkban egy igazi civiltársadalom. Eddig mainstreamként elismertetett államellenességre hangoltságunkban — amit legélesebben új államiságunk kivételezett s elkényeztetett, így szolgálójából önkényurává emelkedett gyermeke, az első évtized Alkotmánybírósága keltett, mikor jogaiban s védendőségében az egyént abszolutizálta egy lehetőségeiben állítólag (merthogy szerintük) görcsösen korlátozandó és gyanakvással ellenőrizendő állammal szemben — le szoktuk sajnálni a mindenkori kormányzatok szakértelmét, noha ők a legbőkezűbb tudás-megrendelők. Nos, ott bátoríttatik leginkább a civiltársadalmi önszerveződés, ahol ezt is magában foglalóan a köz rendelkezésére bocsáttatik az egész nemzeti tudástár. Vagyis ott, ahol erre rendelt könyvtári/könyvkiadói háttérrel rendelkezésre bocsátják a bármiféle nemzeti (akár szakmai) ügyhöz megrendelt vagy termelődött szakanyagokat. Mert habár felelősségben,

kompetenciában, eljárásban a társadalmi önszerveződés sejtjei s az állami moloch intézményrendszere elkülönül egymástól, ezeket mégis egységbe, végső funkcionális közösségbe vonja, hogy folyvást információ- és impulzus-cserét valósítanak meg egymással, bátorítva vagy gyengítve egy-egy lehetséges felvetést. Aminek része, persze, az is, hogy az állam a saját eszközeivel támogatja a sokoldalú és sokirányú társadalmi önfejlődést, így kitüntetetten a civiltársadalmi önszerveződést.

Tudvalévő, hogy magában az NGO-működésben — ismét csak (habár ma egyre

87 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Saját víziómban e civiltársadalmi képtől teljességgel elütő a külföldről ösztönzött, netalán finanszírozott úgynevezett NGO-k [non-governmental organization] kérdése. Ha ezek jogi szabályozása esetleg ugyanaz, mint az előbbieké, úgy ez vagy tévesnek bizonyuló fogalmi általánosítás, vagy jogi kritérium szerinti fogalmi megkülönböztethetetlenség esete. Merthogy — mai jellegzetes előfordulásokban — ezek elsődlegesen nem belülről, valamiféle szunnyadó civil elköteleződés mozgósítására irányuló kezdeményezések, hanem külföldről történő behatolás, idegen érdekű befolyásolás eszközei. Leggyakoribb céljuk a belülről fakadó erők bomlasztása, mesterséges átrendeztetése, s ezzel mesterséges hatásmechanizmus bevitele a folyamatokba, végeredményben pedig az, amit az amerikai intervencionizmus szótárai destabilizálás gyanánt írnak le; így már csírájukban is nemzetbiztonsági figyelmet, szükség esetén bánásmódot igényelnek. Már csak azért is, mert a figyelmen kívül hagyhatatlan vezető — és birodalmi értelemben tisztán önérdekű —, történetesen amerikai kormányzati szerepjátszással történő fogódzáson túl itt alapvetően (a célországok részéről) a jogilag szervezett állami hatalomgyakorlás és (a behatolók részéről) a felelőtlen (mert pusztán önmaga korlátozatlan befektetéseinek megtérüléséért felelős és kizárólag ebben kalkuláló) pénzhatalom ütközése — mára már nyílt színi küzdelme — zajlik. S ez, természetszerűleg, kellő jogi védelmi eszközök kellő határozottságú gyakorlása híján hosszabb távon eleve a vesztes pozíciójára predesztinálhatja az előbbit; ami természetszerűleg az állam számára a szabad manipulálhatóság pillanatától kezdve már-már egyenesen joga fennállását, klasszikusan kifejlett értékeinek további őrzését is gyakorlatilag értelmetlenné, mert úgyszólván okafogyottá teszi.

kizárólagosabban megfigyelhető) jellegzetes előfordulásokra utalva — nyilván mindig adódik valami kétség kívül tetszetős agenda, ami ezen nem-kormányzati szerveződések részéről egy-egy konkrét kezdeményezés vagy intézményépítés címere vagy zászlaja. Ezek szabad változatai (vagy még inkább a címzetti kör számára rokonszenvesként kiválasztott jelszavak fokozatonként aktiválható hátterében megbúvó bomlasztás ) mögött azonban logikai sorban az alábbi lépések állnak, amik fokról fokra, a mindenkor elért állapotnak megfelelően, kellő begyakoroltatás után a mögöttes célt is feltárják: először a befolyásgyakorlás megkísérlése, majd sikeres tesztelésének mámora, végül a voltaképpeni mögöttes érdek realizálása — ami aligha szokott lenni más, mint e külső erőtől eredő hatalmi benyomulás. Már pedig ha így van ez, úgy még a kormányzat látszólagos jóindulatú — bár egyre kevésbé érthető — semlegessége mellett sem lehetünk büszkék arra, ha valahol ezt le is írják, miszerint régiónkban — s így nálunk is — „a kommunizmus utáni átalakulás története nagyrészt SOROS alapítványainak a története.”

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

88

Amennyiben tehát az előbbiekben jellemzett civiltársadalmi szerveződés és a szintén itt jellemzett működtetésű NGO-típus — és nemcsak a mindenkori kormányzatok, de a lakosság, sőt a benne munkálók széles köre számára is érzékelhetően alapvetően eltérő minőségeik ellenére — azonos jogi kategóriába kerülnek, úgy ez nemigen lehet más, mint vagy annak eredménye, hogy a törvényi megfogalmazás idején az utóbbiak még nem léteztek (legalább is ma már külföldi ügynökségektől rendszerré szervezett funkcionalitású tömegükben még nem jelentek meg), vagy pedig egyszerűen nagyhatalmi politikai zsarolás terméke — arra a jelen funkcióbetöltésükben semmitmondó szerkezeti jegyre hivatkozással, amit a régi időkből származottan primitív angol–amerikai elnevezésük is jelöl, ti. hogy nem részei valamiféle kormányzati hivatalosságnak. Ez pedig a strukturális egybemosást példázva aligha más, mintha a jogalkotó egy mindenkori üvöltő-kórustól való félelmében életkor és nem szerint megkülönböztethetetlenül csakis emberről szólhatna.

K

övetkeztetésem itt és most csak egy lehet: amint a történelem tanulságaiból is következik, végső soron minden nemzet annyira boldog, amennyire önnön értékeiben s érdekeiben egy tud lenni állama törekvéseivel. Pontosabban, amennyire saját spontaneitása, önszerveződése,

egyre mérhetetlenebb és nyomasztóbb szabadidő-tömege (hiszen gondoljuk csak meg: az ezt kiszolgáló ún. harmadik szektor a foglalkoztatás s a közpénzek felhasználásának egyre nagyobb ága, s a társadalmi dezintegráció, deviancia, sőt egyenesen a kriminalitásnak is egyre növekvő hatótényezője) a fentiekkel harmonizáló örömteli cselekvésben, tettekben, a jóra ösztönződés nem szűnő buzgásában tud megvalósulni. Saját értelmezésemben volt már ilyen kor Magyarországon, az utolsó békekor. Ám remélem, hogy népünknek, mindannyiunknak, a jelen tanácskozásra elérkezetteknek és e találkozás nagyszerű szervezőinek körében és további fáradozásában is egy új békekort fogunk majd megélhetni, melynek egyik pólusán, a mi oldalunkon, civiltársadalmi mivoltunkkal fogunk és tudunk majd utódainkra maradandó nyomot hagyni.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

89

Civil society and the field of political parties – contributions by professionals and politicians Prof. Dr. Csaba Varga

S

ociety, organising its self as civil society, is on the one side, and the state, formed by political parties according to results of general election, on the other. This schematic picture shows the first as prime entity, the genuine target, while the second, with immense formal institutionalisation, as a means to the end. Signalling the logical direction of developments from a kind of base to a kind of superstructure, this scheme, representing some normality, inversed in case of Central and Eastern Europe after the fall of Communism. For the latter’s end was already assisted by political party-like formations which from the beginning defined three (logically ordered) main orientations: (a) restoring the past, (b) re-building the country from now on with (b/a) national tradition and interest or (b/b) West-European and Atlantic cosmopolitanism in focus. Therefore it is in the womb of a politically split society that anything like civil society could (if at all) emerge, in a defected or, simply as BILL LOMAX has named, dead form. In consequence, there is no national cause and no any other cause in countrywide consensus or as a product of various professions; the political map has already predefined and is unchangedly predefining the rest.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

90

There are integrating moves and initiatives, however, with perhaps the best launching and networking by the once initiative for forming ‘civic circles’ in Hungary. National causes as intellectual products of democratic constituency with various professions marking their own field can be best served by special agencies to present and represent, making easily accessible for all, the corpus of nation-wide knowledge, especially the whole body of professional expertise commissioned or produced, and accumulated, by changing governments, as the US Library of Congress Research Service, the network of Presidential Libraries, or La Documentation française are standingly to do. In the daily practice of post-communism in the region, the experience of non-governmental organizations, especially the politically motivated ones having initiated and financed by foreign fora, signals a specific situation, bordering the need of national security attention and, perhaps, as the case may be, treatment. Considering the foundational importance of any civic participation, it is high time that political science and legal science analysis will be devoted to the resurgence and impact of, as well as the directions of government reaction to, both civil society and NGO formations, in the light of timely local experience accumulated hitherto.

Makuk János C.G.M. a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Beregszász

Született Beregszászon 1970. 06. 29. -én. Magyar Máltai Lovagok Szövetségének tagja. Közgazdász, 3 gyermek édesapja. Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat elnöke. ID. SYSTEM Kft ügyvezető igazgatója. Elismerések: Mocsáry Lajos Díj 2002-ben, Pro Merito Melitensi 2017-ben

T

egnap este egy gyönyörű szép estén lehettünk itt. Akik itt voltak, gondolom emlékeznek mind a kerekes-székes bemutatóra, - ami nagyon meglepő és szép volt - illetve az énekekre, amelyeket hallhattunk. Az egyik előadónak volt egy érdekes megnyilvánulása, amikor felkonferálta a művésznőt, hogy tudjuk-e mi az, hogy beugrás? Tegnap körülbelül délben tudtam meg, hogy ezt az előadást meg kell tartanom. Úgy hogy most úgy érzem magam, mint a művésznő, amikor beugrott a kolléganője helyett. Éppen ezért az előadásomban - ha lehet - egy picit módosítanám majd a címet: a kárpátaljai ruszinság civil életének bemutatása magyar szemmel.

91 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

A kárpátaljai ruszinság civil életének bemutatása - magyar szemmel

Sajnos Fülöp Lajos urat, aki a kárpátaljai ruszin Duhnovics Társaságnak az elnöke sok-sok évtizede, pár napja kórházba szállították, ezért nem tud részt venni. Én magyarként, helyette sajnos biztosan nem tudom ugyanolyan erővel és vehemenciával képviselni a ruszinság érdekeit. Személyes kapcsolataim természetesen vannak ruszinokkal, ruszin fiatalokkal és idősebbekkel. Saját kapcsolatom van egy szép ruszin kis faluval, amely a Kárpátokban van, amit - szeretném majd javasolni - önök is látogassanak meg. A ruszinok egy érdekes népcsoport, hiszen ők, illetve a történészek a ruszin nevű skandináv törzs leszármazottainak tartják magukat. Maga a ruszin szó eredeti jelentése észak germán. Ez is még a VIII. századból, Árpád atyánk Kárpátokba történő bevonulása elé tehető. Ezért van az, hogy a ruszinság tényleg őshonos, ugyanúgy, mint a magyarság Kárpátalján.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

92

Kárpátalja területileg nem túl nagy megye. Ukrajnában lényegében Kárpátaljában található meg a világ ruszinságának jó része. Hiszen élnek ők is diaszpórában Amerikában, Kanadában, megtartva ruszinságukat. A ruszin emberek inkább a hegyvidéken élnek, az itt élő embereket tartjuk ruszinoknak. Akik ezer év óta ott élnek, ott dolgoznak. Dolgos és szorgalmas nép és vallásukban görög katolikusok, az évszázadok során igyekeztek megmaradni mindig annak. Érdekes tény, hogy 1686-ban jelent meg az első ruszin nyomtatott irodalom Kárpátalján, ami a görög katolikus egyház által megjelentetett katekizmus a „magyar-ruszin” nép oktatására. Úgy tartják magukat, mint „magyar-ruszin” kisebbség. A következő ilyen megjelent tudományosan is bebizonyított nyomtatott irodalom az 1727-ben katekizmusa „magyar-ruszin” papság számára. A ruszin írásbeliség, a ruszin kultúra és a ruszin emberek nemzettudata mindig megvolt Kárpátalján, bár ez az utóbbi évtizedekben sok mindenben változott. Civil élet: a ruszinság az évszázadok folyamán nem volt képes saját polgári elitet, uralkodót vagy fejedelmet kinevelni. Valójában mindig a görög katolikus egyház, a papság volt a ruszinság elitje Kárpátalján és ez a mai napig is érezhető.

A kárpátaljai civil élet nagyon érdekes, hiszen Kárpátalja nagyon sok országhoz tartozott a trianoni váltás után. Minden időben a ruszinság kinyilvánította azt az óhaját, hogy szeretne autonómiát, szeretne önkormányzatot, saját vezetőséget. Ezt legutóbb a Magyar Királyság idején kapta meg. Azóta volt a Szovjetunió, erre sokan emlékszünk. Előtte, a szovjet megszállás előtt - cári Oroszország hagyományait követve - ott sem volt igazán civil élet. A szovjet érában Kárpátalján a civil élet felszámolódott. Az, hogy civil, az nemzetellenes, szovjetellenes, kommunizmus ellenes tevékenységnek volt titulálva. Mindez sajnos megmaradt az ukrajnai változások, a rendszerváltozás után is. A mai napig azt érezhetjük, hogy civilnek lenni kihívás inkább Kárpátalján, mint Magyarország területén. Hisz az állam és a kormányzat úgy néz a civil társadalomra mint a csodabogarakra, a furcsaságra, akitől ráadásul félni is kell. Ki tudja, mit akarnak? Lehet hogy olyasmit akarnak, ami az aktuális politikai elit ellen van. Sajnos még nem nőtt fel az a társadalom, az a politikai elit, amely a civilségben partnerséget látna, és azt látná, hogy nagyon fontos az együttműködés, a párbeszéd a hatalommal.

De ezeknek a civil szereteknek a többsége nem aktív. Mi ennek az oka? Volt egy rendszerváltás 1991-ben, utána, mint általában mindig, mindenki jobbat várt. Abban bíztunk, hogy vége a Szovjetuniónak, így már lehet valamit kezdeni, lehet olyan irányban működni, amely pozitívan fogja az embereket és a társadalmat befolyásolni. Sajnos nem így lett, hiszen a civil támogatás az ország, illetve a kormányzataink változásával sem javult. Az emberek igyekeztek bejegyezni helyi civil szervezeteket, hogy valamilyen módon jobbat tegyenek, pl. a bélyeggyűjtők, sportkörök. Ezeknek a támogatottsága nem csak polgári, nemcsak jogszabályi, hanem anyagi értelemben is Ukrajnában szinte nulla környékén van. Ezért ezek a szervezetek nagyon nehezen tudnak létezni, működni. Az előbb Szili Katalin elnök asszony felvázolt egy érdekes

93 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

1991. és 2017. között a civil élet nem olyan rugalmasan, nem olyan látványosan nőtt Kárpátalján, mint ahogy nőhetett volna. Ennek oka gyökerezik mind a Szovjetunió, mind az orosz társadalom, mind a mostani ukrán politikai érdekek miatt. Éppen ezért nincs is olyan sok aktív civil szervezet Kárpátalján, és nincs olyan ruszin civil szervezet sem Kárpátalján, amely igazán tudna működni. Az Ukrajnában bejegyzett civil szervezetek létszáma körülbelül a magyarországi 60 ezerrel azonos, bár az ukrán állam többször nagyobb területileg, illetve lakosságát tekintve.

képet a nemzetünk fogyásáról. Engem megragadott az a szám Kárpátaljáról, hogy a mostani kb. 150 ezerről 2021-re 125 ezer fő magyar lesz nálunk. Sajnos úgy gondolom, hogy ez reális szám. Személyes véleményem szerint, ezt a számot már most jóval „túlléptük”. Véleményem szerint Kárpátalján az utóbbi három évben, mind ruszinokat, mind magyarokat érintően a valóságban már 100 fő ezer alatt van! Elvándorlás a látható törvények és a rendelkezések miatt történik. Ezért fontos lenne, hogy Kárpátalján a ruszinokkal összefogva tudnánk cselekedni, tudnánk együttműködni és tudnánk továbblépni. Hiszen ők is úgy gondolják joggal, hogy ősnemzet. Sajnos sem a nyelvüket, sem a nemzetiségüket Ukrajna nem ismeri el. A ruszinság nem létezik Ukrajnában hivatalosan! Ezt ők nagyon sérelmezik, joggal szerintem, hiszen ha egy nemzet, vagy népcsoport úgy gondolja, hogy szeretné ha a nyelvében élhetne tovább, a kultúráját továbbvinné, akkor annak segítségére kellene, hogy legyen az állam. Ha az ukrán állam felfogja, hogy a civil szervezetek nem ellenségek, remélhetőleg akkor fog változni ezeknek a megítélése Kárpátalján, a mi vidékünkön is. Hisz a civil szervezetek annak az eszközei is, hogy az országban, de a településeken, kis városokban is jól érezzük magunkat.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

94

Tegnap este végig sétáltunk Kecskemét főterén, egy kicsit körbenéztünk. A tegnapi előadásokat végiggondolva rájöttem, hogy ahhoz, hogy élhető legyen egy környék, élhető legyen egy város és ilyen szép képet lehessen készíteni róla, ahhoz a civilek is szükségesek. Hiszen a civilek valamilyen eszméért, valamilyen pluszt tudnak hozzáadni a környezetükhöz. Ha ők úgy gondolják, hogy nekik fontos, hogy ott éljenek és ehhez hozzá tudnak adni valamit, akkor ott is akarnak maradni. Ha szépítjük a környezetüket, élhetőbbé tesszük a várost, ezt mások is észreveszik, akkor remélhetőleg külföldiek is tudnak ilyen szép képeket csinálni. Talán nem csak Kecskemétről, hanem majd Kárpátaljáról is. Végezetül egy kis poénnal szeretném befejezni. Van egy afrikai mondás: minden fehér embernek van órája, de egyik fehér embernek sincs ideje. Úgy gondolom, a civil élet éppen az, amikor időt adunk egymásnak, minőségi időt tudunk másokra fordítani, olyan célokra - akár idegenekre is -, ami fontos számunkra és ezzel magunknak is, és másoknak is jót tudunk tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket!

The civil life of the Ruthene national minority in the Sub-Carpathian Region of the Ukraine - as seen by a Hungarian János Makuk

T

he Ruthene national minority is unique, inasmuch as historians and they themselves regard them as the descendants of a Scandinavian tribe. Most of the world’s Ruthene people live today in the Ukraine, in the Sub-Carpathian Region. They have a reputation of being hard-working and diligent, their religion is Greek-Catholic - a religion they thrived to remain attached to over the centuries. The first printed publication of the Ruthene literature was published in 1686 - that was a catechism published by the Greek-Catholic Church with the aim to educate the people of the region. The use of Ruthene written records, the Ruthene culture and the awareness of their national identity have never ceased to exist in the Sub-Carpathian Region, although there have been considerable changes over the last few decades. Nowadays the Ruthenes think of themselves as a Hungarian-Russian minority.

All the way through history the Ruthenes always declared their wish to have autonomy, to have their own leadership and local government. The last time when they were granted autonomy was when the region was under the rule of the Kingdom of Hungary. During the Soviet era civil life was wiped out. Civil activities were labelled as anti-national, anti-Soviet and anticommunist. Unfortunately this attitude has not changed after the political transition in the Ukraine. To this day we feel that to be a civil in the Sub-Carpathian Region is a challenge - much more so than it is in Hungary. Unfortunately, the political elite is still not well developed enough to be able to recognise the partner in civil society, to understand the importance of cooperation and dialogue between the state and the civil organizations.

95 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Over the centuries the Ruthene people were not able either to develop their own civil elite, or to elect their own monarch. In fact, in the Sub-Carpathian Region the Greek-Catholic Church and its clergy have always been the Ruthene elite, and it still is to this day.

Between 1991 and 2017 civil life has not been developing so f lexibly, so spectacularly as it should have. The reasons are rooted in the interests of both the former Soviet Union and the Russian society, as well as that of the recent Ukrainian policy. This is why there are not too many active civil organizations, and there is no such a Ruthene civil organization in the Sub-Carpathian Region which could function in reality. The number of registered civil organizations in the Ukraine is 60.000, just as it is in Hungary - but it should be noted that both the territory and the population of the Ukraine are the multiple of Hungary. But most of these civil organizations are not effectively active. People tried to establish local, civil organizations (like stamp-collectors’ and sports clubs), and have them registered with the aim to do something good - but the support available for these organisations in terms of legislative assistance or finances is practically zero. Needless to say how difficult it is to simply exist, or function. If the state of the Ukraine would at last understand that the civil organizations are not its enemies, then, hopefully, the approach would change for the better in the Sub-Carpathian Region.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

96

Tokár Géza szóvivő - Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, Felvidék

A felvidéki civil társadalom dilemmái a szlovákiai magyarok érdekérvényesítése a kétnyelvűség területén

A

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala egy olyan szerveződés, amely nem formális szervezet, és nagyjából 130-140 civil szervezetet tömörít.

Az előadás - a címben szereplő témán túl - olyan általánosabb jelenségekkel is foglalkozik, amelyek talán érdekesek lehetnek olyanok számára is, akik nem Szlovákiában, hanem Magyarországon gondolkodnak a civil élet aspektusairól.

97 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

S

zlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője, újságíró, politikai elemző

Az előadás során ismertetem - a szlovákiai magyar civil szervezetek helyzetét, az alapinformációkat, - azt, hogy mennyire működik jól ez az érdekképviselet; milyen módszerek vannak arra, hogy e szervezetek megnyilvánuljanak, és elérjék azt, amit akarnak; mindez hogy néz ki a gyakorlatban. Emellett szeretnék pár - úgymond - kapaszkodót nyújtani, vagy gondolatot felvetni azzal kapcsolatban, hogy merrefelé van a kiút egy olyan közösség számára, amely nincs hatalmon. Egy olyan közösségről van szó, amely számbelileg nem túlságosan nagy létszámú, ugyanakkor még speciális igényei vannak az állammal - ez alatt a szlovák államot értem - szemben. A szlovákiai magyar közösség körülbelül fél milliós nagyságrendű. Meg kell itt jegyezni, hogy nem csak a magyar nemzetiségű állampolgárokról beszélünk, hanem van egy jelentős réteg, amely magát szlováknak mondja ugyan, de magyar az anyanyelve és magyarul kommunikál. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben ezek a számok csökkennek. Az is kérdés, hogy hány aktív civil szervezet működik Szlovákiában? Több számból is kiindulhatunk.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

98

Egyrészt azoknak a regisztrált civil szervezeteknek a száma, amelyeknek van valami magyar kötődése, körülbelül ezres nagyságrendű. Valójában az aktív civil szervezetek száma nagyjából 200-300 között mozoghat; ebbe beleszámítanak az országos szervezetek is, továbbá vannak helyi tagszervezetek is, általában az összes magyarok lakta településen. Ami ezt a félmilliós közösséget illeti, jobbára vidéki közösségekről beszélünk, a felvidéki magyarok többsége községekben vagy kisebb településeken él. Ebből adódóan a szerveződés kapcsán egyrészt megvannak a specifikus problémáik, másrészt viszont pozitívumok is, hiszen falvakban, kis községekben sokkal könnyebb közösséget szervezni, mint megtalálni a szétszóródott magyar közösség tagjait például Pozsonyban. Ez egy folyamatosan visszatérő probléma. Ami a tevékenységi területeket illeti, ez nagyon sokrétű. Központban áll általában az

oktatással és kultúrával foglalkozó, illetve a karitatív tevékenység. Sok szervezet működik az egyes iskolák mellett, vagy nyújt képzéseket. Nagyon sok szervezet tekinti fő feladatának a kultúra ápolását, hagyományőrző tevékenységet folytatnak,így színházi esteket, önképző köröket szerveznek. Ugyanakkor a karitatív szervezetekre is bőven van példa. Az idősek, elesettek segítése mindig is egy komoly és hangsúlyos tényezője volt a szlovákiai magyar civil szféra tevékenységének. Bővebben kell beszélni arról a problémáról, amely a közösségünk nagyságával kapcsolatos: egy ilyen kis közösség - körülbelül a szlovákiai lakosság 10%-áról beszélünk - soha nincs többségben országos szinten, néha viszont többségben van önkormányzati szinten. Milyen módon tudja mégis érvényesíteni akaratát? S ha egy civil szervezetnek vannak igényei, kihez fordulhat? És milyen eredményességgel teheti meg? Milyen eredményességgel kommunikálhat a saját tagjai felé, és akár az aktuális hatóságok felé? Nagyon érdekes kérdés.

Emellett nagyon hangsúlyosan előkerült az kisiskolák sorsa, az oktatási intézmények jövője. Olyan területekről van szó, amelyek hagyományos ténykedési területei a civil szervezeteknek. Ez volt az az időszak, amikor megalakult a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, ekkor fogalmazódtak meg alapvető követelések, akár az állami hatóságok felé, akár intézmények, illetve mind vállalkozások, mind állami vállalatok, mint például a Szlovák Vasutak felé. Azok az intézmények, amelyek felé ezek a kérelmek irányultak, igazából helyi szinttől egészen az országos szintig terjedtek. Érintették a parlamentet, a szlovák kormányt, a kormányzati

99 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Szlovákiában az elmúlt időszakban, a 2010-es évek elején volt egy eléggé észlelhetően jelentkező civil reneszánsz, amikor - jobbára fiatalok, vagy középkorúak, olyan aktivisták, akik korábban nem feltétlenül voltak láthatóak akár régiós szinten, akár országos szinten elkezdtek jobban, már érezhetően megnyilvánulni. Itt elsősorban a nyelv-használat kérdésére kell gondolni: hogy ki, hol, milyen területen használhatja a magyar nyelvet, akár a szlovák hivatalokkal való érintkezésben, akár a mindennapokban. Sajnos, ez nem annyira egyértelmű, hogy valaki probléma nélkül tudjon magyarul beszélni, akár egy hivatalban, akár egy áruházban.

testületeket. Érintették az önkormányzatokat is, ahol sok esetben a magyarok képviselői ültek, magyar többségű falvakban. Az érdekérvényesítés gyakorlatban hogyan működött? Három módozatát különböztetjük meg. Alap esetben - ez a legrosszabb eset és a legláthatóbb is -, a nyomásgyakorlás különböző fokozatairól beszélhetünk. Ez akkor történik, amikor van egy követelés és az éppen aktuális hatóság nem akarja meghallgatni. Jönnek a tüntetések, tiltakozó petíciók, különböző aláírásgyűjtések, amelyek mindig az önkormányzatra, vagy adott esetben a szlovák államra vonatkoznak. A bemutatott kép arról a pozsonyi tüntetésről készült, amit a 2001-ben brutálisan megvert magyar diáklány, Malina Hedvig ügyében szervezett együtt a Kerekasztal és több diákszervezet, mivel a szlovák rendőrség nem volt képes választ adni az esetre. Az érdekérvényesítésnek egy másik verziója, amikor valaki önerőből valósít meg valamit. A képen látható az első szlovákiai kétnyelvű, szlovák és magyar helységneveket is tartalmazó tábla felállítása - ez egy gerilla akció volt. Fiatalok csinálták meg, és a hatóságok nem sokkal később el is távolították.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

100

Az önerőből való megvalósítás azt feltételezi, hogy valakinek megvannak az eszközei ahhoz, hogy saját maga csináljon valamit, sok esetben az állam helyett - és ezzel vagy rendezi is a helyzetet, vagy hosszútávon rákényszeríti az államhatóságot, hogy cselekedjenek. Egy 40-45 éves rozsnyói állampolgár esete a példa erre. Őt sokáig zavarta, hogy tele van az út kátyúkkal, ami így jobban hasonlított egy lebombázott útra és nem egy közlekedésre alkalmas útra. Úgy oldotta meg a problémát, hogy vett egy betonkeverőt, egy talicskát és elkezdte kitaligázni a saját maga által kevert betont. Egy ideig csinálta, azonban a médiának ez felkeltette az érdeklődését és a televízió is leadta. Ekkor az ügy új fordulatot vett. A helyi útkezelő vállalat, mivel a média is felfigyelt az ügyre, egyszerre csak érzékelte a nyomást, és ettől kezdve abban versenyeztek, hogy melyik éri el a következő kátyú helyszínét hamarabb. Így is lehet, bizonyára nem lehet minden területen ezt megtenni, mert nehezebb lenne

megcsinálni a saját oktatási rendszerünket, mint a saját kátyús utjainkat kijavítani. Ettől függetlenül ez teljesen megvalósult néhány esetben. Végül, de nem utolsó sorban, az ideális eset az érdekérvényesítésre a kooperáció lenne, amikor van valamilyen igény a társadalom részéről, és ugyanakkor számíthat az épp aktuális hatóság közbenjárására. Így történhetett meg, hogy kétnyelvűsítették az autóbusz és vasút megállókat több felvidéki magyar településen is. Tehát, így történhetett meg, hogy a közbenjárás hatására sikerült a valós nyelvhasználati problémára megoldást találni. Végezetül szeretnék feltenni pár olyan kérdést, amit lehet, hogy nem is most szeretnék megválaszolni, de ez egy olyan téma az érdekérvényesítés megvalósításáról és kommunikációjáról, amely több szervezetet is érinthet.

Tehát nem a civil szervezeteknek kell erre szorgalmazniuk ezeket a kérdéseket, hanem az állami hatóságok végzik a dolgukat, azt ami egyébként a dolguk lenne. Egészen addig, amíg nincsenek autonóm struktúrák és nincs kialakítva a kisebbségi érdekképviseleti szerkezet, addig a civil szervezetekre és a félig-meddig eredményes akciókra marad ezeknek az ügyeknek a képviselete. Fontos kérdés, hogy az aktuális politikai elit mennyire hajlandó tárgyalni és beszélni velünk akkor, amikor megvannak azok a bizonyos igényeink. A szlovákiai kontextusba állítva ez a hajlandóság a nulla felé közelít. Végül, de nem utolsó sorban, néhány gondolat-ébresztő kérdés. A korábbi akciók arra a feltételezésre épülnek, hogy a társadalom képes tudatosítani, hogy

101 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Fel kell tenni azt a kérdést, hogy Szlovákiában egyáltalán működik-e az érdekérvényesítés? Ahogy Szili Katalin is említette és utalt rá, és én teljes mértékben egyetértek vele – ami a legfontosabb lenne, hogy fel lehessen állítani egy alternatív intézményrendszert. Mert az előzőekben említett ügyek egyáltalán fel sem merültek volna, ha a felvidéki magyarságnak megvan az autonóm intézményrendszere, amely saját hatáskörében képes kezelni ezeket a problémákat.

ezek a problémák közösek, és ezeket a problémákat közösen szeretné megoldani, és szeretne azért valamit tenni, és hajlandó ezért mobilizálódni. A társadalom alatt sok esetben a helyi közösségeket értem, illetve felvidéki magyarságot, néhány esetben az egész országot. Az a kérdés, hogy a mobilizálódásra mennyi lehetőség van, milyen helyeken? Különösen magyarországi viszonylatban szintén volt arról szó, hogy nagyon sok esetben annyira globalizálódik, annyira atomizálódik a társadalom, a kis ügyektől az országos ügyekig, hogy nagyon-nagyon nehéz valami egységes képet bemutatni. Mennyi az esély erre és milyen módon lehet megteremteni azt, hogy mindenki egységesen fel tudjon vállalni ügyeket, amelyek fontosak és közérdekűek. Ez valóban egy olyan kérdés, amelyről érdemes hosszan vitázni és nem én fogom tudni megmondani erre a választ.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

102

Dilemmas of the civil representation of interests of the Hungarian national minority in Slovakia in the field of bilingualism Géza Tokár

T

he presentation focuses on the relationship between the Slovak Rebuplic as a state and the civil initiatives, with particular attention devoted to the dilemma of the possible ways and means of direct representation of interests by civil organizations in Slovakia. In the early 2010s the civil movements of the Hungarian national minority in Slovakia experienced a renaissance. Among them there was the „Round Table of Hungarians in Slovakia” which can be regarded as an umbrella organization, the activities of which went hand-in-hand with claims on both regional and levels, like the operation of activists in the field of the usage of languages („Bilingual Southern-Slovakia”, „For a Better Komárom „ civil society), protests against the minority policy of the Railway Co., or demonstrations in the defence of Hungarian schools, sympathy demonstration in support of the case of Hedvig Malina. The objective of these activities was to have an inf luence on the activities of the regional authorities and/or the Slovak state.

Does an efficient representation of interests function in Slovakia? Is there an intention or willingness on the part of the political elite to actively extend the legal rights? Is there a possibility for mobilization and if yes, who can play in it the decisive role? The objective identified in the strategy of the Hungarian civil society in Slovakia was not to change the regime, rather to achieve the opportunity to be involved in decision making. The civil movements which experienced their renaissance in the early 2010s were active mainly in the fields of language rights, education and culture, and their activities had certain inf luence on the local governments, as well as on the regional and national authorities.

103 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

From a practical point of view there are three major methods of representing interests: exerting pressure, cooperating and realizing things by self-effort.

Kósa András László igazgató - Balassi Intézet, Bukarest, Románia

K

ósa András László, szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte szociológiai tanulmányait, majd a Századvég Politikai Iskolában szerzett MA diplomát, ezt követően a Corvinus Egyetem Szociológia Doktori Iskolájának hallgatója volt. Több civil szervezetben tevékenykedett, a Közéletre Nevelésért Alapítvány trénere, a Diákközéletért Alapítvány kutatási igazgatója volt, majd 2012-től a Balassi Intézet - Bukaresti Magyar Intézet igazgatója. 2008 óta a Pro Minoritate kisebbségpolitikai folyóirat főszerkesztője.

Az erdélyi magyar ifjúsági civil szervezeti vezetők életútja

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

104

K

öszönöm szépen a meghívást! Valóban a Balassi Intézet igazgatója vagyok, de a konferencia során egy civil szervezetet képviselek, a Közéletre Nevelésért Alapítványt, amelyben önkéntesként továbbra is részt veszek, holott 2012 óta Bukarestben kultúr-diplomáciával foglalkozom. Az előadásom egy kicsit ki fog lógni a sorból, mert nem annyira az érdekképviseletről fogok beszélni, hanem sokkal inkább egy szociológiai kutatás eredményeit igyekszem megmutatni, ennek kapcsán pedig azt, hogy körülbelül mi látható az erdélyi magyar ifjúsági civil szervezetek

vezetőinek életútja kapcsán, legalábbis, hogy mit gondolok a kutatás eredményeként erről. Nekem ez a PhD-kutatásom volt néhány évvel ezelőtt, illetve annak egy folytatása, amiről ma beszélni szeretnék. Nem lehet teljesen megkerülni azt, hogy az erdélyi magyar ifjúsági civil szervezetek 1989-es társadalompolitikai változást követően nagyon sok szociológiai, illetve más társadalomtudományi, leginkább politológiai kutatások alanyaként szerepeltek. Ennek az első lépése volt az 1995-ös Korunk folyóirathoz kapcsolódó, gyakorlatilag egy önálló lapszámot jelentő anyag, amely a civil társadalom eszményéből indult ki.

Egy civil konferencián azt feltétlenül el kell mondani, hogy mi az, amiért én magam nem a civil társadalomelmélet megközelítéséből indultam ki. Egyrészt azért, mert a Felvidék kapcsán előttem felszólaló Tokár Géza részéről is elhangzott, hogy nagyon sok esetben különböző érdekszempontú megközelítések lennének, illetve hatalmi kérdések is felmerülnének. Ezzel egy kicsit bizonytalan terepre evezünk, hiszen olyan érdekképviseleti tevékenységet kezdünk el vizsgálni a határon túli területeken, amelyek bizonyos értelemben politikai színezetet is kaphatnak. Vagyis nem a klasszikus értelemben vett „civilség” ez, amivel Magyarországon

105 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Majd ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete elkészítette a kulturális intézmények kataszterét, amibe belekerültek az ifjúsági civil szervezetek is. Ez leltára volt ezeknek a civil szervezeteknek, és a teljes Kárpát-medencére vonatkozott. 2001-ben volt az első olyan kutatás, amely kifejezetten a Kárpát-medencei ifjúsági civil szervezetekkel foglalkozott, és ennek a legutóbbi változata a Genezis 2015, a Mathias Corvinus Kollégium és a Kisebbségkutató Intézet közösen valósított meg. Kutatásom valahol a 2001-es Mozaik és a 2015-os Genezis közé tehető. Nem szeretnék konkrét időpontot meghatározni, mert látni fogják az előadás során, hogy ez több évet felölelő kutatás volt. Egy elméleti modellt dolgoztunk ki arra vonatkozóan, hogy mi jellemzi az ifjúsági civil szervezetek vezetőinek életútját és nem a szociológiában hagyományos mennyiségi, kvantitatív méréseket használtunk. Tehát például nem azt, hogy mondjuk a 120 erdélyi ifjúsági civil szervezet vezetője közül hányból lett pedagógus, hányból lett egyetemi oktató, vállalkozó, vagy politikus. Sokkal inkább azt gondoltuk, hogy úgynevezett minőségi, kvalitatív kutatást hajtunk végre, amelyben olyan életútinterjúkat készítünk a 90-es évek ifjúsági vezetőivel, ami túlmutat a számadatokon.

találkozhatunk, sokkal inkább az érdekképviselet és a politikai szándék egyben jelenik meg ebben a kérdésben, ami természetesen bizonyos értelemben a civil szféra autonómiáját, ha úgy tetszik a szabadságát is kikezdi. Másik oldalról úgy gondolom, hogy sokkal színesebb a civil szféra, mintha csak és kizárólag egyféle politikai érdekképviseleti szemüvegen keresztül néznénk. De ezzel nem lekicsinyleni szeretném a politikai érdekképviselet részét, hiszen mégiscsak egy pillére a társadalmi egyeztetési folyamatnak. Röviden és csak néhány szóban a romániai intézményrendszer felépítéséről. Kiss Dénes egyetemi kollegám, szociológus, a következő elméleti modell kidolgozója. Ő azt mondja, hogy gyakorlatilag az erdélyi magyar intézményrendszer leírható hat területtel, alrendszerrel. Első az egyházi intézményrendszer, itt a történelmi magyar egyházakra kell gondolni, református, unitárius, római katolikus és néhol az evangélikus-lutheránus egyházra. Második a politikai alrendszer. Erdélyben van több száz olyan önkormányzat, ahol magyar többség alakul ki, tebből következően a magyar nyelvhasználat minimum kétnyelvűséget eredményez az államnyelv mellett.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

106

Egy kicsit idekapcsolódik, de mégis kicsit más a közigazgatás alrendszere. Azért más – talán önök is érzékelik Magyarországon – mert sok olyan intézmény van, amely nem kifejezetten politikai intézményként jelenik meg, hanem maga az önkormányzat, a település életéhez kapcsolódik. Gondoljanak csak azokra az intézményrendszerekre egy településen, amelyek nem civil szervezetek, nem magán-szervezetek, de nem is a politikai rendszer részei. Ilyenek például az országos/állami vagy önkormányzati fenntartású múzeumok, színházak, könyvtárak, filmklubok/mozik, hogy csak néhányat említsek ezek közül. A negyedik alrendszer az oktatás, a tudományos kutatás alrendszere. Erről nagyon fontos megjegyeznünk, hogy az elmúlt 27 évben Erdélyben kialakult egy olyan felsőoktatási hálózat, amely kifejezetten magyar intézményhálózatnak nevezhető. Egyik jelentős része a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ami a Magyar Állam támogatásával jött létre, a másik ilyen eleme a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar része, de mondhatunk több intézményt is, amelyek például magyarországi felsőoktatási intézmények erdélyi kihelyezett intézményei, tagozatai.

Következő alrendszer a művelődési, kulturális alrendszer. Itt megint azt tudom mondani, hogy van egy pici átfedés a közigazgatás által lefedett alrendszerhez képest. Beleértjük azokat a civil szervezeteket is, amelyek Erdély-szerte leginkább arról ismertek, – talán biztosan hallottak róla – hogy a különböző települések magyar napjait szervezik. Például a Kincses Kolozsvár Egyesület. Talán az egyik legjelentősebb kulturális megnyilvánulás Erdélyben, vagy a Vásárhelyért Egyesület, de mondhatnék jó néhány hasonló példát. Az utolsó alrendszer: ez maga a „gazdaság világa”. Jól látszik, kezdenek kialakulni olyan hálózatok is, amelyek a magyar vállalkozókat összefogják egyféle érdekképviseletbe. Két ilyen ernyőszervezet van, az egyik a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT). Kifejezetten a közgazdaságtudományt végzetteket tömöríti civil szervezetként, és lássuk be, hogy közöttük sok olyan vállalkozó szervezet és személy van, akik nem klasszikusan civil elméleti megközelítésben vesznek részt ebben a romániai magyar közgazdász társaságban. A másik ilyen a Romániai Magyar Üzletemberek Egyesülete (RMÜE), ami viszont kifejezetten a vállalkozókat tömöríti.

107 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Nem is fejtegetném bővebben ezeket az alrendszereket, hiszen kifutok az előadásra szánt időből, hanem néhány szót arról mondanék, hogyan és mi volt a vizsgálatom terepe. Olyan ifjúsági civil szervezeti vezetőket kérdeztem meg, akik olyan ifjúsági szervezetekben vettek/ vesznek részt, melyeknek deklaráltan célja, hogy civil szervezetként működjenek. Hozzá kell tenni: főleg a 90 es években ez a politika kiterjesztési terve is volt és azt is látni kell, hogy jó néhányan – ezt az előadásom záró részében el fogom mondani – természetesen politikai csatornaként is működtették ezeket a civil szervezeteket. Így próbáltam tematizálni a civil szférát. Körülbelül 120 civil ifjúsági szervezetet sikerült feltérképezni. Ez azt jelenti, hogy a társadalompolitikai fordulatot követően próbáltuk úgy összerakni a kutatás alanyaiként szereplő civil szervezeti vezetőket, hogy van köztük olyan szervezet, amely néhány év múlva megszűnt létezni, de van olyan, amelyik a mai napig működik. Mondhatom, hogy a teljes mezőt sikerült megnézni, alapítványokat és egyesületeket kutattunk, kifejezetten ifjúsági szervezeti vezetőket és nem olyan szervezetek vezetőit, amelyek az ifjúságért dolgoznak, vagy felnőtt szervezeteket, amelyek támogatnak ifjúsági kezdeményezéseket.

Azt is figyelembe vettük, hogy 1989 előtt Erdélyben egyáltalán nem volt arra lehetőség, hogy egyesületek vagy alapítványok jöjjenek létre. Jól ismertek a KISZ szervezetek, ez volt gyakorlatilag az a terep, amit túlzással előzményként lehetne megnevezni. Még egy fél gondolatot arról, hogy hogy néz ki a módszertan, amit használtunk. Narratív biográfiai életútinterjúnak hívják, arról szól, hogy beszéltettük az interjúalanyokat és nem strukturált kérdőívet használtunk. Azt kértük, hogy meséljék el az életútjukat és nem kérdőjelezzük meg azt, amit ők mesélnek magukról. Ha valaki azt mondja, hogy amikor 21 évesen leszerelt a katonaságtól, akkor az ő életútja bizony ott kezdődik, akkor azt fogadjuk el kiindulópontnak. Ha valaki azzal kezdi, hogy „1971-ben megszülettem”, akkor pedig ott. Csak egy zárójeles anekdotaként had említsem meg – annál is inkább beszélhetek róla, mert már nincs ebben a tisztségében – a romániai jogrendszer egyik első magyar nemzetiségű tagja, akit kontroll-csoport tagjaként építettünk be az interjúsorozatba, azzal kezdte életútját, hogy „amikor 1989-ben megvolt a forradalom” – akkor ő már 45 éves volt. Azzal, hogy ő előtte az államhatalmi rendszer ügyésze volt, azzal ő már nem akart foglalkozni. Mi ezt elfogadjuk, ilyen értelemben mi nem a tényeket akarjuk leírni, hanem azt, hogy ő maga hogyan érzékeli a valóságot.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

108

Na, de a kutatás eredményeként hogyan is néznek ki ezek az ifjúsági életutak Erdélyben? Gyakorlatilag a módszertan kapcsán 6 életút-csoportot alakítottam ki. Az első, a „Self Made Man”, aki a saját maga karrierépítését valósította meg ifjúsági szervezet vezetőként. Őket ne negatív értelemben kezeljük, hanem esetünkben az a rendkívül fontos, hogy van olyan ember – és ez teljesen normális –, aki úgy lép be egy ifjúsági szervezetbe, úgy válik egy civil szervezet vezetőjévé, hogy tulajdonképpen a saját karrierépítésébe kezd, és ezt ekként is kommunikálta a kutatás során. A második kategória a nemzet iránti küldetéstudat: az alany folyamatosan arról beszélt az interjú alkalmával, hogy ő azért vállalt szerepet az ifjúsági szervezetben, azért vállalta el a vezető pozíciót, mert van olyan nemzet iránti elkötelezettsége, küldetéstudata, ami miatt, nem léphetett ki ebből. Itt megint csak azt mondom, nem azt kell nézni, hogy valaki 50 évesen ragaszkodik ahhoz, hogy ifjúsági szervezet vezetője legyen, hanem azt érdemes megnézni, hogy ő maga ezt az ifjúsági szervezet vezetői életutat hogyan éli meg? Úgy éli meg, mint aki valóban nemzetéért feltétlenül valamit tenni szeretne.

Következő csoport volt, akik elhivatottak az értékek iránt. Az értékek közé beletartozik a nemzet is, mint egy halmaz. De nem őket tettem ebbe a csoportba, hanem akik arról beszéltek az életútjuk során, hogy rendkívül fontos értékként kezelték a diákok érdekképviseletét, például középiskolás korukban vagy hallgatói képviseletet egyetemista korukban. Fontos érték a diákjogok védelme, a diákjogi érdekképviselet és ők ebben szerepet vállaltak. Negyedik kategória lett a „jó bulinak látszott”: azt mondja, hogy fiatal korban valahova tartozni szeretnék. Ez is egy jól körülhatárolható csoport volt. Sok esetben ilyen például a táncházaknak az újraindítói vagy működtetői, ami egy kicsit érdekként is jelentkezik, bár nem különösebben a hagyomány fenntartása volt a mozgatórugó, hanem főként az, hogy de „jó egyet közösen bulizni”. Az ötödik csoport az értelmiségi vezetői szerepet vállaló ifjúsági szervezetvezetők voltak, akik nem az első (Self Made Man) – az önmegvalósító kategóriába tartoznak. Inkább olyanok vannak közöttük, akik egyetemi oktatókká váltak és gyakorlatilag az egyetemi hallgatói önkormányzatban való szerepvállalásukkal már ezt készítették elő. Azért vállaltak szerepet a hallgatói önkormányzati tevékenységekben, hogy a későbbiekben az egyetemen maradhassanak, előbb segédoktatóként, majd akár professzori címhez jutva, tudományos életutat bejárva.

109 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Az utolsó, hatodik kategória, amely talán leginkább kapcsolódik a civil élethez, az ifjúsági létnek, mint szolgáltatásban való részvételnek a szándéka. Amikor azt mondja a volt ifjúsági civil szervezeti vezető, hogy azért vállalta, azért kapcsolódott az ifjúsági civil életbe, mert azt gondolta, hogy a településen kevés lehetőségük van a fiataloknak és olyan szolgáltató intézményrendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi ezt. Hogy csak egyet mondjak – mégiscsak kötődök hozzá - Marosvásárhelyen van egy ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, amely egy nagy nemzetközi filmfesztivállá nőtte ki magát. Most lesz 25. alkalommal. A létrejöttében, működésében résztvevők közül volt olyan szervezetvezető, aki azt mondta az interjú során, hogy azért indították el ezt az egészet, azért került be a szervező csapatba, mert nem lehetett moziba járni a 90-es évek közepén, mert megszűnt Marosvásárhelyen a mozi. És ő ezt nagyon fontosnak tartotta, hogy a marosvásárhelyieknek „legyen lehetőségük moziba járni”. Ilyen értelemben az ifjúsági lét, ifjúsági szervezet, mint egyféle szolgáltatás-nyújtó jelenik meg.

Úgy tűnhet, hogy azok, akik politikai pályára kerültek, kimaradtak. Nem maradtak ki, csak nem szerettük volna a feltétlenül politikai kategóriát is belevinni a kutatás eredményébe. Ezért ők főként a „Self Made Man” csoportjába tartóznak. Azok a mai politikai szervezetvezetők, akik valamikor az ifjúság területéről érkeztek és akként nyilatkoztak az interjúban, úgy mesélik el az életútjukat, mint az önmegvalósításuk első lépését. A politikai szereplők másik kategóriája viszont az, aki az értékek iránti elhivatottságot jeleníti meg, vagy éppen a nemzet iránti küldetéstudatot. Az egész életútját úgy jeleníti meg, hogy már kiskora óta azért küzdött, hogy az erdélyi magyar érdekképviseletet megvalósítsa, vagy azért tevékenykedett, hogy az oktatás rendszerét jobbá tegye, vagy az egészségügyben felépítse azokat a rendszereket, amelyek ezeket működőképessé teszik. Tulajdonképpen, ezeken az életutakon keresztül leírható az elmúlt negyed évszázad erdélyi magyar ifjúsági civil szervezet vezetőinek az életútja. Beazonosíthatóak azok a pályák, amelyek működhetnek. Nagyon bízom benne, hogy amikor majd a Balassi Intézet vezetői pozíciójából leköszönök, akkor visszatérhetek a területre, hogy ismét megnézhessem mondjuk 15-20 év távlatából, hogy ezek a modellek hogyan érvényesültek a későbbiekben? Netán, hogyan jelennek meg az új világban új életút alternatívák, az új kategóriákban pedig mennyire mesélnek az emberek. Köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy meghallgattak!

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

110

Public and civil careers of the Hungarian youth in the 1990s in Transylvania András László Kósa

In the early 2000s - first of all through the activities of the Research Institute of National Minorities based in Kolozsvár (Cluj-Napoca) - the institutional register of the Hungarian civil sphere in Transylvania was established, in other words we have a relatively general picture of the strength, the extent and the financial potential of the Hungarian civil society in Romania (Csata-Kiss-Kiss, 2005). As an outcome of the quantitative measurements and research a sort of theoretical model of the Hungarian institutional system in Romania is now in the process of development. As it has been suggested by Dénes Kiss (2205) it would be useful if in the context of this institutional system an approach based on the notions of „Parsons-Luhmann’s social sub-structure”, as well as that of the „Bourdieu-field” would be applied. These models extend their sphere of interest beyond the theories of civil society and here and now examine the issue of applying a different approach, reaching a most important conclusion: civil society is not necessarily a social sphere which is independent of the state and the economy. Methodology. The method of narrative biography From a methodological point of view we approached the issue through narrative-biographic interviews - in other words we carried out the analysis of the stories of the course of life and career shared with us by individuals who had been in close connection with the civil sphere, with civil organizations. On the basis of Bourdieu’s theory the course of life was regarded as the ground where the logic of the field (its structural pressures) and the long-term dispositions of the individuals (their way of doing things, in other words their long-term attitude toward the social environment, their way of being socialized) clash. Thus, through this survey we, indeed, had the chance to ask questions about the functioning of the field and the set of mind of the individuals playing their role within the field. At the same time the story about the

111 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

F

ields and sub-structures in the Hungarian institutional system in Romania. Politics and/or civil sphere

course of life was regarded as a narrative about the past as being told in the present, where the selection of events and the interpretation of their meaning are inf luenced by the present position as well as by the aspirations for future status. With utmost simplification, we can say that we wanted to find out what typical courses of life can be identified, and what patterns are used by the persons in question when telling their story. Strategies in telling the story, narratives of the course of life * Self made man * Faith in one’s mission toward the nation * Commitment toward values * „It seemed to be a great fun”, or initiation * Curriculum vitae: intellectual, chief executive * The existence of the youth as a service

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

112

Fricz Tamás politológus, közgazdász, a politikatudomány kandidátusa

K

özgazda, filozófus. Politológus egyetemi doktori címet, majd a politikatudomány kandidátusa (egyben PhD) címet szerzett. 1990-2012 között az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, 2000-2012 között a XXI. Század Intézet tudományos igazgatója. Tizenöt saját kötet szerzője, mintegy száz tanulmányt jelentetett meg, a magyar mellett angol, német, lengyel nyelveken. Rendszeresen cikkeket jelentet meg napilapokban, a médiában elemzőműsorok rendszeres szereplője. 2005-ben a Szabadelvű Médiaműhelytől Európa-Érmet kapott, 2012-ben pedig a Békemenet egyik szervezőjeként (öt társával együtt) megkapta a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány Polgári Magyarországért Díját. 2013ban a Köztársasági Elnök a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki.

A globalizmus és nemzeti szuverenitás közötti törésvonal a 21. században

M

inden történelmi korszaknak alapvető kérdése a társadalomtudomány szempontjából, hogy vajon melyek azok az elmélet-módszertani, illetve diszciplináris keretek, amelyek között a leginkább elemezhetővé, s így megérthetővé válnak a folyamatok. Különböző érákban különböző szaktudományos területek válnak relevánssá, beleértve ebben a közgazdaságtudományt, a politikatudományt, a szociológiát, a kultúra-elméleteket, a vallástudományt, a geopolitika tudományát, s természetesen a hadtudományokat is. A szakspecifikus relevanciák mellett azonban – a jelen korszakot tekintve – különösen fontosnak

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

113

tartom a rendszerelméletek és a konf liktus-elméletek különválasztását. Megítélésem szerint a jelenlegi viszonyok alapjellemzője az intézmények aktorok általi változása, átalakulása és ütközése, egyfajta dinamizmus és képlékenység, amelyet a társadalmi szférák – állam, globális piac, (civil) társadalom – közötti átfogó konf liktusok mozgatnak, felbontanak és újra intézményesítenek. Ezek megértéséhez, elemzéséhez azért adekvát a törésvonal-elmélet mint konf liktus-elméletet, mert magában hordozza az ellentétekből fakadó, állandósuló változást és átalakulást, stabilizálódást, majd újraformálódást, illetve az egyes szférák közötti kölcsönhatások állandó dinamizmusát, amelyek figyelembe vétele nélkül nem érthető meg a globalizmus-nemzetállamiság közötti ellentét minősége sem. Az amerikai S. M. Lipset és a norvég S. Rokkan által megalkotott törésvonal-, vagy angolul cleavage-elmélet ma is a politikatudomány egyik meghatározó eleme, vizsgálati módszere. Az elmélet abból indul ki, hogy a modern társadalmakban az egyes társadalmi csoportok között létrejönnek olyan ellentétek, melyek belső, társadalmi keretek között nem oldódnak fel, ezért politikai formát öltenek, s a pártok vállalják fel ezeket a konf liktusokat parlamenten kívül és belül, illetve a kormányzat és az ellenzék közötti küzdelmekben.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

114

A társadalmi ellentétek tehát az által válnak „fajsúlyossá”, törésvonallá, hogy az adott ország politikai és párttagoltsága ezekre épül fel, ennek a mentén zajlanak a politikai és közéleti küzdelmek. Az elmélet szerint a vizsgált nyugati társadalmakban a társadalmi megosztottságok alakítják ki a pártrendszert és a politika szerkezetét az egyes országokon belül, s ez által kap a hatalomért folyó harc demokratikus tartalmat, hiszen a pártok nem a társadalom felett „lebegnek”, hanem társadalmi értékeket és érdekeket képviselnek kormányon és ellenzékben. Lipset és Rokkan a nyugati történeti fejlődés alapján négy meghatározó törésvonalat különített el, mely közül kettő gazdasági, kettő kulturális jellegű volt. Gazdasági törésvonalnak számított – s egyben a bal-jobb szembenállás alapját is jelentette – a munka és a tőke, illetve az ipari és az agrárérdekek ellentéte. A kulturális ellentétek egyike a vallási, hívő-nem hívő, illetve a felekezetek közötti konf liktus, a másik pedig a nemzeti-etnikai szembenállás, ami az adott országon belüli, többséget alkotó

államnemzet és a kisebbségben lévő nemzetiségek, etnikai-nyelvi csoportok között alakult ki. Ugyanakkor jól látható, hogy Lipset és Rokkan az egyes országokra, a nemzetállamokra fókuszált, ami tökéletesen meg is felelt az akkori történelmi, politikai és társadalmi feltételeknek. A globalizációs folyamatok, a globális piac kialakulása éppen a hatvanas-hetvenes évek után erősödik fel, s kap hatalmas lendületet a Szovjetunió és ezzel a kommunista tábor felbomlásával, a világ – úgymond – egypólusúvá, vagy még inkább sokpólusúvá válásával. Lipset és Rokkan még nem érzékelhették kellő mértékben, hogy a helyi, országos piacok hogyan szorulnak vissza a globális piaci szereplők, a multinacionális gigacégek megjelenésével, a globális bank- és pénzügyi szféra hogyan veszi át a hatalmat az ipartól, a termelőtőkétől, milyen mértékben jelenik meg a spekulatív pénztőke, s mindennek eredményeként a pénzügyi hatalom hogyan vált át fokozatosan politikai hatalommá – transznacionális metszetekben. A 21. században azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, s az országhatárokon belüli, „nemzeti” törésvonalak fokozatosan alárendelődnek a globális törésvonalaknak. Éppen ezért újra kell értelmeznünk a klasszikus szerzőpáros elméletét; nem eldobni kell azt, ellenkezőleg, a mai viszonyokhoz kell igazítani.

A globalizmus és a demokrácia, illetve a globális piac és a nemzeti, nemzetállami lét ellentéte egyben komplex kategória, mert magában foglal több, önmagában is fontos konf liktust és szembenállást. Ezek többek között: 1.

Egyesült Európai Államok vagy a nemzetek Európája. Az előző egyet

jelentene a tagállami szuverenitás felszámolásával és egy koncentrált, szuperföderális állam

115 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Ennek pedig az a lényege, hogy immáron egyre kevésbé a nemzetállamon belüli ellentétek a meghatározóak, hanem maga a nemzetállam áll a törésvonal egyik oldalán, a másik oldalon pedig megjelenik a globális piac és a globális uralmi rend, amely számára a nemzetállam immáron lebontandó korlátot jelent a profit- és hatalmi érdekeik érvényesülése előtt. Az új, 21. századi törésvonal a nemzetállamok szempontjából immáron leegyszerűsödött a Hamlet-i „lenni vagy nem lenni” dilemmájára.

létrejöttével, amely egyben részévé válna a globális intézményi rendnek, míg az utóbbi a tagállamok egyenlőségére, a nemzetállamok szuverenitására alapozná az Unió működését. 2.

Liberális vagy nem liberális demokrácia. A globalizmus pártján álló,

„mainstream”-nak nevezett neoliberális irányzat a demokrácia azon változatát fogadja csak el demokráciának, amely a majoritárius „többség dönt” elvét háttérbe szorítva az egyéni és kisebbségi jogokat, a mindenkori ellenzék jogait túlpreferálja, így oldva fel az erős, nemzeti alapú központi hatalmat. Minden, a legitim többségi uralmat következetesen érvényesítő ország azonnal megkapja a féldemokratikus, autokratikus, illiberális stb. leminősítő jelzőket. 3.

Multikulturalizmus vagy a többségi kultúra uralma. A globalizmus hívei a

kulturák, vallások, etnikumok stb. egyenrangú sokszínűségéből kiindulva, a mindenkori kisebbség védelmét hirdetik az uralkodó többséggel, vagyis az „elnyomó”, fehér, férfi, keresztény középosztállyal szemben; ideáljuk a kozmopolita, globalista állampolgár, aki elszakad a nemzeti identitásától, vallásától, kultúrájától. Ezzel szemben a nemzetalkotó (többségi) kultúra hívei az országon belüli kultúrák keveredését, egybeolvadását és feloldódását a nemzeti, nemzetállami lét szempontjából életveszélyesnek tartják és elutasítják.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

116

4.

Elitizmus vagy antielitizmus. A globalizáció hívei a piacot vezető cégek, a

menedzserek, bankok, „befektetők” szakértelmében bíznak a legjobban, azt vallják, hogy a világot egy hozzáértő gazdasági-pénzügyi elitnek kell irányítania. A globális elittel szemben fellépők kiinduló pontja viszont az, hogy az elitizmus a végletekig fokozza a társadalmi különbségeket egy rendkívül szűk, egyre jobban koncentrálódó és kasztosodó szupergazdag réteg és emberek milliárdos tömegei között, aminek katasztrofális következményei lehetnek. 5.

A migráció lehetőség vagy veszély Európa számára. A globalisták, az

uniós elit álláspontja egyértelmű: Coudenhove Kalergi 1920-as években kifejtett, Pán-Európakoncepciója a kevert fajú Európáról áll a törésvonal egyik oldalon (a Kalergi-díjat egyébként kétévente ítélik oda Aachen-ben az európai politikai elit egyik-másik tagjának); ez ellen lép fel

a másik oldalon az európai kultúra és vallás megvédését célul kitűző tábor (élén a visegrádi négyekkel, Lengyelországgal, Magyarországgal, Szlovákiával és Csehországgal). Tegyük fel a kérdést ezek után: vajon honnan meríti a globális elit a szellemi munícióit egy új, nemzetállamokat leradírozó világtársadalomhoz? A kiindulópont természetesen a neoliberalizmus, amely ugyan elsősorban a gazdaság működésére vonatkozó ideológia, de immáron sajátos világszemléletté, világlátássá vált, s igyekszik hatását univerzálissá tenni. Ebben van segítségére a kulturális marxizmus, mely a társadalom és a kultúra gyökeres megváltoztatását tűzte ki célul, illetve a liberális demokrácia ideológiája, amely az állam, a nemzetállam és a demokrácia átalakítását igyekszik a világ egészében általános normává tenni.

Nos, ennek szellemében 1923-ben Németországban, Frankfurtban – egy Felix Weil nevű ember kezdeményezésére és finanszírozásával – létrejön egy Társadalomkutató Intézet, amelyet a későbbiekben már Frankfurti Iskola néven emlegettek. Célja pontosan az, hogy a gazdasági alapú marxizmusból kulturális marxizmust hozzon létre. Miben áll a kulturális marxizmus újítása? Abban, hogy új elnyomottakat állít a gazdasági elnyomottak, a munkásság helyére. Mindez a klasszikus, gazdasági marxizmus mintájára

117 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Kezdjük a kulturális marxizmussal, melynek gyökerei egészen az első világháborúig, illetve a húszas évekig vezetnek vissza. Két marxista teoretikus, az olasz Antonio Gramsci és a magyar Lukács György hasonló következtetésekre jutottak: úgy vélték, hogy a munkásság sohasem fogja felismerni a saját érdekeit addig, amíg meg nem szabadulnak a nyugati kultúra hagyományaitól, különös tekintettel a keresztény vallásra és egyházra, a nemzettudatra, illetve a klasszikus polgári családokra épülő létmódra. Lukács, aki kommunista körökben nagy elismerésnek örvendett, 1919-ben azt a kérdést tette fel: ki fog megmenteni minket a nyugati kultúrától? Arra az álláspontra jutott, hogy a marxista földi paradicsom létrejötte előtt a legnagyobb akadály a nyugati kultúra – ettől kell tehát megszabadulni. Ennek érdekében pedig egy olyan ideológiát kell felépíteni, amely szellemi és érték-alapjaiban rengeti meg e több évszázados kultúrát.

zajlik: Marxnál a dolgozók és parasztok az eleve jók, míg a burzsoázia, a tulajdonosok és munkáltatók eleve rosszak, a kulturális marxizmusban pedig bizonyos – szexuális, etnikai, vallási stb. – kisebbségek a jók, míg a nemzetet alkotó, azt fenntartó középosztály az ab ovo rossz, a Gonosz. Így az „új elnyomottak” például a feminista nők (a nem feminista nők persze nem azok, ők elnyomók), a feketék, a spanyolajkúak, az iszlámhoz tartozó kisebbségek, a melegek, a LMBTQI-csoportok, az ateisták stb. Ők tehát a megtestesült jók, míg a középosztálybeli fehér férfiak, a keresztények, a hazafiak és patrióták a gonoszok, s mint egyfajta új burzsoázia, súlyosan elnyomják az előbb említett kisebbségeket.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

118

A kulturális marxisták szerint a többség kulturális elnyomása ellen fel kell lázadni, s ennek megfelelően el kell foglalni az egyetemeket, a médiát és a sajtót, a közvéleményt, a civil társadalmat, a kutatóintézeteket, minden helyet, ahol a saját nézeteket lehet terjeszteni. Ha ez a kisajátítás (miként a klasszikus marxizmusban a tőke kisajátítása) megtörténik, akkor ki kell alakítani a közvéleményben egy politikailag korrekt (political correct, PC) nyelvezetet, amely minden létező, születéstől fogva vagy a hagyományokból következő különbséget – legyen az faji, nemi, etnikai, vallási – nem létezőnek tekint, dekonstruál, s az emberek indiviualitására, szabad identitás-választására vezeti vissza a létmódot. Minden ember egyenlő abban, hogy szabadon dönti el, milyen etnikumhoz, nemhez, valláshoz kötődik, s bármilyen, az államtól vagy a társadalomtól eredeztethető, szabályozásból, hagyományból, vagy erkölcsi követelményekből eredő késztetést bármilyen adott intézmény elfogadására alapból elutasít. A kulturális marxizmus legfőbb premisszái: 1. A globális piac a legfontosabb szféra, mert elősegíti az egyéni szabadságot és felszabadít a kötöttségek alól. Csatlakozni kell a globális elithez vagy annak „társadalmához”. 2. A család olyan kötöttség, mely korlátozza a szabadságot. Szabadon kell választani nemi, szexuális identitást, szabadon kell dönteni gyerekvállalásról, s szabadon lehet egyedül élni és a saját önkiteljesítésre áldozni minden energiát. 3. A nemzethez tartozás béklyó, mert érzelmileg zsarol és területhez köt. Ezért kell világpolgárrá, kozmopolitává válni. 4. Az állam elnyomó, mert szabályoz, korlátoz, közösségi célok követésére kényszerít és

zsarol. Ezért kell a globális rend, mely az egyént felszabadítja minden nemzetállami kötelezettség alól. 5. Minden vallás és etnikum, minden kultúra tolerálható és tolerálandó, egyik sem jobb a másiknál, a kereszténységet sem lehet preferálni a többi vallással, például az iszlámmal szemben. Nem dönthető el, hogy melyik hordozza az igazságot, ezért nyitottan kell befogadni a másfajta etnikumhoz és valláshoz tartozókat. Sőt, a másféle etnikum és vallás megismerése, integrálása egy lehetőség a szabadság kiteljesítésére; a szabadság legmagasabb foka az, ha áttérünk egy másik vallásra vagy együtt élünk egy másik etnikummal. A kultúrák, vallások, hovatartozások ugyanis nem rögzítettek, hanem kicserélhetőek, ideiglenesek, változhatnak az individuum döntésének megfelelően.

A másik nagy szféra az állam, amelynek a nyugati világban természetes működési formája, politikai berendezkedése a demokrácia. Ezen a téren a neoliberális világszemlélet segítőtársa a liberális demokrácia politikai elmélete és ideológiája. A liberális demokrácia eszméje klasszikus értelemben a két elv, a liberalizmus és a demokrácia szükséges és fontos egyensúlyát jelentette. Európa egységesülésével, a Nyugat, pontosabban a nyugati értékrend globalizálódásával párhuzamosan azonban megváltoztak a hangsúlyok. A globális elit, támaszkodva a neoliberális gazdaságfilozófia és a kulturális marxizmus „sikereire”, a politikai viszonyok

119 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Itt és ezen a ponton érthetjük meg azt, hogy a 2015-ben a Közel-Keletről, Ázsiából és Afrikából elindult migráns-áradattal kapcsolatban a neoliberálisok, a globális piac hívei egyértelműen a befogadás pártján állnak. Ennek oka egyszerűen az, hogy amíg a konzervatív, nemzeti és keresztény beállítottságú emberek őrizni és védeni kívánják az európai kultúrát és civilizációt, addig előbbiek nem látnak megvédendő értéket ezekben az értékekben és intézményekben, mert úgy látják, hogy a nyitottság az egyéni szabadság garanciája, s nem az elzárkózás; utóbbit rasszizmusnak, előítéletességnek és antihumanizmusnak állítják be. Ezért ők tudomásul veszik vagy vennének egy multikulturális, identitását vesztett, kevert népességű Európa létrejöttét, mert ez is közelebb vinné a kontinenst a kozmopolita létforma felé.

átalakítására is kísérletet tesz. A cél az óta nem más, mint a piac uralmának kiterjesztése a nemzetállamra, amely a saját területén belül elvileg még mindig kellő jogi és kényszerítő erővel rendelkezik ahhoz, hogy szembemenjen a globális piaci szereplők akaratával. Ráadásul az állam döntéseinek megalapozottságát, erejét a választásokon megszerzett többségi támogatottság adja, ez teszi minden egyes, nemzetgazdaságot és nemzeti kultúrát védő lépését legitimmé. Ha tehát a globális elit a nemzetállamot akarja „varázstalanítani” (hosszabb távon megszüntetni), akkor ezzel együtt a demokrácia népszuverenitásra épülő, többségi elvét is meg kell támadnia, mert demokratikus nemzetállam és népszuverenitás összefügg egymással és egymást feltételezik.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

120

Kérdés, milyen módon lehetséges e támadás? Úgy, hogy ha azt sulykolják a nemzetközi közvélemény előtt, hogy a két elv egyensúlya felborult, a kisebbségek és az ellenzék jogai nem érvényesülnek, s a többség önkénye jött létre. Egyáltalán nem véletlen, hogy a globális elit és annak kiszolgálói (politikusok, pártok, kormányok, médiumok, álcivil szervezetek, nemzetközi szervezetek, Európai Unió elitje stb.) azokat az országokat támadják meg a fenti érvekkel, amelyek szívósan védik nemzetállami szuverenitásukat és ragaszkodnak saját demokratikus játékszabályaikhoz (miként ezt Európában leginkább a közép-európai, „visegrádi” országok, s különösen Magyarország teszi). Az érintett országok kritizálói ilyenkor több „húron” játszanak. Egyrészt azt hangoztatják, hogy a többség által választott kormány elnyomja a kisebbség és az egyének hangját, az országban véleménydiktatúra áll fenn. Másrészt, állításuk szerint egyre több országban eluralkodik a „populizmus”, jelen korunk egyik neoliberális kulcsszava, mely tartalmában ködös, s valójában nem több mint megbélyegző jelző. Ez annyit jelent, hogy egyes kormányok az emberek, a választók többségi véleményének az „uszályába” kerülnek és meggondolatlanul, szakmaiatlanul és amatőr módon követik a népi elvárásokat, ami végső soron gazdasági csődbe juttatja az országot. Harmadrészt túl sok népszavazást tartanak ezek az országok, túl sokszor kérik ki az emberek véleményét, s ezzel ismét csak a meggondolatlan tömeg-akaratnak adnak teret az elit szakértelmével szemben (az Európai Bizottság a 2016 őszén Magyarországon a migránsok befogadásáról, a kötelező kvótákról szóló népszavazás kapcsán már-már csalásról, visszaélésről beszélt!).

De mindezt mintegy betetőzve, a kritika arról is szól, hogy egyes országokban a választások is manipuláltak, a kisebbség hangja elfojtott, s olyan populista erőket juttatnak hatalomra az emberek, akiknek fogalmuk sincs a globális piacgazdaság követelményrendszeréről. (Papademosz és Monti delegálása a görög és az olasz kormány élére 2011-ben már akár a globális elit demokratikus választásokat helyettesítő, egyfajta alternatív politikai modelljeként is értelmezhető…) A konklúzió pedig úgy szól, hogy az érintett országok már nem liberális, hanem illiberális demokráciák, rosszabb esetben autokráciák vagy diktatúrák (ezt a kritikát nemcsak Oroszország és Törökország, hanem Lengyelország és Magyarország is megkapja, miközben az előbbiek fél-autokráciák, utóbbiak többségi elvű demokráciák). Ha jobban belegondolunk, akkor észrevehetjük, hogy ez a felfogás a demokratikus elvet gyakorlatilag populistának nevezi. Szavakban ugyan a demokráciát akarja megmenteni, de valójában a demokráciát lényegében helyettesíti a liberalizmussal, és a demokráciát ilyen módon „felülírja”.

A liberális demokrácia neoliberális abszolutizálói voltaképpen azt vallják, hogy a világ vezérlését azokra kell bízni, akik a globális folyamatok élén állnak és meghatározzák azokat. Egyszóval – Arisztotelész után szabadon - egy modernkori arisztokráciára van szükség, amelyet mai szavakkal leginkább elitokráciának nevezhetnénk. Az elitokrácia azért jó szó ide, mert a demo-krácia ellentéte, tehát a nép-uralom helyett az elit uralmát jelenti. És itt bezárul a kör.

121 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

Ebben a gondolatmenetben a liberális demokráciák liberális nem-demokráciákká vagy autokráciákká változhatnak – tehát amitől óvnak, azt valósítják meg. A „többségi” demokráciákkal szembeni neoliberális kritika hátterében a nemzetállamok meggyengítésének és eltüntetésének szándéka áll, csak ezt természetesen nem fogják a nyilvánosság előtt felvállalni, helyette válogatottnál válogatottabb jelzőkkel és szavakkal „aggódnak” egyes országok demokráciáiért. Miközben nyilvánvaló, hogy ma, a 21. században a demokráciák számos válfaja létezik és létezhet, ezek közül csak az egyik a liberális demokrácia, de semmivel sem lebecsülendőbb az idézőjelben „populista” – valójában a népszuverenitáson alapuló - demokrácia, a közvetlen demokrácia vagy a többségi demokrácia - az egyes országok történelmi, gazdasági és kulturális adottságaihoz igazodóan.

Összegezve az eddig elmondottakat: A történelemnek tehát koránt sincs vége, mint gondolta a híres-hírhedt Francis Fukuyama, helyette – leginkább Samuel Huntington gondolatai mentén – a 21. században a különféle, nemzeten belüli politikai pártok harcát felváltja a globális elit és nemzetek harca, másfelől pedig az ideológiák küzdelmét felváltja a kultúrák és civilizációk küzdelme (lásd az iszlám és a keresztény kultúrkör küzdelmét).

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

122

A 21. századot tehát a globalitás és a nemzeti létmód egzisztenciális küzdelme fogja meghatározni. S ne áltassuk magunkat: a demokrácia és a nemzet sem „szent és sérthetetlen” intézmény, mint ahogyan rengeteg intézmény sem volt az a világtörténelemben, amiről sokáig azt gondolhatták a népek, hogy örökkévalóak. Megszűnt az öröknek hitt Római Birodalom, eltűnt a cezaropapizmus, szétbomlott a feudális rendi társadalom, s nem utolsó sorban eltűnt a kétpólusú világrend a „nagy”, legyőzhetetlennek tűnő Szovjetunióval együtt – s a történelemnek soha nem lett vége, még a Fukuyama által hőn támogatott, számára a történelem végének számító liberális demokrácia is széttöredezőben van, s ráadásul elég rövid idő alatt jutott el idáig. És sajnálatos módon nem csak az emberiség számára rossz és igazságtalan korszakok és intézmények múltak el, hanem azok is gyakran elmúltak, amelyek jót hoztak az emberiség számára. Éppen ezért, a demokrácia és a nemzetek sorsa is kérdéses, bár számomra nem vitás, hogy alapvetően megőrzendő értékről van szó, ami azonban nem megy másként, csak nyíltan felvállalt, a konf liktusról világos fogalmakban beszélő, a veszélyeket feketén-fehéren kimondó politikai küzdelmek árán. Ennek kapcsán egyértelművé kell tenni a nyilvánosság, a nemzetközi közvélemény és az emberek előtt, hogy itt a globalitás néz farkasszemet a nemzeti léttel, a globális elitokrácia az alávetett társadalommal, a top down szerveződés a bottom up szerveződéssel, a delegálás elve a választás elvével és a közvetlen demokratikus formákkal, a globális álcivil szerveződések pedig a valós civil társadalmakkal. Másképpen: ha már fogalmilag képesek vagyunk megragadni, hogy miről is szól a 21. század és annak legmeghatározóbb törésvonala – amely sok más, régebbi törésvonalat is „maga alá söpör” -, nos, akkor vagyunk igazán abban a helyzetben, hogy értékrendünknek megfelelően lépjünk fel - vagy legalábbis foglaljunk állást - a világot megosztó konf liktusban. Ezzel menthetünk meg nemzetet, családot, vallást, és ezzel menthetjük meg lelkeinket.

The break line between globalism and national sovereignty in the 21. century Tamás Fricz

H

123 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

istory has by no means come to an end, as the famous and also ill-famed Francis Fukuyama thought, instead - mostly along the lines of Samuel Huntington’s reasoning - in the 21. century the fight between various political parties within a nation is replaced by the fight between the global elite and the nations, on the other hand the struggle between ideologies is replaced by the struggle between cultures and civilizations (like the struggle between the cultures of the Islam and Christianity). Thus, the 21. century will be dominated by the existential fight between the global and the national way of existence. And let us not deceive ourselves: even democracy and nation are not „sacred and intangible” institutions, as so many other institutions had not been in the course of world history institutions that were deemed to be eternal. The Roman Empire, believed to last forever, ceased to exist, the cesaropapism disappeared, the feudal structure of society disintegrated, and last but not least the bipolar world order disappeared and the „great” Soviet Union thought to be invincible has in the end fallen apart. History has not come to an end, even liberal democracy - so heartily supported by Fukuyama, who took it as the ultimate stage of history - is in the process of breaking down, and what is more it has reached this stage over a relatively short period of time. And, unfortunately, not only eras and institutions harmful and unjust for mankind had come to an end, but often those having brought benefits for mankind have also disappeared. This is why even the fate of democracy and nations is questionable, although for me these are undoubtedly essential values to be safeguarded and preserved. This, nevertheless, can only be done through openly undertaken political struggles whereby we speak about the conf licts with clear and unambiguous notions, and make no secret of the actual dangers. As far as this struggle is concerned, it must be made obvious for the general public, the international common opinion and all the people that what is now going on is a fight where two ideologies are facing each other fiercely: the global way of life is fighting with national commitment, the global elitocracy with the subjugated society, „top down” organization with „bottom up” initiatives, the principle of delegating with the principle of election and the structures of direct democracy, the global makebelieve civil organizations with the true civil society. Putting it in another way: if at last we would be able to identify and clearly express what the 21. century is all about and what exactly the most decisive break line is - a break line which „incorporates” many other, older break lines, too - well, in that case we would be at last in a situation whereby we could stand up and take measures in accordance with our scale of values - or at least take sides - in the conf lict that divides now the whole world. This is how we could rescue nation, family, religion - and our souls.

Kecskeméti Nemzetközi Civil Konferencia Civilek a „jót cselekvésért” és együttműködésért Közép-Európát és a közép-európaiság eszméjét évszázadok során az itt élő népek hasonló sorsa, együttélése és együttműködése alapozta meg, és ma is ez tartja fenn. Mi, a Kecskeméti Nemzetközi Civil Konferencia résztvevői belső indíttatásunktól vezérelve úgy gondoljuk, hogy az itt élő népek hagyományaiban gyökerező együttműködési készségére támaszkodva erősítjük civil kapcsolatainkat, folyamatossá és hatékonyabbá tesszük azt. Mintegy tíz évvel ezelőtt az Óbudai Lengyel-Magyar Civil Szervezetek Felhívása keretében egy civil eszmecsere indult el. Jelen konferenciánk célja ennek a civil eszmecserének kiszélesítése és rendszeressé tétele.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

124

A Közép-Európa országaiban működő civil szervezetek és közösségek munkájának célja a „jót cselekvés” képességének növelése. Ez a szándék hassa át egyre mélyebben a civil közösségek munkáját, hálóként erősítve a helyi társadalmat regionális és interregionális szinten. Ennek pozitív hatása lesz a nemzetiségek, nemzetek és államok közötti békés párbeszéden alapuló együttműködésre is. Úgy véljük, hogy a „jót cselekvés”-re irányuló szándék és képesség kifejlődése és működése a záloga annak, hogy országainkban erősödjék a demokrácia, a nemzetek között pedig erősödjék a bizalom és az együttműködés. Kecskemét városa híres sokszínű hagyományairól, arról, hogy a történelem során az itt élők mindig békességben éltek együtt. A város polgárai büszkék, hogy egy ilyen nemes rendezvénynek házigazdái lehettek. Bízunk benne, hogy az itt elhangzó gondolatok biztosítékul és támogatásul szolgálnak a civil szervezetek összefogásához, a további önkéntes munkához, vagyis a jót cselekvéshez! A Kecskeméti Nemzetközi Civil Konferencia résztvevői ezt a szándékukat aláírásukkal is megerősítik.

Alapvetések A Közép - Európa régió népei békéjének, boldogulásának pillére az egyre erősödő és folyamatos párbeszéd, a kapcsolati háló erősítése közös értékeink mentén.

II.

Valamennyiünk számára vállalandó érték a keresztény gyökerek mellett a humanizmus, demokrácia, jogállamiság.

III.

Elismerjük és erősítjük a régió közép-európai kulturális örökségét, sokszínűségét, és átörökítésében közreműködünk az ifjúság bevonásával, amely minden embertársunkat gazdagítja, és ezzel együtt európaiságunkat is.

IV.

Valljuk és képviseljük, hogy a civil világ sokszínűsége, tenni akarása jelentős hozzáadott értéket képvisel minden társadalomban, annak minden szintjén.

V.

Különösen jelentős kapcsolati bázist jelentenek a kultúra, a tudomány, az egészségügy, a szociális ellátás, a sport és a turizmus területén működő szervezeteink.

VI.

A megismerés és az ebből fakadó megértés és jobbító cselekvések növelik egymás iránti szolidaritásunkat, személyes életünkben emberségünket.

VII.

Az együttműködés erősíti azon szándékunkat és képességünket, hogy másokat megbecsüljünk és értékeinkre támaszkodva azt ki is fejezzük.

VIII. Valljuk, hogy értékeink szerint az emberek érzelmi, gondolati és cselekvési terének közös eredője csak a jó lehet. IX.

Az önkéntességben és a közösségekben rejlő erő érvényesüljön a helyi partnerségek létrejöttében és tartósságában, valamint fontos szerepe van az egyes ember otthonosság és kompetencia érzetében, ami boldogulását elősegíti.

X.

Alapvetéseinket képviselni kell a szervezetek, közösségek és tágabb értelemben az országok és nemzetek együttműködésében.

XI.

Valljuk, hogy egyszerű, tiszta őszinte gondolatok civil cselekvéseinkben a legeredményesebbek, és hiszünk a párbeszéd és az együttműködés teremtő erejében.

XII.

A 2017. október 12-14. között rendezett Kecskeméti Közép-Európai Civil Konferencia úgy határozott, hogy legalább 3 évente megismétli a nemzetközi civil rendezvényt.

Kecskemét, 2017. október 14.

125 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

I.



International Civil Conference held in Kecskemét Civil Organizations for Doing Good and Cooperating The foundation of Central Europe and the awareness of the Central European identity over the centuries has always been the similar fate, the coexistence and cooperation of the people living here – and this is what maintains it to this day. We, the participants of the International Civil Conference held in Kecskemét, prompted by our deep-seated conviction, do believe that – relying on the readiness for cooperation rooted in the traditions of the people living here – we will strengthen and make our civil relations continuous and more efficient. It was some ten years ago that – within the framework of the Call published by the PolishHungarian Civil Organizations of Óbuda – an exchange of civil ideas started. The objective of this Conference is to widen this exchange of civil ideas and to establish it as permanent.

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

126

The objective of the work of the civil organizations operating in the countries of Central Europe is to enhance the capability of “doing good” so that the work of civil organizations – thus also the local society on the regional and interregional level – shall be imbued with this intention deeper and deeper, furthermore to achieve that this has an impact on the cooperation between nationalities, nations and states as well. We are of the opinion that the development and actual realization of this intention and capability aimed at “doing good” can be regarded as the earnest requirement so that democracy shall strengthen in our countries, and mutual trust and cooperation shall strengthen between the nations. The city of Kecskemét is famous for its multicultural traditions, and it has been famous for the peaceful coexistence of people belonging to several different religions throughout history. The citizens of the city take pride in having the privilege to host such a noble event. We do trust that the thoughts articulated here will prove to be the guarantee and support for the civil organizations to join forces, for the voluntary work in the future, in other words for doing good! The participants of the International Civil Conference held in Kecskemét confirm this intention of theirs by signing this document.

Establishment of Principles The pillar of the peace and prosperity of the people of the region of Central Europe is the ever strengthening and continuous dialogue, the strengthening of the network of contacts – based on our common values.

II.

Apart from the Christian roots the values to be accepted by all of us are humanism, democracy and the rule of law.

III.

We acknowledge and strengthen the region’s Central European cultural heritage and diversity that enrich all of our fellow human beings and thereby the awareness of our European identity as well, and – involving the youth – we contribute to its hereditary transmission.

IV.

We do believe and stand for the cause that the diversity and the readiness to act within the civil domain represent a considerable added value in all societies, on all levels.

V.

A particularly significant basis of contacts is represented by our civil organizations operating in the fields of culture, science, health care, social care, sports and tourism.

VI.

Getting to know each other and the mutual understanding arising from this, as well as the acts of betterment will enhance solidarity for each other, and humanity in our personal lives.

VII.

Cooperation strengthens our intention and capability to respect others, and – relying on our values – also to give utterance to it.

VIII.

We do believe that in accordance with our values the common resultant of the spheres of emotions, ideas and acts of the people can only be good itself.

IX.

The strength inherent in voluntary work and in the communities should prove to be effective in the establishment and the long-term continuity of local partnerships, moreover it has an important role in making individuals feel at home and competent in their places, which in turn can facilitate their prosperity.

X.

Our principles must be represented in the cooperation of the various organizations and communities, in broader sense also in the cooperation of countries and nations.

XI.

We do believe that within our civil actions the simple, clear and honest thoughts are the most fruitful, and we believe in the creative force of dialogue and cooperation.

XII.

The International Civil Conference held in Kecskemét, 12-14 October 2017, under the title “Civil Organizations for Doing Good and Cooperating” made the decision to organize the international civil event at least once in every three years’ time.

Kecskemét, 14 October 2017

127 K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

I.

A konstruktív párbeszéd – kerekasztal beszélgetés résztvevői voltak: Batthyány-Schmidt Margit a Magyar Női Unió elnöke Ugron Imre Gábor a Szuverén Máltai Lovagrend nagykövete Dr. Aáry-Tamás Lajos oktatási jogok biztosa, Oktatási Jogok Biztosának Hivatala Makuk János a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat elnöke Horváth Attiláné sajtóreferens

K Ö Z É P - E U R Ó PA I C I V I L K O N F E R E N C I A

128

A kiadvány létrehozásában közreműködtek: Budainé Nagy Katalin Dr. Tamás Ferencné Kerényi György Kőváriné Dr. Bartha Ágnes Nagyné Bíró Katalin Rigóné Kiss Éva

Kiadja az Alföldi Civilekért Alapítvány Nyomdai előkészítés: Nagyné Bíró Katalin Nyomdai munkálatok: Szita Nyomda Kft