Az ökológiai és alternatív állatgyógyászat alapjai 9789632861593 [PDF]

Zitiervorschau

írta dr. Babulka Péter dr. Balogh Márton Beckné Borbély Éva dr. Csintalan Csaba dr. Gergely Ákos dr. Horváth Györgyi Lanczné dr. Schubert Zsuzsanna dr. Márai Géza dr. Mátray Árpád

dr. Mátyás Ernő dr. Molnár Gábor dr. Németh Antal dr. Ördög János dr. Riesz István dr. Soltész András dr. Szathmáry László dr. Visnyei László dr. Zimmermann István

A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Pályázat keretében, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményközi Oktatási Tankönyvkiadási Szakértő Bizottsága támogatásával jelent meg. Minisztérium Az egyetemek és főiskolák agrártudományi karain javasolt tankönyv

Az ökológiai és alternatív állatgyógyászat alapjai Szerkesztette

dr. Mátray Árpád

Lektorálta dr. Semjén Gábor

Fejezetlektorok dr. Balczó Csaba dr. Köteles Ferenc dr. Bemáth Sándor dr. Kulcsár Gábor dr. Eőry Ajándok dr. Kun Csaba dr. Hanzséros Ferenc dr. Lami Gyula dr. Hegyi Gabriella dr. Mezei Mihály dr. Kiss-Solingen Attila dr. Riesz István dr. Szabó László

© dr. Mátray Árpád, 2005 ISBN 963 286 159 0

Mezőgazda Kiadó - az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvteijesztők Egyesülésének tagja 1165 Budapest, Koronafurt u. 44. Felelős kiadó: dr. Lelkes Lajos Felelős szerkesztő: Wenszky Ágnes Műszaki vezető: Gerlóci Judit Műszaki szerkesztő: Berkes Tamás A borító Kiss István sorozatterve alapján készült Az embléma tervezője: Mátray Magdolna Megjelent 33,4 (A/5) ív terjedelemben, 2000 példányban MGK712 113/05

1. Előszó

Mindig csodálattal adózom, valahányszor az alternatív állatgyógyászok kétévente megrendezett konferenciáján megannyi érdeklődővel és azokkal az előadókkal talál­ kozom, akik fáradhatatlan önképzés és saját kísérleteik révén találtak valamit, amit megosztanak a többiekkel. Mégis, amikor a könyv szerkesztője, Dr. Mátray Árpád felkért az előszó megírására, kissé zavarban voltam. Részben azért, mert magam nem gyakorolom az alternatív gyógyászat egyetlen ágát sem, így tehát bevezető soraim csak egy laikus elképzeléseit tükrözhetik vissza a témáról. Másrészt, a nagy múltú magyar állatorvosképzés jelenlegi vezetőjeként nem nyilváníthatok feltétlen elkötele­ zettséget e régi, ám napjainkban egyre jobban megújuló gyógyászati mód iránt az úgynevezett akadémikus vagy nyugati gyógymódok rovására. Beszélgetéseink köz­ ben azonban kiderült, hogy ezt nem is várják tőlem, ezért szabadjára engedtem gon­ dolataimat az alternatív gyógyászat szerepét és jelentőségét illetően. Néhány esztendővel ezelőtt egy inteijún vettem részt a bécsi Állatorvos-tudomá­ nyi Egyetemen, ahol - legnagyobb meglepetésemre - azt firtatták, mi a véleményem az alternatív gyógyászat szerepéről és jelentőségéről a mai állatorvoslás területén, és viszonyát a „hagyományos” nyugati orvosláshoz. El kellett gondolkoznom, vajon mi lehet a magyarázata, hogy egy kétévszázados hagyománnyal rendelkező iskola falai között ilyen erős hangsúly-eltolódás jelei mutatkoznak a XXI. század küszöbén? Tudomásom szerint a humán gyógyászat területén is hasonló kérdés merül fel: va­ jon miért rendült meg a bizalom az akadémikus orvoslási módszerekben? Hiszen ki merné kétségbe vonni, hogy a kemoterápia vagy az antibiotikumok bevezetése em­ beréletek millióit mentette meg az elmúlt évtizedek során, hogy a legkorszerűbb mű­ szeres vagy labordiagnosztikai módszerek az egykor rettegett betegségek korai felis­ merését és eredményes oki kezelését teszik lehetővé, és a rohamosan fejlődő terápiás szerek és eljárások immár molekuláris szinten segítenek megelőzni vagy gyógyítani szervezetünk rendellenes működését? És mégis, a legmélyebb tudományos ismerete­ ken alapuló modem orvoslás társadalmi elfogadottsága nem javul lényegesen, sőt! Egyre kevesebb olyan diagnosztával találkozunk, akik nem szervekben, szervrend­ szerekben vagy betegségekben gondolkoznak, hanem az egész beteget - embert vagy állatot - látják. Az orvosolás során az elkerülhetetlen szubjektív diagnózis bizonyta­ lanságát azzal próbáljuk ellensúlyozni, hogy a betegeket specialistákhoz küldjük, a felelősséget megosztjuk. A számtalan vizsgálati lelet mintha eltakarná előlünk magát a beteget, és ezt ők (esetünkben az állat tulajdonosai) is érzik. A legkisebb probléma esetén is bevetjük a rendelkezésre álló legerősebb szereket, kevés figyelmet fordítva 5

azok mellékhatásaira vagy a kialakuló gyógyszerrezisztencia veszélyére. A hatékony­ ság hajszolása közben egyre kevesebb idő marad arra, hogy kommunikáljunk egy­ mással, (állat)orvos és beteg néha mintha nem is értenék egymást. Nem akaijuk vagy nem meijük bevallani, hogy még a legmodernebb medicina sem mindentudó, hogy az orvostudomány - bár hihetetlen mértékben fejlődött - soha nem lehet teljesen úrrá az élet lényegéből fakadó halál fölött. Márpedig az orvoslásba vetett vakhit és feltétlen bizalom az eredménytelen gyógykezelések után visszájára fordulhat. Mindezek az ellentmondások magyarázzák a nyugati típusú gyógykezelési eljárá­ sok iránti bizalomvesztést, az ezoterikus gondolkodásmód, valamint az alternatív gyógyászat térnyerését. Ezt felismerve fogadtam örömmel a kezdeményezést, hogy „Alternatív állatgyógyászat” címmel fakultatív tantárgy kerüljön meghirdetésre az ér­ deklődő állatorvostan-hallgatók részére. A tantárgyat felvevő diákok magas száma igazolta, hogy a döntés helyes volt, van igény az állatorvos-képzés ilyen irányú bőví­ tésére. Természetesen az oktatás a rendelkezésre álló idő (1 félév = 30 tanóra) rövid­ sége miatt csak a legfontosabb alapismeretek átadására elegendő, de azt mindenkép­ pen eléri, hogy hallgatóink eligazodjanak az alternatív gyógyászati módszerek között és szükség esetén igénybe is vegyék azokat, nem az akadémikus gyógymódok helyett vagy azokkal szembeállítva, hanem azok értékes kiegészítéseképpen. A graduális képzés kereteiben történő oktatáshoz általában valamilyen segéd­ anyagra (jegyzet, könyv, ajánlott szakirodalom stb.) is szükség van, ami megkönnyí­ ti a hallgatók felkészülését, és egyben megadja a vezérfonalat, az elsajátított ismere­ tek rendszerezését. A szerzők és a szerkesztő szerencsés módon közelítették meg a kérdést, amikor a bevezetést követően megismertetik az olvasót a bioélelmiszerek előállításával, feldol­ gozásával és forgalmazásával, amelynek során kitérnek az ökológiai gazdálkodás és a bioállat-tartás feltételeire, különös tekintettel az Európai Unió jogi szabályozásaira. Innen térnek át azután az egyes alternatív állatgyógyászati módszerek általános is­ mertetésére. Feldolgozzák a gyógynövények és a fitoterápia, a homeopátia és a Bach-féle virágte­ rápia, az ajurvédikus orvoslás, az akupunktúra, a kiropraktika, geopátia, a magnetoterápia, a biofizikai orvoslás és a geoterápia, valamint az egyéb alternatív terápiák lényegét. Végül foglalkoznak a biometeorológia és az állatvédelem aktuális kérdéseivel is. A felkínált menü tehát bőséges választási lehetőséget ad a könyv olvasóinak. Mi­ vel ilyen jellegű munka tudomásom szerint még nem került forgalomba Magyaror­ szágon, a mű természetesen nem lehet sem teljes, sem hibátlan, de a szerzők elköte­ lezettsége és alázata a téma iránt garancia arra, hogy a téma iránt érdeklődők haszon­ nal forgassák, és számos ismerettel gazdagodjanak belőle. Ehhez kívánok valamennyi olvasónak sok sikert és hasznos, eredményes időtöltést. Budapest, 2004. január dr. Solti László dékán Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar

6

2. Bevezető A természet varázsát ontja bőven: A fiiben, a virágban és a kőben. O nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz! Shakespeare

A XX. században számos más ipari ágazattal együtt a gyógyszer és vegyipar is soha nem tapasztalt mértékű fejlődésnek indult. A penicillin feltalálásával, majd a szinte­ tikus antibiotikumok, szteroidok, fájdalom- és lázcsillapítók, gyulladáscsökkentők tonnaszámra történő előállításával és egyre növekvő mértékű fogyasztásával, a gyomirtó és növényvédő szerek, a szintetikus mosószerek felhasználásának általános­ sá válásával, a világméretű motorizációval megkezdődött és rendkívüli méreteket öl­ tött az ember önmérgező és kömyezetpusztító tevékenysége. Miközben a tudósok és feltalálók arra törekedtek, hogy munkájuk eredményeivel az emberek mindennapi terhein könnyítsenek, akaratlanul és szinte észrevétlenül egy­ re távolabb sodorták az emberiséget saját természetes környezetétől. Miközben vív­ mányaik segítségével sikerült a természet által megszabott határok egy részét tágíta­ ni, a természettől való függőség mértékét csökkenteni, aközben olyan falakat emeltek maguk és embertársaik köré, melyeken belül a korábbiaknál sokkal erősebb függősé­ gi viszonyok uralkodnak. Az ember kezdte magát az önmaga által formált mestersé­ ges környezetben kellemetlenül érezni! Törekvések a változtatásra A rohamos átalakulás egyre bonyolultabb alkalmazkodási feladatok elé állította az emberi szervezetet. Az évmilliók során tökéletessé szerveződött, természetes környe­ zetével harmonikus egységben élő és azzal egyensúlyban működő autonóm biokémi­ ai laboratórium, az ember a néhány évtized alatt végbement változásokhoz saját erő­ ből már nem képes alkalmazkodni. Ezért biológiai egyensúlyának, (vélt) komfortér­ zésének megtartása, nemegyszer puszta létének fennmaradása érdekében kénytelen igénybe venni a modem gyógyszer- és vegyipar által felkínált csodaszereket, kétes ér­ tékű mankókat. Amikor kiderül ezekről a modemnek kikiáltott, s az ember és környezete harmó­ niáját szem elől tévesztett készítményekről, hogy számos nemkívánt mellékhatásuk is van, természetesen újabbak követik azokat, amelyekről többnyire szintén hamarosan bebizonyosodik, hogy nem sokban különböznek az előzőektől. Se szeri, se száma azoknak a mezőgazdaság területén alkalmazott, ún. hagyomá­ nyos (akadémikus) módszereknek, melyekkel az állattartást, -tenyésztést, istállóépí­ tést és takarmányozást meg akarták reformálni. Ezekről a „korszerű”-nek mondott eljárásokról többnyire bebizonyosodott, hogy zsákutcába vezetnek, és csupán átmeneti, a kezdeti lelkesedések miatt túlértékelt ered­ 7

mények írhatók javukra. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen csaknem mindegyik módszer mögött ugyanazokat a közös vonásokat fedezhetjük fel: az állatok vagy a ter­ mőterületek szükségleteinek teljes félreértelmezését vagy azoknak a profitéhség miat­ ti semmibevételét, mértéktelen kizsákmányolását. S bár a természet rendkívül türel­ mes, a végsőkig talán mégsem hagyja magát megerőszakolni. Ennek bizonyságaként egyre erősebb visszavágásokkal torolja meg az őt ért súlyos sérelmeket, melyekkel nap mint nap találkozunk. Ilyenek az elszegényedett vagy holt talajok, a légkörön ki­ alakult ózonlyuk, a savas esők, a tömeges állattartás során kialakuló szaporodásbioló­ giai problémák vagy súlyos immunológiai zavarok. Ezek hatása annál drámaibb, mi­ nél inkább eltávolodunk a természetes talajműveléstől, állattartástól, vagyis minél in­ kább megbontjuk a természetben öröktől fogva uralkodó egyensúlyviszonyokat. Az emberek rádöbbentek arra, hogy ha nem akarnak a saját maguk által állított csapdában vergődve elpusztulni, akkor gyökeresen meg kell változtatniuk az eddigi hi­ bás felfogáson alapuló, gondatlanul kialakított mikrokömyezetüket, életkörülményei­ ket. A gyökeres változtatás iránti igény gondolata már a múlt század közepén megfo­ galmazódott, azonban társadalmi méreteket csak annak utolsó évtizedeiben öltött. Sorra hozták a különböző nemzeti és nemzetközi rendeleteket, törvényeket, egyez­ ményeket a környezet és a természet védelme érdekében. Egyre erőteljesebben kezd­ ték hallatni hangjukat a különféle „zöld” mozgalmak képviselői. Szakmai, de azokon kívüli körökben is mind általánosabbá vált az a vélemény, mi­ szerint meg kell őriznünk Földanyánktól kölcsönkapott javainkat, és a mindenképpen szükségesnek ítélt változtatásokat úgy kell végrehajtanunk, hogy azok ne torkolhas­ sanak természeti javaink gátlástalan kizsákmányolásába. A becsületes partnerkapcso­ lat fenntartása és a hosszú távú nyereség érdekében annak, akitől elveszünk vagy ka­ punk valamit, vissza is kell adni. Az adni és kapni közötti egyensúly megtartása ké­ pezi a harmonikus, egészséges világnézet alapját. Ha ezt az alapvető szabályt betart­ juk, akkor megnyugodhatunk, mert emberiességünk megőrzésével egyidejűleg az emberiség fennmaradásának feltételeit is megtartottuk. Az utóbbi évtizedekben szinte világjelenségként éljük meg, hogy az emberek - a korábbi fokozódó urbanizáció helyett - lehetőség szerint a nagyvárosok körül kiala­ kult zöldövezetekbe vagy város közeli, vidéki házaikba költöznek. Szaporodnak a re­ form életmód hívei. A városok körüli erdőkben kocogó utakat, nyilvános sportlétesít­ ményeket alakítanak ki, maholnap a világ minden sarkába eljuthatunk a kerékpárutak végtelen hálózatán, egyre kedveltebbé válik a falusi turizmus. Megindult tehát a természetközelibb, egészségesebb életmód irányába történő „viszszarendeződés”, melynek egyik leglényegesebb eleme mind a növényi, mind pedig az állati eredetű élelmiszer alapanyagok ökológiai körülmények között történő megter­ melése, a vegyszer- és gyógyszermaradványoktól mentes élelmiszerek előállítása. Ez utóbbi cél elérése érdekében kezdődött el, s szinte minden fejlett gazdasággal rendelkező ország szakminisztériuma által támogatottan tart egyre felgyorsuló ütem­ ben ma is az ökológiai gazdaságok kialakítása. Az állat, mint egyed Az ökológiai gazdálkodás keretei között különös jelentőséget tulajdonítunk az állatok „személyes” fejlődésének. Ez az első pillanatra talán meglepőnek tűnő kijelentés rög­

tön érthetővé válik, ha végiggondoljuk, hogy az ember egyénisége életkörülményei­ vel együtt, azokkal szoros összefüggésben változik, fejlődik, születésétől haláláig. Eközben állandó vágy hajtja, hogy a társadalmon belül adottságaitól és lehetőségei­ től függően így vagy úgy megvalósítsa önmagát. Egy sertés, egy baromfi vagy bármely állat a személytelen tömegállattartás köze­ pette is önálló biológiai egység, önálló egyéniség marad, és mint ilyen, nem tudato­ san ugyan (ez az embereknél sem mindig válik tudatossá), de igényli a zavartalan sze­ mélyiségfejlődést és az ahhoz szükséges önállóságot. Ezzel szemben egy számmá degradált élőlénynek, melynek tőle teljesen idegen módon egy rövid lánc végén vagy egy ketrecben kell vegetálnia, semmi esélye az „egyéni kibontakozásra”. Ebben a le­ hetetlen helyzetben hatalmába keríti a szorongás, a stressz és esetenként kialakulhat benne a környezetével szembeni agresszió is. Ilyenkor számunkra látszólag ok nélkül és szokatlan módon, esetleg kiszámíthatatlanul reagálhat a különböző ingerekre, ami természetesen önmagában sem kívánatos. Sokkal lényegesebb azonban az a tény, hogy a szervezetében így felhalmozódott „negatív energiák” a levágással nem illan­ nak el, hanem a húson, tojáson, tejen keresztül elérik az embert is. Tudjuk azt, hogy az ilyen, teljesen természetellenes körülmények között megtermelt élelmiszerek hiva­ talosan (egyelőre) nem minősülnek egészségkárosítóknak. Egyes kutatók (Prof. dr. Popp és mtsai) objektívnek tartott méréseik alapján állítják, hogy a szabadon tartott, „boldog” tyúkok által termelt tojások bioenergetikai sugárzása több mint kétszerese az iparszerű tömegtartásban termelő társaik tojásaiénak. Következésképpen előbbiek ennyivel több energiát juttatnak a fogyasztó szervezetébe. A növekedésnek és az ún. haladásnak természetszabta határai vannak, amit az idő­ ről időre jelentkező járványok vagy a tenyésztési folyamatban bekövetkező megma­ gyarázhatatlan depressziós jelenségek is bizonyítanak. Ha tehát javítani és stabilizál­ ni akarjuk haszonállataink egészségi állapotát és növelni kívánjuk az általuk termelt élelmiszerek beltartalmi értékét, akkor mielőbb kezdjünk hozzá gondolkodásunk tel­ jes átformálásához. A zavartalan, pozitív irányú fejlődés és a valóban egészséges, tel­ jes értékű, állati eredetű élelmiszer előállítás legbiztosabb alapja ugyanis a fajtának megfelelő, stresszmentes állattartás. Ökológiai szemlélettel Az ökológiai gazdaságokban a természetszerű tartással és vegyszermentes takarmá­ nyozással párhuzamosan biztosítani kell az állatok káros mellékhatásoktól mentes és maradványanyagokat nem képző gyógykezelését is. A természet gyógyító erőinek forrása, melyeket az állatok - ha módjuk és lehető­ ségük van rá - ösztönösen „alkalmaznak”, az emberiség pedig történetének kezdeté­ től fogva folyamatosan nagyon ésszerűen használt fel, oly hatalmas és kiapadhatat­ lan, hogy annak határait és terjedelmét nem is sejthetjük. A természeti katasztrófák­ kal sújtott Föld újra és újra „tudta”, hogyan pihenje ki magát, s ha „szükségét látta”, új formákat és fajokat hozott létre. így öltözött megannyiszor új köntösbe az iszonya­ tos megrázkódtatásokat követő regenerálódási folyamatok során. Az örökké érvényes kozmikus törvényszerűségek alapján biztosak lehetünk abban, hogy bolygónk a jövő­ ben is folyamatosan változni és regenerálódni fog, s tudnunk kell azt is, hogy a Föld gyógyulási folyamataihoz minden egyes ember képes a saját, kicsiny, de rendkívül 9

fontos tevékenységével hozzájárulni, mint ahogy képesek vagyunk arra is, hogy ma­ gunkat, állatainkat és környezetünket gyógyuláshoz segítsük. Ehhez azonban fel kell ismernünk és érzelmi szinten is meg kell élnünk azt a tényt, hogy a teremtés koronája nem csak és kizárólag az ember. Ezzel mindnyájan egyet­ érthetünk, ha belegondolunk abba, hogy ahhoz, hogy az univerzum zavartalanul mű­ ködjön, ugyanúgy szükség van az állatokra, a növényekre, az ásványokra és a vizek­ re is, mint az emberre. Sőt...! Az embernek ezért megelégedéssel és alázattal kellene gondolnia arra, hogy ennek a csodálatosan működő világnak a része és részese lehet. Élvezheti mindazt, amit készen és ingyen - s mennél alázatosabban és odaadóbban fi­ gyeli, annál többet - kap az őt körülvevő természetből, s amit ezért egész életén át na­ gyon, de nagyon meg kell becsülnie. A Földön minden növénynek, állatnak és kristálynak megvan a maga helye és fel­ adata. Ha ezt belátjuk és ezzel a beállítottsággal figyeljük környezetünket, olyan in­ formációk birtokába juthatunk, melyek fontosak lehetnek életvitelünkhöz. A makrokozmosz és a közvetlen környezetünket adó mikrokozmosz szimbolikus alkotóerői azokat az elveket tükrözik vissza, melyek egymást teljességükben és kölcsönösen ki­ egészítik. A természet minden részében találhatók állatok, növények és ásványok, melyek jelenléte egymásnak függvénye, adott esetben pedig értékes kiegészítője. Éppen a földdel, az állatokkal, a természettel legszorosabb kapcsolatban álló gaz­ dálkodó embernek van a legjobb esélye arra, hogy ezeket az összefüggéseket megfi­ gyelje, elfogadja, pozitív alkotóerejével bekapcsolódjon a természet vérkeringésébe és kijavítsa azokat a durva hibákat, amelyeket az elmúlt évtizedek során ő vagy elő­ dei elkövettek. E könyv megkísérel másfajta szemléletet adni az elmúlt évtizedek ún. iparszerű ál­ lattartási rendszereiben kialakult állategészségügyi és élelmezés egészségügyi prob­ lémák megelőzésére azáltal, hogy megismerteti az olvasót az ökológiai állattartás és élelmiszertermelés feltételeivel, valamint a természetes - ökológiai és alternatív (szervezetbarát) - gyógymódok alkalmazásának alapvető lehetőségeivel és határai­ val. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a határok nem állandók és nem véglege­ sek! Ezeket a határokat az emberi tudat mindenkori fejlettségi foka jelöli ki. A természet gyógyító ereje Az ún. szelíd, ember-, állat- és környezetbarát természetes gyógymódok közül - me­ lyek egy része már ősrégi, s talán csak most fedezik fel újra - sokat azért nem ismer el a hagyományos természettudomány, mert nem illenek bele egyetlen, az ember ál­ tal a modem korunkban kialakított és szorosan behatárolt tudományos modellbe sem. Jóllehet, hogy a betegek gyógyításában elért sikereik egyébként megcáfolhatatlan bi­ zonyítékul szolgálnak létjogosultságukra. A tudományosan nem mindig és nem min­ denhol reprodukálható eredmények sok hatékony és ugyanakkor egyszerű gyógymód elismerését és elteijedését akadályozzák. Mindez azért lehetséges, mert még mindig hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, hogy a természet törvényei, jelenségei teljesen sajátos, az emberi gondolkodástól független, attól elvonatkoztatott mértékek szerint és módon is alakulhatnak. Gondoljuk csak el, hogy alig több mint száz évvel ezelőtt egy Röntgen nevű orvos nevetség tárgya volt, amikor először írta le, hogy az emberi kéz csontjait láthatóvá tudja tenni az X-sugárral. Ma pedig már el sem tudjuk 10

képzelni a modem orvosi vizsgálatokat e felfedezésen alapuló diagnosztikai eszkö­ zök nélkül. Vagy ki vonná kétségbe a tornádók létezését csak azért, mert azok kiszá­ míthatatlanul, váratlanul, a legváltozatosabb formában, ezért reprodukálhatatlanul, mindig más körülmények között jelentkeznek. Ugyanennyire kiszámíthatatlan lehet egy élőlény reakciója is az őt megbetegítő tényezőre, hiszen sem anatómiai, sem élet­ tani, immunológiai szempontból nincs két teljesen azonos szervezet sem az állatok, sem az emberek között. Ezért minden egyes lény, legyen az ember vagy állat, beteg­ sége során „személyre szabott” kezelést igényel, amikor is nem a betegséget, hanem a beteget magát orvosoljuk, ugyanis csak így érhető el végleges és teljes gyógyulás! A természetes gyógymódok nem igényelnek állatkísérleteket. Szelíd voltuk miatt közvetlenül alkalmazhatók a célállaton vagy akár az emberen is, s kizárólag a beteg szervezet egyéni reakciója fogja meghatározni annak gyógyulási erélyét. A természet, az anyaföld, minden durva sérelem ellenére - akár a jégkorszakra, vulkánkitörésekre vagy a munkagépek által nap mint nap okozott súlyos sebekre gon­ dolunk - újra és újra talpra állt és meggyógyította önmagát. Ebből is láthatjuk, hogy milyen roppant gyógyító potenciál rejtőzik benne. Mindenki, aki erre hivatottnak ér­ zi magát, megtanulhat ezekkel a gyógyító energiákkal bánni. A természet maga is se­ gít a hivatásukat megfelelő szinten művelő szakembereknek, hiszen az öngyógyítás minden élőlény veleszületett képessége és minél alacsonyabb szervezettségű egy te­ remtmény, annál erősebbek a regenerációs erői. A szétdarabolt földigilisztáról tudjuk, hogy egyes részei milyen gyorsan képesek ismét egységes egésszé szerveződni. Ugyanez a kísérlet azonban egy emlős esetében már kudarcot vall. Az embernél már egy sérült ujj regenerációja sem mindig tökéletes. Betegség - tünetek - gyógyulás A betegség olyan állapot, amely a szervezet biológiai egyensúlyától az egyéni, har­ monikus jól lét állapotától kisebb vagy nagyobb mértékben eltér. Az esetek egy részé­ ben csak kellemetlenséget, máskor enyhébb súlyosabb fájdalmakat, esetleg életveszé­ lyes helyzeteket idézhet elő. Minden olyan külső és belső hatás, mely a test - lélek szellem rendszerében diszharmóniát okoz, betegséget válthat ki, melynek mindenko­ ri tünetei a beteg pillanatnyi állapotáról adnak információt. A testi szenvedés mind az embereknél, mind az állatoknál a fizikai sík felett, az ér­ zések és gondolatok területén kezdődik. Joggal vetődik fel mindannyiunkban a kér­ dés, hogy vajon az állatok tudnak-e érezni és gondolkodni? Az biztos, hogy a fizikai és kémiai ingereket az állatok is érzik, amire az ezek­ re adott reakcióikból egyértelműen következtethetünk. De vajon egy iparszerű kö­ rülmények között üzemelő baromfi- vagy sertéstelepen tartott állat érzései, érzel­ mei eltémek-e az ökológiai körülmények között tartott társaiétól? Mennyiben lehet egy állat tudatos? Az állatok tudatossága minden valószínűség szerint elsősorban a létezés síkján és csupán az átélés pillanatában lehetséges. Mindazonáltal az emlé­ keket is képesek megőrizni, elraktározni és ha szükséges, tanulási folyamat során fajon belül tovább is adják azokat, amint azt a méhek vagy a hangyák esetében is tapasztaljuk. Ez a fajta tudatosság teszi lehetővé az állatok számára azt, hogy tágabb és szűkebb környezetükhöz, így az ember által szabott követelményekhez is saját szintjükön al­ 11

kalmazkodjanak, annak eleget tegyenek, őt kiszolgálják. Természetesen mint minden, az állatok alkalmazkodási képessége is véges. Sok állatbetegségnek, állatjárványnak az eredete egyértelműen abban rejlik, hogy az állatok a rájuk kényszerített feltételek­ hez képtelenek alkalmazkodni. Ezeket a gondolatokat figyelembe véve talán nem tűnik merész kijelentésnek, ha azt állítjuk, hogy az állatjárványok egy részének okát az emberi tudatban, a mohóság, a mértéktelenség és a nem megfelelő értelmezés területén kell keresni és elsősorban e területek rendbetételével lehet azoknak elejét venni vagy azokat felszámolni. Ma már vitathatatlan tény, hogy az emberekkel szoros közösségben élő állatok túl gyakran válnak az emberi problémák áldozataivá. Ez azt jelenti, hogy idegességünk, stresszes állapotunk, frusztráltságunk nagyon is kihat a környezetünkben élő, gondja­ inkra bízott állatokra és azok egészségi állapotára is. Ezért cselekedeteink során min­ dig gondolnunk kell arra, hogy nem vagyunk egyedül a világon, és hogy gondolata­ inkkal, tetteinkkel nagymértékben befolyásolhatjuk környezetünket is. A betegség nem a véletlen, hanem egy olyan eseménysorozat szükségszerű követ­ kezménye, mely az önmaga és környezete iránt felelősséget érző és vállaló emberben el kell, hogy indítson egy ok feltáró és gondolatformáló folyamatot. A betegségek tünetei üzeneteket hordoznak. Ezek az üzenetek nem egyszerűen a beteg jelenlegi egészségi állapotáról adnak információt a szakembernek, hanem sokszor értékes utalásokat hordoznak arra vonatkozóan is, hogy a kóros tünetek megjelenéséig eltelt időszakban mit cselekedtünk helytelenül. Ha ezeket a tünete­ ket szakértő szemmel megfigyeljük és értékeljük, akkor kellő gyakorlattal arra is rájöhetünk, hogy a harmónia ismételt megteremtése, a gyógyulás érdekében mik a további teendőink. A betegségek tulajdonképpeni kiváltói többnyire nem a különféle kórokozók, a ví­ rusok, baktériumok, gombák. Ezek általában már csak akkor lépnek színre, ha az adott területen eluralkodott a rendetlenség, a diszharmónia és bekövetkezett a bizton­ ságot nyújtó egyensúly felbomlása. A tünetek rámutatnak arra, hogy az élet valamely törvényszerűségét megsértették, semmibe vették. A betegség tehát mindig a tudatunkhoz szóló üzenet, amely arra figyelmeztet ben­ nünket, hogy életvitelünkben valamiféle javító hatású változtatást kell véghez vin­ nünk. Hála szabad akaratunknak, ez bármikor lehetséges is számunkra, azonban az ember bármily magas értelmi színvonallal is rendelkezik, sok esetben ezt nem hajlan­ dó tudomásul venni. Ezzel szemben az állat, amennyiben nem tartják fogva vagy más módon nem aka­ dályozzák, képes teljes mértékben szabad akarata szerint cselekedni, életvitelében, ta­ karmányozásában, egészsége megtartása vagy visszanyerése érdekében változtatáso­ kat eszközölni. Mi, akik az állatokkal és azok sorsával a legszorosabban összekapcso­ lódunk, felelősek vagyunk azok fejlődési lehetőségeinek támogatásáért, a szabad aka­ ratuk kifejtéséhez szükséges környezet megteremtéséért. Aki ezt nem ismeri fel, nagy mulasztást követ el az állatokkal szemben. A tüneteket tehát, mint útmutató táblákat vagy figyelmeztető jelzéseket kell értel­ meznünk, amelyek tudtunkra akarják adni, hogy milyen úton-módon keletkezett a za­ var, és azt hogyan tudjuk elhárítani. A gyógyító feladata nem a betegség, illetve tüne­ teinek minden áron való megszüntetése, ahogy azt a modem orvostudomány oly sok­ 12

szór hangsúlyozza, mert az így végrehajtott erőszakos beavatkozás további erőszakot szül. Ha a továbbiakban is kizárólag ezt a gyakorlatot követjük, akkor nem értettük meg a betegség és a tünetek lényegét és továbbra is megfosztjuk a ránk bízott beteg szervezeteket attól a tanulási folyamattól, attól a maradandó pozitív élménytől, me­ lyet a betegség önerőből történő leküzdése során átélhetnének. Ennek a rosszul értel­ mezett, többnyire a tünetek elnyomására alapozott, mellékhatásokkal terhelt gyógy­ kezelési gyakorlatnak a következményeképpen egyre nehezebben értelmezhető tüne­ tek keletkeznek és végül ezek keveredéséből, egymásra halmozódásából kialakult ért­ hetetlen és megfejthetetlen zűrzavar a betegséget az orvos és a beteg szemében egy­ aránt nyilvánvaló ellenséggé fogja minősíteni. Tekintsük inkább a betegséget egy jóakaratú barátnak, akinek intő jeleire, a tüne­ tekre oda kell figyelnünk annak érdekében, hogy célszerű változtatásokkal az egész­ séges egyensúlyt mielőbb visszaállíthassuk. Nem véletlen, hogy a környezet felől érkező ingerekre hogyan és milyen mérték­ ben, milyen erős tünetekkel reagálnak az egyes állatok vagy egész állatcsoportok. A test jelzései egészen konkrétan jelennek meg és mindent elárulnak, még ha ezeket nem is mindig könnyű értelmezni. A szervek beszéde és annak tanulmányozása a fi­ gyelmes szakembert egész pontosan elvezeti a kóros folyamatok gyökereihez. A be­ tegségképek szimbolikájának ismerete szerfelett megkönnyíti a gyógyító munkáját. Ha felismeijük a konfliktus gyökereit, okait, logikusan utánajárunk a betegségek ke­ letkezésének, szabad utat engedünk az egyensúly visszanyeréséhez, nagyban előse­ gítjük a gyógyulás folyamatát. Szinte minden betegség gyógyítható természetes úton, azonban nem minden beteg képes meggyógyulni, ha a tudata által diktált, egyébként teljesen ésszerű gyógyulási folyamatot nem hagyja önmagában végbemenni. Ha tartósan egészséges állatokat szeretnénk, először is önmagunknak kell egészsé­ ges tudattal rendelkeznünk, mert csak akkor ismeq'ük fel azt, hogy mely körülménye­ ket kell megváltoztatni állataink egészségének megtartása vagy annak visszanyerése érdekében. Ne felejtsük el azt sem, hogy állataink betegségei sokszor saját magunk megoldatlan problémáinak vagy beteg társadalmunknak visszajelzései, visszatükrö­ ződései. Sok szenvedést takaríthatunk meg állatainknak és nem utolsó sorban sok fe­ lesleges kiadástól kímélhetjük meg önmagunkat, ha megtanuljuk és megértjük, ho­ gyan foglalkozzunk velük és hogyan alakítsunk ki számukra egy valóban hozzájuk il­ lő életteret. A szubjektív jól lét az egyik legbiztosabb alapfeltétele a kiválóan műkö­ dő immunrendszernek, ami a hosszan tartó egészség szilárd alapja. Ha az immunrendszer, a szervezet neuro-hormonális védekező mechanizmusa rendben van, akkor a szervezet kiegyensúlyozott és kellőképpen ellenálló ahhoz, hogy elbánjon az egész­ ségét ért támadásokkal. A megfelelően kiválasztott fajta, a lelki nyugalom, a szeretetet, gondoskodást sugárzó és a fajtának megfelelően kialakított környezet, valamint a jó minőségű takarmány, a stabil egészségi állapot meghatározó elemei. A beteg állatok gyógyítására vonatkozó döntésünket, vagyis azt, hogy mikor és mi módon kezeljünk, mindannyiunknak magunknak kell meghozni. A szükséges eszközt magunknak kell meghatároznunk. A különféle gyógyító szereknek sok értékes recept­ jét tartogatja számunkra az ősi, népi kultúrörökség. Sok, úgynevezett házi szert az ál­ lattartók generációkon keresztül adtak át egymásnak. Néhány ezek közül szigorúan 13

őrzött családi titok maradt, mások még idegen kultúrákba is átkerültek. A mezőgaz­ daság és ezen belül is főként az állattenyésztés, állattartás erősödő iparosodásával azonban sok jó természetes recept merült feledésbe. Világosan látnunk kell azt, hogy az állatok közvetlen bizalmasa a hozzájuk legközelebb álló ember. Ő az, aki elsődle­ gesen felelős az állatok egészségéért, és akinek a természet törvényeivel összhangban kell cselekednie az állatok egészsége érdekében. A természet adta gyógyszerek alkalmazása sokak szerint nem igényel semmiféle orvosi előképzettséget, csak jó megfigyelő- és empátiás készséget, valamint tiszta fel­ ismerő képességet arra vonatkozóan, hogy hol húzódnak egy-egy szervezet harmoni­ kus egyensúlyának határai. Ez az állítás bizonyos területeken belül, szűk határok kö­ zött talán igaz lehet. Mindazonáltal a felelősen gyógyító szakember felfogása szerint a természetes gyógymódok bármelyikének alkalmazása sem zárhatja ki szükség ese­ tén (életmentés, értékmentés) az akadémikus orvosi módszerek kiegészítő használa­ tát, a szükséges intézkedések megtételét. Kívánatos volna az is, hogy mind az ún. ha­ gyományos (akadémikus) orvostudomány köreiben, mind pedig a természetes gyó­ gyító módszereket alkalmazók körében érvényesüljön az a felismerés, hogy az éssze­ rű együttműködés a beteg állatnak is sokkal többet használ, mint a merev ragaszko­ dás akár egyik, akár másik oldalon lévő eljárás kizárólagos alkalmazásához. Legfontosabb annak az elfogadása, hogy egy betegséget nem lehet azáltal meg­ szüntetni, hogy tüneteit egyszerű racionalizálással eltüntetjük, mert ez egyenlő a test által, a betegséget okozó ingerekre adott segítő reakciók erőszakos kikapcsolásával. Egy tünet vagy tünetcsoport figyelmen kívül hagyása vagy erőszakos elnyomása (leg­ gyakrabban bőrkiütések) hosszú távon katasztrofális, gyakran már csak nehezen be­ folyásolható vagy végleg megmaradó következményeket okozhat a szervezetben. Az alternatív - komplementer - akadémikus módszerek viszonya Az „Idegen szavak és kifejezések szótára” szerint az „alternatív” megjelölés kettőst, vagylagost, kétféle lehetőséget felvetőt jelent. A „komplementer” szó után pedig ez áll: (egymást) kiegészítő. Az alternatív gyógyászati módszerek alatt tehát mindazon módszereket értjük, me­ lyek valamely másik helyett - a beteg biztosabb gyógyulása érdekében vagy pl. gaz­ dasági megfontolások alapján - választhatók, azzal egyenértékűen alkalmazhatók, de szükség esetén azzal előnyösen kombinálhatok is. Ezzel szemben a komplementer megoldásokat úgy kell értelmezni, hogy azok önmagukban nem vagy csak kevésbé hatékonyak, azonban akár az akadémikus (hagyományosan megszokott), akár az al­ ternatív módszerek valamelyikével szükség esetén a beteg érdekében előnyösen kom­ binálhatok. A fentiekből érzékelhető, hogy ilyen formán pl. egy parvovirus fertőzésben szen­ vedő kutya homeopátiás (alternatívnak mondott) kezelésének kiegészítésére elő­ nyösen alkalmazhatjuk, mint komplementer megoldást az akadémikus módszerek közül az infúziós kezelést, vagy hiánybetegségekben a szükséges vitamin- vagy nyomelempótlást. Máskor viszont a műtéti vagy egyéb sebek, sérülések, csonttöré­ sek hagyományos ellátását követő gyorsabb, zavartalanabb gyógyulását támogat­ hatjuk akupunktúrás, fitoterápiás vagy homeopátiás kiegészítő kezelésekkel. Az sem ritka, hogy a beteg gyorsabb és biztosabb felépülése érdekében egyidejűleg 14

többféle „alternatív” módszert alkalmazunk, melyek ilyenkor egymás komplemen­ tereiként működnek. Erőszakoknak tűnik tehát az alternatív és a komplementer módszerek bármily mó­ don történő besorolása, mert azok jellege mindig viszonylagos és a gyógyító eljárás­ ban elfoglalt helyzetük függvénye. Annál is inkább feleslegesnek tűnik ez a fajta mes­ terséges szétválasztás vagy merev elhatárolás, mert a legújabb kutatási eredményeket mindig célszerűen integráljuk a régi, sokszor több ezer éves tapasztalaton alapuló gyakorlatba, az ún. alternatív módszerek művelőinek pedig nem egyszer nélkülözhe­ tetlen adatokat szolgáltatnak a legkorszerűbb labordiagnosztikai eredmények. Mind­ ezt figyelembe véve leszögezhetjük, hogy az orvostudományt egy folyamatosan bő­ vülő, egységes rendszernek kell tekinteni, amelynek ismeretanyagát a betegek érde­ kében mindig a legcélszerűbben kell alkalmazni a gyakorlatban. Úgy látszik azonban, nem tudjuk megkerülni, hogy valamilyen csoportosítást alkalmazzunk ezeknél a módszereknél. Ezt tették a humán „Természetgyógyásza­ ti tevékenységek gyakorlásának egyes kérdéseiről” (40/97 sz. Korm. Rendelet és a 11/97. (V. 28.) NM r.) szóló rendeletek megalkotói is, amikor közreadták az em­ bergyógyászat területén hivatalosan elfogadott alternatív és komplementer mód­ szerek listáját: 1. Természetgyógyászati állapotfelmérő módszerek 2. Antropozófikus orvoslás 3. Biológiai fogászat 4. Természetgyógyászati biofizikai és biokémiai terápiák 5. Életmódterápia 6. Hagyományos és távol-keleti gyógyítási rendszerek 7. Homeopátia 8. Kineziológia 9. Kozmo- és bioenergetika 10. Manuális medicina 11. Természetgyógyászati méregtelenítő terápiák 12. Természetgyógyászati mikrobiológiai terápiák 13. Mikro- és makroterületek ingerterápiája - akupunktúrarendszerek 14. Természetgyógyászati mozgás- és mozgatásterápiák 15. Neurálterápia 16. Növényterápiák 17. Természetgyógyászati táplálkozástan és dietétika 18. Természetgyógyászati víz- és természetielem-terápiák A fenti listán szereplő módszereknek jelentős része az állatorvoslás területén is ki­ válóan alkalmazható, azonban gyakorlati okok miatt némelyik kevésbé terjedt el, mint a humán területen. Könyvünk olvasóinak a továbbiakban bemutatunk néhány olyan, hazánkban is is­ mert és egyre inkább elismert ún. alternatív (szervezetbarát) állatgyógyászati mód­ szert és azok gyakorlati alapjait, melyek széles körű elteljedésére, főként az ökológi­ ai és a biogazdaságok számának növekedése kapcsán a jövőben minden bizonnyal számítani lehet. 15

Ne feledjük azonban azt, hogy: az alternatív, szervezetbarát módszerek nem „csodaszerek”, hanem olyan csodálatos módszerek, melyek segítségével az orvos, állatorvos - kiszélesítheti terápiás lehetőségeit, és káros mellékhatások veszélye nélkül - növelheti betege gyógyulási esélyét, - meggyorsíthatja a gyógyulás folyamatát és - fokozhatja annak biztonságát. * * *

E bevezető fejezet végén köszönetét mondok Solti László professzor úrnak, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara dékánjának, aki lehetővé tette, az alter­ natív állatgyógyászati módszerek egyetemi oktatását és azt, hogy ehhez tankönyv ké­ szülhessen! Köszönet jár mindazoknak, akik e könyv megírásában társaim voltak, to­ vábbá szakmai lektorainknak, akik jobbítási szándékuktól fűtve, sokszor kíméletlenül kemény szakmai vitákban győzködték a fejezetek íróit. Hálás köszönet illeti segítő­ kész áldozatos munkájáért Semjén Gábor professzor urat, aki megjegyzéseivel, taná­ csaival segített a kéziratok szakszerű és közérthető rendezésében és azokat az ifjú, lel­ kes egyetemi hallgatókat, akik kérésemre a felnövekvő nemzedék szemszögéből bí­ ráltak meg néhány fejezetet. Végül nem kevésbé vagyok hálás a Mezőgazda Kiadó munkatársainak, akik ennek a - ma még sokak által legalábbis vitatott témakört egye­ düli méretekben közreadó - könyvnek a megírását türelemmel kivárták, nyomda alá rendezték és megjelentették. Most pedig azzal a reménnyel köszöntőm Önt, Kedves Olvasó, hogy e nagy közös munka lapozgatása közben mindig ráakad újabb és újabb érdekes fejezetekre, me­ lyeknek talán csak többszöri átolvasása, netán kijegyzetelése után fogja megérteni azok lényegét, szakmai üzenetét. S ha ez bekövetkezik, amit őszintén kívánok, akkor mi már meg is nyugodhatunk, mert munkánk elérte célját: az ökológiai és szervezet­ barát módszerek szellemisége megkezdte működését. A szerkesztő

16

3. Ökológiai gazdálkodás, bioállattartás, bioélelmiszerek* Ökológiai gazdálkodás Fogalmak, elvek és összefüggések Alapfogalmak Az ökológiai (bio- és organikus-) gazdálkodás olyan környezetkímélő és -megújí­ tó, különleges minőségű, teljes körű és sokfunkciós mező-, erdő- és tájgazdálko­ dást, teljes értékű élelmiszer-termelést, valamint vidékfejlesztést jelent, amelyet szigorú előírások (EU, IFOAM, Biokultúra-Biokontroll) keretei között, különle­ ges ellenőrzés, minősítés és hitelesítés mellett, aktív környezet- és egészségvéde­ lem, valamint az életforma-változtatás igényével végeznek. Az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó alapfogalmak között több olyan új kife­ jezéssel és meghatározással találkozunk, amelyeket az alábbiakban bővebben is meg­ magyarázunk: • Egyfunkciós mezőgazdaság: a biológiai mezőgazdaság ellentéte és ellenfele a környezetet és egészséget romboló, a tömeges élelmiszer-termelést szolgáló iparszerű (konvencionális) mezőgazdaság, amely tipikusan egyfunkciós gazdál­ kodást valósít meg, mégpedig döntően a termelési célzatú funkciót. Itt a terme­ lést elsősorban a mennyiségi eredmények nagysága határozza meg (példa erre a hazánkban és a keletközép-európai országokban az 1960-80-as években általá­ nosan elterjedt iparszerű mezőgazdaság). • Sokfunkciós mezőgazdaság: a biológiai mezőgazdaságra jellemző, amelyben a következő célkitűzések valósulnak meg: - környezet- és tájgazdálkodás, - vidékfejlesztés, - termények és élelmiszer-alapanyagok termelése (minőségi és mennyiségi igé­ nyek szerint!), - igényes piacok hiteles áruval való ellátása (élelmiszer-biztonság), - aktív természet- és környezetvédelem, - aktív egészségvédelem (élelmiszer-minőség, teljesértékűség), - szociális (immateriális) funkciók, pl. a munkaalkalom-teremtés, az alkotó em­ beri tevékenység igénye, az oktatás és művelődés, a jövedelmező gazdálko­ dás, a helyi és tradicionális értékek felkarolása stb. * Megjegyzés: A most következő fejezetben nem lesz szó alternatív állatgyógyászati módszerekről, azonban úgy gondoljuk, hogy mindazoknak a szakembereknek, akik az állati eredetű bioélelmiszerek szerteágazó előállítási folyamatában közvetve vagy közvetlenül részt vállalnak, ismerniük kell azokat az alapfogalmakat és összefüggéseket, amelyek az alternatív állatgyó­ gyászati módszerek ökológiai gazdaságokban történő alkalmazásának értelmét megadják.

17

Alternatív mezőgazdaság: minden olyan irányzatot magában foglal, amely el­ tér az iparszerű, konvencionális termelési gyakorlattól. Biodinamikus (dinamikus-biológiai) gazdálkodás: a Rudolf Steiner tanításain alapuló és a Demeter védjegyzésű termelési módszereket jelenti (lásd később). Környezetgazdálkodás: a gazdálkodásnak az a formája, amelyben a környezet kímélése, az ehhez igazodó értékteremtés és a termelés, nemcsak a mezőgazda­ ság, hanem minden ágazat gazdálkodóinak részvételével történik. Táj gazdálkodás: a régió, a táj, a kisebb termelési és lakóközösségi egység sa­ játos lehetőségeit és boldogulási igényeit figyelembe vevő gazdálkodási forma. Környezetkímélő, natúr, integrált és megújító (regeneratív) mezőgazdasági termelés: minden olyan eljárás, amely a természetes termőképesség és az álta­ lános ökológiai egyensúly helyreállítását célozza. Bizonyos értelemben „út a biotermesztés felé”, de nincs nemzetközi szabályozása és hivatalos ellenőrzése, hanem a termelők, a kereskedők maguk védjegyeztetik, és az ún. márkázott programmal vezetik be a piacra a natúr-integrált terméket. Fenntartható mezőgazdaság: fenntartható fejlődés elvét követő és 1992-ben a Rio-i Nyilatkozatban hazánk részéről is aláírt átfogó, környezetcentrikus fejlesz­ tési rendszernek a mezőgazdaságra vonatkozó része. IFOAM (International Federation of Organic Agriculture Movement): A Bio­ gazdálkodók Világszövetsége, amely szakmai és tudományos ajánlásokat és in­ formációs anyagokat ad ki és minősíti a nemzeti bio- szervezeteket. Teljes körű biotermesztés: az ágazatok szétválasztása nélkül végzett gazdálko­ dás, amely a monokultúrás növénytermesztést és a szakosított állattartást nem fogadja el. A vetésforgót, a „talaj-növény-állat-kömyezet” egymásra utaltságát, a melléktermék-hasznosítást és az energiatakarékos gazdálkodást hirdeti. Az ilyen gazdaságokban a termelés szigorú nemzetközi és hazai előírások szerint, rendszeres ellenőrzés mellett folyik. Biokultúra Egyesület: 1983 óta egyelőre az egyetlen hazai, az ökogazdálkodó­ kat összefogó szervezet, amely az EU és az FVM által elismerten szervezi, fel­ készíti és saját védjegyének felhasználásával hitelesíti a biotermelést. Önálló szervezetein, egyrészt a Biokontroll Hungaria Kht-n keresztül végezteti a bio bioellenőrzést, másrészt pedig a korábbi Bioszaktanácsadó Bt. működtetésével elősegíti az oktatást, a szaktanácsadást és a termelői pályázatkészítést. Biokontroll Hungária Kht: 1996-ban alapított ellenőrző és minősítő szervezet, amelyet a hazai hatóságok és az Európai Unió egyaránt akkreditált, és amely szakmai alaposságával, hitelességével nagy hazai és nemzetközi elismerést ví­ vott ki. Szabályozás, rendeletek: az ökogazdálkodási alaprendelet az EEC 2092/91. sz. EU tanácsi rendelete; erre épül a hazai szabályozás, mégpedig a 140/1999 sz. kormányrendelet, a 2/2000-es FVM-KÖM miniszteri végrehajtási rendelet, majd az ezt módosító 82/2002 FVM-KvVM rendelet, továbbá az összes miniszteri módosításokat kiegészítő 74/2004. (V. 1.) FVM-rendelet.

Elvek és összefüggések A biotermesztés, illetve iparszerű mezőgazdasági rendszer alapeszméiben és végre­ hajtásában meglévő alapvető és meghatározó különbségeket és összefüggéseket a 3.1. és a 3.2. táblázatban mutatjuk be. 3.1. táblázat. Az adott gazdálkodási rendszer kialakulásának oka Alapeszmék Iparszerű gazdálkodás Koncepció = a gyors mennyiségi növeke­ dés, mohó energianyerés. Érvényesülnek a technológiai növeke­ dés eszményei (vegy­ ipari, elektro- és bio­ technikai módszerek).

Végrehajtás Biotermesztés

Koncepció = irányult­ ság a fenntartható fejlődés alapeszméi­ hez, Érvényesülnek a környezetet és az egészséget védő módszerek

Iparszerű gazdálkodás

Biotermesztés

Stratégia = az üzleti igényekhez igazodó, agresszív végrehajtás szükségessége. Jel­ lemző tömegtermelő, környezet- és ember­ károsító módszerek (= környezet- és életmód-rombolás, igénytelenség és elidegenedés!)

Stratégia = a termé­ szethez igazodó, türel­ mes végrehajtás szük­ ségessége. Jellemző a természetszerű gazdál­ kodás, egészséges élelemiszer-termelés (= környezet, igényes­ ség és műveltség!)

3.2. táblázat. Az adott gazdálkodási rendszer hatása Iparszerű gazdálkodás Regionálisan ható eszmék = nagy fejlő­ dési és lehetőségbeli különbségek országok és földrészek között (1. „kelet-nyugat, ill. „észak-dél”), Mottó = oszd meg és uralkodj! Vagyis: „gondolkodj lokálisan..

Biotermesztés Globálisan ható esz­ mék = az országok­ ban, a földrészeken átívelő, egységes hatás a környezet és a közösségek érdekében. Mottó = mentsd meg a földi életet! Vagyis: „GONDOLKODJ GLOBÁLISAN...”

Iparszerű gazdálkodás Globális működés = igény és kemény ráha­ tás, hogy az eredmé­ nyek az egész Földön általánossá váljanak (káros globalizáció!) „... cselekedj globáli­ san!”

Biotermesztés Regionális működés igény és meggyőző rá­ hatás, hogy az egyedi és sajátos térséghatás érvényesüljön (régiós, ország, kistérség, gaz­ daság stb.) „...CSELEKEDJ LOKÁLISAN!”

Az ökológiai gazdálkodás megszületése A biodinamikus gazdálkodás kezdetei Rudolf Steiner nevéhez fűződnek. Az antropozófia atyja 1924-ben Koberwitzben tartotta a biodinamikus mezőgazdaságot megalapozó kurzusait. A biodinamikus gazdálkodás az antropozófia természetszem­ léletén alapul. Biodinamikus preparátumokat használ, és igazodik a természetben ha­ tó kozmikus erőkhöz is (pl.: a vetési naptár használata). E gazdálkodási mód terjesz­ tésében egyebek mellett a Waldorf-iskoláknak is nagy szerep jut. 19

Az ökológiai gazdálkodási mód gyakorlati „szülő atyja” a svájci Hans Müller volt, aki az 1930-as években megalapította a „Paraszt szülőfoldi mozgalmat”. A pa­ raszti kultúrát és a mezőgazdaságot is meg akarta óvni a hosszabb távon káros terme­ lési módszerek miatti összeomlástól. Véleménye szerint az életfolyamatokat teljes egészükben kell megérteni és ez vonatkozik a mezőgazdaságra is. A környezet és az egészséges élelmiszer iránt elkötelezettek 1972-ben megalapí­ tották az ökogazdálkodók világszövetségét, az IFOAM-ot (ma 115 országból közel 500 tagszervezete van), majd az Európai Unió az előzőekben már említett EEC 2092/1991. sz. alaptörvényével egységessé és szervezetté tette az ökogazdálkodás or­ szágonkénti elterjesztését.

Az ökológiai gazdálkodás főbb feltételei és jellemzői Az ökotermesztés jellemzője, hogy művelői gazdálkodásuk során a következő biokultúra-feltételek és módszerek betartására törekednek: • független ellenőrzés és minősítés elfogadása; • egységes, teljes körű gazdálkodás (talaj, növény, állat, ember, környezet egy­ sége); • a termőhelyi viszonyok figyelembevétele a termesztendő növények megválasz­ tásához, különös tekintettel az egyes fajok és fajták betegségek iránti fogékony­ ságára; • a talaj élet élénkítése helyes talaj használattal és -műveléssel, valamint trágyá­ zással; • a szerves anyagok szakszerű kezelés utáni hasznosítása; • zöldtrágyák, ásványi őrlemények, algakészítmények stb. használata a talaj ter­ mékenységének növelése érdekében; • a növények természetes ellenálló képességének növelése agrotechnikai eszkö­ zökkel (köztes vetés, másodvetés, vetésforgó, pillangósok beiktatása, megfelelő állatállomány tartása stb.); • monokultúra helyett változatos, sokrétű termelés; • a hasznos élőlények (pl. rovarparaziták stb.) kímélése, esetleg szaporítása, életfeltételeik javítása; • mechanikai és fizikai növényvédelmi módszerek (kapálás, kultivátorozás, enyvgyűrűzés stb.), illetve természetes permetező- és porozószerek használata (csa­ lán- és zsurlófőzet, piretrin stb.); • kíméletes talajművelés és a kedvező természetes folyamatok következetes össze­ hangolása, pl. a mélyforgatás gyakran mélylazítással való helyettesítése, sekély felszíni elmunkálás; • a természetben kialakult, változatos terepformák fenntartása (vízfolyások, lige­ tek, fasorok stb.); • az állatok egészségének és természetes viselkedésének óvása a tartásmód célszerű megválasztásával; • a szintetikus gyógyszerek, kiváltképpen az antibiotikumok, hormonkészít­ mények alkalmazásának elkerülése; • az állatállomány nagyságának a művelt területhez történő méretezése; 20

•

minden ágazatban emberhez méltó munkakörülmények létesítése (ergonómia), mivel a termelési rendszernek nemcsak tervezője és kivitelezője, hanem célja és értelme is maga az ember; • takarékosság az anyaggal és az energiával. A biokultúrás termesztés végrehajtásának fontosabb jellemzői az alábbiak: • Kiváló minőségű és megfelelő mennyiségű élelmiszer előállítása. • A természetes rendszerekkel és körfolyamatokkal összhangban végzett munka. • Az ökológiai termelési rendszer szociális és ökológiai hatásainak figyelembevétele. • A biológiai ciklusok előmozdítása és erősítése a mezőgazdasági rendszeren be­ lül, amely magában foglalja a mikroorganizmusokat, a talaj flórát és faunát, a nö­ vényeket és az állatokat egyaránt. • Nagy értékű és fenntartható vízi ökoszisztémák kialakítása. • Hosszú távú talajtermékenység létrehozása és fenntartása. • A termelő rendszerek és környezetük genetikai sokféleségének megőrzése, bele­ értve a vadon élő növény- és állatvilág élettereit is. • A vizek élővilágának és a vízkészleteknek védelme.

Az ökológiai gazdálkodás jelentősége Az ökogazdaságok alakulása az EU-ban A hazánktól nyugatra fekvő országokban az agrár környezetvédelem szerepe és jelen­ tősége egyre inkább növekszik. Az Európai Unió megreformált közös agrárpolitiká­ jának hatására az elmúlt közel másfél évtizedben az ökológiai módon művelt terüle­ tek aránya is jelentősen megnőtt. Mindezekhez hozzájárult a nyugat-európai emberek környezetvédelem iránti érzékenysége, környezettudatos viselkedése és a teljes érté­ kű, kiváló minőségű és beltartalmú élelmiszerek iránti igényének növekedése. Az Európai Unióban 1990-ben az ökológiai művelés alatt lévő területek nagysága alig haladta meg a 250 000 ha-t, 2003-ra ez a terület már megközelítette a 5 millió ha-t. A gazdaságok számának növekedésében is hasonló tendencia figyelhető meg. Ez alatt a 12 év alatt számuk több mint tízszeresére nőtt. 2003-ban a minősített bioélel­ miszerek forgalma az EU-ban meghaladta a 15 milliárd dollárt. Az ökogazdaságok alakulása hazánkban Magyarországon az első ökológiai gazdálkodást folytató gazdaságok az 1980-as évek végén jelentek meg. Az igazi áttörést az 1995-ös év hozta, amikor az ökológiailag művelt területek nagysága az előző évhez képest közel négyszeresére emelkedett. En­ nek az az oka, hogy miután az Európai Unió akkreditálta a Biokultúra Egyesületet, megnyíltak a nyugat-európai piacok a hazai ökotermékek számára is. A gazdaságok számának gyarapodása az 1999-es évben kissé megtorpant, azóta azonban töretlen mind a területek, mind pedig az üzemek számának növekedése: amíg 1990-ben 50 üzemben, mintegy 3000 ha-nyi területen állítottak elő ökotermé­ keket, addig 2003-ban az üzemek és egyéb résztvevők száma már 1705 volt, összes területük pedig meghaladta a 113 000 ha-t. 21

2003-ban a hazai minősített biotermények és élelmiszerek összes forgalma mint­ egy 18 milliárd Ft-ot tett ki. Kedvező területi adottságaink miatt az ökológiai gazdálkodásban a legtöbb nyu­ gat-európai országnál nagyobb tartalékaink vannak, melyeket ki kell használnunk. Az ökológiailag művelt területek aránya hazánkban - a teljes agrárterületen belül közel 1,9%, ami a nyugat-európai arányoknál kedvezőtlenebb, de a kormányokon át­ ívelő tervek alapján a támogatási rendszer megváltoztatásával a közeljövőben jelen­ tős előrelépésre számíthatunk Az ökológiai gazdálkodásra való átállás támogatása 1997-ben kezdődött az agrárgazdasági célok költségvetési támogatása keretében. Az Európai Unióhoz való csatlakozási előkészületek fontos lépéseként 1999 őszén elfogadták az Európai Unió 2078/92-es EGK-tanácsi rendelete alapján készült 2253/1999. (X.07.) Kormányhatározatban megfogalmazott Nemzeti Agrár-környe­ zetvédelmi Programot (NAKP). Ennek célja a környezet és a természet védelmét, a táj fenntartását és megőrzését célzó mezőgazdasági termelési rendszerek kialakítása és támogatása. A NAKP agrár-környezetvédelmi intézkedéseinek egyike az Ökológiai Gazdál­ kodási Célprogram. Ez az ökológiai növénytermesztést és állattenyésztést folytató gazdálkodóknak, illetve az arra átállni szándékozóknak nyújtana normatív támoga­ tást. Az előző évekhez képest változást jelent, hogy a már átállt ökológiai területtel rendelkező gazdaságok is támogatáshoz juthatnak. A támogatások hatására a program első szakaszának végére az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága a jelen­ leginek akár tízszeresére is nőhet.

Az ökológiai termelés állattartással összefüggő általános követelményei (kivonat a Biokontroll Hungária Kht. feltételrendszeréből) a) Az ökológiai termelési mód alkalmazása megköveteli a teljes körű gazdálkodás megvalósítását, tehát a növénytermesztés, az állattartás, a gyepgazdálkodás, a gombatermesztés, a méhészet, a gyógynövénytermesztés, az istállótrágya-kezelés, a raktározás, az elsődleges élelmiszer-feldolgozás stb. egy gazdaságban, egymásra épülve és egymást kiegészítve kell, hogy megvalósuljon. b) Tilos a géntechnológiával módosított szervezetek és/vagy bármely GMO-származék felhasználása, kivéve az állatgyógyászati készítményeket. c) A talaj termőképességét és biológiai aktivitását a következőképpen kell fenntar­ tani, ill. növelni: - A komposzt vagy a talaj aktiválása megfelelő mikroorganizmusokkal, vagy növényi alapú készítményekkel, valamint kőzetlisztből, istállótrágyából vagy különféle növényi anyagokból készült preparátumok, az ún. „biodinamikus preparátumok” használatával. - Egyéb (külön szabályozott) szerves és ásványi eredetű, trágyázáshoz hasz­ nálható anyag talajba juttatásával; - Az előbb felsorolt pontok alapján felhasznált trágyákkal és talajjavító anyagok­ kal a talajba juttatott nitrogén-hatóanyag nem haladhatja meg a 170 kg N/év/ha 22

mennyiséget gazdaságra vonatkoztatva, táblánként pedig az évek (5-7 év) át­ lagában kell 170 kg/ha alatt lennie a N-terhelésnek; d) Az ökológiai termelő egységben tilos olyan anyagokat tárolni, amelyek nem fe­ lelnek meg a feltételrendszer előírásainak (részletesebben a következő bioállat­ tartás fejezetben).

Az ökotermelés gazdaságossága, jövője A biogazdálkodás kezdettől fogva az iparszerű és a természet közeli gazdálkodás köz­ ti fokozatos átmenet megvalósításán fáradozik. Ahelyett, hogy erőszakot követne el a természeten, igyekszik azzal együttműködni. A növénytermesztésben visszanyúl a hagyományos eljárásokhoz (vetésforgó, szervesanyag-forgalom, növényi kölcsönhatások kiaknázása stb.), de a hagyomá­ nyos kereteket új igénnyel tölti ki. Ehhez használja fel a technika vívmányait, be­ rendezéseit. Hasonló utakat követ a bioállattartás is. Egészséges istállókat, kifutókat, legelőket ajánl, almos trágyakezelést, komposztálást a környezet szennyező, mérgező öblítéses módszerek kiküszöbölésére. Tiltja az állati szervezet életfolyamatainak vegyszeres be­ folyásolását, a kiszámíthatatlan utóhatású antibiotikumok, hormonok, szintetikus takarmánykiegészítők, ivari szabályozók alkalmazását. Ehelyett a napfényt, a friss le­ vegőt, a természetes táplálkozást és az ellenálló képesség fokozását részesíti előnyben. Tényeken alapuló adatokkal bizonyítható, hogy a biogazdálkodást folytató gazda­ ság jövedelmezőségében megalapozottabb, mint a hasonló méretű, hagyományos rendszerű szomszédai. Élőmunka-ráfordítása, gépfelhasználása valamivel nagyobb ugyan, mivel azonban vegyszerre nem költ, az egységnyi területre jutó önköltsége lé­ nyegében ugyanannyi, mint a szokványos termesztést folytató gazdaságé. A ki nem elégített - főleg export - keresleti piac következtében pedig jelentős többlet-árbevétel érhető el a biotermékek piacán. Az ökológiai gazdálkodásban javasolt eljárások egy része - pl. a kártevők kézi összeszedése, a rovarűző növények sorközi vagy szegélyezőként javasolt beiktatása stb. - esetenként főleg kisüzemi körülmények között valósítható meg. Nem szabad azon­ ban az ilyen kisüzemek - pl. háztáji kertek, családi gazdaságok - jelentőségét alábe­ csülni, hiszen a bennük eltöltött munkaidő egyébként jórészt kárba veszne, így pedig tetemes gazdasági hasznot hajt. Mindez nem jelenti azt, hogy egy nagyobb gazdaság nem lehet a bio- termelés színtere, hiszen az ökogazdaságok átlagos mérete ma Ma­ gyarországon 100-120 ha között van, de vannak közöttük több ezer ha-os gazdasá­ gok is (pl. Hortobágy, Léh-Szikszó stb). A biogazda elméletileg sem tekinti leigázandó ellenfélnek a természetet. Tudomá­ sul veszi, hogy annak szerves része maga az ember is, egész létével és környezetével egyetemben. Ellenzi a túltermelés ellensúlyozására ajánlott korlátozásokat, egyúttal azonban ellenzi a maximális hozamok szorgalmazását is. Optimálisnak azt a hozamot tekinti, melynek a termelékenységre vetített ráfordítása a legkisebb, s ez nem mindig jellemző a rekordteljesítményekre. A biogazdálkodás közvetett haszna az a haszon, amely a környezet kíméléséből, a természetes tartalékok feltöltődéséből és az egyre szűkülő emberi élettér megóvásá­ 23

ból fakad, túlmutat a közvetlen hasznon. A biogazdálkodás célja a növénytermesztés és az állattenyésztés összhangjának megteremtése, ami nem zárja ki egyes vegysze­ rek ésszerűen korlátozott használatát, akár ásványi tápanyagokról, akár növényvédő szerekről legyen szó. Az állatok egészségvédelmében a nemesítés és a tartás ésszerű kapcsolatára tá­ maszkodik. Indokolt esetben nem záija ki bizonyos allopátiás gyógyszerek igénybe­ vételét sem, de szigorúan megszabja az alkalmazható készítmények körét, valamint azok biogazdálkodási körülmények között betartandó élelmezés egészségügyi vára­ kozási idejét.

Bioállattartás Az ökológiai állattartás és az állatgyógyászati beavatkozások követelményei (kivonatok a Biokontroll Hungária Kht. feltételrendszeréből, amely az EU-előírásokon kívül figyelembe veszi az IFOAM többletelőírásait is) Általános követelmények -

Az állattartás az ökológiai gazdálkodás szerves részét képezi, attól elszakítani nem lehet; - Az állattartásnak hozzá kell járulnia a „kömyezet-termelés-élelmiszer-ember” összefüggésrendszer törékeny egyensúlyának fenntartásához, valamint a „talajnövény-állat-talaj” egymásra utalt kapcsolatának természetes kialakulásához; - A megújuló természetes erőforrások használatával (szalmás istállótrágya, pillan­ gósok, füvesherés takarmányok stb.), a vegyes kultúrájú gazdálkodással és a szabad legeltetéssel lehetővé válik a talajtermékenység természetes megőrzése és a „fenntartható mezőgazdaság” kialakítása; - Az ökológiai állattartás feltétlenül termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. Az ál­ latok szabad mozgásának biztosítása és az egységnyi területen tartott állatok számának korlátozása (max. 170 kg N/év/ha terhelési határ) kötelező. A hagyományos állatállomány biotermelésre történő átállításának feltételei - A saját takarmánytermő terület átállítása (1-3 év); - Az állatokat értékesítésük előtt az alábbiakban meghatározott minimális ideig— mint alapelőírás - biofeltételek között kell tartani és takarmányozni: • a húsáért tartott szarvasmarha, bivaly és ló esetében 12 hónapig (de min. az élettartamuk háromnegyed részében); • a kistestű kérődzők és a sertések esetében 6 hónapig; • a tejhasznú állatoknál 6 hónapig; • a húshasznú baromfi tartásakor, amelyeket 3 napos koruk előtt állítottak öko­ lógiai termelésbe 10 hétig; • a tojó baromfi esetében 6 hétig.

24

- A fentiektől el lehet térni, ha az egész termelési egység (gazdaság) egyidejű átál­ lásáról van szó, ekkor 2 hónapra csökken az együttes átállási idő. Az állatok származására vonatkozó előírások - Az új állatállománynak minősített ökogazdaságból kell származnia; - Kivételes esetben - ha nincs elegendő fiatal (tenyész)állat és teljesen új állo­ mányt alakítanak ki - hagyományos állományból is lehet az állatokat beszerez­ ni, illetve saját állományt első alkalommal átállítani az alábbi feltételek betartá­ sa mellett: • a tojó baromfi 18 hetesnél nem idősebb, • a húshasznú baromfi 3 naposnál fiatalabb, amikor a keltető gazdaságot el­ hagyta, • a borjak és csikók 6 hónaposnál fiatalabbak, de tejhasznú fajta borjúja nem lehet 4 hetesnél idősebb, • a bárány és gida, gödölye 60 naposnál fiatalabb, • a malac 35 kg-nál nem súlyosabb; (az utolsó 3 esetben az elválasztás után kötelező az ökogazdálkodás alkalma­ zása!); - Katasztrófa és különleges helyzet esetén az ellenőrző testület többféle enged­ ményt is adhat az állatállomány származása tekintetében; - Az adott fajta megválasztásában az ellenálló és alkalmazkodóképesség, a minő­ ségi és teljesítményi hibák elkerülése és a tradicionális fajták előnyben részesí­ tése legyen a döntési szempont. A takarmányozás előírásai -

-

-

-

-

Nem a maximális hozamok elérése a cél, hanem a minőségi termelés megvaló­ sítása, a természetes táplálóanyag-igény kielégítése és a nagy ellenálló képesség elősegítése; Az állatokat az ökotermelésből származó (elsősorban a saját ökogazdaságban megtermelt) takarmányokkal kell etetni; A fiatal emlősök takarmányozását természetes tejre, anyatejre kell alapozni, mégpedig borjaknál, csikónál 3 hónapos korig, báránynál és gidánál, gödölyénél 45 napig, malacnál 40 napos korig; A növendék és felnőtt kérődzők takarmányozását a legeltetés maximális kihasz­ nálására kell alapozni. A napi szárazanyag min. 60%-ának (a laktáció elején 50%-nak) tömegtakarmányból kell állnia (szálas, silózott, gumós stb.); Kivételesen hagyományos takarmány is felhasználható: a mezőgazdasági erede­ tű takarmányok szárazanyagának éves átlagában max. 10% arányban kérődzők­ nél és max. 20%-ban sertés és baromfi esetében. A napi takarmányadagban ez az arány max. 25% lehet; Állati eredetű takarmányok közül - korlátozottan - csak tejpor és halliszt hasz­ nálható; 25

A premix és a takarmánykiegészítő felhasználását rendkívül szigorú feltételek szabályozzák, amelyeken belül Tilos a biotakarmányban felhasználni antibioti­ kumot, kokcidiosztatikumot, szintetikus gyógyszert, hozamfokozót vagy hor­ monkészítményt; Tilos takarmányként felhasználni géntechnológiailag módosított szervezeteket (GMO-t), ezek származékait, ill. az általuk előállított termékeket. Baromfi esetében a hizlalási időszakban adott takarmány legalább 65%-át gabo­ naféléknek kell kitennie. A sertések és baromfiak napi takarmányadagjához szálastakarmányt, friss vagy szárított tömegtakarmányt vagy silózott takarmányt is adagolni kell. A silótakarmány előállításához csak az előírt adalékanyagok és technológiai se­ gédanyagok használhatók fel. Hagyományosan előállított mezőgazdasági eredetű takarmány-alapanyagok csak abban az esetben használhatók az állatok etetésére, ha szerepelnek az I. sz. melléklet C) részének 1. pontjában (növényi eredetű takarmányok), figyelembe véve az ebben a fejezetben meghatározott mennyiségi korlátozásokat feltéve, hogy előállításukhoz nem használnak kémiai oldószereket. Állati eredetű takarmány-alapanyagok (akár hagyományos, átállási vagy ökoló­ giai termelésből származnak) csak abban az esetben használhatók, ha szerepel­ nek az I. sz. melléklet C) részének 2. pontjában, figyelembe véve az ebben a fe­ jezetben meghatározott mennyiségi korlátozásokat. Az állatok tápanyagszükségletének kielégítése céljából kizárólag az előírt ásványi eredetű takarmány-alapanyagok, nyomelemek, vitaminok, provitaminok és ezek­ nek kémiailag egyértelműen megfelelő, azonos hatású helyettesítői használhatók, ha természetes forrásból nem biztosíthatók kellő mennyiségben és minőségben. Kizárólag a következő takarmánykiegészítő anyagok alkalmazhatók a megjelölt célokra: a felhasználható enzimek, a mikroorganizmusok, a konzerváló anya­ gok, a kötőanyagok, a tapadásgátló anyagok és koaguláló szerek, az antioxidánsok, a szilázshoz használható adalékanyagok. Géntechnológiával módosított szervezeteket, ezek származékait, illetve általuk előállított anyagokat tilos felhasználni takarmányként, takarmány-alapanyag­ ként, összetett takarmányként, takarmányadalékként, technikai segédanyagként és a takarmányozásban használt bizonyos anyagokként. Az alábbi anyagok a takarmányozásban nem megengedettek: - gazdasági állatokból származó melléktermékek (e. g. vágóhídi hulladék) ké­ rődzők számára; - semmiféle ürülék, trágyaféleség; - oldószeres (pl. hexános) extrakcióból származó takarmányok, vagy amelyhez más kémiai anyagot adtak; - aminósav készítmények; - karbamid és más szintetikus nitrogén összetevők; - szintetikus növekedésserkentők és stimulálószerek; - szintetikus étvágyfokozók; - tartósítószerek, kivéve, ha technológiai segédanyagokként alkalmazzák; - mesterséges színezékek.

A betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés legfontosabb szabályai -

-

-

-

Az állatállomány ökofeltételek szerinti tartása már önmagában is erős prevenci­ ós hatást jelent; Ha mindezek ellenére az állatokon betegség vagy sérülés jelentkezik, azt azon­ nal kezelni kell; Az állatorvosi gyógyászati készítményeket az ökológiai állattartásban az alábbi alapelvek figyelembevételével kell alkalmazni: • a szintetikus allopátiás gyógyászati készítményekkel vagy antibiotikumokkal szemben előnyben kell részesíteni a fitoterápiás és homeopátiás készítménye­ ket, nyomelemeket, akupunktúrás kezelést feltéve, ha terápiás hatásuk kielé­ gítő az adott állatfaj esetében és az alkalmazni kívánt helyzetben; • ha az adott betegség vagy sérülés kezelésére a fent említett módszerek nem bi­ zonyulnak hatékonynak, és az állat szenvedésének vagy leromlásának elkerü­ lése érdekében szükséges, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmé­ nyek is alkalmazhatók az állatorvos felelősségvállalása mellett; • tilos azonban a szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményeket preven­ tív kezelésekre használni. A fenti alapelveket figyelembe véve az alábbi szabályokat kell alkalmazni: • tilos olyan anyagok használata, amelyek célja a növekedés vagy a termelé­ kenység serkentése (ideértve az antibiotikumokat, kokcidiosztatikumokat és egyéb mesterséges növekedésserkentő anyagokat), továbbá hormonok és hor­ monhatású vegyületek használata a reprodukciós képesség befolyásolására (pl. a peteérést kiváltó vagy szinkronizáló beavatkozások) vagy bármely más célra. Egyes egyedek azonban állatorvosi terápia keretében részesülhetnek hormonkezelésben. • az állategészségügyi jogszabályokban kötelezően előírt állatorvosi beavatko­ zásokat (az állatok, ill. az épületek és felszerelések kezelése) engedélyezni kell, beleértve az immunológiai állatorvosi kezeléseket is, abban az esetben, ha egy területen fertőző betegséget regisztráltak és az adott gazdálkodási egy­ ség e területen belül helyezkedik el. Minden esetben, amikor állategészségügyi készítmény használatára kerül sor, a kötelezően előírt kezelési naplóba egyértelműen fel kell jegyezni, hogy milyen készítményről van szó (beleértve a készítmény aktív hatóanyagának lejegyzését is), továbbá a részletes diagnózist, a dózist, az alkalmazás módját, a kezelés idő­ tartamát és az adott állati termék fogyasztásból való kivonásának ajánlott időtar­ tamát. Ezeket az adatokat be kell mutatni az ellenőrző szervezetnek, mielőtt az állatot vagy állati terméket ökológiai áruként értékesítik. A kezelt állatokat egy­ értelműen meg kell jelölni, a nagytestű állatokat egyedileg, a kisebb testű álla­ tokat és baromfit akár egyedileg, akár csoportosan. Allopátiás állatgyógyászati készítménnyel történő kezelés esetében, szokásos alkalmazás mellett, az állat vagy állati termék ökológiai termelésből való ki­ vonásának időszaka (az utolsó kezeléstől számítva) kétszerese a törvényben előírt várakozási időnek, ha az adott készítménynél erre nincs előírás, akkor minimum 48 óra. 27

-

A szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények használatát szigorúan mi­ nimalizálni kell, eltekintve az olyan esetektől, mint a védőoltások, élősködőmen­ tesítés és az állategészségügyi hatóság által előírt kötelező mentesítési tervek. A bioállattartás gyakorlata, az állatok elhelyezése

-

A természetes termékenyítés előnyben részesítése mellett a mesterséges mód­ szerek is megengedettek, azonban tilos az embrióátültetés, a klónozás, a géntechnológia; - Az ökológiai gazdaságban Tilos a csonkolás (a juhok farkának gumizása, a farokkurtítás, a szárnyvég levágása, szemfogkihúzás, a csőrkurtítás, a tömés, a szarvtalanítás stb.), azonban vannak kivételek, pl. a biztonsági szarvtalanítás, bi­ zonyos megszorításokkal az ivartalanítás (pl. herélés a kanoknál vagy a kaka­ soknál); - Tilos az állatok kötött tartása, ez alól azonban az ellenőrző szervezet részleges felmentést adhat; - Az állatokat csoportosan kell tartani és biztosítani kell a bőséges szalma-almozást, a kifutóhasználatot, ill. legeltetést; - Baromfi esetén a minimális vágási életkor: • 81 nap csirkénél, • 150 nap kappannál, • 49 nap kacsánál, • 70 nap pézsma tojónál, • 84 nap pézsma gácsérnál, • 92 nap mulard kacsánál, • 94 nap gyöngytyúknál, • 140 nap pulykánál és pecsenyelibánál. Az állatok elhelyezésénél a 3.3. táblázat szerinti előírásokat kell betartani. 3.3. táblázat. A bioállatok elhelyezésére vonatkozó előírások Szarvasmarha, ló, juh, kecske, sertés minimális helyigénye Istálló alapterület Állatfaj, hasznosítás

Hízó- és tenyészmarha, valamint ló

Testtömeg (kg) < 100 100-200 200-350 >350

Tejelő tehén Tenyészbika Juh és kecske

28

kifejlett egyedek bárány, gida-gödölye

Kifutó min. területe (m2/db)

Szükséges min. alapterület (m2/db) 1,5 2,5 4,0 5,0, de min. 1/100 kg

1,1 1,9 3,0 3,7, de min. 0,7/100 kg

6,0 10,0

4,5 30,0

1,5 0,35

2,5 0,50

A 3.3. táblázat folytatása Szarvasmarha, ló, juh, kecske, sertés minimális helyigénye Istálló alapterület Állatfaj, hasznosítás

Testtömeg (kg)

Hízósertés

Kifutó min. területe (m2/db)

Szükséges min. alapterület (m2/db)

keserűanyag. 65

Főbb hatásaik: gyulladáscsökkentő, fekélyellenes, görcsoldó, köptető és immun­ stimuláns. Fitoterápiás alkalmazásai: gyomor- és nyombélfekély, légúti hurutok. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 5-15 gramm. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: lovak köhögésének csillapí­ tására és köptetésére használt szirup alkotórészeként; szarvasmarhának, juhoknak, kecskének az előgyomor működési zavarának, az oltógyomor és a belek gyulladása­ inak kezelésére alkalmas vízoldékony por alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E-monográfia, AVMDM. Aloe barbadensis Miller, A. ferox Miller, A. vera L. - /l/oi'-fajok - Liliomfélék családja (Liliaceae) Felhasznált részei: a levélből kicsorgó és beszárított nedv (Aloé), ill. az Aloe vera parenchima-szövetéből kinyert kocsonyás anyag (Aloé vera gél). Főbb hatóanyagai: az/í/oé-d ragok 18-30% hidroxiantracén-származékot (főként aloint és barbaloint) tartalmaznak. A kocsonyás szerkezetű Aloé vera gél főbb hatóanyagaiként egy poliszacharid-keveréket és egy acemannánnak nevezett vegyületet tartanak számon. Főbb hatásaik: az Aloé-drogok dózistól függően gyomorerősítők, ill. enyhe vagy erélyes hashajtók. Az Aloé vera gél elősegíti a sebgyógyulást és a hámosodást, csök­ kenti a gyulladást, emellett antibakteriális és immunmoduláns hatású. Fitoterápiás alkalmazásai: az Aloé-1 makacs székrekedés megszüntetésére, az Aloé vera gélt sugársérülések, napégések és fekélyek kezelésére ajánlják. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: belsőleg 0,05-0,2 gramm, külsőleg különböző koncentrációjú készítményekben. FoNoVet III. alkalmazási javallata(i): csikó és ló székrekedésének megszüntetése (Aloé: hashajtó por hatóanyagaként). Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: a lovak patájának és pártájá­ nak ápolására, Aloé vera-t tartalmazó emulzió alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph. Hg.Vll., E- és ESCOPmonográfia, AVMDM. Cassia senna L./C. angustifolia Vahl. - Alexandriai/indiai szenna - Hüvelye­ sek családja (Fabaceae) Felhasznált részeik: a levelek (Sennae folium) és a termések (Sennae fructus). Főbb hatóanyagaik: 1-2,5% antrakinon-származék (szennozidok), flavonoidok és nyálkaanyagok. Főbb hatásuk: hashajtó. Fitoterápiás alkalmazásuk: székrekedés kezelése gyógyteák, ill. kivonatokat vagy szennozidokat tartalmazó készítmények formájában. Ajánlott napi adagjuk a humángyógyászatban: 20-30 mg hidroxiantracén-származékkal (szennozid B-ben kifejezve) egyenértékű drog vagy készítmény. FoNoVET III. alkalmazási javaslata: székrekedés (kutyánál, macskánál, szirup al­ kotórészeként). Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia. 66

Linum usitatissimum L. - len - Lenfélék családja (Linaceae) Felhasznált részei: a mag (Lini semen), a magból kipréselt zsíros olaj (Oleum lini) és a lenmagliszt (Lini placentae farina, Lini semina farina, Placenta lini). Főbb hatóanyagaik: zsíros olaj (főbb alkotórészei a linóién-, a linói- és az olaj sav) és nyálkaanyagok. Főbb hatásaik: hashajtó, érelmeszesedést gátló, sebgyógyító és helyileg gyulladáscsökkentő. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: kérődzés leállása esetén szarvasmarhának. Fitoterápiás alkalmazásai: krónikus székrekedés, gyomornyálkahártya-, ill. bél­ gyulladás, fokozott bélingerlékenység és bőrgyulladások. Az állatgyógyászatban fel­ fúvódás, gyomor- és bélbántalmak, illetve székrekedés ellen használják összetett ké­ szítmények egyik alkotórészeként. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 10-30 gramm. FoNoVet III. alkalmazási javallata(i): égési sérülések, bőrgyulladás (linimentum alkotórészeként - ló, szarvasmarha, kutya, macska). Állatgyógyászati készítmények: bőrápoló készítmények alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia, AVMDM, EMEA-értékelés. Quercus robur L. - kocsányos tölgy - Bükkfafélék családja (Fagaceae) Felhasznált része: az ágkéreg (Quercus cortex). Főbb hatóanyagai: 5-15% cserzőanyag. Főbb hatásai: összehúzó, vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő és antibakteriális. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: a fa kérgéből és makkjából (azaz terméséből) készült főzetet adják a hasmenéses, bélfertőzéses állatoknak, ill. azok porát keverik a takarmányukba. Fitoterápiás alkalmazásai: hasmenés elleni gyógyteakeverékek alkotórészeiként, ill. borogatások formájában különféle bőrbetegségek (krónikus nedvező ekcéma, láb­ szárfekély) és fagyások kezelésére. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 3 gramm, ill. azzal egyenértékű ké­ szítmény. FoNoVet III. alkalmazási javallata(i): hasmenés megszüntetése (különböző állat­ fajoknál). Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia. Agrimonia eupatoria L. - apróbojtorján - Rózsafélék családja (Rosaceae) Felhasznált része: a virágos hajtás (Agrimoniae herba). Főbb hatóanyagai: 5-15% cserzőanyag, 1 4% procianidin, 0,5-1% flavonoid és kovasav-származékok. Főbb hatásai: antimikrobiális, összehúzó, vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő, görcsoldó. Fitoterápiás alkalmazásai: epehólyag- és epeutak, ill. vastagbél-gyulladás kezelé­ se, valamint bakteriális fertőzések okozta hasmenések megszüntetése. 67

Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 6-9 gramm. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., WS/OSU.

E-monográfía,

Acorus calamus L. - orvosi kálmos - Kontyvirágfélék családja (Araceae) Felhasznált része: a gyöktörzs (Calami rhizoma). Főbb hatóanyagai: 1,5-4% illóolaj, 1-1,5% cserzőanyag és keserűanyagok. Az il­ lóolaj egyik fontos alkotórésze a drog származási helyétől függően eltérő mennyiség­ ben jelenlévő, pszichotróp, mutagén és rákkeltő hatású cisz-izoazaron, melynek menynyisége a közép-európai populációkban nem jelentős. Főbb hatásai: gyulladáscsökkentő, görcsoldó, étvágy- és emésztésjavító, ill. szélhajtó. Fitoterápiás alkalmazás: belsőleg gyomor- és nyombélfekély elleni, emésztésjaví­ tó és gyomorerősítő gyógyteák/készítmények formájában; külsőleg reuma elleni für­ dőkeverékek és bedörzsölőszerek alkotórészeként. Ajánlott napi adagja a humángyógyászatban: 4-6 gramm. FoNoVet III. alkalmazási javallata(i): étvágyjavítás (sertésnél). Előfordulása gyógyszerkönyvekben, monográfiákban: Ph.Hg.VII. Légzésre ható, nyálkaoldó és immunstimuláns növényi drogok és gyógyszerek Foeniculum vulgare Mill - édeskömény - Ernyősvirágzatúak családja (Apiaceae) Felhasznált részei: a termés (Foeniculi fructus) és az illóolaj (Aetheroleum foeniculi). Főbb hatóanyagai: 2-6% illóolaj (50-90%-át az ízért és illatért felelős transz-anetol teszi ki) és zsíros olaj. Főbb hatásai: szélhajtó, emésztés- és étvágyjavító, görcsoldó, gyulladáscsökken­ tő, fertőtlenítő, tejelválasztást fokozó, köptető és a vizeletben lévő védőkolloidok képződését fokozó. Fitoterápiás alkalmazásai: fokozott bélgázképződés és görcskészség, gyomor- és bélfájdalom, emésztési zavarok, vesekőképződésre való hajlam és légúti panaszok kezelése, ill. a tejelválasztás serkentése. Az illóolajat az állatgyógyászatban a gyomor és a bél működési zavarainak kezelésére, a bélgázképződés mérséklésére, valamint az újszülött borjak légzésének könnyítésére használják (ez utóbbi esetben spray-k egyik alkotórészeként). Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: felnőtteknek 5-7 gramm, illóolajból 60-120 mg. FoNoVet III alkalmazási javallata: székrekedés megszüntetése (kutya, macska); lovak felsőlégúti hurutja. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: lovak légzőszervi megbete­ gedéseinek megelőzése és kezelése. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia, EMEA-értékelés. Megjegyzés: helyettesíthető az ánizs (Pimpinella anisum L.) terméseivel (Anisi vulgaris fructus) és illóolajával (Aetheroleum anisi vulgaris). 68

Origanum vulgare L. - szurokfű - Ajakosvirágúak családja (Lamiaceae) Felhasznált részek: virágos hajtás (Origani herba) és az illóolaj (Aetheroleum origani). Főbb hatóanyagai: 0,2-1% illóolaj (jellemző komponensek a karvakrol és a timol) és 6-10% cserzőanyag. Főbb hatásai: a virágos hajtás köptető, enyhe görcsoldó és fertőtlenítő, az illóolaj antibakteriális, antifungális, vírus- és parazitaellenes, valamint általános tonizáló és immunstimuláns. Fitoterápiás alkalmazásai: a virágos hajtást köhögéscsillapító és köptető teakeve­ rékek, ill. egyéb készítmények összetevőjeként; az illóolajat légúti fertőzések esetén önmagában vagy más növények illóolajaival keverve levegő fertőtlenítésre vagy in­ halálásra. Ajánlott napi adagja a humángyógyászatban: virágos hajtásból 4-6 gramm, ill. az­ zal egyenértékű kivonat. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: sertés-, borjú- és baromfi kü­ lönböző oktanú hasmenéseinek megelőzésére, étvágyjavításra, valamint fertőzések megelőzésére, hozamfokozásra, takarmányba keverhető porok és oldatok formájában. Thymus vulgaris L. - kerti kakukkfű - Ajakosvirágúak családja (Lami­ aceae) Felhasznált részei: a virágos hajtás (Thymi vulgaris herba) és az illóolaj (Aethero­ leum thymi vulgaris). Főbb hatóanyagai: 1-2,5% illóolaj (főbb alkotórésze az erőteljes fertőtlenítő ha­ tással rendelkező timol: 30-70%, és a karvakrol: 3-15%), cserzőanyagok és flavonoidok. Főbb hatásai: köhögéscsillapító, köptető, hurutoldó, görcsoldó, szélhajtó, emész­ tésjavító, antibakteriális, féreghajtó és vérbőséget fokozó. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: vadon élő rokonfajait a kérődzés elősegítésé­ re használják. Fitoterápiás alkalmazásai: légúti megbetegedések (légcső- és hörghurut, szamár­ köhögés, tüdőasztma), reumás eredetű megbetegedések, szájüregi gyulladások és bőrbántalmak kezelése. Az illóolajat az állatgyógyászatban külsőleg alkalmazható készítményekben sebek fertőtlenítésére és a bőr fertőzéseinek megelőzésére, kivédé­ sére használják. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: herbából 3-6 gramm, ill. azzal egyenértékű kivonat; 1 éves kor alatt 0,5-1 gramm; illóolajból 170-280 mg. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: légzőszervi megbetegedések megelőzésére és kezelésére (pl. postagalambnál). Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia, EMEA-értékelés. Eucalyptus globulus Labill. - eukaliptusz - Mirtuszfélék családja (Myrtaceae) Felhasznált része: a levélből kinyert illóolaj (Aetheroleum eucalypti). Főbb hatóanyagai: az illóolaj főbb összetevői az eukaliptol (1,8-cineol), az a- és a P-pinén, a limonén és a p-cimén. 69

Főbb hatásai: antimikrobiális (elsősorban a légzőszervi, húgyúti és bőrfertőzése­ ket okozó kórokozókkal szemben), nyákoldó, köptető, emésztésjavító, bőrvörösítő és gyulladáscsökkentő. Fitoterápiás alkalmazásai: légúti fertőzések és krónikus légúti megbetegedések, húgyúti fertőzések kezelésére, reumás eredetű és izomfájdalmak mérséklésére, ill. kozmetikai készítmények alkotórészeként. Az állatgyógyászatban különböző illóolaj­ koncentrációjú, külsőlegesen alkalmazható készítményekben gyulladások kezelésére, tőgyfertőtlenítésre, hüvely és méhnyaköblítésre; valamint szájüregi és légúti megbe­ tegedések kezelésére alkalmas belsőleg alkalmazható készítmények összetevőjeként használják. Ajánlott napi adagja a humángyógyászatban: belsőleg 2-5x100-200 mg, inhalálásra 12 csepp 150 ml forró vízhez, linimentumban 25 tf% illóolaj, kenőcsben 1,3% illóolaj. FoNoVet III. alkalmazási javallata: szúnyogriasztásra (kutya). Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: légúti megbetegedések meg­ előzése és kezelése. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia, EMEA-értékelés. Althaea officinalis L. - orvosi ziliz, fehér mályva - Mályvafélék családja (Mal­ vaceae) Felhasznált részei: a gyökér (Althaeae radix) és a levél (Althaeae folium). Főbb hatóanyagai: nyálkaanyagok (a gyökérben 10-30, a levélben 5-10%). Főbb hatásai: bevonó, lágyító és hurutoldó. Fitoterápiás alkalmazásai: heveny légúti gyulladások, akut hörg- és légcsőhurut, torokgyulladás és szájnyálkahártya-gyulladás, ill. rekedtség kezelése. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: gyökérből 3-10 gramm, levélből 5-10 gramm. FoNoVet III alkalmazási javallata: lovak felsőlégúti hurutja. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: lovak krónikus légzőszervi megbetegedésének kezelésére szánt készítmény alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOP-monográfia. Megjegyzés: a levéldrogok helyettesíthetők a papsajt és az erdei mályva (Malva neglecta Wallr. és M. silvestris L.) leveleivel (Malvae folium), vagy a gyűjthető hárs­ fa (Tilia spp.) virágaival (Tiliae flos). Plantago lanceolata L. - keskenylevelű útifű - útifűfélék családja (Plantaginaceae) Felhasznált része: a levél (Plantaginis lanceolatae folium). Főbb hatóanyagai: 0,5-2% aukubin (iridoidvázas glikozid), polifenol vegyületek, 6% nyálkaanyag. Főbb hatásai: antibakteriális és vérzéscsillapító (hemosztatikus), köptető, köhö­ géscsillapító. Fitoterápiás alkalmazásai: a levelekből készült, nyálkaanyagokban gazdag gyógyteát heveny légúti fertőzésekben alkalmazzák, részben a köhögés csillapítására, rész­ 70

ben a nyálkahártyák bevonására. A lándzsás útifű leveleiből készült szirup különösen jó a gyermekek makacs, száraz köhögésének enyhítésére. Ajánlott napi adagja a humángyógyászatban: 3-6 gramm levél, ill. azzal egyenér­ tékű szirup. Előfordulása állatgyógyászati készítményekben: lovak krónikus légzőszervi meg­ betegedéseinek kezelésére szánt készítmény alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia. Allium cepa L. - vöröshagyma - Liliomfélék családja (Liliaceae) Felhasznált része: a hagyma (Allii cepae bulbus). Főbb hatóanyagai: kéntartalmú vegyületek, flavonoidok, szaponinok, fenolsavak és antocián-vegyületek. Főbb hatásai: antimikrobiális, érelmeszesedés-gátló, vérzsírszint- és magas vér­ nyomás csökkentő, a vérlemezkék összetapadását és a vérrögök képződését gátló. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: lovak kehességének és a bendő atóniájának kezelése, ill. vizelet elakadás ingerterápiája - a kanca pérájába dugták. Fitoterápiás alkalmazásai: pyogén bőrbajok, emésztőszervi bántalmak (bélgör­ csök, bélférgek) és légutak gyulladásos állapotai. Állatgyógyászati alkalmazását társ­ állatoknál (különösen macskánál) nem ajánlják. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 50 gramm nyers vagy 20 gramm száraz drog. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E-monográfia, AVMDM. Echinacea purpurea (L.) Mönch. - bíbor kasvirág - Fészkesvirágzatúak csa­ ládja (Asteraceae) Felhasznált részei: a virágos hajtás (Echinaceae herba) és a gyökér (Echinaceae radix). Főbb hatóanyagaik: nagy molekulasúlyú poliszacharidok, flavonoidok, alkilamidok (0,3%), cikóriasav- és kávésav-származékok, ill. glikoproteinek. Főbb hatásaik: immunstimuláns (a nem specifikus védekezőképesség fokozása), antimikrobiális, antivirális, fertőzéseket gátló és gyulladáscsökkentő. Fitoterápiás alkalmazásai: influenza elleni védekezés, ill. a fertőzés időtar­ tamának és a tünetek súlyosságának csökkentése, krónikus légúti megbetegedések, középfülgyulladás, hüvely- és húgyúti fertőzések, valamint bőrgyógyászati kór­ folyamatok. Állatoknál hüvely kandidiázis kezelése (antifungális szerekkel együtt), gombás eredetű középfülgyulladásnál a helyi gombaellenes kezelés erősítése (kutyánál), ill. sömör (kutyánál, macskánál) és krónikus stomatitis (macskánál) kezelése, valamint különböző eredetű sebek kezelése. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 1 gramm száraz drognak megfelelő készítmény. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfia, WS/OSU, AVMDM, EMEA-értékelés. Megjegyzés: a keskenylevelű (E. angustifolia DC) és a halvány kasvirág (E. palli­ da [Nutt.] Nutt.) gyökereit és hajtásait hasonlóképpen használják a terápiában. 71

Primula veris L. - tavaszi kankalin - Kankalinfélék családja (Primulaceae) Felhasznált részei: a gyöktörzs a gyökerekkel (Primuláé rhizoma et radix), a virá­ gok a csészelevelekkel (Primuláé flos cum calycibus) és anélkül (Primuláé flos sine calycibus). Főbb hatóanyagaik: a gyökeres gyöktörzsek mintegy 10%-nyi szaponint tartal­ maznak, a virágok ennél kevesebbet. Főbb hatásaik: köptető és hurutoldó. Fitoterápiás alkalmazások: köptető hatású teakeverékek és galenusi készítmények alkotórészeként krónikus légcső- és hörghurut kezelésére. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: virágokból 2 4 gramm, gyökeres gyöktörzsből 0,5-1,5 gramm. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: lovak légzőszervi megbete­ gedéseinek megelőzésére és kezelésére szánt készítmények alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E- és ESCOPmonográfia. Szív- és érrendszerre ható növényi drogok és gyógyszerek Allium sativum L. - fokhagyma - Liliomfélék családja (Liliaceae) Felhasznált része: a gerezdes hagyma (AIlii sativi bulbus). Főbb hatóanyagai: kéntartalmú illóolaj (allicin, diallil diszulfid, diallil triszulfid és ajoén főbb komponenesekkel). Főbb hatásai: a vérlemezkék összecsapódását és a vérrögök képződését gátló, a vérszérum magas koleszterin- és cukorszintjét csökkentő, vérnyomáscsökkentő, antimikrobiális és antioxidáns. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: sertések étvágytalanságának, kérődzők emésztési zavarainak, lovak gyomorgörcsének, birkák hasmenésének és szájfájásá­ nak kezelése, baromfivész és disznóvész megelőzése. Fitoterápiás alkalmazásai: a kor előrehaladtával járó érbántalmak (állatoknál is). Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 4 gramm friss drog vagy 8 ml olaj. Előfordulás gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfia, AVMDM. Ginkgo biloba L. - páfrányfenyő - Páfrányfenyőfélék családja (Ginkgoaceae) Felhasznált része: a levél (Gingko bilobae folium). Főbb hatóanyagai: diterpenoid ginkgolidok (A,B, C, J és M), bilobalid, flavonoidok és cserzőanyagok. Főbb hatásai: az utóbbi másfél évtizedben több száz farmakológiai és klinikai kí­ sérletet végeztek el standardizált páfrányfenyő-kivonatok hatásainak megismerése ér­ dekében. Főként az EGb 761 (24% flavonoidra és 6% terpenoidra standardizált) és a BN-52063 (ginkgolidokra standardizált) kivonatokat vizsgálták. A kísérletek ered­ ménye szerint a páfrányfenyő-hatóanyagok/készítmények gátolják a vérlemezke ak­ tiváló faktorát (PAF antagonisták), fokozzák az agyi vérellátást és az agy oxigénnel való ellátottságát, javítják az emlékezőtehetséget és a szellemi teljesítőképességet, csökkentik az infarktust kiváltó vérrögök képződését, fokozzák a láb ereinek vérellá­ 72

tottságát, csökkentik a vér kóros sűrűségét, csökkentik a hajszálerek kóros áteresztőképességét, fokozzák a halláskárosodásért felelős idegek vérellátását, oldják az aszt­ más görcsöket és szabadgyök-semlegesítő hatásúak. Fitoterápiás alkalmazásai: standardizált készítmények formájában krónikus agyiér-elégtelenség, agyi ödémák, emlékezési zavarok, időskori elbutulás, magas vérnyo­ más, infarktus megelőzése, belső fül funkcionális és szervi zavarai, időszakos sántítás, visszeres tünetegyüttes, asztma és más légzőszervi panaszok, poszttraumatikus szindrómák és cukorbetegek érellátási zavarai. Ajánlott napi adagja a humángyógyászatban: 120-240 mg száraz kivonat az egyes körfolyamatoktól függően. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: ESCOP-monográfía, AVMDM. Aesculus hippocastanum L. - vadgesztenye - Vadgesztenyefélék családja (Hippocastanaceae) Felhasznált része: a mag (Hippocastani semen). Főbb hatóanyagai: 5-25% eszein nevű szaponinkeverék, 0,2-0,3% flavonoid, proantocianidinek. Főbb hatásai: gyulladáscsökkentő, izzadmányok képződését csökkentő, perifériás keringést és nyirokáramlást javító, a vénák rugalmasságát fokozó, ill. állapotuk to­ vábbi romlását gátló. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: nyersen lereszelve vagy szárítva és porrá őrölve hasmenések megszüntetésére, valamint liba- és baromfivész megelőzésére. Fitoterápiás alkalmazásai: visszérgyulladás, visszeres lábszárfekély, aranyér, mű­ tétek utáni ödémák és mozgásszervi panaszok kezelése. Napi adagok a humángyógyászatban: 0,2-1 gramm vagy 30-150 mg eszcinnek megfelelő folyékony kivonat. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: borjú, malac és bárány hasmenéses betegségeinek megelőzése; lovak légzőszervi megbetegedéseinek megelő­ zése és kezelése. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfía. Crataegus monogyna Jacq./C. laevigata (Poir.) DC - egybibés galagonya/csere­ galagonya - Rózsafélék családja (Rosaceae) Felhasznált részeik: virágos hajtásvégek (Crataegi summitas), levelek (C. folium), virágok (C. flos) és termések (C. fructus). Főbb hatóanyagaik: 1-3% oligomer procianidin, 1-2% flavonoid (fontosabbak a vitexin, rutin, hiperozid), alifás aminok és triterpénsavak. Főbb hatásaik: szívizom munkáját segítő, koronáriák vérellátását javító, antiaritmiás, szívizom-anyagcserét javító, vérnyomáscsökkentő, érelmeszesedés folyamatát lassító, enyhe vizelethajtó és nyugtató. Fitoterápiás alkalmazásai: időskori szívpanaszok és a szívelégtelenség kezdeti stádiumának kezelése, a szívizom anyagcseréjének és munkájának elősegítése, ill. ideges eredetű szívpanaszok kezelése. Az állatgyógyászati gyakorlatban a sérült szív­ izom véredényekkel való ellátottságának és az optimális vérátfolyás fenntartására használják. 73

Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: virágból és levélből 6 gramm, ter­ mésből 8 gramm. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfia, WS/OSU, AVMDM. Idegrendszerre ható növényi drogok és gyógyszerek Valeriana officinalis L. - macskagyökér - Macskagyökérfélék családja (Valerianaceae) Felhasznált részei: a gyöktörzs a gyökerekkel (Valerianae rhizoma et radix). Főbb hatóanyagai: 0,3-0,7% illóolaj és 0,5-2,0% valepotriát-származék (valeriana-epoxi-triészterek) és alkaloidok. Főbb hatásai: nyugtató, szorongásoldó és elalvást segítő. Fitoterápiás alkalmazásai: ideges eredetű gyomorpanaszok és irritábilis bélszin­ dróma kezelése; állatoknál: kutyaólban tartott állatok feszültségének oldása. Ajánlott napi adagoka humángyógyászatban: 5-10 gramm. FoNoVet III. alkalmazási javallata(i): feszültség, nyugtalanság oldása (kutyánál, macskánál). Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: ideges, nyugtalan lovak stresszérzékenységének csökkentésére szánt készítmény alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.Vll., E- és ESCOPmonográfia, WS/OSU. Humulus lupulus L. - komló - Kenderfélék családja (Cannabaceae) Felhasznált része: a zöldessárga állapotban gyűjtött termős virágzat (Lupuli strobulus). Főbb hatóanyagai: 10-18% gyantaszerű keserűanyag, 0,3-1,0% illóolaj, flavonoidok és floroglucin-származékok. Főbb hatásai: nyugtató, elalvást segítő, étvágyjavító és görcsoldó. Fitoterápiás alkalmazásai: nyugtalanság, szorongás, feszültség, valamint gyomorés szívidegesség kezelése. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 0,5-1,5 gramm. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfia, AVMDM. Húgyutakra, ivarszervekre és mozgásszervi betegségekre ható növényi drogok és gyógyszerek Solidago spp. - aranyvessző fajok - Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Felhasznált része: a virágos hajtás (Solidaginis herba). Főbb hatóanyagai: flavonoidok (1-2%), szaponinok, nyálkaanyagok és illóolaj. Főbb hatásai: vizelethajtó, gyulladáscsökkentő és immunstimuláns. Fitoterápiás alkalmazásai: kisebb méretű húgyúti- és vesekövek, ill. veseho­ mok eltávolítása (vízlökésterápia), a kövek újraképződésének megelőzése, bakte­ riális fertőzések előidézte húgyhólyag- és vesemedence-gyulladás utókezelése, ill. 74

kiegészítő terápiája, valamint a szervezet salaktalanítása, például sokízületi gyul­ ladás esetén. Ajánlott napi adagoka humángyógyászatban: 6-12 gramm. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: lovak ín- és porcbetegségei­ nek megelőzésére, illetve kezelésére, takrmányba keverhető por alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfia. Equisetum arvense L. - mezei zsurló - Zsurlófélék családja (Equisetaceae) Felhasznált része: a meddő hajtás (Equiseti herba). Főbb hatóanyagai: 3-12% kovasav, 5% szaponin és flavonoidok. Főbb hatásai: vizelethajtó, salaktalanító, sebgyógyító és kötőszövet-erősítő. Fitoterápiás alkalmazásai: salaktalanításra és vizelethajtásra mozgásszervi pana­ szokban és húgyúti fertőzésekben, ill. gyógyhatású fürdők készítésére mozgásszerviés bőrbántalmak esetén. Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: 6-12 gramm. Állatgyógyászati készítményekben való alkalmazása: lovaknál az inak és a porcok betegségeinek megelőzésére szánt készítmény alkotórészeként. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: Ph.Hg.VII., E-monográfia. Serenoa repens (Bartram) Small - törpepálma - Pálmafélék családja (Arecaceae) Felhasznált része: a termés (Serenoae fructus). Főbb hatóanyagai: poliuronidok és fitoszterinek. Főbb hatásai: gyulladáscsökkentő és prosztata szöveteket zsugorító. Fitoterápiás alkalmazásai: prosztatagyulladás és a prosztata jóindulatú megnagyobbo­ dásának kezelésére; állatgyógyászatban kutyáknál a prosztata jóindulatú megnagyobbodá­ sának, macskaféléknél pedig az alsó húgyutak megbetegedéseinek (FLUTD) kezelésére. Napi adagok a humángyógyászatban: 1-2 gramm, 320 mg lipofil komponens. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E-monográfía, WS/OSU. Cucurbita pepo L. convar. pepo var. styriaca - stájer olajtök - Tökfélék család­ ja (Cucurbitaceae) Felhasznált részei: a mag (Cucurbitae peponis semen) és a zsíros olaj (Oleum cucurbitae). Főbb hatóanyagai: zsíros olaj, szterinek, glikoproteidek, a-tokoferol és szelén. Főbb hatásai: féreghajtó és gyulladáscsökkentő. Népi állatgyógyászati alkalmazás: olajával a szülőutakat kenik be. Fitoterápiás alkalmazásai: prosztatagyulladás, prosztatatúltengés és prosztata jó­ indulatú megnagyobbodás kezelésére. Napi adagok a humángyógyászatban: 10 gramm. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E-monográfía. Taraxacum officinale Weber in Wiggers - gyermekláncfű - Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae) Felhasznált részei: a gyökér (Taraxaci radix), a levél (Taraxaci folium) és a teljes növény (Taraxaci herba cum radice). 75

Főbb hatóanyagai: keserűanyagok, triterpének, flavonoidok, kálium (a levélben), inulin (gyökérben), A-,C-, K-vitamin (a levélben). Főbb hatásai: a gyökér máj- és epeműködést serkentő, vizelethajtó, salaktalanító (káros anyagcseretermékek ürítését elősegítő); a levél elsősorban vizelethajtó és kö­ tőszövet erősítő. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: takarmányként sertésnek, tyúknak, nyúlnak, marhának; főzetben bőrsérülés lemosására. Fitoterápiás alkalmazásai: májfunkciók javítására és méregtelenítésére. Az állatgyógyászati gyakorlatban a macskák és kutyák szívelégtelenségének kezelésében használt vizelethajtók helyettesítésére tartják alkalmasnak. Ajánlott napi adagoka humángyógyászatban: levélből 10-15 gramm, gyökérből 3-5 gramm, növényből 3-4 gramm. Állatgyógyászati készítményekban való alkalmazása: a porc- és kötőszövet fejlő­ dési zavarainak megelőzésére szánt készítmények alkotórészeként fejlődésben lévő kutyáknak. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfia,

ws/osu. Roborálásra használatos növényi drogok és gyógyszerek Urtica dioica L. - nagy csalán - Csalánfélék családja (Urticaceae) Felhasznált részei: a levél (Urticae folium) és a gyökér (Urticae radix). Főbb hatóanyagai: 0,7-1,8% flavonoid, klorofill és annak származékai, karotinoidok, víz- és zsíroldékony vitaminok (C, B-csoport, KI), triterpén vegyületek, szterolok és ásványi anyagok. A csalánszőrökben előforduló vegyületek közül a hisztamin és a kolin emelhető ki. A gyökérdrog terápiás szempontból legfontosabb anya­ gai a szterolok. Főbb hatásai: valamennyi része vizelethajtó, a gyökér emellett gyulladáscsökken­ tő és koleszterinszint csökkentő. Népi állatgyógyászati alkalmazásai: zsenge tavaszi hajtásaiból, hajtásvégeiből gyakran készítenek főzeléket, ill. keverik felvágva az állatok (háziszárnyasok, sertés, szarvasmarha) eledelébe, ez utóbbi esetben elsősorban a fertőző betegségek megelő­ zésének céljából. Fitoterápiás alkalmazásai: a szervezet salakanyagainak felhalmozódásával össze­ függésbe hozható reumás eredetű megbetegségek (levél és leveles hajtás), valamint prosztatagyulladás és a prosztata jóindulatú megnagyobbodásának kezdeti szakasza (gyökér). Ajánlott napi adagok a humángyógyászatban: levélből 8-12 gramm, 10-30 ml préslé, 2-6 ml tinktúra (1:5, 25%-os etanol); gyökérből 4-6 gramm, 0,6-1,2 gramm száraz kivonat. Előfordulása gyógyszerkönyvben, monográfiákban: E- és ESCOP-monográfia.

76

Összegzés A gyógy- és illóolajos növények, illetve illóolajok és növényi készítmények napjaink­ ban komoly szerepet töltenek be a fíto- és aromaterápiában. Egyre inkább növekszik jelentőségük az öngyógyításban is. A természetes gyógymódok- és természetes anya­ gok alkalmazása iránti igény hazánkban mintegy 20-25 évvel ezelőtt kezdett jelent­ kezni, de akkoriban csak a humán betegségek megelőzésére és kezelésére szorítko­ zott. Az utóbbi néhány évben viszont annak a folyamatnak lehetünk a szemtanúi, hogy a természetes gyógyító eljárások és -anyagok alkalmazása iránt az állatgyógy­ ászatban is egyre inkább nő az érdeklődés, nemcsak külföldön, hanem hazánkban is. Örvendetes, hogy 2001 -ben az alternatív állatgyógyászat - a kötelező tantárgyként oktatott növénytan és a fakultatív tantárgyként oktatott gyógynövényismeret mellett - bekerült a fakultatív tantárgyak közé a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán, ugyanis ennek keretében nyílt lehetőség arra, hogy az alternatív állatgyógy­ ászat iránt érdeklődő egyetemi hallgatók és gyakorló állatorvosok a fitoterápia kínál­ ta lehetőségekről is kapjanak néhány hasznos alapinformációt. A gyógynövények népi- és modern állatgyógyászati alkalmazásának vázlatos átte­ kintése során láthattuk, hogy a népi állatgyógyítási gyakorlatban és a modem állatgyógyászatban sokféle gyógynövényt, növényi kivonatot, növényi hatóanyagot és ké­ szítményt használnak. Ezek száma folyamatosan nő és jó reményünk van arra, hogy a nem túl távoli jövőben a növényi készítményeknek komoly szerep jut az állatgyó­ gyászatban, és egyre több szakember, ill. társ- vagy haszonállatot tartó/gondozó em­ ber fog megismerkedni a több évezredes múltra visszatekintő növényi gyógyászat kí­ nálta lehetőségekkel.

Felhasznált és ajánlott irodalom Anon. (é. n.): Proposed Guidelines for Complementary and Alternative Veterinary Medicine. http://www. animalanimal. com/magv3i2/A VMA %20proposal. htm Anon. é.n. Alternative Veterinary Medicine Drug Monograps. http://www. neuro. vetmed. ufl. edu/Altjned/Library/Monograps/mono.html Antall József-Buzinkay Géza (szerk.) (1979): Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti Köz­ lemények - Communicationes de História Artis Medicinae. Supplementum 11-12, Budapest Babulka Péter (1996): Evaluation of medicinal plants used in Hungarian ethnomedicine, with spe­ cial reference to the medicinally used food plants., in Schröder, E. et al. (eds.): Medicines and foods. Ethnopharmacological approach. 129-138. ORSTOM - Société Fran?aise d’Ethnopharmacologie, Paris Babulka Péter (1998): A magyar népi orvoslásban használt növények. Komplementer Medicina 2( 1 ):6—17.

Babulka Péter (2002): Aromaterápia. In Nemes Tibor András-Szanyó Ferenc (szerk.): Masszőrkép­ zés A-tól Z-ig 3. kötet. 229-253. Győr: Malawi Kiadó Bencze József (1967): Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyításhoz. Communicationes de História Artes Medicinae 42:337-114. Blumenthal, Mark (1997): Herbal Monographs. Herbalgram 40: 30-38.

77

Blumenthal, Mark (ed.) (1998): The Complete German Commission E Monographs. Therapeutic Guide To Herbal Medicine. Austin, Texas: American Botanical Council. Bogdan, I.-Nechifor, A.-Base, I.-Hruban, E. (1990): From Rumanian folk medicine: Non-specific stimulus therapy using transcutaneous implantation of hellebore (Helleborus purpurascens, Fam. Ranunculaceae) in agriculturally useful animals. Dtsche Tierarztl Wocheschr 97 (12):525-9. Bradley, Peter R. (1992): British Herbal Compendium. Volume 1. British Herbal Medicine Associ­ ation, Bournemouth, 1992. Buchbauer, Gerhard (1992): Aromatherapie, naturwissenschaftlich betrachtet. Zeitschrift fur Phytotherapie, 19:209-212. Escop (1996-99): Monographs On The Medicinal Uses Of Plant Drugs. European Scientific Coop­ erative on Phytotherapy. Exeter, United Kingdom. European Medicines Agency honlapja: http//www.emea.eu.int/htms/aboutus/emeaoverview.htm Grynaeus Tamás (1999-2000): Kísérlet a középkori Kárpát-medencei növényfóldrajz rekonstruálá­ sára. Bot. Közlem. 86-87. kötet 1-2 füzet, 67-76. Grynaeus Tamás-Pap József (1977): Régi magyar (gyógy)növénynevek, 15-17. század. Comm. Hist. Artis. Med. Suppl. 9-10., 31—49. Grynaeus Tamás-Pap József (1978): Régi magyar (gyógy)növénynevek, 15-17. század mutatója Comm. Hist. Artis. Med. Suppl. 86., 131-137. Grosjean, Nelly (1996): Veterinary Aromatherapy. Bury St Edmunds, Suffolk: St Edmundsbury Press. Karasszon Dénes (1985): A magyar állatorvoslás szakirodalma a XV-XVI. században. Communicationes de História Artes Medicinae 109-112. Kazay Endre (2000): Gyógyszerészi Lexicon. (Az 1900-ban kiadott Gyógyszerészi Lexicon hason­ más kiadása.) Budapest: Galenus Lapkiadó Kft. Kóczián Géza (1985): A hagyományos parasztgazdálkodás termesztett, a gyűjtögető gazdálkodás vadnövényfajainak etnobotanikai értékelése. Doktori értekezés. Agrártudományi Egyetem, Keszthely - Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar. Kóczián Géza (19909: Gyakran használt gyógynövények a magyar népi orvoslásban. (Sajtó alá ren­ dezte: Szabó L. Gy.). Gyógyszerészet 34:307-316. Kóczián Géza-Szabó István-Szabó László Gy. (1979): A Helleborus- (hunyor-) fajok népgyógy­ ászati felhasználására vonatkozó adatok. Communicationes de História Artis Medicinae. Supplementum 11-12. Kóssa Gyula (1904): Magyar Állatorvosi Könyvészet 1472-1904. Budapest: Magyar Országos Állatorvos-Egyesület.

Kovács Jenő (1970): Állatorvosi Gyógyszertan. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. Laczay Péter-Semjén Gábor (szerk.) (1997): Állatorvosi gyógyszertan II. Az Állatorvosi Egyetem jegyzete. Lorenz, Stefan (é. n.): Phytotherapy - finding a position On the definition of phytotherapy. http://www.komvet.at/english/issue0298/phytotherapy0298htm#veterinary-phytotherapy Marsden, Steven P. (2000): Introduction to Veterinary Herbal Medicine 1.: Some Common Herbs and Their Potential Application in Veterinary Practice. Introduction to Veterinary Herbal Medi­ cine 11.: Techniques of Application. 24th Annual WALTHAM®/OSU Symposium. Advances in Complementary and Alternative Medicine.October 28&29, 2000. Oláh Andor (1986): „Új hold, új király!” A magyar népi orvoslás életrajza. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. Perényi János (szerk.) (2002): Állatgyógyászati Készítmények 2002. Budapest: PR1M-A -VET Ál­ latgyógyászati Kft. Petri Gizella (1999): Fitoterápia az orvosi gyakorlatban. Budapest: Springer Orvosi Kiadó. Rácz Gábor-Rácz-Kotilla Erzsébet-Szabó László Gy. (1992): Gyógynövényismeret. A fitoterápia alapjai. Budapest: SAN1TAS Természetgyógyászati Alapítvány.

78

Semjén Gábor (1994): Állatorvosi gyógyszertan 1. Az Állatorvosi Egyetem jegyzete. Semjén Gábor (szerk.) (1996): Állatorvosi gyógyszerrendelés. Budapest: Állatorvos-tudományi Egyetem Gyógyszertani és Méregtani Tanszék jegyzete. Szabó László Gyula (1984): A Sadler József által leírt növények gazdasági rendszerezése. Agrtártörténeti Szemle 3-4. 507-532. Szabó László Gyula (1991)': Fontosabb gyógynövények a magyar népi állatorvoslásban. In Halász Péter (szerk.): A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Berta­ lan tiszteletére. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság. Szerkesztő Bizottság (1969): Formulae Normales Veterinarie. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. Szerkesztő Bizottság (1973): Formulae Normales Veterinariae. Editio 11. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. Szerkesztő Bizottság (2000): Formulae Normales Veterinariae. Editio 111. Budapest, Mezőgazdasá­ gi Kiadó. Szerkesztő Bizottság (1986): Magyar Gyógyszerkönyv VII. kiadás, 111. Kötet. Budapest: Medicina Könyvkiadó. Tóth László (2000): Gyógynövény- és Drogismeret. Debrecen: Debreceni Egyetem Kossuth Egye­ temi Kiadója. Tseh Márton (1797): Lovakat orvosló könyv. Pest. Vajkai Zsófia (1988-1999): „Szarvas Marhának Orvossága”. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum közleményei. 271-285. Valnet, Jeari (1985): The Practice Of Aromatherapy. Destiny Books, Rochester, Vermont Vickers, Andrew (1996): Massage and Aromatherapy. A guide for professionals. Chapman and Hall. London-Weinheim-N ew York-Tokyo- Melboume-M adras. Weiss, Rudolf Fritz (1988): Herbal Medicine. Gothenburg, Sweden - Beaconsfield Publishers Ltd., Beaconsfield, England: AB Arcanum. Worwood, Valerie Ann (1991): The Complete Book of Essential Oils and Aromatherapy. San Rafa­ el, California: New World Library. Wyn, Susan G. (1996): Herbs in Veterinary Medicine. Wyn, Susan G. (2000): Introduction to Veterinary Herbal Medicine. http://www.vetmedcenter.com/consumer/display. asp? id=9423&dt=p

79

7. Homeopátia „ Válassz a fokozatos, gyors, biztos és tartós gyógyulás ér­ dekében minden betegség esetén olyan szert, amely hasonló bántalmakat képes előidézni, mint amit gyógyítani kell. " S. Hahnemann

Bevezetés „A homeopátia specifikus ingerterápia, amelynek célja a szervezet önszabályozó mű­ ködésének serkentése. Célzott és egyedre szabott terápia. ” (V. Schmiedel) A homeopátia az orvostudományon belül egy sajátos és önálló gyógyítási rendszer. Sajátos, mert minden más terápiás módszertől eltérő - speciális anamnézisre és be­ tegmegfigyelésre épülő - diagnosztikája, gyógyszerkincse és gyógyszer választási módszere (repertorizáció) van. Önálló, mert - bár többen a komplementer medicina körébe sorolják - ha megfe­ lelően képzett szakember alkalmazza, sok esetben egyéb terápiás módszerek haszná­ lata nélkül, önállóan is hatékony lehet. Regulációs terápia, ami azt jelenti, hogy a szervezet nem megfelelő irányba hala­ dó, kifáradt vagy valami miatt blokkolt öngyógyító mechanizmusainak regenerálását és szabályozását segíti elő. Holisztikus, mert nem a betegség, hanem maga a beteg áll a figyelem középpont­ jában, annak minden testi, lelki, szellemi, viselkedésbeli és környezetéhez viszonyí­ tott egyéb változásaival együtt. Alapelve az, hogy a betegség tünetei a beteg szervezet öngyógyító törekvésének eredményei, amelyek egyben információk is az azokat értő szakember számára. Hahnemann szerint: „ Minden ember (vagy állat - Szerző) tünete a betegségében őrá lesz jellemző. A betegség tünetei a páciens érzéseinek és viselkedésének a betegség következté­ ben előállt megváltozásából adódnak. A gyógyulás során eltűnnek a betegségtünetek, ha azt a szubsztanciát adjuk, mely­ nek nagy adagja egészséges emberen (vagy állaton - Szerző) ezeket a tüneteket ki­ váltotta. ” Ezért ezeket a tüneteket nem megszüntetni, hanem megfelelően értékelni kell és az ezekből nyert információkat a terápiás szer megválasztásakor a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni. A homeopátia célja ezek után nem lehet más, mint az, hogy a betegség okait fizi­ kai, mentális és érzelmi szinten egyaránt feltárja, s az okok megszüntetésével párhu­ zamosan megkeresse az adott szervezet önszabályozó rendszerét leginkább serkentő homeopátiás szert. 80

A homeopátiás szerek természetes (növényi, állati, ásványi) és kémiai anyagokból készülnek, azok több lépcsőben történő hígítása és minden hígítási fázis után elvég­ zett erőteljes rázása vagy dörzsölése (dinamizálás, potenciálás) útján. A homeopátiás készítmények talán túlzott mértékűnek tűnő hígítása - melynek eredményeképpen sokszor a kiindulási anyagnak már egyetlen molekulája sem talál­ ható a gyógyszerként alkalmazott oldatban - miatt sokan vitatják, hogy ezek az anya­ gok bármilyen hatást tudnának gyakorolni a betegek szervezetére. Ezt, az immáron két évszázados kételyt éppen az e módszert alkalmazó állator­ vosok sikeres gyógyításának sora cáfolhatja, amint ezt Grosz német állatorvos a XIX. század első felében megjelent „ Archív für die homöopat. Heilkunst” című munkájában írja: „ Gyakran elménczkedtek (ékelődtek - Szerző) már a felöl, hogy a hasonszenvi or­ vosok tekintetet (tekintélyt - Szerző) parancsoló műszete (művészete - Szerző) a be­ tegnél feltétlen bizalmat s vak hitet ébreszt, miáltal többnyire kedvező eredménytől koronáztatnék az. Képzelődéseken alapulna tehát a hasonszenvi gyógymód? - Mint leszünk erre nézve az állatoknál? Lehet-e azokat arra bírni, hogy vakon higyjenek? Számolhatok-e arra, hogy beteg állatomnak valamit beadván, az csupán képzelődés­ ből gyógyuljon ki betegségéből? ”

A homeopátia története Hahnemann A homeopátia az orvostudomány egyik önálló ága, melynek gyökerei Hippokratészig nyúlnak vissza. A gyógymód ma is alkalmazott rendszerét a kétszáz évvel ezelőtt élt. Christian Friedrich Samuel Hahnemann (1755-1843) vegyész és orvos-gyógyszerész alkotta meg. 1796-ban a Hufelands Journalban közölte a tudományos nyilvánosság­ gal forradalmi felismerését - az embereken, elsősorban önmagán végzett kísérletei­ ből levont tanulságot - a simile elvet, vagy másnéven a hasonlósági törvényt. Hahnemann a homeopátiás gyógymódról kialakított felismeréseit az 1810-ben megjelent „ Organon dér rationellen Heilkunde” című főművében írta meg teljes részletességgel. Ezt a művet azóta is a homeopátia alapművének tartjuk. Az új gyógymód, amelyről Hahnemann 24 nagy és 100 kisebb könyvet írt, a ma­ ga idejében nagy feltűnést keltett és számos, gyakran nagyon éles kritikát és nyers el­ utasítást is kapott. Mindezek ellenére Hahnemann már az akkori idők orvosai között is neves követőkre talált, mivel kitűnt magas tudományos műveltségével, kiváló meg­ figyeléseivel és merőben új eszméivel, amelyek - mai ismereteink birtokában már tudjuk, hogy - a homeopátia határain messze túlmutattak (Zajta).

Az állatorvosi homeopátia története Hahnemann idejéből az állatorvosi homeopátiáról nem sok írásos emlékünk maradt fenn, ami abból is adódik, hogy abban az időben tulajdonképpeni állatorvoslásról még nem beszélhetünk. 81

A kovácsok, lókereskedők és vágólegények tapasztalati alapon végzett kezelései­ ről ugyan maradtak feljegyzések, de ezek a kezelések főként a lovakra terjedtek ki és elsősorban az állatok természetes ellenálló képességére alapozták azok eredményes­ ségét. Az akkortájt alakuló állatorvosi iskolák is elismerték, hogy gyógykezelésük ha­ tékonysága még nagyon alacsony szinten van. Hahnemann maga is kezelt állatokat homeopátiás szerekkel. Kezelésének eredmé­ nyeit egy publikációra nem került kéziratban foglalta össze, melyre későbbi követői, Grieser és Wolf többször is hivatkoztak írásaikban. Ebben a munkájában Hahnemann csoportosította az egyes állatfajok betegségeit és leírta azok homeopátiás kezelési le­ hetőségeit is. A kéziratot sokáig a Lipcsei Egyetemi Könyvtárban őrizték, azonban egy idő után nyoma veszett. Még Hahnemann életében - elsősorban Németországban - számos homeopátiás állatorvosi kiadvány jelent meg, melyek szakmai körökben ma is nagy jelentőségűeknek számítanak. Ezek közül is legfigyelemreméltóbb Genzke neusterlitzi állatorvos munkája (1837), amely „Homeopátiás állatorvosi gyógyszertan” címen jelent meg. Ebben a műben a szerző 65 különféle gyógyszerképet ír le a különböző állatfajokon végzett homeopátiás gyógyszervizsgálati tapasztalatok alapján. Könyve előszavában egyértelműen leszögezi, hogy a homeopátia sem csalhatatlan és elítéli mindazokat, akik túlzott jelentőséget tulajdonítanak az új módszernek. Hahnemann korai követői közé soroljuk F. A. Günther-t, aki háromkötetes művet írt „A homeopátiás állatorvoslás segédkönyve” címmel. A könyv korábbi kiadásairól nem tudunk, azonban azt tudjuk, hogy a 4. kiadásra 1844-ben került sor. Ebben a szer­ ző összefoglalta a korábbi jelentősebb írásokat és feljegyzéseket. Többek között beszá­ molt arról a szakmai körökben nagy feltűnést keltett állatorvosi beavatkozásról, mely­ nek során 1836-ban Weber, a Hessen tartománybeli Lich város udvari tanácsának ál­ latorvosa 108 db lépfenés szarvasmarhát gyógyított meg homeopátiával. „Hasonszenvi állatorvos” című művét 1857-ig francia, angol, spanyol, holland, olasz, lengyel és orosz nyelvre fordították le. 1857-ben jelent meg 600 példányban a könyv magyar nyelvű kiadása, amit - a nagy érdeklődés jeleként - két év alatt felvásároltak. A könyv megjelenését (fordítását és egyéb, a kiadatással kapcsolatos költségeket) egy Náray Imre nevű ügyvéd finanszírozta „ ...ki miután szabadelvűségéért kiállott josefstadti fogságából kiszabadult, de azon felül az ügyvédségtől eltiltatott....................... első volt, ki sem fáradtságot, sem költséget nem kímélve a magyaron kívül más nyelvet nem értő honfitársain e tekintetben segíteni kívánván dr. Günther akkoriban német nyelven megjelent nyolczadik kiadását magyarítá és 600 nyomtatott példányban a magyar közönség elé bocsájtá. ” A mű második bővített és javított kiadása, amely ekkor már az eredeti német nyel­ vű mű XII. kiadásának fordítása volt, 10 évvel az első kiadást követően Remény Arthur fordításában került nyomdába.

82

A könyv teljes címe:

A HASONSZENVI ÁLLATORVOS VEZÉRKÖNYV GAZDÁK ÉS LÓTULAJDONOSOK SZÁMÁRA, MIKÉP LEHESSEN A LOVAK, SZARVASMARHÁK, JUHOK, KECSKÉK, SERTÉSEK S KUTYÁK BETEGSÉGEIT HASONSZENVI GYÓGYMÓD SZERINT GYORSAN ÉS OLCSÓN ORVOSOLNI. A HASONSZENVI - HOMOEOPATHICUS - GYÓGYSZEREK LAJSTROMÁVAL ÉS AZOK KÜLÖN-KÜLÖN KÉSZÍTÉSI MÓDJÁNAK MEGISMERTETÉSÉVEL.

(Ezt a könyvet a szentendrei Remedium Kft. 1998-ban hasonmás kiadásban jelentet­ te meg.) A XIX. század közepén jelentős sikereket ért el homeopátiás gyógyításai során Theodor Tráger is, aki az Osztrák-Magyar Monarchia katonai méneseinek honvéd állatorvosa volt, valamint Karl Ludwig Böhm, aki 9 könyvet írt az állatok homeopátiás kezeléséről. Az 1800-as évek második felétől valamiért nem folytatódott a század elején megkez­ dődött fellendülés a homeopátia területén, sőt, már-már úgy tűnt, hogy feledésbe merül az állatorvoslásnak ez a módja, amikor Brüsch 1934-ben írásaival felelevenítette a ko­ rábbi szakmai sikereket, s ezzel ismét útjára indította a gyógyításnak e szelíd, ám haté­ kony módszerét. Ugyancsak nagy lendületet adott az állatorvosi homeopátia fejlődésé­ nek az is, hogy az 1926-ban megalakított Orvosi Világszervezeten (Liga Medicorum Homoeopathica Intemationalis) belül az állatorvosok önálló szekciót alakítottak. A világszervezet 1935-ben a 10., majd 2000 májusában az 55. kongresszusát tar­ totta Budapesten. Ez utóbbinak, melyen a világ minden részéből mintegy 600 részt­ vevő, köztük 150 állatorvos volt jelen, a Magyar Tudományos Akadémia adott ott­ hont. A kongresszuson nagy sikerű előadást tartott George Vithoulkas görög homeopata is, akit a homeopátia tanainak újraélesztése, kutatása, oktatása és gyakorlati mű­ velése terén kifejtett tevékenységéért 1996-ban - Hahnemann emlékezetes felismeré­ sének 200. évfordulóján - alternatív Nobel-díjjal tüntettek ki. Magyarországon az 1949-es betiltatását követően 1991-ben indulhatott újra a ho­ meopátiás „gyógyászati mozgalom”. Még ugyanezen év októberében alakította meg 10 orvos és 1 állatorvos a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületet. Az egyesület ál­ latorvosi szekciója 1993-ban alakult meg 6 állatorvos részvételével. Vezetője Takács Györgyi lett. Ugyancsak az ő irányításával és szervezése eredményeképpen kezdő­ dött meg 1996-ban a Budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemen a nemzetközi ho­ meopátiás állatorvosi diplomát adó posztgraduális képzés. Az előadásokat Kun Csa­ ba, Mátray Árpád, Miklós Csaba és Takács Györgyi állatorvosok tartották, akik az egyesület által korábban indított humánorvosi alap- és kiegészítő tanfolyamokon, va­ lamint külföldi képzéseken szerezték meg elméleti és gyakorlati ismereteiket. 83

A homeopátia ún. alaptörvényei A simile-elv vagy hasonlósági szabály „ Válassz a fokozatos, gyors, biztos és tartós gyógyulás érdekében minden beteg­ ség esetén olyan szert, amely hasonló bántalmakat képes előidézni, mint amit gyó­ gyítani kell. ” (S. Hahnemann) A hasonlósági szabály vagy simile-elv a homeopátiás terápia három alapszabálya közül az első és legfontosabb. A „homeopátia” szó szerint annyit tesz, mint „hasonló szenvedés”. A kezelésre szoruló beteg tehát hasonlóan szenved, mintha valamilyen növényi, állati, ásványi vagy kémiai szer túladagolásával megmérgezték volna. A homeopátia első számú alapszabálya, ún. „alaptörvénye” egy általános érvényű természeti megfigyelésen alapul: „ ami nagy mennyiségben mérgez, az végtelenül ki­ csiny mennyiségben gyógyít... Ezek után már „csak” azt kell az állatorvosnak felismernie, hogy a rábízott beteg állatnál tapasztalt tüneteket mely növényi, állati, ásványi vagy kémiai szer túladago­ lásával tudná kiváltani egy egészséges páciensen.

Potenciálás vagy dinamizálás (a második alapszabály) A homeopátiás szerek a kiindulási anyagok erőteljes hígításával készülnek. Hahnemann eleinte relatíve nagy dózisokat, azaz kevésbé hígított szereket alkalma­ zott. Ennek során a kezelés első napjaiban gyakran a betegség tüneteinek átmeneti sú­ lyosbodását tapasztalta, amit kezdeti vagy elsődleges rosszabbodásnak (primer aggrevatio) nevezett el. Annak érdekében, hogy ennek a sokszor igen súlyos kezdeti reakci­ ónak a mértékét minél alacsonyabb szinten tartsa, a kiindulási anyag fokozatos, lép­ csőzetes hígítására tért át, miközben azt tapasztalta, hogy a hígított szer is kifejti gyó­ gyító hatását. (A primer aggrevatio jelenségével ma is találkozhatunk - mértéke azon­ ban éppen a hígított szerek alkalmazása miatt korántsem olyan erőteljes, mint Hahne­ mann idejében volt - s azt minden esetben kedvező jelenségként, a szervezet és az ada­ golt szer között létrejött pozitív reakció jeleként értékeljük. Akut patológiák esetén ez a jelenség ritkán fordul elő, a krónikus betegségek kezelése pedig az állatorvoslásban - főként az ökogazdálkodásban - kisebb jelentőségű, mint a humán gyakorlatban). A hígítási műveletet Hahnemann folyékony potenciák esetében víz vagy alkohol­ víz keverékével történő összerázással (ütve rázás), oldhatatlan anyagoknál tejcukor­ ral történő dörzsöléssel (trituráció) végezte. A hahnemanni hígítási lépcsők mértéke mindig 1:100 volt. Constantin Hering, az amerikai homeopátia megteremtője vezette be később az 1:10 arányú hígításokat, melyek mára már Közép- és Nyugat-Európában is elterjedtek. A hígítás mértékének és az ezzel együtt elvégzett rázások, ill. dörzsölések számá­ nak növelésével Hahnemann nemcsak az elsődleges rosszabbodás mérséklődését, ha­ nem azzal párhuzamosan a szer hatásának mélyülését és a hatás időbeni meghosszab­ bodását, röviden hatékonyságának, potenciájának növekedését is tapasztalta. A jelen­ ség arra késztette, hogy a továbbiakban ne hígítási fokozatokról, hanem potenciavál­ 84

tozásokról beszéljen és a műveleteket ne egyszerűen hígításnak, hanem potenciálás­ nak vagy dinamizálásnak nevezze. A hahnemanni gyógymód egyben egy különleges gyógyszerkészítési módszer megalapítását is jelentette, amelynek szabályai ma is érvényesek, s melyek leírását hi­ vatalos homeopátiás gyógyszerkönyvekben (pl. HAB-1 = Első Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv) találjuk meg. A homeopátiás szerek kiindulási anyagai, amilyenek az őstinktúrák (a legtöményebb kivonatok) az alapoldatok és alapkeverékek, ritkán kerülnek közvetlen terápiás alkal­ mazásra. Ezek a különböző hígítású homeopátiás készítmények alappreparátumául szolgálnak. Az alkoholos, ill. vizes hígítások szigorú fokozatokban történnek. A leggya­ koribb hígítási rendszert a decimális, azaz tízes (az arány 1:10, jele: D), a centezimális, azaz százas (az arány 1:100, jele: C) és az LM rendszer (az arány 1:50 000, jele: LM) képviseli. (Az egyes potenciák kialakítását az oldhatatlan, por alakú kiindulási anyagok esetében is a folyadékokéval azonos rendszer szerinti fokozatokban végzik). A különböző hígítási fokozatokat, potenciákat a gyakorlatban a következő módon érjük el: A Dl potenciát úgy kapjuk meg, hogy egy rész alapoldatot (őstinktúra = 0) 9 rész „oldószerrel”(víz, alkoholos víz, tejcukor) hígítunk. Egy résznyi Dl potencia 9 résznyi oldószerrel történő hígítása eredményezi a D2 potenciát. A D2 hasonló módon hígítva a D3 potenciát adja stb. A Cl potenciát úgy kapjuk, hogy az alapoldat egységnyi részét 99 résznyi oldó­ szerrel hígítjuk. Ezt tovább hígítva 99 rész alkohollal, vízzel vagy tejcukorral a C2 potenciához, majd annak hasonló mértékű további hígításával a C3-hoz jutunk és így tovább akár a C200-ig vagy Cl000-ig, CIO 000-ig stb. POTENCIÁLÁS v. dinamizálás = hígítás + rázás D = decimális (tízszeres) potencia

0 oldó­ szer (0)

C = centezimális (százszoros) potencia

minden hígítás után rázás 10-szer 7.1. ábra. A potenciálás vagy dinamizálás folyamata

85

Az így kapott potenciák a hatóanyag-tartalom tekintetében a következők: Dl = 1:10(10%) D2= 1:100(1%) = Cl = 1:100(1%) D3 = 1:1000 (0,1 %) D4 = 1:10000 (0,01%) = C2 = 1:10 000 (0,01%) D5 = 1:100000 (0,001%) D6 = 1:1000000 (0,0001%) = C3 = 1:1000000 (0,0001%) stb. A lépcsőzetes hígítási eljárást mindaddig ismételjük, amíg a kívánt potenciát el nem érjük. Amíg a folyékony potenciák készítése viszonylag egyszerű és csupán azt kívánja meg, hogy a folyadékot minden egyes hígítás után 10 erőteljes, lefelé irányuló rázóütéssel potenciáljuk, a tejcukros eldörzsölés sokkal több időt vesz igénybe. A készítményeket potenciájuk szerint négy csoportba szokás osztani: Alacsony vagy mély potenciák: Közepes potenciák: Magas potenciák: Nagyon magas potenciák:

őstinktúrától D6-ig D7-tőlD12-ig Dl 3-tól D21-ig D21 felett.

Homeopátiás gyógyszervizsgálat (a homeopátia harmadik alapszabálya) A homeopátiás gyógyszervizsgálatokat (proving) legtöbbször embereken, esetenként állatokon, egyszerű és kettős vakkísérletben, előzetes és közbeiktatott placebo adás­ sal kiegészítve végzik. A vizsgálati alanyok testi-lelki státuszát előzőleg alaposan tanulmányozzák és tu­ lajdonságaikat írásban rögzítik. A kísérletben résztvevőknek egészségeseknek és ve­ getatíve érzékenyeknek kell lenniük, mivel csak reagáló szervezetektől várhatók használható vizsgálati tünetek. A placebóra reagálók kizárása után a tulajdonképpeni kísérlet többnyire három hétig tart. A vizsgálandó anyagot különböző erősségű, de sohasem veszélyes dózi­ sokban (esetleg különböző gyógyszerformákban) adagolják és gondosan regisztrál­ ják, hogy a kísérleti alany szervezete a „gyógyszeres” provokációra milyen pszi­ chikai és fizikai tünetekkel válaszol. Tekintettel arra, hogy egyetlen vizsgálati alany önmagában többnyire nem képes produkálni a gyógyszerre jellemző vala­ mennyi reakciót (= gyógyszerkép), egy hatóanyag vizsgálatába 10-20, néha még több önkéntes személyt (véletlenszerűen kiválasztott állatot) is be szokás vonni. A hangsúlyt nem annyira a tünetek gyakoriságára, mint az egyes tünetek pontos le­ írására és a modalitások (környezeti hatásokra történő változások) megfigyelésére helyezik. Csak így lehetséges ugyanis a finomabb elkülönítés az azonos tüneteket kiváltó különböző szerek hatásai között (pl. ízületi fájdalom változásai hidegfront­ ra vagy melegfontra). A homeopátiás gyógyszervizsgálatok során provokált tünetek összességét gyógy­ szerképnek nevezzük. A gyógyszerképek tüneteinek csoportosítása hasonlóan törté­ 86

nik, mint a betegségképeké, azaz a betegségek tüneteié. Eszerint az alábbi tüneteket különböztetjük meg: - Szellemi és kedélytünetek (állatoknál viselkedési tünetek). - Fizikális tünetek (helyi és klinikai tünetek, labor- és röntgenleletek, műszeres vizsgálatok adatai). - „Mintha" (as if) - tünetek (pl. olyan, mintha méh csípte volna meg). - Különleges és megmagyarázhatatlan tünetek (paradox szimptómák, pl. szomjú­ ság hiánya szájszárazság esetén, vagy fekvés a fájdalmas testrészen stb.). Figyelembe vesszük továbbá az alábbiakat: - Kiváltó okok (pl. túlerőltetés, átázás, vér-, illetve folyadékvesztés stb.). - Modalitások: (a tünetek változása, reagálás a környezeti hatásokra). A különböző homeopátiás szerek gyógyszerképeit a homeopátiás gyógyszertan könyvek, a „Matéria Medica”-k foglalják össze. A humán jellegű könyvekben leír­ tak általában viszonylag jól vonatkoztathatók az állatokra. Esetenként azonban lehet­ nek lényeges eltérések is, ezért legcélszerűbb az állatorvosi homeopátiát „fajspeci­ fikus” szakirodalomból elsajátítani. Ma már az állatorvosi homeopátia kiszélesedésé­ vel egyre több szakkönyv, köztük állatgyógyászati homeopátiás Materia Medica-t tar­ talmazó kiadvány is beszerezhető.

A homeopátiás szerek A homeopátiás szerek hatóanyagai A homeopátiás szerek (a módszer jellegéből fakadóan, általában nem nevezzük eze­ ket „gyógy" szereknek) hatóanyaga többségében (63-65%) növényi, mintegy 28-30%-ban ásványi, kb. 5%-ban állati és mintegy 2%-nyi arányban kémiai eredetű­ ek. A fennmaradó mennyiség az egyéb kategóriába tartozik. Előfordulhat ugyanis, hogy speciális - többnyire betegséget okozó - anyagokból (kórokozók, betegekből származó váladékok stb.) is készítenek homeopátiás szereket, melyeket összefoglaló néven ,, nozó dák ”-nak nevezünk. A növényi eredetű szerek alapanyagai a Föld minden részéről származnak, legtöbb­ jüket Közép-Európában, Afrikában, Ázsiában és Amerikában gyűjtik. Az egész növényt, vagy annak csak bizonyos részeit (kisajtolt nedv, virág, levél, gyö­ kér, kéreg stb.) frissen vagy szárított állapotban dolgozzák fel. Egyes növényi szekrétumokat, így különböző fafajták gyantaváladékát szintén felhasználnak homeopátiás ké­ szítmények előállításához. Gombafélék is szolgálnak kiindulási anyagul, így pl. a mér­ gező légyölő galóca (Amanita muscaria). A mérgező növényekből készült homeopátiás preparátumok méregtartalma a többszöri potenciálás (hígítás + rázás) következtében már annyira csekély, hogy alkalmazásukkor toxikus tünetek fellépésétől nem kell tartani. A kiinduló anyagokból először általában tömény alkohollal őstinktúrát állítanak elő. Ezt standardizálják (a hatóanyagot beállítják), majd utána dolgozzák fel adago­ lásra alkalmas homeopátiás készítményekké. A homeopátiás szerek kiindulási anyagainak második legnagyobb csoportját az ás­ ványi anyagok alkotják, melyek lehetnek valódi ásványok, mint pl. a kovasav, bizo­ 87

nyos fémek (arany, ezüst) és egyéb anorganikus elemek, mint pl. a kén. Közéjük tar­ toznak azok az anyagok is, amelyekre (pl. nyomelemek) az élő szervezeteknek, az egészséges működés érdekében, naponta feltétlenül szükségük van. Az ásványi anyagokat, oldékonyságuktól függően először különböző töménységű szesszel, vízzel vagy egyéb oldószerrel szintén őstinktúrává, alapoldattá, ill. az old­ hatatlanokat tejcukorral alappor keverékké alakítják. Ezeket dolgozzák fel azután ho­ meopátiás készítményekké. Nem elhanyagolható a szerepe a homeopátiában az állati eredetű anyagoknak sem (kb. 5%). A számításba jövő állatok általában rovarok (hangyák, méhek, bogarak, pó­ kok), de egyes mérges kígyók (Lachesis mutus) és békafajok (Bufo rana), vagy pl. a tintahal (Sepia officinalis) stb. is lehetnek. Sok homeopátiás szer a teljes állati test (pl. méhek) dörzsölékének kivonatát, mások csak az állatok váladékát (pl. hangyaméreg, méhméreg, kígyó- és békaméreg) tartalmazzák. A rovarok esetében is először az őstinktúrát készítik el, ami a későbbiek folyamán a hígítások alapanyagául szolgál. A klasszikus (akadémikus) orvostudomány is használ állati mérgeket a gyógyítás során. Az alkalmazási területek gyakran fedik is egymást a homeopátiásán alkalma­ zottakéval. Az utóbbiak felhasználása azonban sohasem jár a betegre nézve kockázat­ tal, szemben az előbbiekével, éppen azok magas hatóanyagtartalma miatt. A homeopátiás hatóanyagok sorában kisebb részaránnyal szerepelnek a vegyi úton előállított szerek (mintegy 2%). Különleges helyet foglalnak el közöttük az allopatikus gyógyszervegyületek, melyek homeopátiás formáit főként akkor alkalmazzuk, ha egy korábbi, allopátiás gyógyszerekkel végzett kezelés terápiás károsodáshoz vezetett. A klasszikus gyógyszerek ugyanis viszonylag erős ingerként hatnak a szervezetre (Arndt- Schultz f. szabály, lásd később), ami a gyakori, nem kívánt kísérőjelenségek, ún. mellékhatások magyarázata lehet. Megfelelően hígítva (és potenciáivá - homeopá­ tiás változat) azonban ezek az anyagok már csak gyenge ingerként hatnak, melyek pontosan azokat a károsodásokat gyógyítják meg, küszöbölik ki, amelyek az előzőleg „normál adagban” alkalmazott gyógyszer hatására jöttek létre. Még a homeopátiás szerek között is különlegességeknek számítanak a nozódák. Ezek emberi vagy állati betegségek produktumaiból, váladékokból, kórokozókból vagy azok anyagcseretermékeiből, a légszennyezés komponenseiből, állati szövetek bomlástermékeiből, illetve egyéb szervezetkárosító anyagokból előállított készítmények.

Gyógyszerformák A homeopátiás kezelések során leginkább a következő gyógyszerformákat használjuk: Diluciók: az oldható alapanyagokból készült őstinktúrák és oldatok, ill. ezek po­ tenciált változatai. Triturációk: az oldhatatlan alapanyagokból laktózzal készített, szilárd, (por formá­ jú) hígítások. Tabletták: a megfelelő triturációból kötőanyag hozzáadása nélkül készült 100 mg-os és 250 mg-os tabletták. Golyócskák: apró (ömleszthető) szacharóz, ill. szacharum-laktóz golyócskák, ame­ lyeket 100:1 arányban min. 60% alkoholt tartalmazó folyékony potenciával itatnak át, majd hagyják megszáradni. A golyócskák erősségét a felhasznált folyadék potenciájá­

val jelölik, tehát a D6-os potenciájú dilúcióval nedvesített golyócskák potenciája is D6 lesz (a globulusok méretét 0-10-ig határozzák meg, a leggyakoribb méret a hármas.) Ampullák: őstinktúrákból, oldatokból, ill. ezek potenciáiból megfelelő oldószerrel készülnek, intravénás, intraartikuláris, szubkután vagy intramuszkuláris alkalmazás­ ra. Az ampullás készítmények egy része szájon át is adagolható, sőt készülnek kife­ jezetten ivóampullák is. Kenőcsök: őstinktúrát, oldatot, diluciót, ill. triturációt tartalmaznak jól kenhető alapanyagban 1:10 arányban. Végbélkúpok: a kenőcsöknél felsorolt homeopatikumokat dolgozzák be a megfele­ lő kúpalapanyagba 1:10 arányban. A homeopátiás szereket még a XX. század első felében is sok állatorvos ma­ ga állította elő. Ma már azonban többnyire minden szakember a gyógyszergyá­ rak által előállított és gyógyszertári forgalomban kapható törzskönyvezett ké­ szítményekkel dolgozik.

Hogyan hatnak a homeopátiás szerek? A XIX. század közepén élt két biofizikus Amdt és Schultz által megalkotott szabály alapján tudjuk, hogy: ,ylz erős ingerek betegséget váltanak ki, a közepesek gátolják, a gyengék viszont fokozzák a szervezetbeli élettani folyamatokat. ” Ebben a vonatkozásban a homeopátiás szerek - hatóanyag-tartalmukban ugyan híg, de a dinamizálás következményeként rendkívül magas potenciális energiával s a kiinduló anyagra jellemző, mélyen bevésődött információval rendelkező anyagok, melyek - gyenge, de nagyon határozott és meghatározott - ingerként hatnak az élő­ lények szervezetére. Egyensúlyba hozzák, sőt esetenként fokozzák is a szervek, szervrendszerek működését. A beteg szervezet és a homeopátiás szerek kapcsolata A beteg szervezet elsődleges célja, hogy egyensúlyában „megbillent” egészségi álla­ potát mielőbb helyreállítsa. Ezt nevezzük gyógyulásnak. A megfelelően kiválasztott homeopátiás szer ezt a folyamatot képes optimális irányba fordítani és felgyorsítani (regulációs terápia). A homeopátiás szerek hatásmechanizmusára vonatkozóan számos hipotézis léte­ zik, de hogy valójában hogyan hatnak ezek a szerek molekuláris szinten, azt még nem tudjuk teljes bizonyossággal. Az egyik ilyen, ma leginkább elfogadott feltételezés az ún. információ elmélet, melynek lényege a következő: A homeopátiás szereket információhordozóknak tekintjük. Az általuk közvetített információt a beteg szervezet képes „leolvasni” és annak hatására a gyógyulás folya­ matát elindítani. Ezek a folyamatok csak akkor mehetnek végbe a szervezetben, ha az még nincs a „letörés”, a teljes kimerültség fázisában, tehát még rendelkezik elegendő energiával ahhoz, hogy a szerek és a szervezet közötti reakció létrejöhessen. A gyógy­ ulás pedig csak akkor következik be, ha a szakember a megfelelő homeopatikumot adagolja. Tehát, ha nincs „betegség” hiába adagoljuk a homeopátiás szerek bármelyi­ 89

két is, az többnyire hatástalan marad. Mint ahogy az is igaz, hogy ha a betegnek nem a számára (alkatának vagy pillanatnyi állapotának) legmegfelelőbb szert adjuk, sem­ milyen, vagy legjobb esetben is csak részleges hatást fogunk elérni. Mindezekből kö­ vetkezik az is, hogy a homeopátiás szerek többsége mellékhatások veszélye nélkül adagolható a betegeknek! Azt tehát biztosan tudjuk, hogy a homeopátiás szerek nem kémiai-farmakológiai úton, hanem fizikai-informatikai úton fejtik ki hatásukat. A sajátságos gyógyszerké­ szítési folyamat során a kiindulási anyag információt közöl a vivőanyaggal (oldó­ szer), amely azt akkor is megtartja, amikor magas hígításnál az eredeti anyagnak már egyetlen molekulája sincs jelen az oldatban. A homeopátiás szerek hatékonyságát igazoló kísérletek Az most már egyértelmű, hogy az információ átadási, ill. tárolási folyamat fizikai jel­ legű. Fizikai módszerekkel bizonyítható, hogy a homeopátiás szerek kiindulási anya­ guktól és potenciájuktól függően fizikai paramétereik tekintetében (dielektromos ál­ landó, elektródpotenciál, felületi feszültség stb.) különbségeket mutatnak. Ezen különbözőségek ismeretében a különféle homeopátiás szerek, P. D. Bourkas görög fizikus által 1995-ben egy alanissosi konferencián ismertetett mérési módsze­ rei alapján kettős vakpróbákban meghatározhatók, beazonosíthatók. Bourkas a home­ opátiás szerek tiszta, szermentes oldószerében és a különböző szerek különféle potenciájú oldataiban mérhető elektromos értékek összefüggéseit vizsgálta. Legnagyobb jelentőséget a potenciálási (hígítás + rázás) folyamat során fellépő dörzselektromosságnak és ionizációnak, továbbá az oldatokban keletkező és ugyancsak mérhető el­ lenállási értékek különbözőségének tulajdonított. Ez utóbbiakkal kapcsolatban azt ta­ pasztalta, hogy a víznek, ill. az oldószernek - ami tehát a potenciálással járó erőtel­ jes ütverázási folyamatokon még nem esett át - van a legkisebb értéke, ami azután a potenciákkal egyenes arányban növekszik. Vagyis a magasabb potenciájú, tehát hígabb homeopátiás oldatok ellenállási értékei magasabbak, mint a kevésbé híg, alacso­ nyabb potenciájú oldatokéi. A homeopátiás oldatokat jellemző értékeket Bourkas Hahnemann-értékeknek nevezte el. Bastide és munkatársai (1993) egy Timulin nevű homeopátiás szer C30-as poten­ ciájának adagolásával stimulálni tudták olyan csirkék komplex immunválaszát, ame­ lyeknek előzőleg eltávolították a Bursa fabricii-ját, kizárva ezzel a természetes im­ munválasz indukálódásának lehetőségét. Ezzel is igazolták azt, hogy egyrészt a meg­ felelően megválasztott homeopátiás szemek van hatása az élő szervezetre, másrészt, hogy ez a hatás magasabb (C30) potencia alkalmazása esetén is érvényesül. Hasonló következtetésre jutottak Endler és munkatársai (1994), amikor különböző helyeken elvégzett, kontrolált és reprodukált kísérleteikben Tiroxin D30-as homeopá­ tiás szert adagoltak ebihalaknak, melynek hatására azok metamorfózisának sebessé­ ge szignifikánsan megváltozott. H. Wolter - a múlt század második felének egyik legismertebb homeopata állator­ vosa - a következő nagyüzemi kettősvak kísérletről számol be (1980): A Caulophyllum D30-as potenciájú változatát injekciós formában adagolták 42 vemhes anyakocá­ nak 20 perccel a fájások megindulása után azzal a kettős céllal, hogy egyrészt az első 90

malac 30 percen belül segítség nélkül a világra jöjjön, másrészt, hogy a kocáknál ne jelentkezzenek tej elválasztási problémák. A kezelt kocák 79%-ánál a kívánt eredményt elérték, amíg a placebóval kezeltek közül egyik sem teljesítette ezt a kettős elvárást. A homeopátiás szerek nem képeznek maradványokat A homeopátiás szerek a kiindulási anyagi részecskéket tehát erősen hígított állapot­ ban, azonban az azokból származó információkat annál markánsabban tartalmazzák. Ezeket az információkat pedig képesek a beteg szervezetnek úgy átadni, hogy annak működését kedvezően befolyásolják. Ebből viszont az a törvényszerűség következik, hogy az alkalmazott homeopátiás szerek potenciája és beadott mennyisége nem függ a kezelendő állat testtömegétől, ugyanis az információ átadására bármilyen kis menynyiségű anyag is elegendő. Éppen ez az a tény, amit az élelmiszereket előállító álla­ tok gyógykezelésénél rendkívül előnyösen tudunk kihasználni, hiszen a fentiek miatt ezeknek a szereknek az adagolását követően nem csak ún. mellékhatásokkal, hanem élelmezés-egészségügyi szempontból káros maradványanyagokkal sem kell számol­ nunk! Általában! Hangsúlyozom azonban, hogy ez utóbbi állítás csak általában igaz a homeopáti­ ás szerekre, mivel a maradványanyagok megléte és annak megítélése nagymérték­ ben függ a kiindulási anyagtól és a hígítás mértékétől. Bizonyos alacsony (D1-D4) hígítású szereket (erős drogokat, teratogén vagy kancerogén anyagokat) ugyanis eb­ ből a szempontból aggályosnak kell tekintenünk, elsősorban az élelmiszertermelő haszonállatok gyógykezelésénél történő alkalmazásuk esetében. Ezért az EU - a 2796/95. sz. többször kiegészített rendeletében - a homeopátiás készítményeket az állatoknál alkalmazható gyógyszerek négy csoportja közül azzal a megszorítással sorolta a másodikba, a „ Gyógyászati szempontból hatékony, de maradványt nem ké­ pezd szerek” csoportjába, hogy ez aggálymentesen csak a D4-nél magasabb hígítá­ sú szerekre vonatkoztatható! (L. a Függelékben!) A homeopátiás szerek kölcsönhatása és „oldalisága” A homeopátiás szereknek a beteg szervezetében kifejtett hatását másik homeopátiás szer befolyásolhatja. így pl. a kámfor, mint homeopátiás szer csaknem minden más homeopátiás szemek antagonistája, ami azt jelenti, hogy egyszerre, vagy közel egy időben adagolva egy másik szerrel, annak hatását kioltja. De ilyen pl. a Iodum és a Phosphorus egymásra gyakorolt hatása, vagy pl. az Arsenicum albumé és a Carbo vegetabilisé is. Mielőtt tehát magunk próbálnánk meg a tünetek tisztázatlansága miatt vagy egyéb okból homeopátiás szerkeveréket összeállítani, mindig győződjünk meg arról, hogy az összekeverni, vagy közel egyidőben adagolni kívánt szereink között nem áll e fönt ez a fajta ellentét. Némely allopátiás szer is tönkreteheti, felfüggesztheti a homeopátiás szerek műkö­ dését. Ilyenek lehetnek pl. a különféle szintetikus gyulladáscsökkentők (szteroidok) és lázcsillapító szerek is vagy pl. a helyileg alkalmazott kámfor- vagy mentoltartalmú (ál­ talában erős illatú) borogató, ill. bedörzsölő szerek. Többen ide sorolják az antibioti­ 91

kumokat is, nekem azonban személyes tapasztalatom az, hogy bizonyos esetekben utóbbiakkal éppenséggel jól kiegészíthetjük a homeopatikumok hatását vagy fordítva. A kölcsönhatás másik formája az, amikor az együtt adagolt homeopátiás szerek nem gyengítik, hanem erősítik egymás hatását vagy kiszélesítik a terápiás sávot. A szereknek ezt a fajta kölcsönhatását használják ki a homeopátiás gyógyszergyártók, amikor ún. komplex készítményeket (1. később) állítanak elő. A homeopátiás szerek egyedülálló tulajdonsága az ún. oldaliság, ami alatt azt kell érteni, hogy vannak bizonyos szerek, amelyeknek gyógyszerképében a jobb oldali, másoknak a bal oldali tünetek dominálnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy pl. egy, többnyire a test bal oldalára szorítkozó elváltozás esetén nagy valószínűséggel azok között a szerek között kell keresnünk a hatásosat, amelyek az ún. baloldali szerek kö­ zé tartoznak. Ilyen pl: az Aconitum, Bellis perennis, Ignatia, Lachesis, Sepia stb. Jobb oldaliak többek között az Apis mellifica, a Bryonia, Hepar sulfur, Rhus toxicoden­ dron, Tarentula ... stb. Érdekes megfigyelés az is, hogy a növényevő állatok a növényi eredetű homeopá­ tiás szerekre (pl. Bryonia) jobban reagálnak, mint a húsevők. A homeopátiás szerek várható hatása A megfelelő homeopátiás szer beadását követően megkezdődik annak működése a szervezetben, amely a beteg állapotában bekövetkező változásokban nyilvánul meg. Mik lehetnek ezek a változások? - Számíthatunk arra, hogy a beteg általános állapota (kedély, étvágy, testhőmér­ séklet, mozgásigény stb.) javul, majd pedig egy-két nap, esetleg egy hét eltelté­ vel hirtelen romlik, illetve betegségképe a korábbiakhoz képest kedvezőtlenebb lesz (elsődleges rosszabbodás) - Ilyenkor a szervezet túlontúl érzékenyen reagál a beadott homeopátiás szerre, ami a szakember számára rendkívül értékes pozi­ tív visszajelzés. Ebben az esetben általában egy- két nap kihagyás után folytat­ juk a szer adagolását, s várjuk annak további kedvező hatásait. - Természetesen nem törvényszerű, hogy minden homeopátiás szer adagolásának megkezdését követően jelentkezzen elsődleges rosszabbodás. Ilyen esetekben azt tapasztaljuk, hogy szép lassan, szinte észrevétlenül javul a betegségkép, az állat tünetmentessé válik, ezzel egyidejűleg általános állapota is normalizálódik. - Máskor meglepődve számol be a tulajdonos arról, hogy az állatnál az eredetileg kezelt tünetek gyógyulását követően a korábban, esetleg évekkel ezelőtt átvé­ szelt betegségének tünetei jelentek meg. Ilyenkor a beteg ismételt, célirányos vizsgálatára (homeopátiás esetfelvétel - lásd később) van szükség, hiszen a kezelés hatására megszűnt, „meggyógyult tünetek” ed­ dig elfedtek olyan betegségképeket (amint a vöröshagyma fejét alkotó külső levelek is elfedik a belsőket = hagymalevél-elmélet), amelyek immár zavartalanul felszínre kerülhettek. Ezért a most látható „új” tünetek alapján kell meghatározni a szervezet számára szükséges új homeopátiás szert. Egy komplex idült betegségképet alkotó tünetcsoport során általában előbb vagy utóbb több szerv is érintett lesz. Ennek mértéke az egyes szervek, szervrendszerek esetében más és más. Ilyen esetekben a gyógyulás folyamata a különféle szervek vo­ 92

natkozásában különböző időszakokban és meghatározott sorrendben megy végbe. Ezt a jelenséget Hering amerikai homeopata figyelte meg és a róla elnevezett szabályban foglalta össze. AHering-szabály kimondja, hogy „idült betegségek esetén a homeopátiás kezelés hatására a tünetek a fellépés sorrendjével ellenkező irányban szűnnek meg, a gyógyu­ lás pedig az életfontosságú szervek felől indul ki és a kevésbé fontosak irányába, va­ lamint a test mélyebb rétegei felől, belülről kifelé, ill. felülről lefelé (állatnál elölről hátrafelé) halad". A gyógyulási folyamat - főként idült betegségek esetében - ugyanolyan lassan, szinte észrevétlenül megy végbe, mint amilyen lassan, alattomosan ezek a betegségek kialakultak. Ezért - főként régóta fennálló betegségek esetében - sohasem szabad tü­ relmetlenül, varázsütésszerűen bekövetkező hatást, gyors gyógyulást vámunk a ho­ meopátiás kezelésektől. Az idült betegségek gyógyulása mindig lassan, több lépcső­ ben, sokszor a kialakulás idejével azonos vagy közel azonos időszak alatt megy vég­ be. (Ha egyáltalán még megvan a lehetőség a szervezet teljes regenerációjára.)

Monokészítmények, komplex szerek, bevált indikációk A monokészitmények, az ún. egykomponensű homeopátiás készítmények, amelyeket elsősorban a klasszikus homeopátiát művelő orvosok, állatorvosok alkalmaznak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy egy-egy megbetegedésben - amennyiben az anamnézis felvétel, továbbá a tünetek hierarchizálása és repertorizálása a hahnemann-i elvek szerint történt - csak egyetlen hatékony szer alkalmas a beteg meggyógyítására. A komplex szerek, meghatározott homeopátiás gyógyszerkombinációk, amelyeknél a komponensek szinergizmusát feltételezik. Lehetnek hatásukban közel álló, vagy azonos hatású potenciált monokészítmények kombinációi (homogén komplexek), el­ térő hatású potenciált komponensekből álló szerek (heterogén komplexek), vagy po­ tenciált és allopatikus komponensek kombinációi (heterológ komplexek). A homeo­ pátiás gyógyszeripar által előállított komplex készítményeket olyan használati utasí­ tással (betegtájékoztatóval) látják el, amelyek körülhatárolt alkalmazási területet (in­ dikációkat) és adagolási utasítást is tartalmaznak. A klasszikus homeopátia művelői szerint a komplex szerek elleni legfőbb érv az, hogy ezek nem egyszerű keverékek, amelyekben az egyes hatóanyagok gyógyszerké­ pe érintetlen marad, hanem a kombinációval egy több komponensből álló új gyógyanyag jön létre. Ennek az új anyagnak sajátos, új gyógyszerképe van, amelyet homeopátiás gyógy­ szervizsgálattal pontosan meg kellene határozni ahhoz, hogy a klasszikus homeopá­ tia elvei szerint meghatározott betegségképhez illeszthető legyen. A betegségképhez hasonló (simile) gyógyszerkép ugyanis az egyetlen megbízható támpont a helyes ho­ meopátiás szer megválasztásához. Rajan Sankaran indiai homeopata írja (A Homoeopathic Heritage c. folyóirat 1990. júniusi számában) az alábbiakat: „A homeopátiát nagyszerű eszköznek tartom az életerő serkentésére és az igazi gyógyulási folyamat beindítására. Ha azonban csak néhány tünetet próbálunk általa enyhíteni, akkor nem aknázzuk ki teljesen a benne rejlő lehetőségeket. Ha valaki azt 93

állítja, hogy a helyi tünetek alapján, vagy bizonyos állapotokra felírt „specifikus” szer sokkal jobban gyógyít, mint az, amelyet a mentális és általános tünetekre alapoz­ nak, akkor teljesen meg kell változtatnunk a homeopátia filozófiáját, - az egészség­ ről, a betegségről és a gyógyulásról alkotott fogalmainkat... A homeopátia alapelvei világossá teszik, hogy nincs külön szer a páciens, és egy másik az egyes testrészei számára. Egy szer épp az által a tulajdonsága által gyógyít, hogy a mentális és az általános fizikai tüneteket egyaránt lefedi. Csak az a szer képes meggyógyítani egy bizonyos testrészt, amely a szervezetre, mint egységes egészre hat... Mindig az egész embert (vagy állatot) és megzavart életerejét kell kezelni, amint az a betegségjelek és tünetek totalitása által és nem csupán helyi jeleken és tüneteken ke­ resztül nyilvánul meg... Ha elfeledjük ezt az elvet, és testrészeket kezdünk kezelni anélkül, hogy a szer az egész esetet lefedné, akkor két lehetőség adódhat: a szer egyáltalán nem fog működ­ ni, vagy csak részlegesen hat. Ez utóbbi esetben elnyomást idéz elő, ami mindig ár­ talmas. Ez egyszerű logika, ami nem változik...egy dolgot látni kell: a betegség dina­ mikus hatás, egy időben csak egy betegség állhat fenn. Ha a beteg Sulphur-állapotban van, akkor csak Sulphurra van szüksége, semmi egyébre. Egy beteg egy adott idő­ pontban csak egyetlen állapotban lehet. Ha a mentális és általános tünetek megvál­ toznak, akkor változtatni kell a szeren is. Mit értünk mentális és általános tüneteken? Azokat a jellemzőket, amelyek teljesen elkülönülnek a patológiai (kórtani, kóros) és patognomikus (kórjelző, a betegségre jellemző) tünetektől. Ezek lehetnek kulcstünetek is... ...Mik is azok a kulcstünetek? Az összes olyan tünet, amely különválasztható a pato­ lógia folyamatától. A lázas állapotban meglevő szomjúság nem számít kulcstünetnek. (Az azonban, hogy a lázas beteg annak ellenére, hogy rendkívül szomjas, csak apró kor­ tyokban fogyasztja a felkínált folyadékot az Arsenicum albumra utaló kulcstünet lehet. Ugyanígy a Bryonia kulcstünete lehet pl. a kínzó szomjúság mellett az is, hogy a beteg a sérült, gyulladt, fájdalmas testrészére fekszik, ill. annak durva nyomását, erőteljes szo­ rítását, fáslizását kívánja - Szerző.) A kulcstünetek szokatlan tünetek, amelyek jelzik az általános állapot, az életerő zavarának természetét. Ha képesek vagyunk a kulcstünete­ ket mentális és általános tünetekkel alátámasztani, akkor a szerfelírás 100%-os lesz, és az eset nem halad rossz irányba... ...Egy elsődleges testi panaszokkal járó esetnél a mentális és általános tüneteket még a legmerészebb fantázia sem tarja a patológia részének... ...A szerfelírás egyetlen igazi módszere a tünetek totalitásán alapuló felírás, megért­ ve a páciens mentális és általános jellemzőit, különleges tüneteit és lénye egyediségét... Minden más módszer esetleges... ... Van olyan eset is, amikor a beteg megkapta ugyan a megfelelő szert, de azt túl gyorsan megváltoztatták. Ez történik, amikor a homeopata csupán a tüneteket próbál­ ja kezelni. Még ha meg is találja a helyes szert, akkor sem bízik benne. Néhány tünet­ re alapozza a felírást, és ha az adott tünet nem enyhül, akkor megint megváltoztatja a szert. De ha tudatában lenne annak, hogy az lefedi a mentális és általános tünete­ ket, akkor nem változtatná meg, és a szer végül is meggyógyítaná a beteget... ...terápiaközpontú gondolkodásmódunkkal könnyen elsiklunk a helyes szer fölött.... 94

...A homeoterápiát nem szabad mechanikusan alkalmazni. Ez művészet, a beteg­ ség - a betegben lezajló belső folyamatok - megfigyelésének és megértésének művészete... ’’ Sankaran mester fenti állításai természetesen érvényesek az állatorvosi homeopá­ tiás gyakorlatra is! Arra a kérdésre, hogy a klasszikus vagy a komplexista irányzatnak van-e igaza, a fentiek ismeretében főként nekünk állatorvosoknak, akiknek a pácienseik mentális tü­ neteit sokszor teljességgel lehetetlen feltárni, nem könnyű egyértelmű választ adni. Annál is inkább nehéz az állásfoglalás ez ügyben, mert a gyógykezelés módszere és az alkalmazandó szer megválasztása minden esetben a kezelő állatorvos feladata és felelőssége! Ahhoz ugyanis nem fér kétség, hogy a komplex szerek is hatásos készít­ mények, s a végeredmény - a beteg állatok szelíd, mellékhatásoktól és maradvány­ anyagoktól mentes gyógyulása - szempontjából közömbös, hogy mono vagy komp­ lex készítményekkel értük e el célunkat. A komplexek előnye, hogy alkalmazásuk révén a rendkívül időigényes, az „egyedre szabott” hatóanyag utáni kutatás bizonyos betegségekben (a komplex szerek „be­ vált indikációs” eseteiben) - feleslegessé válhat. A komplex készítmények alkalma­ zása különösen akut esetekben (pl. sérülések) lehet előnyös. Vannak, akik úgy tartják, hogy foként a homeopátiával ismerkedő, ezen a területen még kezdő állatorvosok számára ajánlható ezeknek a szereknek az alkalmazása. Személyes tapasztalatom azonban az, hogy aki ún. homeopátiás gyógyítási munkáját komplex szerekkel kezdi, az többnyire bele is tesped e szerek „komplex” hatásának élvezetébe és kevés kivé­ teltől eltekintve soha nem képezi magát tovább a klasszikus homeopátiás módszer el­ sajátítása érdekében. Nem lesz belőle valódi, klasszikus homeopata! Más a helyzet az ún. bevált indikációk alkalmazásával. Ez esetben arról van szó, hogy a - számos szerző több évtizedes gyakorlati tapasztalata alapján összeállított bevált indikációs gyűjteményből, a tünetek totalitásának ismeretében ki lehet válasz­ tani azt a homeopátiás szert, amelyik az adott esetben a leginkább hatékonynak bizo­ nyulhat. Természetesen ilyenkor sem beszélhetünk a homeopátiás gyógyítás klasszi­ kus formájáról. Mindössze annyiról van szó, hogy bizonyos kóros folyamatok (beteg­ ségképek) megszüntetésére, esetleg élettani folyamatok támogatására megszokott, akadémikus, „terápia-központú gondolkodásmód’’-unk. alapján nem allopátiás gyógyszereket, hanem homeopátiás szereket alkalmazunk. A bevált indikációk alkal­ mazásának feltétlenül helye van pl. akut sérülések, mérgezések, kezdeti lázas folya­ matok gyógykezelése, vagy ellési előkészítés, ill. ellési segélynyújtás esetén. A bevált indikációk alkalmazását segíti egyes homeopátiás szerek különös affini­ tása bizonyos szervekhez, illetve szövetféleségekhez. Ezek a szerek bizonyos szer­ vek, szervrendszerek működését erőteljesebben befolyásolják, mint a szervezet más területeit. Ezért ezeket organotrop szerek-nek nevezzük. Ilyenek pl. a Berberis, amely a vese, a Chelidonium, amely a máj, a Digitalis, amely a szívizom és a Symphytum, amely a csontszövet működésére képes erőteljes, pozitív irányú hatást gyakorolni. Az igazán jó homeopata birtokában kell, hogy legyen annyi ismeretanyagnak, melynek segítségével el tudja dönteni, hogy adott esetben a kínálkozó lehetőségek közül melyiket választja, melyik módszer lesz a legkedvezőbb betege gyógyulása szempontjából. 95

A homeopátiás szerek kezelése és adagolása A szerek tárolása A homeopátiás szerek rendkívül érzékenyek a külső környezeti hatásokkal szemben, ezért különös gonddal kell eljárnunk, mind a tárolásuk, mind a szállításuk során. Óv­ ni kell azokat a túlzott mértékű felmelegedéstől éppúgy, mint a megfagyástól, elekt­ romos és mikrohullámú terek hatásától, erős illatú anyagok közvetlen közelségétől. F. A. Günther már a XIX. század közepén ezt írja erről könyvében: „Már most, ha valaki hiteles helyről megszerezte magának a gyógyszereket, azok fenntartás a és meg­ őrzése legyen második főgondja, mivel azok ereje különféle káros behatások által nem csak gyengíttetik, de végre egészen is elfojtattatik. Legtöbbet árt azoknak a levegő, a meleg és a napsugarak; miért is ezen ártalmas befolyásoktól azokat meg kellendvén óvni, azon edényt vagy tartmányt, mely a gyógyszereket foglalja, egy hűvös, a nap he­ ve és világossága, a kályha melege vagy túlságos hideg ellen védett helyen kell tar­ tani, mely még ezenfelül minden erősebb szagtól és kipárolgástól, mint péld. nagyon illatos virágok vagy illatszerek, pörkölt kávé kipárolgásától, izzó szén, kén, szurok gő­ zétől, erős dohány füstjétől távol legyen; hasonlókép minden üveg vagy edény, mely használat végett felnyittatott, azonnal ismét bedugassék. A ki ezen tanácsot nem követi, ám magának tulajdonítsa, ha alkalmazott gyógysze­ rei vagy épen semmi, vagy nem a kellő hatást idézik elő. " A szerek adagolása A homeopátiás szakember első és legfontosabb feladata tehát az, hogy megtalálja a „simile-elv ”-nek megfelelő szert és csak ezután következik a második lépés, az adagolás azaz a megfelelő hígítási fok (potencia) és adagolási gyakoriság - megválasztása, amely az egészség helyreállítása érdekében majd optimális ingerként hat a beteg szervezetére. Annyit a legtöbben tudnak a homeopátiáról, hogy az a gyógyszereket kicsi, sőt fan­ tasztikusan kicsi adagokban alkalmazza. Ezért hangzik el gyakran a „klasszikus” or­ vosi iskola képviselői részéről is, ha valakinek a szokásosnál jóval alacsonyabb gyógyszeradagokat rendeltek, hogy az illetőt „homeopátiásán” kezelték. Természete­ sen ebben az esetben a „homeopátiás” jelző használata nem helyén való, hiszen tud­ juk, hogy a homeopátiás gyakorlat számára igazán mértékadó a hasonlósági elv mes­ szemenő figyelembevétele, továbbá a szerek dinamizálással (szakaszos hígítással pá­ rosuló rázás) történő elkészítése, nem pedig egyszerűen csak a dózis alacsony volta, ill. minimális hatóanyagtartalma. A klasszikus homeopátia elveit követő állatorvos igen intenzív alkotói tevékenysé­ get végez addig, amíg eljut a végeredményig, és betegéhez „hozzárendeli” a számára legmegfelelőbb homeopátiás szert. Előzőleg meg kell tanulnia, hogy hogyan tud be­ tege „hullámhosszára” kerülni úgy, hogy vele „rezonáljon” és úgy tudja elfogadni, ahogy az „mutatja” magát. Tanulmányai során a homeopátiás szerekről számos gyógyszerképet vésett agyába. Ezeket memóriájában elraktározta, hogy azután, ami­ kor szükséges, újra felismerje azok valamelyikét a rábízott beteg állat tünete­ gyüttesében, betegségképében. 96

7.2. ábra. Betegségkép-gyógyszerkép

Ezen a területen is óriási, mondhatni forradalmi segítséget nyújthat ma már a szá­ mítástechnika azáltal, hogy több ezer „betegségtünet” és „gyógyszertünet” tárolása révén fedésbe hozza a betáplált betegségképet az ahhoz illő gyógyszerképpel, s ezzel pontosan rávezet az alkalmazandó szerre. Ez esetben sem szabad azonban túlzásokba esnünk és fenntartás nélkül hagyatkozni a technikára! A számítógép ugyanis soha nem tudja pótolni a beteg és az állatorvos, valamint az objektív megfigyeléseket szol­ gáltató gazda vagy gondozó személyes kapcsolatán alapuló megérzéseket, a vibráló érzelmi hullámok érzékelését, az ember intuíciós készségét, azokat a megérzéseit, amelyek sokszor talán megmagyarázhatatlanok, amelyek nélkül azonban sem a ho­ meopátiás esetfelvétel, sem pedig a gyógyítás nem lehet tökéletes. Éppen a most vázoltak miatt szemben a „szokásos” allopátiás gyógyszerekkel, a homeopátiás szerekhez (ez főként a mono készítményekre igaz) általában nem mel­ lékelnek betegtájékoztatót és a címkén is csupán a hatóanyag latin neve és potenciá­ ja szerepel. Az ok világos. A klasszikus felfogás szerint a homeopatikumokat mindig egyénileg, az adott egyed komplex tünetegyüttese alapján kell meghatározni és gya­ korlatilag lehetetlen valamennyi szóba jöhető alkalmazási területet és adagolási vari­ ációt egy kísérőlapon feltüntetni. A hatékony potencia megválasztása is művészet és óriási tapasztalatot igényel. Akut megbetegedések esetén általában az alacsonyabb (kevésbé híg) potenciákat gya­ koribb adagokban, krónikus betegségekben pedig többnyire a magasabb, erősebben hígított potenciákat, ritkább dózisokban részesítjük előnyben. Nem egyszer azonban,

97

heveny megbetegedések esetén, eltéveszthetetlenül markáns betegségkép jelentkezé­ sekor adott egyszeri magas vagy igen magas potenciával varázsütés szerűen érhetjük el a teljes és tartós, vagy végleges gyógyulást. Ez a viszonylag széles Játéktér”, ami nem a bizonytalanság vagy önkény, hanem a gyógyító művészet szabadságának jele, hűségesen tükrözi vissza a természetes gyógyulási folyamat ugyancsak nehezen meg­ fogható, finom, de rendkívül lényeges mozzanatait. Az átlagos egyszeri adagok, vagyis amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szervezet­ ben a megfelelő információ érvényre juthasson és a kívánt stimuláló ingerek kiváltás­ ra kerüljenek, - függetlenül attól, hogy mekkora az állat testtömege - gyógyszerfor­ mánként a következő mennyiségekben javasoltak: diluciók triturációk tabletták golyócskák ampullák végbélkúpok

5-15 csepp, 1-2 késhegynyi, 1-2 tabletta, 5-15 golyócska, 1 ampulla (1-5 ml), 1-2 kúp.

A két utóbbi gyógyszerforma kivételével a többit általában a tárolóedényekből az emberi kéz érintése nélkül közvetlenül vagy valamilyen semleges anyagból készült (műanyag, üveg, porcelán) eszköz (kanál, tál, fecskendő) segítségével juttatjuk az ál­ lat szájüregének, esetleg orrüregének nyálkahártyájára. A tapasztalat szerint a szájon (orron) át beadott homeopátiás szerek a hajszálerekkel dúsan átszőtt nyálkahártyán keresztül szívódnak fel a legtökéletesebben. Nem kell tehát azokat az állatokkal le­ nyeletni. Türelmesen meg kell várni, hogy a folyékony gyógyszerformák a nyálka­ hártya váladékával keveredve, a szilárdak pedig felolvadást követően szétterjedjenek a szájüreg felületén. Legideálisabb az, ha a homeopátiás szerek adagolását a takarmányozás időpontjához képest fél-egy óra eltéréssel ütemezzük. Természetesen a gyakorlatban olyan helyzetek is adódhatnak, amikor ezt az optimális adagolási módot semmiképpen nem tudjuk meg­ valósítani. Ilyenkor a javasolt homeopátiás szert az állat ivóvizével (nem fém edény­ ben), végső esetben pedig a takarmányra szórva vagy azzal elegyítve tudjuk beadni. Javasolhatjuk a homeopátiás oldatok adagolását spray formájában is. Ilyenkor a szóró edényzet nyílását a kezelendő állat orra, ill. szájnyílása felé irányítjuk és a sze­ lepet kétszer, háromszor erőteljesen megnyomjuk. A száj- és az orrüreg nyálkahártyá­ jára így kijuttatott homeopátiás oldat is felszívódik és kifejti hatását.

A homeopátia gyakorlata Homeopátiás betegvizsgálat Már Hahnemann is rájött arra, amit azóta kutatók százai bizonyítottak, hogy a simile-principium nem egyedi jelenség, hanem egy általános természeti törvényen alapu­ ló szabály, ami attól függetlenül működik, hogy valaki hisz e benne vagy sem, s amit messzemenően figyelembe kell venni a megfelelő szer kiválasztása és adagolása so­ 98

rán. Ez azt jelenti, hogy a módszer alkalmazásakor a lehető legpontosabb egyezés (hasonlóság) felkutatására kell törekedni a betegségkép és a gyógyszerkép között. A módszernek ebből a sajátosságából kétségtelen nehézségek származnak mind a ho­ meopátia taníthatósága és elsajátíthatósága, mind pedig hatékonyságának - a szokásos el­ járásokkal történő - bizonyíthatósága terén. A homeopátiás szer kiválasztásában ugyanis a klinikai diagnosztikai értelemben vett tisztán objektív leleteken túlmenően döntően jön­ nek számításba a beteg szubjektív megnyilvánulásai, bizonyos külső ingerekre adott re­ akciói, ezek hatására bekövetkező állapotváltozásai - melyekről sokszor csak az állat tu­ lajdonosa vagy gondozója tud felvilágosítást adni - s nem utolsósorban a vizsgálatot vég­ ző szakember korábbi tapasztalatain alapuló személyes benyomásai, megérzései. A kóros tünetek vagy azok összessége, mint általában használt betegségfogalom ezért önmagában nem elegendő a homeopátiás diagnózishoz! Ez csupán része a ho­ meopátiás betegségképnek, amelynek azonban teljes mértékű és tökéletesen megala­ pozott kialakításához, a teljes értékű tünetek meghatározásához (tünetek totalitása) a következő lépések végrehajtására van szükség: Általános anamnézis felvétele: A családi (egyenes- és oldalági rokonok) és saját betegségi anamnézis részletes felvétele, a jelenlegi panaszokat és vegetatív funkció­ kat is beleértve. Kivizsgálás: Alapos klinikai vizsgálat valamennyi objektív betegségjel, tünet meg­ állapítása érdekében. Ide tartoznak a szükséges technikai eljárások is, mint például a labor- és röntgenvizsgálatok, endoszkópos stb. kiegészítő vizsgálatok. Diagnózis felállítása: A klinikai diagnózis felállítása, mely lehetővé teszi a prog­ nózist és a döntést olyan vonatkozásban, hogy a kérdéses esetben a homeopátiás ke­ zelés egyáltalán indokolt-e, vagy más terápiás eljárásokra (pl. műtétre), ill. további diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére van szükség. Amennyiben az állatorvos az előbbi lépések elvégzése során arra a meggyőződés­ re jut, hogy az állat homeopátiás módszerrel történő gyógykezelése javallott, akkor következik a homeopátiás anamnézis-felvétel, konzultáció és betegvizsgálat. Hahne­ mann az Organon 84.§ - 91.§-ban írta le a homeopátiás esetfelvétel alapelveit. A homeopátiás anamnézis és konzultáció általában arra szolgál, hogy a beteg állat feltűnő, különleges, szokatlan, sajátos, egyedi, legjellemzőbb tulajdonságait, „szemé­ lyiségjegyeit” és a kulcstüneteket a lehető legjobban megismerje a gyógykezelést végző szakember. A jó homeopata Hahnemann szerint sokat kérdez, sokat jegyzetel, de kevés szert rendel a betegnek. A konzultáció során felvetődő kérdések általában nagyon sajátsá­ gosak, melyekre az alábbi tünetek tisztázása révén kaphatunk választ: - Viselkedéstünetek (pl. idegesség, ijedősség, mohóság, féltékenység). - Fizikális tünetek, sok fajtája (pl. fájdalom), helye (pl. végtag), környezeti befo­ lyásoltsága, ún. modalitása (pl. mozgásra, melegre, nedves-hideg időjárásra be­ következő változás), jelentkezésük ideje (pl. reggel, éjjel 2 és 4 óra között stb.) szerint. - Kiváltó ok. Fontos fogalom a homeopátiában, amelyet a klinikai értelemben vett októl szigorúan el kell különíteni. Itt sok esetben nem közvetlen, hanem közve­ tett ok-okozati kapcsolatról van szó (pl. hideg léghuzat, ijedtség, túlerőltetés, idegbántalom, mély bánat). Ajellemző az, hogy ilyen traumák olyan lelki és tes­ 99

ti zavarokat válthatnak ki, amelyek tartósan megmaradnak. A teljes gyógyulás ebben az esetben csak akkor várható, ha ezt a sokszor esetleg több évre vissza­ vezethető kiváltó okot felderítjük, azt (ha egyáltalán még lehetséges) megszün­ tetjük és az állat jelen állapotában feltárt alkati tulajdonságokhoz illő szer ada­ golásával megfelelő irányba tereljük a szervezet öngyógyító folyamatait. - Különleges, sajátos és szokatlan vagy egyedi tünetek, melyeknek nincs patogenetikus (kórokra visszavezethető) magyarázata, azonban bizonyos homeopá­ tiás alkatokra jellemző tulajdonságokat hordoznak (pl. a fájdalmas testrészére fekszik - Bryonia). A klasszikus homeopátiás elveket követő állatorvosnak ezért jól kell ismernie: - a homeopátia törvényszerűségeit, - a homeopátiás szerekhez tartozó tüneteket, amelyeket a gyógyszerképek gyűjte­ ményei, a különféle „matéria medica ”-k tartalmaznak, - a gondos esetfelvétel (anamnézis) szabályait, és - a repertorizáció (szermeghatározás) gyakorlati fogásait, amelyhez a különböző repertóriumok (homeopátiás szerek tünetjegyzékei) szolgáltatnak segítséget.

A homeopátiás állatorvosi rendelés gyakorlati lépései A homeopátiás anamnézis felvétele, a homeopátiás betegvizsgálat és konzultáció, va­ lamint az adagolásra kerülő szer meghatározása homeopátiás állatorvosi rendelésen történik. Célszerű figyelembe venni, hogy az első vizit alkalmával, idült betegség esetén még tapasztalt szakembernek is, szüksége lehet másfél-két órás vizsgálati és konzultációs időre. Az állatorvosi homeopátiás rendelés gyakorlati lépései a következők: - az eset bejelentése (telefonon vagy személyesen) - a beteg, a tulajdonos és az állatorvos első találkozása (a rendelőben vagy az ál­ lat tartási helyén) - rendkívül fontos az első benyomás, a közös hullámhossz, egy jó értelemben vett bizalmas, vagy inkább talán bizalmi kapcsolat kialakítá­ sa beteggel és gazdájával egyaránt. Sok esetben ettől függhet a homeopátiás konzultáció és a kikérdezés hatékonysága, végső soron pedig a terápia sikere. - a személyes (a tulajdonos) és egyedi (a beteg állat) adatok felvétele, rögzítése, spontán elbeszélés (a tulajdonos meghallgatása az esettel kapcsolatban). Ez alatt az állatorvos hallgat, hagyja beszélni az állat tulajdonosát vagy gondozóját és szorgalmasan, lehetőleg szó szerint lejegyzi az elhangzottakat. - az állat általános megfigyelése, korábbi vizsgálati eredményeinek, gyógyszere­ inek, oltásainak áttekintése, és az ún. családi anamnézis (felmenő és oldalági ro­ konok egészségügyi problémái) felvétele. - a homeopátiás klinikai vizsgálat és szisztematikus kikérdezés. A homeopátiás állatorvosi betegvizsgálat az ún. „fej-láb séma ” szerint történik. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor az egész testet „átvilágítjuk”, miközben a következő szer­ veknél időzünk el többet, ezeket vizsgáljuk részletesen: Fej: szem, fül, orr, száj, fogak, nyelv, gége, garat; nyak: légcső; mellkas: tüdő, szív; has: hasűri szervek (belek, máj, lép), étvágy, kedvelt és elutasított takarmányfé­ leségek, folyadékigény, bélsár; háti felület (testtartás, gerinchajlat, mozgás, verejtéke­ 100

zés); végtagok (tapintási hőmérséklet, lábállás, mozgás); nemi szervek: hím és női ne­ mi szervek, tejmirigyek, szaporodásbiológiai sajátosságok; vizeletkiválasztó szervek: vesék, hólyag, húgycső, vizelet mennyisége, fizikai jellemzői; váladékok minősége (fizikai jellemzők, maró, sebképző hatás); kültakaró: bőr, szőr, látható nyálkahártyák, természetes testnyílások és környezetük, szaruképletek. A vizsgálat közben célzott kérdéseket teszünk fel az állat tulajdonosának, gondo­ zójának, egyrészt azért, hogy a spontán elbeszélés során el nem hangzott, de általunk lényegesnek tartott témákban tájékozódjunk, másrészt, hogy a már elhangzottakkal kapcsolatban megerősítést nyerjünk. A gyógyító tevékenységekre általában, a szelíd gyógymódokra pedig különösen, így a homeopátiára is igaz az, hogy a terápiát végző szakembernek kellő emberi érett­ séggel, diplomáciai érzékkel, a szakmája iránti alázattal, a betegek és gazdáik iránti elkötelezettséggel, jó felfogó- és felismerő-, valamint „beleérző”, intuíciós képesség­ gel kell rendelkeznie. Az állatorvos munkáját mindvégig motiválja az a tény, hogy közte és egy tőle eltérő fajú beteg egyed közötti kapcsolat egy harmadik személyen, az állat gazdáján vagy gondozóján keresztül válhat teljessé. Ez az esetek nagyobbik részében segíti az állatorvos munkáját. Előfordulhat azonban olyan helyzet is, amikor a tulajdonos zavaró viselkedése (folyamatos kérdezősködése, jövés-menése, ideges­ kedése, aggodalmaskodása stb.), ritkán az irányából érkező negatív kisugárzás miat­ ti puszta jelenléte egy idő után már kifejezetten zavarja, esetleg meg is gátolja a be­ teg állat és a homeopata közti optimális kapcsolat megteremtését. Ilyenkor a munka további zavartalan folytatása érdekében leghelyesebb a tulajdonost megkérni, hogy szíveskedjen a rendelőből kifáradni. Az elhangzottak és a vizsgálati eredmények írásban történő rögzítése. Ez rendkívül fontos több okból is: egyrészt azért, mert előfordulhat - főként az első vizit vagy távoli kiszállás alkalmával - hogy a rendelési idő alatt nem tudjuk a megfelelő szert megnyug­ tató módon meghatározni s később, esetleg néhány nap múlva, amikor ezt a munkát vé­ gezzük, fontos támpontul szolgálhatnak ezek a feljegyzések. Az sem ritka, hogy a kö­ vetkező vizit, vagy kontrolvizsgálat során a tulajdonos úgy nyilatkozik, hogy szerinte az állatnál nem történt változás a kezelés hatására a korábbi állapothoz képest. Ilyenkor a tényeken túl meggyőző erejű lehet, ha szó szerint visszaolvassuk neki az előző homeo­ pátiás rendelés alkalmával megtapasztalt és az általa elmondott tüneteket, amivel rádöb­ bentjük arra, hogy az állat állapotában valójában lényeges változások következtek be. Mire a homeopátiás betegvizsgálat végére érünk, az esetek jelentős részében a ta­ pasztalt homeopatában kialakul egy durva kép a választható homeopátiás szerek kö­ réről. A szer pontos meghatározáshoz azonban a különleges, sajátságoson egyéni és jellemző tulajdonságok ismerete is szükséges. Ezekhez a tünetek modalitásának (meghatározott körülmények között történő változások) továbbá a viselkedés és ma­ gatartásbeli szokásoknak, hajlamoknak, ellenszenveknek és az általános lelki állapot­ nak a vizsgálatán keresztül juthatunk el. Az ezekkel kapcsolatosan feltett kérdések rendkívül sokrétűek és sokszor egészen különlegesek. A konzultációt követően: - meg kell határoznunk az alkalmazásra kerülő szert, annak potenciáját és adago­ lási gyakoriságát. Ha ez túlzottan időigényesnek ígérkezik, akkor a beteget el­ bocsátjuk és nélküle folytatjuk a munkát: 101

elvégezzük a feljegyzett tünetek csoportosítását, s a diagnosztikai szempontból fontosaknak ítéltek hierarchizálását, (megállapítjuk azok fontossági sorrendjét), - majd pedig a repertórium segítségével meghatározzuk a szóba jöhető szert (sze­ reket), - végül a materia medica-bw ellenőrizzük a meghatározott szer (szerek) gyógy­ szerképének és a betegvizsgálat során tapasztalt tüneteknek (betegségkép) egy­ máshoz való viszonyát, - szükség esetén a „simillimum” (a leghasonlóbb szer) meghatározása érdekében ismét konzultálunk az állat tulajdonosával (ez telefonon is történhet) vagy viszszarendeljük és további célzott vizsgálatokat végzünk az állaton, - legutolsó lépésként pedig, ha meghatároztuk az alkalmazandó szert, annak po­ tenciáját, napi adagját, elkészítjük, felcímkézzük és átadjuk (postázzuk) a tulaj­ donosnak vagy felírjuk receptre. Távozás előtt az állat tulajdonosának figyelmét a következőkre hívjuk fel: - A homeopátiás szerek tárolásának és beadásának szabályai! - Elsődleges rosszabbodás lehetősége! - A gyógyulási folyamat megfigyelése! - Új tünetek megjelenésének lehetősége! - Az állatnál tapasztalható egyéb lényegbeli változások jelentkezése! - Telefonos kapcsolattartás, esetkövetés! - Kontrollvizsgálat időpontja!

-

Állománykezelés homeopátiával Az eddig leírtak alapján első pillanatra talán ellentmondásosnak tűnik, hogy ezzel az „egyedre szabott” módszerrel kapcsolatban egyáltalán felvetődhet a nem egyedi, ha­ nem tömeges, egy egész istállónyi vagy falkányi állat egy időben és azonos módon, azonos szerrel történő kezelése. Pedig erre is van igény, mely a jövőben, az ökogazdaságok számának növekedésé­ vel várhatóan még fokozódni is fog. Jogosan vetődik fel az ún. nagyüzemi vagy nagy létszámú állattartók részéről is az elvárás, főként élelmiszertermelő haszonállatokból (baromfi, sertés vagy szarvasmarha) álló állományaik homeopátiás módszerrel törté­ nő kezelése iránt. A körülmények mérlegelése és logikus átgondolása után meggyőződhetünk arról, hogy erre is megvan a lehetőség: A nagyüzemi állatállományok egyedeit a tartósan magas vagy más, előnyökkel járó termelési szint és egyéb szempontok (a termelés gyakorlata, a piaci igények kielégítése stb.) biztosítása érdekében igyekeznek egy­ máshoz genetikailag mennél közelebb álló vonalakból kiemelni, elszaporítani és fel­ nevelni. Ezáltal genetikai alapjaik, ebből eredően alkati sajátosságaik is egymáshoz igen közel állóak, csaknem azonosak lesznek. Későbbi tartási és takarmányozási kö­ rülményeik is egyformák, ill. egyes jól elkülöníthető csoportokon belüli hasznosítási irányuktól (tojástermelés, tejtermelés, szárazonállás, vemhesítés, elletés stb.) függő­ en csak némileg térnek el egymástól. Ugyancsak azonosak az egyidejűleg rájuk ható egyéb külső tényezők - így a különféle kórokok - is, melyekre a fentiekből követke­ zően közel azonos módon reagálnak.

102

Mindezek figyelembevételével nem alaptalan az a feltételezés, hogy egy adott nagy­ üzemi baromfi-, sertés- vagy szarvasmarha-állomány azonos genetikai alapon álló, azo­ nos korú, nemű, hasznosítási irányú, azonos körülmények között tartott és takarmányozott egyedei legalábbis nagyon hasonló homeopátiás alkatot képviselhetnek. Logikusan járunk el tehát akkor, ha egy ilyen állományban - valamilyen kórok behatását követően tömegesen, azonos tünetekkel jelentkező megbetegedés esetén - a fenti szempontok fi­ gyelembevételével történő csoportok kialakítását követően az egyazon csoportba sorolt egyedeket egységesen, azonos homeopátiás szerrel kezeljük. Ily módon elérhetjük, hogy a csoport tagjai kevés kivételtől eltekintve valamennyien megkapják a számukra legmeg­ felelőbb homeopátiás ellátást, s így minden esélyük meglegyen a mielőbbi gyógyulásra.

Mikor alkalmazható a homeopátia? A homeopátia határai: Az olvasó számára minden bizonnyal már eddig is kiderült, hogy a homeopátiás kezelés csak akkor lehet eredményes, ha a kezelést végző szak­ ember kellő elméleti felkészültséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezik. A követke­ ző nélkülözhetetlen láncszem, hogy a szakember a mindenkori eset fiziológiai és pa­ tológiai jellemzőit felismerje és végül, hogy még meglegyenek a szervezet azon au­ tonóm törekvései is, melyekhez a homeopátiás beavatkozás során adagolt szer kap­ csolódhat, sőt melyekhez kapcsolódnia is kell. E szélesen megszabott indikációs fel­ tételrendszer ellenére vagy talán éppen ezért sem képviselheti a homeopátia minden esetben a legjobb és az egyetlen helyes kezelési módot. A homeopátia nem univerzá­ lis eszköz, hanem egy a sok terápiás megoldás közül, amely bizonyos esetekben nem pótolhatja, sőt esetenként nem is nélkülözheti más módszerek alkalmazását. Meggyőződéssel vallom, hogy: „A homeopátia nem csodaszer, hanem egy olyan csodálatos módszer, melynek segítségével az állatorvos kiszélesítheti terápiás lehető­ ségeit és káros mellékhatások, valamint maradványanyagok felhalmozódásának ve­ szélye nélkül növelheti a beteg állat gyógyulási esélyét, meggyorsíthatja a gyógyulás folyamatát és fokozhatja annak biztonságát. ” A legalkalmasabb módszer(ek) kiválasztása természetesen ugyanúgy kötelessége a homeopátiás szakembernek is, mint minden más orvosnak. Nem lenne helyénvaló például azt várni a homeopátiától, hogy önmagában hozzon rendbe egy szilánkos csonttörést. Annak ellátása (repozició, rögzítés stb.) a baleseti sebész feladata. Ezt követően azonban a homeopátia már kedvezően befolyásolhatja a gyógyulást, a kalluszképződés meggyorsításával. Daganatos betegek esetében sem pótolja a homeopátia minden esetben a tumor sebészi eltávolítását. A rákos beteg utó­ gondozása azonban már a homeopátia területe lehet, hiszen a szervezet védekező me­ chanizmusának és regenerációs képességének aktiválása révén megakadályozható vagy lassítható a recidívák kialakulása. Azzal együtt, hogy tudjuk, hogy a homeopátiás szerek gyorsan hatnak, súlyos, he­ veny fertőző betegségek bizonyos, életveszéllyel fenyegető eseteiben talán kockáza­ tos lehet kizárólag a homeopatikumok hatására támaszkodni. Antibiotikumok és/vagy más, pl. parazitaellenes szerek rendelése nem mulasztható el ilyen esetekben. Termé­ szetesen itt is ajánlott a kiegészítő homeopátiás kezelés, az antibiotikus, ill. kemote­ rápia mellékhatásainak elkerülése és a gyógyulási folyamat gyorsítása érdekében. 103

Nem segíthet végül önmagában a homeopátia akkor sem, ha a szervezet már kép­ telen arra, hogy a szer által kiváltott ingerre reagáljon. A hiányos takarmányozás, az előrehaladott kor, egy hosszan tartó krónikus betegség mind előidézheti a szervezet védekező mechanizmusának és reakcióképességének legyengülését, kimerülését, esetleg teljes hiányát. Az első lépésben ilyenkor meg kell kísérelnünk a test fizikai re­ generálását, a szervezet reakcióképességének helyreállítását (akár homeopatikumok bevetésével is, s itt nincs ellentmondás!) és csak ezután gondolhatunk az alapbeteg­ ség sikeres kezelésére. Zárszó A leírtakból következik, hogy a legalkalmasabb terápiás megoldás megtalálása érde­ kében a homeopata állatorvosnak ugyanazok a feladatai, mint többi kollégájának, csak eggyel több a választható lehetőségek száma. Ne feledjük, hogy bármennyire is a természetes gyógymódok híveivé válunk, és még oly nagy gyakorlatot szerzünk is a homeopátiás kezelések területén, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy vannak súlyos, gazdasági kárt okozó járványos állatbe­ tegségek, amelyek gyógykezelését a magyar állategészségügyi törvények tiltják. Ezek az alternatív módszerekkel sem kezelhetők! Végül pedig felhívom a figyelmet arra, hogy a homeopátia csakúgy, mint a könyv­ ben szereplő némely más módszer is (akupunktúra, ayurveda stb.) csak speciális szakmai képesítéssel rendelkező állatorvosok által gyakorolható!

Néhány homeopátiás szer bemutatása Aconitum Az Aconitum napellus L. (Sisakvirág) egészen friss, a virágzás kezdetén gyűjtött tel­ jes növényből készült homeopátiás szer. Hatóanyagai: Az aconitin, amely egy mérgező alkaloida és az aconitinsav. Célszervek: A központi idegrendszer, a szív, az ereket ellátó-, valamint a periféri­ ás idegek. Tünetek: Aggasztóak és hevesek. Minden rendkívül hirtelenül, viharos gyorsaság­ gal zajlik. Nyugtalanság, kalapáló szívverés, kemény, peckelő pulzus, hirtelen felszö­ kő láz, a szájüreg és a felső légúti nyálkahártyák szárazsága, kínzó szomjúság, száraz bőr, szorongás. Túlérzékenység a külső ingerek (fény, zaj stb.) iránt. Szaggatott lég­ zés. A betegség lokális tünetei még nem alakultak ki. Bal oldali szer. A beteg általános állapota romlik éjjel, főként este, éjfél előtt, mindenféle erőteljes külső inger hatására és melegben, javul váladékok ürülésekor (izzadás megkezdődé­ se, vizeletürítés) továbbá bőrkiütések megjelenését követően. Bevált indikációk: Hideg szélhatás, ijedtség, esetleg szorongás után vagy fertőző betegségek kezdeti szakaszában, főként az esti órákra hirtelen felszökő láz, egyéb ki­ váltó ok hatására jelentkező, emelkedő testhőmérséklettel együtt járó általános lázas állapot (tüdőgyulladás, tőgygyulladás, kólika, napszúrás, meghűlés, vírusfertőzések, szívburok- vagy szívbelhártya gyulladás stb.) Alkalmazott potenciák: D4-D30. 104

Apis mellifica A homeopátiás szert az Apis mellifera L. (Háziméh) teljes testéből készítik. Fő hatóanyaga az apisinum, de tartalmaz melittint, hisztidint, hisztamint, hyaluronidaset és haemolysint is. Célszervek: Központi idegrendszer, agyhártya, bőr, nyálkahártyák, vesék, szív, szemek, mandulák, petefészkek. Tünetek: A test érintett területein égés, szúrás, kipirulás, ödéma és forróság érzé­ kelhető. Az elváltozott területek nyomásra és érintésre rendkívül érzékenyek. Jellem­ ző, hogy a nyálkahártyák, így a száj nyálkahártyájának szárazsága ellenére az állat nem szomjas. Álmosság, allergiás folyamatok. Jobb oldali szer. A beteg állat általános és helyi tünetei egyaránt romlanak érintéstől, mindenféle meleg hatására, bővérűség keltő bedörzsölőkkel történő kezeléstől vagy fáslizástól, javul helyi hideg hatására, friss levegőn. Bevált indikációk: A bőr és nyálkahártyák heveny és félheveny gyulladásai (rovar­ csípések, égési sérülések stb.), gyulladásos ödémák, allergiás csalánkiütések, kezdő­ dő flegmone, heveny vesegyulladás, gyulladásos eredetű tőgyödéma, napszúrás, agyi ödémák, kisméretű petefészekciszták és annak következményei (nimfománia, termé­ ketlenség stb.) Alkalmazott potenciák: D4 - D200 (a magas hígítású szert pl. méhek által megtá­ madott lovak azonnali kezelésénél vagy megelőzésre adagoljuk). Arnica Az Amica montana L. (Ámika) szárított és porított gyökeres gyökértörzseiből készül a szer. A növényben illóolajok, cserzőanyagok és katechin van. Célszervek: Izomszövet, kötőszövet, a keringés szervei, gyomor-bél traktus, bőr, továbbá mindenféle traumásan sérült szövet. Tünetek: Kulcstünet a nagyfokú levertség, gyengeség, fájdalomérzet, az állat nem hagyja magát megérinteni. Tünetei nyugalomban javulnak, mindennemű mozgásra és megrázkódtatásra rom­ lanak. Bevált indikációk: Mindenféle vérzéssel vagy zúzódással járó sérülés, illetve ezek következményei. Műtétekkel, elléssel, illetve a megszületéssel járó traumák megelő­ zése és gyógykezelése. Vérömlenyek, ízületi rándulások, ficamok. Agyrázkódás, szív­ izomgyulladás. Baleseti sokk. Alkalmazott potenciák: D4 - D200 Belladonna Az Atropa belladonna L. (Maszlagos nadragulya) a Solanaceae családba tartozó mér­ gező növény. A homeopátiás szert a virágzás végén gyökértörzsével együtt gyűjtött friss, teljes növényből készítik. Hatóanyagai közül a legfontosabbak az atropin, 1-hyosciamin, cholin, scopolamin. Célszervek: A központi és a paraszimpatikus idegrendszer, perifériás idegek, nyál­ kahártyák, agyburkok, szem, felső légutak, emésztőtraktus, mirigyes szervek, bőr. Tünetek: Mindenféle elváltozás hirtelen, rendkívül hevesen alakul ki és sokszor ugyanolyan gyorsan el is tűnik. Minden tekintetben rendkívüli túlérzékenység a jel­ 105

lemző. Főként az időjárási és meteorológiai körülmények befolyásolják jelentősen a beteg állapotát. Heves szívdobogás. A nyálkahártyák szárazak, ugyanakkor a bőr ned­ ves, az állat gőzölög az izzadtságtól (az erőteljes izzadástól nem könnyebbül meg!). A pupillák tágak. Az állat rendkívül szomjas és főleg a hideg vizet fogyasztja szíve­ sen. A kezdetben izgalmi állapot teljes apátiába mehet át. Nem ritka az üreges szer­ vek (gyomor-béltraktus) görcse, a kólika. Az állatok fűrészbakszerűen állnak, görcsös rohamaik egyre erősebbek, jellemző tüneteik a betegség csúcspontjáig fokozódnak, majd hirtelen apátiába csapnak át. (Egyik legfontosabb szer lehet az angol telivér pra­ xisban). Kisállatoknál a torok és a mandulák skarlátszerű gyulladása látható. Epilep­ sziára emlékeztető rohamok. Jobb oldali szer. A Belladonnát gyakran adjuk az Aconit követő szereként a heveny lázas állapotok kezelésekor. Bevált indikációk: Mindenféle lázas állapotban, továbbá olyan helyi gyulladások­ kal járó esetekben, amelyeknél a fenti tünetek tapasztalhatók. (Pl: olyan tőgygyulla­ dásnál, ahol a tőgy jelentősen duzzadt, forró, feszes, a tej minősége hirtelen megvál­ tozik, az állatnak magas láza van és izzad.) A beteg állat tünetei periodikusak, hirtelen jönnek és múlnak el, súlyosbodnak hi­ degre, huzatra, a fejet ért melegre, izgalomra és mindenféle erősebb érzéki vagy ér­ zelmi behatásra (fény, zaj, érintés, rázkódás). Javul a beteg állapota pihenésre, kólikás tünetei pedig a gerincoszlop homorításakor enyhülnek. Alkalmazott potenciák: D4, D30, D200. Bryonia A szer alapanyaga a Bryonia cretica L. (Fehér földi tök, gönye) a Cucurbitaceaek csa­ ládjába tartozó Európában és Amerikában egyaránt őshonos növény, melynek friss, vastag, répa alakú, virágzás előtt szedett gyökerét dolgozzák fel a homeopátiás gyógyszergyárakban. Hatóanyagai: Különféle keserű cucurbitacinok, mint a bryosid, bryoamarid, bryodulcosid, továbbá triterpének, enzimek és pyrogén polysaccharidok. Célszevek: A központi idegrendszer, nyálkahártyák, savós hártyák, az ízületi ürege­ ket határoló szinoviális membránok, hörgők, gyomor- bélcsatoma, máj és epehólyag. Tünetei: A betegség lassan, de makacsul, szinte feltartózhatatlanul fejlődik ki. A nyálkahártyák szárazak, az állat rendkívül szomjas és főként a hideg vizet mohón is­ sza. A Bryonia betegek ingerlékenyek, a legkisebb érintésre is érzékenyen reagálnak, azonban a beteg, fájdalmas terület határozott, erőteljes nyomását szívesen tűrik. Jel­ lemző, hogy beteg végtagjaikra, gyulladt tőgyükre teljes testsúlyukkal ráfekszenek. Száraz, kongó, fájdalmas ingerköhögés (mellhártya-érzékenység), puffadás, főként száraz bélsár, esetleg bélsárrekedés és hasmenés váltakozása, forró, duzzadt, fájdal­ mas, érintésre érzékeny ízületek jellemezhetik. Jobb oldali szer. Bevált indikációk: Mindenféle gyulladás, amelyek a nyálkahártyák szárazságával és erőteljes szomjúsággal, a beteg testrészek érintése iránti túlérzékenységgel járnak (bronchitis, laryngitis, arthritis, polyarthritis stb.). Obstipációval járó kólika, kereszt­ bénulás, savós patairha- és patahenger-gyulladás kezdeti stádiumai. (A növényevők különösen jól reagálnak a szerre). Rosszabbodás: Mindenféle mozgásra, a beteg területek enyhe érintésére és meleg­ re (kivéve a helyi fájdalmakat), valamint este 9 óra tájban. Javulás: pihenésre, erős 106

nyomásra vagy a fájdalmas testrészre való ráfekvésre, verejtékezésre, hidegre (kivé­ ve a helyi fájdalmakat). Alkalmazott potenciák: D6, D12, D30. Hepar sulfuris A Hepar sulfuris calcareum vagy más nevén Calcium sulfuratum Hahnemanni nevű homeopátiás szert az osztriga héjának fehér, belső részéből és kénporból ma is Hah­ nemann leírása szerint, különleges hevítéses módszerrel készítik. A szer magyar ne­ ve: mészkénmáj. Célszervek: Központi idegrendszer, bőr, bőr alatti kötőszövet, mirigyek, hörgők, nyálkahártyák, gyomor - bélcsatoma. „Genynyesedés elleni szer.” Tünetek: Túlzott érzékenység a hideg, huzat és az érintés iránt. Erős fájdalomérzet, agresszivitás, levertség, kaparó köhögés, hideg és száraz levegő által kiváltott kruppos köhögés. Gennyes melléküreg-gyulladás, gennyes szembetegségek, furunkulózis, tályogképződési hajlam, gennyes torok- és külső hal lójárat-gyűli adás. Minden sérü­ lés könnyen gennyed. A gennyes váladék romlott sajtra emlékeztető szagú. Periodikusság. Jobb oldali szer. Rosszabbodás: hidegre, huzatra, télen, szárazság hatására, a legenyhébb érintésre. Javulás: melegre, meleg pakolásra. Bevált indikációk: Mindenféle gennyes tályogos folyamat. Furunkulusok, flegmone, gennyes bőrgyulladás, gennyes melléküreg-gyulladás, mirigykór, piometra, gennyes vesemedence gyulladás, heveny tőgygyulladás, amely a tőgy nagyfokú fáj­ dalmával és gennypelyhes tőgyváladék ürülésével jár együtt stb. Kettős hatású szer: alacsony (D4-D6) potenciában érleli a tályogot, fokozza a gennyképződést és Myristica sebiferával („homeopátiás kés”) kombinálva segíti a tá­ lyogtartalom gyors kiürülését. D30-as potenciában éppen ellenkező módon működik, amennyiben elősegíti a gennyes tályogtartalom beszáradását, felszívódását. Alkalmazott potenciák: D4-D6, ill. D30. Hypericum perforatum Növényi szer. A Hypericum perforatum L. (Közönséges orbáncfű) friss virágzó része­ iből készül. Hatóanyagai: A fotodinamikus hatású hypericin, a hyperin és quercetin nevű fiavonok, illóolaj és cserzőanyagok. Célszervek: A központi idegrendszer, különösen a pszichés központok, perifériás idegek, bőr. Tünetek: Sérüléseket követő rendkívül erős fájdalomérzés, főként az idegekkel bő­ ven átszőtt testrészekben, fokozott fényérzékenység a szőrhiányos bőrfelületeken. Rosszabbodás: érintésre, rázkódásra, hideg, nedves időben. Javulás: nyugalomban. Bevált indikációk: Mindenféle idegsérülés (a Hypericum az „ idegek amikája”), sérülések okozta bénulások (pl. nehézellés okozta keresztbénulásban Amicával együtt), ideggyulladás, agyrázkódás. A világos, pigmentszegény bőrű, napfényre ér­ zékeny állatok bőrgyulladása, talppámák gyulladása, sebszélek fájdalmas kirepedése. Felületi sérüléseket, horzsolást követő túlzott helyi érzékenységnél külsőleg Hyperi­ cum olaj vagy hígított tinktúra formájában. Alkalmazott potenciák: D4, D12, D30 107

Ledum A homeopátiás szert az E-Európa és Ázsia északi részeinek mocsaras, lápos területe­ in őshonos Ledum palustre L. (Mocsári molyűző vagy Mocsári rozsdarozmaring) ne­ vű növény szárított fiatal hajtásaiból készítik. Hatóanyagai: Illóolajok, fiavonok, arbutin, ledum-kámfor, ericolin stb. Célszervek: ízületek, izmok, kötőszövet, bőr. Tünetek: Láz nélküli reumás ízületgyulladás, hátmerevség, húgysavas diatézis. A rovarcsípések vagy szúrási (szög, tüske) sérülések helyén, amelyek nem, vagy csak kevéssé véreztek, kékesvörös szegéllyel határolt, sápadt területek jelennek meg. A szőrmentes szabad bőrterület ezeken a helyeken márványos rajzolatú, hideg tapinta­ tó. Bőrviszketés, fázékonyság, hidegrázás. Bevált indikációk: Mindenféle szúrt sebzés (rovarok, villa, szög, tüske stb.). He­ gyes eszközök okozta sérülések után szeptikus tünetek jelentkezésekor Pyrogeniummal, rovarcsípések után pedig Apisszal kombinálva. Főként ha az érintett terület elszíntelenedett, középső része pedig hideg tapintató lesz és szederjés gyűrű veszi kö­ rül. Köszvényes ízületi bántalmak, amiket a jeges pakolás enyhít. Rosszabbodás: Meleg környezetben, éjszaka, nedvességre és mozgásra. Javulás: nyugalomban. Annak ellenére, hogy a beteg fázékony, az ízületi panaszokat a hideg, különösen a hideg lemosás enyhíti. Alkalmazott potenciák: D4, Dl 2, D30. Phytolacca A homeopátiás szert a Phytolacca americana L. (syn. Phytolacca decandra L.) magyar nevén alkörmös vagy amerikai szőlő nevű, E-Amerikában honos, Európában ter­ mesztett növény ősszel gyűjtött, friss gyökérzetéből készítik. Hatóanyagai: Phytolaccin nevű alkaloida, phytolacca sav és egy szaponin. Célszervek: Mandulák, lymphás torokgyűrű, mirigyes szervek, főként a tőgy, ros­ tos szövetek, csont, inak, izmok, ízületek, vesék. Tünetek: Jobb oldali szer. A különféle nyirok szervek és a tőgy, ill. a tejmirigy ke­ mény, fájdalmas duzzanattal járó, valamint gennyes, tályogos gyulladásos folyama­ tai. ízületi fájdalmak. Levertség, ingerültség. Rosszabbodás: hideg, nedves időben és mozgásra. Javulás: száraz időben és pihenéstől. Bevált indikációk: Tőgygyulladás, az érintett negyed erőteljes duzzanatával, csök­ kent mennyiségű, nyálkás, pelyhes, rendellenes minőségű tej. Szárazra állítás támo­ gatása (Dl potencia!). Állandó, a nyelést nehezítő vörös, duzzadt torokgyulladás. Ve­ setáji fájdalom, kötőhártya-gyulladás. Alkalmazott potenciák: D4, D6, Dl 2. Pulsatilla A Pulsatilla pratensis MILL., vagy Anemone pratensis L. a Ranunculaceae családba tartozó, É-Európában honos, Magyarországon védett növény. A homeopátiás szert friss, a virágzás idején gyűjtött egész növényből készítik. Hatóanyagai: Az anemonénkámfor, anemonin és származékai, valamint különféle szaponinok. 108

Célszervek: Központi idegrendszer, agyalapi mirigy, méh és méhfüggelékek, pete­ fészkek (legfontosabb „női” alkati szerünk), gyomor-bélcsatoma, máj és epehólyag. Minden nyálkahártya, perifériás visszérrendszer, májkapu ér, izmok és ízületek. A célszervek sokasága miatt a Pulsatillát az ún. polychrestek („széles regulációs sávú” homeopátiás szerek) közé soroljuk. Tünetek: Csökkent mértékű agyalapi mirigy- és petefészek-működés. Önbiza­ lomhiányos, közömbös, egykedvű, félénk alkat. Gömbölyded, nőivarra jellemző testforma. Szívesen veszi, ha a gazda vigasztalja. Melegszívű, hízelgő, jóindulatú és kedves. Érzékenyen reagál az időváltozásokra. Fázós, de a szabad levegőn min­ dig jobban érzi magát. Általában lázasan sem szomjas, de ha mégis iszik és választ­ hat, akkor hideg vízzel oltja a szomját, annak ellenére, hogy a hideg folyadékot rosszul tűri. A nyelv száraz és lepedékes. A zsíros takarmányféleségeket nehezen tolerálja. Kívánja a fűszeres takarmányokat. Az ivarzási tünetek általában későn jelentkeznek, gyengék, szabálytalanok és rövid ideig tartanak. A lábszárak hidegek és meleg hatására nem melegszenek fel, csak mozgással lehet azokat megmelegí­ teni. Kóros váladékai általában bőségesen ürülnek, sűrűk, lágyak, sárgászöldek, nem marók, nem sebképzők. Rosszabbodás: meleg (a fázékonyság ellenére) és nyu­ galom, valamint nedvesség hatására, mozgás kezdetekor, este sötétedéskor. Ja­ vulás: hűvös levegőre, vagy lokálisan hideg borogatásra, folyamatos mozgásra, szelíd bánásmódra. Bevált indikációk: Ivarzási zavarok (Aristolochiával együtt adagolva), ellési előké­ szítés, fájásgyengeség, elléssel kapcsolatos viselkedészavarok (kannibalizmus), méhgyulladás, tejhiány, honvágy, fiatalkori hasmenés (pépes, sárga, szomjúság nélkül). Mindenféle gyulladásos folyamat, amely sűrű, tejfölszerű, sárgászöldes, nem maró váladék termelődésével jár (kötőhártya-gyulladás, idült hallójárat-gyulladás, orrhurut stb.). Izom és ízületi reumatizmus. Vénás pangás. Gyomor-bél gyulladás, máj- és epe­ problémák. A tünetek váltakozva és gyakran megkésve jelentkeznek. Alkalmazott potenciák: D4, Dl 2, D30. Rhus toxicodendron A növény, mely É-Amerikában honos, Európában pedig termesztik, magyar neve: Mérges szömörce. Friss, leveles fiatal ágiból készül a homeopátiás szer. Hatóanyagai: Gallussav, urushiol és fiavonok. Célszervek: Központi idegrendszer, perifériás idegek, izmok, ízületek, szalagok, bőr, nyálkahártyák (különösen a gyomor-bélcsatomáé). Tünetek: Általában nedves, hideg környezeti hatások, megerőltetés vagy rándulás hatására alakulnak ki. Rendkívüli nyugtalanság, főként éjjel nem bír nyugton állni vagy feküdni. A rostos szövetek beszűrődése és gennyesedés a bőr alatti kötőszövet­ ben. A szalagok, inak, izmok átnedvesedésre súlyosbodó kiterjedt reumás fájdalma. Égő, viszkető, csaláncsípésszerű és különböző méretű hólyagos, makacsul visszaté­ rő bőrkiütések. A kötőhártyák vizenyős gyulladása, gyomor-bélgyulladás véres has­ menéssel. Izgalmi és bénulásos tünetek. A fájdalmas ízületek lassan bejáródnak. Rosszabbodás: nyugalomban, nedvességre, hidegben, a mozgás kezdetén és túlzott kifáradáskor. Javulás: meleg hatására, könnyű, folyamatos mozgásban és helyzet­ változtatásra.

109

Bevált indikációk: Izmok, inak, ízületek, szalagok reumatikus vagy mechanikai eredetű elváltozásai, amelyek mozgásra javulnak. Gennyes vagy savós, viszkető, égő hólyagos kiütések. Mozgásra enyhülő ideggyulladás. Alkalmazott potenciák: D4, Dl 2, D30. (D200) Silicea A Silicea nevű homeopátiás szert a víztartalmú polimerizált kovasavból, az acidum silicicumból állítják elő. Ez a szervetlen vegyület maga a hatóanyag. Célszervek: A központi idegrendszer, kötőszövetek, csont, nyirokrendszer, bőr és függelékei. Azt mondják, hogy ami a vörösvértesteknek a vas, az idegeknek a fosz­ for, a csontnak a kalcium, az a kötőszöveteknek a Silicea. Tünetek: A Silicea az egyik legjelentősebb alkati szerünk. A Silicea alkatra jellem­ ző, hogy satnya, alulfejlett, koravén állat benyomását kelti. Mindenféle idült, nehe­ zen gyógyuló, elhúzódó betegség gyötri. Félénk, ijedős, szorongó, bizonytalan, hara­ gos, csökkent teljesítőképességű. Érzékeny a huzatra, mindene jéghideg, könnyen megfázik, minden váladéka híg, maró és bűzös. Sokszor jelentkeznek ezek a tünetek valamilyen makacs, váladékozó bőrbetegség erőszakos elnyomását („sikeres gyógyítás”-át) követően. Rosszabbodás: hidegre, este és éjjel. Javulás: helyi és környezeti meleg hatására egyaránt. Bal oldali szer. Bevált indikációk: Különféle idült gennyes folyamatok, híg, maró sebképző genynyes váladékkal, elhúzódó sebgyógyulási folyamatok, durva, burjánzó hegesedések, kötőszöveti elemek (inak, szalagok) „bekeményedése”, rendszeresen visszatérő, ma­ kacs, idült nyirokcsomó-, nyálkatömlő- és ínhüvelygyulladás. Törékeny körmök, panaricium, csüdsömör, nyírrothadás, büdössántaság. Fiatal kori csontfejlődési zava­ rok. Magas szomatikus sejtszám (tej). Hosszú szőrű állatok viszketéssel járó bőr­ betegségei. Alkalmazott potenciák: D4, D12, D30, (D200)

Esetismertetések Hepar sulfur eset A kéthónapos borjú bal pofáján gyermekökölnyi, tömött tapintató, fájdalmas duzza­ nat volt, amelyet - minthogy külsérelmi nyomot nem láttam - egy feltehetően a száj­ üreg felöl történt sérülés következtében kialakult tályognak diagnosztizáltam. Gyógykezelés: Hepar sulfur D3, kétóránként egy adag szájon át. Másnap reggelre a duzzanat puhább lett, „megérett”, ezt követően a Hepar sulfur mellé Myristica sebifera-1 is rendeltem kétóránként, ugyancsak D3 potenciában. A negyedik adag után, estére a duzzanat eltűnt, a szájüreg felé megnyílt a tályog és kiürült. A tályogtartalom tökéletes kiürítésére még két napig, naponta 2x1 adag Silicea Dl2-t kapott a borjú. Arsenicum album eset (borjú) Egy este hívtak ki egy féléves borjúhoz, amelyik már második napja bágyadt, étvágy­ talan volt és rendkívül bűzös, híg, szinte fekete bélsarat ürített. A vizsgálat során az állat lázasnak bizonyult, bendőmozgása nem volt, köldöktájékát duzzadtnak és nyo­ 110

másra érzékenynek találtam (dg: köldökfertőzésből eredő körülírt gennyes/?/ hashártyagyulladás, ami ebben a korban kissé meglep) és a hidegrázás jeleként szőrzete testszerte „égnek meredt”. Amikor vízzel kínáltam hosszasan a vödörben tartotta a fejét - amiből arra következtettem, hogy szomjas - de csak nagyon lassan, szinte óvatosan ivott a vízből. Sokszor, keveset. (Eközben a mellette lévő egészséges borjú egy teljes vödör vizet mohón elfogyasztott!) A fenti tünetek alapján a borjút akkori állapotában Arsenicum album alkatúnak ítéltem meg és Cl5-ös potenciában rendeltem a szert, még aznap este két óra különbséggel kétszer, amit másnap reggel meg kellett ismé­ telni egyszer. Amikor másnap délután meglátogattam a beteget, érdeklődve figyelte mozgásomat, láztalan volt, és szálalta a szénát. Bendőmüködése megindult, a köldöktájéki duzzanat már csak alig volt érzékeny és csaknem normális bélsarat ürített. A kezelés folytatására nem volt szükség. Arsenicum album eset (kutya) A hároméves dobermann kan a tavaszi tüzelési időszakban elszökött és két napig nem ment haza. Eközben többen látták, hogy a szemetes konténer környékén „lakmározott”. Amikor hazatért nagyon bágyadt és gyenge volt, nem akart enni és rend­ kívül bűzös, rothadt szagú, sötét színű hasmenést ürített. A gazdájának feltűnt, hogy „majd' belebújt” a gáz hősugárzóba, pedig máskor a közelében sem szeret feküdni. Vizsgálatkor magas lázat mértem és nyomásra érzékenynek éreztem a hasűri szerve­ ket. Diagnózisom heveny bélgyulladás volt, amely valószínűleg a szemetes konté­ nerből kiszedett és elfogyasztott, romlott ételmaradékok okozta takarmánymérge­ zéssel társult. Amikor megkérdeztem a gazdát, hogy látta e az állatot inni, és hogy hogyan ivott a kutya, igen találóan annyit mondott, hogy: „olyan modorosán” (ami pedig tudjuk, hogy az egészségesen lefetyelő kutyákról egyáltalán nem mondható el), majd így folytatta: „alig ért a szája a víz felszínéhez és onnan apró kortyokban hosszasan, hangtalanul szürcsölte a vizet. Ezek után már nem volt kétségem a szük­ séges szer felől: Arsenicum album D6, óránként egy adag, egymás után négy alka­ lommal, majd a nap hátralévő részében még kétszer. Másnap a tulajdonos felhívott, hogy a kutya vidám, jó étvággyal elfogyasztotta a reggeli takarmányát és a hasme­ nése is megszűnt. Nux vomica eset (sertés) Gyakori, hogy az anyakocák fíalás közben, vagy még azután is egy-két napig, felte­ hetően a fialással kapcsolatos neuro-hormonális egyensúlyuk megbomlása miatt tá­ madják újszülött malacaikat s a kevésbé ügyeseket még ketté is harapják. A szakiro­ dalom (bevált indikációk gyűjteménye) szerint az agresszivitásnak ebben a formájá­ ban a Platinum nevű homeopátiás szer a leghatékonyabb, de a Pulsatilla és a Nux vomica is eredménnyel alkalmazható. Ez utóbbi volt a táskámban annál az esetnél ahová kihívtak, s ahol a kocát már több órája orrhurokkal kikötve tartottak távol a malacaitól. Miután a szájon át történő ada­ golás nehézkesnek tűnt, a D12-es potenciájú golyócskákból, azokat aqua dest. pro inj.-ban feloldva i.m. adagolható oldatot készítettem, amit a kocának beadtam. Kb. két óra múlva mentem vissza s ekkor már a koca az orrhuroktól megszabadultan nyu­ godtan fekve szoptatta a malacokat. 111

Nux vomica eset (kutya) A kétéves angol buli terrier szuka igen jó alomból származott és tenyésztője szinte minden kiállításon megjelent vele, azonban minden bíró kizárta a bírálatkor, mert egyik sem tudta a fogait megnézni. A kutyus ugyanis ennél a műveletnél azonnal ha­ rapott. A gazdája egy németországi kiállításon hallotta az ottani tenyésztőktől, hogy a viselkedési zavarokkal terhelt kutyák jó eséllyel kezelhetők homeopátiával. Haza­ érve, egy szerda délelőtt azonnal felhívott és röviden elmondta a problémáját, továb­ bá azt, hogy vasárnap ismét indítja a kutyáját egy szlovákiai bírálaton és jó lenne, ha akkor már produkálna valamit. Miután több, mint háromszáz kilométerre lakunk egy­ mástól egy igen részletes kérdőívet készítettem és elfaxoltam neki, amit ő egy órán belül kitöltve visszaküldött. A kérdőív kiértékelése során egyértelművé vált számom­ ra, hogy egy Nux vomica alkatú kutyával van dolgom. Még aznap postára adtam négy adagot (csütörtöktől vasárnapig naponta egy adag) a D30-as potenciából és a túlérzé­ kenység csökkentésére egy adag C200-as Phosphor-1, amit a bírálat várható ideje előtt egy órával javasoltam beadni az állatnak. A kiállításról hazaérve azonnal hálál­ kodva hívott fel a tenyésztő, hogy a kutya kiválóan kiállta az összes próbát és min­ den lehetséges díjat elhozott, mindenki (akik ismerték korábbi természetét) legna­ gyobb csodálatára. Ezután még kétszer készítettük így fel a bírálatokhoz az állatot, a továbbiakban azonban már nem volt szüksége ilyen jellegű előkészítésre. Arnica eset Amikor a helyszínre érkeztem az anyakoca pérájából csöpögött a vér. A gazda meg­ érkezésem előtt néhány órával a reggeli etetéskor vette észre, hogy az ólban vércseppek vannak, s miután a vérzés azóta sem csökkent, telefonon hívott. A koca ellését három hét múlva várták. Az állat általános állapota kiválónak tűnt, a vérveszteség nem lehetett még jelentős mértékű. Külsérelmi nyomot nem találtam az állat hátulsó testrészén, csak a farkával szétkent vér szennyezte a péra- és a végbélnyílás kör­ nyékét. A szándékosság és a cumarinmérgezés lehetőségét is kizártuk. Tekintettel az állat előrehaladott vemhességi állapotára, egyetlen terápiás lehetőség maradt, az Arnica homeopátiás szer. D6-os potenciájának a helyszínen elkészített alkoholos ol­ datából negyedóránként egy ml-t fecskendeztettem az állat szájába két órán keresz­ tül, majd óránként, estig. Azt kértem, hogy ha nincs javulás, este hívjanak fel. Nem telefonáltak, csak három hét múlva, amikor a koca tizenkét egészséges malacot ho­ zott a világra. Caulophyllum eset Egy tehén elléséhez hívtak a szomszéd faluba egyik reggel azzal, hogy szerintük az ellés már több órája elkezdődött, de nem jön a borjú, „...pedig már a szomszéd is belenyúlt...”. Amikor megvizsgáltam a tehenet, azt tapasztaltam, hogy a méhszáj mindössze annyira volt nyitva, hogy a kezem már éppen befért rajta, s szerencsére a „szom­ széd” nem sértette meg a magzatburkot, így az a továbbiakban is el tudta látni a kí­ méletes tágítással kapcsolatos feladatait. A tehén kimerültnek látszott, ezért indo­ koltnak tartottam a tágulás gyorsítása és a tolófájások élénkítése érdekében az ilyenkor bevált homeopátiás szert, a Caulophyllum-ot adagolni. A D30-as potenci­ 112

ából egy óra alatt négy adagot (negyedóránként egy adag) javasoltam az állatnak szájon át beadni, majd pedig óránként egy-egy-adagot, a borjú világrajöveteléig. Az állat tulajdonosa délután kettőkor hívott fel, hogy a tehén segítség nélkül megellett és borjával együtt jól van. Sepia eset Egy 5 éves bokszer szukát hüvelyelőeséssel hozott a tulajdonosa a rendelőmbe. Amikor elmondta, hogy a kutya szerinte félidős vemhes, nem sok jóval biztattam, annál is inkább, mert igen rossz kondícióban volt az állat, a vemhesség jelei meg egyáltalán nem látszottak rajta. Az előesett hüvely jó 15 cm-nyire lógott ki a péranyílásból, ezért legelőször annak lege artis visszahelyezését és a hüvelynyílás var­ ratokkal történő szűkítését végeztem el. Eközben volt alkalmam megfigyelni az ál­ lat alkati sajátosságait: első pillanatban feltűnt, hogy a csecsbimbói petyhüdten, kisujjnyi hosszan csüngtek a hasa alatt. Lábvég ízületei erősen túlnyúltak, csánkja mélyen a normális szint alá süllyedt. Kültakarója úgy lógott rajta, mint egy bő ka­ bát, szőre fénytelennek tűnt. Összességében egy kötőszöveti gyengeségben szenve­ dő, laza szerkezetű állat benyomását keltette. A tulajdonos elmondta, hogy az állat kedveli a magányt, egykedvű, meglehetősen inaktív, sokszor már szinte depresszi­ ós. A látottak és hallottak alapján biztos voltam abban, hogy ennek az állatnak Sepia-ra van szüksége. A szer D30-as potenciájából három napig naponta egy ada­ got, majd hetente kétszer egy adagot rendeltem, a remélt fialás időpontjáig. A var­ ratot a harmadik napon szedtem ki, s vártam, hogy miként alakul a szuka állapota. Mindvégig minden a legnagyobb rendben volt, s alig egy hónappal az eset után öt egészséges kiskutyának adott életet. Egy komplex szerrel gyógykezelt kutya Egy távoli városból érkezett a rendelőmbe az a hathónapos németjuhász kutya, ame­ lyikről az ottani klinikán ultrahangos vizsgálattal megállapították, hogy megszületé­ se óta szívbillentyű elégtelenségben szenved. A tulajdonosok elmondták, hogy ker­ tes házukban másik két idősebb kutyájuk mellett nőtt ez a kölyök és háromhónapos kora körül tapasztalták először, hogy rövid futkározás után leül, és mintha kifulladt volna, szaporán kapkod a levegő után. Egy ideje pedig már nem is áll be a többiek­ keljátszani sem, hanem szomorúan félrehúzódva nézi azok jókedvű hancúrozását. A klinikán adott humán szívgyógyszerek a betegtájékoztató szerint mindenféle súlyos mellékhatást okozhatnak s miután ettől meg akarták kímélni az állatot, ezért keres­ tek fel engem. Az általam elvégzett vizsgálatok is igazolni látszottak a súlyos elvál­ tozás tényét, bár műszeres vizsgálatra nem volt lehetőségem. Miután úgy éreztem, hogy az alkati szer maghatározásához nem áll elegendő adat a rendelkezésemre, leg­ célszerűbbnek egy német cég időnként Magyarországon is kapható, szívre ható ál­ latgyógyászati homeopátiás komplex készítményét (Crataegus logoplex) rendeltem az állatnak naponta 3x1 adagban. A történtek után alig három héttel felhívott a tulaj­ donos és a következőket mondta: „...hát doktor úr ebbe marhára beletrafált, képzel­ je el, hogy ez a kutya úgy rohangál, mint egy egészséges... úgy, hogy küldjön még ebből a csodaszerből...” s ez így ismétlődött három-, négyhetente több hónapon ke­ resztül. Egyszer azután nagyon kétségbeesetten hívott fel a kutya gazdája és elmond­ 113

ta, hogy bizony a kis szukából nagy szuka lett és már több, mint félidős vemhes, de most már aztán csináljak valamit, nehogy a szíve elvigye a fialáskor. Végül ez is megoldódott a homeopátiás szerek segítségével: hat szép kiskutyát fialt és nevelt fel a nagybeteg „kismama”. Tarlósömörös ló Egyik Budapest melletti lovaspanzióban, ahová rendszeresen járok homeopátiásán kezelni a hagyományos szerekre nem reagáló lovakat, furcsa esettel fogadtak. Az egyik sárga kanca szügyén tarlósömörös bőrelváltozások jelentkeztek. Ez azért is volt meglepő számomra, mert sportlónál viszonylag ritkán találkoztam ezzel a megbete­ gedéssel, s nyár végén, szeptemberben - amikor ez az eset volt - még kevésbé szo­ kott előfordulni ez a fajta bőrelváltozás. A szakirodalom többféle homeopátiás szer alkalmazását javasolja erre az esetre, én az alábbi kezelést választottam: Bacillinum C200, havonta 1x10 globulus, Kálium arsenicosum Dl2 és Tellurium CIO egy héten keresztül naponta lx, majd egy hónap múlva megismételve. Legközelebb két hónap múlva jártam ebben a lovaspanzióban és megelégedéssel tapasztaltam, hogy a tarlósömörös foltok helyén a szőr szépen kinőtt és már alig lát­ szik, hogy valamikor probléma volt ezeken a területeken. A februári látogatás alkal­ mával pedig már nyoma sem volt a korábbi elváltozásoknak. Aspergillus-fertőzött papagáj Ha rádiós nyelven akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy „homeopátia határok nélkül”: Egy alkalommal Izraelből hívott fel egy természetgyógyászattal foglalkozó, de a homeopátiához kevésbé értő hölgy, hogy a papagája Aspergillus flavus okozta fertőzésére tudnék-e valamilyen homeopátiás szert ajánlani. Az alábbiakat ajánlot­ tam, amit sikerrel alkalmazott: Aspergillus nosoda D200 hetente lxl csepp, Echi­ nacea D200 azonos adagban. A gyógyulást követően, ill. a többi még egészséges ma­ dár részére megelőzésképpen az Aspergillus nosoda adagolását javasoltam negyed­ évenként egyszer, két egymást követő napon.

Felhasznált és ajánlott irodalom W. Becvar (1995): Nutztiere natürlich heilen. Österreichischer Agrarverlag, Klosterneuburg - Wien D. Demarque és mtsai: Farmakológia és homeopátiás matéria medica. Boiron - C.E.D.H. Franciaország J. Jouanny és munkatársai (1992): Homeopátiás gyógymód I II. kötet. Boiron S.A. - France M. Augustin-V. Schmiedel (1997): Természetgyógyászati kézikönyv I. és II. kötet Springer Hungarica Kiadó Kft. Günther-Náray-Remény: Hasonszenvi állatorvos. Grill Károly, Pest 1868. Remedium Kft. Szent­ endre -1998. hasonmás kiadás Rajan Sankaran (1997): A homeopátia szellemisége. Remedium Kft., Nagykovácsi S. Hahnemann: Organon - a (életműve) a Gyógyművészségnek vagy Hahnemann Sámuel Homoeopathiá-ja (hasonszenve). A’negyedik jobbított és bővített kiadat után magyarítva. Remedy Kft. Szentendre - 1993. hasonmás kiadás Szadovszky Márton István: Homeopátia, az mi? MTM Soft Mérnökiroda Kft.

114

Thorwald Dethlefsen (1991): A sors mint esély. Arkánum Kiadó Budapest Simile - Homeopátiás szaklap (III. évfolyam 3. szám, IV. évfolyam 1-2. szám, V. évfolyam 4. szám, VIII. évfolyam 3. szám). A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület kiadványa N. Herout és A. Meinl (2001): Homöopathie bei Nutztieren. Továbbképzési jegyzet. Ausztria Magyar Homeopata Orvosi Egyesület: Jegyzet az „A”, „B” és „C” alaptanfolyam előadásihoz. Ma­ gyar Homeopata Orvosi Egyesület Budapest, 2002. Magyar Közlöny: 1997. május 28. (46. szám) H. Whiter (1995): Kompendium dér tierarztlichen Homöopathie. Stuttgart, Ferdinand Enke Verlag Zajta Erik (1991): Homeopátia, egy különleges természetes gyógymód. Gyógyszerészet, március Zajta Erik (1994): Gondolatok a homeopátiáról. Magyar Állatorvosok Lapja, május

115

8. A Bach-féle virágterápia

Ebben a fejezetben egy viszonylag fiatal, alig 80-90 éves gyógyítási rendszerrel is­ mertetjük meg az olvasót, amelynek azonban eredményei és elteijedsége miatt is úgy gondoljuk, hogy mindenképpen helye van az egyre inkább elfogadott alternatív gyógy­ módok között. Ezt, az élőlények pszichés területeinek működését feltáró és gyógyító rendszert megalkotójáról, Edward Bach (1886-1936) angol orvosról nevezték el.

A betegségek valódi okai A betegségek okait minden gyógyító rendszer saját elmélete szerint határozza meg. A különbségek általában abból adódnak, hogy mindegyik rendszer más oldalról közelí­ ti meg a betegséget kialakító egyensúlytalansági állapotot. A Bach-féle virágterápia nem a test működési szintjén értelmezi az okokat, hanem a psziché működéseként megjelenő érzelmi változásokat tartja a betegségek okainak. Az élőlényeknek a kör­ nyezetükben lévő dolgokról alapvetően kétfajta érzelmi megnyilvánulása lehet. Ez vagy harmonikus, vagy diszharmonikus. A harmonikus érzelmi minták, pl. öröm, nyugalom, bátorság, stb. egészséges testi állapotokat eredményeznek. A diszharmo­ nikus érzelmi minták, pl. bánat, izgalom, félelem stb. betegséget okozó testi elválto­ zásokat indukálnak. A Bach-féle virágterápia rendszere szerint a betegségek oka minden esetben a disz­ harmonikus érzelmi mintában keresendő. Az állatok esetében azt kell megvizsgál­ nunk, hogy mitől függ az, hogy az állat harmonikus vagy diszharmonikus érzelmi ha­ tást, érzelmi mintát él e át. A háziállatok érzelmi állapotát leginkább a környezetükben élő és életterüket erő­ teljesen meghatározó személyek alakítják. Ez azt jelenti, hogy a gazda, a családtag vagy a gondozó diszharmonikus cselekedete diszharmonikus érzelmeket gerjeszthet az állatban.

116

Például: Diszharmonikus emberi gondolat: a szigorú rend görcsös fenntartásának igénye a gazda kertjében. Diszharmonikus emberi érzelem: a gazda állandó félelme attól, hogy a rend felbomlik. 'X' Diszharmonikus emberi cselekedet: a gazda kis területű ketrecbe zárja vagy láncra köti a kutyáját. Diszharmonikus állati érzelem: a kutya úgy érzi, hogy elvették a szabadságát. 'X' Diszharmonikus testi elváltozás: a kutya lebénul. A másik lehetőség az érzelmi befolyásoltságra, amikor a gazda diszharmonikus ér­ zelmeit átérzi az állat. Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell ismernünk a pszicho-neuro-endokrinológia egyik alapelvét, amely szerint az emberek testi betegségeit az általuk átélt diszharmo­ nikus érzelmek (düh, bűntudat, félelem, rettegés, szorongás, irigység stb.) idézik elő, vagyis az állandó szorongás, félelem előbb-utóbb testi betegségben nyilvánul meg. Ehhez még az sem kell, hogy a diszharmonikus érzelem tudatosuljon az emberben. A háziállatok fogékonyak a környezetükben élő emberek érzelmi változásaira, és a gazdánál később betegséget okozó diszharmonikus érzelmeket átérzik, melynek kö­ vetkeztében a betegség náluk is ugyanúgy kialakulhat, mint a hozzájuk közel álló sze­ mélynél. Ilyenkor tehát az állat betegszik meg testi tünetekben a gazdájának diszhar­ monikus érzelmi állapota miatt, olyan helyzetben is, amikor a gazda nem cselekedett diszharmonikusan, „csak” érzelmi problémákkal küszködött. Ilyen esetekben az állat betegsége mentesíti gazdáját a testi tünetek, a betegség megélésének terhe alól. Az állat gazdája azonban sok esetben szívesen magára vállalná kedvence testi szenvedéseit, mint ahogy ez a szülő-gyermek kapcsolatban is megfigyelhető. Mivel azonban erre nincs lehetőség, mindent megtesz az állat gyógyulásáért, tudat alatt ugyanis, lelke legmélyén „érzi”, hogy kedvenc állatának betegsége a saját problémá­ jának (diszharmonikus érzelmének) szimbolikus megjelenítése. Ezért tudatosan min­ den energiájával küzdeni fog a betegség ellen. Végül bekövetkezik a gyógyulás, ha a gazda átéli azt az érzelmi állapotot, amit a betegség kiváltott. Ezt az „átélést” segíti a Bach-féle virágterápia. Az előbb leírtak alapján tehát az állatok betegségeit, (csakúgy, mint a növényekét is,) teljességgel csak az emberekkel való kapcsolatuk összefüggéseiben értelmezhet­ jük s az alábbi következtetésekre juthatunk: - A háziállatok betegségei az őket tartó emberek cselekedeteitől és érzelmi álla­ potától függően alakulnak ki. - Ebből az is következik, hogy idült állatbetegségek csak abban az esetben jelen­ hetnek meg, ha az állatok az emberek diszharmonikus érzelem- és viselkedés­ 117

mintáival, vagy annak következményeivel (pl. ipari területek terjedése, környe­ zetszennyezés, negatív bánásmód az állatokkal stb.) kapcsolatba kerülnek. Heveny megbetegedések (mérgezések, balesetek, egyéb sürgősségi ellátást igénylő esetek) alkalmával természetesen nem az érzelmi hátteret kell elsődle­ gesen vizsgálnia a gyógyítónak, hanem a közvetlen segítségnyújtást kell a szak­ ma szabályai szerint elvégezni. Később, a rehabilitációs időszakban azután itt is meg lehet keresni esetleg az érzelmi egyensúlyhiány okait, és speciális virág­ eszenciákkal ki lehet egészíteni a kezelést. - Az állatok betegségeiből következtethetünk az ezeket kiváltó emberi érzelmi ál­ lapotokra is.

A Bach-féle virágterápia gyógyító szerei - a gyógyírek Edward Bach 38 féle növény virágjából készített gyógyírt, melyek mindegyike megha­ tározott diszharmonikus érzelmi minta harmonikus páijának az információit hordozza. A gyógyírek elkészítése kétféleképpen történhet: 1. Az úgynevezett napsütéses módszer szerint, amelyben az adott virág nyílása ide­ jén papírlapok közé fogva letépik a virágot és forrásvízzel teli tálban néhány órán ke­ resztül a napra helyezik (lényeges, hogy napsütéses időben történjen az alapeszencia elkészítése, mivel a napsugarak energetizáló hatása az információk vízre történő át­ vitelében fontos szerepet tölt be). 2. Az úgynevezett főzéses módszert, a kora tavasszal nyíló virágok és a fák, cser­ jék virágzó hajtásaival végzik, úgy, hogy fél órán keresztül forrásvízben főzik a virá­ gokat, majd szűrés után tinktúrát készítenek a főzetből. A napsütéses és a forrázásos módszer esetében is az információkkal telt forrásvíz egy cseppjére 245 csepp tiszta konyakot számítva készítik el az „anyatinktúrát”, ame­ lyet konyakkal tovább hígítva érik el azt az elegyet, amelyet 10 ml-es cseppentős üve­ gekbe kiszerelve hoznak gyógyszertári forgalomba. Ezeket nevezzük gyógyíreknek. A kereskedelmi forgalomban kapható gyógyírekből egy cseppet (!) 10 ml oldószerbe (7,5 ml forrásvíz + 2,5 ml konyak) cseppentünk és az így elkészített hígítással végez­ zük a kezelést. A gyógyírek hatásmechanizmusa A gyógyírek tehát Edward Bach elmélete szerint meghatározott diszharmonikus ér­ zelmi minta harmonikus páiját képviselik. A hatásmechanizmus tekintetében a véle­ mények megoszlanak. Legvalószínűbben úgy hatnak ezek a szerek, hogy a betegsé­ get okozó diszharmonikus mintát az állat aurájából az általuk hordozott harmonikus energiatöltet segítségével kiszorítják, így a betegség az állat fizikai testéből is elimi­ nálódik. Az állatok mindegyike veleszületett és szerzett viselkedésmintákkal rendelke­ zik, amelyek minden egyedet más és más diszharmonikus érzelemmintára hajlamo­ sítanak (lásd a gyógyírek leírásánál). így bizonyos alkati csoportokat is ki lehet alaktani, amelyekhez más és más betegségcsoportok tartoznak. Ez azt is jelenti, 118

hogy egyazon alkati csoportba tartozó állatok nagy valószínűséggel hasonló beteg­ ségeket fognak elszenvedni. Pl. amelyek hajlamosak lesznek a kapkodásra, türel­ metlenségre (mint diszharmonikus érzelmi mintát követő cselekvésre) gyakran kapnak viszketéssel járó bőrbetegségeket (Nebáncsvirág csoport). Ez a diszharmo­ nikus viselkedésminta lehet alkati jellemzője is az állatnak, de kiválthatja egy bi­ zonyos élethelyzet is (akut probléma) a hozzá kapcsolódó testi elváltozással, jelen esetben a viszketegséggel együtt.

A gyógyítás stratégiája A Bach-féle virágterápiával dolgozó állatorvos a diagnózis felállítását követően az alábbi lépéseket teszi: A) A beteg állat tüneteiből megpróbál következtetni: I. a diszharmonikus állati érzelmekre, II. a diszharmonikus alkati viselkedésmintákra, III. más állatokkal szembeni diszharmonikus viselkedésmintákra, s végül, mi­ után mindezek általában az állatokat gondozó emberek diszharmonikus érzelmeiből következnek IV. a beteg állat gazdájának (gondozójának) diszharmonikus viselkedésmin­ táira is. Ez utóbbiból következik, hogy az állatok eredményes gyógykezelése - s tegyük hozzá, hogy esetenként az állat gazdájának egészsége - érdekében is szükséges lehet, hogy a Bach-módszerrel dolgozó állatorvosnak és a humán terapeutának együtt kell működnie. B) A gyógyírválasztás gyakorlata a fentiek figyelembevételével: I. A beteg állat tüneteiből a diszharmonikus állati érzelmekre következtethetünk A beteg állat tünetei a testszimbolika működési elvéből következően elvezetik az orvost a betegséget okozó diszharmonikus érzelmi állapothoz. A betegség típusának, a testtájnak, ill. szervnek is, ahol vagy amelyen a betegség tünetei megjelentek a te­ rápiás szakember számára szimbolikus jelentése van. Néhány példa a betegség típusa szerinti szimbolikára: A betegség típusa

Az alábbi diszharmonikus érzelmi mintára utal

Gyulladások

Konfliktushelyzetre

Allergiák

Agresszív viselkedési zavarokra

Fekélyek

Tartósan fennálló, mélyen gyökerező, megoldást nem hozó konfliktushelyzetre

Idült gyulladások

Tartósan fennálló, megoldást nem hozó konfliktushelyzetre

Remegés

Rettegésre

Hasmenés

Félelemre

119

Példák a betegség helye szerinti szimbolikára: A betegség helye

Érzelmi terület

Bőr

Általános emberi és állati kapcsolatok

Légzőszervek

Kommunikáció

Szem

A valóság látásmódja

Fül

A valóság hallásmódja

Máj

A dolgok elfogadásának és asszimilációjának képessége

Vese

Pár- és társkapcsolatok

Edward Bach elvei szerint a terápiának egyénre szabottnak kell lennie, miután minden betegség tünetegyüttese szinte végtelen variációban fordulhat elő, a konkrét esetben azonban mindig csak az adott betegre jellemző formában jelenik meg. Ezért nincs pl. „általános mandulagyulladás szer”, hanem van egy állat, bizonyos érzelmi harmóniazavarral és van egy ezzel összefüggő lázzal járó, bal oldali, gennyes mandu­ lagyulladása. Ilyenkor a virágterápiás elvek alapján megkeressük az érzelmi zavar okát, és az azt harmonizáló, az adott beteg aktuális tünetei alapján elkészített „sze­ mélyre szabott” gyógyírrel kezeljük. Ebben az öszszefüggés-keresésben segít a be­ tegség helyének és típusának szimbolikus értelmezése. Azt azonban mindvégig hangsúlyoznunk kell, ahogy erről már korábban is szól­ tunk, hogy amikor az állatok ezeket a szimbolikus értelmű tüneteket mutatják, első­ sorban az őket körülvevő, hozzájuk érzelmileg kötődő emberek, embercsoportok diszharmonikus érzelmeinek megfelelő tüneteit tükrözik vissza. II. A beteg állat tüneteiből annak alkati diszharmonikus viselkedési mintáira kö­ vetkeztethetünk Néhány jellemző viselkedésminta-pár: Harmonikus

Diszharmonikus

Nyugodt

Eltunyult

Gyorsmozgású

Kapkodó, ideges

Stabil

Elmozdíthatatlan

Kitartó

Merev

Amikor egy állat világra jön, meghatározott harmonikus viselkedésminták jellem­ zőek rá. Az állatok a rájuk jellemző harmonikus és diszharmonikus mintapárból ösz­ tönösen a harmonikust fogják élni. Ezzel a mintával számukra kellemes érzések jár­ nak együtt, melyek nem fognak betegséghez vezetni. Amikor azonban kényszerű­ ségből a diszharmonikus mintát kezdik el élni (gyakran ez gazdájuk hasonló diszhar­ monikus mintájának a letükrözése) az az energetikai állapotukban zavart fog okoz­ ni. Ez pedig testi (biokémiai, élettani, enzimatikus, hormonális, idegrendszeri) elvál­ 120

tozásokat indukál, amely előbb vagy utóbb kóros tünetekben megnyilvánuló beteg­ séghez vezet. Természetesen ilyenkor is a Bach elvei szerint gyógyító állatorvos célja, hogy az állatok jellemző alkati viselkedésmintáit feltérképezze, és az azzal kapcsolatos disz­ harmonikus mintákat harmonizáló virágterápiás keverékkel megszüntesse. III. Az állatnak más állatokkal szembeni diszharmonikus viselkedésmintája A szerválasztás elve az I. pontban leírtakkal azonos, csak az érzelmi zavar kiváltó oka más. A testszimbolika segítségével, a betegség típusának és megtelepedési helyé­ nek alapján nyerhetünk iránymutatást a terápiához. Fontos még az állatok társas vi­ selkedésmintáinak a pontos megfigyelése és helyes értelmezése. Ezekre vonatkozóan értékes információkat kaphatunk Konrád Lorenz kutatásaiból. IV. Az állat betegségének oka gazdájának diszharmonikus viselkedésmintája Ebben az esetben az állat betegségét a testszimbolika fentebb leírt elvei szerint ér­ telmezzük, de szükség van az állat gazdájának aktív részvételére is a gyógyítási fo­ lyamatban. Diagnosztizálni kell ugyanis az állat betegségéből következtethető disz­ harmonikus állapotokat a gazdánál (általában annál a személynél, akihez az állat a családtagok vagy a gondozók közül érzelmi szempontból a legközelebb áll). Fontos azt is megvizsgálni, hogy a közelmúltban volt-e hasonló betegsége a gazdának, vagy a közeli családtagok valamelyikének. Esetleg nem történt-e valakivel olyan esemény, ami az illető személynél kiválthatott egy diszharmonikus állapotot, amit most testszimbolikusan jelez az állat betegsége. A gyógyírkeverékek összeállítása A szerek adagolása keverékekben történik, mégpedig olyanokban, amelyek az adott tünetcsoportokba tartozó diszharmonikus érzelmi mintákat harmonizálják. A betegsé­ geket okozó érzelmi minták meghatározható sorrendben hagymahéj szerűen borítják egymást az élőlények energetikai rendszerében. Ez a sorrend általában az események bekövetkeztének idejét (melyekre diszharmonikus érzelemmel reagált az élőlény) visszafelé követi. A régebbi zavarok „mélyebb héjon”, a később bekövetkezettek „fe­ lületesebb héjon” helyezkednek el. A gyógyírválasztásnál Bach dr. klasszikus módszerét is követhetjük, miszerint a betegség időszaka előtt és alatt a betegnél jellemzően meglévő érzelmi tendenciák fe­ lelősek a betegség létrejöttéért. Ezen kívül van más, általam szintén eredményesen alkalmazott módszer - Dietmar Kramer után -, mely bizonyos esetekben célszerű terápiás módszernek bizonyul. En­ nek az érzékeltetésére leírom a módszer lényegét és néhány fontos összefüggést, me­ lyet a kezelésnél szem előtt kell tartani. így a gyógyító keverékek összeállításakor bizonyos szabályszerűségeket kell kö­ vetni, melyek alapját a szerek hierarchiája képezi. Az első keverék összeállításakor is fontos ezeket a szabályszerűségeket betartani azért, hogy a gyógykezelési eredmé­ nyek megfelelően tartósak és előre mutatóak legyenek, valamint, hogy a nem értel­ mezhető reakciókat elkerüljük. A lényege ezeknek a szabályszerűségeknek az, hogy a gyógyírek 12 fő hármas csoportba vannak felosztva, mely hármas csoportokon be­ 121

lül a virágokat kommunikációs, kompenzációs, dekompenzációs fázisba lehet osztá­ lyozni. Ezt a hármas csoportosítást akkor érthetjük meg a legegyszerűbben, ha párhu­ zamba hozzuk a Sellye-féle stressz-szindróma esetén megfigyeltekkel. A Sellye-féle stressz-szindróma fázisai

Egymást követő reakcióminták a Bach-féle virágterápia elvei szerint

1. Alarm-fázis

Kommunikációs

2. Ellenállás fázisa

Kompenzációs

3. Kimerülés fázisa

Dekompenzációs

Az előbbiek szerint a stressz-szindróma első fázisában az idegrendszer riadóztatja a szervezetet (idegi, hormonális, testi reakciók), amelynek az eredménye lehet szem­ beszállás a stresszhatással vagy megfutamodás, kitérés a stresszhatás elől. A második fázisban ennek a stresszhatásnak az élőlény megpróbál ellenállni, ha pedig ez már nem vezet eredményre, az idegrendszer, a hormonrendszer és más védekező rendsze­ rek, így az immunrendszer is kimerülési fázisba kerül. Ennek analógiájára reagál az élőlény érzelmi szinten is. Először kapcsolatba kerül a stresszhatással (kommunikációs fázis), majd ennek a stressznek a hatásait megpró­ bálja kompenzálni, önmaga számára elviselhetővé tenni (kompenzációs fázis), végül pedig amikor ez nem sikerül, kialakul a dekompenzációs fázis. Ez a felosztás a szakember számára lehetőséget ad arra, hogy mindig a megfelelő érzelmi állapot figyelembevételével és a szükséges szinten tudja kezelni a diszharmo­ nikus zavarokat. Miután az állatok betegségtüneteinek megjelenése általában már túl van a kompenzációs fázison a kimerülés irányába, ezért a kezelés megkezdésekor le­ hetőség szerint a dekompenzációs fázisba tartozó gyógyírt (gyógyíreket) kell válasz­ tani, majd ha már valamennyi szükséges dekompenzációs gyógyírrel kezeltük a bete­ get, akkor kell az indikált kompenzációs gyógyírekre, végül pedig a kommunikációs gyógyírekre váltani a kezelés folyamatában. Dietmar Krámer szerint van öt olyan gyógyír (úgynevezett külső virágok), amelye­ ket akkor adunk, ha a betegség a beteget ért külső (környezetből jövő) hatások követ­ kezményeként alakult ki. Ezek a gyógyírek a következők: diófa, emyős madártej, rez­ gőnyár, sülzanót, szil. A szerválasztás sorrendje Amennyiben indokolt a külső virágok adása, akkor mindig ezekkel kezdjük a keze­ lést. A dekompenzációs szereket vagy a külső virágokhoz keverve vagy azokat köve­ tően kezdjük adagolni. A második keverék adagolását (kompenzációs fázis) általában 2-6 héttel az első kezelés után kezdjük meg. Összeállításakor figyelembe kell venni az eltelt idő alatt történt változásokat. Azokra a területekre ható szereket, amelyek már harmonizálód­ tak, ki kell hagyni a keverékből, s szükség esetén újakkal kell azokat kiegészíteni. A kommunikációs (harmadik) fázis szereit hasonló gondolatmenet alapján határoz­ zuk meg. 122

A kezelések gyakorlata A gyógyírek beadásának lehetőségei: Közvetlenül szájba cseppentve vagy az orrtükörre, túrókarimára permetezve minden állatnak beadható a gyógyírkeverék, figyelembe kell azonban venni, hogy némely fa­ jok érzékenyek az alkoholos keverékre (pl. macskafélék), ezért nyálzás vagy a későb­ bi beadáskor elutasító reakció következhet be. Ezt megelőzendő vagy alkoholos tar­ tósítás nélküli keveréket (3 naponként frissen kell készíteni), vagy más beadási mód­ szert kell választani. Ivóvízhez keverve azoknak az állatfajoknak adhatók be a gyógyírek, amelyek nem utasítják el az alkoholos ízhatású vizet. Ilyenkor akár a napi teljes gyógyíradagot is egyszerre bekeverhetjük az állat ivóvizébe. Takarmányba keverve vagy arra rácseppentve azokban az esetekben célszerű adni a szereket, amikor a takarmány elfogyasztása várhatóan a kiadagolást követően rövid időn belül (15 perc) megtörténik. A beteg testrészre is felvihetjük a szükséges gyógyírkeveréket főként azokban az esetekben, amikor a diszharmonikus érzelmi állapot miatt a testszimbolika alapján valamilyen testrész megbetegedése kerül előtérbe. Ilyenkor az adott testrészt szim­ bolizáló gyógyírt (Dietmar Krámer humán testtérképe alapján) helyileg, a betegség típusának megfelelő szert pedig szájon át javasolt beadni. A helyi kezelés naponta négy alkalommal borogatás (5 csepp gyógyír 1 dl borogató vízbe, ruhára cseppent­ ve) formájában vagy közvetlenül a beteg testrészre cseppentve, esetleg bedörzsöl­ ve történhet. A szájon át alkalmazott gyógyírek napi adagja: Nagy állatok: 4x10 csepp Kis állatok: 4x3 csepp Madarak, kis rágcsálók: 4x1 csepp Halak: 1x5 csepp/l0 L akváriumvíz (ldl előkeveréket célszerű készíteni) A kezelés időtartama: Akut esetekben 1-től 3 napig tart egy kezelési ciklus. Ilyenkor egy, még éppen ki­ alakulóban lévő diszharmonikus folyamatot kell visszafordítani. Idült eseteknél energetikai szintenként, ill. gyógyírkeverékenként általában 2-6 hét a kezelés időtartama. Kombinációs lehetőségek más terápiás módszerekkel: A Bach-féle virágterápia minden egyéb módszerrel alkalmazható együtt. Miután az érzelmi állapot harmonizációján keresztül hat, ezért más módszerek hatásosságát is növeli, de önmagában alkalmazva is teljes terápiás rendszerként működik. Életveszélyes helyzetekben, amikor nincs idő megvárni a harmonizáló folyamat kiteljesedését, önmagában nem használjuk, de az ilyenkor alkalmazott hagyomá­ nyos kezelés kiegészítőjeként a gyógyulási folyamat támogatására szintén célszerű alkalmazni.

123

A kezelés hatásának jelentkezése Megfelelő szerválasztás esetén, a harmonizáló hatás jeleként a szer (szerkeverék) adagolásának kezdete után rövid időn belül az alábbi általános reakciókat észlel­ hetjük: - a kedélyállapot javulása, - a fájdalom csökkenése, - az anyagcsere-folyamatok élénkülése, - a vízfogyasztás fokozódása, - a vizelet kiválasztás fokozódása, - az étvágy fokozódása, ill. normalizálódása, - megnyugvás, elalvás - eszméletvesztésből öntudatra ébredés stb. Amennyiben a szerválasztás nem volt megfelelő, akkor a kezelt állat (személy) energetikai burkában indukálódott információs hatás rövid időn belül nyomtalanul kialszik. Az általános reakciókon túl a gyógyírek mindegyikéhez tartoznak olyan testi elvál­ tozások is, amelyeket kedvező irányba befolyásolhatunk a szerek adagolásával. Ezek felsorolása azonban meghaladja e könyv kereteit.

A 38 Bach-féle virággyógyír leírása (Irodalomjegyzék 4. 5. 7. alapján.) 1) Apróbojtorján (Agrimony) (Agrimonia embatoria) Diszharmonikus megnyilvánulásban Konfliktuskerülés Hazugság

Harmonikus megnyilvánulásban Konfliktusmegoldó képesség Őszinteség

Az apróbojtorján típusú állatok minden őket ért konfliktushelyzetben megpróbálnak úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Amennyiben a gazdájuk rosszkedvű, le­ hangolt, megkísérlik bohóckodással jó kedvre deríteni. Érzékenyen reagálnak a viták­ ra, összeütközésekre, majd mindent megtesznek azért, hogy a gazdájuk és önmaguk figyelmét eltereljék a probléma tárgyáról. Látszólag még az sem zavarja őket, hogy saját maguk szenvednek, ennek ellenére a gazdájukat megpróbálják minden körülmé­ nyek között felvidítani. 2) Rezgőnyár (Aspen) (Populus tremula) Diszharmonikus megnyilvánulásban Túlérzékenység

Harmonikus megnyilvánulásban Érzékenység

A rezgőnyár típusú állatok látszólagosan ok nélkül nyüszíteni kezdenek, lihegnek, felvisítanak. Alkalmanként álmukból felriadnak, rémálmok gyötrik őket, éberen pe124

dig, mintha kísérteties, nyugtalanító dolgokat észlelnének, amelyektől megrémülhet­ nek. A furcsa viselkedésnek semmi konkrét oka nem lelhető fel, így minden félelem, amely látszólag ok nélkül következik be, rezgőnyár gyógyírt indikál. 3) Bükk (Beech) (Fagus sylvatica) Diszharmonikus megnyilvánulásban Intolerancia

Harmonikus megnyilvánulásban Tolerancia

A bükk típusú állatokat arról lehet felismerni, hogy bizonyos eseményekkel vagy más állatokkal, esetleg emberekkel szemben elutasító (intoleráns) magatartást mutat­ nak. Ennek nyilvánvaló oka egyrészt a féltékenység (ebben az esetben a magyal is indikált lehet) másrészt a dominancia iránti igény (ekkor a szőlő is indikált). Megnyil­ vánulhat bizonyos tárgyakra vonatkoztatva: póráz, kennel, ól, kötőfék stb. Kiterjed­ het eseményekre is: autóban való utazáskor, ló szállítóba vezetésekor, állatszállító do­ bozba helyezéskor stb. 4) Kis ezerjófű (Centaury) (Centaurium erythraeum) Diszharmonikus megnyilvánulásban Önfeladó szolgálat

Harmonikus megnyilvánulásban Önálló akaratból szolgál

A kis ezerjófű típusú állatok szelídek és gondoskodóak. Minden körülmény között engedelmeskednek, azt teszik, amit mond nekik a gazdájuk és csak nagyon ritkán szófogadatlanok. Önfeladó módon szolgálnak, gazdájuk kéréseit lesik és azonnal en­ gedelmeskednek minden óhajának. Az ilyen kutyák - mivel minden embernek enge­ delmeskednek - őrző-védő szolgálatra nem alkalmasak. Annál inkább használhatók pl. vakvezető kutyaként. Lovas oktatásra is ilyen típusú állatok a legalkalmasabbak, mert kezes jószágok, sohasem okoznak váratlan meglepetéseket. Kölyök korukban ők azok, akiket a többi kölyök mindig elnyom az emlőről, mert nem harcolnak a jogai­ kért. Belőlük lesznek az úgynevezett „alomalja” kölykök. 5) Kékgyökér (Cerato) (Ceratostigma willmottianum) Diszharmonikus megnyilvánulásban Gyenge ítélőképesség, bizonytalanság

Harmonikus megnyilvánulásban Önálló döntésképesség

A kékgyökér állatok nem bíznak saját ítélőképességükben, ezért ha döntéshelyzetbe kerülnek, mindig gazdájuktól várnak megerősítést. Ugró lóként nem fogják elragad­ ni a lovast, és nem fogják saját akaratuktól átugrálni az akadályokat, azonban megfe­ lelő biztatás, bátorítás után végrehajtják a feladatot, főleg akkor, ha az saját szándé­ kukkal is egyezik. Az ilyen állatok tehát általában csak akkor teljesítenek, ha megerő­ sítést kapnak más falkavezér állattól, vagy a gazdájuktól szándékuk helyességére vo­ natkozóan.

125

6) Cseresznyeszilva (Cherry Plum) (Prunus cerasifera) Diszharmonikus megnyilvánulásban Magára kényszerített külső nyugalom, belső feszültséggel, önkontrollvesztés

Harmonikus megnyilvánulásban Higgadtság, megfelelő önkontroll

Azokban a helyzetekben alkalmazzuk, amikor egy állat elveszti önkontrollját. Ami­ kor pl. annyira viszket valamely testrésze, hogy önfeledt vakarásával önmagát sérti meg vagy mert váladékozó testrészét sebesre nyalja. Ezekben az esetekben enyhülést nyújt a cseresznyeszilva gyógyír. 7) Vadgesztenyerügy (Chestnut Bud) (Aesculus hippocastanúm) Diszharmonikus megnyilvánulásban Tapasztalatokból való tanulás képtelensége

Harmonikus megnyilvánulásban Tanul a tapasztalataiból

Akkor adjuk ezt a szert, amikor az állatok ugyanazt a hibát bizonyos helyzetekben új­ ra és újra elkövetik. Pl. amikor egy macska mindannyiszor kiszakítja a bútorok szö­ veteit, pedig már számtalanszor figyelmeztette a gazdája, hogy ne tegye és már szö­ vettel beborított fadarabokat is elhelyezett a lakásban, hogy azt rágja vagy azon éle­ sítse a körmeit. Vagy pl. amikor a kutya a szemetes vödröt többszöri figyelmeztetés ellenére kiborítja és tartalmát széthurcolja az egész lakásban. Ugyancsak ezt a gyógy­ írt indokolt adagolni, amikor egy ló a pályának mindig ugyanazon a részén tör ki, an­ nak ellenére, hogy a lovasa már többször éreztette vele cselekvésének helytelenségét. A vadgesztenyerügy kulcsszer ahhoz, hogy az állatok tanuljanak a tapasztalataikból. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy sok esetben az állat ösztönös viselkedésformájáról van szó az ismételt, úgynevezett helytelen cselekedetek esetében. Ilyenkor nem várható el a viselkedés megváltozása és nem is lenne helyes, ha bármely keze­ léssel erre törekednénk. A gondozónak tehát mindig mérlegelni kell az adott helyze­ tet, törekednie kell az állat viselkedésének megértésére, a harmonikus kapcsolat ki­ alakítására. 8) Katángkóró (Chicory) (Cichorium intylus) Diszharmonikus megnyilvánulásban Követelődző, manipulatív, birtokló viselkedés

Harmonikus megnyilvánulásban Önzetlen szeretet

A katángkóró állatok birtokolni vágyják a gazdájukat. Ezt arról lehet felismerni, hogy mindig a gazdájuk közelében vannak, odakuporodnak, odasimulnak a gazdá­ hoz, főként akkor, ha valaki közeledik vagy belép a szobába. Mindenhová követik a gazdát, nagyon erős bennük a territoriális viselkedés, védik a családot és az otthont. Örülnek, ha fialás előtt almot készít nekik a gazdájuk, viszont amikor megellenek, lefialnak, akkor a kölykeiket úgy védik, mint saját tulajdonukat. Ez a megnyilvánulás jóval erősebb náluk, mint amit a természetes alomvédő ösztön indokolna. Akár még 126

szeretett gazdáját is képes az ilyen állat erőszakkal távol tartani a kölykeitől. A termé­ szetes és a kóros utódvédő ösztön közötti mezsgye azonban igen keskeny, ezért eb­ ben a helyzetben nehéz a diszharmonikus és a harmonikus megnyilvánulás egyértel­ mű elkülönítése. 9) Iszalag (Clematis) (Clematis vitaiba) Diszharmonikus megnyilvánulásban A valóságból való menekülés

Harmonikus megnyilvánulásban A valóság alakítása

Az iszalag típusú állatok szinte mindig alszanak, állandóan álmosak, úgy látszik, mintha máshol járnának. Szemükben üresség tükröződik. Amennyiben történik vala­ mi a környezetükben, azt is egykedvűen, elrévedve veszik tudomásul. 10) Vadalma (Crab apple) (Malus pumila) Diszharmonikus megnyilvánulásban Kényszeres rend és tisztaságmánia

Harmonikus megnyilvánulásban Belső rend

A vadalma a Bach-féle virágterápiában a „tisztító” gyógyír. A vadalma típusú állatok az esetek egy részében állandóan nyalogatják, túlzottan tisztogatják magukat. Más esetekben pedig undorodnak az ételtől, a párosodástól vagy a székletürítésétől. 11) Szilfa (Elm) (Ulmus procera) Diszharmonikus megnyilvánulásban Önértékelési zavar felelősségterhes helyzetekben

Harmonikus megnyilvánulásban Önbizalom felelősségteli helyzetekben

Azoknál az állatoknál jelenik meg ez az állapot, amelyek bemutatón, versenyen, stb. vesznek részt és úgy érzik, hogy nagy felelősség hárul rájuk, a gazdájuk elvárása mi­ att. A versenypályán, vagy a bemutatón gyakran pánikba esnek, összezavarodnak, fé­ lénkké válnak és teljesítményük emiatt jelentősen csökken. A szilfa akkor is indikált, ha az anyaállat cserbenhagyja kölykét, mert úgy érzi, hogy nem tud megfelelni az anyasággal járó nagyfokú kihívásnak. Munkakutyák, amikor egy tréning időszakában túl nehéz feladatokat kapnak, szintén igényelhetnek szilfa gyógyírt. 12) Tárnics (Gentian) (Gentiana amarella) Diszharmonikus megnyilvánulásban Kétségek a történtek miatt

Harmonikus megnyilvánulásban Eseményekbe vetett teljes bizalom

Azoknak az állatoknak adagoljuk, amelyek balszerencsésnek érezhetik magukat. A sportpályán és az élet egyéb területein is ők az örök vesztesek, ami elkedvetleníti őket 127

(gazdájukat). Emiatt annyira kedélyvesztetté válhatnak, hogy még a szokásos napi sé­ tájukra sem mennek el és elszigetelődnek a környezetüktől. Ha bármikor és bármely ok miatt csalódottá válnak állataink, akkor a tárnics gyógyír indikált. 13) Sülzanót (Gorse) (Ulex europaeus) Diszharmonikus megnyilvánulásban Reménytelenség, feladás

Harmonikus megnyilvánulásban Kezdeményezés, újrakezdés

Az állatok nem képesek elmondani számunkra, hogy reménytelennek érzik helyzetü­ ket, de a testszimbolika nyelvén tudtunkra adhatják. Amikor egy állat a farkát behúz­ za lábai közé, a fejét lehorgasztja és befelé fordulóbbnak tűnik, mint ahogy azt meg­ szoktuk, ez „szívfájdalmáról” tanúskodik. Azt mutatja, hogy „valami nyomja a lel­ két”. Ezek a jelek akkor válnak szembetűnővé, amikor az állat beteg. Az idült beteg­ ségeknél gyakran alakul ki ez az érzelmi állapot. A sülzanót visszaadja a gyógyulás­ ba vetett reményt és így nagyobb esélye lesz a betegnek a felépülésre, mivel a gyó­ gyulás útjában álló reménytelenséget, mint legfőbb akadályozó tényezőt optimista reményteliséggel váltja fel.

14) Hangafű (Heather) (Calluna vulgaris) Diszharmonikus megnyilvánulásban Önmagát előtérbe helyező

Harmonikus megnyilvánulásban Beleérző, együttérő

A hangafű típusú állatok túlságosan is kapcsolatokra törekvőek. Állandóan vonyítanak, ugatnak, hogy a környezetükben lévő embernek folyamatosan tudtára adják, hogy jelen vannak. Amikor a házhoz vendégek jönnek, állandóan zajokat keltenek, levernek dolgokat, és túlzottan izgatottá válnak, amikor a gazdájuk mással beszélget. Minden eszközzel megpróbálnak figyelmet kivívni a maguk számára. Amikor a han­ gafű állatot egyedül hagyják, megállás nélkül vonyít és lesi az ajtót, hogy mikor lép be a gazdája. Néha nehéz a katáng és a hangafű elkülönítése, mivel mindkét gyógy­ ír típusú állatnál van egy bizonyos önösség. A katángot a birtoklás vágya, a büszke­ ség és a ravaszság motiválja, míg a hangafű típust a társaság iránti őszinte és ösztö­ nös vágyódása vezérli. A hangafű állatok bármely látogató körül forgolódnak, míg a katáng állatok mutatni fogják a gazdájuknak, hogy önérzetükben mennyire meg van­ nak sértve, mert nem velük foglalkoznak. 15) Magyal (Holly) (Ilex aquifolium) Diszharmonikus megnyilvánulásban Féltékenység, irigység, gyanakvás, gyűlölet

Harmonikus megnyilvánulásban Nemesszívűség

Mivel az állatok a fenti diszharmonikus érzelmeket tisztábban, őszintébben mutatják, mint az emberek, ezért általában ennek a gyógyírnak a szükségessége könnyen felis­ 128

merhető. (Embereknél ez rejtett módon nyilvánul meg valamely kompenzációs me­ chanizmussal felülírva.) A vicsorgás, morgás, ugatás, az ok nélküli támadó magatar­ tás nyilvánvaló jele az irigységnek. A féltékenység akkor észlelhető, amikor új jöve­ vény (csecsemő, állat) jelenik meg a háznál és az „őshonos” állat továbbra is biztosí­ tani szeretné eddig kivívott helyét a rangsorban. A szőlő gyógyírja is indikált lehet az ilyen helyzetben a magyal-lal együtt, vagy ahelyett. A magyal-t gyakran feleslege­ sen alkalmazzák, amikor kellő mérlegelés nélkül mindenféle agresszivitásra ezt ren­ delik. Tudnunk kell, hogy az agressziót leggyakrabban a félelem váltja ki és nem a gyűlölet. (A félelemre pedig a bohócvirág, rezgőnyár, molyhos napvirág és a vö­ rösvirágú vadgesztenye ajánlható.) 16) Jerikói lone (Honeysuckle) (Lonicera caprifolium) Diszharmonikus megnyilvánulásban Ragaszkodás az elmúlt dolgokhoz

Harmonikus megnyilvánulásban A megújulás képessége

Amikor egy állat befelé fordulóvá válik, elveszti az étvágyát, amikor valami megvál­ tozik az életében, amit kellemesnek tartott, akkor van szüksége a jerikói lonc-ra. Ez a gyógyír segít elfeledni a múlt emlékeit és megszabadít annak súlyos kötöttségeitől. 17) Gyertyán (Hornbeam) (Lonicera caprofolium) Diszharmonikus megnyilvánulásban Belső ernyedtség, fáradtság

Harmonikus megnyilvánulásban Szellemi frissesség

Az állatok vonakodnak megmozdulni, lusták és ez láthatóan a fáradtságtól van. A vadrózsa állapotban sem mozdulnak ki szívesen, de ott egy lehangolt állapot van a háttérben, míg a gyertyán-nál kifejezett fáradtság és elcsigázottság a lomhaság oka. A fáradtság az olajfá-t is indikálhatná, azonban az olajfá-nál mindig konkrét, meg­ nevezhető oka van a kimerültségnek, pl. túlhajszoltság, megerőltetés. A gyertyán esetében ilyen konkrét ok nincs, de még annak a „gondolata” is, hogy mozognia kell fáradtsággal tölti el az állatot. 18) Nebáncsvirág (Impatiens) (Impatiens glandulifera) Diszharmonikus megnyilvánulásban Türelmetlen

Harmonikus megnyilvánulásban Türelmes

Az ilyen típusú állatok úgy látszanak, mintha végtelen sok energiájuk lenne. A lovak megfékezhetetlenek és a rajtgépből kiugranak, a kutyák a gazdájukat maguk után húzva rohannak „sétáltatás” közben. A macskák felborítják a tálat etetéskor, mert nem bírják kivárni, amíg a gazdájuk kiteszi eléjük a takarmányt.

129

19) Vörösfenyő (Larch) (Larix decidua) Diszharmonikus megnyilvánulásban Önbizalom hiány

Harmonikus megnyilvánulásban Önbizalom

A vörösfenyő állatok elkerülik az olyan helyzetet, ahol valamit be kell mutatni a tudásuk­ ból. A kutyák a versenyen mélyen a tudásuk alatt teljesítenek, és behúzott farokkal szé­ gyenlősen eloldalognak. A lovak nem mernek az akadálynak nekifordulni, mert azt érzik, hogy kevésbé rossz visszautasítani az ugrást, mint leverni az akadályt. Amikor a macská­ nak a kolóniában helyet kell kiharcolnia magának, akkor bizonytalanná válik a megmé­ rettetéstől való félelmében. A vörösfenyő segít az elvesztett önbizalmat visszanyerni. 20) Bohócvirág (Mimulus) (Mimulus guttatus) Diszharmonikus megnyilvánulásban Félelmek, ijedősség

Harmonikus megnyilvánulásban Bátorság, bizalom

A bohócvirág típusú állatok félős, ideges természetű teremtmények. Ezt a testbeszéd­ del pontosan megmutatják: remegnek, reszketnek, amikor a félelmük tárgyával kap­ csolatba kerülnek. Amikor idegenek jönnek a házba, elrejtőznek a szekrény mögé, vagy az ágy alá. Azoknak az állatoknak, amelyek a villámlástól, vihartól, más álla­ toktól, tűz ropogásától félnek hasznos gyógyír a bohócvirág. A félelmek mindig konkrét „kézzel fogható” okhoz kötődnek. Azoknak, amelyek a jogaikat nehezen tud­ ják megvédeni, szintén jó választás a bohócvirág (a kis ezerjófű és a vörösfenyő mellett). Ha a félelem nem köthető konkrét okhoz, akkor a rezgőnyár vagy a molyhos napvirág a megfelelő gyógyír. 21) Vadrepce (Mustard) (Sinapis arvensis) Diszharmonikus megnyilvánulásban Lelki fájdalom

Harmonikus megnyilvánulásban Életöröm

Azok az állatok, amelyeknek a vadrepcé-re van szükségük csökkent étvágyat, letargi­ át, farok és fullógatást mutatnak. Gyakran hangulati ingadozást is megfigyelhetünk ná­ luk. A kulcs a vadrepce állapot felismeréséhez az, hogy a depressziós állapotnak az okát nem lehet konkrétan megmagyarázni. Nincs „testi betegség” a tünetek hátterében. 22) Tölgy (Oak) (Quercus robur) Diszharmonikus megnyilvánulásban Merev, mereven kitartó

Harmonikus megnyilvánulásban Rugalmasan kitartó

Az ilyen állatok betegségük idején mindent megtesznek a gyógyulásukért. Például bénulás esetén ismételten kísérletet tesznek arra, hogy felálljanak, még ha a lábuk nem is engedelmeskedik. Ezt egy bizonyos fokú makacsságnak is felfoghatjuk. Mind­ 130

azonáltal az ilyen típusú állatok inkább nyugodtak, mint izgatottak. Ez alapján el le­ het különíteni a nebáncsvirág, a vasfű és a szőlő típusoktól, amelyek szintén erős jelleműek, de mindegyiknél más a megváltozott viselkedés kiváltó oka. 23) Olajfa (Olive) (01 ea europeae) Diszharmonikus megnyilvánulásban Fizikai és érzelmi kimerülés

Harmonikus megnyilvánulásban Megújhodott erő

Az olajfa konkrét ok miatt bekövetkező testi és lelki kimerülés eseteiben segíti a meg­ újhodást. Hosszabb betegségek vagy súlyos operáció, nehézellés vagy kimerítő munka (igáslovak, pásztorkutyák, őrző-védő ebek, szánhúzó kutyák stb.) után adagoljuk. Alkal­ mazható még kemény versenyzésnek, vagy hosszú utazásnak kitett állatok esetében is. 24) Erdeifenyő (Pine) (Pinus sylvestris) Diszharmonikus megnyilvánulásban Bűntudat, lelkiismeret furdalás

Harmonikus megnyilvánulásban Önbecsülés

„Erdeifenyő állapotba” az állatok csak ritkán kerülhetnek. Az esetek nagy részében a bohócvirág-ra van szüksége az állatnak, amikor erdeifenyő adását tartanánk indo­ koltnak, mivel többnyire fél az állat, és csak az esetek elenyésző részében gyötri va­ lójában bűntudat. Ha pl. a gazda mindig megfenyíti a kan kutyáját azért, mert egy má­ sik kan kutyának minden alkalommal nekiront a parkban sétáltatás közben, miután ez egy ösztönös territoriális reakció, az állat nem fog bűntudatot érezni, hanem a gazda helytelen reakciója miatt hasonló helyzetekben tőle fog félni. 25) Vörös vadgesztenye (Red chestnut) (Aesculus carnea) Diszharmonikus megnyilvánulásban Túlzott aggódás más egyedekért

Harmonikus megnyilvánulásban Helyén való gondoskodás

Amikor az állatok a kölykeiket túlzottan védő reakciókat mutatnak, akár még neki­ rontanak az alomhoz közeledő embereknek vagy állatoknak is, akkor a vörös vadgesztenyé-re van szükségük. A megfelelő eredmény érdekében fontos, bár nehéz el­ különíteni a katángkóró-tól és bohócvirág-tól. 26) Molyhos napvirág (Rock rose) (Helianthemum numullarium) Diszharmonikus megnyilvánulásban Pánik, rémület

Harmonikus megnyilvánulásban Rettenthetetlen bátorság

Amikor az állatok hátán felborzolódik a szőr, védekező testhelyzetet vesznek fel, és egész testük remeg, az rémületet és félelmet jelez. A kiváltó ok lehet vihar, váratlan 131

vagy szokatlan esemény, baleset, tűzvész, utazás, állatorvosi rendelőbe látogatás stb. Az sem ritka, amikor olyan helyeken vagy helyzetekben mutatkoznak meg a rémület tünetei, amikor látszólag nincs konkrét kiváltó oka az ilyen reakciónak. Ilyenkor va­ lószínűleg egy korábbi pánikhelyzethez kötődő körülmény ismételt megjelenése ref­ lexesen váltja ki a fenti tüneteket. 27) Forrásvíz (Rock water) Diszharmonikus megnyilvánulásban Merev, rugalmatlanság

Harmonikus megnyilvánulásban Rugalmas kitartás

Ezt az állapotot főként a forrásvíz diszharmonikus megjelenése (dogmatikus fegye­ lem) szerint élő gazda ráhatásaként mutatják az állatok, amikor pl. csak azonos idő­ pontban (órában és napon) hajlandók a kutyák elmenni sétálni, figyelmen kívül hagy­ va az időjárási tényezőket is, vagy a macskák csak egyféle takarmányt hajlandók el­ fogadni, vagy dresszírozott lovak csak merev, betanított mozgásképet mutatnak kön­ nyű ügetés lehetősége idején is. Ezeken az állatokon segít a forrásvíz gyógyír, mely lazítja „dogmatikus elveiket”. 28) Szikárka (Scleranthus) (Scleranthus annuus) Diszharmonikus megnyilvánulásban Döntésképtelenség

Harmonikus megnyilvánulásban Döntésképesség

A szikárka típusú állatok határozatlanok. Két választási lehetőség között ingadoznak és teljesen elbizonytalanodnak. Amikor pl. a kutya szeretne sétálni menni, de amint kilép a kapun, meggondolja magát és vissza akar menni lepihenni, vagy pl. az ugró ló, amelyik azért megy rá sikertelenül is többször az akadályra, mert nem tudja eldön­ teni, hogy átugorja-e vagy sem. Az állandó érzelmi hullámzás, „hol fent, hol lent”, jellemző rájuk. Gyakran szenvednek utazási betegségben és a hormonális labilitás is jellemző lehet náluk. 29) Ernyős madárfej (Star of Bethlehem) (Ornithogallum umellatum) Diszharmonikus megnyilvánulásban Megrázkódtatás, sokk

Harmonikus megnyilvánulásban Vigasztalódás

Bármely testi vagy érzelmi sokk esetén indokolt adni, még akkor is, ha a megrázkód­ tatás régi keletű, de hatásai még most is fennállnak. Agyrázkódás, koponyatörés, ge­ rincsérülések, törések, szúrt sérülések, zúzódások, családtagok elvesztése, balesetek, katasztrófák, csalódások stb. után hasznos vigasztalószer. Az állatorvosi praxisnak ta­ lán leggyakrabban indokolt virágterápiás szere.

132

30) Szelídgesztenye (Sweet chestnut) (Castanea sativa) Diszharmonikus megnyilvánulásban Elkeseredés

Harmonikus megnyilvánulásban Megváltás

Nagyon nehéz felismerni, mivel állatok esetében nem nyilvánvaló a szelídgesztenye állapot. Általában nagy bánat következményeként alakul ki, pl. amikor egy állat gazdája elvesztése miatt - a végső elkeseredés állapotába kerül. A gyógyír segít a ki­ látástalan helyzet átvészelésében. 31) Vasfű (Vervain) (Verbena officinalis) Diszharmonikus megnyilvánulásban Eltúlzott lelkesedés

Harmonikus megnyilvánulásban Lelkesedés

A vasfű típusú állatok felugrálnak az emberekre. Amikor labdajátékot játszanak a gyermekek, beállnak labdázni, aktívak, ingerlékeny állat benyomását keltik. Fontos a hangafű állapottól elkülöníteni, mert ha a szerválasztás nem megfelelő, akkor sem­ milyen hatást nem érünk el. 32) Szőlő (Vine) (Vitis vinifera) Diszharmonikus megnyilvánulásban Túlzott dominanciaigény

Harmonikus megnyilvánulásban Megfelelő szintű tekintély

A szőlő típusú állatok erős akaratú, felsőbbségre törekvő egyedek. A gyengébb, fi­ atalabb és kisebb testű állatok felett dominálnak Az erős kutyák sokszor szőlő típusú­ ak, és sok esetben a gyenge kezű gazdától is átveszik az irányítást. 33) Diófa (Walnut) (Juglans regia) Diszharmonikus megnyilvánulásban Befolyásolhatóság új helyzetekben

Harmonikus megnyilvánulásban Szilárd kitartás új helyzetekben

Minden olyan helyzetben indokolt adagolni, ahol a lelki szilárdságra van szükség. Egy új élet kezdetekor, születéskor, új állat családba kerülésekor, költözéskor, új csa­ ládhoz kerüléskor, fogzáskor, hosszú betegségből való gyógyuláskor, családtag teme­ tése után. Ezekben a helyzetekben az állatok is bizonytalanná válhatnak. A rendíthetetlenséget erősíti meg a diófa gyógyírje.

133

34) Békaliliom (Water violet) (Hottonia palustris) Diszharmonikus megnyilvánulásban Büszkeség, elszigeteltség

Harmonikus megnyilvánulásban Alázat, társaságkedvelés

Tartózkodó, általában „királyi megjelenésű” állatok, amelyek nem szívesen ereszked­ nek le a többi „közönséges” állat szintjére. A gyengédséget, a kedveskedést büszkén elutasítják. Ezt az állapotot gyakran hasonló lelkiállapotú emberek állataiként mutat­ ják. Gazdáik általában közéleti szereplők, az arisztokrácia tagjai, színészek, politiku­ sok, különlegesen szép vagy csinos, erős emberek, művészek, akiknek állatai is fel­ veszik a státusszal gyakran együtt járó fennhéjázó magatartást. 35) Fehér vadgesztenye (White chestnut) (Aesculus hippocastanum) Diszharmonikus megnyilvánulásban Szellemi nyugtalanság

Harmonikus megnyilvánulásban Belső nyugalom

Az állandó szellemi nyugtalanságot az állatok nem tudják kifejezni, de nyüszítésük, nyerítésük, üvöltésük által tudomásunkra hozzák érzelmeiket. Nem tudnak békén ma­ radni, valami mindig űzi, hajtja őket, és mindig ugyanazok a zavaró érzelmek hábor­ gatják a nyugalmukat, a fehér vadgesztenye általában valamely más diszharmonikus állapot kiegészítő kezelésében szokott szóba kerülni. 36) Rozsnok (Wild oat) (Bromus ramosus) Diszharmonikus megnyilvánulásban Céltalanság

Harmonikus megnyilvánulásban Elhivatottság

Az emberekhez hasonlóan irányítás és cél nélkül az állatok is elégedetlennek és frusztráltnak érzik magukat. Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha egy állat az általa ed­ dig kedvelt tevékenységet, mint például a vakvezetést nem tudja tovább folytatni (el­ hunyt a gazdája) és a céltalanság érzelmi állapotába kerül. Ilyenkor a rozsnok gyógy­ írt célszerű adagolni, hogy segítsen az új életcélt megtalálni. Abban az esetben is megfelelő ez a szerválasztás, ha úgy gondoljuk, hogy valami miatt az állat „kreativi­ tásának kihasználása nélkül, céltalanul tengődik”. 37) Vadrózsa (Wild rose) (Rosa canina) Diszharmonikus megnyilvánulásban Önfeladás, apátia

Harmonikus megnyilvánulásban Életkedv

A vadrózsa állapotot „lelki vérszegénységnek” is hívhatjuk. Az ilyen állatokat is jel­ legzetes viselkedésükről lehet felismerni. Túlzottan alázatosak, hagyják, hogy bármit tegyenek velük, anélkül, hogy egy lépést is tennének. Csökkent az energiaszintjük és semmivel sem lehet az érdeklődésüket felkelteni. Ez az állapot általában konkrétan 134

megmagyarázható ok miatt, pl. gyász, tehetetlenségi érzés miatt szokott bekövetkez­ ni. (A vadrepce hasonló állapotával szemben, ahol az okot általában nem ismerjük.) 38) Fűzfa (Willow) (Salix vitellina) Diszharmonikus megnyilvánulásban A sors és mások elleni harag

Harmonikus megnyilvánulásban Önmagáért érzett felelősség

Ezek az állatok csalódottak és „önmagukat sajnálják”. Behúzott farokkal és „lógó” fülekkel állnak. Az erdei fenyő-höz hasonlóan ez a diszharmonikus érzelmi állapot is az emberekkel való összefüggésben (mint átvett érzelem) értelmezhető. A fűzfa az ál­ latnak adva segít, főként, ha az állat problémáját indukáló gazda is szedi a gyógyírt. 39) Elsősegély cseppkeverék (Rescue remedy) Öt összetevőből áll: napvirág - pánikra, cseresznyeszilva - kontrollvesztésre, hisztériákra, nebáncsvirág - a fájdalmak okozta nyugtalanságra, irritációra, iszalag - öntudatvesztésre, ernyős madártej - sokkra. A felsorolt állapotokban, akut szerként használatos az elsősegély cseppkeverék. A szájba, vagy öntudatvesztéskor az orrtükörre cseppentjük. Szükség esetén vízzel hí­ gítva spray formájában is alkalmazható (hisztérikus állatok). A gyógyír nemcsak csepp, hanem tartósabb hatású kenőcs formájában is forgalomban van (jelenleg még csak külföldön).

Felhasznált és ajánlott irodalom Rachelle Hasnas (2000): A Bach virágterápia alapjai. Fordította: Csáky Ida. Édesvíz Kiadó, Buda­ pest Dietmar Krámer (1999): New Bach flower therapies healing the emotional and spiritual causes of illnes. Fordította: Hans-Georg Bakker, Kiadó: Healing Arts Press Rochester, Vermont Dr. Edward Bach: Válogatott tanulmányok. Götz Blomme (1999): Advanced Bach Flower therapy. M. D. Kiadó: Healing Arts Press Rochester, Vermont Hieronymus Bock( 1997): Hagyományos Gyóynövényismereti Iskola. Kiadja Ulmus Bt. 1997. For­ dította: Komsa Ildikó Mechthild Scheffer (2001): Az eredeti Bach virágterápia, a gyógymód teljes elméleti és gyakorlati bemutatása. Magyar Könyvklub, Budapest. Fordította: Jurenák Éva és Komya István. Stefan Ball-Judy Howard (1999): Bach Flower remedies for animals. Kiadó: Saffron walden, The C. W. Daniel Company Limited Stefan Ball (1999): The Bach flower gardener. Kiadó: The C. W. Daniel Company Limited, Saffron walden

135

9. Ayurvéda, az ősi indiai gyógyászat

Az ayurvéda filozófiája Az ayurvéda mintegy 5000 évre visszanyúló hagyományos indiai gyógyitó rendszer, amely valamennyi egészségmegőrző és gyógyító rendszer alapját képezi, és ma is fontos kiegészítője lehet a modem orvoslásnak. Ebből merített a kínai akupunktúra és az arab orvosok, nemkülönben Hippokratész és a görögök is. Az ayurvéda szanszkrit szó, annyit jelent: „az élet tudománya”. Az ayurvédikus szakszövegek szanszkrit nyelven íródtak. Egyik fő forrásmunka a Charaka Samhita, szanszkrit nyelvű gyógyszerkönyv i. e. I. évezredből. Ebben a könyvben mintegy 1500 gyógynövényfaj teljes leírását, jellemzőit, hatásait, felhasználhatóságát, vala­ mint ezen gyógynövények kombinációit, és ásványok, fémek gyógyító tulajdonsága­ it találjuk. A másik legfontosabb alapmű a Susruta Samhita szintén i. e. 1. évezred­ ből, amely a sebészettel, a gyógykezeléssel, gyógyszerek adagolásával foglalkozik. Ennek számos elemét fedezhetjük fel a mai modem sebészeti eszközök és eljárások között is. A legrégebbi gyógyászati információt az Atharvavéda Samhitában találjuk i. e. II. évezredből. Eszerint a humán ayurvédikus gyógyításnak 8 ága van: 1. Belgyógyászat (Kaya Chikitsa) 2. Sebészet (Shalya Tantra) 3. Fül-orr-gégészet (Shalakya Tantra) 4. Szülészet és gyermekgyógyászat (Kaumarabhrtya) 5. Toxikológia (Agado Tantra) 6. Pszichiátria (Manas Roga) 7. Tisztító és fiatalító gyógymódok (Rasayana vagy Reju) 8. Szexológia és szaporodástan (Vaji Karana) Az ayurvédikus gyógyászat a betegségek megelőzésére, a szelíd gyógymódokra he­ lyezi a hangsúlyt, célja az immunrendszer legmagasabb hatásfokon való működtetése, ennek csökkent aktivitása esetén pedig a felborult egyensúly visszaállítása, méghozzá főként a szervezet saját erőinek mozgósításával. Az ayurvéda gyógyászat elismeri a töb­ bi gyógyító eljárást is, és sajátjait azokkal kiegészítve, továbbfejlesztve alkalmazza. Az ayurvédikus gyógyszerek természetes alapanyagokból, többségében gyógynö­ vényekből, állati és ásványi eredetű anyagokból készülnek, általában mentesek a mel­ lékhatásoktól, nem kell számolnunk a maradványanyagok jelenlétével, és a célzott probléma megszüntetését segítik elő. Az állatgyógyászati készítmények esetében nemcsak a betegségek leküzdésében segítenek eredményesen, hanem javítják a fajla­ 136

gos takarmányhasznosítást, csökkentik a gyógyszerfelhasználást és ezáltal az állattar­ tás is gazdaságosabbá válik. Az ayurvéda gyógyászati tudománya a panchamahabhoota (öt nagy elem) és a tridosha elméleteken nyugszik. Ennek megfelelően, minden élő és élettelen anyag, a szövetektől, a szervektől az étrendig ezen elméletek szerint magyarázható. Az öt elem (melyeket tágabban, minőségként kell értelmezni): a föld (prithvi), a víz (jal), a tűz (agni vagy táj), a levegő (vayu) és az éter vagy űr (akash). Minden létező anyag a világon ezeknek a kombinációja. A föld képviseli a szilárd, a víz a fo­ lyékony, a levegő a légnemű állapotot, a tűz az átalakító erő, az éter egyidejűleg min­ den anyag forrása, és az űr az, amiben mindez létezik. Az ayurvéda gyógyászat másik fő pillérét a tridosha, vagyis a három dosha (vata, pitta és a kapha) rendszere adja. Ezek a dosha-k a végrehajtó energiák a szervezet­ ben, ezek befolyásolják a szövetek (dhatu-k) működését, és ennek következménye az anyagcsere végterméke (mala). Az ayurvéda tudománya egyszerűsítette az emberi és így az állati test szervezeti felépítését három alaptípusra: dosha, dhatu és mala, melyek az öt elem keverékéből épülnek fel, és köztük igen szoros kapcsolat áll fenn. A dosha-dhatu-mala hármasa, együtt az agni-val (a tűzzel) alkotják az emberi és állati szervezet fő pilléreit. A szervezet negyedik eleme a lélek, amely az ayurvéda szerint igen jelentős elem. Az ayurvedában alapvető kérdés, hogy a dosha-dhatumala hármas összhangban legyen egymással, és a megfelelően kiegyensúlyozott töb­ bi elemmel, ugyanis az egyensúly felborulásakor betegség jelentkezhet.

A doshák A három dosha az emberi és az állati alkat három különböző alaptípusának koncep­ ciója. A három alaptípus az öt elem keverékéből épül fel: az űrből és levegőből szár­ mazik a vata, a tűzből és a vízből a pitta, a vízből és földből pedig a kapha. Feladatuk az élő szervezet minden élettani funkciójának véghezvitele, amely há­ rom működési egységre bontható: a) vata, b) pitta, c) kapha. Mindhárom alaptípusnak megvannak a jellemző tulajdonságai, így például a vata feladata: energetikai, katabolikus folyamatok, így az érzékelés, információszállítás, mozgások irányítása. A pitta feladata: az átalakító metabolikus folyamatok irányítása, az anyagcsere ve­ zérlése. A kapha feladata: a felépítő, anabolikus folyamatok irányítása, a szervezet vázát, szerkezetét uralja. A rendszereken belül úgynevezett aldosha csoportok léteznek. A doshák közvetlenül nem láthatók, anélkül irányítják a testben zajló fizikai folya­ matokat, hogy maguk teljesen fizikai természetűek lennének, azonban ahhoz eléggé megfoghatók, hogy helyükről elmozdíthatok, növelhetők, csökkenthetők legyenek. Megrekedhetnek a szövetekben, átkerülhetnek oda, ahova egyáltalán nem valók stb. 137

Minden élőlénynek születésétől kezdve megvan a saját alkata (prakriti), amely az egész életen át változatlan marad. A domináns doshától függően 3 fő típus létezik, azonban ezek kombinációi is megjelenhetnek. Az egyéni alkat ismeretével válik lehetségessé az ayurvédikus kezelés, amely sze­ rint megszüntetni a betegséget annyit tesz, mint újra helyreállítani a doshák egyéni al­ kat szerinti kombinációját és megfelelő arányát.

A dhatuk Az emberi és állati test hét alapvető szövetből áll az ayurvéda szerint, ezeket nevez­ zük szanszkritül dhatunak. A hét dhatu tartja fenn a szervezet működését. Ezek: 1. Vérszérum vagy plazma: a felvett táplálék megemésztése során keletkezik, táplálja az összes szövetet, szervet és rendszert, 2. A vér alakos elemei: a szövetek és szervek anyagcseréjét biztosítja, 3. Izomszövet: a test fizikai erejét tartja fenn, a mozgásban van szerepe, 4. Zsírszövet: a szövetek olajozottságát biztosítja, 5. Csontszövet: a szilárdságot, támasztást biztosítja, 6. Idegszövet (csontvelő): az érzékelésben, és az ingerek továbbításában van je­ lentős szerepe, 7. Reproduktív szövetek (nemi mirigyek): valamennyi szövet alkotóelemeit tar­ talmazzák, ezek felelősek az újratermelődésért. Ez a hét szövet a táplálékból és a levegőből származó tüzet (az agnit) olyan sor­ rendben veszi fel, mint ahogy leírtuk és az átalakulás után az esszenciát mindig átad­ ja az utána következőknek. Minden szövetnek olyan típusú esszenciális táplálékra van szüksége, amelyet a sorban előtte álló szövet átalakított. Amikor ebben a sorrend­ ben zavar támad, akkor a későbbi szövetek működése is problémákkal terheltté válik. A hét dhatu folyamatosan alakul és változik, így tartja fenn a különböző szövetek, szervek és szervrendszerek normális működését. Ha egyensúlyzavar lép fel a három doshában, az közvetlenül kihat a dhatuk működésére is.

A mala A mala rendszer feladata a szervezetben képződő salakanyagok kiválasztása, amelyek az alábbiak: a) a széklet, b) a vizelet, c) az izzadtság. Mindhárom anyag termelése és ürítése elengedhetetlen az egészség számára, tehát az ebben bekövetkező egyensúlyzavara is betegséget idézhet elő.

Az agni és az ama Az agni, vagyis a tűz a hajtóerő, amely minden anyagcserefolyamat alapja. Ha a tridosha egyensúlyzavara révén az agni meggyengül, drasztikus hatással lesz az anyag­ 138

cserére. Legyengül a test ellenálló képessége és immunrendszere is. A táplálék emésztetlen lesz, nem szívódik fel, és ezáltal mint ama jelenik meg, nemcsak a be­ lekben, hanem bekerül a véráramba is. Az ama kémiai változások nyomán mérgező anyagokká alakul, és felhalmozódva a szervezet egyes részein - csökkentve a szer­ vek, szövetek ellenálló képességét - betegséget idéz elő.

Az ayurvéda egészség és betegség fogalma Az egészség az ayurvéda gondolkodásmódja szerint a következőkben fogalmazható meg: az egészség az a rend, amikor az emésztő tűz (agni) egyensúlyi állapotban van, a testenergiák (vata, pitta, kapha) és a három ürülék (vizelet, széklet, izzadtság) nor­ mális szinten működik és termelődik. Az érzékek működése is normális. Ilyenkor a test, a lélek és a szellem egységben és harmonikusan működnek. Fontos, hogy a tü­ netmentesség még nem jelent feltétlenül egészséget! A betegség fogalma: Betegség az, amikor ez a fenti harmónia megbomlik. A betegségre való hajlamot az alkat (prakriti) határozza meg. Ez az a kód, amely megmutatja, hogy az élőlényben a vata, a pitta, a kapha milyen arányban van jelen az adott egyednél. Az egészség kul­ csa az, hogy ezt a megbomlott arányú állapotot visszaállítsuk. Különféle kezelési módszerekkel, megfelelő tápanyagokkal és gyógyhatású készítményekkel. Embernél a három fő működési elvet a következők jellemzik (9.1. táblázat). 9.1. táblázat. A testenergiák jellemzői VATA Általános j ellemzők

kreatív, tevékeny, nyugtalan

KAPHA

PITTA intelligens, értelmes

békés, lassú, nyugodt

Testalkat

alul fejlett

finom alkat

jól fejlett

Anyagcsere

változékony

erős

lassú

Felfogás

gyors, de a felejtés is

átlagos

lassú, de nem felejt

Érzelem

ideges, félős, szorongó

dühös, féltékeny, gyűlölködő

mohó, kapzsi, ragaszkodó

Vágyott ízei

édes, sós, savanyú

édes, keserű, fanyar

keserű, fanyar, csípős

Betegségek

gázosodás, keringési zavar, neuralgiák, fájdalmak, isiász, lumbágó stb.

epe, máj- zavarok, savtúltengés, gyomorfekély, gyulladások, bőrbetegségek stb.

hörghurut, tüdőbetegségek, mandulagyulladás, csontrendszeri zavarok, elhízás stb.

139

Az egészség megbomlásának nagyságát, irányát és helyét hivatott felfedezni az ayurvéda diagnosztika. Az eredeti állapotba való visszahelyezést az ayurvéda terá­ piák teszik lehetővé. Az élőlények típusait a dhosa rendszer három összetevőjének adott arányú keveréke határozza meg. Ennek alapján lehet tiszta (V, P, K), kettős dominanciájú (VP, VK, PK), vagy hármas dominanciájú (VPK) típusokról beszélni, így összesen hét fő típusba sorolhatók az élőlények aszerint, hogy a működési elvek közül melyek dominálnak szervezetükben. Ezek az alkati jellemzők különösen azért fontosak, mert általuk lehet beállítani az ayurvéda terápiában oly fontos étrendet. Az egyed az alkatától eltérő dosha túlsúlyba kerülésekor betegség tüneteket mutathat. A táplálékoknak (takarmányoknak) is meg­ vannak a jellemző dosha túlsúlyaik és így az étrend beállításával változtatható az élő szervezetben a doshák túlsúlyos, illetve hiányállapota is. Ezzel a módszerrel vissza­ állítható a veleszületett alkati dosha arány és helyreállítható az egészségi állapot.

Az ayurvéda diagnosztikai rendszere Az ayurvéda szerint a diagnózis nem a betegségtünetek megjelenését követő beteg­ ségazonosítást, hanem az élőlény és környezete közötti kölcsönhatás folyamatos vizs­ gálatát jelenti. A betegség tünetei mindig a három dosha egyensúlyzavarának követ­ kezményei. Ha megértjük az egyensúlyzavar természetét, lehetséges az egyensúly visszaállítása különféle terápiák révén. Akárcsak a modem orvoslás, az ayurvédikus diagnosztika is tünetekre és tünetcsoportokra épít. Az ayurvéda nagyon pontos és kidolgozott módszereket ad a betegségfolyamatok felismerésére, még mielőtt a betegség klinikai tünetekben jelentkezne. így lehetőség van a pulzus, a nyelv, az arc, a szem, az ajkak és a körmök vizsgálatára, melyek a vár­ ható betegséget jó előre jelezhetik. A pulzusdiagnózisnál a pulzust a 3 doshának megfelelően egy-egy állattal jellem­ zi az ayurvéda. így a vata-ra jellemző a „kígyó”, mely gyors és sikamlós, a pitta pul­ zus aktív, ugrándozó, mint a „béka”, a kapha-é pedig lassú, lebegő, mint a „hattyú”. A nyelvdiagnózis során - melyet állatoknál is alkalmazhatunk - figyelembe kell venni a nyelv alakját, nagyságát, felületét, széleit és színét. Az ajak- és a körömdiagnózisnál szintén az ajkak és körmök méretét, alakját, fel­ színét, színét és körvonalait kell megvizsgálni. A szemdiagnózisnál a szem alakján, nagyságán, fényességén túl figyelni kell az írisz színére, méretére, alakjára is. A vizeletdiagnózis esetében a vizelet mennyiségét, állagát, színét, szagát vizsgálja. Ismerünk egyéb vizsgáló módszereket is, amilyen pl. a megtekintés, tapintás, hallga­ tózás, kopogtatás, szív-, máj-, vese-, lép-, széklet-, köpet-, veríték- és hangvizsgálatok is. Értelemszerűen állatok esetében nincs mindegyik vizsgálati módra lehetőségünk. Ál­ latoknál legjobban alkalmazható a nyelvdiagnózis, a vizelet- és bélsárdiagnózis, vala­ mint az íriszdiagnózis. Mivel ezekre külön leírást nem találunk, a humán leírást alkal­ mazzuk. Állatoknál lehetőség van továbbá a toll- vagy szőrdiagnózisra is. Tömegesen tartott állatok, állatállományok (pl. baromfi - brojler) esetében az állományt egységes egynek tekintve állíthatunk fel diagnózist, és a kezelést is eszerint kell elvégezni. 140

A diagnosztikai eljárásokat eredetileg emberre dolgozták ki, de legtöbb módszer az állatgyógyászatban is alkalmazható. Mivel ez a fejezet általános képet kíván nyújta­ ni az ayurvéda gyógyászatról, ezért a legfontosabb eljárásokat ismertetjük:

Pulzusdiagnosztika Az állatok pulzusdiagnosztikája nem elterjedt módszer, pedig igen nagy szükség len­ ne rá, de képzett pulzusdiagnoszták nélkül elsajátítása csaknem lehetetlen. Elvei: a diagnoszta három ujjával (mutató, középső, gyűrűs) mindkét oldalon (bal és jobb), egyszer mélyen és egyszer felületesen tapintva vizsgálja a pulzust. így ös­ szesen 12 pulzushelyet értékel és meghatározza, hogy az adott pulzushelyen energe­ tikai többlet vagy hiány áll-e fenn. Elsajátításához nagy gyakorlatra van szükség. Em­ bernél a pulzusdiagnózist csuklónál, állatoknál a fajra jellemző helyen végezzük. A mutató ujj mindig a vata pulzust érzékeli (felületesen és mélyen, jobb és bal olda­ lon), a középső ujj mindig a pitta pulzust érzékeli (felületesen és mélyen, jobb és bal oldalon), a gyűrűs ujj mindig a kapha pulzust érzékeli (felületesen és mélyen, jobb és bal oldalon). így összesen négy vata, négy pitta és négy kapha pulzust észlelhetünk. A szervrendszerek energetikai állapotát összefüggésbe hozhatjuk a hagyományos kínai orvoslás meridiánjaival is, amely szerint a csoportosítás a következő: 9.2. táblázat. A szervrendszerek energetikai állapota Bal oldal

Jobb oldal

Könnyed érintés

Könnyed érintés

1. Vékonybél - VATA

1. Vastagbél - VATA

2. Gyomor - PITTA

2. Epehólyag - PITTA

3. Hólyag - KAPHA

3. Szívburok - KAPHA

Mély nyomás

Mély nyomás

1. Szív-VATA

1. Tüdő-VATA

2. Lép - PITTA

2. Máj - PITTA

3. Vese - KAPHA

3. Hármas melegítő - KAPHA

A 12 meridián energetikai állapota jól jellemezhető a pulzusdiagnosztikai mód­ szerrel, a helyreállítást azonban, a későbbiekben leírt terápiás módszerekkel végez­ hetjük el. Megemlítjük, hogy a pulzusdiagnosztikát az ayurvéda az i. sz. X. század­ ban vette át a kínaiaktól. Az akupresszúrát viszont a kínaiak vették át az indiai ayurvédából 2000 évvel ezelőtt. Az akupresszúra a Charaka Samhitában került elő­ ször leírásra, ahol 173 marmapontot (az akupresszúrás pontok szanszkrit neve) külön­ böztetnek meg.

Nyelvdiagnosztika Ez a diagnosztikai módszer állatok esetében is igen jól alkalmazható. A módszer so­ rán vizsgáljuk a nyelv színét, mozgását, lepedékét, a nyelvterületek elváltozásait. Ezek alapján a beteg állapotáról lényeges információk birtokába juthatunk. 141

A színe alapján: - pl. sárga szín - pitta működési zavarra, - sápadt szín - vérszegénységre, energiahiányra, - vörös - gyulladásra, energiatöbblet állapotára, - kékes szín - cyanotikus, pangó állapotra következtethetünk. A nyelv mozgása alapján: - pl. remegés - vata működési zavart jelez. Lepedék helye, színe, vastagsága alapján: - pl. a szervezetben pangó méreganyag (ama) helyére, jellemzőire és mennyiségé­ re ad utalást. A nyelvterületek elváltozásainak diagnosztikai jelentősége: A nyelv hegye - a szív energetikai körének az elváltozásaira utal. A nyelv elejének két oldala - a tüdő energetikai körének az elváltozásaira utal. A nyelv középső területe - a gyomor és a lép energetikai körének elváltozá­ saira utal. A nyelv közepének hátulsó része - a vastagbél energetikai körének az elváltozá­ saira utal. A nyelv hátulsó széle - a vese és a húgyhólyag energetikai körének az elváltozá­ saira utal. A nyelv oldalsó széle, bal oldalon - a máj energetikai körének az elváltozása­ ira utal. A nyelv oldalsó szélének a jobb oldala - az epehólyag energetikai körének az el­ változásaira utal.

Ajak- és körömdiagnosztika Állatok esetében nem terjedt el.

Szem- és íriszdiagnosztika Jól használható rendszert nyújt az állatok betegségeinek diagnosztikájában, hasonló­ an az emberekhez. A módszer leírása és használata részletesen az ayurvéda szakköny­ vekben található.

Vizeletdiagnosztika Állatok esetében is jól alkalmazható módszer. Friss, reggeli vizeletből végezhető el a vizsgálat. Vizsgálni kell a színét, szagát, és elvégezhető az olajcsepp-próba is. A vata rendellenességet mutató beteg vizelete: bamásfekete színű, olajcsepp-próba (egy csepp szezámolajat a reggeli vizelet felületére cseppentünk és megnézzük a viselkedését) hullámosán szétterülő olajcseppet mutat. A pitta rendellenességet mutató beteg vizelete: sötétsárga, savas, égett szagú, szi­ várványként szétterülő olajpróbát mutat. A kapha rendellenességet mutató beteg vizelete: felhős, édeskés szagú és gyöngy­ szerű cseppekre töredező olajcsepp-próbát mutat. 142

Az ayurvéda terápiás lehetőségei Emberek esetében elsődleges szerepet kap az „életrend” helyreállítása. Nagyon fon­ tos, hogy a genetikailag meghatározott egyéni alkatnak megfelelő életrendet köves­ sen a beteg, amellyel állatoknál is meg lehet próbálkozni, de mivel nem találunk kü­ lön leírást rájuk, ezért a humán javallatok követendők (lásd szakkönyvek).

Az étrend beállítása és terápiás célú változtatásai Állatok esetében az életrenden belül a természetszerű takarmányozás javasolt az ayurvéda szerint is, azonban terápiás céllal bizonyos takarmányok adása célszerű le­ het az alábbi törvényszerűségek figyelembevétele mellett. Minden élelmiszert és takarmányt be lehet sorolni a hat íz valamelyikébe, és ez alapján hűtő vagy melegítő, anabolikus vagy katabolikus hatásuk van, amelyek a vata, a pitta és a kapha rendszert erősítik vagy gyengítik. A táplálékok egyszerre két szabályozórendszert erősítenek és egyet gyengítenek. A hat íz hatását néhány humán élelmiszeren a következő táblázat mutatja be: 9.3. táblázat. Különböző ízek (élelmiszerek) hatása egyes élelmi anyagokban 1

Édes íz

hűtő

anabolikus

vl píkT

rizs, tej, búza

2

Savanyú íz

melegítő

anabolikus

vípTkí

joghurt, citrom

3

Sós íz

melegítő

anabolikus

vípTkí

konyhasó

4

Csípős íz

melegítő

katabolikus

vTpTkI

hagyma, bors

5

Keserű íz

hűtő

katabolikus

vTpíkI

tárnics, pitypang

6

Fanyar íz

hűtő

katabolikus

vTpíkI

méz, alma, körte

Nemcsak a takarmányok, hanem a gyógynövények is besorolhatók valamelyik csoportba. Ennek megfelelően minden gyógynövény két szabályozó rendszert erősít, és egyet gyengít. Ez a gyógynövényterápia alapja (lásd: Gyógynövény jóga a szakirodalom jegyzékben). Az előbbiek alapján az ayurvéda folyamata a következő: - a diagnosztikai eljárások során meg kell állapítani a szabályozórendszerek, doshák állapotát. - terápiás tervet kell készíteni arra vonatkozóan, hogy mely rendszert (vata, pitta vagy kapha) kell erősíteni, nyugtatni vagy gyengíteni. - ki kell választani azt a gyógyító eljárást, amelyet a beteg állapota leginkább le­ hetővé tesz és amely a legcélszerűbbnek látszik. Egyszerre több terápiás eljárás egyidejű alkalmazása eredményesebb, mintha csak egy módszert használ a gyó­ gyító (alkalmanként az ayurvéda és a homeopátia együtt is alkalmazható). - a diagnosztikában, és a terápiában célszerű figyelembe venni a napszakok hatá­ sát is, amely kisebb mértékben ugyan, de befolyásolja a beavatkozások eredmé­ nyét. Ezért egyes kezelések csak bizonyos napszakokban végezhetők el a leg­ 143

eredményesebben. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat, amely bemutatja, hogy a nap folyamán hogyan változik a domináns szabályozó elv. 06-10 óra - KAPHA 10 - 14 óra - PITTA 14- 18 óra-VATA 18-22 óra-KAPHA 22 - 02 óra - PITTA 02 - 06 óra - VATA Ezután következhet a helyes étrend összeállítása. Figyelembe kell venni a táplálék ízét (édes, savanyú, sós, pikáns, fanyar, keserű) és azt, hogy az adott étel (takarmány) meleg vagy hidegkeltő hatású, könnyű vagy nehéz, olajos vagy száraz, folyékony vagy szilárd. Minden, amit az állatok elfogyasztanak, hatással van a doshákra, így a megfelelő táplá­ lék kiválasztásával lehetségessé válik a doshák felborult egyensúlyának visszaállítása.

A pancsakarma - terápiás eljárás Az ayurvédához kötődő egyedülálló gyógyítási eljárás az embereken végzett pancsakarma (szanszkrit szó), amelynek jelentése „öt tisztító eljárás” vagy méregtelení­ tés. Ezekkel valamennyi alkat megbillent egyensúlyi állapota helyreállítható. Az eljárások az alábbiak: a) hánytatás, b) hashajtás, c) beöntés, d) orron át történő gyógykezelés, e) vércsapolás. Valamennyi eljárás szigorú előkészületek és szabályok szerint történik, és alkalma­ zásukhoz a megfelelő napszakot is ki kell választani. A humán gyakorlatban némelyik csak orvosi felügyelet mellett, kórházban végezhető el, amely egy hétig is eltarthat. Állatok esetében a terápiás hánytatás, hashajtás (virecsana), beöntés (vamana) és a vércsapolás (rakta móksa) alkalmazható, az alábbiak figyelembevételével: A hánytatást a megfelelő szakirodalom szerint ayurvéda szakorvos végezheti. A hashajtás (virecsana) csak korlátozott eredménnyel alkalmazható a pitta álla­ potok gyógyításában. Az alábbi betegségek esetén lehet megkísérelni: májgyulladá­ sok bizonyos esetei, csalánkiütés, láz, sárgaság, allergiás megbetegedések. Tökéletes eredmény a hashajtástól állatoknál nem várható, mivel megfelelő ayurvédikus hatású ayurvédikus hashajtó szerek korlátozottan állnak jelenleg rendelkezésre. A beöntés (vamana) alkalmazható: székrekedés, felfúvódás, vesegyulladás, isiász, reumák, idegingerlékenység fokozódása esetében. A beöntés a vata működészavara esetén vezet eredményre. A beöntést terápiás céllal hi­ degen sajtolt növényi olajok és gyógynövény párlatok elegyített rázatával végezzük, egy tisztító beöntéssorozat után. Mivel a vata székhelye a vastagbél, ezért a vata túltengését megnyugtató olajok bevitele gyógyító eredményekre vezet a fenti betegségek esetében. A vércsapolásnak (rakta móksa) ismétlődő bőrbetegségeknél lehet terápiás je­ lentősége, így a csalánkiütések, ekcémák, leukoderma esetén. A vércsapolás is főként 144

a pitta rendellenességekben segíthet. Az eljárások véghezvitele és a többi eljárás részletes elemzése a szakirodalom-jegyzékben feltüntetett Ayurvéda és pancsakarma című könyvben megtalálható. A beavatkozásokat tapasztalt ayurvéda orvos vagy szakember segítségével lehet elvégeztetni (ld. 40/1997. Korm. rendelet), mivel sok esetben ellenjavalltak, és pon­ tos kivitelezésük elengedhetetlenül fontos az eredményes terápiához.

Gyógyhatású készítmények, generikumok Hasonlóan a modem orvosláshoz, az ayurvédának is vannak ősi receptúrái, több ezer éves generikumok, illetve a 7200 féle gyógynövény, ásványi és állati eredetű anya­ gok kombinációja szinte végtelen sok variációt rejtő gyógyászati eszközrendszert ké­ pez. Vannak szelíd, ugyanakkor rendkívül hatékony szerek az ayurvéda gyógyszerészeten belül. Magyarországon 1991 óta kaphatók humán és 1998 óta állatgyógyásza­ ti ayurvéda készítmények, amelyek összetevői megtalálhatók a Charaka Samhitában. A 2500 éves gyógyszerkönyvben több ezer gyógynövényfaj részletes leírását találjuk meg, amelyekre az ayurvéda gyógyszerészet építkezik. Fentiek mellett az ayurvéda ismeri még a hangok, a zene, a színek, a szagok (illó olajok), a különböző ásványok, állati eredetű anyagok gyógyító hatásait is, amelyek Európában még kevéssé ismertek. Ezeknek is az a célja, hogy a test felbillent egyen­ súlyát újból helyreállítsák, és így megszüntessék a betegséget.

Az ayurvéda Materia Medica-ja Az Indiai Materia Medica vagyis az „Indiai Gyógyszerkönyv” egy angol nyelvű két­ kötetes gyógyszerkönyv, amelynek első kiadása 1908-ban jelent meg NADKARNI munkája nyomán „Indiai növények és szerek” címen. Ebben a Materia Medicában mintegy 2000 gyógyszer-alapanyag szerepel, melyek többsége növényi eredetű. Az első kötetben az ayurvédikus gyógymód ismertetése mellett a növényeket találjuk, a másodikban pedig az állati és ásványi eredetű anyagokat, valamint az egyes kórké­ pekre, betegségekre ajánlott szerek jegyzékét. A kézikönyvben az ayurvédában használatos összes növény, állat és ásvány neve latin, angol, szanszkrit, hindi, perzsa és egyéb keleti nyelveken szerepel, ezt követi előfordulási helyük, felhasználható részeik, az egyes részek hatóanyagainak, azok felhasználhatóságának, elkészítési javaslatának és használati utasításának leírása. A könyvben megtalálható még a Unani, a Tibbi, a Siddha, a homeopátia, az allopatia, a természetgyógyászat és a népi gyógyászat néhány eleme is.

Az ayurvéda oktatása, elterjedtsége Az ayurvédát ma főként Indiában alkalmazzák széles körben, ahol több mint 440 000 ayurvéda orvos (mintegy 10%-uk ayurvéda állatorvos), valamint 700 000 asszisztens praktizál. Az ayurvédával foglalkozó orvosok az „All India Ayurvedic Congress”145

ben tömörülnek, mely 1907-ben jött létre. Indiában az ayurvédával foglalkozó leg­ főbb szerv az Indiai Gyógyászat Központi Hivatala, amely felelős az oktatási alapel­ vek szabályozásáért, a graduális és posztgraduális képzésért, a regisztrációért, a he­ lyes gyártási gyakorlatért ( GMP ), az engedélyeztetésért, a nyersanyagok előállítá­ sáért és beszerzéséért, a kutatásért és a fejlesztésért. Jelenleg 36 ayurvédával foglal­ kozó kutatóegység működik Indiában, és 187 intézményben (egyetemen, főiskolán, tanfolyamokon) oktatják a nyugati orvoslással együtt a graduális és posztgraduális képzés részeként. Ezek közül a legnagyobb BHU (Banaras Hindu University) ayurvéda fakultása. Az ayurvéda intézetek befogadóképessége meghaladja a 6700 főt. Indiában mintegy 2800 ayurvédikus kórház és klinika, valamint kb. 8400 ayurvédikus gyógyszertár mű­ ködik, ahol az ősi gyógymód valamennyi kelléke beszerezhető. Az ayurvéda módszerei iránt a XIX. század elején nőtt meg az érdeklődés világ­ szerte. A különböző országokba - élen az Egyesült Államokkal - ayurvéda orvosok utaztak, hogy ott tanítsanak, és terjesszék ezt az ősi gyógymódot. Amerikában számos ayurvéda kórház és intézmény működik az 1920-as évektől. Az 1930-as évektől Európa számos országában is található valamilyen ayurvéda szervezet. Ezek közül a legjelentősebbek: • College of Ayurveda (Ayurvedic Company of Great Britain), London, UK, • Council for Complementary and Alternatív Medicine, London, UK, • Academie International des Medicines Naturelles, Párizs, Franciaország. Az EU országai közül a legtöbb ayurvédikus készítményt sorrendben Angliában, Németországban és Franciaországban alkalmazzák, több száz millió USD értékben. Számos egyéb ayurvédikus szervezet létezik Amerikában, Ázsiában és Ausztrá­ liában is. Az ayurvéda gyógyászat és életvitel oktatása közép- és felsőfokon történik az egyes országok képzési intézményrendszerébe épülve. Magyarországon is működik két ayurvéda alapítvány, amelyek a gyógyító tudás hazai megalapozását tűzték ki célul. Működik továbbá egy humán és állatgyógyásza­ ti termékeket forgalmazó szervezet is. Az ayurvéda rövid hazai története (időrendi sorrendben): 1879 - Balogh Kálmán egyetemi tanár 1 oldalt írt az ayurvédáról a Magyar Gyógy­ szerkönyvben. 1931 - Dr. Baktay Ervin India c. könyvében 6 oldal jelenik meg az ayurvédáról. 1991 - A Garuda Trade Kft., az első ayurvédikus gyógytermékeket engedélyezte­ tő és forgalmazó cég Magyarországon. A cég által forgalmazott humán termékek kö­ re 1998-tól állatgyógyászati készítményekkel is bővült. 1993 - Dr. Daubner Béla vezetésével létrejött a Magyar Ayurveda Orvosok Tudo­ mányos Egyesülete, melynek célja az ayurvéda iránt érdeklődő orvosok összefogása. (Már feloszlott). 1996 - Megalakult a Magyar Ayurveda Gyógyászati Alapítvány KHT. Alapító: dr. Hetényi László szakgyógyszerész. A kuratóriumának elnöke: Riesz István ayurvéda szakértő. Az alapítvány célja az 1990-2020-ig terjedő hosszú távú program keretében az ayurvéda gyógyászat egyetemi oktatásának bevezetése, valamint ayurvéda klini­ kák és tudományos központok létrehozása Magyarországon. 146

1997 - A 40/1997 (111. 5.) sz. Korm. és a 11/1997 (V. 28.) sz. NM rendeletek értel­ mében az ayurvéda hivatalos gyógyászati mód lett hazánkban. 1999 - Megalakult a Sarasvati Magyar-Keralai Ayurveda Alapítvány, amely a Pancsa Karma masszázs és a középfokú ayurvéda asszisztens képzés meghonosí­ tását tűzte ki célul. Alapító: Galambos Rózsa. A kuratórium elnöke: dr. Szálkái Iván orvos. 2000 - Dr. Király Lilla személyében az első magyar orvos félévet tanult Indiában, a Banaras Hindu Egyetem Ayurveda Fakultásán a kétoldalú kulturális egyezmény ke­ retében. 2001 - December 10-én aláírták a 2005-ig terjedő időszakra szóló Magyar-Indiai Egészségügyi Megállapodást, amelynek 10. pontja az ayurvéda magyarországi elter­ jesztését, oktatását és gyakorlását irányozza elő. 2003 - Elkészült az első hazai ayurvéda diplomamunka a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karán. Ayurvédikus szerekkel hazánkban jelenleg 10-15 állatorvos dolgozik és végez ku­ tatómunkát. Magyarországon az említett rendeletekkel és az egészségügyi megállapodással összhangban ayurvéda humán és állatorvosok posztgraduális képzése előkészítés alatt áll. Egyidejűleg három helyen tervezik az oktatás megindítását: humán, állator­ vosi és az agrártudományi karokon a Magyar Ayurvéda Gyógyászati Alapítvány Kht. közreműködésével.

Az ayurvédikus gyógyászat szabályozása Az ayurvédikus gyógyászat humán alkalmazását, csakúgy, mint az egyéb nem kon­ vencionális gyógymódok használatát az 1997. évi LCIV. Törvény az egészségügy­ ről 104.§-a és a 11/1997. (V.28.) NM rendelet szabályozza. Ennek értelmében „a nem konvencionális” és a természetgyógyászati eljárások célja az egészségi állapot kedvező befolyásolása, a betegségek megelőzése, valamint az egészséget veszé­ lyeztető, illetve károsító tényezőkkel szembeni védekezés lehetővé tétele. A „nem konvencionális” gyógyító eljárások az egészség és a betegség eltérő szemléletén, a konvencionális gyógyító, természettudományosán megalapozott eljárásoktól eltérő megközelítésből eredő módszereken alapulnak, amelyek a konvencionális gyógyí­ tási módszereket kiegészítő, meghatározott esetekben helyettesítő eljárások.” A rendelet kimondja továbbá, hogy az ayurvédikus gyógyászati eljárások csak orvos által végezhetők. A 40/1997. (III.5.) kormányrendelet a természetgyógyászati tevékenységről ki­ mondja, hogy „a nem konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása olyan egészségügyi tevékenység (a továbbiakban: tevékenység), amely a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészíti, meghatározott esetekben helyettesíti.” Az ayurvédikus gyógymód állatorvosi alkalmazására nincs külön jogszabály, azonban minden jelenleg forgalomban lévő termék OMM1 vagy FVM engedéllyel, ill. törzskönyvi számmal rendelkezik, és összhangban van a jelenleg érvényben lévő hazai és EU szabályozással. 147

Az ayurvéda alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai Az első ayurvéda humán gyógyhatású készítmények 1991-ben kerültek Magyaror­ szágra. Ezek immunerősítők, anyagcsere szabályozók és tüneti kezelésre alkalmas szerek sikeresen és megbízhatóan működtek hazai körülmények között is, segítve az egészség megőrzését, illetve visszaszerzését. A termékeket - amelyeknek köre azóta jelentősen bővült - főként a lakosság használja, de egyre több orvos is szívesen alkal­ mazza gyógykezelések kiegészítésére, azok hatásának erősítésére. Az állatgyógyászati takarmány kiegészítők 1999-ben kerültek nagyüzemi haszno­ sításra. Kobza Miklós tiszacsegei brojlercsirke termelő volt az első, aki ilyen készít­ ményeket alkalmazott. Tapasztalati szerint a szereknek jó élettani és gazdasági hatá­ sa volt. Egy kelet-magyarországi nagyvállalatnál dr. Molnár Gábor állatorvos végzett eredményes terápiás kezelést tenyészlúdállománynál. A hazai kísérletekbe bekapcso­ lódott dr. Mátray Árpád homeopatha állatorvos (Bábolna), dr. Bitay Zoltán a Bábol­ nai Állategészségügyi Központ igazgató főállatorvosa, dr. Miklós Csaba állatorvos (Budapest), dr. Nagy József állatorvos (Kaposvár), dr. Takács Györgyi (SZ1E, Buda­ pest), dr. Barna Judit állatorvos (KÁTKI - Gödöllő), valamint Megyeri Dóra a SZIE V. éves állatorvostan hallgatója is. Az elmúlt időszakban számos állattenyésztő és állatorvos került kapcsolatba az ayurvédikus szerekkel, amelyek alkalmasak az immunrendszer erősítésére, a májmű­ ködés javítására, mastitis kezelésére, a bendőemésztés javítására, visszamaradt pla­ centa eltávolítására és a sebgyógyulás elősegítésére. A humán termékek sikere nagy segítséget jelentett az állatgyógyászati szerek ki­ próbálásához, és ezek egyre nagyobb mértékű használatához. A 2001 decemberében aláírt Magyar - Indiai Egészségügyi Megállapodás alapján, várható, hogy megindul hazai egyetemeken is posztgraduális szinten az ayurvéda orvos- és állatorvosképzés, így 2010-re már lehetnek képzett magyar ayurvéda állatgyógyászati és állattenyésztési szakembereink, ami újabb lendületet adhat e több ezeréves gyógyító módszer további hazai alkalmazásához és kutatásához. A jelenleg forgalomban lévő állatgyógyászati termékekkel végzett kísérletek - az indiaiakhoz hasonlóan - nálunk is kedvező eredménnyel zárultak.

Összefoglalás Az ayurvédikus gyógyászat a világ orvostudományának alapja és módszerei mind a mai napig jól használhatók. Kombinálhatok az allopatikus, a homeopatikus és más módszerekkel, ezért elsajátításuk, gyakorlásuk és oktatásuk alapfeltétele annak, hogy a jelenlegi gyógyítási, egészség megőrzési törekvések sikeresen továbbfejlődjenek mind a humán, mind pedig az állatgyógyászat területén magunk, környezetünk és az utánunk következő generációk érdekében.

148

Felhasznált és ajánlott irodalom Chopra, D. (1993): Tökéletes egészség az áyurvéda segítségével. Édesvíz kiadó, Budapest Csintalan Cs.-Visnyei L. (1984): Adatok a nem konvencionális (alternatív) gyógyító módszerek igaz­ ságügyi állatorvostani és etikai megítéléséhez. MÁL, 120. 1998/4, pp. 223-227, 354- 359, 552-556. Dahanukar, S. A.-Thatte, U. M. (1997): Current status of Ayurveda in phytomedicine. Phytomed 4(4), pp. 359-368. Dandekar, G.-Dandekar, T. (1988): Immunologie aus Ayurveda Sicht. AN 39(3), pp. 139-142. Daubner, B. (1998): Ájurvédikus gyógyítás. In: Tamasi, J. (szerk.): Természetgyógyászati alapisme­ retek. Népjóléti Központ, Salgótarján, pp. 391-393. Departure of ISMH, Ministry of Health & Family Welfare: Indian System of Medicine and Homoeopathy. Report. Kézirat. 2001 Frawley, D.-Lad, V. (1999): Gyógynövény jóga. Édesvíz kiadó, Budapest Fries, R.-Bergmann, V.-Fehlhaber K. (2001): Praxis dér Geflügelfleischuntersuchung. Schlüttersche GmbH&Co. KG Verlag und Druckerei, Hannover Froha, B. (1998): Ayurveda, oder das „Wissen vöm guten Leben”. 4. rész: Die ayurvedische UhrLeben im Einklang mit dér inneren Rythmen. Natúr und Heilen, 75(6), pp. 342-349. Horn P. (szerk.) (2000): Állattenyésztés 2. Baromfi, haszongalamb, Mezőgazda Kiadó, Budapest Joshi, S. V. (1999): Ájurvéda és pancsakarma. Édesvíz Kiadó, Budapest Lad, V. (1995): Áyurvéda - az öngyógyítás tudománya. Édesvíz Kiadó, Budapest Lad, V. (1999): Ayurvedic Medicine. In: Jonas, W. B.-Levin, J. S. (eds.): Essentials of Comple­ mentary and Alternative Medicine. Philadelphia, Lippincott, Williams&Wilkins, pp. 200-215. Mátray A. (2001): Gyógynövényes takarmánykiegészítő adagolásával a gumborói betegség ellen. Baromfiágazat IV. Különszám p. 44. Mazars, G. (1988): Ayurvedische Phytotherapie in Indien, Z Phytother 19(5), pp. 269-274. Megyeri D. (2002): Ayurvédikus állatgyógyászati készítmények alkalmazása májlibák tömésénél, Budapest Mittwede, M. (1996): Die Frucht dér Wahmehmung (Pratyaksaphalam). Untersuchungen zu den metodischen und philosophischen Grundlagen des Ayurveda, p. 258. (Manuskript) Mujeeb Ather, M. A. (2002): A Livfit Vet klinikai hatékonysága és gazdaságossága nagyüzemi broil­ er csirkékben. Kutatási jelentés. Garuda Trade Mujeeb Ather, M. A. (1995): A Stresroak immunmodulátor hatása. Poultry Guide, Szept.-Okt. pp. 45-47. Mujeeb Ather, M. A. (2000): Polyherbal additive proves effective against vertical transmission of IBD. World Poultry, 16. 2000/11 pp. 50-51. Nadkarni, K. M. (2002): Indian Materia Medica. Tarun Enterprises, New Delhi Narahart, D. (2002): A Livfit Vet teljesítményt fokozó hatása broilerekben. Kutatási jelentés. Garu­ da Trade Pradhan, N. R. (2002): A Stresroak hatása broilerek teljesítményére. Kutatási jelentés. Garuda Trade Pradhan, N. R. (1995): Indian Journal Of Poultry Science, 30(1), P. 82-82, 1995. április Prajapatti, K. S. (1997): Effect of Dietary supplementation of Livfit Vet premix on performance of broilers. Indian Journal of Poultry Science, 32: 1, pp. 86-88. 5 ref. Riesz I. (2002): Az ayurvéda aktualitása és elterjedtsége. Szóbeli közlés, Budapest Riesz I. (2002): Tapasztalatok ayurvédikus gyógyászati termékekkel. Biokultúra magazin XIII: 2002. május-június pp. 19-22. Ruscher, U.-Ott, G. H. (1991): Ayurveda - zűr Diskussion gestellt. MMW, 755(51/52), pp. 45-50. Ruscher, U.-Ott, G. H.-Sharma N. P. (2000): Diagnose im Ayurveda. In: Bühring M.-Kemper F. H.: Naturheilverfahren und unkonventionelle medizinische Richtungen. 3, Berlin; Heidelberg Springer Loseblatt Systeme

149

Ruscher, U.-Sharma N. P.: Ayurvedische Therapie. 1. rész: Pancha-Karma. In: Bühring, M- Kem­ per, F. H. (eds.) (2000): Naturheilverfahren und unkonventionelle medizinische Richtungen 3, Berlin; Heidelberg, Springer Loseblatt Systeme Schaffler, H. (1991): Kostendámpfung und Maharishi. Ayur-Veda. tpk, 5(1/2), pp. 49-56. Schaffler, H. (1995): Kostensenkung mit Maharishi Ayurveda, wissenschaftliche Forschung und Erfahrung, EHK 44(4), pp. 32-37. Schaffler, H.-Etzel, R. (1991): Ayurvedische Medizin. In: ZDN/FFB (Hrsg): Dokumentation der besonderen Therapierichtungen und natürlichen Heilwesen in Európa, l(2Halbband), Essen, VGM, pp. 843-888. Schrott, E. (2000): Áyurvéda. Excalibur Kiadó, Budapest Sharma, R. K. (2002): A Stresroak hatása a broilercsirkék teljesítményére. Kutatási jelentés. Garuda Trade Shukla, P. K-Srivastava, R. K. (2002): A Stresroak és a Livfít Vet jótékony hatása post-infectios HPS esetekben. Kutatási jelentés. Garuda Trade Shukla, P. K-Srivastava, R. K. (2002): Fehér leghomjércékben előforduló prolapsusra vonatkozó néhány megfigyelés. Kutatási jelentés. Garuda Trade TamasiJ. (szerk.) (1998): Természetgyógyászati alapismeretek. Népjóléti Képzési Központ, Salgó­ tarján Zoller, A.-Nordwig, H. (1997): Heilpflanzen der ayurvediscehes Medizin. Ein praktisches Handbuch. Heidelberg, Haug, pp. 1-575. 11/1997. (V. 28.) NM rendelet a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről 40/1997. (III. 5.) Kormányrendelet 104. § 1997. évi LCIV. Törvény az egészségügyről 1998. évi XXVIII. tv Az állatok védelméről és kíméletéről OMM1 III 3 1 /20 242/99. sz. határozat I. számú melléklete Report of the Scientific Committee on Animal Health and Animal Welfare: WelfareAspects of the Production of Foie Gras in Ducks and Geese. Adopted 16. December 1998. Magyar nyelvű információk

150

r

10. Állatorvosi akupunktúra

Bevezetés Rövid történet Az akupunktúra (ezután AP) több ezer éves, kínai eredetű, alapos megfigyelésen ala­ puló (empirikus) gyógymód. Az első írásos feljegyzés az i. e. V. sz.-ban Pien Csüetől származik. Az első összegyűjtött orvosi munka a „Sárga császár belgyógyászati könyve” (Huang Ti Nei Ching), melyet időszámításunk előtt 26 körül, Li Csu-kuo ál­ lított össze. A másik lényeges forrás „A bajok könyve” (Nan Ching). Mindkét mű je­ lentősen hatott az állatorvoslásra is. A jól szervezett kínai állami rend a maga nemé­ ben, jól szervezett gyógyító munkát is kifejlesztett, ezzel a technikával is. Később - az európai kultúra behatolása miatt - Kínában is tilos volt ez a gyógy­ mód, és népi gyógyászattá vált. Úgynevezett „mezítlábas orvosok” végezték a nép körében, akik nem képzett orvosok voltak. A mai fogalmaink szerint orvosassziszten­ seknek mondhatnánk őket. Kínában is hatalmas lökést adott az AP fejlődésének, ami­ kor már műtéti fájdalomcsillapításra (analgéziára) is alkalmazták. Ez azután világ­ szerte hatalmas érdeklődést váltott ki, és a nyugati világ is ennek alapján fordult na­ gyobb figyelemmel az AP felé. Európába hajóorvosok révén került át. Első európai leírója Willem ten Rhyne, hol­ land orvos volt, aki 1683-ban adta ki első akupunktúrás könyvét Londonban. Tudo­ mányos igénnyel történő alkalmazása De la Fuye nevéhez fűződik. Az ő munkássága révén terjedt el széles körben először Franciaországban, majd fokozatosan Európa más országaiban és az Egyesült Államokban is. Világkongresszusok tartása 60 évre vezethető vissza. Ezek közül az 1979. évi volt fontos, ahol a WHO hivatalos gyógymódként ismerte el az AP-t. 1980-ban a „WHO Chronicle” összefoglaló jelentést adott ki „Az akupunktúra felhasználása a korszerű orvosi gondolkodásban” címmel. Az AP magyar története Lahner Antal-lal kezdődik, aki 1830-ban, Budapesten a Császári és Királyi Akadémián, akupunktúra témában védte meg doktori disszertáci­ óját. A magyar orvosok az 1950-es évektől kezdték alkalmazni, főleg azok, akik a ko­ reai háborúból jöttek haza (dr. Szilárd Róbert, dr. Marton Sándor, dr. Jakab Tivadar). Intenzívebben a ’80-as években indult fejlődésnek az emberorvoslásban. Az 1983-as szófiai világkongresszuson már 9 magyar orvos tartott előadást. Mégis a hazai hiva­ talos elismerés csak 1988 novemberében történt meg, amikor megalakult a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága. Az állatorvosi AP első írásos anyaga i. e. 900 körül jelent meg, mely a lovak keze­ lésével foglalkozott. I. e. 480-ban született Shun Yang, (Pao Lo), aki az első főfoglal­ kozású állatorvos volt. A kínai állatorvostudomány atyjának tartják. A XVII. sz. ele­ 151

jén egy testvérpár, Yu Ben Yuan és Yu Ben Heng, kiadtak egy könyvet „Értekezés a lovakról” címmel. Ez a mű nemcsak a testvérpár tapasztalatait összegezi, hanem az akkori kor teljes állatorvosi irodalmát is összefoglaja. Ezt a művet egészítették ki előbb a szarvasmarhák (XI. sz. vége), majd a sertések kezelésének a leírásával is (XX. sz. eleje). A modem kori kínai állatorvoslás 1947-ben indult meg. 1956-ban hozták létre a Kínai Állatorvosi Kutatóintézetet, amelynek feladata az ősi kínai gyógymódok kutatása és oktatása. A Kínai egyetemen a hallgatókat egyformán képe­ zik a nyugati és a hagyományos ősi módszerekre. A XIX sz.-ban Bécsben már használták lovak bénulásának kezelésére. Hazánkban az állatorvosi AP-nak még nincs hosszabb történelme.*

Az AP helye a tudományban Az AP a fizioterápiához tartozik, azon belül is a fizikoterápiához. A fizioterápia a ter­ mészet erőivel történő (napfény, gyógynövények, víz, ásványok stb.) gyógyítás. A fi­ zikoterápia ezen belül egy szűkebb fogalom, mely csak a fizikai energiákat (elektro­ mos, mechanikus, laser, hő stb.) használja fel gyógyításra. Ha megfigyeljük, az álla­ tok ösztönszerűen alkalmazzák ezeket e gyógymódokat. Nyalják a sebüket (mechani­ kus), napra fekszenek (ultraibolya sugarak!), fájdalmas testrészüket a tárgyakhoz dör­ zsölik (Gate-kontroll f. kapuszabályozás!) stb. Az AP is fizikoterápia. A fizikoterápiához tartozik: aktív (gyógytorna)

ultrahang - Hydroterápia, - Elektroterápia, - Fototerápia, - Magnetoterápia. Az AP tulajdonképpen mechanoterápia, elektroterápia, magnetoterápia és kemote­ rápia is, ahogyan ezt később látni fogjuk. A természeti energiák terápiás alkalmazását csak akkor tekinthetjük tudományosan megalapozottnak, ha már egzakt módon bizonyították a hatásmechanizmust és a terá­ piás hatások eredményességét is. Ezt akkor is meg kell tennünk, ha ezeket a gyógy­ módokat már több ezer éve alkalmazzák. Eddig is már több tényező tudományos bi­ zonyítást nyert, de még sok a nyitott kérdés. Az új gyógymódok bevezetését mindig

* Megjegyzés: Bár ez utóbbi megállapítás kétségkívül igaz, azonban a szerekesztő elmulasztaná kötelességét, ha nem tájékoztatná az olvasót arról, hogy e módszer megismertetése és népszerű­ sítése érdekében hazánkban éppen e fejezet írója, Szathmáry dr. tette a legtöbbet az elmúlt 15 év­ ben azzal, hogy megszervezte az Állatorvos-tudományi Egyetemen a posztgraduális AP képzése­ ket és öszszeállította az első magyar nyelvű állatorvosi jegyzetet. A Magyar Állatorvosi Kamara továbbképző rendezvényein pedig megismertette a módszer lényegével és gyakorlati alkalmazási lehetőségeivel a hallgatóságot.

152

meg kell előznie tudományos vizsgálatoknak, amelyek alkalmasak a gyógymód tár­ gyilagos lemérésére arra, hogy a fizioterápia által közvetített ingerekre hogyan reagál a szervezet. Ennek érdekében sokat segített a biofizika, kibernetika, molekuláris bio­ lógia. Ezeknek a vizsgálatoknak a középpontjában a sejt áll. Ma már pontosan tudják mérni a sejtfal áteresztőképességének a változásait, a sejt elektromos, oxidációs, re­ dukciós folyamatait, az enzimtermelést (pl. cAMP), hormontermelést (oxytocin, pro­ lactin, STH stb.), különböző mediátorok (endorfin, enkefalin, interleukin-1, bradikinin, PGF2-alfa stb.), és a különböző ionok (Na+, K+, Ca+~, Ph+++ stb.) transz­ portját. Tudják mérni a sejtek akciós potenciáláramait. Ez utóbbit a kibernetikával kapcsolva, ma már komoly tudományos eredményeket értek el (IBR-system, MORAterápia, Meridian 2001. BEST rendszer,). Mint minden fizioterápia, így az AP is, a következőket tűzi ki célul: 1. Megvalósítani a gyógyítás alapelvét: a szervezetet segíteni a saját energiáinak felszabadításában. 2. Jelentős eredményeket elérni a prevencióban. (Erre meg van a lehetőség, mivel a diagnosztikus módszerek már a klinikai tünetek jelentkezése előtt jelzik a be­ tegséget.) és végül 3. Törekedni a holisztikus (az egész szervezetet gyógyító) szemléleten alapuló ke­ zelésre.

A biostimuláció molekuláris biológiai és biofizikai alapjai Mi a biostimuláció? Olyan külső eredetű és pozitív hatású ingerlő módszer, amely elsősorban a szervezet önszabályozó képességét erősíti, a gyógyulás érde­ kében. Egy antibiotikum-kúra vagy dexametason-kúra tehát nem minősíthető bio­ stimulációnak. Ott ugyanis a kémiai anyagokkal próbáljuk átvenni a szervezet szere­ pét, és emiatt, ha legközelebb védekeznie kellene a szervezetnek, megint nem fog tudni, mert nem azt segítettük az előző beavatkozásunkkal! Ahhoz, hogy megérthessük az AP hatásmechanizmusát, szükséges egy néhány tör­ vényszerűséget feleleveníteni. Vizsgálódásunk tárgyának három fő iránya van. Az egyik az alapállomány rend­ szere, a másik a sejt, a harmadik egyéb törvényszerűségek. Az alapszabályozás rendszere Minden élő szervezet nem zárt, hanem egy nyitott (ún. disszipativ) rendszer. Ez azt jelenti, hogy érzékenyen reagál a környezeti és belső hatásokra, (még egy molekulá­ nak a hatására is, lásd homeopátia!), állandó mozgásban van, és mindig a homeosztázisra törekszik. A nyitottságára az is jellemző, hogy nem csak felveszi az infor­ mációkat, hanem nagy sebességgel továbbítja is azokat. Az inger felvételét (percep­ ciót) azonban nem csak az idegrendszer végzi. Kísérletekkel bizonyították ugyanis, hogy bizonyos információk denervált (ideg-ingervezetéstől megfosztott) állapotban is továbbhaladnak a szervezetben. Nagyon pontos, egzakt kísérletekkel bizonyították, hogy az akciós potenciál akkor is tovább halad, ha az ideget átvágják (n. ischiadicus). 153

Ilyenkor azonban erősen csökken a potenciál. Ugyanakkor, ha az átvágott ideget He-Ne lágy laserrel besugározzák (3-8 Jul/cm2), akkor a potenciál sokkal magasabb lesz, mint a be nem sugárzott egyedeknél, bár nem éri el az eredeti mértéket. Ez a ha­ tás 8 hónapig (!) fennáll. Ugyanezt tapasztalták, ha 1-20 mA-es árammal ingerelték az adott ideget. (Az elektroakupuntúra ilyen értékekkel működik!) Ez a kísérlet azt is igazolta, hogy mind a lágy lézersugár, mind az elektroakupuntúra, elősegíti az átvá­ gott idegszál regenerációját. Az alapállomány az ingerhez részben hozzászokik, részben választ ad. A szabályo­ zási folyamatban kiemelkedő jelentősége a van a sejtközötti (IS) térnek. Ezt Pischinger alapállománynak is nevezik. Ez a rendszer felelős a sejtek anyagcseréjéért, a sav­ bázis egyensúlyért, az oxigenizációért. Mondhatjuk azt, hogy az alapállomány a szer­ vezet teljes biológiai folyamatainak anatómiai és élettani alapja. Ezért a szervezet normális működése nagymértékben függ az alapállomány szabályozó képességétől. Az alapállomány a következő szerkezeti elemekből tevődik össze: ionizált atomok, gerjesztett molekulák, elektronok, fotonok, hajszálerek, idegvégkészülékek, kötőszö­ veti elemek (főleg fibrociták, neutrofil granulociták), vérsejtek, kollagén, elasztin, és még egyéb nem felismert anyagok összessége vízben oldott állapotban, valamint ezeknek egymással alkotott folyamatai. A teljesség igénye nélkül, de lényeges megemlíteni a rendszer működésének bemutatása miatt, a következőket: 1. A vízmegkötés szempontjából nagy jelentősége van a glükóz-amino-glikánnak (GAG), a proteo-glikánnak (PG) és a hyaluronsavnak (HS). Ezek az anyagok képezik az alapállomány ún. molekuláris hálózatát. Mind a sejthártyának, mind az alapállománynak negatív töltése van, így képes a víz megkötésére és az ion­ cserére. A PG/GAG háló szulfátkötései és a Tk limfociták működése között szoros összefüggést mutattak ki. Éjjel ez a háló több szulfátcsoportot vesz fel, emiatt a lizozóma-enzimek működése gátlódik, és így a szervezet védekező sejtjeinek az antigén-felismerő képessége csökken, „álcázódik”. A védekező képességet az is gyöngíti, hogy éjjel a keringő vérben amúgy is kevesebb a neutrofil granulociták és a makrofágok száma. Sőt, csökken a Tk-limfociták citotoxikus hatása a célsejtekkel szemben. Mindezt kompenzálja, hogy ha ma­ gasabb a szulfát kötések száma, akkor nagyobb mennyiségű vizet képes felven­ ni. A viz, kb. 50%-a kristályos formában van, a folyadékkristály már képes in­ formáció felvételre és továbbításra is! A kristályos állapot állandó változásban van, folyamatosan képződik és lebomlik. A GAG és PG - hidrofil anyagok lé­ vén - bontani fogják a kristályos szerkezetet, a vízben oldott gázok (02, N2, C02) pedig felépítik. A biostimuláció úgy hat erre a rendszerre, hogy az adott állapotot mindig csak pozitív irányba tudja befolyásolni. Ezért a szervezet védekező rendszerének működését is pozitív irányba fogja befolyásolni, negatív irányba nem tudja! 2. Az alapállomány másik fontos „karmestere” a fibrocita. A fibrocita termeli a GAG/PG hálót, a hálóhoz tud a kollagén hozzákötődni. Ezért van nagy jelentő­ sége, pl. a sebgyógyulásban a fibrocitáknak! 3. A védekezésben életfontosságú elem a neutrofil granulocita, és a polimorfonukleáris-leukocita (PMNL). A neutrofil granulociták élettani szétesése (lizise) 154

is az alapállományban történik. A granulociták tehát nem bekebelezik az idegen anyagokat, hanem csak hozzájuk kapcsolódva szétesnek, miközben fontos anyagok (PGF2-alfa, prosztaglandin, limfokinek és szabad gyökök) kerülnek az alapállományba. Képzeljük el, hogy normális körülmények között 1, 2 millió granulocita esik szét egy másodperc alatt, és 2 millió sejt már félgrammnyi mennyiség! Ezt a folyamatot az ultraibolya fény (helioterápia és lézerfény!) fo­ kozza. A PMNL is alapvető szerepet játszik a fagocitózisban. Akkor kerülnek ezek a véráramba (élettartamuk csak 4-8 óra!), ha valamilyen idegen anyag je­ lenik meg a szervezetben. A fagocitózisuk megindulása után erőteljesen újrater­ melődnek. Nagyon érdekes összefüggést találtak a szervezetben folyó 02-fénykibocsátás (emisszió) és az immunrendszer működése között. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a szervezetben a folyamatok egyik hajtóereje (katalizátora?) a szerke­ zeti elemek elektromágneses potenciálja. Az ismert, hogy minden molekulának, atomnak, protonnak, elektronnak, pozitronnak van egy töltésegysége, amely meg­ határozza a minőségét. Ezeknek a töltéseknek az átviteléhez, egyéb, más elektro­ mágneses objektum is szükséges. Nos, ezt az objektumot nevezzük elektromágne­ ses sugárnak. Mennyiségileg kifejezve, e sugár egysége & foton. Ha az immunrendszer aktívan működik, növekszik a szervezet fényemissziója. Az emisszió leg­ főbb forrása az aktivált oxigén, melyet a fagociták membránjához kötött oxidase enzim állít elő 02 molekulából. Ugyanilyen aktivált oxigént hoz létre a He-Ne (633 nm hullámhosszú!) lézersugár is. Bizonyították, hogy nyílt elektromágneses rendszerek, amilyen az élő szervezet is, nagyon érzékenyen reagálnak a környeze­ tükből, és saját magukból származó elektromágneses hatásokra. Ennek az az oka, hogy messze vannak a hőegyensúlytól. A kísérletek azt is bizonyították, hogy a lé­ zersugár ugyanolyan immunstimuláló hatással bír, mintha a szervezet saját maga hozná létre az aktivált oxigént. Vagyis a lézersugár megindítja a PMNL-sejtek kolonizációját, ugyanakkor csökken ilyenkor a limfociták mennyisége. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a humán gyógyászatban használt oxi­ gén-terápia (ez atomos oxigént, oxigén aniont vagy ózont használ), a He-Ne lé­ zersugár hatásával megegyező. A bioplazma által végzett feladatok összefoglalóan a következők: transzport, rak­ tározás, energia- és információközlés, szabad gyökök „megfogása”, itt folyik az anti­ gén el lenanyag-találkozás! Bármi, ami ennek a rendszernek a sérülését okozza, érin­ ti az egész szervezetet is. Zavart okozhatnak belső „blokkok”, ún. zavarómezők is. Ez alatt nemcsak a bakteriális fertőzésgócot kell érteni, hanem a korábbi sérülésekből visszamaradt hegeket is (pl. nehéz ellések és a petefészek sorvadása közötti összefüg­ gés!). Ez a zavaró mechanizmus kétirányú: részben akadályozza a normális informá­ ció továbbjutását, másrészt kóros információk kerülnek továbbításra a szervezetben. Ezeket a történéseket, illetve ezek következményeit (pl. emisszió), a kibernetika segítségével rögzíthetjük is. Ezt végzi az IBR (Integrált Biológiai Reguláció) rendszer is. Ennek lényege, hogy dinamikusan és folyamatosan tudja mérni a bio­ fizikai folyamatokat, a mérésekről feljegyzést készít, tehát bármelyik pillanatban kontrollálható. A szervezet számára fény mikroimpulzusokat ad. Az ingereket a szervezet elnyeli, majd visszaveri fény formájában. Minden színnek meghatározott 155

frekvenciája van. Ennek a frekvenciának a vizsgálatát nevezik spektrumanalízisnek. Ha valamely anyagnak az energiaszintje változik (beteg), megváltozik a fényelnye­ lő képessége, és ezáltal a mért spektruma is. Ezt a normál értékhez kalibrált számí­ tógép jelzi. A rendszer mindjárt el is végzi a szükséges korrekciót is és a kezelés után rögzíti, hogy az adott szövet energia szintje a normálisra visszatért-e. Mind­ eközben bármely adat és beállítás dokumentálható, matematikai és fizikai módsze­ rekkel ellenőrizhető. E módszerrel majd elvégezhetők olyan kutatások is, melyek tisztázhatják például a szervezeten belüli energiaáramlás módját, helyét, idejét, mennyiségét, és azt is, hogy az egyes kórfolyamatok hogyan zajlanak az energiarendszerben. A MORA-terápia is használja a kibernetikát. Alapelve az, hogy az elektronoknak, így a sejteknek és a szöveteknek is van elektro-mágneses kisugárzása. A fizika ezt ,jspin ”-nek nevezi. Ezek az elektro-spin (ES) jelek lehetnek kórosak vagy normáli­ sak. A műszer méri és rögzíti a jeleket, majd megállapítja, hogy van-e eltérés a nor­ málistól, és mindjárt a korrekciót is elvégzi. A kóros rezgések tükörkép-rezgésre for­ dítva kerülnek vissza, így kioltódnak. A normális rezgéseket pedig felerősítve juttat­ ja vissza, ezáltal erősítve a szervezet védekező rendszerét. Mindkét terápiás rendszer az AP pontokon keresztül végzi a kezelést! Itt értjük meg, hogy miért lényeges az elmélet ilyen részletes ismertetése. A Meridian-2001 pontos biofizikai méréseket végez az AP területén és regisztrál­ ja a meridián funkciókörében a teltség, üresség, stresszes állapot meglétét. A korrek­ ciót a kezelő orvos végzi el elektromos, elektromágneses (lézer) kezelés formájában, ami regisztrálható és mérhető ismételten. A BEST rendszer (USA, NASA) adott subsztanciákra (40 000 különböző kémiai anyag információját tárolja a program) méri a vizsgált szervezet reaktivitását, amely­ nek mértékéből következtet a szervezetet stresszelő faktorok jelenlétére és segítségé­ vel meghatározható az allergének, toxikus anyagok, stresszelő faktorok pontos kon­ centrációja is. A sejt Az információk a bioplazma közvetítésével kerülnek a sejthez. A sejt meghatározó ré­ szei a biomembránok, melyek határoló szerkezetek, sejthártya, maghártya, mitokondrium membránja stb. Működésűk lényege a bipoláris töltés. Ide sorolható a működé­ se alapján a sejt önálló „szabályozó idegsejtjének” tartott citoszkeleton is, mely szin­ tén elektromos töltéssel rendelkező mikrotubulusok hálózata, és tulajdonképpen aktin, centriolák, és intermedier filamentumok együtteséből alakult speciális sejtváz. A ci­ toszkeleton a sejt „intelligenciája”. Ez hajtja végre a DNS-ben kódolt információkat. A bipolaritás az alapja a membránokon keresztüli transzportnak és a normális működés­ nek. Fontos szabály, hogy a bipoláris (polarizált) rendszer sokkal stabilabb, mint a depolarizált. Ezért minimális energia - mint pl. egy AP-tű, mely önmagában is galván­ elemként működik a szervezetben - is befolyásolni tudja a szervezet működését, és a befolyásolás 99%-ban csak a homeosztázis irányában tud megtörténni. A sejt másik nagyon fontos része a mitokondrium, amely a sejt energiaellátását végzi. Az endoplazmás retikulum feladata pedig a fehérjeszintézis. A biostimuláció hatására a következő változások történnek. 156

10.1. ábra. Asejt kettős lipidrétegű dipól membránja és a transportfehérj ék (Singer és Nicolson szerint)

A sejtben: 1. a mitokondrium ATP szintézise megnő.

2. az endoplazmás retikulumban fokozódik a fehérjeszintézis. 3. fokozódik a kollagén és a fibroblasztok termelése. A szövetben:

1. javul a mikrocirkuláció. 2. erősödik a neovaszkularizáció. 3. fokozódik a bazális membrán újraképződése. Mindezek következtében növekszik az anyagcsere, ezáltal csökken az ödéma és a fájdalom s végeredményben így jön létre a gyulladáscsillapítás.

Egyéb törvényszerűségek Félvezetés. A félvezetés az adott anyag gerjesztett állapotban lévő elektromos vezeté­ se. Ez nagyon fontos szabály. A szervezeten belül bármely információ, főleg az elekt­

romos és elektromágneses, félvezetővé teheti a rendszert. Ismerjük, hogy az atomban a proton körül meghatározott energiapályákon keringenek az elektronok. Azt a legkül­ ső pályát, ami még tartalmaz elektront, valenciapályának nevezzük. Azt a legbelső pá­ lyát pedig, amely már nem tartalmaz elektront, kondukciós (átvezető) pályának. Van­ nak olyan anyagok (ilyen a szervezet is), ahol ezek a pályák olyan közel kerülnek egy­ máshoz, hogy az elektronok a legkisebb behatásra is (hő, fény, elektromosság, elekt­ romágnesesség, AP-tű, lágy lézersugár stb.) átkerülnek a valenciapályákról a konduk­ ciós pályákra. Ezáltal az egyik atomban relatív energiahiány, a másikban energiafeles­ leg alakul ki. Ez a változás rendkívül gyorsan tovább teijed a szervezetben (alapállo­ 157

mány!) Egy fehérjemolekulában messze vannak egymástól az említett pályák, de a gerjesztett állapotot kicsit nagyobb ingerrel (AP-tű, lézersugár), itt is létre lehet hozni: Ilyenkor az ingerléssel, biostimulációval „kiemelünk” egyes elektronokat, és így kártyavár-szerűen elektronáramlás indul meg a molekulán belül. Az információt, tehát az elektronok ingerlésével hoztuk létre. Van egy másik formája is az információközlés­ nek, és ez az elektromosság, ami a polaritást változtatja meg az adott bioanyagban. Fontos törvény, hogy depolarizálni sokkal nehezebb, illetve sokkal nagyobb ingerrel lehet, mint a depolarizáltat polarizálni! Az elektromos információ is tovaterjed. A fenti stimulációs módszerekkel más változások is létrejönnek. Nevezetesen, egyes kötések (C=0, C=N, N- H stb.) térbeli hossza is megváltozik, és ez a moleku­ la térbeli konfigurációját is megváltoztatja! így alkalmatlanná válhat egyes markerek megkötésére, vagy éppen ezáltal válik alkalmassá erre (virucid, baktericid hatás!). Ér­ dekes megfigyelés az is, hogy a lézerfény (ha pl. ezzel végezzük a kezelést), megvál­ toztatja a víz kémhatását, mégpedig 6,85-6,35-re csökkenti, és itt ismét meg kell em­ líteni a virucid és baktericid hatást. A szervezet szövetei önmaguktól vagy kórokozók hatására is gerjesztett állapotba kerülhetnek. Meghatározott frekvencia hatására minden szövetféleség bizonyos rezgést végez. Ezt biorezonanciának nevezzük. A megváltozott elektromos képességű sejtek rezonáns frekvenciája is megváltozik a korábbihoz képest. Gondoljunk arra, ha a hámszövetet sérülés éri, akkor rögtön speciális mediátor anyagok (pl. prosztaglandinok) keletkeznek, melyek elősegítik, hogy a hámszövet regenerálódjon. Gurvics (1923) azt tapasztalta, hogy osztódó fázis­ ban lévő sejtek, a tőlük izoláltan lévő sejtkultúrában is gyorsabb sejtosztódást indu­ káltak. Ezt a jelenséget ő biológiai indukciónak nevezte el. A jelenséget az üvegfal gátolta, a kvarcfal viszont nem. Ebből gondolták, hogy az információ csak ultraviola tartományban terjed. Később bizonyították, hogy infravörös tartományban is (lézer­ sugár sarjadást elősegítő hatása!). Ezzel eljutottunk a fotonrezonancia fogalmához. A lézersugár esetén a gerjesztést, a rezonanciát, vagy információt a lézerfoton hozza lét­ re. Az élő szervezet elektromosan félvezető önmagában is (Szentgyörgyi, 1942). Minden energetikai hatás szintén félvezetővé teszi a rendszert. A depolarizáltat kön­ nyebben, a polarizáltat csak nagy energia befektetésével lehet félvezetővé tenni! Kön­ nyebb az ár irányában haladni, mint szemben vele! Bioelektromos rendszer. A szervezet legkisebb egysége, a sejt is elektromágnes es­ séggel rendelkezik, úgy mondjuk, hogy paramagnetikus. Ennek az oka az, hogy az elektronok a saját forgásuk következtében mágneses töltéssel rendelkeznek. Ezt spin­ nek nevezik. így minden sejtnek, szövetnek van jele, rezonanciája, és ezt az elektrospin-rezonanciát (ESR), mérni lehet. Csak igen pontos mérőműszerek és Faraday kamra szükséges hozzá! (MÓRA terápia!) Azt is tudjuk, hogy a szöveteknek más és más az elektromos vezető képessége. Ezt a vezető képességet (permettivitás) is mérni lehet. A kapott érték az adott szövet dielektromos állandója. Mind az ESR, mind a dielektromos állandó, betegség esetén eltér a normálistól. Az AP-kezelésnek egyik alapvető formája, az elektroakupunktúra. Ahhoz, hogy ezt alkalmazni tudjuk, szükséges egy-két fizikai fogalmat tisztázni. Már említettem, hogy a szervezetben elektromosság van. Minden anyag a polaritásra törekszik, („a polaritás irányába folyik a folyó!”), ennek alapvető oka, hogy maga az atom is poláris. A pozi­ 158

tív és negatív töltéseket az áramforrással lehet szétválasztani, így jön létre egy elekt­ ronáramlás. Az áramforrás pozitív pólusán elektronhiány, a negatív pólusán elektron­ felesleg van. A feleslegben lévő elektronok mindig a pozitív irányba vándorolnak. Ha tudjuk, hogy a fájdalom mindig energiafelesleget, fizikai nyelven elektronfeles­ leget jelent, akkor világossá válik, hogy ez a törvényszerűség a fájdalom csillapításában nagyon fontos szerepet játszik. Nevezetesen azt, hogy az ingerlő áramforrás negatív elektródját fogjuk a fájdalmas terület AP-pontjába helyezni, annak érdekében, hogy a feleslegben lévő elektronokat elvezethessük. Apermettivitás során már említettük, hogy a szervezet, a rajta átfolyó áramból egy bizonyos mennyiséget elnyel, ez az illető szö­ vet ellenállása. Az Ohm-törvény, az áramerősség (I), a feszültség (U) és az ellenállás (R) közötti összefüggést fejezi ki:

Ebből a szempontból az élő szervezet ún. másodrendű vezetőnek minősül. Miköz­ ben az áram a vezetőn áthalad, felmelegíti azt, mivel az elektronok útjuk közben be­ le ütköznek a vezető közeg atomjaiba, és egyrészt emiatt azok is gerjesztett állapotba kerülnek, másrészt a súrlódás következtében felmelegszenek. A gyógyítás szempont­ jából ennek óriási jelentősége van (elektroterápia, magnetoterápia, iontoforézis stb.!). Az áram hatására a kationok a negatív, az anionok a pozitív pólus felé vándorolnak, és ott elektromos töltésüket leadják, majd töltés nélküli atommá alakulnak. Ez az elekt­ rolízis. Mindez kémiai folyamatokat hoz létre, nevezetesen: a pozitív póluson oxigén válik ki, és savas pH, a negatív póluson pedig hidrogén válik ki és lúgos pH lesz. Ezek után említést kell tennünk az alacsony frekvenciájú áram biológiai hatása­ iról is. Ilyen paraméterrel működik az elektroakupunktúra is. Fájdalomcsillapító hatás. Pontosan a hatásmechanizmusát az AP-nak ebből a szempontból még nem ismerjük, de eredményét tapasztalatból tudjuk. Az elektromos áram egyrészt a receptorok ingerküszöbét emeli, másrészt valószínűleg a gerincvelő hátsó szarvaiban, az ingerületátadó szinapszisban a vezetést gátolja. (Gate-kontroll, 1. „Fájdalom és az akupunktúrás fájdalomcsillapítás” c. fejezetet). Feltételezik, hogy a fájdalom érzését savas pH-hoz kötik (tejsav és az „izomláz”!). Az áram hatására lét­ rejövő ioneltolódások miatt, a pH semleges irányba mozdul el, ami a szimpatikus tó­ nust csökkenti, és emiatt a szimpatikus rostok fájdalom vezetését gátolja. Ertágító és keringést fokozó hatás. Az ingerlés után az AP-pontban bőrpír képző­ dik, ami még órák múlva is látható. Mindez a negatív pólus alatt kifejezettebb. A bőr hőmérséklet-emelkedése a 2-3 fokot is eléri. (1. „Az AP-pontok sajátosságai” c. feje­ zetet!) A felmelegedést nemcsak az áram váltja ki, hanem a különböző hisztaminszerű anyagok termelődése is. Az értágulat következtében fokozódik a terület vérellátá­ sa, gyorsul a gyógyulás (gondoljunk csak az idült folyamatokra!). Ha fokozódik a ke­ ringés, akkor csökken az ödéma. Idegrendszerre gyakorolt hatás. Az áramlás irányának megfelelően, változó hatás­ sal van az idegrendszerre. A leszálló, a koponyától a végtagok felé haladó áram, nyugtató hatású. (Elektromos anesztézia!) Ezt a hatást főleg a bénulásos betegségek­ nél (discus hernia, magas feszültség okozta áramkontrakció stb.) használjuk ki. A fel­ szálló, az ellentétes irányú áram, izgalmi tüneteket, esetleg izomgörcsöt is kiválthat (immobilizáció!). 159

Az áram alacsony intenzitás mellett nem vált ki izom-kontrakciót, de az izomtó­ nust fokozza. Előfordul, hogy a bénult testrész az áram-impulzusok hatására mozog. Ilyenkor az izom-összehúzódást az impulzus megszakadása hozza létre. Ennél az in­ gerlésnél fontos még az áram-impulzus formája is. A négyszög alakú áramimpulzus könnyebben vált ki izom-összehúzódást. Ennek a jelenségnek a gyógyulás szem­ pontjából nagy jelentősége van. Az izomszövetnek és az idegeknek saját áram ter­ melő frekvenciájuk is van. Ha ez a frekvencia megegyezik az inger frekvenciájával, akkor rezonancia jön létre és az adott szövet igen alacsony intenzitással, (milliamperrel) is ingerelhetővé válik. Az ingerlő frekvencia optimuma szimpatikus rostok esetén 10 Hz alatt van, paraszimpatikus rostok esetén 10-15 Hz között. Az elektroakupunktúrában nem ingerlünk sosem 15 Hz felett, kivéve az elektro-akupunktúrával végzett anesztéziát.

Biostimulációs technika Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy bármilyen biostimulációs technikát, így az AP-kezelést is, csak korrekt diagnózis birtokában lehet elkezdeni. (Extrém eset, de megtörtént, hogy az elfekvő lovat „ünnepi” betegséggel kezelték, miközben comb­ csonttörése volt! Mindkettő mioglobinuriával jár!) A kezelés megkezdése előtt mindig vegyük figyelembe a balesetvédelmi (rúgás, harapás) szabályokat. Ehhez tudnunk kell azt, hogy a lábvégeken, gáttájon, fejen lé­ vő pontok vagy az ún. (harmonizáló), ai-shi (1. „Az akupunktúrás pont sajátosságai és lokalizáció” c. fejezetet) pontok vagy az ún. „érintett” pontok érzékenyebbek, mint az egyéb helyen lévők. A kezelés megkezdése előtt a beteget megfelelő testhelyzetbe kell hozni. Például a béna hátulsó végtagokon ülő ebet egy párnára, vagy kisebb székre kell ültetni, hogy a hátulsó végtagokon lévő pontokba be tudjuk vezetni a tűt. Általános szabály, hogy kerüljük a szokatlan testhelyzeteket, mert az állat rendszerint ösztönösen védekezik ilyenkor. Az is szabály, hogy vannak pontok, amiket nem szabad kezelni vagy csak bizonyos körülmények esetén nem szabad kezelni (vemhesség vagy daganatok, gyulladásos te­ rületek, sebek, fekélyek, heg, hematóma, tályog stb.) Akupunktúra manuális ingerléssel. Az ingerlés itt csak AP-tűvel történik. Acus = tű, punctus = szúrás, tehát az AP, tűvel való szúrást jelent. Kínaiul: Shen Shiu = szúrni, égetni. Tehát a szervezet egy meghatározott pontjába, ez az akupunktúrás pont (AP-pont), meghatározott formájú tűt szúrunk. A tü formája. Az AP-tű lumen nélküli. Megkülönböztetjük a tű hegyét, testét és a szárát vagy fogóját. Mivel a tü hegye tömör, ezért beszúrás közben eltolja maga előtt az anatómiai képleteket. Ez megnyugtató törvényszerűség abból a szempontból, hogy ha nagyobb idegtörzsek vagy erek felett szúrunk, akkor is csak nagyon ritkán tudunk idegszálat, vagy nagyobb eret sérteni. Az AP lényeges szabálya az is, hogy bizonyos betegségekben (amelyek energiafelhalmozódással járnak, pl.: a fent említett „ünnepi” betegség), kifejezetten hatásos lehet bizonyos pontok véreztetése, ezért nem baj, ha egyes vérerek megsérülnek! A tű teste az a rész, amely a bőr alá hatol. Ennek a hosz160

szúsága szabja meg, hogy mely pontok felett használjuk. Azok a pontok, melyek tö­ meges izmok (gerinc, combizmok stb.) felett vannak, hosszabb tűtestet igényelnek, mint azok a pontok, melyek alatt nincs kötőszövet (fej, fülcsúcs, farokcsúcs, sípcsont planum cutaneum-ja stb.). A tű fogó része is fontos, mert ennek kettős feladata van. Egyrészt biztosítjuk a tű behatolását, és manipulálását, másrészt pedig, rendszerint a fogó rész fémanyaga eltér a tű testének anyagától. Ez a tény önmagában elektromos feszültséget hoz létre. A tű beszúrásának lényege a sodró mozgás, szúrásaközben, mellyel a leghosszabb és legvékonyabb tű is bevezethető, akár a legvastagabb bőrbe is. A beszúrás iránya a pont helyeződésétől függ. Lehet a bőrre merőleges (90°), fer­ de (45°), vagy majdnem horizontális (10-15°). Ha a tűt ferdén szúrjuk, akkor a szú­ rás iránya a meridián haladási irányával megegyező legyen. A beszúrás mélysége szerint, nyugati AP követői általában felületesen szúrnak, a HKO követői, inkább mélyebben. Azokon a pontokon, melyek alatt minimális kötő­ szövet van (pl. koponya felett), ott felületesen szúrunk, ahol több a kötőszövet vagy izmok vannak, ott lehet mélyebben szúrni. Lehet beszúrás közben bizonyos műfogásokat is alkalmazni, pl. a bőrt ráncba emel­ ni, és/vagy hüvelyk- és mutatóujjunkkal „nyomva széthúzni” a szúrandó pont mellett. Akupunktúra elektromos ingerléssel. Elevenítsünk fel egy-két fizikai törvényt. Elsősorban az Ohm-törvényt. Alapja az, hogy az elektronok valamilyen anyagon ke­ resztül, a negatív pólus felől a pozitív pólus felé áramlanak. Az időegység alatt átáramlott elektronmennyiséget nevezzük áramnak, melynek mértékegysége az amper, jele A. Az elektromos ingerlés során milliampereket (mA) alkalmazunk. Az áram csak akkor jön létre, ha a két pólus között feszültségkülönbség van, az ingerlés során általában 9 voltot szoktunk használni. A törvény harmadik tényezője az ellenállás, mértékegysége az Ohm Q, jele az R. Az ingerlés során kiloohmról van szó. Azt is tud­ juk, hogy kétféle áram van: egyenáram és váltóáram. Az akupunktúrában általában váltóáramot használunk. Ebben az esetben az áramlás iránya váltakzik. A másodper­ cenkénti irányváltozás mértékegysége a Herz, jele a Hz. Az ingerlő készülékek energiaforrása rendszerint elem. Van hálózatba csatlakoztatha­ tó készülék is. Ez nem praktikus az állatorvoslásban. A készülékeken szabályozható a frekvencia (1-250 Herz), az áramerőssége (0,5-10 mA), némelyiken a feszültsége is. Az elektromos ingerlés szabályai 1. Az állat előkészítése a kezelésre. Lehetőleg az állat fejét a tulajdonos fogja. Ha a pontok helyzete engedi, állva végezzük a kezelést. Ha nagyon szükséges a végtagokat le is kötözhetjük vagy minimális nyugtatót adjunk az állatnak. Ká­ bított állapotban lehetőleg ne kezeljünk. Vannak ún. nyugtató pontok. Először ezeket szúrjuk, és 2-3 perc után a többi pontot. Az állat rögzítése során fontos tényező az akupunktőr találékonysága is. 2. Miután a tűket a meghatározott pontokba beszúrtuk, ráhelyezzük az elektródá­ kat a tűkre, ezután bekapcsoljuk a készüléket, beállítjuk a frekvenciát, fokoza­ tosan (!) az áramerősséget vagy a feszültséget. Attól függ a kezeléskor adott energia mennyisége, hogy milyen jellegű kezelést (nyugtató vagy ingerlő) aka­ runk végezni. (1. az „Akupunktúra alkalmazása” c. fejezetet). Ha a tűket bizo­ nyos helyekre (ideg, izomorsó, fascia) helyezzük, az izmok a frekvenciának 161

megfelelő mértékben összehúzódnak, összerándulnak. Az állat a megfelelő ke­ zelés esetén ilyenkor úgy viselkedik, mintha egy légy zavarná. 3. Kezelés előtti nyugtatás. Ezt lehet gyógyszeresen, de lehet AP-val is végezni, az ún. nyugtatópontok kezelésével. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy van­ nak ideges típusú egyedek, amelyek a kezelést nehezebben tűrik. Ez a tény eset­ leg meg is hiúsíthatja a terápia sikerét. 4. Az elektromos ingerlést rövidebb ideig kell alkalmazni, mint a manuális inger­ lést. Nevezetesen, előbbi esetben 2-10, utóbbi esetben 10-40 perc is lehet. 5. Az elektromos ingerléssel végzett anesztézia során más az eljárás. Itt alacsony áramerősséggel (1-4 mA), és fokozatosan emelt frekvenciával kezelünk, me­ lyet 10-ről 200-250 Hz-ig fokozunk. Az anesztézia csak 30 perc után áll be. Ez esetben is lehet kevés nyugtatót adni. Az ingerlést az egész beavatkozás alatt folytatni kell. 6. A kezelés végén először az ampert állítjuk a 0-ra, ezután kapcsoljuk ki a készü­ léket, majd levesszük az elektródákat, és végül kihúzzuk a tűket. A kezelés be­ fejezéseként „zárjuk” vagy „nem zárjuk” a tűk helyét. TENS-módszer (Transcutan Elektronic Nervous Stimulation). Itt nem tűt szúrnak az AP-pontba, hanem elektromos elektródát helyeznek a pontra. Ennél az ingerlésnél is be kell tartani az előbb felsorolt szabályokat. Ezt a módszert elsősorban fájdalomcsillapításra és görcsoldásra használják. ElektroAkupunktúra nach Voll (EAV). Ez olyan készülék, mely méri az APpontok környezetükhöz viszonyított relatív ellenállását egy ráhelyezett feszült­ ségforrásra. Az érzékelő a normál értékekre kalibrált, így az orvosnak jelzi az elté­ réseket, vagyis, hogy a szervezet melyik része beteg. A készülékkel lehet stimulálni vagy szedálni is a pontokat. Ezt a kezelést rendszerint homeopátiás gyógyszeres ke­ zeléssel egészítik ki, de lehet allopátiás terápiát is adni. Moxibustio. Ez az eljárás azt jelenti, hogy az AP-pont ingerlése itt hőközléssel tör­ ténik. A hőenergia segítségével bővérűséget hozunk létre, ami egyben azt is jelenti, hogy fokozódik a vérkeringés is. A hőenergiát egy speciális anyag, a keserű ürömfu (Artemisia vulgaris) zúzott levelének izzításával állítjuk elő. A zúzott levél nem láng­ gal ég, hanem csak izzik, (egyenletesen, 800 °C-on, folyamatosan) miközben a bőrt felmelegíti. Az eljárásnak van közvetlen és közvetett formája. A közvetlen, amikor egy kés­ hegynyi füvet a pontra helyeznek és meggyújtják. A közvetett formánál a füvet egy üvegtégelybe (köpöly) helyezik, majd abban izzítják, és ezután helyezik a pontra, vagy a szájával lefelé, vagy a köpöly alját. Ma már az ürömfű levelét cigaretta formá­ ban is lehet kapni. Ennek izzó végével stimulálják a pontot. Cigarettával való égetés formái: 1. Érintő módszer, amikor az izzó cigaretta végét a bőrhöz érintjük. Nagyon kell vigyázni az égési sérülés elkerülésére. 2. Tűmelegítéses módszer, egy vastagabb tűt szúrunk a pontba, erre helyezünk egy kb. 2 cm hosszú moxacigarettát, és ezt meggyújtva izzítjuk. Ez a darab mintegy 5 percig izzik. Ezalatt a tű is felmelegszik. Ez a módszer talán, amely az állat­ orvosi gyakorlatban is elterjedt. Ha nincs moxacigarettánk, akkor van egy gya­ korlatias eljárás is. A tű fogórész felőli végére egy mogyorónyi-diónyi (a kívánt 162

behatás idejétől függő mennyiségű) vattát csavarunk, miután már a pontba szúr­ tuk a tűt. A vattára 1-2 ml alkoholt öntünk, és ezt gyújtjuk meg. 3. Könnyű moxibustio. Ilyenkor az izzó cigaretta végét csak a bőrhöz közel tart­ juk 5-10 percig. A moxibustiora emlékeztető népi hiperémizáló eljárások, amikor meleg sót vagy felmelegített pelyvát helyeztek a kezelendő részre. Ha elgondoljuk, hogy a klasszikus terápiában hány betegségnél szükséges a hiperémizálás, akkor mindazon esetekben jó a moxibustio is. Lézerpunktúra. Ez a szabatos kifejezés és nem a lézerakupunktúra. Itt ugyanis effektív szúrás nincs. Csak a lágy lézersugárral „szúrjuk” meg az adott pontot. A lézer­ punktúra és az akupunktúra egyaránt stimulálja a szervezetet. Mindkettő hatására azonos elváltozások történnek. 10.1. táblázat. AP-s tűhatás és lézerpunktúra-hatás összehasonlítása TŰ

LÉZER

Polaritásváltozás

+

Elektr. pót. vált.

+

nem kimutatott

Mikroseb

+

-

Kapilláris sérülés

+

Hiperémia

+

+

Hőmérs. emelkedés

+

+

T Loc. hystamin, heparin

+

+

T Loc.PG-ok SDH,LDH,spec. esterase

+

+

T Loc. feh. frakciók

nem ismert

+

T Ált.ACHT, endorfin

+

+

i Ödéma

először T 1-2 óra J-

+

Serotonin

+

+

Leukocita kiáramlás

+

nem kimutatott

T Alk. phosph. —> fibrociták —> Kollagén (in, porc, kötőszövet)

+

+

+

Mégis a lézerpunktúra előnyeként lehet elkönyvelni, hogy ez az érzékeny ponto­ kon fájdalom nélkül végrehajtható. Hátránya viszont, hogy nem minden esetben ha­ tásos. Bénulásos betegségek esetén sokkal eredményesebb az elektroakupunktúra. A lézersugárról bővebben a „A lágy lézersugár és lézerterápia” c. fejezetben. Mezoterápia. Ennek során nem AP tűket használnak, hanem hagyományos tűvel az AP pontba valamilyen anyagot fecskendeznek. Pl. étvágytalanság esetén lehet B12-vitamint fecskendezni a M 14 és Hh 18 pontokba, melyek a máj meridián alarm és harmonizáló pontjai, vagy ha bélsárpangás van a vastagbélben, akkor a Vab 4 és 11 pontba (melyek a vastagbélcsatoma forrás- és tonizáló pontjai) minimális mennyi­ ségű paraszimpatikus izgató gyógyszert fecskendezni. Neurálterápia. Ez tulajdonképpen nem akupunktúra, mert nemcsak az AP pon­ tokat használja fel a kezelésre. Viszont biostimuláció ez is, mert a szervezet öngyó­ 163

10.2. ábra. A neurálterápia szarvasmarhán Kothbauer szerint

gyulását segíti elő. A lényege az, hogy egyes gyulladásos folyamatok alatt, és/vagy után ún. zavaró mezők alakulnak ki (1. „A biostimuláció molekuláris bioló­ giai és biofizikai alapjai” c. fejezetet is), melyek az energia továbbhaladását aka­ dályozzák. Ilyenek pl. a hegek. Ezek részben akadályozzák az információk to­ vábbjutását, részben pedig önmaguk kó­ ros ingereket indukálnak. Gondoljunk arra, hogy a szarvasmar­ hánál a gyakori nehéz ellések után mi­ lyen sok heg marad vissza a méhszájon és a hüvelyben. Ezek mind zavaró me­ zők. Ha a kóros inger továbbjutását meg­ akadályozzuk, a feedback segítségével, rohamosan megindul a reparáció. Ha pl. nem sikerül kideríteni egy petefészek­ sorvadás okát, alkalmazhatunk neurálterápiát. A következő technikával: a méh­ száj két oldalán alul is és felül is 2-2 he­ lyen egy hosszú tűvel átszúrjuk a hüvely falát, majd 0,5 %-os Prokain oldatot fecs­ kendezünk a kettős méhszalag két hár­ tyája közé (10.2. ábra). Van még számos, más biostimulációs technika is, de ezekről részletesen itt nem lehet tárgyalni, mert az meghaladná ezen könyv kereteit.

A tűbeszúrás biológiai hatása a szervezetben Ahhoz, hogy megérthessük a tűbeszúrás hatásait, tovább kell fejleszteni elméleti is­ mereteinket. Vizsgáljuk meg, milyen öszszefüggéseket ismerünk az immunrendszer és az idegrendszer között. A szervezet immunrendszerét úgy kell elképzelni, mint egy olyan hordót, amelyben tiszta bor van, de nincs sohasem tele. Ha a borba idegen anya­ gok kerülnek, akkor azt egy ideig a bor közömbösíteni tudja. De ha a hordó megtelik idegen anyagokkal, megszűnik a pufferkapacitás és a bor megecetesedik, megbeteg­ szik a szervezet, mert megszűnik a védekezés. A következő ábra a védekező rendszer 3 szintjét mutatja. A szervezet alternatív gyógyítási lehetőségei a 2. lépcsőben hatnak, a szervezetet itt kell segíteni, hogy a specifikus védelem létrejöjjön (10.3. ábra). A kutatás a következő összefüggéseket ismeri már: Az afferens idegrostok a kilépési helyükön a limfoid szervektől bizonyos anyagokat átvesznek. Ezek az anyagok a RÉS rendszer aktivált sejtjeiben (makrofág, limfocita stb.) 164

10.3. ábra. Az emlősök védekező rendszere (Rolle/Mayr alapján)

165

képződnek, és az immunrendszer aktivitását a központi idegrendszer, ezeken a sejteken keresztül, mintegy „ellenőrzi”. Ezeket az anyagokat (IL-1, IL-2, IFN, Thimosin) nem csak az aktivált sejtek termelik, hanem az idegrendszer sejtjei is. Az előbb említett anya­ gok közül kiemelném az IL-l-et. Ez úgy hat, hogy a hypothalamus középső eminenciáján termelődő kortikoliberint felszabadítja. A kortikoliberin ún. GIF anyag. (Glucocorti­ coid Incresing Factor), azaz glükokortikoid felszabadító anyag, ezért emelkedik az ACTH szint. Mi ennek a jelentősége? A GIF emelkedése negatív feedback hatást hoz lét­ re, amely megakadályozhatja egyes immunbetegségek (pl. hiperergia), vagy autóimmun betegségek (pl. lupus erythaematosus, acanthosis nigricans, stb.) kialakulását. A leukociták nemcsak IL—1-t állítanak elő, hanem endorfmt, enkefalint, sőt STH és prolaktin hormont is! A neutrofil granulociták pedig STH, és oxitocin hormont, valamint egy má­ sik speciális anyagot, az ún. vasoactiv intestinales peptid-et (VAP) is. Ez utóbbi segít lét­ rehozni a bővérűséget az emésztőrendszerben, ami által jobb lesz az emésztés. Az ana­ tómiából és élettanból ismeijük azt a tényt, hogy a RÉS rendszer, (az a bizonyos harma­ dik lépcső!) 2/3 része a vastagbél függesztő rendszerében található. Ezek után világossá válik a szoros összefüggés az idegrendszer, az immunrendszer és az emésztés között.

Thimosin IL-1 IL-2

+ + + + +

+ + + +

STH TSH

+ +

ADH Bradykinin

+

+

+

Oxytocin

+

+

+

CAMP Serotonin

166

LH 6

+

+ Tkí

+T +

-4

+

+

+

+

VIP PGF2 a

+

+ + +

+

Prolactin

ACTH

EK 26

+ + TkU

+ + +

IPN

+ +

Gy 36

+ +

Perif. idegsejtek

+ +

Közp. idegrendszer

+ +

Thrombocyták

Hízósejtek

+ + +

Neutrgran.

Enkephalin

Lymphocyták

Endorphin

Hystiocyták

Thymocyták

10.2. táblázat. A hormonok és mediátorok összefüggése a termelődés helyével és az akupunktúrával

+

+ + +

+ + +

+

+ + + +

+ + +

+

Eh30

Ca+T

A szimpatikus tónus többnyire gátolja a RÉS működését, a paraszimpatikus hatás (komfortérzet jelentősége!) viszont fokozza. Az ún. béta-adrenerg anyagok (ACTH, cAMP, PGF2, PG, katekolaminok) fokozzák a RÉS működését. A fagocitózist (RÉS 2. lépcső!) pedig fokozza az insulin, serotonin, prolaktin, STH, TSH, PGF2 és a thiroxin. Ezek után látható, hogy a betegségek kórfejlődésében és a szervezet védekező képességében hol lehet még beavatkozni a gyógyítás érdekében. Nézzünk egy gyakorlati példát: Hogyan alakul ki az ördögi kör, és emiatt a veszte­ ség a sertések ileitiszénél. Az alap ok nem a Lawsonia intracellularis, hanem a stresszhelyzet (battéria, zsúfoltság stb.). A központi idegrendszer izgalma csökkenti az IL-1 termelést, ugyanezt súlyosbítja a hiányos neutrofil granulocita képzés, ami miatt kevesebb VAP anyag képződik, és csökken a bélrendszer vérellátása, tovább csökken a RÉS rendszer sejtjeinek a képzése, és az ördögi kör teljes immunhiányos állapotot hoz létre önmagát súlyosbítva. Az allopátiás gyógyszer elpusztítja a kóroko­ zót, de nem szünteti meg az immunhiányos állapotot! Az említett gyógyszeres keze­ lés tehát csak tüneti, feladatunk az immunrendszer állapotát erősíteni, a stressztényezőket kiiktatni! Mindezek után az alábbi ábra segítségével tekintsük át, milyen hatással van a tű beszúrása az akupunktúrás pontba.

10.4. ábra. A tűbeszúrás hatásai

1. Fokozza a szervezet saját védekező rendszerét (IgE,IgG). A hatás a kezelés után 1 óra múlva jelentkezik! 2. Fokozza az idegrendszer működését (központi és perifériás hatások). 3. Trombokinase enzim felszabadul: alacsonyabb szint gátolja a fagociták tevékenységét, magasabb szint fokozza a fagociták tevékenységét. 4. A kollagénképződés beindul. 5. Közvetlenül beindítja az izomreflexet és ínreflexet. 6. Steril gyulladást okoz, ami szövetaktív anyagok felszabadulásával jár együtt. Ezek: Bradykinin —» kémiai fájdalom oldó (sejtek termelik), Különböző peptidek —> P-anyag (perifériás idegvégkészülékek termelik), Serotonin —» kapilláris sérülés (széthullott vérlemezkékből származik), Histamin (1. „A tűhatás sematikus ábrázolása” c. ábrát). Szövetek víztartalma fokozódik. Prostaglandin (PG) —> Bradykinin-hatás. Hízósejtek száma fokozódik (IgE). 167

7. Fokozódik a vérkeringés, nyirokkeringés és a hőmérséklet. 8. A leukociták működésén keresztül fokozódik az 02-felszabadulás és így az oxi­ dációs folyamatok gyorsulnak (Oxigén-emissió). Egyéb tűhatás. A szúrás következtében mikroseb keletkezik, kapillárisok roncsolódnak, és felszabadulnak a táblázatban látott anyagok. Ez az információ azután to­ vaterjed az alapállományban, ahogyan már arról említést tettünk. Az elméleti részben már említettük a ESR jelet. Ez azt is jelenti, hogy a szervezet egy érzékeny elektromágneses (EM ) rendszer is. Minden egészséges szövetnek van ESR jele és van a betegnek is. Ezt használja ki a már említett MÓRA terápia is. Az A tűhatás sematikus ábrázolása (A. Zohmann szerint)

Bradykinin

Hízósejtek (IgE)

10.5. ábra. A tűhatás sematikus ábrázolása (A. Zohmann szerint)

168

akupunktúrás tű a maga fém anyagával galvánelemként működik, és mint ilyen befo­ lyásolja ezt az EM rendszert. Az már ismert, hogy a befolyásolás iránya mindig az egyensúlyi állapot felé tart, hogy a harmónia, a homeosztázis létre jöjjön. Itt szeretnék egy kis kitérést tenni arra vonatkozóan, hogy az alternatív gyógyásza­ ti eljárásokat az ún. iskolagyógyászat - mondhatnánk nyugati típusú gyógyászatnak is - miért fogadja el oly nehezen. Nevezetesen: ezeknél az eljárásoknál nem lehet ket­ tős vakpróbát végezni, és a folyamatokat pontosan ugyanúgy reprodukálni. Ennek a következők az okai: a szervezetben a részecskék (atomok, molekulák) működését bi­ zonyos energiák koordinálják. Megfelelő kényszer (információ, de nevezhetjük kór­ oknak is) hatására rendetlenség jön létre. Ebből a rendetlenségből a szervezet igyek­ szik ismét harmóniát létrehozni. Ezalatt információfeldolgozás folyik, és minél szer­ vezettebb egy rendszer, annál több válasza van, annál rugalmasabb és tűrőképesebb, de annál érzékenyebb is (a törzsfejlődés alacsonyabb fokán lévő madaraknál pl. az elektroakupunktúra során magasabb áramerősséggel kell dolgozni ugyanazon hatás elérésre, mint az emlősöknél!) A rendezettség katalizátorként hat a magasabb rendű rendezettség felé. Ez a folyamat nem megfordítható! Ha energiát közlünk vagy vo­ nunk el azonos módon és mértékben, az eredeti állapot soha nem áll pontosan ugyan­ úgy vissza! Ezzel a nem-megfordíthatósággal magyarázható a nem-reprodukálha­ tóság ténye! Az eredményeket itt mindig tapasztalati úton kell rögzíteni. Szükséges itt egy másik szabályt is leszögezni. Nevezetesen: Ha egy szervezetre va­ lamilyen kényszerítő információ hat, akkor a reakcó, a válasz nem lineáris, azaz előre nem megjósolható. Emiatt a hatás statisztikai bizonyíthatósága finoman fogalmazva, behatárolt! Ez a szabály különösen a krónikus betegségek esetében érvényesül. Az igaz, hogy az alternatív eljárások időigényesebbek, de sokkal olcsóbb eljárá­ sok, valamint a biotermelés elengedhetetlen részeként, a jövő orvoslásának ezt min­ denképpen figyelembe kell vennie! E módszerek nagyobb eredményességét talán an­ nak tulajdoníthatjuk, hogy itt kisebb az emberi elme végességéből származó hibák le­ hetősége, jobban a szervezet saját erejére támaszkodva gyógyítunk, mivel annak bo­ nyolult összességét képtelenek vagyunk a maga teljességében megismerni!

Az akupunktúrás pont sajátosságai és lokalizációja Csoportosítás A pontot nem geometriai értelemben kell elképzelni. A pont egy területet jelent, mely vertikálisan és horizontálisan mintegy 0,5-5 cm kiterjedésű. A pontok létét egzaktan mérni lehet a sajátosságaik alapján.

Sajátosságok 1. Elektromos 1.1. Ellenállása kisebb (kb. tízszer kevesebb), mint a környező területeké. Ez az érték műszerrel is mérhető. Ennek az elvnek alapján működnek a pont­ kereső készülékek. 169

1.2. A feszültség értéke is jelentősen eltér a pontban és a környező területeken mérve. Ez az érték a pontban 200-500 mV is lehet. Különösen akkor ma­ gas ez az érték, ha a pont „érintett vagy nyitott”. Ez azt jelenti, hogy a hoz­ zá tartozó szervben betegség van. Ilyenkor az adott pont melegebb, fájdal­ masabb, magasabb a feszültsége, tapintással kis csomó érezhető, a bőr ru­ galmatlanabb. Kínai nyelven ai-shi-pontnak nevezik, ami azt jelenti, hogy „Óh igen!” (Ez az az érzékeny pont, amely fájdalmas!) FA

10.6. ábra. Az akupunktúra óra (a szerző rajza)

170

2.

3.

4.

5.

6.

7.

A feszültség értéke változik a napszakok szerint is, ez az u. n. cirkadián ritmus. Ez azt jelenti, hogy az energia a továbbhaladása során a csator­ nákban 12 óránként energiacsúcsot és energiahiányt hoz létre. Ennek alapján működik az AP-óra (10.6. ábra). A feszültségváltozáson alapul a már említett EAV is. Anatómiai. Minden pont tartalmaz egy ún. triászt, ami azt jelenti, hogy egy vé­ na, egy artéria és egy idegszál található kötőszövetbe ágyazva a pontban. Ezek a képletek az alapállományban vannak. Az AP-pont „rendelkezik” minden olyan sejtes elemmel és szervecskével, mely a bőr többi részén is elszórtan meg­ található. Az idegvégkészülékek (Vater-Paccini, Krause, Meissner-testek) száma az AP-pontokban szignifikánsan nagyobb, mint a bőr egyéb területén. A pontok 70%-a az idegek és értörzsek felett helyezkedik el. Anyagcsere 3.1. Nagyobb a C02-leadás a pontban, mint a környező területeken. Ez főleg a fájdalmak esetén tapasztalható. A pontban nagyobb az infravörös sugárzás is. 3.2. Magasabb a hőmérséklete, mint a környező területnek. Ezt is lehet mérni. Az ún. hőtérképeken azt is be lehet mutatni, hogyan változik egy adott te­ rület hőtérképe az AP-kezelés előtt, és kezelés után. Normális esetben csak 0,1-0,8 fokos hőmérséklet különbség van, míg egy nyitott pont esetén ez a különbség az 1-2 fokot is elérheti. Pontos műszerrel itt is még sok diag­ nosztikai lehetőségünk van! . Energetikai. Mint már említettük az AP energetikai rendszerben gondolkodik. Ezt nem is olyan nehéz elképzelnünk, ha csak arra gondolunk, hogy amíg az ATP-ből AMP lesz, mennyi energia szabadul fel, ami egy másik folyamatnak szolgál energiaalapul. Az AP-pontok ebben a folyamatban úgy vesznek részt, mint a folyókon a zsilipek. Szükség esetén nyitják vagy zárják az energia áram­ lásának útját. Beeresztik, vagy nem az energiát a külvilágból, vagy a külvilág­ ba, illetve adják, vagy levezetik az energiát. Az energia, a Qi, kínaiul azt jelen­ ti, hogy szellőcske. Biológiailag aktívak a pontok (BAP). Azt, hogy a pontok biológiailag aktívak, a következő mechanizmusok bizonyítják. Viscerocután reflex. Ebben a folya­ matban a megbetegedett szerv hat a bőrben lévő AP-pontra, mégpedig úgy, hogy azok fájdalmassá, nyitottá válnak. (Kalschmidt-próba RTP-nél!). A gya­ korlatban ennek a nyitottságnak a vizsgálatára egy tompa, hajlított végű olló is megfelel. Cutaneovisceralis reflex. Ebben a folyamatban a bőrterületek ingerlé­ se a hozzájuk tartozó szervek működését indítják el, és/vagy változtatják meg. Pl. szarvasmarhán vizeletürítést lehet kiváltani bizonyos pontok (Hk 2-a, 1 4 és a farokcsúcs) ingerlésével. A trigger vagy fájdalompontok léte. Ezek majdnem mindig egybe esnek az AP-pontokkal. Ilyen pl. a szem és halántéktájék triggerpontja a Gy 9 és 10 pont. Távoli BAP hatás. Vizsgáljuk meg pl., hogy a Vab 4 pont (amely az I. és II. metacarpusz-pvo\\m'A\'K fejecse között található) ingerlése, hogyan hozhat létre analgéziát a szem és halánték tájékon. A csatornahálózat sokszor össze­ függ az idegrendszerrel is. Az előbb említett ténynek az anatómiai alapja 171

egyes interszegmentális és intemeuronális kapcsolatok megléte. Az interszegmentális kapcsolatok helye a substantia gelatinosa Rolandi-ban van, mely a gerincvelő teljes hosszában végighúzódik, sejtjei egymást nagy távol­ ságokból is befolyásolhatják, mégpedig az azonos oldalon a Lissauer-féle köteg, ellenkező oldalon pedig a kereszteződő komisszurális rostok segítségé­ vel. Azt is tudjuk, hogy a gerincvelő és a n. trigeminus substantia gelatinosaja egymással is funkcionális kapcsolatban van. Amikor a Vab 4 pontot inge­ reljük, akkor az idegi összeköttetés afferens ága a n. radialis végága lesz. Ez összeköttetésben van az I. thoracalis szelvénnyel, az pedig a szimpatikus ganglionnal. A szimpatikus ganglion rostjai a cervicalis IV-es szelvényben, és a fejen irradiálódnak. Valószínű, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert az in­ ger eljut a thalamus formatio reticularis-ába, innen az agykéregbe, majd in­ nenjön az efferentáció. Mindez a neurotranszmitter anyagok (endorfin, serotonin, adrenalin, acethylcolin, stb.) segítségével történik. Ezeknek az anyagoknak a vérben való emel­ kedését az AP kezelés során már többen kimutatták. Összefüggés a pontsajátosságok és a diagnosztika között Mondtuk, hogy a pontok érintetté válnak, ha a hozzájuk tartozó szervek megbeteg­ szenek. Ha ismerjük az egyes szervek vetületét a bőrön, akkor sokat segít e törvény ismerete a diagnózis felállításában. Pl. a M 14 pont a jobb oldalon, már a ketózis kezdeti stádiumában érzékennyé válik, amikor klinikai tünetek még nincsenek. Ugyanígy bendőmegterhelés esetén a bendőmotorika pontja (Hh 43-1 bal oldalon) válik érzékennyé. Kutyánál is, pl. discus hernia esetén, mindig az adott csigolya fe­ letti bőr lesz érzékeny. 10.3. táblázat. Diagnosztikus pontok Szerv

Pontok

Szív

Hh 14, 15; Gy 11; KI

Tüdő

Hh 16, 17, 41, 42, 43, 39-01, 40-01, 41-01, 42-01

Gyomor

Hh 21; LH 16

Bendő

Hh 43-01 és 43-03; LH 16

Máj

Hh 19, 20; M 14 (kétoldalt); Hh 43, 44, 45; Eh 25 (jobboldalt)

Vese

Hh 23; LH 13

Petefészek

Hh 22, 23

Méh

Hh 27, 28

Méhnyak

Hh 31

Tőgy e. fél

LH 18

Tőgy h. fél

Hh 30

172

Lokalizáció Tájékozódás a testen.Az akupunktúrás pontok meghatározásának többféle módszere van. 1. Anatómiai képletek segítségével. A pontos anatómiai ismeret az akupunktúrához is elengedhetetlen. B runner , hí­ res német akupunktőr állatorvos fel is hívja a figyelmet, hogy ha egy pontról be­ szélünk, mindig adjuk meg a pontos anatómiai helyét, hogy a későbbi tévedése­ ket megelőzzük. Sokszor ugyanazt a pontot másképpen nevezik az angol, a kí­ nai vagy a francia szerzők. Pl. A Gy 1 pontja a csontos orbita szélén, és a pupil­ la felező tengelyének metszéspontjában van. Vagy, az Eh 34, a fibula fejecse fe­ lett laterálisán. Láthatjuk, hogy anatómiailag pontosan meg lehet határozni a pontok helyét. Ez alól talán csak a hason található pontok a kivételek. Itt úgy já­ runk el, hogy egy képzeletbeli egyenest határozunk meg, mint pl. a csecsbimbóvonal, vállvonal, csípővonal, stb. Ezeket az egyeneseket beosztjuk szakaszokra, pl. az Ek 6 a köldök és a szeméremcsont közti távolság 2/3-án található. 2. Szemmel látható topográfiai jelek segítségével. Ezek lehetnek mélyedések, kidudorodások, izombarázdák, árkok vagy egyéb individuális helyek, mint pl. a fülcsúcs, farokcsúcs vagy a Hk 2-a, mely a tek­ nősbékák kivételével minden állatfajon kitapintható, a spatium lumbosacrale feletti mélyedésben. 3. A bőr elektromos ellenállásának mérésével. Ezt a módszert megfelelő pontkereső műszerrel lehet kivitelezni. A készülékek sokfélék. Lényeges, hogy a pontok keresését mindig egyenletes nyomással vé­ gezzük, és a bőr legyen száraz. 173

4. Mértékegységek segítségével. Humán akupunktúrában gyakran használnak egy proporcionális egységet, en­ nek a neve a cun. Ez mindig az adott beteg hüvelykujj-begy szélességének a tá­ volsága. Állatoknál ezt nehéz meghatározni. Csak elméletileg és deduktív mó­ don lehet meghatározni abból a törvényszerűségből kiindulva, hogy a karcsont hossza 12 cun, a sípcsont hossza a térdízületi széltől a belső boka csúcsáig mér­ ve 15 cun. Ezeket a távolságokat 12-vel, illetve 15-tel osztva, megkapjuk az adott egyed saját cun-ját. Mivel a méricskélés nehezen kivitelezhető, az állat­ orvoslásban ez a módszer nem terjedt el. Mégis használunk mértékegységeket, ezek az „ujjnyi”, ami a hüvelykujj szélessé­ gét jelenti vagy a „tenyérnyi”, ami a tenyér haránt szélessége. Összefoglalva: a pontkeresést, több módszer kombinálásával kell végezni. Leg­ jobb, ha az anatómiai hely meghatározásával kitapintjuk a pont várható helyét, majd egy pontkereső műszer segítségével pontosan meghatározzuk azt. A pontkereső végét úgy képezik ki, hogy miután rányomtuk a bőrre, a lenyomata a bőrön marad egy kis karika és egy pont formájában. Ebbe a pontba kell szúrni a tűt.

A pontok csoportosítása A pontokat lehet a helyeződésük (1) szerint, és lehet a hatásuk (2) szerint csoportosítani. A helyeződésük szerinti csoportosítás megfelel a meridiánok szerinti csoportosítás­ nak, ezért majd ott tárgyaljuk részletesen. Hatásuk szerint vannak 2. 1. irányító és 2. 2. különleges pontok. Az irányító pontok lehetnek: 2.1.1. Valódi irányító vagy Xi (hszi) pontok, 2.1.2. Passzázs vagy Lo (lo) pontok, 2.1.3. Forrás vagy Yuan (jüen) pontok, 2.1.4. Tonizáló pontok, 2.1.5. Szedáló pontok. A különleges pontok lehetnek: 2.2.1. Harmonizáló, Shu (su) pontok, 2.2.2. Alarm vagy vész Mu (mu) pontok. Valódi irányító pontok. Ha az energia a csatornában megreked, nem tud tovább áramlani, pang, akkor szúrjuk ezt a pontot. „Helyére irányítjuk” az energiát. Jellegze­ tes példa erre a lovak hurutos bélgörcse vagy a kutyák parvovirus okozta bélgyulla­ dása. A vékonybél meridián (Veb) irányító pontja a 6-os, mely a singcsont disztális vége felett 1-2 ujjnyira van, a laterális oldalon. Passzázspontok. Ezek harmonizálják a forráspontokkal együtt a szervezet külső és belső kapcsolatait. Minden passzázspontnak van egy függőleges és egy vízszintes meridiánkapcsolata. A függőlegesek a külvilággal való kapcsolatot biztosítják, a víz­ szintesek a szervezeten belüli kapcsolatokat (Ying-Yang-pályák egyensúlyát) szabá­ lyozzák. Pl. tachikardia esetén a Sz 5-ből energiát adhatunk a Veb 4 pontba, ha eze­ ket egyszerre szúrjuk, csökkeni fog a szívverések száma. Ezek a kapcsolt meridiánok egymással mindig funkciós köröket is alkotnak (1. „Meridián fogalma, funkciós 174

körök”c. fejezetet). Tehát a kapcsolt meridiánok passzázs- és forráspontjának egy­ szerre történő szúrásával az energiakülönbségük kiegyenlíthető! Forráspontok. Az előbb említetten kívül, e pont kezelésének más funkciója is van. A hozzá tartozó szervet tonizálhatjuk vagy szedálhatjuk, attól függően, hogy energia­ hiány vagy -felesleg van. Mindezt úgy lehet létrehozni, hogy az adott meridián tonizáló vagy szedáló pontjával együtt szúrjuk meg. Ezt a kombinációt félheveny vagy idült betegségeknél szoktuk használni. Pl. bélsárpangás esetén a Vab 4 és 11, vagy a hurutos bélgörcsnél a már említett Veb 6-hoz még szúrjuk a Veb 4 és 8-as pon­ tot. Itt kell megemlítenünk egy érdekességet. Nevezetesen a T meridián forrás és tonizáló pontja azonos, ez a T 9! Tehát pl. idült hörgőhurut esetén a nyálka oldására lesz ennek kezelése hatásos. Tonizáló pontok. Ezek ingerlésével emelkedik az adott csatorna energia szintje. Rendszerint idült betegségeknél és bénulásoknál használjuk. Pl. 1. az előbb leírt T9, vagy az immunrendszer stimulálására a Vab 11. Szedáló pontok. Ezek ingerlése által csökken a meridián energia szintje. Pl. heveny vesegyulladás esetén a VI, együtt a V3-mal. Harmonizáló pontok. Élettani feladatuk: a szervek összehangolása a külvilággal. A gerincoszlop középvonala mellett találhatók. Kiemelkedő szerepük van a terápiában, de a diagnosztikában is. Az AP diagnosztika azzal kezdődik, hogy megkeressük a ge­ rincoszlop két oldalán ezeket a pontokat. A gerincszelvénynek megfelelő dermatómában lévő szervek betegsége esetén, elsősorban ezek a pontok válnak érintet­ té! A terápia alapja pedig az érintett pontok kezelése! Pl. kolitisz esetén a Hh 25, együtt az alarm pontjával, ez a Gy 25.

10.4. táblázat. Összefoglaló táblázat a csatornák legfontosabb pontjairól Irányító Xi

Tonizáló

Szedáló

Forrás Yuan

Passzázs Lo

Harmoni­ záló shu

Alarm Mu

6

9

5

9

7

Hh 13

T1

6 7?

11

2

4

6

Hh 25

Gy 25

34

41

45

42

40

Hh 21

Ek 12

8

2

5

3

4

Hh 20

M 13

Szív

6

9

7

7

5

Hh 15

Ek 14

Vékonybél

6

3

8

4

7

Hh 27

Ek 4

63

67

65

64

58

Hh 28

Ek 3

Vese

5

7

7

3

4

Hh 23

Eh 25

Keringés

4

9

7

7

6

Hh 14

Ek 17

Három-melegítő

7

3

10

4

5

Hh 22

Ek 5

36

43

38

40

37

Hh 19

Eh 24

6

8

2

3

5

Hh 18

M 14

Meridián neve Tüdő Vastagbél Gyomor Lép-hasnyálmirigy

Húgyhólyag

Epehólyag Máj

175

Alarm pontok. Vészpontoknak is nevezik. Az elnevezés alapja az, hogy ezek csak akkor válnak nyitottá, ha a hozzá tartozó szervben már súlyosabbak az elváltozások. A szerveknek a test elülső felületén is van vetülete, és ezekben a dermatómákban ta­ lálhatók az alarm pontok. Diagnosztikai szerepük a harmonizáló pontokhoz hasonló­ an fontos. Pl. a kutyák hasfalának áttapintása a nyugati diagnosztika szerint is fontos. Ha tudjuk, hogy az alarm pontok hol helyezkednek el, a tapintásunk eredménye relevánsabb lesz. A hasfal elülső része, a köldök két oldalán (Gy 25) gyomor- és bélgyul­ ladás esetén válik érzékenyebbé. A has középső része a vese és petefészek betegsége esetén (Ek 5) válik érzékennyé. A has hátulsó harmada pedig a méh és a vastagbél vagy a húgyhólyag (Ek 3) betegsége esetén válik érzékenyebbé. A terápia szempont­ jából jó hatású, ha a harmonizáló és vészpontokat együtt ingereljük. Pl. hányinger csillapítására a Hh 21 és Gy 25.

Meridiánok, funkciós körök Azt mondtuk, hogy a Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO) egyetlen energiarend­ szernek tekinti az egész szervezetet. Ez az energia meghatározott módon, helyen és időben a szervezeten belül, éppen a homeosztázis fenntartása érdekében, áramlik. Ennek az áramlásnak képzeletbeli he­ lye a csatorna vagy meridián. A meridián tehát nem anatómiai értelemben, hanem funkcionális értelemben létezik. Az energia áramlását kísérő elektromos potenciavál­ tozást megfelelő eszközökkel egzakt módon mérni lehet. Az áramlást az ember ese­ tében konkrét érzések (rázásinger, zsibbadás, melegség, teltségérzet, álmosság stb.) kísérik. Az állatoknál is erről árulkodnak a tünetek: álmosan pislog, megnyugszik, szendereg. Ezek az érzések éppen a csatorna meghatározott vonalán terjednek tova. A kínaiak ezt az érzést PSC-nek (Propagated Sensation along the Chanel) nevezik. Amikor egy meridiánról beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy az összefüggések zöme a névadó szervre vonatkozik, de tudnunk kell azt is, hogy egyes esetekben attól eltérő is lehet. A csatornák bonyolult rendszert képeznek. Kínaiul ezt Jing-Luo-nak nevezik. Jing, azt jelenti, hogy ösvény, út, a Luo pedig hálózat-ot jelent. Tehát szemléletesen egy út­ hálózatnak lehet felfogni. A csatornarendszer feladata összekötni a szerveket a végtagokkal, a külsőt a bel­ sővel, az elülsőt a hátulsóval, és ezáltal szabályozni a szervezet működését. A csator­ nák rendszere bonyolult, bár a Hagyományos Kínai Orvoslás, a HKO megismerésé­ hez, ezek ismerete nélkülözhetetlen. Mi az akupunktúrával való ismerkedésünk során a következőkben csak a bőrfelületen elérhető AP pontokról tárgyalunk. Tehát 12 főcsatorna van. Ezeknek van egy felületes és egy mély ága. Mindegyik­ hez tartozik egy ín-izomvezeték, egy letérő csatorna, egy másodlagos vezeték és vé­ gül egy összekötő csatorna. Ezen kívül vannak fontos extra meridiánok is, és azt is kell tudnunk, hogy vannak olyan pontok is, amelyek nem a csatornákon helyezked­ nek el. Ezek az ún. extra pontok (pl. fulcsúcs, farokcsúcs stb.) Egy meridiánon belüli pontok összessége mindig egy - szervezeten belüli - funk­ ciót jelöl. Pl. A tüdő meridián nemcsak a légcseréhez szükséges funkciót látja el, ha­ 176

nem részt vesz a vízháztartásban is (tüdőn keresztül lehet izzadni is!), és így befolyá­ solja a vese működését. Hatással van a vérkeringésre, a bőr rugalmasságának a meg­ őrzésére (vízháztartás, ellenálló képesség!), hatással van az érzékszervekre (hang, bőr, fül). Részt vesz a száj meghatározott területének (felső Pl, 2 és alsó Ml, 2) mű­ ködésében, valamint a váll és a könyökízület működésében. Végül a gerinc egy meg­ határozott szakaszának (C5-7, Tl-5) működésében is! Vele szorosan együtt működik a másik meridián, a Yang párja, a vastagbél csatornája. A kettő között nemcsak funk­ cionális, hanem közvetlen, anatómiai kapcsolat is van, mégpedig a hasi nyirokér, mely a nyirkot a vastagbél függesztő szalagjának nyirokszerveiből szedi össze és köz­ vetlenül a ductus thoracicus-ba folytatódik. Ezek alapján érthető, hogy miért minden hasi, rosszindulatú daganat első áttéti helye a tüdő! Akkor már azt is megértjük, hogy miért fontos a vastagbél jó működése a jó immunrendszerhez és azt is, hogy a sertés sokkszerve miért a tüdő, és a kutyáé a bőr. 10.5. táblázat. A tüdő működésének sémája (B. Auteroche szerint) Kórtan Élettani működés Kórképek 1. Irányítja a Qi-t és a légzést

Elégtelen Qi

Hibás tüdő Qi 2. Uralja a szétterjesztést külső megnyilvánulása a bőr

Rossz szétterjesztés Elégtelen Qi

Rossz kiűzés, leszállítás

3. Szabályozza a leszállítást és kiűzést, irányítja a keringést a ’’vizek útjában”

Rossz keringés a vizek útjában

4. Testnyílása az orr. Uralja a hangot

Kórtényező behatolása a tüdőbe Elégtelen Qi. Dugót képező elzárt tüdő

Fő tünetek Gyenge légzés, gyenge hang, ált. gyengeség, spontán verejtékezés Nehézlégzés, asztmás köhögés, rossz közérzet Láz, hidegrázás, asztmás köhögés, spontán verejtékezés Száraz bőr —> megszűnik a külsővel szembeni védelem. Pyoderma, mycoderma Köhögés, nehézlégzés, rossz közérzet. Váladék-, nyálkapangás, szapora légzés, oliguria, vizenyők Orrdugulás miatt zavart légzés, orrfolyás, csökkent szaglás, orrcimparemegés. Gyenge hang, hangvesztés, dadogás

Funkciós kör fogalma Tüdő funkciós köréhez tartozik: - 02 csere - Vízforgalom a 3melegítőn keresztül - Vérkeringés 177

- Veseműködés - Orr, rostasejtek Hang - Bőr - Fül - Száj meghatározott területe Felső (P, M 1,2), Alsó (M 6,7) - Vastagbél - Gerinc C 5,6,7 T 1-5 - Váll, könyök, elülső végtag radiális oldala Az előbb már szó volt arról, hogy a vastagbél csatorna a tüdő csatorna Yang pár­ ja. Vagyis ez azt jelenti, hogy a tüdő csatorna Yin jellegű. Már eddig is többször hang­ súlyoztuk, hogy a szervezetben polaritás van, de ez a polaritás soha nem jelenik meg tisztán és statikusan, hanem keverve és dinamikusan. így kell felfognunk a HKO YinYang elméletét is. A következő táblázat vázlatosan bemutatja a két tulajdonság kü­ lönbségeit. Yin-Yang elmélet Yang

Yin

Fizikai természete szerint

Mozog, felszáll, meleg, fényes, cselekszik, működik, fejlődésben van, a test felső (elülső) része, üreges szerv: a 6 Fu Gy,Vab, Hh, Eh, 3M, Hk

Pihen, nyugodt, belső, hideg, sötét, működése csökken, anyagi, a test alsó (hátulsó) része, tömött szerv: az 5 Zang T, M, V, LH, K, Ek, Sz

Megnyilvánulás természete szerint

Ég, tűz, fa, mozog, szél, hőség, kánikula. Biao —» LY kórfejlődés

Föld, víz, áll, 5 Emóció: bánat (T), gond (LH), félelem (V), düh (M) LY —> LY kórfejlődés

Átalakulás szerint

Elvvé (Qi-vé), energiává alakul xJule energia }

Formát ölt, anyaggá alakul AMP -....^ir?z8vet ) ATP

Az ellentét dinamikus —> állandó kölcsönhatás Yang a Yang-ban 6h

Yin a Yang-ban 12 h

Yin a Yin-ben 18 h

Yang a Yin-ben 24 h

—► 6h

Láthatjuk, hogy a tulajdonságok is polárisak, melyek folytonosan átalakulnak egy­ másba. Ezt a mozgást egy folyamatos szinuszgörbével lehetne jellemezni, amely kör alakban adja az akupunktúra emblémáját:

o Ahogyan természetük szerint, ugyanúgy funkciójuk szerint is ellentétben áll a két tulajdonság egymással, ahogyan pl. a n. vagus működése a n. accelerans-szál. Ezt az ellentétet egy kölcsönös szabályozásnak kell felfogni. Bármelyik abszolút vagy rela­ 178

tív túlsúlyra jut, betegség jön létre. Tehát mindkettő számára létfeltétel a másik jelen­ léte. Kölcsönhatásukra nemcsak a dinamikusság jellemző, hanem az is, hogy a túlzott növekedés átváltozást hoz létre. így a túlzott Yin Yang lesz és fordítva. Hidegben hőt termelünk, a melegben pedig izzadással hűtjük magunkat. Az egyes betegségek lefo­ lyása közben is létrejönnek ilyen változások: pl. a TBC letörési szakasza, vagy a ve­ szettség st. prodromorum-a. A fentiek alapján végtelenül leegyszerűsítve a betegség a HKO szerint a Yin-Yang egyensúly felbomlása. A csatornarendszereknek és a polaritásnak az ismerete segít a betegség kórfejlődé­ sének megismerésében: 1. A kórok (a HKO nyelvén a kóros energia) a bőrbe, a pórusokon keresztül hatol be. Telíti az összekötő edényeket, bejut a főcsatornákba, és ezek telődése után kerül a belső szervekbe. A nyugati orvoslás ezt a folyamatot a cutáneovisceláris reflexme­ chanizmussal magyarázza. Ilyen, pl. a hideg padozat okozta hörgőhurut, amit a HKO nyelvén úgy mondunk, hogy a hideg hatására a tüdő leszállító tevékenysége elégte­ len lesz, és a nyálka megreked a felső melegítőben. 2. Fordítottan is létrejön ez a folyamat: a csatornahálózat a szervek felől továbbít­ ja a zavart a bőr felé. Ez a viscerocután reflexmechanizmus. Ilyen, pl. veseelfajulás esetén fekélyek jelennek meg a bőrön és a szájban (jellemzően a metszőfogak tájé­ kán). Ezen az elven működik a Kalschmidt-próba is. 3. A szervek egymás között is továbbítják a kóros energiát. Ez a visceroviscerális reflexmechanizmusnak felel meg, pl. májelfajulás miatt bendőrenyheség alakul ki, vagy a vastagbéldaganatok első áttéti helye a tüdő. A polaritás szabályának ismerete segíthet a diagnózis felállításában is. Először meg kell állapítani a betegség jellegét. Ha Yang természetű, akkor a betegséget az jel­ lemzi, hogy külső eredetű és rendszerint a kültakarót érinti, hőség típusú és az ener­ gia bőségben van. Ilyen pl. az orbáncos csalánláz a sertéseknél vagy egy hurutos bél­ görcs. Ezért csutakolják a ló bőrét ilyenkor, mert a bőrön keresztül lehet hatni (csök­ kenteni) a fájdalomra! Ugyanezt végezzük az AP-vel is, csak az AP-pontokban! Ha a betegség Yin természetű, akkor az jellemzi, hogy a probléma belül van, hideg és elég­ telen az energiaállapot. Ilyen, pl. a százrétűaszály, vagy a bélsárpangás. Persze a tü­ netekre is vonatkozik, hogy nem tisztán jelennek meg, így lehet Yin túlsúly Yang hi­ ány miatt és fordítva. Mindig a viszony alapját kell megállapítani: mihez képest Yin vagy mihez képest Yang. Ennek az elméletnek az ismerete segíthet a terápia megtervezésében is: Yang típusú betegségek esetén tehát Yin-t kezelünk így a LH, M, V, T, K, Sz, és Ek meridiánokat. Yin típusú betegségekben pedig a Yang-ot, tehát a Veb, Vab, Eh, Hh, Gy, 3M, és a Hk csatornákat. Pl. Yang típusú betegség a hurutos bélgörcs. Ha tudjuk, hogy a probléma a vékonybélben van, akkor erősítjük a Véb csatorna Yin párját, a Szt, ez lesz a Sz 9-es pont, és gyöngítjük a saját nyugtató pontját, ez lesz a Veb 8-as pont. Vagy Yin típusú betegség az obstipáció a vastagbélben. Ilyenkor erősítjük a saját nyugtató pontját, ez lesz a Vab 11, és nyugtatjuk a Yin párját, ez lesz a T5-ös pont. Tehát, ha a főmeridiánok polaritását vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy 6-6 Yang és Yin meridián van, melyek párosak, a test két oldalának megfelelően, és van egy hetedik pár, mely nem páros. Ez tulajdonképpen a test alsó és felső középvonala. Úgy nevezzük, hogy elülső-középső (jele: Ek) és hátulsó-középső (jele: Hk).

179

Polárisán csoportosítva a csatornák a következők: Yin Tüdő Lép-Hasnyál Szív Vese Keringés Máj Elülső-középső

Yang T LH Sz V K M Ek

Vastagbél Gyomor Vékonybél Húgyhólyag Három-melegítő Epehólyag Hátulsó-középső

Vab Gy Veb Hh 3M Eh Hk

Ebben a párosításban alkotják a csatornák az ún. funkciós köröket. Ennek megér­ tését segíti elő annak az ismerete, hogy ahogyan egy dermatómához (1. Head-zóna) meghatározott szervek, inak, izmok, gerincszakaszok, bőrrészletek tartoznak, ugyan­ úgy egy funkciós körhöz is a következők tartoznak: szerv, gerincszelvény, speciális szövet, nyirokterület, melléküreg, érzékszerv és meghatározott kulcsfunkció. Ennek részletes tárgyalása meghaladná e könyv kereteit. A lényeg a következő: a funkciók szerint az élettani törvényszerűségek a Yin-Yang szabály alapján érvényesülnek, és ezt figyelembe kell venni mind a kórfejlődés megismerésében, mind a diagnózis fel­ állításában, mind pedig a terápiás pontkombináció összeállításában. Amennyiben is­ merjük a funkció szerinti összefüggéseket, akkor sok betegség kórfejlődésére fény derül, ahogyan előbb már említettem a tüdő-vastagbél funkciós körének tárgyalásá­ nál. Ha ismerjük a kórfejlődést, könnyebben tudunk diagnózist felállítani és ezáltal a betegséget kezelni. A funkciós körökkel kapcsolatban itt jegyzem meg, hogy a szervezeten belül van­ nak ún. mikrorendszerek is. Ez azt jelenti, hogy egy kis területen (fül, száj, fejtető stb.) az egész szervezet vetülete megtalálható. Ezt szomatotópiának nevezik (10.8. ábra). Az állatok fogcsoportjainak megfelelően vannak az egyes akupunktúrás pontok a szájban is. A pont a hozzá tartozó funkciós körnek a részét képezi, mégpedig olyan módon,

10.8. ábra. A fül szomatotópiája (Koíhbauer szerint)

180

10.6. táblázat. Az alábbi táblázat érzékelteti a szomatotópia helyét a funkciós körben

Fog

Érzékszerv melléküreg

ízületek, végtagok

Szegmen­ tum

Szerv

Felső Metszők

homlok­ üreg

1., 2. vagy 3. Szemfog

szem

3.

ékcsontüreg

Praemolaris

rosta­ sejtek

4., 5.

S 4.5. Co.

urogen. app.

térd, csípő, láb

Th 8.9.10.

máj, epe­ hólyag

agyalapi mirigy hátsó lebeny

szájpadlás mandula

váll, könyök

C 5.6.7.

tüdő, vastagbél

kézradialis

Th 2.3.4.

hörgők

agyalapi mirigy h. leb. csecsemőmirigy (5)

fülkürt nyirok­ szerve

láb nagy­ lábujj

L 4.5 lép-hasnyál, gyomor

6., 7.

orr mel­ léküreg

állkapocsízület

L 1.

Bölcses­ ség

belsőfül

váll, könyök

C 8. Th 1.

szív, vé­ konybél

kézulnaris

Th 5.6.7.

talp, lábujjak

S 1.2.3.

duode­ num, jejunum, ileum

Alsó

vagy

Szemfog

szem

3.

ékcsontüreg

garat, mandula

láb, keresztcsont

Th 11.12.

12. 3.

tobozmmgy

vese, hólyag

térd elöl

homlok­ üreg

Nyirok­ szerv

L 2.3.

állcsont­ üreg

Metszők

Egyéb

térd hátul, csípő

Moláris

8.

Belsőelválasztású mirigy

láb,térd hátul, csípő

L 2.3.

vese, hólyag

keresztcsont

S 4.5. Co.

urogen. app.

láb, térd, csípő

Th 8.9.10.

máj, epe­ vezeték

pajzsmi­ rigy, mellék-pajzsmirigy

emlő­ mirigyek

garat-gége lymphatikus gyűrű

agyalapi mirigy elülső lebeny

központi idegrend­ szer

nyelv mandula

mellék­ vese

garat mandula

herék, prosztata, petefészek

szájpadlás mandula

181

A 10.6. táblázat folytatása Érzékszerv melléküreg

ízületek, végtagok

Szegmen­ tum

Praemolaris

állcsont­ üreg

állkapocsízület

Th 11.12.

léphasnyál

4., 5.

orr mel­ léküreg

térd elöl

L 1.

gyomor, pylorus

Moláris

rostasejtek

váll, könyök

C 5.6.7.

tüdő, vastagbél

kézradialis

Th 2.3.4.

hörgők

láb nagy­ lábujj

L 4.5.

váll, könyök

C 8. Th 1.

szív, jejunum

kézulnaris

Th 5.6.7.

ileum

talp, lábujjak

S 1.2.3.

vakbél

Fog

6., 7.

Bölcses­ ség

8.

fűi, középfül

Szerv

Belsőelválasztásü mirigy herék, prosztata, petefészek

Egyéb

Nyirok­ szerv

emlőmiri­ gyek, nyi­ rokerek (5) nyirok keringés

garat-gége lymphatikus gyűrű

keringés, vénák (6), artériák

fülkürt mandula

(7)

perifériás idegrend­ szer, ener­ giaszabá­ lyozás (három

nyelv mandula

melegítő )

hogy csak egy pont van a szájban minden főcsatornának megfelelően. így, ha a szájban ismerjük az adekvát pontokat, akkor pontosabban és hatásosabban is tudunk kezelni. Figyelembe kell venni azonban, hogy az állatok szájában bármilyen manipulációt végezni sokkal körülményesebb, mint az ember esetében, de nem kivihetetlen! Az „Esetismertetések” c. fejezetben ismertetek egy ilyen esetet is. A pontok zónaszerüek, kivéve a fossa triangularis területét. Ezenkívül a pontok oldal-specifikusak is. (Az ettől eltérő külön jelölve.)

Fájdalom és az akupunktura Fájdalom A fájdalomcsillapítás alapvető orvosi feladat. Ha ebben a folyamatban segíteni akar­ juk a szervezetet, akkor ismernünk kell a fájdalomérzet kialakulásának mechanizmu­ sát. A fájdalomcsillapítást és az AP-t nem lehet egymástól elkülöníteni. Tudniillik az AP akkor is csillapítja a fájdalmat, ha nem kifejezetten ez a kezelésünk célja. Minden AP kezeléskor aktiválódik a belső ópiát rendszer. Azt is kell tudnunk, hogy attól a pil­ lanattól kezdve, amikor a kóros ingert a nociceptor felveszi, az egész idegrendszer­ ben „lucsognak” a biogén aminok. (10-15 félét ismerünk). Ezeknek a mennyiségét 182

egzaktan mérni lehet. Ezenkívül mérni lehet az ingerületet szállító idegrostok elekt­ romos aktivitását is. így mérhetővé válik a fájdalom is. A fájdalomérzés mechanizmusának három szakasza van: 1. Érzékelés a receptorokon keresztül, és vezetés a gerincvelőbe. 2. Atkapcsolódás a gerincvelőben, majd felvezetés a thalamus-ba. 3. A fájdalom tudatosodása az agykéregben (gyrus centrális posterior). Érzékelés a receptorban Az érzőidegek végének speciális szerve a receptor. Amennyiben az inger károsító (nociceptiv), akkor a károsító ingert felfogó receptort, nociceptor-nak nevezzük. Az ingerület a már ismert akciós potenciál kíséretében halad tova az idegszál mentén. Ez a terjedés nagymértékben függ attól, hogy milyen idegszál szállítja. Ismerünk A és B jelű idegszálat, melyek velőhüvellyel ellátottak, és C típusút, mely velőhüvely nélkü­ li. A perifériás idegekben ez utóbbiak vannak többségben. Az A típusú rostoknak négy csoportja van. A-alfa, a legvastagabbak, és egyben a leggyorsabban szállítják az ingerületet. El­ sősorban a mozgató idegekben és az izomorsók efferens rostjai között találjuk, de afféréns funkciójuk is van! A-béta, a bőrt érő ingerületet továbbítja, viszonylag nagy sebességgel. A-gamma, az izomorsók afiferens rostjai. A-delta, kis átmérőjű, fájdalomérző rostok. A B jelű rostok vékonyabbak, szerepük főleg a vegetatív idegrendszeren belüli in­ gervezetés. A C jelű rostok a legvékonyabbak, és ezek vezetik leglassabban az ingerületet. A fájdalomérzés szempontjából, jelentőségük az A-delta (A-béta)és a C jelű ros­ toknak van. Atkapcsolódás a gerincvelőben. A hátsó szarvba futnak be az ingerek. A különböző rostok, itt különböző helyeken végződnek, vagy elágazódnak. Ezután az inger, kereszte­ ződés, és különféle moduláló hatások után, a thalamus tractus spinothalamicus-ába jut. A fájdalom tudatosulása. A thalamus már nemcsak továbbítja az ingert, hanem differenciál, információkat küld a limbikus rendszer számára, modulálja is azt (pl. vi­ szonyítja ahhoz, hogy előzőleg kapott-e már ilyet), míg végül az agykéreg különbö­ ző területein tudatosul az inger. Sok kutatás és tapasztalat szól amellett, hogy a fenti­ ekben vázolt rendszer, nemcsak mechanikusan továbbítja az ingerületet, hanem köz­ ben módosítja is.

Fájdalomcsillapítás Három szinten zajlik a folyamat, amely a következő: 1. Központi. 2. Humorális. 3. Lokális. 1. Központi. Mellzack és Wall kidolgozta az ún. kapuszabályozási elméletet, amely ma is érvényes, bár némi módosítással (Gate controll-elmélet). Ez egy fájdalomcsillapítási mechanizmus a gerincvelőben. Lényege az, hogy a gerincvelő hátulsó szarvába jutó ingerület továbbítása az ún. T sejtek feladata. Az érző A-delta és C 183

10.9. ábra. Gate kontroli-elmélet ábrázolása

rostok ingerülete, egyrészt fokozza e sejttevékenységet, ezáltal emelkedik a központ felé irányuló fájdalomkisülések száma, másrészt e rostok egy része gátló lag hat a hátulsó szarvban lévő substantia gelatinosa (SG) sejtcsoportra. E sejtek normál körül­ mények között fékezik a T-sejtek kisülését. így a gátlás gátlása, a T-sejtek aktivitásá­ nak fokozódásához vezet. A nagy átmérőjű A-béta rostok ingerülete fordítva hat. Ser­ kenti az SG-sejtek gátló hatását a T-sejtek aktivitására, tehát így gátolja a fájdalom­ inger továbbjutását. E rendszer működését még befolyásolják az agytörzs felől érke­ ző gátló hatások is. 2. Humorális. Az AP-kezelés közben bizonyos anyagok mennyisége a vérben, mérhetően emelkedik. Legfőbb szerepük az endogén ópiátoknak van, mint amilyen az endorfin, IL—1, ÍL-2, IFN, GIF (kortiko-liberin hatás!), pentapeptidek, metenkefalin, leuenkefalin, GABA. A thalamus-ban is termelődik egy speciális anyag, a PMC vagy propriomelanocorpin. Ha inger éri a thalamus-t, akkor ez lebomlik melaninra, endorfinra és ACTH-ra. AP-kezelés után minden esetben mérhető ezeknek az anya­ goknak a mennyiségi emelkedése a vérben. Fontos tény, hogy ezeknek az anyagok­ nak a hatása Naloxon-nal (ópiát antagonista!) felfüggeszthető. A fájdalomcsillapítás­ ban betöltött szerepük a keresztezett keringésű állatkísérlettel bizonyítható. A donor állatot AP-val kezelve, az analgézia a recipiensben is beáll! Azt is bizonyították, hogy az analgetikus hatás az állatok liquorával is átvihető, mely a béta-endorfin se­ gítségével jön létre. 3. Lokális. Erre a hatásra csak tapasztalati bizonyítékok vannak. Mindenképpen az alapállományban történik a lokális fájdalomcsillapítás, feltehetően az ideg végkészü­ lékek működésén keresztül. Hogy hogyan, ezt még nem ismeijük (ödéma csökken, repolarizáció?). Az AP-vel létrehozott fájdalomcsillapítás gyakorlati kivitelezéséről a „Biostimulációs technikák” c. fejezetben beszéltünk. Ezek után le kell szögeznünk, hogy az AP segítségével jelentős fájdalomcsillapí­ tást tudunk elérni. Alapvető gyógyítási feladatunk ez. Nemcsak az állatvédelmi tör­ vény íija elő, hanem humanitárius szempont is! Egyes esetekben, a gyógyulás folya184

matában az ördögi kört éppen a fájdalom okozza, és ezért, ha a fájdalmat csillapítjuk vagy csökkentjük, éppen a szervezet saját gyógyulási folyamatait fogjuk beindítani. Ez a hatás, a feedback mechanizmus alapján kifejezettebb lesz. Ez a biológiai törvény az alapja, az egyes „látványos” gyógyulásoknak is!

Az akupunktúra gyakorlati alkalmazása Terápiás elvek felépítése Az AP nem panácea! Ha sikeresek a beavatkozásaink, akkor se gondoljunk arra, hogy a nyugati orvoslási technikákat elvessük! Sőt! Azok az akupunktúra kiegészítésére al­ kalmasak. Alkalmanként az akupunktúra monoterápiaként is alkalmazható (pl. Dis­ cus hernia, kutyánál). Ha kombinálva alkalmazzuk, akkor vegyük figyelembe, hogy egyes gyógyszerek felfüggeszthetik az AP hatását. Ilyenek a kéreghormonok, thyreosztatikumok. Az AP, mint már említettük, fájdalomcsillapításra és anesztéziára is használható. Minden terápiás beavatkozás előtt elengedhetetlen a pontos diagnózis. E nélkül minden beavatkozásunkat sarlatánságnak lehet minősíteni. Már említettük azt is, hogy az AP, elsősorban a megzavart funkciót állítja helyre vagy a fájdalmat csökkenti. Ez a tény önmagában is nagy segítség lehet, főleg a tü­ netek alakulása szempontjából, de mindenkor tisztában kell lennünk az alapbetegség­ gel. Pl. nem lehet egy spondilózist vagy csípőízületi diszpláziát meggyógyítani, csak a tüneteket csökkenteni, és a megjavult helyzetet időnkénti kezelésekkel már fenn le­ het tartani. Ennek az elvnek az alapján lehet hozzáfogni pl. az agyvérzés tüneteinek a kezeléséhez. Ilyenkor az AP, a megmaradt ép területek kompenzáló működését se­ gíti elő, és más gyógyszeres kezeléseket szinergizál. (Izomreflex indukció!) Minder­ ről természetesen kötelességünk a tulajdonost tájékoztatni. Ha nem sikerül a nyugati eszközökkel sem a diagnózist felállítani (pl. allergia), ak­ kor lehet csak a tüneteket kezelni. Ilyenkor is tájékoztatnunk kell a tulajdonost. Terápiánkat mindig kellő önkritikával végezzük! Ez azt jelenti, hogy ha a kezelé­ sünk nem sikeres, akkor ne az AP-t vessük el, hanem nézzük meg újra, hogy helyes volt-e a diagnózisunk, a pontok kiválasztása, végül pedig legyen erőnk elővenni az anatómia könyvet és ellenőrizzük, hogy jó volt-e a pontkeresés. A pontkombinációk kiválasztásában a fő irányelv az, hogy egy betegség kezelé­ sére több pont stimulálása is lehetséges, de hogy azok közül melyik lesz sikeres, azt mindig az adott helyzet határozza meg. A helyes kombináció kiválasztásához elen­ gedhetetlen az orvosi gondolkodás. Csak kezdetben alkalmazzunk „bevált recepteket”, később igyekezzünk a pont­ kombinációk összeállításánál a hatásmechanizmust megérteni. így lesz terápiánk egyre eredményesebb. Mindehhez nagy gyakorlat és igen sok türelem szükséges. Az AP időigényes terápia! (Megint extrém eset, de volt olyan radiálisz-bénulásos eset, ami 6 hónapos kezelés után gyógyult! Viszont a dalmata fajta süketségét nem lehe­ tett gyógyítani 120 kezelés után sem, mivel a n. acusticus kongenitális hiányával áll­ tunk szemben!) 185

A pontkombinációk kiválasztásának általános szabályai Fájdalmas pont kezelése. Sokszor egészen pontosan meg tudjuk határozni a fájdalmas pontjainkat. Dürer lerajzolta a fájdalmas pontjait. A latinok is azt mondták: „Ibi pus, ubi evacua ”, ahol a genny, ott kell azt kiüríteni. A kínai azt mondja: ai-shi, „Ott fáj!” De mit mond az állat? Már említettem, hogy jó gyakorlati fogás, ha egy tompa végű hajlított ollóval nyomkodjuk végég a kérdéses területeket, miközben a tulajdonost ki­ kérdezzük az előzményekről. Főleg a húgyhólyag meridián pontjai (harmonizáló pon­ tok!) válnak nyitottá, azaz érzékennyé, ha a hozzá tartozó szervben betegség van. Ha az állat valahol jelzi a fájdalmat, akkor azt az ollóval mindjárt megjelölhetjük (erről is előre figyelmeztetjük a tulajdonost, hogy lenyíljuk a szőrt, de ki fog nőni). Pontválasztás a pont indikációja szerint. Az egyes pontok indikációinak ismerte­ tése meghaladná e könyv méreteit. Itt csak általában beszélhetünk erről. Egyéb szabályok. 1. Azonos pontok kétoldali kezelése. Pl. sertés E. coli okozta hasmenésénél kezel­ jük a fülcsúcs pontot. (Régi népi gyógyászati eljárás, a lila fülű sertés fulhegyének bevágása!) Vagy incontinencia urinae esetén a LH 8 és a V 10 kezelése. 2. Elülső és hátulsó végtagokon az azonos hatású pontok kezelése. Pl. bélsárpangás a vastagbelekben tünet esetén a Vab 4 és Gy 36 vagy hurutos bélgörcsnél a Veb 6 és az Eh 39, vagy LH 4 pontok. 3. Helyi és távoli pontok együttes kezelése. Pl. hasmenés esetén a Gy 25 és Eh 39 vagy az Ek 12 és a Gy 36. Az orr és melléküregeinek betegségeinél pl. a Vab 20 és a Vab 4. 4. Összehangoló és vészpontok együttes kezelése. Pl. a vese betegségeinél a Hh 23 és az Eh 25. 5. Forrás és passzázspontok együttes kezelése. Pl. a vastagbelekben lévő bélsárpangás esetén a Vab 4 és a T 7 vagy hasmenésnél a Veb 7 és a Sz 7 pontok. 6. Kontralaterális pontok kezelése. Pl. ha a bal vállízületben van osteochondrosis dissecans, akkor a bal oldali Vab 15, és a jobb oldali Vab 4 pontot. Heveny és idült betegségek kezelésének alapelvei Akut esetben lehetőleg távoli pontokat válasszunk, idült esetben pedig helyieket. A HKO-ban a kétféle betegségnek megfelelően, számos változata van a tűmanipulációs technikáknak. Sodrás, pöckölés, ki-be húzogatás, csavargatás különböző irányokban, simogatás, dörzsölés stb. Általában elmondhatjuk, hogy a heveny betegségeknél nyugtató, szedáló kezelés szükséges, idült betegségeknél pedig növelő, tonizáló. 1. Szedálás technikája: a csúcsidő (AP-óra!) végén, a tűt lassan szúijuk be, lehe­ tőleg a belégzés alatt, egy irányban és lassan forgatunk, és gyorsan húzzuk ki a tűt. Ezüst tűt használunk. Az ezüst elektrokémiai potenciálja 0,8 V. A tű kihú­ zása után nem „záijuk be” (kiengedjük az elektronokat) a szúrási csatornát. Ez azt jelenti, hogy nem masszírozzuk a nyílást. Elektro-AP esetén nagyobb frek­ venciával (10-20 H) és hosszabb ideig (5-10 perc) ingerlünk, és a negatív pó­ lust kapcsoljuk a tűre. Gyakran kezelünk (naponta), a meridián irányával ellen­ kező irányban szúrunk. 186

2. Tonizálás technikája: a csúcsidő elején, a tűt gyorsan szúrjuk be, ide-oda for­ gatjuk, és lassan húzzuk ki a tűt. Arany tűt használunk (elektrokémiai potenci­ álja 1,68 V). A tű kihúzása után „bezárjuk” a szúrási csatornát (ujjbeggyel meg­ nyomkodjuk a tű helyét). A szúrásirány a meridián irányával azonos. ElektroAP esetén alacsony frekvenciával (5-10 H), és rövid ideig (2-3 perc) kezelünk, és a pozitív pólust kapcsoljuk a tűre. A hagyományos kínai orvoslás (HKO) szerint van még egyéb szabály is. Ezek tár­ gyalásához HKO élettani ismeretekre lenne szükség, ezért most itt ezektől eltekintünk. 10.7. táblázat. Helyi és távolpontok szarvasmarhán (Kothbauer sz.) Megbetegedett testrész Fej: homlok orr

Távolpontok Közelpontok Elülső végtag Eh 14-01 Vab 20-01

Vab 4 Vab 4

Mellkas

Ek 17

T7

Tüdő

H 13 Ek 22

T7

Szív

Hh 14,15 Ek 17

K6

Hátulsó végtag Gy 44 Gy 44

Bendő

Hh 43-01 Ek 12

Gy 36

Máj

Hh 18,19,20 M 14

M 2,8

Vese

Hh 23

V3

Hólyag

Hh 29 Ek 2

LH 6

Petefészek

Hh 22,23 Eh 26

LH 6

Méh

Hh 27,28 Eh 27

Tőgy elülső fél

LH 12 Gy 29-02

Tőgy hátulsó fél

LH 12 Gy 29-02

Vállízület

Vab 15-05, 14-1

Könyökízület Lábtőízület

Vab 10,11 3M 10-02 3M 4,5 Vab 4

LH 6 Hh 64 LH 18 Hh 30,49 V 10 Vab 4 3M 5 3M 8

Csípőízület

Eh 29,30,31

Eh 33

T érdízület

Gy3 5-36 Eh 33

Gy 41

Csánkízület

Gy 41 LH 5

Gy 36 Hh 60

Az akupunktúra mellékhatásai 1. Funkcionális: lehet elfáradás, elalvás a de-Qi érzés miatt, de ez lehet eszméletvesztés is, ami azonban csak átmeneti. A tulajdonost viszont előre figyelmeztet­ ni kell! 2. Fizikai: pl. a tűtörés. Ennek gyakorlati következményei nincsenek. (Csak észre kell venni és lehetőleg eltávolítani!) 187

3. Biológiai: ilyen a fertőzés és a haematoma nagyobb értörzs megszúrása miatt. A vér kilépése a vérpályából - bizonyos fokig - immunstimuláló hatással jár! A fertőződés csak elméleti jellegű. Ilyen hatást még nem írtak le! 4. Terapeuta hibái: ezek lehetnek a rossz diagnózis, módszer túlértékelése, türelmet­ lenség.

Az akupunktúra kontraindikációi 1. Bizonyos gyógyszerek előzetes használata. Egyes tartós hatású kéreghormon­ készítmények 1-2 hétre is felfüggeszthetik az AP hatását! 2. Vemhes állatoknál nem tanácsolt egyes pontok (Vab 4, LH 6, Eh 3,31, Ek 1-17) szúrása. 3. Kachexia vagy heveny kimerültség. 4. Megerőltető megterhelés után (lóverseny stb.!). 5. Heveny, gyulladásosvagy daganatos folyamat a kezelendő pontban. 6. Heveny szívgyengeség esetén a Sz 1, 7. 7. Hivatalból jelentendő fertőző állatbetegség esetén. Itt kell elmondanunk, hogy nem kontraindkált, csak balesetveszélyes egyes, érzé­ keny pontok szúrása (lábvégek, fej és fulpontok). Ezek kezelésére vagy használjunk lágy lézersugarat, vagy előzőleg tegyük meg a balesetet megelőző intézkedéseket.

Az akupunktúra indikációi szervrendszerenként Emésztőszervi betegségek: görcsoldás, emésztetlenség, gyomorgyulladás, bélgyulla­ dás, kólika egyes formái, bélsárpangás, bendőatónia, ketózis, hányinger-csillapítás, végbélelőesés. Mozgatószervi betegségek: minden porcelfajulással járó betegség, bénulások, ha azokat nem az idegszálak sérülése okozta, csonthártya gyulladása, ínhüvelygyulladás, csigolyák betegségei, csontkinövések tüneti kezelése, agyvérzés következményeinek felszámolása, ízületgyulladás, végtagödémák (Pontos diagnózis! Daganat! Gyulladás! ) Szaporodásbiológiai betegségek: szülészeti segélynyújtás, fájásgyengeség, méhelőesés palliativ kezelése, hüvelyelőesés, ellés indukció (ha már megindult!), méhgyulladás segítése (nem pótolja a méhmosást!), petefészek-sorvadás, petefészek cisztás elfajulásai, ellési bénulás, álvemhesség, ellesi görcs. Egyéb betegségek: légcsőhurut, tüdőgyulladás, ekcéma, demodicosis, vesegyulla­ dás, vizeletürítési zavarok, kötőhártya-gyulladás, epilepszia, általános nyugtatás, kol­ lapszus, gyulladáscsökkentés kortizon mobilizálásával, szívműködés erősítése, funk­ cionális ritmuszavarok, keringés javítása.

A lézerfény és használata A lágy lézersugár LASER = betűszó, Light Amplification of the Stimulated Emission of Radiation, je­ lentése: fényerősítés a sugárzás stimulált kibocsátásával. 188

10.10. ábra. A lézerfény keletkezése (A fotonok a csőben a két tükör között haladnak —» gerjesztődnek)

A fényerősítést részben lencserendszerrel, részben pedig ún. invertáló közeg létre­ hozásával tudjuk biztosítani. Az invertáló közegek fajtái szerint lehet a lézerkészülé­ keket csoportosítani. így ismerünk gáz, kristály, folyadék, félvezető, röntgensugár, elektron, excimer, lézerkészülékeket. A lézerfény jellemzői: 1. Koherens. Ez a fénynyaláb önmagával történő interferencia-képességét jelenti. Interferencia = a fényrészecskék, fotonok kölcsönösen hatnak egymásra. 2. Monokromatikus. Egyszínű, egynemű. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy a lézer­ ben lévő fénynyalábban, minden fénysugár azonos hullámhosszon van. 3. Párhuzamos. Ez az előző két jellemzőből következik, és emiatt az energia ben­ ne összesűrűsödik, valamint nem szóródik szét. 4. Kis térbeli kiterjedés. Ez pedig az előző háromból következik. A lézerfény teljesítményét is Watt-ban mérik. A teljesítmény mindjárt meg is szab­ ja a felhasználási területet. Ugyanis a teljesítmény alapján van lágy és kemény lézer. A lézer jelentősége az intenzitásban van

ezt fókuszálva tovább lehet fokozni 0,001 W —> □ 0,000001 mW ezerszeres 10.11. ábra. Az izzólámpa és a lézerfény teljesítményének összehasonlítása

189

A lágy 1-250 mW, ezeket használják a gyógyászatban direkt besugárzás, és aku­ punktúra formájában. A kemény lézerek teljesítménye általában 30 W felettiek. Ezt is alkalmazzák a gyógyászatban, de csak a sebészetben, rendszerint az ún. C02-lasereket. A lágy lézer biológiai hatásait a magyar Mester Endre professzor már 1970-ben le­ írta, és egzakt módon bebizonyította! A lézerfény biológiai hatásai: - A lézerkezelés után megváltozik a sebekben lévő fíbroblasztok, fibrociták, és kollagén rostok viselkedése. A sejtekben a centrális magvacskák megduzzadnak, határozottabban festődnek, a plazmában lévő lizozómális vezikulumok száma emelkedik, a mitokondriumok megduzzadnak. A harmadik besugárzás után ezek a hatások összeadódnak, és nemcsak a besugárzott területen, hanem a szomszé­ dos (1-3 cm távolságban) területeken is végbemennek. Ennek a ténynek a terá­ piában van jelentősége. Ha egy területet kezelünk, akkor elég a besugárzást 1-3 cm távolságonként, szkennelve kezelni. Mester a glicint megjelölte C14, és a prolint H3 izotóppal. Megállapította, hogy a kollagén szintézis megindulása, egybeesik a sebgyógyulás kezdetével. - Biokémiai vizsgálatokkal bizonyították, hogy a besugárzott sebben, a fibrocitákban és a bazális sejtekben az LDH, a fibroblasztokban pedig egyes specifikus észterázok mennyisége emelkedik. - Fokozódik a neovaszkularizáció, és fokozódik a vérkeringés. Autotranszplantátumok könnyebben megtapadnak. Az allotranszplantátumok pedig sokkal később lökődnek el. Normál esetben ez az idő 12-14 nap. Antitimocita szérummal ez 20-25 napra nyújtható, lézersugárral pedig 40 napra. - A sejtmebrán felületi feszültsége is megváltozik. Nevezetesen, emelkedik a ne­ gatív töltése, repolarizálódik, és emiatt a sejtmembrán folyamatok másképpen zajlanak le. Kedvezőbb lesz a helyzet a szervezet immunrendszerére nézve is, mégpedig biztosabb lesz a membrán felületi markereinek antigén-, és ellen­ anyag-megkötése. Élénkül a sejtanyagcsere is, ha csak arra gondolunk, hogy a Na-pumpa működése a membrán polaritásán múlik! - A lézersugár hatására az egyes fehérjefrakciók mennyisége szignifikánsan emel­ kedik. (legerősebben az alfa-1 lipoprotein emelkedik, mintegy 120%-kal). - A PGE2, és a PGF2-alfa mennyisége is emelkedik. Közismert, hogy a sebekben a prosztaglandin stimuláló hatással van a sebgyógyulásra. - A szérumban emelkedik az ACTH szint. - Javul a sejtanyagcsere. Ez abban mérhető le, hogy az ATP szint 150%-kal emel­ kedik. - Képes a sejt egyes alkotórészeit szelektíven is befolyásolni. Főleg a pigmen­ trészecskék (jobb a fényenergia-elnyelő képességük!). Ennek a ténynek a melanómák kezelésében van nagy jelentősége. - Fokozódik a sejtosztódás. A falósejtek száma megemelkedik. - Vérzéscsillapító, ödémacsökkentő, enyhe fájdalomcsillapító, és mindezek által antiekszudatív hatás. - Fokozódik a sebalap szilárdsága, a kollagén-szintézis és rostképzés nő, gyorsab­ ban kialakul a sebalap szemecskézettsége. 190

A lézerfény használata A lézerkezelés előnyei: 1. Fájdalommentes, és biztos az aszepszis. 2. Tartós besugárzás sem károsítja a szöveteket. Ez alól csak a retina kivétel. A re­ tina nagyon érzékeny a lézerfényre, ezért a kezeléseket csak védőszemüveggel szabad végezni. 3. Egyes kezelőfejek (száloptika!) segítségével, hozzáférhetetlen járatok (könnycsatorna, orrjáratok, külső hallójárat, dréncsövek!) is kezelhetők. 4. Amikor lézerpunktúrás kezelésre használjuk, nem szükséges figyelembe venni a szúrásirányt, mélységet. Könnyebb a használata ideges egyedeknél, valamint a fül- és szájakupunktúrában. 5. Csökken a vadhúsképződés lehetősége, és ún. puha hegek maradnak a sebek gyógyulása után. 6. Fleveny gyulladásos területeket is lehet kezelni, sőt, itt a legeredményesebb a beavatkozás. 7. Nehezen szúrható pontok, mint amilyen a vastag bőr, fül, vérerek, idegek, láb­ vég, ezzel könnyen kezelhetővé válnak. Általános szabályok. Itt el kell mondani, hogy nem veszélyes a sorozatos, tartós kezelés, mégis egy bizonyos teljesítmény leadása után már nem növekszik a gyógyí­ tó hatás. Egy kezelési sorozatban 1-1,5 J-nál több energiát adni értelmetlen. Tehát, ha egy terápiás ciklusban 10-szer kezelünk, akkor a leadott energia 1,5 J lesz, vagyis 1 kezelés pl. Egy 5 mW teljesítményű készülékkel, 30 mp-es jezelési idővel (ez 0,15 J). A kezelési sorozatot 8 hét után van értelme megismételni. Ennyi idő alatt múlnak el a lézersugár hatásai. Fontos szabály, hogy a lézersugarat a szőrzet szétszórja, ezért a kezelések előtt gondosan szőrteleníteni kell, illetve a széthajtott szőrszálak között a bőrre rá kell nyomni a kezelőfej végét. Az indikációkat és a kontraindikációkat illetően, ugyanazok a szempontok, mint ahogyan azt, az általános akupunktúrás kezeléseknél leírtuk. Itt kell említést tennünk arról, hogy a lágy lézersugarat tehát terápiás célra is fel lehet használni, nemcsak akupunktúrára. Nagyon jó hatást érhetünk el torpid sebek, heveny mozgásszervi duzzanatok, hematómák direkt besugárzásával. A lézerkezelés hátrányai: 1. Beszerzése költségigényes, bár csak egyszeri beszerzést igényel. 2. Igen drága a tűhöz képest. 3. Be kell tartani a balesetvédelmi előírásokat. Erre vonatkozóan ismernünk kell, hogy az orvosi használatban lévő készülékeket négyes balesetvédelmi osztályba sorolják. Az akupunktúrás eszközöket az első két osztályba sorolják. Itt a védőszemüveg viselése és a személyeknek a lézerfény szemkárosító hatására vonatko­ zó kioktatása a kötelező. A telepítési szabvány előírja, hogy ha nem hivatalos for­ galmazónál vesszük (pl. ajándék), akkor az ORKI-tól üzembe helyezési engedély szükséges! Ezenkívül előírt időközökben be is kell vizsgáltatni a készülékeket. 4. Bizonyos betegségeknél: anesztézia, bénulások és idült betegségek, általános nyugtatás esetében, a hagyományos, tűvel végzett AP jobb hatású. 191

Esetismertetések Lézerpunktúrás esetek Tizennyolc éves, szürke kanca Előzmény, tünetek: 12 éve nem ellett, rendszertelenül ivarzott (rendszerint minden második ciklusnak megfelelően). Ha ritkán fedeztették, akkor csak pipával tűrte a mént, és mindegyik fedeztetés eredménytelen volt. A bal petefészek tyúktojás nagy­ ságú, kőkemény, sima felületű, fájdalmas tapintatú. Jobb petefészek cseresznyemag nagyságú, sima felületű, alig tapintható. Diagnózis: atrophia ovarii dextri et neoplsama ovarii (?) sinistri. Kezelés: neuralterápia, lézerpunktúra és akupunktúra. Neuralterápia: a méhszáj mellé dorzálisan és ventrálisan 2-2 helyre, 5-5 ml 30%-os alkohol, a hüvely falán ke­ resztülszúrva, a méhszalagok közé fecskendezve. Lézerpunktúrás pontok: Ek 1, Hkl,4, LH 6. Akupunktúrás pont: Hh 23. Ezen a ponton az ún. „forró tű” technikát alkalmaztam. A kezeléseket heti 1 alkalommal végeztem, február elején kezdtem, előtte nem ivarzott. A 2. kezelés után megindult az ivarzás, de ekkor még nem fedez­ tették. 21 nap múlva nem ivarzott, de a 42. napon igen. Ekkor fedeztették, és vemhes lett. Összesen háromszor kezeltem. Azóta rendszeresen ellik, de csak 42 naponként ivarzik. Idős kora ellenére a kezelés után még 3 csikót ellett. Kétéves, gesztenye pej színű, kb. 250 kg-os csődör csikó Előzmény és tünet: Négy (!) napja, 3-4 óránként fellépő, akkor igen heves, kólikás fájdalmak, jellegzetes furészbak állással és fetrengéssel. Az állatot már négy kolléga előzőleg kezelte keserűsóval és Istizin-nel. A 3. napon 500 ml Ricinust és 1000 ml ét­ olajat kapott. A 4. napon újra erős görcsök jelentkeztek, bélhangok alig voltak hall­ hatók, a pulzus 80/perc, a légzés 56/perc, nehezített, a rektális vizsgálat a szűk vég­ bél miatt és a vergődés miatt is kivihetetlen volt. Diagnózis: obstipáció. Kezelés: 1 ml Combelen (propionil-promazin 1%-os) és 5 ml Depridol (métádon 10 mg/ml) iv. hatására az erős görcsök megszűntek. Ezután végeztem el a lézerpunktúrát a következő pontokon: Gy 36, LH 6, Hh 44-1, 45-1, 46-1, Hk 3, 20, és a Veb 4, 6, ezenkívül a farokcsúcs és fulcsúcs. Már a kezelés közben enyhe fokú nyálzás indult meg, és a hasfalon keresztül hallgató nélkül is lehetett hallani a bélmozgások beindulá­ sát. Ekkor 0,5 ml Enterotonin-t (charbamylcholinum chloratum, 1 mg/ml) kapott se. 25 perces vezetgetés után egy 10-12 cm átmérőjű phytotrichobezoárt ürített, és gyógyult. Tizenkét hónapos, 100-120 kg-os, duroc, magyar fehérhús keresztezett koca Előzmény és tünet: Az első vemhesség 90. napján hirtelen étvágytalan lett, a péra, a lábvégek, a fülkagylók ödémásak voltak, és sötétvörös színűek. Ez az állapot 2 nap után elmúlt, de az étvágya nem jött meg. Amikor nekem szóltak, már 3 napja nem volt széklete sem. Hőm: 37,8 °C, szívverés: 42/perc, légzés nehezített, kettőzött, 38/perc. Az állat alá rendszeresen nagyon penészes szénaalmot tettek, nem gondoltak arra, hogy abból rendszeresen eszik. 192

Diagnózis: obstipáció (fusariotoxicosis?). Kezelés: a 4. napon tehát félóránként 3x2 ml Stigmosan inj. (neostigminum methylsulfuricum 0,5 mg/ml). Az 5. napon a fülek és a farokvég megkékültek, széklet nem volt, hőmérséklet: 37,2, az állat nem evett. Kezelés 50 ml Ricinus olaj intranazálisan, és félóránként ismét 2 ml Stigmosan inj. háromszor. Ekkor kezdtem el a lézerpunktúrát is. Pontok: farokcsúcs, fülcsúcsok, Hh 44-1, 45-1, Hk 2-a, 20, M 14, Vab 20. A hatodik napon változatlan állapot mellett megismételtem az előző napi kezelést. A he­ tedik napon az állat megevett egy répalevelet és egy kevés aludttejet, majd ezután pár órával kevés bogyós székletet ürített. A kezelés ugyanaz, mint az előző napon. A nyolcadik napon igen sok székletet ürí­ tett. Ezután már nem kezeltem. Fokozatosan tovább javult és a 111. napon 3 egészsé­ ges malacot ellett. Hétéves, kan kb. 15 kg-os, keverék kutya Előzmény: Autó elütötte, a baleset után azonnal hozták. Tünetek: súlyos ataxia, nystagmus, anisocoria. Diagnózis: agyrázkódás, agyvérzés (?), shock. Kezelés: az altatást a következőképpen végeztük: Combelen (propionil-promazin) 0,3 mg/ttkg, Depridol (métádon) 1 mg/ttkg naponta egyszer infúzióban. A 3. naptól Liposin és Aminosin infúzióval tápláltuk. Egy hét után abbahagytuk az altatószerek adagolását. Az állat csak a 16. napon tért magához. Még ekkor is mozgásképtelen volt, vi­ szont fekve önállóan evett. Ezután egyhetes várakozás következett, mialatt csak B, vit. inj-1 (50 mg/nap im.) kapott. Az elektroakupunktúrát a 24. napon kezdtük el. Az alábbi pontokon: Hk 12, 20, 3M14, Gy7, 36. Mivel a tűkezelés az állat számára szemmel láthatóan fájdalmas volt, ezért a továbbiakban lézerpunktúrát végeztem az előbb felsorolt pontokon, valamint a hólyag meridián nyaki szakaszán kétoldalt. A kezelések naponta voltak. A 10. kezelés után az állat már megállt a lábain, egyre többet mozgott, majd egy-két lépést is tett az élelemért. A 12. kezelés után áttértünk a heti kétszeri kezelésre. A 16. kezelés után, az 50. napon hazavitték az állatot, amely még bizonytalanul, de folyamatosan járt, a fejét kissé ferdén tartva.

Kezelés elektroakupunktúrával Négyéves, németjuhász, kan Előzmény: Több hónapja, egyre súlyosbodó sántaság, a bal combizomzat már sorva­ dásnak indult. Az állat egyre többet fekszik lassan mindentől megijed. Diagnózis: RTG-felvételen is jól látható, közepesen súlyos fokú displasia coxae. Kiegészítő kezelés: napi 1 amp. Rumalon inj. 5 napig, és napi 1 kávéskanál aszkorbinsav, 2 hétig. A kezelt pontok: Hk 4, Hh 23, Eh 29, 30. Az első 10 kezelést napon­ ta végeztük. Az állat általános állapota sokat javult. A 10. napon már megtámadott egy kuvaszt az utcán, alig bírták a pórázon megtartani. Ezután áttértünk a heti 2 ke­ zelésre, 4 héten keresztül. Ekkor már tünetmentes volt. 2 évig kísértük a beteget fi­ gyelemmel, félévenként egy-egy fenntartó kezeléssel. 193

Kilencéves, tacskó, kan 2 évvel korábban már volt Discus hernia-}a (II. stádium). Akkor meggyógyult az AP-kezelésektől, de nem volt fenntartó kezelése. Most kiújult a betegsége, szintén II. stádiumban. Pontok: Hk 4, 2-a, Hh 23, Gy 36 ( ez utóbbi váltogatva az Eh 39cel). A negyedik kezelés után már annyira jól volt, hogy felmászott a szobai radiá­ torra, ahonnan leesett, és a bal olecranon megrepedt, a n. radialis által ellátott te­ rület lebénult. Erős fájdalmak voltak, melyeket az AP-kezelés sem enyhített, a tu­ lajdonos naponta 2> atomáris > molekuláris > szupramolekuláris > szövet > szerv > szervrendszer > egész élőlény > populáció (Ernst, J.). A természettudományok körében, pl. a biológia, a fizika, a meteorológia; az orvostudományok között az élettan, a higiénia, a biokémia, a biofizika, az agrártudomány­ ok körében pedig az állattenyésztés, a genetika és a takarmányozástan vesznek részt a biometeorológiában. A műszaki tudományok az állattartó épületek és technológiák, valamint az állatszállító járművek tervezésében és kivitelezésében jelentősek. A tár­ sadalomtudományok közül a szociológiában, a család, a munkahelyi légkör, a szabad­ idő hasznos és egészséges eltöltésében jelenthet segítséget a biometeorológia. Mind­ ezekből következik, hogy az egyes tudományágak vizsgálati módszerei és eredmé­ nyei kiegészítik és indukálják egymást. Az élő szervezet és a külső környezet közötti kapcsolat kifejezésére számos foga­ lom ismeretes. Az egészséges élő szervezeteknek a légköri tényezők hatására adott reakcióit tárgyalja a biometeorológia vagy meteorobiológia, paleobiometeorológia. A bioklimatológia pedig a bioszféra (makroklíma) speciális éghajlattani jelenségeivel foglalkozó tudomány. A mikroklíma egy bárhol meglévő, bármilyen kicsi, szabad vagy többé-kevésbé zárt légtér különleges, a környező nagy légtér éghajlatától nagy­ mértékben eltérő klimatikus viszonyait jelenti. A növényi és az állati szervezetek környezettel való kapcsolatával foglalkozik a mezőgazdasági meteorológia. A külső környezet hatására bekövetkező humán- és ál­ latélettani változásokat tárgyalja a meteorofiziológia, klimatofiziológia. Az állati és emberi életnek és a betegségeknek az időjárással kapcsolatos tüneteit vizsgálja az orvosföldrajz, a meteoropatológia, frontopatia, az orvosmeteorológia. A biometeorológiai kutatások legfontosabb területei napjainkban: a humán biomete­ orológia, az állat biometeorológia, a mezőgazdasági biometeorológia, a környezeti bio­ meteorológia, az építészeti biometeorológia és végül a biometeorológiai modellezés.

A biometeorológia állat-egészségügyi összefüggései „A gazdasági haszonállatok termelését a genetika determinálja, a környezeti hatások realizálják. ” Kovács Ferenc

Általános szempontok Az állattartásnak a külső környezettel több területen intenzív és meghatározó kap­ csolata van. Az állattartó telepek tervezésénél, helyük kijelölésekor és üzemelteté­ 282

sük során az éghajlati-, a domborzati-, és a talajviszonyok figyelembevétele elen­ gedhetetlen. Az istálló mikroklímáját a külső környezet éghajlati viszonyai is befo­ lyásolják. A legeltetés során, az állatkifutók megtervezésénél, a jártató pályák kiala­ kításánál a külső környezeti hatások figyelembevétele mindenképpen szükséges. A specifikus és nem specifikus ellenálló képesség kialakulásában a meteorológiai té­ nyezőknek lényeges szerepük van. Az állatok gombás betegségei és a takarmányok gombás eredetű fertőzöttsége az időjárás alakulásával összefüggésbe hozhatók. Az állati kártevők elleni védekezés hatékonysága fokozható a különböző állatfajok (bal­ káni gerle, rágcsálók) biometeorológiai megfigyeléseivel. Az állatszállítások során a biometeorológiai törvényszerűségek ismeretében a veszteségek csökkenthetők. Az állattartásban használt fémbattériák és műanyag ketrecek eltérő anyaguk miatt a lég­ kör elektromossági tényezőivel szemben eltérő módon viselkednek. Mindezekhez a környezeti változásokhoz az egészséges állati szervezet bizonyos határokon belül képes alkalmazkodni. Az alkalmazkodás folyamata a szervezet és a környezet kapcsolatának legfonto­ sabb kifejezője. Az állat szervezetében az alkalmazkodás folyamán olyan funkcioná­ lis változások jönnek létre, amelyek lehetővé teszik, hogy a megváltozott körülmé­ nyek között is életben maradjon, sőt szaporodjon és termeljen. Ez az élőlények egyik legjellemzőbb tulajdonsága, ami azt a célt szolgálja, hogy bel­ ső egyensúlyukat a megváltozott környezet ellenére is megtarthassák. Az éghajlati és ökológiai viszonyokhoz több nemzedéken át hozzászokott háziállatok - örökletes és szerzett tulajdonságaik révén - a környezeti hatásokra tünetek nélkül tudnak reagálni. Az akut adaptációs és regulációs folyamatokat az idegrendszer, a hosszabb ide­ ig tartó lassúbb, fokozatos áthangolódást a humorális szabályozás segítségével vég­ zi a szervezet. Az alkalmazkodással járó élettani változások sokrétűek és bonyolultak. Meteoro­ lógiai stressz esetén az állat szervezetében strukturális és funkcionális változások jönnek létre. Megváltozik a testfelület-testtömeg arány, a test hőszigetelése, a verej­ tékmirigyek száma és funkciója, a szervezet hőregulációja, a szervezet összvíztartalma stb. Az élettanilag lényegesebb hatékony külső tényezők, amelyek az egészséges álla­ tok életfolyamatait, ezen keresztül anyag- és energiaforgalmát, produkcióját és repro­ dukcióját befolyásolják, a következők: a napsugárzás energiája, a levegő hőmérsék­ lete, nedvességtartalma, a szélirány és szélsebesség , a légnyomás, a felhőzet, a köd, a csapadék, a levegő páranyomása, a levegő tisztasága, a légelektromosság, a levegő elektromágneses tere, a földmágnesség, a gravitációs terhelés, valamint a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai. A biológiai jelenségek vizsgálatakor általában csak a hagyományos változókat (hely, idő, hőmérséklet, nyomás stb.) veszik figyelembe. Figyelmen kívül hagyják azt, hogy a kémiai és biológiai folyamatok és az ezekkel összefüggő sok más folya­ mat nemcsak a hagyományos változók függvénye, hanem függhet a környező gravi­ tációs, elektromos és mágneses tértől is, valamint azoktól a jelenségektől, amelyeket a napfolttevékenységek vagy a Földnek a pályáján történő mozgása stb. váltanak ki. Az ilyen jelenségeknek a lefolyása látszólag azonos földi körülmények között sem ugyanaz, hanem ingadozik, fluktuál. A légköri elektromosság, a légnyomás és a gra­ 283

vitáció az állategészségügy területén is különös figyelmet érdemel, mert a természetszerű állattartásban ezek mindegyike éppúgy érvényesül, mint zárt, iparszerű tartási körülmények között. A következő fejezetekben megtárgyalásra kerülő már ismert környezeti változások - és feltételezhetően a még ismeretlen külső tényezők változásai is - sok esetben egyidejűleg, egyszerre és komplex módon hatnak az állatokra, s lényegesebb táma­ dáspontjaik - jelenlegi ismereteink alapján - a következők lehetnek: a köztakaró, a szem, a testnyílásoknál látható nyálkahártyák, a légzőszervek, a belső fül, a középső fül, az Eustach-f. fulkürt és az agyalapi mirigy. Az állategészségügyi gyakorlatban a biometeorológiai jellegű hatásokra az állato­ kat érzékenyítő lényegesebb tényezők a következők: a nagy téteményképesség, a neurohormonális labilitás, a túl fiatal és az idős életkor, az általános ellenállóképesség csökkenése, distresszes állapotok (állatorvosi beavatkozások, falkásítás, szállítás, ta­ karmány változtatás, fertőző-, nem fertőző- és parazitás betegségek akut és krónikus kórformái, valamint különféle tartási- és takarmányozási anomáliák).

A napsugárzás Az ultraibolya sugarak fokozzák a vérképzést, a fagocitózist, növelik az ellenanyag­ termelést és élénkítik az anyagcserét, sőt csíraölő hatással is rendelkeznek. A napfény erős ibolyántúli sugárzása bőrgyulladást (dermatitis solarist) okoz. A hőguta a hőszabályozás elégtelensége annak ellenére, hogy a köztiagyvelőben levő hőcentrum a belső hőmérsékletet az egészséges állatra jellemző hőmérsékleten igyek­ szik tartani. A hőleadás gátoltsága, a napszúrás, a napsugárzásnak az agyvelő állomá­ nyára kifejtett hatása. Az állatélettani kórokok közé tartoznak a fény iránti érzékeny­ séget fokozó ún. fotodinamikus anyagok. Ezek részben a szervezetben keletkeznek, részben kívülről a takarmány útján ke­ rülnek a szervezetbe. Az előbbiek közé tartoznak a rendellenes HB-anyagcsere folya­ mán képződő porfirinek. Az utóbbiak közé a pohánka-félék, az orbáncfű, a svéd vagy korcshere és más növények tartoznak, amelyeknek etetése után szarvasmarhában, juhban, sertésben elhalásig fokozódó bőrgyulladás fejlődhet ki. Egyes vegyszerek, festékek (eosin, metilénkék) és gyógyszerek (tripaflavin, kinin) is érzékennyé teszik a bőrt a fény hatása iránt. Hőmérséklet-emelkedéskor a kémiai reakciók sebessége megsokszorozódik (Van’t Hoff-törvénye értelmében 10 °C-onként megháromszorozódik.) A napfogyatkozás sem múlik el nyomtalanul az állatoknál: reakcióik legkifejezettebbek a teljes napfogyatkozáskor, míg az elsötétülés csökkenésével a reakciók gyengülnek. (A reakcióváltozásban bekövetkező legkisebb különbséget a méheknél tapasztalták.) A különbségek a nyugtalanság, a védekező képesség, a motorikus és vokális aktivitás mértékében mutatkoznak meg leginkább. Napfogyatkozáskor a madarak tájékozódó képességében is jelentkezik rendellenesség. A Nap elektro­ mágneses és korpuszkuláris sugárzásában is mutatkozik változás napfogyatkozás­ nál, ami másodlagosan a légkör elektromos viszonyaiban, a fény polarizációjában és a meteorológiai helyzetben is változást hoz létre. Mindezek hatással vannak az állatok viselkedésére! 284

A légköri elektromosság A Föld szilárd burkát körülvevő légkör sajátos elektromos tulajdonsággal rendelke­ zik, bár anyagának többsége elektromosan semleges, más része mérsékelten ionizált állapotú. Mivel a Föld felszíne negatív töltésű és hozzá képest a magas légkör pozitív, ezért a légkörben az ionizált állapotban lévő részecskék vándorolnak: a pozitív töltésűek a talajfelszín felé, a negatív részecskék pedig a légkör felső rétegei felé. A talajmenti és a mintegy 150-250 km magasságban lévő ionizált rétegek (ionoszféra) közötti poten­ ciálkülönbség mintegy 350 KV-ra tehető. A függőleges légoszlop elektromos ellenál­ lása (~1021 Ohm) biztosítja a potenciálkülönbség fennmaradását. A levegő elektromos vezetőképessége igen csekély, amiből az következik, hogy az ellenállás a földfelszín közelében a legnagyobb. A talaj menti térben, nyugalmi álla­ potban, az 1 m függőleges távolságra eső potenciálkülönbség mintegy 100 V. Ez a po­ tenciálkülönbség a különböző napszakokban sajátságosán változik: maximum értéke­ ket mutat a délelőtti és az esti órákban (a fő maximum az esti), hajnalban és délben pedig a minimum értékek mérhetők. Maximumok idején a potenciálkülönbség 120-150 V/m. A légköri állapotváltozásokat megelőző viharok, zivatarok esetén ez az érték akár a 2500 V/m-t is elérheti. A légköri állapotváltozások idején a pozitív ionok a légzés alkalmával bejutnak a tüdőbe, majd a vérkeringésbe, megváltoztatják a vér pH-ját, hormonális és idegrendszeri reakciókat váltanak ki. A légköri elektromosság kialakulásában a fentieken kívül lényeges szerepet játszik még pl.: a vegetáció, a párolgó víz, a vízpára kondenzációja (köd, felhő), a hő egyen­ lőtlen eloszlása a légkörben, a leeső vízcseppek súrlódása a levegővel, az esőcseppek szétporladása stb. A levegő elektromágneses tere és a levegőben mozgó részecskék mennyiségének és mozgásának kapcsolatát a Lorentz-féle erők és a Coulomb-féle tér fizikai törvényszerű­ ségei határozzák meg. Ezek a külső hatások az állati szervezet anyag- és energiaforgal­ mán keresztül érvényesülnek. Az állati szervezet fiziológiai egyensúlyát a vegetatív idegrendszer határozza meg, melyen keresztül a fent jelzett meteorológiai tényezők is hatnak.

A gravitáció A Földön ható nehézségi erő a tömegvonzás és a Föld tengely körüli forgásából szár­ mazó centrifugális erő eredője. A gravitációs terhelés a magasabb rendű élőlényeknél szimpatikus izgalmat vált ki: gyorsul a szívműködés, emelkedik az artériás vérnyomás. A földi gravitációs tér időbeli változásait Földön kívüli (Nap, Hold) tömegátrende­ ződések, valamint a Föld saját tömegeloszlásában beálló változások okozzák. Ezek közül legjelentősebbek az árapály-jelenségek periodikus változásai. A Hold okozta árapállyal kapcsolatos gravitációingadozás 0,20 mgal, a Nappal kapcsolatosan ez az érték csak 0,09 mgal körüli. Újhold és telihold idején (szökőár) a hatások összeadód­ nak: 0,29 mgal (lunáris ciklus). A Föld mágneses tere csökken a magassággal. Az ionoszférában az „árapály mozgás” a talaj mentinek 6000-szerese. A gravitációs anomáliák szélső értékei Magyarországon: a Bükk hegység +40 mgal, Hegyköz - Somogy -15 mgal. A legszélső érték a Fergánai-medencében (Üzbegisz­ 285

tán) -480 mgal. Kérdés, hogy ilyen gravitáció-ingadozások az élő szervezet számára jelenthetnek-e adekvát ingert, s ha igen, akkor a szervezetben hol van a bekövetkező energiaszint-változás támadáspontja, és hogyan mérhető a változás. A fent felsorolt ismert és még ismeretlen külső tényezők változásai sok esetben egyidejűleg, egyszerre és komplex módon hatnak az állatokra, s lényegesebb táma­ dáspontjaik - a jelenlegi ismereteink alapján - a következők lehetnek: a köztakaró, a szem, a testnyílásoknál látható nyálkahártyák, a légzőszervek, a belső fül, a középső fül, az Eustach f. fülkürt és az agyalapi mirigy. Az állategészségügyi gyakorlatban a biometeorológiai jellegű hatásokra az állato­ kat érzékenyítő lényegesebb tényezők a következők: a nagy téteményképesség, a neurohormonális labilitás, a túl fiatal és az idős életkor, az általános ellenálló képes­ ség csökkenése, distresszes állapotok (állatorvosi beavatkozások, falkásítás, szállítás, takarmány változtatás, fertőző, nem fertőző és parazitás betegségek akut és krónikus kórformái, valamint különféle tartási és takarmányozási anomáliák).

Biológiai ritmusok Az élő szervezetek rendszeresen ismétlődő, időbeli, térbeli szakaszosságot mutató fo­ lyamataiban megnyilvánuló adaptációs jelenség a biológiai ritmus. Az endogén és exogén biológiai ritmus a törzsfejlődés és az egyedfejlődés során ható kozmikus (pl. nap- és holdfázisok) és geofizikai jelenségek (pl. elektromágneses térváltozások) periódusainak szinkronizált, genetikailag rögződött és továbbitott tük­ röződése az életfolyamatok működésében. Az életmód (táplálkozás, munka-pihenés aránya), a homeosztázis, a neurohormonális szabályozás, a sejttevékenység (enzimműködés, osztódás) periodikus jelenségeiben nyilvánul meg. A biológiai ritmusra jó példa a nemi működés ciklusa, amely állatfajonként kü­ lönböző lehet: poliösztrusz, havonta ivarzik (ló, szarvasmarha), diösztrusz, kétszer egy évben (kutya, macska), monösztrusz, egyszer egy évben (vadon élő állatok, szarvas, vaddisznó). Ritmusos működés figyelhető meg a macska pupilláján, ami hosszant ovális, résszerű (ilyen a róka, egyes majomfajok, bagoly, gyík, kígyó, né­ hány béka és cápa pupillája is). Ezek az állatok alkonyaikor, illetve éjjel keresik fel táplálékukat. Sötétben a pupillájuk kör alakúra kitágul, ami a napszakot követi, fé­ nyes nappal, délben a macska pupillája szűkült, résszerű, alkonyaikor a pupilla már tágul, este pedig tojásdad alakot mutat. Ezeket a változásokat a m. sphincter pupil­ láé működése határozza meg, amelynek rostjai jellegzetesen keresztezik egymást, az aranymetszés szabályai szerint.

A legelő', mint termelési környezet A legelő állat a táj természetföldrajzi, vagyis éghajlati, talaj, foldfelszíni és élő kör­ nyezeti tényezőinek együttes hatása alatt áll. A talaj kémhatása a legjobb indikátora számos talaj-tulajdonságnak. A legelők és rétek növényzete a gyengén savanyú (pH 6 körüli) kémhatású talajon terem a legjobban. A szélsőségesen savanyú vagy lúgos talajt a kisebb takarmányér­ tékű gyep kedveli. 286

A gazdasági állatok klímahatásokhoz való szoktatásában az istálló mikroklímájá­ nak és a legelő kömyezetklímájának fokozatos átmenetét kell megoldani (fokozatos jártatás, kifutók használata). A természetben a párolgás a víz felszíneken, a talajon, az állati test és a növények felületén megy végbe. A víz és a talaj párolgását evaporációnak, a növény és az állat párolgását transzspirációnak nevezzük. A növénytakaróval fedett talajfelszín együttes párolgása az evapotranszspiráció. A legelőn tartózkodó állatok magatartása igazolja azokat a környezeti normákat, amelyeket az élettani mutatók: a belső és a bőrhőmérséklet, a légzésszám, az oxigén­ fogyasztás stb., valamint a tejtermelés és súlygyarapodás alapján a termelés és az egészséges állatok szempontjából kedvezőnek fogadunk el. A különböző magatartási formák ismerete azért fontos, mert az állat a kedvezőtlen környezetet már viselkedé­ sének megváltozásával azelőtt jelzi, mielőtt a termelése csökkenne vagy valamely be­ tegség klinikai tünetei megjelennének. Még inkább megvalósíthatjuk a prevenciót, ha a környezetet is ellenőrizzük, és olyan időszakban legeltetünk, amikor az állat hő­ egyensúlya károsodás nélkül biztosított. Amíg nyáron rekkenő hőségben egy gyors eső, vagy a legelőn felállított zuhany kedvezően fokozza a hőleadást, mindkettő ká­ ros lehet hidegben, mert a szőrzet átnedvesítésével megszünteti a pufferlevegő hőszi­ getelő hatását, a párolgás révén pedig károsan növeli a bőrön keresztül történő hőleadást. A hőérzet más lesz szeles időben is, amikor a nagy légáramlási sebesség ugyancsak eltávolítja a pufferlevegőt az állat szőrzete közül. A szarvasmarha hideg­ tűrése csak mérsékelt légmozgás mellett és páralecsapódás mentes körülmények kö­ zött lehet megfelelő. Az időjárásnak egy tejelő tehénre gyakorolt tipikus hatását rögzíti és értékeli egy ún. „tehén-modell”, melynek adatait főként gazdasági épületek tervezésénél veszik fi­ gyelembe. Egy tejelő tehén télen naponta 70 MJ hőt veszít, ennek kompenzálására kb. 30 kg szilázst kell elfogyasztania. Az időjárási tényezők következtében jelentkező energiaigény nagyobb, mint bármilyen másfajta energiaszükséglet (pl. a nagy tejter­ melés napi energiaszükséglete kb. 30 MJ). A tehénmodell alkalmas istállók összeha­ sonlító vizsgálatára is (skóciai adatok). A tejelő teheneknél a legelőn is különös jelentősége van a száraz pihenőhelynek. A fekvőhelyen átnedvesedett tőgynek az állat felállása után összehúzódó bőrerei csökkentik ugyan a tőgyről a sugárzási hőleadást, de a konvekciós és párolgási hőveszteséget csak kismértékben korlátozzák, ezért a tőgy szövetei kívülről befelé haladva vezetés útján lehűlnek. A lehűlés a tőgyben megbúvó kórokozók elszaporo­ dásához kedvező feltételeket teremt, ezért a tőgygyulladás a nedves, huzatos helye­ ken gyakoribb, mint a huzatmentes, száraz területeken. A legelőnek szerepe van a baktériumok, vírusok és más kórokozók által előidézett fertőző betegségek terjedésé­ ben is (pl. a szarvasmarhák a leptospirozis kórokozójával a legelőkön a pocsolyákból és más fertőzött vízforrásokból fertőződhetnek). A ragadós száj- és körömfájás víru­ sa nyáron 20-25 napig is megtarthatja fertőző képességét. A parazitás fertőzések előfordulásának gyakorisága nagymértékben függ a külső környezeti tényezőktől is. A szikes, illetve az erősen lúgos talajú legelőkön nem for­ dul elő májmétely, mert köztigazdája, a törpe iszapcsiga nem találja meg az életfel­ tételeit. A szarvasmarhák és juhok tüdőférgességét okozó paraziták lárváinak fejlődé­ 287

séhez megfelelő nedvesség és hőmérséklet szükséges. A kiszáradás, a meleg és a nap­ fény iránt érzékenyek ezek a kórokozók, de nem bírják a téli fagyokat sem. A juhok és kecskék gyomor-bélférgességgel való fertőződésének ugyancsak a meleg és a ned­ ves időjárás kedvez. Coccidiozissal is a nedves legelőkön fertőződnek meg az álla­ tok. A lovak vastagbélférgessége vagy a juhok kergekórja is nedves legelőkön teljed leginkább. A szarvasmarhák bagócslárva betegségével is a legelőn fertőződhetnek az állatok. Nyár elején van a vargalegyek (Hypoderma - legyek) rajzási ideje, amelynek a napsütés és a szélcsend különösen kedvez. A legelő fölött áthaladó 750 kV nagyfeszültségű vezetéknek is lehetnek káros élet­ tani hatásai. (A 10 kV/m alatti térerősséget még egyik sem, a 20 kV/m feletti térerő értékeket viszont már minden élőlény érzékeli.) Az 500 kV-os alállomások közelé­ ben, a villamos térben hosszabb ideig történő tartózkodás a központi idegrendszer di­ namikus állapotának csökkenését, a szív-és érrendszer működésének romlását, vala­ mint a vér összetételének változását okozza. A panaszok az időtartam és a térerő nö­ vekedésével gyakoribbakká és súlyosabbakká válnak. (Kisüléses áramütés akkor lép fel, ha az állat olyan vezető anyagú tárgyhoz közelít vagy olyan tárgyat érint meg, amely a villamos erőtérben más potenciált vett fel, mint az adott állat teste.)

Az állatszállítás és a környezeti hatások kapcsolata A szállítás az állat számára több szempontból is veszélyforrás lehet. Történhetnek mechanikai sérülések, balesetek, a stresszhatás következtében jelentkező ellenálló képesség csökkenése miatt fellobbanhatnak fertőző betegségek, de főként az időseb­ beknél és a nagy súlyúaknái akár elhullás is bekövetkezhet. Ezért a szállításokat min­ dig nagyon körültekintően kell szervezni és - a környezeti tényezők figyelembevéte­ lével - végrehajtani. A szállításkor bekövetkező sertéselhullások időpontjainak és az akkori időjárási események ismeretében az alábbi összefüggésekre lehet következtetni: 1. a melegfront egyedi előfordulásakor általában nincs számottevő elhullás (csak egyéb időjárási események egyidejű kumulálódásával). 2. fokozódik a szállítással, állatmozgatással kapcsolatos elhullás veszélye, ha a melegfront préfrontális és a hidegfront posztfrontális hatásai azonos napokon fordulnak elő, vagy 3. ha a szállítás napján többször ismétlődő melegfronti vagy hidegfronti hatás je­ lentkezik, 4. ugyancsak megnövekszik az elhullási esély, ciklontevékenység vagy ún. kon­ vergenciazóna megjelenése estén. (Összeáramlás-konvergenciáról beszélünk, amikor a földfelszínen két különböző irányú áramlás találkozik Az összeáramlás történhet egy hosszabb vonal mentén, vagy egyetlen kisebb területen, amikor összeáramlási pontról van szó. Ezeken a he­ lyeken a levegő torlódik, s egy része „helyhiány miatt” a magasba kénytelen emel­ kedni. Összeáramlást a domborzati viszonyok is okozhatnak, a leggyakrabban azon­ ban a ciklonokban és az időjárási frontokban fordul elő). Mindezek alapján megállapítható, hogy állatszállítások során az úti elhullások oka­ ként számos más tényező mellett a meteorológiai viszonyok is szóba jöhetnek. 288

Az időjárás és a fertőző betegségek A külső (meteorológiai) tényezők egyaránt hatnak a fogékony háziállatokra és a járvá­ nyokat előidéző mikroorganizmusokra. (A baktériumok életben maradásához és élette­ vékenységeihez a környezet 75-90%-os nedvességtartalma szükséges. Hőmérséklet igé­ nyük változó.) Kedvezőtlen esetben a külső tényezők hatására egyidejűleg csökkenhet az állatok ellenálló képessége és növekedhet a mikroorganizmusok száma és virulenciája. Ebben a helyzetben - a behurcolás, a ragályfogó tárgyak stb. elsődleges szerepe mellett - számításba kell venni a környezeti tényezőket is. (Az időjárásnak az elmúlt 24-48 órá­ ban bekövetkezett változása nyomán milyen élettani és kórtani reakciók léphettek fel?) Régi megfigyelések utaltak már arra, hogy a járványos megbetegedések - különö­ sen a humán influenzás esetek - hirtelen felmelegedéskor halmozottan jelentkeztek. Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy az időjárás a szervezet immunbio­ lógiai állapotát is befolyásolja. Általános vélemény, hogy az időjárási tényezők főleg a vegetatív idegrendszeren keresztül érvényesítik hatásukat. A meteorológiai viszo­ nyok által a szervezetből kiváltott reakciók egy része a szimpatikus, más része a pa­ raszimpatikus tónus fokozódására utal. Szakirodalmi adatok szerint a szimpatikus tó­ nust fokozó hatások a nem specifikus immunitást fokozzák, a specifikus immunitást pedig csökkentik. A paraszimpatikus tónus fokozása ellenkező hatást fejt ki. Az inf­ luenzajárványok adatainak értékelésekor megállapítható volt, hogy a szimpatikus tó­ nust fokozó, tehát a specifikus immunitást csökkentő hatásúnak tartott felsiklási (me­ leg) frontok idején, a friss influenzás esetek száma a más időjárási helyzethez képest (betörési front) többszörösére emelkedett.

Száj- és körömfájás (Aphtae epizooticae) A ragadós száj- és körömfájás a kérődzők és a sertés veszélyes, járványos természe­ tű vírusos betegsége, amelynek során a szájban és a lábvégeken, valamint a csecsbim­ bókon jellegzetes hólyagok képződnek, majd felfakadásuk után felületes hámkimaródások keletkeznek. A vírus miotróp tulajdonságai révén a szívizomzat is károsítja. Az angliai száj- és körömfájás járványt 1968-ban az uralkodó széliránnyal hozták össze­ függésbe. A legelőn - az időjárással összefüggésben - változó ideig (2-25 nap) ma­ radhat fertőzőképes a száj- és körömfájás vírusa.

Sertésorbánc (Erisipelas suis) A sertésorbánc elsősorban sertésben, ritkábban más emlősállatokban és madarakban előforduló baktériumos betegség, amely heveny általános vérfertőzésben, félheveny vagy idült helyi folyamatok keletkezésében nyilvánul meg. A sertésorbánc baktériumok előfordulása a mandulák öbleiben évszakok szerint változik. Legnagyobb számban ősz­ szel mutatható ki. Hasonló évszakos ingadozás mutatható ki a halak bőrén előforduló sertésorbánc vizsgálatakor is (Manninger, Mészáros). Fellépése a légnyomás csökkené­ sével, időjárási frontátvonulással továbbá az állat szervezetét ért egyéb külső behatá­ sokkal (rendellenes takarmányozás, szállítás, falkásítás stb.) hozható kapcsolatba. 289

Baromfikolera (Chlorea avium) A leghevesebb baromfíkolera-járványok az őszi időszakra esnek, amikor a fülledt nappalok és a hideg éjszakák váltakozása a szervezetet nagyon megterheli, különösen akkor, ha a nem megfelelő elhelyezés még fokozza is ezt a hatást. Fellépése a légnyo­ más csökkenésével és időjárási frontok átvonulásával is összefüggésbe hozható. Az őszi vedlés, az anyagforgalmi zavarok, a parazitás fertőzések, a nyirkos istállóban va­ ló tartás, a fárasztó szállítás, az átcsoportosítások, az állatok megfogásával járó stressz mind olyan tényezők, amelyek megbonthatják a baktériumhordozó állatok el­ lenálló képessége és a kórokozók virulenciája közötti egyensúlyt.

Baromfi spirochetózis (Spirochetosis avium) A baromfi spirochetózisnak nagyobb számban való jelentkezése a nyár végén és az ősz elején a meteorológiai tényezők közvetett hatására vezethető vissza, mert a ma­ gasabb hőmérséklet kedvez a betegséget közvetítő óvantagok (Argas persicus) testé­ ben a kórokozó (Treponema anserinum) elszaporodásának.

Baromfi mikoplazmozisa, idült légzőszervi betegség (Chronic respiratory disease - CRD) A felső légutak és az orr melléküregek nyálkahártyájának, valamint a légzsákok falá­ nak savós fibrines gyulladásával járó, idülten lefolyó betegsége. A mikoplazmák meg­ indította elsődleges folyamathoz a hajlamosító tényezők hatására baktériumok, leg­ többször E. coli-törzsek csatlakoznak. Nagy jelentőségük van az ellenálló képesség és az addigi latens fertőzöttség fellobbantásában a nem specifikus hajlamosító tényezők­ nek, mint amilyenek: a tartási, takarmányozási hibák, a nem kielégítő ventiláció, az Avitamin hiánya, a nedves, hideg időjárás, az időjárási frontátvonulás, a szállítással, az átcsoportosítással, a vérvételekkel járó stresszhatások és a mechanikai sérülések.

Szállítási betegség (Shipping fever) A szállítási betegség ugyancsak összetett kóroktanú, többnyire az állatok szállítását kö­ vetően jelentkező, légzőszervi tünetekkel, súlyosabb esetekben hurutos, majd kruppos tüdőgyulladással járó betegség, amelyet azonban kiválthat minden, az állatok ellenálló képességét jelentősen csökkentő tényező is: időjárási frontátvonulás és átcsoportosítás.

Aujeszky-féle betegség (Morbus Aujeszky) Az Aujeszky-féle betegség előfordulása is összefüggésbe hozható időjárási hatások­ kal. A szervezet szimpatikus tónusát fokozó melegfront, a kórokozóhordozással járó kórképek esetében, egyes fertőző betegségek, így az Aujeszky-féle betegség klinikai jelentkezését is okozhatják. (Az Aujeszky-féle betegség sertésekben szeptikémiával, ritkábban idegrendszeri tünetekkel járó vírusos betegség, amely iránt a kérődzők és a húsevők is fogékonyak.) 290

Az időjárás és a nem fertőző betegségek Hurutos bélgörcs (Enteralgia catarrhalis s. colica spasmophylica) A lovak ún. kólikás megbetegedéseiről megállapították, hogy azoknak bizonyos alak­ jai, mint pl. a hurutos bélgörcs, a vastagbél torziója, a vékonybél volvulusa a frontátvonulásos napokon az átlagosnál gyakrabban jelentkeznek. A hurutos bélgörcs a lovak egyik gyakori hasi fájdalmakkal járó kólikás betegsé­ ge. Gyakoriságát a lovaknál a ló sajátságos felépítésű emésztőcsatornájával, élénk vérmérsékletével, az időjárás-változásokra való élénk reagáló képességével (meteoropathiás hajlam), valamint a lovak használatával (munkában erőteljes izzadás, megfázási lehetőség) magyarázhatjuk. A belek erőteljes hascsikarásos összehúzódá­ sának ingere származhat a bél üregéből, gyakran azonban a paraszimpatikus idegrendszer fokozott tónusának a következménye (meteorológiai - hidegfronti hatás).

Kérődzők hipomagneziémás tetániája A nem fertőző eredetű betegségek közül a kérődzők hipomagneziémiás tetániája az intenzív legelőgazdálkodású, hűvösebb éghajlatú (10-15 °C középhőmérséklet), csapadékban gazdag, szeles (Head-féle zónák) területeken nagyon gyakori és súlyos veszteségeket okozó betegség. A kórforma kialakulásához elengedhetetlen a nitro­ génben gazdag talaj és a magnéziumhiányos takarmány. Az ún. legeltetési fűtetánia, vagy szállítási tetánia kialakulásában a legelőre hajtásnak és a szállítás alkalmával jelentkező stresszhatásoknak is jelentős szerepe lehet. A szívizomzat és a Purkinjesejtek degenerációja miatt a legeltetési tetánia idült jellegű, kondícióromlással járó betegséghez is vezethet.

Az előgyomrok heveny felfúvódása (Meteorizmus - tympanitis acuta proventriculorum) A kérődzők felfúvódásának („dobkór”) lényege a bendő és a recés gyomor erjedéses gázok okozta kitágulása. A hasfal kifeszül, légzési-, vérkeringési zavarok jelentkez­ nek. A betegség gyakorisága a kora tavaszi, a késő őszi időszakban, csapadékos idő­ ben nagyobb. A szabad gáz okozta felfúvódás akkor jelentkezik, amikor az állat böfö­ gése dinamikus (motorikus) vagy mechanikai ok következtében akadályozott. Hideg­ front hatására fokozódik a görcskészség, a vér vegyhatása lúgos irányban változik.

A sertések kannibalizmusa Kannibalizmusnak nevezzük a rendellenes étvágynak azt a formáját, amelyben az ál­ latok egymást harapdálják és újszülötteiket, ill. magzatburkukat felfalják. Ebbe a fo­ galomkörbe tarozik az ún. ellési düh is, amikor a koca összeroppantja malacait, meg­ öli, de nem falja fel őket. A kannibalizmus is összetett kóroktanú betegség. A kedve­ 291

zőtlen takarmányozási- és tartási tényezőkön kívül a környezet hajlamosító hatása is jelentős. A levegő magas relatív páratartalmának, az időjárási frontátvonulásoknak lé­ nyeges szerepük van a sertések kannibalizmusának kiváltásában.

A madarak tollcsipkedése és kannibalizmusa A tollcsipkedést és kannibalizmust együttesen a rossz szokások közé sorolják. A vé­ lemények eltérőek a két jelenség egymáshoz való viszonyát és azok okait illetően. A takarmányozási és tartási hibákon kívül - különösen a kannibalizmus esetében idegrendszeri tényezők is lehetnek a rossz szokás kialakulásának hátterében. Elősegí­ ti a rossz szokás kialakulását az alacsony relatív páratartalmú levegő és a külső élős­ ködők előfordulása is. Fiatal libaállományokban a súlyos sebzésekhez vezető toll­ csipkedést egyszeri, hirtelen hőmérsékletcsökkenés is kiválthatja.

Szaporodásbiológia, szülészet, tejtermelés A szaporodás ritmusa az evolúció során az évszakok makroklímatikus ritmusához igazodott. A külvilág ritmikus változásának igen lényeges szerep jut a nemi szervek periodikus működésében. A domesztikáció csökkentette a makroklíma periodicitásá­ nak befolyását az állatok szaporodásbiológiai ritmusára. Ebben a vonatkozásban leg­ lényegesebbnek látszik a fény, a hőmérséklet, a páratartalom és a légnyomás. Fejlődéstörténetileg a nemi működés legrégibb szabályozója a fény. A fényingerek a szemen, a köztiagyon és az agyalapi mirigyen keresztül befolyásolják a gonádok működését. Serkentik az anyagforgalmat vagy éppenséggel retrográd hatást fejtenek ki. Megállapították, hogy a Föld mindkét féltekéjén télen és kora tavasszal több tüsző található a petefészekben, mint nyáron és ősszel. Nyáron az erőteljes rövidhullámú sugárzás időszakában csökken az állatok nemi vágya, libidója. A fényre és a hőmér­ sékletre a pajzsmirigy reagál és működése változásával befolyásolja az egész endok­ rin rendszer működését. A külső környezeti hatások közé soroljuk mindazokat, amelyek az idegrendszert közvetlenül vagy az anyagforgalmon keresztül közvetve befolyásolják. Az anyagfor­ galom az éghajlati, klimatikus viszonyoknak is függvénye. A légnyomás emelkedése gátolja a nemi szervek harmonikus működését, több termékenyített tehén visszaivarzik. Hidegfronti hatásnál a termékenyítési index emelkedik. A mikroklímát a jellemző meteorológiai folyamatok ismeretében még nem változ­ tathatjuk meg, de egyes elemei bizonyos határok között már az ember által is befo­ lyásolhatók. A különböző gazdasági állatfajok ivarzását és fogamzását vizsgálva az időjárási frontátvonulásokkal kapcsolatban megállapítható, hogy a legérzékenyebbek a tehenek, kevésbé a kocák, és csak alig a juhok. A hidegfront-betörésekkel együtt ér­ kező csapadék és a hidegfront betörését követő melegfront anyajuhok esetében az ivarzások és fogamzások jelentős mérséklődését okozza. Ez utóbbi esetben a meleg­ front préfrontális és a hidegfront posztfrontális hatásai integrálódnak. Elmondhatjuk, hogy az anyajuhok ivarzásának elnyomására a legerősebb, látszólag önálló hatást a veszteglő frontok gyakorolják, de kifejezett korreláció tapasztalható pl. a fésűs meri292

nó anyajuhok csökkent ivari tevékenysége és az időjárási viszonyok között akkor is, amikor a hőmérséklet-csökkenés csapadékkal jár együtt. A magyar tarka szarvasmarha kialakulásának helyén szárazföldi levegő az uralko­ dó, az európai feketetarka lapálymarha kialakulása pedig főképp óceáni levegő alatt történt. Az ellések időbeli halmozódását vizsgálva mindkét fajtánál az tapasztalható, hogy a termékenységjavító meteorológiai helyzetek, légtömegek az indokolt (betöl­ tött vemhességi idő) ellések megindulására és lefolyására is kedvező hatással voltak. Az esetek nagy részében a termékenység szempontjából kedvezőtlen légtömegek ér­ kezése idején halmozódtak az indokolatlan ellések. Az európai feketetarka lapálymar­ hánál az tapasztalható, hogy az ivarzás és a fogamzás szempontjából kedvezőtlen me­ teorológiai helyzet az ellések korábbi megindulását váltja ki. Ugyanez a magyar tar­ kánál nem volt kimutatható. A különböző meteorológiai tényezők hatással vannak a tejtermelésre és a tejzsírtartalomra is. A feketetarka teheneknél megfigyelték, hogy az átlagos tejtermelés áprilistól októberig fokozatosan csökken, a tejzsírtartalom április­ tól júliusig csökken, azután augusztusban szinten marad, majd újra emelkedik. Ezt a különféle időjárási tényezők, napi középhőmérséklet, átlagos hőmérséklet ingadozás, a napsütéses órák száma, a légnyomás, a levegő nedvesség tartalma, az esős időjárás hoszszabb-rövidebb időszakra módosíthatják, tendenciájában azonban lényegesen nem változtatják meg. A rövid ideig tartó extrém időjárási változások, pl. egy hirte­ len lehűlés a termelés gyors csökkenését okozza, amely később fokozatosan visszaáll az eredeti szintre. A hosszan tartó termeléscsökkentő hatások közül a legjelentőseb­ bek a hűvös, nedves, szeles napok, ilyenkor a termeléscsökkenés elérheti a 25%-ot is. A tejtermelés évről-évre jelentősen változik az időjárás közvetett hatásai miatt. A le­ gelők növényzete pl. érzékenyen reagál a nedvességhiányra. Ha a talajban nedvesség­ hiány van, a legelő növényzetének növekedése lelassul, csökken a fűhozam, ezért csökken a tehenek tejhozama is. A tej egyes összetevői napszakonként is változnak.

Alkalmazás, hasznosítás További kutatások után a biometeorológia felismert törvényszerűségeinek alkalmazá­ sára lehetőség nyílik az állatorvosi terápiás gyakorlatban éppen úgy, mint a prognosz­ tikus és preventív munkában. A meteorológiai információkat egyre inkább szükséges felhasználni a különböző döntésekben. Lényeges szempontok lehetnek a szakember számára, hogy: 1. a kérdéses biológiai probléma milyen mértékben időjárás-érzékeny, 2. a bekövetkező időjárási hatás felhasználható-e kedvező módon, 3. a várható negatív hatások kivédésére kellő időben mennél nagyobb pontosságú előrejelzésekre van szükség. A meteorológiai információk birtokában két választási lehetőség adódik: az alkal­ mazkodás és a védekezés vagy megelőzés. Az egészségügyi kérdésekben és az élel­ miszer-gazdaságban a biometeorológiai törvényszerűségeket az egészség fenntartása és a veszteségek csökkentése érdekében lehetséges és szükséges is felhasználni. A biometeorológiai ismereteket többek között az állathigiénia témakörében az ál­ lattartó telepek helykijelölésénél, a legeltetés megszervezésében, az állatszállítások 293

lebonyolításában, a gombás eredetű betegségek megelőzésében, a specifikus és nem specifikus ellenálló képesség kialakításában, az állati kártevők elleni védekezésben, az istálló mikroklímájának kialakításában lehet alkalmazni. Egyes fertőző betegségek előrejelzésében és az ellenük való védekezés hatékonyságának javításában is segítsé­ get nyújthat a biometeorológia (száj- és körömfájás, sertésorbánc, szállítási betegség, baromfikolera, Aujeszky-féle betegség stb.). A különböző parazitás megbetegedések megelőzésére, illetve előrejelzésére is lehe­ tőség nyílik a felismert törvényszerűségek alkalmazásával. A nem fertőző eredetű be­ tegségek esetében (hurutos bélgörcs, hipomagneziémiás tetánia stb.) a szubklinikai ál­ lapotok csökkentése, az optimális környezeti igények kialakítása és a külső hatásokhoz történő alkalmazkodás megkönnyítése adhatja meg a biometeorológiai ismeretek jelen­ tőségét. A szülészeti és szaporodásbiológiai témakörben az ivarzás, a fogamzás és az ellések időpontjának megfelelő alakításában nyújthat segítséget a biometeorológia. Az állategészségügyi igazgatás területén, pl. az állatszállítások megszervezésében egy új nézőponttal növelhető a hatékonyság. A meteorológiai törvényszerűségek figye­ lembevétele az üzemmenetben is indokolt (15.1. táblázat). A meteorológiai hatásokkal szemben ellenállóbb fajták kitenyésztése növeli az eredményességet. Az élelmiszerhi­ giénia területén jelentős lehet pl. a PSE, DFD húsok mennyiségének csökkentése. A különböző gazdasági állatfajok eltérő biometeorológiai tulajdonságai - pl. mé­ hészet, halászat - a gyakorlatban felvetődő igények alapján határozhatják meg a to­ vábbi kutatások irányát és alkalmazásának lehetőségeit. A biometeorológiai ismereteknek különös jelentősége van az állatokon végzett gyógyszerkísérletek kivitelezése során és az eredmények kiértékelése alkalmával is. 15.1. táblázat. Az időjárási tényezők hajlamosító hatása Állatfaj

Diagnózis, tünet 1. hurutos bélgörcs

Hajlamosító időjárási tényező

ló

hidegfront

kérődzők

alacsony léghőmérséklet, csapadék

3. heveny felfúvódás

kérődzők

hidegfront

4. kannibalizmus

sertés

magas relatív páratartalom

5. tollcsipkedés, kannibaliz­ mus

madarak

alacsony relatív páratartalom, alacsony léghőmérséklet

2. hipomagneziémiás tetánia

minden állatfaj

hidegfront

7. száj- és körömfájás

kérődzők, sertés

szél

8. sertésorbánc

sertés

légnyomáscsökkenés

6. termékenyítés, ellés, fialás

9. Aujeszky-féle betegség 10. szállítási betegség

sertés

melegfront

marha

frontátvonulás

11. spirochetózis

madár

nyárvég-őszelő

12. mikoplazmózis

madár

nedves, hideg

13. tüdőférgesség

juh

magas léghőmérséklet, magas páratartalom

juh

magas léghőmérséklet, magas páratartalom

14. gyomor-bél férgesség

294

A biometeorológia kapcsolata más tudományokkal Közgazdaságtan Gondolatébresztő megállapítások: - A nagy genetikai képesség és annak mennél teljesebb kihasználása a termelés gazdaságossága érdekében meghatározza az állat környezeti feltételeivel szem­ ben támasztott követelményeket. - A magyar tarka marhának és egyes külföldi, hústípusú fajták (hereford) magyar tarkával való keresztezésének a külpiacon azonos esélye van. A követendő utat a helyi természeti adottságok és lehetőségek alapján kell eldönteni. - A koncentrált, szakosított, iparszerű állattartásban (pl. baromfitenyésztés) meg­ szűnőben van a termelés. - Az élőjuh (pecsenybárány) szállításunk sajátossága, hogy az „áresés” időszak­ ára (III—VIII. hónap) esik. - Az országosan felvásárolt galambmennyiség háromnegyede Békés, Csongrád és Szolnok megye területéről származik. Valószínű, hogy ebben az illető állatfaj kömyezetigénye és a megyék meteorológiai viszonyainak szerencsés egybeesé­ se is szerepet játszik. - A halászatban az őszi lehalászás után történik a hal értékesítése. Októbertől áp­ rilisig a teljes évi eladott mennyiségnek mintegy háromnegyed része kerül piac­ ra. Igény van a nyári lehalászásra is. - A méhészetben gond az időjárás okozta termésingadozás: főként az akácvirág­ zás időtartama meghatározó. - Az állatorvos profilaktikus és preventív döntéseihez isszükség van, a biometeo­ rológiai történések, törvényszerűségek ismeretére. A különleges minőséggel re­ alizálható komparatív előnyöket hazánk időjárási, éghajlati és talaj adottságai is lehetővé teszik. Az élelmiszer-gazdaság (termelés, feldolgozás, forgalmazás) egész vertikumában a külső, meteorológiai tényezők a jó minőségű és gazdasá­ gos termelést lényegesen befolyásolják. A biometeorológiai törvényszerűségek élelmiszer-gazdasági alkalmazásának kü­ lönböző területei, lehetőségei a következők: 1. Egy adott állatfajta a neki megfelelő mezoklimában jobban termel, mint egy nem adekvát éghajlati környezetben. 2. A termékenyítés (és a megtermékenyülés) optimális időpontjának meteorológiai szempontból történő meghatározása kedvezően befolyásolja a fertilitási indexet. 3. A vemhesség időtartama alatt bekövetkező makroklimatikus változások (pl. az évszakok egymásutánisága) is befolyásolják a várható szaporulat életképességét. 4. Az ellések időpontja, a vetélések, halvaszületések aránya is összefüggésbe hoz­ ható egyes meteorológiai, időjárási eseményekkel. 5. A sikeres vakcináció időpontjának a külső tényezők figyelembevételével törté­ nő megválasztása is elősegíti a beavatkozás eredményességét. 6. A gombák, baktériumok, vírusok szaporodását és terjedését - akár földrészek között is - valamint az állati kártevők megjelenését és a gazdasági állatok meg­ betegedését prognosztizálni lehet az egyes időjárási helyzetek elemzésével. 295

7.

Egyes belgyógyászati betegségek fellépése szignifikáns összefüggést mutat időjárási frontátvonulásokkal (pl. lovak hurutos bélgörcse, kólikája). 8. Az intenzív, szakosított, iparszerű állattartásban a legnagyobb kárt okozó szubklinikai állapotok legtöbb esetben a kömyezetdiagnosztika segítségével csökkenthetők lennének. 9. Adott állatfaj és fajta szállítási időpontjának megválasztása, az időjárási ese­ mények figyelembevételével is csökkentheti a szállítás alatt bekövetkező ká­ rokat (útihulla, útiapadó, kényszervágás, a hús minőségének romlása). 10. Az állati termékek feldolgozásakor a különböző meteorológiai paramétereket figyelembe véve a veszteségek csökkenthetők lennének, pl. a világpiacon na­ gyon keresett libatoll levegő-, hőmérséklet- és páratartalom igénye. 11. Az élelmiszerek optimális tárolásában a mikro- és makroklimatikus elemek lé­ nyeges tényezőkként szerepelnek. 12. Az állati eredetű élelmiszerek eladásánál és a fogyasztónál (importőrnél) meg­ lévő légköri viszonyok is befolyásolják a termék minőségét. Természeti, éghajlati adottságaink szükségessé, a vizsgálati eredmények pedig le­ hetővé teszik a biometeorológiai törvényszerűségek alkalmazását az állattartásban. Adott földrajzi területen a tervszerű arányos fejlődés érvényesülése a közép és hoszszú távú tervekben a biometeorológiai törvényszerűségek - adott földrajzi helyen megfelelő állatfaj tartása - alkalmazásával hatékonyabbá tehető. Az állattenyésztésben a hozamnövelés főbb potenciális forrásait befolyásolni lehet a külső - meteorológiai - hatások megismerésével és tudatos alkalmazásával: 1. Az állatok genetikai képességeinek fokozása, a meteorológiai hatásoknak job­ ban ellenálló, azokhoz jobban alkalmazkodó állatfajták kialakítása. 2. Az okszerű takarmányozás, a fajlagos takarmány felhasználás javítása. 3. A korszerű tartási-, termelési környezet kialakítása, a tenyészállattartás és az árutermelő állományok differenciált klímaigényeinek kielégítése. 4. A takarmányforrások (szántóföld, gyep) jobb hasznosítása, a legeltetés során a fajta klímaigényeinek biztosítása. 5. Az állatbetegségek megelőzése, ill. leküzdése az időjárási frontátvonulások elő­ rejelzésével. A biometeorológiai törvényeket tendencia jellegűként kell kezelni, mert nehéz idő­ ben és térben megismételni (kontroll) a külső környezetet, a meteorológiai helyzet számos ismert és ismeretlen összetevőjét, valamint az adott populáció (faj, fajta, egyed, életkor stb.) pillanatnyi állapotát. Az állategészségügyi helyzet ökonómiai vizsgálatai is tájékoztathatnak arról, hogy a biometeorológiai törvényszerűségeket milyen területeken a legcélszerűbb alkalmazni: 1. az állatbetegségek által okozott veszteségek, 2. a közvetlen károk az állattartónál, 3. a következményes károk, 4. az állategészségügyi intézkedések, 5. az effektív termelési adatok, 6. a betegség elleni védekezésre fordított költségek. A hazánkban évente elhullott állatoknak kb. 50%-a sertés, 30%-a baromfi, 10%-a szarvasmarha. A közvetett károk (pl. az anyagforgalmi betegségek, a parazitás meg­ 296

betegedések, az idült fertőző betegségek) értékbeni kihatása milliárdokat tesz ki, s ezek egy részében szerepe van a meteorológiai tényezőknek is. Az elhullás és az el­ maradt produktum az állattenyésztés bruttó termelési értékének kb. 10%-a. Az állategészségügyi munka elsődleges feladatainak végrehajtása közben a külső tényezők jelentőségével kapcsolatos ismereteink tudatos alkalmazásával csökkent­ hetjük a gazdasági károkat, s ezzel fokozhatjuk az ágazat jövedelmezőségét.

Filozófia Ugyanazok az anyagok találhatók meg az univerzumban, mint a biológiai egyedekben. A Brown-féle molekuláris mozgás értelmében a -273 °C-nál melegebb anyagok­ nak hőenergiája van. A különböző elemeknek és vegyületeknek a mozgásában hason­ ló és egymástól eltérő törvényszerűségek ismerhetők fel. A mechanikai, a fizikai, a kémiai és a biológiai mozgások között - a különbözőségek ellenére - hatékony köl­ csönhatások léteznek. Az állat anyagcsereszintjére a külső környezet hatásainak egy­ idejű megváltozása alapvető hatással van. Az egészséges állat genetikailag determi­ nált magas termelését a megváltozott környezet hatására nem tudja realizálni. Roszszabb esetben a nagymértékű meteorológiai változásoknál kórélettani tünetek fognak jelentkezni. A biometeorológiai kutatásokban az egyedi jelenségek és a külső hatások teljes spektruma nehezen rekonstruálható, ezért a nagyobb igényű kísérletek akkor lesznek időszerűek, amikor megismertük a lényegesebben ható tényezőket és ezeket kísérleti körülmények között elő is tudjuk állítani. („A kozmosz történései térben és időben ne­ hezen vihetők be a laboratóriumba”.) A világ anyagi egysége: A biometeorológiában az eddig megismert törvényszerű­ ségek nem képzelhetők el az élő és az élettelen világ kapcsolatának figyelembevéte­ le nélkül. Az állat, mint biológiai egység létezik, de alkotóelemeinek arányában (pl. az újszülött állat és az idős állat víztartalma között nagy különbségek vannak) állan­ dóan változik. Ebben a változásban nemcsak a genetikailag determinált változékony­ ság van, hanem a külső környezet hatására létrejövő eltérések is felismerhetők (pl. ugyanaz a fajta, sőt ugyanaz az egyed hideg környezetben fenotípusában, külső meg­ jelenésében megváltozik, viselkedésében is lényeges eltérések mutatkoznak). A makroklíma hatásai, vagyis a külső környezeti hatások, módosíthatják a zárt, iparszerű tartásban lévő állatok anyagcsere-folyamatait is, amelyek következtében megváltozik az istálló mikroklímája (pl. az állat belső hőmérséklet-változása, a légzésszám meg­ változása, az emésztőszervi és kiválasztó szervi működések változása következtében az istálló mikroklímájában az ammóniakoncentráció, széndioxid-koncentráció, a kén­ hidrogén mennyisége változik). Az új állatfajták kialakításánál napjainkban a progresszív elem a nagyobb téteményképesség, a regresszív elem a nagyobb neurohormonális labilitás, nagyobb ér­ zékenység a mikroklíma kedvezőtlen hatásaival és a különféle megbetegítő tényezők­ kel szemben. A tudomány fejlődésével a mikrovilág vizsgálata új nézőpontokkal egészülhet ki (pl. az egyes elemek magasabb rendszámúakká alakulhatnak át, hatalmas energiák képződnek, amikor az atommagból nukleonok szabadulnak fel). 297

A fejlődés általános, de nem egyetemes törvény: állatfajok pusztulhatnak ki a kül­ ső környezet megváltozásának következményeként anélkül, hogy ez valamilyen fej­ lődéshez vezetne (ún. zsákutcák).

Mozgások a biometeorológiában 1. Az ismétlődés: az állat különféle fejlődési szakaszai megismétlődnek és az egyes fejlődési szakaszokban másképpen hatnak rá a külső tényezők. A környezeti hőmér­ séklet megfelelő kialakítása 1-2 hetes korig alapvetően fontos. (Állatfajok szerinti különbségek vannak a hőreguláció kialakításának időpontjában: baromfinál és a ser­ tésnél a 28., marhánál 1-2. napon áll be a hőreguláció.) Az életfontosságú biológiai funkciók ritmusossága, periodicitása, ciklikussága is megfigyelhető (pl. a szimpati­ kus-paraszimpatikus tónus változásában, az alvás az ébrenlét alakulásában, a szapo­ rodásban, a járványos betegségek fellépésében). 2. Irreverzibilis változások: az exkréció, a neurotranszmitter anyagok elválasztásá­ ban (adrenalin, acetilkolin, szerotonin, rilizing és inhibiting faktorok). A makroklimatikus hatásokra pl. a hormonok, a vércukorszint, a vérszérum vastartalma cikliku­ san változik. Az elhullás irreverzibilis az állat egyedi élete szempontjából. A heveny kórformák, az idült betegségek, a külső környezet hatásaival összefüggésbe hozha­ tók. Szerepe lehet a biometeorológiának a környezetvédelemben, a légkörszennyező­ dés során. A magasfeszültségű vezetékek kórélettani hatásokat hozhatnak létre. A ta­ lajszennyeződés összefüggései, a csapadék- és a hőmérsékleti viszonyokkal, figye­ lembe véve a mezoklima alakulását előre jelezhető, prognosztizálhatóvá tehető. Nap­ jaink feladata annak a megoldása, hogy ezek a hatások az esetek minél kisebb hánya­ dában okozzanak irreverzibilis változásokat. 3. A körforgás: az ismétlődés és az irreverzibilis változás kombinációja, amely a belső reguláló mechanizmusban felismerhető. 4. Az ellentmondás törvénye a dialektika lényege: a biológiai objektum nemcsak azonos önmagával, hanem ugyanakkor más is, „nemazonos”. A homeosztázist meg­ bontó tényezők felelősek az állati szervezet belső egyensúlyának alakulásáért. A regu­ láló mechanizmusok lényeges szerepet játszanak a külső környezet és az állati szerve­ zet élettani folyamatai között: a szervezet részéről folyamatos a külső ingerek feldol­ gozása, ami egyidejűleg az élettani folyamatok állandó változásával is együtt jár. A biometeorológiában (földtörténetileg és törzs fejlődéstanilag is) az ellentétes ol­ dalak (állat és külső környezet) szemben állnak egymással, ugyanakkor feltételezik is egymást. Ha megbomlik az egyensúly az egyes életfolyamatok között és túlzott szim­ patikus vagy paraszimpatikus tónus alakul ki, az állat megbetegszik. Az állatvilágban az ellentmondás megoldásának egyik módja, amikor a jelenség saját ellentétébe csap át: az élő állat elpusztul (nem mutat életjelenségeket). 5. A spirálgörbe: a fejlődést jellemzi, miszerint megismétlődik a kiinduló állapot, csak magasabb fokon, az alkalmazkodás, az akklimatizáció segítségével, az alkat változásával. a) Az életnek, az egészségnek, a genetikai potenciálnak megfelelő termelésnek vannak ismert, és eddig még ismeretlen külső tényezői. b) Az élet megszűnése vagy a betegség, a különböző szubklinikai állapotok, valamint a gazdaságtalan termelés sokszor hozhatók kapcsolatba egyes külső tényezők ala­ kulásával (pl. a külső hőmérséklet, a nedvességtartalom, a lehűlés mértéke stb.). 298

Teológia „ Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar zúdult a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgy, hogy veszélyben voltak. Ekkor odamentek hozzá, felébresztették. ” Lukács evangéliuma 8, 22.

A tengeren vihar van. A vihar időjárási frontok mentén alakul ki. A tanítványok fél­ nek, hogy elvesznek (szimpatikotónia). Jézus a viharos tengeren, a csónakban alszik (paraszimpatikotónia). Ennek a bibliai résznek természetesen megvan a maga teológiai mondanivalója. Ha azonban biometeorológiai szempontból vizsgáljuk a történetet, akkor abból egy­ értelműen kiderül, hogy az időjárási front, a vihar nem egyformán hat az élőlények­ re. Az egyik emberben ugyanaz az időjárási front a nyugalmat eredményezi (para­ szimpatikotónia - Jézus), a másik embertípusban pedig fokozott izgalmat vált ki (szimpatikotónia - tanítványok). „Az élet tanulmányozása közben a magasabb régiókból egyre alacsonyabbakba szállunk, míg végül útközben az élet eltűnik, és ott állunk üres kézzel.... A molekulák és elektronok élettelenek. ” Szent-Györgyi Albert

Felhasznált és ajánlott irodalom Adám T. és mtsai: A nyári meleg hatásának vizsgálata hízósertéseken, klímaistállóban. Állattenyész­ tés, 2.sz. pp.159-165. Antal E. (1980): Klimatológiai módszer a területi párolgás számítására. Időjárás. 84. pp.83-92. Ballasch A.-Dömötör E.: Az immunglobulinok emésztőcsatornából való felszívódásának modellje. Magy. Áo. Lapja, 37. p. 102. Bencze P. (1965): Zűr Frage dér Entstehung dér luftelektrischen Unruhe. Pageoph. 61. pp. 173-182. Bernáth I. (1973): Avasanyagcsere. Medicina K., Budapest Bodrossy L. (1985): A vágóállatokat érő stresszorok okozta gazdasági veszteség. Állategészségügyi és Takarmányozási Közi., XXI., 1985/3. pp.187-198. Bodrossy L. (1983): Az állatvédelem feltételei az állatszállítás és az állatok vágóhídi levágása so­ rán. Phylaxia, 1983. 3. p.142. Bokori-Karsai (1982): Állatorvosi kórélettan. Budapest, Mezőgazd. K. 727 p. Brown, F. et al. (1964): A compas directional phenomenon in mudsnails and its reletion to magnet­ ism. Biol.Bull. 127. p.206. Brown, F. et al. (1964): Adaptation of the magnetoreceptive mechanismus to geomagnetic stregth. Biol.Bull. 127. p.221. Buettner, K. (1951): Physical aspects of human bioclimatologie in malone compendium of meteo­ rology. Am.Met.Soc. Boston, pp. 1112-1125. Csikós B. (1976): 750/400/220/420 kV-os alaphálózat gazdaságos létesítésének és üzemeltetésének új elvi és gyakorlati, általános és különleges eszközei. Kandidátusi értekezés. Budapest

299

Csűri J.-Császár M. (1978): Élő szervezetekben mért szerotonin és a meteorológiai tényezők vál­ tozása. Időjárás. 82. pp. 31-35. Dénes L. (1978): Az állategészségügyi tevékenység szervezése a nagyüzemi állattenyésztés viszo­ nyai között. Magy. Áo. Lapja. pp. 158-160. Dohy J.: A PSE-hús elváltozás genetikai okai és kiküszöbölésének lehetőségei. Magy. Áo. Lapja, 1982. pp. 379-380. Dowling, D. F: The effect of climate and weather on cattle productivity beef yield in the tropics. Biometeorology Congress 7, Supplement Int. J. 1980. Biometeor. Draskóczi: Biometeorológiai tényezők összefüggése a bikasperma mélyhűthetőségével. Magy. Áo. Lapja., 1986. 41. pp. 545-549. Eöry, A.-Zimmermann, I.: Skin resistance measurement at the acupoint of cow for tradition hour of birth. 1988. V. 3. Prag. III. World Congress Scientific Acupuncture. Facsar I.-Szovátay Gy.: A szarvasmarha-legelők minősítésének bioklimatológiai szempontjai. Ál­ lattenyésztés, 1975. 23. p.41. Györffy T.: Adatok a szarvasmarha bőrének elektromos ellenállásáról. Diplomadolgozat, Agrártu­ dományi Egyetem, Debrecen, 1985. (Konzulens: Zimmermann 1.) Haraszti E.: Hereford marhák bioklimatológiai igénye. Magy. Áo. Lapja, 1981. 36. p.38. Horváth L. G.: Az időjárási egyéni érzékenység, és a farmokapszichikus hatások. - Bp., Akad.K., 1964. Karikó M.: Meteorológiai frontátvonulás hatása a sertések ellésének idejére. Magy. Áo. Lapja, 1979. 34. pp. 350-351. Kérdői.-Kéri M.: AMagyar Meteorológiai Társaság II. Orvosmeteorológiai előadásai. Bp. 1956-1961. Komlósi I.: Szabadban elhelyezett egyedi borjúketrecek (Stejman-ketrec) klimatológiai vizsgálata. Diplomadolgozat. Agrártudományi Egyetem, Debrecen, 1985. (Konzulens: Zimmermann 1.) Kovács F: Az állatok szállításának hatása az állatok egészségére. Magy. Áo. Lapja. 1981. 36. 12. pp. 795-798. Kudri L.: A sertésszállítás meteorológiája. Diplomadolgozat. Agrártudományi Egyetem, Debrecen, 1984. TDK. I. díj. (Konzulens: Zimmermann 1.) Munkácsi F.: Légkondicionálás továbbfejlesztése az elektroklimatizálás továbbfejlesztésével. 1980. OMFB I. 24. Örményi, I. et al.: One possibility of determination adaptation of man depending on individual geo­ physical biotypology using artificial atmospherie ions. Biometeorology 8 Part 1. 1981. Osnabrück. Pados I.: Folyadékok elektromos kezelése. Bp., Műszaki Kvk., 1974. Rafai P.: A nyári sertéshizlalás kömyezetélettani alapjai. Kandidátusi értekezés, kézirat. - Bp., 1976. Reiter R.: Meteorobiologie und Elektrizitát. Dér Atmospheric. Leipzig, Akademische Veri., 1960. Szép I.: Összehasonlító mikroklíma vizsgálatok szarvasmarha-istállókban. Kandidátusi értekezés, kézirat, Bp. 1961. Szovátay Gy.: A hőguta és napszúrás megelőzése a nyári állatszállításoknál. Magy. Mezőgazd. 1972. 26. p.30. Thiel, N.: Biometeorological effects on pig health and production. - Procedings of the 6th Int. Congr. on Animal Hygiene. - Skara, Sweden, 1988 June 14-17. pp. 516-521. Varga-Tuboly-Mészáros: Háziállatok fertőző betegségei. - Bp., 1999. Vörös K.: Állatorvosi belgyógyászat. Bp. Zimmermann I.: „Az állatszállításokkal összefüggő egyes légkörfizikai tényezők állathigiéniai vizs­ gálata” c. kandidátusi értekezésből munkahelyi vitára összeállított kivonat. 1986. Zimmermann I.: A szarvasmarha elektromos bőrellenállásáról ; Az akupunktúra jelentősége az ál­ latorvosi gyakorlatban. Magyar Biofizikai Társaság Akupunktúra Munkacsoport alakuló ülése, Hévíz, Akupunktúra Szimpózium, 1984.

300

Zimmermann I.: Adatok az állatszállításokról, különös tekintettel azok meteorológiai vonatkozása­ ira. Magy. Áo. Lapja, 1979. 34. pp. 191-195. Zimmermann I.: Az állatszállításoknál történő elhullások elemzése meteorológiai és biofizikai mód­ szerek alkalmazásával. Állattani Közlemények, LXVI. l^t f. pp. 209-211. Zimmermann Az autonóm idegrendszer aktuális tónusának meghatározása sertéseken. MAOT Kongr. Ráckeve (okt. 28), 1989. Zimmermann I.: Biometeorológia II. rész, Zoo-boimeteorológia. Légkör, 1989, XXXIV. pp. 5-7. Zimmermann /.: Biometeorologie in dér Tierhygiene Bulletin of the International Society of Bio­ meteorology. -Vol. 4. No.l. pp. 9-36, Netherland, 1986. Zimmermann I.: Determination of the tone of the vegetative nervous system in pigs. 6th Int. Congr. on Animal Hygiene Skara, Sweden, vol.2. pp.501-505. (June 12-17) 1988 Zimmermann I.: Dry and Wet skin resistance cows under 750 kV lines lumbosacral region’s. 1st Int. Meet. of. Ass. for Biomedical Applications of Electromagnetism. Venezia-ltaly, 10 p. 1984. Zimmermann I.: Dry and Wet skin resistance cows under 750 kV lines lumbosacral region’s. Int. J. Biometeor. 29 184 p. (June 2.) 1985 Zimmermann I.: L’eargissement des examens scientifiques de A.R a la base des aspects pathologiques, biometeorologique, physiologiques, geophysiologiques. Vlth World Congr. of Acupuncture Paris, Abstracts 25 p. 1979. Zimmermann I.: Légkörfizikai tényezők hatása a sertésszállítási veszteségekre. Magy. Áo. Lapja, 1985. 40. pp. 481^89. Zimmermann I.: Research on lethality of animal transportation related to meteorobiology and bio­ physics. - XXI. World Vet. Congr., Moscow, Summaries 2. 1979. júli. 3. pp. 45-46. Zimmermann I.: Some meteorological factors understood by physics - biophysics. 9th Int. Congr. of Biomet. Stuttgart-Hohenheim, 158 p. 1981. Zimmermann I.: Toxikológiai kísérletekre használt (göttingeni) törpesertések útiapadójának állathi­ giéniai vizsgálata. Magy. Áo. Lapja, 1987. 42. pp. 571-573. Zimmermann /.: Újra az akupunktúráról. Magy. Áo. Lapja, 1977. 32. p. 406. Lásd még: Egyetemi oktatásban használt tan- és kézikönyvek!

301

16. Egyéb szervezetbarát módszerek

Masszázs és oszteopát terápia A masszázst és az ahhoz hasonló egyéb gyógyitó eljárásokat a „chiropractica” vagy „manualtherapia” (chir..., cheir..., manus....kéz...) módszerei közé soroljuk, miután az ilyen jellegű beavatkozások döntő többségében a terapeuta a beteg testét a kezével terápiás célból közvetlenül érinti, miközben arra különböző mértékű és irányú me­ chanikai hatást gyakorol. Az egyszerű masszázs olyan mechanikai bőrserkentő eljárás, amit ősidők óta élénkítésre és a testi közérzet javítására használnak. A kézi masszírozás az energiaáramlás mértékét és az érintett terület anyagcseréjét fokozza. Ennek következménye a fokozott vérellátás, a nyirok és a vér közvetítésével felgyorsuló kötőszöveti tisztu­ lás. A masszírozott területen a sejtek anyagcseréje felgyorsul vagy beindul. Az erőtel­ jesebb szöveti nedvkeringéssel több oxigén jut a kezelt területre, ami segíti a sérült szövetek regenerációját, ugyanakkor felgyorsul a salaktalanítás folyamata és csökken a fájdalomérzet is. A masszírozott állat ellazul, megszabadul a görcsöktől és a különféle szövetek megkeményedésétől. A kézi masszázs melegítő hatása az egész szervezetet magasabb energiaszintre juttatja és szétárad benne a régi, megkövesedett, görcsös beidegződé­ sektől való felszabadultság érzése. Az egész testre kiterjedő masszázs serkenti a vér­ keringést, a légzést, az emésztést és az idegrendszer működését is. Az egyszerű masszázs általában a bőr, irha, ínhüvelyek, nyálkatömlők, izmok, tőgy tájékán végbemenő, nem gennyes folyamatok gyógyításában hasznosítható és az ál­ latoknál különösen a következő esetekben alkalmazható: • a gerincoszlop és a végtagok merevsége és görcsös összehúzódásai; hosszabb szállítás (utazás) vagy gipszkötések levétele utáni rossz testtartás, valamint moz­ dulatlanság; • túlzott lehűlések (pl. nedves helyen) és sokkos állapotok; • izmok, inak, (-hüvelyek), nyálkatömlők, szalagok és ízületek gyulladásai; • gyulladások és keményedések a tőgy tájékán; • bénulási tünetek, pl. izomnál vagy béltraktusnál, húgyhólyagnál. Szükség esetén rektális masszázs is alkalmazható annak érdekében, hogy a lebé­ nult vagy elzáródott vastagbelet működésbe hozzuk, a méhet erigáljuk vagy az erő­ sen feszülő prosztatát ellazítsuk, kiürítsük. Ezekben az esetekben a végbelet enyhe parafinolajos vagy szappanos beöntéssel készítjük elő. A megfelelő érzékkel végzett egyszerű masszázs során az állatban elsősorban a fáj­ dalomcsillapító lazító hatás kelt jóleső érzést. Miután a masszírozott és a hozzájuk 302

idegi úton kapcsolódó területeken minden testi és lelki struktúra ellazul, a test öngyó­ gyító ereje akadálytalanul érvényesülhet. Az egyszerű masszázs száraz vagy olajos kézzel, de törülköző, rongy vagy szalma­ csutak segítségével is végezhető. A kézzel és kefével vagy vakaróval kombinált masszázs az állat számára külö­ nös élményt nyújthat, mivel ekkor egyszerre többféle igénye is kielégítésre kerül: a testi érintkezés, az esetlegesen fellépő viszketés csillapodása, az elhalt hámsejtek, kihullott szőrzet eltávolítása, ezen felül a test ellazulásának és a felszabadultság ér­ zésének megélése. A bőr az állati test fontos szerve. Összeköti a külvilággal, de el is választja azt tő­ le. Részt vesz a hőszabályozásban, a fájdalom érzékelésében, de védekező funkciót is betölt. A test felszínén több olyan érzékelő zóna található, amely reflexes úton öszszekötetésben áll különböző belső szervekkel. Tudományosan sokszor nehéz ezeket a kapcsolódásokat magyarázni, tapasztalati úton azonban bizonyítható a létezésük és feltételezik, hogy hatásuk az energiamezőkön és -pályákon keresztül érvényesül. Ha zavaró tényezők hatnak az állat szervezetére vagy annak bizonyos területeire (nem megfelelő takarmányozás, fizikai vagy idegi túlterhelés stb.) az erőterek és frek­ venciák megváltoznak, melynek következtében a szerv vagy esetleg az egész szerve­ zet optimális működésében is zavar támad, pl. felborul a sav-bázis egyensúly, meg­ változik a testfolyadékok áramlási sebessége stb. A masszírozás hatására reflexes úton tágulnak az erek, fokozódik a véráramlás az egész testben és az érintés, illetve a fájdalom hatására a tudati és a tudatalatti is be­ kapcsolódik az öngyógyítás folyamatába. Dörzsöléskor ingerület váltódik ki, energiaáramlás indul be - nő a masszírozott szerv energiaszintje is. A felhalmozódott salak­ anyagok fellazulnak, a megélénkült vérkeringés hatására könnyebben és gyorsabban távoznak el a szervezetből, és helyreáll az egészséges energiaáramlás. A manuálterápiás (kiropraktikai) eljárásoknak egy másik csoportját alkotják azok a módszerek, melyek alkalmazásakor már nem egyszerűen csak a szervezet élénkíté­ se, a közérzet javítása a cél, hanem egy rossz mozdulat vagy tartósan fennálló rend­ ellenes erőhatás (helytelen lovaglás, fogatolás, rossz talajviszonyok stb.) következ­ ményeként jelentkező többnyire fájdalommal és mozgászavarral, esetleg morfológiai elváltozásokkal is járó rendellenesség megszüntetése. Ezeket a módszereket legalaposabban a lovaknál alig két évtizeddel ezelőtt egy francia kiropraktör, Dominique Guinio dolgozta ki. Módszerét oszteopát terápiának nevezték el. Guinio követte a humán kezelések alapszabályát: „a csontkovács összefüggések­ ben kezel”. Ez alatt azt kell érteni, hogy a terapeuta az egész testet átvizsgálja, fel­ térképezi a problémás részeket, megvizsgálja az azzal összefüggésben lévő vagy öszszefüggésben lehető területeket, ezek után elvégzi a szükséges kezelést, majd az egész testet újra ellenőrzi. Tehát nem szorítkozik csak az elváltozott területek, pl. a csigolyák kezelésére. A mozgásszervek vagy az azokkal szoros funkcionális egységben lévő szervek sé­ rülésekor vagy fájdalommal járó egyéb elváltozásainak következtében az állat moz­ gása megváltozik, nehézkes, merev lesz, kompenzációs mechanizmusok kezdenek el működni a különböző izomcsoportjai között és kényszertartást vesz fel (akár csak az 303

ember). A végtagok igénybevétele is megváltozik, egyik végtagját, vagy csak egyes Ízületeit jobban terheli, mig a másikat kiméli. Sántít, biccent. Ennek a következmé­ nye lehet, főként ha a rendellenes állapot viszonylag hosszú ideig fennáll, hogy kü­ lönböző deformitások, szervi elváltozások alakulnak ki („leszállt csípőízület”, „kiug­ rott vállízület”, merev nyak stb.) A csípőtájék fájdalma esetén pl. az állat kímélni fogja a sérült hátulsó végtagját. Ezzel párhuzamosan viszont erőteljesebben terheli az ellentétes oldali mellső lábát. A mozgásban ezért olyan izomcsoportoknak is részt kell venniük, amelyeknek koráb­ ban ez nem volt feladatuk. Ennek következménye lehet főként régebben fennálló problémánál a nyak és az elülső végtagok izmainak, inainak, szalagainak megerőlte­ tése, túlfeszítése. A tulajdonosok legtöbbször már csak ezt az elváltozást veszik észre, és előfordul, hogy az állatorvosok is csak ennek a következményes tünetnek a megszüntetésére koncentrálnak. Ezen a szemléleten változtatott Guinio, akinek tanítványai saját ta­ pasztalataik alapján még ma is bővítik a fogástechnikákat, és egyéb természetes gyógymódokkal is fokozzák a kiropraktikai kezelések hatását. E nem túl régi módszernek még viszonylag kevés szakirodalma van, azonban új­ szerűsége és eddigi eredményei alapján röviden ismertetjük vizsgálati elveit és né­ hány fogástechnikáját. Vizsgálatkor az állatot sima, csúszásmentes talajon mozgassuk, majd „állítassuk négy lábra” (ilyenkor a testsúly egyenlően oszlik el a négy végtagon), így az esetle­ ges deformáltságok, aszimmetriák jobban szembetűnnek. Mielőtt munkához látunk, kontaktust kell teremtenünk a lóval. Ez eleinte szóban, majd később érintésben nyilvánul meg: az üstök alatt, a homlok közepén, a két szem­ öldök felső szélét összekötő vízszintes vonal felezőpontjánál tapintható mélyedésben felkeressük az ún. „bizalompont”-ot. (Ide nem lát az állat, ezért ha hagyja, hogy ezt a területet megérintsük, az annak a jele, hogy megbízik bennünk.) Az amerikai „sut­ togok” is ezt az eljárást alkalmazzák a lovak megnyugtatásához, illetve bizalmuk el­ nyeréséhez. A , jutalompontok” ingerlése, (melyek az állón, valamint a szájpadláson a metszőfogak mögött találhatók) is kellemes érzetet vált ki a lóból, ezért a bizalom elnyeréséhez ezeket a pontokat is ingerelhetjük. A vizsgálat során a terapeuta először megtekinti, majd kézzel végigsimítja a lovat. Ezzel begyűjti az állat testéről az információkat annak általános állapotára (kondíció, testtartás, bőr, szőr, nyálkahártyák stb.), a különféle testtájak hőmérsékletére, és az izomzat feszültségi állapotára, valamint a felületi egyenetlenségekre, aszimmetriákra vonatkozóan. Ezután megkeresi azokat a pontokat, amelyek nyomásra érzékenyek. Munkája közben mindvégig figyeli az állat viselkedését, visszajelzéseit, próbálja megérteni testének „nyelvezetét”. Rendellenes mozgás, sántaság esetén a végtagokat és a függesztő övék egyes jel­ lemző pontjainak helyzetét is vizsgálja. A külső csípőszöglet vizsgálatánál a szükséges balesetmegelőző óvintézkedések megtételét követően (vigyázzunk arra, hogy ha a ló valamelyik lábát felemeltetjük a külső csípőszöglet helyzete megváltozhat!) a terapeuta szorosan a ló mögé áll és két karját egyszerre párhuzamosan előrenyújtva ujjaival „beméri” mindkét oldali külső csípőszöglet helyzetét. így már néhány centiméteres eltérések is könnyen 304

észlelhetők. Egészséges állapotban a két külső csípószöglet azonos magasságban és egy síkban található. Ezt követi a váll helyzetének vizsgálata. A ló ismét négy lábon áll. A vizsgáló szo­ rosan a ló szügyéhez áll és mindkét oldalon meghatározza a lapockaporc legmaga­ sabb pontjának helyzetét. Egészséges állatban ez a két pont is egy magasságban he­ lyezkedik el. Főleg régebben fenn kiló santasagnál tapasztalható a muk kompenzációs izommun­ kából eredő megerőltetése. Ilyenkor egyes izomkótegek megvastagodnak, mivel csak így tudják átvenni más izmok szerepét. Ezeknek az izomcsoportoknak a megvastagodása különösen jól erzekelhető, ha mindkét oldalon egyszerre simítjuk végig a ló nyakát. Már az eddig elvégzett vizsgálatokból és felmérésekből is sok minden kiderülhet a szakember számára, a pontosabb diagnózis erdekében azonban szükség lehet reflexológiai vizsgálatokra is. A hátulsó fliggesztőöv ízületeinek reflexológiai vizsgálatára a 111 -es (német szá­ mozás) akupunktúra pontot használjuk. Ez a pont a gerincvonalon a keresztcsonti és a farokcsigolyák találkozásánál van (16.1.kép). A pontot ütéssel ingereljük (itt a manuálisan kifejthető erő kevés lehet, ezért kí­ méletesen gumikalapácsot alkalmazhatunk.) Egészséges állatnál ennek a pontnak az ingerlése történhet ujjheggyel is, mert a reakció így is kiváltható. Ütés hatására megfigyelhető a csigolyák „nyitó-záró" mozgása (hullámzik az állat háta). Az inge­ relt területhez tartozó i/mok az inger hatására finoman berezonálnak, megrezegnek. Ha ezek a reakciók elmaradnak vagy csak nagyobb ingerre (gumikalapács) jelentkeznek, akkor a keresztcsonti tájé­ kon funkcionális ízületi blokk (F1B) gyanúja áll fenn. Fzután vizsgáljuk a csípő oldal irányú mozgását is. Ehhez egy tompa végű tár­ gyat (pl. kulcsot, nyomófát) használunk, amit a ló farait jobb és bal oldalt a gerinc­ cel párhuzamosan, attól kb. 1 tenyérnyi távolságra végighúzunk. Normál esetben a ló csípője oldalra kitér, „riszáló” moz­ gást végez. Megpróbálhatjuk kézzel is kimozgatni a ló csípőjét, ám FIB esetén ez még nagy erőkifejtés hatására sem fog sikerülni. Hasonló a helyzet a vállízület vizsgála anal is. Itt is akupunktúra pontokat használunk fel annak kideril sére, hogy reflexológiailag es funkcionálisán tökéle­ tesen működik-e a vizsgált testrész. Az elsőként ingerelt pontot a lapátos porcon találjuk meg, annak a szegycsont teste 16.1. kép. A III -es akupunktúra pont helye (német számozás) (Fotó: Juszel Béta) felöli részén. 305

Ingerlése nyomással történik, melynek következtében a ló háta amennyiben a vállízülete egészséges „föl-le” mozgást végez. Ha beteg, akkor a ló „beejti a há­ tát”. A másodikként ingerelt pont a mar tá­ jékon található, melynek stinnilálására az állat ugyan úgy reagál, mint az előző pont ingerlésekor: „liftező” mozgást végez. A vizsgálat során tapasz alt elváltozá­ sokból megfelelő gyakorlatt íl következ­ tetni tudunk a probléma jellegére, az el­ változás helyére, sokszor még az okara is. A kezelést mindig a hátulsó testfélnél kezdjük! A hátulsó függesztő öv területén ta­ pasztalható elváltozások (csípő-keresztcsonti ízület vagy az ágyékesigolyák helyzetváltozása) megszüntetésére D. Guinio két technikát javasol. Az egyiknél a ló sérült oldali hátulsó lábát oldalra és felfelé emeljük (16.2. kép), amíg a ve­ lünk azonos oldalon ki nem alakul a csi­ 16.2 kép. A gerinc csavarodását eredményező technika (Foto- Jtiszel Béla) golyák között az íin. szalagzár, ellentétes oldalon pedig a fazettazár (kisizületi zár). Ennél a technikánál a gerinc csavarodik és ha megfelelően végezzük, akkor a esipőkeresztcsonti ízület FIB-je oldódik. Fontos a technika pontos kivitelezése, mert könnyen sérülhet a csipőízület. ha hir­ telen emeljük a szükségesnél magasabbra a labat. A másik módszer alkalmazásakor szinten a sérült hátulsó abat emeljük fel, azonban most úgy, mintha patkolnánk a lovat. Ekkor a segítőnk óvatosan előre vezeti az állatot addig, amíg az „lép egyet" a felemelt labára. A beavatkozás eredményességét a mar előzőekben leírt vizsgálati módszer egyes lépéseinek újbóli vegrehajtásaval ellenőriz­ zük. Ha sikeresek voltunk, akkor a két külső csípőszöglet ismét egy síkban és azonos magasságban helyezkedik el. Idült esetekben egy kezelés altalában nem elegendő, ilyenkor a beavatkozást néhány nap különbséggel többször meg kell ismételni. Ha a reflexológiai vizsgálat során a hátulsó testfélre eső csigolyák közti idegbecsípődés gyanúja vetődött fel, megkíséreljük a becsipődótt ideg kiszabadítását. Ehhez gumikalapácsra és egy tompa végű eszközre (nyomófa, kulcs) van szükségünk. A ke­ zelés a baleset elkerúlese érdekében lehetőség szerint az állat bokszaban történjen! A lovat úgy állítjuk, hogy a fara az ajtóban legyen. A segítő letakarja az állat szemét, hogy nyugodtan álljon és ne lásson hátrafelé. így nagyobb biztonsággal tud a terape­ uta a gumikalapáccsal (2 5 kilopondnyi) ütést mérni a 111. AP pontra. Az ütés erős­ ségét mindig a ló kondíciója, izmoltságának mértéke hatarozza meg. Az ütés hatásá­ ra bekövetkező hullámzó mozgás közben a gerinccsigolyák közti ízületek szétnyíl­ nak, s ilyenkor a becsípődött ideg „kiszabadulhat”. Amennyiben sikeres a beavatko­ 306

zás, a „kulcspróba" pozitív eredményt fog adni és a 11 l-es AP pont ujjheggyel történő ütögetéssel is ingerelhető lesz. A gerincet és a hátizmokat nyújthatjuk úgy is, hogy a lóval, miután úgy állítjuk, hogy ne tudjon hátrálni, a mellső két lába között valamilyen kedvelt takarmányt kezdünk etetni, amit lassan tolunk hátrafe­ lé a hasa alá. Ezzel fokozatosan kénysze­ rítjük az állatot arra, hogy fejével kövesse a finom falatokat, miközben hátizmait szinte észrevétlenül, fokozatosan nyújtja. A válliziilet rendellentis helyzetének megváltoztatása érdekében a lapatos porcnak az elülső részén található AP pontot kell ingerelni. Erre szinten a ló bokszaban kerül sor. A gumikalapács füg­ gőlegesre állított nyelével, amit meg térd­ del is megtámasztunk, alulról erőteljes nyomást gyakorolunk erre a pontra. A ló az erős inger hatasára „kiemeli magat”, lefelé „megtolja a lapockáit", aminek kö­ 16.3 kép A nyakcsigolyak FIB-jenek oldása vetkeztében a válliziilet a helyére kerül­ (Foto: Juszel Béla) het. A kezelés eredményének ellenőrzése a vizsgálatokná már leírt módon történik. Súlyosabb mozgászavar eseten a nyak megerőltetésének következményeként a nyakcsigolyáknál is jelentkezhet FIB. Ennek oldását úgy végezhetjük el, hogy a fejet különböző magasságba állítjuk, miközben többször hirtelen, de kíméletesen oldal­ irányba meglökjük. Ilyenkor egymást követő halk roppanásokat lehet hallani, annak jelekent, hogy a csigolyák helyükre „rendeződnek" (Ifi. 3. kép). Ez a művelet is nagy gyakorlatot es figyelmet igényel, mert a pontatlan beavatko­ zásnak akár végzetes következmenyei is lehetnek (bénulás, az artéria vertebralis el­ nyomása vagy éppen túlzott megfeszítése, esetleg szakadása). A nyak merevségét a nyakon található 18 fő akupresszúra pont egy-másfél perces ingerlésével oldhatjuk (16.4. kip). A vállízület sérülésének következménye lehet a esüdízület elmozdulása is. Ennek helyreigazításakor a ló mellső lábát felemeljük, az elülső lábközép tájékot két kézzel megtartjuk, a sarokvánkosba térdelünk és így a csüdízületet „visszatoljuk a helyére” (16.5. kép). Egyes esetekben a helyreigazítást roppanás kíséri. A csüdizület kezelését követően a végtag és a lapocka izmait átmasszírozzuk, megütögetjük, ezáltal az izmok fellazulnak, vérkeringésük javul. Ezt követően elvegezzük a végtag lazító-nyújtó tornáját (stretching).Ennek első fázisában a ló mellső lábát egyik kezünkkel úgy emeljük fel, mintha patkolnánk, és 4-5 cm-ről visszaejtjük a másik tenyerünkbe (16.6. kép). A lovak hamar rájönnek, hogy amit kérünk tőlük az javukra válik és hág ják magukat ellazítani. 307

/6.4. kép. A nyaki/mok akupresszúrás kezdene (Foto • Juszel Bi la)

16.5 kép. A csüdizület manipulaciója (Foto: Juszel Béla)

308

Ezt követi a nyújtási fázis. A „kilazí­ tott” mellső lábat előre felé úgy emeljük fel, mintha nyújtott lépést tenne a ló me­ rev lábbal (16.7. kép). Ez a technika is kí­ méletes munkát és nagy odafigyelést igé­ nyel. Nem szí bad túlhúzni, illetve tulnyújtani a lábat, mert sérülhetnek az inak, szalagok (szakadás, húzód s). sőt a vállízület is kiugorhat. Ennél a gyakorlat­ nál az a lényeg, hogy a lo támaszkodjon, „nyúljon bele” a kezünkbe. így csak anynyira terheli a vegtagjat, amennyire az még kellemes érzést jelent számára. A nyújtás, ami vérbőséget okoz a végtag iz­ maiban és ízületeiben egy-masfél percig tart. A nyújtást mind a két mellső végta­ gon elvégezzük. A kezelés a végtag iz­ mainak átmasszírozasával fejeződik be. Hátaslovaknál előforduló probléma a hevederiszony. A nyereg láttán a ló össze­ húzza magát, görcsössé válik, s igyekszik a nyergelés elől kitérni. F7 a fajta visel­ kedési zavar általaban rossz nyergelesi élmények következményeként alakul ki.

16.6 kúp A stretching első fázisa: la/itas (Fotó Juszel Beta)

/r

1

■

16 7 kép. A stretching második fazisa: nyújtás (Foto: Juszt-/ Béla)

309

Ezt a negatív élményt masszázzsal lehet feloldani. A heveder vonalában találhatók azok a területek, melyeknek már a végigsimítására is érzékenyen reagál a ló. Ezeket a területeket három ujjunk (mutató, középső, gyűrűs) körkörös mozdulataival végzett kíméletes masszírozással ingereljük, majd a has felé történő végig simítással „felold­ juk” a kellemetlen érzést. Végül a haskorc tájékához térünk, melynek másfél perces felhúzásával ellazítjuk a hasizmokat. A mindennapi ápolásba jól beilleszthető a ló „kólika pontjának” kezelése, amely a horpasz tájékán, a külső csípőszöglettől a fej felé kb. egy tenyérnyire futó képzelet­ beli függőleges vonal, és a gerinc tövisnyúlványaival párhuzamosan, attól kb. egy arasznyi távolságban húzható vonal metszéspontjában található. E pont ingerlésének hatására ellazulnak a hátizmok és a belek simaizmai. Rendszeres ingerlésével egyes vélemények szerint megelőzhető az arra hajlamos állatoknál a kólika kialakulása, ill. enyhe kólikás tünetek meg is szüntethetők a pont masszírozásával. A manuálterápiás kezeléseket jól kiegészíti a különböző gyógyhatású, hűtést vagy vérbőséget keltő kenőcsök, tinktúrák, de más alternatív (akupunktúra, akupresszúra, homeopátia stb.) vagy akár allopátiás módszerek alkalmazása is. A lovak utókezelése a megszüntetett elváltozások súlyosságától függően egy vagy több napos pihentetésből (boxnyugalom) és az izmok laza átmozgatásából áll. Erre azért van szükség, hogy mind a helyükre visszaigazított, mind pedig a környezetük­ ben lévő szervek regenerálódni tudjanak, nehogy egy hirtelen, rossz mozdulatnál viszszaugorjanak régi, hibás helyzetükbe. A beavatkozást követő 2-3. napon a lovat csak kézen szabad vezetni, nagy köríven szabad sétáltatni még mindig a hirtelen rossz mozdulatok elkerülése és az ízületek kí­ mélése érdekében. A kezelések befejezése utáni 4-5. napon a lovat kíméletesen újra munkába lehet fogni. Sokszor előfordul, hogy a tulajdonosok nem követik pontosan az utókezelésre vonatkozó utasításokat s a látványos javulást tapasztalva túl korán állítják munká­ ba a lovat. Ezekben az esetekben a visszaesés veszélye fennállhat és a kezelések megismétlése várható.

Felhasznált és ajánlott irodalom Albright, P. (1997): Kiegészítő gyógymódok. SubRosa kiadó, Budapest Anfield, G. (1997): Gyógyítsunk másképpen! Reader’s Digest, Budapest Augustin, M.-Schiedel, V. (1997): Természetgyógyászati kézikönyv I. Springer Hungarica Kiadó, Budapest Austin, D. (2000): Mindennapi egészség: nélkülözhetetlen családi kézikönyv a hagyományos és az alternatív gyógymódokról. Magyar Könyvklub, Budapest Duin, N.-Sutolijfe, J. (1993): Az orvoslás története (az ősidőktől 2020-ig). Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest Eicher, S.-Micek, T. (1993): Lóbeszéd. SubRosa Kiadó, Budapest Fehér György: A háziállatok funkcionális anatómiája. 2. kiadás (2000), Budapest Kelényi É. (2000): Szóbeli közlés. Kovácsi B.-Monostori K. (1892): A ló és tenyésztése. Aréna Kiadó, Veszprém Kulcsár Gábor (2002): Ázsiai osteopathia, (jegyzetek)

310

Mayer-Camberg, E. (1992): Természetgyógyászati kislexikon. Tulipán Kiadó, Budapest Mills, M. (1997): Kiegészítő komplementer gyógymódok. Golden Book Kiadó, Budapest Schimmel, K. (1992): A természetgyógyászat tankönyve 11. Sanitas Természetgyógyászati Alapít­ vány, Budapest Schmidt J. (1996): Takarmányozástan. Mezőgazda Kiadó, Budapest Simonfalvy T.-l. Szabó Zs. (1992): Hol keressem a természetgyógyászt: Természetgyógyászok és gyógyulni vágyók kézikönyve. Szathmáry L: (2000): Állatorvoslás akupunktúrával. Biokultúra 9.6. 10. o. Tarnóczy M. (2001): Akupunktúra egy régi mai tudomány. Lovasnemzet. 5.2.32-34. o. Wen, G. (1997): A kínai állatorvoslásban alkalmazott akupunktúra pontok gyűjteménye. ANIVET állattenyésztési, Állatgyógyászati Kereskedelmi Kft. Budapest

Kineziológia A kineziológia a görög kinesis (mozgás) és a logos (tan) szavak összetételéből ered. Tehát szűk, szószerinti értelmezés alapján a test izmainak és mozgásának tanulmányo­ zását értjük alatta. A kineziológia biorezonancián alapuló vizsgálati módszer, amely magában foglalja a diagnózist és a terápiát is. Története az Amerikai Egyesült Ál­ lamokban az 1900-as évek elején kezdődött izomerőmérésekre vezethető vissza. Olyan rendszer, amely összekapcsolja az energiaáramlásról kialakított hagyomá­ nyos távol-keleti elméletet (amelyre az akupunktúra és az akupresszúra épül) a nyu­ gati izomteszteléssel. A beteg szervezetek energiarendszerének kiegyensúlyozásá­ val, az egyensúlyi állapot megteremtésével foglalkozik. Feltárja a testben lévő energiák útjában álló akadályokat, feloldásukkal csökkenti a feszültséget, elősegíti a szervezetben a szabad energiaáramlást, melynek következtében beindulnak, illetve felgyorsulnak a test természetes öngyógyító reflexfolyamatai. A kineziológia módszerével kijelölhetők a gyógyítás megfelelő eszközei és módsze­ rei is, valamint kiválaszthatók az egyed számára leginkább megfelelő gyógyszer, gyógytea és egyéb gyógyulást segítő készítmények, azok adagolása és alkalmazási gyakorisága is. A gyógyulás nyomon követhető, eredménye pedig egyszerű módsze­ rekkel azonnal ellenőrizhető. Állatokon is alkalmazható. Mint a legtöbb természetgyógyászati módszer a kineziológia is holisztikusán közelíti meg a problémákat. Az egészség kérdését az „EGÉSZ”-SÉG oldaláról szemléli. Kiindulás: az egészséges test. Jelenleg a kineziológiának több mint 40 ága ismert (melyek közül néhányat a tör­ téneti áttekintésben ismertetünk), s ez a szám folyamatosan bővül, a módszer iránti érdeklődés pedig folyamatosan nő.

Történeti áttekintés A kineziológia a kiropraktikából fejlődött ki a XX. század első harmadától kezdve. Fiatal, kérdésekkel teli tudományág, melynek alakulása, fejlődése még napjainkban sem ért véget. Az 1920-as években Frank Chapman a neurolymphatikus reflexrendszert, 1930-ban Terence Benett kaliforniai kiropraktikus a neurovasculáris reflexponto­ kat fedezte fel. 311

Dr. George Goodheart kiropraktikus dolgozta ki az izmok vizsgálatának és teszte­ lésének koncepcióját 1964-ben. Megállapította, hogy nem mindig a görcsös izom a fe­ lelős a fájdalomért, hanem gyakran az ellenpápának olyan alacsony a tónusa, hogy a szükséges ellenerőt nem tudja kifejteni. Ezért keletkezik az ellenpárizom görcse. Tehát nem a görcsös izmot kell kezelni, hanem az ellenpárt kell aktivizálni. 1970-ben a meg­ felelő izmokat kapcsolatba hozta a meridiánokkal, és a neurolymphatikus és neurovasculáris reflexpontokkal, amelyekkel dolgozik, miközben a meridiánokat kezeli. Ezzel kifejlesztette az izomteszt és az energiaegyensúly új módszerét. 1973-ban munkatársa dr. John Thie megjelentette a Touch for Health (Gyógyító érintés) c. könyvét, megala­ pítva a Touch for Health kineziológiai ágát, amely a test és az agy kapcsolatán alapul. 1977-ben Goodheart kidolgozta és megalapította az alkalmazott kineziológiát, amelynek alapja az egészség háromszöge. A háromszög egyes oldalait a strukturális, az érzelmi és a kémiai összetevők képezik. Abból indul ki, hogy a magasabb rendű élőlények akkor egészségesek, ha e három oldal egyensúlyban van. Bármely egész­ ségügyi probléma esetében e hármas egyensúly valamelyik oldala sérül, amit a keze­ lés során figyelembe kell venni. A kineziológiában elsőként valósították meg egy tel­ jes koncepciónak a gyakorlatba történő áthelyezését. Mivel Goodheart csapatának tagjai különböző területek specialistái voltak, ezért a kineziológia kezdettől fogva sokoldalú, számtalan szakterületet felölelő módszer. Allén Beardall, a klinikai kineziológia megalapítója kifejlesztette az ún. „fingermodi”-t (kézkomputer). A „kézkomputer” négy ujja az alábbi területekhez tartozik: - mutatóujj: szerkezeti-strukturális terület, - középső ujj: testkémiai terület (genetikai-táplálkozási), - gyűrűsujj: érzelmi terület (stresszoldás), - kisujj: elektromagnetikus (akupunkturaterület). A tesztelő az ujjak különféle módon való összeérintésével megállapíthatja, hogy a tesztelt test melyik területén borult fel az energiaegyensúly, milyen ok felelős ezért, és hogyan lehet segíteni a kialakult problémán. Ezt a módszert ma minden kinezioló­ giai ág alkalmazza. A „kézkomputer” olyan egyetemes jelrendszer, amely független a beszélt nyelvtől, embereknél és állatoknál egyaránt alkalmazható. Használatával le­ rövidül a tesztelési idő, lehetővé válik, hogy gyorsabban feltárja a tesztelő azon terü­ leteket a testben, amelyeken az energiaáramlás akadályozott. A Three in One Concept (Három az Egyben Koncepció) One Brain (Integrált Agy) rendszerét Gordon Stokes (aki a „Touch for healt” módszer egyik megalapozó­ ja is egyben), Dániel Whiteside (viselkedésgenetikus) és Candace Callaway (aki az emberi kapcsolatok, a metafizika, a parapszichológia és a viselkedési genetika szakér­ tője) fejlesztette ki 1980-as években az Egyesült Államokban. Ez a módszer három szinten segíthet az egyednek: tudatos, tudatalatti és testi szinten. Kiindulási pontja a tünet, melynek keletkezési körülményeit és eredetét kutatja, miközben az energiák­ kal és az érzelmi okokkal foglalkozik. A test a lélek szimbolikus képe, ha a lelket sé­ rülés éri, az az élet minden területére kihat. Pl. hogyan teszi le a munkavizsgát egy spá­ niel, ha kiképzése során a vadkacsához félelem emléke (hirtelen hidegvízbe lökés) tár­ sul? Hogyan képes a tőle elvárható tejhozamot adni az a tehén, amelyik végignézte boija kimúlását, amelyik fennakadt a kerítés oszlopán? (Megtörtént esetek.) Az Integ­ rált Agy rendszere a jobb és bal agyfélteke összehangolt működésén alapul. Egy 312

16.1. táblázat. Viselkedési barométer embernél TUDATOS Elfogadás

Szembenállás

Választó • Hozzáférhető Derűlátó • Elfogadható Alkalmazkodó • Méltó Megérdemlő • Nyílt

Megtámadott • Nyugtalan Megkérdőjelezett • Megterhelt Bosszús • Méltatlankodó Szembeszegülő • Alkalmatlan

Hajlandóság

Harag

Fogékony • Megfelelő Felkészült • Felelős Bátorító • Kipihent Erőt sugárzó • Figyelmes

Felháborodott • Dühös Túlfeszített • Füstölgő Fortyogó • Heveskedő Harcban álló • Hisztérikus

Érdeklődés

Sértődöttség

Elbűvölt • Ráhangolódó Igényelt • Szívesen látott Megértő • Megbecsült Nélkülözhetetlen • Gondoskodó

Megbántott • Feszült Megsebzett • Kihasznált/összezavart Mellőzött • Visszautasított Hallgatag • Megsértődött TUDATALATTI

Lelkesedés

Ellenségeskedés

Szórakoztató • Örvendező Csodálatra méltó • Vonzó Gyönyörködő • Izgatott Életteli • A másikban megbízó

Csapdába ejtett • Kipécézett Becsapott • Frusztrált Kifosztott • Gúnyolódó Bosszúvágyó • Magábafojtó

Önbizalom

Félelem a veszteségtől

Ösztönzött • Merész Védett • Elszánt Bátor • Megfontolt Gyengéd • Büszke

Cserbenhagyott • Meg nem hallgatott Keserű • Csalódott Fenyegetett • Lenézett Rémült • Nem szívesen látott

Egyenrangúság

Bánat és bűntudat

Szerencsés • Együttműködő Tevékenyen résztvevő • Céltudatos Megbízható • Törődő Őszinte • Eredményes

Csüggedt • Elfogadhatatlan Önostorozó • Levert Legyőzött • Tönkretett

Elárult • Leigázott

TESTI Ráhangolódás

Közömbösség

Összhangban lévő • Megfelelő Kiegyensúlyozott • Alkotó Figyelmes • Méltányoló Tapintatos • Szelíd

Borúlátó • Bénult Merev • Fásult Mozdulatlan • Érzéketlen Romboló • Lekapcsolódott

Egység

Elkülönülés

Csendes • Biztos Nyugodt • Békéslelkű Egységben lévő • Teljes Kiteljesedett • Egységességben lévő

Elhanyagolt • Nem szeretett Elfogadhatatlan • Szeret(het)etlen Jelenéktelen • Búskomor Beteges, morbid • Elhagyott

VAN VÁLASZTÁS/NINCS VÁLASZTÁS

313

stresszhelyzetnek vélt szituáció az agynak akár 75%-át, vagy még nagyobb hányadát is „rövidre zárhatja”. Lekapcsolhatja az elülső agyi területet annak érdekében, hogy felkészítse a szervezetet az „üss vagy fuss” válaszreakciókra. Az agyban tárolt negatív töltésű információ: a félelem, a fájdalom, és a fájdalomtól való félelem neurológiai blokk formájában jelenik meg. A viselkedési barométer (16.1. táblázat) segítségével megállapíthatja a tesztelő, hogy milyen emocionális tényezők akadályozzák a vizsgált egyedet vagy annak egyes szerveit az élettani folyamatok zavartalan működésében. A magasabb rendű élőlényeknél az izomteszt választ befolyásolják - a tudatalattiban már a fogantatástól kezdve tárolt - testi és érzelmi információk is. Ezen információk hatásának felderítését, megszüntetését fontos feladatának tekinti a „Három az Egyben Koncepció Integrált Agy” módszere. Az egyensúly létrehozása érde­ kében alkalmaz ún. kor regressziót, mely segítségével kiderül, hogy az egyed életében mikor volt az első fizikai vagy érzelmi traumatikus élmény, olyan érzelmi stressz, vagy más külső körülmény, amely „beprogramozta” az energetikai blokkot a testbe vagy a ne­ urológiai blokkot az agyba. Ez a múltbeli energetikai blokk, mint információ ma is be­ folyással van az egyedre. Az energiaáramlás úgy lehet tartós, ha azt nem csak a jelenben állítja helyre a terapeuta, hanem egyidejűleg az egykori emocionális töltést is semlege­ síti. A Three in One Concept a Test, a Tudat és a Lélek összekapcsolódását jelenti. Dr. Frank Mahony a Hyperton-X módszer felfedezője megállapította, hogy egy hipertóniás, túlfeszített izom a központi idegrendszerben zavart okoz, ezáltal korláto­ zottá válik az agy képessége a szenzoros információk azonnali feldolgozására. Amennyiben ezt az izmot kezelik, a tárolt stressz megszűnik. Az EDU-kineziológia célja visszatalálni azokhoz a korai reflekszes mozgásfor­ mákhoz, amelyek életünket és energiánkat a legjobban segítik és kifejezik. A módszer lehetővé teszi, hogy meghatározott mozgások által előhozzuk rejtett tanulási képes­ ségeinket. Megalapítója dr. Paul E. Dennison. A biokineziológia a környezetünkben lévő hatásokkal foglalkozik. Azt vizsgál­ ja, hogy hogyan hatnak ránk a szagok, illatok, látvány, zene, színek stb. Ebből nőtt ki a Wellnes kineziológia vagy Stressz Release, amely dr. Wayne Topping nevé­ hez fűződik. A fito-kineziológia alapja ember és az alkatának megfelelő növény au­ rájának holografikus összhangja.

Az „energia-egyensúly” A keleti orvosi filozófia szerint létezik egy mágneses természetű energia, amelynek északi és déli pólusa van, és ez az energia jelentkezik a testben pozitív és negatív polaritásként. A pozitív energiát „yang”-nak, férfi energiának, a negatívot „yin”nek, női energiának nevezik. Ez az energia a kínaiban „esi” (chi, Qi) névre hallgat, japánul „ki”, mások pedig úgy hívják: „univerzális energia”. A hagyományos kínai medicinából ismeretes, hogy az energia a meridiánokban áramlik. Modem technológiai módszerekkel elektroniku­ san, termikusán és radioaktív módszerekkel megmérték és feltérképezték ezeket a meridiánokat. Az energiacsatomák vagy meridiánok az egész testet behálózzák. A meridiánáramlás egyetlen, folyamatos áramlás. 314

Az energia szabályozza a test fiziológiai folyamatait, segíti a veleszületett auto­ nóm mozgásreflexet, és koordinálja az öngyógyító folyamatokat. Ha ennek az ener­ giának az áramlása zavartalan, akkor a meridiánhoz tartozó szerv vérellátása is megfelelő, működése harmonikus. Ilyenkor az egyed (ember, állat) egyensúlyban érzi magát, jó a közérzete.

A stressz hatása az energiarendszerre Ha az energiaáramlás a meridiánban bármilyen külső és/vagy belső ok miatt zavart szenved, akkor a szerv vérellátása romlik, csökken a „szervenergia”, a szerven belül funkciózavar lép fel s betegség tünetei jelennek meg. Ha a meridiánban keletkezett energiablokk megszűnik, helyreáll a szerv normális működése. A helytelen életvitel, az állatok nem megfelelő tartása, a helytelen táplálkozás és takarmányozás, a túlzott fizikai megterhelés, a túlzott stressz, a negatív emóciók, az a mód, ahogy az ember visszaél saját és haszonállatai testével, megzavarja a magasabb rendű élő szerveze­ tek meridiánrendszerét. „Túlterheli az egyed az áramkört”. Sokszor évekig is el­ tart, mire kiderül, hogy valakinek már nem áll rendelkezésre energiapotenciáljá­ nak 100%-a vagy haszonállatai nem termelnek a tőlük - genetikai adottságuk alap­ ján - elvárható szinten. A kineziológia módszerével megállapítható az energiaáramlási zavar, pontosan di­ agnosztizálhatok az energiaáramlást akadályozó tényezők és azok támadáspontjai a testben, és helyre állítható az energiaáramlás is. A kineziológia elmélete szerint az emberi és az állati szervezet az átélt eseménye­ ket, az érzékeléseket, érzelmi megrázkódtatásokat az ún. „sejtes memóriájában tárol­ ja”. Nemcsak az elme tanul a tapasztalatokból, hanem a testi sejtek is. Amit az egyed (ember és állat egyaránt) életében megtapasztal, az emlék formájában rögzül teste minden sejtjében. Ha pl. egy ember vagy egy állat életének korábbi szakaszában bal­ esetet szenved, a balesetben érintett izomszövet megőrzi annak minden emlékét, s egyszersmind felkészül arra is, hogy hogyan működjön legközelebb egy hasonló helyzetben. Attól kezdve maga a test „emlékezteti”, milyen érzéssel is járt ez, nehogy még egyszer „elkövesse” ugyanazt a kóros folyamatot előidéző hibát. Valahányszor fizikai lénye ugyanabban a testhelyzetben találja magát, mint a baleset során, akkor valamiféle nyugtalanító érzést tapasztal a testében. Nemcsak az „elme” emlékezik. A testi emlék „vészjelzéseit” még jóval azután is érzi, hogy az adott balesetet az elme elfelejtette. A test sejtes memóriája tárol minden egyes eseményt, melyhez élete során már al­ kalmazkodnia kellett. Amikor a szervezet megtapasztalt valamit, lélektani változá­ sokon is átment. Ha az egyed ezután új helyzetbe kerül, képes felidézni az emléke­ it. Előhívhatja azokat egy hang, illat vagy látvány. Minden sejt tartalmazza az egész test konstrukciójának leírását. A múltbeli esemény miatt érzett félelem, fájdalom, vagy fájdalomtól való félelem stresszorként működhet. A stressz világhírű kutatója, dr. Selye János, aki életét a stressz fiziológiájának ku­ tatására szentelte, megállapította, hogy bármely élethelyzet alkalmazkodást követel az emberi és állati szervezettől egyaránt. Szerinte minden ember (és minden állat)

genetikusán meghatározott mennyiségű alkalmazkodási energiával születik. 315

Ezért van az, hogy a magasabb rendű élőlényekben ugyanaz a helyzet más-más érzést vált ki, és azonos ingerekre másképpen reagálnak. Ebből a megállapításból követke­ zik, hogy egy eseménynek az adott szervezetre kifejtett hatása nem a szituációtól, ha­ nem attól függ, ahogy a szervezet megéli azt. A magasabb rendű élőlények reakcióinak egy részét belső szabályozó (öröklött és átélt) tényezők határozzák meg, másik részét pedig külső szabályozó tényezők (ég­ hajlat, étrend, egyéb környezeti hatások) befolyásolják. A legtöbb szervezet már egész fiatalon megtanulja a számára legjobb, legmegfele­ lőbb túlélési magatartásformákat. Ez az automatizmus védi meg azután, ha életve­ szélybe kerül és hirtelen, reflexszerűen kell reagálnia a váratlan környezeti hatásokra.

Az energiaáramlási zavar diagnosztizálása izomtesztek segítségével A test izomzata bizonyos mértékig állandóan kontrakciós állapotban, nyugalmi feszü­ lésben van, ezáltal összetartja a testet és annak bizonyos tartást is biztosít. Ezt az izomfeszülést hívják fiziológiás izomtónusnak. Annak érdekében, hogy az izmok megfelelően működhessenek, szabadon kell áramolni az energiáknak a test minden olyan rendszerében, amely kihat az izmok működésére. A „szerv-meridián - izom-meridián-izom” rendszer összefüggései miatt a szerv­ hez, ill. a meridiánhoz tartozó izom tónusának változásából meghatározható a meri­ dián energiaállapota. Ha a rendszerben valahol fizikai vagy pszichikai túlterhelés miatt energiaáramlási zavar van, akkor a meridiánhoz tartozó izom kevesebb energiához jut, ennek követ­ keztében a tónusa a fiziológiásnál kisebb lesz, az adott izom, izomcsoport elgyengül. Az izomteszt a blokkolt és a szabadon áramló energia közötti különbséget mutatja meg. Segítségével lokalizálhatok a diszharmonikus meridiánok, az ún. „kézkompu­ ter” módszerrel kiegészítve pedig a test egyéb területein lévő energiahiányok, ener­ giatöbbletek, ill. energiaáramlási zavarok is.

Indikátor vagy jelzőizmok és a hozzájuk tartozó meridiánok A jelzőizmok tesztelése során az adott meridián energiaállapotát lehet meghatározni. Izom latin neve M. supraspinatus (1. ábra)

Izom magyar neve Lapockatövis feletti izom

Meridián neve Központi meridián

M. teres major

Nagy görgeteg izom

Irányító meridián

M. pectoralis major claviculáris

Nagy mellizom kulcscsonti része

Gyomormerid ián

M. latissimus dorsi

Széles hátizom

Lépmeridián

M. subscapularis

Lapocka alatti izom

Szívmeridián

M. qadriceps femoris

Négyfejű combizom

Vékonybélmeridián

M. peroneus

Szárkapcsi izom

Hólyagmeridián

316

Izom latin neve

Izom magyar neve

Meridián neve

M. psoas

Horpaszizom

M. gluteus medius

Középső farizom

Szívburok-meridián

M. teres minor

Kis görgeteg izom

Hármasmelegítő meridián

M. deltoideus anterior

Deltaizom elülső része

Epehólyag-meridián

Nagy mellizom szegycsonti része

Máj meridián

M. serratus anterior

Elülső fíírészizom

Tüdőmeridián

M. tensor fasciae latae

Combpólyafeszítő izom

Vastagbélmeridián

M. pectorális major stemalis

Vesemeridián

(A meridiánokhoz tartozó tesztizmok és a hozzájuk kapcsolódó neurolymphatikus és nerovasculáris reflexpontok részletes bemutatása e könyv terjedelmét meghaladja.)

Az izomteszt gyakorlati fázisai (mind a meridián tesztelésnél, mind a kézkomputeres módszernél) 1. A tesztelő a vizsgálandó egyedet, ill. annak végtagját a megfelelő vizsgálati po­ zícióba állítja (megjegyzendő, hogy a beteg testhelyzete - állás, fekvés - nem befolyásolja a tesztelés eredményét). 2. Bemutatja neki (gondozójának, ill. a közvetítő személynek) azt a mozdulatot, amit izomereje ellenében tenni fog, s ezzel egyidejűleg elvégzi az izomtónus vizsgálatát is. 3. Egyik kezével stabilizálja a pácienst a megfelelő helyen. 4. A másikkal pedig a tesztelendő izmot fokozatosan erősödő nyomással 1-2 másod­ percen keresztül összehúzódásra és nyújtásra készteti, a páciens kilégzése közben. Ezt a műveletet izomtesztnek nevezzük. Ha az izom erős, a tesztelő határozott ellenállásba ütközik, „bekapcsol” az izom. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált meri­ diánon akadálytalan az energiaáramlás. Ha az izom gyenge, tehát a meridiánon akadályozott az energiaáramlás, akkor a tesztelő a megnyúló gumihoz hasonló érzetet tapasztal. A tesztelőnek ügyelni kell arra, hogy ne fejtsen ki túl nagy erőt, mert ilyenkor az izoláltan működő tesztizmon kívül más izmok is „bekap­ csolnak” és az eredmény hamis lesz. Amennyiben nem érez határozott választ a tesztelő, akkor célszerű megismételni a tesztet. Az ismételt izomtesztnél az erős izom még erősebb lesz, a gyenge izom még gyengébb lesz. 5. A tesztelésnél mozgatott testrészt nyugalmi helyzetbe viszi a tesztelő.

A „kézkomputer” alkalmazása az izomtesztnél 1. Az izomteszt végzésekor a tesztelő a hüvelykujjához különféle módozatokban érinti a másik négy ujját (kézkomputer). így keresi meg a páciens testében azo­ kat a meridiánokon kívüli területeket, ahol energiaáramlási zavar alakult ki. Pl. a hüvelykujja és a gyűrűsujja összeérintésével az érzelmi területet teszteli a ko­ rábban kiválasztott tesztizmon keresztül. Ha az izomteszt erős jelet ad, akkor az 317

azt jelenti, hogy az érzelmi területen megfelelő az energiaáramlás. Ha gyenge je­ let ad az izomteszt, akkor az érzelmi területen belül energiaáramlási zavar van. 2. A teszteléssel megkeresett energiaáramlási zavar korrekcióját el kell végezni, majd a korrekció eredményességéről ún. visszateszteléssel minden esetben meg kell győződni! 3. Csak akkor lehet a következő területet tesztelni a kézkomputer segítségével, ha az előző korrekciós terület visszatesztelésére (pl. érzelmi) az izom erős választ ad. Ez a jele annak, hogy a korrekciót eredményesen elvégeztük. Az izomteszt kivitelezése ún. háromszemélyes vizsgálattal Amennyiben a vizsgált beteg izomerősség-változása nem érzékelhető, vagy az izom­ teszt közvetlenül nem kivitelezhető, mint pl. csecsemők, bénulásos vagy eszméletvesztéses betegek esetében, ill. állatoknál, akkor közvetett, azaz háromszemélyes vizsgálat végezhető. 1. A közvetítő személy megérinti mind az öt ujjával a vizsgált alany valamelyik főbb ízületét. 2. A vizsgált egyed testén a kívánt területek ugyanúgy aktivizálhatók, mint a köz­ vetlen vizsgálat során. 3. A tesztelés menete a közvetlen teszteléssel megegyezően történik a közvetítő személyen. Tesztelés idején ügyelni kell arra, hogy a testkontaktus fennálljon. Tesztelések között a testkontaktus megszakítható, mivel a csecsemők és az ál­ latok folyamatos mozgásban vannak. 4. A közvetítő személy izomerősségének változása ugyanúgy értékelhető, mintha ő lenne a vizsgált egyed. Kineziológiai kezelés vagy oldás Célja a testben keletkezett energetikai, és az agyban keletkezett neurológiai blokkok oldása embernél és állatnál egyaránt. Izomtesztekkel dolgozik, melyekkel közvetlen vagy közvetett (háromszemélyes tesztelés) módon lehívja az információt, illetve viszszahatás útján oldja az energiaáramlás blokkját. Az energetikai zavar megszüntetésére alkalmazott korrekciók szerepe a kinezioló­ giai kezelésekben, ún. oldásokban. 1. A neurolymphatikus reflexpontok körkörös masszázsa. A masszázst 10-20 má­ sodpercig végezzük olyan erővel, amit még a szemgolyó fájdalom nélkül elvi­ selne. A nyirokkeringés reflexpontjainak, ill. zónáinak masszírozása a hozzájuk tartozó izmok és szervek nyirokkeringésének zavarait szünteti meg. A sikeres kezelést követően az izom megerősödik. 2. A neurovasculáris pontok a vérkeringés reflexpontjai, melyeket 30-60 másod­ percig gyengéden érintve kell tartani, annyira, hogy a bőr kissé benyomódjon. Ez a művelet egy adott izom és az energetikailag hozzá tartozó szerv vérellátá­ sát élénkíti. A normális reflexműködés helyreállítását az jelzi, hogy az ujjak alatt a „bőr” kissé pulzálni kezd. A pulzálás kezdetét követő kb. 20 másodperc elteltével befejezhetjük a reflexközpont nyomását. 318

3. A meridián simítása. 4. A meridiánon lévő, izomteszteléssel meghatározott pontok érintése. 5. Mozgásterápiás gyakorlatok. A „kézkomputer” és a kor regresszió beépítése az izomtesztbe A tesztelés 1-3. lépése megegyezik a „kézkomputer” alkalmazása az izomtesztnél cí­ mű fejezetben leírtakkal. 4. Amennyiben a jelenben a kézkomputerrel végigtesztelt minden területre erős választ adott az izom, akkor keresi meg a tesztelő az egyed életében az adott be­ tegséghez, problémához kapcsolódó legelső életkort, amit az „ok korának” nevez a kineziológia. A kor regressziót az egyed életkorától függően, havonként vagy évenként végzi a tesztelő. Pl. 5 éves egyednél a következőképpen: a tesz­ telő hangosan kimondja: „A jelentől 4 éves korig”, majd teszteli az izmot. Ha erős az izom, folytatja tovább a korhátrálást: „4 éves kortól 3 éves korig.” Ezt ismételt teszt követi. Addig keresi az ok korának időpontját teszteléssel egészen a fogantatásig, amíg gyenge izomválaszt nem kap. Ez jelzi azt az időpontot, amikor életében először találkozott a szervezet azzal a stresszorral, amely blok­ kolta az energiaáramlást a meridiánokban, a testben vagy az agyban. 5. A kézkomputer segítségével a tesztelő feltár minden olyan területet a tesztelt egyednél, ahol az energia áramlása blokkolttá vált. Elvégezi a kitesztelt korrek­ ciókat, melynek eredményeképpen az energiaáramlás embernél, állatnál egy­ aránt helyreáll. A jelenbeli energiaáramlást a múltban történt egyensúlyzavar helyreállításával teszi tartóssá a kineziológus.

A kineziológia további alkalmazási területei A kineziológia alkalmazható önállóan és egyéb kezelések mellett egyaránt, akár ha­ gyományos nyugati, akár alternatív orvoslásról legyen szó. A módszer alkalmas a vizsgált beteg számára szükséges gyógyszer vagy takarmány kiválasztására is. Ha pl. az izomgyengüléssel válaszoló páciens vagy háromszemélyes tesztelésnél a har­ madik személy (az állat gazdája, gondozója) kezébe veszi vagy ujjhegyeivel meg­ érinti azt a gyógyszert, gyógyteát, ételt, illetve takarmányt, mely az adott panaszt megszünteti, a betegséget gyógyítja, a gyenge válasz erőssé válik. A visszaerősödés a gyógyhatás eredményességének jele. A gyógyszerek, a gyógy­ hatású készítmények, a táplálék és takarmány-összetételek és keverékek, és azok mennyisége is vizsgálhatók úgy, hogy a vizsgált egyén az egyes alkotórészeket meg­ érinti és rajtuk tartva ujjait, teszteli őt a tesztelő személy. Mindenféle anyag (legyen az üveg-, műanyag- vagy papírcsomagolásban, esetleg csomagolatlanul) tesztelhető. Az alufólia, amely elektromosan vezető csomagolás, gyengíti a válasz értékelhetősé­ gét, ezért ez nem ajánlott. A fémlemez az értékelést lehetetlenné teszi. Ez is azt bizo­ nyítja, hogy a vizsgált egyed és az anyagok közötti kapcsolat elektromágneses hullá­ mok révén valósul meg. Bármely kezelés kiegészítőjeként alkalmazva a kineziológiát, mellyel a test energiaáramlásának zavartalanságát biztosítjuk, hatékonyabbá tehetjük az alapke­ 319

zelést és lerövidíthetjük annak időtartamát, csökkenthetjük a gyógyszerek mennyi­ ségét és a gyógyulás idejét. A betegséghez és a kezelésekhez kapcsolódó stressz, a fájdalom és a fájdalomtól való félelem embernél és állatnál egyaránt befolyásolja az energiarendszert. Ha zavartalan az energiaáramlás a beteg fájdalmai enyhébbek, jobban elviselhetők, súlyosabb beavatkozásoknál pedig a komplikációk aránya csökken, a kezelések esetleges mellékhatásai kisebb számban jelentkeznek, lefolyá­ suk enyhébb. A kezelést követően az izomteszt által kapott információ, mint „bio­ visszacsatolás” jelzi a kezelés hatékonyságát, amivel értékes tájékoztatást nyújthat a módszert ismerő orvos számára. Esettanulmányok kutyák kezeléseiből Nemcsak az emberek, hanem a körülöttünk élő állatok energiaegyensúlya is felborul­ hat. Háziállataink ugyanúgy szenvednek az átélt események által kiváltott negatív ér­ zelmektől, mint a gazdáik. Egy-egy verseny (pl. lovaknál), kiállítás (pl. kutya, macska), túlzott mértékű fizi­ kai megerőltetés, betegség, baleset mind-mind lehet olyan feszültségkeltő tényező, amely hatással van az állatok energiaegyensúlyára. Számukra is ugyanolyan fontos, hogy energiaáramlásuk harmóniában legyen, hogy szervezetük testi, lelki és tudati egységben működjön. A gyakorló szakember naponta tapasztalja, hogy az állatok többsége készségesen hajlandó együttműködni a kineziológusokkal. Engedik a közvetlen izomtesztelést (főleg a kutyák), a korrekciós gyakorlatoknál pedig úgy helyezkednek el, hogy ké­ nyelmesen elvégezhető legyen rajtuk a kineziológiai beavatkozás, pl. a reflexpontok masszírozása, a meridiánok simítása. Gyakran utasítás nélkül, ösztönösen fekszenek oldalukra vagy hátukra és könnyen hozhatók abba a testhelyzetbe, amiben kivitelezhető rajtuk a korrekció. A háromsze­ mélyes tesztelés esetében az energiazavar megszüntetésére kitesztelt korrekció elvé­ gezhető a közvetítő személyen, miközben a testkontaktus folyamatosan megmarad a tesztelt és a közvetítő egyed között. Bessie, 8 éves berni pásztor szuka Dg.: nyirokcsomó daganat Saját, 8 éves berni pásztor kutyám szenvedéseit látva és a tehetetlenségtől hajtva ő volt az első „négylábú” páciensem kineziológusi pályafutásom során. Mire diagnosz­ tizálták a betegségét, már nem sok reményt látott a nyugati orvoslás a gyógyulására. A nyaka környékén, fején és hasán láthatóvá, kitapinthatóvá váltak diónyi, tojásnyi nagyságú csomók. Ereje egyre fogyott, kedélyállapota romlott, és egy „különleges szag” volt érezhető. Ebben az állapotban kértem meg kolléganőmet, hogy háromsze­ mélyes teszteléssel tárjuk fel az energiaáramlás akadályának helyét, és korrekcióval harmonizáljuk azt. így próbáljuk meg legalább enyhíteni a szenvedéseit. Az oldást követően 3-4 nap után az a bizonyos szag csökkent, majd megszűnt. Ezt követően már a kutyán végeztem az izomteszteléseket. Az eb ülő, ill. fekvő helyzetében az elül­ ső deltaizmon teszteltem ki az energiaáramlás blokkjait és korrekcióit, és az állapo­ tán leginkább javító táplálékot is. A kezelések előrehaladtával fizikai kondíciója, ke­ 320

délyállapota javult, a kitapintható daganatai visszahúzódtak, némelyek teljesen felszí­ vódtak. Vitaminokon kívül mást nem kapott. Másfél év múlva távozott az élők sorá­ ból, tüdőembólia következtében. Jymy, 3 éves yorkshire terrier kan Dg: rühösség A tünetek alapján allergiát állapított meg az állatorvos és szteroid kezelést írt elő. 4 hét után sem változott a kutya állapota, így egy másik állatorvostól allergiavizsgála­ tot kért a tulajdonos. Itt sajnos nem tisztázták a korábbi kezelést, ezért utólag derült ki, hogy az allergiateszt értékelhetetlen. A kutya gazdája 3 héttel az allergiavizsgálat után fordult hozzám, hátha lelki eredet áll kutyája betegsége hátterében. Háromsze­ mélyes tesztet alkalmaztam. Az allergén anyagok, tápok, takarmányok tesztelése so­ rán az allergiát kizártuk. A pszichés okot is kizárta a tesztelés. Mivel más tesztanyag nem állt rendelkezésünkre az élősködőket nem tudtuk kitesztelni. Feltártuk a test energiablokkjait, és harmonizáltuk az energiaáramlást. A harmadik állatorvos mikro­ szkópos vizsgálattal kimutatta, hogy rühatka okozza a panaszokat, Taktic oldatos ke­ zelést javasolt, amely hatására néhány napon belül beindult a gyógyulás folyamata. Ebben az esetben a kineziológia nem mint terápiás, hanem mint differenciál diag­ nosztikai kiegészítő módszer volt eredményes. Aida, másfél éves cocker spaniel szuka Probléma: viselkedészavar (ha a gazdáján kívül férfi ért a szájához, a kutya agreszsz.ívvé vált, erőteljesebb fizikai megterhelésnél a járása rendezetlen) A tulajdonos a fizikai terhelés okozta tünet miatt elvitte Aidát állatorvoshoz, aki a vizsgálat során rendellenességet nem állapított meg. Röntgenfelvételt nem tartott in­ dokoltnak. Javasolta a laza talajon való futtatást és a fokozatos terhelést. Hozzám az agresszivitás miatt hozta el a tulajdonos a kutyát, mert ha a szájához és a farához ér­ tek, akkor morgott. A háromszemélyes tesztelést és a kutya közvetlen tesztelését felváltva lehetett al­ kalmazni. Először a tesztelést a tulajdonos delta izmának elülső felületén végeztem, miközben ő a másik kezével megérintette a kutya pofáját. Az agyban keletkezett ne­ urológiai blokk keletkezésének idejét kellett kinyomozni az izomteszteléssel. Ehhez a kor regresszió („korhátrálás”) technikáját alkalmaztam. Ez úgy történt, hogy hangosan kimondtam: ,jelentől egy év 4 hónapos korig”, majd izomteszt következett. Az erős izomválasz azt jelezte, hogy a hangosan kimon­ dott időszak alatt az állat nem élt át olyan stresszt, ami neurológiai blokkot okozott volna számára. Tovább folytatódott az „időnyomozás”. Visszamentünk egészen 1 hó­ napos korig. Innentől kezdve hetenként hátráltunk az időben s hangosan kimondtam: „2 hetes kor”. A teszt eredménye ekkor gyenge izomválasz volt. Még egyszer hango­ san kimondtam a 2 hetes kort, az ismételt teszt még jobban elgyengítette az izmot. Te­ hát a 2 hetes kor volt az „ok kora”, ami azt jelenti, hogy az akkor átélt esemény ha­ tására keletkezett az agy neurológiai blokkja, amely az energiaáramlásra kihatott. Er­ ről az időszakról kellett minden információt feltárnunk, beszereznünk. Ennek érdekében legelőször a kézkomputer segítségével meghatároztam azt a te­ rületet, ahol az energiaáramlás zavart szenvedett. Ez az érzelmi terület volt. (A hü­ 321

velykujj és gyűrűsujj összeérintésénél a tesztelt izom elgyengült.) Ehhez a területhez tartoznak többek között az átélt félelmek is. A félelemteszt segítségével beazonosí­ tottuk a fájdalomtól való félelmet, és azt is, hogy mely személyhez kapcsolódott ez az érzés. Valószínűsítettük a tenyésztőt és a nemét is: férfi. A fájdalom a pofához és a far részhez kapcsolódott. A tesztelés kimutatta, hogy a következő izmok voltak érintve: adductorok (combközelítő izmok), iliacus (csípőizom), piriformis (körtefor­ májú izom), serratus anterior (elülső fűrészizom) és az alsó álkapocs. A „szerv­ meridián - izom-meridián-izom” rendszer együttes összefüggései alapján az izom­ tónus változásából kaptam meg az eredményt. Az izmokhoz kapcsolódó reflexpon­ tok stimulánsával blokktalanítottam az energiaáramlást, amit közvetlenül a kutyán végeztem el. Két héttel a kezelés után a kiállításon nem szívesen ugyan, de morgás nélkül meg­ engedte már, hogy a bíró megnézze a fogazatát. Két újabb kezelést követően az állat ellenséges magatartászavarai teljesen megszűntek. A tulajdonos a 2. oldás után elvit­ te megröntgeneztetni a kutya gerincét. A célirányosan készített felvételek az ágyéki 3-as, 4-es csigolya elferdült összenövését mutatták, ami az állatorvos szakvéleménye szerint kölyökkori törés eredménye lehet, amely most már kezelést nem igényel. A kineziológiai kezelésekkel az érintett izmok nyirokkeringését, vérellátását és energia­ keringését egyensúlyoztuk ki. A kutya az állatorvos szakvéleménye szerint tenyész­ tésre alkalmas állapotba került. Kiállításokon azóta is jó helyezéseket ér el. Boumoon, 9 hónapos cocker spaniel kan Probléma: rossz szokás (szőrrágás) A 9 hónapos kölyköt egyenesen hozzám hozta a tulajdonosa, mert úgy gondolta, lel­ ki okoknak tulajdonítható, hogy kutyája elülső és hátulsó lábairól - főleg a balolda­ lon - egyaránt folyamatosan lerágja szőrét. A viselkedési barométer tesztje a követ­ kező érzelmi állapotot mutatta: elkülönülés és elhanyagoltság érzése. A tesztelés ki­ mutatta, hogy a szőrrágás oka a falkában elfoglalt hierarchia (ötödik kutyaként ke­ rült a falkába két idősebb hím mellé). A kézkomputer segítségével megállapítottam, hogy az érzelmi területen borult fel az állat energiaegyensúlya. Meg kellett keresni, hogy a testben, hol záródott el az energia. Ennek megállapítására (háromszemélyes tesztet alkalmazva) egyik kezemmel a kutya testének felszínétől kb. 2-3 centiméter­ nyi távolságban „végigpásztáztam” a test minden részét. Az izom a bal hátulsó láb­ fejnél gyengült el. Az energiablokk korrekcióját már közvetlenül az állaton tudtam elvégezni úgy, hogy az eb bal hátulsó lábvégén tartottam az egyik és a kisagyi területen a másik ke­ zemet. Kb. egy perc után a két megérintett terület együtt kezdett finoman lüktetni, ami az energiaáramlás megindulását jelezte. Ezzel egy időben a kutya is elkezdett mocorogni, jelezve azt, hogy „elegendő” volt az érintés. (A kisgyerekek és az állatok sokkal érzékenyebben reagálnak a kezelés eredményére, mint a felnőttek. Jobban ér­ zékelik, ha a testükben egyensúlyba kerül az energia. Ellökik a kezem, vagy arrébb mennek, amikor már az energiaáramlás harmonikussá vált és szervezetük nem igény­ li a kezelés folytatását.) Az érzelmi stresszek ennél az állatnál a „táplálkozási területre” is hatással vol­ tak. A vizsgált anyagok tesztelése során (az anyagminták kézben való tartása, mi­ 322

közben az izomteszttel az izom anyagra adott tónusváltozását vizsgálom), az ásvá­ nyi anyagok, nyomelemek felszívódásának akadályoztatását, a kalcium, magnézi­ um, foszfor egyensúlyának megbomlását, továbbá E-vitamin felszívódási nehézsé­ geket teszteltem ki. Ezek pótlására kiteszteltem a megfelelő takarmányt is. A „szerv-meridián - izom-meridián-izom” rendszer együttes tesztelése a mellékvese energiahiányát mutatta ki. Még három alkalommal kezeltem az állatot. A kezelések és a célirányos takarmányozás eredményeként egy hónap elteltével a szőrrágás fo­ lyamatosan megszűnt.

Felhasznált és ajánlott irodalom Ann Holdway: A kineziológia alapjai. ÉDESVÍZ Kiadó, 2000. Carol Ann Hontz: Végtelen lehetőség. Carol Ann Hontz Kft. 1997. Gyöngyösi Kata-Papp Erzsébet: A kineziológia lehetőség-e. Bioenergetic Könyvkiadó, 2002 John F. Thie: Touch For Health, Gyógyító érintés, Polgár Kiadó Kim da Silva-Do-Ri Rydl: Kineziológia. Dunakönyv Kiadó, 1994. Kim da Silva-Do-Ri Rydl: Mozgással az energiáért. GRIZLI Kiadó, 1995. Pintér István: Csapdák.... Possum Lap- és Könyvkiadó, 2000. Selye János: Életünk és a stressz. Akadémiai Kiadó 1969. dr. Taraczközi István: Adzsna (A bioenergetika nagykönyve) T. Orion Bt., 2003

323

A Schüssler-féle sók alkalmazása Schüssler a XIX. században élt (1821-1898) német homeopata a szervezetben jelen­ lévő különböző szervetlen sóknak igen nagy jelentőséget tulajdonított, és homeopáti­ ás gyógyító tevékenységét 12 biokémiailag aktív ásványi só alkalmazására szűkítet­ te. Elmélete szerint a magasabb rendű élőlények egészsége nagy részben a szerveze­ tükben lévő ásványi sók egyensúlyának, relatív mennyiségének függvénye. Ez az egyensúly az egészséges sejtanyagcsere alapvető feltétele. Meghatározott sejtcsopor­ tosulások összekapcsolódásából meghatározott szövetek és szervek jönnek létre, amelyek meghatározott feladatokat látnak el. E feladatok ellátásához, az egészség fenntartásához pedig meghatározott szervetlen sók jelenléte szükséges. Az egyes sók hiánya vagy nem megfelelő aránya sejtszinten rövidebb-hosszabb ideig tartó működési zavart okoz. Ha a zavar mértéke egy bizonyos határt meghalad, akkor az klinikai tünetekben is megnyilvánuló betegséghez vezethet. Schüssler 12 létfontosságú sót írt le, amelyek a vérben és a test sejtjeiben megha­ tározott arányban találhatók meg. (Követői később még másikl2, ún. „biokémiai ki­ egészítőt” fedeztek fel, amelyeket időközben szükségképpen hozzárendeltek a Schüssler-féle sókhoz.) A Schüssler-féle terápia alapgondolata az, hogy az olyan beteg sejtek számára, me­ lyek már nem képesek a nagy molekulájú, illetve a koncentrált anyagok felvételére, kis molekulájú, illetve hígított (homeopátiás) anyagokat biztosítanak. A D6-os vagy a D12-es potenciájú, porrá tört sók fokozatos bevitelével egyrészt - főként kisállatokban - megszüntethetjük a hiányt (ún. „helyettesítő homeopátia”), másrészt arra késztetjük a regenerálandó sejteket, hogy a szükséges elemeket egyre növekvő mértékben vegyék fel a vérből egészen addig, amíg bennük az egészséges egyensúlyi állapot ki nem alakul. A Schüssler-féle sók és indikációik: 1. Calcium fluoratum: csont- és fogbetegségek, szuvasodás, gerincbántalmak, kötőszöveti elemek és mirigyes szervek keményedése, daganatok kiegészítő te­ rápiája. 2. Calcium phosphoricum: csont- és fogbetegségek, gyakran Calcium fluoratummal kombinálható! Idegrendszeri zavarok és az ezekhez kapcsolódó viszke­ tő érzés; gyengeség és lábadozás, felületes gyulladások. 3. Calcium sulfuricum: régi és gennyes folyamatok, tályogok; serkenti az anyag­ cserét. 4. Ferrum phosphoricum: vashiány okozta vérszegénység, fertőzés iránti érzé­ kenység; friss sebek, vérzések, sérülések; fiatal állatok megbetegedései; savóshártya-hurutok. 5. Kálium chloratum (muriaticum): különböző szervi- és nyálkahártyahurutok, fehéres váladék; esetenként oltási reakciók és égési sérülések. 6. Kálium phosphoricum: kimerülés, idegesség, álmatlanság, (szív)izomgyengeség, kimerítő fertőző betegségek utáni állapot. 7. Kálium sulfuricum: krónikus gyulladások, gennyes váladék; reumatikus ízü­ leti fájdalmak, méregtelenítési és kiválasztási folyamatok támogatása. 324

8. Magnesium phosphoricum: görcsoldás, idegzsába, kólika (heveny esetekben forró vízben feloldva adagoljuk). 9. Natrium chloratum (muriaticum): „vizes szer”, a vízháztartást szabályozza; mindenféle izzadás, nedvező ekcéma, lesoványodás, étvágytalanság, könnyezés és nyálfolyás, ideggyengeség. 10. Natrium phosphoricum: „savegyensúlyi” zavarok, gyomorsavtúltengés, húgysavas diatézis, valamint az ezzel összefüggő komplikációk, mint veseho­ mok, vese-, hólyag- és epekövek. 11. Natrium sulfuricum: elősegíti a vízhajtást és fogyást, nedvező bőrkiütések, gombásodás, vizenyők, reumatikus panaszok. 12. Silicea: erősíti a csontokat és szilárdítja a kötőszövetet, a bőrt, szőrzetet és körmöket. Mirigyes szervek gyulladása és keményedése, hegek, gennyes, si­ polyképződésre hajlamos akut, ill. krónikus gyulladások. A Schüssler-féle sókat tabletta formájában forgalmazzák, többnyire D6-os poten­ ciában. Az 1, 4, 12. sók kivételt képeznek, mert ezeket a kedvezőbb biológiai feltárhatóság érdekében D12-es potenciában adagolják. Az adagolás az eset súlyosságának megfelelően történik: kisállatoknak 1/4-2 tab­ letta naponta három-hat alkalommal (nagyállatoknak ennek többszöröse). Sürgős ese­ tekben félóránként is ismételhetjük. Ha a tablettát nem fogadja el az állat, akkor por­ rá törve vagy kevés vízben feloldva is beadható. Schüssler utasításait követve elő­ nyös, ha a kúra alatt egyszerre csak egy, legfeljebb kétféle sót alkalmazunk, amelye­ ket naponként váltogatva adagolunk. A Schüssler-féle készítmények a Calcium sulfuricum kivételével kenőcs formájá­ ban is kaphatók. Az együttes belső és külső alkalmazás hatékonyabb lehet.

Borogatások és rátétek Ezek a terápiaformák az enyhe ingerterápiák közé sorolhatók és a kémiai, mechani­ kus és termikus ingerek hatását egyesítik. Nemegyszer még a mélymasszázs hatását is felülmúlják. Ez a minden szövetréteget átjáró hatás és az egyszerű alkalmazhatóság teszi a bo­ rogatásokat és rátéteket az alternatív gyógyászat lényeges módszereivé. A hagyomá­ nyos orvoslásban is egyre gyakrabban nyúlnak ezekhez a laikusok által is könnyen el­ sajátítható és alkalmazható módszerekhez. Ezen enyhe ingerterápiák értelme és célja, igénytől függően a következő lehet: • hűtés és melegítés; • fájdalomcsillapítás; • gyulladás és ehhez kapcsolódó duzzanat eloszlatása; • lázcsillapítás; • sérülések és bőrkiütések gyógyítása; • vegetatív idegrendszer szabályozása. E módszerek egyszerűsége ellenére néhány dolgot szem előtt kell tartanunk, ne­ hogy rontsunk a beteg állapotán. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy hideg vagy me­ leg, nedves vagy száraz borogatást alkalmazzunk-e. A termikus ingerekre adott reak­ 325

ciók az állat vérmérsékletétől és az elváltozás jellegétől függően különbözőek lehet­ nek. Ezért előtte mindenképpen vizsgáljuk meg, hogy állatunk egyáltalán elfogadjae segítségünket, s ha igen, akkor figyeljük meg, hogy hogyan reagál arra.

Borogatások A borogatások alkalmazásakor a beteg testrészeket általában teljes terjedelmükben nedves lenvászon- és száraz gyapjúkendővel tekerjük körbe. A különböző módszerek egyes részleteiben eltérhetnek egymástól: a Priessnitz-pólya egy nedves, durva len­ vászon kendőből és egy gyapjú- vagy flanelkendőből áll; a Kneipp-pólya pedig a két kendő között még száraz pamutréteget is tartalmaz, amely a széleken a külső gyapjú­ kendő alól néhány centimétemyit kilóg. A hatást és javallatot tekintve a két megoldás között nincs különbség, bár a Kneipp-pólyánál alkalmazott köztes pamutkendő lassít­ ja és egyenletesebbé teszi a nedvesség elpárolgását. Hideg borogatások A hideg borogatásokat mindig friss, hideg vízzel készítjük el. • A melegelvonó hideg borogatásokat, amelyek erősen nedvesek, csak rövid ideig hagyjuk a beteg testrészen, és szükség esetén • meleggyűjtő hidegpólyával váltjuk fel. Ilyenkor a textileket alaposan kicsavaijuk, majd a beteg területen ismét rögzítjük azokat és a páraképződés beindulásakor - amit mintegy 45-75 perc után a bőr jellegzetes szaga alapján ismerhetünk fel - levesszük. Alkalmazási területek: • lázas megbetegedések, • az izmok, a nyirokerek, a bőr és az irha területén bekövetkező helyi gyulladások; • zúzódások, ficamok, vérömlenyek, • ízületi gyulladások és duzzanatok többnyire akut stádiumai. Esetleges kiegészítők: ecetes, ólomecetes víz vagy agyagos víz, amikor porított agyagot sűrűn folyós állapotig vízben, ecetes vízben felduzzasztunk, s a beteg test­ részt ezzel borítjuk be, majd locsolgatjuk, nedvesen tartjuk. Meleg borogatások Ezeket úgy készítjük el, hogy a textilt forró vízben melegítjük fel, majd alaposan kicsavarjuk és a kezelni kívánt területen rögzítjük. Annyi ideig hagyjuk ezeket a be­ teg testrészen, amíg még melegérzetet keltenek (ez kb. 20-40 perc, a környezeti hő­ mérséklettől függően). Alkalmazási területek: • petefészek-, petevezeték- vagy méhgyulladásnál nyugtató testborogatásként; • a béltraktus, a máj, a vese és a húgyhólyag gyulladásainál és fájdalmainál; • e szervek kólikáinál; • az izmok és inak krónikus gyulladásainál, ízületi gyulladásoknál és nem gyulla­ dásos ízületi megbetegedéseknél; • keléseknél és gennyes gyulladásoknál. 326

Esetleges kiegészítők: a meleg borogatások hatását gyakran illóolajok hozzáadásával fokozhatjuk (pl. kamilla-, fenyő- vagy törpefenyőolaj). Az illóolajok gyógyító információ­ ja nedves meleggel kombinálva gyorsabban és hatékonyabban juttatható be a szervezetbe. Hasonló hatást érhetünk el szénakeverék-főzet hozzáadásával is: maroknyi szénát mintegy két liternyi vízben fél óráig főzünk, majd leszűrjük, azután a pólyát a forró lébe mártjuk. A zabszalmafőzet hasonlóképpen készül.

Rátétek, szorítókötések, tapaszok Ezeket úgy alkalmazzuk, hogy a hideg vagy meleg nedves kendőt a megfelelő test­ részre helyezzük, majd gyapjúkendővel borítjuk. A megfelelő nagyságú lenvászon kendőt hideg (18 °C-os) vagy meleg (kb. 40 °C-os) vízbe mártjuk, alaposan kicsavar­ juk, több rétegben összehajtogatjuk és így helyezzük a testrészre, majd gyapjú- vagy flanelkendővel borítjuk. A hideg rátéteket felmelegedés után rögtön cseréljük; a melegeket lehűlés után távolítjuk el. Az orvosi javallatok a borogatásoknál leírtakkal azonosak. „Krumpliszsák” eljárás: a burgonyát héjában megfőzzük, forrón lenvászonvagy pamut zsákocskába töltjük, ebben pürévé nyomjuk szét és száraz kendőbe csa­ varjuk. Elsősorban gyomor- és bélrendszeri görcsöknél, nyálmirigyek (fültő) duzza­ natainál, vagy pl. a kutyák végbélmirigy-gyulladásánál segít. Lenmag szorítókötés: a lenmagot állandó keverés közben sűrű kásává főzzük, ez­ után vastagon lenvászon kendőre kenjük és összehajtogatjuk; a száraz kendő az elő­ zőekhez hasonlóan erre kerül. Jól alkalmazható kisebb bőrrendellenességek esetén, tályog- és furunkulusérlelésre, fogfájásra, az állcsonti öböl gennyesedésére vagy pl. a végbélmirigy gyulladásánál. Savanyú káposzta szorítókötés: a savanyú káposztát közvetlenül a megfelelő testrészre helyezzük, majd bebugyoláljuk. A rátétet fél-, ill. óránként cseréljük. A sa­ vanyú káposzta helyett annak a levét is felhasználhatjuk. Ebben az esetben a lével át­ itatott vászondarabot helyezzük a beteg testrészre. Horzsolásokra és égési sebekre, forrázási sérülésekre és felületi gyulladásokra javallott. Iszappakolás: ha nincs sérülés a bőrön, akkor szükség esetén hagyományos vagy fazekas agyagot is használhatunk. Különben tisztított és finomra őrölt gyógyfóldet al­ kalmazunk. Ez kiváló hűtő, tisztító, kivezető és gyulladáscsökkentő, valamint „duzzanatlohasztó” hatású. A gyógyfóldet ecet hozzáadásával vagy anélkül, hideg vagy forró vízben sűrű ré­ tegben lenvászonra kenjük, vagy közvetlenül az adott testrészre visszük fel. Indokolt esetben akár az egész testet is beboríthatjuk iszappakolással. Erre általában egy tisztább kötés kerül, majd az egészet száraz meleg kendővel köt­ jük át. A gyógyiszap két-három óra elteltével - a helyi hőfejlődés függvényében - ki­ szárad, és könnyen eltávolítható. A gyógyiszap felhasználása sokrétű lehet: régi, nehezen gyógyuló sebekre, rovar­ csípésekre és ezek következményeire, viszkető ekcémákra, felületi fekélyekre, vénák és nyirokerek gyulladásaira egyaránt alkalmazható. A forró iszappakolások krónikus ízületi gyulladásoknál, reumánál és gerincoszlopi megbetegedéseknél serkentik a gyógyulás folyamatát. 327

Méztapasz: a mézet kenőcshöz hasonlóan lenvászonra kenjük, ezt a beteg test­ részre helyezzük és pamutkendővel átkötjük. A tapaszt kb. 2 óránként cseréljük. Hasznos lehet reumánál és kötőszöveti lerakódásoknál egyaránt. Fekélyek esetén a méztapaszt azonos mennyiségű mézből és lisztből készítjük, amelyhez egy kevés vizet adunk és öt-tíz percig pihentetjük. Ezt a tapaszt - minden alkalommal frissen készítve - naponta háromszor-négyszer a fekélyre helyezzük. A tapasznak hűtő és tisztító hatása is van. Kataplazma vagy pépes borogatás: forró pépet, „kását” lenvászonba bugyolálunk és gyapjúból készült fedőkendővel a beteg testrészre helyezzük, majd kihűlés előtt eltávolítjuk. A kataplazmák pépes anyagai jobban tartják a meleget, mint a sima melegborogatások, emellett pedig helyileg is fejthetnek ki gyógyító hatást a kezelt te­ rületen. A kása alapanyaga több féle lehet: lenmagliszt, burgonya, túró, zúzott füvek, gyümölcsök stb. A forró krumplipüré a kelések és furunkulusok érését gyorsíthatja. Anadálytő ap­ rított gyökerét mintegy tíz percig egy liter vízben kásává főzzük. Ez a forró boroga­ tás a csontok és a csonthártya megbetegedéseinél segít. Bővérűségkeltő, hólyaghú­ zó, ún. „izgató kataplazmák” készülhetnek mustárlisztből vagy mustárliszt és len­ mag keverékéből.

Reiki Ez az eljárás sokak számára misztikus és eredményei hihetetlenül hangzanak, csodá­ nak tűnnek. Valószínű azonban, hogy a gyógyítás legrégebbi módja a fájdalmas test­ részre történő kézrátétel. Ezt mindnyájan önkéntelenül is megtesszük, ha valamilyen formában sérülés ért minket vagy valakinek vigasztalólag megsimogatjuk a fejét, a karját vagy a hátát. Minden egyes ember veleszületett tulajdonsága, hogy kezével gyógyító energiákat képes átvinni sajátmagára vagy egy másik élőlényre! A módszer alkalmazói szerint az ember nem a saját energiáival gyógyít, hanem csupán a csatorna szerepét tölti be; „a mindig és mindenütt jelenlévő kozmikus, iste­ ni energia, az egyetemes életerő energia közvetítője”. Szokták ezt a képességet gyó­ gyító magnetizmusnak is nevezni. Úgy tartják, hogy e jótékony folyamat alapfeltétele egyrészt az alázat tudatosítá­ sa önmagunkban, vagyis annak elismerése, hogy nem mi vagyunk e gyógyító ener­ gia teremtői; másrészt készségünk a feltétel nélküli (felebaráti - s ez alatt az állato­ kat is értjük) szeretetre. Sok olyan önjelölt „gyógyító” dolgozik napjainkban, akik sok pénzért keveset nyújtanak. Ha helyes a motiváció, vagyis valódi belső indítta­ tásból segítünk, fáradozásunkat csak akkor koronázhatja maradandó siker - vallják a reiki oktatói és művelői. Már sokkal azelőtt, hogy az ember az őt körülvevő természet gyógyító erejét fel­ fedezte és használni kezdte volna, a gyógyítás eme képességét művészi szintre fej­ lesztette, gyakran rituális táncok és éneklések kíséretében. Ma már ezek a „láthatat­ lan” energiák speciális készülékekkel észlelhetők és mérhetők. A Kirlian-féle fo­ tográfia módszere a testenergiát és ennek kisugárzását, az aurát nagyon szemlélete­ sen ábrázolja, az Egely-féle vitalitásmérő pedig az élő szervezet által kibocsátott energia forgató hatását detektálja. 328

Bár a bioenergia fogalma objektíven nem határozható meg, de hatása kétségtele­ nül mérhető, azt azonban, hogy az életerő, delej, magnetizmus stb. fogalmak alatt tu­ dományos pontossággal mit kell érteni, ma még nem tudjuk meghatározni! Csodálatos dolog, hogy - bár e gyógyító energiák nem kötődnek meghatározott helyhez -, mégis vannak olyan helyek a Földön, ahol ezek a jelenségek erősebben ér­ zékelhetők és az általánosan ismert csodatételekhez vezetnek. A kézrátétel nem igényel egyetemi vagy tudományos képzettséget. Minél „egysze­ rűbb”, tehát minél romlatlanabb és odaadóbb az ember, annál könnyebben sikerül a gyógyítás. A megfelelő átérző képesség és az önmagunk energiaáteresztő képességé­ be vetett megdönthetetlen hit együttesen képezi a reiki használatának alapfeltételét. A reiki szülőatyja dr. Usui, japán keresztény szerzetes és egyetemi professzor volt, aki a huszadik század kezdetén egy huszonegy napos, hegyvidéken eltöltött böjt ide­ je alatt vált „beavatottá”. A reikit ma már világszerte oktatják. Három fokozata érhető el. (Erre vonatkozóan a megfelelő irodalmat ajánljuk.) Ezen a helyen csak röviden ismertetjük a rendszert: Első fokozat: előkészülünk, megtisztulunk és beavatást nyerünk a gyógyító ener­ giákkal való helyes eljárásba. Második fokozat: ezen a szinten további beavatások alapján különleges jelképek segítségével elsajátítjuk a távgyógyítás képességét. Harmadik fokozat: mester- és oktatóképzés. Állataink általában nagyon jól reagálnak a reikire. A reiki más gyógyító eljárások­ kal együtt is alkalmazható, és mint már említettük, nem függ sem helytől, sem időtől. Legyen az állat szőrzete túl vastag vagy lába gipszelt, nem jelent problémát. A reiki, amely „univerzális gyógyító erőt” jelent, minden látszólagos akadályon áthatol.

A módszer hatása A reiki a betegre és kezelőjére egyaránt tisztító hatású. Ezek az energiák ugyanis mind­ kettőjükön átáramlanak. A kezelt egyed, vagy kezelés alá vont terület állapotától függő­ en a kezelés lehet élénkítő vagy nyugtató, görcsoldó, lazító vagy fájdalomcsillapító ha­ tású, és a beteg testében bárhol kifejti a hatását, ahol az energiák áramlása blokkolt. Az átvitt, ill. átáramlott gyógyító energiák pontosan „tudják”, hogy hol és mit kell tenniük. A kezelést végző személynek tehát csak arra kell koncentrálnia, hogy betölt­ se a csatorna szerepét és „kellően áteresztő” legyen. Ehhez azonban tudatosan meg kell szabadulnia a különféle előítéletektől, beidegződésektől és zavaró elképzelések­ től. Ha ezt sikerül elérnie, attól kezdve bízhat abban, hogy a gyógyító energiák elérik céljukat és a megfelelő területen kifejtik jótékony hatásukat.

Reiki a gyakorlatban A kezelés megkezdése előtt mindig hideg vízzel mossunk kezet! A kezeléshez min­ dig mindkét kezünket használjuk, amelyeket lazán nyújtott tenyerünkkel az állat test­ felszíne felé fordítunk, arra könnyedén ráfektetjük vagy néhány centimétemyivel fö­ lötte tartjuk. A nagyobb testfelületek, testüregek fölött (hát, hasi tájék, mellkas, mell­ üreg) a két kezünket egymás mellé helyezve tartjuk, illetve az állat testfelszínével 329

párhuzamosan lassan úgy mozdítjuk el, hogy azzal az egész kezelendő területet „le­ fedjük”. A gerincoszlop mentén a kezünket kissé oldalt helyezzük, sohasem közvet­ lenül a gerincre. A végtagok kezelésekor a beteg területet két kézzel lazán körbefog­ juk vagy két tenyerünket csőszerűén tartjuk a beteg terület körül. A kapcsolat létrejöttét a tenyerünkön tapasztalható bizsergő, melengető érzés jelzi. A kezelés ideje alatt ezt a kapcsolatot soha ne szakítsuk meg! Ha az állat a kezelés el­ len tiltakozik, kitér az elől, netán elszalad, akkor ez azt jelenti, hogy elegendő volt számára a kezelés, esetleg egyszerűen csak szünetet kíván. Igazán akkor lehetünk biz­ tosak a várható eredmény felől, ha az első néhány kezelést követően az állatok már maguktól Jelentkeznek” a terápiára. Az egész testre kiterjedő kezelés általában csak akkor lehetséges, ha az állat kellő­ en nyugodt vagy már megtapasztalta a korábbi kezelések pozitív hatását, és hajlandó önként „együttműködni”. Nagyon élénk, temperamentumos állatnál a kezelést több sza­ kaszra osztjuk. Általában a következő sorrendet követjük: fej, nyak, váll, elülső végtag­ ok, mellkas, has, hátcsigolyák, ágyékcsigolyák, medence, fartájék, hátulsó végtagok. Részleges kezelés akkor ajánlott, ha csupán egy kisebb beteg terület, egy fájdal­ mas testrész szorul gyógyításra. így például a könyöknél lévő nyálkatömlő-gyulladásnál teljesen elegendő, ha a kezünket néhány percig ráfektetjük erre a területre.

Mennyi ideig, milyen gyakran alkalmazzuk a reikit? Egész testre kiterjedő kezelés esetén a fentebb felsorolt területenként általában két perc kezelési idő javasolt. A helyi folyamatok kezelési igénye legalább 3, legfeljebb 6 perc. A hosszasabban tartó beavatkozások a tapasztalatok szerint semmivel sem jár­ nak gyorsabb vagy biztosabb eredménnyel, ezért feleslegesek is. A reiki napi egyszeri használata az egész szervezetre pozitív hatású. Helyi akut fo­ lyamatoknál a reikit naponta többször, korlátozás nélkül alkalmazhatjuk, természete­ sen semmilyen „túladagolástól” nem kell tartanunk.

A gyógyító mozgás A mozgásterápia a légzésterápia mellett a szervezet erőnlétét fenntartó és regeneráci­ óját segítő legolcsóbb terápiás lehetőség. Ez ugyanis némi erőkifejtésen kívül semmi­ be sem kerül. Állataink nagy része természeténél fogva rendelkezik egyfajta ösztönös mozgás­ igénnyel, azonban a háziasítás és a civilizáció fejlődése folyamán eredeti mozgáste­ rüket elvesztették, vagy az erőteljesen beszűkült. A városi kutyák nagy része csupán egészségtelen környezetben, kipufogógázt okádó, araszoló forgalom által körbevett tenyérnyi zöld területeken ugrándozhat naponta legfeljebb háromszor, „dolga végez­ téig” néhány percet. Az ölebet gazdája többnyire a „tenyerén hordja”, és az anyaföld­ re csak szükséglete elvégzésekor léphet. Más nyomorúságos állatok pedig idejük nagy részét autóban, boxban, szűk kará­ mokban, kennelben töltik, esetleg „életfogytiglan” lánchoz, pányvához kötik őket, s ezzel mozgási lehetőségüket nullára vagy minimálisra korlátozzák. 330

„Sok mozgás friss levegőn” - ez a természetgyógyász orvosok mottója. A moz­ gás felszabadít, egyes szervek működését, ezáltal az egész szervezet anyagcsere-fo­ lyamatait is serkenti. A véráramlás felgyorsul, a tüdő kapacitása teljesen kibontakoz­ hat. A mozgás javítja az emésztést, fokozza az anyagcserét, növeli az étvágyat és csökkenti az érzékszervek ingerküszöbét. A mozgáshiány kötötté, kedvetlenné, lustává, túlsúlyossá teszi állatainkat. Követ­ kezményei anyagcserezavarok, lábvég megbetegedések, szaporodásbiológiai problé­ mák lehetnek, a haszonállatok esetében pedig még termeléscsökkenés is, ami a tulaj­ donos számára pontosan meghatározható jövedelem kieséssel jár. A mozgást, mint terápiaformát kétféleképpen alkalmazhatjuk. Aktív mozgásterápiát alkalmazunk akkor, amikor hosszantartó betegség után a már gyógyult, de még gyenge állat mozgásképességét a lábadozás időszakában foko­ zatosan újra felépítjük. A lábadozó túlterhelésének elkerülése végett a szakember egyedre szabott edzésprogramot dolgoz ki, melyben állandó felügyelet mellett, foko­ zatosan emelkedő adagú mozgást, ill. futásterhelést ír elő. Ezzel nem csak az elerőtlenedést és az izomsorvadást gátoljuk meg, hanem az izomzat fokozatos megerősödését és annak egészséges regenerációját is elősegítjük. Az aktív mozgásterápia másik célcsoportját a túletetett, elhízott kedvenc állatok képezik. Esetükben a megfelelő fogyókúrás diétával együttesen alkalmazzuk a rege­ neráló mozgást. Passzív mozgásterápia: a gyakorlatok végrehajtójától nem csak némi önismere­ tet, hanem jelentős szakismeretet is kíván. A beteg vagy bénult testrészek passzív mozgatását, az ízületek rendszeres hajlítását és nyújtását csak szakember felügyeleté­ vel kezdjük el és a vele történő rendszeres konzultáció mellett folytassuk. így tudjuk megelőzni a túl korai vagy a túlságosan megterhelő mozgatást. Az ízületek forgatását nagyon gondosan végezzük, nehogy sérülést okozzunk az ízületi tokban vagy a sza­ lagokban. A beteg területek passzív mozgatásával megelőzhetjük az ízületek elmerevedését, mozgásterük beszűkülését, a szalagok és inak zsugorodását, megkeményedését. Ha a mozgatást a masszázzsal együtt alkalmazzuk az izmok és idegek sorvadási folyamatait is lelassíthatjuk. Fontos, hogy az állat ellenállása esetén a beteg területre gyakorolt erőkifejté­ sünket azonnal csökkentsük, vagy a gyakorlatot átmenetileg hagyjuk abba. Az ál­ latnak ne okozzunk fölöslegesen, különösen pedig ne okozzunk károsan fájdalmat. Betegünk végezze szívesen a gyakorlatokat, mindig legyen öröme mind az aktív, mind a passzív mozgásterápiában.

Fény- és színterápia Fény nélkül nem létezik magasabb rendű élet a Földön. Ha a növények nem kapnak elegendő fényt, leáll az anyagcseréjük, megszűnik a klorofilltermelésük, az asszimi­ lációjuk, satnyák, színtelenek lesznek, végül elpusztulnak. Az állatoknál és az ember­ nél a külvilágból érkező fényingerek hiányában ugyancsak erőteljesen csökkennek az anyagcsere-folyamatok, leáll a szaporodásuk, az ultraibolya sugarak hiányában nem termelődik a bőrükben a D-vitamin. Az állatok lehangoltakká, közömbösökké válnak 331

az őket körülvevő, fénytelen világgal szemben, erőt vesz rajtuk a depresszió, csökken a betegségekkel szembeni ellenálló képességük, végül megbetegszenek és rövid idő alatt elhullanak. A fény tehát, még inkább pedig a Nap sugaraiból származó természe­ tes fény, melyet látható és láthatatlan sugarak alkotnak, a környezetünkben élő növé­ nyek és állatok életéhez, de az emberi élethez és egészséghez is nélkülözhetetlen, a beteg szervezetekre pedig jótékonyan, serkentőleg, gyógyítólag hat. A fényterápiás módszereknél mesterségesen gerjesztett fénnyel dolgoznak. A terá­ piás fénynek mintegy 99%-a a látható tartományba tartozik és mindössze 1%-a az, amely az emberi szem számára nem érzékelhető. A terápiás célra használt fények kü­ lönböző tartományba tartozó fénysugarakból állnak. Ezeknek a fénysugaraknak a mesterséges fénynyalábban meglévő arányát rendeltetésüktől függően a terápiát vég­ ző szakember állítja be. Bármely anyag színét atomrácsos szerkezetéből eredő tulajdonságai határozzák meg. Ettől függ, hogy a Nap, ill. a mesterséges fényforrások sugarait hogyan nyeli el, és hogyan sugározza azokat környezetébe vissza. A színek, a különböző színű fénysugarak ugyan úgy, mint más külső ingerek (sza­ gok, hangok, információk stb.) az ember vagy az állatok testi és lelki folyamataira hatnak, azokban különféle, és mindig az adott helyzettől függő, kellemes vagy kelle­ metlen reakciókat indukálnak, ill. érzeteket keltenek. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyi reakciókészségünktől függően egy bizonyos színt elfogadunk, vagy elutasítunk. En­ nek megfelelően öltözködünk, vagy rendezzük be lakásunkat. Hangulatunktól függő­ en a színek megnyugtatnak, nyugtalanítanak, esetleg agressziót váltanak ki belőlünk, ill. állatainkból. A színek különböző üzeneteit a szín- és fényterápia keretében hasznosíthatjuk. En­ nek a hasznosításnak, a fény, ill. a színek behatolásának az állati vagy emberi szerve­ zetbe jelenleg két területét ismerjük. Egyik a látás és fényérzékelés szerve a szem, másik a csakrák területe. A csakrák a test meghatározott pontjain elhelyezkedő, képzeletbeli finom szerkezetű forgó energiaörvények, melyeken keresztül a szervezet képes energiát felvenni és lead­ ni. A csakrák nevüket a működésükkor keletkező örvénylésről (csakra = kerék) kapták. Betegséget okozó behatásokra a csakrák működése is többé vagy kevésbé gátolt lesz, emiatt a külvilág és a szervezet adott területe közti energiaáramlásban zavar tá­ mad, aminek következtében rossz közérzet, fájdalom ill. az adott csakrához tartozó szervek valamelyikének működési zavara, betegség következik be. Valószínűnek tart­ ják, hogy amikor az akadémikus orvoslás bizonyos betegségeket egyáltalán nem ké­ pes diagnosztizálni vagy azok okát kideríteni, akkor is az igen érzékeny, finom szer­ kezetű csakrák működésének akadályozásáról lehet szó. Amíg az ember, jelenlegi fejlettségi fokán hét fő- és néhány mellékcsakrával ren­ delkezik, addig háziállatainknak négy főcsakrája van. Gyökércsakra: a faroktőnél, a keresztcsont végénél található. A húgy- és nemi szervek tartoznak hozzá. Ha ez az energiaközpont zavart szenved, pl. azért, mert a fa­ rok hiányzik (kurtítás miatt), akkor az állat a földerővonalakat illetően értékes infor­ mációktól esik el. Ennek következményei lehetnek: tájékozódáshiány és „ösztön­ gyengeség”, egyensúlyzavarok, a hátulsó lábak vagy a medence tájék szerveinek mű­ ködési zavarai. 332

Köldökcsakra: közvetlenül a köldök előtt található. Hatáskörébe tartoznak az emésztés és szaporodás, valamint az immunrendszer és a lép működése. Hascsakra: a hason találjuk, a szegycsont hátulsó végénél. Ez a központ a légzésért is felelős. A rekeszizom a gyomor, a máj és a hasnyálmirigy működését is befolyásolja. Szívcsakra: a mellkas bal oldalán helyezkedik el, közvetlenül az állat szíve fö­ lött. A szeretette való hajlam, a kommunikáció és az intuíció helye. A szívcsakra ha­ tározza meg a szívritmust, jeleket küld a központi idegrendszer felé, szabályozza a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy funkcióját, emiatt kiemelkedő szerepet tölt be a szervezet neurohormonális szabályozásában is. A szívcsakra területén bekövetkező jelentős rendellenességek hatására kommunikációs vagy más magatartásbeli zava­ rok jelentkezhetnek. A csakraterápiát, vagyis az energiaközpontokon keresztül történő kezelést különböző módokon végezhetjük; például reiki, Bach-virágterápia vagy éppen a színek segítségével.

Hogyan működik a színterápia? Az adott fény hullámai az érintett energiaörvények áramlatait serkentik, összehangol­ ják, és a szükséges energiacserére megnyitják azokat. Ezt követően az elhasznált energia a nyitott csakrákon keresztül távozik, helyére pedig tiszta, „kozmikus” ener­ gia áramolhat a testbe. Általános gyakorlat, hogy a csakraterápia mellett a beteg testrészeket közvetlenül is megvilágítják, amivel jótékony meleghatást érnek el. Ebben az esetben a fény korpusz­ kulárisjellegét is felhasználják, amely bizonyos mélységig behatol az állat szervezetébe. Az állatok nagyon különbözően reagálnak a színekre. Legélénkebb a reakciójuk ha a színek intenzíven világítanak. A csakraterápia végrehajtására azok a színes izzólám­ pák tűnnek legalkalmasabbaknak, amelyeket az adott energiaközponttól 20 cm távol­ ságra helyeznek el. Acsakrákat ezekkel azután általában 10 percig világítják meg. Ha a fény mélyhatását kívánják hasznosítani, akkor ún. sugárzó lámpákat alkal­ maznak, melyekkel az érintett testrészt 10-15 percig kezelik. Piros fény: a piros szín a gyökércsakrához tartozik, a tűz és a föld színe. Ezen ős­ erők életet adnak és vesznek el. Mindkét (mind a négy) lábbal az „élet talaján” állni annyit jelent, mint a földi dolgokkal foglalkozni és alávetni magunkat a természet tör­ vényeinek. Javallatok: egyensúlyi- és vérkeringési zavarok, elégtelen fejlődés, alacsony vér­ nyomás, általános izommerevség és -keményedés, tacskóbénulás, reuma, vérsze­ génység. A piros fényt a gyakorlatban leginkább az orr- és melléküregei, valamint a gége, légcső és hörgők krónikus hurutjainál, vesegyulladásnál, izom-, ín- és ízület­ gyulladásnál, nedvedző ekcémánál vagy középfülgyulladásnál alkalmazzák. A piros fénynek van a legintenzívebb mélyhatása. Melegségérzetet és vérbőséget, azaz a sugárzott terület erősebb, jobb vérellátását eredményezi. A mélyebb szöveti ré­ tegekben intenzív „takarítás” indul el: a méreganyagok gyorsabban választódnak ki, a mirigyműködés fokozódik. Sárga fény: a köldökcsakrához tartozik. A sárga a jókedv és derű színe. A sárgára színezett ablaküveg mögött úgy érezzük, mintha mindig sütne a nap. „Az egész élet mozgásban van és könnyed falevélként sodródunk az árral”. Ebben rejtőzik a „lét 333

könnyűségének” megértése. A sárga az értelem és megértés színe. Megkönnyíti a szellemi, tanulási feladatok megoldását is. Javallatok: tanulási és fejlődési problémák, életundor, csalódások, depresszió, honvágy. Testi szinten gyomor- és bélműködési, valamint termékenységi zavarok, ve­ se- és hólyagelégtelenségek, prosztatabántalmak, a vér és vérképzőszervek rosszin­ dulatú megbetegedései (pl. leukózis), immungyengeség. A sárga fény szintén rendelkezik, áthatoló hatással és ,jóleső” melegségérzetet kelt. Besugárzáshoz a felső légutak gennyes hurutjainál, az agy- és gerincvelő gyul­ ladásainál, csontbetegségeknél (pl. csontvelőgyulladás), bőrgombásodásoknál és sömöröknél, valamint szembetegségek kiegészítő kezeléseként alkalmazzuk. Narancssárga fény: sárgából és pirosból tevődik össze, a hascsakrához rendelhe­ tő. A narancssárga egyesíti a két színösszetevő tulajdonságait, és a jóságot, melegsé­ get, az élet dolgai és minősége iránti megértést közvetíti. A narancssárga szín fokoz­ za az életképességet, az étvágyat (az élet iránt is!) és kíváncsivá tesz. Javallatok: máj és hasnyálmirigy eredetű zavarok, vérszegénység, kedvetlenség, tüdőbeli problémák (tüdőtágulat, asztma), immungyengeség, a tejmirigy betegségei. Zöld fény: a szívcsakra színe, a ritmikus tevékenységeket, a szív és tüdő működé­ sét befolyásolja. A zöld szín a szívritmust és a légzésszámot szabályozza. Nyugtató­ an hat, mivel ősi mindennapi életterünk, a természet alapszíne. Javallatok: szív- és vérkeringési zavarok, légszomj, magas vérnyomás, jóindulatú daganatos megbetegedések és fekélyek; izmok, inak és ízületek gyulladásai, bőrekcé­ mák, a központi idegrendszer megbetegedései. Kék fény: az ember homlokcsakrájában foglal helyet az ún. „harmadik szem”, a belső látás, az intuíció szerve, amely lehetővé teszi, hogy időnként a mindennapi, föl­ di tudatunkon kívülre is tekintsünk. (E terület szervi megfelelője még a tobozmirigy, egy kicsinyke szerv is, amely az agytörzs elülső részén foglal helyet.) Háziállataink a domesztikáció, a durva emberi beavatkozások, ill. túlkapások miatt bizonyos mér­ tékig elvesztették egyes ösztönös, intuíciós képességüket. Helytelen viselkedésfor­ mákat vettek fel, melyek egy része már rögzült és öröklődik is. A kék szín minket és állatainkat is újra visszabillent a középpontunkba, tisztázza a létformát és élesíti az intuíciót. Ebben az esetben, valamint belső nyugtalanságnál, szorongásnál, „ösztönvesztésnél”, elbutulásnál stb. a teljes testre kitetjedő gyógyke­ zelést alkalmazzuk, vagyis az állat teljes testfelületét kék színnel világítjuk meg. így az agresszív, támadó állat is megnyugtatható. Helyi alkalmazási területek: a kék szín kedvezően hat a helyi gyulladásokra, szemöl­ csökre, csontkinövésekre, tályogokra, furunkulusokra, bőrgombára és szőrzethullásra, here- és petefészek-gyulladásokra, a végbélmirigyek hasonló betegségeire; a központi idegrendszer (pl. agyrázkódás) megbetegedésire; a szem és fültájék gyulladásaira is. Ibolyakék fény: a kék és a piros keveréke, az emberi koronacsakra színe. Hozzá tartozik a spirituális fejlődés képessége, a bölcsesség és mindenre kiterjedő kozmikus szeretet. Az ibolyakék a gyógyulás, a belső nyugalom és tudati kiegyensúlyozottság, vagyis a „minden úgy jó, ahogy van” színe. Ha az állatot ibolyakék fénybe helyezzük, a gyógyulási folyamatot serkentjük, fáj­ dalomcsillapító, kiegyensúlyozó hatást érünk el. A teljes életfolyamatot átfogó „meg­ értés”, belenyugvás fokozódik, ami mindenféle gyógyulási folyamatra jótékonyan hat. 334

További javallatok; álmatlanság, nyugtalanság, félelemérzet, depresszió. Testi vo­ natkozásban kitűnően alkalmas a savós hártyák, a mell- és hashártya, szinoviális hár­ tya, valamint az agy- és gerincvelő, ill. -burok gyulladásainak kezelésére. Ultraibolya fény: a sztratoszféra sérülékeny ózonrétegét ért durva behatásoknak köszönhetjük, hogy a Nap életveszélyes UV-sugarai egyes területeken, ill. bizonyos napszakokban szinte szűrés nélkül érkeznek Földünkre. A fotoszintézis folyamatához pusztán nyomokban szükségesek, ugyanakkor túlzott mennyiségük bőrrákot és gene­ tikai károsodásokat is okozhat. Az ultraibolya sugarak jótékonyan hatnak a bőr akut és krónikus ekcémái, szőrtüszőgyulladás, fúrunkulusok és gennyes pattanások, kö­ römgombásodás, seborrhoea, visszértágulatok és angolkór esetében. Az egész testre kiterjedő kezelés, pl. kék vagy ibolyakék megvilágítással, naponta egyszer elegendő, ezzel szemben a csakraterápiát naponta kétszer végezhetjük. A ke­ zelések időtartama mindkét esetben alkalmanként 3-6 perc legyen.

A polarizált fényterápia A polarizált fény a mesterséges fénynek egy speciális változata, amit a Bioptron lám­ pával állítanak elő. Több évtizedes tapasztalat szerint a polarizált fénynek pozitív ha­ tása van az élő szervezetekre. Szabályozza a sejtek működését és ösztönzi a szaporo­ dásukat, helyreállítja a sejtfal permeabilitását, tágítja a hajszálereket, erősíti az immunrendszert, fokozza az anyagcserét, aktiválja a gyulladásgátló tényezőket és fájdalomcsökkentő hatást fejt ki. E hatásai miatt a polarizált fény az állatgyógyászat számos te­ rületén akár önállóan, akár más terápiás eljárások kiegészítésére előnyösen alkalmaz­ ható (pl. felfekvések, égési, fertőzött, baleseti és operációs sebek, fájdalomcsillapítás, fedett sérülések, izom- és ínhúzódás, véraláfutás, zúzódás, rándulás, csonttörések, izomgörcsök kezelése). Különféle bőrgyógyászati betegségek kezelésénél is alkalmaz­ ható, de bizonyos belgyógyászati és reumatológiai problémáknál is hatékony lehet. A kezelést naponta kétszer 6 percig végezzük, a beteg terület „lámpázásával”. A Bioptron fényterápiás kezelés tehát viszonylag rövid ideig tart, végrehajtása könnyen elsajátítható, ezért nem igényli szakember folyamatos jelenlétét. Nem okoz kellemet­ len érzést az állatnak, nem jár zavaró fény- vagy hangeffektusokkal. Szinte bárhol és bármikor elvégezhető, nincs mellékhatása, és költségei is viszonylag alacsonyak. (A lézerfényről az akupunktúrás fejezetben írtunk.)

Zeneterápia - gyógyítás hangokkal Ha bármilyen hangot hallunk, arra felfigyelünk. A színek és a hangok közös üzenet­ tel rendelkeznek: rezgéseket közvetítenek, melyeket az emberi és állati szervezet a re­ zonanciaelv alapján egyedileg érzékel. A hangok és a zajok, melyeket szubjektív megítélés szerint borzalmasnak vagy csodaszépnek találunk, minden emberben és állatban bizonyos reakciót váltanak ki. A szellemi erőket éppen úgy rezgésbe hozzák, mint a testi, szöveti struktúrákat. Ha koncertteremben ülünk, vagy jó minőségű hifi berendezés előtt tartózkodunk, a zenei hangok hatására változik a kedélyünk. 335

Amennyiben az adott rezgésmintát (akkordot) célirányosan és rendszeresen alkal­ mazzuk, egy idő után a kedélyen kívül a testi állapot is megváltozik. A zenei hangok összessége a Bach- virágenergiákhoz, vagy a színterápiánál tapasztaltakhoz hasonló­ an finom gyógyító folyamatokat indíthatnak be a beteg szervekben, mert olyan infor­ mációkat közvetítenek azok felé, amelyek hatására az elakadt energiaáramlás azok­ ban újra megindulhat. A zenei hangokat nemcsak fülünk érzékeli, hanem ezek egész testünket „megráz­ zák”, főképp a bőrben és az izomkötegekben lévő specifikus érzékelősejtek reagálnak a zenére (libabőrösök leszünk, megborzongunk). Ezek a sejtek, az elektromagnetikus rezgések segítségével, üzeneteket közvetítenek a mélyebb rétegekbe, ahol elérik a végrehajtó szerveket is. Minden bizonnyal hasonló hatással van a zene háziállataink szervezetére is. Nem véletlen, hogy egyes zeneszerzők, (J. S. Bach, G. F. Hándel, W. A. Mozart, R. Schumann, néhány modem popklasszikust is ide sorolhatunk: Beatles, Bob Dylan, Cat Stevens) zenét komponáltak az állatok számára is. Egyes állatfajok, főképpen a kutyák pl. leginkább a távol-keleti hangokat kedve­ lik, mint a tibeti hangzást vagy egyszerűen az imamalmok tekeréséből származó zajt. A klasszikus zene a tehenek tejleadását fokozza. Megfigyelések szerint a fúvószene és a katonai indulók pl. a kutyáknál semmilyen hatást nem váltanak ki. Ajazz legfeljebb zűrzavart idéz elő a kutya fülében. Mozart zenéje harmonizálja az álvemhes szukákat és „megvigasztalja” őket, amiatt, hogy ez alkalommal sem sikerült megtermékenyülniük. Hándel zenéje mindkét nem­ nél serkenti a libidót, és olyankor szokták alkalmazni, amikor már semmi más módszer nem használt a szexuális inger kiváltására. Ha arra gyanakszunk, hogy kedvenc álla­ tunkat honvágy vagy depresszió kínozza, J. S. Bach zenéje lehet a megoldás. Fertőző betegségek esetén vagy lábadozás idején ugyanezt ajánlják. A Beatles zenéje gyásznál, „szerelmi bánatnál” csökkenti a depressziót és felébreszti az állatok életerejét. Kellemes halk zene sugárzása a színterápia ideje alatt is jótékony hatású lehet, de reikivel is összeköthetjük. Ilyen módon a szervezet egyidejűleg több szinten is harmonikus állapotba kerül.

Sajátvér-terápia A sajátvér-terápia olyan ingerterápia, amelynek során a levett vénás vért közvetlenül vagy előkezelés után az izomzatba vagy a bőr alá visszajuttatják. Alkalmazását a harmincas években elsősorban August Bier humán orvos szorgal­ mazta. Az a gondolat, hogy betegségeknél a természetes gyógymód elengedhetetle­ nül szükséges, és hogy ez célzott ingerterápiával erősíthető, arra ösztönözte Biert, hogy a sajátvér-terápiát különböző formákban alkalmazza. Magáévá tette AmdtSchultz még ma is elismert alapelvét, amely szerint a gyenge inger az öngyógyulá­ si folyamatot serkenti, a közepes fokú gátolja azt, az erős inger pedig károsítja a szervezetet, betegséget okoz. Számos vizsgálat támasztja alá ezen terápiának, mint gyenge ingerhatásnak a vegetatív idegrendszerre és az immunrendszerre gyakorolt pozitív hatását. 336

A sajátvér-terápia klinikai hatásai Már néhány injekció után a következő klinikai hatások észlelhetők: • az általános állapot - fizikum és psziché tekintetében egyaránt -jelentősen javul, • az alvás hosszabb és mélyebb lesz, • az étvágy fokozódik, • fertőző betegségek és műtétek után a lábadozás szakasza rövidebb, a gyógyulás gyorsabb, • elhúzódó fájdalmaknál fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású, és csökkenti a lázat is, • erős hatású gyógyszerek adagja csökkenthető, adagolásuk ideje lerövidíthető (a sajátvér-terápia pl. antibiotikumokkal kombinálható).

Alkalmazási formák A leghatásosabbnak minden esetben az im. és se. injekció bizonyult. Előnye a depókép­ zésnél mutatkozó elhúzódó felszívódás, ami különösképpen megfelelőnek látszik kró­ nikus betegségekben.A kezelés során intracután injekcióval kezdünk, jó tűrőképesség esetén se. injekcióra váltunk, majd növekvő vérmennyiségekkel im. kezelünk tovább. Adagolás. A terápia sikeréhez fontos az adagolás és ugyancsak fontosak a kezelé­ sek közötti intervallumok. Ha a dózisokat nagyra, az intervallumokat pedig kicsire szabjuk, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a szervezet önszabályozását nem segít­ jük, hanem gátoljuk. Más szóval a tartós hatás eléréséhez egy bizonyos dózis és ke­ zelési intervallum szükséges. A sajátvér-injekciók adásakor induljunk ki abból, hogy kis mennyiségű vér - kis állatokban 0,5-2,0 ml - szükséges ahhoz, hogy a szervezetben a kívánt biológiai in­ gert elérjük. Ezért kisállatnak egyszerre testtömegtől függően 5 ml-nél, nagyállatnak 50 ml-nél több saját vért egyidejűleg ne adjunk! Az adagolás irányelvei kisállatnál: • 0,1 ml vér ic. adásával kezdjük, • ha nem lép fel túlzott mértékű reakció, akkor az adagot minden második vagy harmadik napon 0,1 ml-rel, egészen 0,5 ml-ig emeljük, • 0,5 ml-től minden harmadik napon se. injiciálunk úgy, hogy 0,1 ml-rel emeljük az adagot, egészen 1 ml-ig, • 1 ml-től minden ötödik napon im. injiciálunk, minden alkalommal emelve az adagot 1 ml-rel, az állat testtömegétől függően egészen 5 ml-ig. Nagyállatoknál: 0,2-0,5 ml-t adhatunk ic., majd kedvező esetben folytathatjuk 0,5-2,0 ml-ig se., majd pedig 5 ml-enként emelve a végleges adag eléréséig, a fenti elvek alapján. Általános szabály: minél hevenyebb a betegség annál gyakrabban, minél idültebb, annál ritkábban kezelünk. Wolfgang Daubenmerkl német alternatív gyógyászattal foglalkozó állatorvos sze­ rint még eredményesebb lehet a sajátvér-terápia, ha Acidum formicicum nevű injek­ ciós homeopátiás készítménnyel kombináljuk. A homeopátiás szerrel egy fecskendő­ be szívott vér 80%-át rögtön a vénába nyomjuk vissza, 20%-át pedig izomba adjuk be. 337

A sajátvér-terápia általános javallatai • heveny és idült fertőzések, • degeneratív folyamatok (pl. reumatikus betegségek), • vérképzési zavarok, [> immunstimuláció és lábadozás, • allergiák, • különböző bőrbetegségek, • perfúziós zavarok. A sajátvér-terápia ellenjavallatai • súlyos leromlással járó állapotok, • aktív tuberkulózis, • lezajlóban levő vénatrombózis vagy thrombophlebitis, • relatív ellenjavallatok: véralvadási zavarok, antikoaguláns terápia, olyan beteg­ ségek, amelyeknél az im. vagy se. injekció tiltott. Mellékhatások Minden ingerterápiánál, így a sajátvér-kezelésnél is, a szervezet meginduló reakci­ ójának jeleként kezdeti állapotrosszabbodás léphet fel. Ezek a mellékhatások több­ nyire csak az első injekció után jelentkeznek, és nem okoznak életveszélyes szövőd­ ményeket. Ilyenek lehetnek: • helyi vérbőség és túlmelegedés, • testhőmérséklet-emelkedés, • fáradékonyság, levertség, bágyadtság, • gócreakciók, • dermatológiai és allergológiai betegségeknél: a bőrgyógyászati kórkép kezdeti rosszabbodása, • rejtett folyamatok fellobbanása (pl. krónikus reticuloperitonitis), • labilis vérkeringésű állatoknál kollapszus.

Huminsavak az állatgyógyászatban A huminsavak eredete Természetes körülmények között a huminsavak - a talajban lezajló humifikációs fo­ lyamat során - különböző szerves kiindulási anyagokból keletkeznek. A ma rendel­ kezésre álló huminanyagok a földtörténeti harmadkorból származnak, tehát megkö­ zelítőleg 60 millió évesek. A talajon kívül találhatunk még huminanyagokat a lignit­ ben, a tőzegben és a barnaszén lelőhelyeken is. A természet szerves anyagainak biológiai körforgásában a növényi klorofill és az állati huminok mellett a talajban lévő huminanyagok vesznek részt. Ezen biokompo­ nensek direkt összekapcsolódása a klorofill és a huminok közötti oxidációs folyama­ tokon keresztül, valamint a huminok talajhuminanyagokká történő humifikációs fo­ lyamatán át, majd innen vissza a klorofillvázhoz vezető asszimilációs folyamatok ré­ vén valósul meg. E körforgásban a huminanyagok mint természetes biofaktorok je­ lennek meg, amelyek bioaktív elemei a huminsavak. 338

Kevésbé ismeretes, hogy huminsavak, ill. azok „töredékdarabjai” keletkeznek bi­ zonyos élelmiszerek előállításának technológiai folyamatai során is (pl. sütési és pörkölési vagy fermentációs folyamatok). így például a kávéban, a teában, a kenyérhéj­ ban és a sült halban is jelen vannak a huminsavak. A huminsavak régi háziszerek, és olyan természetes eredetű termékek, melyeket a tapasztalati orvoslás gyakran alkalmaz. Huminsavtartalmú iszapfürdők és pakolások már évszázadok óta használatosak a balneológiában. Az állattenyésztésben ismeretes a friss tőzeg - amely bizonyos mennyiségben huminsavat tartalmaz - alkalmazása sertésólak padozatának felszórásához. Ősi megfigyelés, hogy ezáltal megelőzhetők vagy csökkenthetők a fiatal állatok hasmenéses megbetegedései, miközben a trágyá­ ban képződött mérgező gázokat és szaganyagokat is megkötik, melyeknek következ­ tében jobb lesz az istálló levegője és kevesebb lesz a légzőszervi probléma is az álla­ tok között. Gyakran megelőző hatással alkalmazták a tőzeget a száj- és körömfájás járványok idején is a padozat minőségének javítása, a körmök kímélése, a fertőző anyagok megkötése érdekében. Ahogy egyre nyilvánvalóbbá válnak a gyógyászati hatóanyagok nemkívánatos mellékhatásai és a maradványaik által okozott problémák, úgy lesz egyre nagyobb je­ lentősége a természetes huminsavak alkalmazásának is. Ismét felismerjük az állatok egészséges nevelésében és ezzel összefüggésben az ember egészséges táplálkozásá­ ban játszott jelentős szerepüket. Több mint 40 évvel ezelőtt indult intenzív alapkutatás a Lipcsei Egyetem irányítá­ sával annak felderítésére, hogy miként lehetne a természetes huminsavakat alkalmaz­ ni az állatgyógyászatban. Kezdettől fogva a fogyasztók védelme állt a kutatások elő­ terében, mely szerint az állattenyésztésben az antibiotikumok alkalmazását a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Hazánkban Csucska Elek keszthelyi állatorvos volt az, aki a múlt század második felében a Kis-Balaton környéki, huminsav tartalmú tőzeggel számos takarmányozási kísérletet végzett itthon és külföldön egyaránt. Kutatásait nem csak az állatgyógyá­ szat, hanem a humán egészségügy területére is kiteijesztette. Munkásságának ered­ ménye a ma is forgalomban lévő humán készítmény, a Humet-R. A huminsav tartalmú készítmények antiflogisztikus, adstringens, antireszorptív, vala­ mint antibakteriális és virucid hatásuk révén kiválóan alkalmasak pl. emésztései zava­ rok, emésztőszervi megbetegedések kezelésére. Egyszerűen bekeverhetők a takarmá­ nyokba, közömbös ízük miatt az állatok szívesen elfogyasztják és mellékhatásokkal sem kell számolni. A bélcsatomából többnyire nem, vagy csak igen kismértékben szívódnak fel. Nem képeznek maradványokat az állati termékekben, ezáltal széles körben, várako­ zási idő nélkül alkalmazhatók az élelmiszer-alapanyagot szolgáltató állatok esetében is.

A huminsavak kémiája A természetes (natív) huminsavak a klasszikus szerkezeti kémia elvei alapján nem sorolhatók be az egyértelműen definiálható vegyületek közé. Kémiai szerkezetükre vonatkozóan mindmáig csak közelítő modelleket ismerünk, amelyekből azonban elegendő következtetést tudunk levonni jelentősebb kémiai tulajdonságaikra és élettani hatásaikra. 339

Szerkezetük alapján a huminsavak háromdimenziós heterogén módon kapcsolódó makromolekuláknak tekinthetők. Alapszerkezetükben mindig két jellemző rész különböztethető meg: • egy erőteljesen aromás és hálózatos központi mag, valamint az ehhez • periférikusán, „hídkötésekkel” kapcsolódó funkcionális csoportok. Lehetnek köztük poliionos szerkezetek is, pl. karbonsavészter-, fenolos hidroxil-, karbonil- vagy karboxil-csoportokkal. Találunk továbbá amino- és szulfhidril marad­ ványokat, valamint kinoid és flavonoid szerkezeteket is. Különösen a növényi anya­ gokból származó huminsavak, még további flavonszerkezeteket is mutathatnak (fisetin, quercetin, fiavonok, xantinok). Ezek a kémiai szerkezetbeli tulajdonságaik indokolják bizonyos farmakológiai (antiflogisztikus, sejtvédő, virucid, fungicid) hatásaikat.

A huminsavak gyógyászatban hasznosítható tulajdonságai Az eddig ismert kémiai, biokémiai és farmako-toxikológiai tulajdonságokkal defini­ ált huminsav-készítmények állatgyógyászati klinikai alkalmazhatósága meglehetősen sokrétű. A bélnyálkahártya huminsawal történő bevonása pl. csökkenti vagy teljesen meg­ akadályozza a fertőzések, a rossz minőségű takarmány elfogyasztása vagy a szaksze­ rűtlen takarmányváltás után keletkező toxikus bomlástermékek felszívódását, de ked­ vezően hat a periférikus idegvégződések megnyugtatása következtében a fiziológiás béltónus gyorsabb helyreállására is. A huminsavak enyhe összehúzó hatásának következtében a bélnyálkahártya át­ eresztő képessége erőteljesen lecsökken, a bél ürege felé irányuló túlzott mértékű fo­ lyadékbeáramlás és ezzel a hasmenés megszűnik, elhárul a kiszáradás veszélye. Az állatorvosi gyakorlatban ma még mindig széles körben alkalmazzák a baktéri­ umos fertőzések visszaszorítására az antibiotikumokat, ill. kemoterápiás szereket. Emésztőszervi fertőzések esetében azonban az előbbiek mellé kiegészítésképpen ada­ golni kell még különböző összehúzókat, emésztésjavító pro- és prébiotikumokat, élő antagonista mikroorganizmusokat, savakat, enzimeket stb. Mindezek hatása - a bél­ flóra szabályozása - a természetes huminsavak adagolásával egyszerre érhető el. A huminsavak kismolekulájú egységeinek filmképző és tapadó tulajdonsága, me­ lyet a gyomor- és a bélnyálkahártya felületén fejtenek ki, alapfeltétele a védő és egy­ ben gyulladásgátló hatásuknak. Eltérően az általában szokásos adszorbensektől (orvosi szén, bizonyos szilikátok vagy agyagásványok), amelyek mint kompakt konglomerátumok helyezkednek el a nyálkahártyán, a huminsavak bekúsznak a bélbolyhok közti térbe egészen a kehelysejtekig. Finom védőréteggel vonják be ezeket az érzékeny szövetrészeket, melyek pl. vírusos bélfertőzések esetén könnyen elhalnak (malacok, kutyák, boijak nem rit­ kán elhullást okozó vírusos fertőzései) és megakadályozzák mind a fertőző csírák, mind pedig azok toxinjainak bejutását a nyálkahártya mélyebb rétegeibe. Egy németországi kísérletben 35 napon át WH 67 jelzésű huminsawal táplált egészséges malacok vékonybelének endotheliumában több mint kétszer annyi ke­ helysejt alakult ki, mint a kontroll csoport tagjainál és a bélbolyhok központi nyirok­ 340

ereinek erőteljes tágulata is kimutatható volt fény- és elektronmikroszkópos vizsgá­ lattal egyaránt. A huminsavak szövetregeneráló hatását bizonyítja, hogy a roncsolódott bélbolyhok a huminsav tartalmú takarmányozás hatására rövidebb idő alatt regenerálódnak, mint egyébként vagy pl. az is, hogy a huminsavas fürdőben az aranyhalak uszonyai­ nak és testfelületének sérülései is gyorsabban gyógyulnak. A huminsavak jelentős adszorptív hatása mind a megelőzés, mind a terápia szem­ pontjából rendkívül figyelemreméltó. Mivel a nagy molekulájú huminsavak szájon át bejutva a szervezetbe csaknem teljes mértékben a gyomor- és bélcsatomában marad­ nak, antireszorptív és adszorptív hatásukat maradéktalanul ki tudják ott fejteni. Né­ mely huminsav tartalmú készítmény akár 94 %-ban is képes megkötni az E. coli bak­ tériumokat, az endotoxinokat pedig 80-82%-ban képes semlegesíteni. A huminsavak által megkötött baktériumok, ill. toxinok azután a bélsárral kiürülnek a szervezetből. Adszorpciós hatásukat bizonyították többek között nehézfémekkel, nitrát/nitritte 1, fluoriddal, szerves foszfátokkal (pl. parathionmetil), szerves klór inszekticidekkel, karbarillal és warfarinnal szemben is. Beható vizsgálatok igazolták, hogy a humin­ savak adszorpciója nem csak fizikai, hanem kémiai reakciókat (kemiszorpció) is je­ lent (pl. ioncserés komplexképződés), ezért hatásuk a tisztán fizikai adszorbensekhez képest intenzívebb és dinamikusabb. A huminsavak gyulladáscsökkentő hatása bőrön keresztül, szájon át adagolva vagy bőr alá fecskendezve egyaránt jelentős. A gyulladásgátló tulajdonság alapját a huminsavak alapstruktúrájában található flavonoid típusú szerkezeti elemek adják. Az antiflogisztikus hatást kísérleti úton embrionált tyúktojásban és patkánytalpödéma tesztben igazolták. A bélnyálkahártyában raktározódott huminsavak az ott lévő receptorokon keresz­ tül stimulálják a szervezet immunrendszerét. A farmako-toxikológiai alapkutatások a fagocitózis-aktivitás szignifikáns emelkedését mutatták ki. Különösen a növedékállat-tartásban jelentkező ún. faktorbetegségek esetén jelenthet ez kedvező hatást, ugyanis az aktivált anyagcsere és a megerősödött immunrendszer az állatok életere­ jének látványos növekedéséhez vezet. Az állatok bőre és szőrzete optikailag is lénye­ gesen jobb benyomást kelt. A huminsavak és sóik a mikrobák ellen azok szénhidrát- és fehérje- anyagcseréjé­ nek katalitikus befolyásolása révén hatnak, és ennek során közvetlen károsodást idéz­ nek elő a baktériumsejtben, ill. a vírusrészecskékben. Kemoterápiás-hatás

Huminsav-hatás

Közvetlen hatás a baktériumsejtre és annak anyagcseréjére (a folsavszintézis gátlása)

Baktériumok: A gazdasejten való megtapadást megakadályozza a tapadó mechanizmus kémiai blokádja révén

IMMUNINDUKCIÓ nincs

van Vírusok: - vírusrészek adszorpciója - a sejtbe való behatolás megakadá­ lyozása - a vírusszintézis megakadályozása

- nincs közvetlen hatás

341

A különböző tesztrendszerekben végrehajtott vizsgálatokból kitűnik, hogy bizo­ nyos baktériumfajok (E. coli, Salm. typh., Salm. cholerea suis, Staph, aureus SG 511, stb.) és tesztvírusok (Herpes simplex vírus 1. típus, Adenovirus 2, ECHO-vírusok, Rota-vírus) szignifikáns, részben nagyon aktív gátlása figyelhető meg. In vitro kísérletekben a huminsavak vírusölő hatása sokkal kifejezettebbnek bizo­ nyult, mint antibakteriális hatásuk, biológiai környezetben ezeken felül még immun­ indukciós hatásuk is megfigyelhető volt. A huminsavak gombaölő hatását többek között Saprolegniával fertőzött halikrá­ kon végzett kísérletekkel bizonyították. Hasonlóan jó eredményeket értek el, mint az ökotoxikológiai szempontból kétes és maradványokat is képező malachitzöld oxaláttal. Szopós állatoknál, de embereknél is tapasztalták, hogy a béltraktusban előfordu­ ló Candida albicans spóráival történő fertőzöttség is lényegesen visszaszorítható huminsavak adagolásával. A huminsavak hatására fokozódik az egészséges bélhámszövet-képződés és a sta­ bilizálódik a bélflóra is. Ezáltal lehetővé válik a takarmány tápanyagainak jobb hasz­ nosítása. Több mint négy hónapig tartó kísérletsorozatban, amikor megelőző céllal különböző arányban bekevert huminsavat etettek az állatokkal, például borjú és nö­ vendékmarha esetében 4 és 10 % közötti többlet súlygyarapodást értek el a kontroll­ csoport átlagához képest. Terápiás kísérletekben (tehát jelentős egészségkárosító ter­ helés alatt) ugyancsak figyelemre méltó testtömeg-gyarapodást tapasztaltak a huminsav hosszabb távú adagolása mellett. Huminsavak hatására a takarmány hosszabb ideig tartózkodik az emésztőrend­ szerben anélkül, hogy bélsárpangás következne be. Ennek eredményeképpen is ja­ vul az esszenciális takarmánykomponensek emésztése és felszívódása, vagyis a ta­ karmány értékesülése, javulnak a súlygyarapodási mutatók (ergotróp hatás). Lerö­ vidül a brojlerek, sertések, borjak hizlalási ideje, ami kedvezően hat a termelés gaz­ daságosságára. A megemésztetlen takarmányok arányának csökkenésével mérséklődik a bélben lejátszódó rothadási- és erjedési folyamatok mértéke is, javul az állatok általános ál­ lapota és szemmel láthatóan jobban érzik magukat, mint kontroll csoportbeli társaik. A bélsár kevesebb rothadó anyagot tartalmaz, mérséklődik a bélgázok képződése, mindezek következtében csökken a kellemetlen, részben toxikus gázok (ammónia, kéndioxid stb.) termelődése az alomban, javul az istállók levegőminősége. Egy több mint három évig tartó kísérletsorozatban pontyokkal 5% WH 67 humin­ savat tartalmazó pelletált takarmányt etettek. A felnevelés során egyes kísérleti cso­ portokban lévő halaknál átlagosan 15-40%-kal magasabb növekedési erélyt tapasz­ taltak, mint a kontrollcsoport egyedeinél. A bakteriológiai vizsgálatok során a kísérleti halak kisebb arányú fertőzöttséget mutattak, mint a kontrollcsoport egyedei. A kísérleti egyedek a kontrollcsoport egyedeivel ellentétben a vizsgált időszak alatt nem fertőződtek meg egysejtű parazitákkal. A huminsav adagolásának hatására a takarmány és az ürülék szilárdabb konzisztenciájú volt, ez kedvezően befolyásolta a vízminőséget is, ami abban is megnyilvánult, hogy a víz zavarossága (mikrobiológiai és bomló szerves anyagok okozta terhelés) a különböző tenyészmedencékben, keringetett vizű akváriumokban, valamint kis vízte­ rű dísz- és kerti tavakban lényegesen csökkent. 342

Toxikológiai veszélytelenség és alkalmazás A WH 67 és a hasonló típusú természetes huminsavak, mint állatgyógyászati szerek, illetve diétás és kiegészítő takarmányok alkotóelemei, széles körű alkalmazhatóságá­ nak egyik fontos sajátossága az a tény, hogy szájon át történő adagolása esetén sem­ milyen állatfajban nem okoznak toxikus tüneteket. Az orális LD50 patkányoknál 11 500 mg/testtömeg kg felett van. Ez is azt bizonyítja, hogy a huminsavak szájon át történő alkalmazáskor nem toxikusak. Hosszú távú orális alkalmazás esetén sem tapasztaltak mellékhatásokat, allergia vagy rezisztencia kialakulását. Végül a huminsavak kémiai felépítésük következtében se nem terratogének, se nem mutagének, de nem mutatható ki karcinogén vagy embriotoxikus hatásuk sem. Amint azt az előzőekben már említettük a gyomor-bél traktusból történő jelenték­ telen mértékű felszívódásuk miatt a tiszta huminsavak nem képeznek maradványokat a szervezetben. Ezért az élelmiszer-alapanyagot termelő állatok esetében nem szük­ séges várakozási időt figyelembe venni a huminsavak alkalmazását követően. A huminsavak adszorpciós tulajdonságai miatt néhány gyógyászati szempontból hatásos anyaggal szemben is kölcsönhatás állhat fenn. Ilyenkor megvan a veszélye annak, hogy a gyógyhatású kombinációs partnerek is adszorbeálódnak és ezáltal inaktívvá, hatástalanná válnak. Megjegyzendő azonban az is, hogy főként a magas cellu-iigno-karbon tartalmú huminsavak a terápiában bizo­ nyos antibiotikumok (Colistin, Tetracyclin) hordozóiként is szerepelhetnek. Bár az adszorpciós hatás főként a kation típusú anyagokra (fehéijetoxinok és toxikus maradványok, vírusok) irányul, fennállhat nehézfémekkel, nitráttal, nitrittel, fluoriddal, szerves foszfátokkal, szerves klór tartalmú rovarölő szerekkel, karbamáttal és warfarinnal szemben is.

Terápiás alapelvek A huminsavak készpreparátumok (a WH 67 különféle változatai, a Ferro Pig, a VitaPol stb.) formájában terápiás, metafilaktikus és profílaktikus kezelésben is alkal­ mazhatók. A kezelés időtartama terápiában általában 5 és 10 nap között, preventív szakaszban 2-3 hét között javasolt. A terápiás dózis általában naponta 500-1000 mg/testtömeg kg, megelőzés esetén 250 mg/testtömeg kg. Ellentétben a célzottan alkalmazott antibiotikumok és kemoterápiás szerek adago­ lásával a huminsav terápiában csak 24-72 óra után várhatók látványos eredmények. A hatáselhúzódás azonban csak látszólagos, mert a huminsavak terápiás hatása az adagolást követően azonnal elkezdődik a sérült nyálkahártyán a gyulladás és ödéma csökkentésével, valamint a toxinok és anyagcseretermékek egyidejű adszorpciójával. Maguk a patogén csírák - eltérően pl. az antibiotikumos lökésterápiától - nem halnak el azonnal, hanem számuk csak fokozatosan csökken, ami bizonyos értelemben még előnyös is, mert a szervezetet nem egyszerre árasztják el a hirtelen nagy tömegben el­ pusztult baktériumokból kiszabadult endotoxinok. Ez a késleltetett hatás ezen kívül még ösztönzi is a szervezetet a patogén csírák ellen ható antitestek termelésére és sa­ ját immunrendszerének erősítésére. 343

Készítmények áttekintése Különböző barnaszén lelőhelyek alapos vizsgálata után a németországi Weinböhlai Gyógyszergyár 1967 óta az elsők között nyert ki huminsavakat egy speciálisan erre kiválasztott lelőhelyről (weinböhlai huminsavak - WH 67). A talált huminsavak szab­ vány szerinti homogenitása azóta is állandó minőségellenőrzés alatt áll és a készítmé­ nyek előállítása szigorú minőségbiztosítási előírások alapján történik. Tekintettel arra, hogy a huminsavak minősége nagyban függ lelőhelyüktől és kiin­ dulási anyaguktól (tőzeg, barnaszén stb.) az egyik vagy másik cég által gyártott és ajánlott más-más kitermelési helyről származó készítmények eltérő minőségűek le­ hetnek ugyan, alapvető tulajdonságaikban azonban megegyeznek, és kedvező klini­ kai hatásukat szinte minden állatfajra bizonyították. Hazánkban a dr. Csucska Elek keszthelyi állatorvos által megkezdett kutatások eredményeképpen a veszprémi BIOPOL Kft. által gyártott alábbi huminsav tartalmú készítmények kerültek kereskedelmi forgalomba: A ColiStop, a FerroPig por és szuszpenzió, valamint a Vitapol Plus por és szusz­ penzió. Valamennyire jellemző, hogy a huminsav mellett még egy vagy több, a célál­ lat szempontjából fontos, nélkülözhetetlen alkotóelemet is tartalmaznak.

Felhasznált és ajánlott irodalom Augustin M.-Schmiedel V.: Természetgyógyászati kézikönyv. I—II. kötet Springer Hungarica Kiadó Kft., 1997. Állatgyógyászati készítmények 2002. Prim-A-Vet Kft. (szerk.: dr. Perényi János) Becvar W.: Nutztiere natürlich heilen. Verlags Union Agrár Wien 1995. Csucska Elekkel folytatott személyes konzultációk és közös kísérletek eredményei Hegyi Gabriella: Természetes Gyógymódok Komplementer Medicina K.u.K. Kiadó, Budapest, 2000. Natürliche Huminsáuren in Veterinármedizin - Pharmawerk Weinböhla GmbH 2002. (ford: Nagy Krisztina)

344

17. Állatvédelem és szerepe az ökológiai állattartásban

Az állatvédelem az ember felelősségérzetének gyakorlati megnyilvánulása a rábízott állatokkal szemben. Az állatvédelem érzelmi, etikai, gazdasági, közegészségügyi és politikai kérdés. Az emberek állatokhoz való viszonya többféle lehet. Van aki szereti őket, van aki közömbös, de vannak olyanok is, akik - neveltetésük, habitusuk vagy kedvezőtlen ta­ pasztalatuk miatt - idegenkednek, félnek az állatoktól. Az állatvédelem legfőbb morális alapja az, hogy az állatok érezni, örülni, szenved­ ni „képes” élőlények, így azoknak indokolatlanul félelmet, fájdalmat, szenvedést okozni, főleg pedig életüket kioltani nem etikus. Gazdasági szempontból az állatvédelem vita tárgya. Sokan úgy gondolják, hogy a gazdasági haszonállatok tartása során érvényesített állatvédelmi követelmények megdrágítják a termelést és emelik az állati eredetű termékek árát. Ezek a vélekedések nem veszik figyelembe, hogy az állat-egészségügyi statisz­ tikai adatok szerint az állattenyésztés veszteségeit (elhullást, kényszervágást, elma­ radt szaporulatot, a termelés mennyiségi és minőségi csökkenését) - állatfajok sze­ rint eltérő mértékben - 58-92%-ban nem az obiigát patogének okozzák, hanem tar­ tási, takarmányozási, gondozási hiányosságok (pl. zsúfoltság, toxinok jelenléte a takarmányban) és egyéb környezeti ártalmak (tűz, áramszünet stb.), ill. az ezek ál­ tal legyengített, csökkent ellenálló képességű állatokat megbetegítő fakultatív kór­ okozók. Az emiatti veszteségek évente több százmilliárd forintot tesznek ki. Egy szélső­ ségektől mentes állatvédelmi felfogás és gyakorlat ezeket a károkat megelőzheti vagy lényegesen csökkentheti. Pl. kíméletes állatszállítással megelőzhető lenne az a kár, amely a szállítás közbeni elhullásokból ered. (1998-ban 720 000 baromfi és 4000 sertés hullott el vágóhídra történő szállítás közben.) Mivel a tartási, takarmányozási stb. feltételek elégtelensége miatt az állatok el­ lenálló képessége gyengül, a betegségek megelőzése és leküzdése nagy gyógyszer­ felhasználást tesz szükségessé. Ezek a kiadások is elkerülhetők, sőt annak a veszé­ lye is, hogy az állati eredetű élelmiszerekben nemkívánatos maradékanyagok jelen­ hessenek meg. Az állatvédelem minimális igényeinek megfogalmazása (jogalkotás) és azok betar­ tása Európai Uniós követelmény is (jogharmonizációs kényszer és ellenőrzés). A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelményeknek való megfelelése szintén több állatvédelmi, állatkíméleti feltétel érvényesülésétől függ. 345

Az állatok védelmének jogi szabályozása Az állatvédelem jogi szabályozásának magyarországi alapja az állatok védelméről és kíméletéről szóló, a 2002. évi LXVII. törvénnyel módosított 1998. évi XXVIII. törvény. A törvény hatálya valamennyi gerinces állatfaj egyedére kiterjed. E törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gon­ dosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra is alkalmazni kell. A kerettörvény, amely csak az állatok védelmének főbb elveit és az alacsonyabb szintű jogszabályokban részletesen szabályozandó területeket határozza meg, az ál­ lattartóra az alábbi kötelezettségeket rója: - az állat számára olyan életkörülményeket kell biztosítani, amely annak fajára, fajtájára, nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiái sajá­ tosságainak, valamint egészségi állapotának megfelel, továbbá tartási, takarmá­ nyozási igényeit kielégíti; - gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő, de legalább napi egyszeri el­ lenőrzéséről; - biztosítania kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok el­ különített tartását; - a megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára biz­ tosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét; - a gazdasági haszon céljából tartott állatok tartása során előnyben kell részesíte­ ni az állatkímélő technológiákat. Az állatot nem szabad - kínozni; - indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni; - emberre vagy állatra uszítani, állatviadalra idomítani; - kényszertakarmányozásra fogni (kivéve az egészségi okból történő kényszerű táplálást és a házilagos vagy az engedélyezett technológiával végzett liba- és ka­ csatömést); - teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni, - természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni. Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást (az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozás kivételével) kizárólag szakirányú végzettséggel vagy az állattartók körében szokásos beavatkozás esetében csak gyakorlattal ren­ delkező személy végezhet. Beavatkozás csak akkor végezhető érzéstelenítés nélkül, ha az érzéstelenítés vagy az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna, mint maga a beavatkozás. A gazdasági haszon céljára tartott állatokon érzés­ telenítés nélkül elvégezhető beavatkozások körét az FVM miniszter külön szabá­ lyozta (1. később). Az állat életét elfogadható ok (pl. élelmezési cél, prémtermelés, állományszabá­ lyozás, gyógyíthatatlan betegség, sérülés, kártevők irtása, tudományos kutatás) vagy körülmény (másként el nem hárítható támadás megakadályozása) nélkül kiol­ tani nem szabad. 346

Az élet kioltása csak kábítás után történhet. Kábítási kötelezettség nem vonatkozik a háztartásban élelmezési célra levágott nyúlra és baromfira (de a sertésre, juhra és kecskére igen!), vagy ha az élet kioltását szükséghelyzet indokolja. A kábítás nem tör­ ténhet kézi működtetésű mechanikus eszközzel (pl. tagló, bunkó). Kábítás nélkül en­ gedélyezett levágás esetén is gondoskodni kell azonban arról, hogy az élet kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon. Az állat vértelen úton tör­ ténő leölését és a rituális vágások előírásait külön szabályok tartalmazzák. Állatot csak olyan módon szabad szállítani, hogy az az állatnak ne okozzon fájdal­ mat, sérülést vagy szenvedést. Szállítás során is gondoskodni kell az állat élettani szükségleteinek a kielégítéséről (elegendő férőhely, etetés, itatás, pihentetés, a szél­ sőséges időjárástól való védelem, szellőzés, felügyelet stb.). Az állat-egészségügyi hatóság köteles az állat életének fájdalom nélküli kioltásá­ ról gondoskodni abban az esetben, ha - annak továbbélése megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna, - meggyógyulása nem várható; - az állat tulajdonosa ismeretlen vagy nincs; - vadon élő állat esetében az egyed a szabadon élésre alkalmatlan. A végrehajtási rendeletek több területet szabályoznak: - mezőgazdasági haszonállatok tartásának szabályait, ezen belül a sertések, a to­ jótyúkok és a borjak tartásának minimális állatvédelmi követelményeit, vala­ mint a tolltépés, a liba- és kacsatömés szabályait, a fájdalomcsillapítás vagy ér­ zéstelenítés nélkül elvégezhető beavatkozások körét, továbbá az állatvédelmi el­ lenőrzések módját [a 72/2004. (IV. 29.) FVM rendelettel és a 20/2002. (111. 14.) FVM rendelettel módosított 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet]; - az állatok levágása és leölése során követendő szabályokat [26/2002. (IV. 13.) FVM rendelettel módosított (9/1999. (1.27.) FVM rendelet]; - az állatszállítások állatvédelmi követelményeit [52/2003. (VIII. 15.) GKM FVM együttes miniszteri rendelet]; - a kísérleti állatok tenyésztésének (szaporításának), tartásának, szállításának és forgalmazásának feltételeit [az 58/2002. (VII. 17. FVM - KvVM - GKM együt­ tes miniszteri rendelettel módosított 36/1999. (IV. 2.) FVM - KöM - GM közös rendelet]; - a veszélyes állatok tartásának szabályait [8/1999. (VIII. 12.) KöM - FVM NKöM - BM együttes miniszteri rendelet]; - a települési önkormányzat jegyzőjének az állatvédelemmel kapcsolatos feladatés hatáskörét [a 98/2002. (V. 5.) Korm. rendelelettel módosított 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet]; - az állatvédelmi bírság kiszabására jogosult hatóságok körét, a bírság összegét és a bírságolandó magatartást [a 98/2002. (V. 5.) Korm. rendelettel módosított 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet]; - az Állatvédelmi Tanácsadó Testület felállítását és működését [10/1999. (I. 27.) FVM rendelet]; - az állatkert és állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályait [13/2003. (IX. 9.) KvVM - FVM - NKöM - BM együttes rendelettel módosított 3/2001. (II. 23.) KÖM - FVM - NKöM - BM közös rendelet]. 347

-

az állatkísérletek végzésének állatvédelmi előírásait [a 186/2003. (XI. 5.) Korm. rendelettel és a 103/2002. (V. 10.) Kormányrendelettel módosított 243/1998. (XII. 31.) Kormány rendelet]. Valamennyi szabályozás elvi alapja az, hogy az állatoknak nem szabad elkerülhe­ tő félelmet, fájdalmat vagy szenvedést okozni, valamint jóllétüket biztosítani kell.

A mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályai [a 72/2004. (IV. 29.) FVM rendelettel és a 20/2002. (III. 4.) FVM rendelettel módosított 32/1999. (III.31.) FVM rendelet] Általános szabályok A rendelkezések valamennyi mezőgazdasági célra (élelmiszer-termelésre, gyapjú, bőr vagy szőrme előállítására vagy egyéb mezőgazdasági célra) tenyésztett vagy tartott gerinces állatfajhoz tartozó állatra vonatkoznak, beleértve a halakat, hüllőket, kétéltűeket és a mezőgazdasági haszon céljára tartott struccot és emut. Az állattartó az állat tartása során köteles - az adott állatfaj, fajta élettani, viselkedési és szociális igényeit figyelembe venni; - az állatot jólléte érdekében szakszerűen gondozni; - megalapozott tudományos eredmények és tapasztalatok alapján az állatot annak fajára, fajtájára, korára, fejlettségére, alkalmazkodási képességére, háziasításá­ nak fokára, fiziológiai állapotára, etológiái szükségleteire figyelemmel takarmányozni, etetni és itatni, valamint gondozni; - biztosítani, hogy a takarmány és a folyadék ne tartalmazzon káros anyagokat; - a fiziológiai szükségletnek megfelelő időközönként megetetni; - elkerülni a szükségtelen fájdalom, sérülés vagy szenvedés okozását. Az etető- és itató berendezéseket úgy kell kialakítani, elhelyezni, üzemeltetni és karbantartani, hogy - az állat élettani szükségleteinek kielégítésére bármikor folyadékhoz juthasson; - a takarmány és a folyadék ne szennyeződhessen és ne szóródjon (ömöljön) ki; - minden állatnak legyen elegendő hozzáférési lehetősége az etető- és itatóhelyhez, ne alakuljon ki az állatok között versengés; - a berendezések ne okozhassanak sérülést az állatnak; - bármilyen időjárási körülmények között működjön (pl. ne fagyjon be); - a folyadék- és takarmányfogyasztás megfigyelhető legyen. Az állatok mozgásszabadságát nem szabad olyan módon korlátozni, hogy az az ál­ latnak szükségtelen szenvedést vagy sérülést okozzon. A tartósan vagy rendszeresen lekötött állatok részére elegendő teret kell biztosítani. Szabad tartás esetén biztosíta­ ni kell olyan területet vagy létesítményt, amely véd a szélsőséges időjárás káros ha­ tásaitól, a ragadozóktól és az egészségre ártalmas egyéb hatásoktól. Biztosítani kell, hogy a világítás, a hőmérséklet, a relatív páratartalom, a levegő portartalma és az egyéb környezeti tényezők (gázkoncentráció, zajintenzitás) értékei az állatra ne legyenek káros hatással, megfeleljenek az állat élettani és viselkedési 348

szükségleteinek, valamint a bevált gyakorlatnak. Az állatokat állandó, ill. hirtelen nagy zajnak kitenni tilos. Az állatok körül használt elektromos berendezéseknek biztonságosnak kell lenni­ ük, az áramütés elleni védelemről gondoskodni kell. A műszaki berendezéseket na­ ponta legalább egyszer ellenőrizni kell, az észlelt hibát azonnal el kell hárítani. Ha ez nem lehetséges, haladéktalanul meg kell tenni az állatok jóllétének és egészségének megóvásához szükséges óvintézkedéseket. Mesterséges szellőzésű istállóban kiegé­ szítő, kisegítő megoldásról kell gondoskodni, amely a mesterséges szellőztető rend­ szer meghibásodása esetén biztosítja az állatok egészségének megőrzését és komfortérzetüket. Ki kell építeni a meghibásodásra figyelmeztető jelzőrendszert, amelynek működőképességét rendszeresen ellenőrizni kell, vagy folyamatos felügyeletről kell gondoskodni. Zárt elhelyezés esetén az épület vagy a berendezések nem okozhatnak sérülést (meg kell szüntetni az éles széleket, kiálló tárgyakat), a felhasznált anyagok nem okozhatnak kellemetlen érzést vagy egészségkárosodást. Az állattal érintkező felüle­ teknek megfelelően tisztíthatónak és fertőtleníthetőnek kell lenniük. Az állatokat úgy kell elhelyezni, hogy könnyen megfigyelhetők legyenek. Olyan rögzített vagy hor­ dozható világítási eszközöket kell biztosítani, hogy az állatok bármikor ellenőrizhe­ tők legyenek. Az istálló padozatának könnyen tisztíthatónak és csúszásmentesnek kell lennie. Az állatokat nem szabad folyamatosan sötétben tartani. Mesterséges megvilágítás esetén is biztosítani kell világításmentes nyugalmi időszakot. Ha a természetes fény nem elég az állat élettani és viselkedési szükségleteinek kielégítésére, akkor megfe­ lelő mesterséges világításról kell gondoskodni. A zárt tartásra szolgáló épületet úgy kell megépíteni és karbantartani, hogy a tűz­ veszély a lehető legkisebb legyen, Az alkalmazott anyagoknak tűzállóknak vagy égéskésleltetővel kezeknek kell lenniük. Minden szükséges intézkedést meg kell ten­ ni (jelzőrendszer felszerelése, kiürítési terv stb.), hogy veszély esetén azonnali cse­ lekvésre legyen lehetőség. Nem alkalmazható olyan tenyésztési eljárás vagy program, amely bármely állatnak szenvedést okozhat. Az állatot nem szabad olyan teljesítményre kényszeríteni, amely meghaladja a tő­ le elvárható mértéket. Nem tartható mezőgazdasági célra olyan állat, amelynek tartása - genotípusa vagy fenotípusa alapján - káros hatással van annak egészségére vagy jóllétére. A csoportosan tartott állatok gondozására és felügyeletére elegendő számú sze­ mélyzetet kell alkalmazni. Az állatok gondozásával és felügyeletével csak olyan sze­ mély bízható meg, aki az adott fajról, fajtáról, korcsoportról és az alkalmazott tar­ tástechnológiáról megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik, hogy képes legyen - felismerni az állatok viselkedése megváltozásának jelentőségét; - az egészséges vagy beteg állapotot megítélni; - a technológiai feltételek változásának jelentőségét megérteni. Az állatokat szükség szerinti - állatfajonként és a tartási módhoz is igazodóan el­ térő - gyakorisággal, de naponta legalább egyszer ellenőrizni kell. Ha annak a gya­ 349

núja merül fel, hogy az állat nem egészséges, az állattartó késedelem nélkül köteles azt az állatorvosnak jelenteni és egyidejűleg haladéktalanul meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyekkel a szükségtelen szenvedés és sérülés elhárítható. Szükség esetén a beteget el kell különíteni, olyan helyre kell elhelyezni, ahol száraz és kényel­ mes alom áll rendelkezésre. Az állattartó nyilvántartást köteles vezetni az általa tartott állatok létszámáról, az elhullásokról és azok okairól, az ellenőrzésekről, az alkalmazott kezelésekről és az ál­ lományváltozásokról (vásárlás és értékesítés). A nyilvántartást legalább 5 évig meg kell őrizni, és azt az ellenőrző hatóság részére be kell mutatni. Az előírások betartását az állat-egészségügyi hatóság bármikor ellenőrizheti. Évente legalább egy alkalommal ellenőrzést kell végezni. Borjak tartására vonatkozó állatvédelmi szabályok Ezek az előírások a szarvasmarhára 6 hónapos korig érvényesek. Az általános szabályokon túl a következő rendelkezéseket kell megtartani. Születés után haladéktalanul, de minden esetben az élet első hat órájában föcstejet kell a borjúnak adni. Istállózott borjút legalább naponta kétszer, a szabadon tartott borjút legalább na­ ponta egyszer ellenőrizni kell. A borjakat lekötni tilos. 150 kg-os testtömegig legalább 1,5 m2 területet kell bizto­ sítani. 150-220 kg-ig 1,7 m2, 220 kg felett legalább 1,8 m2 alapterület szükséges. Egyedi ketrecben legfeljebb 8 hetes koráig tartható a borjú. A ketrec hosszának a bor­ jú testhosszúságának (az orrhegytől a faroktőig mért távolság) 1,1-szeresét, szélessé­ gének a marmagasságnak megfelelő távolságot minimálisan el kell érnie. A ketrec csak olyan lehet, hogy a borjú fajtársait láthassa. A kéthetesnél idősebb borjú számára megfelelő mennyiségű friss vízről vagy más folyadékról igény szerint gondoskodni kell. Hőség vagy betegség esetén a folyadékfelvétel lehetőségét állandóan biztosítani kell. Minden kéthetesnél idősebb borjú számára rosttartalmú takarmányt kell adni. A ta­ karmányok annyi vasat tartalmazzanak, hogy a borjú vérében a hemoglobin literen­ kénti szintje a 4,5 mmol értéket elérje. 8-20 hetes életkor között a takarmány emészt­ hető rosttartalmát 50 g-ról fokozatosan legalább 250 g-ra kell emelni. A borjakra száj­ kosarat vagy szopás gátlót csak állatorvosi utasításra szabad felhelyezni. Sertések tartásának minimális követelményei A rendelkezések valamennyi korú és ivarú sertésre vonatkoznak. Az általános rendelkezéseken túli előírások: Minimális férőhely, amelyet az EU-hoz való csatlakozás napjától már valamennyi telep esetében be kell tartani (az előírások nem vonatkoznak a hat sertésnél, ill. öt malacaikat nevelő - anyakocánál kevesebbet tartó létesítményekre): - 10 kg testtömegig 0,15 m2 - 10-20 kg-ig 0,20 m2 - 20-30 kg-ig 0,30 m2 - 30-50 kg-ig 0,40 m2 - 50-85 kg-ig 0,55 m2 350

- 85-110 kg-ig 0,65 m2 - 110 kg fölött 1,00 m2 - kocasüldő 1,64 m2 - koca 2,25 m2 - kan 6,00 m2 (ha ott fedeztetnek is, akkor 10 m2). A tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságok kivételével az újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartó hely esetében a kocasüldőket és a kocákat a termékenyítés utáni 4. hét eltelte utáni naptól a várható elles előtti hétig csoportosan kell tartani. A kutrica oldalfalai 5 egyedig minimálisan 2,4 m, öt egyed fölött pedig legalább 2,8 m hosszúak legyenek. Újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal használatba vett létesítményben a kocákat és kocasüldőket nem lehet le­ kötve tartani, valamint állandó hozzáférést kell biztosítani az állatok számára mani­ pulálható anyaghoz vagy a játszás lehetőségéhez. A takarmányozásra csak olyan rendszer alkalmazható, amely a vetélytársak jelen­ létében is lehetővé teszi minden egyed számára az elegendő mennyiségű táplálék fel­ vételét. Minden szárazon álló vemhes koca és vemhes kocasüldő részére az éhség csillapítására és a rágási igény kielégítésére elegendő mennyiségű ballaszt- vagy ma­ gas rosttartalmú, valamint magas energiatartalmú takarmányt kell biztosítani. Sertések tartására használt épületrészben legalább napi nyolc órás időtartamra leg­ alább 40 lux fényerejű világításról kell gondoskodni. A csoportnagyságot úgy kell kialakítani, hogy az a normális mértéken túli vereke­ dést vagy farokrágást ne gerjesszen. Az agresszíven viselkedő és az áldozat állatokat a csoporttól el kell különíteni. Biztosítani kell az állatok számára a kényelmes, tiszta, száraz pihenőteret, valamint azt, hogy egyidejűleg valamennyi állat kényelmesen fekhessen, továbbá fajtársait lát­ hassa és szagolhassa. Rendszeresen kell takarítani és fertőtleníteni. Fertőzés esetén a kocákat és a kocasüldőket a külső és belső parazitáktól mentesí­ teni kell, a fíaztatóba helyezés előtt a testfelületet alaposan le kell tisztítani. A fiaztató kutricában a malacokat az agyonnyomástól védeni kell. A fiaztató istállót úgy kell kialakítani, hogy az megfeleljen a kocák fialás előtti, alatti és utáni sajátos viselkedése által támasztott követelményeknek, valamint a szo­ pós malacok igényeinek is. A szopós malacok melegigényét külön hőforrásból úgy kell biztosítani, hogy az a koca számára ne legyen ártalmas. A kocaállás nagysága za­ vartalan lefekvést és pihenést biztosítson, valamint legyen a koca mögött az esetleges szülészeti segítségnyújtáshoz elegendő hely. A malacok részére legyen a koca mellett elegendő hely a zavartalan szopáshoz, to­ vábbá biztosítani kell a kocától elkülönített, száraz, meleg, szilárd padozatú, kényel­ mes, almozott fekhelyet. A malacokat 28 napos koruk előtt csak egészségügyi okból szabad elválasztani. A farokrágás és az egyéb rossz szokások megelőzése érdekében intézkedéseket kell tenni a nem megfelelő környezeti feltételek (férőhely, állatsűrűség, technológiai hiba) megváltoztatására. Sem a farokrágás, sem a szegletfogak lecsípése nem lehet automatikus, rutinszerű tevékenység. Ezeket csak akkor szabd elvégezni, ha bizonyít­ ható, hogy ezek nélkül a kocák csecsbimbója vagy a malacok sérülnek. A farokkurtí­ 351

tást vagy a szegletfogak lecsípését 7 napos kor előtt csak állatorvos vagy megfelelő tapasztalattal rendelkező személy végezheti el megfelelő eszközökkel és megfelelő higiéniai feltételek mellett. Az utónevelés és a hizlalás során a csoportok keveredését minimalizálni kell. A ki­ marás okait fel kell deríteni, és meg kell tenni mindent annak megszüntetésére (bősé­ ges szalmaalomról vagy az állatok érdeklődését felkeltő, furkészésre, ill. játszásra al­ kalmas anyagról kell gondoskodni).

A tojótyúkok tartásának állatvédelmi feltételei A 350 vagy annál több tojótyúkot tartó létesítményekben a következő előírásokat is meg kell tartani. Háromféle tartástechnológia engedélyezett: - alternatív rendszer; - fel nem javított ketrecrendszer; - feljavított ketrecrendszer. Mindhárom rendszerre vonatkozó általános szabályok: A ketreces tartási rendszer csak akkor lehet többszintes, ha az állatok közvetlen megfigyelhetősége minden szinten biztosított és az állatok be-, ill. kirakása nem okoz nehézséget. Minden épületben olyan megvilágítást kell alkalmazni, hogy a fényerő elégséges legyen az állatok számára környezetük felismeréséhez és élettevékenységük folytatá­ sához. A megvilágításnak a napi 24 órás ritmust kell követnie. A nap egyharmadát ki­ tevő, zavartalan sötét periódust kell biztosítani, hogy szemrendellenesség vagy ellen­ álló képesség csökkenés ne következhessen be. Minden egyes állat állapotát naponta legalább kétszer ellenőrizni kell, az elhul­ lott állatokat naponta, az ürüléket pedig szükség szerint el kell távolítani. Naponta megfelelő mennyiségű takarmányt kell adni, az ivóvízhez pedig állandó hozzáférést biztosítani. Tilos a tojásrakás megszüntetése vagy a vedlés mesterséges kiváltása érdekében az ivóvizet, a takarmányt vagy a fényt teljesen elvonni. Ha áramkimaradás esetén az to­ jók megfelelő ellátása nem biztosítható, üzemképes tartalék áramfejlesztőt kell ké­ szenlétben tartani. Minden gépi berendezést úgy kell megtervezni, elhelyezni, működtetni és karban­ tartani, hogy a zajszint a lehető legkisebb legyen. Az épületeket és minden berendezési tárgyat, eszközt rendszeresen kell tisztítani és fertőtleníteni, továbbá minden kitelepítés után, az új állatcsoport fogadása előtt is takarítani és fertőtleníteni kell. Tilos a tojótyúkok mindennemű csonkolása. Kivételt képez a tollcsipkedés és a kannibalizmus megelőzése érdekében végzett csőrkurtítás, amelyet a tojástermelésre szánt csirkéken 10 napos korukig képzett szakember hajthat végre. Alternatív rendszerben tartás minimális követelményei Minden tyúk számára egyenes etető esetén minimálisan 10, kör alakú etetőnél 4 cm helyet kell biztosítani. Az itatóvályú hoszsza minden tyúkra legkevesebb 2,5, kör ala­ kú itató esetén 1 cm legyen. Szelepes vagy csészés itatókból minden 10 állatra jusson 352

legalább egy, vagy minden tyúk legalább két itatópontot tudjon felkeresni. Minden hét tyúkra egy, vagy csoportos fészek esetében 120 tyúkra 1 m2 tojófészket kell biz­ tosítani. Megfelelő ülőrudat kell felszerelni, és minden tyúkra legkevesebb 15 cm ülőrúd jusson. Az ülőrudakat nem szabad az alom fölé szerelni, és azok egymás kö­ zötti távolságának el kell érnie a 30, a faltól való távolságnak a 20 cm-t. Tyúkonként legalább 250 cm2 almozott területet kell kialakítani, amely a terület egyharmadát fog­ lalja el. A ketrecek padozatát úgy kell kialakítani, hogy az állatok mindkét lábának mindegyik előre néző karmát megfelelően alátámassza. Az állomány sűrűsége nem haladhatja meg a hasznosítható terület egy négyzetmé­ terére a 9 tojótyúkot. Az olyan alternatív tartási rendszerekben, ahol az állatok elhelyezésére szolgáló egy ketrec többszintű (külön szinten van a kapirgálásra, porfürdésre szolgáló alom, más-más szinten a tojófészek, az etető és itató berendezések, valamint a pihenésre szolgáló ülőrudak), egyazon ketrec legfeljebb négyszintes lehet. Mindegyik szint bel­ magassága legalább 45 cm legyen. Az etető- és itatóberendezéseket az állatok kön­ nyen érjék el. Az ürülék lehullását meg kell akadályozni. Az olyan alternatív tartási rendszerekben, ahol az állatok kifutó karámba is ki­ járhatnak, az épület egész hosszában több kijáratot kell kialakítani. Az egyes kijá­ ratok legkisebb magassága 35, szélessége 40 cm legyen. 1000 tyúkra összességé­ ben legalább 2 m szélességű kijáratokat kell biztosítani. A kifutó területe feleljen meg az állománysűrűségnek és a talaj jellegének, hogy fertőzések ne alakuljanak ki. A külső területet fel kell szerelni menedékhellyel a szélsőséges időjárás ellen, valamint védeni kell az állatokat a ragadozóktól. A kifutóban megfelelő itatóhelyeket kell kialakítani. Mivel a feljavított és a fel nem javított ketreces tartás az ökológiai állattartás álta­ lános követelményeit nem elégíti ki, ismertetésüktől e helyen eltekintünk.

A mezőgazdasági haszonállatokon érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozások Az érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokat csak megfelelő képesítéssel vagy azzal egyenértékű szakmai tapasztalattal, gyakorlattal rendelkező személyek végez­ hetik. Minden lehetséges módon csökkenteni kell az elkerülhetetlen fájdalom hatását. Ezek a beavatkozások állatfajok szerint a következők. Ló, szamár, öszvér esetében: vérvétel, fogreszelés, szondázás, rektális vizsgálat, vakbél szúrcsapolás, vértelen szülészeti segítségnyújtás, besütés (!). Szarvasmarha, bivaly esetében: vérvétel, szondázás, szarvtalanítás napos korban vértelen úton, fattyúcsecsbimbó eltávolítása napos korban, bendőmágnes-behelyezés, tályogmegnyitás, krotáliázás, bendő szúrcsapolás, vértelen szülészeti segítségnyújtás. Juh, kecske esetében: vérvétel, bendő szúrcsapolás, krotáliázás, tetoválás, tályog­ megnyitás, vértelen szülészeti segítségnyújtás, herélés, szondázás, napos korban farokcsonkítás, farokcsonkítás gumigyűrű igénybevételével 8 napos korig. Sertés esetében: vérvétel, hímivarú malacok ivartalanítása hétnapos korig olyan módszerrel, amely nem jár a szövetek szakadásával, tályogmegnyitás, othaematoma megnyitása, farokkurtítás hétnapos korig, krotáliázás, fülcsipkézés, foglecsípés hét­ napos korig, szabadtartásos rendszer alkalmazása esetén orrkarika behelyezése, ka353

nők szemfogainak csökkentése, vértelen szülészeti segítségnyújtás. A hétnaposnál idősebb malacok ivartalanítását és farokkurtítását csak érzéstelenítés vagy tartós fáj­ dalomcsillapítás mellett és csak állatorvos végezheti. Baromfi esetében: vérvétel, számyszámozás (krotáliázás), számykurtítás napos korban, elektromos csőrkurtítás napos korban (2004. január 1-jéig), úszóhártya-bemetszés napos korban, kakassarkantyú-lecsípés napos korban, barbarie kacsa köröm­ vágása és csőrkurtítása kéthetes korig, tetoválás. Strucc és emu esetében: vérvétel, krotáliázás.

Az ökológiai állattartás állatvédelmi követelményei Az ökológiai állattartás során az előzőekben tárgyalt állatvédelmi előírásokat kell be­ tartani.

Az ökológiai állattartás általános követelményei Az állatokat természetszerű körülmények között kell tartani, figyelembe véve az ál­ latok faj és kor szerinti, valamint élettani igényeit. A zárt, iparszerű tartás (pl. a ket­ reces tojótyúktartás, a rácspadozat, az alom nélküli tartás) nem megengedett, hiszen ott az állat a viselkedési szokásait nem gyakorolhatja. Gondoskodni kell a mozgás­ igény kielégítéséről, valamint a nyugodt pihenés lehetőségéről. Az elhelyezés során természetes szellőzést és fényviszonyokat kell biztosítani. Az ökológiai állattartás során az állatvédelmi előírások betartását nem csak az állat-egészségügyi hatóság, hanem az FVM által kijelölt minősítő szervezetek is ellenőrzik a 144/2003. (IX. 9.) Korm. rendelettel módosított 140/1999. (IX. 3.) Korm. rendeletben nevesített EGK jogszabályokban előírt feltételek szerint.

354

Függelék

Jogszabályismertetés Jogszabályozás az Európai Unióban Az alternatív állatgyógyászati készítmények felhasználhatóságának jogi szabályozása az Európai Unióban meghatározóan csak a homeopátiás szerek esetében történt meg. Az Európa Tanács már 1984-ben vizsgálta egy olyan irányelv kidolgozásának a lehetőségét, amelyben a nem konvencionális diagnosztikai és kezelési módszerek képesített szakemberek által történő használatát szabályoznák. Ezután 1989-ben az Európai Gazdasági Közösség Közegészségügyi Bizottsága ajánlást tett a homeopátiás gyógyszerek ipari előállításának szabályozására. Első jogi rendelkezésnek a Közösség Parlamentjének 1991 évi AJ 3-093 /91 számú határozata mondható, amelyik a homeopátiás gyógymódok alkalmazását szabályozta. Célja az volt, hogy ezen gyógyászati anyagok engedélyezése és forgalmazása ugyanazon elvek alapján történjen, mint az allopátiás, „nyugati” gyógyászat készítményei esetében. Ugyancsak fontos lépés volt a Közösség Tanácsának határozata az Európai Homeopátiás Gyógy­ szerkönyv kiadásáról, amely a Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv előírásait vette figyelembe. Az Európai Parlament szorgalmazta, hogy a tagállamok segítsék elő a homeopátiás gyógyító eljá­ rások hivatalos elismerését és azt, hogy a homeopátiás gyógyászati készítményeket minél szélesebb körben használják fel a gyógyítási munkában. Amint azt már a korábbiakban is említettük, az Európai Közösség meghatározóan a homeopátiás gyógyászati készítmények használatát szabályozta. E célból 1992-ben két irányelvet adott ki, a 92/73 EEC és a 92/74 EEC irányelveket. Az utóbbi foglalkozott a homeopátiás állatgyógyászati készítmé­ nyek törzskönyvezésével. Az irányelvek célja az volt, hogy ártalmatlan és biztonságos készítmények kerüljenek forgalomba. Meghatározták az állatgyógyászati homeopátiás készítmény fogalmát, misze­ rint az olyan állatgyógyászati készítmény, amelyet homeopátiás gyógyszeranyagokból az Európai Gyógyszerkönyv, annak hiányában a tagállamok hivatalos gyógyszerkönyvében leírt eljárás alapján készítenek el. Az Európai Parlament 1997-ben határozatot hozott a nem konvencionális gyógyászati eljárások helyzetének értékeléséről. Felszólította az EU végrehajtó szervezetét, hogy célirányos vizs­ gálatok után kezdjék meg ezeknek a gyógykezelési módszereknek az elismerését, kezdeményezzenek kutatási programokat ezen eljárások biztonságának és hatékonyságának objektív megállapítására. .

Készítmények törzskönyvezése az Európai Unióban A 92/73 EEC és a 92/74 EEC irányelvek tartalmazták először a humán- és állatgyógyászatban alkal­ mazott homeopátiás készítményekre vonatkozó hatósági engedélyezési eljárásokat is. A directíva al­ kotóinak a homeopátiás szerekkel kapcsolatban az volt a szándékuk, hogy a felhasználókat ellássák a készítmények homeopátiás tulajdonságaira utaló közérthető javallattal, garantálják a készítmények minőségét és ártalmatlanságát. A homeopátiás állatgyógyászati készítmények előállítására, ellenőrzé­ sére, és inspekciójára vonatkozó rendelkezéseket is harmonizálni kellett, hogy engedélyezzék az ártal­ matlan és jó minőségű készítmények forgalmazását a Közösségen belül. A homeopátiás állatgyógy­ ászati készítmények azon különleges tulajdonságaira való tekintettel, hogy nagyon kevés hatóanyagot

355

tartalmaznak, és nehézségekbe ütközik a hagyományos statisztikai módszerek alkalmazása a klinikai kipróbálások eredményeire - szükségesnek látszott speciális, egyszerűsített törzskönyvezési eljárás ki­ dolgozása. Az eljárás azokra a hagyományos homeopátiás készítményekre vonatkozik, amelyeket olyan terápiás javallat nélküli gyógyszerformában és adagolásban, kedvtelésből tartott és egzotikus ál­ latok számára forgalmaznak, amelyek nem jelentenek kockázatot az állatokra. A terápiás javallattal forgalomba hozott készítményekre továbbra is az általános törzskönyvezési szabályok érvényesek. Az 2001/82/EC directívát a megjelenését megelőző számos rendelkezés összefoglalására adták ki. A tagállam a törzskönyvezési eljárás során figyelembe veszi más tagállam hatósága által a vo­ natkozó állatgyógyászati készítményre már kiadott engedélyt. Homeopátiás állatgyógyászati készít­ ményt előállítani, és forgalomba hozni csak meghatározott törzskönyvezési és forgalomba hozatali engedélyezési feltételek teljesítése esetén lehet. Egyszerűsített törzskönyvezési eljárással kizárólag olyan homeopátiás állatgyógyászati ké­ szítmény törzskönyvezhető, amely az alábbi összes feltételnek megfelel: - a készítmény kedvtelésből tartott állatok vagy nem élelmiszer-termelő egzotikus fajok keze­ lésére szolgál, - a készítmény alkalmazási módja az Európai Gyógyszerkönyvben vagy ennek hiányában vala­ melyik tagállam hivatalos gyógyszerkönyvében megtalálható, - a készítmény címkéjén és használati utasításában nem jelenik meg specifikus terápiás javallat vagy más erre vonatkozó információ, valamint azon feltüntetik a „specifikus javallat nélküli homeopátiás állatgyógyászati készítmény” megjelölést, - a felhasználásra kerülő készítmény hígítási foka biztosítja az ártalmatlanságot, vagyis a készít­ mény nem tartalmaz egy tízezred résznél többet az őstinktúrából (< 1:10 000; D4), illetve az allopátiás orvoslásban használt hatóanyagból (melynek jelenléte miatt a készítmény vénykö­ teles) a legkisebb dózis 1/100 részénél nagyobb mennyiséget. - a forgalomba hozatali engedély tartalmazza az egyszerűsített eljárás szerint törzskönyvezett állatgyógyászati készítmény kiskereskedelmi forgalmazásának feltételeit is. A homeopátiás készítmények egyszerűsített törzskönyvezési eljárására az állatgyógyászati ké­ szítmények forgalomba hozatali eljárására vonatkozó eljárási szabályokat is figyelembe kell venni, kivéve a terápiás hatás bizonyítására vonatkozó kötelezettséget. Az egyszerűsített törzskönyvezés az ugyanazon a homeopátiás törzsoldatból vagy törzsoldatokból származó gyógyszerkészítmény­ sorozatokra is vonatkozhat. A készítmények forgalomba hozatali engedélyezése iránti kérelemnek a gyógyszerészeti minő­ ség és a gyártási tételek homogenitásának igazolása céljából a következőket kell tartalmaznia: a) a homeopátiás törzsoldatnak a gyógyszerkönyvben megadott tudományos neve vagy egyéb neve, b) nyilatkozat arról, hogy a készítményt milyen alkalmazási módokon, milyen gyógyszerfor­ mákban és hígítási fokban kívánják törzskönyveztetni, c) a homeopátiás törzsoldat előállításának és ellenőrzésének leírása, a homeopátiás tulajdonság igazolása a megfelelő szakirodalom alapján; biológiai eredetű anyagot tartalmazó homeopá­ tiás állatgyógyászati készítmény esetén azon intézkedések leírása, amelyek biztosítják, hogy a készítmény kórokozóktól mentes legyen; d) gyártástechnológiai és minőségellenőrzési dokumentáció valamennyi gyógyszerformára vo­ natkozóan, továbbá a hígítások és a potenciálás módszereinek leírása; e) az adott gyógyszerkészítmény előállítási engedélye; f) az állatgyógyászati készítményre a tagállamokban megszerzett törzskönyvi bejegyzés vagy forgalomba hozatali engedély másolata; g) a homeopátiás készítmény törzskönyvi mintája (három egymást követő gyártási tétel minta minőségi bizonylattal) és a készítmény minden egyes kiszerelési formájának közvetlen és külső csomagolási mintája a javasolt használati utasítással együtt; h) a készítmény stabilitására vonatkozó adatok.

356

A felsoroltakban nem szereplő homeopátiás állatgyógyászati készítmények forgalomba hozata­ lát az általános szabályok szerint kell engedélyezni. A homeopátiás állatgyógyászati készítményekre vonatkozó külön rendelkezések nem alkalmaz­ hatók az immunológiai homeopátiás állatgyógyászati készítményekre. Ezt a szabályozást részben már a 36/2002 (IV. 29.) FVM rendelet, majd az ezt követő 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet is átvette.)

A maradékanyagok rendeleti szabályozása az Európai Unióban A szabályozás célja az, hogy a hatóanyagok semmilyen módon ne veszélyeztessék az állati eredetű élelmiszert fogyasztó emberek egészségét, ezért az elmúlt időszakban szigorúbb előírások betartá­ sát írta elő az egyes hatóanyagok esetében. Meghatározó jelentőségű volt a Közösség 1990-ben hozott 2377/90 számú rendelete, amely az élelmiszertermelő állatok kezelésére javallt hatóanyagokat négy mellékletbe csoportosította. Az I-es számú mellékletbe (Annex 1.) azok a hatóanyagok kerültek, amelyeknek véglegesen meg lehetett határozni az élelmiszerekben megengedhető maradékanyag szintjét (maximum residue li­ mit [MRL]). Az Annex 11-be azon hatóanyagokat sorolták be, melyeknél nem kell MRL értéket meghatározni. Az Annex Ill-ba az ideiglenes MRL értékkel rendelkező hatóanyagok kerültek, az Annex IV-be pedig azok, amelyeket élelmiszertermelő állatok kezelésére tilos használni. A 2796/95 EC rendelet a homeopátiás állatgyógyászati készítmények anyagait az Annex 11-be sorolja, amennyiben a készítményekben az anyagok hígításának mértéke azonos vagy meghaladja az 1:10 000-et. A rendelettel az Annex-ll.-ben egy 4-es számmal jelzett csoportot hoztak létre, eb­ be kizárólag homeopátiás állatgyógyászati készítmények kiindulási anyagait sorolták be. Az 1568/98 EC rendelet az Aristolochia fajokból előállított szereket végérvényesen az Annex IV-be helyezte. (1. számú melléklet). 1999-ben további rendeletekkel újabb anyagokat (508/99 EC, 998/99 EC, 1942/99 EC, 2385/99 EC, 2728/99 EC, 2757/99 EC) soroltak az Annex Il-be. (3. melléklet). Egyes hatóanyagoknak a be­ nyújtott vizsgálatok alapján élelmiszertermelő álltak kezelésére ártalmatlannak bizonyult hígításait is elfogadtak, pl. az őstinktúrát és hígításait, valamint az 1:10, 1:100 és 1:1000 hígításokat. Egyide­ jűleg néhány anyag felhasználásának és adagolásának módját is korlátozták. Az Apocynum cannabinum legalább 100-as hígításban és csak szájon át beadott homeopátiás készítményben adható élel­ miszertermelő állatnak élelmezés-egészségügyi várakozási idő előírása nélkül. Az Echinacea két el­ térő alkalmazási módját és koncentrációját állapították meg, 1:10-es, vagy nagyobb hígításban bel­ sőleg alkalmazható, az őstinktúra és a belőle készült hígítások helyileg, külsőleges kezelésre javall­ tak. Meghatározták, hogy a Ruta graveolensből készített homeopátiás szerek tejtermelő állatok ke­ zelésére nem alkalmazhatók. 2002. január 1-től élelmiszertermelő állatok kezelésére olyan hatóanyag nem használható, amelyik nem nyert besorolást a rendelet első három mellékletébe. Ennek oka, hogy az adott ha­ tóanyag felterjesztését megfelelő vizsgálatok hiányában még nem lehetett megtenni. Az EMEA (Gyógyszerkészítményeket Értékelő Európai Ügynökség) 2002. december 17-i állásfoglalása alapján homeopátiás készítményekben alkalmazandó tíz anyag nem került felterjesztésre (2. mel­ léklet). A legújabb 2234/2004. EEC MRL rendelet sem tartalmazza a táblázatban összesített ho­ meopátiás kiindulási anyagokat. A hatályos rendelet második mellékletében, az Annex 11-ben 41 homeopátiás hatóanyag került felsorolásra, amelyek az élelmiszertermelő állatok kezelésére alkalmazható homeopátiás készítmé­ nyek összetevői lehetnek az előírt koncentrációkban és felhasználási feltételekkel, ha a készítmé­ nyeket a homeopátiás gyógyszerkönyvekben megadott előállítási módszerek szerint készítették.

357

Az alternatív állatgyógyászat harmonizált jogi szabályozása Magyarországon Az állategészségügyi jogszabályozás eddig konkrétan csak a gyógyászati anyagok felhasználható­ sága szempontjából szabályozta az alternatív állatgyógyászatot, és azon belül is csak a homeopáti­ ás készítmények felhasználására írt elő szabályokat. Jelenleg módosítás alatt van a Magyar Állatorvosi Kamaráról szóló 1995. évi XCIV. törvény. In­ dokolt az alternatív állatgyógyászatra vonatkozó jogi szabályozást módosítás keretében megtenni (az alternatív állatgyógyászat meghatározása, kik és milyen feltételekkel végezhetik). Az EU szabályozáshoz hasonlóan a magyar állategészségügyi rendeletek is a készítmények jogi meghatározását és felhasználását szabályozzák. A homeopátia kifejezés először a 24/ 1994 (V. 4.) FM rendeletben szerepelt az állatgyógyászati készítmények meghatározásánál: „Forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező, törzskönyvbe be­ jegyzett állatgyógyszer (gyógyszer, gyógypremix, homeopátiás készítmény)”. Az 1995. évi XCI. törvény az állategészségügyről, valamint aktuális módosításai sem tértek ki az alternatív állatgyógyászati módszerekre, sem a készítményekre. A 22/1996 (VII. 9.) FM rendelet az állatgyógyászati készítmények meghatározásánál átvette a 24/1994 (V.4.)FM rendelet fent említett meghatározását. Az állatgyógyászati készítményekről szóló 1996. évi 22/1996 (VII.9.)FM rendelet helyett ha­ tályba lépett 36/2002 (IV. 29.) FVM rendelet már részletekbe menően foglalkozott a homeopátiás készítményekkel. A rendelet (4/b) melléklete tartalmazta az állatgyógyászati homeopátiás készítmé­ nyek forgalomba hozatali engedélyezésének formai és tartalmi követelményeit. A jelenleg hatályos 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet, 2001/82/EC directívát harmonizálja, és a homeopátiás állatgyógyászati készítmény definícióját átvette: „....Homeopátiás állatgyógy­ ászati készítmény: olyan állatgyógyászati készítmény, amelyet homeopátiás törzsanyagból az Eu­ rópai Gyógyszerkönyvben vagy ennek hiányában az Európai Közösséghez (a továbbiakban: Kö­ zösség) tartozó tagállamokban hivatalos gyógyszerkönyvekben leírt gyártási eljárás alapján ál­ lítanak elő. ” A nem egyszerűsített eljárás szerint törzskönyvezésre kerülő homeopátiás készítmények engedélyezését az általános engedélyezési előírások alapján kell végezni. Mindkét eljárás során az ÁOGYT1 a rendeletben meghatározott időtartam alatt értékelő szakvéleményt készít a ké­ szítményről a benyújtott és a hiánypótlások során beérkezett dokumentációk alapján. A doku­ mentációnak tartalmazni kell a dokumentáció négy kötetéről készült szakértői véleményeket a szakértők aláírásával hitelesítve, továbbá a szakértők szakmai életrajzát, és a felhasznált irodal­ mak jegyzékét, valamint a készítmény gyógyszerbiztonági felülvizsgálatáról készített időszakos jelentést. Állatgyógyászati készítményt belföldön forgalomba hozni, forgalmazni, illetve felhasználni - ta­ karmányba kevert formában is - csak törzskönyvezési eljárás után, forgalomba hozatali engedéllyel lehet. A gyártás megkezdéséhez is rendelkezni kell forgalomba hozatali engedéllyel. A forgalomba hozatali engedélyt a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter adja ki. Az en­ gedélyhez szükséges az Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézet (ÁOGYTI) szakvéleménye, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Orszá­ gos Tisztifőorvosi Hivatal főorvosának az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OETI) szakvéleményén alapuló egyetértése. A minisztérium törzskönyvet vezet a hazai forgalom­ ba hozatalra engedélyezett állatgyógyászati készítmények adatairól. A törzskönyvbe való bejegyzés során az állatgyógyászati készítmény olyan törzskönyvi számot kap, amely lehetővé teszi az egyes gyógyszerformák, a hatáserősség és a kiszerelési egység azonosítását. A rendelet alapján kiadott forgalomba hozatali engedély öt évig érvényes, majd öt év után meg kell újítani.

358

Ha adott állatgyógyászati készítmény a 2001/82/EK irányelvvel összhangban kiadott forgalom­ ba hozatali engedéllyel rendelkezik valamelyik tagállamban, akkor az engedély birtokosa a kölcsö­ nös elismerésen alapuló eljárás keretében kérelmezheti az adott készítmény törzskönyvezését, illet­ ve az engedély elismerését. A kölcsönös elismerésen alapuló hazai eljárást az ÁOGYTI folytatja le, szakvéleménye értékelő jelentésként szolgál. Az emberi és állati használatra szánt gyógyszerkészítmények engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó Közösségi eljárások meghatározásáról és a Gyógyszerkészítményeket Értékelő Európai Ügynökség létrehozásáról szóló Közösségi rendelet szerint a 2309/93/EGK rendelet alapján az Eu­ rópai Bizottság ad forgalomba hozatali engedélyt. Állatgyógyászati, valamint a homeopátiás állatgyógyászati készítményeket hazai vagy Közössé­ gi felhasználásra, illetve exportra gyártani kizárólag engedély birtokában lehet. A gyártási engedélyt megfelelő személyi és tárgyi feltételek esetén a minisztérium adja ki. Az eljárásban az AOGYTI szakértőként közreműködik. A homeopátiás állatgyógyászati készítményt a rendelet 56-60. paragrafusai rendelkezéseinek megfelelően kell címkézni, és a címkén világos és jól olvasható formában fel kell tüntetni a „Ho­ meopátiás gyógyszerkészítmény állatgyógyászati felhasználásra” megjelölést. Az egyszerűsített eljárás szerint törzskönyvezett homeopátiás állatgyógyászati készítmény esetén a címkén és használati utasításon az egyértelműen feltüntetett „specifikus javallat nélküli ho­ meopátiás állatgyógyászati készítmény” megjelölésen túlmenően csak a) a törzsoldat vagy a törzsoldatok tudományos neve a hígítási fok megjelölésével, a gyógyszer­ könyvi jelölésekkel; b) a forgalomba hozatali engedély birtokosának, valamint - ha nem azonosak - a készítmény gyártójának neve és székhelye; c) az alkalmazás és adagolás módja; d) lejárati idő (év, hónap); e) gyógyszerforma; j) kiszerelési egység; i) tárolási feltételek; különleges tárolási előírások (ha szükséges), j) célállat faj(ok); k) figyelmeztetések (ha szükséges); 1) a gyártó által adott gyártási szám és a m) törzskönyvi szám tüntethető fel. Kiemelten fontos az észlelt mellékhatások, és minden egyéb, a felhasználás során tapasztalt rendellenesség jelentése az illetékesek felé. Ennek céljából az ÁOGYTI pharmacovigilance rend­ szert tart fenn. Állatgyógyászati készítményekkel nagykereskedelmi tevékenységet folytatni csak e tevékeny­ ségre jogosító engedély birtokában lehet. A nagykereskedelmi tevékenységi engedélyt megfelelő személyi és tárgyi feltételek esetén a minisztérium adja ki. Az eljárásban az ÁOGYTI szakértőként közreműködik. Az engedélyről a minisztérium a tevékenység telephelye szerint illetékes Állomást tájékoztatja. Az állatgyógyászati készítmények kiskereskedelmi forgalmazására jogosító engedélyt a területileg illetékes Állomás szakvéleménye alapján a minisztérium adja ki. A törzskönyvezett ál­ latgyógyászati készítmények kiskereskedelmi forgalmazására engedélyt állatorvos vagy gyógysze­ rész, illetve állatorvost vagy gyógyszerészt foglalkoztató jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet kaphat. A rendelet előírja a gyógyászati készítmények nyil­ vántartásának szabályait, továbbá a kiadás és az értékesítés feltételeit is, valamint a rendelhetőség szabályait. Az ÁOGYTI részt vesz a Közösség területén gyártott és forgalomba hozott homeopáti­ ás állatgyógyászati készítmények minőségének és biztonságosságának szavatolásához szükséges információk cseréjében.

35

Maradékanyagok rendeleti szabályozása hazánkban Az állatgyógyászati készítmények az előállítás és forgalmazás szabályozásán kívül részletes szabá­ lyozásra kerültek felhasználhatóság és élelmezés-egészségügyi várakozási idő szempontjából is. Élelmezés-egészségügyi várakozási idő: az állatgyógyászati készítmény rendeltetésszerű használa­ ta mellett az utolsó alkalmazás és a kezelt állatból származó állati eredetű élelmiszer-előállítás kez­ dete között eltelt idő, amely biztosítja, hogy az élelmiszer ne tartalmazzon - az állati eredetű élel­ miszerekben található állatgyógyászati gyógyszerkészítményekből származó szermaradványok mennyiségét meghatározó Közösségi rendelet szerint (2377/90/EEC rendelet) - meghatározott ha­ tárértéket meghaladó maradékanyagokat. Miután Magyarország 2004.május 1-jén belépett az Európai Unióba a 2377/90 EEC rendelet és annak mindenkori módosításai hatályosak országunk területén is. Visszatekintve: a 2/1999 (11. 5.) EüM rendelet az élelmiszerekben előforduló készítmények ma­ radékanyagainak megengedhető mértékéről intézkedett. Ha a homeopátiás gyógyszerkönyvekben meghatározott előállítási módszerek szerint készített állatgyógyászati homeopátiás készítmények a gyógyszeranyagot 1:10 000-ed részben, vagy ennél kisebb mértékben tartalmazzák, a 11. számú mellékletbe kerültek, azaz MRL értékük meghatározása nem szükséges. Az Aristolochia fajok és készítményei ettől az időponttól kezdve élelmiszertermelő állat kezelésére nem alkalmazhatók ha­ zánkban sem (1. számú melléklet). A 39/ 2000 (XII. 20.) EüM rendelet a haszonállatok kezelésére egészségügyi várakozási idő meghatározása nélkül felhasználható 41 homeopátiás hatóanyag felsorolása mellett már utalt az al­ kalmazás módjára és a megállapított felhasználási koncentráció mértékére is. A gyógyszerkészítmé­ nyek élelmiszerekben megengedhető maradékanyag szintjeire vonatkozó további rendeletek 2/2002 (I. 25.) EüM, 22/2003. (V. 6.) ESZCSM, és a 67/2003. (XII. 11.) ESZCSM rendelet a homeopátiás készítmények vonatkozásában változásokat nem tartalmaztak. Összefoglalva az Annex IV—be sorolt, valamint az illetékes európai hatóságokhoz döntés céljá­ ból felterjesztésre nem került anyagok kivételével a homeopátiás gyógyszerkönyvekben ismertetett előállítási módszer alapján készített homeopátiás állatgyógyászati készítményekben, ha a ható­ anyagok (< 1:10.000) hígításban, vagy ennél kisebb részben fordulnak elő élelmiszertermelő álla­ tok kezelésére egészségügyi várakozási idő nélkül használhatók fel. A hatályos 88/2004. (V. 15.) FVM rendeletnek megfelelően az állatorvos csak törzskönyvezett állatgyógyászati készítményt alkalmazhat élelmiszer-termelő állatok kezelésére, ettől csak a rende­ letben meghatározott különleges esetekben térhet el. Amennyiben a kezelő állatorvos olyan készít­ ményt rendel, amelyre élelmezés-egészségügyi várakozási időt nem állapítottak meg, akkor az elő­ írt élelmezés-egészségügyi várakozási idő nem lehet kevesebb, mint tojásnál 7 nap, tejnél 7 nap, ba­ romfi és emlős állatok ehető szövetei esetében 28 nap, halhúsnál 500 lebomlási nap. A megállapí­ tott várakozási időt a vényen fel kell tüntetni. Homeopátiás állatgyógyászati készítmények esetében, amelyekben a hatóanyag(ok) ará­ nya legfeljebb egy milliomod rész, az élelmezés-egészségügyi várakozási időt nnlla napnak kell tekinteni.

A hazánkban jelenleg forgalomban lévő törzskönyvezett alternatív állatgyógyászati készítmények jellemzése A 2002-2004 évi adatok alapján eddig csak homeopátiás és ayurvédikus hatású természetgyógy­ ászati készítmények kerültek törzskönyvezésre. A homeopátiás készítmények, mint ismeretes a be­ tegségkép, tünetek (testi és lelki tulajdonságok összessége), valamint a gyógyszerkép összevetése alapján kerülnek alkalmazásra, egészséges állaton történt gyógyszervizsgálat (tünetelemzés) alap­ ján. Felhasználás előtt a gyógyszerkészítményekben lévő hatóanyagokat hígítással és ún. ütverázás-

360

sal potenciálni és dinamizálni kell, hogy azok - fiziko-informatikai úton, elektromágneses rezonan­ cia révén - kifejthessék hatásukat. A hazánkban eddig törzskönyvezett készítmények általános jel­ lemzője, hogy nem monokomponensű szerek, hanem un. komplexek, logoplexek, azaz potenciált monokészítmények kombinációi, amelyek széles spektrumúak, és a hatóanyagot alacsony potenci­ ában tartalmazzák. (4. számú melléklet). Törzskönyvezésre kerültek indiai ayurvédikus készítmények is. Az ayurvéda gyógyítás célja a szervezetbe jutott és ott képződött mérgező anyagok semlegesíté­ sének és lebontásának meggyorsítása, a szevezet védekező mehanizmusának erősítése, immunoló­ giai tevékenységének támogatása, az egyes anyagcsere folyamatok közti egyensúlyi állapot helyreállítása ill. fenntartása. A módszer figyelembe veszi az állat alkatát, alapvető tulajdonságait és a be­ tegségek iránti hajlamát is. Az Indian Matéria Medica részletes tájékoztatást ad az egyes hatóanyagok fiziológiai hatásáról, továbbá arról, hogy mely betegségek kezelésére alkalmasak. A helyettesítő hatóanyagokról és az adagolásról is ír, majd részletesen ismerteti a különböző élelmiszer nyersanyagokban és más szer­ ves anyagokban előforduló hatóanyagokat, azok hatását, valamint a különféle ásványi anyagok gyógyászati felhasználhatóságát. Közel 3000 különböző növényi és ásványi alapanyag ismertetésé­ re kerül sor a könyvben. Az előállított készítmények a felsorolt alapanyagok felhasználásával készülnek. Miután mérsék­ lik a stressz kedvezőtlen hatását, alkalmazásuk eredményeként állomány szinten csökkenhet az el­ hullás, nőhet a súlygyarapodás és javulhatnak az állatok takarmányértékesítési mutatói. Az indiai ayurvédikus készítmények közül egyeseket gyógyszerként, gyógyhatású készítményként, ápoló szerként az ÁOGYT1 szakvéleménye alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter enge­ délyezett, másokat az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMM1) véleményezett és enge­ délyezett. A forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező ayurvédikus készítményeket az 5. számú melléklet tartalmazza.

Mellékletek 1. Élelmiszer-termelő állatok kezelésére nem használható hatóanyagok (Annex IV.) Aristolochia fajok és készítményei Dapson Klórpromazin Dimetridazol Kolchicin Furazolidon Metronidazol Kloroform Nitrofurán származékok Klóramfenikol Ronidazol 2. 2002. január elseje óta felterjesztés hiányában élelmiszertermelő állatok homeopátiás ke­ zelésére nem alkalmazható anyagok Apis mellifica Drosera Berberis vulgaris Lophophytum leandri Bryonia Oenanthe aquatica Chelidonium május Viburnum opulus Collinsonia canadensis Viburnum prunifolium 3. Az Annex II-be sorolt hatóanyagok, amelyek felhasználási koncentrációja és/vagy az alkal­ mazás módja megállapításra került (A hatóanyagok csak a homeopátiás gyógyszerkönyvekben ismertetett előállítási módszer alap­ ján készített homeopátiás állatgyógyászati készítményekben használhatók fel egészségügyi vá­ rakozási idő nélkül.)

361

A homeopátiás készítményekben a koncentráció: < 1/10 Aesculus hippocastanum Amicae radix Calendula officinalis Echinacea Hamamelis virginiana A homeopátiás készítményekben a koncentráció: < 1/100 Adonis vemalis Apocynum cannabinum Atropa belladonna Camphora Harungana madagascariensis Selenicereus grandiflorus Thuja occidentalis Urginea maritima A homeopátiás készítményekben a koncentráció: < 1/1000 Convallaria majalis Ginkgo biloba Lachnanthes tinctoria Phytolacca americana Prunus laurocerasus Ruta graveolens Virola sebifera A homeopátiás készítményekben a hatónyag koncentrációja azonos az őstinktúráéval, vagy a belőle készült hígításokkal Agnus castus Ailanthus altissima Allium cepa Artemisia abrotanum Bellis perennis Cardiospermum halicacabum Crataegus Echinacea Eucalyptus globulus Euphrasia officinalis Ginseng Harpagophytum procumbens Hypericum perforatum Lobaria pulmonaria Okoubaka aubrevillei Serenoa repens Silybum marianum Solidago virgaurea Syzygium cumin i Turnéra diffusa Viscum album

alkalmazás*

belsőleg

orális

orális

tejtermelő állatnak nem adható

helyi, külsőleg

* Az alkalmazás minden esetben általános alkalmazást jelent, kivéve a rendelet által előírt alkal­ mazási módot.

362

A hatóanyag csak a homeopátiás gyógyszerkönyvekben ismertetett előállítási módszer alapján készített homeopátiás állatgyógyászati készítményekben használható fel egészségügyi várakozási idő nélkül Aqua levici 4.

Magyarországon 2003-ban forgalombahozatali engedéllyel rendelkezett homeopátiás állatgyógyászati készítmények Spazmo-logoplex forte injekció Lachesis-logoplex injekció Tarantula cubensis D6 injekció Metro-logoplex cseppek Tarantula-logoplex forte injekció Multacur-forte injekció Trauma-logoplex forte injekció Multacur injekció Broncho-logoplex cseppek Viru-logoplex forte injekció Derma-logoplex forte injekció Treponema oral logoplex cseppek Ginseng-logoplex injekció Theranekron injekció Hepar-logoplex forte injekció Eurofit gél Lachesis D8 injekció Mastop-H tőgyinfúzió

5. FVM vagy OMMI forgalombahozatali engedéllyel rendelkező ayurvedikus készítmények Charmil gél Diaroak száraz szuszpenzió Exapar folyadék Janova kapszula Mastilep emulziós tőgygél Mastrip tesztcsík Ruchamax por Stresroak premix és folyadék Superliv premix és folyadék

Felhasznált és ajánlott irodalom 1995. évi XC1. törvény az állategészségügyről. 41/1997 (V. 28.) FM rendelet 1. számú Melléklete az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról. 2/1999 (11. 5.) EüM rendelet az állatgyógyászati készítmények élelmiszerekben előforduló marad­ ványának megengedhető mértékéről. 39/2000 (XI1. 20.) EüM rendelet az állatgyógyászati készítmények élelmiszerekben előforduló ma­ radványának megengedhető mértékéről rendelkező 2/1999 (II. 5.) EüM rendelet módosításáról. 2/2002 (1. 25.) EüM rendelet az állatgyógyászati készítmények élelmiszerekben előforduló marad­ ványának megengedhető mértékéről rendelkező 2/1999 (II. 5.) EüM rendelet módosításáról. 22/2003. (V. 6.) ESZCSM rendelet az állatgyógyászati készítmények élelmiszerekben előforduló ma­ radványának megengedhető mértékéről rendelkező 2/1999 (II. 5.) EüM rendelet módosításáról. 67/2003. (XII. 11.) ESZCSM rendelet az állatgyógyászati készítmények élelmiszerekben előfordu­ ló maradványának megengedhető mértékéről rendelkező 2/1999 (II. 5.) EüM rendelet módosítá­ sáról. 36/2002 (IV. 29.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről. 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről. Bernáth S.-Fehérváriné Tóth M.-Szabó M -Szászfái Gyuláné: Az élelmezés-egészségügyi várako­ zási idő és aktuális kérdései. Magyar Állatorvosok Lapja, 2000, 122. 677-681.

363

Commission Regulation /EEC/ No. 2234/2004 to Council Regulation 2377/90 of June 1990. laying down a Community procedure for the establishment of maximum residue limits of veterinary medicinal products in foodstuffs of animal origin. Council Regulation (EEC) No. 2377/90 of June 1990. laying down a Community procedure for the estab­ lishment of maximum residue limits of veterinary medicinal products in foodstuffs of animal origin. Commission Report to the European Parliament and Council on the Application of Directives 92/73 and 92/74, Brussels, 14.07.19. Council Directive 92/73 EEC of 22. Sept. 1992. widening the scope of Directives 65/65 and 75/319 EEC on homoeopathic medicinal products. Council Directive 92/74 EEC of 22. Sept 1992. widening the scope of Directive 81/851 EEC on homoeopathic veterinary medicinal products. Csintalan Cs.-Visnyei L.: Adatok a nem konvencionális / alternatív / gyógyító módszerek igazság­ ügyi állatorvostani és etikai megítéléséhez. I. Nemzetközi és hazai szabályozás. Magyar Állat­ orvosok Lapja, 1998. 120. 354-359. Decision of the European Parliament 5 Juni 1991. A/3-093/91. Directive 2001/82/EC of the European Parliament and of the Council of November 2001 on the Community code relating to veterinary medicinal products. Horváth Gy.-Szászfai Gyuláné.-Bernáth S.: Homeopátiás állatgyógyászati készítmények törzs­ könyvezése. Alternatív módszerek az állatgyógyászatban, az állattartásban és az élelmiszerter­ melésben. III. Országos Konferencia. Budapest, 2000. március 10—11. Horváth Gy.-Szászfai Gyuláné.-Bernáth S.-Buda K.: Homeopátiás állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalának engedélyezése. Gyógyszer az ezredfordulón IV. Továbbképző Konfe­ rencia. Sopron, 2001. október 24-27. K. M.: Nadkami’s Indian Materia Medica, Popular Prakashan Private Limited Tardeo, Munbai, In­ dia 1976. Németh A.: Az alternatív állatgyógyászat helye az Európai Uniós csatlakozás folyamatában. Elő­ adás az Alternatív módszerek az állatgyógyászatban, állattartásban és élelmiszertermelésben. IV. Országos Konferenciáján, Budapest, 2002. Perényi J. (szerk.): Állatgyógyászati készítmények. Akadémiai Nyomda, Martonvásár, 2002.

Magyar Ayurvéda Gyógyászati Alapítvány 1. Magyar Ayurvéda Gyógyászati Alapítvány Kht. (1996) (Hungarian Ayurveda Medical Foundation) Public Utility Organisation Az alapítvány célja: Közös összefogással és támogatással anyagi eszközök biztosítása annak érdekében, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberek és a lakosság széles körben megismerhesse és eredménye­ sen hasznosíthassa a világ más részein jól ismert és mai is széles körben alkalmazott indiai gyógy­ ászati rendszert, az ayurvédát, a lakosság egészségi színvonalának emelése céljából. Az alapítvány a fenti cél érdekében támogatja: • magyar orvosok, állatorvosok, gyógyszerészek, fiatal kutatók, doktoranduszok, egyetemi hall­ gatók, szakemberek szakirányú fejlődésének elősegítését, Indiában történő továbbképzését pá­ lyázatokkal, speciális ösztöndíjakkal, cégprojektekkel. • Indiai ayurvéda orvosok, egyetemi oktatók, szakértők Magyarországra történő oktatási célú utaztatását, szakelőadásait, és ez idő alatti ellátását. • Összehasonlító klinikai vizsgálatok lefolytatását hazai kórházaknál, egészségügyi intézeteknél és állattartó telepeken, ezek eredményeinek, valamint az ayurvéda gyógyászati rendszer alkal­ mazásának publikálását a médiában.

364

•

Magyar nyelvű ayurvéda gyógyászati könyvek, kiadványok fordíttatását, tájékoztató anyagok, filmek összeállítását, készítését, konferenciák, előadások tartását, illetve ezeken való részvé­ telt, az ezzel kapcsolatos infrastruktúra fejlesztését a lakosság és a szakemberek mind széle­ sebb körű tájékoztatása érdekében.

Az alapítvány létrehozásának indítékai: Az indiai ayurvéda gyógyászati rendszer - ami egyidős az emberi kultúrával - több mint 5000 évvel ezelőtt keletkezett, a Védák részeként. Az ayurvéda jelentése szanszkrít nyelven Ayu = élet, Véda = tudás, tudomány, tehát az ayurvéda az élet tudománya. Az ayurvéda napjainkban több mint 1,5 milliárd ember gyógyítását és egészségmegóvását szolgálja Indiában és Ázsia más országaiban, az USA-ban, Németországban, Olaszországban és számos más európai országban is. Magyarországon jelenleg még nincs sem képzett ayurvéda orvos, sem állatorvos bár már több éve megjelentek az első OGYI, illetve az FVM által engedélyezett ayurvéda gyógytermékek, vár­ hatóan egyre nagyobb igény jelentkezik majd képzett ayurvéda szakemberek iránt. Az alapítvány nyitott, ahhoz bármely bel- és külföldi természetes és jogi személy csatlakoz­ hat, pénzbeli vagy tárgyiasult formában támogathatja. 2. A Magyar Ayurvéda Gyógyászati Alapítvány 30 éves programja 1. rész. 1990 - 2000 - Ayurvédikus készítmények engedélyeztetése és bevezetése (humán - 1991 - és állatgyógy­ ászati - 1998 - szerek) Magyarországon - Az ayurvéda hivatalos gyógyászati móddá való nyilvánítása - 40/1997. sz. Kormányrendelet - Az ayurvéda magyarországi egyetemi oktatásának előkészítése - a Magyar Ayurveda Gyógy­ ászati Alapítvány megalapítása, 1996 - Az első magyar orvos hivatalos indiai kiküldetése 2000-ben a Banarasi Hindu Egyetem Ayurveda Fakultására, a Magyar-Indiai Kulturális Együttműködés keretében, a ICCR támoga­ tásával 2. rész. 2001-2010 - Hosszú távú egészségügyi megállapodás aláírása India és Magyarország között, 2001. decem­ ber 10. - A posztgraduális oktatás megkezdése 3 hazai egyetemen (humán orvosi, állatorvosi és agrártudományi) - Pancsa Karma egészségügyi központok létrehozása Magyarországon - Ayurvéda Tudományos Központ létrehozása Magyarországon könyvtárral, és éves ösztöndíj­ jal rendelkező indiai vendégprofesszorokkal - Ayurvéda ágyak néhány magyar kórházban krónikus betegek gyógyítására - Legalább 10 magyar végzett ayurvéda orvos képzése, ebből 3 állatorvos - Az ayurvéda megismertetésének elősegítése a szomszédos országokban 3. rész. 2011-2020 - Az ayurvéda, siddha, tibbi és unani gyógymódok oktatása a fenti három egyetemtípusban - Háromévente ayurvéda gyógyászati konferencia megrendezése - Kiteijedt ayurvéda tudományos és üzleti kapcsolatok az EU-tag és a szomszédos országokkal - Folyamatosan működő ayurvéda ambuláns és kórházi gyógyászati rendelések - Az Indiai Ayurvéda Kongresszussal (All India Ayurvedic Congress) a magyar és indiai egész­ ségügyi minisztériummal szorosan együttműködő magyarországi ayurvéda gyógyászati szö­ vetség, mint tudományos szervezet - A magyarországi ayurvéda tudományos központ fontos helye az EU tagországokban

3. Ayurvéda szakemberképzés - pályázatok Az oktatás jelentősége: a korszerű medicina fejlődése és eredményességének tudományos vizs­ gálata egyre inkább felhívta a figyelmet a tradicionális természeti gyógymódok alkalmazására és azok integrálására a modem medicinába. A gyógyszerek árainak emelkedése és megfizethetőségük nehézségei, a nagyhatású gyógyszerek rövid és hosszú távú mellékhatásai, az egészség meg­ őrzés hatékony formáinak keresése és a farmakológiai kezelések kiváltására világszerte terjednek az ún. természetes gyógymódok, és hagyományos egészségmegőrző módszerek. Az egészségre életre való nevelés és az egészség megőrzésének fontossága, és a krónikus betegségek kezelésé­ nek hatékonyabbá tétele miatt azon orvosok társadalmi megítélése növekedett, akik megalapozott természetgyógyászati tudás birtokában vannak és azokat rizikó nélkül alkalmazzák betegeiknél. A betegek részéről egyre nagyobb az igény a nem gyógyszeres, természetgyógyászati kezelések iránt. Az az orvos, aki nem tud eligazítást adni, tájékozódni, véleményt mondani, esetleg alkal­ mazni is a komplementer orvoslás módszereit és eszközeit, hátrányba kerül azokkal a kollégáival szemben, akik ezekben megbízható tudást és gyakorlatot szereztek és képesek ezeket betegeik hasznára sikeresen alkalmazni. Az ayurvédikus egészségmegőrzés és gyógyítás komplett orvosi rendszer, ami felöleli a megelő­ zés, diagnosztika, akut és krónikus gyógyítási módszerek, műtéti lehetőségek, gyógyszerek, gyógy­ hatású készítmények és gyógyító jellegű beavatkozások nagyon széles skáláját. Elsősorban króni­ kus betegségek kezelésére a legalkalmasabb és jól kombinálható a modem orvostudomány diag­ nosztikus és terápiás rendszereivel. Az Ayurvéda rendelkezik megfelelő természettudományos hát­ térrel és használható emberképpel. A három dosha és a testtípusra épülő fiziológiás rendszere prob­ lémamentesen illeszthető a legmodernebb orvostudományi rendszerekhez és bármilyen természetgyógyászati rendszerhez, hiszen minden ma fellelhető gyógyítási rendszer gyökerei az ayurvédához nyúlnak vissza. Az ayurvéda a világban nagyon elterjedt és India lakosságának orvosi ellátását nagy részben ayurvéda orvosok végzik a homeopata és allopátiás orvosokkal karöltve. Az ayurvéda orvosnak rendelkeznie kell általános orvosi vagy fogorvosi diplomával. Indiában az ayurvéda orvosok alapképzése öt és fél év. Ez felel meg az alapdiplomának. Az ayurvéda orvo­ si diploma megszerzésének másik lehetősége az általános orvosi diplomára való másfél évig tartó ráképzés egyetemi körülmények között. A szakorvosi és tudományos szintek megszerzése hasonló­ an szabályozott, mint a modem, nyugati vagy allopátiás orvoslás esetén. A posztgraduális képzés (kezdetben angol nyelven ) célja: Az orvosi diplomával rendelkező kollégák részére korszerű, több ezer éve hatékonyan alkalmazott komplett egészségmegőrző és gyógyító ayurvédikus módszerek alapszintű elsajátítása és a későbbi ráképzések alapjának megteremtése. A megjelent természetgyógyászattal foglalkozó törvény a ter­ vezett kurzusban felsorolt tevékenységeket kizárólag orvosi diploma mellett alkalmazhatónak ne­ vesíti, és oktatása is az egyetemi keretek között indokolt és kívánatos. A NM 11/1997 a természetgyógyászatról szóló rendelete nevesíti a csak orvosi diplomával folytatható és külön vizsga letéte­ lével igazolt, valamint ÁNTSZ által engedélyezett, ún. természetgyógyászat körébe sorolt tevé­ kenységeket. Az oktatás nemcsak elméleti, hanem a napi praxisban is használható témákat mutat be, amelyek engedéllyel, az orvoskollégák tevékenységének szélesítéséhez vezetnek. Jelentkezés a továbbképzésre Pályázatok Benyújtandó 2 példányban a Magyar Ayurvéda Gyógyászati Alapítvány Kht.-hoz (1055 Budapest, Balaton u. 22-24. VI. em. 3.) Tel./Fax: 331-2316, 353-1591 • Tel: 331-4350 Internet: www.ayurveda.hu valamint www.garuda.hu

366

Tartalom

1. Előszó (Solti László) .....................................................................................................

5

2. Bevezető (Mátray Árpád) .............................................................................................

7

3. Ökológiai gazdálkodás, bioállattartás, bioélelmiszerek (Márai Géza)......................... Ökológiai gazdálkodás.................................................................................................. Fogalmak, elvek és összefüggések .......................................................................... Az ökológiai gazdálkodás megszületése.................................................................. Az ökológiai gazdálkodás főbb feltételei és jellemzői............................................. Az ökológiai gazdálkodás jelentősége .................................................................... Az ökológiai termelés állattartással összefüggő általános követelményei (kivonat a Biokontroll Hungária Kht. feltételrendszeréből)............................... Az ökotermelés gazdaságossága, jövője.................................................................. Bioállattartás ................................................................................................................. Az ökológiai állattartás és az állatgyógyászati beavatkozások követelményei (kivonatok a Biokontroll Hungária Kht. feltételrendszeréből) ............................................................................................ A bioállattartás jelentősége az Európai Unióban és hazánkban ............................. Bioélelmiszerek............................................................................................................. Állati eredetű bioélelmiszerek..................................................................................

17 17 17 19 20 21

4. Az alternatív állatgyógyászati módszerek elterjedtsége és alkalmazásuk jogi szabályozása (Csintalan Csaba-Visnyei László) .................................................. Bevezetés....................................................................................................................... Nemzetközi szabályozás .............................................................................................. Az Európai Unió szabályozása ................................................................................ Az Amerikai Állatorvosi Egyesület állásfoglalása.................................................. A hazai szabályozás...................................................................................................... A hazai humángyógyászat ....................................................................................... Az állatgyógyászati módszerek, készítmények........................................................ Oktatás, képzés, hazai és nemzetközi szervezetek ...................................................... A kártérítési felelősség.................................................................................................. A károkozó magatartásának jogellenessége ............................................................ A károkozó magatartásának felróhatósága ..............................................................

22 23 24

24 33 35 35

38 38 38 38 39 41 41 42 43 44 44 46 367

Összefoglalás................................................................................................................. Felhasznált és ajánlott irodalom ...................................................................................

46 47

5. Az alternatív állatgyógyászat helye az Európai Unióhoz történő csatlakozás folyamatában (Németh Antal) ................................................................... 48 Bevezetés....................................................................................................................... 48 Jogharmonizáció ........................................................................................................... 48 A jogharmonizációt meghatározó jogszabályok...................................................... 48 Az állategészségügyi jogharmonizáció.................................................................... 49 6. Gyógynövények és fitoterápia (Babulka Péter) ........................................................... Gyógynövények állatgyógyászati alkalmazásának történeti áttekintése...................... Gyógynövények, galenusi és egyéb növényi gyógyszerek, növényi hatóanyagok a modem állatorvosi gyakorlatban...................................................... A szabványos állatgyógyászati vényelőiratok cikkelyeinek farmakognóziai értékelése................................................................................... Az állatgyógyászati gyógyszertan keretében oktatott növényi drogok, növényi kivonatok és hatóanyagok..................................................................... Növényi részt, növényi kivonatot és/vagy hatóanyagot tartalmazó állatgyógyászati készítmények az állatorvosi gyakorlatban............................... Fito- és aromaterápia..................................................................................................... A modernkori fitoterápia története, növényi készítmények, növénymonográfiák............................................................................................. Az aromaterápiáról röviden...................................................................................... Az állatgyógyászati fitoterápiában gyakrabban használt növények és terápiás alkalmazásuk lehetőségeinek ismertetése.......................................... Összegzés....................................................................................................................... Felhasznált és ajánlott irodalom ...................................................................................

50 50

7. Homeopátia (Mátray Árpád) ........................................................................................ Bevezetés....................................................................................................................... A homeopátia története ................................................................................................ Hahnemann .............................................................................................................. Az állatorvosi homeopátia története ........................................................................ A hasonszenvi állatorvos.......................................................................................... A homeopátia ún. alaptörvényei .................................................................................. A simile-elv vagy hasonlósági szabály.................................................................... Potenciálás vagy dinamizálás (a második alapszabály) .......................................... Homeopátiás gyógyszervizsgálat (a homeopátia harmadik alapszabálya)........................................................................................................ A homeopátiás szerek ................................................................................................... A homeopátiás szerek hatóanyagai.......................................................................... Gyógyszerformák .................................................................................................... Hogyan hatnak a homeopátiás szerek?..................................................................... Monokészítmények, komplex szerek, bevált indikációk ........................................

80 80 81 81 81 83 84 84 84

368

53 53 54 55 56 56 58 59 77 77

86 87 87 88 89 93

A homeopátiás szerek kezelése és adagolása .............................................................96 A homeopátia gyakorlata ............................................................................................. ...98 Homeopátiás betegvizsgálat .................................................................................... ...98 A homeopátiás állatorvosi rendelés gyakorlati lépései...............................................100 Állománykezelés homeopátiával ............................................................................... 102 Mikor alkalmazható a homeopátia? ........................................................................ ...103 Néhány homeopátiás szer bemutatása.......................................................................... ...104 Esetismertetések............................................................................................................ .. 110 Felhasznált és ajánlott irodalom .................................................................................. .. 114 8. A Bach-féle virágterápia (Molnár Gábor).................................................................... ..116 A betegségek valódi okai.............................................................................................. ..116 A Bach-féle virágterápia gyógyító szerei - a gyógyírek.................................................118 A gyógyítás stratégiája ...................................................................................................119 A kezelések gyakorlata ................................................................................................ ..123 A 38 Bach-féle virággyógyír leírása ............................................................................ ..124 Felhasznált és ajánlott irodalom .................................................................................. ..135 9. Ayurvéda - az ősi indiai gyógyászat (Molnár Gábor-Riesz István) ...............................136 Az ayurvéda filozófiája................................................................................................. ..136 A doshák .................................................................................................................. ..137 Adhatuk.......................................................................................................................138 A mala.........................................................................................................................138 Az agni és az ama .................................................................................................... ..138 Az ayurvéda egészség és betegség fogalma...............................................................139 Az ayurvéda diagnosztikai rendszere .............................................................................140 Pulzusdiagnosztika .................................................................................................. ..141 Nyelvdiagnosztika.................................................................................................... ..141 Ajak-és körömdiagnosztika ..................................................................................... ..142 Szem- és íriszdiagnosztika ...................................................................................... ..142 Vizeletdiagnosztika ................................................................................................. ..142 Az ayurvéda terápiás lehetőségei....................................................................................143 Az étrend beállítása és terápiás célú változtatásai................................................... .143 A pancsakarma - terápiás eljárás ..............................................................................144 Gyógyhatású készítmények, generikumok ...............................................................145 Az ayurvéda Materia Medica-j a ...................................................................................145 Az ayurvéda oktatása, elteijedtsége.............................................................................. .145 Az ayurvédikus gyógyászat szabályozása.................................................................... .147 Az ayurvéda alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai...................................................148 Összefoglalás..................................................................................................................148 Felhasznált és ajánlott irodalom .................................................................................. .149 10. Állatorvosi akupunktúra (Szathmáry László).............................................................. 151 Bevezetés........................................................................................................................151 Rövid történet .......................................................................................................... .151 369

Az AP helye a tudományban.................................................................................... .. 152 A biostimuláció molekuláris biológiai és biofizikai alapjai ........................................ .. 153 Biostimulációs technika................................................................................................ .. 160 A tűbeszúrás biológiai hatása a szervezetben .............................................................. .. 164 Az akupunktúrás pont sajátosságai és lokalizációja .................................................... .. 169 Csoportosítás............................................................................................................... 169 Sajátosságok ............................................................................................................ .. 169 Lokalizáció .............................................................................................................. .. 173 A pontok csoportosítása........................................................................................... ..174 Meridiánok, funkciós körök.......................................................................................... ..176 Fájdalom és az akupunktúra ........................................................................................... 182 Fájdalom .................................................................................................................. .. 182 Fájdalomcsillapítás .................................................................................................... 183 Az akupunktúra gyakorlati alkalmazása ...................................................................... ..185 Terápiás elvek felépítése.......................................................................................... ..185 A pontkombinációk kiválasztásának általános szabályai ..........................................186 Az akupunktúra mellékhatásai ................................................................................ ..187 Az akupunktúra kontraindikációi ............................................................................ ..188 Az akupunktúra indikációi szervrendszerenként..................................................... ..188 A lézerfény és használata.............................................................................................. ..188 A lágy lézersugár...................................................................................................... ..188 A lézerfény használata................................................................................................191 Esetismertetések............................................................................................................ ..192 Lézerpunktúrás esetek.............................................................................................. ..192 Kezelés elektroakupunktúrával................................................................................ ..193 Kezelés oralakupunktúrával .................................................................................... ..195 Felhasznált és ajánlott irodalom .....................................................................................196 11. A magnetoterápia alapjai (Gergely Ákos-Lanczné Schubert Zsuzsanna) . .. 198 A Föld mágneses terének jellemzői.............................................................................. ..198 A geomágneses tér hatásai az élő szervezetekre.............................................................199 A magnetoterápia története az ókortól napjainkig .................................................. ..200 Fizikai alapismeretek. A mágneses tér............................................................................203 Az elektromágneses tér jellemzője ............................................................................204 A mágnesesmező-terápia alkalmazásának élettani alapjai .......................................... ..204 A biostimuláció alaptényezői .................................................................................. ..205 Az alapreguláció és a mágneses tér............................................................................206 A mágneses tér általános hatásai az állati szervezetre.................................................. ..208 Hatásmechanizmus .................................................................................................. ..208 A mágneses tér élettani hatásai...................................................................................209 A magnetoterápia alkalmazása........................................................................................211 Felhasználási területek................................................................................................211 Mellékhatások, ellenjavallatok ..................................................................................212 Kombinációs lehetőségek a terápiában.................................................................... ..212 A magnetoterápia eszközei .............................................................................................213 370

Készüléktípusok és jellemzőik ................................................................................ A magnetoterápia indikációi az állatorvosi gyakorlatban............................................. Esetleírások .................................................................................................................. Hazai állatgyógyászati tapasztalatok............................................................................ Klinikai kísérletek a mágneses erőtér mellékhatásainak és hatékonyságának ellenőrzésére....................................................................... Sebgyógyulás vizsgálata ......................................................................................... Növények fejlődésére gyakorolt hatás vizsgálata.................................................... Beteg állatok gyógykezelése.................................................................................... Egyéb tapasztalatok.................................................................................................. A Gyűling-Bordács-féle készülék alkalmazása ...................................................... Általános kezelési irányelvek .................................................................................. Felhasznált és ajánlott irodalom ...................................................................................

213 215 216 218 218 219 219 219 220 222 222 222

12. Mikroelektro-diagnosztika és -terápia. A biofizikai orvoslás új fejezetének áttekintése (Ördög János)........................................................................ 224 Új korszak az orvostudományban................................................................................. 224 A biofizika eredményei és korlátai az orvostudományban........................................... 225 A hagyományos („egyetemi”) medicina felfogása az élő szervezetről........................ 225 Paradigmaváltás a természettudományokban .............................................................. 226 Hiányzó láncszemek az élő szervezet regulációjában.................................................. 227 Eltérő szemléletek és módszerek a gyógyításban - kiemelten a HKO és a homeopátia elméletei........................................................................................ 229 Új eredmények a biofizikai kutatások területén .......................................................... 229 Az akupunktúra és az energetikai gyógymódok működésének igazolása . . . . 231 A homeopátia, mint az információs gyógyítás egyik módszere .................................. 232 A mikroelektro-diagnosztika alkalmazásának következményei az egészség-betegség fogalmára............................................................................... 233 A szervezet „biofizikai reaktivitása” és az allergia új értelmezése.............................. 236 A mikroelektro-terápia ................................................................................................. 236 A mikroelektro-terápia hatásmechanizmusa és következményei ........................... 236 A terápia hatása az információs, az energetikai és a materiális jelenségekre.......................................................................................................... 238 Eredmények a betegségek gyógyítása és profilaxisa területén................................ 240 A módszer és az eszközök rövid hazai áttekintése ...................................................... 241 A jövő: az egységes, holisztikus gyógyítás.................................................................. 242 Felhasznált és ajánlott irodalom .................................................................................. 243 13. Geoterápia (Mátyás Ernő) .......................................................................................... Az élő anyag és az ember helye a Föld anyagi rendszerében, a bioelemek . . . . A bioelem-ellátottság és annak zavarai........................................................................ A bioelem-hiányok és azok következményei .............................................................. A bioelem-hiányok kiküszöbölésének lehetőségei ...................................................... A bioelem-hiányok megszüntetésének gyakorlati megoldásai .................................... Felhasznált és ajánlott irodalom ..................................................................................

245 245 247 250 251 256 258 371

14. Geopátia az állat- és növényvilágban (Balogh Márton)............................................. ..259 Bevezetés.........................................................................................................................259 Geopatogén sugárzások...................................................................................................259 Vízérsugárzás..............................................................................................................259 Geológiai törésvonalak, érctelérek és kőzetrétegződések sugárzása ...................... .260 Hartmann-háló.......................................................................................................... ..261 Curry-háló ..................................................................................................................263 Tigris-háló ..................................................................................................................264 Szent György-háló .....................................................................................................264 Egyéb térhálós rendszerek .........................................................................................266 Mesterséges sugárzások ............................................................................................... .266 lngersávok - geopatogén stressz......................................................................................267 Az aura: az élőlények energiateste, védelmi burka...................................................268 Geopatogén stressz; megbetegítő terek, tér eredetű betegségek, élettani hatások ................................................................................................... .269 Mérési, érzékelési módszerek ...................................................................................... .275 Radiesztéziai földsugárzásmérések.......................................................................... .276 Műszeres mérések.................................................................................................... .276 Biotér-technológia, biotér-energetika .......................................................................... .277 Gyógyító terek kialakítása tértechnológiával ...........................................................277 Földsugárzások és mágneses terek árnyékolása tértechnológiával...........................278 A különböző frekvencia - gyógyászati módszerek kapcsolata................................ .279 Köszönetnyilvánítás...................................................................................................280 Felhasznált és ajánlott irodalom ....................................................................................280 15. Biometeorológia az állat-egészségügyben. A meteorológiai viszonyok hatása az állati szervezetre (■fZimmermann István)......................................................281 Bevezetés....................................................................................................................... .281 A biometeorológia időszerűsége.............................................................................. .281 A biometeorológia állat-egészségügyi összefüggései....................................................282 Általános szempontok.............................................................................................. .282 A napsugárzás ...........................................................................................................284 A légköri elektromosság ...........................................................................................285 A gravitáció................................................................................................................285 Biológiai ritmusok.................................................................................................... .286 A legelő, mint termelési környezet............................................................................286 Az állatszállítás és a környezeti hatások kapcsolata ............................................... .288 Az időjárás és a fertőző betegségek.............................................................................. .289 Száj- és körömfájás (Aphtae epizooticae).................................................................289 Sertésorbánc (Erisipelas suis) ...................................................................................289 Baromfikolera (Chlorea avium) .............................................................................. .290 Baromfi spirochetózis (Spirochetosis avium).......................................................... .290 Baromfi mikoplazmozisa, idült légzőszervi betegség (Chronic respiratory disease - CRD) .................................................................. .290 Szállítási betegség (Shipping fever) .........................................................................290 372

Aujeszky-féle betegség (Morbus Aujeszky)............................................................ Az időjárás és a nem fertőző betegségek...................................................................... Hurutos bélgörcs (Enteralgia catarrhalis s. colica spasmophylica)......................... Kérődzők hipomagneziémás tetániája...................................................................... Az előgyomrok heveny felfúvódása (Meteorizmus - tympanitis acuta proventriculorum) ............................................................................................... A sertések kannibalizmusa ...................................................................................... A madarak tollcsipkedése és kannibalizmusa.......................................................... Szaporodásbiológia, szülészet, tejtermelés .................................................................. Alkalmazás, hasznosítás ............................................................................................... A biometeorológia kapcsolata más tudományokkal .................................................... Közgazdaságtan........................................................................................................ Filozófia.................................................................................................................... Teológia.................................................................................................................... Felhasznált és ajánlott irodalom ..................................................................................

290 291 291 291 291 291 292 292 293 295 295 297 299 299

16. Egyéb szervezetbarát módszerek................................................................................ 302 Masszázs és oszteopát terápia (Soltész András) .......................................................... 302 Felhasznált és ajánlott irodalom .................................................................................. 310 Kineziológia (Beckné Borbély Éva).............................................................................. 311 Történeti áttekintés .................................................................................................. 311 Az „energia-egyensúly”........................................................................................... 314 A stressz hatása az energiarendszerre...................................................................... 315 Az energiaáramlási zavar diagnosztizálása izomtesztek segítségével . . . . 316 A kineziológia további alkalmazási területei .......................................................... 319 Felhasznált és ajánlott irodalom .................................................................................. 323 A Schüssler-féle sók alkalmazása (Mátray Árpád)...................................................... 324 Borogatások és rátétek (Mátray Árpád) ....................................................................... 325 Borogatások.............................................................................................................. 326 Rátétek, szorítókötések, tapaszok ............................................................................ 327 Reiki (Mátray Árpád) .................................................................................................. 328 A módszer hatása...................................................................................................... 329 Reiki a gyakorlatban ............................................................................................... 329 Mennyi ideig, milyen gyakran alkalmazzuk a reikit?.............................................. 330 A gyógyító mozgás (Mátray Árpád) ............................................................................ 330 Fény- és színterápia (Mátray Árpád)............................................................................ 331 Hogyan működik a színterápia? .............................................................................. 333 A polarizált fényterápia............................................................................................ 335 Zeneterápia - gyógyítás hangokkal (Mátray Árpád).................................................... 335 Sajátvér-terápia (Mátray Árpád) ..................................................... ........................... 336 A sajátvér-terápia klinikai hatásai...................................... .................................... 337 Alkalmazási formák....................................................... ...337 Huminsavak az állatgyógyászatban (Mátray Árpád) .. . 338 A huminsavak eredete.................................................... ...338 A huminsavak kémiája .................................................... ....339 373

A huminsavak gyógyászatban hasznosítható tulajdonságai ................................... .340 Toxikológiai veszélytelenség és alkalmazás..............................................................343 Terápiás alapelvek......................................................................................................343 Készítmények áttekintése ........................................................................................ ..344 Felhasznált és ajánlott irodalom .....................................................................................344 17. Állatvédelem és szerepe az ökológiai állattartásban (Csintalan Csaba-Visnyei László)..................................................................................345 Az állatok védelmének jogi szabályozása.......................................................................346 A mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályai ....................... .348 Az ökológiai állattartás állatvédelmi követelményei .............................................. .354 Függelék ............................................................................................................................ ..355 Jogszabályismertetés (Horváth Györgyi).......................................................................355 Jogszabályozás az Ezrópai Unióban..........................................................................355 Készítmények törzskönyvezése az Európai Unióban.............................................. .355 A maradékanyagok rendeleti szabályozása az Európai Unióban ........................... .357 Az alternatív állatgyógyászat harmonizált jogi szabályozása Magyarországon ................................................................................................. .358 Maradékanyagok rendeleti szabályozása hazánkban ...............................................360 A hazánkban jelenleg forgalomban lévő törzskönyvezett alternatív állatgyógyászati készítmények jellemzése...........................................360 Mellékletek .............................................................................................................. .361 Felhasznált és ajánlott irodalom .....................................................................................363 Magyar Ayurvéda Gyógyászati Alapítvány (Riesz István) ...........................................364