Urania állatvilág. Emlősök [PDF]

Zitiervorschau

ÁLLATVILÁG Emlősök MÁSODIK KIADÁS

GONDOLAT KIADÓ BUDAPEST 1973

Az

eredeti mű címe:

U R Á N I A 1966,

TIERREICH

Uránia Verlag, Leipzig

A kötet

szerzője:

PROFESSOR HANS

DR. RER. TECHN.

HABIL.

PETZSCH

Fordította: DR. JÁNOSSY

DÉNES

ZSILINSZKY

SÁNDOR

A fordítást

ellenőrizte:

DR. JÁNOSSY

DÉNES

DR. S T O H L GÁBOR

©

URÁNIA

V E R L A G , LEIPZIG, JENA, BERLIN,

1966.

Bevezetés

A t e c h n i k a k o r á b a n é l ü n k , mégis e g y r e t ö b b e m b e r t é r d e k e l a z á l l a t o k világa és a z o o l ó g i a i k u t a t á s o k előrehaladása. T u d j u k , h o g y n a p j a i n k é l ő v i l á g a legalább 2,5 m i l l i á r d év a l a t t f e j l ő d ö t t a m a i c s o d á l a t o s , h a r m o n i k u s s o k f é l e s é g i g és magas f o k ú s z e r v e z e t t s é g i g . E z t a f o l y a m a t o t a k i v á l a s z t ó d á s l e n d í t e t t e l é p é s r ő l l é p é s r e e l ő r e . A z a s o k á i g m e g m o s o l y g o t t és v i t a t o t t t é n y , h o g y az e m b e r is e n n e k a f e j l ő d é s i l á n c n a k az e r e d ­ m é n y e k é n t él a F ö l d ö n , m a m á r k ö z t u d o t t . A z é l e t á l l a n d ó v á l t o z á s a a r r a i n t , h o g y k e l l ő k ö r ü l t e k i n t é s ­ sel k ö z e l e d j ü n k a z é l ő v i l á g f e l m e r ü l ő p r o b l é m á i h o z . A z á l l a t - és n ö v é n y v i l á g e s z t e l e n p u s z t í t á s a n e m c s a k h o g y n e m m é l t ó az e m b e r h e z , h a n e m m e s s z e n e m k í v á n a t o s v á l t o z á s o k a t is o k o z h a t . A l e t a r o l t t á j , a m e g t i z e d e l t f a u n a u t ó d a i n k a t t e s z i s z e g é n y e b ­ bé. A l e g k i s e b b , l e g j e l e n t é k t e l e n e b b n e k v é l t állatfaj eltűnése — legyen az akár csak egy kis csiga — , a m e l y n e k fontosságát a hozzá nem é r t ő m o s o l y o g v a lekicsinyli, olyan m é l y r e h a t ó változásokat o k o z h a t a t e r m é s z e t b e n , a m e l y e k t e l j e s e n á t f o r m á l j á k e g y t e r ü l e t k é p é t . G o n d o l j u n k a r r a , h o g y m i l y e n nagy a n y a g i v e s z t e s é g e t j e l e n t a s z e n n y e z e t t v i z e k b e n a h a l p u s z t u l á s , v a g y a t e r m é s z e t h á z t a r t á s á b a n az e g y e n s ú l y t b i z t o s í t ó r a g a d o z ó m a d a r a k m e g r i t k u l á s a a r o v a r i r t ó k s z a k s z e r ű t l e n használata m i a t t . A z e d d i g i e k n é l s o k k a l j o b b a n k e l l v i g y á z n i a b i o l ó g i a i e g y e n s ú l y r a , és o t t , a h o l m e g b o m l o t t , ú j r a h e l y r e kell állítani. A z e m b e r j ó néhány k á r t e v ő t m é r g e k k e l s e m t u d k i p u s z t í t a n i , v i s z o n t i l y e n k o r sok állati segítőtársa m e g r i t k u l vagy esetleg teljesen k i p u s z t u l . Gazdaságosabb, veszélytelenebb a k á r t e v ő k bio­ lógiai leküzdése, e h h e z v i s z o n t az á l l a t o k é l e t é n e k alapos, p o n t o s i s m e r e t e szükséges. A z állatok élete b o n y o l u l t j e l e n s é g , s e z é r t a z t f a u n i s z t i k a i , m a g a t a r t á s t a n i , a n a t ó m i a i , s z a p o r o d á s i s z e m p o n t b ó l ala­ p o s a n m e g k e l l i s m e r n i . M i n t m i n d e n t u d o m á n y á g b a n , a m e g o l d o t t k é r d é s e k itt is ú j a b b p r o b l é m á k a t v e t n e k f e l . A z á l l a t t a n e l m é l e t i és g y a k o r l a t i k é r d é s e i b e n is s o k m é g a t i s z t á z a t l a n t e r ü l e t . G o n d o l j u n k csak a r r a , h o g y f e j l ő d é s t ö r t é n e t i v o n a t k o z á s b a n a m a k r o - és m i k r o e v o l ú c i ó r ó l e d d i g a r á n y l a g m i l y e n keveset t u d u n k . A z , a k i m a a z t h i s z i , h o g y a b i o l ó g i a i i s m e r e t e k g y a r a p í t á s á h o z e g y m a g u k b a n a k í s é r l e t i á l l a t o k is e l e g e n d ő k , speciális, á l t a l á n o s és v i l á g n é z e t i s z e m p o n t b ó l e g y a r á n t f o n t o s n é z e t e k r ő l m o n d l e . A zoológia a maga r é s z t u d o m á n y a i v a l e g y ü t t nemcsak egyes t e r m é s z e t k e d v e l ő k számára érdekes, h a n e m f o n t o s és n a g y o n is a k t u á l i s t u d o m á n y t e r ü l e t . E r r ő l a d t á j é k o z t a t á s t és á t t e k i n t é s t k ö n y v ü n k .

5

A k i a d ó o l y a n m ű v e t s z á n d é k o z i k az o l v a s ó k e z é b e a d n i , a m e l y l e h e t ő l e g á t f o g ó k é p e t n y ú j t az állat­ t a n m a i á l l á s á r ó l . A m e g a d o t t t e r j e d e l e m k e r e t e i k ö z ö t t b e p i l l a n t á s t e n g e d az á l l a t o k világába, és r ö v i ­ d e n i s m e r t e t i az ö k o l ó g i a , a f i z i o l ó g i a , az e t o l ó g i a , a t ö r z s f e j l ő d é s , a r e n d s z e r t a n és az á l l a t f ö l d r a j z legújabb e r e d m é n y e i t . A z e g y e s k ö t e t e k s z e r z ő i k i t ű n ő s z a k e m b e r e k , a k i k egységes s z e l l e m ű , f e l é p í t é s ű és s t í l u s ú m ű v e t akartak alkotni. A

korlátozott

terjedelem

s z i g o r ú válogatást

igényelt. A

szerzőket

befolyásolta az, hogy

szak­

t e r ü l e t ü k ö n hogyan áll pillanatnyilag a t u d o m á n y o s kutatás. Ez azt e r e d m é n y e z t e , hogy az a l s ó b b r e n d ű állatoknál, m i n t az egysejtűeknél, a szivacsállatoknál, a csalánozóknál, r ö v i d e n a l e g t ö b b gerinctelennél az általános d o m i n á l az e g y e d i v e l , a speciálissal s z e m b e n . E k ö t e t n é l a z o n b a n az v o l t a s z e r z ő k t ö r e k ­ vése, h o g y a f a j o k leírását állítsák e l ő t é r b e . A k i a d ó k ü l ö n ö s e n nagy g o n d d a l v á l o g a t t a k i a k é p a n y a g o t , a m e l y a s z ö v e g e t s z e m l é l t e t i , e l e v e n e b b é teszi. A s z e r z ő k r e m é l i k , h o g y e l e v e n , é r d e k e s k é p e t f e s t e t t e k az á l l a t o k r ó l , a z o k é l e t m ó d j á r ó l , az e m b e r ­ r e l v a l ó K a p c s o l a t u k r ó l , és m a r a d a n d ó é l m é n y t n y ú j t o t t a k az o l v a s ó n a k , és e z z e l á t p l á n t á l t á k beléje a n n a k a z ö r ö m n e k és m e g g y ő z ő d é s n e k e g y p a r á n y i s z i k r á j á t , a m e l l y e l m u n k a t e r ü l e t ü k ö n d o l g o z n a k .

Kurt D e c k e r t

P r o f e s s o r D r . r e r . nat.

Előszó

E k ö n y v n e k e l s ő s o r b a n az a f e l a d a t a , h o g y v a l ó b a n m i n d e n k i s z á m á r a t e r j e s s z e az e m l ő s ö k r e v o n a t k o z ó i s m e r e t e k e t . E z é r t a s z e r z ő a z t a c é l t t ű z t e m a g a e l é , h o g y f i a t a l o k és ö r e g e k e g y a r á n t é r d e k l ő d é s s e l olvashassák, és az é r d e k l ő d ő o l v a s ó l é n y e g é b e n a k k o r is m e g é r t h e s s e , ha j ó f o r m á n s e m m i f é l e e l ő ­ i s m e r e t e k k e l sem r e n d e l k e z i k . Éppen e k ö n y v feladata az, hogy e z e k e t közölje vele, úgy, hogy miután l e t e t t e k e z é b ő l , ha k e d v e v a n h o z z á , az i r o d a l o m j e g y z é k b e n f e l s o r o l t s z a k k ö n y v e k e t is e r e d m é n y e s e n f o r g a t h a s s a . E z a z i r o d a l o m j e g y z é k a z o k a t a m ű v e k e t t a r t a l m a z z a , a m e l y e k e t e g y é b s z a k k ö n y v e k e n és m o n o g r á f i á k o n kívül a szerző k ö n y v é n e k megírásához felhasznált. A szerzőik nevét lehetőség szerint a s z ö v e g is m e g e m l í t i . D e e g y e m l ő s ö k k e l f o g l a l k o z ó n é p s z e r ű k ö n y v , m i n t a m i l y e n n e k e m ű is k é s z ü l t , n e m m i n d i g e n g e d h e t i m e g m a g á n a k a z t , h o g y az i s m e r e t e k p o n t o s származásának a f e l t ü n t e t é s e v é g e t t m i n d u n t a l a n megszakítsa a s z ö v e g e t a f o r r á s h e l y m e g j e l ö l é s é v e l . E m i a t t a s z a k e m b e r e k e l n é z é s é t k é r j ü k . M a m á r s e n k i s e m l e n n e képes a r r a — m é g a l e g n a g y o b b j ó a k a r a t t a l s e m — , h o g y m i n d a z t , a m i t m a a z e m l ő s á l l a t o k r ó l t u d u n k , e g y e t l e n e g y h a s o n l ó t e r j e d e l m ű k ö n y v b e z s ú f o l j a össze. És itt s z e r e t n é n k m e g e m l í t e n i v a l a m i t , a m i t s o k o l v a s ó n k t a l á n v a l ó s z í n ű t l e n n e k t a r t , á m m é g i s t é n y : a n n á l , a m i t m a az egyes e m l ő s f a j o k b i o l ó g i á j á r ó l és e t o l ó g i á j á r ó l t u d u n k , m é g j ó v a l t ö b b az i s m e r e t l e n , a m i t m é g n e m s i k e r ü l t f e l d e r í t e n i ü k a t u d ó s o k n a k . D e m é g így is, a k b . 6 0 0 0 j e l e n l e g i e m l ő s f a j r a , az e m l ő s ö k 18 r e n d ­ jének tagjaira v o n a t k o z ó ismereteink k ö t e t e k e t t ö l t e n é n e k m e g , a m e l y e k n e k megírásához t ö b b év­ t i z e d r e lenne szükség. Ezért elkerülhetetlenek voltak bizonyos megszorítások. A szerző elsősorban a r r a t ö r e k e d e t t , hogy v a l a m e n n y i k o r o s z t á l y t u d n i v á g y ó o l v a s ó i n a k e l ő s z ö r á t f o g ó k é p e t a d j o n a v a d á l l a t o k és a t ő l ü k l e ­ s z á r m a z o t t házi e m l ő s ö k é l e t é r ő l , t o v á b b á i s m e r t e s s e v á l t o z a t o s t e s t f o r m á i k a t és é l e t m e g n y i l v á n u l á ­ s a i k a t . M i n d e z e n á l l a t o k k ü l s e j é n e k r é s z l e t e s e b b ábrázolása e g y i l y e n j e l l e g ű k ö n y v b e n l é n y e g e s e b b n e k t ű n i k , m i n t e g y e s r é s z e i k t ü z e t e s leírása. E z é r t k ü l ö n ö s g o n d o t f o r d í t o t t u n k a m i n é l g a z d a g a b b s z e m ­ l é l t e t é s r e . E z z e l s z e m b e n l e m o n d t u n k a z e g y e s á l l a t o k b e l s ő f e l é p í t é s é n e k és s z e r v e i n e k , és az össze­ h a s o n l í t ó a n a t ó m i a , f i z i o l ó g i a és t ö r z s f e j l ő d é s e b b ő l a d ó d ó p r o b l é m á i n a k a l e í r á s á r ó l . E z k o r á n t s e m j e l e n t i a z t , m i n t h a a s z e r z ő l e b e c s ü l n é e z e k e t a t u d o m á n y á g a k a t . S ő t a z t ajánlja az olvasónak, hogyha e k ö n y v e t letette kezéből, behatóbban tanulmányozza a megjelölt szakirodalmat. A részletes t á r g y a l á s a z o n b a n itt a t e r j e d e l e m j e l e n t ő s r é s z é t i g é n y b e v e t t e v o l n a .

7

M i n d e n e m l ő s á l l a t e g y i k l é n y e g e s k ü l s ő i s m é r v e a s z ő r z e t . É p p e n e z é r t a b e v e z e t ő f e j e z e t b e n a szer­ z e t n e k és e s z ő r z e t s o k f é l e s é g é n e k k ü l ö n l e g e s f i g y e l m e t s z e n t e l t ü n k , t o v á b b á n e m f e l e d k e z t ü n k m e g a r r ó l a p o z i t í v v a g y n e g a t í v gazdasági j e l e n t ő s é g r ő l s e m , a m e l l y e l a s z á r a z f ö l d ö n , a v í z b e n és e g y e s esetekben a levegőben élő emlősállatok rendelkeznek. Természetesen kellő nyomatékkal mutattunk r á a r r a a z e m b e r s é g b ő l s z á r m a z ó k ö t e l e z e t t s é g ü n k r e is, h o g y j ó l á t g o n d o l t

természetvédelemmel

fenntartsuk a szerves élet biológiai egyensúlyát f ö l d ü n k ö n . Sok

e m b e r , különösen a nagyvárosokban élő e m b e r e k , a jelenleg élő állatfajokra vonatkozó ismere­

t e i k e t f ő l e g a z á l l a t k e r t e k b e n s z e r z i k . E z e k k o r á n t s e m a z t a c é l t s z o l g á l j á k , h o g y általánosságban k i e l é ­ g í t s é k a v i l á g m i n d e n r é s z é b ő l ö s s z e g y ű j t ö t t á l l a t o k i r á n t i p u s z t a kíváncsiság i g é n y t e l e n s z ü k s é g l e t é t . Alaposan t é v e d az, aki ezt gondolja. A z á l l a t k e r t e k legelőkelőbb feladata az, hogy m i n t az élő állatfajok és f a j t á k g y ű j t e m é n y e i , k i f o g á s t a l a n á l l a t t a n i i s m e r e t e k e t t e r j e s s z e n e k és e z e k e t e l m é l y í t s é k . K ö n y v ü n k é p p e n e z é r t t ö b b e k k ö z ö t t n é p s z e r ű k a l a u z is ó h a j t l e n n i , a m e l y segít a z o l v a s ó n a k e l ­ igazodni az állatkertjeinkben látható e m l ő s f o r m á k k ö z ö t t . H a l l e (Saale), 1966 tavaszán Dr.

Hans

Petzsch

e g y e t e m i tanár

Tartalom

13

A z emlősök osztálya — Mammalia

13

Bevezetés

17

A z ősemlősök alosztálya ( P r o t o t h e r i a )

17

. . . .

A kloakások rendje ( M o n o t r e m a t a )

17

A kacsacsőrű-félék családja ( O r n i t h o r h y n c h i d a e )

20

A hangyászsün-félék családja ( T a c h y g l o s s i d a e )

23

A tulajdonképpeni emlősök alosztálya ( T h e r i a )

23

.

23

. . . .

A z erszényes emlősök csapata ( M e t a t h e r i a )

43

.

A magasabb rendű emlősök csapata ( E u t h e r i a )

43

.

.

43

. . . .

A z erszényesek rendje ( M a r s u p i a l i a )

A karmosak öregrendje ( U n g u i c u l a t a )

48

A rovarevők rendje ( I n s e c t i v o r a ) A sünszerűek öregcsaládja ( E r i n a c e o i d e a )

48

A sünfélék családja ( E r i n a c e i d a e )

52

A cickányszerűek öregcsaládja ( S o r i c o i d e a )

52

A cickányfélék családja ( S o r i c i d a e )

55

A vakondokfélék családja ( T a l p i d a e )

58

. . . .

58

A bőrszárnyúak rendje

(Dermoptera)

A repülőmaki-félék családja ( C y n o c e p h a l i d a e )

60

. . . .

A denevérek rendje ( C h i r o p t e r a )

79

. . . .

A főemlősök rendje ( P r i m a t e s )

80 80 80 82

A félmajmok alrendje ( P r o s i m i i ) Makiformák osztaga ( L e m u r i f o r m e s ) Mókuscickány-félék családja ( T u p a i i d a e ) A makiszerűek öregcsaládja ( L e m u r o i d e a )

82

A makifélék családja ( L e m u r i d a e )

85

A z indrik családja ( I n d r i d a e )

86 90 90 92 92

A lórifélék családja ( L o r i s i d a e ) A koboldmaki-alakúak osztaga ( T a r s i i f o r m e s ) A koboldmaki-félék családja

(Tarsüdae)

A majmok alrendje ( A n t h r o p o i d e a ) A z újvilági majmok öregcsaládja ( C e b o i d e a )

92

A karmosmajom-félék családja ( C a l l i t h r i c i d a e )

97

A csuklyásmajom-félék családja ( C e b i d a e )

9

102

A z óvilági majomszerűek öregcsaládja ( C e r c o p i t h e c o i d e a )

102

A cerkófmajom-félék családja ( C e r c o p i t h e c i d a e )

104

A kacskakezű v. karcsúmajmok alcsaládja (vagy gerezák) ( C o l o b i n a e )

110

A cerkófmajmok alcsaládja ( C e r c o p i t h e c i n a e )

113

A kutyafejű majmok alcsaládja ( C y n o p i t h e c i n a e )

120

A z emberszabásúak öregcsaládja ( H o m i n o i d e a )

120

A z emberszabású majomfélék családja ( P o n g i d a e )

122

A gibbonfélék v. hosszúkarú majmok alcsaládja ( H y l o b a t i n a e )

124 130

A tulajdonképpeni emberszabású majmok alcsaládja ( P o n g i n a e ) . . . .

A foghíjasok rendje ( E d e n t a t a )

130

A vendégízületesek alrendje

130

A páncélozatlan foghíjasok osztaga ( P i l o s a )

131

(Xenarthra)

A hangyász-szerűek öregcsaládja ( M y r m e c o p h a g o i d e a )

131

A hangyászfélék családja ( M y r m e c o p h a g i d a e )

132

A lajhárszerűek öregcsaládja ( R r a d y p o d o i d e a )

132

A lajhár-félék családja ( B r a d y p o d i d a e )

135

A páncélozott foghíjasok osztaga ( C i n g u l a t a )

135

A z övesállat-alakúak öregcsaládja ( D a s y p o d o i d e a )

135

. . .

A z övesállat-félék családja ( D a s y p o d i d a e )

137

. . . .

137

A pikkelyesek v. tobzoskák rendje ( P h o l i d o t a ) A tobzoskafélék családja ( M a n i d a e )

143

.

. A rágcsálók öregrendje ( G l i r e s )

143

. . . .

A nyúlszerű rágcsálók rendje (Lagomorpho)

143

A pocoknyúl-félék családja ( O c h o t o n i d a e )

144

A nyúlfélék családja ( L e p o r i d a e )

150

. . . .

151

A rágcsálók rendje ( R o d e n t i a ) A mókusalakúak alrendje ( S c i u r o m o r p h a )

151

A mókusszerűek öregcsaládja ( S c i u r o i d e a )

151

A mókusfélék családja ( S c i u r i d a e )

151

A repülő mókusok alcsaládja ( P t e r o m y i n a e )

152

A mókusfélék alcsaládja ( S c i u r i n a e )

160

A hódsz'erűek öregcsaládja ( C a s t a r o i d e a )

160

A hódok családja ( C a s t o r i d a e )

164

A z egéralakúak alrendje ( M y o m o r p h a )

164

A z egérszerűek öregcsaládja ( M u r o i d e a )

165

A hörcsögfélék családja ( C r i c e t i d a e )

165

A hörcsögök alcsaládja ( C r i c e t i n a e )

167

A pockok alcsaládja ( M i c r o t i n a e )

172

A földikutya-félék családja ( S p a l a c i d a e )

173

A z egerek családja ( M u r i d a e )

179

A peleszerűek öregcsaládja ( C l i r o i d e a )

179

. A pelefélék családja ( G l i r i d a e )

182

A z ugróegér-szerűek öregcsaládja

185

A sülalakúak alrendje

185

(Dipodoidea)

(Hystricomorpha)

A sülszerűek öregcsaládja ( H y s t r i c o i d e a )

185

A gyalogsülök családja ( H y s t r i c i d a e )

187

A kúszósül-szerűek öregcsaládja ( E r e t h i z o n t o i d e a )

187

A kúszósül-félék családja (Erethizont/daeJ

188

A tengerimalac-szerűek öregcsaládja ( C a v i o i d e a )

194

A csincsillaszerűek öregcsaiádja ( C h i n c h i l l o i d e a )

194

A csincsillafélék családja ( C h i n c h i l l i d a e )

195

A csalipatkány-szerűek ( O c t o d o n t o i d e a )

198

.

198

. . . .

10

.

A cetek öregrendje ( M u t i c a ) A cetek rendje (Cetoceo^

202

A fogascetek alrendje ( O d o n t o c e t i )

209 213

A sziláscetek alrendje (Alystococet/) .

.

A húsevők és patasok csoportja ( F e r u n g u l a t a )

213

. . .

213

. . . .

Húsevők öregrendje ( F e r a e )

213

Ragadozók rendje ( C a r n i v o r a ) Szárazföldi ragadozók alrendje ( F i s s i p e d i a )

213

Kutyaszerűek öregcsaládja ( C a n o i d e a )

213

Kutyafélék családja ( C a n i d a e )

228

Medvék családja ( U r s i d a e )

239

Mosómedve-félék családja ( P r o c y o n i d a e )

247

Menyétfélék családja ( M u s t e l i d a e )

259

Macskaszerűek Öregcsaládja ( F e l o i d e a )

259

Cibetmacska-félék családja ( V i v e r r i d a e )

264

Hiénák családja ( H y a e n i d a e )

268

Macskafélék családja ( F e l i d a e )

296

Úszólábúak vagy fókák alrendje ( P i n n i p e d i a )

297

Fülesfóka-félék családja ( O t a r i i d a e )

300

Fókafélék családja ( P h o c i d a e )

304

Rozmárfélék családja ( O d o b a e n i d a e )

307

.

.

.

307

. . . .

307

Őspatások öregrendje

(Protungulata)

Csövesfogúak rendje ( T u b u l i d e n t a t a ) Földimalac-félék családja ( O r y c t e r o p o d i d a e )

308

.

.

.

308

. . . .

Szirtiborz-szerűek rendje ( H y r a c o i d e a )

. . . .

Ormányosok rendje ( P r o b o s c i d e a )

308 311

Szirtiborz-félék családja ( P r o c a v i i d a e )

311

Elefántok alrendje ( E l e p h a n t o i d e a )

311 317

Elefántfélék családja ( E l e p h a n t i d a e ) . . . .

317

Dugongfélék családja ( D u g o n g i d a e )

323

.

323

.

.

. . . .

323 323

Lófélék családja ( E q u i d a e )

335

Tapírszerűek öregcsaládja ( T a p i r o i d e a ) Tapírfélék családja ( T a p i r i d a e )

337

Orrszarvúszerűek öregcsaládja ( R h i n o c e r o t i d e a )

337

Orrszarvúfélék családja ( R h i n o c e r o t o i d a e )

345

.

345

. . . .

352 352 352 358 358

(Hippomorpha)

Orrszarvúak alrendje ( C e r a t o m o r p h a )

335

350

Páratlanujjú patások rendje ( P e r i s s o d a c t y l a ) Lószerűek öregcsaládja ( E q u o i d e a )

335

345

Páratlanujjúak öregrendje ( M e s a x o n i a ) Lóalakúak alrendje

323

345

(Trichechiformes)

Manatuszfélék családja ( T r i c h e c h i d a e )

321

345

Szirénák rendje ( S i r e n i a ) Valódi szirénák alrendje

320

345

Előpatások öregrendje ( P a e n u n g u l a t a )

.

.

Hasított k ö r m ű e k öregrendje

(Paraxonia)

Párosujjú patások rendje ( A r t i o d a c t y l a ) Sertésalakúak alrendje ( S u i f o r m e s ) Sertésidomúak osztaga ( S u i n a ) Sertésszerűek öregcsaládja ( S u o i d e a ) Sertésfélék családja ( S u i d a e ) Pekarifélék családja ( T a y a s s u i d a e ) Víziló-idomúak osztaga ( A n c o d o n t a ) Víziló-szerűek öregcsaládja

(Anthracotherioidea)

Víziló-félék családja ( H i p p o p o t a m i d a e ) Párnástalpúak alrendje ( T y l o p o d a ) Tevefélék családja ( C a m e l i d a e )

11

364

K é r ő d z ő k alrendje ( R u m i n a n t i a )

364

Kancsilidomúak osztaga ( T r a g u l i n a )

364

A kancsilszerűek öregcsaládja ( T r a g u l o i d e a )

364

Kancsilfélék családja ( T r a g u l i d a e )

365

összetett gyomrúak osztaga ( P e c o r a )

365

Szarvasszerűek öregcsaládja ( C e r v o i d e a )

365

Szarvasfélék családja ( C e r v i d a e )

378

Valódi szarvasok alcsaládja ( C e r v i n a e )

383

Zsiráfszerűek öregcsaládja ( G i r a f f o i d e a )

383

Zsiráffélék családja ( G i r a f f i d a e )

388

Tülkösszarvú-szerűek öregcsaládja ( B o v o i d e a )

388

Villásszarvú antilopfélék családja ( A n t i l o c a p r i d a e )

389

Tulokfélék családja ( B o v i d a e )

393

Bóbitás antilop-formák alcsaládja ( C e p h a l o p h i n a e )

395

Törpeantilop-formák alcsaládja ( N e o t r o g i n a e )

397

Nagyantilopok alcsaládja ( A n t i l o p i n a e )

403

Gazellák alcsaládja ( G a z e l l i n a e )

408

Szajgák alcsaládja ( S a i g i n a e )

409

Csiruk alcsaládja ( P a n t h o l o p i n a e )

409

Kecske-formák alcsaládja ( C a p r i n a e )

424

A pézsmatulkok ( O v i b o v i n a e ) és Takinok ( B u d o r c a t i n a e ) alcsaládja

425

T u l o k - f o r m á k alcsaládja ( B o v i n a e )

425

Anoa ( A n o a )

427

Ázsiai bivalyok ( B u b a l u s )

429

Afrikai bivalyok

430

Valódi marhák (Bos)

435

Bölények

439

Irodalomjegyzék

441

Képek

442

N é v - és tárgymutató

(Bison)

(Syncerus)

Az emlősök osztálya (Mammalia)

Bevezetés A

legfejlettebb szervezetű élőlények az emlősök.

Mint már e m l í t e t t ü k , az agy működésének a fej­

Velük foglalkozik a mammalógia tudománya, az ál­

lettségét, az intelligenciát tekintve, az ember messze

lattan (zoológia) egyik része, tartománya. Testi felépítését

és szerveinek

kimagaslik az élőlények között. Ma már

működését

vitatható

te­

azonban az a megállapítás, hogy intelligencia terén

kintve, tehát tisztán biológiai szempontból, az ember

az ember után az emberszabású majmok következ­

is ide tartozik. A zoológiai rendszerezés az embert

nek-e. Meg kell említenünk azokat a kísérleteket,

az emlősök osztályának a végére állította. A

melyek az utóbbi években az állati értelem vizsgá­

régebbi rendszerezés szerint az élővilág

2,5

lata terén t ö r t é n t e k . A fogva tartott, szelídített és

milliárdos törzsfejlődésének legmagasabb szintjét a

idomított

félmajmokat (Prosimii) és majmokat (Anthropoidea)

pedig a delfineken e t é r e n végzett kutatások ered­

fogasceteken

(Odontoceti),

különösen

magába foglaló főemlősök (Primates) rendje teste­

ményei szenzációsnak mondhatók! Ezek a kísérletek

síti meg. A z ember mintegy a „ t e r e m t é s koroná­

még folyamatban vannak, még nem

ja" a főemlősök

e z é r t belőlük következtetéseket egyelőre levonni

rendjén

helyet foglalta el. A

belül

is a legmagasabb

legújabb, korszerű felfogás

változtatott az eddig követett

gyakorlaton. Ez a

zárultak

le,

nem lehet. Mielőtt az emlősök szervezetének

és életének

rendszerezés az emlősök osztályán belül a főemlő­

sajátosságaival megismerkednénk, nézzük meg, mi a

söket

helyre

jelentősége ennek a fajokban gazdag osztálynak az

sorolja. Ennek az az oka, hogy a biológia t u d o m á ­

ember mindennapi életében. Minden kutatás, kísér­

nyának

és velük együtt az embert is más elegendő és jól

megalapozott adata

van

letezés

középpontjában elvileg az ember és szük­

arra, hogy az emlősök között vannak olyan rendek,

ségletei állnak. Ebből a nézőpontból kutatjuk, mi az

melyek a testszerveződés fejlettségi

állatok haszna, jelentősége.

foka

szem­

pontjából felülmúlják a főemlősöket és az embert is.

Az

emlősállatokkal

jó

része elfogadja

foglalkozó

Simpson

új, a

A z emlősállatok jelentősége és é r t é k e az ember

szakemberek

számára felbecsülhetetlen. Ennek elsőrendű oka az,

közelmúltban

hogy a legfontosabb és nélkülözhetetlen házi- és

felállított rendszerezését. Megállapításainak lényege

haszonállatok emlősök. Közülük a legfontosabbak:

a következő: az emlősök osztályában a legfejlettebb,

a szarvasmarha, a juh és a sertés. A szarvasmarha teje,

tehát az élen álló rend a párosujjúak (Artiodactyla).

bőre és húsa, a sertés húsa és zsiradéka, a juh gyapja

Természetesen, ha az agy fejlettségét, működésé­

egyelőre pótolhatatlan a társadalom számára. Ezek

nek tökéletességét vennénk é r t é k m é r ő n e k a gerin­

az állatok adják az emberi táplálkozás nélkülözhetet­

ceseken belül — nemcsak az emlősök osztályát te­

len alapanyagát, az állati fehérjét is, bár az általuk

kintve—, akkor továbbra is a főemlősök és az ember

szolgáltatott tápanyagot baromfihússal, tojással, hal­ lal bizonyos mértékig pótolni lehet. Tanúi vagyunk

maradna az élen. A z emberrel azonban mint biológiai lénnyel a természettudomány

önálló

(antropológia) — foglalkozik.

ága —

az

embertan

viszont annak, hogy két másik emlősállat — az iga­ vonó

ló és a t e j t e r m e l ő

kecske — ,

amelyek a

X X . század elejéig éppen olyan nélkülözhetetlenek

13

voltak, mint az e m l í t e t t másik három, hogyan veszí­

gény vidékeken az ember a szárított trágyát tüzelő­

tenek jelentőségükből. A lovat a gépjárművek szo­

anyagként is használta.

rítják

ki,

a

kecsketenyésztés

nem

gazdaságos.

A tömeges kecsketenyésztés semmilyen szempont­

Most azonban nézzük az é r e m másik oldalát. Sok vadon élő emlős nagy pusztítást okoz a kultúr­

ból sem fizetődik ki, ezért inkább szarvasmarhával

növényekben. Ezért az ember kíméletlenül üldözi és

és juhval pótolják ő k e t . Ez a folyamat természetesen

üldözte a k á r t e v ő k e t . Ennek eredményeként

vidékenként változó gyorsasággal megy végbe, de a

egy fajt a kipusztulás veszélye fenyegeti.

fejlődést nem lehet megállítani.

nem

Pénzben kifejezve milliárdnyi nagyságrendű é r t é ­

Azokat a t e r ü l e t e k e t nem számítva, ahol a szarvas­

ket pusztítanak el évente a rágcsálók a Föld minden

marha és a juh nem tud megélni, a ló és a kecske

részén. A patkány, egér, hörcsög, pézsmapatkány

sorsa fenyeget más „korszerűtlenné" vált házi- és

csak néhány a kártékony emlősök közül. Van amikor

haszonállatot is. Vonatkozik ez a kelet-ázsiai ele­

az ember meggondolatlansága okozza a kárt, a bajt.

fántra, a tevére, a szamárra és a lámára. A z ázsiai

Példaként említhetjük az európai üregi nyúl meg­

bivalyt, a jakot, Dél-Amerikában a finom gyapjat adó

gondolatlan betelepítését Ausztráliába. Ez az állat

alpakát és messze északon a rénszarvast viszont még

olyan m é r t é k b e n szaporodott a kedvező éghajlati és

jó ideig nem tudják az ott

táplálkozási feltételek k ö z ö t t , hogy a mezőgazdaság­

lakó emberek n é l k ü ­

lözni.

ban súlyos károkat okozott. Nem volt más lehető­

A haszonállatok köréhez tartoznak — a kutya és a macska mellett — azok a tömegesen tenyésztett

ség,

hatósági

beavatkozással

irtani kellett

őket.

A vadon élő emlősök némelyike közvetlenül vagy

kis emlősök, melyeket az ember kutatások alanya­

közvetve veszélyezteti az ember vagy a háziállatok

ként az orvostudomány és a technika szolgálatába

egészségét. Külső

állított. A modern kor kísérletező emberének foko­

riumokkal vagy vírusokkal megfertőzik az embert,

zott mértékben szüksége van ezekre az állatokra,

sőt kiterjedt járványokat is okozhatnak. Terjeszthe­

amelyek még hosszú ideig nélkülözhetetlenek lesz­

tik a bőrgombásodást és egyéb bőrbetegségeket is.

nek. Ide

tartoznak a házinyulak, tengerimalacok,

és belső élősködőkkel,

bakté­

A legveszélyesebb járványterjesztők a patkányok és az egerek. A veszettség terjesztésében néhány ku­

aranyhörcsögök, patkányok és az egerek. A z utolsó fél évszázadban feltételesen a háziállatok

tyaféle is szerepet játszik. A vad- és háziállatok ha­

közé sorolják a hasznos és nemes p r é m e t adó emlő­

rapásukkai, karmolással, szarvuk döfésével megse­

söket is. Ezek kis és közepes testalkatú, vadon élő

bezhetik az embert.

emlősök (főleg ragadozó és rágcsáló fajok), melyek­

N é z z ü k meg, melyek azok a jellemző bélyegek,

nek prémje olyan értékes, hogy érdemes ő k e t gaz­

melyek alapján a gerinceseken belül az emlősöket

daságokban (farmokon) tenyészteni. A

egy osztályba soroljuk. K é t

tenyésztők

céltudatos kiválasztással és keresztezéssel arra t ö ­

ilyen lényeges tulaj­

donságot ismerünk. A z állatok „emlős" elnevezése

rekszenek, hogy a leghasználhatóbb és leggazdasá­

is már arra utal, hogy az anyaállat a mirigyeiből ki­

gosabb

Ez a fáradságos

választott tápanyaggal, a tejjel neveli fel kicsinyeit.

munka nemzedékről nemzedékre igyekszik az egye­

A tulajdonképpeni emlősök (Theria) emlőbimbóju­

változatokat

szaporítsák.

dek felhasználhatóságát növelni. Ismertebb prémes

kon keresztül táplálják kölykeiket. A z emlőbimbó

állatok például: az ezüstróka, a sarki róka, a coboly,

több

a mosómedve, a nyestkutya, az amerikai nyérc, a

A Mammalia név is a latin mamma = emlő szóból

nutria és a csincsilla.

ered.

tejmirigy

tejének

közös

kivezető

nyílása.

Nemcsak a szárazföldön élő vad és szelídített em­

Kivételek itt is vannak. Nem minden emlősállat

lősök, hanem a vízben élők is — a fókák és cetek —

nősténye „emlős" a szó szerinti é r t e l e m b e n . A z anya­

hasznot hajtó tényezői a gazdasági életnek. A z álta­

állatoknak ilyen szervük a tulajdonképpeni emlősök

luk szolgáltatott nyersanyagok jelentősége még ma

(Theria) alrendjében van. A z ősemlősök (Proto-

sem

theriaj alosztályának egyetlen ma élő rendjében a

lebecsülendő.

Szalonnájukból

egyrészt

szer­

szám- és gépolajat állítanak elő, másrészt felhasznál­

kloakásoknál (Monotremata) az anyaállatoknak nin­

ják a margaringyártásban. Tudvalevő, hogy az emberi

csenek emlőbimbóik. N á l u k a nőstények egyes tej­

zsiradékfogyasztás

mirigyei a hasoldal

jelentős

százaléka

az

említett

elszórt

szőrcsomóiban

vagy

emlős­

pedig — a hangyászsünök esetében — az erszény

állatot ejtenek el a húsáért. Bár napjainkban a vad­

belsejében külön-külön nyílnak. Ezek az anyatejhez

pecsenye már veszített jelentőségéből, mégis a vad­

hasonló

hús és a vadprém ma is a piacok keresett árucikke.

ivadékok felnyalnak. A kloakások kicsinyeinél tehát

margarin. Szerte a világon sok vadon élő

tápláló

nedvet

választanak

ki,

amit az

háziállatok trágyája a mezőgazdaság számára

nem beszélhetünk szopásról. A másik, az emlősök

még ma is rendkívül fontos. Valamikor a fában sze­

hímjénél és nőstényénél található közös sajátosság: a

A

14

valódi szőrzet. Többször megkísérelték már az „ e m ­

A szaganyagot kiválasztó, bőrön levő mirigyeken

lősök" elnevezést „szőrös állatok" névre változtatni,

vagy azok körül is vannak szőrök, szőrpamacsok.

de mindannyiszor felmerült az az ellenvetés, hogy

Ezek rövidek, erősek, sörteszerűek. A

például a cetek

megakadályozza a szaganyag gyors elpárolgását és

(Cetacea) rendjében az

ivadék,

megszületése után már alig vagy egyáltalában

sörtekefe

nem

lehetővé teszi a bűz vagy illat átvitelét egy másik

szőrös. Más emlősöknél, pl. a szirénáknál (Sireniaj

állatra vagy tárgyra. A szag jelzésre szolgál. Figyel­

vagy a víziló-féléknél (Hippopotamidae) figyelhetjük

ugyanezt

meg. A zoológusok tisztában vannak

azzal, hogy itt a szőr hiánya másodlagos jelenség,

meztet az egyik fél párzási készségére vagy elutasí­ tására (pl. terhes nősténynél), azonkívül

hangsú­

lyozza az állat tulajdonjogát, foglalási elsőbbségét

alkalmazkodás a vízi élethez. (Ugyanis embrionális

egy t e r ü l e t r e , fészekre, vacokra, járatra stb. Ilyen

állapotban az ivadék itt is szőrös. A fejlődés során

jelzést ad minden felnőtt európai hörcsög

azután már az anya testében eltűnik az

cricetus),

utódok

(Cricetus

ha bemászik bármilyen lyukba, járatba,

testéről.) Mégis a tudósok az emlősök elnevezésé­

folyosóba. A test két oldalán elhelyezkedő, szimmet­

nél már oly sokszor elálltak a t t ó l , hogy utaljanak

rikus oldalmirigyek és a páratlan hasalji mirigy ter­

az állatok szőrzetére.

melik az illatanyagot.

A szerzetnek t ö b b feladata van. A legfontosabb az,

Tulajdonképpen mi is a szőr? Törzsfejlődési erede­

hogy az egyes fajokra jellemző testhőmérsékletet

téről

állandó szinten tartsa, bárhogyan változzék is a kül­

többé-kevésbé ellentmondó elmélet ismeretes.

világ hőmérséklete. A szőrzet rossz hővezető, ezért

most csak a bizonyított tényeket említjük.. A szőr

még nem sokat tudunk. T ö b b ,

egymásnak Itt

úgy működik, mint egy a test körül elhelyezkedő

a bőr jellegzetes epidermoidális képződménye. Vas­

hőszigetelő réteg. így hidegben megakadályozza a

tagsága és hossza nagyon változó. Alsó részét, a szőr

test t ú l z o t t hőleadását, ami ártalmas lehűlésre ve­

gyökerét, amely benyúlik a bőrbe, közvetlenül a

zetne, napsütéskor, nagy melegben pedig korlátozza

belső gyökérhüvely határolja. A bőrből kiálló rész

a káros felmelegedést. Természetesen nem kizárólag

a nyél. A növekvő szőrszál (hajszál) töve hagymává

a szőrzet látja el mindkét feladatot, hanem más szer­

vastagszik, és kiöblösödik. Ebbe kötőszöveti rostok

vekkel és élettani szabályozó rendszerekkel közösen.

nőnek be, s a szemölcsöt, a szőr táplálószervét al­

Egyes emlősállatoknál a t ú l z o t t hőleadást a belső

kotják. Mihelyt a bőrfelületből a szőr kibújik, a

zsírpárnák is gátolják, ugyanakkor ez a felhalmozott

hegyén levő sejtek elszarusodnak. A növekedés alatt

réteg az anyagcsere-rendszer energiatartaléka is arra

ez a folyamat állandóan megismétlődik. Szőrváltás

az esetre, ha a külső hőmérséklet a testhőmérséklet

(vedlés) e l ő t t vagy a szőr elhalásakor a hagyma össze­

alá szállna. Egyes emlősöknél az izzadságmirigyek is

zsugorodik. A belső és egy külső gyökérhüvely után

hőszabályozó

fel­

a szőrtüsző következik, amelyben véredények, ideg­

adata az, hogy megóvja az állatot a sérülésektől.

végződések vannak. Sok esetben verejték- és faggyú­

hatásúak.

A

szőrzet

másik

Simasága, sűrűsége, rugalmassága véd a rúgás, döfés,

mirigyek is torkollnak ide. A szőrök felállítására a

patavágás, karmolás, ütés ellen. A harapások sebe­

szőrállító izmok szolgálnak. Ezt a folyamatot hétköz­

sítő hatását is tompítja. A faggyúmirigyek zsírossá

napi nyelven a szőr vagy a haj

teszik a szőrzetet, amely sok állatnál

nevezzük. Felingerelt, izgatott emlősállatok szőrük

vízhatlan.

„felborzoiásának"

Sajátságos formái fejlődnek ki: a sörény, a farok, a

felborzolásával

csimbók. A szőrzetet összesűrűsödése, különféle el­

saját fajuk rivális egyedével szemben ezzel akarnak

rendeződése teszi alkalmasabbá sokrétű feladatának

t e k i n t é l y t szerezni maguknak. A legtöbb állatnál

teljesítésére. A z emlősök hátgerince olyan szerepet

valóban az általános izgalom, a nemtetszés jele a fel­

ellenfelüket

akarják

megijeszteni,

játszik, mint egy vízválasztó, a két oldalán szalad le

borzolt szőr. Gondoljunk csak arra, hogy például

a testen a nedvesség. Érdekes, hogy a lajhároknál,

viharban, a villámlástól

amelyek hátukkal lefelé függeszkednek a fák ágain,

borzolják szőrüket. Nyugodt állatoknak általában

a vízlevezetés f o r d í t o t t rendszerű.

sima a szőre. A z egyes szőrszálak mozgathatóságá-

Fontos szerepük van, különösen a föld alatt élő, és az éjjel járó emlősöknél az érzékelő- és tapintó­ sörtéknek. Legtöbbször az állat fején találhatók nagy számban, de lehetnek másutt is. A z Észak-Afrikában élő,

föld alatt búvó meztelen t u r k á l ó k

(Heteroce-

p h a l u s ) teljesen elvesztették már a szőrzetüket, de

megrémült

macskák fel­

nak azonban mégis az a fő feladata, hogy ezzel az állat finoman szabályozni tudja a belső és külső hő­ mérséklet kiegyenlítődését. A z emlősök szőrzetére vonatkozó kutatásokban sok fontos kérdést tisztázott K. Toldt. Az ő meg­ állapításaiból adunk ízelítőt.

a tapintósörtéik megmaradtak. A csaknem csupasz

Minden szőrszál, hajszál három rétegből áll: egy

szirénák fején is ott vannak a tapintó- és érzékelő-

hajszálvékony külső rétegből, a cuticulából, az alatta

sörték.

levő kéregállományból és a legbelül helyet foglaló

15

bélállományból. A z utóbbi hiányozhat, vagy az is

A z emlősegyedek kifejlődése során két növendék­

lehetséges, hogy az állag nem összefüggő, hanem

kori szőrtakaróról

helyenként megszakad. A külső réteg egy sor pik­

embrionális állapotban kifejlődik, ezért az újszülöt­

kelyszerű, elszarusodott sejtből áll. Ettől

az,

tek jó része már szőrösen születik, mint például a

hogy a szőrt többé-kevésbé érdesnek érezzük. Ren­

kérődzőknél és a patásoknál. Más emlősök szőrtelen

van

beszélhetünk.

Az

egyik

már

deltetése és alakja az emlősöknél nagyon különböző

kölyköket vetnek (pl. az egerek) és az első látható

lehet. A szőr (haj) a rugalmas kéregállománytól simu­

szőrtakaró csak a születés után kezd sarjadzani.

lékony. Ez orsó alakú sejtekből épül fel, k ö z ö t t ü k

A fiatalkori szőrzet sok esetben más színű, mint a

levegővel telt rések vannak. Ebben a rétegben van a

felnőtt állat bundája. Ezen a bundán még nem nagyon

szőrzet színezőanyaga, bár a bélállományban is lehet­

különböztethetők meg a már ismertetett szőrtípu­

nek pigmentanyagok. A bélállomány hólyagszerűen

sok, mert meglehetősen egységes, finom, gyapjas,

beszáradt sejtekből áll, amelyek az állatok nemétől,

göndör piheruha. Rendszerint néhány hét elteltével

rendjétől, fajától, nagyságától stb. függően mások és

kicserélődik a második fiatalkori bundára. Ez már

mások. Itt

is sok a levegővel t ö l t ö t t rés. Minden

erősebb és differenciáltabb szőrökbői áll, és a színe

állatfajnak

sajátosan

van.

is hasonlít a felnőtt állat prémjéhez. A mérsékelt és

Ezért lehetséges az, hogy még az igazságszolgáltatás­

jellemző

szőrfelépítése

a hideg égöv alatt élő emlősök az időjárás változásá­

ban is döntő egy-egy haj- vagy szőrlelet vizsgálata.

nak megfelelően tavasszal és ősszel váltják a bundá­

A z emlősök szőrzete erősen megnöveli az állat

jukat. Ennek a folyamatnak a neve: időszakos szőr­

t e s t f e l ü k t é t . Kéttípusa ismeretes: a tulajdonképpeni

váltás (vedlés). A trópusok és a sarkvidékek emlő­

bundaszőrzet, amelyik önmaga is többféle szőrből

seinél ez ilyen formában nincsen meg. Bár ezek is

áll, és a tapintó vagy érzékelő erős, hosszú, merev

váltják a szőrzetüket, de ez lassan, fokozatosan t ö r ­

sörteszőr (sinus-szőr). A macska bajuszszőrei ilye­

ténik. Egyébként a mérsékelt égöv emlőseinél sem

nek.

megy a szőrváltás egyszerre, bár erre is van eset,

Ennél a szőrtípusnál

az

idegvégződésekben

gazdag szőrtüsző vérellátása is bőséges, és a kéreg­

például a tevénél. Rendszerint nem egy helyen kez­

állomány is igen fejlett. A bundaszőrnek két leg­

dődik a szőr vedlése és nem folytatódik folyamato­

gyakoribb formája ismeretes, amelyeknek a finom­

san, hanem t ö b b ponton indul meg, miközben helyen­

struktúrája és a színe is e l t é r ő . Megkülönböztetünk

ként kisebb-nagyobb foltokban kopik, hullik a régi,

nemez- vagy durvaszőrt, továbbá pihe- vagy finom­

képződik az új. A hozzá nem é r t ő szemlélőnek az

szőrt. A z előbbiek rendszerint a felső szőrtakarót,

ilyen állapotban levő állatokról az a benyomása,

míg az utóbbiak az alsót alkotják. A felső szőrtakaró

hogy betegek. Á l l a t k e r t e k b e n például a szőrüket

csökkent mértékben azt a funkciót is végzi, mint

váltó

az erre specializált tapintószőrök. A fedőszőrök az

A

egész testen eloszlanak. Különösen ahol sűrűn nő­

tenek. Ez a „rossz külső" a szőrváltás

nek, védik az állatot a mechanikus behatások ellen.

tart.

őzeket

a

laikus

közönség

szabadon élő vadak is ilyen

betegnek

véli.

benyomást

kel­

befejezéséig

A legfinomabb, rövid és rendszerint göndör pihe-

A téli bunda a sűrűbb, t ö b b és hosszabb benne

szőrök a nem-trópusi emlősöknél sokkal gazdagab­

a finomszőr. jellemző, hogy mindkét szőrtakaró más

ban jelentkeznek, mint a fedőszőrök.

Különösen

és más színű. Jól megfigyelhető ez például az őznél,

vonatkozik ez a téli bundára. Általában finomságuk,

amelynek

göndörségük miatt és azért is, mert a fedőszőrök

(+),

rösesbarna, téli bundája ezzel szemben tompán rozs­

elektromos töltésűek, a két szőr­

dás vasszürke. A z emlősök differenciált színe szere­

a piheszőrök (—) takaró

nemezesen összefonódik,

így optimális

a

hőszabályozó hatás. Sörények, farokbojtok, lófarkok

pet

rövidebb

nyári szőrzete világítóan vö­

játszik az egyedek l é t é r t való küzdelmében.

Nagyon sok esetben az állat színe alkalmazkodik

mind a fedőszőrök csoportosulásából álInak. A z ilyen­

környezetéhez, és így könnyebben tud eltűnni üldö­

fajta szőrképletek sokszor a nemi jelleg kihangsúlyo­

zőinek és ellenségeinek a szeme elől. A zoológusok

zására szolgálnak (nemi dimorfizmus). A

számára a szőrzet változatos színei ama k r i t é r i u m o k

dúsabb,

díszesebb szőrzet rendszerint a hímek sajátossága.

egyikét jelentik, amelyek alapján fajokba és alfajokba

Ez felhívja magára a nőstény figyelmét és szerepet

sorolják ő k e t , és rendszertanilag meghatározzák a

játszik a párválasztási küzdelemben is.

helyüket.

Az ősemlősök alosztálya (Prototheria)

A kloakások rendje (Monotremata) A monotremata szó jelentése: „egylyukú". Ez a tu­

Minden újszülött kloakásnak a fején egy nagyon

dományos elnevezés találóan jellemzi az ősemlősök

kis csonton ülő úgynevezett tojásfoga van (os carun-

meg­

culae), amelyikkel a megfelelő időben a tojása héját

különbözteti ő k e t a t ö b b i , tulajdonképpeni emlőstől

(Prototheria)

egyik

tulajdonságát, amelyik

feltöri, hogy kibújhasson belőle. A tojásfog a tojás­

(TheriaJ. Faroktövük alatt egyetlen kivezető nyílá­

fogcsonttal együtt a tojásból való kikelés után ha­

suk van, az úgynevezett kloaka, amelyik nem egyéb

marosan eltűnik. A z emlősállatok kifejlődésük kez­

mint közös végbél, húgycső és ivarnyílás.

detén valószínűleg úgy szaporodtak, mint most a

A kloakások kivezető nyílása a bélsár és a vizelet

kloakások. Csontvázuk jellegzetessége, hogy váll­

ürítésére szolgál. Rajta keresztül megy végbe a pár-

övükben még önálló csont alakjában van jelen

zás és ezen tojja az állat a tojását. A többi emlősnek

hollóorrcsont és a mellék-hollóorrcsont

két végnyílása van. A végbél nyíláson át ürül a bélsár,

deum, epicrracoideum). Ez a kloakások csontvázá­

esetleg

még

bűzmirigyek

vannak

a

környékén.

nak némiképp madárjelleget ad. A többi jellegze­

Hasonló ilyen, több funkciót végző szervük van a

tességet az egyes

gyíkszabásúaknak, a hüllőknek

dencéjükön

erszénycsont

erszényesek

és nem a magasabb rendű

Itt

is kloaka a neve.

és a madaraknak.

Innen a M o n o t r e m a t á k el­

A

legújabb kutatási eredmények szerint (Ho/teennek a rendnek két egymástól elütő

leírásánál említjük. helyezkedik

Me­

el, ami az emlősök

az utód nevelés első fázisában költőtasakkal rendel­ keznek, ebben hordják fiaikat. A költőtasak a ki­

ma élő családja van, amelyek három nemre és hat

csinyek

fajra (15 alfajjal) tagolódnak.

csőrű emlősöknek

A

fajok

sajátossága. A hangyászsünök a költési időszakban és

nevezése. n o r t h , 1958)

a

(coracoi-

kloakás állatokat kitűnően jellemzi az alábbi

növekedése során nincsen

visszafejlődik. A kacsa­ költőtasakjuk.*A kloa­

kások hazája Új-Guinea, Ú j - Z é l a n d , Tasmánia, Auszt­

megjelölés is: tojásrakó emlősök. Ez egyben meg­

rália egyes részei és néhány környező csendes-óceáni

különbözteti ő k e t az összes többi ma élő emlőstől.

sziget.

A tudomány tulajdonképpen elég későn ismerte meg a három ma élő kloakás nemet. A kacsacsőrű emlőst a ma már nem érvényes „Platypus" 1799-ben Shaw

néven először

írta le tudományosan. A hangyász-

A

kacsacsőrű-félék családja

(Ornithorhynchidae)

sünökről 1798-ban C u v i e r és 1877-ben G M értekez­ tek. Régóta gyanították, hogy ezek az állatok tojá­

A kacsacsőrű emlősök ( O r n i t h o r h y n c h u s a n a t i n u s ) szo­

sokat raknak. A z akkori hivatalos tudományos élet

katlan, furcsa külsejű állatok. Sokkal jobban elüt­

azonban még nem fogadta el ezt a feltevést. 1884-ben W. abban az

Haacke

évben

német zoológus, és

Caldwell

angol

Csak

nek a megszokottól, mint a szintén tojást rakó han-

ugyan­

gyászsün-félék, mert ezek tüskepáncéijuk, alakjuk

természettudós

— és a kurtacsőrű fajok — , ormányformájuk révén

bizonyították be a hangyászsü nőkről és a kacsacsőrű

erősen emlékeztetnek a valódi sünökre. A z egyet­

emlősről, hogy azok valóban tojásrakók.

len, még ma is élő kacsacsőrű-nemnek, az O r n i t h o -

17

rhynchusnak egy faja é l , ennek négy alfaját különböz­

máig sem d ö n t ö t t é k el, hogy vajon ez a szerv vé­

tetjük meg. Ausztráliában a 138. hosszúsági foktól

delmi fegyver, vagy a párzáskor a nőstény nemi iz­

keletre és Tasmániában honos. Még 2000 m maga­

galmát fokozza. A nősténynél ugyanis —

san,

a váladéktermelő mirigyet — elcsenevészesedett és

a hideg hegyi folyókban és azok partján is fel­

beleértve

lelhető. A fejétől eltekintve, ennek az erősen vízi

nem működik. Lehet, hogy a hímek a párzási időben,

élethez alkalmazkodott állatnak a teste feltűnően

a rivalizálás küzdelmében használják, de még erre

hasonlít a mi hódúnkéhoz és vidránkéhoz. A csőrét

nincs pontos megfigyelésünk.

kivéve, az egész testét finom, sűrű, fényes, sötét­ barna szőrzet borítja. Prémje nagyon értékes.

A

kacsacsőrű emlős legsajátosabb, érdekes test­

része a feje. Fülkagylói nincsenek, ennek ellenére az

Teljes hossza kb. 60 cm, ebből 15 cm a farka. Teste

állat kitűnően hall. Borsó nagyságú szemén szemhéj

kissé megnyúlt, végig szőrrel b o r í t o t t . Erős, rövid

is van. Fejének elülső részén egy elasztikus, széles,

lábainak mind az öt ujját nagy úszóhártyák kötik

lapos szaru képződményt hord, ez az úgynevezett

össze és az ujjak karmokban végződnek. A vízben,

csőre. Nagyon emlékeztet a kacsa csőrére, és ren­

úszás közben az úszóhártyák a karmok elé nyúlnak.

deltetése is csaknem ugyanaz. Az állat ezzel turkál

Szárazföldön jártában az állat visszahúzza az úszó­

az iszapban, a nedves földben zsákmány után. Ennek

hártyáit, így sem szárazon, sem vízben nem zavarják

a jellegzetes szaruképződménynek

a tovahaladást, nem sérülnek meg, nem kopnak és

állat a nevét is. Csőre t ö v é n , a szőrzet felé ez a

a kacsacsőrű emlős mindenütt gyorsan és ügyesen

szaruképződmény pajzsszerűen feltüremlik és éles

mozog. Hátsó lábain is van egy olyan különleges

választóvonalként mered a szőr és a szaru között.

szerv, amelyet az emlősök között csak a hangyász-

Meglepő,

hogy embrionális

köszönheti az

állapotban

34

fog­

sünöknél találunk meg. A hímek mindkét hátsó lá­

csírájuk van, s ebből serdülő korukban 12 (mind­

bán egy-egy hátra és kissé befelé álló, hegyes szaru­

egyik oldalon fönt egy eiőzápfog és két zápfog, alul

sarkantyú van, amely a befelé fordult sarokízület

három zápfog) tejfogként ki is nő. Ezek anyagukat

különleges csontján nyugszik. Ez a tüske, amelyik a

tekintve is rendes fogak, és emlékeztetnek a sokgu-

kakas sarkantyújához hasonlít, belül üres, kifolyó­

mójúak (MicroleptidaeJ fogazatára, amelyek a föld­

nyílása van és összeköttetésben áll egy, a felső com­

t ö r t é n e t i középkorban élt legkoraibb emlősformák.

bon levő

kiürülő

A tejfogak nem hosszú életűek. Hamarosan kihull­

mirigyváladék más állatra mérgező. A kutatók még

nak és felváltja őket az alsó és felső állkapocsban két

miriggyel. A tüskén

keresztül

Kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus a n a t i n u s ) . Tojásrakó, ősi jellegű emlős, szarucsőrében nincsenek fogak. Lábain az ujjak között úszóhártyák vannak. Hazája Ausztrália és Tasmánia

18

A kacsacsőrű emlős költőfészke két tojással. Egy tojás nagysága kb. 1,5—1,7 cm. A pénzérme a tojások mellett összehasonlításul szolgál. A földi üregben a költési idő kereken 10 nap. Csak a nőstény költ

(keskeny-hosszú és széles-rövid) kemény, de rugal­

abban, hogy a vízből újból felmerüljön, megfullad.

mas szarulemez. A z állat tápláléka között vannak

A fenyegetett állat sebesen

nagyon kemény héjú kagylók és csigák. Ezeket rop­

úszik — amelyik a vízbe szájadzik — , a vackába bújik,

pantja össze a két szarulemez között.

és észrevehetetlenné igyekszik magát tenni. Ezért

A csőrük és az emésztőszerveik még egyéb furcsa­ ságokkal is szolgálnak. A csőrükön sok finom, a

a vacka

bejáratához

régebben azt hitték, hogy sokkal tovább bírja ki a víz alatt.

trigeminus ideggel összeköttetésben álló érzőtes-

Mint vízi emlős rendkívül ügyesen mozog a víz­

tecskéjük van, amelyek a víz alatt és az iszapban a

ben és a vizes talajon, veszélyben villámgyorsan a

táplálék után kutató állatot segítik abban, hogy az

víz alá bukik és sebesen úszik. Amikor víz alatt

élelmét megtalálja. A csőr nemcsak összeroppantja

tartózkodik,

a vadászzsákmányt, hanem meg is szűri azt. Amikor

fülnyílását. Ilyenkor érzéklése fokozottan a csőr

a kacsacsőrű emlős az iszapban t u r k á l , a homokos

tapintószemölcseire támaszkodik. Zsákmányát a víz

víz a c s ő r e alsó szélén — ahol keresztbarázdák tar­

alatt először

kítják a szarut — lefolyik, a zsákmány pedig benne

össze, mint a hörcsög. Ha ez megtelt, felemelkedik

marad a szájában. A felső csőrkáva belső közepén

a víz színére, s elkezdi a pofazacskók tartalmát meg­

keresztráncok vannak. A nyelven, szaru „fogacská-

őrölni, szétnyomni és megenni. A felaprított táplá­

kat" találunk.

lék az egyszerűen felépített gyomrába kerül, amely

Az állat megfigyelőinek az a feltételezése, hogy a

bőrredők takarják

terjedelmes

be a szemét és a

pofazacskójában

gyűjti

hasonlít a közönséges madárbegyhez és elsősorban

kacsacsőrű emlős alkonyatkor és hajnalban kb. egy

mint belső tárolószerv működik. Ami egyetlen más

órán át vadászik. 10 percig is képes a víz alatt ma­

emlősnél sem figyelhető meg, a gyomrukban nin­

radni, különösen akkor, ha a félénk állat észreveszi,

csenek emésztőmirigyek. Valószínű, hogy csak fel­

hogy figyelik. Ha csapda vagy hurok megakadályozza

aprózza, zúzza a táplálékot, az emésztés hátrább,

19

a belekben kezdődik, és ott is fejeződik be. A több-

dunk erről á t é l i álomról, hogy a nőstény júniusban­

lebenyű májukon aránylag nagy epehólyagjuk

júliusban alussza, és körülbelül

van,

ami azt bizonyítja, hogy a kacsacsőrű emlős túlnyo­

négy

naponként

megszakítja, hogy táplálkozzék.

mórészt állati táplálékot fogyaszt. A z életmódjával és a táplálékkeresés körülményeivel függ össze, hogy az emésztőszervekbe mégis sok növényi anyag, alga,

A

homok is kerül.

(Tach/glossidae)

hangyászsün-félék családja

Érzékszervei valószínűleg jók, csak a szaglóérzéke gyengébb. A

kacsacsőrű

Ha egy nem szakember szemlélő, múzeumban egy­ emlősök a szabad

természetben

10—30 évet élnek. A

más mellett látná egy kacsacsőrű emlős és egy hangyászsün

kacsacsőrű emlős hűen ragaszkodik a vadász­

kitömött

példányát,

rátekintésre

nem

mondaná, hogy a két állatnak valami köze van egy­

területéhez, és csak végszükség esetén hagyja el azt,

máshoz. Két teljesen különböző,

akkor, ha éltető vize kiszárad és az élettere szárazra

egymástól messze eső állatnak

hovatartozásban

kerül.

Karmaival föld alatti fészket ás magának,

egyedül a kloakásokra jellemző szarusarkantyú, a

amelynek kivezető nyílásai meredeken lejtő partok

méregtüske tűnne közös vonásnak. Ez ugyanis a

vélné

őket.

Talán

oldalába vezetnek. Lakókamráját úgy választja,'hogy

hangyászsünök hímjének a hátsó lábain is megtalál­

a magas vízállás esetén se öntse el a víz. A bejárati

ható, éppúgy, mint a kacsacsőrű emlősnél, bár ki­

nyílás a víz alá torkollik. Legtöbbször a szárazföldre

sebb.

is készít kijáratot. Hazájában, Ausztráliában és Tas-

A

mániában, a kacsacsőrű emlőst sokszor helytelenül

rövidcsőrűekkel (Tachyglossus)

A

szemükön

hosszúcsőrű

nincs

a

ellentétben kis fül-

vízi vakondoknak nevezik. Az állat életének meg­

kagylójuk

azonos az emésztőrendszerük, a húgyivarszervük,

san is találták őket. A vemhes nőstények elkülönül­

valamint

méter

mélyen

elkészített

Ezenkívül

pislogóhártya. (Zagtossus)

figyelése során a feltárt fészkekben egyedül és páro­ nek a hímtől. A z egy

van.

szintén

hangyászsünöknek

szaporodásuk

hasonló a

különleges

csontvázuk,

módja

is.

A hangyászsünök esetlen, tömzsi állatok. A kurta-

költő-vackot puha növényzettel, főleg eukaliptusz­

csőrű ausztráliai hongyászsün (Tachyglossus

levéllel bélelik ki. 30 nappal a párzás után — amely­

látható a leggyakrabban az európai állatkertekben.

aculeatus)

nek ideje augusztus — az anyaállat 1—3 tojást tojik

Hosszuk a rövid farokkal együtt kb. 50 cm. Kurta a

a fészkébe. A tojások sárgájában igen dúsak és mint

csőrük és a lábuk, ez a két tulajdonság nyilván viszo­

a hüllőknél, pergamenszerű külső hártyájuk

van,

nosságban áll egymással. Az állat hasa majdnem a

mészburok nélkül. A z anyaállat nagyságához viszo­

földet

nyítva a tojások nagyon aprók.

cm,

hosszabb a lábuk és a megnyúlt csőszerű csőrük

10

elefántormányhoz hasonlít. 40 cm magasra és 80 cm

legnagyobb szélességük

Hosszuk

1,8

1,5 cm. A költés ideje

nap, ez alatt az anyaállat nem

hagyja el a fészkét,

súrolja.

hosszúra

nőnek

A

hosszúcsőrű

és

világos

hangyászsünöknek

tüskepáncéljuk

van.

tehát táplálék nélkül marad. A kikelt kicsinyek aprók

Ez vonatkozik különösen az európai állatkertekben

és fejletlen embriónak látszanak. És valóban azok­

sűrűn

nak is tekinthetjük

(Zaglossus

őket. Lassan nőnek, a kikelés

bemutatott bruijni

feketetüskés

nigroaculeatus),

hangyászsünre mely Új-Guinea

után 50 nappal érik el a 6 cm hosszúságot. A sze­

délnyugati részéről származik. Az Új-Guineában és

mük sokára nyílik ki, a tojásból való kikelés után

a Salawati-szigeteken honos három hosszúormányú

a hetvenedik-nyolcvanadik napon. Az anyának nin­

fajnak vannak olyan alfajai, amelyeknek nincsenek

csenek csecsbimbói. A kicsinyek a két mirigymező

tüskéi, vagy csak olyan rövidek, hogy megbújnak a

tejszerű váladékát a szőrzetről nyalogatják le. Ami­

hosszú háti szőrök alatt. A hangyászsünöknél a test

kor az ivadékok elérik a felnőtt állat testnagyságá­

felületét

nak a felét, akkor hagyják el először a költőfészket.

borítja.

Ekkor már testüket szőr borítja,

és teljesen ki­

fejlettek. A következő év augusztusára már ivar­ érettek.

Ennél

mindenkor szőrök

az állatnál

és tüskék

az orrképződményt

együttese

csőrnek

nevezzük. Ez a hosszú, kerek, szaruval fedett cső az egyik fajnál rövidebb, a másiknál hosszabb. Ezek

bőrizom­

a „csőrök" azonban nem keltik a madárcsőr látsza­

t ö m l ő veszi körül, ami lehetővé teszi, hogy ösz-

t á t , mint például a kacsacsőrű emlősnél a „kacsa­

szegömbölyödjék.

csőr". Ezek a cső alakú orrképződmények inkább a

A

kacsacsőrű emlős egész testét egy Testhőmérséklete

nem állandó,

28 és 35 C ° között ingadozik. Van ezeknek az álla­

dél-amerikai

toknak egy a téli álomhoz hasonló állapotuk, amikor

megnyúlt

a testhőmérsékletük

rendeltetésük is csaknem ugyanaz. A szájnyílásuk

lecsökken és megközelíti a

környezet temperatúráját.

20

Közelebbről

annyit tu­

hangyászok és az óvilági

tobzoskák

arcorrára emlékeztetnek. És valóban a

nagyon kicsi, és csak arra szolgál, hogy azon keresz-

Az ausztráliai hangyászsün (Tachyglossus aculeatus). Ez az ősi szervezetű emlős a tojásait közvetlenül a testén levő költőtasakba tojja, s itt kelti ki kicsin/ét. Ausztrália, Új-Guinea és Tasmánia lakója

tül hosszan kidugják kerek, féreg alakú amelyet a nagy nyálmirigyek állandóan

nyelvüket,

vel később írták le a természetbúvárok. Ennek van­

nedvesen

nak olyan fajai és alfajai, amelyeknek mind a négy

tartanak és ragadóssá tesznek. A z állat bedugja nyel­

lábán a harmadik és a negyedik ujjuk annyira vissza­

vét a hangya- és termeszfészkekbe, és a ráragadt

fejlődött, hogy eleinte az egész nemet háromujjú

rovarokkal együtt behúzza a szájába. A hangyász-

hangyásznak nevezték. Később tisztázták, hogy nin­

sünöknek nincsenek fogai, csak korai embrióállapot­

csen szó ilyen jellegzetességről, hiszen például a

ban a tojásfoguk. A nyelv tövén szarutüskék vannak,

Z a g l o s s u s - n e m egyik fajának, a Z a g l o s s u s

s ezeket a szájpadlás szaruredőihez szorítva nyomja

öt-öt ujja van. Tehát helytálló megállapítás az, hogy

szét az

elvileg a hosszúcsőrű alaknak is 5—5, összesen tehát

állat táplálékát. Mint táplálkozási módjuk

alapján várható, a szaglásuk jó. Jól is hall és tapintása

bartonimk

húsz ujja van.

is érzékeny; tapintószervei a nyelvének az első har­

Erős ásókarmaikkal veszély esetén gyorsan be­

madán vannak. A látása fejlődött ki a leggyengébben,

ássák magukat, ebben a munkában mind a négy lábu­

de aránylag az sem rossz. A kloakások szemének belső

kat használják. A szemlélő szinte úgy látja, hogy a

felépítése arra enged következtetni, hogy ezek az

„föld alá süllyednek". Más állatok támadása ellen

állatok

tüskepáncéljuk védi őket. A tüskék sűrűn állnak és

nem

tudják a színeket

megkülönböztetni.

A tudomány a XVIII. század óta ismeri a rövid-

hegyesek. A hosszúcsőrű -alaknál előfordul, hogy a

csőrű hangyászsünöket. A lábuk minden ujján erős

tüskék

karmok találhatók. Hátsó lábukon a második

ujj

a hegyük tompa. Ezeknek olyan a tüskepáncélja,

fejletlenek

maradnak,

ritkássá

válnak

és

karma hosszúra nőtt. A hosszúcsőrűeket csak 79 év­

mintha a bőrből rövid drótszálak állnának ki, ame21

lyeknek a végét harapófogóval lecsípték. Mégis még

erszénybe. Ez így olyan, mint egy emlőpótló. A köl­

ezeket a gyéren tüskés példányokat sem lehet a

tőerszénybe csöpögő anyatejszerű váladékot az iva­

vackukból könnyen kiemelni. A

hangyászsün-félék

dékok felnyalják. A kicsinyek 7—10

csak ásószerszámmal emelhetők

ki a fészkükből.

után bújnak ki a tojásból. Hat-nyolc hét

Annyira

kitöltik

az egész

napi költési idő múlva,

üregüket, annyira jól

amikor a kicsinyek már 8—9 cm hosszúak és tüskéik

tapadnak a környezetükhöz, hogy kézzel nem lehet

sarjadni kezdenek, az anya kiteszi ő k e t az erszényé­

hozzájuk férni. Ebben nagyon hasonlítanak a dél­

ből búvóhelyének egyik jól védett zugába. Itt időn­

amerikai övesállatokhoz. Ha köves talajon lepik meg

ként felkeresi és táplálja őket. Amikorra annyira fel­

őket, összegömbölyödnek, mint a sündisznók. Pi­

nőnek, hogy az anya felügyelete alatt elhagyhatják a

henőhelyül

is

fészket, megkezdődik az ivadék részére az első ön­

választanak. Hegyvidéken még magasabban élnek,

álló élelemgyűjtés és vadászat. A berlini állatkertben

sziklahasadékokat

vagy

faodúkat

mint a kacsacsőrű emlősök, 2500 m-ig megtalálhatók.

1900 körül többször sikerült rövidcsőrű

A z erdős és bokros sztyeppvidéken — életterükben

sün-párokat

—

csőrű

kedvelik a kavicsos talajt. Magányosan élnek.

Főleg éjjel és sötétedés után vagy virradat előtt

továbbtenyészteni.

hangyászsün

Egyszer

költőerszényében

hangyásza

rövid­

egy

8 cm

hosszú kicsit találtak — tehát már legalább két hó­

vadásznak. Ahol nem zavarja őket senki, nappal is

napos lehetett — , ezt még négy hónapig életben

mutatkoznak. Kényelmesen bandukolnak tova, man­

t u d t á k tartani. így az ivadék összesen körülbelül hat

csaikkal köveket forgatnak fel, közben szétrombolják

hónapig élt, ami abban az időben valóban tudomá­

az ez alatt található hangya- és termeszfészkeket és

nyos szenzáció volt és nagymértékben bővítette az

hosszú nyelvükkel fel nyalogatják a felszínre hozott

akkori ismereteket. Később többször sikerült ilyen

rovarokat.

nevelés. A z állatkertekben és a szabadban tett meg­

Párzási idejük: június—július hónap. A párzás a

figyelések azt

bizonyítják,

hogy a

hangyászsünök

legtöbb emlőstől eltérően has-has helyzetben t ö r t é ­

30 évig is elélnek. Később kiderült, hogy jól tenyészt­

nik. Egy hónap múlva a nőstény tojásokat tojik.

hetők, ennek ellenére nem láthatók az állatkertek­

A költés módja és a kicsinyekről való gondoskodás

ben. Ennek oka az, hogy hazájukban messzemenő

lényegesen

emlősnél.

védelemben részesülnek, csak különleges engedély-

A kloaka annyira kitűrődik, hogy a nőstény az egy­

lyel foghatók és szállíthatók külföldre. A fogságban

két tojást a költőerszénybe tojja, amely a költési idő­

úgy táplálják őket, mint a dél-amerikai hangyászo-

más,

mint

a

kacsacsőrű

szakban bő tasakot alkot. Mint már e m l í t e t t ü k , a

kat, az afrikai földimalacokat és az ázsiai tobzoská­

kacsacsőrű emlősnek nincsen ilyen költőerszénye.

kát. Tartalmas, felnyalható táplálékot kapnak,, amely

A hangyászsün anya hasán levő tejmirigymezőről a

lehet finomra vagdalt hús, tojás, tej, gríz, hangya­

tejszerű váladékot két szőrpamacs levezeti a költő­

tojás, lisztkukac-lárva, giliszta és más egyebek.

A tulajdonképpeni emlősök alosztálya (Theria) Az erszényes emlősök csapata (Metatheria)

Az erszényesek rendje (Marsupialia) Nincs még egy rend az emlősök osztályában, ahol

ban élt egy erszényes emlős, a kutyafélék (Canidae)

a megfigyelő alakban és alkatban, élettanilag, visel­

formájának utánzata. Haltenorth szerint ez volt az

kedésben vagy az állatnak és környezetének egymás­

Ausztráliában

hoz való vonatkozásában, nagyságban és súlyban

erszényes f a r k a s ( T h y l a c i n u s c y n o c e p h a l u s ) . Más for­

olyan változatos és különböző formákat találna, mint

rások szerint Tasmánia északnyugati és északkeleti

a ma élő erszényeseknél. H a l t e n o r t h 1958-ban talá­

részén a megközelíthetetlen

lóan és t ö m ö r e n

belőlük kb. 40—50 példány. Valamikor Ausztráliá­

így jellemezte azokat a

külső

és

Tasmániában

egyaránt

kiirtott

rengetegben él még

különbségeket, amelyek attól is függnek, hogy mi­

ban és a hozzá tartozó nagy szigeteken az erszényes

lyen különböző életkörülmények között élnek ezek

formák nagy sokasága fordult elő. Ellenségük nem

az állatok: „nagyon változatos, vakondokhoz hason­

volt, háborítatlanul éltek. A z európaiak megjelenése

lóan esetlen, alacsony vagy karcsú, hosszú lábú, cic-

ezen a földrészen az utolsó 100 évben olyan pusztí­

kányhoz hasonlító kicsiny, de óriáskenguru

tást végzett a csak itt található erszényesek között,

nagy­

ságú állatok is találhatók közöttük: testük magassága 3—150 cm lehet, míg hosszuk (farokkal) 10—200 cm

hogy ma már csaknem kihalóban vannak. A z erszényes emlősök legrégibb megjelenése leg­

között mozog". A z „óriáskenguru nagyságú" meg­

alább 135

jelölés csak a ma élő erszényesekre vonatkozik.

harmadkorban már éltek erszényes emlősök Európá­

millió évvel ezelőttre tehető. Az alsó

Az erszényes emlősök legrégibb előfordulása a tu­

ban (és leleteik ebből az időszakból hazánkban is

domány

előkerültek). Ekkor alakult ki hozzávetőlegesen a

mai állása szerint a felső

krétaidőszakból

ismeretes. Észak-Amerikában találtak ebből az idő­

Föld mai képe. A hőmérséklet azonban jóval maga­

bői

sabb volt mint most. A harmadkorban és a jég­

származó

erszényes

patkány-maradványokat.

A történelem előtti idők kihalt formái között Auszt­

korszakban a hőmérsékleti és időjárási

ráliában voltak vízilónagyságú fajok is. Ilyen nagy

állandó romlása, azután a magasabb rendű emlősök

viszonyok

volt valószínűleg a növényevő, feltehetőleg nagyon

megjelenése azt eredményezte, hogy az erszényes

szelíd D i p r o t o d o n .

emlősök csak bizonyos védett helyeken tudtak nap­

Figyelemre méltó, hogy az erszényesek rendjének

jainkig megmaradni. Különleges helyzetet élveztek

sok alakja olyan benyomást kelt, mintha a természet

Ausztráliában és a környező szigeteken, mert ez a

magasabb rendű emlősformákat leegyszerűsítve le­

földrész korán elszakadt az összefüggő szárazföldtől,

másolt volna vagy elébe vágott volna a fejlődésnek.

s itt

Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a magasabb

történelem

rendű emlősök fejlődéstörténetileg korai alakjairól

vagy ide hurcolták a dingót, viharok és tengerára­

nem jelentek meg az Eutheria-fajok. előtti

időben

Ausztráliába

Már a

szivárgott

van szó, hanem az evolúció során létrejött hasonló és

mok idesodorták a denevérek (Chiroptera) néhány

nem azonos alkati típusokról.

alakját. Ugyanilyen módon idekerültek a patkány­

Az erszényesek között a macskaformához

való

féle rágcsálók egyes fajai is. A z e m l í t e t t voltak erszényesek,

állatok,

hasonlóságot még nem sikerült felfedezni. Tas má­

melyek nem

meghonosodtak

niában, korábban Ausztráliában és talán Új-Guineá­

ezen a földrészen és együtt biológiai egyensúlyt al-

23

kották az itt őshonos erszényesekkel. Amikor James

Az erszényes emlősök másik jellemző tulajdon­

Cook (1770-től 1779-ig) felfedező útjain Ausztráliába

sága, hogy erszénycsontjuk van (ossa marsupialia) a

érkezett, ezeket az altatókat találta, tehát lényegé­

szeméremcsonton (os pubis). Ez a hímeknél és a

ben hiányoztak a magasabb rendű emlősök. Viszont

nőstényeknél egyaránt fellelhető. A z erszényes far­

a kúszó erszényesek családjából (PhalangeridaeJ az

kasnál viszont visszafejlődött. Az erszénycsont kelet­

életerős és ma is terjeszkedő kuszkuszok nemei a

kezése és rendeltetése még nem tisztázott. Másod­

Délkelet-Ázsiái szigetekre (Sulawesi, Timor) is át­

lagos célja az erszény alátámasztása, de nem ez lehe­

vándoroltak.

tett az eredeti feladata, mert a kloakások között a

Ausztrálián és környező szigetein kívül A m e r i k á ­

kacsacsőrű emlősnél és az erszényeseknél, az oposz-

ban két jellegzetes erszényes család é l : az erszényes

szumegérnél is fellelhető, holott ezeknek az állatok­

patkányfélék (Didelphidaej és az oposszumpatkány­

nak nincsen erszényük.

félék (CaenolestidaeJ.Azoposszumpatkányok — mai

A z erszényes emlősök tápláléka és táplálkozási

ismereteink szerint—az Andok területén élnek D é l -

módja nagyon különböző, ezért a fogazatuk rendkí­

Venezuelától egészen Dél-Chiléig. Van erszénycsont­

vüli változatosságot mutat. Jellegzetes tulajdonsá­

juk és alsó állkapcsuk szögletnyúlványa (processus

guk, hogy az utolsó előzápfogat váltják.

angularis) befelé hajlik, mint a többi

nincs náluk fogváltás a tejfogak—felnőttkori fogak

erszényesé.

Ezenkívül

Olyan ősi szabású állatok, hogy erszényük nem ala­

viszonylatában. Vemhességi idejük nagyon rövid, de

kult ki, kölykeik a szabadon levő csecsbimbókon

fajonként különböző. A z embrió kifejlődési ideje, mai ismereteink szerint 8—42 nap. Néhány fajnál

lógnak és anyjuk így hurcolja őket magával. A z erszényes patkányok a ma élő erszényesek leg­

az utódok egy része már a kihordás ideje alatt vagy

életképesebb családját alkotják. Képviselőik benépe­

közvetlenül az elles után elpusztul. Ez azért van így,

oposszu-

mert több utód fejlődik, mint amennyi csecsbimbója

( D i d e l p h y s ) a legismertebb nem. A z erszényes

az anyaállatnak van. A z aránylag korán vetett mag-

sítik egész A m e r i k á t . Közülük az a m e r i k a i mok

patkányok nem kerülik el az emberi településeket sem. Még a nagyvárosokba is beszivárognak. Nem kell attól félnünk, hogy esetleg kipusztul­ nak, úgy, mint az ausztráliai fajok. A z utóbbiaknál ugyanis az a helyzet, hogy a felfedező európai ember sok millió éves elzártság után Ausztráliába vitt sok háziasított és vadon élő emlősállatot. Ilyenek pél­ dául : a lovak, a tehenek, a birkák, a kutyák, a macs­ kák, a szarvasok, a nyulak, a mungók. Ezek elvették az életlehetőséget az ősi erszényesektől, nem

is

beszélve az ember féktelen és sokszor oktalan pusz­ t í t ó kedvérői. A z erszényes emlősök Ausztráliában nem

képesek megmaradni és tovább fejlődni az

idegenből behozott új fajok mellett. A jövevények életképesebbeknek bizonyultak. Ha az ember nem hoz nagyvonalú és szigorú intézkedéseket az ősi fauna védelmére, akkor ebben a térségben az erszé­ nyesek néhány száz év, esetleg rövidebb idő alatt ki­ pusztulnak. A z erszényes emlősök elevenszülők. A bandikutfélék és az erszényes ragadozók kivételével ( D a s y u rus-nem) rövid terhességi idejük alatt nem képződik méhlepény (placenta). A felsőbbrendű emlősök nős­ tényei csaknem kivétel nélkül méhlepénnyel ellenek. A z erszényeseknél feltűnő a koponya belső üregé­ nek és magának az agyvelőnek a kicsinysége. A z álla­ tok alsó állkapcsa jellegzetes. A szögletnyúlványok többé-kevésbé

többi

magasabb

rendű emlősnél ez nincs így. A z ormányos

befelé állnak.

A

(mézrabló)

erszényeseknél ( T a r s i p e s s p e n s e r a ) viszont hiányzik ez a jellegzetesség.

24

Délnyugat-Ausztrália parti mocsarainak sűrű növény­ zetében él a kurtafarkú kenguru (Setonyx brachyurus). Félénk, egyedül járó állat, mely nagyságra és alakra hasonló a nyúlhoz

ffettong/o vagy oposszumpatkány (Bettongia gaimardi). Ausztrália. A farka végén felül szőrkefét visel

zatok

csupaszok,

nem

látnak,

nagyságuk

pedig

Üreginyúl

nagyságú kenguruféle,

melynek a hazája

é l e t t e r e t is, és a vízi élethez idomult. Hátsó lábai­

0,5—3 cm között van. A z újszülött mellső végtagjain

nak ujjai között erős és nagy úszóhártyák képződtek.

már karmocskák vannak, s ezekkel megkapaszkod­

A

va mászik a hozzá legközelebb eső, még nem foglalt

fára szállnak, és így az erszényesek bizonyos mértékig

csecsbimbó felé. Itt azután teleszívja magát anyatejjel.

a levegő birtokbavételét is megkísérelték. Az állat­

repülő erszényesek nemei siklórepüléssel fáról

A z anya nem nyújt aktív segítséget a kicsinek, hogy

rendszertan művelőinek fejtörést okoz az erszényes

az erszénybe másszon, viszont „szülőhelyzetet" fog­

emlősök nagy, változatos, eltérő

lal el, ezzel megkönnyíti a kölyke útját az erszénybe.

igazodó formáinak rendszerbe sorolása. A régebbi

körülményekhez

Egyes fajoknál a nőstény egy nyomot nyalogat ki,

állattankönyvek az erszényeseket

amelynek mentén az újszülött az erszénybe talál.

emlősök (Mammalia) különleges alosztályának tün­

Amikor az ivadék megragadta az anyai emlőt, a száj­

tetik fel. H á r o m önálló rendre tagolták őket: er­

bőre ideiglenesen összenő a csecsbimbó bőrével,

szényes

ezzel szoros kapcsolat létesül anya és utóda között.

egerek (Caenolestoidea) és növényevő erszényesek

ragadozók

(Marsupialia) az

(Polyprotodontia), oposszum-

Ez a kapocs csak a szopási idő vége felé, hozzávetőle­

(DiprotodontiaJ. A legkorszerűbb felosztás Simp-

gesen a 65. napon oldódik szét.

soné, aki szerint a tulajdonképpeni emlősök (Theria)

Néhány erszényesnél a kicsinyek születésük után

alosztályába az erszényes emlősök (Metacheria) öreg­

nyolc hónapig is menedéket találnak anyjuk erszé­

rendje tartozik. A kloakásokat nem veszi a tulaj­

nyében.

donképpeni

A z erszényesek szőre sűrű, puha és testük legna­

emlősök

alosztályába.

emlősök öregrendje már nem

Az

erszényes

tagozódik a három

gyobb részét beborítja. Néhány fajnak a farka alsó

rendre, hanem csak egy marad, s ennek neve: er­

része csupasz, másoknak a farka viszont pikkelyes

szényesek (Marsupialia). Ö t öregcsaládra és nyolc

is lehet. A z amerikai vastagfarkú erszényes patkány­

családra oszlik. A régebbi elnevezések és felosztások

félék neme ( L u t r e o t i n a ) a farkában — mint a teve a

félrevezethetik az olvasót, ezért álljon itt az új ta­

púpjában — zsiradékot tartalékol ínséges napokra.

golás:

Több nemnek pofazacskója van. Haltenorth szerint a kúszó erszényesek némelyike (Trichosurus, Petourus, P h a s c o l a r c t o s ) bőrének mirigyeibői váladékot bocsát ki, amely fényre érzékeny és az éjjeli életet élő állat szőrzetének

kékes fényt

kölcsönöz. A z amerikai

erszényes patkányfélék közül (DideiphidaeJ a vízi erszényesek (Chironectes) neme meghódította a vízi

öregcsalád: Család: Öregcsalád: Család: Család: Öregcsalád: Család:

erszényes patkányszerűek (Didelphoidea) erszényes patkányfélék (Didelphidae) erszényes ragadozószerűek (Dasyuroidea) erszényes ragadozófélék (Dasyuridae) erszényes vakondokfélék (Notoryctidae) bandikutszerűek (Perameloidea) bandikutfélék (Peramelidae)

25

öregcsalád: Család: öregcsalád: Család: Család: Család:

őserszényesek (Caenolestoidea) oposszumpatkányfélék (Caenolestidae) kenguruszerűek (Phalangeroidea) kúszó erszényesfélék (Phalangeridae) vombatfélék (Vombatidae) kengurufélék (Macropodidae)

dinae, amely 17 nemre, 51 fajra és 93 alfajra tagozó­ d i k . — AzÉszakkelet-QueensIandban (Ausztrália) élő erszényes pézsmapatkány tus),

(Hypsiprymnodon

moscha-

amelyik a farkával együtt 40 cm hosszú, a

család törpéje. A z Ausztráliában széltében elterjedt és az állatkertekben leggyakrabban látható vörös

Ha most a tárgyalás során nem ezt a sorrendet vesz-

óriáskenguru

szük alapul, annak gyakorlati ismeretterjesztő célja

is lehet. Következő leírásunk erről az állatról szól.

(Macropus

r u f u s ) teljes hossza 265 cm

van. A z olvasó ismerete az erszényesekről rendsze­

Általában a kenguruk külsejét és részleteiben a

rint a kengurukra korlátozódik, hiszen még a ki­

vörös kengurut, képeink jól mutatják.

sebb állatkertekben is található kenguru. Feltehető,

Rátekintésre mindjárt az tűnik fel a nézőnek —

hogy ezt az állatot igen sok ember látta. A z erszé­

ami általában jellemző a kengurukra — , hogy mellső

nyesek rendjének csaknem egyetlen, sok helyen

lábaik rövidek, hátsó végtagjaik pedig aránylag hosz-

szemlélhető

„megható"

szúak. Mellső lábaik majdnem egyforma ö t ujjban

anyai szeretete, amellyel a nagy és tág erszényében

végződnek, hegyükön erős karmokkal. A hosszú,

képviselője.

Meglepő

és

mindenhová magával hurcolja a már jócskán nagy

erős hátsó lábak megnyúlt talpakban

kölykét, az erszényesek „jelképévé" avatja ezt az

amelyekről hiányzik a nagyujj. (Az erszényes pézsma­

állatot. A kenguru furcsa, ágaskodó nyúlhoz hason­

patkánynál viszont megtalálható.) A második és har­

lító külseje, valamint mulatságos ugráló helyváltoz­

madik ujj is csökevényes, mindkettő egy közös bőr­

végződnek,

tatása miatt az állatkertekben a közönség kedvencei

hüvelyben

közé

(Macropodidae)

végén megmaradt a karom. A hátsó láb jellemzője

családján belül is, formában és nagyságban nagy a

a hosszúra nőtt, nagyon erős, nagy karommal ellátott

tartozik.

változatosság.

A

kengurufélék

Három

alcsaládot

helyezkedik

el,

bár

mindegyiknek

a

különböztetünk

negyedik ujj. A z ötödik, bár erősebb, mint a máso­

meg: Hypsiprymnodontinae, Potoroinae, Macropo-

dik és a harmadik, mégis kisebb és gyengébb, mint

Az ausztráliai emlősfaunának szerte a világon a legjobban ismert állatának, a vörös óriáskengurumk. a nősténye (Macropus rufus). Kicsinye kikandikál az anyja erszényéből

a félelmetes negyedik. Ez a kenguruk fő fegyvere.

Új-Guineára jellemző terep- és növényzeti viszo­

A közepes és óriás nemeknél (óriás kenguru [ M a c -

nyok miatt voltak kénytelenek sztyepplakó mivol­

ropus]

ez

tukból erdei életre á t t é r n i . Mozgásuk nyomorúsá­

még a nagyon erős és hosszú, a végén elvékonyodó,

gosnak látszik, de megfelel a célnak. Ezek az állatok

támaszkodó farokkai egészül ki. Amikor a kenguru

példát szolgáltatnak arra, hogy ha a körülmények

és

középnagy kenguru

[Protemnodon])

ül, a két hátsó lábára és a földön fekvő farkára tá­

kényszerítő ereje abbamarad, a fejlődés is megállhat

maszkodik. A z ülő kenguru úgy támaszkodik

félúton.

az

biztos.

A z óriás kenguruknak növényevő fogazatuk van.

Ha megtámadja egy másik állat, erszényes farkas,

N é m e l y i k fajnál a felső állkapocsban van egy-egy el­

kutya vagy dingó, hátsó lábaira áll, ebben a helyzet­

csenevészesedett szemfog. Ebben az esetben a fogak

ben várja meg ellenfelét. Mellső lábaival

száma 34, egyébként 32. A fogképletük:

altalajra, mint egy

háromláb, egyensúlya

boxoló

mozdulatokat tesz, ezzel igyekszik elriasztani ellen­ ségét. Majd hirtelen, meglepetésszerűen, farka t ö ­

M

P

C

I

I

C

P

M

vére támaszkodva, hátsó lábával az ellensége védte­

4

2

0

3

3

0

2

4

len alsó teste felé rúg. Sokszor sikerül is a támadójá­

4

2

0

1

1

0

2

4

= 32

nak a hasát az erős karmos lábával feltépnie. Ezzel a harcmodorral olykor halálra sebzi az ellenfelét.

A következőkben ismertetjük a fogképletek magya­

A z is előfordul, hogy a kenguru behajlított mellső

rázatát. A jelzések a továbbiakban is ugyanazok

lábaival

lesznek: I (incisivus) =

magához szorítja támadóját.

Ilyenkor az

metszőfog, C (caninus)

=

ellenség levegőben kalimpáló védtelen alsó testét

szemfog, P (premolaris) = előzápfog, M (moláris) =

tapossa

zápfog. A fogképlet a nézővel szemben álló állat

meg.

Ugyanakkor az átölelt és magához

szorított állat fejét igyekszik megharapni.

nyitott szájában mutatja a fogak elhelyezkedését.

Természetesen a vigyázatlan ember is súlyos sebe­

Ezért mindkét oldalon tükörképszerűen szemlélhető

ket kaphat, ha közelharcba keveredik egy kenguru­

azok elhelyezkedése. A felső számsor a felső, az alsó

val, bár a nézőnek felettébb nevetséges az állat eset­

az alsó állkapocs helyzetét t ü n t e t i fel.

len mozgása. Cirkuszokban is mutogatnak ember—

A nagyobb kengurufajoknál a hím egynegyedével

kenguru párharcot. Ilyenkor az állat karmos mellső

vagy harmadával nagyobb, mint a nőstény. Ez vonat­

lábait boxkesztyűbe bújtatják. Az embernek pedig

kozik a vörös óriáskengurura is. Valamikor nagyon

még a ruhája alatt egy, az altestét jól védő erős bőr

elterjedt volt Ausztráliában. Hasznosságban veteke­

vagy műanyag kötényt kell viselnie, és vigyáznia kell,

dett a birkával, mert élvezhető jó húst és kitűnő

hogy a kenguru rúgásait és taposását ügyesen ki­

gyapjút

kerülje. Ellenkező esetben pórul járhat.

együtt (Macrop'us

A kenguru fontos szerve a farka. Már e m l í t e t t ü k ,

szolgáltatott.

A

szürke

óriáskenguruv&\

g i g a n t e u s ) kíméletlenül vadászták

őket. Nagy számban kerültek a piacra. Kövér far­

hogyha az állat ül, a két lába mögött mint harmadik

kukból készítették az ízletes, konzervként is expor­

pontra, erre támaszkodik. Ezenkívül egyensúlyozó

tált „kengurulevest". Ez az egyik oka annak, hogy

szerve is, és arra való, hogy a kenguru túlságosan

ezek az erszényesek számban nagyon megritkultak,

elöl levő súlypontja miatt ne bukjék előre. Elvesz­

néhol teljesen eltűntek. Ez vonatkozik a hegyi

tése életképtelenné teszi az állatot.

g u r u n ( M a c r o p u s robustus)

A nagyobb fajok 12 m messzire és 3 m magasra tud­

ken­

is. A z e m l í t e t t három faj

kisebb csordákban é l , amely egy erős

hímből és

nak ugrani. Megállapították, hogy a menekülő ken­

néhány nőstényből áll. Szellemi képességük csekély,

guru ugrás közben nagyokat sújt a farkával a földre.

s ez is oka volt nagymértékű pusztulásuknak. Főleg

A

szürkületkor mozognak, napközben többnyire pi­

csapások visszaható ereje segíti az állatot, hogy

még nagyobbat ugorjék. Említésre méltó, hogy él

hennek. Növényevők, füvekkel élnek. Ausztráliában

Ausztráliában és Új-Guineában egy olyan nem is, a

a kenguruk játszották azt a szerepet, amit a többi

fakúszó k e n g u r u ( D e n d r o l a g u s ) , amely zömök testal­

kontinensen a növényevő

katú, a fák ágain mászkál, a feje rövid és széles. Kú-

egyedei egymás k ö z ö t t elég kötekedőek. Ez a tulaj­

patások. Azonos fajok

szókészségét farkának köszönheti, melynek hossza

donságuk élénkké teszi a kenguruközosségek életét

fele a testhosszának, alakja végig egyenletesen hen­

és az állatkertekben sok nézőtvonzanak. Rendszerint

borítja.

két rivális „ b o x o l " egymással. Nagyon mulatságos a

Egyensúlyozó és támasztó szerv, de fogásra alkal­

füljátékuk, ugyanis ezek a hosszú, majdnem tapsifü­

geres,

aránylag vékony

és sűrű szőrzet

matlan. A z állat állandóan jobbra-balra ingadozik,

lek egymástól függetlenül mozgathatók, így az ösz-

ügyetlen mászkálása, esetlen csetlése botlása azt a

szevissza kalimpáló, leffegő, nagy,szőrös, hegyesfüleik

látszatot kelti, hogy mint egy ügyetlen kötéltáncos,

mulatságos táncot járnak. A vörös óriáskenguru hím­

mindjárt le fog esni. A fakúszó kenguruk főként az

jének teste vörös csillogású. Némelyik alfajnál, a

27

Dél-Ausztrália, Tasmánia és a szomszédos kisebb szigetek lakója a wollaby vagy Bennett kenguru r u f o g r i s e a ) . A kenguruk körében közepesen nagynak számit. Füvet, lágyszárúakat, bokorlombot eszik

szürkébb színű nősténynél is megfigyelhető ez. Ezt

Bennett kenguruk

a vöröses csillámlást nem a szőrök színe

A

hanem a test bizonyos váladéka. Erről

okozza,

megbizonyo­

sodhatunk, ha az állatot egy fehér ronggyal megtö­

(Protemnodon

rufogrisea)

(Protemnodon

voltak.

vörös óriáskenguruk trópusi hazájuknak

felelően nagyon

meg­

melegigényesek és nem tudtak a

németországi téli hideghez alkalmazkodni. A Ben­

rölgetjük. Különösen erős ez a vörös szín a hímek­

nett kenguruk vagy wallabyk, amelyek a középnagy

nél a párzási időben.

formákhoz tartoznak, viszont már jól megélnekolyan

30—40 napos terhességi idő után a nőstény éven­

éghajlatú viszonyok

között is, amelyek pl. a Pire­

ként egyszer egy kifejezetten embrionális jellegű

neusi-félsziget éghajlatához

kölyköt ellik, amelyik azután egyedül mászik be az

nett

anyja erszényébe. A vörös óriáskenguru nősténye

vörös

kölykét még jól fejlett korában is erősen táguló er­

harmaddal kisebb.

kenguru

hasonlítanak. A Ben­

hímje

körülbelül

akkora, mint a

óriáskenguru

nősténye,

a nőstény

egy­

A németországi telepítési he­

szényében hordja, bár az már időnként hosszú ideig

lyeken elég jól alkalmazkodtak a terephez és az idő­

az

legel.

járáshoz. A telet elviselték és az 1887-ben Bonn

anyja

erszényén

kívül,

annak

oldalán

kölyök mihelyt valódi vagy vélt veszélyt észlel,

környékén szabadon engedett 2 hím és 3 nőstény

azonnal fejest ugrik az erszénybe. Megfigyelték azt

1893-ig negyvenfőnyiállománnyá szaporodott. A szé­

is,

hogy ha az óriáskengurut nagyon szorongatták

pen megerősödött állományt a vadorzók az etetési

az ellenségei és nem tudott elmenekülni a félig

helyeken az utolsó szálig elpusztították. Említésre

A

fejlett ivadék okozta nagy teher miatt, mellső lábai­

méltó, hogy bár a kicsinyeknek nem árt a tél, mert

val kinyomta azt az erszényből és feláldozta, hogy

az erszényben biztonságban vannak, a fejlett példá­

maga menekülni tudjon.

nyokra viszont veszélyes a fagy. Ugyanis a vékonyan

A múlt század utolsó negyedében és e század ele­

befagyott tavakat, vizeket legelőnek nézik, s ugrál­

jén Németországban megkísérelték a kengurut meg­

nak rajta. A nehéz testek ritmikus ugrándozása be­

honosítani. Ezek nem vörös óriáskenguruk, hanem

t ö r i a jeget, és az állatok a vízbe fulladnak. A kengu-

29

ruk egy kevéssé tudnak úszni. G . N i e t h a m m e r

1963-

hogy az állatok ragaszkodnak a vackukhoz és a fész­

ban a következőket mondotta a kenguruk közép­

kük kijárata csalhatatlanul mutatja, hogy a vombat

európai telepítéséről: „bár az ide hozott állatok

az üregében tartózkodik. A kedvezőtlen körülmé­

megmaradtak, sőt szaporodtak, mégsem lehet azt

nyeket növeli az is, hogy lassan szaporodnak. Bár a

mondani, hogy gyökeret vertek volna. Ennek okai:

nősténynek két csecsbimbója van, évente csak egy

1. A z itteni állatvilágban nem töltenek ki űrt, hanem

fiat ellik és nevel fel.

vetélytársat jelentenek egy másik hazai fajnak, az

A földművelők és az állattartók különösen harag­

őznek. 2. Külsejük annyira különleges, hogy még a

szanak a vombatokra, mert föld alatti járatai a 30 m

vadászok sem fogadják el hazai állatnak. Ezért hiúsul­

hosszúságot is elérik A legelésző marhák és a há­

tak meg a telepítési kísérletek és ezért nem is foly­

taslovak alatt beszakadnak ezek az alagutak és az

tatták az illetékesek az erőfeszítéseket." Más helyen

állatok

ezt mondja: „Európában az egyetlen szabadon élő

füvet, gyökeret esznek és természetesen nem tesz­

kengurukolónia Angliában, Horshamban van.

könnyen

a lábukat

t ö r i k . A vombatok

1930

nek különbséget a kultúrnövények és a gaz között,

óta a szigetországban a kenguru kedvelt állat. Par­

s ezzel kárt okoznak. Haltenorth szerint gombákat

kokban jól érzi magát."

is fogyasztanak.

Külsőben nagy a különbség a növényevő kenguru-

A vombatok homokos síkságon és a hegyek völ­

szerűek öregcsaládjának (Phalangeroidea) egyes fajai

gyeiben egyaránt megtalálhatók. Nappal fűvel puhán

erszényesek, a

kibélelt vackukban pihennek, amely a föld alatti

teddy-medvére emlékeztető koalák, az esetlen vom-

közt. A farok nélküli, medveszerű

járatuk végén van. Éjjel járnak táplálék után. Csak

batok és a kenguruk családjainak külseje annyira

hajnalban napoznak, a nyulak készítette turzásokhoz

más,

még csak nem is hasonlítanak egymáshoz. Ebbe

az öregcsaládba három család: a kengurufélék, a

hasonló föld feletti mélyedésekben. vombatokat sűrűn

Régebben a

mutogatták az állatkertekben.

vombatfélék és a koalafélék tartoznak. A vombatok

Bár nappal keveset mozogtak, mégis érdekes szín­

vagy esetlen erszényesek két nemének egy-egy faját

foltjai, amellett hálás ápoltjai voltak az állatgyűjte­

ismerjük, mely a vombatok családját képezi. A z ez­

ményeknek, mert a fogságban néha 25 évig is eléltek.

után tárgyalásra kerülő koalák vagy erszényes med­

Ma már mindkét vombatfaj a ritkaságok közé tarto­

vék egy nemmel ( P h a s c o l a r c t o s ) és egy fajjal külö­

zik.

nös és furcsa fejlődési ágaakúszóerszényes-félék (Pha-

Medvéhez hasonlóak, de ismét egészen mások az

langeridae) családjának. A kúszóerszényesek fán élő,

erszényes medvefélék,

kapaszkodó, mászó állatok.a vombatok viszont külső­

nyesedett. Medvéhez való hasonlatosságuk csak kül­

leg, ökológiailag és anatómiailag a rágcsálókhoz na­

sődleges. A 60—80 cm hosszú kis állatok az emberi

gyon hasonló t u r k á l ó k . Mint minden föld alatt élő

szem számára talán a legbájosabb élőlények az erszé­

a koalák.

Farkuk elcsökevé-

emlősnek, kicsinya fülük,széles, rövid és bunkós a fe­

nyesek rendjéből. Olyanok, mint a megelevenedett

jük. A hengeres, nehézkes, tömzsi testet rövid és erős

gyermekjátékok. Mintái a gyermekek kedvencének,

lábak tartják. Ez a külső adta a nevüket is: esetlen

a teddy-mackónak.

erszényesek. Mellső és hátsó lábaikon öt-öt ujjuk

egészen puha, a hátukon szürke, a hasaaljukon fehér,

Kedves

megjelenésüket

sűrű,

van, az ujjakon erős karmok. Hosszuk kb. 1 m, ez

különösen szép szőrzetüknek is köszönhetik. Kerek

a törzs—fej

fejük

hossza, mert a farkuk visszafejlődött.

nagy, szőrös fülekkel

kedvesen

bumfordi.

Magasságuk 20—25 cm. Külsejükben a kis barna­

A csupaszorrú vombattal megegyeznek abban, hogy

medvékhez

az orruk szőrtelen, fekete. A koala arcát különösen

és a

borzhoz

hasonlítanak.

Fogaik

gyökértelenek és egész életükön át nőnek. A felső állkapcsukban

metszőfogaik

kimondott

„vidámmá" teszi turcsi orra.

rágcsáló­

Az esetlen kis állat az eukaliptuszfák tetején ta­

fogak és az állat ennek megfelelően is használja

nyázik. Erre a fára specializálta magát. A fák levelé­

azokat. A

nek egy bizonyos olaja létfontosságú számára. Ezért

barna-szürkefoltos

nak az orraháta

Lasiorhinus

szőrös,

ezért

latifrons szőrösorrú

faj­ vom-

annyira kényes és válogatós, hogy csak megfelelő korú és érettségű leveleket eszik. Ha más érettségi

batnak nevezik. A másik fajnak csupaszorrú vom-

állapotban

b a t ( V o m b a t u s ursinus)

gyasztani, az állat megbetegszik és elpusztul. A föl­

a neve, mert fekete orrának

levő eukaliptusz-levelet kénytelen

fo­

felső része csupasz. Színe feketébe hajló sárgásbarna.

dön meglehetősen esetlen és védtelen

Ez

a faj Ausztrália, Tasmánia és a Flinders-szige-

— amelyek a mászóéletmódhoz idomultak — messzi

koaláknak

teklakója. A szőrösorrú vombatTasmániában nem él,

vándorutakat kell tenniök a földön, míg ismét talál­

Elterjedési

nak egy eukaliptuszfát, melynek olajtartalma és érett­

területüksokhelyenfediegymást.Sajnos mindkettőt

sége nekik megfelelő. Sokáig tartott, míg a tudo­

akipusztulásveszélye fenyegeti. Ezt előmozdítja az is,

mány és az állattartók rájöttek a koala különleges

Ausztráliában mindkét faj megtalálható.

30

A tasmániai yombat (Vombatus ursinus) fogazata meglepően hasonlít a rágcsálókéhoz. Hód nagyságú növényevő, földi üregekben él. Hazája Ausztrália és Tasmánia

táplálkozási feltételeire. Ezért nem lehetett őket állatkertben tartani, mert

bármiiyen

eukaliptusz­

anyjukba kapaszkodnak, még akkor is, ha már jól fejlettek. A nőstény

legtöbbször

a

hátán viszi a

levéllel táplálták őket, néhány nap múlva elpusztul­

fiait. Miután már vagy egy fél évig az erszényben tar­

tak.

tózkodtak, veszi ő k e t a hátára. Ez az állapot is el­

Bonyolult táplálkozási

rendszerük

tisztázása

után sikerült a koalát ausztráliai állatkertekben tar­

tart még vagy 12 hónapig. Ekkor

tani, sőt tovább tenyészteni. Ausztrálián kívül az

önállótlan „kicsinyek" már akkorák, mint az anyjuk.

Egyesült Államokban, a San Diegó-i állatkertben van erszényesmedve

tenyészet,

ami

a

szakkörökben

nagy feltűnést keltett.

P

kapaszkodnak és másznakafákon, méghozzá biztosan C

I

4

1 1 3

4

1 0

I 3

1

10

C

P

és ügyesen. A koala kezén — ellentétben az

M

1 1 4 1 4

védekező

fegyverül

em­

berrel — a hüvelyk- és a mutatóujj szemben áll a többivel. A lábán a nagyujja nincs egy sorban a másik

= 30

néggyel, hanem

Azt mutatja, hogy az állatok növényevők, fogaikat olykor

Különös életmódjuknak megfelelően kialakult ke­ zükkel és lábukkal végzik a nagyon körülményes és fontos levélválogatást és letépést. Két végtagjukkal

Fogképletük: M

a még mindig

használják,

de

nem

szerszámot

Bár a koalák, mint jellegzetes ausztráliai benn­ szülött állatok, nagy közkedveltségnek örvendenek,

valami hatásosan. A koalák békés állatok. Mozdulataik lassúak, meg­ gondoltak. A táplálék felhalmozására —

különállva, fogószerű

alkot a többi ujjal.

mint az

számuk mégis egyre fogy. Ennek oka az is, hogy a föld intenzívebb megművelése miatt egyre irtják az

európai hörcsögnek és néhány magasabb rendű em­

eukaliptusz-erdőket, ezzel az állatok létfontosságú

lősnek — pofazacskójuk van. Mozgásuk és táplálko­

táplálékukat veszítik el. Másik oka a koalák alacsony

zásuk mikéntje miatt „ausztráliai lajhárnak" is ne­

szaporasága. Egyszerre csak egyet vagy k e t t ő t ellik

vezik őket, bár nem függeszkednek huzamosan há­

s a fiókák csak három év múlva válnak ivaréretté, a

tukkal lefelé az ágakról. Az erszényes medveanya is

nőstény pedig csak 18—24 hónapos időközben ellik.

magával hurcolja egy-két kölykét. A kicsinyek az

Ugyancsak az erszényes medvefélék (Phascolarcti31

pelenagyságú

12—16 cm hosszú t ö r p e

erszényes vagy oposszumegér az

Acrobotes-nemből.

erszényes:

(Acrobates

Hazája

pygmaeus)

Kelet-Ausztrália.

Ebből a nemből egy másik faj, az Acrobates p u l c h e l l u s , egy Új-Guinea melletti szigeten él. Ez utóbbiból eddig csak egy példány került kézre A

másik siklórepülő nem a P e t a u r u s .

Általában

csak repülő erszényesekként emlegetik őket. Ennek a nemnek van egy kicsiny, egy közepes és egy óriás faja. A kicsiny forma, a P e t a u r u s b r e v i c e p s , csak a nem többi fajához viszonyítva t ö r p e . Teljes hossza 27—30 cm,

ebből a farka hosszabb, mint a test-fejhossza.

Még így is jóval hosszabb, mint a legkisebb repü­ lő t ö r p e erszényes, az Acrobotes-nemből. A törpe erszényes

mókus

(Petaurus

breviceps)

Délkelet-

Ausztrália és Új-Guinea lakója. Ez az állat az eurázsiai repülő mókus ausztráliai megfelelője

A

hosszú farkú, közepes nagyságú faj, a P e t a u r u s

n o r f o l c e n s i s , mókus nagyságú. A z óriásforma a sárga­ hasú repülőerszényes' teljes

hossza

(Petaurus australis),

72—80 cm,

ebből

a

melynek

test-fej hossz

nae) alcsaládjába tartozik az óriás repülő erszénye­

30—32 cm. Testük nagysága körülbelül akkora mint

sek neme. A z óriás repülő erszényesek egyik ma élő

egy kölyökmacskáé.

faja az óriás erszényes mókus (Schoinobates

volans).

Északkelet-Queenslandben Victoriáig, Kelet-Auszt­

A z óriás repülőerszényesek hasonlítanak a

Schoi-

nobotes-nem képviselőihez. A repülő erszényesek­

rália partmenti erdeiben él. Táplálékigénye olyan,

nek az elnevezése és nagyságrendi besorolása nem

mint a koaláé, tehát ez az állat is nagyon igényes és

teljesen egyértelmű. Megtévesztő az egyes fajoknál

érzékeny

táplálékára.

a „nagy" és az „óriás" jelző, mert bizony előfordul

Növényevő fogazatuk 28—30 fogból áll, attól füg­

eukaliptusz-rügy

és

-levél

az, hogy az „óriás" a valóságban kisebb, mint a

gően, hogy alul 2—2, vagy csak 1—1

„nagy". A z „óriás" jelzőnek tehát csak a P e t a u r u s -

metszőfoguk

van-e.

nemen

Fogképletük: M

belül

van

létjogosultsága.

Ezek a

repülő

erszényesek a párhuzamos fejlődés eredményekép­

P

C

I

I

C

P

pen

M

ugyanúgy

meghódították

a levegőt,

mint a

repülő mókusok és a bőrszárnyúak. 4

1

0 2-1

1-2 0

1

A z erszényesek összes repülő formái

4

kizárólag

Ausztráliában és Új-Guineában élnek. Ezzel szemben A koaláktól abban különböznek, hogy hosszú farkuk

Amerikában találjuk az egyetlen olyan ma élő erszé­

van, amellyel a levegőben kormányozzák és egyen­

nyest, mely erősen a vízi életmódhoz alkalmazkodott,

súlyozzák magukat. Hosszúságuk 0,75—1 m, ebből

a hátsó lábán nagy úszóhártyái vannak és vízbe­

a fele a farkukra esik. A z állat a fejétől a farka he­

merüléskor füljáratait le tudja zárni. Ezek a Dél­

gyéig sűrűn szőrös, a színe pedig változatos. A hát

nyugat-Mexikóban, Bolíviában és Észak-Argentíná­

bundája nagyon különböző, a mélyfeketétől a fehé­

ban elterjedt vízi erszényes patkányok (Chironectes

rig váltakozik. A hasa színe mindig fehéres. A koalá­

m i n i m u s ) . A kúszó erszényesek (Phalangerinae) al-

hoz hasonlóan éjjel jár táplálék után. Füle kerek és

családjának vannak a repülő fajok mellett repülni

szőrrel benőtt. A z ágak között és a fatörzseken a

nem t u d ó nemei is. Közülük kettő különösen emlí­

koalával ellentétben nagyon ügyesen mozog, jól és

tésre méltó, mert életképesek, a megváltozott külső

gyorsan mászik. Ehhez járul még, hogy a könyöke

körülményekhez jói alkalmazkodnak, és a magasabb

és a t é r d e között egy kifeszíthető

rendű

repülőhártyája

emlősökkel

folytatott

küzdelemben

felül­

van, s ezzel, egyik fától a másikig aránylag hosszú

maradnak. Ezekkel az erszényesekkel sűrűbben talál­

siklórepüléseket tud végezni. A földön nagyon tehe­

kozunk az állatkertekben is. Ilyenek az erszényes

tetlen és kiszolgáltatott. Napközben faodúkban al­

rókák ( T r i c h o s u r u s ) és a k u s z k u s z o k

szik. Minden évben egy kölyköt vet és nevel fel.

mei. A kuszkuszok közül említésre méltó az Auszt­

Érdekes, egyetlen levegőt

hogy nem

is

meghódította.

(Phalangeridae) dellel

32

a repülő

erszényes-nem,

táplálkozó

két

amely A

erszényesek úgy

kúszó Az

a

erszényesek

ráliában, Tasmániában honos ausztráliai

és a környező

ne­

szigeteken

erszényes róka ( T r i c h o s u r u s

vulpe-

c u l a ) . Hossza 55—100 cm között ingadozik, ennek

ele­

egyharmada a farka. A farkának a vége alul csupasz,

egyik a csak

s már ez is mutatja, hogy az állat fogásra használja

neme növényi és állati

siklórepülők.

az

ahogy,

(Phalanger)

és arra alkalmas is. Éjjel jár táplálék után, a fényre

lag rövidek, erős és hosszú karmokkal. Végtagjaik

nagyon érzékeny. Szemei nagyok és tágra nyithatók.

rövidségét

Levelet, gyümölcsöt, virágot eszik, főleg eukalip­

nagy segítségükre van az ágak, fák közötti mászká-

tuszt. Kitűnően mászik.

kiegyensúlyozza

a fogófarkuk,

amely

lásban. Farkuk a pikkelyes kuszkuszokhoz hasonlóan

Az erszényes róka szapora és elterjedési terüle­

— csak a feléig, kétharmadáig szőrös. A fennmaradó

tén ma sem ritka. Magatartása nagyon hasonlít az

rész csupasz, de nem pikkelyes. A z egymáshoz ha­

amerikai oposszum viselkedéséhez. Ő is kedveli az

sonló fajoknak, de még az egyes fajok egyedeinek is

ember közelségét. Újabban tenyésztik az állatot,

változatosan különböző a színe.

mert puha, sűrű, sok színben pompázó bundájuk „ausztráliai oposszum"

néven

A kuszkuszok azok az erszényesek, melyek Ázsiá­

nagyon keresett a

ban, az Indonéz-szigetvilágban és a még ettől keletre

prémpiacon. A hasoldala világosabb, mint a háta.

fekvő szigeteken terjedtek el, de Ausztráliában és

A lábai aránylag rövidek, az ujjain hosszú erős kar­

Új-Guineában is megtalálhatók. A z egyik leginkább

mok

elterjedt faj a csíkos k u s z k u s z ( P h a l a n g e r

vannak.

Háromszögletű

fülei

középnagyok,

orientális),

küllemre hasonlít a rókához. Ezt a benyomást erő­

egy másik a bizarrul és szabálytalanul tarka

síti még lompos, a rókáéhoz nagyon hasonló farka.

kuszkusz (Phalanger

foltos

maculatus).

Különleges nem, melyet csupán egy faj képvisel,

A z erszényes nyestek ( D a s y u r u s ) testének a felső

a p i k k e l y e s k u s z k u s z ( W y u l d a s q u a m i c a u d a t a ) . Fogó­

része fehéren pettyezett, s ezzel ősi fejlődési ág

farka a tövénél szőrös, egyébként végig csupasz,

benyomását

vörösbarna pikkelyekkel borított.

( D a s y u r u s m a c u l a t u s ) a farkán túl is látható pettye-

Haltenorth a kuszkuszfélék nemébe csak hat fajt

keltik.

Az

óriás

erszényes

nyestnek

zettség, tarkaság. A z erős, sűrű szőrrel

borított

sorol, ehhez 23 alfaj tartozik. Más szerzők viszont

farok a testhossznak kb. egytizenkettede. Ennek az

16 fajról beszélnek. A kuszkuszok a patkánytól a

erszényes ragadozónak, a teljes hossza 60—110 cm

macskanagyságig váltakozó fán-lakók, testük tömzsi.

között van. A foltos erszényes nyestek akkorák,

Fejük gömbölyű, orruk tompa, kicsiny, alig látszó

mint a menyétek vagy a közönséges nyestek, ame­

füleik vannak. Szemük nagy és kerek, az éjjeli élet­

lyekhez nagyon is hasonlítanak. A magasabb rendű

hez alkalmazkodó. Ügyesen, de lassan és meggon­

emlősök (Eutheria) közül a menyétféléknek (Muste-

doltan mászkálnak a fákon. Vegyes koszton élnek,

lidae) megfelelő párhuzamos fejlődésről van itt szó.

növényeket és apró állatokat is esznek. Lábaik arány-

A

ragadozó erszényes emlősök (Dasyuridae) mar­

káns családjába tartozik az erszényes Fo/tos kuszkusz (Phalanger m a c u l a t u s ) . Új-Guineán és a környező szigeteken élő, fán lakó kúszó erszényes. Külseje hasonlít a félmajmokhoz tartozó lórikéhoz

ragadozók

(Dasyurinae) alcsaládja. A z erszényes nyestek három ismert nemének hat faja és tizenkét alfaja Ausztrá­ liában, Tasmániában, Új-Guineában és a környező szigeteken honos.Jellegzetes ragadozó fogazatuk van. Fogképletük: M

P

C

I

I

P

M

4

2

Ü

4

4~~i

C

2

4

4

2

1

3

3

2

4

= 42 1

Érdekes és jellemző szaporodásukra, hogy a nős­ tény rövid vemhesség után 20 nagyon embrionális jellegű fiat ellik, bár csak nyolc emlőbimbója van. Amikor az újszülöttek elfoglalták az anyai emlőket, a feleslegessé vált szaporulatot a nőstény felfalja. A z erszényük csak akkor fejlett, amikor a kicsinyek benne nevelkednek, egyébként visszafejlődik. A kül­ seje olyan, mint egy magasra nőtt bőrredő, nyílása lefelé néz. A z erszényes nyestfélék egyedei kimondottan ál­ lati táplálékkal

élnek,

tehát

ragadozókként

élő

állatra vadásznak. A kicsiny fajok főleg rovarokat, hernyókat és más aránylag védtelen kisebb állatokat zsákmányolnak.

A

nagyobbak olyan gerinceseket

fogyasztanak, amilyeneket le tudnak győzni. Meg­ támadják az őslakos és később betelepült állatokat is. 33

Nem

riadnak vissza a harcra kész, védekező zsák­

hiányzik. Bundája fényes, fekete. A z állat mellén egy fehér félhold alakú folt, oldalán pedig két fehér

mánytól sem. A z erszényes ragadozókra a már e m l í t e t t erszé­

petty van. Ezzel úgy t ű n i k , hogy párhuzamos fejlő­

nyes nyestek mellett még két típus jellemző. A z egyik

dési vonalat képvisel a borzfélékkel, esetleg a medve­

az erszényes ördög (Sarcophilus

harrisi).

Medve for­

félékkel. (A mellen levő fehér foltot több medve­

májú, de borz nagyságú állat. A másik az erszényes

félénél

farkas

( T h y l a c i n u s c y n o c e p h a l u s ) , valóban a közön­

Mellső és hátsó lábai igen erősek. Fogazata testének

megtaláljuk,

mint

jellegzetes

bélyeget.)

séges farkashoz hasonlít. Mindkét faj már-csak el­

nagyságához viszonyítva nagyon erős. Mogorva, fékte­

vétve él Tasmániában. Hogy ma ténylegesen mennyi

len, dühös ragadozó. Merész rabló. Rabló mivoltában

a létszámuk, erre az állatok életkörülményei miatt

a legjobban talán a rozsomókhoz ( G u l o g u l o ) hasonlít.

a kutatók sem tudnak határozott választ adni. Vala­

Hangja olyan, mint a megkötözött és dühöngő kutya

mikor Ausztráliát és a környező szigeteket is be­

ugatása, csaholása, dühödt horkantása. A z erszényes

népesítette ez a két állat, azonban az Ázsiából be­

ördög — nevéhez illően — bátran és elkeseredetten

hurcolt dingó miatt itt kipusztultak. A z erszényes

megtámadja még az embert és a házőrző kutyákat is.

nyestek nem bírták felvenni a versenyt a dingóvai,

Ha menekülésre vagy visszahúzódásra kényszerítik,

és Haltenorth szerint Tasmániában csak azért tudtak

konokul és szívósan védekezik. A t ú l e r ő elől sem

megmaradni, mert a dingó soha nem vetődött el

menekül vakon, védekezésből is féktelenül és dü­ hödten ellentámadást kísérel meg. Dühe szinte ki­

odáig. Ha nagyon ritkán sikerül egy állatkertben erszé­ nyes ördögöt

bemutatni, a közönség

véleménye

fogyhatatlan. Külseje, féktelen támadó és harcos kedve miatt méltán kapta az emberektől az „ ö r d ö g "

minden esetben az, hogy: „visszataszító", „nagyon

nevet. Házikutyákkal

csúnya". És ez valóban így is van. Nem szép, nem

mint Tasmániában mondják — az erszényes ördög

és macskákkal szemben —

harmonikus felépítésű állat. Nagy, esetlen, formát­

mindig felül marad a küzdelemben. Megöli őket és

lan a feje. O r r a t ö m p e , középnagy, nyaka rövid,

tetemükből annyit fogyaszt, amennyit bír. Ahogyan

erős, teste tömzsi. Hossza kb. 75 cm, ebből egy

a kutyák elszaporodása nálunk a nyulak

harmadrészt foglal el a répaszerű farka, amely k ö r ü l ­

ment, ugyanúgy Tasmániában az erszényes ördögök

belül

úgy fest,

mint egy

hússzínű

nutria-farok.

rovására

megritkulásához vezetett. Bár, mint már említet­

Csupasz fülei — amelyek elég kicsinyek — elállnak,

t ü k , az egyedek egymás

mindkét szeme körül karikák vannak. O r r a ritkásan

erszényes ördög felül

közötti

küzdelmében

szőrös. A lábain erős karmok vannak, hüvelykujja

a t ú l e r ő t azonban nem tudta legyőzni. Ilyen maga-

marad a kutyával

az

szemben,

Fésüsfarkú erszényes egér (Dasycercus c r i s t i c a u d a ) . Az ausztráliai sivatagok kistermetű ragadozó erszényese. Jelleg' zetesek a farka végének felső felén levő serték

Erszényes ördög (Sarcophilus állat, Tasmáiriában él

harrisi).

Az erszényesek körében a medve-típust képviseli. Erős, harcias, ragadozó

sabb rendű ragadozók nyomasztó túlsúlyával

nem

A nőstény rövid vemhesség után több fiat ellik,

tud megküzdeni, nem képes az új harcmódokhoz

ezeket négy-öt

hónapig hordozza az erszényében.

alkalmazkodni. A z ugyanitt élő erszényes farkassal

A z erszény itt

is egy hátrafelé nyitott

teljes biológiai egyensúlyban élt, nem veszélyeztették

Bár négy emlőbimbója van, rendszerint csak két

egymás létét. Ezt a megállapítást alátámasztja az,

utódot nevel. A fiatalok körülbelül egyéves koruk­

bőrredő.

hogy egészen e világ „felfedezéséig" mindkét faj a

ban ivarérettek. A tapasztalat azt mutatja, hogy fog­

terület korlátai között jól megélt, kipusztulásukról

ságban elérik a tízéves kort is. Fogvatartott állatok­

szó sem volt. Igazolja ezt a felfogást az is, hogy

ról kiderült, hogy vadságuk és fékezhetetlenségük

annak idején, amikor a dingók megjelentek Auszt­

ellenére, ha jól és gondosan bánnak velük, hamaro­

ráliában, azok falkákba verődve, lépésről

lépésre

san ragaszkodóvá válnak és megbíznak ápolójukban.

A z erszényes ördögöt Tasmániában nem szeretik,

csak sokkal szelídebbé és ragaszkodóvá válnak, de

mert birka- és szárnyastolvaj. Mint nálunk a menyét

sok é r t e l m e t is mutatnak, ugyanakkor harapósságuk

és a görény, minden nála gyengébb élőlényt meg­

és vadságuk is csökken.

maradék nélkül kipusztították őket.

támad és elpusztít. Húsát fogyasztják, hető, jóízű. Bár az erszényes ördögök

Ezt eddig alig hitték az állattal foglalkozók. Nem­

mert élvez­ még fenn­

A szó igazi értelmében ragadozó az erszényes f a r ­ kas

( T h y l a c i n u s c y n o c e p h a l u s ) . Emlegetik még erszé­

maradt állománya mindinkább a járhatatlan erdőkbe,

nyes

rengetegekbe húzódik, messze elkerülve a kultúrvi-

néven is. Ez a legnagyobb ragadozó erszényes. Test­

kutya

vagy

csíkozottsága

miatt

zebrakutya

dékeket, mégis vannak egyedek, melyek — dacolva

hossza eléri a 160 cm-t is. Ennek egy harmada esik a

a veszéllyel a birka és háziszárnyas húsának csábító

farkára. Marmagassága 50 cm. A nőstények kisebbek.

élvezete miatt az emberi települések közelében ma­

Az állatok külsejükben nagyon hasonlítanak a vad­

radnak. Ezek az istállók, ólak környékén rejtőznek,

kutyához. A z erszényes farkas feje a fölfelé álló

beássák magukat a földbe és igyekeznek a szem elől

füleivel

eltűnni.

nyitott szájjal még félelmetesebb, mint az. Ennek

nemcsak hasonlít a valódi farkashoz, de

A párosodási időn kívül mély föld alatti lyukakban

oka, hogy a kis és nagy erszényes ragadozók zöme

élnek. Vackaikat csak alkonyatkor és éjjel hagyják el.

vadászat vagy védekezés közben képes a száját csak­

Fára nem tudnak mászni, de kitűnően úsznak és

nem 180 fokos szögben kitárni, s ezzel nagyon fenye­

hosszabb időre a víz alá tudnak merülni. Ha mene­

gető,

külni kell, szívesen húzódnak a mély vízbe.

t á t o t t száj nagy fogakkal cickány nagyságú ragadozó-

riasztó, e l r e t t e n t ő

külsőt mutat. Az ilyen

35

Foltos

erszényes nyest

(Dasyurus

quoll).

Ausztráliai és tasmániai erszényes ragadozó, a kipusztulás veszélye fenyegeti

nál nevetséges, de az erszényes farkasnál ijesztő.

Testalkatát

illetően

farkasra

hasonlít.

Felfelé

A hatalmas, kitárt szájból erőteljes ragadozó fogsor

tartja a farkát, amelyik a tövénél

erősen

mered elő, amelynek különösen a szemfogai és záp­

vastagodott. Ez a farok a répához hasonlóan, a vége­

meg­

fogai erősek.

felé észrevehetően elvékonyodik. Szőre rövid és sűrű. Testének felső része, a háta és a farka sárgás­

Fogképlete:

barnásszürke, a hasa tája sárgásszürke. M

P

C

I

I

4 4

3

1

4

4

3

1

3

3

C

P

M

1

3

4

1

3

4

Mint

már

e m l í t e t t ü k , zebrakutyának is nevezik, mert a marjá­ = 46

tól a farka tövéig 16—19

feketés keresztcsík tar­

kázza a bundáját.

A z erszényes farkasnak tehát néggyel több foga van, mint az igazi eurázsiai farkasnak, amelyiknek a fogképlete összehasonlításul a következő:

A z erszényes farkasok ragadozó rablók. Pusztí­ t o t t á k a vadon élő állatokat, de különösen nagy károkat okoztak a háziállatok között.

Különösen

kedvelték a birkákat és a szárnyasokat. Kártevésük

M

P

C

I

I

C

P

M

az egész háziállat-állományban

2

4

1

3

3

1

4

2

lendő. Tasmániában olyan nagy pusztítást okoztak a

3

4

1

3

3

1

4

3

= 42

nem volt lebecsü­

nyájakban, hogy úton-útfélen irtották őket. Pedig a tudomány részére felbecsülhetetlen é r t é k e t jelen­

fogsorok összevetése is mutatja, hogy a két

tene, ha biztosítani lehetne ennek a legnagyobb

állattípus a párhuzamos fejlődés szép példája. A lá­

erszényes ragadozónak a fennmaradását. A z ember

buk szerkezete viszont más, az eltérés azonban a

kíméletlenül irtotta, és ma gyakorlatilag kipusztult­

A

külső szemlélőnek nem nagyon tűnik fel. A z erszé­

nak t e k i n t h e t ő . A zoológia szempontjából pótolha­

nyes farkasnak a talpán

tatlan veszteség lenne az erszényes farkas eltűnése.

hiányzik a hüvelykujja. 36

nincsenek ujjpárnák, és

Rezervátumot kellett volna létesíteni számukra.

Európa

állatkertjeiben

Berlinben —

a múlt

elején, megkísérelték

—

század tartani

Londonban, végén és

később

és e század

és rovarokkal vagy kisebb gerincesekkel táplálkoz­ nak. Fogazatukban 48 fog van.

továbbtenyész­

teni, ez azonban fogságban, állatkertben

Fogképletük:

nem si­ M

került.

P

C

I

I

C

P

M

Feltehető, hogy az erszényes farkas, amikor még

~4

3

i

5

i~~í

3

4~

tömegesen élt, családi vagy nagyobb falkákban járt.

4

3

1

3

3

3

4

Összetartottak,

1

= 48

mint az eurázsiai farkasok télen.

Arra nincsen adat, hogy az erszényes farkasok egyen­

A z erszényes nyulak szőre hosszú és puha. Színük

ként vagy akár falkában az embert is megtámadták

a hátukon kékesszürke, a hasukon fehér. Nevüket

vagy megölték volna. Vele ellentétben a dingókról

onnan kapták, hogy hosszú, keskeny fülük nagyon hasonlít a nyulak tapsifüléhez. A bandikutfélék jel­

feljegyeztek ilyen eseteket. Az ember, a kutyák és a macskák csaknem telje­

legzetessége

még

hosszú,

hegyes orruk.

Emiatt

sen kiirtották az Ausztráliában élő, mókushoz ha­

nevezik egyes fajaikat „ormányosoknak". Nem találó

sonló, változatos színű erszényes hangyászt

az a régebbi elnevezés, hogy „erszényes

bius

(Myrmeco-

f a s c i a t u s ) , amely faj az erszényes hangyászfélék

(Myrmecobiidae)

különleges

családjába

tartozik.

borz".

Semmi más hasonlatosság nincsen közöttük és a borz között, csak az, hogy a nappalt, saját maguk ásta,

Ezek a földön járó, patkány nagyságú állatok főleg

vagy elfoglalt föld alatti üregekben töltik.

hangyákkal és termeszekkel táplálkoznak és mint a

mozgású, hosszú farkú állatok. Farkuk egész hosszuk

Gyors

hangyászfélék (Myrmecophagidae), hosszú, kinyúj­

kétötöde. A farok elején rövidebb, a végén hosz-

tott nyelvükkel szedik fel táplálékukat.

szabb, pamacsszerű a szőrzet. Teljes hosszuk 60 cm

(Peramelidae) családja alig hason­

is lehet. Éjjel és sötétedéskor jönnek elő. Szelídek,

lít a magasabb rendű emlősökhöz. Legjellegzetesebb

félénkek, jóindulatúak, békések. Minden veszélytől

A bandikutfélék

képviselőjük a kizárólag Ausztráliában élő erszényes

megrettennek. Védekezés nélkül fogságba esnek, és

nyúl ( M a c r o t i s ) nem. Két fajuk ismeretes: a nagyobb,

ott hamar megszelídülnek. Szaporodásuk érdekes és

az erszényes nyúl ( M a c r o t i s l a g o t i s ) . Megtalálható az

különleges. Az egyetlen erszényes, amelyiknek méh­

európai és az amerikai állatkertekben is. Mindkét

lepénye van. Erszényük jól fejlett, hátrafelé nyíló.

faj a ligetekkel t a r k í t o t t füves pusztákat kedveli.

A

Itt föld alatti utakat, fészkeket építenek maguknak,

fiat nevel, bár ennél több emlőbimbója van.

Erszényes farkas farkashoz

(Thylacinus

cynocephalus).

nőstény rendes körülmények

között

kettő-hat

Külsejében és életmódjában meglepően hasonlít az eurázsiai valódi

Nagy erszényes vakond (Notoryctes typhlops). Közép-Ausztrália homok sivatagjainak lakója. Közvetlenül a föld alá vájja járatait. A vakondnak megfelelő erszényes tipus

A

párhuzamos fejlődés egyik legérdekesebb ese­

védőpajzs van, amelynek színe sárgás és az

állat

tével az erszényes emlősök és a magasabb rendű

úgy használja a földben, mint a fúrót. Ebben kü­

emlősök között Ausztráliában találkozunk. Éspedig

lönböznek az óvilági vakondoktól. Elülső és hátsó

az erszényes vakondfélék (Notoryctidae) családjá­

lábai nagyon rövidek, ezért a szőrzetből közvetlenül

nak két fajánál. Hasonlítanak a rovarevők közül a

csak a kéz-és lábfejek kandikálnak ki. Mellső lábán

vakondfélékhez

a harmadik és a negyedik ujján a karmok nagyon

(Talpidae) és az

aranyvakondok­

félékhez (Chrysochloridae), továbbá az övesállat­

erős

félékhez (Dasypodidae) tartozó páncélos egerekhez

külsőre evezőhöz hasonlítanak. A z alsó állkapocsban

(Chlamydophorus).

a fogak lényegesen erősebbek és nagyobbak, mint

Ebből a föld alatt élő, rovarevő és eddig elég is­ meretlen állatból két, egymástól nem

sokban k ü ­

lönböző fajt ismerünk. Az egyik: a nagy

ásókarmokká

fejlődtek,

hátsó

Fogképletük:

erszényes M

P

C

I

I

C

P

M

( N o t o r y c t e s c a u r i n u s ) . A z állatok ma­

2

1

4

4

1

2

4

gányosan járnak és közvetlenül a föld alá vájják

4

2

1

3

3

1

2

4

nyes

( N o t o r y c t e s typhlops),

vakondok

a másik: a kis erszé­

=

járataikat.

Hosszuk 9—18 cm, ebből

pedig

a felsőben. Fogazatuk rendesen 42 fogból áll.

4

vakondok

lábai

42

1—2,5 cm a

farokcsonkjuk. Szőrük rövid, fényes, sűrű és sely­

Fogazatuk felépítését nézve, az erszényes vakon­

mes, színe pedig a fehérestől az aranysárgáig válto­

dokok tipikus rovarpusztítók. Férgeket, hernyókat

zik. Rövid, vastag fejük nyak nélkül illeszkedik hen­

esznek. Még pótlásként sem élnek növényi táplá­

geres törzsükhöz. Nincsen fülkagylójuk és szemük.

lékkal. Az erszénycsontjuk elcsökevényesedett, és

A bőrük alatt azonban a szemük mint fejletlen csöke­

lapos erszényük hátrafelé nyitott. Haltenorth meg­

vény felfedezhető. (Haltenorth azt mondja az erszé­

állapítása szerint

nyes vakondok szeméről, hogy nincsen pupillája,

erszénynek megfelelő bőrredő. A z állatok szaporo­

lencséje és Uvegteste.) Kúp alakú orrán egy szaru

dásáról, és a r r ó l , hogy hogyan nevelik fel a köly-

38

a hímeknél

is megtalálható az

keiket, keveset tudunk. Annyi

bizonyos,

hogy a

Fogképletük:

nősténynek két emlőbimbója van. A z erszényes vakondok leírásával elhagyjuk Auszt­

M

P

C

I

I

C

P

M

rália, Tasmánia, Új-Guinea és környékének erszé­

4

3

1

4

4 1

3

4

nyes

4

3

1

3

3

3

4

állatvilágát.

szárazföld

tipikus

A

következőkben erszényeseivel

az

amerikai

1

= 42

ismerkedünk

meg.

A

Két erszényes emlős-család képviselői élnek

itt:

a külső és belső felépítésükben korai harmadidő­

Caenolestidák felépítésük

egész biológiájuk

és habitusuk, sőt

szerint a korai

harmadidőszak

erszényeseinek egy alig változott, még ma is élő

szaki jegyeket mutató, őserszényesek névvel meg­

maradványa.

jelölt Caenolestidák, más nevük:

oposszum-patká-

sukról, általános magatartásukról még keveset tu­

családja (Didel-

dunk. A chilei oposszum-patkánynak — amely egy

nyok

és az erszényes patkányfélék

Életmódjuk

részleteiről,

szaporodá­

elég kezdetleges felépítésű kis állat — az az érdekes

phidaej. A Caenolestidae-családnak három nemét ismerjük,

tulajdonsága, hogy farkában zsírt tud felhalmozni.

melybe egy-egy faj tartozik. A cickány nagyságú és

Ezzel a tápanyagtartalékkal védekezik a bekövetkező

hasonlatosságú állatokat csak a múlt század utolsó

ínséges időkben az éhség ellen. Ez a feltűnő alkal­

negyedében fedezte fel a tudomány. A legjobban

mazkodási jelleg megfigyelhető a magasabb fejlő­

ismert és említésre méltó fajok a következők: az

dési szinten álló amerikai erszényes

equadori

(Didelphidae) egyik-másik fajánál is. Guayanától Pa-

oposszum-patkány

(Caenolestes

fuliginosus),

azután a p e r u i oposszum-patkány

(Lestoros

végül a c h i l e i oposszum-patkány

(Rhyncholestes

i n c a ) és ra-

patkányfélék

tagóniáig előforduló földön és fán élő, rabló, vastagfarkú erszényes patkányoknak ( L u t r e o l i n a

crassicau-

p h a n u r u s ) . Ezek mind rejtőzködő, kicsiny erszénye­

d a t a ) szintén van ilyen farkuk. Ez az állat egy er­

sek. A hegységek erdeiben, annak bozótosaiban él­

szényes patkányfaj, mely (Haltenorth megállapítása

nek, rovarokat, hernyókat esznek.

szerint) alakra és színre feltűnően

hasonlít a síi-

Észak-Amerika lakója a nagy oposszum (Didelphis marsupialis). Amerika erszényes emlőseinek típusaként tartják számon. Szívós, macska nagyságú erszényes, mely keresi az ember közelségét

ma élő nem, 76 faj és 163 alfaj sorolható. A Didel­ phidae elnevezés az erszényesek (Marsupialia) ezen rendjének

különleges jellegzetességére utal. Ez a

furcsaság vagy különleges jegy az állatok szaporodási szerveiben található. A nőstényeknek kettős méhük van. Ennek a kettősségnek megfelelően, a hímek péniszének alakja is szokatlan. A hímvessző makkján (glans) egy

mély bevágás kettős végűvé választja

szét a szervet, s az, mint egy villa, két egymástól többé-kevésbé szétálló csúcsban végződik. A

nemi szervek ilyen különleges alakulása miatt

Linné 1758-ban az amerikai erszényesformák leg­ ismertebbjeinek, „Didelphis"

az

amerikai

oposszumoknak

nemnevet és a „Marsupialis"

a

fajnevet

adta. Az amerikai erszényes patkányoknak ezt a prototípusát szeretnénk most a többiek képvisele­ tében is részletesebben bemutatni. A nagy

o p o s s z u m o t ( D i d e l p h i s m a r s u p i a l i s ) az állat­

tan külföldi irodalma gyakran amerikai oposszuin­ nak nevezi, mert az angol nyelvben — helytelenül — az Ausztráliában élő kúszó erszényesek (Phalangerídae) egy része is az oposszum nevet viseli. Ez vo­ natkozik különösen a már e m l í t e t t erszényes vagy k u z u r a

(Trichosurus v u l p e c u l a ) .

rókán

Prémje miatt

jelentős állat a nagy oposszum, mert a bundája olyan, hogy tartós használat után is ép és tetszetős marad. Értéke persze függ a mindenkori divattól is. Szőr­ méjének színe és szerkezete különleges. Sűrű, gyap­ jas szőre erősen hullámos. A szórványosan mere­ dező gyérebb, erős koronaszőrök sokkal hosszab­ bak, mint az alsó gyapjas szőrzet, ezért feltűnően ki­ emelkednek belőle. A gyapjas szőrzet és a ritkább szálkás szőrök alsó része fehér vagy szürkésfehér. A

kiemelkedő szálkás szőrök felső vége sötétebben

színezett,

úgyhogy

fehéresszürke,

az

oposszumbunda

fehéresbarna

sötétebb

összbenyomást

kelt.

Mivel az összes szálnak a töve göndör, a hosszú és gyapjas szőrök alul sűrű bundává fonódnak össze. Ezek a tulajdonságok az oposszumbundát tömötté és vízhatlanná teszik. Sárgagyapjas

erszényes

patkány

(Caluromys

philander).

Ez a ragadozó erszényes fán lakik. Fogófarka hosszabb a testénél. Brazíliában és Venezuelában fordul elő

Észak-Amerikában

üldözik az oposszumot. Egy­

részt a bundája miatt vadásszák, másrészt mint kár­ tevőt irtják, mert dézsmálja a házi szárnyast. Húsáért is elejtik, de ilyen irányú felhasználása csak másod­

bériai nyércre. Gyors

mozgású állat,

mozgásában

nem zavarja a vastag farka, bár teljes hosszának csak­ nem a felét teszi ki. Körülbelül 65 cm hosszúra nő

lagos. Nem

mindenki élvezi a pecsenyéjét, mert

erős fokhagymaíze és szaga van. A z Észak-Amerikától Dél-Peruig és Észak-Argen­

meg. A farkának csak az első harmada vastagodik

tínáig elterjedt erszényes

meg zsírtól, a további. kétharmada fokozatosan vé­

( D i d e l p h i s ) egyik legnagyobb és legnehezebb testű

patkányfélék

nemének

konyodik, és csupasz.

alfaja az a m e r i k a i oposszum

( D i d e l p h i s m a r s u p i a l i s vir-

Az erszényes emlősöknek 9 családja él jelenleg,

g i n i a n a ) . A többi alfaj és az ide tartozó másik faj,

melyhez 71 nem, 241 faj és 469 alfaj tartozik. Hal­

a cosoca ( D i d e l p h i s p a r a g u a y e n s i s ) körülbelül 10 cm-

tenorth kutatásai szerint

honos

rel rövidebbek. A házimacska nagyságú, rövid lábú,

erszényes patkányfélék (Didelphidae) családjába 12

megnyúlt testű oposszumok erősen hasonlítanak a

40

az

Amerikában

patkányokhoz. A fejükön rendszerint egy fekete folt

hulladékot sem. Ha beszabadul egy baromfiudvarba,

látható. Pofájuk hosszú bajuszszőrökkel van tele­

úgy viselkedik, mint a menyétfélék. Minden elérhető

tűzdelve és hegyes orrban végződik. Nagy, hártyás

szárnyast megöl, de először csak a kiontott vérüket

fül kagylójukat össze tudják ráncolni. Fogazatukban

nyalja fel. Mint már e m l í t e t t ü k , a házi szárnyasok

rendes körülmények

között

50 foguk van,

néha

között nagy károkat okoz, de hasznos is, mert az

számfeletti fogak is előfordulnak. Metszőfogaik erő­

Észak- és Dél-Amerikában

teljesek, a

előforduló és a mezőgazdaságban, különösen a gya­

vannak.

zápfogaknak

Emiatt

éles

fogazatuk

és

hegyes

tökéletesen

csúcsai alkalmas

millió- és milliószámra

potültetvényeken óriási károkat okozó

kisebb gerinces és gerinctelen állatok megfogására

(Sigmodon

és összeroppantására.

pusztítja ezt a nagyon kártékony állatot.

Fogképletük: M

P

hispidus)

gyapotpocok

nagy ellensége, és tömegesen

A z oposszumokról elmondhatjuk, hogy elterje­ C

I

I

C

P

~4

3

i

5

T~1

3

4

3

1

4

4

3

1

dési t e r ü l e t ü k ö n

M

hatók.

4~ — = 50 4

úgyszólván mindenütt

megtalál­

Bozótban, kertben, mezőn, gabonaföldön,

erdőben, az emberi település közvetlen közelében, pajtákban, csűrökben, lomtárakban mindenütt

ott

Megeszik a kis emlősöket, madarakat, rovarokat,

vannak. Magas hegyek között 4000 méterig is meg­

ha nagyon éhesek, hüllőket, tojásokat, szárazra vetett

találhatók. A földön ügyetlenebbek és lassúbbak,

halakat, sőt a döghúst is. A puha növényi eledelt is,

mint a fák koronáján vagy a bozótosban. A gyöke­

különösen a gyümölcsöt, elfogyasztják. És mert az

rénél szőrös, egyébként csupasz, erős farkuk kapasz­

oposszum az emberi települések közelében szeret

kodásra alkalmas. A z állat nemcsak az ágakat tudja

tanyázni, nem veti meg a kenyeret, a főtt konyha­

vele erősen körülfogni, hanem farkával fogódzva,

Duzzadtfarkú erszényes patkányok felett világos foltpár virít

(Metachirops

opossum).

Közép- és Dél-Amerikában élnek. Fán lakók. A szemük

szor

ellik

és

nevel

utódokat.

Egyes

erszényes

patkány nemeknél és fajoknál az anya a már látó kölykeit a hátán hordja, s a kicsinyek a nőstény szőrébe kapaszkodnak. Nem felel meg a valóságnak az a sokfelé látható rajz vagy gyűjteményben kiállí­ tott preparátum, amelyik az aeneas patkányt mu­ tatja, amint a kölykeit a hátán hordja s azok sorban az anyjuk felfelé k u n k o r í t o t t farkába kapaszkodnak a saját farkukkal. Ez a valóságban nem fordul elő, hiszen ebben az esetben az anya nem tudná hasz­ nálni ezt a fontos kapaszkodó- és támasztószervét. Az A e n e a s patkány ( M a r m o s a m u r i n a ) azzal vonta magára a tudományos világ figyelmét, hogy külön­ leges módon neveli kölykeit. A z egér vagy patkány nagyságú állatnak nincsen erszénye. Farka azonban nagyon hosszú, egész testhosszának

háromötöde.

A z állat teljes hossza 25—30 cm. D é l - és KözépAmerikában, valamint a környező közeli szigeteken A e n e a s patkány

( M a r m o s a m u r i n a ) . Dél- és Közép-Ame­

rika körülbelül 60-féle erszényes patkányfaja közül egyes egyedek a déligyümölcs-szállítmányokkal Euró­ pába is elkerültek

él.

N e v é t Aeneastól, a mondai hőstől kapta, aki a

t ö r t é n e t szerint öreg atyját és fiát Trója eleste után a hátán menekítette meg. Fennáll annak a lehetősége, hogy ezek a kis állatok Európában is elterjednek. A z utóbbi időben, amikor

szabadon is képes függeszkedni. Órákig tud fejjel le­

az árucsere-forgalom annyira megnőtt szárazon, vízen

felé csüngeni és pihenni. A z oposszumnak a farka az

és levegőben, különösen a gyümölcs-, gabona, ter­

ötödik és nélkülözhetetlen végtagja. A r r a támasz­

mény, és zöldségszállítmányokkal kis állatok, gyíkok,

kodik, amikor mellső lábaival megfogja, megöli és

gekkók, kígyók, békák, pókok, rovarok utazhatnak

ugyanis a mi

egy másik földrészre. A z aeneas patkányok kedvelik

mókusunkhoz hasonlóan, két mellső lábával ragadja

a banánt, és ennek a gyümölcsnek a ládáiban és bálái­

meg az áldozatát (táplálékát), és úgy viszi a szájához.

ban utaznak messzi idegen földrészekre.

elkölti az áldozatát.

Az

oposszum

Ezek a végtagjai hasonlítanak az emberi kézhez. A nagyon mozgékony hüvelykujj, mint a fogó egyik

Az erszényes patkányok 5—8

évig élnek. Kitar­

tóak, életképesek, még a nagyon súlyos sérüléseket

szára, szemben áll a másik négy ujjal. Hátsó lábain is

is kiheverik. Észak-Amerikában

öt ujj van. Minden ujján karmot visel.

oposszum szívóssága. A z állat rendszerint nem véde­

közmondásos

az

A z oposszum rendszerint szürkületkor és éjjel

kezik, ha az ember üldözi. Ha bunkóval leverik a

vadászik, a nappalt faodúkban vagy föld alatti üre­

fáról, vagy a kutyák lehúzzák a kapaszkodó állatot,

gekben átalussza. Állandó fészke csak ritkán van.

döglöttnek tetteti

A z ausztráliai erszényesekkel ellentétben, nagyon

tudja mímelni, hogy Amerikában közmondássá lett:

magát.

Ezt

olyan

tökéletesen

szapora. Teljesen kifejlett erszényük előre nyílik.

„oposszumot játszik". A

Haltenorth szerint a nőstényeknek 5—13 emlőbim­

összetört, döglöttnek látszó állat azután egy óvatlan

külső sérülésekkel

teli,

bójuk van. A hímek és a nőstények csak a párzás

pillanatban feléled. Ó r á k i g képes élettelennek tet­

idején járnak együtt, ilyenkor harapdálják egymást.

tetni magát. Amikor azután alkalmasnak véli a pil­

Rövid 12—13

napig t a r t ó vemhesség után a nős­

tény sok apró fiat ellik. Ezekből rendszerint négy­

lanatot, gyorsan A

elszelel.

Ez sokszor

nagy oposszumok ( D i d e l p h i s

sikerül

marsupialis)

is.

számos

tizenegyet nevel föl az erszényében. A z újszülött

alfaja sűrűn látható az európai és amerikai állatker­

önállóan mászik be az erszénybe. A lárvákhoz hasonló

tekben. Könnyű ő k e t tartani és jól szaporodnak a

fejletlen utódokból, az elles után közvetlenül, sok a

fogságban is. Bár a szabadban sötétben tevékeny­

földre esik és elpusztul. A z anya általában 70 napig

kedő állatok, az étkezési idők

szoptatja a kicsinyeket az erszényében. 24—26 hét

nappal mozgó állatkerti állattá lehet őket átnevelni.

megváltoztatásával

után a nőstény, 32—35 hét után a hímivadék is ivar­

A ketrecekben nem „mutatnak" sokat, ezért a néző­

é r e t t é válik. A nőstény az első elles után ugyanab­

közönség kevés érdeklődéssel szemléli ezt a tudo­

ban az évben még egyszer, kétszer, esetleg három­

mányos szempontból jelentős és érdekes fajt.

42

A magasabb rendű emlősök csapata (Eutheria) A karmosak öregrendje (Unguiculata)

A rovarevők rendje (Insectivora) Az őslénytan kutatói rovarevő emlős-maradványo­ kat találtak a felső kréta időszakból. Elmondhatjuk,

A

patkányvakondoknál nem kevésbé különleges

rovarevő családokat találunk Nyugat-Afrikában: avid-

hogy kereken 70—80 millió éve léteznek, s így bizo­

racickány-féléket (Potamogalidae) és Dél-Afrikában

nyosan ők

legősibb

az aranyvakondok féléket (Chrysochloridae). Afriká­

csoportja. Ezeket az állatokat t e k i n t h e t j ü k annak

ban honosak az ormányos cickányfélék (Macrosceli-

a magasabb rendű

emlősök

az alapnak, amelyből a magasabb rendű emlősök a

didae)is. Erősen megnőtt hátsó lábukkal úgy ugrálnak

jelenkorig fejlődtek.

tova, mint a sivatagi ugró egerek, egyébként azon­

Már az eocén korban éltek

vakondokok és cickányok, a miocénban sündisznók,

ban jellegzetes rovarevők. A z Insectivorák hosszú

amelyeknek a szervezete felépítésben és működés­

orra ennél az állatnál különösen fejlett, ormány-

ben lényegében nem sokban különbözik a tovább­

szerűen megnyúlt, s ezt a külső vonásukat viselik a

fejlődött utódokétól. A pleisztocén korban (Toepfer

nevükben is. Néhány fajnak szabadon kiálló, lebe­

szerint) a mai Közép-Európa területén a rovarevők­

nyekkel nagyobbított füle van.

nek

legalább 8—10

neme élt, amelyekből a

mai

A

ma élő rovarevők aránylag kis állatok, sőt el­

napig fennmaradtak: a sünök ( E r i n a c e u s ) , a vakon­

mondhatjuk, hogy az emlősök között csaknem a leg­

dokok ( T a l p a ) , az erdei cickányok

kisebbek. Valamikor a földrészünkön nagyobb szám­

(Sorex),

a vízi-

cickányok ( N e o m y s ) és a fehérfogú cickányok ( C r o c i -

ban előforduló törpe cickány (Sorex

d u r a ) . Néhány nem, mint a B e r e m e n d i a

kisebb emlősállatnak számított. Felnőtt korára 7,4—

és a

múlt

m i n u t u s ) a leg­

század első felében élt kiváló magyar zoológusról,

11 centiméter hosszúra nő, s ebből a jól fejlett farka

Petényi Salamon Jánosról elnevezett Petényia

körülbelül 3,4 centimétert tesz ki. Már jó ideje tud­

stb.

kipusztult. A Közép-Európa t e r ü l e t é n szintén kihalt

juk, hogy dél-európai rokonuk az e t r u s z k

Desmana-nem

(Suncus

maradványaként

a

pézsmacickány

cickány

e t r u s c u s ) még kisebb. Ennek kifejlett példá­

egy-egy faja él még az Ibériai-félszigeten és a Szovjet­

nyai csak 7—8,1

unió dél-európai részén. Érdekes megemlíteni, hogy

ennek kb. egyharmada. Ugyanilyen kicsiny a Szovjet­

sem Ausztráliában, sem Dél-Amerikában nem talál­

unió ázsiai részében élő Sorex m i n u t i s s i m u s , melynek

tak ősmaradványokat a rovarevők rendjéből. Ezt a

példányait legújabban Finnországban is megtalálták.

két földrészt ugyanis megszállták annak idején az

centiméter

Észak-Amerikában

él —

hosszúak, a farkuk

összefoglaló néven

—

erszényesek, melyek még a többi földrésztől való el­

a rövidfarkú cickány néhány neme és faja

különülés előtt elérték e tájakat. Úgy látszik, a

és B/onna-fajok). Jellemzőjük az egészen rövid vagy

rovarevők nem jutottak el ide. Eurázsia és Afrika

csonka farok. A változatos külsejű rovarevő csalá­

mellett több fajukkal benépesítették Észak-Ameri­

doknál más és más a farok hosszúsága. Vannak rövid,

(Cryptotis

kát, de még ma is kevés az olyan rovarevő faj, mely

közepes és egészen hosszú farkú fajok. Madagaszkár

Közép-Amerikán át eljutott Dél-Amerikába. A z A n ­

szigetén él a hosszúfarkú

tillák szigetvilágában, elsősorban Kubában és Haiti-

c a u d a t a ) , mely nek farokhosszúsága az ál lat egész hosz-

ban él egy érdekes helyi jellegű rovarevő család, a

szának kétharmada, tehát a farok, a fej—test hosz-

patkány-vakondokfélék (Solenodontidae.)

szának a kétszerese. A

tanrek

(Microgale

longi-

hosszúfarkú tanrek és a 43

Potkányvakondok (Solenodon paradoxus). Haiti és Kuba szigetén még fennmaradt két maradványfaj, melyek más rovarevőkhöz képest elég nagy termetűek. Hazájukban „almikvi" a nevük

Csíkos tanrek (Hemicentetes semispinosus). Csíkozottsága látszólagos, mert a sárgás tüskesorok között fekete sörtecsomók meredeznek, s ezek keltik a csíkosság látszatát

44

hosszúfarkú pikkelyes emlősök (Pholidota rend)te­

Afrikában nagy t e r ü l e t e n előforduló, tulajdonkép­

kinthetők az aránylag leghosszabbfarkú emlősöknek.

peni fürge vidracickányt

A

középnagy fajt, amelyet a biológusok csak 1955-ben

ma élő legnagyobb testű rovarevő a Nyugat-

( P o t o m o g a l e v e l o x ) , b) egy

(Potamogale

írtak le M e s o p o t a m o g a l e r u w e n z o r i néven, ez Közép-

v e l o x ) , amelyik 60 cm hosszúra nő, és farka a test

Afrikában a Ruwenzori vidéken található, c) végül

hosszának a fele. A k u b a i a l m i k v i (Solenodon

egy törpe

Afrikában előforduló fürge vidracickány

szintén 60 cm 1 farka A

farkatlan

cubanus)

ugyancsak a testhossz fele.

tanrek (Tenrec

[Centetes]

ecaudatus)

a Alicropotamogo/e l a m o t t e i ,

melyet

fajt a legutóbbi időben ismertette Kuhn. Ugyancsak ő figyelte meg, hogy az összes fürge vidracickányok

hossza 40—45 centiméter. „Szerencsésnek"

faj,

1954-ben fedeztek fel Libéria északi részén. Ezt a

mondhatók

a

többi

állatok,

főként

édesvízi

tarisznyarákokkal

táplálkoznak.

amelyek a rovarevőkkel egy élettérben élnek, hogy

Ugyanakkor még sok más kisebb víziállatot is meg­

a fent e m l í t e t t példányok rendjük legjobban meg­

esznek. Erre a fajra jellemző hátbundájának a nyérc-

termett képviselői és nem még nagyobbak. Ugyanis

hez hasonló fénye, és feketésbarna színe. Mindnyá­

minden rovarevő hihetetlenül erőszakos rabló. Lét­

juknak az orrán egy

fenntartásukhoz

Szemeik kicsinyek, és mint érzékszervek, alárendelt

naponta saját

súlyukkal

egyenlő

mennyiségű állati táplálékra van szükségük.

Ezért

elszarusodott

pajzs található.

szerepet játszanak. Fülcimpájuk is kicsiny. A M e s o ­

fogyasztják a nagyobb állatok t e t e m é t is, ezenfelül

potamogale

egyes fajok, pótlásként, nem vetik meg a növényi

úszóhártyák vannak. A z „óriás" faj farka nagy, töve

táplálékot sem. Megeszik az olajos magvakat, pél­

vastag,oldalról lapított. Mindhárom vidracickány-faj-

dául a tökmagot. Főeledelük mégis a vadászat köz­

nak 40 foga van; az állkapocs

ben szerzett élő rovarzsákmány.

metszőfog, 1 szemfog, 3 előzápfog és 3 zápfog. A

Ha a rovarevők olyan nagyra nőnének, mint pél­

ruwenzor/nak a kéz- és lábujjai között

egy-egy oldalán: 3

legszínesebb rovarevők az Afrikában élő, öt

dául a medve, az oroszlán vagy a tigris, és úgy el­

nemet számláló és ezen belül még több fajjal képvi­

szaporodnának, mint ma az ormányos

cickányok,

selt aranyvakondok-félék (Chrysochloridae) családja.

úgy valószínű, hogy minden élő állatot kipusztítaná­

A föld alatt élnek, és így testük felépítése sokban

nak, felfalnának. Ha csak az állkapcsukat képzeljük el

hasonlít a mi vakondokjainkéhoz. Mellső lábuk ha­

oroszláni m é r e t r e felnagyítva, félelmetes képet ka­

talmas karmai az ásáshoz idomultak. A színük telje­

punk. Bár a metszőfogaik száma változó, rendszerint

sen elüt a mi feketés vakondjainkétól. Zöldes-ara­

az alsó és felső állkapocs mindkét oldalán 3-at—3-at,

nyos csillogású a bundájuk. Erre utal a nevük is.

összesen tehát t i z e n k e t t ő t

Egy

Sajnálatos, hogy nem bírják a fogságot. Befogásuk

tucat erős, hegyes tőr. Különösen a legkülsők fejlet­

után hamarosan kimúlnak, így az állatkertekben a

tek és erősek. A metszőfogak mellett fönn és lenn

látogatók nem gyönyörködhetnek ennek a kis em­

mindenütt egy-egy gyengébb, hegyes szemfog nő.

lősnek a pompás színében, amelyik a kolibrikhez

Ezekhez teljesen hasonlóak a kúp alakú előzápfogak,

hasonló hatást és vonzerőt gyakorolna az európai

melyek zárt sort alkotnak alul és fölül mindkét olda­

nézőkre.

találunk

belőlük.

lon. A három zápfog erőteljes, rágófelületük hegyes élekből

áll. A

rovarevőknek

30—44 foguk

van.

A vakondokkal ellentétben nincs farkuk. Szemü­ ket szőrös bőr borítja. Jól hallanak, bár nincs kívül

Hegyes fogaikkal megfogják a zsákmányt, keresztül­

látható fülkagylójuk. Fülnyílásukat befedi a fejszőr

fúrják azt, de nem képesek feldarabolni és szétrágni.

— e z é r t nem i s i á t h a t ó — , rövid orrukat csupasz sza­

Állkapcsuk rágóizomzata éppen ezért nem erős.

rupajzs fedi.

rovarevők egészen talpon járnak. Talpuk csu­

A mi sününkhöz hasonló, bár a Madagaszkár szige­

pasz, végtagjaikon ö t , karommal végződő ujj talál­

t é n honos kezdetlegesebb öt fajjal képviselt rovar­

ható.

evő családhoz a tanrekfélékhez (Tanrecidea) tartozik

A

Egzotikus példányaik sajnos csak nagyon ritkán láthatók az állatkertekben, ugyanis a fogságban tar­

a tanrek

( T e n r e c [ C e n t e t e s ] e c a u d a t u s ) . Tüskék, sör-

t é k és szőrök borítják az állat testét, amelyek az át­

tásuk nagyon körülményes. A már e m l í t e t t és az

meneti formák egész sorával mennek átegymásba.Ez

Antillákon élő pátkányvakondok-fajok, amelyekből

azt mutatja, hogy a tüske sem egyéb, mint átalakult

néhány példányt az európai állatkertekben is be­

szőr. A z emberek, különböző négylábú állatok és a

mutattak időnként, ma már hazájukban is kipusztuló­

ragadozó madarak is üldözik a kis tanreket, amely

félben

a hegyes vidékeken maga ásta lyukakban él. Rovar­

vannak. A

fürge

vidracickányok

Nyugat-

Afrikából — bár nincsenek kipusztulóban — jófor­

lárvákkal

mán még alig ismert állatok. H á r o m fajukat fedez­

ormányával túrja ki azokat a földből, az iszapból.

táplálkozik,

és a disznóhoz

hasonlóan,

ték fel eddig, ezeket így tartja számon a tudomány:

A

a ) az állattan 1860óta ismer egy „óriás" fajt, a Nyugat-

veszély fenyegeti, erős mósuszszagot terjeszt maga

száraz, f o r r ó évszakban nyári álmot alszik. Ha

45

Közönséges süntanrek (Briculus [Setifer] setosus). Nincs szorosabb rokonság közte és a mi sününk között, mégis hasonlítanak egymáshoz. A süntanrek kisebb termetű, tüskék borítják; rövid farka is tüskés. Jól mászik a fákon

körül. Ennek ellenére a helyi lakosok eszik a húsát. Sok ellensége van, de rendkívüli szaporasága védel­ met

nyújt a kipusztulás ellen.

szerre 12—16

A

nősténye

egy­

Tanrek

(Tenrec

[Centetes]

ecaudatus).

A

Madagaszkár

szigetén honos számos tanrekfélék legrégebben ismert faja. Testét szabálytalanul eloszló tüskék, sörték és durva szőrözet borítják

kölyköt fiadzik. A z utódokat az anya

neveli és istápolja, önfeláldozóan védi ő k e t minden veszély ellen. A kicsik gyorsan fejlődnek és hama­ rosan a saját lábukra állnak. ' Egymás között nagyon békés állatok. A z európai állatkertekben sokhelyütt láthatók ezek a majdnem legnagyobb t e r m e t ű rovarevők. Fogságban azonban nagyon ellustulnak és a nap legnagyobb részét át­ alusszák. Ennek az okát abban kell keresnünk, hogy a tanrekek a szabad életükben kimondottan éjszakai vadászok, csak naplemente után hagyják el vackukat és indulnak el portyázni, élelmet szerezni. azután az állatkerti

látogatók

keveset

Ezért

láthatnak

belőlük, mert nappal ketrecük valamelyik sötét sar­ kában tanyáznak.

Elefántorrú cickány a Macroscelididae családból. Egész Afrikában elterjedt, nagy fajgazdagságban. A termesze­ ket pusztítja, ezzel jelentős hasznot hajt

47

A sünszerűek öregcsaládja (Erinaceoidea)

olyan, mint egy nagyon rövid lábú kis disznó. A né­

A sünfélék családja (Erinaceidae)

zőnek ezt a benyomását még az állat orr- és a fül­ formája is erősíti. A hátát körülbelül 16 000 tüske

sünszerűek (Erinaceoidea) öregcsaládját a sün­

borítja. Más szőrformák — eredetüket tekintve a

félék családja (Erinaceidae) képviseli. Két alcsaládra

tüskék is szőrök — nincsenek a tüskeruházatban.

tagozódik:

Maguk a tüskék nem egyformák. Körülbelül 1 milli­

A

a tüskés sünökre

(Erinaceinae) és a

szőrös vagy patkánysünökre (Echinosoricinae). Kül­

méter

sőleg alig hasonlítanak egymáshoz, de a belső fel­

A

építésük, különösen a csontvázuk

mutatja közeli

vastagok,

és

2—3

centiméter

tüskésség ősi jelleg, ami

nem

hosszúak.

kizárólag a sü­

nök jellemzője. A tanrekféléken kívül, a ma élő

rokonságukat. A szőrös sün testi felépítése anató-

emlősvílágban a gyalogsülfélék

miailag is teljes mértékben bizonyítja ezt a t é t e l t .

hangyászsün-félék (Tachyglossidae) is tüskepáncéllal

Ez az állat Délnyugat-Kínában él.

védekeznek a külső ellenség háborítása ellen.

A sünfélék testi felépítése, élettani tulajdonságai azt igazolják, hogy ősi, régen kialakult

csoportról

(Hystricidae) és a

Minden süntüske a közepén a legvastagabb. A felső végén éles, szúrós hegyben végződik, a töve tompa

van szó. A kutatók ebből az öregcsaládból 50 millió

bunkó. A z utóbbival ferdén illeszkedik a hát bőrébe.

éves csontvázmaradványokat is találtak. Ezek a fosz-

A tüskék belsejében üreg van, amelyet velő tölt ki.

szíliák azt

mutatják hogy az akkori példányok alig

A nagyon fiatal sünfiak tüskéi fehérek, ezek már az

különböztek a mai sünöktől. A kövült maradványok

anya testében, a kihordási idő alatt fejlődtek. 36 órá­

bizonyosságot szolgáltatnak arra, hogy a ma élő sün­

val a születésük után a fiatalokon megjelennek a

félék elődei már a korai harmadidőszakban éltek, és

sötétebb, fiatalkori tüskék. Az idősebb

életkörülményeik is hasonlítottak a ma kialakultak­

barnásfehérek,

hoz. Annakellenére, hogy a sünfélék ilyen ősi állatcsa­

színnel futtatva. Régebben azt hitték, hogy a tüskék

középen

állatokéi

inkább fehéresek,

barna

lád ma élő egyedei, életrevaló kis teremtések, amelyek

barázdáltak, holott azok mindig simák. A téves meg­

nemcsak az életterükben védekeznek sikeresen állati

figyelés alapja az, hogy felületes ránézésre, a színe­

ellenségük, a körülmények, valamint a környezet

zés a barázdáltság látszatát kelti. A tüskék valószí­

okozta veszedelmek ellen, hanem ha a létfeltételeik

nűleg csak szükség esetén pótlódnak, nincsen szó

egy kicsit is kedvezőbbekké válnak, lassú mértékben

arról, hogy évente egyszer vagy kétszer cserélődné­

lépésről lépésre még terjeszkednek is. Életterük ha­

nek, ami az emlősök vedlésének felelne meg. Rendes

tárát képesek lassan kibővíteni, ami vadon élő álla­

körülmények között a tüskék az állat farka felé dől­

toknál ma már csak ritkán

tapasztalható jelenség.

nek és puhán, lazán, simán fekszenek végig a hátán.

Megállapíthatjuk azt, hogy míg sok fejlettebb, filo-

Így néz ki a tüskepáncél a nyugodt állaton. Csak a

genetikailag azonban sokkal fiatalabb emlős

rend,

megijesztett sündisznó borzolja fel a tüskéit. Erős,

család, nem-és faj kipusztul vagy a kipusztulás felé

mozgékony hátizmainak erőteljes, lökésszerű össze­

halad az ember közvetlen vagy közvetett „befolyása"

húzásával feszíti ki és állítja fel őket. Ez a folyamat

miatt, a vadon élő sünfélék minden bizonnyal ellen­

ismétlődik meg akkor is, amikor a megijesztett állat

állnak és átvészelik azt.

a veszedelem elől összegömbölyödik. A sündisznó

Legjellegzetesebb képviselőjük a közönséges sün­

nagyon hosszú ideig képes megmaradni ebben az

disznó ( E r i n a c e u s e u r o p a e u s ) . Ezzel a kis állattal talál­

állapotban. Példaként említhető a téli álma, amely­

kozhatunk hazánkban is. Hála sokak k i m e r í t ő kuta­

nek egész tartama alatt ilyen összegömbölyödött

tásának (többek között meg kell említenünk Linde-

állapotban pihen.

mannt, Steint, Hertert és Suomalainent), viszonylag

Pofájuk és altestük nem

tüskés, hanem szőrök

sokat tudunk róluk. De ez természetes is, mert

borítják. Oldalukon, ahol a szőrök és a tüskék ta­

sűrűn előforduló, fontos és hasznos állatról van szó.

lálkoznak, érdekes, a tüske és a szőr közötti át­

A világ más részein élő sündisznók hasonlítanak az

meneti képződményeket láthatunk.

európai közönséges sündisznóhoz és életkörülmé­

Az,

hogy veszélyben a sün

összegömbölyödik,

nyeik is megközelítően azonosak. Legfőképpen az

nem egyedül az ő tulajdonsága. Ugyanezt a passzív

jellemzi őket, hogy mindannyian majdnem egyforma

védekezéstalkalmazzák veszély esetén az övesállatok

tüskeruhát viselnek. Ez külsőleg is hasonlóvá teszi

(Dasypodidae) és a pikkelyesek (Pholidota) is. Sün­

ő k e t egymáshoz. Anatómiai felépítésük a részletek­

jeinknél

ben (például a végtagok hossza) sokszor különbözik,

bőrizomzat

más és más a színük, kedvenc tartózkodási helyük,

lő,

é l e t t e r ü k sem egyforma. Hazai sündisznaink 30 cm

egész hátát beborítja. Ennek az izomnak

hosszúra is megnőnek. Ha az állatot tüskeruhája

neve: musculus orbicularis; veszély esetén vagy a téli

nélkül

álom megkezdésekor görcsösen összehúzódik, ezzel

48

képzeljük

el, amint éppen szalad,

akkor

úgy

ezt

az összegömbölyödést teszi

mint

lehetővé.

a teknősöknél

Ez

a a

a különleges bőrizomtöm­

páncél, az állat a latin

különleges húzóizmokat mozgat meg, melyek a fejet

A hímvesszőjük a testközéphez közelebb fekszik,

és a végtagokat a test védősapkája alá húzzák és

a nőstény hüvelynyílása hátrább van. A z anyaállatok­

ezzel védik a kényes részeket a fenyegető ellenség

nak a hasuk szélén kétoldalt szimmetrikusan elren­

vagy a hideg ellen. Ezért a nyaktája és a hajlékony

dezett Öt-öt emlőjük van.

gerince ívesen görbült.

A sün abban különbözik az összes többi hazai

A sündisznók testének felépítése védelmet nyújt

rovarevőktől, hogy téli álmot alszik. Ez közös vonása

az ellenségeik ellen, és segíti őket a táplálék meg­

néhány hazai denevérfajjal, valamint rágcsáló család­

szerzésében. A tüskék visszatartják a támadó álla­

dal, mint amilyenek a Sciuridae (mókusok, marmo-

tokat. A z összegömbölyödés jelentősége

ták, ürgék), Cricetidae (hörcsögök), Gliridae (pelék),

is nagy,

erről azonban később lesz szó. Az állatok látóképes­

Dipodidae (ugró egerek). A

sége alárendelt jelentőségű. A kísérletek és meg­

szolgáló alvás különbözik a tartós téli álomtól. A két

napi pihenés céljait

figyelések szerint fekete, fényes szemeivel a sün

állapot között az a lényeges különbség, hogy amikor

viszonylag jól lát, a szürkének és világosnak külön­

a környező természet hőmérséklete tartósan

böző fokozatait

Hogy

10 C ° alá süllyed, az állat képes a saját testhőmérsék­

azután a színeket hogyan látja, azt még nem tudták

letét 6 C°-ra leszállítani. Aszájával összehordott avar-,

az állat megfigyelői tisztázni. Az állat

zsákmánya

levél-, lomb-, mohafészekben összegömbölyödik és

viszont különböző színű, így annak éivezhetőségét

ha nem zavarják, hetekig is képes így maradni. Ha a

meg

tudja különböztetni.

8—

minden valószínűség szerint szaglással és ízleléssel

külső hőmérséklet tartósan 6 C ° alá süllyed, a sün

állapítja meg.

testhőmérséklete akkor sem száll 6 C ° alá. Ameny-

^

Fülkagylóik csak kevéssé állnak ki a fejük körvona­

nyiben az alacsony hőmérséklet hosszú ideig tart,

lából, de pompásan működnek, mert a sün minden­

az

féle hanghatásra kitűnően reagál. Fütyülő, csattanó,

szabályozó mechanizmusa, és ezzel visszanyeri ébren­

állat

felébred,

működésbe

lép testének

hő-

cuppanó hangoktól megijed és összegömbölyödik.

lét! hőmérsékletét, amely a 24 órás rendes éjjel­

Ormányszerű orrának a tapintószőrei is fontos jelző­

nappali életritmusban 33,5 és 35,5 C ° között van.

berendezések. Érzékenyen és azonnal jeleznek, ha

A sün téli álma eléggé éber. Számos külső körülmény

valami szokatlant tapintanak. Az állat fő érzékszerve

az álom abbahagyására kényszeríti az állatot. Csak

az ormányformára alakult orra. Ez kitűnik abból is,

néhányat említünk ezek közül. A légnyomás hirtelen

hogy a szaglóközpontja (a bulbus és lobus olfacto­

esése, az állat megérintése, a földnek és vele együtt

ri us) az egyszerűen felépített

a fészeknek vagy vacoknak a megmozdulása, rengése

agyban figyelemre

méltóan nagy helyet foglal el. Felső állkapcsa erősen

már ébresztő ingerként hat rá. Ilyenkor az ébredés

túlnyúlik az alsón, ez lehetővé teszi a földön mozgó

gyorsabb, mint rendes körülmények között. Termé­

kicsiny zsákmány

szetes viszonyok között akkor ébred téli álmából,

ügyes megragadását.

Fogazatuk

36 fogból áll, a felső állkapocsban 20, az alsóban 16. Fogképletük: M

P 3

i

3

i~i

3

2

1

2

2

1

C

I

I

C

P

M

3

T

1

2

3

ha a hőmérséklet emelkedik. Ilyenkor gyorsabban

ébred,

között,

az

de

mint

ébredés

normális legalább

viszonylag

körülmények két

órát

vesz

igénybe. Ha az ébredést a környezet hőmérsékleté­ nek

= 36

az emelkedése váltja ki, akkor a fokozatos,

teljes ébredés tizenkét óráig, sőt még ennél hosz-

A sünök fogazata fejlettebb, mint a cickányoké, mert a mindenevő jelleg már felismerhető

rajta.

A mindenevő jelleget hangsúlyozzák az előzápfogakon a nagyon széles,tompa gumókkal t a r k í t o t t rágó-

szabb ideig is tarthat. Ha viszont rendes napi ál­ mában

zavarják

meg, amikor

nem

összegömbö­

lyödve, hanem kinyúlva alszik az állat, igen hamar felébred.

felületek. A sünök nem a szemfogukkal ragadják meg

A téli álomból való ébredés élettanilag nagyon

az áldozatukat, mint a ragadozók, hanem a legkülső

nehéz periódus a sün életében, anyagcseréjének és

metszőfogaikkal. (Mindkét oldalon alul és fölül meg­

energiaháztartásának

van ez a fog.) Ezek a fogak a szem- és a többi metsző­

Herter kutatásai és megfigyelései alapján megemlíti,

nagy

megterhelésével

jár.

fogakhoz viszonyítva különösen nagyok, hosszúak és

hogy a sünök ilyenkor nagyon éhesek, és ezt írja:

körbe-körbe

„ H a a tél folyamán rendellenes körülmények miatt

nagyon hosszú utakat tesz meg a vadászterületén.

többször felébredtek, s olyankor nemigen találtak

Jellegzetesen talponjáró állat. Mind a négy lábán öt

élelmet, annyira legyengülhetnek, hogy nem tudják

hegyesek. A zsákmányt

kereső sün

erős karma van. Az ásásnál és a kaparásnál a mellső

magukat összeszedni és a gyengeségükbe belepusz­

lábait használja, melyek erősebbek, mint a hátsók.

tulnak. Erre vezethető vissza, hogy nagyon kemény

Külsőleg az egyedek nemét csak úgy lehet meg­

tél után sok döglött sündisznót (különösen fiatalt)

különböztetni, ha nyakuknál fogva felemeljük őket.

lehet találni. Ezek az állatok valószínűleg nem a nagy

49

éhenpusztultak."

vadászok még nem tudnak megszerezni. Ezután már

Természetesen minden sün ösztönösen olyan téli

hidegtől

fagytak

meg,

hanem

szétszóródik a kis közösség. Nem valószínű az a fel­

vackot keres, ahol védett a nagy hideg és a külső,

tételezés, hogy az anya erőszakkal „szélnek ereszti"

erőszakos zavarás ellen. Mivel a nagyfelületű tüske­

fiait, vagy a sünökre jellemző „boxolássaí" elzavarja

páncél sok meleget von el a testtől, és télen nem

őket. Erre nincs megbízható megfigyelésünk. Min­

talál elegendő kis állatot, hogy az ébrenlét nagy

denesetre ettől az időtől kezdve az ivadékok meg­

energiaveszteségét pótolja, a téli álom az egyed és a

kezdik önálló életüket, és kifejlett sünöknek számí­

faj fenntartásának nagyon hatékony módja. Ez le­

tanak.

hetővé teszi számukra,

hogy

aránylag

hűvösebb

A sünök fogazata, testhossza és bélrendszerének

vidékeken is —• ahol egyébként nem tudnának meg­

hossza alapján azt

maradni — fennmaradjanak, sőt szaporodjanak és

inkább hasonlítanak az emlősök mindenevő típusá­

kell mondanunk, hogy

sokkal

terjeszkedjenek. A tudomány még nem tudta egy­

hoz, mint bármelyik másik nálunk honos rovarevő

értelműen megállapítani és tisztázni, vajon a téli

családhoz (vakondfélék, cickányfélék). Fő táplálékuk

álom alapvető tulajdonsága-e ennek az ősi emlős­

a kis gerinctelen állatok, főleg rovarok és azok

családnak, vagy csak sok ezer éves alkalmazkodás

lárvái. Alkalomadtán elfogyasztják a kis kétéltűeket,

eredményeként alakult-e ki.

hüllőket, csúszómászókat, tehetetlen kis madarakat,

A sünök párzási ideje nem sokkal a téli álom be­

őrizetlen fészekben hagyott kis, fiatal emlősöket.

fejezése után veszi kezdetét. Ekkor már teljes pom­

Ha tehetik, rájárnak az egérfészkekre. A

pájában kibontakozott a tavasz, meleg van és a ter­

fürge egerekhez csak nehezen tudnak hozzáférni,

felnőtt

mészet bőven nyújt zsákmányt, élelmet. A

meg­

bár az a hírük, hogy ezzel hajtják a legnagyobb hasz­

termékenyítés időszaka áprilisban indul és kedvező

not. Ha kisebb madár-, emlős- vagy haltetemet talál­

tart.

nak, abból is lakmároznak. Mint tojásrablók, nagy

Ebben a hosszabb időszakban kétszer fiadzik a sün­

károkat okozhatnak. Ha rájönnek, hogy a baromfi­

anya, tehát a nőstény évente két generációt nevel.

ólakban a széttaposott tojás tartalmát fel lehet nyalni,

Körülbelül 40 napi vemhességi idő után a nőstény

akkor ott is pusztíthatnak. A baromfitojást azonban

hőmérsékleti

viszonyok

között

augusztusig

rendszerint hetet fiadzik. A kicsinyeket az anya­

nem tudják felharapni. „ K i t a n u l t " sündisznók a kis­

állat egyedül neveli. Az apaállatot a nőstény már

csirkéket

jóval az elles előtt elzavarja a fészek közeléből.

madárfészkek csaknem biztos zsákmányai a sündisz­

is képesek megölni és felfalni. A földi

A kutatók ezeknél az állatoknál gondosan megfigyel­

nóknak. Étrendjüket növényi eledellel is kiegészí­

t é k az utódok nevelésének a körülményeit, és ma

tik, a gyümölcsöket, bogyókat, sőt a gombákat sem

már bizonyosan kimondható, hogy a sünpárok nem

vetik meg. A

nevelik közösen kölykeiket. A feszes, nedvdús bőrrel

kemény

világra j ö t t sünfiak nem látnak és nem

rovarok kitinpáncélját, a nem

csigaházakat

összeroppantják. Jól

túl

fejlett

hallanak.

szaglóérzékükkel követik a rovarok, a csigák útját

Puha, fehér tüskéik vannak, amelyek azonban olyan

és nyomát addig, míg meg nem lelik őket. Ha azután

lágyak, hogy nem sértik meg az anya szülőútját. Két-

rátalálnak a zsákmányra és az nem mozog, alaposan

három nap múlva már kezdenek nőni a pigmentált

körülszimatolják. Mozgékony, élénk ellenfélre vil­

tüskék. Erre az időre a fiatalok bőre is megvastag­

lámgyorsan támadnak. A kis gerinces állatokat meg­

szik, megráncosodik. A súlyuk születéskor, Herter

ragadják, és addig rázzák őket, amíg ellenállást tanú­

szerint, 12—25 g, hosszuk 5,5—9,5 cm. Mozgékony

sítanak. A sündisznó nem mondható esetlen vagy

kis állatok, vinnyogva, tülekedve, mocorogva veszek­

ügyetlen vadásznak. Ismeretlen táplálékot először

szenek az anyatejért. 14—18 napig nem hagyják el a

óvatosan megkóstol, és kitűnő ízlelőérzékével ki­

fészket, az anyjuk szoptatja őket. Ennek az időszak­

válogatja az ehetőt. Károsodás nélkül meg tudjákenni

nak a végén nyílik ki a szemük. Három-négy hét után

a nünükéket is,pedig ezek a bogarak cantharidin mér­

már követik az anyjukat a zsákmányszerző k ö r ú t o n ,

get tartalmaznak és elfogyasztják a méregtüskés hár-

és olykor-olykor

élelmet.

tyásszárnyúakat is. Tudott dolog, hogy a keresztes­

az anyaállat

viperát is megtámadják. Előrenyújtják fejtüskéiket

Ezeken

önállóan

is szereznek

az első vadászportyázásokon

nem támogatja túlságosan az ivadékokat, mint ezt

és beleharapnak a kígyóba. A vipera támad, de foly­

egyesek állították. Inkább arra van gondja, hogy a

ton a tüskékbe ütközik, így nem tudja méregfogait

kis csapat együtt maradjon. Ha az egyik/kicsi elkó­

a sündisznóba mélyeszteni. Ha a kígyó kifárad és a

szál, akkor az ijedten és átható hangon füttyent.

sünnek sikerül a gerincét elharapnia, felfalja a hüllőt.

A jelre az anya visszamegy az elmaradóért, és vissza-

Megkezdi a fogyasztását már akkor is, ha a hüllő még

, hozza a csapatba. A kölyköket a fogzás után is, életük

életben van. Mellső lábaival a földre szorítja, dara­

negyvenedik napjáig szoptatja az anyjuk. Ezzel pó­

bokat tép le a kígyóból és hangosan csámcsogva lak­

tolja azt a táplálékmennyiséget, amit az ügyetlen kis

mározik az ellenfeléből. A sündisznó nem'teljesen

50

védett a kígyóméreg ellen, bár aránylag igen nagy

azt a sok veszedelmet, ami mindenfelől fenyegeti

adagot elvisel károsodás nélkül, olyan mennyiséget,

ő k e t , azt szaporaságuknak köszönhetik.

amelytől hasonló nagyságú emlős másodpercek alatt kimúlik.

Sok külső és belső parazita, főleg fonál- és galand­ féreg, továbbá buzogányfejű férgek kínozzák ezt a kis

A jól megtermett sündisznó eléri az 1000 gramm

állatot. A kullancsokon és atkákon kívül a sünbolhák

súlyt, sőt még ennél is termetesebbre nőhet. Arány­

sokasága telepszik meg rajta, ezeknek a lárvái is az

lag sok vizet iszik, szomját főleg pocsolyákból, útszéli

állaton fejlődnek ki. A sündisznó a tüskéi miatt nem

árkokból oltja, de felnyalja az eső- és harmatcsep-

is tud jól hozzáférni a kellemetlen vendégekhez.

peket a virágokról, növényekről is. Állatunk elő­

A z összekülönböző sünök csak a legritkább eset­

szeretettel tartózkodik az ember közelében. Pajták­

ben ölik meg egymást. Szabályszerű „boxpárbajt"

ban, szerszámoskamrákban, lomtárakban, farakások-

vívnak,

ban, rőzserakásokban szívesen üti fel a tanyáját.

Ez a küzdelem nagy zajjal, horkantásokkal jár, de

A kutatók már megállapították, hogy keresi az ember

kevés k á r t tesz az ellenfélben.

ez

azonban csak

dulakodás,

lökdösődés.

közelségét. Aránylag hamar megszokja, hogy a neki

Feltehetjük a kérdést: milyen hasznot hajt az

kitett ételt (tejet stb.) elfogyassza. Ez a magatartása

embernek a sündisznó? Túlnyomóan hasznos vagy

minden valószínűség szerint nem az intelligenciáját,

kártékony ez a kis rovarevő? A legújabb beható

hanem a primitívségét mutatja, hiszen okos állatok

kutatások

menekülnek

vackát

hogy a sündisznó sokkal t ö b b hasznot hajt, mint

odvas fába, gyökerek közé, sűrű bozótba, csalánosba,

amennyi k á r t tesz. Főleg azért hasznos, mert nagy­

fakerítés védett tövébe, sövénybe vagy laza kő­

számú egérfészket dúl fel, pusztítja az egérfiakat.

az ember elől. És joggal! A

alapján a kérdésre

azt

válaszolhatjuk,

rakásba rejti. Ide hord össze puha lombot, levelet,

Hasznos az erdőben, a mezőn és a kertekben egy­

mohát és alakítja ki alvófészkét. A téli

álomhoz

aránt. Felfal sok kártékony rovart és rovarlárvát a

olyan zugot keres, ahol nincs huzat és a hely védett

föld felszínén és közvetlenül a föld alatt. A sün

a hideg ellen. Kitűnően érzékeli a hőmérsékletet és

nagyon falánk állat, ezért csillapíthatatlan éhségének

annak változását, ez a tulajdonsága segíti ő t vacká­

enyhítésére rengeteg kártékony állatot pusztít el.

nak a kiválasztásában is. Igyekszik olyan helyet ta­

Ugyanakkor azzal, hogy a rovarlárvákat is megeszi,

lálni, ahol a talaj hőmérséklete lehetőleg állandó.

megakadályozza k á r t okozó rovarfajok mértéktelen

N á l u n k a sündisznónak kevés a természetes ál­

elszaporodását. A z erdőben is hasznot hajt, mert

lati ellensége. A macskák nem bírnak vele. A me­

elenyésző az a kár, amit itt néhány földi fészek fel-

nyétfélék, a borz csak akkor

dúlásával vagy tojás elpusztításával okoz.

árthatnak

neki, ha

olyan hirtelen rohanják meg, hogy nem bír össze­

A sündisznók elérik a 8—10

éves kort is. Alkal­

gömbölyödni. A kutyák csak ugatják, de nem mer­

milag az emberek is fogyasztották a sünhúst, külö­

nek a tüskeerdőbe belemarni. A vaddisznó az egye­

nösen azért, mert régebben az volt a babonás köz­

düli állat, amelyik, ha nagyon éhes és sündisznót

hiedelem, hogy pecsenyéjének gyógyító ereje van.

talál, nem sokat t ö r ő d v e a t ü s k é k k e l , erős fogazatá­

Egy másik, ilyen alapot nélkülöző hiedelem volt, hogy

val szétroppantja és mindenestől megeszi. A róka

a sün felmászik a gyümölcsfára és lerázza a termést,

azonban már túljár a sündisznó eszén úgy, hogy állí­

azután a földön hemperegve a tüskéire szúrja a

tólag a tüskék közt megmaradó résbe vizel, és ezzel

gyümölcsöt s a vackában t é l i r e elraktározza. A való­

kiegyenesedésre kényszeríti az állatot, vagy vízbe,

ság az, hogy a sün nem tud fára mászni, sohasem

vízfolyásba, pocsolyába görgeti a tüskést, ahol az ki­

raktároz készleteket és nem képes az említett mó­

egyenesedve és úszva igyekszik menekülni. Ezt a

don gyümölcsöt szállítani és összegyűjteni. Itt kell

pillanatot használja ki a róka és igyekszik megra­

megemlíteni, mint érdekességet, hogy a sün nem

gadni és szétharapni a védtelenné vált állat fejét.

tud megfeszített (felállított) tüskékkel maga körül

Ragadozó madarak és baglyok karmaikkal t é p i k szét

hemperegni.

a sün testét. Különösen a fiatal és tapasztalatlan álla­

Európa t ö b b államában egész éven át védettséget

tok esnek a ragadozó madarak áldozatául. Külön­

élvez ez a jellegzetes kis állat. Már ez is igazolja azt

leges és veszélyes ellensége minden sündisznónak

a megállapításunkat,

a növekvő gépkocsiforgalom. Szó volt már a r r ó l ,

ellenkező esetben az emberek nem óvnák a pusz­

hogy asündisznószeret az ember közelében tanyázni.

tulástól.

Mivel az állat sötétben, éjjel, alkonyatkor és hajnal­

Közép-Európában

hogy a sün hasznos, hiszen

a sündisznónak

két

jellemző

ban jár zsákmány után, az utakon nagyon sokat el­

alakja é l , amelyeket egyes szakemberek külön faj­

gázolnak a gépjárművek. Ez az egyik legnagyobb

ként is kezeltek: a barnamellű sündisznó és a fehér-

veszedelem, ami ma a sünöket a sűrűn lakott kultúr­

mellű sündisznó. (A német nyelvben nyugati, illetve

termeteken fenyegeti. Hogy eddig ilyen jól állták

keleti sündisznónak is nevezik őket.) A szerző nem 51

osztja azt a felfogást, hogy ezek külön fajok, hanem

egy-egy ma is élő fajjal. A legszembetűnőbb különb­

alfajoknak tartja ő k e t , hiszen a természetben sza­

ség közöttük és a sünök között az, hogy nincs tüske­

badon kereszteződnek egymással. A z ilyen kereszte­

ruhájuk. Egész testüket sűrű, gyapjas szőrzet borítja,

ződések utódaiban — amilyenek főleg a két alfaj

melyből merev fedőszőrök állnak ki. Külsőleg inkább

érintkezési területén találhatók — mindkét

patkányokhoz és cickányokhoz hasonlítanak, mert

típus

jellegzetességei szépen megtalálhatók, színben, je­

kis fülük van és orruk ormányszerűen

lekben, formákban egyaránt. A

A

kereszteződésből

megnyúlt.

patkányokhoz való hasonlatosságot hangsúlyozza

származó hibridek a barnamellű szülőtől a kopo­

az is, hogy az állatok körülbelül patkány nagyságúak,

nyaalkatot, a fehérmellűtől viszont a színezet sajá­

a földön ide-oda rohannak, átható fokhagymabűzt

tosságait

sündisznónak ( E r i -

árasztanak, és hosszú csupasz farkuk van. A H y l o m i s -

e u r o p a e u s ) aránylag rövid és széles

nem egyébként rövid farkú. A patkányokhoz való

a feje, a mell-hasi tájon a bundáján egy barna folt

nagy hasonlatosságukat bizonyítja egyébként az is,

van, amelyik különösen a mellén feltűnő. A

hogy hosszú ideig patkánysünöknek nevezték őket.

naceus

öröklik.

europaeus

A

nyugati

sündisznót ( E r i n a c e u s europaeus szabb, a keskenyebb

keleti

r o u m a n i c u s ) a hosz-

koponya, valamint

a

mell­

A

legismertebb szőrös sün (Echinosorex

=

Gym-

n u r a ) bundáját alkalomadtán szőrmeként is felhasz­

tájék fehér szőrözete jellemzi. Magyarországon csak

nálják.

a fehérmellű változat él. Elfogadhatónak látszik az

A z egyetlen fajnak ( E c h i n o s o r e x g y m n u r u s ) több al­

a feltevés, hogy a jégkorszakban két, egymástól a

faja és színváltozata ismeretes, színük más és más.

Az

állat

másik

neve:

nagy

patkánysün.

jégtakaró által elzárt területen fejlődtek, feltehető­

Előfordul teljesen fehér példány is. Hazájuk Délkelet-

leg Dél-Európa keleti és nyugati vidékén. Később

Ázsia, Szumatra és Kalimantan. A sündisznók és a

aztán a jég visszavonulása után

szőrös sünök nem élnek egymással közös vagy ha­

Közép-Európában

újból összeért az elterjedési t e r ü l e t ü k .

táros vidékeken. Inkább azt mondhatjuk, hogy ki­

E két jellegzetes alak mellett még leírtak Európá­

egészítik egymást a Föld különböző tájain. A szőrös

ból néhány változatot. Ezek a megkülönböztetések

sünök Délkelet-Ázsiából eljutottak a Fülöp-szige­

azonban nem bizonyultak megalapozottnak, mert a

tekig is. A z ásatások során előkerült csontmaradvá­

leírt típusok

nyok azt bizonyítják, hogy az európai térségben a

rendszerint valamelyik ismert alfaj

vagy változat eltérései voltak. Közép-Európában a

korai harmadidőszakban éltek szőrös sünök ( N e u r o -

nép nyelve megkülönböztet sünkutyát és sündisz­

gymnurus).

nót. Ezek az elnevezések a barna- és fehérmellű vagy

ban talált csontok

nyugati és keleti sünöket jelentik.

hogy az akkori és a mai nemek ( H y l o m y s ) között igen

A

közönséges sündisznófa]

alfajaival

benépesíti

egész

(Erinaceus Európát,

europaeus)

Angliában, Franciaországban és Svájc­ tanúsítják

ezt,

valószerűsítve,

nagy a hasonlatosság.

Északnyugat-

Szibériát, a Távol-Keletet a tronscoucosicus-alfajjal még Kis- és Elő-Ázsiát is. Elterjedésének északi ha­

A cickányszerűek öregcsaládja (Soricoidea)

tára a 60. északi szélességi fok. A z Erinaceus-nemhez

A cickányfélék családja (Soricidae)

tartoznak még egyéb sünfajok Közép- és ÉszakkeletÁzsiában. Afrikában is élnek sünfajok. Érdekes meg­

A

említeni, hogy Amerika és Ausztrália ősfaunájában

(Soricidae) és a vakondokfélék (Talpidae) családját.

Soricoidea öregcsaládba soroljuk a cickányfélék

nincsen sün. Európából telepítették ide őket és új

Mindkét

hazájukban elszaporodtak, meghonosodtak, szépen

Ausztráliából

hozzáidomultak a változott körülményekhez. észak-afrikai

alnemhez ( A t e l e r i x )

Egy

család

mindennapi

igen gazdag fajokban. A

hiányzó cickányfélék

csupán

német neve a

használatban „Spitzmaus", ami

meg­

tartozik a fehér

tévesztő, mert a cickányoknak, a hasonlatosság elle­

sün ( A t e l e r i x [ E r i n a c e u s ] a l g i r u s ) , amelyik valószínű­

nére, nincs semmi közük az egerekhez, amelyek

leg két alfajra tagozódik és Spanyolországban, a

rágcsálók. (Az egér állkapcsában az alsó és felső

Baleárokon, sőt

fogsorban egymással szemben 2—2

Délkelet-Franciaországban

is fel­

metszőfog van,

lelhető. A Hem/ech/nus-nemnek, a füles sünnek is él

ezen kívül csak zápfogak.) A z egerek f o g a z a t a — b á r

egy faja Európában, éspedig a H e m i e c h i n u s

mindenevők —

auritus,

melynek észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai

inkább a növényevésre alkalmas.

Ezzel szemben a cickányfélék fogazata, a hegyes

elterjedési t e r ü l e t e felnyúlik a Kaukázustól északra

metszőfogakkal,

fekvő sztyeppékig. A füles sün elnevezést aránylag

zápfogakkal, kihangsúlyozza rabló, ragadozó jellegü­

nagy füleik miatt kapták. A sünfélék másik alcsaládja a szőrös sünök (Echino-

szemfogakkal,

előzápfogakkal

és

ket és ezzel együtt azt, hogy túlnyomórészt állati eredetű táplálékkal élnek. A cickányok az erdők, a

soricinae), azért kapták ezt a nevet, mert külsőleg

mezők és a kertek kártékony rovarait pusztítják,

nem hasonlítanak a sündisznókhoz. Négy nemük van

ezért hasznosak, míg az egerek kimondottan kárté-

52

Vízi cickány (Neomys

fodiens).

Egész Eurázsiában, Szahalin szigetéig elterjedt

A

konyak. Sajnos még ma is nagyon sok cickány pusztul

fehérfogúak

félék nálunk és szerte Európában védett állatok.

( C r o c i d u r a r u s s u l a ) , a k e l e t i cickány ( C r o c i d u r a sua-

Mintegy 150 rovarevő faj tartozik a cickányfélék-

veolens)

Croc/dura-nembe

legfontosabb kép­

viselői:

hez. A legkisebb t e r m e t ű emlősök. Felületesen szem­

a

alcsaládjának

el azért, mert egerek helyett irtják őket. A cickány-

sorolt

házi

és a m e z e i cickány ( C r o c i d u r a leucodon)

cickány fajok.

Mindkét Neomys-faj külső fülkagylója a szőrzet

lélve az egyes cickányfajok nagyon hasonlítanak egy­

közé van rejtve. A Sorex-fajoké kicsi, de észrevehető,

máshoz. A legismertebbeket a legegyszerűbb mó­

a Crociduráké határozottan látható. Szemük kicsiny,

don, a fogszín szerint osztályozhatjuk, éspedig két

de éles. Szőrzetük sűrű, mint a vakondoké. Törzsük

alcsaládba. Egyes cickányfajoknak a foghegye vöröses­

oldalán sajátos mirigyek találhatók, amelyek átha­

barna és a nedves, vizes terepet kedvelik, más fajok

tóan pézsmaszagú váladékot termelnek. Ez a szag az

foghegye fehér és életterük megválasztásánál á szá­

állat sok ellenségét visszariasztja, mert a kellemet­

raz vidéket keresik.

len bűz miatt nem tudják az állatot felfalni. Érdekes

A Sorex-nembeli

erdei

cickány

megemlíteni, hogy veszély esetén a cickányanya maga

cickány

után vonszolja a kölykeit úgy, hogy az első az anya

tartozó

farka tövébe kapaszkodik, a többiek ezután az előt­

vízicickány

t ü k levő testvérük farkát fogják. Ezt az élő láncot

a törpe cickány

(Sorex

(Sorex

azután a Neomys-nembe

alpinus),

minutus),

araneus),

(Sorex

vízicickány ( N e o m y s fodiens) vagy M i l l e r

a havasi

és a m a g y a r

cickánya ( N e o m y s

anomalus)

a vörös-

a

nőstény gyorsan

és mozgékonyan húzza maga

fogúak alcsaládjába tartoznak. Ugyanide sorolható

után, s az egész úgy néz ki, mintha kígyó siklana

többek közt a Sorex

tova.

coecut/ens-faj, melynek faji ön­

állóságát egyesek vitatják.

A tudomány elég kevés részletet tud a szabadon 53

M e z e i cickány (Crocidura leucodon). A fehérfogú cickán/hoz tartozik, hasznos, az emberi települések közelségét kereső állat. Élesen elhatárolt fehér hasoldaláról ismerhető fel

élő fajok é l e t é r ő l . Ennek egyik oka az, hogy ezek az

erdei cickánynál is ügyesebben mozog a vízicickány

állatok túlnyomórészt éjjel, sötétségben tevékeny­

( N e o m y s f o d i e n s ) , amelyik kitűnően úszik. Bundája

kednek. A másik ok pedig az, hogy a zoológia mű­

szőrei olyan sűrűn állnak, hogy egészen zárt prém-

velői kutatásaik során eddig meglehetősen elhanya­

takarót képeznek, és egy csepp vizet sem engednek

golták az etológiai és ökológiai kutatásokat. Ezért

a bőréhez. Farka alsó oldalának

a cickányféléknél bőven van még kideríteni való, sok

valamint talpán és ujjain hosszú, merev sertesző-

mindent kell tisztázni életmódjukat és szokásaikat

rök

illetően.

szervként

A

három nem fogképlete különbözik egymástól:

tömött

sorba

állva,

működnek.

középvonalában;

evező és

kormányozó

Hossza a 17,5 cm-t

is el­

érheti, ennek egyharmada a farka. A szőre a hátán sötétszürke vagy fekete, a hasán feketés-barnástól

1 c

P

M

M

P

C

1

3

3

3

3

1

1

1

3

3

1

1

levegőbuborékok

a vízben úszik, úgy néz ki, mint egy ezüst labdácska.

Sorex:

1

2

3

3

2

1

1

1

3

3

1

1

1

1

3

3

1

1

1

1

3

3

1

1

I

az ezüstfehérig színezett. A vízben száraz marad azért is, mert a szőrzete erősen zsíros. A szőrzetet

Neomys:

Crocidura:

Ügyesen űzi a zsákmányát, különösen a vízben. Á l ­ dozatai a szárazföldi és vízi rovarok, férgek, csigák, rákok, halak, békák, egerek, még a madárfiókákat is megtámadja. Úgy úszik és támad, mint a vidra.

Amikor a cickány megfogja a zsákmányát és szétroppantja áldozatát, a nyála —

borítják, ezért amikor az állat

úgy mondják

—

Ez a faj nagy károkat okoz a halivadékban, a hal­ gazdaságokban, ezért halastavak, tógazdaságok kör­

bénítja a kisebb rovarokat. A nyál mérgező voltát

nyékén irtják őket. Ez az egyetlen eset, amikor a

az a m e r i k a i

cickány kártevése miatt irtható.

közönséges rövidfarkú

cickány

(Blarina

b r e v i c a u d a ) fajnál már sikerült megállapítani. A z erdei cickány (Sorex

Hazánkban

még egy faj,

a magyar

vízicickány,

a r a n e u s ) hossza elérheti a

N e o m y s a n o m a l u s él. Felismerhető hengeres farkáról

14 cm-t is. Ennek kétötöde a farka. A z állat valami­

és a farkán levő sörtetaraj nagyon csökevényes vol­

vel kisebb, mint a házi egér. Nyáron barna a háta,

táról.

a hosszabb téli szőre inkább feketésbarna. Sötétebb

A mezei cickány mellett a vízicickányról tudjuk a

hátszínétől jól elütnek világosabb oldalszőrei. A hasa

legtöbbet. 27 napi vemhesség után (Zimmermann

színe sárgásbarna, egészen az ezüstszürke árnyalatig.

szerint) a nyolc emlőbimbós vízicickány kilenc köly­

Éjjel és nappal egyaránt vadászik. A vizet és a vize­

köt vet. A z ivadékait kb. egy hónapig szoptatja,

nyős terepet kedveli, ezért természetes, hogy rossz

amelyek még abban az évben elérik az ivarérettsé­

mászó, viszont nagyon jól úszik. A vízben még az

get. Minden ivarérett nőstény valószínűleg kétszer-

54

M e z e i cickány (Crocidura tátják a szájukat

leucodon).

„ O t t , citt, cittittitt" hangon civakodnak, miközben hatalmasra

háromszor k ö l / k e z i k egy évben. A vízicickányok kb.

kilencet is kölykezik és felneveli a fiakat. Az új­

18 hónapig élnek. A víz partján készítik föld alatti

szülöttek súlya körülbelül 1 gramm. A kicsinyek

fészküket, vagy más állatok elhagyott járatait foglal­

nyolc napig csupaszok, és a tizenharmadik napon

ják el. Elterjedési t e r ü l e t ü k Angliától Eurázsián át Ja­

nyílik ki a szemük. 26 nap után nem szopnak többé,

pánigterjed. A Magyarországon honos cickányoknak

és 40 nap múltán ivarérettekké lesznek.

érdekes cirpelő, cincogó hangjuk van. A legjellegze­ tesebben a mezei cickányoktól hallhatók e hangok. A m e z e i cickány ( C r o c i d u r a leucodon)

Ha két mezei cickány összevesz, különösen párosodáskor, tátogó szájjal fenyegetik egymást.

hangmegnyil­

A fehérfogú cickányok, közöttük a mezei cická­

vánulásait a legtüzetesebben Frank vizsgálta meg és

nyok prémjének jellegzetessége az, hogy egyesével

dolgozta fel. jól megkülönböztethetők a figyelmez­

álló sörteszerű „pillaszőrök" merednek elő az állat

tetés, az üdvözlés és a szerelmi gerjedelem és a fé­

oldalán és farkán. Ez a faj

szekben

Elő-Ázsiáig — a hegyekben ezer méter magasságig

gokat

ülő fiatalok

csak

hangjai. A

barátságos han­

azok az egyfajbeli egyedek

hallatják

Kelet-Franciaországtól

is — él, a háta koromfekete, az oldala és a hasa át­

egymás között, amelyek kölcsönösen megtűrik egy­

menet nélkül vakítóan fehér.

mást.

ennek harmada a farkára esik. Ez az állatka tehát

A

mezei cickányok száraz terepen élnek és csak

nagy szükség esetén úsznak. Szeretik a kerteket,

Hossza 11—13 cm,

— a többihez viszonyítva — rövidfarkú. A szárazföldön élő házi, mezei és kerti cickányok

gyümölcsösöket és — különösen télen — szívesen

életmódja rendkívüli

húzódnak meg elhagyott melléképítményekben vagy

A z a hajlandóságuk pedig, hogy szeretnek emberek

módon hasonlít egymáshoz.

lakott házakban is. Ü r ü l é k k e l összeragasztott, fűből

közelében tanyázni, ugyancsak egyaránt jellemző a

és lombból összehordott fészkük, néha lomtárak,

házi és a mezei cickányra.

kamrák, komposztágyak, rőzserakások, házak, ólak

A cickányok fő ellenségei a ragadozó madarak és

mélyén található. Nálunk csaknem mindenütt elő­

a baglyok. Négylábú pusztítói — legtöbbször házi

fordul, különösen az Alföldön gyakori. Ormánya

macskák — agyonharapják, de nem eszik meg az

hosszú, a szemeihez közel vaskosan duzzadt, kis

állatot. Ez valószínűleg a különös szaguk miatt van.

korongban

végződik.

Zsákmányát

azonnal

elfo­

gyasztja. Nem gyűjt készletet, csak annyi rovart öl meg, amennyit azonnal el tud fogyasztani. Általában nyugodtabb állat, mint a N e o m y s - és a Sorex-fajok.

A v a k o n d o k f é l é k családja (Talpidae)

Hazánkban a cickányok, így a mezei cickányok sem alszanak téli álmot. Gaffrey szerint a mezei cickány

A legrégibb ismert forma, a késői eocén korból az

nősténye hétszer is ellik egy évben.

Amphídozotherium,

Bár a nősténynek

csak

hat

emlőbimbója

van,

már

valódi

vakondok.

A va­

kondokok eredete tehát valószínűleg a korai vagy 55

eocén előtti korba vezethető vissza. Törzsfejlődési

pézsmacickányok neme a késői pleisztocén korban

szempontból fontos, hogy a cickányfélék és a vakon­

már

dokfélék közötti átmeneti fajoknak, a cickányvakon-

közül a vakondokfélék

dofcnak ( U r o p s i l u s , N a s i l u s ) , még nincsen különleges

széles körű elterjedtségük ma is figyelemre méltó

ásólábuk.

Európában. Már a pleisztocénből t ö b b fajt ismerünk,

(Meg

kell jegyeznünk,

hogy

a magyar

megtalálható a mai

Közép-Európában.

Ezek

mindvégig fennmaradtak,

nyelvben egyformán használható a vakond és a va­

melyek nagyságra nagyon különbözők, a törpe alaktól

kondok — többesszáma vakondokok —

az óriási formáig változtak. A késői pleisztocénből

kifejezés.)

A vakondokfélék és a cickányfélék külső jegyeiket

származó vakondmaradványok

és belső tulajdonságaikat tekintve sok tekintetben

különböznek a ma élő fajoktól.

csak

nagyságukban

hasonlítanak egymáshoz, és ezek a hasonlóságok és

Ezzel szemben a pézsmacickányok már régen el­

egyezések közeli rokonságot feltételeznek. A csont­

t ű n t e k a mai Közép-Európából. Elsősorban Anglia

vázuknak az alkata és a koponyájuk jellemző bélye­

és Magyarország t e r ü l e t é n , de Közép-Európa más

gei szükségessé teszik, hogy önálló családként sorol­

részein is az alsó pleisztocénben kimutatható többek

juk őket a rovarevők rendjébe. A vakond szem­

közt az egyik pézsmacickány alfaj ( D e s m a n a m o s c h a t a

golyója rendszerint igen kicsiny. A z állatok csaknem

mosbachensis)

vakok, de a megvilágításban jelentkező hirtelen vál­

A

jelenléte is.

pézsmacickányok külsejükben inkább hasonlí­

tozásokat észlelik, tehát a fényerősség változását

tanak a cickányfélékhez,

felfogják. Érzékelésük fő szerve a nagyon érzékeny

ezért célszerűbbnek látszik először őket tárgyalni.

ormányuk. Ezzel nagyon finoman tapintanak és sza­

Nagyon régi emlősformák. Két fajuk a jégkorszak

golnak. Testük azonnal észreveszi a föld legkisebb

után

mozgását, rezgését. Bár fülkagylójuk nincs és a fül­

Európa két elég távol eső sarkában. A két, pézsma­

nyílásukat elrejti a szőrzet, elég jól hallanak, ezen­

cickányok által benépesített vidék között, hatalmas

kívül képesek eléggé modulált hangokat hallatni.

területen egyáltalában nem találhatók ezek az álla­

A család föld alatt élő fajainak mellső végtagjai hatal­

tok. Mindkét általuk lakott környéken egy-egy ön­

mas, erős ásókká alakultak.

álló pézsmacickány faj él. Meg kell jegyeznünk, hogy

A

vízben és vizes talajon élő

pézsmacickányok

végtagjai másként alakultak. Ennek a

Desmana-nem­

nek, amelyik a vízi élethez idomult, a hátsó lábujjai

maradványfolton

máig

is

fennmaradt

a tudomány ma már nem használja a régebben el­ fogadott M y o g a l e és G a l e m y s

elnevezést a pézsma­

cickány nemekre.

között úszóhártyák vannak, és a lábaik szélét úszósörték szegélyezik.

két

mint a vakondfélékhez,

Az Ibériai-félsziget északi harmadán található a spanyol

pézsmacickány ( D e s m a n a p y r e n a i c a ) . Spanyol

A Talpidae-család Eurázsia területén, széles kör­

neve: almizilero. Nagysága csak kétharmada a Kelet-

ben elterjedt. Könnyebb felsorolni, hol nem talál­

Európában fellelhető fajénak. A z utóbbi a Szovjet­

juk ő k e t : Írországban, Észak-Skandináviában, Észak-

unió európai területének déli részén, különösen a

Finnországban, a Szovjetunió európai részén és né­

Don, a Volga és az Urál vidékén honos dezmdn vagy

hányföldközi-tengeri szigeten. Viszont Nyugat-Euró­

keleti

pától Japánig, Európában és Ázsiában a Himalájától

nevén vihuhol. Ez az állat sokkal ismertebb, mint

északra

mindenütt

megtaláljuk

képviselőiket,

pézsmacickány

(Desmana

moschata),

orosz

de

spanyol rokona, különösen értékes prémje miatt.

vannak fajai Kisázsiában és Észak-Amerikában is. itt

A Szovjetunióban kísérleteznek az állat meghonosí­

leljük a legkülönösebb fajt, a csillagos

tásával más, részére kedvező adottságú területeken

vakondot

(Con-

d y l u r a e r i s t a t a ) . Ezek jellegzetessége, hogy az ormá­ nyuk körül csillag alakban 22 csupasz, rózsaszínű

is. A

pézsmacickány

elnevezés onnan ered, hogy

tapintószemölcs helyezkedik el, melyeket az állat

mindkét fajnak a farka töve alatt egy erős szagot

külön-külön is képes mozgatni. Ezért lett a neve

árasztó mósuszmirigye van. A z ibériai fajnak hosszú

csillagos vakondok.

a farka, mérete akkora vagy hosszabb, mint az állat

A vakondokfélék leírásához kiválasztjuk a belső

fej-törzs hossza, alakja kör keresztmetszetű, csak

mutató

a végén lapított. A dezmán farkának elülső negyede

közönséges v a k o n d o k o t ( T a l p a e u r o p e a ) és a k é t , egy­

hengeres, onnan késszerűen, erősen lapított. Mind­

máshoz hasonló fajból álló pézsmacickány

két fajnál jellegzetes, hogy a farok töve befűződött',

és külső jegyekben lényeges különbséget

nemet. Ezeken a formákon

keresztül

(Desmana) igyekszünk

pikkelyek és rövid szőrök fedik. A farkuk evezőként

kerek és hű képet adni erről a családról. A va­

segít a vízben úszni és kormányozni. A

kondokfélék

mert hazánk­

pézsmacickány teljes hossza kb. 29 cm, ebből 15,5 cm

ban is elterjedt, jól ismert állatok. Ezt a választást

a farokhossz (Brink és Haltenorth nyomán). A dez­

közel állnak

hozzánk,

spanyol

— tudniillik, hogy leírásunk alanyául ezt szemeltük

mán 40,5 c m . e b b ő l a farok hossza 20,3 cm. (Soffel

ki — alátámasztja az a tény is, hogy a vakondok és a

szerint.) Mindkét faj

56

inkább

patkánynak

néz

ki,

mint vakondnak, bár nyakuk igen rövid. A felső­

sikerült a szovjet hatóságoknak a kipusztulást meg­

ajkuk

or-

akadályozni. Egyébként a dezmánt nemcsak a prémje

mánnyá alakult, orrlyukaik alakja majdnem kerek.

miatt vadászták, hanem azért is, mert a farka alatt

hosszú,

nagyon

mozgékony

csupasz

Szemeik kicsinyek és világos szőrzet övezi A

őket.

kagyló nélküli fülnyílásaik eltűnnek a fej

szőrei

alatt. A pézsmacickányok úszóhártyás hátsó lábai a testükhöz viszonyítva elég nagyok.

levő mósuszmirigy az illatszergyárak fontos alap­ anyaga volt. Mint már e m l í t e t t ü k , a vakondok és a pézsma­ cickányok ősi származású rovarevők. Ezt bizonyítják

A spanyol pézsmacickány színe a hátán fémesen sötétbarna, alul ezüstfehér, a dezmán alul-fölül sötét gesztenyebarna, ugyanakkor a hasán a szőrök hegyei

a fogaik is, fogazatuk ugyanis teljes számú és a Creodonta ősragadozókéra emlékeztet. Fogképletük:

fehérek. Ez ezüstös csillogást ad a szőrzetnek és tet­ szetőssé teszi az állat bundáját. Különösen a vízben, úszás közben szép ez a fehéres villódzás. A p r é m -

ami félreértés forrása lehet. M i n d k é t faj é l e t k ö r ü l ­

P

C

I

I

C

P

M

4

1

3

3

1

4

3

3

4

1

3

3

1

4

3

= 44

kereskedelemben valószínűleg a hasi szőrzet ezüstös csillogása miatt a dezmánt ezüstpézsmának nevezik,

M 3

A

vakondokféléknek Európában három fajuk él.

Bár ismert és elterjedt állatok, életkörülményeik­

ményei nagyon hasonlítanak egymáshoz. Életterük a

nek részleteiről még így is aránylag keveset tudunk.

víz és a vízpart. A folyó- vagy patakparton a föld alá

A még tisztázatlan kérdések felderítéséhez nagyban

építenek fészkeket, járatokat maguknak. A kuckó,

hozzájárultak Georg W . Stein kutatásai.

ahol az állatok tartózkodnak, a víz felszíne felett van. A

A közönséges vakondok

( T a l p a e u r o p a e a ) jól ismert

kijáratok viszont közvetlenül a vízfelszínre nyíl­

nálunk. A kertek gazdái nem szeretik, mert feltúrja

nak. Vigyáznak arra, hogy a magas vízállás ne öntse

a szépen gondozott ágyásokat és utakat, meg ki­

el a fészküket.

túrja a palántákat. Ezért sajnos sok esetben minden

Mindkét faj alkonyati állat. Életük nagy részét a vízben vadászva töltik. A szárazföldön ritkán lát­

eszközzel, csapdával

üldözik,

bár a vakondok a

természetvédelmi előírások szigorú oltalma alatt áll.

hatók, mert itt eléggé esetlenül mozognak. Csak

Csak ott pusztítható, ahol valóban kárt okoz. Kár­

szükség esetén jönnek ki a szárazra vagy távolodnak

okozása tulajdonképpen nagyon csekély. Túrásai azt

el a víztől. Amennyire esetlen és otromba az állatok

mutatják, hogy azon a területen gazdag a talajfauna,

külső megjelenése, olyan ügyesen mozognak a víz­

sok a bogár, hernyó, csiga, lárva. Kizárólag ezekkel

ben. Táplálékigényük igen nagy. Szükségletük na­

táplálkozik. Fontos tudni, hogy semmilyen növényi

ponta rovarból, élő állatból eléri a saját súlyukat.

táplálékot nem eszik. A fiatal gyökereken, palántá­

Ez a dezmánnál napi 200 grammot is kitesz. Fő táp­

kon észlelt károkat azok a rovarok okozzák, ame­

lálékuk: vízi rovarok, csigák, kagylók, halikrák stb.

lyeket

Ha alkalmuk adódik, pusztítják a halivadékot is.

A pézsmacickányokhoz hasonlóan, a vakondok napi

a

vakondok

olyan

tápanyagszükséglete

növényt is megeszik. Erős pézsmaszaguk miatt a

saját

ragadozók általában nem fogyasztják őket. Ha neta­

Ennyi kártékony rovart, lárvát eszik meg naponta.

lán zsákmányul ejtenék a dezmánt,

Mivel nem alszik téli álmot, az év minden napján,

agyonharapják

Ez

körülbelül

pusztít.

Schöps szerint a dezmán jelentős mennyiségű vízi­

testsúlyával.

is

szorgalmasan

hozzávetőleg

megegyezik a 120

gramm.

és otthagyják a tetemet. Nagy ellenségüknek számí­

középsúlyának megfelelően 100 gramm rovart pusz­

tanak a ragadozó madarak és a baglyok különböző

t í t el, ez évente 36—37 kilogramm rovar és lárva.

fajai. Fő ellenségük azonban érdekes módon mégis

Ez olyan nagy mennyiség, hogy bátran nevezhetjük

a csuka. Ha ez a ragadozó hal megszokja a dezmán

az állatot nagyon hasznos rovarevőnek. Bár a vakond

húsát, szinte specializálja magát ezekre az állatVkra

szükség esetén jól úszik, mégis kerüli a vizet. Ez vo­

és csak ezeket eszi. Ettől a hal húsa olyannyira

natkozik olyan terepre is, ahol magas a talajvíz.

szagot kap, hogy emberi táplálkozásra alkalmatlanná

Magas hegységekben 2000 méterig is megtalálható.

válik.

Legszívesebben mezőn, réten, kertekben és ritkás

A dezmán nősténye 40—50 napi vemhesség után,

erdőkben tanyázik, mély, fekete laza talajban. Jára­

nem

tait és építményeit a föld alatt készíti. Télen mé­

látnak, fogatlanok és majdnem csupaszok. Az anyjuk

lyebbre, nyáron inkább közelebb a földfelszínhez.

körülbelül egy hónapig szoptatja őket. Hat

hónap

Egy-egy nagy földkupac alatt van a vacok központja,

múlva az ivadékok ivarérettekké válnak. A dezmánt

körülvéve szellőző- és levegőt biztosító járatokkal.

nyár elején 1—5

kölyköt vet. A z újszülöttek

értékes prémje miatt annyira vadászták, hogy 40 év­

Fűvel, lombbal és finom gyökerekkel béleli fészkét.

vel ezelőtt a faj a kipusztulás e l ő t t állott. Körül­

Innen indulnak a vadászjáratok, melyek a vakond

t e k i n t ő védő-és óvórendszabályokkal, új telepítéssel

életterét

keresztül-kasul

behálózzák

és átszövik.

57

A járatokat követni lehet a feltúrt föld és a helyen­

pedig úgy, hogy földi gilisztákat gyűjt össze a vacká­

ként felpúposodó vakondtúrások nyomán. A „va­

ban, harapással mozgásképtelenné téve azokat. Ezek

kondtúrás" az a felesleges föld, melyet a járat ki­

a giliszták még tovább élnek egy darabig, de el mászni

ásása nyomán az állat a felszínre dob. A folyosójárat

nem tudnak, így jó ideig frissek, ehetők maradnak.

a túráson keresztül kapja a friss levegőt. A vakond­

A

birodalom járatrendszerének szellőztetése nagyon

fekete szőr borítja. A test alakja is kitűnően alkal­

vakondok henger alakú testét sűrű, bársonyos

fontos, mert a falánk és nagyon sokat evő állat

mazkodik a föld alatti élethez. A „henger" elülső

tetemes mennyiségű gázt, széndioxidot termel, s ha

végén az ormánnyá nyúlt orra meredezik, mint a

ez nem távozna el a szellőzőnyíláson, a vakond

fúró feje. Mint már e m l í t e t t ü k , a szaglása kitűnő,

nehezen tudna lélegzeni, sőt a levegőhiány miatt

az orrával szagol és tapint. Kicsiny, rövid farka test­

nem maradhatna meg a föld alatt.

hosszának egyötöde vagy hatoda. A vakond teljes

Ez a nagymértékű gáztermelés volt az oka annak,

hossza

13—18,5 cm.

Legfeltűnőbbek

az

ásólábai,,

hogy a vakondot sokáig nem tudták fogságban tar­

amelyek aránylag nagyok és szélesek, kézszerű belső

tani. A ládában vagy kőtartóban ápolt állat

oldalukat mindig kifelé és hátrafelé fordítja. Ö t erős

nem

maradt néhány napnál hosszabb ideig életben. Csak

karom segíti az ásómunkáját. Hátsó lábai a patkány

akkor lehetett hosszabb ideig élve nevelni, ha a tar­

lábához hasonlók. Fülnyílásait elfedi a szőrzet, sze­

tóedényben a földet állandóan cserélték. Ha azonban

mei csak gombostűfej nagyságúak.

a fogva tartott vakondok vackát egy dróthálós t a r t ó ­

Alkalomszerűen találunk fehér, sárgásfehér, sőt

ban vagy ládában rendezték be, amelyet félig meg­

tarka vakondpéldányokat is. Vidéke válogatja, néhol

t ö l t ö t t e k nedves, laza földdel, így biztosítva volt az

az e m l í t e t t színváltozatok viszonylag elég gyakoriak,

állandó szellőzés, az állat hosszabb ideig életben

más vidékeken viszont egyáltalában nem fordul elő

maradt. A tartálynak lábakon kell állni, hogy alul is

színváltozat.

szellőzzék és a nehéz gázok lefelé távozhassanak.

A z áprilistól kora nyárig t a r t ó párosodási időszak­

Ilyen fogságban a vakond jól megfigyelhető, mert

ban a rivalizáló hímek vinnyogó és ciripelő hangok

sűrűn jön a föld felszínére az elemózsiás tálacskájá-

hal látása közben küzdenek egymással. Ilyenkor itt-

hoz. A z etetőedénynek mindig tele kell lennie, mert

ott fájdalomkiáltások is hallhatók. A nőstény vemhes-

az állat folyton éhes. A vakond nem bírja az éhezést.

ségi ideje nem ismert. Egyszer egy

Ha egy-két óráig nem eszik, az éhségtől már nagyon

hét vak, csupasz kölyköt vet. A vakondok rendes

nyugtalan. Ezért télire élelmiszert tartalékol még­

körülmények között 3—4 évig élnek.

évben kettő­

A bőrszárnyúak rendje (Dermoptera) A

r e p ü l ő m a k i - f é l é k családja

hogy a rovarevők (Insectivora) egyik különleges al­

(Cynocephalidae)

rendje. Leche son

A

bőrszárnyúak rendjének (Dermoptera) csak egy

és Weber korábbi javaslata után S i m p -

állatrendszerezésében

világháború

—

amelyet a második

után a nemzetközi

tudományos

ma is élő családja van, s ez a repülőmaki-féléké

nagy általánosságban elfogadott —

(Cynocephalidae), egy nemmel ( C y n o c e p h a l u s ) és két

sorolta őket.

fajjal.

élet

önálló rendbe

Való igaz, hogy a bőrszárnyúaknái megtalálhatók

A tudomány körülbelül 200 év óta ismeri ezeket

voltak egyes bélyegek azokból az emlősrendekből,

a különleges, anatómiai, embriológiai, viselkedés­

melyekhez a rendszerezők hol ide, hol oda sorolták

biológiai

őket, viszont azoknak az állatoknak más fontos és

szempontból

egyedülálló

emlősöket.

A rendszertan sokat „dobálta" őket,

míg végül is

jellemző ismérvei mindig hiányoztak. A

bőrszár-

önálló rendként regisztrálták. Linné a főemlősök

nyúaknak viszont vannak olyan figyelemre méltó

(Primates)

bélyegei, amelyek egyetlen más ma élő emlősrend­

rendjébe,

a

félmajmokhoz

(Prosimii)

sorolta őket. Cuvier a denevérekhez (Chiroptera)

nél sincsenek meg; ez vonatkozik különösen a foga­

tartozóknak vélte ezeket az állatokat, és azt állí­

zatukra. C l a u s , G r o b b e n és Kühn szerint fogképletük

totta, hogy a denevérek rokonai. Ezzel szemben

„valószínűleg" az alábbi:

G e o f f r o y S a i n t - H i l a i r e a ragadozók (Carnivora) rend­ jének képviselőjét fedezte fel bennük. Goethe kor­

M

P

C

I

I

C

P

M

társa, Okén, azt hitte, hogy erszényesek (Marsupia-

3

2

1

2

2 1

2

3

2~~t

3

T~i

2

3

lia). Peters, Trouessart

58

és L, H e c k felfogása az volt,

1

=

34

A szemfogak és az első előzápfogak jelentősége szerintük

még nem

tisztázódott. A

metszőfogak

t ö m ö r e k , az alsókon a korona fésűsen fogazott 8— 10 csúccsal. Hosszú ideig még fosszilis leletek sem álltak a kutatók rendelkezésére, amelyek a bőrszárnyúak

elődeiről,

fejlődéstörténetéből

volna valamilyen felvilágosítást.

Ma

már

adtak néhány

(A magyar szakirodalomban az állat még megtalál­ ható kaguang néven, mely indonéz eredetű elneve­ zés.) A

bőrszárnyúaknak

két egymáshoz nagyon ha­

sonló fajuk van, melyek csak nagyságban különböz­ nek egymástól. A kisebbik: Cynocephalus

philippien-

sís a Fülöp-szigeteken é l . A nagyobb: a repülőmaki

talált kövület vall az állatokról. A paleocénből eredő,

vagy k a g u a n g ( C y n o c e p h a l u s volans)

körülbelül 60 millió éves leletek azt

teken, a Molukka-szigeteken és a Maláj-félszigeten

bizonyítják,

a Szunda-szige-

hogy ez az állat már akkor is önálló fejlődési vonalat

honos. Mindkét fajnak több alfaját tartják számon.

képviselt az ősi emlősök között.

A repülőmakik rövid fülű, karcsú, róka nagyságú és

Az állat latin családneveként még nem is olyan régen

a „Galeopithecidae" elnevezést

használták.

rókapofájú állatok. Fejük aránylag kicsi, orruk hoszszú. Jellegzetességük az „ejtőernyőjük", amely az egész testüket átfogó lebegő vitorla. Kitűnően vitor­

Repülőmaki, a Cynocephalus-nemhez tartozik, jellemző rá a testét körülvevő „ejtőernyő" vagy „lebegőhártya", melynek segítségével 70 méter hosszú sikló­ repüléseket is képes végezni. Ez a különleges szerve vitorla és ejtőernyő egyszerre

láznak vele, képesek 70 m é t e r t is lebegni, siklani. Bőrlebenyük vitorla és ejtőernyő együtt. A bőr­ szárny az állat nyakánál kezdődik és nyugalmi álla­ potban úgy burkolja be vele a testét, mint valami köpeny. Kiterjesztett állapotban elfedi a lábukat a karmok kivételével, és a farkukat is. A szárnyat finom szőr fedi. A színe olyan, mint a környezetéé, ahol az állat pihen. A z olajosbarna, világos pettyezésű repülőmaki

külsejével tökéletesen alkalmaz­

kodik a zuzmós fatörzshöz, ághoz. Szorosan hozzá­ tapad a fához, így alulról alig lehet meglátni. Mind a négy lábán függeszkedve alszik, mint a,dél-amerikai lajhárok. A Fülöp-szigeteken élő kis repülőmakik virradattól a fák odvában húzzák meg magukat, itt fejjel lefelé lógva alszanak. Ilyenkor a szárnyukba burkolóznak, amely zsákként veszi őket körül. Anatómiai szempontból különleges a fogazatuk. Felső szemfogaiknak és a mellettük levő metszőfo­ gaknak két-két gyökerük van, és L. Heck szerint: „az alsó metszőfogak 8—10

koronája

fésűsen

fogazott,

csúccsal, s a fogak előreállnak, a felsők ko­

ronája karéjozott". A bőrszárnyúak nem vadásznak, nem esznek kis állatokat, tehát

kimondottan nö­

vényevők. Táplálékuk: falevél, gyümölcs, valószínűleg ezért hosszabb a vastagbelük, mint a vékonybelük. A repülőmakik esetlenül mozognak a földön. Erős karmaik segítségével viszont kitűnően másznak a fán és pillanatok alatt eltűnnek az ágrengetegben. Ha egy szabadon álló fáról el akarnak jutni a másikra, fel­ másznak a csúcsára s onnan leugranak. A levegőben kibontják vitorlájukat és lassan siklanak a cél felé. A kiszemelt fa legalsó ágát igyekeznek elkapni. Ha ez nem sikerül és a földre kerülnek, sietnek felkapasz­ kodni a fa törzsére. Valóban repülni, mint a dene­ vérek, nem tudnak. Hangjuk a tehetetlen kisgyer­ mek vinnyogásához hasonlít. Szaporodásuk igen különleges. Párosodásukról, a vemhességi idejükről és körülményeikről majdnem semmit sem tudunk. A szülés folyamata és az ivadék­ gondozás azonban nagyon szokatlan. A repülőmaki 59

nőstény egy fiat ellik, amely nagyon kicsi, fejletlen,

szőrében. A nőstény addig hurcolja magával ivadé­

vak és csupasz. Az ivadék felnevelése hasonlatos az

kát, míg az önállóvá nem válik.

erszényesekéhez. Ezért valamikor O k é n —

hely­

telenül — az erszényesekhez is sorolta őket. A nős­ ténynek a mellén, majdnem a válla magasságában

Finom

prémje

nagyon

keresett a

nemzetközi

divatpiacon. Ez az oka annak, hogy ezt az ártatlan kis állatot

mindkét oldalon egy pár valódi emlője van. A kölyök

kíméletlenül

az anya has- és mellszőrein felkapaszkodik az emlő­

eredménye, hogy a repülőmakit

höz, ott azután szorosan megfogódzik az anyja mell­

szélye fenyegeti.

vadásszák, aminek

az

a

szomorú

a kipusztulás

ve­

A denevérek rendje (Chiroptera) Még hosszú évtizedekig hálás és eredményes terület

varait, ezzel a mező- és erdőgazdaságnak hasznot

lesz a denevérek életének kutatása. A zoológusok

hajtanak. Nem szabad lebecsülni azt a jószolgálatot

tudják ezt, de közismert az is, hogy a biológiának

sem, amikor az ember és az állatok egészségére káros

nem könnyű t e r ü l e t é t választotta az, aki a denevé­

rovarokat

rekkel foglalkozik. A múlt században C . Koch,

B. A l -

eredményben faunánk egyik leghasznosabb emlősé­

t u m és C . L. B r e h m szereztek érdemeket a mamma-

nek t e k i n t h e t ő k . Ezt a tényt nem tudjuk eléggé

lógiának ezen a t e r ü l e t é n , de csak az utolsó negyven

hangsúlyozni. A babona és a műveletlenség eredmé­

év kutatásai — melyekben E i s e n t r a u t , és Möhres t ű n t e k ki —

bővítették

Ryberg,

Kuhl

ki jelentősen

pusztítják.

Mindent

összevetve,

vég­

nyeképpen az irántuk megnyilvánuló félelem abban csúcsosodott

ki,

hogy

oktalanul

lépten-nyomon

ismereteinket. Eisentraut kutatta a denevérek át­

pusztították őket. Ma már a természetvédelmi elő­

tételesének és téli álmának körülményeit, ő foglal­

írások védik a denevéreket. Eljutottunk oda, hogy

kozott a közép-európai fajok vándorlásával isi 1957-

napjainkban tilos összefogdosni, megölni, kínozni

ben jelent meg kitűnő monográfiája: „A denevérek

ezt a kis állatot! Meg kell említenünk azt a még nem

és repülőkutyák é l e t é r ő l " . A következő fejezet leg­

régen is általános „szokást", hogy a denevért élve

főbb forrásmunkája az ő könyve.

felszögezték a pincék, padlások, istállók gerendá­

"A

magyarországi denevérekkel és azok vándorlá­

sával Méhely L. és Topái G y . foglalkozotc behatóan.

jára. Figyelmet érdemel, hogy csaknem az egész vilá­ gon elterjedt „bőregér"

elnevezés teljesen hely­

magyar nyelvben a denevér másik neve: bőr­

telen, mert semmi közük sincs sem az egerekhez,

egér. Egyébként ez a kettős elnevezés nemcsak a

sem a rágcsálókhoz. Viszont a denevérek és a cická­

magyar nyelvben található, a németben is megvan.

nyok között, származásukat tekintve, van rokoni

A

(Flattertiere, Fledermáuse). — A trópusokon élnek

kapcsolat, amit rendszertani elhelyezkedésük is ki­

ennek a rendnek „repülőkutyának"

fejezésre juttat.

mái,

nevezett for­

amelyek — fejlődésüket nézve — már a föld­

A iegrégibb denevérmaradványok a paleocén kor­

t ö r t é n e t korai korszakában elváltak a denevérektől.

ból valók, és körülbelül 70 millió évesek. Az Európá­

Ma már új alrendet alkotnak, mert napjainkban nem

tekinthetők

szorosan

vett

denevéreknek.

ban sziklahasadékokból és barlangok lerakódásaiból előkerült leletek Toepfer szerint azt

bizonyítják,

szakembereken kívül kevesen tudják, hogy ha­

hogy az alsó pleisztocénben már a jelenleg is itt élő

zánkban húsznál több denevérfaj é l , amelyek egyes

denevérek közül hat nem már jelen volt — még­

A

esetekben lényegesen különböznek egymástól. Szé­

pedig sok fajjal. Ezek: Rhinolophus,

les körben úgy vélik az emberek, hogy Magyarorszá­

P l e c o t u s , M i n i o p t e r u s és B a r b a s t e l l a .

gon él a „denevér". Európa-szerte az a helytelen nézet alakult ki erről a kis állatról, hogy

korcs

A

Vespertilio, Myotis,

denevérek a sarkvidékek kivételével az egész

világon megtalálhatók. Repülési készségük révén a

„madár-egér keverék", „éjjeljáró kísértet" és nem

nagy vizek térelválasztó hatását is át tudták hidalni,

utolsósorban az, hogy kártevője az embernek és a

s különféle körülmények közbejöttével és segítségé­

háziállatnak. Természetesen ezek a megállapítások

vel az óceánokon át is elterjedtek. Erre a többi em­

nem igazak, de innen ered az a nagyfokú ellenszenv,

lős nem volt képes. Saját erejükből, repülve vagy a

amellyel nagyon sok ember viseltetik ezzel az ár­

vihartól hajtva eljutottak Ausztráliába és a déli nagy

tatlan és hasznos kis emlősállattal szemben.

szigetekre is. Nagyon régi földtörténeti korokban minden

elterjedtek és honossá váltak egymástól távoli föld­

tekintetben nagyon hasznosak, mert sok kártékony

részeken, s a fajok mindenütt a helyi viszonyoknak

A

Közép-Európában

honos

denevérek

állatot pusztítanak el. A rovarevőkkel együtt nagy

megfelelően sajátosan fejlődtek. A ma élő nemek,

mennyiségben irtják az erdő és mező kártékony ro­

fajok és alfajok száma csak nehezen tekinthető át.

60

Még az a biológus, akinek denevérek tanulmányo­

Eisentraut szerint a denevéreknek összesen 20

zása a feladata és szakterülete, sem tudja bizonyos­

családja van, mert ő még a nagy denevéreket három

sággal, részletesen és pontosan, hogy ma Földünkön

családra tagolja:

milyen

denevérfajok,

alfajok,

változatok

élnek.

repülőkutya-félék (Pteropidae)

Kétségtelen, hogy tekintélyes számú fajt és alfajt

hosszúnyelvű repülőkutya-félék (Macroglossidae)

még nem ismer a tudomány. Példának felhozható,

hegyesfogú repülőkutya-félék (Harpyonycteridae)

hogy az eurázsiai fajok elterjedésének földrajzi hatá­

A

denevérek az egész világon elterjedtek. Ezzel

rai sincsenek még pontosan tisztázva. A mondottak

szemben a repüiőkutya-félék kizárólag a trópusokon

alátámasztására

megemlíthetjük,

hogy

1964-ig a

és a szubtrópusi tájakon találhatók. Amerikából és

Stubbe,

Uhlenhaut

természetesen Európából teljesen hiányoznak. A még

mongóliai kutatásáig semmit sem tudtunk az ottani

európainak és szomszédosnak számító tájakon élők­

hallei zoológusok:

Piechocki,

denevérekről, azok fajbeli hovatartozásáról. A z ex­

ről Eisentraut ezeket írja: „elterjedésük északi ha­

pedíció kutatási eredményeit most dolgozzák fel, de

tára Ciprus, ahol még a kicsiny t e r m e t ű nílusi repülő-

a denevérzsákmány

kutya

már jelzi, hogy

Mongóliában

(Rousettus oegyptiocus) megtalálható. Egyéb­

tekintélyes számú, változatos hovatartozású dene­

ként az északi szélesség 30. foka felett repülőkutya

vérfaj él. Ugyanilyen bizonytalanság uralkodik ezen

vadon nem

a téren a Föld egyéb nehezen megközelíthető vidé­

Ausztrália szárazföldjének déli csücskéig honosak".

kein. A sok és változatos formáról kíván némi át­

A

található. A

déli féltekén Afrika és

felnőtt denevérek testét finom szőr borítja.

tekintést adni az alábbi táblázat. Tudnunk kell, hogy

Vannak ezzel szemben trópusi fajok, amelyek szőr­

ennek a zárt rendnek 17 ma élő családja van.

telenek. Ilyen a Maláj-félszigeten élő csupasz

A denevérek rendszerének táblázata:

(Chiromeles

torquatus).

denevér

Ezek elvesztették bundáju­

kat, s csaknem egészen csupaszok. A denevérek csu­ Rend: Alrend: Család: Alrend: öregcsalád:

Denevérek (Chiroptera) Nagy denevérek (Megachiroptera) Repülőkutya-félék (Pteropidae) Kis denevérek (Microchiroptera) Szabadfarkú denevérszerűek (Emballönuroidea) Család: Billentyűs denevérfélék (Rhinopomatidea) Család: Szabadfarkú denevérfélék (Emballonuridae) Család: Halász denevérfélék (Noctilionidae) öregcsalíd: Patkósorrú denevérszerűek (Rhinolophoidea) Család: Redőshomlokú denevérfélék (Nycteridae) Család: Tátottszájú denevérfélék (Megadermatidae) Család: Patkósorrú denevérfélék (Rhinolophidae) Család: Kétujjpereces patkósorrú denevérfélék (Hipposideridae) öregcsalád: Hártyásorrú denevérszerűek (Phyllostomatoidea) Család: Hártyásorrú denevérfélék (Phyllostomatidae) Család: Vamplrfélék (Desmodontidae) öregcsalád: Simaorrú denevérszerűek (Vespertilionoidea) Család: Tölcsérfülű denevérfélék (Notalidae) Család: Füstszínű denevérfélék (Furipteridae) Család: Amerikai tapadókorongos denevérfélék (Thyropteridae) Család: Simaorrú denevérfélék (Vespertilíonidae) Család: Madagaszkári tapadókorongos denevérfélék (Myzopodidae) Család: Új-zélandi denevérfélék (Mystacinidae) Öregcsalád: Szelindek denevérszerűek (Molossoidea) Család: Szelindek denevérfélék (Molossldae)

pasz és vak kölyköket ellenek. A szájukban valódi hegyes emlősfogak vannak. A fogak fejlődése és száma az ismert kb. 1000 fajon belül nagyon külön­ böző. Ezért a denevérek további ismertetése során a fogaknak, a fogazatnak kevés teret szentelünk. A

megegyező külső és belső tulajdonságok mellett

sok az olyan különös vonásuk, amelyik nem talál­ ható meg a többi emlősnél. Ilyen pl. a mellizomzatuk alkata. Hasonlóan, mint a melltarajos madaraknál (Carinatae), itt is rendkívül

erőteljes,

nagy felü­

leten fekszik fel egy tarajos csontra, amelyik a mell­ csont alatt van. Érdekes megemlíteni, hogy a vakon­ dokoknál is hasonló a mellcsont alakja.

Bordáik

laposak és szorosan

is

állnak, a

vállövük

erő­

teljes. Hátulsó lábuk gyenge felépítésű. Lábujjaik főleg kapaszkodásra szolgálnak. A térdben

kissé

csavartan hátrafelé álló lábon a karmok hegye hor­ gas, az ujjaknak az a feladatuk, hogy viselőjük fejjel lefelé tudjon lógni falon, sziklán, fatörzsön, eresze­ ken, ágakon stb. Ez azért van így, mert a denevérek fejjel lefelé lógva pihennek, alszanak, sőt a téli álmukat is ilyen helyzetben alusszák. A denevérek rendjének

minden

képviselőjénél

megtalálható

szembeszökő sajátosság a mellső végtag átalakulása. Ez

olyan m é r t é k ű , hogy a felületes szemlélő sem­

milyen hasonlatosságot nem talál a denevérek és más emlősök vagy az ember mellső végtagjai között. Pedig a hasonlatosság kimutatható. Eisentraut erről így í r : „ H a ezeket a mellső végtagokat vagy a szár­ nyakat megvizsgáljuk, megtaláljuk az egyes meg­ felelő végtagcsontokat, amelyek azonban jelentősen megváltoztak. A vállízületből indul a felkar, az alkar

61

erősen meghosszabbodott, a kéztőcsontok

össze­

gyorsan, automatikusan kiértékeli, s ez azután ké­

nőttek. Megvannak az ujjak is. Közülük egyedül a

pessé teszi az állatot arra, hogy az akadályokat ki­

hüvelykujj —

kerülje vagy a zsákmányát teljes biztonsággal be­

hegyén éles karommal —

tartotta

meg a szokott formáját. A másik négy ujj erősen

kapja. A patkósorrú denevérfélék egy állandó ultra­

meghosszabbodott, az ujjpercek száma

hangfüttyöt

redukáló­

dott, s az ujjvégeken nincs karom." Mindenesetre a

bocsátanak ki az orrukon keresztül.

A fajonként más és más patkó alakú orrképződmény

ma élő repülőkutya- és fosszilis denevérfajok egy

itt

részének a második ujján még van karom.

zsákmány helyzetét és távolságát más módon érté­

Újra idézzük Eisentrautot: „Különleges képződ­

mint vevőantenna szerepel. A z akadály vagy

keli ki az állat. A kutatók megállapították, hogy a

mény a repülővitorla. A test oldalához nőtt, a nyak­

patkósorrú denevérek a kiküldött és visszaérkezett

tól a vállon és a kezek ujjvégein át (kihagyva a hü­

ultrahanghullámok intenzitáskülönbségét értékelik

velykujjat) a farkat is befoglalva,

és használják fel tájékozódásra. Ezeket az impulzuso­

a hátsó végtag

lábfejéig terjed, így majdnem az egész testet körbe-

kat a központi idegrendszer villámgyorsan feldol­

fogja"

gozza, értékeli és a szárnymozgató szerveknek köz­

A

denevérek nemcsak testi felépítésüket nézve

vetíti a szükséges utasításokat. A

visszaverődött

különböznek a többi emlőstől. Érzékszerveik műkö­

ultrahang hullámokat ennél -az állatnál a patkóorr

dése

fogja fel mint érzékelő antenna.

olyan

hogy méltán A

különleges, kelti fel

hallatlanul

„rendkívüli",

a szakemberek figyelmét.

XVIII. sz. végén S p a l l a n z a n i sok kísérlettel azt

A

kis denevérek szemei kicsinyek, vagy még in­

kább parányiak. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy

igyekezett kideríteni, hogy lehet az, hogy a denevé­

látószerveik

rek teljesen sötét helyiségben úgy tudnak repülni,

valók, hogy a világosság különböző fokozatait észlel­

nem

működésképesek

és csak

arra

hogy sohasem ütköznek a felállított vagy kifeszített

jék. Ez a megállapítás azonban nem általános érvényű.

akadályokba. J u r i n e genfi természettudós a sötétben

Eisentraut kísérleteket végzett olyan fajokkal, ame­

reptetett denevérek fülét betömte, ilyenkor azok

lyek már kora alkonyatkor, szürkületben vadásznak.

repülése nagyon bizonytalanná vált. A két tudós,

Megállapította azt, hogy az állatok a fekete és a

Spallanzani és Jurine. kísérleteikkel megközelítette

fehér kísérleti testeket pontosan meg tudják külön­

a helyes magyarázatot. Sajnos a tudományos világ

böztetni. Viszont azt is bebizonyította, hogy a dene­

akkor

vérek színvakok.

nem

fogadta

el

megállapításaikat,

mert

Cuvier-nek abban a korban akkora volt a tudomá­ nyos tekintélye, hogy az ő nézeteivel

Eddig az volt az általános nézet, hogy csak kevés

ellentétes

repülőkutya-féle tud — más érzékszervei által felfo­

t é t e l e k nem érvényesülhettek. Cuvier szerint a de­

gott ingerek kombinációjával — ultrahangalapján tá­

nevérek

jékozódni. A már egyszer e m l í t e t t nílusi repülőkutya

tájékozódóképességüket

fejlett

tapintó­

szerveiknek köszönhetik. 150 év telt el addig, míg

( R o u s e t t u s a e g y p t i a c u s ) fajnál — amely sötét barlan­

századunk harmincas éveiben a tudósok t ö b b helyen

gokban él — sikerült kimutatni, hogy az állat az

újra elkezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni.

ultrarövid

Dij-

hullámokat

nyelvének

rezegtetésévei

graaf, Griffin, Galambos, Möhres és mások újra és

kelti. A visszaverődött jeleket ugyanúgy érzékeli,

alaposan megvizsgálták ezt

mint a simaorrú denevérek, a fülén keresztül.

a problémát,

meg

is

oldották, bár részletkérdések még maradtak meg­ oldatlanul. A

A

repülőkutyák tájékozódásra főleg a szemüket

használják, a denevérek ezzel szemben a külső in­

kis denevérek az emberi fül számára észlelhe­

gereket elsősorban a fülükkel érzékelik, s ez a szer­

tetlen, másodpercenként 3 0 — 6 0 ezer rezgésszámú

vük különlegesen finom működésű. A

ultrahangokat bocsátanak ki. Ezeknek a hullámok­

többi érzékszerve is kitűnően fejlett és jól működik.

nak a visszaverődését felfogják

nagyérzékenységű

denevérek

Elsőrendű a szagló- és (zlelőképességük. Egyes fajok

hallószervükkel. Ily módon nemcsak az akadályokat

erős szagú, mósusszerű váladékot bocsátanak

tudják észlelni és előlük villámgyorsan k i t é r n i , ha­

Ennek feltehetőleg a párzási időszakban van jelen­

ki.

nem az éjszaka repülő rovarok térbeli helyét is meg­

tősége.

állapítják — rájuk repülnek, és megfogják ő k e t . így

A finom hallás, érzékelés, szaglás, ízlés és tapintás

szerzik a vadászzsákmányukat. Kiderült a kísérletek

mellett a denevérek egyik jellegzetes tulajdonsága,

során, hogy a különböző denevérfajok észlelési mód­

hogy kitűnően érzékelik a hőmérséklet változását

szere ebben az állati „radarrendszerben" más és más.

és a légáramlásokat. Rendes körülmények

így a simaorrú denevérfélék a szájukon rövid hang­

kiválasztják tartózkodási helyük legmelegebb zugát

jeleket bocsátanak ki és az akadályról vagy zsák­

s ott pihennek. Azokon a helyeken, ahol áttelelnek,

mányról visszaverődött hullámok adta időkülönbsé­

jól megfigyelhető, hogy sohase n alszanak olyan zug­

get egy eddig még ismeretlen rendszer rendkívül

ban, ahonnan gyakori vagy állandó a huzat.

62

között

A mérsékelt égöv alatt élő denevérek téli álmot

és a hőmérséklet csökkenése a mindennapos álom­

alusznak. Ez — mint tudjuk — nemcsak a denevérek

nak is velejárója. Eisentraut kutatásaival igazolta,

sajátossága. Téli álmot alusznak például a rovarevők

hogy a denevéreknek fez a hőszabályozása nem érté­

közül a sünök, a rágcsálók közül a marmota, á hör­

kelhető a téli álomhoz való alkalmazkodásnak, vagy

csög, a pele. A z összes hazai téli álmot alvó emlősök

valamilyen „előgyakorlatként", mert a trópusi de­

úgy készülnek fel erre az időszakra, hogy össze­

nevérfajoknál ugyanez a jelenség észlelhető. Ez bi­

gömbölyödnek a fészkükben, vagy az erre az alka­

zonyítja, hogy a C h i r o p t e r á k nagyon régi és alacsony

lomra külön berendezett vacokban, s minden kiálló

fejlődési fokot e l é r t emlősök és úgy mint néhány

testrészüket, végtagjukat jól behúzzák a „gombo­

más alacsonyabb rendűnél (kacsacsőrű emlős, han-

lyagba". A gömb alaknak van a felületéhez viszonyí­

gyászsün, erszényes emlősök, lajhárok, övesállatok)

tott legnagyobb térfogata, és ez fontos azért, hogy

megmaradt ősi, tökéletlen hőszabályozó rendszerük.

a hőleadó felület minél kisebb legyen. A denevérek

A denevérekkel ellentétben a többi téli álmot alvó

érdekes módon nem építenek fészket és nem göm­

emlősnek, a hörcsögnek, a marmotának, a pelének

bölyödnek össze. Mint már e m l í t e t t ü k , olyan helyet

jóval fejlettebb a hőszabályozó rendszere. Ezért fel­

keresnek, ahol nincs léghuzat, és a

t e h e t ő , hogy a téli álom csak másodlagosan, a külső

hőmérséklet

mindig néhány fokkal 0 C ° fölött marad. Felsorol­

körülmények hatása alatt alakult ki és lett az állatok

hatunk néhány olyan zugot, ahol szívesen alszanak

életének kísérőjelensége. Ezt a megállapítást azon­

a denevérek téli á l m o t : mély faodúkban, régi épüle­

ban a tudomány még nem tudta kétséget kizáróan

tek szarufái között, kriptákban, templomok pincéi­

igazolni.

ben, természetes sziklahasadékokban, barlangokban, elhagyott bányák járataiban. Bár, mint már mondot­ tuk, nem képesek összegömbölyödni, azért a hideg­ től

legjobban veszélyeztetett testrészeiket

ők

is

védik. így például a simaorrú denevérfajok' (Vespertilionidae) összeráncolják a szárnyukat, és ahogyan lehet, a testükhöz szorítják, ugyanakkor sok állat szorosan összetömörül, így kölcsönösen védik, mele­ gítik egymást. A hosszúfülű denevér (Pfecotus a u r i tus) óriási füleit a szárnya alá dugja. A patkósorrú denevérek (Rhinolophidae) álmukban lefelé lógnak, szárnyukat pedig szorosan az egész testük

köré

burkolják. így a legkisebb a test hőmérsékletvesz :esége, mert a törzs és a szárnyak között levő vékony levegőréteg is légkondicionáló hatású. A patkósorrú denevérek nem állnak össze csoportba t é l i álmot aludni, mint a simaorrúak. Minden patkósorrú egye­ dül lóg a téli álom alatt, anélkül, hogy a másik mel­ lette levő egyeddel érintkezne.

A mély téli álmot alvó denevér ráteki'n.tésre telje­ sen merev és élettelen. Mozdulatlan, és megtapintásakor azt a benyomást kelti az emberberr, hogy hideg és kihűlt. Á m egy óránál hamarabb teljesen fel tud ébredni ebből az állapotból. A denevérfajok alvó­ helyein, ott is, ahol a téli álmukat alusszák, ott is, ahol csak napi pihenőjüket t ö l t i k , sok esetben egyegy fajból az állatok százai vagy ezrei gyülekeznek össze. Föld alatti üregek,

barlangok

bejáratainál

megfigyelhető, különösen, ha a kijárati nyílás nem valami tág, hogy alkonyatkor és hajnalban közösen, sűrű rajokban repülnek ki és ugyanígy térnek vissza. A kutatók elsősorban egyes trópusi fajoknál figyel­ t é k meg ezt a jelenséget. Ezt azután a ragadozó madarak és a baglyok kihasználják. A tömeges kirepülés és visszatérés idején a barlang bejáratánál fáradság nélkül bő zsákmányt ejtenek. A szabadba érve a denevérrajok

gyorsan felbomlanak, és az

egyes állatok önállóan repülnek vadászútjaikra. Haj­

Bár a téli álom állapota a denevéreknél is olyan,

nalban, hazaröptükkor nem messze a barlang bejára­

mint a többi emlősnél, az élettani előfeltételek már

tától állnak ismét össze a rajok. A minden irányból

mások, mint a hörcsögnél, marmotánál, pelénél.

idesereglő egyedek pontosan kialakított rend sze­

Ezeknél ismeretes, hogy az állat mély, letargikus

rint állnak be a sorba és repülnek csoportban a

alvóállapotba süllyed, s ez a normális testhőmérsék­

nyugvóhelyre.

let alapos lesüllyedésével is jár. Ezáltal az anyagcsere

Eddig még nem tisztázódott teljesen a denevérek

a legszükségesebb m é r t é k r e csökken, szigorúan csak

vándorlásának kérdése. A téma bizonyos tisztázásá­

annyira, hogy az életfolyamatok ne szakadjanak meg.

hoz vezettek Eisentraut kísérletei, aki

Az állatok a téli álmot jóltápláltan, a bőrük alatt

Németországban kifejlesztette a denevérek gyűrű-

felhalmozott zsírtartalékkal kezdik meg, és felébre­

zésének rendszerét. Más európai országokban és az

déskor alaposan lesoványodva folytatják a szokott

Egyesült Államokban is gyűrűzik a denevéreket.

1930

óta

életüket. Ez természetes is, hiszen az egész idő

A magyarországi denevérek vándorlásával beha­

alatt semmi táplálékot nem vettek magukhoz. Nagy­

tóan foglalkozott Topái György. 1955 őszéig 14 faj­

jából így van ez a denevéreknél is. Csak ő k már a

ból 16 ezer példányt, 1958 tavaszáig 20 ezer egyedet

kedvező időjárás idején s nyáron a napi pihenőálmot

gyűrűzött. Ezek közül a gyűrűzés helyétől távol

is ilyenféleképpen alusszák. A letargikus mély álom

247 denevért fogtak el és küldtek be a Természet63

tudományi Múzeumnak. Nálunk eddig a téli szál­

letek azt is mutatják, hogy évről évre csökkennek

lásától legmesszebbre egy korai denevér

(Nyctalus

a gyűrűzés helyén a régebben megjelölt egyedek-

A denevérek megjelölése, gyűrűzése kis vékony

elöregedés során az egymást követő években kiesik

alumínium lapocskákkal t ö r t é n i k , amelyeket a csukló­

a korosztályok bizonyos százaléka, emellett erősen

ízület közelében, az alkarra erősítenek úgy, hogy ne

ritkítják a denevéreket a balesetek, a ragadozók, a

n o c t u l a ) repült, éspedig 850 km-nyire.

Énnek okai a következők: először is a természetes

okozzon fájdalmat az állatnak és ne akadályozza a

baglyok. Megállapítható, hogy az állat nem nagyon

repülésben. A gyűrűn folytatólagos sorszám van,

vándorol el a megszokott helyéről. Eisentraut sze­

azonkívül a gyűrűzést végző intézmény megneve­

rint a közönséges denevérek ( M y o t i s

zése, hogy az állat megtalálója közölni tudja az ered­

badon, hozzávetőleg 12 évig élnek. A kis patkós

ményt a gyűrűző szervvel vagy intézménnyel. Bebi­

denevérek

zonyosodott, hogy a téli álmuk alatt megjelölt dene­

úgy látszik, nyáron

vérek közül többet a következő nyáron a gyűrűzés

maradnak —

helyétől

15 évre tehető.

néhány

száz

kilométerre

találták

meg.

A kísérlet kiegészítéseként, a gyűrűzött, megjelölt

(Rhinolophus

hipposideros)

m y o t i s ) , sza­ —

is a téli szállásuk

életkora

már

magasabb,

amelyek közelében körülbelül

Az észak-amerikai denevérfajok is vándorolnak.

állatokat légvonalban 150 km távolságra szállították.

A

A próba eredményes volt, mert a következő télen

Egyesült Államok

szürke denevér (Los/urus

cinereus)

nyáron az

és Kanada északi vidékein é l .

a megjelölt állatok közül sokan visszatértek korábbi

Augusztus végétől novemberig kis csapatokban délre

telelési helyükre. A szakirodalom még vitázik azon,

vándorol és az Atlanti-óceán délebbre fekvő mele­

hogy mi a magyarázata a denevérek

gebb partjain bukkan föl. Télen az Egyesült Államok

tájékozódó­

képességének. Bizonyos azonban az, hogy az állatok­

déli részein, még Floridában is megtalálhatók. Ez azt

nak jól fejlett tájékozódási képességük van. A kísér-

jelenti, hogy vándorútjuk során ezer kilométereket repülnek, ami nem lebecsülendő teljesítmény. Egy­

Hosszúfülű denevér (P/ecotus auritus) képe. KözépEurópában gyakori. Nevét hatalmas redős fülei miatt kapta

szer Írországban, egy másik alkalommal pedig az Orkney-szigeteken bukkant föl egy szürke dene­ vér. Az, hogy miként sikerült ezeknek az állatok­ nak az Atlanti-óceánt átrepülni és az észak-európai szigeteket elérni, mindmáig a magyarázata,

rejtély. Valószínű az

hogy a vihar sodorta őket

ilyen

messzire. A

kis denevérek

(Microchiroptera) szaporodás­

biológiája nagyon szokatlan és érdekes. Ősszel páro­ sodnak. A nőstény petéje viszont csak tavaszra, a téli álom befejezése után érik meg. így az ősszel fel­ vett ondó csak hónapok múlva, tavasszal t e r m é k e ­ nyíti meg a petét, amely ilyenkor lép éretten a pete­ vezetékbe. A trópusokon élő denevéreknél, ame­ lyek nem alszanak téli álmot, nincs meg ez a kés­ leltetett megtermékenyítés. A nőstény rendszerint csak egy fiat vet. A vemhességi idő a megtermékenyüléstől az ellésig az egyes fajoknál más és más. A megfigyelések eredményeképpen a kutatók meg­ állapították, hogy ez körülbelül 55 és 75 nap között változik. Szinte egyedülálló furcsaságot észleltek a tudó­ sok egyes fajoknál. „Szülőszobák" vannak, amelyek­ ben terhes nőstények és az újszülötteiket testükön hordó

anyák

gyülekeznek.

A

hímek

semmilyen

vonatkozásban nem törődnek az utódokkal. A párosodás aktusán kívül a hímek és a nőstények között semmiféle

együttéléshez

hasonló

kapcsolat

nem

létesül. Az utódok csupaszon és vakon S2ületnek, viszont a hátsó lábaik erősen fejlettek, az ujjaikon nagy karmok vannak. A denevér szülés közben nem

64

A.felnőtt hosszúfülű denevér szárnyának a fesztávolsága 16 cm is lehet. Pihenés közben a füleit a szárnya alárejci

függ fejjel lefele. A farokvitorláját felhajtja a hasára,

mászik a mellen levő csecsbimbóhoz, ott teleszívja

így egy zseb keletkezik, ebbe kerül az újszülött.

magát tejjel. Táplálkozás után megint visszamászik

A

a „tartóbimbóra".

kicsinyek

megszületésük

után

hamarosan cin­

cogni kezdenek, ezzel hívják fel magukra a figyelmet.

A szőrtelen denevérkölykök hőszabályozása még

A z újszülöttek abból a „zsebből", amelyikben az

nem

anyjuk felfogta ő k e t , a nőstény szőrébe kapaszkodva

tapadnak az anyjuk testéhez, először a szülői test­

működik tökéletesen. Azzal, hogy szorosan

felmásznak az anyai mellen levő emlőkhöz, és kissé

meleg adja meg nekik a kívánt hőmérsékletet. A szü­

hátrahajló, hegyes fogakból álló tejfogaikkal meg­

letés után néhány nap múlva kinyílik szemük, és

kapaszkodnak az anyai csecsbimbón. így van ez való­

testük felső részén finom pihe sarjadzik. 14 nap

színűleg több

idetartozó

denevérfajnál,

biztosan

múlva az újszülöttnek elkezd nőni a foga. Legké­

azonban csak a nálunk honos simaorrú

denevér­

sőbb a szőrtakaró kifejlődése után a fiatal denevér

félékről tudjuk ezt. A patkósorrú denevérféléknél

szabadon, az

másként rendeződik a fiatalok felnevelésének a fo­

A nőstény vadászni jár, elrepül, a fióka ottmarad

lyamata. Ennél a családnál a nősténynek két emlő­

a helyén. Különleges az a mód, ahogyan az anya

párja van. A z egyik, a valódi emlőpár a mellén, a

visszatalál a kicsinyéhez, hiszen a sötét barlangban,

anyja

mellett

lóg a pihenőhelyen.

másik, az álemlők, a hastájon. Csak a melltáji bim­

pincében vagy odúban nagyon sok

bók adnak tejet. A hasi bimbókon a kölykök csak

vissza. A z anya és a visszamaradt fiatal összehangolt

ivadék marad

kapaszkodnak. A z újszülött patkósorrú szájával erő­

hangjeleket váltanak a nőstény visszatérése után, s

sen megkapaszkodik a hasi emlőbimbón. A patkós­

így találnak ismét biztosan egymásra. A z utódok

o r r ú denevér fiókáknak ugyanis nincsenek kapaszko­

születésük után 45—60 nappal már egyedül repül­

dásra alkalmas tejfogai, ezzel szemben a szájuk

nek, mondhatjuk egészen j ó l , és akkorra már majd­

nagyon erős szívóka, amivel az anyjuk testén meg

nem olyan nagyok, mint az anyjuk. Egészen addig,

tudják tartani magukat. Ha a fióka szopni akar, fel­

ameddig önállóan nem tudnak repülni, az anya a

65

A közönséges denevérek

(Myotis

tejével táplálja a fiait. A

myotis)

erős fogazata még a cserebogarat is könnyen felaprítja

denevérek teje nagyon

Részletesebben azonban csak néhány jellegzete­

tápláló, és a fiatal állatok napról napra szinte látha­

sebb, jobban elterjedt fajt tárgyalunk, amelyeknek

tóan fejlődnek, erősödnek, nőnek. A fiatal denevé­

külsejéből, életéből, szokásaiból kialakul a denevé­

rek 15 hónap múltán lesznek ivarérettek.

rekről egy egységesebb, világosabb kép. Bővebb,

Ilyen nagy tömegben gyülekező és pihenő dene­ vércsapat alatt tetemes mennyiségű ürülék gyűlik

részletes felvilágosítást ad a denevérekről

néhány

német zoológus k i m e r í t ő munkája. Ezek a tudósok

össze, amely rendkívül kellemetlen szagú, de kitűnő

hivatott

trágya, ezért ahol nagy vastagságban (néha t ö b b

(Eisentraut, Kolb, Meise,

szakemberei

a

denevérek

családjának

méteres rétegben) rakódott le, ott intenzíven bá­

A Skandináv-félszigeten fellelhető fajokról értékes

nyásszák. A neve: denevérguanó.

kutatási adatokat közöl Ryberg.

Natuschke és Richter).

A z európai szárazföld nyugati, északi és — hazán­

A z alábbiakban egy táblázat foglalja össze a közép­

kat is beleértve — középső részén a denevérek két

európai és ezen belül hazánk területének denevér­

családja, kilenc neme és huszonnégy faja é l .

fajait:

66

Család: patkósorrú denevérfélék (Rhinolophidae) Nem: patkósorrú denevérek (Rhinolophus) Faj: nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus

forgó két patkós denevérfaj látszik a legalkalma­ sabbnak arra, hogy más helyre áttelepítsék őket, már csak azért is, mert ismeretes róluk, hogy nyári

ferrum-equinum)

Faj: kis patkósorrú denevér

és téli szálláshelyüket 25 kilométernél távolabb nem

(Rhinolophus

hagyják el. A z eddigi megfigyelések alapján úgy tud­

hipposideros)

Faj: kereknyergű patkósorrú denevér (Rhinolophus euryale) Család: simaorrú denevérfélék (Vespertilionidae) Nem: egérfülű denevérek (Myotis) Faj: közönséges denevér (Myotis myotis) Faj: hegyesorrú denevér (Myotis oxygnathus) Faj: vfzi denevér (Myotis daubentoni) Faj: tavi denevér (Myotis dasycneme) Faj: horgasszőrű denevérek (Myotis nattereri) Faj: nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) Faj: pillás denevér (Myotis emarginatus) Faj: bajuszos denevér (Myotis mystacinus) Nem:

juk, hogy ezek az állatok nem vállalkoznak nagyobb vándorutakra sem nyáron, sem a téli álom előtt vagy azután. A

magasságában, régi elhagyott bányákban találtak be­ lőlük tekintélyes számban. Elterjedésüknek az északi határa Észak-Írországban és Közép-Angliában van. Kelet felé csak Közép-Ázsiáig fordulnak elő. Hazánkban a Rh/no/ophus-nem 3 faja él. Magyar­

Nyctalus

Faj: korai denevér (Nyctalus Faj: szőröskarú denevér (Nyctalus Faj: nagy korai denevér (Nyctalus Nem:

országon

noctulo) leisleri) lasiopterus)

nyári

napközi

pihenő álmukat templomok tetőgerendái

között,

alusszák, ott, ahol fullasztó meleg van. Nyáron ritkán találhatók

ezek

az

állatok

barlangokban,

hűvös

sziklaodúkban, föld alatti üregekben. Ezeket a hideg járatokat,

murinus])

föld

alatti

folyosókat

vagy

elhagyott

bányarendszereket a kis patkós denevérek keresik

Eptesicus

fel, mert a hűvös helyeket nagyon kedvelik. Viszont

Faj: északi denevér (Eptesicus nilssonii) Faj: kései denevér (Eptesicus serotinus)

mindkét fajnál megtaláljuk a már e m l í t e t t „szülő­

Miniopterus

szoba" rendszert, vagyis a terhes és fias nőstények

Faj: hosszúszárnyú denevér

(Miniopterus

elkülönülését. Bár meg kell említenünk azt is, hogy

schreibersi)

Nem: Faj: Nem: Faj: Faj:

elterjedtek.

tornyok fedélszékében, házak padlásán, kamrákban

Faj: kétszfnű denevér (Vespertilio discolor) (régi neve: fehértorkú denevér

Nem:

hegyvidéken

A nagy patkósorrú denevérek a már ismertetett

Vespertilio

Nem:

a

módon, fejjel lefelé függeszkedve,

Faj: törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) Faj: durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii) Faj: alpesi denevér (Pipistrellus savii) (Magyarországon nem él)

[Vespertilio

többnyire

A budai barlangokban gyakoriak.

Pipistrellus

Nem:

kis patkósorrú denevér az előző fajnál észa­

kabbra is előfordul. Németország közepén, Drezda

e két denevérfaj „szülőszobáiban" mindenhol néhány

pisze denevérek (Harbastello) pisze denevér (Barbastella barbastellus) hosszúfülű denevérek (Plecotus) hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) szürke hosszúfülű denevér (Plecotus

százalék hím is található. Téli álmukat mindkét faj föld alatti üregekben, barlangokban, elhagyott tárnákban alussza.

Mind­

k e t t ő eléggé lassan és gyámoltalanul repül. Későn

austriacus)

éjjel vadásznak, bokrok, sövények között, cserjé­ A patkósorrú denevérek neméből két faj, a patkósorrú kis

denevér

patkósorrú

(Rhinolophus ferrum-equinum) denevér

(Rhinolophus

nagy

sekben, bozótosban. Alacsonyan, a föld felett szállva

és a

kergetik a repülő rovarokat. A megfogott zsákmányt

hipposideros)

nem

minden esetben költik el ott

helyben. Elő­

nyomult legmesszebb északra. Ezek ugyanis Afrika

fordul, hogy a megfogott rovarokat egy olyan ál­

és Ázsia trópusi vidékein őshonosak. A nagy patkós­

landó helyre viszik, amelyet előzőleg kiszemeltek

orrú

maguknak. Ide

denevér

nagyon melegigényes,

inkább

dél­

azután vissza-visszatérnek

minden

vidéki faj, ezért elterjedési t e r ü l e t é n e k északi határa

megfogott áldozattal,

és teljes nyugalomban fo­

Anglia déli része, az európai kontinensen pedig a

gyasztják el. Ezek a helyek, ahol a denevérek a zsák­

Harz hegység és a Thüringiai e r d ő déli szegélye,

mányukat megeszik, jól felismerhetők, mert az el­

innen azután ennek a vonalnak a meghosszabbításá­

k ö l t ö t t rovarok maradéka, szárnyak, lábak, potroh-

ban egészen Japánig megtalálható. Niethammer meg­

darabok jó vastagon felgyülemlenek a földön.

figyelte, hogy amikor 1933-ban London környékére

Aki

nem

szakértője a denevéreknek,

nehezen

szállítottak belőlük jó néhány példányt, ezek élet­

tudja a két fajt, a nagy és kis patkósorrú denevéreket

ben maradtak és még évek múltán is találtak a város

egymástól

környékén

különbség csak a nagyságukban rejlik. A nagy patkós­

nagy patkós denevéreket.

Úgyszólván

megkülönböztetni.

A

tulajdonképpeni

ez az egyetlen, denevérfajokkal végrehajtott, ismert

orrú

és sikeres áttelepítési kísérlet. Ha már az áttelepí­

ehhez jön még a 3—4,3 cm hosszú farok. A kis

tésről beszélünk, meg kell említeni, hogy a szóban

patkósorrú denevér egyike a legkisebb hazai fajok-

denevér

teljes

fej—törzs

hossza

6—7 cm,

67

nak. Törzs—fejhossza 3,8—4,5 cm között ingadozik.

zoológus tudja a két faj patkóját egymástól meg­

Hozzá kell még számítani a 2,4—3,1 cm-es farkot.

különböztetni. A patkó rátekintésre három részből

Egyébként a két faj rendkívüli módon hasonlít egy­

áll:

máshoz. Külsejük, alakjuk vagy a színük alapján

az állat orrlyukait veszi körül és betakarja az arcorr

nagyon nehéz ő k e t megkülönböztetni. H á t u k bar­

csúcsát és oldalrészét; 2. a két orrlyuk között a patkó

nás,

1. alsó része egy patkó alakú bőrkaréj, amelyik

barnásszürke, hasuk oldala valamivel világosabb

közepéből egy húsos nyereg emelkedik ki; 3. a patkó

és fehéresszürke színárnyalatot mutat. A kis patkós­

két hátsó vége alatt eredő és a homlokra nyúló

o r r ú denevér általában 2—5

lándzsa. Füleik, a többi hazai fajjal ellentétben, nem

méter

magasságban

repül és röpte nagyon hasonlít a lepkék repülésé­

különlegesek, fülkagylójuk sem bizarr alakú, és nincs

hez. Valamivel gyorsabban és ügyesebben szállnak,

fülfedőjük. Szemeik nagyon kicsinyek. A maradan­

mint a nehezebb, esetlenebb, nagyobb rokonaik, a

dó fogazat képlete mindkét fajnál azonos.

nagy patkósorrú

denevérek.

Az

utóbb

említett

Fogképletük:

nagyobb faj röpmagassága 50 cm és 3 méter között mozog. Érdekes, hogy az eléggé ügyetlenül és eset­

M

lenül repülő nagy patkósorrú denevér szárnyainak fesztávolsága kb. 40 cm, ami elég tekintélyes szárny­

3

hosszúságot és szárnyfelületet jelent. A kis patkós­

P

C

I

I

2

1

1

1 1 2

C

P

3

1

2

2

1

M 3

3

3

= 32

o r r ú faj szárnyfesztávolsága a nagyénak a fele, tehát kb. 20 cm. Figyelmesen

A és gondosan összehasonlítva a kis

patkósorrú és a nagy patkósorrú denevérek egy-egy

most leírt két fajon kívül — amelyek Közép-

Európában honosak — még számos

Rhinolophida-

faj él tőlünk délebbre, melegebb tájakon.

felnőtt egyedét, feltűnik, hogy a nagy patkósorrú­

A z egyes fajok orrtoldaléka nagyon különböző, és

nak füle — az egész test terjedelméhez viszonyítva —

e l t é r h e t az előbb leírt formáktól. A z orrtoldalék

aránylag nagyobb, mint a kis patkósoknál. A Rhino-

egészen szokatlan, furcsa alakú lehet, és az állatnak

lophoidea öregcsaládra jellemző, hogy az orrlyukai­

ijesztő, haragos, félelmetes vagy bizarr külsőt köl­

kat egy feltűnő bőrfüggelék veszi körül. Ez mindkét

csönözhet. A z orrtoldalék különféle változatai az

fent e m l í t e t t fajnak is ismertető jegye. A bőrtolda­

egyes fajok alaktani fejlődésének eredményei. Lénye­

lék formája olyan, mint egy fekvő patkó. A függelék

gében a legfontosabb hivatásuk, hogy minden állat­

csaknem teljesen egyforma mindkét fajnál, és csak

nál nagyteljesítményű „adóberendezések", amelyek­

a nagyon gyakorlott, s főleg denevérekkel foglalkozó

nek működése eltérő lehet, de elvi felépítésük és mechanizmusuk

minden állatnál ugyanaz. A patkós­

o r r ú fajoknál a patkó és járulékai az ultrahang útján A k i s patkós denevér

( R h i n o l o p h u s h i p p o s i d e r o s ) ábrázata.

A Közép-Európában élő faj bőrből alakult orrfüggeléke miatt kapta ezt a nevet

való tájékozódás szervei. nagyon

A

patkósorrúak

szeme

korlátozott.

Olyan

kicsi, látásuk erősen

rosszul látnak, hogy vakrepülőknek számítanak, a koromsötétben az ultrahangok segítségével tájéko­ zódnak. Nemcsak fákat, tornyokat, magas épülete­ ket, antennákat, villamos vezetékeket kerülnek ki biztosan és ügyesen, hanem meg tudják állapítani a repülő rovarzsákmányuk

pontos

helyét is. Való­

színűnek látszik, hogy ezen a módon a leselkedő vagy repülő baglyok helyét is meg tudják határozni és időben kikerülik a veszedelmes ellenségüket. A következőkben ismertetjük azokat a denevér­ fajokat, melyek hazánkban és Európának hozzánk közelebbi térségében honosak. A

legtöbb hazai és közép-európai denevérfaj a

simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába, az egérfülű denevérek ( M y o t i s )

neméhez tartozik.

Ismertebb és gyakorta előforduló faj a denevér

(Myotis

közönséges

m y o t i s ) , a legnagyobb denevérfajok

egyike. Nagyságban csak a nagy korai denevér

(Nyctalus

l a s i o p t e r u s ) múlja felül, amelyik nagyon ritka, eléggé

Xjs patkós denevérek téli álomban. Fejjel lefelé lógnak, lábukkal kapaszkodnak a téli -szállás tetőzetén. Szárnyuk­ kal beburkolják a testüket, mint a repülőkutyák. A simaorrú denevérek viszont a testükhöz zárják ilyenkor a.szárnyukat. (Lásd a közönséges denevérről készült szfnes ábrát.)

ismeretlen faj és szórványosan Dél-Franciaországtól

farkának

a

fel.*

nyúlik. Ez is nagyobb valamivel, mint a közönséges

Erről a denevéróriásról még olyan keveset tudunk

denevér. A közönséges denevér a legjobban ismert,

Szovjetunió

dél-európai

vidékéig

lelhető

mintegy a fele az állat szárnyából ki­

— még a zoológusok is — , hogy egyesek (téves) fel­

legrészletesebben felkutatott hazai denevérfaj. Sok­

tevése szerint nem önálló faj, hanem az eurázsiai

felé megtalálható Közép-Európában, ezért a kutatók

k o r a i denevérek

alaposan megfigyelték, tanulmányozták szervezeté­

megnőtt

( N y c t a l u s n o c t u l a ) rendkívüli módon

példányairól

van szó. Szárnyának

fesz­

nek felépítését, vizsgálták életmódját. A külföldi

távolsága 50 cm, hossza pedig az o r r á t ó l a farka vé­

kutatók közül említésre érdemesek Eisentraut és

géig eléri a 17 cm-t. Ezen vagy ezeken kívül Spanyol­

munkatársainak vizsgálatai, amelyeket közönséges

országban, a Földközi-tengerpartján egészen G ö r ö g ­

denevéreken végeztek, ketrecben és a szabad ter­

országig él a trópusi szelindek denevérek (Molossi-

mészetben egyaránt. A z aránylag elég széles szár­

dae) egyik faja, a b u l l d o g denevér

(Tadarida

teniotis),

nyaik miatt az állatok elég lassan és ügyetlenül repül­ nek. Szívesen tartózkodnak emberi települések kö­

* [Magyarországon is előfordult]

zelében.

69

A leggyakrabban naplemente után néhány órával bújnak elő nappali pihenőhelyükről. Nedves, szeles, párás, hideg éjszakákon inkább a szállásukon marad­ nak és nem indulnak vadászni. Kedvező időben négy­ öt órán keresztül a levegőben tartózkodnak és ennek az időnek a legnagyobb részét repkedéssel töltik. Rendszerint 5—10

méterrel a talajszint fölött száll­

nak. A z időjárás változásaira, a zord és kedvezőtlen légköri viszonyokra nagyon érzékenyek és kénye­ sek. Ezt bizonyltja az a megfigyelés, hogy tartózko­ dási helyüket sohasem választják közvetlenül a ten­ gerparton. A közönséges denevér fej—törzshossza összesen 8 cm, farokhossza 5—6 cm. A nagyobb példányoknál a szárnyak fesztávolsága

37—40 cm. A

szárnyak

vékonyak, a világosság felé tartva áttetszőek. A z állat bundája a hátán szürkésbarna, a hasán világosszürke színű. Füle kerekdeden hosszúkás és a bőre nagyon vékony. A fülekről még annyit, hogy rátekintésre hosszabbak, mint amilyen szélesek, és messze el­ állnak egymástól. A fülnyílás előtt egy lándzsa alakú fülfedő helyezkedik el. Elkeskenyedő arcorra meg­ nyúlt. 38 foga van. Fogképlete: M

P

C

3

1 2

1 í A

I

3

I

C

2

1 3

3~~i

P

M 3

3

3

= 38

közönséges denevér aránylag nagy rovarokat

fogyaszt. Zsákmánya közt szerepelnek csereboga­ rak, ganajtúró bogarak, amelyeket vadászata köz­

Kétszínű

ben, röptében kap el. Nemcsak a levegőben repülő

fehér, s ez éles kontraszttal válik el a háti részek sötét­ barna, fehérsávos színétől. Magasan repül. Hazája Eurázsia

bogarakat fogja meg, hanem a földfelszínhez k ö t ö t t , nem repülő aranyos bábrablót és más futrinkafajo­ kat

is elkap mélyrepülésben. A párzási időt

nem

denevér

( Y e s p e r t i l i o d i s c o l o r ) . Torka és hasa tája

hallható egy civakodó cincogás, cirpelés. A jobb

számítva, a hímállatok elkülönülten élnek egymás­

helyekért

tól és a többi nősténytől is. A hímek nyugvóhelyül

azonban, hogy a nézeteltérésnek nem lesz komoly

egyedül szeretnek birtokolni egy egész padlásteret

következménye. A küzdelem a hangoskodásnál nem

vagy fedélszéket, s ott azután nem t ű r n e k meg másik

megy tovább.

marakodnak

szüntelenül.

Úgy

látszik

hímállatot. Ezzel szemben a terhes ésfias nőstények százai és ezrei gyülekeznek össze a már

említett

„szülőszobákban" vagy „szülőközösségekben". En­ nek a helyét elhagyott és ritkán látogatott templom­ torony padlásokon, elhagyott föld alatti aknákban, tárókban és hasonló helyeken választják. Ilyen nagy, tágas helyiségekben azután mindkét nem közösen telel át, de az üregen belül a mondottak szerint elkülönülnek egymástól. A telelési hely és a nyári pihenőhely néha sok kilométerre van egymástól. A közönséges denevér 260 kilométer hosszú vándorutakat is képes megtenni. Ez a denevér szívesen hallatja a hangját. A téli

Meg kell emlékeznünk Magyarország leggyakoribb fajáról, a hegyesorrú denevérről (Myotis oxygnathus). Ennek a fajnak a jelenlétét 1924-ben Éhik mutatta ki hazánkban. Nagyon hasonlít a közönséges denevérhez. A két faj közötti különbségek: a hegyesorrúnak hegye­ sebb az orra és a füle és hossza 1—2 centiméterrel kisebb. Sokáig úgy vélték, hogy nem külön faj, hanem a közönséges denevérek fiatal példánya. Hazánkon kivül, többek között a Krímben is tömegesen él. Való­ színűleg tőlünk északra csak kivételesen fordul elő. Hazai barlangjaink leggyakoribb és nagy tömegben élő faja. 1955 őszéig Topái gyűrűzési akciói során 12 ezer hegyesorrú denevért és csak 2 ezer közönséges dene­ vért jelölt meg. Ez az adat is megvilágítja, hogy milyen nálunk a két faj előfordulásának aránya.

szálláson, a nyugovóra térés elején vagy végén, a nőstények „szülőközösségében", nyáron a tömeg­

Sok denevérfajnál a hozzáértő számára jellemző

szállásokon, a t e t ő k alatt napközben is állandóan

és elég erős csivitelés, lárma elárulja a „szülőszobák"

70

h e l / é t . Ha az erdőben sétálunk és meghalljuk a de­

Érdekes mozzanatot figyeltek meg a német zooló­

nevérek többszólamú fojtott ciripelését, marakodó

gusok a korai denevérekkel kapcsolatban. E dene­

csivitelését, nem kell mást tennünk, mint keresni

vérek egy több száz főt számláló nagy csoportja

egy hatalmas, hat-nyolc méteres vagy még nagyobb

1926-ban télire a drezdai Frauenkirche tornyában

törzset,

van.

ü t ö t t tanyát. Figyelemre méltó volt, hogy ez az erdei

Harkályfészket is kereshet a természetbúvár, s ha

állat télire a városba költözött. A csoportot W . Meise

megtalálja az üreget, néhány jellemző körülményből

és munkatársai gondosan megfigyelték. Az említett

tudhatja, hogy a korai denevérek

noctula)

denevérek azután évről évre messze levő nyári szál­

nőstényeinek egyik gyülekezési és tartózkodási he­

lásukról a drezdai templomtoronyba repültek téli

lyét találta meg. Ezeknek a denevéreknek helyét fel­

tartózkodásra. A z 1928—29-es igen kemény télen a

ismerhetjük a r r ó l , hogy a bejárat zsírosan fényes,

toronyszállás nem bizonyult elég melegnek és az

és az üregből átható szagot árasztó folyadék csurog

állatok fele, körülbelül 600

végig a fa törzsén. Ez a folyadék a nőstények vize­

rendkívüli hidegben.

amelyiken

magasan

repedés,

odú

(Nyctalus

példány elpusztult a

lete. A korai denevérek a nyári melegben a legszíve­

A korai denevérek aránylag nagy szeműek. Szük­

sebben lombos erdőkben tartózkodnak. Napközben

ségük is van erre, mert a korai alkonyati időben,

a fák odvában, réseiben pihennek. Erre a fajra jel­

néha már a nappalba hajló napfelkeltekor vadásznak

lemző, hogy a hímek a nappali pihenésre rendszerint

az e r d ő fáinak csúcsa környékén. Erős testalkatú faj.

külön csoportokat alkotnak, de előfordul az is, hogy

A repülőhártyája durva és sötét. Rövid és széles fülei

egy-egy állat egyedül birtokol egy fészket, rést,

ugyanolyan színűek, mint a szárnyai. Fültakarójuk

odút. Előfordul az is, hogy fias és terhes nőstény­

felfelé félkör alakú lemezkévé szélesedik. Sűrű szőr-

közösségek elköltöznek egy másik odúba, de kis idő

zetük vörösbarna. A pofájuk kerek, a szájuk széles,

múltán visszatérnek eredeti helyükre. így azután az

mert a zsákmányuk elég nagy rovarokból, kövér

is előfordul, hogy a csoportoknak több tartózkodási

szenderekből és jókora lepkékből áll. Az állatok

helyük van. Ezeket válthatják is. A korai denevérek

képesek j ó nagy falatokat lenyelni. A korai denevé­

a legnagyobb európai simaorrú denevérfajokhoz tar­

rek meglehetősen barátságtalanok más denevérfajok

toznak. Egy hozzájuk hasonló faj, a szöröskarú

egyedeivel szemben.

(Nyctalus

leisleri)

denevér

szintén megtalálható Európában,

Fogképletük:

csak ezek sokkal kisebbek és ritkábban fordulnak elő tájainkon. Az e m l í t e t t k é t fajról elmondhatjuk, hogy bár nyáron az erdőben tartózkodnak, a telet általában nem t ö l t i k a fák odvában, hanem lehetőleg fagyvédett természetes sziklahasadékokat, barlan­ gokat keresnek, vagy száraz, nem háborgatott föld alatti üregekbe, pincékbe költöznek.

M

P

3

2

C

I

I

C

P 2

3

1

3

3

1

2

3

1 i ! 5 2~~í -

M

= 34

Repülési módjuk, r ö p t ü k hasonlít a közönséges és a sarlós fecskékéhez. Abban is hasonlítanak egymás­ hoz, hogy elég tekintélyes magasságban űzik zsák-

Korai denevér (Nyctalus n o c t u l a ) repülés közben. Ennek a nagytermetű denevérnek a szárnyfesztávolsága eléri a 35 cm-t. Eurázsiában és Észak-Afrikában széltében elterjedt

A korai denevér jókora falatokkal is meg tud birkózni

mányukat. Ha jól megfigyeljük, nyári alkonyatkor,

alkonyatkor a sötétedés kezdetekor megfigyelhet­

naplemente e l ő t t , a magasan vadászó fecskék között

jük őket, amint kényelmesen, sietség nélkül vitor­

jól megkülönböztethetjük a közéjük keveredett és

láznak 1—10

velük együtt repdeső korai denevéreket. Ugyanúgy,

nek és a lakóházak között vagy felett. A kertek

méter magasságban, az istállók, a szí­

mint a fecskék, repülés közben magas, átható hango­

bokrai és gyümölcsfái között repkednek és fogdos­

kat hallatnak. A denevérek között a korai denevér

sák az araszoló- és szövőlepkéket, sodrópilléket és

Közép-Európa

és leggyorsabb

egyéb pillangókat. Nemcsak röptében fogja meg a

repülője, de még nála is ügyesebb repülő a hosszú-

zsákmányát, a lepkéket és hasonló nagyságú boga­

egyik legügyesebb

Ez a délvi­

rakat. M i n t a vércse, egy helyben is képes lebegni, s

déki faj hazánkban gyakori. Barlangokban tanyázik.

a b o k r o k r ó l , fákról összeszedi a hernyókat, pókokat.

Teste csak 5 cm hosszú, a farka 5,3 cm.

A fák levelein és ágain megbúvó rovarokat is így

szárnyú

denevér

(Miniopterus

schreibersi).

Mondhatjuk, hogy a „denevér" megtestesítője a

szedi össze és fogyasztja el. Egy-egy kanyart tesz az

(Plecotus

utcai vagy házi lámpák körül is, mert idecsalja őt a

lett. Jellemzője az óriási, a végén hegyes,

fényben nyüzsgő sok-sok bogár, lepke, rovar. Ezért

hosszú hangtölcsérszerű két füle. Repülés közben a

azután megtörténik az is, hogy egy-egy hosszúfülű

nagyon régóta ismert hosszúfülű auritus)

denevér

Nyuga­

denevér betéved a nyitott ablakon a kivilágított

tartja.

szobába vagy konyhába. Sajnos még ma is előfordul,

A fülén jól látható a 22—24 harántredő, amelyek

hogy az ártatlan és hasznos kis állat itt leli halálát,

mezei nyúl „tapsifüleire" emlékeztetnek. lomban

fülkagylóit

kissé

hátra

csapva

harmonikaszerűen kihúzhatók vagy összehajthatok.

mert az emberek előítéletből vagy babonából, eset­

Ez lehetővé teszi, hogy az állat tetszése szerint ki­

leg félelemből elpusztítják a lakásba kerülő denevért.

nyissa vagy becsukja óriás füleit. A fülkagyló bőre

N y á r i melegben a hosszúfülű denevér otthagyja az

egyébként rendkívül finom vékony hártya.

ember közelségét és „ k i k ö l t ö z i k " a gyümölcsösker­

Hazai denevérfajaink közül a hosszúfülű denevér

tekbe, erdőkbe, ligetekbe. O t t az elhagyott harkály­

szereti a legjobban az ember, vagy mondjuk inkább

odúkban, kitett fészekládákban, odvas fákban tanyát

az emberi település közelségét. Különösen a falvak­

ver. Legtöbbször és legszívesebben azonban mégis

ban, tanyákon húzódik az ember közelségébe. N y á r i

régi, elhagyott épületek tetőszerkezetében, temp-

72

lomok, csűrök, bódék padlásán tanyáznak fejjel le­

egészen dallamos trillákat kibocsátani, másik véglet­

felé lógva. Valószínűleg a csendet és a n/ugalmat

ként elég hangos, érdes, rikácsoló hangot is hallat­

keresik ezeken a helyeken, mert a megfigyelések azt

nak. A faj képviselőinek 36 éles foguk van. Fogkép­

igazolják, hogy ezek a denevérfajok nagyon szeretik

letük:

a háborítatlanságot. Egy természetbúvár, mint érde­

M

P

C

I

I

C

P

kességet megfigyelte, hogy két hosszúfülű denevér

3

2

1

2

2

1

2

3

egy

3

3

1

3

3

1

3

3

harangtoronyban

harangozás

alatt a

mozgó

M _

^

harangok között repkedett úgy, hogy sohasem érin­ t e t t é k a lengő harangokat vagy azok nyelvét. Ez azért

Fekete színű és élénken mozgó szemeik aránylag

is furcsa jelenség, mert ezek az állatok magányosan

nagyok. A z állat testének a színe felül barnásszürke,

szeretnek élni, különösen a hímek. A z apaállatok

alul fehéresszürke.

csak a párosodási idő alatt repkednek a nősténnyel

faját, a tulajdonképpeni

együtt, egyébként mindig egyedül járnak. Még az

auritus)

úgynevezett

austriacus)

szülőközösségekbe

sem

csoportosul

és

a

A

hosszúfülű hosszúfülű

szürke hosszúfülű

denevérek

denevért

két

(Plecotus

denevért

(Plecotus

hosszú ideig egy fajnak vélték. A közép-

össze annyi nőstény, mint az egyéb fajoknál. Na-

nagy denevérek csoportjába sorolhatók. Szárnyuk

tuschke megfigyelései azt mutatják, hogy egy cso­

fesztávolsága 23—27 cm. Előfordulási területük igen

portba csak 10—12 anyaállat áll össze.

nagy. Egész Európában megtalálhatók, beleértve Ang­

Körülbelül o k t ó b e r hónapban vonul el nem túl

liát, Skóciát és Írországot. Csak Finnország, Nor­

mély téli álmába. Nyugvóhelyül pincéket, elhagyott

végia, Svédország és a Szovjetunió európai részének

bányatárókat,

északi tájairól hiányzik a hosszúfülű denevér. Az Al­

barlangokat, sziklahasadékokat

vá­

laszt. Téli álma alatt ugyanúgy, mint a napi pihenés­

pokban

kor, hosszú füleit a szárnyai alá rejti úgy, hogy a

északi részén sokfelé, Ázsiában pedig — ahol az

1800 m

magasságig

szárnyát összehajtogatva szorosan a teste köré bur­

időjárási viszonyok megfelelőek — mindenütt be­

kolja, s ez alá kerül még a hosszú füle. Langyosabb

népesítik

téli alkonyatokon egyes éberebb vagy éppen ébren

mélyesen gyakorlati kutatója ennek a fajnak — azt

a vidéket.

megtalálható.

Afrika

Eisentraut — aki maga sze­

levő példányok kirepülnek egy kis vadászatra. Meg­

mondja róluk saját tapasztalatai alapján: „a hosszú­

figyelték azt is, hogy ilyenkor előfordul, hogy egyes

fülű denevér a legkedvesebb, legrokonszenvesebb

példányok új telelési helyre vonulnak. A hosszúfülű

állat azok közül a denevérfajok közül, amelyek az

denevérek hangokat is hallatnak, sőt elmondhatjuk,

ember

hogy a hangterjedelmük eléggé változatos. Képesek

nagyőri hamar megszokják az ember közelségét és

közelében

élnek.

A

befogott

kis

állatok

sokszor már az első nap után készségesen táplálkoz­ nak a felkínált elemózsiás tálacskából. Ha a gazdájuk A törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) Közép-Európa egyik legkisebb termetű denevérfaja. Szereti az emberi települések közelségét és sok esetben épületekben pihen s alussza téli álmát

arra szoktatja ő k e t , hogy a kezéből egyenek kukaco­ kat, rovarokat, hamarosan szelídek, bizalmasak lesz­ nek, és mint a galambok, gazdájuk kezéből esznek". T e r m e t é r e nézve a legkisebb faj, az egész Euró­ pában elterjedt törpe denevér lus).

(Pipistrellus

pipistrel­

Róluk is elmondhatjuk, szeretnek az ember

közelében t a r t ó z k o d n i . Ezt úgy kell érteni, hogy kedvelik a házak, ólak, épületek környékét. Az is előfordult már ezzel a kis állattal, hogy későn nyáron vagy kora tavasszal egész rajok „megszálltak" egyegy lakószobát vagy konyhát. Ezt a jelenséget Eisen­ traut saját maga kétszer is megfigyelte. A törpe denevérek

szárnyának

fej-törzshosszuk

fesztávolsága

18—21 cm,

3,3—4,5 cm. Ezen felül a farkuk

hossza 2,6—3,6 cm. Ennek megfelelően a súlyuk is kicsi, 3,5—7 gramm. A legkeskenyebb réseket, zugo­ kat, hasadékokat választják pihenőhelyül, farepedésekben, falzugokban, keskeny faltörésekben ütnek tanyát. Ezzel kapcsolatban ide kívánkozik Natuschke egy élménye: „ A t ö r p e denevérek olyan kicsinyek, hogy még a verebek is veszedelmes ellenségüknek számítanak. Egyszer láttam egy verebet, amint az

73

— a többi veréb éktelen lármája közepette — a

belül egy perces kergetőzés után megfogta áldoza­

tetőeresz alól kirepült és valami gombolyagszerűt

t á t . A nagy állat ki akart repülni a zsákmányával, de

tartott a szájában. Néhány méternyi

repülés után

valószínűleg nehéz lett a teher és elejtette.

közben kiesett a szájából a falat, amely egy t ö r p e

Nem

denevér volt. Más megfigyelők hasonló észlelései is

hagyta ott a zsákmányát, hanem újra rárepült és a

megerősítik ennek a lehetőségét. Ugyanilyen vám­

földön újra meg szerette volna ragadni. Odamentem

pírral esett meg a következő: szájában az áldozatá­

és elzavartam a verebet, mert kíváncsi voltam, mit

val berepült egy szobába. Miután megzavarták, ül­

cipel magával. És akkor d e r ü l t ki, hogy a veréb áldo­

dözték, elejtette az áldozatát, és őt magát megfog­

zata egy t ö r p e denevér. Valószínűleg a verébfészek

ták. A t ö r p e denevér füle mögött megtalálták az

közelében választotta a nyugvóhelyét és a veréb

üldözője ü t ö t t e sebet. Utána a két állatot külön-

nem volt hajlandó t ű r n i é l e t t e r é n e k a háborítását.

külön ketrecbe zárták. A következő napon, kísér­

Mint minden állat, ő is nagyon kényes volt fészke

letképpen,

környékének biztonságára s nem volt ínyére, hogy

A vámpír vadul nekiesett a t ö r p e denevérnek, és

az elfoglalt t e r ü l e t é t mással megossza." —

megint megragadta a füle mögött. Azután a hátsó

Európai

ismét

összehozták

a

két

denevért.

t ö r p e denevéreink nem a legkisebb ma élő Chirop-

lábain függeszkedve kényelmesen fogyasztani kezdte

terák. Más denevérnemeken belül is vannak t ö r p e

áldozatát. Csak a feje és egy-két végtag maradt meg

fajok. Ezek az egészen kis állatok az összes emlősök

belőle."

között a legkisebbeknek számítanak. Erről a témá­ ról azt írja Eisentraut: „Kamerunban t ö b b példányt fogtam az Eptesicus

tenuipinnis

faj

képviselőiből,

amikor azok kivilágított szobámba r e p ü l t e k . A m i k o r a iámpaernyő körül k ö r ö z t e k , első pillantásra rova­ roknak véltem ő k e t , olyan aprócskák voltak. Szár­ nyaikból vagy inkább repülőhártyájukból

nagyon

keveset lehet látni, mert nincs benne semmi festék­ anyag, és így színe fehéresen áttetsző. Ebből a vilá­ gos, áttetsző keretből élesen emelkedik ki az állat sötét, feketésbarna háta, a füle, az alsó- és felsőkarja és a lába. Ez a faj olyan kicsi, hogy talán még egy gyűszűben is tanyát üthetne. Egy megfogott apró nőstény terhes volt, és néhány nap múlva ellett. A kölyök nem volt nagyobb, mint egy méhecske."

Nem

ez az

egyetlen

amelyik ragadozó

nagytermetű

denevérfaj,

módon, kis, élő gerincesekkel

táplálkozik. Ez azonban a biológiának olyan felderí­ tetlen t e r ü l e t e , ahol sok a pótolnivaló, mert sok még az

ismeretlen, „sötét folt". A z

halász denevérek (nyúlszájú

Amerikában

egyik faja, a N o c t i l i o

denevérek)

a

biológusok

élő leporinus

megfigyelése

szerint egyes helyeken halásznak, sőt olyan is elő­ fordul, hogy halevésre specializálják magukat. Az ál­ lat közvetlenül a víz felszíne felett repül, közben erős, nagy karmú lábait a vízbe lógatja. Ultrahang segítségével felismeri a felszín

közelében

mozgó

halat. Ha ilyet észléit, villámgyorsan a halba mé­ lyeszti egyik lába karmait, s így megfogja a zsákmányt. A megragadott kis hallal felrepül, és lábával a szájá­

Ezek a kicsi, t ö r p e denevérek nemegyszer esnek

hoz viszi a halat. A mi denevérfajaink között is van­

áldozatul más, „óriás" denevéreknek. Van olyan nagy­

nak olyanok, amelyek álló- vagy folyóvizek közelé­

pusz­

ben tanyáznak, és a víz körül röpködnek. Elsősorban

títja a kicsinyeket. Előfordul az is, hogy egyes válto­

a simaorrú denevérek két, egymáshoz nagyon közel

zatok a t ö r p e alkatú fajrokonaik pusztítására specia­

álló

lizálják magukat. Az is megtörténik, hogy megeszik

a tavi denevérről ( M y o t i s d a s y c n e m e ) van szó. A vízi

a kicsinyeket. Ennek a megállapításnak az igazolására

denevér nagyobb, a tavi kisebb faj. A megfigyelések

idézzük Eisentraut sorait: „Ilyen rabló (már mint

egyértelműen

denevért ragadozó) az Indiában élő L y r o d e r m a

lyra,

nem fognak halakat, hanem éjjel repkedő víziboga­

azaz á l v á m p í r . . . Úgy látszott, hogy ez az állat elő­

rakat kergetnek. Ha ezekneka denevéreknek a reptet,

termetű

denevérfaj, amely nemritkán

űzi,

fajáról, vízi

denevérről (Myotis d a u b e n t o n i ) és

megállapították,

hogy ezek a fajok

szeretettel keresi fel lakásunk tornácát, mert már

kergetőzését

hosszabb ideje reggelenként a ház lakói megtalálták

egészen közel repülnek a víz színéhez, lecsapnak és

vizsgáljuk, feltűnik, hogy néha-néha,

a vámpír lakomamaradványait. Ebből kiderült, hogy

könnyedén

milyen változatos koszton él ez a denevér. Tücskök

Ez a mozdulat azt jelenti, hogy a kis állatok vizet

és sáskák szárnymaradványai,

isznak.

kis

madarak,

méz­

madarak kitépett tollai, denevérek, egerek, békák,

megmerítik

Eisentraut saját

a fejüket a víztükörben. megfigyeléseire

alapozva

megállapítja, hogy a denevérek úgy isznak a vízből,

gyíkok el nem k ö l t ö t t , otthagyott részei bizonyítot­

mint a fecskék, tehát nyitott szájjal csapnak a vízbe,

t á k , hogy a vámpír éjszakánként ott fogyasztja el

felveszik a folyadékot és felrepüléskor elnyelik.

á l d o z a t a i t . . . Egyszer egy nyári estén egy kétségbe­

A

hártyásorrú

denevérek

(Phyllostomatoidea)

esetten visongó kis denevér repült a kivilágított

öregcsaládjának

szobába és izgatottan r ö p k ö d ö t t

körül.

Desmodontidae, amely táplálkozásával és tápláléká­

Rövidesen megjelent mögötte a vámpír, és körül­

nak megválasztásával különleges helyet foglal el a

74

a lámpa

van

Amerikában

egy

családja, a

denevérek között. A köznyelv úgy emlegeti ő k e t ,

meg áldozatát. Rászáll a kiszemelt élőlényre, megül

mint vámpírokat vagy vérszívókat. A közhit

rajta és elkezd fogaival dolgozni, amelyek úgy mű­

egy

dene­

ködnek, mint egy frissen élesített bonckés. A meg­

vérfajt és óvilági repülőkutyákat alaptalanul vérszí­

t á m a d o t t lény — legyen az akár emberis—nem érez

vással gyanúsította, mindaddig, amíg a tudomány ki

fájdalmat, sőt alig érzékeli, hogy a bőrét vagy a húsát

nem d e r í t e t t e az igazi tetteseket. A z alaptalanul

ártalom é r t e . A vérszopó denevér felső állkapcsa

ideig néhány nagyobb t e r m e t ű dél-amerikai

vámpír

első metszőfogainak rágófelülete egészen különle­

( V a m p i r u s s p e c t r u m ) , amely csak rovarokkal táplálko­

gesen és rendkívül éles. Még a nagyon hegyes szem­

zik, legfeljebb néha fogyaszt el egy-egy kisebb ge­

fogaknak is van vágóélük. Ennek a fognak az éle be­

rincest.

felé áll. A r ő t vérszopónak 20 foga van, és villám­

„meggyanúsítottak" között van a közönséges

A legismertebb faj, amely ténylegesen vérszívó,

gyorsan körülbelül 4 mm mély sebet harap az ál­

és emlősállatok, alkalomadtán az emberek vérét is

dozatának a bőrén. A z aránylag mély sebből azután

képes szívni, a Desmodontidae családba tartozó rőt

ömlik a vér. Ebből a denevér annyit lakomázik, hogy

vérszopó

alig bír elrepülni.

denevér

(Desmodus

rotundus),

Mexikótól

Paraguayig és Észak-Chiléig lelhető fel. Bár egyes he­

A r ő t vérszopó denevérek napközben nagy cso­

lyeken nagy vérszopó denevérnek is nevezik, valójá­

portokban sziklaodúkban, barlangokban tanyáznak.

ban kicsi, felül vörösbarna, alul sárgásbarna színű,

A nappalt átalusszák. Ezek a denevérek nagyon sok

hossza

guanót termelnek, és mivel a nappalt nagy csopor­

körülbelül 7 cm. Széles orrán egy vastag

bőrfüggelék van, alsó ajka pedig hasított.

tokban együtt t ö l t i k , tartózkodási helyükről érde­

A néhol „nagy" jelzővel megkülönböztetett vér­

mes a trágyát kitermelni, mert kitűnő talajjavító

szopó denevéren kívül Brazíliában találkozhatunk a

tulajdonsága van. Amerikában

termetre kisebb f a r k a t l a n

denevérrel ( D i -

helyeket, ahol ezek az állatok bizonyosan évszázadok

p h y l l a e c a u d a t a ) . A közép- és dél-amerikai vérszopó

óta tanyáznak. Itt a vastagon lerakódott guanót ipari

vérszopó

már találtak olyan

ottani

módszerekkel termelik ki, mert kifizetődő vállal­

alakját viszik át egyik egyedről a másikra. Bár hara­

kozás. A többi denevér ürülékét értékes trágyaként

pásuk önmagában nem nagyon veszélyes, de a ve­

használják fel ott, ahol kitermelhető.

denevérek

harapásukkal

a veszettség

egy

szettségnek, amely fertőzés útján terjed, már tekin­

A hártyásorrú denevérek (Phyllostomatidae) csa­

télyes számú nagy háziállat esett áldozatul. Sőt, arra

ládjában találunk néhány fajt, melyek részben vagy

is volt példa, hogy az ember is meghalt a vérszopó

teljesen növényi táplálékkal élnek, és ennek meg­

denevér átvitte fertőzéstől. Amikor ez a kártevés

felelően alakultak a szerveik is.

nyilvánvaló lett, az állatorvosi tudomány megkezdte

A kis denevérek (Microchiroptera) közül az Euró­

a kutatást a tekintetben, vajon az európai denevérek

pán kívül előforduló hártyásorrú denevérfélék (Phyl­

nem terjesztenek-e ugyanolyan vagy hasonló fer­

lostomatidae) onnan kapták a nevüket, hogy az orru­

tőző betegségeket. Megállapították, hogy a rőt és

kon egy kisebb vagy nagyobb ijesztőnek tűnő, a

egyéb vérszopó denevérek fogazata olyan alkatú,

legtöbbször lándzsa alakú toldalék van. Ezek való­

hogy azzal marni, „gyalulni", sebesíteni lehet a bőrt,

színűleg érzékelőszervek és az a szerepük, mint a

viszont a t ö b b i , különösképp az európai denevér­

patkósorrú

fajoknál ez az alkati sajátosság nincs meg és sem­

hogy ez a szerv „ i r á n y í t j a " a kibocsájtott ultra­

denevéreknél

a patkónak.

Feltehető,

milyen jel, adat vagy megfigyelés nem mutatta azt,

hangokat, — de ez még nem biztos. Amerika me­

hogy más denevérek is így viselkednének.

leg és mérsékeltövi részein élnek. A nappalt nagy

A most tárgyalt denevérfajok „vérszopó" elneve­

erdők odvas fáiban t ö l t i k , vagy hatalmas öreg tör­

zéséhez kell néhány magyarázó szót fűznünk. Meg­

zseken a levelek között húzódnak meg. Tartózkod­

helytálló.

hatnak sziklaüregekben, régi épületekben, boltívek,

Inkább az lenne a helyes szó, hogy „vérfelnyaló"

tetőgerendák alatt. A hártyásorrú denevérek kicsi­

állapíthatjuk,

hogy ez a kifejezés

nem

vagy talán „vérhabzsoló", bár ennek a szónak a

nyek, és főleg növényi táplálékon élnek. Arcorruk,

„nagyságrendje" is meghaladja ezeknek a kis dene­

erősen megnyúlt, fogazatuk tompa és egyszerű, a

véreknek a tevékenységét. A

többi denevérhez viszonyítva erősen redukálódott.

megtámadott vagy

„megszívott" állatok főként az éjjel is szabadon ta­

N y e l v ü k e t hosszan ki tudják nyújtani, és ennek a

nyázó öszvérek, lovak és szarvasmarhák. Áldozatait

felületén sörteszerű szemölcsök vannak. Az állatok

a marjukon és a nyakukon sebesíti meg. De nemcsak

ugyanis előszeretettel keresik fel a virágokat és fel­

az e m l í t e t t nagy háziállatokat érheti támadás, a vér­

nyalogatják a virágport és a nektárt. Túlnyomóan

szopó denevér rászáll kecskékre, juhokra, kutyákra,

ezzel táplálkoznak. Egyes fajok emellett még apró

házi szárnyasokra, sőt még a mozdulatlanul alvó

rovarokkal is élnek. Amikor virágról virágra szállnak

emberre is. Hangtalanul és észrevétlenül

és hosszú nyelvükké! felnyalják a nektárt, rájuk ta-

közelíti

75

pad a virágpor a porzóról, így megtermékenyítik a

él a Dobsom'ű-nem, amelynek repülőhártyája

táplálékot adó virágokat. Olyan kicsinyek és finomak,

oldalt a háta közepéig ér és ott összenőtt.

hogy a kényes virágoknak semmi bajuk sem t ö r t é ­

A

rövid o r r ú

repülőkutya-féléknek

két­

(Cynopterus-

nik a kis látogatók ott-tartózkodása alatt. így azután

nem) a kurta orruk felett egy kis „ereszük" van.

bátran azt mondhatjuk,

Ennek érdekes a rendeltetése. Az állat lédús gyü­

hogy szimbiózis létesül a között.

mölcsökkel táplálkozik és fejjel lefelé lógva étkezik.

Dél-Amerika hártyásorrú denevérei között találunk

A csurgóbarázda megakadályozza, hogy a gyümölcs­

olyan fajokat is, amelyek nem vetik meg a gyümöl­

lé befolyjon a repülőkutya orrába. Ha ez nem volna

csöket, bogyókat sem. Röptükben azután elszórják

így, akkor az orrába folyó gyümölcslé zavarná a

az emészthetetlen

lélegzetvételét, és az állatnak folytonosan változtatni

denevérek és a meglátogatott

növények

magvakat, így akaratlanul ter­

kellene testhelyzetét, ez pedig zavarná a nyugodt táp­

jesztik a növényeket. Összefoglalva tehát: a növényi táplálkozás a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjének nem sok

lálkozását. A z Afrikában honos tartozó bojtos

repülőkutya

Epomophorus-nembe

esetében más a helyzet.

fajára jellemző. Viszont a nagy denevérek, a repülő­

A z állatoknak

kutyák (Megachiroptera), amelyek a trópusok és

amely a táplálkozás alatt friss levegővel látja el tüde­

nagy tartaléklevegő-hólyagjuk

van,

szubtropikus vidékek lakói és csak Amerikában és

jüket. A z állatnak tehát lélegzetvétel céljából egy

Európában nem találhatók, csaknem kizárólag nö­

pillanatra sem kell megszakítania a gyümölcsnedv

vényevők. Csak kevés fajról bizonyosodott be, hogy

felszívását. A hermetikusan lezárt orrnyílást addig

rovarokkal is táplálkozik.

tartja benn a gyümölcs húsában, amíg annak a teljes

Ezeknél a növényevőknél viszont nem beszélhe­ tünk a növények és az állatok szimbiózisáról, mert elfogyasztják és tönkreteszik azokat a növényeket, melyekből táplálkoznak. Ez beigazolódott jó néhány fajról Ausztráliában, Melanéziában, Jáván és néhány indiai-óceáni szigeten. A repülőkutyák nagy károkat okoznak

a

kultúrnövényekben,

ezért

üldözik

őket.

létartalmát ki nem szívta. Jellemző, érdekes külsőt ad az állatoknak, hogy a két vállukon szimmetrikusan elhelyezett halvány szőrökkel fedett mirigyzacskó­ juk van, s ez úgy fest, mint az egyenruhán a válllap. Innen származik a német nevük is: EpauiettenFlughund. A kis állat mérhetetlenül falánk, de kato­ nás neve ellenére teljesen ártalmatlan és szelíd. Közeli rokona az Afrikában élő nagyon érdekes

Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában több mint 200

és ritka faj, a kalapácsfejű

repülőkutya

(Hypsignathus

fajuk él. Vannak nagyok, kicsinyek, fán lakók, bar­

monstrosus).

Csúf állat, a feje egész testhosszának

langlakók, gyakori és ritka fajok stb. így fordulha­

kb. egyharmada, s egy kis fantáziával az öszvéréhez

tott azután elő, hogy például egy 1930—1932-ben

hasonlítható. Kalapács alakú nagy feje repülés köz­

Georg W . Stein mammalógus által vezetett bioló­

ben lefelé lóg. Gyümölcsevő falánk állat, a megkívánt

giai expedíció Új-Guineában felfedezett és leírt egy

gyümölcsre redős, ráncos nagy szájával rátapad, és

Rousettus

addig szívja, míg egy csepp levet talál benne.

stresemanni

nevű repülőkutyafajt és ennek

újabb példányát azóta sem találták meg. A repülő­ kutyák

között

vannak különleges, furcsa

Állatkertekben

nemritkán

láthatunk

egy-két

külsejű

nagyobb t e r m e t ű repülőkutyát. Meg kell említeni

alakok. Mindazonáltal elmondhatjuk, hogy nincsenek

ezek közül az Indiában és Ceylonban honos és itt

közöttük olyan groteszk és e x t r é m külsejűek, mint

nagy számban található repülőrókát

a változatosnál változatosabb Microchiroptera for­

t e u s ) , valamint a Kis és Nagy Szunda-szigeteken na­

mák között. Példaként említhetjük meg, hogy Auszt­

gyon

rália északi vidékén és a szomszédos szigeteken él egy

(Pteropus

elterjedt

nagy

vampirus).

(Pteropus

repü/őkutydt

vagy

gigankalongot

A z utóbbi a legnagyobb ter­

repülőkutya-nem, a N y c t i m e n e . Orrlyukaikból az orr­

metű

hegyen túl érő kis csövek nyúlnak ki, s úgy néznek

színre és külsőre

ki, mintha az o r r u k b ó l fekete kerékpárszelepgumi

körülményeik és életmódjuk is nagyrészt egyező.

lógna. A hosszúnyelvű repülőkutyák (Macroglossi-

repülőkutya.

A

Pteropus-fajok

meglehetősen

nagyságra,

hasonlóak. Élet­

Fogképletük:

dae) törpéknek számítanak a nagy denevérek között, mert olyan nagyra nőnek csak, mint nálunk a köze­ pes nagyságú formák. O r r u k megnyúlt, mert ők is főleg nektárt nyalnak a virágok kelyhéből, mint a

M

1

3

P

C

I

I

3

í

2

TI

3

1

2

2

C

P 3

1

3

M 2~ 3

= 34

dél-amerikai kis denevérek. Náluk is megtaláljuk a hosszú, messze kinyújtható nyelvet. Természetesen e r r ő l kapták a nevüket is. Vannak rövid farkú repülő­ kutyák (Rousettus-nem) és találunk farkatlan nemet is ( P t e r o p u s ) . Új-Guineában és a környező szigeteken

Fogazatuk növényevő valamennyi fajnál

jellegű, s alapjában véve

megegyező.

Közülük

a kalong

termetre a legnagyobb. Fej—törzs hosszuk eléri a 40 cm-t, de még ennél is nagyobbra nőhet. Szárnyuk

77

fesztávolsága 1,5 m. A hátuk barnásfekete, a hasuk

nak. Inváziójuk néha felér egy letárolással. A

nem

sötét, rozsdásfeketébe hajló. Nyakuk és fejük barnás­

elég é r e t t gyümölcsöket vagy az ízben nem

meg­

sárga, inkább világos. Repülőhártyájuk, amely a két

felelőket a földre dobják, vagy érintetlenül otthagy­

combjuk k ö z ö t t keskeny bőrszegéllyé vékonyodik,

ják a fán. Egy ilyen csoport egész éjszakán keresztül

szintén sötét, barnásfekete. Fülkagylójuk kicsi, he­

pusztítja a gyümölcsöst. A repülőkutyákat a kár­

gyes és gyűrű alakúra összezárható. A z állat szemei

tevésük miatt üldözik, de nem mindenhol egyforma

nagyok és jól is lát velük. Fejük az elöl megnyúlt

intenzitással. Eisentraut azt mondja, hogy Indiában,

arcorr miatt kifejezetten rókaszerű. Innen szárma­

a hinduknál a repülőkutyák helyenként szent állatok­

zik a nem és az alrend neve is: repülőkutya, r e p ü ­

nak számítanak. Idézünk t ő l e : „Indiában, ahol nem

lőróka, denevérkutya.

üldözik ezt az állatot, tehát teljes biztonságban van,

Különösen ismertté vált a jávai kalong. A z állatok

a Pteropus g i g a n t e u s nagyon sokszor a világvárosok­

napközben a jól ismert denevér-tartásban száz és

ban — mint Bombayban — a forgalmas főútvonalon

ezer számra lógnak a fákon. A z a szokásuk, hogy

üti fel nappali tanyáját. Nem zavarja az utca és a for­

következetesen

galom zsivaja...

visszatérnek a nappali

pihenőhe­

l y ü k r e , ezért az általuk kiszemelt és felkeresett fák

Bali templomaiban és kriptáiban

ezer számra t ö l t i k a nappalt. A z emberek féltve

teljesen elveszítik levélzetüket. Pihenés közben a

vigyáznak rájuk, kímélik ő k e t mindennemű üldö­

repülőkutyák ugyanúgy, mint a mi patkósorrú dene­

zéstől és zavarástól."

véreink, köpenyszerűen szorosan

beburkolódznak

a repülőhártyáikba. Ne gondoljuk azonban, hogy a

N é h o l — helyenként Indiában is — a repülőkutyát mint csemegét fogyasztják.

pihenőhelyeken nyugalom és béke uralkodik. Á l ­

Brehm: „Állatok világa" c. munkájának 4. kiadásá­

landó csivitelés és veszekedés közepette dulakodnak

ban ezt olvashatjuk: „a repülőkutyák tartása és gon­

a legjobb helyekért. N é h a az izgalom kiterjed az

dozása nem jelent nehéz feladatot; az állatok azon­

egész csoportra, és a sok száz repülőkutya egyszerre

ban a szűk és mozgásra alkalmatlan kalitkákban és

kezd el lármázni. Ezt a lármát azután t ö b b k i l o m é t e r

ketrecekben nem tudnak repülni. Nem

távolságból is meg lehet hallani. K i l o m é t e r e k r e bűz­

szokott

lik a repülőkutyák hálóhelye alatt összegyűlt, nagy

nem is lehet elképzelni, hogy olyan tágas ketrecet

halmokban álló, orrfacsaró szagú ürülék. A

patkósorrú

denevérhez

életritmusukat

folytatni.

tudják a

Állatkertekben

kapjanak, amelyekben repülni tudnának. Ezek az ál­

hasonlóan, a kalong

latok még szoba nagyságú helyiségben sem kísérlik

sem t ű r i , hogy teste a pihenőhelyen a szomszédjával

meg a repülést. Minden ketrecet, madárházat nyo­

érintkezzék. A kalong nem bánja, ha napközben a

masztóan szűknek találnak. így a rabságban repülő­

trópusi

hártyájuk tétlenségre van kárhoztatva, aminek sú­

nap

elviselhetetlenül

f o r r ó sugarai

érik.

Más repülőkutyafajok viszont az árnyékba húzód­

lyos következményei

nak a perzselő sugarak elől. Vannak olyanok, melyek

szervet valamilyen gennyesedéssel járó gyulladásos

mutatkoznak. Ezt a kényes

az egyenlítői hőség elől hűvös barlangokba mene­

betegség támadja meg, ami az

külnek. A Pteropus-fajoknál a repülőhártya köpeny­

vezet."

állat

pusztulásához

ként óv a túlságos meleg ellen is, és kitűnő hő-

Közben kísérletet folytattak, hogy e helyzeten

szabályozó. Időről időre az állat szellőzteti a szorosan

változtassanak, és elmondhatjuk, hogy a próbálko­

maga

zások sikerrel jártak. A

köré

vont

„köpenyt",

a

repülőhártyáját.

Érdekes megemlíteni, hogy állítólag egy-egy pihenő­

berlini állatkertben

egy

hatalmas üvegcsarnokot é p í t e t t e k a trópusi mada­

helyen, ahol t ö b b száz állat gyülekezett össze nyu­

rak részére, s ebben a nagy, tágas térségben néhány

govóra, az egyedek ezt a „szellőztetést" egyszerre

repülőkutya is él. Érdekes módon éjjeli és nappali

végzik. Estefelé azután felkerekedik az egész társa­

életritmusuknak megfelelően, a szabadon

ság, és sűrű rajokban elindul a vadászterület felé.

kott é l e t ü k e t folytatják, este és éjjel

megszo­

röpködnek,

Ha az történetesen egy messzebb fekvő szigeten van,

használják a repüiőhártyájukat. A m i a legfontosabb,

a tenger felett hosszabb utat is megtesznek. A rajok

rendesen szaporodnak. Ebben az állatkertben figyel­

legelőször is a szomjukat oltják. Ez úgy t ö r t é n i k ,

t é k meg, hogy a vemhes nőstények az elles előtt

mint

elkülönülnek fajtestvéreiktől.

a

mi

denevéreinknél.

A

repülőkutyarajok

körülbelül olyan alakzatban repülnek, mint nálunk

A repülőkutyák nőstényei egy fiat vetnek egy­

a varjak ősszel. A repülésük sebessége is nagyjából

szerre. Viszont előfordul — nem nagyon gyakran —

megegyezik velük.

ikerszülés is. A z apa és az anyaállat között nincs

Á kalongok sűrű rajai esténként vagy vadon t e r m ő trópusi gyümölcserdőket, vagy t e l e p í t e t t gyümölcs­

szorosabb

kapcsolat. A vemhességi

idő hossza a

kisebb és nagyobb fajoknál más és más, a zoológia

gondozott

még keveset tud róla. Körülbelül 105—150 napig

gyümölcsöseiben a kalongok rajai nagy károkat okoz­

tart. Azt viszont megállapították, hogy az embrió

gazdaságokat

78

keresnek fel.

A z ember

fejlődése azonnal megindul és nincs olyan hosszú

jól fejlettek. A z anyaállatok nagyon gondosak, szor­

időköz a megtermékenyítés

gosak, mindent megtesznek a kicsinyeikért. Eisen-

kezdete k ö z ö t t ,

és az

embriófejlődés

mint a Közép-Európában

honos

trautnak az a véleménye, hogy a mi denevéreinkkel

denevérfajoknál. A z újszülöttek lábukkal és hüvelyk­

ellentétben a kicsinyek nem a repülőkészségük el­

ujjukkal kapaszkodnak anyjuk szőrébe, és az min­

éréséig táplálkoznak anyatejjel, mint a közép-európai

denhová magával hurcolja kölykeit. Ha valamelyik

fajoknál, hanem az anya már előbb rászoktatja az

kicsi repülés közben leesik az anyjáról, a nőstény

ivadékokat a növényi táplálékra. A fiatal kalong vagy

nagyon ügyesen utánarepül és még a levegőben el­

más P t e r o p u s repülőkutya kicsinye körülbelül nyolc

kapja. A z újszülöttek csupaszok, de aránylag már

hónap alatt éri el kifejlettségét.

A főemlősök rendje (Primates) Még nem is olyan régen, egyetemi tankönyvekben, népszerű ismeretterjesztő

művekben, sőt

még a

nagy Brehm utolsó kiadásában is a főemlősök rendje vagy az emlősállatok felsorolásának az élén

vagy

a végén szerepelt. A z egyik rendszerező az emberrel mint a legfejlettebb képviselővel az élen, az állat­ rendszer elejére tette ő k e t , és velük kezdte az álla­ tok leírását, mondván, hogy célszerű az összetettből az egyszerű felé haladni. E szerzők úgy vélték, hogy a főemlősökön kezdve és a kloakásokon végezve, a legegyszerűbb bemutatni az emlősöket. Voltak vi­ szont, akik fordítva t e t t é k , a kloakásokkal kezdték és az emberrel fejezték be ennek az osztálynak az ismertetését. A

mammalógia a közelmúltban

ki­

mutatta, hogy ez a valamikor Linné által bevezetett és közel két évszázadon át érvényesnek tekintett „hierarchia" bizonyos tekintetben fikció! Kiderült

Űregcsalád: Család: Család: öregcsalád:

Makiszerűek (Lemuroidea) Makifélék (Lemuridae) Indrifélék (Indridae) Véznaujjú makiszerűek (Daubentonioidea) Család: Véznaujjú makifélék (Daubentoniidae) Osztag: Lóriformájúak (Lorisiformes) Család: Lórifélék (Lorisidae) Osztag: Koboldmaki-formájúak (Tarsiiformes) Család: Koboldmaki-félék (Tarsiidae) Alrend: Majmok (Anthropoidea) öregcsalád: Újvilági majomszerűek (Ceboidea) Család: Csuklyásmajom-félék (Cebidae) Család: Karmosmajom-félék (Callithricidae) öregcsalád: Óvilági majomszerűek (Cercopithecoidea) Család: Cerkófmajom-félék (Cercopithecidae) Öregcsalád: Emberszabásúak (Hominoidea) Család: Emberszabású majomfélék (Pongidae) Család: Emberfélék (Hominidae)

ugyanis, hogy a főemlősök, az embert is beleértve, korántsem jelentik az emlősök progresszív fejlődé­

A félmajmok (Prosimii) szétszóródott elterjedési

sének a t e t ő p o n t j á t . Testszerveződésüket illetően a

foltjait a tudomány már hosszú idő óta azzal igye­

főemlősök ugyanis igen közel állnak az ősi, kezdet­

kezett megmagyarázni, hogy az Indiai-óceánban vala­

leges típust megtestesítő emlősrendekhez, minde­

mikor l é t e z e t t egy kontinens, „Lemuria", amelyik

nekelőtt a rovarevőkhöz. V e l ü k ellentétben — pél­

hídként összekötötte A f r i k á t és Madagaszkárt Indiá­

dául — a ragadozó és patásemlősök testszervező­

val, Hátsó-Indiával és a délkelet-ázsiai szigetekkel,

dése jóval magasabb szinten áll. T e h á t , ha az e m l ő ­

egészen a Fülöp-szigetekig. Ugyanis a félmajmokat

söket szervezeti fejlettségük alapján vizsgáljuk, arra

megtaláljuk mindkét nagy kontinensen, melyeket

a megállapításra jutunk, hogy a ma élő

emlősök

ma a végtelen tenger választ el egymástól. Ennek a

legfejlettebb típusát a kérődzők, s ezek közül is a

feltevésnek vannak hívei, de találunk olyanokat, akik

tülkösszarvúak (Bovidae) családja testesíti meg. Való­

nem fogadják el ezt a meggondolást. Boetticher azt

színűleg sok olvasó meglepetéssel fogadja ezt a meg­

mondja — a középutat választva — , hogy az össze­

állapítást, hiszen egy nagyon régi,

k ö t ő kontinens létezését nem szabad kötelező erejű

dett

nézetet

dönt

meg.

meggyökerese­

Szigorúan

tudományos

t é n y k é n t elfogadni, ugyanis Európa és Észak-Ame­

szempontból azonban ezt a megalapozott t é n y t el

rika eocénkori üledékeiben

kell fogadni.

majmok fosszilis maradványai. E leletek alapján vál­

Simpson rendszere az alábbiak szerint tagolja a főemlősök r e n d j é t :

tozatos,

formagazdag

bőven találhatók fél­

családokról

beszélhetünk.

A z Indiai-óceán afrikai oldalán Madagaszkár szigete a félmajmok (Prosimii) ma élő formáinak központja.

Rend: Alrend: Osztag: Család:

Főemlősök (Primates) Félmajmok (Prosimii) Maki-formák (Lemuriformes) Mókuscickány-félék (Tupaiidae)

Ezen a szigeten a pleisztocénkori maradványok kö­ z ö t t az ősállatkutatók olyan félmajom fosszíliákat találtak, melyek a f ö l d t ö r t é n e t legújabb szakaszában

79

haltak ki. Madagaszkár szigetén — a félmajmok mai

látszik, hogy az e m l í t e t t jellemvonásokat, egyezése­

t e s t m é r e t e i h e z viszonyítva — „óriások" is éltek, hi­

ket és különbségeket az egyes fajok tárgyalásánál

szen a P a l a e o p r o p i t h e c u s r a y b a u d i faj fejhossza 20 cm

vegyük szemügyre. A

vagy még ennél is nagyobb volt. A viszonylag nagynö-

főemlősökre a legjellemzőbb a nagyon fejlett,

szige­

t ö m e g é r e nézve is nagy agyvelő. A mellső és a hátsó

t é n élt és aholocénkorban kihalt vagy kiirtott Meg-

végtagjukon ö t - ö t ujjuk van. Természetesen ez alól

vésű fajok közé sorolhatjuk a Madagaszkár aladapinae alcsaládot is. Ázsiában, az

Indiai-óceán

is van kivétel, erre majd esetről esetre rámutatunk.

másik oldalán, csakúgy mint Afrikában, bőségesen

H ü v e l y k u j j u k és nagylábujjuk (öregujjuk)

megtalálhatók a félmajmok fosszíliái.

állítható a többi négy ujjal. A félmajmoknak elvben

A

félmajmok és a majmok közötti törzsfejlődési,

szembe­

olyan kezük és fogólábuk van, mint a majmoknak.

sok e l m é l e t e t

A mókuscickány-félék minden ujján éles karom talál­

állítottak fel, és ezek jórészt alaposan ellentmonda­

ható. A félmajmok lábán a második ujjon nincs lapos

nak egymásnak.

k ö r ö m , mint a t ö b b i n , hanem ezen még hosszú

leszármazási

kapcsolatokra

nézve

Vonatkozik ez a három osztagra, a maki-formákra,

karmot találunk.

a lóri-formákra és különösképp a koboldmakikra

Különleges felépítésűek a véznaujjú makiszerűek

(Lemuriformes, Lorisiformes, Tarsiiformes). Sok érv

(Oaubentonioidea) lábujjai. Szembeállítható

szól amellett, hogy a koboldmakik (Tarsiiformes)

ujj u kon lapos k ö r ö m van, a lábuk t ö b b i ujjain karom.

osztagát önálló r e n d k é n t kezeljük. A z a vélemény is

A koboldmakik hosszú és vékony ujjainak utolsó íze

hangot kapott, hogyha

önálló

kiszélesedik és párnás. A z állat tapadókorongként

rendként, de legyen közvetítő, áthidaló alrend a fél­

használja ő k e t . A lábának második és középső ujján

majmok (Prosimii) és^ a majmok

karmok nőnek, a többin lapos k ö r m ö k .

nem

is sorolhatók

(Anthropoidea)

öreg­

között. Emellett a nézet mellett különösen a közös

A z újvilági majomfélék öregcsaládjában is találunk

anatómiai vonások szólnak. A főemlősök rendjének

fajokat, melyeknél a láb és a kéz egyes ujjain karmok

formagazdagsága rendkívül nagy, életfeltételeik és

vannak. A z összes óvilági majmok, az emberszabású

a

különböző

körülmények

közötti

magatartásuk

fajonként nagyon e l t é r ő , ezért a legcélszerűbbnek

majmok és az emberek minden ujján (kézen és lábon egyaránt) laposak a k ö r m ö k .

A félmajmok alrendje (Prosimii) Makiformák osztaga (Lemuriformes) Mókuscickány-félék családja (Tupaiidae)

cickány-nem, amelyiknek a farka

kétharmadrészt

szőrtelen, harmadán pedig kétsorosán nő a szőr, s A

„mókuscickány" elnevezés találóan jellemzi a kis

így olyannak t ű n i k , mint egy indián tollas nyílvessző.

állat külső megjelenését. Ez a nagyon ősi e r e d e t ű ,

A z állat farokalkata nagyon hasonlít az egyes pele-

apró t e r m e t ű állatocska, felületes ránézésre a mókus

félékéhez (Efiomys-nem). A Kalimantán szigetén ho­

és a cickány keverékének látszik. A fákon mászkál,

nos, és még alig ismert mókuscickány fajok neve

a bokrok k ö z ö t t bujkál, amellett földön járó állat is,

ezért például a német nyelvben „tollasfarkú" vagy

és Eutomias-nemekbe t a r t o z ó

„nyilazottfarkú". Különösen az utóbbi évtizedekben

csíkos mókusokhoz. Indonéziában vannak olyan fán

hasonlóan a T a m i a s -

az e m l í t e t t trópusi nemeknél ismertebbekké váltak

élő mókusfajok, amelyek nagyságra, színre és maga­

a lupáid-nembeli

tartásra olyan m é r t é k b e n hasonlítanak egyes mókus-

család is a tudományos nevét: Tupaiidae. Ezeken

mókuscickányok. Innen kapta a

cickány-félékhez, hogy az emberek nem tudják meg­

az

különböztetni ő k e t , és egy állatnak t a r t j á k mind a

a magyar nyelvben a mókusból és cickányból össze­

k e t t ő t . A megkülönböztetést nehezíti az is, hogy

tett névvel. Ez a keveréknév azt példázza, hogy a

ezek a fajok azonos é l e t t é r b e n is élnek. Mi

hasonlítjuk

össze

a

mókuscickány-

féléket, némi hasonlóságot fedezhetünk fel k ö z t ü k és a mi peléink között ( D r y o m y s A

és Gfis-nemek).

hosszú, bozontos,

sében és tulajdonságaiban van benne a cickányból, és általában a rovarevőkből is valami. A

higanymozgékonyságú kis állat olyan, mint egy

mókus, amelyiknek a fülét jócskán

visszanyírták

kétsorosán

volna, és rágcsálóorrát egy hosszú cickányormánnyal

szőrös farkukat úgy hordják és használják, mint a

cserélték volna fel. Érdekes, hogy fogazatuk külsőre

pelék. Kalimantán szigetén él a P t i l o c e r c u s

is hasonlít a rovarevőkéhez, de „alapjában" olyan,

80

mókuscickányok

jól látható, hogy m i é r t nevezik őket

viselője külsőleg a mókusra hasonlít, de megjelené­

közép-európai emberek, ha a saját faunánk

képviselőivel

állatokon

mókus-

mint a főemlősöké. Még nem is olyan régen t ö r t é n t ,

kedéséről,

hogy éppen

mint

hinni, hogy egy formakör kihal abban a pillanatban,

rovarevők

amikor egy fejlettebbet hozott létre önmagából.

ezért az állattan

rendszerezői

merész újítást, a mókuscickányokat

a

1957-ben így í r t :

„tévedés volna azt

rendjéből átsorolták a főemlősök rendjébe. Törzs­

Kedvező körülmények k ö z ö t t , egy-egy törzsből a

fejlődési szempontból helyesnek és a legkorszerűbb­

fejlődés

nek az a nézet látszik, amelyik a szóban forgóállato­

vatív f o r m á k napjainking tovább élhetnek

kat a főemlősök rendje g y ö k e r e k é n t

is él egy formakör, amelyik messzemenően megfe­

rendszerezi.

különböző

fázisait megtestesítő

konzer­ ...

Ma

Szabatosan kifejezve, a mókuscickányok a főemlősök

lel

rendjének, a félmajmok alrendjének, a makiformák

primitív alakjának gondolunk. Ezek a mókuscická­

annak az elképzelt lénynek amit

a

főemlősök

osztagának fejlődéstanilag a legegyszerűbb (legpri­

nyok. . . Ennek a családnak a képviselői közös voná­

mitívebb) családja.

sokat mutatnak a rovarevőkkel és a félmajmokkal

A fogazat adta jegyeken kívül számos más szerv és tulajdonság hasonlósága

is indokolta az

egyaránt."

előbb

A mókuscickányokkal való intenzív foglalkozás azt

e m l í t e t t átsorolást. Anatómiai egyezések, és nem

e r e d m é n y e z t e , hogy ma már aránylag sok ilyen állat

utolsósorban az agyvelő szöveti felépítésének a sajá­

látható szerte az állatkertekben. A z évszázad elején

tosságai késztették a mammalógusokat

arra, hogy

még ritka látvány volt a zoológiai gyűjteményekben.

a mókuscickányokat egy magasabb rendbe, a fő­

Bebizonyosodott ezekről a kis emlősökről, hogy

emlősök rendjébe sorolják. A mókuscickányok csa­

amikor délkelet-ázsiai hazájukból, laboratóriumi és

ládja összekötő kapocsként fogható fel a rovarevők

kísérleti célokra messze Európába és Amerikába

és a főemlősök, ezeken belül a félmajmok k ö z ö t t .

v i t t é k ő k e t , még „nagy sietséggel" utódokat hoztak

Ahogyan a mókuscickányok ma e l ő t t ü n k állnak —

a világra és ezeket fel is nevelték. Ez a fogságban tör­

megkockáztathatjuk ezt az állítást — , ilyenek lehet­

t é n ő sikeres szaporodás fellendítette a velük kap­

tek a krétaidőben azokafejlődőképes rovarevők, me­

csolatos

lyekből hosszú évmilliók során kialakult a mai ember.

sikerült szerezni az állatról.

kutatásokat, ugyanakkor biztos adatokat

A felvetett hasonlat természetesen csak „körűI b e l ü I "

A mókuscickány-félék (Tupaiidae) családjának több

értelmezhető, hiszen a mai mókuscickányok aligha

— kisebb vagy nagyobb — neme és faja van. Sprankel

azonosak őseik legrégebbi formáival. Azoknak a valódi mókuscickány-formáknak a fej­

1960-ban a következő módon osztályozta a családot: az első alcsalád aTupaiinae (bozontosfarkú mókus­

lődése, melyek a mai napig is azok maradtak, tulaj­

cickányok), melynek öt neme van: T a n a ,

donképpen nem állt meg sohasem. Erről Hofer, a

T u p a i a , Dendrogaíe, U r o g a l e ; a második alcsalád Ptilo-

Anathana,

neves agykutató anatómus, aki sok értékes megálla­

cercinae (a tollasfarkú v. nyílfarkú mókuscickányok),

pítást tett a mókuscickányok szaporodásáról és visel­

melynek egyetlen neme ( P t i l o c e r c u s )

van. A család

Mókuscickány ( T u p a i a g l i s ) . Némiképp hasonlít a rovarevőkhöz és ezek közt is az elefántorrú cickányokhoz- Leg­ újabban a tudományos állatrendszertan a félmajmok és ezzel az összes főemlősök ősei közé sorolja őket

Délkelet-Ázsiában Hátsó-Indiában,

honos.

Indiában,

A

makiszerűek öregcsaládja (Lemuroidea)

Maláj-félszigeten,

A

m a k i f é l é k családja (Lemuridae)

Közelebbről

Dél-Kínában,

a

azután egészen Mindanaóig található. A z utolsónak e m l í t e t t szigeten csak az U r o g a l e everetti faj é l . A legismertebb faj a délkelet-ázsiai Szunda-szige-

A régi rómaiak azt hitték, hogy a holtak lelke éjjel visszajár kísérteni, s ezeket a szellemeket lemures-

teken honos T u p a i a g/is, egy pele nagyságú kis állat.

nek

A mókuscickányok színe nagyon változatos. Néhány

összes félmajmokat ezzel a névvel jelölték. Ma azon­

nevezték. Évszázadok ó t a általánosságban az

fajnál sötétszürke — vöröses az alaptónus. A z összes

ban a tudomány az állatvilágban már csak a maki­

mókuscickány életrevaló, mozgékony, eléggé lármás

formák

állat. Több példányt összezárva, állandóan izgatot­

jelöli ezzel a névvel. Ide soroljuk a Madagaszkár szi­

tan, vinnyogva veszekszenek. Állatkertekben nem

getén

barátságosak, „megmorogják" a látogatókat, látha­

családokat, nemeket és fajokat. Madagaszkár a klasz-

tólag zavarja ő k e t a kíváncsiskodás. Körülbelül így

szikus élettere ezeknek az ősi származású emlősök­

osztagát

és a makiszerűek

és a Comore-szigeteken

öregcsaládját

honos

félmajom

élnekszabadon is. Nappal mozgó állatokéstöbbfajuk

nek. Ugyanitt élnek a nem kevésbé régi cibetmacska-

szívesen tartózkodik emberi település közelében.

félék (Viverridae). Sok vonatkozásban (vadászterü­

Előfordul, hogy bemennek a házakba is, és ott azután

let, zsákmány) függnek is egymástól. Ameddig az

otthonosan viselkednek.

ember nem avatkozott be a k é t állatcsalád életébe,

Főleg állati eredetű táplálékukat a földön kere­ sik. Csigák és rovarok képezik kedvenc eledelüket. Fogságban, állatkertben kipróbálták: kány felfalja az egeret hagynak semmit,

hosszú-hosszú időn át biológiai egyensúly állt fenn közöttük.

a mókuscic­

A Madagaszkáron és a Comore-szigeteken élő fél­

is. A kölyökegérből nem

majmok igen formagazdagok, így a makikat elég

ha fejlett

öreg egeret sikerül

nehéz egymástól

megkülönböztetni

és szigorúan

zsákmányolniuk, annak meghagyják a szőrét, a far­

körülhatárolt kategóriákba sorolni. A z átmenetek

kát, a lábait, a gyomor- és béltraktusát.

nagyon sokfélék, a színezetük is változatos, legalább­

Állati

eledelen

kívül

gyümölcsöt

is esznek és

is küllemileg gyakran egy ugyanazon faj nősténye és

hogy ezzel oltják a szomju­

hímje is nagyon eltérő színű lehet. A fogságban tar­

Megfigyelések azt igazolják, hogyha elegendő

tottállatoknál bebizonyosodott, hogy bizonyos fajok

gyümölcsöt kapnak, nem isznak folyadékot. Táplá­

jói keresztezhetők egymással. Moog a második világ­

lékukat ülve úgy fogyasztják, mint a mókusok, a fala­

háború után a saarbrückeni állatkertben keresztezési

valószínűnek kat.

tótszik,

kísérleteket végzett makik között. Ezek is igazol­

tot mellső lábukkal viszik a szájukhoz. A mókuscickányok ügyesen másznak. Veszély ese­

ták az előbb e m l í t e t t t é t e l t . Angliában egyes állat­

t é n nem a magasba, az ágak közé, hanem a föld felé

kertekben szintén végeztek hasonló sikeres keresz­

menekülnek. A T u p a i a g l i s néhány tulajdonsága meg­

tezési kísérleteket.

egyezik a makifélék szokásaival, igy például a farkuk

A

makifélék ősi voltát bizonyítja az is, hogy sok

szőrét egyformán az alsó állkapocs metszőfogaival

hasonló vonás fedezhető fel közöttük és az erszénye­

fésülik. A hím a nyakán és a melletáján levő mirigy­

sek között. A z erszényesek között vannak fajok,

mező váladékával és vizeletével jelzi az általa elfog­

melyek táplálékszegény időre farkukban zsírtartalé­

lalt k ö r z e t e t .

kot gyűjtenek. A M/crocebus-nembeli macskamakik­

A n ő s t é n y e k 4 3 — 4 6 napi vemhességi időután 1—4

nál és a Che/rogo/eus-nem fajainál ugyanezt figyelhet­

kölyköt vetnek. A fiak 24—27 napig nem hagyják el

jük meg. A Madagaszkáron jelenleg élő véznaujjú makik egyik képviselője és az Ausztráliában fel­

a fészküket. Thenius és Hofer szerint különlegesen fontos szár­ mazástani jelentősége van annak, hogy az öregujjak jobban

szétterpeszthetők,

mint

a

lelhető D a c t y l o p s i l a erszényes-nem között is van fel­ t ű n ő hasonlatosság, amelyről később lesz szó.

hüvelykujjak.

Ez azért lényeges, mert a majmok lábai előbb fej­

A

madagaszkári félmajmok nem mindennaposak

az európai és amerikai állatkertekben. A nézők a

lődtek fogólábakká, mint a kezeik fogókézzé. A tu-

leggyakrabban a közönséges

paják (mókuscickányok) mély álmukból rendkívül

c a t t a ) . Ezt tévesen sokszor macskamakinak nevezik.

makit

láthatják

(Lemur

lassan ébrednek fel és a hosszú ébredési idő alatt

Ez

igen lomhák és ügyetlenek — ez ugyanaz a jelen­

más félmajom típusok, bár ezek is Madagaszkár szi­

ség,

getén élnek. A közönséges makik éjjel és nappal is

amelyet a mély téli álomból felébredő hörcsö­

azért helytelen, mert a macskamakik egészen

göknél, sündisznóknál stb. állandóan megfigyelhe­

vadásznak. Kecses és hihetetlenül mozgékony álla­

t ü n k , jóllehet a tupajáknál, amelyek nem téli alvók,

tok. Tetszetős mozdulatokkal vetik magukat fáról

csupán mély pihenő álomról van szó.

fára. Fogságban nagyon ragaszkodóvá válnak. Elő­ szeretettel választják tartózkodási helyükül a fákat,

82

sziklikat. Kisebb-nagyobb

hordákba

tömörülnek;

tíz, sőt több állat képez egy fal kát. Ujjpárnáik és lágy ujjvégződéseik

megakadályozzák,

hogy az

állatok

mászás közben lecsússzanak a sziklákról. Hosszú, mutatós ugrásokkal haladnak tova, közben hosszú fekete-fehércsíkos farkukkal kormányozzák magukat és tartják az egyensúlyt. A z állatok felső teste vilá­ gos ezüstszürke, alsó részük inkább fehéres. Ez a világos fehéres az alapszínük. Fehér fülük és arcuk olyan benyomást kelt, mintha álarcot viselnének. Ezt még jobban kihangsúlyozza a két szemük körül látható fekete karika és a fekete orrhegyük. ruk rókaszerűen megnyúlt. A

Arcor­

nőstény és a

hím

színe csaknem azonos. A közönséges makik a szabadban növényi és állati eledellel élnek. Fogságban vegyes kosztot kapnak, sok nedvdús déligyümölccsel. Különösen nagy menynyiségű datolyát igényelnek. A közönséges makik nagyon tiszta állatok, szőrzetüket a fogaikkal állan­ dóan fésülik. A fogaik nagyon is alkalmasak erre a feladatra. A metszőfogaik különös alkatúak, és ez jel­ lemző a makikra. A felső metszőfogak kicsik és kö­ zépen egy foghézag választja el a két-két fogat egy­ mástól. Az alsók hosszúak, összenyomottak, előrehajlók és a hasonló alakú és hosszúságú szemfogak fogják közre ő k e t . A véznaujjú makik kivételével a felnőtt makik fogképlete így alakul:

M

P

C

I

I

C

P

M

3

3

1

2

2

1

3

3

3

3

1

2

2

1

3

3

- 36

A közönséges makikkal rokonok a különböző, fán élő

makifajok, amelyeknél

több

testi bélyeg

Közönséges

maki (Lemur

catta)

el­

térésétől eltekintve, hiányzik a farok színes gyűrű-

olyan rozsdaszínű, mint a hátuk. Kicsinyeik világra­

zése. Különlegesen feltűnő faj a

j ö t t ü k k o r egyszínű szürkék, de már az első hetekben

vari

(Lemur

vastag,

fekete­

nemüknek megfelelően változik a színük. A szere-

őserdők

lakója.

csenmakik kórusa is borzalmas hangzavar, amelytől

Bundája olyan vastag és sűrű, hogy vízhatlannak

alkonyatkor harsog az egész őserdő. Kitűnően mász­

fehéren

variegatus).

kelet-madagaszkári

tarka. A

Bundája

madagaszkári

mondható. Megóvja viselőjét a harmattól és a min­

nak az ágak között, és ügyesen tornáznak, ugrálnak

dig nedves őserdőben az állandóan hulló vízcseppek-

ágról ágra.

től. A madagaszkári vari éjjel mozgó állat. Időnként

Egy másik feltűnő faj a rövidfülű vöröshasú

maki

harsány kiáltást hallat, amelyről V. Boetticher azt

(Lemur

írja, hogy „túlzás nélkül mondhatjuk, olyan ez az

A hím keze, lába és hasa rézvörös, a háta csokoládé­

ordítás, mint egy őrült borzalmas kacagása".

barna. A homlokán keresztül egy vörösbarna sáv

Északnyugat-Madagaszkár őserdeiben él a macska nagyságú s z e r e c s e n m a k i

(Lemur

macaco).

Ábrázatán

rubriventer).

Kelet-Madagaszkár

a

hazája.

húzódik, ugyanilyen színűek az ajkai és az orrhegye is. A nőstények színe sokkal világosabb.

jellegzetes pofaszakáll díszlik, a fülük végén szőr-

A legrégebben ismert félmajmok egyike az ugyan­

pamacs van. A nőstények és a hímek színe annyira

csak Madagaszkáron honos h a m v a s m a k i ( L e m u r mon-

elüt egymástól, hogy még nem is olyan régen két

g o z ) . Madagaszkár nyugati részén él a feketefejü

külön fajnak vélték őket. A hím ugyanis mindig

sárgaszakállas

maki

(Lemur

fulvus).

Az

mélyfekete, esetleg vörösesfekete. A nőstény háta

fehér

rozsdabarna, vörösessárga, a hasa és a feje ezzel

fejű vagy sárgaszakállas makinak több

szemben fehér. Ugyanakkor a fehér farkuk hegye

színváltozata ismeretes.

vagy

előbbi orra

vagy fehéres, az utóbbié fekete. A fekete­ különböző

83

V. Boetticher a makifélék szaporodásáról így í r :

hasonlóságot nem a közeli rokonság okozza, hanem

„a makik nőstényének — legalábbis ami a közönsé­

az

ges és a szerecsenmakikat illeti — vemhességi ideje

A macska- és a t ö r p e m a k i k vegyes élelemmel táp­

141—144 nap. Ezt az állatkertekben fogva tartott

lálkoznak.

állatoknál figyelték meg. A variknál a vemhesség idő­

életkörülmények

A

villásancsíkos

és a környezet

törpemaki

(Phaner

azonossága.

furcifer),

ame­

tartama legfeljebb egy-két nappal több. A kicsinyek

lyet még v a l u v y n a k is nevezünk, fák odvában készíti

nyitott szemekkel jönnek világra, s rögtön megka­

fészkét, két kijárattal. Nagyon szereti azokat az odú­

paszkodnak azanyjuk hasoldalán. Azafurcsaság figyel­

kat

hető meg náluk, hogy nem úgy csüngnek az anyju­

Ilyenkor azután száraz

kon, mint általában a többi majom, felfelé álló fejjel

lasztja a „lakást", s így bizonyos mértékig elkülönül

az anyjuk mellén, hanem az anya hasán keresztben,

a „szúrós" társbérlőktől. A z állat ugyanis rendkívüli

mint egy öv. Később azután az élénk kicsinyek a

módon szereti a mézet, de lehet az is, hogy a harcias

elfoglalni,

amelyekben

méhrajok

tanyáznak.

levelekkel, fűvel

kettévá­

nőstény lábán mászkálnak föl s alá, azután a hátán

méhek közelségét azért keresi, mert úgy véli, hogy

tornáznak, miközben az anyaállat sűrű szőrében el­

ez a szomszédság megvédi ő t nappali álma alatt

bújnak és megmelegszenek. Négy-öt hét múlva már

mindenféle ellenséges támadástól.

annyira fejlettek, hogy egyedül mászkálnak, tornáz­

A madagaszkári t ö r p e m a k i patkánynagyságú faja

nak az ágak között. A berlini á l l a t k e r t b e n . . . a kelet-

Coquerel

madagaszkári varinőstények nem hurcolták maguk­

ennél kisebb faja, az egérmaki (Microcebus m u r i n u s ) ,

kal

ikreiket,

illetve

hármasikreiket.

A

törpemakija.

(Microcebus

coquereli)

és

egy

kölykök

mely 20—26 cm hosszú, ebből a fele a farkára esik.

nyugodtan megmaradtak a vacokban, s az anyák

A z állat a legkisebb makiféle Madagaszkáron. Ez a

pontosan visszajöttek szoptatni, melegíteni, tiszto­

legapróbb

gatni a kicsinyeiket."

között.

A z eddig e m l í t e t t összes fajnál a nőstényeknek két emlőbimbójuk van. Csak néhány faj

példányainál

találtak eddig a biológusok még ezenkívül két emlő­ bimbót. Rendes körülmények között a makik egy fiat vetnek és nevelnek fel, de nem túlságosan rit­ kák az iker- és hármasiker-szülések sem. A makik Hopo/emur-neménél,

amely szintén

fél­

Mada­

gaszkár szigetén honos, a nőstényeknek két

pár

emlőbimbójuk van. A félmakik alakja és természete nagyon hasonlít a makikéra. A kezük és a lábuk közötti hosszkülönbség kisebb, mint a makiknál, állközötti

csontjuk

pedig

rövidebb.

Fogképletük

felépítése olyan, mint a makiké, de az egyes fogak állása, nagysága, formája más és más. A félmakik kisebb t e r m e t ű faja a szürke ( H a p a l e m u r g r i s e u s ) , egy orrú

félmaki

(Hapalemur

félmaki

nagyobb testű faj a simus).

Valószínű,

széles­ hogy

mindkettő kizárólag növényevő. Ezek az éjjel járó állatok különös előszeretettel eszik a friss bambusz­ leveleket és -rügyeket. Alakra sokkal kisebb és karcsúbb a fürge (Lepilemur)

maki-

nem. Ennek a fán lakó nemnek minden

valószínűség szerint csak két faja van, a

többiek,

amelyeket eddig a tudomány idesorolt, csak alfajok vagy változatok. Ez az alkonyatkor járó állat óriási nagyokat tud ugrani. Békés növényevő. Bizonyos tekintetben az afrikai szárazföldön ho­ nos — később ismertetendő — galágókhoz hason­ a

villásan-

c s l k o s m a c s k a m a k i k . ( P h a n e r ) és a törpemakik

lítanak

(Micro-

cebus),

a

macskamakik

(Cheirogaleus),

mely utóbbiak a nagy szigeten

Említésre érdemes, hogy az állatok

84

honosak.

közötti - nagy

Hamvas

növésű

maki

(Lemur

valamennyi

mongoz).

ma

élő

félmajom

Hazája Madagaszkár és a

Comore-szigetek. Az erdőben élő állat bundája barna. A szirtek között élő közönséges maki közeli rokona

Ez az ágakon, bozót között mászó, kitűnően ugró,

A felnőtt indrik fogképletét a szakemberek még

fán lakó kis állat számunkra szokatlan élettani tulaj­

ma sem é r t e l m e z i k egyformán. Ezért itt csak annyit

donságokkal rendelkezik. Vegyes élelemmel táplál­

jegyzünk meg, hogy 30 foguk van.

kozik, de nagyon szereti a rovarokat. A kisebb alvó madarakat is megfogja és megeszi. A z esős időszak

Az

Indridae családnak

még két

neme van: a

gyapjasmakik (Avohi), melyhez egy faj, a gyapjasmaki

alatt bőségesen talál élelmet, és ilyenkor a fokozott

( A v a h i l a n i g e r ) és két alfaj tartozik, azután a t a r k a ­

táplálkozás ideje alatt farkának első harmadán nagy

makik

mennyiségű zsírtartalékot gyűjt össze, aminek kö­

és táplálkozó,

vagy szifakák

(Propithecus).

Az éjjel mozgó

nappal pihenő gyapjasmakik élet­

vetkeztében egy jókora duzzanat keletkezik. A z esős

módjáról keveset tudunk. Kizárólag növényi eledel­

időszak végén az egérmaki az ágak között magasan,

lel táplálkoznak. Nagyon hosszú farkú félmajmok.

művészi fészket épít magának. Júliustól szeptembe­

70 centiméteres testüknek kb. négyhetedét a farkuk

rig, a száraz időszakban, összegömbölyödve, mélyen

teszi ki. A tarkamakik vagy szifakák ezzel szemben

alszik a vackában. Ez az állapot megfelel az északi

nappal mozgó, társasán járó állatok, hosszú farkuk

féltekén élő emiősök téli álmának.

van, és állítólag kizárólag növényi eledelt esznek.

A téli álom,ugyanúgy mint a nyári nyugvás, az em­

Két fajuk és ezen belül több alfajuk ismert. Csu­

l í t e t t állatoknál azért következik be, hogy átvészel­

pasz, rövid arcorrú pofájuk mindig fekete, ezért ta­

jék a táplálékszegény időket. A téli alvók és a nyáriak

lálkozhatunk az „álarcos makik" névvel is. Hosszú,

is a nyugvás ideje alatt elfogyasztják azt a tartalékot,

selymes szőrük színezete nagyon változatos. Meg­

amit táplálékdús időkben magukban raktároztak.

lehetősen gyakoriak a részlegesen fehér és fekete példányok is. A tarkamakik kitűnően ugranak, 10 méteres szökkenéseik fáról fára szinte azt a benyo­ mást keltik, mintha repülnének.

A z indrik családja (Indridae)

Valóban a felső

karjuktól a törzsük felé egy bőrredőjük van. Ha a A

Madagaszkár

szigetén

— az egérmaki. De

él a legkisebb

félmajom

ugyanitt él ennek az alrend­

fáról a földre kerülnek, két lábon futnak, és ugrálva haladnak előre.

nek

(Prosimii) a legnagyobb t e r m e t ű

faja is: az

Az indrik családjába tartozó nemek és fajok nős­

indri

( I n d r i i n d r i ) , amely nemének egyetlen és jel­

tényeinek két emlőjük van. A hüvelykujjuk kevésbé

legzetes alakja. (A magyar szaknyelv régebben az

állítható a többivel szemben,

indrire használta a babakotó elnevezést is.)

Kezük és lábuk ujjai szőrösek, és a hüvelykujjuk,

Az indri 60 cm hosszú törzsű állat. Nagyon rövid a farkuk, amelyik egy kis (kb. 2—2,5 cm-es) csonkká

mint az öregujjuk.

valamint az öregujjuk kivételével az összes többiek k ö z ö t t bőrhártya feszül ki.

fejlődött vissza. Fejük a testükhöz arányítva kicsi,

Madagaszkár fél majmai között a legkülönlegesebb,

legfeljebb közepes nagyságú. Több más majomhoz

a szokottól legjobban elütő forma a véznaujjú maki

hasonlóan torokzacskójuk van, amely a hangjuk erő­

vagy áje-áje

sítésére szolgál. Kezeik, lábaik nagyok, szemeik és

fogazata még olyan, mint a makifélékéi, de a kifej­

fülkagylóik kicsinyek. Társasán kóborló, nappali éle­

lődött

tet élő állatok, amelyek ülve úgy eszik a tápláléku­

hasonlít:

kat, mint a mókusok. A mellső lábukkal viszik a valószínű, hogy a kis madarakat is megfogják, és a tojásokat is megdézsmálják. Szülőhazájukban, Mada­ —

melyek neve ott is babakotó — , hogy régebben, és

fogazatuk

A

már

madagascariensis).

a rágcsálók

A tej­

fogképletéhez

M

P

i í i

C

I

T~i

I

C

í i~

P

M

3

0

0

1

1

0

0

3

1

szájukhoz a falatot. Főleg növényi eledelt esznek, de

gaszkáron, az a hír járja ezekről az állatokról

(Daubentonia

= 20

véznaujjú maki végleges metszőfogai gyökér­

telenek és ezért állandóan növekednek. Az állat úgy

itt-ott még ma is, a bennszülöttek madárfogásra ido­

használja ezeket az ál-rágófogakat, mint a mókus.

mították és idomítják őket. A z ilyen irányú idomít-

A

hatóságnak az alapja valószínűleg az indriknek az a

velük a fa kérge alatt meghúzódó

tulajdonsága, hogy nagyon szeretik üldözni a mada­

A z áje-áje keze is nagymértékben átalakult a többi

rakat. Hazájában még nem is olyan régen, az emberek

fél majoméhoz képest. V. Boetticher így ír ezekről

szent állatként tisztelték ezt a kis félmajmot. Azt

a sajátos végtagokról: „a harmadik ujjuk erősen

fába lyukat és vajatokat rág, így teszi szabaddá rovarlárvákat.

hitték, hogy haláluk után az emberek lelke egy indri

megnyúlt. Ez a meghosszabbodás egy, az emlősök

testébe költözik. Érdekes mint párhuzamot itt meg­

k ö z ö t t egyedülálló sajátosságon alapszik; a harma­

említeni, hogy a régi rómaiak egykor úgy gondolták,

dik kézközépcsont annyira megnyúlt — hogy jócs­

a holtak lelke a lemurokba száll át, és az éjjel

kán a tenyéren túl ér. Ez az ujj azután rendkívüli

„kóborló lelkeket" lemuroknak nevezték.

módon

elvékonyodik

és egészen

összeaszottnak

85

látszik (csontváz ujj). A z ujj csontjai is sokkal véko­

Comore-szigeteken. A galágók alcsaládjának három

nyabbak, mint a többi ujjnál, de az izmok, kötő­

ma élő neme a fülesmakik

szövetek és inak is fejletlenebbek, mint a többin.

törpe galágók

vagy galágók

(Galago),

( G a l a g o i d e s ) és a gerinceskörmű

a

galágók

Ez a hosszú ujj úgy néz ki, mintha elszáradt, elsor­

( E u o t i c u s ) . Ezek az állatok az afrikai kontinensen és

vadt volna."

a part

Ezzel a hosszú, vékony, karomban végződő csont-

közelében

levő

kisebb szigeteken élnek.

Hosszú és bozontos farkuk van. Lábtőcsontjaik te­

vázujjal húzza ki az állat a rovarlárvákat a fa furatai­

temesen meghosszabbodtak. A nyelvük alatt — a

ból,

amelyeket előzőleg rágcsálófogaival szabaddá

Tupajakhoz hasonlóan — egy porcos alsó nyelv vagy

rágott. (Egy ausztráliai rovarevő, a csíkos erszényes

pótnyelv található, ezzel tisztogatja magát az állat.

negyedik ujja ugyanígy horgas kampó alakban hosz-

A galágók éjjeli állatok. Túlnyomórészt állati ere­

szabbodik meg, és ez az állat is ugyanúgy használja

detű táplálékot fogyasztanak, de ezt kiegészítik nö­

azt, mint az áje-áje.) Valószínűnek látszik a zooló­

vényi koszttal is. A nyúl vagy pele nagyságú állatkák

gusoknak az a feltevése, hogy a véznaujjú maki na­

nagyon értelmesek. Mint általában a félmajmoknál,

gyon ritka állat. Még előfordulási helyén, Madagasz­

egymás mellett álló szemeik meglehetősen kiállnak

kár szigetén is számosan vannak olyanok, akik nem

a szemüregből és ez háromdimenziós látást tesz le­

ismerik, még nem látták. A szigeten egyébként k é t

hetővé. Szemük fényérzékenységre nagy. Napköz­

körzetben található meg. A z egyik a sziget keleti

ben a pupillájuk keskeny réssé szűkül. Éjjel tágra,

fele, a másik az északnyugati csücske. Kimondottan

kerekre nyitják a szemüket. Sötétben azután a leg­

éjjeli életet élő állat. Nappal egyedül vagy párosával

kisebb fény, ami a pupillákra

az áthatolhatatlan bambuszsűrűségben alszik. Rend­

r e f l e k t o r k é n t világít. A z ágak között a sötétben

kívül érzékenyen

mászkáló galágók helyét elárulják parázsló szemeik

kerüli a fényt.

Ha nappal fel­

esik,

visszaverődve

ébresztik, önkéntelenül visszahúzódik a sötét vac­ kába, és vastag farkával, mint valami sállal, betakarja az arcát. Minden mozdulata lustaságot árul el. Csak

Demidov

a sötét éjjeleken élénkül fel, de még akkor is aggo­

vagy ahogyan gyakran nevezik őket, „bozót bébik", Afrika és a partjaihoz közel fekvő szigetek lakói

dalmasan kerül minden kis fénysugárt. A hozzávető­ legesen macska nagyságú állat körülbelül 1 m hoszszúra nő, ennek a felét a jócskán bozontos farka teszi ki. Fejük kerek, szemük közepesen nagy és világosbarna. A k é t fülük oldalt eláll, nyílása előre­ néz. A füleilisötétszínűek és szőrtelenek. A z állat prémje alul fakószürke gyapjúbunda, amelyből rit­ kásan barnásfekete koronaszőrök állnak ki. Állatkertekbe

nagyon ritkán kerül a véznaujjú

maki.

A lórifélék családja (Lorisidae) A lórifélék családjába a féimajmok két típusát sorol­ ták a rendszerezek. Külsőben és életformában alig lehet ellentétesebb alakokat elképzelni, mint az ide t a r t o z ó fajokat, amelyek a fülesmakik,

vagy

(Galaginae) alcsaládját és a bagolyszemű risinae)

alcsaládját

galágók

m a k i k (Lo-

alkotják. A z egyesítés

mégis

mélyreható anatómiai egyezéseken alapszik, ugyanis a belső fülükben levő dobcsonton nincsenek meg a madagaszkári félmajmokat jellemző különlegességek, nevezetesen a dobcsont még mindkét

alcsaládnál

részt vesz a dobüreg (bulla auditiva) kialakításában. A galágók külsőleg eléggé hasonlítanak a Mada­ gaszkáron honos törpemaki- ( M i c r o c e b u s )

nemhez.

Az egyezés azonban csak külsődleges. A fülesmakik vagy galágók nem találhatók Madagaszkáron és a

86

go/dgdja ( G a l a g o i d e s

demidovii).

A galágók,

Karcsú lóri (Loris t a r d i g r a d u s ) . Már bagolyszerű arcuk is arra utal, hogy ezek a kis félmajmok éjszakai ragadozók. A sötétben pirosan fénylik a szemük. Elő-Indiában és Ceylon szigetén élnek

és kellemetlen kiáltozásuk, ami úgy hangzik, mint

teste sárgásszürke, a feje pirosas-szürkéssárgán szí­

a csecsemő sírása. Ezért a vinnyogásért, jajgatásért

nezett. A hasa, a karja és a lába belső oldala, a pofája

az angolok „bozót bébinek" is nevezik őket.

és az orra taraján a két szeme közé egy fehér színű

A legnagyobb fülesmaki az óriás fülesmaki

(Galago

csík fut fel. A szabadban nem szeretnek a földön járni,

crassicoudatus). Számos alfaja Kelet-Afrika középső

nehezen jönnek le az ágak közül a talajra. Ha a szük­

és déli felén él, egy pedig ezek közül Nyugat-Afriká­

ség mégis úgy hozza, hogy nem kerülhetik el a föl­

ban

dönjárást, úgy ugrálnak tova, mint a kenguru. A két

is megtalálható. A z óriás fülesmaki

eléri a

70 cm-es hosszúságot is, ebből a vastag farka leg­

hátsó lábukon állnak és azokon szökdelnek előrefelé.

alább a nagysága felét teszi ki. Ez az állat is, mint a

Érdekes, hogy ez a kitűnően ugró és pompásan

törpe- és macskamakik, a farka tövén zsírtartalékot

mászó, kapaszkodó kis állat a kiszélesedett ujjavégeit

gyűjt, mert ez is átalussza a f o r r ó száraz évszakot.

vizelettel nedvesíti be, valószínűleg azért, hogy job­

Afrika nyugati részének közepén él Allén

ga/dgója

(Galago a/leni). Sokkal kisebb, mint az óriás füles­ maki, de a füle jellegzetesen nagyon nagy. A legismertebb faj a törpe

fülesmaki

(Galago

ban tapadjanak. Elég sokat kell másznia sima törzsű fákon, innen eredhet ez a furcs,a szokás. Bájos

sene-

g a l e n s i s ) . Az állatkertekben ezt a kis állatot láthat­

kis

demidovii).

állat

a

Demidov

galágó'fl.

(Galagoides

Elterjedési területe szalagként húzódik

végig Afrika közepén. A macskamakikhoz hasonlíta­

juk a leggyakrabban, és az állatkedvelők őt tartják

nak, de azokkal ellentétben nagyon kezes, barátságos

díszállatként otthonukban. Megtalálható a Szahará­

állatok. (A macskamakik morgósak, harapósak, civa-

tól délre egész Afrikában. Számos alfaja van. Test­

kodók, barátságtalanok.) Fogságban is jól tarthatók.

hossza 48 cm. A

Minden kellemetlen következmény

Zanzibár

szigetén

honos alfaj

nélkül

kézbe

36,5 cm hosszúra nő. Sima szőrű farkuk az állatok

lehet őket venni úgy, hogy a tenyerünkből a kerek,

nagyságának a felét teszi ki. Az állat farka a végén

gyermekesnek ható nagy szemű, nagy fülű fejecske

bojtosán elterebélyesedik. A törpe fülesmaki felső

kandikál ki. Hogy szabadon az őserdőben hogyan él,

87

mil/enek a szokásai, arról sajnos ma még keveset

zik őket. Nem ugranak olyan jól és olyan messzire,

tudunk. Az élő állat bundája másként mutat, mint

mint a galágók. Ha veszély fenyegeti őket, különösen,

kikészített

felül

ha ellenséget kell szem előtt tartaniok, képesek

szürkésbarna, alul fakósárga. A z élő állatok szőre

visszafelé „tolatva" is a fára mászni. Úgy isznak, hogy

állapotban. A

preparált

szőrzet

sokkal világosabb, élénkebb, és ha hosszabb ideig

behajlított tenyerükkel vizet vesznek a patakból

szemléljük, úgy tűnik, hogy bizonyos

vagy forrásból, és onnan felnyalják. A második ujjuk

mértékben

színjátszó. Sanderson és Steinbacher megfigyelése

csökevényes.

szerint vannak ennek a fajnak olyan formái, melyek

A

bagolyszemű makiknak Afrikában két nemük

felül élénkzöldek, alul pedig sáfránysárgák. A Demi­

van, egy-egy fajjal. A z ismertebb a póttá

dov galágónak lábtőcsontjai erősen meghosszabbod­

cus

tak, s ez lehetővé teszi, hogy ezek a kis állatok víz­

ugyanazon a szélességen Nyugat-Afrikában

potto),

amelyik

Közép-Afrika

(Periodicti-

őserdeiben

és

honos.

szintes és függőleges irányban is 4 méteres ugráso­

Ez a legnagyobb lóriféle, hossza eléri a 35 cm-t, eh­

kat tegyenek. Sötétedéskor és virradatkor járnak.

hez hozzá kell számítani a felnőtt állatnál a hozzá­

Mindent megesznek, de előnyben részesítik az állati

vetőleg 6 cm hosszú farokcsonkot. A z állat tehát

táplálékot. Nappal, világosban, faodúkban alszanak.

körülbelül házimacska nagyságú. Nyugat-Afrikában

Megteszik azt is, hogy az odvakban lakó más állatok

ugyanabban az élettérben él a m e d v e m a k i

fészkét foglalják el.

c a l a b a r e n s i s ) . Kis t e r ü l e t e n fordul elő, és abban kü­

A

többi galágótól

meglehetősen

különbözik

a

lönbözik a bagolyszemű

(Arctocebus

makitól, hogy termetre

melynek egyetlen

kisebb, szeme viszont nagyobb. Nagyon ritka állat.

e l e g a n t u l u s . Feje macskaformájú és a

A feljegyzések szerint Európa állatkertjeiben eddig

fogazata sem hasonlít a többi galágóéhoz. Míg a többi

csak egyszer sikerült rövid időre bemutatni. Élet­

gerinceskörmű faja az Euoticus

galágók

neme,

fülesmaki a fogságban barátságos, szelíd, ez nehezen

módjáról nagyon keveset tudunk. Farokcsonkja na­

barátkozik és elhúzódik az e m b e r t ő l . Latin nevük

gyon-kicsiny és csökevényes, csak a leggondosabb

arra utal, hogy külső megjelenésük nagyon csinos.

megfigyeléssel lehet a helyét megállapítani. A kezén

Fülük, kezük, lábuk rózsaszínű, szőrtelen, s ez ki­

a mutatóujj bütyökszerű képződménnyé alakult át,

emeli az állatok előnyös külsejét. Két alfajuk közül

és a középső ujja sem más, mint egy k ö r ö m nélküli

az

csonk. Ez a korcsosodás számára előnyös, mert a két

egyik

bundája sűrű,

nagyon szép

fahéjszínű­

narancssárga. A farkuk csúcsa fehér. A másik alfaj

ujj elcsökevényesedése megnöveli azt a távolságot,

színe világos fahéjsárga, és a vállán és az oldalán fehér

amelyet az állat kezének szétterpesztett ujjaival át

foltok vannak. N e v ü k e t

tud fogni. A medvemakik lába is más, mint a többi

különben onnan kapták,

hogy a k ö r m ü k erősen hegyes és alakja a gerincre

félmajom lába.

emlékeztet mind a kezükön, mind a lábukon. KözépAfrika őserdeiben élnek. Életmódjukról

jóformán

semmit sem tudunk.

Lóriféléket ezenkívűlcsak azlndiai-óceán másik ol­ dalán találunk. Ceylonban

és India déli

vidékein

honos a legkisebb ma élő lórifaj. Ez a túlnyomóan

A lórifélék (Lorisidae) családjának másik alcsaládja abagolyszemű makik(Lorisinae). Azalcsaládnak négy

szürke színű karcsú

lóri

álló nemet képvisel, hat

( L o r i s t a r d i g r a d u s ) . A faj

ön­

alfajjal. Linné írta le ezt a

ma élő faja van. Esetlen, sűrűn szőrös, puha bundájú

kis karcsú lórit, amelynek hossza kb. 25 cm. Jel­

féfmajmok. Lábtőcsontjuk nem hosszabbodott meg.

lemző rá a t ö r é k e n y , gracilis felépítésű test és a vé­

karjaik és a lábaik majdnem egyforma hosszúak.

konyabb végtagok. Kezük és lábuk még nem alakult

Aránylag nagy, kerek fejükhöz kicsiny fülek illesz­

át annyira, mint a többi lóriknál. A farkuk azonban

kednek, ezzel szemben a szemük nagy, dülledt, és a

csaknem egészen csökevényes. A szorosan egymás

A

két szemgolyó nagyon közel áll egymáshoz. Ennek

mellett levő szemeik óriásiak. Olyan nagyok, hogy

a ragadozó félmajomnak az előreálló dülledt szem

ebben a főemlősök közül csak a később tárgyalandó

lehetővé teszi a háromdimenziós látást. Mozdulatla­

koboldmakik múlják felül ő k e t . Míg a többi lóri­

nul ülve nagy t e r ü l e t e t tart megfigyelés alatt, és már

fajok nőstényei és hímjei viszonylagos békességben,

jó nagy távolságról szemmel tudja tartani leendő

párosan élnek, addig a fölötte békétlen, veszekedős,

zsákmányát, alvó madarakat, gyíkokat stb.

civakodó karcsú lórik — a párosodási idő kivételé­

Kisze­

melt áldozatát megpillantva, nem téveszti szem elől,

vel —-egyedül járnak. Fogságban nem barátkoznak

hanem nagyon lassan, óvatosan odakúszik, odalopa­

az ápolójukkal, morgósak, harapósak. Szőrük vilá­

kodik. Amikor a közelébe ér, villámgyorsan meg­

gos,

fogja és vagy megfojtja, vagy agyon harapja. A lórik

fehér mintázattal. Bundájuk puha, félbársonyszerű.

lassan, de nagyon biztosan másznak az ágak között.

Az alfajok színárnyalatai eltérőek egymástól.

Van, amikor fejjel lefelé lógva pihennek, mint a lajhárok, ezért sok esetben „lajhármakiknak" is neve­

88

A

sárgásszürkén elmosódott színű, az arcukon

lajhármaki

(Nycticebus

coucang)

nagyobb ter­

m e t ű , rövidebb végtagú, zömökebb testű a karcsú

A lajhórmaki

(Nycticebus

coucang)

nappal lusta, éjjel m


székben többen összebújnak, és így alusszák

téli

a futó lovak és a legelő marhák lábainak az épségét

álmukat. Építményeik hosszúak, néha 8 m é t e r ki-

is veszélyeztetik. Fogságban kezesek, szelídek. Ez a

terjedésűek.

Vakfolyosóik,

búvójárataik,

csapda­

gödreik hasonlítanak a közép-európai hörcsög jára­

megállapítás főképp a fiatalon befogott és jól tartott állatokra vonatkozik.

taihoz. Az drgének is van pofazacskója, de nem gyűjt készleteket.

Veszély esetén figyelmeztető

füttyö­

A prérikutyák neme (Cynomys)

ket hallat, amire a többiek gyorsan a föld alá bújnak. Nappal járnak, és szeretik a napsütést. Gyakran

A mókusfélék alcsaládjában a pofazacskós ürgék és a

a két hátsó lábukra állnak, mint a nyulak és a mar-

m a r m o t á k között mintegy á t m e n e t e t képez a préri­

moták. Főleg növényekkel táplálkoznak, de ha al­

kutyák ( C y n o m y s ) neme. N á l u k még megtalálható a

kalom kínálkozik, nem vetik meg az állati eredetű

pofazacskó elkorcsosult nyoma. Hangjuk a kiskutya

ételt sem. Kelet-európai hazájukban a pusztai sas és

ugatására

a mezei görény a legveszedelmesebb ellensége, de

„kutya" nevüket. A felnőtt állat teljes hossza a far­

üldözik őket a menyétféle ragadozók, a rókák, a

kával együtt 40 cm. Terjedelmes telepekben, úgy­

kutyák, a macskák, a nagyobb ragadozó madarak és

nevezett falvakban élnek. Hazájuk a fa és bokor

emlékeztet,

innen

kapták

félrevezető

a baglyok. A Keleti-Érchegység t e r ü l e t é n az ürge­

nélküli észak-amerikai pusztaság, amelynek elneve­

nőstények csak egyszer ellenek egy évben, mele­

zése: p r é r i .

gebb tájakon előfordul a kétszeri fiadzás is. Március végétől

április közepéig párosodnak.

Vemhességi

A

földön lakó állatok kolóniái („falvai") egymás

mellett

sorakozó

maguk

ásta

üregekből

állnak

idejük három és négy hét között van. Föld alatti

Előfordul, hogy a prérikutyák megosztják a lakásu­

vackában az anya három-nyolc kölyköt vet. A fiak

kat más föld alatt lakó állatokkal: kis préribaglyok-

csupaszok és vakok. A z ürgék időnként nagy tömeg­

kal, sőt néha még csörgőkígyó is akad „albérlőként"

ben elszaporodnak. Ilyenkor tetemes károkat okoz­

a prérikutyák járataiban. Valószínűnek látszik, azért

nak, ezért pusztítani kell őket. Ektoparazita-fauná-

t ű r i k ezeket az alkalmi beköltözőket, mert ragasz­

juk miatt — emberre és háziállatra — veszélyes ter­

kodnak k i é p í t e t t falvaikhoz: ha valahol

jesztői a járványoknak. Ezenkívül föld alatti járataik

egy újat építenek, hamarosan ugyanúgy megjelen-

messzebb

Közönséges ürge (Citellus c i t e l l u s ) . Föld alatti üregekben él Készleteket gyűjt, téli álmot alszik Hazája Kelet-Eu­ rópa és Közép-Ázsia Szórványként, feltehetőleg a |égkorszakot átvészelve, a Szász-érchegységben is megtalálható

157

nek a hívatlan foglalók. Emellett tény, hogy a csörgő­

lönböző, de egyiknél sem

kígyók fő tápláléka a p r é r i k u t y a ; de a kígyó a zsák­

felét, tehát aránylag rövid farkú rágcsálók. Itt is azt

mányát a föld felszínén ejti el. A föld felett — állí­

a fajt ismertetjük, amely a legközelebb áll hozzánk.

éri el a fej-törzshossz

tólag — a préribagoly is elejti és felfalja a növen­

Európa közepén, az Alpokban és a

dék prérikutyát. Az ember sem veti meg e vad pe­

vadon él a h a v a s i

csenyéjét. Nappal járó állatok, csak fenyegető veszély

Átvészelte az utolsó jégkorszakot, s így maradt meg

elől menekülnek a föld alá. Élénk társaséletük arra

ezen a t e r ü l e t e n . A m a r m o t á k

ösztönzi az állatkertek berendezőit, hogy nagyobb

leletei Európában az utolsó jégkorszak idejéből va­

marmota

Kárpátokban

(Marmota

marmota).

nemének

fosszilis

kolóniákat telepítsenek belőlük, olyan szabadkifu­

lók. Már ebben a korban t ö b b faj kimutatható, első­

tóba, ahonnét nem tudnak megszökni. A mozgal­

sorban a havasi marmota és a bobak. A havasi mar­

mas prérikutyafalu sok nézőt vonz, érdekes, ked­

mota egykor egész Közép-Európában és Dél-Euró­

velt látnivaló. Sajnálatos, hogy a szabad természet­

pában, a Pireneusokig és az Appenninekig honos

ben a kipusztulás veszélye fenyegeti ő k e t .

volt. Kelet- és Dél-Európa síkságain, innen tovább Ázsiában a b o b a k ( M a r m o t a

A havasi marmota ( M a r m o t a

marmota)

b o b a k ) váltja fel havasi

rokonát. Európában a pleisztocén korban ez volt az északabbra előforduló faj. Akkoriban egészen a

A

m a r m o t á k esetlen, mezei nyúl nagyságú állatok,

mai

Thüringía

egykori

lösz-sztyeppjein

megtalál­

de ez utóbbiakhoz nem hasonlitanak. 22 foguk van.

ható volt, és csak később, a t ö r t é n e l m i

Nincsen pofazacskójuk. Füleik rövidek, alig kandi­

szorult egyre keletebbre. Ma a Fekete-tenger és a

időkben

kálnak ki a bundájukból. Eurázsiában és Észak-Ame­

Kaszpi-tenger északi része közötti földsáv az a t e r ü ­

rikában élnek. Az egyes mai fajok farokhossza kü­

let,

ahol a legnyugatabbra megtalálható. A farka

Prérikutya (Cynomys sociaiis). Az észak-amerikai prériken kiterjedt föld alatti járatokban, társasán él ez a mókusok rokonságába tartozó állat. Szűkölő, ugató hangja a kutyáéhoz hasonlít, innen származik a megtévesztő neve is

Havasi m a r m o t a ( M a r m o t a m a r m o t a ) . A Pireneusok, az Alpok, a Kárpátok és Délkelet-Ázsia magas hegyeiben, ai erdő- és hóhatár vidékén csoportosan él. Jól kibélelt föld alatti fészkében csaknem tíz hónapon át téli álmot alszik

a fej-törzs hosszához viszonyítva valamivel hosszabb,

A hasoldala vöröses-barnássárga. A magas hegységek­

mint a havasi m a r m o t á n . A z állat

ben

nagysága óriási

kiterjedésű hazájában meglehetősen, változó. Pontos megkülönböztető

bélyegük,

hogy

amíg a bobak

1000—3200

méter

között

található.

Alpesi

növényeket eszik, ezért a legszívesebben a napos hegyi r é t e k e n és sziklás lejtőkön tanyázik. Ezeken

metszőfogának külső felülete fehér, addig a havasi

a helyeken a talajnak olyan mélynek

marmotáé

hogy a három m é t e r mély föld alatti építményét el

barnássárga. Napjainkban a havasi mar­

mota már védettséget élvez, így r e m é l h e t ő ,

kell lennie,

hogy

tudja készíteni. Megkísérelték meghonosítani Európa

megmenekül a kipusztulástól. Nagyon óvatos és ne­

számos k ö z é p - é s magashegységében. A kísérlet he­

hezen

lyenként

elejthető

állat, s ezért is értékes

vadász­

eredményes

volt, így

például a német­

zsákmánynak tartják. Régebben még azért is vadász­

országi Fekete-erdőben is. A havasi marmota jelen­

ták, mert a marmota zsírjának különös gyógyítóerőt

legi előfordulása a Pireneusokban is mesterséges te­

tulajdonítottak

lepítés e r e d m é n y e . Niethammer szerint a mai pire­

(marmotaolaj). A

marmotára

való

orvvadászat sajnos, még ma is nagyon kifizetődő. A

bobakot sem kedvelik hazájában. K á r t okoz a

szántóföldeken és a legelőkön, bolháival és ekto­ parazitáival

a pestist terjeszti, így é r t h e t ő , hogy

minden lehető módon

irtják.

A prémje keresett

neusi marmota nem mint azt

pleisztocén

kori

maradvány,

sokan helytelenül állítják.

A havasi marmotának az emberen kívül kevés az ellensége. K. Zimmermann szerint ezek közé tar­ tozik a kőszáli sas, a holló és a róka. Kifejezetten

cikk, ez is hozzájárul üldöztetéséhez. Életmódját csak

nappali é l e t e t élő állatok. Szép, napos időben szíve­

az

sen üldögélnek szikiapárkányokon, sziklatáblákon,

utóbbi

években

tanulmányozták

részletesen.

Ebben elöljártak Schocher és Mülier-Using. A havasi marmoták prémje felül vörösesbarnával

ahonnan messze vidéket belátnak. Látásuk és hallá­ suk

kitűnő.

Ha

valamelyik

veszélyt

gyanít,

egy

kevert fakósárga árnyalatú. A fejeseiül feketésbarna,

hosszú f ü t t y ö t hallat, mire a csoport összes állata

a pofája és az orra sárgásszürke, az ajkai fehérek.

egy pillanaton belül eltűnik a föld alá. Az eső és a

159

vihar elől is oda menekülnek. A téli hidegben igazi

ban inkább elméleti ismeret. Németországban, az

téli álmot alszanak. Ezalatt testhőmérsékletük e r ő ­

Elba középső folyásának vidékén szigorú védelem

sen alászáll. A száraz meleg évszakban füvet és szá­

alatt áll egy kicsiny létszámú

raz

Máshonnan már kipusztult.

növényszárakat

gyűjtenek.

Ez az

élelmiszer­

tartalékuk, azonkívül ezzel t ö m i k el télen a járataik

maradvány-állomány.

Magyarországon is gyakori volt valamikor a hód.

elejét. Említésre érdemes, hogy egy fészekben t ö b b

A

állat alszik együtt. A téli álom után kezdődik a páro­

értékes prémje miatt m é r t é k t e l e n ü l vadászták.

múlt század derekán azonban kipusztult, mert

sodási idő. Egy közösség hímjei nem küzdenek egy­

A z elmondottak következményeként a hód külse­

mással a nőstényekért. Körülbelül 35 napos vemhes-

jéről és életmódjáról sok embernek helytelen, sőt

ség után a nőstény 2—3 vak és csupasz kölyköt vet.

néha egészen torz elképzelései vannak. Sajnálatos­

A fiak aránylag lassan fejlődnek, és csak hároméves

nak mondható, hogy az állatkertek csak ritkán mu­

koruk után válnak ivaréretté. Valószínű, hogy az

tatják be ezt az érdekes állatot, bár ma már nem

anyaállatok csak kétévenként ellenek. 1963 szeptem­

nehéz beszerezni,*hiszen a Szovjetunióban,

berében Tratz a Zillertalban fekete

dában és az Egyesült Államokban értékes prémje

példányokat

Kana­

figyelt meg (melanizmus). Ez az eddig ismeretlen

miatt

színváltozat

beteges

A zűrzavart még t e t é z i az, hogy Európában a prémje

reszketés rázta a t e s t ü k e t . A X X . század elején tiroli

miatt tenyésztik a D é l - A m e r i k á b ó l származó csali­

és savoyai vándormutatványosok

patkány-félék egyik faját, amelynek a neve hódpatkány

gyengének

látszott.

Állandó élő

marmotákat

kiterjedt

gazdaságokban

tenyésztik

őket.

hurcoltak magukkal. Ezek verkli- vagy fuvola hang­

(Myocastor

jára ugráltak, táncoltak, hogy ezzel odacsalogassák a

sincs a hódszerűekhez vagy a hódokhoz. Ezenkívül

nézőket.

az Észak-Amerikában zibethica),

coypus).

Ennek az állatnak semmi köze élő pézsmapockot

(Ondatra

németül törpehódnak is nevezik. Ez az

elnevezés is zavart okozó és nem találó, hiszen ez A

hódszerűek öregcsaládja (Castoroidea)

A

hódok családja (Castoridae)

az állat az egérszerűek öregcsaládjához tartozik. A z eurázsiai hód nagyobb és nehezebb, mint az amerikai. A z óvilágban ez a legnagyobb t e r m e t ű

A

hódszerűek öregcsaládja a f ö l d t ö r t é n e t

szakaszában

már

Máig egy család

különvált

a többi

maradt fenn, a

korábbi

rágcsáló. Világviszonylatban is csak a D é l - A m e r i k á ­

rágcsálóktól.

ban honos vizidisznó ( H y d r o c h o e r u s c a p y b a r a ) , amely

tulajdonképpeni

a ma élő rágcsálók közül a legnagyobb t e r m e t ű faj,

hódok. Egyetlen ma élő nemük a C a s t o r , ennek két

múlja felül testnagyságban az eurázsiai hódot.

faja ismeretes. A z egyik az Európában vagy inkább Eurázsiában honos közönséges hód ( C a s t o r f i b e r ) , másik a k a n a d a i

vagy pontosabban

a

A hód z ö m ö k , súlyos, robusztus testalkatú emlős. Feje széles, esetlen, a vízi élethez idomult. Pilleri,

észak-amerikai

a híres agyanatómus megállapítása szerint, a hód

hód ( C a s t o r c a n a d e n s i s ) . Freye és Rausch valószínű­

a rágcsálóknál szokatlan, rendkívül fejlett és nagy

nek tartják, hogy a két faj nem más, mint egy holark-

teljesítményű

tikus e r e d e t ű faj két jellegzetes alfaja. Ez a két alfaj

különleges életmódjára, építményeire vonatkozóan

agyvelővel

már évezredek óta önállóan fejlődik, hiszen hazáju­

a legújabb időkben Behr, Freye, Hinze, Piechocki,

kat tenger választja el egymástól. Ha azonban mind­

Wiesel és mások végeztek fáradhatatlan kutatásokat.

A

hódok

k e t t ő t önálló fajként kezeljük, akkor t ö b b alfajra

A

tagolhatok, amelyek főleg nagyságra és színre külön­

Olyan alakja van, mint a kőművesek vakolókanalá-

böznek. A z eurázsiai hódokat így osztályozhatjuk: 1. a svéd hód ( C a s t o r f i b e r

fiber)

hódok ( C a s t o r )

rendelkezik.

nak.

nemének jellegzetessége farkuk.

Széles, felülről

lefelé

lapult, lándzsa alakú,

azonkívül szarupikkelyek borítják. A vége tompán

2. az e l b a i hód ( C a s t o r f i b e r

albicus)

l e k e r e k í t e t t . A pikkelyek közül rövid, finom szőr­

3. a rhőnei hód ( C a s t o r f i b e r

galliae)

szálak

4. a v i s z t u l a i hód ( C a s t o r f i b e r 5. az uráli hód ( C a s t o r f i b e r 6. a mongol

vistulanus)

pohlei)

hód ( C a s t o r f i b e r

birulai)

merednek elő. A

hódok farka

körülbelül

35 cm hosszú és 15 cm széles. Úszás közben, különö­ sen,

amikor víz alatt úszik, evezőnek és kormány­

lapátként használja. A hód a vízi élethez alkalmazko­

A finn és a kanadai hódok korlátlanul keresztez­

dott emlős. Hátsó lábának ö t ujja között úszóhártyák

hetek egymással, és utódaik t e r m é k e n y e k . Igényeik,

vannak. Ugyanitt a második ujját kaparónak hasz­

életmódjuk, magatartásuk és külsejük annyira ha­

nálhatja; ugyanis az ujjavégen kettős karma van,

sonló, hogy a következőkben együtt tárgyalhatók.

így ezzel a „szerszámmal" a szőrét tudja tisztítani.

Ma már nagyon kevesen vannak nálunk olyanok,

A

hód átlagos súlya 20 és 30 kg között

mozog,

akik valóban láttak is vadon hódot, mégis általá­

hossza farok nélkül 80—95 cm, farokkal együtt pedig

nosságban eléggé ismert állat. Sajnos, ez napjaink­

eléri a 130 cm-t is. Értékes, sűrű prémje melegítő

160 I

piheszőrökböl

és

fényes

koronaszőrökből

áll.

Az eurázsiai és észak-amerikai hódok nőstényének és hímjének egyaránt, az ivarnyílása és a végbele

hódoknál az a kedvező helyzet, ha az állatok nemé­ nek eloszlás-aránya: egy az egyhez A

hód pézsma, ez a kenőcsszerű, átható szagú

közelében k é t - k é t sajátságos kiválasztómirigye van:

anyag főként arra szolgál, hogy az egyedek és csalá­

a végbélnyílás környékén nyílik a két anális mirigy,

dok életterének a határait megjelöljék vele. Ezzel

az ún. olajzacskó, míg az ivar nyílás mellett a két

a szaggal jelzik az idegen hódoknak, hogy egy bizo­

preputíalis mirigy, az ún. hódzacskó. A hím hód-

nyos t e r ü l e t már foglalt. Megállapították, hogy bár

zacskója sokkal nagyobb és több váladékot termel.

egyes hódok vagy hódcsaládok barátságos látogatá­

A hódzacskóban termelődik

sokat tesznek egymásnál, mégis, amikor egy terület

az úgynevezett hód-

pézsma. Ez kenőcsös állagú, a fenolhoz hasonló szagú

birtoklásáról van szó, komoly küzdelemre, harap­

massza.

dál ás ra kerül sor a vetélkedő egyedek között. A nős­

Valamikor

gyógyszerként

használták,

és

drága pénzt fizettek érte. A hódokat értékes prém-

t é n y e k é r t is elkeseredett harcot vívnak a vetély­

jükért és az e m l í t e t t

társak. A hódok ilyenkor komoly sebeket ejtenek

hódpézsmáért

kíméletlenül

vadászták, irtották,

úgyhogy Európában

teljesen

Észak-Amerikában

kivesztek.

csaknem

egymáson. A verekedések közben sokszor letörik

ugyanilyen

a metszőfoguk. Mivel ezek a fogak gyökértelenek,

kegyetlenül pusztították őket. Csak a X X . század­

hamarosan utánanőnek. Az e m l í t e t t küzdelmek nem­

ban

egyaránt

egyszer halálos kimenetelűek, különösen azért, mert

olyan védőintézkedéseket, amelyek meggátolják az

a sebesült állatok a piszkos vizekben súlyos sebfertő­

állat teljes kipusztulását. Az utóbbi évek erőfeszíté­

zést kapnak. Főképp az idős, spondylosis deformans

hoztak

Európában

és Amerikában

sei és eredményei reményt nyújtanak arra, hogy si­

miatt tehetetlen állatok pusztulnak el hamarosan

kerül megmenteni ezt az értékes állatot.

ilyen sebek miatt. Az e m l í t e t t öregebb elbai hódok­

A hódok átlagos életkorát, és azt,

hogy mikor

nál gyakorta fellépő betegséget először

Piechocki

válnak az egyedek ivaréretté, még nem állapították

fedezte fel és írta le a legutóbbi időkben, 1962-ben.

meg egyértelműen. Valószínű, hogy 15 évnél hosz-

Többek között ezeket írja: „a hódok csontvázainak

szabb ideig élnek. Feltételezik,

vizsgálata azt mutatta, hogy már a 7—12

hogy az egyedek

éves álla­

és 12

toknak is, de még inkább az idősebbeknek — azt

éves korukig szaporodnak. Kora tavasszal, február

lehet mondani, minden esetben — kóros elváltozáso­

végén és március elején van párzási idejük. A nős­

kat mutatott a fogsoruk, a nyakcsigolyáikon össze­

tények május végén, június elején ellik meg a köly-

növések voltak, és a gerincoszlopukon jókora csont­

keiket. Az eurázsiai hód vemhességi idejét a Szovjet­

kinövések (exostosis) mutatkoztak. Eddig a szabad­

hároméves korukban válnak ivarérettekké,

unióban 105—107 napra becsülik. Legtöbbször a víz­

ban élő. középnagyságú emlősöknél a zoológusok

ben úszva párosodnak, nagyon ritkán a szárazföldön

nem találtak ilyen m e g b e t e g e d é s e k e t . . .

A nőstények koruknak, erőállapotuknak és fejlett­

csigolyák közötti porckorongjukon képződnek kis

Először a

ségüknek megfelelően, 2—5 kölyköt vetnek. Az iva­

csontkinövések. Később a csigolyatesten egyre na­

dékok teljesen szőrösek, nyitott szemmel jönnek

gyobb szélcsipkézet keletkezik, amely végső esetben

a világra, és a súlyuk 450—500 g között

mozog

a porckorongok kinövéseivel együtt, hídszerű össze­

Először csak anyatejjel táplálkoznak. A nősténynek

növéseket képez. A betegség rendszerint a hátsó

négy csecsbimbója van. Csak hetek múlva kezdenek

mellkasi csigolyákon keletkezik. Életmódjából kö­

szilárd táplálékot

megállapította,

vetkezően a hód ágyékcsigolyái vannak a legjobban

hogy a fiatal hódok fele életének első két évében

megterhelve. Az átlagos koron túl élő állatnál az el­

környezeti hatások miatt elpusztul. Például az elbai

használódott porckorongokat tehermentesíteni kell,

enni.

Piechocki

hódok ivadékát évről évre megtizedeli a tavaszi és

ezért keletkeznek az e m l í t e t t csontkinövések. Erre

a késő nyári áradás. A fiatal, gyenge állatok

az okra vezethető vissza a nyaki csigolyák össze­

nem

tudnak a rohanó vízzel szembeszállni, s az elsodorja őket.

növése is." A hódnak az alsó és felső állkapcsában egymással

A hódokszigorúegynejüségben és érdekes módon'

szemben hatalmas erős metszőfogai vannak, amelyek

szoros családi életet élnek. A kicsinyek legalább egy

zománcrétege narancssárga színű. Úgy működnek,

évig, de valószínűleg még hosszabb ideig a szüleik­

mint két szembeállított görbe véső. Ezek a fogak a

kel maradnak. Sok jel azonban arra mutat, hogy a

folytonos rágcsálás miatt állandóan kopnak, de fo­

fiatal állatok ivaréretté válásukig a szüleik társaságá­

lyamatosan utánanőnek. A hód koponyaalkata olyan,

ban maradnak. A felnövekedett fiatalok azután olyan

hogy biztosítani tudja ennek a rendkívül erős rágó-

t e r ü l e t e t keresnek, amelyet még nem foglaltak el

berendezésnek a zavartalan működését. Ha egy fá­

más hódok. Itt azután megépítik a fészküket, párt

ról csak egy kilogramm forgácsot rág le, az körül­

választanak, és családolt alapítanak. A

belül 100—145 faszilánkot tesz ki. Ennek lerágásá-

vadon élő

161

hoz az állatnak hozzávetőlegesen 1000 harapást kell

Járványos betegségek is ritkítják a hódokat. Elő­

végeznie. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem,

fordul, hogy családok, sőt egész telepek is elpusztul­

hogy a hód rágcsálását nehezíti az is, hogy kényel­

nak járvány következtében. Más fertőzések mellett,

metlen testhelyzetben kell rágcsálnia, ugyanis rágás

szabadon élő hódok között a tuberkulózis is pusz­

közben felegyenesített felsőtesttel ül a megrágott

tít.

fa előtt. Nemcsak puha fatörzseket rág meg. A r r a

farmokon és az állatkertekben tartott példányokat

is képes, hogy nagyon kemény tölgyfákat is kidönt-

gyakrabban támadja meg. A z elbai rezervátumban

sön.

Amint látjuk, a hód egész életében, napról nap­

— ahol különös gondot fordítanak a hódok megóvá­

ra hatalmas erőkifejtésre kényszerül. így nem cso­

sára — bebizonyosodott, hogy az ipari hulladékkal

dálkozhatunk, ha emiatt csigolyáin az elhasználódás

szennyezett vizek rendkívüli módon károsak a hó­

következtében maradandó elváltozások, összenövé­

dokra. Egyrészt az állat egészségét támadják meg,

sek lépnek fel.

másrészt a közérzetét

A z eurázsiai és észak-amerikai

hód

fogképlete

M

3

P

C

betegség a hód-

is károsan

szennyes víz. Ez természetes

befolyásolja a

is, ha elgondoljuk,

hogy a hód, különösen, ha veszélyt érez, tíz percig is

egyaránt az alábbi:

1

Mindenesetre ez az utóbbi

I

I

C

P

í Ö i

Í~~Ö i

1 0

10

1

a víz alatt marad.

M

i

A m i k o r a fiatal hód családot alapít, keres egy jó

-

1 3

= 20

vízparti öblöt, ahol az építménye kiásásához kedvező a part lejtése, megfelelően puha a talaja. Az épít­

A felnőtt hód erős rágófogaival nem lebecsülendő

mény bejárata rendszerint a víz színe alatt van, tel­

ellenfél, amellett harcias állat, amely nem adja meg

jesen rejtett az idegen tekintet elől. A fészek maga

magát egykönnyen. Legtöbbször csak tapasztalat­

viszont, ahol az állatok laknak, jóval a vízszint felett

lanfiatal egyedek, és mozgásukban korlátozott öreg,

van. Áradás, magas vízállás elöntheti az eredeti fész­

beteg állatok esnek áldozatul az ellenségnek. A z em­

ket, s ez arra kényszeríti a hód párt, hogy szükség­

beren kívül a hód ellensége minden ragadozó, a

katlant építsen magának. Mocsaras, süppedékes tala­

medve, a farkas és a hiúz nagyságrendjében. A fiatal

jon a hódok 1,50 m ét er magas, alul 2 méter széles

hódoknál az ellenségek köre kibővül olyan nagy­

töltésszerű építményeket emelnek, saját maguk ki­

ságú ragadozókkal

vágta dorongokból. A z ilyen tanyákat nevezik hód-

is, mint a rókák,

a nagyobb

menyétfélék és a vadmacskák. A kis hódokra le­

váraknak, és már évszázadok óta sok szó esik róluk.

csapnak a ragadozó madarak, sőt az uhu is. A fel­

A

sorolt ragadozók csak akkor veszélyesek igazán a

bejárat a víz szintje alá, a lakókatian a víztükör fölé

hódra, ha a szárazföldön lepik meg őt, és elvágják a

kerül. Előfordul, hogy egy ilyen hódvárban két lakó­

hódváraknál is, mint a földbe vájt folyosóknál, a

menekülés útját a víz felé. Ha a hód mégis eléri a

katlan van egymás fölött. A hódok az időjárástól és

vizet, az éltető elemét, a k k o r - m á r fölényben van

a vízállástól függően, hol az alsó, hol a felső traktust

az ellenfeleivel szemben, mert mindegyiknél jobban

lakják.

úszik és ügyesebben mozog, fordul a vízben. Akad

előnyben. Váraik felépítéséhez a faanyagot sokszor

olyan ragadozó, amely a vízbe is utánamegy. Ezek­

nagyobb távolságból

től azután nagyon hamarosan megszabadul. A víz­

hogy a hódok csatornákat is építenek, hogy a fatus-

ben a fiatal vagy legyengült

állatokat legfeljebb a

vidra és a rétisas veszélyezteti.

Mindenképpen

a száraz vackot kell szállítani.

részesítik

Megfigyelték,

kókat a vízben könnyebben szállíthassák, s ezzel erőt takarítanak meg. Tartós szárazság esetén, ha a hód

Minden valószínűség szerint a hód kizárólag nö­

lakásának a bejárata a víz színe fölé kerül, a társas

vényevő. Az eddigi megfigyelések azt mutatták, hogy

életet élő hódok közösen széles duzzasztógátat épí­

nem üldöz és nem fogyaszt el semmilyen élő állatot

tenek fából, gallyakból, földből és iszapból. Az észak­

sem. A talált gerincesek hulláit sem kóstolja meg.

amerikai hódoknál megfigyelték, hogy szükség ese­

A bélférgektől és az endoparazitáktól eltekintve, az

tén egész gátrendszert képesek építeni. A hódok

ektoparaziták is bántják a hódot. A z észak-amerikai

építményei, a várak, a csatornák, a gátak, olyan

és az eurázsiai hódokon élősködnek a Z — 2 , 5 mm

'csodálatra méltó állati létesítmények,

nagyságú világosbarna hódbogank

casto-

elmondhatjuk, hogy az állatvilágban a közösségi tel­

r i s ) , amelyeket sokszor helytelenül hódbolhának is

jesítmények között legérdekesebbek közé tartoznak.

neveztek. hódatkák

Szorosan

társulva

a

( H i s t i o p h o r u s castoris)

(Platypsillus

hódbogarakkal, a is kínozzák

amelyekről

A meleg évszakokban a hód főleg húsos tavirózsá­

a hó-

kat, kálmust és a nőszirom gyökértorzsáit fogyasztja,

dokat. Lehetséges viszont, hogy a hódbogár nem

de megeszi a füveket, cserjéket, dudvákat is, és nem

is a hódon élősködik, mert felmerült annak a lehe­

veti meg a gyümölcsöt sem. A felsoroltak mellett

tősége is — szoros együttlétükből k ö v e t k e z t e t v e — ,

mindenkor fogyaszt fakérget is. A nyárfákat, a fűz­

hogy kizárólag hódatkákkal táplálkozik.

fákat és az égerfákat héjazza nagy előszeretettel.

162

\

A puhafák mellett a tölgy- és a nyírfakérget is meg­

ki. A k i d ö n t ö t t fákat azután ügyesen legallyazza.

rágja, de a tűlevelű fák kérgét egyáltalán nem bántja.

A fagyűjtést ősszel végzi. A fákat úgy dönti ki, hogy

Friss ágak és törzsek kérgét nagyon gyorsan és ügye­

kb. 50 cm magasságban parabola alakban körülrágja

sen lehántja. Ahol a fa kérge 30—100 cm hosszúság­

a törzset.

ban frissen le van hántva, vagy lassan barnulni kezd

amely jellemző a hód

a lemeztelenített fa törzse, ott biztosak lehetünk:

annyira mélyíti, hogy a tartását veszített fa kidől.

a fán hód lakmározott. A hideg téli évszakban az

így egy kettős kúpmetszet

keletkezik,

rágására. A rágást azután

Nem kétséges, hogyha például az elbai hód mér­

állat fő tápláléka a fakéreg. A hódcsalád odúja vagy

téktelenül

a hódvár előtt szép rendben héjas fahasábokat hal­

e r d ő k b e n . Ez a veszély ma már nem fenyeget, mert

moz fel, ez az élelemtartaléka. Ezeket a hasábokat jó

— mint általában az eurázsiai hódok —

messziről, napok, sőt hetek munkájával hordja össze.

lassan szaporodik,

Ennek a tartalékgyűjtésnek az előmunkálataként jó

fog tömegesen elszaporodni.

vastag, öreg — esetleg több évtizedes — fákat dönt

elszaporodna,

nagy károkat okozna az viszonylag

és így védettsége ellenére sem

Németországban az elbai hód az ottani fauna egyik

Európai hód (Castor fiber). Ez Európa legnagyobb rágcsálója Még nem is olyan régen elterjedt állat volt kontinen­ sünkön; ma már csak kicsiny állományai találhatók védett területeken. A természetvédelmi törvények oltalma alatt áll

\ "... *

163

régi és ismert tagja. Csak úgy lehetett a teljes ki­

a kipusztulás veszélye, míg az indiánok vadásztak

pusztulástól megmenteni, hogy teljes védelem alá

rájuk, pedig azok is minden rendelkezésre álló esz­

helyezték. Még a tartózkodási helyüket is lezárták

közzel, fortéllyal üldözték őket. A fehér ember meg­

az általános forgalom elől, és megtiltották a belépést

jelenése pecsételte meg a sorsukat, amikor kitűnt,

a lezárt t e r ü l e t r e . A természetvédelemmel foglal­

hogy a hódvadászat aránylag kevés fáradsággal járó,

kozó hatóságok most arra törekszenek, hogy az ál­

nagyon jövedelmező üzlet. így t ö r t é n t azután, hogy

latot kedvezőbb természeti viszonyok közé telepít­

az Egyesült Államok és Kanada területén millió és

sék át, főleg tiszta vízfolyások mellé. Meg kell mon­

millió hód pusztult el az emberi kapzsiság és hiúság

dani, hogy ez a telepítési kísérlet nem faunamódosítás, viszik, ott

mert ahova az elbai

erőszakos hódot

ma

miatt. Pedig Észak-Amerika minden tekintetben a hódok ideális hazája volt. A z Egyesült Államokban

néhány száz évvel ezelőtt még javában

ma már szintén hatalmas területeken védetté nyil­

honosak voltak. Ezekről a t e r ü l e t e k r ő l a kíméletlen

vánították az állatokat. Néhány év óta bundájukért

üldözés pusztította ki őket. Németországban a hód

farmokon is tenyésztik őket. Ezelőtt 250 évvel Észak-

rendkívüli módon elterjedt állat volt. Tanúskodnak

Amerikában még legalább 60 millió példány élt, ma

erről a régi földrajzi elnevezések, valamint az ásatási

már a legoptimistább számítás szerint is csak 1,75—

leletek is. Ezek bizonyítják, hogy a korai t ö r t é n e l m i

2 millió van belőlük. Az eurázsiai állapotokhoz vi­

időktől kezdve ez az állat sűrűn lakta a mai N é m e t ­

szonyítva, ez még egészen nagy szám, és messze

ország t e r ü l e t é t .

felülmúlja azt

A

hódállomány a X X . században nagymértékben

az állományt, amelyet

Eurázsiában

majd hosszú idő múlva remélünk. Ha összeadjuk

megritkult. A vadászok azonban nem a kártevése

Franciaország,

miatt i r t o t t á k , hanem azért, mert vadászata rend­

ország, a Szovjetunió és Mongólia egész állományát,

Németország,

Norvégia,

Lengyel­

kívüli módon kifizetődő üzlet volt. A k k o r még is­

és ehhez még hozzávesszük a farmokon és állatker­

meretlenek voltak a természetvédelmi

tekben ápolt

lyok, nem

volt

vadászati tilalom.

rendszabá­

Egész

Eurázsia

példányokat

is, számuk akkor sem

sokkal haladja meg a 25 ezret. Az elbai hódrezervá-

területén nagyban vadászták a hódot. Brentjes meg­

tumban 1961.

állapította, hogy Elő-Ázsiában a korai t ö r t é n e l m i

Kiderült, hogy ott ekkor összesen 210 hód élt.

időkben, a Brit-szigeteken pedig már a t ö r t é n e l m i

dec. 15-én állatszámlálást tartottak.

Törzsfejlődési szempontból vizsgálva a csoportot,

időkben kiirtották a hódokat. Franciaországban a

megállapíthatjuk,

Rhone folyó deltájában van még néhány vadon élő

messze túl van már a virágkorán. A harmadidőszak­

hódcsalád. Ezek az eurázsiai hódok képviselői.

Legészakabbra

tebbre a mongóliai

Altaj

legnyugatibb

Norvégiában, hegységben

legkele-

hogy a hódszerűek

öregcsaládja

ban voltak fejlődésük virágjában. Akkoriban a ma élő

hódfajokhoz

viszonyítva,

kimondottan törpe-

találhatók.

hódok ( S t e n e o f i b e r ) , valamint óriástermetű nemek is

A múlt században Lengyelországban és Oroszország­

éltek. Az utóbbiak közül a T r o g o n t h e r i u m Európában

ban is majdnem kiirtották a hódokat. Ma mindkét

(és Magyarországon is), a Castoroides Észak-Ameri­

országban azon fáradoznak, hogy az állat részére

kában élt, m i n d k e t t ő a pleisztocén korban.

alkalmas helyeken ismét megtelepítsék ő k e t . Úgy

A

hódszerűek közül a legrégibb lelet a Poloeo-

látszik, hogy a szigorú védelmi intézkedésekkel pá­

c a s t o r - n e m Észak-Amerikában, mely az oligocén kor­

rosított telepítés sikerülni fog. Ugyanitt megkísér­

ból való. A hódok ( C a s t o r )

lik tervszerűen, különleges farmokon tenyészteni és

utolsó életképes maradványa egy valamikor nagyon

gazdaságilag

hasznosítani

hogy elsősorban példányokkal

az

állatokat.

a melanisztíkus,

való

tenyésztési

Érdekes,

tehát a fekete

kísérletek

voltak

sikeresek. A z észak-amerikai hódokat addig nem fenyegette

nemének

két faja az

kiterjedt virágzó csoportnak. A hódok egyik ismert mai kutatója, Hinze azt

mondta az elbai hódról,

hogy azok élő őskori leletek. Már ezért is megérdem­ lik, hogy az ember mindent megtegyen fennmaradá­ sukért.

Az egéralakúak alrendje (Myomorpha) A z egérszerűek öregcsaládja (Muroidea)

családját. Ebből az öregcsaládból az új rendszer fel­

Még néhány évvel ezelőtt ismeretlen volt az a rend­

szerűek öregcsaládjában is t ö r t é n t e k nagyon lénye­

szerezés, amely szerint az egéralakúak öregcsalád­

ges átcsoportosítások, mint azt a következő össze­

ján belül kell tárgyalnunk a hörcsögök (Cricetidae)

állítás mutatja:

állítói kivették a peleszerűeket (Gliroidea). Az egér­

164

Azelőtt:

kemény telünket is átvészelik. A mi hörcsögeink­

Egerek családja (Muridae)

hez hasonlóan, élelmiszerkészleteket gyűjtenek, jól

Szorosabb értelemben vett (hosszúfarkú) egerek alcsaládja (Murinae)

kibélelt föld alatti fészkeikben mély téli álmot al­ szanak.

Hörcsögök alcsaládja (Cricetinae)

Mióta a legújabb időkben a szíriai aranyhörcsög

Pockok alcsaládja (Mlcrotinae)

annyira elterjedt Közép-Európában, a nálunk honos

Ma:

fajt mindinkább a mezei hörcsög néven

Egerek családja (Muridae)

Az is előfordul, hogy nagy hörcsögnek nevezik, így

Tulajdonképpeni (hosszúfarkú) egerek alcsaládja (Murinae)

említik.

különböztetik meg az aranyhörcsögtől és a törpe hörcsögtől. A mi hörcsögünk hossza, az orra hegyé­

Példa-faj: a házi egér ( M u s

től a farka végéig 24—28 cm. Az aránylag rövid

musculus)

Hörcsögfélék családja (Cricetidae)

farkuk 3—6 cm hosszú lehet. Ennél esetenként na­

Hörcsögök alcsaládja (Cricetinae)

gyobb példányok is előfordulhatnak, főleg nagyon

Példa faj: a hörcsög ( C r i c e t u s

öreg hímek. Úgy tűnik, hogy a hörcsögök egész

cricetus)

életükben

Pocokfélék alcsaládja (Microtinae) Példa faj: a mezei pocok

(Microtus

növekednek. A kövér, erős példányok

400 grammnál is nehezebbek. Az aranyhörcsög

arvolis)

leg­

A legújabb felfogás szerint tehát a mezei pocok és

feljebb 175 gramm súlyt ér el, hossza 17—18 cm.

a hörcsög közelebbi rokonok, mint a mezei pocok

A t ö r p e hörcsög súlya nem haladja meg a 40 gram­

és a házi egér vagy mint a hörcsög és a házi egér.

mot, és hossza 11—13 cm. A mi ma is élő hörcsögünk (Cricetus cricetus) ro­ konai, alfajai már a korai pleisztocénban és a késői

A hörcsögfélék családja (Cricetidae)

harmadidőszakban éltek a mai Közép-Európa terü­

A hörcsögök alcsaládja (Cricetinae)

letén. A k k o r óriási nagyságú formák

is léteztek,

mint a korai pleisztocénben a C r i c e t u s c r i c e t u s runKelet-Európa kivételével Közép- és kisebb mérték­

tonensis

ben

ré­

m a j o r . Feltehető, hogy az e m l í t e t t két alfaj rend-

szein, Belgiumban, Hollandiában) a hörcsögök al-

szertanílag talán azonos is egymással. A mai törpe

Nyugat-Európában

(Franciaország

egyes

családjából egy faj él, a hörcsög ( C r i c e t u s Dél-Európában, de

cricetus).

különösen a Szovjetunió

déli

részén az e m l í t e t t hörcsög mellett a Cricetinae al­

és a késői pleisztocénben a C r i c e t u s

cricetus

hörcsöghöz nagyon hasonlító formák is éltek abban az időben. A

hörcsög az egyik legtarkább vadon élő emlős

család két másik képviselőjét is megtaláljuk. Ezek:

Közép-Európában. Lábai és a farka fehérek. A fején

a középhörcsög v. aranyhörcsög ( M e s o c r i c e t u s a u r a t u s ) '

és az oldalán fehéres-sárgás foltok vannak. Érdekes,

és a törpe hörcsög ( C r i c e t u l u s m i g r a t o r i u s ) . A második

hogy a hörcsög is, mint a borz, alul sötét, felül vilá­

világháború után Aleppó környékéről Európába is be­

gosabb színű, ami eltér az általánosan megszokottól.

hozták

Hörcsögünk has oldala mélyfekete, a feje vöröses­

az

aranysárga színű, úgynevezett

szíriai

aranyhörcsögöt. Ez az állat Kis-Ázsiában volt honos,

barna, a háta barna. Meglehetősen gyakoriak a kü­

mint a középhörcsög helyi válfaja. Milliószámra

lönböző

te­

színváltozatok is. Albínó példányok sem

nyésztik ma már Európában kísérleti állatként, sőt a

ritkák.

lakásokban is tenyésztik szobaállatként. Fennáll an­

hasú példányokkal találkozhatunk. Gotha és Erfurt

Halle vidékén sárga színű,

feketésszürke

nak a veszélye, hogy elszabadult példányok egyes te­

környékén viszont egész fekete hörcsögök élnek,

rületeken kedvező körül menyek, éghajlati adottságok

amelyeknek a lába fehér, és az orrhegyükön egy

közöttaszabadban iselszaporodnak, meghonosodnak.

fehér folt van. A Szovjetunió egyes vidékein meg­

Ez

figyelték, hogy a fekete hörcsögök túlsúlyba kerül­

ismét egy intő példa lenne arra, hogy milyen

veszéllyel járhat a meggondolatlan telepítés, amely

tek, és majdnem teljesen kiszorították

a megszo­

megváltoztatja egy vidék faunaképét. Ez a veszély

kott színezetű

tenyésztési

egyedeket.

A

szerző

a szíriai aranyhörcsög esetében továbbra is fennáll

kísérletei bizonyítják, hogy a hörcsögöknél a fekete

Közép-Európában.

színeződés (melanizmus) dominánsan öröklődik, a

Az e m l í t e t t , Szíriából származó hörcsögféle vemhességi ideje csak

16 nap. A z ivadékok

egészen

szokásos színezethez képest. Ugyanehhez az ered­ ményhez

jutottak Gersenzon és Polevoj

szovjet

rövid idő alatt ivaréretté válnak. Szabadban ugyan­

biológusok, akik variációs-statisztikai vizsgálatokat

úgy élnek, mint a kétszer akkora európai rokonuk.

végeztek az állatokon.

Herter és Lauterbach egyaránt igazolták a szerző­

A

hörcsög főleg szürkületkor és éjjel jár. Ahol

nek azt a megállapítását, hogy a szíriai aranyhörcsö­

teljes nyugalomban, háborítatlanul él, ott nappal is

gök mély, maguk ásta föld alatti vackaikban a nagy,

elhagyja a föld alatti fészket. Általában az a nézet

165

uralkodik, hogy a hörcsög magányosan élő állat.

pajorok, sőt még mezei pockok is. Tulajdonképpen

Rendszerint így is van, mindegyik egyedül lakik a

kétkamrás gyomrának finom felépítése is minden-

vackában, de a párosodási időben feltárt fészkekben

evőségét bizonyítja. Ha gabonaföldeken nagy tömeg­

találtak már hímeket nősténnyel együtt. Sokszor el­

ben

hangzott az a megállapítás, hogyha a párzási időn kí­

zacskóiban

jelentkezik, jelentős

károkat

vül, szabadban két bármilyen nemű hörcsög találko­

össze, az erre a célra saját maga által készített raktár­

nagy mennyiségű

okozhat.

Pofa­

gabonaszemet hord

zik, azonnal megtámadják egymást, és a harc az egyik

üregbe. A szóbeszéd ezeknek a készleteknek a nagy­

fél győzelméig folytatódik. Ez azonban a valóságban

ságát azonban jelentősen eltúlozza. Ha egy hörcsög

nincs így. Ahol nem élnek sűrűn, ott is gyakran meg­

15 kg gabonaszemet gyűjt össze, az már rendkívüli

figyelte a szerző, hogy építményeiket, például egy

nagy mennyiségnek számít. A r r ó l is beszélnek, hogy

szántóföldön, egymáshoz közel készítik, ugyanakkor

50 kg-os mennyiséget is találtak. E könyv szerzője

körös-körül jó nagy területeken egyáltalán nem ver­

négy évtized alatt száznál több hörcsögfészket vizs­

nek tanyát. Ily módon az „egyedül járónak" hitt hör­

gált meg, de sohasem talált ilyen nagy készleteket.

csög tulajdonképpen kis kolóniákban él. Egy ilyen kis

Ahol a hörcsög tömegesen elszaporodik, ott kímé­

közösség valószínűleg rokon egyedekből, azok iva-

letlen eszközökkel irtani kell, mert milliós károkat

dékaiból áll, amelyek a különleges szagukról isme­

okoz. A hörcsög k á r t é t e l é t az sem csökkenti, hogy

rik fel egymást. Az építmények közel vannak egy­

bizonyos

máshoz, úgyhogy a lakók feltehetőleg sűrűn talál­

A hörcsög prémje kedvelt divatcikk.

koznak, amikor táplálékszerzésre indulnak. A szerző

mennyiségű

pockot

A hörcsög ellenségeivel —

és

rovart

pusztít.

mind az emberrel,

kis korától kezdve egy hím és egy nőstény hörcsögöt

mind az állattal — szemben szinte ilihetetlen bátor­

hosszú éveken át tartott közös ketrecben, és apró

ságot tanúsít. Amikor ilyen küzdelemre kerül a sor,

torzsalkodásoktól eltekintve, a két állat között soha­

imponáló magatartást vesz fel, két lábra áll és zajo­

sem volt komolyabb verekedés, súrlódás

san vicsorítja a fogait. Ezt követően morogva, fújva,

A hímek és a nőstények különböző föld alatti fész­

érdes rikácsolással, nagy ugrásokkal nekirugaszkodik

ket építenek maguknak. A hímek vackának rendesen

az ellenfélnek. Ha eléri, görcsösen beleharap úgy,

csak egy szűk, vízszintes kijárata van, itt bújik ki az

hogy néha egy percnél hosszabb ideig fogva tartja a

állat. E mellett még egy mély, függőleges lyuk vezet

megharapott testrészt. Ezzel a meglepetésszerű és

a föld alatti üregbe, itt bújik be, ha veszély fenyegeti,

bátor támadásával sokszor megmenti az életét és a

és gyorsan el akar tűnni. A nőstények több függő­

szabadságát. Az emberen és háziállatain, a macskán

leges lyukat és két-három kibújónyílást ásnak maguk­

és a kutyán kívül a hörcsögnek

nak. Ebben a ténykedésben bizonyos passzív ivadék-

ellensége van a vadon élő állatok k ö z ö t t : a róka, a

még nagyon sok

menekí­

borz, a menyétfélék, a nagyobb ragadozó madarak

tését készíti így elő. Amikor a fiait sétára viszi,

és még a baglyok is. Mégis a hermelin és a görény a

akkor több bebújólyukra van szükség, hogy ne aka­

hörcsög elsőszámú ellensége. Ezek ugyanis utána­

gondoskodás nyilvánul meg. Az ivadékok

közben.

mennek a föld alatti üregébe, és ott végeznek vele.

A hörcsög a mély, agyagos, löszös talajt kedveli,

A hörcsög azzal egyenlíti ki az ellenség okozta nagy

tehát a legjobb gabonaföldeket. Azokat a helyeket,

veszteségeket,

ahol sziklatalajon csak vékony földréteg van vagy

tartja, vagy még felül is múlja a pusztítás okozta

magasan fekszik a talajvíz szintje (körülbelül

állomány-csökkenést.

dályozzák egymást a föld alá menekülés

1 m), lehetőleg kerüli. Nem

1,20—

szereti a bokros és

hogy szaporaságával

egyensúlyban

A hörcsög nősténye nálunk évente kétszer, eset­

szálaserdőket, és nem megy a belső emberi tele­

leg háromszor

pülések részeibe. 400 m-nél magasabbra csak ritkán

körülbelül május hónap elején párosodnak. Vemhes-

hatol fel, akkor is csak kisebb t e r ü l e t e k e n , ahol

ségi ideje csak 19—20 nap. Az anya sok, gyakran tíz­

mélyen agyagos a talaj. Lehetséges, hogy néhány el­

nél több, kölyköt ellik. A nősténynek csak 8 emlő­

különült előfordulási hely, különösen

Dél-Német­

kölykezik. Minden

évben

először

bimbója van, ezért rendszerint csak ennyi ivadék

országban, valóságos menedékhely, ahol az állat az

marad életben. A

utolsó jégkorszak elmúlása óta fenntartotta magát.

születnek. 14 nap múlva/ nyitják ki a szemüket, és

A z Európa közepén és nyugati részén élő mai hör­

akkorra már jócskán szőrösek is. Bundájuk színe

kicsinyek csupaszon

és vakon

csögök azonban valószínűleg a keletről idehúzódott

már hasonlít az öreg állatok színéhez. Gyorsan fej­

állatok ivadékai.

lődnek,

A hörcsög kimondottan mindenevő. Minden nem

és

néhány

hét

múltán

önállóvá

válnak.

A telet csaknem 2 méter mélyen, a jó melegen és

mérges, puha és friss növényt megeszik. Étlapján

puhán kibélelt vackukban, a készleteik

helyet kapnak a gabonamagvak, a csonthéjas gyü­

töltik. Téli álmot alszanak, ezt azonban időnként

mölcsök magvai, kis állatok, giliszták, cserebogár­

megszakítják. Az alvás ideje alatt testmelegük néhány

166

/

közelében

fokkal 0 C ° fölötti hőmérsékletre süll/ed. Mihelyt kitavaszodik

és elegendő

élelem

kínálkozik,

fel­

ébrednek téli álmukból. A közönséges hörcsög testalkata hasonlít a közép­ európai pocokhoz, de a fogazatának a felépítése már más.

Mindkét oldalon a három zápfogának gyökere

van, ezért ezek, ha elhasználódnak, lekopnak, nem nőnek utána. Az e m l í t e t t pockoknak a gyökértelen zápfogai viszont utánanőnek. Mint néhány Microtina-fajnak (például a vízi pocoknak), a hörcsögnek is vannak a két oldalán váladékkiválasztó mirigyei. A

hasa közepén levő páratlan mirigyekkel együtt

(a vízi pocoknak ilyen nincs) ezeknek párzás ide­ jén van jelentőségük, ezenkívül ezeknek a mirigyek­ nek a váladékával jelöli meg a járatait, s így adja tudtul rokonainak, hogy „a hely foglalt". F. G . Sulzer orvos (1749—1830), már 1774-ben alapos monográfiát írt a hörcsögökről, amely még letesebben óhajtanak a hörcsögökkel foglalkozni.

Duzzadtfarkú egér (Pachyuromys a u r i t u l u r i s ) . Ezt a dél­ afrikai kis állatot a fényes, hússzínű, alig szőrös farka jellemzi, melyben ínséges időkre zsírt tartalékol

A pockok alcsaládja (Microtinae)

kerek, tompa orruk van. A pockoknál a fogak száma

Az európai és Európán kívüli pocokformák rend­

gyökértelenek.

kívül kártékonyak. Ez az oka annak, hogy a velük

zápfogaikon

foglalkozó irodalom rendkívül terebélyes, még a

fogakon viszont sohasem. E. Mohr azt írja az

szakember is nehezen tudja áttekinteni. E könyv

pocokról

ma is fontos forrásmunka azok számára, akik rész­

16, a ma élő fajok többségével az öregkor beálltáig Egyes fajoknál

gyökerek

idősebb

képződhetnek,

(Clethrionomys

glareolus),

erdei

hogy „a fiatal

keretei között mi is csak röviden tudunk foglalkozni

egyedek zápfogainak

velük. A tárgy iránt érdeklődőknek bőséges iroda­

amelyek később összezáródnak". A zápfogak rágó-

lom áll rendelkezésre. A következőkben a három

felületén

legismertebb, legjobban felderített fajjal foglalko-'

száma és elrendeződése fajonként, alfajonként vál­

zunk. Ezek a vándorlásairól ismert norvégiai l e m m i n g

tozó és jellemző.

(Lemmus

lemmus),

a

nálunk

honos

(Microtus

a r v a l i s ) , amelyről G . W .

alul

korban a a rágcsáló­

zománcredők

nyitott gyökerük képződnek,

van,

amelyeknek

mezei

pocok

A hörcsögökkel ellentétben a pockok nem alsza­

Stein azt

írja,

nak téli álmot. Testi felépítésük hasonlít a közönsé­

hogy ez a legalaposabban felderített, legjobban is­

ges hörcsögéhez. Z ö m ö k ö k

mert kisemlős, és a hat évtizeddel ezelőtt Európába

mint a közismert egerek. A lemmingek és a pézsma­

hurcolt észak-amerikai

pockok kivételével, az európai pockok külsőre any-

zíbethica),

fakó pézsmapocok

(Ondatra

és esetlenek, mások,

amely kitűnő példa arra, hogy idegen

nyira egyformák, hogy első látásra — különösen a

állatokat nem szabad meggondolatlanul más föld­

fiatal állatokat — még a szakember is csak nehezen

rajzi tájra betelepíteni.

tudja megkülönböztetni. Nagyságuk és színük

Az összes mezei pocokformáknak rövid vagy köze­

—

koruktól függően — valamelyest különbözik egy­

pesen hosszú, gyérszőrű, gyűrűs farkuk van. A Bal­

mástól, de különösen a közeli rokonok hovatarto­

kán-félszigeten csak szórványosan előforduló h a v a s i

zását könnyen össze lehet cserélni. A

őspocok ( D o l o m y s b o g d a n o v i ) farka kivételesen hosszú,

fajok életmódja, magatartása, hangmegnyilvánulásai

és néha a fej-törzs hosszának a négyötödét teszi ki.

erősen eltérők.

A lemmingeknél ez az arány csak egynyolcad, egy­ ötöd. A földi pocok

(Pitymys

hossza 7,5—10,6 cm,

subterraneus)

fej-törzs

ugyanakkor a farkuk

2,5—

különböző

A sarki és a szubárktikus vidékeken, Skandináviá­ ban, Finnországban és a Szovjetunió európai részén két lemmingfajjal találkozunk; a szubárktikus tája­

3,9 cm. Brink és Haltenorth szerint ez a legkisebb

kon

és legkönnyebb faj. A mezei pocok fülei csak kevéssé

ugyanitt, valamint északabbra, még a sarki tájakon

kandikálnak ki a bundájából, nem úgy, mint az ege­

is, a norvég lemminggel (Lemmus

reknél. Egy másik különbség a két állat között az, hogy a pockok feje inkább kövérnek látszik, és kis,

/

A

az e r d e i

lemmingge\

zajló jégtáblákon

(Myopus

még a

schisticolor)

és

lemmus). Skandináv-félsziget

északi részére, sőt a Spitzbergákra is eljut egy har-

167

madik faj, az örvös l e m m i n g ( D i c r o s t o n y x

torquatus).

Ennek a sarkkörön belül elterjedt rágcsáló állatnak az

eredeti

hazája

Észak-Ázsia

és

„izgatottsága sokféle hangban nyilvánul: fújtat, ugat, fütyül, morog, nyüszít".

Észak-Amerika

arktikus tája. A Fehér-tengeren Novaja-Zemljáig is

A

lemmingnek sok a négylábú és a madár ellen­

sége. Ezekhez tartoznak a jegesmedvék, a barna­

eljut. Téli időben a színe teljesen fehér. A pocok­

medvék, sőt még a rénszarvas is. A lemming a magas

félék közül ez az állat kerüli a legjobban a meleget.

észak, a t u n d r á k , a nyíresek, a tundrái legelők állata.

A

lemmingek közül a legismertebb a norvégiai

Z u z m ó k a t , nyírfaféléket, gyökereket esznek, a nö­

Ezt a „népszerűséget" annak köszönheti,

vényi eledelt apró gerinctelen állatok fogyasztásával

hogy a lemmingek mértéktelen elszaporodásáról és

egészítik ki. Nem valami jól másznak, fára, bokrokra

lemming.

vándorlásáról szinte meseszerű legendás t ö r t é n e t e k

nemigen jutnak fel. A lemming nősténye kétszer,

forognak közszájon.

esetleg háromszor ellik egy évben, egy-egy ellesnél

A

norvégiai lemmingek valóban vándorútra kel­

öt-tíz utódot hoz a világra. A tavasszal született

nek. Ognyev összefoglalta több megfigyelő t e r m é ­

kölykök már ősszel ivarérettek. Nedves nyarak és

szetbúvár adatait, s ezeket fenntartás nélkül elfo­

őszök, kemény telek korlátozzák az állatok szapo­

gadhatjuk. A z egyes állatok vándorlás közben tartják

rodását. Mégis minden harmadik vagy negyedik év­

az általános irányt. Ha az utat nehéz akadályok,

ben óriási mértékben elszaporodnak, ilyenkor kö­

rohanó patakok, folyók, széles vizek keresztezik és

vetkezik be a vándorlás.

akadályozzák a továbbjutást, akkor ezeken a helye­

N y á r o n közvetlenül a földfelszín alatt lakik, szerte­

Nem

alszik téli álmot.

ken összetorlódnak. A lemmingek kitűnően úsznak.

ágazó folyosórendszerben. Télen mélyen a hó alatt

Ognyev megállapította, hogyha folyón vagy tavon

futnak a járatai. Ezekben talál élelmet is. Nem gyűjt

kell átjutniok, kiválasztják azt a helyet, ahol a víz

télire készleteket. A föld alatti fészkét jó száraz fű­

sekély, de főleg kivárják a nyugodt, csendes időt.

vel és mohával melegen kibéleli. Nyáron a föld felett

„Csak két dolog tartóztatja fel ő k e t : ha elérik a

készíti a vackát, viszont vigyáz arra, hogy jól el­

tengerpartot, vagy ha váratlanul beköszönt a t é l .

rejtse azt. A jégkorszakban Európában a lemming

A tengerparton azután megvárják az első nyugodt

és az örvös lemming mélyen le délre, Közép-Euró­

napot, akkor bevetik magukat a vízbe, és vagy sike­

pában is előfordult*, bár most mind a k e t t ő a magas

rül átúszniuk a közeli szigetekre, vagy belevesznek a

Észak állata. Ezt a korai és a késői pleisztocén leletek

vízbe. A második esetben áttelelnek a hó alatti lyu­

igazolják.

kakban és járataikban, azután a nyár beköszöntével újra vándorútra kelnek." A

norvégiai lemming akkora, mint egy közepes

szíriai

Németországban

a pocokfélékből

négy nem él

legalább hét fajjal. Bármennyire jelentősek is gaz­

aranyhörcsög. A rövid farkú, felnőtt

dasági szempontból, ennek a könyvnek a keretén

állat

belül csak a mezei pocok részletesebb tárgyalására

hossza 15—17 cm. Széles lábán öt ujja van. A talpuk

van lehetőségünk. A többi faj életére, külsejére ki­

szőrös. A mellső lábukon sokkal nagyobbak és erő­

m e r í t ő tájékoztatást nyújt K. Zimmermann könyve:

sebbek az ásókarmok, mint a hátsón. G ö m b ö l y ű ,

„Kézikönyv (Németország) vadon élő emlőseiről."

kövérnek látszó fejükön a fülkagylójuk alig áll ki a

A

szőrök közül. A szemük aránylag kicsi. Az esetlen

pocok

kis állat az európai fauna egyik legszínesebb emlőse.

mennyi):

Németországban élő hét faj az alábbi (a havasi kivételével

A legészakibb vidékeken télen fehér a prémje, mint

e r d e i pocok

az örvös lemmingé vagy a többi sarkvidéki állaté.

vízi pocok

Egyébként felül legtöbbször barnássárga, sötét fol­

földi pocok

tokkal. Pofájuk, a toroktájuk fakósárga.

m e z e i pocok

Orruktól

hazánkban

(Clethrionomys (Arvicola (Pitymys

csatitjáró pocok

szen a tarkójukig vagy a hátuk elejéig egy sötét, majd­

északi pocok

(Microtus

nem fekete csík húzódik, amely élénk kontrasztként

h a v a s i pocok

(Microtus

A

között található.

homoksárga.

Még a farkuk

is más színű

vala­

glareolus)

subterraneus)

kezdve a fejtetőn keresztül — a fülek között — egé­

emelkedik ki a világos alapból. A hasuk tája és a lábuk

előfordul

terrestris)

(Microtus

világos

is

arvalis)

(Microtus

agrestis) oeconomus)

nivalis)

havasi pocok az Alpokban 1000 m és a hóhatár

alul-felül. Felül barnás, alul szürkésfehér.Járás közben

Mind a négy nem már a késői pleisztocén korban

a hasa majdnem a földet súrolja, ellenfeleivel szemben

benépesítette Közép-Európát. Nyugat-Európában a

talán még bátrabb, rámenősebb, támadókedvübb,

vízi pocok mellett megtalálható a n y u g a t i vízi pocok

konokabb, mint a hörcsög.

(Arvicola

A lemmingek csak laza kötelékekben élnek. Nem olyan társas állatok, mint azt eddig hitték. Soffel azt

168

írja a norvégiai lemmingről

(Lemmus

lemmus):

sapidus).

Mindkét faj

kromoszómaszáma

* (így pl. az örvös lemming eddig ismert legdélibb európai előfordulása a felső jégkorban a Bakonyban volt)

más és más. A vízi pocoké — amely Németország legnagyobb

pocok faja — 36, a nyugati vízi pocoké

ezzel szemben 40. Mindkét faj kártevő, különösen a fiatal gyümölcsfákat

bántják.

Megrágják

a fák

Részletesebb ismertetésünk tárgya a m e z e i (Microtus

arvalis).

pocok

Megállapításaink zömét azokból

az adatokból m e r í t e t t ü k , amelyeket G . W . Stein 1958-ban „A mezei pocok" című művében közölt.

gyökerét. Nemcsak a facsemeték, hanem még öreg

A

fák is elpusztulhatnak pocokjárás miatt. A

pockok

cén korban tűnnek fel. Onnan ismerhetők fel, hogy

pockok Eurázsiában és Észak-Amerikában a piio­

maguk túrják ki a föld alatti járataikat, s ezekben

a zápfogaik koronája prizmás. Bár az átmeneti alakok

élnek. Csupaszon és vakon született kölykeiket puha

nem ismertek, feltehető, hogy olyan formáktól szár­

növényzettel

maznak, amelyeknek a zápfogai gyökeresek, a koro­

kibélelt

fészkeikben

nevelik.

Nem

mind a hét előbb e m l í t e t t faj olyan kártékony, mint

nájuk pedig gumós volt. Általában a pockok, de külö­

a vízi, csalitjáró vagy a mezei pocok. Az erdei pocok,

nösen a mezei pockok zápfogai nagyon változatos kül­

amikor

tömegesen

elszaporodik,

kárt

tesz a fa­

állományban, viszont sok kártékony erdei rovart és

sejűek.

lárvát eszik, ezzel hasznot hajt. Ez Kulicke 1963-ból származó

megállapítása.

A

pockok

leptospirákat

A

szakemberek

ebből

következtetéseket

tudnak levonni a törzsfejlődésre vonatkozóan. A mezei pocok a Pire neusoktól és a francia Atlanti­ tengerparttól a Jenyiszej vidékéig és Észak-Mongó­

terjesztenek a mezőn és az erdőben dolgozó em­

liáig honos. Finnországban a 63., máshol a 61. északi

berek között. A leptospirák a spirochétákhoz tar­

szélességi körig megtalálható. Délen Olaszország és

tozó baktériumok,

lázzal járó fertőző

betegséget

Görögország déli tájaira is eljutnak. A Kaukázuson

okoznak. A pockok a baktériumokat a vizeletükkel

túl,

ürítik, és az ember a tisztátalan

hegységben 2300 m-ig, sőt néha még ezen felül is

növényeken

resztül fertőződik. Ezekben a fertőző

ke­

betegségek­

ben az a legveszélyesebb, hogy nemegyszer mara­

Iránban és Afganisztánban fordulnak elő. Magas

megtalálhatók. Stein szerint a mezei pocoknak ( M i c r o t u s

arvalis)

dandó májbántalmak maradnak vissza utánuk. Stein

29 alfaja van. Ezek közé nem számította be az Ibériai­

folytatott

félsziget

ezen

állapította,

hogy

a

téren

kísérleteket,

1942-ben a megvizsgált

és

meg­

alfajait, amelyeknek

rendszerezése

még

pockok

vitatott kérdés. Ő veti fel azt a gondolatot is, hogy

13—17 százaléka leptospirákkal f e r t ő z ö t t volt. Hol­

a Szovjetunióban élő mezei pocokfajok rendszerezé­

landiában egy ízben a vizsgálat 80%

sét felül kellene vizsgálni.

fertőzöttséget

mutatott ki.

A

mezei pocok mindenhol megtalálható. A zárt,

nagy e r d ő k e t kerüli, a törpefenyőerdőkben viszont néha tanyát ver. Puszta homokon, ahol valamilyen Északi pocok (Microtus oeconomus ratticeps). Német­ országban és hazánkban is egyes foltokon (Kisbalaton, Csallóköz stb.) elterjedt alfaj, melynek rokonai Skan­ dináviában. Észak-Ázsiában, Alaszkában és Kanadában élnek

gyér növényzet vegetál, már megtalálható. Az enyhe lejtőkön szereti felütni a tanyáját, mert itt a tavaszi olvadáskor a nedvesség hamar elvonul, s nem veszé­ lyezteti elöntéssel a föld alatti járatait. Stein szerint vannak a mezei pocoknak

elsőrendűen és másod­

sorban kedvelt é l e t t e r e i . Azt is megállapítja, hogy a mezei pocok az ember mezőgazdasági létesítményei­ nek a közelségét keresi és kedveli. Elsődleges élet­ tere a parlagok, a száraz r é t e k , a szántóföldek mezs­ gyéi, az utak, az árkok rézsűi. Ezeken a helyeken mindenkor megtalálható, de állományai

meglehe­

tősen r i t k á k . Másodlagos é l e t t e r é n , a réteken és szántóföldeken néha igen nagy állománysűrűségben fordulnak

elő,

olykor

azonban

teljesen

eltűn­

nek. Az élőbb e m l í t e t t elsődleges életterek tehát a faj tulajdonképpeni rezervoárjai. Innen húzódnak azután

másodlagosan a szántóföldekre, amikor a

nagy szaporulat miatt terjeszkedni kénytelenek. A mezei pocok nőstényének vemhességi ideje 16— 24 nap. (A legtöbb esetben a 19—21

nap között.)

Z ö m m e l 4—7 kölyköt vet. A kicsinyek 1—3 g súlylyal jönnek a világra. Bár vakon és csupaszon szület­ nek, már az ötödik napon rövid szőr sarjadzik a hátukon. A szemük a hetedik és a tizenegyedik nap

169

között nyílik ki. A mezei pocok nősténye legalább

hogy ezeknek a túlszaporodásoknak belső törvényei

17, de legfeljebb 20 napig szoptatja a kicsinyeit.

vannak, és nem

A nőstények már életük tizenharmadik napján ivar­

A mezei pockok okozta kár, különösen a pocokkáros

é r e t t e k , és felnőtt hímek már befedezik őket. Frank

években jelentős. Oldenburgban 1952-ben a pockok

használja ebben az esetben a következő találó ki­

az alábbi terméskiesést okozták:

fejezést:

„csecsemővemhesség". A szabadban

élő

függnek

rozs:

38%

mezei pockok átlagos életkora 4,5 hónap. Fogságban

zab:

40%

eléltek három esztendeig is, és még akkor is szapo­

gabona (őszi):

90%

rodásképesek voltak. Egész életükben nőnek, tehát a

kapásnövények: 25%

4,5 hónapos átlagéletük alatt még nem érik el végle­ ges zött

testnagyságukat. télen

Kedvező

is szaporodnak.

körülmények

Valószínűleg

csak

külső

körülményektől.

Stein szerint a pocokkár leküzdésének az előfel­

kö­

tétele az, hogy nem szabad megengedni, illetve rend­

a

szabályokkal meg kell akadályozni az állatok vissza­

mozgó tárgyakat látják. Szaglásuk és ízlelésük fejlett­

visszatérő

ségéről semmit sem tudunk. Jól úsznak, de alig tud­

alábbi elővigyázatossági

elszaporodását.

Ennek

érdekében

intézkedéseket

az

kell meg­

nak a fára mászni. Életterükön belül 500méternél tá­

tenni:

volabbra is el mennek. Stein írja a következőket: „a

1. Meg kell szüntetni a parlagokat és az ugarokat,

mezei pockokszigorúanragaszkodnaka kitaposott út­

valamint az árkok és utak túlzottan széles padkáit.

vonalhoz, mégtáplálkozás céljából sem térnek ki, úgy­

Ezek ugyanis a pockok áttelelésének a legjobb

szólván belezabálják magukat azélelembe, mindig csak

búvóhelyei.

előrehajtják a járataikat. Ha azennivalóa megszokott

2. Idejében és gondosan biztonságba kell helyezni a

úttól egy ujjnyi távolságra van, nem nyúlnak hozzá,

termést, az összes szemmaradványt el kell távo­

olybá veszik, mintha nem lenne ott." A mezei pocok

lítani a földekről. Utána azonnal tarlóhántást kell

egyhangú éles sivítással hívja fel magára a figyelmet,

végezni, ugyanis az elhanyagolt földeken kezdő­

s ebben is különbözik a csalitjáró pocoktól, amely

dik a tömeges szaporodás, az itt áttelelő és jól­

többtagú,

tartott közösségek azután a károsan nagy pocok­

A

tompa,

jajgatásszerű

hangokat

hallat.

mezei pocok életritmusában nem lehet éjjeli és

nappali periódusokat megkülönböztetni. Általában három óránként

élénkülnek fel,

mert ilyen idő­

közökben éheznek meg, s ez tevékenységre serkenti őket.

tömegek tartózkodási helyei lesznek. 3. Az őszi mélyszántással ki kell fordítani a pockok fészkeit, járatait, meg kell semmisíteni a gyűjtött élelmiszertartalékait, és be kell temetni a föld­ felszínen maradt, elszóródott

Kolóniákban élnek. Föld alatti fészkeket építenek,

magokat, hogy a

pockok ne találjanak táplálékot.

ezeket járatokkal kötik össze. A hótakaró alatt készí­

4. Az év végére az összes köztes kultúrákat be kell

tett alagútjaikat fűvel és földdel bélelik ki. Hosszabb

forgatni. A zöldtakarmány használatát december­

ideje lakott építményeiknek több bejárata van.

Itt

ben már meg kell szüntetni. Ami a zöldtakarmány­

az éléskamrák mellett a fészkek finom száraz fűvel

ból december után lábon marad, az már nem más,

bélelt gömb alakú vájatok. Nagyobb fészkekben néha

mint pocokmenedék.

négy nőstény tartózkodik az ivadékokkal, és rend­

A

mezei pockot sok

esetben összetévesztik a

szerint egy ivarérett hímmel. Főeledelük a fű és a

csalitjáró

zöldség, de hetekig elélnek pusztán gabonamagva­

abban különbözik egymástól, hogy más hangokat

pocokkal

(Microtus

agrestis).

A

két

faj

kon. Arra vonatkozóan, hogy hogyan egészítik ki

hallatnak, továbbá a mezei pocoknak nagyobbak a

a növényi táplálékot

állati eredetűvel, még nincs

szemei, és maga az állat valamivel kisebb, mint a

kellő pontos megfigyelésünk. L e ü t ö t t idegen poc­

csalitjáró pocok. K. Zimmermann szerint a csalitjáró

kot

pocok szőre hosszabb és lazább. A két faj színe is

minden

színváltozatuk

esetben van,

felfalnak.

Több

öröklődő

néha a szabadban

is találha­

más.

A

mezei pocok

felül

barnásszürke, esetleg

tók fekete, fehér és tarka példányok. A pockok a

sárgásszürke, a hasatája szürkésfehér,

laboratóriumok sokoldalúan felhasznált kísérleti ál­

sárgás árnyalattal. A csalitjáró pocok felül vöröses­

latai.

esetenként

barna, sötétbarna, míg a hasoldalának olyan a színe,

Vannak évek, amikor módfelett elszaporodnak.

mint a mezei pocoké. A csalitjáró pocok fülei na­

Ezt pocokinváziónak nevezzük. Amikor valamilyen

gyobbak. A mezei pocok hímje 50 g, a csalitjáróé

okból, több külső körülmény egyszerre kedvezővé

55 g körül mozog. Az előbbi hossza 90—120 mm,

válik, akkor kell a pocokkártól félni. Stein, a már em­

míg az utóbbié 95—130 mm. Farokhossza így alakul:

l í t e t t kötetében részletesebben foglalkozik ezzel a

a kisebb mezei pocoké 35—40 mm,

kérdéssel. O

30—47 mm között.

ennek a problémának az egyik

ki­

magasló kutatója, s arra a végkövetkeztetésre jutott.

170

a csalitjáróé

Az összes pocokfajnak hazánkban és a szomszédos

országokban

ellenségei.

elterjedt, hogy az európai emlősfauna tagjává vált.

Az összes ragadozó emlősök (különösképp a róka

ugyanazok a természetes

Erősen megvetette a lábát, ezért pillanatnyilag nem

és a menyét), a ragadozó madarak, baglyok, hollók,

mutatkozik lehetőség arra, hogy az állatot erről a

szürkegémek, gólyák. A keresztes vipera szintén

t e r ü l e t r ő l ki lehessen pusztítani. Tavasszal és ősszel

pusztítója a pocoknak.

ismeretes,

vándorútra kelnek, hogy új lakóhelyet keressenek

amit F. G . Sulzer már 1774-ben megállapított, s

maguknak. Mint már e m l í t e t t ü k , először Prága kör­

Kevesek

előtt

Petzsch többször is ellenőrzött, hogy tudniillik sza­

nyékére t e l e p í t e t t é k őket. Innen 60 év alatt csillag

bad természetben a hörcsög megöli és elfogyasztja a

alakban egész Közép- és Délnyugat-Európában el­

pockokat. A vaddisznók is irtják őket. Stein szerint

terjedtek. Angliában és Franciaországban is létesí­

a házimacskák is nagy számmal pusztítják

a poc­

tettek pézsmapocok prémfarmokat. Az innen ki­

kokat. Erről így ír: „ K l e m m (1957) érdeme az a

szabaduló állatok ezeken a területeken is igyekeztek

megállapítás, hogy a nyáron és ősszel a mezőkön

gyökeret verni. Angliában résen voltak, és még ide­

vagy a földeken járkáló házimacskák sok pockot fog­

jében az utolsó szálig k i i r t o t t á k . Más a helyzet a

nak meg, ezért ezeken a helyeken a macskákat kí­

Szovjetunióban,

mélni kell." Steintől tudjuk azt is, hogy amikor a

Ezeken a vidékeken tervszerűen telepítették e rág­

Finnországban

és Észak-Kínában.

pockok elszaporodnak, sok macska elpusztul. Ennek

csálókat, mert az itteni terep- és mezőgazdasági

az az oka, hogy a macskák a sok elfogyasztott pocok­

viszonyok közt sokkal több hasznot hajtanak, mint

tól megfertőződnek úgy, hogy nagy mennyiségben

amennyi kárt okoznak. Közép-Európa sűrűn lakott

galandféreg kerül a gyomrukba (a T o e n i a mis

és a T a e n i a p i s i f o r m i s

pockokban élősködtek.

taniaefor-

fajok). Ezek a férgek a

területein nem ez a helyzet. Itt

elsősorban a víz­

gazdálkodásnak okoznak igen nagy kárt. A gátakat

Egy kimúlt és felbontott

és a töltéseket úgy* összefurkálják, annyira tönkre­

macskában 12 galandférget találtak, amelyek telje­

teszik, hogy azok nagyobb áradáskor átszakadnak.

sen k i t ö l t ö t t é k és eldugaszolták a bélrendszerét.

A gátak, töltések állandó javítása és vizsgálata tete­ mes költséggel jár. A pézsmapocok a haltenyészetek­

A fakó pézsmapocok ( O n d a t r a

zibethica)

ben is kárt okoz, megrongálja a hálókat. Max Hoffmann, egy hallei természetbúvár

különösen sokat

A pocokfélék alcsaládjából ki kell emelnünk ezt az

tett azért, hogy ezt, a ma már közép-európai honos

állatot, amely 1905-ig kizárólag Észak-Amerikában

állatot minden vonatkozásban megismerjük. Terje­

élt. Az üregi nyúl nagyságú fakó pézsmapocok

delmes, nemzetközileg alapvető

datra zibethica)

(On­

pocokféle, és semmi köze sincs a

patkányokhoz. 1905 óta, amikor G . Müller szerint Prága mellett k i t e t t é k néhány Amerikából

műnek tekintett

monográfiát írt róla, összeállította a reá vonatkozó bibliográfiáját.

impor­

A fakó pézsmapocok növényevő állat. Főleg vízi­

tált példányát. Közép-sőt Délnyugat-Európában úgy

növényeket fogyaszt, de közben a kultúrnövények­ ben is kárt okoz. A szántóföldeken is pusztít. Nem kifejezett halkártevő, bár nem veti meg teljesen az

Örvös lemming (Dicrostonyx torquatus). Ázsia arktikus részén, a fahatártól északra él ez a vándorkedvű kis rágcsáló. Nevét annak köszönheti, hogy a vöröses nyári bundájában, a nyakán egy világos sáv húzódik

állati eredetű eledelt. Főleg tavi kagylókat, csigákat fogyaszt. Döglött halakon megfigyelték, hogy vala­ milyen állat kikezdte a tetemeket, de eddig nem si­ került bebizonyítani, hogy a pézsmapocok ölte meg őket. A vándorlási

időszakon

kívül

egy

helyben

marad. Kitűnően úszik, jól mozog a víz alatt is, vi­ szont a szárazföldön ügyetlen. A víz partján a tölté­ sekbe, gátakba mély járatokat fúr, amelyeknek a ki­ vezető nyílása a víz színe alatt van. A fészkéhez szellőzőnyílásokat is készít, ezek viszont a száraz­ földre vezetnek. Ha nem találnak töltéseket, akkor iszapból, nádból és vízinövényekből a sekély vízben magas építményeket

készítenek

maguknak, ame­

lyeknek a legbelsejében van a lakókatlanuk. Az embertől

eltekintve, a fakó

pézsmapockot

Európában kevés állat üldözi. Észak-Amerikában az amerikai ellensége.

nyérc

(Mustela

Európában

is

lutreola

vison)

tenyésztenek

a legfőbb farmokon

nyérceket. Az innen megszökött példányok azután

171

szabadon kis kolóniákat alkottak, anélkül azonban,

A f ö l d i k u t y a - f é l é k családja (Spalacidae)

hogy a legcsekélyebb m é r t é k b e n is zavarnák a vi­ dék biológiai egyensúlyát.

Ennek az érdekes családnak Európában egy neme

A fakó pézsmapockot nem lehet összecserélni a .nálunk régtől honos más kisemlősökkel. A hód sok­

él: a földikutyák

( S p a l a x ) . Innen a család tudományos

neve. Európában a Spo/ox-nemnek két faja van; a

kal nagyobb és jellegzetes farka azonnal elárulja a

n y u g a t i földikutya

kilétét. A vándorpatkány

legna­

k u t y a ( S p a l a x m i c r o p h t h a l m u s ) . M i n d k e t t ő külsőben

gyobbra nőtt példányai is sokkal kisebbek a pézsma­

és életmódban annyira hasonlít egymáshoz, hogy

és a vízi pocok

pocoknál; ez utóbbi teste 30—36 cm, a farka

20—

25 cm hosszú. A különösen nagy példányok

meg­

( S p a l a x l e u c o d o n ) és a k e l e t i földi­

bátran csak a „földikutyáról" beszélhetünk. A keleti földikutyák

valamivel

nagyobbak és

mint a

egy másik, prémje miatt betelepített állata, a dél­

szürkés. A nyugati faj színe vöröses árnyalatú. Mind­

amerikai hódpatkány vagy n u t r i a ( M y o c a s t o r

két faj Dél-Lengyelországban, Magyarországon, Ro­

coypus),

nyugatiak, és a szőrzetük

nehezebbek,

haladják a 2 kilogrammot is. Van Európa faunájának

is világosabb

ez hasonlít valamelyest a pézsmapocokhoz. A vadon

mániában,

található

szágban és a Szovjetunió délkeleti részeiben honos.

hódpatkány

kolóniák

úgy

keletkeznek,

Bulgáriában, Jugoszláviában,

Görögor­

hogy a farmokról megszökött állatok kis t e r ü l e t e k e t

Külsejük után nem lehet őket a többi rágcsálóval

benépesítettek. Ezek a települések azonban olyan

összetéveszteni. Fejük a testükhöz viszonyítva nagy,

kicsinyek és ritkák, hogy nem téveszthetők össze a

lapított és mindkét oldalán egy-egy csíkban meg­

pézsmapocokéval. A nagyobb hódpatkánynak

hosszabbodott

kör­

tapintószőrök

vannak.

Bundájuk

körös keresztmetszetű farka van, míg a pézsma­

puha. Sok tekintetben hasonlít a vakondhoz. Ez ki­

pocok lapított, alul-felül élben végződő evezőfarok,

tűnik abból is, hogy a szemei visszafejlődtek. Nem

amely minden emlőstől jól megkülönbözteti. A pézs­

müködésképesek és a szőr teljesen benövi őket.

mapocok prémje felül fényes gesztenyebarna, alul

A fülük sem látszik kívülről. A rövid farok az élő

barnásszürke. Vannak ettől eltérő színű példányok

állaton nem látható, A henger alakú földikutya ásó­

is.

Prémje értékes. Erre a fajra jellemző, hogy idő­

lábainak végén rövid ásókarmok vannak. Fogazatuk

sebb példányain a zápfogak gyökeret fejlesztenek.

16 fogból áll. A barázdálatlan rágcsálófog-pár külö­

Ebből azután megállapítható az állat kora. Nem

nösen nagy és erős. A z állatok ásás közben karmaik

alszik téli álmot. Első párzási ideje kora

mellett a metszőfogaikat is használják. Ezeknek a

tavaszra esik. A nőstény évente háromszor, esetleg

segítségével a föld felszínére túrják kiterjedt jára­

négyszer ellik. Vemhességi ideje 28 nap. Egy-egy el-

taik felesleges földjét. A jellegzetes nagy és lapos

lésre

túrások mutatják a földikutya helyét. Egyedül élnek,

általában

nyolc-nyolc

kölyök

jut,

amelyek

csupaszok és vakok. 11 nap múltán nyitják ki a sze­

minden állatnak saját vacka van. Kitűnően hallanak

müket, és már 20 nap múlva önállóan kirándulnak a

és nagyon érzékenyek minden földmozgásra. K. Sof-

vízbe, ahol nemcsak úszkálnak, hanem le is buknak

fel írja: „a földikutyát csak nagyon ritkán lehet a

a víz alá. Úszkálás közben farkukat és hátsó lábukat

föld felett látni. Tehetetlen, ügyetlen, gyámoltalan

használják, amelyeken az ujjakat úszósörték szegik

mozgása nem kellemes látvány." Ha megtámadják,

körül, így különösen alkalmasak az úszásra. A pézs­

erős fogaival bátran védekezik.

percig képes

M i n d k é t európai S p a i a x - i z ] a sztyeppeken és meg­

a víz alatt maradni. A nevük onnan származik, hogy

mapocok a megfigyelők szerint 5—12

művelt t e r ü l e t e k e n is honos. Nem jelennek meg

az ivarérett hímek a párzás alatt, és az azt megelőző

olyan tömegben, hogy jelentékeny

üzekedés közben átható pézsmaszagot terjesztenek,

okozni. Nagyon szeretik a hagymát, és a hagyma­

amelyet egy

kultúrákban jókora pusztítást végeznek. Egy har­

mirigy váladékuk

mozgási t e r ü l e t é t

idéz elő. Az egész

megjelöli ezzel az erős

átható

szaggal. A

madik faj a S p a l a x e h r e n b e r g i ,

kárt tudjanak

Szíriában, Izraelben,

Egyiptomban és Líbiában él. A földikutyák főleg

pézsmapocok

nem

veszélytelen az emberre.

növényeket, növényi gyökereket esznek. Nem vetik

Ha sarokba szorítják vagy fenyegetve érzi magát,

meg a gilisztákat, valamint a bogarak lárváit sem.

azonnal támad, és éles, nagy rágcsálófogaival mély

Ha turkálás közben ilyenek kerülnek eléjük, meg­

sebeket tud

eszik őket. Életükről keveset tudunk. Főleg szürkü­

ejteni.

Előfordult már az is, hogy a

pézsmapocok veszettséget kapott. Ezenkívül a leg­

letkor és éjjel mozognak. Brink és Haltenorth azt

több pocok leptospirákkal f e r t ő z ö t t .

állítják, hogy az állatok időnként a föld felszínén

A pézsmapocok húsát csak egyes helyeken eszik. A

prémje

értékes

nyersanyag.

hatósági segédlettel folyik. A z

Irtása állat

nak egészen 2 méterig. Éléskamrát is rendeznek be

vadászatáról,

maguknak, s mellette van a nagyobb nyugvófészkük.

fogásáról M. Hoffmann könyvében részletesen ír.

172

napoznak. A járataik szerteágazók és télen lehatol­

nemritkán

Ezt puha gyökerekkel és száraz fűvel bélelik ki.

A

nőstény

egyszerre

kettőt-négyet

kölykezik.

Az európai földikutya hossza 18,5—27 cm

között

sától eltekintünk,

mert a

szöcskeegér-formákhoz

(Zapodidae) tartozó csíkos egér (Sicista

b e t u l i n a ) tár­

mozog. Súlyuk 140—220 gramm között ingadozhat.

gyalásánál vissza kell t é r n ü n k az előbb említett faj­

A pleisztocénban már éltek a Spalacidae család kép­

hoz,

viselői mai elterjedési t e r ü l e t ü k ö n . Thenius és Hofer

hogy összetéveszthetők. A pirókegér nedves talajú

hiszen a k e t t ő annyira hasonlít egymáshoz,

szerint a legrégebbi földikutya-maradványok az oli-

kertek, ligetek lakója, de télen behúzódik az istál­

gocén időszakból valók. Valószínű, hogy a régebbi

lókba, színekbe,

pleisztocéntói kezdve fellép a földikutyák nemzet­

között 900 m magasságig fordul elő. Közvetlenül a

sége és a tőlük származtatható három mai faj.

föld felszíne alatt maga t ú r t a lyukban él, tanyája mel­

kamrákba,

csűrökbe. A

hegyek

lett éléstárat is rendez be magának. K. Zimmermann szerint nagyon szereti az állati táplálékot, és még a békát is megtámadja és elfogyasztja. Vem hességi ideje

A z egerek c s a l á d j a ( M u r i d a e )

21 nap, egy évben négyszer ellik a pirókegér

nős­

A közelmúltban és a legújabb időkben az egerek jó

ténye. Egy e l l é s r e 5 — 8 kölyök jön a világra. A pirók­

néhány családja kozmopolita lett. A z az irodalom­

egér Kelet-Ázsiától Németországig mindenütt fel­

ban még helyenként használt „óvilági egerek" gyűjtő­

lelhető.

név ma már teljesen anakronisztikus. Amikor a kon­ tinensek közötti válaszfalat, a tengert, a hajózás át­

A törpe egér ( M i c r o m y s m i n u t u s )

elterjedési t e r ü ­

lete Japántól Angliáig húzódik. Ennek a fajnak több

hidalta, ez az egerek számára addig létező gátat is leküzdötte. Mint nemkívánatos ki- és bevándorlók, a hajórakományba rejtőzve beszivárogtak minden­ hova, az idegen földrészekre, a legelhagyatottabb szigetekre is. De főképp a k i k ö t ő k e t árasztották el. A

kikötőkből

kiindulva azután meghódították

az

egész szárazföldet. Ez főképp három fajra vonatko­ zik: a házi patkányra ( R a t t u s r o t t u s ) , a vándorpatkány­ ra ( R a t t u s n o r v e g i c u s ) és a házi egérre ( M u s m u s c u l u s ) . Az egerek családjába tartozó fajok rendkívül kár­ tékony állatok. Elsőrendű állati kártevőnek számí­ tanak, mert az élelmiszerkészletekben súlyos káro­ kat okoznak, és emberre, állatra egyaránt veszedel­ mes

betegségeket

miatt

kiterjedt

terjesztenek.

nemzetközi

Veszélyességük

irodalom

foglalkozik

velük. Németországban hét egérfaj él. Mind kis emlősök, bár a hét faj nagyságra nézve eléggé eltér egymástól. Legkisebb a t ö r p e egér, súlya 5 g, a hossza (farok nélkül) 5,8 cm, viszont a vándorpatkány súlya az 500 g-ot, hossza pedig a 27 cm-t is e l é r h e t i ! Az összes egérfélékre jellemző, hogy 16 foguk van, ebből négy metszőfog, és fogsoruk mindkét oldalán alul-felül 3—3

zápfog. Hegyes az orruk, a felső ajkuk hasított.

A hátsó lábukon öt-öt ujjuk van, a mellsőkön négy­ négy. A mellső lábukon is felfedezhető a csökevényes ötödik ujj csonkja. Mind a hét fajnak hosszú farka van. Egynémely fajnak a farka hosszabb,

mint a

fej—törzs hossza. Csak a pirókegérnek és a vándor­ patkánynak rövidebb, mint általában a többié. Vala­ mennyi faj farka rendszertani szempontból jelentős^ gyűrűkből áll, gyér szőrzettel. Egyik faj sem alszik téli álmot, bár az erdei egérről és a sárganyakú egér­ ről ezt egy időben feltételezték. Az egérfélék min­ denevők, és zápfogaiknak gyökere van. A

pirókegér

(Apodemus

agrárius)

részletes leírá­

Törpe egér (Micromys minutus). Búza, rozs, nád szárára gömbölyű fészket épít. Nyaktörő mászkálása közben a farkát kapaszkodásra használja

alfaja ismeretes, Németországban is két alfaj található

Vagy levelekre, vagy a fészkük túrásaira feküsznek

belőlük. Érdekes megemlíteni, hogy az ismert német

rá,

természettudós, PeterSimon Pallas, 1778-ban aVolga

a t ö r p e egerek egynéhányszor már nagyon elszapo­

vidékről ismertette ezt a kis állatot, és csak

rodtak Közép-Európában, még nem számítanak a

1841-

amikor megpihennek az élelemszerzés után. Bár

ben Dehne állapította meg, hogy Németországban

nagy gazdasági kártevők közé. Kelet-Ázsiában vi­

is megtalálható. Először egy Drezda vidékéről szár­

szont félelmetes módon pusztítják a rizsültetvénye­

mazó ilyen állatot írtak le. Századunk

ket. Ázsiában még a rizsláznak nevezett betegséget

harmincas

éveiig úgy t a r t o t t á k nyilván, mint Németország leg­ kisebb rágcsálóját. A k k o r

derült ki, hogy

is terjesztik.

csíkos

A t ö r p e egér kitűnően mászik a gabonaszárakon,

egér is él azon a t e r ü l e t e n , és ez még valamivel

k ó r ó k o n . Ha veszély fenyegeti, mégis a föld felé

kisebb t e r m e t ű . A t ö r p e egér az utóbbitól abban

menekül. Ha nincs más kiút, a vízbe is beveti magát,

különbözik, hogy a felső ajka hasított, és aránylag,

s úszva menekül. A m i k o r a gabonaszárakon mászik,

a testhosszához mérve, rövidebb a farka, amelyet

különösen lefelé, a farkával is fogódzik. Ez a bizton­

ugyancsak fogófaroknak

ságát szolgálja. Mindegyik hátsó lábán az öregujja

használ. A csíkos egeret

megkülönbözteti a hátán végigfutó sötét csík is. A t ö r p e egerek háta sárgásbarna, vöröses, a hasa pedig élesen elhatárolódóan sárgásfehér. Az Észak­ nyugat-Németországban subobscurus

honos

Micromys

—

mint a mi hüvelykujjunk — szembeállítható a

többivel, így fogásra alkalmas. Csak a téli fészkük van mélyen a föld alatt. A nyári

minutus

vackuk, és az, amelyben az ivadékokat nevelik, a föld

alfaj feketésbarna hátú. A felnőtt t ö r p e

felett van. Gabonaszárak, bokrok között, mesteri

egerek 10,9—14,8 cm hosszúak, ebből 5,1—7,2 cm-t

módon készítik, és fűvel puhán kibélelik, A nőstény

tesz ki a farkuk. Közép-Európa síkságait, dombvidé­

háromhetes vemhesség után 3—7 fiat vet, és ezt

keit lakják, télen behúzódnak az épületbe is. A búza-

kedvező időben egy évben kétszer vagy háromszor

és zabföldeket kedvelik, de a nedves, bozótos, csali­

megismétli. Fogságban barátságos kis állatok, és ha

tos terepen, erdők szélén, földeket szegélyező bok­

az ember

rok között is megtalálhatók. Nádasokban, a tópar­

mukra, érdekes, tanulságos a fogvatartásuk.

ton, a tengerparton, csatornák rézsűjén, víztelenítő

chocki a t ö r p e egeYekről írt monográfiájában leír

árkok

partján szintén honosak. Éjjel járó állatok,

de ha az éhség hajtja ő k e t , napközben is mozognak. Az előbbi megállapítást alátámasztja az, hogy bagoly­ köpetekben sokszor bukkantak t ö r p e egér marad­ ványokra. Piechocki azt állítja, hogy az állat nagyon melegigényes és ha teheti, sokat sütkérezik a napon.

megfelelő

és bemutat egy

körülményeket

biztosít szá­ Pie­

olyan é p í t m é n y t , amelyben cél­

szerűen tartható és megfigyelhető az állat. H á r o m , egymáshoz nagyon hasonló európai egér­ faj az erdei egér ( S y l v a e m u s s y l v a t i c u s ) , a sárganyakú e r d e i egér (Sylvaemus szirti egér ( S y l v a e m u s

flavicollis)

és a bajuszos vagy

mystacinus).

A legkisebb az

£rdei egér (Sylvaemus s y l v a t i t u s ) . A színes képen bemutatott, valamivel nagyobb sárganyakú erdei egér rokonfaja. Az erdei egérnek egy hosszanti sárga csík van a torkán, míg a sárganyakúnak egy sárga félgyűrű díszlik a nyakán

hogy erdei egerek olyan járatokban tanyáztak, ame­ lyekben még benne lakott a hörcsög. Ez a megfigye­ lés nagyon is elgondolkoztató, hiszen a hörcsög ül­ dözi és ha teheti, elfogyasztja. Valószínű, hogy az ügyes és mozgékony erdei egér elmenekül a házi­ gazda elől, ha véletlenül összetalálkoznak. Ugyanezt az ügyetlenebb mezei pocok nem tudja megtenni. A

sárganyakú egér

nemegyszer felkúszik a fákra,

bokrokra, és ott elfoglalja a madarak fészkét vagy a kitett madárodúkat. Ezekben az elfoglalt madár­ fészkekben azután otthonosan berendezkedik. Mind a két faj főleg a szabadban é l . Télen azonban be­ húzódnak az épületekbe. Pincék, ólak, színek, rak­ tárak,

lomtárak

mélyén

tanyáznak

ilyenkor,

de

egyes példányok bemerészkednek a lakóházakba is. A házi egér több alfaja él Európában különböző kör­ nyezeti igénnyel. A nyugati házi egér (Mus musculus domesticus) inkább az épületeket, az északi güzüegér (Mus musculus musculus) a szabadabb terepet kedveli

Ha meg akarjuk fogni az erdei egereket, nem szabad a farkukat megragadni, mert a bőre azonnal le­ szakad és az állat elmenekül, a farkát kihúzza a bőré­ ből,

mint a kardot a hüvelyből. Ezzel a jelenséggel

más rágcsálóknál is találkozunk. A faroknak ez a erdei egér, a legnagyobb közülük

a szirti

egír.

Az utóbbi főleg Ázsiában él, Európában csak szór­ ványosan a Balkán-félszigeten fordul elő. Ritkasága

tulajdonsága tulajdonképpen védekezési m ó d , amely abban áll, hogy az állat az ellenség által megragadott testrész

külső

burkát feláldozza a szabadulásért.

miatt tüzetesebb leírásától eltekintünk. Az erdei

A faroknak ez a tulajdonsága hiányzik a fidz/ egér­

egér és sárganyakú erdei egér egymás mellett fordul

nél ( M u s m u s c u l u s ) . Németországban a házi egérnek

elő,

több alfaja terjedt el. Ezek: a n y u g a t i

és úgy elszaporodhat, hogy veszedelmes erdei

kártevővé válhat. A r r ó l , hogy ez a két faj milyen

(Mus

musculus

domesticus),

közeli

(Mus

musculus

musculus).

rokonságban

van egymással, ma még vita

K.

Zimmermann

között

egér

güzüegér azt

sal.

az Elba, a zwickaui mélyedés, Regensburg, München

két

alfaj

házi

mondja,

Hogy ez azután a szabad természetben is elő­

két

északi

folyik. Fogságban sikerült őket keresztezni egymás­ fordul, arról nincs pontos megfigyelésünk. A

hogy e

az

a válaszvonal:

és az Isar. A választóvonal mentén keverék-populá­

említett faj között az a különbség, hogy a színük

ciók fordulnak elő, mert a két alfaj

más.

kereszteződik egymással. A harmadik alfaj a M u s

A sárganyakú erdei egér elnevezése is mutatja,

hogy sárga színezete

miatt különböztették

erre utal a faj latin elnevezése: „flavicollis"

meg, (sárga­

nyakú). Melle felső részén, egyik lábától a másikig

musculus

korlátlanul

h e l g o l a n d i c u s kizárólag Helgoland szigetén

él. Testalkata megegyezik a Mus musculus val, színe viszont a M u s

musculus

musculusédomesticusévzi.

egy sárga keresztcsík húzódik. Az erdei egérnél is

A nyugati házi egér színe felül szürke vagy barnás­

megtalálható ez a sárga jel, csak sokkal

szürke, alul világosabb szürke. A két szín között az

kevésbé

hangsúlyozott, és rendszerint egy kis halvány folttá

átmenet

zsugorodik. Ügyes, gyors, jól kúszó, hosszúkat ugró

vonal. A farkuk olyan hosszú, mint a fejük és a tör­

és biztosan úszó állatok. A szaglásuk kitűnő, fül­

zsük együttes hossza. A z északi güzüegerek farka

kagylóik aránylag nagyok s jól is hallanak. Mindkét

valamivel rövidebb, tehát nem éri el a testük hosszát,

faj mindenevő, de téli készleteiket kizárólag növényi

színük

anyagokból állítják össze; még dohánymagvákat is ta­

világosabb. A két színátmenet között jól látható

lálunk a felhalmozott ennivaló között. A z erdei egér­

válaszvonal húzódik.

ről megállapították, hogy a burgonyabogarakat is elfogyasztja.

A

fokozatos, nincs éles, elhatároló

válasz­

pedig felül sárgásszürke, sárgásbarna, alul

laboratóriumokban kísérleti állatként felhasz­

nált fehéregerek — amelyeknek piros szemük van —

Az erdei egér egyébként jóval kevésbé erdőlakó, mint a sárganyakú. K. Zimmermann azt

mondja

nem

mások,

mint

a házi

egerek

színváltozatai,

amelyek csak ritkán kerülnek az ember szeme elé.

róla, hogy főleg a szántóföldek lakója, mint a mezei

De ha egy ilyen ritkaságot mégis sikerült megfogni,

pocok. A gabonatáblákban járatokat épít magának,

az ember már régen is tartotta, etette, szaporítot­

vagy

fészkeit.

ta. Ebben szerepe volt a babonás hitnek, a kuruzslás-

E könyv szerzője többször észlelte, ^hogy betelep­

nak is. Később afehéregeret elsősorban gyermekjáték­

szik a hörcsögök elhagyott

ként tenyésztették, mielőtt a tudomány alkalmazta

elfoglalja

más

állatok

elhagyott

fészkeibeXElőfordult,

175 )

A hdzi patkányt (Rattus rattus) és a robusztusabb vindorpatkányt a legkönnyebben azon az alapon lehet megkü­ lönböztetni, hogy az előbbi farka hosszabb, mint a fej-test hossza. Színük alapján nem különböztethetők meg, mert mindkét fajnál előfordulnak fekete és barna változatok is

volna a maga céljaira. Azótaszámtalan nemzedéken át

azt is az esőcsatornából szerzik. Igen jelentős kárt

tovább tenyésztették, és kimondottan háziállat lett

okoznak a felhalmozott élelmiszerben, különösen a

belőle, s ma már szinte nélkülözhetetlen a tudomá­

gyümölcsben és a gabonában. Korábban azt hitték,

nyos kutatás számára. A z orvos- és állatorvostudo­

hogy a házi patkány két nálunk élő, különböző színű

mány, a gyógyszerkutatás és a gyógyszergyártás,

formája két külön faj. Úgy vélték, hogy az évszá­

azonkívül az elméleti genetika és a kísérleti tenyész­

zadok óta ismert fekete házi patkány más, mint a

tésbiológia igen nagy mennyiségben használja. Min­

felül szürkésbarna, alul fehér „ t e t ő n élő patkány".

den korlátozás nélkül keresztezhető vadon élő házi

Még egyiptomi házi patkánynak is nevezték. A tény

egerekkel. A közeli rokonságot mutatja az is, hogy

az, hogy a házi patkánynak nincs t ö b b faja, hiszen

a fehéregérnek is megvan az a kellemetlen „egér­

a különféle színű egyedek korlátozás nélkül keresz­

szaga", amely annyira jellemző a Mus musculus

teződnek egymással.

faj

összes képviselőire. Ezt a fajt az ember ma már koz­

A

házi egér és a házi patkány hasonlítanak egy­

mopolitává tette, sőt a világűrbe is felküldte. Alfajai

máshoz, csak nagyságban és súlyban

már régen benépesítették Eurázsiát és Észak-Afrikát.

egymástól. A házi e g é r hossza 16,5 cm, ebből körül­

A

beiül 8 cm esik a farkára. Súlya körülbelül 25 gramm?

t é m a iránt érdeklődőknek

melegen ajánlhatjuk

különböznek

H. A . Freye és H. Freye hallei zoológusok monográ­

Ezzel szemben a házi patkány 40 cm hosszú, 20 cm-es

fiáját.

farokkal, s az állat súlya eléri a 180 grammot. A z egér

Még az egérnél is jobban elterjedtek a házi patkány (Rattus

és a vaskosabb testalkatú

füle 1,2—1,4, a patkányé 2,4—2,6 cm hosszú. Lénye­

vándor-

ges különbség a házi egér és a házi patkány között

patkány ( R a t t u s n o r v e g i c u s ) . Mindkét faj veszedelmes

az, hogy az előbbinek epehólyagja van, míg az utób­

betegségterjesztő.

binak nincs.

A

rattus)

házi patkányok karcsúbbak és kisebbek, mint

a még náluk is visszataszítóbb

A.

Kleinschmidt 1950-ben megállapította, hogy a

vándorpatkányok.

főként növényi eledellel táplálkozó házi egerek és

A házi patkány szőre simább, fényesebb és tisztább,

házi patkányok, a legmesszebbmenőkig, a legszű­

talán azért, mert nem keresi annyira a szennyet,

kebb közösségben is megtűrik egymást. Ez viszont

nem annyira csatornalakó, mint a vándorpatkány.

nem áll a házi egérre és a vándorpatkányra, vala­

A

házi patkány kiválóan kúszik, és főleg növényi

táplálékkal él. Elődei, Ázsiában és Afrikában a t r ó ­

mint a házi és vándorpatkány

viszonylatára sem.

Úgy mondják, ha valahol egy házi- és egy vándor­

pusokon a fákon éltek, sőt máig is fán lakók. Csapa­

patkány

tosan élnek, s ezen belül az egyedek megtűrik egy­

egymással, s ilyenkor rendszerint a kisebb házi pat­

találkozik,

elkeseredetten

megküzdenek

mást. Szálláshelyüket magasabban választják. T e t ő k

k á n y marad alul. Hogy ez így van-e a valóságban, az

alatt, házak, istállók, kamrák védett, meleg, száraz,

még kérdéses. Az életterük igen különböző. A házi

padlásán ütnek tanyát. Nagyon kevés vizet isznak,

patkányok lehetőleg magasan, a tetők alatt élnek,

176

a vándorpatkányok a pincében, az alsó traktusok­ ban. A

házi faj

ügyesebben, gyorsabban,

hogy az emberiségnek nem sikerül ezt a rágcsálót

mászik,

kiirtani, de minden lehetőt meg kell tenni annak

mint a vándorpatkány. Bár Kleinschmidt rendsze­

érdekében, hogy számuk minél jobban csökkenjen.

rint különböző életterekben

találta meg a két faj

Mint már többször e m l í t e t t ü k , a patkányok milliár­

populációit, találkozott velük egyugyanazon alsó­

dos nagyságrendű károkat okoznak az anyagi javak­

szászországi parasztházakban

is. A

megfigyelt

ál­

latok táplálékszerzés közben találkoztak

az

etetővályújában, s ügyet sem

egymásra.

vetettek

istálló

ban és élelmiszerkészletekben egyaránt. Nem

vel okoznak. A betegséget emberre és háziállatra

E. Mohr megállapította, hogy a házi patkány a ha­

egyaránt átviszik. A trópusi patkánybolha

jók jellegzetes rágcsálója és nem a vándorpatkány,

cheopis)

mint azt ez ideig hitték.

ki­

sebb az a veszély sem, amit a járványok terjesztésé­ (Xenopsylla

mindkét patkányon élősködve terjeszti a

pestist. De nem ez az egyetlen halálos veszedelem­

A második világháború után a szétrombolt N é m e t ­

mel járó fertőző betegség, amelyet főleg a patkányok

országban az anyagi károk megakadályozására a nép­

terjesztenek. A vándorpatkányok

egészségügy érdekében egészen különleges, alapos,

kanálisokban, szeméttelepeken, istállókban, W . C -

megfordulnak a

széles körű patkányirtást végeztek, hogy megakadá­

ben, szárnyasok óljában, így a testükön, de különö­

lyozzák ennek a rágcsálónak a mértéktelen elterje­

sen a lábaikon és a farkukon sok szennyező anyag

dését. Érdekes, hogy a második világháború után az

tapad meg. Ha meggondoljuk, hogy a piszokban és

első nagyszabású zoológus tanácskozás tárgya N é ­

a szennyben taposó állatok azután az emberek és álla­

metországban 1950-ben, Berlinben, a Róbert Koch

tok élelmiszerkészleteit mászkálják össze, mindenki

Intézetben,

azonnal belátja, hogy mekkora a patkányveszély. Tele

a

patkánykártevés

meggátlása

volt.

Különös é r d e m e k e t szereztek ebben a vonatkozás­

vannak ektoparazitákkal, s ezeket mindenfelé szerte

ban: K. Becker, H. Frickhinger, G . Gaffrey, A . Hase,

szórják. Nemcsak a külsejük, hanem az ürülékük és a

H. Kemper, A . Kleinschmidt, E. Mohr, W . Neuhaus,

vizeletük is fertőző.

G. W . Stein, F. Steininger és K. Zimmermann.

bákat, orsó- és bélgilisztákat, trichinozist terjesz­

A világ csaknem valamennyi nyelvében a „patkány" szó visszataszítót, undorítót,

piszkosat jelent. Ez

pedig elsősorban a nagyobb, zömökebb és valóban igen

piszkos

vándorpatkány

(Rottus

norvegicus)

miatt van így. Ennek a könyvnek az a célja, hogy az olvasót az állatok szeretetére nevelje, és hogy véd­ jék, óvják faunánk állatait. Ez azonban nem vonat­

tenek. Gaffrey annyi betegséget és járványt sorol fel, amelyet a patkányok terjesztenek, hogy ezen a helyen mindet még csak megemlíteni is lehetetlen. Végezetül a patkány közvetlen harapása is halálos fertőzéssel járhat. Ebben a vonatkozásban csak há­ rom

betegséget

említünk,

ezek: a veszettség, a

Sodoku és a Haverhill-betegség.

kozik a patkányra és a vándorpatkányra. Valószínű,

Vándorpatkány (Rattus norvegicus). emberre és háziállatra egyaránt

Bacilusokat, vírusokat és gom­

A legkártékonyabb emlős

A vándorpatkány mindenhol együtt él az ember-

Mindenütt előfordul. Fertőző betegségeket visz át

Egyiptomi tüskés egér (Acomys cahirinus). A mediterrán éghajlat alatt található hosszúfarkú egér jailegzetessége az, hogy a hátaközepe bundájából sörtetüskék állnak ki. Hazája Észak-Afrika, Elö-Ázsia és Kréta

rel, a milliós nagyvárosoktól a legkisebb falvakig, de

hogy árvízkatasztrófa

még a távol eső vadászházakban és bakterházakban

amelyeket rövidesen elönt az ár, a patkányok csapa­

is megtalálható. Fel kell hívni a nagyközönség figyel­

tostul menekülnek a magasabban fekvő árvízbiztos

előtt

azokról

a helyekről,

mét arra is, hogy bizony a szabad természetben is

helyekre. Telle: „A vándorpatkányok

sokkal több patkány tanyázik, mint azt

az 1962. februári áradás után" cimú munkájában azt

hinnénk.

magatartása

A szabadban élő vándorpatkányok sok esetben tel­

mondja, hogy az alsö-szászországi árterületen „rövid'

jesen állati táplálék fogyasztására specializálják ma­

del a vízbetörés e l ő t t a patkányok tömegesen mene­

gukat. Kisebb emlősállatokat és madarakat fognak

kültek".

meg. Ezeket azonnal elfogyasztják. Olykor egy-egy

A sarokba szorított vándorpatkányok megtámad­

partvidék egész földönlakó madárállományát veszé­

ják az embert. A kutyára és macskára bátran ráugra-

lyeztetik. A

nak és megharapják azokat. A vándorpatkány háta­

vándorpatkány

igen jól

úszik, és feltehető,

szőre barnásszürke, a hasa szürkésfehér. A vándor­

rendkí­

patkány abban különbözik a világosabb színű házi

vül gyorsan és ügyesen alkalmazkodik az é l e t k ö r ü l ­

patkánytól, hogy az orra tompább, a fülei rövideb­

hogy a halállományt is pusztítja. A z állat ményeiben

beálló

új

helyzethez.

portosan, családkötelékekben

él, i

cso­

bek és a farka is rövidebb. Az utóbbi rövidebb, mint

csoport tagjai

az állat fej-törzs hossza, ez a házi patkánynál éppen

Általában

együtt és egyedül is védekeznek a vadászterületükre

fordítva van. Vannak fekete vándorpatkányok

behatoló azonos fajbeli egyedek ellen.

ezek azonban nem téveszthetők össze a fekete házi

A

régi közmondás, hogy „a patkány elhagyja a

is,

patkányokkal, mert az e m l í t e t t jegyek jól megkülön­

süllyedő hajót", azt példázza, hogy a patkány tudja

böztetik őket. A vándorpatkányok az emberi épít­

vagy érzi, hogy a hajó el fog süllyedni, ezért az

ményekben és a szabadban is mélyenfekvő családi

utolsó kikötőben egy szálig elmenekül a hajóról.

vackokat és járatokat építenek maguknak. Ezekben

Ez a megállapítás valószínűtlenül hangzik. Tény az,

a patkányfészkekben éléskamrák és vészkijáratok is

178

vannak. A nőstények három, három és fél heti vemhességi idő után 6—12

kölyköt vetnek. Az ivadékok

csupaszok és vakok, szemüket két-három hét után

emelkedő tüskeszőreik vannak. Ez a tüskemező le­ nyúlik az oldalukra is. Ennek a tüskés védőberen­ dezésnek köszönhetik a nevüket is

nyitják ki. 3 hónapos korukban önállóak lesznek. Minden

ivarérett

nőstény

évente

két-háromszor

ellik. A patkányok összes haszna az, hogy. hosszú

A

peleszerűek öregcsaládja (Gliroidea)

generációkon át kitenyésztették és háziasítottak a

A

pelefélék családja (Gliridae)

sérleti állatok. Az orvostudományban, a biológiá­

A

pelefélék a rágcsálók rendjének

ban, a gyógyszerkutatásban, valamint a technikai

eredetű

kísérleteknél

ban

fehér és tarka patkányt. Ezek az állatok kitűnő kí­

nagy

mennyiségben

alkalmazzák

őket.

öregcsaládja. Európában

egyik igen ösí a késői

már előfordulnak, s az akkori

eocén-

maradványok

alapján a nevük G i i r a v u s volt

Az egérfélék családját ismertetve, a teljesség ked­

A Dryomys-nem előszór a miocén időszakban tünt

véért meg kell említeni, hogy Európában, de csak

fel. Külön csoportot alkot az afrikai ecsetfarkú pelék

Kréta és Ciprus szigetén él még egy faj, az e g y i p t o m i

neme ( G r a p h i u r u s ) .

tüskés egér (Acomys

hogy a késői pleisztocénban

c a h i r i n u s ) . Ennek az állatnak a

A felfedezett leletek igazolják, Málta szigetén és né­

tulajdonképpeni hazája Észak- és Kelet-Afrika, vala­

hány más földközi-tengeri szigecen a pelék óriásfor­

mint Elő-Ázsia. Világos színű, nagyon melegigényes

mái éltek.

állatok. Külsejük legjobban a sárganyakú erdei egér­

A

pelék családjának négy neme, egy-egy fajjal. él

hez hasonlít, és körülbelül termetre is akkorák,

Közép-Európában. A főként ázsiai elterjedésű erdei

jellegzetességük, hogy hátgerincük mentén mindkét

p e l e ( D r y o m y s n i t e d u l a ) Bajorország délkeleti részén.

oldalon, egy széles sávban a nemezszőrök felett ki­

Ausztriában, Lengyelországban. Magyarországon és

Ecsetfarkú pele (Graphiurus cra'ssicaudatus). Buzogány formájú bozontos farkának a végén egy vesszőszerű kis csont van, s ezért a farok úgy néz ki, mintha regenerálódott volna

179

evök, hanem nagy százalékban állati eredetű táplálé­ kot is esznek. Azok a kerti pelék, melyek védett, száraz

lucfenyvesekben élnek,

csaknem kizárólag

állati táplálékot fogyasztanak. A k e r t i p e l e ( E l i o m y s q u e r c i n u s ) egész Dél-, Nyugatés Közép-Európát

benépesíti, Kelet- és Délkelet-

Európában is elterjedt.* A z Ibériai-félszigeten szin­ tén megtalálható, ezen a t e r ü l e t e n pedig más pelefaj nem fordul elő. Észak-Európában Angliából, Iz­ land szigetéről, Skandináviából és Dániából, ugyan­ úgy Finnországnak és a Szovjetuniónak az észak-eu­ rópai részéből hiányoznak. Németországban kerü­ lik a tengerpartot, ugyanakkor ritkábbak keleten, mint nyugaton és délnyugaton. A középhegységeket kedvelik, és egészen 2000 m magasságig előfordul­ nak. A kerti pele keresi az ember közelségét. Lakott házak padlásán is áttelel. N y á r o n és ősszel is szíve­ sen tanyázik a házakban vagy csűrökben, gyümölcs­ pincékben és ott, ahol t e r m é n y t raktároznak. Ked­ velt helye a házak körüli gyümölcsös. Beköltözik a madaraknak kitett odúkba, fészkekbe, és ezekben neveli fel a kicsinyeit. Rendes körülmények között fák odvába, föld alatti lyukakban vagy sziklahasadé­ kokban készíti gömb alakú fészkét. A

kerti pele a legszínesebb közép-európai faj­

rokonai között. Ez a színezet jól feloldja körvonalait éjjel és szürkületben. A

háta a hamuszürke és vörösesbarna keveréke.

A hasa fehér, a két oldal színe között az átmenet éles. A szeme körül fekete gyűrű van, amely hátrafelé egy csíkban egészen a füle mögé, a nyaka oldalára húzó­ dik, elöl pedig az orráig terjed. A füle alatt egy fekete folt köti össze az előbb leírt csíkot. Ennek a fekete foltnak a kontrasztjaként

a füle előtt és

mögött egy fehér folt van. A farka majdnem olyan hosszú, mint a test. Ez alul fehér, fölül a teste folyta­ tásaként olyan, mint a háta. A végén, felül fekete, alul fehér bojttá szélesedik. A kerti pele időszakon­ ként módfelett elszaporodik. Ilyenkor nagy pusztí­ Fiatal kerti pele (Eliomys quercinus). Ez a szürkületkor és éjjel járó állat Európa nagy részében elterjedt. Hazánkban eddig még nem került elő

tást végez a gyümölcstermésben és kárt okoz azzal is, hogy kirabolja a hasznos madarak fészkeit. A nős­ tény vemhességi ideje 3—4

hét. Május végén vagy

június elején 8 kölyköt ellik. Ha az időjárás kedvező faj

és sok az élelem, akkor augusztus végén vagy szep­

jelentősebb, mint az előbb e m l í t e t t . Termetre a

tember elején még egyszer kölykezik. Az újszülöttek

legnagyobb a nagy p e l e ( G l i s g l i s ) , nála kisebb a k e r t i

csupaszok és nem látnak, s a következő évben lesz­

p e l e ( E l i o m y s q u e r c i n u s ) és végül a legkisebb, az^egér

nek

nagyságú mogyorós p e l e ( M u s c a r d i n u s

kerti pele szeptembertől április közepéig lecsökkent

Csehszlovákiában

A

is é l .

A

három

következő

avellanarius).

pleisztocén időszakból Közép-Európában többek

közt a mai nagy pelék kihalt alakjait is ismerjük. Mind a négy felsorolt fajnak az állkapcsában összesen

ivarérettek.

Mint a többi európai pelefaj, a

testhőmérséklettel igazi téli álmot alszik. Innen származik az egyik pelefaj német neve: „hétalvó". Valóban a nagy

p e l e ( G l i s g l i s ) mélyen át-

20 foga van. M i n d k é t oldalon alul és felül 1 metsző­ fogat, 1 előzápfogat, 3 zápfogat találunk. Gyökeres zápfogaik azt mutatják, hogy nem kizárólag növény­

180

* Hazánk területén mindeddig jelenlétét nem sike­ rült kimutatni.

alussza az év hét hónap|át. A pelék német neve „Schláfer" =

„alvók" — erre a téli álomra utal

Vietinghoff-Riesch 1960-ban átfogó monográfiát írt a petékről, és az ő kutatásainak eredményeként a zoológia sokat tud az életmódjukról. A nagy pele színe nem olyan változatos, élesen elhatárolt, kont­ rasztdús, mint a kerti peléé. A háta sárgásszürke, a hasa fehér. Hosszú, bozontos farka a mókushoz teszi hasonlóvá. Szőrtelen fülei aránylag kicsinyek. Teljes hossza kb. 35 cm, így termete sokkal kisebb, mint a mókusé. A kerti pelével ellentétben szeret magas fákra mászni. Éjjelenként azután mint társas állatok, jókora csoportokban mászkálnak, tornásznak a fá­ kon. Legfőbb ellenségei a nagyobb baglyok (különö­ sen a macskabagoly), a nyusztok, a házi- és vadmacs­ kák. A nagy pele sem fél az ember közelségétől, bár nem keresi úgy, mint a kerti pele. A kitett madár­ odúk kis nyílásait ügyesen kibővíti, s a természetes faodvak

helyett szívesen

költözik ezekbe.

Ezek­

ben vagy magas fák ágai között ügyesen, gömbölyű fészket épít magának. A nagy pele Irántól és Izrael­ től egész Kelet-, Közép- és Dél-Európában honos, kivéve az Ibériai-félsziget déli részét. Észak-Afriká­ ban sem találhatók. Ugyancsak Európából,

különösképp

hiányoznak Észak-

Skandináviából.

Német­

ország északi részeiben is csak szórványosan jelen­ nek meg. 1902-ben Angliában egy 250 k m

2

nagyságú

területen meghonosították a nagy pelét. A

tömeges elszaporodás éveiben nagy

Mogyorós pete (Muscardinus a v e l l a n a r i u s ) . A legfürgébb európai rágcsálók közé tartozik

károkat

okoznak a gyümölcsösökben, különösen a dióter­

kebb, mint a házi egér, és kisebbek a fülei. A háta

mésben. A nagy pele nősténye 31 napi vemhesség

sárgásbarna, vörösessárga, a hasa világosabb sárgás.

után, egyszer egy évben 5—7 kölyköt ellik. A z iva­

A melle és a torka környéke fehér. Mint éjjeli életet

dékok születésükkor csupaszok és vakok. Táplálko­

élő állatnak a szemei aránylag nagyok, és mélysöté­

zásuk a kerti petééhez hasonló, és jó nagy hányada

tek. A z állatka kinézése már első pillantásra meg­

állati eredetű. Niethammer szerint a régi rómaiak

nyeri az emberek tetszését, még olyanokét is, akik

Ínyencfalatnak t a r t o t t á k a nagy pelét. Nagy, bekerí­

hallani sem akarnak egérről, patkányról, sőt undo­

tett területeken

rodnak is ezektől a rágcsálóktól.

(glirariumok) t a r t o t t á k ,

később

agyagkorsókban hizlalták. A

mogyorós p e l e

A mogyorós pele a szabad természetben sűrű bo­

(Muscardinus

avellanarius)

már

zótosokban,

az aljnövényzet

között

tartózkodik.

nem él olyan szorosan az ember közelében, mint az

Különösen kedveli a mogyorósokat, a tüskés, sűrű

eddig tárgyalt fajok. Ezzel szemben az ember erő­

szedreseket. Nem szereti a megművelt földeket és

szakkal a maga közelébe kényszerítette az állatot.

az ember közelségét. Ha azonban a vadonban fészek­

A

század első felében igen sok nagyvárosi „állat­

odút raknak ki, azt szívesen elfoglalja. A téli fész­

kedvelő" kalitkáiban, szobában tartotta őket, mint

két faodúkba, föld alatti lyukakba, rőzse- vagy lomb­

a díszmadarakat. Ezért nagy mennyiségben fogdos­

kupacok alá építi. Nyáron ököl nagyságú gömbölyű

ták és árusították a mogyorós petéket. Ezt a gyakor­

fészkeket épít, nem

latot megszüntette az, hogy az állat egész évben

egyszerre, s ezekben felváltva tartózkodik. A fész­

messze egymástól, többet is

védelem alatt áll. Úgy hírlik, hogy Angliában még

kek teljesen zártak, csak az oldalukon van egy kis

mindig sok híve van a mogyorós pele díszállatként

bebújólyuk. Rendes körülmények között 1—2 méter magasan az ágak és a bozótok szövevényében építi

való tartásának. A A

mogyorós pele akkora, mint egy házi egér. fej-törzs

kevesebb állati eredetű táplálékot a petéink közül.

Ez sűrűn szőrös, alul

A fogságban tartott példányok azonban mohón eszik

farka majdnem olyan hosszú, mint a

hossza, tehát

kb. 7,5 cm.

őket. Valószínűjeg a mogyorós pete fogyasztja a leg­

észrevehetően kétsorosán. A z állat valamivel zömö-

a lisztkukacokat. Ebből

arra

következtethetünk,

181

hogy a szabad életükben is kívánják és fogyasztanak

keegerek (Zapodidae) családja az oiigocénben tűnt

állati eredetű élelmet. A z Alpokban 1300 m magas­

fel Európa t e r ü l e t é n . A mai napig két közeli rokon

ságig előfordulnak. Kisázsiától, Kelet-, Közép-, D é l -

fajuk maradt meg kontinensünk területén. Észak-

és Nyugat-Európában honosak a Pireneusi hegységig.

Európában ( D é l - és Közép-Skandináviában), Kelet-

Észak-Németországban már csak helyenként találha­

Európában, valamint Közép-Európában szórványo­

tók, viszont Angliában és Dél-Skandináviában

san,

még

a német nyelvterületig lelhetők. Ezek: az északi

megtalálhatók. A pelék közül tehát ez a faj nyomul a

csíkos e g e r e k

legmesszebbre észak felé. Ha veszélyt érez, mereven,

egér ( S i c i s t a s u b t i l i s ) . Az előbb e m l í t e t t faj Kelet-

( S i c i s t a b e t u t i n a ) és a háromivű csikós

mozdulatlanul marad. Ha viszont felfedezték, gyor­

Ázsiától Kelet-Európáig él, és jelenleg inkább észak

san és ügyesen felmászik az ágak közé olyan ma­

és nyugat felé terjeszkedik, az utóbbi szintén ázsiai

gasra, amennyire csak lehet. A nőstények az idő­

elterjedésű, de Európában inkább délkeletén fordul

járási

elő.

viszonyoktól

függően

évenként

egyszer-

1956-ban Van den Brink és Haltenorth még nem

háromszor ellenek. Vemhességi idejük 25—28 nap

tudták biztosan megállapítani, vajon a két faj elő­

között ingadozik. Június és szeptember között köly-

fordulási t e r ü l e t e érintkezik-e valahol Európában.

keznek. Egy kölykezésre 9 fiat vetnek, ezek csupa­ szok és vakok, és a következő évben már ivaréret­ tek. Téli álmukat szorosan összegömbölyödve aluszszák, és olykor egy fészekben t ö b b állat is található. A farkukat az orrukon keresztül merőlegesen, szo­ rosan a koponyájukhoz és a tarkójukhoz szorítják. A téli álom alatt a hőmérsékletük erősen csökken, így az összegömbölyödött állat olyan, mintha kihűlt, merev hulla lenne.

1965-ben von Wettstein közölte, hogy Felső-Stájer­ országban talált északi csíkos egeret, ugyanakkor megállapította, hogy a háromívű csíkos egér Burgen­ landban is előfordul, így tény, hogy mindkét faj Ausztria faunájának a lakója. Még nyitott kérdés, vajon a két faj kereszteződik-e egymással. Németországban 1936. július 2-án fogták el az első csíkos egeret Angelnban, a Tolki-mocsár vidékén. Azóta ez az állat értékes preparátumként a ham­ burgi mammalógus, E. Mohr tulajdona. Ez a lelet és ezt megelőzőleg 1933-ban még két hasonló, amelyek

A z ugróegér-szerűek öregcsaládja

macskabaglyok köpeteiből

(Dipodoidea)

t o t t á k a német emlősállat-kutatókat. W . v. Sanden-

Az ugróegér-szerűek öregcsaládjának két ma élő csa­

tónál élő csíkos egeret fogni. Az állatot életben

kerültek elő, mozgósí­

nak sikerült — bár jóval keletebbre — a Nordburgiládja van. Ezek: a szöcskeegér-félék családja (Zapo-

tudta tartani, jó ideig nevelte, s közben megfigyelte

didae) és az

ugróegér-félék családja (Dipodidae).

az életmódját. Feltehető a kérdés, hogyan lehetsé­

szöcskeegerek ősi fejlődési ág. Sok régi vonást

ges, hogy a szakemberek csak most jöttek rá, hogy

A

megőriztek, míg az ugróegerek felépítésükben rend­

ez az állat Németországban is előfordul. Ennek az

kívüli módon specializálódtak. A csíkos egér ( S i c i s t a ) -

okai az alábbiak: Németország egész területén sehol

nem először az alsó pleisztocénban t ű n t fel. A szöcs-

sem mondható gyakorinak ez a faj, azután a csíkos

Lófejű egér. Az eurázsiai sztyeppék rágcsálója. Két neme, az Alactaga és az Alactagulus a Szovjetunió európai részének délkeleti tájain is előfordul. Hatalmas ugrá­ sokra képes

összetéveszthető az egerek családjának másik három

egér óvatosan elkerüli a csapdákat és végül könnyen fajával. Ez a pirókegér

(Apodemus

agrárius),

amely

valamivel nagyobb és nehezebb, azonkívül rövidebb farkú is, mint a csíkos egér. A két állat színe viszont hasonlít egymáshoz, és mindkettőjük hátán egyfor­ mán ott a sötét csík. Állatunk összecserélhető még a fiatal e r d e i egérrel (Sylvaemus törpe egérrel (tWicromys

s y l v a t i c u s ) és a felnőtt

m i n u t u s ) . A z összetévesztés

oka az, hogy ezek az állatok kb. egyforma nagyok, hosszú fogófarkuk van, és a szabadban gömbölyű, fű­ ből készült kis fészket építenek maguknak. Az erdei és a t ö r p e egérnek viszont nincs sötét csík a hátán. Bár már az alsó pleisztocénből vannak Sicista

lele­

teink, mégis minden, e családra vonatkozó új érte­ sülés Németország t e r ü l e t é r ő l

nagyon fontos az

emlősállat-kutatás szempontjából. Ezért a követke­ zőkben

K.

Zimmermann

nyomán

ismertetjük

a

különbségeket a csíkos egér és a pirókegér között.

182

Az ugróegerek fajai nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ugrólábaikon három, négy vagy öt ujj helyezkedik el

A pirókegér (Apodemus

A

agrárius)

fülük

1—1,5 cm, a

koponyájuk

1,6—1.9 cm

hosszú. A z északi csíkos egér Németország faunájá­ A hátán egy sötét csík van, a farka rövidebb, mint a teste. A színe felül vörösesbarna, alul fehér. Fiatal­ teljes

hossza

15—20 cm

Ebből a farkára 7—8,5 cm jut.

Mind ez ideig Németországban az északi csíkos egeret Holsteinban, a Bajor-erdőben

kori szőrzete szürkésbarna színű. Testének

nak egyetlen rágcsálója, amelynek nincsen nyúlszája.

között

A fej-törzs

van.

hossza

találták

meg.

Viszont

és Eifelben

Nyugat-Lengyelországban,

Csehszlovákiában és a Szovjetunióban is honosak.

9—11,5 cm, így a farka körülbelül egy negyedével

Állkapcsukban, mindegyik oldalon felül négy, alul

rövidebb, mint a teste. A füle 1,1—1,2 cm, a feje

három zápfoguk van, amelyek gyökeresek és a rágó-

2,3—2,6 cm hosszú. Súlya 20—30 g között ingadozik.

felületük

A felső ajkuk hasított, tehát „nyúlszájuk" (philt-

A

négy

gumós. metszőfogukkal

együtt tehát

összesen

rum) van.

18 foguk van.

Az északi csíkos egér ( S i c i s t a b e t u l i n a )

erdei gyümölcsöket (szamóca, szeder, málna stb.) és

A

növényi eledelek közül különösen kedveli az

a magvakat. Rovarokat is fogyaszt. 1600 méter ma­ A fejük t e t e j é t ő l , körülbelül szemmagasságból egy

gasságig előfordul. Legkedveltebb tartózkodási he­

fekete csík húzódik a hátukon, egészen a farkuk

lyei a nedves lomboserdők, erdei rétek, magasan

tövéig.

fekvő mocsarak, lápok, hegyi rétek, sziklás oldalak. hátuk

O k t ó b e r t ő l áprilisig téli álmot alszik. Ilyenkor maga

sárgásbarna, feketés mintázattal, alul világosszürke.

vájta föld alatti fészekbe fekszik, jól összegömbö­

A

farkuk

hosszabb,

mint a testük.

A

Teljes hosszuk 12,6—18,2 cm, ebből a farkuk 7,6—

lyödve, a farkát maga köré csavarja. Hőmérséklete

10,8 cm-t tesz ki, tehát sokkal hosszabb, nagyjából

jelentősen lecsökken. Nemcsak a földön járkál, szí­

egy és

egyharmadszor

akkora,

hossza, amelyik csak 5—7,4 cm.

mint

a

fej-törzs

vesen mászik fel a bokrokra, gallyakra. Némelykor a gömbölyű

kis

nyári fészkét

is ide függeszti

fel.

183

Egyiptomi ugróegér (laculus j a c u l u s ) . Ez a bájos, társasán élő kis állat a legismertebb ovilági ugróegér faj. Az Arab­ félsziget, Észak-Afrika és Elő-Ázsia sivatagjainak lakója

között

A tulajdonképpeni ugróegerek (Dipodidae) sokkal

vagy a földön levő kis mélyedésekben is. A.farkukat

Fészkük

megtalálható faodúkban, a moha

különlegesebb megjelenésű állatok. A z Eurázsiában

rendszerint magasra emelve hordják, és mászkálás

és Afrikában élő család jellegzetes képviselője az

közben támaszként alkalmazzák. Ez a szervük azon­

A/octogo-nem, amelynek egy faja már a pleisztocén-

ban a legszorosabb értelemben nem fogófarok. A másik faj a hdromívű csíkos egér (Sicista

ban benépesítette Közép-Európát is. Ma már ezek

subtilis)

a bizarr külsejű rágcsálók főleg csak a Szovjetunió

Délkelet-Európától Szibériáig honos. A sztyeppék

ázsiai

és az erdős sztyeppék állata. Bár a zárt előfordulásuk

de a Szovjetunió európai részének délkeleti vidékein

részében

és Belső-Ázsiában

fordulnak elő,

keletebbre kezdődik, a magyar Alföldön, Ausztriá­

is élnek. Különösen ismert a tulajdonképpeni

ban és Bulgáriában is előkerültek példányai.

lófejű egér ( A l a c t a g a m a j o r ) . Fej-törzs hossza 18—26

Elsősorban éjjel és szürkületkor járnak. Szaporo­ dásukról még keveset tudunk. Valószínűleg május­ ban és júniusban párosodnak. Vemhességi

idejük

28—35 nap között mozog. Az eddigi megfigyelések

cm,

a farka is legalább

nagy

26 cm, kétsorosán szőrö­

zött. Hátsó lábai hosszúak, gólyalábszerűek és öt ujjban

végződnek.

észrevehető.

A

kis

Kicsiny állat

mellső

úgy

néz

lábfejük ki,

alig

mint egy

azt mutatták, hogy a nőstények csak egyszer köly-

miniatűr

keznek egy évben. A nyolc csecsbimbós anyaállat

szényesre

kenguru. A mozgása is az említett

ilyenkor kettő-hat fiat kölykezik. A z utódok meg­

nyúlfülekre emlékeztetnek, mert jóval hosszabbak,

emlékeztet.

A fülei szőrtelenek,

er­ és a

ki a

mint maga a koponya. A fülkagylók bőre rendkívül

Valószínű­

vékony. A fülkagyló szélét sárgás szőrök szegélye­

leg 3 évig élnek. Sok az állati ellenségük, és mivel

zik. Soffel az állat színezetét így jellemzi: „a fantasz­

lehetősen fejletlenek, 25

nap

múlva

szemük. Körülbelül 35 napig szopnak.

ő k e t zsák­

tikus kinézésű állat háta világos barnássárga, itt a

Észak-Ameriká­

szőrök hosszabbak és a hegyük, fekete. Az oldala,

sötétben járnak, főleg a baglyok ejtik mányul. A szöcskeegerek családját

nyílik

ban a Z a p u s - és a Noeozopus-nemek képviselik.

184

a combjának külső és hátsó fele izabellsárga. A farka

tövétől a combjáig egy háromszögletű világos folt

hátsó lábain, közben a felsőteste a föld.felé hajlik.

húzódik. Az orra és a fülehegye, a mancsa és a hasa

Kitűnő a szaglása és a hallása. Föld alatt és föld felett

fehér. A farkabojtja fekete, a vége felé f e h é r . . .

kis kolóniákban

A

A

nagy lófejű egér a sztyeppék lakója, éjjeli életet

élő állat.

Az

ember

ritkán

pillantja

meg,

mert

kerüli az ember közelségét, és hatalmas, gyors egy­

élnek. Igazi téli álmot alszanak.

nőstény évente egyszer, öt-hat fiat ellik. A nagy

lófejű

egér

elsősorban

növényevő,

legkedvesebb

étele a hagymafélék.

más után következő ugrásokkal elmenekül. Még a

Egy másik, érdekes külseje miatt ismert faj az

vágtató ló sem tudja utolérni. A színe annyira ha­

e g y i p t o m i ugró egér ( j a c u l u s j a c u l u s ) . Szemei sötétek,

sonlít a környezetéhez, hogy nehéz észrevenni, s

színe kitűnően alkalmazkodik a sivatag homokjához.

menekülés közben egykettőre eltűnik a szem elől."

A hosszú farka fekete-fehér bojtban végződik. Észak-

Miközben így ugrál, a farkára támaszkodik, és egyen­

Afrikában, Szudánban, Szomáliában és az Arab-fél­

súlyozza magát; közben a rövid mellső lábait a mel­

szigeten a homokos sztyeppék és a sivatagok lakója.

léhez szorítja. Amikor a nagy lófejű egér

A z állatkertek kedvelt állata, mert jól tartható, sze­

legel,

olyan, mint egy kenguru. Lassan, ütemesen ugrál a

líd és ragaszkodó lény.

A sülalakúak alrendje (Hystricomorpha) A sülszerűek öregcsaládja (Hystricoidea)

folytában itt éltek volna, bizonyosan egy eltérő al­

A gyalogsülök családja (Hystricidae)

faj alakul ki ezen a t e r ü l e t e n .

A sülalakúak alrendjéhez nem kizárólag az eurázsiai

része, a Földközi-tenger partjától egészen a kon­

és afrikai gyalogsül-félék tartoznak, ide vesszük az

tinens trópusi éghajlatú belsejéig. Dél-Afrikában és

amerikai kúszósül-féléket is. A két tüskés családon

Ázsiában hasonló sülök élnek, melyeknek életmódja

A z állat fő előfordulási

területe

Afrika északi

kívül ide tartozik még néhány olyan rágcsálócsalád

is hasonlít a tarajos sülökéhez. A tarajos sül hossza

is, amelyek nem hasonlítanak az e m l í t e t t tüskés for­

70 cm, ebből 10 cm a farka. A homlokától a háta egy­

mákhoz. Többek között ide sorolhatók a tengeri

harmadáig sörényszerűen hosszú, vékony, fehéres,

malacok, az agutik, a vízidisznók, a csincsillák és a

fehérhegyű sörteszőrök borítják testét. A testének

csalipatkány-félék. A sülalakúak alrendjében tehát

kétharmadát (40 cm hosszúságot is elérő) feketés­

sokkal több a tüskétlen, mint a tüskés forma. Mégis

barna, fehér gyűrűkkel t a r k í t o t t , erős hegyű tüskék

azt mondhatjuk, helyes, hogy ez az alrend az euró­

borítják. Pofája, a lábai és az oldala fehér, a hasa

paiak által már jó régen ismert gyalogsülöktől kapta

vöröses-sötétbarna. A néző egy jó nagy, fekete-fehér,

a nevét.

tetszetős külsejű állatot lát maga előtt. Ez a be­

A

következőkben

Észak-Afrikában

élő

részletesebben gyaíogsüíókről

szólunk vagy

az

nyomás nem fedi teljesen a valóságot, mert valójá­

tarajos

ban sokkal kisebb, csak a felborzolt tüskék mutatják

e r i s t a t a e r i s t a t a ) . Toepfer szerint

jó nagynak. A farka, mint egy kereplő, az ellenség

a jégkorszakban Közép-Európában is éltek rokonai.

elriasztására szolgál. A végén különböző alakú, kb.

E. Mohr megállapítja, hogy a középső miocén kor

5 cm hosszú és 0,7 cm vastag tüskék állnak, amelyek

előttről nincsenek kétségbevonhatatlan fosszíliáink

lecsapott végű, vékony falú, a végükön nyitott, meg­

sülöktől. Európában ma már csak Szicíliában és D é l -

metszett tollszárhoz hasonló csövek. A gyökerük

süfökről ( H y s t r i x

Nietham-

hosszú, vékony és hajlékony nyél. Mellettük hegyes

kétli, hogy Görögországban és az Ibériai-fél­

tövisek is vannak. Ha az állatot veszély fenyegeti,

szigeten is előfordulnak. Eddig feltételezték a jelen­

felborzolja a sörényét és a tüskéit. Ilyenkor a mozgá­

létüket az e m l í t e t t t e r ü l e t e k egy-egy kisebb részén.

sát hangos csörömpölés kíséri. Dathe és munka­

Ugyanő azt állítja, hogy az állat nem őshonos Olasz­

társai a berlini állatkertben megfigyelték és bizo­

Olaszországban, mer

Romagnáig

találhatók.

országban, hanem a rómaiak t e l e p í t e t t é k be, bár

nyossággal megállapították,

még ma sem világos, hogy milyen célból t e t t é k ezt.

ellensége felé repíti néhány lazán álló tüskéjét. Ezt

Egy feltevés szerint ennek gazdasági okai voltak,

olyan erővei teszi, hogy a tüskék mélyen beleadnak

ugyanis a gazdag római nők az aranyozott tüskéket

a kerítés deszkáiba. A tüskék által okozott sérülések

hajdisznek használták. Az~ is lehetséges, hogy az íz­

fájdalmasak és nehezen gyógyulnak.

letes húsát fogyasztották. Niethammer nézetét alá­ támasztja az, hogy az olaszországi állat nem vala­ milyen különálló alfaj. Ha a pleisztocén óta egy­

hogy a tarajos sül az

A tarajos sül főleg éjjel és szürkületkor mozog. Száraz lapályokon, hegyoldalakon, kertek, ültetvé­ nyek közelében szeret tartózkodni. Mély föld alatti

185

katlanokat épít magának. Télen ezekben t a r t ó z k o ­

A nagy ragadozó macskák tüskéik ellenére széttépik

dik, de nem alszik téli álmot. A szabad természetben

a sülöket. Kitanult kutyák is hamarosan rájönnek

az állatok

egyedül

arra, hol kell ezt az állatot megtámadni és megha­

egyenként

laknak az építményeikben.

élnek, egyedül

vadásznak, és Fogságban

több állatot együtt lehet tartani, nem okoznak kárt

rapni. Húsa aránylag ízletes. Niethammer szerint az itáliai piacokon még ma is árusítanak sülhúst. A Hystrix-nem

egymásban. A tarajos sül fogképlete az alábbi: M

1

3

P

C

I

I

C

i Ö í

T~0

1 0

10

1

P

i

M 3~~ 1 3

képviselőin kívül egészen röviden

be kell mutatni az Atherurus-nem képviselőit is. Találóan bojtosfarkú sülöknek nevezik őket. E. Mohr = 20

Vad- és kultúrnövények szárát, á f á k héját, gumóit,

szerint az egyik csoport hazája: „a trópusi Afrika, Fernando egyiptomi

Póotól

és Elefántcsont-parttól

Szudánig". A

másik

csoport

egészen Ázsiában

gyökereit, gyümölcsét eszik, de nem vetik meg az

él,

állati táplálékot sem. Tavasszal párosodnak. 70 napi

Hainan, Tenasserim és Maiakká t e r ü l e t é n . Ezenkí­

Asszam, Burma, Thaiföld, Kambodzsa, Vietnam,

vemhességután a nőstény k e t t ő — n é g y fiat vet. Külön­

vül még jó néhány kisebb szigeten is megtalálhatók,

leges gonddal készíti elő az ivadékok fészkét. A nyi­

de nincsenek Szumatra szigetén, mint ahogyan eddig

tott szemmel születő kicsinyek testét rövid, puha

hitték. A bojtosfarkú sül kicsiny, pézsmapocok nagy­

tüskék fedik, amelyek még semmi ellen sem véde­

ságú, karcsú állat. Hosszú farka tüskés, sortéból álló

nek. Nem sokkal a születésük után már követik az

fehér bojtban végződik. A hátuk közepén és a hátsó

anyjukat a szabadba, és az anyatejet szilárd táplálék­

részén a tőrszerű tüskék körül hajlékony sörtesző-

kal egészítik ki. Az anyaállat éberen védi a kicsinyeit.

r ö k merednek elő. Az afrikai példányoknak sokszor

A felingerelt sülök fojtottan morognak, vicsorognak.

nyársszerű, vastag merev tüskéi is vannak. A bojtos-

Fehér farkú szőrös orrú sül (Hystrix Eurázsiában. A tarajos sült (Hystrix

leucura hirsutirostris). (L a képet.) Az óvilági sülök több faja él Afrikában és e r i s t a t a e r i s t a t a ) a rómaiak honosították meg Itáliában

Afrikai bojtosfarkú sül (Atherurus levő jellegzetes bojtra utal

africanus).

A kis termetű és hosszú farkú ázsiai és afrikai sülök neve a farkuk végén

farkú sülök is főképp növényevők. A

kultúrnövé­

A

kúszósül-szerüek öregcsaládja

nyekben jelentős károkat okoznak. Legtöbbször pá­

(Erethizontoidea)

rosával élnek. 100—110 napi vemhesség után a nős­

A

kúszósül-félék családja (Erethizontidae)

tény egy fejlett, eleinte csíkos fiat ellik. Az ivadék két hónapig szopik. Valószínű, hogy egy

nőstény

Ennek az öregcsaládnak csak egy ma is élő családja

egy évben egymás után többször is kölykezik. Fog­

van. Míg a gyalogsül-félék főleg a földhöz kötöttek

ságban jó hosszú ideig élnek. A hallei állatkertben

— bár a T r i c h y s - n e m fajai kúszni is tudnak — , addig

egy 1942-ben született hím a f r i k a i

a kúszósül-félék a fákon élnek.

bojtosfarkú sül

( A t h e r u r u s a f r i c a n u s ) 12 és fél évig élt.

A

gyalogsülök Ázsiában és Afrikában, valamint

Ritkán ásnak maguknak fészket vagy gödröt, in­

Dél-Európa kis területén honosak, a kúszósül-félék

kább elfoglalják más állat építményét, legfeljebb ki­

az amerikai földrész állatai. A kúszósülök Közép- és

bővítik saját m é r e t ü k r e . Bár tüskések, a közepes és

Dél-Amerikában élő Coéndu-nemének hosszú fogó­

nagy ragadozók mégis megbirkóznak velük. Húsát

farka van. Nincs közeli rokonságban az óvilági gyalog­

olykor az emberek is fogyasztják. Ha a fogságban jól

sülökkel, azoknak csak egy konvergens megjelenési

bánnak velük, ragaszkodó ketreclakókká válnak.

formája.

A

bojtosfarkú sülökhöz hasonló primitív nem a

Az

észak-amerikai

urzonok

(Erethizon)-

nemének nincs fogófarka. A tudomány és az érdek­

lapos

lődők egyaránt az urzont ( E r e t h i z o n d o r s o t u m ) isme­

t ü s k é k fedik. Hosszú farkuk pamacsban végződik,

rik a legjobban. Nevükhöz sok esetben hozzáteszik

amelyik Keskeny, lapos, pergamenszerű szalagokból

a „ k e l e t i " jelzőt.

tevődik össze. Innen a nevük is: pamacsos

ugyanis két alfajuk ismeretes. Az egyik a nyugati

Trichys.

Délkelet-Ázsiában

élnek. Törzsüket

sülök.

Az észak-amerikai

urzonoknak

Gyakran kerülnek kézre farkatlan példányok. E. Mohr

urzon Ú j - M e x i k ó t ó l Alaszkáig, Észak-Amerika nyu­

úgy véli, hogy ezek az állatok veszély esetén elhagy­

gati vidékén fordul elő, a keleti urzon viszont Labra­

ják a farkukat, úgy, mint a mi gyíkjaink.

d o r t ó l , Virginia és Kentucky államokig. A keleti

187

urzonok az elmúlt évtizedekben aránylag gyakran voltak láthatók

Közép-Európa állatkertjeiben.

Ma

úgy szétrágott, hogy az összedőlt. Érdekes módon nagyon szereti a sót, így azokat a fatárgyakat, szer­

már viszont ritkák lettek. A berlini állatkertben van

számnyeleket, amelyeket az ember

egy felnőtt hím és két nőstény. 1963-ban a két nős­

megfogott, szétrágja. Szétrágja és megeszi a vetett

izzadt kézzel

tény egy-egy kölyköt ellett, s ezeket sikerült is fel­

szarvasagancsokat, állati csontokat és tetemeket. Fő

nevelni. Mint már e m l í t e t t ü k , a gyalog- és kúszósülök

eledelét a fákon találja. A hajtásokat, a tűlevelűek

között a rokonság nem túlságosan közeli. Thenius

tűit, az egyéb fák leveleit, a friss fakérget eszi nagy

és Hofer megállapították, hogy az Alaszkától Argen­

élvezettel. A z urzon az erdő kártevője. Kitűnően

tínáig elterjedt kúszósül-nemek eredetét az oligocén

mászik, a fák csúcsára is felmerészkedik, s ott ügye­

korig lehet visszafelé követni. A

sen egyensúlyoz. A fészkét fák odvába vagy sziklák

Chaetomys-nem kai

urzonok,

Brazíliában

élő

közbeeső láncszem az észak-ameri­ valamint a dél- és

közép-amerikai

fogófarkú sülök között.

hasadékába készíti. A hideg évszakban napokig a fészkében marad, de nem alszik téli álmot. Párzási ideje március végén kezdődik, s az állatok ezalatt

Az urzon feje rövid, az orra tompán végződik.

éjjel

hátborzongatóan

kiáltoznak

és

morognak.

60—

A

nőstény vemhességi ideje körülbelül 209

65 cm. A farka kb. 20 cm hosszú, különleges alkatú.

A

kölykök születéskor elég nagyok és teljesen ki­

A legjobban még a hód farkához hasonlítható. Alul

fejlettek.

A teste zömök, a fej-törzs hossza legfeljebb

sörtés, felül tüskés. Bár itt sem beszélhetünk valódi fogófarokról,

mint a dél-amerikai

nap.

Az anyaállat állítólag csak egy hétig szoptatja köly­

kúszósülöknél,

keit. Oathe adatai szerint a már e m l í t e t t és a berlini

mégis az állat a kúszásnál segédeszközként használja.

állatkertben 1963. április 25-én és május 8-án szüle­

Amikor az urzon sima törzsön vagy ágon felfelé

tett két kis urzon: „olyan volt, mint két kis fekete

mászik, a farka sörtés alsó részéi a fa kérgének tá­

kéziseprő: jó szem kellett ahhoz, hogy az ember fel­

masztja, így sohasem csúszik vissza. Különösen fon­

fedezze őket a ketrecben. Az anyaállatok nem törőd­

tos védekező eszköz az e m l í t e t t testrész. Minden

tek sokat a kicsinyeikkel, és csak szoptatásra jöttek

ellenség ellen hasznos, mert az állat alulról felfelé

be hozzájuk. Az első napokban a kicsinyek még nem

képes csapni vele. Bár az urzon fülkagylói kicsinyek,

tudtak felmászni az öregekhez. Az egyik ivadék egy

az állat viszonylag jól hall. Mellső lábain négy-négy

nyári zápor alatt teljesen átnedvesedett, tüdőgyulla­

erős karmokkal ellátott ujja van, a hüvelyk hiányzik.

dást kapott, ezért azután mesterségesen kellett fel­

A

nevelni". Brehm „Az állatok világa" c.

hátsó lábain viszont megvan az öt ujja, s ezek is

erős karmokban végződnek.

Heck és Hilzheimer

művében

megállapítják, hogy az urzon

Az urzon a hátán sűrű, vastag fekete bundát visel.

nőstényei évente egy kölyköt hoznak a világra. Ezt

Alatta számos lazán álló, mintegy 8 cm hosszú tüske

látszik igazolni az előbb leírt, a berlini állatkertben

van, amelyeket a szőr jórészt elfed. A farka felső

m e g t ö r t é n t szaporítás. Sanderson viszont azt mond­

felületén a tüskék jól láthatók. A végükön kampó

ja, hogy egy-egy alkalommal k e t t ő t , esetleg hármat

van, emiatt nehéz és fájdalmas a megsebesített em­

is kölykeznek. A z indiánok azt hitték, hogy az urzon-

ber vagy állat bőréből, izmaiból kihúzni. A tüskék

nak nincsenek emlőbimbói, mert nem találták azo­

felépítése olyan, hogy azok mind mélyebben „be­

kat az anyaállat hasán. Az urzonnak vannak csecs­

dolgozódnak" a megsebesített állatba, úgyhogy nem

bimbói, csak aránylag magasan foglalnak helyet.

egy esetben, hosszabb idő múltán az állat belepusztul

Egy időben az Egyesült Államokban az urzont a ki­

a sérülésbe. Ha az urzont a földön megtámadják, le­

pusztulás veszélye fenyegette. Közben azonban az

szegi a fejét, azután a tüskéit és a sortéit az ellenfél

állomány annyira megerősödött és megszaporodott,

felé fordítja. Farkának lengetésével fenyegeti a tá­

hogy lassan olyan t e r ü l e t e k e t is újra benépesítenek,

madót, miközben arra törekszik, hogy az ellenfél

ahonnan valamikor teljesen kipusztultak.

közelébe férkőzzék és villámgyors csapást tudjon mérni rá. Az emberen kívül kevés ellensége van. Az amerikai nyest a fák csúcsán torkon ragadja és

A tengerimalac-szerííek öregcsaládja

agyonharapja anélkül,

(Cavioidea)

hogy

maga

megsebesülne.

Medvék, pumák, rókák is értik a módját, hogyan kell az urzont agyonharapni. Bár

metszőfogai

nagyon

A sülalakúak alrendjébe sorolják a világszerte ismert erősek,

a

karmaihoz

és elterjedt

apró

háziállatot,

a tengeri

malacot

hasonlóan ezeket sertHhasználja védekezéskor. San­

( C a v i a p o r c e l l u s ) . Ránézésre egyáltalában nem hason­

derson szerint az urzon vastag üveget is képes át­

lít a sülökhöz. A tengerimalac-szerűek vagy pata-

rágni. Valójában mindent megrág, szétnyű, amit arra

k ö r m ű rágcsálószerűek öregcsaládjának

alkalmasnak talál. Példa van arra is, hogy blokkházat

— ahová állatunk is tartozik — kizárólag Közép- és

188

képviselői

négy

tanak, azután még fütyülő, vinnyogó, sivító (malac­

családra tagozódik, az ide sorolható állatok, a zooló­

sivításhoz hasonló) hangjuk miatt kapták valószínű­

giai gyűjtemények megbecsült é r t é k e i . Az e m l í t e t t

leg a „malac" nevet, bár semmi közük sincs a disz­

négy család az alábbi:

nókhoz (Suidae).

Dél-Amerikában

találhatók.

Az

öregcsalád

Megszelídített

tengeri malacfélék (Caviidae) vízi disznófélék (Hydrochoeridae) pakaránafélék (Dinomyidae) agutifélék (Dasyproctidae)

és háziasított

tengeri

malacaink

színe annyira változatos, hogy elmondhatjuk, nincs közöttük két teljesen egyforma példány. Ilyennek látta őket már 200 évvel ezelőtt Linné, a nagy svéd természettudós is. O nevezte el — külseje után —

A vízi disznók családjába tartoznak a legnagyobb

C a v i a porceííusnak, ebből a latin névből a p o r c e l l u s kis disznót jelent. Érdekes, hogy Peruban él még a

és legnehezebb ma élő rágcsálók. A most tárgyalt öregcsalád legkisebb képviselői a tengeri malacok. Az állat elnevezése megtévesztő és

háziasított Cavia

tengeri

cutleri.

malac vadon

élő

törzsfaja, a

Hasonlítanak a háziasított rokonuk­

helytelen, ugyanis ezzel a névvel a fogascetek egyik

hoz, de a színezetük eltérő, ugyanis az egész testük

faját, a barna delfint vagy tengeri disznót ( P h o c a e n a

sárgásbarnán márványfoltos. Az e m l í t e t t C a v i a cut-

phocaena)

/erin kívül még van néhány vadon élő rokon faja.

jelöljük. A tengeri

malacokat nem

az

európai emberek háziasítottak először. Közép- és

A

Dél-Amerika spanyol hódítói a peruiaknál már házia­

mellső lábaikon négy, a hátsókon három ujjuk van.

tengeri

malacfélék

sított tengeri malacokat találtak. Ugyanitt a fel­

Felső és alsó állkapcsukban a két-két metszőfoguk mindegyik

farok

oldalon

nélküli

4—4

rágcsálók, a

bontott régi sírokból múmiaként, bebalzsamozott

mellett

állapotban is előkerültek. A barátságos, csinos kis

amelyeknek a rágófelületén zománcredők vannak.

zápfoguk

van,

állatokat Amerika felfedezése után hamarosan át­

Nem alusznak téli álmot. A háziasított tengeri malac

hozták Európába. Távolról kis disznókhoz hasonlí­

teljesen elveszítette azt

a képességét,

hogy föld

189

alatti vackot készítsen magának, bár a vadon élő

forgókat képez, s ezeket a változatos mintás bun­

egyedek is szívesen keresnek kész hasadékokat, üre­

dájú példányokat azután az állatkedvelők szaporít­

geket, lyukakat. Ezekből a lyukakból azután ponto­

ják. Ezekért a díszállatokért jó árat fizetnek. A ten­

san meghatározott csapásokon mennek a legelőre.

geri malacok a legnagyobb hasznot mint kísérleti

A

hegyvidéki sztyeppék lakói. Nincsenek pofazacs­

állatok hajtják. Orvosi, állatorvosi, gyógyszervegyé­

kóik, és nem is gyűjtenek készleteket. A nőstények

szeti intézetek és kutatók használják őket a leg­

62—70 napi vemhességi idő után egy-öt

kölyköt

szélesebb körben. Kísérleti állatok, amelyekkel a

vetnek. Az újszülöttek látnak, és kifejletten jönnek

járványos betegségek mechanizmusát, a gyógyszerek

a világra. Hamarosan követik az anyjukat az élelem­

hatását kísérletezik

szerző útra, és ilyenkor már szilárd táplálékot is

malacot használ fel a tudomány. A prémjük semmire

esznek. Ez azért is fontos, mert az anyaállatnak a

sem használható, legfeljebb a bőrüket dolgozzák fel,

hasoldalán csak két emlőbimbója van. A legtöbbször

vékony,

azonban kettőnél több fiat vet, ilyenkor azután az

pénztárcákat készítenek belőle.

utódoknak meg kell osztozniok az anyai emlőkön. Az

ivadékok

körülbelül

három

hétig

szopnak.

Eletük hetedik-nyolcadik hetében, a még csak félig

finom

ki. Évente sok millió tengeri

bőráruk

készítésére.

Kesztyűket,

A Közép- és Dél-Amerikában honos tengeri malac­ félék

másik neve patakörmü

rágcsálófélék. Ezt a

nevet azért kapták, mert a talpuk és az ujjhegyük

felnőtt fiatalok már ivarérettek. A háziasított ten­

kiszélesedett és elszarusodott úgy, hogy összenőtt

geri malacok nőstényei közös ketrecben, amikor

a karmaikkal, s így minden egyes ujjukat pataszerű

semmi sem

képződmény veszi körül a lábukon.

korlátozza a szaporodásukat,

évente

négyszer, esetleg ötször ellenek. A párosodási idő­ szakban a hímek rágófogaikkal kemény

küzdelmet

vívnak egymással. Ilyenkor fenik a fogaikat, és gur­

A

vízi

choerus

disznó ( H y d r o c h a e r i s

capybara)

hydrochoeris

=

Hydro-

olyan, mint egy jó nagyra nőtt

tengeri malac karikatúrája, amelynek a fülei egészen

gulázó hangokat is hallatnak. A kemény, merev sző­

kicsinyek. A vízi disznók (Hydrochoeridae) önálló

rük felfogja a harapások erejét, így a nagy küzdel­

családot alkotnak. Főleg abban különböznek a száraz­

mekben nem sebesülnek meg súlyosan.

földön élő tengeri malactól, hogy hosszabb a lábuk, kizárólag

és a lábujjaik

között

növényt esznek, már csak azért is, mert senki sem

Mint a nevük

is mutatja, részben vízben

gondol arra, hogy állati eredetű eledelt adjon nekik.

nagyon jól úsznak és merülnek. A felnőtt, jól fejlett

Ezek után érdekes megemlíteni, hogy szívesen fo­

vízi disznó elérheti a házi sertés nagyságának az

A

fogságban tartott tengeri malacok

rövid

úszóhártyák

vannak. élnek,

gyasztanak állati fehérjét, például a bedobott cson­

egyharmadát is. Széles metszőfogaik különösen jól

tokat gondosan lerágják. Ennek a könyvnek a szer­

fejlettek.

zője 1928-ban megfigyelte, hogy nagyobb számban

amelyek nedvdús vízinövényeket esznek, és a fák

együtt tartott tengeri malacok felfalták társaikat.

héját rágják. Nem szívesen mennek el a víz közelé­

Ezek ellenére

ártalmatlan

növényevők,

A felfalt áldozatokat rendesen betolakodott patká­

ből.

nyok számlájára írták. Az is bizonyos, hogy a meg­

szetesen

döglött

harapta

őket, éles, harsány kiáltással riasztják a többi társu­

voltak,

kat, ilyenkor azután mind a vízbe menekül. A sza­

tengeri

malacokat nem

a többi

agyon, ezek gyenge, öreg, beteg állatok

badban

amelyeket a többiek kíméletlenül agyontapostak. Az időjárásra érzékenyek, mert a nedvességet és a hideget nem viselik el. Ez az egyik oka annak, amiért nem háziasított

kell félni attól, hogy az elszabadult, állatok a szabadban elszaporodnak

A környező kerti növény kultúrákban termé­ károkat

okoznak.

csoportosan

járnak.

Ha

veszély fenyegeti

Sajnos

állatkertben,

amikor kis helyre szorulnak össze, sokat marakod­ nak egymás között, és veszedelmesen harapdálják egymást.

és

Általában az volt a vélemény, hogy a vízi disznó

ismét elvadulnak. A pézsmapocok esetére gondolva

buta, tunya, tehetetlen állat. Ezzel szemben Sander­

tartani lehetne ennek bekövetkezésétől, hiszen így

son

ismét egy nem honos kártékony rágcsáló elterjedé­

Guayanában látta, hogy egy megvakult ültetvényes

séről lenne szó. Ma már csak kevés helyen hizlalják

vakvezető állatnak idomította be, s ebben a minő­

egyes ínyencek. N e m r é g e n még a nagyon változatos

ségben is jól bevált. Legnagyobb ellensége az ember

intelligens

állatoknak

tartja

őket.

Holland-

színük miatt genetikai kísérleteknél kísérleti állat­

mellett a jaguár és az alligátor. Úgy látszik, hogy a

ként használták. A fehér színű, piros szemű albinótól

szaporasága pótolni tudja az elszenvedett vesztesé­

a hollófeketéig a színárnyalatok hihetetlen bőségét

geket. A vízi disznók kifejlett hímjei több nőstényt

sikerült kitenyészteni, nem is beszélve a mintázatok

gyűjtenek maguk köré. Ezek 165—170 napi vem-

változatosságáról. Hosszú szőrű, úgynevezett angóra

hesség után 3 — 4

tengeri malacokat is kitenyésztettek. ~A bozontos

letten jönnek a világra, és már néhány nap múlva

prémű kis állatok szőrzete különböző csillagokat,

egyedül legelnek. Két hónap múlva már önálló, ki-

190

kölyket ellenek. A kicsinyek fej­

fejlett állatok. A vízi disznó húsát Dél-Amerikában

kutyák agyonharapják őket, vagy kocavadászok el­

is csak hellyel-közzel eszik. A kifejlett hímek orra­

ejtik őket nyulak, illetve üregi nyulak helyett.

hátán

egy

mirigy

erős

szagú

váladékot

termel.

Való igaz, hogy ezek a tengeri malacfélék nagyon

Mondják, hogy ez a mosuszszag teszi majdnem élvez­

hasonlítanak

hetetlenné az állat húsát. Prémjének színe fakósárgá­

gyakrabban a nagy

tól a vörösesig terjed, durva szálú, felhasználásra

törpe m a r a

alkalmatlan. A bőrét szivacsos állagúra cserzik, úgy

mara füle

dolgozzák fel. Európai állatkertekben szívesen mu­

szürke, és a combjain nincsenek meg az élesen el­

a nyulakhoz. Állatkertjeinkben

leg­

m a r a ( D o l i c h o t i s p a t a g o n u m ) és a

(Pediolagus salinicola) nagyobb,

látható. A törpe

a színe egyhangúbb,

barnás­

tatják be a vízi disznót, hiszen ez termetre a leg­

határolt fekete-fehér foltok, mint a maráén. Hazájuk

nagyobb rágcsáló a Földön. A t ö r p e egér 8—9 gramm

Argentína belseje, a nagy, sós pusztaság. A két mara­

súlyú, a vízi disznó 80—90 kg is lehet, ami azt jelenti,

faj testalkata és életmódja jócskán hasonlít egy­

hogy az egyik e m l í t e t t rágcsáló tízezerszer nagyobb,

máshoz.

mint a másik!

A

marák körülbelül úgy élnek, mint a mi mezei

vízi disznókkal még nem merült ki a tengeri

nyulaink, és a lábaik is hasonlóan megnyúltak. Fü­

malacfélék családjának sokfélesége. A z állatkertek­

leik hosszúak, hegyesek és felállíthatók, azonban

A

ben az e m l í t e t t e k e n kívül a leggyakrabban még a

nem olyan nagyok, mint a nyúlfülek. Ezek kurta farkú

következő három csoport képviselőivel találkozunk:

sztyepp-állatok, körülbelül akkorák, mint a nyulak.

a marákkai, a pákákkal és az agutikkal. Á l l a t k e r t i

A

és tudományos szempontból fontosak még a paka­

élesen elütő, feketével keretezett fehér folt helyet­

rának és a farkos eputik.

tesíti, amely ugyanúgy,

Az európai állatkertekben ma már az a szokás, hogy a

marákat

szabadon

engedik futkározni

a

parkban. így azután megtörténik, hogy a kis rág­ csálók „kitágítják"

a kert

határait,

nyulak „bokrétáját" a nagy mara combján levő, mint a „bokréta", jelző­

berendezés a saját fajbeliek részére. A marák hasa­ tájafehéres, a hátuk barnásszürke, fehér pettyekkel. Párosan élnek, a kicsinyeiket is közösen nevelik.

megszöknek.

Egyszerre egy-három kölyket ellenek, s a fiatalok

Ennek az a szomorú vége, hogy a kerítésen kívül a

azonnal szaladnak. Növényevő állatok, amelyek nem

A Dasyprocto-nembe tartozó ogutik számos fajának és színváltozatának hazája Közép- és Dél-Amerika. A folyó menti őserdőket kedvelik. A tengerimalacok hosszabb lábú, kecsesebb felépítésű rokonai

191

A

zöld aguti (Dasyprocta a z a r a e )

Dél-Braziliában,

Bolíviában és Paraguayban él. Az agutik

külseje

olyan, mintha karcsú, kissé meghosszabbított, gólya­ lábra ü l t e t e t t tengerimalacok lennének. A szőrük sima, fénylő és minden fajnál és alfajnál más árnyala­ tot mutat. Az arany nyúl vagy aguti különösen szép látvány, mert a színe vörösesaranyba játszó. Innen a megtévesztő „arany

nyúl" neve is. A zöld aguti

ezüstös csillogású szőre zöldesfekete tónusú. Az agutik a szabadban főképp gyümölcsevők. Éles metszőfogaikkal gyümölcshéjat

szétforgácsolják

a

legkeményebb

is; a pálmadió csontos burkát szi­

lánkká, forgáccsá rágják. Mint a mókusok, a hátsó lábaikra ülnek, a két mellső lábukkal fogják, forgat­ ják, azután körberágják a megszerzett gyümölcsöt. A

félénk állatok mindenkor menekülésre

amikor

veszélyt

szimatolnak,

azonnal

készek; elfutnak.

A gyümölcsök mellett állati táplálékkal is kiegészí­ Pettyes paka (Agouti [Coelongenys] p a c a ) . Súlya a 9 kg-ot is elérheti, a vízidisznó rokona. Mexikótól Argentínáig megtalálható

tik az étrendjüket. Családi vagy még nagyobb köte­ lékekben élnek.

Ezekben a közösségekben sokat

marakodnak egymással; jó nagy sebeket harapnak a másik állat hátán vagy a fején. Mint a többi tengeri malacféléknél, az agutiknál is a nőstény két-három

nagyon válogathatnak a szűkös flóra növényei kö­

kölyket vet, amelyek teljesen kifejletten jönnek a

zött. Legelés közben nagyon óvatosak, vigyáznak a

világra.

biztonságukra. Az állatkertben, miután

rájönnek,

hogy nem bántja őket senki, hamar elveszítik az éberségüket. A szabad természetben is nappal mozgó állatok.

Az

állatkertben

zavartalanul

legelésznek

még akkor is, ha közvetlen közelükben járkálnak a látogatók.

Ilyenkor

inkább

kis antilopokra vagy

szarvasokra, és nem nyulakra emlékeztetnek.

Guayana és Észak-Brazília farkos aguti ( M y o p r o c t a

mocsaras

acouchy).

tájain él a

Külseje hasonlít

az agutihoz, csak kisebb, és testének a felépítésében némileg eltér tőle. 5 cm hosszú, fehér szőrű farka van, innen kapta a nevét is. A tengeri malacféléknek aránylag nagy a szemük, de a farkos agutiké feltű­ nően nagy. Növényi eledellel élnek, de pótlásként

A Dosyprocta-nembeli agutik is egy kissé hasonlí­

nagyobb mennyiségű állati táplálékot fogyasztanak,

tanak a kérődzőkhöz. Számos fajuk és alfajuk ismere­

mint az agutik. Ha Izgatott, felborzolja a háta szőrét,

tes. 40 cm-re nőnek meg, farkcsonkjuk 1—1,5

a hátsó lábaival gyors egymásutánban dobbant a föl­

cm.

A lábuk hosszú. Állatkertjeinkben a leggyakrabban

dön,

két fajukat mutatják be. A z egyik a voltaképpeni

állatnál ez nem olyan e l r e t t e n t ő és félelmetes, mint

aguti,

a p e t t y e s pákáknál (Agouti

vágy a r a n y

nyúl ( D a s y p r o c t a

aguti).

Régóta

ismert állat, az Amazonas vidékén és Peruban honos.

és hallhatóan vicsorítja a fogait. Ennél a kis [Coelongenys]

p a c a ) , ame­

lyek a vízidisznó után, Közép- és Dél-Amerika leg­ nagyobb rágcsálói. Míg a marák külsőleg alig hason­

Pakarána (Dinomys b r a n i c k i ) . Dél-Amerikában él ez a ritka állat. E kis farkú rágcsáló bizonyos mértékig át­ meneti forma a tengeri malacfélék és a csalipatkány­ félék között

lítanak a közeli rokon tengeri malacokhoz, addig a pákák külseje is jelzi az agutikkal való közeli ro­ konságot. Talán azt élő

mondhatjuk róluk, hogy ma

aguti-óriásformák.

A

földtörténeti

múltban

D é l - A m e r i k á b a n élt, de a pleisztocén korban kihalt Dasyproctida formák között még a ma élő pákák­ nál jóval nagyobb t e r m e t ű e k is voltak. Brazíliában megtalálták egy őz nagyságú aguti fosszilis maradvá­ nyait, s így ezt az állatotőz-ogutinak is nevezték el (Da­ syprocta c a p r e o l u s ) . A ma is élő pákák már nem ilyen nagyok, testük 70 cm hosszú, a súlyuk 9 kilogramm. A

pákák

olyanok,

mintha óriásira

nőtt, esetlen

agutik lennének. A fejük szokatlan módon nagy és bunkószerű, mert a járomívük megnagyobbodása fel-

192

Pampászi nyúl vagy viszkacsa lakója

(Viscacia

viscacia).

A esincsiMákkal ellentétben, az Andoktól keletre a sík pampák

tűnőén magassá és szögletessé változtatja a koponya

cukornád ültetvényeket fosztogatják. Rendkívül fa­

alakját. Mindegyik járomív alatt egy vékony bőrrel

lánkak, nagy a táplálékigényük, ezért jókora kárt

bélelt üreg van, innen nyitott rés vezet a szájüregbe.

tesznek a kultúrnövényzetben. Z ö m ö k , talán kövér­

Ennek a berendezésnek a célja mindmáig ismeretlen.

nek is mondható külsejük ellenére gyors, ügyes álla­

A

tok.

pákák

háta vörösesbarna,

a hasuktája

sárgás.

Válluktól a combjuk hátsó széléig négy kerek, sárgás­

Az állatkertekben a tartásuk nem okoz különö­

fehér foltokból álló sor húzódik az állatok testének

sebb

mindkét oldalán, a gerinccel párhuzamosan. A hátuk

szonyok mellett is rendesen szaporodnak. Úgy sza­

és a hasuktája határán még egy-egy csíksor látható,

porodnak, mint a többi tengeri malacfélék.

amelyek már összeolvadnak a test színével. A sarok­

A

gondot.

Még a közép-európai

éghajlati

vi­

pákák elterjedési t e r ü l e t é n élnek a hozzájuk

ba szorított paka nem lebecsülendő ellenfél. Mint a

rendkívül

dühöngő hörcsög, vadul és vakon nekiugrik az ellen­

A külső hasonlóság tüzetesebb vizsgálat után azonban

felének, azután nagy és erős metszőfogaival

mély

hasonló

pakaránák

(Dinomys

branicki).

belsőnek nem bizonyul. A pakaránák külön családba

sebeket harap. Ha az ember jó bánásmóddal kezessé

tartoznak

neveli a pákát, akkor szelíd lesz, ragaszkodik az

szuk felét teszi ki. A

(Dinomyidae).

Szőrös farkuk

testhosz-

pakarána még a pákánál is

ápolójához és nem is kísérli meg a támadást. D é l -

falánkabb rágcsáló, de az ültetvények és ültetvénye-

Amerikában kedvelik az agutlhúst, a pákák pecse­

sek szerencséjére ritka állat. Életmódjáról alig tu­

nyéje pedig egyenesen csemegének számít. A páká­

dunk valamit. A járhatatlan hegyi őserdők belsejé­

kat hazájukban intenzíven vadásszák, külön erre a

ben

célra i d o m í t o t t kutyákkal üldözik. A pakahúsnak jó

Andok lejtőin, az Amazonas vidékéig húzódik.

ára van a piacon. A

él,

elterjedési

területe

Dél-Amerikában

az

Hengeres farkuk és néhány anatómiai sajátosságuk

pákák Dél-Amerikában általánosan elterjedtek.

arra enged következtetni, hogy a pakaránák fejlődés­

Földalatti üregeket ásnak maguknak. A z erdők szélét,

t ö r t é n e t i vonatkozásban átmenetet képeznek a ten­

a bozótosokat,

geri malacfélék (Cavioidea) és a csalipatkány-félék

a ligetes folyópartokat

kedvelik.

Éjjel járnak zsákmány után. A kukorica-, dinnye- és

(Octodontoidea) között.

193

Kúszófxnkdnyok a Caf>romys-nemből. Fán lakó, ügyesen mászó állatok. Közép-Amerikában és az ottani szigeteken, különösen Kubában honosak

A csincsillaszerűek öregcsaládja

család kapcsolja össze, amely a valódi csincsillákkal

(Chinchilloidea)

azonos t e r ü l e t e n él. A z Abrocomidae család nagyon

A csincsillafélék családja (Chinchillidae)

ritka, és a tudomány csak vajmi keveset tud róluk. A csincsilla-patkány nevet azért kapták, mert arány­

A csincsillaszerűek öregcsaládjának csak egy ma élő

lag hosszú, csupasz farkuk van. A z igazi csincsillák-

családja van, a csincsillák. Ezek a Dél-Amerikában

nak

élő rágcsálók értékes, keresett prémjük miatt fon­

A csincsillafélék három neme ismeretes: a L a g i d i u m ,

többé-kevésbé

bozontos,

szőrös

a farkuk.

tos állatok. A z őslénytan szakemberei szerint fosz-

azaz macskanyulak, a Viscacia

szilis leletek bizonyítják, hogy Dél-Amerikában az

pampaszi nyulak és a C h i n c h i l l o , a tulajdonképpeni

( • = Lagostomus)

vagy

olígocén időszakban orrszarvú nagyságú csincsillák

csincsillák.

éltek, melyek a későbbi földtörténeti időszakokban

A csincsillák gyors, kitűnően mászó, kúszó, magas­

már csak medve nagyságúak voltak. A ma élő csin­

hegyi állatok. Ez alól csak a legnagyobb termetű

csillák már sokkal kisebb állatok. Termetre a leg­

képviselőjük, a p a m p a s z i nyúl vagy v i s z k a c s a

kisebb faj a gyapjas csincsilla, teljes hossza

viscacia)

30—

(Viscacia

kivétel, amely Dél-Amerika déli vidékén,

40 c m ; ebből a farkuk 11—13 cm. A legnagyobb élő

Argentína pampáin még ma is gyakori állat. A lovas

csincsilla a viszkacsa

tehénpásztorok és csikósok üldözik, mert hosszú,

vagy pampaszi nyúl, teljes

hossza 65—70 cm, amiből a farok 17—19 cm.

szövevényes föld alatti járataik esetleges beszakadása

A csincsillaszerűek (Chinchilloidea) és a csalipat­

veszélyezteti a vágtató lovak lábát. Minden lehető

kányfélék öregcsaládját valószínűleg az Abrocomidae

módon irtják ő k e t . Emiatt számos helyről eltűnnek,

194

onnan, ahol még nem is olyan régen kiterjedt és

állatok.

számos kolóniájuk élt. Látszatra a viszkacsa a leg-

pusztulóban voltak, de egy idő óta prémesállat-tele­

Húsuk élvezhető, fogyasztják

is. Már

ki­

esetlenebb csincsilla. Nyaka rövid, teste z ö m ö k , a

peken tenyésztik ő k e t . Hasonló rendszabály mentet­

háta hajlott. A feje vastag, bunkós, az orra t ö m p e .

te meg a valódi nemes csincsillákat is. A nemes csin-

hátsó

csillák az évszázadok óta t a r t ó folytonos üldöztetés

lábán három ujja van; az elsőkön négy; a hátsó lábak

Hegyes füle a testéhez viszonyítva kicsi. A

alatt annyira megritkultak, hogy gyakorlatilag ki­

még egyszer olyan hosszúak, mint a mellsők. Lábal­

pusztultnak t e k i n t e t t é k őket. Néhány évtized óta

katuk nagy ugrásokra teszi képessé ezeket a sztyepp-

A m e r i k á b a n , Európában és máshol szerte a világon

lakókat.

gazdaságokban tenyésztik ezeket az értékes állato­

A viszkacsa kolóniákban t ö b b száz állat él e g y ü t t ; A

kat.

Napjainkban az állományuk már több millió

fel.

példányra t e h e t ő . A Szovjetunióban azzal kísérle­

túrások messziről észrevehetők, így az állatok

teznek, hogy a Pamír hegységben meghonosítsák a

ezek a nagy kupac k i t ú r t földről ismerhetők hamar felfedezhetők.

Föld alatti

— mint a prérikutyáknál —

építményeikben

nemkívánatos

„albér­

lők" is vannak. Kígyók, földön lakó madarak, sőt

gyapjas

csincsillákat.

G.

Niethammer szerint vi­

szont Kaliforniában nem sikerültek a régebbi tele­ pítési kísérletek.

még egy bagolyfaj is a viszkacsák állandó vendége.

A továbbiakban még két csincsillafajt ismertetünk.

A viszkacsák és a prérikutyák élete és magatartása

A z egyik a rövidfarkú

egyébként is hasonló. A viszkacsák építményeinek

d a t a ) , a másik a g y a p j a s c s i n c s i l l a ( C h i n c h i l l a l a n i g e r ) .

a

Ma már mindkét fajt kizárólag farmokon tenyésztik.

bejáratánál

halomban

hevernek

a

hulladékok,'

csincsilla (Chinchilla

brevicau-

csontok, kövek, fadarabok, sőt az ember elhullatott

Keresztezésük lehetséges. Érdekességként meg kell

ócska használati tárgyai is megtalálhatók. A z ócska­

említeni, hogy fogságban ez a két csincsillafaj és a

ságokat

perui macskanyúl is keresztezhető egymással.

A

élelemszerző

kőrútjukon

szedik

viszkacsák növényevők és ha egy

össze.

dinnyeföldet

A rövidfarkú és a gyapjas csincsillák valamikor ezer­

vagy más kertet megszállnak, ott nemigen marad ép

számra éltek Chile, Peru és Bolívia magashegységei­

növény, mindent letarolnak. A

ben. Növényevők. Prémjük puha és finom, a sző­

kártevésük

miatt

természetesen üldözik őket. Prémjük sűrű és puha,

r ö k több mint 2 cm hosszúak. Színük nagyon szép,

de nem túlságosan keresett árucikk. Időről

sötétszürke vagy hamuszürke. A rövidfarkú csin­

időre

az európai állatkertekben is láthatók. L. Heck igaz­

csilla 30 cm hosszúra nő, a farka még további 13 cm,

gatósága idején a berlini állatkertben sikerült ő k e t

amely azonban a hosszú, dús szőrzet miatt 20 centi­

szaporítani is. A két kicsi teljesen kifejletten szüle­

méteresnek látszik. A gyapjas csincsillák testhossza

tett, és az apaállat ugyanúgy részt vett a gondozá­

23—27 cm, ebből a farok 12—13 cm. Már az inkák

sukban, mint az anya.

is vadásztak a csincsillára, és a selymes szőréből

A tulajdonképpeni csincsillákat a bundájuk miatt

finom szövetet készítettek.

üldözik. T ö b b fajuk ismeretes. A legismertebb a p e r u i macskxinyúl ( L a g i d i u m p e r u a n u m ) .

Peruban és

valamivel délebbre, a magas hegyek megközelíthe­

A csalipatkány-szerűek (Octodontoidea)

tetlen szakadékai között élnek. Ü r e g i nyúl nagyságú Simpson rendszere szerint a csalipatkány-szerűek Nádi patkány a Thryonomys-nemböl. Afrika legnagyobb rágcsálója, súlya az 5 kg-ot is eléri. Hazájában a húsa kedvelt vadpecsenye

öregcsaládjához hét család tartozik. Ezek közül öt család Közép- és Dél-Amerikában él. Ezek: a a a a a

kúszópatkányok (Capromyidae) tukók (Ctenomyidae) csalipatkányok (Octodontidae) csincsilla-patkányok (Abrocomidae) lándzsás tüskéjű patkányok (Echimyidae) A

nádi patkányok (Thryonomyidae) és a szirti

patkányok (Petromyidae) a csalipatkány-félék óvilági családjai. A z előbbi Afrikában nagy területen ismert, míg a szirti patkány ritka állat, csak Dél-Afrika köves pusztaságain fordul elő. A hódpatkány ( M y o c a s t o r coypus)

állatkertjeinkben

sűrűn látható, és mint prémadó haszonállatot Euró­ pában és Amerikában gazdaságokban tenyésztik, Fel-

195

Hódpatkány (Myocastőr coy'pusj. is betelepítették

Növényevő állat, melynek értékes a prémje. Hazájából, Dél-Amerikából Európába

tételezhető, hogy ezt az állatot sokan látták, tehát

vagy az Európába t e l e p í t e t t , s azután szerte meg­

érdemes

honosodott

részletesebben

patkány-félék

ismertetni

jellegzetes alakját.

A

mint a csali­

pézsmapocokkal.

A

hód

nagyobb,

a

hód patkányt

pézsmapocok kisebb, mint a hódpatkány. A nagysá­

magyarul még nutriának is nevezik. A prémpiacon is

gon kívül a három faj farka annyira különbözik, hogy

így jelölika bundáját. Klapperstück 1954-ben monog­

jól megkülönböztethetők egymástól. A hód farka

ráfiát adott ki az állatról.

felettébb

A hódpatkány a kúszópatkányok családjába tarto­ zik, ám minden más, csak nem fán élő állat, hanem a földön és a vízben tanyázik. A hátsó lábán az ujjait

pocoké

jellegzetes, felülről oldalról

lapított,

lapított, a pézsma­

a hódpatkányé

vastag,

hosszú, csupasz és hengeres. A hódpatkány valódi élettere D é l - A m e r i k a mér­

— a két külsőt kivéve — úszóhártyák kötik össze.

sékelt

Ezért nem is tud fára mászni. A szárazföldön viszont

vidéke. A mérsékelten és az erősen sós vízben is

hosszú utakat tesz meg.

éghajlatú

tájain

a folyók,

patakok, tavak

Ezt a megállapítást alá­

megtalálhatjuk ő k e t . Valószínűleg kizárólag növény­

támasztja az, hogy az 1922 óta tenyésztett hód patká­

evők. A z Európában szabadon élő állományaik ész­

nyok példányai Európa és Ázsia számos helyén meg­

revehető kárt okoznak a kultúrnövényekben, például

szöktek a fogságból, és nagy t e r ü l e t e n foltokban el­

a cukorrépában. Szerencsére nem furkálják össze a

szaporodtak. A Szovjetunióban szabadon tenyésztik,

gátakat, töltéseket vagy az egyéb árvízvédelmi léte­

s az állat Azerbajdzsánban jókora t e r ü l e t e n elszapo­

sítményeket, mint a pézsmapockok.

rodott. Németországban

társasán élnek. A felnőtt példányok testmagassága

is vannak szabadon

élő

Kolóniákban,

nutria kolóniák, ezek is szökött állatokból erednek.

14—15 cm, hosszuk

Főleg a melegebb vidékeken maradnak meg, a ke­

ebből kétötöd esik a farkukra. Ö r e g állatok elérik

mény telet nem bírják. Előfordul, hogy megfagy a

a 9 kg súlyt

lábujjuk vagy a farkuk. Ha a befagyott vízben a jég­

könnyebbek, mint a hímek. Négy, esetleg öt emlő­

is. A

pedig a 100 cm-t nőstények

jóval

is elérheti, kisebbek és

takaró alá kerülnek, csak nehezen találják meg a nyílt

párjuk a szőrzetük között elrejtve magasan az oícla-

vizet. A z állatot sok esetben összetévesztik a hóddal,

lukon van. Az Európában meghonosodott állatok-

196

nál — úgy látszik — nincsen meghatározott szapo­

A húsát is eszik. Jóízű, de meg kell vizsgálni, nem

rodási idő. Ez ugyanis egész éven át tart, előfordul

f e r t ő z ö t t - e trichinával. Klapperstück azt írja, hogy

az is, hogy a nőstény a tél közepén veti és neveli fel

1954-ig a gazdaságokban nevelt állatoknál csak egy

az utódokat.

trichinafertőzés fordult elő. Ugyanő azt

A

vemhesség

128—135 napig tart.

Az anyaállat vagy náddal kibélelt föld feletti vacokban, vagy a partba 5—6

is meg­

állapítja, hogy a hódpatkány nem kizárólag növény­

m é t e r r e vájt föld alatti

evő, mint azt eddig hitték. Megeszi a vízimadarak

fészekben szül. Elfoglalják és kibővítik a pézsma­

tojásait, sőt halakat és kagylókat is fogyaszt. Dél-

pocok elhagyott tanyáját is. A vackok bejárata a víz­

amerikai hazájában főleg nádat és vízinövényeket

szint felett vagy a vízszinten van. A teljesen kifej­

eszik, elsősorban a víz felett kiálló gyenge gyökere­

lett nőstények évente kétszer, esetleg háromszor

ket és fiatal hajtásokat. Már a táplálkozása miatt is

2—13

jól kell úsznia és merülnie. Ö t percig is a víz alatt

kölyköt ellenek (leggyakoribb a 4—7

utód).

A kicsinyek teljesen kifejletten jönnek a világra, és

tud maradni. Megeszi a zöld leveleket, és lehántja a

már látnak. Már életük első napjaiban, az anyjuk

fiatal zöld ágak héját. A cellulózban dús, nehezen

kíséretével elhagyják a fészket, sőt a vízbe is be­

emészthető

mennek. Hamarosan szilárd növényi táplálékot esz­

terjedelmes vakbele. Itt bontja le a cellulózt köny-

nek, bár 60 napig szopnak is. Ö t - h a t hónap múlva ivaréretté válnak.

növényi anyag hasznosítását

nyen felszívódó vegyületekké vakbelének

elősegíti gazdag,

erősen specializálódott baktérium-flórája. patkánynak

Érzékszervei közül a hallása és a szaglása a leg­

látszanak. Erős metszőfogaik elöl feltűnően narancs­

Tömpe orruk dacára inkább óriási

jobban fejlett. Klapperstück szerint rövid távolságra

sárgák. Összesen 20 foguk van, alul és felül mindkét

gyengén lát. Pupillanyílása hosszúkás, így az általá­

oldalon 1 metszőfog, 1 előzápfog és 3 zápfog. Érté­

ban szürkületkor járó állat elviseli az erős nappali

kes, sűrű prémjük alul-fölül egyaránt sárgásbarna

fényt is. A szabad természetben óvatos állatok. A leg­

vagy sötétbarna. Rendes színezetű

állományokban

nagyon ritkán fekete, tarka, sárga, fehér egyedek is

kisebb veszély esetén a kolóniákban

együtt

élő

— néha több száz — hódpatkány hanyatt-homlok

születnek. Ezeket a prémesállat-telepekben tisztán

menekül. A sarokba szorított állatok veszedelmesek

tenyésztik tovább úgy, hogy egységes színű rasszok

lehetnek. Hallhatóan vicsorítják jókora rágófogaikat,

alakultak ki. A prémje értékes, keresett árucikk,

hangosan

bundákat

ellenségnek és megharapják.

készítenek

belőle.

mondja, hogy a hódpatkány

Klapperstück prémje

már

azt

morognak, végül bátran nekiugranak az

nagyon

Egymás között néha véres küzdelmeket vívnak.

régen ismert, sokkal előbb kereskedelmi cikk volt,

Közben nyafogva, makogva kiáltoznak. Bár a hód-

mint ahogy a tudomány részletesebben megismerte az állatot. Szőréből finom kalapfilcet is készítenek.

patkányok külseje hasonlít a patkányokéhoz, mégis tiszta, kellemes állatok.

A cetek öregrendje (Mutica)

A cetek rendje (Cetacea) A cetek rendje két, egymástól erősen különböző al­

támadják a nagyobb ceteket és valósággal szétmar­

rendből tevődik össze. Az egyik: a fogascetek (Odon-

cangolják őket. A cetek teljes mértékben a vízi

toceti), a másik a sziláscetek (Mystacoceti). A cetek

életmódhoz alkalmazkodtak. A laikus óriási halnak

biológiai és törzsfejlődési szempontból

nézi őket, bár farokúszójuk nem függőlegesen áll,

rendkívül

érdekes, gazdaságilag fontos állatok. A z

emlősök

közül ők idomultak a legjobban az állandó vízi élet­

mint a halaknál, hanem vízszintesen, a szirénákéhoz hasonlóan.

hez. Soha nem hagyják el a vizet. Ha vihar, áramlás

A ceteket évezredek óta vadásszák. A tengerparti

vagy más katasztrófa a szárazföldre sodorja őket

népek már régen rájöttek arra, hogy a cetek vadá­

—

szata jól jövedelmező

különösen a legnagyobb fajok — elpusztulnak.

A cetek nem tudnak a szárazföldön mozogni.

Nem

késői

kőkorszakból

mesterség.

Norvégiában a

eredő sziklarajzokat

találtak,

képesek ott élni még átmenetileg, rövid ideig sem,

amelyek ceteket és cetvadászatot ábrázolnak. 4000—

mint a vízilovak, a fókák és szükség esetén a sziré­

4300 év telt el azóta, és az ember még ma is vadássza

nák. Ha a tengerár a szárazra veti a kisebb fogas­

a bálnákat, természetesen jobb, öldöklőbb fegyve­

ceteket, például a delfineket vagy a tengeri disznó­

rekkel. A cetvadászat még néhány évtizeddel ezelőtt

kat,

valamivel hosszabb

ideig életben

maradnak,

is minden terv és korlátozás nélkül folyt. Nem voltak

mint a nagyon nagy t e r m e t ű rokonaik. Ezeknél a

tekintettel az állatok korára, nemére, vemhes vol­

kisebb cetféiéknél előfordul az is, hogy egy újabb

tára, nem gondolták még azt sem, hogy a cetek jó

hullámverés vagy tengerár ismét visszasodorja ő k e t

néhány faja rövid időn belül kipusztulhat. A cet­

az életelemükbe, a nyílt vízbe. Ennek természetesen

vadászat olyan rablógazdálkodással folyt, hogy a ma

rövid idő alatt kell bekövetkeznie, hogy még életben

élő 80 faj és még ennél is t ö b b alfaj közül sok majd­

maradjanak. A nagy t e r m e t ű cetek azonban, annak

nem teljesen kipusztult vagy legalábbis a kipusztulás

ellenére, hogy tüdővel lélegeznek, mégis, a száraz­

veszélye fenyegeti őket. Ez vonatkozik például a

földre kerülve a légnyomásnak kitett, óriási tehetet­

15 méter hosszú szürke bdfndra ( E s c h r i c h t i u s

gibbo-

len testük súlya miatt pusztulnak el. Ilyen súlyú és

sus),

vagy

azután a 18 méter hosszú észak-afrikai

nagyságú élőlény csak a vízben tud megélni. A száraz­

vizcayai

földi állatok közül egy sem é r t e , és nem éri el a cetek

20 méter hosszú grönlandi v a g y északi bálnára (Ba-

súlyát és testméretét. Ebbe a rendbe tartozik a leg­

laena

nagyobb és legnehezebb emlősállat, az

században elsősorban vadásztak. Az utóbbi fajról

óriásbálna

bálnára.

mysticetus),

(Eubalaena

glaciális)

amelyet az

utóbbi

és végül a három

év­

vagy kékbálna ( R a l a e n o p t e r a m u s c u l u s ) . 30 méternél

nem is tudjuk, van-e belőle még néhány példány.

hosszabbra is megnő. A tenger apró állataival táp­

A z e m l í t e t t három faj ma már nemzetközi' egyez­

lálkozik. Ilyen ártalmatlan óriások mellett vannak

mények védelme alatt áll. 1937 óta van olyan nem­

ebben a csoportban hírhedt, falánk rablók is, mint

zetközi

a kardszárnyú

vadászatát,

delfin

(Orcinus orca).

Ez a 9 méter

megállapodás, amely szabályozza a cetek s amelyet

elfogadtak

az

összes

cet­

hosszúra is megnövő fogascet, nemcsak pingvineket,

vadászattal foglalkozó kis és nagy államok. Az egyez­

fókákat és delfineket rabol, hanem csordái

mény előírja az évenként elejthető cetek számát, "

98

meg­

A ma élő cetek nem kizárólag tengerlakók. Régmúlt idők maradványaként nagy dél-amerikai, indiai és kínai folyókban élnek folyami delfinek is. A legismertebb faj az inio ( I n i a geoffroyensis). Az állat hosszú csőrében több mint 100 fog van

korlátozza az esztelen pusztítást. A szerződés fő

A leletek igazolják, hogy ezen a t e r ü l e t e n valamikor

célja az, hogy biztosítsa a megmaradt állomány meg­

tenger volt, de az abban élő víziemlősöknek még

erősödését és az utánpótlást. Csak

korántsem volt olyan célszerű, vízi életmódhoz ido­

ilyen

módon

lehet r e m é l n i , hogy a tengereknek ez az értékes

mult alakjuk. E m l í t e t t állatunk 20 méter

állata még a következő századokban is szolgálja az

nőtt, de inkább vékony kígyóhoz hasonlított. Úgy is

hosszúra

mozgott a tengerben. Vannak cetfélék, amelyek ki­

embert, a világgazdaságot. A tudomány — az emlősök zöméhez viszonyítva —

zárólag az északi sarkvidéken élnek, az Atlanti- és

a cetet csak későn ismerte meg. A fiziológiájukról,

a Csendes-óceánban egyaránt. Ilyen a már valószínű­

tudtak

leg kipusztult grönlandi bálna. Vannak fajok, amelyek

utolsó

az Antarktisz vizeiben honosak. Ilyen a ritka, elefánt­

három évtizedben változott meg. A cetfélék kutatói

csontszínű törpe bálna ( N e o b a l a e n a m a r g i n a t a ) . Csak

az

életmódjukról

még

nemrégen

is alig

valamit. Ez a helyzet gyökeresen csak az

között ú t t ö r ő munkát végzett Slijper holland t e r m é ­

5—6 m é t e r hosszúra nő. Kiszélesedett bordái való­

szetbúvár. 1962-ben megjelent könyve: „ A tenger

ságos páncélt képeznek, amely képessé teszi arra,

óriásai — a cetek és delfinek biológiája", könyvünk

hogy hosszasabban t a r t ó z k o d j é k a mély vízben. Ez az

egyik forrásmunkája.

egyetlen simabálna, amelynek a hátán egy kis sarló

A cetek rendjét kilenc családba soroljuk. Ezekből hat a fogascetek, három a sziláscetek alrendjébe tar­

alakú uszony van. Eltekintve a folyami delfinek kis csoportjától, amelyek csak elég szűk földrajzi tér­ ségben

tozik. A hat fogascet család a következő:

találhatók,

igen sok

nem

és faja valódi

„kozmopolita". Sokat vándorolnak és nagy távol­ folyami delfinek (Platanistidae) csőrös cetek (Ziphiidae) ámbrás cetek (Physeteridae) narválok (Monodontidae) delfinek (Delphinidae)

ságokat tesznek meg a tengereken. Érdekes, hogy ha az Arktiszból vagy az Antarktiszból származó azo­ nos fajok tagjai találkoznak valahol a nyílt tengeren, nem keverednek össze, és nem is párosodnak. Külö­ nös viszont, hogy az Arktiszon elejtett

barna delfinek v. tengeri disznók (Phocaenidae)

találtak

olyan

parazitákat,

amelyek

állatokon

kizárólag az

illető faj Antarktiszon honos egyedeikről ismertek.

A sziláscetek családjai:

A

szürke bálnák (Eschrichtiidae = Rhachianectidae) barázdás v. hátúszós bálnák (Balaenopteridae) simabálnák (Balaenidae)

cetek vándorlása kétségtelenül szorosan össze­

függ a táplálékukat képező halak és egyéb tengeri állatok vándorlásával. Azt, hogy a cetek vándorlását kizárólag ez az ok váltja ki, vagy vannak más indítékai

A cetek származásának a t ö r t é n e t e még nem tel­

is, ma még nem tisztázott kérdés.

jesen tisztázott. Sok részlet felderítésre vár. Biztos az, hogy a szárazföldön élő emlősöktől származnak. A

A

cetek tüdővel lélegeznek, ezért időről időre

ragadozók és a patások rokonaiból fejlődtek ki,

fel kell jönniök a tenger felszínére. Az orrlyukaik a

és csak később idomultak bármelyik más emlősnél

fejük középső vagy hátsó részén vannak. A sima­

tökéletesebben a vízi élethez. Sajnos az átmeneti

bálnáknál k e t t ő , a többi cetnél legtöbbször egy orr­

formák fosszíliái máig nem kerültek elő. A nagyon

lyukat találunk. Ezeken át engedik ki az elhasznált

fiatal

végtagok

levegőt. Régebben helytelenül vízsugárnak tartot­

nyomai kimutathatók. Ezek a fejlődés során azután

cetembrióknál

azonban

a

hátsó

t á k vagy ábrázolták a kifújt levegőt. A látható sugár

eltűnnek. A simabálnáknál is vannak olyan rendel­

nem más, mint gőzfelhő, amely az összenyomott és

tetés nélküli csökevények, amelyek már nincsenek

melegebb levegő kibocsátásakor keletkezik. Az állat

összeköttetésben a gerincoszloppal. Ez esetben csak

t ö b b atmoszféra

csökevényes

levegőt. A kilövellt felhő mindegyik cetfajnál más,

szó.

medencéről

és combcsontokról

van

Ez igazolni látszik az előbbi feltevést. Más cet­

fajoknál is kimutatható a medencecsont csökevényes maradványa. A z orrukon megmaradt tapintószőrök azt igazolják, hogy valamikor ezek az állatok is sző­ rösek voltak. A z őscetek ( A r c h a e o c e t i )

nyomással

löki

ki az

elhasznált

és jellemző az állatra. A z ámbrás cet 5—8

méter

magasra fújja a kiengedett levegőt. A

cetek hatalmas testében nagy terjedelmű és

nagy befogadóképességű t ü d ő foglal helyet. Érdekes,

maradványai

hogy a szükséges nagy mennyiségű levegőt 1—2 má­

bizonyítják, hogy ezek már akkor is valódi víziemlő­

sodperc alatt — ami nagyon rövid idő — kicserélik.

sök voltak. A legrégibb leletek 35—45 millió évvel

Slijper szerint ez alatt 2 köbméter levegőt kell két­

ezelőtti időből származnak. Egyes cetek már akkor

szer átpréselni az orrlyukon, egyszer kifelé, egyszer

is orsó vagy áramvonalas alkatúak voltak, mint a mai

pedig a belégzéskor. Ha a cetek nyugodtan a víz

összes cetek. Ezek az ősállatok a legjobban a delfinek­

színén vannak, akkor 1—2

hez hasonlítottak. A z Egyesült Államok déli részén

Ha viszont leszállnak a mélybe, 40 percig is kibírják

megtalálták

két lélegzetvétel között.

200

a

Basilosaurus

nevű

állat

fosszíliáit.

percenként lélegeznek.

A narvál hímje (Monodon monocetos). Feje bal oldalán rendszerint páratlanul, egy körülbelül méter hosszú agyara van. A jobb oldalon levő agyarát rendszerint korán elveszti. Régebbi időkben a narvál-agyar legendás hírű volt; az egyszarvú agyarának tartották

Általánosan elterjedt vélemény, hogy a cetek fo­

partokon mindenfelé előforduló félsósvízi delfinek

gatlan állatok. Ez onnan ered, hogy az elmúlt két

(Soto/io-nem) a legtöbb cettel ellentétben főleg növé­

évszázadban a grönlandi bálna és az északfoki bálna

nyeket esznek. Egy édesvízben élő faj Nyugat-Afriká­

voltak a cetek „prototípusai", s ezeknek valóban

ban, a mangrove cserje levelét és gyümölcsét is eszi.

nincsen foguk, hiszen sziláscetek. Mégis a delfinek,

A z Orinoco folyóban élő iniák (m/a-nem) különleges

az ámbrás cetek és a hírhedt kardszárnyú delfinek,

tulajdonságaikkal tűnnek ki. Ez a primitív édesvízi

azután a tengeri disznók vagy barna delfinek — a t ö b ­

delfin körülbelül 1 méter hosszúra

biek mellett — igazi cetek. Fogaik jól fejlettek, sőt

csőrszerűen megnyúlik, és ebben 100—130 foguk

vannak cetfajok, amelyeknek sokkal több foguk van,

van. Ezek is, mint a legtöbb cet, kizárólag állati táp­

nő.

Arcorruk

mint bármelyik más emlősállatunknak. A z állatvilág

lálékot fogyasztanak. A különlegességük abban rej­

sokféleségét

lik,

igazolja az is, hogy néhány fogascet­

hogy még egészen alacsony, 60—70 cm mély

nemnek és -fajnak eltűntek a fogai, vagy például csak

vízben

kettő maradt belőlük. Ezeknél, és a szilásceteknél is,

A

embrionális

magukat előre. A sűrű, piszkos, iszapos vízen is

állapotban

képződmények,

de

még kimutathatók

a fog­

még az anyaállat testében, a

későbbi fejlődés során eltűnnek. A mammalógusok

is előfordulnak,

sőt

mozogni

is tudnak.

mellső uszonyaikkal, mint mankókkal

taszítják

keresztültornázzák magukat. A narvál ( M o n o d o n monoceros)

is a különleges kül­

régen vitáznak azon, vajon a fogascetek és a szilás­

sejű és életmódú cetfélékhez tartozik. Hossza 6 mé­

cetek közös törzsből származnak-e, közeli rokonok-e

ter, és nincsen hátuszonya. Ezek az arktikus nyílt

vagy csak a fogascetek közös eredetűek. Ebben a még

vizekben, a sarkkör egész hosszában megtalálható,

eldöntetlen kérdésben nem foglalunk állást. Emlí­

a narválok családjához tartozó fogascetek. Színük

tésre

világos, a bőrüket sok fekete foltocska tarkázza.

méltó, hogy ismerünk

két olyan fogascet­

nemet, amelyek azt igazolják, hogy a természetben minden szabály alól kivételt is találunk. A trópusi

Ez a foltos külső már önmagában is különleges. A

hímeknél felette érdekes,

hogy a szájnyílás

201

fölött, egy néha t ö b b , mint 2,5 m hosszú agyarat

Fehér-tenger lakója. 1966-ban egy példány a Rajna

viselnek. A z agyar kúposán végződik, és a tengelye

torkolati vizeibe t é v e d t .

körül többször megcsavarodott szarvhoz hasonlít,

A z ember azt hinné, hogy olyan óriási nagyságú

s az állat fegyverként használja. Ez a kemény csont­

emlősállatoknál, mint a cetek, a tudomány már fel­

képződmény nem más, mint a felső állkapocsban

d e r í t e t t e az összes élő fajokat. A tengerek azonban

levő és átalakult két foguk egyike. Legtöbbször a bal

óriási kiterjedésűekés mélységűek. Sok olyan tenger­

oldali fejlődik ki, míg a másik rendszerint teljesen

rész van, ahová ritkán vetődnek hajók. Különösen

elcsökevényesedett. Néhaelőfordulnak narválhírnek

vonatkozik ez az Északi- és a Déli-sark vizeire. Talán

két agyarral, amelyek közül rendszerint a jobb oldali

ez is az oka annak, hogy a cetfélék é l e t é r ő l , szaporo­

rövidebb és gyengébb. Azok a narválok, amelyek­

dásáról nem sokat tudunk. Valószínű, hogy a vég­

nek a jobb oldali agyaruk fejlett, ilyen előbb emlí­

telen tengerek mélyén vagy zugaiban vannak még

tett, kétagyarú állatok voltak, de valamilyen

olyan kisebb fajok vagy alfajok, amelyek eddig még

ok

miatt elveszítették a bal oldali fogukat. A nőstények

nem ismertek a zoológusok e l ő t t . A kisebb fajokból

két kicsi foga egész életükben a foghús alatt rejtet­

a mammalógusok csak néhány, igen sokszor csak tíz

ten marad. A középkorban, amikor még nem ismer­

vagy még kevesebb példányt ismernek. A z Antark­

t é k ezt az állatot, és esetenként eljutott Európába

tisz vizeiből és az egyenlítő k ö r n y é k é n e k őserdei

egy-egy narválagyar, azt hitték, hogy ezek a legen­

folyóiból

dás „egyszarvúak"

Ezért

kisebb fajok. Különösen az iniák szolgálhatnak ilyen

azután csodatevő e r ő t tulajdonítottak az agyarnak,

meglepetéssel. A cetek rendje nemekben és fajok­

gyógyszereket készítettek belőle, amelyeket arany­

ban rendkívül gazdag és változatos. Ezért nem vállal­

áron árultak. Egyes országokban a kisebb narvál-

kozhatunk k i m e r í t ő leírásukra. A folyami delfinek

agyarakból divatos, elegáns sétapálcákat készítenek.

közül az iniákat, a Monodontidae családból a narvá-

homlokán

levő szarvak.

még felbukkanhatnak eddig

ismeretlen

Egyébként a látszatra félelmetes fegyver a valóságban

lokat már e m l í t e t t ü k . A fogascetek közül a kacsa­

nem sokat ér. A ragadozó kardszárnyú delfin például

csőrű cetekkel, a Physeteridak közül az ámbrás cet­

nem fél a narváltól. A narvál-nyájakban ugyanolyan

tel, a Delphinak közül a közönséges delfinnel és a

öldöklést visz véghez,

mint az egyéb cetek

kö­

nagy kardszárnyú delfinnel, a tengeri disznók (barna

z ö t t . Szó esett róla, hogy a cetek legtöbbször cso­

delfinek) közül a bukó delfinnel és a játékos delfin­

portosan járnak. Ezeket a nyájakat itt

„iskolának"

nevezik. A fehér

narvál legközelebbi rokona az agyar delfin

nel, a sziláscetek közül a barázdás bálnák képviselő­ jeként a kékbálnával, a simabálnák közül pedig a ki­

vagy b e l u g a

(Delphinapterus

nélküli

leucas)

a

pusztult vagy kipusztulás e l ő t t álló grönlandi bálná­ val foglalkozunk részletesebben.

A fogascetek alrendje (Odontoceti) A

a m p u l l a t u s ) a csőrös

szövettel bélelt üreg van, amelyben nagy mennyi­

cetfélék (Ziphiidae) családjának a legismertebb és

kacsacsőrű cet ( H y p e r o o d o n

ségű, víztiszta, értékes olaj halmozódik fel. Ez való­

leggyakoribb képviselője. Említésre érdemes azért

színűleg a nyomáskiegyenlítésben játszik fontos sze­

is, mert a család egyetlen olyan tagja, amely gazda­

repet akkor, amikor az állat l e m e r ü l . Kimondottan

ságilag hasznot hajtó. Nagysága legfeljebb 10 méter.

mélytengeri állat, mert a fő táplálékát, a tintahalakat

A z öreg hímek olykor egyedül járnak, de rendes

itt

körülmények

m e r ü l , és két óra hosszat is a víz alatt tud maradni.

között a kacsacsőrű cetek is „isko­

találja. Valószínűleg 1300

méter

mélyre is le­

lákba" állnak össze, amelyekben tíz, esetleg jóval

Rendes k ö r ü l m é n y e k között a merülési ideje 10—

több

tengerek

20 perc. A z öreg hímek „csőrében", az alsó állkap­

lakója, az Atlanti-óceán északi részében, a Fehér­

csuk elején két jól látható fogat találunk. A fiatal

állat t a r t ó z k o d i k

együtt. A

nyílt

tengerig honos, ősszel azonban egészen az egyenlítő

hímeknek még két foguk van, amelyek azután az

szélességéig is lehúzódik. Közben az Északi- és a

öregebb korban eltűnnek. Négy fognál többje soha

Keleti-tengerben is megjelennek. A 30—60 centi­

sincsen a kacsacsőrű cetnek. A

méter hosszú csőrszerűen előreálló arcorruk felett

sarokba szorított állatok veszélyes ellenfelek. Hábo­

megsebesített és

meredeken emelkedik, sőt még egy kicsit előreugrik

rítatlanul elég bizalmasak, barátkozók és sokszor ez

a hólyagszerűen nagy fejük, amely olyan, mint egy

lesz a vesztük. Még a halászhajókhoz is olyan közel

óriási vízfej. A két meredek, a koponya felső állkap­

úsznak, hogy a fedélzetről megszigonyozhatók.

csából képződött csonttarajok (fésűk) mögött kötő­

102

A z elejtett kacsacsőrű cet csaknem minden részét

Partra vetett delfinek

(Globicephala

melas)

hasznosítják. A fejében összegyűlt víztiszta olajat

egyetlen kilégző nyílásuk. A szemük nagyon kicsi,

finom gépolajnak dolgozzák fel. A z állat koponyájá­

és ugyanúgy, mint a többi ceteknél, a fülkagylójuk

nak a felépítése olyan aszimmetrikus, hogy az orr­

kívülről

nyílásának csak a jobb orrjárathoz van összekötte­

rövidebb, mint a felső. Csak az alsó állkapocsban

nem

látható. A

keskeny alsó állkapcsuk

tése, a bal járat már a fele úton vakon végződik.

vannak használható fogai. A z

Valószínű, hogy az állatok száma ma ismét jelentősen

aszimmetrikus volta fogazatuk elrendeződésében is

megnövekedett, miután a XIX.

században a folyto­

ámbrás cet

fejének

igen szembetűnő. A fogak száma sohasem egyezik a

nos kíméletlen vadászat miatt a kacsacsőrű cetek

két

állománya erősen megcsappant. A „csőre", a nagy

nincs meg az ellenpárja a csökevényes felső fogak

oldalon.

40—60

nagy

kúpformájú

foguknak

gömb alakú feje, a hosszú teste miatt nem téveszt­

között. A z alsók a felső állkapocs megfelelő szaru­

hető össze más cetekkel. Külsejére jellemző az is,

mélyedésébe illeszkednek. Hatalmas torkukat szé­

hogy testének utolsó harmadán csak egy kis hát­

lesre tudják tátani. A tintahalak közül az óriáspoli­ pok a legkedvesebb táplálékuk; a velük való küz­

uszonya van. Csaknem mindegyik többi fogascetnek van hátu­ szonya,

csak a legnagyobbnak, az ámbrás cetnek

nincsen. Hátoldalának a hátsó részén, a gerincvo­ nalán szorosan egymás mellett kidudorodások van­ nak, amelyek közül a legnagyobbat púpnak is neve­

delemhez megvan minden

eszközük.

Az

ámbrás

cetnek is óriási üregek vannak a fejében, amelyek­ ben

finom

olaj gyűlik

össze.

A

fején, a vastag

szalonnaréteg alatt inas lemezek helyezkednek el, amelyek a két nagy kamrára osztott üreg fedelét alkotják. Itt van a finom spermacetolaj (cetolaj), ez

zik. A z ámbrás cetek (Physeteridae) családjának ma már csak két neme van, egy-egy fajjal, az egyik a K o g i a nem, a törpe ámbrás c e t t e l ( K o g i a b r e v i c e p s ) , a másik a P h y s e t e r - n e m a tulajdonképpeni óriás ámbrás

cet­

a viztisztaságú olaj, a legérzékenyebb tudományos műszerek

kenőolaja. Valamikor gyertyát is öntöt­

tek belőle. A z ámbrás cet ugyanúgy, mint a kacsacsőrű, igen

t e l ( P h y s e t e r m a c r o c e p h a l u s ) , amelynek a neve vala­

mélyre

mikor

nagyfejűt

egyenlíti ki a fellépő nyomáskülönbséget. Pontosan

jelent, és az óriási ámbrás cet valóban az. A z óriási

tudjuk, hogy 1000 m é t e r r e és ennél lejjebb is merül,

kaselot volt. A „Macrocephalus"

m e r ü l , és valószínűleg az

olajtartályaival

fej elöl meredeken végződik, sziluettje olyan, mint

mert ismételten beleakadnak az ilyen mélyen futó

egy hordó. A hím hossza 13—25 méter, a nőstényé

távírókábelekbe,

9—13, ennek az egyharmadát a fejük teszi ki. A fejük

rájuk nehezedő 100 atmoszféra nyomás alatt a szó

bal oldalán, teljesen aszimmetrikusan, elöl van az

szoros

nem

értelmében

tudnak

elszabadulni, és a

megfulladnak. A z ámbrás

cet

203

Ö r e g h í m e k sokszor egyedül járnak. Az ámbrás ce­ tek vadászata követelte a legtöbb áldozatot. A meg­ sebesített öreg és dühöngő ámbrás cetek régebben benyomták a kisebb, fából készült halászhajók olda­ lát, és pillanatok alatt elsüllyesztették őket. Párzásukról annyit tudunk, hogy hosszú szerelmi játék előzi meg. A megtermékenyítés

hamar be­

következik, a hatalmas állatok hassal egymás felé függőlegesen kiemelkednek a vízből. 16 havi vemhességi idő után születik a 4 méter hosszú, 1300 kg súlyú ivadék. A z anyát az újszülött nevelésében nem­ egyszer egy idegen nőstény is segíti. A z ivadék fogai hároméves koráig még nem bújnak ki. Az ámbrás cet életében a fogak alárendelt szerepet játszanak. A z utódok egy évig szopnak, de már közben ugyan­ azt eszik, mint a felnőtt állatok. A cetanya a víz alatt szoptatja kicsinyét. A z emlők — mint minden cet­ nél — az ivarnyílás

két oldalán, bőrredőben van­

nak. A szoptatás közben az emlők kibújnak a bőrr e d ő k b ő l . A fiatal állat körülkanyarítja a nyelvével az e m l ő t és a szájpadlásához szorítja. A cet teje A játékos delfinek kecses szökkenéssel ugranak ki a vízszín fölé. A legismertebb közülük az összes tenge­ rekben fellelhető játékos delfin (Delphinus detphis)

nagyon zsíros. Víztartalma csak 50%.

Ilyen kitűnő

tápanyag mellett az újszülött rendkívül gyorsan nő és gyarapodik. A felnőtt ámbrás cet 10 000 kg súlyt is elérhet. A tudomány még nem tisztázta, miért van az ámbrás cetnek a cetek között, abszolút és

80 percig képes a víz alatt maradni. Rendes körül­ mények között 20 percig szokott lemerülni. Még ma is a legintenzívebben üldözött cetfaj, különösen a japánok vadásszák. A z elmúlt évszázadokban az észak-amerikai cetvadászok specializálták magukat ámbrás cet vadászatra. Húsa alig élvezhető. A ki­ olvasztott cetszalonnából nyert olaj kitűnő kenő­ anyag, azonkívül gyógyszerek és kozmetikai cikkek

relatív

értelemben

a

leghosszabb

bélrendszere.

Az összes ma élő állatok között is neki van a leg­ hosszabb

bele,

körülbelül

160

méter!

A

cetek

között a leggyorsabb úszó, különösen akkor, ha ül­ dözik vagy megsebesült, esetleg ingerült. A gerin­ cesek közül csak egy ellensége van: az ember. Még a kardszárnyú delfin sem

kockáztatja

meg, hogy

összemérje erejét az ámbrás cettel.

alapanyaga. A japánok az ámbrás cet nyújtotta nyers­

Aligha

tudunk

nagyobb

ellentétet

elképzelni,

anyagokra egész ipart építettek. Csak példának em­

mint azt, amely a két nagy fogascet-család, az ámbrás

lítjük, hogy az állat fejbőréből táska- és cipőbőrt ké­

cetek és a kardszárnyú d e l f i n ( G r a m p u s o r c a =

szítenek. A z ámbra fontos nyersanyag,

nus

amely az

Orci-

o r c a ) között fennáll. A z ámbrás cet óriási csap­

állatok belében található. Van, amikor az állatok

szeg alakú

hatalmas kölöncökben kiürítik és a víz tetején úsz­

teszi ki. Nincsen hátuszonya, csak elöl van aránylag

kál.

kicsi

A tenger árja a víz színén úszó ámbrát a partra

testének

mellúszója,

egyharmadát

teste

végén

a bunkós feje

pedig

ugyancsak

dobja. Valószínűleg beteg állatok kiválasztási ter­

kicsiny

méke. Mázsás súlyú t ö m b ö k b e n képződik az állat

tett „púp". így első ránézésre is látja az ember,

farokúszója. A hátából

kiáll a már emlí­

gyomrában és belében. A viaszhoz hasonló szürke

hogy az állat a mélyvízi merüléshez idomult. A kard­

anyag rendkívül erős és jó illatú. Valamikor szappan,

szárnyú delfin viszont a tenger felszíne közelében

illatszer készítéséhez használták, de gyógyszereket,

vadászó ragadozó. A sziluettje tökéletesen halszerű,

meg „szerelmi bájitalt" is készítettek belőle. Ma is

egyik cet sem alkalmazkodott ennyire az úszáshoz.

használja a kozmetikai ipar, és az ára még mindig

A

elég magas.

amely néha még a vízből is kiáll. A többi cethez és

A z ámbrás cet kozmopolita. A z eljegesedett sarki

háta közepén mered derékszögben a hátuszony,

a saját testméretéhez viszonyítva az oldalúszói na­

tengerek kivételével mindenütt előfordul. Az euró­

gyon nagyok, és úgy egyensúlyoznak, mint a kereszt­

pai partokra is már többször kivetette a tenger.

szárnyak. Keresztbe álló farokúszója is erős. A feje

A

a teljes testhosszának csak az egyhatoda. Mindkét

hímek több nőstényt gyűjtenek maguk köré. A z

említett

204

„iskolák"-ban

200

példány

is összetart.

állkapcsában fogak vannak, és a száját hatalmasra

tudja tátani. Az egyhangú szürke szinü ámbrás cettel ellentétben a kardszárnyú delfin nagyon kontrasztdús.

A háta a fejétől végig, beleértve a mell-, hát-

és farokúszóját fényes fekete. A z alsó állkapcsa és a hasa világítóan fehér. A z állat testének a hátsó felén a fehér és a fekete szín íves rajzolatokkal megy át egymásba. A kis szemek mögött — mint t ö b b raga­ dozónál — a fekete fejen egy-egy hosszúkás fehér folt található. Ennek a foltnak a vadászat közben van jelentősége,

célja

megtéveszteni

az

áldozatokat.

A kardszárnyú delfin testszíne rejti az állatot, és az olykor 37 km sebességgel előtörő ragadozó elől az áldozatok nem tudnak elmenekülni. A és a hímek

között

tekintélyes

nőstények

nagyságkülönbség

van. A hím 10 méter, a nőstény 5 méter hosszú. A kardszárnyú delfin is kozmopolita, egyben a ten­ gerek réme. A Keleti-tengerre is elkalandozott már. Rendes körülmények között egymás mellett úszó ötös csoportokban vadászik, de 100 példányból álló iskolák is előfordulnak. A nagy kardszárnyú delfin tehát, ellentétben a kis kardszárnyú dorca él,

delfinnel

(Pseu*

c r a s s i d e n s ) nemcsak mindenféle tengeri hallal hanem megtámadja a cetek valamennyi faját is,

a delfintől a grönlandi cetig, kivéve a nagy ámbrás

A Vörös-tengeren és az Adeni-öbölben hajózók gyö­ nyörködhetnek a palackorrú d e l f i n e k b e n (Tursiops aduncus)

cetet. A nagyobb ceteket vagy cetnyájakat a nagy kardszárnyú delfinek egyszerre, egyesült erővel tá­ madják meg. Érdekes, hogy ugyanúgy viselkednek,

dott ellenfél egyre veszít az erejéből, akkor azután

mint a szárazföldön a hiénakutyák, alpesi farkasok

szétmarcangolják és mindenestől felfalják. A kisebb

vagy a farkasok. Kiválasztanak a kötelékből

egy

ceteket a nagy kardszárnyú delfin egyedül is szét­

állatot, s annak egyesült erővel nekiesnek. Először

t é p i . Pingvineket, tengeri disznókat, fókákat, kisebb

az ajkába, a mellúszójába és a farokúszójába harap­

delfineket, barna delfineket egészben lenyel. A hajó­

nak, ezeket széttépik. A megtámadott állat nyelvét

t ö r ö t t embert ugyancsak

kitépik. Ezek után az áldozat egész testét, ahol érik,

Eschricht egy közepesen fejlett nagy kardszárnyú

ott harapják. A nagy vérveszteség miatt a megtáma-

megtámadja és széttépi.

delfin előgyomrában 13 egész bukódelfint és 14 borjú­ fókát talált. A tizenötödik borjúfóka még a szájában volt.

A iogenorhynchus-nemhez, a rövidcsőrűekhez tartozó fehércsőrű delfin. Fehér csőrükről ismerhetők fel, és az összes tengereken felbukkannak

A

cetvadászok alkalomadtán megszigonyozzák a

kardszárnyú delfint, de nem folyik ellene tervszerű vadászat. Gazdaságilag kevéssé értékesíthető, ezért elhanyagolják az irtását. Ez pedig bizonyos szem­ pontokból

meggondolandó!

Az

ember az összes

többi ceteket intenzíven vadássza szerte a világ­ tengereken, mert ebből anyagi hasznot húz. így azután nemsokára megbillen a biológiai egyensúly. A z ember pusztítja az összes cetfajokat, gyéríti az állományt, ugyanakkor a vadászat alatt nem

álló

kardszárnyú delfinek szaporodnak, túlsúlyba kerül­ nek, és ők is veszedelmesen ritkítják a többi cetfajt. Célszerű lenne a nagy kardszárnyú delfinek számát csökkenteni szerte a világtengerekben, hogy a ter­ mészetes egyensúly helyreálljon. A

nagy kardszárnyú

delfin leggyakoribb zsák­

mánya a saját családjához tartozó, a tengerekben nagy

mennyiségben

előforduló

játékos

delfinek

205

( D e l p h i n u s d e l p h i s ) . Ezek a sarki tengereket kivéve, mindenütt megtalálhatók. A kis t e r m e t ű fogascet 2,60 m hosszúra nőhet, de ennél rendszerint 50— 60 cm-rel kisebb marad. Delfin néven ő a legismer­ tebb cet. Aki csak a tengeren hajózott, ismeri a játé­ kos delfinek vidám hancúrozását. nulmányozott

cetfaj.

A legjobban ta­

Magatartásukról,

érzékszer­

v e i k r ő l , „gondolkodásukról" is pontos képünk van, amióta

az Egyesült

Államokban az óriási tengeri

akváriumokban élő játékos delfineket és bukó delfi­ neket hosszú ideig figyelték és velük kísérleteket folytattak, sőt i d o m í t o t t á k őket. A A

játékos delfin kis t e r m e t ű , teste orsó alakú.

háta közepén elég nagy hátuszonya van, amely a

farka felé hajlik. Villámgyorsan

úsznak. Arcorruk

hosszú csőrré nyúlik, mint a kacsacsőrű cetnél, vi­ szont a fejük nem tornyosodik úgy felfelé, mint amazoknál. A delfineknek sok foguk van. Brehm „Állatok világa" című művének 4. kiadásában olvas­ suk: „Fogainak száma erősen ingadozó. Rendszerint minden állkapocsban 42—50 foglal helyet. Elejtettek azonban már olyan delfint is, amelynek állkapcsában mindkét oldalon fenn és lenn 53 foga volt, összesen tehát

212.

A

fogak

egyenlő

távolságban

állnak.

Csekély közök választják el őket egymástól. A z áll­ kapcsok zárásakor a felsők az alsók közé, az utób­ biak meg a felsők közé illeszkednek. A z hosszúkás,

hengeres. Nagyon

hegyesek.

alakjuk Kívülről

gyengén befelé hajlanak. A középsők a leghosszabbak, az elülsők és a hátulsók ellenben, meglehetősen arányosan csökkenve, már jóval rövidebbek." Grassé (1955) szerint találtak olyan állatot, amelynek 260 A

foga volt. foguk alapján a játékos delfinek

ragadozók.

Minden nekik megfelelő nagyságú állatot nek, rajokban húzó kokat.

A

megesz­

heringeket, lábasfejűeket,

delfineknek,

ezeknek

a

rá­

kozmopolita

kis ceteknek t ö b b alfaja van, ezeket azonban nem

tárgyaljuk.

Színük

eléggé

változatos,

itt

felül

sötétbarna vagy fekete, alul fehér. A z oldalukon íves rajzolatok vannak, szürke, sárgásszürke vagy fehér színben. Sebesen úsznak, 35 km óránkénti sebes­ ségre is képesek, de a még gyorsabb

kardszárnyú

delfin beéri ő k e t , előle nem tudnak elmenekülni. A

delfinek iskoláiban általában 15—40 példány van

együtt. Előfordul azonban, hogy ezres csapatok gyűl­ nek össze. A játékos delfin húsa az ember számára élvezhető. Szalonnájából halzsírt olvasztanak. Gazdasági hasz­ nosítás céljából csak néhány évtizede vadásszák terv-

A delfin könnyen szelídíthető, jól idomítható, rendkí­ vül intelligens állat. Amerikában a tengeri akváriumok­ ban évekig elélnek, sőt szaporodnak is

szerűen a delfint. Pillanatnyilag még nem fenyeget

gens állat. A fogva tartott delfinekkel intelligencia­

az a veszély, hogy az állat kipusztulhat. Mint a többi

kísérleteket végeztek. Szakemberek a delfinek szel­

ceteknél, úgy a delfineknél is a szaglóérzés teljesen

lemi képességét a majmokéval hasonlítják össze és

eltompult. Annak idején a cetfélék szárazföldön élő

nagyra értékelik. Ez a nézet nem új. Már az ókorban

őseinek bizonyosan volt szaglóérzékük. A teljesen

ismerték a delfin intelligens voltát, s ezért egyes

vízhez alkalmazkodott utódoknál viszont elcsökevé-

helyeken szent és érinthetetlen állatnak t a r t o t t á k .

nyesedett, mert itt nem volt szükség rá. A látását

Érdekes, hogy ezeket a régi megállapításokat sokáig

nem vesztette el, bár csak viszonylag rövid távol­

gyermekes

ságra lát. Más cetfajoknak még rosszabb a látásuk,

miután tüzetesebben foglalkoznak ezzel az állattal,

mesének

tekintették,

és

csak

most,

például az ámbrás cetnél egészen alárendelt. A g a n ­

j ö t t e k rá, hogy ezeknek komoly alapja van. Egy régi

geszi

görög monda szerint Á r i o n , a híres énekes a Föld­

csőrös d e l f i n

(Platonista

gangetica)

vak,

már

szemlencséje sincsen. A közönséges delfineknél ez

közi-tengeren hajózott, amikor a hajó legénysége el

nincsen így. Szemük különlegessége az, hogy a pu­

akarta rabolni kincseit, majd meg akarta ölni. Á r i o n

pillájuk szív alakú. Tapintásuk, de különösen a hallá­

— aki valóban t ö r t é n e l m i alak volt — énekével oda­

suk nagyon finom. A delfinekkel való kísérletezés

csalta a delfineket, a tengerbe ugrott, s azok kivitték

közben kiderült, hogy aránylag sok különleges és

őt

különféle hangot képesek kibocsátani, amelyek egy

tott

része az ultrahang-tartományba tartozik.

Bebizo­

delfinek a víz színén tartottak és szárazra segítettek

hogy a kibocsátott hangok révén kitű­

fuldokló embereket. Slijper szerint ezek az állatok

nően tájékozódnak. Ez a tájékozódás a hang vissza­

szívesen csatlakoznak az emberekhez és barátságot

nyosodott,

a szárazra.

Azóta

t ö b b szavahihető leírás lá­

napvilágot a r r ó l , hogy

közönséges és

bukó

verődésén alapul, úgy, mint a denevéreknél. Ezzel

is kötnek velük. így például Új-Zélandban, Auckland

a képességével fel tudja deríteni a halrajok helyét,

városában, az Opononi Beach-ben egy bukó delfin

s így rájuk tud úszni. A z agyveleje aránylag nagy-és

évekig a part közelében élt, teljesen szabadon csat­

a felülete tekervényes. Megállapítható, hogy intelli­

lakozott az emberekhez, játszott velük. Ez a telje-

Egy deFfin születésének páratlanul érdekes felvétele. Az újszülött a farkával előre hagyja el az anyja testét. Bebi­ zonyosodott, hogy ezek az állatok segítenek mozgásképtelen társaiknak

sen szabadon élő állat megengedte, hogy a gyerekek a hátán lovagoljanak, részt vett a labdajátékukban. A tudomány sokáig gúnyosan visszautasította azt a „tengerész mendemondának" tartott megállapí­ tást, hogy az egészséges delfinek segítenek beteg társaiknak.

Nemrégen

erről

ís

bebizonyosodott,

hogy igaz. Az ájult vagy legyengült társukat meg­ mentik a megfulladástól. A víz alá süllyedt beteg állathoz

két egészséges delfin nyomakodik olyan

szorosan, hogy fenntartják. Ezután a mell úszói alá merülnek a fejükkel, s így viszik a tehetetlen állatot a víz színére, hogy lélegezni tudjon. Hogy maguk is lélegzetet tudjanak venni, időnként el kell engedni a beteget. Mihelyt levegőt szippantottak, azonnal visszatérnek a támogatotthoz és tovább istápolják, kiemelik őt a veszélyes övezetből. Ebből talán ma­ gyarázatot meríthetünk arra nézve, hogyan tudják hasonló módon a fuldokló embert is megsegíteni. Úgy A

bánnak vele is, mint beteg delfintársukkal.

nagy akváriumokban fogva tartott példányokról

kiderült, hogy nemcsak szelídek és simogatni hagy­

A 4 méter hosszúra is megnövő palackorrú delfin feje. Az Atlanti-óceán északi részében élő barna delfin vagy tengeri disznó (Phocaena phocaena) csak fele ekkorára nő meg. A palackorrú delfin kozmopolita. Jellemző rá, hogy az alsó állkapcsa túlnyúlik a felsőn

ják magukat, hanem a kísérletezést is szívesen t ű r i k . Mindenféle játékot megtanulnak, csöngővel, harang­ gal játszanak, s ápolójuk kezéből óvatosan elveszik az élelmet. Magasra ugranak a vízből, s ha az e t e t ő ápoló a víz fölött egy toronyszerű emelvényen áll, jó néhány méter magasra képesek ugrani.

szúra nőtt. A számítás szerint az e m b r i ó k 170 napo­ sak lehettek.

Felderítésre

vár

még az a kérdés,

vajon a bálnáknál nincsen-e szuperfötáció, azaz megtermékenyülés terhes állapotban, amint azt a mezei nyulaknál láttuk.

A játékos delfinek és a bukó delfinek szaporodá­

A b a r n a d e l f i n vagy t e n g e r i disznó ( P h o c a e n a

pho­

sát, hála a nagy akváriumokban folytatott kísérle­

c a e n a ) , a Keleti- és az Északi-, valamint a Fekete­

teknek, ma már jól ismerjük. Párosodáskor a hímek

tengerben gyakran felbukkanó, csak 2 m hosszúra

a farkukat a nőstény farka alá görbítik. Vem hességi

megnövő, kis t e r m e t ű cet. Európa északi tengerének

idejük körülbelül

ismert állata, hiszen 100 főből álló iskolái gyakran

11 hónap. Az újszülött a fark­

úszójával kifelé jön a világra. A szárazföldi emlős­

megjelennek a partok közelében. Gyakorisága miatt

állatoknál és az embernél is ez a f o r d í t o t t helyzet

a különböző nyelvekben több neve van, ilyenek: barna

(farfekvés) veszélyes a magzatra, itt a delfineknél

delfin, tengeri disznó, bukó delfin, kis bukó delfin.

természetes. Az újszülött delfin körülbelül az anyja

A közönséges palackorrú

hosszának a 45%-a, súlya pedig a 15%-a. Erre azért

nagy bukó delfinnek is nevezik, így összetévesztik a

delfint (Tursiops

truncatus)

is szükség van, mert azonnal úszniuk kell; minden

barna delfinnel, holott e két cetféle más-más családba

segítség nélkül követik az anyjukat. A z anyaállat

tartozik. A közönséges palackorrú delfin rövidorrú,

csak szoptatja és állati ellenségek ellen védi az iva­

4 m hosszú valódi delfin, a barna delfin viszont a ten­

dékot, más segítséget nem tud adni, még a testé­

geri disznók (Phocaenidae) családjába tartozik. A del­

nek a melegét sem. Ezért a fiataloknak rendelkez­

finek és a tengeri disznók között jelentős anatómiai

niük kell a megfelelő eszközökkel a melegveszteség

különbségek vannak. A fogsoruk és a fogaik felépítése

pótlására, hiszen a hideg vízben a születés után azon­

különböző. A másik jelentős különbség az, hogy a

nal jócskán lehűl az állat. A közönséges delfinek

Phocaenidae család ma élő fajainál embriókorban fel­

rendesen egy fiat ellenek, de előfordulnak ikrek is.

lelhető egy hajdankori bőrpáncél maradványa, ami

N á l u k ez sűrűbb jelenség, mint a többi nagyobb cet­

azt bizonyítja, hogy valamikor ezeknek az állatok­

félénél. A hármas ikrek mindegyiknél nagyon ritkák.

nak az ősei ilyet viseltek.

Viszont előfordult, hogy egy elejtett cetben

hat

embriót találtak.

A

tengeri

disznó feje, legömbölyödött

bunkószerűnek

1964-ben a szovjet Gyerzkij halászhajó egy 16 mé­

látszik. A felső állkapcsán

orrával, néhány

tapintósörte meredezik, ez az egykori szőrzet marad­

nős­

ványa. Csak az alsó állkapcsában vannak fogai.A teste

tényt fogott, amelyben 6 különböző nemű bálna-

aránylag kicsi, s emellett könnyen is elejthető, mert

embrió volt. Ezek közül a legnagyobb 2,30 m hosz-

a part

ter

208

hosszú csukabálna

(Balaenoptera

borealis)

közelében szeret t a r t ó z k o d n i , így azután a

tudomány ezt a cetfélét ismeri aránylag a legjobban.

rakodnak a nőstényekért. Ilyenkor figyelmetlensé­

Felül feketék, alul fehér színűek.

gük gyakran vesztüket is okozza. A nőstények 9—10

A z állat rendkívül falánk. Főképp a heringrajokat

havi vemhesség után általában egy-két, S kg súlyú

követi, és mivel szétszaggatja a halászhálókat, a halá­

kölyköt

ellenek.

szok egyáltalán nem kedvelik. Falánksága miatt —

nagyon

ízletes,

A

fiatal

emberi

tengeri

disznók

táplálkozásra

húsa

alkalmas.

ami gyors emésztésének a következménye — állat­

A z öreg állatok húsa halzsírszagú. A z állatot gazda­

kertben vagy akváriumban tartani nagyon költséges.

ságilag hasznosítják, ezért intenzíven vadásszák őket.

Ha nem kap elegendő táplálékot, vagy ritkán adnak

A

neki enni, éhenpusztul. Szívesen felúszik a folyókba,

láló. A bőrüket feldolgozzák. A z elmúlt századokban

és hosszabb ideig megmarad az édesvízben is, mert

a tengeri disznó húsa ínyencfalatnak számított. A ró­

szalonnájukból kiolvasztott halzsír jóízű és táp­

itt is megtalálja a táplálékát. Ő k is szívesen követik

maiak különleges kolbászt készítettek a húsából.

a hajókat, köröznek k ö r ü l ö t t ü k . A párzási időben a

A középkorban Angliában, a királyi asztal étrendjén

hímek nagyon izgatottak, harapdálják egymást, ma­

is szerepelt a húsa.

A sziláscetek alrendje (Mystacoceti) sziláscetek alrendjéhez tartoznak a gazdasági­

megnövelik, s nagymennyiségű élelmet képesek egy­

lag legértékesebb cetfajok. Vannak k ö z ö t t ü k kisebb

A

szerre befogadni. A csaknem teljesen kiirtott sima­

t e r m e t ű e k is, például a csukabálna

(Balaenopterus

bálna-féléknek nincsenek barázdái. Innen származik

a c u t o r o s t r a t a ) , amely talán a legkisebb faj. A nyugat­

tehát a két állat neve is. A simabálnák egész test­

ausztráliai

marginita)

hosszának a harmadát a fej teszi ki. A szájüregük és

együtt ritkán nő 5—6 m-nél nagyobbra. Mégis ebben

törpe

bá/ndval

(Neobalaena

a felső állkapcsuk rendkívül magasan ívelt, és a szi­

a családban vannak a cetek legnagyobb és legsúlyo­

lák nagyon hosszúak. Ez a berendezkedés ugyanazt

sabb fajai. Ezek a nagy fajok mind elérik a 12 m é t e r t ,

a célt szolgálja, mint a barázdás bálnák óriásira tát­

de a norvégiai kék bálna hossza meghaladja a 30 mé­

ható szája. A karcsú barázdás bálnák jó úszók, ügye­

tert. A húsz méter hosszúságot a sziláscetfajok jó

sen merülnek a víz alá, és a mélyvízbe is lemerész­

része eléri. Nincsenek fogaik. A fiatal állatoknál még

kednek. Mindnyájuknak van hátúszója. A nagyobb

itt-ott megjelenik a fogak valamilyen csökevénye,

és lassúbb simabálnáknak, amelyek főképp a tenger

de ezek a maradványok már nem bújnak ki a foghús

színén tartózkodnak, nincsenek hátúszói. A t ö r p e

alól. A z embrióállapotban levő állatoknál kimutat­

bálnának van hátúszója, viszont ez le is merül a

hatók a fogcsökevények, s ez igazolja azt, hogy vala­

mélyvízbe.

mikor a szilásceteknek is voltak rendes, használ­

szeretettel tartózkodnak a sekély parti vizekben,

ható fogaik. A fogak pótlására az állatok felső áll­

ezért a megszokott é l e t t e r ü k b e n nincs szükségük

kapcsából és a szájpadlásukról szilák lógnak le. Erről,

hátúszóra, s így nincs is nekik.

a különleges táplálkozásuk szempontjából a használ­ hatatlanná vált fogak helyett hasznosabb képződmé­ nyekről kapták

nevüket. A szilák nem kapcsolód­

nak közvetlenül a koponyacsontokhoz, hanem elszarusodott, lemez alakú felhámképletek, amelyek sörteszerű fonalakban végződnek. A felső állkapcsuk mindegyik oldalán 300—400 ilyen képződmény talál­ ható. Ha egy sziláscet becsukja a száját, akkor az alsó állkapocs jóval előbbre nyúlik a felsőnél. A szám­ talan, kefeszerűen sorakozó fonal a hatalmas nyelv szélét é r i n t i , és úgy működik, mint valami szűrő vagy szita. A z állat a megszűrt vizet oldalt kilöki. A

szájüregben levő apró élőlények és halak fenn­

akadnak a sörték között. A zsákmányt azután a nyel­ vével a szájpadlásához nyomja, és onnan kerül rend­ szerint a szűk nyelőcsőbe. A barázdás bálnafélék­ nek rövidek a sziláik, viszont igen kifejlett torok­ has barázdáik vannak, amelyek szájüregüket erősen

A

szürke bálnák (Eschrichtiidae) elő­

A z órids bálnát vagy norvégiai kék bálnát musculus

(Sibbaldus

= B a l a e n o p t e r a m u s c u l u s ) a barázdás bálnák

képviseletében, mint a f ö l d t ö r t é n e t i jelenkor legna­ gyobb emlősét, érdemes jobban megismernünk. Hát­ uszonya kicsiny, mellúszója hosszú és hegyes, eléri a testhossz egyhetedét. Egy másik barázdás, a kö­ zönséges ftosszúszdrnyú bdíndnál ( M e g a p t e r a

novae-

a n g l i a e ) a melluszonyok elérik az állat testhosszának az egyharmadát. Amíg az elmúlt időkben elég sima­ bálna akadt a tengerekben, ezeket a bálnavadászok igazi bálnáknak

nevezték, ellentétben a barázdás

bálnákkal, amelyeknek a neve „nem valódi", „hamis" bálna volt, s ezeket nem is igen vadászták. A sima­ bálnák ugyanis elejtés után á víz színén úsznak, és itt könnyen kitermelhető a szalonnájuk. A barázdás bálnák kimúlás után lemerülnek. Amikor a sima­ bálnák már alaposan megfogyatkoztak, elkezdték a barázdás bálnákat is vadászni. Szigonyágyúval meg-

209

szigon/ozták ő k e t , azután a hajóhoz húzták a tete­

sikerülne a fajt továbbra is fenntartani. A z utolsó

met, és kompresszorral levegőt nyomattak az állatba,

értesülések élő grönlandi bálnáról a harmincas évek­

hogy a felszínen maradjon. Valamivel kisebb, 25 m

ből származnak. Azóta nem észleltek sehol élő pél­

hosszú, a foltos tőkehal nagyságú halakkal táplál­

dányokat.

kozó közönséges barázdás bálna, vagy hátúszás bálna

északfoki vagy v i z c a y a i bd/ndval ( E u b a l a e n a glaciális)

Ugyanez a helyzet a valamivel kisebb

( B a l a e n o p t e r a p h y s a l u s ) . Leginkább ezt a két cetfajt

és közeli rokonával, a déli bd/ndval ( E u b a l a e n a

vadásszák. A kék bálnából sokkal kevesebb nyers­

/is). M i n d h á r o m faj, ugyanúgy, mint Steller tengeri

austra-

anyagot lehet kitermelni, mint amennyit valamikor

tehene, a nyereségvágyból eredő kíméletlen üldözés

a grönlandi bálnából és általában a simabálnákból ki­

áldozata lett. E szirénák eltűnése után 100—150 év­

termeltek. Ma természetesen a fejlettebb eszközök­

vel a simabálnák is hasonló sorsra jutottak. A szak­

kel, sokkal gazdaságosabban kihasználják az elejtett

é r t ő k ma mégis remélik, hogy félreeső tengerekben

bálnát, mint azelőtt, a kedveltebb simabálnát. A kék

maradt néhány példány, s ezek ott esetleg egy olyan

bálna az összes világtengerekben megtalálható koz­

állománnyá szaporodnak, amely fenntartja a fajt.

mopolita volt, ma már azonban az intenzív vadászata

Arra viszont semmi remény sincs, hogy újra úgy el­

miatt az állománya megcsappant.

szaporodjanak, mint régen.

A kék bálnák egyedül vagy kettesévei-hármasával

Van egy olyan nemzetközi egyezmény, amely meg­

vándorolnak. Nem alkotnak iskolát. N e v ü k e t a szí­

tiltja a nagy simabálnák elejtését. Persze ide illik az

nük miatt kapták, ugyanis kékes színűek vagy acél­

a mondás, hogy „ahol

kékek, a hasuk valamivel világosabb, mint a hátuk,

bíró". A nagy bálna elejtése igen nagy hasznot hajt,

és az egész testüket apró foltok tarkázzák. Ez az

s a messzi tengereken egyedül dolgozó bálnavadász

óriási állat, a ma ismert legnagyobb élőlény, kizáró­

hajót vajon ki ellenőrzi?

lag nagyon kicsiny tengeri állatokkal

táplálkozik,

mégpedig szinte egyedül az alig 5—6 cm

hosszú

nincs panaszos, ott

nincs

Ezek szerint ez a leírás már nekrológ, s valószínű, hogy az

említett

fajok sorsa

megpecsételődött.

rákokkal ( E u p h a u s i a s u p e r b a ) , amelyek óriási t ö m e g ­

Egyedül a nyugat-ausztráliai törpe bálna

ben találhatók a tengerben. Ezek a rákok viszont

m a r g i n a t o ) tartja magát, s úgy látszik, ezt a fajt nem

kovamoszatokkal táplálkoznak. A kék bálna gyomra

fenyegeti a

2000 liter mennyiségű élelmet fogad be egyszerre.

mélyre merül és így ritkán kerül szigonyvégre.

kihalás

veszélye.

(Neobalaena

Eléggé

ismeretlen,

Ahol a kovamoszatok és rákok nagymértékben el­

A grönlandi cet elérte a 15—24 m é t e r t . Ennek a

szaporodnak, ott hamarosan megjelenik a kék bálna

harmadát-kétötödét az óriási feje tette ki. A szája

is. A parányi lényekből álló táplálék fogyasztása mel­

S alakúra görbült. A farokúszói és a mellúszói a

lett a kék bálnák elérik a 135 ezer kg-ot! E. J. Slijper

testéhez

szerint egy ilyen bálna annyi zsiradékot ad, mint

nyuk

viszonyítva

aránylag

hiányzik. A felsőtestük

nagyok.

Hátuszo­

szürkésfekete, alul

amennyi egy 275 tehénből álló csorda egész évi vaj­

világosabb színűek voltak. A szemük kicsiny. Két

hozama. A kék bálna vemhességi idejét nem ismer­

orrlyukuk volt, úgyhogy a kipréselt levegő pára

jük pontosan. Megbízható becslés szerint 11 hóna­

alakjában két ágban, több mint 2 méter magasra

pig tart. Rendszerint csak egy fiat ellik. A „kicsi"

szökött

születésekor 7 m hosszú és 2000 kg súlyú. A z első

A

hét hónapban kizárólag anyatejen él. Még ezután is

atlanti-óceáni törzse volt. A két törzs érintkezett

jó

egymással, hiszen ezek a bálnák régen ismerték az

ideig szopik.

4,5 cm-t nő.

Ilyen táplálkozás mellett naponta

Kéthónapos

korában már 16

fel.

grönlandi

A

páraoszlopok

széttartók

voltak.

bálnának egy csendes-óceáni és egy

méter

északi átjárót, még mielőtt az ember „felfedezte"

hosszú. Még érdekesebb a súlyát, a súlygyarapodását

volna. Nagy, százas létszámot is elérő „iskolákba"

szemügyre venni ugyanebben az időszakaiul. H é t ­

verődtek össze. Mint a nevük is mutatja, főleg a sarki

havi fejlődés után 46 500 kg-ot nyom. A kis állat kül­

tengerekben éltek. Télen lehúzódtak az Azori-szige­

seje olyan, mint a felnőtté, csak a méretei kisebbek.

tekig, nyáron felúsztak a Spitzbergákhoz, a sark­ körhöz,

A grönlandi bálna vagy északi bálna (Balaena

Izland és a Fáröer-szigetek

magasságáig.

A „vándorló" sebességük óránként 10—12 km volt. Ez a közönséges barázdás bálna gyorsaságához mérve

mysticeta)

(18—22 km) elég lassú. Bár menekülés közben egy A

simabálna-félék

családjának

(Balaenidae) jelleg­

zetes állataként a grönlandi bálnát kívánjuk ismer­ tetni. Ennél az állatnál, sajnos a „ m a i " elnevezés ma már anakronizmusként

hat,

mert kérdéses, hogy

vajon a grönlandi bálnákból van-e még néhány élő példány a messze tengereken. Ha még volna, talán

210

rövid időre a grönlandi bálna is növelni tudta a sebes­ ségét, mégis a lassúsága volt a veszte. A gyors kard­ szárnyú delfinek és a halászhajók viszonylagos lassú­ sága

miatt

felül

nem

előszeretettel védekezett

üldözték.

Mindezeken

erélyesen a támadó ellen,

sokkal kevésbé volt harcias, mint kisebb rokona, az

Óhásbálna vagy norvégiai kékbálna (Sibbaldus musculus). A 30 méter hosszú és 130 tonna súlyt elérő állat a leg­ nagyobb cet és egyáltalában a legnagyobb emlős. A világtengereknek ez a kíméletlenül üldözött kozmopolitája a szilás cetekhez és a barázdás bálnafélékhez tartozik

északfoki vagy vizcayai bálna. A grönlandi és a viz-

dánnyal, és rendszerint üres kézzel t é r t e k

cayai bálnát sokszor összecserélték, mert mind a

A z első világháború végén még egyszer és rendkívül

haza.

k e t t ő a Spitzbergák környéki tengerrészeken és az

kíméletlenül fellángolt a bálnavadászat. Ekkor a hal­

északi sarkkör vidékén volt található.

zsírért a margaringyárak, a húsáért az élelmiszer­

Mindkét simabálna-fajt már régóta üldözi az em­

ipar versengett. Ez az üldözési hullám azután látha­

ber. Sziklarajzok bizonyítják ezt. Baszk és norvég

tólag pontot tett a létezésükre. Érdekes, hogy a

halászok ezer esztendő óta intenzíven

vadászták,

XVII. századtól a X X . század elejéig nem kizárólag

bálnát.

a halzsírért vadászták és irtották. A szájukban levő

Ennek a bálnának az üldözése közben a magas észa­

2—2,50 m hosszú értékes szilák miatt is keresték

kon rábukkantak a grönlandi bálnára, s kapva az

őket. A z akkori fűződivat „halcsontja" nagyon érté­

először főképp a vizcayai vagy északfoki

alkalmon, azt is ugyanolyan lendülettel szigonyozták.

kes, jól fizető cikk volt. Még 1910-ben is magas árat

A két bálnafaj üldözése a XVII. században, azután a

fizettek é r t e ; ma már tulajdonképp alig ér valamit.

XVIII. század második felétől a XIX.

A szintetikus anyagok teljesen kiszorították és feles­

negyedéig érte el a tetőpontját.

század utolsó

Ettől az

időtől

legessé t e t t é k . Egy grönlandi bálna 750 kg halcson­

kezdve már ritkán előforduló vendég lett a tenge­

tot

reken ez a két simabálna. A fogásukra berendezett

grönlandi bálnából 12—16 ezer liter, kivételes eset­

adott. Érdekes megemlíteni, hogy egy jókora

halászhajók csak véletlenül találkoztak egy-egy pél­

ben 36 000 liter halzsírt nyertek.

211

A két északi bálnafaj szaporodása nem tudott lé­

A z anyák általában az év első harmadában ellettek.

pést tartani a veszteségekkel, nem t u d t á k pótolni az

A z újszülött hossza 6 méter, átmérője 4 méter, a

elejtett állományt. A nőstényeket és a vemhes álla­

súlya 6000 kg volt. A grönlandi bálna ugyanazokat a

tokat sem kímélték, hiszen csak a megszigonyozás

kis rákokat eszi, mint a kék bálna. Óriási szájában

után, az elejtett állatról derült ki, hogy melyik nem­

elfért egy teljes evezős csónak. Egy nyelésre hihe­

hez tartozott.. A cetek nőstényei — általában

tetlen mennyiségű rákot és kis gerinctelen állatot

—

csak minden második-harmadik évben ellettek egy

habzsolt fel. Nyelőcsöve viszont — mint általában

utódot. Ameddig az anyaállat szoptatott, nem ter­

a többi bálnánál is — rendkívül szűk, olyannyira,

mékenyült meg. A bálnavadászok keresték is a fias

hogy még hering nagyságú halakat sem tudott le­

anyákat. Először a kicsi bálnát szigonyozták

meg,

nyelni. A vizekben csak a kardszárnyú delfin volt az

vontatták.

ellensége, azok megtámadták és széttépték. Külö­

A menekülő anya erre visszafordult, s így könnyű

nösen a szopós fiatalokat keresték a ragadozók.

zsákmány lett.

Ugyanúgy, mint a többi cetet, a grönlandi bálnát is

s azt a szigonykötélen a hajó közelébe

Függőleges tartásban, hasmánt párosodtak

úgy,

hogy a mellúszóikat egymás hasának szorították.

212

megszállták a bőrparaziták, főleg a tengeri makkok és a kacsakagylók.

Húsevők és Patások csoportja (Ferungulata) Húsevők öregrendje (Ferae)

Ragadozók rendje (Carnivora) Szárazföldi ragadozók alrendje (Fissipedia) rendkívül változatos típusai és fajtái, melyek a farkas

Kutyaszerűek öregcsaládja (Canoidea)

leszármazottai (talán néhány esetben későbbi keresz­

Kutyafélék családja (Canidae)

teződések a farkas és sakál között, ami azonban Haltenorth találóan jegyzi meg 1958-ban megjelent

mindmáig vitatott), nem képeznek önálló fajokat.

munkájában: „Minden ragadozó atyja a kutya." Már

Legfeljebb Linné (1758) alapján, önálló „háziállat­

az oligocénben, tehát kereken 30 millió évvel ez­

fajként"

előtt alakult ki a Miacidakból, az ősragadozókból

névvel jelöljük őket. Ezt a nevet kell alkalmaznunk

a

Canis

familiáris

tudományos familiáris

dingo

gyűjtő­

valamennyi, még ma is élő ragadozó család. A z első,

ez esetben a dingóra is, Canis

szorosabb értelemben vett ragadozók a koponya,

jában. A k á r m e n n y i r e is vadkutyának látszik ez az

formá­

fogazat és lábak kialakulásában a mai kutyaszerűek

állat, mégis csak egy évezredek óta elvadult primi­

felé vezető fejlődési irányt jelzik. Pedig a tulajdon­

tív házikutya, amely Ausztrália kloakás és erszényes

képpeni kutyafélék (Canidae), medvefélék (Ursidae),

faunájában fennmaradt. Minthogy a dingó számára

mosómedve-félék (Procyonidae), menyétfélék (Mus-

az elszaporodás feltételei a lehető legjobbak voltak,

telidae), cibetmacska-félék (Viverridae), hiénafélék

egyedszáma

(Hyaenidae) és macskafélék (Felidae) csak

később

Ennek ellenére ma már Ausztráliában a szabad ter­

bontakoztak ki. Ez utóbbi családok képezik, mint

mészetben megint csaknem teljesen kipusztították.

önálló fejlődési

Mint ahogy a dingó bizonyára több — előttünk is­

vonalak, a szárazföldi

ragadozók

rendkívüli

módon

megnövekedett.

közös

meretlen — ausztráliai emlősfaj sorsát megpecsé­

gyökérből, vagyis a szárazföldi Miacidakból alakul­

telte, ugyanúgy a saját vesztét okozta az, hogy az

tak ki az oligocénben a nemzedékek egymást követő

európai

hosszú során keresztül a mindjobban a vízi életmód­

nyésztettek birkát Ausztráliában. A dingó ugyanis

hoz alkalmazkodó úszólábú ragadozók, vagy fókák

rákapott a birkák pusztítására. Csak a legutóbbi

(Fissipedia) alrendjét.

Ugyancsak

ebből

a

(Pinnipedia) is. A szárazföldi ragadozóknál már nagyon korán be­ következett a kutyaszerűek (Canoidea) és macskaszerűek (Feloidea) csoportjainak különválása. A C a -

bevándorlók egyre nagyobb számban

te­

időkben vált ismertté — elsősorban Herre kutatá­ sai révén — , hogy létezik egy kisebb t e r m e t ű dingó is, az e r d e i újguinea-dingó ( C a n i s familiáris A

hallstromi).

vadon élő dingók színezete általában rozsda­

nis-nem, amelyet a ma élő emlősök közül mindenek­

vörös. Ennek ellenére a szabad természetben és

előtt a farkas és az összes házikutyák képviseltek,

fogságban tartott tenyészetekben is felbukkannak

a késői pliocénben jelenik meg, a ma élőktől külső­

szürke, fekete, fehér és tarka egyedek is, anélkül,

leg és anatómiailag csak kevéssé eltérő fajokkal, és

hogy azok házikutyákkal való kereszteződésből szár­

ez a nemzetség nemcsak fennmaradt mind a mai

maznának.

napig, hanem még most is teljes mértékben életerős.

nevelt dingó és házikutya közt — származzék az

Kereszteződés

különben, közösen fel­

A kutyafélék családja a törzsfejlődés folyamán össze­

bármely fajtából — az ivarérettség elérésekor min­

sen mintegy 60 nemet hozott létre. Ebből Haltenorth

den

szerint csupán 6 maradt fent, 29 fajjal. A házikutyák

háború előtt a drezdai állatkertben sikerült

nehézség nélkül

elérhető. A

második világ­ egy

213

annyira össze nem illőnek látszó párt is szaporodásra bírni, mint a dingó és a grönlandi eszkimókutya. A z összes utódok tarkák lettek. Dingók és boxerek közti kereszteződések is ismeretesek, amelyek, bár fölöttébb diszharmonikus külleműek, mégis élet­ képesek voltak. A fiatalon felnevelt dingók rend­ kívül

ragaszkodnak ápolójukhoz,

tagjaihoz már

nem

mindig.

Ezért

de azok család­ nem

ajánlható

senkinek sem, hogy akár kölyökkoruktól fogva fel­ nevelt dingókat „háziállatként" tartson a lakásában. A

dühöngő, támadó szellemű dingó

nagyon szó­

fogadatlan. Ilyenkor különösen a gyerekek lehetnek életveszélyben. A „szelíd" dingók nehezen viselik el különböző háziállatok jelenlétét, és gyakran elő­ fordul, hogy egy óvatlan pillanatban megölik őket. Az összes mai házikutya tulajdonképpeni őse két­ ségtelenül a f a r k a s ( C a n i s l u p u s ) . Ha „tulajdonképpeni"-t mondunk, azt arra alapozzuk, hogy több állattannal foglalkozó

szakember

egyik-másik

kis

t e r m e t ű házikutya viselkedésében a sakálok szoká­ sainak megismétlődését véli felismerni, olyan szoká­ sokat, amelyek teljesen idegenek a farkasok szá­ mára. J. Kühn és A . Seitz szerint a fogságban közö­ sen felnevelt sakálokat és kutyákat bizonyos körül­ mények közt sikerült szaporodásra bírni. Minden­ esetre további vizsgálatok e téren nem történtek, s így a sakálokkal való rokonság kérdése mindmáig nyitott marad. A z egyes kutyafajták csaknem korlátlanul keresz­ teződhetnek egymással. Ugyanez a helyzet közösen felnevelt kutyák és farkasok esetében. Ilyen „vér­ frissítés" több alkalommal t ö r t é n t , főleg a német juhászkutyák (helytelenül „farkaskutyák") esetében. A

farkasvér ilyenkor a következő nemzedékekben

fokozatosan felszívódik. A

farkas háziállattá való átalakulása legnagyobb

valószínűség szerint úgy t ö r t é n t , hogy az ősember az alkalomadtán megtalált farkaskölyköket nem ölte meg, hanem élve magával vitte és valamilyen oknál fogva felnevelte azokat. Minthogy a kölyökkoruk­ tól kezdve emberi gondozás alatt álló vad farkasok sokszor nagyon szelídekké és ragaszkodókká válnak, hosszabb ideig életben hagyták őket a gyermekek játszótársaiként. A kutyatartás nyomai egészen a csiszolt kőkorig követhetők, némely lelőhelyen a pattintott és csiszolt kőkor közti átmeneti időszakig

A házikutya (Canis familiáris) az ember legrégibb társa. A háziállatok közt nincs még egy, melynek tenyészfajtái és keverékei oly nagy mértékben variálnának testnagy­ ságban és külső alakban, mint éppen a kutya. Felülről lefelé: német juhászkutya, német dog, rövidszőrű angol vizsla (pointer), bernáthegyi

(mezolitikum) is. A z emberi településeken tartott legelső házikutyák feltehetőleg

még nem annyira

az ember vadásztirsai voltak, hanem sokkal inkább hústartalékot jelentettek ínséges időkre, amikor is adandó alkalommal levágták és elfogyasztották a kutyákat. A

kutya együttműködése az emberrel,

mint harcostárs a nehezebben elejthető vad meg­ szerzésében, vagy emberi ellenségekkel

szemben,

a háziasításnak és az idomításnak már csak későbbi eredménye lehetett. Mindezt az egyes törzsek helyi szokásai sok tekintetben befolyásolhatták és módo­ síthatták. Igen valószínűnek látszik, hogy a farkast — hatalmas elterjedési t e r ü l e t é n belül — t ö b b he­ lyen és esetleg különböző időpontokban

háziasí­

tottak, anélkül, hogy az egyik háziasítási központ a másikkal

közvetlenül vagy közvetve

kapcsolatban

állt volna. Feltehető azonban az a lehetőség is, hogy a farkasok legkisebb t e r m e t ű alfaja, a Canis lupus pes,

palli-

amely Elő-India középső részén, és nyugat felé

egészen Arábiáig fordul elő, volt a kutya háziasítá­ sának egyetlen kiindulópontja. Ezt a kérdést még egyelőre

nyitottnak kell t e k i n t e n ü n k ,

amely ké­

sőbbi időpontban vár tisztázásra. Valamennyi farkas a Canis lupus

fajhoz tartozik,

jóllehet, hogy ez az állat világszerte el van terjedve, még jobban, mint az elmúlt évszázadban. Egykori elterjedési t e r ü l e t e — azóta a civilizáció a farkast marsok helyen kiszorította — Angliától Közép- és Kelet-Eurázsián át Japánig, a

Pireneusi-félszigettől

Olaszországon és a Balkánon át a Szovjetunió déli területeinek

nagy részéig, Kisázsiától és Arábiától

India déli részéig,Tibettől Kamcsatkáig, Grönlandtól egész Észak-Amerikán át Floridáig és M e x i k ó közép­ ső részéig húzódott. A farkas alkalmazkodóképessége — ami a maga­ tartását vagy életigényeit illeti — olyan nagyfokú, hogy a fent vázolt óriási földrajzi t e r ü l e t legkülön­ bözőbb környezeti adottságai mellett is megtalálta a maga létfeltételeit. Ha egy bizonyos vidéken, ahol már teljesen kipusztították, néhány évig vagy év­ tizedig elmarad a kellő ellenőrzés, a környező t e r ü ­ letekről lassacskán újból beszivárog. A farkas egyet­ len igazi ellensége az ember, hiszen a gulyákat, a nyájakat tizedeli, s éppen ezért az ember minden lehető eszközzel kíméletlenül üldözi. Ha ritkán is, de azért néha előfordul, hogy maga az ember is a farkas áldozata lesz, és ez a tény a harcot még kí­ méletlenebbé és elkeseredettebbé teszi. Ehhez még hozzájárul az a felismerés is, hogy a farkas az em­ berre és háziállatokra nézve oly veszélyes veszettség egyik legfőbb terjesztője.

Felülről lefelé: hosszú szőrű tacskó, francia pekingi törpe kutya, törpe uszkár

bulldog,

Óriási elterjedési

területén

belül számos alfajt

farkasanya rendszerint maga ássa kl föld alatti vackát.

különböztethetünk meg, melyek egymás közt kor­

Ez

látlanul kereszteződhetnek. Legnagyobb testű kép­

természetes sziklahasadékban, vagy egy nagy, kor­

lehet sűrű bokros helyen, a nádas mélyén, egy

viselői az óriási fehér sarkvidéki farkasok. A z Arab­

hadt fa belsejében. Ennek közelében rendszerint ott

félszigeten élő alfaj színe világossárgás. Más t e r ü l e ­

t a r t ó z k o d i k a farkashím is, amely védi a család tanyá­

teken élő alfajok inkább vörösbarnásak vagy ezüst­

ját és segít a nősténynek az élelem előteremtésében.

szürkék.

Miután a kicsinyek kereken két hónapig a fészekben

Mint színváltozatok

némelykor

teljesen

fekete farkasok is előfordulnak. A z európai farkasok

húzódnak meg és szopnak, az anya lassanként, fok­

rendszerint szürkésbarnák,

szőrű

ról fokra szoktatja ő k e t ahhoz, hogy részt vegyenek

nyári bundájuk színezete inkább a vörösesbe játszik,

a vadászatokon is. Míg a meleg évszakban vadász­

de a rövidebb

míg a dúsabb és hosszabb szőrű téli bunda tompán

t e r ü l e t ü k ö n általában egyesével járnak a farkasok,

szürkés színű. Régi tévedés az, hogy csak házikutyák

a tél közeledtével nagyobb falkákba verődnek össze.

tudnak ugatni, farkasok és más vadkutyák

Az

nem.

ilyen csapatokon

belül szigorúan

megszabott

igenis

hatalmi rend alakul ki. A hímek közti marakodások

szerepelnek bizonyos ugatásszerű hangok, melyeket

során a legerősebb állat felküzdi magát a falka vezé­

azonban

révé.

A

farkasok

veleszületett

csak

bizonyos

hangkészletében különleges

helyzetekben

hallatnak.

M i e l ő t t a kutyafélék családjának további tagjairól

A farkas, annak ellenére, hogy ragadozó, ínséges időkben mindenevővé

is válhat, akárcsak a házi­

szólnánk, az egész családnak még egy jellemvonását kell kiemelnünk — éppen a macskafélékkel szem­

kutya. A z utóbbit sem kíméli, ha utol tudja é r n i ,

ben: az elülső és hátsó lábon valamennyi faj tompa

éppen úgy, mint erősen sebzett, beteg vagy teljesen

és vissza nem húzható karmokat visel.

elgyengült fajtársait. Ha éhes, még az egeret vagy

Régebben a kutyafélék családján belül sokkal több

a nagyobb bogarakat, sáskákat is jóízűen elfogyasztja,

nemet és fajt írtak le, mint azt ismereteink jelenlegi

de nem veti meg a dögöt, sőt a vadon t e r m ő vagy

állása mellett helyesnek tartjuk. Haltenorth

kerti gyümölcsöt sem. Ha falkákban vadászik, még

ban újra átdolgozta a Canidák rendszertanát és ezt

a nagyemlősökre

1958-

így elejt

a munkáját könyvünkben mi is sok tekintetben figye­

szarvasbikákat, jávorszarvasokat, lovakat és marhá­

lembe vesszük. Haltenorth sok nemet és fajt vont

kat, sőt, állítólag még a téli álomba merült medvét is

egybe, ami azt jelenti, hogy ezek képviselőit más

is veszélyessé válhat.

felkutatja és megtámadja. A birka- és rénszarvas-

ismert nemekbe és fajokba osztotta be. Legjobb, ha

nyájakban

ezzel

még akkor

is jelentős

károkat

képes

A

farkasok általában estétől a hajnali pirkadásig

tevékenyek. Kóborlásaikban sem a folyók, sem a kisebb-nagyobb állóvizek nem akadályozzák

őket,

minthogy jó és kitartó úszók. Portyázásaik során hatalmas távolságokra jutnak el, és nagy t e r ü l e t e k e t járnak be. Éhes farkasok egyetlen éjszaka folyamán nemegyszer 50 km-es utat is megtesznek. Minden falkának

megvan a maga vadászterülete, amelyet

A z eurázsiai farkasok párzási ideje decemberben kezdődik és mintegy március elejéig tart. Ebben az időben hallatja a közmondásos, messzire elhallatszó félelmetes farkas-üvöltést vagy vonyítást. Ilyenkor a hímek közt sokszor elkeseredett harcokra kerül vetélkedők vonyítással hívják ki egymást a

küzdelemre. A nőstények 60—65 napi vemhesség után — normális körülmények közt —

magát

Haltenorthot

idézzük:

vagy alcsaládot képeznek. Ezek közül a szorosabb é r t e l e m b e n vett kutyafélék vagy Caninae alcsaládja nagyszámú, de

kevéssé

kiegyénült fajból

tevődik

össze, a többi alcsalád viszont kevés, de erősen spe­ cializált

alakot foglal magába. A z első alcsaládba

megint csak két nemet sorolunk, melyek közül a kutyafélék (Con/s-nem) 23, a nyestkutyák eutes)

(Nycter-

neme egyetlen fajból á l l . . . Ha a ma élő vad­

kutyák során végigtekintünk és csak a jobban ismer­

szigorúan elhatárol más falkákétól.

sor. A

kapcsolatban

„ A ma élő kutyafajok négy természetes formakört

okozni, ha magányosan jár.

négy-nyolc

szőrös, de vak kölyöknek adnak életet. Ilyenkor a

teket vesszük szemügyre, három, természetesnek látszó csoportot különböztethetünk meg: a farka­ sokat, sakálokat

és rókákat.

portba

mégsem

azonban

Ebbe a három cso­

tudjuk

besorolni

vala­

mennyi eddig ismert fajt. Éppen a kevésbé ismert fajok mintegy összekötő láncszemet képviselnek az e m l í t e t t csoportok

között. Ez a tény jól mutatja

azt, hogy a törzsfejlődés folyamán elkülönült rend­ szertani egységek közt nincsenek éles határok és az egyes fajok variációja olyan széles skálában mozog, hogy régebben, mikor az anyag áttekintése a kisebb példányszámok miatt csekélyebb volt, egész sor új

A föld vadon élő kutyaféléinek legnagyobbika a farkas (Canis lupus), különösen elterjedési területének észa­ kibb vidékén élő példányai igen nagyok

fajt írtak le." Eddig a rókákat önálló nemként a Vulpes

névvel

217

név alatt összefoglalt farkasok­

kontinens, melyen őshonos vadkutyák nem élnek.

tól, sakáloktól és kutyáktól, sőt még a rókákon belül

választották el a Canis

A viszonylag nem olyan régen elvadult dingó azon­

is megkülönböztettek önálló nemeket, mint a s a r k i

ban az ottani emlősfaunában is képviseli ezt a cso­

róka

portot.

(Alopex),

a nagyfülű

róka

(Fennecus)

és más

egyéb nemek. Ezzel szemben ma — bár nem általá­ nosan elfogadottan — valamennyit a Con/s-nembe

A

kutyafélék összes eddig ismert faját e helyen

felsorolni lehetetlen. A következőkben tehát, miután

sorolják, függetlenül a t t ó l , hogy egyeseknek közü­

a farkast és a belőle származott házikutyákat az

lük, mint a farkasoknak és sakáloknak kerek, mások­

előzőkben már tárgyaltuk, mindössze néhány külö­

nak, mint a vörös rókának, függőlegesen ovális pu­

nösen jellemző fajt veszünk szemügyre.

pillái vannak. A Conis-nem eredeti elterjedési t e r ü ­ lete mind a négy földrészt magában foglalja. Erede­ tileg is vadon élő kutyafajok Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában egyaránt elő­ fordulnak. Végső soron csak Ausztrália az egyetlen

A közönséges vagy aranysakált

( C a n i s a u r e u s ) , mint

a sakálok legjellemzőbb képviselőjét említjük meg. Külsőleg feltűnően emlékeztet egy kis t e r m e t ű far­ kasra, viselkedésében azonban bizonyos szempont­ ból eltér tőle. Elterjedési területe — amelyen belül számos helyi változata alakult ki — igen nagy. Ma

Valamennyi ma élő farkas a Canis lupus fajhoz tartozik, annak ellenére, hogy vidékenként igen eltérő nagyságú és színezetű alakokat ismerünk. Észak-Amerikában gyakoribb ez a melanisztikus változat, melyet ott „timber-wolf'-nak neveznek

már természetesen csak kis számban fordul elő DélEurópában, Romániától kezdve Görögországon át egészen Dalmáciáig; jóval gyakoribb Kisázsiában, a Közel-Keleten egészen Afganisztánig és Elő-Indiáig, Ceylon szigetén és Thaiföldön, valamint Arábiától és Etiópiától kezdve Kelet-Afrika középső részéig mindenütt

elterjedt.

(Biztos adatokkal

rendelke­

zünk arra vonatkozólag is, hogy néhány évtizeddel ezelőtt

Magyarországon

is megfordultak

kóborló

példányok.) Ritkán kerül sor arra, hogy a sakálok — a farkasokhoz hasonlóan — nagyobb falkába verőd­ nének. A z aranysakál elsősorban magányosan kóbo­ rol

és előnyben

részesíti a bokros

sztyeppékét,

amelyeken viszonylag kis vadászterületet birtokol, de a sűrű e r d ő k e t kerüli, legfeljebb a sziklás, bok­ rokkal benőtt dombokra szokott felmerészkedni. Minthogy főleg alkonyati állat, napközben a lehető legkülönbözőbb búvóhelyeken rejtőzködik, ha mást nem talál, saját maga ás magának föld alatti üreget. Sem az e m b e r t ő l , sem a nagymacskáktól nem fél különösebben, sőt az utóbbiakkal szemben egyene­ sen arcátlanul viselkedik. Ha az oroszlán vagy tigris nagyobb vadat ejt el, a hiénákkal, keselyűkkel és marabukkal együtt igyekszik a közvetlen közelük­ ben

lakmározó

nagymacska jelenlétének

ellenére

egy-egy jobb falatot a hulladékok közül megkapa­ rintani, vagy akár magáról a zsákmányról letépni. Amennyiben vállalkozása — a megzavart nagymacs­ kák dühös, bár csak látszólagos támadásai ellenére — sikerült, magasra emelt fejjel cipeli el sietve a kon­ cot a veszélyeztetett t e r ü l e t r ő l , hogy aztán biztos helyre jutva nyugodtan fogyassza el élősködő mó­ don szerzett zsákmányát. Sőt, még az ember szá­ mára

is kellemetlenné

emészthetetlen

válhat,

mivel nemegyszer

és élvezhetetlen

tárgyakat

is el­

hurcol és „szemtelen" módon eltulajdonítja a ház körüli apró szárnyast is. Az aranysakál mindenevő, és ha nem adódik számára va'amilyen jobb falat, minden további nélkül különböző növényi anyago-

218

A siTjtdsos sakál (Canis adustus) bokrokban gazdag területein

viszonylag emberkerülő, alkonyati állat, mely párban él Afrika,laza talajú, fában és

kat is fogyaszt. Néha oly módon igyekszik zsákmány­

A z amerikai kontinensen a tulajdonképpeni far­

hoz jutni, hogy halottnak tetteti magát. Ilyenkor az

kason, Canis

áldozat

Alaszkától a Falkland-szigetekig a C a n i s - n e m számos

gyanútlanul

közeledik

a

„hullához",

de

lupus

és vörös rókán, Canis

vuipes

kívül

amikor olyan közel ér hozzá, hogy már menekülni

képviselője honos; ezek a fajok külső alakjukat ille­

sem tudna, a halottnak hitt sakál hirtelen felugrik

tőleg sokkal közelebb állnak az eurázsiai és afrikai

és leteperi áldozatát. Csak egészen rendkívüli éhség

sakálokhoz, mint a farkashoz vagy vörös rókához.

idején verődnek falkába, hogy valamilyen nagyobb

Ezek a fajok a következők:

vadat közösen ejtsenek el. A

szaporodás

és a kölykök

felnevelése

szinte

1. Az indián-történetekből

jól ismert coyote vagy

minden részletében hasonló a farkaséhoz. A kölyök-

prérifarkas

koruktól

terjedési t e r ü l e t e Alaszkától egészen Costa Ricáig

kezdve

emberi

környezetben

felnevelt

sakálok nagyon szelídekké és ragaszkodókká válnak, talán még nagyobb m é r t é k b e n , mint a hasonló kö­ rülmények között tartott farkasok. sakálfaj is é l ; Dél-Szudántól Zuluföldig a sujtásos sakál ( C a n i s a d u s t u s ) , Núbiától Dél-Afrikáig pedig a három

sakálfaj

(Canis

mesomeias).

elterjedési

Az itt

területe

tárgyalt

részben

fedi

egymást. Mindenesetre az irodalom adatai szerint olyan t e r ü l e t e k e n , ahol az egyik faj gyakran fordul elő,

a másik k e t t ő t nem észlelték. A

melynek jelenlegi el­

húzódik. 2. A z Amazonastól délre fekvő őserdőkben honos az eddig még csak kevéssé ismert kisfülű

A z aranysakál mellett Afrikában még két további

panyókás sakál

(Canis latrans),

sakál-típusba sorolható amerikai Conis-fajok:

sakálróka

(Canis microtis). 3. A Dél-Amerikában elterjedt m a i k o n g vagy brazí­ l i a i sakál ( C a n i s [ C e r d o c y o n ] 4. Mint

legdélibb

elterjedésű

thous). Conis-faj egykor

Falkland-szigeteken élt, a f a l k l a n d i sakálróka

a

(Canis

a u s t r a l i s ) , de a szigetek bevándorlói már régen ki­ pusztították. 5. A z Andok

( C a n i s culpaeus)

és annak

hosszú szőrű közeli rokona: az Andok

sakálfarkasa

sakálrókája

219

nyersanyag, és ennek megfelelően a kereskedelem­ ben magas ára van. A

szürke rókák életmódja feltűnően hasonló a

vörös rókákéhoz. A dél-amerikai Azara-rókák vi­ szont viselkedésükben már inkább a sakálokra emlé­ keztetnek, legalábbis annyiban, hogy olyan, az em­ ber számára hasznos tárgyakat is elhurcolnak, ame­ lyeket elfogyasztani sem tudnak. A vörös rókákhoz hasonlóan a szürke rókák is az apró állatok ádáz ellenségei. Mint háziszárnyas-tolvajokat tűzzel-vassal irtják őket.. A szürke rókák különleges tulajdonsága az a képességük, hogy még az igen magas fákra is könnyen fel tudnak mászni. Ennek természetesen előfeltétele, hogy a fa kérge rücskös, a törzs pedig kissé hajlott legyen, vagy lelógó ágai legyenek. Ha a szürke rókákat kergetik, a macskákhoz hasonlóan gyorsan felszaladnak az ilyen fákra, és a lombok sűrű­ jében elrejtőznek. A fákat állítólag azért is meg­ A coyote vagy prérifarkas (Canis latransj Észak-Ameri­ kában elterjedt farkasszerű, de kisebb termetű vadkutya

másszak, hogy ott madár- és mókusfészkeket rabol­ janak ki. Észak-Amerikában a szürke róka mellett azonos

(Canis h a g e n b e c k i ) ; ez utóbbinak a faji önállósága

területen

azonban erősen vitatott.

amerikai vörös rókák

Meg kell itt még említenünk, hogy a Canis patagóniai alfaja inkább a magellánróka,

culpaeus mint az

a vörös

csupán a Canis

vulpes

róka

is előfordul.

nem

Az

észak-

képeznek önálló fajt,

faj alfajai.

A vörös róka — Haltenorth szerint — hatalmas

Andok sakálfarkasa néven ismeretes. Szinte fokoza­

elterjedési t e r ü l e t é n egyetlen fajt alkot, függetlenül

tos átmenet vezet nagyságban és külső alakban a

a különböző t e r ü l e t e k e n fellépő vagy csak az egyedi

magellánrókától és a már kipusztított falklandi sakál-

változékonyságból

rókától a kifejezetten a mi vörös rókánkra emlékez­

színbeli eltérésektől. A vörös róka egész Európában

t e t ő szürke vagy v i r g i n i a i

róka ( C a n i s

eredő

feltűnő

nagyságbeli

és

cinereoargen-.

(a Baleárok, Málta és Kréta szigete kivételével),

t e u s ) és az észak-amerikai kitróka ( C a n i s v e l o x ) felé.

Arábiában és Észak-Afrikában, a Szaharától északra

A szürke róka karcsúbb és kisebb a vörös róká­ nál.

A

kaliforniai Barbara-szigeteken élnek a

faj

Egyiptomig,

Közép-Szibérián

és Közép-Ázsián

át

Kínáig, Koreáig, Japánig és Kamcsatkáig, az északi

variációjának szélső alakjait megtestesítő sötét szí­

Hátsó-Indiáig

nezetű t ö r p e szürke rókák, amelyek csak fele akko­

be), végül Észak-Amerikában is előfordul, Alaszkától

(Ausztráliába

rák, mint egy házimacska (ezeket a rókákat az ame­

kezdve az Egyesült Államok déli államaiig. Minde­

rikai emlős-szakemberek külön fajnak, szigeti szürke

nütt, ahol csak előfordul, a szó szoros értelmében, mint furfangos

rókának minősítik). Ennek, a 27 alfajra tagolódó fajnak az elterjedési

rablót,

szárnyasok pusztítóját

az

ember

elsősorban

telepítette

mint a házi­

ismerik, és ezért, továbbá

t e r ü l e t e (durván vázolva, minthogy sok helyen ma

értékes téli bundájáért mindenütt kegyetlenül üldö­

már nem él) a kanadai határtól dél felé egész Észak-

zik. De még egy oka van, amely indítékot ad a pusz­

és Közép-Amerikán át Patagóniáig húzódik. Az észak­

títására! A vörös róka a farkassal együtt különösen

amerikai alfajokat nevezik tulajdonképpen

fogékony a veszettség iránt. Ezért rendkívül veszé­

szoro­

sabb értelemben vett szürke rókáknak, míg a dél­

lyes hozzányúlni olyan rókához, mellyel a szabad

amerikai alakok az „Azara-rókák" gyűjtőnév alatt

természetben

szerepelnek. A szürke róka elnevezés — főleg, ha a

helyett szelíden közeledik hozzánk. Az ilyen „tola­ róka

találkozunk, a

legnagyobb

és

amely

menekülés

vörös rókával hasonlítjuk össze — igen találó, mint­

kodó"

hogy a szürke rókán a pofa szem körüli része,a t a r k ó ,

ebben a rettenetes betegségben szenved, mert az

valószínűség

szerint

valamint az egész hát, mélyen az oldalakra lehú­

egészséges állat sohasem viselkedne így az emberrel

zódva szürke, vörösbarna szegéllyel van körülvéve.

szemben. Ez okokból gátat kell vetni a vörös rókák

A

túlszaporodásának, akármennyire is fájdalmas ez az

farkon felül széles fekete sáv húzódik, amelyet

kétoldalt a tőle erősen elütő szürke szegély kísér,

állatbarátok számára. Kétségtelen az, hogy a szabad

a farok vége pedig megint teljesen fekete. A szürke

természetben — még az erősen lakott területeken

róka gereznája a nemes szőrmeiparban igen keresett

is — a rókaállomány túl magas. Mi ennek az oka?

220

A vörös rókának a mi t e r ü l e t ü n k ö n az emberen és

zik a rókák

kutyán kívül a gerincesek körében számottevő ter­

termelés szempontjából tehát a vörös róka nem le­

legfőbb táplálékát. A

mezőgazdasági

állományt

becsülendő hasznot hajt. A hasznosság és károsság

észrevehetően tizedelné. A z a jelentéktelen számú,

szempontjait mérlegelve, a vörös rókát mégiscsak

mészetes

ellensége

nincsen, amely az

magatehetetlen rókakölyök, amely egyes nagyobb

károsnak kell tartanunk, mégpedig elsősorban az

ragadozó madarak áldozatául esik, ebből a szem­

általa terjesztett veszettség miatt, s ezen az sem

pontból, mit

változtat semmit, ha szőrméjének az értékét is fi­

sem jelent. Még viszonylag

hatásos

pusztító e r ő t jelentenek a rókarüh és az előbb már

gyelembe vesszük.

e m l í t e t t — nemcsak az emberre, hanem a háziálla­

A szabad természetben elejtett rókák gereznáján

tokra nézve is veszélyes — veszettség. A róka élet­

kívül a szűcs- és szőrmeiparban jelentős szerepet ját­

módjában és viselkedésében

szanak a farmokban tenyésztett vörös róka szín­

mindenesetre

rend­

kívül alkalmazkodóképes. A z ember és a kutyák ül­

változatok szőrméi is. Itt

dözése elől

azáltal, hogy a

platinarókák prémjére gondolunk. Az ezüstrókák

szántóföldi növények napjainkban egyre jobban t é r t

tulajdonképpen nem mások, minta vörös róka fekete

hódító monokultúráiban, acsaknem végtelen gaboná­

színváltozatai, többé-kevésbé ezüstösen „futtatott"

é i burgonyaföldeken tanyázik. Itt, a vetemények ki-

fekete szőrzettel. Ilyen fekete színváltozatok nagy

messzemenően

kitér

elsősorban az ezüst- és

hajtásától az őszi betakarításig a kutya és az ember

ritkán előfordulnak a szabad természetben is, mint

alig zavarja, s így nyugodtan élhet és szaporodhat.

a különböző vörös róka-alfajok variációi. Szibéria

Ma már egyre ritkábbak az olyan teljesen felügyelet

és Kanada t ö b b vidékén viszonylag

nélkül kószáló kóbor

kutyák, amelyek az e r d ő t ­

ilyen változatok a megszokott színű vörös rókák

mezőt keresztül-kasul járják, és a rókákat zavarhat­

mellett. A szőrmeállat-farmok első tenyészállatai is

gyakoriak az

nák, ugyanakkor t ő l ü k a veszettséget megkaphat­

innen származnak. Ezek a színváltozatok természe­

nák. Németországban és nálunk is az ilyen kóbor

tesen

kutyák irtását szigorú törvények írják elő. A nagy­

színezetű

mértékben elszaporodó rókák sok őzgidát, fiatal

értékes gereznájú platinaróka mind ez ideig a sza­

korlátlanul vörös

kereszteződhetnek

a

normális

rókákkal. A fehéresszürke, igen

nyulat, foglyot, fácánt és más, földön fészkelő madár­

bad természetből nem ismeretes, hanem kizárólag

fajt pusztítanak — amellett, hogy még a veszettsé­

a tenyésztés eredménye.

get is terjesztik. így a vadgazdálkodás szempontjából kétségtelenül rendkívül káros a róka. Természete­ sen azt is figyelembe kell vennünk, hogy a hatalmas kiterjedésű gabonaföldek a pockok és egerek t ö m e ­ ges elszaporodását is elősegítik és éppen ezek képe-

Gyakran előfordul, hogy a róka — a jogos tulaj­ donos elkeseredett védekezése ellenére — behatol a borz építményeibe és ott ver tanyát. Az elejtendő állat vagy az üldözői megtévesztésére a közönséges sakálhoz hasonlóan a róka is nagyon gyakran halott­ nak tetteti magát. A z ilyen és hasonló ösztönös meg­ nyilvánulásokat az emberek évezredek óta a vörös

Az értékes szőrmét szolgáltató ezüstrókák nem képez-

róka tudatos fortélyosságával

magyarázzák.

Erre

utal számos monda, mese és közmondás Eurázsia, Észak-Amerika és Észak-Afrika azon népeinél, ame­ lyek a róka előfordulási területével azonos vidéken élnek. Hasonló m o t í v u m o k újra meg újra felmerül­ nek a szépirodalomban is. Talán a leghíresebb e te­ kintetben Goethe „Reineke Fuchs" című eposza. A vörös rókák párzási ideje januárra és februárra esik. A nőstény 50—52 napi vemhesség után föld alatti vackában szőrös, de még egy ideig vak köly­ köket vet. Gyakori eset, hogy a hím róka is hordja a táplálékot a kölyköknek. A fiatal rókák kb. egy­ éves korukra fejlődnek ki

teljesen.

Kiskoruktól

kezdve fogságban felnevelve nagyon ragaszkodnak az emberhez és megszelídülnek. Ha az ilyen rókák ápolójukat póráz nélkül erdőn-mezőn át szabadon követhetik, általában nem szaladnak el, hanem újra visszatérnek gazdájukhoz. Tembrock igen részlete­ sen tanulmányozta a rókák viselkedését és szoká­ sait, s így az, aki erről behatóbb tájékozódást kíván

221

szerezni,

azt

e szerző munkájában

megtalálhatja.

t ö r p e alakjai mutatnak, de ezek csak egy viszonylag

A jelen szűkre szabott terjedelem nem engedi meg

kis t e r ü l e t e n élő önálló alfaj képviselői. A fennek

ennek bővebb ismertetését.

teste

A teljesség kedvéért még néhány óvilági rókát kell

—

a

20 cm-nyi —

farokkal

együtt,

amely

önmagában

legfeljebb 60 cm hosszú, és testma-"

megemlítenünk, amelyek eltérnek a Canis vuípes-

gassága sem t ö b b 20 cm-nél, vagyis valóságos „mi­

től és amelyeket részben mint értékes prémes álla­

niatűr" róka. Bár kifejezetten rókaszerű állat, testé­

tokat

tartanak

számon:

a

csak

kevéssé

ismert

nek

kicsiny

méreteihez

képest feltűnően

nagyok

s i m e n s i s ) , az afgán róka ( C a n i s

lapátszerű fülkagylói. Ezekre a hatalmas hangfel­

c a n u s ) , a t i b e t i róka ( C a n i s f e r r i l a t u s ) , a szürkés vörös

fogó szervekre azért van szüksége, hogy mint siva­

i n d i a i róka ( C a n i s b e n g a l e n s i s ) , a p u s z t a i róka vagy

tagi és félsivatagi állat, képes legyen felfogni azokat

abesszíniai róka (Canis

k o r z a k ( C a n i s c o r s a c ) , a homoki róka ( C a n i s

rüppelli),

a

finom

zörejeket,

amelyek

zsákmányállatainak

a dél-afrikai ezüsthátú róka ( C a n i s c h a m u s ) és a fakó

— a rovaroknak, csigáknak, gyíkoknak és apró rág­

róka ( C a n i s p a l i i d u s ) .

csálóknak — a közelségét jelzik. Amint ezeket észre­ magatartás-biológiáju­

veszi, gyors ugrással ott terem és elfogja őket. De a

kat, valamint igényeiket illetőleg a rókához rend­

sivatagi róka táplálékában szerepelnek még madár­

kívül közelálló kutyafélék. Az abesszíniai róka kissé

tojások, gyümölcsök

nagyobb és sötétebb barnásvörös színű, a többi faj

ményre száradt dögök is. Világos homokszínű szőr­

általában világosabb, gyakran homokszínű.

zetéből csupán koromfekete szemei és orra virí­

Ezek a fajok küllemüket,

Különös figyelmet érdemel

két

hevében

csontke­

eltérő

tanak ki. Annak ellenére, hogy kifejezetten éjszakai

kívánunk

életmódot élő állat, gereznájának színe miatt mégis

erősen

rókafaj, amelyekkel kissé részletesebben

és a nap

foglalkozni: ezek a f e n n e k vagy s i v a t a g i róka ( C a n i s

tökéletesen beleolvad környezetébe. Általában éj­

[Fennecus]

szaka mozog, és akkor keresi fel az életterében oly

[Alopex]

zerda)

és a jeges vagy sarki róka ( C a n i s

lagopus).

A fennek a ma élő vadkutyák közt a legkisebb és legtetszetősebb faj. Ennyire kicsiny t e s t m é r e t e k e t csak az amerikai szürke róka fentebb már e m l í t e t t

elszórtan fekvő ivóhelyeit is. A fennek a tűző nap­ fényt csak rövid ideig képes elviselni.

Ezért nap­

közben, többnyire többed magával, a homokba vájt vízszintes üregekben húzódik meg.

A kis termetű észak-afrikai—arábiai fennek vagy sivatagi róka (Canis lakóhelyének környezetéhez, ahol alkonyatkor vadászik

[Fennecus}

z e r d a ) párosával él és ragaszkodik

A korzak vagy pusztai róka (Canis [Vulpes] corsac). Ez a kistermetű, földi lyukakban lakó vadkutya-faj Eurázsia fát­ lan, füves.sztyeppjein él a Volgától Északnyugat-Kínáig

Ezek a fölöttébb vonzó „élő játékállatok" a közép­

működik. A szabad természetben a fa-határtól észak­

európai állatkertekben, sajnos, a legnagyobb gond­

ra az Északi Sarkvidék egész t e r ü l e t é n előfordul.

dal összeállított étrend és a természetes életterük­

A

nek megfelelő, f ű t ö t t környezet biztosítása mellett

ban e l ő t t e , legyen az lemming, hófajd, havasi nyúl,

is csak igen nehezen és rövid ideig tarthatók élet­

bármiféle költő madár, madártojás, hal vagy a tenger

ben. Annak ellenére, hogy gyorsan megszelídülnek,

hullámai által partra sodort bálna- vagy fókatetem,

sőt

ápolójuknak

egyenesen

„hízelegnek",

kisebb élőlények közül egyetlen sincs biztonság­

mégis

mínö'ent elfogyaszt. Azokon a t e r ü l e t e k e n , ahol.a

viszonylag rövid időn belül elpusztulnak. Ez az állat

sarki róka a jegesmedvével együtt fordul elő, az

ugyanis „túlzottan" hozzáidomult

utóbbinak zsíros ürüléke a sarki róka táplálékának

egészen

külön­

leges életfeltételeihez, és az attól eltérő környezet­

igen lényeges hányadát képezi. Alkalmilag bogyókat

hez már nem tud

és növényi részeket is elfogyaszt. A sarki róka külön­

kellő rugalmassággal alkalmaz­

kodni.

legessége a teljesen hófehér és éppen azért annyira

A másik szélsőséges formát a rókák közül a rövid­

kívánatos téli bundája. Csupán a rendkívül

rövid

fülű sarki rókát^ amelyet igen találóan jeges róká­

nyári időszakban színesedik ki szőrzete, amikor is

nak, más nyelven havas vagy fehér rókának is nevez­

háta barnásszürke, hasaalja pedig szürkésfehér. Ha­

nek ( C a n i s l a g o p u s ) , már sokkal könnyebb európai­

marosan azonban újból átszíneződik, és ez a folya­

ázsiai állatkertekben

mat

és szőrmefarmokon

életben

tartani és tenyészteni. Állandó szaporítása azonban

a különböző

vidékeken

eltérő

gyorsasággal

megy végbe. Á t m e n e t i állapotban a rókák sötét

gazdaságilag is kifizetődő módon csak Észak-Eurázsia

alapon fehéren fokozottak. A sarki tél mélypontján

és Észak-Amerika oly vidékein lehetséges, ahol a

aztán, amikor az átszíneződés befejeződött, hosszú

telek hosszúak és szigorúak, esetleg Közép-Eurázsia,

szőrű és selymes tapintású szőrzete hófehéren ra­

közép-, illetve magashegységeiben. Jelenleg a leg­

gyog egész testén. Csak a sötét szemek és fekete orr

több sarkiróka-farm

képez erős kontrasztot ebben a fehérségben.

Norvégiában, valamint Svéd­

ország, Finnország és a Szovjetunió északi vidékein

Ezután

újból

megkezdődik

az átszíneződés

az

223

ellenkező irányban, és az állatok újból barnásszürke­ fehér t a r k á k k á válnak. A sarki rókák között is elő­ fordulnak fekete színváltozatok. Ezek azonban nem teljesen feketék, szőrzetük ugyanis nyáron át bar­ násfekete, rendkívül értékes, hosszú szőrű téli bun­ dájuk pedig csodálatos kékesszürke színben játszik. A z ilyen, a szabad természetben igen ritkán elejt­ hető állatok gereznája a szőrmeiparban nagyon kere­ sett cikk és „ k é k r ó k a " elnevezés alatt szerepel. Minthogy az ilyen színváltozatokból évenként el­ ejtett példányok száma távolról sem fedezi a kék­ rókák iránt felmerülő világszükségletet, tervszerűen tenyésztik őket az átlagos színezetű sarki rókákkal együtt. Minthogy az állatok fogságban igen meg­ szelídülnek, tartásuk nem ütközik különösebb nehéz­ ségbe — legalábbis az északi tájakon. Azokon a t e r ü l e t e k e n , ahol lakott helyek közelé­ ben fordul elő a sarki róka, ott szinte elképzelhe­ tetlenül tolakodó és ezáltal igen kellemetlenné is válhat. Elég egyetlen óvatlan pillanat, s máris bent van az ember lakóhelyén, s onnét nemcsak a szá­ mára élvezhető élelmiszereket cseni el, hanem olyan A jegesvagy sarkiróka (Canis [Alopex] lagopus) apró állatok ragadozójaként és dögevőként él az északi sarkvidéken — a fahatártól északra. Rövid szőrű nyári bundája a hátoldalon barnásszürke, a hasoldalán fehéres A sarki róka hosszú és sűrű téli bundája hófehér rejtő­ szín. A szőrmeiparban ez a gerezna „fehér róka" néven szerepel. Ugyanennek a fajnak a melanisztikus szín­ változata palakék szőrruhát visel, melyet a szűcsipar­ ban kékróka elnevezés alatt ismernek

tárgyakat

is,

Amennyiben

melyeket egy

elfogyasztani

alkalommal

olyan

sem

tud.

mennyiségű

élelmiszert talál, amelyet azonnal elfogyasztani nem képes, úgy a felesleget elássa a hóban. így, mint egy természetes hűtőszekrényben konzerválva, szűkö­ sebb időkben fel tudja használni a „ t a r t ó s í t o t t " húst. A

sarki rókáról azt állítják, hogy szaglása kitűnő,

hallása azonban elmarad más rókafajoké

mellett.

Ezzel szemben szeme sokkal élesebb a legtöbb roko­ náénál. A sarki rókák maguk ásta üregekben vagy az össze­ t o r l ó d o t t jégtáblák közti hasadékokban tanyáznak. Gyakran egész falkák bújnak meg ezeken a tanyá­ kon, s így kölcsönösen melegítik egymást. Párzási idejük az év első harmadának végére, illetve a má­ sodik harmad elejére esik. Míg máskor hangjukat alig hallani, ilyenkor a verekedő hímek csaholásától,

vinnyogásától és szűkölésétől hangos a környék.

A nőstény 45 napi terhesség után elli meg négy-nyolc kölykét, amelyek mintegy két hétig vakok, de már születésük idején meleg, sötétbarnán színezett bun­ dát viselnek. A kölyköknek egy évre van szükségük, amíg teljes kifejlettségüket elérik. A kutyafélék alcsaládjának második nemét ( N y c t e r e u t e s ) csak egyetlen faj képviseli, amelyet öt alfajra tagolnak: ez a n y e s t k u t y a , amelyet egyes nyelveken „mosómedve-kutyának" procyonoides).

is neveznek

(Nyctereutes

Ez utóbbi név valóban találó, mert

első pillanatra jobban emlékeztet a mosómedvére, mint valamelyik vadkutyára. Testalkatát illetően a kutyafélék közül még leginkább a sarki rókára emlé­ keztet, mivel fülei rövidek és farka igen dús szőr-

A kelet-ázsiai nyestkutyát (Nyctereutes amerikai mosómedvével

procyonoides)

a külső hasonlóság miatt sokan összetévesztik az észak­

Gereznája azonban merőben elütő

minden

okoznának az apróvadban. A tél tetőpontján maga

rókáétól, amennyiben szőrzete rendkívül

hosszú­

ásta, jól kipárnázott vackában nyugalomba vonul.

szálú és fekete, vagy sötétbarna-sárgás alapon ezüstö­

Szaporodási ideje az első évnegyedre esik. A nőstény

zetű.

sen futtatott. Ez a szőrme, mint nyersanyag a szűcs­

kilenchetes terhesség után átlagosan hat-nyolc kö­

iparban értékes és keresett cikk. A szűcsök „japán­

lyöknek ad életet, amelyeknek már születésükkor

rókának" vagy „tengeri-rókának" nevezik. A nyest-

sűrű fekete bundájuk van, szemük azonban csak a

Nyugat felé

tizedik napon nyílik ki. A fiatalok fél éven belül már

majdnem egész Kínában előfordul, egészen az Amur

teljesen kifejlettek. A hím nyestkutya is részt vesz

és lisszuri vidékéig, továbbá Délkelet-Ázsiában egé­

a kölykök etetésében, gondozásában és felnevelésé­

kutya eredetileg Japánban

őshonos.

szen Koreáig. Mint a szabadban tenyésző prémes

ben. A m i k o r a kicsinyek már annyira felnőttek, hogy

állatot a Szovjetunió különböző területein is meg­

vackukat képesek elhagyni, fokozatosan bekapcso­

honosították. Igen jól alkalmazkodik az új környe­

lódnak a szülők vadász-portyázásaiba. Fiatal nyest-

zethez, és nagy szaporasága miatt egyre jobban ter­

kutyák fogságban tartva, jó ápolás mellett igen szelí­

jed

dekké válnak. Európai állatkertekben újabban egyre

nyugat felé. így például

Niethammer (1963)

szerint a Szovjetunióból eddig már

Finnországba,

gyakrabban tartanak nyestkutyákat. Minthogy ré­

Svédország északkeleti részébe, Lengyelországba és

gebben állatkertjeinkben

Csehszlovákiába is átterjedt és ezeken a helyeken

látható,

állandó vaddá vált. (Az elmúlt években néhány pél­

összetévesztik a mosómedvével (Procyon

dány

már

elvetődött

hazánk

északkeleti

határ­

széleire is, ahol már lövésre is került.)

tájékozatlan

csak nagyon ritkán volt

állatkerti látogatók gyakran lotor).

Hogy a kutya alakú ragadozó emlősök áttekintését teljessé tegyük, még néhány olyan képviselőjükről

hasonlóan a

kell megemlékeznünk, amelyek már nem a farkas—

nyestkutya is hordozója és terjesztője a veszett­

róka—sakál csoportba tartoznak, és mindössze négy

Sajnos kiderült,

hogy rokonaihoz

ségnek. A

párok egész évben együttmaradnak, és első­

nem között oszlanak meg. D é l - A m e r i k a őserdeinek a mélyén, Paraguaytól Panamáig fordul elő a titok­

sorban az erdőkkel t a r k í t o t t mocsaras alföldeken,

zatos e r d e i k u t y a (Speothos

valamint nádasokban élnek, de amellett bármiféle

él,

v e n a t i c u s ) . Rejtett életet

növényzetben gazdag élettérben is szívesen tartóz­

Éppen ezért a szabad természetben folytatott élet­

kodnak. Mindenevők, de elsősorban apróbb gerin­

módjáról

ces állatokkal táplálkoznak, anélkül, hogy károkat

is ritkán kerül. A k i az állatot meglátja és nem tudja,

és csak nagyon ritkán kerül ember szeme elé. keveset tudunk. Sajnos állatkertjeinkbe

225

és alakja, valamint a hosszan előrenyúló orr

mind­

inkább a rókára emlékeztet, mint a farkasra. Ez a vadkutyafaj a nyílt szavannák és a magas fűvel elle­ pett mocsaras t e r ü l e t e k állata. Ezeken az élettere­ ken a hosszú lábak igen hasznosaknak bizonyulnak. Természetesen tévedésbe esünk, ha az állat test­ alkatából arra akarunk következtetni, hogy olyan kitartó és gyors futó, mint egy agárkutya. Szívének kicsiny

méretei

ennek az ellenkezőjét

igazolják.

Valamennyi valóban kitartó, gyors futó emlősállat­ nak ugyanis nagy szíve van. A „gólyalábak" a söré­ nyes farkasnak egészen más szolgálatot teljesítenek. Ha vadászterületén szép kényelmesen járkál, testét ezek a lábak oly magasan tartják, hogy a magas fű­ ből is jól át tudja tekinteni a terepet. Ebből a magasságból már aránylag nagyobb távolságból is észre tudja venni kis t e r m e t ű zsákmányállatait, vagy legalábbis észreveszi ezek mozgását a fűben, majd óvatosan A szélsőségesen hosszú lábú sörényes farkast (Chrysocyon brachyurus) „lomha, hórihorgas állatnak" nevez­ hetnénk. A dél-amerikai szavannák és lápok ártalmat­ lan vadkutyája magányosan él és apró állatokkal táp­ lálkozik

könnyen azt hihetné, hogy egy falusi korcs kutyával

hogy „megcélozza"

áldozatát.

kapja és ha kis m é r e t ű , egészben lenyeli. A sörényes farkas tehát sohasem

vadászik

nagyobb vadakra,

hanem ártalmatlan apróvad pusztító. Legfeljebb mint a háziszárnyasok rablója okoz itt-ott jelentéktelen kárt.

hogy egy eredeti dél-amerikai vademlősről van szó,

odaoson,

Ha már majdnem e l é r t e , villámgyors ugrással el­

Különben

semmiféle

gazdasági

jelentősége

nincsen és gereznájával sem kereskednek. Mint a rovarok, vándorsáskák és apró rágcsálók

kicsi fül

pusztítója, hasznosnak mondható a sörényes farka­

látszik, amelyek olyanok, mintha ember vágta volna

séhoz hasonló életmódot élő, de sokkal rövidebb

le őket. Szemei nagyok és sötétek, orra viszonylag

lábú

rövid és tompa, hasonló a foltos hiénáéhoz. A róká­

A háziszárnyas mint zsákmány már túl nagy számára.

áll szemben.

Széles homloka felett két

afrikai

lapátfülü

kutya

(Otocyon

megalotis).

hoz hasonló farka igen kurta, még a teljesen kifejlett

Ez a teljesen ártalmatlan állat kissé nagyobb, mint

állatoknál sem múlja felül a 15 cm-t. A z egységesen

a vörös róka és szőre egyszínű, szürkéssárga. A fen-

barna színezetű, rövid szőrű állat csak vörös róka

nekhez hasonlóan — mint neve is mutatja — hatal­

nagyságú, testalkatában azonban a tacskóra emlé­

mas, lapátszerű fülei vannak. Ezek, az állat test­

keztet, azzal a különbséggel, hogy lábai nem görbék,

nagyságához viszonyítva

hanem vaskosak, egyenesek, rövidek. Ez a testalkat

mint a sivatagi róka esetében, mely utóbbinál szinte

igen jó alkalmazkodásnak bizonyul az életterében.

az egész testet uralják. A hatalmas fülek a lapátfülű

A z erdei kutya többnyire sűrű bokrok közt bujkál

kutya esetében is azt a célt szolgálják, hogy a táp­

persze sokkal

kisebbek,

és a gyökerek és a sűrűség közti hézagokon kell át­

lálékát képező állatok hollétét az általuk okozott

t ö r n i e magát, ami ilyen testalkat mellett nem nehéz

zörejek alapján pontosan megállapíthassa és így tel­

számára. Az erdei kutyák többnyire

mintegy tíz

jes biztonsággal belophassa azokat. Régebben Szudán­

állatból álló falkákban járnak. Egy ilyen csapat min­

tól kezdve egészen Dél-Afrikáig mindenütt gyakori

denre vadászik, mindent széttép és elfogyaszt, ami

volt, de ma már bizonyos t e r ü l e t e k e n , sajnos, majd­

csak ehető számára az őserdőben. Zsákmányának leg­

nem teljesen kipusztították. Igen gondos és körül­

nagyobb részét rágcsálók képezik, a leírások

sze­

t e k i n t ő ápolás mellett a kölyökkoruktól fogságban

kezdve egészen a vízi disznóig.

tartott lapátfülű kutyák nagyon szelídekké és bizal­

rint, az agutitól

Külsejét illetőleg az erdei kutya teljes ellentéte a sörényes f a r k a s (Chrysocyon

b r a c h y u r u s ) , amely a leg­

hosszabb lábú az összes jelenleg élő kutyafélék kö­

masokká válnak. Annak ellenére, hogy „ragadozók", könnyen válnak a nagyobb testű afrikai ragadozó emlősök áldozataivá.

zött. Különben jobb és találóbb név volna számára

Még egy közeli rokona is üldözi az ártalmatlan

a sörényes róka elnevezés. Valóban hasonló a külseje

lapátfülű kutyát, és ahol csak a nyílt sztyeppén meg

egy

aránytalanul

tudja lepni, azonnal szét is t é p i . Ez a ragadozó pedig

hosszú „gólyalábakon" jár. A színezet, a farok hossza

nem más, mint az erdős t e r ü l e t e k kivételével Afrika

226

esetlenül

nagy rókához,

amely

szavannáin

széltében

„minden vad hiénakutya vád,

elterjedt

könyörtelen

(Lycaon

pictus).

amely régebben

és

állítólagosán

pusztítójaként"

ben ez az állítás nem légből kapott, csakis magányo­

Ez a fent hangoztatott

san járó, nagyon öreg és elgyengült oroszlánokról

éppen

úgy, mint

ma

is a

hiénakutyák kíméletlen irtásához vezetett, csaknem teljesen alaptalan. Ott,

oroszlánt is megtámadják és leteperik-e. Amennyi­

ismert

ahol az afrikai sztyeppék

lehet szó. A „pictus" fajnévnek

megfelelően, ami

„festett-"et jelent, valóban úgy jellemezhetjük a hiénakutyát, mint valamennyi ma élő vadkutya közt

állatvilágában fennáll még a biológiai egyensúly, a

a

hiénakutyák által elejtett patások száma mindig az

egyezik meg a másikéval. Ha a hiénakutyák fal kaját

ott

élő

ragadozó

és zsákmányállatok

legtarkábbat.

Egyetlen

példány

tarkázata

sem

egyensúlyi

nyugalomban vagy mozgásban természetes környe­

állapotának megfelelő természetes határokon belül

zetükben szemléljük, valóságos színorgiát képeznek.

mozog. Az afrikai vadak egyetlen valóban könyörte­

Sajátos módon a hiénakutyák nem félnek különö­

len pusztítója a messzehordó lőfegyverekkel

sebben az e m b e r t ő l . Nem

ren­

menekülnek ugyan az

delkező és a vadak természetes élettani egyensúlyát

ember elől, de meg sem támadják. A fiatalon fog­

megbontó ember!

ságba került hiénakutyák egészen szelídekké válhat­

A

hosszú lábú, falkákban élő és vadászó hiéna­

nak, de rendkívül erőteljes fogazatuk miatt igen

kutya, éppen az előbb tárgyalt dél-amerikai sörényes

óvatosan kell bánnunk velük. Még játékos harapdá-

farkassal szemben, valóban kitartóan futó állat; szíve

lásaik is súlyos sérülésekre vezethetnek.

a testéhez viszonyítva igen nagy. Még a legnagyobb

A

hiénakutya közeli rokona az ázsiai alpesi

vad­

antilopokat is halálra hajszolják és zsákmányul ejtik.

k u t y a vagy vörös f a r k a s (Cuon

Vitatott kérdés, hogy vajon erősebb falkái még az

tólag még sohasem szelídítettek fogságban és ezért

A színpompás hiénakutyák (Lycaon

pictus)

a l p i n u s ) , amelyet állí­

a nyílt afrikai sztyeppék falkákban élő vadkutyái

mt

„

mm.

....

.

T

w»

...... }

^