145 68 51MB
magyar, Hungarian Pages 463 Year 1969
ÁLLATVILÁG Emlősök MÁSODIK KIADÁS
GONDOLAT KIADÓ BUDAPEST 1973
Az
eredeti mű címe:
U R Á N I A 1966,
TIERREICH
Uránia Verlag, Leipzig
A kötet
szerzője:
PROFESSOR HANS
DR. RER. TECHN.
HABIL.
PETZSCH
Fordította: DR. JÁNOSSY
DÉNES
ZSILINSZKY
SÁNDOR
A fordítást
ellenőrizte:
DR. JÁNOSSY
DÉNES
DR. S T O H L GÁBOR
©
URÁNIA
V E R L A G , LEIPZIG, JENA, BERLIN,
1966.
Bevezetés
A t e c h n i k a k o r á b a n é l ü n k , mégis e g y r e t ö b b e m b e r t é r d e k e l a z á l l a t o k világa és a z o o l ó g i a i k u t a t á s o k előrehaladása. T u d j u k , h o g y n a p j a i n k é l ő v i l á g a legalább 2,5 m i l l i á r d év a l a t t f e j l ő d ö t t a m a i c s o d á l a t o s , h a r m o n i k u s s o k f é l e s é g i g és magas f o k ú s z e r v e z e t t s é g i g . E z t a f o l y a m a t o t a k i v á l a s z t ó d á s l e n d í t e t t e l é p é s r ő l l é p é s r e e l ő r e . A z a s o k á i g m e g m o s o l y g o t t és v i t a t o t t t é n y , h o g y az e m b e r is e n n e k a f e j l ő d é s i l á n c n a k az e r e d m é n y e k é n t él a F ö l d ö n , m a m á r k ö z t u d o t t . A z é l e t á l l a n d ó v á l t o z á s a a r r a i n t , h o g y k e l l ő k ö r ü l t e k i n t é s sel k ö z e l e d j ü n k a z é l ő v i l á g f e l m e r ü l ő p r o b l é m á i h o z . A z á l l a t - és n ö v é n y v i l á g e s z t e l e n p u s z t í t á s a n e m c s a k h o g y n e m m é l t ó az e m b e r h e z , h a n e m m e s s z e n e m k í v á n a t o s v á l t o z á s o k a t is o k o z h a t . A l e t a r o l t t á j , a m e g t i z e d e l t f a u n a u t ó d a i n k a t t e s z i s z e g é n y e b bé. A l e g k i s e b b , l e g j e l e n t é k t e l e n e b b n e k v é l t állatfaj eltűnése — legyen az akár csak egy kis csiga — , a m e l y n e k fontosságát a hozzá nem é r t ő m o s o l y o g v a lekicsinyli, olyan m é l y r e h a t ó változásokat o k o z h a t a t e r m é s z e t b e n , a m e l y e k t e l j e s e n á t f o r m á l j á k e g y t e r ü l e t k é p é t . G o n d o l j u n k a r r a , h o g y m i l y e n nagy a n y a g i v e s z t e s é g e t j e l e n t a s z e n n y e z e t t v i z e k b e n a h a l p u s z t u l á s , v a g y a t e r m é s z e t h á z t a r t á s á b a n az e g y e n s ú l y t b i z t o s í t ó r a g a d o z ó m a d a r a k m e g r i t k u l á s a a r o v a r i r t ó k s z a k s z e r ű t l e n használata m i a t t . A z e d d i g i e k n é l s o k k a l j o b b a n k e l l v i g y á z n i a b i o l ó g i a i e g y e n s ú l y r a , és o t t , a h o l m e g b o m l o t t , ú j r a h e l y r e kell állítani. A z e m b e r j ó néhány k á r t e v ő t m é r g e k k e l s e m t u d k i p u s z t í t a n i , v i s z o n t i l y e n k o r sok állati segítőtársa m e g r i t k u l vagy esetleg teljesen k i p u s z t u l . Gazdaságosabb, veszélytelenebb a k á r t e v ő k bio lógiai leküzdése, e h h e z v i s z o n t az á l l a t o k é l e t é n e k alapos, p o n t o s i s m e r e t e szükséges. A z állatok élete b o n y o l u l t j e l e n s é g , s e z é r t a z t f a u n i s z t i k a i , m a g a t a r t á s t a n i , a n a t ó m i a i , s z a p o r o d á s i s z e m p o n t b ó l ala p o s a n m e g k e l l i s m e r n i . M i n t m i n d e n t u d o m á n y á g b a n , a m e g o l d o t t k é r d é s e k itt is ú j a b b p r o b l é m á k a t v e t n e k f e l . A z á l l a t t a n e l m é l e t i és g y a k o r l a t i k é r d é s e i b e n is s o k m é g a t i s z t á z a t l a n t e r ü l e t . G o n d o l j u n k csak a r r a , h o g y f e j l ő d é s t ö r t é n e t i v o n a t k o z á s b a n a m a k r o - és m i k r o e v o l ú c i ó r ó l e d d i g a r á n y l a g m i l y e n keveset t u d u n k . A z , a k i m a a z t h i s z i , h o g y a b i o l ó g i a i i s m e r e t e k g y a r a p í t á s á h o z e g y m a g u k b a n a k í s é r l e t i á l l a t o k is e l e g e n d ő k , speciális, á l t a l á n o s és v i l á g n é z e t i s z e m p o n t b ó l e g y a r á n t f o n t o s n é z e t e k r ő l m o n d l e . A zoológia a maga r é s z t u d o m á n y a i v a l e g y ü t t nemcsak egyes t e r m é s z e t k e d v e l ő k számára érdekes, h a n e m f o n t o s és n a g y o n is a k t u á l i s t u d o m á n y t e r ü l e t . E r r ő l a d t á j é k o z t a t á s t és á t t e k i n t é s t k ö n y v ü n k .
5
A k i a d ó o l y a n m ű v e t s z á n d é k o z i k az o l v a s ó k e z é b e a d n i , a m e l y l e h e t ő l e g á t f o g ó k é p e t n y ú j t az állat t a n m a i á l l á s á r ó l . A m e g a d o t t t e r j e d e l e m k e r e t e i k ö z ö t t b e p i l l a n t á s t e n g e d az á l l a t o k világába, és r ö v i d e n i s m e r t e t i az ö k o l ó g i a , a f i z i o l ó g i a , az e t o l ó g i a , a t ö r z s f e j l ő d é s , a r e n d s z e r t a n és az á l l a t f ö l d r a j z legújabb e r e d m é n y e i t . A z e g y e s k ö t e t e k s z e r z ő i k i t ű n ő s z a k e m b e r e k , a k i k egységes s z e l l e m ű , f e l é p í t é s ű és s t í l u s ú m ű v e t akartak alkotni. A
korlátozott
terjedelem
s z i g o r ú válogatást
igényelt. A
szerzőket
befolyásolta az, hogy
szak
t e r ü l e t ü k ö n hogyan áll pillanatnyilag a t u d o m á n y o s kutatás. Ez azt e r e d m é n y e z t e , hogy az a l s ó b b r e n d ű állatoknál, m i n t az egysejtűeknél, a szivacsállatoknál, a csalánozóknál, r ö v i d e n a l e g t ö b b gerinctelennél az általános d o m i n á l az e g y e d i v e l , a speciálissal s z e m b e n . E k ö t e t n é l a z o n b a n az v o l t a s z e r z ő k t ö r e k vése, h o g y a f a j o k leírását állítsák e l ő t é r b e . A k i a d ó k ü l ö n ö s e n nagy g o n d d a l v á l o g a t t a k i a k é p a n y a g o t , a m e l y a s z ö v e g e t s z e m l é l t e t i , e l e v e n e b b é teszi. A s z e r z ő k r e m é l i k , h o g y e l e v e n , é r d e k e s k é p e t f e s t e t t e k az á l l a t o k r ó l , a z o k é l e t m ó d j á r ó l , az e m b e r r e l v a l ó K a p c s o l a t u k r ó l , és m a r a d a n d ó é l m é n y t n y ú j t o t t a k az o l v a s ó n a k , és e z z e l á t p l á n t á l t á k beléje a n n a k a z ö r ö m n e k és m e g g y ő z ő d é s n e k e g y p a r á n y i s z i k r á j á t , a m e l l y e l m u n k a t e r ü l e t ü k ö n d o l g o z n a k .
Kurt D e c k e r t
P r o f e s s o r D r . r e r . nat.
Előszó
E k ö n y v n e k e l s ő s o r b a n az a f e l a d a t a , h o g y v a l ó b a n m i n d e n k i s z á m á r a t e r j e s s z e az e m l ő s ö k r e v o n a t k o z ó i s m e r e t e k e t . E z é r t a s z e r z ő a z t a c é l t t ű z t e m a g a e l é , h o g y f i a t a l o k és ö r e g e k e g y a r á n t é r d e k l ő d é s s e l olvashassák, és az é r d e k l ő d ő o l v a s ó l é n y e g é b e n a k k o r is m e g é r t h e s s e , ha j ó f o r m á n s e m m i f é l e e l ő i s m e r e t e k k e l sem r e n d e l k e z i k . Éppen e k ö n y v feladata az, hogy e z e k e t közölje vele, úgy, hogy miután l e t e t t e k e z é b ő l , ha k e d v e v a n h o z z á , az i r o d a l o m j e g y z é k b e n f e l s o r o l t s z a k k ö n y v e k e t is e r e d m é n y e s e n f o r g a t h a s s a . E z a z i r o d a l o m j e g y z é k a z o k a t a m ű v e k e t t a r t a l m a z z a , a m e l y e k e t e g y é b s z a k k ö n y v e k e n és m o n o g r á f i á k o n kívül a szerző k ö n y v é n e k megírásához felhasznált. A szerzőik nevét lehetőség szerint a s z ö v e g is m e g e m l í t i . D e e g y e m l ő s ö k k e l f o g l a l k o z ó n é p s z e r ű k ö n y v , m i n t a m i l y e n n e k e m ű is k é s z ü l t , n e m m i n d i g e n g e d h e t i m e g m a g á n a k a z t , h o g y az i s m e r e t e k p o n t o s származásának a f e l t ü n t e t é s e v é g e t t m i n d u n t a l a n megszakítsa a s z ö v e g e t a f o r r á s h e l y m e g j e l ö l é s é v e l . E m i a t t a s z a k e m b e r e k e l n é z é s é t k é r j ü k . M a m á r s e n k i s e m l e n n e képes a r r a — m é g a l e g n a g y o b b j ó a k a r a t t a l s e m — , h o g y m i n d a z t , a m i t m a a z e m l ő s á l l a t o k r ó l t u d u n k , e g y e t l e n e g y h a s o n l ó t e r j e d e l m ű k ö n y v b e z s ú f o l j a össze. És itt s z e r e t n é n k m e g e m l í t e n i v a l a m i t , a m i t s o k o l v a s ó n k t a l á n v a l ó s z í n ű t l e n n e k t a r t , á m m é g i s t é n y : a n n á l , a m i t m a az egyes e m l ő s f a j o k b i o l ó g i á j á r ó l és e t o l ó g i á j á r ó l t u d u n k , m é g j ó v a l t ö b b az i s m e r e t l e n , a m i t m é g n e m s i k e r ü l t f e l d e r í t e n i ü k a t u d ó s o k n a k . D e m é g így is, a k b . 6 0 0 0 j e l e n l e g i e m l ő s f a j r a , az e m l ő s ö k 18 r e n d jének tagjaira v o n a t k o z ó ismereteink k ö t e t e k e t t ö l t e n é n e k m e g , a m e l y e k n e k megírásához t ö b b év t i z e d r e lenne szükség. Ezért elkerülhetetlenek voltak bizonyos megszorítások. A szerző elsősorban a r r a t ö r e k e d e t t , hogy v a l a m e n n y i k o r o s z t á l y t u d n i v á g y ó o l v a s ó i n a k e l ő s z ö r á t f o g ó k é p e t a d j o n a v a d á l l a t o k és a t ő l ü k l e s z á r m a z o t t házi e m l ő s ö k é l e t é r ő l , t o v á b b á i s m e r t e s s e v á l t o z a t o s t e s t f o r m á i k a t és é l e t m e g n y i l v á n u l á s a i k a t . M i n d e z e n á l l a t o k k ü l s e j é n e k r é s z l e t e s e b b ábrázolása e g y i l y e n j e l l e g ű k ö n y v b e n l é n y e g e s e b b n e k t ű n i k , m i n t e g y e s r é s z e i k t ü z e t e s leírása. E z é r t k ü l ö n ö s g o n d o t f o r d í t o t t u n k a m i n é l g a z d a g a b b s z e m l é l t e t é s r e . E z z e l s z e m b e n l e m o n d t u n k a z e g y e s á l l a t o k b e l s ő f e l é p í t é s é n e k és s z e r v e i n e k , és az össze h a s o n l í t ó a n a t ó m i a , f i z i o l ó g i a és t ö r z s f e j l ő d é s e b b ő l a d ó d ó p r o b l é m á i n a k a l e í r á s á r ó l . E z k o r á n t s e m j e l e n t i a z t , m i n t h a a s z e r z ő l e b e c s ü l n é e z e k e t a t u d o m á n y á g a k a t . S ő t a z t ajánlja az olvasónak, hogyha e k ö n y v e t letette kezéből, behatóbban tanulmányozza a megjelölt szakirodalmat. A részletes t á r g y a l á s a z o n b a n itt a t e r j e d e l e m j e l e n t ő s r é s z é t i g é n y b e v e t t e v o l n a .
7
M i n d e n e m l ő s á l l a t e g y i k l é n y e g e s k ü l s ő i s m é r v e a s z ő r z e t . É p p e n e z é r t a b e v e z e t ő f e j e z e t b e n a szer z e t n e k és e s z ő r z e t s o k f é l e s é g é n e k k ü l ö n l e g e s f i g y e l m e t s z e n t e l t ü n k , t o v á b b á n e m f e l e d k e z t ü n k m e g a r r ó l a p o z i t í v v a g y n e g a t í v gazdasági j e l e n t ő s é g r ő l s e m , a m e l l y e l a s z á r a z f ö l d ö n , a v í z b e n és e g y e s esetekben a levegőben élő emlősállatok rendelkeznek. Természetesen kellő nyomatékkal mutattunk r á a r r a a z e m b e r s é g b ő l s z á r m a z ó k ö t e l e z e t t s é g ü n k r e is, h o g y j ó l á t g o n d o l t
természetvédelemmel
fenntartsuk a szerves élet biológiai egyensúlyát f ö l d ü n k ö n . Sok
e m b e r , különösen a nagyvárosokban élő e m b e r e k , a jelenleg élő állatfajokra vonatkozó ismere
t e i k e t f ő l e g a z á l l a t k e r t e k b e n s z e r z i k . E z e k k o r á n t s e m a z t a c é l t s z o l g á l j á k , h o g y általánosságban k i e l é g í t s é k a v i l á g m i n d e n r é s z é b ő l ö s s z e g y ű j t ö t t á l l a t o k i r á n t i p u s z t a kíváncsiság i g é n y t e l e n s z ü k s é g l e t é t . Alaposan t é v e d az, aki ezt gondolja. A z á l l a t k e r t e k legelőkelőbb feladata az, hogy m i n t az élő állatfajok és f a j t á k g y ű j t e m é n y e i , k i f o g á s t a l a n á l l a t t a n i i s m e r e t e k e t t e r j e s s z e n e k és e z e k e t e l m é l y í t s é k . K ö n y v ü n k é p p e n e z é r t t ö b b e k k ö z ö t t n é p s z e r ű k a l a u z is ó h a j t l e n n i , a m e l y segít a z o l v a s ó n a k e l igazodni az állatkertjeinkben látható e m l ő s f o r m á k k ö z ö t t . H a l l e (Saale), 1966 tavaszán Dr.
Hans
Petzsch
e g y e t e m i tanár
Tartalom
13
A z emlősök osztálya — Mammalia
13
Bevezetés
17
A z ősemlősök alosztálya ( P r o t o t h e r i a )
17
. . . .
A kloakások rendje ( M o n o t r e m a t a )
17
A kacsacsőrű-félék családja ( O r n i t h o r h y n c h i d a e )
20
A hangyászsün-félék családja ( T a c h y g l o s s i d a e )
23
A tulajdonképpeni emlősök alosztálya ( T h e r i a )
23
.
23
. . . .
A z erszényes emlősök csapata ( M e t a t h e r i a )
43
.
A magasabb rendű emlősök csapata ( E u t h e r i a )
43
.
.
43
. . . .
A z erszényesek rendje ( M a r s u p i a l i a )
A karmosak öregrendje ( U n g u i c u l a t a )
48
A rovarevők rendje ( I n s e c t i v o r a ) A sünszerűek öregcsaládja ( E r i n a c e o i d e a )
48
A sünfélék családja ( E r i n a c e i d a e )
52
A cickányszerűek öregcsaládja ( S o r i c o i d e a )
52
A cickányfélék családja ( S o r i c i d a e )
55
A vakondokfélék családja ( T a l p i d a e )
58
. . . .
58
A bőrszárnyúak rendje
(Dermoptera)
A repülőmaki-félék családja ( C y n o c e p h a l i d a e )
60
. . . .
A denevérek rendje ( C h i r o p t e r a )
79
. . . .
A főemlősök rendje ( P r i m a t e s )
80 80 80 82
A félmajmok alrendje ( P r o s i m i i ) Makiformák osztaga ( L e m u r i f o r m e s ) Mókuscickány-félék családja ( T u p a i i d a e ) A makiszerűek öregcsaládja ( L e m u r o i d e a )
82
A makifélék családja ( L e m u r i d a e )
85
A z indrik családja ( I n d r i d a e )
86 90 90 92 92
A lórifélék családja ( L o r i s i d a e ) A koboldmaki-alakúak osztaga ( T a r s i i f o r m e s ) A koboldmaki-félék családja
(Tarsüdae)
A majmok alrendje ( A n t h r o p o i d e a ) A z újvilági majmok öregcsaládja ( C e b o i d e a )
92
A karmosmajom-félék családja ( C a l l i t h r i c i d a e )
97
A csuklyásmajom-félék családja ( C e b i d a e )
9
102
A z óvilági majomszerűek öregcsaládja ( C e r c o p i t h e c o i d e a )
102
A cerkófmajom-félék családja ( C e r c o p i t h e c i d a e )
104
A kacskakezű v. karcsúmajmok alcsaládja (vagy gerezák) ( C o l o b i n a e )
110
A cerkófmajmok alcsaládja ( C e r c o p i t h e c i n a e )
113
A kutyafejű majmok alcsaládja ( C y n o p i t h e c i n a e )
120
A z emberszabásúak öregcsaládja ( H o m i n o i d e a )
120
A z emberszabású majomfélék családja ( P o n g i d a e )
122
A gibbonfélék v. hosszúkarú majmok alcsaládja ( H y l o b a t i n a e )
124 130
A tulajdonképpeni emberszabású majmok alcsaládja ( P o n g i n a e ) . . . .
A foghíjasok rendje ( E d e n t a t a )
130
A vendégízületesek alrendje
130
A páncélozatlan foghíjasok osztaga ( P i l o s a )
131
(Xenarthra)
A hangyász-szerűek öregcsaládja ( M y r m e c o p h a g o i d e a )
131
A hangyászfélék családja ( M y r m e c o p h a g i d a e )
132
A lajhárszerűek öregcsaládja ( R r a d y p o d o i d e a )
132
A lajhár-félék családja ( B r a d y p o d i d a e )
135
A páncélozott foghíjasok osztaga ( C i n g u l a t a )
135
A z övesállat-alakúak öregcsaládja ( D a s y p o d o i d e a )
135
. . .
A z övesállat-félék családja ( D a s y p o d i d a e )
137
. . . .
137
A pikkelyesek v. tobzoskák rendje ( P h o l i d o t a ) A tobzoskafélék családja ( M a n i d a e )
143
.
. A rágcsálók öregrendje ( G l i r e s )
143
. . . .
A nyúlszerű rágcsálók rendje (Lagomorpho)
143
A pocoknyúl-félék családja ( O c h o t o n i d a e )
144
A nyúlfélék családja ( L e p o r i d a e )
150
. . . .
151
A rágcsálók rendje ( R o d e n t i a ) A mókusalakúak alrendje ( S c i u r o m o r p h a )
151
A mókusszerűek öregcsaládja ( S c i u r o i d e a )
151
A mókusfélék családja ( S c i u r i d a e )
151
A repülő mókusok alcsaládja ( P t e r o m y i n a e )
152
A mókusfélék alcsaládja ( S c i u r i n a e )
160
A hódsz'erűek öregcsaládja ( C a s t a r o i d e a )
160
A hódok családja ( C a s t o r i d a e )
164
A z egéralakúak alrendje ( M y o m o r p h a )
164
A z egérszerűek öregcsaládja ( M u r o i d e a )
165
A hörcsögfélék családja ( C r i c e t i d a e )
165
A hörcsögök alcsaládja ( C r i c e t i n a e )
167
A pockok alcsaládja ( M i c r o t i n a e )
172
A földikutya-félék családja ( S p a l a c i d a e )
173
A z egerek családja ( M u r i d a e )
179
A peleszerűek öregcsaládja ( C l i r o i d e a )
179
. A pelefélék családja ( G l i r i d a e )
182
A z ugróegér-szerűek öregcsaládja
185
A sülalakúak alrendje
185
(Dipodoidea)
(Hystricomorpha)
A sülszerűek öregcsaládja ( H y s t r i c o i d e a )
185
A gyalogsülök családja ( H y s t r i c i d a e )
187
A kúszósül-szerűek öregcsaládja ( E r e t h i z o n t o i d e a )
187
A kúszósül-félék családja (Erethizont/daeJ
188
A tengerimalac-szerűek öregcsaládja ( C a v i o i d e a )
194
A csincsillaszerűek öregcsaiádja ( C h i n c h i l l o i d e a )
194
A csincsillafélék családja ( C h i n c h i l l i d a e )
195
A csalipatkány-szerűek ( O c t o d o n t o i d e a )
198
.
198
. . . .
10
.
A cetek öregrendje ( M u t i c a ) A cetek rendje (Cetoceo^
202
A fogascetek alrendje ( O d o n t o c e t i )
209 213
A sziláscetek alrendje (Alystococet/) .
.
A húsevők és patasok csoportja ( F e r u n g u l a t a )
213
. . .
213
. . . .
Húsevők öregrendje ( F e r a e )
213
Ragadozók rendje ( C a r n i v o r a ) Szárazföldi ragadozók alrendje ( F i s s i p e d i a )
213
Kutyaszerűek öregcsaládja ( C a n o i d e a )
213
Kutyafélék családja ( C a n i d a e )
228
Medvék családja ( U r s i d a e )
239
Mosómedve-félék családja ( P r o c y o n i d a e )
247
Menyétfélék családja ( M u s t e l i d a e )
259
Macskaszerűek Öregcsaládja ( F e l o i d e a )
259
Cibetmacska-félék családja ( V i v e r r i d a e )
264
Hiénák családja ( H y a e n i d a e )
268
Macskafélék családja ( F e l i d a e )
296
Úszólábúak vagy fókák alrendje ( P i n n i p e d i a )
297
Fülesfóka-félék családja ( O t a r i i d a e )
300
Fókafélék családja ( P h o c i d a e )
304
Rozmárfélék családja ( O d o b a e n i d a e )
307
.
.
.
307
. . . .
307
Őspatások öregrendje
(Protungulata)
Csövesfogúak rendje ( T u b u l i d e n t a t a ) Földimalac-félék családja ( O r y c t e r o p o d i d a e )
308
.
.
.
308
. . . .
Szirtiborz-szerűek rendje ( H y r a c o i d e a )
. . . .
Ormányosok rendje ( P r o b o s c i d e a )
308 311
Szirtiborz-félék családja ( P r o c a v i i d a e )
311
Elefántok alrendje ( E l e p h a n t o i d e a )
311 317
Elefántfélék családja ( E l e p h a n t i d a e ) . . . .
317
Dugongfélék családja ( D u g o n g i d a e )
323
.
323
.
.
. . . .
323 323
Lófélék családja ( E q u i d a e )
335
Tapírszerűek öregcsaládja ( T a p i r o i d e a ) Tapírfélék családja ( T a p i r i d a e )
337
Orrszarvúszerűek öregcsaládja ( R h i n o c e r o t i d e a )
337
Orrszarvúfélék családja ( R h i n o c e r o t o i d a e )
345
.
345
. . . .
352 352 352 358 358
(Hippomorpha)
Orrszarvúak alrendje ( C e r a t o m o r p h a )
335
350
Páratlanujjú patások rendje ( P e r i s s o d a c t y l a ) Lószerűek öregcsaládja ( E q u o i d e a )
335
345
Páratlanujjúak öregrendje ( M e s a x o n i a ) Lóalakúak alrendje
323
345
(Trichechiformes)
Manatuszfélék családja ( T r i c h e c h i d a e )
321
345
Szirénák rendje ( S i r e n i a ) Valódi szirénák alrendje
320
345
Előpatások öregrendje ( P a e n u n g u l a t a )
.
.
Hasított k ö r m ű e k öregrendje
(Paraxonia)
Párosujjú patások rendje ( A r t i o d a c t y l a ) Sertésalakúak alrendje ( S u i f o r m e s ) Sertésidomúak osztaga ( S u i n a ) Sertésszerűek öregcsaládja ( S u o i d e a ) Sertésfélék családja ( S u i d a e ) Pekarifélék családja ( T a y a s s u i d a e ) Víziló-idomúak osztaga ( A n c o d o n t a ) Víziló-szerűek öregcsaládja
(Anthracotherioidea)
Víziló-félék családja ( H i p p o p o t a m i d a e ) Párnástalpúak alrendje ( T y l o p o d a ) Tevefélék családja ( C a m e l i d a e )
11
364
K é r ő d z ő k alrendje ( R u m i n a n t i a )
364
Kancsilidomúak osztaga ( T r a g u l i n a )
364
A kancsilszerűek öregcsaládja ( T r a g u l o i d e a )
364
Kancsilfélék családja ( T r a g u l i d a e )
365
összetett gyomrúak osztaga ( P e c o r a )
365
Szarvasszerűek öregcsaládja ( C e r v o i d e a )
365
Szarvasfélék családja ( C e r v i d a e )
378
Valódi szarvasok alcsaládja ( C e r v i n a e )
383
Zsiráfszerűek öregcsaládja ( G i r a f f o i d e a )
383
Zsiráffélék családja ( G i r a f f i d a e )
388
Tülkösszarvú-szerűek öregcsaládja ( B o v o i d e a )
388
Villásszarvú antilopfélék családja ( A n t i l o c a p r i d a e )
389
Tulokfélék családja ( B o v i d a e )
393
Bóbitás antilop-formák alcsaládja ( C e p h a l o p h i n a e )
395
Törpeantilop-formák alcsaládja ( N e o t r o g i n a e )
397
Nagyantilopok alcsaládja ( A n t i l o p i n a e )
403
Gazellák alcsaládja ( G a z e l l i n a e )
408
Szajgák alcsaládja ( S a i g i n a e )
409
Csiruk alcsaládja ( P a n t h o l o p i n a e )
409
Kecske-formák alcsaládja ( C a p r i n a e )
424
A pézsmatulkok ( O v i b o v i n a e ) és Takinok ( B u d o r c a t i n a e ) alcsaládja
425
T u l o k - f o r m á k alcsaládja ( B o v i n a e )
425
Anoa ( A n o a )
427
Ázsiai bivalyok ( B u b a l u s )
429
Afrikai bivalyok
430
Valódi marhák (Bos)
435
Bölények
439
Irodalomjegyzék
441
Képek
442
N é v - és tárgymutató
(Bison)
(Syncerus)
Az emlősök osztálya (Mammalia)
Bevezetés A
legfejlettebb szervezetű élőlények az emlősök.
Mint már e m l í t e t t ü k , az agy működésének a fej
Velük foglalkozik a mammalógia tudománya, az ál
lettségét, az intelligenciát tekintve, az ember messze
lattan (zoológia) egyik része, tartománya. Testi felépítését
és szerveinek
kimagaslik az élőlények között. Ma már
működését
vitatható
te
azonban az a megállapítás, hogy intelligencia terén
kintve, tehát tisztán biológiai szempontból, az ember
az ember után az emberszabású majmok következ
is ide tartozik. A zoológiai rendszerezés az embert
nek-e. Meg kell említenünk azokat a kísérleteket,
az emlősök osztályának a végére állította. A
melyek az utóbbi években az állati értelem vizsgá
régebbi rendszerezés szerint az élővilág
2,5
lata terén t ö r t é n t e k . A fogva tartott, szelídített és
milliárdos törzsfejlődésének legmagasabb szintjét a
idomított
félmajmokat (Prosimii) és majmokat (Anthropoidea)
pedig a delfineken e t é r e n végzett kutatások ered
fogasceteken
(Odontoceti),
különösen
magába foglaló főemlősök (Primates) rendje teste
ményei szenzációsnak mondhatók! Ezek a kísérletek
síti meg. A z ember mintegy a „ t e r e m t é s koroná
még folyamatban vannak, még nem
ja" a főemlősök
e z é r t belőlük következtetéseket egyelőre levonni
rendjén
helyet foglalta el. A
belül
is a legmagasabb
legújabb, korszerű felfogás
változtatott az eddig követett
gyakorlaton. Ez a
zárultak
le,
nem lehet. Mielőtt az emlősök szervezetének
és életének
rendszerezés az emlősök osztályán belül a főemlő
sajátosságaival megismerkednénk, nézzük meg, mi a
söket
helyre
jelentősége ennek a fajokban gazdag osztálynak az
sorolja. Ennek az az oka, hogy a biológia t u d o m á
ember mindennapi életében. Minden kutatás, kísér
nyának
és velük együtt az embert is más elegendő és jól
megalapozott adata
van
letezés
középpontjában elvileg az ember és szük
arra, hogy az emlősök között vannak olyan rendek,
ségletei állnak. Ebből a nézőpontból kutatjuk, mi az
melyek a testszerveződés fejlettségi
állatok haszna, jelentősége.
foka
szem
pontjából felülmúlják a főemlősöket és az embert is.
Az
emlősállatokkal
jó
része elfogadja
foglalkozó
Simpson
új, a
A z emlősállatok jelentősége és é r t é k e az ember
szakemberek
számára felbecsülhetetlen. Ennek elsőrendű oka az,
közelmúltban
hogy a legfontosabb és nélkülözhetetlen házi- és
felállított rendszerezését. Megállapításainak lényege
haszonállatok emlősök. Közülük a legfontosabbak:
a következő: az emlősök osztályában a legfejlettebb,
a szarvasmarha, a juh és a sertés. A szarvasmarha teje,
tehát az élen álló rend a párosujjúak (Artiodactyla).
bőre és húsa, a sertés húsa és zsiradéka, a juh gyapja
Természetesen, ha az agy fejlettségét, működésé
egyelőre pótolhatatlan a társadalom számára. Ezek
nek tökéletességét vennénk é r t é k m é r ő n e k a gerin
az állatok adják az emberi táplálkozás nélkülözhetet
ceseken belül — nemcsak az emlősök osztályát te
len alapanyagát, az állati fehérjét is, bár az általuk
kintve—, akkor továbbra is a főemlősök és az ember
szolgáltatott tápanyagot baromfihússal, tojással, hal lal bizonyos mértékig pótolni lehet. Tanúi vagyunk
maradna az élen. A z emberrel azonban mint biológiai lénnyel a természettudomány
önálló
(antropológia) — foglalkozik.
ága —
az
embertan
viszont annak, hogy két másik emlősállat — az iga vonó
ló és a t e j t e r m e l ő
kecske — ,
amelyek a
X X . század elejéig éppen olyan nélkülözhetetlenek
13
voltak, mint az e m l í t e t t másik három, hogyan veszí
gény vidékeken az ember a szárított trágyát tüzelő
tenek jelentőségükből. A lovat a gépjárművek szo
anyagként is használta.
rítják
ki,
a
kecsketenyésztés
nem
gazdaságos.
A tömeges kecsketenyésztés semmilyen szempont
Most azonban nézzük az é r e m másik oldalát. Sok vadon élő emlős nagy pusztítást okoz a kultúr
ból sem fizetődik ki, ezért inkább szarvasmarhával
növényekben. Ezért az ember kíméletlenül üldözi és
és juhval pótolják ő k e t . Ez a folyamat természetesen
üldözte a k á r t e v ő k e t . Ennek eredményeként
vidékenként változó gyorsasággal megy végbe, de a
egy fajt a kipusztulás veszélye fenyegeti.
fejlődést nem lehet megállítani.
nem
Pénzben kifejezve milliárdnyi nagyságrendű é r t é
Azokat a t e r ü l e t e k e t nem számítva, ahol a szarvas
ket pusztítanak el évente a rágcsálók a Föld minden
marha és a juh nem tud megélni, a ló és a kecske
részén. A patkány, egér, hörcsög, pézsmapatkány
sorsa fenyeget más „korszerűtlenné" vált házi- és
csak néhány a kártékony emlősök közül. Van amikor
haszonállatot is. Vonatkozik ez a kelet-ázsiai ele
az ember meggondolatlansága okozza a kárt, a bajt.
fántra, a tevére, a szamárra és a lámára. A z ázsiai
Példaként említhetjük az európai üregi nyúl meg
bivalyt, a jakot, Dél-Amerikában a finom gyapjat adó
gondolatlan betelepítését Ausztráliába. Ez az állat
alpakát és messze északon a rénszarvast viszont még
olyan m é r t é k b e n szaporodott a kedvező éghajlati és
jó ideig nem tudják az ott
táplálkozási feltételek k ö z ö t t , hogy a mezőgazdaság
lakó emberek n é l k ü
lözni.
ban súlyos károkat okozott. Nem volt más lehető
A haszonállatok köréhez tartoznak — a kutya és a macska mellett — azok a tömegesen tenyésztett
ség,
hatósági
beavatkozással
irtani kellett
őket.
A vadon élő emlősök némelyike közvetlenül vagy
kis emlősök, melyeket az ember kutatások alanya
közvetve veszélyezteti az ember vagy a háziállatok
ként az orvostudomány és a technika szolgálatába
egészségét. Külső
állított. A modern kor kísérletező emberének foko
riumokkal vagy vírusokkal megfertőzik az embert,
zott mértékben szüksége van ezekre az állatokra,
sőt kiterjedt járványokat is okozhatnak. Terjeszthe
amelyek még hosszú ideig nélkülözhetetlenek lesz
tik a bőrgombásodást és egyéb bőrbetegségeket is.
nek. Ide
tartoznak a házinyulak, tengerimalacok,
és belső élősködőkkel,
bakté
A legveszélyesebb járványterjesztők a patkányok és az egerek. A veszettség terjesztésében néhány ku
aranyhörcsögök, patkányok és az egerek. A z utolsó fél évszázadban feltételesen a háziállatok
tyaféle is szerepet játszik. A vad- és háziállatok ha
közé sorolják a hasznos és nemes p r é m e t adó emlő
rapásukkai, karmolással, szarvuk döfésével megse
söket is. Ezek kis és közepes testalkatú, vadon élő
bezhetik az embert.
emlősök (főleg ragadozó és rágcsáló fajok), melyek
N é z z ü k meg, melyek azok a jellemző bélyegek,
nek prémje olyan értékes, hogy érdemes ő k e t gaz
melyek alapján a gerinceseken belül az emlősöket
daságokban (farmokon) tenyészteni. A
egy osztályba soroljuk. K é t
tenyésztők
céltudatos kiválasztással és keresztezéssel arra t ö
ilyen lényeges tulaj
donságot ismerünk. A z állatok „emlős" elnevezése
rekszenek, hogy a leghasználhatóbb és leggazdasá
is már arra utal, hogy az anyaállat a mirigyeiből ki
gosabb
Ez a fáradságos
választott tápanyaggal, a tejjel neveli fel kicsinyeit.
munka nemzedékről nemzedékre igyekszik az egye
A tulajdonképpeni emlősök (Theria) emlőbimbóju
változatokat
szaporítsák.
dek felhasználhatóságát növelni. Ismertebb prémes
kon keresztül táplálják kölykeiket. A z emlőbimbó
állatok például: az ezüstróka, a sarki róka, a coboly,
több
a mosómedve, a nyestkutya, az amerikai nyérc, a
A Mammalia név is a latin mamma = emlő szóból
nutria és a csincsilla.
ered.
tejmirigy
tejének
közös
kivezető
nyílása.
Nemcsak a szárazföldön élő vad és szelídített em
Kivételek itt is vannak. Nem minden emlősállat
lősök, hanem a vízben élők is — a fókák és cetek —
nősténye „emlős" a szó szerinti é r t e l e m b e n . A z anya
hasznot hajtó tényezői a gazdasági életnek. A z álta
állatoknak ilyen szervük a tulajdonképpeni emlősök
luk szolgáltatott nyersanyagok jelentősége még ma
(Theria) alrendjében van. A z ősemlősök (Proto-
sem
theriaj alosztályának egyetlen ma élő rendjében a
lebecsülendő.
Szalonnájukból
egyrészt
szer
szám- és gépolajat állítanak elő, másrészt felhasznál
kloakásoknál (Monotremata) az anyaállatoknak nin
ják a margaringyártásban. Tudvalevő, hogy az emberi
csenek emlőbimbóik. N á l u k a nőstények egyes tej
zsiradékfogyasztás
mirigyei a hasoldal
jelentős
százaléka
az
említett
elszórt
szőrcsomóiban
vagy
emlős
pedig — a hangyászsünök esetében — az erszény
állatot ejtenek el a húsáért. Bár napjainkban a vad
belsejében külön-külön nyílnak. Ezek az anyatejhez
pecsenye már veszített jelentőségéből, mégis a vad
hasonló
hús és a vadprém ma is a piacok keresett árucikke.
ivadékok felnyalnak. A kloakások kicsinyeinél tehát
margarin. Szerte a világon sok vadon élő
tápláló
nedvet
választanak
ki,
amit az
háziállatok trágyája a mezőgazdaság számára
nem beszélhetünk szopásról. A másik, az emlősök
még ma is rendkívül fontos. Valamikor a fában sze
hímjénél és nőstényénél található közös sajátosság: a
A
14
valódi szőrzet. Többször megkísérelték már az „ e m
A szaganyagot kiválasztó, bőrön levő mirigyeken
lősök" elnevezést „szőrös állatok" névre változtatni,
vagy azok körül is vannak szőrök, szőrpamacsok.
de mindannyiszor felmerült az az ellenvetés, hogy
Ezek rövidek, erősek, sörteszerűek. A
például a cetek
megakadályozza a szaganyag gyors elpárolgását és
(Cetacea) rendjében az
ivadék,
megszületése után már alig vagy egyáltalában
sörtekefe
nem
lehetővé teszi a bűz vagy illat átvitelét egy másik
szőrös. Más emlősöknél, pl. a szirénáknál (Sireniaj
állatra vagy tárgyra. A szag jelzésre szolgál. Figyel
vagy a víziló-féléknél (Hippopotamidae) figyelhetjük
ugyanezt
meg. A zoológusok tisztában vannak
azzal, hogy itt a szőr hiánya másodlagos jelenség,
meztet az egyik fél párzási készségére vagy elutasí tására (pl. terhes nősténynél), azonkívül
hangsú
lyozza az állat tulajdonjogát, foglalási elsőbbségét
alkalmazkodás a vízi élethez. (Ugyanis embrionális
egy t e r ü l e t r e , fészekre, vacokra, járatra stb. Ilyen
állapotban az ivadék itt is szőrös. A fejlődés során
jelzést ad minden felnőtt európai hörcsög
azután már az anya testében eltűnik az
cricetus),
utódok
(Cricetus
ha bemászik bármilyen lyukba, járatba,
testéről.) Mégis a tudósok az emlősök elnevezésé
folyosóba. A test két oldalán elhelyezkedő, szimmet
nél már oly sokszor elálltak a t t ó l , hogy utaljanak
rikus oldalmirigyek és a páratlan hasalji mirigy ter
az állatok szőrzetére.
melik az illatanyagot.
A szerzetnek t ö b b feladata van. A legfontosabb az,
Tulajdonképpen mi is a szőr? Törzsfejlődési erede
hogy az egyes fajokra jellemző testhőmérsékletet
téről
állandó szinten tartsa, bárhogyan változzék is a kül
többé-kevésbé ellentmondó elmélet ismeretes.
világ hőmérséklete. A szőrzet rossz hővezető, ezért
most csak a bizonyított tényeket említjük.. A szőr
még nem sokat tudunk. T ö b b ,
egymásnak Itt
úgy működik, mint egy a test körül elhelyezkedő
a bőr jellegzetes epidermoidális képződménye. Vas
hőszigetelő réteg. így hidegben megakadályozza a
tagsága és hossza nagyon változó. Alsó részét, a szőr
test t ú l z o t t hőleadását, ami ártalmas lehűlésre ve
gyökerét, amely benyúlik a bőrbe, közvetlenül a
zetne, napsütéskor, nagy melegben pedig korlátozza
belső gyökérhüvely határolja. A bőrből kiálló rész
a káros felmelegedést. Természetesen nem kizárólag
a nyél. A növekvő szőrszál (hajszál) töve hagymává
a szőrzet látja el mindkét feladatot, hanem más szer
vastagszik, és kiöblösödik. Ebbe kötőszöveti rostok
vekkel és élettani szabályozó rendszerekkel közösen.
nőnek be, s a szemölcsöt, a szőr táplálószervét al
Egyes emlősállatoknál a t ú l z o t t hőleadást a belső
kotják. Mihelyt a bőrfelületből a szőr kibújik, a
zsírpárnák is gátolják, ugyanakkor ez a felhalmozott
hegyén levő sejtek elszarusodnak. A növekedés alatt
réteg az anyagcsere-rendszer energiatartaléka is arra
ez a folyamat állandóan megismétlődik. Szőrváltás
az esetre, ha a külső hőmérséklet a testhőmérséklet
(vedlés) e l ő t t vagy a szőr elhalásakor a hagyma össze
alá szállna. Egyes emlősöknél az izzadságmirigyek is
zsugorodik. A belső és egy külső gyökérhüvely után
hőszabályozó
fel
a szőrtüsző következik, amelyben véredények, ideg
adata az, hogy megóvja az állatot a sérülésektől.
végződések vannak. Sok esetben verejték- és faggyú
hatásúak.
A
szőrzet
másik
Simasága, sűrűsége, rugalmassága véd a rúgás, döfés,
mirigyek is torkollnak ide. A szőrök felállítására a
patavágás, karmolás, ütés ellen. A harapások sebe
szőrállító izmok szolgálnak. Ezt a folyamatot hétköz
sítő hatását is tompítja. A faggyúmirigyek zsírossá
napi nyelven a szőr vagy a haj
teszik a szőrzetet, amely sok állatnál
nevezzük. Felingerelt, izgatott emlősállatok szőrük
vízhatlan.
„felborzoiásának"
Sajátságos formái fejlődnek ki: a sörény, a farok, a
felborzolásával
csimbók. A szőrzetet összesűrűsödése, különféle el
saját fajuk rivális egyedével szemben ezzel akarnak
rendeződése teszi alkalmasabbá sokrétű feladatának
t e k i n t é l y t szerezni maguknak. A legtöbb állatnál
teljesítésére. A z emlősök hátgerince olyan szerepet
valóban az általános izgalom, a nemtetszés jele a fel
ellenfelüket
akarják
megijeszteni,
játszik, mint egy vízválasztó, a két oldalán szalad le
borzolt szőr. Gondoljunk csak arra, hogy például
a testen a nedvesség. Érdekes, hogy a lajhároknál,
viharban, a villámlástól
amelyek hátukkal lefelé függeszkednek a fák ágain,
borzolják szőrüket. Nyugodt állatoknak általában
a vízlevezetés f o r d í t o t t rendszerű.
sima a szőre. A z egyes szőrszálak mozgathatóságá-
Fontos szerepük van, különösen a föld alatt élő, és az éjjel járó emlősöknél az érzékelő- és tapintó sörtéknek. Legtöbbször az állat fején találhatók nagy számban, de lehetnek másutt is. A z Észak-Afrikában élő,
föld alatt búvó meztelen t u r k á l ó k
(Heteroce-
p h a l u s ) teljesen elvesztették már a szőrzetüket, de
megrémült
macskák fel
nak azonban mégis az a fő feladata, hogy ezzel az állat finoman szabályozni tudja a belső és külső hő mérséklet kiegyenlítődését. A z emlősök szőrzetére vonatkozó kutatásokban sok fontos kérdést tisztázott K. Toldt. Az ő meg állapításaiból adunk ízelítőt.
a tapintósörtéik megmaradtak. A csaknem csupasz
Minden szőrszál, hajszál három rétegből áll: egy
szirénák fején is ott vannak a tapintó- és érzékelő-
hajszálvékony külső rétegből, a cuticulából, az alatta
sörték.
levő kéregállományból és a legbelül helyet foglaló
15
bélállományból. A z utóbbi hiányozhat, vagy az is
A z emlősegyedek kifejlődése során két növendék
lehetséges, hogy az állag nem összefüggő, hanem
kori szőrtakaróról
helyenként megszakad. A külső réteg egy sor pik
embrionális állapotban kifejlődik, ezért az újszülöt
kelyszerű, elszarusodott sejtből áll. Ettől
az,
tek jó része már szőrösen születik, mint például a
hogy a szőrt többé-kevésbé érdesnek érezzük. Ren
kérődzőknél és a patásoknál. Más emlősök szőrtelen
van
beszélhetünk.
Az
egyik
már
deltetése és alakja az emlősöknél nagyon különböző
kölyköket vetnek (pl. az egerek) és az első látható
lehet. A szőr (haj) a rugalmas kéregállománytól simu
szőrtakaró csak a születés után kezd sarjadzani.
lékony. Ez orsó alakú sejtekből épül fel, k ö z ö t t ü k
A fiatalkori szőrzet sok esetben más színű, mint a
levegővel telt rések vannak. Ebben a rétegben van a
felnőtt állat bundája. Ezen a bundán még nem nagyon
szőrzet színezőanyaga, bár a bélállományban is lehet
különböztethetők meg a már ismertetett szőrtípu
nek pigmentanyagok. A bélállomány hólyagszerűen
sok, mert meglehetősen egységes, finom, gyapjas,
beszáradt sejtekből áll, amelyek az állatok nemétől,
göndör piheruha. Rendszerint néhány hét elteltével
rendjétől, fajától, nagyságától stb. függően mások és
kicserélődik a második fiatalkori bundára. Ez már
mások. Itt
is sok a levegővel t ö l t ö t t rés. Minden
erősebb és differenciáltabb szőrökbői áll, és a színe
állatfajnak
sajátosan
van.
is hasonlít a felnőtt állat prémjéhez. A mérsékelt és
Ezért lehetséges az, hogy még az igazságszolgáltatás
jellemző
szőrfelépítése
a hideg égöv alatt élő emlősök az időjárás változásá
ban is döntő egy-egy haj- vagy szőrlelet vizsgálata.
nak megfelelően tavasszal és ősszel váltják a bundá
A z emlősök szőrzete erősen megnöveli az állat
jukat. Ennek a folyamatnak a neve: időszakos szőr
t e s t f e l ü k t é t . Kéttípusa ismeretes: a tulajdonképpeni
váltás (vedlés). A trópusok és a sarkvidékek emlő
bundaszőrzet, amelyik önmaga is többféle szőrből
seinél ez ilyen formában nincsen meg. Bár ezek is
áll, és a tapintó vagy érzékelő erős, hosszú, merev
váltják a szőrzetüket, de ez lassan, fokozatosan t ö r
sörteszőr (sinus-szőr). A macska bajuszszőrei ilye
ténik. Egyébként a mérsékelt égöv emlőseinél sem
nek.
megy a szőrváltás egyszerre, bár erre is van eset,
Ennél a szőrtípusnál
az
idegvégződésekben
gazdag szőrtüsző vérellátása is bőséges, és a kéreg
például a tevénél. Rendszerint nem egy helyen kez
állomány is igen fejlett. A bundaszőrnek két leg
dődik a szőr vedlése és nem folytatódik folyamato
gyakoribb formája ismeretes, amelyeknek a finom
san, hanem t ö b b ponton indul meg, miközben helyen
struktúrája és a színe is e l t é r ő . Megkülönböztetünk
ként kisebb-nagyobb foltokban kopik, hullik a régi,
nemez- vagy durvaszőrt, továbbá pihe- vagy finom
képződik az új. A hozzá nem é r t ő szemlélőnek az
szőrt. A z előbbiek rendszerint a felső szőrtakarót,
ilyen állapotban levő állatokról az a benyomása,
míg az utóbbiak az alsót alkotják. A felső szőrtakaró
hogy betegek. Á l l a t k e r t e k b e n például a szőrüket
csökkent mértékben azt a funkciót is végzi, mint
váltó
az erre specializált tapintószőrök. A fedőszőrök az
A
egész testen eloszlanak. Különösen ahol sűrűn nő
tenek. Ez a „rossz külső" a szőrváltás
nek, védik az állatot a mechanikus behatások ellen.
tart.
őzeket
a
laikus
közönség
szabadon élő vadak is ilyen
betegnek
véli.
benyomást
kel
befejezéséig
A legfinomabb, rövid és rendszerint göndör pihe-
A téli bunda a sűrűbb, t ö b b és hosszabb benne
szőrök a nem-trópusi emlősöknél sokkal gazdagab
a finomszőr. jellemző, hogy mindkét szőrtakaró más
ban jelentkeznek, mint a fedőszőrök.
Különösen
és más színű. Jól megfigyelhető ez például az őznél,
vonatkozik ez a téli bundára. Általában finomságuk,
amelynek
göndörségük miatt és azért is, mert a fedőszőrök
(+),
rösesbarna, téli bundája ezzel szemben tompán rozs
elektromos töltésűek, a két szőr
dás vasszürke. A z emlősök differenciált színe szere
a piheszőrök (—) takaró
nemezesen összefonódik,
így optimális
a
hőszabályozó hatás. Sörények, farokbojtok, lófarkok
pet
rövidebb
nyári szőrzete világítóan vö
játszik az egyedek l é t é r t való küzdelmében.
Nagyon sok esetben az állat színe alkalmazkodik
mind a fedőszőrök csoportosulásából álInak. A z ilyen
környezetéhez, és így könnyebben tud eltűnni üldö
fajta szőrképletek sokszor a nemi jelleg kihangsúlyo
zőinek és ellenségeinek a szeme elől. A zoológusok
zására szolgálnak (nemi dimorfizmus). A
számára a szőrzet változatos színei ama k r i t é r i u m o k
dúsabb,
díszesebb szőrzet rendszerint a hímek sajátossága.
egyikét jelentik, amelyek alapján fajokba és alfajokba
Ez felhívja magára a nőstény figyelmét és szerepet
sorolják ő k e t , és rendszertanilag meghatározzák a
játszik a párválasztási küzdelemben is.
helyüket.
Az ősemlősök alosztálya (Prototheria)
A kloakások rendje (Monotremata) A monotremata szó jelentése: „egylyukú". Ez a tu
Minden újszülött kloakásnak a fején egy nagyon
dományos elnevezés találóan jellemzi az ősemlősök
kis csonton ülő úgynevezett tojásfoga van (os carun-
meg
culae), amelyikkel a megfelelő időben a tojása héját
különbözteti ő k e t a t ö b b i , tulajdonképpeni emlőstől
(Prototheria)
egyik
tulajdonságát, amelyik
feltöri, hogy kibújhasson belőle. A tojásfog a tojás
(TheriaJ. Faroktövük alatt egyetlen kivezető nyílá
fogcsonttal együtt a tojásból való kikelés után ha
suk van, az úgynevezett kloaka, amelyik nem egyéb
marosan eltűnik. A z emlősállatok kifejlődésük kez
mint közös végbél, húgycső és ivarnyílás.
detén valószínűleg úgy szaporodtak, mint most a
A kloakások kivezető nyílása a bélsár és a vizelet
kloakások. Csontvázuk jellegzetessége, hogy váll
ürítésére szolgál. Rajta keresztül megy végbe a pár-
övükben még önálló csont alakjában van jelen
zás és ezen tojja az állat a tojását. A többi emlősnek
hollóorrcsont és a mellék-hollóorrcsont
két végnyílása van. A végbél nyíláson át ürül a bélsár,
deum, epicrracoideum). Ez a kloakások csontvázá
esetleg
még
bűzmirigyek
vannak
a
környékén.
nak némiképp madárjelleget ad. A többi jellegze
Hasonló ilyen, több funkciót végző szervük van a
tességet az egyes
gyíkszabásúaknak, a hüllőknek
dencéjükön
erszénycsont
erszényesek
és nem a magasabb rendű
Itt
is kloaka a neve.
és a madaraknak.
Innen a M o n o t r e m a t á k el
A
legújabb kutatási eredmények szerint (Ho/teennek a rendnek két egymástól elütő
leírásánál említjük. helyezkedik
Me
el, ami az emlősök
az utód nevelés első fázisában költőtasakkal rendel keznek, ebben hordják fiaikat. A költőtasak a ki
ma élő családja van, amelyek három nemre és hat
csinyek
fajra (15 alfajjal) tagolódnak.
csőrű emlősöknek
A
fajok
sajátossága. A hangyászsünök a költési időszakban és
nevezése. n o r t h , 1958)
a
(coracoi-
kloakás állatokat kitűnően jellemzi az alábbi
növekedése során nincsen
visszafejlődik. A kacsa költőtasakjuk.*A kloa
kások hazája Új-Guinea, Ú j - Z é l a n d , Tasmánia, Auszt
megjelölés is: tojásrakó emlősök. Ez egyben meg
rália egyes részei és néhány környező csendes-óceáni
különbözteti ő k e t az összes többi ma élő emlőstől.
sziget.
A tudomány tulajdonképpen elég későn ismerte meg a három ma élő kloakás nemet. A kacsacsőrű emlőst a ma már nem érvényes „Platypus" 1799-ben Shaw
néven először
írta le tudományosan. A hangyász-
A
kacsacsőrű-félék családja
(Ornithorhynchidae)
sünökről 1798-ban C u v i e r és 1877-ben G M értekez tek. Régóta gyanították, hogy ezek az állatok tojá
A kacsacsőrű emlősök ( O r n i t h o r h y n c h u s a n a t i n u s ) szo
sokat raknak. A z akkori hivatalos tudományos élet
katlan, furcsa külsejű állatok. Sokkal jobban elüt
azonban még nem fogadta el ezt a feltevést. 1884-ben W. abban az
Haacke
évben
német zoológus, és
Caldwell
angol
Csak
nek a megszokottól, mint a szintén tojást rakó han-
ugyan
gyászsün-félék, mert ezek tüskepáncéijuk, alakjuk
természettudós
— és a kurtacsőrű fajok — , ormányformájuk révén
bizonyították be a hangyászsü nőkről és a kacsacsőrű
erősen emlékeztetnek a valódi sünökre. A z egyet
emlősről, hogy azok valóban tojásrakók.
len, még ma is élő kacsacsőrű-nemnek, az O r n i t h o -
17
rhynchusnak egy faja é l , ennek négy alfaját különböz
máig sem d ö n t ö t t é k el, hogy vajon ez a szerv vé
tetjük meg. Ausztráliában a 138. hosszúsági foktól
delmi fegyver, vagy a párzáskor a nőstény nemi iz
keletre és Tasmániában honos. Még 2000 m maga
galmát fokozza. A nősténynél ugyanis —
san,
a váladéktermelő mirigyet — elcsenevészesedett és
a hideg hegyi folyókban és azok partján is fel
beleértve
lelhető. A fejétől eltekintve, ennek az erősen vízi
nem működik. Lehet, hogy a hímek a párzási időben,
élethez alkalmazkodott állatnak a teste feltűnően
a rivalizálás küzdelmében használják, de még erre
hasonlít a mi hódúnkéhoz és vidránkéhoz. A csőrét
nincs pontos megfigyelésünk.
kivéve, az egész testét finom, sűrű, fényes, sötét barna szőrzet borítja. Prémje nagyon értékes.
A
kacsacsőrű emlős legsajátosabb, érdekes test
része a feje. Fülkagylói nincsenek, ennek ellenére az
Teljes hossza kb. 60 cm, ebből 15 cm a farka. Teste
állat kitűnően hall. Borsó nagyságú szemén szemhéj
kissé megnyúlt, végig szőrrel b o r í t o t t . Erős, rövid
is van. Fejének elülső részén egy elasztikus, széles,
lábainak mind az öt ujját nagy úszóhártyák kötik
lapos szaru képződményt hord, ez az úgynevezett
össze és az ujjak karmokban végződnek. A vízben,
csőre. Nagyon emlékeztet a kacsa csőrére, és ren
úszás közben az úszóhártyák a karmok elé nyúlnak.
deltetése is csaknem ugyanaz. Az állat ezzel turkál
Szárazföldön jártában az állat visszahúzza az úszó
az iszapban, a nedves földben zsákmány után. Ennek
hártyáit, így sem szárazon, sem vízben nem zavarják
a jellegzetes szaruképződménynek
a tovahaladást, nem sérülnek meg, nem kopnak és
állat a nevét is. Csőre t ö v é n , a szőrzet felé ez a
a kacsacsőrű emlős mindenütt gyorsan és ügyesen
szaruképződmény pajzsszerűen feltüremlik és éles
mozog. Hátsó lábain is van egy olyan különleges
választóvonalként mered a szőr és a szaru között.
szerv, amelyet az emlősök között csak a hangyász-
Meglepő,
hogy embrionális
köszönheti az
állapotban
34
fog
sünöknél találunk meg. A hímek mindkét hátsó lá
csírájuk van, s ebből serdülő korukban 12 (mind
bán egy-egy hátra és kissé befelé álló, hegyes szaru
egyik oldalon fönt egy eiőzápfog és két zápfog, alul
sarkantyú van, amely a befelé fordult sarokízület
három zápfog) tejfogként ki is nő. Ezek anyagukat
különleges csontján nyugszik. Ez a tüske, amelyik a
tekintve is rendes fogak, és emlékeztetnek a sokgu-
kakas sarkantyújához hasonlít, belül üres, kifolyó
mójúak (MicroleptidaeJ fogazatára, amelyek a föld
nyílása van és összeköttetésben áll egy, a felső com
t ö r t é n e t i középkorban élt legkoraibb emlősformák.
bon levő
kiürülő
A tejfogak nem hosszú életűek. Hamarosan kihull
mirigyváladék más állatra mérgező. A kutatók még
nak és felváltja őket az alsó és felső állkapocsban két
miriggyel. A tüskén
keresztül
Kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus a n a t i n u s ) . Tojásrakó, ősi jellegű emlős, szarucsőrében nincsenek fogak. Lábain az ujjak között úszóhártyák vannak. Hazája Ausztrália és Tasmánia
18
A kacsacsőrű emlős költőfészke két tojással. Egy tojás nagysága kb. 1,5—1,7 cm. A pénzérme a tojások mellett összehasonlításul szolgál. A földi üregben a költési idő kereken 10 nap. Csak a nőstény költ
(keskeny-hosszú és széles-rövid) kemény, de rugal
abban, hogy a vízből újból felmerüljön, megfullad.
mas szarulemez. A z állat tápláléka között vannak
A fenyegetett állat sebesen
nagyon kemény héjú kagylók és csigák. Ezeket rop
úszik — amelyik a vízbe szájadzik — , a vackába bújik,
pantja össze a két szarulemez között.
és észrevehetetlenné igyekszik magát tenni. Ezért
A csőrük és az emésztőszerveik még egyéb furcsa ságokkal is szolgálnak. A csőrükön sok finom, a
a vacka
bejáratához
régebben azt hitték, hogy sokkal tovább bírja ki a víz alatt.
trigeminus ideggel összeköttetésben álló érzőtes-
Mint vízi emlős rendkívül ügyesen mozog a víz
tecskéjük van, amelyek a víz alatt és az iszapban a
ben és a vizes talajon, veszélyben villámgyorsan a
táplálék után kutató állatot segítik abban, hogy az
víz alá bukik és sebesen úszik. Amikor víz alatt
élelmét megtalálja. A csőr nemcsak összeroppantja
tartózkodik,
a vadászzsákmányt, hanem meg is szűri azt. Amikor
fülnyílását. Ilyenkor érzéklése fokozottan a csőr
a kacsacsőrű emlős az iszapban t u r k á l , a homokos
tapintószemölcseire támaszkodik. Zsákmányát a víz
víz a c s ő r e alsó szélén — ahol keresztbarázdák tar
alatt először
kítják a szarut — lefolyik, a zsákmány pedig benne
össze, mint a hörcsög. Ha ez megtelt, felemelkedik
marad a szájában. A felső csőrkáva belső közepén
a víz színére, s elkezdi a pofazacskók tartalmát meg
keresztráncok vannak. A nyelven, szaru „fogacská-
őrölni, szétnyomni és megenni. A felaprított táplá
kat" találunk.
lék az egyszerűen felépített gyomrába kerül, amely
Az állat megfigyelőinek az a feltételezése, hogy a
bőrredők takarják
terjedelmes
be a szemét és a
pofazacskójában
gyűjti
hasonlít a közönséges madárbegyhez és elsősorban
kacsacsőrű emlős alkonyatkor és hajnalban kb. egy
mint belső tárolószerv működik. Ami egyetlen más
órán át vadászik. 10 percig is képes a víz alatt ma
emlősnél sem figyelhető meg, a gyomrukban nin
radni, különösen akkor, ha a félénk állat észreveszi,
csenek emésztőmirigyek. Valószínű, hogy csak fel
hogy figyelik. Ha csapda vagy hurok megakadályozza
aprózza, zúzza a táplálékot, az emésztés hátrább,
19
a belekben kezdődik, és ott is fejeződik be. A több-
dunk erről á t é l i álomról, hogy a nőstény júniusban
lebenyű májukon aránylag nagy epehólyagjuk
júliusban alussza, és körülbelül
van,
ami azt bizonyítja, hogy a kacsacsőrű emlős túlnyo
négy
naponként
megszakítja, hogy táplálkozzék.
mórészt állati táplálékot fogyaszt. A z életmódjával és a táplálékkeresés körülményeivel függ össze, hogy az emésztőszervekbe mégis sok növényi anyag, alga,
A
homok is kerül.
(Tach/glossidae)
hangyászsün-félék családja
Érzékszervei valószínűleg jók, csak a szaglóérzéke gyengébb. A
kacsacsőrű
Ha egy nem szakember szemlélő, múzeumban egy emlősök a szabad
természetben
10—30 évet élnek. A
más mellett látná egy kacsacsőrű emlős és egy hangyászsün
kacsacsőrű emlős hűen ragaszkodik a vadász
kitömött
példányát,
rátekintésre
nem
mondaná, hogy a két állatnak valami köze van egy
területéhez, és csak végszükség esetén hagyja el azt,
máshoz. Két teljesen különböző,
akkor, ha éltető vize kiszárad és az élettere szárazra
egymástól messze eső állatnak
hovatartozásban
kerül.
Karmaival föld alatti fészket ás magának,
egyedül a kloakásokra jellemző szarusarkantyú, a
amelynek kivezető nyílásai meredeken lejtő partok
méregtüske tűnne közös vonásnak. Ez ugyanis a
vélné
őket.
Talán
oldalába vezetnek. Lakókamráját úgy választja,'hogy
hangyászsünök hímjének a hátsó lábain is megtalál
a magas vízállás esetén se öntse el a víz. A bejárati
ható, éppúgy, mint a kacsacsőrű emlősnél, bár ki
nyílás a víz alá torkollik. Legtöbbször a szárazföldre
sebb.
is készít kijáratot. Hazájában, Ausztráliában és Tas-
A
mániában, a kacsacsőrű emlőst sokszor helytelenül
rövidcsőrűekkel (Tachyglossus)
A
szemükön
hosszúcsőrű
nincs
a
ellentétben kis fül-
vízi vakondoknak nevezik. Az állat életének meg
kagylójuk
azonos az emésztőrendszerük, a húgyivarszervük,
san is találták őket. A vemhes nőstények elkülönül
valamint
méter
mélyen
elkészített
Ezenkívül
pislogóhártya. (Zagtossus)
figyelése során a feltárt fészkekben egyedül és páro nek a hímtől. A z egy
van.
szintén
hangyászsünöknek
szaporodásuk
hasonló a
különleges
csontvázuk,
módja
is.
A hangyászsünök esetlen, tömzsi állatok. A kurta-
költő-vackot puha növényzettel, főleg eukaliptusz
csőrű ausztráliai hongyászsün (Tachyglossus
levéllel bélelik ki. 30 nappal a párzás után — amely
látható a leggyakrabban az európai állatkertekben.
aculeatus)
nek ideje augusztus — az anyaállat 1—3 tojást tojik
Hosszuk a rövid farokkal együtt kb. 50 cm. Kurta a
a fészkébe. A tojások sárgájában igen dúsak és mint
csőrük és a lábuk, ez a két tulajdonság nyilván viszo
a hüllőknél, pergamenszerű külső hártyájuk
van,
nosságban áll egymással. Az állat hasa majdnem a
mészburok nélkül. A z anyaállat nagyságához viszo
földet
nyítva a tojások nagyon aprók.
cm,
hosszabb a lábuk és a megnyúlt csőszerű csőrük
10
elefántormányhoz hasonlít. 40 cm magasra és 80 cm
legnagyobb szélességük
Hosszuk
1,8
1,5 cm. A költés ideje
nap, ez alatt az anyaállat nem
hagyja el a fészkét,
súrolja.
hosszúra
nőnek
A
hosszúcsőrű
és
világos
hangyászsünöknek
tüskepáncéljuk
van.
tehát táplálék nélkül marad. A kikelt kicsinyek aprók
Ez vonatkozik különösen az európai állatkertekben
és fejletlen embriónak látszanak. És valóban azok
sűrűn
nak is tekinthetjük
(Zaglossus
őket. Lassan nőnek, a kikelés
bemutatott bruijni
feketetüskés
nigroaculeatus),
hangyászsünre mely Új-Guinea
után 50 nappal érik el a 6 cm hosszúságot. A sze
délnyugati részéről származik. Az Új-Guineában és
mük sokára nyílik ki, a tojásból való kikelés után
a Salawati-szigeteken honos három hosszúormányú
a hetvenedik-nyolcvanadik napon. Az anyának nin
fajnak vannak olyan alfajai, amelyeknek nincsenek
csenek csecsbimbói. A kicsinyek a két mirigymező
tüskéi, vagy csak olyan rövidek, hogy megbújnak a
tejszerű váladékát a szőrzetről nyalogatják le. Ami
hosszú háti szőrök alatt. A hangyászsünöknél a test
kor az ivadékok elérik a felnőtt állat testnagyságá
felületét
nak a felét, akkor hagyják el először a költőfészket.
borítja.
Ekkor már testüket szőr borítja,
és teljesen ki
fejlettek. A következő év augusztusára már ivar érettek.
Ennél
mindenkor szőrök
az állatnál
és tüskék
az orrképződményt
együttese
csőrnek
nevezzük. Ez a hosszú, kerek, szaruval fedett cső az egyik fajnál rövidebb, a másiknál hosszabb. Ezek
bőrizom
a „csőrök" azonban nem keltik a madárcsőr látsza
t ö m l ő veszi körül, ami lehetővé teszi, hogy ösz-
t á t , mint például a kacsacsőrű emlősnél a „kacsa
szegömbölyödjék.
csőr". Ezek a cső alakú orrképződmények inkább a
A
kacsacsőrű emlős egész testét egy Testhőmérséklete
nem állandó,
28 és 35 C ° között ingadozik. Van ezeknek az álla
dél-amerikai
toknak egy a téli álomhoz hasonló állapotuk, amikor
megnyúlt
a testhőmérsékletük
rendeltetésük is csaknem ugyanaz. A szájnyílásuk
lecsökken és megközelíti a
környezet temperatúráját.
20
Közelebbről
annyit tu
hangyászok és az óvilági
tobzoskák
arcorrára emlékeztetnek. És valóban a
nagyon kicsi, és csak arra szolgál, hogy azon keresz-
Az ausztráliai hangyászsün (Tachyglossus aculeatus). Ez az ősi szervezetű emlős a tojásait közvetlenül a testén levő költőtasakba tojja, s itt kelti ki kicsin/ét. Ausztrália, Új-Guinea és Tasmánia lakója
tül hosszan kidugják kerek, féreg alakú amelyet a nagy nyálmirigyek állandóan
nyelvüket,
vel később írták le a természetbúvárok. Ennek van
nedvesen
nak olyan fajai és alfajai, amelyeknek mind a négy
tartanak és ragadóssá tesznek. A z állat bedugja nyel
lábán a harmadik és a negyedik ujjuk annyira vissza
vét a hangya- és termeszfészkekbe, és a ráragadt
fejlődött, hogy eleinte az egész nemet háromujjú
rovarokkal együtt behúzza a szájába. A hangyász-
hangyásznak nevezték. Később tisztázták, hogy nin
sünöknek nincsenek fogai, csak korai embrióállapot
csen szó ilyen jellegzetességről, hiszen például a
ban a tojásfoguk. A nyelv tövén szarutüskék vannak,
Z a g l o s s u s - n e m egyik fajának, a Z a g l o s s u s
s ezeket a szájpadlás szaruredőihez szorítva nyomja
öt-öt ujja van. Tehát helytálló megállapítás az, hogy
szét az
elvileg a hosszúcsőrű alaknak is 5—5, összesen tehát
állat táplálékát. Mint táplálkozási módjuk
alapján várható, a szaglásuk jó. Jól is hall és tapintása
bartonimk
húsz ujja van.
is érzékeny; tapintószervei a nyelvének az első har
Erős ásókarmaikkal veszély esetén gyorsan be
madán vannak. A látása fejlődött ki a leggyengébben,
ássák magukat, ebben a munkában mind a négy lábu
de aránylag az sem rossz. A kloakások szemének belső
kat használják. A szemlélő szinte úgy látja, hogy a
felépítése arra enged következtetni, hogy ezek az
„föld alá süllyednek". Más állatok támadása ellen
állatok
tüskepáncéljuk védi őket. A tüskék sűrűn állnak és
nem
tudják a színeket
megkülönböztetni.
A tudomány a XVIII. század óta ismeri a rövid-
hegyesek. A hosszúcsőrű -alaknál előfordul, hogy a
csőrű hangyászsünöket. A lábuk minden ujján erős
tüskék
karmok találhatók. Hátsó lábukon a második
ujj
a hegyük tompa. Ezeknek olyan a tüskepáncélja,
fejletlenek
maradnak,
ritkássá
válnak
és
karma hosszúra nőtt. A hosszúcsőrűeket csak 79 év
mintha a bőrből rövid drótszálak állnának ki, ame21
lyeknek a végét harapófogóval lecsípték. Mégis még
erszénybe. Ez így olyan, mint egy emlőpótló. A köl
ezeket a gyéren tüskés példányokat sem lehet a
tőerszénybe csöpögő anyatejszerű váladékot az iva
vackukból könnyen kiemelni. A
hangyászsün-félék
dékok felnyalják. A kicsinyek 7—10
csak ásószerszámmal emelhetők
ki a fészkükből.
után bújnak ki a tojásból. Hat-nyolc hét
Annyira
kitöltik
az egész
napi költési idő múlva,
üregüket, annyira jól
amikor a kicsinyek már 8—9 cm hosszúak és tüskéik
tapadnak a környezetükhöz, hogy kézzel nem lehet
sarjadni kezdenek, az anya kiteszi ő k e t az erszényé
hozzájuk férni. Ebben nagyon hasonlítanak a dél
ből búvóhelyének egyik jól védett zugába. Itt időn
amerikai övesállatokhoz. Ha köves talajon lepik meg
ként felkeresi és táplálja őket. Amikorra annyira fel
őket, összegömbölyödnek, mint a sündisznók. Pi
nőnek, hogy az anya felügyelete alatt elhagyhatják a
henőhelyül
is
fészket, megkezdődik az ivadék részére az első ön
választanak. Hegyvidéken még magasabban élnek,
álló élelemgyűjtés és vadászat. A berlini állatkertben
sziklahasadékokat
vagy
faodúkat
mint a kacsacsőrű emlősök, 2500 m-ig megtalálhatók.
1900 körül többször sikerült rövidcsőrű
A z erdős és bokros sztyeppvidéken — életterükben
sün-párokat
—
csőrű
kedvelik a kavicsos talajt. Magányosan élnek.
Főleg éjjel és sötétedés után vagy virradat előtt
továbbtenyészteni.
hangyászsün
Egyszer
költőerszényében
hangyásza
rövid
egy
8 cm
hosszú kicsit találtak — tehát már legalább két hó
vadásznak. Ahol nem zavarja őket senki, nappal is
napos lehetett — , ezt még négy hónapig életben
mutatkoznak. Kényelmesen bandukolnak tova, man
t u d t á k tartani. így az ivadék összesen körülbelül hat
csaikkal köveket forgatnak fel, közben szétrombolják
hónapig élt, ami abban az időben valóban tudomá
az ez alatt található hangya- és termeszfészkeket és
nyos szenzáció volt és nagymértékben bővítette az
hosszú nyelvükkel fel nyalogatják a felszínre hozott
akkori ismereteket. Később többször sikerült ilyen
rovarokat.
nevelés. A z állatkertekben és a szabadban tett meg
Párzási idejük: június—július hónap. A párzás a
figyelések azt
bizonyítják,
hogy a
hangyászsünök
legtöbb emlőstől eltérően has-has helyzetben t ö r t é
30 évig is elélnek. Később kiderült, hogy jól tenyészt
nik. Egy hónap múlva a nőstény tojásokat tojik.
hetők, ennek ellenére nem láthatók az állatkertek
A költés módja és a kicsinyekről való gondoskodás
ben. Ennek oka az, hogy hazájukban messzemenő
lényegesen
emlősnél.
védelemben részesülnek, csak különleges engedély-
A kloaka annyira kitűrődik, hogy a nőstény az egy
lyel foghatók és szállíthatók külföldre. A fogságban
két tojást a költőerszénybe tojja, amely a költési idő
úgy táplálják őket, mint a dél-amerikai hangyászo-
más,
mint
a
kacsacsőrű
szakban bő tasakot alkot. Mint már e m l í t e t t ü k , a
kat, az afrikai földimalacokat és az ázsiai tobzoská
kacsacsőrű emlősnek nincsen ilyen költőerszénye.
kát. Tartalmas, felnyalható táplálékot kapnak,, amely
A hangyászsün anya hasán levő tejmirigymezőről a
lehet finomra vagdalt hús, tojás, tej, gríz, hangya
tejszerű váladékot két szőrpamacs levezeti a költő
tojás, lisztkukac-lárva, giliszta és más egyebek.
A tulajdonképpeni emlősök alosztálya (Theria) Az erszényes emlősök csapata (Metatheria)
Az erszényesek rendje (Marsupialia) Nincs még egy rend az emlősök osztályában, ahol
ban élt egy erszényes emlős, a kutyafélék (Canidae)
a megfigyelő alakban és alkatban, élettanilag, visel
formájának utánzata. Haltenorth szerint ez volt az
kedésben vagy az állatnak és környezetének egymás
Ausztráliában
hoz való vonatkozásában, nagyságban és súlyban
erszényes f a r k a s ( T h y l a c i n u s c y n o c e p h a l u s ) . Más for
olyan változatos és különböző formákat találna, mint
rások szerint Tasmánia északnyugati és északkeleti
a ma élő erszényeseknél. H a l t e n o r t h 1958-ban talá
részén a megközelíthetetlen
lóan és t ö m ö r e n
belőlük kb. 40—50 példány. Valamikor Ausztráliá
így jellemezte azokat a
külső
és
Tasmániában
egyaránt
kiirtott
rengetegben él még
különbségeket, amelyek attól is függnek, hogy mi
ban és a hozzá tartozó nagy szigeteken az erszényes
lyen különböző életkörülmények között élnek ezek
formák nagy sokasága fordult elő. Ellenségük nem
az állatok: „nagyon változatos, vakondokhoz hason
volt, háborítatlanul éltek. A z európaiak megjelenése
lóan esetlen, alacsony vagy karcsú, hosszú lábú, cic-
ezen a földrészen az utolsó 100 évben olyan pusztí
kányhoz hasonlító kicsiny, de óriáskenguru
tást végzett a csak itt található erszényesek között,
nagy
ságú állatok is találhatók közöttük: testük magassága 3—150 cm lehet, míg hosszuk (farokkal) 10—200 cm
hogy ma már csaknem kihalóban vannak. A z erszényes emlősök legrégibb megjelenése leg
között mozog". A z „óriáskenguru nagyságú" meg
alább 135
jelölés csak a ma élő erszényesekre vonatkozik.
harmadkorban már éltek erszényes emlősök Európá
millió évvel ezelőttre tehető. Az alsó
Az erszényes emlősök legrégibb előfordulása a tu
ban (és leleteik ebből az időszakból hazánkban is
domány
előkerültek). Ekkor alakult ki hozzávetőlegesen a
mai állása szerint a felső
krétaidőszakból
ismeretes. Észak-Amerikában találtak ebből az idő
Föld mai képe. A hőmérséklet azonban jóval maga
bői
sabb volt mint most. A harmadkorban és a jég
származó
erszényes
patkány-maradványokat.
A történelem előtti idők kihalt formái között Auszt
korszakban a hőmérsékleti és időjárási
ráliában voltak vízilónagyságú fajok is. Ilyen nagy
állandó romlása, azután a magasabb rendű emlősök
viszonyok
volt valószínűleg a növényevő, feltehetőleg nagyon
megjelenése azt eredményezte, hogy az erszényes
szelíd D i p r o t o d o n .
emlősök csak bizonyos védett helyeken tudtak nap
Figyelemre méltó, hogy az erszényesek rendjének
jainkig megmaradni. Különleges helyzetet élveztek
sok alakja olyan benyomást kelt, mintha a természet
Ausztráliában és a környező szigeteken, mert ez a
magasabb rendű emlősformákat leegyszerűsítve le
földrész korán elszakadt az összefüggő szárazföldtől,
másolt volna vagy elébe vágott volna a fejlődésnek.
s itt
Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a magasabb
történelem
rendű emlősök fejlődéstörténetileg korai alakjairól
vagy ide hurcolták a dingót, viharok és tengerára
nem jelentek meg az Eutheria-fajok. előtti
időben
Ausztráliába
Már a
szivárgott
van szó, hanem az evolúció során létrejött hasonló és
mok idesodorták a denevérek (Chiroptera) néhány
nem azonos alkati típusokról.
alakját. Ugyanilyen módon idekerültek a patkány
Az erszényesek között a macskaformához
való
féle rágcsálók egyes fajai is. A z e m l í t e t t voltak erszényesek,
állatok,
hasonlóságot még nem sikerült felfedezni. Tas má
melyek nem
meghonosodtak
niában, korábban Ausztráliában és talán Új-Guineá
ezen a földrészen és együtt biológiai egyensúlyt al-
23
kották az itt őshonos erszényesekkel. Amikor James
Az erszényes emlősök másik jellemző tulajdon
Cook (1770-től 1779-ig) felfedező útjain Ausztráliába
sága, hogy erszénycsontjuk van (ossa marsupialia) a
érkezett, ezeket az altatókat találta, tehát lényegé
szeméremcsonton (os pubis). Ez a hímeknél és a
ben hiányoztak a magasabb rendű emlősök. Viszont
nőstényeknél egyaránt fellelhető. A z erszényes far
a kúszó erszényesek családjából (PhalangeridaeJ az
kasnál viszont visszafejlődött. Az erszénycsont kelet
életerős és ma is terjeszkedő kuszkuszok nemei a
kezése és rendeltetése még nem tisztázott. Másod
Délkelet-Ázsiái szigetekre (Sulawesi, Timor) is át
lagos célja az erszény alátámasztása, de nem ez lehe
vándoroltak.
tett az eredeti feladata, mert a kloakások között a
Ausztrálián és környező szigetein kívül A m e r i k á
kacsacsőrű emlősnél és az erszényeseknél, az oposz-
ban két jellegzetes erszényes család é l : az erszényes
szumegérnél is fellelhető, holott ezeknek az állatok
patkányfélék (Didelphidaej és az oposszumpatkány
nak nincsen erszényük.
félék (CaenolestidaeJ.Azoposszumpatkányok — mai
A z erszényes emlősök tápláléka és táplálkozási
ismereteink szerint—az Andok területén élnek D é l -
módja nagyon különböző, ezért a fogazatuk rendkí
Venezuelától egészen Dél-Chiléig. Van erszénycsont
vüli változatosságot mutat. Jellegzetes tulajdonsá
juk és alsó állkapcsuk szögletnyúlványa (processus
guk, hogy az utolsó előzápfogat váltják.
angularis) befelé hajlik, mint a többi
nincs náluk fogváltás a tejfogak—felnőttkori fogak
erszényesé.
Ezenkívül
Olyan ősi szabású állatok, hogy erszényük nem ala
viszonylatában. Vemhességi idejük nagyon rövid, de
kult ki, kölykeik a szabadon levő csecsbimbókon
fajonként különböző. A z embrió kifejlődési ideje, mai ismereteink szerint 8—42 nap. Néhány fajnál
lógnak és anyjuk így hurcolja őket magával. A z erszényes patkányok a ma élő erszényesek leg
az utódok egy része már a kihordás ideje alatt vagy
életképesebb családját alkotják. Képviselőik benépe
közvetlenül az elles után elpusztul. Ez azért van így,
oposszu-
mert több utód fejlődik, mint amennyi csecsbimbója
( D i d e l p h y s ) a legismertebb nem. A z erszényes
az anyaállatnak van. A z aránylag korán vetett mag-
sítik egész A m e r i k á t . Közülük az a m e r i k a i mok
patkányok nem kerülik el az emberi településeket sem. Még a nagyvárosokba is beszivárognak. Nem kell attól félnünk, hogy esetleg kipusztul nak, úgy, mint az ausztráliai fajok. A z utóbbiaknál ugyanis az a helyzet, hogy a felfedező európai ember sok millió éves elzártság után Ausztráliába vitt sok háziasított és vadon élő emlősállatot. Ilyenek pél dául : a lovak, a tehenek, a birkák, a kutyák, a macs kák, a szarvasok, a nyulak, a mungók. Ezek elvették az életlehetőséget az ősi erszényesektől, nem
is
beszélve az ember féktelen és sokszor oktalan pusz t í t ó kedvérői. A z erszényes emlősök Ausztráliában nem
képesek megmaradni és tovább fejlődni az
idegenből behozott új fajok mellett. A jövevények életképesebbeknek bizonyultak. Ha az ember nem hoz nagyvonalú és szigorú intézkedéseket az ősi fauna védelmére, akkor ebben a térségben az erszé nyesek néhány száz év, esetleg rövidebb idő alatt ki pusztulnak. A z erszényes emlősök elevenszülők. A bandikutfélék és az erszényes ragadozók kivételével ( D a s y u rus-nem) rövid terhességi idejük alatt nem képződik méhlepény (placenta). A felsőbbrendű emlősök nős tényei csaknem kivétel nélkül méhlepénnyel ellenek. A z erszényeseknél feltűnő a koponya belső üregé nek és magának az agyvelőnek a kicsinysége. A z álla tok alsó állkapcsa jellegzetes. A szögletnyúlványok többé-kevésbé
többi
magasabb
rendű emlősnél ez nincs így. A z ormányos
befelé állnak.
A
(mézrabló)
erszényeseknél ( T a r s i p e s s p e n s e r a ) viszont hiányzik ez a jellegzetesség.
24
Délnyugat-Ausztrália parti mocsarainak sűrű növény zetében él a kurtafarkú kenguru (Setonyx brachyurus). Félénk, egyedül járó állat, mely nagyságra és alakra hasonló a nyúlhoz
ffettong/o vagy oposszumpatkány (Bettongia gaimardi). Ausztrália. A farka végén felül szőrkefét visel
zatok
csupaszok,
nem
látnak,
nagyságuk
pedig
Üreginyúl
nagyságú kenguruféle,
melynek a hazája
é l e t t e r e t is, és a vízi élethez idomult. Hátsó lábai
0,5—3 cm között van. A z újszülött mellső végtagjain
nak ujjai között erős és nagy úszóhártyák képződtek.
már karmocskák vannak, s ezekkel megkapaszkod
A
va mászik a hozzá legközelebb eső, még nem foglalt
fára szállnak, és így az erszényesek bizonyos mértékig
csecsbimbó felé. Itt azután teleszívja magát anyatejjel.
a levegő birtokbavételét is megkísérelték. Az állat
repülő erszényesek nemei siklórepüléssel fáról
A z anya nem nyújt aktív segítséget a kicsinek, hogy
rendszertan művelőinek fejtörést okoz az erszényes
az erszénybe másszon, viszont „szülőhelyzetet" fog
emlősök nagy, változatos, eltérő
lal el, ezzel megkönnyíti a kölyke útját az erszénybe.
igazodó formáinak rendszerbe sorolása. A régebbi
körülményekhez
Egyes fajoknál a nőstény egy nyomot nyalogat ki,
állattankönyvek az erszényeseket
amelynek mentén az újszülött az erszénybe talál.
emlősök (Mammalia) különleges alosztályának tün
Amikor az ivadék megragadta az anyai emlőt, a száj
tetik fel. H á r o m önálló rendre tagolták őket: er
bőre ideiglenesen összenő a csecsbimbó bőrével,
szényes
ezzel szoros kapcsolat létesül anya és utóda között.
egerek (Caenolestoidea) és növényevő erszényesek
ragadozók
(Marsupialia) az
(Polyprotodontia), oposszum-
Ez a kapocs csak a szopási idő vége felé, hozzávetőle
(DiprotodontiaJ. A legkorszerűbb felosztás Simp-
gesen a 65. napon oldódik szét.
soné, aki szerint a tulajdonképpeni emlősök (Theria)
Néhány erszényesnél a kicsinyek születésük után
alosztályába az erszényes emlősök (Metacheria) öreg
nyolc hónapig is menedéket találnak anyjuk erszé
rendje tartozik. A kloakásokat nem veszi a tulaj
nyében.
donképpeni
A z erszényesek szőre sűrű, puha és testük legna
emlősök
alosztályába.
emlősök öregrendje már nem
Az
erszényes
tagozódik a három
gyobb részét beborítja. Néhány fajnak a farka alsó
rendre, hanem csak egy marad, s ennek neve: er
része csupasz, másoknak a farka viszont pikkelyes
szényesek (Marsupialia). Ö t öregcsaládra és nyolc
is lehet. A z amerikai vastagfarkú erszényes patkány
családra oszlik. A régebbi elnevezések és felosztások
félék neme ( L u t r e o t i n a ) a farkában — mint a teve a
félrevezethetik az olvasót, ezért álljon itt az új ta
púpjában — zsiradékot tartalékol ínséges napokra.
golás:
Több nemnek pofazacskója van. Haltenorth szerint a kúszó erszényesek némelyike (Trichosurus, Petourus, P h a s c o l a r c t o s ) bőrének mirigyeibői váladékot bocsát ki, amely fényre érzékeny és az éjjeli életet élő állat szőrzetének
kékes fényt
kölcsönöz. A z amerikai
erszényes patkányfélék közül (DideiphidaeJ a vízi erszényesek (Chironectes) neme meghódította a vízi
öregcsalád: Család: Öregcsalád: Család: Család: Öregcsalád: Család:
erszényes patkányszerűek (Didelphoidea) erszényes patkányfélék (Didelphidae) erszényes ragadozószerűek (Dasyuroidea) erszényes ragadozófélék (Dasyuridae) erszényes vakondokfélék (Notoryctidae) bandikutszerűek (Perameloidea) bandikutfélék (Peramelidae)
25
öregcsalád: Család: öregcsalád: Család: Család: Család:
őserszényesek (Caenolestoidea) oposszumpatkányfélék (Caenolestidae) kenguruszerűek (Phalangeroidea) kúszó erszényesfélék (Phalangeridae) vombatfélék (Vombatidae) kengurufélék (Macropodidae)
dinae, amely 17 nemre, 51 fajra és 93 alfajra tagozó d i k . — AzÉszakkelet-QueensIandban (Ausztrália) élő erszényes pézsmapatkány tus),
(Hypsiprymnodon
moscha-
amelyik a farkával együtt 40 cm hosszú, a
család törpéje. A z Ausztráliában széltében elterjedt és az állatkertekben leggyakrabban látható vörös
Ha most a tárgyalás során nem ezt a sorrendet vesz-
óriáskenguru
szük alapul, annak gyakorlati ismeretterjesztő célja
is lehet. Következő leírásunk erről az állatról szól.
(Macropus
r u f u s ) teljes hossza 265 cm
van. A z olvasó ismerete az erszényesekről rendsze
Általában a kenguruk külsejét és részleteiben a
rint a kengurukra korlátozódik, hiszen még a ki
vörös kengurut, képeink jól mutatják.
sebb állatkertekben is található kenguru. Feltehető,
Rátekintésre mindjárt az tűnik fel a nézőnek —
hogy ezt az állatot igen sok ember látta. A z erszé
ami általában jellemző a kengurukra — , hogy mellső
nyesek rendjének csaknem egyetlen, sok helyen
lábaik rövidek, hátsó végtagjaik pedig aránylag hosz-
szemlélhető
„megható"
szúak. Mellső lábaik majdnem egyforma ö t ujjban
anyai szeretete, amellyel a nagy és tág erszényében
végződnek, hegyükön erős karmokkal. A hosszú,
képviselője.
Meglepő
és
mindenhová magával hurcolja a már jócskán nagy
erős hátsó lábak megnyúlt talpakban
kölykét, az erszényesek „jelképévé" avatja ezt az
amelyekről hiányzik a nagyujj. (Az erszényes pézsma
állatot. A kenguru furcsa, ágaskodó nyúlhoz hason
patkánynál viszont megtalálható.) A második és har
lító külseje, valamint mulatságos ugráló helyváltoz
madik ujj is csökevényes, mindkettő egy közös bőr
végződnek,
tatása miatt az állatkertekben a közönség kedvencei
hüvelyben
közé
(Macropodidae)
végén megmaradt a karom. A hátsó láb jellemzője
családján belül is, formában és nagyságban nagy a
a hosszúra nőtt, nagyon erős, nagy karommal ellátott
tartozik.
változatosság.
A
kengurufélék
Három
alcsaládot
helyezkedik
el,
bár
mindegyiknek
a
különböztetünk
negyedik ujj. A z ötödik, bár erősebb, mint a máso
meg: Hypsiprymnodontinae, Potoroinae, Macropo-
dik és a harmadik, mégis kisebb és gyengébb, mint
Az ausztráliai emlősfaunának szerte a világon a legjobban ismert állatának, a vörös óriáskengurumk. a nősténye (Macropus rufus). Kicsinye kikandikál az anyja erszényéből
a félelmetes negyedik. Ez a kenguruk fő fegyvere.
Új-Guineára jellemző terep- és növényzeti viszo
A közepes és óriás nemeknél (óriás kenguru [ M a c -
nyok miatt voltak kénytelenek sztyepplakó mivol
ropus]
ez
tukból erdei életre á t t é r n i . Mozgásuk nyomorúsá
még a nagyon erős és hosszú, a végén elvékonyodó,
gosnak látszik, de megfelel a célnak. Ezek az állatok
támaszkodó farokkai egészül ki. Amikor a kenguru
példát szolgáltatnak arra, hogy ha a körülmények
és
középnagy kenguru
[Protemnodon])
ül, a két hátsó lábára és a földön fekvő farkára tá
kényszerítő ereje abbamarad, a fejlődés is megállhat
maszkodik. A z ülő kenguru úgy támaszkodik
félúton.
az
biztos.
A z óriás kenguruknak növényevő fogazatuk van.
Ha megtámadja egy másik állat, erszényes farkas,
N é m e l y i k fajnál a felső állkapocsban van egy-egy el
kutya vagy dingó, hátsó lábaira áll, ebben a helyzet
csenevészesedett szemfog. Ebben az esetben a fogak
ben várja meg ellenfelét. Mellső lábaival
száma 34, egyébként 32. A fogképletük:
altalajra, mint egy
háromláb, egyensúlya
boxoló
mozdulatokat tesz, ezzel igyekszik elriasztani ellen ségét. Majd hirtelen, meglepetésszerűen, farka t ö
M
P
C
I
I
C
P
M
vére támaszkodva, hátsó lábával az ellensége védte
4
2
0
3
3
0
2
4
len alsó teste felé rúg. Sokszor sikerül is a támadójá
4
2
0
1
1
0
2
4
= 32
nak a hasát az erős karmos lábával feltépnie. Ezzel a harcmodorral olykor halálra sebzi az ellenfelét.
A következőkben ismertetjük a fogképletek magya
A z is előfordul, hogy a kenguru behajlított mellső
rázatát. A jelzések a továbbiakban is ugyanazok
lábaival
lesznek: I (incisivus) =
magához szorítja támadóját.
Ilyenkor az
metszőfog, C (caninus)
=
ellenség levegőben kalimpáló védtelen alsó testét
szemfog, P (premolaris) = előzápfog, M (moláris) =
tapossa
zápfog. A fogképlet a nézővel szemben álló állat
meg.
Ugyanakkor az átölelt és magához
szorított állat fejét igyekszik megharapni.
nyitott szájában mutatja a fogak elhelyezkedését.
Természetesen a vigyázatlan ember is súlyos sebe
Ezért mindkét oldalon tükörképszerűen szemlélhető
ket kaphat, ha közelharcba keveredik egy kenguru
azok elhelyezkedése. A felső számsor a felső, az alsó
val, bár a nézőnek felettébb nevetséges az állat eset
az alsó állkapocs helyzetét t ü n t e t i fel.
len mozgása. Cirkuszokban is mutogatnak ember—
A nagyobb kengurufajoknál a hím egynegyedével
kenguru párharcot. Ilyenkor az állat karmos mellső
vagy harmadával nagyobb, mint a nőstény. Ez vonat
lábait boxkesztyűbe bújtatják. Az embernek pedig
kozik a vörös óriáskengurura is. Valamikor nagyon
még a ruhája alatt egy, az altestét jól védő erős bőr
elterjedt volt Ausztráliában. Hasznosságban veteke
vagy műanyag kötényt kell viselnie, és vigyáznia kell,
dett a birkával, mert élvezhető jó húst és kitűnő
hogy a kenguru rúgásait és taposását ügyesen ki
gyapjút
kerülje. Ellenkező esetben pórul járhat.
együtt (Macrop'us
A kenguru fontos szerve a farka. Már e m l í t e t t ü k ,
szolgáltatott.
A
szürke
óriáskenguruv&\
g i g a n t e u s ) kíméletlenül vadászták
őket. Nagy számban kerültek a piacra. Kövér far
hogyha az állat ül, a két lába mögött mint harmadik
kukból készítették az ízletes, konzervként is expor
pontra, erre támaszkodik. Ezenkívül egyensúlyozó
tált „kengurulevest". Ez az egyik oka annak, hogy
szerve is, és arra való, hogy a kenguru túlságosan
ezek az erszényesek számban nagyon megritkultak,
elöl levő súlypontja miatt ne bukjék előre. Elvesz
néhol teljesen eltűntek. Ez vonatkozik a hegyi
tése életképtelenné teszi az állatot.
g u r u n ( M a c r o p u s robustus)
A nagyobb fajok 12 m messzire és 3 m magasra tud
ken
is. A z e m l í t e t t három faj
kisebb csordákban é l , amely egy erős
hímből és
nak ugrani. Megállapították, hogy a menekülő ken
néhány nőstényből áll. Szellemi képességük csekély,
guru ugrás közben nagyokat sújt a farkával a földre.
s ez is oka volt nagymértékű pusztulásuknak. Főleg
A
szürkületkor mozognak, napközben többnyire pi
csapások visszaható ereje segíti az állatot, hogy
még nagyobbat ugorjék. Említésre méltó, hogy él
hennek. Növényevők, füvekkel élnek. Ausztráliában
Ausztráliában és Új-Guineában egy olyan nem is, a
a kenguruk játszották azt a szerepet, amit a többi
fakúszó k e n g u r u ( D e n d r o l a g u s ) , amely zömök testal
kontinensen a növényevő
katú, a fák ágain mászkál, a feje rövid és széles. Kú-
egyedei egymás k ö z ö t t elég kötekedőek. Ez a tulaj
patások. Azonos fajok
szókészségét farkának köszönheti, melynek hossza
donságuk élénkké teszi a kenguruközosségek életét
fele a testhosszának, alakja végig egyenletesen hen
és az állatkertekben sok nézőtvonzanak. Rendszerint
borítja.
két rivális „ b o x o l " egymással. Nagyon mulatságos a
Egyensúlyozó és támasztó szerv, de fogásra alkal
füljátékuk, ugyanis ezek a hosszú, majdnem tapsifü
geres,
aránylag vékony
és sűrű szőrzet
matlan. A z állat állandóan jobbra-balra ingadozik,
lek egymástól függetlenül mozgathatók, így az ösz-
ügyetlen mászkálása, esetlen csetlése botlása azt a
szevissza kalimpáló, leffegő, nagy,szőrös, hegyesfüleik
látszatot kelti, hogy mint egy ügyetlen kötéltáncos,
mulatságos táncot járnak. A vörös óriáskenguru hím
mindjárt le fog esni. A fakúszó kenguruk főként az
jének teste vörös csillogású. Némelyik alfajnál, a
27
Dél-Ausztrália, Tasmánia és a szomszédos kisebb szigetek lakója a wollaby vagy Bennett kenguru r u f o g r i s e a ) . A kenguruk körében közepesen nagynak számit. Füvet, lágyszárúakat, bokorlombot eszik
szürkébb színű nősténynél is megfigyelhető ez. Ezt
Bennett kenguruk
a vöröses csillámlást nem a szőrök színe
A
hanem a test bizonyos váladéka. Erről
okozza,
megbizonyo
sodhatunk, ha az állatot egy fehér ronggyal megtö
(Protemnodon
rufogrisea)
(Protemnodon
voltak.
vörös óriáskenguruk trópusi hazájuknak
felelően nagyon
meg
melegigényesek és nem tudtak a
németországi téli hideghez alkalmazkodni. A Ben
rölgetjük. Különösen erős ez a vörös szín a hímek
nett kenguruk vagy wallabyk, amelyek a középnagy
nél a párzási időben.
formákhoz tartoznak, viszont már jól megélnekolyan
30—40 napos terhességi idő után a nőstény éven
éghajlatú viszonyok
között is, amelyek pl. a Pire
ként egyszer egy kifejezetten embrionális jellegű
neusi-félsziget éghajlatához
kölyköt ellik, amelyik azután egyedül mászik be az
nett
anyja erszényébe. A vörös óriáskenguru nősténye
vörös
kölykét még jól fejlett korában is erősen táguló er
harmaddal kisebb.
kenguru
hasonlítanak. A Ben
hímje
körülbelül
akkora, mint a
óriáskenguru
nősténye,
a nőstény
egy
A németországi telepítési he
szényében hordja, bár az már időnként hosszú ideig
lyeken elég jól alkalmazkodtak a terephez és az idő
az
legel.
járáshoz. A telet elviselték és az 1887-ben Bonn
anyja
erszényén
kívül,
annak
oldalán
kölyök mihelyt valódi vagy vélt veszélyt észlel,
környékén szabadon engedett 2 hím és 3 nőstény
azonnal fejest ugrik az erszénybe. Megfigyelték azt
1893-ig negyvenfőnyiállománnyá szaporodott. A szé
is,
hogy ha az óriáskengurut nagyon szorongatták
pen megerősödött állományt a vadorzók az etetési
az ellenségei és nem tudott elmenekülni a félig
helyeken az utolsó szálig elpusztították. Említésre
A
fejlett ivadék okozta nagy teher miatt, mellső lábai
méltó, hogy bár a kicsinyeknek nem árt a tél, mert
val kinyomta azt az erszényből és feláldozta, hogy
az erszényben biztonságban vannak, a fejlett példá
maga menekülni tudjon.
nyokra viszont veszélyes a fagy. Ugyanis a vékonyan
A múlt század utolsó negyedében és e század ele
befagyott tavakat, vizeket legelőnek nézik, s ugrál
jén Németországban megkísérelték a kengurut meg
nak rajta. A nehéz testek ritmikus ugrándozása be
honosítani. Ezek nem vörös óriáskenguruk, hanem
t ö r i a jeget, és az állatok a vízbe fulladnak. A kengu-
29
ruk egy kevéssé tudnak úszni. G . N i e t h a m m e r
1963-
hogy az állatok ragaszkodnak a vackukhoz és a fész
ban a következőket mondotta a kenguruk közép
kük kijárata csalhatatlanul mutatja, hogy a vombat
európai telepítéséről: „bár az ide hozott állatok
az üregében tartózkodik. A kedvezőtlen körülmé
megmaradtak, sőt szaporodtak, mégsem lehet azt
nyeket növeli az is, hogy lassan szaporodnak. Bár a
mondani, hogy gyökeret vertek volna. Ennek okai:
nősténynek két csecsbimbója van, évente csak egy
1. A z itteni állatvilágban nem töltenek ki űrt, hanem
fiat ellik és nevel fel.
vetélytársat jelentenek egy másik hazai fajnak, az
A földművelők és az állattartók különösen harag
őznek. 2. Külsejük annyira különleges, hogy még a
szanak a vombatokra, mert föld alatti járatai a 30 m
vadászok sem fogadják el hazai állatnak. Ezért hiúsul
hosszúságot is elérik A legelésző marhák és a há
tak meg a telepítési kísérletek és ezért nem is foly
taslovak alatt beszakadnak ezek az alagutak és az
tatták az illetékesek az erőfeszítéseket." Más helyen
állatok
ezt mondja: „Európában az egyetlen szabadon élő
füvet, gyökeret esznek és természetesen nem tesz
kengurukolónia Angliában, Horshamban van.
könnyen
a lábukat
t ö r i k . A vombatok
1930
nek különbséget a kultúrnövények és a gaz között,
óta a szigetországban a kenguru kedvelt állat. Par
s ezzel kárt okoznak. Haltenorth szerint gombákat
kokban jól érzi magát."
is fogyasztanak.
Külsőben nagy a különbség a növényevő kenguru-
A vombatok homokos síkságon és a hegyek völ
szerűek öregcsaládjának (Phalangeroidea) egyes fajai
gyeiben egyaránt megtalálhatók. Nappal fűvel puhán
erszényesek, a
kibélelt vackukban pihennek, amely a föld alatti
teddy-medvére emlékeztető koalák, az esetlen vom-
közt. A farok nélküli, medveszerű
járatuk végén van. Éjjel járnak táplálék után. Csak
batok és a kenguruk családjainak külseje annyira
hajnalban napoznak, a nyulak készítette turzásokhoz
más,
még csak nem is hasonlítanak egymáshoz. Ebbe
az öregcsaládba három család: a kengurufélék, a
hasonló föld feletti mélyedésekben. vombatokat sűrűn
Régebben a
mutogatták az állatkertekben.
vombatfélék és a koalafélék tartoznak. A vombatok
Bár nappal keveset mozogtak, mégis érdekes szín
vagy esetlen erszényesek két nemének egy-egy faját
foltjai, amellett hálás ápoltjai voltak az állatgyűjte
ismerjük, mely a vombatok családját képezi. A z ez
ményeknek, mert a fogságban néha 25 évig is eléltek.
után tárgyalásra kerülő koalák vagy erszényes med
Ma már mindkét vombatfaj a ritkaságok közé tarto
vék egy nemmel ( P h a s c o l a r c t o s ) és egy fajjal külö
zik.
nös és furcsa fejlődési ágaakúszóerszényes-félék (Pha-
Medvéhez hasonlóak, de ismét egészen mások az
langeridae) családjának. A kúszóerszényesek fán élő,
erszényes medvefélék,
kapaszkodó, mászó állatok.a vombatok viszont külső
nyesedett. Medvéhez való hasonlatosságuk csak kül
leg, ökológiailag és anatómiailag a rágcsálókhoz na
sődleges. A 60—80 cm hosszú kis állatok az emberi
gyon hasonló t u r k á l ó k . Mint minden föld alatt élő
szem számára talán a legbájosabb élőlények az erszé
a koalák.
Farkuk elcsökevé-
emlősnek, kicsinya fülük,széles, rövid és bunkós a fe
nyesek rendjéből. Olyanok, mint a megelevenedett
jük. A hengeres, nehézkes, tömzsi testet rövid és erős
gyermekjátékok. Mintái a gyermekek kedvencének,
lábak tartják. Ez a külső adta a nevüket is: esetlen
a teddy-mackónak.
erszényesek. Mellső és hátsó lábaikon öt-öt ujjuk
egészen puha, a hátukon szürke, a hasaaljukon fehér,
Kedves
megjelenésüket
sűrű,
van, az ujjakon erős karmok. Hosszuk kb. 1 m, ez
különösen szép szőrzetüknek is köszönhetik. Kerek
a törzs—fej
fejük
hossza, mert a farkuk visszafejlődött.
nagy, szőrös fülekkel
kedvesen
bumfordi.
Magasságuk 20—25 cm. Külsejükben a kis barna
A csupaszorrú vombattal megegyeznek abban, hogy
medvékhez
az orruk szőrtelen, fekete. A koala arcát különösen
és a
borzhoz
hasonlítanak.
Fogaik
gyökértelenek és egész életükön át nőnek. A felső állkapcsukban
metszőfogaik
kimondott
„vidámmá" teszi turcsi orra.
rágcsáló
Az esetlen kis állat az eukaliptuszfák tetején ta
fogak és az állat ennek megfelelően is használja
nyázik. Erre a fára specializálta magát. A fák levelé
azokat. A
nek egy bizonyos olaja létfontosságú számára. Ezért
barna-szürkefoltos
nak az orraháta
Lasiorhinus
szőrös,
ezért
latifrons szőrösorrú
faj vom-
annyira kényes és válogatós, hogy csak megfelelő korú és érettségű leveleket eszik. Ha más érettségi
batnak nevezik. A másik fajnak csupaszorrú vom-
állapotban
b a t ( V o m b a t u s ursinus)
gyasztani, az állat megbetegszik és elpusztul. A föl
a neve, mert fekete orrának
levő eukaliptusz-levelet kénytelen
fo
felső része csupasz. Színe feketébe hajló sárgásbarna.
dön meglehetősen esetlen és védtelen
Ez
a faj Ausztrália, Tasmánia és a Flinders-szige-
— amelyek a mászóéletmódhoz idomultak — messzi
koaláknak
teklakója. A szőrösorrú vombatTasmániában nem él,
vándorutakat kell tenniök a földön, míg ismét talál
Elterjedési
nak egy eukaliptuszfát, melynek olajtartalma és érett
területüksokhelyenfediegymást.Sajnos mindkettőt
sége nekik megfelelő. Sokáig tartott, míg a tudo
akipusztulásveszélye fenyegeti. Ezt előmozdítja az is,
mány és az állattartók rájöttek a koala különleges
Ausztráliában mindkét faj megtalálható.
30
A tasmániai yombat (Vombatus ursinus) fogazata meglepően hasonlít a rágcsálókéhoz. Hód nagyságú növényevő, földi üregekben él. Hazája Ausztrália és Tasmánia
táplálkozási feltételeire. Ezért nem lehetett őket állatkertben tartani, mert
bármiiyen
eukaliptusz
anyjukba kapaszkodnak, még akkor is, ha már jól fejlettek. A nőstény
legtöbbször
a
hátán viszi a
levéllel táplálták őket, néhány nap múlva elpusztul
fiait. Miután már vagy egy fél évig az erszényben tar
tak.
tózkodtak, veszi ő k e t a hátára. Ez az állapot is el
Bonyolult táplálkozási
rendszerük
tisztázása
után sikerült a koalát ausztráliai állatkertekben tar
tart még vagy 12 hónapig. Ekkor
tani, sőt tovább tenyészteni. Ausztrálián kívül az
önállótlan „kicsinyek" már akkorák, mint az anyjuk.
Egyesült Államokban, a San Diegó-i állatkertben van erszényesmedve
tenyészet,
ami
a
szakkörökben
nagy feltűnést keltett.
P
kapaszkodnak és másznakafákon, méghozzá biztosan C
I
4
1 1 3
4
1 0
I 3
1
10
C
P
és ügyesen. A koala kezén — ellentétben az
M
1 1 4 1 4
védekező
fegyverül
em
berrel — a hüvelyk- és a mutatóujj szemben áll a többivel. A lábán a nagyujja nincs egy sorban a másik
= 30
néggyel, hanem
Azt mutatja, hogy az állatok növényevők, fogaikat olykor
Különös életmódjuknak megfelelően kialakult ke zükkel és lábukkal végzik a nagyon körülményes és fontos levélválogatást és letépést. Két végtagjukkal
Fogképletük: M
a még mindig
használják,
de
nem
szerszámot
Bár a koalák, mint jellegzetes ausztráliai benn szülött állatok, nagy közkedveltségnek örvendenek,
valami hatásosan. A koalák békés állatok. Mozdulataik lassúak, meg gondoltak. A táplálék felhalmozására —
különállva, fogószerű
alkot a többi ujjal.
mint az
számuk mégis egyre fogy. Ennek oka az is, hogy a föld intenzívebb megművelése miatt egyre irtják az
európai hörcsögnek és néhány magasabb rendű em
eukaliptusz-erdőket, ezzel az állatok létfontosságú
lősnek — pofazacskójuk van. Mozgásuk és táplálko
táplálékukat veszítik el. Másik oka a koalák alacsony
zásuk mikéntje miatt „ausztráliai lajhárnak" is ne
szaporasága. Egyszerre csak egyet vagy k e t t ő t ellik
vezik őket, bár nem függeszkednek huzamosan há
s a fiókák csak három év múlva válnak ivaréretté, a
tukkal lefelé az ágakról. Az erszényes medveanya is
nőstény pedig csak 18—24 hónapos időközben ellik.
magával hurcolja egy-két kölykét. A kicsinyek az
Ugyancsak az erszényes medvefélék (Phascolarcti31
pelenagyságú
12—16 cm hosszú t ö r p e
erszényes vagy oposszumegér az
Acrobotes-nemből.
erszényes:
(Acrobates
Hazája
pygmaeus)
Kelet-Ausztrália.
Ebből a nemből egy másik faj, az Acrobates p u l c h e l l u s , egy Új-Guinea melletti szigeten él. Ez utóbbiból eddig csak egy példány került kézre A
másik siklórepülő nem a P e t a u r u s .
Általában
csak repülő erszényesekként emlegetik őket. Ennek a nemnek van egy kicsiny, egy közepes és egy óriás faja. A kicsiny forma, a P e t a u r u s b r e v i c e p s , csak a nem többi fajához viszonyítva t ö r p e . Teljes hossza 27—30 cm,
ebből a farka hosszabb, mint a test-fejhossza.
Még így is jóval hosszabb, mint a legkisebb repü lő t ö r p e erszényes, az Acrobotes-nemből. A törpe erszényes
mókus
(Petaurus
breviceps)
Délkelet-
Ausztrália és Új-Guinea lakója. Ez az állat az eurázsiai repülő mókus ausztráliai megfelelője
A
hosszú farkú, közepes nagyságú faj, a P e t a u r u s
n o r f o l c e n s i s , mókus nagyságú. A z óriásforma a sárga hasú repülőerszényes' teljes
hossza
(Petaurus australis),
72—80 cm,
ebből
a
melynek
test-fej hossz
nae) alcsaládjába tartozik az óriás repülő erszénye
30—32 cm. Testük nagysága körülbelül akkora mint
sek neme. A z óriás repülő erszényesek egyik ma élő
egy kölyökmacskáé.
faja az óriás erszényes mókus (Schoinobates
volans).
Északkelet-Queenslandben Victoriáig, Kelet-Auszt
A z óriás repülőerszényesek hasonlítanak a
Schoi-
nobotes-nem képviselőihez. A repülő erszényesek
rália partmenti erdeiben él. Táplálékigénye olyan,
nek az elnevezése és nagyságrendi besorolása nem
mint a koaláé, tehát ez az állat is nagyon igényes és
teljesen egyértelmű. Megtévesztő az egyes fajoknál
érzékeny
táplálékára.
a „nagy" és az „óriás" jelző, mert bizony előfordul
Növényevő fogazatuk 28—30 fogból áll, attól füg
eukaliptusz-rügy
és
-levél
az, hogy az „óriás" a valóságban kisebb, mint a
gően, hogy alul 2—2, vagy csak 1—1
„nagy". A z „óriás" jelzőnek tehát csak a P e t a u r u s -
metszőfoguk
van-e.
nemen
Fogképletük: M
belül
van
létjogosultsága.
Ezek a
repülő
erszényesek a párhuzamos fejlődés eredményekép
P
C
I
I
C
P
pen
M
ugyanúgy
meghódították
a levegőt,
mint a
repülő mókusok és a bőrszárnyúak. 4
1
0 2-1
1-2 0
1
A z erszényesek összes repülő formái
4
kizárólag
Ausztráliában és Új-Guineában élnek. Ezzel szemben A koaláktól abban különböznek, hogy hosszú farkuk
Amerikában találjuk az egyetlen olyan ma élő erszé
van, amellyel a levegőben kormányozzák és egyen
nyest, mely erősen a vízi életmódhoz alkalmazkodott,
súlyozzák magukat. Hosszúságuk 0,75—1 m, ebből
a hátsó lábán nagy úszóhártyái vannak és vízbe
a fele a farkukra esik. A z állat a fejétől a farka he
merüléskor füljáratait le tudja zárni. Ezek a Dél
gyéig sűrűn szőrös, a színe pedig változatos. A hát
nyugat-Mexikóban, Bolíviában és Észak-Argentíná
bundája nagyon különböző, a mélyfeketétől a fehé
ban elterjedt vízi erszényes patkányok (Chironectes
rig váltakozik. A hasa színe mindig fehéres. A koalá
m i n i m u s ) . A kúszó erszényesek (Phalangerinae) al-
hoz hasonlóan éjjel jár táplálék után. Füle kerek és
családjának vannak a repülő fajok mellett repülni
szőrrel benőtt. A z ágak között és a fatörzseken a
nem t u d ó nemei is. Közülük kettő különösen emlí
koalával ellentétben nagyon ügyesen mozog, jól és
tésre méltó, mert életképesek, a megváltozott külső
gyorsan mászik. Ehhez járul még, hogy a könyöke
körülményekhez jói alkalmazkodnak, és a magasabb
és a t é r d e között egy kifeszíthető
rendű
repülőhártyája
emlősökkel
folytatott
küzdelemben
felül
van, s ezzel, egyik fától a másikig aránylag hosszú
maradnak. Ezekkel az erszényesekkel sűrűbben talál
siklórepüléseket tud végezni. A földön nagyon tehe
kozunk az állatkertekben is. Ilyenek az erszényes
tetlen és kiszolgáltatott. Napközben faodúkban al
rókák ( T r i c h o s u r u s ) és a k u s z k u s z o k
szik. Minden évben egy kölyköt vet és nevel fel.
mei. A kuszkuszok közül említésre méltó az Auszt
Érdekes, egyetlen levegőt
hogy nem
is
meghódította.
(Phalangeridae) dellel
32
a repülő
erszényes-nem,
táplálkozó
két
amely A
erszényesek úgy
kúszó Az
a
erszényesek
ráliában, Tasmániában honos ausztráliai
és a környező
ne
szigeteken
erszényes róka ( T r i c h o s u r u s
vulpe-
c u l a ) . Hossza 55—100 cm között ingadozik, ennek
ele
egyharmada a farka. A farkának a vége alul csupasz,
egyik a csak
s már ez is mutatja, hogy az állat fogásra használja
neme növényi és állati
siklórepülők.
az
ahogy,
(Phalanger)
és arra alkalmas is. Éjjel jár táplálék után, a fényre
lag rövidek, erős és hosszú karmokkal. Végtagjaik
nagyon érzékeny. Szemei nagyok és tágra nyithatók.
rövidségét
Levelet, gyümölcsöt, virágot eszik, főleg eukalip
nagy segítségükre van az ágak, fák közötti mászká-
tuszt. Kitűnően mászik.
kiegyensúlyozza
a fogófarkuk,
amely
lásban. Farkuk a pikkelyes kuszkuszokhoz hasonlóan
Az erszényes róka szapora és elterjedési terüle
— csak a feléig, kétharmadáig szőrös. A fennmaradó
tén ma sem ritka. Magatartása nagyon hasonlít az
rész csupasz, de nem pikkelyes. A z egymáshoz ha
amerikai oposszum viselkedéséhez. Ő is kedveli az
sonló fajoknak, de még az egyes fajok egyedeinek is
ember közelségét. Újabban tenyésztik az állatot,
változatosan különböző a színe.
mert puha, sűrű, sok színben pompázó bundájuk „ausztráliai oposszum"
néven
A kuszkuszok azok az erszényesek, melyek Ázsiá
nagyon keresett a
ban, az Indonéz-szigetvilágban és a még ettől keletre
prémpiacon. A hasoldala világosabb, mint a háta.
fekvő szigeteken terjedtek el, de Ausztráliában és
A lábai aránylag rövidek, az ujjain hosszú erős kar
Új-Guineában is megtalálhatók. A z egyik leginkább
mok
elterjedt faj a csíkos k u s z k u s z ( P h a l a n g e r
vannak.
Háromszögletű
fülei
középnagyok,
orientális),
küllemre hasonlít a rókához. Ezt a benyomást erő
egy másik a bizarrul és szabálytalanul tarka
síti még lompos, a rókáéhoz nagyon hasonló farka.
kuszkusz (Phalanger
foltos
maculatus).
Különleges nem, melyet csupán egy faj képvisel,
A z erszényes nyestek ( D a s y u r u s ) testének a felső
a p i k k e l y e s k u s z k u s z ( W y u l d a s q u a m i c a u d a t a ) . Fogó
része fehéren pettyezett, s ezzel ősi fejlődési ág
farka a tövénél szőrös, egyébként végig csupasz,
benyomását
vörösbarna pikkelyekkel borított.
( D a s y u r u s m a c u l a t u s ) a farkán túl is látható pettye-
Haltenorth a kuszkuszfélék nemébe csak hat fajt
keltik.
Az
óriás
erszényes
nyestnek
zettség, tarkaság. A z erős, sűrű szőrrel
borított
sorol, ehhez 23 alfaj tartozik. Más szerzők viszont
farok a testhossznak kb. egytizenkettede. Ennek az
16 fajról beszélnek. A kuszkuszok a patkánytól a
erszényes ragadozónak, a teljes hossza 60—110 cm
macskanagyságig váltakozó fán-lakók, testük tömzsi.
között van. A foltos erszényes nyestek akkorák,
Fejük gömbölyű, orruk tompa, kicsiny, alig látszó
mint a menyétek vagy a közönséges nyestek, ame
füleik vannak. Szemük nagy és kerek, az éjjeli élet
lyekhez nagyon is hasonlítanak. A magasabb rendű
hez alkalmazkodó. Ügyesen, de lassan és meggon
emlősök (Eutheria) közül a menyétféléknek (Muste-
doltan mászkálnak a fákon. Vegyes koszton élnek,
lidae) megfelelő párhuzamos fejlődésről van itt szó.
növényeket és apró állatokat is esznek. Lábaik arány-
A
ragadozó erszényes emlősök (Dasyuridae) mar
káns családjába tartozik az erszényes Fo/tos kuszkusz (Phalanger m a c u l a t u s ) . Új-Guineán és a környező szigeteken élő, fán lakó kúszó erszényes. Külseje hasonlít a félmajmokhoz tartozó lórikéhoz
ragadozók
(Dasyurinae) alcsaládja. A z erszényes nyestek három ismert nemének hat faja és tizenkét alfaja Ausztrá liában, Tasmániában, Új-Guineában és a környező szigeteken honos.Jellegzetes ragadozó fogazatuk van. Fogképletük: M
P
C
I
I
P
M
4
2
Ü
4
4~~i
C
2
4
4
2
1
3
3
2
4
= 42 1
Érdekes és jellemző szaporodásukra, hogy a nős tény rövid vemhesség után 20 nagyon embrionális jellegű fiat ellik, bár csak nyolc emlőbimbója van. Amikor az újszülöttek elfoglalták az anyai emlőket, a feleslegessé vált szaporulatot a nőstény felfalja. A z erszényük csak akkor fejlett, amikor a kicsinyek benne nevelkednek, egyébként visszafejlődik. A kül seje olyan, mint egy magasra nőtt bőrredő, nyílása lefelé néz. A z erszényes nyestfélék egyedei kimondottan ál lati táplálékkal
élnek,
tehát
ragadozókként
élő
állatra vadásznak. A kicsiny fajok főleg rovarokat, hernyókat és más aránylag védtelen kisebb állatokat zsákmányolnak.
A
nagyobbak olyan gerinceseket
fogyasztanak, amilyeneket le tudnak győzni. Meg támadják az őslakos és később betelepült állatokat is. 33
Nem
riadnak vissza a harcra kész, védekező zsák
hiányzik. Bundája fényes, fekete. A z állat mellén egy fehér félhold alakú folt, oldalán pedig két fehér
mánytól sem. A z erszényes ragadozókra a már e m l í t e t t erszé
petty van. Ezzel úgy t ű n i k , hogy párhuzamos fejlő
nyes nyestek mellett még két típus jellemző. A z egyik
dési vonalat képvisel a borzfélékkel, esetleg a medve
az erszényes ördög (Sarcophilus
harrisi).
Medve for
félékkel. (A mellen levő fehér foltot több medve
májú, de borz nagyságú állat. A másik az erszényes
félénél
farkas
( T h y l a c i n u s c y n o c e p h a l u s ) , valóban a közön
Mellső és hátsó lábai igen erősek. Fogazata testének
megtaláljuk,
mint
jellegzetes
bélyeget.)
séges farkashoz hasonlít. Mindkét faj már-csak el
nagyságához viszonyítva nagyon erős. Mogorva, fékte
vétve él Tasmániában. Hogy ma ténylegesen mennyi
len, dühös ragadozó. Merész rabló. Rabló mivoltában
a létszámuk, erre az állatok életkörülményei miatt
a legjobban talán a rozsomókhoz ( G u l o g u l o ) hasonlít.
a kutatók sem tudnak határozott választ adni. Vala
Hangja olyan, mint a megkötözött és dühöngő kutya
mikor Ausztráliát és a környező szigeteket is be
ugatása, csaholása, dühödt horkantása. A z erszényes
népesítette ez a két állat, azonban az Ázsiából be
ördög — nevéhez illően — bátran és elkeseredetten
hurcolt dingó miatt itt kipusztultak. A z erszényes
megtámadja még az embert és a házőrző kutyákat is.
nyestek nem bírták felvenni a versenyt a dingóvai,
Ha menekülésre vagy visszahúzódásra kényszerítik,
és Haltenorth szerint Tasmániában csak azért tudtak
konokul és szívósan védekezik. A t ú l e r ő elől sem
megmaradni, mert a dingó soha nem vetődött el
menekül vakon, védekezésből is féktelenül és dü hödten ellentámadást kísérel meg. Dühe szinte ki
odáig. Ha nagyon ritkán sikerül egy állatkertben erszé nyes ördögöt
bemutatni, a közönség
véleménye
fogyhatatlan. Külseje, féktelen támadó és harcos kedve miatt méltán kapta az emberektől az „ ö r d ö g "
minden esetben az, hogy: „visszataszító", „nagyon
nevet. Házikutyákkal
csúnya". És ez valóban így is van. Nem szép, nem
mint Tasmániában mondják — az erszényes ördög
és macskákkal szemben —
harmonikus felépítésű állat. Nagy, esetlen, formát
mindig felül marad a küzdelemben. Megöli őket és
lan a feje. O r r a t ö m p e , középnagy, nyaka rövid,
tetemükből annyit fogyaszt, amennyit bír. Ahogyan
erős, teste tömzsi. Hossza kb. 75 cm, ebből egy
a kutyák elszaporodása nálunk a nyulak
harmadrészt foglal el a répaszerű farka, amely k ö r ü l
ment, ugyanúgy Tasmániában az erszényes ördögök
belül
úgy fest,
mint egy
hússzínű
nutria-farok.
rovására
megritkulásához vezetett. Bár, mint már említet
Csupasz fülei — amelyek elég kicsinyek — elállnak,
t ü k , az egyedek egymás
mindkét szeme körül karikák vannak. O r r a ritkásan
erszényes ördög felül
közötti
küzdelmében
szőrös. A lábain erős karmok vannak, hüvelykujja
a t ú l e r ő t azonban nem tudta legyőzni. Ilyen maga-
marad a kutyával
az
szemben,
Fésüsfarkú erszényes egér (Dasycercus c r i s t i c a u d a ) . Az ausztráliai sivatagok kistermetű ragadozó erszényese. Jelleg' zetesek a farka végének felső felén levő serték
Erszényes ördög (Sarcophilus állat, Tasmáiriában él
harrisi).
Az erszényesek körében a medve-típust képviseli. Erős, harcias, ragadozó
sabb rendű ragadozók nyomasztó túlsúlyával
nem
A nőstény rövid vemhesség után több fiat ellik,
tud megküzdeni, nem képes az új harcmódokhoz
ezeket négy-öt
hónapig hordozza az erszényében.
alkalmazkodni. A z ugyanitt élő erszényes farkassal
A z erszény itt
is egy hátrafelé nyitott
teljes biológiai egyensúlyban élt, nem veszélyeztették
Bár négy emlőbimbója van, rendszerint csak két
egymás létét. Ezt a megállapítást alátámasztja az,
utódot nevel. A fiatalok körülbelül egyéves koruk
bőrredő.
hogy egészen e világ „felfedezéséig" mindkét faj a
ban ivarérettek. A tapasztalat azt mutatja, hogy fog
terület korlátai között jól megélt, kipusztulásukról
ságban elérik a tízéves kort is. Fogvatartott állatok
szó sem volt. Igazolja ezt a felfogást az is, hogy
ról kiderült, hogy vadságuk és fékezhetetlenségük
annak idején, amikor a dingók megjelentek Auszt
ellenére, ha jól és gondosan bánnak velük, hamaro
ráliában, azok falkákba verődve, lépésről
lépésre
san ragaszkodóvá válnak és megbíznak ápolójukban.
A z erszényes ördögöt Tasmániában nem szeretik,
csak sokkal szelídebbé és ragaszkodóvá válnak, de
mert birka- és szárnyastolvaj. Mint nálunk a menyét
sok é r t e l m e t is mutatnak, ugyanakkor harapósságuk
és a görény, minden nála gyengébb élőlényt meg
és vadságuk is csökken.
maradék nélkül kipusztították őket.
támad és elpusztít. Húsát fogyasztják, hető, jóízű. Bár az erszényes ördögök
Ezt eddig alig hitték az állattal foglalkozók. Nem
mert élvez még fenn
A szó igazi értelmében ragadozó az erszényes f a r kas
( T h y l a c i n u s c y n o c e p h a l u s ) . Emlegetik még erszé
maradt állománya mindinkább a járhatatlan erdőkbe,
nyes
rengetegekbe húzódik, messze elkerülve a kultúrvi-
néven is. Ez a legnagyobb ragadozó erszényes. Test
kutya
vagy
csíkozottsága
miatt
zebrakutya
dékeket, mégis vannak egyedek, melyek — dacolva
hossza eléri a 160 cm-t is. Ennek egy harmada esik a
a veszéllyel a birka és háziszárnyas húsának csábító
farkára. Marmagassága 50 cm. A nőstények kisebbek.
élvezete miatt az emberi települések közelében ma
Az állatok külsejükben nagyon hasonlítanak a vad
radnak. Ezek az istállók, ólak környékén rejtőznek,
kutyához. A z erszényes farkas feje a fölfelé álló
beássák magukat a földbe és igyekeznek a szem elől
füleivel
eltűnni.
nyitott szájjal még félelmetesebb, mint az. Ennek
nemcsak hasonlít a valódi farkashoz, de
A párosodási időn kívül mély föld alatti lyukakban
oka, hogy a kis és nagy erszényes ragadozók zöme
élnek. Vackaikat csak alkonyatkor és éjjel hagyják el.
vadászat vagy védekezés közben képes a száját csak
Fára nem tudnak mászni, de kitűnően úsznak és
nem 180 fokos szögben kitárni, s ezzel nagyon fenye
hosszabb időre a víz alá tudnak merülni. Ha mene
gető,
külni kell, szívesen húzódnak a mély vízbe.
t á t o t t száj nagy fogakkal cickány nagyságú ragadozó-
riasztó, e l r e t t e n t ő
külsőt mutat. Az ilyen
35
Foltos
erszényes nyest
(Dasyurus
quoll).
Ausztráliai és tasmániai erszényes ragadozó, a kipusztulás veszélye fenyegeti
nál nevetséges, de az erszényes farkasnál ijesztő.
Testalkatát
illetően
farkasra
hasonlít.
Felfelé
A hatalmas, kitárt szájból erőteljes ragadozó fogsor
tartja a farkát, amelyik a tövénél
erősen
mered elő, amelynek különösen a szemfogai és záp
vastagodott. Ez a farok a répához hasonlóan, a vége
meg
fogai erősek.
felé észrevehetően elvékonyodik. Szőre rövid és sűrű. Testének felső része, a háta és a farka sárgás
Fogképlete:
barnásszürke, a hasa tája sárgásszürke. M
P
C
I
I
4 4
3
1
4
4
3
1
3
3
C
P
M
1
3
4
1
3
4
Mint
már
e m l í t e t t ü k , zebrakutyának is nevezik, mert a marjá = 46
tól a farka tövéig 16—19
feketés keresztcsík tar
kázza a bundáját.
A z erszényes farkasnak tehát néggyel több foga van, mint az igazi eurázsiai farkasnak, amelyiknek a fogképlete összehasonlításul a következő:
A z erszényes farkasok ragadozó rablók. Pusztí t o t t á k a vadon élő állatokat, de különösen nagy károkat okoztak a háziállatok között.
Különösen
kedvelték a birkákat és a szárnyasokat. Kártevésük
M
P
C
I
I
C
P
M
az egész háziállat-állományban
2
4
1
3
3
1
4
2
lendő. Tasmániában olyan nagy pusztítást okoztak a
3
4
1
3
3
1
4
3
= 42
nem volt lebecsü
nyájakban, hogy úton-útfélen irtották őket. Pedig a tudomány részére felbecsülhetetlen é r t é k e t jelen
fogsorok összevetése is mutatja, hogy a két
tene, ha biztosítani lehetne ennek a legnagyobb
állattípus a párhuzamos fejlődés szép példája. A lá
erszényes ragadozónak a fennmaradását. A z ember
buk szerkezete viszont más, az eltérés azonban a
kíméletlenül irtotta, és ma gyakorlatilag kipusztult
A
külső szemlélőnek nem nagyon tűnik fel. A z erszé
nak t e k i n t h e t ő . A zoológia szempontjából pótolha
nyes farkasnak a talpán
tatlan veszteség lenne az erszényes farkas eltűnése.
hiányzik a hüvelykujja. 36
nincsenek ujjpárnák, és
Rezervátumot kellett volna létesíteni számukra.
Európa
állatkertjeiben
Berlinben —
a múlt
elején, megkísérelték
—
század tartani
Londonban, végén és
később
és e század
és rovarokkal vagy kisebb gerincesekkel táplálkoz nak. Fogazatukban 48 fog van.
továbbtenyész
teni, ez azonban fogságban, állatkertben
Fogképletük:
nem si M
került.
P
C
I
I
C
P
M
Feltehető, hogy az erszényes farkas, amikor még
~4
3
i
5
i~~í
3
4~
tömegesen élt, családi vagy nagyobb falkákban járt.
4
3
1
3
3
3
4
Összetartottak,
1
= 48
mint az eurázsiai farkasok télen.
Arra nincsen adat, hogy az erszényes farkasok egyen
A z erszényes nyulak szőre hosszú és puha. Színük
ként vagy akár falkában az embert is megtámadták
a hátukon kékesszürke, a hasukon fehér. Nevüket
vagy megölték volna. Vele ellentétben a dingókról
onnan kapták, hogy hosszú, keskeny fülük nagyon hasonlít a nyulak tapsifüléhez. A bandikutfélék jel
feljegyeztek ilyen eseteket. Az ember, a kutyák és a macskák csaknem telje
legzetessége
még
hosszú,
hegyes orruk.
Emiatt
sen kiirtották az Ausztráliában élő, mókushoz ha
nevezik egyes fajaikat „ormányosoknak". Nem találó
sonló, változatos színű erszényes hangyászt
az a régebbi elnevezés, hogy „erszényes
bius
(Myrmeco-
f a s c i a t u s ) , amely faj az erszényes hangyászfélék
(Myrmecobiidae)
különleges
családjába
tartozik.
borz".
Semmi más hasonlatosság nincsen közöttük és a borz között, csak az, hogy a nappalt, saját maguk ásta,
Ezek a földön járó, patkány nagyságú állatok főleg
vagy elfoglalt föld alatti üregekben töltik.
hangyákkal és termeszekkel táplálkoznak és mint a
mozgású, hosszú farkú állatok. Farkuk egész hosszuk
Gyors
hangyászfélék (Myrmecophagidae), hosszú, kinyúj
kétötöde. A farok elején rövidebb, a végén hosz-
tott nyelvükkel szedik fel táplálékukat.
szabb, pamacsszerű a szőrzet. Teljes hosszuk 60 cm
(Peramelidae) családja alig hason
is lehet. Éjjel és sötétedéskor jönnek elő. Szelídek,
lít a magasabb rendű emlősökhöz. Legjellegzetesebb
félénkek, jóindulatúak, békések. Minden veszélytől
A bandikutfélék
képviselőjük a kizárólag Ausztráliában élő erszényes
megrettennek. Védekezés nélkül fogságba esnek, és
nyúl ( M a c r o t i s ) nem. Két fajuk ismeretes: a nagyobb,
ott hamar megszelídülnek. Szaporodásuk érdekes és
az erszényes nyúl ( M a c r o t i s l a g o t i s ) . Megtalálható az
különleges. Az egyetlen erszényes, amelyiknek méh
európai és az amerikai állatkertekben is. Mindkét
lepénye van. Erszényük jól fejlett, hátrafelé nyíló.
faj a ligetekkel t a r k í t o t t füves pusztákat kedveli.
A
Itt föld alatti utakat, fészkeket építenek maguknak,
fiat nevel, bár ennél több emlőbimbója van.
Erszényes farkas farkashoz
(Thylacinus
cynocephalus).
nőstény rendes körülmények
között
kettő-hat
Külsejében és életmódjában meglepően hasonlít az eurázsiai valódi
Nagy erszényes vakond (Notoryctes typhlops). Közép-Ausztrália homok sivatagjainak lakója. Közvetlenül a föld alá vájja járatait. A vakondnak megfelelő erszényes tipus
A
párhuzamos fejlődés egyik legérdekesebb ese
védőpajzs van, amelynek színe sárgás és az
állat
tével az erszényes emlősök és a magasabb rendű
úgy használja a földben, mint a fúrót. Ebben kü
emlősök között Ausztráliában találkozunk. Éspedig
lönböznek az óvilági vakondoktól. Elülső és hátsó
az erszényes vakondfélék (Notoryctidae) családjá
lábai nagyon rövidek, ezért a szőrzetből közvetlenül
nak két fajánál. Hasonlítanak a rovarevők közül a
csak a kéz-és lábfejek kandikálnak ki. Mellső lábán
vakondfélékhez
a harmadik és a negyedik ujján a karmok nagyon
(Talpidae) és az
aranyvakondok
félékhez (Chrysochloridae), továbbá az övesállat
erős
félékhez (Dasypodidae) tartozó páncélos egerekhez
külsőre evezőhöz hasonlítanak. A z alsó állkapocsban
(Chlamydophorus).
a fogak lényegesen erősebbek és nagyobbak, mint
Ebből a föld alatt élő, rovarevő és eddig elég is meretlen állatból két, egymástól nem
sokban k ü
lönböző fajt ismerünk. Az egyik: a nagy
ásókarmokká
fejlődtek,
hátsó
Fogképletük:
erszényes M
P
C
I
I
C
P
M
( N o t o r y c t e s c a u r i n u s ) . A z állatok ma
2
1
4
4
1
2
4
gányosan járnak és közvetlenül a föld alá vájják
4
2
1
3
3
1
2
4
nyes
( N o t o r y c t e s typhlops),
vakondok
a másik: a kis erszé
=
járataikat.
Hosszuk 9—18 cm, ebből
pedig
a felsőben. Fogazatuk rendesen 42 fogból áll.
4
vakondok
lábai
42
1—2,5 cm a
farokcsonkjuk. Szőrük rövid, fényes, sűrű és sely
Fogazatuk felépítését nézve, az erszényes vakon
mes, színe pedig a fehérestől az aranysárgáig válto
dokok tipikus rovarpusztítók. Férgeket, hernyókat
zik. Rövid, vastag fejük nyak nélkül illeszkedik hen
esznek. Még pótlásként sem élnek növényi táplá
geres törzsükhöz. Nincsen fülkagylójuk és szemük.
lékkal. Az erszénycsontjuk elcsökevényesedett, és
A bőrük alatt azonban a szemük mint fejletlen csöke
lapos erszényük hátrafelé nyitott. Haltenorth meg
vény felfedezhető. (Haltenorth azt mondja az erszé
állapítása szerint
nyes vakondok szeméről, hogy nincsen pupillája,
erszénynek megfelelő bőrredő. A z állatok szaporo
lencséje és Uvegteste.) Kúp alakú orrán egy szaru
dásáról, és a r r ó l , hogy hogyan nevelik fel a köly-
38
a hímeknél
is megtalálható az
keiket, keveset tudunk. Annyi
bizonyos,
hogy a
Fogképletük:
nősténynek két emlőbimbója van. A z erszényes vakondok leírásával elhagyjuk Auszt
M
P
C
I
I
C
P
M
rália, Tasmánia, Új-Guinea és környékének erszé
4
3
1
4
4 1
3
4
nyes
4
3
1
3
3
3
4
állatvilágát.
szárazföld
tipikus
A
következőkben erszényeseivel
az
amerikai
1
= 42
ismerkedünk
meg.
A
Két erszényes emlős-család képviselői élnek
itt:
a külső és belső felépítésükben korai harmadidő
Caenolestidák felépítésük
egész biológiájuk
és habitusuk, sőt
szerint a korai
harmadidőszak
erszényeseinek egy alig változott, még ma is élő
szaki jegyeket mutató, őserszényesek névvel meg
maradványa.
jelölt Caenolestidák, más nevük:
oposszum-patká-
sukról, általános magatartásukról még keveset tu
családja (Didel-
dunk. A chilei oposszum-patkánynak — amely egy
nyok
és az erszényes patkányfélék
Életmódjuk
részleteiről,
szaporodá
elég kezdetleges felépítésű kis állat — az az érdekes
phidaej. A Caenolestidae-családnak három nemét ismerjük,
tulajdonsága, hogy farkában zsírt tud felhalmozni.
melybe egy-egy faj tartozik. A cickány nagyságú és
Ezzel a tápanyagtartalékkal védekezik a bekövetkező
hasonlatosságú állatokat csak a múlt század utolsó
ínséges időkben az éhség ellen. Ez a feltűnő alkal
negyedében fedezte fel a tudomány. A legjobban
mazkodási jelleg megfigyelhető a magasabb fejlő
ismert és említésre méltó fajok a következők: az
dési szinten álló amerikai erszényes
equadori
(Didelphidae) egyik-másik fajánál is. Guayanától Pa-
oposszum-patkány
(Caenolestes
fuliginosus),
azután a p e r u i oposszum-patkány
(Lestoros
végül a c h i l e i oposszum-patkány
(Rhyncholestes
i n c a ) és ra-
patkányfélék
tagóniáig előforduló földön és fán élő, rabló, vastagfarkú erszényes patkányoknak ( L u t r e o l i n a
crassicau-
p h a n u r u s ) . Ezek mind rejtőzködő, kicsiny erszénye
d a t a ) szintén van ilyen farkuk. Ez az állat egy er
sek. A hegységek erdeiben, annak bozótosaiban él
szényes patkányfaj, mely (Haltenorth megállapítása
nek, rovarokat, hernyókat esznek.
szerint) alakra és színre feltűnően
hasonlít a síi-
Észak-Amerika lakója a nagy oposszum (Didelphis marsupialis). Amerika erszényes emlőseinek típusaként tartják számon. Szívós, macska nagyságú erszényes, mely keresi az ember közelségét
ma élő nem, 76 faj és 163 alfaj sorolható. A Didel phidae elnevezés az erszényesek (Marsupialia) ezen rendjének
különleges jellegzetességére utal. Ez a
furcsaság vagy különleges jegy az állatok szaporodási szerveiben található. A nőstényeknek kettős méhük van. Ennek a kettősségnek megfelelően, a hímek péniszének alakja is szokatlan. A hímvessző makkján (glans) egy
mély bevágás kettős végűvé választja
szét a szervet, s az, mint egy villa, két egymástól többé-kevésbé szétálló csúcsban végződik. A
nemi szervek ilyen különleges alakulása miatt
Linné 1758-ban az amerikai erszényesformák leg ismertebbjeinek, „Didelphis"
az
amerikai
oposszumoknak
nemnevet és a „Marsupialis"
a
fajnevet
adta. Az amerikai erszényes patkányoknak ezt a prototípusát szeretnénk most a többiek képvisele tében is részletesebben bemutatni. A nagy
o p o s s z u m o t ( D i d e l p h i s m a r s u p i a l i s ) az állat
tan külföldi irodalma gyakran amerikai oposszuin nak nevezi, mert az angol nyelvben — helytelenül — az Ausztráliában élő kúszó erszényesek (Phalangerídae) egy része is az oposszum nevet viseli. Ez vo natkozik különösen a már e m l í t e t t erszényes vagy k u z u r a
(Trichosurus v u l p e c u l a ) .
rókán
Prémje miatt
jelentős állat a nagy oposszum, mert a bundája olyan, hogy tartós használat után is ép és tetszetős marad. Értéke persze függ a mindenkori divattól is. Szőr méjének színe és szerkezete különleges. Sűrű, gyap jas szőre erősen hullámos. A szórványosan mere dező gyérebb, erős koronaszőrök sokkal hosszab bak, mint az alsó gyapjas szőrzet, ezért feltűnően ki emelkednek belőle. A gyapjas szőrzet és a ritkább szálkás szőrök alsó része fehér vagy szürkésfehér. A
kiemelkedő szálkás szőrök felső vége sötétebben
színezett,
úgyhogy
fehéresszürke,
az
oposszumbunda
fehéresbarna
sötétebb
összbenyomást
kelt.
Mivel az összes szálnak a töve göndör, a hosszú és gyapjas szőrök alul sűrű bundává fonódnak össze. Ezek a tulajdonságok az oposszumbundát tömötté és vízhatlanná teszik. Sárgagyapjas
erszényes
patkány
(Caluromys
philander).
Ez a ragadozó erszényes fán lakik. Fogófarka hosszabb a testénél. Brazíliában és Venezuelában fordul elő
Észak-Amerikában
üldözik az oposszumot. Egy
részt a bundája miatt vadásszák, másrészt mint kár tevőt irtják, mert dézsmálja a házi szárnyast. Húsáért is elejtik, de ilyen irányú felhasználása csak másod
bériai nyércre. Gyors
mozgású állat,
mozgásában
nem zavarja a vastag farka, bár teljes hosszának csak nem a felét teszi ki. Körülbelül 65 cm hosszúra nő
lagos. Nem
mindenki élvezi a pecsenyéjét, mert
erős fokhagymaíze és szaga van. A z Észak-Amerikától Dél-Peruig és Észak-Argen
meg. A farkának csak az első harmada vastagodik
tínáig elterjedt erszényes
meg zsírtól, a további. kétharmada fokozatosan vé
( D i d e l p h i s ) egyik legnagyobb és legnehezebb testű
patkányfélék
nemének
konyodik, és csupasz.
alfaja az a m e r i k a i oposszum
( D i d e l p h i s m a r s u p i a l i s vir-
Az erszényes emlősöknek 9 családja él jelenleg,
g i n i a n a ) . A többi alfaj és az ide tartozó másik faj,
melyhez 71 nem, 241 faj és 469 alfaj tartozik. Hal
a cosoca ( D i d e l p h i s p a r a g u a y e n s i s ) körülbelül 10 cm-
tenorth kutatásai szerint
honos
rel rövidebbek. A házimacska nagyságú, rövid lábú,
erszényes patkányfélék (Didelphidae) családjába 12
megnyúlt testű oposszumok erősen hasonlítanak a
40
az
Amerikában
patkányokhoz. A fejükön rendszerint egy fekete folt
hulladékot sem. Ha beszabadul egy baromfiudvarba,
látható. Pofájuk hosszú bajuszszőrökkel van tele
úgy viselkedik, mint a menyétfélék. Minden elérhető
tűzdelve és hegyes orrban végződik. Nagy, hártyás
szárnyast megöl, de először csak a kiontott vérüket
fül kagylójukat össze tudják ráncolni. Fogazatukban
nyalja fel. Mint már e m l í t e t t ü k , a házi szárnyasok
rendes körülmények
között
50 foguk van,
néha
között nagy károkat okoz, de hasznos is, mert az
számfeletti fogak is előfordulnak. Metszőfogaik erő
Észak- és Dél-Amerikában
teljesek, a
előforduló és a mezőgazdaságban, különösen a gya
vannak.
zápfogaknak
Emiatt
éles
fogazatuk
és
hegyes
tökéletesen
csúcsai alkalmas
millió- és milliószámra
potültetvényeken óriási károkat okozó
kisebb gerinces és gerinctelen állatok megfogására
(Sigmodon
és összeroppantására.
pusztítja ezt a nagyon kártékony állatot.
Fogképletük: M
P
hispidus)
gyapotpocok
nagy ellensége, és tömegesen
A z oposszumokról elmondhatjuk, hogy elterje C
I
I
C
P
~4
3
i
5
T~1
3
4
3
1
4
4
3
1
dési t e r ü l e t ü k ö n
M
hatók.
4~ — = 50 4
úgyszólván mindenütt
megtalál
Bozótban, kertben, mezőn, gabonaföldön,
erdőben, az emberi település közvetlen közelében, pajtákban, csűrökben, lomtárakban mindenütt
ott
Megeszik a kis emlősöket, madarakat, rovarokat,
vannak. Magas hegyek között 4000 méterig is meg
ha nagyon éhesek, hüllőket, tojásokat, szárazra vetett
találhatók. A földön ügyetlenebbek és lassúbbak,
halakat, sőt a döghúst is. A puha növényi eledelt is,
mint a fák koronáján vagy a bozótosban. A gyöke
különösen a gyümölcsöt, elfogyasztják. És mert az
rénél szőrös, egyébként csupasz, erős farkuk kapasz
oposszum az emberi települések közelében szeret
kodásra alkalmas. A z állat nemcsak az ágakat tudja
tanyázni, nem veti meg a kenyeret, a főtt konyha
vele erősen körülfogni, hanem farkával fogódzva,
Duzzadtfarkú erszényes patkányok felett világos foltpár virít
(Metachirops
opossum).
Közép- és Dél-Amerikában élnek. Fán lakók. A szemük
szor
ellik
és
nevel
utódokat.
Egyes
erszényes
patkány nemeknél és fajoknál az anya a már látó kölykeit a hátán hordja, s a kicsinyek a nőstény szőrébe kapaszkodnak. Nem felel meg a valóságnak az a sokfelé látható rajz vagy gyűjteményben kiállí tott preparátum, amelyik az aeneas patkányt mu tatja, amint a kölykeit a hátán hordja s azok sorban az anyjuk felfelé k u n k o r í t o t t farkába kapaszkodnak a saját farkukkal. Ez a valóságban nem fordul elő, hiszen ebben az esetben az anya nem tudná hasz nálni ezt a fontos kapaszkodó- és támasztószervét. Az A e n e a s patkány ( M a r m o s a m u r i n a ) azzal vonta magára a tudományos világ figyelmét, hogy külön leges módon neveli kölykeit. A z egér vagy patkány nagyságú állatnak nincsen erszénye. Farka azonban nagyon hosszú, egész testhosszának
háromötöde.
A z állat teljes hossza 25—30 cm. D é l - és KözépAmerikában, valamint a környező közeli szigeteken A e n e a s patkány
( M a r m o s a m u r i n a ) . Dél- és Közép-Ame
rika körülbelül 60-féle erszényes patkányfaja közül egyes egyedek a déligyümölcs-szállítmányokkal Euró pába is elkerültek
él.
N e v é t Aeneastól, a mondai hőstől kapta, aki a
t ö r t é n e t szerint öreg atyját és fiát Trója eleste után a hátán menekítette meg. Fennáll annak a lehetősége, hogy ezek a kis állatok Európában is elterjednek. A z utóbbi időben, amikor
szabadon is képes függeszkedni. Órákig tud fejjel le
az árucsere-forgalom annyira megnőtt szárazon, vízen
felé csüngeni és pihenni. A z oposszumnak a farka az
és levegőben, különösen a gyümölcs-, gabona, ter
ötödik és nélkülözhetetlen végtagja. A r r a támasz
mény, és zöldségszállítmányokkal kis állatok, gyíkok,
kodik, amikor mellső lábaival megfogja, megöli és
gekkók, kígyók, békák, pókok, rovarok utazhatnak
ugyanis a mi
egy másik földrészre. A z aeneas patkányok kedvelik
mókusunkhoz hasonlóan, két mellső lábával ragadja
a banánt, és ennek a gyümölcsnek a ládáiban és bálái
meg az áldozatát (táplálékát), és úgy viszi a szájához.
ban utaznak messzi idegen földrészekre.
elkölti az áldozatát.
Az
oposszum
Ezek a végtagjai hasonlítanak az emberi kézhez. A nagyon mozgékony hüvelykujj, mint a fogó egyik
Az erszényes patkányok 5—8
évig élnek. Kitar
tóak, életképesek, még a nagyon súlyos sérüléseket
szára, szemben áll a másik négy ujjal. Hátsó lábain is
is kiheverik. Észak-Amerikában
öt ujj van. Minden ujján karmot visel.
oposszum szívóssága. A z állat rendszerint nem véde
közmondásos
az
A z oposszum rendszerint szürkületkor és éjjel
kezik, ha az ember üldözi. Ha bunkóval leverik a
vadászik, a nappalt faodúkban vagy föld alatti üre
fáról, vagy a kutyák lehúzzák a kapaszkodó állatot,
gekben átalussza. Állandó fészke csak ritkán van.
döglöttnek tetteti
A z ausztráliai erszényesekkel ellentétben, nagyon
tudja mímelni, hogy Amerikában közmondássá lett:
magát.
Ezt
olyan
tökéletesen
szapora. Teljesen kifejlett erszényük előre nyílik.
„oposszumot játszik". A
Haltenorth szerint a nőstényeknek 5—13 emlőbim
összetört, döglöttnek látszó állat azután egy óvatlan
külső sérülésekkel
teli,
bójuk van. A hímek és a nőstények csak a párzás
pillanatban feléled. Ó r á k i g képes élettelennek tet
idején járnak együtt, ilyenkor harapdálják egymást.
tetni magát. Amikor azután alkalmasnak véli a pil
Rövid 12—13
napig t a r t ó vemhesség után a nős
tény sok apró fiat ellik. Ezekből rendszerint négy
lanatot, gyorsan A
elszelel.
Ez sokszor
nagy oposszumok ( D i d e l p h i s
sikerül
marsupialis)
is.
számos
tizenegyet nevel föl az erszényében. A z újszülött
alfaja sűrűn látható az európai és amerikai állatker
önállóan mászik be az erszénybe. A lárvákhoz hasonló
tekben. Könnyű ő k e t tartani és jól szaporodnak a
fejletlen utódokból, az elles után közvetlenül, sok a
fogságban is. Bár a szabadban sötétben tevékeny
földre esik és elpusztul. A z anya általában 70 napig
kedő állatok, az étkezési idők
szoptatja a kicsinyeket az erszényében. 24—26 hét
nappal mozgó állatkerti állattá lehet őket átnevelni.
megváltoztatásával
után a nőstény, 32—35 hét után a hímivadék is ivar
A ketrecekben nem „mutatnak" sokat, ezért a néző
é r e t t é válik. A nőstény az első elles után ugyanab
közönség kevés érdeklődéssel szemléli ezt a tudo
ban az évben még egyszer, kétszer, esetleg három
mányos szempontból jelentős és érdekes fajt.
42
A magasabb rendű emlősök csapata (Eutheria) A karmosak öregrendje (Unguiculata)
A rovarevők rendje (Insectivora) Az őslénytan kutatói rovarevő emlős-maradványo kat találtak a felső kréta időszakból. Elmondhatjuk,
A
patkányvakondoknál nem kevésbé különleges
rovarevő családokat találunk Nyugat-Afrikában: avid-
hogy kereken 70—80 millió éve léteznek, s így bizo
racickány-féléket (Potamogalidae) és Dél-Afrikában
nyosan ők
legősibb
az aranyvakondok féléket (Chrysochloridae). Afriká
csoportja. Ezeket az állatokat t e k i n t h e t j ü k annak
ban honosak az ormányos cickányfélék (Macrosceli-
a magasabb rendű
emlősök
az alapnak, amelyből a magasabb rendű emlősök a
didae)is. Erősen megnőtt hátsó lábukkal úgy ugrálnak
jelenkorig fejlődtek.
tova, mint a sivatagi ugró egerek, egyébként azon
Már az eocén korban éltek
vakondokok és cickányok, a miocénban sündisznók,
ban jellegzetes rovarevők. A z Insectivorák hosszú
amelyeknek a szervezete felépítésben és működés
orra ennél az állatnál különösen fejlett, ormány-
ben lényegében nem sokban különbözik a tovább
szerűen megnyúlt, s ezt a külső vonásukat viselik a
fejlődött utódokétól. A pleisztocén korban (Toepfer
nevükben is. Néhány fajnak szabadon kiálló, lebe
szerint) a mai Közép-Európa területén a rovarevők
nyekkel nagyobbított füle van.
nek
legalább 8—10
neme élt, amelyekből a
mai
A
ma élő rovarevők aránylag kis állatok, sőt el
napig fennmaradtak: a sünök ( E r i n a c e u s ) , a vakon
mondhatjuk, hogy az emlősök között csaknem a leg
dokok ( T a l p a ) , az erdei cickányok
kisebbek. Valamikor a földrészünkön nagyobb szám
(Sorex),
a vízi-
cickányok ( N e o m y s ) és a fehérfogú cickányok ( C r o c i -
ban előforduló törpe cickány (Sorex
d u r a ) . Néhány nem, mint a B e r e m e n d i a
kisebb emlősállatnak számított. Felnőtt korára 7,4—
és a
múlt
m i n u t u s ) a leg
század első felében élt kiváló magyar zoológusról,
11 centiméter hosszúra nő, s ebből a jól fejlett farka
Petényi Salamon Jánosról elnevezett Petényia
körülbelül 3,4 centimétert tesz ki. Már jó ideje tud
stb.
kipusztult. A Közép-Európa t e r ü l e t é n szintén kihalt
juk, hogy dél-európai rokonuk az e t r u s z k
Desmana-nem
(Suncus
maradványaként
a
pézsmacickány
cickány
e t r u s c u s ) még kisebb. Ennek kifejlett példá
egy-egy faja él még az Ibériai-félszigeten és a Szovjet
nyai csak 7—8,1
unió dél-európai részén. Érdekes megemlíteni, hogy
ennek kb. egyharmada. Ugyanilyen kicsiny a Szovjet
sem Ausztráliában, sem Dél-Amerikában nem talál
unió ázsiai részében élő Sorex m i n u t i s s i m u s , melynek
tak ősmaradványokat a rovarevők rendjéből. Ezt a
példányait legújabban Finnországban is megtalálták.
két földrészt ugyanis megszállták annak idején az
centiméter
Észak-Amerikában
él —
hosszúak, a farkuk
összefoglaló néven
—
erszényesek, melyek még a többi földrésztől való el
a rövidfarkú cickány néhány neme és faja
különülés előtt elérték e tájakat. Úgy látszik, a
és B/onna-fajok). Jellemzőjük az egészen rövid vagy
rovarevők nem jutottak el ide. Eurázsia és Afrika
csonka farok. A változatos külsejű rovarevő csalá
mellett több fajukkal benépesítették Észak-Ameri
doknál más és más a farok hosszúsága. Vannak rövid,
(Cryptotis
kát, de még ma is kevés az olyan rovarevő faj, mely
közepes és egészen hosszú farkú fajok. Madagaszkár
Közép-Amerikán át eljutott Dél-Amerikába. A z A n
szigetén él a hosszúfarkú
tillák szigetvilágában, elsősorban Kubában és Haiti-
c a u d a t a ) , mely nek farokhosszúsága az ál lat egész hosz-
ban él egy érdekes helyi jellegű rovarevő család, a
szának kétharmada, tehát a farok, a fej—test hosz-
patkány-vakondokfélék (Solenodontidae.)
szának a kétszerese. A
tanrek
(Microgale
longi-
hosszúfarkú tanrek és a 43
Potkányvakondok (Solenodon paradoxus). Haiti és Kuba szigetén még fennmaradt két maradványfaj, melyek más rovarevőkhöz képest elég nagy termetűek. Hazájukban „almikvi" a nevük
Csíkos tanrek (Hemicentetes semispinosus). Csíkozottsága látszólagos, mert a sárgás tüskesorok között fekete sörtecsomók meredeznek, s ezek keltik a csíkosság látszatát
44
hosszúfarkú pikkelyes emlősök (Pholidota rend)te
Afrikában nagy t e r ü l e t e n előforduló, tulajdonkép
kinthetők az aránylag leghosszabbfarkú emlősöknek.
peni fürge vidracickányt
A
középnagy fajt, amelyet a biológusok csak 1955-ben
ma élő legnagyobb testű rovarevő a Nyugat-
( P o t o m o g a l e v e l o x ) , b) egy
(Potamogale
írtak le M e s o p o t a m o g a l e r u w e n z o r i néven, ez Közép-
v e l o x ) , amelyik 60 cm hosszúra nő, és farka a test
Afrikában a Ruwenzori vidéken található, c) végül
hosszának a fele. A k u b a i a l m i k v i (Solenodon
egy törpe
Afrikában előforduló fürge vidracickány
szintén 60 cm 1 farka A
farkatlan
cubanus)
ugyancsak a testhossz fele.
tanrek (Tenrec
[Centetes]
ecaudatus)
a Alicropotamogo/e l a m o t t e i ,
melyet
fajt a legutóbbi időben ismertette Kuhn. Ugyancsak ő figyelte meg, hogy az összes fürge vidracickányok
hossza 40—45 centiméter. „Szerencsésnek"
faj,
1954-ben fedeztek fel Libéria északi részén. Ezt a
mondhatók
a
többi
állatok,
főként
édesvízi
tarisznyarákokkal
táplálkoznak.
amelyek a rovarevőkkel egy élettérben élnek, hogy
Ugyanakkor még sok más kisebb víziállatot is meg
a fent e m l í t e t t példányok rendjük legjobban meg
esznek. Erre a fajra jellemző hátbundájának a nyérc-
termett képviselői és nem még nagyobbak. Ugyanis
hez hasonló fénye, és feketésbarna színe. Mindnyá
minden rovarevő hihetetlenül erőszakos rabló. Lét
juknak az orrán egy
fenntartásukhoz
Szemeik kicsinyek, és mint érzékszervek, alárendelt
naponta saját
súlyukkal
egyenlő
mennyiségű állati táplálékra van szükségük.
Ezért
elszarusodott
pajzs található.
szerepet játszanak. Fülcimpájuk is kicsiny. A M e s o
fogyasztják a nagyobb állatok t e t e m é t is, ezenfelül
potamogale
egyes fajok, pótlásként, nem vetik meg a növényi
úszóhártyák vannak. A z „óriás" faj farka nagy, töve
táplálékot sem. Megeszik az olajos magvakat, pél
vastag,oldalról lapított. Mindhárom vidracickány-faj-
dául a tökmagot. Főeledelük mégis a vadászat köz
nak 40 foga van; az állkapocs
ben szerzett élő rovarzsákmány.
metszőfog, 1 szemfog, 3 előzápfog és 3 zápfog. A
Ha a rovarevők olyan nagyra nőnének, mint pél
ruwenzor/nak a kéz- és lábujjai között
egy-egy oldalán: 3
legszínesebb rovarevők az Afrikában élő, öt
dául a medve, az oroszlán vagy a tigris, és úgy el
nemet számláló és ezen belül még több fajjal képvi
szaporodnának, mint ma az ormányos
cickányok,
selt aranyvakondok-félék (Chrysochloridae) családja.
úgy valószínű, hogy minden élő állatot kipusztítaná
A föld alatt élnek, és így testük felépítése sokban
nak, felfalnának. Ha csak az állkapcsukat képzeljük el
hasonlít a mi vakondokjainkéhoz. Mellső lábuk ha
oroszláni m é r e t r e felnagyítva, félelmetes képet ka
talmas karmai az ásáshoz idomultak. A színük telje
punk. Bár a metszőfogaik száma változó, rendszerint
sen elüt a mi feketés vakondjainkétól. Zöldes-ara
az alsó és felső állkapocs mindkét oldalán 3-at—3-at,
nyos csillogású a bundájuk. Erre utal a nevük is.
összesen tehát t i z e n k e t t ő t
Egy
Sajnálatos, hogy nem bírják a fogságot. Befogásuk
tucat erős, hegyes tőr. Különösen a legkülsők fejlet
után hamarosan kimúlnak, így az állatkertekben a
tek és erősek. A metszőfogak mellett fönn és lenn
látogatók nem gyönyörködhetnek ennek a kis em
mindenütt egy-egy gyengébb, hegyes szemfog nő.
lősnek a pompás színében, amelyik a kolibrikhez
Ezekhez teljesen hasonlóak a kúp alakú előzápfogak,
hasonló hatást és vonzerőt gyakorolna az európai
melyek zárt sort alkotnak alul és fölül mindkét olda
nézőkre.
találunk
belőlük.
lon. A három zápfog erőteljes, rágófelületük hegyes élekből
áll. A
rovarevőknek
30—44 foguk
van.
A vakondokkal ellentétben nincs farkuk. Szemü ket szőrös bőr borítja. Jól hallanak, bár nincs kívül
Hegyes fogaikkal megfogják a zsákmányt, keresztül
látható fülkagylójuk. Fülnyílásukat befedi a fejszőr
fúrják azt, de nem képesek feldarabolni és szétrágni.
— e z é r t nem i s i á t h a t ó — , rövid orrukat csupasz sza
Állkapcsuk rágóizomzata éppen ezért nem erős.
rupajzs fedi.
rovarevők egészen talpon járnak. Talpuk csu
A mi sününkhöz hasonló, bár a Madagaszkár szige
pasz, végtagjaikon ö t , karommal végződő ujj talál
t é n honos kezdetlegesebb öt fajjal képviselt rovar
ható.
evő családhoz a tanrekfélékhez (Tanrecidea) tartozik
A
Egzotikus példányaik sajnos csak nagyon ritkán láthatók az állatkertekben, ugyanis a fogságban tar
a tanrek
( T e n r e c [ C e n t e t e s ] e c a u d a t u s ) . Tüskék, sör-
t é k és szőrök borítják az állat testét, amelyek az át
tásuk nagyon körülményes. A már e m l í t e t t és az
meneti formák egész sorával mennek átegymásba.Ez
Antillákon élő pátkányvakondok-fajok, amelyekből
azt mutatja, hogy a tüske sem egyéb, mint átalakult
néhány példányt az európai állatkertekben is be
szőr. A z emberek, különböző négylábú állatok és a
mutattak időnként, ma már hazájukban is kipusztuló
ragadozó madarak is üldözik a kis tanreket, amely
félben
a hegyes vidékeken maga ásta lyukakban él. Rovar
vannak. A
fürge
vidracickányok
Nyugat-
Afrikából — bár nincsenek kipusztulóban — jófor
lárvákkal
mán még alig ismert állatok. H á r o m fajukat fedez
ormányával túrja ki azokat a földből, az iszapból.
táplálkozik,
és a disznóhoz
hasonlóan,
ték fel eddig, ezeket így tartja számon a tudomány:
A
a ) az állattan 1860óta ismer egy „óriás" fajt, a Nyugat-
veszély fenyegeti, erős mósuszszagot terjeszt maga
száraz, f o r r ó évszakban nyári álmot alszik. Ha
45
Közönséges süntanrek (Briculus [Setifer] setosus). Nincs szorosabb rokonság közte és a mi sününk között, mégis hasonlítanak egymáshoz. A süntanrek kisebb termetű, tüskék borítják; rövid farka is tüskés. Jól mászik a fákon
körül. Ennek ellenére a helyi lakosok eszik a húsát. Sok ellensége van, de rendkívüli szaporasága védel met
nyújt a kipusztulás ellen.
szerre 12—16
A
nősténye
egy
Tanrek
(Tenrec
[Centetes]
ecaudatus).
A
Madagaszkár
szigetén honos számos tanrekfélék legrégebben ismert faja. Testét szabálytalanul eloszló tüskék, sörték és durva szőrözet borítják
kölyköt fiadzik. A z utódokat az anya
neveli és istápolja, önfeláldozóan védi ő k e t minden veszély ellen. A kicsik gyorsan fejlődnek és hama rosan a saját lábukra állnak. ' Egymás között nagyon békés állatok. A z európai állatkertekben sokhelyütt láthatók ezek a majdnem legnagyobb t e r m e t ű rovarevők. Fogságban azonban nagyon ellustulnak és a nap legnagyobb részét át alusszák. Ennek az okát abban kell keresnünk, hogy a tanrekek a szabad életükben kimondottan éjszakai vadászok, csak naplemente után hagyják el vackukat és indulnak el portyázni, élelmet szerezni. azután az állatkerti
látogatók
keveset
Ezért
láthatnak
belőlük, mert nappal ketrecük valamelyik sötét sar kában tanyáznak.
Elefántorrú cickány a Macroscelididae családból. Egész Afrikában elterjedt, nagy fajgazdagságban. A termesze ket pusztítja, ezzel jelentős hasznot hajt
47
A sünszerűek öregcsaládja (Erinaceoidea)
olyan, mint egy nagyon rövid lábú kis disznó. A né
A sünfélék családja (Erinaceidae)
zőnek ezt a benyomását még az állat orr- és a fül formája is erősíti. A hátát körülbelül 16 000 tüske
sünszerűek (Erinaceoidea) öregcsaládját a sün
borítja. Más szőrformák — eredetüket tekintve a
félék családja (Erinaceidae) képviseli. Két alcsaládra
tüskék is szőrök — nincsenek a tüskeruházatban.
tagozódik:
Maguk a tüskék nem egyformák. Körülbelül 1 milli
A
a tüskés sünökre
(Erinaceinae) és a
szőrös vagy patkánysünökre (Echinosoricinae). Kül
méter
sőleg alig hasonlítanak egymáshoz, de a belső fel
A
építésük, különösen a csontvázuk
mutatja közeli
vastagok,
és
2—3
centiméter
tüskésség ősi jelleg, ami
nem
hosszúak.
kizárólag a sü
nök jellemzője. A tanrekféléken kívül, a ma élő
rokonságukat. A szőrös sün testi felépítése anató-
emlősvílágban a gyalogsülfélék
miailag is teljes mértékben bizonyítja ezt a t é t e l t .
hangyászsün-félék (Tachyglossidae) is tüskepáncéllal
Ez az állat Délnyugat-Kínában él.
védekeznek a külső ellenség háborítása ellen.
A sünfélék testi felépítése, élettani tulajdonságai azt igazolják, hogy ősi, régen kialakult
csoportról
(Hystricidae) és a
Minden süntüske a közepén a legvastagabb. A felső végén éles, szúrós hegyben végződik, a töve tompa
van szó. A kutatók ebből az öregcsaládból 50 millió
bunkó. A z utóbbival ferdén illeszkedik a hát bőrébe.
éves csontvázmaradványokat is találtak. Ezek a fosz-
A tüskék belsejében üreg van, amelyet velő tölt ki.
szíliák azt
mutatják hogy az akkori példányok alig
A nagyon fiatal sünfiak tüskéi fehérek, ezek már az
különböztek a mai sünöktől. A kövült maradványok
anya testében, a kihordási idő alatt fejlődtek. 36 órá
bizonyosságot szolgáltatnak arra, hogy a ma élő sün
val a születésük után a fiatalokon megjelennek a
félék elődei már a korai harmadidőszakban éltek, és
sötétebb, fiatalkori tüskék. Az idősebb
életkörülményeik is hasonlítottak a ma kialakultak
barnásfehérek,
hoz. Annakellenére, hogy a sünfélék ilyen ősi állatcsa
színnel futtatva. Régebben azt hitték, hogy a tüskék
középen
állatokéi
inkább fehéresek,
barna
lád ma élő egyedei, életrevaló kis teremtések, amelyek
barázdáltak, holott azok mindig simák. A téves meg
nemcsak az életterükben védekeznek sikeresen állati
figyelés alapja az, hogy felületes ránézésre, a színe
ellenségük, a körülmények, valamint a környezet
zés a barázdáltság látszatát kelti. A tüskék valószí
okozta veszedelmek ellen, hanem ha a létfeltételeik
nűleg csak szükség esetén pótlódnak, nincsen szó
egy kicsit is kedvezőbbekké válnak, lassú mértékben
arról, hogy évente egyszer vagy kétszer cserélődné
lépésről lépésre még terjeszkednek is. Életterük ha
nek, ami az emlősök vedlésének felelne meg. Rendes
tárát képesek lassan kibővíteni, ami vadon élő álla
körülmények között a tüskék az állat farka felé dől
toknál ma már csak ritkán
tapasztalható jelenség.
nek és puhán, lazán, simán fekszenek végig a hátán.
Megállapíthatjuk azt, hogy míg sok fejlettebb, filo-
Így néz ki a tüskepáncél a nyugodt állaton. Csak a
genetikailag azonban sokkal fiatalabb emlős
rend,
megijesztett sündisznó borzolja fel a tüskéit. Erős,
család, nem-és faj kipusztul vagy a kipusztulás felé
mozgékony hátizmainak erőteljes, lökésszerű össze
halad az ember közvetlen vagy közvetett „befolyása"
húzásával feszíti ki és állítja fel őket. Ez a folyamat
miatt, a vadon élő sünfélék minden bizonnyal ellen
ismétlődik meg akkor is, amikor a megijesztett állat
állnak és átvészelik azt.
a veszedelem elől összegömbölyödik. A sündisznó
Legjellegzetesebb képviselőjük a közönséges sün
nagyon hosszú ideig képes megmaradni ebben az
disznó ( E r i n a c e u s e u r o p a e u s ) . Ezzel a kis állattal talál
állapotban. Példaként említhető a téli álma, amely
kozhatunk hazánkban is. Hála sokak k i m e r í t ő kuta
nek egész tartama alatt ilyen összegömbölyödött
tásának (többek között meg kell említenünk Linde-
állapotban pihen.
mannt, Steint, Hertert és Suomalainent), viszonylag
Pofájuk és altestük nem
tüskés, hanem szőrök
sokat tudunk róluk. De ez természetes is, mert
borítják. Oldalukon, ahol a szőrök és a tüskék ta
sűrűn előforduló, fontos és hasznos állatról van szó.
lálkoznak, érdekes, a tüske és a szőr közötti át
A világ más részein élő sündisznók hasonlítanak az
meneti képződményeket láthatunk.
európai közönséges sündisznóhoz és életkörülmé
Az,
hogy veszélyben a sün
összegömbölyödik,
nyeik is megközelítően azonosak. Legfőképpen az
nem egyedül az ő tulajdonsága. Ugyanezt a passzív
jellemzi őket, hogy mindannyian majdnem egyforma
védekezéstalkalmazzák veszély esetén az övesállatok
tüskeruhát viselnek. Ez külsőleg is hasonlóvá teszi
(Dasypodidae) és a pikkelyesek (Pholidota) is. Sün
ő k e t egymáshoz. Anatómiai felépítésük a részletek
jeinknél
ben (például a végtagok hossza) sokszor különbözik,
bőrizomzat
más és más a színük, kedvenc tartózkodási helyük,
lő,
é l e t t e r ü k sem egyforma. Hazai sündisznaink 30 cm
egész hátát beborítja. Ennek az izomnak
hosszúra is megnőnek. Ha az állatot tüskeruhája
neve: musculus orbicularis; veszély esetén vagy a téli
nélkül
álom megkezdésekor görcsösen összehúzódik, ezzel
48
képzeljük
el, amint éppen szalad,
akkor
úgy
ezt
az összegömbölyödést teszi
mint
lehetővé.
a teknősöknél
Ez
a a
a különleges bőrizomtöm
páncél, az állat a latin
különleges húzóizmokat mozgat meg, melyek a fejet
A hímvesszőjük a testközéphez közelebb fekszik,
és a végtagokat a test védősapkája alá húzzák és
a nőstény hüvelynyílása hátrább van. A z anyaállatok
ezzel védik a kényes részeket a fenyegető ellenség
nak a hasuk szélén kétoldalt szimmetrikusan elren
vagy a hideg ellen. Ezért a nyaktája és a hajlékony
dezett Öt-öt emlőjük van.
gerince ívesen görbült.
A sün abban különbözik az összes többi hazai
A sündisznók testének felépítése védelmet nyújt
rovarevőktől, hogy téli álmot alszik. Ez közös vonása
az ellenségeik ellen, és segíti őket a táplálék meg
néhány hazai denevérfajjal, valamint rágcsáló család
szerzésében. A tüskék visszatartják a támadó álla
dal, mint amilyenek a Sciuridae (mókusok, marmo-
tokat. A z összegömbölyödés jelentősége
ták, ürgék), Cricetidae (hörcsögök), Gliridae (pelék),
is nagy,
erről azonban később lesz szó. Az állatok látóképes
Dipodidae (ugró egerek). A
sége alárendelt jelentőségű. A kísérletek és meg
szolgáló alvás különbözik a tartós téli álomtól. A két
napi pihenés céljait
figyelések szerint fekete, fényes szemeivel a sün
állapot között az a lényeges különbség, hogy amikor
viszonylag jól lát, a szürkének és világosnak külön
a környező természet hőmérséklete tartósan
böző fokozatait
Hogy
10 C ° alá süllyed, az állat képes a saját testhőmérsék
azután a színeket hogyan látja, azt még nem tudták
letét 6 C°-ra leszállítani. Aszájával összehordott avar-,
az állat megfigyelői tisztázni. Az állat
zsákmánya
levél-, lomb-, mohafészekben összegömbölyödik és
viszont különböző színű, így annak éivezhetőségét
ha nem zavarják, hetekig is képes így maradni. Ha a
meg
tudja különböztetni.
8—
minden valószínűség szerint szaglással és ízleléssel
külső hőmérséklet tartósan 6 C ° alá süllyed, a sün
állapítja meg.
testhőmérséklete akkor sem száll 6 C ° alá. Ameny-
^
Fülkagylóik csak kevéssé állnak ki a fejük körvona
nyiben az alacsony hőmérséklet hosszú ideig tart,
lából, de pompásan működnek, mert a sün minden
az
féle hanghatásra kitűnően reagál. Fütyülő, csattanó,
szabályozó mechanizmusa, és ezzel visszanyeri ébren
állat
felébred,
működésbe
lép testének
hő-
cuppanó hangoktól megijed és összegömbölyödik.
lét! hőmérsékletét, amely a 24 órás rendes éjjel
Ormányszerű orrának a tapintószőrei is fontos jelző
nappali életritmusban 33,5 és 35,5 C ° között van.
berendezések. Érzékenyen és azonnal jeleznek, ha
A sün téli álma eléggé éber. Számos külső körülmény
valami szokatlant tapintanak. Az állat fő érzékszerve
az álom abbahagyására kényszeríti az állatot. Csak
az ormányformára alakult orra. Ez kitűnik abból is,
néhányat említünk ezek közül. A légnyomás hirtelen
hogy a szaglóközpontja (a bulbus és lobus olfacto
esése, az állat megérintése, a földnek és vele együtt
ri us) az egyszerűen felépített
a fészeknek vagy vacoknak a megmozdulása, rengése
agyban figyelemre
méltóan nagy helyet foglal el. Felső állkapcsa erősen
már ébresztő ingerként hat rá. Ilyenkor az ébredés
túlnyúlik az alsón, ez lehetővé teszi a földön mozgó
gyorsabb, mint rendes körülmények között. Termé
kicsiny zsákmány
szetes viszonyok között akkor ébred téli álmából,
ügyes megragadását.
Fogazatuk
36 fogból áll, a felső állkapocsban 20, az alsóban 16. Fogképletük: M
P 3
i
3
i~i
3
2
1
2
2
1
C
I
I
C
P
M
3
T
1
2
3
ha a hőmérséklet emelkedik. Ilyenkor gyorsabban
ébred,
között,
az
de
mint
ébredés
normális legalább
viszonylag
körülmények két
órát
vesz
igénybe. Ha az ébredést a környezet hőmérsékleté nek
= 36
az emelkedése váltja ki, akkor a fokozatos,
teljes ébredés tizenkét óráig, sőt még ennél hosz-
A sünök fogazata fejlettebb, mint a cickányoké, mert a mindenevő jelleg már felismerhető
rajta.
A mindenevő jelleget hangsúlyozzák az előzápfogakon a nagyon széles,tompa gumókkal t a r k í t o t t rágó-
szabb ideig is tarthat. Ha viszont rendes napi ál mában
zavarják
meg, amikor
nem
összegömbö
lyödve, hanem kinyúlva alszik az állat, igen hamar felébred.
felületek. A sünök nem a szemfogukkal ragadják meg
A téli álomból való ébredés élettanilag nagyon
az áldozatukat, mint a ragadozók, hanem a legkülső
nehéz periódus a sün életében, anyagcseréjének és
metszőfogaikkal. (Mindkét oldalon alul és fölül meg
energiaháztartásának
van ez a fog.) Ezek a fogak a szem- és a többi metsző
Herter kutatásai és megfigyelései alapján megemlíti,
nagy
megterhelésével
jár.
fogakhoz viszonyítva különösen nagyok, hosszúak és
hogy a sünök ilyenkor nagyon éhesek, és ezt írja:
körbe-körbe
„ H a a tél folyamán rendellenes körülmények miatt
nagyon hosszú utakat tesz meg a vadászterületén.
többször felébredtek, s olyankor nemigen találtak
Jellegzetesen talponjáró állat. Mind a négy lábán öt
élelmet, annyira legyengülhetnek, hogy nem tudják
hegyesek. A zsákmányt
kereső sün
erős karma van. Az ásásnál és a kaparásnál a mellső
magukat összeszedni és a gyengeségükbe belepusz
lábait használja, melyek erősebbek, mint a hátsók.
tulnak. Erre vezethető vissza, hogy nagyon kemény
Külsőleg az egyedek nemét csak úgy lehet meg
tél után sok döglött sündisznót (különösen fiatalt)
különböztetni, ha nyakuknál fogva felemeljük őket.
lehet találni. Ezek az állatok valószínűleg nem a nagy
49
éhenpusztultak."
vadászok még nem tudnak megszerezni. Ezután már
Természetesen minden sün ösztönösen olyan téli
hidegtől
fagytak
meg,
hanem
szétszóródik a kis közösség. Nem valószínű az a fel
vackot keres, ahol védett a nagy hideg és a külső,
tételezés, hogy az anya erőszakkal „szélnek ereszti"
erőszakos zavarás ellen. Mivel a nagyfelületű tüske
fiait, vagy a sünökre jellemző „boxolássaí" elzavarja
páncél sok meleget von el a testtől, és télen nem
őket. Erre nincs megbízható megfigyelésünk. Min
talál elegendő kis állatot, hogy az ébrenlét nagy
denesetre ettől az időtől kezdve az ivadékok meg
energiaveszteségét pótolja, a téli álom az egyed és a
kezdik önálló életüket, és kifejlett sünöknek számí
faj fenntartásának nagyon hatékony módja. Ez le
tanak.
hetővé teszi számukra,
hogy
aránylag
hűvösebb
A sünök fogazata, testhossza és bélrendszerének
vidékeken is —• ahol egyébként nem tudnának meg
hossza alapján azt
maradni — fennmaradjanak, sőt szaporodjanak és
inkább hasonlítanak az emlősök mindenevő típusá
kell mondanunk, hogy
sokkal
terjeszkedjenek. A tudomány még nem tudta egy
hoz, mint bármelyik másik nálunk honos rovarevő
értelműen megállapítani és tisztázni, vajon a téli
családhoz (vakondfélék, cickányfélék). Fő táplálékuk
álom alapvető tulajdonsága-e ennek az ősi emlős
a kis gerinctelen állatok, főleg rovarok és azok
családnak, vagy csak sok ezer éves alkalmazkodás
lárvái. Alkalomadtán elfogyasztják a kis kétéltűeket,
eredményeként alakult-e ki.
hüllőket, csúszómászókat, tehetetlen kis madarakat,
A sünök párzási ideje nem sokkal a téli álom be
őrizetlen fészekben hagyott kis, fiatal emlősöket.
fejezése után veszi kezdetét. Ekkor már teljes pom
Ha tehetik, rájárnak az egérfészkekre. A
pájában kibontakozott a tavasz, meleg van és a ter
fürge egerekhez csak nehezen tudnak hozzáférni,
felnőtt
mészet bőven nyújt zsákmányt, élelmet. A
meg
bár az a hírük, hogy ezzel hajtják a legnagyobb hasz
termékenyítés időszaka áprilisban indul és kedvező
not. Ha kisebb madár-, emlős- vagy haltetemet talál
tart.
nak, abból is lakmároznak. Mint tojásrablók, nagy
Ebben a hosszabb időszakban kétszer fiadzik a sün
károkat okozhatnak. Ha rájönnek, hogy a baromfi
anya, tehát a nőstény évente két generációt nevel.
ólakban a széttaposott tojás tartalmát fel lehet nyalni,
Körülbelül 40 napi vemhességi idő után a nőstény
akkor ott is pusztíthatnak. A baromfitojást azonban
hőmérsékleti
viszonyok
között
augusztusig
rendszerint hetet fiadzik. A kicsinyeket az anya
nem tudják felharapni. „ K i t a n u l t " sündisznók a kis
állat egyedül neveli. Az apaállatot a nőstény már
csirkéket
jóval az elles előtt elzavarja a fészek közeléből.
madárfészkek csaknem biztos zsákmányai a sündisz
is képesek megölni és felfalni. A földi
A kutatók ezeknél az állatoknál gondosan megfigyel
nóknak. Étrendjüket növényi eledellel is kiegészí
t é k az utódok nevelésének a körülményeit, és ma
tik, a gyümölcsöket, bogyókat, sőt a gombákat sem
már bizonyosan kimondható, hogy a sünpárok nem
vetik meg. A
nevelik közösen kölykeiket. A feszes, nedvdús bőrrel
kemény
világra j ö t t sünfiak nem látnak és nem
rovarok kitinpáncélját, a nem
csigaházakat
összeroppantják. Jól
túl
fejlett
hallanak.
szaglóérzékükkel követik a rovarok, a csigák útját
Puha, fehér tüskéik vannak, amelyek azonban olyan
és nyomát addig, míg meg nem lelik őket. Ha azután
lágyak, hogy nem sértik meg az anya szülőútját. Két-
rátalálnak a zsákmányra és az nem mozog, alaposan
három nap múlva már kezdenek nőni a pigmentált
körülszimatolják. Mozgékony, élénk ellenfélre vil
tüskék. Erre az időre a fiatalok bőre is megvastag
lámgyorsan támadnak. A kis gerinces állatokat meg
szik, megráncosodik. A súlyuk születéskor, Herter
ragadják, és addig rázzák őket, amíg ellenállást tanú
szerint, 12—25 g, hosszuk 5,5—9,5 cm. Mozgékony
sítanak. A sündisznó nem mondható esetlen vagy
kis állatok, vinnyogva, tülekedve, mocorogva veszek
ügyetlen vadásznak. Ismeretlen táplálékot először
szenek az anyatejért. 14—18 napig nem hagyják el a
óvatosan megkóstol, és kitűnő ízlelőérzékével ki
fészket, az anyjuk szoptatja őket. Ennek az időszak
válogatja az ehetőt. Károsodás nélkül meg tudjákenni
nak a végén nyílik ki a szemük. Három-négy hét után
a nünükéket is,pedig ezek a bogarak cantharidin mér
már követik az anyjukat a zsákmányszerző k ö r ú t o n ,
get tartalmaznak és elfogyasztják a méregtüskés hár-
és olykor-olykor
élelmet.
tyásszárnyúakat is. Tudott dolog, hogy a keresztes
az anyaállat
viperát is megtámadják. Előrenyújtják fejtüskéiket
Ezeken
önállóan
is szereznek
az első vadászportyázásokon
nem támogatja túlságosan az ivadékokat, mint ezt
és beleharapnak a kígyóba. A vipera támad, de foly
egyesek állították. Inkább arra van gondja, hogy a
ton a tüskékbe ütközik, így nem tudja méregfogait
kis csapat együtt maradjon. Ha az egyik/kicsi elkó
a sündisznóba mélyeszteni. Ha a kígyó kifárad és a
szál, akkor az ijedten és átható hangon füttyent.
sünnek sikerül a gerincét elharapnia, felfalja a hüllőt.
A jelre az anya visszamegy az elmaradóért, és vissza-
Megkezdi a fogyasztását már akkor is, ha a hüllő még
, hozza a csapatba. A kölyköket a fogzás után is, életük
életben van. Mellső lábaival a földre szorítja, dara
negyvenedik napjáig szoptatja az anyjuk. Ezzel pó
bokat tép le a kígyóból és hangosan csámcsogva lak
tolja azt a táplálékmennyiséget, amit az ügyetlen kis
mározik az ellenfeléből. A sündisznó nem'teljesen
50
védett a kígyóméreg ellen, bár aránylag igen nagy
azt a sok veszedelmet, ami mindenfelől fenyegeti
adagot elvisel károsodás nélkül, olyan mennyiséget,
ő k e t , azt szaporaságuknak köszönhetik.
amelytől hasonló nagyságú emlős másodpercek alatt kimúlik.
Sok külső és belső parazita, főleg fonál- és galand féreg, továbbá buzogányfejű férgek kínozzák ezt a kis
A jól megtermett sündisznó eléri az 1000 gramm
állatot. A kullancsokon és atkákon kívül a sünbolhák
súlyt, sőt még ennél is termetesebbre nőhet. Arány
sokasága telepszik meg rajta, ezeknek a lárvái is az
lag sok vizet iszik, szomját főleg pocsolyákból, útszéli
állaton fejlődnek ki. A sündisznó a tüskéi miatt nem
árkokból oltja, de felnyalja az eső- és harmatcsep-
is tud jól hozzáférni a kellemetlen vendégekhez.
peket a virágokról, növényekről is. Állatunk elő
A z összekülönböző sünök csak a legritkább eset
szeretettel tartózkodik az ember közelében. Pajták
ben ölik meg egymást. Szabályszerű „boxpárbajt"
ban, szerszámoskamrákban, lomtárakban, farakások-
vívnak,
ban, rőzserakásokban szívesen üti fel a tanyáját.
Ez a küzdelem nagy zajjal, horkantásokkal jár, de
A kutatók már megállapították, hogy keresi az ember
kevés k á r t tesz az ellenfélben.
ez
azonban csak
dulakodás,
lökdösődés.
közelségét. Aránylag hamar megszokja, hogy a neki
Feltehetjük a kérdést: milyen hasznot hajt az
kitett ételt (tejet stb.) elfogyassza. Ez a magatartása
embernek a sündisznó? Túlnyomóan hasznos vagy
minden valószínűség szerint nem az intelligenciáját,
kártékony ez a kis rovarevő? A legújabb beható
hanem a primitívségét mutatja, hiszen okos állatok
kutatások
menekülnek
vackát
hogy a sündisznó sokkal t ö b b hasznot hajt, mint
odvas fába, gyökerek közé, sűrű bozótba, csalánosba,
amennyi k á r t tesz. Főleg azért hasznos, mert nagy
fakerítés védett tövébe, sövénybe vagy laza kő
számú egérfészket dúl fel, pusztítja az egérfiakat.
az ember elől. És joggal! A
alapján a kérdésre
azt
válaszolhatjuk,
rakásba rejti. Ide hord össze puha lombot, levelet,
Hasznos az erdőben, a mezőn és a kertekben egy
mohát és alakítja ki alvófészkét. A téli
álomhoz
aránt. Felfal sok kártékony rovart és rovarlárvát a
olyan zugot keres, ahol nincs huzat és a hely védett
föld felszínén és közvetlenül a föld alatt. A sün
a hideg ellen. Kitűnően érzékeli a hőmérsékletet és
nagyon falánk állat, ezért csillapíthatatlan éhségének
annak változását, ez a tulajdonsága segíti ő t vacká
enyhítésére rengeteg kártékony állatot pusztít el.
nak a kiválasztásában is. Igyekszik olyan helyet ta
Ugyanakkor azzal, hogy a rovarlárvákat is megeszi,
lálni, ahol a talaj hőmérséklete lehetőleg állandó.
megakadályozza k á r t okozó rovarfajok mértéktelen
N á l u n k a sündisznónak kevés a természetes ál
elszaporodását. A z erdőben is hasznot hajt, mert
lati ellensége. A macskák nem bírnak vele. A me
elenyésző az a kár, amit itt néhány földi fészek fel-
nyétfélék, a borz csak akkor
dúlásával vagy tojás elpusztításával okoz.
árthatnak
neki, ha
olyan hirtelen rohanják meg, hogy nem bír össze
A sündisznók elérik a 8—10
éves kort is. Alkal
gömbölyödni. A kutyák csak ugatják, de nem mer
milag az emberek is fogyasztották a sünhúst, külö
nek a tüskeerdőbe belemarni. A vaddisznó az egye
nösen azért, mert régebben az volt a babonás köz
düli állat, amelyik, ha nagyon éhes és sündisznót
hiedelem, hogy pecsenyéjének gyógyító ereje van.
talál, nem sokat t ö r ő d v e a t ü s k é k k e l , erős fogazatá
Egy másik, ilyen alapot nélkülöző hiedelem volt, hogy
val szétroppantja és mindenestől megeszi. A róka
a sün felmászik a gyümölcsfára és lerázza a termést,
azonban már túljár a sündisznó eszén úgy, hogy állí
azután a földön hemperegve a tüskéire szúrja a
tólag a tüskék közt megmaradó résbe vizel, és ezzel
gyümölcsöt s a vackában t é l i r e elraktározza. A való
kiegyenesedésre kényszeríti az állatot, vagy vízbe,
ság az, hogy a sün nem tud fára mászni, sohasem
vízfolyásba, pocsolyába görgeti a tüskést, ahol az ki
raktároz készleteket és nem képes az említett mó
egyenesedve és úszva igyekszik menekülni. Ezt a
don gyümölcsöt szállítani és összegyűjteni. Itt kell
pillanatot használja ki a róka és igyekszik megra
megemlíteni, mint érdekességet, hogy a sün nem
gadni és szétharapni a védtelenné vált állat fejét.
tud megfeszített (felállított) tüskékkel maga körül
Ragadozó madarak és baglyok karmaikkal t é p i k szét
hemperegni.
a sün testét. Különösen a fiatal és tapasztalatlan álla
Európa t ö b b államában egész éven át védettséget
tok esnek a ragadozó madarak áldozatául. Külön
élvez ez a jellegzetes kis állat. Már ez is igazolja azt
leges és veszélyes ellensége minden sündisznónak
a megállapításunkat,
a növekvő gépkocsiforgalom. Szó volt már a r r ó l ,
ellenkező esetben az emberek nem óvnák a pusz
hogy asündisznószeret az ember közelében tanyázni.
tulástól.
Mivel az állat sötétben, éjjel, alkonyatkor és hajnal
Közép-Európában
hogy a sün hasznos, hiszen
a sündisznónak
két
jellemző
ban jár zsákmány után, az utakon nagyon sokat el
alakja é l , amelyeket egyes szakemberek külön faj
gázolnak a gépjárművek. Ez az egyik legnagyobb
ként is kezeltek: a barnamellű sündisznó és a fehér-
veszedelem, ami ma a sünöket a sűrűn lakott kultúr
mellű sündisznó. (A német nyelvben nyugati, illetve
termeteken fenyegeti. Hogy eddig ilyen jól állták
keleti sündisznónak is nevezik őket.) A szerző nem 51
osztja azt a felfogást, hogy ezek külön fajok, hanem
egy-egy ma is élő fajjal. A legszembetűnőbb különb
alfajoknak tartja ő k e t , hiszen a természetben sza
ség közöttük és a sünök között az, hogy nincs tüske
badon kereszteződnek egymással. A z ilyen kereszte
ruhájuk. Egész testüket sűrű, gyapjas szőrzet borítja,
ződések utódaiban — amilyenek főleg a két alfaj
melyből merev fedőszőrök állnak ki. Külsőleg inkább
érintkezési területén találhatók — mindkét
patkányokhoz és cickányokhoz hasonlítanak, mert
típus
jellegzetességei szépen megtalálhatók, színben, je
kis fülük van és orruk ormányszerűen
lekben, formákban egyaránt. A
A
kereszteződésből
megnyúlt.
patkányokhoz való hasonlatosságot hangsúlyozza
származó hibridek a barnamellű szülőtől a kopo
az is, hogy az állatok körülbelül patkány nagyságúak,
nyaalkatot, a fehérmellűtől viszont a színezet sajá
a földön ide-oda rohannak, átható fokhagymabűzt
tosságait
sündisznónak ( E r i -
árasztanak, és hosszú csupasz farkuk van. A H y l o m i s -
e u r o p a e u s ) aránylag rövid és széles
nem egyébként rövid farkú. A patkányokhoz való
a feje, a mell-hasi tájon a bundáján egy barna folt
nagy hasonlatosságukat bizonyítja egyébként az is,
van, amelyik különösen a mellén feltűnő. A
hogy hosszú ideig patkánysünöknek nevezték őket.
naceus
öröklik.
europaeus
A
nyugati
sündisznót ( E r i n a c e u s europaeus szabb, a keskenyebb
keleti
r o u m a n i c u s ) a hosz-
koponya, valamint
a
mell
A
legismertebb szőrös sün (Echinosorex
=
Gym-
n u r a ) bundáját alkalomadtán szőrmeként is felhasz
tájék fehér szőrözete jellemzi. Magyarországon csak
nálják.
a fehérmellű változat él. Elfogadhatónak látszik az
A z egyetlen fajnak ( E c h i n o s o r e x g y m n u r u s ) több al
a feltevés, hogy a jégkorszakban két, egymástól a
faja és színváltozata ismeretes, színük más és más.
Az
állat
másik
neve:
nagy
patkánysün.
jégtakaró által elzárt területen fejlődtek, feltehető
Előfordul teljesen fehér példány is. Hazájuk Délkelet-
leg Dél-Európa keleti és nyugati vidékén. Később
Ázsia, Szumatra és Kalimantan. A sündisznók és a
aztán a jég visszavonulása után
szőrös sünök nem élnek egymással közös vagy ha
Közép-Európában
újból összeért az elterjedési t e r ü l e t ü k .
táros vidékeken. Inkább azt mondhatjuk, hogy ki
E két jellegzetes alak mellett még leírtak Európá
egészítik egymást a Föld különböző tájain. A szőrös
ból néhány változatot. Ezek a megkülönböztetések
sünök Délkelet-Ázsiából eljutottak a Fülöp-szige
azonban nem bizonyultak megalapozottnak, mert a
tekig is. A z ásatások során előkerült csontmaradvá
leírt típusok
nyok azt bizonyítják, hogy az európai térségben a
rendszerint valamelyik ismert alfaj
vagy változat eltérései voltak. Közép-Európában a
korai harmadidőszakban éltek szőrös sünök ( N e u r o -
nép nyelve megkülönböztet sünkutyát és sündisz
gymnurus).
nót. Ezek az elnevezések a barna- és fehérmellű vagy
ban talált csontok
nyugati és keleti sünöket jelentik.
hogy az akkori és a mai nemek ( H y l o m y s ) között igen
A
közönséges sündisznófa]
alfajaival
benépesíti
egész
(Erinaceus Európát,
europaeus)
Angliában, Franciaországban és Svájc tanúsítják
ezt,
valószerűsítve,
nagy a hasonlatosság.
Északnyugat-
Szibériát, a Távol-Keletet a tronscoucosicus-alfajjal még Kis- és Elő-Ázsiát is. Elterjedésének északi ha
A cickányszerűek öregcsaládja (Soricoidea)
tára a 60. északi szélességi fok. A z Erinaceus-nemhez
A cickányfélék családja (Soricidae)
tartoznak még egyéb sünfajok Közép- és ÉszakkeletÁzsiában. Afrikában is élnek sünfajok. Érdekes meg
A
említeni, hogy Amerika és Ausztrália ősfaunájában
(Soricidae) és a vakondokfélék (Talpidae) családját.
Soricoidea öregcsaládba soroljuk a cickányfélék
nincsen sün. Európából telepítették ide őket és új
Mindkét
hazájukban elszaporodtak, meghonosodtak, szépen
Ausztráliából
hozzáidomultak a változott körülményekhez. észak-afrikai
alnemhez ( A t e l e r i x )
Egy
család
mindennapi
igen gazdag fajokban. A
hiányzó cickányfélék
csupán
német neve a
használatban „Spitzmaus", ami
meg
tartozik a fehér
tévesztő, mert a cickányoknak, a hasonlatosság elle
sün ( A t e l e r i x [ E r i n a c e u s ] a l g i r u s ) , amelyik valószínű
nére, nincs semmi közük az egerekhez, amelyek
leg két alfajra tagozódik és Spanyolországban, a
rágcsálók. (Az egér állkapcsában az alsó és felső
Baleárokon, sőt
fogsorban egymással szemben 2—2
Délkelet-Franciaországban
is fel
metszőfog van,
lelhető. A Hem/ech/nus-nemnek, a füles sünnek is él
ezen kívül csak zápfogak.) A z egerek f o g a z a t a — b á r
egy faja Európában, éspedig a H e m i e c h i n u s
mindenevők —
auritus,
melynek észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai
inkább a növényevésre alkalmas.
Ezzel szemben a cickányfélék fogazata, a hegyes
elterjedési t e r ü l e t e felnyúlik a Kaukázustól északra
metszőfogakkal,
fekvő sztyeppékig. A füles sün elnevezést aránylag
zápfogakkal, kihangsúlyozza rabló, ragadozó jellegü
nagy füleik miatt kapták. A sünfélék másik alcsaládja a szőrös sünök (Echino-
szemfogakkal,
előzápfogakkal
és
ket és ezzel együtt azt, hogy túlnyomórészt állati eredetű táplálékkal élnek. A cickányok az erdők, a
soricinae), azért kapták ezt a nevet, mert külsőleg
mezők és a kertek kártékony rovarait pusztítják,
nem hasonlítanak a sündisznókhoz. Négy nemük van
ezért hasznosak, míg az egerek kimondottan kárté-
52
Vízi cickány (Neomys
fodiens).
Egész Eurázsiában, Szahalin szigetéig elterjedt
A
konyak. Sajnos még ma is nagyon sok cickány pusztul
fehérfogúak
félék nálunk és szerte Európában védett állatok.
( C r o c i d u r a r u s s u l a ) , a k e l e t i cickány ( C r o c i d u r a sua-
Mintegy 150 rovarevő faj tartozik a cickányfélék-
veolens)
Croc/dura-nembe
legfontosabb kép
viselői:
hez. A legkisebb t e r m e t ű emlősök. Felületesen szem
a
alcsaládjának
el azért, mert egerek helyett irtják őket. A cickány-
sorolt
házi
és a m e z e i cickány ( C r o c i d u r a leucodon)
cickány fajok.
Mindkét Neomys-faj külső fülkagylója a szőrzet
lélve az egyes cickányfajok nagyon hasonlítanak egy
közé van rejtve. A Sorex-fajoké kicsi, de észrevehető,
máshoz. A legismertebbeket a legegyszerűbb mó
a Crociduráké határozottan látható. Szemük kicsiny,
don, a fogszín szerint osztályozhatjuk, éspedig két
de éles. Szőrzetük sűrű, mint a vakondoké. Törzsük
alcsaládba. Egyes cickányfajoknak a foghegye vöröses
oldalán sajátos mirigyek találhatók, amelyek átha
barna és a nedves, vizes terepet kedvelik, más fajok
tóan pézsmaszagú váladékot termelnek. Ez a szag az
foghegye fehér és életterük megválasztásánál á szá
állat sok ellenségét visszariasztja, mert a kellemet
raz vidéket keresik.
len bűz miatt nem tudják az állatot felfalni. Érdekes
A Sorex-nembeli
erdei
cickány
megemlíteni, hogy veszély esetén a cickányanya maga
cickány
után vonszolja a kölykeit úgy, hogy az első az anya
tartozó
farka tövébe kapaszkodik, a többiek ezután az előt
vízicickány
t ü k levő testvérük farkát fogják. Ezt az élő láncot
a törpe cickány
(Sorex
(Sorex
azután a Neomys-nembe
alpinus),
minutus),
araneus),
(Sorex
vízicickány ( N e o m y s fodiens) vagy M i l l e r
a havasi
és a m a g y a r
cickánya ( N e o m y s
anomalus)
a vörös-
a
nőstény gyorsan
és mozgékonyan húzza maga
fogúak alcsaládjába tartoznak. Ugyanide sorolható
után, s az egész úgy néz ki, mintha kígyó siklana
többek közt a Sorex
tova.
coecut/ens-faj, melynek faji ön
állóságát egyesek vitatják.
A tudomány elég kevés részletet tud a szabadon 53
M e z e i cickány (Crocidura leucodon). A fehérfogú cickán/hoz tartozik, hasznos, az emberi települések közelségét kereső állat. Élesen elhatárolt fehér hasoldaláról ismerhető fel
élő fajok é l e t é r ő l . Ennek egyik oka az, hogy ezek az
erdei cickánynál is ügyesebben mozog a vízicickány
állatok túlnyomórészt éjjel, sötétségben tevékeny
( N e o m y s f o d i e n s ) , amelyik kitűnően úszik. Bundája
kednek. A másik ok pedig az, hogy a zoológia mű
szőrei olyan sűrűn állnak, hogy egészen zárt prém-
velői kutatásaik során eddig meglehetősen elhanya
takarót képeznek, és egy csepp vizet sem engednek
golták az etológiai és ökológiai kutatásokat. Ezért
a bőréhez. Farka alsó oldalának
a cickányféléknél bőven van még kideríteni való, sok
valamint talpán és ujjain hosszú, merev sertesző-
mindent kell tisztázni életmódjukat és szokásaikat
rök
illetően.
szervként
A
három nem fogképlete különbözik egymástól:
tömött
sorba
állva,
működnek.
középvonalában;
evező és
kormányozó
Hossza a 17,5 cm-t
is el
érheti, ennek egyharmada a farka. A szőre a hátán sötétszürke vagy fekete, a hasán feketés-barnástól
1 c
P
M
M
P
C
1
3
3
3
3
1
1
1
3
3
1
1
levegőbuborékok
a vízben úszik, úgy néz ki, mint egy ezüst labdácska.
Sorex:
1
2
3
3
2
1
1
1
3
3
1
1
1
1
3
3
1
1
1
1
3
3
1
1
I
az ezüstfehérig színezett. A vízben száraz marad azért is, mert a szőrzete erősen zsíros. A szőrzetet
Neomys:
Crocidura:
Ügyesen űzi a zsákmányát, különösen a vízben. Á l dozatai a szárazföldi és vízi rovarok, férgek, csigák, rákok, halak, békák, egerek, még a madárfiókákat is megtámadja. Úgy úszik és támad, mint a vidra.
Amikor a cickány megfogja a zsákmányát és szétroppantja áldozatát, a nyála —
borítják, ezért amikor az állat
úgy mondják
—
Ez a faj nagy károkat okoz a halivadékban, a hal gazdaságokban, ezért halastavak, tógazdaságok kör
bénítja a kisebb rovarokat. A nyál mérgező voltát
nyékén irtják őket. Ez az egyetlen eset, amikor a
az a m e r i k a i
cickány kártevése miatt irtható.
közönséges rövidfarkú
cickány
(Blarina
b r e v i c a u d a ) fajnál már sikerült megállapítani. A z erdei cickány (Sorex
Hazánkban
még egy faj,
a magyar
vízicickány,
a r a n e u s ) hossza elérheti a
N e o m y s a n o m a l u s él. Felismerhető hengeres farkáról
14 cm-t is. Ennek kétötöde a farka. A z állat valami
és a farkán levő sörtetaraj nagyon csökevényes vol
vel kisebb, mint a házi egér. Nyáron barna a háta,
táról.
a hosszabb téli szőre inkább feketésbarna. Sötétebb
A mezei cickány mellett a vízicickányról tudjuk a
hátszínétől jól elütnek világosabb oldalszőrei. A hasa
legtöbbet. 27 napi vemhesség után (Zimmermann
színe sárgásbarna, egészen az ezüstszürke árnyalatig.
szerint) a nyolc emlőbimbós vízicickány kilenc köly
Éjjel és nappal egyaránt vadászik. A vizet és a vize
köt vet. A z ivadékait kb. egy hónapig szoptatja,
nyős terepet kedveli, ezért természetes, hogy rossz
amelyek még abban az évben elérik az ivarérettsé
mászó, viszont nagyon jól úszik. A vízben még az
get. Minden ivarérett nőstény valószínűleg kétszer-
54
M e z e i cickány (Crocidura tátják a szájukat
leucodon).
„ O t t , citt, cittittitt" hangon civakodnak, miközben hatalmasra
háromszor k ö l / k e z i k egy évben. A vízicickányok kb.
kilencet is kölykezik és felneveli a fiakat. Az új
18 hónapig élnek. A víz partján készítik föld alatti
szülöttek súlya körülbelül 1 gramm. A kicsinyek
fészküket, vagy más állatok elhagyott járatait foglal
nyolc napig csupaszok, és a tizenharmadik napon
ják el. Elterjedési t e r ü l e t ü k Angliától Eurázsián át Ja
nyílik ki a szemük. 26 nap után nem szopnak többé,
pánigterjed. A Magyarországon honos cickányoknak
és 40 nap múltán ivarérettekké lesznek.
érdekes cirpelő, cincogó hangjuk van. A legjellegze tesebben a mezei cickányoktól hallhatók e hangok. A m e z e i cickány ( C r o c i d u r a leucodon)
Ha két mezei cickány összevesz, különösen párosodáskor, tátogó szájjal fenyegetik egymást.
hangmegnyil
A fehérfogú cickányok, közöttük a mezei cická
vánulásait a legtüzetesebben Frank vizsgálta meg és
nyok prémjének jellegzetessége az, hogy egyesével
dolgozta fel. jól megkülönböztethetők a figyelmez
álló sörteszerű „pillaszőrök" merednek elő az állat
tetés, az üdvözlés és a szerelmi gerjedelem és a fé
oldalán és farkán. Ez a faj
szekben
Elő-Ázsiáig — a hegyekben ezer méter magasságig
gokat
ülő fiatalok
csak
hangjai. A
barátságos han
azok az egyfajbeli egyedek
hallatják
Kelet-Franciaországtól
is — él, a háta koromfekete, az oldala és a hasa át
egymás között, amelyek kölcsönösen megtűrik egy
menet nélkül vakítóan fehér.
mást.
ennek harmada a farkára esik. Ez az állatka tehát
A
mezei cickányok száraz terepen élnek és csak
nagy szükség esetén úsznak. Szeretik a kerteket,
Hossza 11—13 cm,
— a többihez viszonyítva — rövidfarkú. A szárazföldön élő házi, mezei és kerti cickányok
gyümölcsösöket és — különösen télen — szívesen
életmódja rendkívüli
húzódnak meg elhagyott melléképítményekben vagy
A z a hajlandóságuk pedig, hogy szeretnek emberek
módon hasonlít egymáshoz.
lakott házakban is. Ü r ü l é k k e l összeragasztott, fűből
közelében tanyázni, ugyancsak egyaránt jellemző a
és lombból összehordott fészkük, néha lomtárak,
házi és a mezei cickányra.
kamrák, komposztágyak, rőzserakások, házak, ólak
A cickányok fő ellenségei a ragadozó madarak és
mélyén található. Nálunk csaknem mindenütt elő
a baglyok. Négylábú pusztítói — legtöbbször házi
fordul, különösen az Alföldön gyakori. Ormánya
macskák — agyonharapják, de nem eszik meg az
hosszú, a szemeihez közel vaskosan duzzadt, kis
állatot. Ez valószínűleg a különös szaguk miatt van.
korongban
végződik.
Zsákmányát
azonnal
elfo
gyasztja. Nem gyűjt készletet, csak annyi rovart öl meg, amennyit azonnal el tud fogyasztani. Általában nyugodtabb állat, mint a N e o m y s - és a Sorex-fajok.
A v a k o n d o k f é l é k családja (Talpidae)
Hazánkban a cickányok, így a mezei cickányok sem alszanak téli álmot. Gaffrey szerint a mezei cickány
A legrégibb ismert forma, a késői eocén korból az
nősténye hétszer is ellik egy évben.
Amphídozotherium,
Bár a nősténynek
csak
hat
emlőbimbója
van,
már
valódi
vakondok.
A va
kondokok eredete tehát valószínűleg a korai vagy 55
eocén előtti korba vezethető vissza. Törzsfejlődési
pézsmacickányok neme a késői pleisztocén korban
szempontból fontos, hogy a cickányfélék és a vakon
már
dokfélék közötti átmeneti fajoknak, a cickányvakon-
közül a vakondokfélék
dofcnak ( U r o p s i l u s , N a s i l u s ) , még nincsen különleges
széles körű elterjedtségük ma is figyelemre méltó
ásólábuk.
Európában. Már a pleisztocénből t ö b b fajt ismerünk,
(Meg
kell jegyeznünk,
hogy
a magyar
megtalálható a mai
Közép-Európában.
Ezek
mindvégig fennmaradtak,
nyelvben egyformán használható a vakond és a va
melyek nagyságra nagyon különbözők, a törpe alaktól
kondok — többesszáma vakondokok —
az óriási formáig változtak. A késői pleisztocénből
kifejezés.)
A vakondokfélék és a cickányfélék külső jegyeiket
származó vakondmaradványok
és belső tulajdonságaikat tekintve sok tekintetben
különböznek a ma élő fajoktól.
csak
nagyságukban
hasonlítanak egymáshoz, és ezek a hasonlóságok és
Ezzel szemben a pézsmacickányok már régen el
egyezések közeli rokonságot feltételeznek. A csont
t ű n t e k a mai Közép-Európából. Elsősorban Anglia
vázuknak az alkata és a koponyájuk jellemző bélye
és Magyarország t e r ü l e t é n , de Közép-Európa más
gei szükségessé teszik, hogy önálló családként sorol
részein is az alsó pleisztocénben kimutatható többek
juk őket a rovarevők rendjébe. A vakond szem
közt az egyik pézsmacickány alfaj ( D e s m a n a m o s c h a t a
golyója rendszerint igen kicsiny. A z állatok csaknem
mosbachensis)
vakok, de a megvilágításban jelentkező hirtelen vál
A
jelenléte is.
pézsmacickányok külsejükben inkább hasonlí
tozásokat észlelik, tehát a fényerősség változását
tanak a cickányfélékhez,
felfogják. Érzékelésük fő szerve a nagyon érzékeny
ezért célszerűbbnek látszik először őket tárgyalni.
ormányuk. Ezzel nagyon finoman tapintanak és sza
Nagyon régi emlősformák. Két fajuk a jégkorszak
golnak. Testük azonnal észreveszi a föld legkisebb
után
mozgását, rezgését. Bár fülkagylójuk nincs és a fül
Európa két elég távol eső sarkában. A két, pézsma
nyílásukat elrejti a szőrzet, elég jól hallanak, ezen
cickányok által benépesített vidék között, hatalmas
kívül képesek eléggé modulált hangokat hallatni.
területen egyáltalában nem találhatók ezek az álla
A család föld alatt élő fajainak mellső végtagjai hatal
tok. Mindkét általuk lakott környéken egy-egy ön
mas, erős ásókká alakultak.
álló pézsmacickány faj él. Meg kell jegyeznünk, hogy
A
vízben és vizes talajon élő
pézsmacickányok
végtagjai másként alakultak. Ennek a
Desmana-nem
nek, amelyik a vízi élethez idomult, a hátsó lábujjai
maradványfolton
máig
is
fennmaradt
a tudomány ma már nem használja a régebben el fogadott M y o g a l e és G a l e m y s
elnevezést a pézsma
cickány nemekre.
között úszóhártyák vannak, és a lábaik szélét úszósörték szegélyezik.
két
mint a vakondfélékhez,
Az Ibériai-félsziget északi harmadán található a spanyol
pézsmacickány ( D e s m a n a p y r e n a i c a ) . Spanyol
A Talpidae-család Eurázsia területén, széles kör
neve: almizilero. Nagysága csak kétharmada a Kelet-
ben elterjedt. Könnyebb felsorolni, hol nem talál
Európában fellelhető fajénak. A z utóbbi a Szovjet
juk ő k e t : Írországban, Észak-Skandináviában, Észak-
unió európai területének déli részén, különösen a
Finnországban, a Szovjetunió európai részén és né
Don, a Volga és az Urál vidékén honos dezmdn vagy
hányföldközi-tengeri szigeten. Viszont Nyugat-Euró
keleti
pától Japánig, Európában és Ázsiában a Himalájától
nevén vihuhol. Ez az állat sokkal ismertebb, mint
északra
mindenütt
megtaláljuk
képviselőiket,
pézsmacickány
(Desmana
moschata),
orosz
de
spanyol rokona, különösen értékes prémje miatt.
vannak fajai Kisázsiában és Észak-Amerikában is. itt
A Szovjetunióban kísérleteznek az állat meghonosí
leljük a legkülönösebb fajt, a csillagos
tásával más, részére kedvező adottságú területeken
vakondot
(Con-
d y l u r a e r i s t a t a ) . Ezek jellegzetessége, hogy az ormá nyuk körül csillag alakban 22 csupasz, rózsaszínű
is. A
pézsmacickány
elnevezés onnan ered, hogy
tapintószemölcs helyezkedik el, melyeket az állat
mindkét fajnak a farka töve alatt egy erős szagot
külön-külön is képes mozgatni. Ezért lett a neve
árasztó mósuszmirigye van. A z ibériai fajnak hosszú
csillagos vakondok.
a farka, mérete akkora vagy hosszabb, mint az állat
A vakondokfélék leírásához kiválasztjuk a belső
fej-törzs hossza, alakja kör keresztmetszetű, csak
mutató
a végén lapított. A dezmán farkának elülső negyede
közönséges v a k o n d o k o t ( T a l p a e u r o p e a ) és a k é t , egy
hengeres, onnan késszerűen, erősen lapított. Mind
máshoz hasonló fajból álló pézsmacickány
két fajnál jellegzetes, hogy a farok töve befűződött',
és külső jegyekben lényeges különbséget
nemet. Ezeken a formákon
keresztül
(Desmana) igyekszünk
pikkelyek és rövid szőrök fedik. A farkuk evezőként
kerek és hű képet adni erről a családról. A va
segít a vízben úszni és kormányozni. A
kondokfélék
mert hazánk
pézsmacickány teljes hossza kb. 29 cm, ebből 15,5 cm
ban is elterjedt, jól ismert állatok. Ezt a választást
a farokhossz (Brink és Haltenorth nyomán). A dez
közel állnak
hozzánk,
spanyol
— tudniillik, hogy leírásunk alanyául ezt szemeltük
mán 40,5 c m . e b b ő l a farok hossza 20,3 cm. (Soffel
ki — alátámasztja az a tény is, hogy a vakondok és a
szerint.) Mindkét faj
56
inkább
patkánynak
néz
ki,
mint vakondnak, bár nyakuk igen rövid. A felső
sikerült a szovjet hatóságoknak a kipusztulást meg
ajkuk
or-
akadályozni. Egyébként a dezmánt nemcsak a prémje
mánnyá alakult, orrlyukaik alakja majdnem kerek.
miatt vadászták, hanem azért is, mert a farka alatt
hosszú,
nagyon
mozgékony
csupasz
Szemeik kicsinyek és világos szőrzet övezi A
őket.
kagyló nélküli fülnyílásaik eltűnnek a fej
szőrei
alatt. A pézsmacickányok úszóhártyás hátsó lábai a testükhöz viszonyítva elég nagyok.
levő mósuszmirigy az illatszergyárak fontos alap anyaga volt. Mint már e m l í t e t t ü k , a vakondok és a pézsma cickányok ősi származású rovarevők. Ezt bizonyítják
A spanyol pézsmacickány színe a hátán fémesen sötétbarna, alul ezüstfehér, a dezmán alul-fölül sötét gesztenyebarna, ugyanakkor a hasán a szőrök hegyei
a fogaik is, fogazatuk ugyanis teljes számú és a Creodonta ősragadozókéra emlékeztet. Fogképletük:
fehérek. Ez ezüstös csillogást ad a szőrzetnek és tet szetőssé teszi az állat bundáját. Különösen a vízben, úszás közben szép ez a fehéres villódzás. A p r é m -
ami félreértés forrása lehet. M i n d k é t faj é l e t k ö r ü l
P
C
I
I
C
P
M
4
1
3
3
1
4
3
3
4
1
3
3
1
4
3
= 44
kereskedelemben valószínűleg a hasi szőrzet ezüstös csillogása miatt a dezmánt ezüstpézsmának nevezik,
M 3
A
vakondokféléknek Európában három fajuk él.
Bár ismert és elterjedt állatok, életkörülményeik
ményei nagyon hasonlítanak egymáshoz. Életterük a
nek részleteiről még így is aránylag keveset tudunk.
víz és a vízpart. A folyó- vagy patakparton a föld alá
A még tisztázatlan kérdések felderítéséhez nagyban
építenek fészkeket, járatokat maguknak. A kuckó,
hozzájárultak Georg W . Stein kutatásai.
ahol az állatok tartózkodnak, a víz felszíne felett van. A
A közönséges vakondok
( T a l p a e u r o p a e a ) jól ismert
kijáratok viszont közvetlenül a vízfelszínre nyíl
nálunk. A kertek gazdái nem szeretik, mert feltúrja
nak. Vigyáznak arra, hogy a magas vízállás ne öntse
a szépen gondozott ágyásokat és utakat, meg ki
el a fészküket.
túrja a palántákat. Ezért sajnos sok esetben minden
Mindkét faj alkonyati állat. Életük nagy részét a vízben vadászva töltik. A szárazföldön ritkán lát
eszközzel, csapdával
üldözik,
bár a vakondok a
természetvédelmi előírások szigorú oltalma alatt áll.
hatók, mert itt eléggé esetlenül mozognak. Csak
Csak ott pusztítható, ahol valóban kárt okoz. Kár
szükség esetén jönnek ki a szárazra vagy távolodnak
okozása tulajdonképpen nagyon csekély. Túrásai azt
el a víztől. Amennyire esetlen és otromba az állatok
mutatják, hogy azon a területen gazdag a talajfauna,
külső megjelenése, olyan ügyesen mozognak a víz
sok a bogár, hernyó, csiga, lárva. Kizárólag ezekkel
ben. Táplálékigényük igen nagy. Szükségletük na
táplálkozik. Fontos tudni, hogy semmilyen növényi
ponta rovarból, élő állatból eléri a saját súlyukat.
táplálékot nem eszik. A fiatal gyökereken, palántá
Ez a dezmánnál napi 200 grammot is kitesz. Fő táp
kon észlelt károkat azok a rovarok okozzák, ame
lálékuk: vízi rovarok, csigák, kagylók, halikrák stb.
lyeket
Ha alkalmuk adódik, pusztítják a halivadékot is.
A pézsmacickányokhoz hasonlóan, a vakondok napi
a
vakondok
olyan
tápanyagszükséglete
növényt is megeszik. Erős pézsmaszaguk miatt a
saját
ragadozók általában nem fogyasztják őket. Ha neta
Ennyi kártékony rovart, lárvát eszik meg naponta.
lán zsákmányul ejtenék a dezmánt,
Mivel nem alszik téli álmot, az év minden napján,
agyonharapják
Ez
körülbelül
pusztít.
Schöps szerint a dezmán jelentős mennyiségű vízi
testsúlyával.
is
szorgalmasan
hozzávetőleg
megegyezik a 120
gramm.
és otthagyják a tetemet. Nagy ellenségüknek számí
középsúlyának megfelelően 100 gramm rovart pusz
tanak a ragadozó madarak és a baglyok különböző
t í t el, ez évente 36—37 kilogramm rovar és lárva.
fajai. Fő ellenségük azonban érdekes módon mégis
Ez olyan nagy mennyiség, hogy bátran nevezhetjük
a csuka. Ha ez a ragadozó hal megszokja a dezmán
az állatot nagyon hasznos rovarevőnek. Bár a vakond
húsát, szinte specializálja magát ezekre az állatVkra
szükség esetén jól úszik, mégis kerüli a vizet. Ez vo
és csak ezeket eszi. Ettől a hal húsa olyannyira
natkozik olyan terepre is, ahol magas a talajvíz.
szagot kap, hogy emberi táplálkozásra alkalmatlanná
Magas hegységekben 2000 méterig is megtalálható.
válik.
Legszívesebben mezőn, réten, kertekben és ritkás
A dezmán nősténye 40—50 napi vemhesség után,
erdőkben tanyázik, mély, fekete laza talajban. Jára
nem
tait és építményeit a föld alatt készíti. Télen mé
látnak, fogatlanok és majdnem csupaszok. Az anyjuk
lyebbre, nyáron inkább közelebb a földfelszínhez.
körülbelül egy hónapig szoptatja őket. Hat
hónap
Egy-egy nagy földkupac alatt van a vacok központja,
múlva az ivadékok ivarérettekké válnak. A dezmánt
körülvéve szellőző- és levegőt biztosító járatokkal.
nyár elején 1—5
kölyköt vet. A z újszülöttek
értékes prémje miatt annyira vadászták, hogy 40 év
Fűvel, lombbal és finom gyökerekkel béleli fészkét.
vel ezelőtt a faj a kipusztulás e l ő t t állott. Körül
Innen indulnak a vadászjáratok, melyek a vakond
t e k i n t ő védő-és óvórendszabályokkal, új telepítéssel
életterét
keresztül-kasul
behálózzák
és átszövik.
57
A járatokat követni lehet a feltúrt föld és a helyen
pedig úgy, hogy földi gilisztákat gyűjt össze a vacká
ként felpúposodó vakondtúrások nyomán. A „va
ban, harapással mozgásképtelenné téve azokat. Ezek
kondtúrás" az a felesleges föld, melyet a járat ki
a giliszták még tovább élnek egy darabig, de el mászni
ásása nyomán az állat a felszínre dob. A folyosójárat
nem tudnak, így jó ideig frissek, ehetők maradnak.
a túráson keresztül kapja a friss levegőt. A vakond
A
birodalom járatrendszerének szellőztetése nagyon
fekete szőr borítja. A test alakja is kitűnően alkal
vakondok henger alakú testét sűrű, bársonyos
fontos, mert a falánk és nagyon sokat evő állat
mazkodik a föld alatti élethez. A „henger" elülső
tetemes mennyiségű gázt, széndioxidot termel, s ha
végén az ormánnyá nyúlt orra meredezik, mint a
ez nem távozna el a szellőzőnyíláson, a vakond
fúró feje. Mint már e m l í t e t t ü k , a szaglása kitűnő,
nehezen tudna lélegzeni, sőt a levegőhiány miatt
az orrával szagol és tapint. Kicsiny, rövid farka test
nem maradhatna meg a föld alatt.
hosszának egyötöde vagy hatoda. A vakond teljes
Ez a nagymértékű gáztermelés volt az oka annak,
hossza
13—18,5 cm.
Legfeltűnőbbek
az
ásólábai,,
hogy a vakondot sokáig nem tudták fogságban tar
amelyek aránylag nagyok és szélesek, kézszerű belső
tani. A ládában vagy kőtartóban ápolt állat
oldalukat mindig kifelé és hátrafelé fordítja. Ö t erős
nem
maradt néhány napnál hosszabb ideig életben. Csak
karom segíti az ásómunkáját. Hátsó lábai a patkány
akkor lehetett hosszabb ideig élve nevelni, ha a tar
lábához hasonlók. Fülnyílásait elfedi a szőrzet, sze
tóedényben a földet állandóan cserélték. Ha azonban
mei csak gombostűfej nagyságúak.
a fogva tartott vakondok vackát egy dróthálós t a r t ó
Alkalomszerűen találunk fehér, sárgásfehér, sőt
ban vagy ládában rendezték be, amelyet félig meg
tarka vakondpéldányokat is. Vidéke válogatja, néhol
t ö l t ö t t e k nedves, laza földdel, így biztosítva volt az
az e m l í t e t t színváltozatok viszonylag elég gyakoriak,
állandó szellőzés, az állat hosszabb ideig életben
más vidékeken viszont egyáltalában nem fordul elő
maradt. A tartálynak lábakon kell állni, hogy alul is
színváltozat.
szellőzzék és a nehéz gázok lefelé távozhassanak.
A z áprilistól kora nyárig t a r t ó párosodási időszak
Ilyen fogságban a vakond jól megfigyelhető, mert
ban a rivalizáló hímek vinnyogó és ciripelő hangok
sűrűn jön a föld felszínére az elemózsiás tálacskájá-
hal látása közben küzdenek egymással. Ilyenkor itt-
hoz. A z etetőedénynek mindig tele kell lennie, mert
ott fájdalomkiáltások is hallhatók. A nőstény vemhes-
az állat folyton éhes. A vakond nem bírja az éhezést.
ségi ideje nem ismert. Egyszer egy
Ha egy-két óráig nem eszik, az éhségtől már nagyon
hét vak, csupasz kölyköt vet. A vakondok rendes
nyugtalan. Ezért télire élelmiszert tartalékol még
körülmények között 3—4 évig élnek.
évben kettő
A bőrszárnyúak rendje (Dermoptera) A
r e p ü l ő m a k i - f é l é k családja
hogy a rovarevők (Insectivora) egyik különleges al
(Cynocephalidae)
rendje. Leche son
A
bőrszárnyúak rendjének (Dermoptera) csak egy
és Weber korábbi javaslata után S i m p -
állatrendszerezésében
világháború
—
amelyet a második
után a nemzetközi
tudományos
ma is élő családja van, s ez a repülőmaki-féléké
nagy általánosságban elfogadott —
(Cynocephalidae), egy nemmel ( C y n o c e p h a l u s ) és két
sorolta őket.
fajjal.
élet
önálló rendbe
Való igaz, hogy a bőrszárnyúaknái megtalálhatók
A tudomány körülbelül 200 év óta ismeri ezeket
voltak egyes bélyegek azokból az emlősrendekből,
a különleges, anatómiai, embriológiai, viselkedés
melyekhez a rendszerezők hol ide, hol oda sorolták
biológiai
őket, viszont azoknak az állatoknak más fontos és
szempontból
egyedülálló
emlősöket.
A rendszertan sokat „dobálta" őket,
míg végül is
jellemző ismérvei mindig hiányoztak. A
bőrszár-
önálló rendként regisztrálták. Linné a főemlősök
nyúaknak viszont vannak olyan figyelemre méltó
(Primates)
bélyegei, amelyek egyetlen más ma élő emlősrend
rendjébe,
a
félmajmokhoz
(Prosimii)
sorolta őket. Cuvier a denevérekhez (Chiroptera)
nél sincsenek meg; ez vonatkozik különösen a foga
tartozóknak vélte ezeket az állatokat, és azt állí
zatukra. C l a u s , G r o b b e n és Kühn szerint fogképletük
totta, hogy a denevérek rokonai. Ezzel szemben
„valószínűleg" az alábbi:
G e o f f r o y S a i n t - H i l a i r e a ragadozók (Carnivora) rend jének képviselőjét fedezte fel bennük. Goethe kor
M
P
C
I
I
C
P
M
társa, Okén, azt hitte, hogy erszényesek (Marsupia-
3
2
1
2
2 1
2
3
2~~t
3
T~i
2
3
lia). Peters, Trouessart
58
és L, H e c k felfogása az volt,
1
=
34
A szemfogak és az első előzápfogak jelentősége szerintük
még nem
tisztázódott. A
metszőfogak
t ö m ö r e k , az alsókon a korona fésűsen fogazott 8— 10 csúccsal. Hosszú ideig még fosszilis leletek sem álltak a kutatók rendelkezésére, amelyek a bőrszárnyúak
elődeiről,
fejlődéstörténetéből
volna valamilyen felvilágosítást.
Ma
már
adtak néhány
(A magyar szakirodalomban az állat még megtalál ható kaguang néven, mely indonéz eredetű elneve zés.) A
bőrszárnyúaknak
két egymáshoz nagyon ha
sonló fajuk van, melyek csak nagyságban különböz nek egymástól. A kisebbik: Cynocephalus
philippien-
sís a Fülöp-szigeteken é l . A nagyobb: a repülőmaki
talált kövület vall az állatokról. A paleocénből eredő,
vagy k a g u a n g ( C y n o c e p h a l u s volans)
körülbelül 60 millió éves leletek azt
teken, a Molukka-szigeteken és a Maláj-félszigeten
bizonyítják,
a Szunda-szige-
hogy ez az állat már akkor is önálló fejlődési vonalat
honos. Mindkét fajnak több alfaját tartják számon.
képviselt az ősi emlősök között.
A repülőmakik rövid fülű, karcsú, róka nagyságú és
Az állat latin családneveként még nem is olyan régen
a „Galeopithecidae" elnevezést
használták.
rókapofájú állatok. Fejük aránylag kicsi, orruk hoszszú. Jellegzetességük az „ejtőernyőjük", amely az egész testüket átfogó lebegő vitorla. Kitűnően vitor
Repülőmaki, a Cynocephalus-nemhez tartozik, jellemző rá a testét körülvevő „ejtőernyő" vagy „lebegőhártya", melynek segítségével 70 méter hosszú sikló repüléseket is képes végezni. Ez a különleges szerve vitorla és ejtőernyő egyszerre
láznak vele, képesek 70 m é t e r t is lebegni, siklani. Bőrlebenyük vitorla és ejtőernyő együtt. A bőr szárny az állat nyakánál kezdődik és nyugalmi álla potban úgy burkolja be vele a testét, mint valami köpeny. Kiterjesztett állapotban elfedi a lábukat a karmok kivételével, és a farkukat is. A szárnyat finom szőr fedi. A színe olyan, mint a környezetéé, ahol az állat pihen. A z olajosbarna, világos pettyezésű repülőmaki
külsejével tökéletesen alkalmaz
kodik a zuzmós fatörzshöz, ághoz. Szorosan hozzá tapad a fához, így alulról alig lehet meglátni. Mind a négy lábán függeszkedve alszik, mint a,dél-amerikai lajhárok. A Fülöp-szigeteken élő kis repülőmakik virradattól a fák odvában húzzák meg magukat, itt fejjel lefelé lógva alszanak. Ilyenkor a szárnyukba burkolóznak, amely zsákként veszi őket körül. Anatómiai szempontból különleges a fogazatuk. Felső szemfogaiknak és a mellettük levő metszőfo gaknak két-két gyökerük van, és L. Heck szerint: „az alsó metszőfogak 8—10
koronája
fésűsen
fogazott,
csúccsal, s a fogak előreállnak, a felsők ko
ronája karéjozott". A bőrszárnyúak nem vadásznak, nem esznek kis állatokat, tehát
kimondottan nö
vényevők. Táplálékuk: falevél, gyümölcs, valószínűleg ezért hosszabb a vastagbelük, mint a vékonybelük. A repülőmakik esetlenül mozognak a földön. Erős karmaik segítségével viszont kitűnően másznak a fán és pillanatok alatt eltűnnek az ágrengetegben. Ha egy szabadon álló fáról el akarnak jutni a másikra, fel másznak a csúcsára s onnan leugranak. A levegőben kibontják vitorlájukat és lassan siklanak a cél felé. A kiszemelt fa legalsó ágát igyekeznek elkapni. Ha ez nem sikerül és a földre kerülnek, sietnek felkapasz kodni a fa törzsére. Valóban repülni, mint a dene vérek, nem tudnak. Hangjuk a tehetetlen kisgyer mek vinnyogásához hasonlít. Szaporodásuk igen különleges. Párosodásukról, a vemhességi idejükről és körülményeikről majdnem semmit sem tudunk. A szülés folyamata és az ivadék gondozás azonban nagyon szokatlan. A repülőmaki 59
nőstény egy fiat ellik, amely nagyon kicsi, fejletlen,
szőrében. A nőstény addig hurcolja magával ivadé
vak és csupasz. Az ivadék felnevelése hasonlatos az
kát, míg az önállóvá nem válik.
erszényesekéhez. Ezért valamikor O k é n —
hely
telenül — az erszényesekhez is sorolta őket. A nős ténynek a mellén, majdnem a válla magasságában
Finom
prémje
nagyon
keresett a
nemzetközi
divatpiacon. Ez az oka annak, hogy ezt az ártatlan kis állatot
mindkét oldalon egy pár valódi emlője van. A kölyök
kíméletlenül
az anya has- és mellszőrein felkapaszkodik az emlő
eredménye, hogy a repülőmakit
höz, ott azután szorosan megfogódzik az anyja mell
szélye fenyegeti.
vadásszák, aminek
az
a
szomorú
a kipusztulás
ve
A denevérek rendje (Chiroptera) Még hosszú évtizedekig hálás és eredményes terület
varait, ezzel a mező- és erdőgazdaságnak hasznot
lesz a denevérek életének kutatása. A zoológusok
hajtanak. Nem szabad lebecsülni azt a jószolgálatot
tudják ezt, de közismert az is, hogy a biológiának
sem, amikor az ember és az állatok egészségére káros
nem könnyű t e r ü l e t é t választotta az, aki a denevé
rovarokat
rekkel foglalkozik. A múlt században C . Koch,
B. A l -
eredményben faunánk egyik leghasznosabb emlősé
t u m és C . L. B r e h m szereztek érdemeket a mamma-
nek t e k i n t h e t ő k . Ezt a tényt nem tudjuk eléggé
lógiának ezen a t e r ü l e t é n , de csak az utolsó negyven
hangsúlyozni. A babona és a műveletlenség eredmé
év kutatásai — melyekben E i s e n t r a u t , és Möhres t ű n t e k ki —
bővítették
Ryberg,
Kuhl
ki jelentősen
pusztítják.
Mindent
összevetve,
vég
nyeképpen az irántuk megnyilvánuló félelem abban csúcsosodott
ki,
hogy
oktalanul
lépten-nyomon
ismereteinket. Eisentraut kutatta a denevérek át
pusztították őket. Ma már a természetvédelmi elő
tételesének és téli álmának körülményeit, ő foglal
írások védik a denevéreket. Eljutottunk oda, hogy
kozott a közép-európai fajok vándorlásával isi 1957-
napjainkban tilos összefogdosni, megölni, kínozni
ben jelent meg kitűnő monográfiája: „A denevérek
ezt a kis állatot! Meg kell említenünk azt a még nem
és repülőkutyák é l e t é r ő l " . A következő fejezet leg
régen is általános „szokást", hogy a denevért élve
főbb forrásmunkája az ő könyve.
felszögezték a pincék, padlások, istállók gerendá
"A
magyarországi denevérekkel és azok vándorlá
sával Méhely L. és Topái G y . foglalkozotc behatóan.
jára. Figyelmet érdemel, hogy csaknem az egész vilá gon elterjedt „bőregér"
elnevezés teljesen hely
magyar nyelvben a denevér másik neve: bőr
telen, mert semmi közük sincs sem az egerekhez,
egér. Egyébként ez a kettős elnevezés nemcsak a
sem a rágcsálókhoz. Viszont a denevérek és a cická
magyar nyelvben található, a németben is megvan.
nyok között, származásukat tekintve, van rokoni
A
(Flattertiere, Fledermáuse). — A trópusokon élnek
kapcsolat, amit rendszertani elhelyezkedésük is ki
ennek a rendnek „repülőkutyának"
fejezésre juttat.
mái,
nevezett for
amelyek — fejlődésüket nézve — már a föld
A iegrégibb denevérmaradványok a paleocén kor
t ö r t é n e t korai korszakában elváltak a denevérektől.
ból valók, és körülbelül 70 millió évesek. Az Európá
Ma már új alrendet alkotnak, mert napjainkban nem
tekinthetők
szorosan
vett
denevéreknek.
ban sziklahasadékokból és barlangok lerakódásaiból előkerült leletek Toepfer szerint azt
bizonyítják,
szakembereken kívül kevesen tudják, hogy ha
hogy az alsó pleisztocénben már a jelenleg is itt élő
zánkban húsznál több denevérfaj é l , amelyek egyes
denevérek közül hat nem már jelen volt — még
A
esetekben lényegesen különböznek egymástól. Szé
pedig sok fajjal. Ezek: Rhinolophus,
les körben úgy vélik az emberek, hogy Magyarorszá
P l e c o t u s , M i n i o p t e r u s és B a r b a s t e l l a .
gon él a „denevér". Európa-szerte az a helytelen nézet alakult ki erről a kis állatról, hogy
korcs
A
Vespertilio, Myotis,
denevérek a sarkvidékek kivételével az egész
világon megtalálhatók. Repülési készségük révén a
„madár-egér keverék", „éjjeljáró kísértet" és nem
nagy vizek térelválasztó hatását is át tudták hidalni,
utolsósorban az, hogy kártevője az embernek és a
s különféle körülmények közbejöttével és segítségé
háziállatnak. Természetesen ezek a megállapítások
vel az óceánokon át is elterjedtek. Erre a többi em
nem igazak, de innen ered az a nagyfokú ellenszenv,
lős nem volt képes. Saját erejükből, repülve vagy a
amellyel nagyon sok ember viseltetik ezzel az ár
vihartól hajtva eljutottak Ausztráliába és a déli nagy
tatlan és hasznos kis emlősállattal szemben.
szigetekre is. Nagyon régi földtörténeti korokban minden
elterjedtek és honossá váltak egymástól távoli föld
tekintetben nagyon hasznosak, mert sok kártékony
részeken, s a fajok mindenütt a helyi viszonyoknak
A
Közép-Európában
honos
denevérek
állatot pusztítanak el. A rovarevőkkel együtt nagy
megfelelően sajátosan fejlődtek. A ma élő nemek,
mennyiségben irtják az erdő és mező kártékony ro
fajok és alfajok száma csak nehezen tekinthető át.
60
Még az a biológus, akinek denevérek tanulmányo
Eisentraut szerint a denevéreknek összesen 20
zása a feladata és szakterülete, sem tudja bizonyos
családja van, mert ő még a nagy denevéreket három
sággal, részletesen és pontosan, hogy ma Földünkön
családra tagolja:
milyen
denevérfajok,
alfajok,
változatok
élnek.
repülőkutya-félék (Pteropidae)
Kétségtelen, hogy tekintélyes számú fajt és alfajt
hosszúnyelvű repülőkutya-félék (Macroglossidae)
még nem ismer a tudomány. Példának felhozható,
hegyesfogú repülőkutya-félék (Harpyonycteridae)
hogy az eurázsiai fajok elterjedésének földrajzi hatá
A
denevérek az egész világon elterjedtek. Ezzel
rai sincsenek még pontosan tisztázva. A mondottak
szemben a repüiőkutya-félék kizárólag a trópusokon
alátámasztására
megemlíthetjük,
hogy
1964-ig a
és a szubtrópusi tájakon találhatók. Amerikából és
Stubbe,
Uhlenhaut
természetesen Európából teljesen hiányoznak. A még
mongóliai kutatásáig semmit sem tudtunk az ottani
európainak és szomszédosnak számító tájakon élők
hallei zoológusok:
Piechocki,
denevérekről, azok fajbeli hovatartozásáról. A z ex
ről Eisentraut ezeket írja: „elterjedésük északi ha
pedíció kutatási eredményeit most dolgozzák fel, de
tára Ciprus, ahol még a kicsiny t e r m e t ű nílusi repülő-
a denevérzsákmány
kutya
már jelzi, hogy
Mongóliában
(Rousettus oegyptiocus) megtalálható. Egyéb
tekintélyes számú, változatos hovatartozású dene
ként az északi szélesség 30. foka felett repülőkutya
vérfaj él. Ugyanilyen bizonytalanság uralkodik ezen
vadon nem
a téren a Föld egyéb nehezen megközelíthető vidé
Ausztrália szárazföldjének déli csücskéig honosak".
kein. A sok és változatos formáról kíván némi át
A
található. A
déli féltekén Afrika és
felnőtt denevérek testét finom szőr borítja.
tekintést adni az alábbi táblázat. Tudnunk kell, hogy
Vannak ezzel szemben trópusi fajok, amelyek szőr
ennek a zárt rendnek 17 ma élő családja van.
telenek. Ilyen a Maláj-félszigeten élő csupasz
A denevérek rendszerének táblázata:
(Chiromeles
torquatus).
denevér
Ezek elvesztették bundáju
kat, s csaknem egészen csupaszok. A denevérek csu Rend: Alrend: Család: Alrend: öregcsalád:
Denevérek (Chiroptera) Nagy denevérek (Megachiroptera) Repülőkutya-félék (Pteropidae) Kis denevérek (Microchiroptera) Szabadfarkú denevérszerűek (Emballönuroidea) Család: Billentyűs denevérfélék (Rhinopomatidea) Család: Szabadfarkú denevérfélék (Emballonuridae) Család: Halász denevérfélék (Noctilionidae) öregcsalíd: Patkósorrú denevérszerűek (Rhinolophoidea) Család: Redőshomlokú denevérfélék (Nycteridae) Család: Tátottszájú denevérfélék (Megadermatidae) Család: Patkósorrú denevérfélék (Rhinolophidae) Család: Kétujjpereces patkósorrú denevérfélék (Hipposideridae) öregcsalád: Hártyásorrú denevérszerűek (Phyllostomatoidea) Család: Hártyásorrú denevérfélék (Phyllostomatidae) Család: Vamplrfélék (Desmodontidae) öregcsalád: Simaorrú denevérszerűek (Vespertilionoidea) Család: Tölcsérfülű denevérfélék (Notalidae) Család: Füstszínű denevérfélék (Furipteridae) Család: Amerikai tapadókorongos denevérfélék (Thyropteridae) Család: Simaorrú denevérfélék (Vespertilíonidae) Család: Madagaszkári tapadókorongos denevérfélék (Myzopodidae) Család: Új-zélandi denevérfélék (Mystacinidae) Öregcsalád: Szelindek denevérszerűek (Molossoidea) Család: Szelindek denevérfélék (Molossldae)
pasz és vak kölyköket ellenek. A szájukban valódi hegyes emlősfogak vannak. A fogak fejlődése és száma az ismert kb. 1000 fajon belül nagyon külön böző. Ezért a denevérek további ismertetése során a fogaknak, a fogazatnak kevés teret szentelünk. A
megegyező külső és belső tulajdonságok mellett
sok az olyan különös vonásuk, amelyik nem talál ható meg a többi emlősnél. Ilyen pl. a mellizomzatuk alkata. Hasonlóan, mint a melltarajos madaraknál (Carinatae), itt is rendkívül
erőteljes,
nagy felü
leten fekszik fel egy tarajos csontra, amelyik a mell csont alatt van. Érdekes megemlíteni, hogy a vakon dokoknál is hasonló a mellcsont alakja.
Bordáik
laposak és szorosan
is
állnak, a
vállövük
erő
teljes. Hátulsó lábuk gyenge felépítésű. Lábujjaik főleg kapaszkodásra szolgálnak. A térdben
kissé
csavartan hátrafelé álló lábon a karmok hegye hor gas, az ujjaknak az a feladatuk, hogy viselőjük fejjel lefelé tudjon lógni falon, sziklán, fatörzsön, eresze ken, ágakon stb. Ez azért van így, mert a denevérek fejjel lefelé lógva pihennek, alszanak, sőt a téli álmukat is ilyen helyzetben alusszák. A denevérek rendjének
minden
képviselőjénél
megtalálható
szembeszökő sajátosság a mellső végtag átalakulása. Ez
olyan m é r t é k ű , hogy a felületes szemlélő sem
milyen hasonlatosságot nem talál a denevérek és más emlősök vagy az ember mellső végtagjai között. Pedig a hasonlatosság kimutatható. Eisentraut erről így í r : „ H a ezeket a mellső végtagokat vagy a szár nyakat megvizsgáljuk, megtaláljuk az egyes meg felelő végtagcsontokat, amelyek azonban jelentősen megváltoztak. A vállízületből indul a felkar, az alkar
61
erősen meghosszabbodott, a kéztőcsontok
össze
gyorsan, automatikusan kiértékeli, s ez azután ké
nőttek. Megvannak az ujjak is. Közülük egyedül a
pessé teszi az állatot arra, hogy az akadályokat ki
hüvelykujj —
kerülje vagy a zsákmányát teljes biztonsággal be
hegyén éles karommal —
tartotta
meg a szokott formáját. A másik négy ujj erősen
kapja. A patkósorrú denevérfélék egy állandó ultra
meghosszabbodott, az ujjpercek száma
hangfüttyöt
redukáló
dott, s az ujjvégeken nincs karom." Mindenesetre a
bocsátanak ki az orrukon keresztül.
A fajonként más és más patkó alakú orrképződmény
ma élő repülőkutya- és fosszilis denevérfajok egy
itt
részének a második ujján még van karom.
zsákmány helyzetét és távolságát más módon érté
Újra idézzük Eisentrautot: „Különleges képződ
mint vevőantenna szerepel. A z akadály vagy
keli ki az állat. A kutatók megállapították, hogy a
mény a repülővitorla. A test oldalához nőtt, a nyak
patkósorrú denevérek a kiküldött és visszaérkezett
tól a vállon és a kezek ujjvégein át (kihagyva a hü
ultrahanghullámok intenzitáskülönbségét értékelik
velykujjat) a farkat is befoglalva,
és használják fel tájékozódásra. Ezeket az impulzuso
a hátsó végtag
lábfejéig terjed, így majdnem az egész testet körbe-
kat a központi idegrendszer villámgyorsan feldol
fogja"
gozza, értékeli és a szárnymozgató szerveknek köz
A
denevérek nemcsak testi felépítésüket nézve
vetíti a szükséges utasításokat. A
visszaverődött
különböznek a többi emlőstől. Érzékszerveik műkö
ultrahang hullámokat ennél -az állatnál a patkóorr
dése
fogja fel mint érzékelő antenna.
olyan
hogy méltán A
különleges, kelti fel
hallatlanul
„rendkívüli",
a szakemberek figyelmét.
XVIII. sz. végén S p a l l a n z a n i sok kísérlettel azt
A
kis denevérek szemei kicsinyek, vagy még in
kább parányiak. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy
igyekezett kideríteni, hogy lehet az, hogy a denevé
látószerveik
rek teljesen sötét helyiségben úgy tudnak repülni,
valók, hogy a világosság különböző fokozatait észlel
nem
működésképesek
és csak
arra
hogy sohasem ütköznek a felállított vagy kifeszített
jék. Ez a megállapítás azonban nem általános érvényű.
akadályokba. J u r i n e genfi természettudós a sötétben
Eisentraut kísérleteket végzett olyan fajokkal, ame
reptetett denevérek fülét betömte, ilyenkor azok
lyek már kora alkonyatkor, szürkületben vadásznak.
repülése nagyon bizonytalanná vált. A két tudós,
Megállapította azt, hogy az állatok a fekete és a
Spallanzani és Jurine. kísérleteikkel megközelítette
fehér kísérleti testeket pontosan meg tudják külön
a helyes magyarázatot. Sajnos a tudományos világ
böztetni. Viszont azt is bebizonyította, hogy a dene
akkor
vérek színvakok.
nem
fogadta
el
megállapításaikat,
mert
Cuvier-nek abban a korban akkora volt a tudomá nyos tekintélye, hogy az ő nézeteivel
Eddig az volt az általános nézet, hogy csak kevés
ellentétes
repülőkutya-féle tud — más érzékszervei által felfo
t é t e l e k nem érvényesülhettek. Cuvier szerint a de
gott ingerek kombinációjával — ultrahangalapján tá
nevérek
jékozódni. A már egyszer e m l í t e t t nílusi repülőkutya
tájékozódóképességüket
fejlett
tapintó
szerveiknek köszönhetik. 150 év telt el addig, míg
( R o u s e t t u s a e g y p t i a c u s ) fajnál — amely sötét barlan
századunk harmincas éveiben a tudósok t ö b b helyen
gokban él — sikerült kimutatni, hogy az állat az
újra elkezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni.
ultrarövid
Dij-
hullámokat
nyelvének
rezegtetésévei
graaf, Griffin, Galambos, Möhres és mások újra és
kelti. A visszaverődött jeleket ugyanúgy érzékeli,
alaposan megvizsgálták ezt
mint a simaorrú denevérek, a fülén keresztül.
a problémát,
meg
is
oldották, bár részletkérdések még maradtak meg oldatlanul. A
A
repülőkutyák tájékozódásra főleg a szemüket
használják, a denevérek ezzel szemben a külső in
kis denevérek az emberi fül számára észlelhe
gereket elsősorban a fülükkel érzékelik, s ez a szer
tetlen, másodpercenként 3 0 — 6 0 ezer rezgésszámú
vük különlegesen finom működésű. A
ultrahangokat bocsátanak ki. Ezeknek a hullámok
többi érzékszerve is kitűnően fejlett és jól működik.
nak a visszaverődését felfogják
nagyérzékenységű
denevérek
Elsőrendű a szagló- és (zlelőképességük. Egyes fajok
hallószervükkel. Ily módon nemcsak az akadályokat
erős szagú, mósusszerű váladékot bocsátanak
tudják észlelni és előlük villámgyorsan k i t é r n i , ha
Ennek feltehetőleg a párzási időszakban van jelen
ki.
nem az éjszaka repülő rovarok térbeli helyét is meg
tősége.
állapítják — rájuk repülnek, és megfogják ő k e t . így
A finom hallás, érzékelés, szaglás, ízlés és tapintás
szerzik a vadászzsákmányukat. Kiderült a kísérletek
mellett a denevérek egyik jellegzetes tulajdonsága,
során, hogy a különböző denevérfajok észlelési mód
hogy kitűnően érzékelik a hőmérséklet változását
szere ebben az állati „radarrendszerben" más és más.
és a légáramlásokat. Rendes körülmények
így a simaorrú denevérfélék a szájukon rövid hang
kiválasztják tartózkodási helyük legmelegebb zugát
jeleket bocsátanak ki és az akadályról vagy zsák
s ott pihennek. Azokon a helyeken, ahol áttelelnek,
mányról visszaverődött hullámok adta időkülönbsé
jól megfigyelhető, hogy sohase n alszanak olyan zug
get egy eddig még ismeretlen rendszer rendkívül
ban, ahonnan gyakori vagy állandó a huzat.
62
között
A mérsékelt égöv alatt élő denevérek téli álmot
és a hőmérséklet csökkenése a mindennapos álom
alusznak. Ez — mint tudjuk — nemcsak a denevérek
nak is velejárója. Eisentraut kutatásaival igazolta,
sajátossága. Téli álmot alusznak például a rovarevők
hogy a denevéreknek fez a hőszabályozása nem érté
közül a sünök, a rágcsálók közül a marmota, á hör
kelhető a téli álomhoz való alkalmazkodásnak, vagy
csög, a pele. A z összes hazai téli álmot alvó emlősök
valamilyen „előgyakorlatként", mert a trópusi de
úgy készülnek fel erre az időszakra, hogy össze
nevérfajoknál ugyanez a jelenség észlelhető. Ez bi
gömbölyödnek a fészkükben, vagy az erre az alka
zonyítja, hogy a C h i r o p t e r á k nagyon régi és alacsony
lomra külön berendezett vacokban, s minden kiálló
fejlődési fokot e l é r t emlősök és úgy mint néhány
testrészüket, végtagjukat jól behúzzák a „gombo
más alacsonyabb rendűnél (kacsacsőrű emlős, han-
lyagba". A gömb alaknak van a felületéhez viszonyí
gyászsün, erszényes emlősök, lajhárok, övesállatok)
tott legnagyobb térfogata, és ez fontos azért, hogy
megmaradt ősi, tökéletlen hőszabályozó rendszerük.
a hőleadó felület minél kisebb legyen. A denevérek
A denevérekkel ellentétben a többi téli álmot alvó
érdekes módon nem építenek fészket és nem göm
emlősnek, a hörcsögnek, a marmotának, a pelének
bölyödnek össze. Mint már e m l í t e t t ü k , olyan helyet
jóval fejlettebb a hőszabályozó rendszere. Ezért fel
keresnek, ahol nincs léghuzat, és a
t e h e t ő , hogy a téli álom csak másodlagosan, a külső
hőmérséklet
mindig néhány fokkal 0 C ° fölött marad. Felsorol
körülmények hatása alatt alakult ki és lett az állatok
hatunk néhány olyan zugot, ahol szívesen alszanak
életének kísérőjelensége. Ezt a megállapítást azon
a denevérek téli á l m o t : mély faodúkban, régi épüle
ban a tudomány még nem tudta kétséget kizáróan
tek szarufái között, kriptákban, templomok pincéi
igazolni.
ben, természetes sziklahasadékokban, barlangokban, elhagyott bányák járataiban. Bár, mint már mondot tuk, nem képesek összegömbölyödni, azért a hideg től
legjobban veszélyeztetett testrészeiket
ők
is
védik. így például a simaorrú denevérfajok' (Vespertilionidae) összeráncolják a szárnyukat, és ahogyan lehet, a testükhöz szorítják, ugyanakkor sok állat szorosan összetömörül, így kölcsönösen védik, mele gítik egymást. A hosszúfülű denevér (Pfecotus a u r i tus) óriási füleit a szárnya alá dugja. A patkósorrú denevérek (Rhinolophidae) álmukban lefelé lógnak, szárnyukat pedig szorosan az egész testük
köré
burkolják. így a legkisebb a test hőmérsékletvesz :esége, mert a törzs és a szárnyak között levő vékony levegőréteg is légkondicionáló hatású. A patkósorrú denevérek nem állnak össze csoportba t é l i álmot aludni, mint a simaorrúak. Minden patkósorrú egye dül lóg a téli álom alatt, anélkül, hogy a másik mel lette levő egyeddel érintkezne.
A mély téli álmot alvó denevér ráteki'n.tésre telje sen merev és élettelen. Mozdulatlan, és megtapintásakor azt a benyomást kelti az emberberr, hogy hideg és kihűlt. Á m egy óránál hamarabb teljesen fel tud ébredni ebből az állapotból. A denevérfajok alvó helyein, ott is, ahol a téli álmukat alusszák, ott is, ahol csak napi pihenőjüket t ö l t i k , sok esetben egyegy fajból az állatok százai vagy ezrei gyülekeznek össze. Föld alatti üregek,
barlangok
bejáratainál
megfigyelhető, különösen, ha a kijárati nyílás nem valami tág, hogy alkonyatkor és hajnalban közösen, sűrű rajokban repülnek ki és ugyanígy térnek vissza. A kutatók elsősorban egyes trópusi fajoknál figyel t é k meg ezt a jelenséget. Ezt azután a ragadozó madarak és a baglyok kihasználják. A tömeges kirepülés és visszatérés idején a barlang bejáratánál fáradság nélkül bő zsákmányt ejtenek. A szabadba érve a denevérrajok
gyorsan felbomlanak, és az
egyes állatok önállóan repülnek vadászútjaikra. Haj
Bár a téli álom állapota a denevéreknél is olyan,
nalban, hazaröptükkor nem messze a barlang bejára
mint a többi emlősnél, az élettani előfeltételek már
tától állnak ismét össze a rajok. A minden irányból
mások, mint a hörcsögnél, marmotánál, pelénél.
idesereglő egyedek pontosan kialakított rend sze
Ezeknél ismeretes, hogy az állat mély, letargikus
rint állnak be a sorba és repülnek csoportban a
alvóállapotba süllyed, s ez a normális testhőmérsék
nyugvóhelyre.
let alapos lesüllyedésével is jár. Ezáltal az anyagcsere
Eddig még nem tisztázódott teljesen a denevérek
a legszükségesebb m é r t é k r e csökken, szigorúan csak
vándorlásának kérdése. A téma bizonyos tisztázásá
annyira, hogy az életfolyamatok ne szakadjanak meg.
hoz vezettek Eisentraut kísérletei, aki
Az állatok a téli álmot jóltápláltan, a bőrük alatt
Németországban kifejlesztette a denevérek gyűrű-
felhalmozott zsírtartalékkal kezdik meg, és felébre
zésének rendszerét. Más európai országokban és az
déskor alaposan lesoványodva folytatják a szokott
Egyesült Államokban is gyűrűzik a denevéreket.
1930
óta
életüket. Ez természetes is, hiszen az egész idő
A magyarországi denevérek vándorlásával beha
alatt semmi táplálékot nem vettek magukhoz. Nagy
tóan foglalkozott Topái György. 1955 őszéig 14 faj
jából így van ez a denevéreknél is. Csak ő k már a
ból 16 ezer példányt, 1958 tavaszáig 20 ezer egyedet
kedvező időjárás idején s nyáron a napi pihenőálmot
gyűrűzött. Ezek közül a gyűrűzés helyétől távol
is ilyenféleképpen alusszák. A letargikus mély álom
247 denevért fogtak el és küldtek be a Természet63
tudományi Múzeumnak. Nálunk eddig a téli szál
letek azt is mutatják, hogy évről évre csökkennek
lásától legmesszebbre egy korai denevér
(Nyctalus
a gyűrűzés helyén a régebben megjelölt egyedek-
A denevérek megjelölése, gyűrűzése kis vékony
elöregedés során az egymást követő években kiesik
alumínium lapocskákkal t ö r t é n i k , amelyeket a csukló
a korosztályok bizonyos százaléka, emellett erősen
ízület közelében, az alkarra erősítenek úgy, hogy ne
ritkítják a denevéreket a balesetek, a ragadozók, a
n o c t u l a ) repült, éspedig 850 km-nyire.
Énnek okai a következők: először is a természetes
okozzon fájdalmat az állatnak és ne akadályozza a
baglyok. Megállapítható, hogy az állat nem nagyon
repülésben. A gyűrűn folytatólagos sorszám van,
vándorol el a megszokott helyéről. Eisentraut sze
azonkívül a gyűrűzést végző intézmény megneve
rint a közönséges denevérek ( M y o t i s
zése, hogy az állat megtalálója közölni tudja az ered
badon, hozzávetőleg 12 évig élnek. A kis patkós
ményt a gyűrűző szervvel vagy intézménnyel. Bebi
denevérek
zonyosodott, hogy a téli álmuk alatt megjelölt dene
úgy látszik, nyáron
vérek közül többet a következő nyáron a gyűrűzés
maradnak —
helyétől
15 évre tehető.
néhány
száz
kilométerre
találták
meg.
A kísérlet kiegészítéseként, a gyűrűzött, megjelölt
(Rhinolophus
hipposideros)
m y o t i s ) , sza —
is a téli szállásuk
életkora
már
magasabb,
amelyek közelében körülbelül
Az észak-amerikai denevérfajok is vándorolnak.
állatokat légvonalban 150 km távolságra szállították.
A
A próba eredményes volt, mert a következő télen
Egyesült Államok
szürke denevér (Los/urus
cinereus)
nyáron az
és Kanada északi vidékein é l .
a megjelölt állatok közül sokan visszatértek korábbi
Augusztus végétől novemberig kis csapatokban délre
telelési helyükre. A szakirodalom még vitázik azon,
vándorol és az Atlanti-óceán délebbre fekvő mele
hogy mi a magyarázata a denevérek
gebb partjain bukkan föl. Télen az Egyesült Államok
tájékozódó
képességének. Bizonyos azonban az, hogy az állatok
déli részein, még Floridában is megtalálhatók. Ez azt
nak jól fejlett tájékozódási képességük van. A kísér-
jelenti, hogy vándorútjuk során ezer kilométereket repülnek, ami nem lebecsülendő teljesítmény. Egy
Hosszúfülű denevér (P/ecotus auritus) képe. KözépEurópában gyakori. Nevét hatalmas redős fülei miatt kapta
szer Írországban, egy másik alkalommal pedig az Orkney-szigeteken bukkant föl egy szürke dene vér. Az, hogy miként sikerült ezeknek az állatok nak az Atlanti-óceánt átrepülni és az észak-európai szigeteket elérni, mindmáig a magyarázata,
rejtély. Valószínű az
hogy a vihar sodorta őket
ilyen
messzire. A
kis denevérek
(Microchiroptera) szaporodás
biológiája nagyon szokatlan és érdekes. Ősszel páro sodnak. A nőstény petéje viszont csak tavaszra, a téli álom befejezése után érik meg. így az ősszel fel vett ondó csak hónapok múlva, tavasszal t e r m é k e nyíti meg a petét, amely ilyenkor lép éretten a pete vezetékbe. A trópusokon élő denevéreknél, ame lyek nem alszanak téli álmot, nincs meg ez a kés leltetett megtermékenyítés. A nőstény rendszerint csak egy fiat vet. A vemhességi idő a megtermékenyüléstől az ellésig az egyes fajoknál más és más. A megfigyelések eredményeképpen a kutatók meg állapították, hogy ez körülbelül 55 és 75 nap között változik. Szinte egyedülálló furcsaságot észleltek a tudó sok egyes fajoknál. „Szülőszobák" vannak, amelyek ben terhes nőstények és az újszülötteiket testükön hordó
anyák
gyülekeznek.
A
hímek
semmilyen
vonatkozásban nem törődnek az utódokkal. A párosodás aktusán kívül a hímek és a nőstények között semmiféle
együttéléshez
hasonló
kapcsolat
nem
létesül. Az utódok csupaszon és vakon S2ületnek, viszont a hátsó lábaik erősen fejlettek, az ujjaikon nagy karmok vannak. A denevér szülés közben nem
64
A.felnőtt hosszúfülű denevér szárnyának a fesztávolsága 16 cm is lehet. Pihenés közben a füleit a szárnya alárejci
függ fejjel lefele. A farokvitorláját felhajtja a hasára,
mászik a mellen levő csecsbimbóhoz, ott teleszívja
így egy zseb keletkezik, ebbe kerül az újszülött.
magát tejjel. Táplálkozás után megint visszamászik
A
a „tartóbimbóra".
kicsinyek
megszületésük
után
hamarosan cin
cogni kezdenek, ezzel hívják fel magukra a figyelmet.
A szőrtelen denevérkölykök hőszabályozása még
A z újszülöttek abból a „zsebből", amelyikben az
nem
anyjuk felfogta ő k e t , a nőstény szőrébe kapaszkodva
tapadnak az anyjuk testéhez, először a szülői test
működik tökéletesen. Azzal, hogy szorosan
felmásznak az anyai mellen levő emlőkhöz, és kissé
meleg adja meg nekik a kívánt hőmérsékletet. A szü
hátrahajló, hegyes fogakból álló tejfogaikkal meg
letés után néhány nap múlva kinyílik szemük, és
kapaszkodnak az anyai csecsbimbón. így van ez való
testük felső részén finom pihe sarjadzik. 14 nap
színűleg több
idetartozó
denevérfajnál,
biztosan
múlva az újszülöttnek elkezd nőni a foga. Legké
azonban csak a nálunk honos simaorrú
denevér
sőbb a szőrtakaró kifejlődése után a fiatal denevér
félékről tudjuk ezt. A patkósorrú denevérféléknél
szabadon, az
másként rendeződik a fiatalok felnevelésének a fo
A nőstény vadászni jár, elrepül, a fióka ottmarad
lyamata. Ennél a családnál a nősténynek két emlő
a helyén. Különleges az a mód, ahogyan az anya
párja van. A z egyik, a valódi emlőpár a mellén, a
visszatalál a kicsinyéhez, hiszen a sötét barlangban,
anyja
mellett
lóg a pihenőhelyen.
másik, az álemlők, a hastájon. Csak a melltáji bim
pincében vagy odúban nagyon sok
bók adnak tejet. A hasi bimbókon a kölykök csak
vissza. A z anya és a visszamaradt fiatal összehangolt
ivadék marad
kapaszkodnak. A z újszülött patkósorrú szájával erő
hangjeleket váltanak a nőstény visszatérése után, s
sen megkapaszkodik a hasi emlőbimbón. A patkós
így találnak ismét biztosan egymásra. A z utódok
o r r ú denevér fiókáknak ugyanis nincsenek kapaszko
születésük után 45—60 nappal már egyedül repül
dásra alkalmas tejfogai, ezzel szemben a szájuk
nek, mondhatjuk egészen j ó l , és akkorra már majd
nagyon erős szívóka, amivel az anyjuk testén meg
nem olyan nagyok, mint az anyjuk. Egészen addig,
tudják tartani magukat. Ha a fióka szopni akar, fel
ameddig önállóan nem tudnak repülni, az anya a
65
A közönséges denevérek
(Myotis
tejével táplálja a fiait. A
myotis)
erős fogazata még a cserebogarat is könnyen felaprítja
denevérek teje nagyon
Részletesebben azonban csak néhány jellegzete
tápláló, és a fiatal állatok napról napra szinte látha
sebb, jobban elterjedt fajt tárgyalunk, amelyeknek
tóan fejlődnek, erősödnek, nőnek. A fiatal denevé
külsejéből, életéből, szokásaiból kialakul a denevé
rek 15 hónap múltán lesznek ivarérettek.
rekről egy egységesebb, világosabb kép. Bővebb,
Ilyen nagy tömegben gyülekező és pihenő dene vércsapat alatt tetemes mennyiségű ürülék gyűlik
részletes felvilágosítást ad a denevérekről
néhány
német zoológus k i m e r í t ő munkája. Ezek a tudósok
össze, amely rendkívül kellemetlen szagú, de kitűnő
hivatott
trágya, ezért ahol nagy vastagságban (néha t ö b b
(Eisentraut, Kolb, Meise,
szakemberei
a
denevérek
családjának
méteres rétegben) rakódott le, ott intenzíven bá
A Skandináv-félszigeten fellelhető fajokról értékes
nyásszák. A neve: denevérguanó.
kutatási adatokat közöl Ryberg.
Natuschke és Richter).
A z európai szárazföld nyugati, északi és — hazán
A z alábbiakban egy táblázat foglalja össze a közép
kat is beleértve — középső részén a denevérek két
európai és ezen belül hazánk területének denevér
családja, kilenc neme és huszonnégy faja é l .
fajait:
66
Család: patkósorrú denevérfélék (Rhinolophidae) Nem: patkósorrú denevérek (Rhinolophus) Faj: nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus
forgó két patkós denevérfaj látszik a legalkalma sabbnak arra, hogy más helyre áttelepítsék őket, már csak azért is, mert ismeretes róluk, hogy nyári
ferrum-equinum)
Faj: kis patkósorrú denevér
és téli szálláshelyüket 25 kilométernél távolabb nem
(Rhinolophus
hagyják el. A z eddigi megfigyelések alapján úgy tud
hipposideros)
Faj: kereknyergű patkósorrú denevér (Rhinolophus euryale) Család: simaorrú denevérfélék (Vespertilionidae) Nem: egérfülű denevérek (Myotis) Faj: közönséges denevér (Myotis myotis) Faj: hegyesorrú denevér (Myotis oxygnathus) Faj: vfzi denevér (Myotis daubentoni) Faj: tavi denevér (Myotis dasycneme) Faj: horgasszőrű denevérek (Myotis nattereri) Faj: nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) Faj: pillás denevér (Myotis emarginatus) Faj: bajuszos denevér (Myotis mystacinus) Nem:
juk, hogy ezek az állatok nem vállalkoznak nagyobb vándorutakra sem nyáron, sem a téli álom előtt vagy azután. A
magasságában, régi elhagyott bányákban találtak be lőlük tekintélyes számban. Elterjedésüknek az északi határa Észak-Írországban és Közép-Angliában van. Kelet felé csak Közép-Ázsiáig fordulnak elő. Hazánkban a Rh/no/ophus-nem 3 faja él. Magyar
Nyctalus
Faj: korai denevér (Nyctalus Faj: szőröskarú denevér (Nyctalus Faj: nagy korai denevér (Nyctalus Nem:
országon
noctulo) leisleri) lasiopterus)
nyári
napközi
pihenő álmukat templomok tetőgerendái
között,
alusszák, ott, ahol fullasztó meleg van. Nyáron ritkán találhatók
ezek
az
állatok
barlangokban,
hűvös
sziklaodúkban, föld alatti üregekben. Ezeket a hideg járatokat,
murinus])
föld
alatti
folyosókat
vagy
elhagyott
bányarendszereket a kis patkós denevérek keresik
Eptesicus
fel, mert a hűvös helyeket nagyon kedvelik. Viszont
Faj: északi denevér (Eptesicus nilssonii) Faj: kései denevér (Eptesicus serotinus)
mindkét fajnál megtaláljuk a már e m l í t e t t „szülő
Miniopterus
szoba" rendszert, vagyis a terhes és fias nőstények
Faj: hosszúszárnyú denevér
(Miniopterus
elkülönülését. Bár meg kell említenünk azt is, hogy
schreibersi)
Nem: Faj: Nem: Faj: Faj:
elterjedtek.
tornyok fedélszékében, házak padlásán, kamrákban
Faj: kétszfnű denevér (Vespertilio discolor) (régi neve: fehértorkú denevér
Nem:
hegyvidéken
A nagy patkósorrú denevérek a már ismertetett
Vespertilio
Nem:
a
módon, fejjel lefelé függeszkedve,
Faj: törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) Faj: durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii) Faj: alpesi denevér (Pipistrellus savii) (Magyarországon nem él)
[Vespertilio
többnyire
A budai barlangokban gyakoriak.
Pipistrellus
Nem:
kis patkósorrú denevér az előző fajnál észa
kabbra is előfordul. Németország közepén, Drezda
e két denevérfaj „szülőszobáiban" mindenhol néhány
pisze denevérek (Harbastello) pisze denevér (Barbastella barbastellus) hosszúfülű denevérek (Plecotus) hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) szürke hosszúfülű denevér (Plecotus
százalék hím is található. Téli álmukat mindkét faj föld alatti üregekben, barlangokban, elhagyott tárnákban alussza.
Mind
k e t t ő eléggé lassan és gyámoltalanul repül. Későn
austriacus)
éjjel vadásznak, bokrok, sövények között, cserjé A patkósorrú denevérek neméből két faj, a patkósorrú kis
denevér
patkósorrú
(Rhinolophus ferrum-equinum) denevér
(Rhinolophus
nagy
sekben, bozótosban. Alacsonyan, a föld felett szállva
és a
kergetik a repülő rovarokat. A megfogott zsákmányt
hipposideros)
nem
minden esetben költik el ott
helyben. Elő
nyomult legmesszebb északra. Ezek ugyanis Afrika
fordul, hogy a megfogott rovarokat egy olyan ál
és Ázsia trópusi vidékein őshonosak. A nagy patkós
landó helyre viszik, amelyet előzőleg kiszemeltek
orrú
maguknak. Ide
denevér
nagyon melegigényes,
inkább
dél
azután vissza-visszatérnek
minden
vidéki faj, ezért elterjedési t e r ü l e t é n e k északi határa
megfogott áldozattal,
és teljes nyugalomban fo
Anglia déli része, az európai kontinensen pedig a
gyasztják el. Ezek a helyek, ahol a denevérek a zsák
Harz hegység és a Thüringiai e r d ő déli szegélye,
mányukat megeszik, jól felismerhetők, mert az el
innen azután ennek a vonalnak a meghosszabbításá
k ö l t ö t t rovarok maradéka, szárnyak, lábak, potroh-
ban egészen Japánig megtalálható. Niethammer meg
darabok jó vastagon felgyülemlenek a földön.
figyelte, hogy amikor 1933-ban London környékére
Aki
nem
szakértője a denevéreknek,
nehezen
szállítottak belőlük jó néhány példányt, ezek élet
tudja a két fajt, a nagy és kis patkósorrú denevéreket
ben maradtak és még évek múltán is találtak a város
egymástól
környékén
különbség csak a nagyságukban rejlik. A nagy patkós
nagy patkós denevéreket.
Úgyszólván
megkülönböztetni.
A
tulajdonképpeni
ez az egyetlen, denevérfajokkal végrehajtott, ismert
orrú
és sikeres áttelepítési kísérlet. Ha már az áttelepí
ehhez jön még a 3—4,3 cm hosszú farok. A kis
tésről beszélünk, meg kell említeni, hogy a szóban
patkósorrú denevér egyike a legkisebb hazai fajok-
denevér
teljes
fej—törzs
hossza
6—7 cm,
67
nak. Törzs—fejhossza 3,8—4,5 cm között ingadozik.
zoológus tudja a két faj patkóját egymástól meg
Hozzá kell még számítani a 2,4—3,1 cm-es farkot.
különböztetni. A patkó rátekintésre három részből
Egyébként a két faj rendkívüli módon hasonlít egy
áll:
máshoz. Külsejük, alakjuk vagy a színük alapján
az állat orrlyukait veszi körül és betakarja az arcorr
nagyon nehéz ő k e t megkülönböztetni. H á t u k bar
csúcsát és oldalrészét; 2. a két orrlyuk között a patkó
nás,
1. alsó része egy patkó alakú bőrkaréj, amelyik
barnásszürke, hasuk oldala valamivel világosabb
közepéből egy húsos nyereg emelkedik ki; 3. a patkó
és fehéresszürke színárnyalatot mutat. A kis patkós
két hátsó vége alatt eredő és a homlokra nyúló
o r r ú denevér általában 2—5
lándzsa. Füleik, a többi hazai fajjal ellentétben, nem
méter
magasságban
repül és röpte nagyon hasonlít a lepkék repülésé
különlegesek, fülkagylójuk sem bizarr alakú, és nincs
hez. Valamivel gyorsabban és ügyesebben szállnak,
fülfedőjük. Szemeik nagyon kicsinyek. A maradan
mint a nehezebb, esetlenebb, nagyobb rokonaik, a
dó fogazat képlete mindkét fajnál azonos.
nagy patkósorrú
denevérek.
Az
utóbb
említett
Fogképletük:
nagyobb faj röpmagassága 50 cm és 3 méter között mozog. Érdekes, hogy az eléggé ügyetlenül és eset
M
lenül repülő nagy patkósorrú denevér szárnyainak fesztávolsága kb. 40 cm, ami elég tekintélyes szárny
3
hosszúságot és szárnyfelületet jelent. A kis patkós
P
C
I
I
2
1
1
1 1 2
C
P
3
1
2
2
1
M 3
3
3
= 32
o r r ú faj szárnyfesztávolsága a nagyénak a fele, tehát kb. 20 cm. Figyelmesen
A és gondosan összehasonlítva a kis
patkósorrú és a nagy patkósorrú denevérek egy-egy
most leírt két fajon kívül — amelyek Közép-
Európában honosak — még számos
Rhinolophida-
faj él tőlünk délebbre, melegebb tájakon.
felnőtt egyedét, feltűnik, hogy a nagy patkósorrú
A z egyes fajok orrtoldaléka nagyon különböző, és
nak füle — az egész test terjedelméhez viszonyítva —
e l t é r h e t az előbb leírt formáktól. A z orrtoldalék
aránylag nagyobb, mint a kis patkósoknál. A Rhino-
egészen szokatlan, furcsa alakú lehet, és az állatnak
lophoidea öregcsaládra jellemző, hogy az orrlyukai
ijesztő, haragos, félelmetes vagy bizarr külsőt köl
kat egy feltűnő bőrfüggelék veszi körül. Ez mindkét
csönözhet. A z orrtoldalék különféle változatai az
fent e m l í t e t t fajnak is ismertető jegye. A bőrtolda
egyes fajok alaktani fejlődésének eredményei. Lénye
lék formája olyan, mint egy fekvő patkó. A függelék
gében a legfontosabb hivatásuk, hogy minden állat
csaknem teljesen egyforma mindkét fajnál, és csak
nál nagyteljesítményű „adóberendezések", amelyek
a nagyon gyakorlott, s főleg denevérekkel foglalkozó
nek működése eltérő lehet, de elvi felépítésük és mechanizmusuk
minden állatnál ugyanaz. A patkós
o r r ú fajoknál a patkó és járulékai az ultrahang útján A k i s patkós denevér
( R h i n o l o p h u s h i p p o s i d e r o s ) ábrázata.
A Közép-Európában élő faj bőrből alakult orrfüggeléke miatt kapta ezt a nevet
való tájékozódás szervei. nagyon
A
patkósorrúak
szeme
korlátozott.
Olyan
kicsi, látásuk erősen
rosszul látnak, hogy vakrepülőknek számítanak, a koromsötétben az ultrahangok segítségével tájéko zódnak. Nemcsak fákat, tornyokat, magas épülete ket, antennákat, villamos vezetékeket kerülnek ki biztosan és ügyesen, hanem meg tudják állapítani a repülő rovarzsákmányuk
pontos
helyét is. Való
színűnek látszik, hogy ezen a módon a leselkedő vagy repülő baglyok helyét is meg tudják határozni és időben kikerülik a veszedelmes ellenségüket. A következőkben ismertetjük azokat a denevér fajokat, melyek hazánkban és Európának hozzánk közelebbi térségében honosak. A
legtöbb hazai és közép-európai denevérfaj a
simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába, az egérfülű denevérek ( M y o t i s )
neméhez tartozik.
Ismertebb és gyakorta előforduló faj a denevér
(Myotis
közönséges
m y o t i s ) , a legnagyobb denevérfajok
egyike. Nagyságban csak a nagy korai denevér
(Nyctalus
l a s i o p t e r u s ) múlja felül, amelyik nagyon ritka, eléggé
Xjs patkós denevérek téli álomban. Fejjel lefelé lógnak, lábukkal kapaszkodnak a téli -szállás tetőzetén. Szárnyuk kal beburkolják a testüket, mint a repülőkutyák. A simaorrú denevérek viszont a testükhöz zárják ilyenkor a.szárnyukat. (Lásd a közönséges denevérről készült szfnes ábrát.)
ismeretlen faj és szórványosan Dél-Franciaországtól
farkának
a
fel.*
nyúlik. Ez is nagyobb valamivel, mint a közönséges
Erről a denevéróriásról még olyan keveset tudunk
denevér. A közönséges denevér a legjobban ismert,
Szovjetunió
dél-európai
vidékéig
lelhető
mintegy a fele az állat szárnyából ki
— még a zoológusok is — , hogy egyesek (téves) fel
legrészletesebben felkutatott hazai denevérfaj. Sok
tevése szerint nem önálló faj, hanem az eurázsiai
felé megtalálható Közép-Európában, ezért a kutatók
k o r a i denevérek
alaposan megfigyelték, tanulmányozták szervezeté
megnőtt
( N y c t a l u s n o c t u l a ) rendkívüli módon
példányairól
van szó. Szárnyának
fesz
nek felépítését, vizsgálták életmódját. A külföldi
távolsága 50 cm, hossza pedig az o r r á t ó l a farka vé
kutatók közül említésre érdemesek Eisentraut és
géig eléri a 17 cm-t. Ezen vagy ezeken kívül Spanyol
munkatársainak vizsgálatai, amelyeket közönséges
országban, a Földközi-tengerpartján egészen G ö r ö g
denevéreken végeztek, ketrecben és a szabad ter
országig él a trópusi szelindek denevérek (Molossi-
mészetben egyaránt. A z aránylag elég széles szár
dae) egyik faja, a b u l l d o g denevér
(Tadarida
teniotis),
nyaik miatt az állatok elég lassan és ügyetlenül repül nek. Szívesen tartózkodnak emberi települések kö
* [Magyarországon is előfordult]
zelében.
69
A leggyakrabban naplemente után néhány órával bújnak elő nappali pihenőhelyükről. Nedves, szeles, párás, hideg éjszakákon inkább a szállásukon marad nak és nem indulnak vadászni. Kedvező időben négy öt órán keresztül a levegőben tartózkodnak és ennek az időnek a legnagyobb részét repkedéssel töltik. Rendszerint 5—10
méterrel a talajszint fölött száll
nak. A z időjárás változásaira, a zord és kedvezőtlen légköri viszonyokra nagyon érzékenyek és kénye sek. Ezt bizonyltja az a megfigyelés, hogy tartózko dási helyüket sohasem választják közvetlenül a ten gerparton. A közönséges denevér fej—törzshossza összesen 8 cm, farokhossza 5—6 cm. A nagyobb példányoknál a szárnyak fesztávolsága
37—40 cm. A
szárnyak
vékonyak, a világosság felé tartva áttetszőek. A z állat bundája a hátán szürkésbarna, a hasán világosszürke színű. Füle kerekdeden hosszúkás és a bőre nagyon vékony. A fülekről még annyit, hogy rátekintésre hosszabbak, mint amilyen szélesek, és messze el állnak egymástól. A fülnyílás előtt egy lándzsa alakú fülfedő helyezkedik el. Elkeskenyedő arcorra meg nyúlt. 38 foga van. Fogképlete: M
P
C
3
1 2
1 í A
I
3
I
C
2
1 3
3~~i
P
M 3
3
3
= 38
közönséges denevér aránylag nagy rovarokat
fogyaszt. Zsákmánya közt szerepelnek csereboga rak, ganajtúró bogarak, amelyeket vadászata köz
Kétszínű
ben, röptében kap el. Nemcsak a levegőben repülő
fehér, s ez éles kontraszttal válik el a háti részek sötét barna, fehérsávos színétől. Magasan repül. Hazája Eurázsia
bogarakat fogja meg, hanem a földfelszínhez k ö t ö t t , nem repülő aranyos bábrablót és más futrinkafajo kat
is elkap mélyrepülésben. A párzási időt
nem
denevér
( Y e s p e r t i l i o d i s c o l o r ) . Torka és hasa tája
hallható egy civakodó cincogás, cirpelés. A jobb
számítva, a hímállatok elkülönülten élnek egymás
helyekért
tól és a többi nősténytől is. A hímek nyugvóhelyül
azonban, hogy a nézeteltérésnek nem lesz komoly
egyedül szeretnek birtokolni egy egész padlásteret
következménye. A küzdelem a hangoskodásnál nem
vagy fedélszéket, s ott azután nem t ű r n e k meg másik
megy tovább.
marakodnak
szüntelenül.
Úgy
látszik
hímállatot. Ezzel szemben a terhes ésfias nőstények százai és ezrei gyülekeznek össze a már
említett
„szülőszobákban" vagy „szülőközösségekben". En nek a helyét elhagyott és ritkán látogatott templom torony padlásokon, elhagyott föld alatti aknákban, tárókban és hasonló helyeken választják. Ilyen nagy, tágas helyiségekben azután mindkét nem közösen telel át, de az üregen belül a mondottak szerint elkülönülnek egymástól. A telelési hely és a nyári pihenőhely néha sok kilométerre van egymástól. A közönséges denevér 260 kilométer hosszú vándorutakat is képes megtenni. Ez a denevér szívesen hallatja a hangját. A téli
Meg kell emlékeznünk Magyarország leggyakoribb fajáról, a hegyesorrú denevérről (Myotis oxygnathus). Ennek a fajnak a jelenlétét 1924-ben Éhik mutatta ki hazánkban. Nagyon hasonlít a közönséges denevérhez. A két faj közötti különbségek: a hegyesorrúnak hegye sebb az orra és a füle és hossza 1—2 centiméterrel kisebb. Sokáig úgy vélték, hogy nem külön faj, hanem a közönséges denevérek fiatal példánya. Hazánkon kivül, többek között a Krímben is tömegesen él. Való színűleg tőlünk északra csak kivételesen fordul elő. Hazai barlangjaink leggyakoribb és nagy tömegben élő faja. 1955 őszéig Topái gyűrűzési akciói során 12 ezer hegyesorrú denevért és csak 2 ezer közönséges dene vért jelölt meg. Ez az adat is megvilágítja, hogy milyen nálunk a két faj előfordulásának aránya.
szálláson, a nyugovóra térés elején vagy végén, a nőstények „szülőközösségében", nyáron a tömeg
Sok denevérfajnál a hozzáértő számára jellemző
szállásokon, a t e t ő k alatt napközben is állandóan
és elég erős csivitelés, lárma elárulja a „szülőszobák"
70
h e l / é t . Ha az erdőben sétálunk és meghalljuk a de
Érdekes mozzanatot figyeltek meg a német zooló
nevérek többszólamú fojtott ciripelését, marakodó
gusok a korai denevérekkel kapcsolatban. E dene
csivitelését, nem kell mást tennünk, mint keresni
vérek egy több száz főt számláló nagy csoportja
egy hatalmas, hat-nyolc méteres vagy még nagyobb
1926-ban télire a drezdai Frauenkirche tornyában
törzset,
van.
ü t ö t t tanyát. Figyelemre méltó volt, hogy ez az erdei
Harkályfészket is kereshet a természetbúvár, s ha
állat télire a városba költözött. A csoportot W . Meise
megtalálja az üreget, néhány jellemző körülményből
és munkatársai gondosan megfigyelték. Az említett
tudhatja, hogy a korai denevérek
noctula)
denevérek azután évről évre messze levő nyári szál
nőstényeinek egyik gyülekezési és tartózkodási he
lásukról a drezdai templomtoronyba repültek téli
lyét találta meg. Ezeknek a denevéreknek helyét fel
tartózkodásra. A z 1928—29-es igen kemény télen a
ismerhetjük a r r ó l , hogy a bejárat zsírosan fényes,
toronyszállás nem bizonyult elég melegnek és az
és az üregből átható szagot árasztó folyadék csurog
állatok fele, körülbelül 600
végig a fa törzsén. Ez a folyadék a nőstények vize
rendkívüli hidegben.
amelyiken
magasan
repedés,
odú
(Nyctalus
példány elpusztult a
lete. A korai denevérek a nyári melegben a legszíve
A korai denevérek aránylag nagy szeműek. Szük
sebben lombos erdőkben tartózkodnak. Napközben
ségük is van erre, mert a korai alkonyati időben,
a fák odvában, réseiben pihennek. Erre a fajra jel
néha már a nappalba hajló napfelkeltekor vadásznak
lemző, hogy a hímek a nappali pihenésre rendszerint
az e r d ő fáinak csúcsa környékén. Erős testalkatú faj.
külön csoportokat alkotnak, de előfordul az is, hogy
A repülőhártyája durva és sötét. Rövid és széles fülei
egy-egy állat egyedül birtokol egy fészket, rést,
ugyanolyan színűek, mint a szárnyai. Fültakarójuk
odút. Előfordul az is, hogy fias és terhes nőstény
felfelé félkör alakú lemezkévé szélesedik. Sűrű szőr-
közösségek elköltöznek egy másik odúba, de kis idő
zetük vörösbarna. A pofájuk kerek, a szájuk széles,
múltán visszatérnek eredeti helyükre. így azután az
mert a zsákmányuk elég nagy rovarokból, kövér
is előfordul, hogy a csoportoknak több tartózkodási
szenderekből és jókora lepkékből áll. Az állatok
helyük van. Ezeket válthatják is. A korai denevérek
képesek j ó nagy falatokat lenyelni. A korai denevé
a legnagyobb európai simaorrú denevérfajokhoz tar
rek meglehetősen barátságtalanok más denevérfajok
toznak. Egy hozzájuk hasonló faj, a szöröskarú
egyedeivel szemben.
(Nyctalus
leisleri)
denevér
szintén megtalálható Európában,
Fogképletük:
csak ezek sokkal kisebbek és ritkábban fordulnak elő tájainkon. Az e m l í t e t t k é t fajról elmondhatjuk, hogy bár nyáron az erdőben tartózkodnak, a telet általában nem t ö l t i k a fák odvában, hanem lehetőleg fagyvédett természetes sziklahasadékokat, barlan gokat keresnek, vagy száraz, nem háborgatott föld alatti üregekbe, pincékbe költöznek.
M
P
3
2
C
I
I
C
P 2
3
1
3
3
1
2
3
1 i ! 5 2~~í -
M
= 34
Repülési módjuk, r ö p t ü k hasonlít a közönséges és a sarlós fecskékéhez. Abban is hasonlítanak egymás hoz, hogy elég tekintélyes magasságban űzik zsák-
Korai denevér (Nyctalus n o c t u l a ) repülés közben. Ennek a nagytermetű denevérnek a szárnyfesztávolsága eléri a 35 cm-t. Eurázsiában és Észak-Afrikában széltében elterjedt
A korai denevér jókora falatokkal is meg tud birkózni
mányukat. Ha jól megfigyeljük, nyári alkonyatkor,
alkonyatkor a sötétedés kezdetekor megfigyelhet
naplemente e l ő t t , a magasan vadászó fecskék között
jük őket, amint kényelmesen, sietség nélkül vitor
jól megkülönböztethetjük a közéjük keveredett és
láznak 1—10
velük együtt repdeső korai denevéreket. Ugyanúgy,
nek és a lakóházak között vagy felett. A kertek
méter magasságban, az istállók, a szí
mint a fecskék, repülés közben magas, átható hango
bokrai és gyümölcsfái között repkednek és fogdos
kat hallatnak. A denevérek között a korai denevér
sák az araszoló- és szövőlepkéket, sodrópilléket és
Közép-Európa
és leggyorsabb
egyéb pillangókat. Nemcsak röptében fogja meg a
repülője, de még nála is ügyesebb repülő a hosszú-
zsákmányát, a lepkéket és hasonló nagyságú boga
egyik legügyesebb
Ez a délvi
rakat. M i n t a vércse, egy helyben is képes lebegni, s
déki faj hazánkban gyakori. Barlangokban tanyázik.
a b o k r o k r ó l , fákról összeszedi a hernyókat, pókokat.
Teste csak 5 cm hosszú, a farka 5,3 cm.
A fák levelein és ágain megbúvó rovarokat is így
szárnyú
denevér
(Miniopterus
schreibersi).
Mondhatjuk, hogy a „denevér" megtestesítője a
szedi össze és fogyasztja el. Egy-egy kanyart tesz az
(Plecotus
utcai vagy házi lámpák körül is, mert idecsalja őt a
lett. Jellemzője az óriási, a végén hegyes,
fényben nyüzsgő sok-sok bogár, lepke, rovar. Ezért
hosszú hangtölcsérszerű két füle. Repülés közben a
azután megtörténik az is, hogy egy-egy hosszúfülű
nagyon régóta ismert hosszúfülű auritus)
denevér
Nyuga
denevér betéved a nyitott ablakon a kivilágított
tartja.
szobába vagy konyhába. Sajnos még ma is előfordul,
A fülén jól látható a 22—24 harántredő, amelyek
hogy az ártatlan és hasznos kis állat itt leli halálát,
mezei nyúl „tapsifüleire" emlékeztetnek. lomban
fülkagylóit
kissé
hátra
csapva
harmonikaszerűen kihúzhatók vagy összehajthatok.
mert az emberek előítéletből vagy babonából, eset
Ez lehetővé teszi, hogy az állat tetszése szerint ki
leg félelemből elpusztítják a lakásba kerülő denevért.
nyissa vagy becsukja óriás füleit. A fülkagyló bőre
N y á r i melegben a hosszúfülű denevér otthagyja az
egyébként rendkívül finom vékony hártya.
ember közelségét és „ k i k ö l t ö z i k " a gyümölcsösker
Hazai denevérfajaink közül a hosszúfülű denevér
tekbe, erdőkbe, ligetekbe. O t t az elhagyott harkály
szereti a legjobban az ember, vagy mondjuk inkább
odúkban, kitett fészekládákban, odvas fákban tanyát
az emberi település közelségét. Különösen a falvak
ver. Legtöbbször és legszívesebben azonban mégis
ban, tanyákon húzódik az ember közelségébe. N y á r i
régi, elhagyott épületek tetőszerkezetében, temp-
72
lomok, csűrök, bódék padlásán tanyáznak fejjel le
egészen dallamos trillákat kibocsátani, másik véglet
felé lógva. Valószínűleg a csendet és a n/ugalmat
ként elég hangos, érdes, rikácsoló hangot is hallat
keresik ezeken a helyeken, mert a megfigyelések azt
nak. A faj képviselőinek 36 éles foguk van. Fogkép
igazolják, hogy ezek a denevérfajok nagyon szeretik
letük:
a háborítatlanságot. Egy természetbúvár, mint érde
M
P
C
I
I
C
P
kességet megfigyelte, hogy két hosszúfülű denevér
3
2
1
2
2
1
2
3
egy
3
3
1
3
3
1
3
3
harangtoronyban
harangozás
alatt a
mozgó
M _
^
harangok között repkedett úgy, hogy sohasem érin t e t t é k a lengő harangokat vagy azok nyelvét. Ez azért
Fekete színű és élénken mozgó szemeik aránylag
is furcsa jelenség, mert ezek az állatok magányosan
nagyok. A z állat testének a színe felül barnásszürke,
szeretnek élni, különösen a hímek. A z apaállatok
alul fehéresszürke.
csak a párosodási idő alatt repkednek a nősténnyel
faját, a tulajdonképpeni
együtt, egyébként mindig egyedül járnak. Még az
auritus)
úgynevezett
austriacus)
szülőközösségekbe
sem
csoportosul
és
a
A
hosszúfülű hosszúfülű
szürke hosszúfülű
denevérek
denevért
két
(Plecotus
denevért
(Plecotus
hosszú ideig egy fajnak vélték. A közép-
össze annyi nőstény, mint az egyéb fajoknál. Na-
nagy denevérek csoportjába sorolhatók. Szárnyuk
tuschke megfigyelései azt mutatják, hogy egy cso
fesztávolsága 23—27 cm. Előfordulási területük igen
portba csak 10—12 anyaállat áll össze.
nagy. Egész Európában megtalálhatók, beleértve Ang
Körülbelül o k t ó b e r hónapban vonul el nem túl
liát, Skóciát és Írországot. Csak Finnország, Nor
mély téli álmába. Nyugvóhelyül pincéket, elhagyott
végia, Svédország és a Szovjetunió európai részének
bányatárókat,
északi tájairól hiányzik a hosszúfülű denevér. Az Al
barlangokat, sziklahasadékokat
vá
laszt. Téli álma alatt ugyanúgy, mint a napi pihenés
pokban
kor, hosszú füleit a szárnyai alá rejti úgy, hogy a
északi részén sokfelé, Ázsiában pedig — ahol az
1800 m
magasságig
szárnyát összehajtogatva szorosan a teste köré bur
időjárási viszonyok megfelelőek — mindenütt be
kolja, s ez alá kerül még a hosszú füle. Langyosabb
népesítik
téli alkonyatokon egyes éberebb vagy éppen ébren
mélyesen gyakorlati kutatója ennek a fajnak — azt
a vidéket.
megtalálható.
Afrika
Eisentraut — aki maga sze
levő példányok kirepülnek egy kis vadászatra. Meg
mondja róluk saját tapasztalatai alapján: „a hosszú
figyelték azt is, hogy ilyenkor előfordul, hogy egyes
fülű denevér a legkedvesebb, legrokonszenvesebb
példányok új telelési helyre vonulnak. A hosszúfülű
állat azok közül a denevérfajok közül, amelyek az
denevérek hangokat is hallatnak, sőt elmondhatjuk,
ember
hogy a hangterjedelmük eléggé változatos. Képesek
nagyőri hamar megszokják az ember közelségét és
közelében
élnek.
A
befogott
kis
állatok
sokszor már az első nap után készségesen táplálkoz nak a felkínált elemózsiás tálacskából. Ha a gazdájuk A törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) Közép-Európa egyik legkisebb termetű denevérfaja. Szereti az emberi települések közelségét és sok esetben épületekben pihen s alussza téli álmát
arra szoktatja ő k e t , hogy a kezéből egyenek kukaco kat, rovarokat, hamarosan szelídek, bizalmasak lesz nek, és mint a galambok, gazdájuk kezéből esznek". T e r m e t é r e nézve a legkisebb faj, az egész Euró pában elterjedt törpe denevér lus).
(Pipistrellus
pipistrel
Róluk is elmondhatjuk, szeretnek az ember
közelében t a r t ó z k o d n i . Ezt úgy kell érteni, hogy kedvelik a házak, ólak, épületek környékét. Az is előfordult már ezzel a kis állattal, hogy későn nyáron vagy kora tavasszal egész rajok „megszálltak" egyegy lakószobát vagy konyhát. Ezt a jelenséget Eisen traut saját maga kétszer is megfigyelte. A törpe denevérek
szárnyának
fej-törzshosszuk
fesztávolsága
18—21 cm,
3,3—4,5 cm. Ezen felül a farkuk
hossza 2,6—3,6 cm. Ennek megfelelően a súlyuk is kicsi, 3,5—7 gramm. A legkeskenyebb réseket, zugo kat, hasadékokat választják pihenőhelyül, farepedésekben, falzugokban, keskeny faltörésekben ütnek tanyát. Ezzel kapcsolatban ide kívánkozik Natuschke egy élménye: „ A t ö r p e denevérek olyan kicsinyek, hogy még a verebek is veszedelmes ellenségüknek számítanak. Egyszer láttam egy verebet, amint az
73
— a többi veréb éktelen lármája közepette — a
belül egy perces kergetőzés után megfogta áldoza
tetőeresz alól kirepült és valami gombolyagszerűt
t á t . A nagy állat ki akart repülni a zsákmányával, de
tartott a szájában. Néhány méternyi
repülés után
valószínűleg nehéz lett a teher és elejtette.
közben kiesett a szájából a falat, amely egy t ö r p e
Nem
denevér volt. Más megfigyelők hasonló észlelései is
hagyta ott a zsákmányát, hanem újra rárepült és a
megerősítik ennek a lehetőségét. Ugyanilyen vám
földön újra meg szerette volna ragadni. Odamentem
pírral esett meg a következő: szájában az áldozatá
és elzavartam a verebet, mert kíváncsi voltam, mit
val berepült egy szobába. Miután megzavarták, ül
cipel magával. És akkor d e r ü l t ki, hogy a veréb áldo
dözték, elejtette az áldozatát, és őt magát megfog
zata egy t ö r p e denevér. Valószínűleg a verébfészek
ták. A t ö r p e denevér füle mögött megtalálták az
közelében választotta a nyugvóhelyét és a veréb
üldözője ü t ö t t e sebet. Utána a két állatot külön-
nem volt hajlandó t ű r n i é l e t t e r é n e k a háborítását.
külön ketrecbe zárták. A következő napon, kísér
Mint minden állat, ő is nagyon kényes volt fészke
letképpen,
környékének biztonságára s nem volt ínyére, hogy
A vámpír vadul nekiesett a t ö r p e denevérnek, és
az elfoglalt t e r ü l e t é t mással megossza." —
megint megragadta a füle mögött. Azután a hátsó
Európai
ismét
összehozták
a
két
denevért.
t ö r p e denevéreink nem a legkisebb ma élő Chirop-
lábain függeszkedve kényelmesen fogyasztani kezdte
terák. Más denevérnemeken belül is vannak t ö r p e
áldozatát. Csak a feje és egy-két végtag maradt meg
fajok. Ezek az egészen kis állatok az összes emlősök
belőle."
között a legkisebbeknek számítanak. Erről a témá ról azt írja Eisentraut: „Kamerunban t ö b b példányt fogtam az Eptesicus
tenuipinnis
faj
képviselőiből,
amikor azok kivilágított szobámba r e p ü l t e k . A m i k o r a iámpaernyő körül k ö r ö z t e k , első pillantásra rova roknak véltem ő k e t , olyan aprócskák voltak. Szár nyaikból vagy inkább repülőhártyájukból
nagyon
keveset lehet látni, mert nincs benne semmi festék anyag, és így színe fehéresen áttetsző. Ebből a vilá gos, áttetsző keretből élesen emelkedik ki az állat sötét, feketésbarna háta, a füle, az alsó- és felsőkarja és a lába. Ez a faj olyan kicsi, hogy talán még egy gyűszűben is tanyát üthetne. Egy megfogott apró nőstény terhes volt, és néhány nap múlva ellett. A kölyök nem volt nagyobb, mint egy méhecske."
Nem
ez az
egyetlen
amelyik ragadozó
nagytermetű
denevérfaj,
módon, kis, élő gerincesekkel
táplálkozik. Ez azonban a biológiának olyan felderí tetlen t e r ü l e t e , ahol sok a pótolnivaló, mert sok még az
ismeretlen, „sötét folt". A z
halász denevérek (nyúlszájú
Amerikában
egyik faja, a N o c t i l i o
denevérek)
a
biológusok
élő leporinus
megfigyelése
szerint egyes helyeken halásznak, sőt olyan is elő fordul, hogy halevésre specializálják magukat. Az ál lat közvetlenül a víz felszíne felett repül, közben erős, nagy karmú lábait a vízbe lógatja. Ultrahang segítségével felismeri a felszín
közelében
mozgó
halat. Ha ilyet észléit, villámgyorsan a halba mé lyeszti egyik lába karmait, s így megfogja a zsákmányt. A megragadott kis hallal felrepül, és lábával a szájá
Ezek a kicsi, t ö r p e denevérek nemegyszer esnek
hoz viszi a halat. A mi denevérfajaink között is van
áldozatul más, „óriás" denevéreknek. Van olyan nagy
nak olyanok, amelyek álló- vagy folyóvizek közelé
pusz
ben tanyáznak, és a víz körül röpködnek. Elsősorban
títja a kicsinyeket. Előfordul az is, hogy egyes válto
a simaorrú denevérek két, egymáshoz nagyon közel
zatok a t ö r p e alkatú fajrokonaik pusztítására specia
álló
lizálják magukat. Az is megtörténik, hogy megeszik
a tavi denevérről ( M y o t i s d a s y c n e m e ) van szó. A vízi
a kicsinyeket. Ennek a megállapításnak az igazolására
denevér nagyobb, a tavi kisebb faj. A megfigyelések
idézzük Eisentraut sorait: „Ilyen rabló (már mint
egyértelműen
denevért ragadozó) az Indiában élő L y r o d e r m a
lyra,
nem fognak halakat, hanem éjjel repkedő víziboga
azaz á l v á m p í r . . . Úgy látszott, hogy ez az állat elő
rakat kergetnek. Ha ezekneka denevéreknek a reptet,
termetű
denevérfaj, amely nemritkán
űzi,
fajáról, vízi
denevérről (Myotis d a u b e n t o n i ) és
megállapították,
hogy ezek a fajok
szeretettel keresi fel lakásunk tornácát, mert már
kergetőzését
hosszabb ideje reggelenként a ház lakói megtalálták
egészen közel repülnek a víz színéhez, lecsapnak és
vizsgáljuk, feltűnik, hogy néha-néha,
a vámpír lakomamaradványait. Ebből kiderült, hogy
könnyedén
milyen változatos koszton él ez a denevér. Tücskök
Ez a mozdulat azt jelenti, hogy a kis állatok vizet
és sáskák szárnymaradványai,
isznak.
kis
madarak,
méz
madarak kitépett tollai, denevérek, egerek, békák,
megmerítik
Eisentraut saját
a fejüket a víztükörben. megfigyeléseire
alapozva
megállapítja, hogy a denevérek úgy isznak a vízből,
gyíkok el nem k ö l t ö t t , otthagyott részei bizonyítot
mint a fecskék, tehát nyitott szájjal csapnak a vízbe,
t á k , hogy a vámpír éjszakánként ott fogyasztja el
felveszik a folyadékot és felrepüléskor elnyelik.
á l d o z a t a i t . . . Egyszer egy nyári estén egy kétségbe
A
hártyásorrú
denevérek
(Phyllostomatoidea)
esetten visongó kis denevér repült a kivilágított
öregcsaládjának
szobába és izgatottan r ö p k ö d ö t t
körül.
Desmodontidae, amely táplálkozásával és tápláléká
Rövidesen megjelent mögötte a vámpír, és körül
nak megválasztásával különleges helyet foglal el a
74
a lámpa
van
Amerikában
egy
családja, a
denevérek között. A köznyelv úgy emlegeti ő k e t ,
meg áldozatát. Rászáll a kiszemelt élőlényre, megül
mint vámpírokat vagy vérszívókat. A közhit
rajta és elkezd fogaival dolgozni, amelyek úgy mű
egy
dene
ködnek, mint egy frissen élesített bonckés. A meg
vérfajt és óvilági repülőkutyákat alaptalanul vérszí
t á m a d o t t lény — legyen az akár emberis—nem érez
vással gyanúsította, mindaddig, amíg a tudomány ki
fájdalmat, sőt alig érzékeli, hogy a bőrét vagy a húsát
nem d e r í t e t t e az igazi tetteseket. A z alaptalanul
ártalom é r t e . A vérszopó denevér felső állkapcsa
ideig néhány nagyobb t e r m e t ű dél-amerikai
vámpír
első metszőfogainak rágófelülete egészen különle
( V a m p i r u s s p e c t r u m ) , amely csak rovarokkal táplálko
gesen és rendkívül éles. Még a nagyon hegyes szem
zik, legfeljebb néha fogyaszt el egy-egy kisebb ge
fogaknak is van vágóélük. Ennek a fognak az éle be
rincest.
felé áll. A r ő t vérszopónak 20 foga van, és villám
„meggyanúsítottak" között van a közönséges
A legismertebb faj, amely ténylegesen vérszívó,
gyorsan körülbelül 4 mm mély sebet harap az ál
és emlősállatok, alkalomadtán az emberek vérét is
dozatának a bőrén. A z aránylag mély sebből azután
képes szívni, a Desmodontidae családba tartozó rőt
ömlik a vér. Ebből a denevér annyit lakomázik, hogy
vérszopó
alig bír elrepülni.
denevér
(Desmodus
rotundus),
Mexikótól
Paraguayig és Észak-Chiléig lelhető fel. Bár egyes he
A r ő t vérszopó denevérek napközben nagy cso
lyeken nagy vérszopó denevérnek is nevezik, valójá
portokban sziklaodúkban, barlangokban tanyáznak.
ban kicsi, felül vörösbarna, alul sárgásbarna színű,
A nappalt átalusszák. Ezek a denevérek nagyon sok
hossza
guanót termelnek, és mivel a nappalt nagy csopor
körülbelül 7 cm. Széles orrán egy vastag
bőrfüggelék van, alsó ajka pedig hasított.
tokban együtt t ö l t i k , tartózkodási helyükről érde
A néhol „nagy" jelzővel megkülönböztetett vér
mes a trágyát kitermelni, mert kitűnő talajjavító
szopó denevéren kívül Brazíliában találkozhatunk a
tulajdonsága van. Amerikában
termetre kisebb f a r k a t l a n
denevérrel ( D i -
helyeket, ahol ezek az állatok bizonyosan évszázadok
p h y l l a e c a u d a t a ) . A közép- és dél-amerikai vérszopó
óta tanyáznak. Itt a vastagon lerakódott guanót ipari
vérszopó
már találtak olyan
ottani
módszerekkel termelik ki, mert kifizetődő vállal
alakját viszik át egyik egyedről a másikra. Bár hara
kozás. A többi denevér ürülékét értékes trágyaként
pásuk önmagában nem nagyon veszélyes, de a ve
használják fel ott, ahol kitermelhető.
denevérek
harapásukkal
a veszettség
egy
szettségnek, amely fertőzés útján terjed, már tekin
A hártyásorrú denevérek (Phyllostomatidae) csa
télyes számú nagy háziállat esett áldozatul. Sőt, arra
ládjában találunk néhány fajt, melyek részben vagy
is volt példa, hogy az ember is meghalt a vérszopó
teljesen növényi táplálékkal élnek, és ennek meg
denevér átvitte fertőzéstől. Amikor ez a kártevés
felelően alakultak a szerveik is.
nyilvánvaló lett, az állatorvosi tudomány megkezdte
A kis denevérek (Microchiroptera) közül az Euró
a kutatást a tekintetben, vajon az európai denevérek
pán kívül előforduló hártyásorrú denevérfélék (Phyl
nem terjesztenek-e ugyanolyan vagy hasonló fer
lostomatidae) onnan kapták a nevüket, hogy az orru
tőző betegségeket. Megállapították, hogy a rőt és
kon egy kisebb vagy nagyobb ijesztőnek tűnő, a
egyéb vérszopó denevérek fogazata olyan alkatú,
legtöbbször lándzsa alakú toldalék van. Ezek való
hogy azzal marni, „gyalulni", sebesíteni lehet a bőrt,
színűleg érzékelőszervek és az a szerepük, mint a
viszont a t ö b b i , különösképp az európai denevér
patkósorrú
fajoknál ez az alkati sajátosság nincs meg és sem
hogy ez a szerv „ i r á n y í t j a " a kibocsájtott ultra
denevéreknél
a patkónak.
Feltehető,
milyen jel, adat vagy megfigyelés nem mutatta azt,
hangokat, — de ez még nem biztos. Amerika me
hogy más denevérek is így viselkednének.
leg és mérsékeltövi részein élnek. A nappalt nagy
A most tárgyalt denevérfajok „vérszopó" elneve
erdők odvas fáiban t ö l t i k , vagy hatalmas öreg tör
zéséhez kell néhány magyarázó szót fűznünk. Meg
zseken a levelek között húzódnak meg. Tartózkod
helytálló.
hatnak sziklaüregekben, régi épületekben, boltívek,
Inkább az lenne a helyes szó, hogy „vérfelnyaló"
tetőgerendák alatt. A hártyásorrú denevérek kicsi
állapíthatjuk,
hogy ez a kifejezés
nem
vagy talán „vérhabzsoló", bár ennek a szónak a
nyek, és főleg növényi táplálékon élnek. Arcorruk,
„nagyságrendje" is meghaladja ezeknek a kis dene
erősen megnyúlt, fogazatuk tompa és egyszerű, a
véreknek a tevékenységét. A
többi denevérhez viszonyítva erősen redukálódott.
megtámadott vagy
„megszívott" állatok főként az éjjel is szabadon ta
N y e l v ü k e t hosszan ki tudják nyújtani, és ennek a
nyázó öszvérek, lovak és szarvasmarhák. Áldozatait
felületén sörteszerű szemölcsök vannak. Az állatok
a marjukon és a nyakukon sebesíti meg. De nemcsak
ugyanis előszeretettel keresik fel a virágokat és fel
az e m l í t e t t nagy háziállatokat érheti támadás, a vér
nyalogatják a virágport és a nektárt. Túlnyomóan
szopó denevér rászáll kecskékre, juhokra, kutyákra,
ezzel táplálkoznak. Egyes fajok emellett még apró
házi szárnyasokra, sőt még a mozdulatlanul alvó
rovarokkal is élnek. Amikor virágról virágra szállnak
emberre is. Hangtalanul és észrevétlenül
és hosszú nyelvükké! felnyalják a nektárt, rájuk ta-
közelíti
75
pad a virágpor a porzóról, így megtermékenyítik a
él a Dobsom'ű-nem, amelynek repülőhártyája
táplálékot adó virágokat. Olyan kicsinyek és finomak,
oldalt a háta közepéig ér és ott összenőtt.
hogy a kényes virágoknak semmi bajuk sem t ö r t é
A
rövid o r r ú
repülőkutya-féléknek
két
(Cynopterus-
nik a kis látogatók ott-tartózkodása alatt. így azután
nem) a kurta orruk felett egy kis „ereszük" van.
bátran azt mondhatjuk,
Ennek érdekes a rendeltetése. Az állat lédús gyü
hogy szimbiózis létesül a között.
mölcsökkel táplálkozik és fejjel lefelé lógva étkezik.
Dél-Amerika hártyásorrú denevérei között találunk
A csurgóbarázda megakadályozza, hogy a gyümölcs
olyan fajokat is, amelyek nem vetik meg a gyümöl
lé befolyjon a repülőkutya orrába. Ha ez nem volna
csöket, bogyókat sem. Röptükben azután elszórják
így, akkor az orrába folyó gyümölcslé zavarná a
az emészthetetlen
lélegzetvételét, és az állatnak folytonosan változtatni
denevérek és a meglátogatott
növények
magvakat, így akaratlanul ter
kellene testhelyzetét, ez pedig zavarná a nyugodt táp
jesztik a növényeket. Összefoglalva tehát: a növényi táplálkozás a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjének nem sok
lálkozását. A z Afrikában honos tartozó bojtos
repülőkutya
Epomophorus-nembe
esetében más a helyzet.
fajára jellemző. Viszont a nagy denevérek, a repülő
A z állatoknak
kutyák (Megachiroptera), amelyek a trópusok és
amely a táplálkozás alatt friss levegővel látja el tüde
nagy tartaléklevegő-hólyagjuk
van,
szubtropikus vidékek lakói és csak Amerikában és
jüket. A z állatnak tehát lélegzetvétel céljából egy
Európában nem találhatók, csaknem kizárólag nö
pillanatra sem kell megszakítania a gyümölcsnedv
vényevők. Csak kevés fajról bizonyosodott be, hogy
felszívását. A hermetikusan lezárt orrnyílást addig
rovarokkal is táplálkozik.
tartja benn a gyümölcs húsában, amíg annak a teljes
Ezeknél a növényevőknél viszont nem beszélhe tünk a növények és az állatok szimbiózisáról, mert elfogyasztják és tönkreteszik azokat a növényeket, melyekből táplálkoznak. Ez beigazolódott jó néhány fajról Ausztráliában, Melanéziában, Jáván és néhány indiai-óceáni szigeten. A repülőkutyák nagy károkat okoznak
a
kultúrnövényekben,
ezért
üldözik
őket.
létartalmát ki nem szívta. Jellemző, érdekes külsőt ad az állatoknak, hogy a két vállukon szimmetrikusan elhelyezett halvány szőrökkel fedett mirigyzacskó juk van, s ez úgy fest, mint az egyenruhán a válllap. Innen származik a német nevük is: EpauiettenFlughund. A kis állat mérhetetlenül falánk, de kato nás neve ellenére teljesen ártalmatlan és szelíd. Közeli rokona az Afrikában élő nagyon érdekes
Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában több mint 200
és ritka faj, a kalapácsfejű
repülőkutya
(Hypsignathus
fajuk él. Vannak nagyok, kicsinyek, fán lakók, bar
monstrosus).
Csúf állat, a feje egész testhosszának
langlakók, gyakori és ritka fajok stb. így fordulha
kb. egyharmada, s egy kis fantáziával az öszvéréhez
tott azután elő, hogy például egy 1930—1932-ben
hasonlítható. Kalapács alakú nagy feje repülés köz
Georg W . Stein mammalógus által vezetett bioló
ben lefelé lóg. Gyümölcsevő falánk állat, a megkívánt
giai expedíció Új-Guineában felfedezett és leírt egy
gyümölcsre redős, ráncos nagy szájával rátapad, és
Rousettus
addig szívja, míg egy csepp levet talál benne.
stresemanni
nevű repülőkutyafajt és ennek
újabb példányát azóta sem találták meg. A repülő kutyák
között
vannak különleges, furcsa
Állatkertekben
nemritkán
láthatunk
egy-két
külsejű
nagyobb t e r m e t ű repülőkutyát. Meg kell említeni
alakok. Mindazonáltal elmondhatjuk, hogy nincsenek
ezek közül az Indiában és Ceylonban honos és itt
közöttük olyan groteszk és e x t r é m külsejűek, mint
nagy számban található repülőrókát
a változatosnál változatosabb Microchiroptera for
t e u s ) , valamint a Kis és Nagy Szunda-szigeteken na
mák között. Példaként említhetjük meg, hogy Auszt
gyon
rália északi vidékén és a szomszédos szigeteken él egy
(Pteropus
elterjedt
nagy
vampirus).
(Pteropus
repü/őkutydt
vagy
gigankalongot
A z utóbbi a legnagyobb ter
repülőkutya-nem, a N y c t i m e n e . Orrlyukaikból az orr
metű
hegyen túl érő kis csövek nyúlnak ki, s úgy néznek
színre és külsőre
ki, mintha az o r r u k b ó l fekete kerékpárszelepgumi
körülményeik és életmódjuk is nagyrészt egyező.
lógna. A hosszúnyelvű repülőkutyák (Macroglossi-
repülőkutya.
A
Pteropus-fajok
meglehetősen
nagyságra,
hasonlóak. Élet
Fogképletük:
dae) törpéknek számítanak a nagy denevérek között, mert olyan nagyra nőnek csak, mint nálunk a köze pes nagyságú formák. O r r u k megnyúlt, mert ők is főleg nektárt nyalnak a virágok kelyhéből, mint a
M
1
3
P
C
I
I
3
í
2
TI
3
1
2
2
C
P 3
1
3
M 2~ 3
= 34
dél-amerikai kis denevérek. Náluk is megtaláljuk a hosszú, messze kinyújtható nyelvet. Természetesen e r r ő l kapták a nevüket is. Vannak rövid farkú repülő kutyák (Rousettus-nem) és találunk farkatlan nemet is ( P t e r o p u s ) . Új-Guineában és a környező szigeteken
Fogazatuk növényevő valamennyi fajnál
jellegű, s alapjában véve
megegyező.
Közülük
a kalong
termetre a legnagyobb. Fej—törzs hosszuk eléri a 40 cm-t, de még ennél is nagyobbra nőhet. Szárnyuk
77
fesztávolsága 1,5 m. A hátuk barnásfekete, a hasuk
nak. Inváziójuk néha felér egy letárolással. A
nem
sötét, rozsdásfeketébe hajló. Nyakuk és fejük barnás
elég é r e t t gyümölcsöket vagy az ízben nem
meg
sárga, inkább világos. Repülőhártyájuk, amely a két
felelőket a földre dobják, vagy érintetlenül otthagy
combjuk k ö z ö t t keskeny bőrszegéllyé vékonyodik,
ják a fán. Egy ilyen csoport egész éjszakán keresztül
szintén sötét, barnásfekete. Fülkagylójuk kicsi, he
pusztítja a gyümölcsöst. A repülőkutyákat a kár
gyes és gyűrű alakúra összezárható. A z állat szemei
tevésük miatt üldözik, de nem mindenhol egyforma
nagyok és jól is lát velük. Fejük az elöl megnyúlt
intenzitással. Eisentraut azt mondja, hogy Indiában,
arcorr miatt kifejezetten rókaszerű. Innen szárma
a hinduknál a repülőkutyák helyenként szent állatok
zik a nem és az alrend neve is: repülőkutya, r e p ü
nak számítanak. Idézünk t ő l e : „Indiában, ahol nem
lőróka, denevérkutya.
üldözik ezt az állatot, tehát teljes biztonságban van,
Különösen ismertté vált a jávai kalong. A z állatok
a Pteropus g i g a n t e u s nagyon sokszor a világvárosok
napközben a jól ismert denevér-tartásban száz és
ban — mint Bombayban — a forgalmas főútvonalon
ezer számra lógnak a fákon. A z a szokásuk, hogy
üti fel nappali tanyáját. Nem zavarja az utca és a for
következetesen
galom zsivaja...
visszatérnek a nappali
pihenőhe
l y ü k r e , ezért az általuk kiszemelt és felkeresett fák
Bali templomaiban és kriptáiban
ezer számra t ö l t i k a nappalt. A z emberek féltve
teljesen elveszítik levélzetüket. Pihenés közben a
vigyáznak rájuk, kímélik ő k e t mindennemű üldö
repülőkutyák ugyanúgy, mint a mi patkósorrú dene
zéstől és zavarástól."
véreink, köpenyszerűen szorosan
beburkolódznak
a repülőhártyáikba. Ne gondoljuk azonban, hogy a
N é h o l — helyenként Indiában is — a repülőkutyát mint csemegét fogyasztják.
pihenőhelyeken nyugalom és béke uralkodik. Á l
Brehm: „Állatok világa" c. munkájának 4. kiadásá
landó csivitelés és veszekedés közepette dulakodnak
ban ezt olvashatjuk: „a repülőkutyák tartása és gon
a legjobb helyekért. N é h a az izgalom kiterjed az
dozása nem jelent nehéz feladatot; az állatok azon
egész csoportra, és a sok száz repülőkutya egyszerre
ban a szűk és mozgásra alkalmatlan kalitkákban és
kezd el lármázni. Ezt a lármát azután t ö b b k i l o m é t e r
ketrecekben nem tudnak repülni. Nem
távolságból is meg lehet hallani. K i l o m é t e r e k r e bűz
szokott
lik a repülőkutyák hálóhelye alatt összegyűlt, nagy
nem is lehet elképzelni, hogy olyan tágas ketrecet
halmokban álló, orrfacsaró szagú ürülék. A
patkósorrú
denevérhez
életritmusukat
folytatni.
tudják a
Állatkertekben
kapjanak, amelyekben repülni tudnának. Ezek az ál
hasonlóan, a kalong
latok még szoba nagyságú helyiségben sem kísérlik
sem t ű r i , hogy teste a pihenőhelyen a szomszédjával
meg a repülést. Minden ketrecet, madárházat nyo
érintkezzék. A kalong nem bánja, ha napközben a
masztóan szűknek találnak. így a rabságban repülő
trópusi
hártyájuk tétlenségre van kárhoztatva, aminek sú
nap
elviselhetetlenül
f o r r ó sugarai
érik.
Más repülőkutyafajok viszont az árnyékba húzód
lyos következményei
nak a perzselő sugarak elől. Vannak olyanok, melyek
szervet valamilyen gennyesedéssel járó gyulladásos
mutatkoznak. Ezt a kényes
az egyenlítői hőség elől hűvös barlangokba mene
betegség támadja meg, ami az
külnek. A Pteropus-fajoknál a repülőhártya köpeny
vezet."
állat
pusztulásához
ként óv a túlságos meleg ellen is, és kitűnő hő-
Közben kísérletet folytattak, hogy e helyzeten
szabályozó. Időről időre az állat szellőzteti a szorosan
változtassanak, és elmondhatjuk, hogy a próbálko
maga
zások sikerrel jártak. A
köré
vont
„köpenyt",
a
repülőhártyáját.
Érdekes megemlíteni, hogy állítólag egy-egy pihenő
berlini állatkertben
egy
hatalmas üvegcsarnokot é p í t e t t e k a trópusi mada
helyen, ahol t ö b b száz állat gyülekezett össze nyu
rak részére, s ebben a nagy, tágas térségben néhány
govóra, az egyedek ezt a „szellőztetést" egyszerre
repülőkutya is él. Érdekes módon éjjeli és nappali
végzik. Estefelé azután felkerekedik az egész társa
életritmusuknak megfelelően, a szabadon
ság, és sűrű rajokban elindul a vadászterület felé.
kott é l e t ü k e t folytatják, este és éjjel
megszo
röpködnek,
Ha az történetesen egy messzebb fekvő szigeten van,
használják a repüiőhártyájukat. A m i a legfontosabb,
a tenger felett hosszabb utat is megtesznek. A rajok
rendesen szaporodnak. Ebben az állatkertben figyel
legelőször is a szomjukat oltják. Ez úgy t ö r t é n i k ,
t é k meg, hogy a vemhes nőstények az elles előtt
mint
elkülönülnek fajtestvéreiktől.
a
mi
denevéreinknél.
A
repülőkutyarajok
körülbelül olyan alakzatban repülnek, mint nálunk
A repülőkutyák nőstényei egy fiat vetnek egy
a varjak ősszel. A repülésük sebessége is nagyjából
szerre. Viszont előfordul — nem nagyon gyakran —
megegyezik velük.
ikerszülés is. A z apa és az anyaállat között nincs
Á kalongok sűrű rajai esténként vagy vadon t e r m ő trópusi gyümölcserdőket, vagy t e l e p í t e t t gyümölcs
szorosabb
kapcsolat. A vemhességi
idő hossza a
kisebb és nagyobb fajoknál más és más, a zoológia
gondozott
még keveset tud róla. Körülbelül 105—150 napig
gyümölcsöseiben a kalongok rajai nagy károkat okoz
tart. Azt viszont megállapították, hogy az embrió
gazdaságokat
78
keresnek fel.
A z ember
fejlődése azonnal megindul és nincs olyan hosszú
jól fejlettek. A z anyaállatok nagyon gondosak, szor
időköz a megtermékenyítés
gosak, mindent megtesznek a kicsinyeikért. Eisen-
kezdete k ö z ö t t ,
és az
embriófejlődés
mint a Közép-Európában
honos
trautnak az a véleménye, hogy a mi denevéreinkkel
denevérfajoknál. A z újszülöttek lábukkal és hüvelyk
ellentétben a kicsinyek nem a repülőkészségük el
ujjukkal kapaszkodnak anyjuk szőrébe, és az min
éréséig táplálkoznak anyatejjel, mint a közép-európai
denhová magával hurcolja kölykeit. Ha valamelyik
fajoknál, hanem az anya már előbb rászoktatja az
kicsi repülés közben leesik az anyjáról, a nőstény
ivadékokat a növényi táplálékra. A fiatal kalong vagy
nagyon ügyesen utánarepül és még a levegőben el
más P t e r o p u s repülőkutya kicsinye körülbelül nyolc
kapja. A z újszülöttek csupaszok, de aránylag már
hónap alatt éri el kifejlettségét.
A főemlősök rendje (Primates) Még nem is olyan régen, egyetemi tankönyvekben, népszerű ismeretterjesztő
művekben, sőt
még a
nagy Brehm utolsó kiadásában is a főemlősök rendje vagy az emlősállatok felsorolásának az élén
vagy
a végén szerepelt. A z egyik rendszerező az emberrel mint a legfejlettebb képviselővel az élen, az állat rendszer elejére tette ő k e t , és velük kezdte az álla tok leírását, mondván, hogy célszerű az összetettből az egyszerű felé haladni. E szerzők úgy vélték, hogy a főemlősökön kezdve és a kloakásokon végezve, a legegyszerűbb bemutatni az emlősöket. Voltak vi szont, akik fordítva t e t t é k , a kloakásokkal kezdték és az emberrel fejezték be ennek az osztálynak az ismertetését. A
mammalógia a közelmúltban
ki
mutatta, hogy ez a valamikor Linné által bevezetett és közel két évszázadon át érvényesnek tekintett „hierarchia" bizonyos tekintetben fikció! Kiderült
Űregcsalád: Család: Család: öregcsalád:
Makiszerűek (Lemuroidea) Makifélék (Lemuridae) Indrifélék (Indridae) Véznaujjú makiszerűek (Daubentonioidea) Család: Véznaujjú makifélék (Daubentoniidae) Osztag: Lóriformájúak (Lorisiformes) Család: Lórifélék (Lorisidae) Osztag: Koboldmaki-formájúak (Tarsiiformes) Család: Koboldmaki-félék (Tarsiidae) Alrend: Majmok (Anthropoidea) öregcsalád: Újvilági majomszerűek (Ceboidea) Család: Csuklyásmajom-félék (Cebidae) Család: Karmosmajom-félék (Callithricidae) öregcsalád: Óvilági majomszerűek (Cercopithecoidea) Család: Cerkófmajom-félék (Cercopithecidae) Öregcsalád: Emberszabásúak (Hominoidea) Család: Emberszabású majomfélék (Pongidae) Család: Emberfélék (Hominidae)
ugyanis, hogy a főemlősök, az embert is beleértve, korántsem jelentik az emlősök progresszív fejlődé
A félmajmok (Prosimii) szétszóródott elterjedési
sének a t e t ő p o n t j á t . Testszerveződésüket illetően a
foltjait a tudomány már hosszú idő óta azzal igye
főemlősök ugyanis igen közel állnak az ősi, kezdet
kezett megmagyarázni, hogy az Indiai-óceánban vala
leges típust megtestesítő emlősrendekhez, minde
mikor l é t e z e t t egy kontinens, „Lemuria", amelyik
nekelőtt a rovarevőkhöz. V e l ü k ellentétben — pél
hídként összekötötte A f r i k á t és Madagaszkárt Indiá
dául — a ragadozó és patásemlősök testszervező
val, Hátsó-Indiával és a délkelet-ázsiai szigetekkel,
dése jóval magasabb szinten áll. T e h á t , ha az e m l ő
egészen a Fülöp-szigetekig. Ugyanis a félmajmokat
söket szervezeti fejlettségük alapján vizsgáljuk, arra
megtaláljuk mindkét nagy kontinensen, melyeket
a megállapításra jutunk, hogy a ma élő
emlősök
ma a végtelen tenger választ el egymástól. Ennek a
legfejlettebb típusát a kérődzők, s ezek közül is a
feltevésnek vannak hívei, de találunk olyanokat, akik
tülkösszarvúak (Bovidae) családja testesíti meg. Való
nem fogadják el ezt a meggondolást. Boetticher azt
színűleg sok olvasó meglepetéssel fogadja ezt a meg
mondja — a középutat választva — , hogy az össze
állapítást, hiszen egy nagyon régi,
k ö t ő kontinens létezését nem szabad kötelező erejű
dett
nézetet
dönt
meg.
meggyökerese
Szigorúan
tudományos
t é n y k é n t elfogadni, ugyanis Európa és Észak-Ame
szempontból azonban ezt a megalapozott t é n y t el
rika eocénkori üledékeiben
kell fogadni.
majmok fosszilis maradványai. E leletek alapján vál
Simpson rendszere az alábbiak szerint tagolja a főemlősök r e n d j é t :
tozatos,
formagazdag
bőven találhatók fél
családokról
beszélhetünk.
A z Indiai-óceán afrikai oldalán Madagaszkár szigete a félmajmok (Prosimii) ma élő formáinak központja.
Rend: Alrend: Osztag: Család:
Főemlősök (Primates) Félmajmok (Prosimii) Maki-formák (Lemuriformes) Mókuscickány-félék (Tupaiidae)
Ezen a szigeten a pleisztocénkori maradványok kö z ö t t az ősállatkutatók olyan félmajom fosszíliákat találtak, melyek a f ö l d t ö r t é n e t legújabb szakaszában
79
haltak ki. Madagaszkár szigetén — a félmajmok mai
látszik, hogy az e m l í t e t t jellemvonásokat, egyezése
t e s t m é r e t e i h e z viszonyítva — „óriások" is éltek, hi
ket és különbségeket az egyes fajok tárgyalásánál
szen a P a l a e o p r o p i t h e c u s r a y b a u d i faj fejhossza 20 cm
vegyük szemügyre. A
vagy még ennél is nagyobb volt. A viszonylag nagynö-
főemlősökre a legjellemzőbb a nagyon fejlett,
szige
t ö m e g é r e nézve is nagy agyvelő. A mellső és a hátsó
t é n élt és aholocénkorban kihalt vagy kiirtott Meg-
végtagjukon ö t - ö t ujjuk van. Természetesen ez alól
vésű fajok közé sorolhatjuk a Madagaszkár aladapinae alcsaládot is. Ázsiában, az
Indiai-óceán
is van kivétel, erre majd esetről esetre rámutatunk.
másik oldalán, csakúgy mint Afrikában, bőségesen
H ü v e l y k u j j u k és nagylábujjuk (öregujjuk)
megtalálhatók a félmajmok fosszíliái.
állítható a többi négy ujjal. A félmajmoknak elvben
A
félmajmok és a majmok közötti törzsfejlődési,
szembe
olyan kezük és fogólábuk van, mint a majmoknak.
sok e l m é l e t e t
A mókuscickány-félék minden ujján éles karom talál
állítottak fel, és ezek jórészt alaposan ellentmonda
ható. A félmajmok lábán a második ujjon nincs lapos
nak egymásnak.
k ö r ö m , mint a t ö b b i n , hanem ezen még hosszú
leszármazási
kapcsolatokra
nézve
Vonatkozik ez a három osztagra, a maki-formákra,
karmot találunk.
a lóri-formákra és különösképp a koboldmakikra
Különleges felépítésűek a véznaujjú makiszerűek
(Lemuriformes, Lorisiformes, Tarsiiformes). Sok érv
(Oaubentonioidea) lábujjai. Szembeállítható
szól amellett, hogy a koboldmakik (Tarsiiformes)
ujj u kon lapos k ö r ö m van, a lábuk t ö b b i ujjain karom.
osztagát önálló r e n d k é n t kezeljük. A z a vélemény is
A koboldmakik hosszú és vékony ujjainak utolsó íze
hangot kapott, hogyha
önálló
kiszélesedik és párnás. A z állat tapadókorongként
rendként, de legyen közvetítő, áthidaló alrend a fél
használja ő k e t . A lábának második és középső ujján
majmok (Prosimii) és^ a majmok
karmok nőnek, a többin lapos k ö r m ö k .
nem
is sorolhatók
(Anthropoidea)
öreg
között. Emellett a nézet mellett különösen a közös
A z újvilági majomfélék öregcsaládjában is találunk
anatómiai vonások szólnak. A főemlősök rendjének
fajokat, melyeknél a láb és a kéz egyes ujjain karmok
formagazdagsága rendkívül nagy, életfeltételeik és
vannak. A z összes óvilági majmok, az emberszabású
a
különböző
körülmények
közötti
magatartásuk
fajonként nagyon e l t é r ő , ezért a legcélszerűbbnek
majmok és az emberek minden ujján (kézen és lábon egyaránt) laposak a k ö r m ö k .
A félmajmok alrendje (Prosimii) Makiformák osztaga (Lemuriformes) Mókuscickány-félék családja (Tupaiidae)
cickány-nem, amelyiknek a farka
kétharmadrészt
szőrtelen, harmadán pedig kétsorosán nő a szőr, s A
„mókuscickány" elnevezés találóan jellemzi a kis
így olyannak t ű n i k , mint egy indián tollas nyílvessző.
állat külső megjelenését. Ez a nagyon ősi e r e d e t ű ,
A z állat farokalkata nagyon hasonlít az egyes pele-
apró t e r m e t ű állatocska, felületes ránézésre a mókus
félékéhez (Efiomys-nem). A Kalimantán szigetén ho
és a cickány keverékének látszik. A fákon mászkál,
nos, és még alig ismert mókuscickány fajok neve
a bokrok k ö z ö t t bujkál, amellett földön járó állat is,
ezért például a német nyelvben „tollasfarkú" vagy
és Eutomias-nemekbe t a r t o z ó
„nyilazottfarkú". Különösen az utóbbi évtizedekben
csíkos mókusokhoz. Indonéziában vannak olyan fán
hasonlóan a T a m i a s -
az e m l í t e t t trópusi nemeknél ismertebbekké váltak
élő mókusfajok, amelyek nagyságra, színre és maga
a lupáid-nembeli
tartásra olyan m é r t é k b e n hasonlítanak egyes mókus-
család is a tudományos nevét: Tupaiidae. Ezeken
mókuscickányok. Innen kapta a
cickány-félékhez, hogy az emberek nem tudják meg
az
különböztetni ő k e t , és egy állatnak t a r t j á k mind a
a magyar nyelvben a mókusból és cickányból össze
k e t t ő t . A megkülönböztetést nehezíti az is, hogy
tett névvel. Ez a keveréknév azt példázza, hogy a
ezek a fajok azonos é l e t t é r b e n is élnek. Mi
hasonlítjuk
össze
a
mókuscickány-
féléket, némi hasonlóságot fedezhetünk fel k ö z t ü k és a mi peléink között ( D r y o m y s A
és Gfis-nemek).
hosszú, bozontos,
sében és tulajdonságaiban van benne a cickányból, és általában a rovarevőkből is valami. A
higanymozgékonyságú kis állat olyan, mint egy
mókus, amelyiknek a fülét jócskán
visszanyírták
kétsorosán
volna, és rágcsálóorrát egy hosszú cickányormánnyal
szőrös farkukat úgy hordják és használják, mint a
cserélték volna fel. Érdekes, hogy fogazatuk külsőre
pelék. Kalimantán szigetén él a P t i l o c e r c u s
is hasonlít a rovarevőkéhez, de „alapjában" olyan,
80
mókuscickányok
jól látható, hogy m i é r t nevezik őket
viselője külsőleg a mókusra hasonlít, de megjelené
közép-európai emberek, ha a saját faunánk
képviselőivel
állatokon
mókus-
mint a főemlősöké. Még nem is olyan régen t ö r t é n t ,
kedéséről,
hogy éppen
mint
hinni, hogy egy formakör kihal abban a pillanatban,
rovarevők
amikor egy fejlettebbet hozott létre önmagából.
ezért az állattan
rendszerezői
merész újítást, a mókuscickányokat
a
1957-ben így í r t :
„tévedés volna azt
rendjéből átsorolták a főemlősök rendjébe. Törzs
Kedvező körülmények k ö z ö t t , egy-egy törzsből a
fejlődési szempontból helyesnek és a legkorszerűbb
fejlődés
nek az a nézet látszik, amelyik a szóban forgóállato
vatív f o r m á k napjainking tovább élhetnek
kat a főemlősök rendje g y ö k e r e k é n t
is él egy formakör, amelyik messzemenően megfe
rendszerezi.
különböző
fázisait megtestesítő
konzer ...
Ma
Szabatosan kifejezve, a mókuscickányok a főemlősök
lel
rendjének, a félmajmok alrendjének, a makiformák
primitív alakjának gondolunk. Ezek a mókuscická
annak az elképzelt lénynek amit
a
főemlősök
osztagának fejlődéstanilag a legegyszerűbb (legpri
nyok. . . Ennek a családnak a képviselői közös voná
mitívebb) családja.
sokat mutatnak a rovarevőkkel és a félmajmokkal
A fogazat adta jegyeken kívül számos más szerv és tulajdonság hasonlósága
is indokolta az
egyaránt."
előbb
A mókuscickányokkal való intenzív foglalkozás azt
e m l í t e t t átsorolást. Anatómiai egyezések, és nem
e r e d m é n y e z t e , hogy ma már aránylag sok ilyen állat
utolsósorban az agyvelő szöveti felépítésének a sajá
látható szerte az állatkertekben. A z évszázad elején
tosságai késztették a mammalógusokat
arra, hogy
még ritka látvány volt a zoológiai gyűjteményekben.
a mókuscickányokat egy magasabb rendbe, a fő
Bebizonyosodott ezekről a kis emlősökről, hogy
emlősök rendjébe sorolják. A mókuscickányok csa
amikor délkelet-ázsiai hazájukból, laboratóriumi és
ládja összekötő kapocsként fogható fel a rovarevők
kísérleti célokra messze Európába és Amerikába
és a főemlősök, ezeken belül a félmajmok k ö z ö t t .
v i t t é k ő k e t , még „nagy sietséggel" utódokat hoztak
Ahogyan a mókuscickányok ma e l ő t t ü n k állnak —
a világra és ezeket fel is nevelték. Ez a fogságban tör
megkockáztathatjuk ezt az állítást — , ilyenek lehet
t é n ő sikeres szaporodás fellendítette a velük kap
tek a krétaidőben azokafejlődőképes rovarevők, me
csolatos
lyekből hosszú évmilliók során kialakult a mai ember.
sikerült szerezni az állatról.
kutatásokat, ugyanakkor biztos adatokat
A felvetett hasonlat természetesen csak „körűI b e l ü I "
A mókuscickány-félék (Tupaiidae) családjának több
értelmezhető, hiszen a mai mókuscickányok aligha
— kisebb vagy nagyobb — neme és faja van. Sprankel
azonosak őseik legrégebbi formáival. Azoknak a valódi mókuscickány-formáknak a fej
1960-ban a következő módon osztályozta a családot: az első alcsalád aTupaiinae (bozontosfarkú mókus
lődése, melyek a mai napig is azok maradtak, tulaj
cickányok), melynek öt neme van: T a n a ,
donképpen nem állt meg sohasem. Erről Hofer, a
T u p a i a , Dendrogaíe, U r o g a l e ; a második alcsalád Ptilo-
Anathana,
neves agykutató anatómus, aki sok értékes megálla
cercinae (a tollasfarkú v. nyílfarkú mókuscickányok),
pítást tett a mókuscickányok szaporodásáról és visel
melynek egyetlen neme ( P t i l o c e r c u s )
van. A család
Mókuscickány ( T u p a i a g l i s ) . Némiképp hasonlít a rovarevőkhöz és ezek közt is az elefántorrú cickányokhoz- Leg újabban a tudományos állatrendszertan a félmajmok és ezzel az összes főemlősök ősei közé sorolja őket
Délkelet-Ázsiában Hátsó-Indiában,
honos.
Indiában,
A
makiszerűek öregcsaládja (Lemuroidea)
Maláj-félszigeten,
A
m a k i f é l é k családja (Lemuridae)
Közelebbről
Dél-Kínában,
a
azután egészen Mindanaóig található. A z utolsónak e m l í t e t t szigeten csak az U r o g a l e everetti faj é l . A legismertebb faj a délkelet-ázsiai Szunda-szige-
A régi rómaiak azt hitték, hogy a holtak lelke éjjel visszajár kísérteni, s ezeket a szellemeket lemures-
teken honos T u p a i a g/is, egy pele nagyságú kis állat.
nek
A mókuscickányok színe nagyon változatos. Néhány
összes félmajmokat ezzel a névvel jelölték. Ma azon
nevezték. Évszázadok ó t a általánosságban az
fajnál sötétszürke — vöröses az alaptónus. A z összes
ban a tudomány az állatvilágban már csak a maki
mókuscickány életrevaló, mozgékony, eléggé lármás
formák
állat. Több példányt összezárva, állandóan izgatot
jelöli ezzel a névvel. Ide soroljuk a Madagaszkár szi
tan, vinnyogva veszekszenek. Állatkertekben nem
getén
barátságosak, „megmorogják" a látogatókat, látha
családokat, nemeket és fajokat. Madagaszkár a klasz-
tólag zavarja ő k e t a kíváncsiskodás. Körülbelül így
szikus élettere ezeknek az ősi származású emlősök
osztagát
és a makiszerűek
és a Comore-szigeteken
öregcsaládját
honos
félmajom
élnekszabadon is. Nappal mozgó állatokéstöbbfajuk
nek. Ugyanitt élnek a nem kevésbé régi cibetmacska-
szívesen tartózkodik emberi település közelében.
félék (Viverridae). Sok vonatkozásban (vadászterü
Előfordul, hogy bemennek a házakba is, és ott azután
let, zsákmány) függnek is egymástól. Ameddig az
otthonosan viselkednek.
ember nem avatkozott be a k é t állatcsalád életébe,
Főleg állati eredetű táplálékukat a földön kere sik. Csigák és rovarok képezik kedvenc eledelüket. Fogságban, állatkertben kipróbálták: kány felfalja az egeret hagynak semmit,
hosszú-hosszú időn át biológiai egyensúly állt fenn közöttük.
a mókuscic
A Madagaszkáron és a Comore-szigeteken élő fél
is. A kölyökegérből nem
majmok igen formagazdagok, így a makikat elég
ha fejlett
öreg egeret sikerül
nehéz egymástól
megkülönböztetni
és szigorúan
zsákmányolniuk, annak meghagyják a szőrét, a far
körülhatárolt kategóriákba sorolni. A z átmenetek
kát, a lábait, a gyomor- és béltraktusát.
nagyon sokfélék, a színezetük is változatos, legalább
Állati
eledelen
kívül
gyümölcsöt
is esznek és
is küllemileg gyakran egy ugyanazon faj nősténye és
hogy ezzel oltják a szomju
hímje is nagyon eltérő színű lehet. A fogságban tar
Megfigyelések azt igazolják, hogyha elegendő
tottállatoknál bebizonyosodott, hogy bizonyos fajok
gyümölcsöt kapnak, nem isznak folyadékot. Táplá
jói keresztezhetők egymással. Moog a második világ
lékukat ülve úgy fogyasztják, mint a mókusok, a fala
háború után a saarbrückeni állatkertben keresztezési
valószínűnek kat.
tótszik,
kísérleteket végzett makik között. Ezek is igazol
tot mellső lábukkal viszik a szájukhoz. A mókuscickányok ügyesen másznak. Veszély ese
ták az előbb e m l í t e t t t é t e l t . Angliában egyes állat
t é n nem a magasba, az ágak közé, hanem a föld felé
kertekben szintén végeztek hasonló sikeres keresz
menekülnek. A T u p a i a g l i s néhány tulajdonsága meg
tezési kísérleteket.
egyezik a makifélék szokásaival, igy például a farkuk
A
makifélék ősi voltát bizonyítja az is, hogy sok
szőrét egyformán az alsó állkapocs metszőfogaival
hasonló vonás fedezhető fel közöttük és az erszénye
fésülik. A hím a nyakán és a melletáján levő mirigy
sek között. A z erszényesek között vannak fajok,
mező váladékával és vizeletével jelzi az általa elfog
melyek táplálékszegény időre farkukban zsírtartalé
lalt k ö r z e t e t .
kot gyűjtenek. A M/crocebus-nembeli macskamakik
A n ő s t é n y e k 4 3 — 4 6 napi vemhességi időután 1—4
nál és a Che/rogo/eus-nem fajainál ugyanezt figyelhet
kölyköt vetnek. A fiak 24—27 napig nem hagyják el
jük meg. A Madagaszkáron jelenleg élő véznaujjú makik egyik képviselője és az Ausztráliában fel
a fészküket. Thenius és Hofer szerint különlegesen fontos szár mazástani jelentősége van annak, hogy az öregujjak jobban
szétterpeszthetők,
mint
a
lelhető D a c t y l o p s i l a erszényes-nem között is van fel t ű n ő hasonlatosság, amelyről később lesz szó.
hüvelykujjak.
Ez azért lényeges, mert a majmok lábai előbb fej
A
madagaszkári félmajmok nem mindennaposak
az európai és amerikai állatkertekben. A nézők a
lődtek fogólábakká, mint a kezeik fogókézzé. A tu-
leggyakrabban a közönséges
paják (mókuscickányok) mély álmukból rendkívül
c a t t a ) . Ezt tévesen sokszor macskamakinak nevezik.
makit
láthatják
(Lemur
lassan ébrednek fel és a hosszú ébredési idő alatt
Ez
igen lomhák és ügyetlenek — ez ugyanaz a jelen
más félmajom típusok, bár ezek is Madagaszkár szi
ség,
getén élnek. A közönséges makik éjjel és nappal is
amelyet a mély téli álomból felébredő hörcsö
azért helytelen, mert a macskamakik egészen
göknél, sündisznóknál stb. állandóan megfigyelhe
vadásznak. Kecses és hihetetlenül mozgékony álla
t ü n k , jóllehet a tupajáknál, amelyek nem téli alvók,
tok. Tetszetős mozdulatokkal vetik magukat fáról
csupán mély pihenő álomról van szó.
fára. Fogságban nagyon ragaszkodóvá válnak. Elő szeretettel választják tartózkodási helyükül a fákat,
82
sziklikat. Kisebb-nagyobb
hordákba
tömörülnek;
tíz, sőt több állat képez egy fal kát. Ujjpárnáik és lágy ujjvégződéseik
megakadályozzák,
hogy az
állatok
mászás közben lecsússzanak a sziklákról. Hosszú, mutatós ugrásokkal haladnak tova, közben hosszú fekete-fehércsíkos farkukkal kormányozzák magukat és tartják az egyensúlyt. A z állatok felső teste vilá gos ezüstszürke, alsó részük inkább fehéres. Ez a világos fehéres az alapszínük. Fehér fülük és arcuk olyan benyomást kelt, mintha álarcot viselnének. Ezt még jobban kihangsúlyozza a két szemük körül látható fekete karika és a fekete orrhegyük. ruk rókaszerűen megnyúlt. A
Arcor
nőstény és a
hím
színe csaknem azonos. A közönséges makik a szabadban növényi és állati eledellel élnek. Fogságban vegyes kosztot kapnak, sok nedvdús déligyümölccsel. Különösen nagy menynyiségű datolyát igényelnek. A közönséges makik nagyon tiszta állatok, szőrzetüket a fogaikkal állan dóan fésülik. A fogaik nagyon is alkalmasak erre a feladatra. A metszőfogaik különös alkatúak, és ez jel lemző a makikra. A felső metszőfogak kicsik és kö zépen egy foghézag választja el a két-két fogat egy mástól. Az alsók hosszúak, összenyomottak, előrehajlók és a hasonló alakú és hosszúságú szemfogak fogják közre ő k e t . A véznaujjú makik kivételével a felnőtt makik fogképlete így alakul:
M
P
C
I
I
C
P
M
3
3
1
2
2
1
3
3
3
3
1
2
2
1
3
3
- 36
A közönséges makikkal rokonok a különböző, fán élő
makifajok, amelyeknél
több
testi bélyeg
Közönséges
maki (Lemur
catta)
el
térésétől eltekintve, hiányzik a farok színes gyűrű-
olyan rozsdaszínű, mint a hátuk. Kicsinyeik világra
zése. Különlegesen feltűnő faj a
j ö t t ü k k o r egyszínű szürkék, de már az első hetekben
vari
(Lemur
vastag,
fekete
nemüknek megfelelően változik a színük. A szere-
őserdők
lakója.
csenmakik kórusa is borzalmas hangzavar, amelytől
Bundája olyan vastag és sűrű, hogy vízhatlannak
alkonyatkor harsog az egész őserdő. Kitűnően mász
fehéren
variegatus).
kelet-madagaszkári
tarka. A
Bundája
madagaszkári
mondható. Megóvja viselőjét a harmattól és a min
nak az ágak között, és ügyesen tornáznak, ugrálnak
dig nedves őserdőben az állandóan hulló vízcseppek-
ágról ágra.
től. A madagaszkári vari éjjel mozgó állat. Időnként
Egy másik feltűnő faj a rövidfülű vöröshasú
maki
harsány kiáltást hallat, amelyről V. Boetticher azt
(Lemur
írja, hogy „túlzás nélkül mondhatjuk, olyan ez az
A hím keze, lába és hasa rézvörös, a háta csokoládé
ordítás, mint egy őrült borzalmas kacagása".
barna. A homlokán keresztül egy vörösbarna sáv
Északnyugat-Madagaszkár őserdeiben él a macska nagyságú s z e r e c s e n m a k i
(Lemur
macaco).
Ábrázatán
rubriventer).
Kelet-Madagaszkár
a
hazája.
húzódik, ugyanilyen színűek az ajkai és az orrhegye is. A nőstények színe sokkal világosabb.
jellegzetes pofaszakáll díszlik, a fülük végén szőr-
A legrégebben ismert félmajmok egyike az ugyan
pamacs van. A nőstények és a hímek színe annyira
csak Madagaszkáron honos h a m v a s m a k i ( L e m u r mon-
elüt egymástól, hogy még nem is olyan régen két
g o z ) . Madagaszkár nyugati részén él a feketefejü
külön fajnak vélték őket. A hím ugyanis mindig
sárgaszakállas
maki
(Lemur
fulvus).
Az
mélyfekete, esetleg vörösesfekete. A nőstény háta
fehér
rozsdabarna, vörösessárga, a hasa és a feje ezzel
fejű vagy sárgaszakállas makinak több
szemben fehér. Ugyanakkor a fehér farkuk hegye
színváltozata ismeretes.
vagy
előbbi orra
vagy fehéres, az utóbbié fekete. A fekete különböző
83
V. Boetticher a makifélék szaporodásáról így í r :
hasonlóságot nem a közeli rokonság okozza, hanem
„a makik nőstényének — legalábbis ami a közönsé
az
ges és a szerecsenmakikat illeti — vemhességi ideje
A macska- és a t ö r p e m a k i k vegyes élelemmel táp
141—144 nap. Ezt az állatkertekben fogva tartott
lálkoznak.
állatoknál figyelték meg. A variknál a vemhesség idő
életkörülmények
A
villásancsíkos
és a környezet
törpemaki
(Phaner
azonossága.
furcifer),
ame
tartama legfeljebb egy-két nappal több. A kicsinyek
lyet még v a l u v y n a k is nevezünk, fák odvában készíti
nyitott szemekkel jönnek világra, s rögtön megka
fészkét, két kijárattal. Nagyon szereti azokat az odú
paszkodnak azanyjuk hasoldalán. Azafurcsaság figyel
kat
hető meg náluk, hogy nem úgy csüngnek az anyju
Ilyenkor azután száraz
kon, mint általában a többi majom, felfelé álló fejjel
lasztja a „lakást", s így bizonyos mértékig elkülönül
az anyjuk mellén, hanem az anya hasán keresztben,
a „szúrós" társbérlőktől. A z állat ugyanis rendkívüli
mint egy öv. Később azután az élénk kicsinyek a
módon szereti a mézet, de lehet az is, hogy a harcias
elfoglalni,
amelyekben
méhrajok
tanyáznak.
levelekkel, fűvel
kettévá
nőstény lábán mászkálnak föl s alá, azután a hátán
méhek közelségét azért keresi, mert úgy véli, hogy
tornáznak, miközben az anyaállat sűrű szőrében el
ez a szomszédság megvédi ő t nappali álma alatt
bújnak és megmelegszenek. Négy-öt hét múlva már
mindenféle ellenséges támadástól.
annyira fejlettek, hogy egyedül mászkálnak, tornáz
A madagaszkári t ö r p e m a k i patkánynagyságú faja
nak az ágak között. A berlini á l l a t k e r t b e n . . . a kelet-
Coquerel
madagaszkári varinőstények nem hurcolták maguk
ennél kisebb faja, az egérmaki (Microcebus m u r i n u s ) ,
kal
ikreiket,
illetve
hármasikreiket.
A
törpemakija.
(Microcebus
coquereli)
és
egy
kölykök
mely 20—26 cm hosszú, ebből a fele a farkára esik.
nyugodtan megmaradtak a vacokban, s az anyák
A z állat a legkisebb makiféle Madagaszkáron. Ez a
pontosan visszajöttek szoptatni, melegíteni, tiszto
legapróbb
gatni a kicsinyeiket."
között.
A z eddig e m l í t e t t összes fajnál a nőstényeknek két emlőbimbójuk van. Csak néhány faj
példányainál
találtak eddig a biológusok még ezenkívül két emlő bimbót. Rendes körülmények között a makik egy fiat vetnek és nevelnek fel, de nem túlságosan rit kák az iker- és hármasiker-szülések sem. A makik Hopo/emur-neménél,
amely szintén
fél
Mada
gaszkár szigetén honos, a nőstényeknek két
pár
emlőbimbójuk van. A félmakik alakja és természete nagyon hasonlít a makikéra. A kezük és a lábuk közötti hosszkülönbség kisebb, mint a makiknál, állközötti
csontjuk
pedig
rövidebb.
Fogképletük
felépítése olyan, mint a makiké, de az egyes fogak állása, nagysága, formája más és más. A félmakik kisebb t e r m e t ű faja a szürke ( H a p a l e m u r g r i s e u s ) , egy orrú
félmaki
(Hapalemur
félmaki
nagyobb testű faj a simus).
Valószínű,
széles hogy
mindkettő kizárólag növényevő. Ezek az éjjel járó állatok különös előszeretettel eszik a friss bambusz leveleket és -rügyeket. Alakra sokkal kisebb és karcsúbb a fürge (Lepilemur)
maki-
nem. Ennek a fán lakó nemnek minden
valószínűség szerint csak két faja van, a
többiek,
amelyeket eddig a tudomány idesorolt, csak alfajok vagy változatok. Ez az alkonyatkor járó állat óriási nagyokat tud ugrani. Békés növényevő. Bizonyos tekintetben az afrikai szárazföldön ho nos — később ismertetendő — galágókhoz hason a
villásan-
c s l k o s m a c s k a m a k i k . ( P h a n e r ) és a törpemakik
lítanak
(Micro-
cebus),
a
macskamakik
(Cheirogaleus),
mely utóbbiak a nagy szigeten
Említésre érdemes, hogy az állatok
84
honosak.
közötti - nagy
Hamvas
növésű
maki
(Lemur
valamennyi
mongoz).
ma
élő
félmajom
Hazája Madagaszkár és a
Comore-szigetek. Az erdőben élő állat bundája barna. A szirtek között élő közönséges maki közeli rokona
Ez az ágakon, bozót között mászó, kitűnően ugró,
A felnőtt indrik fogképletét a szakemberek még
fán lakó kis állat számunkra szokatlan élettani tulaj
ma sem é r t e l m e z i k egyformán. Ezért itt csak annyit
donságokkal rendelkezik. Vegyes élelemmel táplál
jegyzünk meg, hogy 30 foguk van.
kozik, de nagyon szereti a rovarokat. A kisebb alvó madarakat is megfogja és megeszi. A z esős időszak
Az
Indridae családnak
még két
neme van: a
gyapjasmakik (Avohi), melyhez egy faj, a gyapjasmaki
alatt bőségesen talál élelmet, és ilyenkor a fokozott
( A v a h i l a n i g e r ) és két alfaj tartozik, azután a t a r k a
táplálkozás ideje alatt farkának első harmadán nagy
makik
mennyiségű zsírtartalékot gyűjt össze, aminek kö
és táplálkozó,
vagy szifakák
(Propithecus).
Az éjjel mozgó
nappal pihenő gyapjasmakik élet
vetkeztében egy jókora duzzanat keletkezik. A z esős
módjáról keveset tudunk. Kizárólag növényi eledel
időszak végén az egérmaki az ágak között magasan,
lel táplálkoznak. Nagyon hosszú farkú félmajmok.
művészi fészket épít magának. Júliustól szeptembe
70 centiméteres testüknek kb. négyhetedét a farkuk
rig, a száraz időszakban, összegömbölyödve, mélyen
teszi ki. A tarkamakik vagy szifakák ezzel szemben
alszik a vackában. Ez az állapot megfelel az északi
nappal mozgó, társasán járó állatok, hosszú farkuk
féltekén élő emiősök téli álmának.
van, és állítólag kizárólag növényi eledelt esznek.
A téli álom,ugyanúgy mint a nyári nyugvás, az em
Két fajuk és ezen belül több alfajuk ismert. Csu
l í t e t t állatoknál azért következik be, hogy átvészel
pasz, rövid arcorrú pofájuk mindig fekete, ezért ta
jék a táplálékszegény időket. A téli alvók és a nyáriak
lálkozhatunk az „álarcos makik" névvel is. Hosszú,
is a nyugvás ideje alatt elfogyasztják azt a tartalékot,
selymes szőrük színezete nagyon változatos. Meg
amit táplálékdús időkben magukban raktároztak.
lehetősen gyakoriak a részlegesen fehér és fekete példányok is. A tarkamakik kitűnően ugranak, 10 méteres szökkenéseik fáról fára szinte azt a benyo mást keltik, mintha repülnének.
A z indrik családja (Indridae)
Valóban a felső
karjuktól a törzsük felé egy bőrredőjük van. Ha a A
Madagaszkár
szigetén
— az egérmaki. De
él a legkisebb
félmajom
ugyanitt él ennek az alrend
fáról a földre kerülnek, két lábon futnak, és ugrálva haladnak előre.
nek
(Prosimii) a legnagyobb t e r m e t ű
faja is: az
Az indrik családjába tartozó nemek és fajok nős
indri
( I n d r i i n d r i ) , amely nemének egyetlen és jel
tényeinek két emlőjük van. A hüvelykujjuk kevésbé
legzetes alakja. (A magyar szaknyelv régebben az
állítható a többivel szemben,
indrire használta a babakotó elnevezést is.)
Kezük és lábuk ujjai szőrösek, és a hüvelykujjuk,
Az indri 60 cm hosszú törzsű állat. Nagyon rövid a farkuk, amelyik egy kis (kb. 2—2,5 cm-es) csonkká
mint az öregujjuk.
valamint az öregujjuk kivételével az összes többiek k ö z ö t t bőrhártya feszül ki.
fejlődött vissza. Fejük a testükhöz arányítva kicsi,
Madagaszkár fél majmai között a legkülönlegesebb,
legfeljebb közepes nagyságú. Több más majomhoz
a szokottól legjobban elütő forma a véznaujjú maki
hasonlóan torokzacskójuk van, amely a hangjuk erő
vagy áje-áje
sítésére szolgál. Kezeik, lábaik nagyok, szemeik és
fogazata még olyan, mint a makifélékéi, de a kifej
fülkagylóik kicsinyek. Társasán kóborló, nappali éle
lődött
tet élő állatok, amelyek ülve úgy eszik a tápláléku
hasonlít:
kat, mint a mókusok. A mellső lábukkal viszik a valószínű, hogy a kis madarakat is megfogják, és a tojásokat is megdézsmálják. Szülőhazájukban, Mada —
melyek neve ott is babakotó — , hogy régebben, és
fogazatuk
A
már
madagascariensis).
a rágcsálók
A tej
fogképletéhez
M
P
i í i
C
I
T~i
I
C
í i~
P
M
3
0
0
1
1
0
0
3
1
szájukhoz a falatot. Főleg növényi eledelt esznek, de
gaszkáron, az a hír járja ezekről az állatokról
(Daubentonia
= 20
véznaujjú maki végleges metszőfogai gyökér
telenek és ezért állandóan növekednek. Az állat úgy
itt-ott még ma is, a bennszülöttek madárfogásra ido
használja ezeket az ál-rágófogakat, mint a mókus.
mították és idomítják őket. A z ilyen irányú idomít-
A
hatóságnak az alapja valószínűleg az indriknek az a
velük a fa kérge alatt meghúzódó
tulajdonsága, hogy nagyon szeretik üldözni a mada
A z áje-áje keze is nagymértékben átalakult a többi
rakat. Hazájában még nem is olyan régen, az emberek
fél majoméhoz képest. V. Boetticher így ír ezekről
szent állatként tisztelték ezt a kis félmajmot. Azt
a sajátos végtagokról: „a harmadik ujjuk erősen
fába lyukat és vajatokat rág, így teszi szabaddá rovarlárvákat.
hitték, hogy haláluk után az emberek lelke egy indri
megnyúlt. Ez a meghosszabbodás egy, az emlősök
testébe költözik. Érdekes mint párhuzamot itt meg
k ö z ö t t egyedülálló sajátosságon alapszik; a harma
említeni, hogy a régi rómaiak egykor úgy gondolták,
dik kézközépcsont annyira megnyúlt — hogy jócs
a holtak lelke a lemurokba száll át, és az éjjel
kán a tenyéren túl ér. Ez az ujj azután rendkívüli
„kóborló lelkeket" lemuroknak nevezték.
módon
elvékonyodik
és egészen
összeaszottnak
85
látszik (csontváz ujj). A z ujj csontjai is sokkal véko
Comore-szigeteken. A galágók alcsaládjának három
nyabbak, mint a többi ujjnál, de az izmok, kötő
ma élő neme a fülesmakik
szövetek és inak is fejletlenebbek, mint a többin.
törpe galágók
vagy galágók
(Galago),
( G a l a g o i d e s ) és a gerinceskörmű
a
galágók
Ez a hosszú ujj úgy néz ki, mintha elszáradt, elsor
( E u o t i c u s ) . Ezek az állatok az afrikai kontinensen és
vadt volna."
a part
Ezzel a hosszú, vékony, karomban végződő csont-
közelében
levő
kisebb szigeteken élnek.
Hosszú és bozontos farkuk van. Lábtőcsontjaik te
vázujjal húzza ki az állat a rovarlárvákat a fa furatai
temesen meghosszabbodtak. A nyelvük alatt — a
ból,
amelyeket előzőleg rágcsálófogaival szabaddá
Tupajakhoz hasonlóan — egy porcos alsó nyelv vagy
rágott. (Egy ausztráliai rovarevő, a csíkos erszényes
pótnyelv található, ezzel tisztogatja magát az állat.
negyedik ujja ugyanígy horgas kampó alakban hosz-
A galágók éjjeli állatok. Túlnyomórészt állati ere
szabbodik meg, és ez az állat is ugyanúgy használja
detű táplálékot fogyasztanak, de ezt kiegészítik nö
azt, mint az áje-áje.) Valószínűnek látszik a zooló
vényi koszttal is. A nyúl vagy pele nagyságú állatkák
gusoknak az a feltevése, hogy a véznaujjú maki na
nagyon értelmesek. Mint általában a félmajmoknál,
gyon ritka állat. Még előfordulási helyén, Madagasz
egymás mellett álló szemeik meglehetősen kiállnak
kár szigetén is számosan vannak olyanok, akik nem
a szemüregből és ez háromdimenziós látást tesz le
ismerik, még nem látták. A szigeten egyébként k é t
hetővé. Szemük fényérzékenységre nagy. Napköz
körzetben található meg. A z egyik a sziget keleti
ben a pupillájuk keskeny réssé szűkül. Éjjel tágra,
fele, a másik az északnyugati csücske. Kimondottan
kerekre nyitják a szemüket. Sötétben azután a leg
éjjeli életet élő állat. Nappal egyedül vagy párosával
kisebb fény, ami a pupillákra
az áthatolhatatlan bambuszsűrűségben alszik. Rend
r e f l e k t o r k é n t világít. A z ágak között a sötétben
kívül érzékenyen
mászkáló galágók helyét elárulják parázsló szemeik
kerüli a fényt.
Ha nappal fel
esik,
visszaverődve
ébresztik, önkéntelenül visszahúzódik a sötét vac kába, és vastag farkával, mint valami sállal, betakarja az arcát. Minden mozdulata lustaságot árul el. Csak
Demidov
a sötét éjjeleken élénkül fel, de még akkor is aggo
vagy ahogyan gyakran nevezik őket, „bozót bébik", Afrika és a partjaihoz közel fekvő szigetek lakói
dalmasan kerül minden kis fénysugárt. A hozzávető legesen macska nagyságú állat körülbelül 1 m hoszszúra nő, ennek a felét a jócskán bozontos farka teszi ki. Fejük kerek, szemük közepesen nagy és világosbarna. A k é t fülük oldalt eláll, nyílása előre néz. A füleilisötétszínűek és szőrtelenek. A z állat prémje alul fakószürke gyapjúbunda, amelyből rit kásan barnásfekete koronaszőrök állnak ki. Állatkertekbe
nagyon ritkán kerül a véznaujjú
maki.
A lórifélék családja (Lorisidae) A lórifélék családjába a féimajmok két típusát sorol ták a rendszerezek. Külsőben és életformában alig lehet ellentétesebb alakokat elképzelni, mint az ide t a r t o z ó fajokat, amelyek a fülesmakik,
vagy
(Galaginae) alcsaládját és a bagolyszemű risinae)
alcsaládját
galágók
m a k i k (Lo-
alkotják. A z egyesítés
mégis
mélyreható anatómiai egyezéseken alapszik, ugyanis a belső fülükben levő dobcsonton nincsenek meg a madagaszkári félmajmokat jellemző különlegességek, nevezetesen a dobcsont még mindkét
alcsaládnál
részt vesz a dobüreg (bulla auditiva) kialakításában. A galágók külsőleg eléggé hasonlítanak a Mada gaszkáron honos törpemaki- ( M i c r o c e b u s )
nemhez.
Az egyezés azonban csak külsődleges. A fülesmakik vagy galágók nem találhatók Madagaszkáron és a
86
go/dgdja ( G a l a g o i d e s
demidovii).
A galágók,
Karcsú lóri (Loris t a r d i g r a d u s ) . Már bagolyszerű arcuk is arra utal, hogy ezek a kis félmajmok éjszakai ragadozók. A sötétben pirosan fénylik a szemük. Elő-Indiában és Ceylon szigetén élnek
és kellemetlen kiáltozásuk, ami úgy hangzik, mint
teste sárgásszürke, a feje pirosas-szürkéssárgán szí
a csecsemő sírása. Ezért a vinnyogásért, jajgatásért
nezett. A hasa, a karja és a lába belső oldala, a pofája
az angolok „bozót bébinek" is nevezik őket.
és az orra taraján a két szeme közé egy fehér színű
A legnagyobb fülesmaki az óriás fülesmaki
(Galago
csík fut fel. A szabadban nem szeretnek a földön járni,
crassicoudatus). Számos alfaja Kelet-Afrika középső
nehezen jönnek le az ágak közül a talajra. Ha a szük
és déli felén él, egy pedig ezek közül Nyugat-Afriká
ség mégis úgy hozza, hogy nem kerülhetik el a föl
ban
dönjárást, úgy ugrálnak tova, mint a kenguru. A két
is megtalálható. A z óriás fülesmaki
eléri a
70 cm-es hosszúságot is, ebből a vastag farka leg
hátsó lábukon állnak és azokon szökdelnek előrefelé.
alább a nagysága felét teszi ki. Ez az állat is, mint a
Érdekes, hogy ez a kitűnően ugró és pompásan
törpe- és macskamakik, a farka tövén zsírtartalékot
mászó, kapaszkodó kis állat a kiszélesedett ujjavégeit
gyűjt, mert ez is átalussza a f o r r ó száraz évszakot.
vizelettel nedvesíti be, valószínűleg azért, hogy job
Afrika nyugati részének közepén él Allén
ga/dgója
(Galago a/leni). Sokkal kisebb, mint az óriás füles maki, de a füle jellegzetesen nagyon nagy. A legismertebb faj a törpe
fülesmaki
(Galago
ban tapadjanak. Elég sokat kell másznia sima törzsű fákon, innen eredhet ez a furcs,a szokás. Bájos
sene-
g a l e n s i s ) . Az állatkertekben ezt a kis állatot láthat
kis
demidovii).
állat
a
Demidov
galágó'fl.
(Galagoides
Elterjedési területe szalagként húzódik
végig Afrika közepén. A macskamakikhoz hasonlíta
juk a leggyakrabban, és az állatkedvelők őt tartják
nak, de azokkal ellentétben nagyon kezes, barátságos
díszállatként otthonukban. Megtalálható a Szahará
állatok. (A macskamakik morgósak, harapósak, civa-
tól délre egész Afrikában. Számos alfaja van. Test
kodók, barátságtalanok.) Fogságban is jól tarthatók.
hossza 48 cm. A
Minden kellemetlen következmény
Zanzibár
szigetén
honos alfaj
nélkül
kézbe
36,5 cm hosszúra nő. Sima szőrű farkuk az állatok
lehet őket venni úgy, hogy a tenyerünkből a kerek,
nagyságának a felét teszi ki. Az állat farka a végén
gyermekesnek ható nagy szemű, nagy fülű fejecske
bojtosán elterebélyesedik. A törpe fülesmaki felső
kandikál ki. Hogy szabadon az őserdőben hogyan él,
87
mil/enek a szokásai, arról sajnos ma még keveset
zik őket. Nem ugranak olyan jól és olyan messzire,
tudunk. Az élő állat bundája másként mutat, mint
mint a galágók. Ha veszély fenyegeti őket, különösen,
kikészített
felül
ha ellenséget kell szem előtt tartaniok, képesek
szürkésbarna, alul fakósárga. A z élő állatok szőre
visszafelé „tolatva" is a fára mászni. Úgy isznak, hogy
állapotban. A
preparált
szőrzet
sokkal világosabb, élénkebb, és ha hosszabb ideig
behajlított tenyerükkel vizet vesznek a patakból
szemléljük, úgy tűnik, hogy bizonyos
vagy forrásból, és onnan felnyalják. A második ujjuk
mértékben
színjátszó. Sanderson és Steinbacher megfigyelése
csökevényes.
szerint vannak ennek a fajnak olyan formái, melyek
A
bagolyszemű makiknak Afrikában két nemük
felül élénkzöldek, alul pedig sáfránysárgák. A Demi
van, egy-egy fajjal. A z ismertebb a póttá
dov galágónak lábtőcsontjai erősen meghosszabbod
cus
tak, s ez lehetővé teszi, hogy ezek a kis állatok víz
ugyanazon a szélességen Nyugat-Afrikában
potto),
amelyik
Közép-Afrika
(Periodicti-
őserdeiben
és
honos.
szintes és függőleges irányban is 4 méteres ugráso
Ez a legnagyobb lóriféle, hossza eléri a 35 cm-t, eh
kat tegyenek. Sötétedéskor és virradatkor járnak.
hez hozzá kell számítani a felnőtt állatnál a hozzá
Mindent megesznek, de előnyben részesítik az állati
vetőleg 6 cm hosszú farokcsonkot. A z állat tehát
táplálékot. Nappal, világosban, faodúkban alszanak.
körülbelül házimacska nagyságú. Nyugat-Afrikában
Megteszik azt is, hogy az odvakban lakó más állatok
ugyanabban az élettérben él a m e d v e m a k i
fészkét foglalják el.
c a l a b a r e n s i s ) . Kis t e r ü l e t e n fordul elő, és abban kü
A
többi galágótól
meglehetősen
különbözik
a
lönbözik a bagolyszemű
(Arctocebus
makitól, hogy termetre
melynek egyetlen
kisebb, szeme viszont nagyobb. Nagyon ritka állat.
e l e g a n t u l u s . Feje macskaformájú és a
A feljegyzések szerint Európa állatkertjeiben eddig
fogazata sem hasonlít a többi galágóéhoz. Míg a többi
csak egyszer sikerült rövid időre bemutatni. Élet
gerinceskörmű faja az Euoticus
galágók
neme,
fülesmaki a fogságban barátságos, szelíd, ez nehezen
módjáról nagyon keveset tudunk. Farokcsonkja na
barátkozik és elhúzódik az e m b e r t ő l . Latin nevük
gyon-kicsiny és csökevényes, csak a leggondosabb
arra utal, hogy külső megjelenésük nagyon csinos.
megfigyeléssel lehet a helyét megállapítani. A kezén
Fülük, kezük, lábuk rózsaszínű, szőrtelen, s ez ki
a mutatóujj bütyökszerű képződménnyé alakult át,
emeli az állatok előnyös külsejét. Két alfajuk közül
és a középső ujja sem más, mint egy k ö r ö m nélküli
az
csonk. Ez a korcsosodás számára előnyös, mert a két
egyik
bundája sűrű,
nagyon szép
fahéjszínű
narancssárga. A farkuk csúcsa fehér. A másik alfaj
ujj elcsökevényesedése megnöveli azt a távolságot,
színe világos fahéjsárga, és a vállán és az oldalán fehér
amelyet az állat kezének szétterpesztett ujjaival át
foltok vannak. N e v ü k e t
tud fogni. A medvemakik lába is más, mint a többi
különben onnan kapták,
hogy a k ö r m ü k erősen hegyes és alakja a gerincre
félmajom lába.
emlékeztet mind a kezükön, mind a lábukon. KözépAfrika őserdeiben élnek. Életmódjukról
jóformán
semmit sem tudunk.
Lóriféléket ezenkívűlcsak azlndiai-óceán másik ol dalán találunk. Ceylonban
és India déli
vidékein
honos a legkisebb ma élő lórifaj. Ez a túlnyomóan
A lórifélék (Lorisidae) családjának másik alcsaládja abagolyszemű makik(Lorisinae). Azalcsaládnak négy
szürke színű karcsú
lóri
álló nemet képvisel, hat
( L o r i s t a r d i g r a d u s ) . A faj
ön
alfajjal. Linné írta le ezt a
ma élő faja van. Esetlen, sűrűn szőrös, puha bundájú
kis karcsú lórit, amelynek hossza kb. 25 cm. Jel
féfmajmok. Lábtőcsontjuk nem hosszabbodott meg.
lemző rá a t ö r é k e n y , gracilis felépítésű test és a vé
karjaik és a lábaik majdnem egyforma hosszúak.
konyabb végtagok. Kezük és lábuk még nem alakult
Aránylag nagy, kerek fejükhöz kicsiny fülek illesz
át annyira, mint a többi lóriknál. A farkuk azonban
kednek, ezzel szemben a szemük nagy, dülledt, és a
csaknem egészen csökevényes. A szorosan egymás
A
két szemgolyó nagyon közel áll egymáshoz. Ennek
mellett levő szemeik óriásiak. Olyan nagyok, hogy
a ragadozó félmajomnak az előreálló dülledt szem
ebben a főemlősök közül csak a később tárgyalandó
lehetővé teszi a háromdimenziós látást. Mozdulatla
koboldmakik múlják felül ő k e t . Míg a többi lóri
nul ülve nagy t e r ü l e t e t tart megfigyelés alatt, és már
fajok nőstényei és hímjei viszonylagos békességben,
jó nagy távolságról szemmel tudja tartani leendő
párosan élnek, addig a fölötte békétlen, veszekedős,
zsákmányát, alvó madarakat, gyíkokat stb.
civakodó karcsú lórik — a párosodási idő kivételé
Kisze
melt áldozatát megpillantva, nem téveszti szem elől,
vel —-egyedül járnak. Fogságban nem barátkoznak
hanem nagyon lassan, óvatosan odakúszik, odalopa
az ápolójukkal, morgósak, harapósak. Szőrük vilá
kodik. Amikor a közelébe ér, villámgyorsan meg
gos,
fogja és vagy megfojtja, vagy agyon harapja. A lórik
fehér mintázattal. Bundájuk puha, félbársonyszerű.
lassan, de nagyon biztosan másznak az ágak között.
Az alfajok színárnyalatai eltérőek egymástól.
Van, amikor fejjel lefelé lógva pihennek, mint a lajhárok, ezért sok esetben „lajhármakiknak" is neve
88
A
sárgásszürkén elmosódott színű, az arcukon
lajhármaki
(Nycticebus
coucang)
nagyobb ter
m e t ű , rövidebb végtagú, zömökebb testű a karcsú
A lajhórmaki
(Nycticebus
coucang)
nappal lusta, éjjel m
székben többen összebújnak, és így alusszák
téli
a futó lovak és a legelő marhák lábainak az épségét
álmukat. Építményeik hosszúak, néha 8 m é t e r ki-
is veszélyeztetik. Fogságban kezesek, szelídek. Ez a
terjedésűek.
Vakfolyosóik,
búvójárataik,
csapda
gödreik hasonlítanak a közép-európai hörcsög jára
megállapítás főképp a fiatalon befogott és jól tartott állatokra vonatkozik.
taihoz. Az drgének is van pofazacskója, de nem gyűjt készleteket.
Veszély esetén figyelmeztető
füttyö
A prérikutyák neme (Cynomys)
ket hallat, amire a többiek gyorsan a föld alá bújnak. Nappal járnak, és szeretik a napsütést. Gyakran
A mókusfélék alcsaládjában a pofazacskós ürgék és a
a két hátsó lábukra állnak, mint a nyulak és a mar-
m a r m o t á k között mintegy á t m e n e t e t képez a préri
moták. Főleg növényekkel táplálkoznak, de ha al
kutyák ( C y n o m y s ) neme. N á l u k még megtalálható a
kalom kínálkozik, nem vetik meg az állati eredetű
pofazacskó elkorcsosult nyoma. Hangjuk a kiskutya
ételt sem. Kelet-európai hazájukban a pusztai sas és
ugatására
a mezei görény a legveszedelmesebb ellensége, de
„kutya" nevüket. A felnőtt állat teljes hossza a far
üldözik őket a menyétféle ragadozók, a rókák, a
kával együtt 40 cm. Terjedelmes telepekben, úgy
kutyák, a macskák, a nagyobb ragadozó madarak és
nevezett falvakban élnek. Hazájuk a fa és bokor
emlékeztet,
innen
kapták
félrevezető
a baglyok. A Keleti-Érchegység t e r ü l e t é n az ürge
nélküli észak-amerikai pusztaság, amelynek elneve
nőstények csak egyszer ellenek egy évben, mele
zése: p r é r i .
gebb tájakon előfordul a kétszeri fiadzás is. Március végétől
április közepéig párosodnak.
Vemhességi
A
földön lakó állatok kolóniái („falvai") egymás
mellett
sorakozó
maguk
ásta
üregekből
állnak
idejük három és négy hét között van. Föld alatti
Előfordul, hogy a prérikutyák megosztják a lakásu
vackában az anya három-nyolc kölyköt vet. A fiak
kat más föld alatt lakó állatokkal: kis préribaglyok-
csupaszok és vakok. A z ürgék időnként nagy tömeg
kal, sőt néha még csörgőkígyó is akad „albérlőként"
ben elszaporodnak. Ilyenkor tetemes károkat okoz
a prérikutyák járataiban. Valószínűnek látszik, azért
nak, ezért pusztítani kell őket. Ektoparazita-fauná-
t ű r i k ezeket az alkalmi beköltözőket, mert ragasz
juk miatt — emberre és háziállatra — veszélyes ter
kodnak k i é p í t e t t falvaikhoz: ha valahol
jesztői a járványoknak. Ezenkívül föld alatti járataik
egy újat építenek, hamarosan ugyanúgy megjelen-
messzebb
Közönséges ürge (Citellus c i t e l l u s ) . Föld alatti üregekben él Készleteket gyűjt, téli álmot alszik Hazája Kelet-Eu rópa és Közép-Ázsia Szórványként, feltehetőleg a |égkorszakot átvészelve, a Szász-érchegységben is megtalálható
157
nek a hívatlan foglalók. Emellett tény, hogy a csörgő
lönböző, de egyiknél sem
kígyók fő tápláléka a p r é r i k u t y a ; de a kígyó a zsák
felét, tehát aránylag rövid farkú rágcsálók. Itt is azt
mányát a föld felszínén ejti el. A föld felett — állí
a fajt ismertetjük, amely a legközelebb áll hozzánk.
éri el a fej-törzshossz
tólag — a préribagoly is elejti és felfalja a növen
Európa közepén, az Alpokban és a
dék prérikutyát. Az ember sem veti meg e vad pe
vadon él a h a v a s i
csenyéjét. Nappal járó állatok, csak fenyegető veszély
Átvészelte az utolsó jégkorszakot, s így maradt meg
elől menekülnek a föld alá. Élénk társaséletük arra
ezen a t e r ü l e t e n . A m a r m o t á k
ösztönzi az állatkertek berendezőit, hogy nagyobb
leletei Európában az utolsó jégkorszak idejéből va
marmota
Kárpátokban
(Marmota
marmota).
nemének
fosszilis
kolóniákat telepítsenek belőlük, olyan szabadkifu
lók. Már ebben a korban t ö b b faj kimutatható, első
tóba, ahonnét nem tudnak megszökni. A mozgal
sorban a havasi marmota és a bobak. A havasi mar
mas prérikutyafalu sok nézőt vonz, érdekes, ked
mota egykor egész Közép-Európában és Dél-Euró
velt látnivaló. Sajnálatos, hogy a szabad természet
pában, a Pireneusokig és az Appenninekig honos
ben a kipusztulás veszélye fenyegeti ő k e t .
volt. Kelet- és Dél-Európa síkságain, innen tovább Ázsiában a b o b a k ( M a r m o t a
A havasi marmota ( M a r m o t a
marmota)
b o b a k ) váltja fel havasi
rokonát. Európában a pleisztocén korban ez volt az északabbra előforduló faj. Akkoriban egészen a
A
m a r m o t á k esetlen, mezei nyúl nagyságú állatok,
mai
Thüringía
egykori
lösz-sztyeppjein
megtalál
de ez utóbbiakhoz nem hasonlitanak. 22 foguk van.
ható volt, és csak később, a t ö r t é n e l m i
Nincsen pofazacskójuk. Füleik rövidek, alig kandi
szorult egyre keletebbre. Ma a Fekete-tenger és a
időkben
kálnak ki a bundájukból. Eurázsiában és Észak-Ame
Kaszpi-tenger északi része közötti földsáv az a t e r ü
rikában élnek. Az egyes mai fajok farokhossza kü
let,
ahol a legnyugatabbra megtalálható. A farka
Prérikutya (Cynomys sociaiis). Az észak-amerikai prériken kiterjedt föld alatti járatokban, társasán él ez a mókusok rokonságába tartozó állat. Szűkölő, ugató hangja a kutyáéhoz hasonlít, innen származik a megtévesztő neve is
Havasi m a r m o t a ( M a r m o t a m a r m o t a ) . A Pireneusok, az Alpok, a Kárpátok és Délkelet-Ázsia magas hegyeiben, ai erdő- és hóhatár vidékén csoportosan él. Jól kibélelt föld alatti fészkében csaknem tíz hónapon át téli álmot alszik
a fej-törzs hosszához viszonyítva valamivel hosszabb,
A hasoldala vöröses-barnássárga. A magas hegységek
mint a havasi m a r m o t á n . A z állat
ben
nagysága óriási
kiterjedésű hazájában meglehetősen, változó. Pontos megkülönböztető
bélyegük,
hogy
amíg a bobak
1000—3200
méter
között
található.
Alpesi
növényeket eszik, ezért a legszívesebben a napos hegyi r é t e k e n és sziklás lejtőkön tanyázik. Ezeken
metszőfogának külső felülete fehér, addig a havasi
a helyeken a talajnak olyan mélynek
marmotáé
hogy a három m é t e r mély föld alatti építményét el
barnássárga. Napjainkban a havasi mar
mota már védettséget élvez, így r e m é l h e t ő ,
kell lennie,
hogy
tudja készíteni. Megkísérelték meghonosítani Európa
megmenekül a kipusztulástól. Nagyon óvatos és ne
számos k ö z é p - é s magashegységében. A kísérlet he
hezen
lyenként
elejthető
állat, s ezért is értékes
vadász
eredményes
volt, így
például a német
zsákmánynak tartják. Régebben még azért is vadász
országi Fekete-erdőben is. A havasi marmota jelen
ták, mert a marmota zsírjának különös gyógyítóerőt
legi előfordulása a Pireneusokban is mesterséges te
tulajdonítottak
lepítés e r e d m é n y e . Niethammer szerint a mai pire
(marmotaolaj). A
marmotára
való
orvvadászat sajnos, még ma is nagyon kifizetődő. A
bobakot sem kedvelik hazájában. K á r t okoz a
szántóföldeken és a legelőkön, bolháival és ekto parazitáival
a pestist terjeszti, így é r t h e t ő , hogy
minden lehető módon
irtják.
A prémje keresett
neusi marmota nem mint azt
pleisztocén
kori
maradvány,
sokan helytelenül állítják.
A havasi marmotának az emberen kívül kevés az ellensége. K. Zimmermann szerint ezek közé tar tozik a kőszáli sas, a holló és a róka. Kifejezetten
cikk, ez is hozzájárul üldöztetéséhez. Életmódját csak
nappali é l e t e t élő állatok. Szép, napos időben szíve
az
sen üldögélnek szikiapárkányokon, sziklatáblákon,
utóbbi
években
tanulmányozták
részletesen.
Ebben elöljártak Schocher és Mülier-Using. A havasi marmoták prémje felül vörösesbarnával
ahonnan messze vidéket belátnak. Látásuk és hallá suk
kitűnő.
Ha
valamelyik
veszélyt
gyanít,
egy
kevert fakósárga árnyalatú. A fejeseiül feketésbarna,
hosszú f ü t t y ö t hallat, mire a csoport összes állata
a pofája és az orra sárgásszürke, az ajkai fehérek.
egy pillanaton belül eltűnik a föld alá. Az eső és a
159
vihar elől is oda menekülnek. A téli hidegben igazi
ban inkább elméleti ismeret. Németországban, az
téli álmot alszanak. Ezalatt testhőmérsékletük e r ő
Elba középső folyásának vidékén szigorú védelem
sen alászáll. A száraz meleg évszakban füvet és szá
alatt áll egy kicsiny létszámú
raz
Máshonnan már kipusztult.
növényszárakat
gyűjtenek.
Ez az
élelmiszer
tartalékuk, azonkívül ezzel t ö m i k el télen a járataik
maradvány-állomány.
Magyarországon is gyakori volt valamikor a hód.
elejét. Említésre érdemes, hogy egy fészekben t ö b b
A
állat alszik együtt. A téli álom után kezdődik a páro
értékes prémje miatt m é r t é k t e l e n ü l vadászták.
múlt század derekán azonban kipusztult, mert
sodási idő. Egy közösség hímjei nem küzdenek egy
A z elmondottak következményeként a hód külse
mással a nőstényekért. Körülbelül 35 napos vemhes-
jéről és életmódjáról sok embernek helytelen, sőt
ség után a nőstény 2—3 vak és csupasz kölyköt vet.
néha egészen torz elképzelései vannak. Sajnálatos
A fiak aránylag lassan fejlődnek, és csak hároméves
nak mondható, hogy az állatkertek csak ritkán mu
koruk után válnak ivaréretté. Valószínű, hogy az
tatják be ezt az érdekes állatot, bár ma már nem
anyaállatok csak kétévenként ellenek. 1963 szeptem
nehéz beszerezni,*hiszen a Szovjetunióban,
berében Tratz a Zillertalban fekete
dában és az Egyesült Államokban értékes prémje
példányokat
Kana
figyelt meg (melanizmus). Ez az eddig ismeretlen
miatt
színváltozat
beteges
A zűrzavart még t e t é z i az, hogy Európában a prémje
reszketés rázta a t e s t ü k e t . A X X . század elején tiroli
miatt tenyésztik a D é l - A m e r i k á b ó l származó csali
és savoyai vándormutatványosok
patkány-félék egyik faját, amelynek a neve hódpatkány
gyengének
látszott.
Állandó élő
marmotákat
kiterjedt
gazdaságokban
tenyésztik
őket.
hurcoltak magukkal. Ezek verkli- vagy fuvola hang
(Myocastor
jára ugráltak, táncoltak, hogy ezzel odacsalogassák a
sincs a hódszerűekhez vagy a hódokhoz. Ezenkívül
nézőket.
az Észak-Amerikában zibethica),
coypus).
Ennek az állatnak semmi köze élő pézsmapockot
(Ondatra
németül törpehódnak is nevezik. Ez az
elnevezés is zavart okozó és nem találó, hiszen ez A
hódszerűek öregcsaládja (Castoroidea)
A
hódok családja (Castoridae)
az állat az egérszerűek öregcsaládjához tartozik. A z eurázsiai hód nagyobb és nehezebb, mint az amerikai. A z óvilágban ez a legnagyobb t e r m e t ű
A
hódszerűek öregcsaládja a f ö l d t ö r t é n e t
szakaszában
már
Máig egy család
különvált
a többi
maradt fenn, a
korábbi
rágcsáló. Világviszonylatban is csak a D é l - A m e r i k á
rágcsálóktól.
ban honos vizidisznó ( H y d r o c h o e r u s c a p y b a r a ) , amely
tulajdonképpeni
a ma élő rágcsálók közül a legnagyobb t e r m e t ű faj,
hódok. Egyetlen ma élő nemük a C a s t o r , ennek két
múlja felül testnagyságban az eurázsiai hódot.
faja ismeretes. A z egyik az Európában vagy inkább Eurázsiában honos közönséges hód ( C a s t o r f i b e r ) , másik a k a n a d a i
vagy pontosabban
a
A hód z ö m ö k , súlyos, robusztus testalkatú emlős. Feje széles, esetlen, a vízi élethez idomult. Pilleri,
észak-amerikai
a híres agyanatómus megállapítása szerint, a hód
hód ( C a s t o r c a n a d e n s i s ) . Freye és Rausch valószínű
a rágcsálóknál szokatlan, rendkívül fejlett és nagy
nek tartják, hogy a két faj nem más, mint egy holark-
teljesítményű
tikus e r e d e t ű faj két jellegzetes alfaja. Ez a két alfaj
különleges életmódjára, építményeire vonatkozóan
agyvelővel
már évezredek óta önállóan fejlődik, hiszen hazáju
a legújabb időkben Behr, Freye, Hinze, Piechocki,
kat tenger választja el egymástól. Ha azonban mind
Wiesel és mások végeztek fáradhatatlan kutatásokat.
A
hódok
k e t t ő t önálló fajként kezeljük, akkor t ö b b alfajra
A
tagolhatok, amelyek főleg nagyságra és színre külön
Olyan alakja van, mint a kőművesek vakolókanalá-
böznek. A z eurázsiai hódokat így osztályozhatjuk: 1. a svéd hód ( C a s t o r f i b e r
fiber)
hódok ( C a s t o r )
rendelkezik.
nak.
nemének jellegzetessége farkuk.
Széles, felülről
lefelé
lapult, lándzsa alakú,
azonkívül szarupikkelyek borítják. A vége tompán
2. az e l b a i hód ( C a s t o r f i b e r
albicus)
l e k e r e k í t e t t . A pikkelyek közül rövid, finom szőr
3. a rhőnei hód ( C a s t o r f i b e r
galliae)
szálak
4. a v i s z t u l a i hód ( C a s t o r f i b e r 5. az uráli hód ( C a s t o r f i b e r 6. a mongol
vistulanus)
pohlei)
hód ( C a s t o r f i b e r
birulai)
merednek elő. A
hódok farka
körülbelül
35 cm hosszú és 15 cm széles. Úszás közben, különö sen,
amikor víz alatt úszik, evezőnek és kormány
lapátként használja. A hód a vízi élethez alkalmazko
A finn és a kanadai hódok korlátlanul keresztez
dott emlős. Hátsó lábának ö t ujja között úszóhártyák
hetek egymással, és utódaik t e r m é k e n y e k . Igényeik,
vannak. Ugyanitt a második ujját kaparónak hasz
életmódjuk, magatartásuk és külsejük annyira ha
nálhatja; ugyanis az ujjavégen kettős karma van,
sonló, hogy a következőkben együtt tárgyalhatók.
így ezzel a „szerszámmal" a szőrét tudja tisztítani.
Ma már nagyon kevesen vannak nálunk olyanok,
A
hód átlagos súlya 20 és 30 kg között
mozog,
akik valóban láttak is vadon hódot, mégis általá
hossza farok nélkül 80—95 cm, farokkal együtt pedig
nosságban eléggé ismert állat. Sajnos, ez napjaink
eléri a 130 cm-t is. Értékes, sűrű prémje melegítő
160 I
piheszőrökböl
és
fényes
koronaszőrökből
áll.
Az eurázsiai és észak-amerikai hódok nőstényének és hímjének egyaránt, az ivarnyílása és a végbele
hódoknál az a kedvező helyzet, ha az állatok nemé nek eloszlás-aránya: egy az egyhez A
hód pézsma, ez a kenőcsszerű, átható szagú
közelében k é t - k é t sajátságos kiválasztómirigye van:
anyag főként arra szolgál, hogy az egyedek és csalá
a végbélnyílás környékén nyílik a két anális mirigy,
dok életterének a határait megjelöljék vele. Ezzel
az ún. olajzacskó, míg az ivar nyílás mellett a két
a szaggal jelzik az idegen hódoknak, hogy egy bizo
preputíalis mirigy, az ún. hódzacskó. A hím hód-
nyos t e r ü l e t már foglalt. Megállapították, hogy bár
zacskója sokkal nagyobb és több váladékot termel.
egyes hódok vagy hódcsaládok barátságos látogatá
A hódzacskóban termelődik
sokat tesznek egymásnál, mégis, amikor egy terület
az úgynevezett hód-
pézsma. Ez kenőcsös állagú, a fenolhoz hasonló szagú
birtoklásáról van szó, komoly küzdelemre, harap
massza.
dál ás ra kerül sor a vetélkedő egyedek között. A nős
Valamikor
gyógyszerként
használták,
és
drága pénzt fizettek érte. A hódokat értékes prém-
t é n y e k é r t is elkeseredett harcot vívnak a vetély
jükért és az e m l í t e t t
társak. A hódok ilyenkor komoly sebeket ejtenek
hódpézsmáért
kíméletlenül
vadászták, irtották,
úgyhogy Európában
teljesen
Észak-Amerikában
kivesztek.
csaknem
egymáson. A verekedések közben sokszor letörik
ugyanilyen
a metszőfoguk. Mivel ezek a fogak gyökértelenek,
kegyetlenül pusztították őket. Csak a X X . század
hamarosan utánanőnek. Az e m l í t e t t küzdelmek nem
ban
egyaránt
egyszer halálos kimenetelűek, különösen azért, mert
olyan védőintézkedéseket, amelyek meggátolják az
a sebesült állatok a piszkos vizekben súlyos sebfertő
állat teljes kipusztulását. Az utóbbi évek erőfeszíté
zést kapnak. Főképp az idős, spondylosis deformans
hoztak
Európában
és Amerikában
sei és eredményei reményt nyújtanak arra, hogy si
miatt tehetetlen állatok pusztulnak el hamarosan
kerül megmenteni ezt az értékes állatot.
ilyen sebek miatt. Az e m l í t e t t öregebb elbai hódok
A hódok átlagos életkorát, és azt,
hogy mikor
nál gyakorta fellépő betegséget először
Piechocki
válnak az egyedek ivaréretté, még nem állapították
fedezte fel és írta le a legutóbbi időkben, 1962-ben.
meg egyértelműen. Valószínű, hogy 15 évnél hosz-
Többek között ezeket írja: „a hódok csontvázainak
szabb ideig élnek. Feltételezik,
vizsgálata azt mutatta, hogy már a 7—12
hogy az egyedek
éves álla
és 12
toknak is, de még inkább az idősebbeknek — azt
éves korukig szaporodnak. Kora tavasszal, február
lehet mondani, minden esetben — kóros elváltozáso
végén és március elején van párzási idejük. A nős
kat mutatott a fogsoruk, a nyakcsigolyáikon össze
tények május végén, június elején ellik meg a köly-
növések voltak, és a gerincoszlopukon jókora csont
keiket. Az eurázsiai hód vemhességi idejét a Szovjet
kinövések (exostosis) mutatkoztak. Eddig a szabad
hároméves korukban válnak ivarérettekké,
unióban 105—107 napra becsülik. Legtöbbször a víz
ban élő. középnagyságú emlősöknél a zoológusok
ben úszva párosodnak, nagyon ritkán a szárazföldön
nem találtak ilyen m e g b e t e g e d é s e k e t . . .
A nőstények koruknak, erőállapotuknak és fejlett
csigolyák közötti porckorongjukon képződnek kis
Először a
ségüknek megfelelően, 2—5 kölyköt vetnek. Az iva
csontkinövések. Később a csigolyatesten egyre na
dékok teljesen szőrösek, nyitott szemmel jönnek
gyobb szélcsipkézet keletkezik, amely végső esetben
a világra, és a súlyuk 450—500 g között
mozog
a porckorongok kinövéseivel együtt, hídszerű össze
Először csak anyatejjel táplálkoznak. A nősténynek
növéseket képez. A betegség rendszerint a hátsó
négy csecsbimbója van. Csak hetek múlva kezdenek
mellkasi csigolyákon keletkezik. Életmódjából kö
szilárd táplálékot
megállapította,
vetkezően a hód ágyékcsigolyái vannak a legjobban
hogy a fiatal hódok fele életének első két évében
megterhelve. Az átlagos koron túl élő állatnál az el
környezeti hatások miatt elpusztul. Például az elbai
használódott porckorongokat tehermentesíteni kell,
enni.
Piechocki
hódok ivadékát évről évre megtizedeli a tavaszi és
ezért keletkeznek az e m l í t e t t csontkinövések. Erre
a késő nyári áradás. A fiatal, gyenge állatok
az okra vezethető vissza a nyaki csigolyák össze
nem
tudnak a rohanó vízzel szembeszállni, s az elsodorja őket.
növése is." A hódnak az alsó és felső állkapcsában egymással
A hódokszigorúegynejüségben és érdekes módon'
szemben hatalmas erős metszőfogai vannak, amelyek
szoros családi életet élnek. A kicsinyek legalább egy
zománcrétege narancssárga színű. Úgy működnek,
évig, de valószínűleg még hosszabb ideig a szüleik
mint két szembeállított görbe véső. Ezek a fogak a
kel maradnak. Sok jel azonban arra mutat, hogy a
folytonos rágcsálás miatt állandóan kopnak, de fo
fiatal állatok ivaréretté válásukig a szüleik társaságá
lyamatosan utánanőnek. A hód koponyaalkata olyan,
ban maradnak. A felnövekedett fiatalok azután olyan
hogy biztosítani tudja ennek a rendkívül erős rágó-
t e r ü l e t e t keresnek, amelyet még nem foglaltak el
berendezésnek a zavartalan működését. Ha egy fá
más hódok. Itt azután megépítik a fészküket, párt
ról csak egy kilogramm forgácsot rág le, az körül
választanak, és családolt alapítanak. A
belül 100—145 faszilánkot tesz ki. Ennek lerágásá-
vadon élő
161
hoz az állatnak hozzávetőlegesen 1000 harapást kell
Járványos betegségek is ritkítják a hódokat. Elő
végeznie. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem,
fordul, hogy családok, sőt egész telepek is elpusztul
hogy a hód rágcsálását nehezíti az is, hogy kényel
nak járvány következtében. Más fertőzések mellett,
metlen testhelyzetben kell rágcsálnia, ugyanis rágás
szabadon élő hódok között a tuberkulózis is pusz
közben felegyenesített felsőtesttel ül a megrágott
tít.
fa előtt. Nemcsak puha fatörzseket rág meg. A r r a
farmokon és az állatkertekben tartott példányokat
is képes, hogy nagyon kemény tölgyfákat is kidönt-
gyakrabban támadja meg. A z elbai rezervátumban
sön.
Amint látjuk, a hód egész életében, napról nap
— ahol különös gondot fordítanak a hódok megóvá
ra hatalmas erőkifejtésre kényszerül. így nem cso
sára — bebizonyosodott, hogy az ipari hulladékkal
dálkozhatunk, ha emiatt csigolyáin az elhasználódás
szennyezett vizek rendkívüli módon károsak a hó
következtében maradandó elváltozások, összenövé
dokra. Egyrészt az állat egészségét támadják meg,
sek lépnek fel.
másrészt a közérzetét
A z eurázsiai és észak-amerikai
hód
fogképlete
M
3
P
C
betegség a hód-
is károsan
szennyes víz. Ez természetes
befolyásolja a
is, ha elgondoljuk,
hogy a hód, különösen, ha veszélyt érez, tíz percig is
egyaránt az alábbi:
1
Mindenesetre ez az utóbbi
I
I
C
P
í Ö i
Í~~Ö i
1 0
10
1
a víz alatt marad.
M
i
A m i k o r a fiatal hód családot alapít, keres egy jó
-
1 3
= 20
vízparti öblöt, ahol az építménye kiásásához kedvező a part lejtése, megfelelően puha a talaja. Az épít
A felnőtt hód erős rágófogaival nem lebecsülendő
mény bejárata rendszerint a víz színe alatt van, tel
ellenfél, amellett harcias állat, amely nem adja meg
jesen rejtett az idegen tekintet elől. A fészek maga
magát egykönnyen. Legtöbbször csak tapasztalat
viszont, ahol az állatok laknak, jóval a vízszint felett
lanfiatal egyedek, és mozgásukban korlátozott öreg,
van. Áradás, magas vízállás elöntheti az eredeti fész
beteg állatok esnek áldozatul az ellenségnek. A z em
ket, s ez arra kényszeríti a hód párt, hogy szükség
beren kívül a hód ellensége minden ragadozó, a
katlant építsen magának. Mocsaras, süppedékes tala
medve, a farkas és a hiúz nagyságrendjében. A fiatal
jon a hódok 1,50 m ét er magas, alul 2 méter széles
hódoknál az ellenségek köre kibővül olyan nagy
töltésszerű építményeket emelnek, saját maguk ki
ságú ragadozókkal
vágta dorongokból. A z ilyen tanyákat nevezik hód-
is, mint a rókák,
a nagyobb
menyétfélék és a vadmacskák. A kis hódokra le
váraknak, és már évszázadok óta sok szó esik róluk.
csapnak a ragadozó madarak, sőt az uhu is. A fel
A
sorolt ragadozók csak akkor veszélyesek igazán a
bejárat a víz szintje alá, a lakókatian a víztükör fölé
hódra, ha a szárazföldön lepik meg őt, és elvágják a
kerül. Előfordul, hogy egy ilyen hódvárban két lakó
hódváraknál is, mint a földbe vájt folyosóknál, a
menekülés útját a víz felé. Ha a hód mégis eléri a
katlan van egymás fölött. A hódok az időjárástól és
vizet, az éltető elemét, a k k o r - m á r fölényben van
a vízállástól függően, hol az alsó, hol a felső traktust
az ellenfeleivel szemben, mert mindegyiknél jobban
lakják.
úszik és ügyesebben mozog, fordul a vízben. Akad
előnyben. Váraik felépítéséhez a faanyagot sokszor
olyan ragadozó, amely a vízbe is utánamegy. Ezek
nagyobb távolságból
től azután nagyon hamarosan megszabadul. A víz
hogy a hódok csatornákat is építenek, hogy a fatus-
ben a fiatal vagy legyengült
állatokat legfeljebb a
vidra és a rétisas veszélyezteti.
Mindenképpen
a száraz vackot kell szállítani.
részesítik
Megfigyelték,
kókat a vízben könnyebben szállíthassák, s ezzel erőt takarítanak meg. Tartós szárazság esetén, ha a hód
Minden valószínűség szerint a hód kizárólag nö
lakásának a bejárata a víz színe fölé kerül, a társas
vényevő. Az eddigi megfigyelések azt mutatták, hogy
életet élő hódok közösen széles duzzasztógátat épí
nem üldöz és nem fogyaszt el semmilyen élő állatot
tenek fából, gallyakból, földből és iszapból. Az észak
sem. A talált gerincesek hulláit sem kóstolja meg.
amerikai hódoknál megfigyelték, hogy szükség ese
A bélférgektől és az endoparazitáktól eltekintve, az
tén egész gátrendszert képesek építeni. A hódok
ektoparaziták is bántják a hódot. A z észak-amerikai
építményei, a várak, a csatornák, a gátak, olyan
és az eurázsiai hódokon élősködnek a Z — 2 , 5 mm
'csodálatra méltó állati létesítmények,
nagyságú világosbarna hódbogank
casto-
elmondhatjuk, hogy az állatvilágban a közösségi tel
r i s ) , amelyeket sokszor helytelenül hódbolhának is
jesítmények között legérdekesebbek közé tartoznak.
neveztek. hódatkák
Szorosan
társulva
a
( H i s t i o p h o r u s castoris)
(Platypsillus
hódbogarakkal, a is kínozzák
amelyekről
A meleg évszakokban a hód főleg húsos tavirózsá
a hó-
kat, kálmust és a nőszirom gyökértorzsáit fogyasztja,
dokat. Lehetséges viszont, hogy a hódbogár nem
de megeszi a füveket, cserjéket, dudvákat is, és nem
is a hódon élősködik, mert felmerült annak a lehe
veti meg a gyümölcsöt sem. A felsoroltak mellett
tősége is — szoros együttlétükből k ö v e t k e z t e t v e — ,
mindenkor fogyaszt fakérget is. A nyárfákat, a fűz
hogy kizárólag hódatkákkal táplálkozik.
fákat és az égerfákat héjazza nagy előszeretettel.
162
\
A puhafák mellett a tölgy- és a nyírfakérget is meg
ki. A k i d ö n t ö t t fákat azután ügyesen legallyazza.
rágja, de a tűlevelű fák kérgét egyáltalán nem bántja.
A fagyűjtést ősszel végzi. A fákat úgy dönti ki, hogy
Friss ágak és törzsek kérgét nagyon gyorsan és ügye
kb. 50 cm magasságban parabola alakban körülrágja
sen lehántja. Ahol a fa kérge 30—100 cm hosszúság
a törzset.
ban frissen le van hántva, vagy lassan barnulni kezd
amely jellemző a hód
a lemeztelenített fa törzse, ott biztosak lehetünk:
annyira mélyíti, hogy a tartását veszített fa kidől.
a fán hód lakmározott. A hideg téli évszakban az
így egy kettős kúpmetszet
keletkezik,
rágására. A rágást azután
Nem kétséges, hogyha például az elbai hód mér
állat fő tápláléka a fakéreg. A hódcsalád odúja vagy
téktelenül
a hódvár előtt szép rendben héjas fahasábokat hal
e r d ő k b e n . Ez a veszély ma már nem fenyeget, mert
moz fel, ez az élelemtartaléka. Ezeket a hasábokat jó
— mint általában az eurázsiai hódok —
messziről, napok, sőt hetek munkájával hordja össze.
lassan szaporodik,
Ennek a tartalékgyűjtésnek az előmunkálataként jó
fog tömegesen elszaporodni.
vastag, öreg — esetleg több évtizedes — fákat dönt
elszaporodna,
nagy károkat okozna az viszonylag
és így védettsége ellenére sem
Németországban az elbai hód az ottani fauna egyik
Európai hód (Castor fiber). Ez Európa legnagyobb rágcsálója Még nem is olyan régen elterjedt állat volt kontinen sünkön; ma már csak kicsiny állományai találhatók védett területeken. A természetvédelmi törvények oltalma alatt áll
\ "... *
163
régi és ismert tagja. Csak úgy lehetett a teljes ki
a kipusztulás veszélye, míg az indiánok vadásztak
pusztulástól megmenteni, hogy teljes védelem alá
rájuk, pedig azok is minden rendelkezésre álló esz
helyezték. Még a tartózkodási helyüket is lezárták
közzel, fortéllyal üldözték őket. A fehér ember meg
az általános forgalom elől, és megtiltották a belépést
jelenése pecsételte meg a sorsukat, amikor kitűnt,
a lezárt t e r ü l e t r e . A természetvédelemmel foglal
hogy a hódvadászat aránylag kevés fáradsággal járó,
kozó hatóságok most arra törekszenek, hogy az ál
nagyon jövedelmező üzlet. így t ö r t é n t azután, hogy
latot kedvezőbb természeti viszonyok közé telepít
az Egyesült Államok és Kanada területén millió és
sék át, főleg tiszta vízfolyások mellé. Meg kell mon
millió hód pusztult el az emberi kapzsiság és hiúság
dani, hogy ez a telepítési kísérlet nem faunamódosítás, viszik, ott
mert ahova az elbai
erőszakos hódot
ma
miatt. Pedig Észak-Amerika minden tekintetben a hódok ideális hazája volt. A z Egyesült Államokban
néhány száz évvel ezelőtt még javában
ma már szintén hatalmas területeken védetté nyil
honosak voltak. Ezekről a t e r ü l e t e k r ő l a kíméletlen
vánították az állatokat. Néhány év óta bundájukért
üldözés pusztította ki őket. Németországban a hód
farmokon is tenyésztik őket. Ezelőtt 250 évvel Észak-
rendkívüli módon elterjedt állat volt. Tanúskodnak
Amerikában még legalább 60 millió példány élt, ma
erről a régi földrajzi elnevezések, valamint az ásatási
már a legoptimistább számítás szerint is csak 1,75—
leletek is. Ezek bizonyítják, hogy a korai t ö r t é n e l m i
2 millió van belőlük. Az eurázsiai állapotokhoz vi
időktől kezdve ez az állat sűrűn lakta a mai N é m e t
szonyítva, ez még egészen nagy szám, és messze
ország t e r ü l e t é t .
felülmúlja azt
A
hódállomány a X X . században nagymértékben
az állományt, amelyet
Eurázsiában
majd hosszú idő múlva remélünk. Ha összeadjuk
megritkult. A vadászok azonban nem a kártevése
Franciaország,
miatt i r t o t t á k , hanem azért, mert vadászata rend
ország, a Szovjetunió és Mongólia egész állományát,
Németország,
Norvégia,
Lengyel
kívüli módon kifizetődő üzlet volt. A k k o r még is
és ehhez még hozzávesszük a farmokon és állatker
meretlenek voltak a természetvédelmi
tekben ápolt
lyok, nem
volt
vadászati tilalom.
rendszabá
Egész
Eurázsia
példányokat
is, számuk akkor sem
sokkal haladja meg a 25 ezret. Az elbai hódrezervá-
területén nagyban vadászták a hódot. Brentjes meg
tumban 1961.
állapította, hogy Elő-Ázsiában a korai t ö r t é n e l m i
Kiderült, hogy ott ekkor összesen 210 hód élt.
időkben, a Brit-szigeteken pedig már a t ö r t é n e l m i
dec. 15-én állatszámlálást tartottak.
Törzsfejlődési szempontból vizsgálva a csoportot,
időkben kiirtották a hódokat. Franciaországban a
megállapíthatjuk,
Rhone folyó deltájában van még néhány vadon élő
messze túl van már a virágkorán. A harmadidőszak
hódcsalád. Ezek az eurázsiai hódok képviselői.
Legészakabbra
tebbre a mongóliai
Altaj
legnyugatibb
Norvégiában, hegységben
legkele-
hogy a hódszerűek
öregcsaládja
ban voltak fejlődésük virágjában. Akkoriban a ma élő
hódfajokhoz
viszonyítva,
kimondottan törpe-
találhatók.
hódok ( S t e n e o f i b e r ) , valamint óriástermetű nemek is
A múlt században Lengyelországban és Oroszország
éltek. Az utóbbiak közül a T r o g o n t h e r i u m Európában
ban is majdnem kiirtották a hódokat. Ma mindkét
(és Magyarországon is), a Castoroides Észak-Ameri
országban azon fáradoznak, hogy az állat részére
kában élt, m i n d k e t t ő a pleisztocén korban.
alkalmas helyeken ismét megtelepítsék ő k e t . Úgy
A
hódszerűek közül a legrégibb lelet a Poloeo-
látszik, hogy a szigorú védelmi intézkedésekkel pá
c a s t o r - n e m Észak-Amerikában, mely az oligocén kor
rosított telepítés sikerülni fog. Ugyanitt megkísér
ból való. A hódok ( C a s t o r )
lik tervszerűen, különleges farmokon tenyészteni és
utolsó életképes maradványa egy valamikor nagyon
gazdaságilag
hasznosítani
hogy elsősorban példányokkal
az
állatokat.
a melanisztíkus,
való
tenyésztési
Érdekes,
tehát a fekete
kísérletek
voltak
sikeresek. A z észak-amerikai hódokat addig nem fenyegette
nemének
két faja az
kiterjedt virágzó csoportnak. A hódok egyik ismert mai kutatója, Hinze azt
mondta az elbai hódról,
hogy azok élő őskori leletek. Már ezért is megérdem lik, hogy az ember mindent megtegyen fennmaradá sukért.
Az egéralakúak alrendje (Myomorpha) A z egérszerűek öregcsaládja (Muroidea)
családját. Ebből az öregcsaládból az új rendszer fel
Még néhány évvel ezelőtt ismeretlen volt az a rend
szerűek öregcsaládjában is t ö r t é n t e k nagyon lénye
szerezés, amely szerint az egéralakúak öregcsalád
ges átcsoportosítások, mint azt a következő össze
ján belül kell tárgyalnunk a hörcsögök (Cricetidae)
állítás mutatja:
állítói kivették a peleszerűeket (Gliroidea). Az egér
164
Azelőtt:
kemény telünket is átvészelik. A mi hörcsögeink
Egerek családja (Muridae)
hez hasonlóan, élelmiszerkészleteket gyűjtenek, jól
Szorosabb értelemben vett (hosszúfarkú) egerek alcsaládja (Murinae)
kibélelt föld alatti fészkeikben mély téli álmot al szanak.
Hörcsögök alcsaládja (Cricetinae)
Mióta a legújabb időkben a szíriai aranyhörcsög
Pockok alcsaládja (Mlcrotinae)
annyira elterjedt Közép-Európában, a nálunk honos
Ma:
fajt mindinkább a mezei hörcsög néven
Egerek családja (Muridae)
Az is előfordul, hogy nagy hörcsögnek nevezik, így
Tulajdonképpeni (hosszúfarkú) egerek alcsaládja (Murinae)
említik.
különböztetik meg az aranyhörcsögtől és a törpe hörcsögtől. A mi hörcsögünk hossza, az orra hegyé
Példa-faj: a házi egér ( M u s
től a farka végéig 24—28 cm. Az aránylag rövid
musculus)
Hörcsögfélék családja (Cricetidae)
farkuk 3—6 cm hosszú lehet. Ennél esetenként na
Hörcsögök alcsaládja (Cricetinae)
gyobb példányok is előfordulhatnak, főleg nagyon
Példa faj: a hörcsög ( C r i c e t u s
öreg hímek. Úgy tűnik, hogy a hörcsögök egész
cricetus)
életükben
Pocokfélék alcsaládja (Microtinae) Példa faj: a mezei pocok
(Microtus
növekednek. A kövér, erős példányok
400 grammnál is nehezebbek. Az aranyhörcsög
arvolis)
leg
A legújabb felfogás szerint tehát a mezei pocok és
feljebb 175 gramm súlyt ér el, hossza 17—18 cm.
a hörcsög közelebbi rokonok, mint a mezei pocok
A t ö r p e hörcsög súlya nem haladja meg a 40 gram
és a házi egér vagy mint a hörcsög és a házi egér.
mot, és hossza 11—13 cm. A mi ma is élő hörcsögünk (Cricetus cricetus) ro konai, alfajai már a korai pleisztocénban és a késői
A hörcsögfélék családja (Cricetidae)
harmadidőszakban éltek a mai Közép-Európa terü
A hörcsögök alcsaládja (Cricetinae)
letén. A k k o r óriási nagyságú formák
is léteztek,
mint a korai pleisztocénben a C r i c e t u s c r i c e t u s runKelet-Európa kivételével Közép- és kisebb mérték
tonensis
ben
ré
m a j o r . Feltehető, hogy az e m l í t e t t két alfaj rend-
szein, Belgiumban, Hollandiában) a hörcsögök al-
szertanílag talán azonos is egymással. A mai törpe
Nyugat-Európában
(Franciaország
egyes
családjából egy faj él, a hörcsög ( C r i c e t u s Dél-Európában, de
cricetus).
különösen a Szovjetunió
déli
részén az e m l í t e t t hörcsög mellett a Cricetinae al
és a késői pleisztocénben a C r i c e t u s
cricetus
hörcsöghöz nagyon hasonlító formák is éltek abban az időben. A
hörcsög az egyik legtarkább vadon élő emlős
család két másik képviselőjét is megtaláljuk. Ezek:
Közép-Európában. Lábai és a farka fehérek. A fején
a középhörcsög v. aranyhörcsög ( M e s o c r i c e t u s a u r a t u s ) '
és az oldalán fehéres-sárgás foltok vannak. Érdekes,
és a törpe hörcsög ( C r i c e t u l u s m i g r a t o r i u s ) . A második
hogy a hörcsög is, mint a borz, alul sötét, felül vilá
világháború után Aleppó környékéről Európába is be
gosabb színű, ami eltér az általánosan megszokottól.
hozták
Hörcsögünk has oldala mélyfekete, a feje vöröses
az
aranysárga színű, úgynevezett
szíriai
aranyhörcsögöt. Ez az állat Kis-Ázsiában volt honos,
barna, a háta barna. Meglehetősen gyakoriak a kü
mint a középhörcsög helyi válfaja. Milliószámra
lönböző
te
színváltozatok is. Albínó példányok sem
nyésztik ma már Európában kísérleti állatként, sőt a
ritkák.
lakásokban is tenyésztik szobaállatként. Fennáll an
hasú példányokkal találkozhatunk. Gotha és Erfurt
Halle vidékén sárga színű,
feketésszürke
nak a veszélye, hogy elszabadult példányok egyes te
környékén viszont egész fekete hörcsögök élnek,
rületeken kedvező körül menyek, éghajlati adottságok
amelyeknek a lába fehér, és az orrhegyükön egy
közöttaszabadban iselszaporodnak, meghonosodnak.
fehér folt van. A Szovjetunió egyes vidékein meg
Ez
figyelték, hogy a fekete hörcsögök túlsúlyba kerül
ismét egy intő példa lenne arra, hogy milyen
veszéllyel járhat a meggondolatlan telepítés, amely
tek, és majdnem teljesen kiszorították
a megszo
megváltoztatja egy vidék faunaképét. Ez a veszély
kott színezetű
tenyésztési
egyedeket.
A
szerző
a szíriai aranyhörcsög esetében továbbra is fennáll
kísérletei bizonyítják, hogy a hörcsögöknél a fekete
Közép-Európában.
színeződés (melanizmus) dominánsan öröklődik, a
Az e m l í t e t t , Szíriából származó hörcsögféle vemhességi ideje csak
16 nap. A z ivadékok
egészen
szokásos színezethez képest. Ugyanehhez az ered ményhez
jutottak Gersenzon és Polevoj
szovjet
rövid idő alatt ivaréretté válnak. Szabadban ugyan
biológusok, akik variációs-statisztikai vizsgálatokat
úgy élnek, mint a kétszer akkora európai rokonuk.
végeztek az állatokon.
Herter és Lauterbach egyaránt igazolták a szerző
A
hörcsög főleg szürkületkor és éjjel jár. Ahol
nek azt a megállapítását, hogy a szíriai aranyhörcsö
teljes nyugalomban, háborítatlanul él, ott nappal is
gök mély, maguk ásta föld alatti vackaikban a nagy,
elhagyja a föld alatti fészket. Általában az a nézet
165
uralkodik, hogy a hörcsög magányosan élő állat.
pajorok, sőt még mezei pockok is. Tulajdonképpen
Rendszerint így is van, mindegyik egyedül lakik a
kétkamrás gyomrának finom felépítése is minden-
vackában, de a párosodási időben feltárt fészkekben
evőségét bizonyítja. Ha gabonaföldeken nagy tömeg
találtak már hímeket nősténnyel együtt. Sokszor el
ben
hangzott az a megállapítás, hogyha a párzási időn kí
zacskóiban
jelentkezik, jelentős
károkat
vül, szabadban két bármilyen nemű hörcsög találko
össze, az erre a célra saját maga által készített raktár
nagy mennyiségű
okozhat.
Pofa
gabonaszemet hord
zik, azonnal megtámadják egymást, és a harc az egyik
üregbe. A szóbeszéd ezeknek a készleteknek a nagy
fél győzelméig folytatódik. Ez azonban a valóságban
ságát azonban jelentősen eltúlozza. Ha egy hörcsög
nincs így. Ahol nem élnek sűrűn, ott is gyakran meg
15 kg gabonaszemet gyűjt össze, az már rendkívüli
figyelte a szerző, hogy építményeiket, például egy
nagy mennyiségnek számít. A r r ó l is beszélnek, hogy
szántóföldön, egymáshoz közel készítik, ugyanakkor
50 kg-os mennyiséget is találtak. E könyv szerzője
körös-körül jó nagy területeken egyáltalán nem ver
négy évtized alatt száznál több hörcsögfészket vizs
nek tanyát. Ily módon az „egyedül járónak" hitt hör
gált meg, de sohasem talált ilyen nagy készleteket.
csög tulajdonképpen kis kolóniákban él. Egy ilyen kis
Ahol a hörcsög tömegesen elszaporodik, ott kímé
közösség valószínűleg rokon egyedekből, azok iva-
letlen eszközökkel irtani kell, mert milliós károkat
dékaiból áll, amelyek a különleges szagukról isme
okoz. A hörcsög k á r t é t e l é t az sem csökkenti, hogy
rik fel egymást. Az építmények közel vannak egy
bizonyos
máshoz, úgyhogy a lakók feltehetőleg sűrűn talál
A hörcsög prémje kedvelt divatcikk.
koznak, amikor táplálékszerzésre indulnak. A szerző
mennyiségű
pockot
A hörcsög ellenségeivel —
és
rovart
pusztít.
mind az emberrel,
kis korától kezdve egy hím és egy nőstény hörcsögöt
mind az állattal — szemben szinte ilihetetlen bátor
hosszú éveken át tartott közös ketrecben, és apró
ságot tanúsít. Amikor ilyen küzdelemre kerül a sor,
torzsalkodásoktól eltekintve, a két állat között soha
imponáló magatartást vesz fel, két lábra áll és zajo
sem volt komolyabb verekedés, súrlódás
san vicsorítja a fogait. Ezt követően morogva, fújva,
A hímek és a nőstények különböző föld alatti fész
érdes rikácsolással, nagy ugrásokkal nekirugaszkodik
ket építenek maguknak. A hímek vackának rendesen
az ellenfélnek. Ha eléri, görcsösen beleharap úgy,
csak egy szűk, vízszintes kijárata van, itt bújik ki az
hogy néha egy percnél hosszabb ideig fogva tartja a
állat. E mellett még egy mély, függőleges lyuk vezet
megharapott testrészt. Ezzel a meglepetésszerű és
a föld alatti üregbe, itt bújik be, ha veszély fenyegeti,
bátor támadásával sokszor megmenti az életét és a
és gyorsan el akar tűnni. A nőstények több függő
szabadságát. Az emberen és háziállatain, a macskán
leges lyukat és két-három kibújónyílást ásnak maguk
és a kutyán kívül a hörcsögnek
nak. Ebben a ténykedésben bizonyos passzív ivadék-
ellensége van a vadon élő állatok k ö z ö t t : a róka, a
még nagyon sok
menekí
borz, a menyétfélék, a nagyobb ragadozó madarak
tését készíti így elő. Amikor a fiait sétára viszi,
és még a baglyok is. Mégis a hermelin és a görény a
akkor több bebújólyukra van szükség, hogy ne aka
hörcsög elsőszámú ellensége. Ezek ugyanis utána
gondoskodás nyilvánul meg. Az ivadékok
közben.
mennek a föld alatti üregébe, és ott végeznek vele.
A hörcsög a mély, agyagos, löszös talajt kedveli,
A hörcsög azzal egyenlíti ki az ellenség okozta nagy
tehát a legjobb gabonaföldeket. Azokat a helyeket,
veszteségeket,
ahol sziklatalajon csak vékony földréteg van vagy
tartja, vagy még felül is múlja a pusztítás okozta
magasan fekszik a talajvíz szintje (körülbelül
állomány-csökkenést.
dályozzák egymást a föld alá menekülés
1 m), lehetőleg kerüli. Nem
1,20—
szereti a bokros és
hogy szaporaságával
egyensúlyban
A hörcsög nősténye nálunk évente kétszer, eset
szálaserdőket, és nem megy a belső emberi tele
leg háromszor
pülések részeibe. 400 m-nél magasabbra csak ritkán
körülbelül május hónap elején párosodnak. Vemhes-
hatol fel, akkor is csak kisebb t e r ü l e t e k e n , ahol
ségi ideje csak 19—20 nap. Az anya sok, gyakran tíz
mélyen agyagos a talaj. Lehetséges, hogy néhány el
nél több, kölyköt ellik. A nősténynek csak 8 emlő
különült előfordulási hely, különösen
Dél-Német
kölykezik. Minden
évben
először
bimbója van, ezért rendszerint csak ennyi ivadék
országban, valóságos menedékhely, ahol az állat az
marad életben. A
utolsó jégkorszak elmúlása óta fenntartotta magát.
születnek. 14 nap múlva/ nyitják ki a szemüket, és
A z Európa közepén és nyugati részén élő mai hör
akkorra már jócskán szőrösek is. Bundájuk színe
kicsinyek csupaszon
és vakon
csögök azonban valószínűleg a keletről idehúzódott
már hasonlít az öreg állatok színéhez. Gyorsan fej
állatok ivadékai.
lődnek,
A hörcsög kimondottan mindenevő. Minden nem
és
néhány
hét
múltán
önállóvá
válnak.
A telet csaknem 2 méter mélyen, a jó melegen és
mérges, puha és friss növényt megeszik. Étlapján
puhán kibélelt vackukban, a készleteik
helyet kapnak a gabonamagvak, a csonthéjas gyü
töltik. Téli álmot alszanak, ezt azonban időnként
mölcsök magvai, kis állatok, giliszták, cserebogár
megszakítják. Az alvás ideje alatt testmelegük néhány
166
/
közelében
fokkal 0 C ° fölötti hőmérsékletre süll/ed. Mihelyt kitavaszodik
és elegendő
élelem
kínálkozik,
fel
ébrednek téli álmukból. A közönséges hörcsög testalkata hasonlít a közép európai pocokhoz, de a fogazatának a felépítése már más.
Mindkét oldalon a három zápfogának gyökere
van, ezért ezek, ha elhasználódnak, lekopnak, nem nőnek utána. Az e m l í t e t t pockoknak a gyökértelen zápfogai viszont utánanőnek. Mint néhány Microtina-fajnak (például a vízi pocoknak), a hörcsögnek is vannak a két oldalán váladékkiválasztó mirigyei. A
hasa közepén levő páratlan mirigyekkel együtt
(a vízi pocoknak ilyen nincs) ezeknek párzás ide jén van jelentőségük, ezenkívül ezeknek a mirigyek nek a váladékával jelöli meg a járatait, s így adja tudtul rokonainak, hogy „a hely foglalt". F. G . Sulzer orvos (1749—1830), már 1774-ben alapos monográfiát írt a hörcsögökről, amely még letesebben óhajtanak a hörcsögökkel foglalkozni.
Duzzadtfarkú egér (Pachyuromys a u r i t u l u r i s ) . Ezt a dél afrikai kis állatot a fényes, hússzínű, alig szőrös farka jellemzi, melyben ínséges időkre zsírt tartalékol
A pockok alcsaládja (Microtinae)
kerek, tompa orruk van. A pockoknál a fogak száma
Az európai és Európán kívüli pocokformák rend
gyökértelenek.
kívül kártékonyak. Ez az oka annak, hogy a velük
zápfogaikon
foglalkozó irodalom rendkívül terebélyes, még a
fogakon viszont sohasem. E. Mohr azt írja az
szakember is nehezen tudja áttekinteni. E könyv
pocokról
ma is fontos forrásmunka azok számára, akik rész
16, a ma élő fajok többségével az öregkor beálltáig Egyes fajoknál
gyökerek
idősebb
képződhetnek,
(Clethrionomys
glareolus),
erdei
hogy „a fiatal
keretei között mi is csak röviden tudunk foglalkozni
egyedek zápfogainak
velük. A tárgy iránt érdeklődőknek bőséges iroda
amelyek később összezáródnak". A zápfogak rágó-
lom áll rendelkezésre. A következőkben a három
felületén
legismertebb, legjobban felderített fajjal foglalko-'
száma és elrendeződése fajonként, alfajonként vál
zunk. Ezek a vándorlásairól ismert norvégiai l e m m i n g
tozó és jellemző.
(Lemmus
lemmus),
a
nálunk
honos
(Microtus
a r v a l i s ) , amelyről G . W .
alul
korban a a rágcsáló
zománcredők
nyitott gyökerük képződnek,
van,
amelyeknek
mezei
pocok
A hörcsögökkel ellentétben a pockok nem alsza
Stein azt
írja,
nak téli álmot. Testi felépítésük hasonlít a közönsé
hogy ez a legalaposabban felderített, legjobban is
ges hörcsögéhez. Z ö m ö k ö k
mert kisemlős, és a hat évtizeddel ezelőtt Európába
mint a közismert egerek. A lemmingek és a pézsma
hurcolt észak-amerikai
pockok kivételével, az európai pockok külsőre any-
zíbethica),
fakó pézsmapocok
(Ondatra
és esetlenek, mások,
amely kitűnő példa arra, hogy idegen
nyira egyformák, hogy első látásra — különösen a
állatokat nem szabad meggondolatlanul más föld
fiatal állatokat — még a szakember is csak nehezen
rajzi tájra betelepíteni.
tudja megkülönböztetni. Nagyságuk és színük
Az összes mezei pocokformáknak rövid vagy köze
—
koruktól függően — valamelyest különbözik egy
pesen hosszú, gyérszőrű, gyűrűs farkuk van. A Bal
mástól, de különösen a közeli rokonok hovatarto
kán-félszigeten csak szórványosan előforduló h a v a s i
zását könnyen össze lehet cserélni. A
őspocok ( D o l o m y s b o g d a n o v i ) farka kivételesen hosszú,
fajok életmódja, magatartása, hangmegnyilvánulásai
és néha a fej-törzs hosszának a négyötödét teszi ki.
erősen eltérők.
A lemmingeknél ez az arány csak egynyolcad, egy ötöd. A földi pocok
(Pitymys
hossza 7,5—10,6 cm,
subterraneus)
fej-törzs
ugyanakkor a farkuk
2,5—
különböző
A sarki és a szubárktikus vidékeken, Skandináviá ban, Finnországban és a Szovjetunió európai részén két lemmingfajjal találkozunk; a szubárktikus tája
3,9 cm. Brink és Haltenorth szerint ez a legkisebb
kon
és legkönnyebb faj. A mezei pocok fülei csak kevéssé
ugyanitt, valamint északabbra, még a sarki tájakon
kandikálnak ki a bundájából, nem úgy, mint az ege
is, a norvég lemminggel (Lemmus
reknél. Egy másik különbség a két állat között az, hogy a pockok feje inkább kövérnek látszik, és kis,
/
A
az e r d e i
lemmingge\
zajló jégtáblákon
(Myopus
még a
schisticolor)
és
lemmus). Skandináv-félsziget
északi részére, sőt a Spitzbergákra is eljut egy har-
167
madik faj, az örvös l e m m i n g ( D i c r o s t o n y x
torquatus).
Ennek a sarkkörön belül elterjedt rágcsáló állatnak az
eredeti
hazája
Észak-Ázsia
és
„izgatottsága sokféle hangban nyilvánul: fújtat, ugat, fütyül, morog, nyüszít".
Észak-Amerika
arktikus tája. A Fehér-tengeren Novaja-Zemljáig is
A
lemmingnek sok a négylábú és a madár ellen
sége. Ezekhez tartoznak a jegesmedvék, a barna
eljut. Téli időben a színe teljesen fehér. A pocok
medvék, sőt még a rénszarvas is. A lemming a magas
félék közül ez az állat kerüli a legjobban a meleget.
észak, a t u n d r á k , a nyíresek, a tundrái legelők állata.
A
lemmingek közül a legismertebb a norvégiai
Z u z m ó k a t , nyírfaféléket, gyökereket esznek, a nö
Ezt a „népszerűséget" annak köszönheti,
vényi eledelt apró gerinctelen állatok fogyasztásával
hogy a lemmingek mértéktelen elszaporodásáról és
egészítik ki. Nem valami jól másznak, fára, bokrokra
lemming.
vándorlásáról szinte meseszerű legendás t ö r t é n e t e k
nemigen jutnak fel. A lemming nősténye kétszer,
forognak közszájon.
esetleg háromszor ellik egy évben, egy-egy ellesnél
A
norvégiai lemmingek valóban vándorútra kel
öt-tíz utódot hoz a világra. A tavasszal született
nek. Ognyev összefoglalta több megfigyelő t e r m é
kölykök már ősszel ivarérettek. Nedves nyarak és
szetbúvár adatait, s ezeket fenntartás nélkül elfo
őszök, kemény telek korlátozzák az állatok szapo
gadhatjuk. A z egyes állatok vándorlás közben tartják
rodását. Mégis minden harmadik vagy negyedik év
az általános irányt. Ha az utat nehéz akadályok,
ben óriási mértékben elszaporodnak, ilyenkor kö
rohanó patakok, folyók, széles vizek keresztezik és
vetkezik be a vándorlás.
akadályozzák a továbbjutást, akkor ezeken a helye
N y á r o n közvetlenül a földfelszín alatt lakik, szerte
Nem
alszik téli álmot.
ken összetorlódnak. A lemmingek kitűnően úsznak.
ágazó folyosórendszerben. Télen mélyen a hó alatt
Ognyev megállapította, hogyha folyón vagy tavon
futnak a járatai. Ezekben talál élelmet is. Nem gyűjt
kell átjutniok, kiválasztják azt a helyet, ahol a víz
télire készleteket. A föld alatti fészkét jó száraz fű
sekély, de főleg kivárják a nyugodt, csendes időt.
vel és mohával melegen kibéleli. Nyáron a föld felett
„Csak két dolog tartóztatja fel ő k e t : ha elérik a
készíti a vackát, viszont vigyáz arra, hogy jól el
tengerpartot, vagy ha váratlanul beköszönt a t é l .
rejtse azt. A jégkorszakban Európában a lemming
A tengerparton azután megvárják az első nyugodt
és az örvös lemming mélyen le délre, Közép-Euró
napot, akkor bevetik magukat a vízbe, és vagy sike
pában is előfordult*, bár most mind a k e t t ő a magas
rül átúszniuk a közeli szigetekre, vagy belevesznek a
Észak állata. Ezt a korai és a késői pleisztocén leletek
vízbe. A második esetben áttelelnek a hó alatti lyu
igazolják.
kakban és járataikban, azután a nyár beköszöntével újra vándorútra kelnek." A
norvégiai lemming akkora, mint egy közepes
szíriai
Németországban
a pocokfélékből
négy nem él
legalább hét fajjal. Bármennyire jelentősek is gaz
aranyhörcsög. A rövid farkú, felnőtt
dasági szempontból, ennek a könyvnek a keretén
állat
belül csak a mezei pocok részletesebb tárgyalására
hossza 15—17 cm. Széles lábán öt ujja van. A talpuk
van lehetőségünk. A többi faj életére, külsejére ki
szőrös. A mellső lábukon sokkal nagyobbak és erő
m e r í t ő tájékoztatást nyújt K. Zimmermann könyve:
sebbek az ásókarmok, mint a hátsón. G ö m b ö l y ű ,
„Kézikönyv (Németország) vadon élő emlőseiről."
kövérnek látszó fejükön a fülkagylójuk alig áll ki a
A
szőrök közül. A szemük aránylag kicsi. Az esetlen
pocok
kis állat az európai fauna egyik legszínesebb emlőse.
mennyi):
Németországban élő hét faj az alábbi (a havasi kivételével
A legészakibb vidékeken télen fehér a prémje, mint
e r d e i pocok
az örvös lemmingé vagy a többi sarkvidéki állaté.
vízi pocok
Egyébként felül legtöbbször barnássárga, sötét fol
földi pocok
tokkal. Pofájuk, a toroktájuk fakósárga.
m e z e i pocok
Orruktól
hazánkban
(Clethrionomys (Arvicola (Pitymys
csatitjáró pocok
szen a tarkójukig vagy a hátuk elejéig egy sötét, majd
északi pocok
(Microtus
nem fekete csík húzódik, amely élénk kontrasztként
h a v a s i pocok
(Microtus
A
között található.
homoksárga.
Még a farkuk
is más színű
vala
glareolus)
subterraneus)
kezdve a fejtetőn keresztül — a fülek között — egé
emelkedik ki a világos alapból. A hasuk tája és a lábuk
előfordul
terrestris)
(Microtus
világos
is
arvalis)
(Microtus
agrestis) oeconomus)
nivalis)
havasi pocok az Alpokban 1000 m és a hóhatár
alul-felül. Felül barnás, alul szürkésfehér.Járás közben
Mind a négy nem már a késői pleisztocén korban
a hasa majdnem a földet súrolja, ellenfeleivel szemben
benépesítette Közép-Európát. Nyugat-Európában a
talán még bátrabb, rámenősebb, támadókedvübb,
vízi pocok mellett megtalálható a n y u g a t i vízi pocok
konokabb, mint a hörcsög.
(Arvicola
A lemmingek csak laza kötelékekben élnek. Nem olyan társas állatok, mint azt eddig hitték. Soffel azt
168
írja a norvégiai lemmingről
(Lemmus
lemmus):
sapidus).
Mindkét faj
kromoszómaszáma
* (így pl. az örvös lemming eddig ismert legdélibb európai előfordulása a felső jégkorban a Bakonyban volt)
más és más. A vízi pocoké — amely Németország legnagyobb
pocok faja — 36, a nyugati vízi pocoké
ezzel szemben 40. Mindkét faj kártevő, különösen a fiatal gyümölcsfákat
bántják.
Megrágják
a fák
Részletesebb ismertetésünk tárgya a m e z e i (Microtus
arvalis).
pocok
Megállapításaink zömét azokból
az adatokból m e r í t e t t ü k , amelyeket G . W . Stein 1958-ban „A mezei pocok" című művében közölt.
gyökerét. Nemcsak a facsemeték, hanem még öreg
A
fák is elpusztulhatnak pocokjárás miatt. A
pockok
cén korban tűnnek fel. Onnan ismerhetők fel, hogy
pockok Eurázsiában és Észak-Amerikában a piio
maguk túrják ki a föld alatti járataikat, s ezekben
a zápfogaik koronája prizmás. Bár az átmeneti alakok
élnek. Csupaszon és vakon született kölykeiket puha
nem ismertek, feltehető, hogy olyan formáktól szár
növényzettel
maznak, amelyeknek a zápfogai gyökeresek, a koro
kibélelt
fészkeikben
nevelik.
Nem
mind a hét előbb e m l í t e t t faj olyan kártékony, mint
nájuk pedig gumós volt. Általában a pockok, de külö
a vízi, csalitjáró vagy a mezei pocok. Az erdei pocok,
nösen a mezei pockok zápfogai nagyon változatos kül
amikor
tömegesen
elszaporodik,
kárt
tesz a fa
állományban, viszont sok kártékony erdei rovart és
sejűek.
lárvát eszik, ezzel hasznot hajt. Ez Kulicke 1963-ból származó
megállapítása.
A
pockok
leptospirákat
A
szakemberek
ebből
következtetéseket
tudnak levonni a törzsfejlődésre vonatkozóan. A mezei pocok a Pire neusoktól és a francia Atlanti tengerparttól a Jenyiszej vidékéig és Észak-Mongó
terjesztenek a mezőn és az erdőben dolgozó em
liáig honos. Finnországban a 63., máshol a 61. északi
berek között. A leptospirák a spirochétákhoz tar
szélességi körig megtalálható. Délen Olaszország és
tozó baktériumok,
lázzal járó fertőző
betegséget
Görögország déli tájaira is eljutnak. A Kaukázuson
okoznak. A pockok a baktériumokat a vizeletükkel
túl,
ürítik, és az ember a tisztátalan
hegységben 2300 m-ig, sőt néha még ezen felül is
növényeken
resztül fertőződik. Ezekben a fertőző
ke
betegségek
ben az a legveszélyesebb, hogy nemegyszer mara
Iránban és Afganisztánban fordulnak elő. Magas
megtalálhatók. Stein szerint a mezei pocoknak ( M i c r o t u s
arvalis)
dandó májbántalmak maradnak vissza utánuk. Stein
29 alfaja van. Ezek közé nem számította be az Ibériai
folytatott
félsziget
ezen
állapította,
hogy
a
téren
kísérleteket,
1942-ben a megvizsgált
és
meg
alfajait, amelyeknek
rendszerezése
még
pockok
vitatott kérdés. Ő veti fel azt a gondolatot is, hogy
13—17 százaléka leptospirákkal f e r t ő z ö t t volt. Hol
a Szovjetunióban élő mezei pocokfajok rendszerezé
landiában egy ízben a vizsgálat 80%
sét felül kellene vizsgálni.
fertőzöttséget
mutatott ki.
A
mezei pocok mindenhol megtalálható. A zárt,
nagy e r d ő k e t kerüli, a törpefenyőerdőkben viszont néha tanyát ver. Puszta homokon, ahol valamilyen Északi pocok (Microtus oeconomus ratticeps). Német országban és hazánkban is egyes foltokon (Kisbalaton, Csallóköz stb.) elterjedt alfaj, melynek rokonai Skan dináviában. Észak-Ázsiában, Alaszkában és Kanadában élnek
gyér növényzet vegetál, már megtalálható. Az enyhe lejtőkön szereti felütni a tanyáját, mert itt a tavaszi olvadáskor a nedvesség hamar elvonul, s nem veszé lyezteti elöntéssel a föld alatti járatait. Stein szerint vannak a mezei pocoknak
elsőrendűen és másod
sorban kedvelt é l e t t e r e i . Azt is megállapítja, hogy a mezei pocok az ember mezőgazdasági létesítményei nek a közelségét keresi és kedveli. Elsődleges élet tere a parlagok, a száraz r é t e k , a szántóföldek mezs gyéi, az utak, az árkok rézsűi. Ezeken a helyeken mindenkor megtalálható, de állományai
meglehe
tősen r i t k á k . Másodlagos é l e t t e r é n , a réteken és szántóföldeken néha igen nagy állománysűrűségben fordulnak
elő,
olykor
azonban
teljesen
eltűn
nek. Az élőbb e m l í t e t t elsődleges életterek tehát a faj tulajdonképpeni rezervoárjai. Innen húzódnak azután
másodlagosan a szántóföldekre, amikor a
nagy szaporulat miatt terjeszkedni kénytelenek. A mezei pocok nőstényének vemhességi ideje 16— 24 nap. (A legtöbb esetben a 19—21
nap között.)
Z ö m m e l 4—7 kölyköt vet. A kicsinyek 1—3 g súlylyal jönnek a világra. Bár vakon és csupaszon szület nek, már az ötödik napon rövid szőr sarjadzik a hátukon. A szemük a hetedik és a tizenegyedik nap
169
között nyílik ki. A mezei pocok nősténye legalább
hogy ezeknek a túlszaporodásoknak belső törvényei
17, de legfeljebb 20 napig szoptatja a kicsinyeit.
vannak, és nem
A nőstények már életük tizenharmadik napján ivar
A mezei pockok okozta kár, különösen a pocokkáros
é r e t t e k , és felnőtt hímek már befedezik őket. Frank
években jelentős. Oldenburgban 1952-ben a pockok
használja ebben az esetben a következő találó ki
az alábbi terméskiesést okozták:
fejezést:
„csecsemővemhesség". A szabadban
élő
függnek
rozs:
38%
mezei pockok átlagos életkora 4,5 hónap. Fogságban
zab:
40%
eléltek három esztendeig is, és még akkor is szapo
gabona (őszi):
90%
rodásképesek voltak. Egész életükben nőnek, tehát a
kapásnövények: 25%
4,5 hónapos átlagéletük alatt még nem érik el végle ges zött
testnagyságukat. télen
Kedvező
is szaporodnak.
körülmények
Valószínűleg
csak
külső
körülményektől.
Stein szerint a pocokkár leküzdésének az előfel
kö
tétele az, hogy nem szabad megengedni, illetve rend
a
szabályokkal meg kell akadályozni az állatok vissza
mozgó tárgyakat látják. Szaglásuk és ízlelésük fejlett
visszatérő
ségéről semmit sem tudunk. Jól úsznak, de alig tud
alábbi elővigyázatossági
elszaporodását.
Ennek
érdekében
intézkedéseket
az
kell meg
nak a fára mászni. Életterükön belül 500méternél tá
tenni:
volabbra is el mennek. Stein írja a következőket: „a
1. Meg kell szüntetni a parlagokat és az ugarokat,
mezei pockokszigorúanragaszkodnaka kitaposott út
valamint az árkok és utak túlzottan széles padkáit.
vonalhoz, mégtáplálkozás céljából sem térnek ki, úgy
Ezek ugyanis a pockok áttelelésének a legjobb
szólván belezabálják magukat azélelembe, mindig csak
búvóhelyei.
előrehajtják a járataikat. Ha azennivalóa megszokott
2. Idejében és gondosan biztonságba kell helyezni a
úttól egy ujjnyi távolságra van, nem nyúlnak hozzá,
termést, az összes szemmaradványt el kell távo
olybá veszik, mintha nem lenne ott." A mezei pocok
lítani a földekről. Utána azonnal tarlóhántást kell
egyhangú éles sivítással hívja fel magára a figyelmet,
végezni, ugyanis az elhanyagolt földeken kezdő
s ebben is különbözik a csalitjáró pocoktól, amely
dik a tömeges szaporodás, az itt áttelelő és jól
többtagú,
tartott közösségek azután a károsan nagy pocok
A
tompa,
jajgatásszerű
hangokat
hallat.
mezei pocok életritmusában nem lehet éjjeli és
nappali periódusokat megkülönböztetni. Általában három óránként
élénkülnek fel,
mert ilyen idő
közökben éheznek meg, s ez tevékenységre serkenti őket.
tömegek tartózkodási helyei lesznek. 3. Az őszi mélyszántással ki kell fordítani a pockok fészkeit, járatait, meg kell semmisíteni a gyűjtött élelmiszertartalékait, és be kell temetni a föld felszínen maradt, elszóródott
Kolóniákban élnek. Föld alatti fészkeket építenek,
magokat, hogy a
pockok ne találjanak táplálékot.
ezeket járatokkal kötik össze. A hótakaró alatt készí
4. Az év végére az összes köztes kultúrákat be kell
tett alagútjaikat fűvel és földdel bélelik ki. Hosszabb
forgatni. A zöldtakarmány használatát december
ideje lakott építményeiknek több bejárata van.
Itt
ben már meg kell szüntetni. Ami a zöldtakarmány
az éléskamrák mellett a fészkek finom száraz fűvel
ból december után lábon marad, az már nem más,
bélelt gömb alakú vájatok. Nagyobb fészkekben néha
mint pocokmenedék.
négy nőstény tartózkodik az ivadékokkal, és rend
A
mezei pockot sok
esetben összetévesztik a
szerint egy ivarérett hímmel. Főeledelük a fű és a
csalitjáró
zöldség, de hetekig elélnek pusztán gabonamagva
abban különbözik egymástól, hogy más hangokat
pocokkal
(Microtus
agrestis).
A
két
faj
kon. Arra vonatkozóan, hogy hogyan egészítik ki
hallatnak, továbbá a mezei pocoknak nagyobbak a
a növényi táplálékot
állati eredetűvel, még nincs
szemei, és maga az állat valamivel kisebb, mint a
kellő pontos megfigyelésünk. L e ü t ö t t idegen poc
csalitjáró pocok. K. Zimmermann szerint a csalitjáró
kot
pocok szőre hosszabb és lazább. A két faj színe is
minden
színváltozatuk
esetben van,
felfalnak.
Több
öröklődő
néha a szabadban
is találha
más.
A
mezei pocok
felül
barnásszürke, esetleg
tók fekete, fehér és tarka példányok. A pockok a
sárgásszürke, a hasatája szürkésfehér,
laboratóriumok sokoldalúan felhasznált kísérleti ál
sárgás árnyalattal. A csalitjáró pocok felül vöröses
latai.
esetenként
barna, sötétbarna, míg a hasoldalának olyan a színe,
Vannak évek, amikor módfelett elszaporodnak.
mint a mezei pocoké. A csalitjáró pocok fülei na
Ezt pocokinváziónak nevezzük. Amikor valamilyen
gyobbak. A mezei pocok hímje 50 g, a csalitjáróé
okból, több külső körülmény egyszerre kedvezővé
55 g körül mozog. Az előbbi hossza 90—120 mm,
válik, akkor kell a pocokkártól félni. Stein, a már em
míg az utóbbié 95—130 mm. Farokhossza így alakul:
l í t e t t kötetében részletesebben foglalkozik ezzel a
a kisebb mezei pocoké 35—40 mm,
kérdéssel. O
30—47 mm között.
ennek a problémának az egyik
ki
magasló kutatója, s arra a végkövetkeztetésre jutott.
170
a csalitjáróé
Az összes pocokfajnak hazánkban és a szomszédos
országokban
ellenségei.
elterjedt, hogy az európai emlősfauna tagjává vált.
Az összes ragadozó emlősök (különösképp a róka
ugyanazok a természetes
Erősen megvetette a lábát, ezért pillanatnyilag nem
és a menyét), a ragadozó madarak, baglyok, hollók,
mutatkozik lehetőség arra, hogy az állatot erről a
szürkegémek, gólyák. A keresztes vipera szintén
t e r ü l e t r ő l ki lehessen pusztítani. Tavasszal és ősszel
pusztítója a pocoknak.
ismeretes,
vándorútra kelnek, hogy új lakóhelyet keressenek
amit F. G . Sulzer már 1774-ben megállapított, s
maguknak. Mint már e m l í t e t t ü k , először Prága kör
Kevesek
előtt
Petzsch többször is ellenőrzött, hogy tudniillik sza
nyékére t e l e p í t e t t é k őket. Innen 60 év alatt csillag
bad természetben a hörcsög megöli és elfogyasztja a
alakban egész Közép- és Délnyugat-Európában el
pockokat. A vaddisznók is irtják őket. Stein szerint
terjedtek. Angliában és Franciaországban is létesí
a házimacskák is nagy számmal pusztítják
a poc
tettek pézsmapocok prémfarmokat. Az innen ki
kokat. Erről így ír: „ K l e m m (1957) érdeme az a
szabaduló állatok ezeken a területeken is igyekeztek
megállapítás, hogy a nyáron és ősszel a mezőkön
gyökeret verni. Angliában résen voltak, és még ide
vagy a földeken járkáló házimacskák sok pockot fog
jében az utolsó szálig k i i r t o t t á k . Más a helyzet a
nak meg, ezért ezeken a helyeken a macskákat kí
Szovjetunióban,
mélni kell." Steintől tudjuk azt is, hogy amikor a
Ezeken a vidékeken tervszerűen telepítették e rág
Finnországban
és Észak-Kínában.
pockok elszaporodnak, sok macska elpusztul. Ennek
csálókat, mert az itteni terep- és mezőgazdasági
az az oka, hogy a macskák a sok elfogyasztott pocok
viszonyok közt sokkal több hasznot hajtanak, mint
tól megfertőződnek úgy, hogy nagy mennyiségben
amennyi kárt okoznak. Közép-Európa sűrűn lakott
galandféreg kerül a gyomrukba (a T o e n i a mis
és a T a e n i a p i s i f o r m i s
pockokban élősködtek.
taniaefor-
fajok). Ezek a férgek a
területein nem ez a helyzet. Itt
elsősorban a víz
gazdálkodásnak okoznak igen nagy kárt. A gátakat
Egy kimúlt és felbontott
és a töltéseket úgy* összefurkálják, annyira tönkre
macskában 12 galandférget találtak, amelyek telje
teszik, hogy azok nagyobb áradáskor átszakadnak.
sen k i t ö l t ö t t é k és eldugaszolták a bélrendszerét.
A gátak, töltések állandó javítása és vizsgálata tete mes költséggel jár. A pézsmapocok a haltenyészetek
A fakó pézsmapocok ( O n d a t r a
zibethica)
ben is kárt okoz, megrongálja a hálókat. Max Hoffmann, egy hallei természetbúvár
különösen sokat
A pocokfélék alcsaládjából ki kell emelnünk ezt az
tett azért, hogy ezt, a ma már közép-európai honos
állatot, amely 1905-ig kizárólag Észak-Amerikában
állatot minden vonatkozásban megismerjük. Terje
élt. Az üregi nyúl nagyságú fakó pézsmapocok
delmes, nemzetközileg alapvető
datra zibethica)
(On
pocokféle, és semmi köze sincs a
patkányokhoz. 1905 óta, amikor G . Müller szerint Prága mellett k i t e t t é k néhány Amerikából
műnek tekintett
monográfiát írt róla, összeállította a reá vonatkozó bibliográfiáját.
impor
A fakó pézsmapocok növényevő állat. Főleg vízi
tált példányát. Közép-sőt Délnyugat-Európában úgy
növényeket fogyaszt, de közben a kultúrnövények ben is kárt okoz. A szántóföldeken is pusztít. Nem kifejezett halkártevő, bár nem veti meg teljesen az
Örvös lemming (Dicrostonyx torquatus). Ázsia arktikus részén, a fahatártól északra él ez a vándorkedvű kis rágcsáló. Nevét annak köszönheti, hogy a vöröses nyári bundájában, a nyakán egy világos sáv húzódik
állati eredetű eledelt. Főleg tavi kagylókat, csigákat fogyaszt. Döglött halakon megfigyelték, hogy vala milyen állat kikezdte a tetemeket, de eddig nem si került bebizonyítani, hogy a pézsmapocok ölte meg őket. A vándorlási
időszakon
kívül
egy
helyben
marad. Kitűnően úszik, jól mozog a víz alatt is, vi szont a szárazföldön ügyetlen. A víz partján a tölté sekbe, gátakba mély járatokat fúr, amelyeknek a ki vezető nyílása a víz színe alatt van. A fészkéhez szellőzőnyílásokat is készít, ezek viszont a száraz földre vezetnek. Ha nem találnak töltéseket, akkor iszapból, nádból és vízinövényekből a sekély vízben magas építményeket
készítenek
maguknak, ame
lyeknek a legbelsejében van a lakókatlanuk. Az embertől
eltekintve, a fakó
pézsmapockot
Európában kevés állat üldözi. Észak-Amerikában az amerikai ellensége.
nyérc
(Mustela
Európában
is
lutreola
vison)
tenyésztenek
a legfőbb farmokon
nyérceket. Az innen megszökött példányok azután
171
szabadon kis kolóniákat alkottak, anélkül azonban,
A f ö l d i k u t y a - f é l é k családja (Spalacidae)
hogy a legcsekélyebb m é r t é k b e n is zavarnák a vi dék biológiai egyensúlyát.
Ennek az érdekes családnak Európában egy neme
A fakó pézsmapockot nem lehet összecserélni a .nálunk régtől honos más kisemlősökkel. A hód sok
él: a földikutyák
( S p a l a x ) . Innen a család tudományos
neve. Európában a Spo/ox-nemnek két faja van; a
kal nagyobb és jellegzetes farka azonnal elárulja a
n y u g a t i földikutya
kilétét. A vándorpatkány
legna
k u t y a ( S p a l a x m i c r o p h t h a l m u s ) . M i n d k e t t ő külsőben
gyobbra nőtt példányai is sokkal kisebbek a pézsma
és életmódban annyira hasonlít egymáshoz, hogy
és a vízi pocok
pocoknál; ez utóbbi teste 30—36 cm, a farka
20—
25 cm hosszú. A különösen nagy példányok
meg
( S p a l a x l e u c o d o n ) és a k e l e t i földi
bátran csak a „földikutyáról" beszélhetünk. A keleti földikutyák
valamivel
nagyobbak és
mint a
egy másik, prémje miatt betelepített állata, a dél
szürkés. A nyugati faj színe vöröses árnyalatú. Mind
amerikai hódpatkány vagy n u t r i a ( M y o c a s t o r
két faj Dél-Lengyelországban, Magyarországon, Ro
coypus),
nyugatiak, és a szőrzetük
nehezebbek,
haladják a 2 kilogrammot is. Van Európa faunájának
is világosabb
ez hasonlít valamelyest a pézsmapocokhoz. A vadon
mániában,
található
szágban és a Szovjetunió délkeleti részeiben honos.
hódpatkány
kolóniák
úgy
keletkeznek,
Bulgáriában, Jugoszláviában,
Görögor
hogy a farmokról megszökött állatok kis t e r ü l e t e k e t
Külsejük után nem lehet őket a többi rágcsálóval
benépesítettek. Ezek a települések azonban olyan
összetéveszteni. Fejük a testükhöz viszonyítva nagy,
kicsinyek és ritkák, hogy nem téveszthetők össze a
lapított és mindkét oldalán egy-egy csíkban meg
pézsmapocokéval. A nagyobb hódpatkánynak
hosszabbodott
kör
tapintószőrök
vannak.
Bundájuk
körös keresztmetszetű farka van, míg a pézsma
puha. Sok tekintetben hasonlít a vakondhoz. Ez ki
pocok lapított, alul-felül élben végződő evezőfarok,
tűnik abból is, hogy a szemei visszafejlődtek. Nem
amely minden emlőstől jól megkülönbözteti. A pézs
müködésképesek és a szőr teljesen benövi őket.
mapocok prémje felül fényes gesztenyebarna, alul
A fülük sem látszik kívülről. A rövid farok az élő
barnásszürke. Vannak ettől eltérő színű példányok
állaton nem látható, A henger alakú földikutya ásó
is.
Prémje értékes. Erre a fajra jellemző, hogy idő
lábainak végén rövid ásókarmok vannak. Fogazatuk
sebb példányain a zápfogak gyökeret fejlesztenek.
16 fogból áll. A barázdálatlan rágcsálófog-pár külö
Ebből azután megállapítható az állat kora. Nem
nösen nagy és erős. A z állatok ásás közben karmaik
alszik téli álmot. Első párzási ideje kora
mellett a metszőfogaikat is használják. Ezeknek a
tavaszra esik. A nőstény évente háromszor, esetleg
segítségével a föld felszínére túrják kiterjedt jára
négyszer ellik. Vemhességi ideje 28 nap. Egy-egy el-
taik felesleges földjét. A jellegzetes nagy és lapos
lésre
túrások mutatják a földikutya helyét. Egyedül élnek,
általában
nyolc-nyolc
kölyök
jut,
amelyek
csupaszok és vakok. 11 nap múltán nyitják ki a sze
minden állatnak saját vacka van. Kitűnően hallanak
müket, és már 20 nap múlva önállóan kirándulnak a
és nagyon érzékenyek minden földmozgásra. K. Sof-
vízbe, ahol nemcsak úszkálnak, hanem le is buknak
fel írja: „a földikutyát csak nagyon ritkán lehet a
a víz alá. Úszkálás közben farkukat és hátsó lábukat
föld felett látni. Tehetetlen, ügyetlen, gyámoltalan
használják, amelyeken az ujjakat úszósörték szegik
mozgása nem kellemes látvány." Ha megtámadják,
körül, így különösen alkalmasak az úszásra. A pézs
erős fogaival bátran védekezik.
percig képes
M i n d k é t európai S p a i a x - i z ] a sztyeppeken és meg
a víz alatt maradni. A nevük onnan származik, hogy
mapocok a megfigyelők szerint 5—12
művelt t e r ü l e t e k e n is honos. Nem jelennek meg
az ivarérett hímek a párzás alatt, és az azt megelőző
olyan tömegben, hogy jelentékeny
üzekedés közben átható pézsmaszagot terjesztenek,
okozni. Nagyon szeretik a hagymát, és a hagyma
amelyet egy
kultúrákban jókora pusztítást végeznek. Egy har
mirigy váladékuk
mozgási t e r ü l e t é t
idéz elő. Az egész
megjelöli ezzel az erős
átható
szaggal. A
madik faj a S p a l a x e h r e n b e r g i ,
kárt tudjanak
Szíriában, Izraelben,
Egyiptomban és Líbiában él. A földikutyák főleg
pézsmapocok
nem
veszélytelen az emberre.
növényeket, növényi gyökereket esznek. Nem vetik
Ha sarokba szorítják vagy fenyegetve érzi magát,
meg a gilisztákat, valamint a bogarak lárváit sem.
azonnal támad, és éles, nagy rágcsálófogaival mély
Ha turkálás közben ilyenek kerülnek eléjük, meg
sebeket tud
eszik őket. Életükről keveset tudunk. Főleg szürkü
ejteni.
Előfordult már az is, hogy a
pézsmapocok veszettséget kapott. Ezenkívül a leg
letkor és éjjel mozognak. Brink és Haltenorth azt
több pocok leptospirákkal f e r t ő z ö t t .
állítják, hogy az állatok időnként a föld felszínén
A pézsmapocok húsát csak egyes helyeken eszik. A
prémje
értékes
nyersanyag.
hatósági segédlettel folyik. A z
Irtása állat
nak egészen 2 méterig. Éléskamrát is rendeznek be
vadászatáról,
maguknak, s mellette van a nagyobb nyugvófészkük.
fogásáról M. Hoffmann könyvében részletesen ír.
172
napoznak. A járataik szerteágazók és télen lehatol
nemritkán
Ezt puha gyökerekkel és száraz fűvel bélelik ki.
A
nőstény
egyszerre
kettőt-négyet
kölykezik.
Az európai földikutya hossza 18,5—27 cm
között
sától eltekintünk,
mert a
szöcskeegér-formákhoz
(Zapodidae) tartozó csíkos egér (Sicista
b e t u l i n a ) tár
mozog. Súlyuk 140—220 gramm között ingadozhat.
gyalásánál vissza kell t é r n ü n k az előbb említett faj
A pleisztocénban már éltek a Spalacidae család kép
hoz,
viselői mai elterjedési t e r ü l e t ü k ö n . Thenius és Hofer
hogy összetéveszthetők. A pirókegér nedves talajú
hiszen a k e t t ő annyira hasonlít egymáshoz,
szerint a legrégebbi földikutya-maradványok az oli-
kertek, ligetek lakója, de télen behúzódik az istál
gocén időszakból valók. Valószínű, hogy a régebbi
lókba, színekbe,
pleisztocéntói kezdve fellép a földikutyák nemzet
között 900 m magasságig fordul elő. Közvetlenül a
sége és a tőlük származtatható három mai faj.
föld felszíne alatt maga t ú r t a lyukban él, tanyája mel
kamrákba,
csűrökbe. A
hegyek
lett éléstárat is rendez be magának. K. Zimmermann szerint nagyon szereti az állati táplálékot, és még a békát is megtámadja és elfogyasztja. Vem hességi ideje
A z egerek c s a l á d j a ( M u r i d a e )
21 nap, egy évben négyszer ellik a pirókegér
nős
A közelmúltban és a legújabb időkben az egerek jó
ténye. Egy e l l é s r e 5 — 8 kölyök jön a világra. A pirók
néhány családja kozmopolita lett. A z az irodalom
egér Kelet-Ázsiától Németországig mindenütt fel
ban még helyenként használt „óvilági egerek" gyűjtő
lelhető.
név ma már teljesen anakronisztikus. Amikor a kon tinensek közötti válaszfalat, a tengert, a hajózás át
A törpe egér ( M i c r o m y s m i n u t u s )
elterjedési t e r ü
lete Japántól Angliáig húzódik. Ennek a fajnak több
hidalta, ez az egerek számára addig létező gátat is leküzdötte. Mint nemkívánatos ki- és bevándorlók, a hajórakományba rejtőzve beszivárogtak minden hova, az idegen földrészekre, a legelhagyatottabb szigetekre is. De főképp a k i k ö t ő k e t árasztották el. A
kikötőkből
kiindulva azután meghódították
az
egész szárazföldet. Ez főképp három fajra vonatko zik: a házi patkányra ( R a t t u s r o t t u s ) , a vándorpatkány ra ( R a t t u s n o r v e g i c u s ) és a házi egérre ( M u s m u s c u l u s ) . Az egerek családjába tartozó fajok rendkívül kár tékony állatok. Elsőrendű állati kártevőnek számí tanak, mert az élelmiszerkészletekben súlyos káro kat okoznak, és emberre, állatra egyaránt veszedel mes
betegségeket
miatt
kiterjedt
terjesztenek.
nemzetközi
Veszélyességük
irodalom
foglalkozik
velük. Németországban hét egérfaj él. Mind kis emlősök, bár a hét faj nagyságra nézve eléggé eltér egymástól. Legkisebb a t ö r p e egér, súlya 5 g, a hossza (farok nélkül) 5,8 cm, viszont a vándorpatkány súlya az 500 g-ot, hossza pedig a 27 cm-t is e l é r h e t i ! Az összes egérfélékre jellemző, hogy 16 foguk van, ebből négy metszőfog, és fogsoruk mindkét oldalán alul-felül 3—3
zápfog. Hegyes az orruk, a felső ajkuk hasított.
A hátsó lábukon öt-öt ujjuk van, a mellsőkön négy négy. A mellső lábukon is felfedezhető a csökevényes ötödik ujj csonkja. Mind a hét fajnak hosszú farka van. Egynémely fajnak a farka hosszabb,
mint a
fej—törzs hossza. Csak a pirókegérnek és a vándor patkánynak rövidebb, mint általában a többié. Vala mennyi faj farka rendszertani szempontból jelentős^ gyűrűkből áll, gyér szőrzettel. Egyik faj sem alszik téli álmot, bár az erdei egérről és a sárganyakú egér ről ezt egy időben feltételezték. Az egérfélék min denevők, és zápfogaiknak gyökere van. A
pirókegér
(Apodemus
agrárius)
részletes leírá
Törpe egér (Micromys minutus). Búza, rozs, nád szárára gömbölyű fészket épít. Nyaktörő mászkálása közben a farkát kapaszkodásra használja
alfaja ismeretes, Németországban is két alfaj található
Vagy levelekre, vagy a fészkük túrásaira feküsznek
belőlük. Érdekes megemlíteni, hogy az ismert német
rá,
természettudós, PeterSimon Pallas, 1778-ban aVolga
a t ö r p e egerek egynéhányszor már nagyon elszapo
vidékről ismertette ezt a kis állatot, és csak
rodtak Közép-Európában, még nem számítanak a
1841-
amikor megpihennek az élelemszerzés után. Bár
ben Dehne állapította meg, hogy Németországban
nagy gazdasági kártevők közé. Kelet-Ázsiában vi
is megtalálható. Először egy Drezda vidékéről szár
szont félelmetes módon pusztítják a rizsültetvénye
mazó ilyen állatot írtak le. Századunk
ket. Ázsiában még a rizsláznak nevezett betegséget
harmincas
éveiig úgy t a r t o t t á k nyilván, mint Németország leg kisebb rágcsálóját. A k k o r
derült ki, hogy
is terjesztik.
csíkos
A t ö r p e egér kitűnően mászik a gabonaszárakon,
egér is él azon a t e r ü l e t e n , és ez még valamivel
k ó r ó k o n . Ha veszély fenyegeti, mégis a föld felé
kisebb t e r m e t ű . A t ö r p e egér az utóbbitól abban
menekül. Ha nincs más kiút, a vízbe is beveti magát,
különbözik, hogy a felső ajka hasított, és aránylag,
s úszva menekül. A m i k o r a gabonaszárakon mászik,
a testhosszához mérve, rövidebb a farka, amelyet
különösen lefelé, a farkával is fogódzik. Ez a bizton
ugyancsak fogófaroknak
ságát szolgálja. Mindegyik hátsó lábán az öregujja
használ. A csíkos egeret
megkülönbözteti a hátán végigfutó sötét csík is. A t ö r p e egerek háta sárgásbarna, vöröses, a hasa pedig élesen elhatárolódóan sárgásfehér. Az Észak nyugat-Németországban subobscurus
honos
Micromys
—
mint a mi hüvelykujjunk — szembeállítható a
többivel, így fogásra alkalmas. Csak a téli fészkük van mélyen a föld alatt. A nyári
minutus
vackuk, és az, amelyben az ivadékokat nevelik, a föld
alfaj feketésbarna hátú. A felnőtt t ö r p e
felett van. Gabonaszárak, bokrok között, mesteri
egerek 10,9—14,8 cm hosszúak, ebből 5,1—7,2 cm-t
módon készítik, és fűvel puhán kibélelik, A nőstény
tesz ki a farkuk. Közép-Európa síkságait, dombvidé
háromhetes vemhesség után 3—7 fiat vet, és ezt
keit lakják, télen behúzódnak az épületbe is. A búza-
kedvező időben egy évben kétszer vagy háromszor
és zabföldeket kedvelik, de a nedves, bozótos, csali
megismétli. Fogságban barátságos kis állatok, és ha
tos terepen, erdők szélén, földeket szegélyező bok
az ember
rok között is megtalálhatók. Nádasokban, a tópar
mukra, érdekes, tanulságos a fogvatartásuk.
ton, a tengerparton, csatornák rézsűjén, víztelenítő
chocki a t ö r p e egeYekről írt monográfiájában leír
árkok
partján szintén honosak. Éjjel járó állatok,
de ha az éhség hajtja ő k e t , napközben is mozognak. Az előbbi megállapítást alátámasztja az, hogy bagoly köpetekben sokszor bukkantak t ö r p e egér marad ványokra. Piechocki azt állítja, hogy az állat nagyon melegigényes és ha teheti, sokat sütkérezik a napon.
megfelelő
és bemutat egy
körülményeket
biztosít szá Pie
olyan é p í t m é n y t , amelyben cél
szerűen tartható és megfigyelhető az állat. H á r o m , egymáshoz nagyon hasonló európai egér faj az erdei egér ( S y l v a e m u s s y l v a t i c u s ) , a sárganyakú e r d e i egér (Sylvaemus szirti egér ( S y l v a e m u s
flavicollis)
és a bajuszos vagy
mystacinus).
A legkisebb az
£rdei egér (Sylvaemus s y l v a t i t u s ) . A színes képen bemutatott, valamivel nagyobb sárganyakú erdei egér rokonfaja. Az erdei egérnek egy hosszanti sárga csík van a torkán, míg a sárganyakúnak egy sárga félgyűrű díszlik a nyakán
hogy erdei egerek olyan járatokban tanyáztak, ame lyekben még benne lakott a hörcsög. Ez a megfigye lés nagyon is elgondolkoztató, hiszen a hörcsög ül dözi és ha teheti, elfogyasztja. Valószínű, hogy az ügyes és mozgékony erdei egér elmenekül a házi gazda elől, ha véletlenül összetalálkoznak. Ugyanezt az ügyetlenebb mezei pocok nem tudja megtenni. A
sárganyakú egér
nemegyszer felkúszik a fákra,
bokrokra, és ott elfoglalja a madarak fészkét vagy a kitett madárodúkat. Ezekben az elfoglalt madár fészkekben azután otthonosan berendezkedik. Mind a két faj főleg a szabadban é l . Télen azonban be húzódnak az épületekbe. Pincék, ólak, színek, rak tárak,
lomtárak
mélyén
tanyáznak
ilyenkor,
de
egyes példányok bemerészkednek a lakóházakba is. A házi egér több alfaja él Európában különböző kör nyezeti igénnyel. A nyugati házi egér (Mus musculus domesticus) inkább az épületeket, az északi güzüegér (Mus musculus musculus) a szabadabb terepet kedveli
Ha meg akarjuk fogni az erdei egereket, nem szabad a farkukat megragadni, mert a bőre azonnal le szakad és az állat elmenekül, a farkát kihúzza a bőré ből,
mint a kardot a hüvelyből. Ezzel a jelenséggel
más rágcsálóknál is találkozunk. A faroknak ez a erdei egér, a legnagyobb közülük
a szirti
egír.
Az utóbbi főleg Ázsiában él, Európában csak szór ványosan a Balkán-félszigeten fordul elő. Ritkasága
tulajdonsága tulajdonképpen védekezési m ó d , amely abban áll, hogy az állat az ellenség által megragadott testrész
külső
burkát feláldozza a szabadulásért.
miatt tüzetesebb leírásától eltekintünk. Az erdei
A faroknak ez a tulajdonsága hiányzik a fidz/ egér
egér és sárganyakú erdei egér egymás mellett fordul
nél ( M u s m u s c u l u s ) . Németországban a házi egérnek
elő,
több alfaja terjedt el. Ezek: a n y u g a t i
és úgy elszaporodhat, hogy veszedelmes erdei
kártevővé válhat. A r r ó l , hogy ez a két faj milyen
(Mus
musculus
domesticus),
közeli
(Mus
musculus
musculus).
rokonságban
van egymással, ma még vita
K.
Zimmermann
között
egér
güzüegér azt
sal.
az Elba, a zwickaui mélyedés, Regensburg, München
két
alfaj
házi
mondja,
Hogy ez azután a szabad természetben is elő
két
északi
folyik. Fogságban sikerült őket keresztezni egymás fordul, arról nincs pontos megfigyelésünk. A
hogy e
az
a válaszvonal:
és az Isar. A választóvonal mentén keverék-populá
említett faj között az a különbség, hogy a színük
ciók fordulnak elő, mert a két alfaj
más.
kereszteződik egymással. A harmadik alfaj a M u s
A sárganyakú erdei egér elnevezése is mutatja,
hogy sárga színezete
miatt különböztették
erre utal a faj latin elnevezése: „flavicollis"
meg, (sárga
nyakú). Melle felső részén, egyik lábától a másikig
musculus
korlátlanul
h e l g o l a n d i c u s kizárólag Helgoland szigetén
él. Testalkata megegyezik a Mus musculus val, színe viszont a M u s
musculus
musculusédomesticusévzi.
egy sárga keresztcsík húzódik. Az erdei egérnél is
A nyugati házi egér színe felül szürke vagy barnás
megtalálható ez a sárga jel, csak sokkal
szürke, alul világosabb szürke. A két szín között az
kevésbé
hangsúlyozott, és rendszerint egy kis halvány folttá
átmenet
zsugorodik. Ügyes, gyors, jól kúszó, hosszúkat ugró
vonal. A farkuk olyan hosszú, mint a fejük és a tör
és biztosan úszó állatok. A szaglásuk kitűnő, fül
zsük együttes hossza. A z északi güzüegerek farka
kagylóik aránylag nagyok s jól is hallanak. Mindkét
valamivel rövidebb, tehát nem éri el a testük hosszát,
faj mindenevő, de téli készleteiket kizárólag növényi
színük
anyagokból állítják össze; még dohánymagvákat is ta
világosabb. A két színátmenet között jól látható
lálunk a felhalmozott ennivaló között. A z erdei egér
válaszvonal húzódik.
ről megállapították, hogy a burgonyabogarakat is elfogyasztja.
A
fokozatos, nincs éles, elhatároló
válasz
pedig felül sárgásszürke, sárgásbarna, alul
laboratóriumokban kísérleti állatként felhasz
nált fehéregerek — amelyeknek piros szemük van —
Az erdei egér egyébként jóval kevésbé erdőlakó, mint a sárganyakú. K. Zimmermann azt
mondja
nem
mások,
mint
a házi
egerek
színváltozatai,
amelyek csak ritkán kerülnek az ember szeme elé.
róla, hogy főleg a szántóföldek lakója, mint a mezei
De ha egy ilyen ritkaságot mégis sikerült megfogni,
pocok. A gabonatáblákban járatokat épít magának,
az ember már régen is tartotta, etette, szaporítot
vagy
fészkeit.
ta. Ebben szerepe volt a babonás hitnek, a kuruzslás-
E könyv szerzője többször észlelte, ^hogy betelep
nak is. Később afehéregeret elsősorban gyermekjáték
szik a hörcsögök elhagyott
ként tenyésztették, mielőtt a tudomány alkalmazta
elfoglalja
más
állatok
elhagyott
fészkeibeXElőfordult,
175 )
A hdzi patkányt (Rattus rattus) és a robusztusabb vindorpatkányt a legkönnyebben azon az alapon lehet megkü lönböztetni, hogy az előbbi farka hosszabb, mint a fej-test hossza. Színük alapján nem különböztethetők meg, mert mindkét fajnál előfordulnak fekete és barna változatok is
volna a maga céljaira. Azótaszámtalan nemzedéken át
azt is az esőcsatornából szerzik. Igen jelentős kárt
tovább tenyésztették, és kimondottan háziállat lett
okoznak a felhalmozott élelmiszerben, különösen a
belőle, s ma már szinte nélkülözhetetlen a tudomá
gyümölcsben és a gabonában. Korábban azt hitték,
nyos kutatás számára. A z orvos- és állatorvostudo
hogy a házi patkány két nálunk élő, különböző színű
mány, a gyógyszerkutatás és a gyógyszergyártás,
formája két külön faj. Úgy vélték, hogy az évszá
azonkívül az elméleti genetika és a kísérleti tenyész
zadok óta ismert fekete házi patkány más, mint a
tésbiológia igen nagy mennyiségben használja. Min
felül szürkésbarna, alul fehér „ t e t ő n élő patkány".
den korlátozás nélkül keresztezhető vadon élő házi
Még egyiptomi házi patkánynak is nevezték. A tény
egerekkel. A közeli rokonságot mutatja az is, hogy
az, hogy a házi patkánynak nincs t ö b b faja, hiszen
a fehéregérnek is megvan az a kellemetlen „egér
a különféle színű egyedek korlátozás nélkül keresz
szaga", amely annyira jellemző a Mus musculus
teződnek egymással.
faj
összes képviselőire. Ezt a fajt az ember ma már koz
A
házi egér és a házi patkány hasonlítanak egy
mopolitává tette, sőt a világűrbe is felküldte. Alfajai
máshoz, csak nagyságban és súlyban
már régen benépesítették Eurázsiát és Észak-Afrikát.
egymástól. A házi e g é r hossza 16,5 cm, ebből körül
A
beiül 8 cm esik a farkára. Súlya körülbelül 25 gramm?
t é m a iránt érdeklődőknek
melegen ajánlhatjuk
különböznek
H. A . Freye és H. Freye hallei zoológusok monográ
Ezzel szemben a házi patkány 40 cm hosszú, 20 cm-es
fiáját.
farokkal, s az állat súlya eléri a 180 grammot. A z egér
Még az egérnél is jobban elterjedtek a házi patkány (Rattus
és a vaskosabb testalkatú
füle 1,2—1,4, a patkányé 2,4—2,6 cm hosszú. Lénye
vándor-
ges különbség a házi egér és a házi patkány között
patkány ( R a t t u s n o r v e g i c u s ) . Mindkét faj veszedelmes
az, hogy az előbbinek epehólyagja van, míg az utób
betegségterjesztő.
binak nincs.
A
rattus)
házi patkányok karcsúbbak és kisebbek, mint
a még náluk is visszataszítóbb
A.
Kleinschmidt 1950-ben megállapította, hogy a
vándorpatkányok.
főként növényi eledellel táplálkozó házi egerek és
A házi patkány szőre simább, fényesebb és tisztább,
házi patkányok, a legmesszebbmenőkig, a legszű
talán azért, mert nem keresi annyira a szennyet,
kebb közösségben is megtűrik egymást. Ez viszont
nem annyira csatornalakó, mint a vándorpatkány.
nem áll a házi egérre és a vándorpatkányra, vala
A
házi patkány kiválóan kúszik, és főleg növényi
táplálékkal él. Elődei, Ázsiában és Afrikában a t r ó
mint a házi és vándorpatkány
viszonylatára sem.
Úgy mondják, ha valahol egy házi- és egy vándor
pusokon a fákon éltek, sőt máig is fán lakók. Csapa
patkány
tosan élnek, s ezen belül az egyedek megtűrik egy
egymással, s ilyenkor rendszerint a kisebb házi pat
találkozik,
elkeseredetten
megküzdenek
mást. Szálláshelyüket magasabban választják. T e t ő k
k á n y marad alul. Hogy ez így van-e a valóságban, az
alatt, házak, istállók, kamrák védett, meleg, száraz,
még kérdéses. Az életterük igen különböző. A házi
padlásán ütnek tanyát. Nagyon kevés vizet isznak,
patkányok lehetőleg magasan, a tetők alatt élnek,
176
a vándorpatkányok a pincében, az alsó traktusok ban. A
házi faj
ügyesebben, gyorsabban,
hogy az emberiségnek nem sikerül ezt a rágcsálót
mászik,
kiirtani, de minden lehetőt meg kell tenni annak
mint a vándorpatkány. Bár Kleinschmidt rendsze
érdekében, hogy számuk minél jobban csökkenjen.
rint különböző életterekben
találta meg a két faj
Mint már többször e m l í t e t t ü k , a patkányok milliár
populációit, találkozott velük egyugyanazon alsó
dos nagyságrendű károkat okoznak az anyagi javak
szászországi parasztházakban
is. A
megfigyelt
ál
latok táplálékszerzés közben találkoztak
az
etetővályújában, s ügyet sem
egymásra.
vetettek
istálló
ban és élelmiszerkészletekben egyaránt. Nem
vel okoznak. A betegséget emberre és háziállatra
E. Mohr megállapította, hogy a házi patkány a ha
egyaránt átviszik. A trópusi patkánybolha
jók jellegzetes rágcsálója és nem a vándorpatkány,
cheopis)
mint azt ez ideig hitték.
ki
sebb az a veszély sem, amit a járványok terjesztésé (Xenopsylla
mindkét patkányon élősködve terjeszti a
pestist. De nem ez az egyetlen halálos veszedelem
A második világháború után a szétrombolt N é m e t
mel járó fertőző betegség, amelyet főleg a patkányok
országban az anyagi károk megakadályozására a nép
terjesztenek. A vándorpatkányok
egészségügy érdekében egészen különleges, alapos,
kanálisokban, szeméttelepeken, istállókban, W . C -
megfordulnak a
széles körű patkányirtást végeztek, hogy megakadá
ben, szárnyasok óljában, így a testükön, de különö
lyozzák ennek a rágcsálónak a mértéktelen elterje
sen a lábaikon és a farkukon sok szennyező anyag
dését. Érdekes, hogy a második világháború után az
tapad meg. Ha meggondoljuk, hogy a piszokban és
első nagyszabású zoológus tanácskozás tárgya N é
a szennyben taposó állatok azután az emberek és álla
metországban 1950-ben, Berlinben, a Róbert Koch
tok élelmiszerkészleteit mászkálják össze, mindenki
Intézetben,
azonnal belátja, hogy mekkora a patkányveszély. Tele
a
patkánykártevés
meggátlása
volt.
Különös é r d e m e k e t szereztek ebben a vonatkozás
vannak ektoparazitákkal, s ezeket mindenfelé szerte
ban: K. Becker, H. Frickhinger, G . Gaffrey, A . Hase,
szórják. Nemcsak a külsejük, hanem az ürülékük és a
H. Kemper, A . Kleinschmidt, E. Mohr, W . Neuhaus,
vizeletük is fertőző.
G. W . Stein, F. Steininger és K. Zimmermann.
bákat, orsó- és bélgilisztákat, trichinozist terjesz
A világ csaknem valamennyi nyelvében a „patkány" szó visszataszítót, undorítót,
piszkosat jelent. Ez
pedig elsősorban a nagyobb, zömökebb és valóban igen
piszkos
vándorpatkány
(Rottus
norvegicus)
miatt van így. Ennek a könyvnek az a célja, hogy az olvasót az állatok szeretetére nevelje, és hogy véd jék, óvják faunánk állatait. Ez azonban nem vonat
tenek. Gaffrey annyi betegséget és járványt sorol fel, amelyet a patkányok terjesztenek, hogy ezen a helyen mindet még csak megemlíteni is lehetetlen. Végezetül a patkány közvetlen harapása is halálos fertőzéssel járhat. Ebben a vonatkozásban csak há rom
betegséget
említünk,
ezek: a veszettség, a
Sodoku és a Haverhill-betegség.
kozik a patkányra és a vándorpatkányra. Valószínű,
Vándorpatkány (Rattus norvegicus). emberre és háziállatra egyaránt
Bacilusokat, vírusokat és gom
A legkártékonyabb emlős
A vándorpatkány mindenhol együtt él az ember-
Mindenütt előfordul. Fertőző betegségeket visz át
Egyiptomi tüskés egér (Acomys cahirinus). A mediterrán éghajlat alatt található hosszúfarkú egér jailegzetessége az, hogy a hátaközepe bundájából sörtetüskék állnak ki. Hazája Észak-Afrika, Elö-Ázsia és Kréta
rel, a milliós nagyvárosoktól a legkisebb falvakig, de
hogy árvízkatasztrófa
még a távol eső vadászházakban és bakterházakban
amelyeket rövidesen elönt az ár, a patkányok csapa
is megtalálható. Fel kell hívni a nagyközönség figyel
tostul menekülnek a magasabban fekvő árvízbiztos
előtt
azokról
a helyekről,
mét arra is, hogy bizony a szabad természetben is
helyekre. Telle: „A vándorpatkányok
sokkal több patkány tanyázik, mint azt
az 1962. februári áradás után" cimú munkájában azt
hinnénk.
magatartása
A szabadban élő vándorpatkányok sok esetben tel
mondja, hogy az alsö-szászországi árterületen „rövid'
jesen állati táplálék fogyasztására specializálják ma
del a vízbetörés e l ő t t a patkányok tömegesen mene
gukat. Kisebb emlősállatokat és madarakat fognak
kültek".
meg. Ezeket azonnal elfogyasztják. Olykor egy-egy
A sarokba szorított vándorpatkányok megtámad
partvidék egész földönlakó madárállományát veszé
ják az embert. A kutyára és macskára bátran ráugra-
lyeztetik. A
nak és megharapják azokat. A vándorpatkány háta
vándorpatkány
igen jól
úszik, és feltehető,
szőre barnásszürke, a hasa szürkésfehér. A vándor
rendkí
patkány abban különbözik a világosabb színű házi
vül gyorsan és ügyesen alkalmazkodik az é l e t k ö r ü l
patkánytól, hogy az orra tompább, a fülei rövideb
hogy a halállományt is pusztítja. A z állat ményeiben
beálló
új
helyzethez.
portosan, családkötelékekben
él, i
cso
bek és a farka is rövidebb. Az utóbbi rövidebb, mint
csoport tagjai
az állat fej-törzs hossza, ez a házi patkánynál éppen
Általában
együtt és egyedül is védekeznek a vadászterületükre
fordítva van. Vannak fekete vándorpatkányok
behatoló azonos fajbeli egyedek ellen.
ezek azonban nem téveszthetők össze a fekete házi
A
régi közmondás, hogy „a patkány elhagyja a
is,
patkányokkal, mert az e m l í t e t t jegyek jól megkülön
süllyedő hajót", azt példázza, hogy a patkány tudja
böztetik őket. A vándorpatkányok az emberi épít
vagy érzi, hogy a hajó el fog süllyedni, ezért az
ményekben és a szabadban is mélyenfekvő családi
utolsó kikötőben egy szálig elmenekül a hajóról.
vackokat és járatokat építenek maguknak. Ezekben
Ez a megállapítás valószínűtlenül hangzik. Tény az,
a patkányfészkekben éléskamrák és vészkijáratok is
178
vannak. A nőstények három, három és fél heti vemhességi idő után 6—12
kölyköt vetnek. Az ivadékok
csupaszok és vakok, szemüket két-három hét után
emelkedő tüskeszőreik vannak. Ez a tüskemező le nyúlik az oldalukra is. Ennek a tüskés védőberen dezésnek köszönhetik a nevüket is
nyitják ki. 3 hónapos korukban önállóak lesznek. Minden
ivarérett
nőstény
évente
két-háromszor
ellik. A patkányok összes haszna az, hogy. hosszú
A
peleszerűek öregcsaládja (Gliroidea)
generációkon át kitenyésztették és háziasítottak a
A
pelefélék családja (Gliridae)
sérleti állatok. Az orvostudományban, a biológiá
A
pelefélék a rágcsálók rendjének
ban, a gyógyszerkutatásban, valamint a technikai
eredetű
kísérleteknél
ban
fehér és tarka patkányt. Ezek az állatok kitűnő kí
nagy
mennyiségben
alkalmazzák
őket.
öregcsaládja. Európában
egyik igen ösí a késői
már előfordulnak, s az akkori
eocén-
maradványok
alapján a nevük G i i r a v u s volt
Az egérfélék családját ismertetve, a teljesség ked
A Dryomys-nem előszór a miocén időszakban tünt
véért meg kell említeni, hogy Európában, de csak
fel. Külön csoportot alkot az afrikai ecsetfarkú pelék
Kréta és Ciprus szigetén él még egy faj, az e g y i p t o m i
neme ( G r a p h i u r u s ) .
tüskés egér (Acomys
hogy a késői pleisztocénban
c a h i r i n u s ) . Ennek az állatnak a
A felfedezett leletek igazolják, Málta szigetén és né
tulajdonképpeni hazája Észak- és Kelet-Afrika, vala
hány más földközi-tengeri szigecen a pelék óriásfor
mint Elő-Ázsia. Világos színű, nagyon melegigényes
mái éltek.
állatok. Külsejük legjobban a sárganyakú erdei egér
A
pelék családjának négy neme, egy-egy fajjal. él
hez hasonlít, és körülbelül termetre is akkorák,
Közép-Európában. A főként ázsiai elterjedésű erdei
jellegzetességük, hogy hátgerincük mentén mindkét
p e l e ( D r y o m y s n i t e d u l a ) Bajorország délkeleti részén.
oldalon, egy széles sávban a nemezszőrök felett ki
Ausztriában, Lengyelországban. Magyarországon és
Ecsetfarkú pele (Graphiurus cra'ssicaudatus). Buzogány formájú bozontos farkának a végén egy vesszőszerű kis csont van, s ezért a farok úgy néz ki, mintha regenerálódott volna
179
evök, hanem nagy százalékban állati eredetű táplálé kot is esznek. Azok a kerti pelék, melyek védett, száraz
lucfenyvesekben élnek,
csaknem kizárólag
állati táplálékot fogyasztanak. A k e r t i p e l e ( E l i o m y s q u e r c i n u s ) egész Dél-, Nyugatés Közép-Európát
benépesíti, Kelet- és Délkelet-
Európában is elterjedt.* A z Ibériai-félszigeten szin tén megtalálható, ezen a t e r ü l e t e n pedig más pelefaj nem fordul elő. Észak-Európában Angliából, Iz land szigetéről, Skandináviából és Dániából, ugyan úgy Finnországnak és a Szovjetuniónak az észak-eu rópai részéből hiányoznak. Németországban kerü lik a tengerpartot, ugyanakkor ritkábbak keleten, mint nyugaton és délnyugaton. A középhegységeket kedvelik, és egészen 2000 m magasságig előfordul nak. A kerti pele keresi az ember közelségét. Lakott házak padlásán is áttelel. N y á r o n és ősszel is szíve sen tanyázik a házakban vagy csűrökben, gyümölcs pincékben és ott, ahol t e r m é n y t raktároznak. Ked velt helye a házak körüli gyümölcsös. Beköltözik a madaraknak kitett odúkba, fészkekbe, és ezekben neveli fel a kicsinyeit. Rendes körülmények között fák odvába, föld alatti lyukakban vagy sziklahasadé kokban készíti gömb alakú fészkét. A
kerti pele a legszínesebb közép-európai faj
rokonai között. Ez a színezet jól feloldja körvonalait éjjel és szürkületben. A
háta a hamuszürke és vörösesbarna keveréke.
A hasa fehér, a két oldal színe között az átmenet éles. A szeme körül fekete gyűrű van, amely hátrafelé egy csíkban egészen a füle mögé, a nyaka oldalára húzó dik, elöl pedig az orráig terjed. A füle alatt egy fekete folt köti össze az előbb leírt csíkot. Ennek a fekete foltnak a kontrasztjaként
a füle előtt és
mögött egy fehér folt van. A farka majdnem olyan hosszú, mint a test. Ez alul fehér, fölül a teste folyta tásaként olyan, mint a háta. A végén, felül fekete, alul fehér bojttá szélesedik. A kerti pele időszakon ként módfelett elszaporodik. Ilyenkor nagy pusztí Fiatal kerti pele (Eliomys quercinus). Ez a szürkületkor és éjjel járó állat Európa nagy részében elterjedt. Hazánkban eddig még nem került elő
tást végez a gyümölcstermésben és kárt okoz azzal is, hogy kirabolja a hasznos madarak fészkeit. A nős tény vemhességi ideje 3—4
hét. Május végén vagy
június elején 8 kölyköt ellik. Ha az időjárás kedvező faj
és sok az élelem, akkor augusztus végén vagy szep
jelentősebb, mint az előbb e m l í t e t t . Termetre a
tember elején még egyszer kölykezik. Az újszülöttek
legnagyobb a nagy p e l e ( G l i s g l i s ) , nála kisebb a k e r t i
csupaszok és nem látnak, s a következő évben lesz
p e l e ( E l i o m y s q u e r c i n u s ) és végül a legkisebb, az^egér
nek
nagyságú mogyorós p e l e ( M u s c a r d i n u s
kerti pele szeptembertől április közepéig lecsökkent
Csehszlovákiában
A
is é l .
A
három
következő
avellanarius).
pleisztocén időszakból Közép-Európában többek
közt a mai nagy pelék kihalt alakjait is ismerjük. Mind a négy felsorolt fajnak az állkapcsában összesen
ivarérettek.
Mint a többi európai pelefaj, a
testhőmérséklettel igazi téli álmot alszik. Innen származik az egyik pelefaj német neve: „hétalvó". Valóban a nagy
p e l e ( G l i s g l i s ) mélyen át-
20 foga van. M i n d k é t oldalon alul és felül 1 metsző fogat, 1 előzápfogat, 3 zápfogat találunk. Gyökeres zápfogaik azt mutatják, hogy nem kizárólag növény
180
* Hazánk területén mindeddig jelenlétét nem sike rült kimutatni.
alussza az év hét hónap|át. A pelék német neve „Schláfer" =
„alvók" — erre a téli álomra utal
Vietinghoff-Riesch 1960-ban átfogó monográfiát írt a petékről, és az ő kutatásainak eredményeként a zoológia sokat tud az életmódjukról. A nagy pele színe nem olyan változatos, élesen elhatárolt, kont rasztdús, mint a kerti peléé. A háta sárgásszürke, a hasa fehér. Hosszú, bozontos farka a mókushoz teszi hasonlóvá. Szőrtelen fülei aránylag kicsinyek. Teljes hossza kb. 35 cm, így termete sokkal kisebb, mint a mókusé. A kerti pelével ellentétben szeret magas fákra mászni. Éjjelenként azután mint társas állatok, jókora csoportokban mászkálnak, tornásznak a fá kon. Legfőbb ellenségei a nagyobb baglyok (különö sen a macskabagoly), a nyusztok, a házi- és vadmacs kák. A nagy pele sem fél az ember közelségétől, bár nem keresi úgy, mint a kerti pele. A kitett madár odúk kis nyílásait ügyesen kibővíti, s a természetes faodvak
helyett szívesen
költözik ezekbe.
Ezek
ben vagy magas fák ágai között ügyesen, gömbölyű fészket épít magának. A nagy pele Irántól és Izrael től egész Kelet-, Közép- és Dél-Európában honos, kivéve az Ibériai-félsziget déli részét. Észak-Afriká ban sem találhatók. Ugyancsak Európából,
különösképp
hiányoznak Észak-
Skandináviából.
Német
ország északi részeiben is csak szórványosan jelen nek meg. 1902-ben Angliában egy 250 k m
2
nagyságú
területen meghonosították a nagy pelét. A
tömeges elszaporodás éveiben nagy
Mogyorós pete (Muscardinus a v e l l a n a r i u s ) . A legfürgébb európai rágcsálók közé tartozik
károkat
okoznak a gyümölcsösökben, különösen a dióter
kebb, mint a házi egér, és kisebbek a fülei. A háta
mésben. A nagy pele nősténye 31 napi vemhesség
sárgásbarna, vörösessárga, a hasa világosabb sárgás.
után, egyszer egy évben 5—7 kölyköt ellik. A z iva
A melle és a torka környéke fehér. Mint éjjeli életet
dékok születésükkor csupaszok és vakok. Táplálko
élő állatnak a szemei aránylag nagyok, és mélysöté
zásuk a kerti petééhez hasonló, és jó nagy hányada
tek. A z állatka kinézése már első pillantásra meg
állati eredetű. Niethammer szerint a régi rómaiak
nyeri az emberek tetszését, még olyanokét is, akik
Ínyencfalatnak t a r t o t t á k a nagy pelét. Nagy, bekerí
hallani sem akarnak egérről, patkányról, sőt undo
tett területeken
rodnak is ezektől a rágcsálóktól.
(glirariumok) t a r t o t t á k ,
később
agyagkorsókban hizlalták. A
mogyorós p e l e
A mogyorós pele a szabad természetben sűrű bo
(Muscardinus
avellanarius)
már
zótosokban,
az aljnövényzet
között
tartózkodik.
nem él olyan szorosan az ember közelében, mint az
Különösen kedveli a mogyorósokat, a tüskés, sűrű
eddig tárgyalt fajok. Ezzel szemben az ember erő
szedreseket. Nem szereti a megművelt földeket és
szakkal a maga közelébe kényszerítette az állatot.
az ember közelségét. Ha azonban a vadonban fészek
A
század első felében igen sok nagyvárosi „állat
odút raknak ki, azt szívesen elfoglalja. A téli fész
kedvelő" kalitkáiban, szobában tartotta őket, mint
két faodúkba, föld alatti lyukakba, rőzse- vagy lomb
a díszmadarakat. Ezért nagy mennyiségben fogdos
kupacok alá építi. Nyáron ököl nagyságú gömbölyű
ták és árusították a mogyorós petéket. Ezt a gyakor
fészkeket épít, nem
latot megszüntette az, hogy az állat egész évben
egyszerre, s ezekben felváltva tartózkodik. A fész
messze egymástól, többet is
védelem alatt áll. Úgy hírlik, hogy Angliában még
kek teljesen zártak, csak az oldalukon van egy kis
mindig sok híve van a mogyorós pele díszállatként
bebújólyuk. Rendes körülmények között 1—2 méter magasan az ágak és a bozótok szövevényében építi
való tartásának. A A
mogyorós pele akkora, mint egy házi egér. fej-törzs
kevesebb állati eredetű táplálékot a petéink közül.
Ez sűrűn szőrös, alul
A fogságban tartott példányok azonban mohón eszik
farka majdnem olyan hosszú, mint a
hossza, tehát
kb. 7,5 cm.
őket. Valószínűjeg a mogyorós pete fogyasztja a leg
észrevehetően kétsorosán. A z állat valamivel zömö-
a lisztkukacokat. Ebből
arra
következtethetünk,
181
hogy a szabad életükben is kívánják és fogyasztanak
keegerek (Zapodidae) családja az oiigocénben tűnt
állati eredetű élelmet. A z Alpokban 1300 m magas
fel Európa t e r ü l e t é n . A mai napig két közeli rokon
ságig előfordulnak. Kisázsiától, Kelet-, Közép-, D é l -
fajuk maradt meg kontinensünk területén. Észak-
és Nyugat-Európában honosak a Pireneusi hegységig.
Európában ( D é l - és Közép-Skandináviában), Kelet-
Észak-Németországban már csak helyenként találha
Európában, valamint Közép-Európában szórványo
tók, viszont Angliában és Dél-Skandináviában
san,
még
a német nyelvterületig lelhetők. Ezek: az északi
megtalálhatók. A pelék közül tehát ez a faj nyomul a
csíkos e g e r e k
legmesszebbre észak felé. Ha veszélyt érez, mereven,
egér ( S i c i s t a s u b t i l i s ) . Az előbb e m l í t e t t faj Kelet-
( S i c i s t a b e t u t i n a ) és a háromivű csikós
mozdulatlanul marad. Ha viszont felfedezték, gyor
Ázsiától Kelet-Európáig él, és jelenleg inkább észak
san és ügyesen felmászik az ágak közé olyan ma
és nyugat felé terjeszkedik, az utóbbi szintén ázsiai
gasra, amennyire csak lehet. A nőstények az idő
elterjedésű, de Európában inkább délkeletén fordul
járási
elő.
viszonyoktól
függően
évenként
egyszer-
1956-ban Van den Brink és Haltenorth még nem
háromszor ellenek. Vemhességi idejük 25—28 nap
tudták biztosan megállapítani, vajon a két faj elő
között ingadozik. Június és szeptember között köly-
fordulási t e r ü l e t e érintkezik-e valahol Európában.
keznek. Egy kölykezésre 9 fiat vetnek, ezek csupa szok és vakok, és a következő évben már ivaréret tek. Téli álmukat szorosan összegömbölyödve aluszszák, és olykor egy fészekben t ö b b állat is található. A farkukat az orrukon keresztül merőlegesen, szo rosan a koponyájukhoz és a tarkójukhoz szorítják. A téli álom alatt a hőmérsékletük erősen csökken, így az összegömbölyödött állat olyan, mintha kihűlt, merev hulla lenne.
1965-ben von Wettstein közölte, hogy Felső-Stájer országban talált északi csíkos egeret, ugyanakkor megállapította, hogy a háromívű csíkos egér Burgen landban is előfordul, így tény, hogy mindkét faj Ausztria faunájának a lakója. Még nyitott kérdés, vajon a két faj kereszteződik-e egymással. Németországban 1936. július 2-án fogták el az első csíkos egeret Angelnban, a Tolki-mocsár vidékén. Azóta ez az állat értékes preparátumként a ham burgi mammalógus, E. Mohr tulajdona. Ez a lelet és ezt megelőzőleg 1933-ban még két hasonló, amelyek
A z ugróegér-szerűek öregcsaládja
macskabaglyok köpeteiből
(Dipodoidea)
t o t t á k a német emlősállat-kutatókat. W . v. Sanden-
Az ugróegér-szerűek öregcsaládjának két ma élő csa
tónál élő csíkos egeret fogni. Az állatot életben
kerültek elő, mozgósí
nak sikerült — bár jóval keletebbre — a Nordburgiládja van. Ezek: a szöcskeegér-félék családja (Zapo-
tudta tartani, jó ideig nevelte, s közben megfigyelte
didae) és az
ugróegér-félék családja (Dipodidae).
az életmódját. Feltehető a kérdés, hogyan lehetsé
szöcskeegerek ősi fejlődési ág. Sok régi vonást
ges, hogy a szakemberek csak most jöttek rá, hogy
A
megőriztek, míg az ugróegerek felépítésükben rend
ez az állat Németországban is előfordul. Ennek az
kívüli módon specializálódtak. A csíkos egér ( S i c i s t a ) -
okai az alábbiak: Németország egész területén sehol
nem először az alsó pleisztocénban t ű n t fel. A szöcs-
sem mondható gyakorinak ez a faj, azután a csíkos
Lófejű egér. Az eurázsiai sztyeppék rágcsálója. Két neme, az Alactaga és az Alactagulus a Szovjetunió európai részének délkeleti tájain is előfordul. Hatalmas ugrá sokra képes
összetéveszthető az egerek családjának másik három
egér óvatosan elkerüli a csapdákat és végül könnyen fajával. Ez a pirókegér
(Apodemus
agrárius),
amely
valamivel nagyobb és nehezebb, azonkívül rövidebb farkú is, mint a csíkos egér. A két állat színe viszont hasonlít egymáshoz, és mindkettőjük hátán egyfor mán ott a sötét csík. Állatunk összecserélhető még a fiatal e r d e i egérrel (Sylvaemus törpe egérrel (tWicromys
s y l v a t i c u s ) és a felnőtt
m i n u t u s ) . A z összetévesztés
oka az, hogy ezek az állatok kb. egyforma nagyok, hosszú fogófarkuk van, és a szabadban gömbölyű, fű ből készült kis fészket építenek maguknak. Az erdei és a t ö r p e egérnek viszont nincs sötét csík a hátán. Bár már az alsó pleisztocénből vannak Sicista
lele
teink, mégis minden, e családra vonatkozó új érte sülés Németország t e r ü l e t é r ő l
nagyon fontos az
emlősállat-kutatás szempontjából. Ezért a követke zőkben
K.
Zimmermann
nyomán
ismertetjük
a
különbségeket a csíkos egér és a pirókegér között.
182
Az ugróegerek fajai nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ugrólábaikon három, négy vagy öt ujj helyezkedik el
A pirókegér (Apodemus
A
agrárius)
fülük
1—1,5 cm, a
koponyájuk
1,6—1.9 cm
hosszú. A z északi csíkos egér Németország faunájá A hátán egy sötét csík van, a farka rövidebb, mint a teste. A színe felül vörösesbarna, alul fehér. Fiatal teljes
hossza
15—20 cm
Ebből a farkára 7—8,5 cm jut.
Mind ez ideig Németországban az északi csíkos egeret Holsteinban, a Bajor-erdőben
kori szőrzete szürkésbarna színű. Testének
nak egyetlen rágcsálója, amelynek nincsen nyúlszája.
között
A fej-törzs
van.
hossza
találták
meg.
Viszont
és Eifelben
Nyugat-Lengyelországban,
Csehszlovákiában és a Szovjetunióban is honosak.
9—11,5 cm, így a farka körülbelül egy negyedével
Állkapcsukban, mindegyik oldalon felül négy, alul
rövidebb, mint a teste. A füle 1,1—1,2 cm, a feje
három zápfoguk van, amelyek gyökeresek és a rágó-
2,3—2,6 cm hosszú. Súlya 20—30 g között ingadozik.
felületük
A felső ajkuk hasított, tehát „nyúlszájuk" (philt-
A
négy
gumós. metszőfogukkal
együtt tehát
összesen
rum) van.
18 foguk van.
Az északi csíkos egér ( S i c i s t a b e t u l i n a )
erdei gyümölcsöket (szamóca, szeder, málna stb.) és
A
növényi eledelek közül különösen kedveli az
a magvakat. Rovarokat is fogyaszt. 1600 méter ma A fejük t e t e j é t ő l , körülbelül szemmagasságból egy
gasságig előfordul. Legkedveltebb tartózkodási he
fekete csík húzódik a hátukon, egészen a farkuk
lyei a nedves lomboserdők, erdei rétek, magasan
tövéig.
fekvő mocsarak, lápok, hegyi rétek, sziklás oldalak. hátuk
O k t ó b e r t ő l áprilisig téli álmot alszik. Ilyenkor maga
sárgásbarna, feketés mintázattal, alul világosszürke.
vájta föld alatti fészekbe fekszik, jól összegömbö
A
farkuk
hosszabb,
mint a testük.
A
Teljes hosszuk 12,6—18,2 cm, ebből a farkuk 7,6—
lyödve, a farkát maga köré csavarja. Hőmérséklete
10,8 cm-t tesz ki, tehát sokkal hosszabb, nagyjából
jelentősen lecsökken. Nemcsak a földön járkál, szí
egy és
egyharmadszor
akkora,
hossza, amelyik csak 5—7,4 cm.
mint
a
fej-törzs
vesen mászik fel a bokrokra, gallyakra. Némelykor a gömbölyű
kis
nyári fészkét
is ide függeszti
fel.
183
Egyiptomi ugróegér (laculus j a c u l u s ) . Ez a bájos, társasán élő kis állat a legismertebb ovilági ugróegér faj. Az Arab félsziget, Észak-Afrika és Elő-Ázsia sivatagjainak lakója
között
A tulajdonképpeni ugróegerek (Dipodidae) sokkal
vagy a földön levő kis mélyedésekben is. A.farkukat
Fészkük
megtalálható faodúkban, a moha
különlegesebb megjelenésű állatok. A z Eurázsiában
rendszerint magasra emelve hordják, és mászkálás
és Afrikában élő család jellegzetes képviselője az
közben támaszként alkalmazzák. Ez a szervük azon
A/octogo-nem, amelynek egy faja már a pleisztocén-
ban a legszorosabb értelemben nem fogófarok. A másik faj a hdromívű csíkos egér (Sicista
ban benépesítette Közép-Európát is. Ma már ezek
subtilis)
a bizarr külsejű rágcsálók főleg csak a Szovjetunió
Délkelet-Európától Szibériáig honos. A sztyeppék
ázsiai
és az erdős sztyeppék állata. Bár a zárt előfordulásuk
de a Szovjetunió európai részének délkeleti vidékein
részében
és Belső-Ázsiában
fordulnak elő,
keletebbre kezdődik, a magyar Alföldön, Ausztriá
is élnek. Különösen ismert a tulajdonképpeni
ban és Bulgáriában is előkerültek példányai.
lófejű egér ( A l a c t a g a m a j o r ) . Fej-törzs hossza 18—26
Elsősorban éjjel és szürkületkor járnak. Szaporo dásukról még keveset tudunk. Valószínűleg május ban és júniusban párosodnak. Vemhességi
idejük
28—35 nap között mozog. Az eddigi megfigyelések
cm,
a farka is legalább
nagy
26 cm, kétsorosán szőrö
zött. Hátsó lábai hosszúak, gólyalábszerűek és öt ujjban
végződnek.
észrevehető.
A
kis
Kicsiny állat
mellső
úgy
néz
lábfejük ki,
alig
mint egy
azt mutatták, hogy a nőstények csak egyszer köly-
miniatűr
keznek egy évben. A nyolc csecsbimbós anyaállat
szényesre
kenguru. A mozgása is az említett
ilyenkor kettő-hat fiat kölykezik. A z utódok meg
nyúlfülekre emlékeztetnek, mert jóval hosszabbak,
emlékeztet.
A fülei szőrtelenek,
er és a
ki a
mint maga a koponya. A fülkagylók bőre rendkívül
Valószínű
vékony. A fülkagyló szélét sárgás szőrök szegélye
leg 3 évig élnek. Sok az állati ellenségük, és mivel
zik. Soffel az állat színezetét így jellemzi: „a fantasz
lehetősen fejletlenek, 25
nap
múlva
szemük. Körülbelül 35 napig szopnak.
ő k e t zsák
tikus kinézésű állat háta világos barnássárga, itt a
Észak-Ameriká
szőrök hosszabbak és a hegyük, fekete. Az oldala,
sötétben járnak, főleg a baglyok ejtik mányul. A szöcskeegerek családját
nyílik
ban a Z a p u s - és a Noeozopus-nemek képviselik.
184
a combjának külső és hátsó fele izabellsárga. A farka
tövétől a combjáig egy háromszögletű világos folt
hátsó lábain, közben a felsőteste a föld.felé hajlik.
húzódik. Az orra és a fülehegye, a mancsa és a hasa
Kitűnő a szaglása és a hallása. Föld alatt és föld felett
fehér. A farkabojtja fekete, a vége felé f e h é r . . .
kis kolóniákban
A
A
nagy lófejű egér a sztyeppék lakója, éjjeli életet
élő állat.
Az
ember
ritkán
pillantja
meg,
mert
kerüli az ember közelségét, és hatalmas, gyors egy
élnek. Igazi téli álmot alszanak.
nőstény évente egyszer, öt-hat fiat ellik. A nagy
lófejű
egér
elsősorban
növényevő,
legkedvesebb
étele a hagymafélék.
más után következő ugrásokkal elmenekül. Még a
Egy másik, érdekes külseje miatt ismert faj az
vágtató ló sem tudja utolérni. A színe annyira ha
e g y i p t o m i ugró egér ( j a c u l u s j a c u l u s ) . Szemei sötétek,
sonlít a környezetéhez, hogy nehéz észrevenni, s
színe kitűnően alkalmazkodik a sivatag homokjához.
menekülés közben egykettőre eltűnik a szem elől."
A hosszú farka fekete-fehér bojtban végződik. Észak-
Miközben így ugrál, a farkára támaszkodik, és egyen
Afrikában, Szudánban, Szomáliában és az Arab-fél
súlyozza magát; közben a rövid mellső lábait a mel
szigeten a homokos sztyeppék és a sivatagok lakója.
léhez szorítja. Amikor a nagy lófejű egér
A z állatkertek kedvelt állata, mert jól tartható, sze
legel,
olyan, mint egy kenguru. Lassan, ütemesen ugrál a
líd és ragaszkodó lény.
A sülalakúak alrendje (Hystricomorpha) A sülszerűek öregcsaládja (Hystricoidea)
folytában itt éltek volna, bizonyosan egy eltérő al
A gyalogsülök családja (Hystricidae)
faj alakul ki ezen a t e r ü l e t e n .
A sülalakúak alrendjéhez nem kizárólag az eurázsiai
része, a Földközi-tenger partjától egészen a kon
és afrikai gyalogsül-félék tartoznak, ide vesszük az
tinens trópusi éghajlatú belsejéig. Dél-Afrikában és
amerikai kúszósül-féléket is. A két tüskés családon
Ázsiában hasonló sülök élnek, melyeknek életmódja
A z állat fő előfordulási
területe
Afrika északi
kívül ide tartozik még néhány olyan rágcsálócsalád
is hasonlít a tarajos sülökéhez. A tarajos sül hossza
is, amelyek nem hasonlítanak az e m l í t e t t tüskés for
70 cm, ebből 10 cm a farka. A homlokától a háta egy
mákhoz. Többek között ide sorolhatók a tengeri
harmadáig sörényszerűen hosszú, vékony, fehéres,
malacok, az agutik, a vízidisznók, a csincsillák és a
fehérhegyű sörteszőrök borítják testét. A testének
csalipatkány-félék. A sülalakúak alrendjében tehát
kétharmadát (40 cm hosszúságot is elérő) feketés
sokkal több a tüskétlen, mint a tüskés forma. Mégis
barna, fehér gyűrűkkel t a r k í t o t t , erős hegyű tüskék
azt mondhatjuk, helyes, hogy ez az alrend az euró
borítják. Pofája, a lábai és az oldala fehér, a hasa
paiak által már jó régen ismert gyalogsülöktől kapta
vöröses-sötétbarna. A néző egy jó nagy, fekete-fehér,
a nevét.
tetszetős külsejű állatot lát maga előtt. Ez a be
A
következőkben
Észak-Afrikában
élő
részletesebben gyaíogsüíókről
szólunk vagy
az
nyomás nem fedi teljesen a valóságot, mert valójá
tarajos
ban sokkal kisebb, csak a felborzolt tüskék mutatják
e r i s t a t a e r i s t a t a ) . Toepfer szerint
jó nagynak. A farka, mint egy kereplő, az ellenség
a jégkorszakban Közép-Európában is éltek rokonai.
elriasztására szolgál. A végén különböző alakú, kb.
E. Mohr megállapítja, hogy a középső miocén kor
5 cm hosszú és 0,7 cm vastag tüskék állnak, amelyek
előttről nincsenek kétségbevonhatatlan fosszíliáink
lecsapott végű, vékony falú, a végükön nyitott, meg
sülöktől. Európában ma már csak Szicíliában és D é l -
metszett tollszárhoz hasonló csövek. A gyökerük
süfökről ( H y s t r i x
Nietham-
hosszú, vékony és hajlékony nyél. Mellettük hegyes
kétli, hogy Görögországban és az Ibériai-fél
tövisek is vannak. Ha az állatot veszély fenyegeti,
szigeten is előfordulnak. Eddig feltételezték a jelen
felborzolja a sörényét és a tüskéit. Ilyenkor a mozgá
létüket az e m l í t e t t t e r ü l e t e k egy-egy kisebb részén.
sát hangos csörömpölés kíséri. Dathe és munka
Ugyanő azt állítja, hogy az állat nem őshonos Olasz
társai a berlini állatkertben megfigyelték és bizo
Olaszországban, mer
Romagnáig
találhatók.
országban, hanem a rómaiak t e l e p í t e t t é k be, bár
nyossággal megállapították,
még ma sem világos, hogy milyen célból t e t t é k ezt.
ellensége felé repíti néhány lazán álló tüskéjét. Ezt
Egy feltevés szerint ennek gazdasági okai voltak,
olyan erővei teszi, hogy a tüskék mélyen beleadnak
ugyanis a gazdag római nők az aranyozott tüskéket
a kerítés deszkáiba. A tüskék által okozott sérülések
hajdisznek használták. Az~ is lehetséges, hogy az íz
fájdalmasak és nehezen gyógyulnak.
letes húsát fogyasztották. Niethammer nézetét alá támasztja az, hogy az olaszországi állat nem vala milyen különálló alfaj. Ha a pleisztocén óta egy
hogy a tarajos sül az
A tarajos sül főleg éjjel és szürkületkor mozog. Száraz lapályokon, hegyoldalakon, kertek, ültetvé nyek közelében szeret tartózkodni. Mély föld alatti
185
katlanokat épít magának. Télen ezekben t a r t ó z k o
A nagy ragadozó macskák tüskéik ellenére széttépik
dik, de nem alszik téli álmot. A szabad természetben
a sülöket. Kitanult kutyák is hamarosan rájönnek
az állatok
egyedül
arra, hol kell ezt az állatot megtámadni és megha
egyenként
laknak az építményeikben.
élnek, egyedül
vadásznak, és Fogságban
több állatot együtt lehet tartani, nem okoznak kárt
rapni. Húsa aránylag ízletes. Niethammer szerint az itáliai piacokon még ma is árusítanak sülhúst. A Hystrix-nem
egymásban. A tarajos sül fogképlete az alábbi: M
1
3
P
C
I
I
C
i Ö í
T~0
1 0
10
1
P
i
M 3~~ 1 3
képviselőin kívül egészen röviden
be kell mutatni az Atherurus-nem képviselőit is. Találóan bojtosfarkú sülöknek nevezik őket. E. Mohr = 20
Vad- és kultúrnövények szárát, á f á k héját, gumóit,
szerint az egyik csoport hazája: „a trópusi Afrika, Fernando egyiptomi
Póotól
és Elefántcsont-parttól
Szudánig". A
másik
csoport
egészen Ázsiában
gyökereit, gyümölcsét eszik, de nem vetik meg az
él,
állati táplálékot sem. Tavasszal párosodnak. 70 napi
Hainan, Tenasserim és Maiakká t e r ü l e t é n . Ezenkí
Asszam, Burma, Thaiföld, Kambodzsa, Vietnam,
vemhességután a nőstény k e t t ő — n é g y fiat vet. Külön
vül még jó néhány kisebb szigeten is megtalálhatók,
leges gonddal készíti elő az ivadékok fészkét. A nyi
de nincsenek Szumatra szigetén, mint ahogyan eddig
tott szemmel születő kicsinyek testét rövid, puha
hitték. A bojtosfarkú sül kicsiny, pézsmapocok nagy
tüskék fedik, amelyek még semmi ellen sem véde
ságú, karcsú állat. Hosszú farka tüskés, sortéból álló
nek. Nem sokkal a születésük után már követik az
fehér bojtban végződik. A hátuk közepén és a hátsó
anyjukat a szabadba, és az anyatejet szilárd táplálék
részén a tőrszerű tüskék körül hajlékony sörtesző-
kal egészítik ki. Az anyaállat éberen védi a kicsinyeit.
r ö k merednek elő. Az afrikai példányoknak sokszor
A felingerelt sülök fojtottan morognak, vicsorognak.
nyársszerű, vastag merev tüskéi is vannak. A bojtos-
Fehér farkú szőrös orrú sül (Hystrix Eurázsiában. A tarajos sült (Hystrix
leucura hirsutirostris). (L a képet.) Az óvilági sülök több faja él Afrikában és e r i s t a t a e r i s t a t a ) a rómaiak honosították meg Itáliában
Afrikai bojtosfarkú sül (Atherurus levő jellegzetes bojtra utal
africanus).
A kis termetű és hosszú farkú ázsiai és afrikai sülök neve a farkuk végén
farkú sülök is főképp növényevők. A
kultúrnövé
A
kúszósül-szerüek öregcsaládja
nyekben jelentős károkat okoznak. Legtöbbször pá
(Erethizontoidea)
rosával élnek. 100—110 napi vemhesség után a nős
A
kúszósül-félék családja (Erethizontidae)
tény egy fejlett, eleinte csíkos fiat ellik. Az ivadék két hónapig szopik. Valószínű, hogy egy
nőstény
Ennek az öregcsaládnak csak egy ma is élő családja
egy évben egymás után többször is kölykezik. Fog
van. Míg a gyalogsül-félék főleg a földhöz kötöttek
ságban jó hosszú ideig élnek. A hallei állatkertben
— bár a T r i c h y s - n e m fajai kúszni is tudnak — , addig
egy 1942-ben született hím a f r i k a i
a kúszósül-félék a fákon élnek.
bojtosfarkú sül
( A t h e r u r u s a f r i c a n u s ) 12 és fél évig élt.
A
gyalogsülök Ázsiában és Afrikában, valamint
Ritkán ásnak maguknak fészket vagy gödröt, in
Dél-Európa kis területén honosak, a kúszósül-félék
kább elfoglalják más állat építményét, legfeljebb ki
az amerikai földrész állatai. A kúszósülök Közép- és
bővítik saját m é r e t ü k r e . Bár tüskések, a közepes és
Dél-Amerikában élő Coéndu-nemének hosszú fogó
nagy ragadozók mégis megbirkóznak velük. Húsát
farka van. Nincs közeli rokonságban az óvilági gyalog
olykor az emberek is fogyasztják. Ha a fogságban jól
sülökkel, azoknak csak egy konvergens megjelenési
bánnak velük, ragaszkodó ketreclakókká válnak.
formája.
A
bojtosfarkú sülökhöz hasonló primitív nem a
Az
észak-amerikai
urzonok
(Erethizon)-
nemének nincs fogófarka. A tudomány és az érdek
lapos
lődők egyaránt az urzont ( E r e t h i z o n d o r s o t u m ) isme
t ü s k é k fedik. Hosszú farkuk pamacsban végződik,
rik a legjobban. Nevükhöz sok esetben hozzáteszik
amelyik Keskeny, lapos, pergamenszerű szalagokból
a „ k e l e t i " jelzőt.
tevődik össze. Innen a nevük is: pamacsos
ugyanis két alfajuk ismeretes. Az egyik a nyugati
Trichys.
Délkelet-Ázsiában
élnek. Törzsüket
sülök.
Az észak-amerikai
urzonoknak
Gyakran kerülnek kézre farkatlan példányok. E. Mohr
urzon Ú j - M e x i k ó t ó l Alaszkáig, Észak-Amerika nyu
úgy véli, hogy ezek az állatok veszély esetén elhagy
gati vidékén fordul elő, a keleti urzon viszont Labra
ják a farkukat, úgy, mint a mi gyíkjaink.
d o r t ó l , Virginia és Kentucky államokig. A keleti
187
urzonok az elmúlt évtizedekben aránylag gyakran voltak láthatók
Közép-Európa állatkertjeiben.
Ma
úgy szétrágott, hogy az összedőlt. Érdekes módon nagyon szereti a sót, így azokat a fatárgyakat, szer
már viszont ritkák lettek. A berlini állatkertben van
számnyeleket, amelyeket az ember
egy felnőtt hím és két nőstény. 1963-ban a két nős
megfogott, szétrágja. Szétrágja és megeszi a vetett
izzadt kézzel
tény egy-egy kölyköt ellett, s ezeket sikerült is fel
szarvasagancsokat, állati csontokat és tetemeket. Fő
nevelni. Mint már e m l í t e t t ü k , a gyalog- és kúszósülök
eledelét a fákon találja. A hajtásokat, a tűlevelűek
között a rokonság nem túlságosan közeli. Thenius
tűit, az egyéb fák leveleit, a friss fakérget eszi nagy
és Hofer megállapították, hogy az Alaszkától Argen
élvezettel. A z urzon az erdő kártevője. Kitűnően
tínáig elterjedt kúszósül-nemek eredetét az oligocén
mászik, a fák csúcsára is felmerészkedik, s ott ügye
korig lehet visszafelé követni. A
sen egyensúlyoz. A fészkét fák odvába vagy sziklák
Chaetomys-nem kai
urzonok,
Brazíliában
élő
közbeeső láncszem az észak-ameri valamint a dél- és
közép-amerikai
fogófarkú sülök között.
hasadékába készíti. A hideg évszakban napokig a fészkében marad, de nem alszik téli álmot. Párzási ideje március végén kezdődik, s az állatok ezalatt
Az urzon feje rövid, az orra tompán végződik.
éjjel
hátborzongatóan
kiáltoznak
és
morognak.
60—
A
nőstény vemhességi ideje körülbelül 209
65 cm. A farka kb. 20 cm hosszú, különleges alkatú.
A
kölykök születéskor elég nagyok és teljesen ki
A legjobban még a hód farkához hasonlítható. Alul
fejlettek.
A teste zömök, a fej-törzs hossza legfeljebb
sörtés, felül tüskés. Bár itt sem beszélhetünk valódi fogófarokról,
mint a dél-amerikai
nap.
Az anyaállat állítólag csak egy hétig szoptatja köly
kúszósülöknél,
keit. Oathe adatai szerint a már e m l í t e t t és a berlini
mégis az állat a kúszásnál segédeszközként használja.
állatkertben 1963. április 25-én és május 8-án szüle
Amikor az urzon sima törzsön vagy ágon felfelé
tett két kis urzon: „olyan volt, mint két kis fekete
mászik, a farka sörtés alsó részéi a fa kérgének tá
kéziseprő: jó szem kellett ahhoz, hogy az ember fel
masztja, így sohasem csúszik vissza. Különösen fon
fedezze őket a ketrecben. Az anyaállatok nem törőd
tos védekező eszköz az e m l í t e t t testrész. Minden
tek sokat a kicsinyeikkel, és csak szoptatásra jöttek
ellenség ellen hasznos, mert az állat alulról felfelé
be hozzájuk. Az első napokban a kicsinyek még nem
képes csapni vele. Bár az urzon fülkagylói kicsinyek,
tudtak felmászni az öregekhez. Az egyik ivadék egy
az állat viszonylag jól hall. Mellső lábain négy-négy
nyári zápor alatt teljesen átnedvesedett, tüdőgyulla
erős karmokkal ellátott ujja van, a hüvelyk hiányzik.
dást kapott, ezért azután mesterségesen kellett fel
A
nevelni". Brehm „Az állatok világa" c.
hátsó lábain viszont megvan az öt ujja, s ezek is
erős karmokban végződnek.
Heck és Hilzheimer
művében
megállapítják, hogy az urzon
Az urzon a hátán sűrű, vastag fekete bundát visel.
nőstényei évente egy kölyköt hoznak a világra. Ezt
Alatta számos lazán álló, mintegy 8 cm hosszú tüske
látszik igazolni az előbb leírt, a berlini állatkertben
van, amelyeket a szőr jórészt elfed. A farka felső
m e g t ö r t é n t szaporítás. Sanderson viszont azt mond
felületén a tüskék jól láthatók. A végükön kampó
ja, hogy egy-egy alkalommal k e t t ő t , esetleg hármat
van, emiatt nehéz és fájdalmas a megsebesített em
is kölykeznek. A z indiánok azt hitték, hogy az urzon-
ber vagy állat bőréből, izmaiból kihúzni. A tüskék
nak nincsenek emlőbimbói, mert nem találták azo
felépítése olyan, hogy azok mind mélyebben „be
kat az anyaállat hasán. Az urzonnak vannak csecs
dolgozódnak" a megsebesített állatba, úgyhogy nem
bimbói, csak aránylag magasan foglalnak helyet.
egy esetben, hosszabb idő múltán az állat belepusztul
Egy időben az Egyesült Államokban az urzont a ki
a sérülésbe. Ha az urzont a földön megtámadják, le
pusztulás veszélye fenyegette. Közben azonban az
szegi a fejét, azután a tüskéit és a sortéit az ellenfél
állomány annyira megerősödött és megszaporodott,
felé fordítja. Farkának lengetésével fenyegeti a tá
hogy lassan olyan t e r ü l e t e k e t is újra benépesítenek,
madót, miközben arra törekszik, hogy az ellenfél
ahonnan valamikor teljesen kipusztultak.
közelébe férkőzzék és villámgyors csapást tudjon mérni rá. Az emberen kívül kevés ellensége van. Az amerikai nyest a fák csúcsán torkon ragadja és
A tengerimalac-szerííek öregcsaládja
agyonharapja anélkül,
(Cavioidea)
hogy
maga
megsebesülne.
Medvék, pumák, rókák is értik a módját, hogyan kell az urzont agyonharapni. Bár
metszőfogai
nagyon
A sülalakúak alrendjébe sorolják a világszerte ismert erősek,
a
karmaihoz
és elterjedt
apró
háziállatot,
a tengeri
malacot
hasonlóan ezeket sertHhasználja védekezéskor. San
( C a v i a p o r c e l l u s ) . Ránézésre egyáltalában nem hason
derson szerint az urzon vastag üveget is képes át
lít a sülökhöz. A tengerimalac-szerűek vagy pata-
rágni. Valójában mindent megrág, szétnyű, amit arra
k ö r m ű rágcsálószerűek öregcsaládjának
alkalmasnak talál. Példa van arra is, hogy blokkházat
— ahová állatunk is tartozik — kizárólag Közép- és
188
képviselői
négy
tanak, azután még fütyülő, vinnyogó, sivító (malac
családra tagozódik, az ide sorolható állatok, a zooló
sivításhoz hasonló) hangjuk miatt kapták valószínű
giai gyűjtemények megbecsült é r t é k e i . Az e m l í t e t t
leg a „malac" nevet, bár semmi közük sincs a disz
négy család az alábbi:
nókhoz (Suidae).
Dél-Amerikában
találhatók.
Az
öregcsalád
Megszelídített
tengeri malacfélék (Caviidae) vízi disznófélék (Hydrochoeridae) pakaránafélék (Dinomyidae) agutifélék (Dasyproctidae)
és háziasított
tengeri
malacaink
színe annyira változatos, hogy elmondhatjuk, nincs közöttük két teljesen egyforma példány. Ilyennek látta őket már 200 évvel ezelőtt Linné, a nagy svéd természettudós is. O nevezte el — külseje után —
A vízi disznók családjába tartoznak a legnagyobb
C a v i a porceííusnak, ebből a latin névből a p o r c e l l u s kis disznót jelent. Érdekes, hogy Peruban él még a
és legnehezebb ma élő rágcsálók. A most tárgyalt öregcsalád legkisebb képviselői a tengeri malacok. Az állat elnevezése megtévesztő és
háziasított Cavia
tengeri
cutleri.
malac vadon
élő
törzsfaja, a
Hasonlítanak a háziasított rokonuk
helytelen, ugyanis ezzel a névvel a fogascetek egyik
hoz, de a színezetük eltérő, ugyanis az egész testük
faját, a barna delfint vagy tengeri disznót ( P h o c a e n a
sárgásbarnán márványfoltos. Az e m l í t e t t C a v i a cut-
phocaena)
/erin kívül még van néhány vadon élő rokon faja.
jelöljük. A tengeri
malacokat nem
az
európai emberek háziasítottak először. Közép- és
A
Dél-Amerika spanyol hódítói a peruiaknál már házia
mellső lábaikon négy, a hátsókon három ujjuk van.
tengeri
malacfélék
sított tengeri malacokat találtak. Ugyanitt a fel
Felső és alsó állkapcsukban a két-két metszőfoguk mindegyik
farok
oldalon
nélküli
4—4
rágcsálók, a
bontott régi sírokból múmiaként, bebalzsamozott
mellett
állapotban is előkerültek. A barátságos, csinos kis
amelyeknek a rágófelületén zománcredők vannak.
zápfoguk
van,
állatokat Amerika felfedezése után hamarosan át
Nem alusznak téli álmot. A háziasított tengeri malac
hozták Európába. Távolról kis disznókhoz hasonlí
teljesen elveszítette azt
a képességét,
hogy föld
189
alatti vackot készítsen magának, bár a vadon élő
forgókat képez, s ezeket a változatos mintás bun
egyedek is szívesen keresnek kész hasadékokat, üre
dájú példányokat azután az állatkedvelők szaporít
geket, lyukakat. Ezekből a lyukakból azután ponto
ják. Ezekért a díszállatokért jó árat fizetnek. A ten
san meghatározott csapásokon mennek a legelőre.
geri malacok a legnagyobb hasznot mint kísérleti
A
hegyvidéki sztyeppék lakói. Nincsenek pofazacs
állatok hajtják. Orvosi, állatorvosi, gyógyszervegyé
kóik, és nem is gyűjtenek készleteket. A nőstények
szeti intézetek és kutatók használják őket a leg
62—70 napi vemhességi idő után egy-öt
kölyköt
szélesebb körben. Kísérleti állatok, amelyekkel a
vetnek. Az újszülöttek látnak, és kifejletten jönnek
járványos betegségek mechanizmusát, a gyógyszerek
a világra. Hamarosan követik az anyjukat az élelem
hatását kísérletezik
szerző útra, és ilyenkor már szilárd táplálékot is
malacot használ fel a tudomány. A prémjük semmire
esznek. Ez azért is fontos, mert az anyaállatnak a
sem használható, legfeljebb a bőrüket dolgozzák fel,
hasoldalán csak két emlőbimbója van. A legtöbbször
vékony,
azonban kettőnél több fiat vet, ilyenkor azután az
pénztárcákat készítenek belőle.
utódoknak meg kell osztozniok az anyai emlőkön. Az
ivadékok
körülbelül
három
hétig
szopnak.
Eletük hetedik-nyolcadik hetében, a még csak félig
finom
ki. Évente sok millió tengeri
bőráruk
készítésére.
Kesztyűket,
A Közép- és Dél-Amerikában honos tengeri malac félék
másik neve patakörmü
rágcsálófélék. Ezt a
nevet azért kapták, mert a talpuk és az ujjhegyük
felnőtt fiatalok már ivarérettek. A háziasított ten
kiszélesedett és elszarusodott úgy, hogy összenőtt
geri malacok nőstényei közös ketrecben, amikor
a karmaikkal, s így minden egyes ujjukat pataszerű
semmi sem
képződmény veszi körül a lábukon.
korlátozza a szaporodásukat,
évente
négyszer, esetleg ötször ellenek. A párosodási idő szakban a hímek rágófogaikkal kemény
küzdelmet
vívnak egymással. Ilyenkor fenik a fogaikat, és gur
A
vízi
choerus
disznó ( H y d r o c h a e r i s
capybara)
hydrochoeris
=
Hydro-
olyan, mint egy jó nagyra nőtt
tengeri malac karikatúrája, amelynek a fülei egészen
gulázó hangokat is hallatnak. A kemény, merev sző
kicsinyek. A vízi disznók (Hydrochoeridae) önálló
rük felfogja a harapások erejét, így a nagy küzdel
családot alkotnak. Főleg abban különböznek a száraz
mekben nem sebesülnek meg súlyosan.
földön élő tengeri malactól, hogy hosszabb a lábuk, kizárólag
és a lábujjaik
között
növényt esznek, már csak azért is, mert senki sem
Mint a nevük
is mutatja, részben vízben
gondol arra, hogy állati eredetű eledelt adjon nekik.
nagyon jól úsznak és merülnek. A felnőtt, jól fejlett
Ezek után érdekes megemlíteni, hogy szívesen fo
vízi disznó elérheti a házi sertés nagyságának az
A
fogságban tartott tengeri malacok
rövid
úszóhártyák
vannak. élnek,
gyasztanak állati fehérjét, például a bedobott cson
egyharmadát is. Széles metszőfogaik különösen jól
tokat gondosan lerágják. Ennek a könyvnek a szer
fejlettek.
zője 1928-ban megfigyelte, hogy nagyobb számban
amelyek nedvdús vízinövényeket esznek, és a fák
együtt tartott tengeri malacok felfalták társaikat.
héját rágják. Nem szívesen mennek el a víz közelé
Ezek ellenére
ártalmatlan
növényevők,
A felfalt áldozatokat rendesen betolakodott patká
ből.
nyok számlájára írták. Az is bizonyos, hogy a meg
szetesen
döglött
harapta
őket, éles, harsány kiáltással riasztják a többi társu
voltak,
kat, ilyenkor azután mind a vízbe menekül. A sza
tengeri
malacokat nem
a többi
agyon, ezek gyenge, öreg, beteg állatok
badban
amelyeket a többiek kíméletlenül agyontapostak. Az időjárásra érzékenyek, mert a nedvességet és a hideget nem viselik el. Ez az egyik oka annak, amiért nem háziasított
kell félni attól, hogy az elszabadult, állatok a szabadban elszaporodnak
A környező kerti növény kultúrákban termé károkat
okoznak.
csoportosan
járnak.
Ha
veszély fenyegeti
Sajnos
állatkertben,
amikor kis helyre szorulnak össze, sokat marakod nak egymás között, és veszedelmesen harapdálják egymást.
és
Általában az volt a vélemény, hogy a vízi disznó
ismét elvadulnak. A pézsmapocok esetére gondolva
buta, tunya, tehetetlen állat. Ezzel szemben Sander
tartani lehetne ennek bekövetkezésétől, hiszen így
son
ismét egy nem honos kártékony rágcsáló elterjedé
Guayanában látta, hogy egy megvakult ültetvényes
séről lenne szó. Ma már csak kevés helyen hizlalják
vakvezető állatnak idomította be, s ebben a minő
egyes ínyencek. N e m r é g e n még a nagyon változatos
ségben is jól bevált. Legnagyobb ellensége az ember
intelligens
állatoknak
tartja
őket.
Holland-
színük miatt genetikai kísérleteknél kísérleti állat
mellett a jaguár és az alligátor. Úgy látszik, hogy a
ként használták. A fehér színű, piros szemű albinótól
szaporasága pótolni tudja az elszenvedett vesztesé
a hollófeketéig a színárnyalatok hihetetlen bőségét
geket. A vízi disznók kifejlett hímjei több nőstényt
sikerült kitenyészteni, nem is beszélve a mintázatok
gyűjtenek maguk köré. Ezek 165—170 napi vem-
változatosságáról. Hosszú szőrű, úgynevezett angóra
hesség után 3 — 4
tengeri malacokat is kitenyésztettek. ~A bozontos
letten jönnek a világra, és már néhány nap múlva
prémű kis állatok szőrzete különböző csillagokat,
egyedül legelnek. Két hónap múlva már önálló, ki-
190
kölyket ellenek. A kicsinyek fej
fejlett állatok. A vízi disznó húsát Dél-Amerikában
kutyák agyonharapják őket, vagy kocavadászok el
is csak hellyel-közzel eszik. A kifejlett hímek orra
ejtik őket nyulak, illetve üregi nyulak helyett.
hátán
egy
mirigy
erős
szagú
váladékot
termel.
Való igaz, hogy ezek a tengeri malacfélék nagyon
Mondják, hogy ez a mosuszszag teszi majdnem élvez
hasonlítanak
hetetlenné az állat húsát. Prémjének színe fakósárgá
gyakrabban a nagy
tól a vörösesig terjed, durva szálú, felhasználásra
törpe m a r a
alkalmatlan. A bőrét szivacsos állagúra cserzik, úgy
mara füle
dolgozzák fel. Európai állatkertekben szívesen mu
szürke, és a combjain nincsenek meg az élesen el
a nyulakhoz. Állatkertjeinkben
leg
m a r a ( D o l i c h o t i s p a t a g o n u m ) és a
(Pediolagus salinicola) nagyobb,
látható. A törpe
a színe egyhangúbb,
barnás
tatják be a vízi disznót, hiszen ez termetre a leg
határolt fekete-fehér foltok, mint a maráén. Hazájuk
nagyobb rágcsáló a Földön. A t ö r p e egér 8—9 gramm
Argentína belseje, a nagy, sós pusztaság. A két mara
súlyú, a vízi disznó 80—90 kg is lehet, ami azt jelenti,
faj testalkata és életmódja jócskán hasonlít egy
hogy az egyik e m l í t e t t rágcsáló tízezerszer nagyobb,
máshoz.
mint a másik!
A
marák körülbelül úgy élnek, mint a mi mezei
vízi disznókkal még nem merült ki a tengeri
nyulaink, és a lábaik is hasonlóan megnyúltak. Fü
malacfélék családjának sokfélesége. A z állatkertek
leik hosszúak, hegyesek és felállíthatók, azonban
A
ben az e m l í t e t t e k e n kívül a leggyakrabban még a
nem olyan nagyok, mint a nyúlfülek. Ezek kurta farkú
következő három csoport képviselőivel találkozunk:
sztyepp-állatok, körülbelül akkorák, mint a nyulak.
a marákkai, a pákákkal és az agutikkal. Á l l a t k e r t i
A
és tudományos szempontból fontosak még a paka
élesen elütő, feketével keretezett fehér folt helyet
rának és a farkos eputik.
tesíti, amely ugyanúgy,
Az európai állatkertekben ma már az a szokás, hogy a
marákat
szabadon
engedik futkározni
a
parkban. így azután megtörténik, hogy a kis rág csálók „kitágítják"
a kert
határait,
nyulak „bokrétáját" a nagy mara combján levő, mint a „bokréta", jelző
berendezés a saját fajbeliek részére. A marák hasa tájafehéres, a hátuk barnásszürke, fehér pettyekkel. Párosan élnek, a kicsinyeiket is közösen nevelik.
megszöknek.
Egyszerre egy-három kölyket ellenek, s a fiatalok
Ennek az a szomorú vége, hogy a kerítésen kívül a
azonnal szaladnak. Növényevő állatok, amelyek nem
A Dasyprocto-nembe tartozó ogutik számos fajának és színváltozatának hazája Közép- és Dél-Amerika. A folyó menti őserdőket kedvelik. A tengerimalacok hosszabb lábú, kecsesebb felépítésű rokonai
191
A
zöld aguti (Dasyprocta a z a r a e )
Dél-Braziliában,
Bolíviában és Paraguayban él. Az agutik
külseje
olyan, mintha karcsú, kissé meghosszabbított, gólya lábra ü l t e t e t t tengerimalacok lennének. A szőrük sima, fénylő és minden fajnál és alfajnál más árnyala tot mutat. Az arany nyúl vagy aguti különösen szép látvány, mert a színe vörösesaranyba játszó. Innen a megtévesztő „arany
nyúl" neve is. A zöld aguti
ezüstös csillogású szőre zöldesfekete tónusú. Az agutik a szabadban főképp gyümölcsevők. Éles metszőfogaikkal gyümölcshéjat
szétforgácsolják
a
legkeményebb
is; a pálmadió csontos burkát szi
lánkká, forgáccsá rágják. Mint a mókusok, a hátsó lábaikra ülnek, a két mellső lábukkal fogják, forgat ják, azután körberágják a megszerzett gyümölcsöt. A
félénk állatok mindenkor menekülésre
amikor
veszélyt
szimatolnak,
azonnal
készek; elfutnak.
A gyümölcsök mellett állati táplálékkal is kiegészí Pettyes paka (Agouti [Coelongenys] p a c a ) . Súlya a 9 kg-ot is elérheti, a vízidisznó rokona. Mexikótól Argentínáig megtalálható
tik az étrendjüket. Családi vagy még nagyobb köte lékekben élnek.
Ezekben a közösségekben sokat
marakodnak egymással; jó nagy sebeket harapnak a másik állat hátán vagy a fején. Mint a többi tengeri malacféléknél, az agutiknál is a nőstény két-három
nagyon válogathatnak a szűkös flóra növényei kö
kölyket vet, amelyek teljesen kifejletten jönnek a
zött. Legelés közben nagyon óvatosak, vigyáznak a
világra.
biztonságukra. Az állatkertben, miután
rájönnek,
hogy nem bántja őket senki, hamar elveszítik az éberségüket. A szabad természetben is nappal mozgó állatok.
Az
állatkertben
zavartalanul
legelésznek
még akkor is, ha közvetlen közelükben járkálnak a látogatók.
Ilyenkor
inkább
kis antilopokra vagy
szarvasokra, és nem nyulakra emlékeztetnek.
Guayana és Észak-Brazília farkos aguti ( M y o p r o c t a
mocsaras
acouchy).
tájain él a
Külseje hasonlít
az agutihoz, csak kisebb, és testének a felépítésében némileg eltér tőle. 5 cm hosszú, fehér szőrű farka van, innen kapta a nevét is. A tengeri malacféléknek aránylag nagy a szemük, de a farkos agutiké feltű nően nagy. Növényi eledellel élnek, de pótlásként
A Dosyprocta-nembeli agutik is egy kissé hasonlí
nagyobb mennyiségű állati táplálékot fogyasztanak,
tanak a kérődzőkhöz. Számos fajuk és alfajuk ismere
mint az agutik. Ha Izgatott, felborzolja a háta szőrét,
tes. 40 cm-re nőnek meg, farkcsonkjuk 1—1,5
a hátsó lábaival gyors egymásutánban dobbant a föl
cm.
A lábuk hosszú. Állatkertjeinkben a leggyakrabban
dön,
két fajukat mutatják be. A z egyik a voltaképpeni
állatnál ez nem olyan e l r e t t e n t ő és félelmetes, mint
aguti,
a p e t t y e s pákáknál (Agouti
vágy a r a n y
nyúl ( D a s y p r o c t a
aguti).
Régóta
ismert állat, az Amazonas vidékén és Peruban honos.
és hallhatóan vicsorítja a fogait. Ennél a kis [Coelongenys]
p a c a ) , ame
lyek a vízidisznó után, Közép- és Dél-Amerika leg nagyobb rágcsálói. Míg a marák külsőleg alig hason
Pakarána (Dinomys b r a n i c k i ) . Dél-Amerikában él ez a ritka állat. E kis farkú rágcsáló bizonyos mértékig át meneti forma a tengeri malacfélék és a csalipatkány félék között
lítanak a közeli rokon tengeri malacokhoz, addig a pákák külseje is jelzi az agutikkal való közeli ro konságot. Talán azt élő
mondhatjuk róluk, hogy ma
aguti-óriásformák.
A
földtörténeti
múltban
D é l - A m e r i k á b a n élt, de a pleisztocén korban kihalt Dasyproctida formák között még a ma élő pákák nál jóval nagyobb t e r m e t ű e k is voltak. Brazíliában megtalálták egy őz nagyságú aguti fosszilis maradvá nyait, s így ezt az állatotőz-ogutinak is nevezték el (Da syprocta c a p r e o l u s ) . A ma is élő pákák már nem ilyen nagyok, testük 70 cm hosszú, a súlyuk 9 kilogramm. A
pákák
olyanok,
mintha óriásira
nőtt, esetlen
agutik lennének. A fejük szokatlan módon nagy és bunkószerű, mert a járomívük megnagyobbodása fel-
192
Pampászi nyúl vagy viszkacsa lakója
(Viscacia
viscacia).
A esincsiMákkal ellentétben, az Andoktól keletre a sík pampák
tűnőén magassá és szögletessé változtatja a koponya
cukornád ültetvényeket fosztogatják. Rendkívül fa
alakját. Mindegyik járomív alatt egy vékony bőrrel
lánkak, nagy a táplálékigényük, ezért jókora kárt
bélelt üreg van, innen nyitott rés vezet a szájüregbe.
tesznek a kultúrnövényzetben. Z ö m ö k , talán kövér
Ennek a berendezésnek a célja mindmáig ismeretlen.
nek is mondható külsejük ellenére gyors, ügyes álla
A
tok.
pákák
háta vörösesbarna,
a hasuktája
sárgás.
Válluktól a combjuk hátsó széléig négy kerek, sárgás
Az állatkertekben a tartásuk nem okoz különö
fehér foltokból álló sor húzódik az állatok testének
sebb
mindkét oldalán, a gerinccel párhuzamosan. A hátuk
szonyok mellett is rendesen szaporodnak. Úgy sza
és a hasuktája határán még egy-egy csíksor látható,
porodnak, mint a többi tengeri malacfélék.
amelyek már összeolvadnak a test színével. A sarok
A
gondot.
Még a közép-európai
éghajlati
vi
pákák elterjedési t e r ü l e t é n élnek a hozzájuk
ba szorított paka nem lebecsülendő ellenfél. Mint a
rendkívül
dühöngő hörcsög, vadul és vakon nekiugrik az ellen
A külső hasonlóság tüzetesebb vizsgálat után azonban
felének, azután nagy és erős metszőfogaival
mély
hasonló
pakaránák
(Dinomys
branicki).
belsőnek nem bizonyul. A pakaránák külön családba
sebeket harap. Ha az ember jó bánásmóddal kezessé
tartoznak
neveli a pákát, akkor szelíd lesz, ragaszkodik az
szuk felét teszi ki. A
(Dinomyidae).
Szőrös farkuk
testhosz-
pakarána még a pákánál is
ápolójához és nem is kísérli meg a támadást. D é l -
falánkabb rágcsáló, de az ültetvények és ültetvénye-
Amerikában kedvelik az agutlhúst, a pákák pecse
sek szerencséjére ritka állat. Életmódjáról alig tu
nyéje pedig egyenesen csemegének számít. A páká
dunk valamit. A járhatatlan hegyi őserdők belsejé
kat hazájukban intenzíven vadásszák, külön erre a
ben
célra i d o m í t o t t kutyákkal üldözik. A pakahúsnak jó
Andok lejtőin, az Amazonas vidékéig húzódik.
ára van a piacon. A
él,
elterjedési
területe
Dél-Amerikában
az
Hengeres farkuk és néhány anatómiai sajátosságuk
pákák Dél-Amerikában általánosan elterjedtek.
arra enged következtetni, hogy a pakaránák fejlődés
Földalatti üregeket ásnak maguknak. A z erdők szélét,
t ö r t é n e t i vonatkozásban átmenetet képeznek a ten
a bozótosokat,
geri malacfélék (Cavioidea) és a csalipatkány-félék
a ligetes folyópartokat
kedvelik.
Éjjel járnak zsákmány után. A kukorica-, dinnye- és
(Octodontoidea) között.
193
Kúszófxnkdnyok a Caf>romys-nemből. Fán lakó, ügyesen mászó állatok. Közép-Amerikában és az ottani szigeteken, különösen Kubában honosak
A csincsillaszerűek öregcsaládja
család kapcsolja össze, amely a valódi csincsillákkal
(Chinchilloidea)
azonos t e r ü l e t e n él. A z Abrocomidae család nagyon
A csincsillafélék családja (Chinchillidae)
ritka, és a tudomány csak vajmi keveset tud róluk. A csincsilla-patkány nevet azért kapták, mert arány
A csincsillaszerűek öregcsaládjának csak egy ma élő
lag hosszú, csupasz farkuk van. A z igazi csincsillák-
családja van, a csincsillák. Ezek a Dél-Amerikában
nak
élő rágcsálók értékes, keresett prémjük miatt fon
A csincsillafélék három neme ismeretes: a L a g i d i u m ,
többé-kevésbé
bozontos,
szőrös
a farkuk.
tos állatok. A z őslénytan szakemberei szerint fosz-
azaz macskanyulak, a Viscacia
szilis leletek bizonyítják, hogy Dél-Amerikában az
pampaszi nyulak és a C h i n c h i l l o , a tulajdonképpeni
( • = Lagostomus)
vagy
olígocén időszakban orrszarvú nagyságú csincsillák
csincsillák.
éltek, melyek a későbbi földtörténeti időszakokban
A csincsillák gyors, kitűnően mászó, kúszó, magas
már csak medve nagyságúak voltak. A ma élő csin
hegyi állatok. Ez alól csak a legnagyobb termetű
csillák már sokkal kisebb állatok. Termetre a leg
képviselőjük, a p a m p a s z i nyúl vagy v i s z k a c s a
kisebb faj a gyapjas csincsilla, teljes hossza
viscacia)
30—
(Viscacia
kivétel, amely Dél-Amerika déli vidékén,
40 c m ; ebből a farkuk 11—13 cm. A legnagyobb élő
Argentína pampáin még ma is gyakori állat. A lovas
csincsilla a viszkacsa
tehénpásztorok és csikósok üldözik, mert hosszú,
vagy pampaszi nyúl, teljes
hossza 65—70 cm, amiből a farok 17—19 cm.
szövevényes föld alatti járataik esetleges beszakadása
A csincsillaszerűek (Chinchilloidea) és a csalipat
veszélyezteti a vágtató lovak lábát. Minden lehető
kányfélék öregcsaládját valószínűleg az Abrocomidae
módon irtják ő k e t . Emiatt számos helyről eltűnnek,
194
onnan, ahol még nem is olyan régen kiterjedt és
állatok.
számos kolóniájuk élt. Látszatra a viszkacsa a leg-
pusztulóban voltak, de egy idő óta prémesállat-tele
Húsuk élvezhető, fogyasztják
is. Már
ki
esetlenebb csincsilla. Nyaka rövid, teste z ö m ö k , a
peken tenyésztik ő k e t . Hasonló rendszabály mentet
háta hajlott. A feje vastag, bunkós, az orra t ö m p e .
te meg a valódi nemes csincsillákat is. A nemes csin-
hátsó
csillák az évszázadok óta t a r t ó folytonos üldöztetés
lábán három ujja van; az elsőkön négy; a hátsó lábak
Hegyes füle a testéhez viszonyítva kicsi. A
alatt annyira megritkultak, hogy gyakorlatilag ki
még egyszer olyan hosszúak, mint a mellsők. Lábal
pusztultnak t e k i n t e t t é k őket. Néhány évtized óta
katuk nagy ugrásokra teszi képessé ezeket a sztyepp-
A m e r i k á b a n , Európában és máshol szerte a világon
lakókat.
gazdaságokban tenyésztik ezeket az értékes állato
A viszkacsa kolóniákban t ö b b száz állat él e g y ü t t ; A
kat.
Napjainkban az állományuk már több millió
fel.
példányra t e h e t ő . A Szovjetunióban azzal kísérle
túrások messziről észrevehetők, így az állatok
teznek, hogy a Pamír hegységben meghonosítsák a
ezek a nagy kupac k i t ú r t földről ismerhetők hamar felfedezhetők.
Föld alatti
— mint a prérikutyáknál —
építményeikben
nemkívánatos
„albér
lők" is vannak. Kígyók, földön lakó madarak, sőt
gyapjas
csincsillákat.
G.
Niethammer szerint vi
szont Kaliforniában nem sikerültek a régebbi tele pítési kísérletek.
még egy bagolyfaj is a viszkacsák állandó vendége.
A továbbiakban még két csincsillafajt ismertetünk.
A viszkacsák és a prérikutyák élete és magatartása
A z egyik a rövidfarkú
egyébként is hasonló. A viszkacsák építményeinek
d a t a ) , a másik a g y a p j a s c s i n c s i l l a ( C h i n c h i l l a l a n i g e r ) .
a
Ma már mindkét fajt kizárólag farmokon tenyésztik.
bejáratánál
halomban
hevernek
a
hulladékok,'
csincsilla (Chinchilla
brevicau-
csontok, kövek, fadarabok, sőt az ember elhullatott
Keresztezésük lehetséges. Érdekességként meg kell
ócska használati tárgyai is megtalálhatók. A z ócska
említeni, hogy fogságban ez a két csincsillafaj és a
ságokat
perui macskanyúl is keresztezhető egymással.
A
élelemszerző
kőrútjukon
szedik
viszkacsák növényevők és ha egy
össze.
dinnyeföldet
A rövidfarkú és a gyapjas csincsillák valamikor ezer
vagy más kertet megszállnak, ott nemigen marad ép
számra éltek Chile, Peru és Bolívia magashegységei
növény, mindent letarolnak. A
ben. Növényevők. Prémjük puha és finom, a sző
kártevésük
miatt
természetesen üldözik őket. Prémjük sűrű és puha,
r ö k több mint 2 cm hosszúak. Színük nagyon szép,
de nem túlságosan keresett árucikk. Időről
sötétszürke vagy hamuszürke. A rövidfarkú csin
időre
az európai állatkertekben is láthatók. L. Heck igaz
csilla 30 cm hosszúra nő, a farka még további 13 cm,
gatósága idején a berlini állatkertben sikerült ő k e t
amely azonban a hosszú, dús szőrzet miatt 20 centi
szaporítani is. A két kicsi teljesen kifejletten szüle
méteresnek látszik. A gyapjas csincsillák testhossza
tett, és az apaállat ugyanúgy részt vett a gondozá
23—27 cm, ebből a farok 12—13 cm. Már az inkák
sukban, mint az anya.
is vadásztak a csincsillára, és a selymes szőréből
A tulajdonképpeni csincsillákat a bundájuk miatt
finom szövetet készítettek.
üldözik. T ö b b fajuk ismeretes. A legismertebb a p e r u i macskxinyúl ( L a g i d i u m p e r u a n u m ) .
Peruban és
valamivel délebbre, a magas hegyek megközelíthe
A csalipatkány-szerűek (Octodontoidea)
tetlen szakadékai között élnek. Ü r e g i nyúl nagyságú Simpson rendszere szerint a csalipatkány-szerűek Nádi patkány a Thryonomys-nemböl. Afrika legnagyobb rágcsálója, súlya az 5 kg-ot is eléri. Hazájában a húsa kedvelt vadpecsenye
öregcsaládjához hét család tartozik. Ezek közül öt család Közép- és Dél-Amerikában él. Ezek: a a a a a
kúszópatkányok (Capromyidae) tukók (Ctenomyidae) csalipatkányok (Octodontidae) csincsilla-patkányok (Abrocomidae) lándzsás tüskéjű patkányok (Echimyidae) A
nádi patkányok (Thryonomyidae) és a szirti
patkányok (Petromyidae) a csalipatkány-félék óvilági családjai. A z előbbi Afrikában nagy területen ismert, míg a szirti patkány ritka állat, csak Dél-Afrika köves pusztaságain fordul elő. A hódpatkány ( M y o c a s t o r coypus)
állatkertjeinkben
sűrűn látható, és mint prémadó haszonállatot Euró pában és Amerikában gazdaságokban tenyésztik, Fel-
195
Hódpatkány (Myocastőr coy'pusj. is betelepítették
Növényevő állat, melynek értékes a prémje. Hazájából, Dél-Amerikából Európába
tételezhető, hogy ezt az állatot sokan látták, tehát
vagy az Európába t e l e p í t e t t , s azután szerte meg
érdemes
honosodott
részletesebben
patkány-félék
ismertetni
jellegzetes alakját.
A
mint a csali
pézsmapocokkal.
A
hód
nagyobb,
a
hód patkányt
pézsmapocok kisebb, mint a hódpatkány. A nagysá
magyarul még nutriának is nevezik. A prémpiacon is
gon kívül a három faj farka annyira különbözik, hogy
így jelölika bundáját. Klapperstück 1954-ben monog
jól megkülönböztethetők egymástól. A hód farka
ráfiát adott ki az állatról.
felettébb
A hódpatkány a kúszópatkányok családjába tarto zik, ám minden más, csak nem fán élő állat, hanem a földön és a vízben tanyázik. A hátsó lábán az ujjait
pocoké
jellegzetes, felülről oldalról
lapított,
lapított, a pézsma
a hódpatkányé
vastag,
hosszú, csupasz és hengeres. A hódpatkány valódi élettere D é l - A m e r i k a mér
— a két külsőt kivéve — úszóhártyák kötik össze.
sékelt
Ezért nem is tud fára mászni. A szárazföldön viszont
vidéke. A mérsékelten és az erősen sós vízben is
hosszú utakat tesz meg.
éghajlatú
tájain
a folyók,
patakok, tavak
Ezt a megállapítást alá
megtalálhatjuk ő k e t . Valószínűleg kizárólag növény
támasztja az, hogy az 1922 óta tenyésztett hód patká
evők. A z Európában szabadon élő állományaik ész
nyok példányai Európa és Ázsia számos helyén meg
revehető kárt okoznak a kultúrnövényekben, például
szöktek a fogságból, és nagy t e r ü l e t e n foltokban el
a cukorrépában. Szerencsére nem furkálják össze a
szaporodtak. A Szovjetunióban szabadon tenyésztik,
gátakat, töltéseket vagy az egyéb árvízvédelmi léte
s az állat Azerbajdzsánban jókora t e r ü l e t e n elszapo
sítményeket, mint a pézsmapockok.
rodott. Németországban
társasán élnek. A felnőtt példányok testmagassága
is vannak szabadon
élő
Kolóniákban,
nutria kolóniák, ezek is szökött állatokból erednek.
14—15 cm, hosszuk
Főleg a melegebb vidékeken maradnak meg, a ke
ebből kétötöd esik a farkukra. Ö r e g állatok elérik
mény telet nem bírják. Előfordul, hogy megfagy a
a 9 kg súlyt
lábujjuk vagy a farkuk. Ha a befagyott vízben a jég
könnyebbek, mint a hímek. Négy, esetleg öt emlő
is. A
pedig a 100 cm-t nőstények
jóval
is elérheti, kisebbek és
takaró alá kerülnek, csak nehezen találják meg a nyílt
párjuk a szőrzetük között elrejtve magasan az oícla-
vizet. A z állatot sok esetben összetévesztik a hóddal,
lukon van. Az Európában meghonosodott állatok-
196
nál — úgy látszik — nincsen meghatározott szapo
A húsát is eszik. Jóízű, de meg kell vizsgálni, nem
rodási idő. Ez ugyanis egész éven át tart, előfordul
f e r t ő z ö t t - e trichinával. Klapperstück azt írja, hogy
az is, hogy a nőstény a tél közepén veti és neveli fel
1954-ig a gazdaságokban nevelt állatoknál csak egy
az utódokat.
trichinafertőzés fordult elő. Ugyanő azt
A
vemhesség
128—135 napig tart.
Az anyaállat vagy náddal kibélelt föld feletti vacokban, vagy a partba 5—6
is meg
állapítja, hogy a hódpatkány nem kizárólag növény
m é t e r r e vájt föld alatti
evő, mint azt eddig hitték. Megeszi a vízimadarak
fészekben szül. Elfoglalják és kibővítik a pézsma
tojásait, sőt halakat és kagylókat is fogyaszt. Dél-
pocok elhagyott tanyáját is. A vackok bejárata a víz
amerikai hazájában főleg nádat és vízinövényeket
szint felett vagy a vízszinten van. A teljesen kifej
eszik, elsősorban a víz felett kiálló gyenge gyökere
lett nőstények évente kétszer, esetleg háromszor
ket és fiatal hajtásokat. Már a táplálkozása miatt is
2—13
jól kell úsznia és merülnie. Ö t percig is a víz alatt
kölyköt ellenek (leggyakoribb a 4—7
utód).
A kicsinyek teljesen kifejletten jönnek a világra, és
tud maradni. Megeszi a zöld leveleket, és lehántja a
már látnak. Már életük első napjaiban, az anyjuk
fiatal zöld ágak héját. A cellulózban dús, nehezen
kíséretével elhagyják a fészket, sőt a vízbe is be
emészthető
mennek. Hamarosan szilárd növényi táplálékot esz
terjedelmes vakbele. Itt bontja le a cellulózt köny-
nek, bár 60 napig szopnak is. Ö t - h a t hónap múlva ivaréretté válnak.
növényi anyag hasznosítását
nyen felszívódó vegyületekké vakbelének
elősegíti gazdag,
erősen specializálódott baktérium-flórája. patkánynak
Érzékszervei közül a hallása és a szaglása a leg
látszanak. Erős metszőfogaik elöl feltűnően narancs
Tömpe orruk dacára inkább óriási
jobban fejlett. Klapperstück szerint rövid távolságra
sárgák. Összesen 20 foguk van, alul és felül mindkét
gyengén lát. Pupillanyílása hosszúkás, így az általá
oldalon 1 metszőfog, 1 előzápfog és 3 zápfog. Érté
ban szürkületkor járó állat elviseli az erős nappali
kes, sűrű prémjük alul-fölül egyaránt sárgásbarna
fényt is. A szabad természetben óvatos állatok. A leg
vagy sötétbarna. Rendes színezetű
állományokban
nagyon ritkán fekete, tarka, sárga, fehér egyedek is
kisebb veszély esetén a kolóniákban
együtt
élő
— néha több száz — hódpatkány hanyatt-homlok
születnek. Ezeket a prémesállat-telepekben tisztán
menekül. A sarokba szorított állatok veszedelmesek
tenyésztik tovább úgy, hogy egységes színű rasszok
lehetnek. Hallhatóan vicsorítják jókora rágófogaikat,
alakultak ki. A prémje értékes, keresett árucikk,
hangosan
bundákat
ellenségnek és megharapják.
készítenek
belőle.
mondja, hogy a hódpatkány
Klapperstück prémje
már
azt
morognak, végül bátran nekiugranak az
nagyon
Egymás között néha véres küzdelmeket vívnak.
régen ismert, sokkal előbb kereskedelmi cikk volt,
Közben nyafogva, makogva kiáltoznak. Bár a hód-
mint ahogy a tudomány részletesebben megismerte az állatot. Szőréből finom kalapfilcet is készítenek.
patkányok külseje hasonlít a patkányokéhoz, mégis tiszta, kellemes állatok.
A cetek öregrendje (Mutica)
A cetek rendje (Cetacea) A cetek rendje két, egymástól erősen különböző al
támadják a nagyobb ceteket és valósággal szétmar
rendből tevődik össze. Az egyik: a fogascetek (Odon-
cangolják őket. A cetek teljes mértékben a vízi
toceti), a másik a sziláscetek (Mystacoceti). A cetek
életmódhoz alkalmazkodtak. A laikus óriási halnak
biológiai és törzsfejlődési szempontból
nézi őket, bár farokúszójuk nem függőlegesen áll,
rendkívül
érdekes, gazdaságilag fontos állatok. A z
emlősök
közül ők idomultak a legjobban az állandó vízi élet
mint a halaknál, hanem vízszintesen, a szirénákéhoz hasonlóan.
hez. Soha nem hagyják el a vizet. Ha vihar, áramlás
A ceteket évezredek óta vadásszák. A tengerparti
vagy más katasztrófa a szárazföldre sodorja őket
népek már régen rájöttek arra, hogy a cetek vadá
—
szata jól jövedelmező
különösen a legnagyobb fajok — elpusztulnak.
A cetek nem tudnak a szárazföldön mozogni.
Nem
késői
kőkorszakból
mesterség.
Norvégiában a
eredő sziklarajzokat
találtak,
képesek ott élni még átmenetileg, rövid ideig sem,
amelyek ceteket és cetvadászatot ábrázolnak. 4000—
mint a vízilovak, a fókák és szükség esetén a sziré
4300 év telt el azóta, és az ember még ma is vadássza
nák. Ha a tengerár a szárazra veti a kisebb fogas
a bálnákat, természetesen jobb, öldöklőbb fegyve
ceteket, például a delfineket vagy a tengeri disznó
rekkel. A cetvadászat még néhány évtizeddel ezelőtt
kat,
valamivel hosszabb
ideig életben
maradnak,
is minden terv és korlátozás nélkül folyt. Nem voltak
mint a nagyon nagy t e r m e t ű rokonaik. Ezeknél a
tekintettel az állatok korára, nemére, vemhes vol
kisebb cetféiéknél előfordul az is, hogy egy újabb
tára, nem gondolták még azt sem, hogy a cetek jó
hullámverés vagy tengerár ismét visszasodorja ő k e t
néhány faja rövid időn belül kipusztulhat. A cet
az életelemükbe, a nyílt vízbe. Ennek természetesen
vadászat olyan rablógazdálkodással folyt, hogy a ma
rövid idő alatt kell bekövetkeznie, hogy még életben
élő 80 faj és még ennél is t ö b b alfaj közül sok majd
maradjanak. A nagy t e r m e t ű cetek azonban, annak
nem teljesen kipusztult vagy legalábbis a kipusztulás
ellenére, hogy tüdővel lélegeznek, mégis, a száraz
veszélye fenyegeti őket. Ez vonatkozik például a
földre kerülve a légnyomásnak kitett, óriási tehetet
15 méter hosszú szürke bdfndra ( E s c h r i c h t i u s
gibbo-
len testük súlya miatt pusztulnak el. Ilyen súlyú és
sus),
vagy
azután a 18 méter hosszú észak-afrikai
nagyságú élőlény csak a vízben tud megélni. A száraz
vizcayai
földi állatok közül egy sem é r t e , és nem éri el a cetek
20 méter hosszú grönlandi v a g y északi bálnára (Ba-
súlyát és testméretét. Ebbe a rendbe tartozik a leg
laena
nagyobb és legnehezebb emlősállat, az
században elsősorban vadásztak. Az utóbbi fajról
óriásbálna
bálnára.
mysticetus),
(Eubalaena
glaciális)
amelyet az
utóbbi
és végül a három
év
vagy kékbálna ( R a l a e n o p t e r a m u s c u l u s ) . 30 méternél
nem is tudjuk, van-e belőle még néhány példány.
hosszabbra is megnő. A tenger apró állataival táp
A z e m l í t e t t három faj ma már nemzetközi' egyez
lálkozik. Ilyen ártalmatlan óriások mellett vannak
mények védelme alatt áll. 1937 óta van olyan nem
ebben a csoportban hírhedt, falánk rablók is, mint
zetközi
a kardszárnyú
vadászatát,
delfin
(Orcinus orca).
Ez a 9 méter
megállapodás, amely szabályozza a cetek s amelyet
elfogadtak
az
összes
cet
hosszúra is megnövő fogascet, nemcsak pingvineket,
vadászattal foglalkozó kis és nagy államok. Az egyez
fókákat és delfineket rabol, hanem csordái
mény előírja az évenként elejthető cetek számát, "
98
meg
A ma élő cetek nem kizárólag tengerlakók. Régmúlt idők maradványaként nagy dél-amerikai, indiai és kínai folyókban élnek folyami delfinek is. A legismertebb faj az inio ( I n i a geoffroyensis). Az állat hosszú csőrében több mint 100 fog van
korlátozza az esztelen pusztítást. A szerződés fő
A leletek igazolják, hogy ezen a t e r ü l e t e n valamikor
célja az, hogy biztosítsa a megmaradt állomány meg
tenger volt, de az abban élő víziemlősöknek még
erősödését és az utánpótlást. Csak
korántsem volt olyan célszerű, vízi életmódhoz ido
ilyen
módon
lehet r e m é l n i , hogy a tengereknek ez az értékes
mult alakjuk. E m l í t e t t állatunk 20 méter
állata még a következő századokban is szolgálja az
nőtt, de inkább vékony kígyóhoz hasonlított. Úgy is
hosszúra
mozgott a tengerben. Vannak cetfélék, amelyek ki
embert, a világgazdaságot. A tudomány — az emlősök zöméhez viszonyítva —
zárólag az északi sarkvidéken élnek, az Atlanti- és
a cetet csak későn ismerte meg. A fiziológiájukról,
a Csendes-óceánban egyaránt. Ilyen a már valószínű
tudtak
leg kipusztult grönlandi bálna. Vannak fajok, amelyek
utolsó
az Antarktisz vizeiben honosak. Ilyen a ritka, elefánt
három évtizedben változott meg. A cetfélék kutatói
csontszínű törpe bálna ( N e o b a l a e n a m a r g i n a t a ) . Csak
az
életmódjukról
még
nemrégen
is alig
valamit. Ez a helyzet gyökeresen csak az
között ú t t ö r ő munkát végzett Slijper holland t e r m é
5—6 m é t e r hosszúra nő. Kiszélesedett bordái való
szetbúvár. 1962-ben megjelent könyve: „ A tenger
ságos páncélt képeznek, amely képessé teszi arra,
óriásai — a cetek és delfinek biológiája", könyvünk
hogy hosszasabban t a r t ó z k o d j é k a mély vízben. Ez az
egyik forrásmunkája.
egyetlen simabálna, amelynek a hátán egy kis sarló
A cetek rendjét kilenc családba soroljuk. Ezekből hat a fogascetek, három a sziláscetek alrendjébe tar
alakú uszony van. Eltekintve a folyami delfinek kis csoportjától, amelyek csak elég szűk földrajzi tér ségben
tozik. A hat fogascet család a következő:
találhatók,
igen sok
nem
és faja valódi
„kozmopolita". Sokat vándorolnak és nagy távol folyami delfinek (Platanistidae) csőrös cetek (Ziphiidae) ámbrás cetek (Physeteridae) narválok (Monodontidae) delfinek (Delphinidae)
ságokat tesznek meg a tengereken. Érdekes, hogy ha az Arktiszból vagy az Antarktiszból származó azo nos fajok tagjai találkoznak valahol a nyílt tengeren, nem keverednek össze, és nem is párosodnak. Külö nös viszont, hogy az Arktiszon elejtett
barna delfinek v. tengeri disznók (Phocaenidae)
találtak
olyan
parazitákat,
amelyek
állatokon
kizárólag az
illető faj Antarktiszon honos egyedeikről ismertek.
A sziláscetek családjai:
A
szürke bálnák (Eschrichtiidae = Rhachianectidae) barázdás v. hátúszós bálnák (Balaenopteridae) simabálnák (Balaenidae)
cetek vándorlása kétségtelenül szorosan össze
függ a táplálékukat képező halak és egyéb tengeri állatok vándorlásával. Azt, hogy a cetek vándorlását kizárólag ez az ok váltja ki, vagy vannak más indítékai
A cetek származásának a t ö r t é n e t e még nem tel
is, ma még nem tisztázott kérdés.
jesen tisztázott. Sok részlet felderítésre vár. Biztos az, hogy a szárazföldön élő emlősöktől származnak. A
A
cetek tüdővel lélegeznek, ezért időről időre
ragadozók és a patások rokonaiból fejlődtek ki,
fel kell jönniök a tenger felszínére. Az orrlyukaik a
és csak később idomultak bármelyik más emlősnél
fejük középső vagy hátsó részén vannak. A sima
tökéletesebben a vízi élethez. Sajnos az átmeneti
bálnáknál k e t t ő , a többi cetnél legtöbbször egy orr
formák fosszíliái máig nem kerültek elő. A nagyon
lyukat találunk. Ezeken át engedik ki az elhasznált
fiatal
végtagok
levegőt. Régebben helytelenül vízsugárnak tartot
nyomai kimutathatók. Ezek a fejlődés során azután
cetembrióknál
azonban
a
hátsó
t á k vagy ábrázolták a kifújt levegőt. A látható sugár
eltűnnek. A simabálnáknál is vannak olyan rendel
nem más, mint gőzfelhő, amely az összenyomott és
tetés nélküli csökevények, amelyek már nincsenek
melegebb levegő kibocsátásakor keletkezik. Az állat
összeköttetésben a gerincoszloppal. Ez esetben csak
t ö b b atmoszféra
csökevényes
levegőt. A kilövellt felhő mindegyik cetfajnál más,
szó.
medencéről
és combcsontokról
van
Ez igazolni látszik az előbbi feltevést. Más cet
fajoknál is kimutatható a medencecsont csökevényes maradványa. A z orrukon megmaradt tapintószőrök azt igazolják, hogy valamikor ezek az állatok is sző rösek voltak. A z őscetek ( A r c h a e o c e t i )
nyomással
löki
ki az
elhasznált
és jellemző az állatra. A z ámbrás cet 5—8
méter
magasra fújja a kiengedett levegőt. A
cetek hatalmas testében nagy terjedelmű és
nagy befogadóképességű t ü d ő foglal helyet. Érdekes,
maradványai
hogy a szükséges nagy mennyiségű levegőt 1—2 má
bizonyítják, hogy ezek már akkor is valódi víziemlő
sodperc alatt — ami nagyon rövid idő — kicserélik.
sök voltak. A legrégibb leletek 35—45 millió évvel
Slijper szerint ez alatt 2 köbméter levegőt kell két
ezelőtti időből származnak. Egyes cetek már akkor
szer átpréselni az orrlyukon, egyszer kifelé, egyszer
is orsó vagy áramvonalas alkatúak voltak, mint a mai
pedig a belégzéskor. Ha a cetek nyugodtan a víz
összes cetek. Ezek az ősállatok a legjobban a delfinek
színén vannak, akkor 1—2
hez hasonlítottak. A z Egyesült Államok déli részén
Ha viszont leszállnak a mélybe, 40 percig is kibírják
megtalálták
két lélegzetvétel között.
200
a
Basilosaurus
nevű
állat
fosszíliáit.
percenként lélegeznek.
A narvál hímje (Monodon monocetos). Feje bal oldalán rendszerint páratlanul, egy körülbelül méter hosszú agyara van. A jobb oldalon levő agyarát rendszerint korán elveszti. Régebbi időkben a narvál-agyar legendás hírű volt; az egyszarvú agyarának tartották
Általánosan elterjedt vélemény, hogy a cetek fo
partokon mindenfelé előforduló félsósvízi delfinek
gatlan állatok. Ez onnan ered, hogy az elmúlt két
(Soto/io-nem) a legtöbb cettel ellentétben főleg növé
évszázadban a grönlandi bálna és az északfoki bálna
nyeket esznek. Egy édesvízben élő faj Nyugat-Afriká
voltak a cetek „prototípusai", s ezeknek valóban
ban, a mangrove cserje levelét és gyümölcsét is eszi.
nincsen foguk, hiszen sziláscetek. Mégis a delfinek,
A z Orinoco folyóban élő iniák (m/a-nem) különleges
az ámbrás cetek és a hírhedt kardszárnyú delfinek,
tulajdonságaikkal tűnnek ki. Ez a primitív édesvízi
azután a tengeri disznók vagy barna delfinek — a t ö b
delfin körülbelül 1 méter hosszúra
biek mellett — igazi cetek. Fogaik jól fejlettek, sőt
csőrszerűen megnyúlik, és ebben 100—130 foguk
vannak cetfajok, amelyeknek sokkal több foguk van,
van. Ezek is, mint a legtöbb cet, kizárólag állati táp
nő.
Arcorruk
mint bármelyik más emlősállatunknak. A z állatvilág
lálékot fogyasztanak. A különlegességük abban rej
sokféleségét
lik,
igazolja az is, hogy néhány fogascet
hogy még egészen alacsony, 60—70 cm mély
nemnek és -fajnak eltűntek a fogai, vagy például csak
vízben
kettő maradt belőlük. Ezeknél, és a szilásceteknél is,
A
embrionális
magukat előre. A sűrű, piszkos, iszapos vízen is
állapotban
képződmények,
de
még kimutathatók
a fog
még az anyaállat testében, a
későbbi fejlődés során eltűnnek. A mammalógusok
is előfordulnak,
sőt
mozogni
is tudnak.
mellső uszonyaikkal, mint mankókkal
taszítják
keresztültornázzák magukat. A narvál ( M o n o d o n monoceros)
is a különleges kül
régen vitáznak azon, vajon a fogascetek és a szilás
sejű és életmódú cetfélékhez tartozik. Hossza 6 mé
cetek közös törzsből származnak-e, közeli rokonok-e
ter, és nincsen hátuszonya. Ezek az arktikus nyílt
vagy csak a fogascetek közös eredetűek. Ebben a még
vizekben, a sarkkör egész hosszában megtalálható,
eldöntetlen kérdésben nem foglalunk állást. Emlí
a narválok családjához tartozó fogascetek. Színük
tésre
világos, a bőrüket sok fekete foltocska tarkázza.
méltó, hogy ismerünk
két olyan fogascet
nemet, amelyek azt igazolják, hogy a természetben minden szabály alól kivételt is találunk. A trópusi
Ez a foltos külső már önmagában is különleges. A
hímeknél felette érdekes,
hogy a szájnyílás
201
fölött, egy néha t ö b b , mint 2,5 m hosszú agyarat
Fehér-tenger lakója. 1966-ban egy példány a Rajna
viselnek. A z agyar kúposán végződik, és a tengelye
torkolati vizeibe t é v e d t .
körül többször megcsavarodott szarvhoz hasonlít,
A z ember azt hinné, hogy olyan óriási nagyságú
s az állat fegyverként használja. Ez a kemény csont
emlősállatoknál, mint a cetek, a tudomány már fel
képződmény nem más, mint a felső állkapocsban
d e r í t e t t e az összes élő fajokat. A tengerek azonban
levő és átalakult két foguk egyike. Legtöbbször a bal
óriási kiterjedésűekés mélységűek. Sok olyan tenger
oldali fejlődik ki, míg a másik rendszerint teljesen
rész van, ahová ritkán vetődnek hajók. Különösen
elcsökevényesedett. Néhaelőfordulnak narválhírnek
vonatkozik ez az Északi- és a Déli-sark vizeire. Talán
két agyarral, amelyek közül rendszerint a jobb oldali
ez is az oka annak, hogy a cetfélék é l e t é r ő l , szaporo
rövidebb és gyengébb. Azok a narválok, amelyek
dásáról nem sokat tudunk. Valószínű, hogy a vég
nek a jobb oldali agyaruk fejlett, ilyen előbb emlí
telen tengerek mélyén vagy zugaiban vannak még
tett, kétagyarú állatok voltak, de valamilyen
olyan kisebb fajok vagy alfajok, amelyek eddig még
ok
miatt elveszítették a bal oldali fogukat. A nőstények
nem ismertek a zoológusok e l ő t t . A kisebb fajokból
két kicsi foga egész életükben a foghús alatt rejtet
a mammalógusok csak néhány, igen sokszor csak tíz
ten marad. A középkorban, amikor még nem ismer
vagy még kevesebb példányt ismernek. A z Antark
t é k ezt az állatot, és esetenként eljutott Európába
tisz vizeiből és az egyenlítő k ö r n y é k é n e k őserdei
egy-egy narválagyar, azt hitték, hogy ezek a legen
folyóiból
dás „egyszarvúak"
Ezért
kisebb fajok. Különösen az iniák szolgálhatnak ilyen
azután csodatevő e r ő t tulajdonítottak az agyarnak,
meglepetéssel. A cetek rendje nemekben és fajok
gyógyszereket készítettek belőle, amelyeket arany
ban rendkívül gazdag és változatos. Ezért nem vállal
áron árultak. Egyes országokban a kisebb narvál-
kozhatunk k i m e r í t ő leírásukra. A folyami delfinek
agyarakból divatos, elegáns sétapálcákat készítenek.
közül az iniákat, a Monodontidae családból a narvá-
homlokán
levő szarvak.
még felbukkanhatnak eddig
ismeretlen
Egyébként a látszatra félelmetes fegyver a valóságban
lokat már e m l í t e t t ü k . A fogascetek közül a kacsa
nem sokat ér. A ragadozó kardszárnyú delfin például
csőrű cetekkel, a Physeteridak közül az ámbrás cet
nem fél a narváltól. A narvál-nyájakban ugyanolyan
tel, a Delphinak közül a közönséges delfinnel és a
öldöklést visz véghez,
mint az egyéb cetek
kö
nagy kardszárnyú delfinnel, a tengeri disznók (barna
z ö t t . Szó esett róla, hogy a cetek legtöbbször cso
delfinek) közül a bukó delfinnel és a játékos delfin
portosan járnak. Ezeket a nyájakat itt
„iskolának"
nevezik. A fehér
narvál legközelebbi rokona az agyar delfin
nel, a sziláscetek közül a barázdás bálnák képviselő jeként a kékbálnával, a simabálnák közül pedig a ki
vagy b e l u g a
(Delphinapterus
nélküli
leucas)
a
pusztult vagy kipusztulás e l ő t t álló grönlandi bálná val foglalkozunk részletesebben.
A fogascetek alrendje (Odontoceti) A
a m p u l l a t u s ) a csőrös
szövettel bélelt üreg van, amelyben nagy mennyi
cetfélék (Ziphiidae) családjának a legismertebb és
kacsacsőrű cet ( H y p e r o o d o n
ségű, víztiszta, értékes olaj halmozódik fel. Ez való
leggyakoribb képviselője. Említésre érdemes azért
színűleg a nyomáskiegyenlítésben játszik fontos sze
is, mert a család egyetlen olyan tagja, amely gazda
repet akkor, amikor az állat l e m e r ü l . Kimondottan
ságilag hasznot hajtó. Nagysága legfeljebb 10 méter.
mélytengeri állat, mert a fő táplálékát, a tintahalakat
A z öreg hímek olykor egyedül járnak, de rendes
itt
körülmények
m e r ü l , és két óra hosszat is a víz alatt tud maradni.
között a kacsacsőrű cetek is „isko
találja. Valószínűleg 1300
méter
mélyre is le
lákba" állnak össze, amelyekben tíz, esetleg jóval
Rendes k ö r ü l m é n y e k között a merülési ideje 10—
több
tengerek
20 perc. A z öreg hímek „csőrében", az alsó állkap
lakója, az Atlanti-óceán északi részében, a Fehér
csuk elején két jól látható fogat találunk. A fiatal
állat t a r t ó z k o d i k
együtt. A
nyílt
tengerig honos, ősszel azonban egészen az egyenlítő
hímeknek még két foguk van, amelyek azután az
szélességéig is lehúzódik. Közben az Északi- és a
öregebb korban eltűnnek. Négy fognál többje soha
Keleti-tengerben is megjelennek. A 30—60 centi
sincsen a kacsacsőrű cetnek. A
méter hosszú csőrszerűen előreálló arcorruk felett
sarokba szorított állatok veszélyes ellenfelek. Hábo
megsebesített és
meredeken emelkedik, sőt még egy kicsit előreugrik
rítatlanul elég bizalmasak, barátkozók és sokszor ez
a hólyagszerűen nagy fejük, amely olyan, mint egy
lesz a vesztük. Még a halászhajókhoz is olyan közel
óriási vízfej. A két meredek, a koponya felső állkap
úsznak, hogy a fedélzetről megszigonyozhatók.
csából képződött csonttarajok (fésűk) mögött kötő
102
A z elejtett kacsacsőrű cet csaknem minden részét
Partra vetett delfinek
(Globicephala
melas)
hasznosítják. A fejében összegyűlt víztiszta olajat
egyetlen kilégző nyílásuk. A szemük nagyon kicsi,
finom gépolajnak dolgozzák fel. A z állat koponyájá
és ugyanúgy, mint a többi ceteknél, a fülkagylójuk
nak a felépítése olyan aszimmetrikus, hogy az orr
kívülről
nyílásának csak a jobb orrjárathoz van összekötte
rövidebb, mint a felső. Csak az alsó állkapocsban
nem
látható. A
keskeny alsó állkapcsuk
tése, a bal járat már a fele úton vakon végződik.
vannak használható fogai. A z
Valószínű, hogy az állatok száma ma ismét jelentősen
aszimmetrikus volta fogazatuk elrendeződésében is
megnövekedett, miután a XIX.
században a folyto
ámbrás cet
fejének
igen szembetűnő. A fogak száma sohasem egyezik a
nos kíméletlen vadászat miatt a kacsacsőrű cetek
két
állománya erősen megcsappant. A „csőre", a nagy
nincs meg az ellenpárja a csökevényes felső fogak
oldalon.
40—60
nagy
kúpformájú
foguknak
gömb alakú feje, a hosszú teste miatt nem téveszt
között. A z alsók a felső állkapocs megfelelő szaru
hető össze más cetekkel. Külsejére jellemző az is,
mélyedésébe illeszkednek. Hatalmas torkukat szé
hogy testének utolsó harmadán csak egy kis hát
lesre tudják tátani. A tintahalak közül az óriáspoli pok a legkedvesebb táplálékuk; a velük való küz
uszonya van. Csaknem mindegyik többi fogascetnek van hátu szonya,
csak a legnagyobbnak, az ámbrás cetnek
nincsen. Hátoldalának a hátsó részén, a gerincvo nalán szorosan egymás mellett kidudorodások van nak, amelyek közül a legnagyobbat púpnak is neve
delemhez megvan minden
eszközük.
Az
ámbrás
cetnek is óriási üregek vannak a fejében, amelyek ben
finom
olaj gyűlik
össze.
A
fején, a vastag
szalonnaréteg alatt inas lemezek helyezkednek el, amelyek a két nagy kamrára osztott üreg fedelét alkotják. Itt van a finom spermacetolaj (cetolaj), ez
zik. A z ámbrás cetek (Physeteridae) családjának ma már csak két neme van, egy-egy fajjal, az egyik a K o g i a nem, a törpe ámbrás c e t t e l ( K o g i a b r e v i c e p s ) , a másik a P h y s e t e r - n e m a tulajdonképpeni óriás ámbrás
cet
a viztisztaságú olaj, a legérzékenyebb tudományos műszerek
kenőolaja. Valamikor gyertyát is öntöt
tek belőle. A z ámbrás cet ugyanúgy, mint a kacsacsőrű, igen
t e l ( P h y s e t e r m a c r o c e p h a l u s ) , amelynek a neve vala
mélyre
mikor
nagyfejűt
egyenlíti ki a fellépő nyomáskülönbséget. Pontosan
jelent, és az óriási ámbrás cet valóban az. A z óriási
tudjuk, hogy 1000 m é t e r r e és ennél lejjebb is merül,
kaselot volt. A „Macrocephalus"
m e r ü l , és valószínűleg az
olajtartályaival
fej elöl meredeken végződik, sziluettje olyan, mint
mert ismételten beleakadnak az ilyen mélyen futó
egy hordó. A hím hossza 13—25 méter, a nőstényé
távírókábelekbe,
9—13, ennek az egyharmadát a fejük teszi ki. A fejük
rájuk nehezedő 100 atmoszféra nyomás alatt a szó
bal oldalán, teljesen aszimmetrikusan, elöl van az
szoros
nem
értelmében
tudnak
elszabadulni, és a
megfulladnak. A z ámbrás
cet
203
Ö r e g h í m e k sokszor egyedül járnak. Az ámbrás ce tek vadászata követelte a legtöbb áldozatot. A meg sebesített öreg és dühöngő ámbrás cetek régebben benyomták a kisebb, fából készült halászhajók olda lát, és pillanatok alatt elsüllyesztették őket. Párzásukról annyit tudunk, hogy hosszú szerelmi játék előzi meg. A megtermékenyítés
hamar be
következik, a hatalmas állatok hassal egymás felé függőlegesen kiemelkednek a vízből. 16 havi vemhességi idő után születik a 4 méter hosszú, 1300 kg súlyú ivadék. A z anyát az újszülött nevelésében nem egyszer egy idegen nőstény is segíti. A z ivadék fogai hároméves koráig még nem bújnak ki. Az ámbrás cet életében a fogak alárendelt szerepet játszanak. A z utódok egy évig szopnak, de már közben ugyan azt eszik, mint a felnőtt állatok. A cetanya a víz alatt szoptatja kicsinyét. A z emlők — mint minden cet nél — az ivarnyílás
két oldalán, bőrredőben van
nak. A szoptatás közben az emlők kibújnak a bőrr e d ő k b ő l . A fiatal állat körülkanyarítja a nyelvével az e m l ő t és a szájpadlásához szorítja. A cet teje A játékos delfinek kecses szökkenéssel ugranak ki a vízszín fölé. A legismertebb közülük az összes tenge rekben fellelhető játékos delfin (Delphinus detphis)
nagyon zsíros. Víztartalma csak 50%.
Ilyen kitűnő
tápanyag mellett az újszülött rendkívül gyorsan nő és gyarapodik. A felnőtt ámbrás cet 10 000 kg súlyt is elérhet. A tudomány még nem tisztázta, miért van az ámbrás cetnek a cetek között, abszolút és
80 percig képes a víz alatt maradni. Rendes körül mények között 20 percig szokott lemerülni. Még ma is a legintenzívebben üldözött cetfaj, különösen a japánok vadásszák. A z elmúlt évszázadokban az észak-amerikai cetvadászok specializálták magukat ámbrás cet vadászatra. Húsa alig élvezhető. A ki olvasztott cetszalonnából nyert olaj kitűnő kenő anyag, azonkívül gyógyszerek és kozmetikai cikkek
relatív
értelemben
a
leghosszabb
bélrendszere.
Az összes ma élő állatok között is neki van a leg hosszabb
bele,
körülbelül
160
méter!
A
cetek
között a leggyorsabb úszó, különösen akkor, ha ül dözik vagy megsebesült, esetleg ingerült. A gerin cesek közül csak egy ellensége van: az ember. Még a kardszárnyú delfin sem
kockáztatja
meg, hogy
összemérje erejét az ámbrás cettel.
alapanyaga. A japánok az ámbrás cet nyújtotta nyers
Aligha
tudunk
nagyobb
ellentétet
elképzelni,
anyagokra egész ipart építettek. Csak példának em
mint azt, amely a két nagy fogascet-család, az ámbrás
lítjük, hogy az állat fejbőréből táska- és cipőbőrt ké
cetek és a kardszárnyú d e l f i n ( G r a m p u s o r c a =
szítenek. A z ámbra fontos nyersanyag,
nus
amely az
Orci-
o r c a ) között fennáll. A z ámbrás cet óriási csap
állatok belében található. Van, amikor az állatok
szeg alakú
hatalmas kölöncökben kiürítik és a víz tetején úsz
teszi ki. Nincsen hátuszonya, csak elöl van aránylag
kál.
kicsi
A tenger árja a víz színén úszó ámbrát a partra
testének
mellúszója,
egyharmadát
teste
végén
a bunkós feje
pedig
ugyancsak
dobja. Valószínűleg beteg állatok kiválasztási ter
kicsiny
méke. Mázsás súlyú t ö m b ö k b e n képződik az állat
tett „púp". így első ránézésre is látja az ember,
farokúszója. A hátából
kiáll a már emlí
gyomrában és belében. A viaszhoz hasonló szürke
hogy az állat a mélyvízi merüléshez idomult. A kard
anyag rendkívül erős és jó illatú. Valamikor szappan,
szárnyú delfin viszont a tenger felszíne közelében
illatszer készítéséhez használták, de gyógyszereket,
vadászó ragadozó. A sziluettje tökéletesen halszerű,
meg „szerelmi bájitalt" is készítettek belőle. Ma is
egyik cet sem alkalmazkodott ennyire az úszáshoz.
használja a kozmetikai ipar, és az ára még mindig
A
elég magas.
amely néha még a vízből is kiáll. A többi cethez és
A z ámbrás cet kozmopolita. A z eljegesedett sarki
háta közepén mered derékszögben a hátuszony,
a saját testméretéhez viszonyítva az oldalúszói na
tengerek kivételével mindenütt előfordul. Az euró
gyon nagyok, és úgy egyensúlyoznak, mint a kereszt
pai partokra is már többször kivetette a tenger.
szárnyak. Keresztbe álló farokúszója is erős. A feje
A
a teljes testhosszának csak az egyhatoda. Mindkét
hímek több nőstényt gyűjtenek maguk köré. A z
említett
204
„iskolák"-ban
200
példány
is összetart.
állkapcsában fogak vannak, és a száját hatalmasra
tudja tátani. Az egyhangú szürke szinü ámbrás cettel ellentétben a kardszárnyú delfin nagyon kontrasztdús.
A háta a fejétől végig, beleértve a mell-, hát-
és farokúszóját fényes fekete. A z alsó állkapcsa és a hasa világítóan fehér. A z állat testének a hátsó felén a fehér és a fekete szín íves rajzolatokkal megy át egymásba. A kis szemek mögött — mint t ö b b raga dozónál — a fekete fejen egy-egy hosszúkás fehér folt található. Ennek a foltnak a vadászat közben van jelentősége,
célja
megtéveszteni
az
áldozatokat.
A kardszárnyú delfin testszíne rejti az állatot, és az olykor 37 km sebességgel előtörő ragadozó elől az áldozatok nem tudnak elmenekülni. A és a hímek
között
tekintélyes
nőstények
nagyságkülönbség
van. A hím 10 méter, a nőstény 5 méter hosszú. A kardszárnyú delfin is kozmopolita, egyben a ten gerek réme. A Keleti-tengerre is elkalandozott már. Rendes körülmények között egymás mellett úszó ötös csoportokban vadászik, de 100 példányból álló iskolák is előfordulnak. A nagy kardszárnyú delfin tehát, ellentétben a kis kardszárnyú dorca él,
delfinnel
(Pseu*
c r a s s i d e n s ) nemcsak mindenféle tengeri hallal hanem megtámadja a cetek valamennyi faját is,
a delfintől a grönlandi cetig, kivéve a nagy ámbrás
A Vörös-tengeren és az Adeni-öbölben hajózók gyö nyörködhetnek a palackorrú d e l f i n e k b e n (Tursiops aduncus)
cetet. A nagyobb ceteket vagy cetnyájakat a nagy kardszárnyú delfinek egyszerre, egyesült erővel tá madják meg. Érdekes, hogy ugyanúgy viselkednek,
dott ellenfél egyre veszít az erejéből, akkor azután
mint a szárazföldön a hiénakutyák, alpesi farkasok
szétmarcangolják és mindenestől felfalják. A kisebb
vagy a farkasok. Kiválasztanak a kötelékből
egy
ceteket a nagy kardszárnyú delfin egyedül is szét
állatot, s annak egyesült erővel nekiesnek. Először
t é p i . Pingvineket, tengeri disznókat, fókákat, kisebb
az ajkába, a mellúszójába és a farokúszójába harap
delfineket, barna delfineket egészben lenyel. A hajó
nak, ezeket széttépik. A megtámadott állat nyelvét
t ö r ö t t embert ugyancsak
kitépik. Ezek után az áldozat egész testét, ahol érik,
Eschricht egy közepesen fejlett nagy kardszárnyú
ott harapják. A nagy vérveszteség miatt a megtáma-
megtámadja és széttépi.
delfin előgyomrában 13 egész bukódelfint és 14 borjú fókát talált. A tizenötödik borjúfóka még a szájában volt.
A iogenorhynchus-nemhez, a rövidcsőrűekhez tartozó fehércsőrű delfin. Fehér csőrükről ismerhetők fel, és az összes tengereken felbukkannak
A
cetvadászok alkalomadtán megszigonyozzák a
kardszárnyú delfint, de nem folyik ellene tervszerű vadászat. Gazdaságilag kevéssé értékesíthető, ezért elhanyagolják az irtását. Ez pedig bizonyos szem pontokból
meggondolandó!
Az
ember az összes
többi ceteket intenzíven vadássza szerte a világ tengereken, mert ebből anyagi hasznot húz. így azután nemsokára megbillen a biológiai egyensúly. A z ember pusztítja az összes cetfajokat, gyéríti az állományt, ugyanakkor a vadászat alatt nem
álló
kardszárnyú delfinek szaporodnak, túlsúlyba kerül nek, és ők is veszedelmesen ritkítják a többi cetfajt. Célszerű lenne a nagy kardszárnyú delfinek számát csökkenteni szerte a világtengerekben, hogy a ter mészetes egyensúly helyreálljon. A
nagy kardszárnyú
delfin leggyakoribb zsák
mánya a saját családjához tartozó, a tengerekben nagy
mennyiségben
előforduló
játékos
delfinek
205
( D e l p h i n u s d e l p h i s ) . Ezek a sarki tengereket kivéve, mindenütt megtalálhatók. A kis t e r m e t ű fogascet 2,60 m hosszúra nőhet, de ennél rendszerint 50— 60 cm-rel kisebb marad. Delfin néven ő a legismer tebb cet. Aki csak a tengeren hajózott, ismeri a játé kos delfinek vidám hancúrozását. nulmányozott
cetfaj.
A legjobban ta
Magatartásukról,
érzékszer
v e i k r ő l , „gondolkodásukról" is pontos képünk van, amióta
az Egyesült
Államokban az óriási tengeri
akváriumokban élő játékos delfineket és bukó delfi neket hosszú ideig figyelték és velük kísérleteket folytattak, sőt i d o m í t o t t á k őket. A A
játékos delfin kis t e r m e t ű , teste orsó alakú.
háta közepén elég nagy hátuszonya van, amely a
farka felé hajlik. Villámgyorsan
úsznak. Arcorruk
hosszú csőrré nyúlik, mint a kacsacsőrű cetnél, vi szont a fejük nem tornyosodik úgy felfelé, mint amazoknál. A delfineknek sok foguk van. Brehm „Állatok világa" című művének 4. kiadásában olvas suk: „Fogainak száma erősen ingadozó. Rendszerint minden állkapocsban 42—50 foglal helyet. Elejtettek azonban már olyan delfint is, amelynek állkapcsában mindkét oldalon fenn és lenn 53 foga volt, összesen tehát
212.
A
fogak
egyenlő
távolságban
állnak.
Csekély közök választják el őket egymástól. A z áll kapcsok zárásakor a felsők az alsók közé, az utób biak meg a felsők közé illeszkednek. A z hosszúkás,
hengeres. Nagyon
hegyesek.
alakjuk Kívülről
gyengén befelé hajlanak. A középsők a leghosszabbak, az elülsők és a hátulsók ellenben, meglehetősen arányosan csökkenve, már jóval rövidebbek." Grassé (1955) szerint találtak olyan állatot, amelynek 260 A
foga volt. foguk alapján a játékos delfinek
ragadozók.
Minden nekik megfelelő nagyságú állatot nek, rajokban húzó kokat.
A
megesz
heringeket, lábasfejűeket,
delfineknek,
ezeknek
a
rá
kozmopolita
kis ceteknek t ö b b alfaja van, ezeket azonban nem
tárgyaljuk.
Színük
eléggé
változatos,
itt
felül
sötétbarna vagy fekete, alul fehér. A z oldalukon íves rajzolatok vannak, szürke, sárgásszürke vagy fehér színben. Sebesen úsznak, 35 km óránkénti sebes ségre is képesek, de a még gyorsabb
kardszárnyú
delfin beéri ő k e t , előle nem tudnak elmenekülni. A
delfinek iskoláiban általában 15—40 példány van
együtt. Előfordul azonban, hogy ezres csapatok gyűl nek össze. A játékos delfin húsa az ember számára élvezhető. Szalonnájából halzsírt olvasztanak. Gazdasági hasz nosítás céljából csak néhány évtizede vadásszák terv-
A delfin könnyen szelídíthető, jól idomítható, rendkí vül intelligens állat. Amerikában a tengeri akváriumok ban évekig elélnek, sőt szaporodnak is
szerűen a delfint. Pillanatnyilag még nem fenyeget
gens állat. A fogva tartott delfinekkel intelligencia
az a veszély, hogy az állat kipusztulhat. Mint a többi
kísérleteket végeztek. Szakemberek a delfinek szel
ceteknél, úgy a delfineknél is a szaglóérzés teljesen
lemi képességét a majmokéval hasonlítják össze és
eltompult. Annak idején a cetfélék szárazföldön élő
nagyra értékelik. Ez a nézet nem új. Már az ókorban
őseinek bizonyosan volt szaglóérzékük. A teljesen
ismerték a delfin intelligens voltát, s ezért egyes
vízhez alkalmazkodott utódoknál viszont elcsökevé-
helyeken szent és érinthetetlen állatnak t a r t o t t á k .
nyesedett, mert itt nem volt szükség rá. A látását
Érdekes, hogy ezeket a régi megállapításokat sokáig
nem vesztette el, bár csak viszonylag rövid távol
gyermekes
ságra lát. Más cetfajoknak még rosszabb a látásuk,
miután tüzetesebben foglalkoznak ezzel az állattal,
mesének
tekintették,
és
csak
most,
például az ámbrás cetnél egészen alárendelt. A g a n
j ö t t e k rá, hogy ezeknek komoly alapja van. Egy régi
geszi
görög monda szerint Á r i o n , a híres énekes a Föld
csőrös d e l f i n
(Platonista
gangetica)
vak,
már
szemlencséje sincsen. A közönséges delfineknél ez
közi-tengeren hajózott, amikor a hajó legénysége el
nincsen így. Szemük különlegessége az, hogy a pu
akarta rabolni kincseit, majd meg akarta ölni. Á r i o n
pillájuk szív alakú. Tapintásuk, de különösen a hallá
— aki valóban t ö r t é n e l m i alak volt — énekével oda
suk nagyon finom. A delfinekkel való kísérletezés
csalta a delfineket, a tengerbe ugrott, s azok kivitték
közben kiderült, hogy aránylag sok különleges és
őt
különféle hangot képesek kibocsátani, amelyek egy
tott
része az ultrahang-tartományba tartozik.
Bebizo
delfinek a víz színén tartottak és szárazra segítettek
hogy a kibocsátott hangok révén kitű
fuldokló embereket. Slijper szerint ezek az állatok
nően tájékozódnak. Ez a tájékozódás a hang vissza
szívesen csatlakoznak az emberekhez és barátságot
nyosodott,
a szárazra.
Azóta
t ö b b szavahihető leírás lá
napvilágot a r r ó l , hogy
közönséges és
bukó
verődésén alapul, úgy, mint a denevéreknél. Ezzel
is kötnek velük. így például Új-Zélandban, Auckland
a képességével fel tudja deríteni a halrajok helyét,
városában, az Opononi Beach-ben egy bukó delfin
s így rájuk tud úszni. A z agyveleje aránylag nagy-és
évekig a part közelében élt, teljesen szabadon csat
a felülete tekervényes. Megállapítható, hogy intelli
lakozott az emberekhez, játszott velük. Ez a telje-
Egy deFfin születésének páratlanul érdekes felvétele. Az újszülött a farkával előre hagyja el az anyja testét. Bebi zonyosodott, hogy ezek az állatok segítenek mozgásképtelen társaiknak
sen szabadon élő állat megengedte, hogy a gyerekek a hátán lovagoljanak, részt vett a labdajátékukban. A tudomány sokáig gúnyosan visszautasította azt a „tengerész mendemondának" tartott megállapí tást, hogy az egészséges delfinek segítenek beteg társaiknak.
Nemrégen
erről
ís
bebizonyosodott,
hogy igaz. Az ájult vagy legyengült társukat meg mentik a megfulladástól. A víz alá süllyedt beteg állathoz
két egészséges delfin nyomakodik olyan
szorosan, hogy fenntartják. Ezután a mell úszói alá merülnek a fejükkel, s így viszik a tehetetlen állatot a víz színére, hogy lélegezni tudjon. Hogy maguk is lélegzetet tudjanak venni, időnként el kell engedni a beteget. Mihelyt levegőt szippantottak, azonnal visszatérnek a támogatotthoz és tovább istápolják, kiemelik őt a veszélyes övezetből. Ebből talán ma gyarázatot meríthetünk arra nézve, hogyan tudják hasonló módon a fuldokló embert is megsegíteni. Úgy A
bánnak vele is, mint beteg delfintársukkal.
nagy akváriumokban fogva tartott példányokról
kiderült, hogy nemcsak szelídek és simogatni hagy
A 4 méter hosszúra is megnövő palackorrú delfin feje. Az Atlanti-óceán északi részében élő barna delfin vagy tengeri disznó (Phocaena phocaena) csak fele ekkorára nő meg. A palackorrú delfin kozmopolita. Jellemző rá, hogy az alsó állkapcsa túlnyúlik a felsőn
ják magukat, hanem a kísérletezést is szívesen t ű r i k . Mindenféle játékot megtanulnak, csöngővel, harang gal játszanak, s ápolójuk kezéből óvatosan elveszik az élelmet. Magasra ugranak a vízből, s ha az e t e t ő ápoló a víz fölött egy toronyszerű emelvényen áll, jó néhány méter magasra képesek ugrani.
szúra nőtt. A számítás szerint az e m b r i ó k 170 napo sak lehettek.
Felderítésre
vár
még az a kérdés,
vajon a bálnáknál nincsen-e szuperfötáció, azaz megtermékenyülés terhes állapotban, amint azt a mezei nyulaknál láttuk.
A játékos delfinek és a bukó delfinek szaporodá
A b a r n a d e l f i n vagy t e n g e r i disznó ( P h o c a e n a
pho
sát, hála a nagy akváriumokban folytatott kísérle
c a e n a ) , a Keleti- és az Északi-, valamint a Fekete
teknek, ma már jól ismerjük. Párosodáskor a hímek
tengerben gyakran felbukkanó, csak 2 m hosszúra
a farkukat a nőstény farka alá görbítik. Vem hességi
megnövő, kis t e r m e t ű cet. Európa északi tengerének
idejük körülbelül
ismert állata, hiszen 100 főből álló iskolái gyakran
11 hónap. Az újszülött a fark
úszójával kifelé jön a világra. A szárazföldi emlős
megjelennek a partok közelében. Gyakorisága miatt
állatoknál és az embernél is ez a f o r d í t o t t helyzet
a különböző nyelvekben több neve van, ilyenek: barna
(farfekvés) veszélyes a magzatra, itt a delfineknél
delfin, tengeri disznó, bukó delfin, kis bukó delfin.
természetes. Az újszülött delfin körülbelül az anyja
A közönséges palackorrú
hosszának a 45%-a, súlya pedig a 15%-a. Erre azért
nagy bukó delfinnek is nevezik, így összetévesztik a
delfint (Tursiops
truncatus)
is szükség van, mert azonnal úszniuk kell; minden
barna delfinnel, holott e két cetféle más-más családba
segítség nélkül követik az anyjukat. A z anyaállat
tartozik. A közönséges palackorrú delfin rövidorrú,
csak szoptatja és állati ellenségek ellen védi az iva
4 m hosszú valódi delfin, a barna delfin viszont a ten
dékot, más segítséget nem tud adni, még a testé
geri disznók (Phocaenidae) családjába tartozik. A del
nek a melegét sem. Ezért a fiataloknak rendelkez
finek és a tengeri disznók között jelentős anatómiai
niük kell a megfelelő eszközökkel a melegveszteség
különbségek vannak. A fogsoruk és a fogaik felépítése
pótlására, hiszen a hideg vízben a születés után azon
különböző. A másik jelentős különbség az, hogy a
nal jócskán lehűl az állat. A közönséges delfinek
Phocaenidae család ma élő fajainál embriókorban fel
rendesen egy fiat ellenek, de előfordulnak ikrek is.
lelhető egy hajdankori bőrpáncél maradványa, ami
N á l u k ez sűrűbb jelenség, mint a többi nagyobb cet
azt bizonyítja, hogy valamikor ezeknek az állatok
félénél. A hármas ikrek mindegyiknél nagyon ritkák.
nak az ősei ilyet viseltek.
Viszont előfordult, hogy egy elejtett cetben
hat
embriót találtak.
A
tengeri
disznó feje, legömbölyödött
bunkószerűnek
1964-ben a szovjet Gyerzkij halászhajó egy 16 mé
látszik. A felső állkapcsán
orrával, néhány
tapintósörte meredezik, ez az egykori szőrzet marad
nős
ványa. Csak az alsó állkapcsában vannak fogai.A teste
tényt fogott, amelyben 6 különböző nemű bálna-
aránylag kicsi, s emellett könnyen is elejthető, mert
embrió volt. Ezek közül a legnagyobb 2,30 m hosz-
a part
ter
208
hosszú csukabálna
(Balaenoptera
borealis)
közelében szeret t a r t ó z k o d n i , így azután a
tudomány ezt a cetfélét ismeri aránylag a legjobban.
rakodnak a nőstényekért. Ilyenkor figyelmetlensé
Felül feketék, alul fehér színűek.
gük gyakran vesztüket is okozza. A nőstények 9—10
A z állat rendkívül falánk. Főképp a heringrajokat
havi vemhesség után általában egy-két, S kg súlyú
követi, és mivel szétszaggatja a halászhálókat, a halá
kölyköt
ellenek.
szok egyáltalán nem kedvelik. Falánksága miatt —
nagyon
ízletes,
A
fiatal
emberi
tengeri
disznók
táplálkozásra
húsa
alkalmas.
ami gyors emésztésének a következménye — állat
A z öreg állatok húsa halzsírszagú. A z állatot gazda
kertben vagy akváriumban tartani nagyon költséges.
ságilag hasznosítják, ezért intenzíven vadásszák őket.
Ha nem kap elegendő táplálékot, vagy ritkán adnak
A
neki enni, éhenpusztul. Szívesen felúszik a folyókba,
láló. A bőrüket feldolgozzák. A z elmúlt századokban
és hosszabb ideig megmarad az édesvízben is, mert
a tengeri disznó húsa ínyencfalatnak számított. A ró
szalonnájukból kiolvasztott halzsír jóízű és táp
itt is megtalálja a táplálékát. Ő k is szívesen követik
maiak különleges kolbászt készítettek a húsából.
a hajókat, köröznek k ö r ü l ö t t ü k . A párzási időben a
A középkorban Angliában, a királyi asztal étrendjén
hímek nagyon izgatottak, harapdálják egymást, ma
is szerepelt a húsa.
A sziláscetek alrendje (Mystacoceti) sziláscetek alrendjéhez tartoznak a gazdasági
megnövelik, s nagymennyiségű élelmet képesek egy
lag legértékesebb cetfajok. Vannak k ö z ö t t ü k kisebb
A
szerre befogadni. A csaknem teljesen kiirtott sima
t e r m e t ű e k is, például a csukabálna
(Balaenopterus
bálna-féléknek nincsenek barázdái. Innen származik
a c u t o r o s t r a t a ) , amely talán a legkisebb faj. A nyugat
tehát a két állat neve is. A simabálnák egész test
ausztráliai
marginita)
hosszának a harmadát a fej teszi ki. A szájüregük és
együtt ritkán nő 5—6 m-nél nagyobbra. Mégis ebben
törpe
bá/ndval
(Neobalaena
a felső állkapcsuk rendkívül magasan ívelt, és a szi
a családban vannak a cetek legnagyobb és legsúlyo
lák nagyon hosszúak. Ez a berendezkedés ugyanazt
sabb fajai. Ezek a nagy fajok mind elérik a 12 m é t e r t ,
a célt szolgálja, mint a barázdás bálnák óriásira tát
de a norvégiai kék bálna hossza meghaladja a 30 mé
ható szája. A karcsú barázdás bálnák jó úszók, ügye
tert. A húsz méter hosszúságot a sziláscetfajok jó
sen merülnek a víz alá, és a mélyvízbe is lemerész
része eléri. Nincsenek fogaik. A fiatal állatoknál még
kednek. Mindnyájuknak van hátúszója. A nagyobb
itt-ott megjelenik a fogak valamilyen csökevénye,
és lassúbb simabálnáknak, amelyek főképp a tenger
de ezek a maradványok már nem bújnak ki a foghús
színén tartózkodnak, nincsenek hátúszói. A t ö r p e
alól. A z embrióállapotban levő állatoknál kimutat
bálnának van hátúszója, viszont ez le is merül a
hatók a fogcsökevények, s ez igazolja azt, hogy vala
mélyvízbe.
mikor a szilásceteknek is voltak rendes, használ
szeretettel tartózkodnak a sekély parti vizekben,
ható fogaik. A fogak pótlására az állatok felső áll
ezért a megszokott é l e t t e r ü k b e n nincs szükségük
kapcsából és a szájpadlásukról szilák lógnak le. Erről,
hátúszóra, s így nincs is nekik.
a különleges táplálkozásuk szempontjából a használ hatatlanná vált fogak helyett hasznosabb képződmé nyekről kapták
nevüket. A szilák nem kapcsolód
nak közvetlenül a koponyacsontokhoz, hanem elszarusodott, lemez alakú felhámképletek, amelyek sörteszerű fonalakban végződnek. A felső állkapcsuk mindegyik oldalán 300—400 ilyen képződmény talál ható. Ha egy sziláscet becsukja a száját, akkor az alsó állkapocs jóval előbbre nyúlik a felsőnél. A szám talan, kefeszerűen sorakozó fonal a hatalmas nyelv szélét é r i n t i , és úgy működik, mint valami szűrő vagy szita. A z állat a megszűrt vizet oldalt kilöki. A
szájüregben levő apró élőlények és halak fenn
akadnak a sörték között. A zsákmányt azután a nyel vével a szájpadlásához nyomja, és onnan kerül rend szerint a szűk nyelőcsőbe. A barázdás bálnafélék nek rövidek a sziláik, viszont igen kifejlett torok has barázdáik vannak, amelyek szájüregüket erősen
A
szürke bálnák (Eschrichtiidae) elő
A z órids bálnát vagy norvégiai kék bálnát musculus
(Sibbaldus
= B a l a e n o p t e r a m u s c u l u s ) a barázdás bálnák
képviseletében, mint a f ö l d t ö r t é n e t i jelenkor legna gyobb emlősét, érdemes jobban megismernünk. Hát uszonya kicsiny, mellúszója hosszú és hegyes, eléri a testhossz egyhetedét. Egy másik barázdás, a kö zönséges ftosszúszdrnyú bdíndnál ( M e g a p t e r a
novae-
a n g l i a e ) a melluszonyok elérik az állat testhosszának az egyharmadát. Amíg az elmúlt időkben elég sima bálna akadt a tengerekben, ezeket a bálnavadászok igazi bálnáknak
nevezték, ellentétben a barázdás
bálnákkal, amelyeknek a neve „nem valódi", „hamis" bálna volt, s ezeket nem is igen vadászták. A sima bálnák ugyanis elejtés után á víz színén úsznak, és itt könnyen kitermelhető a szalonnájuk. A barázdás bálnák kimúlás után lemerülnek. Amikor a sima bálnák már alaposan megfogyatkoztak, elkezdték a barázdás bálnákat is vadászni. Szigonyágyúval meg-
209
szigon/ozták ő k e t , azután a hajóhoz húzták a tete
sikerülne a fajt továbbra is fenntartani. A z utolsó
met, és kompresszorral levegőt nyomattak az állatba,
értesülések élő grönlandi bálnáról a harmincas évek
hogy a felszínen maradjon. Valamivel kisebb, 25 m
ből származnak. Azóta nem észleltek sehol élő pél
hosszú, a foltos tőkehal nagyságú halakkal táplál
dányokat.
kozó közönséges barázdás bálna, vagy hátúszás bálna
északfoki vagy v i z c a y a i bd/ndval ( E u b a l a e n a glaciális)
Ugyanez a helyzet a valamivel kisebb
( B a l a e n o p t e r a p h y s a l u s ) . Leginkább ezt a két cetfajt
és közeli rokonával, a déli bd/ndval ( E u b a l a e n a
vadásszák. A kék bálnából sokkal kevesebb nyers
/is). M i n d h á r o m faj, ugyanúgy, mint Steller tengeri
austra-
anyagot lehet kitermelni, mint amennyit valamikor
tehene, a nyereségvágyból eredő kíméletlen üldözés
a grönlandi bálnából és általában a simabálnákból ki
áldozata lett. E szirénák eltűnése után 100—150 év
termeltek. Ma természetesen a fejlettebb eszközök
vel a simabálnák is hasonló sorsra jutottak. A szak
kel, sokkal gazdaságosabban kihasználják az elejtett
é r t ő k ma mégis remélik, hogy félreeső tengerekben
bálnát, mint azelőtt, a kedveltebb simabálnát. A kék
maradt néhány példány, s ezek ott esetleg egy olyan
bálna az összes világtengerekben megtalálható koz
állománnyá szaporodnak, amely fenntartja a fajt.
mopolita volt, ma már azonban az intenzív vadászata
Arra viszont semmi remény sincs, hogy újra úgy el
miatt az állománya megcsappant.
szaporodjanak, mint régen.
A kék bálnák egyedül vagy kettesévei-hármasával
Van egy olyan nemzetközi egyezmény, amely meg
vándorolnak. Nem alkotnak iskolát. N e v ü k e t a szí
tiltja a nagy simabálnák elejtését. Persze ide illik az
nük miatt kapták, ugyanis kékes színűek vagy acél
a mondás, hogy „ahol
kékek, a hasuk valamivel világosabb, mint a hátuk,
bíró". A nagy bálna elejtése igen nagy hasznot hajt,
és az egész testüket apró foltok tarkázzák. Ez az
s a messzi tengereken egyedül dolgozó bálnavadász
óriási állat, a ma ismert legnagyobb élőlény, kizáró
hajót vajon ki ellenőrzi?
lag nagyon kicsiny tengeri állatokkal
táplálkozik,
mégpedig szinte egyedül az alig 5—6 cm
hosszú
nincs panaszos, ott
nincs
Ezek szerint ez a leírás már nekrológ, s valószínű, hogy az
említett
fajok sorsa
megpecsételődött.
rákokkal ( E u p h a u s i a s u p e r b a ) , amelyek óriási t ö m e g
Egyedül a nyugat-ausztráliai törpe bálna
ben találhatók a tengerben. Ezek a rákok viszont
m a r g i n a t o ) tartja magát, s úgy látszik, ezt a fajt nem
kovamoszatokkal táplálkoznak. A kék bálna gyomra
fenyegeti a
2000 liter mennyiségű élelmet fogad be egyszerre.
mélyre merül és így ritkán kerül szigonyvégre.
kihalás
veszélye.
(Neobalaena
Eléggé
ismeretlen,
Ahol a kovamoszatok és rákok nagymértékben el
A grönlandi cet elérte a 15—24 m é t e r t . Ennek a
szaporodnak, ott hamarosan megjelenik a kék bálna
harmadát-kétötödét az óriási feje tette ki. A szája
is. A parányi lényekből álló táplálék fogyasztása mel
S alakúra görbült. A farokúszói és a mellúszói a
lett a kék bálnák elérik a 135 ezer kg-ot! E. J. Slijper
testéhez
szerint egy ilyen bálna annyi zsiradékot ad, mint
nyuk
viszonyítva
aránylag
hiányzik. A felsőtestük
nagyok.
Hátuszo
szürkésfekete, alul
amennyi egy 275 tehénből álló csorda egész évi vaj
világosabb színűek voltak. A szemük kicsiny. Két
hozama. A kék bálna vemhességi idejét nem ismer
orrlyukuk volt, úgyhogy a kipréselt levegő pára
jük pontosan. Megbízható becslés szerint 11 hóna
alakjában két ágban, több mint 2 méter magasra
pig tart. Rendszerint csak egy fiat ellik. A „kicsi"
szökött
születésekor 7 m hosszú és 2000 kg súlyú. A z első
A
hét hónapban kizárólag anyatejen él. Még ezután is
atlanti-óceáni törzse volt. A két törzs érintkezett
jó
egymással, hiszen ezek a bálnák régen ismerték az
ideig szopik.
4,5 cm-t nő.
Ilyen táplálkozás mellett naponta
Kéthónapos
korában már 16
fel.
grönlandi
A
páraoszlopok
széttartók
voltak.
bálnának egy csendes-óceáni és egy
méter
északi átjárót, még mielőtt az ember „felfedezte"
hosszú. Még érdekesebb a súlyát, a súlygyarapodását
volna. Nagy, százas létszámot is elérő „iskolákba"
szemügyre venni ugyanebben az időszakaiul. H é t
verődtek össze. Mint a nevük is mutatja, főleg a sarki
havi fejlődés után 46 500 kg-ot nyom. A kis állat kül
tengerekben éltek. Télen lehúzódtak az Azori-szige
seje olyan, mint a felnőtté, csak a méretei kisebbek.
tekig, nyáron felúsztak a Spitzbergákhoz, a sark körhöz,
A grönlandi bálna vagy északi bálna (Balaena
Izland és a Fáröer-szigetek
magasságáig.
A „vándorló" sebességük óránként 10—12 km volt. Ez a közönséges barázdás bálna gyorsaságához mérve
mysticeta)
(18—22 km) elég lassú. Bár menekülés közben egy A
simabálna-félék
családjának
(Balaenidae) jelleg
zetes állataként a grönlandi bálnát kívánjuk ismer tetni. Ennél az állatnál, sajnos a „ m a i " elnevezés ma már anakronizmusként
hat,
mert kérdéses, hogy
vajon a grönlandi bálnákból van-e még néhány élő példány a messze tengereken. Ha még volna, talán
210
rövid időre a grönlandi bálna is növelni tudta a sebes ségét, mégis a lassúsága volt a veszte. A gyors kard szárnyú delfinek és a halászhajók viszonylagos lassú sága
miatt
felül
nem
előszeretettel védekezett
üldözték.
Mindezeken
erélyesen a támadó ellen,
sokkal kevésbé volt harcias, mint kisebb rokona, az
Óhásbálna vagy norvégiai kékbálna (Sibbaldus musculus). A 30 méter hosszú és 130 tonna súlyt elérő állat a leg nagyobb cet és egyáltalában a legnagyobb emlős. A világtengereknek ez a kíméletlenül üldözött kozmopolitája a szilás cetekhez és a barázdás bálnafélékhez tartozik
északfoki vagy vizcayai bálna. A grönlandi és a viz-
dánnyal, és rendszerint üres kézzel t é r t e k
cayai bálnát sokszor összecserélték, mert mind a
A z első világháború végén még egyszer és rendkívül
haza.
k e t t ő a Spitzbergák környéki tengerrészeken és az
kíméletlenül fellángolt a bálnavadászat. Ekkor a hal
északi sarkkör vidékén volt található.
zsírért a margaringyárak, a húsáért az élelmiszer
Mindkét simabálna-fajt már régóta üldözi az em
ipar versengett. Ez az üldözési hullám azután látha
ber. Sziklarajzok bizonyítják ezt. Baszk és norvég
tólag pontot tett a létezésükre. Érdekes, hogy a
halászok ezer esztendő óta intenzíven
vadászták,
XVII. századtól a X X . század elejéig nem kizárólag
bálnát.
a halzsírért vadászták és irtották. A szájukban levő
Ennek a bálnának az üldözése közben a magas észa
2—2,50 m hosszú értékes szilák miatt is keresték
kon rábukkantak a grönlandi bálnára, s kapva az
őket. A z akkori fűződivat „halcsontja" nagyon érté
először főképp a vizcayai vagy északfoki
alkalmon, azt is ugyanolyan lendülettel szigonyozták.
kes, jól fizető cikk volt. Még 1910-ben is magas árat
A két bálnafaj üldözése a XVII. században, azután a
fizettek é r t e ; ma már tulajdonképp alig ér valamit.
XVIII. század második felétől a XIX.
A szintetikus anyagok teljesen kiszorították és feles
negyedéig érte el a tetőpontját.
század utolsó
Ettől az
időtől
legessé t e t t é k . Egy grönlandi bálna 750 kg halcson
kezdve már ritkán előforduló vendég lett a tenge
tot
reken ez a két simabálna. A fogásukra berendezett
grönlandi bálnából 12—16 ezer liter, kivételes eset
adott. Érdekes megemlíteni, hogy egy jókora
halászhajók csak véletlenül találkoztak egy-egy pél
ben 36 000 liter halzsírt nyertek.
211
A két északi bálnafaj szaporodása nem tudott lé
A z anyák általában az év első harmadában ellettek.
pést tartani a veszteségekkel, nem t u d t á k pótolni az
A z újszülött hossza 6 méter, átmérője 4 méter, a
elejtett állományt. A nőstényeket és a vemhes álla
súlya 6000 kg volt. A grönlandi bálna ugyanazokat a
tokat sem kímélték, hiszen csak a megszigonyozás
kis rákokat eszi, mint a kék bálna. Óriási szájában
után, az elejtett állatról derült ki, hogy melyik nem
elfért egy teljes evezős csónak. Egy nyelésre hihe
hez tartozott.. A cetek nőstényei — általában
tetlen mennyiségű rákot és kis gerinctelen állatot
—
csak minden második-harmadik évben ellettek egy
habzsolt fel. Nyelőcsöve viszont — mint általában
utódot. Ameddig az anyaállat szoptatott, nem ter
a többi bálnánál is — rendkívül szűk, olyannyira,
mékenyült meg. A bálnavadászok keresték is a fias
hogy még hering nagyságú halakat sem tudott le
anyákat. Először a kicsi bálnát szigonyozták
meg,
nyelni. A vizekben csak a kardszárnyú delfin volt az
vontatták.
ellensége, azok megtámadták és széttépték. Külö
A menekülő anya erre visszafordult, s így könnyű
nösen a szopós fiatalokat keresték a ragadozók.
zsákmány lett.
Ugyanúgy, mint a többi cetet, a grönlandi bálnát is
s azt a szigonykötélen a hajó közelébe
Függőleges tartásban, hasmánt párosodtak
úgy,
hogy a mellúszóikat egymás hasának szorították.
212
megszállták a bőrparaziták, főleg a tengeri makkok és a kacsakagylók.
Húsevők és Patások csoportja (Ferungulata) Húsevők öregrendje (Ferae)
Ragadozók rendje (Carnivora) Szárazföldi ragadozók alrendje (Fissipedia) rendkívül változatos típusai és fajtái, melyek a farkas
Kutyaszerűek öregcsaládja (Canoidea)
leszármazottai (talán néhány esetben későbbi keresz
Kutyafélék családja (Canidae)
teződések a farkas és sakál között, ami azonban Haltenorth találóan jegyzi meg 1958-ban megjelent
mindmáig vitatott), nem képeznek önálló fajokat.
munkájában: „Minden ragadozó atyja a kutya." Már
Legfeljebb Linné (1758) alapján, önálló „háziállat
az oligocénben, tehát kereken 30 millió évvel ez
fajként"
előtt alakult ki a Miacidakból, az ősragadozókból
névvel jelöljük őket. Ezt a nevet kell alkalmaznunk
a
Canis
familiáris
tudományos familiáris
dingo
gyűjtő
valamennyi, még ma is élő ragadozó család. A z első,
ez esetben a dingóra is, Canis
szorosabb értelemben vett ragadozók a koponya,
jában. A k á r m e n n y i r e is vadkutyának látszik ez az
formá
fogazat és lábak kialakulásában a mai kutyaszerűek
állat, mégis csak egy évezredek óta elvadult primi
felé vezető fejlődési irányt jelzik. Pedig a tulajdon
tív házikutya, amely Ausztrália kloakás és erszényes
képpeni kutyafélék (Canidae), medvefélék (Ursidae),
faunájában fennmaradt. Minthogy a dingó számára
mosómedve-félék (Procyonidae), menyétfélék (Mus-
az elszaporodás feltételei a lehető legjobbak voltak,
telidae), cibetmacska-félék (Viverridae), hiénafélék
egyedszáma
(Hyaenidae) és macskafélék (Felidae) csak
később
Ennek ellenére ma már Ausztráliában a szabad ter
bontakoztak ki. Ez utóbbi családok képezik, mint
mészetben megint csaknem teljesen kipusztították.
önálló fejlődési
Mint ahogy a dingó bizonyára több — előttünk is
vonalak, a szárazföldi
ragadozók
rendkívüli
módon
megnövekedett.
közös
meretlen — ausztráliai emlősfaj sorsát megpecsé
gyökérből, vagyis a szárazföldi Miacidakból alakul
telte, ugyanúgy a saját vesztét okozta az, hogy az
tak ki az oligocénben a nemzedékek egymást követő
európai
hosszú során keresztül a mindjobban a vízi életmód
nyésztettek birkát Ausztráliában. A dingó ugyanis
hoz alkalmazkodó úszólábú ragadozók, vagy fókák
rákapott a birkák pusztítására. Csak a legutóbbi
(Fissipedia) alrendjét.
Ugyancsak
ebből
a
(Pinnipedia) is. A szárazföldi ragadozóknál már nagyon korán be következett a kutyaszerűek (Canoidea) és macskaszerűek (Feloidea) csoportjainak különválása. A C a -
bevándorlók egyre nagyobb számban
te
időkben vált ismertté — elsősorban Herre kutatá sai révén — , hogy létezik egy kisebb t e r m e t ű dingó is, az e r d e i újguinea-dingó ( C a n i s familiáris A
hallstromi).
vadon élő dingók színezete általában rozsda
nis-nem, amelyet a ma élő emlősök közül mindenek
vörös. Ennek ellenére a szabad természetben és
előtt a farkas és az összes házikutyák képviseltek,
fogságban tartott tenyészetekben is felbukkannak
a késői pliocénben jelenik meg, a ma élőktől külső
szürke, fekete, fehér és tarka egyedek is, anélkül,
leg és anatómiailag csak kevéssé eltérő fajokkal, és
hogy azok házikutyákkal való kereszteződésből szár
ez a nemzetség nemcsak fennmaradt mind a mai
maznának.
napig, hanem még most is teljes mértékben életerős.
nevelt dingó és házikutya közt — származzék az
Kereszteződés
különben, közösen fel
A kutyafélék családja a törzsfejlődés folyamán össze
bármely fajtából — az ivarérettség elérésekor min
sen mintegy 60 nemet hozott létre. Ebből Haltenorth
den
szerint csupán 6 maradt fent, 29 fajjal. A házikutyák
háború előtt a drezdai állatkertben sikerült
nehézség nélkül
elérhető. A
második világ egy
213
annyira össze nem illőnek látszó párt is szaporodásra bírni, mint a dingó és a grönlandi eszkimókutya. A z összes utódok tarkák lettek. Dingók és boxerek közti kereszteződések is ismeretesek, amelyek, bár fölöttébb diszharmonikus külleműek, mégis élet képesek voltak. A fiatalon felnevelt dingók rend kívül
ragaszkodnak ápolójukhoz,
tagjaihoz már
nem
mindig.
Ezért
de azok család nem
ajánlható
senkinek sem, hogy akár kölyökkoruktól fogva fel nevelt dingókat „háziállatként" tartson a lakásában. A
dühöngő, támadó szellemű dingó
nagyon szó
fogadatlan. Ilyenkor különösen a gyerekek lehetnek életveszélyben. A „szelíd" dingók nehezen viselik el különböző háziállatok jelenlétét, és gyakran elő fordul, hogy egy óvatlan pillanatban megölik őket. Az összes mai házikutya tulajdonképpeni őse két ségtelenül a f a r k a s ( C a n i s l u p u s ) . Ha „tulajdonképpeni"-t mondunk, azt arra alapozzuk, hogy több állattannal foglalkozó
szakember
egyik-másik
kis
t e r m e t ű házikutya viselkedésében a sakálok szoká sainak megismétlődését véli felismerni, olyan szoká sokat, amelyek teljesen idegenek a farkasok szá mára. J. Kühn és A . Seitz szerint a fogságban közö sen felnevelt sakálokat és kutyákat bizonyos körül mények közt sikerült szaporodásra bírni. Minden esetre további vizsgálatok e téren nem történtek, s így a sakálokkal való rokonság kérdése mindmáig nyitott marad. A z egyes kutyafajták csaknem korlátlanul keresz teződhetnek egymással. Ugyanez a helyzet közösen felnevelt kutyák és farkasok esetében. Ilyen „vér frissítés" több alkalommal t ö r t é n t , főleg a német juhászkutyák (helytelenül „farkaskutyák") esetében. A
farkasvér ilyenkor a következő nemzedékekben
fokozatosan felszívódik. A
farkas háziállattá való átalakulása legnagyobb
valószínűség szerint úgy t ö r t é n t , hogy az ősember az alkalomadtán megtalált farkaskölyköket nem ölte meg, hanem élve magával vitte és valamilyen oknál fogva felnevelte azokat. Minthogy a kölyökkoruk tól kezdve emberi gondozás alatt álló vad farkasok sokszor nagyon szelídekké és ragaszkodókká válnak, hosszabb ideig életben hagyták őket a gyermekek játszótársaiként. A kutyatartás nyomai egészen a csiszolt kőkorig követhetők, némely lelőhelyen a pattintott és csiszolt kőkor közti átmeneti időszakig
A házikutya (Canis familiáris) az ember legrégibb társa. A háziállatok közt nincs még egy, melynek tenyészfajtái és keverékei oly nagy mértékben variálnának testnagy ságban és külső alakban, mint éppen a kutya. Felülről lefelé: német juhászkutya, német dog, rövidszőrű angol vizsla (pointer), bernáthegyi
(mezolitikum) is. A z emberi településeken tartott legelső házikutyák feltehetőleg
még nem annyira
az ember vadásztirsai voltak, hanem sokkal inkább hústartalékot jelentettek ínséges időkre, amikor is adandó alkalommal levágták és elfogyasztották a kutyákat. A
kutya együttműködése az emberrel,
mint harcostárs a nehezebben elejthető vad meg szerzésében, vagy emberi ellenségekkel
szemben,
a háziasításnak és az idomításnak már csak későbbi eredménye lehetett. Mindezt az egyes törzsek helyi szokásai sok tekintetben befolyásolhatták és módo síthatták. Igen valószínűnek látszik, hogy a farkast — hatalmas elterjedési t e r ü l e t é n belül — t ö b b he lyen és esetleg különböző időpontokban
háziasí
tottak, anélkül, hogy az egyik háziasítási központ a másikkal
közvetlenül vagy közvetve
kapcsolatban
állt volna. Feltehető azonban az a lehetőség is, hogy a farkasok legkisebb t e r m e t ű alfaja, a Canis lupus pes,
palli-
amely Elő-India középső részén, és nyugat felé
egészen Arábiáig fordul elő, volt a kutya háziasítá sának egyetlen kiindulópontja. Ezt a kérdést még egyelőre
nyitottnak kell t e k i n t e n ü n k ,
amely ké
sőbbi időpontban vár tisztázásra. Valamennyi farkas a Canis lupus
fajhoz tartozik,
jóllehet, hogy ez az állat világszerte el van terjedve, még jobban, mint az elmúlt évszázadban. Egykori elterjedési t e r ü l e t e — azóta a civilizáció a farkast marsok helyen kiszorította — Angliától Közép- és Kelet-Eurázsián át Japánig, a
Pireneusi-félszigettől
Olaszországon és a Balkánon át a Szovjetunió déli területeinek
nagy részéig, Kisázsiától és Arábiától
India déli részéig,Tibettől Kamcsatkáig, Grönlandtól egész Észak-Amerikán át Floridáig és M e x i k ó közép ső részéig húzódott. A farkas alkalmazkodóképessége — ami a maga tartását vagy életigényeit illeti — olyan nagyfokú, hogy a fent vázolt óriási földrajzi t e r ü l e t legkülön bözőbb környezeti adottságai mellett is megtalálta a maga létfeltételeit. Ha egy bizonyos vidéken, ahol már teljesen kipusztították, néhány évig vagy év tizedig elmarad a kellő ellenőrzés, a környező t e r ü letekről lassacskán újból beszivárog. A farkas egyet len igazi ellensége az ember, hiszen a gulyákat, a nyájakat tizedeli, s éppen ezért az ember minden lehető eszközzel kíméletlenül üldözi. Ha ritkán is, de azért néha előfordul, hogy maga az ember is a farkas áldozata lesz, és ez a tény a harcot még kí méletlenebbé és elkeseredettebbé teszi. Ehhez még hozzájárul az a felismerés is, hogy a farkas az em berre és háziállatokra nézve oly veszélyes veszettség egyik legfőbb terjesztője.
Felülről lefelé: hosszú szőrű tacskó, francia pekingi törpe kutya, törpe uszkár
bulldog,
Óriási elterjedési
területén
belül számos alfajt
farkasanya rendszerint maga ássa kl föld alatti vackát.
különböztethetünk meg, melyek egymás közt kor
Ez
látlanul kereszteződhetnek. Legnagyobb testű kép
természetes sziklahasadékban, vagy egy nagy, kor
lehet sűrű bokros helyen, a nádas mélyén, egy
viselői az óriási fehér sarkvidéki farkasok. A z Arab
hadt fa belsejében. Ennek közelében rendszerint ott
félszigeten élő alfaj színe világossárgás. Más t e r ü l e
t a r t ó z k o d i k a farkashím is, amely védi a család tanyá
teken élő alfajok inkább vörösbarnásak vagy ezüst
ját és segít a nősténynek az élelem előteremtésében.
szürkék.
Miután a kicsinyek kereken két hónapig a fészekben
Mint színváltozatok
némelykor
teljesen
fekete farkasok is előfordulnak. A z európai farkasok
húzódnak meg és szopnak, az anya lassanként, fok
rendszerint szürkésbarnák,
szőrű
ról fokra szoktatja ő k e t ahhoz, hogy részt vegyenek
nyári bundájuk színezete inkább a vörösesbe játszik,
a vadászatokon is. Míg a meleg évszakban vadász
de a rövidebb
míg a dúsabb és hosszabb szőrű téli bunda tompán
t e r ü l e t ü k ö n általában egyesével járnak a farkasok,
szürkés színű. Régi tévedés az, hogy csak házikutyák
a tél közeledtével nagyobb falkákba verődnek össze.
tudnak ugatni, farkasok és más vadkutyák
Az
nem.
ilyen csapatokon
belül szigorúan
megszabott
igenis
hatalmi rend alakul ki. A hímek közti marakodások
szerepelnek bizonyos ugatásszerű hangok, melyeket
során a legerősebb állat felküzdi magát a falka vezé
azonban
révé.
A
farkasok
veleszületett
csak
bizonyos
hangkészletében különleges
helyzetekben
hallatnak.
M i e l ő t t a kutyafélék családjának további tagjairól
A farkas, annak ellenére, hogy ragadozó, ínséges időkben mindenevővé
is válhat, akárcsak a házi
szólnánk, az egész családnak még egy jellemvonását kell kiemelnünk — éppen a macskafélékkel szem
kutya. A z utóbbit sem kíméli, ha utol tudja é r n i ,
ben: az elülső és hátsó lábon valamennyi faj tompa
éppen úgy, mint erősen sebzett, beteg vagy teljesen
és vissza nem húzható karmokat visel.
elgyengült fajtársait. Ha éhes, még az egeret vagy
Régebben a kutyafélék családján belül sokkal több
a nagyobb bogarakat, sáskákat is jóízűen elfogyasztja,
nemet és fajt írtak le, mint azt ismereteink jelenlegi
de nem veti meg a dögöt, sőt a vadon t e r m ő vagy
állása mellett helyesnek tartjuk. Haltenorth
kerti gyümölcsöt sem. Ha falkákban vadászik, még
ban újra átdolgozta a Canidák rendszertanát és ezt
a nagyemlősökre
1958-
így elejt
a munkáját könyvünkben mi is sok tekintetben figye
szarvasbikákat, jávorszarvasokat, lovakat és marhá
lembe vesszük. Haltenorth sok nemet és fajt vont
kat, sőt, állítólag még a téli álomba merült medvét is
egybe, ami azt jelenti, hogy ezek képviselőit más
is veszélyessé válhat.
felkutatja és megtámadja. A birka- és rénszarvas-
ismert nemekbe és fajokba osztotta be. Legjobb, ha
nyájakban
ezzel
még akkor
is jelentős
károkat
képes
A
farkasok általában estétől a hajnali pirkadásig
tevékenyek. Kóborlásaikban sem a folyók, sem a kisebb-nagyobb állóvizek nem akadályozzák
őket,
minthogy jó és kitartó úszók. Portyázásaik során hatalmas távolságokra jutnak el, és nagy t e r ü l e t e k e t járnak be. Éhes farkasok egyetlen éjszaka folyamán nemegyszer 50 km-es utat is megtesznek. Minden falkának
megvan a maga vadászterülete, amelyet
A z eurázsiai farkasok párzási ideje decemberben kezdődik és mintegy március elejéig tart. Ebben az időben hallatja a közmondásos, messzire elhallatszó félelmetes farkas-üvöltést vagy vonyítást. Ilyenkor a hímek közt sokszor elkeseredett harcokra kerül vetélkedők vonyítással hívják ki egymást a
küzdelemre. A nőstények 60—65 napi vemhesség után — normális körülmények közt —
magát
Haltenorthot
idézzük:
vagy alcsaládot képeznek. Ezek közül a szorosabb é r t e l e m b e n vett kutyafélék vagy Caninae alcsaládja nagyszámú, de
kevéssé
kiegyénült fajból
tevődik
össze, a többi alcsalád viszont kevés, de erősen spe cializált
alakot foglal magába. A z első alcsaládba
megint csak két nemet sorolunk, melyek közül a kutyafélék (Con/s-nem) 23, a nyestkutyák eutes)
(Nycter-
neme egyetlen fajból á l l . . . Ha a ma élő vad
kutyák során végigtekintünk és csak a jobban ismer
szigorúan elhatárol más falkákétól.
sor. A
kapcsolatban
„ A ma élő kutyafajok négy természetes formakört
okozni, ha magányosan jár.
négy-nyolc
szőrös, de vak kölyöknek adnak életet. Ilyenkor a
teket vesszük szemügyre, három, természetesnek látszó csoportot különböztethetünk meg: a farka sokat, sakálokat
és rókákat.
portba
mégsem
azonban
Ebbe a három cso
tudjuk
besorolni
vala
mennyi eddig ismert fajt. Éppen a kevésbé ismert fajok mintegy összekötő láncszemet képviselnek az e m l í t e t t csoportok
között. Ez a tény jól mutatja
azt, hogy a törzsfejlődés folyamán elkülönült rend szertani egységek közt nincsenek éles határok és az egyes fajok variációja olyan széles skálában mozog, hogy régebben, mikor az anyag áttekintése a kisebb példányszámok miatt csekélyebb volt, egész sor új
A föld vadon élő kutyaféléinek legnagyobbika a farkas (Canis lupus), különösen elterjedési területének észa kibb vidékén élő példányai igen nagyok
fajt írtak le." Eddig a rókákat önálló nemként a Vulpes
névvel
217
név alatt összefoglalt farkasok
kontinens, melyen őshonos vadkutyák nem élnek.
tól, sakáloktól és kutyáktól, sőt még a rókákon belül
választották el a Canis
A viszonylag nem olyan régen elvadult dingó azon
is megkülönböztettek önálló nemeket, mint a s a r k i
ban az ottani emlősfaunában is képviseli ezt a cso
róka
portot.
(Alopex),
a nagyfülű
róka
(Fennecus)
és más
egyéb nemek. Ezzel szemben ma — bár nem általá nosan elfogadottan — valamennyit a Con/s-nembe
A
kutyafélék összes eddig ismert faját e helyen
felsorolni lehetetlen. A következőkben tehát, miután
sorolják, függetlenül a t t ó l , hogy egyeseknek közü
a farkast és a belőle származott házikutyákat az
lük, mint a farkasoknak és sakáloknak kerek, mások
előzőkben már tárgyaltuk, mindössze néhány külö
nak, mint a vörös rókának, függőlegesen ovális pu
nösen jellemző fajt veszünk szemügyre.
pillái vannak. A Conis-nem eredeti elterjedési t e r ü lete mind a négy földrészt magában foglalja. Erede tileg is vadon élő kutyafajok Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában egyaránt elő fordulnak. Végső soron csak Ausztrália az egyetlen
A közönséges vagy aranysakált
( C a n i s a u r e u s ) , mint
a sakálok legjellemzőbb képviselőjét említjük meg. Külsőleg feltűnően emlékeztet egy kis t e r m e t ű far kasra, viselkedésében azonban bizonyos szempont ból eltér tőle. Elterjedési területe — amelyen belül számos helyi változata alakult ki — igen nagy. Ma
Valamennyi ma élő farkas a Canis lupus fajhoz tartozik, annak ellenére, hogy vidékenként igen eltérő nagyságú és színezetű alakokat ismerünk. Észak-Amerikában gyakoribb ez a melanisztikus változat, melyet ott „timber-wolf'-nak neveznek
már természetesen csak kis számban fordul elő DélEurópában, Romániától kezdve Görögországon át egészen Dalmáciáig; jóval gyakoribb Kisázsiában, a Közel-Keleten egészen Afganisztánig és Elő-Indiáig, Ceylon szigetén és Thaiföldön, valamint Arábiától és Etiópiától kezdve Kelet-Afrika középső részéig mindenütt
elterjedt.
(Biztos adatokkal
rendelke
zünk arra vonatkozólag is, hogy néhány évtizeddel ezelőtt
Magyarországon
is megfordultak
kóborló
példányok.) Ritkán kerül sor arra, hogy a sakálok — a farkasokhoz hasonlóan — nagyobb falkába verőd nének. A z aranysakál elsősorban magányosan kóbo rol
és előnyben
részesíti a bokros
sztyeppékét,
amelyeken viszonylag kis vadászterületet birtokol, de a sűrű e r d ő k e t kerüli, legfeljebb a sziklás, bok rokkal benőtt dombokra szokott felmerészkedni. Minthogy főleg alkonyati állat, napközben a lehető legkülönbözőbb búvóhelyeken rejtőzködik, ha mást nem talál, saját maga ás magának föld alatti üreget. Sem az e m b e r t ő l , sem a nagymacskáktól nem fél különösebben, sőt az utóbbiakkal szemben egyene sen arcátlanul viselkedik. Ha az oroszlán vagy tigris nagyobb vadat ejt el, a hiénákkal, keselyűkkel és marabukkal együtt igyekszik a közvetlen közelük ben
lakmározó
nagymacska jelenlétének
ellenére
egy-egy jobb falatot a hulladékok közül megkapa rintani, vagy akár magáról a zsákmányról letépni. Amennyiben vállalkozása — a megzavart nagymacs kák dühös, bár csak látszólagos támadásai ellenére — sikerült, magasra emelt fejjel cipeli el sietve a kon cot a veszélyeztetett t e r ü l e t r ő l , hogy aztán biztos helyre jutva nyugodtan fogyassza el élősködő mó don szerzett zsákmányát. Sőt, még az ember szá mára
is kellemetlenné
emészthetetlen
válhat,
mivel nemegyszer
és élvezhetetlen
tárgyakat
is el
hurcol és „szemtelen" módon eltulajdonítja a ház körüli apró szárnyast is. Az aranysakál mindenevő, és ha nem adódik számára va'amilyen jobb falat, minden további nélkül különböző növényi anyago-
218
A siTjtdsos sakál (Canis adustus) bokrokban gazdag területein
viszonylag emberkerülő, alkonyati állat, mely párban él Afrika,laza talajú, fában és
kat is fogyaszt. Néha oly módon igyekszik zsákmány
A z amerikai kontinensen a tulajdonképpeni far
hoz jutni, hogy halottnak tetteti magát. Ilyenkor az
kason, Canis
áldozat
Alaszkától a Falkland-szigetekig a C a n i s - n e m számos
gyanútlanul
közeledik
a
„hullához",
de
lupus
és vörös rókán, Canis
vuipes
kívül
amikor olyan közel ér hozzá, hogy már menekülni
képviselője honos; ezek a fajok külső alakjukat ille
sem tudna, a halottnak hitt sakál hirtelen felugrik
tőleg sokkal közelebb állnak az eurázsiai és afrikai
és leteperi áldozatát. Csak egészen rendkívüli éhség
sakálokhoz, mint a farkashoz vagy vörös rókához.
idején verődnek falkába, hogy valamilyen nagyobb
Ezek a fajok a következők:
vadat közösen ejtsenek el. A
szaporodás
és a kölykök
felnevelése
szinte
1. Az indián-történetekből
jól ismert coyote vagy
minden részletében hasonló a farkaséhoz. A kölyök-
prérifarkas
koruktól
terjedési t e r ü l e t e Alaszkától egészen Costa Ricáig
kezdve
emberi
környezetben
felnevelt
sakálok nagyon szelídekké és ragaszkodókká válnak, talán még nagyobb m é r t é k b e n , mint a hasonló kö rülmények között tartott farkasok. sakálfaj is é l ; Dél-Szudántól Zuluföldig a sujtásos sakál ( C a n i s a d u s t u s ) , Núbiától Dél-Afrikáig pedig a három
sakálfaj
(Canis
mesomeias).
elterjedési
Az itt
területe
tárgyalt
részben
fedi
egymást. Mindenesetre az irodalom adatai szerint olyan t e r ü l e t e k e n , ahol az egyik faj gyakran fordul elő,
a másik k e t t ő t nem észlelték. A
melynek jelenlegi el
húzódik. 2. A z Amazonastól délre fekvő őserdőkben honos az eddig még csak kevéssé ismert kisfülű
A z aranysakál mellett Afrikában még két további
panyókás sakál
(Canis latrans),
sakál-típusba sorolható amerikai Conis-fajok:
sakálróka
(Canis microtis). 3. A Dél-Amerikában elterjedt m a i k o n g vagy brazí l i a i sakál ( C a n i s [ C e r d o c y o n ] 4. Mint
legdélibb
elterjedésű
thous). Conis-faj egykor
Falkland-szigeteken élt, a f a l k l a n d i sakálróka
a
(Canis
a u s t r a l i s ) , de a szigetek bevándorlói már régen ki pusztították. 5. A z Andok
( C a n i s culpaeus)
és annak
hosszú szőrű közeli rokona: az Andok
sakálfarkasa
sakálrókája
219
nyersanyag, és ennek megfelelően a kereskedelem ben magas ára van. A
szürke rókák életmódja feltűnően hasonló a
vörös rókákéhoz. A dél-amerikai Azara-rókák vi szont viselkedésükben már inkább a sakálokra emlé keztetnek, legalábbis annyiban, hogy olyan, az em ber számára hasznos tárgyakat is elhurcolnak, ame lyeket elfogyasztani sem tudnak. A vörös rókákhoz hasonlóan a szürke rókák is az apró állatok ádáz ellenségei. Mint háziszárnyas-tolvajokat tűzzel-vassal irtják őket.. A szürke rókák különleges tulajdonsága az a képességük, hogy még az igen magas fákra is könnyen fel tudnak mászni. Ennek természetesen előfeltétele, hogy a fa kérge rücskös, a törzs pedig kissé hajlott legyen, vagy lelógó ágai legyenek. Ha a szürke rókákat kergetik, a macskákhoz hasonlóan gyorsan felszaladnak az ilyen fákra, és a lombok sűrű jében elrejtőznek. A fákat állítólag azért is meg A coyote vagy prérifarkas (Canis latransj Észak-Ameri kában elterjedt farkasszerű, de kisebb termetű vadkutya
másszak, hogy ott madár- és mókusfészkeket rabol janak ki. Észak-Amerikában a szürke róka mellett azonos
(Canis h a g e n b e c k i ) ; ez utóbbinak a faji önállósága
területen
azonban erősen vitatott.
amerikai vörös rókák
Meg kell itt még említenünk, hogy a Canis patagóniai alfaja inkább a magellánróka,
culpaeus mint az
a vörös
csupán a Canis
vulpes
róka
is előfordul.
nem
Az
észak-
képeznek önálló fajt,
faj alfajai.
A vörös róka — Haltenorth szerint — hatalmas
Andok sakálfarkasa néven ismeretes. Szinte fokoza
elterjedési t e r ü l e t é n egyetlen fajt alkot, függetlenül
tos átmenet vezet nagyságban és külső alakban a
a különböző t e r ü l e t e k e n fellépő vagy csak az egyedi
magellánrókától és a már kipusztított falklandi sakál-
változékonyságból
rókától a kifejezetten a mi vörös rókánkra emlékez
színbeli eltérésektől. A vörös róka egész Európában
t e t ő szürke vagy v i r g i n i a i
róka ( C a n i s
eredő
feltűnő
nagyságbeli
és
cinereoargen-.
(a Baleárok, Málta és Kréta szigete kivételével),
t e u s ) és az észak-amerikai kitróka ( C a n i s v e l o x ) felé.
Arábiában és Észak-Afrikában, a Szaharától északra
A szürke róka karcsúbb és kisebb a vörös róká nál.
A
kaliforniai Barbara-szigeteken élnek a
faj
Egyiptomig,
Közép-Szibérián
és Közép-Ázsián
át
Kínáig, Koreáig, Japánig és Kamcsatkáig, az északi
variációjának szélső alakjait megtestesítő sötét szí
Hátsó-Indiáig
nezetű t ö r p e szürke rókák, amelyek csak fele akko
be), végül Észak-Amerikában is előfordul, Alaszkától
(Ausztráliába
rák, mint egy házimacska (ezeket a rókákat az ame
kezdve az Egyesült Államok déli államaiig. Minde
rikai emlős-szakemberek külön fajnak, szigeti szürke
nütt, ahol csak előfordul, a szó szoros értelmében, mint furfangos
rókának minősítik). Ennek, a 27 alfajra tagolódó fajnak az elterjedési
rablót,
szárnyasok pusztítóját
az
ember
elsősorban
telepítette
mint a házi
ismerik, és ezért, továbbá
t e r ü l e t e (durván vázolva, minthogy sok helyen ma
értékes téli bundájáért mindenütt kegyetlenül üldö
már nem él) a kanadai határtól dél felé egész Észak-
zik. De még egy oka van, amely indítékot ad a pusz
és Közép-Amerikán át Patagóniáig húzódik. Az észak
títására! A vörös róka a farkassal együtt különösen
amerikai alfajokat nevezik tulajdonképpen
fogékony a veszettség iránt. Ezért rendkívül veszé
szoro
sabb értelemben vett szürke rókáknak, míg a dél
lyes hozzányúlni olyan rókához, mellyel a szabad
amerikai alakok az „Azara-rókák" gyűjtőnév alatt
természetben
szerepelnek. A szürke róka elnevezés — főleg, ha a
helyett szelíden közeledik hozzánk. Az ilyen „tola róka
találkozunk, a
legnagyobb
és
amely
menekülés
vörös rókával hasonlítjuk össze — igen találó, mint
kodó"
hogy a szürke rókán a pofa szem körüli része,a t a r k ó ,
ebben a rettenetes betegségben szenved, mert az
valószínűség
szerint
valamint az egész hát, mélyen az oldalakra lehú
egészséges állat sohasem viselkedne így az emberrel
zódva szürke, vörösbarna szegéllyel van körülvéve.
szemben. Ez okokból gátat kell vetni a vörös rókák
A
túlszaporodásának, akármennyire is fájdalmas ez az
farkon felül széles fekete sáv húzódik, amelyet
kétoldalt a tőle erősen elütő szürke szegély kísér,
állatbarátok számára. Kétségtelen az, hogy a szabad
a farok vége pedig megint teljesen fekete. A szürke
természetben — még az erősen lakott területeken
róka gereznája a nemes szőrmeiparban igen keresett
is — a rókaállomány túl magas. Mi ennek az oka?
220
A vörös rókának a mi t e r ü l e t ü n k ö n az emberen és
zik a rókák
kutyán kívül a gerincesek körében számottevő ter
termelés szempontjából tehát a vörös róka nem le
legfőbb táplálékát. A
mezőgazdasági
állományt
becsülendő hasznot hajt. A hasznosság és károsság
észrevehetően tizedelné. A z a jelentéktelen számú,
szempontjait mérlegelve, a vörös rókát mégiscsak
mészetes
ellensége
nincsen, amely az
magatehetetlen rókakölyök, amely egyes nagyobb
károsnak kell tartanunk, mégpedig elsősorban az
ragadozó madarak áldozatául esik, ebből a szem
általa terjesztett veszettség miatt, s ezen az sem
pontból, mit
változtat semmit, ha szőrméjének az értékét is fi
sem jelent. Még viszonylag
hatásos
pusztító e r ő t jelentenek a rókarüh és az előbb már
gyelembe vesszük.
e m l í t e t t — nemcsak az emberre, hanem a háziálla
A szabad természetben elejtett rókák gereznáján
tokra nézve is veszélyes — veszettség. A róka élet
kívül a szűcs- és szőrmeiparban jelentős szerepet ját
módjában és viselkedésében
szanak a farmokban tenyésztett vörös róka szín
mindenesetre
rend
kívül alkalmazkodóképes. A z ember és a kutyák ül
változatok szőrméi is. Itt
dözése elől
azáltal, hogy a
platinarókák prémjére gondolunk. Az ezüstrókák
szántóföldi növények napjainkban egyre jobban t é r t
tulajdonképpen nem mások, minta vörös róka fekete
hódító monokultúráiban, acsaknem végtelen gaboná
színváltozatai, többé-kevésbé ezüstösen „futtatott"
é i burgonyaföldeken tanyázik. Itt, a vetemények ki-
fekete szőrzettel. Ilyen fekete színváltozatok nagy
messzemenően
kitér
elsősorban az ezüst- és
hajtásától az őszi betakarításig a kutya és az ember
ritkán előfordulnak a szabad természetben is, mint
alig zavarja, s így nyugodtan élhet és szaporodhat.
a különböző vörös róka-alfajok variációi. Szibéria
Ma már egyre ritkábbak az olyan teljesen felügyelet
és Kanada t ö b b vidékén viszonylag
nélkül kószáló kóbor
kutyák, amelyek az e r d ő t
ilyen változatok a megszokott színű vörös rókák
mezőt keresztül-kasul járják, és a rókákat zavarhat
mellett. A szőrmeállat-farmok első tenyészállatai is
gyakoriak az
nák, ugyanakkor t ő l ü k a veszettséget megkaphat
innen származnak. Ezek a színváltozatok természe
nák. Németországban és nálunk is az ilyen kóbor
tesen
kutyák irtását szigorú törvények írják elő. A nagy
színezetű
mértékben elszaporodó rókák sok őzgidát, fiatal
értékes gereznájú platinaróka mind ez ideig a sza
korlátlanul vörös
kereszteződhetnek
a
normális
rókákkal. A fehéresszürke, igen
nyulat, foglyot, fácánt és más, földön fészkelő madár
bad természetből nem ismeretes, hanem kizárólag
fajt pusztítanak — amellett, hogy még a veszettsé
a tenyésztés eredménye.
get is terjesztik. így a vadgazdálkodás szempontjából kétségtelenül rendkívül káros a róka. Természete sen azt is figyelembe kell vennünk, hogy a hatalmas kiterjedésű gabonaföldek a pockok és egerek t ö m e ges elszaporodását is elősegítik és éppen ezek képe-
Gyakran előfordul, hogy a róka — a jogos tulaj donos elkeseredett védekezése ellenére — behatol a borz építményeibe és ott ver tanyát. Az elejtendő állat vagy az üldözői megtévesztésére a közönséges sakálhoz hasonlóan a róka is nagyon gyakran halott nak tetteti magát. A z ilyen és hasonló ösztönös meg nyilvánulásokat az emberek évezredek óta a vörös
Az értékes szőrmét szolgáltató ezüstrókák nem képez-
róka tudatos fortélyosságával
magyarázzák.
Erre
utal számos monda, mese és közmondás Eurázsia, Észak-Amerika és Észak-Afrika azon népeinél, ame lyek a róka előfordulási területével azonos vidéken élnek. Hasonló m o t í v u m o k újra meg újra felmerül nek a szépirodalomban is. Talán a leghíresebb e te kintetben Goethe „Reineke Fuchs" című eposza. A vörös rókák párzási ideje januárra és februárra esik. A nőstény 50—52 napi vemhesség után föld alatti vackában szőrös, de még egy ideig vak köly köket vet. Gyakori eset, hogy a hím róka is hordja a táplálékot a kölyköknek. A fiatal rókák kb. egy éves korukra fejlődnek ki
teljesen.
Kiskoruktól
kezdve fogságban felnevelve nagyon ragaszkodnak az emberhez és megszelídülnek. Ha az ilyen rókák ápolójukat póráz nélkül erdőn-mezőn át szabadon követhetik, általában nem szaladnak el, hanem újra visszatérnek gazdájukhoz. Tembrock igen részlete sen tanulmányozta a rókák viselkedését és szoká sait, s így az, aki erről behatóbb tájékozódást kíván
221
szerezni,
azt
e szerző munkájában
megtalálhatja.
t ö r p e alakjai mutatnak, de ezek csak egy viszonylag
A jelen szűkre szabott terjedelem nem engedi meg
kis t e r ü l e t e n élő önálló alfaj képviselői. A fennek
ennek bővebb ismertetését.
teste
A teljesség kedvéért még néhány óvilági rókát kell
—
a
20 cm-nyi —
farokkal
együtt,
amely
önmagában
legfeljebb 60 cm hosszú, és testma-"
megemlítenünk, amelyek eltérnek a Canis vuípes-
gassága sem t ö b b 20 cm-nél, vagyis valóságos „mi
től és amelyeket részben mint értékes prémes álla
niatűr" róka. Bár kifejezetten rókaszerű állat, testé
tokat
tartanak
számon:
a
csak
kevéssé
ismert
nek
kicsiny
méreteihez
képest feltűnően
nagyok
s i m e n s i s ) , az afgán róka ( C a n i s
lapátszerű fülkagylói. Ezekre a hatalmas hangfel
c a n u s ) , a t i b e t i róka ( C a n i s f e r r i l a t u s ) , a szürkés vörös
fogó szervekre azért van szüksége, hogy mint siva
i n d i a i róka ( C a n i s b e n g a l e n s i s ) , a p u s z t a i róka vagy
tagi és félsivatagi állat, képes legyen felfogni azokat
abesszíniai róka (Canis
k o r z a k ( C a n i s c o r s a c ) , a homoki róka ( C a n i s
rüppelli),
a
finom
zörejeket,
amelyek
zsákmányállatainak
a dél-afrikai ezüsthátú róka ( C a n i s c h a m u s ) és a fakó
— a rovaroknak, csigáknak, gyíkoknak és apró rág
róka ( C a n i s p a l i i d u s ) .
csálóknak — a közelségét jelzik. Amint ezeket észre magatartás-biológiáju
veszi, gyors ugrással ott terem és elfogja őket. De a
kat, valamint igényeiket illetőleg a rókához rend
sivatagi róka táplálékában szerepelnek még madár
kívül közelálló kutyafélék. Az abesszíniai róka kissé
tojások, gyümölcsök
nagyobb és sötétebb barnásvörös színű, a többi faj
ményre száradt dögök is. Világos homokszínű szőr
általában világosabb, gyakran homokszínű.
zetéből csupán koromfekete szemei és orra virí
Ezek a fajok küllemüket,
Különös figyelmet érdemel
két
hevében
csontke
eltérő
tanak ki. Annak ellenére, hogy kifejezetten éjszakai
kívánunk
életmódot élő állat, gereznájának színe miatt mégis
erősen
rókafaj, amelyekkel kissé részletesebben
és a nap
foglalkozni: ezek a f e n n e k vagy s i v a t a g i róka ( C a n i s
tökéletesen beleolvad környezetébe. Általában éj
[Fennecus]
szaka mozog, és akkor keresi fel az életterében oly
[Alopex]
zerda)
és a jeges vagy sarki róka ( C a n i s
lagopus).
A fennek a ma élő vadkutyák közt a legkisebb és legtetszetősebb faj. Ennyire kicsiny t e s t m é r e t e k e t csak az amerikai szürke róka fentebb már e m l í t e t t
elszórtan fekvő ivóhelyeit is. A fennek a tűző nap fényt csak rövid ideig képes elviselni.
Ezért nap
közben, többnyire többed magával, a homokba vájt vízszintes üregekben húzódik meg.
A kis termetű észak-afrikai—arábiai fennek vagy sivatagi róka (Canis lakóhelyének környezetéhez, ahol alkonyatkor vadászik
[Fennecus}
z e r d a ) párosával él és ragaszkodik
A korzak vagy pusztai róka (Canis [Vulpes] corsac). Ez a kistermetű, földi lyukakban lakó vadkutya-faj Eurázsia fát lan, füves.sztyeppjein él a Volgától Északnyugat-Kínáig
Ezek a fölöttébb vonzó „élő játékállatok" a közép
működik. A szabad természetben a fa-határtól észak
európai állatkertekben, sajnos, a legnagyobb gond
ra az Északi Sarkvidék egész t e r ü l e t é n előfordul.
dal összeállított étrend és a természetes életterük
A
nek megfelelő, f ű t ö t t környezet biztosítása mellett
ban e l ő t t e , legyen az lemming, hófajd, havasi nyúl,
is csak igen nehezen és rövid ideig tarthatók élet
bármiféle költő madár, madártojás, hal vagy a tenger
ben. Annak ellenére, hogy gyorsan megszelídülnek,
hullámai által partra sodort bálna- vagy fókatetem,
sőt
ápolójuknak
egyenesen
„hízelegnek",
kisebb élőlények közül egyetlen sincs biztonság
mégis
mínö'ent elfogyaszt. Azokon a t e r ü l e t e k e n , ahol.a
viszonylag rövid időn belül elpusztulnak. Ez az állat
sarki róka a jegesmedvével együtt fordul elő, az
ugyanis „túlzottan" hozzáidomult
utóbbinak zsíros ürüléke a sarki róka táplálékának
egészen
külön
leges életfeltételeihez, és az attól eltérő környezet
igen lényeges hányadát képezi. Alkalmilag bogyókat
hez már nem tud
és növényi részeket is elfogyaszt. A sarki róka külön
kellő rugalmassággal alkalmaz
kodni.
legessége a teljesen hófehér és éppen azért annyira
A másik szélsőséges formát a rókák közül a rövid
kívánatos téli bundája. Csupán a rendkívül
rövid
fülű sarki rókát^ amelyet igen találóan jeges róká
nyári időszakban színesedik ki szőrzete, amikor is
nak, más nyelven havas vagy fehér rókának is nevez
háta barnásszürke, hasaalja pedig szürkésfehér. Ha
nek ( C a n i s l a g o p u s ) , már sokkal könnyebb európai
marosan azonban újból átszíneződik, és ez a folya
ázsiai állatkertekben
mat
és szőrmefarmokon
életben
tartani és tenyészteni. Állandó szaporítása azonban
a különböző
vidékeken
eltérő
gyorsasággal
megy végbe. Á t m e n e t i állapotban a rókák sötét
gazdaságilag is kifizetődő módon csak Észak-Eurázsia
alapon fehéren fokozottak. A sarki tél mélypontján
és Észak-Amerika oly vidékein lehetséges, ahol a
aztán, amikor az átszíneződés befejeződött, hosszú
telek hosszúak és szigorúak, esetleg Közép-Eurázsia,
szőrű és selymes tapintású szőrzete hófehéren ra
közép-, illetve magashegységeiben. Jelenleg a leg
gyog egész testén. Csak a sötét szemek és fekete orr
több sarkiróka-farm
képez erős kontrasztot ebben a fehérségben.
Norvégiában, valamint Svéd
ország, Finnország és a Szovjetunió északi vidékein
Ezután
újból
megkezdődik
az átszíneződés
az
223
ellenkező irányban, és az állatok újból barnásszürke fehér t a r k á k k á válnak. A sarki rókák között is elő fordulnak fekete színváltozatok. Ezek azonban nem teljesen feketék, szőrzetük ugyanis nyáron át bar násfekete, rendkívül értékes, hosszú szőrű téli bun dájuk pedig csodálatos kékesszürke színben játszik. A z ilyen, a szabad természetben igen ritkán elejt hető állatok gereznája a szőrmeiparban nagyon kere sett cikk és „ k é k r ó k a " elnevezés alatt szerepel. Minthogy az ilyen színváltozatokból évenként el ejtett példányok száma távolról sem fedezi a kék rókák iránt felmerülő világszükségletet, tervszerűen tenyésztik őket az átlagos színezetű sarki rókákkal együtt. Minthogy az állatok fogságban igen meg szelídülnek, tartásuk nem ütközik különösebb nehéz ségbe — legalábbis az északi tájakon. Azokon a t e r ü l e t e k e n , ahol lakott helyek közelé ben fordul elő a sarki róka, ott szinte elképzelhe tetlenül tolakodó és ezáltal igen kellemetlenné is válhat. Elég egyetlen óvatlan pillanat, s máris bent van az ember lakóhelyén, s onnét nemcsak a szá mára élvezhető élelmiszereket cseni el, hanem olyan A jegesvagy sarkiróka (Canis [Alopex] lagopus) apró állatok ragadozójaként és dögevőként él az északi sarkvidéken — a fahatártól északra. Rövid szőrű nyári bundája a hátoldalon barnásszürke, a hasoldalán fehéres A sarki róka hosszú és sűrű téli bundája hófehér rejtő szín. A szőrmeiparban ez a gerezna „fehér róka" néven szerepel. Ugyanennek a fajnak a melanisztikus szín változata palakék szőrruhát visel, melyet a szűcsipar ban kékróka elnevezés alatt ismernek
tárgyakat
is,
Amennyiben
melyeket egy
elfogyasztani
alkalommal
olyan
sem
tud.
mennyiségű
élelmiszert talál, amelyet azonnal elfogyasztani nem képes, úgy a felesleget elássa a hóban. így, mint egy természetes hűtőszekrényben konzerválva, szűkö sebb időkben fel tudja használni a „ t a r t ó s í t o t t " húst. A
sarki rókáról azt állítják, hogy szaglása kitűnő,
hallása azonban elmarad más rókafajoké
mellett.
Ezzel szemben szeme sokkal élesebb a legtöbb roko náénál. A sarki rókák maguk ásta üregekben vagy az össze t o r l ó d o t t jégtáblák közti hasadékokban tanyáznak. Gyakran egész falkák bújnak meg ezeken a tanyá kon, s így kölcsönösen melegítik egymást. Párzási idejük az év első harmadának végére, illetve a má sodik harmad elejére esik. Míg máskor hangjukat alig hallani, ilyenkor a verekedő hímek csaholásától,
vinnyogásától és szűkölésétől hangos a környék.
A nőstény 45 napi terhesség után elli meg négy-nyolc kölykét, amelyek mintegy két hétig vakok, de már születésük idején meleg, sötétbarnán színezett bun dát viselnek. A kölyköknek egy évre van szükségük, amíg teljes kifejlettségüket elérik. A kutyafélék alcsaládjának második nemét ( N y c t e r e u t e s ) csak egyetlen faj képviseli, amelyet öt alfajra tagolnak: ez a n y e s t k u t y a , amelyet egyes nyelveken „mosómedve-kutyának" procyonoides).
is neveznek
(Nyctereutes
Ez utóbbi név valóban találó, mert
első pillanatra jobban emlékeztet a mosómedvére, mint valamelyik vadkutyára. Testalkatát illetően a kutyafélék közül még leginkább a sarki rókára emlé keztet, mivel fülei rövidek és farka igen dús szőr-
A kelet-ázsiai nyestkutyát (Nyctereutes amerikai mosómedvével
procyonoides)
a külső hasonlóság miatt sokan összetévesztik az észak
Gereznája azonban merőben elütő
minden
okoznának az apróvadban. A tél tetőpontján maga
rókáétól, amennyiben szőrzete rendkívül
hosszú
ásta, jól kipárnázott vackában nyugalomba vonul.
szálú és fekete, vagy sötétbarna-sárgás alapon ezüstö
Szaporodási ideje az első évnegyedre esik. A nőstény
zetű.
sen futtatott. Ez a szőrme, mint nyersanyag a szűcs
kilenchetes terhesség után átlagosan hat-nyolc kö
iparban értékes és keresett cikk. A szűcsök „japán
lyöknek ad életet, amelyeknek már születésükkor
rókának" vagy „tengeri-rókának" nevezik. A nyest-
sűrű fekete bundájuk van, szemük azonban csak a
Nyugat felé
tizedik napon nyílik ki. A fiatalok fél éven belül már
majdnem egész Kínában előfordul, egészen az Amur
teljesen kifejlettek. A hím nyestkutya is részt vesz
és lisszuri vidékéig, továbbá Délkelet-Ázsiában egé
a kölykök etetésében, gondozásában és felnevelésé
kutya eredetileg Japánban
őshonos.
szen Koreáig. Mint a szabadban tenyésző prémes
ben. A m i k o r a kicsinyek már annyira felnőttek, hogy
állatot a Szovjetunió különböző területein is meg
vackukat képesek elhagyni, fokozatosan bekapcso
honosították. Igen jól alkalmazkodik az új környe
lódnak a szülők vadász-portyázásaiba. Fiatal nyest-
zethez, és nagy szaporasága miatt egyre jobban ter
kutyák fogságban tartva, jó ápolás mellett igen szelí
jed
dekké válnak. Európai állatkertekben újabban egyre
nyugat felé. így például
Niethammer (1963)
szerint a Szovjetunióból eddig már
Finnországba,
gyakrabban tartanak nyestkutyákat. Minthogy ré
Svédország északkeleti részébe, Lengyelországba és
gebben állatkertjeinkben
Csehszlovákiába is átterjedt és ezeken a helyeken
látható,
állandó vaddá vált. (Az elmúlt években néhány pél
összetévesztik a mosómedvével (Procyon
dány
már
elvetődött
hazánk
északkeleti
határ
széleire is, ahol már lövésre is került.)
tájékozatlan
csak nagyon ritkán volt
állatkerti látogatók gyakran lotor).
Hogy a kutya alakú ragadozó emlősök áttekintését teljessé tegyük, még néhány olyan képviselőjükről
hasonlóan a
kell megemlékeznünk, amelyek már nem a farkas—
nyestkutya is hordozója és terjesztője a veszett
róka—sakál csoportba tartoznak, és mindössze négy
Sajnos kiderült,
hogy rokonaihoz
ségnek. A
párok egész évben együttmaradnak, és első
nem között oszlanak meg. D é l - A m e r i k a őserdeinek a mélyén, Paraguaytól Panamáig fordul elő a titok
sorban az erdőkkel t a r k í t o t t mocsaras alföldeken,
zatos e r d e i k u t y a (Speothos
valamint nádasokban élnek, de amellett bármiféle
él,
v e n a t i c u s ) . Rejtett életet
növényzetben gazdag élettérben is szívesen tartóz
Éppen ezért a szabad természetben folytatott élet
kodnak. Mindenevők, de elsősorban apróbb gerin
módjáról
ces állatokkal táplálkoznak, anélkül, hogy károkat
is ritkán kerül. A k i az állatot meglátja és nem tudja,
és csak nagyon ritkán kerül ember szeme elé. keveset tudunk. Sajnos állatkertjeinkbe
225
és alakja, valamint a hosszan előrenyúló orr
mind
inkább a rókára emlékeztet, mint a farkasra. Ez a vadkutyafaj a nyílt szavannák és a magas fűvel elle pett mocsaras t e r ü l e t e k állata. Ezeken az élettere ken a hosszú lábak igen hasznosaknak bizonyulnak. Természetesen tévedésbe esünk, ha az állat test alkatából arra akarunk következtetni, hogy olyan kitartó és gyors futó, mint egy agárkutya. Szívének kicsiny
méretei
ennek az ellenkezőjét
igazolják.
Valamennyi valóban kitartó, gyors futó emlősállat nak ugyanis nagy szíve van. A „gólyalábak" a söré nyes farkasnak egészen más szolgálatot teljesítenek. Ha vadászterületén szép kényelmesen járkál, testét ezek a lábak oly magasan tartják, hogy a magas fű ből is jól át tudja tekinteni a terepet. Ebből a magasságból már aránylag nagyobb távolságból is észre tudja venni kis t e r m e t ű zsákmányállatait, vagy legalábbis észreveszi ezek mozgását a fűben, majd óvatosan A szélsőségesen hosszú lábú sörényes farkast (Chrysocyon brachyurus) „lomha, hórihorgas állatnak" nevez hetnénk. A dél-amerikai szavannák és lápok ártalmat lan vadkutyája magányosan él és apró állatokkal táp lálkozik
könnyen azt hihetné, hogy egy falusi korcs kutyával
hogy „megcélozza"
áldozatát.
kapja és ha kis m é r e t ű , egészben lenyeli. A sörényes farkas tehát sohasem
vadászik
nagyobb vadakra,
hanem ártalmatlan apróvad pusztító. Legfeljebb mint a háziszárnyasok rablója okoz itt-ott jelentéktelen kárt.
hogy egy eredeti dél-amerikai vademlősről van szó,
odaoson,
Ha már majdnem e l é r t e , villámgyors ugrással el
Különben
semmiféle
gazdasági
jelentősége
nincsen és gereznájával sem kereskednek. Mint a rovarok, vándorsáskák és apró rágcsálók
kicsi fül
pusztítója, hasznosnak mondható a sörényes farka
látszik, amelyek olyanok, mintha ember vágta volna
séhoz hasonló életmódot élő, de sokkal rövidebb
le őket. Szemei nagyok és sötétek, orra viszonylag
lábú
rövid és tompa, hasonló a foltos hiénáéhoz. A róká
A háziszárnyas mint zsákmány már túl nagy számára.
áll szemben.
Széles homloka felett két
afrikai
lapátfülü
kutya
(Otocyon
megalotis).
hoz hasonló farka igen kurta, még a teljesen kifejlett
Ez a teljesen ártalmatlan állat kissé nagyobb, mint
állatoknál sem múlja felül a 15 cm-t. A z egységesen
a vörös róka és szőre egyszínű, szürkéssárga. A fen-
barna színezetű, rövid szőrű állat csak vörös róka
nekhez hasonlóan — mint neve is mutatja — hatal
nagyságú, testalkatában azonban a tacskóra emlé
mas, lapátszerű fülei vannak. Ezek, az állat test
keztet, azzal a különbséggel, hogy lábai nem görbék,
nagyságához viszonyítva
hanem vaskosak, egyenesek, rövidek. Ez a testalkat
mint a sivatagi róka esetében, mely utóbbinál szinte
igen jó alkalmazkodásnak bizonyul az életterében.
az egész testet uralják. A hatalmas fülek a lapátfülű
A z erdei kutya többnyire sűrű bokrok közt bujkál
kutya esetében is azt a célt szolgálják, hogy a táp
persze sokkal
kisebbek,
és a gyökerek és a sűrűség közti hézagokon kell át
lálékát képező állatok hollétét az általuk okozott
t ö r n i e magát, ami ilyen testalkat mellett nem nehéz
zörejek alapján pontosan megállapíthassa és így tel
számára. Az erdei kutyák többnyire
mintegy tíz
jes biztonsággal belophassa azokat. Régebben Szudán
állatból álló falkákban járnak. Egy ilyen csapat min
tól kezdve egészen Dél-Afrikáig mindenütt gyakori
denre vadászik, mindent széttép és elfogyaszt, ami
volt, de ma már bizonyos t e r ü l e t e k e n , sajnos, majd
csak ehető számára az őserdőben. Zsákmányának leg
nem teljesen kipusztították. Igen gondos és körül
nagyobb részét rágcsálók képezik, a leírások
sze
t e k i n t ő ápolás mellett a kölyökkoruktól fogságban
kezdve egészen a vízi disznóig.
tartott lapátfülű kutyák nagyon szelídekké és bizal
rint, az agutitól
Külsejét illetőleg az erdei kutya teljes ellentéte a sörényes f a r k a s (Chrysocyon
b r a c h y u r u s ) , amely a leg
hosszabb lábú az összes jelenleg élő kutyafélék kö
masokká válnak. Annak ellenére, hogy „ragadozók", könnyen válnak a nagyobb testű afrikai ragadozó emlősök áldozataivá.
zött. Különben jobb és találóbb név volna számára
Még egy közeli rokona is üldözi az ártalmatlan
a sörényes róka elnevezés. Valóban hasonló a külseje
lapátfülű kutyát, és ahol csak a nyílt sztyeppén meg
egy
aránytalanul
tudja lepni, azonnal szét is t é p i . Ez a ragadozó pedig
hosszú „gólyalábakon" jár. A színezet, a farok hossza
nem más, mint az erdős t e r ü l e t e k kivételével Afrika
226
esetlenül
nagy rókához,
amely
szavannáin
széltében
„minden vad hiénakutya vád,
elterjedt
könyörtelen
(Lycaon
pictus).
amely régebben
és
állítólagosán
pusztítójaként"
ben ez az állítás nem légből kapott, csakis magányo
Ez a fent hangoztatott
san járó, nagyon öreg és elgyengült oroszlánokról
éppen
úgy, mint
ma
is a
hiénakutyák kíméletlen irtásához vezetett, csaknem teljesen alaptalan. Ott,
oroszlánt is megtámadják és leteperik-e. Amennyi
ismert
ahol az afrikai sztyeppék
lehet szó. A „pictus" fajnévnek
megfelelően, ami
„festett-"et jelent, valóban úgy jellemezhetjük a hiénakutyát, mint valamennyi ma élő vadkutya közt
állatvilágában fennáll még a biológiai egyensúly, a
a
hiénakutyák által elejtett patások száma mindig az
egyezik meg a másikéval. Ha a hiénakutyák fal kaját
ott
élő
ragadozó
és zsákmányállatok
legtarkábbat.
Egyetlen
példány
tarkázata
sem
egyensúlyi
nyugalomban vagy mozgásban természetes környe
állapotának megfelelő természetes határokon belül
zetükben szemléljük, valóságos színorgiát képeznek.
mozog. Az afrikai vadak egyetlen valóban könyörte
Sajátos módon a hiénakutyák nem félnek különö
len pusztítója a messzehordó lőfegyverekkel
sebben az e m b e r t ő l . Nem
ren
menekülnek ugyan az
delkező és a vadak természetes élettani egyensúlyát
ember elől, de meg sem támadják. A fiatalon fog
megbontó ember!
ságba került hiénakutyák egészen szelídekké válhat
A
hosszú lábú, falkákban élő és vadászó hiéna
nak, de rendkívül erőteljes fogazatuk miatt igen
kutya, éppen az előbb tárgyalt dél-amerikai sörényes
óvatosan kell bánnunk velük. Még játékos harapdá-
farkassal szemben, valóban kitartóan futó állat; szíve
lásaik is súlyos sérülésekre vezethetnek.
a testéhez viszonyítva igen nagy. Még a legnagyobb
A
hiénakutya közeli rokona az ázsiai alpesi
vad
antilopokat is halálra hajszolják és zsákmányul ejtik.
k u t y a vagy vörös f a r k a s (Cuon
Vitatott kérdés, hogy vajon erősebb falkái még az
tólag még sohasem szelídítettek fogságban és ezért
A színpompás hiénakutyák (Lycaon
pictus)
a l p i n u s ) , amelyet állí
a nyílt afrikai sztyeppék falkákban élő vadkutyái
mt
„
mm.
....
.
T
w»
...... }
^