Négy fal között : modern indiai szatirikus novellák 9789632363974, 9632363973 [PDF]

Zitiervorschau

Harisankar Parszáí

Négy fái között Modern indiai szatirikus noveilák

. . l i^

L Oarmattan

H

a r is a n k a r

Pa rszá í

N é g y fal k ö z ö tt

1.

Sorozatszerkesztő: Z e n ta i György

Megjelenés előtt: B a n g h a I m r e :Jöttem a Gangesz partjairól.

Bengali kultúra és magyar irodalom

H

a r is a n k a r

Parszáí

N égy fal között Modern indiai szatirikus novellák H í

Fordította B o r b é l y J u d it B e r n a d e t t

Szakm ailag ellenőrizte N

égyesi

M

á r ia

L’H£

L'ffarmattan Budapest, 2011

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Parszáí Racsnávalí, R ádzskam al Prakásan, Új-D elhi, 1985.

A kötet m egjelenését az Indiai K öztársaság M agyarországi Nagykövetsége és G. S. G upta úr, az In d iai K öztársaság nagykövete tám ogatta. The book's publication was supported by the Em bassy o f Indian Republic, Budapest, and by M r. G . S. G upta, A m bassador o f India.

© Borbély Ju d it B e rn a d e tt, 2011 © L 'H arm attan K iadó, 2011

ISBN 978-963-236-397-4 ISSN 2062-7378

A kiadásért felel G yenes Ádám. A kiadó kötetei m egrendelhetők, illetve kedvezm énnyel m egvásárolhatók: L 'H arm attan K önyvesbolt 1053 Budapest, K o ssu th L. u. 14—16. Tel.: 267-5979 h a rm a tta n @ h arm a tta n .h u w w w .harm attan.hu

Szerkesztette: G reskovits Endre O lvasószerkesztő: G örgényi Anna A borítót Ujváry Je n ő tervezte. A tördelés K állai Z s a n e tt munkája. A nyomdai m u n k á k a t a Robinco Kft. végezte, felelős vezető: K ecskem éthy Péter.

T artalom jegyzék

Elfogult ajánlás a magyar Olvasónak...............................................

7

Mátádín felügyelő a H oldon.............................................. 9 Kisdolog.......................................................... C saládtervezés......................................................... 27 A gyanakvó ............................................................. 3 Visnu-hívők............................................................. 3 A giliszta ........................................................................................ 44 Rendkívüli f o r d u la t......................................................... 49 Az ö n g y ilk o s..................................................... Bárányok és farkasok .................................................... 63 Micsoda világ! ....................................................................... 70 S zobatisztaság.......................................................... 75 Egy elégedett e m b e r ....................................................... 81 Bhólárám le lk e ........................................................ 8 Vágy és vágytalanság............................................. Demokratikus választások .................................................. 101 A hazatérés .................................................................................... 107 A borotválás ................................................................................. 115 Az é rte lm isé g i.............................................................................. 118 Elvi kérdés .................................................................................... 125 Négy fal között .............................................................................. 132 A móllá fia és a tiszteletes lánya.................................................... 141 Az a lb é rlő .......................................................................................148 Forgatókönyv................................................ A kiképzés .................................................................... 160 Böjt m in d h alálig .............................................. Rámdász ....................................................................................... 172 Szegény Trisanku! .........................................................................179 Közöny ............................................................. Ok nem éltek boldogan ................................................................189 A gyászkendő ............................................................ 198 A kutya farka .......................................................... 20

Éhségsztrájk tíz n a p ig ............................. 208 Egy Visnu-hívő botlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218 Az esküvői m enet................. 223 Boldogan éltek, míg meg nem h a lta k .............. 230 Poor commonmen! .................................... 236 A szenvedés k o r o n á ja .............. 244 A jégszikla . .............................................................. 250 Dhapólsankhból tanító le tt!............................. 256 H i t .................................................................................................... 259 A malac ............................. 260 A tanácsadó ..................................................................................... 262 B a rá tsá g ...................................... 263 Szülői s z e r e t e t ......................................... 264 A tisztviselő-költő ..................................................... 265 Bánat ................................. 266 Orvosság ............ . ............ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267 Golyót az adófizetőknek . .................................................. 268 Gazdálkodás ............................. 269 Az Édenkert a lm á i................. 271 Irá n y e lv .............................................................. 274 Cserebere fogadom .................... 275 Isten és a t r a k t o r .......................... 277 Mi-ti-ők ......................................... 278 Harc ................................................ 279 Obszcén könyvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281 Elvégre e m b e r e k ............................................... 283 Dicshimnusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284 A rendőrfőnök b á b u ja ....................... 285 Büntetés ................................... 286 Reform ............................................................................. 287 É r d e m ........................................................... 288 K öszönetnyilvánítás..................................................... 290 Kaszt ..................... 292 Hivatalos ú t . . . . .................... 293 S z í v ................................................................................................. 295 A kötetben szereplő idegen szavak j e g y z é k e ..........................

296

ixí!S)«?essi35ao®5«o®si'a&aE?'a£*ss>e=sxao6^^

igazán el lehet szontyolodva, soha nem beszélt még róla, hogy m aga m ögött hagyja a világot. —Iszik velem egy teát? —kérdezem . —Köszönöm a nagylelkűségét —feleli. —Ö n ö k olyan nagylelkűek, m intha kedvtelésből tennék. A luxus kedvéért. H ogy m erészelne egy m agunkfajta nyom orult ak adályt gördíteni a m ulatságuk elébe? Élesen m egkülönböztet „ m in k e t” „őtőlük". N ekem van m unkám , havi fizetésem, e z ért az „ők” kategóriába tartozom . Állás és havi fix n élkül ő a „m i” csoport tagja, és m inden pilla­ n atb an erősen m unkál benne a cso p o rttu d at, mely e két k a te ­ gória m egkülönböztetésére épül. E lsétáltunk egy teázóba. M iu tá n felszolgálták a teát, figyel­ m esen belenézett a csészéjébe, és odaszólt az üzletvezetőnek: —Legalább a tej illatával m egbolondíthattad volna a teát! M ily tisz ta víz! Ezt a drága nedűt k ár volna elherdálni. —M ajd fe­ lém fordulva: — M egengedné az a becses nagylelkűsége, hogy néhány sütem ényt is elfogyasszak? —Két sütem ényre vendégül láttam . Időközben b e fu to tt a vonat. A z utolsó k o rty n ál já rt, am i­ kor m egszólaltam : —Igyekezzen! Fel kell ten n em a húgom a vonatra. —Ezzel a v o n attal utazik a kedves húga? —kérdezte. - A k­ kor gyerünk! N em m aradt m ás teendőm . Ö felrám olta a gyerekeket és a holm it a vonatra. Én búcsúzóul m egérintettem a húgom lábát. Követte a p éldám at, közben p a ta k z o tt a könnye. A sorscsa­ pásokat birkatürelem m el viseli, de a szeretet és a rokonszenv m egnyilvánulásai csordultig tö ltik a szívét. —Most m ár menjünk! —karoltam bele. —M enjünk? Hová? N ekem nincs hová. —T artson velem! - m ondtam , és válaszát meg sem várva m agam m al vonszoltam az u tcára. — T ulajdonképpen m ié rt akar öngyilkos lenni?

i«eX 3SÖ ® ®®'aö3S‘a»ae«sj>«e*í»'a®‘3e?©s>«»K®^^

felébredt az igazság a lelkemben. H a teli a has, az étel elfedi a valóságot. Én m ár három napja nem ettem , és m a m egvilá­ gosodtam . Eláruljam az igazat? Irigy vagyok önre, m ert olyan sok barátja és ism erőse van, irigy vagyok a hírnevére. Ez a nagy igazság. T anácstalan voltam , nem tu d ta m , m it higgyek. Fájdalom , szeretet, bosszúvágy, irigység, együttérzés és düh váltak o zo tt benne szinte pillanatról pillanatra, s m ikor embersége össze­ tö rn i látszott, sírással próbálta egyben ta rta n i m agát. —Nekem lenne okom irigykedni —m ondtam . —A tu d áso m a közelébe se jö n a m agáénak. N a jöjjön, harapjunk valam it! A m ikor m egérkeztünk az étterem h ez, így szólt: —M ielő tt ennénk, elmegyek vécére. Tudja, „előbb az alantasabbat”... —Hol talál erre vécét? —kérdeztem . —Itt is em berek laknak, találok. Karon fogott, és bevonszolt a szem ben lévő nyom dába. M ég nem kezdték el a m unkát, de a főnök m ár bent volt. Ism ertem is. — Az ipartörvény értelm ében lennie kell az üzem b en ár­ nyékszéknek —közölte vele a társam . —Követik ezt az előírást, vagy sem? Szegény em ber köpni-nyelni n em tu d o tt. —Van árnyékszék —nyögte ki. —D e m it akar vele? —M utassa meg! Ki kell m ennem . M iután végzett, átb a k tato tt az é tterem h ez. A m int észre­ vette, hogy néhány koldus ácsorog az épülettel szem ben, ki­ fakadt. Ujját rájuk szegezve m ondta: — Se élni, se m eghalni nem hagyják ezeket a nyom orultakat. H a m eghalnának, nem lenne ki előtt fitogtatni azokat a nem es érzéseket, am elyekre oly büszkék. É letben kell m aradniuk, hogy m aguk kedvükre szórakozhassanak, így m indig dob n ak nekik néhány m orzsát. Én is közéjük tartozom , hívja ide őket! Azzal nagy hangon ordítozni k ezd ett: —Ide m ind! B eülünk az étterem be, és jóllakunk, a nem es lelkű K a m a m egvendégel m inket.

3 < 3öeS '3Ö 2S «a< a£?® s^^

H iába szó lo n g atta őket, csak nevettek rajta. L átták, hogy flúgossal van dolguk. Végül felad ta. —N em jö ttö k ? A kkor pusztuljatok, szeren­ csétlenek! A n n y ira m egszoktátok, hogy a szem étből esztek, nem h iszitek, hogy valaki m eg is vendégelhet benneteket. Istenesen tele ette m agát. M ost elégedettség ül a képén. —M ikor a k a r te h á t m eghalni? —kérdezem . - Át kell m ég gondolnom a dolgot - válaszolja. - Legalább huszonnégy óráig sem m iképpen nem halok meg. A nnyi étel van a hasam ban, amivel egy napig bőven kihúzom . Az ennivaló az élethez kell, nem a m eghaláshoz. Teli hassal eszem ben sincs véget vetni a z életem nek. H irtelen üdvözlésre em eli a kezét, és a z t m ondja: — Ideje m ennem . íg y is rengeteg időm et elrabolta. És m ár el is tű n t.

?íK?es5x3«i^^

Bárányok é s fark asok

Egy szép napon az erdő állatai arra ju to tta k , elég civilizáltak m ár egy korm ányzati rendszer bevezetéséhez. Egyhangú döntés született: Erdőországban dem okrácia lesz. Nyom ban össze is ült egy bizottság, kidolgozta az alkotm ányt, majd bejelentette, hogy az erdei állatok választotta képviselőkből testületet alakít, amelynek az lesz a dolga, hogy törvényeket alkosson és igazgas­ sa Erdőországot. Az állatok társadalm a öröm m ám orban ú szo tt a forradalm i változás hírének hallatán: végre eljő a boldogság, a gyarapodás és a biztonság aranykora. És úgy lön. Erdőország, ahol tö rté n e tü n k játsz ó d ik , seregnyi bárány otth o n a volt — rendkívül tisztességes, becsületes, szelíd, il­ lemtudó, jóravaló, feddhetetlen bárányoké, akik a légynek sem tudnának á rta n i. —N em kell többé rettegésben élnünk — gondolták a bárá­ nyok. —K épviselőink révén olyan törvényt alkotunk, amely kimondja, hogy egyetlen élőlénynek sincs joga b á n ta n i vagy megölni a m ásikat. Élni és élni hagyni. A béke, a szeretet, a testvériség és az együttm űködés lesz a társadalom alapja. A farkasok is gondolkodtak: —N ehéz idők elé nézü n k . A m ilyen sokan vannak ezek a bárányok, b iztosan többséget szereznek a testü letb en , és ha m egszavazzák azt a bizonyos tö rvényt a gyilkolás ellen, ne­ künk felkopik az állunk, hacsak meg nem tan u lu n k füvet rág­ csálni. A bárányok egyre lelkesebben tek in tettek a választások elébe. A farkasok pedig egyre csüggedtebben várták a szavazást.

5«KK>e®ÖS«e®Sra?e!3G3‘3 O eK « 6 « S > < 3 ^ ^

teg bárány lesz o tt, szebbnél szebbek, finom abbnál finom ab­ bak, nehogy fel találja falni valam elyiket! — És m i sz ü k sé g a színes sakálokra? M i lesz a dolguk? — kérdezte a farkas. —R endkívül fontos feladatot látn a k el: ők a kam pányfele­ lősök. A z ő tám o g atásu k k al in d u l a választáson. Ez a sárga nagy tu d ó s, bölcselő, költő és író egy személyben. A kék sakál politikus és újságíró, a zöld pedig vallási tan ító . Induljunk! —Várj csak egy percet! - á llíto tta meg a farkas. —Költő, író, politikus, b ö lcselő ... csupa kiválóság, nem igaz? Ez a három v iszont... —Ezek n em igaziak, csak be v annak festve, felséges úr —vá­ g ott a szavába a sakál. —De ne késlekedjünk tovább! E lin d u ltak h á t. Elöl lépkedett az öreg sakál, m ögötte a szí­ nes sakálok, a fark ast közrefogva. O kom ótosan bandukolt — hom lokán sz en t jel, nyakában rózsafüzér, szájában fűszál —, végtelen kom olysággal, fejét lehorgasztva, akár a testet ö ltött alázat. N em m essze o n n é t több ezer bárány gyűlt össze; m ind látni kívánták a sz en te t, akinek az öreg sakál oly nagy h írét keltette. A m ikor a négy sakál a farkast éljenezve odaért a bárányokhoz, az öreg sakál e lo rd íto tta magát: —Éljen a szen t farkas! A b árán y o k so rai kö zö tt jó előre elhelyezkedett sakálok m enten éljenezni kezdtek. — V igyázz, farkas! M eneküljünk! —kiabálták a bárányok, de az öreg sakál szavára m egtorpantak. —Fivéreim és nővéreim! N e féljetek! U ralkodónk, a farkas szentté le tt, ö rö k re lem ondott a gyilkolásról. Belső átalak u ­ láson e sett át, h é t napja kizárólag füvön él. Éjt nappallá téve im ádkozik és jó cselekedetek egész sorát hajtja végre. Életét az érző lények szolgálatára kívánja áldozni. Többé senkinek sem okoz fájdalm at, senkihez nem nyúl egy ujjal sem. A bárányok külö n ö sk ép p kedvesek a szívének. H a felidézi a z t a tem ér-

;x=3«?e5»s«?esi3s'3oesx3©e»^^

Előbújt B hólárám felesége. —M ilyen betegségben hunyt el az u ra i —érdeklődött a bölcs. —M o st m it m ondjak erre? A szegénységbe betegedett bele. Ö t éve volt nyugdíjas, de a m ai napig nem kapta meg a pénzét. K éthetente í r t egy kérvényt, de vagy nem is jö tt válasz, vagy azt írták, hogy m ég tárgyalás a la tt áll az ügye. Az öt év a la tt m in­ den é k s z e rt elad tu n k , hogy legyen m it ennünk. A ztán jö tte k az edények, m íg m ár sem m ink nem m aradt. Egyre ritk áb b an ju to tt étel a z asztalra. Az uram at m egviselte a szüntelen aggó­ dás, és az éh e zé stő l végül kilehelte a lelkét. —M it te h e tn é n k , asszony? - szólt N árad a. - Ennyi idő ada­ to tt neki. —N e m o n d jo n ilyet! M ég le tt volna ideje élni. H a m egkapja azt a kis n y u g díját, boldogan eléltünk volna, ha vállal m ellette valami m u n k á t. De m it csináljunk? Ö t éve nem dolgozott, és egy árva g a ra s t se kapott. N árada n e m é rt rá az asszony sirám ait hallgatni, így rá té rt a lényegre. —A z t m ondd meg nekem , asszony, volt-e valaki, akit az urad k ü lönösképpen, odaadóan szeretett? —Csak a gyerekeit. —Úgy é rte tte m , hogy a családján kívül. Esetleg egy m ásik nőt...? Az asszony dü h ö d t pillantást vetett rá. —Mi nem ju t eszébe? Hiszen ön s z e n t ember, nem holm i jö ttm e n t! Az én uram soha nem em elte m á s nőre a szem ét. N árada nevetve felelte: — Úgy, úgy, jó l hiszed. M inden jó feleség ebbe a h itb e kapaszkodik. N o, asszony, én távozom . —Jó u ra m — szólt után a a nő. —Ö n szent ember, varázshata­ lom b irto k o sa . N em tu d n a tenni valam it, hogy m egkapjuk azt a kifizetetlen nyugdíjat? Néhány napra jóllaknának a gyerekek. N árada szívében szánalom éb red t. — Ki hallgat egy szent ember szavára? — kérdezte. — M ég követőim sincsenek erre. De azért ellá to g a to k az állam i hivatalba, és teszek egy pró b át. A h iv ata lb a m egérkezvén N á ra d a m in d járt az első szobá-

55

ban elő tá rta Bhólárám ügyét az o tt helyet foglaló tisztviselő­ nek. A tisztviselő figyelmesen végigm érte a bölcset, majd azt m ondta: — Bhólárám valóban k ü ld ö tt h o zzánk kérvényeket, de elm ulasztott nehezéket tenni rájuk, így feltehetőleg elre­ pültek. — I tt ez a rengeteg levélnehezék — m u ta to tt rá N árada. — M iért nem használták őket? A tisztviselő felnevetett. - Egy szent em ber nem igazodhat el a világ dolgaiban. K érvényeket nem lehet levélnehezékkel rögzíteni. Nos, fáradjon át, kérem , a kollégámhoz! N árad a átvonult a következő szobába. O n n é t átküldték a harm adikba, onnét a negyedikbe, m ajd az ötödikbe. M iután a harm incadik tisztviselőnél is m egjárta körét, az egyik hiva­ talszolga szólította m eg: —Feleslegesen fárasztja m agát, drága uram . Egy évig is barangolhat szobáról szobára anélkül, hogy bárm it végezne. Forduljon egyenesen az osztályvezetőhöz! T e­ gye a lekötelezettjévé, és ügyét m áris elin tézettn ek tek in th eti. N árada belépett a főnöki irodába. Mivel az ajtó előtt posztoló hivatalszolgát elnyom ta a buzgóság, nem volt, aki bejelentse. Az osztályvezető ingerülten n ézett a vizitkártya nélkül betola­ kodó bölcsre. —N em tem plom ez, jóem ber! —förm edt rá. —így berontani. M iért nem küldte be a névjegyét? —A hivatalszolga alszik. —M it akar? —k érd e z te a főnök elrettentőén. N árada elbeszélte Bhólárám nyugdíjának ügyét. A főnök így szólt: — Ö n vágytalan, nem ism erheti a hiva­ tali szokásokat. V alójában Bhólárám követett el hibát. Ez is tem plom , tudja, ahol gyakorolni kell az adakozás erényét. Ö n bizonyára közeli rokona B hólárám nak. Tegyen h á t némi nehe­ zéket Bhólárám levegőben szálldosó kérvényeire! Ism ét a nehezék problém ájába ü tk ö ztü n k , gondolta a bölcs. —Á llam i ju ttatá sró l beszélünk —folytatta az osztályvezető. — A nyugdíjazási ügyeknek húsz különböző hivatalt kell vé­ gigjárniuk, ami időbe telik, ugyebár. M ind a húsz alkalom m al

W\

sasxssasQOGKiiaoesösíiöíKswseH^^

húsz k ü lö n b ö ző helyen kell feltü n te tn i ugyanazt a form ulát, csak ú g y érvényes. M inél nagyobb összegről van szó, annál több a p a p írm u n k a . Persze meg lehet gyorsítani a folyam atot, csak h o g y ... —I tt elhallgatott. —C sakhogy? —k é rd e z e tt vissza N á ra d a. S unyi vigyor ü lt ki a főnök kép ére. — Csakhogy nehezék nélkül n e m megy. N em é rte tt meg. I tt van például önnek ez a szép vtnája ”**, kiváló nehezék lehetne belőle Bhólárám kérvé­ nyeire. M a jd odaadom a lányom nak, aki zenét tanul. A szentek hangszereiből m ég andalítóbb hangok csalhatok elő. N á ra d a bölcsnek nem ak aró d zo tt m egválnia a vínójától, de végül e rő t v e tt m agán, és letette a h a n g sze rt az asztalra. - Pa­ rancsoljon. És m ost intézkedjen a nyugdíj ügyében! Az osztályvezető elégedetten hellyel kínálta, a vínát az egyik sarokba á llíto tta , és csengetett a hivatalszolgának. — K érd k i B hólárám aktáját a részlegvezetőtől! — rendel­ kezett. A hivatalszolga kis idő múlva v issz a té rt az aktával, am i leg­ kevesebb százö tv en kérelm et ta rta lm a z o tt. V alam int a nyug­ díjp ap íro k at. A főnök rápillantott az a k tá n szereplő névre, és a bizto n ság kedvéért m egkérdezte: —M ilyen nevet is m ondott, kedves u ram ? N á ra d a a z t gondolta, a férfi nagyot hall, ezért felem elte a hangját: — Bhólárám ! E kkor e g y hang kélt az aktából. —K i szólít? Postás úr, maga az? A nyugdíjam hozta? N á ra d a először m egdöbbent, de a következő p illanatban m ár á tlá tta a helyzetet. - Bhólárám! — szólalt meg. - Bhólá­ rám leikével beszélek? —Igen —j ö t t a válasz. —N á ra d a vagyok, m agáért jö ttem . M á r várják a M ennyor­ szágban.* *** N agyjából a lan tn a k megfelelő klasszikus ind iai hangszer.

55

i>®=®í5£?eK3«3ss)oe?e3»'3si'3e?esaí?eS««aK «S«£?es*3ees>'3®‘3«2R«oeK>®®'aeS53l3S»£?eSsX3£?eK>a®««£23ee>es»a'a{?es)S=S>TOWSX3««s>®S © H ^ ^

A rablók b ajszu k at pödörgetve távoztak, és egyetlen óra a la tt nagy h a lo m aranyat és p é n z t m eglovasítottak. Bácsikám elégedetten lapogatta a h á tu k a t. D élben h írt kaptunk, hogy a m enyasszony édesapja eszm életét vesztette. A bácsi elégedetten jeg y ezte meg: — Ez azt jelenti, hogy m en etü n k kellőképpen hatásos. A z öröm apa is szerencsésnek m ondhatja m agát, hiszen testetlen n é vált. —T estetlenné? — szólaltam meg. —Szíta apját, D zsanakát nevezték így. —Úgy van! És m ikor k ap ta a T estetlen nevet? A m ikor Rám a esküvői m en e te m egérkezett a palotájához, és ő elalélt ideges­ ségében. A m ik o r a király elvesztette az eszm életét, az em berek azt m o n d ták , testetlenné vált, mely név a z u tá n rajta ragadt. M annú apósa is testetlen lett, úgyhogy igazán boldog lehet a fiú. Estefelé m in d e n k i a nőket k ezdte m olesztálni. Bácsikám engem is a rra b u z d íto tt, hogy kövessem a többiek példáját. —N em te ts z ik ez nekem —húzódoztam . —N em te ts z é s dolga — m o n d ta a bácsi. — H anem a h aza érdekét szolgáló kötelesség. — Ugyan m ennyiben szolgálja a haza érdekét a nők zakla­ tása? — Ide figyelj — fejtegette —, rengeteg nőszem ély sereglett ide a m enyasszony házába a legpuccosabb ruhájában. H a nem za k la tn á n k ő k e t, több ezer m éternyi kiváló kelm ét teljesen h i­ ába vettek fel, s a jövőben nem vásárolnak több csinos holm it, am i visszavetné a textilipart. M agad is tu dod, hogy a kínaiak m ia tt igen kényes időket élünk. H a ilyen körülm ények k ö z ö tt m egbillen az ipar, országunk m eggyengül. Épp ezért h azánk érdekében elengedhetetlen a nők m olesztálása. Bácsikám érvelésétől lehengerelve csatlakoztam a zaklatókhoz. H árom n ap m ulatozást követően a negyediken a m enet hazaindult.

T55

seKwe?es>'3si'ae*sMe?ií53i3öa«íss>aeesx3»0®i^^

D h a p ó lsa n k h b ó l ta n ító lett!

A „ m in ta sz e rű ” oktatási bizottságban e se tt meg, A bizottság egyik tagja, Lálá G hóncsúm al levélben fordult az elnökhöz, Srí Pón csú rám h o z:

T isztelt Elnök Úr! Ezúton tu d a to m , hogy sógorom , Cs. D hapólsankh idén sze­ rencsésen ledip lo m ázo tt. M ár négy éve prób álk o zo tt h aszta­ lan, de id én ráb írtu k C sóngápraszád professzort, hogy tor­ názza fel sógorom pontszám át, így végre átm ent a vizsgán. N oha e g y ü g y ű szegény, annyira azért m égsem , m int az Ö n sógora. És O n is jól tudja, hogy az együgyű sógor a jó sógor. Kérem, teg y e lehetővé, hogy gim názium i tanítói állásban al­ kalm azzák. Üdvözlettel, Lálá Ghóncsúmal

Az elnök levele az irodafőnökhöz: Irodafőnök! Lálá G h ó n csú m al sógora lediplom ázott. K érem , adjon fel ál­ láshirdetést, m elyben gim názium i ta n ító t keresnek. Póncsúrám

Az irodafőnök levele az elnökhöz: T iszte lt Uram! Jelenleg nincs üresedés ezen a poszton. N em régiben kapott állást Póngárám bábú fia és G hónghárám bháí unokaöccse, így is négy tanítóval több van a kelleténél. Várom további utasítását! Irodafőnök

Az elnök levele az irodafőnökhöz: Irodafőnök! Feltétlenül el kell helyeznünk D hap ó lsan k h o t. Elsőrangú hülyéről van szó. H a nem ju tta tju k álláshoz, sehol a világon nem fogják alkalm azni. H a a tagok fiai, sógorai és egyéb hoz­ zátartozói nem kapnak n á lu n k állást, mi előnyük szárm azik akkor a rokonságból? Ezzel az erővel lehetnének bárm ely hi­ vatalnok, tanító, író vagy újságíró rokonai. N em engedhetek efféle jogtalanságot. H alad ék talan u l gondoskodjanak ürese­ désről! Póncsúrám

M egjelent a hirdetés, és százötvenen jelentkeztek a gim náziu­ mi tan ító i posztra. K özülük tizen ö tö t behívtak állásinterjúra. Az in te rjú b iz o ttsá g n a k Póncsúrám on, az elnökön kívül további h árom tagja volt. A tizen ö t jelentkezőből tizennégy alkalm as volt a p o sz tra , a tiz e n ö tö d ik a m i frissdiplom ás D hapólsankhunk volt. A tizennégy jelölt egym ás u tán k e rü lt sorra, s olyan kér-

Me>es«a‘ao©s«s'3e>e=®eoe»Qs«£?as«e©sas'3si'3Si3E?®2S«0e»i35»e6SS>