Ferenc József zászlai alatt 9631325989 [PDF]

Zitiervorschau

Józsa György Gábor

Corvina

Tartalom Ausztria „harm adik hőskora” . Radetzky ........................................ A lojalitások zűrzavarában .......... Császáriak a királyiak ellen .......... Katonák karanténban ................... Új arcok, régi fegyverek................

5 6 10 16 20 21

A solferinói m egaláztatás, 1859

25

A königgrátzi rém álom , 1866 Kitérő Dániába, 1864 ................... Halmozott h i b á k ............................ Sakk-matt ...................................... „A céltábla küzdelme a lövésszel” A vigasz: Custoza .......................... „Győzni kell Lissánál!” ................

37 40 42 46 48 50 52

A közös hadügy nehéz születése Ami egy „és” mögött v a n .............. Tíz gramm és következményei ... Parolik és nyelvek tark aság a.........

59 64 67 71

Békeidők háborúja Csillagok és paszományok ............ A keleti kérdés ............................... A boszniai hosszú m enetelés.........

75 76 78 80

A „gyöngyélet” 91 A laktanya ....................................... 95 A pótlóvazás ................................... 104 A hadgyakorlat .............................. 105 A kardbojt viselői A tiszti „sárjadék” ........................ Egy karrier története: Alfréd Redl „Tettlegesek” és tartalékosok ... . A legfelsőbb hadúr ........................ „Kriegsfall U” ................................

111 115 120 123 126 128

Csukaszürkében

131

Források

139

.r - i

f etsző hideg szél lobogtatta a birodalom fekete-sárga és a gyász fekete lobogóit. A le­ b ontásra ítélt bástyákon álló ütegek utoljára köszöntötték díszsortűzzel azt a tábornagyot, aki annyi dicsőséget szerzett A usztriának. Joseph W enzel Radetzky von R adetz ham vait kísérték u to l­ só útjára a a birodalm i székesfővárosban ezen a fagyos januári napon. Alig tíz h ó ­ nappal nyugállom ányba helyezését köve­ tően ragadta el a tüdőbénulás a 92 éves hadvezért, akinek földi m aradványait m ost M ilánóból Bécsbe h ozták, hogy a M onarchia m egm entőjéhez m éltó végső tisztességben részesítsék. Az A rsenal fegyverm úzeum ában rava­ talozták föl az agg m arsallt, abban a m in ­ den ízlést nélkülöző, rom án-m ór-bizánci stíluselem eket vegyítő épületegyüttes­ ben, amelyet az 1848-as forradalm ak ta­ nulságát a m aga m ódján levonó császár em eltetett Bécs egyik délkeleti m agasla­ tán , erődítm énynek, laktanyának, fegy­ verraktárnak és a hadi dicsőség afféle tem plom ának. Itt töltötte utolsó bécsi éj­ szakáját a tábornagy, az aranygyapjasrend lovagja, a katonai M ária Teréziarend nagykeresztje és m ég vagy félszáz legm agasabb k itü n tetés tulajdonosa, régi páncélok, pallosok és szám szeríjak, ágyúk és pu skák, zsákm ányolt fegyverek és d i­ csőséget látott harci lobogók - számára bizton nem idegen - társaságában. M ásnap aztán leszállították a marsall porhüvelyét a császárvárosba, m elynek rendjét és síri nyugalm át az A rsenal bizto­ sítani hivatott volt. H a t hollófekete m én húzta a halottaskocsit, m ögötte páncélos lovag lép tetett - a régi dicsőség örök eré­ nyeit m egtestesítő jelképként. H úszezer katona állt díszben, Bécs m ég sohasem lá­ to tt ekkora parádét. A Jenő herceg nevét viselő dragonyosezred, a császári királyi hadsereg egyik elitalakulata nyitotta meg a m enetet. A K árn tn erto r előtt, a helyőrség teljes állom ánya élén, m aga a császár várta - m i­ k én t Ferenc József hadseregparancsa fo­ galm azott - „hadseregem legöregebb ve­ teránját, győzelmes vezérét, leghűbb szol­ gám at” . A 28 éves uralkodó fagyoskodva ü lt szürkéje nyergében, a jeges keleti szél m eg-m egborzolta m arsallkalapjának zöld kakastollait. M élyre süllyesztett karddal üdvözölte a halott tábornagyot, fölcsen­ dült a R adetzkym arsch, im m áron gyász­ indulóként. A m enet ezután a Stephanskirchébe vonult, ahol beszentelték a hol­ tat, m ajd az északi pályaudvarra, ahol is „bevagonírozták” . R adetz grófját ugyanis nem a császár kívánsága szerint, a kapucinusok k rip tá ­ á

6

rI

jában helyezték örök nyugalom ra, a leg­ felségesebb ház tagjainak társaságában, hanem az elhunyt végakarata értelm ében „öreg Pargfrieder barátjánál” , az alsó­ ausztriai K lein-W etzdorfban, az úgyne­ vezett H ősök hegyén. S ezzel a gyászese­ m ény bohózatba illő befejezést nyert, am ilyen talán csak N estroy tolla alól k e­ rü lh etett volna ki (s a cenzúra term észete­ sen osztrák színpadra soha nem engedte volna). Ilyen bohózat csak a régi A usztria színpadán játszódhatott le. Ez a bizonyos Joseph Pargfrieder ugyanis dúsgazdag ha­ diszállító volt, a vagyon azonban nem te t­ te boldoggá, nagyobb dicsőségre vágyott, végtére is II. József császár term észetes fi­ ának tartotta m agát. „É rcnél m aradan­ d ó b b ” em léket állítandó m agának, a kas­ télya m elletti hom okdom bon m ellszobro­ k at em eltetett: M ária Terézia-rendet el­ nyert tisztek és arany vitézségi érdem ­ érem m el k itü n tetett altisztek herm áit h e­ lyezte el festői rendben, Ram elm ayer cs. kir. udvari történeti szobrászm űvész al­ kotásait, m elyeket egy M ohrenberg nevű gyáros üzem ében cinkből öntöttek ki és aranyos bronzzal vontak be. A dicső h ad ­ fiak szoborseregének élén 22 koronás H ab sburg állott, s m indegyikük közül k i­ m agaslott Ferenc József, ki ugyan még so­ ha nem vezette győzelemre A usztria fegy­ vereit, de m inden hű alattvaló bizonyosan h itte , hogy ez csupán idő kérdése. Az együttest M ars hadisten képm ása, görög ifjak, párkák és siratóasszonyok szobrai tették teljessé. A H ősök hegyének középpontján egy obeliszk állott, tövében 24 lépcső vezetett le a m arsalli kriptába. R adetzky ham vaira nem várt m agány, báró M ax von W im pffen tábornagy, K ároly főhercegnek hajda­ n i vezérkari főnöke (a napóleoni háborúk idejéből), m ár régebben itt nyugodott. V égrendeletileg hagyom ányozta holttes­ té t Pargfriederre, aki hálából kifizette adósságait. A lighanem ugyanez a prózai ok vezérelte a szintén erősen eladósodott agg R adetzkyt is, am ikor engedett az állí­ tólagos balkézi fejedelm i sarj annyiszor felpanaszolt „szekálásának” . 1858. január 19-én végre teljesült a ha­ diszállító álma: átvehette a kétszeres érte­ lem ben is drága holttestet. Csak Ferenc József császárnak volt szabad - Pargfriederen kívül - a koporsót a kriptába követ­ nie. Itt még egy hely volt fenntartva: m a­ ga P argfrieder is a két hadastyán társasá­ gában kívánt örök nyugalom ra térni. „H a hallgatunk is, holtak nem vagyunk” - h ir­ dette a kripta felirata. A m ásik jelm ondat így szólt: „Jaj annak, ki nyugalm unkat m egzavarja!” N em kevesen voltak, akik egyszerűen

nevetségesnek tarto tták a klein-w etzdorfi H ősök hegyét. F riedrich H ebbel, az író, panoptikum hoz hasonlította, „azzal a k ü ­ lönbséggel, hogy am ott in effigie állítják ki a hírességeket, itt viszont koporsóban a saját h o lttestü k et” . M ások jelképesnek érezték ezt a tem etési színjátékot, jellem­ ző tragikom édiának, amely pontosan visszatükrözte, m ennyire ki van szolgál­ tatva a birodalom büszke és öntudatos hadserege hadiszállítóinak. Csak kevesen tu d ták , hogy egy korszak szállt a sírba ezen a januári napon.

Radetzky Ősi cseh nem esi családban született a k é­ sőbbi hadvezér, 1766. novem ber 2-án. Csehország történetének ism eretében persze nem csodálkozhatunk, hogy a Radetzkyek ősei között sok ném etet, sőt skó­ to t is találhatunk. Közös jellem zőjük, hogy szinte valam ennyien a császár szol­ gálatában állottak. R adetzky nagyapja Savoyai Jenő zászlaja alatt harcolt, apja pe­ dig M ária Terézia dinasztikus önvédelm i háborúiban; ő nyerte el érdem eiért a grófi rangot két esztendővel Joseph W enzel ne­ vű fia születése előtt. Szinte m agától érte­ tő d ö tt tehát, hogy a fiút is katonai pályára szánják, annál is in k áb b , m ert szülei k i­ csiny gyerm ek korában m eghaltak, s n e­ veléséről Prágában élő nagyapjának, a nyugállom ányú tisztnek kellett gondos­ kodnia. A prágai (ném et nyelvű) piarista gim ­ názium ban kezdte tanulm ányait, s a b rü n n i Collegium N obilium ban, egy nem esifjak számára fen n tarto tt katonai ne­ velőintézetben folytatta. Ezzel m egkez­ dődtek vándorévei a hatalm as H absburg B irodalom egyik sarkából a m ásikba, azok a vándorlások, m elyeket katonatisz­ tek nem zedékei tettek m eg, e „hazátlan honvédők” , akik m inden nem zeti kötődé­ süket elvesztvén egyedül a császári királyi hadseregben lelték m eg otthonukat. Tizennyolc évesen lépett katonai szol­ gálatba Joseph W enzel R adetzky, egy vértesezred hadapródjaként, abban az időben tehát, am ikor József császár sze­ rencsétlen török háborúit vívta. Az elkö­ vetkező évtizedek nem szűkölködtek ha­ diesem ényekben. A franciaországi válto­ zások alkalm at adtak a szakadatlan hábo­ rúzásra. R adetzky is m egm utathatta kato­ nai tehetségét és parancsnoki ráterm ettsé­ gét itáliai, ném etországi, belső-ausztriai és franciaországi csatatereken. K özben gyorsan haladt előre a ranglétrán, számos igen magas k itü n tetést nyert el, és hétszer m égis sebesült.

N em éppen rózsás helyzetben, A uszt­ ria történetének egyik m élypontján, az 1809-i w agram i csatavesztést követően nevezték ki a frissen altábornaggyá elő­ léptetett R adetzkyt az újonnan felállított vezérkar élére. A napóleoni háborúk e m inden eddiginél véresebb ütközete (több m in t hatvanezer halott m aradt a Bécs m elletti harcm ezőn) látszólag m eg­ pecsételte a H absburgok birodalm ának sorsát. Elvesztek az itáliai b irto k o k , az A driai-tenger m elléke, Salzburg, T irol és a V orarlberg, a lengyelországi szerzem é­ nyek, K rajna és a Szávától délre eső horvát m egyék. A tönkrev ert és m élyen m eg­ alázott M onarchia szétzilált hadseregét katasztrofális pénzügyi helyzetben kellett újjáterem teni. R adetzky, aki addig csak katonai ism eretekkel rendelkezett, a „fő­ hadiszállásm esteri törzs” felelős elöljáró­ jaként m ost politikai és gazdasági össze­ függésekről is tapasztalatokat szerezhe­ te tt. A M etternich irányította korm ányzat lehetőségei igencsak behatároltak voltak,

R a d etzky tábornagy 1848149-ben megmentette A usztria itáliai birtokait (Joseph Tremlfestménye)

A usztria m ásodrendű hatalom m á, a fran ­ ciák császárának csatlósává süllyedt. E zért kellett 1812-ben az O roszország el­ len vonuló N apóleon seregébe harm inc­ ezer fős h adtestet küldeni, m elynek fele o tt is m aradt az orosz hóm ezőkön. A G rande A rm ée pusztulása csillantotta föl az újabb rem ényt, A usztria semmilyen eszközt nem sajnálva fegyverkezett, s ké­ szült a visszavágásra. E nnek lehetőségét az 1813. év hozta meg: E urópa hatalm ai­ n ak hatodik koalíciója alakult m eg ekkor a franciák és császáruk ellen. A szövetsé­ ges o sztrák-porosz-orosz csapatok h ad ­ m űveleti terveit Radetzky dolgozta ki, s noha N apóleon augusztus végén D rez­ dánál m ég győzelm et aratott, néhány hét m úlva, L ipcse m ellett, a több napig tartó, véres „népek csatája” a koalíció fényes győzelmét hozta. R adetzky altábornagyra ism ét k itü n te­

tések vártak, m eglepő h á t, hogy 1816-ban maga kérte fölm entését a vezérkari főnök tiszte alól. N em tu d ju k , a bécsi intrikákba fáradt-e bele, vagy személyes gondjai késztették e döntésre. Az utóbbiakból akadt bőven, a tábornok adósságai egyre nyom asztóbb m éreteket öltöttek, olyanynyira, hogy m iközben a legnagyobb di­ csőséget aratta a N apóleon elleni hadjára­ to k b an , feleségét az adósok börtöne fe­ nyegette. A régi M onarchia ugyanis gya­ lázatosán rosszul fizette katonáit, az ala­ csonyabb rangú tisztek, ha vagyonuk nem volt - m árpedig többségüknek nem igen volt - koplalni kényszerültek, a zsold öszszege M ária T erézia óta változatlan volt, m iközben értékét töredékére csökkentet­ te a háborús infláció. A m agasabb rangú tisztikar illetm énye sem állt arányban az elkerülhetetlen kiadásokkal, csak újabb és újabb adósságok segítettek. D e m i segí­ te tt az adósságok ellen? Élete utolsó posztjának tekinthette az ötvenesztendős tábornok az olm ützi erőd parancsnoki tisztét. Sok izgalom nem igen várt itt rá, viszont csendben törleszteni le­ h e tett, jóllehet R adetzkyt a szó szoros ér­ telm ében a sírig kísérték adósságai. Teltek-m últak az évek; egyform án, egyhan­ gúan. A m agát nyilván félreállítottnak ér­ ző generális időnként em lékiratokat gyár­ to tt, elem zéseket az európai helyzetről, javaslatokat a hadsereg fejlesztésére. A m em orandum ok aztán sorra elsüllyed­ tek a hadügy legfelső irányító szerve, a b é­ csi Császári K irályi U dvari H aditanács le­ véltárában. Az egyik em lékirattal mégis csoda tö r­ té n t. A nagy befolyású F rim o n t János gróf, egy m agyarrá lett lovassági tábor­ n ok, 1829-ben felfigyelt írására. O ekkor a lom bard-velencei királyságnak, a H abs­ burgok itáliai birtokának volt katonai pa­ rancsnoka, s javaslatára helyettesévé ne­ vezték ki R adetzkyt 1830 nyarán. N em sokáig m aradt a tábornok m ásodik em ber M ilánóban, F rim o n to t ugyanis a követke­ ző év novem berében Bécsbe hívták, a H a ­ ditanács elnökének. (H ivatalát el sem fog­ lalhatta, m ert karácsony m ásnapján m eg­ h alt.) Ferenc császár ekkor R adetzkyt bízta meg a felső-itáliai hadsereg parancs­ nokságával. F eladatként e sereg „feltám asztását és háborúra való fölkészítését” jelölte meg az uralkodó. A háború veszélyét nagyon is fenyegetőnek érezték az osztrák udvar­ ban. A lom bard-velencei királyságot a bé­ csi kongresszus terem tette, s adta H abs­ bu rg kézre. Az Itália egységéről álmodozó olasz hazafiak azonban joggal érezhették: csöbörből vödörbe estek, am ikor N apóle­ ont Ferenc császár szintén idegen uralm a 7

váltotta föl. A felső-itáliai pozícióval rá ­ adásul csendőri feladatok is jártak: n em ­ egyszer m asíroztak délre osztrák katonák, hogy egy-egy hercegségben m egterem t­ sék a „ren d et és nyugalm at” . Ezek az „osztrák” katonák persze a M onarchia legkülönbözőbb távoli vidékeiről szár­ m aztak, s nem csoda, hogy a m ú lt század húszas-harm incas éveiben például a m a­ gyar huszárok olyan rettegettek - és gyű­ löltek - voltak olasz földön, m in t a kozá­ kok 1849-ben M agyarországon. Radetzky jól látta: A usztria fegyveres ereje legfeljebb arra képes, hogy k arhatal­ m i feladatokat lásson el Itáliában, összees­ küvőket zabolázzon m eg, kisebb felkelé­ seket fojtson el. D e m ár arra gondolni sem lehetett, hogy 1830 júliusában m egm ent­ sék a francia X . K ároly trónját. A táb o r­ n ok az őt és a rábízott tartom ányt fenyege­ tő veszélyt is világosan felism erte: az egyelőre b arátinak szám ító Piem ont m in ­ dinkább arra törek ed ett, hogy saját veze­ tése alatt egyesítse Itáliát. N em állt egye­ dül a tábornok azzal a vélekedésével, mely szerint a birodalm at a külső fenyegetéssel párosuló forradalm i veszélytől egyedül egy ütőképes és dinasztiahű hadsereg m entheti m eg. Az évek m úlásával m ind világosabban látta, hogy közeledik a nap, am ikor egyszerre kell szem benéznie egy 8

1848 nyarán előbb R a d etzky is visszavonulót fújt: június 11-én a cs. kir. csapatok kiürítették Vicenzát

lom bardiai felkeléssel és a piem ontiak in­ váziójával. E rre készült, és erre készítette föl hadseregét. A forradalom előestéjén Radetzky itáli­ ai hadserege m indezek ellenére csupán 65 ezer főt szám lált, s a piem ontiak - és a ve­ lü k rokonszenvező olasz lakosság - tö b b ­ szörös túlerejével állt szem ben. A hetve­ ned ik születésnapján, 1836-ban tábor­ naggyá előléptetett R adetzky azonban h i­ ába k üldte sorozatos figyelm eztetéseit az udvarhoz, M etternich kancellár Rainer főherceggel, az itáliai alkirállyal egyetér­ tésben csak legyintett az „aggályoskodó aggastyánra” . 1848 m árciusa őt igazolta. Ezzel m egkezdődött azon harcok sora, m elyeket a történetírás - beállítottságától és ízlésétől függően - a forradalom eltiprásának vagy A usztria harm adik hőskorá­ n ak nevez. Az első hőskorban a nagyha­ talm i státusért küzdött a H absburg Biro­ dalom a X V II-X V III. század fordulóján, Savoyai Jenő idején, a m ásodikban ugyanezen nagyhatalm i pozíció m egőrzé­ séért K ároly főherceg hadvezérletével N apóleon és a francia hegem ónia ellené­ ben. A harm adik szerényebb céllal is be­ érte: a m onarchiának a puszta létéért kel­

lett fegyvert ragadnia, hiszen néhány hé­ tig puszta fennm aradása is kétségesnek tű n t. E leinte persze úgy látszott, hogy a 82 éves m arsall hiába szánt m ajdnem két év­ tizedet az itáliai hadsereg „feltám asztásá­ ra” . A m ikor a bécsi forradalom hírére m árcius 17-én V elencében, m ajd m ásnap M ilánóban is felkelés tö rt ki, a jelek arra m u tattak , hogy L om bardiában összeom­ lik m inden. Ö tnapos utcai harcok után és abban a biztos hitb en , hogy a piem ontiak bárm elyik pillanatban átléphetik a h atárt (a valóságban m egvárták, am íg R adetzky elvonul), a tábornagy elhatározta a k iü rí­ tést. D öntése értelm ében serege az úgyne­ vezett várnégyszögbe h úzódott, V erona, M antua, Peschiera és Legnano erődítm é­ nyeinek körzetébe, hogy ott várja be az erősítést. A m árcius 23-ról 24-re virradó éjszakán in d u lt meg a m enet. „Sötét volt és hideg az éjszaka” , tudósít egy résztvevő, „a to r­ nyokról szüntelenül süvített a szél. R o­ pogtak a p uskák, m ennydörögtek az ágyúk, égő épületek és barikádok lángjai világították m eg a m enetelő katonák ú t­ já t.” Az agg tábornagy, aki egy hete ki sem bú jh ato tt az egyenruhájából, ren d ít­ hetetlen nyugalom m al lovagolt ki katonái között a városkapun, akárha gyakorlatoz­

ni indulnának. A m ikor azonban elhagyta a Porta Rom anát, R adetzky visszafordult, és csöndes gyűlölettel a hangjában m egje­ gyezte: „V isszajövünk!” Lelkes életrajzírói a nagyszerű hadve­ zér bölcsességeként m éltatják e búcsúsza­ vakat, a kiváló osztrák hadtörténész, Johann C hristoph A llm ayer-Beck azonban úgy véli, a tábornagy környezete inkább a m akacs öregem ber elszántságának jele­ k én t értékelhette. V égtére is, ki gondol­ hatta volna kom olyan ekkor, hogy 137 nap m úlva tényleg győzedelm esen térn ek vissza a fekete-sárga lobogók M ilánóba. Alig lovagolt el ugyanis R adetzky u tó ­ védje, Károly A lbert piem onti király csa­ patai átlépték a tartom ány határán folydogáló T icinót. A lakosság m in d en ü tt n em ­ zeti felszabadítóként üdvözölte őket. Az osztrákok helyzete egyre kétségbeej többé vált, különösen azután, hogy délről is özönleni kezdtek az önkéntesek a pie­ m onti zászlók alá. (Olasz nem zeti összefo­ gás m égsem alakult ki, m ivel a különböző olasz állam ok érdekei egymással is ü tk ö z­ tek , a torinói korm ány és a piem onti h a d ­ vezetés ráadásul aggodalom m al tek in tett G aribaldi és M azzini republikánus önkén­ teseire, vagyis végül diadalm askodott a széthúzás - és R adetzky.) Á prilisban uevanis a marsall táborába

A z agg tábornagy sikerre vitte a kétfejűsasos lobogókat: a z íls ő custozai csata 1848. július 25-én

is m egindultak az erősítések. A történe­ lem fintora, hogy hozzá is önkéntesek é r­ keztek, bécsi fiatalok például, akik n é­ hány hete calabriai kalapot csaptak a fe­ jükbe, és forradalm i dalokat énekeltek M etternich futásáról, m ost pedig az igazi calabriaiak, az „A usztriára törő” olaszok ellen vonultak hadba. Az idegen beavatkozással, Piem ont és a többi itáliai állam hadba lépésével a lom ­ bardiai helyzet nem zetközi üggyé vált, R adetzky pedig a reakció élharcosából so­ kak szem ében A usztria védőbástyájává lett. Á prilis és m ájus folyamán a bécsi u d ­ varban (átm enetileg) a kétségbeesésből fakadó engedékenység uralkodott el. M ég azt is fontolóra vették, nem kellene-e tá r­ gyalásokat kezdeni Károly A lberttel L om bardia átengedéséről, az állam adós­ ságok átvállalása és egy kedvező kereske­ delm i szerződés fejében. A főhadiszállását V eronában felütött öregúr azonban gyor­ sabban cselekedett. M ájus végére tám a­ dásba len d ü lt, és m indenekelőtt saját há­ tá t biztosította, hogy a birodalom belsejé­ ből érkező utánpótlást az ellenség ne ve­

szélyeztesse. Júliusban aztán Sommacampagna m ellett, m ásnap pedig Custozánál döntő győzelmet aratott K ároly A lbert fölött. A ugusztus nyolcadikán az osztrá­ kok újra bevonultak M ilánóba. Az itáliai forradalm i m ozgalm ak ezzel ugyan még nem szenvedtek végleges vere­ séget, az ellenforradalom pozíciói azon­ ban összehasonlíthatatlanul m egerősöd­ tek. (Az udvar fel is b átorodott, átvette a kezdem ényezést, néhány hét m úlva Jellacic horvát bán in d u lt a m agyar forrada­ lom eltiprására fekete-sárga császári lobo­ gók alatt.) A következő év tavaszán újra kezdődtek Itáliában is a harcok, Piem ont a fegyverszünet lejártakor, m árciusban újra tám adott, K ároly A lbert csapatai azonban ezúttal át sem léphették a T ici­ nót: R adetzky szám ított az ellenségeske­ dés kiújulására. A helyett, hogy - m iként azt túlerejükben bízó ellenfelei várták - ism ét a várnégyszög védelm ébe húzó­ d o tt volna vissza, váratlan gyorsasággal ő kelt át a határfolyón Pavia m ellett, és há­ rom nap m úlva N o varánál m egsem m isítő csapást m ért rájuk. A „százórás hadjárat­ b an ” az agg tábornagy ism ét m egm utatta zseniális hadvezéri képességeit. „M ég szi­ lárdan kezem ben tartom a k ard o t, m elyet hatvanöt esztendőn át m egannyi csataté­ ren becsülettel viseltem ” , fogalm azott egy 9

esztendővel korábban a lom bardiai és ve­ lencei katonai és polgári főhatalom átvéte­ lét bejelentő kiáltványában. N éhányan ta­ lán m osolyogtak akkor. N em nekik lett igazuk. T öbb m in t nyolc esztendőn át tarto tta még kezében e k ard o t a legöregebb vete­ rán. E nyolc esztendő alatt a feladat sem változott m eg, föl kellett készíteni osztrák Itália hadseregét az olasz Itália elleni nagy „önvédelm i” harcra. A halál m egóvta at­ tól a m arsallt, hogy a döntő h áb orúban n e­ ki kelljen harcba vinnie H ab sb u rg lobo­ góit, igaz, a fiatal *Ferenc József udvarát jellemző intrik a m ég előbb gondoskodott nyugalom ba vonulásáról. M éltó u tódot találni a helyére nem sikerült, a m onarchi­ ában nem akadt többé hozzá m érhető hadvezéri egyéniség. Egyik parancsőrtisztje így fogalm azott: „M ég a tolószék­ ből is győzelem re vezette volna a hadsere­ get, puszta látványa által.” M i volt h át R adetzky tábornagy titk a, hiszen m inden legendának m egvan a m a­ ga valós gyökere. Kim agasló képességeit még a deheroizáló hajlam ú h ad tö rtén é­ szek is elism erik, gyors helyzetfelism eré­ sét, átgondolt döntéseit, kockázatvállalás­ tól sem visszariadó m egfontoltságát senki sem vitatja, m iként azt sem , hogy nagyon értett az em berekkel való bánásm ódhoz, katonái lelkesítéséhez. K arizm ája lefegy­ verző kedélyességgel, igazi jósággal, fi­ gyelmességgel, könnyedséggel párosult. K ívülállók szám ára olykor úgy tű n h e te tt - em líti egy hadtörténész - , m in th a a tá­ bornagynak az lett volna a legkedvesebb ténykedése, hogy saját kezűleg szolgálja föl tisztjeinek a reggelit, arról is gondos­ kodva, hogy kávéjukban elég cukor le­ gyen. S eközben a hadm űveleti terveken vezérkari főnöke dolgozik. Parancsait a leghétköznapibb nyelven fogalm azta és adta ki. Kissé m eghökkentő és igazán nem illik a császári királyi hadseregről élő közkeletű képbe egy ilyen m ondat: „N ézd m eg, m it tudsz összehozni” , am in R adetzky a hadm űveleti tartalékok össze­ vonását értette. K örnyezete azonban tu d ­ ta, m iről van szó, végrehajtotta a p aran ­ csokat. O k term észetesen ism erték a tá­ bornagy m ásik oldalát is, am elyet a derűs kedély csak leplezett. A m inden m erevséget elrejtő könnyed­ ségnek ugyanis nyom a sem m arad t, am i­ kor a dolgok valóban kom olyra fordultak. Teljességgel hiányzik ez a „G em ütlich­ k eit” R adetzky tanulm ányaiból - am e­ lyekben például fegyvertechnikai újítá­ sokról értekezik - , m iként célratörő h ad ­ vezetési stílusából is. R adetzky azért en ­ gedhette m eg m agának, hogy kedélyes le­ gyen, m ert u ra volt m inden rendelkezé­ 10

sére álló eszköznek; azért engedhette meg a k antárszárat, m ert tu d ta , hogy nem es­ h et ki a kezéből. D e még az olyan hadjára­ tok megvívására is sikerült rányom nia egyénisége bélyegét, am elyeknek célját m eglehetős egyértelm űséggel jelölte meg: „C satát akarunk és ezzel a háború lehető­ ség szerinti eld ö n tését..., m ert nagy csa­ ták nélkül nehezen érhetjük el a m inden­ k ori harc term észetes célját: az ellenfél anyagi erejének m egsem m isítését, erköl­ csi erejének m egtörését és annak m egaka­ dályozását, hogy az ellenálláshoz új eszkö­ zöket terem tsen.” M inden kérlelhetetlensége és céltudatos elszántsága ellenére stí­ lusa soha nem nélkülözte az eleganciát, ha túlzásnak tű nik is az a m egállapítás, hogy úgy játszott ellenfeleivel a csatatéren, m in t m acska az egérrel. Az idősebb Johan n Strauflnak ihletet adott személyisé­ ge, s m egkom ponálta azt a később jelké­ pessé vált „R adetzkym arsch”-ot „pianofortéra és a cs. kir. hadseregnek ajánlva” , amely először 1848-ban, Nagyboldogaszszony napján csendült föl egy bécsi nép­ ünnepélyen. R adetzky győzelmeivel egy évtizedre sikerült elodázni az olasz egység m egte­ rem tését, az itáliai osztrák tartom ányok elvesztését. H a 1859-ben is ő áll a hadse­ reg élén és nem a tehetetlen Gyulay F e ­ renc táborszernagy, m ajd a hadvezéri ba­ bérokra vágyó Ferenc József, esetleg újabb haladékot lehetett volna nyerni. T alán. A történelem m enetét azonban egyetlen hadvezér sem tartóztathatja föl, mégoly vitéz sereg derekas helytállása m ellett sem.

A lojalitások zűrzavarában Békés tunyaságba, kincstári nyom orúság­ ba robbantak bele az 1848-as forradal­ m ak, m agukkal hozva a H absburg-hadsereg belső válságát. A történelem ben elő­ ször és utoljára fordult elő, hogy H absburg-tisztek egymás ellen harcoltak. N em egy katonát m egoldhatatlan dilem m a elé állított az egymással keveredő lojalitások zűrzavara; a világ m egingathatatlan re n d ­ jéhez szokott tisztek tehetetlenül vergőd­ tek kétségeik között. Sokan valamelyik forradalm i hadsereget választották, n é­ m elyek anyagi megfontolásból vagy a k a r­ rier okán, m ások liberális vagy nem zeti m eggyőződésből. M égis, tíz császári királyi katonatiszt közül kilenc a dinasztia ügyét vállalta, s így elm ondható, hogy a hadsereg és tisztikara m entette meg a H absburgok

birodalm át - no m eg az orosz cár segít­ sége. A frontok ugyanis kuszák és kiism erhe­ tetlenek voltak. A forradalom eredm é­ nyeképpen 1848 áprilisában hivatalba lé­ pő első felelős m agyar korm ány jóform án m ég meg sem hozhatta első intézkedéseit, am ikor m ájusban a katonai határőrvidék szerb ezredei és lakói nyíltan szem befor­ dultak vele. Ezzel nyom ban a polgárhábo­ rú veszedelme sejlett föl, am it m eggondo­ latlanul egyszerűen a nem zeti ellentétek számlájára szokás írni. Csakhogy álljon itt egy jellemző példa. D eák István írja Kossuth-m onográfiájában H erczeg Ferenc egyik regénye nyom án: „1848 nyarán Blom berg báró, e ném et nem zetiségű cs. kir. ezredes, egy lengyel dzsidás lovasez­ red parancsnokaként azt a m egbízást kap­ ta a m agyar korm ánytól és a tem esvári főhadparancsnoktól, hogy védje meg a ver­ s e d járást és annak ném et, szerb és rom án lakóit a szerb lázadóktól. Blom berg egy ideig sikerrel teljesítette a feladatát, de az­ tán kétségei tám ad tak , és ezért főnökei­ hez fordult tanácsért. Az osztrák hadügy­ m iniszter, aki utálta a m agyarokat, nem m ondott sem igent, sem nem et; a tem es­ vári főhadparancsnok, aki szintén utálta a m agyarokat, utasította B lom berget, hogy harcoljon a szerb lázadók ellen, akik egyébként nagyrészt Őfelsége lojális szerb határőreiből k erültek ki. U gyanezt köve­ telte Blom bergtől a m agyar királyi biztos is, aki szerb em ber volt. M ikor azonban a szerb lázadók vezére - egy szintén ném et nem zetiségű cs. kir. ezredes - arra intette B lom berget, hogy a császárhoz legyen hű és ne a királyhoz (a kettő term észetesen egy és ugyanazon személy volt), akkor Blom berg visszavonta lengyel katonáit a környékről, és így Versec meg m ás ném et városok lakosságát kiszolgáltatta a szerbek dühének. Versec aztán m ég többször cserélt gazdát, de ahányszor elfoglalták a szerbek, annyiszor szabadították föl a m a­ gyarok, először egy szerb, később pedig egy lengyel tiszt parancsnoksága a la tt.” D e hát hogyan is várhatta volna el bárki katonáktól, hogy eligazodjanak olyan bo­ nyolult viszonyok között, am elyek a poli­ tikában járatosabb civilek döntési képes­ ségét is alaposan próbára tették? A franci­ ák negyvennyolcas forradalm a annyiból állt - m u tat rá ugyancsak D eák István - , hogy elűzték a királyt, kikiáltották a köz­ társaságot, m ajd hatalm i és társadalm i küzdelm et folytattak egymással. A ném e­ tek és az olaszok egyszerre próbálkoztak alapvető társadalm i, politikai és gazdasági reform okkal, valam int a nem zeti egység létrehozásával. K ísérletük nem sikerült. A H absburg-m onarchia népeinek viszont

olyan problém ákkal kellett m egbirkózni­ u k , m in t a nem zeti-nem zetiségi kérdés. A usztriából nézve például a ném et nem ­ zeti kérdés is rendkívül bonyolultnak tű n t. Bécs házain a ném et nem zeti egység jelképét, a fekete-vörös-arany zászlót lo­ bogtatta a szél. A ném et lakosság képvise­ lői m egjelentek a M ajna-parti F ra n k fu rt­ ban ülésező összném et parlam entben is. Olyan term észetesnek tű n t A usztria rész­ vétele az új, egységes (bár m ég m eg sem született) N ém etországban, hogy a dolog m ikéntje eleinte kevesekben keltett kétsé­ geket. Pedig az elképzelések m eglehető­ sen különböztek egym ástól. H ol h ú zó d ­ n ak a határok? M árm int N ém etország és A usztria között. H a A usztriából csak az osztrák (vagyis a ném et lakosú) tarto m á­ nyok lépnek be, m i lesz a m onarchia többi részével? E kkor b u k k an föl a „kisném et” és a „nagyném et” kifejezés. N ém etország A usztria nélküli egyesülése volt a kisné­ m et, A usztriával együtt pedig a nagyné­ m et megoldás. A usztria hatalm asainak persze eszükbe sem ju to tt m onarchiájuk m egosztása, esetleg felosztása. (Ám egy olyan N ém etország, olyan ném et nem zeti állam , amely m agába foglalja M ilánót, V elencét, Z ágrábot, P estet, K rak k ó t, sőt L em berget és T arn o p o lt, bajosan lenne nem zetinek nevezhető.) Az 1848-as forradalm ak a m onarchiá­ ban sikerük tetőpontján sem oldották meg valam ennyi problém át. Az udvar en­ gedm ényeket te tt - igaz, csak o tt, ahol ez elkerülhetetlen volt. A polgári átalakulás m egindulhatott, az alkotm ányos fejlődés is m egkezdődött, felelős és külön-külön korm ányt, m inisztérium ot kap o tt A uszt­ ria és M agyarország. Á m ezzel - az együtt-m aradás általános óhaja ellenére (végtére is csak az olaszok akartak ekkor függetlenséget) - a m onarchia addigi egyik fő tartópillére, a központi korm ány­ zat szűnt m eg időlegesen. A nem zeti k é r­ désre nem sikerült választ találni: a m a­ gyarok követelései teljesültek, a cseheké csak részben, Itáliában pedig kezdettől fogva R adetzky fegyvereiben bízott az u d ­ var. A hatalm as birodalom népeit fo rra­ dalm ukban is m egosztották érdekellenté­ teik, m indez pedig a reakciónak kedve­ zett. M ert 1848/49-ben, am ikor az alkot­ mányossághoz ragaszkodó m agyarokon kívül - Golo M ann megfogalmazásával él­ ve - „sem m it sem gondoltak végig, sem ­ m it sem vittek végig” , végkifejletében a reakció, a H absburg-ház tábora tu d ta egyedül, m it akar: visszaállítani a régit, az ancien régime-et. N em is csodálkozhatunk sikerén. „F orradalom és ellenforradalom , ném et egység és osztrák különállás, oszt­ rák birodalm i egység és m agyar különál-

Kossuth Lajos, az 1848-as magyar forradalom vezére emigrációjának hosszú évtizedei alatt is Ferenc J ó z s e f legelszántabb - s talán leggyűlöltebb - ellensége maradt. E z a színezett fényképe 1859 körül készült

lás, ném et-m agyar összefogás és a kis nem zetek összefogása: az ellentétek sok­ szorosak voltak, a frontvonalak egyre öszszekuszáltabbak, m ert akik az egyik el­ lentétpárban közös álláspontot foglaltak el, a m ásikban esetleg éppen az ellenkező m egoldást választották óhatatlanul, vagy éppenséggel m indkettőt visszautasítot­ ták , hogy egy harm adik ellentétpárnál ú j­ ból találkozzanak” - jellemzi az 1848-as helyzetet N iederhauser Emil. M agyarországon szabadságharcként vagy a nem zet önvédelm i harcaként őrzi 1848/49-et a történelm i em lékezet. A for­ radalom vívm ányaként az országgyűlés­ nek felelős, független m agyar korm ány jött létre, s m egvalósult a legtöbb polgári átalakulást szolgáló követelés, a jobbágy­ ság fölszámolása, a közteherviselés, s egyebek. M indez a m onarchia keretein belül tö rtén t, elszakadásra, függetlenség­ re talán csak a legradikálisabbak gondol­ tak igazán. A kérdés akkor került napi­ ren d re, am ikor világossá vált, hogy az u d ­ var sem m ilyen eszköztől sem riad vissza, ha M agyarország fölötti korlátlan hatal­ m ának visszaállításáról van szó. Ezen esz­ közök a több jogot és beleszólást követelő m agyarországi nem zetiségi m ozgalm ak szításától a nyílt fegyveres fellépésig ve­ zettek. Ilyen esetekben pedig sűrűn elő­ fo rd u lt, hogy cs. kir. katonatisztek k erü l­ tek szem be bajtársaikkal.

M ielőtt szem ügyre vennénk, m iként viselkedtek a cs. kir. hadsereg katonái és tisztjei e kiélezett és bonyolult helyzet­ ben , érdem es egy pillantást vetni 1848 ta­ vaszának és nyarának M agyarországára, az országban föllelhető fegyveres erőkre. U rbán Aladár kutatásai alaposan föltárták a m agyarországi osztrák hadszervezet kérdéseit, m elyek ism erete nélkül a m a­ gyar történészeket inkább foglalkoztató haderő, a honvédség sem vizsgálható kel­ lő eredm énnyel. Viszonylag kis létszám ban - negyvenöt gyalogoszászlóalj, tizennégy lovasezred és egy tüzérezred, m integy 55 ezer fővel - ál­ lom ásozott rendes katonaság az ország te­ rületén 1848 elején. A sorezredek a forra­ dalom ig a bécsi U dvari H aditanács irányí­ tása alatt állottak, s teljességgel az uralko­ dótól függtek. A m agyar rendi országgyű­ lésnek az újoncm egajánláson kívül semmi beleszólása nem volt a hadsereg ügyeibe. E haderő szervezeti felépítése másfél évszázaddal korábbi viszonyokat tü k rö ­ zött. A történeti M agyarország középső és délkeleti részéről a X V II. század végén si­ k erü lt kiűzni a török hódítókat, m egte­ rem tve az ország területi egységét. E kkor k erü lt a teljes M agyar K irályság H absburg-uralom alá, a dinasztia pedig az egész X V III. században arra törekedett, hogy tarkabarka birodalm át egységesítse. A hadszervezet terén ekkor, az állandó hadseregek korában is m egtartották a m a­ gyar katonaállítás középkorból ittrekedt m ódját, ugyanakkor - mivel a nem esi fel­ kelést és az úgynevezett portális katonasá­ got nem lehetett felhasználni a m agyar ko­ rona országainak határain kívül, tehát egyéb birodalm i területeken sem - m ind­ inkább előtérbe került annak fontossá­ ga, hogy az egységes birodalm i állandó zsoldos hadsereg fenntartásából is részt vállaljon M agyarország. A m agyar hadia­ dót azonban nem m agyar nem zeti jellegű haderőre fordították, hanem a birodalm i szintű állandó hadseregnél használták föl. A m agyar országgyűlés által m egajánlott m agyar katonákat is az állandó hadsereg­ beli ezredekbe szervezték. N oha az előírá­ sok szerint m ég a m agyarországi kiegészí­ tésű ezredeknél is csak felerészben számí­ to ttak hazai toborzottakra, a gyakorlat­ ban ezeket az ezredeket nagyrészt mégis M agyarországról töltötték föl. A M agyar K irályság közigazgatási egy­ ségét a H absburgok a török háborúk után nem állították helyre: az ország testétől különválasztva igazgatták E rdélyt (az 1848-as forradalom fontos követelése volt az unió, vagyis az ország és E rdély újra­ egyesítése), valam int H orvátországot és a határőrvidéket, ugyanakkor a m agyar 11

A legfelsőbb őrhelyen

Ferenc J ó z s e f és Ferenc Ferdinánd kocsira szállnak a veszprémi pályaudvar előtt (J elfy G yula felvétele, 1907)

„A császár és király a katona előtt a legm a­ gasabb fogalom; m ert a m indennapi m u n ­ ka egyformasága közben, a szolgálati óra egyhangú ketyegése m ellett, a hadjárat vészes küzdelm ei között és a csaták és a roham ok viharos haláltusái közepén, a haza üdve, a nép oltalm a és jóléte ugyan a döntő végczél, de a haza védura és a n é p ­ nek legfelső képviselője a császár és k i­ rály. O Felsége neve ez okból a katonák­ nál a lelkesedés rugója és egyenértékű az im ával.” A M onarchia hivatalos propagandája fogalmazta m eg e szavakkal a „legfelsőbb h ad ú r” eszm ényét. Ferenc József maga is m egtett m indent, hogy szem élyében ugyanazt a biztonságot, m egváltoztathatatlanságot, folyamatosságot és egységet testesítse m eg, am elyet hadseregétől is m egkövetelt. Az összeforrottságot azzal is hangsúlyozta, hogy hivatalos alkalm ak­ kor szinte kivétel nélkül tábornagyi egyenruhát viselt. Pedig a „legfelsőbb őrhelyen” álló ural­ kodó korántsem volt éppen katonás alkat. A főhercegeknél előírt katonai nevelést m egkapta ugyan, ám ezt is idejekorán meg kellett szakítania, hiszen az iskolaF erencJózsef és legfőbb tábornokai, Welden, R a d etzky, D ’Aspre, Schlik, W ohlgemuth, H a ynau és Jellacic a forradalm ak leverése után

r adból ült át a birodalom trónjára. K ik ép ­ zése így a törzstiszti szinten rek ed t m eg, még vezérkari tanulm ányokat sem folyta: 3tt, ami m eg is látszott katonai gondolko­ dásának korlátaiban. Ifjúkorában még hadvezéri babérokra pályázott, de ez in ­ kább akkori uralkodói eszm ényéből fa­ kadt: egy abszolút m onarchának nem csak korm ányoznia kellett birodalm át, hanem zászlait a csatatéren is győzelem re illett vinnie. Solferino u tán egyszer s m in d en ­ korra felhagyott az ilyen irányú aspiráci: kkal, s a legfelsőbb h ad ú ri teendők attól fogva besoroltattak a birodalom első hiva­ talnokának feladatai közé. Ezeket pedig _ tőle m egszokott lelkiism eretességgel lát­ ta el. Katonatisztjei rajongtak a legfelsőbb hadúrért. „M indhalálig egy szim bólum ­ nak szolgáltunk: a császárnak” - írta RodaRoda. Ferenc József m ind in k áb b jelkép­ pé vált, elválaszthatatlanná m agától a b i­ rodalom tól. A ttól a birodalom tól, amelyet egészként csupán hadseregének tisztjei foghattak föl, hiszen csak ők érezhették igazából, hogy m in d en ü tt a m onarchia van, ahol fekete-sárga sorom pók jelzik a határt. Csak a császár kabátját viselők számára telhetett m eg tartalom m al, am it a tisztikart erős kritikával szemlélő civilek elképzelni sem tu d ta k , lehetett egy a h ad ­ sereg és a birodalom , létezhetett haza a ..hazátlan honvédők” számára.

korona országait a H absburg Birodalom egyéb területeitől m indvégig elkülönítve kezelték. E hhez igazodott a haderő szer­ vezése is: M agyarország terü letét katonai kerületekre, főhadparancsnokságokra osztották, ezek gyakorlatilag változatla­ n u l m egm aradtak 1848-ig. Az ország k ö ­ zépső és északi területe - vagyis a m ai M a­ gyarország, Szlovákia, a K árpátalja és a jugoszláviai Vajdaság - a magyarországi főhadparancsnokság alá k e rü lt, budai székhellyel. Az erdélyi G eneral-Com m ando N agyszebenben székelt. A X V III. szá­ zadban, am ikor m ég állandó háborús ve­ szedelm et jelentett a török birodalom szomszédsága, úgynevezett katonai határőrvidéket alakítottak ki, m elyet három újabb főhadparancsnokság alá rendeltek; a bánsági T em esvárott, a szlavóniai Péterváradon, a horvátországi pedig Z ágráb­ ban ütö tte fel főhadiszállását. (E határőrvidékek lakossága nem tartozott jobbágyi kötelezettségekkel, viszont a férfilakosság bárm ely időpontban m ozgósítható volt katonai szolgálatra.) Az öt főhadparancsnokság közvetlenül az U dvari H aditanács irányítása alatt ál­ lo tt, tőle kapta a parancsokat, onnan jöt­ tek az előléptetések, a kinevezések. A b é­ csi forradalom u tán alakult alkotm ányos osztrák korm ány hadügym inisztere, Lato u r - mellesleg az udvar bizalm asa, aki az év nyarán egym ást sűrűn váltó valamenynyi osztrák k abinetben éppen m egbízha­ tósága okán őrizte m eg tárcáját, m íg októ­ ber 6-án a felháborodott bécsiek lám pa­ vasra nem h ú zták - m eg volt győződve ar­ ról, hogy m inisztérium a a birodalom egy­ séges hadügyeit irányító H aditanács jog­ szerűutódja. Vagyis jószerivel meg sem született a H absburg-m onarchia osztrák és m agyar felében az alkotm ányosság, m áris hatás­ köri, értelm ezésbeli és szem léleti p ro b lé­ m ák bonyolították a helyzetet. A pesti korm ány ugyanis a felelős m agyar m inisz­ térium felállításáról szóló 1848: III. tö r­ vénycikkre hivatkozott, am ely szerint a korm ánynak honvédelm i m inisztere is van, sőt, rá tartoznak m indennem ű „pol­ gári, egyházi, kincstári, katonai és általá­ ban m inden honvédelm i tárgyak” . Csak­ hogy ez a m inisztérium a korábbi m agyar korm ányszékek helyébe lép ett, am elyek között nem szerepelhettek a főhadparancsnokságok, hiszen ezek az udvar köz­ vetlen irányítása alá tartoztak, s nem szá­ m ítottak m agyar szerveknek. H ónapokig tartó huzavona in d u lt m eg teh át, am ely­ nek nem kisebb volt a tétje, m in t a m a­ gyarországi fegyveres erő fölötti rendelke­ zés megszerzése. Szívdobogtató és könnyfakasztó jelene­ 14

tek sora él a m agyar köztudatban 1848/49ről - s nem indokolatlanul: a fenyegetett hon hívó szavára ezer veszedelem köze­ p ette hazaszökő huszárok bátorsága, a m egannyi csatában m egedződő és helyt­ álló újoncok hősiessége, a Világosnál fegyverüket zokogva letevők s az aradi bi­ tófa alatt álló tábornokok képe. Ám kissé fekete-fehérre sikeredett az ábra, am ikor a hős lelkű, életét a haza és a szent világszabadság oltárán feláldozni kész, „tőről m etszett m agyar em ber” áll az általános hiedelem szerint az igaz oldalon, s „idege­ n e k ” , álnok árulók a m ásikon. H a azonban szemügyre vesszük példá­ ul a legism ertebb hadvezérek névsorát, el­ csodálkozunk. M ár az aradi vértanúk, a m agyar önvédelm i harc leverése u tán, 1849. október 6-án kivégzett „fölkelő ve­ zérek” , honvédtábornokok között szem ­ beötlően sok az idegen nevű. Aulich L a ­ jos, L áhner György, Leiningen-W esterb u rg K ároly, Poeltenberg Ernő és Schweidel József ném etek, illetve osztrá­ k o k , D am janich János szerb, Knezic K á­ roly horvát, de em líthetnénk rajtuk kívül a lengyel Bem et, D em binskit, W ysockit, az angliai Guyon R ichardot, az olasz M onti ezredest, s még sokáig folytathat­ nán k a sort. A gondos statisztikák azt m u ­ tatják, hogy a honvédsereg vezetőinek 68,5 százaléka volt csak m agyar, 15,5 szá­ zalékuk ném et és osztrák, s nem kevés lengyelt, szerbet, horvátot is találunk köztük. D öntő többségük katonai iskolát végzett, ahol szélsőségesen H absburg-hű nevelést kaptak. M ivel gyerekkoruk óta családjuktól, hazájuktól távol éltek - ele­ inte a „cögeráj”-ban, m ajd helyőrségük­ ben - , nyelvükben ném etté, felfogásuk­ ban és gondolkodásm ódjukban többnyire a dinasztia, a birodalom egységének,

nem zetek fölötti eszm éjének fenntartás nélküli tám ogatóivá váltak. N incs azon m it csodálkozni, am it Bona Gábor tö rté­ nész ír, hogy a honvédsereg parancsnoka­ inak többsége a szabadságharc idején n é­ m etül érintkezett egymással, s e nyelven íródott a hadm űveleti utasítások, hadpa­ rancsok, napiparancsok zöme is. E zt nem csupán a korabeli m agyar katonai szak­ nyelv hiányosságai indokolták, s hogy sok volt a m agyarul nem tudó nem m agyar tiszt, de az is, hogy a m agyarok között is számosán akadtak, akik a cs. kir. sereg­ ben eltöltött szolgálati idő alatt részben vagy teljesen elfelejtették anyanyelvűket. M indazonáltal éppen a m agyar ezredek esetében a „ném etesítés” sérelm ének em ­ léke kissé túlzott. A valóságban ugyanis - m iként erre a Magyarország hadtörténeté­ ben Borús József is felhívta a figyelmet - a m agyar nyelv az 1848 előtti m ásfél év­ században végig m egm aradt a m agyar ezredekben: a m indennapi életben, a szol­ gálaton kívüli érintkezésben, de még a harcban is. M ária T erézia háborúiban a katonák m agyarul éltették a királynőt, az utolsó török, m ajd a napóleoni hadjára­ tokban „rajta!” vezényszóra in dultak ro­ ham ra, m agyarul tarto tták szám ukra az istentiszteletet, zászlószentelés alkalm á­ val az ezredparancsnok m agyar nyelvű beszédet m ondott elő ttü k , számos m a­ gyar gyalogezred zászlóaljainak zászlajára m agyar nyelvű szalag került. A m agyar le­ génység többnyire legfeljebb a szolgálat ellátásához szükséges nyolcvan ném et szót és kifejezést ism erte, egyébként csak m agyarul lehetett érintkezni velük. A két véglet azonban nincs ellentm on­ dásban egymással; a nyelvében ném etté vált tisztikar tagjai valóban ném etül társa­ logtak egymással, szolgálatban és azon k í­

vül egyaránt, de ezredük katonáinak nyel­ vét is el kellett sajátítaniuk, ha a legény­ séggel szót akartak érteni. H a tehát egy m agyar vagy m agyar szár­ m azású tiszt nem m agyar ezrednél szol­ gált, valóban könnyen elfelejthette anya­ nyelvét, míg a birodalom más végeiből származó tisztek is m egtanultak m agya­ ru l, ha m agyar katonákat vezényeltek. Az utóbbi esetre példa a lotharingiai szárm azású F rim o n t János gróf, lovassági tábornok, aki nem csak hibátlanul m egta­ nulta m agyar huszárjai nyelvét, hanem ténylegesen m agyarrá - m agyar főrenddé - vált. Az ellenpóluson m egem líthető két legendás negyvennyolcas honvédtábor­ nok. Az utolsó főparancsnok, Görgei A r­ tú r (akivel kapcsolatban persze a legtöb­ ben arra em lékeznek, hogy ő tette le Vilá­ gosnál a fegyvert) és a Petőfi Sándor költe­ m ényében halhatatlanná vált L enkey Já­ nos (huszárszázada az elsők között szö­ k ö tt haza Galíciából 1848 m ájusában és je­ lentkezett szolgálattételre a m agyar k o r­ m ánynál) például hétéves korában k erült a tullni utásziskolába. 1848-ban gyakorla­ tilag újra kellett tan u ln iu k m agyarul, de szívesebben beszéltek ném etül, m ert ezen a nyelven jobban tu d tá k kifejezni m a­ gukat. N yilvánvaló, hogy e katonák döntő többsége nem forradalm i lelkesedésből csatlakozott a m agyar királyi honvédség­ hez, hanem m ert például egységével M a­ gyarországon állomásozván 1848-ban - királyi rendelkezésre - föleskették a m a­ gyar alkotm ányra, s ehhez az esküjéhez m aradt hű Világosig, sőt, A radig; vagy a biztosabb m egélhetés, a gyorsabb elő­ m enetel rem ényében jelentkezett nem egy közülük. V alóban, sokuk néhány hónap alatt többet lép a ranglétrán, m int azelőtt akár két évtizedig; akad olyan, aki néhány h ó ­ nap m úlva tábornok, egész hadtestnek parancsnokol. A cselekedeteiket m egha­ tározó m otívum ok sorában nem a forra­ dalm ár szellem a jellemző teh át, s aligha volt hihetetlen az a védekezés, am elyet az A radon hadbíróság előtt állók előad­ tak: joggal hivatkozhattak arra, hogy ők nem átálltak egy lázadó sereg oldalára, h a­ nem felsőbb utasításra, kinevezéssel k e­ rü ltek a törvényes m agyar hadsereghez (olykor akaratuk ellenére is), s az alkot­ m ányra tett esküjük értelm ében köteles­ ségük volt a honvédség kötelékében m eg­ m aradni. V. F erd in án d , A usztria császára és M a­ gyarország apostoli királya 1848. m ájus 7én leiratban rendelkezett arról, hogy a cs. kir. haderő M agyarországon állomásozó csapatai engedelm eskedjenek a m agyar

hadügym inisztérium nak. E csapatok m egbízhatósága - a m agyar korm ány szem pontjából - korántsem volt egyértel­ m ű , jóllehet közel kétharm ad részüket magyarországi és erdélyi toborzású le­ génység alkotta. A cs. kir. tisztikar szem ­ léletével, a dinasztikus, összbirodalm i ér­ dekek feltétlen tiszteletével ugyanis szö­ ges ellentétben állt m indenfajta szepara­ tizm us, m árpedig M agyarországnak a for­ radalm at követően született áprilisi törvé­ nyekben nyert belső önállósága, a biroda­ lom egységét képező hadsereg két - „oszt­ rá k ” és m agyarországi - részre szakadását is jelentette. A forradalom utáni első hónapokban a cs. kir. hadsereg m agyar vagy m agyaror­ szági sorozású ezredeinél korántsem m u ­ tatkoztak a bom lás jelei, a hagyom ányos fegyelm et, az elöljárók és a trón iránti vak engedelm ességet semmi sem zavarta. A Lenkey-század szökése elszigetelt je­ lenség m arad t, R adetzky m agyar bakái és huszárjai ugyanolyan derekasan harcoltak az olasz forradalm árok és a piem ontiak ellen, m int a megelőző évtizedek itáliai karhatalm i feladatainak végrehajtása ide­ jén. K arhatalm i ügyek persze akadnak ekkor is: 1848. m ájus 10-én Ignaz Lederer lovassági tábornok budai főhadparancsnok az ellene tüntető pesti baloldali fiatalokat katonákkal kergetted szét - ek ­ kor a m agyarokból álló helyőrségi gráná­ tos zászlóalj katonái lépnek föl tisztjeik parancsára igen brutálisan honfitársaik el­ len. (N égy hónap telik csupán el, s ugyan­ ezek a gránátosok szeptem berben töm e­ gesen állnak át a Jellacic ellen vonuló ho n ­ védseregbe.) A m agyar korm ány a célból, hogy tel­ jességgel m egbízható fegyveres erőre te ­ gyen szert, m ájus közepén önkéntesek to­ borzását rendelte el. A „M agyarország­ ban tanyázó sorkatonasághoz” , azaz a csá­ szári királyi hadseregben szolgáló aktív, továbbá a kilépett és nyugalm azott tisz­ tekhez intézett felhívás ennek okait így fo­ galm azta meg: „M indinkább fenyegetőbb állapotban m utatkozó korviszonyokat te­ k intetbe véve, a királyi tró n és haza védel­ m ére tízezer főből álló nem zetőrsereg haladéktalanuli felállítása elhatároztatott, m ely végett a toborzások (...) azonnal m egkezdetnek.” Bár a m agyar korm ány e lépése alighanem m eghaladta a forrada­ lom u tán hozott áprilisi törvényeknek a rendőri feladatok ellátására szervezendő nem zetőrség felállításáról szóló X X II. törvénycikke kereteit, az udvar ekkor kénytelen volt hozzájárulni az intézke­ déshez. Sőt, az első zászlóaljak toborzása a cs. kir. haderő hadfogadó szerveinek közrem űködésével történt. A felszerelés

jó része szintén a hadsereg raktáraiból szárm azott, a kiképző altiszteket és az új alegységek parancsnokait, tisztjeit a sorezredekből vezényelték át. Senki sem gondolhatott tehát arra, hogy ebbéli tevé­ kenységéért egyszer m ég lázadóként és felségsértőként vonhatják felelősségre. Töm egesen jelentkeztek tisztek a felhí­ vásra, s kérték áthelyezésüket a nem zet­ őrsereghez. A napóleoni háborúkat köve­ tő bő három évtizedes tartós béke elké­ pesztően lelassította az előléptetéseket, a hadsereg fölöttébb sivár távlatokat nyúj­ to tt. M egfelelő összeköttetés avagy a rangvásárláshoz szükséges pénzösszeg híján (az utóbbi elterjedt gyakorlat volt a cs. kir. seregben) egy kinevezett had­ nagy tíz-tizenöt évig várakozhatott, míg főhadnaggyá, és újabb egy-másfél évtize­ d et, míg első osztályú századossá avan­ zsált. D e a hadnagyi kinevezés sem m ent gyorsan, a kadétok, azaz hadapródok nem egyszer nyolc-tíz évig szolgáltak „exp ropriisként” , vagyis önköltségen, a tiszti rendfokozat és a vele járó szerény illet­ m ény rem ényében. T öbbségük nem volt arisztokrata, vagy akár köznem esi, tehe­ tősebb polgári családok sarja, aki m egengedhette volna m agának ezt az úri m ulatságot. K atonák, közalkalm azottak, kispolgárok fiaiból került ki a tisztek, il­ letve tisztjelöltek zöm e, s általában nem elhivatottságból választották ezt a pályát, hanem jobb híján, mivel szüleik anyagi helyzete nem tette lehetővé m ásfajta isko­ láztatásukat, csak a „cögeráj”-t - vagy a papi szem inárium ot. M űveltségi szint­ jük sok kívánnivalót hagyott. A katonais­ kolában erre nem igen fektettek súlyt, a szolgálat m ellett pedig egyszerűen nem juto tt rá idő. Igaz, ez sem lehet véletlen: az a tiszt, aki m űvelődik, gondolkodni fog, m árpedig nem azért eszi a császár ke­ n yerét, hogy gondolkodjék, hanem hogy vakon engedelm eskedjék. É letük elég zordon körülm ények között folyt, az isten háta m ögötti helyőrségek világa nem sok hasonlatosságot m u tato tt a székesfővárosi díszszem lékkel. K olostori viszonyokat em legetni nem túlzás. A katonatiszt n a p ­ jainak m inden m ozzanatát szabályzatok k ö tötték m eg, a társas érintkezést csak­ úgy, m int az öltözködést, m ég a m agán­ életet, a nősülést is. A „reglam a” előírta, hogy ezredenként a tisztikar egy hatoda le­ h e te tt csupán házas, s a nősüléshez kau­ ciót kellett letenni, annak biztosítékául, hogy a házasság ranghoz m éltó, legalábbis anyagilag. Az évtizedek m úlásával - kiváltképp a fiatal tisztek körében - nőttön-nőtt az elégedetlenség, ami persze korántsem m ond ellent annak az állításnak, hogy 15

a tisztikar döntő többsége a sanyarú életkörülm ények, az alacsony fizetség, a rossz előm eneteli kilátások dacára büszke volt m esterségére, öntudatosan h o rd ta a csá­ szár k ardbojtját, gondolkodás nélkül tel­ jesítette legfőbb h adurának parancsait. N em szabad elhanyagolni továbbá a m últ század első felében az ébredező nem zeti és liberális m ozgalm ak eszm éinek hatását sem , am ely - ha szórványosan is - számos esetben k im utatható.

Császáriak a királyiak ellen A kik tehát átléptek - önként vagy áthe­ lyezéssel - a m agyar nem zetőrségbe, többnyire a legkevésbé sem voltak forra­ dalm árok. M ég inkább érvényes ez a m a­ gyar hadügym iniszter hatáskörébe k erült császári királyi ezredek tisztikarára. Ez nem zetiségi szem pontból igencsak tarka képet m u ta to tt, ellentétben a viszonylag hom ogén legénységi állom ánnyal. Az ez­ redek toborzókerületeinek határai ugyan­ is általában egybeestek a birodalom tarto ­ m ányainak, igazgatási körzeteinek h atá­ raival, így egy ezred bevonulói is egy-két nem zetiségből kerü ltek ki. A tisztek ese­ tében viszont a véletlenen m ú lt, m elyik ezrednél kezdte m eg valaki a szolgálatát, s hová vezényelte a legfelsőbb parancs. A magyarországi ezredekben is osztrák, ném et, cseh, lengyel, olasz, h orvát, szerb és magyar szárm azású tisztek szolgáltak (az utóbbiak aránya - Bona G ábor szám í­ tásai szerint - m indössze 13-30 százalék között mozog). Ezek a tisztek a m agyar m inisztérium hatáskörébe kerülve is ugyanazt az uralkodót szolgálták, m int korábban, az ő parancsára vettek részt M agyarország délvidékén a szerb lázadók elleni harcban. E lképzelhetjük m egdöb­ benésüket 1848 őszén, am ikor az u ralko­ dó váratlanul kijelenti, hogy azok a szerbek , akiknek „törvénytelen lázadása” el­ len őfelsége F erd in án d m agyar király ne­ vében eddig harcoltak, valójában a biro­ dalom hű tám aszai, míg ezzel szem ben a magyar korm ány az, amely törvénytelen és a birodalom egységére tö r ... M ég nagyobb zavart okozott, am ikor 1848. szeptem ber 11-én a m agyar k o r­ m ánnyal addig is szem beszegülő Jellacic horvát bán csapataival átlépte a D ráva ha­ tárfolyót, és m egindult az ország belseje felé. Ezzel m egkezdődött az az élethalál­ harc, am ely a hadsereg szem pontjából is fordulatot hozott. A fejlem ények Tövid áttekintése előtt egy kitérőt kell azonban te n n ü n k , szem ­ 16

ügyre kell vennünk, m i húzódik meg a háttérben. Az 1848. évi m agyar polgári forradalom sorsdöntő hónapja a szeptem ­ ber. Jelentősége abból fakad, hogy az ese­ m ények - elsősorban a bécsi udvarnak a m agyar alkotm ányosság elleni m ind nyíltabbá váló fellépése - következtében a m agyar országgyűlés végül is „konventté vált” : az általa hozott törvények szente­ sítését m egtagadó királlyal szembeszegül­ ve gondoskodott a végrehajtó hatalom önállóságáról, és az ország védelm ét szol­ gáló intézkedések m egtételéről. Az erede­ tileg csak reform okat óhajtó, a forrada­ lom ba belesodródott nem esség, amely - m u tat rá U rbán A ladár - oly nagyra érté­ k elte, hogy a forradalom eredm ényeit al­ kotm ányos form ában sikerült biztosítani, Bécs ellenséges m agatartása láttán szep­ tem berre jogosnak és törvényesnek érezte a maga ellenszegülését, beleértve a fegy­ veres ellenállást is. Ez persze nem csak a katonák esetében okozott jogi - és lelkiism ereti - problém ákat. K ét alapelv: a népfölség és a nem zeti érdek, illetve a m onarchikus elv, a királyi jogkör érvé­ nyesítése körül forgott m inden, egy olyan történelm i helyzetben, am ikor ezek nem egyeztethetők össze. Jellemző példa a honvédség szervezését személyesen irá­ nyító B atthyány Lajos m iniszterelnöké, aki (eszm énye, az alkotm ányos m onar­ chia szellemében) m indent m egtett az al­ kotm ányos m ódszerek m egőrzéséért, jól­ lehet, senki nem tu d ta nála jobban, hogy az uralkodó környezetében az alkotm á­ nyosságnak még a látszatát is félre szándé­ koznak lökni, s vissza akarnak térni az ab­ szolutisztikus, összbirodalm i korm ány­ zathoz. A m ikor felism erte az udvar m eg­ m ásíthatatlan tám adó szándékát, Bat­ thyány igen határozott intézkedéseket tett Jellacic ellen. Egyedül vállalta a korm ány­ zás felelősségét, holott nyilvánvalóvá vált, Bécsben nem óhajtják m ár m iniszterel­ nökségét, Pesten pedig szintén bizalm at­ lanságot tapasztalt magával szemben. Ilyen kiélezett körülm ények között te r­ m észetesen felm erült az állandó hadsereg, kiváltképp a tisztikar m egbízhatóságának kérdése. N em csodálkozhatunk azon, hogy augusztusban, am ikor m ár javában folyt a szerb felkelők ellen váltakozó sze­ rencsével vívott kisháború, és Jellacic tá­ m adása is küszöbön állott, Batthyány m i­ niszterelnök utasítást adott, hogy a D ráva-vonalon álló csapatoknál tiszti gyűlést hívjanak össze, ahol is m inden tisztet egyenként az alábbi nyilatkozat tételére szólítanak föl: „A karnak-e felséges F ejedelm ünk, V. F erdinánd m agyar király s e nevű I. ausztriai császár által legkegyelm eseb­

ben M agyarország és a hozzá kapcsolt ré ­ szek korm ányzásával m egbízott, és ugyancsak Őfelsége által m egerősített m a­ gyar m inisztérium rendeletei folytán, b ár­ m i ellenség ellen, legyen az m agyar, né­ m et, horvát, rác, illír, egyszóval akárm i nem zetbeli, Őfelsége és a m agyar m inisz­ térium által kinevezett vezérek parancsai alatt harcolni, vagy nem , nem tekintvén sem arra, hogy ellenségeik sorkatonák, határőrök vagy másféle harcosok, sem pe­ dig arra, hogy lobogóikra Őfelsége, vagy horvát, vagy illír, vagy bárm inem ű nem ­ zetnek színei tű zettek volna fel.” A kik nem adták e feltételek m ellett b e­ csületszavukat a további szolgálatra, azo­ kat felszólították, hogy „kilépési vagy át­ helyezési kérelm üket tüstén t beadják, azon észrevételt adván hozzá, hogy a m a­ gyar korm ány áthelyezésüket eszközölni fogja, és addig is, míg ez bekövetkezendik, régi díjaikat M agyarország részéről kapni fogják” . A horvát bán, Jellacic báró császári k i­ rályi altábornagy maga is szám ított a kato­ naság lelki válságára. Inváziója m egindí­ tásakor m agyar nyelvű felhívást tétetett közzé „Bajtársaim !” megszólítással: „N e nézzetek m inket elleneknek - az austriai lobogók em elkednek sorainkban - a k ét­ fejű sas, jelképe száz meg száz csatatéren a dicsőségnek és becsületnek, nem válhatik lázadás és árulás jelképévé. Fegyverhez n y ú ltu n k oltalm ára nem ­ csak jogainknak, hanem egyszersm ind fentartására (sic!) szeretett fejedelm ünk jogainak is, m ellyekkel egy gonosz p árt, nem ügyelve egy nem eskeblű ’s hiv nem ­ zet nagy többségének igaz érzelm eire, vétkes czéljaival visszaélni átalkodik. M ár is tetézte ezen párt a birodalom fel­ bontására czélzó árm ányát, m időn határo­ zatai által a fejedelem és haza iránti szere­ tettel egybeforrasztott seregben az elkülönözés szellemét ébreszteni, a bizalm atlan­ ság ’s gyűlölség m agvát hinteni, ’s ez által az összes birodalom nak ezen erős védfalát lerom bolni iparkodik. V itézek az austriai hadseregben, mellyhez büszkén szám ítjuk m agunkat, ti oszt­ játok ezen árm ány tekintetére fölindult boszankodásunkat! (sic!) fegyvereteket soha sem fogjátok testvéreitek ellen fordí­ tan i, kik császárunkért ’s ennek jogaiért, m ellyek egyszersm ind a népek jogai, leg­ szilárdabb védfalai, életöket föláldozni m indenkor készek. (...) Éljen az austriai hadsereg’ egysége! él­ jen kegyelmes császárunk s királyunk!” Sokaknál nem tévesztette célját Jellacic e fellazító lélektani m anővere. A cs. kir. csapatok parancsnokai nehéz dilem m a elé k erü ltek , hiszen tulajdonképpen ugyan­

azon hadsereg k ét része állt szem ben egy­ mással. T öbben úgy érezték, hogy a m a­ gyar korm ány irán ti hűség, a m agyar al­ kotm ányra és az ország védelm ére te tt es­ kü nem fér össze a császárnak és a király­ nak te tt esküvel, és aggodalomm al tek in ­ tettek arra az eshetőségre, hogy egykori tiszttársaikkal ellenségként kerüljenek szembe. Jó egynéhányan ezért nem vállal­ ták a harcot. D e tanácstalanság lett ú rrá m ég olyan tiszteken is, akik m agyar haza­ fias érzületből - a nyár esem ényei végtére is nem m aradtak hatás nélkül - jogosnak érezték a fegyveres honvédelm et. V oltak akik Bécstől vártak, sőt k értek utasítást, onnan azonban érthető m ódon semm i sem érkezett; az u dvar, s L ato u r hadügy­ m iniszter a fejlem ényeket (Jellacic győ­ zelmét) várta. Szeptem ber 15-én aztán a M iklós- és a Sándor-huszárok „lelkes tisztikarának” képviselői - tudósít k i­ rályi biztosának jelentése alapján B at­ thyány m agyar m iniszterelnök - T eleki A dám vezérőrnagyhoz, a D ráva m enti se­ reg eladdig szüntelenül visszavonuló pa­ rancsnokához m entek, „és kinyilatkoztat­ ták , hogy hátrálni többé nem fognak, ha­ nem királyért, hazáért harczolni ’s halni kívánnak, m inek folytán az egész tisztikar nevében egy levél szerkeszt etett, melly (...) folyó hó 16-án Jellachichhoz k ü ld e­ tett; ezen levélben felhívják ő t, ő felsége aláírása alatt kelt abbeli parancsának elő­ írni tatására: m iszerint M agyarországnak m egtám adása, világosan ’s határozottan m egrendeltetik, k ülönben be fogják a’ se­ regek és ezeknek tisztjei fegyverök becsü­ letét szilárd elhatározottsággal bizonyí­ ta n i.” A bán nem tu d o tt ilyen parancsot fel­ m u tatn i, a tisztikarra pedig m ind na­ gyobb nyom ás nehezedett a felbuzdult m agyar közvélem ény, a korm ány, a (m ind gyakrabban honvédnak nevezett) nem zetőrtisztek és csapatok, valam int a velük vegyesen beosztott s egyre inkább forradalm asodó szellem ű, m agyar legény­ ségű cs. kir. alakulatok katonái részéről. A tisztikar végül jellemző megfogalm azá­ sú határozatban d ö n tö tt szeptem ber 20án: „esküjükhöz híven a horvátokkal m inden csatát elfogadnak és ép p oly hősileg fognak harcolni a trón és M agyaror­ szág jogaiért, m int azt bajtársaik O laszor­ szágban tették ” . N em nagy erők vettek részt a m agyar szabadságharc első ütközetében. A csá­ szár fekete-sárga lobogója alatt elvonuló inváziós sereg ism ereteink szerint 32-34 ezer főnyi volt. H arcértéke szerint igen­ csak vegyes elem ekből tevődött össze, m i­ vel a határőrvidéki rendes katonaság ala­ kulatai keveredtek népfölkelőkkel, a báni

Jellacic horvát bán tört elsőként a magyar forradalom­ ra, s bár nem sok sikert aratott, a birodalom egyik megmentőjének tartották (Kriehuber színes litográfiája)

huszárok szerezsánokkal, azaz szabadcsa­ patokkal. Jellacic fő erejét a tizennyolc határőri zászlóalj adta (egy részük akkor tért vissza az itáliai hadszíntérről), vala­ m in t az ezrednyi létszám ú idegen (azaz nem magyar) lovasság, amely eredetileg a D ráva-vonal m agyar védelm i erőihez tartozott ugyan, de am ikor onnan m eg­ bízhatatlanság vádjával el akarták vezé­ nyelni, akkor - titkos parancsra - csatla­ kozott a bán seregéhez. (É ppen az ő átállá­ suk töltötte el bizalom m al Jellacic vezér­ k arát, azt a rem ényt keltve, hogy példájuk követésre talál.) Ez a létszám , valam int a nyolc üteg és k ét röppentyűtelep (korabeli „rakétafegy­ ver”) megfelelő erőnek ígérkezett. A tá­ m adás terve ugyanis m indenképpen arra alapult, hogy a m agyar korm ány által az ellenség elé állított sorkatonaság nem fog harcolni, sőt csatlakozik m ajd a csá­

szári jelvények alatt előnyom uló, részben osztrák tábornokok által vezetett se­ reghez. A m agyar haderő a tám adás pillanatá­ ban m eglehetősen kicsiny volt, hiszen a katonaság zöme a délvidéki táborokban a szerb felkelőkkel állott szem ben. Szep­ tem ber 11-én Csányi László m agyar k o r­ m ánybiztos a drávai seregben csak két honvédzászlóaljat, két üteget, két zászló­ alj sorgyalogságot és hat század huszárt ta rto tt nyilván. Az ezt követő két hét alatt aztán Batthyány m iniszterelnök m inden lehetséges erőt mozgósítva négy sorezrednyi zászlóaljra, három honvéd és hat ön­ kéntes (megyei) nem zetőri zászlóaljra, ti­ zenhét huszárszázadra és h é t ütegre nö­ velte a m agyar sereg létszám át. E gyütte­ sen ez m integy 14 ezer gyalogost és tüzért, és nem egészen kétezer huszárt jelentett. A szeptem ber 29-i pákozdi csatában tá­ m adó horvát erők létszám a ennek legfel­ jebb a kétszerese volt. In k áb b erkölcsi je­ lentőségű az az elsöprőnek, m egsem m isí­ tőnek igazán nem nevezhető győzelem, 17

amelyet a nagyrészt pusk ap o rt m ég alig szagolt újoncokból álló m agyar sereg Jellacic fölött aratott. Parancsnoka, M óga János altábornagy is óvatosan fogalm azott jelentésében: „Á m bár seregünk egy teljes győzelmet vívott ki, (...) mégis katonai nézetből ezen ütközetnek eredm énye cse­ kély; - ellenben annál nagyobb erkölcsi hatást tett az új csapatra, am ennyiben h e­ lyét az első ütközés alkalm ával diadalm a­ san meg tu d ta ta rta n i.” A táborban tartóz­ kodó m agyar országgyűlési biztosok m ár forradalm i lelkesedéssel helyezték tö rté ­ nelm i összefüggésbe az esem ényeket: „Szeptem ber 29-e kiszám íthatatlan következésű n a p ” , írták jelentésükben, „e csata d ö n tö tt hazánk sorsa felett, nem zeti önállásunk első alapköve tétetett le, az el­ esettek vérével erősítve, m inden árm ány és viharok ellen.” Az utó k o rn ak egyet kell értenie ezzel - állapítja m eg U rb án A ladár. A csata ugyanis m egm utatta: a m agyarságban megvan a kellő elszánás, hogy fegyverrel védje m eg kivívott jogait, hogy vannak, 18

akik a harc politikai vezetését vállalják, s hogy a nép elfogadja őket vezetőinek. Pákozd lehetővé tette, hogy az országgyű­ lés együtt m aradjon, a nem zet pedig fel­ készüljön a császári fősereg tám adására, m egterem tse a maga nem zeti hadseregét. A nagy francia forradalm at ism erő k o rtár­ sak m ár 1848 őszén az 1792. szeptem ber 20-án lezajlott valmyi csatához hasonlítot­ ták Pákozdot. A hasonlat találó: Valmynál a francia forradalom önkéntesekből és sorkatonákból „am algám ozott” hadereje m egállította az inváziós erőket, és vissza­ fordulásra késztette őket, ezzel m egm en­ tette Párizst és m agát a forradalm at. A m agyar forradalom és a bécsi udvar nyílt kenyértörése visszafordíthatatlan fo­ lyam atot in d íto tt el a hadsereg szem pont­ jából is. Jellacic, pákozdi veresége u tán , fegyverszünetet k é rt, m ajd gyors ü tem ­ ben visszavonult, m éghozzá A usztria irá­ nyába. A m agyar seregek a határig üldöz­ ték , ott azonban m egtorpantak, s csak hosszas tétovázás, alkotm ányjogi viták és m egfontolások után indultak utána. O k ­

A 29. cs. éskir. gyalogezred zászlaja. A z előoldalon M agyarország védasszonya -

tóber 30-án Schwechatnál ütköztek m eg a W indischgrátz herceg vezette császári ha­ dakkal, s a túlerőtől vereséget szenvedtek. M indeközben azonban hatalm as válto­ zások m entek végbe a m agyar hadszerve­ zetben. A végrehajtó hatalm at az országgyűlés egy Országos H onvédelm i Bizott­ m ány nevű szervre ruházta, s K ossuth Lajost nevezte ki elnökévé. A bizottm ány hadügyi intézkedések töm kelegét hozta. Ezek következm ényeképpen jött létre a tél elejére az egységes m agyar honvéd­ ség, amely m agában egyesítette a cs. kir. hadsereg egy részét, a m ár az ősz folya­ m án felállított nem zetőri-honvéd alakula­ tokat, a szeptem ber végétől toborzott honvédújoncokat, s a különböző megyei nem zetőr- és szabadcsapatokat. M indez döntés elé állította a M agyaror­ szágon állomásozó cs. kir. katonaságot. A sorgyalog-zászlóaljak fele (negyvenöt­ ből huszonhárom ), a tizennégy lovas­

- a hátoldalon a birodalmi címer

ezredből nyolc, a határőrezredek közül pedig négy csatlakozott a honvédséghez. C saknem kivétel nélkül magyarországi toborzású alakulatokról volt szó, soraik­ ban azonban nagy szám ban képviselve voltak a nem m agyar anyanyelvűek, sőt a 16. Zanini és a 23. C eccopieri gyalogez­ red m agyar oldalra állt katonái olaszok voltak, az 5. Belvardo ezred tüzérei pedig csehek, m orvák és ném etek. Ezek az ala­ kulatok a forradalm i és hazafias lelkese­ déstől fű tö tt önkéntes nem zetőr- és h on­ védcsapatokkal közösen vettek részt a délvidéki és a Jellacic elleni harcokban, ami nem m aradt hatás nélkül állom á­ nyukra. M ire tehát decem ber közepére m egin­ dult a császári csapatok tám adása M a­ gyarország ellen, m integy száz-száztízezer főnyi m agyar sereg állt velük szem ­ ben. Ez a kom oly eredm ény nem kis m ér­ tékben annak a több m in t ezer tisztnek a szervezőm unkáján alapult - állapítja

m eg a kérdést igen alaposan vizsgáló Bona G ábor - , akik 1848 októberében, illetve részben m ár az év nyarán m int aktív cs. kir. tisztek léptek át a honvédséghez. A nem m agyar szárm azásúak - de a m a­ gyarok közül is sokan - október-novem ­ b er folyamán töm egesen távoztak a m a­ gyar hadseregből. D ecem ber közepére a forradalom hoz csatlakozott cs. kir. csa­ patok m integy száz törzstisztje, azaz őrna­ gya, alezredese és ezredese, valam int tá­ bornoka közül m ár csak negyven állt m a­ gyar szolgálatban, január elejére azonban ezeknek is elm ent a nagyobbik fele. Jella­ cic m ég nem tu d o tt királyi parancsot elő­ m u tatn i, a decem berben m eginduló W indischgrátz tábornagy viszont uralkodói m anifesztum okkal felszerelve érkezett, így kétség legfeljebb azért fért legitim itá­ sához, m ert az V. F erdinánd lem ondatását követően trónra lépő I. Ferenc József legitim itását a m agyar országgyűlés nem ism erte el. A m aradók közül sokan bíztak abban, hogy az ellentétek előbb-utóbb elsim ul­

nak. A tisztikar nem kis hányada m indkét oldalon - a cs. k ir., illetve a m . kir. sereg­ ben - elképzelhetetlennek ta rto tta, hogy ugyanazon birodalom és uralkodó hadse­ regének két része között fegyveres össze­ ütközés történjék. T ö bbek döntését befo­ lyásolta közvetlen elöljárójának elhatáro­ zása, így több ezred nem m agyar tisztjei is követték parancsnokukat, am ikor az a m agyar oldalra állt. A rra is rá kell m u tatn i, hogy a magyar szárm azású cs. kir. tisztek közül 1848 vé­ gén nem csak a kisebbségben levő, való­ ban forradalm i beállítottságú tisztek vá­ lasztották a magyar ügyet, hanem azok is, akik egy nyíltan forradalm i, radikális, függetlenségre - „elkülönözésre” - törő küzdelem folytatására n em , de az önvéde­ lem re hajlandók voltak. M indez komoly problém ák árnyékát vetítette előre - m u ­ tat rá ugyancsak Bona G ábor - , m ert a há­ b o rú egy m agyar szem pontból am úgy is sikertelen szakaszában, az év végén s 1849 elején „ezt a politikailag ingadozó réteget páni félelem fogta el, s kétségek közt h á­ 19

nyódva ugyan, de töm egesen hagyták cserben a szabadságharc ügyét, és jelent­ keztek a cs. k ir . csapatoknál” , ahol egyéb­ kén t így is hadbíróság, rangfosztás, vár­ fogság várt többségükre. (A forradalm i érzület vezérelte viszont a honvéddé lett és a honvédség m ellett végsőkig kitartó idegen szárm azású cs. kir. tisztek javát, akik saját hazájuk nem zeti, függetlenségi m ozgalm ának szövetségeseként tek in tet­ tek a m agyar forradalom ra.) A télen tehát újabb mozgás kezdődött a m agyar tisztikarban, a honvédsereg és a nem zetőrség parancsnokainak közel egyharm ada távozott posztjáról, nem vál­ lalva a reguláris császári csapatok elleni harcot. A kilépők között sok olyat talá­ lu n k , akik a cs. kir. hadseregben vérükké lett fegyelem , a dinasztia feltétlen tisztele­ te, valam int az alkotm ányra, a haza védel­ m ére tett eskü, a m agyar ügy igazának, az önvédelem jogosságának tu d ata között őr­ lődtek. A mégis m aradók ettől fogva olyan kényszerpályára sodródtak, ahonnan nem volt visszaút. Az 1848 őszi küzdelem még az uralkodó szentesítette alkotm ányos vívm ányok m egvédelm ezéséért kezdő­ dött. Állam i függetlenséget n em , de szé­ les körű belpolitikai önállóságot biztosí­ to ttak a forradalom u tán született áprilisi törvények. A hónapok m úlásával azonban m in d nyilvánvalóbbá vált, hogy a császári korm ányzat M agyarország teljes aláveté­ sére, a birodalom ba való betagosítására, m inden alkotm ányos jog visszavételére tö r, és céljai eléréséhez nem a megegye­ zés, hanem a katonai m egoldás ú tját vá­ lasztja. M indez a m agyar forradalom tá­ borán belül is a kérlelhetetlenek, a radiká­ lisok táborát erősítette, akik az A usztriá­ val, az uralkodó dinasztiával való szakí­ tást is vállalták. A tisztikar n em kis hánya­ da idegenkedve figyelte ezt a folyam atot, a H absburg-ház 1849. április 14-i tró n ­ fosztását. O k ugyanis az önvédelm i harc folytatására készen álltak, de a dinasztiá­ val kiegyezésre és nem szakításra töreked­ tek. Tévedés volna azt h in n i, hogy m in d ­ ezt a tisztek csak a császári hadbíróság előtt állították az összeomlás u tá n , véde­ kezésül a felségárulás vádja ellen. Bizonyítékul álljon itt K iss E rnő h on­ védtábornoknak röviddel kivégzése előtt lányaihoz íro tt búcsúlevele, m ely néhány sorban valós em beri tragédiát tükröz: „ F o rró n szeretett gyerm ekeim ! Bocsássatok m eg n ekem , gyerm ekeim , m iképpen én is m egbocsátok n ek tek - ez halni készülő apátok kívánsága. T i tu d játo k , m égpedig a legjobban, m i­ lyen híve voltam én az ausztriai háznak 20

- és ilyennek is halok m eg - , m ert én M a­ gyarországot is azért szolgáltam , hogy A usztriának javára lehessek. E zért, gyer­ m ekeim - apátok ártatlanul hal meg - , és az a tu d a t, hogy uralkodójának m indig a legjobb alattvalója volt, erősíteni fogja őt ezen az utolsó úton. N e tegyetek senkinek szem rehányáso­ k a t - Isten áldjon meg benneteket! erősít­ sen és óvjon benneteket; im ádkozzatok ártatlan lelkem ért, ez az utolsó kívánsága szerencsétlen apátoknak E rnőnek” 1849. október 5.

Katonák karanténban 1848 - és azon belül is a m agyar 1848 kiélezett helyzetei a H absburg-m onarchia hadseregének, hadseregeinek számos jel­ legzetességére derítettek fényt. N em m in­ d e n ü tt adatott meg e fegyveres erők tag­ jainak, hogy tisztázott frontokat lássanak m aguk előtt. Radetzky itáliai hadseregé­ n ek katonái még viszonylag világosabb helyzetben érezhették m agukat, a pie-

m ontiak és szövetségeseik beavatkozása ugyanis reguláris háború képzetét keltet­ te. Egy H absburg-alattvaló szám ára, lega­ lábbis, ha nem volt olasz anyanyelvű, föl sem m erülhettek kétségek, hogy kinek a győzelmét kívánja Itáliában. M ég a for­ radalom nyom án létrejött osztrák parla­ m entben, a rövid életű birodalm i tanács­ ban is elhangzott az a javaslat, hogy a népképviselők fejezzék ki hálájukat R adetzky katonáinak „a haza becsületének szolgála­ tában kifejtett hősi tetteik ért, érdem ei­ k é rt és önfeláldozásukért” . M iféle haza? A napóleoni h áborúk óta szerepelt e kifejezés a hadi célok m egfo­ galm azásában. K orábban a tró n ért és az oltárért m észárolták egym ást a különböző fejedelm ek katonái, a X IX . században en­ nek helyébe lépett az új jelszó, az „Isten, császár, haza” szenthárom sága, amelyet jól ism erhetünk első világháborús hősi em lékm űvekről. D e hát hol volt ez a h a­ za? R adetzky katonái talán tu d h attá k , m i­ féle hazáért harcolnak. D e milyen hazáért harcoltak M agyarországon a cs. kir. csa­ patok? S kiváltképp m ilyen hazáért h ar­ colt egy m agyar nem zetiségű császári ka­ tonatiszt? Állítólag ekkor született az a so­ k a t em legetett gondolat, am elyet aztán annyi cs. kir. katonatiszt vallott m agáé­ nak: a császári hadseregnek egyik, a hon­ védek fogságába került és hazaárulásért hadbíróság elé állított m agyar tisztje hozta föl védelm ére, hogy az ő hazája a h ad ­ sereg. A forradalm ak eltiprása után - utolsó­ k én t a m agyar honvédek tették le a fegy­ vert, igaz, a H ab sburg-trón oltalmazására segítségül érkezett, és a szabadságharc sorsát végérvényesen m egpecsételő cári orosz csapatok előtt - m indenesetre a cs. kir. katonatisztek valam ennyien honm en­ tőnek, A usztria, az ausztriai ház m entsvá­ rának érezhették m agukat; ha belegondo­ lu n k , nem ok nélkül. Ferenc József, aki 1848 decem bere óta ü lt a birodalom tró n ­ ján, nem is tagadta m eg katonáitól e dicső­ séget: „K atonák! - olvashatjuk 1849. au­ gusztus 23-i császári hadparancsában - Császárotok a haza nevében köszönetét m ond nektek, m indörökké ti m aradtok A usztria büszkesége és éke, a tró n és a tá r­ sadalm i rend ren díthetetlen tám asza.” E bben az összefüggésben haza és csá­ szár egyazon fogalm at jelölt, m iként A usztrián és az ausztriai házon, azaz a H absburg-dinasztián is ugyanazt kellett érteni. A világ rendje - legalábbis egy ka­ tona szemével nézve - helyreállt a forra­ dalm ak földre tiprása után. A birodalom egy másik megmentője: H aynau táborszer­ nagy, a „bresciai hiéna”, ,M agyarország hóhéra”

N éhány év m últán m in d en ü tt föloldot­ ták az ostrom állapotot, de a nagyobb vá­ rosok szélén erődítm ények em elkedtek, am elyek nem külső ellenségre irányítot­ tá k ágyúikat, hanem a lábuknál fekvő helységre. Bécsben ekkor épült az A rse­ nal. A neoabszolutista rendszer jelképe ez a gigászi építészeti csúfság; különféle stí­ lusok harm onikusnak szánt egységét k í­ vánja m egterem teni, s egyszerre szolgál katonailag védhető várk én t, kaszárnya­ k é n t, fegyverraktárként, hadim úzeum ­ kén t és a dicsőség tem plom aként. (M el­ lesleg az A rsenal terveit ugyanazok az épí­ tészek készítették, akik röviddel később, a bécsi R ingstraße pom pás középületei­ vel és városi palotáival új korszakot nyi­ to ttak az építészetben.) A m agyar főváros kevésbé pom pás őrizetet kapott. A Gel­ lérthegy tetején em elték a Citadellát, am elyet a köznyelv nyom ban „blocksbergi Bastille” -nak keresztelt el - egy m egle­ hetősen sivár, hadászati szem pontból ér­ téktelen erődöt, am ely kizárólag k arhatal­ m i feladatok ellátására, például az alatta elterülő Pest és Buda ágyúzására volt al­ kalm as. Az utcaképhez hozzátartoztak a k ato­ nai őrjáratok; ez kom oly m egterhelést je­ lentett a helyőrségeknek. (S m indez p e r­ sze csak kiegészítésül szolgált az élet m in ­ den területén felügyelő egyenruhás és tit­ kosrendőrséghez, valam int az újonnan alapított és katonai elvek alapján m egszer­ vezett csendőrséghez, a „G endarm erie” hoz, a gyűlölt ,,zsandárság” -hoz.) A katonaság valósággal k aranténban érezhette m agát, így fogalmaz egy osztrák hadtörténeti m u n k a, de az is igaz: a h a d ­ sereget soha nem választotta el nagyobb szakadék a civilektől, m int az ötvenes években. K ülönösen szem beszökő m in d ­ ez M agyarországon és a Lom bard-velencei K irályságban, ahol a katonaság szabá­ lyos megszálló feladatot látott el a levert forradalm ak után. H iába lengett például V elencében a fekete-sárga lobogó, hiába díszítette kétfejű sas a hivatali épületeket, hiába viseltek osztrák egyenruhát a postá­ sok, a vasutasok, a rendőrök - Ferenc József hivatalnokai és katonái idegen or­ szágban érezhették m agukat. A katonaság és főleg a tisztikar körében ez ném i büszkeséget váltott ki. V égtére is R adetzky katonái háborús győzteseknek tekinthették m agukat, s a lakosság gyűlö­ lete csak a kiválasztottság és egym ásra­ utaltság érzését erősítette b ennük. Ez utóbbi pedig soha nem volt idegen a cs. kir. hadseregtől. Johann C hristoph All­ m ayer-Beck az apokalipszist ábrázoló k ö ­ zépkori festm ények víziójához hasonlítja a katonák tudatában élő világképet. Itt is,

o tt is az uralkodó trónol pártatlan bíró ­ k é n t a középpontban. Balján állnak a go­ noszok, akiket a szabadelvűek, a dem ok­ raták testesítenek m eg, az ő bűneik követ­ kezm énye az ostrom állapot. Jobboldalt ennek m egfelelően a jók, a becsületesek k ap tak helyet, m inden jobb érzésű alatt­ való, kik n ek élén a kötelességét teljesítő hadsereg halad. M indez nem zárja ki azt, am it egy k o r­ társ katonatiszt leírt, nevezetesen, hogy a tisztek közül nem kevesen szolgálaton kívül m aguk is liberálisak, és ha m aguk nem nem esi szárm azásúak, a nem ességre fenekednek - csakhogy inkább irigység­ b ől, hiszen egy tiszti karrier csúcspontja a nem esi cím adományozása. E gyébként a m agát honm entő kiválasz­ to ttn ak érző tisztikar legalábbis egyenlő­ nek tek intette m agát a nemességgel. E zt a tu d ato t a felsőbbség is igyekezett táplál­ ni. A tisztek valam ennyien a „császár ka­ b átját” viselték (Ferenc József nem vélet­ lenül m utatkozott szinte m indig táborna­ gyi egyenruhában), következésképpen el­ vileg m inden tiszt „udvarképesnek” szá­ m ított. M ás kérdés, hogy legtöbbjük be se tehette a lábát a császári udvarba, és ural­ kodóját életében csak egyszer-kétszer lát­ ta, egy-egy szemle vagy hadgyakorlat al­ kalm ából. A csapnivalóan rossz fizetség ellenére a H absburgok M ária T erézia óta m indig szám íthattak katonáik lojalitásá­ ra, hisz egy dologra kínosan ügyeltek: a hadseregnek m int állami intézm énynek a tekintélyét gondosan őrizték. Az uralko­ dó soha el nem m ulasztotta annak hangsú­ lyozását, hogy nem csak a hazával egynek tek in ti hadseregét, de m inden társadalm i osztály közül katonái állnak trónjához a legközelebb. S a kiválasztottságnak eh ­ hez az érzéséhez jól illett az az elzártság, a társadalom m inden más rétegével való szem benállás, amely az ötvenes évek álla­ p o tát fokozottan jellemezte. A

Uj arcok, régi fegyverek Elsősorban belső, karhatalm i feladatok ellátására vették igénybe tehát ezt a hadse­ reget a neoabszolutizm us éveiben, annak m egakadályozására, hogy „felforgató ele­ m ek ” ism ét m egzavarhassák a rendet és a nyugalm at, m ert a H absburg-külpolitika egén lassan viharfelhők kezdtek gyüle­ kezni. E külpolitika terén a forradalom leveré­ sét követő másfél évtizedben a dinasztizm us elve érvényesült. (A H absburgok külpolitikájában a m onarchia összeomlá­

sáig soha nem jutott közvetlenül kifeje­ zésre nem zeti érdek, hiszen a tucatnyi nem zet érdekei igen gyakran ellentm ondtak egym ásnak.) A dinasztia érdekei egy­ ben összbirodalm i érdekek is voltak, m i­ vel a m onarchia legegyértelm űbb összetartójának az uralkodóház tekinthető. Az ötvenes években Bécs külpolitikáját bal­ fogások sorozata jellem ezte, m elyek során a birodalom m indinkább elhidegült lehet­ séges szövetségeseitől. Pedig Ferenc Józsefnek két súlyos problém a m egoldásához ugyancsak nagy szüksége lett volna külpolitikai tám oga­ tásra. Az egyik az olasz, a m ásik pedig a ném et egység kérdése volt. A torinói székhelyű Piem ont 1848 után sem m on­ do tt le az olasz állam ok egyesítésének re­ m ényéről, ennek pedig fő akadálya az észak-itáliai osztrák jelenlét volt. Camillo Cavour piem onti m iniszterelnök szívósan készítette elő a nem zeti program megvaló­ sítását, s 1858-ban szövetséget kötött a nem zeti átalakulás fő védnökének szere­ pében tetszelgő III. N apóleon francia csá­ szárral, ami u tá n sejthető volt, hogy h a­ m arosan elkerülhetetlen lesz az erők öszszem érése. A külpolitika legfontosabb problém ájának azonban a ném et kérdést tarto tták . Ferenc József arról ábrándo­ zott, hogy jogara alatt egyesítheti N ém et­ országot, ebben pedig viszonylag széles bázisra szám íthatott. M indenekelőtt a külpolitikát befolyásoló konzervatív ré ­ tegekre: az arisztokráciára és a dinasztia fő tám aszát jelentő, érzelm eiben „nemzetekfölötti” , elsősorban birodalm i érzületű hivatalnoki és tisztikarra. Az osztrák -n é­ m et burzsoázia a létrehozandó egységes N ém etország osztrák vezetését áhította, s ebben tám ogatókra találhatott a magyar liberálisokban, akik A usztria ném etorszá­ gi hegem óniájától M agyarországnak az alávetettség állapotából való tartós k ik e­ rülését, a birodalm on belüli teljes külön­ állóság m egterem tését, a m onarchia dua­ lista átszervezésének m egkönnyítését re­ m élték. A nagyosztrák-nagyném et k ü l­ politikai irányzat érvényesülésétől tehát a dinasztikus-abszolutisztikus erőkkel élesen szem benállók is sokat vártak, így nem is léptek föl ellene. A közhellyé vált m eghatározás szerint a háború a politika folytatása más eszkö­ zökkel. Az 1850-es évek osztrák hadsere­ gének azt kellett volna helyrehoznia, am it a H absburg-diplom ácia elrontott. A való­ ságban az im ént em lített m ondás igaza bi­ zonyosodott be: a cs. kir. hadsereg azt a balfogássorozatot folytatta katonai esz­ közökkel, am elyet a bécsi „külügyérek” korábban elkezdtek. A kad olyan történész, aki szerint az el­ 21

következendő vereségek m ár évekkel korábban végzetszerűen előrevetítették árnyékukat. Szerencsétlen körülm ények összejátszása kellett persze ahhoz, hogy a cs. kir. hadsereg háborús győzelm i esé­ lyei m inim álisra csökkenjenek, hibás döntések egész sora, am iben nem is volt hiány. Egy thüringiai lakatosm ester áll azok élén, akik m egpecsételték Ferenc József nagyralátó terveinek sorsát. N ikolaus D reyse az E rfu rt m elletti Som m erdában alapított fém m egm unkáló üzem et 1814ben. M űhelye később p uskákra és csap­ pantyúkra szakosodott. N egyvenéves k o ­ rában, 1827-ben született m eg D reyse nagy ötlete: m egalkotta az egységes töl­ tényt. N em volt többé szükség rá, hogy a lövész a lövedéket elölről csúsztassa a puskacsőbe, a töltővesszővel elvégezze a fojtást, egy további m ozdulattal a csap­ pantyút az ütőszegre helyezze, s csak ez­ u tán húzza m eg a ravaszt. D reyse tölté­ nyét egyetlen m ozdulattal kellett hátulról behelyezni a fegyverbe, puskavesszőre nem volt többé szükség, s a m ásodik m oz­ dulattal m ár tüzelni lehetett. N ikolaus D reyse hátultöltős gyúszeges puskájával az európai hadseregekben rendszeresített elöltöltősökhöz képest há­ rom szoros tűzgyorsaságot lehetett elérni. „Csodafegyvere világtörténelm et csinált” , írja egy történész, s nem is jár meszsze az igazságtól. A porosz korm ányzat felism erte D reyse találm ányának jelentő­ ségét, pénzt s hitelt n y ú jto tt a lakatosnak, hogy fegyvergyárat alapítson, és az 1841től 1863-ig 300 ezer D reyse-puskát szállí­ to tt a porosz hadseregnek. A „csodafegyvert” azonban korántsem kezelték h ad itito k k én t, kiváltképp az­ után nem , hogy a poroszok rendszeresí­ tették. János főherceg, a H absburg-család egyik különc tagja, aki fogékony volt m in ­ denfajta újításra, m ár 1848-ban felhívta rá az osztrák hadvezetés figyelm ét. 1851ben aztán a poroszok m erő figyelm esség­ ből elküldtek Bécsbe húsz darabot szíves kipróbálás végett. A császári hadm érn ö ­ kök azonban elégedetlenek voltak a h átu l­ töltős puskákkal végzett kísérletekkel. A Ferenc Józsefnek készült jelentés nem tanácsolja a fegyver bevezetését, a nagy tűzgyorsaság ugyanis „m uníciópocsékoláshoz vezethet” , a katonák hajlam osak a harc hevében „ellövöldözni m agukat” . Báró V inzenz von A ugustin táborszer­ nagy, aki a D reyse-puskákkal végzett lőgyakorlatokat vezette, úgy vonult be a had tö rtén etb e, m int aki m egakadályoz­ ta a hátultöltős puska rendszeresítését. A m egtakarított m unícióért az 1866. évi porosz-osztrák h áb orúban m indenesetre 22

osztrák katonák ezreinek életével kellett súlyos árat fizetni. K orántsem állt persze döntésével egye­ dül a bécsi hadvezetés, hasonlóképpen elutasította D reyse találm ányát a belga és a francia vezérkar is. A helyette a császári királyi hadseregben bevezetett Lorenztíp u sú elöltöltő gyutacsos puska huzagolt csövével m odernnek szám ított ugyan, m i­ vel egyszerűsödött a töltése, n ő tt a hatásos lőtávolsága és találati pontossága, de a há­ tultöltős gyúszeges fegyverrel szem ben alulm aradt. H asonlóan m aradi álláspont diadalm as­ k o d o tt a tüzérség fegyverzete esetében: sem a huzagolt cső, sem a m ásutt m ár el­ terjed t, biztonságosabb és m egbízhatóbb lőgyapot nem hódíthatott tért. N em hihetjük azonban, hogy a techni­ kai elm aradottság a m onarchia későbbi katonai kudarcainak egyedüli oka. A leg­ felső hadvezetés is elm aradt az ellenfeleké m ögött. R adetzky ugyan még egy ideig az itáliai (2. hadrendi szám ot kapott) hadse­ reg élén állott, de azért m ár nem volt a ré ­ gi, s hozzá hasonló hadvezéri tehetséggel nem rendelkezett a m onarchia. A hadügyet egyébként az ö tvenes-hat­ vanas években ugyanaz a határozatlanság jellem ezte, m int a külpolitikát. A m ár em ­ líte tt m űszaki kérdéseken kívül ugyan­ olyan kapkodó félm egoldások születtek szervezeti téren. A legfelső szintű irányí­ tást az 1849. évi „hadseregreform m al” kettéválasztották: az újonnan szervezett hadsereg-főparancsnokság volt ettől fog­ va illetékes a hadm űveleti és a felső szintű szem élyi ügyekben, míg a (forradalom alatt felállított) hadügym inisztérium h a­ tásköre az ellátásra és a katonai közigazga­ tásra szűkült. 1853-ban újabb reform kö­ vetkezett, a hadügym inisztérium ot ekkor k é t ügyosztályként beolvasztották a h ad ­ sereg-főparancsnokságba. 1861-ben az­ tán , a következő reform során a hadsereg­ főparancsnokságot szervezték át ismét hadügym inisztérium m á. Az átgondolatlanságot, a koncepció h i­ ányát jól jellemzi a csapatok szervezete. 1849-ben a békeszervezés 14 seregtestből álló 4 hadsereggel szám olt, ehhez jöttek a határőrvidék hadosztálykötelékei. Ezzel egy időben az egyes katonai főparancs­ nokságok hatásköre a katonai közigazga­ tásra korlátozódott. 1853-ban ezeket az időközben területi katonai parancsnoksá­ gokra változtatott szerveket beolvasztot­ ták az ott állomásozó hadsereg- vagy seregtest-parancsnokságokba. 1857-ben új belszervezetet vezettek be, 1859-ben p e­ dig ism ét nagy átszervezést hajtottak vég­ re: a négy hadseregtörzset egyre csökken­ te tté k , a fennálló seregtesttörzsekből csak

A hátultöltő Dreyse-puskávalpercenként többször annyi célzott lövést lehetett leadni, m int a z elöltöltővel

A z osztrák elöltöltős Lorenz-puska csappantyúja

hetet hagytak m eg, m egszüntették továb­ bá a hadosztályszervezést is. U gyanakkor m egerősítették a dandárokat, és a felsőbb törzs nélkül m aradt m agasabb egységeket az ism ételten felállított kilenc területi ka­ tonai parancsnokság alárendeltségébe he­ lyezték. A neoabszolutista rendszer saját képére form álta a katonai vezetést. A hűség nem ­ egyszer többet nyom ott a latban a pa­ rancsnokok kiválasztásánál, m in t a ráter­ m ettség. A csúcson a legfelsőbb h adúr, m aga Ferenc József állott, ő töltötte be a fegyveres erők főparancsnoki tisztét. E feladat ellátásában a K atonai Iroda segí­ tette. A közvetlen vezetésre létrehozták a Főhadsegédi Iro d át, a két iroda élén azonban ugyanaz a szem ély, K ari Ludw ig G rünne gróf, a császár bizalm asa állott. Gyakorlatilag m inden katonai kérdés az ő hatáskörébe tartozott, beleértve szerve­ zési, személyi - előléptetési, kinevezési - ügyeket is. A hadügym inisztérium meg­ szüntetése után ő képviselte a hadügyet a m iniszteri értekezleteken is. M ég fonto­ sabb volt azonban G rünne személyes be­ folyása: végtére is ő volt az, aki az uralko­ dó hosszú m unkanapján órákat tö ltött tá r­ saságában. A felső vezetést még a H ad m ű ­ veleti Iroda egészítette k i, ennek élén a fő­ hadiszállásm ester állott, aki a vezérkart is irányította. A hadsereg term észete szerint hierar­ chikus szervezet, az ötvenes évek cs. kir. hadvezetése azonban m ég a felelős beosz­ tásban szolgáló tiszteket is csak arra szorí­ to tta, hogy adatokat szolgáltassanak a felsőbb parancsokhoz, am elyeket aztán végre kell hajtaniuk. Ez a szellem a legke-

vésbé sem kedvezett új R adetzkyk fölem elkedésének. Az agg tábornagy leváltása am úgy is ál­ landóan napirenden szerepelt. G rünne nem győzött intrikálni ellene, hogy b arát­ ját és védencét, Gyulay F erenc grófot se­ gítse a helyébe. A feltétlenül udvarh ű m a­ gyar arisztokrata élvezte az uralkodó bi­ zalm át is, s am ikor 1850 nyarán a L o m ­ bardiában állomásozó V. hadtest élére n e­ vezték ki, m indenki úgy tek in tett erre a posztra, m int a hadsereg-főparancsnok­ ság előtti rövid „pih en ő re” . E rre az u tó d ­ lásra m indazonáltal még h ét esztendőt kellett várnia. Gyulay azonban elődjével aligha állhat­ ta az összehasonlítást. R adetzky kedélyes­ ségének és könnyedségének a nyom a sem volt meg benne, ridegsége m iatt katonái egyenesen ellenszenvvel viseltettek irán ­ ta, porosz kiképzőtiszthez hasonlították. N agyszerűen é rte tt a díszszem lék ren d e­ zéséhez, amivel el is nyerte a legm agasabb elism erést. (Jellemző példa egyik első hadseregparancsa 1857-ből: elrendelte, hogy díszszem lék alkalm ával m inden k i­ vonuló tiszt és legénységi állom ányú kato­ na fekete bajuszt köteles viselni... F ü g ­ getlenül attól, hogy az illető szőke vagy egyáltalán nincsen bajusza. Ez u tóbbi esetben festeni kellett álbajuszt, amely célra a csizm akenőcs rem ekül m egfelelt. D e m indez még csak kirívónak sem volt nevezhető, hiszen akadt olyan ezred, ahol nagy gonddal a földtől m érték meg a téli­ kabátok hosszát, hogy m ind egyform a le­ gyen, m ásutt meg órákig csereberélték a bo rjú k at, a h átitáskákat, hogy a díszm e­ net utolsó sorában haladó m inden katonáé ugyanolyan tónusú legyen, nehogy az el­ lenőrző tiszt szeme m egakadjon az össze­ visszaságon...) H advezéri képességeket m égsem érzett m agában Gyulay. Éles helyzetben elbi­ zonytalanodott, a gyávaságig óvatos volt, könnyen fogta el a pánik. Az 1859-es itá­ liai háború előestéjén kétségbeesett levél­ ben könyörgött pártfogójának, hogy ne állítsák ilyen hatalm as próbatétel elé. L e ­ gendássá vált G rünne válasza: „A m it a vén szam ár R adetzky összehozott, te is m eg tudod csinálni.” N em tu d ta. Az utolsó években további új arcok is föltűntek R adetzky környezetében. Ve­

zérkari főnökét, H einrich von H efit Bécsbe vezényelték, ahol a H adm űveleti Iroda vezetését vette át. K özvetlen m unkatársát veszítette így el a tábornagy, győzelmei­ n ek egyik fontos részesét, aki nagysze­ rű en é rtett R adetzky vázlatosan m egfo­ galm azott nagystílű elgondolásainak gya­ korlati m egvalósításához. A hallgatag, in­ k ább tudós katona utódja éppen az ellen­ kező végletet képviselte: Benedek Lajos ahhoz a régi iskolához tartozott, am elyik lenézte a p ap írm u n k át, s még a m últ szá­ zad m ásodik felében is azt képzelte, hogy a h áb o rú k at lova nyergében ülve irányít­ hatja. Csakhogy abban a korban, am ikor katonák tízezreit, sőt százezreit szállíthat­ ták m ozgósítás esetén vasúton és gőzhajón n apok alatt a birodalom egyik feléből a m ásikba, végképp lejárt a nyargalászó segédtisztek és a m agaslaton látcsövező hadvezérek ideje. A csatatéren m indazon­ által o tthon volt Benedek tábornok. Ezrede, m ajd hadosztálya élén számos hadjá­ ratb an te tt tanúbizonyságot gyors döntési képességéről; bravúros megoldásai nem egy ütközetet döntöttek el. N oha a h u ­ m o rt sem nélkülözte, azt gyakorta dara­ bosnak lehetett nevezni, s alattosait k i­ váltképp sokat szekírozta külsőségek m iatt. N em csak ő festett m indig úgy, m intha skatulyából húzták volna ki, nem ­ csak saját bajuszát hordta m indig ak kurá­ tusán m egpödörve, ugyanezt a „katonás” m agatartást követelte m eg beosztottjaitól is. M it sem ér a legjobb hadm űveleti terv, sem a legtehetségesebb vezérkar - szokta volt m ondogatni - , ha egy hadsereg szol­ gálati rendje nem kifogástalan. A gyakor­ latban ezen elvnek úgy szerzett érvényt, hogy még hadseregparancsnok korában is vadászatot rendezett a korzón nem elő­ írásszerű öltözékben parádézó hadna­ gyokra. Az öltözékben am úgy is történtek vál­ tozások. 1850-ben új egyenruházatot ve­ zettek be, s ez az „adjusztálás” azt a k é p ­ zetet volt h ivatott kelteni, hogy a cs. kir. hadsereg a k o r leghadraterm ettebb arm a­ dája. Pom pás színek, elegáns szabás jelle­ m ezte az új uniform isokat. A forradalom előtti frakkot kétsoros gom bolású zub­ bony váltotta föl, a huszárok a dolm ányt az atillára cserélték, hogy csak két válto­ zást em lítsünk. V essünk egy pillantást arra a hadsereg­ re, am elyre az 1850-es évek végén kom oly erőpróba várt. R adetzky tábornagy kidol­ gozott egy hadseregreform -tervezetet, am ely 700 ezer fős állom ánnyal szám olt, ezt azonban sohasem valósították m eg, mivel hiányoztak hozzá az anyagi eszkö­ zök. A tervezet 18 hadtestre osztotta vol­ na a m onarchia fegyveres erőit, hat-hat

hadtestet északon, délen és a birodalom belsejében állo m áso ztam . A valóságban csupán 12 gyalogos- és két lovashadtestet állítottak föl, s ezeket négy hadseregbe szervezték, m elyek közül az első hadsereg parancsnokságát Bécsben, csapatait Alsóés Felső-A usztriában, Stájerországban, Salzburgban, É szak-T irolban, Vorarlbergben, Cseh- és M orvaországban és az osztrák Sziléziában, a m ásodik hadsereg parancsnokságát V eronában, csapatait a lom bard-velencei tartom ányban, K arintiában, K rajnában, a tengerm elléken és D él-T irolban, a harm adik hadsereg pa­ rancsnokságát Pesten, egységeit M agyarországon (beleértve E rdélyt), a negyedik hadsereget pedig Galíciában és B ukoviná­ ban helyezték el, s az utóbbi parancsnok­ sága L em bergben székelt. A birodalm at kiegészítő kerületekre osztották, ezek székhelyén folyt a sorozás. A hadkötelezettségről egy 1853-ban k i­ adott rendelet intézkedett. Bár a korábbi­ nál szélesebb rétegekre terjedt k i, ami ál­ tal lényegesen m egnőtt a békelétszám , m ég m indig nem volt általánosnak m inő­ síthető a hadkötelezettség. M agasabb is­ kolai végzettség és bizonyos szakm ák, foglalkozások eleve felm entést biztosítot­ tak. Gyakorlatilag továbbra is lehetőség volt helyettesállításra, m egváltásra, sok­ helyütt pedig sorshúzást alkalm aztak, és a hadköteleseket a hú zo tt sorszám szerinti sorrendben hívták be. A rendelet nyolc­ esztendei sorszolgálatot és kétévi tartalé­ kos szolgálatot írt elő, a tényleges szolgá­ lati idő azonban ennél rövidebb volt. Az évi m integy 120-150 ezer sorköteles k o r­ ba lépettnek általában m integy kétharm a­ dát vonultatták be, a behívottak száma ál­ talában a százezer alatt m aradt. Ez is az ál­ lam kincstár állapotától, a továbbszolgá­ lók számától és a politikai helyzettől füg­ gött, m utat rá a korszak egyik legjobb is­ m erője, Papp T ib o r a Magyarország had­ történetében, s ezt az alábbi adatokkal tá­ m asztja alá: 1854-ben 90 ezer, 1855-ben 95 ezer, 1856-ban 86 ezer, 1857-ben 103 ezer főt soroztak be. Az ötvenes évek közepén a hadsereg békeállom ányát 220-240 ezer, hadi létszám át 750-800 ezer főben határozták meg. E rre a hadseregre várt tehát, hogy a harctéren szerezzen érvényt legfőbb had u ra, I. Ferenc József itáliai és ném etországi aspirációinak. A hatvankét gya­ logezred, a tizenhat nehéz- és huszonnégy könnyűlovasezred, a tizenkét tábori, egy partvédő és egy röppentyűs tüzérezred, valam int a nyolc vártüzérosztály látszólag elegendő is volt ahhoz, hogy az alig h ar­ m incéves uralkodó m egvédje, sőt gyara­ pítsa hatalm as birodalm át. 23

A solferinói megaláztatás, 1859

olferino az észak-itáliai M antoA r i L , va tartom ányban fekszik, Pes2 ^ 1 c h i e r á t ó l délnyugatra. I tt terül el a híres várnégyszög, Verona, Peschiera, M antova és L egnano erődjei­ nek együttese, ezek védelm ébe h úzódott vissza 1848-ban R adetzky tábornagy, am ikor a piem ontiak és az olasz állam ok­ ból érkezett szabadcsapatok m egszoron­ gatták. A várnégyszögtől nyugatra a M incio folyó igyekszik északi irányba, a Garda-tóba. D élen a Pó höm pölyög nyugatról keletre. M ég napjainkban is m egtekinthetők az egykori védm űvek, az erődök m aradvá­ nyai, m elyek hajdanában az olaszországi osztrák hatalom jelképeinek szám ítottak. E hatalom nem korlátozódott a L om bardvelencei K irályságra, H absburg-m ellékágak, „szekundogeniturák” uralkodtak a M odenái H ercegségben és a Toszkánai N agyhercegségben. Az olasz egységnek éppen ez az osztrák jelenlét volt a legfőbb akadálya, nem cso­ da hát, hogy az olasz hazafiak gyűlölettel tekin tettek rá. Az 1848/49 óta eltelt évti­ zed nem igen változtatta meg érzelm eiket. Az osztrák korm ányzat tehetetlen volt az irredenta híveivel szem ben, R adetzky akasztófákkal, b ö rtönbüntetésekkel, a rendőrség, a csendőrség és a katonaság terrorjával vajmi keveset változtathatott a közhangulaton. D e a mézes m adzag p o ­ litikája is hiábavaló igyekezetnek bizo­ nyult, az osztrák Itália gazdasági előny­ ben való részesítése, tám ogatása vagy ép­ penséggel a példam utatónak szánt közigazgatás. Az olasz patrióták különben sem egy jobb A usztriában akartak élni, ők arra vágytak - m iként egyikük fogalm a­ zott - , hogy A usztria távozzon Itáliából. A solferinói csatatéren érte az első k o ­ moly csapás Ferenc József külpolitikáját: a háborús vereség az itáliai hatalm i pozí­ ció - ha nem is a teljes jelenlét - elveszíté­ sét hozta. A M incio p artjára vezető (hadi)ú tra azonban hosszas diplom áciai m érkő­ zés u tán tértek csak rá a hadviselő felek. M íg az ötvenes években a m onarchia m indinkább elszigetelődött - ellenségévé vált hajdani szövetségese, O roszország, a ném etországi rivalizálás m iatt elhidegült a viszonya Poroszországgal - , a piem onti korm ány élén álló Cavour m iniszterelnök nagy tudatossággal és kitartó szívóssággal jelentős külpolitikai sikereket könyvelhe­ te tt el. E sikerek legfontosabbikának a francia tám ogatás m egszerzése szám í­ tott. A kalandor III. N apóleon nagybátyjá­ nak aktív külpolitikáját elevenítette föl. A m egváltozott körülm ények és erőviszo­ nyok m iatt kontinentális hegem óniára 26

Cavour piemonti miniszterelnök céltudatos politikával tört Itá lia egyesítése felé

gondolni sem lehetett, m iként Franciaor­ szág gazdasági és következésképpen kato­ nai ereje arra sem volt elegendő, hogy egész E urópával dacolni m erjen, s fegy­ verrel csikarja ki az áhított eredm ényeket. N em hódítóként és d iktátorként lépett te­ h át föl, hanem - Diószegi István megfo­ galm azását idézve - „m int alkusz, közve­ títő és útitárs, aki az üzletkötés végén b e­ nyújtja partnerének a szám lát” . Az itáliai francia beavatkozásnak m in­ denesetre kom oly ellenzői voltak m ind belföldön, m ind külföldön. A véletlen sie­ te tt III. N apóleon segítségére, s ennek nyom án m eglódulhattak az esem ények. 1858. január 14-én három bom ba robbant a párizsi opera előtt, abban a pillanatban, hogy a császári pár hintója odaérkezett. N apóleonnak - ahogy m ondani szokták - az ijedtségen kívül egyéb baja nem esett, a m erényletnek azonban tíz halálos és százötven sebesült áldozata m aradt a hely­ színen. A pokolgépeket egy kiterjedt öszszeesküvés résztvevői helyezték el, akik egyszerre akartak tiltakozni a m ásodik császárság despotizm usa és korruptsága

ellen, valam int felhívni a figyelm et az olasz nép nyom orúságára. A franciák csá­ szárának az volt az érdeke, hogy az utolsó motiváció kapjon hangsúlyt, s az ő bele­ egyezésével olvasta föl a fővádlott, Felipe O rsini védőügyvédje a m erénylő b ö rtön­ ből írott levelét, am ely drám ai hangon kérte N apóleont: „Szabadítsa föl hazá­ m at, s 23 millió áldás kíséri m ajd a túlvi­ lágig.” A m erénylet keltette általános döbbe­ net a beavatkozási politika híveinek kezére játszott. Alig telt el fél esz­ tendő, s N apóleon titkos m egálla­ podást k ö tö tt a piem onti m inisz­ terelnökkel Plom bières-ben, bár erre az alkura az üzletkötés a ta­ lálóbb m egnevezés. A császár fegyveres segítséget kínált EszakItália felszabadításához, cserébe pe­ dig N izzát és Savoyát k érte, no meg a piem onti királylány kezét saját unokaöccse számára. Kétszázezres kontingenst ígért N apóleon. H atalm as erőt - mely messze m eghaladta az itáliai osztrák hadsereg létszám át - , de csak „vé­ delm i” háború esetére. Cavour dolga volt tehát, hogy Bécset addig provo­ kálja, míg az kezdi meg az ellenségeske­ dést. A provokáció persze a francia csá­ szártól sem volt idegen, egy üzenetét m in t­ egy a háború nyitányának szokták tek in ­ teni. N apóleon az 1859-i újévi fogadáson így szólt az osztrák nagykövethez: „Sajná­ lom , hogy kapcsolataink m egrom lottak, de érzelm eim Őfelsége irányában válto­ zatlanok.” Ez u tó b b i, Ferenc Józsefre utaló félm ondat persze senkit sem tévesz­ te tt m eg, H ü b n er báró, a kipróbált diplo­ m ata is rögtön tu d ta , hogy házigazdája az olasz helyzetre céloz. E helyzet pedig egyre inkább elm érge­ sedett. T orinóban m ásról sem cikkeztek az újságok, m in t a lom bardiai és velencei elnyom ásról, az olasz hazafiak üldözésé­ ről, s ennek nehezm ényezésére a piem onti korm ány nem szalasztott el egyetlen al­ kalm at sem. A szavakat tettek is követ­ ték: fenyegető csapatm ozgások a határon, b áto ríto tt m erényletek osztrák területen, m elyek elkövetői Piem ontba m enekül­ tek. Bécsben a határozott fellépés hívei k e­ rekedtek felül. Bíztak abban, hogy az egész N ém etországban fellángoló nem zeti érzület tám ogatásra kényszeríti a ném et fejedelm eket, m indenekelőtt Poroszor­ szágot. A berlini korm ánynak persze nem sok kedve volt hozzá, hogy kikaparja oszt­ rák riválisa szám ára a gesztenyét, de ugyanakkor jelentős erők aggódtak a fran­ cia térnyerés m iatt.

A segítségben azonban csak egy m egtá­ m adott rem énykedhetett igazán, A usztria pedig éppen ezt a lehetőséget játszotta el, am ikor tám adóként lépett föl. Ferenc Jó ­ zsef és korm ánya 1859 áprilisában dön tö tt úgy, hogy ultim átu m o t intéz Piem onthoz. H adseregének a határról való vissza­ vonását és dem obilizálását, valam int az osztrákellenes propaganda megzabolázását, a hangulatkeltés beszüntetését köve­ telte. E nnek elfogadása esetén is csak á t­ m eneti és bizonyosan törékeny békét le­ hetett volna elérni, de azt is csak T orino súlyos megalázásával. C avournak term é­ szetesen esze ágában sem volt teljesíteni a követeléseket, hiszen ő csak az osztrák hadüzenetre várt, hogy a m egtám adott helyzetéből kérhessen segítséget. Szám í­ tása bevált: a francia tám ogatást m egkap­ ta, míg az agresszor A usztriának le kellett m ondania lehetséges szövetségeseiről. N em volt veszve azonban m inden. Gyors, határozott hadvezetéssel talán a francia kontingens m egérkezése előtt m eg lehetett volna verni a piem ontiakat, akiknek hatvanezer katonája nem jelen­ te tt kom oly ellenfelet. Gyulay azonban képtelen volt felnőni feladatához, m egját­

A cs. kir. hadsereg területi elhelyezkedése (diszlokációja ) 1859januárjában. J ó l látható, hogy nagy erők áll­ nak a Lombard-velencei Királyság területén, kivált­ képp a milánói és veronai helyőrségben, de a koncentrá­ ciót gátolja, hogy csapatokat kell állomásoztatni példá­ ul Magyarországon, valam int Csehországban és a németországi úgynevezett szövetségi erődökben, egy esetleges rajnai második fro n t megnyitása érdekében

szani ezt az esélyt, s ezzel maga is tisztá­ ban volt. Főhadiszállásán egyszerre m in­ den a feje tetejére állt, a békeidőkben oly gonddal őrzött rend általános zűrzavarba torkollott. Ellentétes parancsok m entek a csapatokhoz, ami persze azzal is m agya­ rázható, hogy a pánikba esett és begör­ csölt táborszernagy maga sem tu d ta, m it akar. S eközben értékes napok, sőt hetek m últak el. Bécsből m ár az ultim átum elutasításá­ n ak m ásnapján világos parancs érkezett Gyulayhoz: „K ezdjen offenzívát Piem ont és a vele szövetséges franciák ellen.” Ez igazán nem igényelt hadvezéri zseniali­ tást, e feladathoz nem kellett egy R a­ detzky form átum ával rendelkezni, még csak további utasításokra várni sem: az osztrák hadsereg létszám a többszörösen felülm últa az olaszokét, kiképzés, fegy­

verzet tekintetében is fölényben volt. Gyulay egy hónapig mégis csak ide-oda vonulgatott, kerü lt m inden nagyobb öszszeütközést. K özben G enovába m egér­ keztek az első francia egységek, melyeket hajón és vasúton további hadosztályok követtek. M ájus 3-án a Pó m entén, Valenza és San Salvatore között m ég m indig kedvező lehetőség nyílt volna ütközet el­ fogadására. A piem onti haderő döntő többsége sorakozott itt föl, s az első 15 ezer főnyi francia kontingens. E m integy 70 ezer fővel szem ben Gyulay 110 ezer em bert tu d o tt felállítani, m égsem vállalta a m egütközést, amivel egyszer és m inden­ korra kicsúszott kezéből a kezdem é­ nyezés. E ttől kezdve ugyanis kapkodása tragi­ kussá kezdett válni. E lőbb visszavonult a T icino m ögé, m ajd mégis m egkockázta­ to tt egy T orino elleni m enetet, meg sem in d u ltak azonban katonái, am ikor m ár el is állt a tervtől, tudom ást szerezvén arról, hogy a felvonuló franciák éppen a pie­ m onti fővárostól keletre, Alessandria térségében foglaltak el gyülekezési körle­ tet. A tehetetlen táborszernagy fejéből e t­ től kezdve nem lehetett kiverni, hogy 27

III. N apóleon nagybátyja hadjáratát akar­ ja m egism ételni, s Piacenzánál tö r m ajd be L om bardiába. A franciák császára iga­ zán szívesen utánozta nagy elődjét, m ost azonban éppen kivételt te tt, s észak felé m asírozott, m iközben az osztrák főerők hiába vártak rá a Pó partján. E rre végre Gyulay is m egindult, m ég­ hozzá N ovara felé, ahol R adetzky egykor olyan fényes győzelm et aratott. A „vén szam ár” azonban céltudatosabb hadveze­ téssel érte el sikereit. U tódja ezzel szem ­ ben azonnal m egszakította hadm űvelete­ it, m ihelyst tudom ására ju to tt, hogy a franciák is arra tartanak. Egy hábo rú t csak csatákkal lehet m egnyerni, de G yu­ lay még az ütközetek gondolatától is irtó ­ zott. M egint visszavonulást rendelt el, s hadtesteit M agenta m ellett gyülekeztette. Egy teljes hónap telt el eközben gyakor­ latilag tétlenül, éppen elegendő idő, hogy a franciák teljes létszám ban felvonulja­ nak , s a kedvező kiinduló pozíció előnye szertefoszoljék. N em ok nélkül m ondta tehát évekkel később V iktor E m ánuel, am ikor em lékm űvet akartak em elni tisz­ teletére: „N em nekem , G yulaynak járna em lékm ű, am iért a franciák m egérkeztéig kím élt b e n n ü n k e t.” Június elején Ferenc József is a h arctér­ re érkezett, kíséretében az elm aradhatat­ lan G rünne főhadsegéddel és H einrich von H eß vezérkari főnökkel. Ez u tóbbit k üldte a császár a veronai főhadiszállásról Gyulayhoz, hogy végre tám adásra ösztö­ nözze. H eß hátraarcot is ak art csináltatni a csapatokkal, hogy azok N ovara irányába a franciák elé m eneteljenek, aztán mégis A cs. kir. csapatok megfelelő előkészületek és felderítés nélkül kezdték meg hadműveleteiket. Á tkelés a Ticinón 1859. május 7-én

engedett Gyulay lebeszélésének, és viszszavonta az előbbi parancsot. Vagyis R a­ detzky nagy tapasztalatú vezérkari főnöke sem tu d ta m egállítani a parancsok és el­ lenparancsok áradatát. E nnek a fejetlen­ ségnek aztán végzetes következm énye lett. A m ásnap reggel mégis m egkezdődő csatába egész osztrák hadtestek késve é r­ keztek m eg, de legalábbis nem ott tartóz­ k o d tak, ahol helyüket a vezérkar térképe­ in bejelölték, a segédtisztek céltalanul nyargalásztak föl s alá, hogy a parancsokat kézbesítsék, a Vigevano m elletti hídon egyszerre két hadtest próbált átkelni a T i­ cinón, m indkettő érvényes parancsra hi­ vatkozhatott, s amíg a vita, a besorolás, a fel- és lemálházás folyt, az útvonal m ent­ hetetlenül el volt torlaszolva, a katonák pedig a folytonos sorakozóktól és értel­ m etlen topogástól halálosan kifáradtak. M indem ellett az egyébként sem valami olajozottan m űködő osztrák hadtáp is cső­ döt m ondott, így aztán nem csak fáradt, de korgó gyom rú katonák szálltak szembe a szövetséges francia-piem onti sereggel. A m agentai csata kezdetén, 1859. június 4-ének reggelén nagyjából egyenlő erők álltak szem ben egymással, s ha Gyulay­ n ak nem kószálnak hadtestei hiábavaló m ódon a környéken, m ég fölénybe is k e­ rü lh etett volna. A vezetés összehasonlitása m ár kevésbé kedvező, igaz, joggal jegy­ zi m eg Allmayer-Beck: m iként G yu­ lay nem volt R adetzky, akként az ellenfelet sem I. N apóleon ve­ zette, csupán csak a harm adik.

M ás kérdés, hogy a franciák m ögött a krím i háború viszonylag friss hadita­ pasztalatai állottak, m íg az osztrákok csak hadgyakorlatokon iskolázódhattak, meg néhány mozgósítás alkalm ával, am ikor Bécs erőt kívánt dem onstrálni. A fegyver­ zet összehasonlítása kettős eredm ényhez vezet: a francia tüzérség huzagolt csövű L a-H itte-lövegekkel rendelkezett, m e­ lyek jóval m esszebb h ordtak, és ponto­ sabb célzást tettek lehetővé, m in t a M ária T erézia-korabeli m odellekkel felszerelt osztrák tüzérség ágyúi. F o rd íto tt volt a helyzet a kézi fegyverek esetében. A vont csövű, elöltöltős Lorenz-

Herle ezredes szeméhesen irányítja a tüzérséget a C anal N aviglio mellem vám házaknál 1859. június 4-én C lam-G alias gróf jelenlétében. M engersen g ró f elesik

puska messze felülm últa tűzgyorsaságb an, lőtávolságban és találati pontosság­ ban a franciák sima csövű M inié-puskáját. E fölényt azonban a franciák elsöprő szuronyroham m al sem legesítették. Egyáltalán a gyalogsági taktika alkal­ m azásában a jobban és korszerűbben k i­ képzett franciák fölénye m u tatkozott m eg. Az osztrák gyalogsági szabályzat a zárt alakzatokat részesítette előnyben, zárt zászlóaljoszlopok feladatává téve az

ellenség legyőzését. A m odernebb francia harcm ód a csatárláncban való tám adást al­ kalm azta. A csatárrajok rövid roham után tüzeltek, m ajd leültek vagy lefeküdtek, hogy puskájukat újratöltsék, m iközben a m ögöttük haladó raj fedezte őket, aztán „m acska m ód ugrálva” ism ét előre nyo­ m ultak. „Ez az afrikai zuávoktól elsajátí­ to tt harcm odor annyira elképesztette a m i csapatainkat - írja egy osztrák szem ­ t a n ú - , hogy nyom ban m eginogtak.” S messze felülm últa az osztrákokét a franciák egyenruhája: kényelm esebb szabása volt, jobb anyagból készült a fran­ cia zubbony, s N apóleon hadseregében arra is figyeltek például, hogy m inden gyalogosnak a lábára m éretezzék a bakan­ csát . . . M agenta egyszerűen szégyenteljes ve­ reséggé vált. Az elcsigázott osztrák csapa­ to k , m elyek katonái egy napja gyakorlati­ lag nem k aptak meleg élelm et, tulajdon­ k éppen derekasan helytálltak, azaz helyt­ álltak volna, ha a hadvezetés nem m ond csődöt. A francia M ac-M ahon tábornok látszólag rosszabb pozíciójából is m erész oldaltám adást intézett a vele szem ben álló Clam-Gallas altábornagy csapatai ellen, m ire az visszavonulót fúvatott. D e nem ő volt az egyetlen hadtestparancsnok, aki saját szakállára cselekedett. Gyulay tehe-

tétlensége - úgy tű n ik - beosztottjaira is átragadt. A főparancsnok a hozzá beérke­ ző rém ült jelentések hatására m ár egy olyan pillanatban elvesztettnek nyilvání­ totta a csatát, am ikor m ég m egnyerhető, de legalábbis m egvívható lett volna. A Gyulay által elrendelt visszavonulás valóságos m eneküléssé vált, m elyet csak a M incio keleti partján lehetett m egállíta­ ni. L om bardia ezzel a francia-piem onti szövetségesek ölébe hullott. Az osztrák csapatok m egint a várnégyszögben gyüle­ keztek, ahonnan Gyulay táborszernagy legszívesebben m ár addig sem m ozdult volna ki. H a serege m aradt is, neki m indenesetre ú tilaput k ö töttek a lábára. Ferenc József azonnal leváltotta - döntésével így is m ás­ fél hónapot késett. A tisztikar szívesen látta volna Benedek Lajost a főparancsno­ k i poszton, hiszen ő R adetzky utolsó ve­ zérkari főnökeként nagy tapasztalatokat szerzett Itáliában, ahogy m aga m ondta: „ism ert m inden fát” . Ám a császár világ­ képéhez az illett, hogy legfőbb had ú rk én t m aga álljon hadai élére. A 29 éves ifjú, aki eddig az abszolút monarchát játszotta, arról álm odott, hogy se­ regeit győzelemre vezeti, büszke hadve­ zérként vonul be m eghódított városokba (és a történelem be), ő, a dicső hős. Hogy katonai tapasztalatai a nullával voltak O sztrák gyalogság és francia gyarmati katonák harca M agentánál 1859. június 4-én

29

HÍ««»«» egyenlők - 1848 nyarán, m ég főherceg­ kén t néhány hetet R adetzky stábjában szem lélődhetett, s egyszer a forradalm i M agyarország ellen vonuló csapatokat is m eglátogatta - , továbbá az a tény, hogy gondosan m egtervezett katonai nevelése a törzstiszti foknál ta rto tt, s a vezérkari képzés m ég m eg sem kezdődhetett, am i­ kor abba kellett hagynia, m ert az iskola­ padból átü lt a tró n ra, s a m ulasztottak pótlására m ár soha nem adódott idő, nos, m indez kevéssé zavarta. Solferinónál az­ tán keserves leckét kapott. A császári királyi főhadiszálláson h adi­ terveket kovácsoltak a nyom asztó d ilet­ tantizm us jegyében. „Siralm asabbat el sem lehet gondolni, m in t ezt az arrogáns ifjoncot, aki nekiáll hadsereget vezényel­ n i, és aki, m int szélben a n ád , a legellentm ondóbb befolyásoknak enged” - írta a kortárs F ried rich Engels m aró gúnnyal Ferenc Józsefről - , „m a az öreg H efínek fogad szót, hogy holnap m egint G rünne ú r ellenkező tanácsára hallgasson, ma visszavonul és holnap hirtelen tám ad, és egyáltalán maga sem tudja, hogy m it a k a r.” Egyelőre lázas tevékenység folyt, a csa­ patokat k ét hadseregbe osztották be gróf Schlik és gróf W im pffen tábornok p a­ rancsnoksága alatt. A császár udvari ta30

Legendák születnek: e színezett litográfián például három Haller-huszár száll szembe tíz piemontival és Voghera ellenséges lakosaival

nácsadói, akik a hadvezetéshez m it sem értettek - igaz, az elm últ évtizedben a d ip ­ lom ácia sem m utatkozott erős oldaluk­ n ak - , továbbra is azt a rem ényt táplálták, hogy a ném et állam ok, élükön Poroszor­ szággal, végre felism erik a francia ve­ szélyt, és segítséget nyújtanak. A kkor a fő hadszíntér a Rajna m ellé helyeződik át, N apóleonnak is oda kell küldeni csapatai javát, A lbrecht főherceg egy harm adik hadsereggel ugyancsak m enetkészen állt az északi front m egnyitására várván - és akkor m inden jóra fordul, elm úlik ez a m egaláztatás, ez a rém álom , ez a szoron­ gató kudarcsorozat. Csakhogy a ném et állam ok nem m oz­ dultak. (H ogy m indazonáltal a m ásodik front lehetősége nem csak az osztrák veze­ tés rem ényeiben és néhány föllelkesült ném et nacionalista jelszavaiban élt - tőlük szárm azik a m ondás, hogy a R ajnát a Pónál kell m egvédeni - , azt a későbbi fejle­ m ények, III. N apóleon óvatos cselekede­ tei is bizonyítják.) A franciák császára győzelemre töreke­ d e tt, méghozzá a lehető leggyorsabban, m ert csapatai szintén kezdtek kim erülni.

M ajdnem három heti szervezgetés, átcso­ portosítás, felkészülés után Ferenc József vezérkarában is a tám adás m ellett döntöt­ tek. R am m ing altábornagynak, H eß ve­ zérkari főnök helyettesének az elgondolá­ sa kerekedett felül, aki azt javasolta, hogy a két cs. kir. hadsereg keljen át a M inción, és addig tám adja meg a francia-piem onti szövetségeseket, am íg azok be nem feje­ zik erőik összevonását. A terv önm agá­ ban helyeselhető, egyetlen szépséghibája, hogy hiányoztak hozzá az ellenség pontos helyzetéről kap o tt inform ációk. Ez aztán ugyancsak m egbosszulta magát. így inkább vaktában indult m eg június 23-án a cs. kir. csapatok felvonulása. Alig keltek át a M inción, nagy m eglepetésre m áris franciákba ütköztek. A következő napon hajnali fél három kor m egkezdőd­ te k az összetűzések. A Giotóból Bresciába vezető főútvonal m entén táborozó 1. had­ sereg előőrseinek körletében estek az első puskalövések, három kor a francia tü zér­ ség m egkezdte az ágyúzást, s ötkor m ár az északi szárnyon, a L a Grole m elletti dom bvidéken is folytak az ellenségeske­ dések. Az osztrákok a meleg étkezés után k í­ vántak tám adni, a vezérkar nem akart is­ m ét üres gyom rú sereget harcba vinni. Csakhogy a franciák nem várták m eg ezt

az „A bkochen” -t, am ely így bevonult a h adtörténetbe. A cs. kir. hadseregben ekkortájt általában egyszer k ap tak meleg ételt a katonák - a franciában kétszer s ezt az étkezést rendszerint reggel kilen­ cig bonyolították le, hogy utána egész nap verekedni lehessen. Ez előtt az „A bko­ chen” előtt nem lehetett csatát kezdeni. H a tehát az ellenség előbb in d u lt tám adás­ ba, felborította a csudaszép n a p ire n d e t. . . Ferenc József ennek m egfelelően k i­ lenc óra tájban érkezett kíséretével a csa­ tatérre, és nem kis m eglepetéssel és boszszúsággal kellett tapasztalnia, hogy m ár órák óta javában folyik az ütközet. H úsz kilom éter szélességben, a G arda-tó déli partjától a Pó-síkság rizsföldjeinek széléig gyilkolta egym ást a k ét sereg. 133 ezer cs. kir. katona állt szem ben 151 ezer francia-p ie m o n ti szövetségessel. 413 osztrák ágyú ontotta a tü zet, m íg az ellenkező ol­ dalról ugyancsak 413 löveg ritk íto tta F e ­ renc József zászlóaljait. A F ranz W im pffen parancsnoksága alatt álló déli szárnynak kellett volna a döntést kicsikarnia, átkarolva az ellensé­ get. A délelőtt folyam án azonban kide­ rü lt, hogy W im pffen hadserege erre k é p ­ telen, tüzérsége nem tu d megfelelő tám o­ gatást nyújtani gyalogságának, a francia tüzérség viszont szörnyű pusztítást vitt

A rosszul vezetett csapatoknál is tapasztalható volt az egyéni hősiesség. Prokosch főhadnagy például két löveggelfedezi a visszavonulást a z ellenséges túlerővel szemben 1859. május 20-án

végbe soraiban. így viszont nem sikerült az arcvonal közepén küzdő Schlik hadse­ regét teherm entesíteni. A franciák kora délután m egroham ozták a ciprusokkal b o ríto tt solferinói m agaslatokat, szurony­ roham uk súlya alatt összeroppant az oszt­ rák arc vonal. Ferenc József délután négykor adta ki parancsát az általános visszavonulásra. Csapatai m egint egyszer átkeltek a M inción. É szakon, a G arda-tó partján a V III. hadtest ekk o r m ég szilárdan tartotta San M artino m agaslatait. Parancsnoka legen­ dássá vált m ondattal szállt szem be a viszszavonulást elrendelő utasítással: „F egy­ vereink becsülete m egtiltja nekem , hogy e pillanatban visszavonuljak.” A parancs­ m egtagadó altábornagyot Benedek Lajos lovagnak hívták. H úszezer em berével m ég visszaszorította a szem ben álló m in t­ egy harm incezer piem ontit, aztán este ő sem teh etett m ást, m int hogy m egindult kelet felé. M ég az időjárás is éreztette, hogy nem m indennapi esem ény történik. D élelőtt tetőfokára hágott a kánikula, m egkínozva

tisztet és katonát, lovat és lovast egyaránt, m ajd hirtelen hatalm as vihar tö rt k i, órá­ kig öm lött az eső, m ocsárrá változtatva Solferino vidékét. M intha a rengeteg vért akarná lem osni, úgy záporozott. Vér p e­ dig hullott elég: 22 350 osztrák (ném et, m agyar, cseh, horvát, rom án, szlovák és egyéb), valam int 12 000 francia és 5 500 piem onti m aradt a csatatéren. Az eleset­ tek tem etése, a lótetem ek elégetése napo­ kig ta rto tt, m iközben ellátatlan sebesül­ tek hevertek tem plom okban, istállókban, m agtárakban, de az utakon és a szőlősker­ tekben is, a pokoli időjárásban százával haltak meg olyanok, akiknek sérülése „norm ális” körülm ények között nem lett volna halálos. (E látvány késztette aztán a hadm űveleti területen m agánem berként éppen átutazó H en ri D u n an t-t a Vörös K ereszt m egalapítására.) A katasztrófa beteljesedett. Az osztrák hadvezetés ism ét csődöt m o n d o tt, képte­ lennek bizonyult a m agasabb egységek hadm ozdulatainak összehangolására, a m anőverek, az utánpótlás megszervezésé­ re, a hadtáp irányítására (m indezt m ár ak­ koriban logisztikának hívták). Folliot de Crenneville gróf, G rünne utóda a főhad­ segéd posztján, aki az itáliai hadjáratban egy hadosztályt vezényelt, s följegyzései az 1859. évi háború egyik legfontosabb 31

Solferino, 1859 Ferenc József uralkodása első évtizedé­ nek végén a lehető leglátványosabban lepleződött le a dilettantizm us csődtöm ege, amely a hadügy - s általában az állam ­ ügyek - irányítását jellemezte. A m aga­ sabb parancsnokok kiválasztásánál a h ű ­ ség és az engedelm esség fontosabb szem ­ pontnak bizonyult a ráterm ettségnél, így h át alkalm atlan tábornokok kerültek kulcspozíciókba. K iváltképp érvényes ez a megállapítás gróf Gyulay Ferenc tábor­ szernagyra, aki R adetzky marsall örökét vette át az itáliai főparancsnokságon. Az 1859. évi hadjáratban - am elyet a bécsi diplom ácia balfogásainak követ­ keztében A usztria kezdem ényezett - m ár az első perctől kezdve a hadvezetőség határozatlansága, koncepciónélkülisége rontotta a cs. kir. hadsereg esélyeit. G yu­ lay itáliai serege piem onti-francia koalíci­ óval állott szem ben, a főparancsnok azonWiedemann alezredes, kezében a kétfejű sasos lobogó­ val, az A lbert von Sachsen gyalogezred katonái élén a z ellenségre tör 1859-ben mindkét hadviselő fé l gyalogos harcászatában előtérben állt a kézitusa. E z a z osztrák litográfia Ungerer vadász hőstettét örökíti meg

bán meg sem kísérelte kihasználni azt a helyzeti előnyt, am elyet a szövetséges francia csapatok beérkezéséig az olaszok­ kal szem ben élvezett. Egy teljes hónapot vesztegetett gyakorlatilag tétlenül el, úgy­ hogy V iktor Em ánuel olasz király nem ok nélkül m ondhatta évekkel később: „N em nekem , G yulaynak járna em lékm ű, am i­ ért a franciák m egérkeztéig kím élt b en ­ n ü n k e t.” Ferenc József ekk o r m aga vette át a fő­ parancsnokságot. Solferinónál az osztrák hadvezetés ism ét csődöt m o n d o tt, k ép te­ lennek bizonyult a m agasabb egységek hadm ozdulatainak összehangolására, a m anőverek, az utánpótlás m egszervezésé­ re, a hadtáp irányítására. Egy osztrák tá­ bornok „bizonytalan diszpozíciók és in ­ strukciók” sorozatának nevezte a solferinói melléfogásokat; H ü b n e r báró, a civil diplom ata és leendő rendőrm iniszter kím életlenebbül, ám m indenképp találób­ ban „piram idális alkalm atlanságnak” , s ítélete - noha elsősorban az Engels által „hígagyúnak” m inősített Gyulayra és tá r­ saira gondolt - a császár legm agasabb sze­ m élye általi hadvezetésre is találóan alkal­ m azható. Sok m inden odaveszett 1859. június 24-én. A hadjárat, a lom bard tartom ány, no meg a cs. kir. hadsereg dicsősége.

A csődöt mondott hadvezér: G yulay Ferenc táborszernagy (a képen altábornagyként)

I I I . Napóleon, a franciák császára az olasz nemzeti eszme védnökeként lépett háborúba A usztria ellen V illa Francában mégis megalkudott Ferenc Józseffel

O sztrák vadászok gyalogos négyszögben küzdenek az ellenséges lovassággal

forrásának szám ítanak, keserű szavakkal ecseteli e tragédiát. A m it ő szakszerűen „bizonytalan diszpozíciók és instru k ció k ” sorozatának nevez, A lexander von H übner báró, a civil diplom ata s leendő ren ­ dőrm iniszter m egfogalmazása szerint kegyetlenebbül hangzik: „piram idális alkal­ m atlanság” , írta, s noha elsősorban az E n ­ gels által „hígagyúnak” m inősített Gyulay Ferencre és társaira gondolt, ítélete a csá­ szár legfelsőbb személye általi hadveze­ tésre is találó.

L om bardia elvesztése nagy kudarcnak szám ított, m ég akkor is, ha e m erőben d i­ nasztikus alapú m onarchia uralkodója az­ zal vigasztalhatta m agát, hogy a harcm e­ zőn elveszíteni egy tartom ányt mégiscsak m éltóságteljesebb, m in t engedni olyan átkos és veszedelmes eszm éknek, m int a na­ cionalizm us, a birodalom egyik rákfenéje. V elence még így is m egm aradt, igaz, ezt m eg sokan az „ellenszenves parvenü” n ek , III. N apóleonnak tulajdonították. A franciák császára ugyanis hirtelen elbi-

Sok m inden elveszett ezen az 1859. jú ­ nius 24-én: a hadjárat, a lom bard ta r­ tom ány, no m eg a cs. kir. sereg dicső­ sége. M indez talán elgondolkodtatta Ferenc Józsefet, az önjelölt hadvezért. K ét n a p ­ pal a solferinói csata u tán hosszú levélben számolt be az esem ényekről feleségének, E rzsébetnek, leírva az ütközet m enetét (tanulságos olvasni, m ennyit é rte tt meg belőle), m agyarázkodva, m iért rendelte el a visszavonulást (tarto tt a franciák áttö ré­ sétől), elmesélve saját lovaglását az ítélet­ időben, s az esti levert hangulatot a főha­ diszálláson. „Ez egy szörnyű nap szom orú tö rtén e­ te , amelyen sokat te ttü n k , de a szerencse nem m osolygott rá n k ” - tudósít. „Sok ta­ pasztalattal lettem gazdagabb és m eg tu d ­ tam , hogy érez egy m egvert tábornok. Szerencsétlenségünk súlyos következm é­ nyei m ég csak m ost jönnek, de bízom Istenben és nem érzem hibásnak m a g a m .. . ”

M íg Lombardiában az olasz lakosság ellenségesen viseltetett ács. kir. katonasággal szemben, Tirolban számítani lehetett az osztrák lakosságra. U tközet az A lpokban 1859. július 8-án

34

zonytalanodott, s nem tu d ta , akarja-e egyáltalán, hogy egy rem ényteljes vetélytársa szülessen meg az egységes Itália ké­ p éb en, meg csapatai fáradtságát is tapasz­ talhatta, az pedig világos volt szám ára, hogy az osztrákok akkor is sokáig ellenáll­ h atn ak a várnégyszög védelm ében, ha továbbra is tökfilkók m ódjára vezénylik őket. III. N apóleon jelleméből következett: váratlanul cserbenhagyta szövetségesét. N éhány nappal solferinói győzelme után V illafrancában találkozott Ferenc József­ fel, s fegyverszüneti feltételként egyedül L om bardia átadását követelte. Ferenc Jó­ zsef engedett, hiszen m egtarthatta a ve­ lencei tartom ányt, és a (harm adik) napó­ leoni gesztus ama látszat m egőrzését is m egengedte, hogy A usztria csupán F ra n ­

ciaországtól és nem a kis Piem onttól szen­ vedett vereséget. L om bardiát term észete­ sen nem tarto tta meg a franciák császára, hanem elcserélte Piem onttal Savoyáért és N iz z á é rt. . . A X V III. század dinasztikus „kabinet-háborúit” lezáró tartom ány­ csereberélő békék em léke sejlett föl, de vajon nem ez illett-e a H absburgok tarka­ barka birodalm ához? M ás kérdés, hogy az olasz nem zeti érzület hatalm as fellángolá­ sát a két császár nem tu d ta m eggátolni, így III. N apóleon kétszínűsége dacára a következő évben létrejött az egységes olasz állam , am elyből csak R óm a, a pápa világi b irtoka, valam int az osztrák Velen­ ce h iá n y zo tt. . . A hadsereg ö n tudatát fölöttébb m eg­ nyirbálta az 1859. évi szégyenteljes fias­ kó. K udarcot vallott a hadsereg, m elynek „bám ulatosan küzdő, derekasan helytál­ ló” katonái elvéreztek a hadvezetés bűnös alkalm atlansága, a szervezés csődje m iatt. Az osztrák liberálisok, az abszolutizm us ellenzői m ost joggal tehették föl a kérdést,

m ire is kellettek azok a hatalm as össze­ gek, am elyeket a hadsereg fejlesztésére fordítottak. A pontos sum m ákat persze senki sem ism erte, hiszen az állam háztar­ tás adatait titkosan kezelték, annál na­ gyobb volt a suttogás. S a szabadelvűek­ nek kapóra jött az a tény is, hogy a vesztes hadsereg parancsnokai szinte kivétel nél­ kül az arisztokrácia soraiból kerü ltek ki. Ezek feudális allűrjei pedig nagy vissza­ tetszést keltettek. A m ár em lített Crenneville tábornok, maga is gróf, viszolyogva írta le Gyulay kártyapartijait és u d v artar­ tását, m iközben „a katonák éheztek és a tábori posta hevertette a leveleket” . „ E t­ től a főhadiszállástól kifordul az em ber gyom ra” , jegyezte m eg feleségének írt le­ velében. D e nem csak neki. A háború után hazatérő és leszerelő m ozgósított katonák tízezrei m esélték el o tth o n tapasztalatai­ kat. B űnbakok kellettek h át a régi recept szerint, s Ferenc József e téren nem is té­ továzott. T ö b b m int hatvan tábornok vo-

A lombard-velencei királyság a z 1859. évi háború után. A M incio folyótól és a Garda-tótól nyugatra eső területek immáron olasz kézbe kerültek, de a vámégyszög erődjeiben osztrák katonaság állomásozik

n u lh ato tt nyugdíjba, köztük H eß is, igaz, ő érdem ei elismerése m ellett. U tódjául a császár a vezérkar élére - főhadiszállás­ m esternek, ahogy akkor hívták - az idő­ közben táborszernaggyá előléptetett Be­ nedek Lajost nevezte ki. M inden mellette szólt, csak ő m aga nem , hiszen a legszíve­ sebben ő is a nyugállom ányt választotta volna. M égiscsak ő volt azonban az egyet­ len, aki úgy-ahogy m egm entette a H ab s­ b urg fegyverek becsületét, ráadásul nem volt arisztokrata, tehát senki sem tehetett szem rehányást, hogy m egint valaki olyan k erül magas katonai posztra, akit csak a származása tesz erre alkalmassá. T erm észetesen G rünnének is távoznia kellett, az elm últ évtized legbefolyáso­ sabb em berének, aki a hadügym inisztéri­ u m feloszlatása óta gyakorlatilag a had-

ügym iniszteri teendőket is ellátta. S mivel az új - no, azért csak módjával új - Ferenc József Solferino után ném i parlam entá­ ris látszatot is m egengedett, újra felállítot­ ták a hadügym inisztérium ot. K atonai kö­ rökben rögtön hangot adtak az abbéli ag­ godalom nak, hogy a hadi kiadások össze­ ge ettől a leheletnyi liberalizálódástól is csökkenni fog: a hatalom ból részt kérő burzsoázia, amely élvezte az önkényuralom m al egyidejű gazdasági föllendülés előnyeit, de amelyet erősen sújtott az am úgy is népszerűtlen itáliai háború okozta gazdasági válság és állam csőd, ellenezte az im produktív katonai költ­ ségvetést. Az eredm ény a hadseregreform és az újabb átszervezés m ellett takaré­ kossági program lett, ennek következ­ m énye pedig a hadsereg további gyengü­ lése. Ezt 1866-ban sokan nagyon bánták. A usztria hadserege Solferino után ugyan­ is m egindult azon az ú to n , am elynek vé­ gén a königgrátzi csatamező terü lt el.

A königgrätzi rémálom, 1866

öniggratz Kelet-Csehországb an , az E lba felső folyásánál fekszik, m ai neve H radec K rálové. A legrégibb csehországi városok egyike, a közelében olyan jeles helységek fekszenek, m int a W allenstein hercegségének központjává le tt, de a híres betyárról, R um cajsról legalább annyira nevezetes G itschin (Jicín), illetve P ardubitz (Pardubice), ahol 1873 óta rendezik meg a nagy h írű steeplechase-t, a világ egyik legnehezebb lovas-akadályversenyét. A X V III-X IX . század során Königgrátzet hatalm as erődrendszerrel vet­ ték körül, amely a császári királyi haderő egyik fontos tám aszpontjául szolgált. A város m elletti síkság pedig kiváltképp alkalm asnak tű n t nagyobb szabású ü tk ö ­ zet megvívására. Az 1866. esztendő nya­ rán itt érte A usztriát a következő szégyenteljes katonai vereség, amely fordulópon­ to t hozott történelm ében. Az ellenfél ekkor m ár Poroszország volt, a tét pedig a ném etországi vezető sze­ rep. Évszázadokig viselték a H absburgok a „ném et nem zet szent róm ai birodalm á­ n ak ” koronáját, amely a széttagoltság, a „ném et nyom orúság” következtében in ­ kább cím m el és különféle előjogokkal, sem m int tényleges hatalom m al járt. A n é­ m et császár m indenesetre az első volt a n é­ m et fejedelm ek között, akik közül csupán néhány kiválasztott em elhette trónra. A X V II. században, a harm incéves hábo­ rúban tettek a H absburgok utoljára kísér­ letet a ném et birodalom alávetésére, való­ ságos császári hatalom m egterem tésére; a hábo rú t lezáró 1648. esztendei vesztfá­ liai béke szentesítette az akkor m ég több száz fejedelem szuverén hatalm át. A cím ­ től aztán a napóleoni háb o rú k idején kel­ lett m egválni. A franciák császára egysze­ rűen lem ondatta ném et ellenlábasát, aki egyik fő kötelezettségét, a birodalom gya­ rapítását am úgy sem tu d ta im m ár teljesí­ teni, hiszen annak m egoltalm azása sem m ent m inden zökkenő nélkül. Bécsben ekkor, 1806-ban, kreálták az A usztria császára titu lu st; a veszteséget valamivel m égiscsak pótolni kellett. A ztán elm últ a m onarchák rém álm a, N apóleon b elebu­ k o tt saját telhetetlenségébe, de a régi n é­ m et birodalm at nem lehetett többé föltá­ m asztani: lett helyette N ém et Szövetség, az im m áron „csupán” 39 független ném et állam am algám ja. E szövetség elnöki tisz­ tét ugyan továbbra is A usztria töltö tte be, de ez m ég form álisabb volt, m in t a hajda­ ni ném et császári poszt.

Poroszország viharos sebességgel em el­ k ed ett föl E urópa egyik legjelentősebb ál­ lam ává, méghozzá hódító háborúk útján, a birodalom és legtöbbször A usztria rová­ sára. II. Frigyes - akit B erlinben egysze­ rű en N agynak tituláltak - M ária T eréziá­ tól ragadta el Sziléziát, az egyik leggazda­ gabb H absburg-tartom ányt, de a legna­ gyobb területi nyereségre Poroszország a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kong­ resszuson te tt szert, a Rajna m enti tarto ­ m ányok bekebelezésével. C supán össze­ hasonlításul: 1701-ben, am ikor a bran­ d enburgi választófejedelem porosz királylyá koronáztatta m agát, valamivel több m in t százezer négyzetkilom éter és másfél m illió alattvaló fölött uralkodott, míg a m ú lt század közepén egy 280 ezer négy­ zetkilom éternyi s csaknem húszmilliós hatalom m á vált Poroszország állt szem­ ben Ferenc József m onarchiájával. E z a Poroszország m ind tudatosabban készült arra, hogy m agához ragadja N é ­ m etország vezetését. 1848-ban az ország egyesítésére forradalm i úton tö rtén t k í­ sérlet, a porosz király azonban nem k ért

a nép kegyéből. E helyett - m ihelyst sike­ rü lt ú rrá lenni „a csőcselék zavargásain” - a többi fejedelem m el próbált megegyez­ ni, az önállóságukat m egőrző állam ok laza konföderációját tervezve, ez az elképzelés azonban a status quót féltő nagyhatalm ak és m indenekelőtt A usztria heves ellenállá­ sán m egbukott. (Más kérdés, hogy A uszt­ ria próbálkozásai is ellenkezésre találtak, E urópa korm ányai nem k értek egy Bécsnek alávetett centralizált ném et biroda­ lom ból, s a ném et fejedelm ek sem lelke­ sedtek egyöntetűen az ötletért.) E k kori­ ban m ind tö b b et beszéltek a „kisném et” és a „nagyném et” m egoldásról. 1848-ban persze azok a ném et nacionalisták, akik a kisném et m egoldás híveinek vallották m agukat, szintén szívesen bevették volna A usztriát a virtuálisan létező egységes né­ m et nem zetállam ba - hiszen ki szeretne kicsi lenni, ha nagy is lehetne - , feltéve, hogy nem hozza magával nem ném et ré­ szeit. V égtére is egy olyan ném et nem zeti állam , am elyben idegen népek lakta tarto ­ m ányok, országrészek, sőt országok van­ nak, nehezen tekinthető nem zetinek. r.

\ uffnÁeóiúf

Trithel i,ma

-SS*'. -liiSli ~ \

1 Jf/umif i )J,rjrArn (fO Í

senIminiíAóa/M

W M M l

/¡ofutndf

Ibuihnla/uilíi

Uurtjettt,

A'őirujdtt^

[VKhtmeí hindii

ZlninOt

JhlMllnlt*

Vup., favhttb,

tM/tifíU

ItoífijJuiui'niit,

ffldenmU

oiVtrtjrAau Pffíuúm

iCaymltt/a

Cajtluuy-

DarA [

V'aVJcrtíJun

Hamrr.itait,

, Pa&t' ’IbUlriArti

I/'nhruthi forinttá ÜMrtiti

'•ibltteu

Hwqimit

A z osztrák-porosz határvidék térképe (1866), S zá sz­ ország területrészeivel, különös tekintettel az erődökre, a folyóvölgyekre és a vasútvonalakra

Tatar 'iSluittnilt

Matti

nffrih

>

ifirVrdrn/iift

1

A bécsi korm ányzatnak azonban esze ágá­ b an sem volt lem ondani akár csak egy talpalatnyi - birodalm i - földről, s e nagy­ ném et (vagy akár „nagyosztrák”), valójá­ b an azonban elsősorban dinasztikus tö ­ rekvéseit nem tu d ta elfogadtatni a többi ném et állammal. A nagyném et elképzeléseket Ferenc Jó ­ zsef egy pillanatra sem adta föl, így az osztrák-porosz rivalizálás sem szűnt meg. Berlin szívósan tö rek ed ett A usztria h át­ térbe szorítására, sőt kiszorítására, Bécs pedig Poroszország elszigetelésére. Időle­ ges sikereket m in d k etten elkönyvelhet­ tek , de az idő szem látom ást a poroszok­ nak dolgozott. A francia-piem onti-osztrák háború idején egy pillanatig úgy tű n t, sikerül egy táborba kerülnie a két riválisnak. Az „ősellenség” , Franciaország fenyegetése láttán ugyanis N ém etország-szerte fellob­ bant a hazafias érzület, nem kevesek szí­ vét dobogtatta m eg a jelszó: „A R ajnát a Pó partján kell m egvédeni.” Az A usztria m elletti hadbalépést persze igen sokan el­ lenezték is, köztük egy vezető diplom ata,

O ttó von B ism arck, aki m ár ekkor azt fej­ tegette, hogy az itáliai vereség után A uszt­ riát könnyebb lesz kiebrudalni a N ém et Szövetségből. A Ferenc József-i diplom á­ cia m indenesetre m egtette azt a szívessé­ get a segítségnyújtás ellenzőinek, hogy m eggondolatlan hadüzenetével m entesí­ tette vonakodó szövetségeseit a casus foederis teljesítésének kötelezettsége alól. M egváltozott azonban a helyzet a solferinói vereség után. A m eggyöngült A uszt­ riának Berlin m ár nagylelkűen fölajánlot­ ta fegyveres segítségét - persze m eglehe­ tősen megalázó feltételek m ellett. Porosz vezetéssel kellett volna a szövetséges né­ m et haderőnek a Rajnánál fölvonulni... O sztrák seregek porosz parancsnokság alatt? N em , ebből nem k ért Ferenc Jó­ zsef! M indenesetre III. N apóleon villa­ francai engedékenységében a m ásodik fro n t esetleges m egnyitása m iatti aggoda­ lom is szerepet játszott. Csapatainak zöme Itáliában tartó zkodott, egy rajnai tám adás ugyancsak kellem etlen hadászati helyzet­ be hozta volna.

Zciclienerkláruiií

_

Kistnba/tnen Strussen

— -F lú s s t

^ 2 J,00o \ § 0000)J;

STADTE m iim th r a h ' U.UUQj e-

© Stadtc

i» e

Stá die

u n ie r

,

M árkit

CaensUKlt

/fi,//,.:.'/.

?ob8.ctóítz

folfSUK

ai'/Aviihi InivtUiuiii

htr.hnn

labliinhiu

Ír«ratfB\ \YTnUltsrrilx

A hatvanas évek első felében A usztria és Poroszország m erőben különböző u tat jártak. Ferenc József kénytelen volt en­ gedni a liberálisoknak, és legalább látszat­ alkotm ányosságot bevezetni, a költségve­ tés parlam enti ellenőrzése viszont a hadi­ kiadások ism ételt csökkentésével járt. A porosz országgyűlés liberális többsége szintén ellene volt az im produktív kiadá­ soknak. Pedig a nagy hagyom ányú porosz m ilitarizm us képviselői, m indenekelőtt R oon hadügym iniszter és H elm uth von M oltke vezérkari főnök hadseregrefor­ m ot sürgettek. A m aguk szem pontjából igazuk is volt, javaslatuk m ár régen idő­ szerűnek volt tekinthető. Poroszországban 1813-ban vezették be az általános hadkötelezettséget, a lakosság létszám a azonban azóta m egkétszerező­ dö tt, m iközben az újonckeretek nem vál­ toztak, m inek folytán a sorköteleseknek csak töredékét lehetett behívni és kiké­ pezni. A hadügym iniszter az újonckere­ tek fölem elését kérte a L andtagtól, s per­ sze a szükséges pénzügyi fedezet m egsza­ vazását is. A liberális többség ellenállt, m ert - egyébként okkal - félt a m ilitariz­ m us térnyerésétől, attól, hogy a hadsereg­ nek és vezérkarának befolyása növekedni fog. I. Vilmos király von R oon a hadügy­ m iniszter javaslatára O ttó von B ism arck­ ot hívta m eg a m iniszterelnöki posztra. O aztán nem teketóriázott, és a parla­ m enttel dacolva, az alkotm ányosságot föl­ rúgva, a költségvetés törvényhozói m eg­ szavazása nélkül hozzáfogott a hadsereg fejlesztéséhez. Jellem zőek híres szavai, m elyekkel elveit m egfogalmazta: „N é­ m etország nem Poroszország liberalizm u­ sára tek in t, hanem hatalm ára; a kor nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal kell eldönteni (...), hanem vérrel és vassal.” Az eredm ényt persze nem pusztán az eltökéltség, hanem az ipari forradalom és m indenekelőtt Poroszország 1815. évi nagy szerzem énye, a rajnai iparvidék tette lehetővé. A reform E urópa katonailag leg­ erősebb hatalm ává tette az országot: nem ­ csak a hadra fogható lakosság, a m ozgósít­ ható tartalékosok szám ában em elkedett ki Berlin ereje, hanem szervezettség, hadve­ zetés és haditechnika tekintetében is fe­ lülm últa lehetséges ellenfeleit, am int ez ham arosan a harctéren is m egm utatkoz­ h atott. Term észetesen az osztrák hadügy irányítói is m egpróbálták levonni a szük­ séges következtetéseket itáliai csúfos k u ­ darcukból, a koncepciónélküliség azon­ ban - láth attu k - rányom ta bélyegét az in ­ tézkedésekre, az átszervezésekre és a szükségesnek ítélt reform okra. Az egyenruházatban is tö rtén t ném i 39

változás a keserű solferinói tapasztalatok után. A m elegben elviselhetetlen állógal­ lér helyett lehajthatót rendszeresítettek a zubbonyra, am elyet kétsorosról egyso­ rosra szabtak át. A fehér zubbonyt ettől kezdve ütközetben és tábori körülm ények között nem kellett viselni. A gyalogság számára ehelyett a szürke köpenyt írták elő, ezt kellett fölvenni harc és m enetelés idejére, függetlenül attól, m ilyen évszak van és hol a hadszíntér. A köpeny alatt csak egy szál inget volt szabad h ordani, le­ szám ítva a hideg telet. Azt persze a hadve­ zetés is b elátta, hogy ilyen hatalm as b iro­ dalom ban, m int a M onarchia, m eglehető­ sen különböző klim atikus viszonyok for­ dulhattak elő, ezért egyetlen engedm ény­ kén t az Itáliában állomásozó ezredek ka­ tonái a tűző nap ellen védőkendőt tű zh et­ tek csákójukra. (S nehogy bárki hiányolja a fehér zubbonyt, am elyet csak díszelgéskor öltöttek föl ezentúl Ferenc József k a­ tonái, kötelezően előírták, hogy azt a háti­ zsákban kell cipelni.) Régi csapatnem ek tű n tek el az újítások alkalmával: a gyalogságnál nagy hagyo­ m ányú gránátosok például; a nehézlovas vértesek pedig levetették m ell vértjüket, de tarajos sisakjukkal a fejükön 1866-ban m ég utoljára hadba vonultak. A tüzérség új lövegeket k ap o tt, huzagolt csövű, de elöltöltős ágyúkat, m elyek jóval korszerűbbek voltak a korábbi m o­ delleknél, de a legm odernebb technikai színvonalnak a közelébe sem értek. A L orenz-puskát tovább tökéletesítet­ ték , jóllehet a vezérkar azt a következte­

j Z Í *5

tést vonta le az itáliai hadjáratból, hogy ez a fegyver megállta helyét. A rra a híreszte­ lésre, hogy a porosz D reyse-puska messze fölülm úlja a Lorenz-féle teljesítm ényét, ugyancsak a m agentai és solferinói példá­ ra hivatkoztak az osztrák haditechnika felelősei. A franciák ott úgy küzdötték le kisebb hatásfokú puskájuk hátrányát, hogy egyszerűen lerohanták a cs. kir. gya­ logságot. Van-e hát hatásosabb taktika, tették föl a kérdést Bécsben, m int az el­ söprő szuronyroham ? A választ M oltke katonái adták meg K öniggrátz mezején.

Kitérő Dániába, 1864 A leendő ellenfelek azonban tettek még egy k itérőt, m ielőtt K öniggrátz alá m ene­ teltek volna. 1864 elején ugyanis háborús konfliktus robbant ki Eszak-N ém etországban, s ebben A usztria és Poroszor­ szág szövetségesként lépett föl. Az elbai hercegségek, Schleswig, H o l­ stein és a kicsiny L auenburg volt a tét. E zeket a perszonálunió kötötte össze D á­ niával, s a dán király, H olstein révén, amely a N ém et Szövetségnek is tagállama volt, ném et fejedelem nek is szám ított. A jobbára ném et nem zetiségű lakosság 1848-ban m ár egyszer kísérletet te tt, hogy csatlakozzék az akkortájt születni látszó egységes N ém etországhoz, D ánia azon­ ban fegyveresen akadályozta meg ezt az - ő szemszögéből nézve - szeparatista tö ­ rekvést. így a fejedelem ségek továbbra is a kihalás szélén álló O ldenburg-ház u ral­ m a alatt m aradtak, m elynek örökösödési jogát - nőágon is - egy 1852-ben aláírt egyezm ény, a londoni jegyzőkönyv garan­ tálta. A fiág 1863 novem berében halt ki, a dán trónra a G lücksburg-házbeli IX. K eresztély lépett. A hercegségek azonban nem ism erték el utódlását, hanem önálló uralkodót választottak, az A ugustenburgcsaládból származó Frigyes herceg szemé­ lyében. Az ügy m ind ném et földön, m ind D ániában fölkavarta a nacionalista kedé­ lyeket. A dán király m indaddig a n em ­ zetközi jogra s a nagyhatalm ak által is aláírt szerződésre hivatkozhatott, m íg a koppenhágai szélsőségesek nyo­ m ásának engedve, 1864 januárjában be nem je­ lentette a hercegségek bekebele­ zését. Bism arck porosz miniszterelnök vaskövetkezetességgel valósította meg programját, Németország elporoszosítását. E felvételjóval később, 1886-bankészült, deigen jellem ző a „vaskancellár”-ra: egyenruhát visel, ám hanyagul gombolja be, s tartásából is hiányzik minden katonásság

40

Bism arck porosz m iniszterelnök csak erre várt: egyszerre léphetett föl a nem zet­ közi jog őreként és az összném et érdekek oltalm azójaként. 1864. január 16-án u lti­ m átum ot intézett a dán korm ányhoz, am elyben háborús oknak m inősítette, ha D ánia negyvennyolc órán belül nem vonja vissza az annexiót. Bécsben nagy izgalm at keltettek az ese­ m ények. Ferenc József személyesen szállt síkra azért, hogy A usztria részt vegyen a katonai akcióban. A H absburgok n é­ m etországi jelenlétét kellett dem onstrál­ n i, s különben sem lehetett Berlinnek átengedni a ném et ügy védelm ezőjét öve­ ző dicsőséget. T ekintettel a rendkívül rossz gazdasági helyzetre, ez a háború sem volt igazán népszerű a M onarchiában, legfeljebb az osztrák-ném eteket ragad­ hatta magával a nem zeti felbuzdulás, de őket is csupán csekély m értékben - Kiél és Flensburg oly távolinak tű n t. M ivel D ánia nem teljesítette a porosz követeléseket - bízott ugyanis a nagyha­ talm ak tám ogatásában, amely elm aradt - , napok m úlva m egindult az osztrák expe­ d id o s sereg. N égy gyalog- és egy lovas­ dandárból állt a VI. h adtest, am elyet m ost vasútra ü ltettek , hogy húszezer em beré­ vel északra vonatozzon. (Ez m ár az új idők szele: a vasút - amelyről a X IX . szá­ zadi nagy ném et radikális-dem okrata publicista, Ludw ig Börne pár évtizeddel korábban m ég azt h itte , hogy az örök b é­ két hozza el, hiszen m i értelm e van hábo­ rú zn i, ha napok alatt több száz kilom étert lehet m egtenni - a háborús gépezet szol­ gálatába állt. M ár az 1859. évi hadjárat­ ban nagy szerepet k apott a vasúti hálózat a csapatszállításban, ekkor a hadsereg egy részét Kelet-Csehországból és Galíciából dobták át az itáliai hadszíntérre. A prágai hadtestet például - 40 ezer k atonát, tíz­ ezer lovat és ezer fogatot - röpke két hét alatt sikerült Olaszországba szállítani, csaknem ezer kilom éter távolságra! S ez m ég csak a kezdetet jelentette. N em soká­ ra m ár m illiók szállítását szervezik meg a vezérkarok m ellett felállított vasúti szál­ lítási ügyosztályok, irodák.) Az osztrák hadtest élére báró Ludw ig von Gablenz altábornagyot állították, s ez kivételesen jó választásnak bizonyult. Igaz, nem katonailag, m ivel Gablenz sem bizonyult Savoyai Jenőnek, hanem politi­ kai szem pontból: a báró birodalm i ném et volt, a bátyja porosz képviselő. A poro­ szok 24 ezer em bert k ü ld tek Frigyes K á­ roly királyi herceg vezényletével, a szö­ vetséges főparancsnoki tisztet pedig egy nyolcvanéves porosz tábornagy, W rangel báró töltötte be. A háború kim enetele katonailag egy

percig sem volt kétséges, jóllehet a dánok kem ényebb ellenfélnek bizonyultak, m in t azt B erlinben vagy Bécsben gondol­ ták. Ferenc József hadserege is igyekezett derekasan helytállni, hiszen az 1859-ben m egtépázott becsületét kellett helyreállí­ tania, s ugyancsak m egrendült önbizal­ m át visszanyernie. A m i az utó b b it illeti - jegyzi meg ironikusan Johann Christo ph Allm ayer-Beck - , m ajdnem túl jól si­ k erült. F eb ru ár 1-jén lépték át a poro sz-o szt­ rák szövetséges csapatok a holsteini h a­ tárt. A dán hadsereg egyáltalán nem volt fölkészülve, sem szervezetileg, sem tech­ nikailag. K ét nap m úlva gróf G ondrecourt osztrák vezérőrnagy dandárja m ár m eg is roham ozta a dán védővonalakat, és ham ar kivetette az ellenséget állásaiból, úgyhogy annak föl kellett adnia a Danew erket, az E ider és Schlei közötti szoros­ ban kiépített erődrendszert. Gablenz azon nyom bani üldözést rendelt el, s csa­ patainak február 6-án sikerült a visszavo­ nuló dánokat utolérnie. P ontosabban a dán utóvéd fordult szembe üldözőivel, kihasználva az 0versee község m elletti kedvező terepviszonyokat. Egy kis tó m ellett, az erdő szélén fedezékbe vonulva várták a dánok a cs. kir. katonaságot, am elynek a tám adáshoz egy közel ötszáz m éteres fedetlen em elkedőt kellett m eg­ m ásznia, kitéve m agát az ellenség tüzé­ n ek. Gablenz m égsem tétovázott; m enet 1864-ben Ferenc J ó z s e f presztízséért véreztek a M onarchia katonái a távoli Dániában. (¡k>ersee mellett fényes győzelmet sikerült aratni a dán gyalogság fölött

bői indítandó tám adást rendelt el, mivel a késő délutáni óra m ár lehetetlenné tett bárm ilyen átkaroló hadm ozdulatot. Az élen rohanó dandár hatalm as roham ot h ajto tt végre, és áttörte a dánok védelm ét, ám aránytalanul nagy veszteségek árán. Ezekről a veszteségekről elégedetten álla­ p íth atta m eg a vezérkar vizsgálata, hogy döntő többségüket szuronydöfés és puskatusütés okozta: bizonyítottan közelharc következm ényeiként, tehát A usztria k a­ tonái hősi halált haltak Istenért, a császá­ ré rt - a hazáért m ár kevésbé, hiszen az na­

gyon messze volt az Északi- és a K eleti­ tenger partjától. Az előírt taktika beválni látszott; a csapatok lerohanták az ellenség tüzét. K ülön hízelgett a bécsi hadvezetésnek, hogy Gablenz akkor érte el első világra­ szóló sikereit a dán utóvéd ellen, am ikor a poroszok még egyetlen lövést sem adtak le a híres-neves hátultöltőikből. Ferenc József önbizalm a határtalanul m egnöve­ k ed ett, Gablenz azonnal m egkapta a M á­ ria Terézia-rend parancsnoki keresztjét, G ondrecourt, a „vaskem énységű” gene­ rális pedig m eghívást kapott Bécsbe, le­ gyen R udolf trónörökös nevelője. F eb ru ár 11-én a szövetségesek elérték a düppeli erődrendszert, am elyet a dánok fő tám aszpontjukká építettek ki ÉszakSchleswigben. A tám adók egyelőre csak b ekerítették a védm űvet, s főerejükkel folytatták az előrenyom ulást, im m áron D ánia belseje felé, ahol m ind hevesebb el­ lenállásba ütköztek. T öbbhetes felkészü­ lés u tán indult meg csupán a roham a „düppeli sáncok” ellen, am elyet a tú l­ erővel szem ben a dánok nem sokáig ta rt­ hattak. Főerőik Álsen szigetére vonultak vissza, ahová ham arosan követték őket a poroszok, sikeres partraszállási m anő­ vert hajtva végre. Ezzel m ár K oppenhága

41

is veszélybe k e rü lt, úgyhogy K eresztély király békét k é rt, elismerve vereségét. A dán h áború egyértelm űen Poroszor­ szág számára hozott b ab ért, és Bism arck külpolitikai sikerének szám ított a világ szem ében. A két győző egyébként fölosz­ totta maga között a zsákm ányt, Schleswig porosz, H olstein osztrák igazgatás alá ke­ rült. A porosz m iniszterelnök nagyon b í­ zott benne, hogy a kondom ínium m iatti súrlódások előbb-utóbb háborús okot eredm ényeznek. Bécsben egyelőre a siker eufóriájában éltek. Úgy hullottak a kitün tetések , m in t­ ha valami hatalm as háború nagy győzel­ m eit ü n n epelhették volna. A becsület visszanyerve, az önbizalom helyreállítva - m inden úgy volt jól, ahogy volt. A fekete-sárga zászló a régi dicsőségben lobog­ hatott. N incs hatalom , am ely ellenállhat­ na azoknak a katonáknak, akik e lobogót m agasba em elik, vagyis az osztrák k ato­ náknak, akiknek többsége az északi h ad ­ járatban cseh, lengyel és m agyar volt (köztük a kassai és a pozsonyi gyalogezred legénysége), m íg az É szaki-tengeren föl­ vonuló osztrák hajóhad egységeinek fe­ délzetén főleg velencei olasz és horvát te n ­ gerészek szolgáltak. Csak kevesen vállalták az ü n n ep ro n ­ tást, s adtak hangot aggodalm uknak. M ert lehetséges, hogy a vezérkar táborno­ kai m eg voltak győződve a „d öfőtaktika” ellenállhatatlanságáról, tapasztalt gyalog­ sági csapattisztek figyelmét azonban nem kerülte el az a m észárlás, am elyet a p oro­ szok rendeztek D üppelnél a dánok sorai­ ban. Aki látta a D reyse-puskát m űködtében, csak abban rem énykedhetett, hogy soha nem kerül szem be vele. Pedig e szem bekerülésre csupán k ét esztendőt kellett várni.

Halmozott hibák M íg a dániai felhőtlen együttm űködés nyom án abban az illúzióban ringatták m a­ gukat a bécsi külpolitika irányítói, hogy az együttm űködés Poroszországgal fenn­ tartható lesz a továbbiakban is, B ism arck egyre leplezetlenebbül készült nagy célja, a porosz vezetésű ném et egység m egvaló­ sítására. E nnek következő lépéseként A usztria ellen tervezett h áb o rú t, amely porosz győzelem esetén F erenc Józsefnek a birodalom ból, azaz a N ém et Szövetség­ ből való kitessékeléséhez vezethet. A po­ rosz m iniszterelnök céltudatos diplom á­ ciával elérte a nagyhatalm ak semlegessé­ gét, és szövetséget k ö tö tt Olaszországgal, amely 1866. április 8-án írásos kötelezett42

Friedrich von B eck alezredes többször já rt az északi hadsereg törzsénél, hogy az uralkodó megbízásából tájékozódjék a helyzetről, és befolyásolja Benedek döntéseit. (A kép későbbi: táborszernagyként, a vezér­ kar egyenruhájában ábrázolja Becket)

séget vállalt: egy porosz-osztrák háború esetén hadba lép A usztria ellen, feltéve, hogy e háború három hónapon belül kitör. T erm észetesen Bécsben, még ha re­ m énykedtek is a tartós békében, szintén k észültek egy esetleges háborúra. A csá­ szár még 1865 elején utasítást adott egy poroszellenes háború felvonulási tervei­ n ek kidolgozására. E kkor kerü lt a h ad ­ ügym inisztérium ba F riedrich Beck alez­ redes, aki korábban, H eß vezérkari főnök szárnysegédjeként, m ár dolgozott ilyen terveken. Ezek közül poroltak m ost le né­ hányat. Az alapgondolata valam ennyinek 1850-ből szárm azott, am ikor A usztriának éppen vitája volt Poroszországgal, és m oz­ gósítási intézkedésekkel kívánt nyom atékot adni akaratának (az esetleges hadjárat vezetésével egyébként - ki m ást? - Rad etzkyt akarták m egbízni, de a kedélyek akk o r lecsillapodtak). A tervek egy kelet­ csehországi csapatösszevonást irányoztak elő, s K öniggrätz szolgált volna a cs. kir. hadsereg m egindulási körletéül. Innen rövid az ú t Berlinig, gondolták a bécsi vezérkar tábornokai. A rra az esetre, ha Poroszország egy Szilézia irányából indí­ to tt ellentám adásra vetem ednék - am ire volt m ár példa N agy Frigyes idejében - , egy kisebb seregtestet hagytak volna M or­ vaországban, hogy a bécsi útvonalat vé­ delm ezze, és a főerők északi szárnyát fedezze. Bécs akkoriban még am úgy is erődített város volt; a bástyái még álltak.

E tervek persze átdolgozásra szorultak. Egyrészt a császári székesfőváros védel­ m ére m ár hiányoztak a régi erődítm é­ nyek, m ásrészt szám olni kellett a kétfrontos háború eshetőségével, azzal, hogy Olaszország kihasználja a kedvező alkal­ m at, és elragadja - olasz szemszögből: fel­ szabadítja - a velencei tartom ányt. Beck ennek ellenére k itarto tt a königgrátzi erő­ csoportosítás terve m ellett, s a Berlin elleni offenzíva alapgondolatát is m eg­ őrizte. Végül 1865-ben ad acta tették a ha­ diterveket, m ert sikerült elkerülni a h á­ b o rú t. A következő év februárjában azonban újra foglalkozni kellett a dologgal, hiszen m ind nyilvánvalóbbá vált a porosz hábo­ rús eltökéltség. Ferenc József m indazon­ által csak védelm i jellegű haditerv kidol­ gozására adott utasítást, hadd lássa ország-világ, hogy Poroszország az agreszszor, s a ném etek ném etek elleni háb o rú ­ jával nem rokonszenvező osztrák-ném et közvélem énnyel is csak védekező háborút lehetett elfogadtatni. A védelm i stratégia m esszem enően m egfelelt a cs. kir. hadsereg ütőképessé­ gének. A takarékosság m eghozta eredm é­ nyeit. Igaz, a dániai diadalok csalfa fényé­ ben erre csak kevesen gondoltak. Az újabb, s im m áron védelm i haditerv a hagyom ányos erődstratégia elvét követ­ te. M ivel azonban kidolgozói - A ugust N eu b er alezredes és Gideon von K rism anic vezérőrnagy, a felállítandó északi se­ reg kijelölt vezérkari főnöke - arra számí­ to ttak , hogy a poroszok Sziléziából nyo­ m ulnak m ajd Bécs felé, a csapatösszevo­ nást a m orvaországi O lm ützbe irányozták elő. Itt kellett volna bevárni az ellenséget és m egütközni vele. A lbrecht főherceg, a H absburg-család katonája, K árolynak, az asperni győzőnek a fia, aki az offenzív hadvezetési elképzeléseket képviselte, he­ vesen tiltakozott. Végtére is ő volt kisze­ melve az északi front parancsnokának. Csakhogy a császár közben m ásként dön­ tö tt - s m egint egyszer tragikusan tévedett a megfelelő em ber kiválasztásában. Az ő választottja ugyanis Benedek Lajos volt. T ulajdonképpen igaza volt Ferenc Jó­ zsefnek, am ikor a m agyar szárm azású tá­ borszernagyot nevezte ki északi főpa­ rancsnoknak. Benedeket istenítették k a­ tonái, legendás alakjához győzelm ek, b ra­ vúros fegyvertények kötődtek. H a nem ő kerül e posztra, hanem például A lbrecht főherceg, m indenki felhördült volna: lám m egint m ellőzik a M onarchia legzseniáli­ sabb hadvezérét, hogy főhercegecskék kom m andírozhassanak. (Zsenialitásról persze szó sem volt; az ham ar k id erü lt -

csakhogy m ár későn, a teljes összeomlás után.) Ráadásul A lbrecht rendkívül n é p ­ szerűtlen volt, sokan em lékeztek m ég ar­ ra, hogy 1848 m árciusában ő lövetett a tüntető bécsiek közé. Valószínű, hogy Ferenc József azért döntött B enedek m ellett, m ert m egbízott benne, pontosabban csak benne bízott igazán. U tóbb ugyan fölm erült, hogy az északi fronton vereséggel szám olt a csá­ szár, és ezért nem akarta, hogy az u ralko­ dócsalád egy tagját érje ilyen ku d arc, A lb­ rechtét pedig ink áb b győzni k üldte Itáliá­ ba. Egész m agatartása, a hadjárat alatti vi­ selkedése azonban ellentm ond ennek, s mivel a háború kitörésekor szinte m in ­ denki osztrák győzelm et várt E urópában, m iért éppen Ferenc József lett volna peszszimista? Benedek Lajos kétségbeesetten kapálódzott a nagy m egtiszteltetés ellen, akár­ csak Gyulay F erenc 1859-ben. Érdekes m ódon őbelőle sem hiányzott a kellő önis­ m eret annak eldöntéséhez, hogy alkal­ m atlannak lássa m agát a feladatra. K é t­ ségtelenül nagyszerű csapattisztnek bizo­ nyult korábban, de a hadvezéri képessé­ gek hiányoztak belőle. S ha m ár főpa­ rancsnokság, akkor legyen Itália, ahol, ugye, „m inden fát ism er” , nem pedig az északi hadszíntér. E gyébként az em észté­ si zavarokkal küszködő Benedek m ár évek óta többször kérte nyugalm azását. Ám nem volt apelláta. T alán N agy Sán­ dor, Julius Caesar, Savoyai Jenő vagy N a ­ póleon m in d en ü tt helyism eretekkel ren ­ delkezett, ahová hadjáratot vezetett? K ü ­ lönben is, m icsoda m entegetődzés ez egy vezérkari főnök részéről, aki egyidejűleg egy hadsereg parancsnoka is? (Előbb M a­ gyarországon volt korm ányzó és főpa­ rancsnok, m ajd V elencében.) Pedig k o ­ molyan kellett volna venni B enedek kifo­ gásait, m ert ő igazán nem az az em ber volt, aki kérette m a g á t... Az Olaszországgal k ö tö tt három havi le­ járatú segítségnyújtási szerződés m iatt B ism arcknak sietnie kellett, s ő nem té t­ lenkedett. Ügyes provokációk sorával si­ k erü lt is a h áb o rú t kirobbantania. Az osztrák m ozgósítás m ár áprilisban m eg­ k ezdődött, s a vezérkar negyvenöt nappal szám olt, hogy a cs. kir. sereget harcké­ szültségi szintre hozza. A usztria tehát - legalábbis úgy tű n t - ez egyszer lépés­ előnybe k erü lt, s csak a hadvezetésen m ú lt, hogy ezt ki is használja. A csapatok­ nak június 9-ig kellett elérniük az olm ützi gyülekezési körletet. A nem zetközi helyzet A usztria számára tulajdonképpen nem volt előnytelen. N yilvánvalóan tu d ta m indenki, hogy a kétfrontos háború elkerülhetetlen, de az

olaszokat egyedül senki nem tarto tta ér­ demleges ellenfélnek. Valószínűleg Bis­ m arck sem , neki viszont fontos volt, hogy egy hadsereget akkor is lekössenek V iktor Em ánuel katonái, ha közben tönkrevere­ tik m agukat, m iként az meg is történt. A jelentékenyebb ném et fejedelm ek vi­ szont m indnyájan A usztria m ellett sora­ koztak föl. M indenekelőtt Bajorország és Szászország, a két legfontosabb szövetsé­ ges, továbbá H annover, H essen-K assel és H essen-D arm stadt, W ü rttem berg, Ba­ d en , N assau m eg a többiek. Poroszország csak néhány északném et állam ra tám asz­ k o d h ato tt, de ezek katonai ereje éppoly keveset nyom ott a latban, m int A usztria szövetségeseié. Az osztrák haditerv m ér­ sékelten h ato tt lelkesítőleg a szövetsége­ sekre. A szász hadseregnek a csehországi T heresienstadt (Terezin) körzetébe kel­ lett visszavonulnia, s ugyancsak ide vár­ ták a bajorokat, hogy az Elbánál közös frontot alkossanak a szászokkal. Vagyis m in d k ét ország kiszolgáltatta saját terüle­ tét az ellenségnek, m iközben az osztrákok a sajátjukat védték és védették. K atonai akciókra a várakozásoknak m egfelelően H olsteinben került először sor. A usztriának hihetetlen összegekbe k erü lt a megszállás fenntartása, abba vi­ szont Ferenc József nem m ehetett bele, hogy az osztrák igazgatás alá került Hol-

H elm uth von M oltke a X I X . századnak - Napóleon m ellett-legnagyobb katonai lángelméje

steinre a H ohenzollerek tegyék rá a kezü­ ket. K apóra jött, hogy a kétes örökösödési jogokat lobogtató augustenburgi herceg, akit egyszer m ár lefizettek, hogy tűnjön el a süllyesztőben, újfent előhozakodott igé­ nyeivel. A hercegségekben m ind több hí­ ve akadt, m ert az elbaiak m indinkább m egelégelték az ideiglenes gyarm ati sort. Csakhogy A usztria és Poroszország kö­ zött szerződés volt életben a jelen állapot fenntartására. Az egész tö rténet a „Gerolsteini kaland” cím ű operettre em lékez­ te t, csakhogy Schleswig és H olstein birto ­ káért m ár katonák ezrei hullatták vé­ rü k e t... E nnek m egism étlődését elkerülendő, június elején G ablenz tábornok azt a pa­ rancsot kapta, hogy ellenállás nélkül ü rít­ se ki H olsteint, ha a poroszok bevonulná­ nak. E zt m eg is tette, az osztrák hadtest vonatra szállt, és egyetlen puskalövés nél­ kül m egindult Csehországba, a poroszok pedig bem asíroztak a tartom ányba. M indez június 6-án tö rtént. U gyanezen a napon Benedek O lm ützben haditaná­ csot tarto tt. Felderítőjelentések szerint három porosz hadsereg közeledett Szász­ ország felé, Szilézia és a L ausitz irányá­ ból, vagyis nyom a sem volt annak, hogy az ellenség M orvaországon keresztül ké­ szülne egy Bécs elleni főcsapásra. A hadi­ tanácson megjelenő Beck, aki mintegy a császárt képviselte, legalábbis Benedekék szem ében, a Csehország irányában történő előrenyom ulás m ellett em elt szót, hangsúlyozva, hogy e „tanács” nem az uralkodóé, hanem H eß és A lbrecht főher­ cegé. A helyzet groteszk - jegyzi meg A usztria újkori történetének m onográfusa, H elm u t A ndics. Egy m ásik front had­ seregparancsnoka, egy nyugállom ányú tábornok és egy fiatal császári szárnyse­ géd segítségével intrikál a hivatalos had­ vezetés ellen. M indazonáltal a főherceg­ nek igaza volt, az offenzívebb stratégia b i­ zonyosan célravezetőbb lett volna. Bene­ dek és vezérkara azonban k ita rto tt az ere­ deti elképzelés m ellett, s O lm ützben várta az ellenséget, ám annak esze ágában sem volt arra vonulni. A poroszok egyelőre csak a határon áll­ tak , ám I. Vilmos király nem engedélyez­ te annak átlépését. N em akart ő agresszor lenni. Bism arck provokációinak gyüm öl­ csére vártak. E gyümölcs javában érett. A porosz m i­ niszterelnök m ár az olaszokkal kötött se­ gélynyújtási szerződés m ásnapján javasla­ to t n y ú jto tt be a N ém et Szövetség reform ­ járól a frankfurti Bundestagban. Általános választójog alapján m egválasztandó biro­ dalm i gyűlés összehívását indítványozta az autokrata állam férfi; a ném et államok 43

Königgrátz, 1866

Königgrátznél nyomasztóvá vált a porosz gyalogság technikai és taktikai fölénye

'

Benedek Lajos táborszernagy még a lova nyeigéből csatát vezénylő hadvezérek iskolájához tartozott

í

Az észak-csehországi K öniggrátz m ellett m integy félmillió em ber gyilkolta egy­ m ást. A tét a ném et hegem ónia volt: sikerül-e Poroszországnak kiszorítania A uszt­ riát a ném et szövetségből, s H ohenzollern-vezetés alatt birodalom m á összefog­ nia a ném et állam okat. Az 1866. évi hadjárat m egm utatta a H absburg-hadsereg gyengeségeit. Az el­ söprő porosz győzelmet csak nagy leegy­ szerűsítéssel lehet a hátultöltő D reysepuska fölényével m agyarázni, amely többszörös tűzgyorsaságot tett lehetővé. Ö sszehasonlíthatatlanul fejlettebb és szervezettebb volt a porosz hadsereg ki­ képzése, m ozgósítása, felvonultatása, ve­ zetése, ellátása. H elm uth von M oltke gya­ logsági tábornok, a porosz nagyvezérkar főnöke eleve jobb feltételek m ellett dol-

gozhatta ki a hadjárat terveit. A h ad tö rté­ nelem eme egyik legkiválóbb, elméletileg is rendkívül felkészült lángelm éjének m unkássága új fejezetet nyito tt a h ad m ű ­ vészet históriájában: az íróasztalnál m eg­ tervezett, iparszerűen m enedzselt hábo­ rú k korszakát. M oltke ellenfele, az oszt­ rák csapatok főparancsnoka, B enedek Lajos táborszernagy nem vehette föl vele a versenyt; rosszabbul vezetett és felsze­ relt seregei m enthetetlenül alulm aradtak. Vigaszt csupán az olaszországi hadszín­ tér nyújtott Ferenc József katonáinak: a poroszokkal szövetségben hadba lépett olasz csapatokat a H absburg-család kato­ nája, A lbrecht főherceg tábornagy verte m eg Custozánál, és T eg etth o ff adm irális m egsem m isítő vereséget m ért az olasz h a­ jóhadra Lissa szigete m ellett. C satákat azonban hiába n yertek, a háború elve­ szett. M egszületett az olasz, valam int a ném et egység. A usztria kiszorult m ind Itáliából, m ind N ém etországból; súly­ pontja keletre tolódott: a következő évben m egszületett a kiegyezés, létrejött a d u a­ lista O sztrák-M agyar M onarchia.

1866-ban még utoljára indultak hadba a vértesek

Iv n .

A Lorenz-puskát csak állva vagy térdelve lehetett újratölteni, m iközben a katona valóságos céltábla

^

a?

A z olasz gyalogság nem adta fö l olcsón állásait 1866. június 24-én. F ritz N eum ann festménye a cs. kir. gyalogosok elkeseredett rohamát ábrázolja

diplom atái nem akartak hin n i a szem ük­ nek. A zseniális taktikai lépés egyszerre szolgálta a liberálisok m egnyerését s azt a célt, hogy A usztriának kelljen nem et m ondania az építő jellegű javaslatra. így is lett. Bécs ebbe a javaslatba nem egyezhe­ tett bele, s Bism arck ezt jól tu d ta. Az oszt­ rák „nem ” u tán ezért június 10-én körira­ tot intézett a ném et korm ányhoz, javasol­ ván, hogy A usztria nélkül szervezzék újra a N ém et Szövetséget. A M onarchia m ás­ nap a szövetségi haderő Poroszország elle­ ni m ozgósítását k érte a Szövetségi Gyűlés­ től. Bism arck erre m egszűntnek nyilvání­ totta a szövetséget. Június 14-én beállt a hadiállapot.

Sakk-matt Ami ezután következett, azt a huszadik században villám háborúnak neveznék. A porosz haderő m ár június 16-án m eg­ kezdte a behatolást H annover, H essen és Szászország területére. 29-én a hannoveri hadsereg Langensalzánál letette a fegy­ vert. A délném et állam ok csapatai a M aj­ nánál szenvedtek vereséget a poroszoktól, akik m egszállták F ra n k fu rto t, D arm stad ­ to t, W ürzburgot és N ürn b erg et. A szász hadsereg, A lbert trónörökössel 46

A cs. kir. hadsereg területi elhelyezkedése 1866 áprilisá­ ban. Bism arck és M oltke számítása bevált: a z itáliai második hadszíntér jelentős osztrák erőket kötött le

az élén, a haditerv szerint visszavonult C sehországba. „E gyesítenünk kell, am it egyesíteni lehet” , adta ki a jelszót Ferenc József; B enedek északi hadserege azon­ ban még napokig O lm ütznél tétlenkedett, a szászoknak pedig végig kellett nézniök, hogy szinte a szem ük láttára rohanták le hazájukat a poroszok. Benedek joggal hivatkozhatott (volna) m indazonáltal arra, hogy hadserege még nem harcrakész, mivel hiába kezdődött el idejében a mozgósítás, az csak „cs. kir.” tem póban folyt, s mire Moltke a kapuk előtt állt, még mindig nem sikerült számos ezre­ det hadilétszámra feltölteni, a bevonultakat hiánytalanul és kifogástalanul felszerelni. A császár ezúttal távol m aradt a harc­ m ezőtől, Solferino óta m ár maga sem bí­ zott hadvezéri zsenijében. Ez persze nem jelentette azt, hogy Ferenc József ne szólt volna bele a hadvezetésbe, sorra küldte sürgönyeit - és szóbeli üzenetekkel Beck alezredest - , kezdem ényezést, tám adást, ütközetet sürgetve. Egy héttel a hadiálla­ p ot beállta után a poroszok m ár cseh föl­ dön állottak, három oszlopban m enetelt 1., 2. és elbai hadseregük Szilézia, a Lau-

sitz és Szászország irányából. A hadm űve­ leteket az egyik X IX . századi katonai lángész, H elm uth von M oltke gyalogsági tábornok, porosz vezérkari főnök irányí­ to tta, aki egyetlen osztrák tábornokban sem talált m éltó ellenfélre. B enedek szabályosan lebénult a felelős­ ség nagyságától, a feladat súlyától. E ddig soha nem kellett m ást tennie, m in t m aga­ sabb parancsokat végrehajtania, s azt m indig nagy elszántsággal és alkotó m ó­ don tette. Ez a nagyszerű parancsnok egy­ szerűen cselekvésképtelenné vált attól a szorongató érzéstől, hogy alkalm atlan­ nak érezte m agát egy egész hadsereg irá­ nyítására. N agy nehezen határozta el m a­ gát arra, hogy az olm ützi erőd árnyékából kim ozduljon, s akkor is inkább csak am o­ lyan tétova vánszorgás kezdődött, nem határozott „L inksabm arsch” , azaz n y u ­ gatra kanyarodó céltudatos felvonulás. M in t a nyúl a kígyóval, úgy állt B enedek M oltkéval szem ben, m ondja Johann C hristoph Allm ayer-Beck. N apok alatt k id erü lt, hogy a reform ok ellenére az osztrák hadszervezet messze-messze el­ m arad a porosz m ögött, s a cs. kir. hadse­ reg ugyanott vagy m egint ugyanott tart, ahol fél évszázada, K ároly főherceg ide­ jén. Az 1859. esztendei tapasztalatok alapján, am ikor is a főseregnek hadsere­

gekre való osztásával nem értek el sikert, az osztrák hadsereg-főparancsnoknak 1866-ban nem voltak hadseregkötelékek alárendelve. E nnek következtében B ene­ dek m ind a hét hadtestének személyesen parancsolt vagy kellett volna hogy p aran ­ csoljon, nem is szólva a szövetséges szász h adtestről, a hadseregközvetlen lovashad­ osztályokról és a hadseregtartalékban ta r­ to tt tüzérségről. M oltke ezzel szem ben csak a három hadseregparancsnoknak k ü ld ö tt általános utasításokat, akiknek vi­ szont csak saját h adtesteik, illetve h ad ­ osztályaik vezénylésével kellett tö rő d ­ niük. D e ez csak az egy tényező a sok kö­ zül, a végeredm ény a porosz hadvezetés kimagasló fölénye az osztrákkal szem ben. Szó esett m ár arról, hogy B enedek L a­ jos nem volt valam i nagy vélem énnyel a vezérkari m unkáról (ez a tény külön is predesztinálta az osztrák vezérkari főnöki posztra), az ő ideálja továbbra is az a h ad ­ vezér volt, aki egy dom bra ugrat lovával, a nyeregből fölem elkedve körülkém lel, s aztán keze intésével, vagy ide-oda nyargalászó szárny segédjei útján osztogatja bölcs parancsait. (N óta bene: ez a m ód­ szer eddigi beosztásaiban, csatáiban, am i­ kor m indig legfeljebb csak hadtestet veze­ te tt, bevált.) Ezzel a stílussal próbált most is úrrá lenni a helyzeten - ném ileg talán

A zd sztrá k lovasság fölénye keveset számított 1866-ban. Altsdorfbanpéldául a 6. ulánusezred egy szakasza üt­ között meg 1866. július 6-án Schmerek kapitány pa­ rancsnoksága alatt porosz ulánusokkal, érzékeny vesz­ teségeket okozva visszavetette a szám banjóval nagyobb ellenséget (L udw igK och festménye)

szorongásai elől is a szüntelen m unkába, önm aga túlhaj szólásába m enekülve - , személyesen folytatott felderítéseket, naphosszat a vonalak előtt vágtázott ve­ zérkarával, szinte félholtra lovagolva m a­ gát, m ár napokkal a döntő m egütközés előtt. A táborszernagy m inden cselekede­ te csak azt bizonyította, hogy ez a hadvezéri m agatartás a technika korában, tö­ m eghadsereg vezetésénél tarthatatlan. N em a hadszervezeti és a személyi felté­ telek frontján m aradt azonban döntően alul a császári királyi hadsereg. Az 1866. évi hadjáratban katonák tízezrei fizettek életükkel a tökéletesen elhibázott gyalog­ sági taktika m iatt. H iába indultak neki ú j­ ra meg ú jra a zárt cs. kir. zászlóalj oszlo­ p o k , hogy lerohanják a nagyobb tűzerővel rendelkező porosz csatárok vonalait, azok szabályosan letarolták őket. Ö nm agában helyes a gondolat, hogy az ellenfél techni­ kai fölényét taktikai intézkedéssel ellen­ súlyozni lehet - jegyzi meg ugyancsak Allm ayer-Beck - , csakhogy az alkalm azott taktika volt alapvetően hibás, és ezen az

sem segített, hogy rendívül derekas helyt­ állással erőltették. A három porosz hadoszlop önállóan operált. Benedek ezzel szem ben görcsö­ sen együtt tarto tta főerejét, nehogy a dön­ tő csatában egyetlen em bert is nélkülöz­ nie kelljen. A zt a lehetőséget is elszalaszto tta, hogy a három ellenséges hadsereget külön-külön m egtám adja és m eggyengít­ se. T ö b b helyen m egütköztek az osztrák és az Ó riás-hegységből kiözönlő porosz előőrsök, de a védők csak fél szívvel száll­ ta k csatába, hiszen m indenki a nagy ütkö­ zetre gyűjtötte az erejét. így aztán a po­ rosz trónörökös, Frigyes Vilmos herceg, a későbbi III. Frigyes ném et császár ve­ zette 2. porosz hadsereg több kisebb csa­ tát n y ert, m inden alkalom m al elgondolkodtatóan súlyos em berveszteséget okoz­ va a cs. kir. hadseregnek. Június 27-én ugyan G ablenz előretolt (előretolt? in­ kább kevésbé hátravont) hadteste a jobb­ szárnyon, T rau ten au (T rutnov) térségé­ ben kisebb győzelmet arato tt, de a szá­ szok és E d u ard Clam-Gallas gróf hadteste az Iser partján és G itschinnél szörnyű ve­ reséget szenvedtek. A poroszok vesztesé­ gei három -négyszer kisebbek voltak, m in t a szász és a cs. kir. csapatokéi. (A trautenaui diadal például 4 500 cs. kir. katona életébe k erü lt, m íg a vesztes po47

rósz oldalon 1 300 fő m aradt a csata­ téren!) A kisebb ütközetekben m indenekelőtt az értékes idő veszett kárba. Egy héttel azután, hogy a poroszok a M onarchia föld­ jére tették csizmájukat, m ár lehetetlenné vált oszlopaik egyenkénti megtámadása. A főerők éleit T rautenau m ásnapján m ár alig 50 km választotta el egymástól. Bene­ dek a sorozatos vereségek hatására ismét visszafelé húzódott, s Königgrátz erődjé­ nek körzetét jelölte meg új gyülekezési körletként. Amikor Beck alezredes július 1-jén ismét a táborszernagy főhadiszállásá­ ra érkezett, egy teljesen összetört hadse­ reg-főparancsnokot talált. D e Benedek személyes egészsége volt a kisebbik baj, ve­ zérkarán a legteljesebb zűrzavar uralko­ dott, a csapatokról nem is beszélve. Solfe­ rino szörnyű, sötét árnyéka sejlett föl. Benedek rövid haditanácsot tartott, s itt semmi más mondanivalója nem volt, m int hogy a helyzetet kilátástalannak tartja - mellesleg joggal, m iként azt a későbbiek igazolták. N yom ban el is m ent a sürgöny Bécsbe: „K érem Felségedet, sürgősen kössön békét m inden áron, a hadsereg ka­ tasztrófája elkerülhetetlen.” A válasz alig néhány órát váratott m agára, pedig Ferenc József értekezletet tartott Alexander Mensdorff-Pouilly külügym iniszterrel és néhány tábornokkal: „Békekötés lehetet­ len. Megparancsolom, ha elkerülhetetlen, kezdjen legnagyobb rendben visszavonu­ lást. Volt csata egyáltalán?” Az utolsó, vészjósló hangnem ű m ondatot egyébként, m iként az utóbb kiderült, Crenneville főhadsegéd fűzte a távirathoz, az egyszerre szemrehányó és m anipulativ kérdés azon­ ban hűen tükrözte az uralkodó vélemé­ nyét is. Tulajdonképpen m indenkinek igaza volt. A hadvezetésre teljesen alkalmatlan Benedek rendelkezett természetesen annyi tapasztalattal, hogy felismerje, egy nagy ütközetben nincsen esélye Moltkéval szemben - végtére is eleget lovagolt a had­ testek között, tapasztalhatta a veszteségek m értékét, láthatta a csapatok levertségét és kimerültségét. Ferenc József viszont nem engedhette meg m agának, hogy vereség nélkül kérjen békét, ami a kapitulációval lett volna egyenértékű, hiszen aligha való­ színű, hogy a poroszok méltányos feltéte­ lekkel elm eneteltek volna. Az általa m eg­ parancsolt rendezett visszavonulásnak vi­ szont ugyancsak kevés reménye m aradt, ezt m ár Beck is jelezte Crenneville főhadse­ gédnek küldött sürgönyében: „Fegyver­ szünet vagy béke kikerülhetetlen, m ert visszavonulás végrehajthatatlan lesz.” A történelem könyvekben általában az áll, hogy Benedek békejavaslatával szem­ 48

ben az uralkodó erőszakolta ki, hogy főpa­ rancsnoka csatát fogadjon el. Ez részben igaz, de csupán a részigazság. Valójában 1866 júliusának első napjaiban a cs. kir. hadsereg az északi fronton „sakk-m att” helyzetbe került. Johann Christoph Allma­ yer-Beck m utat rá, hogy Benedeknek ek­ kor csupán egyetlen lehetősége maradt: fegyveresen szembeszállni az ellenséggel. Egyszerűen értelmetlen a feltételezés, hogy a táborszernagy csak bécsi parancsra vállalta a csatát, noha előre látta a veresé­ get. Annyi persze igaz, hogy Benedeket csatára kényszerítették, de nem Ferenc Jó­ zsef sürgönye, hanem a három irányból Königgrátz alá nyomuló porosz hadse­ regek. S még egy utolsó szempont: csaknem félmillió em ber állt egymással szemben en­ nek az esős július 3-ának ködös reggelén. A főerők érintetlenek voltak, az erőviszo­ nyok látszólag kiegyenlítettek. A történe­ lem során még soha nem tértek jobb belá­ tásra ilyen helyzetben a hadviselő felek. Milyen feltételek mellett kérhetett volna békét Ferenc József? És hogyan, milyen alapon diktált volna Bismarck? Hiszen el­ lenfele verve nem volt. Az Elba és a Bistritz között álló seregek csak egyet tehettek: meg kellett ütközniük.

„A céltábla küzdelme a lövésszel” T izenhárom órán keresztül „m ennydörgött az ágyú és csattogott a k a rd ” . N em ol­ csó dolog talán egy negyvennyolcas hon­ védnótát idézni, m ert itt valóban ez tö r­ tént: egy napba sűrítve tanulm ányozható a X IX . század hadtörténete. Olyan ferge­ teges lovasroham okat láth attu n k , m int H ad ik A ndrás idején, az osztrák gyalog­ ság pedig zárt oszlopalakzatban, szuronyt szegezve, lobogó zászlói alatt - tisztjei ki­ vont k arddal, lóháton az élen, az ezredzenekar a vérpezsdítő R adetzkym arschot m eg a Prinz Eugeniust játszva az oszlop m ögött m asírozik a halálba, m intha csak díszszem lén lenne, ugyanakkor a poro­ szok gyorstüzelő puskája és az osztrák tü ­ zérség ágyúi m ár az első világháború anyagcsatáit idézik fö l... A reggel nyolckor kezdődő csata Bene­ dek életének utolsó lehetőségét nyújtotta, s ő m indenesetre megcsillogtatta képessé­ geit, nem hiába kapta meg korábbi győzel­ m eiért a M ária Terézia-rendet. A közel félmillió em ber valószínűtlenül kicsi he­ lyen zsúfolódott össze, a két csehországi folyó közén nyolc-tíz kilom éter széles, s három -öt kilom éter mélységű csatamező

állt rendelkezésre a gyilkoláshoz. A csá­ szári királyi csapatok szorosan töm örülve, a poroszok lazábban, félkörívben álltak föl. M indez m ár a haditerveket is sejteni engedte. Benedek Lajos táborszernagy arra töre­ k ed ett, hogy az általa elfoglalt m agasab­ ban fekvő állásokból a porosz roham okat visszavesse, s ha az ellenség ereje lankad, elsöprő erejű ellentám adást indítson. H el­ m u th von M oltke gyalogsági tábornok ha­ diterve ettől m erőben különbözött. K özé­ pen az 1. porosz hadsereg valóban frontá­ lis tám adást in d íto tt a cs. kir. centrum el­ len, de ez a tám adás ink ább azt a célt szol­ gálta - m iként az ham ar kiderült - , hogy lekösse az ellenség főerejét. A döntést a szárnyakon kellett kicsikarni, délen K ari E berhard H erw arth von Bittenfeld elbai hadserege, északon pedig Frigyes Vilmos trónörökös 2. porosz hadserege volt hivatott Benedek csapatait átkarolni és halálos ölelésbe szorítani. E terv egyet­ len ponton állt vagy bukott: m egérkezik-e a trónörökös a nap folyam án a hadszíntér­ re vagy sem; a csata kezdetén ugyanis még nem volt jelen. (A napóleoni h áborúk két fontos ütközete m úlott ilyen „aprósá­ gon” : 1809-ben János főherceg nem ért idejében W agram alá, 1815-ben viszont Blücher avatkozott be m enetből a Water­ looi csatába, és döntötte el végérvényesen a franciák császárának sorsát.) A délelőtti órák B enedek számára biz­ tatóan alakultak. Frigyes Vilmos herceg­ nek se híre, se ham va nem volt, ezzel szem ben a porosz 1. hadsereg tám adása k ifulladt, hiába kelt át nagy veszteségek árán az Elba Bistritz nevű m ellékfolyóján, a m ögötte em elkedő lipai m agaslatokat nem sikerült m egroham oznia, itt a jobb osztrák tüzérség fölénye döntőnek bizo­ nyult. A cs. kir. gyalogság meg is kezdte az ellentám adást a Frigyes K ároly herceg vezényelte porosz centrum ellen. A két vezérkar néhány kilom éternyire foglalt állást. B enedek a lipai m agaslatról jól láthatta a csata m inden m ozzanatát. N yugodtan szívta szivarját, hiszen m in­ den jól alakult. Gyalogsága helytállt, tü ­ zérsége tarolt. H áta m ögött két teljes, érintetlen hadtest várt arra, hogy tartalék­ k én t bevessék, nem is szólva három nehézlovas-hadosztályról, amely m ár készül a visszavetett porosz zöm lerohanására. D éltájban e lovasok parancsot is kapnak, hogy kezdjék meg az előnyom ulásukhoz szükséges terepfelderítést. A túloldalon a Roskos-hegyen áll a po­ rosz vezérkar. A 69 éves ősz I. Vilmos k i­ rály kevésbé bizakodó, sőt, kifejezetten aggodalmas. A m ikor az osztrák jobbszár­ nyon, az eredetileg a 2. porosz hadseregre

Y-tjtétn^g

°tfÍKUU Hunui

Ppiebus ■K u sh l

fiiítl

l’o ttsen

¿TtiiJitnuxfTt SroditA

5 IXIitím

r ° M tn tyt!S,Ao/tAK ^ ”$4. imvTIW '■

.

Xd/IwlttMs

“r J k

!$ J .¿cinéjvitl/'',

■■ Kn/Atiií/rkna^ Ó GUIT/j p ^ TuuWn;

1

'-’VrlkirimasutL'

' llb e rtíf]

> '”»"Goi4fe:

Imiiéin(sér/ÍjM^~^,

ficiériau 'cittémulr, b

SiréJiít

ttoduh 2jwyibrttd\

-) SiJur/dnr;' \í’rr‘:Ari}\ {„

/Jri.i/inUI

Hnuuuut

{'Wrlnhrad ,'HnMntiifi'

Giej\üh*b: (aromer f

A Uaztliitlomihi

0i

ímnilz TjniftsiU:

;paso/átadl smiriiy.

fírrdmérictjíöf \r*tytinA / '^JrsOüi / ^ ( 'M r m ih .

porosz erőket látnak délre vonulni. F ri­ gyes Vilmos herceg sziléziai hadserege, amellyel m ár többször m egütköztek Be­ nedek katonái, erőltetett m enetben vo­ n u lt az ágyúdörej hangját követve. Ezzel fordult a kocka, az addigi ki­ egyenlített küzdelm et porosz hadászati fölény váltotta föl, amelyhez a harcászati is járult: a rettenetes D reyse-puska. A déli órákban azonban még m indig kétesélyes volt a játszm a. A csatát, amelyet két napja m ég rem énytelennek ítélt, Benedek Lajos eddig legjobb tudása szerint vívta, nyom a sem volt rajta korábbi szkepszisének, sőt, m intha föltám adt volna benne régi énje, a gyors elhatározások em beréé, a cs. kir. hadsereg fenegyerekéé. M ost azonban szörnyű dilem m a elé került. A josefstadti sürgöny m egérkezésétől kezdve a jobb­ szárnyon m inden percben várni lehetett a 2. porosz hadsereget. Ellene m ost m ár csak az eddig érintetlen tartalékokat lehe­ te tt vezényelni, csakhogy ily m ódon az addigi koncepció k erü lt veszélybe: az el­ lentám adáshoz szükség volt ezekre az erőkre. B enedek táborszernagy - időzavará­ ban - csak akkor akarta m egindítani el­

lentám adását a front közepén, am ikor az ellenség m ár kellőképpen kim erültnek látszik. A poroszok azonban, noha roha­ m aikat sorra visszaverték, egyelőre nem lankadtak. V árni viszont aligha lehetett, hiszen egyszerre m inden perc drágának bizonyult, Frigyes Vilmos herceg bárm i­ kor b etoppanhatott, s akkor ellene is szükség lesz m inden nélkülözhető em ­ berre. A dilem m ából az osztrák főparancsnok végül kom prom isszum os megoldással vélt k iutat találni. M ivel eddigi jó pozíció­ ját sajnálta volna veszni hagyni, nem adta föl eredeti tervét. A két érintetlen hadtest mégis m aradt tartalékban, s az északi szárnyon álló csapatok kaptak parancsot, hogy észak felé frontot nyissanak, s várják a sziléziaiak felbukkanását. El nem u n h atták m agukat, m ert F ri­ gyes Vilm osék m ár ott is voltak. Festetich Tasziló és K ari T h u n u n d H ohenstein altábornagyok m ég be sem fejezték az új helyzet m egkövetelte hadm ozdulatok el­ rendelését, am ikor záporozni kezdtek ka­ tonáikra a poroszok golyói. A sziléziai hadsereg m enetből bontakozott ki, éle va­ lósággal legázolta a II. és IV. cs. kir. had­ test még éppen csak állásait kereső, harc­ alakzatot föl sem vett katonáit. Szó sem volt ezek után a középen oszt­ rák ellentám adásról, Benedek egymás után vetette be tartalékait az északi szár­ nyon. Ám elkésett. A sziléziaiak lendüle­ tét nem lehetett föltartóztatni, az osztrák dandárok, sőt hadosztályok, hadtestek sorra elvéreztek a porosz puskák tüzében. N em hogy lerohanni nem lehetett a porosz csatárokat, a legtöbb roham közvetlenül vonalaik előtt om lott össze, anélkül hogy közelharcra kerü lt volna sor. A vesztesé­ gek elképzelhetetlen m éreteket öltöttek, az egyik hadtest röpke húsz perc alatt tíz­ ezer em berét veszítette el. „A céltábla harcolt itt a lövésszel szem ben” , jellemez­ te a helyzetet A lfréd Schlieffen, a későbbi ném et vezérkari főnök. N éhány órán belül m inden eldőlt. A lo­ vasságot m ár csak a gyalogság visszavonu­ lásának fedezésére lehetett bevetni, ugyanezt szolgálta az osztrák tüzérség zá­ ró tüze. K öniggrátz egyetlen hatalm as tö­ m egsírrá vált. A cs. kir. hadsereg összes vesztesége - beleértve a halottakat, sebe­ sülteket, eltűnteket és hadifoglyokat - m eghaladta a negyvenezer főt, a poro­ szoké alig érte el a kilencezret. A csata napjának estéjén a császár a B urgban vár­ ta a híreket, felkészülve a legrosszabbra. B enedek két nappal korábbi kétségbe­ esett távirata, valam int az időközben viszszatért Beck helyzetjelentése nem adott holm i rózsás hangulatra alapot. 49

B enedek délután négy k örül szakította félbe a csatát, és rendelt el visszavonulást. Az erről k ü ld ö tt sürgöny hét előtt k erü lt Folliot de C renneville főhadsegéd kezébe, aki azonnal bevitte azt az uralkodónak. „Csata K öniggrátznél, hadsereg m egver­ ve, m enekülés az erőd felé, félő, hogy o tt bek erítik .” A visszavonuló osztrákok p á­ nikszerűen keltek át az E lbán. A táb o r­ szernagy m ég egyszer m egm utatta, hogy m ire képes, m ert a hátraözönlő csapattesteket sikeresen felfogta, és rendezetten vezette előbb O lm ütz, m ajd Pozsony alá. A ztán elcsapták őt is, egyedül rá hárítva m inden felelősséget. Új fővezérnek m ost m ár A lbrecht fő­ herceget nevezték ki. O ugyanis sikerrel járt, s a fekete-sárga lobogók élén győzel­ m et aratott az olaszok fölött.

A vigasz: Custoza A H absburg-ház legreakciósabb tagja­ ként szokás em legetni A lbrecht főherce­ get, aki a hadseregben találta m eg az elhi­ vatottságának legmegfelelőbb feladatot. K ét tényező is ebbe az irányba vezérelte. Az egyik K ároly főherceg em léke - a nagy hadvezér fiának katonai pályát kellett vá­ lasztania - , a m ásik a személyes tapaszta­ 50

Königgrátznél a szász hadtest is súlyos veszteségeket szenvedett

lat, jelesül 1848 sokkja. A lbrecht, aki 23 éves korában m ár vezérőrnagyként egy dandár élén állott, három évvel a forrada­ lom kitörése előtt a birodalm i főváros k a­ tonai parancsnoka lett, ahol is a forrongó m árciusi napokban - hogy ne m ondjuk - „túlságosan is jól helytállt” . A bécsiek soha nem bocsátották meg neki a „m ár­ ciusi elesetteket” , az A lbrecht által 1848. m árcius 13-án személyesen vezényelt herrengassei sortűz halálos áldozatait. N é ­ hány hétre vissza is kellett vonulnia a fő­ hercegnek vidéki birtokára, hiszen az u d ­ var 1848 tavaszán engedm ényekre kény­ szerült. Ám április végén A lbrecht m ár szolgálattételre jelentkezett Radetzky ve­ ronai főhadiszállásán, ahol - katonai ta­ pasztalatokat gyűjtendő - unokaöccse, Ferenc József főherceg is tartózkodott né­ hány hétig. A lbrecht itt szerezte életének m eghatározó, alapvető élm ényét: csakis erős, szilárd szellemű sereg képes a m o­ narchiát m egoltalm azni és együtt tartani. A birodalm i fegyveres erő a belső szilárd­ ság és a külső hatalom igazi záloga, s a fő­ herceg ennek a fegyveres erőnek fejleszté­ sére, szervezésére tette föl az életét. Ellenzője volt ezért - értelem szerűen -

m inden „felforgató” gondolatnak, egyál­ talán m indennek, am iben a m onarchia biztonságára és épségére nézvést veszélyt látott. M indez nem járt feltétlenül - és m indig - rugalm atlansággal: 1864-ben például az ő kezdem ényezésére kezdett el puhatolózni az udvar D eák Ferencnél, a m agyar liberálisok vezérénél a m agya­ rokkal való kiegyezés esetleges lehetősé­ geiről. (T alán m egbocsátható ekkora kitérő az új főparancsnok személyére egy hadjárat kellős közepén, de A lbrecht főherceg még k itü n te te tt szerepet fog játszani az elkö­ vetkezendő évtizedekben a M onarchia hadseregének irányításában.) Az időben néhány napot vissza kell n y ú ln u n k , az északi front eseményei m iatt ugyanis az előbbiekben figyelmen kívül hagytuk az itáliai hadszíntereket. Itt parancsnokolt A lbrecht főherceg, aki - „szokás szerint” - a várnégyszögben vonta össze a rendelkezésre váró erőket. Az olasz királyi csapatok, kiegészülve Ga­ ribaldi szabadcsapataival, k ét irányból vonultak ellene: a fősereg nyugatról a M inción átkelve, egy m ásik csapattest pedig Bologna irányából a Pó vonalán lép­ ve át. A lbrecht azt tette, am it közvetítői útján Benedek is tanácsolt: nyom ban ki­ m ozdult m egindulási körletéből, és még

azelőtt tám adott, hogy az ellenség egyesít­ hette volna erőit. M ár június 24-én fényes győzelmet aratott Custozánál - e helység ezúttal sem bizonyult szerencsés helyszín­ nek az olaszok szám ára - , tönkreverte V iktor Em ánuel főerőit, m ajd délnek for­ dult, és visszavetette a déli olasz hadsere­ get is a Pó mögé. H arcok folytak m ég elhúzódóan D él-T irolban, ahol G aribaldi fanatikus vörösingesei kem ényebb ellen­ félnek bizonyultak, m in t a reguláris olasz királyi katonaság. A lbrecht tehát győzött Itáliában, e győzelem eredm ényei azon­ ban m it sem értek , hiszen az északi hadse­ reg Csehországban eljátszotta őket. Vegyes érzelm ekkel fogadta hát a főherceg-tábornagy és stábja a Bécsből ér­ kezett parancsot: azonnal csoportosítson át m inden erőt északra, a főváros védel­ m ére. Ez ugyanis egyet jelentett a velencei tartom ány feladásával, de legalábbis véd­ telenül hagyásával, m árpedig A lbrechték nem azért harcoltak, hogy m ost csapotpapot otthagyjanak. D e hát a poroszok m ár K öniggrátz m ásnapján m egkezdték az előrenyom ulást, s hiába szedte rendbe B enedek vert h ad át, az m ár nem volt ké­ pes arra, hogy feltartóztassa őket. A nagy átcsoportosítás alatt m indazon­ által az osztrák hadvezetés m egm utatta, hogy olykor szervezési m esterm űvekre is

képes: tíz nap alatt sikerült átdobni az egész itáliai hadsereget a déli vasúton A usztriába, teljes felszerelésével együtt. N agyon kellett sietni, hiszen így is félő volt, hogy A lbrecht és felm entő serege m ár csak egy poroszok megszállta császárvárost talál maga előtt. Július 8-án éppen ezért A usztria tű z­ szünetet kért. Az indok nyilvánvaló volt, lélegzetvételnyi idő kellett, míg A lbrech­ ték m egérkeznek. H ogyan is gondolhatta bárki kom olyan, hogy a poroszok m ajd szépen rábólintanak, és kivárják, amíg el­ lenségük egyesíti m aradék erejét. Bis­ m arck elutasította a kérést, csak akkor volt hajlandó tárgyalni, ha a békefeltéte­ lekről esik szó. „H a A usztria tűzszünetet k ér, Poroszországnak m enetelnie kell” , fogalm azott frappánsan Frigyes Vilmos trónörökös. M ásnap tehát, am ikor Bism arck nem ­ leges válasza m egérkezett, Ferenc József kétségbeesett (és mellesleg hiábavaló) üzenetet k ü ld ö tt III. N apóleonnak, és el­ rendelte a csomagolást. A kincstárban ú ti­ ládákba pakolták a legnagyobb értékeket, az udvari könyvtárban és levéltárban ugyanez tö rtén t a legértékesebb kódexek­ A porosz trónörökös sziléziai hadserege eldöntötte a csata kimenetelét

kel és kéziratokkal. M indent vonatra és hajóra rak tak , és m egindítottak M agyarországra. A poroszok végtére is bárm elyik nap m egérkezhettek. És csakugyan: július 12-én megszállták B rünnt. Prágában az érsek és a polgárm ester vonult ki a város kulcsaival foga­ dásukra. Bécsben a hatóságok rendeletére nagy szorgalom m al sáncokat ástak, meg útakadályokat em eltek, m iközben a kí­ váncsiskodó polgárok százai gyülekeztek a K ahlenbergen, hogy elsőnek pillanthas­ sák meg a csúcsos sisakokat. B ism arck azonban nem kívánt hosszú h áb o rú t, ahogy A usztriát sem akarta m eg­ sem m isíteni, kiváltképp nem véres és pusztító harc árán. Az ő célja az egész had­ járattal „csupán” annyi volt, hogy Bécset a ném etországi aspirációk feladására b ír­ ja. E szándékát nehezen tu d ta elfogadtat­ ni vérszem et kapó királyával és annak környezetével, m iként Ferenc József is m ég napokig úgy látta, hogy dinasztiájá­ nak évszázados jogaiért továbbra is érde­ m es fegyveres erővel küzdenie. A B ism arck szeme előtt lebegő porosz vezetésű N ém etországnak szüksége volt a H absburg Birodalom ra, saját szövetsé­ geseként. M inden ügyességét és - túlzás nélkül lehet így fogalmazni - diplomáciai zsenialitását latba kellett azonban vetnie,

51

„Győzni kell Lissánál!”

Albrecht főherceg, tábornagy, a z itáliai hadsereg parancsnoka hiába aratottfényes győzelmet Custozánál - a csatát megnyerhette, a háború mégis elveszett

míg m indezt Vilmos királlyal elfogadtatta. M ensdorff-Pouilly gróf osztrák külügy­ miniszter dél-morvaországi kastélyában folytak a béketárgyalások, s itt, Nikolsburgban (ma: Mikulov) kötötték meg júli­ us 26-án az előzetes békét, melyet augusz­ tus 23-án a prágai porosz-osztrák békeszerződés követett. Bismarck elérte hadi­ célját, hiszen Ausztria kivonult N ém etor­ szágból. „O Felsége Ausztria császára elis­ m eri az eddigi N ém et Szövetség feloszlását és hozzájárulását adja Ném etországnak az osztrák császári állam nélküli újjáalakításá­ hoz” , hangzott a békeszerződés 4. cikke­ lye. Igaz, Poroszország nem kívánt területi engedm ényeket, sőt Szászország is m eg­ őrizhette területi épségét és önállóságát, Bismarck azonban szabad kezet kapott Ném etországban, északon fejedelmecskéket csaphatott el, és egész államokkal „ke­ rekíthette ki” a porosz királyságot. T erü letek átadását csupán O laszor­ szág, a csatatéren legyőzött déli ellenfél javára irányzott elő a békeszerződés: a ve­ lencei tartom ányról kellett lem ondania A usztriának. Sovány vigaszt n y ú jto tt az a gonosz gesztus, hogy ism ét N apóleont k érték fel közvetítőnek, neki adta át F e ­ renc József a tartom ányt, s ő „ajándékoz­ ta” tovább Itáliának. A dolgok lényegén ez m it sem változtatott. D él-Tirolt viszont sikerült meg védelmezni, az olasz-osztrák vegyes lakosságú terület továbbra is a fe­ kete-sárga határcövekek során belül m a­ radt - de persze egy pillanatra sem tű n t el az olasz igények listájáról. 52

Itáliát egyébként nem csak Custozánál, a szárazföldön sikerült m egverni 1866ban: az osztrák flotta is - önm agához m ér­ ve jelentős - győzelmet aratott július 20án, amivel persze akkor m ár csak még egyszer m egalázni sikerülhetett O laszor­ szágot, maga a tengeri ütközet nem befo­ lyásolta sem a háború kim enetelét, még kevésbé az A driai-tenger fölötti uralm at. E pizód m aradt csupán az önm agát az öszszeomlásáig szárazföldi hatalom nak te ­ kintő H absburg Birodalom történetében. Ez az epizód m indazonáltal alkalm at ad arra, hogy egy pillantást vessünk A usztria haditengerészetére. H absburg zászlók alatt akkor vitorláztak hajók a világ tenge­ rein , am ikor a dinasztia tagjai ültek Spa­ nyolország trónján, illetve am ikor koro­ nájuk alá tartozott a m ai Belgium. A szo­ rosan vett osztrák H absburgok hatalm a azonban m indig szárazföldi területekre korlátozódott, jóllehet a fennhatóságuk alatt álló területek csaknem m indenkor rendelkeztek kisebb-nagyobb A dria-parti sávval (csak I. N apóleon csonkította meg néhány évre úgy a birodalm at 1809-ben, hogy az teljes tengerpartját elveszítette). A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus aztán Bécs birtokába juttátta V elencét, az A driai-tenger e fontos kikö­ tőjét - és a franciák császára által m oder­ nizált velencei flottát. Az osztrák főhiva­ talok azonban - a háborúk során kiürült állam kasszára való tekintettel vagy in­ k ább arra hivatkozva (hiszen itt szemléleti kérdésről volt szó, arról, akar-e tengeri hatalom kiépítésére törekedni Ferenc csá­ szár és m indenható kancellárja, M etter­ nich vagy sem) - eladták a hajókat, jó ré ­ szüket haszonfának, s csupán kisszám ú fregattot és korvettet, valam int partvédel­ m i berendezést tarto ttak meg és állítottak hadrendbe. A döntés egyébként kifejezet­ ten realistának tekinthető, hiszen csekély volt az esélye annak, hogy az osztrák hadi­ tengerészetet számottevő erővé lehessen fejleszteni, s A usztria inkább akart a ko n ­ tinens vezető hatalm a lenni, m in t a sokkal jobb adottságú országokkal a világ vizein versenyre kelni, m agára vonva például N agy-B ritannia rosszallását. A m egtartott hajóegységeken továbbra is velenceiek szolgáltak, s egy osztrák k o r­ társ szerint úgy éltek a császár hajóin, m intha m ég m indig Szent M árk gályáin szelnék a hullám okat. A régi velencei ve­ zényszavak, velencei gyakorlatozások folytatódtak itt, az idő megállt a fedélzete­ k en. Azon tehát nincs is m it csodálkozni, hogy am ikor 1848-ban a lagúnák városá­

ban is k itört a forradalom , és m egint ki­ kiáltották a köztársaságot, a flottilla ism ét felvonta a Velencei Köztársaság lobo­ góját. A hajók egy kisebb hányada m egm a­ rad t a császár hűségén. T riesztben gyüle­ keztek ezek a flottaegységek, s am int a forradalom tól zilált körülm ények en­ gedték, az osztrák hatóságok nekiláttak, hogy hadra fogható hajórajt állítsanak össze belőlük. E kkor jelentkezett szolgá­ lattételre egy huszonegy éves tengerész­ tiszt, a frissen fregattzászlóssá (hadnagygyá) kinevezett W ilhelm von T egetthoff. A usztria haditengerészetének leendő büszkesége és legnagyobb alakja vesztfá­ liai eredetű katonacsaládból szárm azott, ősei apai ágon a X V III. század óta szolgál­ ták a H absburgokat. W ilhelm fivérei is - apjukat követve - a tiszti hivatást válasz­ tották. O maga a velencei osztrák h ad iten ­ gerészeti kollégium növendéke lett, itt végzett 1845-ben. A forradalom kitörése­ kor éppen őfelsége A dria nevű korvettjén szolgált, ez a pireuszi kikötőben őrködött az osztrák kereskedelem biztonsága és szabadsága fölött. T riesztben segédtiszti beosztást k ap o tt, s ebbéli m inőségében, egy adm irális kísérőjeként, villámgyors utazást tett N ápolyba, ahol sürgősen új hadihajókat kellett vásárolni. Szükség volt rájuk rögvest, a győzedelmes R a­ detzky ugyanis csupán a szárazföld felől tu d ta ostrom olni a forradalm i V elencét, hadtestének a sikerhez pedig nélkülözhe­ tetlenül szüksége volt tengeri blokádra. E bben részt vett az A dria korvett is, am elyre T egetthoff fregattzászlóst ham a­ rosan visszavezényelték. A flotta élén új em ber állt, egy tapasz­ talt és kipróbált dán tengerésztiszt, H ans Birch von D ahlerup, akit altengernaggyá és a haditengerészet parancsnokává ne­ veztek ki. E gyébként is m ind több ném e­ tet és skandináviait, főleg dánt igyekeztek a cs. kir. haditengerészethez verbuválni, am elynek a vezényleti nyelve is a ném et lett. (D án kapitánya volt őfelsége H uszár nevű hajójának is, amely 1853-ban első­ k én t rendelkezett kizárólag nem olasz tisztikarral és legénységgel.) Az adriai osztrák flotta, mely tehát Ve­ lence ostrom ánál esett át a tűzkeresztsé­ gen, m erőben új alapokról szerveződött újjá. 1848 tapasztalatait levonva a bécsi hadvezetés azt tűzte ki célul, hogy a haditengerészet is szerves részévé váljon a cs. kir. fegyveres erőknek. Szakítani kellett a korábbi „extravaganciákkal” , am ikor a tengerészetet - legalábbis szárazföldi szem lélődök szem ében - gyanús m ú ltú , félkalóz elem ek lepték el, akiknek egész testét tetoválások borították: helyükbe

olyan fiatal tiszteknek kellett lépniük, akik m éltók őfelsége k ard b o jtjára... Ő ket m ár jól ism erhetjük, hiszen fényképek m aradtak fenn róluk. Például magáé Tegetthoffé, am int a Schw arzenberg nevű fregatt gőzös fedélzetén áll, könnyedén egy ágyúra könyökölve, m ásik keze zse­ bébe süllyesztve, zubbonya nyitva, sze­ m ét m élyen a fényképezőgép lencséjére függeszti, elm aradhatatlan - a flottánál igen divatos - pofaszakállával. N em tu d ­ ni, m ilyen lehetett az előző tengerésztiszti nem zedék „egyéni küllem e” , de egy Gyulay táborszernagy azért T egetthoffékon sem kevés alaki kivetnivalót találhatott volna. N em az öltözködés és a m agatartás tesz azonban egy flottát igazán erőssé, hanem hajóinak állaga. A m ú lt század közepe nagy fordulatot hozott a világ haditenge­ részetébe: igen gyorsan k ezdtek elterjedni a gőzhajók, felváltva a vitorlások addigi egyeduralm át. A régi iskola adm irálisai - köztük D ahlerup is - idegenkedtek az ilyen újításoktól, az ő szám ukra a h adiha­ jó egyet jelentett a k ib o n to tt, feszülő vi­ torlákkal, a tarka zászlókkal; az ő fregatt­ jaik hangtalanul suhantak a tenger habja­ in, csak a parancsok tö rték m eg a csendet, a fedélzetm esterek sípszava, no és persze az ágyúk m ennydörgése. Ezeken a hajó­ kon m ég em ber k ü zd ö tt em ber ellen, a ké­ zifegyverek között o tt szerepelt a csáklya, amellyel a m atrózok az ellenséges hajót a m aguké mellé h ú zták , hogy aztán k öté­ len átlendüljenek rá, és puszta kézzel küzdjenek meg az ellenféllel. M inden „m asina” , szén, fa és gőz gya­ nús volt: a hadm érnököknek s egyéb „la­ katoslegényeknek” nincs helyük egy „tisztességes” hadihajón. A fejlődést p e r­ sze nem lehetett feltartóztatni, kiváltképp azután nem , hogy 1854-ben F erd in án d M iksa főherceg vette át a haditengerészet főparancsnokságát. A hajózási kérdések iránt egyáltalán nem érdeklődő Ferenc József elterelő hadm űvelet gyanánt he­ lyezte m érhetetlenül fru sztrált és te tt­ vágytól (meg nem kevés hatalom vágytól) fűtött öccsét erre a posztra, s M iksa nagy energiával fogott a flottafejlesztéshez. N e ­ ki volt elég súlya ahhoz, hogy a kongó kincstár m élyén mégis leljenek ném i anyagi erőt m odern hajók vételére. Az első korszerű csavargőzőst, a R a­ detzky nevű fregattot A ngliában gyártatta M iksa, nyom ban azután, hogy átvette a főparancsnoki tisztet. Jellem ző a m onar­ chia viszonyaira, hogy a hajócsavar felta­ lálójának, Josef Resselnek a hazája, k ü l­ földön vásárol csavargőzöst. A technikai újítások iránt is fogékony T egetthoff - im m áron sorhajóhadnagy (százados) -

ham ar felhívta m agára a főherceg figyel­ m ét, aki különböző fontos feladatokat b í­ zott a fiatal tisztre. A krím i háború idején a T aurus nevű csavargőzössel a D unadeltába k ü ld te, ahol igen bizonytalan vi­ szonyok uralkodtak. A cél az osztrák ér­ dekek védelm e volt, valójában azonban legalább annyira a felderítés is. 1857-ben a V örös-tengeren kellett Tegetthoffnak alkalm as bázist keresnie, amely szénfelve­ vő állom ásként szolgálhatna osztrák hajók szám ára a Szuezi-csatorna m egnyitása u tán . T egetthoff Sokotra szigetét javasol­ ta a G uardafui-foktól északkeletre, ekkor azonban m ár közbelépett a fiskus és m eg­ vétózta a tám aszpontvásárlás ügyét, m eg­ tagadván az igényelt százezer tallér folyó­

parancsnoksága alatt - szelte át az óceánt, hogy a mexikói hazafiak által kivégzett M iksa holttestét visszahozza.) A m ikor a N ovara 1859 augusztusában csaknem százezer kilom éternyi úttal a há­ ta m ögött szerencsésen befutott a pólai k i­ kötőbe, A usztria egész flottája felsorako­ zott a fogadtatására. D örögtek az ágyúk, visszhangzott a sok „ H u rrá !” , m indez azonban nem feledtette a néhány héttel korábban lezajlott vesztes háborút. E b ­ ben a háborúban pedig az osztrák flotta sem szerepelt valami fényesen, pontosab­ ban sehogy sem szerepelt. Egy erős fran­ cia hajóraj feltűnése m iatt azt a parancsot k ap ta, hogy m aradjon tám aszpontjain és szorítkozzék a partvédelem re. így aztán

sítását. (H úsz év m úlva az angolok létesí­ te tte k itt fontos haditengerészeti bázist, de nem ezért az elszalasztott üzletért lett N agy-B ritannia, nem pedig A usztria a vi­ lágtengerek korlátlan ura.) M iksa főherceg dem onstrációkkal vi­ gasztalta m agát, m inél több kikötőben k ellett föltűnnie a piros-fehér-piros hadi­ tengerészeti lobogónak. E zért is küldte a föld körülvitorlázására a N o vara nevű három árbocos fregattot 1857-ben. (N em sejthette, m ilyen fontos szerepet játszik m ajd ez a hajó az életében: a N o vara fedél­ zetén érkezett M exikóba, hogy III. N apó­ leon kalandjának részeseként császárt játsszon a közép-am erikai országban, s nem egészen négy évvel később ugyanez a hajó - ezúttal W ilhelm von T egetthoff

Őfelsége N ovara fregattja ütközetben

szó sem lehetett arról, hogy az osztrák ha­ ditengerészet megakadályozza vagy akár csak megzavarja a franciákat csapataik tengeri úto n történő szállításában és után ­ pótlásában. T eg etth o ff (ekkor m ár korvettkapitány, azaz őrnagy) Velence és Ancona között cirkált hajójával, de nem k e­ veredett harcba. A következő esztendők­ ben gyorsan em elkedett a ranglétrán, fregattkapitánnyá, m ajd sorhajókapitánnyá léptették elő, s hajójával, hajórajával a Földközi-tenger különböző pontjain kellett az osztrák érdekeket és alattvaló­ k at védelm eznie, no meg az osztrák jelen­ létet dem onstrálnia. M iksa főherceg ugyanis nem adta föl a harcot, pedig a 53

flotta m ind nagyobb veszélybe került. Az 1859. esztendei h áború u tán a felsőbb hadvezetés köreiben nem kevesen adtak hangot abbéli m eggyőződésüknek, hogy a haditengerészetre ford íto tt m inden k raj­ cár kidobott pénz. A usztria flottájának egyetlen igazi feladata a p arto k védelm e, azt pedig célszerűbb m odern partvédelm i ütegekkel m egoldani, hangoztatták a bé­ csi tábornokok, ezeket az ütegeket a h á­ ború u tán elsőként látták el hátultöltő lövegekkel. T ű zerejűk et hatásosan lehet ki­ egészíteni olyan m odern harci eszközök­ kel, m int a víziaknák, ezek között m ár olyan is létezett ekkor - a X IX . századi technika határtalan távlatokat nyito tt m eg az em beriség előtt - , am elyet elektrom os úton távirányítással lehetett felrobbantani a fölé tévedő ellenséges hajóval eg y ü tt... M egkezdődtek az első kísérletek a m oz­ gatható víziaknával, a torpedóval, amely forradalm asította a haditengerészet fejlő­ dését. Egyelőre azonban a kezdetleges torpedók is csak a partvédelm et szolgál­ ták , az osztrák (azaz akkor m ár osztrák­ magyar) haditengerészet csupán a hetve­ nes évek végén kap ta m eg az első torp ed ó ­ naszádokat. Ezek a flotta fölszámolására irányuló törekvések nem állottak messze magától Ferenc Józseftől sem: tengeri hadgyakorlatot szinte soha nem tek in tett m eg, míg a szárazföldi nagygyakorlatokat semm i áron nem m ulasztotta el. T egetthoff sem gondolkodott m ásként, m in t tám ogatója, M iksa főherceg, s neki adatott m eg a lehetőség, hogy kétszer is bizonyítsa a flotta harcképességét. Az első alkalom 1864-ben következett be, am ikor éppen a L evante vizein lobogtatta A uszt­ ria hadizászlait. F eb ru ár 25-én érte el a hír T egetthoff hajóraját, hogy A usztria és P o­ roszország hadat üzent D ániának, s ő pa­ rancsot k ap o tt, hogy nyom ban vegyen irányt az Északi-tenger felé, ahol a dán flotta blokád alatt tartja a ném et k ikötő­ ket. T egetthoff flottillájából a Schw arzen­ berg nevű fregatt és két ágyúnaszád tű n t alkalm asnak ekkora útra. Ezekkel Lissza­ bonba hajózott, ahol az az utasítás várta, hogy csatlakozzon egy ham arosan m egér­ kező nagyobb osztrák hajórajhoz, amely W üllersdorf-U rbair altengernagy pa­ rancsnoksága alatt m ár ú to n van. H árom h ét telt el tétlen várakozásban, de csak a R adetzky nevű fregatt fu to tt be, m ajd a parancs, hogy T eg etth o ff m égis keljen útra Brest felé. I tt továbbirányították, hogy egy kisebb porosz hajórajjal egyesül­ ve induljon az É szaki-tengerre, s törje meg a dán blokádot. H osszas ide-oda cirkálás u tán T eg etth o ff flottillája végre dán hadihajókat pillantott m eg, m éghozzá egy a sajátjánál jóval erősebb hajóegységet. 54

E nnek ellenére, a dán tüzérségi fölénnyel m it sem törődve a sorhajókapitány azon­ nali tám adást rendelt el. A harc kezdetén a következő jelszót húzatta föl árbocára: „Seregeink győzedelm eskedtek, tegyünk m i is így!” T e tték , de még egy ilyen győzelem, s T eg etthoff legfeljebb tűzifaként adhatja el hajóit. Olyan rámenősséggel vezényelte flottilláját, am elyet Johann C hristoph Allm ayer-Beck csak B enedek Lajos fenegyerekségével tu d összehasonlítani, hozzáté­ ve, hogy T egetthoff sokkal szélesebb látó­ k örű volt, m int szárazföldi bajtársa. A Schw arzenberg vitorlázata ham arosan lángokban állt, s T egetthoff hajója egy­ m ás után kapta a találatokat. Lövegei m ind hosszabban hallgattak, m ert a keze­ lők elestek, vagy elesett, illetve m egsebe­ sült társaikat vonszolták a hajó belsejébe. T eg etth o ff tám adókedve azonban nem lan k adt, m inden áron meg akarta sem m i­ síteni a dánok vezérfregattját. A Schwarzenbergen tám adt fedélzeti tűz végül m eg­ akadályozta ebben, kénytelen volt az ü t­ közetet félbeszakítani és az oltáshoz fog­ ni. A R adetzky és a porosz ágyúnaszádok fedezték ezalatt. A H elgoland szigete m el­ letti „tengeri csata” - amely egyébként je­ lentéktelen ütközet volt, hiszen T eg ett­ h o ff flottillája csupán a késlekedő osztrák arm ada előőrsének szám ított, s az ellenfél is csupán egy kis hajórajjal vett ' benne részt - mégis ahhoz ve­ zetett, hogy a háborúban egyébként m ind rem énytele­ n ebb helyzetbe kerülő dánok felhagytak a ném et kikötők blokádjával. Tegetthoffot

T egetthoff admirális, a M onarchia legnagyobb tengeri hadvezére

ezért hősként ünnepelte N ém etország, a világ pedig nagy tengeri hadvezérként ism erte meg. Ferenc József sietve ellen­ tengernaggyá léptette elő (ami vezérőrna­ gyi rangnak felel meg). A hadtörténelem utolsó fahajókkal ví­ vott tengeri csatája zajlott le H elgolandnál, de a flotta fegyvernem üknek elköte­ lezett tisztjei A usztriában is tu d ták , hogy a fejlesztést nem lehet tovább halogatni. T egetthoff és társai érdeklődéssel figyel­ té k az am erikai polgárháború esem ényeit. Észak és D él e küzdelm e pedig nem vélet­ lenül érdem elte ki az első m odern háború cím ét. V onatkozott ez a haditengerészetre is, ahol káprázatos újításokról érkeztek h írek , búvárhajókról és más technikai le­ lem ényekről. A fahajók fém hajókra tö rté­ nő lecserélésének halaszthatatlanságát a bécsi hadvezetőség is belátta. 1861-ben állt hadrendbe az első császári királyi pán­ céloshajó, a Sárkány (D rache). Fontos tám ogatóját veszítette el az oszt­ rák haditengerészet, am ikor M iksa főher­ ceg elfogadta a m exikói császári koronát és végzetes kalandjába kezdett. Flottaparancsnoklásának tíz esztendeje alatt m eg­ terem tette azt a bázist, amelyre egy ké­ sőbbi flottaprogram ot alapozni lehetett (volna). H ét páncélos hajó, számos gőz-

üzem ű fregatt és ágyúnaszád várakozott a pólai kikötőben vagy cirkált a F öldközi­ tengeren. A főherceg távozása u tán azon­ ban a flottafejlesztés m egint m egtorpant, csak a m ár m egkezdett hajók építése foly­ tató d o tt, s Bécsben ism ét a szárazföldiek lekicsinylő vélem énye diadalm askodott. T egetthoff hiába ontotta a kétségbeesett hangú em lékeztetőket, am elyekben a h a­ ditengerészet felső vezetését sem éppen visszafogott stílusban b írálta, a táborno­ kok és adm irálisok heves ellenszenvén k í­ vül más eredm ényre nem ju to tt. El is k üldték előbb L evante vizeire a gyakorló­ hajókkal, m ajd egy távol-keleti expedíció élére szem elték k i, hogy m inél m esszebb k erü ljö n ... 1866 tavaszán kellett volna ú tra kelnie, de ekkor m ár m inden pillanatban várható volt a háború kitörése. T eg etth o ff m ár­ ciusban m ind en t m egpróbált, hogy a bé­ csi hadvezetést a flotta harckészültségbe helyezésére bírja, ám süket fülekre talált. A cs. kir. flotta k ét nagy páncéloshajója, a F erdinand M ax és a H absburg m ég épült, lövegeit pedig csupán m egrendel­ ték a K rupp-m űveknél, leszállításukra nem sok esély látszott a porosz h áború k ü ­ szöbén. A többi hajóegység szinte teljesen leszerelve pihent a pólai kikötőben. Olaszország ezzel szem ben hatalm as flottafejlesztést h ajto tt végre az elm últ esztendőkben, hiszen a Földközi-tenger szám ottevő hatalm ává kívánt válni. N em sajnálta az anyagi áldozatokat, s rövid idő alatt 12 páncélost, 14 gőzüzem ű fregatott és korvettet, 11 lapátkerekes gőzöst és számos segédhajót állított hadrendbe. Ez­ zel a flottával b átran b ízhatott adriai ten ­ geri fölényében az olaszok fiatal állama. M i sem volt jellem zőbb az osztrák h a d ­ vezetés kapkodására, m in t hogy április 30-án elrendelte m inden használható hajó azonnali fölszerelését, és m ájus 3-án Tegetthoffot bízták m eg a parancsnokság­ gal. A m it ezután az ellentengernagy vég­ hezvitt, az a szervezés tökélye: néhány hét alatt csodákat m űvelt. M inden épkézláb em ber éjjel-nappali hajszolása árán befe­ jezte a páncéloshajók építését, ütegeit innen-onnan összeszedett lövegekkel sze­ relte föl. H arckész állapotba helyezte az összes úszni képes hajót, köztü k a K aiser nevű ősöreg sorhajót és a szabotázs foly­ tán kigyulladt N ovarát. A fahajókat vassí­ nek és láncok segítségével „páncélozták” , a fegyverzetet m inden lehetséges m ódon igyekeztek kiegészíteni. így is szám olni kellett azzal, hogy az olasz flotta tüzérségi fölénye behozhatat­ lan. T egettho ff ezért egy ősi m ódszert ele­ venített föl: hajóira vágóorrokat szerelte­ tett. A kár az osztrák gyalogság lerohanási

T egetthoff valam ennyi sikere együttvéve sem volt elegendő ahhoz, hogy a flotta ne maradjon a szárazföldi hatalomnak számító M onarchia mostohagyermeke

harcm odora tengerészeti m egfelelőjének is tek in th etjü k ezt a lékelő tak tik át, amely a tám adó hajó számára sem volt veszélyte­ len. A vágóorros hajó nagy sebességgel n ek irontott ellenfelének, m eglékelte, m ajd azonnal elhátrált tőle, hogy a süllye­ dő hajó magával ne rántsa. Az ókori ten ­ geri csatákat juttathatja még eszünkbe m indez, de az az igazság, hogy az első páncélos gőzhajók, m elyek gyorsan tu d ­ tak hátram enetbe váltani, és nagy erővel rendelkeztek, eleinte m ég alkalm azták ezt a harcm odort, főleg fahajókkal szem ben, s például V erne Gyula is lékelő orrot ál­ m odott N em o kapitány N autilus nevű búvárhajójára. Az em berfeletti m unka valóban látvá­ nyos eredm ényekkel járt. N em egészen két hónap m úlva, június végén T egetthoff hat páncélossal, egy faszerkezetű sorhajó­ val, négy fregattal, egy korvettel, hét ágyúnaszáddal és három lapátkerekes gő­ zössel rendelkezett, egyszóval harcra kész flottával, am elynek ereje persze így is el­ m aradt az olasz haditengerészeté m ögött. Egy nappal azután, hogy Itáliában is beállt a hadiállapot, A lbrecht főherceg m ár győzött is C ustozában. Az olasz sajtó a felkorbácsolt nacionalista légkörben azt követelte, hogy a flotta köszörülje ki ezt a csorbát. Csakhogy az olasz haditengeré­ szet főparancsnoka, Persano tengernagy, nem volt a tettek em bere, s inkább hajlott az óvatosságra, m int a kezdem ényezésre. O lyannyira, hogy am ikor T egetthoff h a­ jórajával m egjelent A ncona kikötője előtt, az olasz flotta nem vállalta a csatát, hanem a p arti ütegek védelm ében m aradt. Az osztrák ellentengernagy viszont nem m er­ te m egkockáztatni a kikötőbe való beha­ tolást, részben az olasz tüzérségi fölény, részben a víziaknák veszélye m iatt. (Az csak később derült k i, hogy az olaszok annyira nem szám oltak osztrák flottakö­ telékek felbukkanásával, hogy még az elő­ készületeket sem tették m eg az anconai öböl elaknásítására.) K ét hétig folyt ez a csalogatósdi, de Persano tengernagy nem m ozdult. Végül kénytelen volt engedni az olasz közvéle­ m ény nyom ásának, és az olasz flotta július 15-én k ifutott a nyílt vizekre. Lissa (ma Vis) szigete felé vette az irányt, ahol egy kis rozoga osztrák erőd m eregette 88 el­ avult partvédő ágyúját a tengerre, m in­ denesetre nem annak tu d atában, hogy az itáliai újságok az „A dria G ib ra ltá rjáén a k m inősítik. Július 18-án kezdődött meg a sziget 55

56

bom bázása, az olaszok kihasználták, hogy lövegeik jóval m esszebb hordanak, m int a lissai erőd ágyúi, és szörnyű pusztítást vittek végbe. N yilvánvaló volt, hogy Lissa nem sokáig tarth atja m agát. T egetthoff 19-én értesült az ostrom ról. F lottáját ekkor m ár visszavonta, m ert a custozai győzelem u tán Bécs'ben m egint azok véleménye k erekedett felül, akik fö­ löslegesnek tarto tták a tengeri aktivitást. Itália végtére is verve volt, az pedig nyil­ vánvaló, hogy a h áború sorsa a csehorszá­ gi csatatereken dől el. A legyőzött Olasz­ ország részéről kom oly dalmáciai p a rtra ­ szállással együtt járó inváziótól nem k el­ lett tartani. V alószínű, hogy ha parancsot k ér, T egetthoff ellentengernagy ezúttal is azt a választ kapja, hogy ne m ozduljon, Lissa aligha éri m eg a flotta kockáztatását, T egetthoffnak azonban esze ágába sem ju tott Bécshez fordulni, hanem azonnal indulási parancsot adott Lissa felé. Egy viharos éjszaka u tán július 20-án hajnal­ ban ért az osztrák hajóraj a cél körzetébe. Az időjárási viszonyok csöppet sem k ed ­ veztek: a zuhogó esőben a kisebb hajók ágyúállásainak lőréseit be kellett csukni. D élelőtt tíz órakor azonban felszállt a kö d , és a két flotta tengerészei m egpil­ lanthatták egym ást. „Páncélosok előre, az ellenséget m eglé­ kelni és elsüllyeszteni!” , adta ki a jelszót jelzőzászlók útján az osztrák parancsnok. A m ásodik szignált m ár föl se lehetett vonni - „Győzni kell L issánál!” - m ert az olasz hajók vadul ágyúzni kezdtek. A cs. kir. hajók ékalakban ro n to ttak az ellenség vonalának, áttö rtek rajta, s ezzel egycsapásra vége lett az olasz tüzérségi fölény­ n ek, hiszen a hajók összekeveredtek és k i­ ki saját egységeit lőtte volna. A nton Rom ako festm ényéről ism erjük azt a jelenetet, am elyen a F erd in an d M ax páncélos hatalm as korm ánykerekét öt tengerész szorítja vasm arokkal, fölöttük a parancsnoki hídon T eg etth o ff áll zsebre dugott kézzel, terpeszállásban, ren d íth e­ tetlen nyugalom m al, m iközben egy olasz ágyúgolyó csapódik be. A festőm űvész azt a pillanatot ragadta m eg, am ikor az oszt­ rák páncélos több nekirugaszkodás után végre m eglékelte az olasz flotta zászlósha­ jóját, a Re d ’Italiát. (Az olaszok hosszú ideig irányítás nélkül m arad tak , Persano adm irális ugyanis az utolsó pillanatban át­ szállt vezérhajójáról a sérthetetlennek ta r­ to tt A ffondatore páncélosra, s ezzel vég­ leg kiadta kezéből a kezdem ényezés lehe­ tőségét.) Az agg fa sorhajó, a K aiser is önA n to n R a m a ko híres festm ényén Tegetthoff admirális rendíthetetlenül áll vezérhajója parancsnoki hídján, mi­ közben a z meglékeli a z olaszok egyik hajóját

A pólai hadikikötő soha nem lett nagyobb flotta­ fejlesztési program megvalósításának színtere

feláldozó roham ot intézett a többi fahajót legázolni akaró olasz páncélos, a Re di Portogallo ellen, az egyenlőtlen küzde­ lem ben a K aiser lékelte meg ellenfelét, m iközben maga is súlyosan m egsérült, el­ ső árboca ledőlt, vitorlázata lángot fogott. Az A ffondatore erre a K aiser ellen for­ d u lt, az égő vitorlásról azonban olyan he­ vesen kezdték lőni, hogy Persano nem kockáztatta m eg a roham folytatását. E közben a Palestro páncélost sikerült grá­ nátokkal felgyújtani, méghozzá oly sze­ rencsétlenül, hogy a tűz ham ar elérte a lőp orkam rát és a hajó a levegőbe rep ü lt, m i­ előtt legénysége a m enekülésre gondolha­ to tt volna. A K aiser közben sikeresen el­ távolodott és elérte San Giorgio kikötőjét, ahol a fedélzeti tüzet sikerrel eloltotta. Persano gróf délután három kor szakí­ to tta félbe az ütközetet, am ikor meggyő­ ződött róla, hogy két páncélosa m egsem ­ m isült, három további pedig harcképte­ lenné vált. Az olasz flotta m aradéka sietve A ncona felé hajózott. T egetthoff jóval las­ sabb hajóival term észetesen nem is gon­ dolhatott üldözésre. E zért előbb a faha­ jóknak parancsolta m eg, hogy San Giorgióba vitorlázzanak, m ajd a gőzösök is kö­ v ették őket. U tolsónak a F erdinand Max hagyta el a Lissa előtti vizeket. E rről a csatáról sem m ondhatjuk el, hogy a világtörténelem nagy tengeri ü tk ö ­ zetei között a helye. Az ellenség azonban verve volt, Lissa pedig fölm entve, igaz, ez sovány vigaszt jelentett a königgrátzi ve­ reség után. Itáliát m ég egyszer sikerült m egalázni, m ielőtt az ölébe hullott volna Velence, m elyet M oltke fegyverei és Bis­ m arck diplom áciája szereztek meg szá­ m ára. T egetthoffot a császár altengernaggyá léptette elő (ez a szárazföldön az altábornagynak felelt m eg), a flotta tisztjeire és m atrózaira pedig hullottak az érdem ke­

resztek, akár a záporeső. A ztán vége lett a m ám ornak, s kid erü lt, Bécsben m ár ha­ tároztak a hajók újbóli leszereléséről. T e ­ getthoffot sietve fel is m entették a pa­ rancsnokság alól, „nehogy magas rangjá­ hoz m éltatlan m ódon néhány hajó fölött kelljen parancsnokolnia” . A bécsi szóbe­ széd szerint azonban az uralkodó n em tet­ szését vívta ki, am ikor egyszer m egint túl szabadszájú volt egy audiencián. Hogy igaz-e a fám a, nem tu d n i, a kortársak m indenesetre elhitték. K ésőbb a közös hadügym inisztérium tengerészeti osztá­ lyának vezetőjévé nevezték k i, itt irányí­ tásával született m eg a flotta szervezési terve, amely az első világháborúig érvény­ ben m aradt. A hivatalnoki m unkához azonban ennek a tevékeny, elszánt k ato ­ nának nem sok kedve volt, m iként a szé­ kesfővárosi in trik ák világában sem volt igazán otthon az az em ber, aki legszíve­ sebben maga is ott állt a viharban hajója parancsnoki hídján. A haditengerészetért vívandó töm énytelen kis harc, rem ényte­ len küzdelem m ind keserűbbé tették, egyre inkább befelé fordulóvá vált, s szin­ te senkit sem ajándékozott meg bizalm á­ val. E bben talán elhatalm asodó súlyos be­ tegsége is szerepet játszott. 1871-ben, éle­ tének 44. évében ragadta el a halál. A lissai tengeri csata jól jellemezte a tengeri hatalom m á soha nem vált m o­ narchia helyzetét. E lérni vele sem m it sem sikerült, kivéve a közvetlen taktikai célt, Lissa fölm entését. A hadvezetőség b ra­ vú rn ak , huszárcsínynek tek in tette, ami ráadásul azt bizonyította, hogy jó p a­ rancsnokkal az élén egy kisebb flotta is ö r­ vendetesen nagy eredm ényeket érhet el. M inek akkor a sok m éregdrága b eruhá­ zás? Vagyis a T egetthoff m egálm odta flot­ tafejlesztésre soha nem kerü lt sor, a M o­ narchia m egm aradt szárazföldi hatalom ­ nak; korlátozott anyagi lehetőségei foly­ tán egyszerűen képtelen volt egyszerre fejleszteni szárazföldi és tengeri had­ erejét. 57

z 1859. és 1866. évi háborúban elszenvedett vereségek látvá­ nyosan bizonyították Ferenc József politikájának kudarcát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a m onarchia á t­ fogó reform jára van szükség. Az itáliai és ném etországi vezető szerep elvesztése, am it nem volt könnyű tudom ásul venni, a magyar k érdést állította előtérbe. Az uralkodónak be kellett látnia, hogy hatal­ ma gyakorlásában ki kell szélesítenie azok körét, akikre tám aszkodhat. 1866 után nem elégedhet m eg azzal, hogy politikájá­ nak alig van m ás tám ogatója, m int az oszt­ rák -n ém et burzsoázia. A m egoldást a m a­ gyarok igényeinek te tt engedm ény, a b i­ rodalom k ét felének uralkodó osztályai és a H absburg-dinasztia közötti k o m p ro ­ m isszum jelentette. A kiegyezést célzó tárgyalások az en­ gedm ényekre való hajlam kölcsönös felis­ m erését követően m ár 1865 elején m egin­ dultak; ezt a porosz h áború csak rövid időre szakította félbe. E redm én y ü k k ép ­ pen a következő esztendőben született meg az a m egállapodás, amely a H absburg B irodalm at alkotm ányos m onarchiává alakította, m égpedig úgy, hogy azt két - közjogilag és belügyeiben független részállam ra, A usztriára és M agyarország­ ra tagolta. Az abszolutista korm ányzatot polgári parlam entarizm us váltotta föl, a nem zetekfölöttiséget hirdető centralista állam alakulatot pedig két birodalom féllé, szövetséges országgá szervezték. Az oszt­ rá k -n ém et és a m agyar uralkodó osztá­ lyok számára ez a dualista alakulat fél év­ századig biztosította a felsőbbséget a m a­ guk felében a többi nem zet, nem zetiség fölött, ugyanakkor m egőrzött tö b b , az ab­ szolutizm usból öröklött vonást: az u ral­ kodónak számos területen az alkotm á­ nyos m onarchiákban szokásosnál jóval nagyobb jogkört biztosított. Ezek között első helyen em lítendő a hadsereg. Az újabb elvesztett h áború nyom án nem le­ hetett nem felism erni a hadsereg helyzeté­ nek súlyosságát. M ég jóval a politikai tá r­ gyalások lezárása előtt ezért különféle szervezeti intézkedések tö rtén tek - ám ezek ism ét csak a fejetlen kapkodásról ta­ núskodtak. 1866. október elsejével újra felállították a hadsereg-főparancsnoksá­ got, amely a közös hadügym inisztérium 1867. decem ber 27-i hivatalba lépéséig m űködött. A dandárokat három új sereg­ törzs felállításával tíz seregtestbe szervez­ ték , anélkül, hogy a hadsereg összlétszám án változtattak volna. N éhány hét m ú l­ va, újabb fordulattal, m egszüntették a seregtest-parancsnokságokat, és ezek helyé­ be 27 hadosztály-parancsnokságot szer­ veztek, ugyancsak a létszám kérdés érin té­ 60

se nélkül. T ovábbra is m egm aradt viszont a kilenc területi katonai parancsnokság a katonai közigazgatás szerveként. Sietve új szabályzatokat is bevezettek, és elren­ delték a hátultöltős puskák rendszeresíté­ sét. M ár a kiegyezési tárgyalások során kom oly szemléleti különbségek m erültek föl a M onarchia véderejét illetően. Ferenc József és az osztrák hadvezetés hallani nem akart arról, hogy a hadsereget bárm iféle m ódon m egosszák. R agaszkod­ tak a hadsereg egységéhez és ahhoz, hogy e hadsereg vezérlete, vezénylete és a belszervezetére vonatkozó intézkedések joga kizárólagosan az uralkodót illesse m eg, sőt azt is elképzelhetetlennek tartották, hogy például az újoncállítás, a szolgálati idő m eghatározása vagy a védelm i rend­ szer a parlam ent hatáskörébe kerüljön. (M ég javában tarto ttak a kiegyezési tá r­ gyalások, am ikor 1866. decem ber 28-án a császár és király pátenst, nyílt parancsot bocsátott ki a hadkiegészítés tárgyában, hatévi rendes és hatévi tartalékos szolgá­ latot írva elő a birodalom m inden alatt­ valója szám ára, tehát M agyarországra is kiterjedő hatállyal. Ezzel nem csak a m eg­ terem teni szándékozott parlam entariz­ m us elvét sértette m eg, hanem a korábbi törvényeket is, hiszen az újoncozás az o r­ szággyűlés hatáskörébe tartozott. É rthető teh át, hogy az eljárás M agyarországon nagy felzúdulást k eltett.) M agyar részről ugyanakkor élénken élt 1848 em léke (az udvar részéről is persze, csak fordított előjellel). H atalm as társa­ dalm i nyomás nehezedett a kiegyezési tá r­ gyalásokon részt vevő m agyar politiku­ sokra, m ert az önálló m agyar fegyveres erőhöz valamilyen form ában m indenki, m inden párt vagy irányzat ragaszkodott. Az 1848-ban született törvények nem tisz­ tázták pontosan a H absburg-m onarchia országainak külön és közös ügyeit, s ez éppen a hadügy területén okozott súrló­ dásokat. (M ire pedig a részleteket annak idején ki lehetett volna dolgozni, az ellen­ tétek m ár visszafordíthatatlanul elm érge­ sedtek.) 1866-ban volt olyan irányzat M a­ gyarországon, amely kétségbe vonta a kö­ zös ügyek és kiváltképp a hadügyi közös­ ség szükségességét és jogszerűségét. A k i­ egyezést előkészítő m agyar liberálisok ve­ zetője, D eák F erenc, ezzel szem ben tö rté­ nelm i és jogi érvek m ellett az egymásra utaltságot, a védelm i kötelezettség köl­ csönösségét em elte ki a vitában. M agyarország vállalta „azon kötelezettséget, hogy (...) az együttes birtoklást m egvéd­ je; valam int ráruházta a fejedelem re (...) azon kötelezettséget, hogy M agyarország­ n ak és koronaországainak együttes b ir­ toklását a többi ország erejével is m egvéd­

je” - fejtette ki D eák, sőt a közös ügyek szükségességét is a kölcsönös védelem ér­ dekével indokolta, m ondván: „M i őket, ők m inket tartoznak m egvédeni (...), az együttes védelem nél okvetlenül tám ad­ nak oly közös kérdések, m elyeket külön elintézni alig lehet. Ezek: a hadsereg és az arra szükséges költség m egállapítása, va­ lam int a külügy m aga, am ennyiben az or­ szág elé tartozik. E bből áll azon közös ügy, melyet m i m egállapítottunk.” S valóban, az 1867-ben m eghozott m a­ gyar és osztrák kiegyezési törvények értel­ m ében a m onarchia két országát államjogilag az uralkodó személyén kívül a közös ügyek kötötték össze, jelesül a külügy és a hadügy, valam int az ezek fedezetéről gondoskodó pénzügy. Az osztrák, illetve a m agyar kiegyezési törvények - m elyek kerettörvény jellegű­ ek, és A usztria, illetve M agyarország al­ kotm ányának részét képezték - a részle­ tekről nem rendelkeztek. Leszögezték, hogy az egész hadsereg vezérletére, ve­ zényletére és belszervezetére vonatkozó intézkedések joga az uralkodót illeti. (E fogalmak m anapság m ár nem használa­ tosak a m últ századi értelem ben; a Lei­ tung, F ü hrung, innere Organisation a feu­ dalizmus korában kialakult igen kiterjedt fejedelmi jogokat jelöl. A vezérlet magába foglalta a hadüzenetet, a vezénylet az álló hadseregnek bárm ikor és bárhova történő irányítását, a belszervezet pedig a hadsereg összes belső ügyét, a szabályzatoktól kezd­ ve a tisztek kinevezéséig, a szolgálati nyelv megállapításáig, a fegyelmezésig.) M indkét törvény az „egész” , illetve az „összes” hadseregről szól, s a m agyarban szerepel az a kitétel is, hogy „a m agyar hadsereg, m in t az összes hadsereg kiegé­ szítő része” . A később általánosan elter­ jedt közös hadsereg megjelölést m indkét törvény kerüli, a m agyar épp azért, m ert úgy tek in ti, hogy az egész seregnek van egy m agyar része, az ausztriai m eg azért, m ert az osztrák felfogás szerint a hadse­ regnek nem közös, hanem egységes volta hangsúlyozandó. A hadsereg szervezeté­ nek részleteit azonban még hosszú és ne­ héz tárgyalások során kellett kidolgozni. A m ikor 1867 februárjában m egalakult a m agyar korm ány, a m agyar felelős m i­ nisztérium jogkörét és összetételét szabá­ lyozó 1848: III. törvénycikk értelm ében Ferenc József (m int m agyar király) ho n ­ védelm i m inisztert is kinevezett, igaz, ra­ gaszkodott hozzá, hogy ezt a tisztet maga A ndrássy Gyula m iniszterelnök töltse be. Az a tény azonban, hogy létesült egy m a­ gyar honvédelm i m inisztérium , k o rán t­ sem jelentette azt, hogy az uralkodó bele­ egyezett volna bárm iféle m agyar hadsereg

Andrássy G yula gróf, Kossuth hajdani ezredese, akit távollétében jelképesen felakasztottak, a dualizmus első magyar miniszterelnökeként nagy szakértelemmel folytatta a hadügyről folyó tárgyalásokat

felállításába. A m inisztérium egyébként is m erőben adm inisztratív kérdésekben volt csak illetékes. A m egszüntetett helytartótanács katonai ügyekkel foglalkozó két ügyosztályának átalakulása m agyar k irá­ lyi honvédelm i m inisztérium m á m in d ­ ezek ellenére izgalm at k eltett A usztriá­ b an. K iváltképp a hadsereg vezető körei­ ben, mivel ott az 1848-i m agyar hadügym i­ nisztérium feltám adását látták, s az ak­ kori esem ények m egism étlődésétől féltek. Az aggodalom oly nagy volt, hogy F ranz John osztrák hadügym iniszter, a m agyar korm ány kinevezését be sem várva, m ár 1867. február 19-én közhírré tette: O F el­

sége az „úgynevezett” m agyar királyi honvédelm i m inisztérium szervezését csakis azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy se a hadsereg egységén, se pedig a „leg­ felsőbb h a d ú r” jogain csorba ne essék. H angsúlyozta John altábornagy közlem é­ nye azt is, hogy a cs. kir. hadsereg egyet­ len része sincs a m agyar honvédelm i m i­ nisztérium alá rendelve (em lékezzünk, 1848-ban éppen abból tám adt számos problém a, hogy a magyarországi cs. kir. hadakat a m agyar hadügym iniszter alá is rendelték), s ez utóbbi „se a csapatszolgá­ lat, se a vezetés, se a katonai közigazgatás ügyeibe nem ártakozhatik” . U tasította te­ h á t a katonai parancsnokságokat és h ató ­ ságokat, hogy a honvédelm i m inisztéri­ um nak hozzájuk netalán közvetlenül é r­ kező rendelkezéseit ne hajtsák végre, hanem vagy a hadügym inisztérium hoz,

vagy a hadsereg főparancsnokságához te r­ jesszék elő. A ndrássy Gyula m iniszterelnök a nyá­ ron kapta kézhez - áttanulm ányozás és hozzászólás végett - John hadügym inisz­ ter törvénytervezetét. E zt még az előző év őszén kezdték el kidolgozni, am ikor a po­ rosz háborúban elszenvedett vereség ta­ nulságait levonó hadügyi reform ot elhatá­ rozták. John altábornagy tervezetének el­ ső része az általános és személyes hadköte­ lezettség alapelveit fejti ki, míg a m ásodik az „általános fegyverrekelés” , vagyis az országonkénti, vagy tartom ányonként alakuló, belső védelem re, de szükség ese­ tén a rendes hadsereg tám ogatására is szánt „népfölkelés” szervezetével foglal­ kozott. A m agyar m iniszterelnökre hatalm as nyom ás nehezedett. A kiegyezési törvény vonatkozó paragrafusának többféle értel­ m ezésére tám aszkodva a m agyar ország­ gyűlési ellenzék s a közvélem ényre ren d ­ kívüli befolyással bíró 1848/49-es veterán­ szövetségek, a honvédegyletek a dualiz­ m ust a hadseregre is ki akarták terjeszte­ ni. A reálpolitikus A ndrássy azonban tö­ kéletesen tisztában volt vele, hogy e gon­ dolatnak, a cs. kir. hadsereg m egbontásá­ n ak még a fölvetése is az uralkodó teljes elutasításába ütköznék. M ásrészt azt is tu d h atta a m agyar m iniszterelnök, hogy a John-féle javaslatot sem vihetné a siker akárcsak legkisebb rem ényével az or­ szággyűlés elé. A m egoldást A ndrássy számára a javas­ lat továbbfejlesztése kínálta: az abban sze­ replő népfölkelést indítványozta állandó m ásodvonalbeli alakulássá ten n i, ami egy­ aránt megfelelne M agyarország államjogi helyzetének és a M onarchia érdekének. Ez tehát nem érintené a rendes katonasá­ got, nem veszélyeztetné a haderő egysé­ gét, kárpótlást nyújthatna azonban a meg nem valósítható m agyar nem zeti hadsere­ gért. Csalatkoznia kellett azonban a magyar m iniszterelnöknek, m ert m ég e m érsé­ keltnek szánt javaslata is elutasításra talált az uralkodó és tábornokai részéről. így hát alkudozni kellett, higgadtan és m egfontoltan, m egdönthetetlen tabukat félresöpörve, önm érséklő kom prom isszu­ m okat keresve. K iváltképp nehéz volt ez A ndrássy Gyula pozíciójából, két tűz kö­ zött. A hadügym iniszter novem berben Georg Grivicic tábornokot k ü ld te Pestre, hogy A ndrássynál a m agyar korm ány szándékait kipuhatolja. A tábornok 1867. novem ber 28-án tett jelentést Johnnak. Szerinte a m agyar korm ány a D eák-párti többségre tám aszkodva hajlandó az or­ 61

szággyűlés elé vinni a katonai kérdéseket, elfogadásra ajánlva az általános hadköte­ lezettséget, de ezt ahhoz a feltételhez köti, hogy a hadügym iniszter javasolta népföl­ kelés helyett nem zetőrség alakuljon, amely a m agyar honvédelm i m inisztéri­ um tól függ. E nnek háború esetén az o r­ szág védelme volna a feladata, szükség esetén a rendes hadsereget is tám ogathat­ n á, m ásrészt karhatalm i szerepet töltene be. A m agyar korm ánynak a belső rend érdekében föltétlenül szüksége van m eg­ felelő katonai erőre, erre a célra pedig a cs. kir. hadsereget nem veheti igénybe. „H a szám ításba vesszük a M agyaror­ szágon m ost uralkodó h angulatot” - írta Grivicic - , „am elyet a szélső baloldallal szövetkezett »honvédpárt« szít, olyanfor­ m án, hogy m in d k ettő a legnagyobb nyo­ m atékkai követeli a hadsereg kettészakítását: akkor nem szabad fitym álni Andrássy politikai bátorságát és bizakodását, amellyel ezt a m érsékeltnek m ondható k a­ tonai program ot az országgyűlés elé viszi, s meg is akarja valósítani, kockára téve népszerűségét, állását és egész kabinetjét is.” Elemző tanulm ányt írt a kérdésről az időközben ezredessé avanzsált F riedrich von Beck is, aki akkoriban m ár az u ralko­ dó katonai irodája élén állt. írásában a leg­

62

határozottabban ellenezte a hadsereg k et­ téosztását. N em annyira azért, m intha a m ostani m érsékelt és lojális magyar ko r­ m ányban nem bíznék, hanem m ert ennek a korm ánynak bukása esetén „szélsőséges elem ek” kezébe juthat a hatalom s vele együtt a külön m agyar hadsereg, ami így elengedhetetlenül polgárháborúhoz ve­ zetne. Az önálló m agyar hadsereg megala­ kulása a cseheket és a galíciai lengyeleket is arra ösztönözné, hogy hasonló nem zeti hadsereget követeljenek, am i a M onarchi­ át a szétrobbanás veszedelm ébe döntené. B eck tehát azt indítványozta, hogy John javaslatát felülvizsgálva, iktassák bele m indam a engedm ényeket, „m elyekre O Felsége ebben a kérdésben hajlandó” . O bízik abban, hogy a m agyarok előbbu tó b b józanul belátják: a közös hadsereg gyengítésével egyszersm ind m egbénul M agyarország védereje is. „M inden m eg­ rázkódtatásnak, amely A usztriát éri, M a­ gyarországra is van hatása” - fejezte be ta­ nulm ányát Beck ezredes - , „s ez azon a napon om olna össze, am ikor a m onar­ chia gyászdala fölcsendül.” D ecem ber végére elkészült a m agyar korm ány törvénytervezete is, melyet A ndrássy megbízásából Gelich Richárd I . Ferenc J ó z s e f és táborkara (P ataky László festménye)

osztálytanácsos (volt 1849-es honvédőr­ nagy, egy ideig az akkori m agyar hadügy­ m inisztérium hadm űveleti osztályának vezetője) dolgozott ki. Ez állandó békebe­ li kereteket irányzott elő az im m áron nem nem zetőrségnek, hanem honvédségnek nevezett m agyar katonaság szám ára, s en­ nek legfőbb hatóságaként a honvédelm i m inisztérium ot jelölte m eg. M ivel az ural­ kodó és a bécsi vezérkar a legm erevebben elzárkózott attól, hogy a rendes hadsereg és a honvédség között m indenféle kapcso­ lat m egszűnjék, a magyar törvényjavaslat­ ban az szerepelt, hogy a honvédújoncokat két hónapon át a közös hadsereg köteléké­ ben képezik ki, azután pedig szabadsá­ golják. Ugyancsak a kompromisszum-készségre utal a törvénytervezetnek egy m ásik sza­ kasza; e szerint a honvédzászlóaljak hábo­ rú esetén dandárokba töm örülnének, m e­ lyek élén az uralkodó által kinevezett pa­ rancsnokok állnának, hadm űveleti ügyek­ ben pedig az egész honvédség az egy­ séges cs. kir. fővezérség alá lenne ren ­ delve. A Gelich-féle törvényjavaslat addig a határig m ent el, am eddig a m agyar köz­ vélem ény és az országgyűlési ellenzék ál­ tal szorongatott A ndrássy-korm ány elm e­ h etett. A m agyar követelések e m inim u-

m a még így is sok volt F ranz John h ad ­ ügym iniszternek, aki továbbra is a fegy­ veres erő m egoszthatatlansága m ellett és egy m ár békében is felállítandó honvéd­ ség ellen tö rt lándzsát. (John altábornagy 1867 decem berében, am ikor életbe lépett az ausztriai „decem ­ beri alkotm ány” , és a dualizm us elvének m egfelelően külön osztrák korm ány ala­ k u lt, a M onarchia első közös hadügym i­ nisztere lett.) R ugalm asabbnak bizonyult Beck ezre­ des, aki időközben személyesen tárgyalt A ndrássy Gyulával. A m agyar m iniszterelnök meggyőzte ő t, hogy a nem zeti h a d ­ seregről való lem ondás fejében meg kell adni M agyarországnak a maga honvédsé­ gét. Beck tehát azt javasolta Bécsben, hogy a dualizm us jegyében ne csak m a­ gyar, hanem osztrák honvédséget is szer­ vezzenek, az u tó b b it az előbbi ellensúlya­ ként. Az idő A ndrássynak dolgozott, hiszen az uralkodó nem engedhette m eg, hogy az alkotm ányosság visszaállítását követő leg­ első hónapokban kenyértörésre kerüljön sor, m árpedig a hadseregnek az általános hadkötelezettség alapján történő újjászer­ vezése és m élyreható m egreform álása nem tű rt halasztást. A javaslatához to ­ vábbra is m ereven ragaszkodó John h a d ­ ügym iniszter, belátván, hogy parlam enti többségre nem szám íthat, levonta a szük­ séges következtetést: alig három heti hiva­ talviselés után lem ondott. U tódja a közös hadügym iniszter posztján F ranz K u h n báró lett. M ásnap, 1868. január 19-én tábornoki bizottság ü lt össze Bécsben, hogy m egvi­ tassa a véderővel kapcsolatos kérdéseket, beleértve a m agyar honvédelm i törvénytervezetet is. A két hónapig értekező b i­ zottság többsége ellenzett m indennem ű önálló honvédséget, attól tartv án , hogy „M agyarország csak a honvédséget fogja dédelgetni, míg a sokkal erősebb és fonto­ sabb közös hadsereg a m ostohagyerek sorsára ju t” . Az is aggodalm at k eltett, hogy az önálló honvédség a nem zeti hadsereg csírája le­ h e t, s a haderő egységét m egbontó cen tri­ fugális erőként fog hatni. Ésszerűségi m egfontolásokból ellenezték a táb o rn o ­ kok a honvédelm i m iniszterek hatásköré­ nek bővítését, s károsnak tarto tták , hogy egy hadügym iniszter helyett három intéz­ ze az ügyeket. A tábornoki bizottság végül anélkül oszlott föl, hogy a m agyar korm ány a Gelich-féle ideiglenes helyett végleges tö r­ vénytervezetet n y ú jto tt volna be. A nd­ rássy várt, hogy lássa, m eddig m ehet el. M ás fórum ok is m egvitatták a hadügyi

k érdést, többek között április 18-án B u­ dán az uralkodó „legm agasabb elnöklete” alatt m egtarto tt értekezlet, am elyen az érin tett közös m iniszterek, a m agyar és az osztrák m iniszterelnök, korm ányuk né­ h ány tagja és Beck ezredes vettek részt. Itt m ár előterjesztette új javaslatát Andrássy, s ham ar k id erült (állapítja meg a század első felében élt hadtörténész, Gyalokay Jenő): „Jóform án csak abban a két p o n t­ ban értett egyet K uhnnal, hogy a közös hadsereg egységét nem szabad m egbonta­ ni, s hogy a m onarchia hadi erejének súly­ pontja csakis a közös hadseregben leh et.” A részletekben is szinte áthidalhatat­ lannak tű n tek az ellentétek, s m ég re­ m énytelenebbnek látszott az általános n é­ zetkülönbségek leküzdése. A ndrássynak m eg kellett ugyanis küzdenie az osztrák korm ány ellenkezésével is. Az osztrákok attól tarto ttak , hogy a m agyar honvédség felállítása láttán az ausztriai csehek és galí­ ciai lengyelek is hasonló rendelkezési jo­ gokat követelnek m ajd a fegyveres erő egy része fölött. A ndrássy Gyulának tehát az uralkodót kellett a m aga oldalára állítania. M árpedig Ferenc József úgy véleke­ d e tt, hogy A ndrássy „félrendszabállyal akarja a m agyar nem zeti hadseregért folyó agitációt m egszüntetni, csakhogy az ilyen félrendszabály soha se elégít ki senkit” . A honvédség által igényelt aránytalan anyagi m egterheléseket is sokallotta az uralkodó. Ezt a pénzt - úgym ond - közös hadseregben sokkal ésszerűbben föl le­ h etne használni. A rra is utalt, hogy a m a­ gyar honvédséghez hasonló intézm ény m egszervezése A usztriában kom oly nehé­ zségeket tám asztana. A ndrássy hosszasan érvelt tervezete m ellett. N ehezm ényezte a születendő honvédséggel szem beni nagyfokú bizal­ m atlanságot, m elyet az udvar és az oszt­ rák korm ány részéről tapasztalt. H angsú­ lyozta, hogy M agyarország nem elszakad­ n i kíván, csupán az őt történelm i jogai és államjogi helyzete alapján megillető intéz­ m ényt akar. H a az ausztriai honvédség felállítása nehézségekbe ütközne, tette hozzá, akkor o tt nem , csupán M agyaror­ szágon kell m egvalósítani. O különben m eg van győződve róla, hogy a honvédség a korm ánya által ajánlott form ában ki fog­ ja elégíteni a m agyar közvélem ényt, s az országgyűlés is meg fogja szavazni. Az egész tárgyalás során az osztrák (hi­ vatalos nevén a cs. k ir.) korm ány aláren­ delt szerepet játszott. Zachar József k u ta­ tásai derítettek fényt arra a tényre, hogy Ferenc József egyszerűen nem vette ko­ m olyan az adott időszak egyik legjelentő­ sebb politikai tényezőjét A usztriában, az o sztrák -n ém et liberálisokat, valam int

pártju k at, az A lkotm ány-pártot, továbbá a zöm ében e párt képviselőiből álló cs. kir. korm ányt sem. N élkülük d ö ntött az udvar és a m agyar korm ány az egész M o­ narchiát érintő, elsődleges fontosságú kérdésben. Az áprilisi értekezletek folya­ m án az osztrák m iniszterelnök szerepe a közvetítésben m erült ki. Április 22-én, 23-án és 24-én például egyetlen osztrák korm ánytag sem vett részt az üléseken, s jellemző az a m egfogalm azás, m elyet a Beck ezredes vezette jegyzőkönyv rögzí­ te tt. Április 26-án ugyanis e szavakkal nyitotta m eg az uralkodó az aznapi érte­ kezletet, m elyre K arl A uersperg osztrák m iniszterelnök ism ét B udára érkezett: „A uersperg herceg, m iniszterelnök jelen­ léte alkalm at nyújt arra, hogy jelenlétében m ég egyszer m egbeszéljük a véderőalkot­ m ány fő vonásait, hogy Öméltóságát abba a helyzetbe hozzuk, hogy az itt elfogadott felfogással Bécsben is közrem űködhessék a tárgyalásokon.” T udniillik saját korm á­ nyának vitáján. Az o sztrák-ném et liberá­ lisok ugyanis kem ényen ellenálltak, m a­ gasnak tarto tták a tényleges és a tartalékos szolgálati időt, m egkérdőjelezték az álta­ lános hadkötelezettség elvét, elvetették a hadilétszám nak tíz évre való előzetes m egállapítását, s m indenekelőtt aggódtak a magas hadikiadások m iatt, hogy csak a legfontosabb kifogásokat em lítsük. F e­ renc József hathatós közbenjárására volt szükség végül ahhoz, hogy a m agyar k o r­ m ánnyal kialkudott véderő-törvénytervezetet a birodalom ausztriai felében sike­ rüljön kierőszakolni. Az uralkodó a további m egbeszélések során hajlott arra, hogy elfogadja A nd­ rássy érvelését. E bben a m iniszterelnök és korm ánya iránti bizalm on túlm enően nyilván annak belátása is vezette, hogy csupán a kom prom isszum vezethet olyan m egegyezésre, amely lehetővé teszi a h a d ­ sereg föltám asztását és ütőképessé tételét. Ferenc József hozzájárult tehát ahhoz, hogy a m agyar m inisztérium rendelkez­ zék a felállítandó honvédséggel, kikötötte azonban, hogy a katonai vezetés az őáltala kinevezendő honvédfőparancsnok kezé­ ben legyen. A honvédség m agyar (illetve H orvátországban és Szlavóniában horvát) szolgálati és vezényleti nyelvébe is bele­ egyezett, pedig ennek az ausztriai ho n ­ védség szám ára veszedelmes precedens jellege volt. A ndrássy Gyula szívós és ügyes vitázó­ képességének és Ferenc József belátásá­ nak volt köszönhető, hogy az uralkodó vé­ gül hatalm i szóval nem saját vezérkarának héjái m ellé állt, hanem engedett a m agyar m iniszterelnök „félrendszabályának” . Az elvi megegyezés u tá n a birodalom 63

m indkét felében kidolgozták a részlete­ k et, a hadügyről intézkedő törvényeket. Ezek 1868 végére meg is születtek, s ren ­ delkeztek az új védelm i szerkezetről. A fegyveres erő három vonalra tagozó­ do tt, melyek közül az első a (közös) hadsereg és haditengerészet, a m áso­ dik a m agyar honvédség és az en­ nek megfelelő ausztriai L a n d ­ w ehr, a harm adik pedig a népföl­ kelés, illetve a L an d stu rm lett. Szó esett m ár arról, hogy a k i­ egyezési törvények igencsak szé­ les jogkört biztosítottak az u ral­ kodónak, a legfelsőbb h adúrnak. A történetírásban ennek folytán gyakran találkozhatunk azzal az érté­ keléssel, hogy a hadügy területén nem beszélhetünk lényegbevágó változásról, a hadsereg reform ja m indössze azért k ö ­ vetkezett be, m ert egy elveszített háború után illik egy hadsereget m egreform álni, egyebekben pedig pusztán a parancsural­ m i rendszerről az alkotm ányosságra és a parlam entarizm usra való áttérés nyom án elkerülhetetlen intézkedések tö rtén tek m eg. Csak részben lehet azonban egyetér­ teni e felfogással, m íg ugyanis a császár­ király valóban nagy hatalm at őrizhetett m eg hadserege fölött, a k ét birodalom fél országgyűlése is fontos jogokat szerzett az általános hadkötelezettséggel járó kiegé­ szítés, az újoncm egajánlás, a szolgálati idő m eghatározása, a katonaság elhelyezését, valam int élelm ezését érintő intézkedések terén. K övetkezésképp a hadügyi közös­ ség szerkezete m eglehetősen ellentm on­ dásos volt, állapítja meg G alántai József. Az uralkodó jogilag szuverén m ódon ren ­ delkezett az állandó hadsereg fölött, de katonáért és pénzért az országgyűléshez kellett fordulnia. Pontosabban a b iroda­ lom m indkét felének parlam entjéhez. Ebből következett az a feltétel, ami a dualista szerkezetű m onarchia m ű ködé­ sének is lényege: a hadügyek norm ális m enete csakis A usztria és M agyarország, valam int az uralkodó érdekeinek egyezte­ tésével volt lehetséges. A közös hadsereg a parlam entarizm usból adódó biztosíté­ kok következtében sohasem leh etett vol­ na ütőképes olyan akcióban, am elyet a b i­ rodalom egyik fele nem tám ogat. H árom tényező összhangjára volt szükség, hogy a hadsereg egy fegyveres konfliktusban megfelelő erőt képviselhessen: az osztrák és a m agyar törvényhozás együttm űködé­ sére a véderő törvények, a katonaállítá­ sok, a költségek m egszavazásában, vala­ m int a k ét parlam ent és a legfelsőbb h ad ­ ú r, az uralkodó közötti összhangra. S jól­ lehet az alkotm ányos dualizm us fennállá­ sának fél évszázada alatt a legelmérgese64

A cs. és kir. 8. huszárezred csákócímere

dettebb viták éppen a véderővel és a h ad ­ ügyi költségvetéssel kapcsolatosan bonta­ k oztak ki, ez az összhang, a politikai egye­ tértés m indig kialakult, s az O sztrák M agyar M onarchia katonái 1914 nyaráp is az alkotm ányos szervek egyöntetű tám o­ gatásával m asíroztak bele a világháború­ ba. „N e csináljunk m agunknak illúzió­ k at” - fejtette ki 1868-ban egy vezető m a­ gyar liberális politikus, T refort Ágoston. - „A zon veszélyek, m elyek az egész m o­ narchiát fenyegetik, a m agyar korona in­ tegritását és talán nagyobb m érvben is fe­ nyegetik.”

Ami egy „és” mögött van 1868-ban sikerült m egterem teni azt a hadsereget, amely gyöngesége dacára E u ­ rópa el nem hanyagolható katonai ténye­ zőjévé vált. Á llapota és ereje hűen tükröz­ te ugyan a gazdaságilag, politikailag egyre inkább m ásodrendű nagyhatalom m á le­ csúszó M onarchia állapotát és erejét, de m égis tényező m aradt, m iként AusztriaM agyarország is - 1918-i felbomlásáig - változatlanul m egtartotta nagyhatalm i státuszát. Az O sztrák-M agyar M onarchia 1868ban kidolgozott véderőtörvénye az általá­ nos hadkötelezettség alapján egymillió fős h adi létszám m al szám olt, amelyből 800 ezer fő a közös hadseregben, 115 ezer fő az ausztriai L andw ehrben és 85 ezer fő a m a­

gyar honvédségben szolgált. E nnek m eg­ felelően a tíz évre előre m egállapított évi újonckontingens (pontosabban a szüksé­ ges évi újonclétszám , hiszen az újoncállí­ tást az országgyűlések m inden évben külön-külön m egszavazták) m integy száz­ ezer főt tett ki. Ö sszehasonlításul: a korabeli E urópa legnépesebb birodal­ m a, a cári O roszország másfél milliós hadi létszám ú sereggel szám olt, Franciaország 1 millió 467 ezer főt tu d o tt m ozgósítani, Olaszország közel félm illiót, az É szak-N ém et Szövetség és a délném et állam ok (am elyeket Poroszország három év m úlva a N ém et B irodalom ban egye­ sített) egy és egynegyed millió katonát voltak képesek fegyverbe szólítani. A véderőtörvényt azonban csak tíz esz­ tendőre hozták tető alá, m inden évtized­ ben tehát új tárgyalások folytak, m elyek újabb és újabb m ódosításokhoz vezettek a m indenkori politikai erőviszonyok függvényében. K ét évtizeddel később is új véderőtörvény született, ez az évi újonclétszám ot határozta meg 103 100 fő­ ben (az addigi 95 400 volt), ebből a lakos­ ság szám arányát véve alapul 60 389 fő esett az ausztriai tartom ányokra, a többi a magyar korona országaira. Három évi tény­ leges és hétévi tartalékos szolgálatot tekint­ ve, ez m ár egymillió fölötti hadi létszámot eredményezett. A későbbiekben további létszámemelést határoztak el, az 1912. évi véderőtörvény értelm ében fokozatosan kétmilliós hadi létszámot kellett elérni, a világháború valósága azonban messze meghaladta ezt a merész tervezést is. A fegyveres erő hét nyolcadát szervez­ ték a közös hadseregbe, a többi egy nyolcadot tette ki csupán a m ásodik két vonal. „A hadsereg és haditengerészetnek (1. vo­ nalnak) az a hivatása, hogy a m onarchiát külellenségek ellen m egvédjék s a belső rendet és biztonságot fenntartsák” - írja a hadapródiskolák számára készült hadse­ regszervezeti tankönyv. „A hadsereg a sorhadból, a tartalékból és p ó ttartalék­ ból; a hadi tengerészet a sorhadból, a ta r­ talékból és a honvédséget, valam int a pó t­ tartalékot helyettesítő tengervédből (Seewehr) áll. A honvédség (a 2. vonal) a hadse­ reg tám ogatására és belvédelem re, kivéte­ lesen a belső rend és biztonság fenntartá­ sára is, a népfölkelés (a 3. vonal) pedig a hadsereg (haditengerészet) és honvéd­ ség tám ogatására szolgál. (...) Békében a hadsereg és haditengerészet a cs. és kir. közös hadügym inisztérium nak (illetőleg ez utóbbi hadtengerészeti osztályának), a honvédség és népfölkelés pedig az illető állam terület honvédelm i m iniszterének van alárendelve. H áborúban a fegyveres

erő m inden része katonai tekintetben az O felsége által kinevezett katonai parancs­ n ok alatt áll.” Az elnevezésekben egy darabig bizony­ talanság volt tapasztalható. E nnek Ferenc József 1889. október 17-én kelt legfelső leirata vetett véget, am elyben az uralkodó elrendelte, hogy „hadseregem és haditen­ gerészetem , azoknak részei, közegei és in ­ tézetei” ne a régi császári királyi (kaiser­ lich königlich), hanem a császári és királyi (k. und k .) megjelölést használják. Ez az és az „A usztriai császár” és a „M agyarország apostoli királya” közjogilag különálló vol­ tát volt hivatva hangsúlyozni, noha a sze­ mély egy és ugyanaz. E ttől kezdve a közös hadsereg a „cs. és k ir .” , „k. u n d k .” (vagy „ k .u .k .” ) jelzőt használta, m íg az au sztri­ ai honvédség, a L andw ehr m egtartotta a régi „császári királyi” , „cs. k ir .” , „ k .k .” m egjelölést (hiszen Ferenc József m ég há­ rom ország fölött uralk o d o tt királyként, a többiben főherceg, hercegesített gróf, il­ letve őrgróf volt a gyűjtem ényes császári cím m ellett). A m agyar honvédség „m a­ gyar királyiként” szerepelt, „königlich ungarische L an d w eh r”-ként, sőt „k. ung. H onvéd”-kén t is. Ugyanez vonatkozott a népfölkelésre és a L an d stu rm ra a biro­ dalom két felében. (E három ágú k o r­ m ányzat - közös hadügym inisztérium , il­ letve a két honvédelm i m inisztérium m ellett két osztrák tartom ány, T irol és V orarlberg Landw ehr-szervezete tö rté­ nelm i hagyom ányokhoz igazodva ném ileg eltért a többi ausztriai tartom ány honvéd­ ségétől.) A m agyar honvédség és az ausztriai L andw ehr között néhány figyelem re m él­ tó különbséget vehetünk észre. A L a n d ­ w ehr szolgálati esküje azonos a közös h ad ­ seregbeli katonaságéval, a m agyar honvéd esküje viszont abban különbözik az előb­ biektől, hogy m íg am azok csak „O Felsé­ gének a császárnak és királynak” , a m a­ gyar honvédek „hazánk szentesített tö r­ vényeinek” is „hűséget és hódolatot” es­ k ü d tek . Az osztrák L andw ehr hadi jelvé­ nyein ugyanazt a cím ert, zászlót és színe­ k et használta, m int a közös hadsereg, a m agyar honvédségéit viszont a kétfejű sas helyett a m agyar állam cím er (éspedig az úgynevezett középcím er, vagyis kispajzsán M agyarország, két angyal tarto tta nagypajzsán a m agyar korona egyéb or­ szágainak jelvényei, fölötte a szent koro­ na) és e jelszó díszíti: „K irályért és H azá­ é rt” . A zászlót továbbá az első hat - azaz m agyarországi - honvédkerületnél pirosfehér-zöld, a hetedik - azaz horvát-szlavón - honvédkerületnél piros-fehér-kék színekkel szegélyezték. Látszólag a dualizm us m egnyilvánulá­

sának tek in th ető, hogy a közös hadsere­ gen belül voltak „m agyar” ezredek. Ez azonban m ár a régi cs. kir. hadseregnél is így volt, mivel az ezredeket m indig ugyanarról a területről egészítették ki (bár a „m agyarországi” jelző pontosabb ebben az esetben, hiszen a nem zetiségek is ezek­ ben az ezredekben szolgáltak). A régi hadsereg ezredeit azonban kiegészítési te­ rületüktől messze állom ásoztatták, nem utolsósorban azért, hogy a katonák elsza­ kadjanak szűkebb pátriájuktól és ne kö­ tődjenek helyőrségük - más nyelvű és más nem zetiségű - polgári lakosságához. N em szabad azonban túlhangsúlyoz­ n u n k ezt a m otívum ot, m iként az nem ­ egyszer tö rténik, katonai célszerűségi szem pontok ugyanis legalább ennyire fontos szerepet játszottak; a megfelelő csapatnem belieket a megfelelő helyen kellett állom ásoztatni. így például a X V III. században a határvédelem re a bi­ rodalom m inden szegletében - tehát a Rajnánál csakúgy, m int a Szávánál - a könnyűcsapatok feleltek m eg a legin­ kább. M ivel a m agyar területekről kiállítottakból az állandó hadseregben hajdú-, azaz könnyűgyalogos- és huszár-, azaz könnyűlovasezredeket szerveztek, egyér­ telm ű volt a m agyar katonáknak az észak­ itáliai, ném etalföldi, Rajna-vidéki, szilé­ ziai állomásoztatása. U gyanakkor a tartó ­ san fennálló török veszélyre tekintettel egy bizonyos m élységben m agyar terüle­ teken is elhelyeztek nehézgyalogosokat és nehézlovasokat, vagyis ném et, vallon, cseh H onvédtiszti csákócímer (1869)

és más ezredeket. „M agyarként is tu d o ­ m ásul kell venni” - írja Zachar J ó z s e f -, „hogy Bécsben birodalm i m éretekben m indenekelőtt a nagyhatalm i célokat szem előtt tartva gondolkodtak és intéz­ k e d te k .” A m agyar korm ány a kiegyezés után ar­ ra törekedett, hogy a m agyarországi állítású ezredeket hazahozzák, a M agyarorszá­ gon kívüli állításúakat pedig vigyék el az országból. A hetvenes évek folyamán ez a csere meg is történt. M íg a kiegyezés előtt néhány gyalogezredet kivéve vala­ m ennyi m agyarországi állítású ezred a m onarchia távoli vidékein állom ásozott, M agyarországon idegen katonaságot he­ lyeztek el. 1874-ben a L ajtán innen állo­ másozó 25 gyalogezredből 23, 22 lovasez­ redből 1 5,4 tüzérezredből pedig 3 volt h a­ zai állítású, de 18 gyalogezred, 3 lovasez­ red és 1 tüzérezred még m indig a M onar­ chia m ásik felében volt elhelyezve. T íz év m úlva a m agyarországi állítású ezredek 75-80 százaléka itt is tanyázott, és csupán 3 gyalogzászlóalj és 4 lovasezred érkezett A usztriából. M indez azonban korántsem jelenti azt, hogy a közös hadseregen belül különvált volna a m agyar és az osztrák rész. A cs. és kir. tisztikar gondoskodott arról, hogy a szellem a régi m aradjon. A közös hadse­ reg volt az összbirodalom , a „közhaza” legszilárdabb tám asza és oszlopa, tisztika­ ra őrizte meg a leginkább a dinasztiahűsé­ get, a fekete-sárga szellemiséget, am it igen nagy gonddal m egtervezett és m eg­ szervezett nevelés segítségével kondicio­ náltak. L átni fogjuk, hogy az a katonaré­ teg, am elynek valóban a cs. kir. véderő volt az otthona, sőt a hazája, amely szinte egyedül testesítette meg a M onarchiában olyannyira m agasztosított - s persze in ­ k ább csak a habsburgiánus vágyálm ok­ ban létező - „nem zetekfölöttiséget” , az utolsó pillanatig, az összeomlásig k itar­ to tt az uralkodóház és a birodalom m el­ lett. A közös hadsereg 800 ezres hadi létszá­ m ának - mely persze így együtt soha nem kelt hadra az első világháborúig - 66 szá­ zalékát tette ki az 530 ezer főnyi gyalog­ ság, a kor fő fegyvernem e. Az egymástól m ár csupán eredetében és egyenruhájá­ n ak bizonyos elem eiben különböző lovas csapatnem ek, a dragonyosok, az ulánusok és a huszárok létszám a 91 ezer lett vol­ na mozgósítás esetén (azaz 11,5 százalék), a tüzérségé 88 ezer (11,1 százalék), a m ű ­ szakiaké pedig 26 ezer (3,2 százalék). A négy fegyvernem m el nem telik ki a száz százalék, m ert szám ításba kell m ég venni az egészségügyi, ruházati, élelmezési állo­ m ányt, az intézetek szem élyzetét. Csak 65

a közös hadseregben szerepelt m inden fegyver- és csapatnem ; a honvédség és a népfölkelés, illetve a L andw ehr és a L an d stu rm csupán gyalogsággal és lo­ vassággal rendelkezett, a L andw ehr gya­ logsága valamivel nagyobb volt, a lovas­ ságnál viszont a honvédség javára billent a mérleg. A m agyar királyi honvédségről szóló 1868. évi törvény egyébként csak k erete­ k et határozott m eg. (A keretrendszerben a hadsereg alkotórészeinek csupán a váza - kerete - van m eg, am it a hivatásos tisz­ tek , altisztek és a védköteles legénység egy része képez. A legénységet a sorkato­ nai szolgálat u tán új váltja föl, a keretet pedig mozgósítás esetén a töb b i hadköte­ lessel tö ltik föl.) Az 1889-ben hozott tö r­ vény évi 12 500 újonc állítását irányozta elő, az 1912. évi pedig lépcsőzetes újonclétszám -em elkedést rendelt el, am elynek grádusai azonban - akárcsak a közös h ad ­ sereg esetében - a világháború kitörésével nem várt m agasságokba szöktek. A reform nak term észetesen az egyenruházatra is k i kellett terjednie, hogy a fe­ lületes szemlélő szám ára is napnál világo­ sabb legyen: itt új világ kezdődött. N y u g ­ díjba k ü ld ték h át a jellegzetes fehér kabá­ 66

Camillo R ighetti főhadnagy egyenruházati falitáblája oktatási célból: huszár mentében, huszártiszt díszben, honvéd huszártiszt mentében, vonatcsapat­ vezető, lovasított ütegosztály tüzére kimenőöltözékben

tó t, a H absburg-katonaság évszázados uniform isát. C supán a tábornokok dísz­ egyenruhája m aradt fehér, s ők őrizték m eg legtovább a hagyom ányos kalapot a zöld kakastollforgóval - díszelgések al­ kalm ára. A gyalogság sötétkék kabátot k ap o tt, s nem sokára ugyanilyen színű zu bbonyt, „blúz”-t, am elyet jól ism erhe­ tü n k az első világháború fényképeiről, igaz, akkor m ár nem k ék , hanem a terep­ be m ég jobban belesim uló csukaszürke színben. T erepszínűbb lett tehát az „adjusztiru n g ” , kevésbé harsány, kevésbé feltűnő. K ivétel persze akadt: a közös lovasság egyöntetűen buzérvörös, krapprot nadrá­ got k ap o tt, am inek prózai oka volt. F e­ renc József öccse, F erdinánd M iksa III. N apóleon bábcsászáraként M exikóban próbált szerencsét. Az ő szám ára szervez­ tek „osztrák-m exikói önkéntes hadtes­ te t” , amely azonban m ár ú tn ak sem in dul­ h a to tt, mivel M iksa császársága idejeko­ rán odalett. M aradt viszont a raktáron tö ­

m érdek vég kifizetett buzérvörös vászon, s az állam kincstártól senki sem kívánhat­ ta, hogy veszni hagyja az adófizetők pén­ zét; a vásznakból nadrágot szabattak, s ebben a rikító színben pom pázhatott a cs. és kir. lovasság, sőt a m agyar ho n ­ védgyalogság is. A lovasság életében persze nem a b u ­ zérvörös nadrág hozta az egyetlen ú jdon­ ságot. E m lítettü k , hogy a vértesek az olasz hadjárat u tán megváltak névadójuk­ tól, a m ellvérttől, m ost viszont egyszerű­ en m egszüntették a vértesezredeket, m i­ k én t a gyalogságnál m ár korábban a grá­ nátosokat, az eddigi nehézlovasok pedig egyszerű dragonyosokká váltak, akiktől fölszerelésben és kiképzésben m ár am úgy sem különböztek. A hátultöltő p u skát a königgrátzi vere­ ség tapasztalatain okulva nagy sietve rendszeresítették. Ezzel persze egy csa­ pásra át kellett dolgozni a gyalogság har­ cászatát is. A nagyobb tűzhatás következ­ tében a korábbi zárt ren d ű oszlopok he­ lyett a gyalogság szétbontakoztatott alak­ zatban harcolt. Egy-egy zászlóalj három lépcsős harcrendben hajtott végre tám a­ dást. Egy század csatárláncba fejlődve kö­ zelítette meg az ellenséget, m integy h a t­

száz lépésnyi távolságról össztüzet zúdí­ to tt az ellenséges alegységekre, m ajd négyszáz lépésről célzott lövéseket adott le az egyes katonákra. E rajvonal m ögött zárt rendű apró osztagok, a tám csapatok haladtak, ugyancsak egy század erősség­ ben. Az ő feladatuk az volt, hogy szétbon­ takozva erősítsék vagy visszavettetés ese­ tén befogadják az elöl haladókat. A rajvo­ nalat és a tám csapatot együtt tűzvonalnak nevezték. M ögöttük 4-500 lépésnyire m e­ netelt a tartalék, a zászlóalj m aradék fele, tehát újabb két század, olyan alakzatban, amely a tüzérségi és puskatű zn ek a legki­ sebb célpontot nyújtja. N yílt terepen föl­ fejlődött vonalban, vagyis csatárláncban. A tartalék feladata az volt, hogy a támcsapatokat pótolja és a tűzvonalat m egerősít­ se, puskatüzével és szuronyroham ával a döntést kierőszakolja. E gyalogsági taktika során igen m eg­ n őtt az alparancsnokok tudásának és hatá­ rozottságának, valam int a katonák k ik ép ­ zettségének és fegyelm ének a szerepe. A korábbi harcászatban a vakfegyelm en m úlott m inden, a gyalogosnak feltartóz­ tathatatlanul kellett előre m enetelnie, az ellenséges tűzzel sem törődve, m inden­ áron a közelharcot, a szurony párbajt kel­ lett erőltetnie. M ost viszont előtérbe k e­ rü lt a lőkiképzés, hiszen a korábbi sortüzek helyett a célzott lövések hatékonysá­ gával lehetett elérni a döntést. A jóval n a­ gyobb hatótávolságú és tűzbiztosságú puskákkal hatalm as pusztítást végezhet­ tek az ellenfél soraiban, anélkül, hogy k ü ­ lönösen közel kellett volna m enni annak vonalaihoz. R endszeresítették a gyalogsá­ gi ásót, ezzel a katonák fedezékeket áshat­ tak m aguknak, s védelem ből tüzelve fo­ gadhatták és tizedelhették m eg a tám adó­ kat. M indazonáltal a lőkiképzésben to ­ vábbra is kísértett az idejétm últ sortűzszellem, a vezérkar szemlélő tisztjei újra m eg újra kifogásolták, hogy a kiképzők nem fektetnek megfelelő súlyt a pontos célzás gyakoroltatására.

Tíz gramm és következményei Milliós hadseregek korában felszerelési tárgyak m illióit kellett előállítani. A tech ­ nika és az iparszerűség korszaka köszön­ tö tt a hadseregekre, s persze katonáikra is. Az újoncok döntő többsége földm űves volt, aki bonyolultabb szerkezeteket - lett légyen az akár csak egy ism étlő puska závárja - életében először az alapkiképzés során látott. A hadseregben viszont olyan

Huszárok: tiszt menetöltözetben; tiszt téli díszben; törzstiszt díszben, lovon; közhuszár téli menetöltözet­ ben; tizedes szolgálati ruhában (OscarBrüch csoportké­ pe 1895-ből)

készségeket szerzett, amelyek m eghatáro­ zó változást hoztak világképében. B árm i­ lyen visszatetszőn hangzik is, a katonai szolgálat így a legénység egy része számá­ ra valóságos iskolaként m ű k ö d ö tt, ha a sok nem zetiségű m onarchiában nem is a nem zet iskolájaként, m int például N é­ m etországban. A m inta ekkor - s ezúttal először a tö r­ ténelem ben - a tengerentúlról jött. Az A t­ lanti-óceán túlsó partján a történelem első m odern háborúját vívták, am elyben a fe­ lek nem elégedhettek meg döntőnek nyil­ v ánított csaták m egnyerésével, hanem az ellenség fegyveres erejének m egsem m isí­ tését tű zték k i célul. Sőt, ennél is tovább m entek, m ozgósították teljes gazdasági potenciáljukat, m iközben a m ásik oldal m inél alaposabb tönkretételére töreked­ te k , lesújtva a hátországra, lerom bolva gyárakat, feltépve vasúti síneket, föl­ gyújtva csűröket, istállókat, kazlakat és házakat. M indez persze a korábbi hábo­ rú k b an sem m ent ritkaságszám ba, de

m ost „iparszerű” m éreteket öltött, s kije­ lölte a „jövő ú tjá t” . A vezérkari m unka m indinkább veszí­ te tt rom antikájából, a tisztek vasúti kocsi­ kat szám lálgattak, pályaudvarok áteresz­ tőképességét latolgatták, gyárak haditer­ m elésre való átállításának ütem tervem dolgoztak. E m berek helyett m indinkább tonnákban kellett szám olniuk, a töm eg­ hadseregek vonzották m agukhoz az anya­ giakat, ru h á t, fegyvert, robbanóanyagot, technikát, s m indezt először Észak és D él konfliktusában próbálták ki úgy isteniga­ zából. Az európai háborúk néhány hét, legfeljebb néhány hónap alatt lezajlottak, a harcérintkezés ritk án vett igénybe né­ hány napnál többet. Az am erikaiak m eg­ m u tatták , hogy évekig is lehet öldökölni, s a végén az m arad felül, aki tovább bírja szusszal, energiával, gazdasági teljesítőképességgel, nem pedig a vitézebb, a lóra te rm e tte b b ... E zt azonban E urópában m ég m eg kellett tanulni, s igazság szerint senki sem fogta föl a dolog jelentőségét, am int arra az első világháború első eszten­ deje bizonyságul is szolgál. Egyesek persze nyitott szem m el jártakkeltek a világban, és tanulékonynak is bi­ zonyultak. 1863 júliusában például hosz67

szabb észak-am erikai utazásból tért haza a felső-ausztriai Steyr városkából szárm a­ zó Josef W erndl fegyverm űves, aki m ár az ötvenes évek elején is huzam osabb időt töltött az Ú jvilágban. L akatosként dolgo­ zott a nevezetes R em ington fegyvergyár­ ban Ilionban és bizonyos Sám uel Colt ú r­ nál. M ár akkor azt a tanulságot szűrte le tapasztalataiból, hogy a fegyverkészítés az apja kis m űhelyében látott kisipari m ó d ­ szerekkel nem lehetséges többé, kizárólag a nagyipari term elési m ódszereknek van jövője. E zért aztán, am ikor átvette apja üzem ét, m odernizálásba fogott, és m ű ­ helym esterével, K ari H olubbal a hatva­ nas évek elején hátultöltő p uskát terve­ zett, m elynek első használható példányát 1863-ban m u tatta be, vagyis még m indig jóval a tragikus porosz háború előtt. P er­ sze a találm ány senkit sem érdekelt, h i­ szen a hátultöltős puska nem szám ított új­ donságnak, pénz m eg úgysem volt rá. M ásodik am erikai útja során, a polgárhá­ ború kellős közepén Josef W ern d lt m in ­ denekelőtt az am erikai gyáripar töm eges­ sége ragadta meg. Colt egyedül ebben az esztendőben 136 579 revolvert szállított, Rem ington pedig tízezerszám gyártotta a Springfíeld-puskákat. Ami pedig odaát lehetséges, m iért ne volna az öreg k o n ti­ nensen is m egvalósítható? A m ikor W erndl 1864-ben a „Josef és F ranz W erndl tsai fegyvergyár és fűrész­ m alom ” nevű céget bejegyeztette, aligha sejtette, hogy ezzel lerakta a m ai hatalm as Steyr-D aim ler-Puch R t. alapkövét. A cég nagy pillanata k ét esztendő m úlva jött el, am ikor az osztrák hadvezetés végre belát­ ta, hogy m égsem az elöltöltő puskáé a jö­ vő. Egyszeriben lett pénz az újításra és a vezérkar „hátultöltő-bizottsága” (H interladungskom m ission) nagy buzgalom ­ mal tanulm ányozta a különböző k o n st­ rukciókat. M ár-m ár a R em ington-rendszerű puska m ellett dö n tö ttek , am ikor W erndl az utolsó pillanatban kiü tö tte konkurensét. A m erikai m ódszerrel verte m eg az am erikaiakat: az ő fegyvere nem a legtökéletesebb volt, hanem a legiparszerűbben előállítható, s valam ennyi al­ katrészét szinte egyetlen m ozdulattal ki lehetett cserélni, am it a legfinom abb precízióval párosított töm eggyártással ért el. Az első százezer puska leszállítását továb­ bi m egrendelések követték, méghozzá milliós nagyságrendben. E urópa csaknem m inden hadserege rendelt W erndl folyton-folyvást tökéletesített fegyveréből, beleértve N ém etországot, am ely 1873ban k ötött le félm illiót, de távoli orszá­ gok, például Perzsia, Chile, sőt K ína is a m egrendelők közé tartoztak. M anapság könnyen kijelentjük, hogy 68

„a hátultöltő puskát nagy sietve rendsze­ resítették” . A valóság azonban az, hogy a rendszeresítést hosszas kísérleteknek kellett m egelőzniük, s a fegyverkonstruk­ tőrök Európa-szerte azon fáradoztak, hogy új závárzatot fejlesszenek ki. M inde­ n ü tt hárm as követelm ényt állítottak a hadügyi korm ányzatok a m érnökök és fegyverm esterek elé: a puska zárókészü­ léke tegye lehetővé a lehető leggyorsabb kezelést, következésképp tüzelést, de am ellett legyen egyszerű, hogy könnyen boldoguljon vele a katona, továbbá ne le­ gyen drága. A W erndl-puska elfogadása és tényleges bevezetése között hónapok, sőt évek teltek el, hiszen a szükséges

m ennyiséget le kellett gyártani. Hogy F e­ renc József katonái addig se m aradjanak viszonylag m odern fegyver nélkül, a ko­ ráb b i L orenz-puskát látták el újfajta - W ánzl-féle - závárral, vagyis ham arjá­ ban (ez is hónapokat jelentett) hátultöltő­ vé alakították a régi m ordályt. A W erndl-puskáknál a korábbi 14 m il­ lim éteres kaliber 11 m illim éterre csök­ k en t. A töltény hiányon eredeti m ódon se­ gítettek: a gyalogosok több lőszert cipel­ h ettek m agukkal tölténytáskájukban. D e m ár az 1870/71. évi porosz-francia hábo­ rú m egm utatta, hogy az alig rendszeresí­ te tt fegyver újabb tökéletesítésre szorul. A franciák ugyanis a távtüzet korábban el­ képzelhetetlen távolságra, kétezer lépésre használták, amivel a W erndl-puska nem vette volna föl a versenyt. Nyilvánvaló volt, hogy az új fegyver és a hozzá tartozó lőszer gyártásával járó tetem es költséget

nem lehetett ilyen rövid idő után ú jrate­ rem teni, mégis utat-m ódot kellett találni, hogy az osztrák-m agyar haderő a többi hadsereg m ögött ne m aradjon le. így az­ tán szokás szerint a meglevőt szabták át, azaz „tökéletesítették” : 1877-re kifejlesz­ tették a W erndl-puska átalakított változa­ tát. E nnek hatásos lőtávolsága - legaláb­ bis a gyári adatok szerint - 2100 lépésre terjed t, a fegyver hordképessége pedig csaknem négyezer lépés távolságig nőtt. Az eredm ényt a tölténynek és a puska töl­ tényűrének m eghosszabbításával érték el, am i kom oly szerkezeti átalakításokat vont m aga után. A töltény a korábbi 32,4 gram m nyi súlya 42,2 gram m ra n ő tt, kö­ vetkezésképp az egyes gyalogos hadi tás­ kalőszerének m ennyiségét, mely 3 kilo­ gram m ban volt m eghatározva, 90 darab­ ról 70-re kellett leszállítani. Ily m ódon egy sor átszervezés vált szükségessé. A zászlóaljak lőszerkocsijai­ ra rakott lőszert szaporítani kellett, csak­ hogy mivel az ilyen kocsik a régi, könynyebb töltényekből is csupán a m egsza­ b o tt szám három negyed részére voltak szerkesztve, m ost m inden zászlóaljhoz - egy helyett - két kocsi vezénylése vált szükségessé, hogy legalább a korábbi m ennyiség fenntartható legyen. Összesen m integy hatszáz lőszerkocsit kellett be­ szerezni, a hozzájuk való lovakkal, hajtókkal, legénységgel együtt, ezek részére pedig élelemről és abrakról kellett gon­ doskodni. S akkor m ég nem szám ítottuk ide a hadosztályok és a hadseregek lőszer­ telepeinek szaporítandó járm űveit és m egnövekedett lőszerigényét. Egydekányi változás így vezethet a hadtáp átszer­ vezéséhez, am i m ár a m ú lt században is m illiókba k e rü lt... Ám a technika fejlődése nem áll meg. Alighogy a hadseregben végrehajtották az im ént vázolt változásokat, fölröppent azon ism étlő fegyverek híre, m elyeket az 1877. esztendei orosz-török háborúban az oszm án csapatok használtak. O szm án pasa katonái itt nem csak azzal vívták ki a kor stratégáinak bám ulatát, hogy Plevna m ellett napok alatt szinte a sem m i­ ből építettek erődöket, s m egállították az addig feltartóztathatatlanul a Balkánra özönlő cári hadakat, de ism étlő puskájuk is látványosan jobb tulajdonságokkal ren ­ delkezett, m int ellenfelük tár nélküli h á­ tultöltője. A tárfegyverek bevezetése persze nyom ­ ban a régi ellenérvvel találta szem be m a­ gát: használatuk lőszerpazarlással jár. K öztudom ásúvá vált, milyen óriási m enynyiségű töltényt használtak fel a törökök Plevnánál, anélkül hogy hiányt szenved­ tek volna. M eg kellett tehát oldani azt

a kérdést, m iként lehet a lőszerutánpót­ lást a csapatok szám ára mozgó tábori k ö ­ rülm ények között m egszervezni, elkerü­ lendő, hogy a katona „ellövöldözze m a­ gát” . (Oszm án pasa lövészárkaiban hatal­ m as lőszerm ennyiséget halm oztak föl ü t­ közet előtt, de lövészárokból vívott állás­ háborúval a hadvezetőségek az első világ­ h áború csalódást keltő tapasztalataiig nem szám oltak; m indig gyorsan mozgó seregekkel vívott ütközetet képzeltek el.) Ú jabb kísérletek kezdődtek, hogyan le­ hetne könnyebbé tenni a töltényt, kiseb­ bíteni a kalibert. A nagy igyekezet ellené­ re csaknem egy évtizedig ta rto tt, m íg k ü ­ lönböző használható m egoldások szület­ tek , s az ism étlő fegyvereket a világ többi hadseregéhez hasonlóan az o sztrák -m a­ gyar haderőben is bevezethették. A m űszaki problém a látszólag igen egy­ szerű volt: ha csökken a kaliber, fogy a lö­ vedék átm érője - következésképpen tö ­ mege és súlya is - , a kisebb lövedék pedig kisebb lőportól tetet kíván. A kisebb kali­ berhez a cső is vékonyabb falú lehet, s m i­ vel a csőfurat hossza a kaliber m eghatáro­ zott többszöröse, a cső is rövidebb lehet - tehát alaposan m egkönnyebbedik maga a fegyver, m inek folytán a katona na­ gyobb súlyú, vagyis több lőszert vihet m a­ gával a táskájában. Csakhogy a dolog a kísérletek során bo­ nyolultabbnak bizonyult. H a a lövedék kisebb átm érőjű, akkor hosszabbra szer­ kesztendő, hogy töm ege és átcsapóképes­ sége ne csökkenjen. A hosszabb lövedék azonban röptében könnyebben vet b u k ­ fencet hossztengelye kö rü l, ami csak n a­ gyobb kezdő sebességgel és forgó sebes­ séggel akadályozható m eg, az előbbi n a­ gyobb lőportöltet, az u tó b b i a huzagolás nagyobb görbülete árán érhető el. Ezek azonban nagyobb m egterhelést rónak a puskacső falára, am i így nem hogy véko­ n yítható, de vastagabb kell legyen. T eh át a konstruktőrö k oda ju to ttak , ahonnan kiindultak. Próbálkoztak egyéb alapanyagokkal is: a lövedékek anyagát ólom helyett mással kívánták helyettesíteni, kem ényebb, de könnyebb fém m el; olyan lőport kísérle­ teztek ki, amely kisebb súlyú, de nagyobb lökőerejű. K i kellett választani a szóba jö­ vő m odellek közül a legegyszerűbb, leg­ célszerűbb, legm egbízhatóbb és legol­ csóbb puskát, m eg kellett találni - am int egy korabeli szakíró fogalmaz - azt a m in ­ tát, „m elyik a leginkább való a nem m in ­ dig tanulékony legénység m arkába” . E kkoriban k ét elgondolás versengett (m indkét rendszer szerint m áig gyártanak puskákat): az egyiknél a töltény tár m agá­ ban a puskában volt, a m ásik tárját kívül­

ről kellett a puskára erősíteni. Az úgyne­ vezett egységes tárpuskánál körülbelül tíz töltényt helyeztek el az ágyban, vagy a cső alatt, vagy a puskatusban, vagy a závárzat környékén, a külön táras puskák tárját pedig külön készülékkel kellett fölcsatol­ n i a fegyverre. Problém át az okozott, hogy a tár ürege az ágyat m eggyöngítette, s félő volt, hogy a puska törékennyé, hadi

A kiegyezés után felállított honvédség buzérvörös nadrágja nem nélkülözte a z operettjelleget

célokra pedig alkalm atlanná válik. N é­ mely m odellt azért kellett elvetni, m ert adogató szerkezete túlságosan bonyolult­ nak bizonyult, a fölm erülő hibákat nem lehetett könnyen elhárítani, s ezért tartani lehetett attól, hogy a legválságosabb pilla­ natb an m arad a katona lőfegyver nélkül. Az ism étlőfegyverek valam ennyi m odell­ jének m egvolt a maga hátránya is: súlyuk az első lövéstől az utolsóig fokozatosan változott (hiszen ü rü lt a tár), s ez szabad célzásnál, am ikor a puska nem tám asztha­ tó föl, a célra tartást bizonytalanná tette. K ülönösen azoknál a puskáknál volt szem ­ beszökő ez a h átrány, amelyek tölténytár­ ja a cső alatt vagy a puskatusban helyezke­ d ett el. A válogatás ezért csaknem m inde­ n ü tt azokra a m intákra szűkült, am elyek­ nél a tár a závárzat közelében, az úgyneve­ zett középágyban kapott helyet.

F erdinand M annlichernek hívták a F erdinánd császárról elnevezett északi vasút bécsi főm érnökét, aki az am erikai Lee fegyveréből fejlesztette ki a róla el­ nevezett m intát. A M annlicher-puska töl­ ténycsom ag-rendszerű ism étlőfegyver. Ö t-öt tölténye egy-egy könnyű bádogtár­ ban úgy van egymás fölé helyezve, hogy ez az ötös tölténycsom ag - akárcsak egyetlen töltény - egy fogással felülről, a középágy alatt levő szekrénybe tehető. In nen a löve­ dékek a závárzat kinyitása és becsukása által egyenként a töltényűrbe jutnak, m i­ közben egy adogató rugó a megfelelő m a­ gasságra tolja őket. H a a tár üres, akkor a szekrény egy nyílásán át kiejthető. A M annlicher-puskával tehát akár egytöl­ te tű , akár ism étlő rendszerben lehet lőni. Célzott lövést 2500 lépésre lehetett le­ adni M annlicher m odelljével, m elynek hordképessége egyébként ötezer lépés volt. M ivel a töltény súlya 28,8 gram m ra csökkent, a gyalogos a m eghatározott 3 kilogram m os súly keretben 110 darabot vihetett magával. Ezzel a puskával m así­ roztak az első világháborúba A usztriaM agyarország bakái. A tüzérség területén m ár korábban na­ gyobb haladás tö rté n t, olyannyira, hogy az 1866. esztendei hadjáratban hordtávolság és célszabatosság dolgában az osztrá­ kok lövegei felülm últák a poroszokéit. Az alapokat a negyvenes években egy W il­ helm von L en k nevű tüzérhadnagy rakta le, aki föltalálta a pyroxylint, más néven lőgyapotot. K öniggrätz u tán m inden had­ sereg sietve áttért a hátultöltős vontcsövű ágyúk alkalm azására. A m esszihordó és pontos célzású ágyúk elterjedése m ajd egy évszázadra m eg­ akasztotta egy gyorsan fejlődő technikai fegyver diadalm enetét: jelesül a rakétáét vagy ahogy a m últ században nevezték: a „rö p p en ty ű ” -ét. Az 1813-ban vívott lip­ csei csatában az akkor fiatal Vinzenz A u­ gustin őrnagy vegyes alakulatot vezé­ nyelt, többek között egy fél röppentyűte­ lep is az alárendeltségébe tarto zott, b rit legénységgel. E fegyverrel az angolok ak­ kor m ár jó ideje kísérleteztek. A ugustin igencsak föllelkesült, és sikerült elérnie, hogy még a napóleoni háborúk befejezése előtt felállítsák az első önálló osztrák röp­ pentyűtelepet. K arl P hilipp von Schwar­ zenberg herceg, tábornagy, az udvari ha­ ditanács elnöke felism erte a rakéta jelen­ tőségét és m inden tám ogatást m egadott A ugustinnak. Az osztrák röppentyűsök, „raketőrök” először 1821-ben m u ta th at­ ták m eg, m it tu d n ak , am ikor N ápolyban állították helyre Ferenc császár katonái egy fölkelés nyom án a ren d et és a síri nyu­ galm at. 1848/49-ben m ár tizenkét tábori 69

röppentyűtelep állt h ad ren d b en , be is ve­ tették őket Itáliában és a m agyarországi hadszíntéren (ez utóbbiról Jókai M ór ad érzékletes leírást egyik regényében). A forradalm ak u tán újjászervezett császá­ ri királyi hadseregben m ár külön röppentyűs hadtestet is fölállítottak, ez tizenöt telepből, azaz ütegből állott, egyenként ti­ zenkét-tizenkét kilövőállvánnyal. Előnye volt e röppen ty ű k n ek a ren d k í­ vül könnyű szállíthatóság, s a bevethető­ ség m indenféle terepen. A század folya­ m án hirtelen fejlődésnek induló csöves tüzérséggel m égsem tu d tak a röppentyűsök lépést tartani. A ugustint időközben báróságra em elték, m ajd a táborszernagyi rangot is m egkapta. (D e m in t m ár em lí­ te ttü k , az osztrák hadtörtén etb e m égsem a röppentyűk apostolaként vonult be, ha­ nem m int annak a szakértői vélem énynek a szerzője, am elynek alapján 1851-ben el­ vetették a hátultöltős D reyse-puska re n d ­ szeresítését.) Fegyverének háborús k u ­ darcát m ár nem érhette m eg, m eghalt az 1859. évi hadjárat előtt. E bben pedig rö p ­ pentyűi alulm aradtak a sokkal m esszebb hordó és pontosabb célzásra képes L a H itte-ágyúkkal szem ben. A h áború után m ég folytak kísérletek rakétákkal, de az­ tán be kellett látni, hogy a k o r technikai színvonalán képtelenség ezeket tovább tö ­ kéletesíteni. A fegyver m egkezdte Csipkerózsika-álm át. A tüzérségben té rt h ó d íto tt a hátultöltő löveg, a huzagolt cső, a nagyobb kaliber, a jobb hajtóanyag, ennek következtében a m egnövekedett gáznyom ás a csőben. A königgrátzi tapasztalatok nyom án a po ­ rosz hadvezetés villám gyorsan m egrefor­ m álta tüzérségét és az 1870-ben lezajlott francia hadjárat fényesen bizonyította az új K rupp-ágyúk kiváló tulajdonságait. A kísérletek persze A usztriában sem m a­ radtak abba. Franz U chatiusnak hívják azt az em ­ b e rt, aki ha nem a M onarchiában szüle­ tik , bizonyára nem báróságra és tábornoki aranygallérra tesz szert, hanem világhír­ névre. így azonban az osztrák E disonnak a tüzértiszti k arrier m aradt csupán és egyegy bekezdés a részletesebb tech n ik atö r­ téneti m u n kákban. Pedig U chatiusnak - csak úgy m ellékesen - sikerült 1838-ban elsőként fényképeket papírra előhívnia, ő az első petróleum lám pák egyikének a feltalálója, s 1854-ben jelentette be sza­ badalm át az ön tö tt acél iparszerű előállítá­ sára. Ez csak azért nem terjedt el, m ert ve­ le egy időben dolgozta ki H en ry Bessemer a maga jóval olcsóbb eljárását. U chatius azonban folytatta kísérleteit. M ielőtt azonban ezek tárgyalására rá­ térnén k , az időrend kedvéért kis kitérőt 70

kell tennünk. M ég a negyvenes években ugyanis U chatius olyan fegyverrel végzett öccse társaságában kísérleteket, amellyel messze m egelőzte korát: kis túlzással ő a légiháborúk egyik úttörője. V erne Gyula évszázadában a legm eré­ szebb elképzelésekből is valóság válha­ to tt. A negyvenes évek végén m inden hadvezetést élénken foglalkoztatta a gon­ dolat, hogyan sokszorozhatná meg a pusz­ tító erőt. S mivel az ötletek nem kerültek pénzbe, a feltalálók ott nyüzsöghettek a vezérkarok előszobáiban. Vinzenz Augustin ekkor altábornagyként kapta a m egbízást, hogy válassza ki a „világra­ szóló” találm ányok közül az életrevaló­ k at. A „főraketőrnek” m egtetszett a két U chatius főhadnagy elgondolása: az, hogy m iként lehetne léggöm bökkel olyan helységeket elérni, m elyek egyébként m ás fegyverek csapásainak nincsenek k i­ téve. A fivérek tervét ham arosan kipró­ bálták: 1849 tavaszán egy Bécs m elletti hegyről, a Laaer-Bergről eregettek föl ballonokat, amelyek robbanótöltet nélkü­ li b om bákat, attrappokat ju ttattak el egy m integy tíz kilom éternyire fekvő célba. Az eredm ény m inden képzeletet felül­ m ú lt, s azonnal határozat született arról, hogy a léggöm bbom bákat még az épp ak ­ k o r zajló magyarországi hadjáratban a gyakorlatban is ki kell próbálni. M ég­ sem M agyarországé lett a világelsőség, R a d etzky léggömbökkel ilyen bombákat szóratott a körülzárt Velencére. Uchatius találmánya mindazon­ által inkább riadalmat, m int valós károkat okozott

m ert 1849 júniusában R adetzky főhadi­ szállása kért sürgősen „légitám ogatást” ; a tengeri blokád és a szárazföldi zárlat el­ lenére nem sikerült m egtörni a fölkelt Ve­ lence ellenállását, s egyedül egy kiadós bom bázás kecsegtetett azzal, hogy a lagú­ nák városában észretéríti „az elvetem ült republikánusokat” . így aztán 1849. július 2-án délután k et­ tőkor került sor a világtörténelem első légi bom batám adására M urano fölött. U cha­ tius bom bái - mivel a fivérek fő találm á­ nya elsősorban nem egy tökéletesített lég­ göm b volt, hanem az arról ledobott kis­ m éretű, vízcsepp alakú bom ba, am elynek becsapódásakor az aljából kiálló csavar benyom ódott és előidézte a robbanást - inkább riadalm at, sem m int valódi kárt okoztak, m indez azonban nem kisebbíti azon érdem üket, hogy új szakaszt nyitot­ tak a hadtörténetben. (A légiháborúk ko­ rára persze várniuk kellett a bom bához vérm es rem ényeket fűző vezérkaroknak, hiszen a repülés sem ért m ég arra a techni­ kai színvonalra, hogy hatékonyan lehetett volna alkalm azni a hadviselésben. Mégis: alig több m int fél évszázadnak kellett csu­ pán eltelnie ahhoz, hogy a légibombázás gondolata ism ét napirendre kerüljön, m i­ kén t később a rakétáké is. A léggöm bök addig legfeljebb megfigyelők röptetésére szolgáltak, akik a közelgő ellenséget kém ­ lelhették és a tüzérség tüzét vezethették fedezékben vagy kilátást akadályozó te­ reptárgyak m ögött m egbúvó katonaság ellen.) N os, a Bessem er-eljárás diadala nem vette el a légibom ba atyjának a kedvét a további kísérletezéstől. 1861-ben kine­ vezték a bécsi löveggyár, tíz év m úlva pe­ dig ezredesként az egész tüzér-arzenál p a­ rancsnokává. O rosz példa nyom án sike­ rü lt kidolgoznia egy rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkező bronzötvö­ zetet: Ez egyesítette m agában az acél szi­ lárdságát és a réz hajlékonyságát; feltalá­ lója acélbronznak nevezte el. A u sztriaM agyarország egy időre m egszabadult az acélim port kényszerétől. Az U chatiusbronzból készült lövegeket 1875-től fog­ va rendszeresítették a közös hadsereg tü ­ zérségében (a honvédség és a L andw ehr nem rendelkezett tüzérséggel), s e bronz az első világháborúig használatban m a­ radt. (M eg kell jegyeznünk egyébiránt, hogy gyártási titk át nem sokáig sikerült m eg­ őrizni. Egy K u rt N achtnebel nevű egyént bízott meg az olasz felderítés U chatius ta­ lálm ányának kifür készésé vei. N ach tn e­ bel hosszasan faggatta egy cim boráját, aki az ágyúöntöde irodájában dolgozott és m indent láthatott. Az osztrák-m agyar el­

hárítás leleplezte ugyan, de csak azután, hogy a gyártási technológia leírását eljut­ tatta m egbízóihoz. Négyévi börtönnel úszta m eg a dolgot e korán jött ipari kém .) Az acélbronzzal kapcsolatban később kétségek m erültek föl. Az ö n tö tt acélt ugyanis folyam atosan sikerült tovább tö ­ kéletesíteni és tulajdonságai egyre inkább felülm últák U chatius bronzáét. T alálm á­ nyát még sokáig alkalm azták. Élete végén olyan járm ű konstruálásán törte a fejét, am elyet lovak nélkül lehetne mozgásba hozni. Az autom obil feltalálása azonban m ár nem az ő dicsőségére vált, m iként azt sem érhette m eg, hogy a M onarchiában hatalm as ágyú-, gép- és autógyárak épül­ jenek föl. (Egy reggelen m inden előze­ tes jel nélkül főbe lőtte m agát szolgálati lakásában. T ettén ek oka ism eretlen.) Az egyik autom obilgyárat 1860-ban alapítot­ ta egy W aldstein g ró f Pilsenben, aki 1866ban aztán tehetséges m érnökére, bizo­ nyos Em il von Skoda lovagra bízta a h ar­ m inchárom m unkást foglalkoztató üzem vezetését. A m érnök üzletem berként is tehetségesnek bizonyult, s három év m ú l­ va m ár az ő tulajdonában volt a gyár. A cé­ get ekkor m ár „E . Skoda, P ilsen”-nek h ív tá k ... D e Em il Skodáé nem az egyetlen k á p ­ rázatos karrier ebben a korszakban, em ­ líthetnénk példának okáért K ari W ittgenstein - a jeles filozófus, Ludw ig W ittgenstein apja - életét és pályafutását, aki Lipcse környékéről szárm azott el A uszt­ riába, s ahelyett, hogy sikeres kereskedő­ k é n t nagy karriert befutott apja örökébe lépett volna, tizennyolc évesen, 1865-ben A m erikába szökött, o tt szinte m inden m esterségbe belekóstolt, s am ikor két esz­ tendő m últán h azatért a szülői házba, m ár n em ellenezték m érnöki terveit. A Teplicei H engerm űvek alkalm azottjából nem egészen tizenöt esztendő alatt a hatalm as Prágai Vasipari T ársaság vezérigazgatója lett, s neve egyszerre vált a jó ízlésű m űvé­ szetpártolás és a lendületesen előretörő, könyörtelen kapitalizm us szinonim á­ jává. A L ajta m ásik oldalán is találhatunk h a­ sonló üstökösöket. A legism ertebb talán a csepeli W eiss-család, amely előbb élel­ m iszert szállított a hadseregnek, m ajd á t­ té rt a konzervszállításra, aztán maga kezdte gyártani a konzervdobozokat is, a szabad kapacitást lövedékhüvely készí­ tésére használta föl, s ha m ár hüvelyt elő­ állított, rátért a tölténygyártásra, s ha m ár töltény került ki a gyárból, m iért is ne fo­ gott volna ágyúkészítésbe... Az eredm ény ism eretes: így született M agyarország leg­ nagyobb gépgyára.

Parolik és nyelvek tarkasága Á m kissé elkalandoztunk az osztrák -m a­ gyar véderőtől. A cs. és kir. hadsereg bi­ rodalm i hadsereggé vált tehát, csupán a birodalom hiányzott im m áron a régi é r­ telem ben. E nnek következm ényei ham a­ rosan m eg is m utatkoztak a hadiköltség­ vetés körüli huzavonában. O sztrák szem ­ m el a m agyar fél valóban csupán a nem ze­ ti haderőnek tek in tett honvédséget „dé­ delgette” ; pártállásra való tekintet nélkül szinte m indenki törekedett fejlesztésére, további kiszélesítésére. Ez eleinte akadá­ lyokba ütkö zö tt Bécsben, de az ellenállás m ind kevésbé volt érezhető, részben en ­ gedm ény gyanánt, részben m ert a közös hadsereg fejlesztése sem zajlott zökkenőm entesen, ezért az uralkodó és a h a d ­ vezetés m inden hadseregnövelést szíve­ sen látott. (A világháború előestéjén a m agyar királyi honvédség im m áron tü ­ zérséggel és m űszaki csapatokkal is ren ­ delkezett, s rajtuk kívül harm inckét gya­ logosezredet, tíz huszárezredet kü ld h e­ te tt verekedni Isten ért, K irályért és H azá­ é rt.) A cs. kir. L andw ehr, a dualizm us e jelképe m ár sokkal kevesebb lelkesedést váltott ki „O Felsége többi országai és ta r­ tom ányai” , hivatalos nevükön „a birodal­ mi, tanácsban képviselt királyságok és ta r­ tom ányok” lakosaiból. Az utolsó hadszervezeti vitát 1871-re si­ k erü lt lezárni, méghozzá az eredeti h ad ­ ügyi vitához képest könnyűszerrel. A m a­ gyar korm ány a török kiűzése után, a X V II-X V III. század fordulóján kialakí­ to tt úgynevezett katonai határőrvidék polgárosítását követelte, ami egyet jelen­ te tt e területeknek a hadügym inisztérium igazgatása alóli kivételével és a m agyar, il­ letve horvát közigazgatás bevezetésével. E vidék túlnyom órészt szerb és horvát la­ kossága m entesült az adók alól; ennek fe­ jében állandó katonai szolgálatban állt, s határőrezredekbe volt szervezve. E k a­ tonai egységek alkalm asint igen hasznos eszköznek bizonyultak a bécsi hadvezetés kezében; nem csupán a török határ figye­ lése és védelm e terén, hanem belpolitikai szem pontból is. Sem Pesten, sem Bécs­ ben nem feledték el - jóllehet ellenkező előjellel em lékeztek rá - , hogy e határőrök 1848-ban Jellacic altábornagy vezetésével a m agyar forradalom ellen léptek föl. A ndrássy azonban m ost sem engedett, és m egtörte a határőrvidék fenntartását eről­ tető katonai körök ellenállását: a h atárőr­ k erületeket beolvasztották T orontál, Tem es és K rassó, valam int az újonnan létre­ hozott Szörény várm egyébe, a h o rv át-

M agyar öltözetű tábornok szolgálati díszöltözetéhez fö lveti csákó

szlavón ezredeket pedig besorolták a ren ­ des hadseregbe. E m léküket csak elneve­ zésük őrizte a továbbiakban, m in t a péterváradi vagy a varasdi ezredé, a tisztikar­ ban pedig a nagy szám ban fényes karriert befutott határőrdinasztiák tagjai, az olyan nevek, m in t Boroevic, Philippovic, Grivicic, Petrovic, Popovic, Preradovic s a töb­ biek. A régi „granicsár” -rom antika azon­ ban im m ár a m últé, s ezzel a H absburg Birodalom m ítosza lett szegényebb egy darabkával. Egységessé vált tehát az ezredek szerve­ zete. Az egyes csapatnem ek a közös h a d ­ sereg, a honvédségek és a népfölkelések keretében önálló hadrendi számot k a p ­ tak. A cs. és kir. seregnél ném ely csapat­ test, a honvédségeknél és a népfölkelések­ nél pedig valam ennyi a folyószám m ellett m ég azon ország, kerület vagy országrész nevét is viselte, ahonnan kiegészítették, így például az em lített 16. sz. cs. és kir. varasdi gyalogezred (W arasdiner Infante­ rie-R egim ent N r. 16); a 13. sz. jászkun huszárezred (Jazygier un d K um anier H usaren-R gt. N r. 13); a m . kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred; 6. sz. cseh Landwehr-gyalogezred (böhm isches Landw ehr-Inf. R gt. N o. 6). A közös hadsereg gyalog- és lovasezredei, valam int a tiroli 71

vadászezredek, továbbá a hadtest- és vártüzérezredek ezenkívül m ég ezredtulaj­ donosuk nevét is viselték, m in t például a 8. sz. gróf Pálffy huszárezred (H usarenR gt. G ráf Pálffy N r. 8). Az ezredtulajdonosi m éltóságot az uralkodó adom ányozta a H absburg-ház vagy idegen uralkodó családok tagjainak, valam int magasabb rangú tábornokoknak. (H ajdanában az ezredtulajdonos tényleges vezetője és va­ lós hadivállalkozóként felállítója, m ond­ hatni bérlője volt ezredének, korszak u n k ­ ra azonban e m éltóság puszta cím m é vált.) U ralkodók és hadvezérek em lékének m egörökítése és tiszteletben tartása végett több ezred a neki adom ányozott nevet „örök időkön át viselni tarto zo tt” , a 3. sz. gyalogezred például K ároly főherceg nevét. A közös hadsereg 102 gyalogezredét különböző színekkel kellett jelölni a zu b ­ bony gallérján és ujjának hajtókáján. A paletta, a „F arb en k astl” ism erete k o ­ m oly tanulm ányokat követelt, egyszerű halandó egykönnyen meg nem tanulhatta titkait. A színek m egtervezőinek nagy le­ lem ényre volt szükségük, hiszen alapve­ tően csak a piros, a kék , a zöld, a sárga, a fekete, a fehér és a barna szín állt ren d el­

72

kezésükre. így aztán a legkülönfélébb színárnyalatokat kellett kieszelniök, m int a skarlát-, buzér-, rózsa-, meggy-, karm a­ zsinvörös, a kén-, császár-, narancssárga, a tenger-, alm a-, tengerifű-, papagáj-, fű-, acélzöld, s ezzel még korántsem m erült ki a választék. E találékonyság sem lett volna elegendő, hogy m inden ezrednek külön színe lehessen, átlagban ugyanis négy re ­ gim ent viselt egyforma parolit. K ettő azonban m agyar ezred lévén szűk, fekete­ sárga fonatú vitézkötéses „m agyar nadrá­ got” h o rd o tt, a két ném et ezred pedig ugyanolyan kék színű pantallót. A köze­ lebbi különbségtételt pedig a két-két ez­ red között a sárga vagy a fehér gom bok tették lehetővé. Buzérvörös parolit viselt például a 15. sz. Georgi báró gyalogezred ném et „bugyogóval” és sárga gom bbal s az ugyancsak „ném et” 74. sz. Schönaich báró gyalogezred fehér gom bbal. M agyar nadrágos volt a buzérvörös hajtókájú 34. sz. I. Vilmos ném et császár és porosz k i­ rály gyalogezred fehér gom bbal, valam int a 44. sz. A lbrecht főherceg gyalogezred Egyenruházati oktatótábla a m últ század utolsó negyedéből, Cam illoR ighetti főhadnagy rajza. Gya­ logos tiszt, német ezredbeli gyalogos, magyar ezredbeli tizedes, bosnyák gyalogezred dobosa

sárga gom bbal. V égeredm ényben egysze­ rű volt őket m egkülönböztetni, csak ném i em lékezőtehetség szükségeltetett hozzá. Az ezredek legénységének nem zetiség szerinti tarka palettáját áttekinteni vi­ szont szinte lehetetlennek bizonyult. Vi­ szonylag egyszerű esetnek szám ított a zsom bori 23. sz. Baden őrgrófja gyalog­ ezred (m eggypiros paroli fehér gom bok­ kal, m agyar nadrág), itt ugyanis 35 száza­ léknyi volt a ném et ajkú, 35 a m agyar, a többi 30 százalék pedig szerb és horvát. Bonyolultabb a helyzet a nagy-becskereki, s ugyancsak „m agyar” 29. L oudon báró gyalogezrednél (világoskék paroli, fehér gom b): a legénység 35 százaléka a szerbhorvát nyelvet beszélte, 30 százalék volt ném et ajkú, 20 százalék m agyar, 15 száza­ lék pedig rom án. D e akadt olyan ezred, am ely kiegészítési kerületének köszönhe­ tően ötnél is több nem zetiségű újoncokkal szám olhatott, ezek aránya azonban évről évre változott. A 102 közös gyalogezred között csak hét teljesen ném etet találha­ tu n k . 1878-ban például a statisztikai év­ könyv adatai szerint a hadilétszám ú h a d ­ seregben 225 ezer ném et kelt volna hadra (28,3% ), 148 ezer m agyar (18,6% ), 153 ezer cseh, m orva és szlovák (19,2% ), 62

ezer lengyel (7,7% ) és 24 ezer szerb és horvát (3%), a többi ruszin, olasz és egyéb nem zetiségű. A ném etek aránya m aga­ sabb volt a vadászoknál, az utászoknál és az egészségügyi szolgálatban; ezek le­ génységi állom ányának m integy a fele ke­ rü lt ki közülük. A csehek ugyancsak az utászoknál képviseltették m agukat a leg­ nagyobb arányban, m inden negyedik utász Cseh- vagy M orvaországból vonult be. A lovasságnál a m a­ gyarok szám aránya m agaslott ki, a tüzérségnél m egint a né­ m et elem dom inált. A cs. és kir haditengerészet, am ely 8360 fős állományával kisebb volt, m in t az u tá ­ szok és a vasúti ezred együttvéve, m erő­ ben más viszonyokat m u ta to tt, ami a M o­ narchia tengerpartjának földrajzi elhe­ lyezkedésével függött össze. Száz h adi­ tengerészből 46 volt szerb vagy horvát, 27 olasz, tíz ném et, h ét m agyar, öt cseh, négy szlovén és egy lengyel. H ogy ez a soknem zetiségű összetétel - egy olyan haderőnél, amely „nem zetekfölöttinek” szerette volna beállítani m a­ gát, m éghozzá az európai nacionalista m ozgalm ak fölvirágzásának korában kom oly problém ákat okozott, azt talán nem is kell külön em líteni. „A m onarchia összes népeinek békés együttélése és egyetértő törekvései a zász­ lók alatt régi idők óta legfőbb erejét és d i­ csőségét alkotja a habsburgi seregeknek.” D anczer Alfons 1889-ben m egjelentetett A mi hadseregünk. A z O sztrák-M agyar M onarchia népei fegyverben és zászlók alatt cím ű kedvcsináló kötetében írja e soro­ kat. „H a a polgári lakosság pártküzdelm ei m ég oly hevesek voltak is, ha a lakosság ném ely részében a nem zetiség árjai még oly nagy hullám okat v etettek is, az oszt­ rák császár és az apostoli m agyar király se­ rege m indig oly gránitsziklának m u tatk o ­ zott, melyen a nem zetiségi szenvedélyek csapkodó hullám ai tehetetlenül m egtör­ tek. A legfelsőbb had ú r iránti hűség, a kö­ zös haza iránti szeretet a véderő tagjait megóvja a nem zetiségi tévelygések ellen; m ert m agasan áll a nem zetiségek fölött, a m inden néptörzset egybefoglaló alkotás: a monarchia, az évszázados m un k án ak , az öröm ben és b ánatban közösen átélt dicső m últnak eme dicső építm énye. Ez okból a hadseregnél szorgosan k erülnek m in ­ d en t, ami csak az egyes törzsek között a belbékét m egzavarhatná és a jó bajtársiasságot alááshatná. (...) A tisztek tek in ­ tet nélkül a vallásra és nem zetiségre a szol­ gálatban egy szívvel-lélekkel m űködnek a közös czélra és m inden alkalom m al szí­ vélyes példás bajtársiasságot tartanak fenn. H ogy pedig serény, tervszerű m u n ­

k ájuknak, nevelő tevékenységüknek sike­ rü lt e jó szellemet az altisztekre és a le­ génységre is átplántálni, arról nem csak a hadsereg jelen állapota tanúskodik, ta­ n úskodnak róla a helyőrségi és tábori élet m inden tünetei, m ert itt a különféle nem ­ zetiségű csapatok szolgálatban és szolgá­ laton kívül példás testvériességgel élnek és érintkeznek egymás kö zö tt.” A magasztos eszm éket persze a gyakor­ latban különféle rendszabályokkal kellett alábástyázni. Á t kellett például hidalni prózai m egértési problém ákat is, amellyel a tisztek és különböző nyelvű, nem föltét­ lenül m űvelt bakáik találkoztak. Az em ­ bereket ki kellett képezni, „abriktolni” , ahogy annak idején m ondták; m egtaníta­ ni bonyolult eszközök használatára, h ar­ cászati form ák alkalm azására. A m egérté­ si gondok egyaránt jelentkeztek a lakta­ nyában, a gyakorlótéren és a harcm ezőn. H árom nyelvi szintet fejlesztettek ki a M onarchia hadaiban. D anczer Alfons erről így ír: „Szolgálatban, az iskolában, a parancskiadásnál a tiszt a legénységgel ennek anyanyelvén érintkezik. A tiszt, ki a csapattestét alkotó legénység nyelvét (az »ezrednyelvet«) nem érti, elveszti előlép­ tetési képesültségét. Hogy a vezényszó, az írásbeli érintkezés és túlnyom ólag a tisz­ tek egymás közötti érintkezése is német (a m agyar honvédségnél m agyar, illetőleg horvát), okát azon term észetes szükség­ ben bírja, hogy egy egységes érintkezési nyelv, m elyet a hadsereg m inden tisztje é rt, nélkülözhetetlen. E nélkül a szolgálat m enete sok súrlódásnak volna kitéve, és m ivel a különféle csapattestek tisztjei egy­ m ást nem értenék, ezek összem űködése a háborúban fölötte meg volna nehezítve. A közös ném et szolgálati nyelvnek szük­ séges volta oly mély gyökeret vert, és az avval való egyetértés oly általános, hogy alig képzelhető egy m éltányosan gondol­ kodó és a hadviselés követelm ényeihez

csak kissé értő em ber, ki azon m egütköz­ nék vagy a fennálló állapotban a nemzeti nyelv háttérbe szorítását látná.” Danczer e téren is derűlátóbbnak bizonyult a kelle­ ténél, hiszen mire könyve napvilágot lá­ tott, javában folyt a magyar országgyűlés képviselőházában a véderővita, s attól kezdve a közös hadsereg „fekete-sárga” tisztjeinek a „magyar nem zet sérelmére el­ követett gyalázatai” állandóan fel-felkorbácsolj ák a - magyar - nem zeti kedélyeket. Az ezrednyelv tehát az ezredben tú l­ nyom óan képviselt nem zetiség nyelve volt. H a több nem zetiség vonult be azo­ nos arányban a regim enthez, akkor kettő, sőt három ezrednyelvet is meg kellett ha­ tározni aszerint, hogy hány érte el a 20 százalékot. M inden fiatal tiszt köteles volt három éven belül m egtanulni ezredének nyelvét vagy nyelveit, ellenkező esetben h átrányba kerü lt az előléptetésnél. Más kérdés, hogy m ilyen szintű perfekciót si­ került elérniük e tiszteknek az ezrednyelvek elsajátítása során. M indenesetre a közös hadseregben m eglepően rugalm asan bántak a nyelvi kérdéssel, s a soknem zetiségű m onarchiá­ ban éppen a hadsereg vált olyan szervezet­ té, ahol m egbirkóztak a soknyelvűséggel, m árcsak az ésszerűség okán is, hiszen a bakát tényleg rem énytelen lett volna olyan nyelven okítani, am elyet meg sem ért. A találékonyság nem ism ert határt: fontos dolgokat, például a puska részei­ n ek nevét többnyelvű „oktatókendőkre” nyom ták, ezt aztán a katona m indenütt m agánál tarth atta és tanulm ányozhatta - föltéve, hogy tu d o tt olvasni... Az olvas­ ni tudás pedig a M onarchiában, kivált­ képp annak távoli vidékein egyáltalán nem volt általános. V iribus unitis - egyesült erővel! - , e jel­ szót választotta m agának I. F erenc József, s bizony nem keveset vállalt, nem kis célt tű zö tt e jelszóval maga elé. M ert nem csu­ pán a nem zetiségek nyelvi sokfélesége m i­ a tt lehetett csak nagy nehézségek árán egy­ ségessé kovácsolni hadseregét (hát még bi­ rodalm át!), hanem azon tarkaság m iatt is, m elynek a soknyelvűség csupán egyetlen m egnyilvánulási form ája volt. Egyform a katonát kellett kiképezni a hortobágyi csi­ kóslegényből, a tiroli lövészegylet m ester­ lövészéből, a puskát sosem látott cseh gyá­ ri m unkásból, a szlovák favágóból, a ro­ m án hegyipásztorból, a parasztem berből és a városiból. K ülönböző hagyom ányok, különböző szokások és m entalitások, igé­ nyek és eszm ények, m űveltségi fokok k e­ veredtek így. D e hisz végtére is éppen ezért volt a hadsereg a M onarchia tü k örké­ pe, olyan, m in t a „közhaza” , am elyet vé­ deni és gyarapítani hivatott volt. 73

.

_ _ „ •'V'i

Békeidők háborúja

ét alkalom kínálkozott az O szt­ rák -M ag y ar M onarchia fegyve­ res erőinek fél évszázados fen n ­ állása során, am ikor e „közhazá­ é rt” hadra kelhettek. 1878 nyarán-őszén gyarapíthatták a birodalm at, igaz, a bosz­ niai és hercegovinai okkupáció a tervezett „bandaszóval való bem asírozás” helyett hónapokig tartó gyarm ati jellegű h áb o rú ­ vá fajult, am elyet irreguláris ellenség el­ len kellett viszontagságos éghajlati és te­ repviszonyok közepette vívni. M ásodíz­ ben az első világháborúba m eneteltek A usztria-M agyarország katonái, ám ö t­ ször is lehullottak a falevelek, m ire a soha nem látott m éretű erőfeszítést követelő öl­ döklésből h azatérh etett, aki nem m aradt ott Przem yslnél vagy a Pia ve partján. M indkét h áború hadászatilag és harcá­ s z a tiig váratlan nehézségek elé állította a m onarchia katonai vezetését. M ielőtt azonban az elsőt, Bosznia-H ercegovina birtokbavételét végigtekintenénk, ves­ sünk egy pillantást a fegyveres erő szerve­ zetére. Pilch Jenőnek, a századelő jeles hadtörténészének könyvecskéjét használ­ juk forrásul, m ely az O sztrák-M agyar M onarchia szárazföldi haderejének szer­ vezetét és m űködését ism ertette m ár a vi­ lágháború alatt „a m űvelt m agyar közön­ séggel” , de haszonnal forgattuk hozzá azt a hadsereg-szervezeti tankönyvet is, am e­ lyet Vághó Ignác szerkesztett K ari Glückm ann cs. és kir. vezérkari ezredes ném et nyelvű eredetije nyom án, s amely szinte évente m egjelent a hadapródiskolák n ö ­ vendékeinek épülésére.

Csillagok és paszományok A katonaállom ány alkotta a hadsereg leg­ fontosabb csoportját, mely rangfokozattal rendelkezőkből, korabeli elnevezéssel él­ ve tisztesekből és a közlegénységből ál­ lott. A tábornokok közül a legm agasabb rangú a tábornagy (Feldm arschall) volt, gallérja hajtókáján rovátkás aranypaszo­ m ány lefelé hajló cserfalevelekkel díszí­ tettem E zután következett a lovassági tá­ bornok, illetve a táborszernagy, e rangot az viselte, aki korábban m űszaki, tüzérvagy gyalogostiszt volt, m ely utóbbiak szám ára 1908-tól bevezették a gyalogsági tábornok elnevezést. M indhárm ójuk gal­ lérjának hajtókáján aranypaszom ány és rajta három csillag. Az altábornagy (Feldm arschalleutnant) két csillagot, a vezér­ őrnagy (G eneralm ajor) pedig egy csillagot viselt. A világháború során rendszeresí­ tették m ég a vezérezredesi rendfokozatot 76

(G eneraloberst), ez közvetlenül a táb o r­ nagy alá került. Rangjelzése az aranypaszom ányos tábornoki galléron három csillag volt, a csillagok körül pedig arany­ szálakból szőtt koszorú. A törzstisztek keskenyebb arany- vagy ezüstpaszom ányos hajtókát viseltek. Az ezredes (O berst) három csillaggal, az alez­ redes (O berstleutnant) két csillaggal, az őrnagy (M ajor) pedig egy csillaggal. A fő­ tisztek posztóhajtókájukon viselték csil­ lagjaikat, a százados (H auptm ann) h ár­ m at, a főhadnagy (O berleutnant) k ettőt, a hadnagy (L eutnant) pedig egyet. A fő­ hadnagyokat és hadnagyokat egyébként alantos tiszteknek (Subalternoffiziere) is szokás volt nevezni. A tisztjelöltek közül a zászlósok (F äh n ­ rich) keskeny arany- vagy ezüstsujtással díszített hajtókán egy csillagot, a hadapródok (K adét) ugyancsak keskeny arany­ vagy ezüstsujtással és vékony sárga se­ lyem paszom ánnyal díszített hajtókán há­ rom csillagot viseltek. Az altiszteknek fegyvernem ük és hiva­ tásu k szerint különféle elnevezésük volt. A gyalogságnál őrm esternek (Feldw ebel), szakaszvezetőnek (Z ugsführer), tizedes­ nek (Corporal), őrvezetőnek (G efreiter, P atrouilleführer), a tüzérségnél tűzm es­ tern ek (Feuerw erker), lövegirányzónak (G eschützvorm eister) stb. nevezték őket. Az őrm ester sárga selyem sujtáson három csillagot, a szakaszvezető a hajtókán há­ ro m , a tizedes kettő, az őrvezető egy csil­ lagot h ordott. A közlegénység sem m ilyen rangjelzést nem varrt gallérja hajtókájára. A katonaállom ányú tisztikar számos előjogot élvezett, s csak ez viselte a deré­ kon átkötött úgynevezett tábori vagy szol­ gálati övét. Az általuk vezetett csapat nagyságára nézve m egállapítható, hogy a seregeket és seregtesteket a tábornokok, a csapattesteket (ezred) és az osztályokat (zászlóalj, lovas- vagy tüzérosztály) törzs­ tisztek, az alosztályokat, vagyis a fegyver­ nem ek alapegységeit (század, üteg) száza­ dosok, az alapegységek részeit (szaka­ szok) pedig az alantos tisztek és a tisztje­ löltek vezényelték. A következő csoportot a katonai lelké­ szek alkották. R angjelzésüket ők nem a galléron h o rdták, hanem m indkét k arju­ kon sujtások form ájában. A katonaállo­ m ány főtisztjeivel egyenlő rangosztályba tartozók három keskenyebb, a törzstiszti és tábornoki rangosztályba sorolók pedig egy szélesebb és e fölött egy, kettő vagy h árom keskenyebb paszom ányt. V ezérőr­ nagynak felelt meg az apostoli tábori viká­ riu s, ezredesnek a tábori consistorialis igazgató, őrnagynak az első tábori consis-

torialis titk ár vagy honvéd plébános, a gö­ rög katolikus katonai főpap, a görögkele­ ti, illetve az evangélikus katonai esperes, századosnak pedig a m ásodik tábori con­ sistorialis titk á r, a honvéd lelkész és az egyházi tanár. A katonai és honvédhadbírák a katona­ állom ány hasonló rangosztályába tartozó egyénekkel azonos rendfokozati jelvényt viseltek, akárcsak az orvosok, akik közül az altábornagyot vezérfőtörzsorvosnak, a vezérőrnagyot vezértörzsorvosnak, az ezredest és az alezredest főtörzsorvosnak, illetve főtörzsorvos-helyettesnek, az őrna­ gyot törzsorvosnak, a századost ezredorvosnak, a főhadnagyot főorvosnak, a had­ nagyot segédorvosnak hívták. A zászlósi rangfokozatot viselő orvost segédorvoshelyettesnek nevezték. V oltak ezenkívül különféle vezér-, fő- és alhadbiztosok, tü ­ zérségi és építész vezér-, fő- és segédm ér­ nökök, akik m ég tiszti jelleggel bíró tiszt­ viselőknek szám ítottak, vagyis a katona­ állom ányú egyénekhez hasonló kardboj­ tot, rangjelzésül pedig csillagokat visel­ tek. A többi tisztviselő csak ezüstös k a rd ­ bojtot viselhetett, rangjelzésül pedig ró ­ zsákat. Ez utóbbiak közé tartoztak a kato­ nai szám ellenőrző, pénztári, élelmezésügyi, tüzérségi, szer-, levéltári, gyógysze­ részügyi, építésügyi, számvevőségi, föld­ rajzi, intézm ényi, m űszaki, állatorvosi, m űszaki katonabizottságban m űszaki, katonaépítészeti, utász- és vonatszer m ű ­ szaki tisztviselők, katonai tanítók, vívó­ m esterek és erdészeti tisztviselők. A rangosztályba nem sorolt havi díja­ sok a főszám vevők, a nyilvántartó őrm es­ terek , a főfegyverm esterek, a főtörzsfoglárok, a törzsfoglárok, a foglárok, a m ű ­ szaki segédszemélyzet egyénei, a katonai intézeti és a hadseregszolgák. M indezek közül talán csak a hadbiztos­ ság szorul ném i m agyarázatra. A hadbiz­ tosok a véderő élelm ezésére, ruházására, felszerelésére vonatkozó ügyekkel foglal­ koztak, békében pedig az elhelyezési (diszlokációs) feladatokkal és a közigazga­ tás ellenőrzésével is. A gyalogság alapegysége ekkoriban is az általában 250 gyalogosból álló század (K om panie) volt. A század parancsnoka egy lovasított százados volt, a 250 katonát pedig négy szakaszba, ezek m indegyikét pedig négy rajba osztották. A szakaszokat tisztek, zászlósok, hadapródok, tisztjelöl­ tek vagy altisztek, a rajokat kizárólag al­ tisztek vezényelték. A parancsnok segítő közegeként szerepelt a szolgálattevő őr­ m ester, a közös hadseregnél még a szám ­ vivő altiszt, rendszeresítettek továbbá századutászokat, egészségügyi altisztet sebesültvivő gyalogosokkal, zászlójelző

S z a k a s z v e z e tő

Ő r v e z e tő

Ő r m e s te r

T ö r z s ő r m e s te r (a m a g y a r h o n v é d s é g n é l 1913-ig'

T i s z th e l y e t t e s

H adnagy

T ö r z s ő r m e s te r (a m a g y a r h o n v é d s é g n é l 1913-1914)

R a n g o s z tá ly b a n e m s o r o lt h a v i d í j a s

T ö r z s ő r m e s te r (a m a g y a r h o n v é d s é g n é l 1914-től)

H a d a p r ó d t i s z t h e l y e t t e s , z á s z ló s (1909-tól)

Főhadnagy

¿■A V e z é ró 'rn a g y

A ltá b o r n a g y

Rangfokozatok

járőrt, jelek adására dobost és k ü rtö st, tá­ volságbecslésben járatos k atonát, tiszti­ szolgákat, kenyér sütőket, cipészeket, szabókat és más m esterem bereket. A szá­ zadhoz tartozott m ég lövőszeres kocsi és lövőszeres állat, a m ozgókonyha, m ely a század részére m ég a m enet alatt főzte m eg a kosztot, az eleséges kocsi, amely élelm et, s a m álhakocsi, mely a tiszti poggyászt és egyéb m álhát szállította. N égy század alkotott egy zászlóaljat, három -négy zászlóalj pedig egy ezredet, am ely békében katonai és közigazgatási tekintetben teljes egészet alkotott. Az ezred összes kocsijaiból, a lovakból és a hajtó szem élyzetből alakult ki a csa­

G y a lo g s á g i tá b o r n o k , lo v a s s á g i tá b o r n o k , tá b o r s z e r n a g y

patvonat, a trén; ez két részre tagozódott: az ütközetvonatra és az eleségvonatra. Az előbbi azokat az anyagokat szállította, m elyekre a csapatnak a harc során s köz­ vetlenül utána szüksége volt (például lö­ vőszeres kocsik és m álhás állatok, egész­ ségügyi m álhás állatok, m ozgókonyha). Az eleségvonatba tartoztak az eleség-, a málha- és a szerszám kocsik. A trén , m in t látni fogjuk, rendkívüli fontossággal b írt a bosznia-hercegovinai hadjárat alkal­ m ával, leszakadása a csapattól csaknem annak tragédiájához vezetett. A lovasság alapegysége a 150 kardot számláló század (Eskadron) volt. Ezt a ve­ zetés m egkönnyítésére négy, egyenként 35 lovas erejű szakaszba osztották, ezek tizenkét lovasból álló járőrökre (Patrouil-

le) tagozódtak. H árom -három századot osztályba (Division) egyesítettek, hat szá­ zad alkotott egy ezredet. A hadra kelt sereget seregtestekre (ma azt m ondanánk, m agasabb egységekre) tagozták, ezt az uralkodó m in t legfelsőbb hadúr állapítja meg a hadrenddel (Kriegsordre de bataille). A dandárok (Brigádé) 6-9 gyalogos­ zászlóaljat (vagyis m integy két ezredet) vagy két lovasezredet egyesítettek m a­ gukban. Az élükön álló dandárnok, vagy­ is dandárparancsnok általában vezérőr­ nagy. A seregtestek legfontosabbika a gyalog­ hadosztály (Division) volt. Ezt úgy állítot­ ták össze, hogy huzam osabb ideig önálló­ an is bevethető legyen. T öbbnyire két gyalogdandárból, megfelelő szám ú lovas­ ságból, tüzérségből és m űszaki csapatból alakították k i, és legalább egynapi csatá­ nak akadálytalan megvívásához szüksé­ ges lövőkészlettel, a lovak és az em berek számára hat-nyolc napi élelem m el látták el. Osszlétszám a húszezer em ber és h á­ rom ezer ló. Elén altábornagy parancsno­ kolt. A hadtest (Corps) két-három hadosz­ tályból állott. Ez m ár vágóm arhateleppel is rendelkezett (vagyis négy napra elegen­ dő élővágóm arha-szükségletet hajtatott m aga m ögött), továbbá gyengélkedőinté­ zetekkel és tábori kórházzal, hídkészle­ tekkel, utászszertartalékokkal, később léghajós osztaggal, különféle hadikészle­ tekkel és raktárakkal, s persze megfelelő hadtesttüzérséggel. V égezetül több hadtestet és hadosztályt hadseregbe (Armee) egyesítettek, mely teljesen önállóan operált egy-egy hadszín­ téren. H a több hadsereg is együttm űkö­ d ö tt egy területen (ilyesmire csak a világ­ h áborúban akadt példa), akkor a hadsereg-parancsnokságok fölé hadsereg-főparancsnokságot neveztek ki. Egy háború lefolyását Pilch Jenő még a világháború alatt is ekként ábrázolta: „M ár a m ozgósítás elrendelését m eg­ előzőleg a határok m entén álló csendőrsé­ günk és pénzügyőrségünk lezárja a hatá­ rokat, szigorúan ellenőrzi az utak at, a vas­ úti állom ásokat, a postát, a távírót, vala­ m in t a ki- és bejáró em bereket. A m ozgó­ sítás első napjával ezen őrségeket m egerő­ sítjük, és feladatukká tesszük a határon át való közlekedés teljes m eggátlását. A m ár békében a határok m entén csaknem hadi­ állom ányon levő lovasságunk is kivonul laktanyáiból, és segédkezet nyújt a csend­ őrségnek és a pénzügyőrségnek. E részek m ögött lassanként a m ár kész közeli gya­ logság is felvonul és elrendezkedik úgy, hogy tökéletessé tegye az elzárást. Az el­ 77

zárásnak czélja, hogy az ellenséget a saját m ozgósításunk zavarásában m egakadá­ lyozzuk, s hogy ne szerezhessen tudom ást seregeink m ozdulatairól, csoportosításá­ ról és így esetleges szándékainkról. A határelzáró csapatok m ögött megy végbe a seregtestek felvonulása vasúton. (...) A hadsereg felvonulásának befejezése előtt, vagy ezután közvetlenül, ha a h ad i­ terv készen van, m egindulnak a lovashad­ osztályok, hogy m egállapítsák az ellensé­ ges seregtesteknek felvonulási helyét és erejét. E részek tehát az elsők, am elyek az ellenséges területre betörnek. A lovas se­ regtestek ezen eljárását nevezzük távoli felderítésnek. A lovas felderítő-seregtestek m ögött in ­ dulnak m eg a hadseregek hadtesteikkel, ezek pedig hadosztályaikkal. Az előnyo­ mulás több ú to n csoportokban m egy vég­ be, vagyis a csapatok az ellenség felé m e­ netelnek vagy előnyom ulnak. E m enete­ léseket az ellenséges m egfigyelés, m egle­ pő lődözés és rajtaütés ellen biztosítanunk kell. E végből a seregtestek erejük egy b i­ zonyos részét kisebb-nagyobb csoportok­ ba osztottan legyező alakban m aguk elé tolják. (...) Ezeket az előretolt részeket m enetbiz­ tosító csapatoknak szokás nevezni. H a előnyom ulunk, akkor elővédet, esetleg az oldalak biztosítására oldalvédeket különí­ tü n k ki. H a az ellenséges felállítással p ár­ huzam osan m enetelünk, akkor az oldal­ védeket nagyobb erőkből állítjuk össze. A hátram enetnél term észetesen az u tó ­ védeket kell nagyobb erőkből alakíta­ nunk. Az ellenséggel való találkozás esetén harcz fejlődik ki. Legelőször a m enetbiz­ tosító csapatok kezdik m eg a csatározást, m ajd a harcz helyére érkezett seregtestek részei fejlődnek fel. A napokig tartó csa­ tákban a seregek m inden része több száz kilom éteres arczvonalon éjjel és nappal a föld felületének m inden részéért előre rendeli m inden katonáját, ágyúját, s a technika vívm ányainak eszközeivel, fi­ zikai és erkölcsi erejének teljes m egfeszí­ tésével, verejtékezve küzdve k üzd a győ­ zelem ért, a m ely annak az ölébe hull, kinek vasfegyelme és erősebb akarata a veszteségekkel járó csata bom lasztó h a­ tásának jobban képes ellentállani s a ki a harczot m indaddig rendületlen állhata­ tossággal folytatja, m íg az ellenséget az el­ lenállásnak abbahagyására nem kénysze­ ríti. A harczban a tám adást és a védelm et különböztetjük meg. (...) A rcztám adásnak hívjuk azt, am ikor az ellenséges felál­ lításnak egyenesen nekim együnk. Az arcztám adás egyik fajtája, a m ikor nagy 78

erőkkel áttörjük az ellenség felállítását. H a az ellenség egyik szárnya, oldala ellen intézünk tám adást, akkor ez az átkaroló tám adás. K ettős az átkarolás akkor, ha m in d a két ellenséges szárnyat fogjuk át. H a pedig nem csak az ellenség oldalába, h anem ennek hátába is tö rü n k , akkor m egkerülést hajtunk végre. H a azt látjuk, hogy az ellenség ellenál­ lása csökken, akkor roham ra m együnk.

niai okkupáció azonban m erőben eltérő körülm ények között folyt. A M onarchia fegyveres ereje tíz eszten­ dővel gyökeres átszervezése után nem volt felkészülve egyébre, csak síkságon, leg­ följebb dom bvidéken m egvívandó ü tk ö ­ zetekre, ahol nagyjából hasonló hadszer­ vezetű és felszerelésű reguláris ellenséggel áll szem ben. H egyi felszerelést alig re n d ­ szeresítettek, m ert a korábbi h áborúk ta­ pasztalatai szerint a hegyi terep kizárólag m ellékhadszíntérként fordult elő (például T irolban az olaszországi háborúk idején). Szerveztek ugyan úgynevezett „hegyi” dandárokat vagy hadosztályokat, ezek fölszerelése azonban legföljebb a lövegek fajtájában és a m álhás állatok szám ában té rt el a többi seregtesttől. Az senkinek eszébe nem ju to tt, hogy 1878 előtt olyan gerillataktikával harcoló, irreguláris el­ lenséggel vívott hegyi háborúra szám ít­ son, m int am ilyenbe végül a M onarchia belekényszerült.

A keleti kérdés

K atonai jubileum i kereszt

A roham nál az ellenség ellenállását a szu­ ronyokkal törjük meg. E bben a csapatnak és a katonának attól a tudattól kell áthatva lennie, hogy csak az előre jelent becsületet és ü d vöt, s hogy számára hátra nem léte­ zik többé! A harcz eredm ényes vívása u tán követ­ kezik az üldözés. Czélja az ellenség teljes m egsem m isítése, a m it addig folytatunk, m íg czélunkat el nem értük. Első sorban a lovasság és a tüzérség feladata, a gyalog­ ság csak akkor fog hozzá, ha a tám adásban többé-kevésbé rendetlenségbe jutott osz­ tályai sorakoztak. H átrálu n k , visszavonulunk akkor, ha az ellenség tám adásunkat visszaverte, vagy ha a harczfelderítés vagy a bevezető harcz alapján felism erhető, hogy a harczczél elérésére kilátás nincs, ha valamely felsőbb parancs visszahúzódásra késztet, vagy ha az időnyerésért vivőt harczczal a szándékolt czélt e lértü k .” N o s, m indez nagyon egyszerűen és át­ tekinthetően hangzik, s rá is illett m ond­ juk a napóleoni hadjáratok ném elyikére vagy a porosz-osztrák háborúra. A bosz­

A usztria-M agyarország külpolitikáját a hetvenes évektől kezdődően - azt köve­ tően, hogy Poroszország vezetése alatt egyesítette a ném et állam okat, létrehozva K özép-E urópa, sőt, ham arosan E urópa legerősebb nagyhatalm át - a balkáni irá­ nyultság határozta m eg. Érdekei azonban szükségszerűen összeütközésbe kerültek Oroszországéival, amely ugyancsak sze­ rette volna kiterjeszteni befolyását e fél­ szigeten. A M onarchiát, Oroszországot és N ém etországot egyébként 1873 óta a „há­ rom császár szövetsége” kötötte össze, s ennek értelm ében egy ideig külpolitiká­ juk kölcsönös összehangolására is töre­ k ed tek , jóllehet a kezdem ényezés a Balká­ non kicsúszott a kezükből. E urópa délkeleti sarkában évszázadok óta a T örök Birodalom terpeszkedett, a kontinens „beteg em bere” azonban a X IX . században m ind kevésbé tu d o tt el­ lenállni a balkáni nem zeti m ozgalm ak­ nak. Görögország m ár az évszázad első felében kivívta függetlenségét, Szerbia pedig autonóm iáját. Ez utóbbiból 1867ben a török helyőrségek is kivonultak, s az ország ettől kezdve független állam nak m inősült, noha a porta form ális fennható­ sága nem szűnt m eg. D e facto ugyancsak függetlennek tek in tették a de iure szintén autonóm rom án fejedelem ségeket, M old­ vát és H avaselvét, s ezek 1866-ban R om á­ nia néven egyesültek. Bulgária, A lbánia, M acedónia, Bosznia és H ercegovina, va­ lam int a novibazári szandzsák (amely

Szerbiát a félsziget - Görögországon kívül - egyetlen független kis hegyi állam ától, M ontenegrótól, azaz C rna G orától elvá­ lasztotta) sem m iféle önkorm ányzattal nem rendelkezett. E zekben a tartom á­ nyokban állandóan napirenden voltak a felkelések és a velük járó elképzelhetet­ len atrocitások, az oszm án birodalom itt csupán a legkegyetlenebb terrorral tu d ta hatalm át fenntartani. Szerbia és Rom ánia a balkáni kereszté­ nyek felszabadítását tekin tette külpoliti­ kai program jának, s a belgrádi és a b u k a­ resti korm ány hathatós tám ogatást nyúj­ to tt a területén szervezkedő bosnyák és bolgár em igránsközpontoknak, amelyek a k ét állam ot szervezkedésük bázisául használták. K isebb-nagyobb gerillaoszta­ gok rendszeresen lépték át a h atárt, és te t­ ték bizonytalanná a török hatóságok életét és m unkáját. A balkáni m ozgalm ak önbi­ zalm át külön növelte az a hiedelem , hogy m aguk m ögött tud h atják a térség két nagyhatalm át, a M onarchiát és O roszor­ szágot. E k ét nagyhatalm at azonban valójában kellem etlenül érin tette, hogy 1875 nyarán H ercegovinában általános felkelés ro b ­ b an t ki, amely ham arosan a Balkán egész nyugati felére k iterjed t, és fegyverbe szó­ lította a török feudalizm ustól agyonsa­ nyargatott keresztény szláv parasztságot. A felkelés ugyanis a status quo felborulá­ sával fenyegetett, kiváltképp am ikor a kö­ vetkező esztendő tavaszán Bulgáriában is visszhangra talált. A nagyhatalm ak azzal próbálkoztak, hogy K onstantinápolyt belső reform okra b írják, am elyek nem ­ zetközi ellenőrzését is kilátásba helyez­ ték. Csakhogy az tö rté n t, ami az ilyen kom prom isszum os közvetítések esetén történni szokott: a javaslatok senkit sem elégítettek ki, m indenki inkább bízott a fegyverek erejében. M íg Boszniában és H ercegovinában a török katonaság nem boldogult a terepet kiválóan ism erő és annak adottságait k i­ használó felkelőkkel, Bulgáriában m ár több sikert ért el: valószínűtlenül kegyet­ len harcok árán sikerült elfojtania a m oz­ galm at, m ajd az évszázadosán bevált el­ gondolás szerint b ü n tető osztagok vették át a „pacifikáció” feladatát. Ezek a fél­ reguláris, basibozuk alakulatok, melyek a korm ányzattól csak fegyvert és lőszert kap tak , de nem volt rájuk nézve kötelező a katonai fegyelem, nem csupán a fegy­ verre kelt férfilakosságot öldösték le, ha­ nem egyes körzetek teljes népességét k iir­ to tták , az áldozatok száma m eghaladta a negyvenezret. A húszas évek görögor­ szági rém tetteinek em lékét felidéző b o r­ zalmas atrocitások, az elevenen m egége­

te tt, karóba húzott, felnégyelt em berek ezreinek híre egész E urópa közvélem é­ nyét felháborította; a „keleti kérdésről” beszéltek, cikkeztek akkoriban a leg­ többet. Szerbia és M ontenegró 1876 júniusá­ ban hadat üzent T örökországnak, ezzel a konfliktus török „belügyből” nem zet­ közivé szélesedett. O roszország és Ausztria-M agyarország sietve m ind szerb, m ind török győzelem esetére m egegye­ zett, a régi dinasztikus szellemet idéző osztozkodás terepéül szemelve ki a Bal­ kánt. A szerb -török háború azonban vá­ ratlanul gyors oszm án győzelemhez veze­ te tt, a félholdas zászlók szeptem berben m ár Belgrádhoz közeledtek. E tény m ár kínosan érintette O roszor­ szágot, hiszen addig a szláv népek és a k e­ resztény szláv vallás védnökének szerepé­ ben tetszelgett. D iplom áciai előkészítés u tá n , m elynek során megegyezés született a M onarchia semlegességéről - azon ígé­ ret ellenében, hogy Oroszország csupán a Balkán keleti felén hajt végre akciót - , a pétervári korm ány 1877 áprilisában h a­ dat üzent a Fényes Portának. A cári csapatok tám adása lendületesen in d u lt m eg júniusban, ham arosan b irto k ­ ba vették a Balkán-hegység legfontosabb átjáróját, a Sipka-szorost. A m ár em lített Plevna erődjével azonban a tél közepéig nem boldogultak, az O szm án pasa vezette török erők itt rendkívüli szívóssággal ver­ ték vissza az oroszok ism ételt roham ait, az ostrom állásháborúvá változtatta a hadjá­ rato t, és töm éntelen véráldozatot köve­ telt. Plevna decem berben esett el, s ezzel szabaddá vált az ú t K onstantinápolyig. (A K aukázusban m ár korábban összeom­ lo tt a török védelem .) A m ikor 1878. január 31-én aláírták az oro sz-tö rö k fegyverszünetet, a cár kato­ nái m ár elérték K onstantinápoly előváro­ sait. M egvalósulni látszott az évszázados orosz álom: a tengerszorosok fölötti u ra ­ lom . M indez term észetesen aggodalm at k eltett, m indenekelőtt a b rit fővárosban, ahol nem nézték jó szemmel az oroszok „aránytalan m éretű” előretörését. F e b ru ­ ár közepén b rit flottaegység fu to tt be a Boszporuszba, s ágyúit a parton álló orosz katonákra szegezte. C supán a tűzparancs hiányzott, ezt azonban a brit korm ány csak A usztria-M agyarország együttm űködési készsége esetén szándé­ k o zo ttk iad n i. A M onarchiában is derm edten szemlél­ ték az orosz előretörést. A lbrecht főher­ ceg, a hadsereg főfelügyelője és a vezérkar egyaránt tarto tt a balkáni orosz túlsúly növekedésétől s attól, hogy a cári biroda­ lom az új helyzetben valósággal átkarolja

kelet felől A usztria-M agyarországot: az orosz hadsereg három oldalról, Lengyelország, U krajna és im m áron a Balkán fe­ lől özönölheti el a M onarchiát - fejtegette helyzetelem zésében a vezérkar főnöke - , s a török elleni győzelm ek hatására Pétervár erkölcsi fölénye ugyancsak m egnöve­ kedett. A lbrecht meggyőzően bizonyítot­ ta, hogy egy oroszellenes fegyveres fellé­ pés m ilyen veszélyekkel járna. Felvonulá­ si terveket készített, m elyek m enetidő­ táblázatai azt igazolták, hogy míg a cs. és kir. hadsereg a mozgósítás utáni 67. n a­ pon érhetné el Galacot, az oroszok Filipopoltól (Plovdiv) 52-56 nap alatt odaér­ kezhetnének, de egy Lengyelország, n e­ tán Olaszország irányából várható tám a­ dás esetén az egész akció kilátástalan volna. Érdekes m ódon 1878 februárjában m egcserélődtek a szerepek Bécsben, és a katonák kívánták elkerülni az oroszelle­ nes fegyveres föllépést, m íg az addig a bé­ ke m egm entésén fáradozó közös külügy­ m iniszter, A ndrássy Gyula (aki 1871 no­ vem bere óta volt a Ballhausplatzon díszel­ gő palota lakója) háborús javaslattal állt elő. Ez az utolsó alkalom , fejtette ki, am i­ kor a m onarchia a szlávokkal való nézetel­ térést E urópa segítségével rendezheti. A tém át tárgyaló közös m inisztertanácson azonban csak Tisza K álm án m agyar m i­ niszterelnök állt a közös külügym iniszter javaslata mellé. A két m agyar politikus a nem zetközi körülm ényeket mérlegelve végeredm ényben a m agyar közvélemény álláspontjának adott kifejezést, ez pedig a keleti válság kezdete óta az oroszellenes fellépést sürgette. A M onarchia azonban csak akkor folytathatott nem zeti külpoli­ tikát - m u tat rá Diószegi István - , ha a célkitűzésekben a birodalom határai kö­ zött élő népek, vagy legalább a vezető nem zetek m egegyeztek. Az oroszellenességben kifejezésre jutó m agyar nem zeti politikát viszont a lengyeleken kívül a bi­ rodalom egyetlen népe sem tám ogatta. A csehek és a délszlávok határozott orosz­ barátságról tettek tanúbizonyságot, az osztrák-ném etek pedig alapjában véve közöm bösek voltak. Az osztrák liberális pártn ak a közös m inisztertanácson jelen lévő képviselője kétségét fejezte ki a tárgyban, hogy elkerülhetetlen-e az osztrák-szláv összeütközés. Ilyen körül­ m ények között term észetesen a katonai és politikai érvekkel szintén rendelkező, alapjában véve oroszbarát udvari körök álláspontja ju to tt túlsúlyra. A ndrássy ja­ vaslatát elvetették, és hiába állt rendel­ kezésre angol pénzügyi tám ogatás, az osztrák-m agyar m ozgósításra nem került sor. 79

P étervárott eközben azok a körök kere­ kedtek felül, am elyek m egm ám orosodtak a háborús győzelemtől. Az 1878. m árcius 3-án San Stefanóban aláírt orosz-tö rö k béke súlyosan m egcsonkította az O szm án Birodalm at, O roszország hatalm as terü le­ teket annektált (köztük B esszarábiát), a békét pedig egy olyan állam , a F ek ete­ tengertől az Egei-tengerig terjedő, M ace­ dóniát és Szalonikit is m agában foglaló „N agy-B ulgária” m egterem tésére akar­ ták felhasználni, am elyik az ő érdekeiket szolgálja m ajd. E tervével azonban a cári korm ány elve­ tette a sulykot. A nagyhatalm ak európai kongresszus elé utalták a balkáni kérdés „rendezését” , s Pétervárnak fejet kellett hajtania. Az 1878 júniusában összeült berlini kongresszus szertefoszlatta a „nagybolgár” álmot: K elet-Rum élia (DélBulgária) névleg visszakerült a Porta ural­ m a alá, jóllehet a török hadsereg nem té r­ hetett vissza helyőrségeibe, M acedónia viszont része m aradt a T ö rö k B irodalom ­ nak. A M onarchiát felhatalm azták, hogy szállja m eg Boszniát és H ercegovinát, s hogy a novibazári szandzsákban katona­ ságot állom ásoztasson, igaz, de iure ezek a területek a szultán birtokai m aradtak. Rom ánia és Szerbia elnyerték teljes füg­ getlenségüket. 80

H egyi táj Sarajevótól keletre (C arlB alogh von M ankobrück cs. kir. főhadnagy rajza)

Ezzel végérvényesen fölbom lott a há­ rom császár szövetsége, Pétervár soha nem bocsátotta m eg, hogy a nagyhatal­ m ak kivették kezéből háborús győzelmé­ n ek gyüm ölcsét. A M onarchia külpoliti­ kája ettől fogva határozottan N ém etor­ szághoz kötődött.

A boszniai hosszú menetelés Bosznia és H ercegovina m integy 51 ezer négyzetkilom éter területen fekszik. Észa­ kon a Száva folyó m entén, valam int ny u ­ gaton H orvátország, délen az osztrák D al­ m ácia, keleten M ontenegró, a novibazári szandzsák és a D rina túlpartján Szerbia határolják. Területéből közel 25 ezer négyzetkilom éter érintetlen erdőkkel bo­ ríto tt hegység, nyolcezer négyzetkilom é­ ter pedig kopár karsztvidék. A D inári-A l­ pokat szakadékszerű völgyek, m eredek lejtők, szurdokok, árkok, a m élyebben fekvő részeken m ocsarak tagolják. Éghaj­ lata m editerrán, a nyár forró, erősen csa­ padékos. A hercegovinai tartom ány érin t­

kezik a D alm áciát kettészelő klek-suttorinai beszögellésnél az A driai-tengerrel, egyébként a Törökországgal való egyetlen összeköttetést a szandzsákon keresztülve­ zető ú t tette lehetővé. Az O szm án Birodalom elhanyagolt p e­ rem tartom ányként kezelte Boszniát és H ercegovinát. K ülönösen m egm utatko­ zott ez az utak állapotában. Ezek egyéb­ k én t nem a kereskedelem , nem is a kocsi­ forgalom , hanem a hadsereg céljait szol­ gálták, sok kapaszkodóval. A völgyeket gyakran elkerülték, a rablóbandák és a fölkelők tám adásait m egelőzendő, vala­ m in t azért is, m ert a nyári esők idején ví­ zözön árasztotta el a m élyebben fekvő területeket. A legfontosabb főútvonal, a brod-szarajevói ú t, például alépítm ény híján nagyobb m egterhelést nem b írt el. Szekerekkel csak a Száva, vagyis a határ m entén lehetett közlekedni, egyebütt csupán m álhás állatokkal volt lehetséges ú tra kelni, m égpedig - az ösvények és öszvérutak labirintusában - csak a tájat jól is­ m erő vezető társaságában. A terep ad o tt­ ságokat kihasználva a török hadsereg az u tak m entén, a csom ópontokban, völgy­ kijáratokban nagyszám ú várat és ő rto r­ nyot ta rto tt fönn. Ezek rossz állapotban voltak ugyan, de alkalm asak a forgalom ellenőrzésére. A nagyobb településeken

erődökben ült az oszm án katonaság, je­ lentősebb helyőrséggel rendelkezett pél­ dául Boszniában Szarajevó, Bihac, Jajca, K ljuc, Banja L u k a, V isegrad, H ercegovi­ nában pedig M ostar, L ivno, Stolac, T rebinje. V asút egy helyen sem épült. A két tartom ány nehezen volt járható, nagyobb támadó hadm űveletekre pedig szinte alkalm atlan. R áadásul m ind Bosz­ nia, m ind H ercegovina igen szegény volt élelem ben, nem is beszélve a vízhiányról, am i m egnövelte a h adtáp és a csapatvona­ tok szerepét, ám épp ezek m ondtak cső­ döt az okkupációnak m ár az első napján. H ercegovina a nagyobb seregtestek számára járhatatlannak bizonyult, a N eretva völgyében m agasabb egységeket nem lehetett fölvonultatni, m ég kevésbé szét bontakoztatn i. Boszniában is a nagyobb folyók völgyei kínálkoztak h ad iú tu l, a D ráva és a Száva köze pedig megfelelő bázisnak tű n t a se­ regtestek szám ára. így is hiányzott az ak­ kora alkalm as tér, am elyen az esetleges döntő ütközeteket ki lehetett volna erő­ szakolni. H adosztálynál nagyobb seregtest nem m ű k ö d h etett, m ert a m agasabb egységek keresztirányú völgyek híján olykor két hétig sem tu d tak egymás között érin tk e­ zést terem teni, nem hogy alárendelést le­ h etett volna végrehajtani. N oha a politikai vezetés, élén A ndrássy Gyulával, meg volt győződve arról, hogy a berlini kongresszuson aláírt nem zetközi szerződés értelm ében békés bevonulásra, következésképpen m érsékelt költségekre szám íthat, s nem lesz szükség nagyobb katonai erő fölvonultatására - hiszen itt szó sincs hódításról, csak egyszerű beke­ belezésről a vezérkar m eglehetős aggo­ dalom m al tek in tett em e „incorporatio” elé. A két tartom ány valam ilyen m ódon va­ ló birtokbavétele m ár régen foglalkoztatta az osztrák hadvezetést. (R adetzky m ár 1856-ban javasolta az okkupációt.) A k a­ tonák egyébként is nagyravágyó terveket szövögettek, melyek Szalonikit és a ten ­ gert is m agukban foglalták. A lbrecht fő­ herceg, a hadsereg főfelügyelője még 1876 végén készített egy em lékeztetőt, m ely­ ben a nyugat-balkáni semleges zónának Szerbián és M ontenegrón kívül M acedó­ niára és A lbániára való kiterjesztése m el­ lett érvelt, m ert ellenkező esetben az oro­ szok M ontenegró felé terjeszkedhetnek. T örökország fölbomlása m egindult, fejti ki a főherceg, s A usztria akciórádiuszának növekednie kell. Bosznia-H ercegovina okkupációja önm agában nagyon költsé­ ges, m utat rá, s csak Szalonikivel és az al­ bán partok birtoklásával teszi A usztriát az

A dria urává. (Ez persze a a katonák ellent­ m ondásos politizálására is fényt vet, h i­ szen ilyen eszm ék fényében az A driára as­ piráló M onarchiának flottáját is fejleszte­ nie kellett volna.) A lbrecht óvott attól is, hogy Olaszország tért nyerhessen A lbáni­ áb an , m ert ez esetben az adriai osztrák ki­ k ötőket elvághatja a földközi-tengeri kijá­ rattól. A lbrechtét és környezetét ugyanakkor m eglepte az orosz-török háború lefolyá­ sa, m ind a törökök hihetetlenül szívós el­ lenállása, m ind az orosz győzelem elsöprő nagysága. F őként az előbbi tényezőnek kellett elgondolkodtatnia a bécsi táborno­ kokat. N em lehetett tu d n i ugyanis, mi-

Albrecht főherceg tábornagy, a M onarchia hadseregé­ nek főfelügyelője

k én t viselkedik m ajd a Boszniában és H ercegovinában állomásozó m integy 35 ezer főnyi török katonaság. Ez ugyanis kéth arm ad részt helyi kiegészítésű ezredekből állott, s joggal lehetett tartani at­ tól, hogy csapatai csatlakoznának a lakos­ sághoz, ha a bevonuló osztrák-m agyar katonasággal szem ben ellenállás bontako­ zik ki. A reguláris török erők m eglehetősen gyöngén kiképzett állom ánnyal rendel­ keztek ugyan, kiváltképp a lőkiképzés b i­ zonyult elégtelennek, de a bulgáriai példa m u tatta, hogy nem lebecsülendő ellenfe­ lek. A baljós jelek sokasodtak. A m ikor 1878 elején m ind világosabbá vált, hogy a Porta kénytelen lesz feladni boszniai és hercegovinai pozícióit, a helyi m oham edán lakosság körében a földbirto­ kosok vezetésével függetlenségi m ozga­ lom szerveződött. A két tartom ányban

ugyanis rendkívül bonyolult társadalmi szerkezet alakult ki, vidékenként m ás­ m ás volt a b irto k stru k tú ra, a vallás, a szo­ kásjog. A keresztény hitű délszláv p a­ rasztság jelentős hányada feudális függés­ ben élt, term ése nagy részét, helyenként negyedét-felét a m oham edán földesúrnak volt köteles átadni, s dívott a ro b o tm u n ­ ka is. A török korm ány nyíltan nem tám ogat­ hatta a m uzulm án lázadókat, de nem is tett ellenük sem m it. A m úgy is az időhú­ zás jellemezte politikáját, abban rem ény­ k ed ett, hátha közbejön valam i, s nem kell lem ondania Bosznia és H ercegovina tény­ leges birtoklásáról. így aztán eltűrte azt is, hogy júliusban Szarajevóban egy úgy­ nevezett ideiglenes korm ány vegye kezé­ be a hatalm at. A konstantinápolyi vezetés úgy vélte, a m uzulm án fölkelés lenne az a bizonyos utolsó szalmaszál, am elybe kapaszkod­ hat. K önnyebbnek tű n t Bosznia és H e r­ cegovina tényleges visszaszerzése, ha az egy m oham edán független korm ány irá­ nyítása alatt áll, m int ha megvalósul az osztrák-m agyar okkupáció, ami ugyan de iure érintetlenül hagyná a porta fennható­ ságát, igaz, ebben a tekintetben T örökor­ szágban senki sem táplált illúziókat. M a­ rad t tehát a rem ény, hogy a szarajevói korm ány által irányított fölkelők az osz­ m án hatalom szám ára kaparják ki a gesz­ tenyét. A bosnyák ideiglenes korm ány megala­ kulásával jelentősen rom lott a M onarchia katonai helyzete. A békés átadás rem ény­ ségével m indinkább le kellett (volna) szá­ m olni, s ehelyett arra törekedni, hogy gyors megszállással elejét vegyék az ellen­ állás m egszervezésének, a fölkelés elterje­ désének. Bécsben a két lehetőséget ötvözték. Úgy te ttek , m intha m i sem fenyegetné a bem asírozást, s az csupán egy nagyobb­ fajta m enetgyakorlat volna, ugyanakkor siettetni kezdték a dolgot: az invázió jú­ lius 29-én m egindult. Az okkupáció tervét - a haditerv túlzó kifejezés, inkább m enettervnek nevezhet­ n én k - A nton von Schönfeld báró, altá­ bornagy, a cs. és kir. hadsereg vezérkari főnöke dolgozta ki. Boszniát k ét hadosz­ tállyal, H ercegovinát egyetleneggyel kí­ vánta birtokba venni, és további két diví­ ziót szánt a szerb és a m ontenegrói határ biztosítására. Fő célnak a két fővárost, Szarajevót és M ostart jelölte m eg, vala­ m in t a völgyek és a városok elfoglalását. Josef Philippovic táborszernagyot, Jellacic egykori főhadsegédét, a balkáni vi­ dék kiváló ism erőjét nevezték ki az inváziós erők főparancsnokául. O „rendőri fel­ 81

adatnak” tek in tette a bevonulást, m ely­ nek során gerillával kell szám olni. Ilyes­ mivel azonban neki m ár voltak tapasztala­ tai, hiszen valaha évekig egy határőrezred élén állott. U gyanezen oknál fogva tisztában volt azzal is, hogy a Schönfeld altábornagy ál­ tal előirányzott erők a feladat ellátására elégtelenek. Az irreguláris ellenséget csak szétszórni lehet, m ajd u tán u k m enni a he­ gyekbe, o tt pedig megsemmisíteni. Ez időés em berigényes feladat; csak nagyobb erőkkel oldható m eg, m iként arra a világtörténelem hegyvidéki partizánháborúi bizonyítékul szolgálhattak. A táborszer­ nagy ezt kifejtő beadványát azonban ad acta tették , ő pedig fegyelm ezett k atona­ k ént fogott hozzá az előkészületekhez. Philippovic haditerve tehát a vezérkari főnök elgondolásai szerint készült; az önálló feladattal m egbízott seregtestek­ nek a fontosabb stratégiai p o n to k elfogla­ lása után szét kellett tárulkozniuk, hogy a tartom ány egészét m egszállják. A terv gyöngéje volt, hogy nem szám olt a m eg­ szálló csapatok - a hátrahagyott helyőrsé­ gek m iatti - létszám csökkenésével, a te­ repviszonyok m iatt keletkező olyan p ro b ­ lém ákkal, m int például hogy a csapatok képtelenek egym ást tám ogatni, az ellen­ ség tám adásaira rugalm asan reagálni. Á m egy végzetes hibát is elkövettek: az osztrák-m agyar felderítésnek nem sike­ rü lt m egállapítania az ellenállás várható m értékét. A közös hadsereg fő erői a Pozsega vár­ megyei B rodból kiindulva kezdték meg m enetüket Szarajevó irányába. A terv sze­ rin t a m egindulást követő 14. napon kel­ lett volna m egérkezniük. Július 29-én kezdték m eg a 30 ezer főt számláló „főoszlop” dandárjai az átkelést a Száván. Ez pontonhídon tö rtén t. M ás­ nap a síkságon szokásos m ódon indult meg a m enet, a dandárok szép egym ás­ utánban vonultak, követte őket a hadtáp szekerészete, m ajd nyom ukban a gulya, m iként az a szabályzatban is m eg vala ha­ tározva. Csakhogy a csapatvonat m ár az első nap elm aradt a csapattól. Az eső m indig Ferenc József katonái mellé szegődött, noha ez a hajlandóság az ő részükről nem igen volt viszonos. Ö m ­ lött az eső Solferinónál, zuhogott Königgrátznél, s kiadós záporesőt k ap tak a nya­ k uk b a a boszniai okkupálók is m indjárt július 30-án este. Carl von T eg etth o ff altá­ bornagy, az adm irális fivére, az él pa­ rancsnoka, am úgy sem szám olt kellően az útviszonyokkal, s a m egrakott, nehéz hadtápszekerek kezdettől nem tu d ták ta r­ tani az iram ot, m ost viszont ezek az 1854es m intájú vonatok kim ozdíthatatlanul 82

A z M 54-es hadtápszekereket itáliai vagy kelet-európai hadszíntérre tervezték, tökéletesen alkalm atlannak bi­ zonyultak viszont a boszniai nehéz hegyi terepen

beleragadtak a sárba. A lovak nem bírták őket vonszolni, katonákat kellett odave­ zényelni, akik húzták-vonták a kocsikat, idő n ként le is rakodtak, és kézben vitték a rakom ányt a m egkönnyebbedett járm ű­ vek után. Ez tö rtén t az oldalbiztosító gyalogság­ gal is: nem tudván lépést tartani a főosz­ loppal, amely m égsem a hegyoldalon ha­ ladt zergék m ódján, egyszerűen fedezetle­ n ü l hagyta a főerők oldalát. Az első néhány napban úgy tű n t, az időjárás és a terep jelentik az inváziós csa­ p atok számára a legnagyobb veszedelmet. A ugusztus 3-án aztán k id erü lt, hogy erről szó sincs. A „maglaji huszárok” tragédiája m egm utatta, hogy hiú ábránd a zeneszó­ val való bemasírozás. M ég július 31-én felderítésre vezényel­ ték a pécsi 7. közös huszárezred egy száza­ d át, gyalogsági tám ogatás nélkül, elégte­ len lőszerellátással. A század a baljós jelek ellenére folytatta ú tjá t, s Maglaj helységben csapdába esett, pontosabban ellenállók nagyobb létszám ú osztagába ü tközött, am inek következté­ ben 41 halottat, nyolc sebesültet vesztett, és több huszár eltűnt. Elesett az a vezér­ kari tiszt is, aki a század vezetése során az egyik taktikai hibát a m ásikra hal­ m ozta. A korabeli sajtó drám ai hangon ecse­ telte a tragikus esetet, orvlövészekről, tőrbecsalásról harsogott, s m indez nem tette kedveltebbé az am úgy is ellensége­ sen fogadott hadjáratot, jóllehet ezután elfogadhatóvá vált a m egtorlás gondo­ lata. A közös hadseregbeli m agyar huszárok gyászesetét egyébként m indjárt nótába is fogta a nép: Boszniában van egy árok, O tt feküsznek a huszárok; H etven m agyar csonka teste K iált a magas egekre Véres bosszúért! Édesanyám ne sirasson, H azajövök a tavaszon; H a pediglen o tt m aradnék, Zsebem ben függ m ár a bilét, H azak ü ld ik azt!...

A rra nincs bizonyíték, hogy P hilippo­ vic provokálta volna a „m aglaji véreng­ zést” , tény azonban, hogy kapóra jött ne­ k i a látványos eset: bizonyította, hogy n e­ ki van igaza, am ikor nagyobb erőket kér a tartom ányok m eghódítására. E ddig az volt a vezérelv, hogy a lakos­ sággal kesztyűs kézzel kell bánni, kerülni kell m inden erőszakot, csak védekezni szabad. Semmi statárium meg lefegyver­ zés; b arátként kell érkezni, nem hódító­ k ént. Csakhogy a pécsi huszárokat egy olyan helységben lőtték halom ra a házak ablakaiból (m ikor vágtában érkeztek viszsza a városon túli felkelő osztag elől m ene­ külve), amely előzőleg ellenállás nélkül tű rte , hogy átvonuljanak rajta. Világos volt ettől kezdve, hogy a civil lakosság lo­ jalitására nem lehet szám ítani, sőt éppen ők képezik a felkelők bázisát, h átor­ szágát. A ugusztus 6-án tehát az uralkodó n a­ gyobb cselekvési szabadságot engedett a táborszernagynak. „T ekintse, m int ed­ dig, a szarajevói m ozgalm at anarchista forradalom nak, résztvevőit pedig fölke­ lőknek és kom m unárdoknak, folytassa a hadm űveleteket óvatosabban, de időveszteség nélkül, a súlyos bűncselekm é­ nyeket elkövető szem élyeket pedig szük­ ség esetén büntesse meg. U gyanakkor nem feladata egész falvak és lakosság elleni represszáliák elköveté­ se, m ég akkor sem , ha a rendszabályok in­ dokoltnak látszanak, m ert az ilyen fellé­ pésből politikai tőkét lehet kovácsolni, és lehetőség nyílna a felkelés háborúvá vál­ to ztatásához...” Ferenc József keze tiszta m aradt, dodonai hangvételű utasításában óvja táb o r­ szernagyát az atrocitásoktól. U gyanakkor érdem es odafigyelni megfogalmazására: „anarchista forradalm árokról” , „fölkelőkről” és „kom m unárdokról” ír, am i jól jellemzi világszem léletét. H onnan is fe­ nyegethette a legnagyobb veszedelem a H absburgok birodalm át? A szociális és a nacionális forradalm árok, a „felforga­ to k ” , az „anarchisták” , illetve a nem zeti m ozgalm ak részéről. N yilvánvaló, hogy az uralkodó saját ellenségképkliséibe il­ leszti boszniai ellenfeleit. Van azonban egy sokkal vészjóslóbb eleme is ennek a besorolásnak. A bosnyákokat törvényen kívül helyezi, am ikor így beszél róluk. V alóban, a szarajevói kor­ m ányt A usztria-M agyarország nem is­ m erte el hadviselő félnek, következéskép­ pen a felkelőket is lázadóknak tekintette, akikre nem vonatkozik a hadijog, akikre nem vonatkozik például a megsebesült katonák és az egészségügyi intézm ények védelm éről szóló 1864. évi genfi egyez-

1

m ény. Philippovic tehát felhatalm azott­ nak érezhette m agát, hogy m indennem ű ellenállást orvtám adásként és banditizm usként kezeljen, az ellenséget pedig m artalócok és b anditák kiirtandó hord á­ jának tekintse. Am i ezután következett, inkább b ü n te ­ tőexpedícióra kezdett em lékeztetni, jólle­ het nem áll példa nélkül a X IX . (és a X X .) század gyarm ati háborúinak tö rtén eté­ ben. M ár a maglaji összecsapás m ásnap­ ján elrendelte Philippovic, hogy a főosz­ lop harcalakzatban folytassa m enetét. A u­ gusztus 5-én az osztrák-m agyar katona­ ság elérte M aglajt. A tüzérség rom m á akarta lőni a helységet, ezt azonban az ék túl gyors roham a lehetetlenné tette, s mire az ütegek új tüzelőállást foglaltak volna a szomszédos hegyoldalon, a város fölött a fekete-sárga lobogó lengedezett. Az „orvtám adás” m egtorlása nem m aradt el: M aglajban m inden foglyot haladéktalanul főbe lőttek. Az augusztus 3-i első harcérintkezést követően vége volt a békésen is igen vi­ szontagságos m enetelésnek. Az inváziós csapatoknak m inden egyes sziklánál tá­ m adással kellett szám olniuk, m inden fa m ögül, m inden hegycsúcsról golyózápor zúdult az élekre, az oldalvédekre, sőt a fő­ erők m enetoszlopára is .

Az okkupációval valóban nagyrészt irreguláris erők szálltak szem be, m elyek jól ism erték a terepet, s harcosaikat az ottho­ n u k at védők lelkesedése fűtötte. Félelm e­ tes m ódon alkalm azták a gerillataktikát a m ár em lített basibozukok, de átütő si­ k ert nem tu d tak aratni, m ert fegyveres osztagaik csak külön-külön m űködtek, az összehangolás, a szervezettség legcseké­ lyebb jele nélkül. A felkelők harcászatá­ n ak színvonala messze alatta m aradt a kö­ zös hadseregének, mivel ragaszkodtak az elavult vonalharcászathoz, am i ütközet esetén könnyen legyőzhetővé tette őket. Á m nagyobb ütközetekre jószerivel nem is k erü lt sor. A felkelők szívós védelem re rendez­ ked tek be, m inden egyes faluért elkesere­ d ett harcot kellett folytatni velük, am it m egnehezített, hogy birtokukban volt a szám talan török őrtorony és vár. Igen vegyes fegyverzettel rendelkeztek, sokan régi, de jó m inőségű elöltöltő puskával keltek hadra. A zsákm ányolt fegyverek három negyede 14,6 mm-es angol Snider típusú puska volt, egy igen kiváló, jólle­ h et korábbi típusú hátultöltő fegyver, m elynek m űszaki jellemzői jobbak voltak a l l m m -es W erndl-puskáéinál. A basiboP ap Henrik: V m ú ln a k a huszárok B oszniába (1878)

zukok között a keresztény szláv parasztok felkelése idején, 1875-77-ben a törökök nem kevés korszerű W inchester-puskát is szétosztottak. N yom asztó volt a kézifegy­ verek terén a felkelők tűzfölénye, h ih etet­ lenül bőviben voltak ugyanis a lőszernek, m íg az osztrák-m agyar katonaságnak az utánpótlás csődje m iatt takarékoskodnia kellett, m eg kellett gondolnia m inden egyes lövést. Az ellenség létszám át illetően nem ren ­ delkezünk biztos adatokkal, hiszen a fel­ kelőkről nem készült nyilvántartás. Egyegy ütközet előtt összeverődtek, m ajd új­ ra szétszóródtak. A harcosok jobbára csak saját lakóhelyüket védelm ezték. Az oszta­ gok családi, falusi alapon szerveződtek, s am ikor a „fro n t” továbbvonult, tagjaik visszavedlettek nyájas civillé, vagy a h e­ gyekbe húzódott „orvlövész bandákat” szaporították, m elyek egy perc nyugtot sem hagytak a m egszállóknak. A fegyvert fogott bosnyákok szám át az okkupáció m onográfusa, Bencze László a különböző adatokat összesítve m integy százezerre becsüli. A ugusztus első napjaiban Boszniában csigalassúsággal folyt az osztrák-m agyar előrenyom ulás. A csapatok m indenütt erős védelem be ütköztek, és sok időt vett el az eső által elm osott és járhatatlanná

83

A manőver

Sortűz dobszóval és rajvonalban - ez bizony a X I X . század harcszerűsége... (82. gyalogezred 6. tábori század, 1903, Beszterce)

F áradt gyalogosok egy boszniai gyakorlaton (T u ll Ödön festménye)

A csapatok kiképzésének, felkészítésének legnagyobb próbája a fegyver gyakorlat, a m anőver. E „békés h áb orúk” adtak al­ kalm at, hogy az egységek, seregtestek összehangolt m ozgásokat harcszerű kö­ rülm ények között gyakoroljanak. A harc­ szerűséget persze nagyban gátolták a ta­ karékossági előírások, valam int annak a szabálynak szigorú betartása, hogy a m anőver a civil lakosságnak anyagi kárt ne okozzon. Ami azonban a kom oly hábo­ rú b an , éles helyzetben adott - a hadi hely­ zet, a felállás, miegyéb - , azt a gyakorlat alatt „föl kellett tenn i” , korabeli szóval „supponálni” kellett. A valóságban a m a­ nőverek alatt kivétel nélkül gyors ütköze­ teket „supponáltak” - hónapokig tartó m ozdulatlanságról, állásháborúról, az el­ ső világháború m ajdani valóságáról igazán nem lehetett fogalma senkinek. H iába fordult a „békeidők” évtizedei alatt nagyot a világ, hiába öltött addig so­ ha nem látott m éreteket a hatalm ak fegyverkezési versenye,

hiába fejlesztette a tudom ány m ind na­ gyobb tökélyre a gyilkolás eszköztárát, egyre hatalm asabb ágyúkat, vastagabb páncélokat, gyorsabban em bert irtó gép­ fegyvereket és ism étlőpuskákat, masszí­ vabb erődöket agyalva k i (s akkor még nem beszéltünk a gépi hadviselés első fecskéiről, az autom obilokról, a m otorke­ rékpárokról, a repülőgépekről), a fegy­ vergyakorlatok alapvetően nem változ­ tak. M aradt az „előírások és szokások erő­ sen összetartott rituáléja” , a maga lovas­ roham aival és szuronyszegezéseivel. Az állandóságot, a folyam atosságot, a változtathatatlanságot voltak hivatva hangsú­ lyozni ezek a hadgyakorlatok egy olyan korszakban, am ikor a M onarchia építm é­ nyét m indjobban kikezdték a külső és bel­ ső bajok, a dualizm us rendszerét m ind a kül-, m ind a belpolitikában aláásó válságok.

K észül a pontonhíd - a normaidők igencsak szorosak voltak

A gyakorlatok elmaradhatatlan, bár nem éppen kellemes epizódja a bekvártélyozás (I. v. Berres festménye)

vált u tak rendbehozása. T ovábbra is nagy erőket k ö tö tt le a m ár m egszállt területek ellenőrzése, valam int az utánpótlási útvo­ nalak biztosítása. Philippovic a p artizán­ háb o rú k szokásos m ódszereit alkalm azta: mivel egyelőre sem ereje, sem ideje nem volt a hegyekbe húzódott osztagok kifüs­ tölésére - hiszen tartania kellett m agát a m enettervhez - , arra tö rek ed ett tehát, hogy a gerillákat elvágja bázisuktól. Ez m agyarán a lakosság sanyargatását jelen­ tette, annak m egakadályozását, hogy a partizánok élelem hez jussanak, am inek a legkézenfekvőbb m ódja az volt, hogy az osztrák-m agyar katonák m aguk vették el az élelm et. A rekvirálás a pacifikáció fon­ tos részévé vált. Az osztrák-m agyar hadsereg szabály­ zata értelm ében a h adra kelt sereghez tar­ tozó összes katonai és polgári egyénnek, valam int a lovaknak és m álhás állatoknak is, a mozgósítás első napjától fogva a lesze­ relésig hadi élelem járt. Az ehhez szüksé­ ges cikkeket a csapatoknak vagy a helyszí­ nen , vagy a hadsereg m ögötti terü letek ­ ről, a hadtápkörletből kellett beszerezni, vagy esetleg az anyaországból a hadsereg után szállítani. A szabályzat előnyben ré­ szesítette azt a gyakorlatot, hogy m indent a helyszínen szerezzen be a sereg. Ez a „beszerzés” harácsolás vagy bevásárlás útján tö rtén h etett. A bevásárlás esetében készpénzzel fizették m eg a lakosságnak az önként át-, illetve eladott árukat. A h ará­ csolás - más szóval rekvirálás - nem volt egyéb, m in t a lakosság kényszerítése élel­ m iszereinek eladására; ez akkor volt al­ kalm azható a reglam a szerint, ha a vásár­ lás nem vezetett eredm ényre. A m ikor a harácsolásnál készpénz hiányában nyug­ tákat adtak, a m egtévesztően szégyenlős „kényszerbeszerzés” kifejezést használ­ ták. Ezzel azonban nem m erü lt ki az élel­ mezés forrásainak m egkülönböztetése, a szabályzat alkotói azzal a valószínűtlen esettel is szám oltak, hogy a lakosság a harácsolásnak ellenáll. Ilyenkor a hadsereg 86

M 75-ös 1 cm-es hegyi löveg. Vagy vontatták - méghoz­ zá tandemfogatolással vagy málhás öszvérekre tették, és úgy szállították nehéz terepeken

sem készpénzt, sem nyugtát nem adott, hanem az „előtalált czikkeket” egyszerű­ en elvette; ennek választékos neve a zsák­ m ányolás volt. Hogy ki áll ellen, annak el­ bírálása persze az illetékes parancsnok ha­ táskörébe tartozott, vagyis a túlkapások­ n ak , a kilengéseknek akkor is bő tere nyílt volna, ha nem eleve a lakosság m egfélem ­ lítésére is szánták volna az akciókat. Persze nem csak arra, mivel a hadtáp csődjét a hadjárat egész ideje alatt nem si­ kerü lt fölszámolni. A katonák gyakran éheztek. A kim erült, elcsigázott baka haj­ lamos a dühkitörésre, kiváltképp, ha egy m egerőltető m enet végén, m elynek m o­ notóniájába csak a gerillák rajtaütésszerű tám adásai hoztak nem kívánt változatos­ ságot, napnyugtakor közük vele, „szerez­ ze be” a betevő falatot. A „beszerzés” harácsolásból így szinte m indenkor foszto­ gatássá fajult. A lassító tényezők ellenére a főoszlop augusztus közepén elérte Szarajevó térsé­ gét. 19-én hajnali fél 3-kor indult meg a város elleni általános roham , kihasznál­ va a reggeli ködöt. Ilyen korai tám adásra a védők nem szám ítottak, ezért sikerült áthatolni a hevenyészett m űszaki biztosí­ táson, és lerohanni a felkelők előőrseit, am elyek eredetileg azt a célt szolgálták, hogy idő előtti szétbontakozásra kénysze­

rítsék az osztrák-m agyar csapatokat. Vé­ res utcai harc bontakozott ki, meg kellett küzdeni m inden egyes házért, udvarért, falért. A m oham edánok apraja-nagyja fegyvert ragadott, és küzdött elkeseredet­ ten. A „bosnyák Zaragoza” nagy része a harcok során k itö rt tűzvész m artalékává lett. Szarajevó bevétele azonban korántsem jelentette a tartom ány végleges elfoglalá­ sát. A felkelők m ég m indig jelentős erőt képviseltek, és szakadatlanul nyugtalaní­ to ttá k a m onarchia katonáit, m eg-m egtám adták a kisebb osztrák-m agyar alakula­ tokat. A m egtorló akciók, a büntető expe­ díciók, a kivégzések, a lázadók házainak fölgyújtása - am ikor is a tűz gyakran fel­ tartóztathatatlanul terjedt (Banja L uka például három napig állt lángokban) - nem vették el a felkelők harci kedvét. Ú jabb és újabb csoportosításaik tám adták m eg a m egszállókat, azok hátában. T ekintettel arra, hogy a D inári-A lpok a tengerrel párhuzam osan szabályosan kettészelik a két tarto m ányt, H ercegovi­ nában egy különálló seregtestnek kellett felvonulnia. A Stephan von Jovanovic bá­ ró, altábornagy vezette X V III. hadosztály augusztus 1-jén hatolt be a tartom ányba, s m ár m ásnap harcérintkezésbe került a felkelőkkel. N oha 5-én sikerült beven­ nie a fővárost, M ostart és három nap m úl­ va a tengerhez vezető ú t kulcsát, a stolaci erődöt, három hét alatt gyakorlatilag csak a N eretva völgye fölött tu d ta m egszerezni az uralm at. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Philippovic rendelkezésére bocsátott X III. hadtest, mely négy hadosztályból állott (összesen 79 ezer fővel és 112 löveggel), nem elégséges az okkupáció végre­ hajtásához. M árpedig a m egszállást m i­ előbb véghez kellett vinni; elhúzódása m ind nagyobb összegeket em észtett volna föl, s a külföld előtt is lejáratta volna a M o­ narchia tekintélyét. M icsoda nagyhata­ lom az, am elyik nem képes m egbirkózni m aroknyi hegyi banditával?

Egy nappal Szarajevó bevétele u tán , augusztus 20-án Ferenc József új m ozgó­ sítást rendelt el. A I I I ., a IV . és az V. h ad ­ test mobilizálásával újabb 11 hadosztályt lehetett Bosznia-H ercegovinába vezé­ nyelni, 276 löveggel. Az okkupációt vég­ rehajtó csapatok létszám a ezzel 270 ezer főre em elkedett, ez a M onarchia teljes h a­ dilétszám ú közös hadseregének egyharm adát tette ki. Az új erőkből szervezték a 2. hadsereget. A legfontosabb elem ebben az új m oz­ gósításban, hogy a csapatvonatokhoz h a r­ m incezer úgynevezett országos járm űvet vezényeltek, azaz bérelt kocsikat és pa­ rasztszekereket. (A töm egesen bevonulta­ to tt m agyar és horvát parasztok szekere­ ikkel együtt persze nagyon hiányoztak a legnagyobb dologidőben.) Az ötezer m álhás állat ugyancsak sokat javított a trén helyzetén. „Pacifikálás” , értsd: sta­ tárium jellem ezte az elkövetkező hetek okkupációs hadm űveleteit. C inikus m ó­ don abban bízott a cs. és kir. hadvezetés, hogy a bosnyák lázadók abbahagyják a m eddő küzdelm et, ha a „pacifikáció” nyom án a puszta életükön kívül nem lesz m it védeniük. A felkelők nem adták könnyen a győ­ zelm et. A legváratlanabb helyeken von­ ták össze erőiket és csaptak le az osztrák­

Bo& niában bizony kissé nehezen ment a nem éppen rezesbandás bevonulás...

m agyar katonaságra. Jó ideig eltartott, am íg sikerült m egtalálni a célravezető harcm ódot, addig bizony nem voltak rit­ kák az olyan ü tközetek, m int a szeptem ­ ber 5-i, am ikor Szapáry László gróf, altá­ bornagy hadosztálya nagyobb ellenséges csoportosulásra lelt, a sűrű ködben azon­ ban elvesztette áttekintését a kialakult helyzeten, a csapattestek összeköttetése is m egszűnt. Az altábornagy elrendelte a visszavonulást, hírvivőjét azonban lep uffantották, a zászlóaljak pedig folytat­ ták a küzdelm et. K ézitusa, szurony­ roham , óriási kavarodás tám adt a tejföl­ szerű ködb en , a bosnyákok ellentám adá­ sát osztrák-m agyar ellenlökések követ­ ték. Az egyik zászlóalj roham ot paran­ csoló kürtjeiét az egész arcvonal általános tám adásnak vélte, s eszerint járt el, m eg­ futam ítva a fölkelőket. A győzelmet azon­ ban Szapáry törzse a szó szoros értelm é­ ben nem vette észre, s órák m úlva végre sikerült csapatait - győztes csapatait - viszsza vonnia. Kevésbé m ulatságos volt egy Bcska n e­ vű helység bevétele. A felkelők m integy három ezer fős osztaga itt alaposan felké­ szült a védelem re, sáncokat, lövészárko­

kat ásott a helységbe vezető ú to n , előőrsö­ ket állított föl, hogy az oszlopban érkező cs. és kir. katonaságnak viszonylag nagy távolságban szét kelljen bontakoznia. A fedett terep (a cserjések, erdők, a k er­ tek kerítései, sövényei és a buja aljnö­ vényzet) eleve m egnehezítette az előnyo­ m ulást, és szám talan csapdalehetőséget rejtett m agában. Bcskát végül csak tö b b ­ órás kegyetlen utcai harcok árán, hosszas kézitusa nyom án sikerült elfoglalni. Az osztrák-m agyar hadsereg itt sem ejtett foglyokat. M eg kell jegyezni azonban, hogy a katonák kím életlenségéhez a kim e­ rültségen és elcsigázottságon kívül az is hozzájárult, hogy a fölkelők m inden k é p ­ zeletet fölülm úló bestialitással végeztek foglyaikkal. K ét hónapig tarto ttak a hadm űveletek, s még további heteket vettek igénybe a tisztogató akciók. Az okkupáció - sikeres végrehajtása el­ lenére - számos elgondolkodtató tényre hívta föl a figyelmet. M indenekelőtt ala­ posan levizsgázott a vezérkar; a megszál­ lási terv készítésekor elemi hibákat vétett. N em szám olt a terep- és útviszonyokkal, elfeledkezett arról, hogy a m egszállt hely­ ségekben helyőrségeket kell hátrahagyni, és az utánpótlás fedezésére is szükség van. így az eredetileg m eghatározott haderő 87

arra sem lett volna elegendő, hogy a lakos­ ság m axim ális lojalitása esetén megszállja a két tartom ányt. N em gondoskodtak továbbá a cs. és kir. sereg megfelelő fölké­ szítéséről, nem vették figyelem be az er­ dős, hegyes terepen vívandó hadjárat kö­ vetelm ényeit. Sem a felszerelés, sem a k i­ képzés nem felelt m eg, a katonák nem ér­ tettek a hegyi hadviseléshez, hiszen zö­ m ü k sík vidékről szárm azott. A jórészt magyarországi lóállom ányt ugyancsak erősen m egviselték a boszniai viszonyok. N em volt elegendő a m álhás állat, nem bi­ zonyult m egfelelőnek a rendszeresített társzekér sem. M indez bocsánatos bűn lett volna, ha az osztrák-m agyar hadveze­ tésnek nincsenek fogalmai Bosznia és H ercegovina dom borzatáról, útjairól, s ha nincs előzetes jele bárm iféle ellenállás­ nak. Csakhogy a dolog m ásképp festett. Az invázió első napján m egm utatko­ zott, hogy a lovasság e terepen felderítésre is használhatatlan. A maglaji katasztrófa ékesen bizonyította, hogy harcérintkezés­ be sem célszerű lovasokat bevetni. A tü ­ zérségnek is csak a városok ostrom ánál és úttorlaszok leküzdésénél vehették hasz­ nát, egyebütt - az alig belátható terepen nem . Általános járatlanság volt tapasztalható

SS S «sss

88

a szokatlan harcm ód, az irreguláris ellen­ fél leküzdésében is. P roblém át jelentett a gyenge lőkiképzés, az alparancsnokok rossz tűzvezetése, a szám talan hibás távolság- és célm eghatározás. A gyalogság - rossz beidegződésből eredően - túl gyakran adott le célzás nélküli össztüzet, olykor vaktában lövöldözve a láthatatlan tám adóra. E nnek zárt alakzat nélküli el­ lenséggel szem ben sem m i értelm e nem volt. A hadjáratot mégis siker koronázta, am inek egyszerre voltak politikai és kato­ nai okai. A szarajevói ideiglenes korm ánynak nem volt ideje m egszervezni az általános ellenállást, hiszen csak két nappal az invá­ zió m egindulása előtt alakult m eg. E k o r­ m ányzatnak nem sikerült orvosolnia a boszniai társadalm i és vallási ellentéte­ k et sem , igaz, erre nem is te tt ígéretet, am i súlyos politikai hibának bizonyult. A keresztény hitű lakosságot, illetve en­ n ek nagy részét ily m ódon érdektelen n é tette az ellenállásban, sőt egy részük - ki­ váltképp a katolikus horvátok - hajlandó-

A M onarchia meghozta civilizáció nemcsak vasutat és ipart teremtett; hozzátartozott a modem állam olyan „vívm ánya” is, m int az általános hadkötelezettség és a rendszeres adózás

nak m utatkoztak az osztrák-m agyar kato­ nasággal való együttm űködésre. (Bosznia nagy területein keresztény szabadcsapa­ tok m űködtek.) A bosnyák fölkelők rengeteg fegyver­ rel rendelkeztek, am i m egkönnyítette a spontán alakulatok szerveződését. Ez azonban a m ozgalom gyengéjévé is vált, az ellenállók többsége ugyanis csak lakó­ helyvédelem re volt hajlandó és képes. H i­ ányzott a tapasztalt és tekintélyes vezető is, aki m egszervezhette volna ezt az el­ szánt, de kiképzetlen töm eget. A nagy fluktuáció lehetetlenné tette a tapasztala­ to k hasznosítását és a X IX . századi geril­ laháborúk tapasztalatainak tudatos átvé­ telét. A fölkelők ehelyett a m erev frontális védelm et erőltették, s nem a sokkal haté­ konyabb osztagonkénti gerillaharcm ódot. N em tám adták az oldaloszlopokat, pedig azok a m eredek hegyoldalakon nem k aphattak volna erősítést, ritkán állítot­ tak csapdát a m enetoszlopoknak, alig há­ borgatták az összeköttetési vonalakat. A hivatásos tisztek vezette és alapvető­ en nem rosszul kiképzett, fegyelme foly­ tán jól irányítható osztrák-m agyar kato­ naság hadászati és harcászati fölénye h a­ m ar m egm utatkozott, s az augusztus vé­ gétől m ind nyom asztóbbá váló létszám - és

tüzérségi fölény m ellen a győzelem döntő tényezőjévé vált. így ham ar sikerült kidolgozni egy m eg­ kerülő-taktikát, am elynek alkalmazása valóságos harcászati sablonná vált, a fel­ kelők rugalm atlan hadviselése ugyanis képtelen volt alkalm azkodni hozzá. Az osztrák-m agyar ütközeti taktika al­ kalmazása során sikerrel lehetett leküzde­ ni az ellenállók úttorlaszait, völgyelzáró állásait. A döntést az oldaloszlopok csi­ k arták ki. Az ellenséget m indig erős elő­ őrs közelítette m eg, m agára vonva a fi­ gyelm et, de a tüzet is, helyet csinálva a fő­ erők szétbontakoztatására. Az oldaloszlo­ pok eközben fölkapaszkodtak a hegyolda­ lakra, és az erdőkben igyekeztek észrevét­ lenül m egkerülni az ellenség állásait. A katonák az állások előtt 1 500 m éterre vettek föl harcalakzatot, s lehetőség sze­ rin t a tüzérség tüzének védelm ében sza­ kaszosan tám adtak. (K özben adták le azo­ k at a célzatlan sortüzeket, am elyek telje­ sen értelm etlennek bizonyultak a fede­ zékben m egbúvó ellenséggel szem ben.) Három -négyszáz m éterről m ár célzott lövéseket adtak le a katonák - vagyis a boszniai taktika a gyalogsági tám adás k i­ képzésben elsajátított sém áját követte - , az utolsó 150-250 m étert pedig szökellve tették meg a rajok (a hátul lévők tüzét el­ kerülendő). A középoszlop általában m egvárta az oldaloszlop sikerét, s csak ak­ kor in d u lt általános roham ra. A védelem az arcvonal szélesítésével könnyen kivéd­ hette volna a bekerítés veszélyét, ezzel szem ben igen gyakran pánik tö rt ki sorai­ ban, m ihelyst az átkarolást végrehajtó osztrák-m agyar katonaság m egjelent a hátában. A „pacifikáció” során ugyanezt a h arc­ m ódot kellett alkalm azni, hiszen a felke­ lők a legváratlanabb helyeken hajtottak végre összevonást, szervezték újra erői­ k et. Ez ellen a cs. és kir. katonaság p o r­ tyákkal próbált védekezni, az erre a célra kiküldött különítm ények egy-két század­ ból álltak, de olykor zászlóaljnyi, sőt dandárnyi erőt is képviselhettek, tüzérséggel, m űszaki alakulatokkal is m egerősítve, ilyenkor céljuk a lakosság teljes lefegyver­ zése, a „banditák n ak és gonosztevőknek” m egsem m isítése volt. A X IX . század há­ borúit általában nem jellem ezte az a k e­ gyetlenség, amely az okkupációra oly sö­ tét árnyékot vetett. Az európai hadviselő felek tarto ttak a kölcsönösségtől, s inkább nem zetközi szerződésekkel igyekeztek az atrocitásoknak elejét venni. A balkáni föl­ kelések során azonban a középkort idéző állati kegyetlenség vált uralkodóvá, külö­ nösen M acedóniában és B ulgáriában. Az osztrák-m agyar hadsereg ilyen m ódsze­

rekkel találta m agát szem ben; történelm i szégyenfoltja, hogy a terrorra csak terro r­ ral tu d o tt válaszolni. A „pacifikáció” elérte a célját. O któber végéig sikerült a jelentősebb ellenállási fészkeket kifüstölni. Vélhetőleg szerepet játszott ebben a tél közeledte is. A viszonyok rendeződtek annyira, hogy decem berre az osztrák-m agyar had­ erő jelentős részét ki lehetett vonni, csak m integy nyolcvanezres megszálló katona­ ság m aradt a m eghódított tartom ányok­ ban. A létszám csökkentésre sürgető szük­ ség volt, a tél közeledtével ugyanis m ind égetőbbé vált a körlethiány. A 2. hadsere­ get egyszerűen nem volt hol elhelyezni, s ahogy zordabbá vált az időjárás, m ind kevésbé lehetett Isten szabad ege alatt éj­ szakázni. Sátorral ugyanis nem látták el

Dragonyos tiszti sisak a századforduló tájáról

kellő m ennyiségben a hadsereget, a le­ génységet bekvártélyozni pedig nem igen volt hová - de nem is volt tanácsos. A k a­ tonai építő alakulatok m unkáját dicséri viszont az a néhány barakktábor, amelyet sebtében felhúztak. Az elvezénylés m ásik oka a járványok elszaporodása volt. Csak a hadjárat m ásodik felében intézkedtek az ivóvíz fertőtlenítéséről, a katonaság addig azt itta, am it talált: terjedt hát a vérhas, a hastífusz, a malária. A m egbetegedettek száma m eghaladta a százezret! A hivatalos jelentés 900 halottat és 3 700 sebesültet vallott be. A valóság ezt sokszorosan m eghaladta. Bosznia és H e r­ cegovina birtokbavétele m integy 3 300 halottba és több m int 7 000 sebesültbe k e­ rü lt a m onarchiának, több százra rúgott az eltűntek száma is - állapítják meg Bencze László számításai. F erenc József 48. születésnapjára kapta ajándékba Szarajevót. Az ő életéből még 38 esztendő volt h átra, birodalm a fennál­

lásából négy évtized. Aligha sejtette, m i­ lyen végzetes ez az ajándék, hogy 1914. június 28-án ebben a városban dördülnek m ajd el azok a lövések, am elyek nem csak Ferenc F erdinánd trónörökös életét olt­ ják k i, hanem a m onarchia széthullását okozó első világháború kezdetét is jelzik m ajd. Az uralkodó egyelőre kényelm etlen helyzetbe került. R égóta ácsingózott arra, hogy a birodalom gyarapítójának szerepé­ ben tetszeleghessen, és m ost azt kellett ta­ pasztalnia, hogy m indkét birodalom m indkét fele ódzkodott az új szerzem ény­ től, lakossága szláv elem ének m egnöveke­ désétől tartva. Ferenc József nem szaba­ du lh ato tt meg m inden zavarba ejtő szituá­ ciótól olyan könnyen, m in t a boszniai h e­ lyi előkelőségek hódoló küldöttségének tiszteletére rendezett díszebéden. A „galadiner” fogásai után okkupálók és okkupáltak egyaránt aranycsészéket kaptak il­ latosított vízzel és benne úszkáló virág­ szirm okkal, hogy szájukat, kezüket leöb­ lítsék. Az egyik bosnyák félreértette a csé­ sze rendeltetését, és tartalm át frissítőnek vélvén egyetlen hajtásra kihörpintette. Az uralkodónak arcizm a sem rezdült - ellen­ tétben a pukkadozó nevetéssel küzdő ifjú főhercegekkel - , fegyelm ezetten fölemel­ te csészéjét, és kiitta ő is. A két tartom ányt végül nem csatolták a birodalom egyik feléhez sem; közös igazgatás alatt m aradva, a közös pénzügym iniszter gondjait szaporították. Kállay B éninek két évtizedébe tellett, m íg elérte, hogy Bosznia és H ercegovina legalább rentábilis legyen a M onarchia szám ára, igaz, ebbe nem szám ított bele a katonaság fenntartása, azt ugyanis az osztrák és a m agyar parlam ent m egajánlotta össze­ gekből tarto tták fönn. S noha a két szerze­ m ény A usztria-M agyarország legelm ara­ d ottabb tartom ánya m aradt a dualizm us összeomlásáig, mégis m egindult a tőkés fejlődés útján; közoktatása, egészség­ ügye, bányászata, ipara és közlekedése te­ rén gyors fellendülés kezdődött. A török rabiga alóli felszabadulás m eg­ hozta Bosznia és H ercegovina népének a korszerű állam egyik vívm ányát, az álta­ lános hadkötelezettséget is. (Ez ellen 1882-ben m ár felkeléssel tiltakoztak a ke­ resztény h itű parasztok, akik am úgy is m érhetetlenül csalatkoztak a M onarchia korm ányzatában, am iért az megegyezett a m oham edán birtokosokkal, m égpedig az ő rovásukra.) N égy kiegészítő kerület­ re osztották a tartom ányokat, Szarajevó, M ostar, Banja L uka és D olnja Tuzla székhellyel. A közös hadseregben megje­ lentek a vörös fezükről m egism erhető bosnyák katonák. 89

A „gyöngyélet”

z O sztrák-M agyar M onarchia népeit „fegyverben és zászlók alatt” bem utató félhivatalos jel­ legű könyv 1889-ben a maga irodalm iaskodó stílusában írja le a „dísz­ kivonulást” . A jelenet bárm elyik hadtest parádéján lejátszódhatott, In nsbrucktól L em bergig, Prágától Szarajevóig, legfel­ jebb az uralkodó legm agasabb jelenléte szám ított kivételesnek, s helyette valam e­ lyik főherceg képviselte a legfelsőbb h ad ­ u rat, esetleg a hadsereg főfelügyelője és háború esetére kijelölt főparancsnoka, A lbrecht főherceg, tábornagy, később meg tanítványa, Ferenc F erd in án d tró n ­ örökös, lovassági tábornok. „A városban m ár korán reggel élénk m oz­ gás uralkodik. Inn en is, onnan is m egszó­ lal az ezredzene hangja. A zászlók elhozat­ nak és az ezredek gyülekező helyére vitet­ nek. A ztán kivonulnak a csapatok lobogó zászlókkal, harsogó zeneszó m ellett, p on­ tosan m egszabott útvonalakon, hogy az oszlopok egym ást ne keresztezzék. Jóval a kitű zö tt óra előtt feltűnnek az oszlopok élei a dísztér szélén, hol m ár a vezérkari tisztek és segédtisztek altisztekkel a felál­ lítás keretvázát m egjelölték. Az I-ső gya­ log hadosztály az első harczvonalban, a 2-ik a m ásodik harczvonalban, a tüzérség

92

és lovasság a harm adikban, a vonat a n e­ gyedik harczvonalban. H arczvonal-távköz 100-100 lépés; a gyalogság töm egek­ ben , m ert ha fejlődött vonalakat alakíta­ n a, még a csekély békelétszám m ellett is iszonyatos hosszúra nyúlna és az egész el­ tévesztené hatását, úgyhogy nem is volna többé parádé, hanem csak egy beláthatat­ lan »sorfal«. A csapattestek bevonulnak felállítási vonalaikba és alig telik el 20 perez, kiigazodva állanak m in t a zsinór. A díszfelállás kész. O Felségét jobbról várják. Ez az egész felállítást befolyásolja. Az első harczvonal jobb szárnyán nem volna zenekar, m ert a szárnyon egy vadászzászlóalj áll, m ely­ nek nincs zenekara. A legközelebbi ezred zenekara helyet cserél vele. Az ezredpa­ rancsnokok ezredjeik jobb szárnya előtt állanak, a századparancsnokok századjaik jobb szárnyán; a zászlóaljparancsnokok, arczczal zászlóaljaik felé, 20 lépéssel zász­ lóaljaik közepe előtt; segédtisztek és ve­ zérkari tisztek a fogadási szárnytól kifelé; d andárnokok és hadosztályparancsnokok seregtesteik szárnya előtt. Albrecht főherceg tábornagy akkor is a toliforgós csákót hordta, amikor az már csak en parade volt rendszeresítve - a z örökkévalóság jelképeként talán

Az egész töm eg feszült várakozás lázá­ ban van. A százados m egnézi, vájjon m in­ den em ber bal sarkán állva m aradt-e, hogy a »vigyázz!« vezényszóra a nehezen elért igazodás el ne vesszen; a dandárnok m ég egyszer végig vágtat az arczvonal előtt, még egyszer m egnézi: van-e fede­ zés, van-e sorköz, - itt m ég egy kis helyreigazítás, o tt egy kis figyelm eztetés, no m ég egy utolsó intés, - 9-et ü t a toronyóra - és m ost - egy fényes csillogó lovascso­ p o rt épen m ost kanyarodik elő az utolsó utczából, mely a dísztérre vezet. Egy m egrezzenő m ozdulat fut végig az ezernyi csapatok töm egén. A zászlóaljkürtös a legfelsőbb h ad ú r számára szabályozott k ü rtjeit fújja: »három egész hívó és dísz­ jel«. - »Vigyázz!« - az ünnepélyes pillanat elérkezett. Síri csend honol. Tökéletes m ozdulat­ lanság uralkodik. A kíséret közeledik. M ár világosan előtérbe lép Ő Felségének a császár- és királynak daliás alakja telivér p aripán; - a hadtestparancsnok kardjával in t, és felhangzik a jobb szárnyon álló zászlóalj parancsnok csengő vezényszava: »Zászlóalj, jobbra nézz! Tisztelkedj!« - A zenekar rázendíti a néphym nust, m elynek m egható hangjai m ellett a h a d ­ testparancsnok O Felségének elébe lova-

goi; három szor villog a k ard a mell előtt, míg utoljára m élyre süllyesztve a pengét, jelentést tesz a kivonult csapatok létszá­ m áról. M ialatt O Felsége végig lovagol az arczvonal előtt, egyik zászlóalj a m ásik u tán a helyes pillanatban teljesíti a tiszte­ letadást. Zeneszó, dobpergés és trom bita harsogatása kíséri végig az egész szemle alatt. O Felsége a negyedik harczvonal jobb szárnyára ért. - »Vigyázz!« - M ost az összes csapatok m ég egyszer és egyidejű­ leg teljesítik a tiszteletadást; csak úgy zúg a nyolcz zenekar és túlharsogja a dobok és trom biták szavát, a hadtestparancsnok k i­ kéri O Felsége parancsait a »díszm e­ nethez«. »D íszm enet jobbra!« - És m in t egy va­ rázsszóra m egm ozdul az im én t még m oz­ dulatlan töm eg. H angos vezényszavak egym ást túlkiáltják, m inden csoport m eg­ m ozdul, m indegyik m egy, egym ás m el­ lett, egymás m ögött, keresztül-kasul, úgy hogy a beavatatlan néző azt hin n é, hogy ebből a zűrzavarból egy óránál előbb ki nem bontakoznak. D ehogy nem! Előre b etanított és a csapatok előtt jól ism ert ve­ zényszóra a vonalba fejlődött századok azon helyen, a honnan a díszm enet k iin ­ d u l, szorosan egymás u tán sorakoznak. E zalatt m ár három segédtiszt az »irány« kijelölésére előre lovagolt; a díszm enet pontjától jókora távolságra jobbra-balra felállanak, egy élesen kiigazodott vonalat alakítanak, mely m ellett a díszm enet ol­ dalán levő vezető tisztesek szoros igazo­ dásban el fognak haladni. A csapatnál m inden osztag m egalakult és a díszm enet elkezdődik. Legelöl m ég a zenekar előtt, a hadtestparancsnok, az élhadosztály és éldandár parancsnoka, utána a zenekar, ezután a vadászok, és egymás után a 8 gya­ logezred, m indegyik század éles igazodás­ sal, teljes fejlődési távközre az előtte és utána haladótól, ruganyos, egyenletes lé­ péssel, és az elvonulok m inden szeme O Felségére van irányozva, és m inden p a­ rancsnok három szoros kardem elés- és süllyesztéssel hódol a legfelsőbb h a d ú r­ nak. A gyalogság u tá n következik a vártü ­ zérség. A nézőre sajátságos benyom ást tesz, hogy ezeknek m enetét oldalról néz­ ve, úgy tetszik, m intha váltakozva egy vö­ rös meg egy kék lábszár lépdegélne. E tü ­ nem ény oka a kék nadrágnak vörös oldal­ csíkja, mely az egyik lábszár külső oldalán előtűnik, m íg a m ásik lábszár, m elynek belső oldala van a néző felé fordulva, a kék posztót m utogatja. (...) M ost elhallgat az öreg dob, csak a fúvóhangszerek játsza­ nak. Jönnek a tüzérek. Az ütegek tö b b ­ nyire »oszlopban«, azaz négyesével vonul­ nak el. M inden istráng egyenletesen fe­ szül, m inden cső, m inden kerék , m inden

Gyalogos menetöltözékben tábori szerekkel (1888.)

tengely egy-egy vonalban, m intha csak m inden üteg egyetlen egy járm ű volna, m inden nyikorgás, m inden zaj nélkül, m in ta jól olajozott gép. (...) M ihelyt végre feltűnnek a huszárok forgós csákói vagy a dragonyosok ragyogó sisakjai és az ulánusok hetyke csapkái, m ár ősi szokás szerint a zenekar, m elyet az utolsó gyalogezred hátrahagyott, rá­ húzza a Savoyai E ugen herczeg indulóját. (...) N incs káprázatosabb, szebb kép, m in t egy szép, jól lovasított és jótartású lovasszázad. (...) A díszm enetnek vége van. O Felsége kegyes szavakkal búcsút vesz a vezénylő hadtestparancsnoktól és sebes vágtában - kísérete alig ér nyom ába - a ráváró ko­ csihoz lovagol.” A díszkivonulás az az alkalom , am ikor a lakosság töm egében találkozott a biro­ dalom hadseregével. H iszen m ikor is lá­ to tt még katonaságot? Legfeljebb a lakta­ nyából a gyakorlótérre m enetelőben, a hadgyakorlatok idején, m ind ritkábban beszállásolások alkalmával (roham tem pó­ ban valósították meg a kaszárnyaprogra­ m o t), a M onarchia városainak elm aradha­ tatlan korzóin és prom enádjain, ahol tisz­ tek sétáltak és bakák, s a zenét az ezredzen ekar szolgáltatta... N o , meg persze

azokban a nem ritka esetekben, am ikor karhatalm i feladatot láttak el a katonák. A m a em bere többnyire irodalm i m ű ­ vekből ism erhet valam it is a M onarchia életéből, s nincs ez m ásként a hadsereggel sem . Igaz, Roda Roda anekdotáit m anap­ ság alig olvassa valaki, m iként A rth u r Schnitzler Gusti hadnagyai vagy K rúdy Gyula novellája, az Utolsó szivar azA rabs Szürkében is a feledés hom ályába vész, hogy olyan, em lékeiket Roda Roda előfu­ tár jaként irodalm i form ába öntő kard- és toliforgatókat ne is em lítsünk, m in t Carl T orresani, aki az ötvenes-hatvanas évek állapotait örökítette m eg fekete-sárga lo­ vastörténeteiben és más novelláiban, vagy R udolf von E ichtal, akinek kincstári élet­ képeket bem utató folytatásos regényei nagy közkedveltségnek örvendtek a m a­ guk idejében. K ari K rausnak az O sztrák M agyar M onarchia hadseregéről sem volt éppen sok jó szava A z emberiség végnapjai­ ban, míg a legnépszerűbb m ű Jaroslav H asek derék katonájának, Svejknek a ka­ landjait beszéli el, lesújtó képet adva A usztria-M agyarországról és halálba m e­ netelő fegyveres erejéről egyaránt. S a sor persze folytatható m ég, R óbert M usillal; az ő T örléssé a katonai neveldék, a cögerájok világába enged bepillantást, de jellem­ ző adalékkal szolgál az anyagilag lecsú­ szott, nem esi szárm azású tisztikar erköl­ cseiről M ikszáth K álm án regénye, A N o szty fiú esete T óthM arivalis. M ilyenek voltak ezek az em berek, ho­ gyan éltek, m iként gondolkodtak? A lak­ tanyaudvar szemszögéből m ár jóval keve­ sebb adatunk van, a legénység körében nem igen akadtak olyanok, akik em lékei­ ket novellákban őrizték volna meg. A fennm aradt levelek többnyire sem m it­ m ondóak, a katonanóták m eg csak köz­ vetve árulkodnak a körülm ényekről. K é p ü n k , ábránk akad bőven. Igaz, a festm ények többsége csatákat, parádé­ k at, tiszteket ábrázol, de F ritz Schönpflug vagy E d u ard T höny karikatúrái és M yrbach Felicián báró rajzai (ő egy élet­ m űvet adott a kincstári tém ának) köze­ lebb visznek a császári és királyi haderő hétköznapjaihoz. N em is beszélve a terje­ dő fényképészetről, m elynek művelői szinte m in d en ü tt ott vannak, a kaszárnyá­ ban, a gyakorlaton, a kiképzésnél, a dísz­ szemlén s a háborúban. A m ú lt század vé­ gének, a századfordulónak, a század­ előnek az em berei m ég kom olyan veszik, ha a fotográfus eléjük áll: m indenki k i­ húzza m agát, a telefonista, jóllehet a cigaretta ott lóg a szája sarkában, önkén­ telenül a gallérjához kap, hogy begom ­ bolja. Pedig nem érdektelen a haderő életé­ 93

nek tanulm ányozása, végtére is az előbbi felsorolásból - vagyis hogy hol találkoz­ nak az em berek a katonasággal - kim aradt egy nagyon fontos tényező: az O sztrák M agyar M onarchiában a hadsereg volt az az intézm ény, am elynél szinte kivétel nél­ kül m inden férfilakos m egfordult, hála a m odern polgári állam „vívm ányának” , az általános hadkötelezettségnek. M inden esztendő októberének első napján ruk k o ltak be az újoncok Ferenc József hadseregébe, ahol tisztjei és altiszt­ jei várták, hogy kiképezzék őket, „em ­ b e rt, katonát faragjanak” belőlük. Ez pe­ dig nem volt valami egyszerű dolog, h i­ szen ahogy az „em beranyag” a legkülön­ bözőbb színvonalat képviselte, a hivatá­ sos állom ány sem csupa született pedagó­ gusból állott. „Az újoncz, a hadseregbe besoroztatván, teljesen idegen viszonyok közé lép, m elyek sok tek in tetb en a m egszokottak­ tól eltérő nézeteket föltételeznek és oly testi tevékenységet igényelnek, m elyek, m int reá nézve újak és sajátságosak, elein­ te a legizm osabb em berre nézve is fáradalm asak” - vallja be a gyalogság Gyakorlati Szabályzatának bevezetése. S a reglam a m indjárt meg is határozza, m iként kell e nehézségeket aránylag rövid idő alatt le­ győzni, oly m ódon, hogy közben tanúság 94

Október 1-én birodalomszerte sok ezer újonc kelt útra, hogy három évre bevonuljon (Thorma János festménye)

tétessék „am az előkelő és hum ánus szel­ lem ről, mely (...) a m i hadseregünkben tényleg otthonos is” . „D urva bánásm ód rendesen a tudatlan­ ságnak bizonyítéka és elfojtja az önérze­ tet, m elyet pedig ébreszteni kell, hogy az a katona igyekezetének rugója lehessen. Restség, rosszakarat és m akacsság b ü n te­ tést érdem elnek; a büntetés az em bert ja­ vítja, de a m éltatlan bánásm ód felháborít­ ja. M inden elöljárónak tehát, ki m int az újonczok oktatója és vezetője hivatásának m eg akar felelni, em berism erettel, em ­ berséges érzülettel, a hivatásbeli köteles­ ségeknek alapos ism eretével és alárendelt­ jei jóléte iránt gondoskodó term észettel kell bírnia; m ert csak ily tulajdonságokkal lesz képes m indazon erkölcsi rugókat m ű ­ ködésbe hozni, m elyeknek együttesen kell hatniok arra, hogy az ifjú katona szel­ lem e élesztessék és kényszer nélkül a kö­ rülm ényeknek megfelelőleg vezettessék. (...) Az újonczot jóakarólag és barátságo­ san kell oktatni. (...) A tisztesek m inden­ kivel egyéniségéhez képest bánjanak; a szorgalm ast és ügyest m egdicsérni és ki­ tü n tetn i, a gyengét türelem m el oktatni, a hanyaggal pedig szigort kell éreztetni.”

K érdés persze, m ennyire tarto tták be e „rem ek szabályzatot” . H iszen a száz év­ vel ezelőtti „k. u. k .” propagandisztikus célzatú könyv szerzői is úgy vélik, hogy e szavak „talán nagyon is szépek e gyarló világ számára: (...) az oktatók is sokan vannak, sokféle vérm érséklettel, sokféle kedéllyel; az is bizonyos, hogy a 43° és 51° éjszaki szélesség, valam int a 9° és 270° ke­ leti hosszúság közötti földterületről sokfé­ le újoncz kerül ám elő, a tehetség és egyéb alkalm atosság sokféle fokozataival, kik elöljáróik türelm ét nem ritkán kem ény próbára teszik” . Ezek az elöljárók pedig m indent m eg­ tettek , hogy megvalósítsák a „viribus unitis” jelszavát. Az „előkelő és hum ánus szem léletről” azért D anczer Alfons m űve is árulkodik. „V annak igazán, akik az újonczokat nem jó szívvel nézik; az egyik polgári foglalkozásuk, a m ásik nem zetsé­ gükért haragszik rájuk” - írja a tisztesek­ ről. „Az egyik szentül hiszi, hogy a szabók a m enetnél m ind ugrándoznak; a m ásik azt m ondja, hogy a volt fizetőpinczérek nem értik a vezényszót; a gyárm unkások gyengék és fiskálisok, a parasztbéres csám pás, a diák felületes; a hegyvidéki la­ kók lassan hallanak, de még lassabban dolgoznak; a term ékeny gazdag alföldi gyerekeknek, különösen ha pénzesek,

ördögük van, m ég m ielőtt egyenesen állni tudnának; vannak nem zetiségiek, kiknek különös kedvük telik abban, hogy »jobb­ ra át!« vezényszóra balra forduljanak, m á­ sok nem tu d n ak egy lábon állani, és akad­ nak olyanok is, kik félnek a puskától. V annak szegény pásztorok, kik nem is­ m erik vezeték- (családi) nevüket; hát te ­ hetnek ők róla szegények, hogy éveken át egyedül m agányosan bolyongtak jószá­ gukkal az erdős K árp áto k bérczei között, hol sohasem találkoztak valakivel, ki őket m ásként nevezte volna, m int: Jancsi te!? - K önnyen belátható, hogy m ily nehé­ zséggel járhat ilyen em bereket képezni; a culturának fogalma a m i felfogásunk szerint idegen előttü k ; itt le kell ereszked­ nie az oktatónak az ily teremtmények gondol­ kodásmódjához, kifejezéseihez és nyelvé­ hez, mely különben alig ism er többet száz fogalomnál; ezeket épp úgy m int a gyá­ m oltalan gyereket m ég a m űvelt em ber együttélésénél elm ellőzhetetlen szükség­ letek legkezdetlegesebb elem eire is m eg kell tanítani. Igaz, hogy oly arányban, a m int a m űvelődés nyugatról kelet felé előrehalad, a m int a vasutak, a jó közigaz­ gatás, az iskolakötelezettség stb. az em be­ rek életszokásait m in d ink áb b nem esíti, az olyan fél vad jelenségek m indinkább ritkábbak lesznek; de valóságban önámí-

M agyar bakák alaki kiképzése. >yA z önérzetet pedig ébreszteni kell” - írja a G yakorlati Szabályzat

tás volna azt hinni, hogy oly tünem ények szórványosan elő nem fordulnak. A ki ezt tagadná, egyúttal igazságtalan volna a had­ sereg iránt; m ert ezzel figyelmen kívül ha­ gyatnék a hadseregnek egyik legnehezebb feladata, t. i. az, hogy m iképen kell neki a m űveltség legalacsonyabb fokán álló pol­ gárokból is jól használható katonákat ké­ pezni és azzal az egyéneket eddigi tespedésükből szellemileg és erkölcsileg kiem elni; bizony m ég vannak félreeső völgyek és er­ dők, a hová m ég máig sem hatolt más szel­ lem i élet sugára, m int az, mely a katonai elöljárók közvetítése folytán be-betévedt. (...) A m űveletlen újonczczal szem ben, vi­ szont az olyanok, kik sűrű népiskolákkal, fejlődött iparral, rendszeres földmíveléssel bíró vidékről valók, feltűnő ellentétet képeznek. A nép-iskola áldásai csaknem kézzelfoghatólag lépnek a szemlélő elé; csak végig kell m enni a helyőrségi börtö­ n ö kben, csak be kell tekinteni a büntetési jegyzőkönyvekbe, és azonnal felism erhe­ tők a népnevelés áldásos hatása, valam int hiányának káros következm ényei.” Félreértés ne essék, ez a tarkabarkaság csak az egész hadsereg szintjén jelentke­ zett, az egyes ezredek hom ogénebb képet

m u tattak , hiszen kiegészítő kerületük m indig azonos m aradt. A M onarchia igen tarka és kevert nem ­ zetiségi összetétele m ellett persze így sem jöttek létre hom ogén ezredek. A biroda­ lom számos vidékén m ás nem zetiségű la­ kosság élt városon, m int falun, más nyel­ ven beszéltek ugyanazon járás különféle községeiben, sőt, olykor egyazon falu két végében.

A laktanya A m ikor az osztrák-m agyar hadsereg újoncai október 1-jén bevonultak, külle­ m ük is alaposan m egváltozott. Tegnap még cifra nem zeti viseletet, de legalábbis városi civil ru h át h o rd o tt valahányuk, m ára ki-ki ócska gyakorló m u n d ért ka­ p o tt, haja is egyform ára - „elöl 6 Zi, hátul 2 ii centim éterre” - levágva. Az első tu ­ dom ány, am ire m egtanították őket („hadd engedjen föl a laktanyában a m e­ revségük”), a „salutálás” , a jobb kéznek a sapka ellenzőjéhez való emelése. Ezzel az első kudarcélm ényt is sikerül megsze­ rezni - igaz, ez azóta is így van a világ vala­ m ennyi seregében. A ztán a vigyázzállás, a balra nézz, a jobbra át, az egyenkénti és csoportos m enet következett, a m ozdula­

tok elsajátítását a „svajczi szobatorna” , kiváltképp a csuklógyakorlatok sokasága segítette, m ely u tó b b i a puska kezelésé­ hez szükséges készségek fejlesztését szol­ gálta. N éhány nap m úlva a gyakorlótéren folytatódott az oktatás. A m egterhelése­ k et óvatosan szaporították, az első két h étben az újonc naponta három óráig, a következő k ét h étben négy, azt követőleg két hétig öt, az utolsó k ét hétben pedig hat óra hosszat gyakorlatozott, ehhez n a­ ponta egy óra elm életi oktatás, „iskola” járult. E bből kiderü l, hogy a gyalogos k a­ tona alapkiképzése nyolc h ét alatt be is fe­ jeződött, az újonc egyenként és szakasz­ ban m indazzal m egism erkedett, am it a szabályzat szerint tudnia kellett. K ik ép ­ zése ezután azonban tovább folytatódott, m ert m agasabb kötelékben kellett begya­ korolni m indazt, am it a kiképzés első nyolc hete alatt m egtanítottak. Az úgyne­ vezett katonaesztendő ezért hagyom ányo­ san század-, zászlóalj- és ezredidőszakra osztódott. A bevonulást követő év jún iu ­ sáig tarto tt a leghosszabb szakasz, a szá­ zadidőszak, ebből az első k ét hónap ju to tt az újoncok alapkiképzésére, június 20-tól július 20-ig gyakorolták a zászlóaljköte­ lékben végzendő m ozdulatokat, m ajd a július 20-tól augusztus 9-ig tartó idő volt az ezredé. A csapatkiképzésnek ezzel vége is lett, ezután kezdődhettek a csapatok al­ kalm azását célzó harcgyakorlatok, a d an ­ dár-, hadosztály-, sőt hadtestszintű gya­ korlatok, m elyek betetőzését, szó szerinti m egkoronázását az évenkénti nagy őszi hadgyakorlat jelentette, m elyen általában a legfelsőbb h adúr személyesen is részt vett, s akkor ezt császárgyakorlatnak hívták. A katonaesztendő leteltével azonban a tényleges - korabeli kifejezéssel élve: „tettleges” - szolgálat további k ét hosszú esztendeje következett, m elyek során a katonák azt gyakorolták, am it az első év­ ben m egtanultak. Az oktatás, a további kiképzés szüntelenül folyt; a tantárgyak­ nak nem volt se szeri se száma. M íg az első időkben term észetesen az olyan gyakorla­ ti dolgokon volt a hangsúly, m in t a h átb ő ­ rönd , a „b o rjú ” helyes és célszerű pakolá­ sa, vagy a laktanyarend, vagy az őrszolgá­ lat alatti kötelm ek - m indezeket, akár az elsősorban kézügyességet igénylő felada­ tokat, az altisztek sulykolták bele a le­ génységbe, u tó b b az elm életi, összetet­ tebb tananyag is m ind több helyet kapott. Persze nem éppen Clausewitz m űveit ol­ vastatták a bakákkal, hiszen m ár az is eredm énynek szám ított, ha azok a szolgá­ lati szabályzatot kisilabizálták. (A közös hadseregben számos segédkönyv volt for­ 96

galom ban, amelyek a m egkövetelt ism e­ retek et a legénység anyanyelvén és „a köz­ legény felfogásához jobban hozzásim ul­ va” tartalm azták, legalábbis „a rideg hiva­ talos kiadásokhoz” képest, m elyek csakis n ém et nyelven jelentek m eg.) Az osztrák-m agyar hadseregben az el­ m életi oktatást teljes egészében a tisztek feladatává tették, „ ...o tt, hol szellemi és erkölcsi behatásról van szó, o tt, hol a k a­ tonai m űvelés és nevelés forog szóban, ott m inálunk a tiszt és a hadapród kerül elő­ térb e” - hangzott a hivatalos elképzelés. - „N em m intha a m i hadseregünkben ta ­ nításra alkalmas derék altisztek nem vol­ nának; hisz ahol vannak, fel is használják őket. D e általában a katonával oly tanítót akarnak szem beállítani, ki nálánál a m ű ­ veltség sokkal m agasabb fokán áll és k i­ n ek felsőbbsége előtt a tanítvány önként és készséges tisztelettel m eghajlik.” Az osztrák-m agyar hadseregben ennek következtében sokkal szorosabb volt a tisztek kapcsolata a legénységhez, m int az a korban általában szokásos volt. A cs. és kir. altisztek szerepe összehasonlítha­ tatlanul jelentéktelenebb volt, m int pél­ dául N ém etországban vagy Franciaor­ szágban, olyannyira, hogy külföldi m egfi­ gyelők az osztrák-m agyar altisztek érté­ k é t, csaknem létét is tagadták. T ény,

hogy ezek valóban csak segédei voltak a tiszteknek, s m egkím élték őket a felü­ gyelet és az ellenőrzés örökös egyform asá­ gától. Á rulkodik a szerepek fontosságá­ ról az is, hogy m íg például a vilmosi N é ­ m etország leszerelt katonái elsősorban a „Spiefi”-ről, az őrm esterről m eséltek otth o n , ha kérdezték őket, az osztrák­ m agyar katonák sokkal inkább a „filer” ú rró l, vagyis arról a szakaszvezetőről, aki m indennapjukat m egosztotta velük - és pokollá tehette az életüket - , m eg a kapi­ tány ú rról, a század apjáról, akitől elsősor­ ban függött, hogy valakinek jó vagy rossz a sora a századnál. A három esztendei szolgálat legnagyobb részét a laktanyában töltötték el A u sztriaM agyarország katonái. Ez ma term észe­ tesnek tű n ik , de a X IX . században még a század közepén sem volt ritkaság a bekvártélyozás. Az általános hadkötelezett­ ség bevezetése nyom án létrejövő töm eg­ hadsereg elhelyezése a lakosság házaiban azonban elviselhetetlen terheket ró tt vol­ na m agára a lakosságra, de a fegyelmezési, kiképzési, harckészültségi követelm é­ nyeknek is jobban m egfelelt a legénység együttes körletekben való laktatása. Ez pedig kiváltképp a paraszt szárm azású ,JCézitusához kész!”

újoncoknak jelentett először nagy m eg­ próbáltatást: valaki, aki egész addigi éle­ tében tanyán élt, s alkalm asint évszámra nem látott m ást, csak családtagjait, kivéve legföljebb a vasárnapot, am ikor elm ent a tem plom ba, váratlanul ahhoz kénytelen hozzászokni, hogy sehol nem lehet egye­ dü l, hogy szakasz-, sőt századkörletekben kell hálnia, hogy környezetében folytonos a m ozgolódás és zsongás, folytonosan al­ kalm azkodni és engedni kell, kevés helylyel beérni az étkezésnél, a tisztálkodás­ nál, s m indehhez hozzájárul a szokatlan tevékenység, a legalábbis nehezen m eg­ szokható élelem , a kényelm etlen ruházat, valam int az az érzés, hogy az em ber m in ­ den lépését ellenőrzik, azaz „a felügyelet és nevelő behatás” . Am i a laktanyákat illeti, m ég D anczer Alfons szerint „sem éppen a kényelem nek és az idyllikus érzelgésnek hajléka” volt bárm elyik. K iváltképp nem a régi kaszár­ nyák, m elyek nagy része II. József idejé­ ből szárm azott. A prak tik u s dolgok iránt igen fogékony császár nem egy kolostort és m ás, eredetileg igencsak különböző rendeltetésű építm ényt átalakíttatott a k a­ tonaság céljaira, jóllehet ezek csekély m értékben voltak alkalm asak nagyobb tö ­ m egű em ber elhelyezésére. H ideg, sötét k örletek, az egészségügyi követelm ények

elhanyagolása volt jellemző e rideg épüle­ tekre. N em voltak sokkal jobbak azok a későbbi laktanyák sem , amelyek Ferenc József uralkodásának elején épültek; fő rendeltetésük nem a kényelm es elhelye­ zés, hanem az erődszerű védelem céljai­ n ak való megfelelés volt. (Ma is áll például Bécsben a Rofiauer K aserne téglaépüle­ te, bástyaszerű tornyaival, kazam ata jelle­ gű legénységi term eivel és zárt folyosói­ val, lőrésnek kiképzett ablakaival; párját, a F ranz-Joseph-K asernét alig negyven­ éves tündöklés u tán a század végén lebon­ to tták , hogy helyén O ttó W agner Postatakarékhivatala em elkedjék.) A belső u d ­ varos laktanyák helyett - anélkül persze, hogy azokat m egszüntették volna - a nyolcvanas években m erőben új típusú kaszárnyákat kezdtek építeni az egész b i­ rodalom ban, igen sok közülük máig ere­ deti rendeltetésének megfelelő célt szol­ gál, álljon b ár B écsben, B udapesten, P rá­ gában, K rak k ó ban, Z ágrábban, Lem bergben vagy C zernow itzban. (Az egyko­ ri M onarchia valam ennyi városában sza­ kasztott egyform ák a jó öreg vasútállom á­ sok, hivatalok, iskolák, színházak és ka­ szárnyák.) A laktanya épülettöm bjei ezekben m ár bizonyos távolságra állottak egymástól, a lóistállók nem a legénységi körlet alatti

földszintet foglalták el, volt külön ebédlő, hálóterem , iskolaszoba, m osókonyha, m osdóhelyiség, szellőzés, vízelvezető, öb­ líthető illem hely s egyéb m odern vív­ m ány. Ez az az időszak, am ikor a városo­ k a t is csatornázzák, a vizet fölvezetik az em eletekre, ha nem is m inden lakásba. D e m ég jó darabig előfordul, hogy a ka­ szárnyából kispórolják a m osdót, s a baka saját evőcsészéjében kénytelen tisztálkod­ ni. A század végén is akadt olyan csapat­ test, am elyiknek nem jutott megfelelő el­ helyezési épület; kiváltképp lovasezredek voltak kénytelenek G alíciában, de olykor M agyarországon is a szabad ég alatt tábo­ rozni, vagy a katonákat a falvakban be­ szállásolni. A kkoriban pedig sem m i kivetnivalót nem találtak abban, hogy valakinek a há­ zába, sőt az ágyába bekvártélyozzanak egy bakát vagy egy ulánust, igaz, évszáza­ dok óta ez volt a szokás. A beszállásolási rendszer m ég a paraszti építkezésre is ha­ tással volt, sok helyütt több lakóhelyisé­ get és istállót ép ítettek, hogy elférjenek a kvártélyos katonák és lovaik, s a beszál­ lásolás m iatt ne kelljen a családnak a kam ­ rába vagy az istállóba szorulnia. T örvény is rendelkezett a beszállásolás­ ról. 1879-ben ez m ár pontosan m eghatá­ rozta a m odern laktanya irán t tám asztható követelm ényeket, s a kaszárnyaprogram m egvalósítását különböző kedvezm é­ nyekkel siettette. A törvény szerint, ha egy község laktanyát ép ített - m égpedig „rendes laktanyát” és nem „szükségbe­ lit” , am inek a régi kaszárnyák is tekinten­ dők voltak az új besorolás értelm ében - , az állam a férőhely arányában naponként hat krajcárt fizetett, ami évenként 21 fo­ rin t 90 krajcárt te tt ki, egy zászlóalj­ laktanya esetében (tiszti lakások nélkül) ez m ár évi 7000 forintra rú g o tt, s a fizetést legalább 25 évre garantálták, akkor is, ha a laktanya kapacitását nem használták volna ki. Ü zletnek persze így sem nevez­ hető a laktanyaépítés, de a község lega­ lább m entesült a beszállásolással járó te r­ hektől. A hálókörlet az új laktanyákban sem volt éppen bálterem . A szabályzat „m in­ den közlegény és őrvezető szám ára 4 lA , az altiszt szám ára 6 Vw négyszögm éter” te­ ret írt elő, úgy hogy m inden lakó után le­ gyen 15 3/io köbm éter levegő, ahogy a ko­ rabeli szakaszparancsnokok kom m entál­ ták: „ezt nem is szűkén m érik, odakünn is van m ég elég” . A katonák általában páro­ sával háltak, m inden ágypár között 40 centim éter térközt kellett hagyni, míg az ágypár ágyai között 16 centim éter m a­ radt. Az újonc öregkatonát k apott háló­ társul, a hanyag „egy buzgó pajtást” . A ta­ 97

karókat a szalm avánkosra kellett hajto­ gatni (term észetesen „elvágólag”), legfelülre k erü lt a sapka. A ruhafogason füg­ gött a hátbő rö n d , a tábori kulacs, a töl­ ténytáska, a derékszíj az oldalfegyverrel, az összehajtott köpeny befelé ford íto tt bé­ léssel és a törülköző. Az egyéni felszerelés további tárgyait fönt a polcon kellett elhe­ lyezni, a többi ruházatot „takarosan öszszehajtva, egyenesre összerakva” , mellé a csákót, a sajtolt fehér bádog evőcsészét és a kenyeret. A bakancsok a M onarchia egész hadseregében „sarkaikkal a fal felé” álltak az ágynak „fejvége” alatt. Az ágy alatt k ap o tt helyet a legénység apró ládácskája. A vászon kenyértarisznyát az ágy mögé kellett b újtatni. M inden ágy fö­ lött ott függött a „fejczédula” a katona n e­ vével és rendfokozatával. Az éjjeli kényelm et szalmazsák derékalj szolgálta. Első m egtöltéséhez 22 Vw kiló szalmát kellett felhasználni, azután négyhavonként 11 Vw kiló új töltelék volt ren d ­ szeresítve, „különben se nem kem ény, se nem p uha és ha elég sű rű n k iü rítik és újra töltik, szagtalan és jó egészséges fekvés esik rajta” . A szakaszvezetőnek ágyfüg­ göny is dukált. A szobákban asztalok is álltak két-két paddal. Az altiszteknek külön-külön k i­ sebb asztal volt rendszeresítve. H úsz em ­ berenként járt egy petróleum lám pa, tíz­ tíz em berre egy vizeskanna és m inden szoba u tán egy köpőláda. H úsz-húsz em ­ berre ju to tt egy-egy „m osdókészülék” vö­ dörrel, ennek az ajtó előtt volt a helye. Az őrm esterek és a hadapródok k e tte ­ sével laktak egy szobában, a számvivő al­ tisztek egyedül. N ős altiszteknek is járt külön szoba, konyhával, padlással és fás­ kam rával. A pusk ák a folyosón lógtak szorosan egymás m ellett fölakasztva egy vasfogas­ ra, a dob pedig az előtt a szoba előtt füg­ gött értelem szerűen, am elyikben a dobos hált. Az élelem , a m enázsi napi egyetlen fő­ étkezésből állott. Igen gyakran főztek g u ­ lyást a nem m agyar ezredeknél is. A h ú s­ adag 190 gram m (egyharm ad font) m ar­ hahúsban volt m egállapítva. A közétkezé­ si pénz m aradékából m ég egyszer főztek gom bócot, paszulyt, káposztát, burgo­ nyát, vagyis valami laktatót. M indehhez kenyéradag, a „kom iszkenyér” járult (ezt tarto tta a baka a kenyérzsákjában), kisza­ b o tt m ennyisége 840 gram m volt. E nnek aztán elegendőnek kellett lennie az egész napra. A közétkezési pén zt a hadtesthadbiztosságok szabták ki a piaci árak függvényében. A csapattesteknél tö b b ­ nyire „nagybani közétkezés” folyt, ez azt jelentette, hogy valóságos fogyasztószö­ 98

vetkezetek alakultak, m elyeknek megvolt a szállítójuk, szerződéses rak tá ru k , pincé­ jü k , eladóhelyiségük, a gazdászati keze­ lést pedig egy tisztekből és legénységi ál­ lom ányú személyekből álló vegyes bizott­ ság vezette. Az egyszeri rendes étkezés persze vajmi kevés volt olyan fiatal legények szám ára, akik nagy fizikai m egterhelésnek voltak kitéve, m égha a hivatalos vélemény sze­ rin t „a legénység élelmezését általában nem lehet elégtelennek m ondani” . Bősé­ gesnek még kevésbé. Olyan vidékről szár-

H a d i érem

mazó katonák, ahol három szor, ötször is ettek az em berek, m in t például a nagyét­ k ű stájerok vagy felső-ausztriaiak, bizony alaposan lefogytak az első időkben, igaz, a szegényebb vidékről bevonulok közül m eg ném elyek m eghíztak. N ém i javulást hozott az élelm ezésben, am ikor reggelipénzt is engedélyeztek, és­ pedig naponkint és fejenkint egy 26/ioo krajcárt. E zért például rán to tt levest lehetett főzni, m inden em berre 2 gram m lisztet, egy dekagram m zsírt és másfél gram m köm énym agot szám ítva, m áshol konzervlevest, teát vagy feketekávét főztek. Az élelmezési adagokat egyébként pon­ tosan m eghatározták. Bosznia-Hercegovina okkupációjával kapcsolatban m ár szó esett a katonák ellátásáról és az élelem be­ szerzéséről. H a m ost fölidézzük, m ekko­ ra adagokban m érték a hadiélelm et, könnyen beláthatjuk, hogy a rendkívüli erőfeszítésnek k itett hadra kelt sereg tag­

jai nem érezték m agukat túltápláltnak, s a beszerzéskor hajlamossá válhattak a túlkapásokra. A katonák hadi élelm ét három féle ada­ golásban irányozták elő. A teljes adag, mely kigondolói szerint többet nyújtott, m in t am ennyi „az em beri test fenntartásá­ hoz m úlhatatlanul szükséges” , a követke­ zőkből állott: 2 kávékonzerv (92 g) 400 g friss m arhahús 140 g főzelék (rizs, árpakása, dara, hüve­ lyesek, köleskása, pohánka, szárított tészta) 700 g friss kenyér 36 g dohány (tiszteknek nem kellett so­ dorni, ők 25 cigarettát vagy 5 szivart kaptak) 3 0 g só Zi paprika 20 g zsír 1 g szárított leveszöldség 5 g hagyma 2 cl ecet ital (ami állhatott 36 cl borból, 72 cl sör­ ből, 9 cl pálinkából vagy 6 cl rum ból) M indezt persze nem osztották ki fejen­ k é n t, hanem ennyit szám ítottak például a főzésnél. Feltéve, hogy sikerült besze­ rezni. A szabályzat ugyanis m egengedett egy szabványos adagot, mely a teljes adagnak azt a részét alkotta, mely „huzam osabban tartó napontai kiszolgáltatás m ellett is még elégséges táplálkozást n y újt” . (E té ­ ren persze nagy m értékben eltért a hadtáptörzsek tisztjeinek és a harcoló katona­ ságnak a vélem énye.) Á ltalában a szabvá­ nyos adag összeállítása olyan volt, m int a teljesé, hiányzott belőle azonban a hagy­ m a, az ecet, az ital, s kisebb volt a dohány­ fejadag. Ám a hadvezetés gondolt a legm osto­ hább körülm ényekre is. E rre az esetre eszelték ki a tartalék adagot, ez volt a „leg­ csekélyebb m érték , melyből az em berek több napon át szükségből még m egélhet­ n ek ” . Egy m onarchiabeli szakíró leírása szerint: „T érfogata csekély, súlya ki­ csiny, minélfogva az em berek több ilyen adagot vihetnek m agukkal.” A k ét kávé­ konzerv nem hiányzott belőle, ehhez já­ ru lt 200 g húskonzerv, 30 g só, 200 g k é t­ szersült, 18 g dohány. H a a baka egy nap alatt felélte több ilyen tartalék adagját, ak­ kor vagy koplalt, vagy harácsolt, ha tu ­ d o tt... E zt a szabályzat is szám ításba vet­ te, m egjegyezte ugyanis: „.. .a szabványos és a tartalék adagot, hacsak lehet, az or­ szág segélyforrásaiból a teljes élelmi adag­ ra ki kell egészíteni.” (V onatkozott ez

a lovak fejadagjára is. Az ő teljes adagjuk 6 kg zab és 3 kg széna volt, a szabványos csupán 5 kg zabot, m íg a tartalék adag 2 és fél kg zabot tartalm azott.) A hadsereg-parancsnokságoknak, sőt esetenként a többi m agasabb parancsnok­ ságának m indazonáltal jogában állt „na­ gyobb fáradalm ak vagy m ásként kedve­ zőtlen viszonyok közö tt” a m egszabott adagokat „a rendelkezésre álló készletek figyelembevétele m ellett” egyenként vagy egészében m egkétszerezni. A hadi élelmezés fő tápláléka - a konzervek m ind jobban növekvő jelentősége ellenére - a kenyér és a hús m aradt. A kenyeret vagy a lakosságnak kellett szállí­ tania a csapatok első vonalában a helyszí­ nen vett (vagy harácsolt) lisztből, vagy az előreküldött katonapékeknek a civil la­ kosság kem encéiben m egsütnie. Az egyes hadtestek m ögött tábori sütödék is m ene­ teltek, kocsijaikon tábori kem encékkel, melyek 24 óra alatt 40-50 ezer adag k e­ nyeret voltak képesek m egsütni. M ivel azonban e tábori sütödéknek a csapattal együtt kellett haladniok (olykor visszavo­ n ulniuk, bár ez az eshetőség nem szere­ pelt a szabályzatban), és a legnagyobb erőbedobás m ellett, öt m enetnap alatt is csak negyvennyolc óráig sü th ettek , s m i­ vel kenyeret a messze lem aradó hadtápál-

A S qejk beöntéskúrájának itt bizony nyoma sincs

lom ásokról nem volt tanácsos előre szállí­ tani, hiszen a kenyér könnyen rom lik, a csapatok bizonyos napokon (olykor na­ gyon sokszor és sokáig) kétszersültet kaptak. A húsellátás is gyakran nehézségekbe ütk ö zö tt harci körülm ények között. A hadm űveleti területről az ellenség és a lakosság többnyire nem átallotta elhaj­ tani jószágát, a csapat után hajtott gulyá­ k at m eg nem egyszer m arhavész döntötte le (m iként ez például az 1870/71. évi porosz-francia háborúban történt), s e gondon csak a konzervek m ind k iter­ jedtebb alkalmazása segített. A szeszes italokat „egészségi szem pont­ ból a test m elegítésére és az idegek élénkí­ tésére” szánták. Egymilliós hadseregnek azonban olyan töm éntelen bor kellett vol­ na, am ennyit a kor színvonalán szállítani nem volt lehetséges, s a borok a hosszas zötykölődést sem szokták m inőségrom lás nélkül elviselni. Ez okból m enetek alatt a csapatoknak inkább pálinkát vagy ru ­ m ot osztottak k i, mely italok „a kisebb adagok folytán könnyebben szállíthatók messze vidékről” , vagyis könnyebben m egoldható, hogy az ital „a szervezetre erősítő, jótékony hatást” gyakorolhasson,

a bor vagy a sör pedig azon napokra m a­ rad , m ikor a csapat „elég szerencsés, hogy a hely színén borpinczét vagy serfőzdét talál” . B ékeidőben a laktanyában elvileg a kantinból volt pótolható az élelem , feltéve persze, hogy volt m iből, m ert hiszen a zsoldból erre nem igen futotta. A közle­ gény ötnaponként, m inden hó 1., 6., 11., 16., 21. és 26. napján „a teljesen egybe­ gyűlt század szem eláttára a századosnak vagy legalább a napot tartó tisztnek jelen­ létében” 30 krajcárt kap o tt, azaz m inden napra 6 krajcárt. E bből m indjárt le is von­ tak m osópénzül 6 krajcárt, kincstári do­ hányra szintén 6 krajcárt, elköltött a kato­ na fénym ázra, a fegyver és a lábbeli kené­ sére szolgáló vazelinra, zsírra, lakkra és egyebekre 5 krajcárt, ötnapi zsoldjából további 9 krajcár elm ent tiszta nyaksze­ gélyre és egyéb tisztogatószerre, úgyhogy az öt nap alatt a m aradék négy krajcárnak hághatott a nyakára a kantinban. Ebből nagybani bevásárlásokat aligha lehetett eszközölni. Az őrvezető m ár napi tíz krajcárt ka­ p o tt, s kiadásai után is m aradt az öt napra m ég m integy 24 krajcárja, a tizedes m ar­ kát m inden zsoldosztáskor 75 krajcár ü tö tte , a szakaszvezetőét egy forint, az őr­ m ester pedig 1 forint 75 krajcárt vághatott 99

Honvédségi csapatzászló a magyar nagycímerrel

A kaszárnya A század utolsó évtizedeiben roham tem ­ póban épülő laktanyákban m egfordult a M onarchia szinte teljes férfilakossága, legalábbis a szolgálatra alkalm asak. A m i­ kor az újoncok október 1-jén bevonultak, küllem ük is alaposan m egváltozott. K i-ki gyakorlóm undért öltött, haját egyform ára (elöl 6 'A, hátul 2 14 czentim éterre) vág­ ták. N yom ban m egkezdődött a tudom á­ nyok elsajátítása: előbb a „salutálás” , az­ tán a vigyázzállás, a balra nézz, a jobbra nézz, az egyenkénti és a csoportos m enet. N éhány nap m úlva a gyakorlótéren foly­ tatódott az oktatás. A m egterheléseket óvatosan szaporították; az első két hétben naponta három , nem sokára azonban m ár hat óra hosszat folyt a gyakorlatozás. E h ­ hez egy-egy órányi elm életi iskolázás já­ ru lt. A gyalogos katona alapkiképzése nyolc hét alatt befejeződött, az újonc egyenként és szakaszban m indazzal m e­ gism erkedett, am it a szabályzat szerint tudnia kellett. A kiképzés ezután tovább folytatódott, hiszen m agasabb kötelékben is be kellett drillezni m indazt, am it a ta­ nulm ányok első nyolc hetében begyako­ roltak. Az úgynevezett „katonaesztendő” ezért hagyom ányosan század-, zászlóalj és ezredidőszakra tagolódott. E zt követ­ ték a harcgyakorlatok dandár-, hadosz­ tály-, sőt hadtestszinten, am elynek bete­ tőzését az évenkénti nagy őszi hadgyakor­ lat jelentette. A katonaesztendő leteltével a tényleges - korabeli szóval: „tettleges” - szolgálat

Gyalogsági szakasz a laktanya előtt

H onvédtiszti csákócímer (1892)

Ferenc J ó z s e f megtanulta, hogy birodalmának legbizto­ sabb támasza a hadsereg. Sorra építtette tehát a z olyan védelmi kaszárnyákat, m int a hírhedt bécsi Arsenal

további két hosszú esztendeje követke­ zett. E nnek során a katonák azt gyakorol­ ták, am it az első évben m egtanultak. A három esztendei szolgálat legnagyobb részét a laktanyában töltötték el A u sztriaM agyarország katonái. Ez ma term észe­ tesnek tű n ik , de a X IX . században m ég a század közepén sem volt ritkaság a bekvártélyozás, a katonáknak a lakosságnál történő elhelyezése. Az általános hadköte­ lezettség bevezetése nyom án létrejövő tö­ m eghadsereg ilyen beszállásolása a tová­ bbiakban képtelenségnek tű n t, de lakta­ nyaépítés m ellett szóltak fegyelmezési, kiképzési és harckészültségi szem pontok is. Egy korabeli propagandaírás árulkodó m ódon úgy fogalm az, hogy a laktanya „nem éppen a kényelem nek és az idyllikus érzelgésnek hajléka” volt. K iváltképp vonatkozott ez a régi, gyakran kolosto­ rokból átalakított kaszárnyákra, vagy a Ferenc József-i kor erődszerű védelm i laktanyáira. A századvég épületeiből azonban nem egyszer szintén kispórolták a vízvezetéket. A laktanyai életm ód kiváltképp a pa­ raszt újoncok szám ára jelentett nagy m egpróbáltatást: nehéz lehetett a töm eg­ hez hozzászokni, ahhoz például, hogy szakasz-, sőt századkörletben kell hálni, hogy a környezetben folytonos a mozgoló­ dás és zsongás, folytonosan alkalm azkod­ ni és engedni kell, kevés hellyel beérni az étkezésnél, a tisztálkodásnál, s m indeh­ hez hozzájárul a szokatlan tevékenység, a legalábbis nehezen m egszokható élelem , kényelm etlen ruházat, valam int az az ér­ zés, hogy az em ber m inden lépését ellen­ őrzik, azaz „a felügyelet és nevelő behatás

,yA. bgeblasen!” Zellenberg: L efújták a gyakorlatot Id ill a hadgyakorlaton: pihenő gyalogszázad 1900 körül

¡Pr# .fi ' Jí*■:W •#*,». * . ';

A fenyítésekhez nemcsak azáristom , hanem akiköttetésvagy - m intM oretti festményén a kurtavas is hozzátartozott

■

zsebre, s a tiszteseknek járt m ég kenyérváltság is. D e ebből a pénzből se futotta nagy lakom ákra. A kan tin így inkább fénym áz, lakk, zsír, gom b, tű , cérna, levélpapír, szappan forgalmazásával foglalkozott, s a k an ti­ nos, a m arkotányosok e kései utódja, ne­ m igen gazdagodott meg. Ez úgyis attól függött, m ennyi pénzt k ap tak hazulról postán a katonák. A lengyelekről azt be­ szélték, olyan takarékosak, hogy m ellet­ tü k m inden kantinos a tö n k szélére ju t, el­ lentétben a m agyar bakával, akire e téren nem lehetett panasz. Szó esett m ár a kincstári dohányról. Ebből havonta nyolc csomag járt a kato­ nának négy krajcárjával - a boltban 10-12 krajcárba is belekerült volna. A laktanya­ illat fő alkotórésze, a szolgálatban a baka egyetlen élvezete volt ez a „kom iszdo­ hány” . M indezek alapján nem igen tarthatja vonzónak az egykori „k. u. k .” gyöngy­ életet a m a em bere. Spártaiak voltak a vi­ szonyok, egyáltalán nem bőséges a táplál­ kozás, szűkm arkúan m érték az illet­ m ényt. S a közvélem ény tu d o tt erről, h i­ szen a hivatalos propagandánál erősebben hato tt a katonaviseltek élm énybeszám oló­ ja. A gyors iparosodással járó töm eglaká­ sokat nem véletlenül keresztelte el a n ép ­ nyelv bérkaszárnyáknak, a sivárságot, a vigasztalanságot kifejezendő. Fényes anyagi viszonyok egyébként az altisztek életét sem jellem ezték. A „szol­ gálati jutalom díj” segítségével az a törek ­ vés érvényesült, hogy az olyan altiszti h e­ lyekre, m elyek hosszabb tapasztalatot igényelnek, továbbszolgálók, úgyneve­ zett „kapitulánsok” kerüljenek. E pótdíj a rendes zsoldhoz viszonyítva nem volt csekély: az ő rm ester, aki törvényes k öte­ lezettségén túl még egy évig szolgálatban m aradt, havi 17 forintot k ap o tt, a szakasz­ vezető 14 fo rintot, a tizedes 9 F t 50 k raj­ cárt. T erm észetesen ez a szolgálati juta­ lomdíj jóval alatta m aradt „az egészséges ipar bérfizetésének” . E nnek folytán azok az altisztek, akik jövedelmező szakm át, m esterséget tan u ltak , ritk án szolgáltak tovább. A kapitulánsok többsége olyan vidékekről k erü lt k i, ahol nehezebb volt az elhelyezkedés, az egzisztenciaterem ­ tés, a m egélhetés, következésképpen a továbbszolgálók m űveltsége is sok k í­ vánnivalót hagyott maga u tán . M ivel p e­ dig a hadseregreform után m ind szigorúb­ ban m egkövetelték a tisztektől a középis­ kolai végzettséget, ezzel a tiszti pálya be­ zárult a hivatásos altisztek előtt. „ N a ­ gyobb lett a távolság az »úri« tisztek és a »nem úri« altisztek között, s az utóbbiak legfeljebb fiaikat kü ld h ették a tiszti pályát 102

előkészítő katonaiskolába” - m utat* rá D eák István. A hivatásos katonáskodás igencsak igénybe veszi a szervezetet, az altisztek nem véletlenül látszottak koruknál jóval öregebbnek. A „kivénült, m orgó, dörm ögő” őrm ester, a „grognard” előbb-utóbb terhére vált a századnak - és a százados­ n ak, vélte a korabeli kincstári bölcsesség. A körültekintő szabályzatalkotók azon­ b an erre is gondoltak, s kevés intézkedés és indoklása árulkodik jobban egy kor egész m entalitásáról, m int ez a gondosko­ dás. A szabályzat kétféle m ódon is intéz­ kedett: egyrészt az az altiszt, aki 18 éven át, vagy ennél tovább, folytonosan a tettleges - azaz tényleges, hivatásos állom ányban szolgált, igényjogosultságot szerzett a rokkantnyugdíjra, akkor is, ha egyébként még erős, egészséges és m u n ­ kabíró volt. Az őrm ester például 18 szol­ gálati év u tán évi 126 F t, 24 év után 154 F t, harm inc év után pedig 182 F t nyugdí­ jat k ap o tt, a szakaszvezetőnél az összeg 108, 132, illetve 156 F t, a tizedesnél pedig 108,110 és 130 F t volt. H arm incesztendei szakadatlan szolgálat után m inden altiszt vagy legénységi állom ányú egyén igénybe vehette a rokkantházbeli ellátást. A gondoskodás m ásik m ódja a „polgári államszolgálat” lehetősége volt. Az az al­ tiszt, aki legalább 12 évet hordta a császár kabátját és bizonyos szakism eretet volt

A 49. honvédzászlóalj, később a 10. gyalogezred I I . zászlóaljának zászlója előoldalán: a „legfelsőbb névjel” ( I F J ) a magyar koronával -

képes fölm utatni, hivatalszolgai, levélhordári és egyéb „alsóbb rangú” állásokat pályázhatott m eg. E zeket könnyen el is n yerhette, m ert a hivatalok szívesen alkal­ m aztak kiszolgált altiszteket, akiknek h ű ­ sége, fegyelmezettsége és alázatossága fel­ ől bizonyosak lehettek. T öm egek céloz­ ták meg a tisztviselői állásokat is, de jóval kevesebb sikerrel, a korabeli indoklás sze­ rin t „részint mivel az előbb em lített sza­ kism erettel és alapm űveltséggel az altisz­ tek nem m indig rendelkeznek, részint m i­ vel m anapság a legcsekélyebb polgári h i­ vatalra az iskolatanulm ányokat végzett fi­ atalság oly töm egesen pályázik, hogy ezek sem m ellőzhetők” . S következzék m indehhez a kincstári társadalom filozófia: „A z első ellátási m ó­ dozat talán nem nagyon csábító; csekély nyugdíj, szom orú m enhely. Csakhogy nem a mi helyzetünk, hanem azoké sze­ rin t kell m egítélni, k ik az ellátás e m ódo­ zatát igénybe veszik. M i vált volna ezek­ ből, ha más pályára lépnek, ha ifjú éveiket valamely gyárban töltötték volna, ha cse­ lédek lettek volna valamely parasztm ajor­ ban , vagy öreg napjaikra a falu szegénye gyanánt kellett volna bevárniok - végze­ tü k et?”

- hátoldalán: a magyar nagy címer

A m ikor szolgálatról beszélünk, hajla­ m osak vagyunk csak a városi laktanyákra gondolni, pedig a hatalm as kiterjedésű O sztrák-M agyar M onarchia területén ir­ galm atlanul eldugott, isten háta m ögötti kis garnizonokban is állom ásoztak k ato ­ nák. H egyvidéki erődökben kém lelték folyton az ország- és szem határt T irolban vagy m ég inkább Bosznia és H ercegovina végein, be-beszivárgó „banditák k al” nem ritkán csetepatéba keveredve. H elyen­ k ént olyan m ostoha időjárási viszonyok­ kal kellett m egbirkózniok, m elyek h é t­ számra lehetetlenné tették , hogy a legény­ ség a legszükségesebb és halaszthatatlan teendők, az őrszolgálat és a különböző karbantartási, lóápolási, hadtápszállítási m unkálatokon kívül a m in d en t ellepő hó­ ba, a tengelyakasztó sárba kitegye a lábát. Boszniához képest - ahol a közös hadse­ reg m indig idegen, megszálló katonaság­ k én t, m eglehetősen elszigetelve m aradt - a galíciai szolgálat valóságos felüdülés­ nek szám ított, legalábbis a lovassági tisz­ tek számára: az unalom nak ugyan itt sem volt ellenszere, de a hatalm as té r, az óriási távolságok rom antikus vonzerővel bírtak. Hogy vajon a legénységre is - arról v itat­ kozhatnánk. T ény azonban, hogy szinte

m inden katona jobban érezte m agát a b é­ kés lengyel és ru tén parasztok, a csapat körül unos-untalan ott nyüzsgő - s ki tu d ­ ja, m i m indennel foglalkozó - zsidó handlék körében, m int a boszniai hegyek kö­ zött. A változatosság kitapasztalására akadt lehetőség bőven, mivel akkoriban szá­ m u n k ra elképesztő gyakorisággal helyez­ ték át az alakulatokat egyik állomáshely­ ről a m ásikra, olykor a birodalom legtávo­ labbi csücskébe. Részint az indokolta ezt a rendszert, hogy a lakosságra háruló te r­ h ek egyenletesebben oszoljanak el, de azt a célt is szolgálta e vándoroltatás, hogy a csapatok ne kerüljenek túl szoros kap­ csolatba a lakossággal, s m egbízhatóan felhasználhatók legyenek karhatalm i fel­ adatokra. Ez a szerep - tüntetések felosz­ latása, sztrájkok letörése, zavargások megzabolázása - az idő m últával, a nem ­ zetiségi és szociális ellentétek éleződésé­ vel m ind nagyobb súlyt kapott. A m egbízhatóságot a fegyelem fenntar­ tásával is fokozni lehetett, a fegyelmezés egyik szokásos eszköze pedig a fenyítések alkalm azása volt. A usztria-M agyarország fegyveres erőinél a büntetéseket két szigo­ rú an elkülönített csoportba osztották. Az egyik csoport a katonai bíráskodás, mely három fokon - korabeli szóval élve: h á­ rom folyam odásban - a helyőrségi bírósá­ gok, a katonai felső bíróságok és a legfőbb

katonai törvényszék szintjén - folyt. (A m agyar királyi honvédség bíráskodási gyakorlata ettől ném ileg eltért, itt a h ar­ m adik folyam odást csak mozgósítás vagy h áború esetén vezették be.) A katonai bí­ róságok kiszabta szabadságvesztéseket katonai fogházakban vagy tábori foghe­ lyeken tö ltették le, a súlyosabb b ü n teté­ sek végrehajtására külön katonai fegyin­ tézeteket létesítettek, a várfogság - a fegyháznak megfelelő büntetés - leülésére pél­ dául a theresienstadti, kom árom i, aradi, eszéki és péterváradi erődöt jelölték ki. A bírói szabadságbüntetéseken kívül al­ kalm azták m ég az elbocsátást, az elm ozdí­ tást, a kitüntetéstől való m egfosztást és a lefokozást; a legsúlyosabb ítéletként pe­ dig a golyó általi halált, „m egbecstelení­ tő ” szándékkal pedig az akasztást. A fegyelmi fenyítéseket a fegyelem és katonai nevelés segédeszközének szánva szabták ki. M inden katonáról büntetési jegyzőkönyvet vezettek. Ilyen penitenciák szerepeltek benne: „m egfeddés a ki­ hallgatásnál, m ert ism ételt figyelmeztetés daczára a kivonuláshoz három szor elké­ sett” , „nyolczori m egjelenés m enetöl­ tönyben a kihallgatásnál, m ert a puskája piszkos volt” , „30 napi szobaküldönczszolgálat, m ert az elrendelt takarító m u n ­ k át vonakodva és ellenkezve végezte” , ezután következett a „m egkötözés két órára” , „30 napi laktanyafogság” , ami m indennem ű kedvezm ény megvonásával és különféle különm unkákra való vezény­ léssel járt, „7 napi m agányfogság, m ert sorban és rendben állva feleselt” , „5 napi szigorú fogság ugyanezen vétségbe való visszaesés m iatt” . Ezzel pedig a százados saját parancsnoki fenyítő jogkörét kim erí­ tette , a következő fokozatok m ár a zászló­ aljparancsnok erélyét dicsérték, a legsú­ lyosabb fegyelmi fenyítést pedig az ezred­ parancsnok m érhette ki: ez pedig a 15 n a­ pi szigorú fogság volt, am it nem éppen üdülésnek szántak. A fenyített végig „m a­ gányzárkában” ü lt, m elyet tíz napig el is sötétítettek, zsoldját napi 3 krajcárra szál­ lították le, dohányoznia tilos volt, szalma­ zsákot nem kap o tt, csak pokrócot, hogy a deszkafekvőhelyen, a priccsen takaróz­ hasson, tíz napon át jobb kezét vasgúzzsal a bal lábához csatolták napi hat-hat óra hosszat, hat napig csak kenyeret és vizet adtak neki. A ltiszteket és őrvezetőket szigorú fog­ sággal nem lehetett fenyíteni, őket viszont a lefokozás rém e fenyegette; ezt azonban föltétlenül megelőzte a m egintés, mely többnyire nem tévesztette el célját, senki sem vált meg szívesen kiváltságaitól. M indezek a fenyítések semmivel sem voltak enyhébbek vagy szigorúbbak, 103

m int a kor más hadseregeinél. M égis: A usztria-M agyarország hadseregében messze m agasabb volt az öngyilkosságok aránya a szokásosnál. Ez részben azzal m agyarázható, hogy ez a vidék m áig az öngyilkossági statisztikák élén jár a pol­ gári lakosság körében is, de m inden b i­ zonnyal igaza van Johann C hristoph Allm ayer-B ecknek, aki a katonák elm agá­ nyosodásával magyarázza a jelenséget. Az egyszerű baka idegen környezetbe kerü lt, ráadásul olyan vidékre, ahol a lakosság nyelvét sem igen értette. K ivel is cseve­ gett volna egy fiatal bosnyák G rácban vagy egy m agyar gyalogos H ercegovi­ nában? A katonákat ráadásul idegen tisztek ve­ zették, akik ugyan előírásszerűen rendel­ keztek az ezrednyelv ism eretével, de bizo­ nyára nem azon a fokon, ami lehetővé te t­ te volna, hogy a legénység m egossza velük gondjait, gondolatait, leküzdve a köztük lévő óriási társadalm i szakadékot. M inde­ zekhez hozzávehetjük a honvágyat, s nem csodálkozhatunk, hogy sokan olyan lelki m egpróbáltatásoknak voltak kitéve F e ­ renc József zászlai alatt, am elyekhez egyszerűen nem n ő ttek föl.

A pótlovazás Volt m ég egy újonc állom ánya az osztrák-m agyar hadseregnek; ám az négy lábon járt és nem is rek ru tán ak hívták, h a­ nem rem ondának, m agyarul pótlónak. Fontosságát m i sem bizonyítja jobban, m int hogy a hadseregszervezeti tankönyv rögtön az általános bevezetés és a véderő­ törvények taglalása u tán tér rá a lóállo­ m ány beszerzésére. A pótlovazás, a R em ontierung legalább olyan fontos volt abban a korszakban, am ikor m ég ezek az állatok tették lehető­ vé a hadra kelt sereg m ozgását, m int az újoncozás. M anapság derültséget k elt, hogy akkoriban a lovak is hadköteles k o r­ ba léptek, am ikor m egkezdték negyedik életévüket, a tényleges szolgálatra való beállításuknak pedig feltétele volt, hogy legalább ötödik és legföljebb hetedik évü­ k e t betöltsék. A fegyveres erő számára szükséges lovakat és m álhás állatokat bé­ ke idején bevásárlás, m ozgósítás esetén pedig kisajátítás ú tján szerezték be, m ely utó b b it finom an országos lóállításnak avagy előállításnak nevezték (vom L ande gestellt). Részleges mozgósítás esetén, m árpedig a világháborúig csak ilyenre ke­ rü lt sor, tek in tettel a csekélyebb szükség­ letre, a beszerzést szintén vásárlás ú tján valósították meg. A pótlovazást pótlóavató bizottságok 104

Ó , a z a tiszti virtus!

végezték; ilyenekből jó néhány állandóan m ű k ö d ö tt, B udapesten, Szegeden, Lem bergben, Rzeszów ban, N agykanizsán, a Beszterce m elletti Bilakban (a K irály­ hágón túl) és M iskolcon. E kom issziók a bevásárolt lovakat tö b b ­ n yire szétosztották a csapatok és az intéz­ m ények között. Az engedéllyel rendelke­ ző csapatok saját vásárló- bizottságot ta r­ to ttak fönn. A pótlovazás zöm m el ősszel folyt, ta­ vasszal és nyáron csak annyi lovat szerez­ tek be, am ennyi a rendes úton beálló fo­ gyaték pótlására kellett. A pótlóavató bizottságok a hírlapokban h ird ették ki, mely napokon avatnak fel nagy szám ban lovakat, de hatalm as h ir­ d etm ényt akasztottak ki a községházák kap u in is. Az alkalm asnak talált lovakat a helyszínen nyom ban kifizették, mégpe-

A nehéz hegyi terepen öszvérekre málháztak

dig a közös hadügym inisztérium által m inden évre m egállapított átlagos pótló­ árakon, am elyektől persze gyakran eltér­ tek. Az árak különböztek a hátas- és a vonatcsapatbeli hám os vagy m álhás lovak, valam int a tüzérségi hám os lovak eseté­ ben. M eg volt határozva a pótlójutalék is: eszerint békeidőben a hátaslovak békelét­ szám ának 12 százaléka, a hám os lovaknak pedig 10 százaléka ju th ato tt fogyatékba. E szerint a hátaslovaknak nyolc, a hám osoknak pedig tíz évig kellett szolgálni, m i­ előtt leszerelték volna őket. A mozgósítás esetére elrendelt előállítás céljára a M onarchia m indkét felében rendszeresen lóösszeírást végeztek, hogy a hadügym inisztérium a „hadi lószükség­ letet” arányosan kivethesse. A nyolcvanas években például 180 ezer lóval szám oltak általános mozgósítás esetén, ám a „lovak békelétszám a” csupán félszázezer körül m ozgott. Az országos lóállítás abból állt, hogy a m ozgósítási felhívás nyom án m in­ den lótulajdonos köteles volt katonai szol­ gálatra alkalmas lovait „m éltányos ártérí­ tés” fejében az állam nak átengedni. A ló­ kisajátítás során az avatás, az átvétel, át­ adás és a kifizetés ugyanúgy tö rtén t, m int békeidőben, csak éppen egyszerre vonul­ tattak (volna) be vagy 130 ezer hátas-, h á­ m os és m álhás lovat. Kivételezés persze a lóállomány körében is történt: nem kel­ lett a lóállításban részt vennie őfelsége és a legm agasabb uralkodóház tagjainak u d ­ vartartásához tartozó, valam int a tenyészm énesek lovainak. Egészen sajátságos lókiegészítési ren d ­ szert használt a m agyar királyi honvéd­ ség. A honvédlovakat m ár békeidőben be­ vásárolták, de a békelétszám on felüli álla­ to k at, m inekutána őket katonai szolgálat­ ra kiképezték, értsd: kellőleg beidom ítot­ ták , önként vállalkozó gazdáknak és egyéb polgári szem élyeknek tartásra, il­ letve használatra kiadták. A vállalkozó az így kap o tt lovakat dolgoztathatta, de kö­ teles volt eltartásukról, gondozásukról, ápolásukról és általában jó karb an tartá­ sukról gondoskodni, am it az illetékes ezredparancsnokságok szem léken ellenőriz­ tek. A lovakat a gyakorlatokra elő kellett vezetni, mozgósítás esetén pedig bevonul­ tatn i, vagyis a honvéd huszárezredeknek vagy csapatvonatoknak visszaadni. H a egy-egy vállalkozó egy lovat 5-6 évig hasz­ n ált, illetve gondozott, az állat ingyért a tulajdonába került. Ezzel m indenki jól járt, a vállalkozók fizetség nélkül jó lovak­ hoz juto ttak , a honvédségnek pedig nem kellett a békeállom ányon felül nagy költ­ séggel lovakat tartania, ugyanakkor m oz­ gósítás esetén biztosan szám íthatott jó karban lévő, idom ított lovakra. Ez az úgy­

nevezett vállalkozó rendszer M agyarországon a m ásodik világháború végéig fennm aradt.

A hadgyakorlat A csapatok kiképzésének, felkészítésének legnagyobb próbája term észetesen a fegy­ vergyakorlat, a m anőver. E „békés hábo­ rú k ” adtak alkalm at, hogy az egységek, seregtestek összehangolt m ozgásokat harcszerű körülm ények között gyakorol­ janak. H ogy a harcszerűség m it jelentett, m indjárt látni fogjuk. A m i azonban a k o ­ moly háborúban a d o tt, a hadi helyzet, a felállás, m iegyéb, azt a gyakorlat alatt „föl kell tenni” , korabeli szóval „supponálni” kellett. A gyakorlatvezető a kijelölt felek szá­ m ára egy-egy helyzetet gondol ki. Az 1871-ben tarto tt váci honvédhadosztálygyakorlat során, m ely az első nagyobb honvédgyakorlat volt, s ráadásul király­ gyakorlat, m ert az uralkodó személyesen is m egtekintette, a következő helyzetet supponálták a h írlapokban m egjelent h i­ vatalos jellegű közlem ény szerint: „Egy Pestről a Tiszához visszavonulni készülő sereg vezére erős hadosztályt (ke­ leti hadtest) küld Vác felé oly czélból, hogy ez a Vác alá érkezett ellenséges h a d ­ erőt (nyugati hadtest) visszavonulásra kényszerítvén, serege szám ára a háborí­ tatlan »hátram eneteit« biztosítsa. Szep­ tem ber 24-én délután a keleti hadtest D u ­ nakeszire, a nyugati hadtest pedig egyide­

Vonatcsapat átkelése folyam i kompon

jűleg Sződre és Éltesházára érkezik. Az előőrsök egymással szem ben állíttatnak föl. Szeptem ber 25-én reggel m indkét hadtest folytatja előnyom ulását. A gödi pusztán történő összecsapás folytán a nyugati hadtest a sződ-rákosi patak m ö­ gé vonul vissza, annál is inkább, m ert eme hadtest vezére az ütközet folyama alatt am a tudósítást veszi, hogy az ellenség Gö­ döllő felől erősítést kap. A nyugati hadtest előbbeni hadállásába térvén, azt m egtart­ ja. Az e napon Gödöllő felől erősítést nyert keleti hadtest a gödi csárdánál és a gödi pusztánál táboroz, honnan azonban m ég aznap este haderejének egy részét sa­ ját serege zöm éhez kell m enesztenie. Szeptem ber 26-án, az időközben tetem e­ sen m egerősbült nyugati hadtest tám adó­ lag lép föl. A keleti hadtest, mely a Cso­ rnádtól délre fekvő m agaslatokra vonult, védelm i ütközetben törekszik időt nyer­ ni. M indkét rész a harctér közelében tá­ boroz. Szeptem ber 27-én a nyugati had­ test folytatja előnyom ulását. A M ogyoród körüli m agaslatok támadásával és védel­ m ével a hadászat bevégződik.” A hírlapok bő terjedelem ben foglalkoz­ tak az előkészületekkel és színes rip o rto k ­ ban ecsetelték a csapatok gyülekezését, különös tekintettel az előkelő vendégek elszállásolására. A honvédség főparancs­ noka, József főherceg „a váckörnyéki úri nép kedves öreg fogadójában” , a Csillag em eletes vén házában szállott meg. A ki­

rálynak F o to n , K árolyi István gróf kasté­ lyában készítettek elő megfelelő lakosz­ tályt. „Az em lékezetes nagy hadgyakorlat” a honvédség dandárgyakorlataival kezdő­ dött. József főherceg a királytól a „ke­ gyet” k ik érte, hogy gyalog- és lovashonvédeivel előzőleg külön is bem utatkozhassék. Ez volt az első alkalom , lelken­ deztek a lapok, még a fanyalgó ellenzé­ kiek is, m időn a m agyar király előtt a m a­ gyar honvédség nagyobb töm egben, tisz­ tán elkülönítve gyakorlatozhatott. G öd­ nél, 1871. szeptem ber 22-én, pénteki na­ pon folyt le a királyi szemle, mely reggel 8 órától délelőtt 11 óráig ta rto tt, és am e­ lyen a honvédségből tizenkét gyalogzász­ lóalj, nyolc lovasszázad, tizenkét szórlöveg (erről az ágyúpótlékról m ég lesz szó), egy utász- és tábori táv jelzőosztag végzett kisebb taktikai gyakorlatokat. A szemle m egdobogtatta az érző m a­ gyar szíveket, hiszen a három éve felállí­ to tt m agyar fegyveres erő először vehetett részt önálló csapatszem lén, igazi Revue-n. Az A Honvéd cím ű lap így tudósí­ to tt a részletekről: „P énteken, f. hó 22-én O cs. és apostoli királyi Felsége, legkegyelm esebb K irá­ lyunk és U ru n k kegyeskedett az összes honvédcsapatok felett szem lét tartani. E végből a Vác környékén összpontosított csapatok következő rendben állottak fel: A z első harczvonalban a gyalogság össz­ pontosított állásban. A jobbszárnyon tö­ m egben a pesti első d andár, közepett az ipolysági 13. dandár és a balszárnyon 105

a budai 16. dandár. A jobbszárnyon a cs. kir. zenekar m ellett őfenségének (József főhercegnek) kísérete és a jobbszárny dandár-, segéd- és parancsőrtisztje, a bal­ szárnyon a be nem osztott törzs- és főtisz­ tek rang szerint. A második harczvonalban a szórólövegek, utász és sebesültvivő osz­ tályok a távjelzőkkel. H ét óra u tán m egje­ lent őfensége és nem sokára jelentették, hogy Őfelsége a király közeledik. E rre őfensége kardot rántván a király fogadásá­ ra in d u lt, s háromszoros kardtisztelgés után fogadta Őfelségét, ki látható elégültséggel lovagolt végig először a gyalogság, aztán a lovasság hosszú során és végre a harm a­ dik harczvonalban felállított osztagok előtt. A csapatok kibontott zászlóikat sza­ bályszerűen lebocsátották. Ezen jelenet nagyszerűsége általában véve mély benyo­ mást tett m ind a csapatokra, m ind az őt k í­ sérő környezetre. Ezen kíséretben a h o n ­ védelm i m iniszter: gróf A ndrássy Gyula őexcellenciáján kívül m ég igen számos k a­ tonai nevezetesség és több idegen volt, k ik a szemléhez a fővárosból a váci táb o r­ ba kirándultak. Szemle után Őfelsége ke­ gyeskedett a ( . . . ) dandárokat egyenként hosszasabban gyakoroltatni és végre a nyolcz századból álló lovasdandárt lovag H enneberg alezredes ú r által elővezettet­

106

ni. A gyakorlatok végével úgy a gyalog­ ságnak, m int a lovasságnak sikerült a leg­ nagyobb elismerést kiérdemelni s m ind a p a­ rancsnokok, m ind pedig a legénység m a­ gasztosult kedéllyel távozott beszállásolási helyére, a legszebb em lékeket vivén m agával. M ielőtt a csapatok állomásaikba távoztak volna, lelkesült éljenekbe törtek ki s a magyar fajjelleg ezen őszinte nyilvánulása bizonyára nem esik, bárm ennyire ellen­ kezik a katonai m erev szabályokkal, a ka­ tonai derék fegyelmezettség rovására, miután azon lelkesedettségről tesz tanúbizonyságot, melynek hiányát a rideg formaságok nem ké­ pesek pótolni. Általánosan el van ismerve, hogy a honvédségben friss katonai szellem van, hogy a tisztek közti egyenértés kifogás­ nélküli, hogy a legénység iránti humánus bá­ násmód kivétel nélkül emeli a jókedvet és a szolgálati buzgóságot.. . ” (kiem elések az e r e d e tib e n -J . Gy.) M ivel a honvédségnek nem volt tüzér­ sége, a nagyobb hadtestekben való gya­ korlatokat viszont anélkül furcsa lett vol­ na m egtartani, az uralkodó közös hadse­ regbeli ütegeket, valam int m űszaki és egészségügyi csapatokat vezényelt a váci Honvédgyakorlat Vác mellett. A polgári közlekedést a harcszerűség rovására sem akadályozhatja semmi

táborba. Sőt, hogy az „összetartozásra és együttes m űködésre való hivatottság esz­ méje kifejezést nyerjen” , Ferenc József azt is elrendelte, hogy a budapesti helyőr­ ség - szintén közös hadseregbeli - csapa­ tai is részt vegyenek a gyakorlaton. „Szó­ val az ágyúkat nem bízták illő ellenőrkö­ dés nélkül a honvédekre!” - dohogtak a negyvennyolcasok. A lényeg azonban az volt, hogy a hetvenezer főt m egm ozgató „m anjoeuvre” nem nélkülözte a lövegek et, szám szerint egyébként - m it tesz is­ t e n - , „ausgetippelt” negyvennyolcat. A harcgyakorlatok Vác, F ót és K erepes között az igen változatos, hullám os, er­ dős, csalitos szőlőterepen, m agaslatok or­ m ain, rétséges völgyek m élyedéseiben, tarlós síkokon játszódtak le. A tám adó nyugati hadtest a fövegén m egkülönböz­ tetésül fehér szalagot viselt, szám oltak be a m agyar lapok, amelyek továbbra is nyo­ m on kísérték a harcok m inden m ozza­ natát. „M aga a táborbaszállás a legnagyobb rendben tö rté n t” - tudósít a m ár idézett A H onvéd, m ajd beszám ol arról az „igen jó, m ondhatni költőiesen kedélyes hangu­ latról” , m elyet a „fekszalm akötegek és a fellobbanó tábortüzek idéztek elő” . A honvédtiszteknek a közöshadseregbeli

tisztekkel való barátságos összejövetele, a felhangzó zene és lelkes éljenek a h an g u ­ latot még inkább em elték. Szeptem ber 25-én aztán a gödi pusztán a nyugati és keleti hadtestek - „virradóra, az im akürtjei elfúvása u tá n ” - szenvedé­ lyes harcokat vívtak. A „gödi csatáról” a többi között a Magyarország és a N agyvi­ lág cím ű lap is részletesen beszám olt, ha n ­ got adva azon csodálkozásnak, mellyel a bámész nézőközönség a csatártaktikát, ezt a korábbi zárttöm eges gyalogharcm ódtól olyannyira eltérő harcászatot fo­ gadta. A szem tanúk a briliáns lovastám a­ dásokat, a szuronyroham okat, a sortüze­ lést, am ikből azért akadt elég a látványra éhes publikum szem ének gyönyörködte­ tésére, viharos tetszésnyilvánítással k í­ sérték. A közvélem ény egyébként nem zeti fel­ buzdulásában a József főherceg vezényel­ te nyugati hadtestet tek in tette m agyar se­ regnek - nyilván, m ert a diszpozícióban annak győzelme volt m egírva - , s a Vasár­ napi Újság október 1-jén így áradozott a „m agyar diadalról” : „27-én volt a döntő nap. A miskolczi dandárral egyesült n y u ­ gati sereg rettenetesen megverte a Gablenzféle (a budai főhadparancsnok vezette) keletit. JSőt, nem csak hogy m egverte, ha­ nem tökéletesen elvágta zöm étől, a Tisza felé vonuló nagyobb h ad sereg tő l. . . A fő­ város szívéről nagy kő esett le. N em fe­ nyegeti az ellenség s az első diadalt m ár k i­ vívták új honvédeink.” H ogy a keleti „nagyobb hadsereg” , m elytől oly dicsőn sikerült elvágni Gablenz báró hadtestét, csupán „feltevésszerűen létezik” , továbbá a „győzelem ” és a „vereség” előre elhatároztattak, az a h a­ zafiúi lelkesülettől fű tö tt nézőket sem za­ varta túlságosan. A Pesti N apló tárcaírója szeptem ber 26-án így idézi fel a nézők értő beszélgeté­ seit: „ - Ah! O tt m ár porfellegek gom olyod­ n ak fe l. . . A porfellegből honvédlovasság bontakozik k i . . . Ez tán kém járat?!. . . Az az; ki akarják kém lelni az ellenséget, m elynek ném a nyom ai az erdőn túl látsza­ nak! - vélekedik az egyik (a távcsövekkel felfegyverzett fővárosi nézősereg izgékony tömegéből). - D ehogy kém járat! Egész szakasz! - ellen veti a m ásik rögtönzött szakértő. Bizonyosan fel fogják az ellenséget tartóz­ tatni. - H átha csak ágyúfedezet? - jegyzi meg egy harm adik szakértő sokat jelentő szem hunyorítással. - O , nem a z !. . . Ez a lovasság bizonyo­ san azt a halmot fogja roham m al elfoglal­ ni! - szól közbe a negyedik. Ez észrevételt

általános zúgás vágja el és a szakértőnek kabátját valaki m egrántja, súgván: - M it gondolsz?!. . . Lovassággal hegyet foglalni el?! - A szakértő haragosan el­ fordul: - H a H annibal elefántokat vihetett át az A lpeseken, m iért ne foglalná el a ma­ gyar huszár a gödi dombot?!” A szívet m elengető m agyar vezényszó és az ország cím erével díszített fehér hadi­ zászló m ellett ném i üröm öt vegyített az öröm be, hogy az élelmezés nem m ent zökkenőm entesen. K iváltképp szem be­ szökővé tette a hiányosságot, hogy a részt vevő közös hadseregbeli zászlóaljak ellá­ tása példásan sikeredett. A Pesti N apló így számol be a koplalásról: „A honvédek nem voltak fáradtak, ha­ nem enni sem ettek. N em e tte k ? !. . . R eg­ gel 5 óra óta talpon vannak s kenyéren rágód­ nak, hát ne legyen m ost egy pohár boruk, egy harapás h úsuk sem ?!. . . Gablenz ha­ ragosan száguld végig a sorokon és leple­ zetlenül jelenti ki bosszúságát e hanyag­ ság felett, m elynek egyszerű magyarázata az, hogy W eisz Á brahám derék szállító - nem szállított. E lkésett vagy elhibázta, v ag y ?. . . Valóban nem tu d o m , mivel Vaskorona-rend, 3. osztály, kardokkal

szokták a hadiszállítók m egbocsáthatat­ lan hibáikat kim enteni. A honvédség nagy része tehát koplalt és kapott a m eleg hús helyett szalm azsuppokat m indaddig, míg a rögtöni rendelkezés folytán rekvirálandó ökrök m egérkeznek és csapattatik hatal­ m as áldom ás, ha nem is »m agnum «.” így azután az élelm esebbek nyulat fog­ tak a tábor körül vagy „csöves tengerit” sü töttek a tábortűznél, a környék népe pedig nyilván örvendezhetett. N em koplalt persze m indenki. József fő­ herceg például a Váci N épkörben rende­ zett a sikeres m anőver után lakomát. Az Üstökös évek m últán (1877. március 25.) elevenítette föl az emlékezetes diner-t, előrebocsátva a megjegyzést, hogy „csak az alkalm atosabb helyiség hiányának és a vélet­ lennek volt tulajdonítható” , hogy a lakoma ehelyütt tartatott, s a N épkörben Kossuth, Bem és Garibaldi falon függő arcképei alatt foglalt helyet „a magyar nép fenséges ba­ rátja” , József főherceg. Ferenc József a fóti kastélyban adott udvari ebédeken napról napra m eghívott tisztek csoportjaival étkezett. Egy-egy al­ kalom m al hatvanöt honvédtiszt részesült e legm agasabb kegyben. „Először ekkor tö rtén t m eg” - m éltatta az esem ényt egy hírlap - , „hogy a király honvédtisztjei köré­ ben ily bizalm asan időt tö ltö tt. . . ” Az ő tü ­ relm ét m indenesetre nem tették a népkö­ rihez hasonló festm ények kifüggesztésé­ vel próbára. B á r . . . talált az uralkodó a fóti kastély­ ban egy daliás huszártisztet ábrázoló olajfestm ényt, meg is kérdezte az agg Károlyi grófot, k it ábrázol. - Csekély m agom at, felséges uram - hangzott a válasz. - M égpedig m int a K árolyi-huszárok ezredesét, aki hazám ért és koronás királyom ért m a is hasonló tű z­ zel tu d n ék kardot ragadni! A király erre állítólag m egrázta az öreg házigazda kezét, és nem sokára - jóllehet a szabadságharc után m inden rendjelétől m egfosztották - kinevezte K árolyit való­ ságos belső titkos tanácsosává. S ettől kezdve gyakori vendégek voltak itt, ha a szomszédos Gödöllőn időztek, a királyi család tagjai, kiváltképp E rzsébet király­ né - mellesleg a honvédség első zászlóany­ ja - , aki nagyon szerette a lovaglást. Jókai M ór lapja, az Üstökös így szám olt be 1872. decem ber 23-án a fóti vadászatról és ki­ rálynapokról: „ . . . a völgybe szállt jelen­ ben Őfelsége a Rákosm ezején kalandoz a vörös frakkos rókavadászok élén. Az idei szép hosszú ősz és tél különösen k ed ­ vez a vörös kom a hajkurászásának, am it m agyarán így hívnak - ru n . . . ( . . . ) A Gö­ döllőn tartózkodó udvar rendszerint jelen van a hajtásokon, m iniszterek kíséreté­ 107

ben; s ha a külügyér [1871 novem bere óta A ndrássy volt a M onarchia közös külügy­ m inisztere] leutazik Bécsből, az sem m a­ rad el. ( . . . ) A nép pedig örvend a királyi pár látogatásának, k ik gyakran erednek szívélyes beszélgetésbe velük, m int a m últk o r is a m ogyoródi atyafival az a »sző­ ke huszárkapitány«. D eczem ber egyik reggelén M egyer felé ta rto tt a m integy harm incz lovagból álló csapat, köztük Bellegarde főudvarm ester és A ndrássy Gyula. C sakham ar felverték a rókát, h a­ nem az h ordta az irhát szaporán, m ert ő legtöbbet ad saját ú ri bőrére; s csakha­ m ar eltű n t a tótm egyeri rozzant dobogó cölöpéi között. U tána! K i kell füstölni, azaz ásni! C sakham ar kiszorult a híd alól, s vitte rő t vitorláját F ó th felé. T izenkét percznyi üldözés, át az A lm ássy-pusztán.

- D e m ikor m ár van az országnak magyar minisztériuma ?! - H jaj, nagy uram , nemcsak a német hunczut ám! - E pillanatban vágtatva érke­ zett m eg Andrássy gróf és a többi lovagok, s az inkognito beszélgetésnek vége sza­ k a d t.” (K icsit elkalandoztunk a róka lompos vörös farkát követve a buzérvörös ho n ­ védnadrágoktól, de e párbeszéd bepillan­ tást engedett abba, m iként diskurálhatott a m agyarok apostoli királya vitéz honvé­ déivel is. M ert aligha valószínű, hogy köz­ vitézeihez leereszkedve m ást, m int n é­ hány betanult „kitételt” m egengedett vol­ na m agának.) T é rjü n k m ost vissza a királygyakorlat­ hoz. Ferenc József, m időn a m anőver be­ fejeztével József főherceg honvédfőpa-

elismerése jeléül ezennel a Szent Istvánrend nagykeresztjét adom ányozzam . K elt F ó th o n , 1871. év szeptem ber hó 27-én. F erencz József s. k .” M indezek fényében ma kom ikusnak tű n ik az a hazafias lelkesedés, amellyel a Magyarország és a Nagyvilág dicsérte a helyüket derekasan m egállt honvéde­ k et, Ferenc József honvédéit: „ . . . oly élénk szellem, derült kedve és igazán harczias m agatartás öm lött el az egész honvédhadosztályon, hogy a néző akaratlanul lelkesülni kényszerült, m időn e tiszta magyar sereget látta, közte m ozgott és vele érintkezett. N agy érdem e van eb­ ben a honvédtisztikarnak, mely a régi osztrák copftól eltérve, tu d annak rendje szerint okosan, szigorúan, de egyszer­ sm ind bizalm at s szeretetet gerjesztőleg

1905: tábori kényelem egy bosnyák ezredben ( A . Zimolo mostari fényképész felvételei)

rancsnokot k itü n tette, a hivatalos lap­ ban szeptem ber 27-én közreadott legfel­ sőbb kéziratában nem csak a honvédség derekasságáról nyilatkozott - ugyan m i­ kén t máshogy?, m int - „teljes megelégedés­ sel”, hanem a hazafias hírlapok nagy-nagy öröm ére kijelentette azt is, hogy ez a ho n ­ védség csakis m agyar, éspedig „m agyar honvédség” . (Az igazán részletkérdésnek szám ított, hogy a váci tábor egyik pa­ rancsnoka a horvát honvédség részéről a horvát K ulm er gróf ezredes, zágrábi k e­ rületi parancsnok volt.) „K edves öcsém , József főherczeg!” - kezdődött a handbillet. - „Az utolsó napi hadgyakorlatoknál a m agyar honvédségnek legelőször volt al­ kalom nyújtva, hogy nagyobb hadtestek­ ben s a közös hadsereggel együttesen m ű ­ ködhessék, s m inthogy valam ennyi alosz­ tály oktatásában s kiképeztetésében az előm enetelt öröm m el vettem észre, az ál­ talánosan tanúsított buzgalom ért, teljes m egelégedésem et nyilvánítom . Egyúttal kellem esen indíttatva érzem m agam at, hogy kedves öcsém nek, a honvédség kiképeztetése körül szerzett kitűnő érdem ei

bánni a legénységgel. A tisztikarnak p e­ dig a honvédtörzstisztek adják meg a szel­ lem et s hogyne volna e szellem lelkes, ha­ zafias, m időn a 48-diki hősöktől ered, kik m ost is az élén állnak az ü g y n e k . . . ” N em igazán jellemző term észetesen az 1871. esztendei honvédnagygyakorlat, bár a gyakorlatok m enete m indig így ala­ kult. K ezdődött egy csapatszem lével, azután a gyakorlatvezető m eghatározta a feladatokat. H ogy ki győz, előre el volt döntve, nem is ez volt a tétje a m anőver­ n ek , hanem a végrehajtás m ikéntje. Ez u tó b b it a gyakorlatot követő m egbeszélé­ sen értékelték ki, ahol a gyakorlatvezető és a döntnökök m integy tetem re hívták a parancsnokokat. M aga a fegyvergyakor­ lat az alábbiak szerint játszódott le: A gyakorlatvezetőnek jelentik parancs­ nokok intézkedéseit, ezáltal ő az egész gyakorlat szálait kezében tarthatja, m ert m indkét félnek szándékait ism eri és m ód­ jában van az ütközet lefolyását a (képzelt) szomszédos hadtestek sorsáról „föltevészszerűen érkező h írek ” által befolyásolni. A gyakorlatvezető és döntnöktársai

A király egy fóthi földész háza előtt állt meg. A háznépség kiszaladt a lovas u rat nézni. A gazda m egbillentette a kalapját, s azt m ondta az angol m énre, hogy »szép csikó«. A lovas ú r tüzet k é rt, a gazda szí­ vesen kínált - egy pipa szűzdohányt i s . . . A lovas ú r köszönte szépen a fáradságot. - Jó szóért, m iért ne, uram ? - A ztán hogy vannak itt Fóthon? - kérdé a lovas úr. - Csak m egvolnánk, nagy jó u ram , m int a gyalogpaszuly karó nélkül! - A lovas ú r elm osolyodott a magyaros kitételre s tovább kérdé: - Az időjárás, ugy-e, valóban tavaszi még? - M ár hiszen, am i azt illeti, inkább télen fagyna, m in t n y á ro n . . . - D e a világ folyásával csak m egelége­ dettek? - H iszen nem volna rossz világ; csakhogy m i tagadás, bizony pecsovics-világ ez, uram ! 108

am úgy is a gondviseléssel határos h ata­ lom m al rendelkeznek. Szinte fátum ként kísérik a gyakorlaton részt vevő feleket. M essziről meg lehet őket ism erni, sapká­ juk m ellett ugyanis zöld gallyat viselnek. „Az ő döntésük kérlelhetetlen, m eg nem fellebbezhető, m int a végzeté, de gyakran igen bosszantó is” - írja a m ár idézett 1889-es kedvcsináló könyv, felidézve egy példát: „A parancsnok az ellenfél által gyengén m egszállott m agaslatra lihegve felhajszolta elővédjét, ennek oltalm a alatt fogja a főcsapat e m agaslatot elérni, m eg­ m ászni, m egszállni, m egtartani; de ott áll egy d öntnök, aki kérdezget, tárgyalgat, alkudozik, m egszám lálja a »fejlődött sza­ kaszokat« és úgy találja, hogy az elővéd tá­ m adása »nem volt eléggé előkészítve« vagy »el volt ham arkodva«, vagy a terep

m ás civil nézőközönség, a tribünökön szemlélődő arisztokrácia és a dom bolda­ lakra telepedő bám észkodó sokaság am úgy is a roham okat, a lovas csatákat szereti: „K ilencz óra - és ahol ni, ott az első jár­ őr. Persze, hogy a magaslat gerinczén lo­ vagol; onnan m ind a két oldalt áttekinthe­ ti. H a odalenn lovagolna, csak az egyiket látná. N ézze, nézze, am oda üget két ellen­ séges lovasszázad. A dolog kezd képpé alakulni. M ost m indjárt látunk egy lovas­ sági roham ot. L átja, az innenső lovasság ép m ost b u k k an elő és neki m egy, a túlsó a roham ot elfogadja. M ost - jaj! egy nagy krum plitábla van közöttük. H jah kérem , így nem lehet háborút viselni! - M ind a k ét fél m egáll, m ert a mezei károk a »cse­ kély javadalmazás m iatt« tilosak; a trom -

ellenség!« - »Köszönöm!« - »De őrnagy ú r kérem , azt parancsoltam , hogy gyor­ san!« - »De kérem «, - m ár m ost m indegy, neki a legczukrosabb czukorrépának. - Alig haladt száz lépésre, lóhalálában vágtat hozzá egy vezérkari tiszt: »Őrnagy ú r, jelentem alássan, ő excellentiája újra em lékezteti, hogy a term ésbe bem enni nem szabad!« - »De hisz« - »Ő rnagy ú r kérem , m ár sürgetve kell kérnem : gyor­ san!« - »De kérem - « ( . . . ) H át bizony minálunk nagy a répanyom orúság. A leg­ ügyesebb taktikus, ha azonfelül a »répa­ taktikát« nem érti, kudarczot vallhat.” M indezt pedig nem Roda R oda vetette p apírra, hanem a szatirikus éllel igazán nem vádolható D anczer Alfons és szerzői együttese. H iába fordult a „békeidők” év­ tizedei alatt nagyot a világ, hiába öltött ad-

m inősége, a szám erő elégtelensége folytán »nem sikerült« - és az egész terv dugába dőlt; tessék újra kezd en i.” A takarékosság aztán derültséget keltő helyzeteket szül a legkom olyabb ábrázattal végrehajtott gyakorlatokon: „A háborúban az ágyú m eg a puska ve­ szi át a döntnök szerepét. Békében egyegy ütegnek am olyan »pusztító tüzelése« m iben áll? Az üteg o tt fenn áll valam i szurdokban és m inden húsz perczben egy-egy lövést d u rra n t, m ert a lövés tölté­ nye drága; és o tt, ahol igazán állana, talán épen valamely dús repczeföldnek kellő közepén, ott egy tü zér kis zászlócskát lo­ bogtat. H a a zászlócska fehér, akkor ép ­ pen a gyalogság »pusztíttatik«, ha vörös, akkor jaj neked lovasság, ha pedig m ind a két zászlócska lobog, akkor az ellenséges üteg »leszereltnek tek in th eti magát«. E zt persze az em bereknek m eg kell m ondani, m ert különben nem tud ják és saját pusz­ tulásukat észre sem veszik. Ez a kényes feladat szintén a d ö n tn ö k é.” Á m nézzünk valam i látványosabb jele­ netet. A hadgyakorlatokra kiutazó hatal-

bitások váltig fújják - ez aztán a hős ro ­ ham! (. ..) A gyalogságnak a vetések és a term ő nö­ vényzet m ég kellem etlenebb, m int a lo­ vasságnak. A huszárok egy kis ügetéssel játszva m egkerülik. D e a gyalogságnál »Ő rnagy úr!« szól a parancs, »szállja m eg gyorsan« - m egjegyzendő, hogy nagy gyakorlatnál m inden parancshoz hozzá biggyesztik ezt a szót »gyorsan!«, ez m ár így a m i vérünkben van - »szállja meg gyorsan azt a m agaslatot, m ielőtt az ellen­ fél elérné«. »Igen is!« - és alig halad száz lépésnyire, előtte a beláthatatlan repczetábla vagy a kukoricza vagy a legszebb cu­ korrépa term ése. M ár m ost jobbra vagy balra kerüljem ki ezt a tengert? - Segéd­ tiszt ú r, lovagoljon »gyorsan« jobbra és keressen egy m esgyét, én balra lovagolok. - »De őrnagy ú r, gyorsan!« - »Igen is, k é­ rem!« - és sehol egy talpalattnyi mesgye. A term ő tábla hatszáz lépés széles. Be­ m enni nem szabad, m ert hát - m ezei k á­ rok stb. Balra nem lehet, m ert - »hadnagy ú r, hát talált?« - »Igen is, őrnagy ú r, odább van egy m esgye, csak hogy ott áll az

dig soha nem látott m éreteket a hatalm ak fegyverkezési versenye, hiába fejlesztette a tudom ány m ind nagyobb tökélyre a gyilkolás eszköztárát, egyre hatalm a­ sabb ágyúkat, vastagabb páncélokat, gyorsabban em bert irtó gépfegyvereket és ism étlőpuskákat, m asszívabb erődöket kiagyalva, s akkor még nem beszéltünk a gépekről, a gépi hadviselés első fecskéi­ ről, autom obilokról, m otorkerékpárok­ ról, repülőgépekről - a fegyvergyakorla­ tok alapvetően nem változtak. Johann C hristoph A llm ayer-Beck „előírások és szokások erősen összetartó katonai ritu á­ léjának” nevezi a m anővereket, amelyek m indig ugyanolyanok m aradnak, akárhol és akárm ikor rendeztessenek is m eg. Az állandóságot, a folyam atosságot, a változtathatatlanságot sugározták - vagy lega­ lábbis kellett (volna), hogy sugározzák - ezek a hadgyakorlatok, egy olyan k o r­ szakban, am ikor a M onarchia (sokak sze­ rin t korhadt) épületét m ind jobban k i­ kezdték külső és belső bajok, a dualizm us rendszerét m ind a k ül-, m ind a belpoliti­ kában aláásó válságok. 109

sokasodó bajok, a sűrűsödő vi­ harfelhők közepette Ferenc Jó ­ zsef hatalm as birodalm ában továbbra is (vagy m indinkább) a hadsereg m aradt az az összetartó erő, az a védőbástya, am elyre az uralkodó, m int a legfelső hivatalnoki karon kívül legin­ kább tőle függő, tehát egyedül összbirodalm i hatalm i apparátusra bizton szám ít­ hatott. S e haderőn belül is a tisztikar volt az a testület, amely ezt az összbirodalm i szellemet a leginkább m egtestesítette. „A m onarchia sokágú és soknyelvű szerveze­ te m ellett a tiszt, ki a fegyveres szolgálatot élethivatásának választotta, fölötte áll m inden politikai és nem zetiségi pártosko­ dásnak; ő feladatának világos tudatában a császár és király közvetlen szolgálatában áll, 0 Felségében látja a haza első és leg­ felsőbb képviselőjét, kinek szentelt sze­ m élyében van a m onarchia m in d k ét álla­ m ának egyesítő és látható kapcsa” - írta a m ár többször idézett száz évvel ezelőtti kedvcsináló m unka. Azt h ihetnők, hogy a M onarchia tiszti­ kara olyan előkelő helyet töltö tt be a társa­ dalom ban, am ilyet fontos pozíciója m eg­ kívánt volna. A történetek, anekdoták, irodalm i példák azt sugallják, hogy ez va­ lóban így volt, s ezen az árnyoldalak - adósságok s egyebek - sem rontanak. D e a közhiedelem a porosz-n ém et tiszti kaszt helyzetét vetíti a H absburg B iroda­ lom ra, ugyanolyan m ilitaristának képzel­ ve az u tó b b it, am ilyennek az előbbi való­ ban bizonyult. H a azonban tüzetesen szem ügyre vesszük e testület életkörül­ m ényeit, m erőben más képet k apunk. Anyagi helyzetük jóval sötétebb, sem ­ m in t gondolhatnánk. Jóllehet „a diplom atiai szolgálat u tán a katonai pálya az, m elyet az állam legjobban fizet” , ez b i­ zony igencsak viszonylagos m egfogalm a­ zás. S ha a század m ásodik felében a forra­ dalm ak és hadseregreform ok előtti „czifra nyom orúság” m ár a m últé lett is, a tiszti pálya nem szám ított „nyerekedőnek vagy vagyonszerzőnek” , a legtöbb, am it a je­ lentkezőknek ígérni lehetett, a biztos és gondtalan m egélhetés volt. A rra azért ügyeltek a kincstár hivatalnokai, hogy a katonatisztek m egkapják azon anyagi eszközöket, m elyek elegendőek „a tek in ­ tély megóvására a társadalom k ö rében” , csakhogy ez is relatív, s a tisztek szolgálati jövedelme nem m indig állt arányban az érin tettek igényeivel. H ogy m i tartozik ahhoz, am it a „standesgem äß” , a (tiszti) „álláshoz illő” kifejezéssel illettek, kinekkinek a maga elbírálására volt bízva, s óhajok és lehetőségek, költekezés és ille­ ték nem voltak m indig összhangban egy­ mással. M indazonáltal az illetm ények 112

összegei inkább azt a panaszt látszanak igazolni, mely így hangzott: „Az oszt­ rák -m agyar tisztet fizették a legrosszab­ bul a világ hadseregei közül.” N ézzünk konkrét példákat, ism ét hiva­ talos forrásból véve az adatokat: egy B u­ dapesten szolgáló cs. és kir. hadnagy 50 F t havidíjat (Gage) kap o tt, ehhez járult 10 F t fenntartási járulék (Subsistenzzulage), 36 F t és 66 krajcár lakás- és bútorbér (Q uartiergeld), valam int 8 F t a tisztiszol­ ga váltságdíjaként (D ieneráquivalent), összesen tehát 104 F t és 66 k r. Az évi fize­ tés így 1256 Ft-ra rú g o tt (Bécsben csak 1252 F t-ra, m ert itt az alantos tiszt évi lak­ bérére 4 F t-tal kevesebbet szám ítottak). A lovasságnál ezenfelül a piaci árhoz k é­ pest változó lótápilletéket, s a helyi viszo­ nyokhoz igazított istállóbért is folyósítot­ tak , mely „átlagos középszám ban” 201 F t-o t tett ki, ehhez járt még lovassági pó t­ díj és lóátalány fejében 150 F t. Ez alkal­ m asint elegendő lehetett volna, ha a fiatal hadnagy nem kívánja nagykanállal h a b ­ zsolni az életet (bár a kanál m érete ism ét csak viszonylagos). Ugyan m elyik tiszt tu d ellenállni a világ csábításainak, m iu­ tán éppen kiszabadult a tiszti iskola nem sok öröm et adó m onostori fegyelméből? Az pedig elég kevés vigaszt nyújt, am it b i­ zony a fejére olvashattak: alig húszévesen m indem e illetékek élvezetébe jut, míg m ás társadalm i osztályban keservesen kell várakozni; továbbá a pályakezdő tiszt tel­ jesen kiruházva, fölszerelve és fölfegyver­ kezve lép ki az életbe, tanulm ányait is in­ gyen vagy csak jelképes térítésért folytat­ h atta, m iközben a civilek saját költségü­ kön tanulnak, s biztos kenyér, biztos állás nélkül indulnak neki az életnek. D e nézzük a havidíjak alakulását a rangfokozat szerint: A hadnagy havidíja egész évre tehát 600 F t volt (akár a vele egyenrangú rendfokozatúaké, a X I. rang­ osztályú tisztviselőké), a főhadnagyé (X. ro.) 720 F t, a századosé (IX . ro.) 900-1200 F t, az őrnagyé (V III. ro.) 1680 F t, az alezredesé (V II. ro.) 2100 F t, az ez­ redesé (VI. ro.) 3000 F t, a vezérőrnagyé (V. ro.) 4200 F t, az altábornagyé (IV. ro.) 6300 F t, a táborszernagyé, illetve a lovas­ sági vagy gyalogsági tábornoké (III. ro.) 8400 F t, míg a tábornagyé 10 500 F t (ezt a rangfokozatot azonban A lbrecht főher­ ceg halála után az első világháborúig senki sem nyerte el). Látszólag m eredek az em elkedés, s ezt a „gázsit” még a különböző mellékes ille­ tékek (ma azt m ondanánk: illetm ények vagy járandóságok) egészítették ki, szin­ tén m eglehetősen progresszív m ódon, olykor a havidíj két-három szorosát is elér­ ve. (Ezek a jövedelm ek azonban nem szá-

,y4 tiszti kardbojt összeköt”

m ítottak bele a nyugdíjalapba.) A csapat­ tisztek rendes m ellékilletékei közé számí­ to tt a m ár em lített fenntartási járulék, ez csak az alantos tiszteket illette m eg (vala­ m in t a másodosztályú századosokat e rang m eglétéig), s évi 120 F t-ra rúgott; a tiszti­ szolga, éspedig vagy személyesen a tiszt­ hez beosztva, vagy a tiszt kívánságára váltságdíjban, m elynek összege évi 96 F t, a tisztiszolga ruházati átalánya; lótápilleték a tiszt tulajdon lovai szám ára. Ez u tó b b i, valam int a kvártélypénz (lakbér, b ú to rb é r és a tisztiszolga bútorbére) és lovasított tiszteknél az istállópénz nagym ér­ tékben különböző lehetett, m ert függővé tették a m indenkori piaci viszonyoktól, il­ letve a helyőrség lakbérosztályától. így például Bécsben a tábornagy vagy vezény­ lő tábornok lakbére (ha szolgálati lakást nem vett igénybe) 3400 F t volt, a tábor­ szernagy vagy a gyalogsági és lovassági tá­ bornok 2616 F t-o t kap o tt erre a célra, az altábornagy 2044 F t-o t, a vezérőrnagy 1536-ot, az ezredes 1431-et, az alezredes és az őrnagy 1016-ot, a százados 740-et, a főhadnagy és a hadnagy pedig 424 F t-o t egy esztendőre. B udapesten, m in t láttu k , az alantos tiszt lakbérére 4 F t-tal többet szántak, de - ki tu d ja, m iért - a többi tisztnek a bécsi lakbérekhez képest vala­

mivel kevesebbet állapítottak meg. A k ü ­ lönbségek nagyságát szem lélteti, hogy míg a hadnagy tiszta lakbére B udapesten 380 F t-o t te tt ki, egy 10. osztályú állo­ m áson, például H ajdúhadházán csak 56 F t-ot. A tiszteknek így alapvető anyagi érdekük fűződött a gyors előm enetelhez. A hadse­ regreform előtt az „avancem ent” , az elő­ léptetés ezredenként tö rtén t a „beálló fo­ gyaték” arányában, s az ezredtulajdonos személyes jogai széles körre terjedtek ki. Ily m ódon a legnagyobb egyenlőtlenségek fordultak elő: n em ritkán m egtörtént, hogy a hadapród az egyik ezredben öt évig várt az arany kard b o jtra, míg m ásu tt m ár fél év alatt m egkapta; nem egy hadnagy em itt négy év alatt főhadnaggyá avan­ zsált, míg am ott nyolc évig kellett vára­ koznia a „m ásik csillagra” . Az itáliai és a porosz háború ugyancsak aránytalansá­ gokat szült: 1866-ban például a hadjárat­ ban részt vevő ezredekben az ugyanaz évi m ájus 1-jén kinevezett hadnagyok az ezredükben „beállott fogyaték következté­ ben” m ár júliusban, vagyis harm adfél hó ­ nap m últán főhadnagyok lettek, m íg m á­ su tt az 1859. évi hadnagyok csupán 1870ben léptek elő - m u ta t rá D eák István. Az 1868-70. évi hadseregreform m eg­

változtatta ezt a helyzetet. Az előléptetés és a kinevezés, azaz a magasabb rangfoko­ zatba való előm ozdítás és a valamely szol­ gálati állással való m egbízás közvetlenül az uralkodó, a Legfelsőbb H ad ú r hatás­ körébe k e rü lt, mely jogát Ferenc József a törzstisztinél alacsonyabb rangosztá­ lyokban a hadügym iniszter, illetve a ho n ­ védelm i m iniszterek által gyakorolta. E z­ zel sikerült elérni, hogy m inden egyazon fegyvernem béli bárm ely csapattesthez tartozó tiszt egyetlen állom ánycsoportot alkosson: így azonban általános lett az egyik ezredből a m ásikba való áthelyezés, am i az esprit de corps hátrányára vált. U gyancsak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának viszonyait alapul véve m egállapítható, hogy a legkedvezőbb elő­ léptetési viszonyok a vezérkarnál állottak fen n , am it azzal indokoltak, hogy az e tes­ tületbe való bejutás hosszadalmas tan u l­ m ányokhoz, nehéz gyakorlati és elm életi vizsgákhoz volt kötve, s a vezérkar tagjai a legnagyobb felelősséggel járó állásokat töltötték be. A katonai névkönyv, közke­ letű nevén a „schem atizm us” tanúsága szerint egy vezérkari tiszt karrierje, ha Frigyes főherceg, hadseregparancsnok szemlét tart Tátralomnicon, 1908-ban

húszévesen végzett az akadém ián (a kato­ nai tanintézetek különbségeiről és pálya­ futást eldöntő szerepéről még lesz szó), a következőképpen alakult: 23 éves korá­ ban belép a hadiiskolába (ahol a vezérkari szolgálathoz szükséges tárgyakat oktat­ ják), innen 25 évesen főhadnagyként lép ki, és beosztják a vezérkarhoz, 28 éves ko­ rában a vezérkarban I. osztályú százados, 35 éves korában őrnagy, 39 évesen alezre­ des, 42 évesen ezredes, 48 évesen vezérőr­ nagy, 53 évesen altábornagy, 61 évesen pedig táborszernagy, illetve lovassági vagy gyalogsági tábornok. A gyalogságnál vagy a vadászcsapatnál az a tiszt, aki 20 évesen hadnagyként az akadém iáról kilé­ p e tt, 25 évesen lehetett főhadnagy, 30 évesen százados, 41 éves korában őrnagy, 46 évesen alezredes, 50. évében avanzsál ezredessé, és 5-5 év m úlva vezérőrnaggyá, illetve altábornaggyá. A kik hadapródiskolát végeztek, azok négy esztendeig hadapródi (kadéti) vagy tiszthelyettesi m inő­ ségben szolgáltak, és ehhez képest h á t­ rányba k erültek az akadém ián tanult k a­ tonatársakkal szem ben. A lovasságnál valamivel kedvezőbb volt a helyzet. A hadapródok itt csak két évet vártak a hadnagyi csillagra, a századosi rang 10-11 év m úlva, az őrnagy törzstiszti

113

paszom ántja újabb 11-12 esztendő eltelté­ vel volt elérhető. Innentől gyorsabban m ent az előléptetés, s a lovassági törzstisz­ tek rendszerint három évvel - olykor még többel is - korábban ezredesek lehettek. A többi fegyvernem előléptetési viszonyai alig különböztek a gyalogságétól, legföl­ jebb időnkénti ingadozások voltak tapasz­ talhatók, m elyek későbbi lassabb vagy gyorsabb előm enetel révén kiegyenlítet­ ték egymást. H asonlóan alakult a helyzet a honvédségnél és az ausztriai L andwehrnél. Hogy legyen m ihez viszonyítani az im ént felsorolt illetm ényeket, álljon itt néhány fogyasztási cikk piaci ára 1887. novem ber végéről. Egy kiló m arhahús 50 krajcárba k erü lt, a disznóhús kilója 56 krba, a zsíré 6-ba, a burgonyáé 4 krajcárba. Egy kiló cukrot 42 k r-ért lehetett kapni, pörkölt kávét 2 F t 40 k r-ért, egy liter ba­ bot 10 k r-é rt, borsót 18-ért, rizskását 32ért. Egy m ázsa lisztért viszont 11-12 F t-ot is elkértek. Egy 1874-es statisztika szerint a magyarországi állami tisztviselők h á­ rom negyedének fizetése évi 200 és 1000 F t között m ozgott, a m unkások átlagbére tíz forint volt h eten te, akadt persze 30, de 2 F t heti b ér is. Egy tanító Pesten évi 300 F t fizetést, 50 F t lakbérpótlékot és egy öl fát kapott. E hhez képest tehát a katonák - látszólag - fejedelm i illetéket húztak. Látszólag, m ert az eladósodás általá­ nossá vált a hadseregben, R adetzky k o rá­ hoz képest e téren sem m i sem változott. „F izet, m in t egy katonatiszt” - tarto tta a közkeletű m ondás, m elynek ném et vál­ tozata sokkal leleplezőbb: schuldet wie ein Stabsofflzier („tartozik, m int egy törzstiszt” ), nem m intha az alantos tisztek fölött nem csaptak volna össze az adóssá­ gok hullám ai. S ennek aligha csupán az volt az oka, am iről az A H onvéd cím ű lap panaszkodott röviddel a „m agyar hadse­ reg” felállítása után: „A honvédtiszt d rá­ ga, aranyos egyenruhájáért rögtön 500 fo­ rintig kénytelen m agát adósságba verni, és legalább 100 forintot előre fizetni; és ha nincs pénze, ezen készpénzt ro p p an t ka­ m atra kölcsön v eszi...” A valóságban a költekező élet, különféle m ulatságok, kártya, s - kiváltképp a lovasságnál különféle arisztokratam ajm oló, feudális allűrök olyan tisztek részéről is, akiknek anyagi helyzete, családi h áttere ezt nem engedte volna m eg, m indez inkább ered­ m ényezett eladósodást, s kerg etett nem egy tisztet kétségbeesett cselekedetbe, de kényszerített legalábbis rangjáról való le­ m ondásra. M egnőtt volna az anyagi nehézségek veszedelm e a családalapítás következté­ ben. E rre persze gondolt a gondviselő 114

kincstár is, s a régi m ódszert alkalmazta: a kaució letételének kényszerét. Eleve korlátozták a házas tisztek szám át, leg­ alábbis az alsóbb rangosztályokban: alez­ redestől lefelé a vezérkari állom ányúak fele és a csapattisztek egynegyede kapha­ to tt csak engedélyt nősülésre. „V ajon jól teszi-e a tiszt, ha lem ond arany szabadsá­ gáról és függetlenségéről és rászánja m a­ gát arra a végzetteljes lépésre, melylyel bájos aráját oltárhoz vezeti?” - teszi fel a k érdést D anczer Alfons könyve. E rre a kérdésre nem tu d általános érvényű vá­ laszt, „m indenesetre az okosság azt pa-

F ranz Conrad von H ötzendorf gyalogsági tábornok személyében 1906-ban a z agresszív, imperialista katonatípus képviselője került a vezérkar élére

rancsolja, hogy a tiszt, ha m ár nősülésre szánja m agát, gazdag vagy legalábbis jó­ m ódú nőt vegyen feleségül” . S az indoklás m egkérdőjelezteti velünk a tiszti jólétről festett korábbi rózsás szavait: „Alig k ép ­ zelhetni kínosabb helyzetet, m int a va­ gyontalan tisztét, ki nagy családdal, sok adóssággal egyfelől kétségbeesett és re­ m énytelen harczot vív a kérlelhetetlen vi­ szontagságos végzettel, és másfelől jó kedvvel, teljes odaadással jelenjen meg csapatja előtt, jó kedvvel vezényelje, vité­ zül vezesse; otthon a családnál állandó fészket rakott a nyom or, bánatos arczczal várják a feleség és éhező gyerekek az apát, k i k ü n n a gyakorlótéren vagy tovább a harcz mezején sötét gondtól terhes lélek­ kel vágtat - a halálba. ” N o s, a tiszti állásnak m egfelelő, „stan­ desgem äß” m egélhetés biztosítása céljá­ ból egyrészt m egkövetelték, hogy a m eny­ asszony hírneve kifogástalan, társadalm i

m űveltsége, családi származása olyan le­ gyen, hogy a „nősülő tiszt tekintélye ne csorbíttassék” , m ásrészt évi m ellékjöve­ delm et kellett a tettleges állom ányú tisz­ teknek a nősülési engedély elnyerése ér­ dekében kim u tatn iu k , ennek összege vál­ tozott. A vezérkari századosoknak 1200 F t, a törzstiszteknek 1000 F t ilyen m el­ lékjövedelm et kellett biztosítania. M in­ den más főtiszt szám ára ugyancsak havi 1000 F t volt a m egkövetelt sum m a, törzs­ tiszteknek 800 F t, s ugyanez vonatkozott a velük egy rangosztályba sorolt h ad b í­ rókra és katonaorvosokra is. A m ellékjö­ vedelem az em lített kaució letétem ényezése által volt biztosítható, készpénzben vagy értékpapírokban, éspedig olyan öszszegűekben, hogy a kam atok vagy jutalé­ kok a m egszabott havi összeget elérjék. Ingatlan b irtok telekkönyvi lekötését is elfogadták, de ilyenkor a bécsi legfőbb ka­ tonai törvényszék (közös és ausztriai L andw ehr-tisztek esetében), illetve a honvédbíróság vizsgálta m eg, hogy az iro­ m ányok a követelt föltételeknek eleget tesznek-e. A m egszabott összegek egyéb­ kén t alsó határnak szám ítottak, m a úgy m ondanánk: a létm inim um ot garantálták a családos tisztek számára. A kincstár bölcs gondoskodása más m ó­ dokon is igyekezett enyhíteni katonatiszt­ jeinek anyagi gondjain. Fiaik - az apa va­ gyoni helyzetének és a gyermekek számá­ nak függvényében - ingyenes vagy félin­ gyenes elhelyezést kaphattak katonai ne­ velőintézetekben, cögerájokban. U gyané célból létesültek tiszti leánynevelőintéze­ tek is. M indezek ellenére nem egy tiszt akasz­ totta szögre a kardot és keresett boldogu­ lást a civil életben azért, m ert a biztosított m agánvagyont sem az ő, sem a m enyaszszony családja nem tu d ta előterem teni. A kor hivatalos ideológiája ezt a „fogyaté­ k o t” azonban m agasabb szem pontok alapján helyeselte, akárcsak a tiszti nősü­ lésre szabott korlátozások és nehezítések fenntartását. A m agasabb szem pontok élén a tiszt társadalm i tekintélyének fol­ té tlen fenntartása szerepelt, ez pedig nyo­ m orgó katonák esetében nehéz lett volna, de volt továbbá egy nagyon prózai ok is: az özvegyi nyugdíjak és az árvaellátás öszszegét így a házassági biztosíték figyelembevételével lehetett alacsonyan tartani. Egy hadnagy özvegye, „ha a férj nem az ellenség előtt, hanem béke idején halt el” , évi 250 F t-o t, a főhadnagyé 300, a száza­ dosé 350, az őrnagyé 400, az alezredesé 450, az ezredesé 600, a vezérőrnagyé 800, az altábornagyé 1200, a táborszernagyé vagy lovassági, illetve gyalogsági táborno­ ké 1600, a tábornagyé vagy a hadügym i­

niszteré 2000 F t nyugdíjat kapott. N e gondoljuk azonban, hogy „az ellenség eiótt vagy a háb orúban te tt szolgálat foly­ tán elhaltak” özvegyei sokkal jobban jár­ tak. Az ő nyugdíjuk ugyanis 5-5 százalé­ kos hadiözvegyi pótlékkal egészült csu­ pán ki. Az árvák u tán nevelési pótlékot fi­ zettek a fiúk 20. és a lányok 18. életévéig. A hadnagy árvája 50, a főhadnagyé 60, a századosé 70, az őrnagyé és az alezredesé S0, az ezredesé 100, a vezérőrnagyé 150, íz altábornagyé és a táborszernagyé, illet­ ve a gyalogsági és lovassági tábornoké 200, a hadügym iniszter és a tábornagy ár­ vája pedig 250 forintot k ap o tt évente.

A tiszti „sarjadék” M indeddig m eglehetősen hom ogén testü ­ letként tek in tettü n k az osztrák-m agyar tisztikarra, jóllehet tagjai között a képzés : iggvényében igen lényeges különbségek m utatkoztak. A kiegyezés utáni tisztkép­ zés részben az ötvenes évekbeli neoabszo­

A V I I . és a X I I . hadtest hadgyakorlata B u ziá s környé­ kén 1898. szeptember I -je és 7-e között. Megbeszélés a manőver előtt: P a a r lovasságifőfelügyelő, Krieghammer közös hadügyminiszter, B eck vezérkari főnök, gyakorlatvezető, Fejérváry magyar honvédelmi minisz­ ter ésJ ó z s e f főherceg, a honvédség főparancsnoka

lutizm us idején kristályosodott ki, de a különböző intézetek gyökerei M ária T e ­ réziáig, sőt Savoyai Jenőig nyúltak vissza. Az iskolai szünidők idején - karácsony és húsvét táján, valam int nyáron - a M o­ narchia m inden szegletében kis gyerm ek­ katonák tünedeztek föl, szürke kabátban, k ék pantallóban, piros hajtókával, persze oldalfegyver nélkül, de m ár sárgaréz gom bbal - m elyre ezeknek a pöttöm legé­ nyeknek büszkéknek kellett lenniük, h i­ szen a szintén uniform isba b ú jtato tt tiszti árvaházbeli apróságok csak csontgom bot viselhettek. A katonai alreáliskolák nö­ vendékei voltak ezek a marciális nebulók, akik K őszegen, Sankt-Pöltenben, K is­ m artonban vagy K assán tanultak. A négy évfolyamon körülbelül ugyanaz volt a tan ­ anyag, m int a polgári alreáliskolákban, de azonkívül a katonai kiképzés alapelem eit

is m egkapták a növendékek. Az előadási nyelv - akárcsak a közös hadsereg m inden tanintézetében - a ném et volt. A m agyar korm ány m indazonáltal arra tö rekedett, hogy befolyása alá vonja a m a­ gyarországi cs. és kir. katonaiskolákat. A kism artoni alreáliskolában például en­ nek következtében vezették be a m agyart, a ném et u tán következő m ásodik nyelv­ kén t 1882-ben, 1904-ben pedig ugyan­ csak ennek hatására rendelték el, hogy m agyarul kell tanítani a történelm et, a h itta n t, a fizikát és a vegytant. H árom m ásik tantárgyat, a szépírást, az éneket és a rajzot viszont egyszerre tanították m a­ gyarul és ném etül. Ez nem csak a tanulók nem m agyar illetőségű többségének oko­ zott gondot, hiszen azok e nehézséget - igen fogékony életkorban lévén - vi­ szonylag könnyen lek üzdhették, de ko­ moly károkat okozott a közös tisztikarba belenevelt összbirodalm i, „nem zetek fö­ lö tti” eszme hegem óniájának szem pontjá­ ból is, hiszen a nem zeti - a m agyar nem ze­ ti-g o n d o la t térhódításának jele volt. Az alreáliskolák m ár kicsiny tanulóikat hozzászoktatták a katonás életm ódhoz. A napi időbeosztás szakaszait kürtjelek vagy dobszó határozta m eg, fontos szere­ pet játszott a testedzés. A négy alreáliskola legalább kielégítő eredm énnyel végzett növendékei s a pol­ gári gim názium ok, illetve reáliskolák volt tanulói ezután a három éves katonai főre­ áliskolába iratkozhattak be M orva-Fehértem plom ban (M ahrisch-W eifikirchen, m a H ranice). Itt m indinkább előtérbe ke­ rü lt nem csak a katonás szellem , hanem a katonai kiképzés is, am it külsőségek is jeleztek: a kabátra vörös vállszalag és vállperec k erü lt, s ez utóbbi fontos dísznek szám ított, m ert arra u talt, hogy viselője m ár puskát és szuronyt is h o rd h at (igaz, csak kisebbfajta, úgynevezett különcsapatpuskát). A selyem kardbojt és a se­ lyem paszom ány a csákó szélén pedig m ár valóságos altiszti jelleggel ruházta föl a széprem ényű növendéket; e jelleget a fő­ reáliskola és a katonaakadém ia m inden évfolyam án m eg is tartotta. U gyanakkor a m egszokott iskolai tárgyak m ellett m ind nagyobb súlyt kaptak a katonai tanulm á­ nyok is. A légkör sokat változott az idők folya­ m án - legalábbis a X IX . század első felé­ nek katonai tanintézeteihez képest. M eg­ tilto tták a testi fenyítést, a m agánzárká­ val, sőt, sötétzárkával való b ü ntetést, az étel és a zsebpénz m egvonását, s bizonyos m értékben enyhítették a m onostori vagy inkább börtönbeli szigorra em lékeztető régi szabályokat. H ogy még a vasárnap délutáni kim enő által sem lett igazán sza­ 115

bados a „cögerek” élete, hogy alapvetően m eglehetősen nyom asztó lehetett az a t­ m oszféra, azt az öreg katonák szépítő anekdotázásainál hitelesebben tárja elénk R óbert M usil regénye, a Törtess iskolaévei. Az o sztrák-m agyar hadsereg tényleges tisztképzése k ét részre oszlott. Az akadé­ m iákon vezető pozíciók szám ára képezték a hallgatókat, a hadapródiskolákról pedig főleg leendő csapattisztek kerü ltek ki. A katonai akadém iák rendeltetése az volt, hogy a tiszti pályához m egkívánt szakis­ m ereteket nyújtsanak, s m egvessék azt a tudom ányos alapot is, am ely a felsőbb szakképző intézetek későbbi hallgatásá­ hoz szükséges. A közös hadseregnek két akadém iája m űködött: a T erézia katonai akadém ia Bécsújhelyen és a m űszaki k a­ tonai akadém ia Bécsben (utóbb M ödlingben). Sarjadékát m indkettő vagy a morvafehértem plom i főreáliskolából vagy ci­ vil középiskolák érettségizett diákjaiból nyerte. (K övetkezésképpen: jóllehet a dualizm us korában a tisztektől középis­ kolai végzettséget követeltek - am ivel el­ zárták az altisztek és közkatonák tisztté em elkedésének ú tját - , érettségi bizonyít­ vánnyal m ég az akadém iásoknak is csu­ pán egyharm ada rendelkezett.) A fölvett növendékek em e középiskolai előképzett­

116

ségével indokolták, hogy a katonai akadé­ m iák tanterve a szakképzést helyezte elő­ térb e, míg az egyéb tárgyak teljességgel m ellékessé váltak. Bécsújhelyen például az elm életi és gyakorlati oktatás heti 37-38 órát vett igénybe, s csak ezután követke­ zett a sport és a gyakorlatozás - olvasgat­ n i, m űvelődni vagy akár gondolkodni te­ h át nem sok szabad idő m aradt. A tö rté ­ nelem tanítása leginkább a hadtörténetre szűkült, azon belül is a H absburgok h a d ­ vezéreinek m éltatására szorítkozott. A két akadém ia tanterve lényegében m egegyezett, a különbség bizonyos szak­ tárgyakban m utatkozott meg. Bécsújhe­ lyen a gyalogság, a vadászcsapat és a lo­ vasság szám ára képezték a hallgatókat, ennek m egfelelően három osztályban, s évenkint m integy száz végzett hadna­ gyot bocsátottak ki. A m űszaki katonai akadém ián pedig m inden esztendőben körülbelül harm inc tiszt fejezte be tanul­ m ányait a tüzérosztályon és közelítőleg 25 a hadm érnökosztályon, ezek a hadm ér­ nökséghez, az utászokhoz, valam int a vasú t- és távirdaezredhez kerültek. E zért az­ tán a tüzérosztályban a fegyvertan, a had­ m érnökosztályban az építészet kapott n a­ Zártrendű kiképzés: k a r h a ta lm i tüzeléshez kész!”

gyobb óraszám ot, valam int m indkettő­ ben az erődítészet és a várharc, jóval na­ gyobb terjedelem ben és elm élyültséggel, m int Bécsújhelyen. A m iben azonban nem volt különbség, az a Legfelsőbb H ad ú r és az uralkodóház iránti föltétien és rajongó odaadás szüntelen hangoztatása, meg a hazához való hűség em legetése, bár ez utó b b i a közös tisztek szám ára inkább a „közhazát” , az összbirodalm at jelen­ tette. M ás volt a szellem a budapesti m agyar királyi honvéd L udovika A kadém ián és a soproni honvéd főreáliskolán. Ezek ugyanis nem osztrák-m agyar, hanem m a­ gyar intézm ényként m ű k ödtek, s nem annyira a birodalm i eszm ét plántálták nö­ vendékeikbe, m in t inkább a nem zeti gon­ dolatot, pontosabban a m agyar naciona­ lizm ust. Az akadém iák azonban a haderő tiszti szükségletének m indössze csupán egynyolcadát fedezték. Végzőseik szám íthat­ tak arra, hogy ők lesznek a hadsereg veze­ tői, szervezői vagy oktatói. H ogy kellő szám ban lehessen tisztjelölteket képezni, valam int hogy a tiszti pálya olyanok szá­ m ára is m egnyíljon, akik a szülők hivatá­ sa, netán vagyoni helyzete következtében nem jutottak be az akadém iákra, hadap-

ródiskolákat létesítettek. (Az eddig em lí­ te tt katonai nevelőintézetekbe csak olyan szülők gyerm ekeit vették föl, akik lega­ lább húszévi közszolgálatot voltak képe­ sek k im utatni, avagy akik állami vagy m agánalapítványi helyek kedvezm énye­ zettjeiként tandíjm entességet vagy féltan­ díjm entességet élveztek, továbbá azokat, akik képesek voltak évenkint 4—800 forint tandíjat fizetni.) A hadapródiskolákba m inden „m űvelt és jó nevelésű” ifjú be­ léphetett, aki 14. életévét betöltötte, m eg­ felelő előképzettséggel rendelkezett (vagy­ is elvégezte a középiskola alsó osztályait), és az akadémiákénál jóval csekélyebb tan­ díjat fizetni képes volt. A tettleges vagy nyugdíjas katonaszemélyek - tiszthelyette­ sek, altisztek - fiai évi 12 F t, tartalékos vagy szolgálaton kívüli tisztek, valamint udvari és állami tisztviselők fiai 60 F t, m in­ den más osztrák vagy magyar állampolgár fia (ne feledjük, a m onarchiának nem volt közös állampolgársága!) 120 F t évi tandíjat fizetett, a tüzér- és utász-hadapródiskolában pedig 30, illetve 60 Ft-ot. Számos gyalogsági hadapródiskolát ál­ lítottak föl: a m agyar korona országaiban többet, és csaknem m inden ausztriai tar­ tom ányban is egyet-egyet. Lovassági hadapródiskolákat M orva-F ehértem plom ­

ban (a felső katonai reáliskolával közös te­ lepen), tüzérségit Bécsben, utóbb a szom ­ szédos T raiskirchenben, utászt pedig H ainb u rg b an m ű k ödtettek, ez utóbbi a vasút- és a távirdaezred sarjadékát is k é­ pezte. A zokat a fiúkat, akik a m éneskar­ hoz kívántak kerülni, előbb három éven át a budapesti hadapródiskolában képez­ ték , m ajd a m éneskari hadapródtanfolyam ra M ezőhegyesre vezényelték, s en­ nek elvégzése után nevezték ki őket hadapródokká. A hadapródiskolák növendé­ keiket az alantos tiszti állásban teljesíten­ dő csapatszolgálatra készítették elő. A n e­ gyedik évfolyam végén a növendékek h a d ­ ap ródként vagy zászlósként léptek a h a d ­ seregbe. A tüzér- és utász-hadapródiskola azon hallgatói, akik jeles vagy igen jó eredm énnyel végeztek, kilépésükkor hadapród-tiszthelyettessé, akik csak jó vagy elégséges m inősítést kaptak, valósá­ gos hadapród-tűzm esterekké (őrm este­ rekké) lettek. N oha a csapatszolgálatra való kiképzés volt a hadapródiskolák legfőbb célja, vég­ zőseik nem ragadtak meg kivétel nélkül az A Hoch- und Deutschmeister gyalogezred díszmenete a z ezredtulajdonos, J e n ő főherceg előtt (A loisP ock festménye nyomán)

alantos tiszti beosztásokban, az iskolák­ nak ki is tűzték feladatául, hogy növendé­ keiknek azt a tudom ányos alapot n y újt­ sák, amely őket a m agántanulásra serken­ ti, és a katonai szakképző intézetek későb­ bi hallgatására képesíti. A hallgatók fegyvernem ük egyenruhá­ ját viselték, a gyalog hadapródiskolások az I. Ferenc József 1. gyalogezred egyen­ ruháját piros hajtókával, a lovasságiak p e­ dig az I. Ferenc József 1. huszárezred sö­ tétkék uniform isát. Általános ism ertetőjel gyanánt a kabátujj hajtókája fölött kes­ keny aranypaszom ányt varrtak föl, k itü n ­ tetésként pedig a kabát vagy a zubbony hajtókáján az iskolai eredm ényt szalagok jelezték. A hadseregszervezetnek m egfe­ lelően a m agyar királyi honvédségnek és a cs. kir. L andw ehrnek is voltak hadapródiskolái. A tényleges tisztek képzése term észetesen nem szűnt meg a csapat­ szolgálat m egkezdésével. Elm életi to­ vábbképzést m ár a csapattesteknél foly­ tattak , például a csapatvezetés terén, vagy legénységgel együtt, vagy csapat nélkül, kigondolt feltevések térkép m elletti, eset­ leg írásban történő megoldása útján, oly­ kor hadtörténelm i példa elemzésével. Itt kell m egem líteni a nyelvtanulást, hiszen - m in t erről m ár esett szó - az ezrednyel-

117

vek ism erete az előléptetésnek is egyik fel­ tétele volt. Vívó- és lőgyakorlatokat egész évben rendeztek. A csapattesteken kívül folytak gyakorló lovaglások és utazások, hadijátékok, m elyek a harcászati helyze­ tek gyors felfogásában voltak hivatottak a tiszteket gyakorlatoztatni. Szakképző intézeteknek hívták azokat a tanfolyam okat, m elyek a tiszteket (és tisztviselőket) m agasabb állásokra vagy pedig különleges alkalm azásokra képesí­ tették. A hadiiskola a vezérkar szakiskolá­ ja volt, a felsőbb tüzér- és hadm érnöki tanfolyam ok rendeltetése pedig benne foglaltatott nevükben. A három szakkép­ ző intézetbe azon 28 évnél nem idősebb, nőtlen, rendezett anyagi viszonyok között élő, a szolgálati nyelven kívül a „M onar­ chiában dívó valamely más nem zeti nyelv” ism eretével rendelkező tiszteket vehették föl, akik legalább három évi tiszti rangban töltö tt csapatszolgálatot tu d tak a hátu k m ögött, a „m inősítvényi táblázat” szerint igen jó m inősítést kap tak , s egy felvételi vizsgát is sikerrel tettek. Az iskolai időszak k ét teljes esztendőn át tarto tt m indhárom tanfolyam on, Bécsben a G etreidem arkton és a D reihufeisengasséban álló nagy épületekben, s szerfö­ lött m egerőltetőnek tarto tták . A hadiisko­ la legfontosabb tantárgyaiként a hadügy, a harcászat, a hadászat és a h ad tö rtén et, a katonai földrajz, a fegyvertan, az erődítészettan, a hadm űveleti és közigazgatási vezérkari szolgálat, a nem zetközi és ál­ lamjog, valam int lovaglási és terepfölvéte­ li gyakorlatok szerepeltek. A tüzértanfo­ lyam on ugyané tantárgyak m ellett a ve­ zérkari szolgálat helyett a tüzérszolgálatot és a fegyverszerkesztéstant, a hadm érnöki tanfolyam ban pedig az építészet és erődítészet ágait adták elő. E felsőbb tanfolyam ok elvégzői abban az előnyben részesültek, hogy törzstiszti előléptetésüket ettől fogva nem k ötötték külön elm életi vizsgához. A kit azonban a vezérkarhoz osztottak be, annak a törzs­ tiszti előléptetéshez nehéz törzstiszti vizs­ gát kellett letennie. Az iskolák elvégzése nélkül egyébként csak úgy lehetett törzs­ tiszti előléptetésre szám ítani, hogy egy százados megfelelő eredm énnyel részt vett egy törzstiszti tanfolyam on. Ilyen törzstiszti tanfolyam ot nem csak a közös hadsereg, hanem a m agyar királyi h o n ­ védség és a cs. kir. L andw ehr is tarto tt sa­ ját tisztjei szám ára. A többi felső tanfo­ lyam azonban együttesen állt nyitva a k ö ­ zös, a honvéd- és a L andw ehr-tisztek előtt, am inek egyik célja az volt, hogy az összetartozás érzését a leendő m agasabb parancsnokokban elm élyítse. (A hadiis­ kolába például évente 150 tisztet vettek 118

,y4 hősanya” . K a ri Schönpflug rajza a tiszti családról nem nélkülözi az iróniát (1903)

föl a századfordulón, közülük tíz a hon­ védségből, kettő pedig a L andw ehr állo­ m ányából érkezett.) A felső tanfolyam ok elvégzésével m eg­ nyílt a még m indig fiatal tisztek előtt a m agasabb parancsnokságok felé vezető ú t, beleértve a legelőkelőbbnek számító és legnagyobb felkészültséget igénylő vezér­ kari szolgálatot. Ez utóbbi hatalm as változáson m ent át, és súlya m ind jobban m egnőtt. A forrada­ lom előtti jelentéktelen „főszállásm esteri törzs” , m elynek tevékenysége jószerivel a térképészetre, meg hadászati és harcá­ szati kérdésekről írt, tudósnak vélt tanul­ m ányok és em lékiratok gyártására szorít­ k ozott, az évszázad végére a hadsereg leg­ fontosabb és legbefolyásosabb testületévé fejlődött, m elynek tagjai töltötték be az osztrák-m agyar fegyveres erők vala­ m ennyi kulcspozícióját. H ivatalosan a vezérkar a háború „elő­ m unkálatait” vezette, azonkívül a maga­

sabb parancsnokokat valam ennyi hadá­ szati, harcászati és közigazgatási kérdés­ b en tám ogatta. Az idők folyam án a vezér­ k ar m ind nagyobb súlyra te tt szert az egy­ re inkább adm inisztratív teendők ellátásá­ ra és irányítására szorított hadügym inisz­ térium m al szem ben, am i nem utolsósor­ ban annak volt köszönhető, hogy a vezér­ kar főnökének posztján 1881-től negyed­ századig Ferenc József közvetlen m unka­ társa, F riedrich von Beck állt. Az „összes fegyveres hatalom vezérkarának főnöke” egyébként személyére nézve az uralkodó, a Legfelsőbb H ad ú r közvetlen parancsai alatt állott, még ha béke idején egyúttal a közös hadügym iniszter segédközegének szám ított is. A vezérkari testület, a G eneralstabsCorps I. osztályú századosi és ennél m aga­ sabb rangú tisztekből állt. A testületbe va­ ló felvételt a gyakorlatban való kipróbálás végett a vezérkarhoz való beosztás (Zutheilung) előzte meg. E nnek feltételéül az „igen jó szolgálat, szilárd jellem , kitartást ígérő testalkat, a hadiiskola vagy a felsőbb tüzér-, illetve hadm érnöki tanfolyam ok

legalább jó eredm énnyel történő elvégzé­ se, a törzstiszteknél pedig a vezérkari törzstisztek szám ára előírt elm életi vizs­ ga” volt m eghatározva. A vezérkarhoz b e­ osztott főhadnagyok, feltéve hogy beosztatásuk m ásfél-három éve alatt igen jól m egfeleltek, a vezérkar főnökének javas­ latára II. osztályú századosokká előléptet­ ve visszakerültek a csapathoz, s legalább k ét esztendeig o tt szolgáltak. H a itt is igen jó m inősítést ny ertek , a vezérkar főnöke javaslatot tehetett I. osztályú századossá való előléptetésükre, s a vezérkarhoz való vezénylésükre (C om m andieren). K ivá­ lasztásuk során a vezérkar főnökének sza­

vállzsinórról voltak felism erhetők, mely a vállövet tarto tta (hogy le ne csússzon). Ez a „schw arz-gelb” szalag a honvédség­ nél elképzelhetetlen lett volna, ott a m a­ gyar királyi honvéd gyalogsági tisztek szolgálati jelvényét rendszeresítették. B ékében a vezérkari tisztek a vezérkari irodákban, a katonai hatóságoknál és a m agasabb parancsnokságoknál, a csapa­ toknál és úgynevezett különleges alkal­ m azásban teljesítettek szolgálatot. A vezérkari irodák közül az igazgatósá­ gi iroda a személyi és közigazgatási ügye­ k et látta el. Az országleíró iroda adatokat gyűjtött a m onarchia m egvívandó hábo­

K arl Schönpflug 1910-es huszárkarikatúrái mintha R oda R od a anekdotáit illusztrálnák

rú in ak lehetséges hadszíntereiről, napra­ készen tarto tt leírásokat készített az utak és hidak állapotáról, a folyók viszonyai­ ró l, az éghajlatról, a m ezőgazdasági te r­ m ényekről, a helységek befogadóképessé­ géről. Itt elem ezték, hogy vidékenként m ilyen járm űvekre lehet szükség hadjárat idején, m ilyen nem zetiségű, nyelvű, vár­ ható érzületű a polgári lakosság, mivel foglalkozik, m ilyen ipar található a vonat­ kozó területeken - vagyis m inden olyan tényezőt igyekeztek számításba venni, am ely a felvonuló hadsereget segítheti avagy hátráltathatja. (A hagyom ány okán a katonai térképészet nem itt székelt, h a­ nem egy független cs. kir. katonaföldrajzi intézetben, amely az ugyancsak napraké­ szen tarto tt térképek készítésével és m oz­ gósítás esetén azonnali sokszorosításával volt m egbízva.) M íg az országleíró iroda a statisztiká­ val, a földrajzi helyzettel foglalkozott, az ellenséges és számba jöhető ellenséges erőket az ártatlan elnevezésű „nyilvántar­ tó ” iroda igyekezett kiism erni. Ez a bizonyos „E videnz-B ureau” való­

bad keze volt, nem kellett tekintettel len­ nie sem a rangra, sem a beosztott m i­ nőségben teljesített szolgálat idő tarta­ m ára. A beosztott főhadnagyok m ég csapat­ nem ük egyenruháját viselték, de a vezé­ nyelt vezérkari tisztek m ár saját adjusztírunggal rendelkeztek; sötétzöld egyenru­ hát, díszben világoszöld tollbokrétájú ka­ lapot hordtak. A vezérkar főnöke sem a többi tábornok kabátjában járt: egyedül őt illette meg a sötétzöld szín. A m agyar királyi honvédséghez vezényelt vezérkari tisztek egyenruhája eltért ettől: a m agyar tábornoki csákóhoz hasonlatos zöld tollas csákót viseltek fejükön, sötétzöld, nya­ kon és karokon zsinórozott dolm ányt öl­ tö ttek, lovon való kivonuláshoz a honvéd huszárok csizm áját h ú zták föl. A beosz­ to tt tisztek szolgálatban a jobb vállról a bal csípő felé futó széles, szalag alakú fe­ kete-sárga selyem tábori vállövet viseltek, szolgálaton kívül pedig a jobb oldali arany

jában a katonai hírszerzést és a kém el­ hárítást irányította, s négy osztályra tago­ zódott: közülük egy-egy O roszország, Olaszország és a B alkán hadseregeit tar­ totta nyilván. V alam ennyi többi ország haderejét a negyedik osztály vizsgálta. A nyilvántartó iroda tevékenysége a hi­ vatalos propaganda szerint nem hasonlí­ to tt „valam i regényes titokszerű intézet­ re” , hol „tán az elburkolt kém ek ki- és be­ járnak” . Sokkal inkább a publikussá váló források elemzése az „E videnz-B ureau” feladata, ezek pedig „lépten-nyom on k í­ nálkoznak” . T örvényhozó testületek je­ lentései, a m indenki szám ára hozzáférhe­ tő névkönyvek, „schem atizm usok” , ren ­ deleti közlönyök, hivatalos lapok, statisz­ tik ák , katonai tankönyvek és egyebek, va­ lam int a sajtó és a folyóiratok nyújtanák eszerint a legfontosabb tájékoztatást. Ez u tóbbiak valóban sok m indent elárultak, az ellenzéknek a hadseregre vonatkozó bí­ rálatai, a korm ány válaszai például M a­ gyarországon is nagyon sok érdekes rész­ letet tartalm azhattak az idegen államok „nyilvántartó irodái” szám ára. E zeket az adatokat azonban kellő forráskritikával kellett elem ezni, s ez bizony nagy felké­ szültséget és sok tapasztalatot igényelt. Száz meg száz érdektelen adat között bújt m eg egy-egy értékelhető inform áció; ezt kiválasztani csak hangyaszorgalom m al le­ h etett. Az „E videnz-B ureau” vezérkari tisztjei tehát korántsem m esterkém ek vol­ tak , hanem szürke hivatalnokok. Hogy azért szükség volt beépített ügynökök in­ form ációira a m ozgósítási, felvonulási te r­ vek m egism erése céljából, kár is lett volna tagadni. Az olyan - m ellesleg konstruált botrányok, „szenzációs leleplezések” , am ilyen Franciaországban D reyfus kapi­ tányé, a M onarchiában pedig A lfred Redl ezredesé volt, nagyon is hihetően hang­ zottak, m ég ha valójában nélkülöztek is m inden alapot. U gyancsak aprólékos és a legcseké­ lyebb m értékben sem rom antikus a vezér­ kar vasúti irodájának m unkája, amely m ind nagyobb jelentőségre tett szert, m in t a mozgósítás végrehajtásának kulcs­ szerve, valam int a távíró iroda, m ely a h ír­ közlés korabeli leggyorsabb és legbizto­ sabb eszközét szervezte és irányította. M indezek az irodák azonban csak m integy a keze alá dolgoztak a legfonto­ sabbaknak, a „hadm űveletek és különle­ ges vezérkari m unkálatok irodája” tisztje­ inek. Itt gyártották a különféle hadm űve­ leti terveket, itt állították össze az „ordre de bataille” -nak nevezett hadrendeket, vagyis a hadsereg seregtesteinek csoportosítási terveit, itt határozták meg a gyüle­ kezési, felvonulási körleteket, s itt h an ­ 119

golták össze a háborúzáshoz szükséges va­ lam ennyi tényezőt, tennivalót. A csapatoknál is szolgáltak vezérkari tisztek. A legalacsonyabb parancsnokság, ahol m ár vezérkari szolgálattal találkoz­ h a ttu n k , a dandáré volt. A dandárvezér­ kari tisztként beosztott főhadnagyok tu ­ lajdonképpen segédtiszti szolgálatot telje­ sítettek. A hadosztály- és h adtestparancs­ nokságoknál m ár külön vezérkari osztály m űködött. H ogy a vezérkari tisztek m a­ gukat a gyakorlati szolgálatban gyakorol­ hassák, s felkészülhessenek m agasabb p a­ rancsnoki teendők ellátására, egy-két évre rendszeresen beosztották őket különböző fegyvernem ekhez szolgálattételre. A tisz­ tek ilyenkor az illető csapatok állom ányá­ ba kerültek, s levetették a palackzöld zu b ­ bonyt, hogy a csapat egyenruháját öltsék m agukra. „K ülönös alkalmazásokon” olyan szol­ gálati helyeket értettek a M onarchiában, m int a hadiiskola parancsnoksága, a hadi levéltár igazgatósága, a hadi levéltár had­ történeti osztálya, a katonai országos felvé­ tel (térképészet) vezetősége, a hadapródiskolák és szakképző intézetek tanári kara, katonai attasék a cs. és kir. követségeken.

Aranygyapjas R end. E z volt a Habsburg-család házi rendje

Egy karrier története: Alfréd Redl Az eddigiek alapján úgy tetszh etett, m in t­ ha a hadapródiskolások és az akadémiások élesen elkülönültek volna, s m íg az utóbbiak a zsebükben h o rd ták a marsallb o to t, de k arrierjü k legalábbis nyílegye­ nesen ívelt a vezérkari beosztások irányá­ b a, az előbbiek nem túlságosan m űvelt, bár nagyon kötelességtudónak ta rto tt, alantos tiszti feladatokra - de csak arra m esszem enően alkalm as, nem nagy igé­ nyű töm egének a csapatszolgálat szürke­ sége és taposóm alm a m aradt volna csak meg. A valóságban term észetesen akadtak kivételek, nem is kis szám ban. Az akadém iásoknak csak töredéke ju to tt el a vezér­ karba, s a legm agasabb beosztásokba nem csak a reáliskolákon, az akadém ián és a hadiiskolán végigvezető ú to n lehetett el­ jutni. A hátránnyal indulók is behozhat­ ták handicapjüket, ha elég tehetségesek, igyekvők és szorgalm asak voltak. O lya­ n ok , m int az a vezérkari tiszt, akiről az orosz katonai attasé azt jelentette 1907ben: „...R av asz, zárkózott, figyelmes, szorgalmas em ber. Kicsinyes észjárású. Egész m egjelenése finom kodó. F in o m k o ­ dó, lágy, behízelgő beszédű. M ozdulatai kiszám ítottak, lassúak. In k áb b ravasz és 120

S ze n t István-rend, kiskereszt

kép m utató, m int okos és tehetséges. C ini­ kus em b er.” A lfréd R edl, a közös hadsereg talán leg­ ism ertebb, leghíresebb vagy leghírhedteb b katonatisztje volt M . K . M arcsenko ezredes „célszemélye” . A számos ham is legenda övezte vezérkari tiszt életpályája nem csak azért lehet érdekes a szám unkra, m e rt a főbenjáró b ű n , amellyel m egvádol­ ták , és amely m iatt - legalábbis a közhie­ delem szerint - a halálba kergették, m ű ­

vészek sorát ihlette meg személye m eg­ örökítésére, hanem m ert ez a k arriertö rté­ net em berközelbe hozhatja m indazt, am i­ ről az előbbiekben oly szem élytelenül esett szó. A lfréd Redl életrajzát K éri K ál­ m án és Zachar József rekonstruálta, lehántva róla a m endem ondákat, szigorúan a bécsi és budapesti katonai levéltárakban található iratok dokum entált adataira tá­ m aszkodva. A kortársak lengyel szárm azásúnak ta r­ to tták a Galíciában 1866-ban született A lfréd R edlt, vagyontalan és ném etül be­ szélő apja azonban a bécsi háziezrednek szám ító 4. H och- un d D eutschm eistergyalogezred katonájaként került alakula­ tával Galíciába, s lett később a lem bergi katonai törvényszékhez beosztott őrség altisztje; utóbb a vasútnál a lem bergi állo­ m ásfőnöki beosztásig vitte, vagyis a kö­ rülm ényekhez képest igen sokra. A len­ gyelként nyilvántartott anya pedig egy ugyancsak ném etül beszélő m orvaországi család sarja. A lfréd pályája rosszul in d u lt, a gim ná­ zium harm adik osztályából ugyanis m aga­ tartása m iatt kicsapták. Apja ekkor könyvkötő tanoncnak adta. N yolc hónap u tán , 1881-ben - apja egykori tiszt bajtár­ sának tanácsára - önként katonának állt, belépett a galíciai 9. közös gyalogezredbe. „M egkom olyodott és fölism erte a nagy le­ hetőséget” - jegyzi m eg Zachar József. Szorgalmasan és céltudatosan tan u lt, és ezrede egyik hadapród jaként került a K rakkó m elletti lobzówi hadapródiskolába. 1883. szeptem ber 1-jén kezdte magasabb tanulm ányait, „ham arosan ki­ egyenlítve azt a különbséget, am ely közte és szerencsésebb baj társai között volt” . M ásodéves korától, 1884-től m ár hadap­ ród tiszthelyettes volt. H ivatásos tiszti szolgálatát 1887. m ájus 1-jén, hadnagyként, szakaszparancsnoki beosztásban kezdte m eg a 9. közös gya­ logezredben. 1889-ben zászlóalj-segéd­ tiszt. A következő esztendőben főhad­ naggyá léptették elő, 1891-ben századpa­ rancsnoki beosztást kapott. 1892. novem ­ b er 1-jén a bécsi hadiiskolára vezényelték. M iután itteni tanulm ányait befejezte, 1894-ben próbaszolgálatra a haderővezér­ k ar vasúti irodájába került. A következő esztendőben a szokásos m ódon, a csapat­ szolgálattal kapcsolatos gyakorlat m eg­ szerzésére dandárvezérkari tisztnek a B u­ dapesten állomásozó 61. közös gyalog­ dandár törzséhez vezényelték. 1897. m á­ jus elsején II. osztályú századossá léptet­ ték elő, visszavezényelték a vezérkarba, és beosztották a nyilvántartó irodába, ahová elöljárói alkalm asint m ár eredetileg is szánták.

Előképzettsége és nyelvtudása alapján az Oroszországgal foglalkozó osztály állo­ m ányába k erü lt, feladata kezdetben az orosz kém ek fölfedése, m ajd em ellett az orosz területekre k ü ld ö tt felderítők fölké­ szítése volt. Itten i beosztásában m eglehetős közis­ m ertségre te tt szert, m ert kirendelt igaz­ ságügyi szakértőként gyakran szerepelt k ém perekben, és nem csak óriási szakmai biztonságával keltett általános feltűnést, hanem kérlelhetetlen, enyhítő k ö rü l­ m ényt el nem fogadó szigorával is. A vezérkartól való, a további előm ene­ tel érdekében szokásos kihelyezésére 1905. novem ber 1-jével k erü lt sor. M iu ­ tán vezérkari törzstiszti vizsgáját letette, vezérkari őrnaggyá lép tették elő, és a Bécsben állomásozó 13. Landw ehr-gyaloghadosztály vezérkari főnöki beosztásá­ ba helyezték. 1907-ben újra a nyilvántartó irodában találjuk, ekkor m ár az orosz osz­ tály vezetőjeként. Az 1908-as külpolitikai válság idején, m ely Bosznia és H ercegovi­ na formális bekebelezése, annexiója nyo­ m án ro bbant ki, tanácsadóként a szövet­ séges ném et nagyvezérkar hírszerző és el­ hárító részlegének segítségére Berlinbe k üldték. A következő évben vezérkari alezredessé léptették elő, és a nyilvántartó iroda főnökének helyettesévé nevezték ki, bár fő tevékenysége továbbra is az oroszországi földerítés és az orosz kém ek elleni elhárítás irányítása m aradt. 1911-ben újabb előléptetésének és m a­ gasabb beosztásának előfeltételeként is­ m ét csapattiszti szolgálatra vezényelték, a Bécsben állomásozó 99. közös gyalogez­ red 4. zászlóaljának parancsnokaként. 1912. augusztus 6-tól, vezérkari ezredessé előléptetve, a prágai V III. had test vezér­ kari főnöke lett. Elsődlegesen itt is h ír­ szerzéssel és kém elhárítással foglalkozott: Prága volt akkoriban a cseh szeparatista és pánszláv m ozgalm ak révén az orosz és szerb kém tevékenység egyik központja, a megfelelő saját felderítés megszervezése pedig - a közelinek tű n ő oroszellenes h á­ borúra való tekintettel - ugyancsak elen­ gedhetetlen volt, hiszen a prágai hadtest az azonnal a keleti frontra indítandó se­ regtestek közé tartozott. M éltán nevezhető tehát A lfréd Redl a M onarchiában legsikeresebb pályát be­ fu tott tisztek egyikének. H a m indehhez hozzávesszük, hogy m egkapta valamenynyi kitü n tetést, am ely az ő beosztásában és rendfokozatában békeidőben egyálta­ lán adom ányozható volt, sőt, akadt köz­ tü k még m agasabb is; s 1913-ban m ár egyenesen az a h ír járta, hogy ham arosan az „első tábornoki” rangot nyeri el, akkor csak ám ulhatu n k ezen az ezredesen, akit

M ária Terézia-rend, lovagkereszt

Lipót-rend, lovagkereszt

polgári származása dacára befogadott az arisztokrácia, s aki a trónörökös legszű­ k eb b , vezető katonákból álló környezeté­ hez tartozott. Redl mellesleg első kitüntetését a F e ­ renc József trónraléptének fél évszázados évfordulóján, a hivatásos tiszteknek ado­ m ányozott Jubileum i Em lékérem b ronz­ fokozatát, 1898-ban nyerte el. K ésőbb k a­ p o tt K atonai É rdem keresztet, tiszti p á­ lyája 25 éves évfordulóján a III. osztályú

K atonai Szolgálati Jel k itü n te tést, az ural­ kodó hatvanéves korm ányzási évforduló­ ján a K atonai Jubileum i K eresztet, 1911ben pedig a K atonai É rdem érem , közis­ m ert nevén a Signum L audis bronzfoko­ zatát. 1908. évi berlini tevékenységét F e­ renc József a V askorona-rend 3. osztályá­ val, Vilmos ném et császár pedig a Porosz K oronarend 2. osztályával jutalm azta. É rdem es rövid k itérőt te n n ü n k a m o­ narchia katonai kitüntetéseire. A legré­ gibb és legm agasabb kitüntetés az arany­ gyapjas ren d , am elyet még 1429. január 10-én alapított Jó F ülöp b u rgund i herceg, s amely idővel a H absburg-ház családi rendjelévé vált. Jelvénye egy arany kos­ irhából állt, mely kékre zom áncolt, szik­ rát szóró kovakőben függött, ez u tó b ­ bit arany lángsugár tartotta. Felirata: Pretium non vile (N em olcsó jutalom ). M ivel az aranygyapjas rendet csak ka­ tolikus nem eseknek volt szabad adom á­ nyozni, M ária T erézia 1757-ben újabb rendjelet alapított „a katonaállás iránti különös vonzalom ból és az általa oly sok­ szorosan tanúsított hűség, vitézség és eszélyesség k itü n tető jutalm azására” . A katonai M ária T erézia-rendet kizárólag valamely bátor tettel lehetett kiérdem el­ ni. A rend tagjai között életjáradékosok is helyet k ap tak , Ferenc József idejében hat nagykeresztes évi 3000 forintjával, 16 kö­ zépkeresztes egyenként 1500 forintjával, száz lovag 800 Ft-tal és ötven 600 Ft-tal. A többiek járadék nélkül viselhették a nyolcszögű, széles végekkel és arany szegéllyel készült, fehér zom áncos arany keresztet, A F o rtitu d in i (A vitézségnek) felirattal. M ária Terézia m agyar királynőként is alapított ren d et, ezt m agyar királyi Szent István-rendnek, s tagjait a Szent István apostoli király lovagjainak nevezték, füg­ getlenül attól, hogy nagy-, közép- vagy kiskeresztesek. A rend jelszava: P ubli­ cum M eritorum P raem ium , vagyis: az ér­ dem ek nyilvános jutalm a. II. József császár figyelm ét a legénység felé fordította, hiszen az eddigi k itü n teté­ seket csak magas rangúak nyerhették el. Az „őrm estereknek, valam int az ezeknél alacsonyabb rendű legénységnek” az el­ lenség előtt tanúsított vitéz tetteit nyilvá­ nos becsületjelvénnyel és pótdíjjal jutal­ m azta: ez volt az arany és az ezüst vitézségi érem . A jelvényen az uralkodó képm ása volt látható, a m ásik oldalon hat egymást keresztező zászló és egy babérkoszorú, A vitézségnek felirattal. Volt pótdíj nél­ küli ezüst változata: a kis vitézségi érem , ezt olyan vitézségért adták, am ely érm et igen, pótzsoldot nem érdem elt. 1808. július 11-én alapította az apjára 121

emlékező Ferenc császár a L ipót-rendet. A piros zom áncú, fehér szegélyű, nyolc­ szögű aranykereszt L ip ó t jelm ondatát vi­ selte: O pes regum corda subditorum , azaz a királyok hatalm a az alattvalók szí­ vében rejlik. A kereszt négy ágának m in ­ den párja között három cserfalevél és két m akk volt beillesztve, m íg az egész k e­ reszt fölött a császári korona lebegett. Ugyancsak Ferenc honosította meg a lom bardiai V askorona-rendet. Az em lí­ tett rendek közül azonos osztályban a Szent István-rend a Szent L ipótnál, ez pedig a V askorona-rendnél volt előbbrevaló. Ferenc József is m egörökítette dicső hadjáratait. N yom ban a forradalm ak eltiprása u tán m egalapította a katonai é r­ dem keresztet, a katonai szolgálati jel­ vényt, az arany és ezüst érdem keresztet és a Ferenc József-rendet, amellyel aztán b ő ­ ségesen dekorálhatta h ű alattvalóit és k i­ váltképp katonáit. U ralkodói jubileum ain ugyancsak em lékérm eket illett adom á­ nyozni. É rth ető teh át, m icsoda m egrázkódta­ tást okozott az 1913. m ájus 27-i napila­ pokban közzétett rövid hír: „1913. m ájus 24-én az egyik bécsi szállodában agyonlőt­ te m agát a közös hadsereg egyik nagy k ép ­ zettségű, tekintélyes tisztje, A lfréd Redl ezredes, a prágai hadtest vezérkari fő­ n öke.” Am i ezután következett, az látszólag közism ert. Egon E rw in K isch, a „szágul­ dó rip o rter” lelem énye - és szerencséje lehetővé tette, hogy egy h ét m úlva elter­ jedjen az addig eltussolni szándékozott további inform áció is az ügy részleteiről, melyet aztán a hivatalos „cáfolat” erősített meg. A k öztudatban m áig az a kép él, amely ekkor kialakult: névtelen bejelentő figyelm eztette a kém elhárítást, hogy Redl idegen hatalm akkal kapcsolatban álló em ­ berekkel érintkezik. Az orosz titkosszol­ gálat, m elynek ügynökévé vált, hom oerotikus kapcsolatait kihasználva folyam ato­ san zsarolta és állandó pénzzavarából k i­ segítette. Az osztrák-m agyar elhárítás ezt követően leleplezte, ő b ű n ét bevallotta és élt a felkínált önkéntes halál lehetősé­ gével. A m eggyökeresedett legendák sajátos­ sága, hogy az em ber önkéntelenül csak a m ellettük szóló érveket veszi szám ba, így tö rtén h etett, hogy h ét évtizeden át senki nem ak ad t, aki kétségbe vonta volna R edl hazaárulását, pedig a tények ú jra­ gondolása alaposan m egkérdőjelezi ezt. Zachar József történész nem régiben a m indeddig napvilágra k erü lt adatok mérlegelése és elemzése u tán a kétkedést erősítette meg. 122

A legföltűnőbb R edl esetében, hogy a kém kedésre utaló egyetlen bizonyítékot vagy azt alátám asztó adatot sem hoztak nyilvánosságra. A vád, pontosabban az utólagos vád szerint szolgálati használatú, nyom tatott katonai szabályzatok fény­ képm ásolatait játszotta volna az ellenség kezére, vagyis korántsem az igazán fontos katonai iratok kiszolgáltatásáról volt szó (a haderő felvonulására, m ozgósítására, erődökbe beépített lövegekre, átdobott ügynökökre vonatkozóakéról). Mellesleg a k o nkrét hadi előkészületekről nem is n y ú jth ato tt volna inform ációt a prágai had test vezérkari főnöke (a m eg­ gyökeresedett vélekedés szerint „évtize-

Jubileum i emlékérem

deken át” m inden katonai titk o t elárult, s állítólagos árulása m értékét különösen az első katonai kudarcokat követően, a nagy háború első évében túlozta óriásivá tehetetlen, bűnbakkereső dühében a kele­ ti fronton hibát hibára halm ozó osztrák­ m agyar hadvezetés). M aga U rbanski ez­ redes, aki ekkor a nyilvántartó iroda főnö­ ke volt, szögezte le évekkel később is: „A zok a k o nkrét hadi előkészületek, am e­ lyeknek az elárulása nagy károkat okozott volna, nem voltak k in t a hadtestparancs­ nokságokon, hanem összevontan, együtt, a vezérkar hadm űveleti irodájában vol­ tak , és ezáltal nem rendelkeztek ism ere­ tü k k el a m agasabb parancsnokságok és szerveik. (...) E nnek leszögezésével ki kell húzni a talajt azok alól a híresztelések alól, am elyek az 1914 nyári, Oroszország elleni kezdeti kudarcainkat Redl áruló te­

vékenységének hatásaként akarják lát­ ta tn i.” A jelentéktelen és viszonylag sok pél­ dányban hozzáférhető szabályzatok át­ adása viszont nem éppen nagystílű kém ke­ désre vall. R áadásul m indem e vád a Redl lakásán talált leletekre alapozódott. Csak­ hogy egy kém főnök hivatalához csatlako­ zó szolgálati lakásában tarto tt házkutatás­ kor lelt katonai jellegű iratok nem csak az árulást bizonyíthatják, az ilyesmi az ezre­ des m unkájának tartozéka is volt. T it­ kosszolgálati vezetők bevált m ódszere, hogy lényegében ártatlan, netán preparált iratokkal m anipulálnak, am ikor az ellen­ ség felderítőit igyekeznek m egtéveszteni, vagy saját ügynök beépítésén m unkálkod­ nak. Ugyanez vonatkozik a többi kellék­ re, pénzre, fényképezőgépekre, cím ekre. Ugyancsak figyelemre m éltó, hogy a valódi bizonyítékok helyett N ém etor­ szágban lebukott orosz ügynökök vallo­ m ására alapozták még a vádat. D e vajon az oroszok ilyen könnyelm űen kitették volna legm agasabb beosztású ügynöküket a lebukás veszélyének? Zachar József sze­ rin t ez a provokáció gyanúját ébreszti. „N em arról volt-e szó” - teszi föl a kér­ dést - , „hogy a tudatosan m egtévesztő in ­ formáció szándékos, közvetítő ú to n való eljuttatásával a kém hálózatok közti föld­ alatti harcban nyitottak újabb színteret?” Az oroszoknak jó okuk volt, hogy m eg­ szabaduljanak az ellenük irányuló földe­ rítés irányítójától, s R edl kikapcsolásával éppen akkor zilálhatták szét az oszt­ rák-m agyar kém tevékenységet, am ikor - 1913 elején - a háborús készülődés je­ gyében teljessé vált a cári hadsereg nagy reform ja, amely m éltán keltette föl Bécs érdeklődését. A gondosan titkolt hom oerotikus hajla­ m ok leleplezése elegendő volt Redl tö n k ­ retételére. E „fajtalanságot” akkoriban büntetőjogilag üldözték, s a katonai szol­ gálatellátás kizáró okának tekintették. R edl azonban olyan kiválóan konspirált, hogy elöljárói, bajtársai vagy ism erősei m ég csak nem is sejtették titkát. (E kö rü l­ m ény m indenesetre hihetővé teszi, hogy valaki az ő beosztásában könnyen zsarol­ ható volt, ha ilyen „titkos b ű n ” nyom ta a lelkét.) A végső leleplezésről szóló közism ert tö rténet során R edl, az évtizedes tapasztalatú elhárítótiszt, elem i hibákat követett el, m intha nem is sejtette volna, hogy áru ­ lással gyanúsíthatják. A tények azonban am ellett szólnak, hogy ezt valóban nem is sejtette, alkalm asint azért, m ert nem volt áruló. Egész kapkodása arra vall, hogy hom oszexualitásának leleplezését ism erte föl, ami súlyosbodott egy érzelm i konflik­

tussal: Egon E rw in K isch szerint azért utazott m agánem berként váratlanul Bécsbe, hogy kétségbeesett kísérletekkel viszszaszerezze házasságkötésre készülő férfi kedvesét. Sehol azonban nem található b i­ zonyíték arra nézve, hogy öngyilkossága előtt valóban főbenjáró b ű n ét vallotta vol­ na be.

migy.kir. b»nmi*

ízüUwt

khw^Wn & c í ’-tx .

és . -

zápora közepette vallotta b e, hogy odaát, az orosz helyőrségnek is m ér italt. R endelkezett azonban azzal a fölemelő tu d attal, hogy ő a legm agasabb beosztású és rangú vezérkari tisztekkel is egy szin­ ten áll, hiszen összeköti velük a portepee. „A z arany kardbojt m indent kiegyenlít” , vallották a M onarchia hadseregében.

nyom án m indenesetre valóban nehéz el­ fogadni, hogy Redl vezérkari ezredes ka­ tonai titk o k kiszolgálásával hazaárulást követett volna el. A hhoz, hogy világosab­ b an lássunk, további alapkutatásokra len­ ne szükség, am it m egnehezít a bizonyíté­ k ok hiánya, eltűnése vagy eltüntetése. E kutatások nem csak Redl személyes

;irrngy.Vir. .,

nflpol

mint

— . í>

——

ö y &

. ../ &

®“ ’*í 57 ; .

0^11« '..’¿/«m-,

• 56

? s-r^

frO

(iebbóm.

O

>

'

.iHrzezaiiv ©_ ;

. HnluiU/n '

-Neusandie?

..

O Zha ra i

.^ X t . ‘ '' 1

r

o xftÁifo>

95 e"-..

(Izortk'pw

Dolina:

Epeijesffi]

á s s a®

Ungváp

scliau)

B6

Munkács

Losoncz

■afluirossziget

Szalmái- [emeli

himpohm/i X/ufglaírolv

eb recm i

( I lo b re ríin >

Besztercze (Bistritz)

Nagy-Várad

(OroHBTvnrtlcin)

101

Krrskrmét

Kolozsvár

iKtaitsenhnre)

JV késcsaba

Tarán/ O (Thormburg)

Sfii'ros-WsHi'lielV/

idkelytidvai'lieíV O VintSsxfnlm

Gyiüafehémi

V (Kui-lsbraíg)

Seqegtuir

(Stíiűsttlntrn

Fogam?

Szászváros

o

lúgos

26

J

Xaívtxrskm-k

i

t

Í^Gr.BcrAfrdü

K aránsebes

(Broos)

ía g y sz e b e a

Brassó © ( K r o iix ta d tj