Apollodóros vádbeszéde Neaira ellen 9789639640085 [PDF]

Zitiervorschau

Apollodóros Vádbeszéd N eatra ellen

© Lectum Kiadó © N émeth György, Sípos Flórián Kató Péter

APOLLODÓROS VÁDBESZÉD NEAIRA ELLEN E gy a t h é n i ö rö m lá n y KALANDOS ÉLETE S zerkesztette N émeth György Fordította N émeth György S ípos F lórián K ató P éter

L ectum K iadó S zeged, 2006

A kötet az OTKA TS 049843 program támogatásával jeleni meg.

Levélcím: Béta 2002 Bt. 6722 Szeged, Mcrey u. 6/c e ail: léc [email protected] .hu A kiadásért felel: a kiadó ügyvezető igazgatója Borít ólcrv: Kiss Bea j\yomtatta és kötötte a debreceni Kinizsi Nyomda Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató

ISBN 978-963-9640-08-5

T a rta lo m jegy zék

r- co

Apollodóros: Vádbeszéd Neaira e lle n ........................................... Libanios tartalmi összefoglalása ..................... Theoranéstos vádbeszédc ................................. Apoilodórus vádbeszéde ................................. 1 Jegyzetek (Kató Péter)......................................51

cn

Utószó (Sípos Flórián )...........................................65 Németh György: A polgár, az idegen és azörömlány .....................97

Apollodóros

VÁDBESZÉD NEAIRA ELLEN

Fordította: Németh György (1-42), Sípos Flórián (43-83), Kató Péter (84-126)

LlBANIOS TARTALMI ÖSSZEFOGLALÁSA Erről a beszédről is ügy tartják, hogy nem Demosthenés miivé, mivel lapos és több szempontból is nélkülözi a szónok kifejező erejét. Tartalma a következő: törvény rendelte el, hogy ha idegen asszony házasságban él egy athéni polgárral, el kell adni (rabszolgának) a nőt. F törvényre hivatkozva lépett fel Thcomncstos Ncaira ellen, azzal vádolva, hogy házastársi viszonyban él Stephanosszal, noha korábban Nikareté rabszolgája volt és iielaimkcnt kereste kenyeret, most viszont törvényes házas­ ságban él Stephanosszal és gyermekeket szült neki. Stephanos azonban tagadja mindezt, és azt állítja, hogy Ncaira helairaként él vele, nem pedig feleségként, és a gyermekek sem tőle származnak. A vádló számos bizonyítékot hoz föl ez ellen, bizonyítva, hogy törvényes házasságban cl vele. A beszéd bizonyítása tehát következtetésre cpiil (stochastiké), mivel a vita magáról a tényállásról (írna), nem pedig annak jellegéről (idiotés) vagy minősítéséről {poiolés) folyt. A szónoklat első részében Thcomncstos beszél, aztán vadlótárskcnt (synégoros) apósát, Apollodórost kéri fel, aki a pert (agán) végigvitte. 7

A pollodóros

T h e o m n é st o s v á d b esz é d e 1 Számos ok késztetett rá, athéniak, hogy ezt a pert elindítsam Neaira ellen és elétek járuljak. Nagyot vétett ellenünk Stephanos, és a legsúlyosabb veszélyben forogtunk miatta, az apósom, én ma­ gam, a nővérem és a feleségem is, így aztán nem én kezdtem ezt a viszálykodást, de annak reményében vágok bele a perbe, hogy sikerül elégtételt vennem. O kezdte ugyanis az ellenségeskedést, bár korábban semmilyen sérelmet nem okoztunk neki, sem szóval, sem tettleg. Ezért akarom először azt végig­ sorolni számotokra, mit kellett eltűrnünk tőle, hogy megértőbbek legyetek velem, hiszen csak véde­ kezem, cs valóban a legsúlyosabb veszélyben forogtunk: hazánk vagy polgárjogunk elvesztése fenyegetett minket. 2 Amikor az athéni népgyűlés megszavazta, hogy városunkért tett szolgálataiért Pasión éppúgy nyerjen athéni polgárjogot, mint utódai, apám is egyetértett a népgyűlés ajándékával, cs Pasi ón fiához, Apollodőroshoz adta lányát, az én testvéremet, aki gyermekeket szült neki. Minthogy Apollodóros testvéremmel, velem és valamenynyiünkkel derék emberként viselkedett, és, mintha valóban vérrokonok lennénk, mindenét megosztotta velünk, feleségül vettem Apollodóros lányát, saját unokahúgomat. 3 Egy idő múlva Apollodórost tanácstaggá sorsolták ki. Már átesett az alkal­ massági vizsgálaton (dokimasia) cs letette a hivatalos esküt, amikor államunk olyan fordu­ lóponthoz ért a háborúban, amikor, ha győztök, f-Iellas vezető hatalmává váltok és kétségtelenül visszahódítjátok valamennyi területeteket és le­ veritek Philippost, ha viszont késlekedtek a segítséggel cs magára hagyjátok szövetségeseiteket, a pénzhiány miatt feloszlik hadseregük, őket elveszítjük, a többi görög pedig megbízhatatlannak 8

VÁUBESZÉD N e AIR A ELLEX

fog tartani minket, sőt még maradék területeinket, Lémnost, Imbrost, Skyrost és Kherronésost is koc­ kára tesszük. 4 Amint éppen teljes haderőtökkel Euboiába és Olynthos alá akartatok vonulni (Kr, e. 348), Apollodóros, mint tanácstag beterjesztett egy törvényjavaslatot a tanácsban, és a tanács által előzetesen jóváhagyott javaslatként a népgyíílés elé vitte, hogy szavazzon arról a népgyűlés, mi legyen a többletbevételekkel: a hadi pénztárba vagy a iheórikonba kerüljenek? Bár a törvények kimondták, hogy háborús időben a többletbevételek a haclipénztárt illetik, ő úgy vélte, a népgyűlésnck kell illetékesnek lenni abban, hogy mire használja saját vagyonát. Meg is esküdött rá, amint akkor vala­ mennyien tanúi voltatok, hogy tanácstagként a legjobb javaslatokat teszi az athéni népnek. 5 Ami­ kor aztán sor került a szavazásra, senki sem szavazott az ellen, hogy a pénzt a hadipénztárba kelljen utalni, és még ma is, ha arról esik szó, senki sem vonja kétségbe, hogy a legjobb javaslatot tette, ezért igazságtalanul hurcolták meg. Azokat illeti harag, akik szavaikkal félrevezették a bírákat, nem pedig azokat, akiket félrevezettek. Törvénytelenségi óvást jelentett be ugyanis az itt megjelent Stcphanos a néphatározat ellen, és bíróság elé vitte az ügyet, és úgy érvénytelenítette a néphatározatot, hogy hamis tanúkkal rágalmazta és számos, az óvással össze nem függő váddal illette őt. 6 Ha megelégedett volna ennyivel, szavunk se lenne. Csakhogy amikor a bírák a pénzbüntetés összegéről akartak dönteni, hiába kértük, nem hajlott az engedményre, hanem tizenöt talantont követelt, ami arra vezetett volna, hogy ő is, gyermekei is elveszítik polgárjogukat, és testvéremmel együtt valamennyien a lcgkínzóbb szegénységbe cs sötét nélkülözésbe süllyedünk. 7 Hogyan is fizethetett volna meg ekkora bírságot, amikor egész vagyona 9

A pollodóros

nem érte el a három talantont? Ha tartozását nem törleszti a kilencedik pryíaneiáig, az összeg a kétszeresére emelkedik, és Apollodórost bejegyzik, mint aki harminc tálán tonnái tartozik az állam­ kasszának. Egy ilyen bejegyzés után Apollodóros teljes vagyonát államosítanák, és ha elán-erezik, a legmélyebb szegénységbe süllyed ő is, gyermekei és felesége is valamint mi mindnyájan, 8 Ráadásul másik lánya hozomány nélkül marad. De hát ki venné el hozomány nélkül egy köztartozás miatt koldusbotra jutott apa lányát? Ilyen sok csapást akart tehát ránkzűdítani, bár részünkről soha semmilyen bántóclás nem érte. Rendkívül hálás vagyok az akkori bíráknak azért, hogy nem hunytak szemet kifosztása felett, hanem csak egy talantonra ítélték, amit, ha nehezen is, de ki tudott fizetni. így aztán jogosnak érezzük, hogy visszaadjuk a kölcsönt ennek az embernek. 9 Mert ő nemcsak azon mesterkedett, hogy rom­ lásba döntsön minket, hanem még a hazájából is el akarta üldözni Apollodórost. Hamis vádat emelt ellene, hogy egyszer Aphidnába ment szökött rab­ szolgáját keresve, és úgy megvert ott egy asszonyt, hogy az belehalt az ütésekbe. Fölkészített ellene néhány rabszolgát, beöltöztetlc őket kyrénéieknek, és segítségükkel vádat emelt Apollodóros ellen gyilkosságért a Palladionban. 10 És ez az alak, Stephanos, képviselte a vádat, esküt téve rá, hogy Apollodóros saját kezűleg gyilkolta meg az asszonyt. Átkot mondott saját fejére, nemzetségére és házára, ha hazudna, noha mindez meg sem történt, és soha senki sem látta vagy hallotta az esetet. Csakhogy bebizonyosodott, hogy hamisan esküdött és hazug vádat emelt, sőt az is nyilvánvaló lett, hogy Képhisophón és Apollophanés bérelte fel Apollodóros elűzésére és polgárjogától való meg­ fosztására. Ötszáz drakhmáért vásárolt ugyan 10

Vádbeszéd Neaira ellex

néhány szavazatot, de úgy vonult vissza, mint akiről kiderült: hamisan esküdött és rosszban sántikált. 11 Gondoljatok csak bele, bírák, minden való­ színűség szerint mi történt volna velem, a fele­ ségemmel és a húgommal, ha bekövetkezik, amit Stephanos forralt egyik vagy másik ügyben Apollodőros ellen! Milyen szégyen és milyen csapás hullott volna a fejemre? 12 Mindenki arra nógat, egyenként fölkeresve engem, hogy álljak bosszút mindazért, amit elszenvedtünk tőle, és a leggyá­ vábbnak neveztek, ha nem állítom bíróság elé azokért, akik olyan közel állnak hozzám, test­ véremért, apósomért, unokahágaimért és felesége­ mért, és ha vádbeszédemmel rábizonyítva, hogy vétkes, nem idézem elétek ezt a nőt, hogy tegyelek vele, amit akartok. Őt, aki nyilvánvalóan vetkezett az istenek ellen, bűnt követett el az állam ellen, és lábbal tiporta törvényeiteket. 13 Amiként pedig az itt megjelent Stephanos a törvények és a ti hatá­ rozataitok ellenére el akart ragadni szeretteimtől, úgy cserében he fogom bizonyítani számotokra, hogy megszegve a törvényt idegen asszonnyal él házasságban, idegen gyermekeket íratott be a phméria és a de mos tagjai közé, hetainík lányait adta ki sajátjának és házasította ki őket, vetkezve ezzel az istenek ellen, és megfosztotta népgyűléseteket attól a jogtól, hogy ti határozzátok meg, kinek adtok polgárjogot. Ugyan ki törekedne ezek után arra, hogy a népgyűlcstői kapja meg ezt az adományt, amiért költségeket és fáradalmakat nem kímélve törekednek, csakhogy' polgárok lehessenek, ha ugyanezt, kisebb költségekkel, Stephanostól is megkaphatják, és a végeredmény ugyanaz számuk­ ra? 14 Felsoroltam hát nektek, hogy mostani vádemelésein előtt milyen jogtalanságokat szen­ vedtem el Stephanostól. Most azt kell megn

A pollodóros

ismernetek, hogy? az itt megjelent Neaira, aki házas­ társként él együtt az itt megjelent Stephanosszal, államunk számos törvényét megsértette. Ezen a ponton arra kérlek benneteket, bírák, amit ifjú és a szónoklatban gyakorlatlan emberként kérnem kell, engedjétek meg, hagy? vádlótársként (synégoros) magam mellé szólítsam ebben a perben Apollodórost, 15 Idősebb is, mint én, járatosabb is a törvényekben, alaposan elmélyült az ügyben, Stephanos öt is meghurcolta, így joggal áll bosszút azon, aki belekötött. Ti pedig, miután meghall­ gattátok a vád és a védelem részletes érvelését, ítéljetek az igazságnak megfelelően, cs ne legyetek másra tekintettel, csak az istenekre, a törvényekre, a jogérzéketekre és saját magatokra.

A po llo d ó ro s v á d b esz éd e 16 Theomnéstos már felsorolta nektek, athéniak, mi mindenben vétett ellenem Stephanos, ami most arra késztet, hogy vádat emeljek az itt megjelent Neaira ellen. Azt akarom egyértelműen bizonyítani számotokra, hogy Neaira idegen, és a törvények ellenére él házasságban Stephanosszal. Először tehát azt a törvényt olvassák fel, amely alapján Theomnéstos vádat (graphé) emelt és a per (ágon) elétek került. Tömény Ha egy idegen bármiféle cselt vagy megtévesztést alkalmazva házasságra lép egy nővel, akinek polgárjoga van, bárki vádat (graphé) emelhet ellene a thesmothetéseknél. Ha elítélik, adják el őt (rab­ szolgának) és javait is árusítsák ki, a befolyt jöve­ delem harmada pedig illesse a vádlót. Ugyanennek értelmében járjanak el, ha egy idegen nő él házasságban egy polgárral, és aki együtt élt az 12

VÁDBESZÉD N e .\IRA ELLEN

elítélt idegen nővel, fizessen büntetésként ezer drachmát. 17 Hallottátok hát, bírák, a törvényt, amely meg­ tiltja, hogy - bármiféle cselt vagy megtévesztést alkalmazva - egy idegen nő polgárral vagy egy polgárjoggal rendelkező asszony egy idegennel éljen házasságban, vagy (törvényes) gyermekeik legyenek* Ha valaki vél ez ellen, a fentiek értelmében vádat (grapké) lehet emelni ellene a thesmothetéseknél, akár férfi, akár nő az idegen, cs ha elítélik, el kell adni (rabszolgának), Azt pedig, hogy az itt megjelent Neaira idegen, egyértelműen bizonyítani szeretném számotokra. Kezdjük a legelején! 18 Volt hét kislány, akiket zsenge gyermek­ korukban megvásárolt Nikareté, aki az él isi Charisios felszabadított rabszolgája, és az ő szakácsának, Hippiasnak a felesége volt. Az asszony hihetetlen érzékivel látta meg a kisgyermekekben jövendő szépségüket, hozzáértéssel nevelte fel és tanította ki őket, és ezt a mesterséget gyakorolva kereste meg velük jövedelmét. 19 Azt hazudta, hogy saját lányai, hogy ezzel nagyobb bevételt húzzon ki azokból, akik a lányokkal akartak lenni, mivel azt hitték, szabad emberekről van szó. Miután ifjú­ ságuk gyümölcsét kellőképp leszürctclte, röviden szólva valamennyiüket eladta. Heten voltak a lányok: Anteia, Stratola, Aristokleia, Metánéira, Phila, Islhmias és az itt megjelent Neaira* 20 Azt, hogy melyiküket ki vette meg, és miként nyertek cl a szabadságot új uruktól, aki Nikareté tői vette őket, beszédem későbbi részében mind elmondom nektek, ha szeretnétek hallani, és a vízóra engedi szá­ momra, Most arra akarok visszatérni, hogy az itt megjelent Neaira Nikareté tulajdonában állt, és pénzért átengedte a testét mindazoknak, akik vele akartak lenni. 21 Metánéira Lysias, a bölcs szónok 13

A pollodóüos

szerelője Jelt, aki mindazon túl, amit ráköltölt, még a misztériumokba is be akarta avattatni, mivel úgy gondolta, a többi pénzt úgyis a lány tulajdonosa kapja, de amit az ünnepen a beavatásra rákölt, az egyedül a lány örömére szolgál. Ezért aztán megkérte Nikarctct, Metaneirával együtt jöjjön el a misztériumokra, hogy beavat tathassa, és megígérte, hogy ő maga fogja beavat tat ni. 22 Amikor meg­ érkeztek, Lysias nem a saját házában szállásolta el őket, ugyanis tekintettel volt feleségére, aki Brachyllos lánya, neki pedig unokahúga volt, továbbá idős édesanyjára, aki velük lakott. Lysias inkább nőtlen barátjánál, a kolónosi Philostratosnál he­ lyezte el őket, Metaneirát és Nikaretct. Csakhogy az itt megjelent Neaira is velük jött, aki már akkor a testéből élt, noha fiatalabb volt, és erre még egy­ általán nem érett. 23 Magát Philostratost szólítom eletek tanúként arra, hogy igazat mondok, és Neaira valóban Nikareté tulajdonában állt, elkísérte őt és testét áruba bocsátotta annak, aki csak fizetni akart. Tanúvallomás A kolónosi Philostratos, Dionysios fia tanúsítja, hogy tud róla, Neaira annak a Nikareténak a tulajdonában állt, aki Metaneirát is birtokolta, és megszálltak nála, amikor a misztériumokra ér­ keztek, mivel akkoriban meg Korinthosban laktak. Maga Lysias, Kcphalos fia szállásolta be őket hozzá, aki bizalmas barátja volt. 24 Ezek után egy idővel, athéni férfiak, a thcssaliai Simos érkezett ide a nagy Panathénaiára, magával hozva az itt megjelent Ncairát, akit Nikareté is elkísért. A kydantidai Ktésippos, Glaukónidés fiának házában szálltak meg. Neaira úgy ivott és lakomázott vele sokak szeme láttára, mint egy 14

Vádjjeszed Nemka elles

ketaim, Álljanak elétek a tanúk, hogy igazat mon­ dok-e! 25 Hívjátok be tanúimat, az aixónéi Euphilctost, Simon fiát és az alópekéi Aristomachost, Kritodémos fiát! Tanúvallomás Az aixónéi Euphilétos, Simon fia és az alópekéi Aristomachos, Kritodémos fia tanúsítják, hogy tudnak róla: a thessaliai Simos Athénba érkezett a nagy Panathénaiára, és vele jött Nikareté valamint az itt megjelent Xeaira, aki ellen a per folyik. Ktésipposnál, Glaukóniclés fiánál szálltak meg. Neaira úgy italozott velük, mint egy helaira, sokak szeme láttára, akik Ktésipposnál mulattak. 26 Amikor később Korintilosban nyíltan űzte mesterséget, és nagy hírt szerzett ezzel, szeretői közé tartozott Xenokleidés a költő és Ilipparchos a színész, akik bérbe vették őt (Nikaretétől). Xenokleidést nem állíthatom elétek tanúként, hogy igazat beszélek, mivel azt nem engedik meg a törvények- 27 Amikor ugyanis Kallistratos javas­ latára segítséget nyújtottatok a lakedaimóniaknak (Ki\ e. 369), ez ellen szólalt fel a népgyűlésen, minthogy azzal a feltétellel vette bérbe a két­ százalékos gabonaadót a béke idején, hogy minden prytaneia idején befizeti a megfelelő részét a tanács épületében. Emiatt a törvények felmentették más állami kötelezettségei alól (ateleia), ezért nem vonult be erre a hadjáratra. Csakhogy az itt meg­ jelent Stephanos bcvádolta szolgálatmegtagadásért {graphé aslmleias), és vádbeszédével annyira meg­ gyűlő ltette, bogy a bíróság elítélte cs megfosztotta polgárjogától. 28 Hát nem tartjátok szörnyű­ ségesnek, hogy az itt megjelent Stephanos született polgárokat, akik származásuknál fogva résztvevői voltak államunk életének, megfoszthat a nyilvános 15

A pollopqros

beszéd jogától, arra kényszerít minket, hogy olj'anokal, akikhez semmi közünk sincs, vala­ mennyi törvényünk ellenére athéni polgároknak tekintsünk? Ilipparchost szólítom most elétek, és arra kényszerítem, hogy vallomást tegyen, vagy a törvény értelmében esküdjön meg arra, hogy semmit sem tud a dologról, különben idevezettetern. Szólítsátok tanúmként Hipparchostl Tanúvallomás Az athmonóni Hipparchos tanúsítja, hogy a korinthosi Xenoklcidésszel együtt bétáimként bérbe vette Neairát, aki ellen az eljárás folyik, aki pénzért engedte át magát, és hogy Xeaira együtt italozott vele és Xenoklcidésszel, a költővel. 29 Későbbiekben két szeretője is lelt, a korinthosi Timanoridas és a leukasi Eulcratés. Minthogy a költekező Xikarctc egyre követelőzőbb lett, és velük akarta megfizettetni háztartása valamennyi napi kiadását, harminc minát fizettek a lányért Nikareténak, és az ottani jog szerint egyszer s min­ denkorra megvásárolták őt, így a rabszolgájuk lett. Ha már a tulajdonuk lett, annyiszor voltak vele, ahányszor csak akartak. 30 Amikor azonban meg akartak nősülni, közölték vele, hogy nem akarják Korinthosban látni őt, mini önálló, vagy egy bordélyosnak dolgozó heluirát, aki valaha az övék volt. Inkább kapjanak érte kevesebbet, mint amennyit ők fizettek, csak lássák, hogy a lánynak jól megy a sora. Ezer drachmát elengedtek neki, fejenként ötszázat. A maradék húsz minát azonban fizesse vissza nekik, ha sikerül összeszednie. Amikor hallotta Eukratés és Timanoridas szavait, Korinthosba hívatta több korábbi szeretőjét, többek között a paianiai Phryniónt, Démon fiát és Démocharés testvérét, aki feslett és pazarló életet 16

VÁDHESZÉn NEAIRA ELLEN'

élt, amint erre közülctck is emlékeznek az idősebbek. 31 Amint Phrynión megérkezett hozzá, Ncaira elmondta, mit ígért neki Eukratés és Timanoridas, átadta neki azt a pénzt, amit többi szeretőjétől gyűjtött össze hozzájárulásként sza­ badsága megváltásáért, meg azt is, amit ő kuporgatoll eddig össze, és kérte, egészítse ki annyival, amennyi még hiányzik a húsz minához, aztán pedig fizesse ki az árát Eukratésnak és Tirnanoridasnak, hogy felszabadulhasson. 32 A férfi nagyon örült szavai hallatán, fogta a pénzt, amit a többi szerető adott össze, hozzátette, amennyi még hiányzott, és kifizette a lány szabadságáért Eukratésnak és Tirnanoridasnak a húsz mindt, azzal a feltétellel, hogy Neaira nem dolgozik többe Korinlhosban. Azt, hogy igazat, mondok, bizonyítani fogja számotokra a szemtanú, akit most szólítok. Hívjátok be a tanúmat, a melitci Philagrost! Tanúvallomás A melitci Philagros tanúsítja, hogy jelen volt, amikor Phrynión, Démocharés testvére Korinthosban átadott a korinthosi Tirnanoridasnak és a leukasi Eukratésnak húsz min át a perbe fogott Neairáért, és amint kifizette az összeget, magával vitte Neairát Athénba. 33 Amikor pedig megérkezett ide a lánnyal, szégyentelenül és gátlástalanul élt vele, minden lakomára magával vitte, ahol csak italozott, vele együtt vonult a részeg utcai dorbézolásokon (kámos), ahol csak eszébe jutott, nyilvánosan szeretkezett vele, és mások szeme láttára büszkélkedett szabadosságával. Számos barátjának házába vitte magával részegen dorbézolni (kőmos), köztük az aixónéi Chabriashoz, Sőkrat.idas arehőni évében, amikor az a pythói játékokon győzött négyes17

Apollodóros

fogatával, amit az argosi Mitys fiaitól vásárolt. Amikor visszatért Delphoiből, győzelmi lakomát rendezett Kólias félszigetén. Ott aztán Neaira lerészegedett, és amikor Phrynión elaludt, sokakkal lefeküdt, még Chabrias rabszolgáival is, akik az asztaloknál szolgáltak fel. 34 Szemtanuk és jelenlévők tanúsítják számotokra, hogy igazat mondok. Hívjátok hát a tanúimat, a xypetéi Chiónidcst és a kydatliénaioni Euthetiónt! Tanúvallomások A xypetéi Chiőnidés és a kydathénaioni Euthetión tanúsítják, hogy Chabrias meghívta őket a győzelmi lakomára, amit a kocsiversenyen aratott győzelme tiszteletére rendezett. A lakomát Kólias félszigetén tartották. Látták a lakomán Phryniőnt, és vele volt a vádlott, Neaira is. Ők is ott aludtak, mint ahogy Phrynión és Neaira is. Észrevették, hogy az éjszaka során néhányan fölkeltek és Neairához mentek, köztük szolgák is, akik Chabriasnál szolgáltak, 35 Aztán pedig, miután Phrynión szégyentelenül és gyalázatosán bánt vele, és nem is szerette annyira, ahogy a lány remélte, kívánságait sem teljesítette, összecsomagolt a házában mindent, amit a férfitól kapott, ruhákat és ékszereket, és magával víve két szolgálólányt, Thrattát cs Kokkalinét, Megarába szökött. Abban az évben történt ez, amikor Astcios volt az athéni archón, és ti a második háborútokat vívtátok a lakedaimóniak ellen, 36 Két évet töltött Megarában, amikor Asteios és Alkisthenés volt az (irclión, csakhogy teste kiárusítása nem hozott elegendő jövedelmet háztartásának, mivel ő köl­ tekező életet élt, a megaraiak azonban fösvények cs kicsinyesek voltak, külföldiek pedig nemigen jártak arra, mivel háború volt, a megaraiak Lakcdaimón­ hoz húztak, a tengeren viszont mi voltunk az urak. 18

VÁD13Eszítn Neaira ellen

Korinthosba nem térhetett vissza, mivel Eukratés és Timanoridas azzal a feltétellel szabadította fel, hagy ott nem űzheti az ipart. 37 Amikor aztán Phrasikleidés archóni évében, a leuktrai csata (Kr. e. 371) után a thébaiak és a lakedaimóniak békét kötöttek, akkor az itt megjelent Stcphanos Megarába érkezett, betért Neairához, aki /ívűimként kereste a kenyerét, és közösült vele. A nő mindent elmesélt neki, többek között Phrynión gyalázatos bánásmódját, és átadta Slephanosnak mindazt, amit elhozott Phrynión tói. Szeretett volna ugyanis ide visszatérni, de tartott Phrynión tói, mivel vétett ellene, az pedig haragudott rá, és egyébként is tudta róla, hogy milyen erőszakos és durva természetű, így aztán az itt megjelent Stcphanos védelme alá helyezte magát. 38 O pedig felbátorította Neairát Megarában, és azzal hencegett, hogy Phrynión megkescrüli, hacsak egy ujjal hozzáér. Feleségül fogja venni - folytatta és a nő már meglévő gyermekeit, mintha sajátjai volnának, beíratja a phratria tagjai közé, és (athéni) polgárt csinál belőlük. Azt pedig nem hagyja, hogy bárki is ártson Neairának. Vele együtt tért vissza ide Mcgarából, magával hozva a nő három gyermekét is, Proxcnost, Aristónt, és leányát, akit most Phanónak hívnak. 39 Beköltöztette hát őt és gyermekeit a suttogó Hermés melletti viskójába, amely az eleusisi Dórotheos és Klcinomachos háza között állt. Stephanos házát nemrég vette meg Spintharos hét mInáért. Ez volt Stephanos egyetlen tulajdona, mással nem rendelkezett. Két oknál fogva fogadta be a nőt. Egyrészt így ingyen jutott egy gyönyörű hetairához, másrészt a nő jövedelméből éltek és tartották fenn a háztartásukat. Más jövedelme ugyanis nem volt, csak amit feljelentésekkel {sykophantésas) keresett. 40 Amint Phrynión megtudta, hogy a nő itt él Stephanosnál, néhány 19

A pollodóros

ifjat magához véve betoppant Stephanoshoz, hogy magával vigye a nőt. Stephanos azonban a törvény értelmében mint szabad embert védelmébe vette. Phrynión ekkor azt követelte, vállaljon a nőért ke­ zességet a polemarchos előtt. Az akkori polemarchost állítom tanúként szavaim igazolására. Hívjátok be a tanúmat, a keiriadai Aiétést! Tanúvallomás A keiriadai Aiétés, az akkori polemarchos tanúsítja, hogy Phrynión, Démocharés testvére kezességet kö­ vetelt Neairáért, aki ellen a per folyik. Az eroiadai Stephanos, a képhisiai Glauketés és a phaléroni Aristokratés vállaltak kezességet Neairáért. 41 Miután Stephanos kezességet vállalt érte, továbbra is nála lakott és nem kisebb mértékben űzte az ipart, mint azelőtt, csakhogy magasabb árat kérhetett azoktól, akik vele akartak lenni, arra hivatkozva, hogy férjes asszonyként él együtt valakivel. Stephanos pedig zsarolással (sykophantóként) volt segítségére. Ha ugyanis a nő egy mit sem sejtő, gazdag idegennel volt együtt, fülön csípte a férfit mint házasságtörőt és, el tudjátok képzelni, mennyi pénzt préselt ki belőle. 42 Vagyonnal ugyanis sem Stephanos, sem pedig Neaira nem rendelkezett, ami fedezte volna napi kiadásaikat, pedig abból volt bőségesen, mivel el kellett tartani Stephanost, Neairát és a három gyermeket, akiiekéi hozzáköltözött, továbbá két rabszolganőt és egy rabszolgát. Neaira amúgy is hozzá volt szokva a jóléthez, mivel korábban mások fedezték a ki­ adásait. 43 Ez a Stephanos ugyanis közéleti tevé­ kenységéből ekkor még nem tett szert semmi említésre méltó jövedelemre, hiszen egészen addig, amíg az aphidnai Kallistratos szolgálatába nem szegődött, nem szónok (rhétór) volt, csak egy a 20

VÁDBESZÉD NEAIRA ELLEN

kisstílű ingyenélők (sykophanlés) közül, akik a szónoki emelvény körül lármáznak, pénz remé­ nyében emelnek vádat (graphé), vagy tesznek fel­ jelentést (phasis), és mások törvényjavaslataihoz (gnómai) adják nevüket. Arról pedig, hogy ez hogyan és miért esett meg, majd én magam számolok be nektek, miután Neairáról bebizonyítottam, hogy idegen, súlyosan vétkezett ellenetek, és meggyalázta az isteneiteket, 44 hogy megtudjátok, Stephanos sem kisebb büntetésre szolgált rá, mint Neaira, hanem még sokkal súlyosabbra. Annál is inkább, mert bár azt állítja magáról, hogy athéni polgár, annyira megvet titeket, a törvényeket és az iste­ neket, hogy még az elkövetett bűneiért sem fogja el a szégyen, és nem hallgat, hanem hamis vádakat emel (sykophantein) mások ellen és ellenem. Ezzel pedig azt érte el, hogy olyan eljárás folyjon ellenük, ami leleplezi, ki is ez a nő, és fényt derít ennek a férfinak a hitvány jellemére. 45 Mikor Phrynión perbe fogta azzal, hogy megszöktette tőle ezt a Neairát, és eltulajdonította a magával vitt holmikat, barátaik rávették őket, hogy találkozzanak, és bízzák magukat döntőbírák (idiallaktai) ítéletére. Phrynión az alópekéi Satyrost, Lakedaimonios fivérét, Stephanos a lamptrai Sauriast állította döntőbíróul, melléjük pedig közösen az acharnai Diogeitónt választották. 46 Mikor összegyűltek a templomban, és mindket­ tőjük, illetve Neaira előadásában meghallgatták, mi is történt, a következő, mindkét fél által elfogadott döntést hozták: a lány legyen szabad és önmaga ura, mindazt azonban, amit magával vitt Phrynióntól a ruhák, ékszerek és a szobalányok kivételével, amiket neki vett, - adja vissza Phryniónnak, továbbá felváltva egyik nap az egyikkel, másik nap a másikkal legyen együtt, ha pedig valahogy más­ képp egyeznének meg egymássál, akkor ahhoz 21

A pollódúr os

tartsák magukat, A költségeit mindig az állja, akinél éppen van, ezután pedig legyenek barátok, és borítsanak fátylat a múltra. 47 Ez a megegyezés született tehát Phrynión cs Stephanos között az itt megjelent Neairáról a döntőbírák közbenjárására. Hogy pedig igazat mondok, arra bizonyságul olvassák fel nektek a tanúvallomást! Szólítsd az alópekéi Satyrost, a lamptrai Sauriast és az acharnai Diogcitónt! Tanúvallomás Az alópekéi Satyros, a lamptrai Saurias és az acharnai Diogeitún arról tanúskodnak, hogy amikor döntőbírónak kérték fel őket Neaira, a vádlott ügyében, kibékítették Stephanost és Phryniónt. A szerződés {diallagai), amiben megállapodtak az volt, amelyet Apollodóros előadott. Szerződés A következő feltételekkel békítették ki Phryniónt és Stephanost: hacsak másképp nem állapodnak meg, mindketten használják Xeairát, és havonta ugyan­ annyi napig tartsák maguknál. 48 Miután megállapodtak, mindazok, akik a két fél képviseletében részt vettek a döntésben vagy az egész ügyben, azt tették, amit - úgy vélem - hasonló esetben mindig szokás, különösen, ha a viszáty tárgya egy örömlány (kelaira)\ mindkettőjükhöz elmentek vendégségbe, mindig ahhoz, akinél éppen Neaira tartózkodott, és ő úgy evett és ivott velük, mint egy örömlány. És hogy igazat beszélek, bizonyságul szólítsd a tanúkat, akik velük voltak, a próbalinthosi Eubulost, a inelitéi Diopeithést és a kerameisi Ktésónt!

22

VÁDUESZÉD NEAIRA ELLEN

Tanúk A probalinthosi Eubulos, a melitéi Diopcithés és a kerameisi Ktcsón tanúsítják, hogy miután meg­ állapodás született Phrynión és Stephanos között Neaira ügyében, gyakran lakomáztak és ittak velük a vádlott, Neaira társaságában, akkor is, amikor Neaira Stcphanosnál volt és akkor is, amikor Phryni ónnál. 49 Beszédemben eddig bemutattam, és tanú­ val lomásokkal bizonyítottam, hogy Neaira kez­ detben rabszolga volt, kétszer is eladták, hogy örömlány módjára a testével kereste a kenyerét, és hogy’ Phrynión tői Megarába szökött, majd mikor visszatért, idegenként kezest kellett állítania a polemarchosnál. Most pedig azt akarom nektek be­ bizonyítani, hogy maga Stephanos adott bizony­ ságot arról, hogy idegen. 50 Az itt megjelent Neairának a lányát, akit kislánykorában hozott magával Stephanos házába, és akit valaha Süybélének hívtak, most viszont Phanó a neve, Stephanos úgy adta feleségül egy athéni polgárhoz, az aigiliai Phrastórhoz, mintha a saját lánya lenne, cs hozományul harminc minát adott vele. Amikor az viszont Phrastór házába költözött, aki kemény munkával kereste meg a kenyeret, sehogyan sem tudott megbarátkozni férje életmódjával, hanem anyja szokásai és a házában megismert kicsapongó élet után sóvárgott, mivel - úgy vélem - ennyire szabadosán nevelhették fel. 51 Phrastór látta, hogy nem rendes asszony, és nem is hallgat rá, ráadásul egyértelműen megbizonyosodott arról, hogy nem is Stephanos lánya, hanem Neairáé, és kezdettől fogva becsapták, mert hiszen ő úgy vette el, mint Ste­ phanos lányát, akinek nem Neaira az anyja, hanem egy athéni nő, akivel Neaira előtt élt házasságban. Ekkor haragra gerjedt mindannyiuk ellen, mert úgy 23

A pollodóros

érezte, rútul tecsapták, és egyévi házasság után terhesen elűzte az asszonyt, sőt még a hozományt sem adta vissza. 52 Stephanos erre pert (diké) indított ellene az Ódeionban, hogy fizessen élet­ járadekot a törvény {nomos) szerint, amely kimond­ ja, ha valaki elűzi a feleségét, fizesse vissza a hozo­ mányt, vagy ha nem, fizessen ni mánként kilenc obolos kamatot (minden hónapban), és az asszony törvényes képviselője (kyrios) indítson pert élet­ járadékért (sün dikasasthai) az Ódeionban. Phrastőr viszont azért emelt vádat (graphé) Stephanos ellen a thesmothetészknél, mert egy idegen nő lányát adta hozzá athéni létére úgy, mintha a saját lánya lenne. A következő törvényre hivatkozott, kérlek, olvasd fel! Tóroény Ha valaki úgy ad hozzá idegen nőt athéni pol­ gárhoz, mintha az a saját rokona lenne, veszítse el a polgárjogát (atimos), kobozzák cl a vagyonát, a vagyon harmada pedig a vádlót illesse. Bárki, akinek jogában áll, pert indíthat ellene ugyanúgy, mint polgárjoggal való visszaélés (xénia) esetén. 53 Tellát azt a törvényt olvasták fel nektek, amely alapján Phrastőr vádat emelt Stephanos ellen a Üiesmolhetéseknél. Mivel belátta, ha elítélik idegen nő férjhez adásáért, a legsúlyosabb büntetés vár rá, megegyezett Fhrastórral, hogy lemond a hozo­ mányról, és az életjáradékért benyújtott keresettől is eláll, cserében Phrastőr visszavonja a vádat a tliesmothetéseknéh Arra bizonyságul, hogy igazat beszélek, magát Phrastórt szólítom tanúnak, és kényszerítem, hogy a törvény szerint tegyen vallo­ mást. 54 Szólítsd az aigiliai Phrastórt!

24

Vádbeszéd N eaira ellen

Tanúvallomás Az aigiliai Phrastór azt vallja, hogy miután a tudomására jutott, hogy Neaira lányát vette el abban a hiszemben, hogy Stephanos lánya, a tör­ vény szerint vádat emelt a thesmotlietésék előtt, az asszonyt pedig kidobta, és nem lakott többé vele* Miután Stephanos pert indított ellene az Odeionban az életjáradékért, megállapodtak, hogy ő a vádat vonja vissza a thesmothelésck előtt, Stephanos pedig az életjáradékért kezdett pert, amit ellene indított, 55 Most pedig hadd terjesszek be egy másik tanúvallomást Phrastór tói illetve phratriájának és genosának tagjaitól arról, hogy az itt megjelent Neaira idegen. Nem sokkal azután ugyanis, hogy Phrastór elűzte Neaira lányát, megbetegedett, állapota válságosra fordult cs végső kétségbeesésbe jutott. Mivel rokonaival már régóta megromlott a viszonya, haragban és gyűlöletben eltek, ráadásul még gyermeke sem volt, a betegségtől elgyengülve hagyta, hogy Neaira és lányának gondoskodása meglágyítsa a szívét. 56 Ok ugyanis felkeresték, mikor az ágyat nyomta cs senki sem törődött vele, gyógyszert hoztak neki, cs ápolták, azt pedig ti is tudjátok, milyen sokat ér az asszonykéz, ha valaki beteg! így hát belegyezett, hogy visszafogadja, és fiának ismerje el a gyereket, akit ennek a Neairának a lánya szült, miután Phrastór terhesen elkergette a házából, mert felháborodott a csaláson, amikor megtudta, hogy nem Stephanos lánya, hanem Neairáé. 57 Az indítéka emberi és érthető, hiszen súlyos beteg volt, és nem sok remény kecsegtette, hogy felépülhet, azt viszont el akarta kerülni, hogy a rokonai örököljék a vagyonát, és gyermektelenül haljon meg. Ezért törvényes utódjának ismerte el a fiút, és magához vette. Azt pedig, hogy ezt 25

A pollouóros

egészségesen soha nem tette volna meg, mindjárt meggyőzően és egyértelműen bebizonyítom nektek. 58 Ugyanis mihelyt Phrastór felépült betegségéből, összeszedte magát, és jobban lett, elvett egy athéni nőt a törvények szerint, a melitéi Satyros törvényes lányát, Diphilos testvérét. Már ez is bizonyítékul szolgálhat nektek, hogy nem szabad akaratából ismerte el a gyereket, hanem az vitte rá, hogy egyrészt beteg volt, gyermektelen, ők kelten pedig ápolták, másrészt pedig gyűlölte a rokonait, és nem akarta, hogy' ők örököljék a vagyonát, ha valami történne vele. De ami ezután történt, még egy­ értelműbben világítja ezt meg. 59 Mikor ugyanis Phrastór betegen Neaira lányának a gyermekét a phratria és a Brytidai nemzetség (genus) tagjainak színe elé vezette, amelybe ő is tartozott, a fia ellen szavaztak, és megtagadták, hogy beírják a nem­ zetség tagjai közé, mert - úgy vélem - jól tudták, hogy Phrastór első felesége Neaira lánya volt, akit elűzött magától, majd később a betegségétől legyengülve beleegyezett, hogy a gyereket vissza­ fogadja. 60 Erre Phrastór beperelte őket, hogy nem írták be a fiát a nemzetségbe, ők viszont fel­ szólították, hogy döntőbíró előtt esküdjön meg egy hibátlan áldozati állat fölött, hogy tudomása szerint ez az ő fia egy athéni nőtől (aüé gyné), aki törvényes hitvese. Mikor a nemzetség tagjai felszólították erre a döntőbíró előtt, ő megtagadta az esküt, és nem tette le. 61 És hogy igazat mondok, a Brytidai nemzetség tagjainak vallomásával bizonyítom. Tanúk A hekaléi Timostratos, az eroiadai Xanthippos, a phaléroni Eualkos, a lakiadai Anytos, az aigilíai Euphranór és a kephaléi Nikippos tanúsítják, hogy az aigilíai Phrastórral együtt a Brytidai nemzetség tagjai, és mikor Phrastór azt akarta, hogy írják be a 26

VAdbeszéd N eaira ellen

fiát a nemzetségbe, megtagadták a felvételt, mert tudták, Neaira lánya a fiú anyja. 62 így minden kétséget kizáróan bebizonyítottam nektek, hogy az itt megjelent Neairának még a legközelebbi rokonai is tanúsították, hogy idegen: a mostani szeretője cs clettársa, ez a Stephanos, és Phrastór, aki elvette a lányát. Egyrészt ugyanis Stephanos sem akart perbe bocsátkozni a lány védelmében Phrastorral, aki bevádolta a thesmolhelésck előtt, hogy idegen asszony lányát adta hozzá athéni polgár létére, ezért inkább lemondott a hozományról, és nem követelte vissza. 63 Másrészt Phrastór is elűzte a feleségét, az itt megjelent Nea­ irának a lányát, mivel rájött, hogy nem Stephanos az apja, és a hozományt is megtartotta. Később betegsége, gyermektelensége és rokonaival való viszálya miatt beleegyezett, hogy elismerje a fiút, és nemzetségének tagjai elé vezette. Azok viszont le­ szavazták, és arra szólították fel, hogy esküdjön, ő azonban inkább a lelkiisméretére hallgatott és megtagadta az esküt. Később elvett egy athéni nőt a törvények szerint. Ezek a tények önmagukban minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Neaira idegen. 64 És most vegyetek figyelembe, milyen pénzsóvár és alávaló ember ez a Stephanos, hogy ebből is lássátok, az itt megjelent Neaira nem athéni polgár. Csapdát állított az androsi Epainetosnak, aki egykor Neaira szeretője volt, bőkezűen bánt vele, és Neairához fűződő bensőséges viszonya miatt mindig meglátogatta őket, amikor csak Athénba vezetett útja, 65 Azzal az ürüggyel, hogy áldozatot tartanak, meghívta magukhoz vidékre, majd rajtakapta, hogy elcsábítja ennek a Neairának a lányát, és harminc minát követelt tőle. Elfogadta az akkori thesmolkelésnek, Aristomackósnak és Nausiphilosnak, 27

Apollodúros

Nausinikos, az archón a fiának kezességet, és sza­ badon bocsátotta, hogy megadhassa neki a pénzt. 66 Epainetos azonban alig hogy kitette a lábát, és visszanyerte szabadságát, vádat (graphé) emelt a thesmolhetéscknél ez ellen a Stephanos ellen, hogy jogtalanul fogta eh Arra a törvényre hivatkozott, amelyik kimondja, ha valakit jogtalanul fognak cl csábításért, emeljen vádat a íhesmotketésekuél jog­ talan fogvatartás miatt. Ila rábizonyítja a vádat arra, aki elfogta, és kiderül, hogy aljas módon be­ csap tálc, mentsék fel a kezeseket kötelességük alól. Ha azonban bebizonyosodik, hogy csábító, a kezesek adják át a perben nyertes félnek, az pedig büntesse meg kedve szerint a bíróságon kés hasz­ nálata nélkül mint csábítót. 67 E törvény alapján emelt ellene vádat Epainetos, és elismerte, hogy lefeküdt a lánnyal, de nem ám mint csábító, mert nem Stephanos lánya volt, hanem Neairáé, és az anyja pedig tudta, hogy a lány odaadja magát neki, sőt sokat fizetett a két nőnek, és a háztartás költségeit is fedezte, mikor náluk járt. Idézte az erről rendelkező törvényt, amely megtiltja, hogy csábításért emeljenek vádat azoknak a nőknek az esetében, akik nyilvánosházban vagy az utcán árul­ ják magukat. Azt állította, hogy ez a hely, Ste­ phanos háza is bordély, és ebből az üzletből élnek, mégpedig igen jól. 68 Miután Epainetos kijelen­ tette ezeket, és vádat emelt, Stephanos - mivel tudta, hogy rábizonyítanák, hogy nőket futtat (pomoboskos) és zsaroló (sykophanlés) - a kezesek döntőbíráskodására bízta az Epainetosszal való vitáját azzal, hogy felmenti őket a kezesség alól, Epainetos viszont vonja vissza a vádat. 69 Epai­ netos hallgatott rájuk, és visszavonta a Stephanos elleni vádat. Mikor összegyűltek, és megbízták a kezeseket a döntőbírói feladattal, Stephanosnak semmi jogszerű mondanivalója nem volt, csak arra 28

VÁDBESZÉD NEAIRA ELLEN

kérte Epainetost, hogy járuljon hozzá Neaira lányá­ nak a hozományához. Hivatkozott a szegénységére, a balszerencsére, ami lányát Phrastórral érte, arra, hogy elvesztette a hozományt, és nem lenne képes újból kiházasítani. 70 „Használtad a lányt mondta - úgy illenék, hogy valamit tegyél is az érdekében!” - és még más szavakkal is kérlelte, amiket az ember csak végszükség esetén ejtene ki a száján. Miután mindkettőjüket meghallgatták, ki­ békítették őket, és rávették Epainetost, hogy ezer drachmával járuljon hozzá Xeaira lányának hozo­ mányához . Hogy igazat beszélek, bizonyítékul a kezeseket szólítom tanúnak, ugyanazokat, akikből utóbb döntőbírók lettek. Taniík 71 A kephaléi Nausiphilos és a kephaléi Aristomachos tanúsítják, hogy az androsi Epainctos kezesei voltak, mikor Stephanos azt állította, hogy csábításon érte, cs mikor Epainctos elment és visszanyerte a szabadságát, vádat emelt Stephanos ellen a ihesmothelésekncl, hogy jogtalanul fogta el. Döntőbírákként kibékítették őket, és a megegyezés pontjai azok voltak, amiket Apollodóros idézett. Megegyezés A döntőbírók ezekkel a feltételekkel békítették ki Stephanost és Epainetost: a fogvatartással kap­ csolatos eseményekről ne tegyen említést senki se, továbbá Epainetos adjon ezer drachmát Phanónak hozományul, mert sokszor volt vele, Stephanos viszont bocsássa Phanót Epainetos rendelkezésére, amikor a városban tartózkodik, és együtt akar lenni a lánnyal. 72 Bár így egyértelműen fény derült arra, hogy a lány idegen, és ez a férfi itt nem átallja arra 29

A pollodóros

használni, hogy férfiakat ejtsen csapdába vele, mint csábítókat, Stephanos és Neaira az elbizakodottság és az arcátlanság olyan fokára jutottak, hogy vakmerőén nem érték be azzal se, hogy a lányt polgárnak nevezték. Mikor látták, hogy az előkelő származású de szegény és tapasztalatlan koirónidai Thcogenést basileusszÁ sorsolták, Stephanos a segítségére sietett a meghallgatáson (dokimasia), és pénzzel is támogatta, hogy hivatalba tudjon lépni, A bizalmába férkőzött és hivatalt vásárolt tőle: a segédje (paredros) lett, és hozzáadták ezt a nőt, Neaira lányát, és Stephanos úgy adta férjhez, mintha a saját lánya lenne. Ennyire megvetette a törvényeiteket. 73 Es ez a nő végezte el a titkos szertartásaitokat a város üdvéért, és látta mindazt, amit idegenként nem lett volna szabad látnia, és annak ellenére, hogy ilyen volt a jelleme, belépett oda, ahova a basileus feleségén kívül más athéni a lábát sem teheti be. Neki tették le az esküt a templomokat gondozó papnők (gera-irai), Dionysos felesége lett, és a város üdvéért számos szent és titkos szertartást végzett el, amit az őseitek hagytak rátok. De hogyan is tetszhetne az isteneknek, ha egy jüUmcnt nőszeinély végezi el azokat a szer­ tartásokat, amelyeket más nem is hallhat, külö­ nösen, ha az egy ilyen asszony, cs ilyen mtiltja van? 74 Most pedig külön-ldilön cs részletesen végig akarom venni (ezeket a szertartásokat), hogy körültekintőbben járhassatok el az ítélethozatalnál, és tudatában legyetek, nem csak magatok és tör­ vényeitek védelmében szavaztok majd, hanem az istenek iránti kötelességetek (eulabeia) is, hogy megbosszuljátok a szentségtörést és megbüntessétek a vétkest. Kezdetben ugyanis, athéniak, egyed­ uralom (dynastcia) volt a városban, a királyi címet {basileus) pedig mindig azok viseltek, akik azáltal emelkedtek ki a többiek közül, hogy e föld gyér30

VÁDJ?ESZED NEAJRA ELLEN

mekci (autochthones) voltak. Minden áldozatot a király végzett, míg a legszentebb és titkos szer­ tartásokat a felesége látta el, méltán, mert ő volt a királynő (basilinna). 75 Miután Théseus össze­ telepítette a lakosságot (synoikizein), megalapította a demokiáciát, és a város benépesedett, a basileust a démos válogatott jelöltek közül kézfeltartással az érdemei alapján {andragaíhia) választotta meg. Azt a törvényt hozták, hogy a felesége olyan athéni nő legyen, akinek nem volt viszonya előtte más férfival, hanem szűzen ment hozzá, hogy ősi szokás szerint végezhesse el a titkos szertartásokat a város üdvéért, és az isteneknek kegyesen (eusebós) megadják mindazt, ami jár, és abból semmit el ne hagyjanak, és semmit meg ne változtassanak. 76 Ezt a törvényt felvésték egy kő táblára, és felállították a Limnaoinban, Dionysos templomában az oltár mellett. Ez a tábla még ma is áll, cs bár attikai betűi nehezen olvashatók, világos, mi áll rajta. Ekkora tanúbizonyságát adta a démos istenfele 1mének (eusebeia), és örökül hagyta a következő nemzedé­ keknek: „csak egy ilyen asszonyt tartunk méltónak arra, hogy hozzád adjuk feleségül, és ellássa a szertartásokat” . Azért állították fel a kőtáblát Dionysos legrégibb és legszentebb templomában, a Limnaionban, hogy csak kevesen ismerhessék meg a feliratot, ugyanis a szentélyt évente csak egyszer nyitják ki, az Antheslérion hónapjának tizenkettedik napján. 77 Ez a szent és ünnepélyes szertatás, amiről az őseitek ilyen szépen és méltó módon gondoskodtak, érdemes a ti figyelmetekre is, athéniak. Azok pedig, akik arcátlanul semmibe veszik törvényeiteket, és szégyentelenül megsértik isteneiteket, két okból is rászolgálnak a büntetésre. Egyrészt, hogy ők maguk meglakoljanak gaz­ tetteitekért, másrészt, hogy mások is legyenek 31

A pollodóros

óvatosak, és ne merészeljenek vétkezni az istenek és a város ellen. 78 A szent hírnököt (hierokéiyx) is szeretném elétek idézni, aki a basileus feleségének segédkezik, mikor az megesketi a kosarakat tartó papnőket (gemirai) az oltárnál, még mielőtt hozzálátnának a szertartáshoz, hogy hallgassatok meg az esküből és szertartás szövegéből annyit, amennyit hallanotok szabad, és tudjátok meg, milyen ünnepélyesek, szentek és ősiek ezek a szertartások. Papnők esküje Szent életet élek, tiszta vagyok és tartózkodtam mindattól, ami beszennyezhetne, csak úgy, mint a férfiak társaságától. Az ősi szokások szerint, a ki­ tűzött időben ünneplem meg Dionysos tiszteletére a Theoiniát és az lobakcheiát. 79 Az esküből és az őseitektől rátok hagyott szertartásból tehát annyit hallottatok, amennyit cl lehet mondani. Es hallhattátok azt is, hogy ez az asszony látta el ezeket a szertartásokat cs eskette meg a papnőket, akit Stephanos úgy adott Theogenéshez, az akkori basüenshoz, mintha a tulajdon lánya lenne, és hogy ezekről a szertartásokról még azok a nők sem beszelhetnek senkinek, akik szem­ tanúi voltak. Most pedig hadd tárjak elétek bizonyítékul egy olyan eseményt, amely titokban történt ugyan meg, de én a tények alapján be­ bizonyítom, hogy kétségtelenül igaz. 80 Mert miután elvégezték a szertartást, és a kilenc archon a kijelölt napon felment az Arés-dombra, az Arésdombi tanács, amely vallási ügyekben egyébként is nagy tekintélyű, tüstént vizsgálatot indított, hogy ki is Theogenés felesége, és kiderítették az igaz­ ságot. A szertartások miatt aggódva titokban úgy boronálták el az ügyet, hogy megbírságolták 32

VÁU13ESZÉD NEA1RA ELLEN"

Theogenést annyira, amennyire hatalmukban állt, hiszen nincs joguk bármekkora büntetést kiróni athéni polgárokra. 81 Megvitatták az esetet, és az Arés-dombi tanács felháborodottan megbírságolta Theogenést, mert egy efféle nőt vett el, és hagyta, hogy elvégezze a titkos szertartásokat a város üdvéért, Theogenés könyörögve kérlelte őket, mondván, hogy nem tudta, hogy a lány Neairáé, mert Stcphanos hazudott neki, így azt hitte, hogy az ő lányát veszi el a törvények szerint, és a köz­ ügyekben való járatlansága és jóhiszeműsége matt nevezte ki segédjének (paredros) is, hogy egy olyan emberrel töltse be a hivatalt, akit jóakarójának hitt, és ezért lett a veje is. 82 „Azt pedig, hogy nem hazudok, - mondta - meggyőzően és kétséget nem tűrőcn bebizonyítom azzal, hogy ezt az asszonyt elűzöm a házamból, mert nem Stephanos lánya, hanem Neairáé. Ha ezt megteszem, akkor az állí­ tásom, hogy hecsaptak, máris igazolást nyer előttetek, ha pedig nem teszem meg, büntessetek meg, mint egy gaztevőt, aki vétkezett az istenek ellen.” 83 Miután Theogenés mindezeket megígérte és kérte tőlük, az Arés-dombi tanács megsajnálta jóhiszeműsége miatt, elhitte, hogy valóban becsapta Stephanos, és elállt a büntetéstől. Theogenés meg, ahogy lejött az Arés-dombról, kidobta ennek a Neairának a lányát, Stephanost pedig kiűzte a tisztviselők testületéből (apólaunein lu synedriu). így a tanácstagok beszüntették a Theogenés elleni eljárást, megenyhültek iránta, és megbocsátottak neki, mert félrevezetés áldozata volt. 84 És, hogy, mindaz, amit mondtam, igaz, arra magát Theogenést hívom tanúul, és felszólítom, hogy tegyen tanúvallomást. Szólítsd az erchiai Theogenést!

33

A pollodóros

Tanúvallomás Az erchiai Theogcnés tanúsítja, hogy abban az időben, amikor ő volt a basilens, feleségül vette Phanót abban a hiszemben, hogy az Stephanos lánya. Amint azonba?i rájött, hogy becsapták, a nőt azonnal elűzte házából, és többé nem élt vele együtt, Stephanost pedig megfosztotta segedi tisztétől (paredria), és nem engedte, hogy ezek után ezt a tisztséget viselje. 85 Hozd most kérlek, és olvasd fel azt a tör­ vényt, amely ezekről az ügyekről rendelkezik! Azt szeretnem ugyanis, hogy lássátok, az sem lett volna elegendő, ha ezt a nőt, akinek ilyen a jelleme, és ilyen múltja van, távol tartjuk az említett ünnep­ ségektől, és megtiltjuk, hogy megtekintse ezeket, áldozatot mutasson be rajtuk, és a város üdvéért bármi részt is vállaljon ősi szent szertartásainkból, hanem minden athéni vallási ünneptől el kellett volna őt tanácsolni. Mert ha egy nőt házasság­ törésen érnek, az többé semmilyen nyilvános szentélybe nem teheti be a lábát, noha a törvények az idegen származású és rabszolga sorú nőknek is megengedik, hogy belépjenek ezekre a helyekre, ha áldozni vagy imádkozni akarnak. 86 Egyedül ezeknek, a házasságtörésen ért nőknek tiltják a törvények, hogy belépjenek a nyilvános szentélyekbe. Ila pedig egy ilyen nő mégis bemernie, és ezzel megszegné a törvényt, bárki kénve-kedve szerint olyan büntetéssel sújthatja őt, amilyennel csak akarja - kivéve a halált -, és a törvény annak adja a büntetés jogát, aki rajtakapja a nőt, A törvény pedig azért rendeli úgy, hogy az ilyen nőket a halálon kívül bármilyen büntetéssel lehet sújtani, és semmiféle bíróság nem mentheti fel őket, nehogy szentélyeink tisztátlanság és szent­ ségtörés színterei legyenek, egyszersmind azért, hogy az asszonyokat a szükséges félelemmel arra 34

VÁDBES/ÍÉ1) NEAIRA ELLEN

ösztönözzék, hogy józan életet éljenek és ne vétkezzenek, hanem kötelességük szerint őrizzék a családi tűzhelyet. A törvény ugyanis arra inti őket, hogy ha ilyen vétket követnek el, egyszerre űzik el őket férjük házából és városuk szentélyeiből. 87 És hogy mindez így van, világosan látjátok majd, ha meghallgatjátok, mi áll a törvényben. Hozd a törvényt, kérlek! A házasságtörésről szóló tömény Ha egy nőt a férje házasságtörésen ér, többé nem élhet együtt a feleségével. Ha mégis együtt él vele, fosszák meg polgárjogától. A házasságtörésen ért nő nem lephet be a nyilvános szentélyekbe. Ha mégis bemegy, bárki tetszése szerint megbüntetheti, de meg nem ölheti őt. 88 Tisztelt athéniak, magát az athéni népet akarom most tanúul hívni, hogy megmutassam, micsoda gonddal és mekkora bölcsességgel rendelkezik ezekről a szent dolgokról. Noha az athéni nép a legfőbb hatalom az egész városban, és jogában állna bármit kénye-kedve szerint megtenni, olyan szép és szent dolognak tartotta az athéni polgárjog adományozását, hogy törvényeket szabott saját maga számára arról, milyen felt ételekkel lehet valakit polgárrá, ha úgy kívánja. Ezeket a törvé­ nyeket tiporta most lábbal Stcphanos, és mindazok, akik így kötöttek házasságot. 89 Jobb lesz tehát, ha meghallgatjátok, melyek ezek a törvények, és megértitek, hogy ezek az emberek bemocskolták a legszebb és legszentebb ajándékokat, amelyeket városunk jótevői kaphat­ nak. Kezdjük tehál azzal a törvénnyel, amely meg­ tiltja a népnek, hogy olyan embernek adomá­ nyozzon polgárjogot, aki az athéni nép érdekében 35

A pollodórüs

tett bátor tetteivel nem érdemelte ki ezt. Továbbá, még ha minderről meg is győződik a nép, és ebben az adományban részesíti az illetőt., a törvény addig nem engedi, hogy polgárrá fogadása érvénybe lép­ jen, amíg a következő népgyűlésen több, mint hatezer athéni titkos szavazáson állást nem foglal mellette. 90 A továbbiakra vonatkozóan úgy rendelkezik a törvény, hogy a prytanisok állítsák fel a szava­ zóurnákat, és adják a szavazóköveket a népgyűlés résztvevőinek, még mielőtt az idegenek beléphet­ nének és a kerítéseket eltávolítanák, hogy minden egyes polgár külső befolyástól mentesen mérle­ gelhesse, kit kíván polgárrá tenni, és hogy méltó-e rá az, akinek ezt az adományt szánják. Ezen kívül lehetőséget ad a törvény arra, hogy bármely athéni polgár, ha úgy kívánja, törvény tele nségi óvást (graphé paranomón) nyújthasson be, és a bíróság ele lépve bizonyíthassa be, hogy az illető méltatlan az ajándékra, és törvénytelenül vált athéni polgárrá. 91 Bizony, nem egyszer megtörtént már, hogy a támogatók csalárd beszédétől félrevezetve az athéni nép ebben az adományban részesített valakit, de mivel törvénytelenségi óvás érkezett a bírósághoz, és bizonyságot nyert, hogy az illető nem méltó az ajándékra, a bíróság visszavonta azt. Nehéz volna a megannyi régi esetet felsorolni; a thessaliai Peitholasra és az olynlhosi Apollónidésre azonban mind­ annyian emlékeztek: a nép polgárjogot adott nekik, de a bíróság megvonta tőlük. 92 Mindez nem olyan régen történt, hogy ne éljen még emlékezetetekben. Bár ilyen szép és szigorú törvényeket hoztunk a polgárjogról, amelyek révén athénivá lehet válni, érvényben van egy mindezeknél erősebb törvény. Ilyen rendkívüli előrelátással rendelkezett ugyanis a nép önmaga és az istenek dolgában, azért, hogy az áldozatokat a város üdvéért istenfélő módon 36

VÁD BESZÉD NE AIR A ELLEN

végezzék el. A törvény ugyanis világosan megtiltja, hogy mindazok, akiket a nép tett athéni polgárrá, a kilenc archón közé kerüljenek, vagy bármilyen papi tisztséget töltsenek be. Utódaiknak már mindezt megengedi a nép, de hozzáteszi; „amennyiben törvényes házasságban élő, polgárjoggal rendelkező anyától születtek.” 93 Hogy mindaz, amit mondok, igaz, nagy és meggyőző bizonyítékkal teszem előttetek világossá. Először azonban a törvény eredetét akarom ismer­ tetni veletek: hogyan hozták, és kikre vonatkoznak rendelkezései, mert kiváló férfiak cs a nép tánto­ ríthatatlan barátai voltak ők. így aztán mindebből látni fogjátok, hogy gyalázat érte a nép becses ajándékát, amely a jótevőknek jár, és hogy mekkora jótétemények gyakorlásától fosztott meg Stephanos és mindazok, akik ilyen módon kötöttek házasságot és nemzettek gyereket. 94 Tisztelt athéniak, Marathónnál a hellének közül egyedül a plataiaiak siettek a segítségünkre, amikor Datis, Dareios király hadvezére elindult Eretriából, leigázta Euboiát, és hatalmas seregével dúlva-fosztogatva benyomult a mi földünkre. Kiválóságuk emlékét a mai napig hirdeti a Stoa Poikilé festménye: azt ábrázolja, hogyan sietettek valamennyien, boiót sisakot viselve, hogy a segít­ ségünkre kelhessenek. 95 Amikor a következő alkalommal Xerxés támadt Hellasra, és a thébaiak a médek pártjára álltak, ők akkor sem voltak kaphatók arra, hogy cserben hagyjanak minket, hanem minden boiót közül egyedül ők szálltak csatasorba a lakedaimóniakkal és Leónidasszal együtt Thermopylainál, ahol minden második plataiai férfi elesett a rájuk támadó barbárok kezétől. A többiek a ti hadihajói­ tokra szálltak fel, minthogy nekik nem volt meg­ felelő flottájuk, és veletek együtt vívták meg az arte37

A pollódőrös

misioni és a salaniisi tengeri ütközeteket, 96 majd az utolsó csatát Plataiainál Mardonios, a király hadvezére ellen is veletek és Hellas többi felsza­ badítójával együtt harcolták végig: így tették a szabadságot, minden hellén közös kincsévé. Miután pedig Pausanias, a spártaiak királya meg akart benneteket alázni, és nem érte be annyival, hogy a hellének egyedül a spártaiakra bízzák a háború vezetését - bár valójában a mi városunk vezette el a görögöket a szabadsághoz, a lakedaimóniak becsvá­ gyával nem szálltunk versenybe, nehogy1, magunkra vonjuk szövetségeseink haragját. 97 Ezért Pausanias, a spártaiak királya felfuvalkodoltan ezt írta fel arra a delphoi tripusra, amelyet a plataiai csatában és a salaniisi tengeri ütközetbeu együtt harcoló görögök ajánlottak fel Apollónnak a barbárok fölött aratott győzelem emlékére: Pausanias, a vezér, ki a méd sereget leigázta, Phoibos Apollónnak szenteli ezt a jelel. ügy írta ezt, mintha mindent egysedül vitt volna végbe, cs a tripust is egymaga ajánlotta volna fel, nem pedig a szövetségesek közösen. 98 A hellének erre haragra gyulladtak, a plataiaiak pedig a szövetségesek nevében ezer lalantonra büntették a spártaiakat az amphiktyónia előtt, és arra kény\szerítették őket, hogy töröljék ki a felira­ tot, és helyette a háborúból részüket kivevő polisok neveit írják fel. Nem utolsósorban ez volt az, amivel a lakedaimóniak és királyi házuk haragját magukra vonták. 99 Abban a helyzetben a spártaiak nem tehettek ellenük semmit, mintegy ötven évvel később (Kr. e. 43 1) azonban Archidamos, Zcuxidamos fia, a lakedaimóniak királyba megpróbálta békeidőben bevenni 38

Vádbeszéd N eaira ellen

városukat. A támadást Thébaiból indította el, a boiótarchos, Eurymachos, Leontidas fia segítségé­ vel, és az éjszaka leple alatt Nauldeidés és néhány társa, akiket megvesztegetéssel nyertek meg maguk­ nak, kinyitotta előttük a kapukat. 100 Amikor a plataiaiak észrevették, hogy a thébaiak a város falain belül vannak, és hogy békeidőben az éj leple alatt váratlanul elfoglalták városukat, maguk is fegyvert ragadtak, és csatasorba álltak. Ahogy azonban felvirradt, látták, hogy a thébaiak nin­ csenek sokan, minthogy csak a legelsők jutottak be a városba: az éjszaka leszakadt zápor akadályozta meg, hog>r mindannyian behatoljanak. Az Asóposfolyó vízszintje ugyanis megemelkedett, és ez igencsak megnehezítette az átkelést, kiváltképp éj­ szaka. Amikor tehát a plataiaik meglátták a thébaiakat a városban, és rájöttek, hogy nincsenek ott mindannyian, rájuk támadtak, és vereséget mértek rájuk: kardélre hányták a támadókat, mielőtt társa­ ik segítségükre siethettek volna. Ezután rögtön kö­ vetet küldtek hozzánk, hogy elmondják, mi történt, és a tudomásunkra hozzák, hogy7 győztek a csatá­ ban, egyszersmind pedig segítséget kérjenek, ha a thébaiak pusztítani kezdenék földjüket. Az athéni­ ak, amint ezt meghallották, sebesen Plataiai alá vonultak, a thébaiak pedig, látván, hogy7az athéni­ ak a plataiaiak segítségére siettek, visszavonullak városukba. 101 Minthogy' a thébaiak vállalkozása kudarcba fulladt, a plataiaiak pedig kivégeztek mindenkit, akit a csatában élve elfogtak, a lakedaimóniak haragjukban hadüzenet nélkül hadjáratot indítot­ tak Plataiai ellen. Megparancsolták, hogy az argosiak kivételével minden egyes peloponnésosi város bocsássa rendelkezésükre hadereje kéthar­ madát, a többi bőidtől, a lokrisiakat, a phókisiakat, a malisiakal, az oitaiosiakat és az aknaiakat pedig 39

A pollód ókos

felszólították, hogy valamennyi katonájukkal vonuljanak hadba. 102 Amikor pedig hatalmas haderejükkel körülzárták a város falait, azt a javaslatot terjesz­ tették a plataiaiak elé, hogy amennyiben átadják nekik a várost, megtarthatják a földjüket, és tovább­ ra is élvezhetik azt, ami a tulajdonukban van, de az athéniak szövetségét el kell hagyniuk. A plataiaiak erre nem voltak hajlandók, és azt válaszolták, hogy az athéniak nélkül nem tesznek semmit. Erre a spártaiak tíz éven át kettős fallal vették őket körül, és sokszor sokféle módon intéztek támadást a város ellen. 103 Amikor pedig a plataiaiak helyzete súlyossá vált, mindenben szükséget szenvedtek, és elveszí­ tették reményüket a megmenekülésre, sorshúzással eldöntötték maguk között, kik maradnak a város­ ban, és állják tovább az ostromot, a többiek pedig az éjszaka, a sűrű cső és az erős szél oltalma alatt kitörtek a városból, és anélkül, hogy a hadsereg észrevette volna, átvágtak az ellenség ostromgyűrűjen, leszúrták az őröket, majd szörnyű állapotban és váratlanul hozzánk menekültek. A város elestekor az ellenség a fiatal férfiakat lemészárolta, a gyerekeket és asszonyokat pedig eladta rabszol­ gának, mert nem látták előre a spártaiak rohamát, és nem menekültek Athénba. 104 Lássátok hát még egyszer, hogyan adta meg a nép a polgárjogot azoknak az embereknek, akik ilyen világosan bizonyságát adták népünk iránti jóakaratuknak, feláldozva mindenüket, még gyer­ mekeiket és asszonyaikat is. Határozataitokból nyilvánvalóvá válik előttetek a törvény, és látni fog­ játok, hogy igazat mondok. Hozd hát a határozatot, és olvasd fel előttük!

40

Vádbeszéd N eajra ellen

Határozat a plataiaiakról Hippokratés terjesztette elő a javaslatot: a plataiaiak ettől a naptól fogva legyenek athéniak, rendelkezzenek minden joggal, amivel az athéniak is, és vegyenek részt mindenben, amiben az athéniak is részt vesznek, így a szertartásokban és a többi vallásos eseményben, kivéve, ha egy papi tisztség vagy áldozat egyetlen nemzetséghez tailozik, továbbá a kilenc archón közé se kerülhessenek be, leszármazóttaiknak azonban ez jogukban áll. A plataiaiakat be kell osztani a démosokba és a phylékbe, a későbbiekben viszont, miután be­ osztották őket, egyetlen plataiai se lehessen athéni polgár, kivéve azokat, akik az athéni néptől nyerték el ezt a maguk számára. 105 Látjátok, tisztelt athéniak, milyen szép és igazságos javaslatot terjesztett elő a szónok az athéni nép érdekében, majd elrendelte, hogy min­ den plataiait, aki ebben az ajándékban részesült, a bíróság egyenként vessen alá vizsgálatnak, hogy plataiai-e, és városunk barátai közül való-e, nehogy ennek orvé alatt sokan polgárjogot szerezzenek. Mindezek után a vizsgálaton átesettek neveit kőtáblára íratta, és az Akropolison az istennő mellett állíttatta fel, hogy' az ajándék a leszármazottaik számára is fennmaradjon, és meg lehessen állapítani, ki kivel áll rokonságban. 106 A későbbiek folyamán is csak annak engedte meg, hogy athéni polgár legyen, akit a bírósági vizsgálat méltónak talált rá, nehogy sokan pol­ gárjogot szerezhessenek azáltal, hogy magukat plataiainalc adják ki. Még azzal is kiegészítette a2 állami és isteni dolgokról rendelkező törvényi, hogy egyikük sem kerülhet a kilenc archón közé, és nem viselhetnek semmiféle papi tisztséget, utódaik azon­ ban mindezt megtehetik, de csak akkor, ha tör­ 41

A pollooóros

vényes házasságban elő, polgárjoggal rendelkező asszonytól születtek. 107 Hát nem szörnyű ez? Szomszédaitok esetében, akik a hellének közül minden kétséget kizáróan a legnagyobb érdemeket szerezték váro­ sotokkal szemben, ilyen szépen és pontosan meg­ határoztátok, ki, milyen feltételekkel részesülhet ebben az ajándékban; ezt a nőt azonban büntetlenül hagytátok volna, aki köztudomásúlag egész Hellasban árulta kegyeit, ilyen szörnyű és arcátlan módon meggyalázla városunkat és vétkezett az istenek ellen, és aki sem a szüleitől nem örökölt polgárjogot, sem a néptől nem kapta meg azt? 108 Mert hol nem űzte testével a mesterségét, és hova eí nem ment, hogy napi jövedelmét meg­ keresse? Nem járta-e be így az egész Peloponnésost, Tilossal iát és Magnésiát a harisai Simosszal és Euryd a masszái, Méscios fiával, Chiost és Iónia legnagyobb részét a krétai Sótadés kíséretében, amikor akkori úrnője, Ni karc té adta bérbe őt? Mit gondoltok, mire képes ez a nő, aki másoknak aláveti magát, és mindenkivel összeáll, aki fizet neki? Nem szolgálja-e ki használóit az élvezetek minden fajtájával? Polgárjogot adnátok-e ezek után egy olyan nőnek, aki közismert arról, hogy mesterségéi három lyukkal űzvén bejárta az egész világot? 109 Miféle szép tettet tudnátok említeni, ha valaki megkérdezne benneteket? Lesz-c olyan szégyen vagy szentségtörés, amelyben nem lesztek vétkesek? Mielőtt ugyanis megvádolták és perbe fogták volna Neairát, és mindenki megtudta volna, kicsoda ő, és milyen szentségtörést követett el, ő jogtiprása, a város azonban közönyössége miatt volt bűnös- Voltak közietek olyanok, akik nem tudtak róla semmit, mások tudtak ugyan, és hangot is adtak felháborodásuknak, de tettekkel nem léphettek fel ellene, amíg perbe nem fogták őt, és 42

Vádreszéd N em ka ellem

szavazást nem tartottak róla. De most, hogy mindannyian ismeritek az ügyet, és (a vádlott) a ti kezetekben van, és hatalmatokban áll megbüntetni őt, a ti lelkeleken fog száradni a szentségtörés, ha nem büntetitek őt meg. 110 Mit fogtok válaszolni hazatérve felesége­ teknek, lányotoknak és édesanyátoknak, ha felmen­ titek Ncairát, ők pedig megkérdeznek benneteket: Hol voltatok? Bíráskodtunk - felelitek majd. Kinek az ügyében? - kérdezik majd rögtön. Neaira ügyében - nyilván ezt fogjátok mondani, vagy talán nem igaz? - amiért idegen nő létére a törvény tiltása ellenére athéni polgárral élt együtt, házasságtörcst elkövető lányát Thcogenéshez, a basileushoz adta feleségül, az pedig titkos és szent áldozatokat végzett el a város üdvéért, valamint Dionysos asszonya lett - fel fogjátok sorolni a többi vádat is, a valósághoz a lehető leghűbben és a legpon­ tosabban idézve fel a vád valamennyi pontját. 111 Ezt hallván megkérdezik majd: És mit csináltatok? Ti pedig azt felelitek: Felmentettük. Nem fognak-e a józanabb eszű asszonyok haragra gerjedni, amiért hozzájuk hasonlóan ezt a nőt is mell ónak találtátok arra, hogy részese legyen a közügyeknek és a szent szertartásoknak? Az ok­ talanoknak pedig világosan tadtukra adjátok ezzel, hogy megtehetnek bármit, amit csak aláírnak, mert ti és a törvények engedélyt adtok rá. Ha ugyanis ezt az esetet könnyelműen és elnézően kezelitek, azt fogják hinni, hogy rokonszenveztek ezzel a nővel és az életmódjával. 112 Ezért aztán az is sokkal hasznosabb lett volna, ha sor sem kerül erre a perre, mint ha fel­ mentenétek Neairát. Mert ezután az utcalányoknak módjukban állna együtt élni azzal, akivel csak akarnak, és kényük-kedvük szerint bárkiének kiadhatják gyerekeiket. A törvények elveszítenék 43

APOLLOnÓRüS

erejüket, az örömlányok (helairák) viszont elég erősek lennének ahhoz, hogy bármit meglehesse­ nek, amit csak akarnak. Legyetek ezért tekintettel a polgárjogú asszonyokra, nehogy a szegények lányai pártában maradjanak. 113 Most ugyanis a törvény elegendő hozo­ mányt ad még a szegénynek is, ha az a természettől legalább átlagos külsőt kapott. De ha felmentitek Neairát, aki lábbal tiporta a törvényt, amely ezáltal elveszíti erejét, a polgárok lányaira egy csapásra az utcalányok munkája vár majd, a szabad asszo­ nyokat illető megbecsülés pedig a hetairáknak jut osztályrészül, mert ezzel engedélyt kapnak tőletek arra, hogy azzal nemzzenek gyereket, akivel csak akarnak, és a városban részesei legyenek az áldozatoknak, a ünnepségeknek és a tisztségeknek. 114 Legyetek ezért mindannyian tudatában annak, hogy azért adjátok le szavazatotokat - ki feleségéért, ki lányáért, ki a városért, a törvényekért vagy a szent szertartásokért hogy senki se hihesse, hogy ezeket a nőket annyiba veszitek, mint ezt az utcalányt, és nehogy annak ellenére, hogy családjuk tagjai nagy és odaadó körültekintéssel és gonddal nevelték, majd a törvények szerint házasították ki őket, egy sorba kerüljenek ezzel a nővel, aki nap mint nap sokféleképpen és szégyentelenül összeállt mindenkivel, aki csak akarta. 115 Képzeljétek most azt, hogy én, aki beszélek, nem Apollodóros vagyok, és az utánam szólásra emelkedő védők és támogatóik (synemntes) sem athéni polgárok, hanem a törvények az itt megjelent Neairával csapnak össze a bíróság előtt a tettei körül folyó perben. Amikor tehát a vádbeszédet hallgatjátok, magukat a törvényeket halljátok, amelyek szerint a város az életét éli, és amelyek szerint ítélkezni az eskütök kötelez benneteket, és 44

Vad beszéd N eaira ellen

megtudhatjátok, mit parancsolnak, és hogyan sértették meg őket. Amikor pedig a védőbeszédet hallgatjátok, emlékezzetek majd a törvények vádló szavára és a felsorolt vádakat alátámasztó bizo­ nyítékokra, és miközben tekinteteteket a vádlottra szegezitek, csak azt az egyet vegyétek figyelembe, hogy ő, Neaira valóban elkövette-e mindezt? 116 Bele kellene abba is gondolnotok, tisztelt athéniak, hogy Archiast, amikor a kieruphantés tisztét töltötte be, megbüntettétek, mert bizony­ ságot nyert, hogy szentségtörést követett el azzal, hogy nem az őseinktől örökölt előírások szerint mutatott be áldozatot. Többek között azzal vádol­ ták, hogy a Haloa-vinnepen, az eleusisi szentély udvarán feláldozta azt az állatot, amelyet Sinópé, egy hetaira vezetett elé, jóllehet ezen a napon nem lett volna szabad áldozatot bemutatni, és ez egyébként sem az ő feladata lett volna, hanem a papnőé. 117 Ha Archiast, aki az Eumolpidák nem­ zetségéből, nemes és derék ősöktől származott, és a város polgára volt, megbüntettétek, csak azért, mert bebizonyosodott, hogy megszegte az egyik vallási előírást - és nem segített rajta sem rokonai, sem barátai könyörgése, sem a leilurgiák, amelyeket ő és az ősei a város érdekében magukra vállaltak, sem pedig az, hogy hierophantés volt, hanem meg­ büntettétek, mert bebizonyosodott, hogy jogsértést követett el - akkor nem lenne szörnyű dolog, ha ezt a Neairát, aki ugyanez ellen az isten ellen vétkezett a lányával, nem ítélnétek el? 118 Kíváncsi vagyok arra is, vajon mit fognak előttetek a vedőbeszédben mondani? Talán azt, hogy ez a Neaira polgárjoggal rendelkezik, cs tör­ vényesen él együtt ezzel a férfival? Hiszen tanúvallomások bizonyítják, hogy hetaira, és Xíkareté rabszolganője volt! Vagy talán azt, hogy nem a 45

A pollodüros

felesége Steplianosmik, és az csupán ágyasként tartja a házában? De hiszen az, hogy Stephanos a tőle született fiait bevezette a phratria tagjai közé, lányát pedig athéni polgárhoz adta feleségül, egy­ értelműen arra vall, hogy feleségeként tartja magánál! 119 Meggyőződésem tehát, hogy a vádpontok és a tanúval lomások valótlanságát, sem Stephanos, sem senki más nem tudja bebizonyítani, de meg azt sem, hogy ennek a Neairának polgárjoga van. Mégis azt hallom, hogy valami olyasfélével készülnek védekezni, hogy nem feleségeként, hanem ágya­ saként (lietaira). tartja magánál, gyermekei pedig nem tőle, hanem egy másik, polgárjoggal rendelkező nőtől születtek, akiről azt állítja, hogy" rokona, cs korábban vette feleségül. 120 Ez ellen az arcátlan érvelés ellen, a hazugul összetákolt védőbeszéd és a hamis vallomásra betanított tanúk ellen egy’ határozott és jogos fel­ szólítással fordultam Stephanoshoz, amely" révén megismerhettétek volna a teljes igazságot: fel­ szólítottam, hogy adja ki azokat a rabszolganőket, Thrattát és Kokkal ínét, akik Ncairánál szolgáltak, amikor Megámból Stephanoshoz érkezett, továbbá azokat is, akiket később vásárolt, amikor már Stephanosnál élt: Xennist és Drosist. 121 Ezek a nők ugyanis pontosan tudják, hogy a már elhunyt Proxenos, továbbá az életben levő Aris tón, a stadion futó Antidóridés, és a Strybélcnek nevezett Plianó, aki hozzáment Thcogenéshcz, a basileushoz, mind Neaira gyermekei. Ha azonban a kínvallatás során az bizonyosodott volna be, hogy" Stephanos feleségül vett egy polgárjoggal rendelkező nőt, és ezek a gyermekei ettől a másik, polgárjoggal rendelkező nőtől születtek, és nem Neaira tói, kész lettem volna elállni a pertől, és nem nyújtottam volna be a vádiratot. 46

Vádbeszéd N eaira ellen

122 A házasság ugyanis azt jelenti, hogy az ember gyermekeket nemz, fiait bevezeti a phratria és a démo$ tagjai közé, lányait pedig mint sajátjait adja feleségük A hetairákat a gyönyörért tartjuk, az ágyasokat lestünk napi szükségletei végett, fele­ ségünket azonban azért, liogy törvényes gyerme­ keket nemzzünk vele, és otthonunk hűséges őre legyein Stephanos tehát, ha kiadta volna az említett rabszolganőket, a leghitelesebb tanúvallomással bizonyíthatta volna be, hogy korábban feleségül vett egy polgárjoggal rendelkező nőt, és gyermekei tőle születtek, nem pedig Neairátóh 123 Bizonyítékul arra, hogy én felszólítottam őt, felolvassák nektek a tanúvallomást és magát a felszólítást is. Olvasd, kérlek, a tanúvallomást, utána pedig a felszólítást. Tanúvallomás A próbál in thosi Hippokratés, Hippokratés fia, a paianiai Démosthenés, Démosthenés fia, az alópekéi Diophancs, Diophanés fia, a kydathénaioni Deinomenés, Archelaos fia, a kydantidai Deinias, Phormidés fia és az aigileiai Lysimachos, Lysippos fia tanúsítják, hogy jelen voltak az agorán, amikor Apollodóros felszólítást intézett Stephanoshoz, melyben azt kérte, adja ki a rabszolganőket, hogy kínvallatással kérdezhessék ki őket mindarról, amivel Apollodóros Neaira ügyében vádolja Stcphanosl. Stephanos azonban nem volt hajlandó kiadni őket. Azt is tanúsítják, hogy felszólítás szövege megegyezik azzal, amit Apollodóros benyújtott. 124 Olvasd fel most a felszólítást, amelyet Ste­ phanoshoz intéztem. Felszólítás Ezt a felszólítást intézte Apollodóros Stephanoshoz abban az ügyben, amely alapján vádiratot nyújtott 47

A pollodóros

be Ncaira ellen, minthogy idegen nő létére athéni polgárral él házasságban. Apollodóros kész átvenni Neaira rabszolganőit, Thrattát és Kokkal inét, akikkel együtt ideérkezett Megarából, továbbá azokat, akiket később vásárolt, amikor már Stephanosnál élt, név szerint Xennist és Drosist, mert ezek pontosan tudják, hogy Stephanos gyermekei Neairától születtek: ezek a már elhunyt Proxenos, a még élő Aristőn, a stadionfutó Antidóriclcs, és Phanő; erről akarja a rabszolganőket kínvallatással kikérdezni. Amennyiben megerősítik, hogy ezek Stephanos és Neaira közös gyermekei, akkor a törvények értelmében Ncairát el kell adni rabszolgának, a gyermekeket pedig idegenné kell nyilvánítani, fia azonban nem erősítik meg, hogy tőle születtek, hanem egy másik, polgárjoggal rendelkező nőtől, akkor Apollodóros kész elállni a pertől, a rabszolganőknek pedig kártérítést fizetni a kínvallatás során elszenvedett sérülésekért. 125 Ezt a felszólítást intéztem tehát, tisztelt bírák, ehhez a Stepbanoshoz, de ő nem volt hajlandó kötélnek állni. Nem következtettek-e ebből arra, tisztelt bírák, hogy ezzel Stephanos maga mondja ki az ítéletet, miszerint Neaira bűnös mindazokban a vád]Jolitokban, amelyeket ellene benyújtottam, és én a valóságot tártam elétek, a tanúvallomások pedig igazak voltak? O azonban, mondjon bármit is, hazudni fog, önmagát cáfolja majd meg, és egyetlen épkézláb védekezése sem lesz, minthogy nem volt hajlandó kínvallatásra kiadni a rabszol­ ganőket, akiket tőle kértem. 126 Én tehát, tisztelt bírák, azokért az istenekért, akik ellen ezek vétkeztek, és persze önmagamért is bosszút állva fogtam őket perbe, és állítottam ítélőszéketek elé. Most már rajtatok a sor, hogy igazságos ítéletet hozzatok, és bosszút 48

VÁDHESZÉD NEAIRA ELLEN

álljatok elsősorban az isteneken, másodsorban pedig a rajtatok esett sérelmeken, jól tudva, hogy az általuk megbántott istenek figyelmét egyikőtök szavazata sem fogja elkerülni. Ha így tesztek, mindenki egyetért majd abban, hogy szépen és igazságosan ítélkeztetek abban a perben, amelyet Ncaira ellen indítottam, mert idegen nő létére athéni polgárral élt házasságban.

49

J egyzetek A fordítás alapjául a ktivclk.cz