Világirodalmi lexikon Taa-tz. 15. kötet [15] 9789630566049, 9630566044 [PDF]

Zitiervorschau

Akadémiai Kiadó

Taatz

VILÁGIRODALMI LEXIKON Főszerkesztő SZERDAHELYI ISTVÁN Felelős szerkesztő JUHÁSZ I L D I K Ó XV. kötet: Taa—tz

E kézikönyv időben és térben egyaránt tekint közelre és távolra: nemcsak a klasszikus múlt kiemelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit is bemutatja, s nemcsak az úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodalmakról is, amelyekről keveset, vagy éppen semmit sem tudunk, s az irodalomelmélet kérdéseiben is eligazít. Összeállításában mintegy ezer bel- és külföldi munkatárs működött közre. Az egyes cikkek nemcsak meghatározást vagy életrajzot adnak, hanem ismertetik és értékelik is a műveket és az életmű egészét, s gazdag bibliográfiát nyújtanak, amely a külföldi írók munkáinak magyar fordítását és a róluk szóló műveket is tartalmazza. A szöveget képanyag egészíti ki.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

VILÁGIRODALMI TIZENÖTÖDIK

LEXIKON KÖTET

VILÁGIRODALMI LEXIKON

II

II

J

A K A D É M I A I K I A D Ó , B U D A P E S T 1993

VILÁGIRODALMI LEXIKON TIZENÖTÖDIK

KÖTET

Taa—tz

-1828-

II

II

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

1993

FŐSZERKESZTŐ

SZERDAHELYI ISTVÁN FELELŐS SZERKESZTŐ

JUHÁSZ ILDIKÓ

SZERKESZTŐK

BÁRÁNY LÁSZLÓNÉ, HAMBERGER J U D I T , HAVASI ÁGNES, KÁSZONYI ÁGOTA, KICSI VALÉRIA, MEZEI BALÁZS, SOMOGYT GYULA, SZEPES E R I K A , SZILÁGYI IMRE SZERKESZTŐSÉGI

MUNKATÁRSAK

NAGY MARIANNA, VERESSNÉ F E K E T E LUJZA K É P - ÉS MŰSZAKI SZERKESZTŐ

SÁNDOR J Ó Z S E F N É

Sorozat ISBN 963 05 0871 0 XV. kötet ISBN 963 05 6604 4

© Akadémiai

Kiadó, Buda-pest 1993

Printed in Hungary

FŐMUNKATÁRSAK

BÁRDOS LÁSZLÓ (modern francia irodalom) BERNÁTH ISTVÁN (skandinávok, németalföldiek, francia-belgák) BIERNACZKY SZILÁRD (FeketeAfrika) BÍRÓ MARGIT (grúz) BÖGÖS LÁSZLÓ (Burma, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Vietnam) BOJTÁR E N D R E (lengyel, lett, litván) BORZSÁK ISTVÁN (latin nyelvű irodalmak) BUDA BÉLA (irodalompszichológia) CARUHA VANGELIŐ (újgörög) CSONGOR BARNABÁS (klasszikus kínai) CSŰRÖS KLÁRA (XVII. századi francia irodalom) DOMOKOS PÉTER (finnugor nyelvek) DOROGMAN GYÖRGY (spanyol nyelvű irodalmak) FALUBA KÁLMÁN (katalán) SZ. FARKAS JENŐ (román, moldován) FEHÉRVÁRI GYŐZŐ (észt) FÓNAGY TVÁN (stilisztika) GALLA ENDRE (modern kínai) GOMBÁR E N D R E (finn) GYIVICSÁN ANNA (szlovák) HAZAI GYÖRGY (török nyelvek) HERCZEG GYULA (olasz, rétoromán) IVÁNYI TAMÁS (arab)

JEREMIÁS ÉVA (iráni nyelvek) JUHÁSZ PÉTER (bolgár) KÁKOSY LÁSZLÓ (egyiptomi, kopt) KAPITÁNFFY ISTVÁN (bizánci) KARA GYÖRGY (mongol) KOMÁROMI SÁNDOR (bibliográfia) KOMORÓCZY GÉZA (akkád, arameus, hettita, sumer) KRETZOINÉ VALKAY SAROLTA (amerikai és kanadai irodalom) LŐKÖS ISTVÁN (délszláv irodalmak) MÁDL ANTAL (német nyelvű irodalmak) MARÓTH MIKLÓS (szír) MOHAY BELA (ausztrál, új-zélandi) ORMOS ISTVÁN (Etiópia) OSTVÁTH GÁBOR (koreai) PADÁNYI KLÁRA (XVIII. századi francia irodalom) PÁL FERENC (portugál nyelvű irodalmak) P A P P ÁRPÁD (újgörög) RAJ TAMÁS (héber, jiddis, ivrit) RÓNA-TAS ANDRÁS (csuvas) SCHÜTZ ISTVÁN (albán) SCHÜTZ ÖDÖN (örmény) SIKLÓS OLGA (színháztudomány) SZABICS IMRE (régi francia irodalom) SZALMÁSI PÁL (örmény) SZEPES ERIKA (verstan) SZEPESSY TIBOR (ógörög) TAKÁCS FERENC (angol) TASNÁDI EDIT (török irodalom)

5

TÖRÖK E N D R E (orosz) TÖRÖK SÁNDOR (Indonézia, Malaysia) UDVARI ISTVÁN (ukrán) ÚJHELYI SZILÁRD (film) VARGA-HASZONITS ZSUZSA (eszperantó)

VARRÓK ILONA (japán) VEKERDI JÓZSEF (ind nyelvek) VOIGT VILMOS (folklór) ZÁDOR ANDRÁS (cseh) ZEMPLÉNYI FERENC (irodalomelmélet) ZÓLYOMI GÁBOR (sumer, akkád)

Az ú j a b b l e k t o r o k , s z e r z ő k é s e g y é b m u n k a t á r s a k j e g y z é k é t az u t o l s ó k ö t e t b e n k ö z ö l j ü k .

6

T mény egyre jelentősebb bővülésével és átalakulásával járó folyamatnak főbb csomópontjai Francia-, Olasz- és Spanyolo., valamint Szíria, Palesztina, Egyiptom és Etiópia voltak. Az etióp változatot a 14. sz. végén vagy a 15. sz. elején fordították le arabból, ám az jelentősen módosult a helyi elképzelések hatása alatt és nagy számban kerültek bele helyi hagyományok is. O Kiad. és angol ford.: E. A. W. Budge: The Miracles of the Blessed Virgin Mary. . . (1900) O írod.: E. Cerulli: TI libro etiopico dei Miracoli di Maria e le sue fonti nelle letterature del medio evo latino (1943). Ormos István

Taa: ->szuahéli irodalom Taabbata Sarran (ragadványnév) tarbia Taasisi va Uchunguzi -*• szuahéli irodalom

wa

Kiswahili:

Tabakovic [tabakovity], Sadik (Dubrava, 1942. m á j . 2.—): bosznia-hercegovinai költő. Bosanska Gradiskán él, kereskedelmi előadóként dolgozik. Gimnazista kora óta ír verseket, s lakóhelyének provinciális jellege sem vette el kedvét az alkotástól. 1964-ben és 1965-ben elnyerte a Polet c. irodalmi lap díját, 1970-ben pedig A. B. 8imic-dvja,t kapott. Költészetében metafizikai érzékenység és érzelmi feszültség munkál, érzékelhető az idővel való reménytelen küzdelem. írásai számos folyóiratban megjelentek. O Verseskötetei: Imaginarna zemlja ('Képzeletbeli föld'. 1969); Noéprije iskoni ('A kezdetek előtti éj', 1970); Noé iskoni ('A kezdetek éjszakája', 1970); Prometejevo izgnanstvo ('Prométheusz száműzetése', 1974); Predjeli punjenih ptica ('A kitömött madarak tájai', 1983); Apokalipsa puza ('A csiga apokalipszise', 1983); Balada o beskucniku ('A hazátlan balladája', 1989). Vajda Gábor

taafelspeelkens: —>tafelspel Taámera Márjám; Teamire Marjam; Taamira Maryam; Ta'ámera Máryám (tudományos átírás) «(geez 'Mária csodái'): geez nyelvű etióp irodalmi mű, Mária csodáinak gyűjteménye. Egy eredetileg a 12. sz. közepén Franciao.-ban létrejött gyűjteményre megy vissza, amely fokozatosan egész Európában, valamint a Közel-Keleten nagy népszerűségre tett szert. Ennek a gyűjte-

tabaqua:

krónika

Tabarí, Abú Dzsafar Muhammad ibn Dzsarír at-; Abü Ga c far Muhammad ibn Garlr al-Tabarí (tudományos átírás); (Ámul, Tabarisztán, 839—Bagdad, 923): 7

TABAR a r a b történetíró. Életrajzírói szerint m á r 7 éves korában kívülről t u d t a az egész Koránt. Fiatalon sokat u t a z o t t Perzsiában, I r a k b a n , Szíriában és E g y i p t o m b a n , hogy híres tudósok előadásait hallgassa, hadíszok a t és s a j á t kutatásai számára a n y a g o t g y ű j t s ö n . Egyiptomból való visszatérése után tíz esztendeig az o t t leginkább elfogad o t t sáfiita rítust követte, majd s a j á t iskolát a l a p í t o t t , melyet a t y a i neve után dzsarírijjának neveznek. A h m a d Ibn Hanbalt elfogadta mint hagyományozót, de elutasít o t t a jogtudományi nézeteit. Ezért a h a n baliták élesen t á m a d t á k . Bagdadban telepedett le, ahova eredetileg azért m e n t , hogy még halála előtt találkozhasson Ahmad Ibn HanbalX&X. I d e j é t ettől fogva teljesen a t u d o m á n y n a k szentelte. A neki fela j á n l o t t hivatali állásokat sorra visszautasította, ez magyarázza rendkívüli írói termékenységét. O Fő területei a történelem, a j o g t u d o m á n y és a K o r á n - m a g y a r á z a t (->tafszír) voltak, de érdeklődése k i t e r j e d t az etikára, a költészetre, a lexikográfiára és a nyelvtanra, sőt foglalkozott orvostudom á n n y a l és matematikával is. K é t alapvető fontosságú művet h a g y o t t hátra: 30 kötetes Á'oran- kom m e n t á r j át (Dzsámi albajánfí tafszír al-Quran, 'A Korán m a g y a r á z a t á r a vonatkozó összes adat g y ű j t e m é nye', Búláq, 1905—1911), melyet á l t a l á b a n csak Tafszírként ('Kommentár') emlegetnek, és nagy világtörténeti m u n k á j á t (Táríkh al-ruszul val-mulúk, 'A próféták és királyok története', Leiden 1879—1910). Abban az állapotban, ahogy f e n n m a r a d t , m i n d k é t mű a szerző tömörítvénye. Az utóbbi m u n k a — melynek kiadásában De Goeje vezetésével t ö b b t u c a t európai arabista v e t t részt — a világ teremtésétől a hidzsra 302. évéig (i. sz. 915. júl.) éves bont á s b a n taglalja az eseményeket. Leideni kiadása 13 kötetes, három részből áll. A mű a bevezetés után a p á t r i á r k á k , p r ó f é t á k és a legrégibb uralkodók történetével kezdődik (I, 1). E z t követi a szászánida kori Perzsia története (1,2), Mohamed és a négy első kalifa kora (I, 3—6), az omajjádok (II, 1—3) és az abbászidák története (III, 1— 4). Az utolsó kötet második fele elveszett. A -•^adisz-irodalomban szokásos hagyományozol lánc (isznád) vezet be minden leírást. U g y a n a n n a k az eseménynek különböző változatai részrehajlás nélküli rögzítésben sorakoznak egymás után, a k ú t f ő ben talált megszövegezésben. M u n k á j a forrásait részben utazásai során, szóbeli hagyományokból g y ű j t ö t t e , részben írott forrást használt. N a p j a i n k b a n azonban egyre több, valaha szóbeli közlésnek t ű n t hagyo-

mányról derül ki, hogy m á r a 8. sz.-ban írásban is léteztek (vö. F . Sezgin). Ezzel a megoldással T a b a r í az arab történetírásba teljesen ú j módszert vezetett be, hisz az addig elsősorban életrajzokra felfűzött kiemelkedő események kronológiától független sorrendben történő leírásából állt (~>khabar). Módszerének t u d o m á n y o s értékét a művet használó későbbi szerzők többsége nem v e t t e figyelembe. A különböző elbeszéléseket a hagyományozó láncok különbözőségeire való tekintet nélkül általában egy t ö r t é n e t t é mosták össze. Az ilyen típusú tömörítések egyik legkorábbi példája a számánida uralkodó Manszúr ibn Núh (ur. 961—976) vezírjének, al-Balamín&k perzsául írt műve, mely a perzsa történetírás első ismert m u n k á j a . E n n e k francia fordítása is készült Chronique de Tabari, traduite sur le version persane de Bal'ami (Dubeux és Zotenberg, Párizs, 1867—1874). Az eredeti m ű részleteit Th. Nöldeke fordít o t t a le németre, a teljes mű angol fordítása az 1970-es évek óta folyik. O Koránk o m m e n t á r j á b a n Tabarí elsőként gyűjtötte össze a különböző h a g y o m á n y o s magyarázatok egész anyagát, s ezzel olyan standard művet alkotott, amelyből a későbbi kommentárok mindegyike m e r í t e t t , és ma is a történeti, kritikai k u t a t á s o k értékes f o r r á s m u n k á j á n a k számít. A m a g a gyűjtötte h a g y o m á n y o k a t főként nyelvi (szótani és grammatikai) kritériumok alapján ítélte meg, időnként azonban dogmatikai és jogtudományi következtetéseket is levont, s g y a k r a n alkotott ítéletet anélkül, hogy bármilyen történeti kritikai álláspontot figyelembe v e t t volna. Történeti munkájához hasonlóan itt is szigorú hadísztechnikával dolgozott; m ű v e a hagyományok lehető legszélesebb körét tartalmazza, míg a későbbi k o m m e n t á r o k csak válogatnak ezekből. Az általa a l a p í t o t t jogi iskolára, a dzsarírijjára v o n a t k o z ó írásai egytől egyig elvesztek, ami valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy a 12. sz.-ra az addigi sok száz iskola e l t ű n t , s csak a négy nagy jogi iskola élt t o v á b b . O Kiad. és német ford.: Th. Nöldeke: Geschichte der Perser und Araber zur Zeit der Sasaniden (1879). O írod.: Ibn Khallikán: V a f a j á t al-aján (1835—1850); Goldziher I.: Die literarische Tátigkeit des T a b a r i nach Ibn °Asákir (1895); uő: Történetírás az arab irodalomban (1895); J á q ú t : Mudzsam aludabá (1906—1931); Goldziher I.: A koránmagyarázás különféle irányairól (1912); C. Brockelmann: G A L (1943— 1949); F . Sezgin: GAS (1972—1984); H. G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen

8

TABER sz.-ban arab, farszi vagy török nyelven lejegyezték. „ K é t n y e l v ű " , t e h á t arab és tabasszarán nyelven t u d ó és ezek közül arabul írók működtek a 18. sz.-tól kezdődően. A 20. sz. elején (1912—1913) Szent-Péterv á r o t t Sz. Gabijev orosz nyelven a d o t t ki Zarja Dagesztana ('Dagesztán hajnala') és Muszulmanszkaja fíazeta ('Muzulmán újság') c. lapot. 1917 u t á n a tabasszarán nyelven alkotók előbb latin betűkkel váltották fel a hagyományos arab írást, m a j d 1932től cirill ábécén alapuló önálló ábécét dolgoztak ki, s gyakorlatilag ezzel kezdődik az írott irodalom, amely jórészt a gazdag folklór irodalmi feldolgozásából, valamint más nyelvű szépirodalom tabasszarán nyelvre történő fordításából áll. Legjelentősebb költőjük M. Samlahov. O (->dagesztáni irodalom, lezg irodalom). Harsányi Eva

Philologie (2. köt., 1987); The Cambridge H i s t o r y of Arabic Literature (3. köt., 1990). Dévényi Kinga Tabarin [tábáren] (álnév); Antoine Oirard (eredeti név); (1584—1626 v. 1633): francia komédiás, bohózatszerző. F e l v e t t nevét valószínűleg Tabarinitöl, egy F r a n ciao.-ban vándorló commedia dell'arteegyüttes vezetőjétől kölcsönözte, akinek csodálója és mesterségének f o l y t a t ó j a volt. 1625-ig nagy sikerrel lépett fel Párizs terein, s Mondor nevű társával ügyesen vegyítették a színházat az üzleti tevékenységgel: az előadások u t á n orvosságokat és gyógykenőcsöket árultak a járókelőknek, Mondor ui. eredetileg orvos volt. Szerzeményeit két gyűjteményes kiadásban jelentette meg 1622-ben: Recueil général des rencontres et questions tabariniques avec leurs réponses ('A tabarini tréfák és kérdések általános gyűjteménye a válaszokkal együtt'); L'lnventaire universel des oeuvres de Tabarin ('Tabarin műveinek egyetemes inventáriuma'). Noha Tabarin farce-ai és Mondorr&X f o l y t a t o t t dialógusai tematikailag sokat átörökítettek a középkori népi színjátszás hagyományaiból — főként a vaskos h u m o r t és a testiséggel kapcsolatos kétértelműségeket —, a színjátékok felépítése m á r egyértelműen a commedia dell'arte stílusát és drámaszerkezetét követi: állandó típusok (Mondor, a tudálékos doktor, Tabarin, a szemtelen inas) térnek vissza a különféle bohózatokban; a helyzetkomik u m (rászedések, verekedések stb.) alapos kiaknázása. A bohózatok nyelvezete Rabelais gazdag népi szókincsét és f o r d u l a t a i t idézi föl, s e nyelvi fordulatokban szellemes ellentétet alkot Tabarin triviális szóhasználata és Mondor tudálékos beszéde. O Kiad.: Les Fantaisies du farceur Tabarin (Y. Giraud, 1976); Tabarin (G. Serreau—D. Esrig, 1981). O írod.: R. Garapon: L a F a n t a i sie verbale et le Comique dans le t h é á t r e francais du Moyen-Age á la fin du X V I F siécle (1957). Szabics Imre

tabele irodalom: ->ndebele

irodalom

tabella; tabellae: —> fabula Tabermann, T o m m y (Tammisaari, 1947. dec. 3.—): finn költő, író. 1973-ban szerzett főiskolai diplomát Tamperében. Tíz évig dolgozott az Yleisradio hírszerkesztőségében (1969—1979). Hírlapírással is foglalkozik. O Az 1970-es évek fiatal finn költőnemzedékének egyik legnépszerűbb t a g j a . Gyors egymásutánban publikált verseskötetei iránt — mindenekelőtt közérthetőségük, bohém, ugyanakkor szívhez szóló hangvételük miatt — egyre növekvő kereslet m u t a t k o z o t t . Kezdetben politikai elkötelezettsége révén az 1960-as évek lírai hagyományával látszott folytonosságot vállalni, de hamar beállt költészetében az a változás, amely később az évtized alaptendenciájának bizonyult: nyelvezete keresetlenné vált, t e m a t i k á j a pedig a magánszféra intimitásaira korlátozódott. Első hat kötetének többnyire rövid lélegzetű versei szomorkás és ironikus felhangokkal vegyes optimizmust, ill. ifjonti hedonizmusból, egocentrizmusból, ugyanakkor mély szociális érzékenységből kialakult értékrendet tükröznek. Hetedik és nyolcadik kötetében már hosszabb terjedelmű versek, tanköltemények is előfordulnak, s a korábbi iróniát a romanticizmusnál megállapodó, idealista alkotói m a g a t a r t á s szorítja ki. Érzelemgazdag szerelmi és t á j l í r á j á t , modern idilljeit, a tipikus finn k u l t ú r t á j b a vetített, reneszánsz ízlésvilágot idéző képeit a kritika sokra méltatta, regényeit — Suudelma ('Csók', 1977); Jumalatar ('Az istennő', 1979); Vedenpaisumus ('Vízözön', 1981) — azonban kevésbé sikerült prózai kísérle-

tabasszarán irodalom: A tabasszarán nép Dagesztán délkeleti vidékén él, lélekszáma kb. 50 000. Hagyományosan szunnita mohamedánok. K u l t ú r á j u k és nyelvük közel áll a lezg népéhez (-»lezg irodalom). Mint a Dagesztán területén élő népek többsége, sokáig nem rendelkeztek saját írásbeliséggel. A jellegzetes népköltészet, különösen a hősi énekek, de a mesék és legendák is szájh a g y o m á n y ú t j á n , vándor énekmondók révén terjedtek; akad közöttük, melynek lezg, avar vagy lak variációját már a 9—11. 9

TABER teknek minősítette. Válogatott versei 1978ban jelentek meg Kukkiva kivi ('Virágzó kő') c. Novelláit folyóiratokban publikálta. O Verseskötetei: Ruusuja Rosa Luxemburgille ('Rózsák Rosa L u x e m b u r g n a k ' , 1970); Kun kaikki kellőt sydámessá soivat ('Mikor minden harang a szívben zúg', 1972); Aivan kuin joku itkisi ('Mintha valaki sírna', 1973); Táhtia kámmenellá ('Csillagok a tenyeremen', 1974); Páivd páivaltá rakkaampaa ('Napról n a p r a kedvesebb', 1975); Kaipaus ('Vágyódás', 1976); Anna minő, kumoan vielá tárnán maljan ( ' H a d d h a j t s a m fel még ezt a serleget', 1977); Kipeásti keinuu keinumme ( ' F á j d a l m a s a n leng a hintánk', 1979); Intohimon panttivanki ('A szenvedély túsza', 1981); Ylistyslauluja ihanalle ruumiillesi ('Dicshimnuszok gyönyörű testedhez', 1983); Nálán ja selibaatin runot ('Az éhség és a cölibátus versei', 1985). O Magyarul: 2 vers (Jávorszky B., Alf, 1974. 9.); 1—1 vers (uő, Távolba f u t ó u t a k , a n t o . , 1975; Szopori Nagy L., K o r t , 1978, 12.); 32 vers (Dudás K., Gombár E., Kiss D., Visszhang az erdő faláról, anto., 1981); 1 nla (Karakó J u d i t , Télidő havazás előtt, anto., 1987). O írod.: S. Söderholm: Oivallista (Parnasso, 1976, 5.); Szopori Nagy L.: A mai finn líra körvonalai (Kort, 1978, 12.); P. Tarkka: T o m m y T a b e r m a n n (Suomalaisia nykykirjailijoita, 1980); uő: Marsipaaniproosaa (Sanat sanoista. Arvosteluja ja kirjoituksia 1957—1984, 1984). Kubínyi Kata

1918-as évet Moszkvában és P é t e r v á r o t t töltötte. S z e m t a n ú j a és lelkes híve volt az 1917-es októberi forradalomnak. 1918-ban Tbilisziben telepedett le. 1922—1923-ban publikálta a Galaktion Tabidzisz zsurnali ('Galaktion Tabidze lapja') c. k i a d v á n y t . Egyik alapító t a g j a lett a Mnatobi (1924) c. irodalmi folyóiratnak. 1928-ban részt v e t t a K o m i n t e r n VI. kongresszusán, 1935-ben pedig a Párizsban megrendezett antifasiszt a kongresszuson. O Költői p á l y a f u t á s á t a 20. sz. tízes éveiben kezdte. Ebben az időszakban még A. Cereteli nimbusza uralta a grúz lírát. S z á m t a l a n epigonja azonban kerékkötője lett a hazai költészet fejlődésének, miközben m á r a grúz líra teljes megújhodására volt szükség. E z t a missziót teljesítette a rendkívüli tehetséggel megáldott Tabidze, aki minőségileg új szintre emelte A. Cereteli költői virtuozitását és a grúz versnek modern hangzást adott. 1914-ben megjelent első kötete, a Lekszebi ('Versek'), de különösen az ezt követő Artisztuli kvavilebi ('Artisztikus virágok', 1919) teljes sikert hoztak számára. Zseniális Galaktionnak, a költők királyának nevezték. Az olvasók előtt egy merőben új világ tárult fel: a grúz hangok csodálatos harmóniája, meglepő szóalkotások, játék a ritmussal, színekkel, árnyalatokkal. Korai művészetére N. Baratasvili, v a l a m i n t a külföldi romantikusok, t o v á b b á a francia és az orosz szimbolisták voltak nagy hatással. Verseinek fő t é m á j a a magányosság, az elhagyatottság és a szenvedés volt. Ekkor még őszintén hitt abban, hogy a boldogsághoz, a lelki felemelkedéshez vezető egyetlen út a szenvedés. E hitének összeomlása előbb depresszióhoz vezetett, m a j d költeményeiben egyre inkább a protestálás, a magasztos eszmék elleni küzdelem hangja szólalt meg. Az élet értelmét k u t a t v a úgy vélte, hogy az értelmetlen, kaotikus világban egyedül a költészet az, ami örök és csodálatos: Lurdzsa chenebi ('Kék lovak'); Mtacmindisz mtvare ('Hold a Mtacminda felett'); Poezia upirvelesz kovlisza ('A költészet mindenek előtt'). Ezzel egy időben jelent meg műveiben a jóság, a szépség és a harmónia keresése. O A b á n a t és a reménytelenség motívumai korai lírájában a kor súlyos társadalmi eseményeiből táplálkoztak. Az 1905-ös és az 1907-es forradalom leverése u t á n elkeseredettség lett r a j t a úrrá. Alkotásaiban gyermekkori emlékei, a falusi élet, a természet és a szülőföld szépségei felé fordult : l m atmebsz gaumardzsosz ('Éljenek azok az őszibarackfák'); Sindiszisz csadrebsz ('Sindiszi platánjaihoz'); Omnibuszit ('Omnibuszon'); Kanebi ('Mezők'). Ezek mellett

tabernaria: —>fabula tabernaria Tabi, R. A. (1921—1958): ghánai esi (asanti-tvi) nyelven alkotó író. 1951 és 1956 között a Ghánai Nyelvek Hivatalának főszerkesztője volt. I r t többek között egy sikeres színdarabot Aka m'ani ('Légy óvatos', 1953) és egy történeti regényt (Ohin Nhye da, 'A szegénység váratlanul érkezik', 1962) c. Az akan-ashanti nyelvű irodalom egyik úttörőjének számít. O írod.: N. Pavlak: Akan Folk Literature and the Beginnings of Writing in Twi (Literatures in African Languages, 1985). Riernaczky Szilárd Tabidze, Galaktion (Cskvisi, Vani körzet, 1891. nov. 17. vagy 1892. nov. 18—Tbiliszi, 1959. márc. 17.): grúz költő. Falusi tanító családjában született. 1900-tól a kutaiszi egyházi iskolában, 1908-tól a tbiliszi papi szemináriumban t a n u l t . 1910—1911 között tanítóskodott, m a j d 1912-ben K u taiszibe költözött. Első versei helyi, ill. tbiliszi lapokban jelentek meg. Az 1917— 10

TABID ill. élete utolsó éveiben készült költeményeit is. Verselésében végérvényesen uralkodóvá váltak a népies egyszerűséggel ötvözött klasszikus formák, költői képeiben a gondolati mélység és gazdagság, hangzásában pedig egy merőben ú j és tökéletesen tiszta zeneiség. O H a t á s a mindmáig erőteljesen érződik a grúz költészetben. Verseit lefordít o t t á k számos nyelvre. 1933-ban a Grúzia nemzeti költője érdemrenddel, később Lenin-renddel és a M u n k a Vörös Zászló Érdemrendjével t ü n t e t t é k ki. O G y ű j t , kiad.: Lekszebi ('Versek', 1927); Thzulebani ('Művei', 1—8. köt., 1 9 3 7 - 1957); Thzulebani tormet tomad ('Művei tizenkét kötetben', 1966—1975); Rcseuli lirika or tomad ('Válog a t o t t versek két kötetben', 1971); Rcseuli ('Válogatás', 1977); Sztyihotvorenyija ('Versei', 1983). O Magyarul: 1 vers (Gábor A., Ú j Hang, 1941, 4.); 3 vers (Weöres S„ Lányi Sarolta, J u h á s z G., A szovjet költészet antológiája, 2. köt., 1955); 2 vers (Váci M., Nagyv, 1959, 2.); 4 vers (Rab Zsuzsa, Ivótülök, anto., 1974); 2 vers (Tandori D., Nagyv. 1979, 9.); 4 vers (uő, Garai G., Csillagok órája, anto., 1980); 2 vers (Kerék I., Napjaink, 1989, 11.). O írod.: Sz. Csilaia: Galaktion Tabidzisz poezia (1951); G. Dzsibladze: Kritikuli etiudebi (3. köt., 1959); I. Lortkipanidze: Galaktion Tabidzisz chovrebisz krónika (1968); D. Benasvili: Galaktion Tabidze. Kolau Nadiradze (1972); G. Margvelasvili: G. Tabidze (1973); T. Lortkipanidze: Galaktion Tabidze. Bibliográfia (1—2. köt., 1973—1975); G. Saradze (szerk.): Olia Okudzsavasz dgiurebi da mimocera Galaktiontan (1987). Bíró Margit

azonban urbanista motívumok is megjelentek, amelyekhez szervesen kapcsolódott a társadalmi káosz és az 1. világháború témája: Tbiliszi (ua.); Tetri pelikani ('Fehér pelikán'); Krónika erti dgisz ('Egy n a p krónikája'); Igi omia ('Ez háború'). Az ú j a b b harcok előérzetét idézte Gadanahuli drosebi ('Megőrzött zászlók') és Arcivebsz csaszdzinebodat ('A sasok elaludtak') c. versében, s ez f o l y t a t ó d o t t 1917 utáni költészetében is: Drosebi cskara ('Gyorsan a zászlókat'); Ra szacsiroa szitkvebi ('Mi szükség van a szavakra'); Ramdenime dge Petrogradsi ('Néhány n a p Pétervárott'); Koszmiuri orkesztri ('Kozmikus zenekar'). A forradalom győzelme és a szocialista társadalom építésének kezdete számára a romlott élet, a gyűlöletes lét összeomlását és a haza m e g ú j h o d á s á t jelentette. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején művészetének k ö z é p p o n t j á b a a hétköznapok ábrázolása került, s noha ekkori verseinek jó része plakátszerű, e változás mégis ú j f o r d u l a t o t hozott. A finom, tiszta dallamosságot éles, sokszínű ritmusok és keményebb hangvétel, a bonyolult és tiszta lelki rezdülések kihangsúlyozását pedig a valóság iránti feszült figyelem és az abból merített t é m á k v á l t o t t á k fel: Csven, poetebi Szakartveloszi ('Mi, Grúzia költői'); Revolucionur Szakartvelosz ('A forradalmi Grúziának'); Csveni mnatobi cechliszperia ('A mi égi lámpásunk lángszínű'). Helyenként a lírai szépséget ötvözte a forradalmi átalakulás iránti lelkesedéssel: Prologi 100 lekszisza ('Prológus 100 vershez'); Erthel szagamoti ('Egy este'). Epoka ('Korszak', 1928) c. verseskötetében filozófiai és erkölcsi szempontból ábrázolta a forradalommal és a nagy történelmi eseményekkel szembesülő ember helyzetét, szerepét. O Az 1930-as évek végén fogalmazta meg hitvallását: a végső szellemi emelkedettség csak akkor érhető el, az igazi harmónia csak akkor valósul meg, ha s a j á t érdekeink háttérbe szorulnak, és az alkotó ember képes feláldozni m a g á t másokért úgy, hogy cserében nem vár semmiféle ellenértéket. Az individualizmussal való végleges szakítást követően az 1940-es évek végétől egy sor ú j a b b r e m e k m ű v e t alkot o t t : Ukanaszkneli Ihini ('Az utolsó lakoma'); Meszhisz gamohedva ('A meszh tekintete'); Vcer vinnie meszhi meleksze ('Én írok, egy meszh költő'); Zgva ahmaurda ('Felmoraj lott a tenger'); Kebata keba Nikorcmindasz ('Dicsőség Nikorcmindának') c. verseket, valamint 1940-ben az A kaki Cereteli (ua.) és a Szaubari lirikisz seszaheb ('Beszélgetés a költészetről') c. p o é m á k a t . Ugyanez a meggyőződés h a t o t t a á t a 2. világháború,

Tabidze, Tician (Cskvisi, Vani körzet, 1895. ápr. 2.—?, 1937): grúz költő, publicista, műfordító. P a p i családban született. 1905-től a kutaiszi gimnázium növendéke volt. Első versei és novellái 1911-től jelentek meg különböző lapokban. 1913-tól a moszkvai egyetem bölcsészkarán t a n u l t . I t t ismerkedett meg a szimbolista költészettel. Szülőhazájába visszatérve a grúz szimbolisták Ciszperkanclebi ('Azúr ivótülkösök') néven megalakult csoportjának egyik vezetője lett, 1920-tól szerkesztette a folyóirataikat. O 1915—1916 t á j á n alakult ki modernista stílusa. E k k o r v á l t o t t a fel a tudatos ,,művészi kozmopolitizmust", a „határtalan u t a k " és a „mágus ősök" utáni vágyakozását a grúz líra megújítására irá nyúló útkeresés, amelynek elsődleges feltételéül a keleti és a n y u g a t i költészet szintézisét jelölte meg. Az öngyilkosság, a kétségbeesés motívuma, a betegség kultusza a 11

TABIS fedezte fel Baudelaire-1, Mallarmét, Rimbaud-t, Apollinaire-t. Európai kortársait megelőzve írt verseket j a p á n minták után, amelyek a buddhista bölcselet szellemét őrzik:

grúz irodalomban szokatlan képi szimbólumokban és szóhasználatban j u t o t t kifejezésre költeményeiben, amelyekben a haza sorsa iránt érzett fájdalom is megjelent. A szovjethatalom grúziai győzelme u t á n műveiből lassan eltűntek a dekadens vonások. Művészi fejlődése a költői kifejezésmód egyszerűsödésében és az élethez való közeledésében nyilvánult meg. O Az 1930-as években véglegesen kialakult költői eszménye: az elemi erővel feltörő ihlet. E z t példázzák a hazát, az életet és a szerelmet dicsőítő művei: Tamunia Ceretelsz {'Tamunia Ceretelinek'); Ananurtan ('Ananurinál'); Muhranisz velze szatkmeli leleszi ('Vers Muhran mezejére'). Számos versét a szocializmus építéséről, a megváltozott életfeltételekről írta. E k k o r születtek erős szociális és történelmi-filozófiai t a r t a l o m m a l telített versciklusai és poémái: Tvrameti celi ('Tizennyolc év'); Rioni-porti ('Rioni-kikötő); Szomhetsi ('Örményországban'); Ahali Mcheta ('Új Mcheta'). O Több irodalmi és művészeti vitacikk szerzője; a grúz—orosz kulturális kapcsolatok egyik a k t í v építője volt. Műfordítóként Puskin, Bunyin, Majakovszkij, Iszaakjan és Aragon műveit tolmácsolta. Verseit számos nyelvre lefordít o t t á k . O G y ű j t , kiad.: Rcseuli lekszebi ('Válogatott versek', 1934); Lekszebi, poemebi, targmani ('Versek, poémák, fordítások', 1955); Rcseuli ('Válogatás', 1960); Sztyihotvorenyija i poemi ('Versek és poémák', oroszul, 1964); Thzulebani szam tornád ('Művei három kötetben', 1966). O Magyarul: 1 vers (Bella I., Ú í , 1967, 4.); 3 vers (Rab Zsuzsa, Ivótülök, anto., 1974); 2—2 vers (Károlyi Amy, Vonzások és viszonzások, anto., 1975; Havas E., Csillagok órája, anto., 1980). O írod.: M. Abuladze: Tician Tabidzisz poezia (1961); G. Curikova: Tician Tabidze (1971); G. Herheulidze: Tanamedrove kartuli poezia (1977); H. Fáhnrich: Die georgische L i t e r a t u r (Tbiliszi, 1981). Bíró Margit tabiskak; tabismak;

tabiszkak:

T o l l á n e z e r n y i szín r e m e g . A köznapi baromfiudvaron ú g y lép, a k á r e g y k ö r m e n e t . (Páva,

f o r d . : Kosztolányi

D.)

A kritikusok máig v i t a t j á k , hogy melyik könyve az értékesebb: a modernista vagy az ázsiai m i n t á k a t követő, a mexikói színeket felvillantó vagy az Apollinaire-íé\e képverssel kísérletező. Egyes kritikusai szerint nem volt nagy költő, de versei technikailag mindig tökéletesek, csillogóak. 0 maga így fogalmazta meg ars poeticáját: A p i l l a n a t pilléit ű z ö m , aztán aranytűddel. Művészet, az elmúló p a p í r r a t ű z ö m . F á t és p a l á n t á t , h o g y h a l á t o k , könyvemben mindörökre őrzöm, akárcsak egy préselt virágot. (Előhang,

f o r d . : Kosztolányi

D.)

O K r i t i k u s k é n t egyszerre foglalkoztatta hazája ősi művészete, a navatl irodalom és a legmodernebb európai törekvések. Az a v a n t g a r d e festészet lelkes szószólója volt. Sokféle módon kísérletező szellemével igen nagy h a t á s t gyakorolt kortársaira, és neve az egész kontinensen ismertté vált. O F ő művei: Un dia ('Egy n a p ' , költ.-ek, 1919); Li Po y otros poemas ('Li Po és más költemények', 1920); El jarro de flores ('A virágváza', költ.-ek, 1922), La feria ('A vásár', költ.-ek, 1928). O Magyarul: 10 vers (Kosztolányi D., András L., Dél keresztje, anto., 1957); 4 vers (uők, Világirodalmi Antológia, VT-2. köt., 1962); I vers (Kosztolányi D., A világirodalom ars poeticái, 1965); 6 vers (uő, Szerdahelyi I., Timár Gy., Hesperidák kertje, anto., 1971); 4 vers (Kosztolányi D., J á r o m és csillag, anto., 1984); 5 vers (uő, Idegen költők, 2. köt., 1988); 6 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988). Simor András

—•bilmece

tábiún: - » t a f s z í r Tábla házának fia, A (modern cím): sumer irodalmi mű, az ún. —•Edubba irodalom egyik alkotása. Az i. e. I I . évezred első felében készült ékírásos másolatokból ismerjük. Igen népszerű alkotás lehetett, mivel m a j d harminc töredékes másolata maradt r á n k . O A 91 sor terjedelmű rövid mű t é m á j a a sumer írnoki iskola, az Edubba fiatal d i á k j á n a k egy n a p j a . A költemény első fele első személyben m o n d j a el az iskolába indulást, az iskolai követelményeket,

tabizik; tabkak: —>bilmece Tablada [tábládá], Jósé J ü a n (írói név); Jósé J ü a n de Aguilar Acuna Tablada y Osuna (teljes családi név); (Mexikóváros, 1870. ápr. 3.—New York, 1945. aug. 2.): mexikói költő, kritikus, újságíró. Szenvedélyes utazóként — egy ideig diplomáciai m u n k á t is végzett — e l j u t o t t a Távol-Keletre és sokáig élt New Y o r k b a n . H a z á j á b a n elsőként 12

TABLI a gyakori verésekkel járó fegyelmezést és a diák otthoni felkészülését. Leírása értékes forrás a sumer iskola intézményének megismeréséhez. A második rész h a r m a d i k személyű elbeszélésre vált és a t a n u l ó t a n á r á n a k a szülőknél t e t t látog a t á s á t meséli el. A t a n á r a szülő bőkezű a j á n d é k a i n a k h a t á s á r a m á r - m á r költői f o r d u l a t o k k a l ígéri meg, hogy m i n d e n t el fog követni, hogy a gyermek magas szinten e l s a j á t í t s a az írnoki mesterséget. O A mű stílusa elbeszélő, azonban a szülő és a t a n á r szavait néhol himnikus szóh a s z n á l a t jellemzi. B á r egy holt nyelven írt k ö l t e m é n y esetében igen nehéz ezt biztonsággal m e g h a t á r o z n i , valószínű, hogy a m ű v e t szatirikus hangvétel jellemzi. O Kiad.: S. N. K r a m e r : Schooldays: A Sumerian Composition Relating to the Education of a Seribe (JAOS 69, 1949). O Magyarul: „ F é n y l ő ölednek édes ö r ö m é b e n . " Komoróczy G., A sumer irodalom kistükre (1983). O írod.: K o m o r ó c z y G.: A t á b l a házának fia ( K ö l t e m é n y a sumer iskoláról. M a g y a r Pedagógia,' 65, 1965); A. Sjöberg: T h e Old Babylonian E d u b b a (Sumerological Studies in Honor of Th. J a c o b s e n . . ., Assyriological Studies, 20, 1974). Zólyomi Gábor

sa 1970—1972-ig, a La Nouvelle Table ronde ('Az Üj K e r e k a s z t a l ' ) , ezt pedig a Les Cahiers de la Table ronde ('A Kerekasztal-füzetek') k ö v e t t e (1973—1976). Budai Rita Tabley, J o h n Byrne Leicester, Warren 3rd Báron de: —> Warren, J o h n Byrne Leicester, 3rd Báron de Tabley Tablic, Bohuslav (Csehbrézó, ma: Ceské Brezovo, 1769. szept. 6.—Egyházasmarót, ma: Kostolné Moravce, 1832. jan. 21.): szlovák költő, irodalomtörténész, esztéta. Édesapja evangélikus t a n í t ó volt, édesanyjának magyar volt az anyanyelve. Magyarul és németül is t a n u l t . í g y a latin mellett elsajátította az ország t ö b b nemzetének nyelvét is. J é n á b a n végezte az egyetemet (Í790—1792), ahol a filozófia és teológia mellett történelmet, fizikát, természetrajzot, orvostudományt, régészetet, irodalmat, költészettant és modern nyelveket is tanult. Professzorai közül Schiller gyakorolta rá a legnagyobb h a t á s t , ami történelmi vonatkozású m u n k á i b a n nyomon követhető. Több helyen volt lelkész (Acsa, Szakolca, Egyházasmarót). O Poliglott íróként ő a szlovák irodalom első jelentős műfordítója. Lefordította Shakespeare Hamletjének, Popé, O. Goldsmith műveinek egy részét, melyeket Anglické múzy v óesko-slovenském odévu ('Angol múzsák cseh-szlovák köntösben', 1831) c. a d o t t ki. (A „cseh-szlovák" szó itt a szlovák evangélikusok biblikus cseh nyelvét jelenti.) Legnagyobb fordítói teljesítménye Boileau Art poétique-jának átültetése Uméni básnífské ('A költés művészete', 1832) c. Fordítói munkásságának eredménye, hogy a szlovák költészetben m á r ismert hagyományos versformák mellett megkísérelt meghonosítani nyugati verselési f o r m á k a t is. O Poezie 1—4. ('Költészet', 1—4. köt., 1806— 1812) c. gj^űjteménye s a j á t műveit tartalmazza, melyekben felvilágosult költőként mutatkozott be. Felvilágosult szellemiséggel á t h a t o t t alkalmi, gáláns, klasszicista, rokokó verseket, lírai dalokat, ódákat, idilleket és olyan burleszk jellegű verseket írt, melyek közel állnak a vásári költészethez. Műveiben a természetet ábrázolta, meditált, filozofált, o k t a t o t t és moralizált. Ő volt az első, aki gyermek- és ifjúsági verseket is írt. A cseh-szlovák kölcsönösség gondolatának csírái is megjelentek nála. O Művészetértelmezése a racionalizmus prakticizmusának eszmevilágában fogant. A Poezie hez mellékelte a Paméti őeskoslovenskych básnífűv. .. ('Cseh-szlovák köl-

tableau: ->tabló Table Ovale, La [látábl ovál] nyelvi tabu). O Á t v i t t értelemben bizonyos „kényes" témák v a g y (obszcén, durva stb.) —>stíluseszközök használatának tilalmát is t a b u n a k nevezik. Ilyen korlátokat nemcsak a —>cenzúra vagy az öncenzúra, 111. a -» közvéleménybe 1 i n o r m a támaszthat; ezeket gyakran minden külső indíték nélkül, ö n k é n t vállalja az alkotó. S. Freud nyomán az elfojtás és ennek irodalmi kifejeződése is ide sorolható t e h á t . O Ugyancsak á t v i t t értelemben használja e fogalmat a tabumonda elnevezése, melynél inkább csak tilalomról és a n n a k megszegéséről van szó. O (-+ etnológiai irodalomszemlélet, mágikus irodalom, eufemizmus, tilalomtörténet) O írod.: S. Freud: Totem és tabu (1918); F . Steiner: Taboo (1956); F . G. Frazer: Az a r a n y á g (1965). Voigt Vilmos

Tabourot [taburó], Etienne; sieur des Accords (Dijon, 1549—uo., 1590): francia költő, J . Tabourot unokaöccse. Királyi ügyészként tevékenykedett Dijonban, s nevét elsősorban Bigarrures ('Tarkaságok', 1572) és Touches ('Találatok', 1585) c. alkotásai tették ismertté. Ezek a g y ű j t e m é n y e k fejtörőket, tréfás rébuszokat, kétértelműségeket, akrosztichonokat, a n a g r a m m á k a t , mulatságos a n e k d o t á k a t és tréfás meséket, történeteket t a r t a l m a z n a k , melyeket erkölcsi példázatok egészítenek ki. Az ilyen fejtörők és mulatságos történetek igen népszerűek voltak a korabeli Burgundiában. 1614-ben Escraignes (ua.) c. népmesegyűjteményt jelentetett meg, e mesék közül nemegy borsos, pikáns történet, s a középkori fabliau méltó utóda. Fejtörői, kétértelmű, s gyakorta sikamlós meséi és történetei ugyanis a korabeli burgundiai szellemiség és közgondolkodás hű t ü k r é t n y ú j t j á k . O Kiad.: Les Bigarrures du seigneur des Accords. Avec les Apophtegmes du sioeur Gaulard et les Escraignes dijonnaises (3 köt., 1969). O írod.: M. Mayer: Une famille d'artistes bourguignons, les Tabourot écrivains (1908); G. A. Pérouse: Nouvelles francaises du XVI e siécle (1977). Szabics Imre

Tabucchi [táb?ikki], Antonio (Pisa, 1943—): olasz író, műfordító, irodalomtörténész. P á l y á j á t a genovai egyetemen kezdte, ahol portugál irodalmat t a n í t o t t . Több antológiát állított össze, ill. a portugál irodalom számos klasszikus alkotójának műveit ü l t e t t e á t olaszra. F . Pessoa munkásságának szentelte II poéta e la finzione ('A költő és az ábránd', tan., 1983), valamint a portugálul írt Pessoana minima (1985) c.

Tabourot [taburó], J e h a n (Dijon, 1520— Langres, 1599): francia író. E. Tabourot n a g y b á t y j a Langres városának kanonokjaként 1588-ban Thoinot Arbeau álnéven (eredeti nevének a n a g r a m m á j a ) a d t a közre legfontosabb m ű v é t Orchésographie et traité en forme de dialogue par lequel toutes person16

TABUL köteteit. O Szépírói munkássága legelején máris nagy sikert a r a t o t t Piazza d'Italia (1975: Zsámboki Z„ Itália tér, 1980) c. regényével. Műveinek kedvelt színtere Portugália és egykori gyarmatbirodalma. Prózájára jellemző az idősíkok váltakozása, a mozifilmhez hasonló szerkesztésmód, a ->mágikus realizmus és G. Garda Márquez hatása. O E g y é b fő művei: II piccolo naviglio ('A kis b á r k a ' , reg., 1978); II gioco del rovescio ('A fonák játék', elb.-ek, 1981); Donna di Porto Pim ('Porto Pim asszonya', kisreg., 1983); Notturno indiano ('Indián noktürn', kisreg., 1984); Piccoli equivoci senza importanza ('Lényegtelen, apró félreértések', elb.-ek, 1985); I volatili del Beato Angelico ('Beato Angelico szárnyasai', elb.ek, 1987). O Magyarul még: 1 elb. (Jancsó Zsuzsa, Nagyv, 1990, 3.); 1 nla (Gál J u d i t , uo., 1992, 3.). O írod.: Szénási F.: A lázadás apoteózisa (uo., 1980, 2.). Somogyi Gyula

F ö n n , fönn a f a g y b a l t á j a villog, s z i k r á z i k a föld, ég, szem, a h o m l o k , hajnal suhint, forgács-fény röppen — a m o t t is v á g e g y s d ö r m ö g k ö z b e n : t ö v i t t ö r ö m s a gallya jut.

— E j h , döntsd a tőkét, ne siránkozz, n e s z i s s z e n j m i n d e n kis s z i l á n k h o z ! H a o d a s ú j t s z körül a sorshoz, az úri p u s z t a s á g rikoltoz — a széles f e j s z e m o s o l y o g .

A költemény címe eleve kijelöl egy olvasási lehetőséget, melynek alapja a „ f a v á g á s " izotópiája, s ennek izotópiáját mintegy megerősíti az első két strófa számos eleme („vágni", „ f a " , „halom", „görcs", „ b a l t a " , „suhintani", „forgács", „ t ő " , „gally", „törni"), lehetővé téve az egyértelmű olvasást. A fordulatot, egy minőségileg új izotópia megjelenését és végső érvényesülését a harmadik versszak hozza meg. Egyes elemek változatlanul jól illeszkednek ugyan az eddigi alapizotópiába („tőke", „szilánk", „ o d a s ú j t a n i " , „fejsze"), mások viszont a kétértelmű (két -*•jelentést hordozó) „döntsd a t ő k é t " nem a favágással kapcsolatos jelentését t á m o g a t j á k (—•kétértelműség'). S mivel ezek az elemek az utolsó három sorban sűrűsödnek, erősen ebben az irányban határozzák meg a költemény értelmét, végső kicsengését. H a viszont a tőke döntését mint a tőkés társadalom döntését tesszük meg alapizotópiának, akkor a költeménynek ebben a második lineáris olv a s a t á b a n az első olvasat elemei csak áttételesen jelentik azt, amit az új izotópia egységessége, koherenciája megkíván tőlük, —•szinekdochék. A tabuláris olvasat e két izotópiát egyidejűleg összekapcsolja, s így voltaképpen maga az irodalmi-költői olvasat, 111. ennek eredménye. O (—•olvasás) O írod.: Rhétorique générale (1970); Rhétorique de la poésie (1977); Vígh Á.: A liége-i retorika (Hel, 1977, 1.); uő: Retorika és történelem (1981).

tabula (latin ' t á b l a ' ) ; tabella ('táblácsk a ' ) ; tabellae ( ' t á b l á c s k á k ' ) : az írások rögzítésére használt római táblák neve. A köztereken elhelyezett feliratokat fémvagy k ő t á b l á k r a vésték (-»feliratirodalom), egyébként legtöbbször fából, ritkábban elefántcsontból vagy papiruszból készített írótáblákat használtak. Az elefántcsont és f a t á b l á k a t általában viasszal vonták be és fém-, Hl. csont íróvesszővel (stylus) karcolták rájuk a betűket. A stylus t o m p a végével az írást le lehetett törölni; a letörölt t á b l á t tabula rasanak ('lesimított tábla') nevezték (ma e kifejezés á t v i t t értelemben „tiszta helyzet"-et jelent). Gipszbevonatú fatáblákat is használtak, melyekre tintával írtak. O A kettesével (diptychon, duplices) vagy hármasával (triptychon, triplices) összeköt ö t t és g y a k r a n le is pecsételt írótáblákat levelezésre, hivatalos értesítések közlésére használták; t ö b b egybekötött tábla volt a codex (->kódex). A levéltárakat, hivatalos i r a t t á r a k a t tabulariumnak nevezték. O (-+ könyv) Szabó Kálmán

tabularium: -> tabula,

tabuláris és lineáris olvasat: a -^-műcsoport r e t o r i k á j á b a n a több ->szemantikai izotópiá]ú szövegek két lehetséges olvasási módja. A lineáris olvasat egy-egy izotópia mentén olvassa végig a szöveget, a tabuláris olvasat viszont szinkronikusan összeolvassa az egymásra helyezkedő, egymásba fonódó izotópiákat. József A. Favágó c. versének példájával:

tabulatura; Tabulatur (latin tabula 'tábla' szóból): a —nnesterdalok táblákon vagy könyvekben rögzített szabályzata. A mesterdalköltészetet művelő daliskolák (Singschule) szabályait feltehetően a 14—15. sz. fordulójától kezdve állapították meg egyre szigorúbban. E szabályok e g y a r á n t kiterjedtek a rímelésre (voltak engedélyezett és tiltott r í m f a j t á k ) , a sorfajták szótagszámára, a strófaformákra (Bar), a nyelvhasználatra, a tartalmi vonatkozásokra és az előadásmódra. O A t a b u l a t u r á k b a foglalt szabályok elsajátításának foka szerint nyertek

Vágom a fát hűvös halomba, f é n y e s ü l a görcse s i k o n g v a , z ú z m a r a hull s z á r n y a s h a j a i n r a , csikláildani benyúl n y a k a m b a — bársonyon futnak perceim.

17

TABUM lusa a témákhoz illően rusztikus. Gazdasági, politikai t é m á j ú írásokat is közreadott: Esquisse sur le Canada considéré sous le point de vue économique ('Vázlat K a n a d á ról gazdasági szempontból', 1855); Mémoire sur le choléra ('Értekezés a koleráról', 1866). O Egyéb fő művei: Trois Légendes de mon pays ('Országom három legendája', elb.-ek, 1861); Forestiers et Voyageurs ('Erdészek és utasok', elb.-ek, 1863); Le Braillard de la Montagne ('A hegy hencegője', verses legenda, 1864). O írod.: E. Bőssé: Un grand représentant de 1 'élite canadienne-francaise (1971); A. Boivin: Le Conte littéraire québecois au X I X e siécle (1975, 355—366. old.). Budai Rita

el a résztvevők különböző rangokat (így pontos ismerőjük „Schulfreund" volt stb.), b e t a r t á s u k r a pedig ->Merker ügyelt. O A legrégibb ismert t a b u l a t u r Strassburgból való, 1493-ból. Az egyes Singschulék t a b u laturái különböztek egymástól; egyetemes érvényre egyik sem emelkedett. Legnagyobb tekintélye a nürnbergi t a b u l a t u rának volt (1540). O (—>mesterdalköltészet) O írod.: 0 . Plate: Die K u n s t a u s d r ü c k e der Meistersinger (Strassburger Studien, 1886—1888); A. Heiberg: Zur T a b u l a t u r des Meistergesanges auf besonderer Grundlage der bisher unveröffentlichten Steyrer T a b u l a t u r (1926). Vizkelety András tabumonda: tiltást t a r t a l m a z ó monda. A terminust a svéd folklorista, C.-W. von Sydow vezette be azon elbeszélések megjelölésére, amelyek valamely (gyakran kimondatlan, hiedelemszerű) tilalom megszegését ábrázolják; ezért használta a személytelen, nem indokolt —>tabu fogalmát definíciójában. O (->hiedelemmonda, tilalomtörténet) Voigt Vilmos tabuzguk: —•bilmece Taceddin -+Ahmedí

Ibrahim;

Tacettin

Ibrahim:

Táehe [tás], Pierre-Alain (Lausanne, 1940—): svájci francia nyelvű költő. Műveiben a realizmust metafizikai t a r t a l m a k k a l ötvözi. Verseinek szigorú rendje Rilkere, Jouve-T'A emlékeztet. A kritikusok szerint generációjának legigényesebb költője. O Verseskötetei: Greffes ('Oltványok', 1962); Ventre des fontaines ( ' K u t a k öble', 1967); L'Eléve du matin ('A reggel tanulója', 1978); L'Inhabité ('A lakatlan', 1980); Le Jardin du Midi ('Dél kertje', 1983); Temps sauvé ('Megmentett idő', 1983). Budai Rita Ta Chey-legenda: khmer népi elbeszélés. Főhőse Ta Chey, az öreg kertész, akinek ízletes uborkáit a király megkedvelte, s megparancsolta neki, hogy egész termését csak neki a d j a el. Egy éjszaka az uralkodó, hogy meggyőződjön a kertész éberségéről, egyetlen tiszt kíséretében t i t o k b a n az uborkáskertbe ment. Mivel nagyon sötét volt, Ta Chey azt hitte, hogy tolvajjal áll szemben, s d á r d á j á v a l a királyt megölte. A királyság valamennyi magas rangú tisztségviselője úgy vélekedett, hogy T a Chey helyesen cselekedett, csak a k a p o t t parancsot h a j t o t t a végre. Ta Cheyt megkoronázták és a trónra ültették. O A K a m b o d z s á b a n ma is népszerű legenda a régi királyi dinasztia folyamatosságában t ö r t é n t szakadásra utal. Hitelességét megerősíti, hogy P h n o m Penhben a királyi palotában a koronázási jelvények között őrzik a királlyá koronázott kertész d á r d á j á t . O írod.: H. Marchal: Mythologie indochinoise et javaise (1928).' Bögös László

Taché [táse], Joseph-Charles; Gaspard le Mage (írói álnév); (Kamouraska, 1820— Québec, 1894): kanadai francia író, újságíró. 1844-től orvosként dolgozott, később részt v e t t a politikai életben: 1847—1857 között konzervatív képviselő volt az Egyesült K a n a d a i Törvényhozó Gyűlésben. 1855-ben ő képviselte hivatalosan h a z á j á t a párizsi világkiállításon. 1860-tól fiziológiát t a n í t o t t a Laval Egyetemen. 1864— 1888 között miniszterhelyettes volt a Mezőgazdasági és Statisztikai Minisztériumban. O írói karrierjét álnéven kezdte a La Pléiade rouge (P. J . O. Chauveau-val, 'A vörös Pléiade', 1854) c. szatirikus írás publikálásával. 1857-től 1859-ig a Courrier du Canada c. u l t r a m o n t á n konzervatív lapot szerkesztette. E k k o r írt egy cikksorozatot a konföderáció tervéről, melyet később kötetbe g y ű j t v e is megjelentetett: Des Provinces de VAmérique du Nord et d'une unión J'édérale ('Észak-Amerika tartományairól és a föderációs egységről', 1858). Ezen írásai a québeci konzervatív p á r t n a k szóltak. 1861-ben többekkel megalapította a Soirées canadiennes c. lapot; itt jelentek meg elbeszélései, melyek elsősorban Kanada hegyeinek és ipartelepeinek világáról szólnak, írásainak szinte néprajzi értékük van; stí-

Tachibana Hokushi: —>• Hokushi bana

Tachi-

Tachibana no Narisue; Tacsibana no Nariszue (13. sz.): japán K a m a k u r a kori setsuwagyűjtemény-szerkesztő (—>setsuwa). Ze18

TACHI nében, költészetben és festészetben egyaránt jártas volt, ismerte a biwajáték műhelytitkait. 1254-ben állította össze a Kokon chomon-jü ('Régen és ma látottak') c. setsuwagyűj tem ényt. A -* Kokinshü mintájára osztotta fel a setsuwákat témakörök szerint (mítoszok, irodalom, zene, növények, állatok stb.), s minden történet elején leírta annak eredetét. A gondosan szerkeszt e t t gyűjteményben a legendák időrendben követik egymást. Korábbi művekből, szájhagyomány ú t j á n terjedt történetekből merítette munkája anyagát, s elkészítéséhez tanulmányozta a Wamyö ruijushöt, a Wakanröeishüt, s egyéb forrásokat. A kötet összesen 697 setsuwát tartalmaz, melyeknek kétharmada Heian, egyharmada Kamakura kori. A Heian kori történetek túlsúlya a nemesi világ utáni nosztalgiát tükrözi. Varrók Ilona

(684—757. jan. 6.): Nara kori japán költő, udvari ember. Császári családból származott, Bidatsu császár leszármazottja volt. Az udvarban a legmagasabb tisztségeket töltötte be, dainagon majd udaijin lett, végül sadaijinként 738-tól 745 tájáig volt hatalma teljében. Arra törekedett, hogy a Hakuhö-korszak politikáját támassza fel, amikor a császár uralma szilárd volt. O Az ő pártfogásával került az udvarba a híres Nara kori költő, Otomo no Yakamochi, akihez barátság fűzte. Kettejüket t a r t j á k a —•Manyöshü fő szerkesztőinek. A Manyökorszak végi költészet nagy patrónusa volt. A ManyöshiZban Tachibanának nyolc tanka költeménye szerepel, műfajukat tekintve elsősorban gakák, azaz köszöntők. Kevés fennmaradt költeménye méltóságteljes hangvételű, mégis könnyed. Varrók Ilona Tachihara Michizö; Tacsihara Micsidzó (Tökyö, 1914. júl. 30— uo., 1939. márc. 29.): japán költő. Az Edo-kor végi konfuciánus tudós, a jlfító-hanbeli szamuráj, Tachihara Saiken, ill. az ő fia, a festő Kyösho leszármazottja. A Tökyö egyetemen építészetet tanult. Diákkorától vonzotta a tanka-költészet, különösen Ishikawa Takuboku és Kitahara Hakushü műveiért rajongott. Középiskolás korában Maeda Yügure folyóiratában, a Shika ('Költészet') c.-ben jelent meg kötetlen formában írott tankája, amellyel felhívta magára a figyelmet. Kezdetben a nálánál nem sokkal idősebb Hori Tatsuo volt a mestere, majd az ő révén csatlakozott Murou Saisei költői köréhez. Később a lírai irányzatot képviselő Shiki ('Négy évszak') c. költészeti folyóiratban publikált rendszeresen. Sokat betegeskedett, s emiatt is gyakran utazott vidékre költő barátaival, különösen Shinshu eldugott, csendes, régi kis falvaiban szeret e t t időzni, ahol sok verse született. Műveit három kötetben g y ű j t ö t t e össze, ebből kettő — Wasuregusa ni yosu ('Liliomok között', 1937), Akatsuki to yübe no shi ('Hajnali és esti költemények', 1937) — még életében megjelent. Fiatalon ragadta el a halál, így a tervezett harmadik kötet, a Yasashiki uta ('Kedves dal', 1947) már csak halála után látott napvilágot. Közvetlenül halála előtt elsőként neki ítélték a Nakahara Chüya irodalmi dijat. O Költeményeire a zeneiség jellemző, a szonett forma tökéletesítésére törekedett. A Shiki költői közül is ő a leglíraibb hangvételű. O Egyéb művei: Kaze tachinu ('Szélcsend', esszé, 1936); Ayu no uta ('Az ajoi hal éneke', költői reg., 1957); Shijin no shuppatsu ('A költő indulása', válogatás korai művei-

Tachibana Moribe; Tacsibana Moribe (1781—1849): japán kokugaku (—nvagakusha) tudós. Iséből származott, s apja halála után, 17 éves korában Edóba utazott, hogy apja akaratának megfelelően a japán klaszszikus irodalom tanulmányozásának szentelje életét. 1808-ban Sattéban telepedett le, és húsz éven keresztül autodidakta módon, ám elmélyülten foglalkozott a klasszikus művekkel. Negyvenkilenc éves korában két textilgyáros anyagi támogatásával ismét Edóba költözött, ahol rendezte eddigi kutatásainak eredményeit, s saját kokugaku irányzatot, iskolát teremtett. A Tenpö-kor négy nagy irodalmárának egyikeként arra törekedett, hogy az akkoriban megfellebbezhetetlen tekintélynek tartott Motoori Norinaga és mások eredményeit kritikai vizsgálat tárgyává tegye. Különösen a császári család eredetét érintő istenekről szóló mítoszok foglalkoztatták. Megpróbálta összeegyeztetni a kora által megkövetelt tudományos megközelítést a mítoszok iránti kötelező tisztelettel; a klasszikus műveket a misztérium felől közelítette meg, ezzel téve lehetővé, hogy a mítoszok is szabad kutatás tárgyát képezhessék. Rendkívül széles körű munkássága kiterjedt a —>Manyöshü vizsgálatára, a sinto elméletére, nyelvészeti, lexikai kutatásokra is. Kutatásaiban a források tisztelete jellemzi. O Főbb művei: Itsu no chiwaki; Itsu no kotowaki; Manyöshü hinotsumade; Kogetsushö bekki ('Jegyzetek a Kogetsushöhoz'); Joji hongi ichiran ('Segédszavak jelentése'). Varrók Ilona: Tachibana no Moroe; Tacsibana no Moroe (főnemesi név); Kazuraki (eredeti név); 19

TACHT bői, 1961). O G y ű j t , kiad.: Tachihara Michizo zenshu ('Összes művei', 1941—1943, 1957—1959). Varrók Ilona

ta-materialista esztétika ellenpólusa kíván lenni, vagyis ezoterikus és pszichologizáló, „egy nemes, magasrendű Szépség iránt elkötelezett". A korabeli nyugat-európai esztétikai állapotokhoz felzárkózó holland mozgalom valaminemű szervezeti f o r m á t egy igen értékes, jelentős és nagy ambíciójú, 1885 és 1894 között megjelent kéthavi folyóirat — De Nieuwe Gids ('Az Ú j Ú t m u t a t ó v. Kalauz') — szerkesztőségében s annak körében öltött. E folyóirat szerkesztésében a kor legjelentősebb irodalmárainak nem mindegyike v e t t részt, illetve nem mindegyikük t a r t o z o t t a Tachtigers közé. A csoport legnevesebb tagjai: a két költőteoretikus, W. Kloos és A. Verwey, az u t ó b b szocialistává lett szépséghívő költő, H . Gorter, és a négy kiemelkedő prózaíró, L. Couperus, M. Emants, L. van Deyssel és az utópista-etikus F. v a n Eeden. Az 1880-as évek végén már elkezdődött a csoport felbomlása is, az artisztikus-arisztokratikus nézetűek összekölönböztek a szocialistamaterialista elvűekkel. A közülük csaknem legtekintélyesebb F. v a n Eeden a maga tolsztojian moralizáló világnézetével szembekerült a többiekkel, amitől a De Nieuwe Gids folyóirat szerkesztősége felbomlott, utóbb mások szerkesztésében átalakult. A régebbiek közül n é h á n y a n ú j a b b folyóirat o k a t alapítottak. O írod.: A. Verwey: Tnleiding t o t de nieuwe Nederlandsche dichtkunst. 1880—1900 (1903); E. d'Oliveira: De mannen van '80 aan het woord (1908); N. A. Donkerslot: De episode van de vernieuwing onzer poézie, 1880—1894 (1929); uő: Beeld van Tachtig (1932); A. Zijderveld: De poézie der Tachtigers in het licht van symbolisme (1935); G. Stuiveling: De Nieuwe Gids als geestelijk b r a n d p u n t (1935): G. H. 's-Gravesande: De geschiedenis van De Nieuwe Gids. Brieven en Documenten (1955—1961); P . van Eeten: Dichterlijk labirint (1963): E. d'Oliveira: '80 en '90 aan het w o o r d . . . (1966); J . C. B r a n d t Corstius: Het poétisch programma v a n Tachtig (1968). Bernáth István

Tachtigers [táhtihersz] (holland 'Nyolcv a n a s o k ' ) : a 19. sz. 80-as éveiben létrejött holland írócsoport. Világirodalmi nézőpontból — a három nagy nyelvterület közti — Hollandia irodalmi élete az 1870-es évek közepéig sajátos pangás jeleit m u t a t t a , mely állapotban t a l á n csak Multatuli 1860as Max Havelaar c. regénye jelentette a progresszív kivételt. Még mindig a nemzeti-romantikus történelmi regények és a kedélyesen anekdotikus kisprózai művek divatoztak. A kritikai élet azonban — főképp C. Busken Huet, J . van Vloten, J . Vosmaer és követőik révén — igen részletesen t á j é k o z t a t o t t a francia, angol és német realizmus és naturalizmus, m a j d az empirista, racionalista és pozitivista filozófiai á r a m l a t o k főbb műveiről, melyeknek gondolkodásmódja addigra polgárjogot n y e r t a hollandok között, csak épp szépirodalmi kifejezést alig k a p o t t . Fiatal amszterdami és hágai írók egy csoportja, az előbbi eszmékkel s az ezeket kifejező művekkel megismerkedve és r a j t u k túllépve, fokozatosan t ö r t előre egy igazibb művészi-írói autonómia kivívásának és reprezentatív m ű v e k b e n való megvalósításának irányába. Az előbb említett t a n u l m á n y í r ó k r a gondolva írja A. Verwey: ,,Nekik köszönh e t j ü k , hogy ha némi késéssel is, de keresztényekből és alattvalókból szabad és eredeti emberekké v á l t u n k , ha nem is művészet ü n k b e n , de legalább eszméinkben". Valój á b a n ezek a fiatalok a kicsengő romantika legfontosabb költőihez nyúltak vissza, Keats, Shelley, Novális műveihez, ill. a későbbiek közül Th. Carlyle, W. Páter, F. Nietzsche és J . Moréas elvi jelentőségű tanulmányaihoz, a szimbolizmus és a neoromantika eszmeköréhez. Művészi felfogásuk közös nevezője a költői aktivitás egyetemességének hite (,,a művész az igazi filozófia tolmácsa" — A. Pierson), költői-írói gyakorlatuk pedig a képek ritmikus áram o l t a t á s á b a n és a Szépség örömeinek átadásában j u t o t t kifejezésre. S a j á t manifesztumukként egyik vezéralakjuknak, W. Kloosnak a nagyon fiatalon elhunyt J . Perk költő posztumusz verseskötetéhez írott bevezető esszéjét (1882) tekinthetjük, amelyben — a Junges Deutschland vagy a La jeune Francé mozgalmak analógiájára — egy ,,fiatal holland k ö l t ő k " mozgalmának n y i t o t t teret. Ez a mozgalom — Kloos tételezése szerint — a szellemtörténet ciklikusságának elvét vallja, ekképpen a naturalis-

tacitismo [tacsitiszmo] { ' t a c i t i z m u s ' ) : olasz irodalmi irányzat a 16. sz. második felében. Keletkezése szorosan összefügg a Savonarola-féle koncepció és a firenzei polgári köztársaság felszámolásával. Ez 1530ban vált véglegessé, amikor a Mediciek m á r mint toszkán nagyhercegek tértek vissza Firenzébe. Livius történetszemléletét, melyet a demokratikus intézmények iránti tisztelet h a t o t t át, f e l v á l t o t t a Tacitus tanulmányozása. L e f o r d í t o t t á k Tacitus műveit, s ezek — főként az Annalesek — a kor 20

TACIT t e t h e t ü n k születési évére (56 k.), a 61/62ben született ifj. Plinius hivatkozásával (Epistola VII, 20) egybehangzólag, amely szerint „korban, méltóságban m a j d n e m e g y f o r m a " b a r á t k é n t szereztek „némi írói h í r n e v e t , " O Az umbriai Térni (az antik Tnteramna) lakói a később (275-ben) uralkodó Tacitus császár itteni kapcsolataira gondolva tisztelték a császárnál nevesebb történetírót földijüknek; a közeli Spoleto főtere m a is az ő emlékét hirdeti. U j a b b a n a feliratokon előforduló Tacitus nevek a l a p j á n észak-itáliainak (mint Liviust: pat a v i u m i n a k ) vagy még inkább dél-galliain a k (Vaison-la-Romaine, az ókori Vaso szülöttének) gondolják. A Cornelius nemzetségnév ebben a korban már nem sokat bizonyít: Cornelius Tacitus aligha tekinthető a ÍScipiók stb. rokonának; provinciális ősei alkalmasint valamelyik Cornelius közreműködésével nyerték el a római polgárjogot, amelynek élvezetében a történetíró a törzsökös rómaiaknál is rómaibbá vált. O Tacitus gyermekkora Nero uralkodásának (54—68) első szakaszára esett, amikor Seneca és a vasiói születésű Burrus k o r m á n y zott a fiatal császár helyett. Tíz-egynéhány éves korában Neróval a Íuilus-Claudiusdinasztia dicstelenül letűnt; Augustus rendszere (a principatus) mégis életképesnek bizonyult, csak a hatalom szállt át a vidéki Flaviusókra,, m a j d a hispániai Traianusra. R ó m a alapításának 800. évfordulójával (47) kapcsolatban maga az író említi, hogy Domitianus százados ünnepségein (88-ban) mint praetor és a XVviri sacris faciundus ('a szertartások elvégzésére kirendelt tizenöt férfi') papi testület tagja m ű k ö d ö t t közre. Már korábban (77-ben) eljegyezte Agricola leányát (Agricola, 9.6); 81/82-ben nyerhette el a quaestori hivatalt; praetorsága u t á n négy évet valamelyik t a r t o m á n y b a n t ö l t ö t t . (uo„ 45,5). Consuli méltóságát (97 második félében) minden bizonnyal még Domitianus jelölésének köszönhette; e minőségében szerepe lehetett az „erős kéz" politikáját ígérő Traianus adoptálásában. Ez a választás alkalmasint a Nero utáni zűrzavar (a „négy császár éve") megismétlődésétől m e n t e t t e meg a birodalmat: az öreg Nerva még 98 elején meghalt. Tacitus ugyanebben az évben tette közzé apósa, Agricola emlékének szentelt, egyben az üld ö z ö t t virtus ébresztésének szánt első írását, hogy „faragatlan szóval" pótolja azt az elismerést, melyet Domitianus „szörn y ű " kora megtagadott tőle. U g y a n i t t értesültünk további terveiről: a „boldog száz a d " eljöttével ocsúdó író nemcsak a „korábbi szolgaságnak", hanem „a jelen áldá-

a l a p d o k u m e n t u m a i lettek. Tiberius császár, aki k o r á b b a n sokaknál kegyetlen zsarnokként szerepelt, ekkorra a ravaszságot, dönteni t u d á s t és energiát egyesítő, a nép üdvét szolgáló fejedelem típusává vált és mintegy igazolta a század utolsó évtizedeire kialakult firenzei abszolutista állami rendet. O J . Nardi volt (1476—1563) a Livius szemléletén alapuló demokratikus történetírás utolsó képviselője, s B. Varchi (1503—1565), G. Adriani (1513—1579), F. de' Nerli (1485—1556) és B. Segni (1504 —1558) lett a fejedelmi abszolutizmust szentesítő ú j irányzat, a tacitizmus fő reprezentánsa. Legnagyobb irodalmi jelentősége ennek stilisztikai téren volt, a bonyolult szerkesztésű, Liviust utánzó, korábbi prózát rövidmondatos, hatásos, erőteljes prózával a k a r t á k felváltani, sőt, B. Davanzati az Annalesek fordítását stilisztikai céllal is végezte. Be a k a r t a ugyanis bizonyítani a francia H . Estienne-nek, hogy azon ítélete, miszerint a francia nyelv tömörebb és ezért világosabb, mint az olasz, téves: olaszul is létre lehet hozni tömör, világos, és erőteljes prózát. O (->olasz irodalmi formák) Herczeg Gyula Tacitus [tácitusz] (Patavium, Dél-Itália v. Vasio, Dél-Gallia, i. sz. 56 k.—?, ?): római történetíró, a máig élő közhely szerint a latin studiumok csúcsa. A csúcsra azonban nem mindenki jut fel, és tekintettel a másik közhelyre, az igényes író nehezen megközelíthető voltára (túlságosan tömör, akárhányszor rejtélyes stílusára), nem vitás, hogy sohasem volt és nem is lesz „népszerű" szerző, m e r t megértéséhez alapos felkészültség, gondos figyelem és bizonyos empátia szükséges. Egy lexikoncikk feladata csak az lehet, hogy a rendelkezésünkre álló — szűkös — adatok közlésével utat mutasson az érdeklődőknek. O A neve szerint „ h a l l g a t a g " író keveset árul el magáról. Még az sem bizonyos, hogy praenomene (családi neve) Gaius vagy Publius volt-e. Első nagy művének (Históriáé, Nagy Ajtai Cserei M., T a c i t u s históriájának öt könyvei, 1840) elején, hogy történetírói elfogulatlanságát hangsúlyozza, megemlíti a Flairös-dinasztia (70—95) t a g j a i n a k köszönhető boldogulását (História I 1,3): „Nem volna illő t a g a d n o m , hogy hivatali méltóságunkat Vespasianus (69—79) alapozta meg. Titus g y a r a p í t o t t a , Domitianus vitte még előbbre, de ha a megvesztegethetetlen hűséget valljuk, bárkit részrehajlás és gyűlölködés nélkül kell b e m u t a t n u n k . " (íme az öregkori Annales „sine ira et studio"jelszavának előzménye.) Ebből következ21

TACIT — t a l á n a consulságot követő (esetleg germaniai) helytartóskodás során — születik meg a másik „kis írás", a rövid címén Germania (teljes címén De origine et situ Germanorum, Rácz I. Tacitus könyvecskéje Német ország fekvéséről szokásairól és népeiről, 1826; Czuczor G„ Tacitus könyve Germania helyzete, erkölcsei és népeiről, 1847; Télfy l„ T a c i t u s Agricolája és Germaniája, 1861; Tonelli S., Germania, 1902; Szabó A., Agricola. Germania, 1943; Rózsahegyi Z „ Germánia népe, földje, erkölcse, 1943), R ó m a sorsának fontolgatása a traianusi idők hajnalán, de most nem Britannia, hanem Germania nézőpontjából tekintve. Míg az Agricola a britanniai hadisikerek m é l t a t l a n agyonhallgatását a k a r t a ellensúlyozni, a Germania Domitianus nagydobra vert győzelmeit v i t a t j a el, és a „Germania p a c a t a " ('megbékített — t. i. leigázott — Germánia') császári propagandaszólamával ellentétben a „Germanorum libertas"-ra ('a germánok szabdsága') m u t a t rá. Míg Agricolának a döntő csata előtti buzdításában (33,2) azt olvassuk, hogy ő hét év a l a t t megoldotta a britanniai problémát („Brit a n n i á m vicistis"), a Germania kimber kitérése (37) szerint „Germania legyőzése 210 éve folyik" („tam diu Germania vincitur", 'oly sokáig győzetik le Germánia'), és még 98-ban (tehát Domitianus triumphusrendezvényei után) sincs legyőzve! A Germania írója az adott történelmi helyzetben viszonyítja egymáshoz a germánságot és R ó m á t . A görög historiográfiai és néprajzi előzmények szuverén ismerője nem kivonatoló epigon, hanem historikus, aki szembe mer nézni a történelmi kihívással és bevallja, hogy a férfierőtől (virtus) duzzadó germánság R ó m a számára Hannibálnál és a parthusoknál is veszedelmesebb, mert a libertásból táplálkozó ellenfele. Nem etnográfiai vándormotívumok halmaza t e h á t a Germania, hanem átgondolt, politikai ihletésű történeti-néprajzi monográfia, Hérodotosz, Polübiosz és Poszeidóniosz korszakos teljesítményeinek méltó folytatója, ugyanakkor századokon át a német n e m z e t t u d a t formálója (időnként deformálója), m i n t ahogy az Agricola a britek „ a r a n y könyvecskéje". O Tacitus ünnepelt szónok volt, így érthető, hogy a császárkori ékesszólás lehanyatlásának sokat v i t a t o t t kérdése őt is foglalkoztatta. E k k o r született (sokak által tőle elvitatott) műve, a Dialógus de oratoribus ('Párbeszéd a szónokokról'). A 100-as évek elején (az első nagy mű: a Históriáé munkálataival párhuzamosan) rám u t a t a sajnálatos jelenkori gyakorlat és a római társadalom életében bekövetkezett

s a i n a k " is emléket akar állítani (uo., 3,3). Az előbbit a Históriáé könyveiben meg is valósítja, míg Nerva és Traianus uralkodásának megörökítését, ezt a „gazdagabb és biztonságosabb a n y a g o t " a Históriáé bevezetésében öregkorára hagyja, valójában kitér előle. O A bemutatkozó „kis" írás (De vita Iulii Agricolae, Szenczy I. Tacitus Agricolája, 1847; Télfy I.. Tacitus Agricol á j a é s Germaniája. 1861; Csikv K.. Agricola', 1898; Dávid I., ua., 1901—1903; Wirth Gy., Julius Agricolának életéről s erkölcseiről, 1903; Szabó A., Agricola, Germania, 1943; Borzsák I., Julius Agricola életrajza, kétnyelvű kiad., 1979) m ű f a j á t m o n d h a t juk éppen életrajznak, de általánosabb jellegénél fogva történeti monográfiának is. A k á r h á n y vonása azonban politikai pamfletnek m u t a t j a , olyannyira elmarasztalja általában a zsarnoki uralom minden formáját, nemcsak Domitianus másfél évtizedét. Ugyanakkor dicsőítő panegyricusnak is felf o g h a t j u k , hiszen nem titkolt célja Agricola dicsérete, a m i n t az a hagyományos búcsúzt a t ó k b a n (laudatio funebris) szokás. A felsorolt lehetőségek közt nehéz választani. E g y bizonyos személyhez és alkalomhoz kapcsolódó, egyéni (és hibrid, de mindenképpen figyelemre méltó alkotással van dolgunk: életrajz ugyan, de ugyanakkor a történetírói tervekkel foglalkozó vir consularis b e m u t a t k o z á s a is, aki apósa karrierjének befejezetlenségében a senatori arisztokrácia korlátozását, ill. a dominatus bűneit vélte felfedezni. Történetírói szándékait a bevezetés szavai (Agricola, 3.3) világosan m u t a t j á k , a megszületett mű elsősorban mégis a pietas d o k u m e n t u m a . Rokoni elfogultságát Tacitus nem t a g a d j a , de nehezen is t a g a d h a t t a volna. A pietastól túláradó vő alaposan elveti a sulykot, amikor apósát katonai téren Nagy Sándorhoz hasonlítja, a virtus példaképének hirdeti, ill. a virtus képviselőire féltékeny zsarnok áldoz a t á n a k t ü n t e t i fel. Nem t u d h a t j u k , a korabeli közönség mindezt hogy fogadta: a senatus előkelőségei feltehetőleg együttérzéssel, a birodalom valóságos kormányzói pedig talán úgy, mint annak idején a „ P o m p e i a n u s " Livius múltba merülő lelkendezését. A későbbi századok viszont Tacitus hősét a virtus (később ennek továbbélése Machiavelli virtü-ja) eszményi bajnokának érezték, a zsarnokság elleni harc leírásából pedig, mint a mindenkori szabadságküzdelmek lelkesítő dokumentumából erőt és bátorítást merítettek. Az ú j a b b kori Taeitus-kultusz mo.-i fellángolásának — Batsányitól és KazinczytóX Déry T.-ig — ez a m a g y a r á z a t a . O Nagyjából ugyanekkor

22

TACIT bontakozásának két lehetősége: a k a t o n a i dicsőség, ill. a fórumi ékesszólás és a polgári foglalkozásokkal elérhető dísz (Agricola, 39). O Tacitus bejelentése (Agricola, 3), hogy a hallgatás évei u t á n megírja a „korábbi szolgaság" t ö r t é n e t é t és bizonyságot tesz a „ jelenkor áldásairól", nem v á l h a t o t t valóra, mert honnan is számítsa a szolgaságot, és a boldogság korszaka hogy kapcsolódik a zsarnoksághoz? H a m a r r á j ö t t arra, hogy a megélt d o m i n a t u s szerves f o l y t a t á sa Vespasianus és Titus urallkodásának, sőt egyáltalán az Augustus óta öröklődő monarchiának: a történések okainak nyomozását nem 69 elejével, hanem jóval élőbbről kell kezdenie. R á j ö t t ő is, hogy nem Nero volt az utolsó dominus (Históriáé I V 42,5), és hogy „rossz uralkodó u t á n legjobb az első n a p " (42,6), amíg ti. nem csalód u n k újból. Kénytelen volt tudomásul venni. hogy a principatus és szabadság csak a császári propaganda jelszavaiban (Agricola, 3) fér meg egymással: a köztársasági szabadságot az a d o p t í v császárság sem h o z h a t j a vissza. A traianusi hódítások sikereiből Tacitus nem a virtus várva v á r t érvényesülését, csak a senatori rend t o v á b b i mellőzését észlelte. Ezen az alapon persze el lehetne vitatni történetírói rangját; de magasztos eszményeinek ne a fonákját, elvhűségében ne csak a merevséget lássuk. Mint ahogy a Históriáé I I . könyvének végén (101) kíméletlenül leszámolt a jól hangzó flaviusi szólamokkal („békevágy?", „hazaszeretet?"), elképzelhetjük az elveszett „domitianusi" k ö n y v e k megsemmisítő leleplezéseit is, miközben a sűrű következetlenségek ellenére sem v i t a t h a t j u k el egyált a l á n nem „sine i r a " kifejezésre j u t t a t o t t indulatosságának nemes motívumait. Sohasem napi érdek v a g y kicsinyes elfogultság irányítja tollát, hanem amit öröknek érez és vall: a res publica eszményének szolgálata. Az emelkedettséghez járul varázslatos írói művészete, amellyel a 69-től 96-ig t e r j e d ő , „ s o r s f o r d u l a t o k b a n , kegyetlen csatákban, meghasonlásokban gazdag, békében is szörnyű k o r t " (Históriáé, I 2,1) s benne pl. a tragikus „négy császár é v é n e k " gomolygását egységes tragédiává t u d t a formálni. Ehhez nem volt elég az, amit a k á r római elődeitől, akár a klasszikus görögség nagyjaitól v a g y a hellénizmus korának „tragikus" történetíróitól t a n u l t : a „kor f á j d a l m á t " (Niebuhr) maga is megszenvedte, úgy nemesítette k a t a r t i k u s hatású műremekké. O Volt mit megélnie és megszenvednie öregkorában, a traianusi években is. Az a kis-ázsiai Mülaszában talált feliratos kő, amely proconsulságának

változás összefüggésére. Nem v á l a s z t j a külön a „régi" (azaz jó?) és az „ ú j " (azaz rossz?) szónokokat (mert merev h a t á r t e téren sem lehet vonni, akárcsak Horatiusnak Augustushoz intézett „irodalmi" levelében), mégis t a g a d h a t a t l a n a különbség a két világ (a „ s z a b a d " köztársaság és a principatus) között. A fiktív beszélgetésben, amelyben az ifjú Tacitus néma szereplőként asszisztál, „boldog" korról van ugyan szó, de elhangzik az a megállapítás (27), hogy a római társadalom a h a j d a n i szabadságtól még jobban elfajzott, mint az ékeszszólástól. Ez a nyílt célzás nemcsak a Neróval lezárult időszakra vonatkozik, hanem a Flaviusokia,, sőt a principatusra is általában, amint ezt az akkoriban megjelenő Históriáé kezelő szavai m u t a t j á k : a korábbi írók „egyforma ékesszólással és szabadságg a l " örökítették meg a római n é p történetét, de mióta „a béke érdekében minden h a t a l m a t egy személyre h a l m o z t a k " , elmar a d t a k a nagy tehetségek, és v a g y a közügyek iránti érdektelenség, az elharapózó hízelgés, vagy az uralkodók elleni gyűlölet folytán b a j van a történetírói pártatlansággal. O Ezzel a nem éppen t a p i n t a t o s megjegyzéssel a n é m a szereplő m á r válaszolt is a kérdésre: az ékesszólás is csak a politikai szabadság légkörében virágzik; mihelyt korlátozzák, elsatnyul. Az igazi ékesszólás olyan, mint a tűz: táplálni kell, és minél hevesebb a lángja, annál ragyogóbb fényt áraszt. Az „ ú j " szónokok csak olyan elismerésben részesülhetnek, amilyet a „boldog béke" (36,1) j u t t a t számukra. Érthető, hogy a hajdani államférfiak k i t ű n ő szónokok is voltak, mert az akkori közélet ösztönözte az ékesszólást, de Augustus korától „a hosszas béke és nyugalom, a senatus folytonos csendje és a princeps megkövetelte fegyelem mindenekkel egyetemben a szónoklás művészetét is alaposan megbék é l t e t t e " (38,2 depacaverat). Tacitus fölényes iróniájának felismerése nélkül a római irodalomnak ezt a páratlan gyöngyszemét sem értékelhetjük. A Dialógus de oratoribus főszereplője búcsút mond a szónoki emelvénynek s muzsai magányba vonul vissza: Tacitus sem látja értelmét a n n a k a hivatásnak, amelynek hírnevét köszönhette, és eszményeit történetíróként k í v á n j a szolgálni. De m á r „kis" írásaiban is annak mut a t k o z o t t , másrészt „ n a g y " műveiben is mindvégig figyelemmel lesz az ékesszólás szerepére, sőt historikus mivoltában (a közbeiktatott beszédek megkomponálásában) is ragyogó szónoknak bizonyul. Az Agricola pedig úgy viszonylik a Dialogushoz, mint a princepsek szemében gyanús nagyságok ki-

23

TACIT (112—3) egyedüli bizonyítéka, m u t a t j a , hogy a (Kazinczy szerint) „hazudni büszk e " történetírótól ekkor sem f o r d u l t el az uralkodói kegy, másrészről azonban közéleti p á l y a f u t á s á n a k végét is jelzi. í g y jobban é r t j ü k a keleti birodalomfél iránt az Annalesben (Mihály I., Tacitus évkönyvei, 1866: Kempf J., ua., 1887; Fodor Gy„ ua., 1888 —1906; Ozorai L., ua., 1909; P é t e r Gy., Tiberius és kora [Annales I - I I . ] , 1943) az Ab excessu divi Augusti ('Az isteni Augustus haláláról') c. könyvben m u t a t k o z ó érdeklődését és tájékozottságát (pl. a korai kereszténység dolgaiban, arisztokratikus elzárkózása ellenére). Különben az öregedő író magára maradásáról, világszemléletének még k o m o r a b b á válásáról csak találg a t h a t u n k . T é n y annyi, hogy az optimus princeps ('legjobb uralkodó') k o r á n a k „áld á s a i t " nem írta meg és a „boldog jelen" helyett egyre i n k á b b a m ú l t a t érezte biztonságosnak. A k á r h á n y lehangoló mozzan a t — a m a g á t „dominus et deus"-nak ('uralkodó és isten') címeztető Domitianus u t á n az „ a l k o t m á n y o s a b b " dominus; a sen a t u s viszolyogtató megalázkodása az új „világhódító" előtt; majd Hadrianus számba jöhető vetélytársainak kíméletlen likvidálása, közben pedig az a felismerés, hogy eljárt fölötte az idő —, mind csak fokozhatt a elcsüggedését. A csonkán m a r a d t Annales utolsó m o n d a t a i talán épp ezt a hangulatát rögzítették: „Áldozunk a Szabadító l u p p i t e r n e k " — m o n d j a az ereit felnyitó filozófus. — „ I d e nézz, ifjú: olyan időkben születtél, amikor jó erősíteni lelkünket az állhatatosság p é l d á i v a l . . . " O Gondolatai mindenesetre a 110-es években is a res publica ('köztársaság'), a libertás ('szabadság') és virtus ('erény') körül jegecesednek ki. A Iulius—Claudius-hébZ tragédiasorozatának szemlélői nemcsak a múlton merengő senator „következetlenségeit" és rendi elfogultságából eredő torzításait l á t j á k , hanem a tacitusi történetfelfogás lenyűgöző egészének körvonalait is. Miért jelenik meg Augustus személye és életműve oly kérdéses beállításban? Eredeti tervétől eltérőleg miért nyúlt vissza a principatus eredetéig? Beérhette volna ő is a bukott zsarnok kipellengérezésével és a „boldog s z á z a d " dicsőítésével, de őt nem v a k í t o t t a el a csillogó látszat, ezért bélyegezte a rendszer alapítójáról kialakult h a g y o m á n y t valótlanságnak. J a v a korának Domitianus-élménye mindenesetre d ö n t ő módon színezte az Annales folyamatos tragédiáit is „az isteni Augustus halálától" Nero bukásáig, miközben a hagyományos tyrannus-sablon ütközik ki szinte valamennyi princeps ábrázolá-

sából. (Ami a hatalom öröklését illeti, az Annales írója is csak megerősítheti korábbi keserves t a p a s z t a l a t á n a k érvényességét: a princepsek vetélkedéséből általában a hitv á n y a b b kerül ki győztesen, Históriáé, I 50,3). O Van-e egyáltalán pozitív hős a tacitusi szereplők k ö z ö t t (Agricolán, vagy pl. a hasonló sorsúnak ábrázolt Domitius Corbulón kívül)? Tiberius unokaöccsének és A ugustustól rendelt u t ó d j á n a k , Germaniciísnak sugárzó a l a k j a mindenért kárpótolná a történeti k r i t i k á b a n kevésbé j á r t a s olvasót, oly mértékben egyesül benne m i n d a n n a k ellentéte, a m i t környezetének ábrázolásában undorral szemlélünk. Az Annales reménytelen komorságában Germanicus alakja szinte az egyedüli világos színfolt. Olyan hős a z o n b a n nem született, aki Tacitus ítélőszéke előtt megállhatna. Az a lélekismerő, aki a mégoly csillogó külső m ö g ö t t is r á t a p i n t a fogyatkozásokra, a legcsillogóbbat k r i t i k á t l a n u l emelte volna piedesztálra? Caligula apjának, Claudius fivérének, Nero n a g y a p j á n a k (egyben Antonius unokájának) a ,,Germanicus-&g" udvari (Tiberius-eWenes) historiográfiájában eszményire színezett a l a k j á t bíráló szó nélkül hagyományozta volna tovább? Nem, legfeljebb a Tiberius-portré hatásosságát nem semlegesítette a fekete-fehér ellentét cáfolhatóságának dokumentumaival. Az első olvasásra egyértelmű dicséretek korántsem olyan egyértelműek: kiderül, hogy nemcsak Caligula volt méltó t a n í t v á n y a Tiberiusn&k (VI 45), h a n e m már az a p j a is; hogy a gyanakvó Tacit us akárhány esetben közelebb áll az elmarasztalt Tiberiushoz, mint annak állítólagos áldozatához. Lehet, hogy némelyek ó h a j t á s a i b a n Germanicus lett volna a hajdani szabadság visszaállítója — ha elkerülhetetlenül ő is nem torzult volna el a „királyi jog és cím" (II 73) birtok á b a n , mint legendás germán ellenfele, Arminius (II 88). Jelszavak - mint a „felszab a d í t ó k " ürügyként h a n g o z t a t o t t ígéretei {Históriáé, IV 73; Annales XT 17) — megtéveszthetik a j á m b o r o k a t , de Tacitust soha! O Személyes élményeiből, környezetéből adódó elfogultsága elfedte ugyan előtte a római császárság üdvös mozzanatait, éleslátása azonban a színfalak mögé is elhatolt. Az önkényuralom erkölcsi és politikai árnyoldalait nemcsak látta, hanem láttatni is t u d t a : nyilvánvaló következetlenségei ellenére a zsarnokságnak minden időkre érvényes képét festette meg, és elmarasztalt főszereplőin keresztül minden kor kis és nagy zsarnokai fölött is ítéletet mondott. Politikai-történetírói éleslátásának és szépírói tehetségének b i r t o k á b a n , magasztos 24

TACIT lehetne összeállítani. L e g g y a k r a b b a n mindenkor az Agricolát v e t t é k elő (Jókai, Madách). Külön említést érdemel Kemény Zs. K é t boldog c. novellája (1852), mint a tacitusi örökség rendhagyó felhasználásának (Világos utáni) esete: a modestia ('mértékletesség') képviselője bölcsebbnek és rokonszenvesebbnek bizonyul, m i n t az „elvből, következetességből és lovagiasságból" csak ártó forrófejűek. O Az a sok Tacitus-fordítás, amelyről Kazinczy oly lelkendezve számolt be, vagy kéziratban m a r a d t , vagy el sem készült. J o b b á r a m á r csak irodalomtörténeti érdekkel bírnak Baritz Gy. (1822), Czuczor G. (1847), Szenczy I. (1847; 1856), Télfy 1. (1861) stb. hosszabb-rövidebb fordításrészletei. Cserei M. Históriáé-magyarítása (1840) inkább csak kuriózum. A m a g a korában érdemes teljesítménynek számít o t t Csiky K. teljes fordítása (1903) és Wirth Gy. Agricolája (1903); Szabó A. nagyvonalú tolmácsolásai (1943) megjelentek az ,4?m)ra-válogatásban (1961) is. Hosszú évtizedek f á r a d o z á s á n a k gyümölcse az Európa kiadó Bibliotheca classicasorozatának teljes modern fordítása (Borzsák I., Tacitus összes művei, I—II., 1970, 2. kiad.: 1980). O Egyéb fordítások még: Petronius, Tiberius, Seianus, Augustus, Octavianus (Szabó Gy., Antik portrék, 1979); Agricola élete (Borzsák I., Római történetírók, 1986). O Kiad. C. H a l m — G . Andresen—E. Koestermann: Opera omnia Taciti ('Tacitus összes művei', 1960). Az egyes művek mértékadó kiad.: H. Drexter: Annales (1955—1957); H. Fuchs: Annales (1960—1963); R, Till—M. Gelzer: Históriáé (1963). O Kiad. és k o m m e n t á r : A. Gudeman: Dialógus de oratoribus (1894); H. F o u r h e a u x — J . G. C. Anderson: Agricola (1898); H. Heubner: Históriáé (1963); E. Koestermann: Annales (1963); D. Bo: Dialógus de oratoribus (1974). O írod.: Incze B.: A Dialógus de oratoribus szerzőjéről ( E P h K , 1896. 3.); F. Ramorino: Cornelio Tacito nella storia della cultura (1898); Sörös P.: Livius és Tacitus ( E P h K , 1899, 1.); Veress I.: Tacitus Agricolája (uo„ 1900, 9.); uő: Tacitus történetei (uo., 1901. 4.); Csiky K.: Tacitus élete és művei (Bp. Szemle, 1903, 114.); Magyary S.: T a c i t u s és Suetonius m i n t a császárkor történetírói ( E P h K , 1911, 5—6—7.); H. Tiedemann: Tacitus und das Nationalbewusstsein der deutschen Humanisten (1913); E . Norden: Die germanische Urgeschichte in Tacitus' Germania (1920); Hornvánszky Gv.: Hippokratéstól Tacitusig ( E P h K , 1928, 1—3.); Nagy F.: Északi nyelvrokonaink Tacitusnál (uo., 1932, 5—6.); E. P a r a t o r e : Tacito

erkölcsi felfogásával megközelíthetetlen erkölcsi magaslatról letekintve jelenítette meg azt, amit látott, szenvedett és gondolt, az utókor számára is felejthetetlenül. Erén y e i t — az események drámai csoportosítását, a fény és árnyék mesteri adagolását, részletek helyett az eszmei összefüggések kidomborítását, a feszültség összpontosítását, t e t t e k n e k és sorsoknak az emberi jellemből való levezetését — gyarló méltatások helyett csak közvetlen olvasásából ism e r h e t j ü k meg. O Tacitus a maga k o r á b a n is inkább ünnepelt, semmint népszerű szerző lehetett, így olyan utókorral sem dicsekedhetik, mint Vergilius vagy Horatius. A korai kereszténység nem s a j á t í t h a t t a ki, mint a IV. ekloga költőjét, sőt az a feltételezés sem megalapozatlan, amely szerint műveinek töredékes hagyományozása (a Históriáé iudaeai excursusának — a zsidó történelemre vonatkozó kitérőjének; Istóczy Gy., Tacitus római történetíró a zsidókról, 1903 — megállapításai, vagy esetleg Pontius Pilátus bíráskodásának p e r t r a k t á lása miatt) szerzetesi túlbuzgóság rovására volna írandó. A késő középkor századaiból alig van nyoma ismertségének (pl. a 9. sz.-i német Rudolfusnk\, aki az Annales és a fíermania bizonyos helyeit idézte); egyik fő kézirata (Annales X I — X V I . és Históriáé I —V.) csak Boccaccio jóvoltából t á m a d fel a feledésből, a „kis írások" a 15. sz. közepén j u t n a k rejtélyes módon valamelyik német0.-i kolostorból R ó m á b a , az Annales első felének m a r a d v á n y a i pedig éppenséggel csak a 16. sz. elején, hogy azután a könyvn y o m t a t á s révén közkinccsé válhassanak. Első mo.-i olvasóját (1467) Vitéz J á n o s b a n tisztelhetjük, majd Mohács után egyre többen folyamodnak hozzá, hogy kalauzolásával az „istentelen k o r " (Vörösmarty: Ciliéi és a H u n y a d i a k ) megpróbáltatásaiban eligazodjanak. A nemzetközi továbbélésk u t a t á s előhaladtával Tacitus hazai utókorának is egyre t ö b b d o k u m e n t u m a került napvilágra. Forgács F.-et nem teljes joggal emlegetik „ m a g y a r Tacitus"-ként; az antik író közvetlen ismeretére valló szövegpárhuzamok inkább m a j d csak Szamosközy 1. műveiben tanúskodnak elvszerű és következetes példáulvételről. Fontos állomás Zrínyi Tacitus-recepciója. aki a Machiavellinél még forradalmi jellegű, de később reakcióssá torzított „tacitizmust" főként a Vitéz h a d n a g y b a n alkalmazta a m a g y a r helyzetre. Komoly tanulmányokról, valóságos Tacitus-kultuszról azonban csak a felvilágosodás íróitól (Bessenyei, Batsányi) kezdve beszélhetünk, Kazinczy idézeteiből pedig szinte magyar Tacitus-breviáriumot 25

TACON Klasszikus japán irodalommal foglalkozott, valamint a sinto vallással, ennek főleg a kyötöi Edo-kor eleji tudós, Yamazaki Ansai által képviselt Suika irányzatával. Tsuboi Yoshichika t a n í t v á n y a k é n t tanulmányozta a hagyományos szertartások, szokások tudományát, érdeklődött a régi haditudom á n y és a nyelvészet iránt; széles körű tudományos munkásságot folytatott, s erről országszerte előadásokat tartott. Az ukiyozoshi m ű f a j á n a k egyik utolsó képviselőjeként a kyötöi ukiyozoshi író és kiadó, HacMmonjiya .Jishö számára í r t a műveit. Ezek közül különösen kiemelkedő a katagimono m ű f a j á b a tartozó Kamakura shogei sode nikki ('Kamakurai jegyzetek a művészetekről', 1743), ill. a Seken hahaoya katagi ('Anyák jellemrajza', 1752). O Saját korában rendkívül népszerű volt. Racionális megközelítési módja a kokugaku kutatásokban hathatott Kamo no Mabuchira és Motoori Norinagára. Az ukiyozoshi műfaját, melyre elsősorban a játékos, könnyed, frivol hangvétel volt jellemző, komolyabb elemekkel gazdagítja, társadalomszatírája a dangibonb&n folytatódik. Foglalkozott a -> Kojikivel, a Nihonshokival (—>Nihongi), az -»iroha utával. O Gyűjt, kiad.: Akitsu no michikusa ('Akitsui útszéli f ű ' , összes művei). Varrók Ilona

(1951); B. Walker: The Animals of Tacite (1952); Borzsák I.: Tacitus Magyarországon (AntTan, 1955, 1—3.); C. W. Mendell: Tacite. The Man and his W o r k (1957); R . Syme: Tacite (1958); uő: R o m á n Historians and Renaissance Politics (The Folger Shakespeare Library, 1960); C. Questa: Studi sulle fonti degli Annali di Tacito (1960); Lukácsy S.: A hazudni büszke író (Nagvv, 1961, '10.); B. R, Voss: Der pointierte Stil des Tacit (1963); R . Háussler: Tacit und d a s historische Bewusstsein (1965); K o m o r I.: Az első m a g y a r Tacitusfordító (AntTan, 1965, 2.); A. Michel: Tacite et le destin de l'empire (1966); D. R. Dudley: T h e World of Tacit (1968); A. Wlosok: Rom und die Christen (1970); Borzsák I.: Tacitustól Ammianusig (AntTan. 1975, 1.); uő: Curtius R u f u s és T a c i t u s (uo., 1976, 1.); uő: A hazai Tacitus-recepció történetéhez (uo., 1976, 2.); uő: A tacitizmus kérdéséhez (FK. 1980, 3.); uő: T a c i t u s Dialógus-a és Cicero Brutus-a (AntTan, 1984, 1.); uő: A tacitusi Agricola szöveghagyományához (uo., 1985—1986, 2.). Borzsák István Taconnet [takone], Toussaint-Gaspard; Taconet (Párizs, 1730. júl. 4.—uo., 1774. dec. 29.): francia drámaíró. A p j a asztalosmester volt. Taconnet először a színészi pályán p r ó b á l t megélni, a párizsi vásári színházban lépett fel; a részeg ember szerepében a r a t o t t sikert. K é s ő b b drámaírással próbálkozott. Főként egyfelvonásosokat (vígjáték, paródia, vígopera) írt prózában; s néhány verset is. 83 színművet tulajdonítanak neki, de nem mind jelent meg nyomtatásban. Népies, durva piaci stílusa tetszett közönségének, művei közül megemlíthető Voltaire L'Ecossaise c. d a r a b j á n a k paródiája, amely Les écosseuses de la Halle (Tirgáló asszonyok a piacon') c. 1760-ban került b e m u t a t á s r a . T a c o n n e t színes egyénisége n é h á n y bohózatírót is megihletett. M. Martainville egyfelvonásos Taconnet c. bohózata 1811-ben került színre. O Gyűjt, kiad.: Nouveau choix de piéces ou Théátre comique de province ('Új színdarab válogatás, avagv vidéki vidám színpad', 3 köt., 1759). O írod.: J . B. A r t a u d : Taconnet, ,,ou Mémoires historiques pour servir á la vie de cet h o m m e célébre" (1775). Padányi

Taddesze Liben; Taddásá Libán (tudományos átírás); (1930 k.—): a m h a r a nyelven alkotó etióp író. Eredeti foglalkozása banktisztviselő volt. Az olasz—etióp háború (1935—1941) u t á n jelentkező írógeneráció tagja, a szociális kérdések iránt elkötelezett realista irányzat képviselője. Három elbeszélést t a r t a l m a z ó Meszkerem (kb. 'Szeptember', 1956) c. kötetével ő honosít o t t a meg az elbeszélés m ű f a j á t az a m h a r a irodalomban. N a g y sikert a r a t o t t h a t elbeszélést t a r t a l m a z ó Lelav menged ('A másik ú t ' , 1959/60) c. kötete is. O írod.: Th. L. Kane: E t h i o p i a n Literature in Amharic (1975); M. L. Volpe: Lityeratura Efiopii (1981); Amszalu Aklilu: Accsir j e - I t j o p p i j a szineszihuf tarik (1983/84). Ormos István Tadic [tadity], Dejan (Vrsac, 1947. okt. 24.): szerb író, költő. Ljubav Makarija Uvalióa ('Makarij Uvalic szerelme', elb.-ek, 1984) c. kötetében különös módon keveredik a valóság és a fantasztikum. O Egyéb fő művei: Kasni koracÁ ('Kései lépések', költ.-ek, J970); Buduéi koraci ('Az eljövendő lépések', költ.-ek, 1978); Cas klavira ('Zongoraóra', költ.-ek). O Magyarul: 2 vers (Rencsár M., Magyar Szó, 1981. nov. 15.). O írod.: R . M. Ridjanin: Nadrealno i stvarnost (Delo, 1984. okt.). Szilágyi Imre

Klára

tactus: —>ütem Tadamine: -*Mibu no T a d a m i n e Tada Nanrei; Katsura; Tada Yoshitoshi (névváltozatok); (1698—1750. szept. 12.): japán E d o kori wagakusha, és ukiyozoshi író. 26

TADIJ sebb Proust-kutató. Kitűnő textológus: munkájában eredményesen ötvözi a hagyományos filológiai iskola és a modern kezdemények módszereit és eredményeit. A rendszeresen megjelenő Etudes proustiennes c. kiadványsorozat szerkesztője J . fíersani és M. Raimond társaságában. O Főbb tanulmányai: Introduction á la vie littéraire du XIXe siécle ('Bevezetés a X I X . század irodalmi életébe', 1970—1988); Proust et le román ('Proust és a regény', 1971); Lectures de Proust ('Proust-olvasmányok', 1971); Le récit poétique, essai sur les formes et techniques du román dans A la Recherche du temps perdu ('A költői elbeszélés; tanulmány; regényformák és technikák Az eltűnt idő nyomában című műben', 1978); Proust (ua., 1984); La Critique littéraire au XXe siécle ('Az irodalomkritika a X X . században', 1987); Le Román au XX1' siécle ('A regény a X X . században, 1990). O írod.: Maár Judit: Jean-Yves Tadié: La critique littéraire au XX e siécle (Hel, 1992,1.). Nagy Géza

Tadié [tadityj, Novica (Smrijecno, 1949. júl. 18.—): szerb költő. Először a Knjizevna re.é c. irodalmi lapot szerkesztette, jelenleg a Knjizevna kritika c. folyóirat főszerkesztője. Költészete ellentétekre épül. Képzettársai gyakran a szoba, a ház, az utca valóságához kapcsolódnak, máskor azonban egyáltalán nem könnyű megfejteni igen eredeti szimbólumait. Tadic az ún. fantasztikus realizmus, a fenyegetettség, a reménytelenség költője, aki a transzcendens világban van igazán otthon. Ezt a világot szokatlan lények népesítik be. Expresszíven és groteszk módon ábrázolja a mindenütt jelenlévő rútat és gonoszt, a világ „ördögi" szerkezetét, nem idegen tőle az irónia és az önirónia, a fekete humor, az abszurd parabola, a metafora, s a különböző hangsúlyokkal alkalmazott pátosz sem. Műveit a kritika igen nagyra értékeli, versei franciául is napvilágot láttak önálló kötetekben. O Verseskötetei: Prisustva ('Jelenlétek', 1974); Smrt u stolici ('Halál a széken', 1975); Zdrelo ('Torok', 1981); Ognjena kokoS ('Tűztyúk', 1982); Pogani jezik ('Pogány nyelv', 1987); Ruglo ('A rútság', 1987); 0 bratu, sestri i oblaku ('Fivéremről, húgomról és a felhőről', 1988); Pesme ('Költemények', 1988); Ulica ('Utca', 1990); Kobac. ('Karvaly', 1990); Noéna svita ('Éjszakai kíséret', 1991). O Magyarul: 4 vers (UI, 1985, 10.); 1 vers (Bo'zsik P., Tekintet, 1990, 6.); 1 vers (uő, Hitel, 1991, 3.). O írod.: T. Rosic: Elementi pesnicke fantastike (Savremenik, 1975, aug.—szept.); 1). Babic: Pev djavolskog poclviznika (Knjizevna kritika, 1987, 6); V. Pavkovic: Zla buka zla (Knjizevnost, 1988, 1—2.); P. Bjelosevic: Pokusaj savrsenstva nesklada (Odjek, 1988, jún. 15—30.); R. Mikié: Opisi bica u poeziji No vice Tadica (Knjizevna kritika, 1989. 3.); R. Baturan: Poezija Novice Tadica (Stvaranje. 1990, 9.); Z. Djurovic: Osobeni Tadic (uo„ 1991, 8—9).

Tadijanovic [tadijanovity], Dragutin; Margan Tadeon (álnév); (Rastusje, Slavonski Brod mellett, 1905. nov. 4.—): horvát költő. 1925-től erdészetet, 1928-tól délszláv irodalomtörténetet és filozófiát hallgatott Zágrábban. 1937-ben szerezte meg a diplomát, s 1937-től 1940-ig a Horvát írók Egyesületének titkára, 1935-től 1940-ig a zágrábi hivatalos lap, a Narodne novine korrektora volt. 1939-től 1945-ig a zágrábi Képzőművészeti Akadémián dolgozott óradíjas tanárként, közben 1940— 1941-ben a Horvát Bánság művelődési osztályán az irodalmi ügyek előadója volt. 1945-től mint kiadói szerkesztő dolgozott. 1953-ban lett a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia levelező, 1965-ben pedig rendes tagja. 1953-tól 1973-ig volt az Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója. O Első verse 1922-ben a zágrábi Omladina c. iskolai lapban jelent meg álnéven, 1930-tól publikál saját nevén. Sunce nad oranicama ('Nap a szántók fölött', 1933) c. verseskötetét elkobozták. Jellemző témája a szülőfalujára, a mesterkéletlen emberi kapcsolatokra, a civilizáció pusztításaitól jórészt még érintetlen t á j r a való visszaemlékezés, az ettől való búcsú. Költészetét á t h a t j a a mulandóság csendes melankóliája és a szlavóniai t á j szelídsége, verseiből finomság és gyengéd melódia árad. Egyszerű, puritán kifejezéseivel a szavak elsődleges, igazi jelentéséhez, a természetességhez tér vissza. Bár a horvát modernista költészet hagyományait köve-

Vajda Gábor Tadié [tadjé], Jean-Yves (1936—): francia irodalomtörténész, kritikus. A Tanárképző Főiskola elvégzése után agregációs vizsgát tett, majd állami doktorátust szerzett irodalomból. Egyetemi tanár volt Oxfordban és a Sorbonne-on. Kiadói és irodalomszervezői tevékenysége is jelentős. O Kutatási területe a 19. és a 20. sz.. ezen belül M. Proust és a vele kapcsolatos irodalom- és műfajelméleti problémák, valamint a művelődéstörténet, ill. a filozófiai metodológia. A Gallimard kiadó Plé'íade sorozatában a legújabb, négykötetes kritikai Prowsí-kiadás szerkesztője; a legtekintélye27

TADKI ti, verseivel mégis egy ú j kifejezésmód jelenik meg. Költészetével elnyerte a Matica srpska, valamint Zágráb város d í j á t . Verseit számos nyelven kiadták, 5 m a g a csehből, németből, franciából és szlovénből fordít o t t . Főbb verseskötetei: Pepeo srca ('A szív h a m u j a ' , 1936); Dani djetinjstva ('A gyermekkor n a p j a i ' , 1937); Tuga zemlje ('A föld bánata', 1942); Pjesme ('Dalok', 1951); Intimna izlozba crteza iz Rába ('Rábi rajzok intim kiállítása', 1955); Blagdan zetve ('Aratóünnep', 1956); Srebrne svirale ('Ezüst furulyák', 1960); Prsten ('Gyűrű', 1963); Pjesme i próza ('Költemények és próza', 1969); Poezija ('Költészet', 1973); Vezan za zemlju ('Földhöz kötve', 1974); Prijateljstvo rijeói ('A szavak barátsága', 1981); Moje djetinjstvo ('Gyermekkorom', 1985); Kruh svagdanji ('Mindennapi kenyér', 1986). O Magyarul: 5 vers (Csuka Z., Nagyv., 1958, 4.); 3 vers (Csuka Z., Székely Magda, .Jugoszláv költők antológiája, 1963); 1 vers (Dudás K., -Jelenkor, 1965, 12.); 9 vers (Papp J., Tolnai O., Fehér F., Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája, 1—2. köt., 1967); 3 vers (Fehér F., Csuka Z., A szerbhorvát irodalom kistükre, anto., 1969); 8 vers (Fehér F., Üzenet, 1974, 3.); Kései sirató (vál. és ford., uő, 1974); 1 vers (Dudás K., Alföld, 1979. 12.); 2 vers (Fehér F., Üzenet, 1989, 12.). O írod.: Sl. Novak: Malo zalosna i malo tihonasmijana poezija Dragutina Tadijanovica (Republika, 1953, szept.); D. Redjep: Dragutin Tadijanovic (Letopis Matice srpske, 1965, dec.); C. Milanje: S t r u k t u r a i vizija Tadijanoviceve poezije (1976); M. 1. Bandié: Ne zaboravi ljubav, Pesnicko delo Dragutina Tadijanovica (Knjizevne novine, 1985, dec. 15.); 1). -Jeleié: P j e s m a precizna kao sat (Oko, 1990. okt. 4,): I. Franges: 85 godina Dragutina Tadijanovica. Vjecni zivot poezije ( F o r u m , 1991, jan.—febr.). Drasko Redjep tadkira: —•tazkira

dékének nyelvjárásai), a déli (a kuljábi, karategini és badahsani nyelvjárások) , és a délkeleti (darvázi nyelvjárások). Egységes irodalmi nyelvvel csak 1924, önálló államiságuk kezdete (ekkor alakult meg az Üzbég SZSZK-n belül a Tádzsik ASZSZK, mely 1929-ben lett független köztársaság) óta rendelkeznek. O A „ t á d z s i k " elnevezés az a r a b , , t a j j " törzs nevéből származik. A pahlavi és örmény forrásokban még ,,tacsik" alakban, „ a r a b " jelentésben található. Közép-Ázsia iráni lakossága számára is kezdetben az a r a b o k a t , mégpedig az arab hódítás során bevándorolt a r a b o k a t jelentette. Az itt élő török népesség a szót már „muszlim, iszlám vallású" jelentésben vette át, s mivel az általuk ismert muszlimok többsége iráni származású volt, a szó jelentése a törökben ,,iráni"-ra változott. A „tádzsik" szó önelnevezésként való használat á r a első a d a t u n k a 11. sz.-ból származik, de pontos etnikai és nyelvi t a r t a l m a nem tisztázott. Ma is használt jelentésében, tehát a Turkesztánban élő valamennyi iráni megjelölésére csak a tadzsikság egységes nemzetté válása, a Tádzsik ASZSZK (1924) megalakulása óta használják. O A tádzsik irodalom kezdeteit a k u t a t ó k — és maguk a tadzsikok is — a klasszikus perzsa irodalom kezdeteitől számítják. Az első korszakot (9—J 6. sz.) perzsa-tadzsik irodalomnak nevezik, mivel számos perzsa költő, író (Rúdakí, Firdauszí, Omar Khajjám) a ma tadzsikok lakta területről származott. A második korszakot az önálló tádzsik irodalom (16—20. eleje), a h a r m a d i k a t a szovjettadzsik irodalom korszakának szokás tekinteni. A 16. sz.-ban azonban Irán és Közép-Ázsia iráni lakossága politikai okok mia t t elszigetelődött egymástól, s nyelvük, irodalmuk külön fejlődött tovább, a 16— 20. sz. elejéig t a r t ó időszak közép-ázsiai perzsa irodalma t e h á t nem tekinthető a tádzsik irodalom szerves részének, csak közvetlen előzményének, mivel mind az irodalmi alkotások nyelve, mind formái a klasszikus perzsa irodalmi m i n t á k a t követték, s a tádzsik elnevezés sem bírt pontosan körülhatárolható etnikai tartalommal. Ezért helyesebb, ha a tádzsik irodalom kezdeteit az 1917-es októberi forradalomtól számítjuk. O 7. Az októberi forradalomtól a Tádzsik SZSZK megalakulásáig (1917— 1929): A kor irodalmára r á n y o m t á k bélyegüket a politikai események, a forradalmat követő polgárháború, m a j d a szovjet rendszer győzelme u t á n a Tádzsik ASZSZK (1924), m a j d SZSZK megalakulása, valamint, ezek n y o m á n a tadzsikság egységes nemzetté válása, és az új, tádzsik irodalmi

tadvír: —>qiráa, tadzsvid tádzsik irodalom: az iráni eredetű tádzsik nép irodalma. A tadzsikok többsége Tádzsikisztánban él, valamint a Tádzsik Köztársasággal h a t á r o s államokban, Üzbegisztánban, K a z a h s z t á n b a n , Afganisztánban és Iránban is. Összlétszámuk 7,2 millióra tehető. Nyelvük az iráni nyelvcsalád nyugati ágába t a r t o z i k , a perzsához áll közel. Dialektusait földrajzi szempontok alapján négy csoportra szokás osztani: az északi (buharai és szamarkandi nyelvjárások), a központi (a Zerafsán folyó felső folyása vi28

TADZS dalom fejlődését. Az első tádzsik d r á m a (Samadí: Esáni firebgar, 'Isán a csaló', 1929) mellett b e m u t a t t á k az első operát (Surisi Vásze, 'Vose lázadása', 1939; a librettó szerzői Turszunzáde és Dehotí) is. A népi színjátszás hagyományaira építő színd a r a b o k a t később politikai t é m á j ú darabok követték. A legjelentősebbeknek Abulhak Uszmánov (Mubáriza, 'Harc', 1932), Turszunzáde (Hukm, 'Az ítélet', 1933), Ikromí (Dusman, 'Az ellenség', 1933), Ulugzáda (Kaltakdáráni szurh, 'Vörös bunkósok', 1940) művei számítanak. O 3. A 2. világháború évei (1941 1945): A háborús évek nem kedveztek a regény fejlődésének. Az írók szívesebben írtak rövidebb lélegzetű műveket, elbeszéléseket, riportokat. A prózai m ű f a j o k a t — a d r á m a kivételével háttérbe szorította a költészet. A művek fő t é m á j a a háború, a hazaszeretet, a hősiesség, melyeket a szerzők vagy a hagyomány legendás hősei (pl. R u s z t a m , Kávé) történetén, m i n t a bátorság, az ellenséggel szembeni meg nem alkuvás jelképein (pl. Láhuti), vagy az egyszerű emberek mindennapi hősiességén keresztül m u t a t n a k be. A korszak fontosabb alkotásai Ikromí drámái (Dili modar, 'Az anyai szív', 1942; Hónai Nodir, 'Nadir háza', 1943), Láhuti d r á m á j a (Kovai ahangar, ' K á v e kovács', 1939) és Zoja Kozmogyemjanszkajáról írott eposza (Dosztoni galabaji T a n j a , 'Eposz T á n y a diadaláról', 1942), v a l a m i n t a költőnő Ázád (Muhabbat va v a t a n , 'Szeretet és haza') és Mirsakar (Kaszami Teszabáí, "Teszabáí esküje', 1942) versei. O 4. 1945-től a SZU felbomlásáig: A tádzsik írók 1945-ben megt a r t o t t , második kongresszusa egészen napjainkig érezteti h a t á s á t . A tanácskozás az írók fő feladatául a társadalom szocializmust építő nevelését s z a b t a meg, hangsúlyozta a nemzeti h a g y o m á n y o k r a épülő formák és a szocialista t a r t a l o m összhangjának fontosságát. E n n e k szellemében a korszak két legfontosabb irodalmi műfa ja a regény és az eposz. O A háború utáni évek irodalmában a regény visszaveszi vezető szerepét. Az egész SZU irodalmára jellemző regények, a kolhozok életét (Ulugzáda: Navábád, 'Az új föld', 1953), a munkásság hősies küzdelmét (Dzsalíl: Súráb, 'Örvény'. 1959) b e m u t a t ó művek mellett önéletrajzi ihletésű alkotások (Ajní: Joddostó, 'Emlékek', 1949—1954; Ulugzáda: Subhi dzsavánii má, ' I f j ú s á g u n k h a j n a l a ' , 1954), történelmi regények (Ikromí: D u k h t a r i otas, 'A tűz leánya', 1962) is megjelentek, sőt 1960ban kiadták az első tádzsik bűnügyi regényt (Muhammadiev: Tiri hokhurda, 'Az elporladt nyílvessző') is. O A költészetben

nyelv megalkotása. A költőket, írókat főként a politikai eseményekhez kapcsolodó t é m á k foglalkoztatták. A polgárháború, az új kormányzat megszervezése, a tádzsik irodalmi nyelv megalkotása és létjogosultságának bizonyítása a pántürk mozgalommal szemben. Ez u t ó b b i b a n fontos szerepet j á t s z o t t a Szadru'd-Dín Ajní szerkesztette irodalmi antológia (Namunai adabijoti todzsik, 'Tádzsik irodalmi antológia'), mely a később általánossá vált felfogás előfutáraként olyan klasszikus perzsa költőket is tádzsikként közölt, mint Rúdakí v a g y Firdauszí. O Az új t é m á k k a l új irodalmi formák párosultak . A költészetet a f ő k é n t az orosz mintára (leginkább Gorkij és Majakovszkij hatása számottevő) íródott szocialista realista propagandaversek u r a l t á k . A kor legjelentősebb költői Ajní, Láhutí, Szulajmoni, Lutfí és Dzsavharízáda. A csekély számú prózai m u n k á k között olyan jelentős műveket találtunk, mint az első tádzsik nyelven írt regényt (Ajní: Dokhunda, 1930) vagy Ikromí első novelláit (Sabe dar Registáni Buhárá, 'Éjszaka B u h a r a Regisztánján'). O 2. A szocialista fejlődés kora a 2. világháború kitöréséig (1929— 1941): A konszolidált politikai és gazdasági viszonyok között az irodalom is fejlődésnek indult. A próza fontosságban megelőzte a költészetet. A művek témái leggyakrabban a forradalmi események és a szovjethatalom ellen küzdő baszmacsik ellen vívott harcokhoz kapcsolódtak: a szovjet haza szeretete, a kollektivizálás, a nők egyenjogúsága. Az eredeti művek mellett gyarapod o t t az oroszból f o r d í t o t t munkák száma is. A kor prózairodalmának legjelentősebb alkotásai Ajnínak a tádzsik nép t ö r t é n e t é t a 19. sz.-tól nyomon követő műve, a Ghulomon ('Rabszolgák', 1934), Ikromí első, kollektivizálásról szóló regényét (Sodí, 'Menynyegző', 1940) előkészítő két kisregénye, a Du h a f t a ('Két hét') és a Tirmár ('A kígyó'), valamint Dzsalíl novelláskötetei (Orzu, 'Vágy', 1934; Serhá va hikojaho, 'Versek és elbeszélések', 1939; Hissa va qissa, 'Mesék', 1941) és első, a tádzsik nők életét valósághűen ábrázoló regénye (Gulru, 1941). O A költészet fejlődésének i r á n y á t két tényező, a klasszikus irodalmi hagyom á n y és az orosz költészet hatása szabta meg. A már az előző korszakban is alkotó költők (Szulajmoni, Láhuti, Lutfí, Dzsavharízáda) mellett a költők új generációja n ő t t fel, a z ú n . komszomol-generáció, melynek legismertebb képviselői Turszunzáde, Dehotí, Mirsakar, Ulugzáda. O E b b e n a korszakban született meg a tádzsik nyelvű színház is, mely magával hozta a drámairo-

29

TADZS fokozatai. H á r o m f a j t á j a van: 1. tartü, lassú; 2. hadr, gyors; 3. tadvír, egyenletes, közepes sebességű recitáció. O A tadzsvíd (a recitáció „díszítése") fő célja megakadályozni azt, hogy a nyelv hibázzon a szent szöveg szavalása közben. A mássalhangzók artikulációjának a tanulmányozása mellett a szünettel, a magánhangzók (főként az a) variánsainak ejtésével, valamint a különféle kiejtésbeli hangkiesések és hangegybeolvadások szabályainak feltárásával foglalkozik. A hangkiesések általában a magánhangzós (rag)végződések elhagyását jelentik, és így a korai nyelvjárási kiejtéseket tükrözik. O (—>arab irodalmi formák, recitálás) O írod.: asz-Szujútí: al-Itqán fí 'ulúm al-Qur'án (1852—1854); G. Bergstrásser: Koranlesung in Cairo (1932); 0 . Pretzl: L)ie Wissenschaft der Koranlesung (1933); H. A. R . Gibb—J. H . K r a m e r s (szerk.): Shorter Encyclopaedia of Islam (1974). Iványi Tamás

egy újabb generáció nőtt fel, amelynek képviselői Gaffár Mirzá (1929—), Farhat (1924—), Kahhárí (1924—), Vdszitzáda, Ázád Aminova, Ali Bábádzsán fölélesztik a hagyományos tádzsik epikus m ű f a j t , a -+dásztánt. A legjelentősebb dásztánok (Turszunzáde: Csarági abadí, 'Az örök fény', 1956; Gaffár Mirzá: Aszrár, 'Titkok', 1956) mellett a tádzsik irodalomtörténet szempontjából említésre méltó verseskötetek (Farhat: Nazmi ázádi, 1955; Vászitzáda: Dar száhili Szir, 'A Szirdarja p a r t j á n ' , 1957; Múmín Kanáat: Szitárahái zamin, 'A föld csillagai', 1963) is napvilágot láttak. O A színpadi művek többségükben komédiák. A drámairodalomban semmi ú j nem született az előző időszakhoz képest. A színdarabok, a regényhez hasonlóan, az egész SZU irodalmára jellemző t é m á k a t , az első vasútvonal megépítését (Kászimov és Ilcromí: Ráhi b a h t 'A boldogságba vivő út', 1949) az új ásványkincs-lelőhelyeket feltáró geológusok m u n k á j á t (Ulugzáda: Dzsújandagán, ' K u t a t ó k ' , 1951), az egyetemi ifjúság életét (Tásmuhammadov: I m t i h á n , 'A vizsga', 1958) dolgozták fel, csak elenyészően kevés mű (pl. Dzsalíl történelmi drám á j a a Dili soir, 'A költő nyelve', 1963) dicsekedhet jellegzetesen tádzsik vonásokkal. O Magyarul: Jeremiás É v a (szerk.): Holdangyal. Tádzsik népmesék (1970). O írod.: B. G. Gafurov: Tsztorija tadzsikszkovo naroda (1—3. köt.); M. I. Bogdanova (szerk.): Isztorija lityeratur narodov Szrednej Azii i K a z a h s z t a n a (1960); Z. V. Panomareva—Z. A. Csernih: Tadzsikszkaja lit y e r a t u r a (1961); J . Rypka: A History of Iranian Literature (1969). Péri Benedek

taedium [te'diumj dzsinász Tadzsutdin; Csanka (írói név); (1867— 1909): avar költő. Költészetében mindenekelőtt hagyományos m o t í v u m o k a t dolgozott fel; ő volt az első, aki a r a b írással ugyan, de anyanyelvén írta le szerelmi és tájleíró verseit. Műveinek modern összkiadása avar nyelven 1963-ban jelent meg, oroszul Szopernyica zvjozd ('Csillagok vetélytársnője') c. 1966-ban. O írod.: Magomedov: Ocserki avarszkoj dorevoljucionnoj lityeraturi (1978). Harsányi Eva tadzsvíd szinoszakkifejezés. A német prozódia Glied nimá]a egy tagadószó nélküli: ,,nem sok— ('tag'), Sprechtakt ('beszédütem') terminukevés"; ,,nem hosszú-—rövid". E szinonimák sainak átvételeként keletkezett; ez olyan között azonban többnyire van bizonyos fo„szótagkomplexum", amely mindig egy kozati, hangulati, szemléletbeli stb. különbhangsúlyos szótag körül elhelyezkedő szóség, s ezért stilisztikai finomságok érzékeltetagokból áll, h a t á r a i t a lélegzetvételi szütésére alkalmasak. A tagadó szerkezetet netek jelzik, s terjedelme egy és hat szótag nemegyszer eufemizmus céljából használközött ingadozik. E fogalom az orosz pro- ják: „nem szép", ehelyett: „csúnya"; „nem zódiában is megtalálható (recsevij takt, 'beerős", ehelyett: „gyenge". O A tagadásban szédütem'). A szakirodalom egy része — nem csupán objektív valóságtükrözés valóigen v i t a t h a t ó módon — a versek metrikai sul meg, hanem a beszélőnek (írónak) a tárkerettől független ritmusegységének tekinsadalmi tudathoz, illetőleg a hallgatóhoz vati. O A német terminológia n y o m á n a maló szubjektív alkalmazkodása is. A beszélő gyarban is elterjedt a „ t a g " , „ízület", „íz" t u d j a vagy feltételezi, hogy a hallgató mit szavak használata, anélkül azonban, hogy t a r t természetesnek, megszokottnak, s az körvonalazottabb jelentésük rögzült volna. ehhez képest eltérő véleményét, megállapíFogarafii J . a későbbi ,,íz"-nek megfelelő ér- tását tagadó formába önti. Többnyire akkor telemben használta az egyidejűleg -úszótag szoktunk tagadni, ha a társadalmilag megértelemmel is felruházott „ t a g " szót, amely szokottal ellenkezőt akarunk mondani: Németh L. ->tagoló vers-koncepciójában vé„Nem ettem ma semmit." „Ez a tengerpart gül egészen más, a szólamms! azonos (bi- nem sziklás" (úgy, mint sok más tengerzonytalan tartalmú) jelentést kapott. Az part). A tagadás alapja az, hogy a dolgokat, „íz", „ízület" Csokonai idejétől Horváth J.- történeteket összehasonlítjuk, s ennek megig legtöbbször az —>ütem szinonimája vagy a felelően választjuk az állító vagy a tagadó magyar közbeszéd (vitatott) ütemjellegű ta- formát. A tagadás éppen a benne rejlő összegolódásának egysége. Négyesy ..iitemfelezőhasonlító mozzanatnál fogva alkalmas a dési" koncepciója nyomán (-*ütemfeleződés) szemléltető leírásra és elbeszélésre. Stilisztiazonban az ütem belső szerkezetének alkokai szerepét az is növeli, hogy a tagadásban tóelemeit. is szokássá vált ,,íz"-nek nevezni az expresszív mozzanat (—•expresszivitás) (erős íz, gyenge íz), sőt Gáldi L.-nál az íz a egy fokkal több. mint az állításban, s ezért -úszótag szinonimája, Kecskés A.-nál viszont olyankor is használja a költő, amikor a tagaa szótagokon belüli nyomatékeloszlás szer- dás tartalma volna a megszokott, az a d o t t kezeti eleme (még ->tagmondat). O írod.: szituációban a várt: „Nem akarok elrohadSzepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan ni"; „Nem csak mi vénülünk. . . "; „Nem ver (1981). Szerdahelyi István meg engem az I s t e n " (Petőfi). Ilyen esetekben éppen az állítás volna a megszokottal tagadás; tagadás tagadása: -> szintézis való szembehelyezkedés: „El akarok rohadni"; „Csak mi vénülünk"; „Megver engem tagadó mondat: nyelvtani (és logikai) az I s t e n " . O A tagadásnak nagy szerepe mondatfaj-kategória, amely a tagadás kifevan az —>ellentét stilisztikai felhasználásájezésére való. Ellentéte az állító mondat. A ban: „Nem én kiáltok, a föld dübörög (József t a g a d á s kifejezhető tagadó szerkezettel, A.), „Nem én téptem le homlokodról, Magad amely nem szükségképpen t a g a d ó mondat, tépted le a babért (Petőfi). Mind a pozitív, mert érvénye nem terjed ki az egész monmind a negatív irányú hozzátoldás a fokozás dat t a r t a l m á r a . í g y tagadó szerkezet állító és a túlzás eszköze lehet: m o n d a t b a n is előfordul: Keresem a boldogságot, E g y nem ismert i d e g e n t . (Arany

J.: Visszatekintés)

O d a f é s z k e l a v i s í t ó vércse, G y e r m e k e k t ő l nem háborgatottan. (Petőfi S.: Av. Alföld)

3

M e g h a l t ? H á t a k k o r m é r t ölik naponta s z ó v a l , t e t t e l é s h a l l g a t á s s a l ÍJSÍ (József

A.: A d y e m l é k e z e t e )

Nem szól a h a r s o g ó h a r i s a f ű k ö z ü l . Még csak e g y k i c s i n y kis p r ü c s ö k sem h e g e d ű l . (Petőfi:

A puszta, télen)

TAGAL Stilisztikai szempontból a leginkább semleges f a j t á j ú t a g a d ó mondat a kérdésre a d o t t tagadó válasz, amely sokszor m o n d a t é r t é kű: („Elmész?") „Nem megyek el." Vagy: „ N e m . " A n y o m a t é k o s tagadás t ö b b tagadószóval t ö r t é n h e t : „Dehogy"; „Dehogyis"; „Hogyisne"; „Egyáltalán n e m " stb. Ezek a tagadó válaözok érzelmileg színezettebbek. O (->mondat) O írod.: Fábián P.—Szathmári T.—Terestyéni F . : A magyar stilisztika vázlata (1958); K á r o l y S.: Az állító és a t a g a d ó mondat (A mai magyar nyelv rendszere, 2. köt., 1962). Károly Sándor tagal irodalom; tagalog irodalom: löp-szigetek irodalma

F á j d a l m a m ég! Mellőlem el n e t é p d , kinek szívemben o t t h o n a ! {ford.:

A Tagelied a -*Minnesang egyetlen olyan v á l f a j a , amely a beteljesült szerelmet énekli meg, de ezt is a válás pillanatában. Lényeges motívuma a helyzet veszélyességének hangsúlyozása és — a Minnesangtól szintén elütő — nyílt erotika: ,,Ó j a j , csókolt, c s ó k o l g a t o t t álmomban, könnyei — eleven p a t a k o k — n e m s z ű n t e k ömleni! De e l ű z t e m b á n a t á t , b ú j a örömre vált, forrón karjába zárt. S már hajnalodott."

-*Fü-

,,0 jaj, valahányszor itt mulatott, hogy nézett réveteg, mind azt akarta, hogy a pucér testemet engedjem látnia, bizony, hogy n a g y csoda, h o g y el n e m ú n t a s o h a ! S már hajnalodott."

tagana: -*•agana Tageblatt:

0.)

napilap

Tagelied [tágelid] ('hajnali d a l ' ) ; tageliet; tagewíse (középfelnémet): középfelnémet lírai műfaj; az Európa-szerte e l t e r j e d t hajnali dal német változata. T á r g y a és felépítése mintaképéhez, a provanszál -*•albáéhoz hasonló. T é m á j a az é j s z a k á t titkon együtt töltő szeretők — legtöbbször lovag és nemes asszony — hajnali búcsúja; a Hajnalcsillag, a pirkadás, a m a d a r a k hangja, a partner vagy egy harmadik személy (a várormon vigyázó őr kürtszava, k i á l t á s a vagy a szolgálólány) figyelmeztet a n a p p a l közeledésének veszélyeire, majd a lovag fájdalmas búcsú u t á n a szerelmi e g y ü t t l é t elégikus emlékével, néha az új találkozás reményével e l h a g y j a hölgyét. A költemény párbeszédes f o r m á b a n adja vissza a szerelmesek sóvárgó panaszát, amelybe harmadik résztvevőt olykor — a Wachterliednek ('őrdal') nevezett m ű f a j i változatban - az őr is bekapcsolódik, aki éjjeli n y u g a l m u k r a ügyelt, s inost a lovag távozását sürgeti, mint az e f f a j t a provanszál m i n t á k a t elsőként a d a p t á l ó Wolfram von Eschenbachnáh

(Heinrich

von Morungen:

0 jaj nekem. . . f o r d . : Lator L . )

F o r m a i jellemvonása még a refrén gyakorisága és a ránk h a g y o m á n y o z o t t költemények t ö b b mint 7 0 % - á t jellemző háromstrófás szerkezet. O A 12—13. sz.-ból mintegy 50 Tagelied m a r a d t fenn. Első péld á j a Dietmar von A isitől származik (1170 k.); a klasszikusok közül Heinrich von Morungen, Wolfram von Eschenbach (akit e form a legnagyobb mestereként tisztelnek), Reinmar von Hagenau, Walther von der Vogelweide szerzett Tageliedet, de a későbbi szerzőknek (Hugó von Montfort, J . Hadlaub, Oswald von Wolkenstein) is kedvelt m ű f a j a volt. A 14—-15. sz.-ban néhány dalköltő (akik közül a legnevezetesebb Steinmar von Klingenau) parodisztikus célzattal (—> Minneparódia) paraszti környezetbe helyezte a jelenetet. Másoknál a forma — a 17. sz.-ig élő — vallásos színezetet nyert: az őr az „alvó" bűnösöket ébresztgeti, hogy vegyék észre a hit fényességét. Folklorizálódott formában, népdalként is t e r j e d t ; polgári környezetben Kiltlied f k a m r a d a l ' ) néven. Modern adaptációi is ismeretesek (R. Wagner a Trisztán és Izolda 2. felvonásában, St. George, R. Borchardt). A Tagelied-típusú dalok széles nemzetközi elterjedtségét A. T. Hatto népi szokásokkal hozt a összefüggésbe. O (—^hajnali dal, Minnesarnj, szerelmi költészet) O írod.: W. de Gruyter: Das deutsche Tagelied (1887); G. Schlaeger: Studien über das Tagelied (1895); F . Nicklas: Untersuchungen íiber Stil u n d Geschichte des deutschen Tageliedes (1938);

Éjjeli őr: N e v o n a k o d j ! Vinnem kell l o v a g o d , i d e j e : hisz h a j n a l p í r ég. A f é n y h a f o g y , a k k o r jön ú j r a , h o g y m e g t a r t s a t e s t é t é s hírét. S z a v a m a t v e t t e kedvesed, hogv hozzád elhozom megint. Midőn k a r o d b a sietett, éj v o l t . M o s t m á r a n a p i n t . Asszony: D a l o l j c s a k i t t , d e i n n e n el n e v i d d , ki s z e r e l m e t h o z p t t s k a p o t t ! K i t é r í t i k t ő l e m intéseid. M á s k o r a z égő csillagok k i h u n y t a k r é g és perzselt c s ó k j a m é g — M o s t ily k o r á n vinnéd t o v a ?

34

TAGIT N. Mayer-Rosa: Studien zum deutschen Tagelied (1938); E. Scheunemann—F. Ranke: Texte zur Geschiehte des Tageliedes (1947); A. T. Hatto: Das Tagelied in der Weltliteratur (Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte. 1962); uő (szerk.): Eos. An Enquiry Into the Theme of Lovers' Meeting and Parting at Dawn in Poetry (1965); G. Rösch: Kiltlied und Tagelied (Handbuch des Volksliedes, 1. köt., 1973); U. Knoop: Das mittelhochdeutsche Tagelied (1976); A. Wolf: Variation und Tntegration. Beobachtungen zu hochmittelalterliche Tageliedern (1979). Kovács Endre—Vizkelety András

mindenes", a nemzeti ébredés korának jellegzetes alakja volt. Szülei szerzetesi pályára szánták, ezért iskoláit az ecsmiadzini kolostorban kezdte. 1824-ben Indiába utazott és a kalkuttai angol kollégiumban tanult tovább. Sokoldalú műveltségre tettszert, kitűnően ismerte a klasszikus és a keleti irodalmakat. Az 1830-as években kalkuttai, iszfaháni, tebrizi és isztambuli örmény iskolákban tanított. 1846-ban maga alapított iskolát Kalkuttában, ahol európai módszereket vezetett be. Ugyanott örmény nyomdát szervezett, amelyben saját munkáit is kinyomtatta. 1845-től szerkesztésében jelent meg az Azgaszer ('Népbarát'), később Azgaszer Araratjan ('Araráti Népbarát') c. lap. Kelet-Örményo. felszabadulása (1828) alkalmából nagyszabású reformtervezetet dolgozott ki, iskola- és nyomdaalapítási tervekkel ostromolta az egyházi vezetést. Javaslatait értetlenül fogadták. Kalkuttai vállalkozásai támogatás híján csődbe mentek, ő pedig magára hagyatva, nyomorban tengette utolsó éveit.

Taggard [tegöd], Genevieve (Waitsburg, Wash., 1894. nov. 28.—New York, 1948. nov. 8.): amerikai (USA) írónő, költőnő. Gyermekkorát Hawaii szigetén töltötte. 1920-ban létrehozta, majd hat éven át szerkesztette a The Measure, a Journal of Verse c. folyóiratot. Első verseskötetét 1922-ben jelentette meg (For Eager Lovers, 'Mohó szeretőknek'), amelyet még több kötet követett. Irodalomkritikai munkásságáért (The Life and Mind of Emily Dickinson, 'Emily Dickinson élete és világa', 1930) 1931-ben Guggenheim Fellowshiphen részesült. O Művei még: Hawaiian Hilltop ('Hawaii dombtető', versek, 1923); Remembering Vaughan in New England ('Vaughan-ra emlékezve Új-Angliában', tan., 1933). O Gyűjt, kiad.: Collected Poems: 1918—1938 ('Összegyűjtött versei: 1918—1938', 1938). O Magyarul: l-l vers (Tábori P., Amerika ú j lírája, anto., 1935; Hajnal Anna, Guernica: A spanyol polgárháború költészete, anto.. 1963). '

0 Az örmény romantikus irányzat egyik úttörője volt. írásainak hatását nagymértékben csökkentette, hogy végig k i t a r t o t t az óörmény (grabar) irodalmi nyelv mellett. Tutak Taghiadjanc ('Taghiadjanpapagáj', 1847) c. verseskötetével az örmény hazafias költészet egyik elindítója lett. Egyaránt jellemezte az ironikus hang és a lírai lágyság. Szósz jev Szondipi ('Szósz és Szondipi') c. poémájában egy indiai mondát dolgozott fel. Vep Vardgiszi ('Vardgesz regénye', 1846) címen történelmi regényt írt. Népmesei szüzsé alapján készült Vep Varszenka ('Varszenik regénye', 1847) c. műve. Kevésbé jelentősek tudományos munkái: Fatmutjun hin Hendkasztani ('A régi India története', 1841); Fatmutjun Farszic ('Perzsia története', 1847); útleírásai viszont forrásértékűek: Csanaparhordutjun i Hajsz ('Utazás Örményországba', 1847); Csanaparhordutjun 1 Parszsz ('Utazás Perzsiába', kézirat). O Gyűjt, kiad.: Jegherergutjun horhasz Tanga Taghiadjanc ('Elégia Tang Taghiadjan halálára', versek. 1893); Gegharvesztakan jerker ('Szépirodalmi művei', 1965); Ughegrutjunner, hodvacner, namakner, vaveragrer ('Útleírások, cikkek, levelek, dokumentumok', 1975). O Írod.: H. Mekerjan: Kenszagrutjun M. D. Taghiadjanc Jerevancvo (1886); R. Nanumjan: Meszrop Taghiadjan (1947); D. Mirzabekjan: ua. (1971). Szalmási Pál

tagh {'dal, vers'): eredetileg a középkori örmény egyházi ének, később az énekelt világi dal, majd mindenféle vers, költemény elnevezése. O Egyházi énekként nem tartozott az általános biblikus sarakankánonba, hanem az ortodox egyház 12 főünnepén és a szentek ünnepein külön énekként szolgált (nem kötelezően iktathatták be a liturgiába). Sokszor világi énekek mértékére írták. Többnyire nem biblikus parafrázis, hanem életteli hangvételű. A legszebbek Grigor Narekaci alkotásai voltak. O {-* örmény irodalmi formák, vallásos ének, dal) Schütz Ödön Taghiadjan, Meszrop Davti (Dzoragjugh, ma: Jereván, 1803. jan. 2.—Siráz, Irán, 1858. jún. 8.): örmény pedagógus, író, költő, publicista. Kalandos életű „szellemi 3'

tágítás: olyan —• kólonbővüés a görög—római verselésben, amely (szemben a ->toletóssal) a kibővített alapkólonnak eredeti 35

TAGLI képletét v á l t o z t a t j a meg úgy, hogy az eredeti képletbe beilleszt — egyesével vagy ismétlődve — valamely ritmuselemet. A fogalmat E. Kapp dolgozta ki. O (—• kólón, periódus) O írod.: D. S. Ráveri: Greek Metre (1962); Szepes Erika—Szerdahelyi T.: Verstan (1981). Lázár György—Szepes Erika Tagliacarne [tájjákárne], Benedetto (eredeti családi név); Theocrema (írói név); (Sarzana, 1480 k.—Grasse, Franciao., 1536): latinul író olasz költő, államférfi. 1514-ben a genovai köztársaság k o r m á n y á nak vezető tisztviselőjévé nevezték ki. A Fregoso család embereként menekülnie kellett, amikor 1522-ben a spanyolok beavatkoztak a köztársaság kormányzásába. Franciao.-ban I. Ferenc gyermekeinek nevelője lett; 1533-ban kinevezték Grasse város püspökének. Halála évében jelent meg Poemata ('Költemények') c. latin nyelvű műve; az egyes d a r a b o k a t Bembo, Ariosto, Giovio már k o r á b b r ó l ismerték és a szerzőt nagyra t a r t o t t á k klasszicizáló témaválaszt á s a miatt. Herczeg Gyula tagmémika; tagmémikus nyelvészet: az amerikai leíró strukturalista nyelvészet egyik iskolája, a „misszionárius nyelvés z e t " egyik vezető módszertana. Az iskola vezéregyénisége a költőként is jelentős Kennel h L. Pike (1912—), aki az 1940-es évektől számos m u n k á b a n f e j t e t t e ki elméletének leglényegesebb vonásait. O A tagmémikusok szerint a nyelv az emberi viselkedés (humán behavior) része, Pike ezért egységes e l j á r á s t igyekezett kidolgozni mind a nyelvi, mind az egyéb társadalmi jelenségek elemzésére. Ennek során a nyelvészet (különösen a fonológia) elveit és módszereit p r ó b á l t a alkalmazni m á s társadalmi jelenségek tanulmányozásához. Az iskola névadó műszava a tagméma (tagmeme) a —>fonéma (phoneme) analógiájára keletkezett (Pike előtt mások is használták, más értelemben). I t t olyan összetett egységet jelöl, amely a hierarchia valamennyi szintjén (fonológia, szűkebb értelemben v e t t g r a m m a t i k a , szöveg stb.) előfordul. K é t részből áll: egy funkcióból (vagy résből) és eg}? kitöltő osztályból, amely megjelenhet a résben. Pike szerint az emberi viselkedés — beleértve a nyelvet is — kétféle, nevezetesen etic és emic szempontból is leírható: ezek u g y a n a n n a k a valóságnak a l t e r n a t í v nézőpontjai. A két kifejezést Pike m a g a képezte a phonetic („fonetikai") és phonemic („fonológiai") műszókból. Pl. az allofonok (fonématikus vál36

tozatok) etic egységek, mivel nem kontrasztív jellegűek, szemben az emic jellegű fonémákkal. A megkülönböztetés lényegében a résztvevő belső, emic, és a kívülálló szemlélő külső, etic szempontjainak elhatárolása. Emic az, ami az illető viselkedésmód releváns jegyeivel jellemezhető, s a kérdéses rendszer szempontjából fontos egyéb elemekkel k o n t r a s z t b a n áll. Etic az, ahogy a külső megfigyelő kívülről l á t j a az a d o t t rendszer elemeit, előzetes szempontok alapján, függetlenül attól, hogy azok valóban relevánsak-e vagy sem az illető rendszerben. Míg az elemzés etic szintjén a vizsgálat t á r g y a valamely jelenség külsődleges, közvetlenül megfigyelhető oldala, addig az emic szinten az elemek funkcionális oldalára és az a d o t t s t r u k t ú r a más elemeivel való kapcsolatára helyeződik a hangsúly. Általában az észrevehetően különböző etic egységek vizsgálata megelőzi a rendszer szemp o n t j á b ó l relevánsán különböző emic egységek vizsgálatát. (Pl. a nyelv hangrendszerének elemzésekor a fonetikai megfigyelések megelőzik a fonémák elhatárolását.) O A t a g m é m i k a fő célja még le nem írt nyelvek felderítésében való segítségnyújtás misszionárius-nyelvészeknek, akik a Bibliát h i v a t o t t a k lefordítani az a d o t t nyelvre. Míg az iskola az elméleti kutatások perifériáján m a r a d t (noha pl. a ->szóhanglejtés vizsgálata terén és az ún. esetgrammatika kidolgozásában v a n n a k önálló eredményeik), legfőbb sikereik g y a k o r l a t i a k : számos nyelvleírás, valamint t ö b b mint 200 kész és 80O f o l y a m a t b a n levő bibliafordítás. O írod.: K. L. Pike: Language in Relation to a Unified Theory of the Structure of Humán Behavior (1967); R. M. lírend: A tagmémikus elmélet rövid áttekintése (A n y e l v t u d o m á n y ma, 1973); W. A. Cook: I n t r o d u c t i o n to Tagmemic Analysis (1978); Makkai Á.: Bábel tornyától a Szentlélek kitöltéséig (Confessio 7, 1983, 4). Kicsi Sándor András tagmondat: nyelvtani, ezenbelül mond a t t a n i kategória; az —>összetett mondat egységnyi része. O A hagyományos nyelvtani felfogás (->mondat) háromféle mond a t t a l számol: van egyszerű mondat, összet e t t m o n d a t és többszörösen összetett mondat. E felfogás megkülönbözteti — de terminológiailag nem különíti el — a mondatot mint kommunikatív egységet, és a mond a t o t , mint egy másik m o n d a t részét. Egyszerű mondatnak tekinti azt a m o n d a t o t (mint kommunikatív egységet), amely nem áll t ö b b mondatból (mint szerkezeti egységből), s összetett mondatnak azt, amely

TAGMO datok a közlésnek azonos szintjén állnak; (mint kommunikatív egység) maga is t ö b b az alárendelt t a g m o n d a t (a mellékmondat) mondatból (mint szerkezeti egységből) áll. nem a kommunikáció síkján viszi t o v á b b a E felfogás szerint az összetett mondat lehet alárendelő szerkezetű, s akkor egyik mon- szöveget, hanem kiegészítő információt ad. d a t a főmondat, a másik mellékmondat; s leígy m á r a kéttagú összetett m o n d a t b a n het mellérendelő szerkezetű, akkor két tagmegindul (hat) a szinteződés, az egyik tagmondatból áll. Azt a bonyolultabb alakulam o n d a t n a k a másik alá sorolódása; ami a tot, amely nem egyszerűen két t a g m o n d a t megjelenési f o r m a linearitása mögött a ból, ill. egy fő- és egy mellékmondatból áll, mondategységek közti hierarchiát érezteti. hanem ezek kombinációjából, többszörösen O A kettőnél t ö b b tagú összetett mondatösszetett mondatnak nevezik. O Mai k u t a t á ban ritkán azonos a beleszerkesztett tagsaink igyekeznek ebben a szemléleti és termondatok heh^zete. A mellérendelő sorominológiai zűrzavarban rendet teremteni. zatban is érezhető, hogy az effélékben: Felfogásunk szerint a m o n d a t funkcióját „Mindenütt kereste, az ágy alá is benézett, tekintve — beépített egységnyi része a de nem t a l á l t a meg", az első két t a g m o n d a t -^szövegnek, függetlenül attól, hogy milyen szorosabban kapcsolódik egymáshoz, s szerkezetű. E szövegmetszet elnevezése, a együtt áll szemben a harmadikkal. Még világos megkülönböztetés érdekében: moninkább így van ez a vegyesen kapcsolódók dategész. Ez k o m m u n i k a t í v szintű jelenség. esetében: ,,A gyermek érezte, hogy többen ( P r a k t i k u s megközelítéssel mondva: a figyelik, és m i n d e n t megtett, a m i t csak tumondategész a szövegnek a kezdő nagybed o t t " ; itt a négy t a g m o n d a t kettős csoportűtől a pontig vagy m á s m o n d a t z á r ó írásjetokba rendeződik. Az első példában t e h á t lig t a r t ó része.) Mondategész tehát a felszóazonos szinten, a másodikban a szintezőlító ,,Gyere!", a visszakérdező ,,Miért?", a déssel k o m b i n á l v a megjelenik a tömbösödés ('Behoztad-e a fát?' kérdésre felelő ,,Be". S is. A t ö m b állhat egyetlen tagmondatból, egy mondategész az egyszerű mondat (,,A de többől is; és tagjai között, a tömbön fiam k a t o n a " ) , de a soktagú összetett monbelül, a kapcsolat lehet mellérendelő vagy dat is. O Alulról, a nyelvi állomány felől alárendelő. A tömbök közötti főkapcsolás nézve, a m o n d a t r a nem a funkciója, hanem határozza meg a mondategész jellegét, a a szerkezete jellemző. Tipikus szerkezeti tömbökön belüli kapcsolások a tömbökét. f o r m á j á b a n önálló egység minden olyan Két tömbből áll ez a mondategész: ,,A bokalakulat, amely egy predikatív (alany-állítrok alját k u t a t t a , a fák tetejére is felnézett, mányi) magot t a r t a l m a z , s ami e köré szerkeszthető egy ú j a b b predikatív mag megje- b e k u k k a n t o t t a bozót sűrűjébe; de a meglőtt n y u l a t nem találta, mert vagy elrejtőlenése nélkül. Ennek elnevezése a világos megkülönböztetés kedvéért: mondategység. zött valahol, vagy mégis t o v á b b f u t o t t . " Az első t ö m b három t a g m o n d a t a mellérenO A mondategész állhat egyetlen mondategységből. Ennek a neve: egyszerű mondat. delő (kapcsolatos) sort alkot; a vele ellentétes második tömbön belül (okhatározói) Állhat azonban két v a g y t ö b b (elvileg igen alárendelést találunk, s ennek második résok) mondategységből is, akkor a neve: (két-, három-, öt-, tíz- stb. tagú) összetett 'Szében ismét mellérendelő (választó) viszonyt. O A t a g m o n d a t o k kapcsolásának mondat. Az ebbe beleszerkesztett mondamódja s a j á t o s jellemzője az önkifejezésnek tegységek mindegyike egy-egy t a g m o n d a t ; (s ezen keresztül a valóságot tükröző gonfüggetlenül attól, hogy miként kapcsolódik a többihez, ill. az egészbe. A t a g m o n d a t o k dolkodásnak is). Az észlelés nyers feliiletiségét jellemzi egy efféle sorozat: ,,A Skoda közötti kapcsolat lehet mellérendelés vagy megelőzte a t e h e r a u t ó t , és hirtelen kanyaalárendelés. A mellérendelés szinttartó virodott vissza, és a nedves úton megcsúszony: a tagok itt azonos szinten állnak, köztük logikai a kapcsolat . Az alárendelés szott, és az árokba f o r d u l t . " Ezzel szemben az események ok-okozati összefüggéseinek szintváltó viszony: ebben a t a g m o n d a t o k elemző feltárása ez a forma: ,,A Skoda, miközül az egyik mondatrész értékű t a g j a a után megelőzte a t e h e r a u t ó t , olyan hirtelen másiknak, tehát g r a m m a t i k a i kötődésű. k a n y a r o d o t t vissza, hogy a nedves úton ,,A kezében t a r t o t t a , és nem találta a helyét": itt a két t a g m o n d a t (a mondategészmegcsúszott, s e m i a t t az árokba f o r d u l t . " ben e g y ü t t álló két mondategység) történéO Á t a g m o n d a t o k közötti kapcsolás módsek időrendi kapcsolatát fejezi ki, egyikük ja, a mondategészbe sorolódó mondategysem része a másiknak. ,,A kezében t a r t o t t a , ségek szinteződése, tömbösödése és sormert nem találta a h e l y é t " : itt a második rendje (-»szórend) különösen kifejező értét a g m o n d a t az elsőnek szerkezetileg önállókű a költeményekben. Az alárendelt tagsult okhatározója. A mellérendelt tagmonmondatok (a mellékmondatok) előrevetése fokozódó feszültséget kelthet, az egymás

TAGOL mellé rendeltek sorjáztatása megnyugvást és méltóságot. Csak Petőfi A X I X . század költői c. versének ezt a szakaszát hasonlítsuk össze:

3 I 4 II 4 I 2 Kihoza Béia kerálv jó M a g y a r o r - s z a g b a . . .

3 Tekénte-

H a m a j d a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, H a m a j d a jognak asztalánál M i n d e g y a r á n t foglal h e l y e t , H a m a j d a szellem n a p v i l á g a R a g j o g minden ház ablakán: Akkor m o n d h a t j u k , hogy megálljunk, Mert itt van m á r a Kánaán!

1t e d 2b e n

4 mendeneknél (Ének

2 kedvesb

Szent

Lászlóról)

4 2 4 I 2 II I Adj p e n n á m n a k erőt, úgy írhassak, m i n t volt

3 | 2 || 4 I 3 A r r ó l , ki fiad s z e n t n e v é j é r t b á t r a n h o l t

ezzel a másik versszakkal: 3 | 3 II 4 | 2 Megvetvén világot, k i b e n sok j a - v a v o l t :

És addig? addig nincs megnyugvás, A d d i g f o l y v á s t k ü s z k ö d n i kell. — T a l á n az élet, m u n k á i n k é r t , N e m f o g fizetni s e m m i v e l , De a halál m a j d szemeinket Szelíd c s ó k o k k a l z á r j a le, S virágkötéllel, selyempárnán B o c s á t le a fold m é l y i b e .

O (-»•mondatszerkezet, tagolatlan mondat:

mondattan) Deme

3 3 3 | 3 11 I K i é r t él szent lelke, h a t e s t e m e g is h o l t .

(Zrínyi

László

-*mondat

tagoló vers: valószínűleg a finnugor népek közös r i t m u s f a j t á j a . Egyelőre csak a magyar nyelvben vannak törvényei tisztázva nagy vonalakban. Alapja a —>szólamokral tagolódó nyelv mélyén lefolyó kiegyenlítődés, vagyis az a s a j á t s á g a nyelvünknek, hogy hosszabb egységeit gyorsítja, a rövidebbeket pedig e l n y ú j t j a , a négy szótagnál hosszabbakat pedig az elején sietteti, a végén lelassítja, s ezáltal két egyenlőnek érzett részre tagolja. Ez t e h á t időbeli tényező. Ellentétben az ógermán típusú hangsúlyos verseléssel, ahol egy kiemelt és egy elhanyagolt rész alkot egységet, s a kiemeltnek időértéke kerül döntően t u d a t u n k b a , i t t egy egész értelmi egység időbeli lefolyásának szabályossága kelt ritmusérzést: a beszéd iramának változásai a szólamokban s az ebből adódó arányok. PL:

3 | 2 |l 4 | i S z e n t k i r á - lyok k ö z t drágalátus gyöngy. . . 3 2 3 I 1 II I Fénylik mint nap, salyog mint a r a n y

(Ének

Szent

Lászlóról)

A tagot néha egyetlen szó a l k o t j a , máskor szorosan összetartozó szavak: Kegyüggyetük | fiomnok, N e légy k e g y ü l m | m o g o m n a k . (Ómagyar

Mária-siralom)

A második sor első t a g j á b a n alany és állítm á n y együtt van, s a részeshatározó válik külön; legelső p é l d á n k b a n viszont az alany vált el a határozós állítmánytól: „Szemem | künyüel | á r a d " . Vagyis nem állandó m o n d a t t a n i kapcsolatok szabják meg, mi válik szét és mi m a r a d együtt, hanem a szavaknak környezetükben elfoglalt viszonylagos helyzete: hogy mivel tartozik össze inkább. Ezenkívül a szavak és szólamok hosszúsága is meghatározza ritmikus tagolódásukat. 4 szótag az a felső határ, ameddig egy szó vagy szólam egy t a g b a n m a r a d h a t , ha szünet vagy a mond a t erős értelmi tagolása nem k í v á n j a különválasztását („Kegyüggyetük", „Ne légy kegyülm"). 5 szótagos egységek m á r szétválnak (néhány kivételes esettől eltekint-

2 I 5 Szemem künyüel árad,

3 I 4 É n j u n h u m buol f á r a d .

3 I 3 Te vérüd hullottya

3 I 4 Kn j u n h u m o l é l o t t y a . (Ómagyar

M.: Szigeti V e s z e d e l e m , I . é n e k )

A példákban különböző hosszúságú tagok váltakoznak, amelyeket lassítva-szaporázva, nagyjából egyenlő idő a l a t t mondunk ki, ill. hasonlónak érezünk és ezért legalábbis egyensúlyban v a n n a k egymással. Általában 2—4 szótagból állanak, kivételesen 5 szótagost is l á t h a t t u n k , sőt egy szótagos is előfordul sor vagy félsor végén:

Mária-siralom)

3 I 2 11 3 I 2 Mikoron méglen gyermekded volnál.

38

TAGOL tagból álló. Régi verseinkben a tagok szám a is változhatott. A Mária-siralom pl. három taggal kezdődik, azután hosszú ideig kéttagú, majd 43. sora egytagú:

ve, amikor nagyon élesen különválnak a sor többi részétől): 2 szágnak (Enek

3 ik i e s olSzent

Volék | sirolm | t u d o t l o n , Sirolmol | s e p e d i k . . . Fugva, | husztuzva Öklelve, | k e t v e Oliid.

Lászlóról)

Még élesebben tagolódnak kétfelé a 6-7 szótagosak: 4 Nagy a legény,

A Königsbergi Töredék egyes részeiben hármas tagolódás tapasztalható. Az Ének Szent Lászlóról, Zrínyi eposza négytagú. O Az a kevés, amit néhány finnugor rokonnép verseléséről tudunk, arra m u t a t , hogy ott is a szólamszerű tagolódás a ritmus alapja (mordvinoknál, obiugoroknál), és a fokozatos szabályozódás náluk is olyan fejlődési szakaszokat és verstípusokat a l a k í t o t t ki. mint nálunk. E téren azonban még csak az első tapogatózásoknál t a r t u n k . O Az ú j a b b magyar népdalban és népdalszerű versben nemcsak a tagok száma ismétlődik szabályszerűen, hanem az azonos szótagszámú tagok meghatározott sorrendben is követik egymást:

3 de n a g y o b b

4 I 2 Boldogtalan- sága. (Petőfi S.: M e g y a j u h á s z s z a m á r o n ) 4 I 3 L o p t a m l o v a t , lopok is.

4 H a felakasz-

3 t a n a k is. (Népdal)

Hosszabb szavak és szólamok már t ö b b részre tagolódnak, vagy nem éreztetnek r i t m u s t . A kettőbe tagolódás mindig csak a jelzett a r á n y o k b a n lehetséges, sosem f o r d í t v a , vagy túlozva. T e h á t „boldogt a l a n s á g a " nem a l k o t h a t két ü t e m e t 2 + 4, 3 + 3 arányban, de 5 + l - b e n sem: 4 3 3 „boldog- talansága", „boldogta- lansága",

4 I 3 I 3 Szegény vagyok, szegénynek születtem.

4 I 3 I 3 A r ó z s á m a t igazán s z e r e t t e m . (Népdal) 4 Megy a j u h á s z

1 5 „boldogtalansá- ga'

4 Földig ér a

egyaránt ritmustalan. 3 A hetes ugyanígy: „ H a fela- kasztanak is'

3 szamáron.

2 lába.

4 N a g y a legény,

3 de n a g y o b b

4 I 2 Boldogtalan- sága.

2 5 5 ,Ha fel- akasztanak is", „ H a felakaszta-

(Petőfi S.: Megy a j u h á s z s z a m á r o n )

2 n a k is". Tehát csak fogyó aszimmetrikus a r á n y b a n lehet, s csak a két egymáshoz legközelebb álló mennyiség: 3 + 2, 4 + 2, 4 + 3 a r á n y á b a n . Ez teljesen megmagyar á z h a t ó a kiegyenlítődés törvényeivel: a hosszú szavak-szólamok elejét siettetjük, végét lassítjuk, egyenlőség tehát akkor áll elő, ha a gyorsabb rész hosszabb — vagyis az eleje —, a lassúbb rövidebb, t e h á t a vége. Es csak négy szótagnyi hosszúságon felii 1 válik ez a különbség érzékelhetővé: öt szótagnál még elmosódottan és kivételekkel, azontúl élesen és kivétel nélkül. O Leggyakoribb s o r f a j t a a két, három és négy 39

Az állandóan ismétlődő azonos mennyiségek sokkal feszesebb időegyenlőséget éreztetnek, hasonlóan a zenei ütemekéhez, ezért az ilyen versben tag helyett inkább -^ütemnek nevezzük az alapegységet. O A tagoló vers fogalma és m a g y a r á z a t a fokozatosan tisztázódott Gábor L, Németh L. és Vargyas L. m u n k á j a nyomán. Gábor még a szóhangsúlyból vezette le, Horváth J . pedig t a g a d t a létezését, és a m a g y a r verset Négyesy nyomán besorolta a hangsúlyos versek közé. Szerinte a —•hangsúly hozza létre az ütemet. Ez az elmélet nem t u d j a megmagyarázni a szóátvágásból keletkező üte-

TAGOL met, ahol kétségtelenül nincs hangsúly, sem az olyanokat, ahol a hangsúly nem az ütem elején van, hanem a belsejében. Pl.:

k a t t a r t a l m a z ó m a g y a r költeményeket (valamint s a j á t költői próbálkozásait) magyarázó elméletként. Elgondolása szerint a t a g a természetes értelmi mondatfelépítés által képzett szövegegységek tömörebb, arányosabb f o r m á j a . Minthogy a magyarban a szavak első szótagja hangsúlyos, így a tagok eleje többnyire nyomatékot kap, de ez szerinte nem lényeges, mert a tagok szótaghosszúsága eltérő, így tehát nem a hangsúlyok szabályos visszatérése teszi ritmikussá a szöveget. Díszítheti a tagoló verset rím és alliteráció is, de ez sem törvényszerű. E tagoló vers Németh L. szerint legújabb verselésünkben is újjáéled, lényegileg különbözik viszont a 19. sz.-i magyar „ütemelő, nemzeti versformától", mert „az ütem otyan tag, melyben a szótagszám eleve meghatározott, a hangsúly pedig minél élesebb"; a tagoló vers szebb ós tősgyökeresebben m a g y a r is, mint az ütemelő, amely túlságosan doboló r i t m u s t ad. Ezt az elgondolást fejlesztette t o v á b b Vargyas L. — a fentiekben k i f e j t e t t — koncepciója, de a tagoló vers fogalma gyakran igen távol kerül e forrásoktól: Gáldi L.-nál és Kövendi D.-nél e g y f a j t a ingadozó szótagszámú hangsúlyos verssel azonosul. O A tagoló vers koncepcióját hevesen v i t a t t a már Horváth J . is, Szerdahelyi I. pedig azt a felfogást képviseli, mely szerint ez az ingadozó szótagszámú sorképzés nem valamiféle sajátosan magyar versforma, hanem a világ minden t á j á n megtalálható -+énekvers, amely kategoriálisán különbözik a —• sorozatosság kritériumaihoz igazodó, a szó szoros értelmében felfogott —>verstől. O (-»ütemhangsúlyos verselés) O írod.: Vargyas L.: A magvar vers r i t m u s a c. könyvének megvitatása (MTA I I . OK, 1953); Oltványi A.: Vargyas Lajos: A magyar vers ritmusa (It, 1954); H o r v á t h J . : Vitás verstani kérdések (1955); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Szerdahelyi I.: F o r t u n a szekerén (1987). Szepes Erika

M e g v e t v é n | v i l á g o t , || k i b e n sók j a - | v a volt (Zrínyi

M.: Szigeti V e s z e d e l e m )

Horváth J . szerint ilyenkor a t u d a t u n k b a n élő formai előkép tétet hangsúlyt az ütemélre a nyelv helyett, s ez az előkép zenei örökségünk. Eltekintve attól, hogy a fenti példában nem is teszünk hangsúlyt a „kib e n " szóra, nem tehet a versforma emléke ritmusossá nem ritmusos szövegrészeket, mert akkor csak u t a l n u n k kellene a versformára, s minden szöveg a k í v á n t ritmust adná; de a költőknek olyan verssorai is ellene m o n d a n a k , amelyek nem t u d j á k éreztetni a képlet által követelt ritmust {-* sorozatosság). A tagoló vers magyarázat a szerint a hangsúly bizonyos esetekben együtt járó jelenség: a szólam elején mindig jelen van, s ezért igen sok ütem kezdet hangsúlyos is; de jelentős számú ütem hangsúlytalan, mindaz, ami á t v á g o t t szó és szólam második feléből keletkezik. Márpedig ha akkor is létrejön ütem, amikor nincs hangsúly, akkor ott sem a hangsúly hozza létre, ahol jelen van, hanem a szólamtagolódás és a benne lefolyó kiegyenlítődés. Viszont annál élénkebb a ritmus, mennél ritkábban kerülnek az ütem vagy t a g elejére szólamközti, hangsúlytalan beszédelemek névelők, kötőszók —, mert ezek után mindig valami hangemelkedés, újrakezdés érezhető. Minden hangsúlytalanul kezdődő szólamban v a n egy hangsúly is, és a legtöbb ilyen hozzátartozik egy hangsúlyosan induló taghoz, ennyiben rokona a tagoló vers a hangsúlyos verseknek. A fő különbség abban van, hogy az igazi hangsúlyos verselésben a hangsúlynak ritmusszabályozó szerepe van. a tagolóban pedig nincs. O írod.: Munkácsi B.: Vogul népköltési gvűjtemény (I, X L I X — L V I ) (1892); Gábor í.: A magyar ősi ritmus (1908); uő: A magyar ritmika válaszútja (1934); N é m e t h L.: Magyar ritmus (1940); W. Steinitz: Ostjakische Volksdichtung und Erzáhlungen (2. köt., 1941); Lotz -).: Notes on Structural Analysis in Metrics (Hel, 1942): Vargyas L.: A magyar vers ritmusa (1952); R. Austerlitz: Ob-Ugric Metrics (1958); Gáldi L.: A finnugor népi verselés tipológiai áttekintése (It, 1960, 3—4.); uő: I s m e r j ü k meg a versf o r m á k a t (1961); Németh L.: A kísérletező ember (1963); Vargyas L.: Magyar vers magyar nyelv (1966). Vargyas Lajos

tagolt mondat: -> mondat Tagore [tagór] Dvidzséndranáth; D. Thákur; (1840—1926): bengáli (India) költő. R a b i n d r a n a t h Tagore b á t y j a . Sokoldalú egyéniség volt; a költészeten és az irodalomelméleten kívül a festészet, a zene, a filozófia és a m a t e m a t i k a érdekelte. F ő műve a Szvapnapraján ('Álombeli utazás', 1875, átdolg. kiad., 1914) c. allegorikus költemény: a költő Fantázia tündér hintóján Ész király birodalmába utazik, Örömvárosban Szenvedély táncosnő iránti érdeklődése felébreszti F a n t á z i a tündér féltékeny-

O A tagoló vers terminust Németh L. vezette be a régi, ingadozó szótagszámú soro40

TAGOL izmusból és a buddhizmusból merítette. Költészetén a régi bengáli misztikus líra és a vándor népi énekesek vallásos dalainak hatása érezhető; ezt a hagyományt fejlesztette t o v á b b misztikus-szimbolikus, de indiai olvasói számára világosan érthető és páratlan zeneiségű versformákban írt költeményeivel. Verseit saját maga fordította angolra, prózában. A prózai fordításban a verseknek m a j d n e m minden szépsége elveszett, ám E u r ó p á b a n az angol prózai változatot ismerték meg és fordították tovább (magyarra is). Regényeit túlzott moralizáló célzatosságuk szentimentálissá teszik. Naukádubi (1905: Bartos Z., A hajótöröttek 1—2. köt,, 1922) c. művében pl. a hajótöréskor két jegyespár összekeveredik, de erkölcsi tisztaságukat megőrzik, és végül a véletlen mindent rendbe hoz. Még erősebb az erkölcsfilozófiai célzatosság drámáiban; ezek éppúgy szimbolikus színdarabok, mint kortársa, Maeterlinck darabjai. Elbeszélései között — e műf a j t ő honosította meg a bengáli irodalomban — számos realista rajz található a bengáli életről, a parasztok nehéz sorsáról, az asszonyok helyzetéről (mindez többnyire a családon belüli összeütközések tükrében). O Főbb művei bengáli nyelven: Szandhjászangít ('Esti énekek', költ.-ek, 1882); Prabhátszangít ('Hajnali énekek', költ.-ek, 1883); Cshabi ó gán ('Képek és dalok', költ.-ek, 1884); Naliní (ua., dráma, 1884); Rádzsarsi ('Királyi remete', reg., 1885); Rádzsa ó rání (dráma, 1889: Lendvai L.. Király és királyné, kézirat, SZI); Mánaszí ('A kedves', költ.ek, 1890); Biszardzsan ('Áldozat', dráma, 1890); Csitrángadá (dráma, 1892: Laky D., Chitra, 1920; Pünkösti A., ua., Délibáb, 1933, 17.); Szónár tari ('Arany ladik', költ.ek, 1893); Cshótá galpa ('Kisebb elbeszélések', 1894); Vicsitra galpa ('Vegyes elbeszélések', 1894); Csitra ('Tarka', költ.-ek, 1896); Csaitáli ('Aratás', költ.-ek, 1896); Máliní (ua., d r á m a , 1895); Kaniká ('Morzsák', költ.-ek, 1899); Ksaniká ('Pillanatok', költ.ek, 1900); Naivédja ('Adományok', költ.-ek, 1901); Szmaran ('Emlékek', költ.-ek, 1903); Sisu (költ.-ek, 1903: Zsoldos B., Növekvő hold. Sisu, 1921); Bául ('Dalnok', dalok, 1905); Prájascsitta ('Vezeklés', dráma,

ségét; B á n a t v á r o s b a vetődvén szemtanúja lesz Éhség és Bőség, Betegség és Egészség háborújának. Végül elnyeri E a n t á z i a kezét, és arra a meggyőződésre jut, hogy a világ szép. Vekerdi József Tagore [tagór], R a b i n d r a n a t h (angolos átírás); R a b i n d r a n á t h Thákur (eredeti névalak); (Kalkutta, 1861. máj. 7.—uo., 1941. aug. 7.): bengáli (India) költő, író. Gazdasági és kultúrpolitikai téren tekintélyes hagyománnyal rendelkező családból származott. Atyja a Bráhmo Szamádzs vallási és társadalmi reformtársaság vezetője volt. Házukban n a p o n t a olvasták a régi szanszkrit misztikus vallásfilozófiai műveket (upanisadok&t), amelyek döntő befolyással voltak Tagore világnézetére. 1878ban Angliába utazott, ahol jogi tanulmányok helyett az angol irodalomban és zenében mélyedt el. Hazatérése után írta első (mitológiai tárgyú) zenedrámáit, amelyekben az európai és a hagyományos indiai zenét ötvözte. Az 1890-es éveket falusi birtokán töltötte, családja és parasztok környezetében. Az aktív politikai életbe a függetlenségi harc 1905. évi fellángolása idején kapcsolódott be, amelynek célkitűzéseivel mindvégig egyetértett, de Gandhi gyakorlati politikai mozgalmával szemben pusztán az erkölcsi felemelkedés eszközét szerette volna alkalmazni. Ezt a célt szolgálta 1901ben sántinikétani ('Béke hajléka') birtokán alapított mintaiskolája (1921 óta egyetem, ahová számos kiváló külföldi tudóst is meghívott). 1912-ben ismét Angliába utazott, ahol misztikus költészete megnyerte a rokonlelkű Yeats tetszését. Az ő támogatásával kiadta válogatott verseinek angol prózai fordítását (Gítánjali, 1912: Szentirmay Gizella, Áldozati énekek, 1920), amelyért. 1913ban Nobel-díjat kapott. Az angol kormány 1915-ben lovagi (Sir) címmel t ü n t e t t e ki, amelyről azonban az 1919. évi amritszari tüntetés vérbe fojtása után lemondott. 1924— 1930 között sokat utazott (Kína, J a p á n , Amerika, Európa, SZU). 1926-ban járt Mo.on (Balatonfüreden gyógykezeltette magát). A SZU-ról elismerő úti jegyzeteket írt (Rászijár csíthí, 'Levelek Oroszországról', 1930). Élete utolsó éveiben a fasizmus és a háború embertelensége ellen emelte fel figyelmeztető szavát. Mintegy 50 verseskötete, 19 regénye, 40 színdarabja, igen sok elbeszélése jelent meg, továbbá kb. 2000 dalt szerzett (dallammal). 0 az indiai himnusz alkotója. O írásait az emberszeretet, a békesség, a szelídség, a magasabb rendű eszmények keresésének szelleme h a t j a át, melynek filozófiáját a hagyományos hindú pante-

1909); Górd (reg., 1910: Kelen F.. Gora, 1925); Gítándzsali ('Áldozati ének', költ.-ek, 1910); Rádzsá ('A király', dráma, 1910); Dák ghar (színjáték. 1912: Bartos Z., A postahivatal, 1922); Dzsivanszmriti (önéletrajz, 1912: H. Songárdy G., Emlékeim, 1922); Gharé báiré ('Otthon és a világban', reg., 1916); Baláká ('Darvak', költ.-ek, 1916); Csaturanga ('Négy élet', reg., 1916); Muktadhárá ('Elszabadult áradat', dráma, 1922); 41

TAGRI elb. (Karig Sára, Élhetetlen szerelmesek, anto., 1984; uő, R a k é t a , 1985, 28.); 1 vers (Alföldi A. B., Ú j Ember, 1987, 4.); 1 elb. (Karig Sára, R a k é t a , 1990, 35.). O írod.: B a k t a y E.: R a b i n d r a n a t h Tagore (1921); Dienes L.: ua. (Napkelet, 1921, 9.); B a k t a y E.: R a b i n d r a n a t h Tagore az ember, a művész és a bölcs (1922); Záborszky I.: Rabindranath Tagore világnézete (1927); Balázs F.: Tagore (ErdHel. 1932, 5.); Kosztolányi I).: Tagore (Lángelmék, 1941); Széchenyi Beatrix: R a b i n d r a n a t h Tagore (R. Tagore: Csevegés egy csontvázzal, CastropRauxel, 1953); Mátrai M.: R a b i n d r a n a t h Tagore (Nagyv, 1961, 5.); F r a n y ó Z.: A száz éves R a b i n d r a n a t h Tagore (Igaz Szó, 1961, 2.); Tóth Edit: Utószó és jegyzetek (R. Tagore: A boldogság ígérete, 1961); Lipták G. —Somogyi Marianna: R a b i n d r a n a t h Tagore (1961); R a b i n d r a n a t h Tagore 1861— 1961. A Centenary Volume (1961); K. Kripalani: R a b i n d r a n a t h Tagore. A Biography (1962); Germanus Gy.: Tagore ünneplése (Nagyv, 1962. 8.); G. D. Khanolkar: The L u t e and the Plough (1963); B. C. Chakravorty: R a b i n d r a n a t h Tagore: His Mind and Art. Tagore's Contribution to English Liter a t u r e (1971); D. Zvabitel: Bengáli Literat u r e (1976); Veöres I.: „Nem hallottad csendes lépteit?" (A középpont felől, 1988). Vekerdi József

Baszanta ('Tavasz', zenedráma, 1923); Raktakarabi ('Vörös oleánderek', dráma, 1924); Purabi ('Keleti dallam', költ.-ek, 1925); Dzsátri ('Utazás', napló, 1929); Sésér kabitá ('A vég versei', reg., 1929); Dzsógádzsóg ('Kapcsolatok', reg., 1930); Banabáni ('Az erdő szava', költ.-ek, 1931); Parisés ('Befejezés', költ.-ek, 1932); Dui bon ('Két nővér', reg., 1932); Bicsitrita ('Tarkabarka', költ.ek, 1933); Csár adhjáj ('Négy fejezet', reg., 1934); Sés szoptak ('Utolsó akkord', prózaversek, 1935). O Gyűjt, kiad.: Rabíndraracsanávali ('Összes művei', 26 köt., 1939 —1948). O Gyűjt. kiad. angolul: Collected Poems and Plays of R. Tagore ('R. Tagore összegyűjtött versei és színművei', 1962). O Főbb művei angolul (részben válogatások bengáli verses- ill. elbeszélésköteteiből): The Gardener (költői próza, 1913: Bartos Z., A kertész, 1920; Aprily L., ua., részletek, Nagyv, 1961, 5.; uő, ua.. Irodalmi Nobel-díj 1900—1990, anto., 1990; Kopácsy Margit, ua., A növekvő hold. A kertész, versciklusok, 1979); Sadhana (esszék, 1913: Szlemenics Mária, Reisch A., Az én problémája, részlet, 1920; Bartos Z., Az élet megismerése, 1921); Fruit-gathering (költői próza. 1916: Bartos Z., Szüret, 1922); The Hungry Stones (elb.-ek. 1916: Bartos Z., Éhes kövek, 1922); Stray Birds (aforizmák, 1916: Bartos Z., Eltévedt madarak, 1921); Personality ('Egyéniség', esszék, 1917); Lover's Gift and Crossing (költ.-ek, 1918: Bartos Z., Szerelmi ajándék, [1921]). O Magyarul még: Volt egyszer egy király (elb.-ek, Wildner Ö., 1920); Mashi (elb.-ek, Sármay M., 1920); A postahivatal. A letétemény. Szerencsét hozó pillanat. Élő vagy halott? (színmű, elb.-ek, Bartos Z., Sármay M., 1921); Bimala (reg., Kelen F.,

tagrím: minden olyan rímelhelyezés, melynél valamennyi ->rímszó a verssorok, félsorok, periódusok vagy más metrikai egységek végén helyezkedik el. O ( - m m ) Kovács Endre tagsur: ujgur panaszdal, amellyel az aszszonyok férjeiket, fiaikat siratták el. A holttest mellett felemelt kezekkel énekelt siratókat többé-kevésbé improvizálták, ezért csak egy-két lejegyzett példájuk mar a d t ránk. A f e n n m a r a d t versek hangsúlyos verselésű, négysoros szakaszokból állnak, a sorok hét szótagosak. H a két szó határán két magánhangzó kerül egymás mellé, egyike a r i t m u s érdekében sok esetben kiesik. A rím e formában nem játszik meghatározó szerepet. Pl.:

1921); A lélek sugallata (előadások, Bartos Z., 1922); Átkelés (ritmikus próza, uő, 1922); Hazatérés (elb.-ek, Sármay M., 1922); Hindosztáni virágok (dalok, Zoltán V., 1922); Nacionalizmus (tan., B a r t a S., Bécs, 1922); Növekvő hold (esszék, Zsoldos B., 1922); 1 tan. (Ravasz L., ProtSz, 1926, 35.); Költeményei (Kelen F., [1941]); Csevegés egy csontvázzal (elb., Mezőssy Mária, Castrop-Rauxel, 1953); 1 vers (Franyó Z., Évezredek húrjain, 1. köt., 1958); Az utolsó vásár (versek, Kopácsy Margit, 1961); A boldogság ígérete (elb.-ek, K a r i g Sára, 1961); 3 vers (Babits M., Nagyv, 1966, 10.); 4 vers (Aprily L., Énekek éneke, anto., 1966); 3 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, 1966); 2 vers (Csoóri S., Balássy L., Haldokló bilincsek, anto., 1968); 1 vers (Weöres S., E g y b e g y ű j t ö t t műfordítások. I. köt., 1976); í részlet (Naschitz Fr., Öt világrész költészetéből, anto., Tel Aviv, 1980); 1—1

Mily t u s á d v o l t , k e d v e s e m , én s z í v e m , é n g y ö n y ö r ö m , a halál, a kegyetlen h o g y r a g a d t el, g y ő z ö t t le? Ha meglelem a halált idejében, aj napom, ily k e s e r ű f á j d a l o m szívemet nem járja át! (ford.: Tótfalusi

42

I.)

TAHIR O (—• török irodalmi formák, sirató) O írod.: A. von Gabain: Die alttürkische Literatur (Philologiae Turcicae F u n d a m e n t a , 2. köt., 1964). Tasnádi Edit tagumpay: formák

—> Fülöp-szigeteki

irodalmi

Taha Húszain; Táhá Husayn (tudományos átírás); (Maghágha, Felső-Egyiptom, 1889. nov. 14.—Kairó, 1973. okt. 28.): egyiptomi arab prózaíró. Kis faluban szület e t t , huszonnégyen voltak testvérek. K é t évesen megvakult. A Korán-iskolában (kuttáb) már egészen fiatalon kitűnt képességeivel, kilencéves volt, amikor megtanulta a K o r á n 114 fejezetét, amely a hagyományos iskolai t a n a n y a g alapját képezte. 1902-ben lett a híres kairói mecsetegyetem, az Azhar tanulója. A v a k fiú felolvastatta m a g á n a k szinte az egész arab irodalmat, s kitűnő memóriájának köszönhetően nagy műveltségre t e t t szert a vallás- és történett u d o m á n y terén is. H a m a r szembekerült a mecset konzervatív vezetőivel, kritizálta az e l m a r a d o t t tanítási módszereket. F r a n ciao.-ban folytatta t a n u l m á n y a i t ösztöndíjasként; itt ismerte meg francia feleségét. 1918-ban Párizsban d o k t o r r á a v a t t á k . Hazatérte után Kairóban lett egyetemi t a n á r . 1929-ben megírta az azóta is a támadások kereszttüzében álló irodalomtörténeti fejtegetéseit Fi s-si'r al-dzsáhilí ('A pogány kori arab költészetről') c., melyben megkérdőjelezte az iszlám előtti költészet hitelességét. Mivel a pogány kori versek képezik az a l a p j á t a Korán nyelvi magyarázatának és az egész klasszikus a r a b nyelvnek, iszlámellenesség vádjával eltávolították az egyetemről. Később visszavették, rektor lett, m a j d a Vafd párt t a g j a k é n t két ízben is (1944 és 1950) oktatási miniszter lett. Az 1952-es forradalom u t á n nem vállalt t ö b b e t sem politikai szerepet, sem tanítást, s minden idejét az irodalomnak szentelte. 1957ben (?) az Arab írók Szövetségének elnökévé választották; a század legjelentősebb a r a b írójaként t a r t j á k számon. Haláláig az a r a b irodalom „nagy öregjeként" tisztelték. O 34 könyvet és hosszabb tanulm á n y t , valamint sok ezer cikket írt. Ezek többsége arab irodalomtörténeti és teológiai kérdésekkel foglalkozik, de vonzotta a világirodalom is, számos francia d r á m á t és regényt (többek k ö z ö t t Racine, Voltaire, Gide műveit), valamint görög tragédiákat f o r d í t o t t arabra. Az a r a b irodalomban szinte egyedülálló módon verseket nem írt. Fél t u c a t regénye, melyek közül a magyarra is lefordított al-Ajjám (1. köt. 1929, 2. köt.

1939, 3. köt. 1961; Boga I., Napok, 1962) a 20. sz.-i a r a b irodalom talán leghíresebb regénye. Stílusának sajátosságai — az ismétlések és párhuzamosságok gyakori, néha már a középkori rímes prózát idéző használata, a leírásoknak az arab irodalomban szokatlan befelé fordulása — mindmind szoros kapcsolatban állnak az író vakságával és ebből (valamint t á r s a d a l m i és szellemi harcaiból) következő, fiatal kora óta megszokott magányával. Adib ('író') c. könyvében alkotói módszereiről vall, s lényegében a Napok folytatásának tekinthető önéletrajzi vonatkozásai miatt. Alá hámis asz-szíra, ('A Próféta életrajzának m a r gójára', 1939) c. regényes történelmi munk á j a Mohamed próféta életének feldolgozását a d t a , s kritikai észrevételeit vallásos mezbe öltöztette. Legnagyszerűbb irodalomtörténeti, s egyben lélektani remeklése a Maa Abí 'l-'Alá f i szidzsnihi ('Abú '1-Alá al-Maarríval börtönében', reg., 1939), melyben p á r h u z a m b a állítja magát a n a g y középkori a r a b költővel, aki szintén vak volt, s megindokolja, hogy annak pesszimizmusával szemben ő miért m a r a d t optimista a külső és belső nehézségek ellenére is. Talán Duá al-karaván ('A bíbic hívó hangja', 1941) c. regénye volt az első olyan műve, amely már megjelenésekor egyértelműen kedvező fogadtatásra talált. Szintén sikert a r a t o t t Sadzsarat ál-busz ('A szerencsétlenség f á j a ' , reg., 1944) c. alkotása, melyben a 19. sz. végi egyiptomi vidéki élet t a b l ó j á t festi meg. O F ő b b művei még: Musztaqbal asz-szaqáfa f i Miszr ('A kultúra jövője Egyiptomban', tan., 1938); Mudzakkirat (ua., memoár, 1967). O Magyarul még: 1 nla (Várady L., Mai a r a b elbeszélők, anto., 1960). O írod.: G e r m a n u s Gy.: Az a r a b irodalom t ö r t é nete (1962); G. Wiet: Introduction á la l i t t é r a t u r e a r a b é (1966); R. Allén: T h e Arabic Növel. An Historical and Critical Introduction (1982); B. Zahran: Uszlúb T a h a Húszain (1982); H. G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen Philologie (2. köt., 1987). Iványi Tamás tahallusz: ->takhallusz tahamisa: szuahéli strófaforma. Öt, egyenként 15 szótagos, végrímes, szótagszámláló sorból áll. Rímképlete rendszerint a a a, a b, de ez változhat. Általában az epikai m ű f a j o k b a n használatos, régies forma. O (úszótagszámláló verselés, szuahéli irodalmi formák) Füssi-Nagy Géza Tahir, Kemal: —> Ke,mai Tahir

43

TAHIR jellegzetességeit m u t a t j a (-+Polinézia irodalma). Mint többfelé irányuló népmozgások kiinduló területe, egységesítő hatást fejt e t t ki e térségek kultúrájára. Számos polinéziai szigeten Hawaikit, a csodálatos nyugati országot t a r t j á k a mítoszok annak a helynek, ahonnan a polinéziaiak áttelepültek, s ahová haláluk után visszatérnek az arra érdemes lelkek. Egyes feltevések szerint Hawaiki a Társaság-szigetekhez tartozó R-aiatea szigettel azonos, minthogy itt van egész Polinézia kultuszközpontja, ahol a papok rögzítették az ősi rituális-mitológiai hagyományokat. A törvénybe foglalás ellenére a különböző szigetek mítoszváltozatai meglehetősen eltérnek egymástól. A Társaságszigetek a 17. sz. elején történt felfedezésük u t á n a 19. sz.-ra missziós tevékenységek színterévé váltak, a sz. közepétől a térség francia gyarmatosításának legfontosabb bázisává. Lakosságuk (mintegy százezer fő), különösen a központi Tahitin, gyorsan átvette a nyugati kultúrát. O A legkorábbi utazók óta ismeretes a szigetlakók népköltészete. J . Cook kapitány is beszámolt arról, hogy Tahitira érkezésüket a helyi dalnokok azonnal megénekelték, a versritmust illetően azonban nem t u d o t t állást foglalni igaz, e tekintetben a szakértők azóta sem j u t o t t a k dűlőre. Cook rímelésnek tekintette azt a gyakorlatot, hogy a sorok végére egvegy önálló jelentéssel nem bíró -ét vagy más pótszócskát illesztenek. A tahiti nyelv szerkezete egyébként eleve kedvez az alliterációnak és a rímnek: mindössze öt (a hosszúakkal tíz) magánhangzót és kilenc mássalhangzót ismer. O Tahitinak, ill. a Társaság-szigeteknek száj hagyományozó irodalma a múltban jelentős hatást gyakorolt a környező szigetvilág folklórjára. A tahiti mitológia jól kidolgozott és bizonyos újításokat is tartalmaz, amelyek a Raiateán levő Opoa kultuszhely papjainak tevékenységéből származnak. A papi kaszt átdolgozta, kiigazította és rendszerezte a szájhagyományt, ezért a tahiti mitológia a k u t a t á s által megismert f o r m á j á b a n viszonylag kései fázist képvisel a maori, hawaii stb. mitológiához képest, í g y T a ' a r o á t a legfőbb istenné és teremtővé léptették elő, ami egyedülálló Polinéziában. Hasonlóképpen 'Oro tisztelete is tahiti specialitás. Tipikus tahiti motívum a F a ' a h o t u és Atea közötti nő-férfi nemváltás. További fontos mitológiai szereplő Hina, a Hold istennője, aki egyes történetekben Ta'aroa felesége. A legelterjedtebb mitológiai ciklus a félisten Maui körül alakult ki; szólnak mítoszok Hiróról, Honouráról és Rátáról, némelyiküket Polinézia más részén is ismerik. O A tahiti költészet egy része a vallással

Táhir ibn al-Mutahhar al-Maqdiszí; Mut a h h a r ibn sit-Tdhir (névváltozat); Táhir ibn a l - M u t a h h a r al-MaqdisT (tudományos átírás); (?—Bószt, Szidzsisztán, 966 után): iráni származású, arabul író muszlim történész. Fő m ű v e a négykötetes Kitáb al-bad' [al-khalq] va-t-táríkh ('A teremtés kezdete és a történelem könyve', kiad.: C. H u a r t , Párizs, 1899—1919): összehasonlító vallástörténeti alapon megalkotott h a t a l m a s világtörténelmi értekezés, amelyben a szerző minden addigi vallástörténeti és történeti ismeretet közöl. A Kelet-Iránban uralkodó és a t u d o m á n y t t á m o g a t ó Számánidák egy főminisztere (vezír) számára írt műve 966ban készült el, s ez egyben az egyetlen biztos adat, a m i t életéről tudunk. O írod.: F. Rosenthal: A History of Muslim Historiography (1968); A. ad-Dúrí: T h e Rise of Historical W r i t i n g among t h e Arabs (1983). Iványi Tamás Tahir ile Zühre karagöz repertoárjába is, s számos színpadi és zenés feldolgozás, ill. regényadaptáció is elterjedtségét igazolja. O Verses szakaszaiban az e m ű f a j á b a n megszokott —>kosma helyett g y a k o r i b b a -+máni. Az időbentérben széles kiterjedtség, s a népi énekesek improvizatív előadása folytán a két fiatal szerelmes e g y m á s r a találását más-más motívumok akadályozzák. A törökországi variáció szerint pl. Zühre apja felesége nagyravágyása m i a t t d o b a t j a Tahirt a tengerbe; a tarancsi v á l t o z a t b a n már másnak ígérte lánya kezét; egy t a t á r verzióban pedig Tahir, bár egy k á n fia, árva volta m i a t t nem k a p h a t j a meg a szeretett lányt. O Kiad.: H. Vámbéry: Tahir und Zuhre, nach der azerbaidschainischen Fassung (1901); G. Raquette: Teji bile Zohra (1930); B. Karimov: Tahir Zuhra, uzbekszkaja szkazka (1940); E. C. Giiney: Tahir ile Zühre (1960). O írod.: P h T F (1964). Tasnádi Edit tahiti irodalom: Tahiti a közép-polinéziai T á r s a s á g - s z i g e t e k legnagyobb szigete, Francia Polinézia központja. Népességének k u l t ú r á j a a polinéziai kultúra általános 44

TAHTA kapcsolatos, számos ének és ima tartalmaz archaizmusokat, homályos metaforákat. Ezeket szertartásokon éneklik, amikor ajándékokat nyújtanak át isteneiknek. Az európaiak érkezése előtti időszak irodalmát igen megbízható emlékezőtehetségen alapuló szájhagyományok útján őrizték meg. Az ékesszólást nagyra értékelték. Az említett műfajokon kívül a tahitiak megkülönböztetnek történeti hagyományokat, genealógiákat, „igaz" történeteket, meséket, találós kérdéseket, anekdotákat, valamint a költészetben elégikus énekeket, dicsőítő énekeket, hadi beszédeket és harci dalokat, szerelmi dalokat és közmondásokat. A dráma kezdeteit képviseli az arioi termékenységkultusz; mitikus megalapítójának 'Oro hadisten, Ta'aroa fia számít. A kultuszt a szigeteket bejáró arioi-társulatok terjesztik. Előadásaik mitológiai és történelmi témákra épülnek, de néhány szatirikus darab kortárs és helyi problémákkal foglalkozik. Az arioikultusz beavatottjainak hite szerint haláluk után szellemeikre az érzéki gyönyörök mennyországa vár. O Tahiti keresztény hitre térítése után az ősi vallással kapcsolatos művek feledésbe merültek. Szerencsére tetemes részüket J . M. Orsmond misszionárius megőrizte. Unokahúga, Teuira Henry kiadta a tahiti irodalomból származó gyűjteményét Ancient Tahiti ('Ősi Tahiti'. 1928) c. A 19. sz. óta, amióta — főként angol misszionáriusoknak köszönhetően a tahiti nyelvet írásba foglalták, az európai nyelvekből fordítások jelennek meg. O Magyarul: 1 mítosz (Fónagy I., Wawiri. Primitív népek költészete, anto., 1942); 5 vers (Rákos S., Táncol a hullámsapkás tenger. Óceánia népeinek költészete, anto., 1976); 1 vers (Tolnai J., Boldog látomások. A világ törzsi költészete, 1977). O írod.: R, W. Williamson: Religion and Social Organization in Central Polynesia (1937); J. Cook: Utazások a világ körül. Első utazás (1955); D. Mauer: Tahiti de la parole á l'écriture (é.n.); Teuira Henry: Tahiti aux temps anciens (1968); Mémoires de Marau Taaroa, derniére reine de Tahiti (1971); R. Levy: Tahitians. Mind and Experience in the Society Islands (1973); G. Forster: Ertdeckurgsreise nach Tahiti und die Siidsee 1772- 1775 (1979); V. D. Arakin: Tahityanszkij jazik (1981); Rockenbauer Z.: A primitív népek lírai költészete (Etnológiai tanulmányok Boglár Lajosnak ajánlva, 1990). Kicsi Sándor A ndrás- - Viktor Krupa

csatlakozott az antifasiszta harchoz. 1953ig a hadsereg tagja volt. 1963-ban fejezte be tanulmányait a szarajevói bölcsészkaron: filozófiát, szociológiát és délszláv irodalomtörténetet hallgatott. 1964-től 1973ig az Izraz c. folyóirat szerkesztője volt, majd a szarajevói televízió munkatársa lett. Költészete lázadás a hagyományos poétikai normák ellen. Elsősorban a szürrealizmus képzeletfelszabadító módszere alakította ki egyéni stílusát, de hatással volt rá R. Petrovic áradó kifejezésmódja is. Verseit számos nyelvre lefordították. Eszszéi analitikus jellegűek, értékítélete határozott és sziporkázó. -Jelentősek a gyermekirodalmat elemző írásai is. Munkásságát számos irodalmi díjjal jutalmazták. O Főbb művei: Putnik zivota ('Az élet utasa', költ.-ek, 1954); Ljude nisam videó ('Embereket nem láttam", nlák. 1956); Kamerno veée poezije ('A költészet kamaraestje', költ.-ek, 1961); Ponovno osvojeni grad ('Az újra elfoglalt város', esszék, 1961); U lepom krugu ('Szép körben', tan.. 1963); Izbor i govor ('Válogatás és beszéd', esszék. 1964); Skola ljubavi ('A szerelem iskolája', költ.ek, 1965); Biti na putu ('Úton', esszék, 1971); Mogucnost ponoci ('Éjféli lehetőség', rádiódráma, 1982); Sarajevske hronike ('Szarajevói krónikák', esszék, 1985); Anabasa ('Anabázis' költ.-ek, 1986); Uvinuto vrijeme ('Meggörbült idő", kritikák, 1988). O Magyarul: l-l vers (Fehér F., Napjaink éneke, anto., 1967; uő, 7 Nap, 1967. 47.). O írod.: I). Redjep: Husein Tahmiscic (Zivot, 1970. 2—4. sz. 156—165. old.): M. Vesovic: ua. (Izraz, 1974. 1 1 - 1 2 . sz. 5 9 0 ^ 5 9 7 . old.); J . Osti: () usodnosti besed in pesmarskih. Pogovor s Huseinom Tahmiscicem (Sodobnost, 1986, aug.—szept.): M. Mirkovic: Nemin izgnanstva (Knjizevnost, 1989. 6.). Drasko Redjep Tahszín (írói név); Mír Muhammad Husszain Atá Khán (18. sz.): urdú (India) író. 1789-ben elsőként fordította le az eredeti perzsa és arab szókészlet jelentős részének megtartásával A négy dervis története c. mesét urdúra, mely később Amman fordításában vált ismertté. Önálló műve, a Nau tarz-i murassza ("Ékkövekkel díszített új stílus') címét túlzott díszessége miatt kapta. Negyesi Mária tahtakurusu destan:

destan

Tahtamisev: ->Dumavi, Nadzsip Tahmiscic [tahmiscsity], Husein (Szarajevó, 1931. jún. 2.—): bosznia-hercegovinai költő, kritikus és esszéista. Kamaszként

Tahtáví, Rifá'a Ráfi' at-; Rifa c a Ráfi c al-Tahtáim (tudományos átírás); (Tahta, 45

TAHTS 1801—Kairó, 1873): egyiptomi író, fordító, tudós. A modern egyiptomi t u d o m á n y o s és kulturális reneszánsz egyik legnagyobb alakja. T a n u l m á n y a i t a kairói al-Azhar egyetemen végezte. A Muhammad Ali által 1826-ban Párizsba küldött első egyiptomi diákcsoport i m á m j a volt. Több mint négyéves párizsi t a r t ó z k o d á s a alatt megfeszítetten tanult. Különösen nagy hatással voltak rá az 1789-es f r a n c i a forradalom eszméi, s elragadtatott s z e m t a n ú k é n t élte végig az 1830-as f o r r a d a l m a t is. H a z á j á b a való viszszatértekor a k t í v a n részt vett az oktatási reform kidolgozásában és t a n í t o t t számos nyugati mintára alapított főiskolán, m a j d a Királyi Adminisztrációs Iskola, v a l a m i n t a Történelmi és Földrajzi Iskola (1834), később pedig az ú j o n n a n létesített Nyelviskola (1835) igazgatójának nevezték ki. Az a r a b újságírás egyik úttörője, az al-Vaqái al-miszrijja c. hivatalos újság szerkesztője volt 1840-től. 1841-ben a Fordítóiroda vezetője lett. I. Abbász kedive, a Muhammad Ali által megkezdett modernizációs folyamat megszakítása céljából, T a h t á v í t Szudánba küldte (1848—1854), ám Szaíd kedive ismét visszahívta Kairóba, s m e g t e t t e a Katonai Iskola vezetőjévé, melyet valóságos egyetemmé a l a k í t o t t . Ennek 186l-es feloszlatásával ismét eltávolították a közügyektől, s csak 1863-ban helyezte vissza Jszmdil kedive a Fordítóiroda élére. O Munkásságának fő célja az volt, hogy integrálja az európai liberális f o r r a d a l m a k korának k u l t ú r á j á t az egyiptomi reneszánszba, s hogy h a z á j a fiatalságát megismertesse a n y u g a t i tudományos gondolkodás értékeivel. O Híres művében, a Takhlísz al-ibríz fítalkhísz Bdríz ('Az a r a n y tisztítása, avagy párizsi összefoglaló') c.-ben párizsi benyomásait, élményeit örökíti meg. Ez az első ilyen jellegű munka, s úttörő próbálkozása követőkre talált (pl. Taufíq al-Hakím, Taha Húszain, J a h j á Haqqi, a t - T a j j i b Szálih stb.). Jóllehet T a h t á v í műve felkeltette az olvasóközönség érdeklődését az európai t á r s a d a l m i berendezkedés és a szokások iránt, munkásságából leginkább fordítói tevékenysége h a t o t t az egyiptomi regényirodalom fejlődésére. A Nyelviskola igazgatójaként ő és diákjai előbb számos jelentős francia gondolkodó (Voltaire, Montesquieu, Fénélon stb.) művét ültették á t arabra, majd egyre növekvő számban szépirodalmi m ű v e k e t is lefordítottak, többek között La Fontaine meséit és A. Dumas regényeit. Az iskola fennállása a l a t t összesen több mint 2000 különböző t á r g y ú európai művet f o r d í t o t t a k arabra és törökre. O F ő művei még: Qaláid al-mafákhir fí gharáib

46

ódát al-aváil va 'l-avákhir ('A dicső tettek nyakéke a régiek és a maiak különös szokásaiban', é.n.); Al-mursid al-amínfí tarbijat al-banát va l-banín ('A leányok és a fiúk igaz t a n í t ó j a ' , é.n.); Táríkh qudamá almiszrijjín ('Óegyiptomi történelem', 1838); Bidájat al-qudamd va-hiddjat al-hukamá (A régiek kezdetei, s a bölcsek vezetése', 1838, 1855); Taríb qánún at-tidzsára ('A kereskedelmi t ö r v é n y k ö n y v arab fordítása', 1868); Akhbár Miszr ('Egyiptom története', 1868); Manáhidzs al-albáb al-miszrijja fí mabdhidzs al-ddáb al-aszrijja ('Az egyiptomi szívek ú t j a a kortárs erkölcsök élvezeteiben', 1869); Al-qánún al-madaní al-firanszáví (a Code Civil Francais fordítása, 1875). O írod.: Germanus Gy.: Az a r a b irodalom története (1962); A. Hourani: Arabic T h o u g h t in the Liberal Age 1798— 1939 (1962); A. Abdel-Malek: Anthologie de la littérature arabé contemporaine. Les essais (1965); M. F. Hidzsází: Uszúl al-fikr al-'arabí al-hadísz 'inda t - T a h t á v i (é.n.); K. Stowasser: At-Tahtawi in Paris (1966); R . Allén: T h e Arabic Növel. An Historical a n d Critical Tntroduction (1982). Dévényi

Kinga

Tahtszisz, Kosztasz; Kósztasz Tahcísz (új á t í r á s változat); (Athén, 1927—uo., 1988. aug. 27.): görög regényíró, novellista. Folyóiratokban közzétett, átlagos versek után 1962-ben jelentkezett egy regénnyel, mely egy csapásra a görög próza élvonalába emelte, s nemzetközi hírnevet szerzett neki. E művében: To trito sztefani (Márton Gy., H á r o m gyűrű, 1984) két asszony felváltva, párhuzamosan m o n d j a el élettörténetét, mely egyénített élethelyzetek sorozatában, eleven stílusban, az ún. 30-as generáció írói által az újgörög prózába is bevezetett formai újításokat felhasználva, felöleli a kis-ázsiai katasztrófától kezdődően a nemzeti ellenállás és az ún. decemberi felkelés történelmi tényeit. Később rövid elbeszéléseket közölt folyóiratokban, melyeket 1972-ben g y ű j t ö t t önálló kötetbe Ta reszta ('A visszajáró apró') c., melyek színhelye az athéni külváros és jobbára az író gyerekkori emlékeiből táplálkoznak. Halála az olasz P. P. Pasoliniéra emlékeztet: irodalmi körökben ismert volt homoszexuális és transzvesztita h a j l a m a , s a lakásán f o j t o t t a meg egy alkalmi ismerőse. Papp

Árpád

Tahureau [taüró], J a c q u e s (Le Mans, 1527 k.—1555): francia költő. Tábornok fiaként született Le Maine t a r t o m á n y b a n , majd fivérével együtt Itáliába utazott,

TAIHE ahol megismerkedett Du Bellay-ve 1. F r a n ciao.-ba visszatérve a költészetnek szentelt e életét. Korai halála megakadályozta tehetsége kibontakoztatását. O Első költeményeit 1554-ben a d t a közre Premieres Poésies {'Első költemények') e. Ugyanebben az évben jelent meg Sonnets, odes et mignardises de VAdmirée ('Szonettek, ódák és kedveskedések a Csodálatosról') c. versgyűjteménye, melynek ihletője szerelme. Marié de Gennes volt. E költemények a Pléiade legjelentősebb költőinek (P. de Ronsard, J . Du Bellay, Th. A. d ' A u b i g n é ) h a t á s á t m u t a t j á k ^ Tahureau szerencsésen ötvözte egybe a népdalok közvetlenségét, keresetlen egyszerűségét és az antik költészet mitologikus m o t í v u m a i t , valamint bukolikus stílusjegyeit. E g y hosszabb költeményt is a l k o t o t t Öraison au roi ('Szónoki beszéd a királyhoz') c., melyben Du Bellay-r\ek a francia nyelv védelmében és dicsérete végett írt elméleti m u n k á j a legfontosabb gondolatait ö n t ö t t e versformába. O Kiad.: Poésies complétes (T. Peach, 1983) v O Magyarul: 3 vers (Nemes N a g y Ágnes, R ó n a y György., Francia költők antológiája, 1., 1962); 1 vers (Rónay Gy., Száz szerelmes szonett, anto., 1984). O írod.: M. R a y m o n d : T/Tnfluence de Ronsard sur la poésie f r a n ? a i s e (1965, 1. köt,, 197—2]6. old.); G. A. Pérouse: Nouvelles francaises du X V T siécle (1977). Szabics Imre

szítők és könyvmásolók piacán (szúq a,lvarráqín) volt üzlete. Emellett folyamatosan dolgozott nagy művén, szülővárosa, Bagdad átfogó történetén. A Kitáb Baghdád ('Bagdad könyve') c. m u n k á n a k ugyan csak egy kötete m a r a d t ránk, de ez is jól m u t a t j a jelentőségét. Célja az volt, hogy Bagdad mint főváros összefüggésében az egész kalifátus t ö r t é n e t é t elmondja. A középkorban számos más, f e n n m a r a d t műhöz felhasználták forrásként, többek között alKhatíb al-Baghdádi is hatalmas, teljes egészében ránk m a r a d t Bagdad történetéhez (Táríkh Baghdad). O írod.: F. Rosenthal: A History of Muslim Historiography (1968); A. ad-Duri: T h e Rise of Historical Writing among the Arabs (1983). Iványi Tamás Taigi: -*Tan

Taigi

Taiheiki Szuahéli irodalom I I I . Taifúr, Táhir ibn U b a j Abú 1-Fadl Ahmad; Táhir ibn Ubay Abú 1-Fadl A h m a d Tayfür (tudományos átírás); (Bagdad, 819— uo., 893): arab —>adabíró, történész. I r á n i származású volt, családja Khoraszánból költözött Bagdadba. Fiatal korában t a n u l m á n y a i mellett kitanulta a könyvmásolói mesterséget is, és a bagdadi papírké47

TAIHE és mások írtak előszót. Párizsba kerülve mindinkább az antiklerikalizmus és az anarchizmus felé h a j l o t t . Az 1880-as évek anarchista merényletei idején provokatívan viselkedett, gyűléseken v e t t részt, többször p á r b a j o z o t t , pl. M. karrésszel; egy bombamerénylet során elvesztette fél szemét. Következetes Dreyfus-párti volt. 1901-ben II. Miklós cár látogatásakor írt cikke m i a t t gyilkosságra b u j t o g a t á s é r t perbe fogták, egy év b ö r t ö n b ü n t e t é s t k a p o t t . Megfáradtan, szegényen, kábítószertől betegen kiábrándult korábbi eszméiből: elvbarátaival 1905-ben szakított, s ettől kezdve konzervatív, militarista cikkeket írt, fők é n t a világháború éveiben. Sanyarú körülmények közt halt meg. O P á l y á j a és költőiújságírói tevékenysége három korszakra oszlik: a kezdetek parnasszizmusa (mely egyébként mindvégig éreztette hatását); politikai-közéleti-anarchista szereplésének ideje és a hozzá kapcsolódó zsurnalizmus, melyet a vitriolos szókimondás jellemez (ekkor születtek Plautus- és Petroniusfordításai is); végül kiábrándulásának, „megtérésének", a valláshoz, az egyházhoz és a nacionalizmushoz fordulásának periódusa. Költőként nem volt igazi tehetség, közéleti szereplőként túlságosan k ö t ő d ö t t az aktualitáshoz: a kor e felszíni, eredeti figurájának élete és műve inkább negatív tanulságokkal szolgál, ám jellegzetes képet n y ú j t az időszak poilitikai erkölcseiről. Társadalombíráló írásait és pamfletjeit t ö b b kötetben a d t a ki: Au Pays du Mufle ('A barmok h a z á j a ' , 1891); A travers les groins ('Disznók között', 1899); Imbéciles et gredins ('Hülyék és gazemberek', 1900); Dix-Huit Ballades familiéres pour exaspérer le mufle ('Tizennyolc meghitt ballada a b u n k ó k b á n a t á r a ' , 1904). Összegyűjtött verses pamfletjei Poémes aristophanesques ('Arisztophanészi költemények', 1904) c. jelentek meg. O Egyéb művei: Le Jardin des reves ('Almok kertje', költ.-ek, 1880); Vitraux ('Üvegablakok', költ.-ek, 1892); La Terre latiné ('Latin told', költ.-ek, 1898); La Toujfe de sauge ('Zsályacsomó', költ.-ek, 1902); Satyricon (Petronius-ford., 1902); Poémes élégiaques ('Elégiák'. 1907); La Nőire idolé ('A fekete bálvány', tan. [a morfiumról], 1907); Un Monde qui finit ('Végét járó világ', költ.-ek, 1910); Plátres et marbres ('Gipsz és m á r v á n y ' , költ.-ek, 1913); Quelques Fantómes de jadis ('A múlt fant o m j a i ' , költ.-ek, 1919). O Magyarul: 1 vers (Kosztolányi I)., Idegen költők, anto., 1966); 1 vers (Kálnoky L., A lehetséges változások, anto., 1981). O írod.: J . P . Rioux: Imbéciles et gredins (antológia-

nem egységes, és nem jellemzi az a költőiség, mint a -+Heike monogatarit, de korábrázolásában kiemelkedő. Erőteljes, elegáns próza, wakankönköbun stlílusban. Az Edokorban g y a k r a n a d t á k elő vándorelőadók, akiknek m ű f a j á t a Taiheiki u t á n nevezik taiheikiyominak (—»taiheiki). A Heike monogatari mellett a Taiheiki volt az a másik nagy történelmi mű, melynek h a t á s á r a a Muromachi-korban számos —•gunki monogatari született. Varrók Ilona taiheiki Taiheiki krónika népszerű részleteinek recitált felmondása. Az előadás során végig seiza térdelő ülésben ülő énekes kezdetben egy biwa nevű négyhúros basszuslanton, m a j d - a 16. sz. közepétől a shamisen nevű három húros pengetős hangszeren kísérte recitálását. A m ű f a j a 16—17. sz.-ban élte virágkorát. O (->japán irodalmi formák, egyszemélyes színjátékok) O írod.: G. Freedley—J. A. Reeves: A History of t h e Theatre (1951); H . C. McCullough: The Taiheiki (1959); Y. Inoura—T. Kawatake: A History of J a p a n e s e Theater (1971). Duró Győző Taihö ritsuryö; Taihó ricurjó ( ' T a i h o büntetőjog és közigazgatási j o g ' ) (701): ókori j a p á n törvénykönyv, melyet kínai mintára állítottak össze. Az ókori japán állam f é n y k o r á b a n megalkotott ritsuryö jogrendszert t a r t a l m a z ó t ö r v é n y k ö n y v 757-ig volt érvényben. A Heian-kor közepe t á j a u t á n jórészt elveszett az eredeti szöveg, s csak az u t á n a kiadott Yörö ritsuryö törvénykönyvből lehet következtetni a tartalmára, mivel ez a Taihö ritsuryö javított, kibővített változata. A Taihö ritsuryö öszszeállítója t ö b b e k közt Fujiwara no Fuhito volt. A t ö r v é n y k ö n y v töredéke megtalálható a Shoku Nihongi (—>Rikkokushi) c. Heian kori krónikában. Varrók Ilona, tailed rhyme:

tail-rhyme

tailed sonnet: —>farkos szonett Tailhade [taijrfdj, Laurent B e m a r d PaulMarie (Tarbes, 1854. ápr. 16.—Combs-laVille, 1919. aug. 4.): francia költő, publicista. A forrongó századvég mozgalmas életű alakja, militáns anarchista volt. O Vidéki tisztviselőcsaládban született a Pireneusokban, jogi t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t ; ifjú parnasszista és dekadens költőként elnyerte a toulouse-i irodalmi társaság, a Jeux Floraux diját. Versköteteihez Th. Banville 48

TAILL előszó és jegyzetek, 1969); uő: L. Tailhade (Dietionnaire biographique du mouvement ouvrier francais, XV. köt., 1977). Nagy Géza

('A 89-es renegátok', esszé, 1877); fíoursault, sa vie et ses oeuvres ('Boursault, élete és művei', monográfia, 1881). Jancsó Júlia

Taillandier [tajandie], René-GaspardErnest; Saint-René (írói név); (Párizs, 1816. dec. 16.—uo., 1879. dec. 22.): francia költő, irodalmár, műfordító. Tanulmányait Párizsban végezte, majd hosszabb időt töltött Németo.-ban, ahol olyan szinten sajátította el a nyelvet, hogy Heine egyik első fordítója lett. Hazatérése után a német romantika, s hatásukra a népköltészet hívéül és ismertetőjének szegődött a Revue des Deux Mondes-ban közölt tanulmányaiban, amelyekben a kortárs Németo. számos egyéb kérdését is elemezte. O Az 1848-as forradalmak felkeltették érdeklődését KeletEurópa iránt; Petőfi és más magyar költők verseit fordította németből franciára. Ettől az időszaktól kezdve érdeklődése elsősorban a kis népek függetlenségi harcai felé fordult. 1852-ben ő írta az első jelentős, modern provanszál versgyűjtemény előszavát. A kötet egyik érdekessége, hogy ezzel indult meg az egységes provanszál helyesírás kidolgozása, a másik éppen az előszó. Saint-René itt azt az elméletét fejti ki, mely szerint a flamandok, bretonok a kultúra területén vívják meg ugyanazt a harcot, amit a kelet-európaiak a harctereken. Vitatta A. de Lamartine nézeteit, aki az egységesülést, testvériséget tűzte ki célul a provanszál lakosság elé. Miközben felmérte, értékelte ennek a költészetnek a hagyományait, nem hallgatta el a hibákat sem, s Mistralh&n fedezte fel a megújulás lehetőségét. Hasonló okokból lett a flamand irodalom népszerűsítője is. O Életművének kiemelkedő értékei a Revue-ben közölt tanulmányok és Heine Romancerójának 1851-es fordítása. O Főbb művei: Béatrix (ua., versek, 1840); Histoire de lajeune Allemagne ('A fiatal Németország története', esszé, 1849); Etudes sur la Révolution en Allemagne ('Tanulmányok a németországi forradalomról', 1852); Allemagne et Russie, études historiques et littéraires ('Németország és Oroszország, irodalmi és történelmi tanulmányok', 1856); Histoire et philosophie religieuses ('Vallásos filozófia és történelem', tan., 1860); Littérature étrangére, écrivains et poétes modernes ('Külföldi irodalom, modern költők és írók', tan.-ok, 1864); Maurice de Sax (ua., tan., 1865); Tcheques et magyars, Bohémé et Hongrie ('Csehek és magyarok, Csehország és Magyarország', tan.-ok, 1869); La Serbie ('Szerbia', tan., 1871); Les Renégats de 89

Taillemont [tájmon], Claude de (Lyon, 1506 k. vagy 1520 k.—1558 után): francia költő és elbeszélő. Születési évét valószínűleg tévesen teszi a hagyomány 1506-ra, az újabb kutatások szerint hasonló nevű nagybátyjával tévesztik össze. Jómódú lyoni hivatalnokcsaládból származott. 154Ö és 1545 között Itáliában tanult, majd Lyonba visszatérve mecénás után nézett, mert a költői pályának kötelezte el magát. Navarral Margit, majd Jeanne d'Albret személyében talált is támogatót, s olyan kiváló barátokra is szert tett a lyoni költőiskola tagjai között, mint M. Scéve és Louise Lobé. Mégis szomorú, meghasonlott ember volt: a szerelemben örök mellőzött, anyagiakban szegény, a költészetben sikertelen. 1558-tól semmi a d a t nincs róla. O Néhány alkalmi költeménytől eltekintve két nagyobb műve maradt ránk. A La Tricarite ('Háromszorszép', 1556) c. verseskötete feledésbe merült. mert Taillemont ú j f a j t a , a kiejtést követő helyesírást próbált vele meghonosítani, olvasása így külön fejtörést okoz. Discours des Champs faéz á l 'honneur et exaltation de l'Amour et des Dames ('A tündérligetek elbeszélései a szerelem és a hölgyek tiszteletére és dicsőítésére', 1553) c. prózakötetét két hosszabb tragikus szerelmi történet és versbetétek is tarkítják; e könyve több figyelmet érdemel. A boccacciói cornice (kerettörténet) hagyományát követi, mint Navarrai Margit Heptameronja is; közvetlen modellje P. Bembo Asolanija, melynek „tündéri" könnyedségét azonban a lyoni polgár nehézkességével ültette át saját környezetébe. A város prózai zajától menekülve három nemesúr és három hölgy találkozik egy vidéki kastélyban, s idilli időtöltéseik közben a szerelemről beszélgetnek neoplatonikus eszméket fogalmazva meg s felmagasztalva a nőideált, mert ez az eszményi szerelem előfeltétele. Az 1540—50-es évek francia irodalmában elég sok vita folyt „nőkérdésről" pró és kontra érvekkel. Taillemont műve ebbe az összefüggésbe illeszkedik be, de különös figyelmet érdemel a pszichokritika részéről az az álomszerű, szimbolikus világ, ahová a szerzőt megtestesítő Philaste — az örök vesztes — nőideálját emeli, a bölcs Eumathe-ot, mintegy szántszándékkal téve a maga számára elérhetetlenné. A Discours. . . az utóbbi időben kezdi az irodalomtörténészek figyelmét magára vonni, de Taillemont-t továbbra is

4

49

TAILO gát. Pranciao.-ba utazott, s o t t kezdett el az irodalommal foglalkozni. Első irodalmi próbálkozását b á t y j a , M u h a m m a d ösztönözte. Munkássága elismeréséül a kairói Arab Nyelvi Akadémia t a g j á v á választották, s 1963-ban elnyerte az Egyesült Arab Köztársaság legmagasabb irodalmi díját. O Nagyon termékeny és szerteágazó érdeklődésű: irodalomtörténeti (Ittidzsáhát al-adab al-arabí, 'Az arab irodalom fő irányai', 1971) és n y e l v t u d o m á n y i (Muskilát al-lugha al-arabijja, 'Az arab nyelv problém á j a ' ) értekezések, írásreform-tervezetek, regények, d r á m á k , valamint az a r a b irodalomban ú j korszakot nyitó elbeszélések szerzője. Számos késői írása ifjúkori elbeszéléseinek átdolgozott v á l t o z a t a , ezeket összehasonlítva jól megfigyelhető a későbbi változatokban a novellatechnikával való kísérletezése. Az európai elbeszélők közül elsősorban Maupassant és Csehov, az arab írók közül a modern egyiptomi regényírás első nagy mestere, M u h a m m a d aA-Muvailihí h a t o t t rá. Mintegy húsz kötetre rúgó, t ö b b mint kétszáz realista elbeszélésében elénk t á r j a az egyiptomi kisemberek mindennapi életét, a falusi nép egyszerű, de józan gondolkodását, a városi feltörekvő polgárság szellemi összeütközését az iszlám hagyományaival, az egyiptomi nép ősrégi babonáival. Első novelláskötete, as-Saikh Goma va-qiszasz ukhrá ('Goma sejk és más elbeszélések') c. 1925-ben l á t o t t napvilágot. A kötethez írt előszavában annak a véleményének a d o t t hangot, hogy az arab olvasók számára a népnyelvhez közel álló nyelven írt rövid elbeszélés a legmegfelelőbb műfaj, s hogy ezekben az alkotásokban a nép problémáit kell ábrázolni. Következő novelláskötetét, mely eredetileg Amm Mitvalli ('Mitvalli bácsi') c. jelent meg, később átdolgozta, s al- Vaszba al-úlá ('Az első ugrás') c. a d t a ki. E n n e k előszavában az irodalomnak, mint a szépre való nevelés eszközének a fontosságát hirdette. A 2. világháború és az azt követő események t ü k r é t t a r t j a elénk asz-Száirún ('A lázadók') c. kötetében. Novellái mellett számos színdarabot is írt, melyek t é m á j a rendkívül változatos: történelmi, társadalmi tragédiák, vígjátékok, bohózatok váltják egymást. Al-Jaum khamr ('Ma bor legyen') c. d r á m á j á b a n a pogány kori arab költő, Imru'l-Qaisz életét dolgozta fel, a korai iszlám történelem egy másik nevezetes alakjának, Haddzsádzs ibn Júszuf kúfai helytartónak az életével foglalkozik az Ibn Dzsalá ('A híresség') c. d r á m á b a n . A történelmi d r á m á k sorában az abbászida kort dolgozta fel 'Aválí (ua.) c. művében, mely-

szerény másodrangú írónak t a r t j á k . O írod.: J . Texte: Note sur la vie et les oeuvres de Claude de Taillemont (Bulletin historique et philologique, 1894, 406—420. old.); G.-A. Pérouse: Claude de Taillemont, enehanteur mondáin (Actes d u Colloque sur l'humanisme lyonnais au XVI e siécle, 1974, 201—219. old.); Uő: Nouvelles frangaises du X V I e siécle (uo., 1977, 119— 138. old.). Csűrös Klára Tailor [teilöj, Róbert (?): 17. sz.-i angol színműíró, költő. Csupán két műve ismeretes. Egyik a The Hog hath lost his Pearle ('A disznó elveszítette gyöngyét') c. politikai szatíra, amelyet 1614-ben mesterlegények m u t a t t a k be, kiváltva ezzel az akkori londoni polgármester büntetését. Másik m ű v e egy zsoltároskönyv: Sacred Hymns ('Szent himnuszok', 1615). Somogyi György tail-rhyme [tejlrájm] tailed rhyme; caudate rhyme: két, három vagy négy azonos szótagszámú hosszabb és egy u t á n u k álló rövidebb sor alkotta angol periódus vagy strófaszerkezet. A rövid sor, a tail lehet változatlan vagy módosuló - + r e f rén, rímtelen, vagy az előtte álló sorok egyikével rímelő. A tail-rhyme legtöbbször periódusként megkettőzve alkot strófát, ez esetben a két tail egymással rímel. Gyakori volt a középkori románcokban (—•románcé six)\ Dryden, Burns és modern költők is használták hatsoros (aabccb) vagy nyolcsorosra b ő v í t e t t (aaabcccb) f o r m á j á b a n . Példánk a nyolcsoros változatra Burns Tt was. . . c. költeményéből: Május bűvös hónapja jött, sok víg, friss b i m b ó ü t k ö z ö t t , s e g y reggel n a p k e l t e e l ő t t a bájos, ifjú Chlóé békés álmából felriadt, köntöst s fátyolt vett újólag s a zsenge réten e l h a l a d t a b á j o s , i f j ú Chlóé.

O (óangol irodalmi formák) O írod.: A. McTrounce: The English Tail-Rhyme Romances (Médium Aevum. 1—3. köt., 1932 1934). Tótfalusi István Taimúr, Mahmúd; Mahmüd Taymür (tudományos átírás); Tejmúr, Mahmud (átírásváltozat); (Kairó, 1894, jún. 16.—Lausanne, 1973. aug. 25.): egyiptomi író. Előkelő család sarja, a tudós és k ö n y v g y ű j t ő Ahmad Taimúr basa fia, M u h a m m a d Taimúr öccse. Érettségi u t á n a mezőgazdasági főiskolán t a n u l t tovább, de gyenge egészsége arra kényszerítette, hogy megszakítsa t a n u l m á n y a i t , s más területen képezze ma50

TAIMU nek címszereplője egy makrancos, öntudatos árva leány, s a konfliktus alapja a szerelem és féltékenység. E műfajhoz tartozik még az ókori Egyiptomban játszódó (Fidái, 'Önfeláldozó'), a mameluk kort ábrázoló al-Manqadza ('A menedék') és az iszlám előtti arab történelembe visszanyúló Havá al-khdlida ('Az örök Éva') c. drámája, mely utóbbiban a beduin életmódot ábrázolja rendkívül sikeresen. A drámákat követően írt társadalmi, politikai töltetű, gunyoros hangvételű vígjátékokat, bohózatokat is, pl. Abú Súsa (Germanus Gy., A tinó, SZI, kézirat); Maukib (uő, A békeküldöttség felvonulása, uo.); Hajlat sáj ('Teadélután'); Astar min Iblísz ('Okosabb az ördögnél'). A 2. világháborút több drámájában is megjeleníti: Makhba' raqam 13. ('A 13. számú óvóhely'), Qanábű ('Bombák'). Elbeszéléseivel ellentétben színműveiben szigorúan ragaszkodott a klasszikus arab nyelvhez, így ezek elsősorban élvezetes olvasmányok, könyvdrámák. Novelláinak óriási sikere arra indította, hogy egyes témáit regény alakban is megírja: a sikertelen népszövetségi ülés kifigurázása a Kliúbátrá f i Khán al-Khalílí ('Kleopátra a kairói bazárban', 1946); a szerző amerikai ú t j á t az Abu 'l-haul jatíru ('A szfinx repül') c. regényében írta meg; egy házassági háromszög története a Szalva f i mahabb ar-rih ('Szalva a szélviharban'); a libanoni erdőség egy titokzatos kastélyának legendája a Nidá' l-madzshúl ('Az ismeretlen hívása', 1939). O Főbb művei még: al-Háddzs Salabí (ua., nlák, 1930): Dunjá dzsadída ('Új világ', nlák, é.n.); Bint as-sajtán ('Az ördög lánya', nlák, 1944); Ilá 'l-liqá' ajjuhá 'l-hubb ('Viszontlátásra szerelem!', reg., é.n.); Almaszábíh az-zurq ('A kék lámpások', reg., é.n.); Sumrúkh ('Pálmaág', reg., 1957); Szaqr Qurais ('A Qurais törzs sasa', színmű, é.n.). O Magyarul még: 1 nla (Germanus Gy., Nagyv, 1957, 3.); A halál ügynöke és egyéb elbeszélések (Bartócz I., Germanus Gy., Várady L., 1958); 9 elb. (Molnár I., Boga I., Katona T., Mai arab elbeszélők, anto., 1960); 1 nla (Váradi L., Arabok, anto., 1976). O írod.: Germanus Gy.: Az arab irodalom története (1962); J . Berque: Anthologie de la littérature arabé contemporaine (1. köt., 1964); G. Lecomte — A. Ghedira: Textes littéraires arabes (1969); M. Peled: al-Uqszúsza at-Taimúríjja fí marhalatain (1977); R. Allén: The Arabic Növel: An Historieal and Critical Introduction (1982). Dévényi Kinga

mad (átírásváltozat); (Kairó, 1891—uo., 1921. febr.): egyiptomi író. Előkelő család sarja, a tudós és könyvgyűjtő Ahmad Taimúr basa fia, Mahmud Taimúr bátyja. Lyonban jogi és francia irodalmi tanulmányokat folytatott. Az 1. világháború kitörésekor visszatért Kairóba, ahol a kulturális élet minden terén rendkívül aktívan tevékenykedett. Nemcsak neves író, hanem ismert színész is volt. Színtársulatot alapított, amellyel több Shakespeare-da,T&bot adtak elő a szülői házban, ill. bérelt színpadon. Házasságkötése után felhagyott a szerepléssel, s csak az írásnak szentelte magát. O Az 1917—1918-as években írt novellái Má taráhu l-ujun ( Amit a szem lát ) c. jelentek meg kötetben. A karcolat mestere, a realista novella megteremtője volt az egyiptomi irodalomban. Legtöbbször a szegények sorsának egy-egy pillanatát villantotta fel írásaiban. Színművei közül első kiforrott munkája az al-Uszfúr fí 'l-qafasz ('Madár a kalitkában') volt, melyben az egyiptomi főúri családok maradiságát pellengérezte ki. Abdasz-Szattár efendi ('Abdasz-Szattár úr') c. négyfelvonásos vígjátéka hű képe az egyiptomi házasélet fonákságainak. Legjobb darabja, melynek bemutatását már nem érte meg, az al-Hávija ('A szakadék') a kokain romboló hatását ábrázolja. A lélektanilag megalapozott konfliktus és a jellemek hű rajza az egyiptomi színműirodalom kezdeteinek egyik kimagasló alkotásává teszik. Számos színdarabvázlata maradt fenn hagyatékában. Kritikai írásai közül kiemelkedik a Muhákamat al-muallifína ar-riváijjina ('Az írók feletti ítélkezés'), mely tréfás hangú bírálatokat tartalmaz azon színpadi írókról, akik felett a szerző álmában megjelenő elhunyt színészek ítélkeznek. Jelentős drámaelméleti írása a Szufúr c. folyóiratban megjelent cikksorozata: Maqálát an at-tamszíl alfanní va-lá-fanní ('Cikkek a művészi és nem művészi színjátszásról'). Műveinek összkiadása halála után (1922-ben) jelent meg Kairóban három kötetben: Vamíd ar-rúh ('A lélek fénye'); Hajátuná at-tamszílíja ('Színházi életünk'); Al-maszrah al-miszrí ('Az egyiptomi színház'). O írod.: Germanus Gy.: Az arab irodalom története (1962); G. Lecomte—A. Ghedira: Textes littéraires arabes (1969). Dévényi Kinga Taimúrijja, Aisa Iszmat Khátim: c Á'isa lsmat Hiitim Taymüriyya (tudományos átírás); Tejmúrijja, Asia Tszmat Khátim (átírásváltozat); (Kairó, 1840—1902. máj.): egyiptomi költő-, írónő. Ahmad Taimúr nővére. Ereiben török, kurd és cser-

c

Taimúr, Muhammad; Muhammad Taymür (tudományos átírás); Tejmúr, Muham4*

51

TAINE szakkal a k a r t a megszerezni. A saját hadával és Iro. másik h á r o m ötödének hadseregével m e g t á m a d t a Ulstert. Az ulsteri férfia k a t a harc kitörésekor egy sajátságos betegség t e t t e harcképtelenné. Mivel kegyetlenül b á n t a k egy Macha nevű tündérrel, ennek á t k a k é n t időnként bénító gyengeség fogta el őket. (Sjoestedt szerint ez a kór a cauvade, az Anyaistenségnek — aki nemcsak a termékenység, de a háború istene is volt — tiszteletét szolgáló kultikus szokás kifejeződése.) A még gyermekkorban lévő, 17 éves Cu Chulainnra nem vonatkozott ez az átok, és ezért e g y m a g á b a n vette fel a küzdelmet az óriási túlerő ellen. Az eposz ennek az egyenlőtlen harcnak a leírása. A hős a Glaiss Cruid folyó gázlóját védi, százszámra öli meg a szövetségesek katonáit. Párviadalok egész s o r á b a n győzedelmeskedik. A sebektől és a f á r a d a l m a k t ó l elgyengült hősnek apja, Lug isten segít, aki 3 napra átveszi fiától Ulster határának védelmét. Cu Chulainn legnagyobb harcát nevelt testvére, Fer Diad ellen vívja. A baráti gyengédség és a kegyetlen elszántság megkapó képei teszik kiemelkedővé ezt a szövegbe később b e t o l d o t t epizódot. A hős győz, de ereje fogytán van. Ekkorra azonlaan az ulsteri férfiak bénulásukból magukhoz térnek, és elűzik országukból az ellenséget. A barna bikát Medb embereinek sikerül ugyan megszerezni, de ez a legszebb connachti bikát megölve visszarohan Cuailngébe, ahol kimúlik. O A hősköltemény a szülőföld és a törzs áldozatos védelmének dicsőítése. Sok benne az egyenetlenség és a következetlenség, de az élet valóságának ábrázolásában m e g k a p ó a n reális. A jellemábrázolás a mű egyik legbecsesebb része. A férfias jellemű, gőgös és kegyetlen Medb, a felesége révén királysághoz jutott akaratgyenge Ailill, a becsületében súlyosan megsértett, önkéntes száműzetésben élő, de ren e g á t t á válni soha n e m tudó Fergus, az emberi és emberfeletti vonásokat sajátságosan egyesítő Chulainn (akit Windisch a Naphéroszhoz hasonlít) és a többi szereplő mind életszerű k a r a k t e r . K o r á b b a n az volt az általános felfogás, hogy a Táin hősei történeti személyek voltak; ma inkább a képzelet szülötteinek t a r t j á k őket. A mű irodalomtörténeti jelentősége, hogy megbízható képet ad a régi kelta életről és műveltségről. Sok v i t a folyt a Táin keletkezésének időpontjáról is. Ma az a felfogás uralkodik (O'Rahitty), hogy a hősköltemény a 2. és 4. sz. között keletkezett. Hosszú ideig s z á j h a g y o m á n y k é n t élt, és a 7. sz. közepén jegyezték le szerzetesek, akik az ősi mond á k b a belevitték s a j á t műveltségük eleme-

kesz vér folyt. A n y j a ellenkezése dacára édesapja, aki felfedezte nagyszerű képességeit, kiváló o k t a t á s b a n részesítette, a kor leghíresebb t a n á r a i t alkalmazva m a g á n t a náraként. Férjhezmenetele u t á n egy ideig felhagyott a tanulással, később azonban legidősebb lányára bízva a h á z t a r t á s t , ő ú j r a a nyelvtan s a verstan t a n u l m á n y o z á sába kezdett. K o r a i megözvegyülése után egyre inkább az írás felé fordult. Elsősorban arab nyelven írt verseket. A modern kor első arab írónője. Irt dicsverseket (a kedive dicsőítésére), elégiákat a rokonairól, elsősorban testvéréről és fiatalon elhunyt leányáról. Szúfi jellegű -*ghazal is található alkotásai között. Rövid, mindössze 72 oldalas d i v á n j á t többször is k i a d t á k : Hiljat at-tiráz ('A hímzés dísze', 1885, 1892). Próz á j á b a n — Mirát at-taammul fí 'l-umúr ('A dolgokról való elmélkedés t ü k r e ' , 1892), Natáidzs al-ahvál fí 'l-aqvál va'l-afál ( A helyzet eredményei szavakban és tettekben', 1887) — elsősorban t á r s a d a l m i kérdésekkel foglalkozott. Költészetének stílusában a klasszikus arab verselést követte, míg prózája a —unaqáma h a t á s á t m u t a t j a . O írod.: Germanus Gy.: Az a r a b irodalom története (1962). Dévényi Kinga táin: —• kelta irodalmi

formák

Táin Bó Cúailnge [Tán Bó Cualje] gondolati költészet intellektuális törekvéseinek is teret adhat:

T e légy d e r ű s p é l d á m , h a v a k m e r ő v a r j ú t e l e p s z i k r á m és e g y r e f e n t ül, m í g s z ö r n y ű s ú l y a földre t e p e r ő : t u d j a m , h o g y m é g i s elszáll s terhe m e n t ü l a l á b b n y o m o t t , annál t ö b b az erő, mellyel a l á z o t t á g a m v i s s z a l e n d ü l . (Usida

Ezer alak, tízezer f o r m a — visszatér m i n d a s e m m i b e , v í z b e n r a g y o g , h e g y e k b e n rejlik, m a g á t kell t ö b b s z ö r ö z n i e . Rét-szikkadás. rügy-pusztulás: kopár a lombtalan vidék, s ő fenn m a g á n y o s c s ú c s o k a t , c s o d á k a t é p í t m e s s z i r e .

J . : V e r s e g y ághoz)

Különösen gyakori, hogy a szerelmi érzést sugározza felénk a t á j hangulata:

(Laj K u : Felhő; f o r d . : Solymos

G y ü m ö l c s t ő l r o s k a d o z n a k a h á z m e l l e t t az á g a k . N e m m i n k e t v á r a d ú s f ü r t , n é l k ü l e d jön az este. M e g t é r s z , m i r e lilára festi a z ősz a f á k a t . F ü r t ö t t é p e k a z ágról, s z o m j u n k a t o l t j a n e d v e . (Che Lan

Vien: C s o k o r , f o r d . : Simor

A.: H o l t vidék)

Ida)

Magától értetődő továbbá, hogy a költészet —>tükrözési funkciójú műformáin kívül, a —>szépség értékét hordozó alkotások körében is rendkívül gyakori az olyan tájak

A.)

57

TAJKO szet sémái szerint, s a szoros értelemben v e t t t á j költészet ekkor sem fejlődik ki. A barokk e tekintetben csak azzal hoz ú j a t , hogy — García Lorca elemzését idézve — jóllehet „nem a valóságos természet mintájára a l k o t j a meg képeit", de immáron s a j á t stíluseszményeihez igazodó fantáziaképeket alkot, „nyárfái, rózsái, legényei és tengerei újszerűek, az ő alkotásai", mint Góngora y Argote leírása az Első Soledadban a szuezi földszorosról:

leírása, amilyen W. Wordsworth Táncoló tűzliliomok c. költeményében felragyog: S é t á l t a m , m i n t felhő, m e l y e t szél h a j t , c é l t a l a n , k ö n n y e d é n , s e g y s z e r c s a k e g y sor, e g y sereg a r a n y l i l i o m t ű n t elém, a tó p a r t j á n , a fák alatt ringtak, táncoltak álmatag. A h o g y csillaggal a t e j ú t ragyog s hunyorog mindenütt, a szikrázó kis öblöt úgy körüllobogta ünnepük; lángszirom, táncos, büszke fej h i n t á z o t t o t t v a g y tízezer. (ford.: Szabó

A földnyelv, m e l y a t e n g e r t s z é t h a s í t v a — ü v e g k í g y ó k é n t — egyesülni t i l t j a É s z a k k o r o n á s f e j é t déli f o k k a l : a f é n y l ő a n t a r k t i k u s csillagokkal pikkelyes farokvéggel.

L.)

O A szó szoros értelmében v e t t t á j költészetet az európai ókor nem ismerte. A görögségnél a t á j a mitológia színtere, Éosz testvére, a N a p — Héliosz — tüzet lehelő paripák által vont aranykocsin száll fölötte, mint M imnermosznkY.

(ford.: András

Héliosz izzad, n a p m i n t n a p v a n része d o l o g b a n , p á l y á j á n s o h a s e m lel p i h e n ő r e sehol, sem m a g a , sem p a r i p á i , m i h e l y t Kosz a h a b o k b ó l a m a g a s é g r e kilép: r ó z s a az u j j a i k ö z t . (ford.: Trencsényi-Waldapfel

I.)

A természet képei leginkább az idillek és az —>elégiák részleteiként jelennek meg, de ezekben is inkább —• toposz-jellegű locus amoenusok ('kedves hely') f o r m á j á b a n , sztereotip motívumokból (liget, forrás, berek stb.) felépített, stilizált-fiktív t á j k é p e k ben. A római költészetben (főként Horatius, Vergilius, Tibullus, Propertius verseiben) gyakoribbak a realisztikus természeti képek: S o r a c t e o r m á n csillog a hólepel, a büszke erdők fáit a zúzmara lehúzza és a gyors folyókat megszelídíti a szürke páncél. (Horatius:

T h a l i a r c h u s h o z , f o r d . : Szepesy

Gy.)

de csak más s t r u k t ú r á j ú költemények elemeiként. A korai középkor a keresztény contemptus mundi ('világmegvetés') jegyében elfordul az ember földi környezetétől, amely a későbbiekben is leginkább a —•természeti kezdőképekben játszik intonációs szerepet. A reneszánsz ember fordul ismét kíváncsi szemmel s a j á t világa felé: „vidékünk legmagasabb hegycsúcsát — jegyzi fel Petrarca — melyet méltán neveznek Monté Ventosonak, azaz a »Szelek Hegyé«nek, a mai nap megmásztam, pusztán attól a vágytól vezetve, hogy lássam a hegy rendkívüli m a g a s s á g á t . " Sajátos módon — a kor kettős szellemiségének megfelelően — azonban a költészet mégsem a valóságos t á j a t , hanem az antik toposzokból ismert stilizált t á j k é p e k e t festi a —>pásztori költé58

L.)

O Ezzel szemben Kínában, ahol a természeti képek már a king verseit is különleges gazdagsággal szövik á t , a szó szoros értelmében v e t t t á j költészet már a Hankorban (i. e. 2. sz.-i. sz. 3. sz.) megjelenik, s amellett, hogy a ->/w terjedelmes, dekoratív leírásai keretében is él, -*lü si és ->csüe csü f o r m á b a n írt miniatűrjeiben olyan leheletfinom pillanatképeket hoz létre, mint Po Csü-ji E s t e a folyónál í r t a m c. verse: ö s v é n y é n a h a b r a dől a l e n y u g v ó n a p g o l y ó , e m i t t k é k e n g y ö n g y ö z ő , a m o t t p i r o s a folyó. N y á r v é g t i s z t a éjjele s z e r e l e m m e l v a n tele, a h o l d g ö r b e , m i n t a z íj, a sok h a r m a t g y ö n g y c s o m ó . ( f o r d . : Weöres S.)

I n d i á b a n is már a 4—5. sz.-i szanszkrit költő, Kálidásza Felhőkövet c. nagy tájkölteménye megteremtette a —>dúta-kávja sok évszázadon át eleven m ű f a j á t , amely a szingaléz —>szandésa-költészetben is folytat ó d o t t . E hagyományok a kínai és indiai kultúrkör egészében elterjedtek; a miniatűr tájképek a japán és a vietnami lírában is virtuóz remekek, s a t á j költészet nevezetes m ű f a j a a gudzsarátí -+fágu, a pandzsábí és gudzsarátí -+báramáhí, a t h a i —>nirat. Az arab—perzsa kultúrkörben a t á j költészetet külön m ű f a j k é n t nem t a r t o t t á k számon, de a -yqaszída nemegyszer ilyen tendenciájú, pl. Qatrán költészetében. O A szó szoros értelmében felfogott tájköltészet Európában a felvilágosodás és a romantika szülöttje, ekkor fedezik fel ú j r a a költők a természeti környezet reális arculatát, s azt a lehetőséget, hogy ez s a j á t érzelmeikhangulataik kifejezésére kiválóan alkalmas (E. Young, J . G. Herder, Goethe, Novalis, Hölderlin, Wordsworth, Shelley, Petőfi, Puskin stb.). A műfajcsoportnak olyan sajátos alműfajai is elevenek ideig-óráig, mint az angol —•topographical poem v a g y a romantikus -*• romköltészet, temetőkert-költészet. A

TAJNU among the Greek and Romans (1963); J . Zalamea: Poesía ignorada y olvidada (1965); Szerdahelyi I.: Költészetesztétika (1972); D. Thoss: Studien zum locus amoen u s im Mittelalter (1972); K. Garber: Der locus amoenus und der locus terribilis (1974); H . - J . Heise: N a t ú r als Erlebnisr a u m der Dichtung (1981); E. Lobsien: Landschaft in Texten (1981); R . G r i m m — J . H e r m a n d (szerk.): N a t ú r und Natürlichkeit (1981); S. Gerndt: Idealisierte N a t ú r (1981); J . H a u p t : N a t ú r und Lyrik (1983). Simor András—Szerdahelyi István

szimbolizmusban a tájélmény által inspirált vers helyébe a költő lelkiállapotának kivetítése révén létrejött szubjektív vízió lép, mint Verlaine Holdfényében: K ü l ö n ö s t á j a lelked: nagy csapat álarcos vendég jár táncolva benne; lantot vernek, de köntösük alatt a b o l o n d szív m i n t h a s z o m o r ú lenne. D a l o l n a k , 8 z e n g a z é d e s , e n y h e moll: életművészet! Ámor győztes üdve! De n e m hiszik, a m i t a s z á j dalol, s a holdfény beleragyog énekükbe, a szép s bús holdfény, csöndes z u h a t a g , m e l y b e n á l o m száll a m a d á r r a h a l k a n , s vadul felsírnak a szökőkutak, a nagy karcsú szökőkutak a parkban. (ford.: Szabó

tájleírás: ->leírás, tájköltészet

L.)

táj-nung irodalom; tai-nung irodalom; tay-nung irodalom: a Vietnam északkeleti, hegyvidéki t a r t o m á n y a i b a n élő, a thai nyelvcsaládhoz tartozó t á j és n u n g etnikai csoport irodalma. Az azonos történelmi és kulturális hagyományú két etnikai csoport között csak néprajzi és nyelvjárási különbségek m u t a t k o z n a k , s a vietnami k u t a t ó k ú j a b b a n azonos nemzetiségnek tekintik őket. 1984-es adatok szerint a t á j o k lélekszáma 900 ezer, a nungoké 560 ezer, s együttesen Vietnam lakosságának 5 - 6 % - á t teszik ki. O A vietnami nemzetiségek közül ők rendelkeznek a leggazdagabb irodalommal, s a t á j irodalom viszonylag k o r á n bont a k o z o t t ki. A t á j írást a 16—17. sz.-ban honosította meg Quan Nhac és Quynh Van. Több kézírásos könyv m a r a d t fenn, amelyek ismeretlen szerzőjű t á j elbeszélő költeményeket és vietnami vagy kínai eredetű történeteket őriznek. A krónikák a kínai hódítás elleni harcokat vezető Nung Tri Cao és Nung Van Van tetteit és a történelmi legendákat (pl. a t á j fejedelmi trónért vetélkedő kilenc földesúrról szólót) örökítik meg. A 19—20. sz. fordulóján Do Hau költészete társadalomkritikai hangvételével tűnt. ki. O A francia gyarmati uralom alóli felszabadulás u t á n az észak-vietnami korm á n y z a t 1955—1961 között a t á j - n u n g nemzetiség számára is latin betűs írást dolg o z t a t o t t ki, s erre építette középiskolai anyanyelvi o k t a t á s u k a t . Az orális költészet gazdag h a g y o m á n y a i n a k összegyűjtése 1954 után kezdődött. A Truyen có TayNung ('Táj-nung verses elbeszélések', 1964) c. kötet a legendás elemekkel á t s z ő t t konfuciánus erkölcsi példázatokat t a r t a l m a z za; az ötezer soros Hat then ('Then dalok', 1968) c. g y ű j t e m é n y énekei a t á j - n u n g o k életmódjáról, hitvilágáról, történelméről is értékes információkat n y ú j t a n a k ; életbölcsességeiket a Tuc ngu Tay-Nung ('Táj-

Az expresszionizmussal a tájköltészet meghódítja az elidegenedett „második természet", a nagyvárosok falrengetegeit is, szintén vizionárius képekkel: . . .a szakadt, fekete városokban, hol m o s t k a d á v e r e k k é k r ó z s á i i l l a t o z n a k s c s a k a legyek b ú s f a l á n k s z a v á n d o r o l i d e - o d a a c s ö n d b e n , én a s z ü z e k b ű n b e e s é s é r e k ó s t o l o m a m u s t o t . (Kassák

L.: Ö r ö m h ö z )

E törekvések kiteljesedéseként válik a „városi t á j k ö l t é s z e t " József A.-nál a gondolati költészet remekeinek formájává: S a szövőgyárak ablakán k ö t e g b e száll a holdsugár, a h o l d lágy f é n y e a f o n á l a bordás szövőszékeken s reggelig, m í g a m u n k a áll, a g é p e k m o g o r v á n szövik szövőnők omló álmait. ( K ü l v á r o s i éj)

O A t á j költészet hagyományos stíluseszközei közül a leggyakoribb az élettelen tárg y a k a t élőként szerepeltető -»megszemélyesítés, amely a fenti idézetek többségében is rendre megtalálható. A modern t á j v e r s azonban g y a k r a n ennek ellentétével, az ,,elszemélytelenítés"-sel él, amikor az élő dolog élettelen dolgokká bomlik (->technomorfizmus). O (—• leíró költészet) O írod.: W. Ganzenmüller: Das Naturgefühl im Mittelalter (1914); E. Pons: Le théme et le sentiment de la n a t u r e dans la poésie anglosaxonne (1925); A. Biese: Das Naturgefühl im Wandel der Zeiten (1926); E. Blunden: Nature in English Literature (1929); A. Müller: Landschaftserlebnis und Landschaftsbild (1955); F. García Lorca: A költői kép don Luis de Góngoránál (Válogatott írásai, 1959); P. van Tieghem: Le sentiment de la n a t u r e dans le préromantisme européen (1960); H. R. Fairclough: Love of N a t u r e 59

TAJNY n u n g közmondások', 1972) publikálta; a Dan ca dam cuoi Tay-Nung ('Táj-nung lakodalmi énekek', 1974) ->felelgető dalai nemcsak a lakodalmi szertartások részleteit villantják fel, h a n e m a nemzetiség társadalmi szerkezetét és mindennapi életét is tükrözik. O A t á j etnikum köréből az 1950es években jelentkeztek az első modern, országosan elismert alkotók. A költők közül Nőng Mink Cháu és Nőng Quőc Chán, a prózaírók sorából Triéu An említendő. Az 1960-as évtizedben jelentkezett generációból a színműíró Be Don, Be Si Uong, a prózaírónő Vi Thi Kim Binh, az író Nőng Viét Toai és a költő Y Phúöng t ű n t ki. O (-> Vietnam irodalma) O írod.: La Van Lo: Esquisse sur les T a y - N u n g (Etudes vietnamiennes 41., 1975); T r a n Quang N h a t : Récentes études sur le folklore vietnamien (uo., 52., 1978); D a n g Nghiem Van—Chu Thai Son: E t h n i c Minorities in Vietnam (1984). Bőgős László tájnyelv: —• nyelvjárás, lom

nyelvjárási

gek — a maguk egészében t á j nyelven megszólalva — rímelés tekintetében is s a j á t o s t á j n y e l v i fordulatokkal élnek, mint az alábbi, a Szomorú nóta c. számon t a r t o t t székelyföldi katonadal-variációk egyikének alábbi strófája: S z e m m á r t o n n a k s z é p éfia, A n n a k l e á n y a , férfia, S z e r e t e t ü n k félbe e s ö t t Oh! barátságunk megcsökött.

Ilyen esetekben természetesen a tájnyelvi rímekhez semmiféle komikus á r n y a l a t nem kötődik. O (->tájnyelv, rím) O írod.: A. Heusler: Deutsche Versgeschichte (3. köt., 1929); László Zs.: A rím varázsa (1972); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Szerdahelyi István Tajovsky, Jozef: —>Gregor-Tajovsky, Jozef táj szó; tájszólás: -*nyelvjárás, irodalom

irodatajú: —>tayü

tájnyelvi rím: olyan rím, amelynél a -> rímhívó vagy a -+felelő rím az egybecsengés érdekében nem az —•irodalmi nyelvnek, hanem valamely —• nyelvjárásnak megfelelő alakú-ejtésű szó. H . Heine l)ie Menge t u t es c. versében pl. a grün ('zöld') helyett a berlini tájszólás gríhnjét használja: B o r u s s e n h a u p t s t a d t , mein liebes Berlin, Dein R u h m w i r d b l ü h e n ewig g r í h n J ó B e r l i n e m te! ö r ö k - z ő d ö n Virágozol m a j d p o r o s z f ő d ö n (ford.: László

nyelvjárási

Zs.)

Hasonló módon használja a debreceni ejtés tájnyelvi rímét Arany J . a Bolond Istókban:

Tájumánavar; Tayumanavar (tudományos átírás); (1766—1744): tamil (India) filozófus költő, remete. K o r á n a k egyik legnagyobb misztikusa volt; költészetének központi t é m á j a a jóga filozófia és a meditáció. Erősen szanszkritizált tamil nyelvű himnuszaiban vallási türelemre inti kortársait. O írod.: Shanmugam Mudaliar: The Philosophical Poems of S. T a y u m a n a v a r (1897); I. T. Tambiyah: Psalms of a Saiva Saint, Being Selections from the Writing of T a y u m a n a s w a m y (1925); A. Lehmann: Die H y m n e n Des T a y u m a n a v a r (1935); K. Zvelebil: Tamil Literature (1974). Major István Tajvan irodalma: ->kínai, irodalom I I I .

A l e g d e r e k á n , v a g y m á r a kezdeíí'rt is, Mielőtt a l á n v o m h a t t a v o l n a : finis

Tak, Pieter Lodewijk (eredeti családi név); Van de Klei (álnév); (Middelburg. 1848. szept. 24.—Domburg, 1907. júl. 24.): holland publicista, újságíró. Leidenben jogot t a n u l t , m a j d szülővárosában újságíróskodott. Később Amszterdamba került, ahol radikális liberálisként irodalmárokkal került kapcsolatba. 1886-ban a De Nieuwe Gids m u n k a t á r s a , majd 1890-től a szerkesztőbizottság t a g j a volt. A W. Kloos kilépése utáni szakadáskor (1894) a szociális gondolkodású munkatársak elvesztették állásukat. T a k - aki közben a szociáldemokratákhoz csatlakozott — ezután megalapította a De Kroniek c. hetilapot (1896), mely a Nieuwe Gids kulturális vonalát f o l y t a t t a . A

Nevezetes példája a tájnyelvi rímnek az angol —•Cockney rhyme és a francia -*rime normande. O László Zs. az effajta rímeket az általa —•torzító rímnek nevezett, szándékosan komikus h a t á s ú kifejezőeszközök közé sorolja. Valójában azonban a Cockney rhyme és a rime normande rímeit klasszikus költők „komoly" versekben is használták. O Amennyiben az íráskép nem tükrözi a tájnyelvi jelleget, hanem megegyezik a szokványos írásmóddal, de a rímhatás csak tájnyelvi ejtéssel jön létre, a tájnyelvi rím az irodalmi nyelvnek megfelelő olvasatban —>szemrímként h a t h a t . O Magától értetődő végezetül, hogy a népköltészeti szöve60

TAKAH felé fordult. Regényei közül kiemelkedő a Haikaishi ('Haiku mester', 1908), a Zoku haikaishi ('Haiku mester, folytatás', 1909) és a Kaki f utatsu ('Két kaki-szilva', 1915). Valamennyi regénye önéletrajzi ihletésű, a Haikaishi főhősének modelljéül s a j á t magán kívül kora neves haiku költői szolgáltak. A Kaki futatsu Masaoka Shikihez fűződő barátságáról szól, a mű címét az ő egyik költeményéből vette. O Összesen körülbelül negyvenhét-negyvennyolcezer haiku Takabatake Ransen; Takabatake Rankölteményt írt, kora hat&w,költészetének szen (Edo, 1838. máj. 1 2 . - 1 8 8 5 . nov. 18.): meghatározó, n a g y egyénisége volt, számos japán író. Beszélt nyelvű, szórakoztató elismert haikuköltő került ki iskolájából. O beszéléseket (gesaku) írt. Az Edo kori író, F ő b b művei még: Sanjö to yojöhan ('HáRyütei Tanehiko iránti tiszteletből 1880rom, és négy és fél tatamis szoba', reg., ban felvette a n n a k nevét. Kezdetben festé1909); Ochiba furu shita nite ('Hulló levelek szettel foglalkozott, később az irodalom a l a t t ' , reg., 1913); Susumubeki haiku no számos ágával, a /jai&wköltészettől a drámichi ('Az út, a m i t a haikunak követnie máig. A Meiji restauráció u t á n a Yomiuri Shimbun és más újságok munkatár 'SSL, S db kell', tan,, 1915—1917); Sanetomo ('Sanetomo', nö-dráma, 1919); Kami o musubu Issa Hőtan zasshi c. folyóirat főszerkesztője ('A h a j á t felkötő Tssa', dráma, 1935); Gohvolt. O Az 1870-es évek gesaku irodalmáyaku ku ('Ötszáz haiku', 1937); Saga nikki nak fő képviselője, elegáns, szép stílusban ('Sagai napló', d r á m a , 1943); Kyoshikushü író, a m ú l t b a visszavágyó szerző volt. O F ő ('Kyoshi haiku kötete', 1956). O G y ű j t , műve: Kösetsu konotegashiwa ('Szóbeszéd a kiad.: Zenshil ('Összes műve', 1934—1935, tujafáról', gesaku, 1879). Varrók Ilona ill. 1973—1975); Zenhaikaishü ('Összes haiku költeménye'. 1980). O Magyarul: 1 vers Takahama Kyoshi; Takahama Kjosi (írói (Faludy Gy., T e s t és lélek, 1988); 4 haiku név); Kiyoshi (eredeti név); (Iyo, Matsuya(Villányi G. A., Nagyv, 1988, 3.). ma, 1874. febr. 2 0 . — K a m a k u r a , 1959. ápr. 8.): j a p á n haikuköhő, író. Családja elszegéVarrók Ilona nyedett és egy kis faluba költözött. Ezek a vidéki t á j a k , gyermekkori élmények viszTakahashi Mutsuo; Takahasi Mucuo (Kiszaköszönnek haiku költeményeiben. Apja takyüshü, F u k u o k a prefektúra, 1937. dec. járatos volt a yökyoku és a nő művészeté15.—): japán költő, író. Gyermekkorának ben, b á t y j a pedig a nöraku felélesztésén, meghatározó élménye volt a nyomor, édesnépszerűsítésén fáradozott. Kawahigashi a p j á t korán elvesztette, s édesanyjától is Hekigotö kiváló haiku költővel gyerekkoelszakadt. Egyéniségén m a r a d a n d ó nyoruktól b a r á t o k , Masaoka Shiki tanítványai mokat hagyott a 2. világháború katasztróvoltak, költői köréhez t a r t o z t a k . Takahaf á j a . Fiatalon költővé érett, i f j ú k o r a versema Köda Rohan csodálójaként eredetileg it a Minő, atashi no oushi ('Mino az én regényírónak készült, de Masaoka, Shiki habikám', 1959) c. kötete tartalmazza. 1962i&w-reformmozgalma is magával ragadta, s ben fejezte be egyetemi t a n u l m á n y a i t és végül Kawah igashiva 1 e g y ü t t az új haiku Tökyöba költözött, ahol megjelent másokiemelkedő képviselője lett. A Hototogisu c. dik kötete Bar a no ki: Nise no koibitotachi /miÁ"Mköltészeti folyóirat kiadója, Masaoka ('A rózsafa: h a m i s szeretők', 1964) c. Ezt Shiki halála u t á n pedig főszerkesztője lett, követően érdeklődése a prózai m ű f a j o k felé az ő irányításával a lap a haikuköv'ök vezefordult. Többrészes regényének, a Zen no tő o r g á n u m á v á vált. O KawahigashitóX elhenreki ('Zen zarándoklat', 1974) c.-nek fiatérően. aki a naturalizmus irányába fejlesztal vidéki hőse lemerül Tökyö erotikus alvitette t o v á b b a haikut, megteremtve a shinlágába. Az író az erotika és a vallásosság keikő haiku ('új tendenciájú haiku') irányösszeütközéseit ábrázolja; ez a két t é m a áll zatát, T a k a h a m a ragaszkodott Masaoka érdeklődése középpontjában_ mind lírájáShiki shasei elméletéhez; a természet és az ban, mind p r ó z á j á b a n . Az Okoku no kőző emberi világ évszakok szerinti váltakozása('A királyság szerkezete'. 1982) c. kötetéért inak jelenségeit öntötte versbe, a haikut megkapta a Rikitei folyóirat díját. Tevé„virágokat és m a d a r a k a t megéneklő költekenysége a tanka- és a haikuköItészetre is m é n y n e k " (kachöfüeishi) nevezte. O A kiterjed. O Művei még: Jüni no enkei ('Tishinkeikő haiku népszerűségét látva egy zenkét nézőpont', önéletrajz, 1970); Sei időre felhagyott a haikuírássaA, s a próza sankakukei ('Szent háromszög', nla, 1972);

lap sikeréhez jelentősen hozzájárult Tak sokoldalú szerkesztői tevékenysége. O Művei: Diagnose ('Diagnózis', tan.-ok, 1903); Herdrukken uit Kroniek ('A Kroniek újranyomása', összegyűjtött cikkek, H. E. van Gelder kiad., 1908). O írod.: W. Thys: De Kroniek van Pieter Lodewijk Tak (1956); G. VV. Borrie: Pieter Lodewijk Tak (1973). Keller Anna

61

TAKAH mozgalom kibontakozására. Verseskötete, a Dadaisto Shinkichi no shi ('A dadaista Shinkichi versei', 1923) formabontó, nyelvhasználatában szokatlan darabjaival a modern j a p á n költészet születését jelenti. Még írt egy regényt Dada (ua., 1924) c., azután elfordult ettől az irányzattól, s a továbbia k b a n a Rekitei c. folyóirat szerkesztésében v e t t részt, és a zen buddhizmusban mélyedt el. Versei angol fordításban After Images ('Emlékképek') c. jelentek meg New Y o r k b a n , 1972-ben. A Teihon Takahashi Shinkichi zenshishü ('Takahashi Shinkichi összes verse', 1972) c. megjelent g y ű j t e m é n y e művészeti elismerésben részesült, Küdö ('Barlang', 1981) c. verseskötetével pedig elnyerte a Japán Költők Klubjának-díját. O Verseinek központi magja a zen, arra törekszik, hogy a zen szavakkal ki nem fejezhető lényegét megpróbálja versbe önteni. Regényeket, művészeti kritikákat írt, festészettel, szépírással is foglalkozott. O G y ű j t , kiad.: Takahashi Shinkichi zenshü ('Összes művei', 1982). Varrók Ilona

Döshi ('Ige', versek, 1972). O Magyarul: 1 —1 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988; uő, E r o t i k u s versek, 1990). Kristó Pál Takahashi no Mushimaro; Takahasi no Musimaro; Muraji (rangnév); (8. sz.): j a p á n költő. Többféle elmélet is létezik a r r a nézve, hogy mikor élt és alkotott. Csak egy költeményének keletkezési d á t u m a ismert, mely a Manyöshüban található, s 732-ből származik. Ez a Fujiwara nemzetség egyik ága ősének, Fujiwara Umakainak a j á n l o t t vers. Mushimaro valószínűleg U m a k a i szolgálatában á l l h a t o t t . A Manyöshü h a r m a dik korszakában, vagy negyedik korszakának az elején alkotott, vagyis a N a r a - k o r elején, vagy közepe t á j á n . A Manyöshüha.n található költeményeinek nagy része a Takahashi Muraji Mushimaro kashüból ('Takahashi M u s h i m a r o v e r s g y ű j t e m é n y e ' ) származik. Különlegességük, hogy legend á k a t is beleszőtt verseibe. Leggyakoribb t é m á j a az utazás, költeményei leíró jellegűek. M ű f a j u k a t tekintve főként chöka, ezenkívül tanka, sedöka (és egyéb) költemények. H i v a t a l n o k k é n t Hitachi t a r t o m á n y b a n teljesített szolgálatot, valószínűleg részt vett a Hitachi no kuni fudoki ('Hitachi tart o m á n y fudokija') összeállításában. O Magyarul: I vers (Kosztolányi D., Idegen költök, 1988). " Varrók Ilona

Takahashi ujibumi; Takahasi udzsibumi (789 k.): j a p á n származástörténet, szerzője ismeretlen. A Takahashi, v a g y más néven Kashiwade nemzetség tagjaiból kerültek ki hagyományosan a császári étkezések felügyelői, akik hatalmi h a r c b a keveredtek a hasonló tisztséget betöltő Azumi nemzetséggel. Viszályuk 716-tól állandósult, ezért mindkét nemzetség leírta eredetét, és ben y ú j t o t t a az udvarnak, hogy döntsön a vitában. A Takahashi u j i b u m i eredeti szövegéből m á r a csak töredékek m a r a d t a k fenn más művekben, mint például a Honchö gatsuryö, a Seiji yöryaku, vagy a Nenchügyöji hishö c. szertartások, ünnepek történetét, eredetét feldolgozó 10. sz. t á j á n összeállított művekben. E z e k e t a töredékeket Ban Nobutomo Edo-kor végi wagakus^a-tudós g y ű j t ö t t e össze egy kötetbe Takahashi ujibumi köchü ('Takahashi ujibumi jegyzetek', 1842) c. A f e n n m a r a d t részletek többek közt tartalmazzák a n n a k történetét, hogy hogyan nyerte el a Takahashi nemzetség nemzedékeken á t öröklődő r a n g j á t és tisztségét a császári udvarban. O írod.: Iwanami Shoten: Nihon kotenbungaku daijiten (1986). Varrók Ilona

Takahashi Shinkichi; Takahasi Sinkicsi; (Ikata, K o n a k a u r a , 1901. jan. 28.—1987. jún. 5.): j a p á n költő. Egy kis halászfaluban született, a p j a iskolaigazgató volt. Tizenegy éves k o r á b a n elveszítette a n y j á t . Már gyerekkorában olvasta a híres költészeti folyóiratokat, s megismerkedett az esztétizmus (tanbiha), ill. az idealizmus (risöshugi) irányzataival, valamint a Nyírfacsoport (->Shirakaba) költőinek műveivel. Shimazaki Töson, Natsume Söseki, Dosztojevszkij művei v o n z o t t á k . Tökyöba kerülve alkalmi m u n k á k a t vállalt, csavargott a városban. Tizenkilenc évesen részt v e t t a Yorozuchöhö folyóirat pályázatán egy novellával (Honoo o kakagu, 'Feléleszteni a lángot', 1920), s elnyerte vele az első díjat. U g y a n ebben a folyóiratban talált egy, a dadaizmust b e m u t a t ó írást, idézetekkel például olyan költőktől, mint T. Tzara. A dadaizmus mindent tagadó, mindent lerombolni kívánó erőteljes kifejezésmódját közel állónak találta a buddhizmus gondolatvilágához. Erről a témáról írott esszéje, a Dada butsu mondö ('A dadaizmus és a buddhizmus párbeszéde', 1920) a v a t t a a j a p á n dadaizmus alapítójává. Ez a műve nagy hatással volt a későbbi modernista irodalmi

Takai Kitö; Tokai K i t ó (Kyöto, 1741— 1789. okt. 23.): japán haikuköKő. Yosa Busón t a n í t v á n y a , mestere szövegeinek gondozója volt, Együtt állították össze a Momo sumomo ('Barack, szilva') c. gyűjteményt 1780-ban. Műveit a Seikashü ('Két virág antológia', 1789) antológia tartal62

TAKAH régészeti, később a történelem tanszék vezetőjeként t a n í t o t t . O 1921-tői emigrációban élt Franciao.-ban, ahol a grúz mensevik kormány által kimentett nemzeti kincseket őrizte. K e m é n y harcot v í v o t t azért, hogy e felbecsülhetetlen érték 1945-ben visszakerülhessen Grúziába. Hazatérése u t á n 1946-tól a Grúz T u d o m á n y o s Akadémia tagjai közé választották. Több mint 400 tudományos m u n k a szerzője volt. Tanulmányai, monográfiái, szövegkiadásai nélkülözhetetlen a l a p m u n k á k Grúzia történelmének és irodalmának k u t a t ó i számára. O Gyűjt, kiad.: Rcseuli nasromebi ('Válogatott művei', 1. köt., 1968). O írod.: R. Metreveli—S. Badridze: E k v t i m e Takaisvili (1962); Akademikoszi E k v t i m e Takaisvili. Chovreba da mogvaceoba (1966); I. Megrelidze: Rusztvelologebi (1970); E. Kelendzseridze (szerk.): Akademikosz Ekvtime Takaisvilisz arkivi (1972); A. Szurguladze: Ekvtime Takaisvili (1977); G. Dzsibladze: Kritikuli etiudebi (8. köt., 1985). Bíró Margit

mazza. O Magyarul: 2 vers (Greguss S., Árnyékbirodalom, anto., 1986). Takai Yüichi; Takai -Júicsi (írói név); Taguchi Tetsuró (családi név); (Tökyö, 1932. ápr. 27.—): j a p á n regényíró. Apja a hagyományos japán festészet művelője, nagyapja pedig, Taguchi Kikutei, Meiji kori családregényíróként volt ismert. Fiatalon elvesztette a p j á t , nagyapját, m a j d édesanyját, s e tragédiák — a n y j a öngyilkos lett — meghatározó élményei későbbi írói munkásságának. T a n u l m á n y a i t a Waseda egyetem angol szakán végezte. A Kita no kawa ('Északi folyó', 1965) c. regényével, melyben a j a p á n háborús vereség, és a n y j a öngyilkosságának t é m á j á t dolgozza fel, elnyerte az Akutagawa-díjat. Szülőföldje, a zord északi Töhoku késő őszi vidéke a d j a anya és gyermeke félelmeinek, szorongásainak hátterét. A Kono kuni no sora ('Hazánk ege', 1979) c. regényéért, melyben klasszikus, szabatos stílusa lírai hangulattal ötvöződik, Tanizaki Junichirö-díj&t k a p o t t . O Egyéb fő regényei: Asai nemuri no yoru ('Éjszaka félálomban', 1966); Tanima no michi ('Út a völgyben', 1968); Yoake no tochi ('Hajnali föld', 1968); Yume no ishibumi ('Álombeli emlékkő', 1976); Hadakagi ('Csupasz fa', 1979); Majitsu no gakkö ('Az igazság iskolája', 1980). Varrók Ilona

TakakuraTeru (Köchiken, 1891. ápr. 14. —?, 1986. ápr. 2.): japán regényíró, drámaíró, kritikus. A Shirakabaha körének hatására kezdett regényeket írni. A vidék kulturális felemeléséért indított mozgalomban vezető szerepet játszott. Az irodalmat a politikai célok szolgálatába állította. A japán nyelv, ill. írás ésszerűsítése foglalkozt a t t a , a népi irodalom mellett t e t t hitet. Baloldali beállítottsága m i a t t többször let a r t ó z t a t t á k . A háború után a J a p á n Kommunista P á r t t a g j a volt. O Művei: Nihon kokuminbungaku no kakuritsu ('A japán népi irodalom megteremtése', 1936); Hakone yösui ('Hakonei öntözővíz', reg., 1951). O G y ű j t , kiad.: Takakura Teru chosakushü ('Takakura Teru művei', 1923—1926); Takakura Teru meisakusen ( ' T a k a k u r a Teru fő művei', 1953). O Magyarul: 1 nla (Wessely L., Csillag, 1953, 11.); A disznó dala (reg., uő, 1958); 1 nla (uő, Világirodalmi antológia, VI/2. köt., 1962). Varrók Ilona

Takaisvili, E k v t i m e (Lihauri, Maharadze körzet, 1863. jan. 3.—'Tbiliszi, 1953. febr. 21.): grúz filológus, történész, régész. Középiskolai t a n u l m á n y a i t a kutaiszi gimnáziumban végezte 1883-ban. E z t követően a pétervári egyetem bölcsészkarán tanult. 1887-ben kandidátusi fokozattal tért vissza szülőhazájába, ahol 1894-ig a tbiliszi nemesi iskolában és a klasszikus gimnáziumban t a n í t o t t görögöt, latint, történelmet és földrajzot. Ezzel párhuzamosan tudományos k u t a t ó m u n k á t is végzett. Érdeklődésének középpontjában a grúz történelem állt. Rendszeresen vezetett régészeti expedíciókat. Első, figyelemre méltó publikációit (grúz kéziratok leírása és kritikai feldolgozása) 1890-től közölte az Iveria c. lapban. Egy-egy m u n k á j á é r t Pétervárott és Moszkvában aranyéremmel t ü n t e t t é k ki. 1894-től a tbiliszi nemesi iskola, m a j d (1904-ig) az abból általa létrehozott gimnázium igazgatója lett. 1907-ben megalapít o t t a a Grúz Történelmi és Néprajzi Társaságot, amelynek elnökévé választották. Emellett számos tudományos társaság tagja, ill. elnöke volt. Kezdettől fogva tevékenyben részt v e t t a tbiliszi egyetem megalapításában (1918), ahol professzorként, ill. a

Takarni J u n ; Takarni Dzsun (írói név); Takarna Yoshio (eredeti név); (Fukui prefektúra, 1907. febr. 19.—Tökyö, 1965. aug. 17.): japán író, irodalomtörténész. Angol irodalmat tanult. A marxizmus hatása alá kerülve részt vett a baloldali irodalmi mozgalmakban. Önéletrajzi ihletésű regényei (Kokyü wasurevbeki, 'Elfelejthetjük régi ismerőseinket', 1936; Ikanaru hoshi no rnoto ni 'Akármilyen csillagzat a l a t t ' , 1939; Iyana kanji, 'Gyűlöletes érzés', 1963) a háború 63

TAKAH szobrászati díjat, mely tíz évig létezett. O A háborús időszakot leszámítva, művészetét a -> Shirakaba irányzatához közel álló idealizmus, humanizmus, s ugyanakkor erőteljes stílus jellemzi. A beszélt nyelvet alkalmazó szabadvers egyik megteremtője. O Egyéb művei: Inshöshugi no shisö to geijutsu ('Az impresszionizmus gondolatvilága és művészete', tan., 1915); Rodan no kotoba ('Rodin nyelve', tan., 1916); Rodan ('Rodin'. kritikai életrajz, 1927). O Gyűjt, kiad.: Zenshishü ('Összes verse', 1966— 1967); Zenshü ('összes műve', 1957—1958); Takamura Kötaröshiryö Takamura Kötarö anyagok', 1972—1977); Zökei ('Szobrászata', 1973); Senshü ('Gyűjtemény', 1981—1982). O Magyarul: ' 1—1 vers (Kosztolányi D., Kínai és japán versek, 1943; Gergely Ágnes, Verses világjárás, anto., 1971); 3 vers (uő, Válogatott szerelmeim, 1973); 4 vers (Hürkecz I., U t u n k , 1974, 4.); 1 vers (uő, uo., 1975, 28.); 8 vers (Gergely Ágnes, Nagyv, 1983, 10.); 1 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988). O írod.: Gergely Ágnes: A szobrászköltő (Nagyv. 1983, 10.). Varrók Ilona

előtti nyugtalanságról, a baloldali értelmiség üldöztetéséről, a liberális nézetek kényszerű megtagadásáról szólnak. A klasszikus hagyományok mellett a modern írói technik á t is alkalmazta, szembeállítva a primitív realizmussal. Takamura Kötarö, Takamura Kótaró (Tökyö, 1883. márc. 1 3 — u o . , 1956. ápr. 2.): japán költő, szobrász. Apja faszobrász volt, s az ő tehetségét örökölve gyerekkorától szobrásznak készült. A tökyöi Művészeti Főiskolán végzett, a szobrászaton kívül európai festészetet is t a n u l t . Már főiskolai évei a l a t t csatlakozott a Shinshisha költői körhöz, s a Myöjö c. folyóirat közölte tanka költeményét. Három és fél éves amerikai és európai t a n u l m á n y ú t j a a l a t t New Yorkban, Londonban, Párizsban ismerkedett a modern szobrászattal, s közben Párizsban felfigyelt Verlaine és Baudelaire költészetére. Hazatérve élesen bírálta a régi elméletekhez és technikákhoz ragaszkodó j a p á n művészeti életet, számos fordításban és tan u l m á n y b a n m u t a t v a be a korabeli modern európai irányzatokat. A dekadens művészet lelkes híveként t a g j a lett a fiatal művészek Pan no kai körének, 1914-ben megnősült, feleségének, Naganuma Chiekonak — aki elborult elmével halt meg — , egy egész verseskötetet szentelt: a Chiekosho ('Chieko verseskötete', 1941) vallomás szerelmükről, házasságukról, s az űrről, amit felesége hagyott maga u t á n halálával. Dötei ('Megtett út', 1914) c. kötetében s a j á t igazságának keresése u t á n az emberi, m a j d a társadalmi igazság keresése révén j u t el a humanizmusig, a h u m a n i s t a költészetig. Ezzel a kötetével elsőként nyerte el & japán művészeti akadémia díját. O A háború a l a t t ő volt a legaktívabb háborús költő, harcra buzdító versei két kötetben (Oinaru hi ni, 'Nagy napon'. 1942; Kiroku, 'Feljegyzés', 1944) jelentek meg. Az 1945-ös amerikai bombázások idején tökyöi otthona és műterme kétszer is leégett. A háború után egy eldugott kis hegyi faluba, Yamaguchiba költözött. Földet művelve, az emberektől távol, magányosan élt és írt, mintegy vezeklésként a háborús verseiért, a humanizmustól való elfordulásáért . H é t évet t ö l t ö t t itt, ezalatt született az Angushöden ('Ostobaságom rövid története', 1947), ill. a Tenkei ('Minta', 1950) c. kötete; ez utóbbiért m e g k a p t a a Yomiuri irodalmi-díjat. Élete végén visszaköltözött Tökyöba, mert megbízták egy emlékmű elkészítésével, melyet a T o w a d a nemzeti p a r k b a n állítottak fel (ez volt élete utolsó alkotása). 1957-ben létrehozták a Takamura, Kötaro költészeti és

Takamura monogatari (13. sz.): japán prózai alkotás; K a m a k u r a - k o r eleji vagy Heian-kor végi —>monogatari. Valószínűleg 1210 t á j á n keletkezett, írója ismeretlen. A főszereplőt a monogatari szerzője a Heiankor elejének híres irodalmáráról, udvari emberéről, Ono no Takamuráról mintázta, de a valós személyhez nem sok köze van. Két részből áll, mindkettő rövid történet, s a krónikák stílusát követi. Az első történet alapjául Ono no T a k a m u r a egyik waka költeménye szolgál, mely a Kokinshüban található. Ez a rósz az uta monogatari m ű f a j á t követi, 29 waka, költemény köré szövődik a tragikus szerelmi történet, T a k a m u r a és féltestvér húga szerelmi története. A második történet m á r csak három wakát tartalmaz, inkább a setsuwa m ű f a j á h o z áll közel, T a k a m u r a boldog házasságának elbeszélése. A két történet nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, T a k a m u r a első szerelme szellemének megjelenése köti össze a kettőt. O írod.: Iwanami Shoten: Nihon kotenbungaku daijiten (1986). Varrók Ilona takanot vers) O írod.: -J. Kühnel: T a k t m e t r i k (Metzler L i t e r a t u r Lexikon, szerk. G. és I. Schweikle, 1984). Szerdahelyi István taktovik: -*taktometrikus

elmélet

taktus: -+ütem taktusfeleződés: -> ütemjéleződés taktusharmadolás: —• ütemfeleződ és Takvam, Marié (0rsta, 1926. dec. 6.—): újnorvég (nynorsk) nyelven alkotó norvég költőnő, írónő. írói munkássága mellett g y a k r a n foglalt állást nyilvános v i t á k b a n . O Első verseskötete 1952-ben jelent meg Dáp under sju stjerner ('Keresztség hét csillag alatt') c„ amelyet többek között a Syngjande kjelder ('Éneklő források', 1954), Mer ke etter liv ('Az élet nyomai', 1962), Idun (1966), Brod og tran ('Kenyér és csukám á j olaj', 1969), Auger—hender ('Szemek—kezek', 1975) c., nagy sikerű kötetei követték. Művei révén egy nő életének egymást követő fázisaiba nyerhetünk bepillantást. Ezzel párhuzamosan a személyes megközelítéstől az általánosabb, társadalomkritikus nézőpont felé m u t a t írói fejlődése. A városi élet és az emberi lét vizsgálatának pesszimista megközelítése költeményeinek iróniája és jellegzetesen szarkasztikus befejezése által oldódik fel. Falle og reise seg att ('Esni és ú j r a emelkedni', 1980) c. kötetének hangneme változást tükröz költészetében; az élet kilátástalansága felett a remény győzedelmeskedik. Dansaren ('A táncos', 1975) c. regényében a nő szemszögéből ábrázolt egy szerelmi háromszöget: egy nő és egy férfi osztozkodik a tragikus sorsú másik férfi, a főhős érzelme-

in. O Egyéb fő művei: Dikt i utval ('Válogatott versek". 1976); Brevetfrá Alexandra ('Levél Alexandrától', reg., 1981); Aldrande drabantby ('Öregedő bolygóváros', költ.-ek, 1987): Rognebaer ('Madárberkenye', költ.ek. 1990). O írod.: J . Gverland: Den vanskelige kjaerligheten (Vinduet, 1975, 4.); I. L. Breivik: Marié T a k v a m (Kvinner i nynorsk prosa, 1980); A. Hiorth Lervik: Gjennom kvinneoyne (1982). Baksy Péter táladh: ->skót irodalom talaing irodalom: —>mon irodalom Talalaj, Leonid Mikolajovics (Szavinci, 1941. nov. I I.—): u k r á n költő. Kezdetben asztalosként és kőművesként dolgozott, majd a Gorkij Irodalmi Főiskolán szerzett diplomát 1971-ben. 1956 óta publikál. Első verseskötete Zsuravlinij lemis ('Darueke') c. 1967-ben jelent meg. A pontos megfigyelések, a sajátos lírai gondolatok költője. Nyelvezetére igényesség és gondosság jellemző. Verseinek t é m á j á t kortársai — a munkások, k a t o n á k — életéből meríti. O További verseskötetei: Vitrila trivoh ('A nyugtalanság vitorlái', 1969); Oszinnyi hnyizda ('Őszi fészkek', 1971); Nye zupinyajszja, mity! ('Ne állj meg, pillanat!', 1974); Dopoki tvij csasz ('Ameddig az időd t a r t ' , 1979); Voda v prihorscsi ('Maroknyi víz'. 1981); Viszoke bahattya ('Magas máglya', 1981); Hlibokij szád ('Mély kert', 1983); Naodinci z szvitom ('Szemben a világgal', 1986). Kovács Oxána Talalajevszkij, Matvij Aronovics (Mohnacska. 1908. dec. 28.- Kijev, 1978. szept. 22.): ukrán és jiddis nyelvű költő, író, drámaíró. Kistisztviselő-családból származott. A kijevi népművelési főiskolán t a n u l t . Tanulmányainak befejeztével (1932) a Molodij Proletár c. lap irodalmi és művészeti rovatát vezette, m a j d a kijevi színház dramaturgja lett. O Első művei 1926-ban jelentek meg. 14 verseskötetet a d o t t ki jiddis nyelven, és írt n é h á n y kötetet oroszul is. Színdarabjait U k r a j n a színházaiban gyakran játszották. O F ő b b művei (ukrán nyelven): Tvoji szini ('A te fiaid', versek, 1949); Poeziji ('Költemények', 1956); Persi konvaliji ('Az első gyöngyvirágok', versek, 1957); Pjeszi ('Színművek', 1958); Szerce materi ('Anyai szív', színmű, 1962); Zeleni vruna ('Zöld hajtások', versek, 1968); Pjeszi-kazki ('Mesedrámák', 1968); Kniha materi ('Anyám könyve', reg., 1979). O Magyarul: 1 vers (Vihar B., Szovjet-jiddis költészet, anto., 1948). Scher Vera

73

TALAL találós: szóbeli rejtvény, a rejtvény alműf a j a . A legrégibb m ű f a j o k egyike, írásos emlékeit az írásbeliség kezdeteitől ismerjük. I t t az írás azonban rendszerint csak a rögzítés eszköze; csupán később (de még az antikvitásban) t e r j e d el az írott f o r m á t konstitutív módon felhasználó (pl. a b e t ű k sorrendjét, kiejtését, fordított sorrendű olvasását, számértékét stb. a megfejtéshez felhasználó) változata, amely kedveli az egybe- és különolvasásra épülő, —>szójátékokkal élő f o r m á k a t . Ezek nemzetközivé is v á l h a t n a k (pl. a latin eredetű „ 0 / A = oper a " t ö b b európai nyelvben felhasználható ötlet). A képrejtvény, keresztrejtvény (—>irodalmi rejtvény, rébusz) is igen g y a k r a n ezt a h a g y o m á n y t követi. O T a r t a l m i l a g rövid, epikai jellegű: egy megállapítást vagy történést idéz fel. K é t fő c s o p o r t j á t aszerint különböztetjük meg, hogy ennek végén van-e külön kérdő formula (ilyenkor —»találós kérdés), vagy a történet m á r az elmondás szituációjában megfejtésre vár (ilyenkor -»•találós mese). A rokon m ű f a j o k , pl. az —>okosságpróba, tudáspróba keretében viszont szinte bármilyen fontos, furcsa, tréfás vagy egyenesen beugrató kérdés elhangozhat. (Egy német szöveg pl. 18 jövevényről és öt ezeket tolmácsolóról beszél; megfejtése: 18 mássalhangzó és 5 m a g á n h a n g zó.) O (->rejtvény, irodalmi rejtvény) O írod.: Magyar népköltészet (Magyar Néprajz, 5. köt., 1988); A magyar folklór. Egyetemi t a n k ö n y v (1989). Voigt Vilmos

vény", „ e n i g m a " volt, az összefüggés még nyilvánvalóbb. O Meg kell különböztetnünk ettől az alműfajtól t ö b b olyan mesetípust, amelyekben a cselekmény okos kérdések, talányok körül bonyolódik. Ilyen pl. a T u r a n d o t - t ö r t é n e t eredetije (a talányt megfejteni parancsoló királykisasszony), a szfinx kérdése-történet stb. Ám nemcsak a mese kedveli a rejtvényeket, hanem a mítosz, sőt a verses epika is (lásd az okos feleletek balladatípusát vagy a katekizmusi ének szövegeit.) O (->rejtvény) Voigt Vilmos talány: —>enigma, rejtvény, találós, találós kérdés, találós mese Talarico [tálárikó], Elio (Róma, 1907. jún. 22.—): olasz író, újságíró. Orvosi hivatása gyakorlásával egyidejűleg jelentette meg első írásait M. Bontempelli és C. Malaparte Novecento c., 1926—1929 közt megjelent a v a n t g a r d i s t a folyóiratában. Mint komédiaíró A. G. Bragaglia színházában, a Teatro degli I ndipendentiben, 1929-ben mut a t k o z o t t be Morbo di Talarico ('Talarico betegsége') c., m a j d 1930-ban a Talarico Miracolante ('A bűvös Talarico') c. darabjával, melyben már a szürrealista színház első jegyei m u t a t k o z n a k meg. E z t az irányt követve írta meg Dedalo e la fuga ('Daidalosz és a menekülés') c., a házasságtörésről szóló színművét, mely 1942-ben, a római Teatro della Valiéban megbukott, később azonban más olasz v á r o s o k b a n váltakozó sikerrel játszották. Legnagyobb elismerést Prometeo ('Prométheusz') c. színműve kapta, melyet 1961-ben, Milánóban m u t a t t a k be. A d a r a b az orvosi hivatásról szóló optimista példázat; az orvos és a beteg egymásra utalt helyzetét vizsgálja, ami a betegség leküzdésében és a gyógyulásért folytatott közös küzdelemben m u t a t k o z i k meg. Nyerges László

találós kérdés; devinette (nemzetközileg elterjedt francia megjelölés): a rejtvény azon formája, melyben határozott kérdést fogalmaznak meg (szemben a —•találós mesével). A folklór — s főként a —•gyermekfolklór — legelterjedtebb m ű f a j a i n a k egyike, világszerte m i n d e n ü t t megtalálható. A hivatásos irodalomban az —>enigmák közé tartozik. Legnevezetesebb nemzeti válfajai a héber —•hídá, a török ->bilmece, az olasz —•indovinello és az angol nyelvterületen elt e r j e d t —>conundrum. O (—>rejtvény, irodalmi rejtvény, találós) Voigt Vilmos—Szerdahelyi István

talatia; thalathia: szuahéli strófaforma. Három, egyenként 6 v a g y 12, ritkábban 15 szótagos, szótagszámláló sorból áll. Rímképlete a a a vagy a b a, a hosszabb sorok esetében középen, ill. a 8. szótag után hasonló képletű belső rímekkel. O feketeafrikai irodalmi formák, szótagszámláló verselés, szuahéli irodalmi formák) Füssi-Nagy Géza

találós mese: a rejtvény olyan f o r m á j a , amelyben nincs h a t á r o z o t t kérdés megfogalmazva (mint a szó szoros értelmében vett találós kérdés esetében), h a n e m egy történet (olykor igen rövid, utalásszerű) elbeszélése u t á n lehet választ adni a felmerülő kérdésre, vagy értelmezni a szöveget. Ennek szükségessége az előadás k o n t e x t u sából derül ki. O Minthogy a m a g y a r b a n a mese szó eredeti jelentése éppen „rejt-

táláttu: —• tamil irodalmi

formák

Talbert [tálber], Francois-Xavier (Besancon, 1728. aug. 4.—Lemberg, Galícia, 1803. jún. 4.): francia író, költő. Tekintélyes csa74

TALEV Iádból származott; egész fiatalon reverendát ö l t ö t t , de jó anyagi körülményei lehetővé t e t t é k számára, hogy irodalmi ambícióit is kielégítse. A király prédikátora, Besancon város kanonokja volt. A dijoni és a besanconi akadémiának is t a g j á v á választ o t t á k . O Talbert hírnevét többek között a dijoni akadémiához 1753-ban b e n y ú j t o t t L'origine de l'inégalité ('Az egyenlőtlenség eredete') c. értekezése alapozta meg. Mint ismeretes, az e címen kiírt pályázatra J . - J . Rousseau is b e n y ú j t o t t a híres értekezését, de az akadémia Talbert javára d ö n t ö t t . Az a p á t számos dicsőítő beszéd (éloge) szerzője, a többek között Bossuet (1772), Montaigne (1774), Louis le Bien-aimé ('Nagyon szeretett Lajos' [XV. Lajos ifjúkori neve], 1775) magasztalására írt műveit akadémiai díjjal j u t a l m a z t á k . A francia forradalom kitörése u t á n hamarosan emigrált, Galíciában telepedett le, ahonnan már nem t é r t vissza. O Műve még: Quelle est la source de l'inégalité parmi les hommes ('Az emberek egyenlőtlenségének eredete', ért., 1753; kiad.: R . Tisserand: Les concurrents de J e a n J a c q u e s Rousseau á l'académie de Dijon 1936). O írod.: Ph. de la Madeleine: Nécrologie (Décade, X X X V I I T . 505—507. old., 1803); J . Cousin: L'Académie de Besancon (1954). Padányi Klára Taldir [táldír] (írói álnév); Francois J a f f rennou (családi név); (Carnoét. 1879—Bergerac. 1956): breton nyelven alkotó francia író, újságíró, költő. Jogi t a n u l m á n y o k u t á n újságíróként dolgozott, több lapnál. 1899ben Gallföld felavatott bárdja lett. A rennes-i egyetemen kelta nyelvekből doktorátust szerzett. 1904-ben breton nyelvű irodalmi magazint alapított: az Ar Vrot ('Az ország'), m a j d elindított egy kétnyelvű havilapot: Ar Bobl/le Peuple ('A nép' — bretonul és franciául). 1933-ban fő d r u i d á v á (kelta pap) választották a bretagne-i Gorseddben. A breton nemzeti himnusz szövegének szerzője: Bro gaz ma Zadou ('Atyáim ősi földje'). Az 1898 és 1911 között írt cikkei, t a n u l m á n y a i és előadásai megjelentek egy k ö t e t b e gyűjtve: Ganedigez eun emzao ('Egy mozgalom eredete', 1912). Készített egy francia—breton szótárt is (1914). Lokálpatriotizmusa m i a t t — ami pedig viszszafogott volt — a 2. világháború után, a g y a r m a t i felszabadító mozgalmak elnyomása idején 5 évre börtönbe került, és kitilt o t t á k Bretagne-ból. O Főbb művei még: Les poémes de Taldir ('Taldir versei', francia fordításban, 1911); Ar Barz hag ar Prokuror ('A költő és az ügyész', színdarab, é. n.). Budai Rita 75

Talev, Dimitár P e t r o v ; Dimo Bolgarin (írói álnév); (Prilep. 1898. szept. 1.—Szófia. 1966. okt. 20.): bolgár író. Apja kovácsmester volt. A családban bensőséges patriarkális légkör és a nemzeti újjászületés korának patriotizmusa uralkodott. A török rabság és a lázadó ellenállás légkörében n ő t t fel. Átélte az 1903-as felkelés m á m o r á t és keserű csalódását is. O t t h o n u k a török uralommal elégedetlen emberek állandó találkozóhelye volt. Orvostant és filozófiát hallgat o t t Zágrábban és Bécsben. 1921-ben azzal a meggyőződéssel fejezte be a szláv filológiát Szófiában, hogy „valami jelentőset kell írnia Makedóniáról". O Műveinek egyetlen és állandó t é m á j a v a l ó b a n Makedónia bolgár lakosságának élete, a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelme lett. Első elbeszélése, a V ocsakvane ('Várakozva'), amelyen I. Vazov h a t á s a érződik, 1917-ben jelent meg a Rodina c. lapban. A szocialista eszmék hatása alatt született írásait az 1920-as években a Rabotnicseszki vesztnik, a Lács és a Nov pát c. lapok, az 1930-as években hazafias elbeszéléseit és más hazafias írásait pedig a makedóniai bolgárok különböző eszmei irányzatú lapjai és folyóiratai közölték. A Zora c. lapban publikálta meséit, színházi kritikáit, karcolatait, útleírásait és társadalmi—politikai t é m á j ú cikkeit. 1928—1930-ban a d t a ki Uszilni godini ('Gyötrelmes évek") c. trilógiáját, melynek részei: V drezgavinata na utroto ( H a j n a l i szürkületben ); Podem ('Fellendülés'); Ilinden ("ülésnap"). Ezekben az években támadt fél az író érdeklődése hősei világának erkölcsisége iránt. í g y születtek pszichológiai t é m á j ú elbeszélései, melyeket Zlatnijat kljucs ('Aranykulcs', 1935), Velikijat car ("A nagy cár'. 1937) és Sztarata kásta ( Régi ház', 1938) c. köteteiben g y ű j t ö t t össze. A nagy cárról írottban figyelhető meg a későbbi történeti regényíró első kísérlete, hogy Szamuil korának életét széles keretben, teljes drámaiságában ábrázolja. Az 1950-es években írta meg e t é m á b a n történelmi trilógiáját, melynek címe: Zseleznijat szvetilnik ('Vasgyertyatartó', 1952); Ilinden ('ülésnap', 1953); Preszpanszkite kambani ('Preszpai harangok', 1954). Ez a legjelentősebb műve. mely t ö b b kiadást ért meg. Magyarul Szultána c. 1962-ben Karig Sára fordította le részleteit . A trilógia egyes kötetei önmagukban is teljes művek. Makedónia bolgár lakosságának harcát, a harc első szakaszát, az önálló bolgár egyház megteremtéséért vívott küzdelmet ábrázolta: m e g m u t a t t a , hogy a Balkán-félszigetnek ezen a részén a haladás két akadályba ütközött: a feudális török államhatalomba.

TALFO valamint a görög egyházba és burzsoáziába; az utóbbi nem hanyatló, h a n e m új társadalmi erőket képviselő ellenfél volt. O Több bolgár kulturális és irodalmi díjat kapott. Főbb történelmi regényeit megfilmesítették. O Elsősorban történelmi regényeivel járult hozzá az 1950-es és 1960-as évek bolgár regényeinek fejlődéséhez; történelmi a l a k j a i t erősen individualizálta, s közben mély érzelmek ismerőjeként mint nemzetpszichológus és történetíró, a bolgár lélek magyarázója, a nemzeti sajátosságok ismerője nyilvánult meg. A történelmi szükségszerűségeket vizsgálta a nemzet életében. a makedón nemzeti ébredésben. O Főbb művei még: Szálzite na mama ('Anyám könnyei', mesék. 1925); Szamuil 1—3. (ua., reg., 1 -3. köt., 1958—1960); Bratjata ot Sztruga ('Sztrugai testvérek', kisreg.. 1962); Poveszti i razkazi ('Kisregények és elbeszélések'. 19(52); Hilendarszkijat monah ('Hilendari szerzetes', reg., 1962); Olaszovete vi csuvam ('Hallom a hangotokat', reg., 1966). O G y ű j t , kiad.: Szácsinenija v 11 torna ('Művei 11 kötetben', 1972—1978). O Magyarul: reg. részletek (Karig Sára. A bolgár irodalom kistükre. 1969). O írod.: Székely Erzsébet: Egy nemzet ébredése (Nagyv, 1958, 11.); B. Xicsev: Dimitár Talev (1961); T. Zsecsev: Zag a d k a t a na D i m i t á r Talev (Szávremenni obrazi i idei, 1964); uő: Nacionalni oszobenoszti na literaturnoto razvitie (Nacionalnoto szvojeobrazie, 1966); G. Konsztantinov: Dimitár Talev (Moeto pokolenie v literaturata, 1967); M. Cserneva: Szpmeni za Dimitár Talev (Szeptemvri, 1978, 9.). Juhász Péter

val (6 vagy 8, olykor ennél is több) és sorszámából adódó rímelésével (abc abc, ill. abcd abcd stb.) különbözik tőle. O (-+maláj irodalmi formák) Ernyey Gyula Taliesin [angol kiejtés: telieszin; walesi kiejtés: taljeszinj (550 körül): walesi bárd. Elsőként Nennius említi a História Briton u m b a n található, a szász királyokat felsoroló fejezetben. Taliesin eszerint az Ida, Northurnbria királya ellen viselt háborúk idején (547—559) írta welsh nyelvű költeményeit. Az ún. Book of Taliesin ('Taliesin könyve') legkorábbi f o r m á j á b a n 13—14. sz.-i kompiláció, a m e l y különböző szerzőktől és korokból t a r t a l m a z verseket. Ezek közül 12 ódát, ill. históriás éneket tekintenek Taliesin eredeti művének. Bennük a költő Urient, Rheged (walesi felségterület Dél-Skóciában) királyát dicsőíti és Űrien fiának, Owainnek elvesztését gyászolja. O Alakja már a középkorban legendává vált, s mind t ö b b m ű v e t t u l a j d o n í t o t t neki. 19. sz.-i kultuszát n e m annyira költeményeinek, mint inkább a Hanes Taliesin (kymro nyelven 'Taliesin története') c., 1833-ban k i a d o t t legendagyűjteménynek köszönhette, melynek történetei azonban nem régebbiek a 1 1. sz.-nál. T a r t a l m á t jól ismert középkori népmesei motívumok a l k o t j á k , amelyek közül a csodálatos körülmények között született, gyermeki életkorú hős a l a k j a a legkidolgozottabb. A könyvben a Taliesinnek t u l a j d o n í t o t t költemények közül t ö b b is megtalálható prózai feldolgozásban. (—> kelta irodalmi formák, walesi irodalom) O Magvarul: 1 vers (Faludy Gy., Test és lélek. 1988). O G y ű j t , kiad.: I. Williams (szerk.): The Poems of Taliesin ('Költeményei', 1968). O írod.: W. F. Skene: F o u r Ancient Books of Wales (1868); O. Jones— E. Williams: Hanes Taliesin (TheMyvyrian Archaiology of Wales, 1870); I. Foulkes: Hanes Taliesin (Cymru Fu, 1872); I. Williams: Lectures on Early Welsh Poetry (1954). Újvári Péter

Talfourd [telföd], S i r T h o m a s Noon (Reading, 1795. m á j . 26.—Statford, 1854. márc. 13.): angol író. Királyi tanácsos, polgári döntőbíró, a szerzői jogvédelem törvényjavaslatának felterjesztője. Ch. Lamb odaadó b a r á t j a , irodalmi h a g y a t é k á n a k kezelője. Színikritikát, görög-római történelemmel, költészettel foglalkozó cikkeket, könyveket írt. Leghíresebb színműve, az Ion (ua.), a görög sorstragédiák k a t a r t i k u s hatását próbálja újjáéleszteni. A d a r a b költői tehetségéről tanúskodik, de csakúgy mint a prózája, t ú l z o t t a n terjengős, szónokias. O Egyéb fő művei: The Massacre of Gleneoe ('Vérfürdő Glencoe-ban', elb., 1840); The Castilian ('A kasztíliai', reg. 1853); O G y ű j t , kiad.: Tragedies ('Tragédiák', 1984). Lengyel Zsuzsa

talk-show [tóksó] {angol 'csevegő bemut a t ó ' ) : amerikai eredetű szórakoztató rádiós, ill. televíziós műsor. Többnyire élőadásban közvetítik a stúdióból, ahol a meghív o t t közönség is helyet foglal. A program keretében egy vagy t ö b b házigazda — általában az adott rádió, televízió sztárriporterei — közismert személyiségekkel vagy érdekes egyéniségekkel beszélgetnek. Szórakoztató hatását a meghívottak sokfélesége eredményezi. Témái a vendég magánéletén, hivatásán kívül általános érdeklődésre számot t a r t ó kérdéseket is felölelnek. A

talibun: m a l á j versforma. A —>pantun egyik változata, lényegében csak sorszámá76

TALLE félig prózában írt allegória a szerelem útvesztőiről: Le voyage de l'íle d'Amour ('Utazás a Szerelem szigetén', 1663). Későbbi művei — csaknem kizárólagosan alkalmi dicsőítő és gyászbeszédek — kiérdemelték Colbert miniszter kegyeit, aki elhalmozta j u t t a t á s o k k a l és magas címekkel: az Akadémia igazgatója és a T ö r t é n e t t u d o m á n y i Akadémia t i t k á r a lett. Összegyűjtött akadémiai beszédeit Cl. de Boze és Cl.-P. Goujet jelentette meg: Histoire de l'Académie royale des Inscriptions et Belles-Lettres ('A Történet- és Széptudományi Királyi Akadémia története', 1740). O írod.: Moucheron: Les deux Tallemant (Le clergé á l'Académie francaise, 1909). Csűrös Klára

meghívott foglalkozásától függően filmvagy hangfelvételeket is bejátszhatnak, a zenészeket, énekeseket, színészeket pedig meg szokták kérni, a d j a n a k elő a közönségnek valamilyen rövidebb számot. O Elterjedtségét népszerűségén kívül olcsó előállítási költségeinek köszönheti. Amerikából az 1970-es években t e r j e d t el. O (—>6ihow) O írod.: C. von Barloewen—H. Brandenberg (szerk.): Talk-Show (1975). Wendell Orsolya Tallapaka Annamácsárja ( T i r u p a t i , 1408—1503): telugu (India) költő, zeneszerző, énekes. A vallásos lírai dal m ű f a j á nak megteremtője a telugu irodalomban. Telugu és szanszkrit nyelven írt; a Visnukultusz híve volt. A hagyományok szerint 32000 dalt szerzett, sokat ezek közül megzenésített és maga a d o t t elő. F e n n m a r a d t költeményei t é m á j u k , melódiájuk, ritmusuk szerint igen különbözőek. Major István

Tallemant des Réaux [tálman dé rétí], Gédéon (La Roehelle, 1619. okt. 2.—Párizs, 1692. nov. 10.): francia író. Apja jómódú protestáns b a n k á r volt. T a n u l m á n y a i t Bordeaux-ban, m a j d Párizsban folytatta. 18 éves k o r á b a n hosszabb u t a z á s t t e t t í)élFranciao.-ban és Itáliában. 1646-ban feleségül vette unokahúgát, E . Rambouillet-t. Szívesen l á t o t t vendége volt a kor divatos szalonjainak, így a híres Rambouilletszalonnak, baráti kapcsolat fűzte a legismertebb írókhoz, művészekhez. 1661-ben a Tallemant-bankház csődbe j u t o t t , nem sokkal később felesége elhagyta, majd kolostorba vonult, s áttért a katolikus hitre (1665), de n é h á n y év múlva a család s barátaik unszolására visszatért férjéhez. 1685ben. nem sokkal a nantes-i e d i k t u m visszavonása előtt — minden bizonnyal a külső körülmények hatására — Tallemant des Réaux is á t t é r t . Utolsó éveit (nem tudni, őszinte vagy színlelt) á j t a t o s s á g b a n töltötte. O Szalonverselőnek indult, rondókat, epigrammákat, elégiákat írt, jobbára csak szórakozásból és barátai szórakoztatására; Oedipe ('Oidipusz') c. tragédiája kéziratban maradt. O F ő művét, az Historiettes-et ("Történetecskék") valószínűleg 1657—1659 között írta. A kézirat publikálására nem gondolt, az első, szemelvényes kiadásra csak jóval halála után került sor (1834— 1835). Az Historiettes rövidebb-hosszabb anekdoták sorozatával m u t a t j a be IV. Henrik és XITT. Lajos korszakának néhány fontos mozzanatát, de nem a n n y i r a a nagypolitikai eseményeket, mint ezeknek az esztendőknek érdekes eseteit, pletykáit: Tallemant des Réaux-t mindenekelőtt a történelmi (vagy jelentéktelenebb) személyek pszichológiája foglalkoztatta. Részint korabeli kéziratos emlékiratokból merített, részint történeti munkákból (pl. De Thou Histoire universelle-jéből), de főképp arról

Tallemant [tálman], Francois (La Rochelle, 1620 k.—Párizs, 1693. máj. 6.): francia fordító. G. Tallemant des Réaux testvére, X I V . Lajos udvari lelkésze, a Val-Chrétien-apátság f ő a p á t j a ; 1651-től a Francia Akadémia t a g j a volt. T u d o t t görögül, latinul, olaszul és angolul, de s a j á t anyanyelvének nem volt stílusművésze, néhány előszón kívül nem is írt m á s t , mint rossz verseket. O Két fordítását említhetjük: görögből franciára ültette á t Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok c. m ű v é t : Les vies des hommes illustres de Plutarque (1663—1665) nem nagy sikerrel —, valamint olaszból franciára f o r d í t o t t a G.-B. Nanitól A Velencei Állam történetének első részét: Histoire de la République de Venise (1679—1680). O írod.: Moucheron: Les deux Tallemant (Le clergé á l'Académie francaise, 1909). Csűrös Klára Tallemant [tálman], Paul (Párizs, 1642. jún. 18.—uo., 1712. júl. 30.): francia író. Francois és Gédéon Tallemant unokatestvére, két gazdag b a n k á r leszármazottja, akik azonban minden vagyonukat felemésztették széles körű mecénási tevékenységükkel. Paul így pénzt nem örökölt, csak jó társadalmi kapcsolatokat, amelyeknek hasznát is vette. K é t kolostor perjeli tisztét viselte, s huszonnégy évesen m á r a Francia Akadémia t a g j a lett, megelőzve annyival érdemesebb írókat, mint J . Racine, N. Boileau vagy J . de La Fontaine. Szerény kis m u n k á j a , amely ehhez ürügyet szolgáltatott, egy 56 oldalas, félig versben, 77

TALLE számolt be, amit a szalonokban hallott, ill. maga látott, t a p a s z t a l t . A kor haladó polgárságának szemszögéből ábrázolta IV. Henriket, X I I I . Lajost, Richelieu. Mazarin és Retz bíborost, a „ t ö r t é n e t e c s k é k b e n " szereplő államférfiakat, hadvezéreket, bírákat. előkelő hölgyeket. Vonzódott az udvari és szalonélet f o n á k j á t b e m u t a t ó anekdotákhoz: művéből így bontakozik ki a 17. sz. első felének változatos, színpompás körképe. Az irodalmi, művészeti élet is érdekelte, fontos a d a t o k a t , mulatságos történeteket közölt pl. Voiture-ről, Racanvó 1, Scarronról, La Fontaine-ről. Anekdotái nemegyszer borsosak, kedvelte a pikáns vonatkozásokat, szókimondóan beszélte el hőseinek szexuális kalandjait, beszámolt a szalonokban elhangzott szellemességekről, bon moí-król. Remek megfigyelő volt, történetei lélektani szempontból éppoly gazdagok és hitelesek, mint amennyire jelentős — művelődéstörténeti szempontból is — a kor erkölcseinek, szokásainak (igazságszolgáltatás, p á r b a jok, öltözködés, babonák, hiedelmek stb.) ábrázolása. O F ő művének legteljesebb kiadása: Historiettes I—II. (1960—1961; sajtó alá rendezte A. Adam). O írod.: E. Magne: La joyeuse jeunesse de Tallemant des Réaux (1921); uő: La fin troublée de Tallemant des Réaux (1922); A. Adam: Tallemant des Réaux (bevezetés az Historiettes kiadásához. 1960—1961); W. V. Wortley: Tallemant des Réaux (1969). Réz Pál

nak nevezett ironikus költészete igen nagy hatást gyakorolt kortársaira, sokan a mai latin-amerikai költészet egyik előfutárának tekintik, pl. N. Parra chilei költő antiverskísérletei elődjének. C. Vitier a „ k u b a i semmi" elemi erejű megszólaltatójának nevezi, utalva híres szonettje záró tercinájára: Végül az é j é r k e z t é t bejelenti, v á g y v a v á r o m , erőm elszállni é r z e m , e g y f o r m a e r e d m é n n y e l mindig: s e m m i . (Az erőfeszítés, ford.: Simor

Kegyetlen szatírával ábrázolja a korszak kubai értelmiségét: Ingadozol jobbra, ingadozol h a l r a : ,.1'gorjak? Ne ugorjak? Egy, kettő, három!" . . .s f e n n m a r a d a kötélen, e x - b á r ó — kelletlen s elégedett — nyolcvanháromból harminchárom! (A k ö t é l t á n c o s , ford.: Dobon Kva)

R. Fernández Retamar rejtélynek nevezi elhallgatását, hiszen a korszak egyik legeredetibb kubai költője h a g y o t t fel az irodalmi tevékenységgel, lett egykötetes költő. Tallet ,.híd-ember"-nek nevezte magát, az átmenet költőjének. Életműve olyan híd a kubai és a latin-amerikai költészetben egyaránt, amely a két háború közti időszakból n a p j a i n k i g ível. O G y ű j t , kiad.: Órbita de Jósé Z. Tallet ('Jósé Z. Tallet pályája', 1969). O Magyarul: 1 vers (Simor A.. Kígyóölő ének. anto., 1973); 2 vers (Dobos Éva, Simor A., Krónika a jövőnek, anto., 1988). Simor András

Tallet [táljet], Jósé Zacarias (Matanzas, 1893. nov. 18.—Havanna, 1989. dec. 21.): kubai költő, újságíró. Iskolai t a n u l m á n y a i t New Yorkban fejezte be. Hazatérve számos foglalkozást végigpróbált, pénztárosként, titkárként, gépíróként, könyvelőként, írnokként, könyvtárosként dolgozott. R. Martínez Villena közeli b a r á t j a , m a j d sógora lett, t ö b b rendszerellenes megmozdulásban és mozgalomban v e t t részt, például az ún. Tizenhármak tiltakozásában és a Urupo Minorista nevű, G. Machado diktátor elleni értelmiségi tömörülésben, amely a húszas évek végén a kubai baloldal fontos kísérlete volt a neokolonialista áldemokrácia megváltoztatására. F o n t o s folyóiratok (Revista de Avance, El Mundo, Ahora, Baraguá) szervezője, szerkesztője. Verseit 1951-ben La semilla estéril ('A meddő mag') c. t e t t e közzé. Tizenhét éven át újságírást t a n í t o t t a Manuel Márquez Sterling Ujságíróiskolában. amelynek 1959—1960-ban igazgatója volt. Az 1960-as években vezető külügyi tisztségviselőként és az El Mundo c. lap szerkesztőjeként dolgozott. 1984-ben Nemzeti Irodalmi Díj\&\ t ü n t e t t é k ki. O Prózai-

Tallgren, Anna-Maria Christina (Ruovesi, 1886. júl. 4.—Helsinki, 1949. márc. 12.): finn írónő, kritikus, műfordító. Papi családból származott. A középiskola elvégzése után (1906) európai t a n u l m á n y ú t j a i során Franciao.-ban, Angliában, Olaszo.-ban és a skandináv országokban járt. 1910-től 1925ig különböző lapok (Helsingin Sanomat, Valvoja, Valvója-A-ik-a) irodalmi szerkesztője, irodalom- és színikritikusa volt. A Finn Irodalmi Társaság a l a p í t v á n y á n a k tagja (1925-ig), az Állami irodalmi bizottság elnökségi t a g j a , majd t i t k á r a volt 1918 és 1925 k ö z ö t t . Í 928-tól 1929-ig a Turkui Színház d r a m a t u r g j a k é n t dolgozott, majd (1931 és 1935 között) a Finn Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója lett. 1934-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották. O A különböző kultúrák, irányzatok közvetítőjeként, ill. az irodalmi jelenségek érzékeny és p o n t o s megfigyelőjeként már az 78

\

A.)

TALMU (Új Szó, 1968, 75.); P. Rohan: Rekviem a lovagokért (Új Szó, 1970, 157.): B. Truhláf: Historická próza v súcasnosti (Nővé Slovo, 1979, 31.). Olgyay Viktória

1920-as években vezető szerepet játszott a Tulenkantajat ('Tözhordozók') nevű irodalmi csoporton belül. Kritikusi p á l y á j á t V. A. Koskenniemi elleni „ t á m a d á s á v a l " kezdte 1909-ben. Az első finn irodalmi eszszéportrékat Runoilijoita ('Költők', 1910) c. esszégyűjteményében jelentette meg. E könyv sikere n y o m á n készült el 1917-ben a Pikapiirtoja nykyajan kirjailijoista ('Vázlatok mai írókról') c. kötete. A francia irodalom népszerűsítését szolgálta Paul Verlaine (1923, svédül) c. monográfiája és a Ranskan kirjallisuuden kultainen kirja ('A francia irodalom aranykönyve', 1934) c. m u n k á j a . Emellett számos francia regényt és d r á m á t ü l t e t e t t át finnre. Sirató Ildikó

tall tale [tol téil] Oxürhünkhoszi papiruszok, 654). O A Tamás evangéliumát valószínűleg görög eredetiből f o r d í t o t t á k koptra. Nem áll semmiféle kapcsolatban a Jézus gyermekkorát tárgyaló apokrif Tamás gy érmékkorevangéliumával. Műfaját tekintve —>logiongyűjtemény, vagyis Jézus ki jelentéseit tartalmazza. A mű 114 szakaszra oszlik, ezeket rendszerint a „Mondta J é z u s " szavak vezetik be. Egyes részletek dialógus formában készültek. A T a m á s evangéliuma helyenként ugyan kapcsolatot m u t a t a kánonikus evangéliumokkal, a logionok legnagyobb része azonban ezekben nem található meg. Gnosztikus jellege főként egyes utalásokból állapítható meg, melyek arra m u t a t n a k , hogy nem a tömegek számára t e t t kinyilatkoztatásokat őrzött meg, hanem csak kevesekhez szólt. Egyébként nem

tamasha: —• tamásá Tama§varli Gazi Á§ik Hasan: Asik Haszan

Gazi

Tamayo [támájoj, É v o r a (Havanna, 1940. jan. 15.—): kubai írónő. Újságírónak készült, de két évet hallgatott a havannai egyetem jogi karán is. A Juventud Rebelde 96

TAMAR egyetemen t a n u l t és t a n í t o t t m a g a is. 1621ben a spanyol k ö v e t t i t k á r a k é n t Velencébe ment. Hazatérve az inkvizíció tanácsosa lett. 1625-től, A. de Harrera halálát követően az udvar hivatalos krónikása. Góngora és Quevedo b a r á t j a volt. História generál de Espana del padre doctor Jüan de Mariana defendida. .. contra las advertencias de Pedro Mantuano ('A t u d ó s J ü a n de Mariana atya Spanyolország története c. művének védelme Pedro M a n t u a n o megjegyzéseivel szemben', 1616) c. v i t a i r a t á t a P. Mantuanó\al f o l y t a t o t t keserű és hosszú polémia során írta. Irodalomtörténeti jelentősége Garcilaso de la Vega művének közreadásában van: Garcilaso de la Vega, natúr al de Toledo, Príncipe de los poetas castellanos ('A toledói születésű Garcilaso de la Vega, a spanyol költők fejedelme', 1622). Mint bibliográfus, az N. Antonio előtti leghasznosabb összeállítást készítette: Junta de libros, la mayor que Espana ha visto en su lengua hasta 1624 ('A spanyolul megjelent könyvek legnagyobb g y ű j t e m é n y e ' , 1624). O írod.: A. González Palencia: Polémica entre Pedro M a n t u a n o y Tomás T a m a y o de Vargas. (Boletín de la Real Academia de la História, 84. évf., 1924). Radnai Margit

szerkesztőségéhez t a r t o z o t t , de cikkei jelentek meg a Bohemia, La Gaceta de Cuba, El Caimán Barbudo, Tallér Literario c. folyóiratok hasábjain is. H u m o r o s karcolatai az El Sable, La Chicharra és a Palante oldalain olvashatók. O F ő b b művei: Cuentos para abuelas engermas ('Mesék beteg nagym a m á k n a k ' , elb.-ek, 1964); La vieja y el mar ('Az öregasszony és a tenger', reg., 1965). O Magyarul: 1 nla (Tóth E v a , É g t á jak, anto., 1970). O írod.: V. Pinera: Evora, nietas y abuelas (La Gaceta de Cuba, 37., 1964). Radnai Margit Tamayo [támájo], Franz (írói név); F r a n cisco Tamayo (eredeti név); (La Paz, 1879. febr. 28.—uo., 1956. júl. 29.): bolíviai költő, politikus. Isaac Tamayo író és politikus fia. I f j ú k o r á b a n éveket t ö l t ö t t Franciao.-ban és Dél-Amerika több országában. Különféle közéleti tisztségeket t ö l t ö t t be, így egy ideig a nemzetgyűlés elnöke, m a j d külügyminiszter volt. 1935-ben a köztársaság elnökévé választották. Miután azonban beikt a t á s a meghiúsult a hadsereg ellenállásán, tíz évre visszavonult a közélettől. O A modernismo költője, szenvedélyes hangú líráj á r a V. Hugó és a latin klasszikusok gyakoroltak nagy hatást. La Prometheida o Las Oceánidas ('Prométheida avagy az Okeanidák', lírai tragédia, 1917); Scherzos ('Scherzók', költ.-ek, 1932); Scopas ('Szkopász', lírai tragédia, 1939). Publikációiban, prózai műveiben a német filozófia, különösen Nietzsche hatása ismerhető fel. A. Arguedas Pueblo enfermo ('Beteg nép', 1909) c. peszszimista regényére írta válaszul polemizálva Creación de la pedagógia nációnál ('A nemzeti pedagógia megteremtése', 1910) c. esszéjét. Ebben kifejtette, hogy az indián népesség jelenti nemzete jövőjét. Híres jelm o n d a t a „Az arany helyett erődet keresd" volt. O Egyéb főbb művei: Proverbios sobre la vida, el arte y la ciencia ('Közmondások az életről, művészetről és a t u d o m á n y r ó l ' , 1. rész 1905, 2. rész 1924); Nuevos Rubaiyat ('Új R u b á i j á t ' , költ.-ek. 1927); Epigramas griegos ('Görög epigrammák', költ.-ek. 1945). O Gyűjt, kiad.: Obra escogida ('Válog a t o t t művek', 1979). O írod.: N. Fernandez Naranjo: Concepción del mundo e ideas filosóficas de Franz T a m a y o (1966);J. Díaz Arguedas: Franz T a m a y o , el poéta filosófo (1967); D. Gómez de Fernández: La poesía lírica de Franz T a m a y o (1968). Radnai Margit

Tamayo y Baus [ t á m á j o i báuszj; Manuel (eredeti családi név); Joaquin Estébanez (álnév); (Madrid, 1829. szept. 1 5 — uo. 1898. jún. 20.): spanyol drámaíró. Ismert színész szülők gyermekeként a színházban nevelkedett, a b b a n a korban, amikor az európai drámairodalom t a l á n leginkább volt jelen a madridi színpadon. Tizenegy évesen írt első zsengéit szülei v i t t é k színre. Tizenhatodik életévétől szerény állami javadalmazást kapott, így teljesen a d r á m a í r á s n a k szentelhette magát. A maga k o r á b a n rendkívül népszerű m u n k á s s á g á n a k elismeréséül 1858-ban tagjai közé választotta a Spanyol Királyi Akadémia, m a j d az intézmény örökös titkára lett, 1884-től a Nemzeti Könyvtár igazgatója volt. O Történelmi témájú korai, r o m a n t i k u s művei Schiller, Shakespeare, A. Duval h a t á s á t m u t a t j á k . Későbbi, realista d r á m á i b a n gyakran választotta témájául s a j á t k o r á n a k erkölcsi szituációit, valódi karaktereit, társadalmi ellentmondásait míves versben és prózában egyaránt . Virginia (1853) c. klasszicista hangvételű d r á m á j á t kétszer írta meg, a második változat verselését tökéletesebbre csiszolva. A kritika szerint legjobb műve a shakespeare-i indíttatású Un drame nuevo ('Egy új dráma', 1867). O E g y é b fő művei: Juana de Arco ('Jeanne d'Arc', 1847); El cinco de agosto ('Augusztus ötödike', 1849); Angéla

Tamayo de Vargas [ t á m á j o de várgász], T o m á s (Madrid, 1588—uo., 1641. szept. 2.): spanyol történetíró, bibliográfus. A toledói 97

TAMBE keztető, buddhista világszemléletet tükröző ősi legenda főhőse á r v a falusi leány, Tam, akinek az életét gonosz mostohaanyja és a n n a k édeslánya, Cám keseríti meg. Egy ízben, amikor a két leány rákászni ment, a n y j u k azt ígérte, hogy amelyikük elsőnek tölti meg rákkal a kosarát, annak kárminvörös selyem r u h a a n y a g o t ad. Cám ellopta T a m rákjait, aki üres kosaránál sírdogált. E k k o r öregember képében megjelent előtte B u d d h a , s kis hallal ajándékozta meg, hogy nevelje fel k e r t j ü k tavában. A mostoha kifogta a h a l a t és megsütötte. Tám ismét elsírta m a g á t , az öregember újra megjelent, s azt tanácsolta, ássa el a hal csontjait. E b b e n az időben a király nagy ünnepséget rendezett. A mostoha édeslányával elindult az ünnepségre, egy kosárban pedig hántolt és h á n t o l a t l a n rizst kevert össze, meghagyva T á m n a k , csak akkor követheti őket, ha szétválogatta a szemeket. A jó Szellem verebeket küldött T á m segítségére, s azok szempillantás alatt végeztek a munkával. Amikor az öregember tanácsára Tam kiásta a halacska csontjait, s helyükön szép öltözékre és gazdagon felszerszámozott paripára t a l á l t . Az ünnepségre indulva egy gázlónál elveszítette egyik cipőjét. Azon az ú t o n haladt a király menete is, a király m e g t a l á l t a T a m cipőjét, s elhatározta: e cipő t u l a j d o n o s á t feleségül veszi. T á m végül is a király felesége lett, de amikor a p j a halálának évfordulóján hazatért f a l u j á b a , mostohája megölte, és Cámot vitette vissza a királyhoz. Tá'm ekkor papagájjá változva röpdösött a király előtt. Cám megölte a m a d a r a t , mire az japán orgonafává változott, melynek árnyékában a király pihenni szeretett. Cám kivágatta a f á t , és szövőszéket csináltatott belőle. Am valahányszor eléje ült, Ta'm hangját hallotta. Ekkor elégettette a szövőszéket; a h a m u b ó l fa n ő t t ki, amely egyetlen gyümölcsöt t e r m e t t . E g y öreg parasztaszszony letépte, és hazavitte a gyümölcsöt, de nem e t t e meg. Valahányszor elment hazulról, hazatérve rendbe t e t t lakást és főtt ételt talált. Egyszer a z t á n meglátta, hogy ilyenkor a gyümölcsből egy leány lép ki s tesz rendet a szobában, széttépte a gyümölcs h é j á t és a leányt, Tá'mot gyermekévé fogadta. E g y napon a király betért az öregasszony h á z á b a , felismerte Ta'mot, s magával vitte, a gonosz mostoha és Cám pedig elnyerték méltó b ü n t e t é s ü k e t . O A TámCám legenda a népi színjátszás, a —>hat chéo egyik népszerű darabja. O Magyarul: Tam és Kam (Nguyen H u n T h u t , Az arany teknősbéka. Vietnami népmesék, 1956). O írod.: Vu Ngoc Phan: Notes sur la littéra-

('Angéla', 1851); La ricahembra ('A nemesasszony', A. Fernández Guevarával, 1854); Locura de amor ('Szerelmi őrület', 1855); Hija y madre ( ' L e á n y és a n y j a ' , 1855); La bola de nieve ('A hólabda', 1856); Lances de honor ('Becsületbeli ügyek', 1863); Los hombres de bien ('Jóravaló emberek', 1870). O Gyűjt, kiad.: Obras ('Művek', 4 köt., 1898—1900; ú j kiad.: 1947). O írod.: N. Sicars y Salvadó: Don Manuel T a m a y o y Baus. Estudio crítico-biográfico (1906); R. Esquer Torres: El t e a t r o de T a m a y o y B a u s (1965); G. Flynn: Manuel T a m a y o y B a u s 1 (1973). Radnai Margit Támbé, Bhászkar Rámcsandra (1874— 1941): maráthí költő. Költeményeinek tém á j á t főként a középkori m a r á t h í lovagi történetekből merítette. Filozófiai — olykor hagyományos hindú szimbolikába hajló — hangvétele, nyelvi zeneiség, ritmikai dallamosság, erotikus színezet, a mindenn a p o k társadalmi problémáitól való távolm a r a d á s jellemzi költészetét. Az 1920-as évek legnépszerűbb költője volt. O G y ű j t , kiad.: Támbé jáncsí szamagre kavitá ('Támbé összegyűjtött versei', 1935). Vekerdi József Tambiran Kocsunni; Kochunni Tampuran; Kocsunni Thampuran (átírásváltozatok); (1858—1925): malajálam (India) író. A társadalmi t é m á k elsőként az ő műveiben jelentkeztek a malajálam d r á m a i r o d a lomban. Legismertebb színműve a Kaljáni nátakam ('A házasság drámája', 1888). Major István Tambiran, K o t t a j a t t u ; Tanpurán, Kott a j a t t u ; Tampuran, Kerala Vera (névváltozatok); (17. sz.): m a l a j á l a m (India) költő, katháicali előadóművész. A -*kathákali t á n c d r á m a technikai jellemzőinek tökéletesítésén túl a szöveget irodalmi szintre emelte. A Mahábháratán alapuló attakkathái (Bakavadham, Kaljánaszaugandhikam, Kálakéjavadham, Kirmirvadham) m a is rendkívül népszerűek. A -*slóka f o r m á b a n írt részek szanszkrit, a pada (-+pad) részek m a l a j á l a m nyelven íródtak, a szöveg nagyon jól énekelhető. Négy esi Mária Tambiran Kottarakkara: —> Kottarakkara Tambiran Tambiran Kunhikuttan: -* Tambiran

Kunhikuttan

Taín-Cám [tamkam]: vietnami népi legenda. A H a m u p i p ő k e történetére emlé98

TAMER 1819-ben jelent meg. Kiadóként m a g a köré g y ű j t ö t t e a ->kabuki- és -*jöruriszerzőket, és azokat a fiatal írókat, akik gesakuírónak készültek, s a kabuki, ill. a Kyögen társszerzői gyakorlatának m i n t á j á r a egymás után jelentette meg a velük közösen írott műveket. Sokat segített a köréhez tartozó fiatal íróknak műveik kiadásában. 1830-ban kia d ó j a leégett, ezt követően önálló gesakuíróként kellett megállnia a helyét. E k k o r született a Shunshoku umegoyomi ('Tavaszi szerelem, szilvanaptár', 1833) c. -+ninjöbon műve, mely h a t a l m a s sikert a r a t o t t az olvasóközönség, különösen a fiatal nők körében. Ezzel a m ű f a j első számú képviselője lett, s megteremtette az edói ninjöboniskolát. Kiadói tevékenységét f o l y t a t v a sorra jelentette meg a ninjöbonok&t, háttérbe szorítva az addig népszerű yomihon műfaj á t . A Shunshoku umegoyomi sikerén felbuzdulva társszerzőkkel több f o l y t a t á s t írt hozzá, de ezek m á r nem érik el az első rész színvonalát. O Műveinek t é m á j a a szenvedélyes szerelem, általában két vagy három nő versengése egy férfi szerelméért. Elsősorban köznapi nyelven írott párbeszédekből állnak, melyeket csak kevés klasszikus nyelven írott összekötő rész egészít ki. A ninjöbon mellett írt a yomihon, ill. a kokkeibon m ű f a j á b a tartozó műveket is. A yomihon és a gökan regényes, valamint a sharebon, ill. a kokkeibon realisztikus elemeit egyesítve, e g y f a j t a realista szórakoztató zsánerregényt t e r e m t e t t , mellyel nagy hat á s t gyakorolt a modern regény kialakulására. Varrók Ilona

ture populaire vietnamienne (Le Courrier du Vietnam, 1980, 1.); Huu Ngoc—Francoise Corezze: Anthologie de la littérature populaire du Vietnam (1982). Bögös László Tamein Taun (1932—): birmán (Burma) költő. Az ország függetlenségének elnyerését (1948) követően jelentkezett nemzedék tagja, verseit á t h a t j a a hazai föld, a szülői ház tisztelete. Költeményei a Sumava-metgazin, a Ngvei tavi, a Mjavadi és a Luna c. lapokban jelennek meg. O írod.: J . A. Zapadova: V sztranye ggye tyecsot Iravadi (1980); uő: O birmanszkoj poezii 20. veka (1983). Bögös László Tamen [támön], Pedro Mário Alles (Liszszabon, 1934. dec. 1.—): portugál költő, műfordító, szerkesztő. J o g o t tanult a liszszaboni egyetemen, később a nagy tekintélyű Gulbenkian Alapítvány igazgatója lett. Vezette az Anteu c. lapot, és m u n k a t á r s a volt többek között a Diário de Noticias, a Diário Popular, a ColóquiojLetras és a Narceja (Sáo Paulo) szerkesztőségének. Több alkalommal j á r t Mo.-on, 1988 februárjában az E L T E portugál tanszékének vendégeként. O F ő b b verseskötetei: Poemas para Todos os Dias ('Versek minden napra', 1956); O Sangue, a Agua e o Vinho ('A vér, a víz és a bor', 1958); Primeiro Livro de Lampinova ('Lampinova első könyve', 1960); Poemas a Isto ('Költemények Ehhez', 1962); Dániel na Cova dos LeŐes ('Dániel az oroszlánveremben', 1970); Escrito de Memória ('Emlékezetből írva', 1973); Agora, Estar ('Most, van', 1975); Poesia (1956 —1978) ('Költemények 1956—1978', 1978); Principio de Sol ('A N a p kezdetben', 1982); Antologia Provisório ('Ideiglenes antológia', 1983); Dentro de Momentos ('Pillanatok a l a t t ' , 1984). O Magyarul: 1 vers (Majtényi Z., Ú j Ember, 1986, 31.); 2 vers (Turcsányi P., Tekintet, 1989, 4.); 3 vers (uő, Nagyv, 1991, 6.). Szilágyi

Ágnes

Tamer, Ülkü (Gaziantep, 1937. febr. 20.—~): török költő, újságíró, műfordító, szerkesztő. Az isztambuli egyetem újságíró szakán folytatott t a n u l m á n y o k u t á n színésznek állt, s csak 1968-ban t é r t meg folyóiratok, ill. kiadók szerkesztői asztalaihoz. Alig tizenkét éves korában jelent meg Duygular Konusuyor ('Az érzelmek beszélnek', 1948) c. egyfelvonásosa. Első versét 1954-ben publikálta, amikor műfordítói pályája is elkezdődött. Edith IIamilton Mitologya c. m u n k á j á n a k fordításáért 1965ben elnyerte a Török N y e l v t u d o m á n y i Társaság fordítói díját. Karinthy F. Budapesti tavasz és Balázs J. Magyarok c. regényeinek török kiadójaként 1979-ben meghívták Magyarországra. Az Ikinci Yeni (Második ú j ' ) költőnemzedék t a g j a k é n t t a l á l t a meg a maga egyéni h a n g j á t , sajátos szimbolikát teremtve. Bármiről szóljon is, érzékenység és empátia csendül ki soraiból. O F ő b b verseskötetei: Soguk Otlarin Altinda ('Hideg füvek alatt', 1959); Gök Onlari Yanilt-

Judit

Tamenaga Shunsui; Tamenaga Sunszui; Kinryü Sanjin; Shinrotei Shujin (írói nevek); Tamenaga Tadasuke (előadói név); Sasalei (eredeti név); (Edo, 1790 uo., 1843. dec. 22.): japán -*ninjöboníxó. Elete első feléről mindössze a n n y i t tudunk, hogy egy edói kereskedőcsaládból származott. O maga egy könyvkiadót vezetett, s kiadói m u n k á j a révén megismerte Ryütei Tanehikot, Shikitei Sanbát, s ez utóbbi köréhez csatlakozott. 1818 t á j á t ó l évekig -+gunkimonogatari előadóként lépett fel. Első gesaku (beszélt nyelvű, szórakoztató) műve l*

99

TAMHI maz ('Az ég nem csapja be őket', 1960); Iqime Cektigim Hava Degil Gökyüzüdür ('Az égboltot lélegzem be, nem a levegőt', 1966, Yeditepe kiadó versdíja, 1967); Ne biliyorum ('Mit t u d o m ' , 1979); Cagdas Latin Amerika §iir Antolojisi ('Latin-amerikai versantológia', műford.-ok, 1982). Tasnádi Edit tamhilia: —> szuahéli irodalmi

formák

tamil irodalmi formák: a tamil verselés fejlődésében négy korszakot különíthetünk el. Az első korszakot az aszai (acsai) metrikai egységre épülő bennszülött dravida rendszer abszolút fölénye jellemzi; valamennyi fontos klasszikus tamil m e t r u m ebből az egészből származik. A második korszak a szanszkrit m e t r i k á n a k a tamil prozódiára gyakorolt hatásával kezdődik (i. sz. 600 körül), de ennek csúcspontján, az aksara (szótag) és -+mátrá (mora) alapú verselés erőteljes hatása idején is m e g t a r t j a mellette az eredeti tamil rendszert. A harmadik szakaszt a költészet és a zene között folytonosan növekvő kapcsolat jellemzi, a rögzít e t t melódiatípusoknak ( p a n ) a -ybhakti ('áhítat') költészetbe t ö r t é n ő átvételétől kezdve; csúcspontja a „zenei" formák elterjedése a 17—19. sz. között. Az utolsó szakasz a szabadvers és prózaköltemény tamilba való átvételéé; csúcspontja a pudukavitai (putukavitai, 'új költészet') nevű iskola. O Az eredeti d r a v i d a -*időmértékes verselés rendszerében a metrikai alapegységnek, az aszóinak két f a j t á j a van. Az egyik a nér, azaz egyszerű vagy egy szótagos egység, rövid vagy hosszú, s mássalhangzóját (C) magánhangzó (V) követi vagy nem követi: u (C) V (C)

Az európai fogalmak szerint a nér mindig hosszú szótag (-). A másik a nirai, azaz összetett metrikai egység, amelyet két rövid vagy egy rövidet követő hosszú szótag alkot, utána következő mássalhangzóval vag}^ anélkül: v (C) V C (C)

Az európai fogalmak szerint a nirai tehát -+pirrichius ( " vagy —>jambus ( " - ) , s képlete " »>, ill. (a közömbös szótaghelyet u x-szel jelölve) x . O A z e metrikai egységekből felépülő legjelentősebb eredeti tamil metrumok az ahaval (akaval) vagy másként ásirijam (ácsirijam), a vandzsi (vancsi) vagy vandzsippá (vancsippá), a káli vagy kalippá, a paripádal (paripától) és a 100

venbá (venpá). O Az ahaval m e t r u m b a n a legelterjedtebb aszai-kombinációk: : té-má ('édes m a n g ó ' ) ^ x —: puli-má ( ' s a v a n y ú m a n g ó ' ) — " x: ku-vilam ('galagonya') " x " x : karu-vilam (a Clitoria t e r n a t e a t y p i c a hegyi k ú s z ó n ö vény t a m i l n e v e )

A metrikai szerkezet következő szintje az előbbi f o r m á k kombinációja, a sir (csir, 'láb'). A lábak kombinációjából áll a verssor, az adi (ati, 'vers', 'sor'). O A t ö b b i m e t r u m képletei valamelyest eltérőek, három vagy t ö b b aszóiból alkotnak sirt (lábat), pl.: - "X azaz nér—nirai—nér. O További fontos fogalma a tamil verstannak a todai (totai, 'kapcsolódás', 'összekötés'), azaz a verssorok költeménnyé való szerkesztésének t u d o m á n y a . A sor, az adi önm a g á b a n zárt egység; a todai az a technika, amely a verssorokat strófákká kapcsolja össze. A leggyakoribb ilyen technikák egyike az eduhai (etukai, 'egybecsengés', 'összhang'), amelynél a sor lábainak első z á r t szótagjaiban a szótagvégek csengenek egybe. A másik a mónai, a szókezdő magánhangzók és mássalhangzók ->alliterációja. Példánk a -+Kural egyik, venbá metrumban írt sorpárja: - " x-| - " X | I v x^x kannudaija renbavar karror muhattirandu _ „ x - l - - |w X p u n n u d a i j a r kallá t a v a r A második sor egy sajátos, ^ x alakú, malar ('gyümölcsvirág') nevű lábbal végződik, s asszonánc (eduhai) kapcsolja össze az első sor , , k a - n n u d a i j a " és a második sor „pun n u d a i j a r " szavát, valamint alliteráció (mónai) a „ k a - n n u d a i j a " és a „ka-rror" szót. O A „magas irodalom" formáinak legáltalánosabb felosztása a magukban álló, egyedi költeményeket állítja szembe az elbeszélés és leírás rokon elemeiből egybekomponált, összefüggő költői dikcióval. Az előbbieket a tohai (tokai) elnevezésű antológiákban g y ű j t ö t t é k össze, az utóbbit fodornak {tokár, 'követés', 'kapcsolódás', 'egyesítés') nevezték. E z t a kettősséget és a formák, m ű f a j o k — alább röviden vázolt — sajátosságait mindmáig nem tanulmányozták kielégítő módon. O A tohai-nilai (tokai-nilai) főtípusban, vagyis az egyedi költemények között az egyik legtermékenyebb f o r m a a tanippádal (tanippátal), az „egyedülálló dal"; ide tartoznak a klasszikus ftárdköltészet erotikus és hősi t é m á j ú költeményei, t o v á b b á a középkori antológiák egystrófás versei, s végezetül a premo-

TAMIL dern és modern lírai költészet. A másik a bhaktiköXté&zet egy versszakos verse, amelyet mindig zenekísérettel történő énekes előadásra szántak (saiva, vaisnava, muszlim vagy keresztény ideológiával). O A folyamatos elbeszélés, a todar-nilai (totarnilai) főtípus legproduktívabb műfajai az epikus és n a r r a t í v formák: a -ykáppijam vagy perungáppijam ('eposz'), a purána ('legenda'), az ún. -+prabandhák 96 változata, és a modern korban a próza (elbeszélés, esszé, regény). Ezek mellett vannak didaktikus bölcsmondások (—>kural) és d r á m á k . O Keresztezi a fő irodalmi formák e felosztását a művek funkciója szerinti hármas felosztás: v a n n a k olvasásra vagy szavalásra-recitálásra szánt, ún. ijal ('természetes') művek, mint a korai klasszikus költemények, az eposzok, puránák, prabandhák s a modern lírai és elbeszélő költészet, elbeszélés és regény; vannak éneklésre szánt, ún. iszai (icsai, 'dallam', 'zene') művek, az áhítatos himnuszok; végül megjelenítésre szánt, ún. ndtakam ('dráma', 'mímosz') művek, utcai színjátékok, rituális színjátékok, néhány prabandha és a modern d r á m á k . O A legtermékenyebb és legtipikusabb m ű f a j o k a tamilban: az egy versszakos költemények, amelyeket hivatásos dalnokok költöttek és később antológiákba (tokai) g y ű j t ö t t e k ; a saiva és vaisn a v a £>Aa&£ihimnuszok; a nagy eposzok és elbeszélő költemények (a puránák), némely prabandhatípus; az esszé, az elbeszélés és a regény. A didaktikus irodalom (gnómikus maxi mák, -> kural) meglehetősen szokatlanul hat a ,,magas" irodalomban; a d r á m a pedig, eltekintve a népi utcai színjátékok h a g y o m á n y á t követő színdaraboktól, a tamilban sohasem volt különösebben fejlett (éles ellentétben a szanszkrit irodalommal). O A tamil prabandháknak néhány érdekes műfaji v á l t o z a t a az —>átruppadai (árruppadai), vagyis „ ú t m u t a t ó " , amelyben az elszegényedett költőt egy másik vándordalnok vezeti el a bőkezű patrónushoz, vagy egy lelkileg kiéhezett hívőnek m u t a t ják meg a kegyes istenséghez vezető u t a t ; az —>ulá ('felvonulás') a hős (vagy isten) városon végigvezető ú t j á t meséli el, melynek során az 5—40 év közötti nők beleszeretnek; a —>parani (háborús költemény), amelyben a hőstől, a hadvezértől elvárják, hogy a harcmezőn ezer hím elefántot öljön meg; a —>pillaittamizs (pillaitamil, 'a gyermekkor tamilja'), az isteni vagy emberi fiúvagy leánygyermek 3—21 hónapos életkor á t énekli meg; a viralividudúdu (viralivitutútu) típusa pedig „énekes táncosnő üzenetközvetítőként". Néhány késő középkori

és korai modern m ű f a j kétségtelenül a valódi népköltészetből származott, v a g y annak h a t á s a alatt j ö t t létre, így pl. a -tkuravandzsi (kuravancsi) vagy kurattippátu, amely egyfelől az erotikus, de kifinomult balettből fejlődött — ez akkor jelent meg Tamil N á d u b a n , mikor a helyi feudális urak és templomigazgatók szórakoztatásul kurtizán-táncosnőket kezdtek alkalmazni a t e m p l o m b a n és udvaraikban —, másfelől a n o m á d k u r a v a törzs asszonyainak gyakorlatából, akik, mint a cigány asszonyok, a szerelemgyötörte fiatal leányoknak megjósolták a jövendőjüket. A pallák érinthetetlen mezőgazdasági szolgák voltak; a prabandha egyik sajátos típusa, amelyet pallunak neveztek (-»•mukkudálpallu) e g y f a j t a zenés előadás, amely g y a k r a n realista képet festett a falusi életről; kétségkívül a pallák elbeszélő dalaiból született. A 19. sz.-ban a zenés táncjáték komplex m ű f a j j á fejlődött, amely prózai átkötőszövegekkel kapcsolt össze egy sor olyan strófikus form á t , amilyen a kírttanai (ebben az 1 -2 sorra kiterjedő, a strófák végén refrénként ismétlődő f ő t é m á t kórus énekli, m a j d ellentéma és egy vagy t ö b b rendes strófa következik), a —>kummi stb. Ez a drámai m ű f a j vilászam (vilácsam, 'szórakozás'), nátakam (->nádagam, 'színjáték') vagy csarittiram ('történet') néven ismeretes; legjobb példája Gópálakrisna fíhárati N a n d a n á r csarittira kírttanai c. — a 19. sz. közepén írt — műve, melyben egy érinthetetlen szent küzd a fennálló társadalmi-vallási rend ellen. O A tamil népköltészetet ma még k u t a t n i is alig kezdték. Nagyon nehéz is elválasztani a népköltészeti és a „magas irodalmi" hagyom á n y t egy olyan kultúrában, amelyben a „magas irodalom" is szóbeli hagyományként m a r a d t fenn évszázadokon át. O A tohai és a todar kettőssége csak a „magas irodalomra" jellemző, a folklórra nem; ez saját formákkal rendelkezik, melyek közül leggyakoribb a pádal (pátal) vagy páttu ('dal'), a kadai (katai, 'elbeszélés'), a pazsamozsi (palamoli, 'közmondás', 'ősi mondás') és a vidukadai (vitukatai, 'rejtvény', 'találós kérdés'). O A tamil népdalok közül külön kiemelendők a bölcsődalok (táláttu), a szerelmi dalok (kádat vagy kátal), a különféle mezőgazdasági tevékenységet kísérő munkadalok (pl. aratódalok, öntözési dalok), a siratóénekek (oppári), eljegyzési és esküvői dalok, a különféle foglalkozásokkal kapcsolatos dalok (pl. csónakosok, kertészek, kocsisok dalai). O H a t a l m a s közmondásgyűjteményeket jelentettek meg, a népmese és az elbeszélő történet viszont a tamil népköltészet két legkevésbé tanulmá-

101

TAMIL nyozott m ű f a j a . A k u t a t ó k s z á m á r a az egyik legérdekesebb feladat megtalálni az egyes törzsek szájhagyományától a nem törzsi szájhagyományhoz (a nagy irodalmi nyelv folklórjához), t o v á b b á a „ m a g a s irod a l m i " hagyományokhoz vezető átmenetet. O (-•indiai irodalmi formák) O írod.: K . Zvelebil: Tamil Literature (1975); Major I.: A tamil irodalom kistükre (1978); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Kamii Zvelebil tamil irodalom: A tamil a legrégibb dravida nyelv, a szanszkrit mellett (-»szanszkrit irodalom) I n d i a k é t klasszikus nyelvének egyike, s egyben a k a n n a d a (->kannada irodalom), a m a l a j á l a m (—> rnalajálam irodalom) és a telugu (-+telugu irodalom és irodalmi formák) mellett Dél-India mai négy fő irodalmi nyelvének egyike is. India Tamil n á d u államában t ö b b mint 48 millió ember beszéli, Indián kívül pedig Sri L a n k á n (kb. 3 millió), Malaysiában, Burmában, Indonéziában, Vietnamban (kb. 1 millió), Keletés Dél-Afrikában (kb. 250 ezer) s kisebb csoportokban a Fidzsi-szigeteken, Madagaszkáron és N y u g a t - I n d i a szigetein élnek tamilok. Minthogy történelmük két és fél évezrede alatt többször hoztak létre h a t a l m a s birodalmakat — pl. a Pallavák (i. sz. 6—10. sz.), m a j d a Csolak (10—13. sz.) —, így a hódítások révén a tamil műveltség Sri Lank á b a n , K a m b o d z s á b a n és Malaysiában is elterjedt. O A tamil irodalom klasszikus hagyományainak feltárása a 19. sz. második felében kezdődött, elsősorban két hazai tudós, U. V. Szváminátha Aijar (1855— 1942) és Sz. V. Dámódaram Pillái (1823— 1901) munkásságának köszönhetően. E két évezredre visszanyúló fejlődés emlékei kritikai kiadások, fordítások, elemzések form á j á b a n csupán n a p j a i n k b a n válnak hozzáférhetővé. O A tamil irodalom történetének korszakolására a következő tagolás látszik legalkalmasabbnak. Három fő periódusán belül az első (A) a bhakti irodalom előtti korszak, amely időben a kezdetektől kb. az i. sz. 600-ig t a r t ; a második (B) a bhakti irodalom és az ezt követő kora és késő középkori irodalom korszaka, 600 és 1750 között; a harmadik (C) az újkori periódus 1750-től napjainkig. Mindhárom korszakon belül több alkorszakot, rövidebb fejlődési szakaszt különböztethetünk meg. O AJ A bhakti irodalom előtti (predevotionális, az ,,ájtatosság előtti") kor kezdetei az őstörténet homályába vesznek, minthogy a tamil önálló nyelvként csak az i. e. 1. évezred közepén vált ki a dél-dravida nyelvcsaládból. A tamil k u l t ú r a kezdetei az i. e. 6. 102

sz. körüli időkre vezethetők vissza, s úgy tűnik, hogy ez az észak-indiai á r j a civilizációktól teljesen független, ősi dél-indiai kult ú r a volt. Legrégibb írása szótagírás, amely az i. e. 3—2. sz. t á j á n keletkezett a b r á h m í írás déli formájából. A kőbe, réztáblákra vésett feliratok mellett — a 19. sz.-ig — hegyes íróvesszővel pálmalevélre, a talipot (Corypha umbraculifera) vagy a palmyra (Borassus flabelliformis) levelére karcolták gömbölyített betűiket. A leveleket korommal vagy porrá tört és növényi nedvvel kevert faszénnel kenték be, zsinórra fűzték és két f a t á b l a közé helyezték. Az ilyen „könyv e k " rendkívül törékenyek voltak, s ezért a tamil irodalom sok értékes alkotása megsemmisült. O 1. A legkorábbról fennmaradt irodalmi emlékek a klasszikus borból, vagy más néven a szangamirodalom, a bárdköltészet korából (kb. i. e. 150—i. sz. 250) származnak, de arról t a n ú s k o d n a k , hogy több évszázadnyi szájhagyományozó fejlődés áll m ö g ö t t ü k . A gazdasági felvirágzás, a tengeri kereskedelem s a környező világ kulturális kölcsönhatásai megindították az urbanizációt, a városok kialakulását. E korai tamil civilizáció központja az ősi Madur á j (Madurai) városa és az attól délkeletre elterülő, Tiruccsendúr és Sri L a n k a közötti tengerparti sáv volt. M a d u r á j b a n j ö t t létre - egy későbbi, de szavahihető h a g y o m á n y szerint — a tudósok és költők akadémia jellegű, szabályokat alkotó testülete, a -*szangam is. A szangamköltészet klasszikus alkotásait később két antológiába, az —>Ettuttohaihsi (1—5. sz.) és a —• Pattupáttuba (8. sz.) g y ű j t ö t t é k . Összesen 2381 költeményt t a r t a l m a z n a k ; ezeknek hosszúsága három és nyolcszáz sor között váltakozik. Szerzőik közül 473 bárd nevéről vagy jelzőjéről ismert (a legnépszerűbb közülük Kabilar, Paranar és Nakkírar), 102 ismeretlen. O A klasszikus tamil bárdköltészet legsajátosabb jellemvonása az, hogy mind tematikájában, mind f o r m á j á b a n rendkívül köt ö t t konvenciókhoz igazodik. A költő vagy aham (másképpen akam; —>agapporul), azaz szerelmi t é m á t választhat, vagy puram (~>purapporul), azaz közösségi-hősi témát. Mindkét esetben összesen hét-hét (a választható t é m a hősei, a köztük lehetséges viszonyok, sőt a körülmények — t á j , évszakok stb. — tekintetében is pontosan előírt) élethelyzetet (—•tinai) ábrázolhat, hagyományos felépítésben, m e g h a t á r o z o t t strófaszerkezettel, versmértékkel. Az Ettuttohai antológia Natrinai c. könyvének 201. sz. költeménye pl. a „szerelem és egyesülés" élethelyzetéhez előírt hegyvidéki t á j (kurindzsi) képeit idézi fel:

TAMIL A hegylakó fejedelem féltett leányát m e g n e m k ö z e l i t e d , őrzik k e g y e t l e n . S z a v a i d r a n i n e s f ü l e . ,,Az ilyen l e á n y r a gondolni badarság!" — m o n d o g a t j a b a r á t o m . De a vérszín g y ü m ö l c s ö k t ő l vereslő K a l l i h e g y istenek őrizte, hibátlan ormán, mossa bár fehéren zuhogó zápor gyakorta, perzselje pusztító n a p tüze, v a d v i l l á m s ú j t s a , vészek f e n y e g e s s é k , s z a k a d j o n r á a n a g y világ — s z é p s é g e s a l a k j á t v a r á z s o s a n , v á l t o z a t l a n őriző s z o b a áll o t t . S z e r e l m e m k ö v e t i ő t — s z i v e m b ő l ki n e m v e t e m m á r . (ford.: Major

I . — T ó t f a l u s i I.)

E standardizált helyzetekre, jelenetekre, ismétlődő formulákra szorítkozó költészet nagymértékben asszociatív, szimbolikus; konvencionálisan kidolgozott utalásrendszerében a képek kettős értelműek, egyfajta metanyelven szólalnak meg. Kétezer éves m ú l t j u k során a tamilok ezzel n y ú j t o t t á k legjobb — a kifejezés ö k o n ó m i á j á t hasonlíthatatlan szépséggel és költői erővel párosító — irodalmi teljesítményüket. O Ebben az időszakban született (sőt valószínű, hogy a tamil irodalom legkorábbi, teljes egészében f e n n m a r a d t — régebbi és ú j a b b rétegekből álló — alkotása) a klasszikus tamil nyelv g r a m m a t i k á j a és költészettana, a Tolháppijam (vagy Tolkáppijam, 'Régi költemény'), amely 3 könyvre tagolódik, 1611 —>szútra formában írt aforizmát tartalmaz; tükörképe és n o r m á j a az ősi tamil civilizáció egészének. O 2. A predevotionális korszak második periódusa az ún. klasszikus utáni (posztklasszikus) szakasz (kb. 250—600). Ekkor erősödik fel az előző szakasz vége felé, az időszámításunk kezdete t á j á n meginduló f o l y a m a t , az ún. szanszkritizáció tendenciája, amely a sajátosan helyi, eredeti dél-indiai dravida kult ú r á t beolvasztotta az átfogó pánindiai „nagy hindú tradíció"-ba. N o h a hagyományosan az Ettuttohai antológia könyvei közé sorolják őket, ennek egyéb részeinél jóval később, ebben az időszakban, a 4—6. sz.-ban keletkeztek a Kalittohai (vagy Kalittokai, 'Gyűjtemény kali m e t r u m b a n ' ) és a -> Paripádal c. g y ű j t e m é n y e k költeményei. E periódus végén az idegen és vele szemben ellenséges Kalabhra-dinasztia uralkodása alatt, s az ugyancsak idegen buddhizmus és dzsainizinus (—>•dzsaina irodalom) térhódítása következtében az ősi tamil civilizáció összeomlott. Az á t m e n e t idejéből didaktikus maximák gyűjteményei maradtak ránk. A legnépszerűbb, legtöbbet fordított közülük a -+Ku,ral (500 körül); ezt követi a dzsaina szerzők által alkotott —•Náladijár (675—700 között). Irodalmi szempontból fontosabbak náluk a legko-

rábbi tamil epikolírikus műeposzok, ->kávják. A 450-ből származó Silappadiháram ('Rege a bokaperecről') címűt Ilangóvadihalnak t u l a j d o n í t j á k ; hősnőjét tragikus fenség övezi, s költője más t e k i n t e t b e n is kiváló művésznek mutatkozik. Ikereposzán a k tekintik Száttanár (5—6. sz.) Manimékhalai ('Drágaköves öv') c. művét, minthogy története és f o r m á j a e g y a r á n t az előbbihez kapcsolódik, de jóval kevésbé költői, inkább versbe foglalt buddhista tanítások füzére. O B) A bhakti (devotionális, „ájtatos") irodalom és a középkori irodalom (600tól 1750-ig) korszakának kezdetét az határozta meg, hogy a 7—10. sz. között csúcsp o n t j á r a ért a szanszkritizáció, s az előző periódus eseményeire válaszul a korai, 6—7. sz.-i Pallava-msAkodók idején kialakult a hindú vallásosság új f o r m á j a , a tamil, dravida és — az észak-indiai bráhminok által meghonosított — szanszkrit elemek keveredésének eredményeként létrej ö t t -*bhakti. E n n e k lényege a Siva és Visnu isten iránti szenvedélyes odaadás, a misztikus ájtatosság. Bonyolult vallásos szertartásokra alkalmas, hatalmas templomok épültek, felvirágzott a zene (az ún. karnátaka stílus), a jellegzetes templomi t á n c (a bharata nátjam) és a híres (Csola kori) dél-indiai bronzszobrászat. A társadalmi változások következtében a politikai hatalom, a vallási és kulturális újjáéledés központja is á t k e r ü l t Madurájtól északabbra, a 7—10. sz.-ban fennálló Pallava-birodalomba. A n a g y C-soZa-dinasztia mecenatúrájával a 10—13. sz.-ban virágzó irodalom és művészet k ö z p o n t j a Tamilfold igazi lelke, a Káviri folyó termékeny deltavidéke volt. O / . A bhakti himnuszok kora (600— 900 között) a Pallavák uralkodásának idejére esik. A dzsaina és buddhista hatások közepette végbemenő hindú vallási újjászületés, a bhakti szellemiség kialakulásának kezdetei egészen a viszonylag korai (300 körüli) Tirumuruhátruppadai (másképp Tirumurukárrupatai) és a Paripádat (450 körül) szövegeiig visszavezethetők. Ellentétben a klasszikus korszak irodalmával, amely évszázadokon át nem lépett ki a tudósok és k o m m e n t á t o r o k világából, s ezért újra fel kellett fedezni, a saiva (Sivahívő) és vaisnava (Visnu-hívő) bhakti himnuszok megalkotásuk pillanatától egészen napjainkig széleskörűen és rendkívül mélyrehatóan befolyásolták a tamil nép vallási, kulturális, szellemi és társadalmi életét. O Az ortodox saiva tradíció 63 saiva szentet (->nájanmárok) t a r t számon, akiknek életrajzát számtalan hagiográfia tartalmazza. Ezek közül a Székkizsár (12. sz.) által írt

103

TAMIL P e r i j a p u r á n a ('Nagy purána') a legfontoIlampuranar, 11—12. sz.) voltak. E g y r e sabb. A vaisnava h a g y o m á n y t egy sor ke- összetettebb, kifinomultabb metrumok és vésbé népszerű hagiográfiai m u n k a őrzi, ú j m ű f a j o k jöttek létre. A legkiválóbb ezek a vaisnava szentek, az —^álvárok életét dzsaina költő, Tiruttakkadévar (másként írják le. O A bhakti himnuszok saiva ká- Tiruttakatévar, 10. sz.) stilisztikai és prozón o n j a a ->Tirumurai ('Szent könyv'): ha- diai tehetségét Sivahasindámani (másként talmas gyűjtemény, amelyben 29 költő 12 Csivakacsintámani, ill. Mananul, 'Házassákönyve található. Alapja és legautentiku- gok könyve') c. művének 3145 ékes négysosabb része a Téváramwak nevezett első hét rosával bizonyította, Sivahan herceg figukönyv: ez t a r t a l m a z z a a legtiszteltebb nd- rájával megalkotva „a tökéletes hős'' alakjanmárok, így Szambandar (7. sz.), Tiruná- ját. Alkotása n a g y m é r t é k b e n h a t o t t a kövukkarasar (másik nevén Appár, 570?— zépkori tamil költészet további fejlődésére, 651?) és Szundarar (7—8. sz.) himnuszait. amelynek csúcsa a sokak által legkiemelkeA g y ű j t e m é n y legrégibb alkotásai Káraik- dőbbnek, ,,a költők császárának" (kavikal Ammaijár (550—600) költőnő himnu- csakravarti) t a r t o t t Kamban (9—12. sz. köszai; a legkiemelkedőbb saiva himnuszköl- zött) munkássága. I r á m a r a t á r a m ( ' R á m a tő Mánilckavácsahar (9—10. sz.), akinek földi megtestesülése') c. m ű v e a ->Rámájahíres Tiruvácsaham (másképpen Tiruvána szabad átdolgozása. A tamil prozódia csakan, 'Szent igék') c. művét a kánon 8. lehetőségeinek végső h a t á r á i g jutva 87-féle kötete tartalmazza. Az egész g y ű j t e m é n y versformát használt. A kora középkor legkoronája Székkizsár 4286 versszakból álló érdekesebb irodalmi műveinek egyike SzaPerijapuránája, amelyet a záró 12. könyv- jangondár (másként Csajankontár) Kalinként csatolták a Tirumuraihoi1. Tirumúlar g a t t u p p a r a n i (vagy K a l i n k a t t u p a r a n i , misztikus tankölteményszerző Tirumandi'Harci dal a Kalingák ellen') c. briliáns rarn ('Szent varázsigék') c. összegyűjtött költeménye, amely a Csola nagyhatalmi versei jóga- és m á s ezoterikus t a n í t á s o k a t terjeszkedés h á b o r ú j á t (1110) dicsőíti. E t a r t a l m a z n a k , s valószínűleg a 6—7. sz.- kor büszke, önhitt, ügyes udvari költőjéban születtek. O A vaisnava kánon, a nek tipikus példája volt Ottakkúttan (12. —• Nálájirappirabandani ('Négyezer isteni sz.), aki 1118 és 1173 között három hatalköltemény') négy ájiramhó\ (ezer négyso- mas Cso/a-uralkodó p á r t f o g á s á t is élvezte, ros verset t a r t a l m a z ó részből) áll, amelyet s mindegyiküket művészi, okos és kifino14 (600—900 között élt) -^ályám&k tulaj- mult dicsőítő versekben magasztalta. O 3. donítanak. Közülük a legjelentősebbek E periódus harmadik szakasza a késő középegyike lehetett Perijálvár (9. sz.), de a leg- kori irodalom hosszú évszázadainak ideje népszerűbb valószínűleg fogadott lánya, (1200—1750). Ekkor teljesedik ki az északi Andál, aki Tiruppávai c. bájos k ö l t e m é n y t eredetű k u l t ú r a átvételének folyamata: tuírt Krisnáról. A legtermékenyebb vaisnava catnyi alkotó tamilizálja a szanszkrit eszköltő Tirumangaijálvár (8. sz. vége) volt, a méket, t é m á k a t , m e t r u m o k a t és más irolegkiemelkedőbb pedig Nam.máivár (880— dalmi f o r m á k a t , a nagy —>puránákat, a 930), akinek mélyen filozofikus himnuszai- féltörténelmi vagy áltörténelmi hősöket ban csúcspontjára j u t o t t a vaisnava bhaktifelvonultató hindú epikus hitelvi költeméköltészet. O 2. E periódus második szaka- nyeket, ötvözve ezeket a helyi tradíció elesza a tamil kora. középkori irodalom (900— meivel. Igen jó példa erre Kaccsijappa Si1200). Az ekkor uralkodó CsoZa-dinasztia vácsárijar (másként Kaccsijappa Csivácsáidején érte el fejlődésének legmagasabb rijar) —-, akinek működését igen különböző színvonalát a tamil k u l t ú r a és civilizáció. A időpontokra helyezik a 7—17. sz. közötti királyi udvar mellett az olyan h a t a l m a s időszakban; a legvalószínűbb: 1350—1400 templomegyüttesek t á m o g a t t á k a művé- — K a n d a p u r á n a (vagy K a n t a p u r á n a m ) c. szet minden f o r m á j á t — az építészetet, a műve, amelyet Szkanda-Szubrahmanjakő- és bronzszobrászatot, a festészetet, a Muruhan isten hősi haditetteinek szentelt. zenét, táncot és irodalmat —, amilyen TanMinden nagyobb dél-indiai templomnak dzsávúr, Tiruvarúr, Gangaikondacsólapumegvan a maga -+szthalapuránája, amely ram és Srírangam volt. Ez a kor volt a nagy rendszerint a helyi mítoszok és legendák eposzok, a dicsőítő —>udvari irodalom, a valóságos kincsesháza. Ilyen pl. Umápatiharci költészet és a —>puránák fénykora. sivacsarijar Kójirpurána c. műve, vagy a Bár nem követték a klasszikus költészet nagy költői értékű Tiruvilaijádapurána hagyományait, ennek alkotásait antológi('Szent sportok ősi történetei'), amelyet á k b a g y ű j t ö t t é k , k o m m e n t á l t á k , annotálParandzsóti írt 1630 körül Siva és Mináksi ták. A legnevezetesebb k o m m e n t á t o r o k hatalmas madurai templomáról. Fenséges Nakkirar (8. sz.) és Ilamburanar (másként zeneiségű, 4351 strófás költemény a -*Ma104

TAMIL hábhárata tamil változata^ Villubuttúr Azsvár (másként Villiputtúr Alvár, 1400 körül) alkotása. O Tudós irodalmat képviselnek a nyelvtanok (pl. Pavanandi Munivar Nannúl c. m u n k á j a ) , a k o m m e n t á r o k (amelyeknek szerzői közül a 13—14. sz.-i Parimélahazsar és a 14. sz.-i Naccsinárkkinijar emelkedik ki), a prozódiai és metrikai értekezések, s kiváltképpen h a t a l m a s kulturális kincs a Védánta Désika (1268—1369) és sokan mások által művelt vaisnava, valamint a saiva (s különösen a saiva-sziddhánta iskola; ->sziddha) filozófiai és szövegmagyarázó irodalma. O Ezzel egyidejűleg az eredeti tamil költészet is virágzott. Puhazséndi (13. sz.) 378 versszakban írta meg N a l a n v é n b á c. bájos művét; a lelkes saiva filozófus-költő, Tattuvarájar (1450—1475) pedig t ö b b más alkotása mellett a Pádudurai (vagy P á t u t u r a i ) antológiába a népköltészetből merített 1140 dalstrófát g y ű j t ö t t össze. A sziddhakö\tők, akik filozófusok, alkimisták, orvosok és társadalmi reformerek is voltak, dühödten t á m a d t á k napjaik vallási intézményeit, mint Sivavákkijár (másként Csivavakkijar, 14—15. sz.) és a „koldusköltő" Pattináttár (1400 körül). O A 15. sz. irodalmának legkimagaslóbb egyénisége Arunahirinádar (másként Arunakirindtar) volt, aki a szeretett Muruhan (Murukan) istenhez intézte — gyakran drámai önéletrajzi motívumokkal, mélyen filozofikus tartalommal telített, s mindig tökéletes prozódiai tudással megszólaló — á j t a tos himnuszait. 1304 édes hangú versszakból álló gyűjteménye, a Tiruppuhazs (vagy Tiruppukal, 'Isteni dicséret') a tamil ájtatos költészet legnépszerűbb alkotásait tartalmazza, egy részüket ma is éneklik DélIndia templomaiban. Kumára Guruparar (?—1688) és Szivappirakászar (másként Csivappirakácsar, 1632—1664) a késő középkori saiva költők kiválóságai, de az újkor előtti szakasz utolsó legnagyobb költője mégis Tirumánavar, a kolduló költő-filozófus, akinek művei (különböző témájú 1500 strófában) a mélyen személyes, reflektív, s ugyanakkor tágan metafizikus indiai vallásosságnak talán a csúcspontját jelentik. O C) Az újkori tamil irodalom (1750től napjainkig). 1. A modern irodalom előtti szakasz (1750—1900). 1750 körül a tamil irodalomban ú j törekvések jelentkeztek, melyeknek legfőbb jellemvonása az, hogy a népköltészet hagyományaihoz kapcsolódnak. E művek többsége 1750—1850 között keletkezett, s bár elsődlegesen a népszerű á j t a t o s legendákra épültek, alkotóik úgy írták őket, hogy alkalmasak legyenek a zenekísérettel vagy zenés utcai színjátékként

való előadásra. K ö n n y ű , közérthető megfogalmazásra törekszenek, s egy részük a szatíra, a társadalomkritika elemeit is t a r t a l mazza. E törekvések jellegzetes képviselője Arunácsala Kavirájar (1712—1779) I r á m a n á t a k a m ('Ráma-színjáték') c. műve, Rádzsappá Kavirájar Tirukkurálakkuravandzsi (ua., 1718) c. bájos, természetfestő zenés t á n c d r á m á j a , s mindenekelőtt Gópálakrisna Bháratá (kb. 1795—1896) N a n d a n á r csarittiram (vagy N a n t a n á r csarittiram, ' N a n d a n á r élete') c., egy érinthetetlen (pária) szent életéről szóló, a fennálló t á r s a d a l mi viszonyok ellen tiltakozó drámai költeménye. O Erre az időszakra nyúlnak vissza a tamil széppróza kezdetei is (korábban a prózai formát csak a feliratok és k o m m e n t á r o k képviselték). Meggyökereztetésében kétségkívül a külföldiek, mindenekelőtt a misszionáriusok (pl. R. de Nobili, aki 1605 és 1656 között élt Dél-Indiában, valamint G. C. Beschi) j á t s z o t t a k nem elhanyagolható szerepet. Kivételes darabja a tamil prózának Anandarangam Pillái elbűvölő N a p lója, amelyet 1736. szept. 6-án kezdett írni, s mintegy negyedszázadon át vezette. Az első valódi tamil regény — amely m i n d j á r t igen jóra is sikeredett — Rádzsam Aijár (1872—1898) K a m alám bál csaritram (vagy K a m a l á m p á l csarittiram, ' K a m a l á szerelmének története'), „vagyis a fatális falusi p l e t y k a " c. Madrászban, 1896-ban jelent meg. E z t követték Natésa Sásztri (1859—1906) némiképp bizarr, a t u d o m á nyos f a n t a s z t i k u m m a l is kísérletező, valamint A. Mádharviah (1872—1926) realisztik u s regényei. O 2. A modern és kortárs irodalom (1900-tól) fejlődésében az ú j felvirágzás ígérete kb. századunk derekától fedezhető fel újra, miután az ősi, hagyományos értékek megütköztek a Nyugatról érkező különféle civilizációs hatásokkal (a n y o m t a t á s és a t ö m e g t á j é k o z t a t á s meghonosodásával, a kereszténységgel, a n y u g a t i típusú oktatással) és irodalmi á r a m l a t o k kal. India függetlenségének kivívása, 1947 ó t a elsősorban Tamilnádu állam három egyetemi városa, Madrász, A n n a m a l a j n á gar és Maduráj a tamil kulturális élet pezsgésének színtere. E n n e k politikai feszültségeit sokszor drámai színezettel szövik át a delhi centralizációs törekvések ellen fellépő tendenciák. O A 20. sz. legnagyobb tamil költői közül az első Sz. Bhárati (1882— 1921) volt; a tamil irodalom utolsó korszak á t róla nevezték el Bháratí-kornak. 0 tette alkalmassá a tamil nyelvet a legkülönfélébb irodalmi mondanivalók kifejezésére: amellett, hogy forradalmi politikai nézetek és misztikus mélységű gondolatok nagy 105

költője volt, egyszersmind fontos prózaíró is. A modern tamil prózairodalom születését azonban V. V. Sz. Aijar (1881—1925) elbeszélései fémjelzik. Azóta az elbeszélés a tamil irodalom legvirágzóbb m ű f a j a lett; a legismertebb tamilnádui novellisták K. P. Rádzsagópalan (1901—1944), Manui (1907—), N. Piccsamúrtti (1900—), T. Dzs. Ranganáthan (1901—), K. Alagiriszvámi (1923—1970), Sz. Rdszvámi (1931—). Egyikük sem veheti fel azonban a versenyt az idősebb generációhoz tartozó Pudumaippittannsd (1906—1948), akit ,,tamil Csehov"nak neveznek, s akinek elbeszélései morbiditásukkal, pesszimizmusukkal együtt is egy merőben új korszak nyitányát jelentették a tamil prózairodalomban. A kortársak közül pedig minden bizonnyal L. Sz. Rámamirdam (másképp Ramamirtham, 1916—) a tamil elbeszélés eddigi legnagyobb mestere. O A regény műfajában a századforduló utáni fejlődést bájos romantikus történelmi regények folytatták Kalki (1899—1954) tollából, s a legjobb — voltaképpen az első igazi -— realista regény R. Sanmuhaszundaram (másképp Shanmugasundaram) Náhammál (1914) c. műve. A legnépszerűbb — bár ez nem jelenti, hogy a legjobb — tamil regények szerzője M. Vardarádzsan (másképp M. Vardarajan, 1912—1974) volt, aki világos, már-már klaszszikus stílusban írta nagy erkölcsi értékű műveit. Társadalomkritikájuk, politikai implikációik és szokatlan alkotó módszerük révén igen érdekesek Rádzsan Krisnán (másképp Rajan Krishnan) írónő regényei. Nila Padmandbhan (1938—) Talaimuraigal ('Nemzedékek', 1968) c. műve szociológiai fogantatású. Ahilan (1923—) a férfiak és nők kapcsolatát taglaló regényeivel vált népszerűvé. A három legnevesebb kortárs tamil prózaíró közül az egyik L. Sz. Rámamirdam P u t r a ('Fiú', 1965) c. experimentalista regényével, a másik T. Dzsanakiráman (másképp T. Janakiraman, 1921—), legalább négy kimagasló regény — Mohámul (vagy Mókámul, 'A vágy tüskéi', 1956); A m m á vandál (vagy A m m á van tál, 'Appu anyja', 1966); Szémbarutti (vagy Csémparutti, 'Vörös gyapot', 1968); Marappaszu (vagy Marappacu, 'Fatehén', 1975) — írója, harmadikuk pedig a baloldali, marxista beállítottságú D. Dzséjakandan (másképp D. Jeyakandan) meglepő, Sila nérangalil sila manidargal (vagy Csila nérankalil csila manitarkal, 'Bizonyos emberek bizonyos alkalmakkor', 1970) c. regényével. Napjaink tamil regényirodalma gyorsan fejlődik. Az újabban jelentkezők közül két szerző érdemel említést: I n d r a Pardaszáradi (másképp Indra Parthasarathy), a Delhiben élő írónő,

aki a drámairodalom jelenleg legtöbbet ígérő tehetsége is (a dráma az a műfaj, amelyben a tamil irodalom még nem m o n d h a t magáénak kimagasló alkotást), valamint Asókamitran, akinek Karainda nizsakal (vagy Karainta nilalkal, 'Eltűnő árnyak', 1970) c. regényét a tamil regényirodalom mérföldköveként, a regényírói technika legmagasabb szintű megvalósulásaként üdvözölték. O A Bháratí-kor utáni költészet is gazdagon virágzik. A kevésbé modern beállítottságú költészet — többnyire az idősebb generációhoz tartozó — képviselői, mint Désikavinájaham Pillái (másképpen Desikavinayakam Pillái, 1876—1954), N. Rámalingam Vengatarama Pillái (1888— 1956), Sz. D. Sz. Jógi (másképpen S. D. S. Yogi), Bháradidászan (másképpen Bharatidasan, 1891—1964) és Kannadászan (1926—) a klasszikus és újklasszikus hag y o m á n y t gyarapították. 1959-ben azután Cs. Sz. Csellappá (1912—) megindította kiemelkedő jelentőségű, Ezsuttu (vagy Eluttu, 'írás') c. folyóiratát, s 1962-ben megjelentette a Pudukkurakkal (vagy Putukkurakkal, ' Ú j hangok') c. antológiát, s e kiadványok zászlót bontottak az ún. ,,új költészet" (pudukavitai vagy putukavitai) mellett. Az ,,új költők", mint T. Sz. V enugópálan (1929—), Sz. Vaidésvaram (másképp Vaitheesvaran, 1935—), Sanmugam Szubbaja (másképp Shanmugan Subbiah), Sz. Mani, N. Kámarádzsan (másképp Kamarajan) és Míra M. Rádzséndran (másképp Meera M. Rajendran) elfogadják és — sokszor forradalmi nézeteik kifejezésére — felhasználják a szabad verset, s gyakori, hogy ironikus-szatirikus kommentárokkal vagy filozófiai reflexiókkal reagálnak a mindennapi élet eseményeire. (Még -*tamil irodalmi formák) O Magyarul: Major I. (szerk.): A tamil irodalom kistükre (1978). O írod.: J . S. M. Hooper. Hymns of the Alvars (1929); V. R. Ramachandran Dikshitar: Studies in Tamil Literature and History (1936); S. Vaivapuri Pillái: History of Tamil Language and Literature (1956); J . M. Somasundaram Pillái: 2000 Years of Tamil Literature (1959); C. és H. Jesudasan: A History of Tamil Literature (1961); T. P. Meenakshisundaram: A History of Tamil Literature (1965); J . M. Somasundaram Pillái: A History of Tamil Literature with Texts and Translations (1968); K. Kailasapathy: Tamil Heroic Poetry (1968); F. Gros: Le Paripatai (1968); K. Zvelebil: The Smile of Murugan (1973); M. Arunachalam: An Introduction to the History of Tamil Literature (1974); K. Zvelebil: Tamil Literature (1974); uő: ua. (1975); Major I.: Bevezetés

TAMLA (A tamil irodalom kistükre, 1978); D. D. Shulman: Tamil Temple M y t h s (1980); Cuppiramaniyan (szerk.): Literary Heritage of the Tamils (1981). Kamii Zvelebil tamil versformák: mák

tamil irodalmi

for-

Támir, Zakarijja; Zakariyyá Tamir (tudományos átírás); (Damaszkusz, 1929—): szíriai író. T a n u l m á n y a i t esti iskolában folytatta, s olvasmányai ösztönözték az írásra. Mint az egyik legtehetségesebb arab novellaíró jelentkezett az 1960-as, 1970-es években. 1980-ban elhagyta Szíriát, jelenleg Londonban él. O Művei többségét a szegények és az a r a b társadalom n e m privilegizált t a g j a i n a k élete ihlette, s ezek sokkal igényesebbek, mint az 1950-es években született, sztereotípiára hajló „elkötelez e t t " művek. írásai nagy h a t á s t gyakoroltak a szíriai, egyiptomi és iraki elbeszélőkre. Novelláiban népmeséket idéz fel vagy parodizál, játszik az idővel, hellyel és témával úgy, hogy össze nem tartozó dolgokat helyez egymás mellé, áttörve az álom és a valóság közti korlátot. Történeteinek stílusa és szókincse egyszerű, komplexitásuk és homályosságuk nem a szereplők cselekedeteiben, hanem ábrázolt álmaikban, illúzióikban lelhető fel. A gyilkosság m o t í v u m a szinte mindegyik novellában megtalálható, gyakran érzéki részletességgel és pozitív cselekedetként ábrázolva, mint olyan tett, mely eltávolítja az akadályokat. Ugyanakkor sokkolja is az olvasót, hogy ráébressze az ember és az elnyomó h a t a l m a k közti állandó összeütközésre. Lázálomhoz hasonló tehernek l á t t a t j a szereplői helyzetét, s az erő és szépség egyszerű képei, melyek általában természeti jelenségekhez kapcsolódnak, csak még inkább hangsúlyozzák a társadalmat mindenhol átszövő sötétséget és igazságtalanságot. Első n o v e l l á s k ö t e t e (Száhil al-dzsavád al-abjad, 'A fehér ló partja') c. 1959-ben jelent meg. Szaldzs ákhir al-lajl ('Ejvégi hó') c. művéért 1961-ben elnyerte az Adab ('Irodalom') c. folyóirat díját. O Novelláskötetei még: ar-Rahű ilá'l-bahr ('Utazás a tenger felé', 1960); Rabion fil-ramád ('Tavasz a h a m u b a n ' , 1973); Dimask al-haraik ('Damaszkusz a tűzé', 1978); Al raad ('A mennydörgés, é.n.); Alnumor fil-jaun al-ásir (1978: I t t i k a l N. Ali, A tigrisek tizedik napja, részletek, Nagyv, 1987, 9.). O Magyarul még: 12 karcolat (Ittikal N. Ali, R a k é t a , 1987, 9.); 5 karcolat (uő, uo., 1988, 7.); 1 elb. (Prileszky Cs., Wad H a m i d p á l m á j a , Mai a r a b elbeszélések, é.n.). O írod.: R. és L. Makarius:

Anthologie de la l i t t é r a t u r e arabé contemporaine. Le román et la nouvelle (1964); R . Allén: T h e Arabic Növel: An Historical and Critical Introduction (1982): S. Hafez—D. Cobham: A Reader of Modern Arabic Short Stories (1988). Dévényi Kinga Tamisier [támizie], Pierre (Tournus, 1541—1591): francia költő és fordító. Közh i v a t a l o k a t viselt, bírósági ügyész és a máconi választókerület elnöke volt. Vallásos költeményei és műfordításai m a r a d t a k fenn: Priéres chrestiennes et catholiques ('Keresztény és katolikus imák', 1586); Les méditations de sainct Augustin ('Szent Ágoston meditációi', verses műfordítás, 1587); Anthologie ou recueil des plus beaux épigrammes grecs.. . ('A legszebb görög epigr a m m á k antológiája és gyűjteménye', műfordítás, 1589); Preceptes et enseignemens de bien vivre... ('Tanácsok és tanítások az életművészethez', Phókiilidész-fordítások, 1589); La sacrée poésie et histoire évangélique de Juvencus ('Juvencus vallásos költészete és História evangelicája', műfordítás, 1591). O írod.: A. J e a n d e t : Mácon au X V I e siécle (1892). Csűrös Klára tamithilia:

szuahéli irodalmi

tamizdat: ->szamizdat

formák

irodalom

Tam Lang [tam lan]; Dinh Chi (írói név); Vű Dinh Chi (családi név); (1901—): vietn a m i író, újságíró. P á l y a f u t á s á t 1920-ban H a n o i b a n kezdte újságíróként, a Dong Dwcrng táp chi ('Indokínai Szemle') c. folyóiratnál, amelyet a francia gyarmatosítók t á m o g a t á s á v a l Nguyén Van Vinh irányít o t t . Az 1920-as években több hanoi újságn a k is írt, majd 1924-től Pham Quynh Nam Phong ('Déli szél') c. lapjában jelentkezett. 1934-ben a Dóng-Táy de Hoáng Tích-Chu c. folyóirat szerkesztőségi titkára, 1940-ben pedig a Tin möi ( ' U j Hírek') c. napilap főszerkesztője lett. Az első, a francia gyarmatosítókkal szembeni ellenállási háború idején Saigonba m e n t , ahol 1954-ben a Tw Do ('A főváros') c. napilap vezetője lett. Saigonban évtizedekig a P.E.N. Club elnöke volt. O írásaival nem szolgálta a saigoni rezsimek kommunistaeUenes politikáját, s 1974-től fellépett Nguyén Ván Thiéu diktat ó r i k u s sajtótörvénye ellen. A vietnami realista prózairodalom előfutárai közé tartozik. A realista i r á n y z a t kibontakozására ugyanis ösztönzően h a t o t t a k az újságírótrió — az azonos családi nevű Vű Bang, Vű D i n h Chi (Tam Lang) és Vű Trong Phung — tagjainak az 1930-as években megjelent 107

TAMMU Vries fordította hollandra. O Egyéb főbb művei: Brandaris (költ., 1939); Balladen en lieten ('Balladák és dalok', költ.-ek, 1942): It griene jier {'Zöld év', költ.-ek, 1943); Nije gedichten ('Új versek', 1945); Floedmerk ('Dagályjelző', költ.-ek, 1965); Freemdfolk op Barrahiem ('Idegenek Barraheemon', reg., 1978); De boumaster fan de Aldehou ('Az Öregtorony építőmestere', reg., 1985). 0 Magyarul: 2 vers (Orbán 0 . , Tellér Gy., Németalföldi költők antológiája, 1965); 1 vers (Orbán O., Kezek dicsérete, anto., 1975). O írod.: A De Tsjerne I). A. T a m minga száma (1959. nov.); Nőt oan skeaven. Ta de 60ste jierdei fan Douwe Annes T a m m i n g a (1969); K . Dykstra: L y t s hánboek fan de Fryske literatuer (1977). Keller Anna

naturalista töltésű társadalmi riportjai. E trió munkássága nyomán virágzott fel a társadalmi t é m á j ú riportázs. A különböző lapokban közölt írásait Tam L a n g a Tói kéo xe ('Gallyakat tépek', 1932), s a Dem song Hwo-ng ('Éjszakák az Illatok folyóján', 1934) e. kötetekben is megjelentette. O Művei még: Dói hoáng oanh ('A sárgarigó n y o m á b a n ' , reg., 1928); Giot lé song Hito-ng ('Az Illatok folyójának könnye', reg., 1930); Ngiccri ngőm ('Közönséges emberek', szatirikus krónika, 1936); Long c.ut cún ('A sárkány távozása', humoros esszék 1936). O írod.: M. D u r a n d — Nguyen T r á n Huá n : Introduction á la littérature vietnamienne (1969). Rögös László Tamm, J á k o b (Nőo, T a r t u m a a , 1861. m á j . 7.—Váike-Maarja, 1907. júl. 26.): észt költő, műfordító. Szegény sorsú falusi családban született. 1878-tól 1881-ig a tartui tanítóképzőben tanult. E z u t á n néptanítóként, m a j d falusi iskolaigazgatóként dolgozott egészen a haláláig. O Népköltészeti ihletésű, az észt késő r o m a n t i k a jegyeit magán viselő verseit 1882-től publikálta. 1881—1886 között írott verseit két füzetben a d t a közre Árganud hááled ('Felébredt hangok') c. Munkássága m a r a d a n d ó részét történeti hősénekei és balladái alkotják. További művei, valamint orosz és német klasszikusokat tolmácsoló m ű f o r d í t á s a i csupán halála után jelentek meg Jákob Tamme lugulaulud ('Jákob T a m m történeti énekei', 1914), ill. Kogutud luuletused ('Öszs z e g y ű j t ö t t versek', 1959) c. Ez utóbbi egyúttal a legteljesebb életműkiadás. O írod.: Eesti kirjanduse biograafiline leksikon (1975). Fehérvári Győző Tamminga [tamingha], Douwe Annes (Winsum, 1909. nov. 22.—): fríz költő, író. Kezdetben földműves, majd é p í t ő m u n k á s volt, a z t á n tanítói oklevelet szerzett, a gazdasági világválság idején bibliákat árult, 1935 és 1942 között munkanélküli-táborok a t vezetett. 1942 és 1968 között fríz és holland nyelvet tanított, m a j d 1972-es n y u g d í j b a vonulásáig a leeuwardeni Fryske Akademy tudományos főmunkatársa. O Költészetét az erős plaszticitás, a formai erő, a hajlékony nyelvezet jellemzi. Kiváló fríz nyelvismerete miatt sokat fordított, többek között Andersen-mesét, Poe, I). Thomas költeményeit. 1946 és 1968 között a De Tsjerne irodalmi folyóirat szerkesztője volt. Színdarabokat, irodalmi válogatásokat, irodalmi, nyelvészeti t a n u l m á n y o k a t publikált. Fia halálára írt In memóriám, (1968) c. verseskötetét 1975-ben Th. de

Tammsaare [tammszáre], Anton Hansen (írói név); Anton Hansen (valódi név); (Albu, Járve-Madis, 1878. jan. 30.—Tallinn, 1940. márc. 1.): észt író, kritikus, műfordító. Parasztcsaládban született. Iskolai tanulmányait betegsége miatt több helyen, megszakításokkal végezte. 1898-tól a híres t a r t u i H. Treffner m a g á n g i m n á z i u m b a n tanult, majd 1903-ban N a r v á b a n érettségizett. Ezután a tallinni Teataja c. folyóiratnál dolgozott újságíróként, annak megszűnése után pedig (1907-ig) más lapoknál helyezkedett el. 1907 és 1911 között a t a r t u i egyetem jogi karára j á r t , ezzel egyidejűleg természettudományi, filozófiai és irodalomtörténeti s t ú d i u m o k a t is végzett. E l h a t a l masodó t ü d ő b a j a m i a t t egy évet vidéken t ö l t ö t t , majd 1912-től 1913-ig a K a u k á z u s ban kúrálta betegségét. 1914 és 1919 k ö z ö t t egy súlyos műtétet követően sokat betegeskedett, ekkor főként Koitjárve szolgált a lakóhelyéül. 1919-ben Tallinnban teleped e t t le, ott élt haláláig. O Irodalmi m u n kásságát gimnazista korában a falusi életről szóló kisprózával kezdte, elsősorban gyermekkori élményei alapján. N a t u r a l i s t a elemeket is t a r t a l m a z ó írói szendéletét a későbbiekben főként a természettudományok, az ember ösztönélete, v a l a m i n t a pszichológia iránti érdeklődése f o r m á l t a , alkotásaiban az emberi jellem összetettségére helyezte a fő hangsúlyt. Már korai, főként folyóiratokban közölt írásait is a remek jellemábrázolással párosuló, kitűnő, humort, iróniát sem nélkülöző környezetfestés jellemezte; hősei többnyire a falu lakói. I f j ú k o r i p r ó z á j á n a k egyik kiemelkedő d a r a b j a a Vanadja noored ('Öregek és fiatalok', 1903) c. elbeszélése volt, amelyben a gazdai jogokért f o l y t a t o t t generációs harcot ábrázolta. Az 1905-ös forradalom ú j a b b

108

TAMMU elemmel, a szociális tematikával gazdagít o t t a művészetét. T a r t u i egyetemi évei alatt és azt követően szinte kizárólag a városi életből merítette témáit, szereplői egyetemisták és bohém értelmiségiek. A realisztikus jellemábrázolás helyett ekkoriban inkább hősei bonyolult lelkivilágát elemezte, akik a humanista elvek gyakorlatának csődjéből kiábrándulva ú j u t a k a t , eszményeket keresnek. Ezt példázza egyebek között a Pikad sammud ('Hosszú léptek', 1908), a Noored hinged ( ' I f j ú lelkek', 1909), valamint a női emancipációt taglaló Üle piiri ('Túl a h a t á r o n ' , 1910) c. hosszabb elbeszélése. Kaukázusi élményei nyomán született a Varjundid ('Árnyalatok', 1916) c. kisregénye, amely egyúttal az észt impresszionista próza kiemelkedő teljesítménye. Ugyanebben az évben publikált Karbes ('Légy', kisreg.) c. műve a bohém értelmiség komikus, szatirikus és lírai elemeket mesterien elegyítő, kitűnő, realista rajza. Az I. világháború éveiben háborúellenes publicisztikájával (Sőjamőtted, 'Háborús gondolatok', 1919) és az örök emberi értékeket költészetté formáló lírai miniatűrjeivel foglalt állást a h u m a n i s t a elvek mellett. O Az 1920-as évek elején j u t o t t írói pályája csúcsára. Alkotói módszere sok tekintetben találkozott a 20. sz.-i nagy realistákéval. Széles keresztmetszetet a d o t t koráról, ábrázolásmódját pedig hol a humor, hol a líraiság vagy éppenséggel a feszes drámaiság jellemezte. Világnézetében mindvégig k i t a r t o t t a humanizmus és a demokratizmus eszméi mellett, ebben nem t u d t a megingatni egyik szélsőséges, 20. sz.-i szellemi irányzat sem, noha szkeptikusan szemlélte a polgári világ fonákságait. Juudit ( ' J u d i t ' , 1921) c. d r á m á j á b a n sajátosan értelmezte az ismert bibliai történetet: a címszereplőt hatalomvágyó, szenvedélyes asszonynak ábrázolta, aki pusztán egoista szempontoktól vezérelve cselekszik, majd megtörik bűnei súlya alatt. Regényíróként a Kőrboja peremees (1922: Bán A., Az erdőárki gazda, 1933; Bereczki G., Sötét sziklák, 1970; film: L. Lajusz, 1980, SZU) c. művével emelkedett világirodalmi rangra, amelyben egy szerelmi és társadalmi konfliktuson keresztül — a körülmények szerencsés alakulása ellenére is -— a személyiségben rejlő gyengeség tragikus, ám sajátosan felemelő b u k á s á t m u t a t t a be. Legnagyobb művészi teljesítménye az ötkötetes Tődeja őigus ('Igazság és jog', 1. köt.: Bereczki G., Orcád verítékével, 1967) c. regényfolyam, amely 1926 és 1933 között lát o t t napvilágot. Ebben a monumentális családregényben az észt társadalom fejlő-

dését kísérte figyelemmel a 19. sz. hetvenes éveitől az 1930-as évek elejéig. Az önéletrajzi elemekben bővelkedő alkotás remekül megformált szereplők sokaságán keresztül hirdette az emberi élet sokesélyűségét, a m a r a d a n d ó , örök értékeket, célokat, eszményeket, az értelmes munka hitét. A küzdelemnek mindig megvan a célja, értelme, még ha nem is vezet megfogható eredményhez, sugallta könyvében az író. E z u t á n két pszichológiai regénye jelent meg: Elu ja armastus ('Elet és szerelem', 1934); Ma armastasin sakslast ('Németet szerettem', 1935) c., m a j d egy d r á m a következett — Kuningal on kűlm ('Fázik a király', 1936) —, amelyben a 2. világháború előtti évek diktátorairól festett szatirikus képet. Utolsó regényében — Pőrgupohja uus Vanapagan (1939: L a v o t h a Ö., Erdődi J., Pokoltan y a új Sátánja, 1959) — szinte valamennyi írói erénye megtalálható. A szatirikus hangvételű, népmesei motívumokból építkező műben a s á t á n egy észt paraszt alakjában próbál boldogulni a Földön. E vállalkozás reménytelenségét m u t a t t a be a szerző helyenként k a c a g t a t ó a n , t ö b b n y i r e azonban fanyar iróniával. O E g y é b regénye: Raha-auk ('Kincs', 1907). O G y ű j t , kiad.: Kogutud teosed ('Összegyűjtött művei', 1—14. köt., 1952—1976); Szocsinyenyija ('Művei', 1—6. köt., oroszul, 1966— 1968); Valitud artiklid ('Válogatott cikkei', 1976); Teosed ('Művei', 1—12. köt., 1978— 1984). O Magyarul még: 1 elb. (Sultson I., Világirodalmi Antológia, 5. köt., 1958); 3 elb. (Bereczki G., Az észt irodalom kistükre, anto., 1969); Pünkösdvasárnap (vál. nlák, uő, K á l m á n B., 1978). O írod.: F. Tuglas: A. H. T a m m s a a r e (1918); H . Siimisker: A. H. T a m m s a a r e (1962); Fehérvári Gy.: Egy közelgő centenárium elé (Jászkunság, 1977, 4.); uő: Száz éve született A. Tammsaare (Nagyv. 1978, 7.); H . Szijmiszker: Zsizny i tvorcsesztvo A. H. T a m m s a a re (1978); J . Kross: A nagy észt. Száz éve született Anton T a m m s a a r e (Szovjet Irodalom, 1978, 1.); A. Csakovszkij: Aki megismerte az élet t i t k á t (Vasárnapi U j Szó, 1978, 187.); J . Kross: Önéletrajzi vonások A. H. T a m m s a a r e műveiben (Szovjet Irodalom, 1984, 12.); Árpás K.: Az észt parasztság A. H. T a m m s a a r e műveiben (Tiszatáj, 1986, 5.). Fehérvári Győző Tammuz, B i n j á m i n (Harkov, 1919. júl. 11—Tel-Aviv, 1989. júl. 20.): héber nyelven alkotó orosz származású izraeli író. újságíró, szobrász. 1924-ben vándorolt be Izraelbe. Jesivában (rabbiképző h i t t u d o m á nyi főiskola) t a n u l t , miközben a Herzlia 109

TAMMU Főiskolát is elvégezte. 1950—1951 között Párizsban, a Sorbonne-on művészetet hallgatott, ezt később szobrászként k a m a t o z t a t t a . A 2. világháborúban összekötő tisztként szolgált az angol hadseregben. K é s ő b b tagja lett a Palmah nevű cionista szervezetnek. Emlékművet tervezett az izraeli pilótáknak (Függetlenségi P a r k , Tel-Aviv). 1965-től szerkesztője volt a Haárec c. folyóirat hétvégi, irodalmi mellékletének. 1971—1975 között kulturális a t t a s é volt a londoni izraeli nagykövetségen. Irodalmi elismerést 1950ben megjelent Holot hazahav ('Arany homok') c. elbeszélésével nyert el. 1958-ban adta ki Gan naul ('Zárt kert') c. gyűjteményét rövid elbeszélésekből. Festőien megírt műve, az Elijakim. Széfer ha-Hazajót ('Elijakim. A visszatérés regénye') 1969-ben jelent meg. Számos gyermekkönyvet is írt. O További művei: Mistei Bahbukim (ua., reg., 1975); Pundako sel Jirmijahu ('Jeremiás keservei', kisreg., 1984). Bíró Krisztina Tammúz-siratók: —• Dumuzi-siratók Tampuran, K e r a l a Varmá: Varrná Valija Kóil T a m p u r a n tamrur:

-+Kerala

-*•prédikáció

Tamsanqa [tamszanka], W i t t n e s K . A. (Fokváros, ?—): xosza nyelven a l k o t ó délafrikai regény- és drámaíró. Első regényében (Inzala kaMlungisi, 'Mlungisi ivadékai', 1954) morális t é m á t helyez a középpontba: két t e s t v é r t állít szembe. Az egyik jó nevelést k a p , keresztényi életet él és meggazdagodik, míg a másik kellő nevelés híján bohém u t c a i vagánnyá lesz, végül teljesen lezüllik. T a m s a n q a h a t jelenetből felépülő d r á m á j a , a Buzani kubawo ('Kérd a p á m a t ' , 1958) is erkölcsi kérdést feszeget. Guguletha eljegyez egy lányt, aki iskolába megy. Apja a r r a kényszeríti, hogy elvegyen egy másik, műveletlen falusi lányt. Jegyese — újságból t u d v a meg a hírt — lelkileg összeomlik. G u g u l e t h a b á n a t á b a n elköltözik U m t a t á b a , o t t vállal m u n k á t . J ó 12 év múlva apja u t á n a küldi feleségét m á s férfitől lett gyermekeivel. Guguletha megöli őket és halálra ítélik. O Művei még: Imitha yelanga ('A n a p sugarai', reg., 1967); Ukuba ndandazile ('Ha t u d t a m volna', reg., 1967). O írod.: A. S. G é r a r d : Four African Literatures (1971); H . Scheub: Xhosa Oral and Literary Traditions (Literatures in African Languages, 1985). Biernaczky Szilárd Tamura Ryüichi; Tamura Rjúicsi (Tökyö, 1923. márc. 18.—): japán költő. A 110

Meiji egyetem irodalom szakán végzett. A LE BAL, ill. a Shinryödo c. folyóiratok szerkesztésében m ű k ö d ö t t közre, s így számos kortárs költővel ismerkedett meg. 1944-től a haditengerészeti iskola hallgatója volt, m a j d 1946-ban, leszerelése u t á n a Junsuishi ('Tiszta vers') c. lapban jelentek meg első versei. A rákövetkező évben költ ő b a r á t a i v a l m e g a l a p í t o t t a az Arachi ('Parlag') c. folyóiratot, ahol számos versét, ill. verselméleti írását, t a n u l m á n y á t publikálta. Első verseskötetében, a Yonsen no hi to yoru ('Négyezer nappal és éjjel', 1956) c.-ben a háború u t á n i tíz év termését g y ű j t ö t t e össze. Költeményeiben szenvedélyesen festette le a civilizáció pusztulásával fenyegető két háború iszonyatát, nagy hat á s t gyakorolva kora költészetére. Második kötete, a Kotoba no nai sekai ('Szavak nélküli világ', 1962) — mellyel elnyerte a Takamura Kota.ro költészeti díjat — már kevésbé szenvedélyes, felfedezi a természetet, a mindennapi élet valóságát, a naturalizmushoz kötődik. A n y u g a t i hatástól független modern japán költészet megteremtését célul kitűző Rekitei c. folyóiratban is g y a k r a n publikál, a verseken kívül esszéket, útleírásokat és fordításokat. O Lírájában a romantika és a naturalizmus iránti egyidejű vonzódásából f a k a d ó ellentétet a hirtelen váltásokkal, szünetekkel tűzdelt verssorok tükrözik. Elégiáiban bírálja a modern civilizációt, a m ú l t b a vágyódik. O Egyéb fő művei: Shinnen no tegami ('Újévi levél', költ.-ek, 1973); Shigo ('Holt nyelv', költ.-ek, 1976); Shijin no noto ('Egy költő jegyzetei', esszék, 1976); Gofun mae ('Öt perccel előbb', költ.-ek, 1982); Yökina seikimatsu ('Vidám századvég', költ.-ek, 1983); Dorei no yorokobi ('A rabszolga öröme', irodalmi díjas antológia, 1984). O Gyűjt, kiad.: Shi to hihyö A—E ('Versek és t a n u l m á n y o k ' , 5 köt., 1969—1978). O G y ű j t . kiad. angolul: Ch. Drake (ford.): Dead Languages: Selected Poems 1946— 1984 ('Holt nyelvek. Válogatott versek, 1946—1984', 1984). Varrók Ilona Tan, N. A.; V. G. Tan: Vlagyimir Germanovics

Bogoraz-Tan,

Tan Sze-tung (Liujang, 1865—Peking, 1898): kínai filozófus, költő, a századvégi kínai reformmozgalom egyik vezetője és m á r t í r j a . K i t ű n ő stilisztának indult, verseket és p r ó z á t írt. Nevét az 1896—1898 között írt Zsen-hszüe ( ' T a n u l m á n y a jóakaratról') c. t r a k t á t u s a t e t t e ismertté. Ebben a konfuciánus, buddhista és nyugati filozófiai és vallásfilozófiai nézeteket szinkreti-

TANAK d a r a b j a , a modern j a p á n dráma egyik csúcspontja, Yomiuri irodalmi díjat nyert. A szülővárosa, Nagasaki elleni a t o m t á m a dásról írott d a r a b j á t , a Maria no kubit ('Mária feje') művészeti díjjal j u t a l m a z t á k , s m e g k a p t a érte a Kishida drámai díjat. O K o r a i darabjainak fő t é m á j a az ideális nő Mária-kultuszhoz hasonló imádata, s a valóságban létező asszony iránti megvetés keveredése; a magát kereső, magányos, elszigetelt ember belső világával foglalkozik. K é s ő b b egyre inkább az egyén és a t á r s a d a lom kapcsolatának kérdéseivel foglalkozik, s műveiben megjelenik a társadalomkritika. 1981-ben a j a p á n művészeti a k a d é m i a t a g j a lett. O Egyéb művei: Mono iu jutsu ('Beszédtechnika', t a n . , 1949); Hachidan ('Nyolc fok', színdarab, 1960); Kokugo ('Anyanyelv', színdarab, 1966); Jikan to iu kisha ('Idővonat', színdarab, 1972); Gekiteki buntairon josetsu ('Bevezetés a d r á m a i stílus elméletébe', t a n . , 1977—1978).

zálva polemizál a kínai tradíció egész örökségével, s egy nyugati típusú állami és társadalmi berendezkedés mellett száll síkra. O G y ű j t , kiad.: Tan Sze-tung csüancsi ('Tan Sze-tung összes művei', 1954). Galla Endre Tan Taigi (eredeti név); Suigo; Kyüshödö; Taigi (költői nevek); Dögén (szerzetesi név); (Edo, m a Tökyö, 1709—Kyöto, 1771. aug. 9.): japán haikaiköltő (~+haiku). Suikokutől, m a j d KiitsutóX t a n u l t a a haikaiköltészetet. Elete felét E d ó b a n töltötte, negyvenéves elmúlt, amikor K y ö t ó b a ment, u t á n a K y ü s h ü n járt, de végül is Kyötóban telepedett le. Szerzetesnek állt, ám a kolostori életet otthagyva, ötvennyolc éves korától g y a k r a n járt össze Yosa Busonnal. E k k o r kezdett mélyebben érdeklődni a haikaiköltészet iránt. Különösen az emberi kapcsolatok megénekléséről volt híres. Yosa Busonnal együtt n a g y szerepe volt a hanyatlásnak indult haikaiműfaj feltámasztásában. O Műve: Taigi kusen ("Taigi válogatott költeményei'). O Magyarul: 1 vers (Kosztolányi D., Ú j Idők, 1933, 39.); 9 vers (Greguss S., Árnyékbirodalom, anto., 1986); 7 vers (uő, Vig, 1987, 1.); I vers (Kosztolányi D., Idegen költők, 1988); 2 vers (Faludy Gy., T e s t és lélek. 1988). ' Varrók Ilona tána: —n'r irodalmi formák, Tanach:

ír

Varrók

irodalom

-+Tanakh

Tanaka Chikao; Tanaka Csikao (Nagasaki, 1905. okt. 10.—): japán d r á m a í r ó , színész. Orvoscsaládban született; a Keio egyetem francia szakán végzett. A modern francia dráma, különösen Ch. Vildrac művei voltak rá nagy hatással. Még egyetemi évei alatt beiratkozott a Kishida Kunio által vezetett Shingeki k e n k y ü j o ('Uj drámai műhely') színiiskolába. 1933-ban sikerrel m u t a t t a be a Tamura Akiko által vezet e t t Tsukiji shogekijo színtársulat első művét, az 0 fűkoro ('Anya') c. egyfelvonásost, a modern j a p á n pszichológiai d r á m a korai időszakának remekművét. A felnőtté érő fiú és a gyermekét egyedül nevelő anya vitáit, párbeszédeit kollokviális stílusban jeleníti meg. O 1937-ben részt v e t t a Bungaku-za színtársulat megalapításában. 1944-ig m a r a d t a társulattal. A háború utáni egzisztencialista d r á m á j á t , a Kumo no hatate ('Felhő széle', 1947) c. d a r a b o t még a Bungaku-za m u t a t t a be 1948-ban. Később K y ö t ó b a költözött, ahol a Haiyü-za társulatba lépett be. Kyöiku ( ' O k t a t á s ' , 1954) c.

Ilona

Tanaka Fuyuji; Tanaka Fujudzsi (írói név); Tanaka Kichinosuke (eredeti név); (Fukushima, 1894. o k t . 13.—?, 1980. ápr. 9.): j a p á n költő. Középiskolai t a n u l m á n y a i u t á n banktisztviselőként dolgozott J a p á n különböző városaiban. 1920 körül kezdett verselni; költészetében ötvözte a klasszikus h a g y o m á n y o k a t a modern törekvésekkel. A Shiki c. folyóirat köréhez t a r t o z o t t , s haiku költeményeket is írt. A J a p á n Költ ő k l u b elnöke volt. O F ő b b verseskötetei: Umi no mieru ishidan ('Kőlépcső, a h o n n a n a tenger látszik'); Banshun no hi ni ('Késő tavaszi napon', 1961, T a k a m u r a K ö t a r ö díj). O Gyűjt, kiad.: Zenshú ('Összes művei'. 1983—1985). O Magyarul: 2 vers (Ilylyés Gy., Nyitott a j t ó , 1963; uő, ua., Nyit o t t ajtók, 1978). Tanakh notarikon) elnevezése. A rövidítés feloldása a héber Biblia (-> Ószövetség) hagyományos h á r m a s felosztását foglalja magában: —•Tóra Nöbiim u-Kötubim. Az elnevezés — úgy tetszik — röviddel a —»jávnei iskola döntéseit követően meghonosult, hiszen a —yMisnában még nem találkozunk vele, ám a —• Talmudban már b e v e t t elnevezésként használatos (így pl. S a b b a t 88a; Kiddusin 49a; Moéd k a t a n 21a; Szanhedrin 101a stb.), ugyanígy a héber Biblia hármas tagolása is. Raj Tamás

111

TANAS Tánase [tönászé], Stelian (Bukarest, 1952. febr. 17.—): román író, publicista. 1971-től a bukaresti egyetem filozófia szakán tanult, ahol 1977-ben szerzett diplomát. E z u t á n hordár, banktisztviselő és népművelő is volt. A k o m m u n i s t a rendszer ellenzékéhez t a r t o z o t t . 1989-ben diktatúraellenes tiltakozást fogalmazott meg és írt alá több fiatal íróval együtt. 1992-ben a Polgári Szövetség P á r t alelnöke és parlamenti képviselő lett. Társadalmi-politikai folyóiratok (22; Alianta civicd) főszerkesztőjeként is dolgozott. O 1982-ben Luxul melancoliei ('A fényűző álmatagság') c. publikálta első regényét. Az 1980-as években született ú j a b b művei kiadását a cenzúra megakadályozta. Ezek közül a Corpuri de iluminat ('Világítótestek', 1985— 1987) c. regénye 1990-ben jelent meg. A „nyolcvanas" nemzedékhez t a r t o z ó író az experimentalizmust a valóság élénk érzékeltetésével ötvözi. Hazai kortársak (pl. N. Breban) kísérletezéseit f o l y t a t v a prózájában állandó, olykor paradoxális lélektani változásokat megélő hősöket szerepelt e t a mindent á t h a t ó irónia eszközeivel. O Első regénye visszatekintés e szereplők fiatal korára, a 2. világháború utáni évekre és a vidéki városok hangulatára. A két főszereplő — egykori férj és feleség — emlékeiből összeálló m ú l t a t egy titokzatos, még élő, de megtalálhatatlan személyiség uralja, aki többek között egy parodizáló proletkultos k ö n y v e t írt. A m ú l t b a való menekülésre késztető bizonytalan jelen lényegében a múlt keresésének ürügyévé válik. A képlet bonyolítása végett az író maga is főszereplőként lép fel: egy elveszett kéziratnak, talán magának a regénynek a szerzője. O Második művében az alkotó személye és az alkotás f o l y a m a t a ugyancsak hangsúlyosan jelen van. Önmagáról beszél és családi életéről egy melodrámába illő, nevetségesnek ábrázolt asszony mellett. E „szerelmi regény" hősnője e g y f a j t a Bovaryné, de v a n benne valami a túlzottan komikus „ b e n n s z ü l ö t t " nőalakokból, hasonlóan I. L. Caragiale vígjátékaihoz. Mindez a jelenben játszódik: a hősnő beleéli m a g á t a mozivászon végzetes mítoszaiba — Marilyn Monroe szeretne lenni, olyanynyira, hogy az ő sorsának végkifejletét is utánozza. O T a n u l m á n y k ö t e t e Socuri si crize ('Válságok és m e g r á z k ó d t a t á s o k ' ) c. 1993-ban l á t o t t napvilágot. O Magyarul: 1 cikk (n.n., M a g y a r Napló, 1990, márc. 22.); I vita (n.n., uo.). O írod.: E . Simion: S. Tánase ( R o m á n i a literará, 1982, 12.); M. Iorgulescu: ua. (Románia liberá, 1982. febr. 23.); F . Manolescu: T á n a s e

(Luceafárul, 1990, 35.); N. Manolescu: Stelian Tánase ( R o m á n i a literará, 1990, 49.). Cornel Regman Tánase [tönászé], Virgil (Galafi, R o m á nia, 1945. júl. 19.—): román származású francia író, rendező, publicista. Értelmiségi szülők gyermeke. T a n u l m á n y a i t Gala^in kezdte, Bukarestben folytatta, de 1966ban kizárták az egyetemről „haladásellen e s " nézetei m i a t t . K é t évig betonozóként dolgozott. Visszavették az egyetemre, s 1969-ben szerzett francia—spanyol t a n á r i oklevelet. 1974-ben rendezői szakot v é g z e t t a bukaresti Színházművészeti Főiskolán. A cenzúra azonban m e g v o n t a tőle a rendezés jogát. 1977-ben h a g y t a el Romániát, P á rizsban telepedett le. A tartózkodási engedély meghosszabbítása miatt t o v á b b tanult, 1978-ban R . Barthes-nál d o k t o r á l t . 1979-ben kapta meg a francia állampolgárságot. Párizsban r o m á n szerzők (M. Sebastian, D. R. Popescu) d a r a b j a i t rendezte. Az Actuel c. folyóirat 1982. febr.-i s z á m á b a n jelentette meg Ceauqescu Tr, roi communiste ('I. Ceausescu, a kommunista király') c. pamfletjét. A válasz n e m késett. A d i k t á tor örökre el a k a r t a hallgattatni a szerzőt, a r o m á n ügynök a z o n b a n felfedte a t e r v e t a hatóságoknak. í g y kezdődött az ún. Tánase-ügy. A francia hatóságok (F. Mitterrand elnök tudtával) a szerzőt fényes nappal elrabolták az u t c á n , és egy bretagne-i kis f a l u b a n biztonságba helyezték, Ceausescu ügynökei pedig jelentették a p a r a n c s végrehajtását. Négy hónap múlva a Le Malin c. lap f ö l t á r t a az eseményeket, amelyből világraszóló b o t r á n y lett. A boszszúálló diktátor ú j a b b ügynököt k ü l d ö t t , de ez m á r német földön jelentkezett a h a t ó ságoknál. A történetet Tánase C'est mon affaire, sotie ('Az én ügyem, bolondjáték', 1983) c. írta meg. í r t t ö b b ifjúsági és bűnügyi regényt is, pl.: Cette mort qui va et vient et revient ('A halál, mely ide-odajár és viszszatér', bűnügyi reg., 1984). Volt kiadói lektor, házmester, műszerész, rendező, jelentős lapok m u n k a t á r s a (Economie, Médiás). R o m á n r a f o r d í t o t t a többek között R . Barthes és Tz. Todorov munkáit. O Regényírói munkásságára a Tel Qwe/-csoport, főleg R . Barthes szemiológiai kutatásai hat o t t a k . Első regényét románul írta, ez jelent meg először Párizsban francia fordításban: Portrait d'homme á la faux dans un paysage marin ('Kaszás ember tengeri környezetben', 1976), melyet a szövegalkotás túlzott mesterkéltsége jellemzett. Ezt követte az Apocalypse d 'un adolescent de bonne famille ('Egy jóházból való ifjú jelenései',

112

TANCJ t a r t o z n a k . E szinkrétikus f o r m á j á b a n (-*szinkretizmus) t e h á t —•ritmus tekintetében három kifejezésforma egyeztetett, de egymástól mégis különböző hármas rendszerére épül: a szoros értelemben v e t t —>vers nyelvi közegét megformáló -+szövegritmusva,, a vele összekapcsolt, de tőle különböző zenei ritmusra és a mozgás ettől is különböző s a j á t dinamikájára. Megkísérelték, hogy e h á r o m f o r m á t elválasszák egymástól, ill. egyoldalúan csak az egyikből magyarázzák a másikat (pl. a versritmust a zenei vagy táncritmusból, avagy megfordítva); sok leírás, metrikai rekonstrukció e m i a t t vált tévessé. O A fejlődés során az irodalom és a táncművészet fokozatosan önállósult, de kölcsönkapcsolataik szorosak m a r a d t a k (bővebben ->irodalom és táncművészet, táncjátékok). A művészeti m o z g a l m a k b a n is együtt léptek fel (pl. az ->avantgarde irodalmi megnyilvánulásaitól elválaszthatatlan a mozdulatművészet megjelenése), s a —*• tömeg kultúra megnyilvánulásai (fesztiválok, ünnepélyek) keretében fellépő népszerű táncegyüttesek -+táncdaTanbiha szórakoztató irodalom terméirodalmi irányzat. Az orosz—japán háború kei is. O A folklórban a tánc a -*szokáskölután, 1910 körül lépett fel. Nem volt hosszú tészet m ű f a j a i h o z kapcsolódik; igen ritkán életű, de erőteljesen meghatározta a Meijim i m e t i k u s jellegű vagy t ö r t é n e t e k e t kor végének és a Taisho-kor elejének iromegelevenítő. Típusaiban, elnevezéseiben dalmi közgondolkodását. A -»• naturalizmus viszont utal etnikus, társadalmi, területi ellen lépett fel a művészi ->szépség ábrázokülönbségekre (pl. ungareszka, siciliana, cilásának programjával, az érzékek felszabag á n y t á n c , pásztortánc, molnártánc; olykor dításának eszméjét hirdetve. Kezdetben ezek nemzetközileg különböző f o r m á k b a n társadalomkritikus vonások is jellemezték, jelennek meg, mint nálunk a ->kanásztánc később azonban mindinkább az erotikus néven ismert táncok). A tánc f o r m á j a is —tesztétizmusba, menekült ji valóság elől. O t a r t a l m a z z a e különbségeket (pl. fegyverAz irányzat tagjai Mori Ogait tekintették t á n c és k a t o n a t á n c o k , h a j d ú t á n c o k , a „lenpéldaképüknek, v a l a m i n t tleda Bint, aki gyel" névre utaló polka és társai), közvetleegyetlen, Uzumaki ('Örvény') c. regényénül kapcsolódik egy-egy alkalomhoz (pl. ben az élet értelmét a szépségben jelöli meg, menyasszonytánc a —»lakodalmi költészet, elméletileg megalapozva a japán esztétizhalotti és temetési táncok a ->halálirodamust. Zászlóbontásuk a Subaru ('Plejálom keretében stb.). Olykor ezek formai dok', 1909—1913) c. folyóirat indulásához szempontból is önállóak (pl. a ->gyermekköthető, s emellett a Mita bungaku ('Mita folklór táncszerű, —>rigmusszerű alkotásai). irodalom;, 1910—1962, 1966— ), ill. a ShinO A népi táncok irodalmi felhasználása chichö ('Új eszmeáramlat', 1910—1911) c. már a r o m a n t i k a idején megjelent (^befolyóirat köré tömörültek. Eőbb képviselőtyár játék, népszínmű). A 20. sz.-ban először ik a költő Kitahara Hakushü és Kinoshita (1911-ben) az angol népzenekutató, C. Mokutarö, a regényíró Nagai K a f ü és TaniSharp illesztette a felújított n é p t á n c o k a t a zaki Junichirö, valamint a költő és regénynemzeti k u l t ú r a keretébe. Mo.-on legalább író Satö Haruo. O ( - * j a p á n irodalom, esztéhárom ilyen mozgalomról t u d u n k . Az 1930tizmus). Varrók Ilona as években a „Gyöngyösbokréta" szervezője, Paulini B. (Kodály Háry J á n o s á n a k egyik szövegírója) stilizált, örök magyartánc: általános értelemben koordinált emberi mozgás, amely a -*• rítus keretében nak t e k i n t e t t t á n c o k a t vitt színpadra. Muvált az emberi k u l t ú r a fontos részévé, s haray E. és Molnár I. népi esztétikája érvéamely (elszigetelt, modern kísérletektől el- nyesült az 1945 utáni „népi t á n c o s " mozgalomban, a népi írók politikai-esztétikai tötekintve) mindig zenével is összefonódik, s rekvéseitől elválaszthatatlanul. Az 1960-as amelyhez gyakran (már a rítusköltészet révén is) szóbeli, m a j d írásbeli szövegek és

1980) c. regénye. Ebben követhető nyomon az onirista szövegszerkesztés. Első franciául írt regénye a L'amour, l'amour, román sentimental ('Szerelem, szerelem, szentimentális regény', 1982), m a j d 1990-ben lát o t t napvilágot a La vie mystérieuse et terrifiante d'un tueur anonyme ('Egy névtelen gyilkos titokzatos és iszonyatos élete'), amely az írók és kiadók közötti elviselhetetlen kapcsolatot elemzi. Ugyanebben az évben a d t á k ki a Ma Roumanie ('Az én Romániám') c. beszélgetéskötetet, melyben szellemi fejlődéséről, politikai állásfoglalásairól vall. Az 1989-es változások u t á n feltétel nélkül t á m o g a t t a az ú j h a t a l m a t , amely visszatetszést v á l t o t t ki írótársaiban, b a r á t a i b a n . O E g y é b művei: Le Bal sur la goélette du pirate aveugle ('Bál a vak kalóz kétárbocosán', ifjúsági reg., 1987); Le Bal autour du diamant magique ('Bál a bűvös gyémánt körül', ifjúsági reg., 1988). O írod.: D. S. Boierescu: Apocalipsa, acum (Luceafárul, 1990, 19.). Sz. Farkas Jenő

8

113

TANCK években a ,,táncházmozgalomnak" is volt aktuális, a hazai és a külföldi m a g y a r kultúra felé forduló esztétikai és politikai mondanivalója. Ez időben egybeesett az „etnikus t á n c o k " multikulturális t a n u l á s á n a k világszerte megfigyelhető törekvésével, amely olykor az ellenkultúra (—>szubkultúra) megnyilvánulása volt. Mindezek a törekvések az irodalomban is jelentkező —> -»folklorizmus és később a -+neofolklorizmus keretében értelmezhetők, s erre az esztétika így is t e t t kísérletet. O írod.: W.O.E. Oesterley: The Sacred Dance (1923); C. Sachs: Eine Weltgeschichte des Tanzes (1923); O t t r u b a y M.: R i t m u s és tánc (1939); Rabinovszky M.: A t á n c (1946); Molnár I.: A magyar t á n c h a g y o m á nyok (1947); V i t á n y i I : A tánc (1963); Siklós L.: T á n c h á z (1977); A.P. Royce: The Anthropology of Dance (1977); Martin Gy.: A magyar k ö r t á n c és európai rokonsága (1979); Dienes Valéria: A szimbolika főbb problémái (1981); Pesovár E.: A t á n c költészete (2 köt., 1982); W. Salmen: T a n z im 17. und 18. J a h r h u n d e r t (1988); uő: T a n z im 19. J a h r h u n d e r t (1989). Voigt Vilmos

mind „ p á r n a t á n c " is volt); ez arra m u t a t , hogy a táncballada nálunk sem lehetett fontos jelenség. O Másodlagosan, irodalmi feldolgozásként vagy koreografált formában rendszerint megjelennek viszont a táncballadák; általában a —>folklorizmus jelenségeként. O (->ballada, táncdal) O írod.: Vargyas L.: Á m a g y a r népballada és E u r ó p a (2 köt., 1976); Ő. Holzapfel: Det balladeske (1980). Voigt Vilmos

táncdal: tánchoz kapcsolódó énekszöveg. A —> primitív költészet vizsgálatából leszűrt következtetések alapján jogos feltételezésnek látszik, hogy az —> ős költészetre jellemző -»• szinkretizmus viszonyai között a költői szövegek túlnyomó többsége énekelt és t á n c o l t produkciók összetevője, t e h á t „ t á n c d a l " volt. Ezt t á m a s z t j á k alá az ókori görög költészet kezdeteire vonatkozó adatok is; mind a ->kardal, mind a -*•medikus költészet eredetileg tánccal is összefonódott. A ->recitált vers és a ->szavalt vers később átmenetileg — főként a rómaiaknál — háttérbe szorította ugyan, de a kora középkori líra az énekvers mellett ismét nagyrészt táncdalok f o r m á j á b a n élt. Irodalomtörténeti szempontból főként a provanszál tánctáncballada: a ballada alműfaja, tánchoz kapcsolt népballada. Miként a b a l l a d a mű- dalok nevezetesek, amelyek Európa-szerte elterjedtek, s számos — részint máig élő faji elnevezése is jelzi (a középlatin, m a j d olasz ballare 'táncolni' szóra vezetik visz- — versforma gyökerei (-»•chanson á danser). A reneszánsz idején az itáliai (pl. a sza), az énekelvé előadott, hosszabb, —>gagliarda) és a spanyol (pl. a -ypavana) többstrófás szövegek hasonlítanak a tánctáncok váltak hasonlóan divatossá, s ezek dalokhoz. Ám a n n a k ellenére, hogy még a szövegei is h a t o t t a k a versritmusokra. 19. sz. k u t a t ó i is említettek olyan angliai, Megjegyzendő azonban, hogy a t á n c r i t m u skandináviai és m á s adatokat, melyek szerint rítusszerű (pl. templomok előtt elő- sa és a szövegritmus között nincs mindig pontos megfelelés, a f e n n m a r a d t szövegek adott) táncokhoz balladákat énekeltek, valójában az ilyen esetek száma igen csekély. és a t á n c f o r m á k mechanikus összekapcsoO Szövegeit t e k i n t v e nem t á n c b a l l a d a a lása t e h á t igen kétes verstörténeti feltételezésekre vezethet. A későbbiekben a t á n c d a nagy hírűvé v á l t föroyari -+dansur k ö r t á n c lok és a költészet közötti kapcsolatok — a sem, melyben előénekes kezdi a s t r ó f á k a t s szavalt vers uralkodó f o r m á v á alakulása mia férfiak e g y ü t t mozognak-táncolnak. Ezek a t t — elsorvadtak; legtovább a —•folklór az énekek ugyanis több száz strófányi terőrizte ezt az összefonódást, s a népies törekjedelmű, régi —>epikus énekek, s m i n t ilyevésekre jellemző — főként a r o m a n t i k a ideneket, nem n e v e z h e t j ü k őket az európai jén —, hogy bizonyos néptáncritmusok (pl. ballada kiindulópontjának sem. (Valódi a m a g y a r költészetben a -*kanásztánc, a — nem d i k t á l t — dallamaikat csak az spanyolban a -»seguidilla) m e t r u m a i t imiutóbbi évtizedekben jegyezték le pontosabban.) Ugyanígy az a tény, hogy Villon egyes t á l j a a műköltészet. O E változások nem verseinek szövegei —>r(mdó versformájúak, vezettek a táncdal társadalmi jelentőségének csökkenéséhez; a modern szórakoztatónem jelenti azt, hogy ezek is ténylegesen ipar legnagyobb vonzerejű termékei (ún. táncolt balladák lettek volna. A táncok, slágerei) ma is a társasági táncokhoz kapepikus szövegek és strófikus dallamok kapcsolódó dalok. Ezek legszembetűnőbb vocsolatára épülő, E u r ó p á n kívül igen széles nása azonban az, hogy a zenei f o r m a — körben e l t e r j e d t produkciókat sem lehet esetenként jelentős esztétikai értékeket is mindenütt t á n c b a l l a d á n a k nevezni. O A hozó — újszerűségével szemben a szöveg magyar a n y a g b a n is csak n é h á n y kétes alacsony színvonalú; érzelgős —*• giccs v a g y a d a t és alig értelmezhető szöveg t a l á l h a t ó (a legújabb ifjúsági szubkultúrák, pl. a (a Bagolyasszonyka „balladája" egyszers114

TANCJ punkmozgalom táncdalaiban) durva, obszcén h a t á s v a d á s z a t jellemzi. O (alkalmi líra, -*dal) O írod.: C.-J. Sharp—A. P . Oppé: The Dance (1924); Fr. Baehmann: Tanzmusik und Gesellschaft (1967); H a n kiss E.: A népdaltól az abszurd d r á m á i g (1969); D. Kayser: Sch láger. Das Lied als Ware (1975); W. Mezger: Schlager (1975); Pesovár F.: A magyar nép táncélete (1978); Pesovár E.: A tánc költészete (1982). Kovács Endre—Martinkó András táncdrámák: -»táncjátékok tan ce római színjátszásban a tánc kiszorul a drámából (hogy a pantomim révén önállósuljon), a szinkretisztikus h a g y o m á n y az európai középkorban is tovább él, s a reneszánsz idején hódító útjára induló -^balett a 17. sz. végéig ismét a dikció, ének és t á n c egységében lép fel. A további európai fejlődés a differenciálódás jegyében haladt 8*

előre, a m i n t h o g y a d r á m a reprezentatív műfajai nemcsak a tánctól, h a n e m az énektől-zenétől is függetlenedtek, de az egységes cselekményű —>revük és a tánccal is átszőtt musicalek révén a legdivatosabb, legnagyobb tömeghatású alkotások is jelentkezhetnek ilyen formákban. O 2. a szó szűkebb értelmében azokat a színjátéktípusokat szokás t á n c j á t é k o k n a k nevezni, amelyekben a tánc a cselekmény elsőrendű vagy kizárólagos hordozója, s a szöveg mellékes szerepet tölt be vagy nincsen. A keleti táncjátékok egy részében a szöveges rész csupán előzetesen felolvasott prológus (mint a j a p á n ->wöban), vagy mondotténekelt kísérőszöveg (ilyen pl. az indiai -+Rám-lílá, Krisnaattam, a j a p á n -*dengaku, kagura, s kezdetben így a d t á k elő a -+kabukit is). Hasonlóan n a g y hagyományuk van mind Európában, mind Keleten, mind A f r i k á b a n a táncos -»némajátékoknak, s ezt a hagyományt f o l y t a t j a korunk táncművészetének két fő ága, a 17. sz.-tól minden szöveges elemtől függetlenedett balett és a 19—20. sz. fordulójától, Isadora Duncan kezdeményezései n y o m á n elterjedő modern tánc (más néven szabad tánc, mozdulatművészet, mozgásművészet stb.). Hangsúlyozandó azonban, hogy a táncművészeti produkciók csak a b b a n az esetben sorolhatók a táncjáték kategóriájába, ha cselekményes jellegűek, „ d r á m a i " karakterük van; a cselekménytelen, ún. „abszolút". más néven „tiszta" vagy „lírai" táncművészet alkotásai e koron kívül esnek. O (-> színjátéktípusok, irodalom és táncművészet, táncos színjátékok) O írod.: O. Bie: Der Tanz (1919); J . Hagemann: Spiele der Völker (1919); R. Laban: Die Welt des Tánzers (1920); M. Boehn: Der Tanz (1925); J . Schikowski: Geschichte des Tanzes (1926); Szentpál Olga—Rabinovszky M.: A tánc, a mozgásművészet könyve (1927); Rabinovszky M.: Tánc, színészet, színpad (Nyűg, 1929); C. Sachs: Weltgeschichte des Tanzes (1933): Haraszti E.: A t á n c története (1937); L. Vaillet: Histoire de la danse (1942); Rabinovszky M.: A t á n c (1946); C. Blasis: A t á n c művészete (1955); C.W. Beaumont: Complete Book of Ballets (1956); A. Haskell: The Story of Dance (1960); C.W. B e a u m o n t : Supplement to Complete Book of Ballets (1962); Vályi R.: A táncművészet története (1969); Körtvélyes G.: K ö r k é p v á z l a t a nemzetközi és hazai táncművészetről (Vság, 1970, 8.); uő: A modern táncművészet útján (1970); Dienes G.: Tánc (Minerva Nagy Képes Enciklopédia. A művészetek, 1973); M. B é j a r t : Életem: a tánc (1985). Dömötör Tekla—Staud Géza

115

TANCK tánckiáltás: t á n c közben elhangzó röpdal vagy rigmus. Rövid, legfeljebb egystrófányi, s rögtönzöttnek látszik, noha mintái és elterjedésének dimenziói akár kontinenseket is á t f e d h e t n e k . Ritkábban vonatkozik a táncra (ilyenkor —ttáncrigmusn&k is nevezik) vagy ennek alkalmára, mégis ilyen a -»•lakodalmi költészet t ö b b szövege, s gyakran a -*csúfoló műfajához áll közel (-»táncszó). Dallama (ha egyáltalán van) egyszerű, felkiáltásszerű. O (—>felkiáltás, röpdal, rigmus) O írod.: Pesovár E.: A magyar nép táncélete (1978). Voigt Vilmos táncművészet: -»irodalom és szet, tánc

táncművé-

táncoskomikus: —>komikus táncos színjátékok: azon színjátéktípusok összefoglaló elnevezése, amelyekben a drámai —• dialógus az alapvető tényező, s a tánc (mint pl. a -^comédie-ballet-ban) csak a -* közjátékok színező eleme vagy éppenséggel olyan betét, amelyet a rendezői koncepció el is h a g y h a t az előadás színrevitelekor. Ezzel szemben a -* táncjátékokban a -* koreográfia a cselekmény bemutatásának lényeges vagy kizárólagos eszköze. O (színjátéktípusok, irodalom és táncművészet) Staud Géza táncréja; táncréjja:

—>táncrigmus

táncrigmus: a t á n c r a vonatkozó, legtöbbször t á n c közben elhangzó rigmus, tánckiáltás. A m a g y a r forrásokban táncréja (táncréjja), csujogatás (csujjogatás) néven is szerepel. O (—• tánckiáltás, réja, rigmus) Voigt Vilmos táncszó: olyan tánckiáltás, amely elsősorban a t á n c b a n résztvevőket ,,szólja meg", vagyis csúfolja. O (->csúfoló, tánckiáltás) Voigt Vilmos Tán Dá (írói név); Nguyén Khác Hieu (családi név); (Khe-tong, Son Tay t a r t . , 1888— Hanoi, 1939): vietnami költő, író, újságíró. Szülőfaluja a Da folyó partján, a híres Tan hegy lábánál fekszik, ebből formálta írói nevét. Mandarin családból származott, őt magát is mandarinnak szánták, de a háromévenként megrendezett vizsgákon kétszer is megbukott. í g y 24 éves korában abbahagyta a kínai klasszikusok tanulmányozását, hogy akkor még szinte kivételként, tollával — mint újságíró, költő és elbeszélő — keresse meg a kenyerét. Ismételt kudarcai melankolikus, fanyar humorú em-

berré tették. 1921-ben a Huru-Thanh c. folyóirat főszerkesztője lett. Később független folyóirat kiadására törekedve megalapította a Tán Dá Thá Diem kiadót, s 1924-ben megjelentette az An Nam Táp Chí ('Annami Szemle') c. folyóiratot, amely azonban pénzügyi nehézségei miatt rövid életű volt. Utolsó éveiben kínai klasszikus költeményeket fordított vietnami nyelvre. O Prózai munkássága nem igazán kiemelkedő. Lírája, amely á t m e n e t a régi és az 1930-as évek új költészete között, nagy visszhangra talált, nemcsak verseinek muzikalitása miatt, hanem azért is, mert kora vietnami társadalmának egyes rétegei a saját érzelmeiket fedezték fel benne. O Művei: Khói tinh con ('A szerelem piciny kristálya', versek, 1916); Giác móng son ('Egy kis ábránd', reg., 1917); Khói tinh ('Szerelmes kristály', tan. é.n.); Dal Gurcrng kính ('A nő tükre', erkölcsfilozófiai mű, é.n.); TÁn Dá túng van ('Tan Da válogatott irodalmi tanulmányai', é.n.); Chuyén thé gian ('Evilági elbeszélések', é.n.); Giác móng ló-n ('A nagy álom', önéletrajz, 1931); The non nucrc ('A hegyek és a vizek esküje', elb.-ek, 1932). O írod.: Nguyen K h á c Vién — H í r ű Ngoc: L i t t é r a t u r e vietnamienne (1979). Rögös László Tandon [tandon], André-Auguste; Troubadour de Montpellier ('Montpellier trubad ú r j a ' — költői név); (Montpellier, 1759— uo., 1824): francia költő. Fables et Contes ('Fabulák és mesék', verses mesék, 1813) c. kiadott kötetét occitan (provanszál) nyelven írta. E szellemes és vidám műveket a —> Félibrige századvégi provanszál iskolájának előfutáraként tartják számon. Jancsó Júlia tandráma; Lehrstück ( n é m e t ) : 1. t á g a b b értelemben minden olyan d r á m a , amely a közönség világnézetének okító jellegű befolyásolását — m e g v á l t o z t a t á s á t vagy megerősítését — tűzi ki elsődleges céljául (-»didaktikus színjátékok, iskoladráma, iránydráma, tézisdráma). Ez a d i d a k t i k u s jelleg leginkább a -»jezsuita iskoladráma szigorúan vallásos-morális célzatú, latin nyelvű d a r a b j a i t jellemezte. Az e f f a j t a alkotások a játszók és a közönség egyazon eszmei közösségbe tartozását feltételezik és igénylik. O 2. szűkebb értelemben B. Brecht kisebb, korai drámáinak megjelölése. Zenés színpadi kísérleteit Brecht 1929től a fent említett közösségi művészi gyakorlatból próbálta levezetni. E v e k e n át kísérletezett az elmélet pontos megfogalmazásával, miközben a gyakorlatban darabok t u c a t j a i v a l kereste az új didaktikus színház formai megoldásait (Bádeni t a n d r á m a a

116

TANER beleegyezésről, 1930; Aki igent mond és aki nemet mond, 1930; A rendszabály, 1931; A kivétel és a szabály, 1937). A brechti tand r á m a alaptörekvése a hagyományosan passzív közönség aktivizálása. 1934-ben, A t a n d r á m á k r ó l c. írásában a közösség megteremtését Brecht még a szöveg mondanivalójának, kollektív igazságának erejére bízta; később fogalmazta meg, hogy a tand r á m a verbális eszközeit a vizualitás agreszszívebb eszközeivel kell erősíteni, hogy a néző ne csak nézzen, hanem lásson is, és látása irányított legyen. í g y a színház — Brecht kifejezésével a „nagy pedagógus" nem egy jól m e g t a n u l t leckét ismételtet el a nézőkkel, hanem m e g t a n í t j a őket cselekedni. A t a n d r á m á k koncepciója az epikus színház és a —>dialektikus színház brechti elgondolásában fejlődött tovább. O írod.: Das Lehrstück (1972); Brechts Modell der Lehrstücke (1976); R. Steinweg: Das Lehrstück (1976); G. Mahal: Auktoriales Theater. Die B ü h n e als Kanzel (1982). Jákfalvi Magdolna Tandzsur (mongolos ejtése a tibeti bsztan-'gjur 'magyarázatok fordítása' kifejezésnek): a —*•Kandzsur mellett a tibeti buddhizmus szanszkritból fordított szent iratainak másik gyűjteménye, amelyet a hagyomány által B u d d h á n a k tulajdonított „kinyilatkoztatások" (tibeti bka'), vagyis a zömmel a Kandzsurb&n szereplő művek magyarázataiból állították össze. Több mint negyedfél ezer hosszabb-rövidebb írásból áll, első kiadása Sznar-thangban jelent meg, 1747-ben. A kétszáz kötetet is meghaladó g y ű j t e m é n y három fő részből áll: dicsőítő himnuszok (bsztod-chogsz), towíra-kommentárok (rgjud- 'grel), valamint a különféle buddhista értekezések magyarázatai (mdo-'grel). Az utóbbi, 137 kötetből álló, t e h á t a g y ű j t e m é n y gerincét adó rész 14 t é m a k ö r t ölel föl; egyrészt a különféle filozófiai iskolák és irányzatok (mint pl. az a b h i d h a r m a , a m á d h j a m i k a vagy a v i d n y á n a v á d a ) műveihez írt kommentárokat, a buddhista szerzetesi fegyelem (szanszkrit vinaja, tibeti 'dul-ba) magyarázatát, v a l a m i n t a nem specifikusan buddhista t u d o m á n y o k (logika, nyelvészet, gyógyászat, mesterségek) fő műveinek értelmezését. O írod.: A CatalogueIndex of the Tibetian Buddhist Canons (Bkah-hgyur and Bstan-hgyur) (1934). Horváth Z. Zoltán Tanemaku hito ( ' M a g v e t ő ' ) : japán irodalmi folyóirat. Először 1921-ben jelent meg három száma a Tanemakisha ('Magve-

tő') kiadó gondozásában. Pár hónapos szünet u t á n ugyanebben az évben ú j r a indult és ezúttal 1921 és 1928 között huszonegy számot ért meg. Az ún. „proletár irodal o m " (—>NAPP) mozgalmának folyóirata. 1923 után a mozgalom megszűnt, s csak a háború u t á n élénkült meg ismét a Tanem a k u hito szellemiségét folytató Bungei sensen ('Irodalmi front') c. folyóirat körül. A folyóiratban megjelenő művekben a politika dominál, jelentős alkotás a lap körül nem született. Varrók Ilona Taner, Haldun (Isztambul, 1915—uo., 1986. máj. 7.): török író. A heidelbergi egyetem politikatudományi k a r á n folytat o t t t a n u l m á n y o k után az isztambuli egyetem német szakán szerzett diplomát, utóbb M. Reinhard a k a d é m i á j á n a színházművészetekre szakosodott. I s z t a m b u l b a n színháztörténetet t a n í t o t t ; 1955-től a Tercüman, 1974-től a Milliyet tárcaírója volt. Első novellája 1945-ben Haldun Hasircioglu Töhmet álnéven jelent meg, de e viszonylag kései pályakezdés után az évtized végéig a Yedigün, Yücel, Yeni Istaubul, m a j d a KüQük Dergi c. folyóiratokban napvilágot l á t o t t írásai m á r kiforrott novellistát mut a t n a k . Humor és irónia ad s a j á t o s ízt a városi élet tipikus figuráit felvonultató kisprózájának; ez élteti anekdotikus írásait is. Az u t ó b b i a k a t Devekusuna Mektuplar ('Levelek a Struccmadárhoz', 1960) c. gyűjt ö t t e össze. Ayisigmda (Jahskur (1954: Hazai Gy., Holdfényben a Csaliskur, 1963) c. kisregényében érdekes formai kísérlettel, játékosan, de keserű gúnnyal a r r a keres választ, kinek ír, mit írhat meg az író Töröko.-ban. O Az 1960-as évektől sokoldalú, egyre népszerűbb színházi szerzővé vált. 1967 októberében négy b a r á t j á v a l Devekusu ('Strucc') néven kabarészínházat alapít o t t , s itt b e m u t a t o t t Sersem Kocanm Kurnaz Karisi ('Az ostoba férj ravasz felesége', 1971) elnyerte a Török Nyelvészeti Társaság 1972-es színházdíját. Az országhatárokon túl is ért el sikereket: A New York Herald Tribüné által kiírt nemzetközi pályázaton első d í j a t k a p o t t $i§haneye Yagmur Yagiyordu ('Sishánére hullott az eső', 1953) c. elbeszéléséért: Ke janii Ali Destani (bem.: 1964, kiad. 1974: Gál M. Zsuzsa, A kesani Ali legendája, SZI, kézirat; Bereczky Erzsébet, Keshan Ali Balladája, SZI, kézirat) c. j á t é k á t a budapesti főiskolások választ o t t á k vizsgadarabul. A Bilgi K i a d ó megkezdte életműve kiadását, az ennek negyedik kötetében összegyűjtött novelláknak ( Yahda Sabah, 'Reggel a vízparti villában', 1983) odaítélték a Sedat Simavi Alapítvány 117

TANER irodalmi díját. O F ő művei még: Yasasm Demokrasi ('Éljen a demokrácia', elb.-ek, 1942); On Ikiye Bir Var ('Egy perccel éjfél előtt', elb.-ek, 1955, Sait Faik-díj); Disardakiler ('A kintiek', színmű, 1957); Ve Degirmen Dönerdi ('És forgott a malom', színmű, 1958); Günün Adami (színmű: 1961: n.n., A pillanat embere, SZI, kézirat); Gözlerimi Kaparim Vazifemi Yaparim ('Becsuk o m a szemem, a dolgomat teszem', színmű, 1964); Esegin Gölgesi ('A szamár árnyék a ' , 1965, színmű). O Magyarul még: 1—1 nla (Brodszky Erzsébet, É g t á j a k , anto., 1967; Karig Sára, Török elbeszélők, anto., 1974). O írod.: Vedat Günyol: Dile Gelseler (1966); Hazai Gy.: H a l d u n Taner 1915— 1986 (Nagyv, 1986, 11.). Tasnádi Edit Tanéra [tanéra], K a r i (Landshut, 1849. jan. 9.—Lindau, 1904. okt. 4.): n é m e t író. Katonai pályára lépett, s mint tiszt a tábornoki kar hadtörténeti osztályán dolgozott. Részt vett az 1870—1871. évi francia—német háborúban. Élményeit a Die 2. französisehe Loire-Armee von 1870—71 ('A második Loire-menti francia hadsereg, 1870—71', ért., 1878) és a Der Krieg von 1870—71 ('Az 1870—7l-es háború', ért., 1888—1891, 7 köt.) c. munkáiban örökítette meg. Kedvtelése volt az utazás, többször is b e j á r t a a Közel-Keletet. Benyomásait útleírásában örökítette meg. O N é h á n y komolyabb hangvételű munkájától eltek i n t v e könnyed, népszerű stílusban írt a n é m e t háborúkról. Eletének későbbi szakaszában regényeket, novellákat, ifjúsági regényeket, esszéket és karcolatokat is publikált. O Egyéb művei: Ernste und heitere Erinnerungen eines Ordonanz-Offiziers ('Egy összekötő tiszt szomorú és v i d á m visszaemlékezései', reg., 1887); Offiziersleben in Krieg und Frieden ('Tiszti élet hábor ú b a n és békében', reg., 1889); Durch ein Jahrhundert. Drei krieggeschichtliche Románé ('Egy évszázadon keresztül. Három háborús regény', reg., 1892); Heiteres und Ernstes aus Altbayern ('Szomorú és v i d á m történetek a régi Bajorországból', reg., 1895); Aus drei Weltteilen. Reiseskizzen ( ' H á r o m világtájról. Utazási vázlat', 1897); Sehwere Zeiten. Aus zwei Lágern ('Nehéz idők. K é t táborból', reg., 1899); Die Eurasierin ('Azeurázsiai nő', reg., 1900); Deutschlands Kámpfe in Ostasien ('Németország háborúi Kelet-Ázsiában', ért., 1901); Eine Weltreise ('Egy világ körüli út', ú t i r a j z , 1901); Reise um die Erde ('Utazás a Föld körül', útirajz, 1904—1905). Virág István Tang császár, az utolsó: ->Li J ü

Tang Hszien-cu; T'ang Hien-cu (átírásváltozat); Tang Zso-si; Tang Ji-zseng (névváltozatok); (Lincsuan, Csianghszi t a r t . , 1550—uo., 1617): kínai költő, színműíró. H i v a t a l n o k n a k indult, 1583-ban t e t t e le utolsó vizsgáját. A császári ősök templom á b a n volt szertartásvezető, m a j d a szertartásügyi minisztériumba került. Mikor egy b e a d v á n y á b a n szóvá tette, hogy tap a s z t a l a t a szerint a hatóságok nem teszik lehetővé tevékenységük bírálatát, a trópusokra, K a u n g t u n g b a helyezték át rendőrfőnöknek. B á r ez után Szujcsanban (ma: Csöcsiang tart.) lett kormányzó, de — megelégelve a hivatali pályát — lemondott tisztségéről. Szegénységben, de elégedetten, barátok között élt Lincsuanban, az alkotásnak szentelve idejét. O T a n g Hszien-cu a klasszikus kínai színjáték egyik legnevezetesebb művelője. Leghíresebb műve a M u tan ting ('Peónia pavilon', 1598), más nevén Huan hun esi ('Egy lélek visszatérésének története') c. szerelmes történet; a Han-tan esi ('Han-tani történet', 1601), a Nan-ko esi ('Történet Nankoról', 1600), valamint a Ce esa esi ('A bíborszín h a j t ű ' ) déli stílusú, sokfel vonásos mesés történetek, többnyire Tangkori ~*esuan esik t é m á j á r a ; némelyikük hőse álmában leél egy egész életet, másikukban a halott leány szerelmese közeledtére feltámad. A Mu-tan ting hősnője (Li Niang) az első a kínai színműirodalomban, akit a szerelem ereje feltámaszt a halálból. Csongor Barnabás Tang Hszüan-cung: ->Li Lung-csi Tang Tao (Csenhaj, 1913. márc. 3.—?, 1992): kínai esszéíró, irodalomtörténész. Az 1930-as évek óta számos, a Lu Hszün-i publicisztika stílusára és szellemiségére emlékeztető esszékötetet publikált. K u t a t ó ként is főleg Lu Hszün életműve foglalkozt a t t a , de szerkesztőként része volt a Csüng kuo hszientaj venhszüe si ('A modern kínai irodalom története', 3 köt., 1980—81) c. mű létrehozásában is. O F ő művei még: Tang Tao ca-ven-hszüan ('Tang Tao válogat o t t esszéi', 1955); Lu Hszün ea-ven-tö ji-su tö-eseng ('Lu Hszün esszéinek művészi sajátosságai', 1972). Galla Endre tanga:

-*szidzso

Tanganyika irodalma: -»Tanzánia irodalma Tanggcsin zengg:

mongol

irodalmak

Tanghe [tang], R a y m o n d (Tourcoing, Franciaország, 1898. jún. 6.—Montréal, 118

TANGU 1969. aug. 6.): kanadai francia esszéista, könyvtáros. Észak-Franciao.-ból a világháborús német fogság u t á n 1920-ban j u t o t t K a n a d á b a . A montréali egyetemen politikai, m a j d közgazdasági t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , doktori értekezését (Géographie humaine de Montreal, 'Montréal emberi földrajza', 1928, kiad.: 1929) t ö b b díjjal t ü n t e t t é k ki. T a n á r volt, majd a montréali egyetem professzora lett. 1941-től 1951-ig az egyetem könyvtárainak igazgatója, ekkor kezdte Opinions ('Vélemények') c. rádióműsorát J . C. Bonenfant-nal. 1953-tól a K a n a d a i Nemzeti K ö n y v t á r igazgatóhelyettese, nyugdíjazása u t á n a párizsi K a n a dai Egyetemisták H á z á n a k igazgatója lett. O Elsősorban politikai gazdaságtani és bibliográfiai munkássága ismert; esszéi tudományosan nem mindig megalapozott polémiát t a r t a l m a z n a k a kanadai angolokkal szemben. O F ő b b művei: Le Facteur humain ('Az emberi tényező', esszé, 1912); Initiation á la géographie humaine ('Bevezetés az emberi földrajzba', esszé, 1943); Laurier, l'artisan de l'unité canadienne 1841— 1919 ('Laurier, a kanadai egység k i m u n k á lója', esszé, 1960); Bibliographie des bibliographies canadiennes ('A kanadai bibliográfiák bibliográfiája', esszé, 1960). O írod.: Dictionnaire des oeuvres littéraires d u Québec, IV. (1984). Kiss Etele Tangi Min, Juvati (írói név); (20. sz. második fele): birmán (Burma) írónő. Irodalmi p á l y á j á t a Khin Knin Ju által a 2. világháború u t á n indított Ju-vati-dzso-no ('Nők L a p j a ' ) c. irodalmi folyóiratnál kezdte. írói nevében ennek jelzésére vette fel a J u v a t i nevet. Elbeszéléseiben, mint a Mejnma bava ('Keserű igazság') c.-ben, a b u r m a i nők életének felvillantásával m u t a t j a be h a z á j a társadalmi problémáit. írásait rendszeresen közli a Szanda és a Sumava-met-gazin c. irodalmi lap is. O írod.: Anna J . Allot: The Short Story in B u r m a (The Short S t o r y in South E a s t Asia, 1982). Bögös László Tang-novella: a —*csuan esi r i t k á b b a n használt elnevezése. Tangopulosz, Dimitrisz; Démétrés Tangopulos (tudományos átírás); Dimitrisz Tangopulosz (új átírás); (Idra, 1867—Athén, 1926): görög költő, újságíró, esszéíró. Orvosi p á l y á j á t h a m a r elhagyta, hogy újságírással és irodalommal foglalkozhasson. Baráti kapcsolatban állt E. Roidissz&l, aki nagyra értékelte irodalomkritikai munkásságát. 1903-ban megindította a népnyelvi iskola reprezentatív folyóiratát, a -*Nu-

maszt, amelyben cikkeivel és vitairataival valóra v á l t o t t a Psziharisz és Palamasz álmait. Bár minden irodalmi m ű f a j b a n alkot o t t , egyikben sem sikerült m a r a d a n d ó t létrehoznia. Novellái a N a g y Eszme szellemében íródtak, dogmatikus drámáin az utópista szocializmus h a t á s a érződik. A kiváló újságírónak mindössze egy verseskötete jelent meg, Próta piimata ('Első versek', 1890) c., ez azonban ma is élvezetes olvasmány. Caruha Vangelió Tang Tai-cung zsu min esi: ->túlvilágirodalom (kínai) Tanguay [tange], Cyprien (Québec, 1819. szept. 15.—Ottawa, 1902. ápr. 28.): kanadai francia történész, püspök. 1843-ban szentelték pappá, Trois-Pistoles-ban és Rimouskiban gyakorolta h i v a t á s á t . 1854-ben az utóbbi helyen iskolát n y i t o t t ; ez lett később a híres Rimouski-Kollégium. 1865től haláláig levéltáros volt, először Québecben, m a j d Ottawában. 1897-től lett O t t a w a püspöke. O Teológiai t a n u l m á n y a i befejeztétől dolgozott fő művén, amely Dictionnaire généalogique des families canadiennes ('A k a n a d a i családok leszármazási lexikona', 7 köt., 1871—1890) c. jelent meg. T ö b b t a n u l m á n y t adott ki a Királyi Társaságban, amelynek alapító t a g j a volt. A kanadai genealógia t u d o m á n y á t Tanguay alapozta meg kutatásaival. O E g y é b művei: Monseigneur de Lauberiviére, cinquiéme évéque de Québec, 1739—1740 ('De Lauberiviére eminenciás úr, Québec ötödik püspöke', dok u m e n t u m o k , 1885); A travers les registres ('A jegyzékeken keresztül', emlékezések, 1886). O írod.: E. Lareau: Histoire de la littérature canadienne (1874); R. H a m e l — J . H a r e — P . Wyczynski: Dictionnaire pratique des auteurs québécois (1976). Kiss Etele Tangun T i p i t a k a fordítások, amelyeknek kb. 3620 könyvből álló teljes t a n g u t kiadásából csak egy kis töredék maradt ránk. A szövegek egy másik csoportját a tibetiből á t v e t t , tanító célzatú, rövid elbeszélések a d j á k . Hszihszia császárainak buddhista hitbuzgóságát bizonyítja, hogy az országban számos kolostor működött, s azokban felhalmozták a buddhista kánonok n y o m t a t o t t és kézírásos szent írásait. A lakosság körében ezrével lehettek egyszerű, f a n y o m a t o s iratok, amelyek a világi laikusok tanítását, képzését szolgálták. A t a n g u t szerzetesek a tibeti példa alapján írták misztikus, szemlélődő értekezéseiket. Ezek közül említésre méltó a termékeny

irodalmár szerzetestől, Pao J ü a n t ó l származó Bölcsességek gyűjteménye (1188). Ez erkölcsi prédikációk gyűjteménye, a prózai szöveget versek t a r k í t j á k . A szerző keményen ostorozza az iszákosságot, az illetlenséget, a nők erkölcstelen m a g a t a r t á s á t , amire útikönyvében Marco Polo is kitért. O A buddhista, valamint konfuciánus és taoista írások mellett jelentős helyet foglal el a világi irodalom is. A konfuciánus klaszszikusok (így a Lun jü 'Beszélgetések és mondások', a Hsziao csing 'A gyermeki kegyelet könyve', a Meng ce stb.) fordításainak legalábbis jelentős része valószínűleg a tudós miniszter Pa Tao-csung szerkesztésében és k o m m e n t á r j a i v a l kerültek kiadásra. Pa Tao-csungot 1150-ben az akadémia kínai és t a n g u t irodalom t a n á r á v á nevezték ki. A kínaiból f o r d í t o t t művek között t ö b b hadászati t a n k ö n y v , erkölcsi célzatú történelmi írás és elbeszélés, valamint a hivatalos kínai dinasztiatörténetek elbeszéléseinek átdolgozása t a l á l h a t ó derék férfiakról és erényes asszonyokról. O A K a r a h o t ó b a n talált írások egy része vallástörténeti szempontból jelentős, mivel bepillantást n y ú j t a n a k a t a n g u t népi vallásba, ami elkerülte a kínai történetírók figyelmét. A t a n g u t o k nál igen elterjedt volt a jóslás, jövendölés, s legnagyobb tudósaik (Pa Tao-csung, Kule, ez utóbbi 1183-ban) is írtak ilyen t á r g y ú , részben kínaiból a d a p t á l t műveket. O A t a n g u t o k kínai mestereik fogékony tanítványai voltak a természettudományok és az o r v o s t u d o m á n y területén is. Eredeti — nem kínaiból v a g y tibetiből fordított, vagy a d a p t á l t — t a n g u t irodalmi művek is mar a d t a k ránk. A prózai alkotások közül A bátor m a g a t a r t á s példáinak g y ű j t e m é n y e c. két m u n k a is f e n n m a r a d t . Az enciklopédiák és szótárak közül különösen jelentős a Csang-csung-csu ('Gyöngyök a tenyéren') c., fogalomkörök szerint szerkesztett és fonetikai megfelelőkkel is ellátott t a n g u t — kínai szótár, amelyet Ku-le készített I 190ben. O A t a n g u t költészetre erősen h a t o t t a kínai és tibeti versművészet. A fennmaradt, ill. eddig publikált versek kis száma miatt azonban a versformákat, versmértéket (pl. a rímelést, sőt egyáltalán a verselés típusát) illetően sok kérdés megválaszolatlan. N. A. Nyevszkij és M. F. Szofronov a szótárak fonetikai táblázatai alapján úgy találták, hogy a t a n g u t nyelvben legalább kétféle ->tonéma volt, mégpedig egyenes és emelkedő, az ezeket képviselő szótagok önálló rímosztályokat alkottak. A t a n g u t szótaghanglejtésnek megfelelően elképzelhető — de egyelőre nem bizonyított —, hogy tangutul is írtak kínai m i n t á r a szó-

121

TANHH taghanglej téses verset (—> szóhanglejtéses verselés). Amennyire az á t t e k i n t e t t anyagból következtetni lehet, különösen gyakoriak voltak az öt—hét szótagos verssorok, de m a r a d t a k fenn (a kínai -+ce formához hasonló) egészen különböző szótagszámú versek is, anélkül, hogy egyelőre felismerhetők lennének b e n n ü k a versmérték törvényszerűségei. A t a n g u t vers is, a kínaihoz hasonlóan, feltűnő h a j l a m o t m u t a t a párhuzamosságra, —•paralelizmusva,, ami legfeltűnőbb az intelmek és az udvari ódák műfajaiban. O Az intelmek tartalmilag és formailag a közmondásokhoz hasonlítanak, kétsoros strófákból állnak, mindig azonos, három vagy tizenhat szótag között váltakozó szótagszámmal. A tangutok értékrendjéről sokat eláruló intelmek szerepelnek enciklopédiáikban, s Liang Tö-jang 1176-ban külön intelemgyűjteményt állított össze, amelyet halála után, 1187-ben bővítve is kiadtak. Didaktikus jellege révén az intelmekhez áll közel a kínai Csien ce ven ('Ezer írásjegyes szöveg') m i n t á j á r a alkotott Arany szemecskék a tenyéren c. öt szótagos sorokból álló költemény. A másik versforma, az u d v a r i óda emelkedett és szemléletes nyelvezetű, tele irodalmi és történelmi célzásokkal. Többnyire a konfuciánus ideológiából v a g y a buddhizmus világképéből merít, s a t a n g u t uralkodóház őseit és tagjait magasztalja, a jeles államférfiak, tudósok szolgálatait dicséri. O írod,.: A. Wylie: On an Ancient Buddhist Inscription a t Keu-yung kwan (Journal of the Royal Asiatic Society, 1870); N. A. Nyevszkij: Tangutszkaja filologija (1—2. köt., 1960); J e . I. Kicsanov: Zvucsat lis piszmena (1965); Nishida Tatsuo: Shika go no k e n k y u . — A Study of Hsi-Hsia Language (1—2. köt., 1964—1966); M. V. Szofronov: G r a m m a tyika tangutszkogo jazika (1—2. köt., 1968); E. Grinstead: Analysis of t h e T a n g u t Script (1975); T a j n i drevnyih piszmen (1976); K a l m á r P.: Stein Aurél k a r a k h o t ó i papírleletei (1980); A. P. TyerentyevKatanszkij: Knyizsnoje gyelo v goszudarsztve t a n g u t o v (1981); Ferenczy Mária: Tangutok T u n h u a n g b a n (Uray Géza emlékére, 1992). Bögös László

s í t j á k — az egyik legjobb jelenkori színműírónak t a r t j á k . 1985-ben első d í j a t n y e r t az országos drámai versenyen. í r t a második ellenállási háború hétköznapi hőseiről, a békés építő m u n k a gondjairól, de főként Hanoiról és lakóiról. Műveiben a nők feláldozzák magukat, olykor az életüket is a hazáért, férjükért és gyermekükért. O F ő b b színművei: Dói ban ('A két b a r á t ' , 1964); Ngói sao ban ngáy ('Nappal fénylő csillag', 1970); Bái ca bá me ('Ének az anyáról', 1971); Thung lűng tính veu ('A szerelem völgye', 1976); Anh sáng trái tim ('A szív fénye', 1981); Váng ('Az arany', 1985); Dính cao vá vuc thám ('Csúcs és szakadék', 1988); Tinh xuyén dai ducrng ('Szerelem az óceánon át', 1989). O írod.: T r a h Viet Ngu: X á y dirng hinh tircrng con ngircri mő-i trén sán khán cheo hién dai (Tap Chí Ván Hoc, 1978, 4.). Bögös László—Vű Ngoc Cán Tanhumá:

-+midrás

Tanikawa Shuntarö; Tanikava Suntaró; Tanigawa Shuntarö (névváltozat); (Tökyö, 1931. dec. 15.—): j a p á n költő, drámaíró. Tanikawa Tetsuzo filozófus fia. P á l y á j á t Nijüoku könen no kodoku ('Százmillió fényévnyi magány', 1952) c. verseskötetével kezdte, melynek fő m o t í v u m a az egyedüllét és az elszigeteltség. Csatlakozott a Rekitei irodalmi folyóirat köréhez, s 1953-ban a Kai no Kai költői csoporthoz, melynek többek között t a g j a volt Ooka Makoto, Ibaragi Noriko és Yoshino Hiroshi is. Ezek a költők ú j szellemiséget képviseltek a háború utáni japán költészetben. T a n i k a w a szabadversei a 20. sz.-i francia líra h a t á s á t tükrözik. Verses drámáiban szembefordul a tradicionális j a p á n irodalmi hagyományokkal. O F ő b b verseskötetei még: Rokujüni no sonetto ( ' H a t v a n k é t szonett', 1953); Rakashu kyujükyü ('Gúnyvers 99', 1964); Kotoba-asobi uta ('Szójátékvers', 1972). O Magyarul: 1—1 vers (Illyés Gy., Nagyv, 1960, 11.; uő, Magyar Szó/1962, 211.; uő, N y i t o t t ajtó, 1963; uő, ua., N y i t o t t a j t ó k , 1978). tanippádal: tanippátal: formák

Tanh Hirong [tány huongj (Nghe Tinh tart,, 1942—): vietnami írónő. 1960 végén a színművészeti főiskola hallgatójaként írta meg első d r á m á j á t , a Bái cá va hoang ('A szűzíold felszántásának dala') c.-t, amelyet nagy sikerrel vittek színpadra. Döntően —*hat chéo m ű f a j ú darabokat ír. Szakmai körökben — m i n t a Tqp Chí Van Hoc-ban megjelent kritikák és elemzések is t a n ú -

—*• tamil

irodalmi

Tanishi Kingyo; Tanisi K i n g j o (18. sz.): j a p á n Edo-kor végi shareboníró (~+sharebon). Első műve, a Geisha yobu kodori ('Gésát hívó kismadár', 1777) t é m á j a az akkoriban népszerű városi gésák, a macsigésák élete. Főhőseit élő személyekről mintázta; két gésa és vendégük szerelmi háromszögéről szól a regényes, legendás elemeket is 122

TANIZ tartalmazó mű. A Keiseikai tora no maki ( ' Ú t m u t a t ó kurtizánokkal való mulatságokhoz', 1778) c. regénye szintén valós történetre épül, az elószó szerint m a g a a mű főszereplője, egy kurtizán, Segawa mesélte el a tragikus szerelmi történetet. Umebori K o k u g a valószínűleg e mű h a t á s á r a írta a Keiseikai f u t a sujimichi c. sharebon művét. Mindkettő inkább a szerelmi bonyodalmak, az őszinte érzések drámai ábrázolása az érzelmes ^'önm'hoz közel álló nyelvezettel, s távol áll a sharebon korabeli fő vonulatától, melyre elsősorban a szórakoztató jelleg volt jellemző. Tanishi a korabeli sharebon m ű f a j á n a k megszokott t é m á i t dolgozta fel, ám érzelmes hangvétele a -+ninjöbon előfutárává teszi, s nagy hatással volt e m ű f a j későbbi művelőire. O E g y é b művei: Keisei hinikuron ('Kurtizánok bírálata', 1779); Keiseikai shinansho ('Útbaigazítás kurtizánokkal való mulatságokhoz', 1779). Varrók tanító költészet:

Ilona

tanköltészet

tanító mese: -»tanmese Tanizaki Junichirö; Tanidzaki Dzsunicsiró (Tökyö, 1886. júl. 24.—uo., 1965. júl. 30.): japán író. Elszegényedett nagykereskedő fiaként csak nehézségek árán t u d o t t t o v á b b tanulni; a Tokió E g y e t e m irodalom szakán végzett. O Tizennégy-tizenöt éves korától írt történelmi életrajzokat, s ezeket a Qakusei kurabu ('Diákklub'), ill. a Shönen sekai ('Az ifjúság világa') c. folyóiratoknak küldte be. Már középiskolás korában alkot o t t regényeket, —>kanshi költeményeket is egyetemi évei a l a t t írt, Tanjö ('Születés') c. d r á m á j á t közölte a Teikoku bungaku c. folyóirat. O E kezdeti próbálkozások után írásművészetének első periódusa huszonöt éves korától, 1910-től 1923-ig t a r t o t t . Ekkor írt elbeszélései bizarr, hátborzongató történetek; közülük különösen a Shisei (1910: Sz. Holti Mária, Tetoválás, Modern japán elbeszélők, anto., 1967) keltett feltűnést. A -*•Tanbiha írói csoportjához állt közel; az irányzat vezéralakja, Nagai K a f ü felfigyelt novelláira, s rendkívül meleg hangon m é l t a t t a munkásságát. A Tanbiha egyik folyóirata, a Shinshichö ('Új eszmeáramlat') második folyamának alapítói közé t a r t o z o t t , s az irányzat valamennyi lapjában, a Shubarub&n ('Plejádok'), a Mita bungakub&n ('Mita irodalom') is megjelentek írásai. Leggyakrabban azonban a Chüököron c. folyóiratban láttak napvilágot novellái. 1915-ben megnősült, de barátja, a Tanbiha jelentős költője és regényírója, 8a-

tö H a r u o viszonyt k e z d e t t feleségével, s házassága többesztendős válság után végül összeomlott. Egy időre bekapcsolódott az ú j művészeti ág, a film életébe (egy filmg y á r forgatókönyvosztályán dolgozott tanácsadóként), s kétszer is megjárta K í n á t . E korszakának záróköve 1924—1925-ben publikált, Chijin no ai ('A bolond szerelme') c. műve volt, melyben az európai —>da,ndyzmus és az E d o - k o r végi szórakozt a t ó elbeszélés (gesaku) stílusjegyeit köv e t t e . O E műve megjelenése előtt, az 1923-as nagy k a n t ó i földrengés megrázó élményének h a t á s á r a azonban már ú j szakasz kezdődött m i n d életvitelében, mind gondolkodásában és stílusfejlődésében. K a n s a i vidékére, K y ö t o környékére költöz ö t t családjával, s a j a p á n történelem emlékeit őrző t á j felkeltette benne az érdeklődést a régi japán hagyományok és a klasszikusok iránt. Nevezetesek ez idő t á j t szület e t t tanulmányai, melyekben az esztétikumról vallott felfogását a modern civilizáció bírálatával összekapcsolva f e j t e t t e ki. Nézeteiről Akutagawa Ryünosukéval folyt a t o t t vitát a Kaizö ('Újjáalakítás') c. folyóirat hasábjain. Regényei is a múltból örökölt és a modern szokások konfliktusait ábrázolják. E periódusának reprezentatív alkotása a Manji ('Szvasztika', 1928— 1930) c. nagyregény, melyben az erkölcsök hanyatlása következtében felbomló család pusztulását m u t a t j a be, egy női főszereplő önvallomásának f o r m á j á b a n , a hagyományos japán nyelv szépségét mesteri fokon k a m a t o z t a t ó stílusban. További műveinek sorából kiemelkedik még a Tade kuu mushi (1928: Kolozsvári P a p p L., Aki a keserűfüv e t szereti, 1986) c. regény (e művéért 1955-ben Nobel-díjra jelölték), a Shunkinshö ('Shunkin k ö n y v e ' , 1933; film: K a t s u m i Nishikawa, 1978, J a p á n ) c. kisregény és a Sasameyuki ('Szitáló hó', 1948) c. családregény. Ez utóbbi egy hagyományokhoz ragaszkodó vagyonos család három lányának történetét ábrázolja; a 2. világháború alatt folytatásokban kezdte publikálni, egy időre betiltották, s csak a háború vége felé f o l y t a t t a írását (megjelenése u t á n Mainichi- és Asahi-díj&t k a p o t t érte). O fordított a le modern j a p á n nyelvre a Genji monogatarit is; e h a t a l m a s m u n k a 1938-ra készült el, de később is dolgozott r a j t a , s végső változatát 1964-ben bocsátotta közre. O Harmadik, időskori alkotói periódusának jelentős műve a Kagi (1956: Kolozsvári P a p p L., A kulcs, 1980) c. erotikus regény. O Tanizaki J u n i c h i r ö a legkiemelkedőbb kortárs japán írók egyike volt. Műveinek visszatérő t é m á j a a szépség és az érzékiség

123

TANZA mindent elsöprő hatalma; az egyetemes emberi kérdésekkel foglalkozó, a lélek mélységeit k u t a t ó alkotásaiban sajátos, egyéni világot t e r e m t e t t . 1937-től a J a p á n Művészeti A k a d é m i a tagja volt, 1949-ben állami kulturális kitüntetésben részesítették, s 1964-ben beválasztották az amerikai művészeti a k a d é m i a tiszteleti t a g j a i közé. O Egyéb fő művei: Shönen ('Fiú', nla, 1911); Aisureba koso ('Épp a szerelemért', dráma, 1921); In'ei raisan ('Arnyékimád a t ' , esszé, 1933); Füten röjin nikki (reg., 1961—1962: Göncz Á., Egy h i b b a n t vénember naplója, 1979). O Gyűjt, kiad.: Zenshü ('Összes művei', 1930—1931, 1957— 1959, 1966—1970, ill. 1981—1983). O Magyarul még: 1 elb. (Thein A., Mai japán dekameron, 1935); 1 szatíra (Gellért Gy., Hét, 1984, 13.). O írod.: Koncz Virág: Mit nyit a kulcs? (Nagyv, 1991, 2.). Varrók Ilona Tank, Makszim (írói álnév); J a v h e n Ivanavics Szkurko (családi név) (Pilkavscsina, 1912. szept. 17.—): belorusz költő, közéleti személyiség. Nyugat-Belorussziában élt, amely az 1. világháború után Lengyelo.hoz tartozott. Diáktüntetésekben és sztrájkokban való részvételéért kizárták a gimnáziumból. 1927-től részt vett a Komszomol-mozgalomban, ezért több ízben letart ó z t a t t á k . Vilnában szerkesztőként kivette részét a legális folyóiratkiadásból is. 1939 szeptemberétől, Nyugat-Belorusszia SZUhoz való csatolásától kezdve, és a 2. világháború alatt is, újságíróként, elsősorban haditudósítóként dolgozott. Az 1960-as évektől aktívan részt vett a belorusz és a szovjet közéletben; a szovjet Legfelsőbb Tanács tagja is volt. 1966 óta a belorusz írószövetség elnöke és a belorusz akadémia t a g j a . 1948 és 1967 között a Polimja főszerkesztője volt. Kab vedali ('Hogy t u d j á k ' , 1948) c. verseskötetéért szovjet Állami díjat kapott. 1968-ban megkapta a Belorusszia nemzeti költője címet, 1972-ben a Lenin-díjat, és később minden f o n t o s a b b állami kitüntetést. O 1931 óta publikál. Első verseskötete Na etapah ('Útszakaszokon') c. 1936-ban jelent meg. T ö b b k ö t e t é t a kommunista p á r t támogatásával a d t á k ki. E műveit a lengyel burzsoáziával, a lengyel hivatalokkal, a lengyel elnyomással szembeni mélységes gyűlölet és az a kívánság h a t j a át, hogy Lengyelo.-ban is győzzön a szocialista forradalom. K ö t e t e i t a cenzúra elkobozta. E korszakában, 1937ben jelent meg Naracs ('A szándék') c. elbeszélő költeménye, mely a lengyel hatalom által elnyomott halászok felkeléséről szól.

U g y a n e b b e n az évben a d t a ki Zsuravinavi evet ('Afonyavirág'), m a j d 1938-ban Pad macstaj ('Az árboc tövében') c. verseskötet é t . Első nagy epikus m ű v e , a Januk Szjaliba (ua.) 1942-ben l á t o t t napvilágot, és a belorusz nép háború a l a t t i hősies harcáról szól. O Korán megismerkedett a lengyel forradalmi költőknek (W. Broniewski, B. Jasienski) és a belorusz Maiadnyak csoport forradalmi költőinek műveivel. Az utóbbiak n y o m á n j u t o t t el az 1930-as években a szocialista realizmushoz, a forradalmi rom a n t i k a és a radikális neoromantika elemeit is felhasználva, amiért e körökben n a g y népszerűség és elismerés övezte. Verseiben és kritikai cikkeiben m e g ú j í t o t t a Nyugat-Belorusszia költészeti p r o g r a m j á t , és fellépett az apolitikus esztétikai modernizmussal szemben. Költészetének központi a l a k j a a kommunista, a hivatásos forrad a l m á r . A nemzeti k u l t ú r a és a hazafias tömegek összekapcsolásának lehetőségeit k u t a t t a . O A háború idején született m ű vei háborúellenesek, melyekben az emberi é r t é k e k e t veszi számba. A háború utáni évtizedben nem a konfliktusmentes élet ábrázolását, hanem a h á b o r ú tragikus emlékét és a múltbeli emlékek feldolgozását, a béke ünneplését t a r t o t t a fontosnak. Ezen időszak műveiben a történelmi—társadalmi konfliktusokat is felelevenítette, melyekhez a népi életbölcsességeket is segítségül h í v t a (Dzjonnik miru, A béke naplója", 1945). A belorusz történelem nemzeti — d e m o k r a t a és f o r r a d a l m á r alakjait is megörökítette. Számos elbeszélő költem é n y t és balladát írt azzal a szándékkal, hogy a népdal típusú költészetet a publicisztikai és intellektuális—asszociatív jellegű költészethez közelítse. Költészete t e m a tikailag sokszínű: írt tömegverseket, filozofikus költeményeket, i n t i m lírai és tájleíró, sőt publicisztikai verseket és hősi poémákat, v a l a m i n t gyermekdalokat is. Megú j í t o t t a a poéma m ű f a j á t . O Mestereinek az orosz, belorusz és u k r á n realista és dem o k r a t i k u s költőket ( P u s k i n , T. Sevcsenko, F. Bahusevics, Nyekraszov) t a r t j a . A jelenkor költőinek legfontosabb misszióját a kommunizmusért f o l y t a t o t t harcban l á t j a , melyben egyúttal a „ h o m o h u m á n u s " születhet meg. Elítéli azokat az emberi gyengéket, h i b á k a t , melyek a nyugati kapitalizmusra jellemzőek. O F o r d í t ó i munkássága is jelentős: lengyel és orosz költők műveit fordítja belorusz nyelvre. O Főbb kötetei még: Vasztrice zbroju ('Élesítsétek a fegyvert', versek, 1945); Praz vohnyenni nyebaszhil ('A tüzes l á t ó h a t á r o n át', versek, 1945); Na kamnyi, zsaleze i zolace ('Kövön,

124

TANZA vason és aranyon', versek, 1951); V daroze ('Úton', versek, 1954); Szled bliszkavici ('A villám n y o m a ' , versek, 1957); Moj hleb nadzjonni ('Mindennapi kenyerem', versek, 1962); Hlitok vadi ( Egy k o r t y víz', versek, 1964); Lisztki kalendara ('A kalendárium lapjai', visszaemlékezések, 1969); Haj budze szvjatlo ('Hadd legyen fény', versek, 1972); Daroha, zakalihanaja zsitam ('Rozszsal beszórt út', versek, 1976); Praj-szci praz vernaszc ('Átkelni a hűségen', versek, 1979); Ave Marija ('Ave Maria', versek, 1980); Za majim sztalom ('Asztalom mellett', versek, 1984). O G y ű j t , kiad.: Zbor tvorav 1—4. ('Műveinek gyűjteménye', 1—4. köt., 1966—1967); Zbor tvorav 1^-6. ('Műveinek gyűjteménye', 1—6. köt., 1978— 1981). O Magyarul: 1 vers és 1 részlet (Polgár I., R a d ó Gy., Szovjet Kultúra, 1951, 3.); l - l vers (Gurszky I., Devecseri G., Gáspár E., uo., 1953, 4.^ 6., 8.); 3 vers (Kardos L., K é p e s G., Juhász G., A szovjet költészet antológiája, 1. köt., 1955); 4 vers (Váci M., Szovjet költők antológiája, 1960); 2 vers (Tóth J u d i t , Mezei A., Nagyv, 1964, 5.); 2 vers (Franyó Z., Válogatott műfordítások, 1974); 11 vers (Kiss B., Képes G., Veress M. stb., Szovjet Irodalom, 1979, 2.); 5 vers (Dudás K., Csillagok órája, anto., 1980); 14 vers (Lothár L., Apáti M.. Györké Z. stb., Szovjet Irodalom, 1982, 10.). O írod.: U. A. Kalesznyik: Paezija zmahanynya (1959); D. Buhajov: Paezija Makszima T a n k a (1964); V. Rahojsa: Paetika Makszima T a n k a (1968); Sz. Kosecskin: Zvon szószén rodnih, narocsanszkih. . . (Znamja, 1978, 5.); R a t k ó J.: Tűnődés fordítás közben (Szovjet Irodalom, 1979, 2.); U. A. Kalesznyik: Makszim T a n k : Narisz zsiccja i tvorcsaszci (1981); V. Reimeris: Makszim Tank versei (Szovjet Irodalom, 1981, 8.); Sz. Kosecskin: A boldogság olyan egyszer ű . . . (uo., 1982, 10.); A. Verabej: Makszim T a n k i polszkaja l i t a r a t u r a (1984); M. Arocska: Makszim T a n k : Zsiccjo u paeziji (1984). Téren Gyöngyi tanka -('rövid vers'); mijika uta; midzsika uta: japán versforma. Öt rímtelen verssorból áll, melyeknek verstani kötöttsége csak a —•morák meghatározott száma: az első sor 5, a második 7, a harmadik 5, a negyedik és az ötödik 7-7 mora; a vers egésze t e h á t 31 mora lehet. Metrikai kötetlenségével szemben — miként a j a p á n vers általában — a stilisztikai alakzatok, mindenekelőtt a természeti metaforák és szimbólumok virtuóz alkalmazásával tűnik ki. Az első három sor, az ún. karai no ku ('felső strófa') és a rá következő két sor, a shimo no

ku ('alsó strófa') frazeológiai egység. Első sora —>makurakotoba, gyakoriak benne a -^kakekotobák, —i>jok. Példa Yosano Akikótól (a magyar fordítás hagyományai szerint moraszám helyett szótagszámot t a r t ó formában): Hosszú út szivem m a g á n y á h o z felérni. Amit Ő megtett c s e k é l y , ö r ö k r e ! ez a l a s s ú , k é t - h á r o m lépés. (ford.: Hoványi

*

5 7 5 7 7

J.)

A t a n k a a —>wa&aköltészet legelterjedtebb formáinak egyike; népszerűsége a ->Manyöshütói kezdve napjainkig töretlen, s a -+mono no aware idején szinte kizárólag ezt a formát használták. Nagyobb versszerkezetek elemeként is szerepelt: a chöka gyakori záróstrófája egy-két t a n k a (ún. —>hanka), s az 50—100 soros chörenga vagy kusari renga (~*renga) is olyan tankalánc, amelyet (eredetileg irodalmi t á r s a s j á t é k k é n t ) t ö b b költő írt. A kusari renga modernizált változata a -+renku, amely a maeku és tsukeku váltakozására épül (—>maeku). S a j á t o s válf a j a a t a n k á n a k a tan renga (—>renga), olyan t a n k a , melynek kami no ku]át és shimo no kuját más-más költő írta, v a l a m i n t a humoros t a n k a , a -*kyöka és a névtelen szerzők által írt szatirikus t a n k a , a rakushu. A kami no ku önállósulásából keletkezett a japán költészet másik leghíresebb f o r m á j a , a —>haiku. Vihar Judit O E versformát az —• orientalizmus jegyében a 20. sz.-i európai és amerikai költészet is a d a p t á l t a , de jóval szűkebb körben, mint a haikut; E. Fennolosa és E. Lowell átdolgozásai alapján a franciák 1905—1910, az amerikai költők 1910—1915 között kísérleteztek vele; az utóbbiak közül főként az —>imagizmus képviselői. Nevezetesek a finn Ain Elisabeth Pennanen tankái. A magyar költészetben csak a legutóbbi időkben tettek próbát vele (Gergely Ágnes, Láng Éva); Fábri P. Estéé Lauder, avagy Adonisz tank á t énekel c. költeménye rímes t a n k a , melynek 5 szótagos sorai adóniszi kólonok, a 7 szótagosak pedig csonka daktilikus sorok: Orgonafúga: d a l l a m o s illat a z est: szél viszi, f ú j j a : m o s t a t a v a s z keze f e s t kék-lila lesz B u d a p e s t .

O írod.: H. L. Seaver: The Asian Lyric and English Literature (Essays in Honor of Barrett Wendel, 1926); W. L. Schwartz: The Imaginative I n t e r p r e t a t i o n of t h e F a r 125

TANZA East in Modern French Literature 1800— 1925 (1927); E . V. Gatenby: The Tnfluence of J a p a n on English Language and Literature (Transaetion and Proceedings of the American Philological Association, 1936— 1937); E. Miner: The Japanese Tradition in British and American Literature (1958); R. H. B r o w e r — E . Miner: J a p a n e s e Court Poetry (1961); J . Suberville: Histoire et théorie de la versification francaise (1965); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Szepes E r i k a : Magyar költő — magyar vers (1990). Kovács Endre—Szepes Erika Tankebyggarorden: —•svéd irodalom Tankho, Sin (1578—1628): b u r m a i költő. A Toungo-dinasztia idején -+jadu és —»edzsin verseivel t ű n t ki. Legjelentősebb költeménye az 1615-ben Miniedejva herceghez címzett edzsinje. A hagyományokhoz híven dicséretekkel halmozta el az uralkodókat, de ezen túlmenően kifejezte Toungo város iránti rajongását és az év 12 hónapjának szépségeit is, gazdagítva ezzel az edzsin t é m á i t . Bögös László tanköltemény: tudományos vagy más közhasznú ismereteket terjesztő, s ilyenek megszerzésére lelkesítő, verses f o r m á j ú mű. Az irodalom legősibb mfifajtípusai közé tartozik; kezdetben ez volt a t u d o m á n y o s közlés egyik a l a p f o r m á j a . Az európai kultúrkörben leghíresebb példaképe Hésziodosz Munkák és n a p o k c. költeménye, melynek egy részlete: E l r e j t e t t é k m é l y e n az istenek élelmünket; másként k ö n n y e n m e g h o z n á neked e g y n a p i m u n k a a z t , a m i kell a z e g é s z é v b e n , b á r t é t l e n ü l élnél; g y o r s a n a k a s z t h a t n á d a h a j ó k o r m á n y t is a f ü s t r e , ökrök s ö s z v é r e k m u n k á j a se kellene a k k o r . Á m Zeusz e l r e j t e t t e , s z i v é b e n m e g h a r a g u d v á n , h o g y m e g c s a l t a a g ö r b e e s z ű P r o m é t h e u s z ő t is; e m b e r e k e t p u s z t í t ó g o n d o k a t a k k o r e s z e l t ki. ( f o r d . : Trencsényi-Waldapfel

I.)

Gyakran, főként természettudományos tém á k esetén a z o n b a n a verses f o r m a — mai szemmel olvasva — furcsa ellentmondásban áll a prózaian száraz közlendővel, mint Empedoklész bőrleírásában: E k k é p p lélegzik k i - b e m i n d e n : m i n d e g y i k élő testén h ú s c s ö v e k é r n e k a felszínig, tele v é r r e l , s kívül a t o r k o l a t o n sok s ű r ű rés töri á l t a l végig a b ő r b o r i t á s t , á m ú g y , h o g y a vér k i f o l y á s á t gátolván, azalatt s z a b a d á t j á r á s t nyit a légnek. (ford.: Marticskó

J.)

Már Arisztotelész felismerte, hogy jóllehet „ a z t is költészetnek szokták nevezni, ha

valamilyen orvosi vagy t e r m é s z e t t u d o m á n y i t á r g y a t foglalnak v e r s b e " , voltaképpen „ a versmértéken kívül semmi közös nincs Homéroszban vagy Empedoklészhen, úgyhogy amaz joggal nevezhető költőnek, emez viszont inkább természettudósnak, m i n t k ö l t ő n e k " . A poétikák a z o n b a n — főként Diomedes Ars gramm a t i c á j á t követve — a tan költeményeket legtöbbször az epikus és lírai versekkel egy sorba állították, m i n t a költő megnyilatkozásait tartalmazó genus enarrativum v a g y narratio simplex egyik válf a j á t . A l í r a — d r á m a — e p i k a —>műnemi felosztásának 18. sz.-i elterjedése u t á n a t a n k ö l t e m é n y e k közül a terjedelmesebbeket az epikába, a rövidebbeket a lírába sorolták, egyes teoretikusok azonban (mint Ch. Batteux, J . G. Sulzer) a költészet negyedik műnemeként t a r t o t t á k számon. Nevelő célzata m i a t t — miként Kant — a legművészibb m ű f o r m á k egyikének ítélték, s még F. Schlegel is úgy nyilatkozott 1795-ben, hogy „a didaktikus m ű f a j a modern költészet büszkesége és ékessége"; testvérének, A. W. Schlegelnek 1798-as megjegyzése azonban m á r jelzi a korízlés változását: „Legyen bármilyen jó, amit valaki a katedráról mond: minden örömünk oda, mert nem szabad közbeszólnunk. Ugyanígy vagyunk a t a n í t ó szándékú íróval." Schiller nyomán Hegel elméleti igénnyel fogalmazza meg a tanköltészettel szembeni ellenérzéseket, mondván, hogy ez csak olyan „mellékműfaj", „felemás műf a j " , amely nem felel meg a költészet fogalmi meghatározásának: nem több, mint valamiféle t u d o m á n y vagy mesterség ismeretleg díszített foglalatban". Goethe, bár maga is m ű v e l t e még ezt a m ű f a j t , ugyanilyen h a t á r o z o t t a n t i l t a k o z o t t az ellen, hogy a költészet negyedik m ű n e m e k é n t t a r t s á k számon, m o n d v á n , hogy ez mindig is csak „köztes lény volt költészet és retorika k ö z ö t t " . E z t követően a tanköltészet fokozatosan ki is szorult az eleven irodalmi m ű f a j o k köréből (bár -*mnemotechnikai versként egy v á l f a j a még a legutóbbi időkig élt az o k t a t á s b a n ) , s á t a d t a helyét a prózai d i d a k t i k u s műfajok modern változatainak (történeti áttekintését -+ta7iköltészet). O (—•didaktikus irodalom) O írod.: J . W. Goethe: Über d a s Lehrgedicht (1827); R . E c k a r t : Die L e h r d i c h t u n g (1910); K. Spitteler: Vom Lehrgedicht (Ásthetische Schriften, 1947); L. L. Albertsen: Das Lehrgedicht (1967); Szerdahelyi I.: Az esztétikai érték (1984). Hegedűs Géza—Szerdahelyi

126

István

TANKO tanköltészet; tanító költészet: 1. legtág a b b értelemben a ->didaktikus irodalom szinonimája. E szóhasználat alapja a régebbi terminológia, amelyik a művészi formaszerkezeteket (verset, prózát, d r á mai dialógust) használó irodalom minden válfaját költészetnek nevezte. O 2. m á s értelemben a közvetlenül vagy közvetve d i d a k t i k u s célzatú irodalom verses form á j ú alkotásainak összessége. E tanköltészet-fogalmat a k ö z v e t e t t d i d a k t i k u s célzat h a t á r v o n a l a i n a k m e g f o g h a t a t l a n sága teszi p a r t t a l a n n á ; ilyen értelemben egyes szerzők a t a n k ö l t e m é n y e k (az ú n . didaktikus eposzok) közé sorolják pl. Dante Divina C o m m e d i á j á t vagy Spenser The Faerie Queene-jét is. O 3. a szó p o n t o s a b b , s z ű k e b b értelmében azon verses f o r m á j ú művek összessége, amelyek egy t u d o m á n y t e r ü l e t vagy gyakorlati tevékenység i s m e r e t a n y a g á t f e j t i k ki, foglalják össze. T á r g y u k lehet b á r mely mesterség, tevékenység ismeretan y a g a , természet- v a g y t á r s a d a l o m t u d o m á n y i t é m a , filozófiai probléma; a t ö r t é nelmi ismereteket összefoglaló-terjesztő költeményeket (—•történeti ének, verses krónika) azonban nem szokás a tanköltészethez sorolni. Leggyakoribb a l m ű f a j a i az évszakok váltakozásához kapcsolódó —•kalendáriumi költemények, a jeles nap o k a t regisztráló —>fasti, a földművelési szakköltemények (—•georgikon), verses áll a t t a n o k (—>bestiarium), kőtanok (-+lapidarium), füvészkönyvek, költészettanok (—*ars poetica) és szerelemtanok, „ a r s a m a t o r i á " - k (—•erotikus irodalom), de gyakoriak a verses szakácskönyvek és az asztrológiai költemények, valamint a -»szertartásirodalom keretében a rituális ismereteket rögzítő versek is. Az antik és a klasszicizáló e u r ó p a i tanköltészet g y a k r a n —•episztola f o r m á j ú . O A fenti meghatározás egyfelől az —>autonóm művészeti irodalomtól különíti el a tanköltészetet, m i n t h o g y az előbbinek elengedhetetlen jellemvonása az —• élmény szerűség, az utóbbi viszont nem élményeket ad á t , hanem a fogalmiság síkján t ü k r ö z ö t t ismereteket közöl. Az -*• epigrammatikus költészettől, a verses - » R o m á k t ó l viszont az v á l a s z t j a el, hogy egy-egy igazság tömör megfogalmazása helyett extenzívebb t é m a k ö r ö k k i f e j t e t t b e m u t a t á s á r a törekszik. Az ismeretközlő jelleg domin a n c i á j a megkülönbözteti a politikaivallásos-moráíis a g i t a t í v irodalom azon verses m ű f a j a i t ó l is ( a g i t á c i ó s líra, épületes irodalom, intelemirodalom, politikai költészet), amelyekben az objektív tények

rögzítése a meggyőzés r e t o r i k á j á n a k alárendelt. Még közeli rokonától, a verses -»•tanmesétől is elválasztja az, h o g y cselekménye nincsen. O Az így k ö r ü l h a t á rolható m ű f a j c s o p o r t és az i r o d a l o m más m ű f a j a i k ö z ö t t azonban az á t m e n e t i form á k széles s á v j a húzódik. A t a n k ö l t e m é nyek jó része költői képekkel, hasonlatokkal is él, az alkotó személyes érzéseit is kifejezésre j u t t a t j a , s ezáltal művészilírai k a r a k t e r e vagy — a meggyőződés hevétől f ű t v e — agitatív jellege erőteljesebbé válik. A -»•gondolati költészeten, s különösen a —>filozófiai költészeten belül g y a k r a n lehetetlen egyértelmű h a t á r v o n a l a t húzni az autonóm művészeti-lírai és tanköltészeti alkotások közé. (Az elkülönítés h a g y o m á n y o s s z e m p o n t j a itt az, hogy a lírai mű a gondolat megszületésének f o l y a m a t á t , a t a n k ö l t e m é n y a kész, kiérlelt tételeket tükrözi.) A gnómák h a t á r v o n a l á n hasonló á t f e d é s e k e t eredményez az a tény, hogy a t a n k ö l t e mények g y a k r a n gazdagok e f f a j t a mond á s o k b a n (—ygnomológia), s az ezeket egybefűző ->gnomikus költészet m ű f a j a i alkotásai sok esetben kellően extenzívek ahhoz, hogy a tanköltészet k ö r é n belül is regisztrálandók legyenek. Szerdahelyi

István

O A tanköltészet gyökerei — jogos feltételezések szerint az -^ó's költészethez nyúlnak vissza, amikor a ->szinkretizmus keretében egyebek között a költői és tud o m á n y o s - d i d a k t i k u s formák is felbonth a t a t l a n egységben jelentkeztek. E szinkretikus jelleg jellemzi az i. e. 3. évezred utolsó h a r m a d á b a n k i a l a k u l t sum e r — a k k á d ->adamanduga m ű f a j t is (amelyben a didaktikus jelleg a ->vitaköltészet f o r m á j á v a l ötvöződik), v a g y az i. e. 20. sz.-ból f e n n m a r a d t -*Enki és a világrendet, amely a himnusz és a tanköltemény közötti átmeneti f o r m a . Később, a szinkretikus formák felbomlása és az új, i m m á r önállósult m ű f a j o k kialakulása idején is volt funkciója a z o n b a n a didaktikus ismeretek megverselésének. Az írásbeliség általános elterjedése, a szóbeli t o v á b b h a g y o m á n y o z á s viszonyai között a verses forma m e g k ö n n y í t e t t e az emlékezetbe vésést (aminthogy az e f f a j t a versek közül legtovább a —>mnemotechnikai vers m a r a d t eleven), s m i n t e g y kiemelte a hétköznapiságból a f e n n m a r a d á s r a szánt szövegeket. O A szó szoros értelmében v e t t t a n k ö l t e m é n y első klaszszikusa az i. e. 700 körül élt Hésziodosz, az Istenek születése c. mitikus genealó-

TANZA gia s a Munkák és n a p o k költője. Az i. e. 5. sz.-ban a -*preszókratikus filozófia képviselői, Xenophanész, Parmenidész és Empedoklész is ilyen f o r m á b a n szólaltatták meg nézeteiket, s a hellenisztikus irodalomnak reprezentatív m ű f a j a a hexameterben v a g y disztichonban, később jambikus trimeterekben írt, egy-egy tudományos ismeretkört szisztematikusan áttekintő tanköltemény. Nevesebb szerzői közül az i. e. 4. sz.-ban Menekratész a méhészetről, Arkhesztratosz, Matrón és Philoxenosz a szakácsművészetről, az i. e. 3. sz.-ban Aratosz a csillagászatról és időjárásról, Nikandrosz a vadállatokról, a mérges harapásokról, az ellenmérgekről, a méhészetről és a földművelésről, az i. e. 2—1. sz.-ban fíoió a m a d á r rá átváltozott emberekről, az i. sz. 1—2. sz.-ban IHonüsziosz Perihégétész a föld- és néprajzról, Oppianosz a 2—3. sz.-ban a halászatról írt t a n k ö l t e m é n y t . O A legrégibb római t a n k ö l t e m é n y az i. e. 3—2. sz.-i Ennius filozófiai elmélkedése; az i. e. 2—1. sz.-ban Porcius Licinius irodalomtörténet e t , Accius irodalomtörténeti, színházi és g r a m m a t i k a i elgondolásokat öntött versbe. Az i. e. 1. sz. és az i. sz. 1. sz, a római tanköltészet fénykora: ekkor írja Lucretius Carus a De rerum n a t u r á t , Vergilius a Georgicát (megteremtve a -*georgikonm ű f a j t ) , Horatius Epistula ad Pisones c. költeményét (az európai ->ars poetica mintaképét), s Ovidius a szerelmi életről szóló, határesetként ide sorolható költeményeit köztük a híres Ars amatoriát —, a —>fasti m ű f a j klasszikus remekét, valamint egy kozmetikai t a n k ö l t e m é n y t . (Horatius h a t á rozza meg a tanköltészet évszázadokon á t visszhangzó célkitűzését is: „prodesse et delectare" — hasznosan gyönyörködtetni.) E klasszikus alkotásokon kívül megemlít e n d ő még az 1. sz.-i Manilius csillagászati, Grattius vadászati, a 2. sz.-i Terentianus Maurus g r a m m a t i k a i és a 4. sz.-i Ausonius n a p t á r i t é m á j ú tankölteménye. Lázár György—Pór

költészet is jelentős volt. K í n á b a n az eredetileg leíró jellegű -•/ttköltészet t e r j e d t ki a 3. sz. u t á n filozofikus t é m á k r a , s vált a verses értekezés fő formájává; tanköltészeti törekvések jelentkeztek a lírai elmélkedések azon t í p u s á b a n is, melynek hagyományát Han-san-ce és Si-tö t e r e m t e t t e meg. E formák az indiai és kínai műveltség befolyási övezetébe tartozó kultúrkörök irodalmaiban s a j á t o s nemzeti m ű f a j o k a t is életre hívtak (amilyen pl. a khmer -+csbap vagy a birmán -+pjo). Hamvas Béla— Hoványi János—Puskás Ildikó

Péter

O A keleti irodalmakban gazdagon virágzó tan költészet I n d i á b a n az i. sz. kezdete körül terjedő ->-,sáEdda 2. Hávamál címet viselő része, s a francia -*castoiement; a n é m e t -+Spruch is g y a k r a n tanköltemény. í r t a k verses á l l a t t a n o k a t (-*bestiarium), k ő t a n o k a t (-*lapidarium), ->/üvészkönyve ket, álmos könyveket, ->jóskönyveket, -^kalendáriumokat, de sakk- és szakácskönyveket is; tanköltészeti jellegű volt az —• intelemirodalom, illemtanirodalom, épületes irodalom jelentős része is, valamint a verses -*•speculum. O A humanizmus, a b a r o k k és a klasszicizmus is előszeretettel viseltetett a szisztematikus, retorikailag díszített tanköltemények iránt; latin hexameterekben írta meg Vida P o é t i k á j á t (1527) és Boileau francia alexandrinusokban a L ' a r t poétique-ot (1674), ú j d i v a t j a t á m a d t a 15—16. sz.-ban a földműves munk á k a t tanító-magasztaló -^georgikonnak, s Opitz Vesuvius c. tankölteménye is figyelemre méltó kordokumentum. O A m ű f a j utolsó virágkora a felvilágosodás, melynek költészetelmélete az irodalomtól az erkölcs és a t u d á s terjesztését követelte meg, s ennek egyik legmegfelelőbb eszköze a tan költészet volt. Korszakos h a t á s t sugároztak E u r ó p á r a J . Thomson (Seasons, 1 726) és A. Popé (Essay on Man, 1733) vallásos filozófiai-antropológiai tankölteményei, s mellettük Dryden, Young, Voltaire, J . Delille, Bodmer, Gellert, Wieland, Lessing reprezentánsa a t a n költészetnek. Még Schiller és Goethe is p r ó b á t t e t t e m ű f a j j a l , de a 18— 19. sz. fordulója után az ismeretterjesztés végképp h á t a t fordított a verses formának, amelynek esztétikai megítélése is negatívba f o r d u l t (bővebben -*tanköltemény). O A folklórban a szó szoros értelmében felfogott

TANKO tanköltemények nincsenek; tanköltészeti jellegű elemek az -^oktató hagyományok körében m u t a t k o z n a k . Ktircz Ágnes—Lontay László—Pór Péter O A magyar irodalomban is a felvilágosodás racionalista törekvéseinek jegyében volt legnépszerűbb a tanköltészet; Csokonai rengeteg tudományos-oktató költem é n y t írt (Marosvásárhelyi gondolatok; A lélek halhatatlansága), s nevezetes Bessenyeitől A természet világa. Ezt követően a m ű f a j értéke és közkedveltsége nálunk is egyre csökkent, Arany J . szellemes kísérletei (Vojtina levelei öccséhez; Vojtina ars poeticája) már az utolsók közé tartoznak, s emellett, miként Csokonai verseit, n a g y o b b személyesség és szenvedélyesség jellemzi őket, mint általában a műforma külföldi alkotásait. O (—•didaktikus irodalom) O írod.: R . Eckart: Die Lehrdichtung (1910); M. L. Lilly: The Georgic (1919); 1). L. Durling: The Georgián Tradition in English P o e t r y (1935); K. Spitteler: Vom Lehrgedicht"(Asthetische Schriften, 1947); L. L. Albertsen: Das Lehrgedicht (1967); G. Pellegrini: La poesia didascalica inglese nel settecento italiano (1958); B. Sowinski: L e h r h a f t e D i c h t u n g des M i t t e l a l t e r s (1971); Ch. Siegrist: Das Lehrgedicht der Aufklárung (1974); B. Effe: Dichtung und Lehre (1977); B. Boesch: Lehrhafte Literat u r (1977); H. G. R ö t z e r — H . Walz (szerk.): Europáische Lehrdichtung (1982). Pór Péter tankönyv: ->iskolai irodalom, irodalomszemlélet

pedagógiai

tanmese; tanító mese; példázatos mese: a didaktikus irodalom egyik fő műfaja; rövid, prózai vagy verses mese, amely -tpéldajelleggel világít meg valamely életbölcsességet vagy morális tanulságot. E tanulságot olykor a mese előtt, bevezetésként (promithion) vagy végén, függelékként (epimithion, parainézis) tételesen is megfogalmazza, vagy a cselekménybe szövi bele, de nemegyszer kimondatlan — bár áttételesen mindig érzékelhető — marad. H a a tanulság a helyes m a g a t a r t á s szabályát közli, a mese az -+ intelemirodalomba, is besorolható, ha pedig a vallásos hitben erősít meg, az épületes irodalomha. O Keletkezését korábban, a —•genetikus egyezés elképzeléseihez igazodva, a keleti k u l t ú r á k b a — mindenekelőtt I n d i á b a — vezették viszsza; sokkal valószínűbb azonban, hogy ez esetben a világ minden kultúrkörében e g y a r á n t fellelhető —>tipologikus egyezésről 9

van szó. Legrégibb emlékei a sumer irodalomból (i. e. 2. évezred) és Egyiptomból maradtak fenn. O E u r ó p á b a n az i. e. 6. sz.-ban élt Aiszóposzi a didaktikus állatmese a t y j a k é n t tisztelik, s ->ezópusi mesének a tanító célzatú, példázatos állatmesét szokás emlegetni. Egyrészt azonban bizonyít o t t tény, hogy a tanító állatmesék már jóval előtte megjelentek a görög irodalomban (így Hésziodosz, Arkhilokhosz, Szimónidész életművében), másrészt pedig az Aiszóposztól származó (vagy neki tulajdonított) meséknek nem mindegyike állatmese, ahogyan az alábbi (Az ember és az istenszobor c.) sem az; Egy szegény e m b e r n e k volt egy fa istenszobra; folyton ehhez k ö n y ö r g ö t t , h o g y j a v í t s o n a s o r s á n . De m í g e z t t e t t e , e g y r e n a g y o b b n y o m o r ú s á g b a j u t o t t . E z e n v é g r e is ú g y f e l b ő s z ü l t , h o g y l á b á n á l f o g v a f a l h o z v á g t a a z i s t e n s z o b r o t . A s z o b o r feje s z é t t ö r t , és a r a n y h u l l o t t ki belőle. Az e m b e r ö s s z e s z e d t e az a r a n y a t , és f e l k i á l t o t t : „ S z a v a m r a , s z e s z é l y e s v a g y é s e s z t e l e n ! Mikor t i s z t e l t e l e k , s e m m i t s e m s e g í t e t t é l ? m i k o r b á n t o t t a l a k , csupa jóval fizettél." A mese a r r a t a n í t , h o g y s e m m i t sem h a s z n á l s z m a g a d n a k , h a a hitvány e m b e r t tiszteled; j o b b a n teszed, h a megvered. (ford.: Sarkad)

J.)

Az állatmesének k i t ü n t e t e t t szerepe van ugyan a t a n m e s e fejlődéstörténetében (bővebben -*• állatirodalom), de nem azonosul vele. A híres és oly széles nemzetközi hatású indiai didaktikus mesekincs sem korlátozódik állatmesékre: a —>dzsátakák. a -> Pancsatantra meséi között is feltűnnek -*novellamesék, s az 1. évezred derekán elterjedő indiai —•tündérmesét is felhasználta a dzsaina irodalom vallási tanmesék céljára. O Az ókor végén az ezópusi típusú tanmesék mellett nevezetes a héber —•masál; a középkori didaktikus műfajok, az —yexemplum, facetia, parabola, a francia ->fabliau, a német -»bispel, maere, Schivank szintén felhasználnak mesés elemeket. A h u m a n i z m u s idején válik általánossá az a szóhasználat, amelyik a tanmesét fabulának ( - » f a b u l a 2.) nevezi, s amely egyes nemzeti irodalmakban (fable, Fabel, favola) máig f e n n m a r a d t . A reformáció korában a tanmese a ->hitvitázó irodalomban is igen népszerűvé vált, s virágkora a felvilágosodás, amely az irodalom fő célját a korszerű eszmék terjesztésében l á t t a és így a didaktikus m ű f a j o k a t általában is felértékelte. P o é t i k á j á t is ekkor dolgozták ki (fíottsched, Bodmer, Breitinger, Herder és az aiszóposzi epigrammatikus válfajt mintául véve — Lessing). A 19. sz.-tól azonban — a többi tanító jellegű műformával együtt — fokozatosan a perifériára szorult. O (—>didaktikus irodalom, mese) O írod.: W. G. R u t h e r f o r d : The History of 129

TANZA Greek Fable (1883); L. Hervieux: Les fabulistes latins depuis le siécle d ' A u g u s t e jusqu'á la fin de moyen áge (1883—1889); C. Filosa: La favola e la letteratura esopiana in Italia (1952); M. Staege: Geschichte der Fabeltheorie (1929); K. Grubmüller: Meister Esopus (1977); P. Hasubek (szerk.): Die Fabel (1982); R. Dithmar: Die Fabel (1982); P. Hasubek (szerk.): Fabel-Forschung (1983). Martinkó András tanna Misnában szereplő mesterek megnevezése, akikre a későbbi talmudi irodalom (—•Talmud), elsősorban a —•Gemára hivatkozik. A t a n n á k (->még tannatikus irodalom) a Misna lezárását megelőző korban (i. sz. 69—219) Palesztinában m ű k ö d t e k , tevékenységük meghatározó jelentőségű a kor héber irodalmában, elsősorban a —»rabbinikus irodalomban. A Misna név szerint mintegy 250 t a n n á t említ, ám ugyanilyen fontos a név nélkül említett t a n n a t i k u s szöveg, ilyenkor a Misna így említi őket: R a b b a n a n (arámi 'mestereink'). Egy-egy Gemárán belül a t a n n a m o n d á s á t így idézik: há-tanna ('itt a tanna') v a g y így: tannan ('a mi t a n n á n k ' ) . O (—>héber irodalom, rabbinikus irodalom) O írod.: Bacher V.: R a b b a n a n . A tudósok a g á d á j a . Adalék az anonymus a g á d a történetéhez (1914); W. Bacher: Tradition und T r a d e n t e n in den Schulen Palástinas und Babyloniens (1966); E. E. Urbach: Hazai (1971). Raj Tamás Tannahill [tenöhil], R ó b e r t (Paisley, 1774. jún. 3 — uo., 1810. m á j . 17.): skót költő. Selyemszövő volt, a u t o d i d a k t a módon képezte magát. Alapító t a g j a volt a szülővárosában működő Burns klubnak. Poems and Songs ('Versek és dalok') c. első kötete, amely főként hagyományos dallamokra írt költeményeket t a r t a l m a z o t t , 1807-ben jelent meg. Népszerűségére jellemző, hogy heteken belül t ö b b száz példány kelt el belőle. Amikor azonban a könyv anyagának revideált v á l t o z a t á t a kiadó visszautasította, Tannahill elégette a kéziratot és öngyilkosságot k ö v e t e t t el. Művei többnyire Burns hatását m u t a t j á k , a skót költészet 19. sz.-i hanyatló korszakának példái. O G y ű j t , kiad.: The Poems and Songs of Róbert Tannahill, with Life and Notes ('Róbert Tannahill versei és dalai életrajzzal és jegyzetekkel', 1876). Baróthy

Judit

tannatikus irodalom; tannaitikus irodalom: a -> tannák. által írt művek összességének a judaisztikai t u d o m á n y b a n meghono-

sodott elnevezése. Keletkezésük ideje így erősen behatárolt (i. sz. 1—2. sz.). Elsősorban az i. sz. 219 előtt lezárt -+Misnát számítjuk ide, de számos más m ű v e t is, elsősorban n é h á n y t a n n a i t i k u s (vagyis az i. sz. 1—2. sz.-ban Palesztinában keletkezett) -+midrást, t o v á b b á t ö b b imádságot, rájtát, a Mögillot Tannaitot (héber 'Böjttekercs') és más alkotásokat. O (-»héber irodalom, rabbinikus irodalom) O írod.: J . N. E p s t e i n : Mevoot leszifrut h a t a n n a i m (1947); E. E. Urbach: Hazai (1971). Raj Tamás Tannengesellschaft [tánengezelsáft] wartburgi dalnokverseny). A Tannháuser-mondához kapcsolódó dalosverseny tárgya: ,,mi a szerelem lényege?" — a győztes j u t a l m u l az őrgróf gyönyörű húgának, Erzsébetnek kezét kapja. E versenyen kétféle költői m a g a t a r t á s szólal meg: egyfelől azoké, akik szerint a szerelem tiszta forrás, melyhez csak a lélek közeledhet áhítattal, de emberi kéz nem z a v a r h a t j a meg; más felől az a nézet, mely szerint minél többet iszunk a szerelem forrásából, annál szomjasabbak leszünk tőle. Az előbbi nézet fő képviselői: Wolfram von Eschenbach és Waltér von der Vogelweide, s mellettük áll a dalosverseny egész közönsége. Megdöbbenéssel hallja mindenki a szeretettel fogadott Tannháuser Vénuszt magasztaló himnuszát, s úgy érzik, e szavakkal éppen szerelmét, Erzsébetet árulta el. A támadásoktól Erzsébet védi meg: az embereknek nincs joguk megfosztani a vétkes Tannháusert a b ű n b á n a t és a bűnbocsánat elnyerésének lehetőségétől. A történet e motívumához kapcsolódik a monda cselekményének harmadik fő része: Tannháuser z a r á n d o k ú t j a és megváltása. A római zarándoklatra Tannháuser tiszta b ű n b á n ó szándékkal

131

TANZA ment el, a p á p a azonban m e g t a g a d t a tőle a bűnbocsánatot, mondván, hogy miképpen az elszáradt bot sem h a j t ki többé, úgy Tannhauser számára sincs megváltás a pokol örök tüzéből. Tannhauser mély csalódottságában és elkeseredésében ismét Vénuszt hívja, de Erzsébet i m á j a ettől a végső kísértéstől is megmenti: b o t j a kivirágzott, s ő maga Erzsébet tisztaságától és örök szerelmétől megváltva halt meg. O A monda számos ú j a b b kori költői m ű b e n nyert művészi feldolgozást Grimm testvérek, L. Tieck, Heine); a legismertebb és legnépszerűbb ilyen alkotás R. Wagner Tannhauser c. operája. A m o n d a egyes részletei Babits M. és Weöres S. költeményeiben tűnnek fel. O írod.: E. Elster: T a n n h a u s e r in Geschichte, Sage und Dichtung (1908); Heinrich G.: T a n n h a u s e r ( E P h K , 1915. 4.); D. Koegel: Die Auswertung der Tannháusersage in der deutschen L i t e r a t u r des 19. und 20. J a h r h u n d e r t s (1922); L. Wolff: Der Tannhauser (K. Langosch: Die deutsche Literatur des Mittelalters. Verfasserlexikon, IV., 1953). Kovács Endre Tanni, Slomo; Tannaj; Tanaj; Tanai (átírásváltozatok); (Lengyelo., 1919. nov. 27.—): héber nyelven alkotó, lengyel származású izraeli költő, újságíró. Egyetemi t a n u l m á n y a i t Franciao.-ban 1947-ben, és az USA-ban 1952-ben végezte. 1950—1952 között a Bamahne ('A t á b o r b a n ' ) c. folyóiratnak, 1954—1956 között a Davar ('Szó') c. folyóirat ifjúsági mellékletének szerkesztője. Elnöke az írók, Zeneszerzők, Kiadók Egyesületének. 1972-ben a d t á k ki az Erec hahájim ('Az élet földje') és a Haverim ('Barátok') c., korábbi köteteiből összeállított gyűjteményes verseskötetét. 1974-ben lát o t t napvilágot a J o m Kippur-i háborúról szóló műve. Angol és francia nyelvből fordít. O Magyarul: 4 vers (Gréda J., Mai héber izraeli költők, anto., 1971); 1 vers (Gergely Ágnes, Nagyv, 1988, 4.); 1 vers (Gréda J., Múlt és jövő, 1992, 1.). Bíró Krisztina Tanpinar, Ahmet H a m d i (Isztambul, 1901. jún. 23.—uo., 1962. jan. 24.): török költő, író, irodalomtörténész. Miután 1923ban végzett az Isztambuli Egyetem irodalom karán, gimnáziumokban és főiskolákon tanított irodalmat, esztétikát és művészettörténetet. 1939-ben kinevezték egyetemi tanárrá, s a katedrától csak 1942—1946 között v á l t meg, mialatt parlamenti képviselő volt. O Az ember, a természet és a világmindenség kapcsolatait kutató, kép és zene összhangjára épülő versei halála előtt

jelentek meg egy karcsú kötetben, Siirler ('Költemények', 1961) c. Novelláiban és regényeiben is az ember, az emberi sorsban a világmindenség felmutatására törekszik, gyakran a tudatalatti útjait járva. O Egyéb művei: Abdullah Efendi'nin Rüyalari ('Abdullah úr álmai', elb.-ek, 1943); Beq Sehir ('Öt város', tan.-ok. 1946); Huzur ('Nyugalom', reg., 1949); XIX. Asir Türk Edebiyat Tarihi ('A 19. századi török irodalom története', 1949); Yaz Yagmuru ('Nyári eső', elb.-ek, 1955); Saatlan Ayarlama Enstitüsü ('Órabeállító Intézet', reg., 1962); Edebiyat üzerine Makaleler ('Az irodalomról', cikkek, 1969); Yasadigim Gibi ('Ahogy éltem', tan.-ok, 1970). O írod.: M. Kaplaii: T a n p m a r ' m §iir Dünyasi (1964); V. Günyol: Dile Gelseler (1966). O Magyarul: 8 vers (Kalász M., Szenvedélyek tengere, anto., 1961); 1 nla (Kelemen A., Török elbeszélők, anto., 1974). Tasnádi Edit tanregény: az olyan regények — ritkábban használt, pejoratív értelmű — megjelölése, amelyek valamely tétel igazságáról a k a r j á k meggyőzni az olvasót, t ö b b n y i r e irodalmon kívüli eszközökkel, közvetlen magyarázat, fejtegetés f o r m á j á b a n . O (—• regény) Kovács Endre tanrenga: -+renga Tansar: —•Tanszar levele Tansi [tanszij, Sony Labou; Lab'ouTansi Sony (névváltozat); (Kongó, 1947. júl. 5.—): francia nyelven alkotó kongói költő, író. A point-noire-i Tchicaya Tanárképző Főiskolán angol szakon végzett, m a j d Brazzaville-ben, a nemzetközi kapcsolatok minisztériumában kezdett dolgozni. Később a kulturális minisztériumba került. T a n í t o t t az egyetem angol tanszékén is. Közben vezetője lett a Le Rocado Zulu nevű színházi együttesnek. Gazdagon áradó munkássága, amely impulzív, lázasan kereső és tevékenykedő, nyilatkozatait is afrikai jelképekkel elárasztó egyéniséggel párosul, a kongói irodalom egyik legjelentősebb a l a k j á v á emelte az elmúlt másfél évtizedben. O Amikor első regényét (Lavie et la demie, 'Az élet és egy fél', 1979) publikálta, már kész volt a következő h á r o m (La raison et le beret, 'Igazság és svájcisapka', kézirat; La Natte, 'A h a j f o n a t ' , kézirat; L'Etat honteux, 'A szégyenletes állam', 1981). Első regénye, amelyet á t h a t a négritude, de egy ú j f a j t a modernizmus igénye is, a mai Afrika Ü b ü királyainak — Amin Dada, Bokassa császár — groteszk felidézé-

132

TANZA se. Az írói szándékot — egy i n t e r j ú b a n — maga m o n d t a ki: „Mi m i n d a n n y i a n gyilkosok v a g y u n k . . . Az emberiség halálát készítjük elő. . . Milyen h i b á t követtünk e l ? . . . Olyan iskolákra volna szükségünk végre, ahol az emberek m e g t a n u l h a t n á n a k élni!" Ez az életkultusz h a t j a át ú j a b b regényét is. Második, ill. harmadik (átírva, címváltozással: La Natte helyett L'Ante-peuple, 'Az elő-nép', 1983) megjelent regényében t o v á b b r a is a keret a legendás afrikai történelem. A L'État honteux-ban egy helyi főnök hősi-komikus eposza elevenedik meg, a negyedik regény {Le sept solitudes de Lovsa Lopes, 'Lorsa Lopes hét m a g á n y a ' , 1985) kora, színhelye viszont m á r a helyi aktualitások világát idézi meg. O Színműírói tevékenységével kapcsolatban a kritika elrag a d t a t o t t , gyakran emlegetik Césaire, Soyinka, sőt Shakespeare nevét is. Első darabjában (Conscience de tracteur, 'Traktort u d a t ' , bem.: 1973, kiad.: 1979), amely második darabjához hasonlóan elnyerte a Francia Rádió Afrikai Színházi díját, újból az Übü király-problematikát veti fel. O Város és falu, múlt és modernizmus összeütközése, egy új világ igénye fogalmazódik meg a második d a r a b b a n (Je soussigné cardiaque, 'En, alulírott szívbajos', bem.: 1977, kiad.: 1981); főalakja a gazdag birtokos, Perono, a modernizmus javaival felfegyverkezve — a rossz erők ördögi megtestesülésének szimbólumává válik. O A kongói szerző különös szerencséje, hogy kulturális minisztériumi tisztviselőként rátalált egy olyan együttesre (Le Rocado Zulu), amely együttműködésük kezdetén még szinte a rítusok világában élt. A helyi szokások világából előbújó és Tansi írói erejével mega j á n d é k o z o t t csoport egyik első sikere (1981) Césaire d a r a b j á n a k (Le tragédie du roi Christophe, 'Kristóf király tragédiája', 1964) színpadra állítása volt. Más kongói szerzők (H. Lopes, S. Bemba, N. Bissi) darabjai, ill. kollektív alkotások mellett sorra színpadra vitték Tansi műveit. U j a b b darabjával kapcsolatban (Antoine m'a vendu son destin, 'Antoine eladta sorsát', 1986), amely az 1987. évi limoges-i Erankofon Afrikai Színházi Világfesztivál záróakkordjaként ismert politikai és kulturális személyiségek jelenlétében a r a t o t t h a t a l m a s sikert, a kritikusok az afrikai valóság művészileg átlényegített valóságának feltárása mellett az alkotó nyelvezetének szinte Racine-ra emlékeztető tisztaságát emelik ki. O Költői munkássága is lenyűgöző, jóllehet versei eddig csak szétszórtan, folyóiratokban láttak napvilágot. Legnagyobb részük kéziratban van. Mindemellett talán ebben a

m ű f a j b a n érvényesül leginkább szimbolikus-metaforikus látásmódja. O Művei még: Le Malentendu ('Félreértés', elb., 1978); La parenthese de sang ('Vérvörös m o n d a t ' , színmű, 1981); Simba Vita (ua., színmű, bem.: 1982); La peai cassée ('Szétt ö r t héj', színmű, bem.: 1983); La légende de Finvention de la mort ('A halál feltalálásán a k legendája', színmű, bem.: 1984); Le Serment D'Hippocrate ('Hippokratészi eskü', elb., 1984); La rue des mouches ('A legyek utcája', színmű, 1985); Mai veuve de 1'empire ( En, aki birodalom nélkül maradt a m ' , színmű, bem.: 1987); Le yeaux du vulcan ('A v u l k á n szemei', reg., 1989). O írod.: R. Chemain—A. Chemain-Degrange: P a n o r a m a critique de la littérature congolaise contemporaine (1978); H. M. Zell és mások: A New R e a d e r ' s Guide to African Literature (1983); Littérature congolaise (Notre librairie, különszám, 1988). fíiernaczky

Szilárd

Tansillo [tánszillo], Luigi (Venosa, Potenza köz., 1510—Teano, Caserta köz., 1568. dec. 1.): olasz költő. Nápolyban végezte t a n u l m á n y a i t , kiterjedt klasszikus műveltségre, jó latin tudásra t e t t szert, de alaposan ismerte az olasz irodalmat is, Dantétói és Petrarcától Sannazaró'ig és Bembóig. 1536-tól don Pedro di Toledo nápolyi spanyol alkirály bizalmas szolgálatában diplomáciai küldetéseket vállalt; az alkirály és fia, don Garzia kíséretében több tengeri és hadi vállalkozásban v e t t részt a török ellen. 1549-ben nősült; a harmonikus családi élet, az idilli látásmód, a vallásos érzület ezután erősödött meg költészetében. 1553-ban don Pietro halála után Tansillo nem szolgált t o v á b b az udvarban. Tisztes jövedelemhez j u t o t t , két ízben is főbírónak nevezték ki Gaetában; 1568-ban apósa házában érte a halál. O Nápolyban Tansillo fellépésekor még éltek a Pontano és Sannazaro nevével fémjelzett humanista hagyományok; ám új elemként jelentek meg a spanyol uralom h a t á s a k é n t az erősebben udvari, lovagi, formalista módon vallásos témák, az arisztokratikus és pompakedvelő stílus. E két elem kölcsönhatásában virágzott a nápolyi reneszánsz, amelynek Tansillo volt a legnagyobb költője. Sajátos filozófiai-irodalmi eklekticizmusával és valamennyi reneszánsz érték iránti nyitottságával egyben a teljes itáliai reneszánsz nagy költője is. Baráti kapcsolat fűzte kora legjelesebb, az olasz reneszánsz centrumhoz k ö t ő d ő személyiségeihez (P. Bembo, B. Varchi, S. Amniirato, A. Caro, A. Minturno, B. Tasso). Nem v i t a t h a t ó azon-

133

TANZA b a n spanyol barátsága; neves spanyol költőkre h a t o t t . O Az 1526-ban írt I due pellegrini ('A két zarándok') c. párbeszédes eclogát 1538-ban, Messinában m u t a t t á k be; ebben a szereplők a gáláns költészet egyik kérdését v i t a t j á k ; mi jobb, ha a szeretett hölgyet a halál révén vesztik el, v a g y annak hűtlensége folytán. Az II vendemmiatore ('A szüretelő', 1532) c., nyíltan erotikusobszcén műben Tansillo eredeti módon dolgozta fel a szüreti mulatság keretében a Nola környéki parasztok antik fescenninah a g y o m á n y á t . IV. Pál pápa indexre (—>Index librorum prohibitorum) tétette a m ű v e t . Stanze a B. Martirano ('Stanzák B. Martiranóhoz', 1550) c. költeményében a szerző tengeri élményeit elevenítette meg: a rideg, sivár tengerészéletet, a melankolikus t á j a k a t , a gyötrő h o n v á g y a t . A Capitoli ('Fejezetek', 1537—1552) e. szatirikus, önéletrajzi ihletésű sorozatot terzinákban írta; kora történelmi, hadi eseményeiről is egyéni, emberséges, sokszor antikonformista vélem é n y t mondott (pl. emberszámba v e t t e a törököt és mórt is). A La Balia ('A d a j k a ' , 1552 után) A. Gellius, Erasmus és Speroni nyomán arról szól, hogy az a n y á n a k magának kell szoptatnia gyermekét. Az 1539ben elkezdett, 1559-ben folytatott, de csak posztumuszként, 1585-ben megjelent La lagrime di San Pietro ('Szent Péter könynyei') c. költeményét keresztény eposznak szánta, ám epikai véna híján nem t u d o t t egységes szerkezetet létrehozni; alkotása befejezetlen m a r a d t . A műben Szent Péter ostorozza magát Jézus iránti hűtlensége miatt. Az Ilpodere ('A birtok', 1554—1560) c. terzinában írott költeményben a családi kör, a munka, a föld és a vidéki élet szeretete nyer költői kifejezést. O Tansillo a legjelentősebbet lírai költészetében a l k o t t a , mint a „déli p e t r a r k i z m u s " reprezentánsa. Szonettjei, amelyeknek javát az előkelő L a u r a Monforte (és nem Maria á'Avalos, mint sokáig hitték) iránti hosszan t a r t ó szerelem ihlette, a petrarkista líra sajátos, nyugtalan, olykor sötétebb tónusú v á l f a j á t jelentik; témái és képei között azonban magasrendű művészi módon l á t t a t j a a világos színeket, a fényt, a t á j a k derűjét is. Szuggesztív, olykor meghökkentő látásmód, finom és mégis erőteljes stiláris és zenei megoldások, merész metaforák jellemzik költészetét, amely T. Tasso, G. Bruno és G. B. Marino csodálatát is kivívta. O Kiad.: Poesie liriche edite e inedite di Luigi Tansillo ('Luigi Tansillo k i a d o t t és kiadatlan lírai költeményei', F. Fiorentino előszavával és jegyzetével. 1882); II Canzoniere edito e inedito di Luigi Tansillo ('Luigi Tansillo ki-

adott és kiadatlan Daloskönyve', E. Percopo előszavával és jegyzetével, 1927); L'egloga e i poemetti, F. Fiamini előszavával és jegyzeteivel, 1893); Poemetti ('Kisebb elbeszélő költeményei', L. Cappucci kiad., 1954). 0 Magyarul: 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957); 1 vers (Tótfalusi I., Olasz költők antológiája, 1966). O írod.: F. Torraca: Studi di storia letteraria napoletana (1884); G. Rosalba: Nuovi documenti sulla v i t a di Luigi Tansillo (1903); B. Croce: L a Spagna nella vita italiana d u r a n t e la Rinascenza (1917); uő: La lirica cinquecentesca (Poesia popolare e poesia d ' a r t e , 1923); M. Vinciguerra: Interpretazione del Petrarchismo (1926); F. Nicolini: Aspetti della vita italo-spagnuola nel Cinque e Seicento (1934); M. Tansillo: Luigi Tansillo nella v i t a e nella poesia (1939); P. Mazzamuto: Luigi Tansillo (Orientamenti culturali, L a letteratura italiana, I Minori II, 1961); M. Aurigemma: Lirica, poemi e t r a t t a t i civili del Cinquecento (Letteratura italiana L a t e r z a 19, 1973). Király Erzsébet Tanska, Klementyna: —>Hojfmanowa, Klementyna Tanská [tanszká], N a t a s a (Prága. 1929. dec. 30.—): szlovák írónő, forgatókönyvíró. A pozsonyi művészeti főiskolán tanult, 1956 és 1963 között a Kultúrny zivot, 1963 és 1964 között a cseh Kultúrní tvorba szerkesztője volt. 1964-től 1969-ig a szlovák játékfilmstúdióban volt d r a m a t u r g , majd a prágai Albatros kiadó szerkesztőjeként működött. Azóta csak írással foglalkozik; Prágában telepedett le. O Irodalmi és művészeti újságokban, folyóiratokban jelentkezett a színházról és filmről szóló cikkekkel, tanulmányokkal. Prózaíróként a Dvaja v tráve ('Ketten a fűben') c. elbeszéléskötettel indult 1964-ben, melyben az elszürkült emberi kapcsolatokat líraisággal és fantasztikummal színesítette. More ('Tenger', 1970) c. novellájában a jugoszláv tengerpartról kapott erős benyomásokat, élményeket ábrázolta főhősnőjének felnőtté érésén keresztül. O A gyermek- és ifjúsági irodalomban termékenyebb és eredményesebb; elbeszéléseket, meséket, ifjúsági rádió- és tévéjátékokat ír. Legszívesebben azt ábrázolja, hogy az erkölcsnevelés és ideáljai hogyan konfrontálódnak a mindennapi élettel a gyermek világában (Poékaj, este nehráme, 'Várj, még nem játszunk', 1964; Vyznáte sa v tlaóenici?, 1967: n.n., A könyöklés művészete, 1970, Ú j Ifjúság, 35—44.). Az előbbi a színházi problematika humoros bemuta-

134

TANZA nyával, a Szászánida-udvar szokásaival, a birodalom felépítésével és társadalmi tagozódásával, az igazságszolgáltatással, a világ földrajzi felosztásával is, jórészt Gusnászp előzetes levelére a d o t t válasz formájában. O írod.: M. Minovi: Tansar N a m e or Epistle of Tansar (1932); A. Christensen: L ' I r a n sous les Sassanides (1944); M. Boyce: The Letter of T a n s a r (bibliográfiával, 1968). Nyitrai István

második pedig illemtani paródia fiatalok számára. Kisebb gyerekeknek népszerű meséskönyveket írt ($una je sama doma, ' N u n a egyedül van o t t h o n ' , 1969: Pufa Muf, 1972: Schindler Anna, Puff és Muff, 1991). Ifjúsági regényekben és elbeszélésekben vizsgálta, hogyan érzékelik a gyerekek és fiatalok a felnőttek hazug világát (Mama, urob iné ticho, 'Mama, csinálj más csendet', 1976; S dievíiskom sa nehráme, 'Azzal a lánnyal nem j á t s z u n k ' , 1978). Kiválóan ért az élénk dialógusok megteremtéséhez, ezért kedveltek gyermek- és ifjúsági rádió- és tévéjátékai. N é h á n y színd a r a b o t is írt, melyeket a pozsonyi Nová scéna a d o t t elő (Predajna 044, 'A 044-es bolt', 1975; Kongres, 'A kongresszus', 1977). O Magvarul még: 2 nla (Sándor K., ISz, 1966, 4.); 3 elb. (uő, Ú j I f j ú s á g , 1967, 3.); 1 elb. (Kopasz Csilla, Ú j Szó, 1973, 203.); 1 rádiójáték (Pándv L., Kossuth, 1982. júl. 15.). O írod.: L. Zúbek: Vysledky a vyhTady (Zlaty m á j , 1965, 9.); J . Poliak: R o z h o v o r y o l i t e r a t ú r e p r e mládez (1978). Hamberger Judit

Tanszkij, Vaszil (?—1763): ukrán költő. Anyai ágon Gogol egyik felmenője. T ö b b drámai közjátékot, verses párbeszédet, burleszk jellegű humoros művet írt. Neki tulajdonítják a Krisztusnak az ördög, a gonoszság és a halál felett a r a t o t t győzelméről szóló húsvéti ének szövegét, amely 1746-ban született, és t ö b b másolatban m a r a d t fenn. Scher Vera

Tanszar levele; Tansar (tudományos átírás): a korai középkorból származó középperzsa fiktív levél, értékes történeti forrás. A pehlevi eredetit a neves perzsa fordító, Ibn al-Muqaffa (720 k.—756 k ) fordít o t t a le arabra. Ennek perzsa fordítása mar a d t fenn Ibn Iszfandijár Táríh-i Tabarisztán ('Tabarisztán története') c. művében. O Tanszar valószínűleg I. Ardasír (i. sz. 226—240) korában töltött be fontos zoroasztriánus egyházi funkciót (hérbad). A hagyományos vélemény szerint (Nöldeke, Marquart, Christensen, Minovi) a levél pehlevi eredetije azonban nem az ő műve, hanem a 6. sz.-ból. I. Khuszrau Anósirván korából (531—578) származó, politikai célú hamisítvány, amely a Szászánida-dinasztia u r a l m á n a k megalapítóját, Ardasírt, s főp a p j á t dicsőítette, hogy segítse az állam és az egyház egységének visszaállítását a m a z d a k i t a felkelés leverése u t á n . U j a b b vélemény szerint (fíoyce), noha a szöveg egyes részei valóban a 6. sz.-ra m u t a t n a k , az az orális hagyomány nyoma, s a szöveg egészében mégis hitelesen 1. Ardasír udvarából való. O A levél címzettje Gusnászp, Pariszár (az ókori Arménia, Média, Nyugat-Kis-Ázsia területe) és Tabarisztán (a Kaszpi-tó déli p a r t j á n ) uralkodója. A mű gerincét a Nagy Sándor iráni hódításaira és tetteire vonatkozó legendák alkotják. Emellett foglalkozik I. Ardasír uralkodásával (itt-ott 6. sz.-i eseményekre vonatkozó utalásokkal), az egyház és az állam viszo-

Tantara ny Adriana eto Madagascar tafszírirodalom terén végzett, de a modern tudományok is foglalkoztatták. Legjelentősebb műve ú j szellemű K o r á n - k o m m e n t á r j a , az al-Dzsaváhir fí tafszír al-Qurán al-karím ('A K o r á n - k o m m e n t á r lényege'), melyben a legkülönbözőbb f o r r á s o k a t használta fel a versek m a g y a r á z a t á r a , a klasszikus kútfőktől kezdve az újságcikkeken át a személyes megfigyelésekig. M a g y a r á z a t á b a n e l j u t o t t addig, hogy a K o r á n b a n megleli minden modern felfedezés megjövendölését. Művének érdekessége a benne található számos önéletrajzi elem. K ü l ö n ö s kesernyésséggel elemzi az iszlám kapcsolatait a nem muszlimokkal, minden lehetséges aspektusban, családi, társadalmi, gazdasági vonatkozásban, s következtetéseiben mindig a gyarmatosítás ellen emeli fel hangját. O Művei még: Dzsaváhir al-ulúm ('A tudományok lényege'); al-Hikma va'l-hukamá ('A bölcsesség és a bölcsek'). O írod.: G. Wiet: Introduction á la L i t t é r a t u r e Arabé (1966); J . J a n s e n : The I n t e r p r e t a t i o n of the Korán in Modern E g y p t (1980). Dévényi Kinga tantra (szanszkrit 'szöveg'): szanszkrit nyelvű mágikus iratok elnevezése Indiában és a m a h á j á n a - b u d d h i z m u s kultúrterületén (Tibet, Mongólia). Olykor ágama néven említik őket. Keletkezési koruk erősen eltérő, zömmel az i. sz. 1. évezred végére tehető. Bizarr, ezoterikus, g y a k r a n orgiasztikus szertartások és az ezekhez tartozó testtartások, kézmozdulatok leírását s varázsigéket (—>mantra) t a r t a l m a z n a k , amelyek végrehajtásával, ill. elmondásával természetfölötti h a t a l m a t ígérnek a hívőnek. Formájuk részint próza, részint vers. O Számuk t ö b b száz; a különböző szekták más-más t a n t r á k a t tekintenek —* szentkönyveknek. Legtöbbjük a Siva-kultusz ún. sakti ágazatához tartozik, amelyik az istenség erejét (sakti) Siva feleségének, a rituális öngyilkossággal, olykor emberáldozatokkal tisztelt D u r g á vagy Káli istennőnek alakjában személyesíti meg. A Siva-kultuszhoz tartozó hindú szekták t a n t r á i n kívül buddhista 136

TANZA és dzsaina t a n t r á k is keletkeztek. O írod.: A. Avalon: Tantric Texts (1913—1918); H. Glasenapp: Die Literaturen Tndiens (1961). Vekerdi József O rgjub dzsaina irodalom, indiai irodalmi formák, mágikus irodalom, mongol irodalmi formák, náth irodalom, tibeti irodalmi formák, varázsirodalom) O írod.: W. EwansWentz: Tibetan Yoga and Secret Doctrines (1928); B. B h a t t a c h a r y a : An Introduction t o Buddhist Esoterism (1932); P. Ch. Bagchi: Studies in the T a n t r a s (1939); A. Govinda: Foundations of Tibetan Mysticism (1959); D. L. Snellgrove: T h e H e v a j r a T a n t r a (1959); M. Eliade: T a n t r a . Immortalité et liberté (1963); P. H. P o t t : Yoga and T a n t r a (1966); F. I). Lessing—A. Wayman: Mkhas Grub Rje's F u n d a m e n t a l s of

the Buddhist T a n t r a s (1968); S. Beyer: T h e Cult of Tara (1973); A. Bharati: The T a n t ric Tradition (1973); Sh. B. Dasgupta: An Introduction to T a n t r i c Buddhism (1974); Chr. George: The Candamáharosana T a n t ra (1974); H. Guenther—Ch. Trungpa: T h e D a w n of Tantra (1975) ; J . Hopkins: T a n t r a in Tibet: The G r e a t Exposition of Secret M a n t r a (1977); uő: T h e Tantric Distinction (1984); K. Gyatso: T h e Kalatchakra T a n t ra: Rite of Initiation (1985); D. Cozort: Highest Yoga T a n t r a (1986). Horváth Z. Zoltán Tantrákhjájiká < 'történetek elbeszélés e ' ) (5. sz.?): szanszkrit mesegyűjtemény, a -> Pancsatantra egyik változata. K a s m í r ban állították össze. O írod.: J . Hertel: T a n t r á k h y á y i k a , die álteste Fassung des P a n c a t a n t r a (1909). Vekerdi József tantri {szanszkrit t a n t r a szóból): —•kidung formában í r o t t buddhista vallásos történetek, elsősorban Pancsatantra-variációk. O (—•jávai irodalmi forrnák) Tantu Panggélaran: —>jávai irodalom Tanúkhí, Abú Ali al-Muhasszin at-; Abü A1I al-Muhassin a l - T a n ü h i (tudományos átírás); (Baszra, 939 k.—Bagdad, 994): arab prózaíró. Apja j o g t u d ó s kádi volt Baszrában. T a n u l m á n y a i t szülővárosában végezte, s tanárai között volt asz-Szúlí és Abú '1-Faradzs a\-Iszfahání is. 0 is bírói pályára lépett, előbb B a g d a d b a n , majd Ahvázban. 969/70-ben új vezírt neveztek ki, aki megfosztotta hivatalától, melyet 972-ben n y e r t vissza, de 981/82-ben kegyvesztett lett a b u v a j h i d a emírnél, A d u d ad-Daulaná\, később pedig hosszabb időre börtönbe került, m e r t gúnyolni merészelte a nagy imámot, as-Sáfiít. O Az ún. szórakoztató, anekdotikus (tisztán) irodalmi próza egyik első mestere volt az a r a b irodalomban. K é t nagy g y ű j t e m é n y t állított össze: Kitáb nisvár almuhádara va-akhbár al-mudzákara ('Az előa d á s tárgyalásának és a tanulmányozás mikéntjének könyve', 8 köt., kiad.: A. Sáldzsi, B e j r ú t , 1971—73) és al-Faradzs bacda ssidda ("Minden jó, ha jó a vége', szó szerint: 'enyhülés baj u t á n ' 7 köt., kiadta: A. Sáldzsi, Bejrút, 1978) c. Száz évvel k o r á b b a n m á r a\-Madáiní is összeállított történeteket az utóbbi címen, később pedig Ibn Abí Dunjá és Abú l-Húszain kádi tettek közzé hasonló t a r t a l m ú műveket. T a n ú k h í részben ezeket h a s z n á l t a fel, részben szóbeli közlések alapján jegyzett le új történeteket (apjának és t a n í t ó i n a k is köszönetet mond C

137

1

TANZA n é h á n y történetért), mindig megjelölve az (igazi vagy fiktív) forrást. Ez u t ó b b i a középkori a r a b szórakoztató prózairodalomn a k is szokása m a r a d t , hiszen a történetmesélés m i n t á j a a —>hadísz, ahol kötelező megnevezni a forrást, az összes előzménynyel együtt. A legtöbb történet azonban s a j á t hivatali tapasztalataiból, ill. írnokok és bírók elbeszéléseiből származott. O Magyarul: 1 vers (Jékely Z., Arab költők, anto., 1961). O írod.: J á q ú t : Mudzsam alu d a b á (1907—1931); A. Wiener: Die F a r a g ba°da as-Sidda-Literatur (1913); D. S. Margoliouth: The Table-Talk of Mesopotamian J u d g e (1920—21); A. F. L. Beeston: The Genesis of t h e Maqámát Genre (1971); H. G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen Philologie (2. köt., 1987); ,1. A s t h t i a n y és mások (szerk.): The Cambridge H i s t o r y of Arabic L i t e r a t u r e (2. köt., 1990). Iványi Tamás

Tanzánia irodalma: Tanzánia Kelet-Afrika legnagyobb országa, az Indiai-óceán p a r t j á n és az ezzel szembeni Zanzibár és P e m b a szigeteken fekszik, területe 945087 km 2 . Lakosságának lélekszáma kb. 24 millió (1991), fővárosa a 2 milliós Dar es Saalam. Hivatalos nyelve a szuahéli, amelyet a lakosság több mint 9 0 % - a beszél, de csak kb. 1,5 millió ember anyanyelve. Felekezeti megoszlás szerint a népesség 30%-a természeti vallásokat követ, 30% muzulmán, 2 6 % római katolikus, 10% protestáns. O Néprajzi és nyelvi t e k i n t e t b e n Afrika legt a r k á b b államainak egyike, n y i l v á n t a r t o t t etnikai csoportjainak s z á m a Í20-nál több. Népességének 95%-a (beleértve a szuahéli anyanyelvűeket is) különféle bantu nyelveket beszél; ezek között a százezres lélekszám o t meghaladó e t n i k u m o k a szukuma, mvezi, nitjamba, rimi v a g y limi, langi v a g y irangi, gogo, kaguru, hehe, luguru vagy ruguru, zaramo, szamba v a g y sambala, zigula, tanulmány; értekezés; dolgozat: részprob- bena, aszú vagy pare, rundi, ruanda, ha, rungu, lémákat elemző, meghatározott összefüg- csagga, rusa, haja, kereve, nyakjusza, géseket feltáró szakmunka. Terjedelmében fipa, tumbuka, jao, mvera és makonde. A a -^cikknél nagyobb, a —•monográfianá 1 ki- nílusi nyelveket beszélő etnikumok közül a sebb; jellemző publikációs fóruma (a cikke- maszai, tatoga vagy taturu és a luo említendő. Kusita nyelvet beszélnek az iraku, goket közlő újsággsA és az önálló k ö t e t b e n roa és buruiidi csoportok. A koiszánokkal megjelenő monográfiával szemben) a szakmai ->folyóirat, de a rangosabb szerzők je- rokonságba hozható, az ország északi részén élő őshonos népek: szandave, tindinga, lentősebb t a n u l m á n y a i t tanulmánykötetekbe g y ű j t v e is k i a d j á k . A modern t a n u l m á - hadzapi. Főként Zanzibár szigetén és a tennyok nemzetközi szabványokhoz igazodó gerparton kisebb számban indiaiak, arabok és európaiak is élnek. O Az itt legrégebben jegyzetapparátussal készülnek (—>jegyzet 7.). Gyakori t a n u l m á n y f o r m a a szépirodal- élő állattartó maszaikat az Afrika belsejéből benyomuló bantu törzsek az i. e. 1000—i. e. mi vagy t u d o m á n y o s m u n k á k a t kísérő —>előszó, utószó is. Művészi stílusban írva 800 közötti évszázadok során, több hullámban érkezve szorították ki. Az arabok beérintkezhet az -nesszé műfajával (amely az a p p a r á t u s t mellőzheti). O A rendszeres és vándorlása a 7. sz.-ban kezdődött, s a 8—9. valamilyen f o r m á b a n szervezett t u d o m á - sz.-ban a partvidéken a r a b kereskedőtelenyos élet egyik legrégibb — világszerte el- pek alakultak. Ez időtől számítható e t á j é kon az a r a b kulturális hegemónia; a kezdőt e r j e d t — m ű f a j a . A tudományos igény fejlettsége folytán régebben különösen In- dő szuahéli írásbeliség is évszázadokon á t diában, K í n á b a n , J a p á n b a n , a hellénizmus az a r a b íráshoz kötődött. A 13—15. sz.-ban több bennszülött államalakulat jött létre kulturális központjaiban, a középkori arab (Kilva, P a t e . Zanzibár); 1505—1698 között irodalomban és a nyugat-európai renee területeket a portugálok foglalták el, de szánsz, valamint felvilágosodás kori irodalaz a r a b kultúra uralkodó szerepét ez nem m a k b a n t e r j e d t el, de -+traktátus néven az csökkentette. 1700-ban az ománi szultán európai középkor is ismerte. Újkori jelentőkiverte a portugálokat, s az arab hódítás sége és használata egyetemleges. O Az előidején a partvidék a rabszolga-kereskedetanulmány a n a g y o b b műgondot követelő, lem k ö z p o n t j a lett. Mai ismereteink szerint hosszabb terjedelmű tudományos m u n k a előkészítését szolgáló előzetes kidolgo- ekkor kezdődött a klasszikus szuahéli irozás. Hoványi János—Lontay László dalom aranykora. 1884—1890-ben a kontinensen fekvő részt N é m e t Kelet-Afrikához csatolták, Zanzibár és P e m b a szigetén viszont 1890-ben angol védnökség alatt álló tanúmonda: olyan eredetmonda, amelyszultánságot alakítottak. A németek által nek hitelességét egy természeti képződ(erőszaktól éppen nem mentesen) bevezem é n y vagy emberi létesítmény bizonyítja, t e t t latin betűs írás kiszorította az arabot, t a n ú s í t j a . O (->eredetmonda, monda) Voigt Vilmos 138

TANZA s ez t ö b b évtizedes töréshez vezetett a szuahéli kultúrában. A német g y a r m a t o k felosztása után, 1920-tól Tanganyika néven a kontinentális rész szintén angol mandát u m t e r ü l e t t é vált; a brit hegemónia megerősödése az angol nyelv térhódításához vezetett. Tanganyika 1961-ben nyerte el függetlenségét, s 1962-ben lett köztársaság. 1964-ben Zanzibáron és Penbán is megdönt ö t t é k a szultánságot, s T a n g a n y i k a e szigetekkel Tanzániai Egyesült Köztársaság néven szövetségi államban egyesült. O A függetlenné vált ország irodalmi életét három sajátosság jellemezte: egyrészt az a tény, hogy a —•szuahéli irodalom FeketeAfrika legrégibb és legnagyobb hagyományú irodalma, másrészt az, hogy a gyarmati idők angol írásbelisége révén jelentős volt az angol irodalom befolyása is, harmadrészt pedig az, hogy a több, mint 120 etnikai csoport k u l t ú r á j a nagyobbrészt csak —•szájhagyományban élt. A politikai vezetés — J . K. Nyerere elnök 1967-es arushai nyilatkozatának koncepcióit követve — a szuahéli nyelv általánossá tétele mellett d ö n t ö t t . Az ilyen egységesülés számára kedvező — és az afrikai országok többségétől eltérő — adottság, hogy a sok kis etnik u m b a n nem mutatkoznak nacionalista törekvések, s ezek így nem akadályai annak, hogy a szuahéli az egész ország nemzeti nyelvévé fejlődjék. E tendencia erejét mut a t h a t j a az is, hogy Tanzániában az angol nyelv kulturális közvetítő szerepe egyre csökken, s hogy itt (Ugandával, és még inkább Kenyával szemben) az angol nyelvű irodalom sem igazán jelentős már. A kérdés másik oldala, hogy a szuahéli nyelv államhatalmi-politikai eszközökkel t ö r t é n ő terjesztése elsorvasztja a kisebb etnikumok nyelvi k u l t ú r á j á n a k kibontakozását. Az államilag t á m o g a t o t t könyv- és folyóirat-kiadás jobbára csak szuahéli nyelvű. Néhány helyi nyelv esetében pedig a g y a r m a t i időkben nemcsak gazdag folklórkincset t á r t a k fel az európai k u t a t ó k , hanem már az írott irodalom első zsengéi is kialakultak. O A Tanzániában élő etnikai csoportok néprajzi leírása, nyelveinek és szájhagyományainak k u t a t á s a nagyobbrészt a 19. sz.-ban kezdőd ö t t meg. A száznál több (részben m á r elt ű n t , erősen megfogyatkozott vagy kulturális szempontból á t a l a k u l t ) e t n i k u m megismerésében főként a missziós telepek végeztek úttörő m u n k á t (mindenekelőtt a németek). A mai hazai k u t a t á s o k a t gátolja a terepmunka és a szövegkiadás anyagi eszközeinek hiánya; igazi folklorisztikai iskola nem alakulhatott ki, minthogy a hivatalos figyelem a (szuahéli nyelvű) írott irodalom-

ra összepontosul. Szimptomatikus, hogy az olyan kiadványok is, amelyek valamely kisebb b a n t u e t n i k u m szájhagyományait bocsátják közre, szuahéli fordítások, s mellőzik az eredeti szövegek közlését. Valószínű, hogy a szuahéli nyelvi egységesítés fol y a m a t a még hosszú ideig tart, s kérdés, hogy mire a kisebb kultúrák is az őket megillető figyelemben részesülhetnek, addigra marad-e belőlük valami. O A Tanzániában (vagy itt is) élő legjelentősebb etnikumok k u l t ú r á j á n a k jellemző vonásait —>bantu irodalmak, ganda irodalom, lega irodalom, luo irodalom, maszai irodalom, mvezi irodalom, nandi irodalom, ngoni irodalom, nyakjusza irodalom, nyiha irodalom, szamba irodalom, szuahéli irodalom, tumbuka irodalom, zaramo irodalom. Megemlítendő ezen túlmenően az előrehaladottabb k u t a t á s o k fényében a tóközi vidéken élő haja nép kult ú r á j a — amely egyedülálló epikai kinccsel rendelkezik: énekmondóik alkalmi dalok, balladaszerű történetek mellett nagyeposzokat is előadnak —, de jelentékeny helyet foglal el a tanzániai néphagyományok világában a csagga, fipa, iraku, kaguru, szandave és szukuma folklór is. O Az első angol nyelven alkotó író M. Kayama (1891—1940) volt, aki rózsaszínű képet fest e t t a brit uralomról (s figurája később irodalmi k a r i k a t ú r á v á vált). Szerény kezdetek u t á n a tanganyikai és zanzibári angol irodalmat míves költészet, n é h á n y jól megírt regény, színdarab, sőt jelentékeny mennyiségű és m a g a s színvonalú novellairodalom jellemezte. Nyerere elnök 1967-es deklarációját követően a szuahélizálás ezt az irodalmat fokozatosan h á t t é r b e szorít o t t a (paradox módon az elnök m a g a az angol nyelvű értekező próza kitűnő művelője), de egy ideig még működött az egyetemi körök Darlite c. angol irodalmi folyóirata (1966—1970), s az 1970-es és 80-as években más angol egyetemi periodikák (University Echó, University Echo Bulletin, Cheche — betiltása után Maji Maji —, Journal of International Relation, Moran stb.) is több-kevesebb rendszerességgel megjelenhettek. Néhány angol vers- és elbeszélésantológia is napvilágot látott (pl. az Origin East-Africa, 'Kelet-Afrikai Eredet', szerk. D. Cook, 1965; D r u m Beat, 'Dobszó', szerk. L. Okola, 1967; Poems from East-Africa, 'Költemények KeletAfrikából, szerk. D. Cook—D. Rubadiri, 1971), s az 1960-as évek végéig t ö b b tanzániai író rendszeresen publikált az ugandai és kenyai angol nyelvű irodalmi lapokban is. Az 1960-as évek legkiemelkedőbb alkotásainak egyike volt E. H. Hussein Kinje-

139

TANZA kelite c. angol nyelvű d r á m á j a , amely a németek elleni 1904-es maji-maji lázadás történetét m u t a t t a be. A szuahéli mesék szerkezete fedezhető fel A. Manji elbeszéléseiben (The Valley of the Death a n d Other Stories, 'A halál völgye és más elbeszélések', 1972). P. K . Palangyo (1939—) az apa-fiú konfliktust (Dying in the Sun, 'Halál napsütésben', reg., 1968), G. Ruhumbika (1938—) a törzsi és regionális azonosulások törésvonalait (Village in Uhuru, ' F a l u Uhuruban'. reg., 1969), B. Katigula (1944—) a férfi-nő, város-falu, vallásosság-agnoszticizmus konfliktusait (Groping in t h e Dark, 'Tapogatózás sötétben', kisreg., 1974), I. Mbise (1944—) a meru nép angolok általi elűzetését (Blood of our Land, 'Földünk vére', reg., 1974), W. E. Mkufya (1950—) a k o r r u p t bürokráciát (The Wicked W a l k , 'A haszontalan m e n e t ' , reg., 1977), H . Sokko a szocialista ígéretek ürességét, a kizsákmán y o l á s f o l y t a t ó d á s á t (The G a t h e r i n g Storm, 'Gyűlik a vihar', reg., 1977), A. K . Mwanga Nyangeta egy hagyományos közösség folklorisztikus színekkel á t s z ő t t élet é t (The N a m e f r o m the Calabash, 'Név a lopótökből', reg., 1976) ábrázolta figyelemre méltó színvonalon. Az angol nyelven alk o t ó írók egv része azonban külföldre távoz o t t (A. Bukenya Ugandába, J a c q u e l i n e Pierce Bamanga az USA-ba, B. Asare Ghánába). vagy szuahéli nyelven f o l y t a t j a tevékenységét, m i n t az 1960-as évek legt ö b b e t publikáló költője, Y. 0 . Kassem (1943—), a költői tevékenysége mellett szerkesztőként és politikai k o m m e n t á t o r ként is neves W. Bgalya (1931—) és a BBC által is b e m u t a t o t t színműíró, G. Kadume. A szuahéli ,,pán-keletafrikanizmus" m i a t t az 1980-as években — főként a kenyai irodalomkritikusok — hevesen t á m a d t á k a t a n z á n i a i a k a t , de eredmény nélkül. O írod.: a külön címszóval rendelkező etnikumok cikkeinél f e l t ü n t e t e t t szakirodalmon túl, ill. ennek kiegészítéseként, az etnikumok ábécésorrendjében; a csagga folklórhoz: B. G u t m a n n : Dichten und Denken der Dschagga-Neger (1909); uő: Zur Psychologie der Dschaggarátsels (ZE, 1911); uő: Volksbuch der Wadschagga (1914); C. D u n d a s : K i l i m a n j a r o and Its People. A H i s t o r y of the Wachagga, their Laws, Custoras and Legends (1924); B. G u t m a n n : Lieder der Dschagga (ZES, 1928); F . S t a m b e r g : Márchen der Dschagga (uo., 1933, 1938); uő: Rátsel der Dschagga (uo., 1943—1952); B. G u t m a n n : Chagga FolkTales (TNR, 1965); P. J . Marealle: Chagga Customs, Beliefs a n d Traditions (uo., 1965); a f i p a folklórhoz: A. Lechaptois: Aux

rives de Tanganyika (1913); G. D. Popplewell: Notes on the F i p a (TNR, 1937); W. C. Bell: Three Tales (uo., 1945); J . M. Róbert: Croyances et costumes magico-religieuses des Wafipa paiens T a b o r a (1949); R. G. Willis: The Fipa (Tanzania Before 1900, szerk. A. Roberts, 1964); uő: The Fipa and Related Peoples (1966); uő: Changes in Mystical Concepts a n d Practices Among the F i p a (Ethnology, 1968); uő: Kaswa: Oral Tradition of a F i p a Prophet (Africa, 1970); uő: There Was a Certain Man (1978); uő: A S t a t e in the Making (1981); a haja folklórhoz: H. Rehse: Kiziba Land und Leute (1910); E. Césard: Comment les B a h a y a interpretent leurs origines (Anthropos, 1927); uő: Proverbes et contes haya (uo., 1928—1929); uő: D e v i n e t t e s e t observances superstitieuses haya (uo., 1934); P. Seitel: H a y a Metaphors for Speech (Language ancl Society, 1974); T. Kaijage: W o m a n in Oral Literature: The Case of the Epic of Kilenzi (1977); P. Seitel: See So T h a t We May See (1980); M. M. Mulokozi: Research on the N a n g a Epics of the B a h a y a (1980); uő: E n a n g a : Tenzi Simulizi (1981); az iraku folklórhoz: W. H. Whiteley: Studies in Iraqw: An Introduction (1954); uő: A Short Description of the Categories in I r a q w (1958); L. Kohl-Larsen: Der Hase mit den Schuhen. Tiergeschichten der Iraku (1958); uő: Das Kürbisungeheuer und die Ama'irmi (1963); uő: Schwarzer Eulenspiegel (1964); uő: Der Perlenbaum (1966); S. Wada: Local Groups of the I r a q w (1969); uő: Marriage Ceremonies a n d Customs Among the I r a q w of Tanzania (1971); F . Nordbustad: I r a q w Folklore Series (1972); S. Wada—I. Gwanara: H a d i t h i za marokeo ya Wairaqw. Iraqw Folktales in Tanzania (1976); S. Wada: Slufay (Senri Ethnological Studies, 1978); uő: T w o Iraqw Marriage Rituals (uo., 1980); a kaguru folklórhoz: J . Busse: Kaguru-Texte (ZES, 1936—1937); T. 0 . Beidelman: Hyena and Rabbit (Africa, 1961); uő: The Blood Covenant and the Concept of Blood in U k a g u r u (uo., 1963); uő: A K a g u r u Version of t h e Sons of Noah (CEA, 1963); uő: Somé K a g u r u Riddles (Man, 1963); uő: Kaguru Folklore and t h e Concept of Reciprocity (ZE, 1967); uő: Eight K a g u r u Texts: A Contribution Toward a Survey of K a g u r u Folklore and Cosmology (Anthropos, 1967); uő: A Case of K a g u r u Oral History (Baessler Archív, 1968); uő: The Kaguru: A Matrilinear People of E a s t Africa (1971); uő: The Filth of Incest (CEA, 1972); uő: K a g u r u Texts (Baessler Archiv, 1974); uő: Ambiguous Animals: Two Theriomorphic Metaphors in

140

TAO Kaguru Folklore (Africa, 1975); a szamba folklórhoz: A. Eichorn: Beitráge zur Kenntniss der Waschembaa (Baessler Archív, 1911); E. Joohanssen—P. Döring: Das Leben der Shambala beleuchtet durch ihre Sprichwörter (ZKF, 1915); C. A. Shariff Omar: Isa bin tajiri na hadithi nyingire (1961); O. A. Sheiza: Asili ya chumvi ya bahara na hadithi nyingire za Kisambaa (1962); S. Feiermann: The Shambaa Kingdom: A History (1974); P. Madeghe: Galo la Wasambaa (1975—1976); a szandave folklórhoz: O. Dempwolfif: Die Sandawe (1919); O. Kohl-Larsen: Das Zauberhorn (1956); uő: Das Elefantspiel (1956); E. T. Raa: Procedure and Symbolism in Sandawe Riddles (Man, 1966); uő: The Moon as a Symbol of Life and Fertilitv in Sandawe Thought (Africa, 1969); uő: t h e Nature of Genesis as a Social Myth (Paideuma, 1971); uő: The Comparative Method in Social Anthropology and the Cross-Cultural Comparison of Riddles (uo., 1972); a szukuma folklórhoz: J . Augustiny: Sukuma-Texte (ZES. 1924); P. M. Huggins: Sukuma fables (TNR, 1936); H. Cory: The Buyeye: A Secret Society of Snake-Charmers in Sukumaland (Africa, 1946); B. Millroth: Lyuba: Traditional Religion of the Sukuma (1965). Az angol nyelvű tanzániai irodalomhoz: S. Arnold: Tanzania (European-Language Writing in Sub-Saharan Africa, szerk. A. Gérard, 1986). Biernaczky Szilárd tanzimat ('szervezés, rendezés'); tanzimat edebiyati: a török reformkor, ill. e korszak irodalma. Határait a történelem és az irodalom más-más szempontból jelöli ki. A történelmi periodizáció szerint a hanyatló oszmán birodalom már megtette első lépéseit a kapitalizálódó Európa mutatta úton az 1839-es szultáni leirat, a hatt-i §erif kibocsájtása, ill. a szultáni abszolutizmus helyreállítása (1880) közötti négy évtizedben; az irodalomtörténet viszont a Tercüman-i Ahval ('Az események tolmácsa'), az első, modern értelemben vett újság, ill. a következő irodalmi áramlat képviselőit tömörítő folyóirat a Servet-i Fünun ('A tudományok tárháza') megjelenését; az 1860-as, ill. 1896-os esztendőt tekinti e korszak határkövének. O A tanzimat költői, írói. vagy ami általános e korban: költő-írói — többnyire magas hivatali posztokat betöltve — műveikkel is a haladásért, az európaiságért küzdöttek. Francia példaképeik hatására, tisztelve a rációt, szembefordultak a skolasztikus-misztikus muzulmán világképpel, s az oszmán birodalomban addig ismeretlen nemzeti t u d a t felébresztéséért, a

szabadság, egyenlőség, igazságosság, a polgárjogok és az alkotmányosság megvalósításáért szálltak síkra. A költészet újdonsága elsősorban ezen új eszmék és ú j f a j t a érzések megfogalmazásában nyilvánul meg; a divánköltészet (->divan edebiyati) sablonjai még nem tűntek el egészen. E korszak szülöttei az első török regények és novellák, pontosabban először a fordítások és adaptációk, s ugyanez érvényes a drámairodalomra is. Megjelenik a modern értelemben vett irodalmi kritika és az esszé is; a nyelvhasználatában pedig a beszélt nyelvhez való közelítés igénye. Az első nemzedék: I. Sinasi, Ziya Pasa, Namik Kemal iskolája a társadalom szolgálatát vallotta feladatának. A második nemzedék: Recaizade Mahmut Kkrem, Abdülhak Hámit Tarhan, Samipasazade Sezai köre (a szultáni önkény miatt is) a l'art pour l'art elve felé mozdult, Kialakult egy harmadik csoport is, amelynek tagjai elsősorban a nép számára kívántak írni, az olvasás megszerettetésére törekedve. Ezt a célt Ahmet Miihat népszerű művei valósították meg a legsikeresebben. O (~+török irodalom) Tasnádi

Edit

Tanzleich: -+Leich Tao Csien: -*Tao Jüan-ming Tao Hung-csing; T'ao Hung-king (átírásváltozat); Tao Tung-ming (névváltozat); (Tanjang, 452—536?): kínai költő, tudós. Még húszéves sem volt, mikor a császár kinevezte fiai mellé tanítónak. 492-ben hivataláról lemondva a Kouzsung melletti Macsan hegyre vonult vissza, s ettől kezdve alkimista tanulmányainak, a tudománynak, költészetnek élt. Tekintélye az udvarban azonban változatlan m a r a d t , a császár sokszor kikérte tanácsát állam ügyekben. O Hírnevet szerzett magának mint költő, csillagász, zenész, orvos és kaliigráfus. Mindössze hat verse maradt fenn, de ezek kora legjobbjai közt jelölik ki helyét. O Magyarul: 2 vers (Szerdahelyi I., K K K , 1967); 1 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988). Csongor Barnabás Tao Jüan-ming; T'ao Jüan-ming (átírásváltozat); Tao Csien; T'ao C'ien; Tao Jíianliang (névváltozatok); (Hszünjang, 365 v. 372 —uo., 427): kínai költő. Hivatalnok apja korai halála után családja szegény sorsra jutott. Hogy ínségükön segítsen, harmincegynéhány évesen elvállalta a tartományi iskola igazgatását, de nem érezvén magát alkalmasnak rá, rövid idő múltán megvált posztjától. Nagy olvasottságra t e t t szert, 141

TAODA különösen a taoista tanokhoz vonzódott, egyik kedves o l v a s m á n y a a ->San haj csing volt. A 4. sz. végétől belháborúk dúlták szűkebb h a z á j á t , így 400-ban Huan Hszüan helytartó szolgálatába állt, ám a következő évben a n y j a halála miatt kilépett tisztségéből. 403-tól kezdve földművelésből élt. 404-ben rövid időre Liu J ü hadvezér, Huan Hsziian legyőzője szolgálatába lépett. Ez u t á n nem sokkal Pengcö kerület elöljárója lett — itt hivatalnokoskodott a leghosszabban. Nyolcvan nap után lemondott, mondván: „Minek hajlongjak öt mérő rizsért mindenféle népség előtt?" E k k o r végérvényesen visszavonult o t t h o n á b a , s ismételt a j á n l a t o k r a sem volt hajlandó ú j r a hivatalt vállalni. Földje művelése, borozgatás és verselés közben vendégül l á t t a a környékbeli hivatalnokokat, szerzeteseket, de jó barátságban volt a parasztokkal is. O Költészete keresetlen egyszerűséggel ábrázolja a falusi életet, a természetet, a n n a k szépségeit, a családi élet mindennapjait. Költői, világnézeti hitvallását a Vu liu hszien seng csuan ('Öt F ű z f a mester életrajza'), és a Tao hua jüan esi ('A barackfaforrás') c. írásaiban fejezte ki legvilágosabban: az első s a j á t magáról szól, aki öt fűzfával körülvett h á z á b a n szerényen, névtelenül, de boldogan él borozgatva, verselgetve; a második a külvilágtól elszakadt, a császári hatalomtól és hivatalnokaitól független életet élő. hegyektől körülzárt, megközelíthetetlen kis falu idilli életét dicséri. O Tao J ü a n - m i n g talán az egyetlen kínai költő, aki következetesen megvalósította a visszavonult és keze m u n k á j á b ó l élő konfuciánus írástudó eszményét. A legnevesebb kínai költők közt t a r t j á k számon, ő a Csü J ü a n és Li T a j - p o közti korszak legnagyobb lírikusa, aki hírnévre azonban csak a 7—8. sz.-tól t e t t szert, így verseit csak később kezdték összegyűjteni. Hagyományosan elsősorban erkölcsi feddhetetlenségéért becsülik, mert i n k á b b választotta a szegénységet, mint a hivatali karriert. Az erkölcsi tisztaságát megőrző, a közélettől viszszavonuló erényes konfuciánus mintaképe lett. F e n n m a r a d t költeményei a hagyományos témák között a paraszti élet mindennapjainak egyszerű örömeit, b á n a t a i t és derűjét éneklik meg: O Gyűjt, kiad.: Lu Csin-li (szerk.): Tao Jüan-ming esi ('Tao Jüan-ming összegyűjtött munkái', 1979). O Kiad. és angol ford.: R . Hightower: The Poetry of T 'ao Ch 'ien, Translated with Commentary and Annotation by (1970). O Magyarul: 2 vers (Franyó Z., Évezredek h ú r j a in, 1958); 4 vers (Kosztolányi D., Kínai és japán versek, é.n.); 2 vers (Illyés Gy., Kínai

szelence, 1958); 21 vers (Eörsi I., Pákozdy F., Szedő D. stb.. K K K , 1967); 7 vers (Faludy Gy., Test és lélek, 1988). O írod.: A. R. Davis: T'ao Yüan-ming (A.D. 365— 427). H i s W o r k and Their Meaning (2 köt., 1983). Csongor Barnabás Tao Dán [tao dan] Ji king így k o m m e n t á r j a i révén bekerült a taoista hagyományba is. E k o m m e n t á r o k egyike a jin-jang váltakozását t a o k é n t definiálta; így vált hangsúlyossá a taoizmusb a n az az elv, hogy a makrokozmosz változásainak analógiájára értelmezzék az emberi szervezet (mint mikrokozmosz) folyam a t a i t . Hitük szerint a természet törvényeivel való tökéletes összhang megtalálása által lehetséges az emberi élet végtelen meghosszabbítása. A korai taoisták egyik iskolája t e h á t az örök élet elixírjét kereste az alkímia segítségével, másrészt pedig kialakította az emberi test és szellem tökéletesítésére alkalmas légző- és testedző gyakorl a t o k a t , a fiziológiai alkímiát. E törekvések első összefoglalása a taoista hagiográfiát és legendagyűjteményt is alkotó Ko H u n g P a o Pu-ce c. műve. Valamivel k o r á b b i a Jing Sao által i. sz. 175-ben összeállított F e n g szu tung ji ('Népszerű h a g y o m á n y o k és szokások foglalata') c. taoista g y ű j t e ményben fennmaradt, ugyancsak természetfölötti lényekről és csodás eseményekről szóló legendákat előadó Lie-hszien csuang ('Minden halhatatlanok életrajzai'), melyet Liu Hsziangnak t u l a j d o n í t a n a k (i. e. 50 körül). Részben a hagiográfiai irodalomhoz, részben a novellairodalom csíráihoz sorolható Kan P a o Szou sen esi c. m ű v e és a n n a k folytatása, melyet a h a g y o m á n y a költő Tao Csiennek tulajdonít. A hagiográfiai műveket, valamint a szokásokról és furcsa históriákról szóló rövid feljegyzéseket évszázadokkal később, 981-ben Li F a n g g y ű j t ö t t e egybe a T a j ping k u a n g csibén ('Mindennemű feljegyzések a Nagy Nyugalom éveiben'). O A b u d d h i z m u s elterjedése után a két vallás gyakori összecsapásai nyomán terjedelmes —•hitvitázó irodalom jött létre, mind taoista, mind buddhista érveléssel. (Ugyanakkor a taoizm u s kétségtelenül h a t o t t is a buddhizmusra: a csan-buddhizmus életfilozófiájában és mindennapi gyakorlatában szemmel láthat ó a taoizmus befolyása, sok példázatot pedig mindkét vallás magáénak tekint.) Bizonyos korokban, így a kínai k u l t ú r a fénykorának számító Tang-dinasztia idején (618—907) a taoizmus államvallásnak szám í t o t t , minthogy a Tang-császárok családf á j u k a t Lao-ce nemzetségéhez vezették vissza. Máskor, pl. a mongol Jüan-dinasztia korában (1270—1368), ill. még azelőtt, hogy Kubiláj elfoglalta volna K í n a t r ó n j á t , a taoizmust betiltották és szent k ö n y v e i t

143

TAOIS máglyára v e t e t t é k . O Az évszázadok során a taoista vallás t ö b b irányzatra szakadt. Ezek közül napjainkig f e n n m a r a d t a dzsürcsik a l a p í t o t t a Kin-dinasztia idején létrejött Csüan csen ('Teljes Igazság') taoizmus, melyet északi ágnak is neveznek: hívei remeték, akik c s a l á d j u k a t elhagyva kivonulnak a világból, nem nősülnek, harci művészetekben edzik m a g u k a t , vegetáriánusok, tartózkodnak az alkoholtól és térítenek. A déli ágként számon t a r t o t t Csen ji ('Egyedülvaló') t a o hívei családosan élnek, utódokat nemzenek, szigorú étkezési előírásokhoz nem igazodnak, s v a n n a k t a n í t v á n y a ik, de nem térítenek. E k é t fő ágon kívül (vagy azokon belül) számos kisebb irányzatot ismerünk még, melyek közül nem egy napjainkig f e n n m a r a d t . Az irányzatok hatalmas vallási irodalmat hoztak létre, melyet elsőként a 8. sz.-ban g y ű j t ö t t e egybe az akkor 3744 tekercsből álló taoista -»kánonban (Tao-cang). A Szungkori redakeió (1025 körül) m á r 4359 tekercset tartalmazott. Napjainkig f e n n m a r a d t a kánon Mingkori, 1447-ben k i a d o t t változata. A modern kiadások e szöveg egyik — a pekingi Po Jiin K u a n b a n ('Fehér Felsők Csarnoka') őrzött — p é l d á n y á t vették alapul. 1923-ban S a n g h a j b a n , 1977-ben Taipeiben, 1988-ban pedig Pekingben jelent meg az utolsó három modern kiadás. O A taoista kánon hét részből áll: három főrészből (ezeket ,,barlang"-nak nevezik) és négy kiegészítő részből. Igen vegyes tartalmú művek g y ű j t e m é n y e : filozófiai t r a k t á t u sok, életrajzok, kísértethistóriák, himnuszok, orvosi művek, légző- és lélekerőgyakorlat-leírások, alkimista receptek, varázsszövegek. asztrológiai m u n k á k , szerelmi p r a k t i k á k leírásai, stratégiai m u n k á k egyaránt megtalálhatók benne. Megőrzött más vallásokhoz tartozó (pl. manicheus) szövegeket is. O E művek többségének nyelvezete igen nehezen érthető. A kínai nyelv képes beszédre igen hajlamos természetén túl, minthogy e szövegek egy része csak b e a v a t o t t a k h o z szóló, ún. „titkos tud á s t " tartalmaz, az orvosi szövegek, alkímiai leírások valódi jelentése éppúgy csak többszörös áttétellel b o n t h a t ó ki belőlük, mint a kalligráfia művészetét vagy a zenei hangzásokat taglaló t r a k t á t u s o k é . Ám épp ez a jelképek halmozásában gazdag stílus teszi irodalmi értékűvé még azokat a szövegeket is, amelyek egyébként a szépirodalommal nem hozhatók semmiféle kapcsolatba. O 3. A taoista eszméket tükröző szépirodalomról a Han-birodalom bukása (i. sz. 221.) utáni időktől kezdve beszélhetünk. Az egységes kínai állam széthullását köve-

tő m a j d ' három évszázados széttagoltságban, háborúk és ingatag politikai viszonyok közepette egy sajátos taoista m ű f a j szület e t t : a kung-tan ('üres fecsegés') vagy csingtan ('tiszta beszély'). A művelt, de politikai szerepet nem vállaló, taoista életszemléletű írástudók elmerültek a természet és a bor élvezetében, alkimista kísérletekkel foglalatoskodtak és különleges szereket is szedtek, hogy elszakadhassanak a hétköznapok nyűgétől, s mindeközben jelképekben gazdag, elvont fogalmakra és szójátékokra épülő történetekkel és élcekkel szórakozt a t t á k egymást. A „tiszta beszély" létrehozójának a jeles költőt, Ho J e n t (?- -249) t a r t j á k , aki a taoista esszéirodalmat is gazd a g í t o t t a Tao te lun ('Az Útról és az E r é n y ről') c. művével. A m ű f a j d a r a b j a i t — a szerzőikről és a kor más jeles személyiségeiről szóló anekdotákkal, viccekkel vegyesen különféle gyűjtemények őrizték meg, melyek közül a legjelentősebb a Liu Jicsing (403—444) által összeállított Si-suo hszin-jii ('Világbéli mondások új g y ű j t e m é nye'). O a szerzője egy különös, természetfeletti históriákat tartalmazó g y ű j t e m é n y nek, a J o u Ming L u n a k ("Feljegyzések a H o m á l y és F é n y világáról') is, amely egy másik, a kínai irodalomban e kortól folyam a t o s a n művelt elbeszélésforma, a pi-csi hsziao-suo ('feljegyzett apró beszély'; -*hsziao-suo, pi esi) első darabjainak egyike. A 3. sz. utolsó h a r m a d á b a n a Bambuszliget hét bölcse néven ismert csoport vitte tökélyre a fenti m ű f o r m á k a t és ü t ö t t meg új, s z a b a d a b b hangot a költészetben is. A kínai lírában egyébként nehezen lehetne elhatárolni a tisztán taoista költészetet, bár a t á j költészet alkotásai — pl. Hszie Ling-jün (385—433) vagy később Vang Vej versei — taoista esztétikai szemlélet jegyében születtek. Ugyancsak erős a taoista életérzés h a t á s a IÁ Taj-po költészetében vagy az olyan különös versekben, amilyenek a gyilkosság v á d j á v a l kivégzett taoista apáca, Jü Hszüan-csi (843—868) hagyaték á b a n m a r a d t a k fenn. O A klasszikus nyelvű (-+venjen) elbeszélésirodalom felvirágzásával a 7—9. sz.-ban számtalan korábbi legendából írtak színes, fordulatos elbeszéléseket, melyeknek hősei taoista mágusok, csodás képességű harcosok, szellemek és kísértetek vagy éppen h a l h a t a t lanságot kereső taoista remeték. A köznyelvű ( - * p a j hua) elbeszélés, melynek legkorábbi darabjai a 10- 12. sz.-ból valók — s amely kezdetben főként szóbeli volt, csak később jegyezték le — kívül rekedt a hivatalos irodalom szféráján (miként később a d r á m a és a regény is). Afféle ponyvá-

144

TAOKA nak számított, s ezért m ű f a j a i b a n egyértelm ű e n taoistának nevezhető műveket nemigen találunk, inkább taoista témákról és hősökről beszélhetünk. Regélők-mesemondók a j k á n elevenedett meg pl. a nyolc taoista h a l h a t a t l a n alakja, akik külön-külön is hősei lettek a megigazulásukat ábrázoló d r á m á k n a k és elbeszéléseknek. A róluk szóló történetfüzérek végül regényben is megjelentek. A 16. sz.-ban Vu J ü a n - t a j jegyezte szerzőként a Pa-hszien csu-si t u n g ju esi ('Nyolc halhatatlan kivonul a világból és keleti ú t r a kél') c. 56 fejezetes regényt, amely arról szól, hogyan térítették meg e g y m á s t , m a j d együtt útra keltek, részt vettek az égbeli őszibarackünnepen, ahol a sákánykirály fia ellopta egyikük varázstábl á j á t ; hogy visszaszerezzék, különböző kal a n d o k b a keveredtek — egyebek között felg y ú j t o t t á k a tengert —, legyőzték a sárk á n y k i r á l y seregét, míg végül egy buddhist a istenség, Kuan-jin (vagyis Avalokitésvara bodhiszattva) békét szerzett az égben és a tenger fenekén. A taoista, buddhista és konfuciánus panteon alakjainak keveredése igen jellemző vonása a taoista t é m á j ú köznyelvi műveknek, ahogyan a buddhista t é m á j ú művekben is sok taoista szereplő található: Vu Cseng-en Nyugati utazásában égi istenségként jelenik meg Lao-ce, ő a Felséges Vén, a démonok pedig, akikkel a Majomkirály és társai megküzdenek, gyak o r t a taoista képzeteket idéznek és taoista varázseszközök birtokosai. A taoista értelemben felfogott stratégiai tökéletességet testesíti meg Lo Kuan-csung A H á r o m Királyság története c. regényének generálisa. Csu-ko Liang. O A drámairodalomban a kezdetektől, a 13. sz.-tól kedvelt t é m á k a taoista megigazulási történetek. A Csüancsen t a o vallás, amely a 12. sz.-ban j ö t t létre, ünnepi rituáléjába i k t a t t a a színházi előadásokat, s így a nyolc halhatatlanról v a g y más taoistákról szóló históriák a színtársulatok kedvelt darabjai lettek. A J ü a n kor n a g y drámaírói közül Ma Ce-jüan művei nyilvánvalóan taoista szelleműek. Kásaálom c. színjátékában elbeszélésként már korábban népszerű t é m á t dolgozott fel: egy ifjú írástudó, aki a fogadóban egy taoista f e j t á m a s z á n alszik el, álmában végigéli a hivatalnoki karrier minden örömét és keserűségét, s felébredvén rádöbben a mandarinvilág ürességére és a taoistát követve remetének áll. A t é m á t később más drámaírók is a d a p t á l t á k . Legnevezetesebb közülük a 16. sz.-i Tang Hszien-eu Han-tan-csi ( ' H a n t a n i történet') c. műve; e szerző három másik d a r a b j a is álomtémát dolgoz fel, melyekben szintén a taoista életérzés — az 10

álom és valóság e g y m á s b a olvadása — tükröződik. Taoista t é m á j ú műveket ma is gyakran adnak elő a hagyományos kínai színpadokon, O (-*kínai irodalom) O írod.: J . J . M. de Groot: The Religious System of China (1892—1910); M. Granet: L a pensée chinoise (1934); Hszü Ti-san: Tao-csiao si (1934); H. Maspero: Le taoisme et le religion Chinoise (1950); J . Needham: Science and Civilization in China. 2. köt. Taoism (1956); Tőkei F.: Kínai filozófia. Ókor (2—3. köt., 1962); Pálos I.: A hagyom á n y o s kínai orvoslás (1963); ;M. Kalem a r k : Lao-tseu et le Taoisme (1965); Meng Tu-csien: Combined Indices to the A u t h o r s a n d Titles of Books in Two Collections of Taoist Literature (1966); P. S. Rawson—L. Legeza: To, the Chinese Philosophy of Time and Change (1973); Mi Po: A taoista „ K á m a s z u t r a " (Hel, 1974, 2.); K. M. Schipper (szerk.): Concordance du Tao-tsang titles des ouvrages (1975); J . Needham: Science and Civilization in China. 5/5. köt., 33. sec. Physiological Alchemy (1977); L. Sz. Vasziljev: Kultuszok, vallások, hagyományok K í n á b a n (1977); J a n Yün-hua: The Silk Manuscript on Taoism. Toung Pao, 63. köt. (1977); H. Maspero: Az ókori K í n a (1978); E. B. Porsnyeva—L. Sz. Vasziljev: Dao i daoszizm v K i t a j e (1982); P. v a n der Loon: Taoist Books in the Libraries of the Sung Period (1984); F. A. Bischoff: The Songs of the Orchis Tower (1985); A. C. G r a h a m : Disputers of the Tao: Philosophical Argument in Ancient China (1989); A. W a t t s : Tao: Az á r a m l á s ú t j a (1990); M. Buber: A Tao t a n í t á s a (Határ, 1992, május—október); Ecsedy Ildikó: T a n u l m á nyok Kínáról E u r ó p a ókorában (1992); J . M. Booltz: Notes on Modern Editions of the Taoist Canon (Bulletin of the School of Orientál and African Studies, 1993, 87—95. old.). Kalmár Éva, Taoka Reiun; Taoka Ryöun (névváltozat); (Tosa t a r t . , 1870. nov. 28.—1912. szept. 7.): japán irodalomkritikus. Középiskolásként h a t o t t rá az ún. jiyüminken (a szabadságért, az emberi jogokért küzdő) mozgalom, s részt v e t t az oktatási reform elleni tiltakozásban. A Tökyö E g y e t e m kínai szakán tanult, emellett elsősorban Heinével foglalkozott. Bírálta a k í n a i — j a p á n h á b o r ú idején megjelenő eszmeregényeket, s a korabeli irodalmi életből k i á b r á n d u l v a középiskolai t a n á r lett, majd újságíró. 1899-ben K í n á b a n j á r t , u t á n a háborúellenes ripotokat közölt, és élesen t á m a d t a a császárság intézményét; ezért műveit betilt o t t á k . O F ő b b művei: Meiji hanshinden 145

TAOMA ('Meiji kori lázadó alattvalók t ö r t é n e t e , [a liberális p á r t bal szárnyának története]', 1909); Sakkiden ('Különös történet', önéletrajz, 1911—1912). O Gyűjt, kiad.: Zenshü ('Összes művei', 1969). Varrók Ilona Tao Mat [táo m á t ] , (Ha Son Binh tart., 1930—): vietnami színműíró, rendező. Gyermekkorában cseléd volt, s már 12 évesen bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba. Az 1950-es évek végén kezdett írni. Műveiben az ellenállási harcok k a t o n á i t ábrázolja. Munkásságát a népi színműfaj, a -*hat chéo felvirágoztatásának szentelte. Színművei gyorsan népszerűek lettek, s több jelentős díjat is k a p o t t . O Fő művei: Chuyén anh Giang di bő dói ('Giang a p ó t ö r t é n e t e a katonák bevonulásáról', 1958); Cái ba ló ('A hátizsák', 1958); Dwang ve trán dia ('Út a frontra', 1966); Dinh cao phía trúcrc ('A magaslat még e l ő t t ü n k van', 1968); Bái ca gíű nuxrc ('A h a z a védőinek d a l a ' , 1980). Bögös László—Vü Ngoc Cán Taos [táosz], Marguerite; Marié Louise Taos Amrouche (teljes név); (Tunézia, 1913 — H a u t e Provance, 1976): berber származású, francia nyelven alkotó algériai írónő. 1945-től Párizsban él, regényeket, folklórihletésű elbeszéléseket, népmese-feldolgozásokat ír. Művei nosztalgikus hangvételűek, szociális érzékenységről t a n ú s k o d n a k . Népmeséken kívül berber mítoszokkal és legendákkal is foglalkozik. O F ő b b művei: La jacinthe nőire ('A fekete j á c i n t ' , reg., 1947); La rue des tambourins ('Tamburinok utcája', reg., 1960); La graine miraculeuse ('A csodálatos mag', folklórgyűjtemény, 1966). Füssi-Nagy Géza tao su: ->szóhanglejtéses verselés Tao tö king: —•Lao-ce tapadás: 1. hosszabb verssorok vagy periódusok létrejötte rövidebb ritmusegységek (sorok vagy —>kólonok) összekapcsolódása ú t j á n . Számos teoretikus ilyen kólontapadáss&\ magyarázza pl. a ->hexameter vagy az Arkhilokhosz által használt hosszabb sorok létrejöttét, s különösen az olasz verstanban elterjedt koncepció, hogy a nagyobb szótagszámú sorfajok sortapadáss&\ jöttek létre. A t a p a d á s jeleként szokás felmutatni az összekapcsolódási pontokon mutatkozó sormetszeteket. ill. az —>aszinartetonos szerkezetű periódusokat. Ezek azonban ö n m a g u k b a n nem bizonyítékai a sorfaj t a p a d á s o s keletkezésének. Hoszszabb. metszetekkel tagolt sorok létrejö-

hettek anélkül is, hogy megelőzték volna őket a rövidebb egységek, s a verstörténet számos olyan esetet ismer, amikor a t a p a dással ellentétes f o l y a m a t ment végbe, a hosszabb sorok, periódusok részeit kiemelve, függetlenítve kezdték használni önálló, rövidebb soronként, kólonokként. K o n k r é t történeti adatok h i á n y á b a n tehát a genezis ilyen vagy amolyan m ó d j á r a vonatkozó feltevések bizonyíthatatlanok. O (—*verssor, periódus) O írod.: V. Pernicone: Storia e svolgimento della metrica (Technica e teória letteraria, szerk. A. Momigliano, 2. köt., 1951); H. J . Mette: Die S t r u k t u r des áltesten daktylischen Hexameters (1956); B. Snell: Griechische Metrik (1962); L. E. Rossi: Estensione e valore del colon nell'essametro omerico (Studi Urbinati, 1965); D. Korzeniewski: Griechische Metrik (1968); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Szerdahelyi István 0 2 . a fordított szöveg szolgai egyeztetése az eredetivel; a fogadó nyelv szellemének, stílusának, hangulati követelményeinek figyelembe nem vétele. Szépirodalmi m ű v e k fordításában súlyos hiba. O ( - > m ű f o r d í tás) Lontay László Tap Chí Ván Hoc f t a p t y i van hok] tarbia Tarabukin, Nyikolaj Szavvics (családi és írói név); (Eszeljah szállás, E v e n nemzeti körzet, J a k u t i a , 1910—?, 1950. dec. 14.): even író, költő, népművész. J a k u t nyelven is írt. 1935—39 között az Északi Népek Intézetében tanult L e n i n g r á d b a n , írói tevékenysége is i t t kezdődött. O Legsikerültebb alkotása életrajzi regénye (Kungarapi, 'Gyermekkorom', 1938), amelyben a világgal ismerkedő gyermek szemével ábrázolja a tundrái vadászok életét. (A regényt számos nyelvre lefordították.) Költészete középpontjában észak népeinek istene, a N a p áll. Eredeti hangú, lírai verseit népdalként éneklik. Munkáit m a g a illusztrálta. O 148

TARAN uő, ua., Ősi örökség, anto., 1973); 3 vers, 3 e p i g r a m m a (Jékely Z., Arab költők, anto., 1961). O írod.: W. Ahlwardt: Bemerkungen über die E c h t h e i t der altén arabischen Gedichte (1872); B. Geiger: Die Mu c allaqa des T a r a f a übersetzt und e r k l á r t (é.n.); C. Bateson; Five Classical Arabic Odes (1970); A. F. L. Beeston, T. M. J o h n s tone és mások (szerk.): Arabic Literature t o the E n d of the U m a y y a d Period (The Cambridge History of Arabic Literature, 1. köt., 1983); H. G á t j e (szerk.): Grundriss der Arabischen Philologie (2. köt., 1987). Iványi Tamás

Verseskötetei even nyelven: Indigirka szülni ('Indigirkai dalok', 1936); Mengen aszátkan degedeken ('Az a r a n y ieány repülése', 1937). O Verseskötetei j a k u t nyelven: Kiinü taptíbin ('Szerelmem a nap', 1960); Gyükebil uota ('A Jukagirok tüzei', 1971). O írod.: Piszatyeli J a k u t y i i (1981). ÍJ. Kőhalmi Katalin Tarafa ibn Abd al-Bakrí; Tarafa ibn Abd al-Bakrí (tudományos átírás); (Arábia, 6. sz.): pogány kori arab költő. A Muallaqát c. ismert válogatás minden recenziójában szerepel hosszú qaszidája. A Váil törzs Bakr ágához t a r t o z o t t , akik Délkelet-Arábiában, Bahreinben és J a m á m a vidékén éltek. Eletéről — akárcsak a többi iszlám előtti költő esetében — csak keveset t u d u n k , azt is inkább verseiből lehet kikövetkeztetni. Valószínűleg kapcsolatban állt a L a k h m i d á k hirai udvarával, elsősorban Amr ibn Minddel (ur.: 554—568). A róla szóló történetek szerint m á r gyerekként verset írt, és igen fiatalon (egy változat szerint 26 évesen) halt meg. O Verseit a 9. sz.-i filológus, Ibn asz-Szikkít g y ű j t ö t t e öszsze. Jóllehet, akárcsak más korai költők esetében, a múlt század végén sokan kétségbe vonták versei eredetiségét, 8—9. sz.-i hamisításokat g y a n í t v a mögöttük, e versek nagy valószínűséggel hitelesek, nemcsak azért, mert ismert költők, regősök és filológusok sora szerepel a hagyományozok listáján, mígnem a 8. sz. végén lejegyzésre kerültek, hanem t a r t a l m i okokból is. Tele v a n n a k a beduin életre jellemző leírásokkal, leghíresebb közülük tevéjének a bemutatása.

c

Táraknáth Gánguli: —>Gánguli, T á r a k náth Taran, Anatolij Vasziljovics (Miropillja, 1940. júl. 5.—): u k r á n költő. A szovjet hadsereg katonai—politikai főiskoláján szerzett újságírói diplomát. Hosszú időn át a hadsereg lapjainál dolgozott. Verseskötetei: J a miljarder ('Milliárdos vagyok', 1963); Realnyiszty ('Realitás', 1966); Aerodrom ('A repülőtér', 1976); Kvitivohnyu ('Tűzvirágok', 1978); Nevtracsena mity ('Az el nem szalaszt o t t pillanat', 1981); Veterani frontovoho ditinsztva ('A háborús gyermekkor veteránjai', 1986). ' Scher Vera Taranei, Cahit Sitki: -*Cahit Sitki ran Cl taranesi irodalom: —• ujgur

Z.)

Fontos, az egész pogány kori költészetre jellemző elemük a Sors kiszámíthatatlanságának emlegetése, s ami ezzel jár: a halál bármikor elérhet, addig is élvezni kell az élet örömeit: „ H a l á l t ó l m e g ó v s z - e e n g e m , ki a z é r t s z i d a l m a z o l , m e r t a harcot kedvelem, s a múló gyönyört hajszolom? N o s tehát, h a n i n c s h a t a l m a d e l h á r í t n o d a h a l á l t : m í g a k a s z á s é r t e m n e m jő, h a d d , h o g y s z ó r j a m v a g y o n o m ! " (ford.: Jékely

irodalom

tarannum: —> qáfija

, , . . . — kergetem a gondot g y o r s t e v é m m e l , m e l y s o v á n y , s n e m m e r ü l ki s o h a s e m . . . Tevém úgy ringott, a k á r r a b l á n y zsenge teste, m u t a t v á n ura előtt r u h á j a szép f o d r a i t . " (ford.: Jékely

Ta-

Z.)

0 Kiad.: W. Ahlwardt: Díwán of the six ancient Arabic poets (1870); M. Seligsohn: Díwán de Tarafa (1901). O Magyarul: 1 vers (Franyó Z., Évezredek húrjain, 1958;

f a r a noastrá [cárá noásztrö] ( r o m á n 'Ors z á g u n k ' ) : román hetilap, az ASTRA (Asociatiunea p e n t r u L i t e r a t u r a romána §i Cult u r a poporului román, 'A román irodalom és a r o m á n nép k u l t ú r á j á n a k ápolását szolgáló társaság') elnevezésű szervezet orgán u m a . 1907-ben indult Nagyszebenben, Oc. Goga költő szerkesztésében, aki 1909ben I. Chendit v á l t o t t a fel az igazgatói székben. Címe ekkor Revista politico-culturalá, m a j d Revista saptamínalá lett. 1909ben beszüntették megjelentetését, s csak az 1. világháború u t á n , 1922-ben i n d í t o t t á k ú j r a Kolozsvárott, Goga vezetésével. 1932től n a p i l a p k é n t l á t o t t napvilágot és — mint a Nemzeti A g r á r p á r t kiadványát — B u k a r e s t b e n n y o m t a t t á k ki. 1935-től Goga p á r t j a és az A. C. Cuza nacionalista beállít o t t s á g ú p á r t j á n a k fúziója által l é t r e j ö t t Nemzeti Keresztény P á r t hivatalos l a p j a lett, m a j d kevéssel a főszerkesztő halála után (1938) megszűnt. O Kulturális folyó-

149

TARAN Tarapuza, Sztojan Mitev (Zletovo, Macedónia, 1933. dec. 29.—): macedón költő. Szkopjében pedagógiai főiskolát végzett. A Nasa knjiga kiadó szerkesztője volt, m a j d a szkopjei rádió m u n k a t á r s a lett. Elsősorban gyermekköltőként ismert. Többnyire rövid — t ö m ö r és sűrített — verseiben, amelyek e t a líraiság és játékosság jellemez, nincs h a t á r a közvetlen érzékelés és a fantasztik u m között. Ú j költői nyelv kialakítására törekszik, amelyben a p a r a d o x o n o k alkalmazásával kiváltott meglepetésen kívül f o n t o s szerephez jut a népköltészet fordulat a i n a k és motívumainak költőileg szublim á l t és modernizált felhasználása. Verseié r t — amelyeket t ö b b nyelvre is lefordított a k — számos k i t ü n t e t é s t is k a p o t t . O F ő b b verseskötetei: Grejni szonce ('Süss fel nap!', 1965); Polno kajcse zselbi ('Csónaknyi kívánság', 1967); Dambaradumbara (ua, 1969); Cvet i zlato ('Virág és a r a n y ' , 1970); Naszmeani kapki ('Nevető cseppek', 1970); Szedum broda ('Hét h a j ó ' , 1978); Obiak sze poti ('A felhő izzad', 1984); Kako sze doviknuva zvezde ('Csillagok ujjongása', 1985); Ucsiliste za klovnovi ('Bohóciskola', 1989). Vajda Gábor

irat gyanánt k é t jelentősebb korszaka volt: a szebeni (1907—1909) és a kolozsvári (1922—1928). Első időszakában az 1906ban Budapestről Nagyszebenbe átköltözött Luceafárul c. lap, majd Kolozsvárott a vele egy időben megjelenő Gindirea és Societatea de míine c. újságok voltak a vetélytársai. K e z d e t b e n főként „népi" beállítottság, ill. a tömegigények kielégítése jellemezte. Goga tekintélye az egész román nyelvterületről vonzotta a külső munkat á r s a k a t (V. Eftimiu, I. Slavici, E . Girleanu stb.). A főszerkesztő számos versét, cikkét, valamint m ű f o r d í t á s á t (Madách I.: Az ember tragédiája) i t t publikálta. L. Rebreanu (ror&y-fordításai is ebben a lapban jelentek meg. I. Chendi irodalomkritikus az irodalmi életről szóló rovatot látta el, Al. Ciura prózaíró pedig színikritikákat közölt. Az 1. világháború u t á n még többen jelentkeztek írásaikkal: Goga a G. Cosbucról szóló akadémiai székfoglalóját tette közzé, s i t t szerepelt T. Arghezi tárcákkal, V. Voiculescu, Camil Petrescu, Z. Stancu versekkel, Al. 0 . Teodoreanu Iorgáv&l polemizáló humoros krónikasorozatával, valamint az erdélyi román írók egész sora: E. Isac, E . Goga, Oc. Tásláuanu, T . Muráqanu, Z. Birsan. Al. Hodoq Goethe F a u s t j á b ó l és Ady E . műveiből fordított, I . U. Soricu pedig Petőfi S. költeményeit tolmácsolta az ú j s á g hasábjain. O írod.: I . D. Bálán: Octavian Goga (1971). Cornel Regman Tarapita ( k b . 'Tára Isten segíts'): észt irodalmi csoportosulás az 1920-as évek elején, amely koncentráltan fejezte ki a korabeli a v a n t g a r d e törekvéseket. Ösztönzést főként az expresszionizmus tói k a p o t t , némely t a g j a a Barbusse által a l a p í t o t t Clarté mozgalmat t e k i n t e t t e eszményképének. Az írótársadalom radikális, polgári rétegét képviselő résztvevők csoporttá alakulásuk a t közös világnézeti alapállásuk hangoztatásával deklarálták, kimondva, hogy ellene v a n n a k mindennek, ami a v í t t , kiváltképp a k u l t ú r a területén. A csoportosulásban részt v e t t a korabeli észt irodalom számos színes egyénisége, A. Adson, A. Alle, J . Barbarus, A. Kivikas, J . Kárner, J . Semper, G. Suits, A. Tassa, Fr. Tuglas és Marié Under, akik a deklarált eszméket természetesen s a j á t , szuverén egyéniségükön átszűrve j u t t a t t á k kifejezésre műveikben. A csoportosulás egysége leginkább közös irodalmi m a t i n é k rendezésében és az 1921— 1922-ben k i a d o t t , hét számot megélt, azonos elnevezésű folyóirat köré szerveződésben nyilvánult meg. O írod.: E. Nirk: Eesti kirjandus (1983). Fehérvári Győző

Taraskevics, Branyiszlav A d a m a v i c s (családi név); T. Jazicsnyik (írói álnév); (Macjuliski, 1892. jan. 20.—?, 1941. nov. 22.): belorusz nyelvész, publicista, fordító, irodalomtörténész. 1916-ban végezte el a pétervári egyetemet, ahol 1916-tól 1919-ig előadóként orosz nyelvet és szlavisztikát t a n í t o t t , s közben a belorusz nyelv és nemzet lelkes t á m o g a t ó j a k é n t közéleti és politikai szervező tevékenységet is kifejtett. 1919-től 1921-ig t ö b b fontos kulturális megbízatást teljesített. 1922-ben belorusz iskolát alapított. 1922-ben a lengyel Szejm képviselője lett, s síkraszállt Nyugat-Belorusszia belorusz lakosságának emberi jogaiért. Baloldali forradalmi d e m o k r a t a eszméi m i a t t a lengyel hatóságok többször is bört ö n b e vetették. Később áttelepült a SZUba, Moszkvába. 1928-tól a Belorusz Akadémia t a g j a lett. O Publicistaként a n y u g a t belorusz sajtóban a nemzeti felszabadító mozgalom aktuális problémáival foglalkozott. 1914-től kezdve a Ranyica és a Lucsinka c. újságokban jelentek meg írásai írói álnevén. 1918-ban a d t a ki Belaruszkaja hramatika dija skol ('Belorusz n y e l v t a n az iskolák számára') c. művét, mely fontos szerepet játszott a belorusz irodalmi nyelv megteremtésében és a belorusz nyelvű okt a t á s elterjedésében. O Beloruszra fordít o t t a Homérosz Iliászát és A. Mickiewicz P a n Tadeusz c. művét. O írod.: A. Lisz:

150

TARAN Branyiszlav Taraskevies (1966); A. Bergman: Rzecz o Bronislawie Taraszkiewiczu (1977); S. Janovicz: ,,Pan Tadeusz" w celi wi^ziennej (Kultura, 1977, 12.); L. M. Sakun: Rolja Taraskevicsa u razvicci belaruszkaj l i t a r a t u r n a j movi (Vesznyik Belar u s z k a h a d z j a r z s a v n a h a unyiversziteta (1981, 3.). Téren Gyöngyi

Razvitalnija kasztri ('Felszított tüzek', elb.ek, 1982). O Oroszul írt művei: Trevozsnaja zemlja ('Nyugtalan föld', elb.-ek, 1963); Razmislenyije ('Tűnődés', versek, 1984). O Oroszra f o r d í t o t t a G. García Marquez, valamint belorusz költők és írók műveit. O írod.: A. Adamovics: Pra v a j n u i pra mir (Vobraz, 81, 1981). Téren Gyöngyi

Tarasz, Nyina Mihajlavna (Zapolle, 1916. m á j . 15.—): belorusz költőnő. 1936-ig Vilnában gimnáziumba járt, m a j d 1957ben Moszkvában felsőfokú irodalmi t a n f o l y a m o k a t végzett. Több újság szerkesztőjeként dolgozott. Nyugat-Belorusszia forradalmi mozgalmának és a honvédő háborúnak aktív résztvevője volt. O 1936 ó t a publikál. Első versei még gimnazista korában jelentek meg. Központi t é m á j u k a lengyel fennhtóság a l a t t lévő nyugati belorusz területek parasztjainak és m u n k á s a i n a k élete, a felszabadulásba v e t e t t hitük, reményeik. Néhány verse népszerű dallá vált. Gyermekverseket is ír. O F ő b b verseskötetei: Na uszhod iducsi.. . ('Kelet felé haladv a . . .', 1940); Szunyici ('Földieper', 1946); Versi ('Versek', 1952); Kazki pra abavjazki ('Mesék a kötelességről', gyermekversek, 1955); Pra csasz i pra szjabe ('Koromról és magamról', önéletrajz, visszaemlékezések, 1966); U tapalinuju zamec ('A nyárfa hóvih a r á b a n ' , 1976); Prameteju prijdu paklanyicca ('Fejet b a j t o k Prométheusz előtt', 1981). O Gyűjt, kiad.: Kvetka scsaszca. Vibranae ('A boldogság virága. Válogatott versek', 1958); Pad belim javoram. Vibrani versi ('Fehér juharfa alatt. Válogatott versek', 1966). Téren Gyöngyi

Tarasz a Parnasszuson (belorusz 'Tarasz na P a r n a s z e ' ) : az 1830-as, 1840-es években íródott névtelen belorusz szatirikus poéma. Az új belorusz irodalom első műveinek egyike. O A műben Tarasz erdész kalandjaival ismerkedhetünk meg, aki egyszer véletlenül a Parnasszusra tévedt, az istenek és költők közé. A szerző paródia t á r g y á v á teszi a klasszicista költészet magasztos stílusát, a görög—római minták u t á n z a t á t , idejétmúlt t e m a t i k á j á t és ezek formai megvalósítását. A műben szereplő antik istenek a földművelő élet szereplői lesznek, s a mindennapi emberek tulajdonságaival rendelkezve, p a r a s z t r u h á b a öltözve úgy viselkednek és cselekszenek, mint az egyszerű földművesek. A mű egyik fő t é m á j a azonban nem az ókori istenek és hősök lealacsonyítása és a klasszicista esztétikával vívott harc, hanem a belorusz paraszti élet színes, élethű és reális képének megrajzolása. Tarasz rokonszenves figurája az első realista ábrázolások egyike a belorusz irodalomban. A másik fő t é m a a 19. sz.-i orosz irodalmi elméletek, szemléletek harca, az 1830-as, 1840-es évek irodalmi vitái. Szembeszáll a patriarchális élet szlavofil idealizálásával, érzelmességével. Az ismeretlen szerző a haladó irodalom elvét védelmezi, Puskin, Lermontov és Gogol művészetét tekinti példának. O A poéma a 19. sz.-i belorusz irodalom sajátos m ű f a j á n a k , a hutorkinak ('beszélgetések') h a g y o m á n y a i t folyt a t v a az élő beszéd fordulatait használja. F o r m á j á t t e k i n t v e a puskini iskola négy szótagú j a m b u s a i b a n íródott. Számtalan kelet-belorusz szólás, közmondás, szóhasználat található benne, ami tükrözi a népköltészettel való szoros kapcsolatát. O A mű a demokratikus erők körében nagyon népszerű volt, 1889-ig szóban és kézirat f o r m á j á b a n terjesztették. N y o m t a t á s b a n először 1889. m á j . 16-án jelent meg a Minszkij lisztok 37. számában. Szerzőségének problémájával sokan foglalkoztak. A poéma fontos szerepet játszott a belorusz irodalmi nyelv kialakulásában, a belorusz irodalom fejlődésében. Oroszra, ukránra, lengyelre és angolra is lefordították. O Kiad.: Tarasz na Parnasze: Belorusszkaja poéma ('Tarasz a Parnasszuson: Belorusz poé-

Tarasz, Valjancin Jafimavics (Minszk, 1930. febr. 9.—): belorusz író, költő. 1955ben végzett a minszki belorusz állami egyetemen. 1955 és 1962 között a Zvjazda, m a j d 1964 és 1968 között a Nyeman c. ú j s á g m u n k a t á r s a volt. O Művei 1948 óta jelennek meg n y o m t a t á s b a n ; orosz és belorusz nyelven ír. Verseiben és prózai műveiben a hősies belorusz történelmen nevelkedett emberek életét örökíti meg. O F o n t o s a b b verseskötetei: Minszka vulici rodnija ('Minszk otthonos utcái', 1959); Daver ('Bizalom', 1960). Az életről, a hűségről, a szerelemről, az egyén és a tömegek viszonyáról töpreng Dva szsitki ('Két füzet', 1982) c. verseskötetében. O Prózai művei az 1970es évek óta jelennek meg rendszeresen: Persaja malanka ('Az első villám', reg., 1973); Nyi hvilini raszkajannya, ('A pillanatnyi megbánások', elb.-ek, 1974); Pad szuzorjem Lva ('Az Oroszlán jegyében', reg., 1978);

151

TARAN m a ' , 1896); Tarasz na Parnasze i dritgije beloruszkije sztyihotvorenyja ('Tarasz a P a r nasszuson és m á s belorusz versek', 1900); Antalohija belaruszkaj paeziji 1. ('A belorusz költészet antológiája', 1. köt., 1961); Tarasz na Parnasze: Narodnaja paema ('Tarasz a Parnasszuson: Nemzeti p o é m a ' , 1967); Relaruszkaja litaratura XIX sztahoddzja: Hresztamatija ('A 19. sz.-i belorusz irodalom: K r e s z t o m á t i a ' 1971); Eneida navivarat, Tarasz na Parnasze: Paemi ('Fordít o t t Aeneas, Tarasz a Parnasszuson: Poém á k ' , 1982). O írod.: M. Dovnar-Zapolszkij: Dunin-Marcinkevics i jaho p o é m a „Tarasz na Parnasze' (1896); D. Vaszilevszki: P a e m a „Tarasz na P a r n a s z e " u krajaznavcsim aszvjatlennyi (Nas k r a j , 1929, 5.); M. A. Lázáruk: Sztanavlennye belaruszkaj paemi (1968); V. Szkalaban: Jascse adzin tvor a v t a r a „Tarasz na P a r n a sze" (Litaratura i masztactva, 1986, jún. 6.). Téren Gyöngyi Taraszav, Kansztancin Ivanavics (Minszk, 1940. okt. 10.—): belorusz író. 1965-ben végezte el a belorusz pedagógiai főiskolát. Részt vett geológiai expedíciókban, m a j d t ö b b lap és könyvkiadó m u n k a t á r s a lett. 1986-tól a Litaratura i masztactva c. folyóirat m u n k a t á r s a . O 1968 óta publikál. A belorusz nép történelmi múltjáról történelmi regényeket, általános morális problémákról detektívregényeket ír. O Művei: Dzeny rasszejannya ('A szétszóródás n a p ja', elb., 1980); U hadzinu sztralca ('A lövés ó r á j á b a n ' , reg., 1981); Pamjac pra lehendi ('Emlékezés legendákra', irodalmi—történelmi karcolatok, 1984); Pahonya na Hrunvald ('A grünwaldi hajsza', elb.-ek, 1986). O Gyűjt, kiad.: Sztransztvie v tesznom kruhu ('Térség szűk körben', válogatott elb.ek, 1986). Téren Gyöngyi Taraszenkov, Anatolij Kuzmics (Moszkva, 1909. márc. 26.—uo., 1956. febr. 14.): orosz kritikus, irodalomtörténész, bibliográfus, költő. 1925-től publikálta írásait. A Znamja (1932—1941-ig, ill. 1944—1947-ig) és a Novij Mir (1950—1953) c. folyóirat szerkesztője volt. Kritikáit a kortárs irodalomról, főképpen a költészetről, ill. a filmművészetről és a festészetről közölte. O maga is írt verseket. Bibliográfiai m u n k á j a Russzkije poeti XX veka. 1900—1955 ('A X X . század orosz költői, 1900—1955', 1966) — a cári Oroszo.-ban illegálisan megjelent ritka könyvek leírásán kívül a 2. világháború idején kiadott frontírásokat is tartalmazza. O E g y é b fő művei: Baltyijci ('Balti emberek', versek, 1942); 0 szovjetsz-

koj lityerature ('A szovjet irodalomról', tan., 1952); O poezii Iszakovszkovo ('Iszakovszkij költészetéről', monográfia, 1954); Szila utverzsgyenyija ('A meggyőzés ereje', cikkek, 1955); Poeti ('Költők', tan., 1956); Sztatyi o lityerature ('Cikkek az irodalomról', 1—2. köt., 1958). O Magyarul: 1 tan. (n.n., U t u n k , 1950, 7.); A szovjet irodalom megkülönböztető vonásai (tan., n.n., 1951). O írod.: A. Narkevics: Bibliografija russzkih poetov X X veka (Russzkaja lityeratura, 1967, 3.); A. Turkov: T r u d knyizsnovo letopiszca (Voproszi lityeraturi, 1968. 1.); A. Tvardovszkij: A. K. Taraszenkov (Sztatyi i zametki o lityerature, 1972). B. Váczi Ilona Taraszjuk, Halina Timofijivna (Orlivka, 1948. okt. 26.—): ukrán költőnő. 1974-ben végzett a Csernovciban m ű k ö d ő egyetem bölcsészkarán. Angol nyelvet o k t a t o t t , valamint járási és területi lapok (Molodij bukovinec) tudósítójaként dolgozott. A csernovici J . Fegykovics irodalmi emlékmúzeum igazgatója is volt. O Verseskötetei: Szmerekovij miszt ('Fenyőfahíd', 1976); Mnozsina ('Többes szám', 1982); Szvitlo dzserela ('A forrás fénye', 1984). Scher Vera Taraszov, Jevgenyij Mihajlovics (Baku, 1882. márc. 8.—Orenburg, 1944. márc. 10.): orosz költő. A szent-pétervári műszaki főiskolán t a n u l t . A 20. sz. elején a forradalmi mozgalmak proletárköltő-propagandist á j a k é n t többször l e t a r t ó z t a t t á k . Részt vett 1905-ben a decemberi moszkvai fegyveres felkelésben, amelyről Gyekabr ('December') c. versciklusát írta. O Sztyihi 1903—1905 ('Versek, 1903—1905', 1906) c. első kötete a végső harc előérzetét sugallta, költői szerepét ekkor a harci szellem táplálásában l á t t a . Nyelvezete ezért egyszerű, művei a politikai retorika szabályai szerint épülnek fel. Bolsevik lapokban is publikált. Agitatív pátosza miatt t á m a d t á k a modernisták és a liberális kritikusok, a cári cenzúrával is többször összeütközésbe került. O A Zemnije dali ('Földi messzeségek', 1908) c. g y ű j t e m é n y versei már arról tanúskodnak, hogy kritikátlan történetfilozófiai optimizmusa megrendült, a n a g y győzelmet ekkor m á r nem látta olyan közelinek. O Bár az 1917-es októberi forradalom után a pétervári Proletkult kiadta verseit - - Sztyihotvorenyija ('Versek', 1919) — , nem csatlakozott e csoporthoz, sőt érdeklődése elfordult a költészettől. Az 1920-as—1930-as években politikai gazdaságtannal foglalkozott. O G y ű j t , kiad.: Nyedoszkazannajapo152

TARAN ema ('Félbeszakított poéma', versek, 1985). O Magyarul: 1—1 vers (Radó Gy., Népszava, 1955. dec. 22.; Majtényi E., Ú j Század, 1955, 12.); 2 vers (Arvay J., Klasszikus orosz költők, 2. köt., 1978). O írod.: Ny. A. Trifonov: Nyedoszkazannaja poéma. Zsizny i tvorcsesztvo — v szvetye novih dannih (Russzkaja lityeratura, 1982, 4.); V. Novikov: Revoljucionyer i poet (Moszkva, 1986,4.). ' Varga Valéria Taraszov, Valerij Dmitrovics (Zsovtneve, 1940. ápr. 22.—): ukrán író. A lvovi egyetem filológiai karán végzett 1966-ban. Egy krími középiskolában ukrán nyelvet és irodalmat t a n í t o t t ; 1967-től újságíró. Jelenleg a feodoszijai Pobeda c. napilap szerkesztője. O 1977-ben a Deszant c. elbeszéléskötettel, m a j d jóval később a Tam, v Luabongo ('Ott, Luabongóban', 1984) c. regénnyel és a Hliboka rozvidka ('Mélységi felderítés', 1985) c. kisregénnyel jelentkezett. Scher Vera Taraszov-Rogyionov, Alekszandr Ignatyevics (Asztrahán, 1885. okt. 7.—?, 1938. szept. 3.): orosz író. Önéletrajza szerint Asztrahán könyékén született, egy vonaton. Apja jobbágyok ivadéka, földmérő volt K a z a n y b a n , m a j d egy ideig Ukrajnában, Csernyigov környékén dolgozott. A n y j a kisnemesi családból számazott. Szülei kívánságára elvégezte a kazanyi gimnáziumot s óraadásból élt. Diákéveiben nem annyira a hivatalos tankönyvek által képviselt „klasszicista" irodalomszemlélet, mint inkább D. I. Piszarev utilitarista esztétikai nézeteinek hatása alá került. Ekkoriban próbálkozott a versírással. 1903-ban felvették a kazanyi egyetem jogi fakultására. Részt v e t t a diákzavargásokban, 1905ben pedig csatlakozott az OSZDMP bolsevik frakciójához. A polgári-demokratikus forradalom a l a t t t a g j a lett a helyi druzsin á k n a k (félkatonai szervezeteknek). A többnyire illegálisan végzett mozgalmi m u n k a mellett szabad idejének nagy részét — Szergej Zsajvoronko álnéven — a tárcaírásnak szentelte. Mint laptudósító nemcsak Pétervárra és Moszkvába, hanem Párizsba és Brüsszelbe is eljutott. 1908-ban fejezte be az egyetemet, államvizsgáit azonban ismert ellenzéki nézetei m i a t t csupán h a t évvel később t e h e t t e le. O A következő esztendők Omszkhoz kötötték, ahol banktisztviselő, m a j d ügyvéd lett. I t t láttak napvilágot első novellái, amelyek a 20. sz. eleji orosz ornamentális próza, később pedig M. Gorkij akkori realista írásainak hat á s á t tükrözték. Az 1. világháború alatt

h a d a p r ó d k é n t U f á b a n , Kazanyban, m a j d P é t e r v á r o t t volt k a t o n a , jelentős szerepet j á t s z o t t az 1917-es pétervári februári polgári-demokratikus forradalom katonai eseményeiben: egyebek mellett egy neves eszer politikussal, egyben írótársával, Sz. Msztyiszlavszkijjsd megakadályozta a trónfosztott II. Miklós cár és családja szökését Angliába. 1917 n y a r á n részt vállalt a sikertelen pétervári bolsevik katonai hatalomátvételi kísérlet előkészítésében, és főként e m i a t t rövid időre börtönbe került. Az októberi fordulat napjaiban ő t a r t ó z t a t t a le a P é t e r v á r ellen kozákjaival vonuló Krasznov t á b o r n o k o t . Amint írta: „Októberben a Péter-Pál-erődből b o m b á z t a m a Téli Palotát, m a j d Pszkov környékén harcoltam a németek ellen. Szibériában ott voltam a cseh ( . . . ) légiók ellen küzdők között, azután ( . . . ) a frontokat j á r t a m : Caricin, Pétervár, Pszkov, Luga, Dvinszk, Nyikopol, Csongar, Perekop következtek egymás után, és Kronstadtnál fejeztem be". 1919-ben Szovjet-Ukrajna hadügyi népbiztosságának a p p a r á t u s á t vezette, m a j d a 2. Lovashadsereg törzskarát irányít o t t a . 1922-ben a szovjet igazságszolgáltatásban töltött be kulcspozíciót. O Ilyen életrajzzal a h á t a m ö g ö t t Szovjet-Oroszo.ban fényes politikai karrier, népbiztosi vagy főügyészi pozíció v á r h a t o t t volna rá. Ezzel szemben a polgárháború u t á n egymás után érték a kudarcok: az új rendszer iránt feltétlenül hű, sőt fanatikus katonapolitikust már az 1920-as évek elején (igaz, először csupán rövid időre) kizárták a pártból, és előbb-utóbb minden munkahelyének, köztük az Állami Kiadónak is búcsút kellett mondania. A korszak militánsan dogmatikus tollforgatóit tömörítő proletáríró-szervezet, a Kuznyica, m a j d a RAPP „ k e m é n y v o n a l a s a i t " egyesítő Oktyabr „írófrakció" tagjai sem t ű r t é k meg a vezetésben. Sohasem t i t k o l t a ugyanis, hogy miközben vakon bízott a bolsevik eszmékben, kételkedett a politikai gyakorlat, a végreh a j t á s módszereiben, S jóllehet a szentnek és sérthetetlennek t e k i n t e t t pártegység ellen lázadó trockista pártellenzéket csupán kívülről, óvatosan és ideig-óráig t á m o g a t t a , Sztálin 1937-ben elhurcoltatta, m a j d rövid, de annál kegyetlenebb tortúra után ki végzőosztag elé küldette. Sőt, „a Sztálin utáni sztálinizmus" hívei még éveken keresztül, holtában is üldözték, politikusként és íróként- is igyekezvén kiiktatni őt a nemzeti emlékezetből. Amikor már számos „útit á r s " , sőt a bolsevik rendszerrel egykor szemben álló művész alkotása is megjelenhetett, nagy port k a v a r t Sokolad (1922: Ka153

TARAN t o n a F. [Karikás Fr.], Csokoládé, Párizs, 1930; uő, ua., 1989) c. regénye még mindig „ t i l t o t t gyümölcs" volt — alighanem azért a passzusáért, amelyet főszereplőjével, a m ű b e n ártatlanul meghurcolt bolsevik Zugyinnal m o n d a t o t t ki, de amely minden kétséget kizáróan a s a j á t véleménye is volt: „ T a l á n eljön még az az idő, amikor börtönbe csukjuk azokat, akik jelszavaink és irányelveink tettekre váltásáért a legszenvedélyesebb harcot v í v j á k ? " O Önéletrajza szerint 1922-től t e k i n t e t t e magát hivatásos írónak, amikor a Molodaja Gvargyija c. folyóiratban napvilágot látott Csokoládé c. regénye. Kéziratát eredetileg A. Voronszkij Krasznaja Nov c. tekintélyes l a p j á n a k a j á n l o t t a fel, ám azt az egyébként k i t ű n ő irodalmi érzékkel rendelkező szerkesztő n e m fogadta el. Amikor azonban tapasztalta, hogy a regény mekkora szenzációt vált o t t ki a kor irodalmi és társadalmi életében, személyeskedő, elfogult t á m a d á s t int é z e t t az író ellen. A könyv később „tompít o t t " változatban is megjelent, amelyben — a felesége által az éhező gyermekeik szám á r a elfogadott csokoládé „ ü g y e " m i a t t — a megvesztegetés vádjával kivégzett bolsevik sorsa, a példát statuálás szándéka valamivel á r n y a l t a b b és a közvéleményt kevésbé sokkoló volt. A történet szerint a kisvárosba k ü l d ö t t Cseka-megbízottról, Zugyinról az a hír terjed el, hogy a halálra ítéltek hozzátartozóitól a r a n y a t fogad el, amelynek fejében szabadon bocsátj db ct S Z £ l botőröket, spekulánsokat és egyéb ellenforradalmárokat. L e t a r t ó z t a t á s a u t á n kiderül ugyan, hogy a kenőpénzt a h á t a m ö g ö t t titkárnője, egy k ö n n y ű vérű nő f o g a d t a el, ő m a g a csak a „csokoládéügyben" vétkes. Régi elvtársai mégis törvényszéket ülnek felette és nyilvánvaló ártatlansága ellenére halálra ítélik, hogy véget vessenek a szovjet rendszerről terjesztett rémhíreknek. A regény nemcsak a szovjet-orosz t á r s a d a lomban v á l t o t t ki nagy visszhangot a benne felvetett morális kérdések, a h a t a l o m r a került forradalmár felelősségének, az eszme tisztaságának k o r á b b a n soha nem l á t o t t élességgel, fekete-fehérben exponált probl é m á j a miatt. Rövidesen számos nyelvre lefordították. A nyugati baloldali értelmiség, amely számára ez a regény évtizedeken á t meghatározó élmény volt, a megjelenését követő években szinte habzsolta a könyvet, mivel az akkori európai közhang u l a t b a n példaértékűnek találta főhőse, a csekista Zugyin m a g a t a r t á s á t , aki t u d v á n , hogy az elvtársai által ellene felhozott megvesztegetés v á d j á b a n ártatlan, vállalta a halált „az ügy érdekében", azért, hogy az

ellenforradalmi csapatok által k ö r ü l v e t t városban a lakosság lássa a bolsevikok erkölcsi következetességét és tisztaságát. A tehetséggel megírt, fordulatos regény mondanivalója, miszerint a magasabb rendű eszme diadalt arat a hétköznapi morál felett, alkalmas volt a koncepciós perek igazolására is. Csakhogy az író egy valóban megtörtént esetből kiindulva nem azért rag a d o t t tollat, hogy igazolja a Forradalmi Tribunálé önkényes kegyetlenkedéseit, hanem hogy bemutassa: a hatalom igenis alkalmas arra, hogy megrontsa az egykor az egyenlőségért küzdő bolsevikokat. Ezért v á l t o t t ki műve általában olyan ellenszenvet a bolsevik vezetés, kiváltképp a magas beosztású csekisták körében. Z a v a r b a hozt a őket, köztük F . Dzerzsinszkijt is, hogy egy olyan perről olvashattak, amelyre tiszt á n utilitarista meggondolásokból kerítettek sort és jobban szerették volna, h a a feledés homályába merül. O A korrajzzal, sőt kórképpel felérő történet szereplői — a szerző kétségtelen prózaírói tehetsége ellenére — nemegyszer papírfiguráknak t ű n nek. Az erőltetett történetvezetést csak néha szakítják meg az expresszív, plasztikus jelenetek, noha az író ennél nagyobb művészi teljesítményre is képes volt. Erről tanúskodik a -+szkaz narrációs motívumaival átszőtt, gazdag népi nyelven megírt, népmesei tisztaságot idéző Trava i krov ('Fű és vér', 1920) c. kisregénye, amely Szibériában játszódik a polgárháború alatt, valamint a memoár és a fikció mezsgyéjén elhelyezkedő Fevral ('Február', 1926: n.n., Lenin, részlet, Sarló és Kalapács, Moszkva, 1930, 4.) c. monumentális regénye, amely eredeti elképzelése szerint az 1917-es forradalmi esztendő történetét idéző, Tyazsolije sági ('Súlyos léptek') c. tervezett trilógia nyitófejezete lett volna. O Az 1920-as évek végétől Taraszov-Rogyionov többször rákényszerült, hogy a kor rítusának megfelelően megalázó önkritikát gyakoroljon a műveiben szereplő „ideológiai melléfogás a i é r t " is. Ennek h a t á s a érezhető íjul ('Július', 1930) c. terjengős regényében — mely inkább párbeszédes, belletrizált emlékirat —, amelyben a kor szelleméhez igazodva Sztálint m u t a t t a be az 1917-es nyári bolsevik hatalomátvételi kísérlet egyes számú „pozitív hősének". A könyv helyenként azonban még így is eltért az addigra m á r kanonizált párttörténettől, ezért sokáig nem a d t á k ki. Végül az írók szövetkezeti könyvkiadójában l á t o t t napvilágot 1933ban. Hamarosan a könyvet, m a j d m a g á t az írót is „kivonták a forgalomból". A letart ó z t a t á s a előtti években csupán n é h á n y je-

154

TARCA lentéktelen cikket sikerült közölnie. Hatalmas irodalomtörténeti archívuma, a befejezetlenül m a r a d t Oktyabr ('Október') c. regényének kézirata azóta sem került elő. Napjainkban nagy szenzációt keltett egy rövid posztumusz novellája, amelyben megkísérelte megfejteni Sz. Jeszenyin halálának t i t k á t . O Egyéb fő művei: Sztrana dusi ('A lélek országa', karcolatok, 1927); Gibel barona ('A báró pusztulása', kisreg., 1931); Pjatij patron ('Az ötödik p a t r o n ' , kisreg., 1931). O írod.: A. Voronszkij: Lityeraturnije zametki (Krasznaja nov, 1923, 1.); V. Pravduhin: L i t y e r a t u r a o revoljucii i revoljucionnaja lityeratura (Szibirszkije ognyi, 1923, 1—2.); Zs. Elszberg: Fevral (Oktyabr, 1928, 5.); h. b.: Február. A „Súlyos lépések" c. trilógia első kötetéről (Száz, 1929, 1.); Illyés Gy.: Csokoládé (Nyűg, 1930, 2. köt., 14.); Trócsányi Z.: A Csokoládé (Budapesti Hírlap, 1937, febr. 14.); Nagy P.: Különös sorsok (Nagyv, 1984, 7.); K u n M.: Az első regény a konstruált perekről (A. Taraszov-Rogyionov: Csokoládé, 1989); Gyertyán E.: Alekszandr Taraszov-Rogyionov: Csokoládé (Szovjet Irodalom, 1989, 12.); Bakcsi Gy.: A. Taraszov-Rogyionov: Csokoládé (Magyar Hírlap, 1989, 153.); Robotos I.: ua. (El, 1989, 32.). Kun Miklós

író. Munkásságát Napóleonról és A. Lincolnról szóló életrajzokkal kezdte (az utóbbi témájához élete f o l y a m á n többször is visszatért), de igazi hírnévre a The History of the Standard Oil Company ('A S t a n d a r d Oil Company története', ért., 1904) c. kétk ö t e t e s könyvével t e t t szert. A m ű v e t a muckraker mozgalom (~+muckrakers) legjelentősebb vállalkozásának tartják. A k ö n y v alapját képező cikkek, mint L. Steffensnek a városi korrupciót leleplező riportjai is, a McClure's Magaziné hasábjain jelentek meg először. O írod.: S. Weinberg—E. Weinberg (szerk.): The Muckrakers (1961). Magyarics Tamás

Tarászu (írói név); Szubbá Rdó, Talaku R á m a s z v á m a i j j á (eredeti név); (Talaku, 1920—): k a n n a d a (India) író. Elsősorban történelmi regényeivel tűnik ki: Kambanijakulilu ('A könnyek kora'); Rakta rátri ('Véres éjszaka', 1953) c. művei a feudális urak belharcainak, a N ripatunga (ua., reg., 1953) a 9. sz.-i Rástrakúta királynak története. A Hanszgité ('Hattyúdal') hőse egy, a művészetét az istennek ajánló énekes. Több művében társadalmi p r o b l é m á k a t feszeget (Csandavallij lót, 'Csandavallij kertje', reg.; Erdu hénnu ondu gandu ' K é t nő, egy férfi', reg.). Lefordította Flaubert Bovaryné c. regényét. Negyesi Mária

tárca; feuilleton [fojton] (francia 'lapocsk a ' ) : a hírlapok t á r c a r o v a t á b a n megjelenő, rendszerint aktuális t é m á j ú , rövid terjedelm ű , könnyed hangvételű írásmű. Elnevezése és az ilyen típusú írások d i v a t j a J . L. Geoffroy abbé munkásságához kapcsolódik (bővebben -^tárcarovat). Kezdetben színi és könyvkritikák f o r m á j á b a n jelentkezett; e népszerű, szellemes írások iránti igényt a könyvkiadás gyors fejlődése, a kiadók és színházak versengése, a közönség növekvő tájékozódási szükséglete fokozta. A 19. sz. elején tematikája egyre változatosabbá vált: a népszerű t u d o m á n y o s fejtegetések, erkölcsi vonatkozású gondolatmenetek, szatirikus-humoros politikai eszmefuttatások, a n a p vagy a h é t eseményeit kommentáló írások is -— a t á r c a r o v a t o k b a n megjelenve — e műfajhoz soroltattak. Klasszik u s a k é n t t a r t j á k számon a franciák közül Gautier-1, Sainte-Beuve-öt, a német és osztr á k irodalomban Heinét, Bőmét, H. Bahrt, A. Polgárt, A. Kerrt, K . Tucholskyt, E. E. Kischt, W. Jenst; a m a g y a r irodalomban f ő k é n t Ady E. t á r c á i nevezetesek. O J ó esetben a tárca a rövidebb esszével azonos jellemvonásokat m u t a t , de átlagos színvonala inkább szellemes mint p o n t o s v a g y mély, s j o b b á r a „jólértesültsége" teszi szórakoztatóan érdekessé. Ezért a feuil-

Tarba, I v a n Konsztantyinovics (1921. márc. 21.—): abház író, költő, irodalomszervező. Egész életét az 1917-es októberi forradalom utáni változások t a n u l m á n y o zásának szentelte. Regényeiben is a megváltozott abház falu életét m u t a t j a be. O F ő művei (a műcímek oroszul): Izvesztnoje imja ('Ismert név', reg., 1964); Szolnce vsztajot u nasz ('A n a p nálunk kel fel', reg-, 1970). Harsányi Eva Tárbeli [tabl], Ida Minerva (Hatch Hollow, Pa., 1857. nov. 5.—Bridgeport, Conn., 1944. jan. 6.): amerikai (USA) írónő, újság-

tarbia; tarabia; tarabu; taarabu; taarab: szuahéli strófaforma. H a t szótagszámláló sorból (két, 313 o s z t a t ú periódusból) áll; sorai 8, ill. 6 szótagosak, végrímekkel (16 szótag esetén középrímekkel is). Rímképlete m i n d k é t esetben á l t a l á b a n aba\bab. Lírai és epikus költeményekben egyaránt használatos. A ritkább f o r m á k közé tartozik. O (—>fekete-afrikai irodalmi formák, szótagszámláló verselés, szuahéli irodalmi formák) Füssi-Nagy Géza Tarbut mitkademet: —• Haladó

155

kultúra

TARCA letonizmus a féligazságot felszínes csevegés f o r m á j á b a n előadó újságírás szinonimája pl. K. Kraus vagy H. Hesse szóhasználatában. A m ű f a j azonban már a 19. sz. közepén Brazíliától (~+crőnica) Töröko.-ig lufikra) s a 20. sz. elejére Kínáig (—>caven) meghódította a világot (az USA-ban ->/eatur e-nak nevezik). O (—>irodalom és sajtó, rövid műfajok) O írod.: Lovrich G.: A tárca a magyar irodalomban (1938); H . Knobloch: Vom Wesen des Feuilletons (1961); H. Bender (szerk.): Klassiker des Feuilletons (1965). Ferenczi László—Haraszti Sándor tárcacsevegés: -> csevegés tárcanovella:

tárcarovat

tárcaregény: napilapokban való folytatásos közlés céljaira írott szépprózai alkotás. Meghatározásánál lényeges a folytatásos közlés céljaira t ö r t é n t megírás, m e r t hiába közölné egy n a p i l a p vonal a l a t t — franciásan: „földszinten" — pl. a H á b o r ú és békét, L. Tolsztoj r e m e k m ű v e ettől nem válna tárcaregénnyé, m i n t ahogy L. Franknak vagy Karinthy Ferencnek a Népszabadság, ill. a Magyar Nemzet hasábjain közölt regényei sem lettek tárcaregénnyé a folytatásos megjelentetéstől. O Az igazi tárcaregénynek — úgy, ahogy a 19. sz. derekán megszületett és még napjainkban is dívik — elsősorban az a feladata, hogy huzamosabb időre vásárlókat és előfizetőket biztosítson a lapnak. O 1840 körül kezdett benyomulni a sajtó t á r c a r o v a t á b a , s á t v e t t e a kritika és egyéb kulturális anyagok helyét, vagy osztozik velük. A párizsi Journal des üébats 1841-ben folytatásokban közölte F r . Soulié Les Mémoires du diable ('Az ördög emlékiratai') c. m ű v é t : ez volt a tárcaregény születési éve. 1842-ben ugyanitt l á t o t t napvilágot E. Sue regénye, a Párizs rejtelmei. Óriási volt a közönségsiker: az olvasók levélben kérték a szerzőt, vessen m á r véget a hősök szenvedésének. Sue-1, aki a k k o r t á j t nemzetőri szolgálatot teljesített, szolgálati vétség m i a t t fogdába zárták, mire kijelentette: félbeszakítja a regény írását. Soult marsall, lelkes olvasója, azonnal intézkedett, hogy bocsássák szabadon. A regénynyel Sue egy v a g y o n t keresett. Termékeny tárcaregény-szállító volt az id. Dumas, a Monté Cristo g r ó f j a a Constitutionnel-ben jelent meg, a Margót királyné a Presse hasábjain. Példájuk nyomán Ponson du Terrail, P. Féval és mások is szorgalmasan g y á r t o t t a k tárcaregényeket, javarészt naponta szállított folytatásokban. Később fő-

k é n t bűnügyi históriák kerültek ,,a vonal a l á " : C. Doyle Sherlock Holmes históriái is így jelentek meg először. O Mo.-on 1870 ó t a ismerjük a tárcaregényt: a Légrády-ié\e Pesti Hírlap és a Pesti Napló közölt ilyen írásokat, és Mikszáth, Heltai nem egy regénye először t á r c a f o r m á b a n jelent meg. A két világháború k ö z ö t t Móricz Zs. is publik á l t tárcaregényeket, az átlagra a z o n b a n Karinthy Fr. p a r ó d i á j a volt jellemző: a napi porciókat szállító szerző és a szerkesztő a regény végére sokszor m á r elfeledte a kiindulási pontot, a szereplőket, így a z t á n a sorozat végén az olvasó a legteljesebb bizonytalanságban m a r a d t . O A műfaj, elsősorban az olvasófogási szándék, megköveteli. hogy a téma egyszerű legyen, hosszas elmélkedésekre, t á j leírásokra, lélekelemzésre nincs idő, lényeg a cselekményesség, fordulatosság, az olvasó kíváncsiságának felcsigázása. E n n e k érdekében a szerzőnek élnie kell a késleltetés eszközével, egy-egy közlemény (akárcsak a televízió folytatásos krimijei) ne legyen lezárt egész, hanem befejezetlenségével várakozást, feszültséget kell keltenie stb. E művi beavatkozások következtében a tárcaregény, ha igazi irod a l o m n a k bizonyul, a könyv alakban való megjelentetés előtt legtöbbször átdolgozásra szorul. O (-*regény, tárca) Lontay László tárcarovat; feuilleton rovat; vonal alatti rész: a hírlapok egyik, a politikai, gazdasági és sporthírektől elkülönülő, kulturális és szórakoztató publikációkat tartalmazó rov a t a . Voltaképpen m á r a 18. sz.-ban létezett (pl. Lessing szórakoztató rovata a Vossische Zeitung 1751—1755-ös évfolyamaiban), a kifejezés azonban J . L. de Geojfroy abbé alkalmi irodalmi és művészeti cikkei n y o m á n keletkezett. Ezeket 1800-ban a Journal des Débats számaiba (elsőként jón. 22-én) betett hirdetési melléklapokon közölték, s olyan sikert a r a t t a k , hogy 1801től a „feuilletont", vagyis mellékletlapot — a politikai főrésztől vastag vonallal elválasztva — beépítették az újságba. A napóleoni cenzúra idején a „vonal alatti rész" a véleménynyilvánítás burkolt színterévé vált (Chateaubriand publicisztikai írásai, J . Janin színházi kritikái stb.). A r o v a t e megoldása a 19. sz. közepére egész E u r ó p á ban és Amerikában elterjedt (Mo.-on Kossuth L. Pesti Hírlapja honosította meg), s máig szokásos. Ugyancsak a 19. sz. közepétől (elsőként Franciao.-ban 1836-tól) a szó szoros értelmében v e t t —•tárcák mellett novellákat és —>folytatásos regényeket is közölnek a t á r c a r o v a t o k b a n . Ezek lehetnek

156

TARDI ugyan igényes művészi alkotások is, a tárcanovella, tárcaregény azonban hagyományosan inkább a —• szórakoztató irodalom kereteibe tartozó művet jelent a kezdetektől (Dumas pere, E. Sue) napjainkig. O (~+rovat) O írod.: J . J a n i n : Le feuilleton, son origine, son histoire et sa fonction en ce monde (1861); W. Haacke: H a n d b u c h des Feuilletons (1951—1953). Ferenczi László—Haraszti Sándor Tarchetti [tárketti], Iginio Ugo (San Salvatore Monferrato, Alessandria köz., 1839. jún. 29.—Milánó, 1869. márc. 25.): olasz író, költő. J ó m ó d ú család sarja, gondos nevelésben részesült; 1859-ben az olasz egységet kivívó háború előestéjén hivatásos katonai pályára lépett; 1861-től 1864-ig számos helyőrségben szolgált. Egészségi állap o t a miatt rendelkezési állományba került. 1865 novemberében ú j r a behívták, de rövidesen leszerelték. Milánóban telepedett le, újságíróként kereste kenyerét; csatlakozott a —• scapigliatura köréhez és szoros barátságba került S. Farinával. Az ő házában halt meg t ü d ő vészben. O 1865-től jelentette meg a katonaélettel kapcsolatos novelláit és regényeit a Rivista Minima, az II sole, az II pungolo és egyéb folyóiratokban. Korai művei közül kiemelkedik a Drammi delta vita militare. Una nobilefollia ('A katonaélet drámái. Egy nemes őrület', 1867) c. regénye, amelyben a Risorgimento hősiességével szemben a dezertálást dicsőíti s tám a d j a a hadsereg szellemét, elvetve E. De Amicis hazafias nézőpontját. Legfontosabb regénye a Fosca (1869: Gauss V., A szív küzdelmei, 1889; film: E. Scola, Passione d'amore, 'Szerelmi szenvedély', 1981, olasz). Az utolsó egészen rövid három fejezetet S. Farina írta b a r á t j a korai halála m i a t t . A regény főszereplője, Giorgio százados maga az író, aki rajong egy férjes asszonyért. A tisztet azonban elvezénylik; új helyőrségének ezredese házában talál társaságra; az ezredes unokahúga, Fosca, szenvedélyes, de visszataszító küllemű és súlyosan beteg. A leány belészeret; Giorgio kezdetben ellenáll, majd fokról fokra közeledik, később maga is szerelmes lesz Foscába. Ennek a s a j á t o s kapcsolatnak a rajza a regény központi t é m á j a ; a hagyományosan tisztelt nemes érzelmekkel szemben itt a szokatlan, a deformált, a rút szerepeltetése a kialakult polgári rend elleni tiltakozásnak fogható fel. Az író és a vele azonos főszereplő azzal is m e g b o t r á n k o z t a t t a korabeli olvasóit, hogy a tiszta érzelmeket megtestesítő vidéki erkölcsöket és a falusi életet (ahogy azt a kor polgári irodalma

hirdette Manzoni nyomán) pellengérre állít o t t a , s a nagyvárost, az urbanizációt magasztalta. Rendkívüli szenvedélyek rabjának vallja magát, s első személyben elmond o t t története, amelyben mintegy feltárulkozik olvasója előtt s nem rejti el titkolnivaló t e t t e i t sem, rokon Baudelaire magat a r t á s á v a l . Az utóbbihoz kapcsolják azok a versei, amelyekben a szerelmese a j k a i t csókolva halálfejre, csontvázra gondol, hogy meghökkentsen a rút, a deformált, az ijesztő, a riasztó elemek ábrázolásával. A poszt u m u s z k é n t megjelent Disjecta ('Elegyes költemények', 1879) c. kötetében azonban Heinére emlékeztető könnyed és ironikus dalok is találhatók. O Magyarul még: 1 vers (Radó A., Idegen költők a l b u m a , 1891). O írod.: P. Nardi: Scapigliatura da Giuseppe Rovani a Carlo Dossi (1924); R. Scaglia: Iginio Ugo Tarchetti (1926); uő: Bibliográfia di Iginio Ugo Tarchetti (1927); E. Ghidetti: Tarchetti e la scapigliatura lombarda (1968); N. Bonifazi: II racconto fantastico da Tarchetti a Buzzati (1971); F. Bettini: La critica e gli scapigliati (1976). Herczeg Gyula Tardieu [tárdjö], André-Pierre-Eugéne (Párizs, 1876. szept. 22.—Mentőn, 1945. szept. 15.): francia politikus, publicista. Híres tudóscsaládból származott: a p j a geográfus, n a g y b á t y j a orvosprofesszor volt. 1898-ban diplomata lett, majd kormányhiv a t a l o k b a n dolgozott. 1901-től a Figaro, 1903-tól a Temps c. lapok m u n k a t á r s a , ahol Georges Villiers álnéven is publikált. A külpolitika kiváló szakértőjeként egyetemi k a t e d r á t is k a p o t t . 1919—20-ban Clémence.au közeli m u n k a t á r s a lett. 1926 és 1932 között t ö b b különböző miniszteri hiv a t a l t viselt. O F ő b b írásai: La Conférence d'Algésiras ('Az algésirasi konferencia', tan., 1907); La Francé et ses alliances ('Franciaország és szövetségesei', tan., 1910); La Paix ('A béke', tan., 1921); Devant Vobstacle ('Az akadály előtt', esszé, 1927); L'Epreuve du pouvoir ('A h a t a l o m p r ó b á j a ' , tan., 1931). O írod.: Y. Weber: Les idées politiques d'André Tardieu (1967). Jancsó Júlia Tardieu [tárdjö], J e a n (Saint-Germainde-Joux, 1903. nov. 1.—): francia költő, drámaíró. Művészszülők (szobrász és muzsikus) gyermeke. A párizsi Condorcet-líceu m b a n tanult, jogi t a n u l m á n y a i t abbah a g y v a bölcsészetet végzett, s t a n á r i diplom á t szerzett. A két háború közti időszakban irodalmi tevékenysége mellett az Hachette kiadónál dolgozott. A. Gide és J .

157

TARDI Paulhan jóvoltából 1927-ben bekerült a Gallimard kiadó körébe, s tudósításokat készített a nevezetes Pontigny-dekádokról. A háború a l a t t részt v e t t az ellenállásban, s illegális írásokat jelentetett meg. 1945-től 1960-ig a francia rádió és televízió drámai műsorait, 1954—1964 között a F r a n c é Musique adásait vezette. E tevékenységével h a t é k o n y a n j á r u l t hozzá a rádiózás dramat u r g i á j á n a k és ú j technikai eszközeinek fejlesztéséhez. O Irodalmi, főként drámaírói munkássága az 1950-es évektől fogva bont a k o z o t t ki s v á l t ismertté. Művészetét — mely többek közt R . Queneau-v al rokonit ja — a konvencióellenesség, a meghökkentés, az irónia, a groteszk, a bravúros nyelvi játék, a virtuozitás és lendületesség jellemzi, s ezzel a változóban lévő civilizáció titkainak, nyelvi-formai megjelenéseinek játékos-komoly kifejezőjévé válik. Elnyerte a Francia Akadémia Nagydíját (1972) és a Kritikusok díját (1976). Általában rövid színdarabjaiban t ö b b szint, több t ó n u s különíthető el: e g y f a j t a didaktizmus, mely a színházi és nyelvi kapcsolatokat érzékelteti; erős parodisztikus és ironikus-groteszk jelleg; és végül a világ, az álmok kaotikusobszessziós összefüggéstelenségének megjelenítése. Darabjai t ö b b kötetben jelentek meg: Théátre de chambre ('Szalonszínház', 1955); Poémes ájouer ('Eljátszani való poém á k ' , 1960); Une soirée en Provence ('Provence-i este', 1975); La Cité sans sommeil et autres piéces ('Álmatlan város és más darabok', 1984). E d a r a b o k b a n a hagyományos cselekményt a zeneiség és a ritmus helyettesíti. Zenészekről, festőkről írt t a n u l m á nyai, esszéi olvashatók a Les Portes de toile ('Vászonkapuk', 1969) és Les Tours de Trébizonde ('Trebizond tornyai', 1987) c. kötetekben. Hölderlin- és ÉroeíAe-fordításokat is készített (pl. Iphigenia Tauriszban). Prózagyűjteménye a Pages d'écriture ('Szöveglapok', 1967). 1978-ban jelent meg Le professeur Froeppel ('Froeppel professzor') c. regénye. 1986-ban m e g k a p t a a Grand Prix de la Société des gens de Lettres-et. O Verseskötetei: Le Fleuve caché ('Búvópatak', 1933); Accents ('írásjelek', 1939); Jours pétrifiés ('Kővédermedt n a p o k ' , 1947); Unmotpour un autre ('Szó szóért', 1951); Obscurité du jour ('A nappal h o m á l y a ' , 1974); Formeries ( ' F o r m a j á t é k o k ' , 1976); Comme ceci, comme cela ('így meg úgy', 1979); Margeries (ua., 1986). O Kiad. és irod.: E. Noulet: Choix de textes ('Szövegválogatás'; Poétes d'aujourd'hui, 109. köt., 1964). O Magyarul: 1 vers (Képes G., Válogatott műfordítások, 1951); 4 vers (Gereblyés L., Nagyv, 1962, 7.); 5 vers (uő, Ezerarcú világ, 1971);

Ahány ház, annyi szokás (komédiák, Végh Gy., 1972, Színjátszók kiskönyvtára, 154.); A rádió nagysága és gyengesége (esszé, Teschler Mátyásné, M R T Tömegkommunikációs Központ szakkönyvtára, 1972); 1 vers (Kálnoky L., A lehetséges változások, anto., 1981). O írod.: E. Kinds: J e a n Tardieu ou l'énigme d'exister (1973); P. Vernois: La Dramaturgié poétique de Tardieu (1981). Nagy Géza Tardieu [tárdjö], Jules-Romain (Rouen, 1805. jan. 28.—Párizs, 1868. júl. 20.): francia író, könyvkereskedő. J.-T. de SaintGermain álnéven t u c a t n y i elbeszélést és leg e n d á t publikált. A leghíresebb, a Pour une épingle ('Tűhegynyi') 1856 és 1862 között tíz k i a d á s t ért meg. Á korban szintén olvas o t t a k voltak még a Mignon (ua., 1857) és a Les Roses de Noel ('Karácsonyi rózsák', 1860) c. kötetei. Jancsó Júlia Tardif, Alexandre (1801—1890): francia költő, író, műfordító. A francia r o m a n t i k a azon másodvonulatához t a r t o z o t t , amelyre a n é m e t költészet h a t o t t . Goethe, Schiller, Klopstock műveit fordította franciára, m a j d k i a d o t t egy antológiát is L'Allemagne poétique ('A költői Németország', 1840) c. O Lírai munkássága részben még klasszicista ihletésű, drámáit ő maga is kísérleteknek minősítette. O Művei: Essais dramatique ('Drámai próbálkozások', 1835); Derniers essais dramatiques ('Utolsó drámai próbálkozások', 1837); Variétés poétiques ('Mindenfélék', költ.-ek, 1841); Nouvelles variétés poétiques ('Ujabb költészeti mindenfélék', 1844); Les lauriers et les myrtes ('Babér és mirtusz', költ.-ek, 1847). Jancsó Júlia Tardif, Marie-Antoinette (leánykori név); Michelle Le Normand (írói név); M me LéoPaul Desrosiers (családi név); (Assomption, 1895. jún. 13.—Saint Sauveurs des Monts, 1964. nov. 1.): kanadai francia írónő, esszéista. A montréali egyetemen, a párizsi Sorbonne-on és az I n s t i t u t Catholique-ban f o l y t a t o t t tanulmányok u t á n újságírónőként kezdte p á l y a f u t á s á t álnéven, 1916-tól a Le Nationaliste-nál, m a j d a szintén konzervatív Le Devoimál. Desrosiers íróval 1922-ben k ö t ö t t házasságot, s O t t a w á b a n telepedtek le. 1941-től ismét Montréalban élt a férjével. O Regényei, novellái és krónikái — melyek részben önéletrajzi ihletésűek — nagy sikert értek el az 1930-as években, amikor életörömét, lelkesedését és érzékenységét, de egyben nosztalgiáját is nagyra becsülték. O Művei: Autour de la

158

TARDI maison ('A ház körül', elb., 1916); Couleur du temps ('Az idő színe', esszé, 1919); Le Nom dans le bronzé ('A név a bronzban', reg.. 1937); La Maison aux phlox ('A lángvirágos ház', nlák, 1941); Enthousiasme ('Lelkesedés', mesék és elb.-ek, 1947); Dans la, toile d'araignée ('A pókhálóban', elb.-ek, 1949); Maria Celina Plourde (ua., életrajz, 1960); La Montagne d'hiver ('A téli hegy', reg., 1961). O írod.: M. K h o u z a m : Michelle le N o r m a n d (Communications—Jeunesse, 1974); R . H a m e l — J . H a r e — P . Wyczynski: Dictionnaire des auteurs québécois (1976). Kiss Etele tardijját ( a r a b t a r d ' v a d a t űzni' szóból): a vadászdal neve az a r a b irodalomban. A -+qita egyik f a j t á j a . A pogány kor és a korai iszlám kor költői arra használták az esetenként igen életteli, színes vadászjelenetek leírását, hogy érzékeltessék a sivatag veszélyeit, a beduin törzsi harcos bátorságát és ügyességét, s azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kellett néznie, ha meg a k a r t élni. E hősi korszak vadászdalai szigorú formai és tartalmi konvenciókat követtek és a klasszikus óda (~>qaszida) szerkezetébe ágyazódtak. A 8. sz.-ban kialakult városi-udvari társadalom számára a vadászat már nem létfenntartási módot, hanem csak nemes sportot jelentett. A vadászjelenetek leírása ekkor olyan kedvenc költői m o t í v u m m á vált, amely a v á j t fülű udvari hallgatóságtól g a r a n t á l t a n tapsot, a nagy hatalmú patrónustól pedig j u t a l m a t is k a p o t t . Nem véletlen, hogy a t a r d i j j á t volt az első olyan verstípusok egyike, amelyik kivált a soktémájú qaszídából és önálló m ű f a j j á fejlődött. Az abbászida kalifák bagdadi udvarában, mint oly sok más formában, ebben a m ű f a j b a n is Abú Nuvász írta a legszebb verseket. Ettől kezdve v á l t a vadászdal önálló költői m ű f a j j á , megszabadult a régi hagyományos modelltől és megőrizte fontos helyét az arab irodalomban az egész középkor folyamán. O A vadászjelenet leírásának egyik híres pogány kori példája Imru'l-Qaiszn&k a Muallaqáthaxx f e n n m a r a d t verséből való: . . . n y i r t s z ő r ű m é n r e s z á l l t a m , v a l ó d i óriás: oldalt t á m a d , iramlik, elugrik, ú j r a t á m a d , . . . Ekkor t ú n t szemünkbe a csorda: .. . . . .elértük nemsokára kevély vezérüket, íme, kettőre t á m a d t : bikára meg tehénre, egy-két ugrás, elérte, s belé sem izzadott. Tüzek körül szakácsok v a g y m á r sütöttek-foztek, vagy hevenyészett üstbe épp húst vagdaltak ott. (ford.: Jékely

Z.)

O (—yarab irodalmi formák, vadászköltészet) O írod.: Germanus Gy.: (szerk.): Arab köl-

tők a pogány kortól napjainkig (1961); D. Möller: Studien zur mittelalterischen arabischen Falknereiliteratur (1965); Germanus Gy.: Az a r a b irodalom története (1979): H. Gátje: Grundriss der arabischen Philologie (2. köt., 1987): J . Ashtiany és mások (szerk.): The Cambridge History of Arabic Literature (2. köt., 1990). Iványi Tamás Tardivel [tardivel], Jules-Paul (Covington, USA, 1851. szept. 2.—Québec, 1905. ápr. 24.): amerikai származású kanadai francia író, újságíró, esszéista, kritikus. A francia nem volt anyanyelve, de 1873-ban m á r újságíróként dolgozott a k a n a d a i SaintHyacinthe-ben, ahol teológiai t a n u l m á n y o k a t folytatott. Később Montréalban, majd Québecben újságíró, szerkesztő. A Canudien c. lap igazgatójával, I. Tartre-ral eleinte jó barátok voltak, m a j d annak a liberálisokhoz való csatlakozása miatt megszakadt kapcsolatuk. Róla mintázta a Pour la Patrie ('A hazáért', 1895) c. regényének főszereplőjét, H. Saint-Simont, a lelkiismeretlen, karrierista újságírót. 1879-ben t a r t o t t a meg híressé vált előadását: L'Anglicisme, voilá l'ennemi ('Az anglicizmus, íme az ellenség', kiad.: 1880). Tardivel a l a p í t o t t a a nagy hatású katolikus, patrióta hetilapot, a La Véritét. A múlt század végi kanadai francia nacionalizmus legjelentősebb képviselője, de munkásságát neofita buzgalma a rasszizmus felé h a j t j a . O E g y é b művei: Mélanges ou recueil d 'études religieuses sociales, politiques et littéraires ('Válogatás, vagy vallási, társadalmi, politikai és irodalmi témájú t a n u l m á n y a i n a k g y ű j t e m é n y e ' , 1—3., 1887, 1901, 1903); La Situation religieuse aux Etats-Unis. Illusions et réalités ('A vallási helyzet az Egyesült Államokban, illúzió és valóság', tan., 1900). O Kiad.: Jules-Paul Tardivel (P. Savard válogatása, 1969). O írod.: P v S a v a r d : J . - P . Tardivel, la F r a n c é et les Etats-Unies 1851— 1905(1967). Kiss Etele Tardon, R a p h a e l (Fort-de-France, Martinique, 1911—1966): mulatt származású, francia nyelvű martinique-i író. Franciao.ban jogi és történelmi licenciátust szerzett. Harcolt a 2. világháborúban, részt v e t t a francia ellenállásban. K o r m á n y a megbízásából a háború u t á n Madagaszkáron, Szenegálban és Guadeloupe-on szolgált. O Mindenfajta rasszizmust, sőt a —•négritudeöt is elvetette. Blue des íles ('Kék szigetek', 1946) c. kötetének némelyik elbeszélése naturalisztikus, hátborzongató bűnügyi mese. Starkenfirst (ua., 1947) c. regénye, amely elnyerte az Antillák Nagydíját, a rabszol159

TARDI törzs tagjai) álltak a felolvasók mellett és m a g y a r á z t á k a bibliai szöveget a nép számára. Később a felolvasó mellé alkalmaztak egy hivatalos tolmácsot, fordítót (arámi nyelven meturgeman), aki versenként (~+pászuq) folyamatosan fordította le a felolvasott szöveget. Mivel a meturgeman „foglalkozás" —más teendőkhöz hasonlóan — többnyire családi h a g y o m á n y k é n t öröklődött, így a T a r g u m szövege rövidesen állandósult, és meturgemancsaládonként eltérő változatban ugyancsak átöröklődött. A Targum ezért eleinte szóbeli hag y o m á n y k é n t (szigorúan z á r t körben) maradt fenn, lejegyzésére csak jóval később került sor, amikor ez a szóbeli hagyomány is m á r - m á r kiveszőben volt. Egyes Targum-változatok szövegén azonban még az i. sz. 7—8. sz. során is j a v í t g a t t a k : a Targum Jonatán ben Uziél például tartalmazza Mohamed feleségének és leányának nevét (Mózes I. könyv 21, 21-hez). A Targumváltozatok — szinte kivétel nélkül — az ókori Izraelben (Júdeában) keletkeztek, ám egyiküket-másikukat még Babilóniában (az i. sz. 3—7. sz. során) revíziónak tardzsí-band: • dívá n - arámi nyelven íródott. O A T a r g u m szoros költő tfeyhí, az azerbajdzsán K a s i m Beg kapcsolatban áll a tannak korában kéZakir és Fuzulí stb. után még a 19. sz. szült egyéb művekkel, elsősorban a -+midmásodik felében is olyan neves művelői vol- rasokkal (—•még tannatikus irodalom). Ent a k , mint Töröko.-ban Muallim Naci és nek az összefüggésnek az irodalomtörténeti Ziya Pasa. O (-* török irodalmi formák) O bizonyítéka a Targum séni c. gyűjteírod.: P h T F (2. köt., 1964). mény, amely nevében és f o r m á j á b a n még őrzi a T a r g u m jellegét, v a l ó j á b a n azonban Tasnádi Edit önálló, midrásszerű bővítménye a bibliai -»Eszter könyvének. Noha a T a r g u m hosszú Targum -(arámi 'fordítás'); Targumin (többes számú alak): a Biblia (-»Ószövetség) ideig csak a szóbeli h a g y o m á n y körébe tararámi nyelvű fordítása. Kialakulása az i. e. tozott, hiszen a meturgemanoknak szóról 5. sz. közepére tehető, amikor Ezra és Ne- szóra meg kellett tanulniuk a fordítást és hemjá kötelezővé t e t t e az ókori Izraelben a tilos volt írott szöveget a kezükben tartamTóra (Mózes öt könyve) olvasását hétről ok, nehogy a hallgatóságot megtévesszék és hétre a zsinagógában. A gyülekezet t a g j a i a nép a fordítást az eredeti bibliai szöveggel egyenrangúnak tekintse, az ókor végétől felolvasták a r á j u k eső bibliai szakaszt, ám mivel ekkor a nép nyelve már az a r á m i kezdve mégis a Targum meghatározó szevolt — a szöveg héber nyelvét nem értet- reppel bír mind a -*halákában, mind az ték. Ezért eleinte a leviták (a Lévi papi -*•agadáhan. A középkori zsidó bibliamaga-kereskedelemmel foglalkozik, s ugyancsak nem mentes a realisztikus-naturalisztikus elemektől. La Caldeira ('A kráter', 1948) c. regénye a karibi előítéleteket tám a d j a , amelyek még a meggyőződéses keresztények házasságát is szétzilálják. Következő regénye, a Christ au poing ('Kriszt u s kezében', 1950) Tahiti szigetére vezeti az olvasót, s b e m u t a t j a , hogyan idegenül el e csodálatos sziget lakossága a n y u g a t i civilizáció hatása a l a t t saját kulturális örökségétől. 1951-ben jelent meg biográfiája a nagy haiti néger politikus-hadvezérről: Toussaint-Louverture, le Napoléon noir ('Toussaint-Louverture, a néger Napóleon'), m a j d az 1960-as évek elején egy t a n u l m á nya Noirs et Blancs ('Feketék és Fehérek'). Munkássága elismeréséül, igaz, csak halála után, megkapta a Karibi Irodalmi Díjat. O írod.: L. Sainville: Romanciers et conteurs négro-africains. Anthologie (1—2. köt., 1963—1968); J . Corzani: Prosateurs des Antilles et de la Guvane francaises (1971). ' Kun Tibor

160

TARGU gyarázók (elsősorban Szaádja ben Joszéf és S. Jicháki) legfőbb forrásuknak a Targumot t e k i n t e t t é k a bibliai szöveg értelmezéséhez. O A legfontosabb f e n n m a r a d t T a r g u m változatok: 1. Targum Onkelosz: Mózes öt könyvéhez készült, írásba foglalására i. sz. 1—2. sz.-ban Izraelben kerülhetett sor, végleges összeállítása legkésőbb az i. sz. 3—4. sz.-ból való. Különösen Babilóniában vált népszerűvé és szinte irányadóvá olyannyira, hogy a Babilóniai T a l m u d ( - > T a l m u d ) ,,a mi T a r g u m u n k " - k é n t említi (Kiddusin 49a). (Gyakran az egész m ű v e t Babilóniai T a r g u m n a k nevezik.) A T a r g u m Onkelosz mindvégig igyekszik visszaadni az eredeti szöveg szó szerinti fordítását; szöveghűségére jellemző, hogy az arámi nyelvben is megőrzi a héber nyelvtani jelenségeket. Ismeri és felhasználja a szóbeli zsidó hagyom á n y legendás (-+agada) és a vallástörvénnyel kapcsolatos (-*haláha) elemeit, amelyek megfelelnek a később lezárt —• Misna értelmezésének, t o v á b b á igyekszik kiiktatni az antropomorfizmus minden látszatát. Szerzőjének a prozelita származású Onkeloszt véli a hagyomány, ez azonb a n egy sajátos félreértés eredménye: valój á b a n az Ószövetség i. sz. 2. sz.-ban élt görög fordítójának, Aquilának a neve torzult el a babilóniai zsidóság körében Onkelosszá, s lett az a k k o r t á j t Babilóniában ismertté vált Targum „szerzője". A Targum Onkelosz a zsinagógákban mindmáig a legnagyobb tekintélynek örvendő bibliafordítás, szövege a rabbinikus k i a d v á n y o k b a n a héber főszöveg mellett foglal helyet. O 2. Targum Jonatán ben Uziél (tudományos nevén Targum, Pseudo-J onathan)-. szinte az egész Ószövetséghez szóló arámi fordítás, amelynek feltételezett szerzője az i. sz. 1. sz. első felében élt Jonatán ben Uziél. A szöveg ennél régebbi, bár van, aki feltételezi, hogy volt ugyan egy ősfordítás (ProtoJonathan), amelyből e k k o r t á j t készült egy írott változat. A mai tudományos vélemény szerint a Próféták könyveihez (->Nöbíim) készült Targumot talán valóban J o n a t á n jegyezte le, míg a Pszeudo-Jonatán Targumnak a többi bibliai könyvhöz készült fordításai maguk is eltérnek egymástól: a legközelebbi rokonságot -+Jób könyvének és a -*•Zsoltárok könyvének targumai mut a t j á k egymással. A J o n a t á n , ill. PszeudoJonatán Targum jellemzője, hogy i n k á b b -^parafrázisszerűen bővíti-értelmezi a szöveget, mintsem szó szerint fordítja azt. O 3. Targum Jerusalmi (héber 'Jeruzsálemi Targum'): töredékesen f e n n m a r a d t Targum, ezért Töredékes Targumnak is nevezik. Jellemzője, hogy csak az egyes probléll

m á k a t jelentő fordítási helyeket értelmezimagyarázza. Az összesen 863 bibliai vershez írt fordítása-magyarázata öt különböző szövegváltozatban m a r a d t fenn. O Kiad.: Targum Onkelos 1—2. (A. Berliner, 1884.); Pseudo-J onathan: Targum Jonathan ben Usiel zum Pentateuch nach der Londoner Handschrift ('Pszeudo-Jonatán: Jon a t á n ben Uziél T a r g u m j a Mózes öt könyvéhez a londoni kézirat alapján', M. Ginsburger, 1903.); Targum Pseudojonathan of the Pentateuch: Text and Concordance ('Pszeudo-Jonatán T a r g u m j a Mózes öt könyvéhez: Szöveg és konkordancia' E. G. Clarké, 1984). O írod.: Goldberger Zs.: A Targumokról általában különös tekintettel Echa t a r g u m á r a (1893); Adler V.; Onkelos paraphrasisa a Biblia költői helyeihez (1893); Weisz P.: Az aggada J o n a t h á n ben Uzziél targumában (1931); Engel E.: A Tárgum Onkelosz mint Rási Tórakommentárjának főforrása (1938); Komlós 0.: A Targum Onkelosz aggádikus párhuzamai (1939); A. Sperber: The Bible in x4ramaic (1—4. köt., 1959—1968); A. Diez Macho: Neophyti I. Targum Palestinense MS de la Bibliotheca Vaticana (1—5. köt.,) 1968—1978); J . Bowker: The Targums and Rabbinic Literature (1969); B. Grossfeld: A Bibliography of Targum Literature (1—2. köt., 1972—1977); M. L. Klein: The Fragment-Targum of the Pentateuch According to their E x t a n t Sources (1. köt., 1980). Raj Tamás targumizmus: —> hermeneutika Targum séni ( h é b e r — a r á m i 'második f o r d í t á s ' ) : a bibliai —y Eszter könyvéhez írt t a n í t ó jellegű magyarázatok, —>homiliák és kiegészítő történetek arámi nyelvű gyűjteménye. Elnevezése arra utal, hogy ez a könyv -— ellentétben a Targum risonnak ('Első fordítás') nevezett arámi nyelvű Eszter-fordítással — számos bővítést tartalmaz, t e h á t inkább parafrázis, mintsem fordítás. Nevében ugyanakkor irodalomtörténeti bizonyítékot őriz arra vonatkozólag, hogy a zsidó legenda- és meseirodalom elsősorban az —>aggáda és a -*midrásirodalom — a továbbmesélési kedv következtében voltaképpen a -^TargumokhcA és a zsinagógák fordítói gyakorlatából alakult ki. O Keletkezésének pontos ideje nem állapítható meg, legvalószínűbbnek az i. sz. 7—8. sz. fordulója tűnik. Az ismeretlen szerző — a bibliai E d o m említésével — Justinianus császár k o r á r a utal (i. sz. 527—565), sőt, Mohamedről (622 után) is t u d . A Targum sénit a 11. sz.-ban m á r említi Háj gáon, valamint Nátán bar Jehiél Arukh c.

161

TÁRGY talmudi szótára. Arámi nyelvezete és a számos görög kölcsönszó palesztinai keletkezését igazolja. O A szerző szép költői stílusa, a héber Bibliából v e t t idézetei, a közbeiktat o t t imák és beszédek, s főként a számos mese rendkívül közkedveltté t e t t é k e művet. Motívumai (Salamon trónszekerének leírása stb.) átkerültek a zsidó és a nemzetközi meseirodalom kincsestárába. A midrások közül a T a r g u m séni leginkább a Pánim ahérimmel és az Abba Gorionnul rokonítható, amelyeket S. Buber adott ki. O Kiad.: Patsegen ha-Ktáv ('Az írás másolata', héber fordítással, 1837); Targum séni (L. Munk, 1876, P. Cassel, 1885; M. Dávid, 1898). O írod.: Edelstein B.: Az Eszter-midrások (1900); A. Sulzbach: Targum Scheni zum Buch Esther (német fordítással, 1920); L. Ginzberg: The Legends of the J e w s 6. (1928); P. Hurgin: T a r g u m K t u v i m (1945). Raj Tamás tárgy; objektum esztétikai tárgy; O 3. a művészi tükrözés tárgya értelmében —>valóság; O 4. a művészeti tevékenység tárgyi eredménye értelmében ->fflít; O 5. a strukturalista műalkotás-fogalom tárgyi összetevőjének értelmében -*tárgymű; O 6. az egyes műalkotásokban ábrázolt t á r g y értelmében -*téma; O 7. grammatikai értelemben olyan mondatrész, amely egy cselekvésfogalmat kifejező mondatrésszel (ált a l á b a n -nmével) mint alaptaggal alkot —•szószerkezetet. Általában azt jelöli meg, hogy a cselekvés min valósul meg, mire irányul vagy mit eredményez. A -* szófaj a —>névszó (elsősorban -*főnév, főnévi —»igenév, —>névmás). A l a k j a szerint lehet ragos v a g y ragtalan. A m a g y a r esetrendszerben a t á r g y esetet a ,,-t" rag fejezi ki. R a g t a l a n a főnévi igenévi t á r g y („szeretnék elrepüln i " ) és ragtalan lehet a birtokos személyragos szó („ütöm a fejed"), az egyesszám 1. és 2. személyű személyes névmás ( „ e n g e m " , „téged"). O A t á r g y n a k és a l a p t a g j á n a k , vagyis a tárgyas szerkezetnek különböző szempontok szerint t ö b b típusa m u t a t k o zik. Az iránytárgy olyan személy, dolog, akire, ill. amelyre az alaptagban kifejezett cselekvés mint meglevőre irányul („permetezi a szőlőt"); az eredménytárgy viszont olyan dolog, amely a cselekvés által jön létre. Ez utóbbi kétféle lehet: az egyik esetben a létrehozott dolog megmarad a cselekvés u t á n ( „ t a n u l m á n y t ír"), a m á s i k b a n megszűnik („táncot jár"). Az utótárgy a

cselekvés révén hozzáférhető („diót t ö r " , „vendéget hoz"); a prototipikus tárgy a cselekvésre jellemző („port töröl", „ a u t ó t vezet"); s létezik határozó értékű tárgy („aludt egy ó r á t " azaz „egy óráig"). O Á magyarban az igei alaptag ragozása szempont jából fontos a t á r g y logikai határozottsága („kérem az ebédet") vagy határozatlansága („ebédet kérek"). A h a t á r o z o t t tárgy mellett az igei alaptag t á r g y a s ragozásű. A tárgyas igeragozás az igeragozási rendszernek az a része, amely az alany számán és személyén kívül a h a t á r o z o t t tárgyra is utal. T á r g y a s igeragozásuk (néhány kivételtől eltekintve) csak az ún. tárgyas (vagy átható, tranzitív) igéknek van, amelyeknek tárgya van vagy lehet, vagyis a cselekvés nem az ige alanyára, hanem más valakire vagy valamire irányul. Ilyen minden műveltető ige („kéret", „feleltet") és a cselekvő igék egy része („néz", „keres"). A tárgyas ige is alanyi ragozású, ha tárgya határozatlan („nem kérek ebédet"). O írod.: Teleky I.: A tárgy eset A r a n y Jánosnál (1906); O. Jespersen: The Philosophy of G r a m m a r (1924); Gombocz Z.: Syntaxis (1949); T o m p a J . (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere (2 köt., 1961—1962); H a d rovics L.: A funkcionális m a g y a r mondattan alapjai (1969); G. Helbig: Die Funktionen der substantivischen Kasus in der deutschen Gegenwartssprache (1973). Martinkó András tárgyalás-játék: tárgyias líra:

-*televíziójáték objektív Ura

tárgyiasság: a valóság valamely jelenségének objektíve ( „ l é t a u t o n ó m " módon, a rá irányuló mindenkori megismerésaktustól függetlenül) létező tulajdonsága. Művészetelméleti—irodalomelméleti szempontból lényeges problémáit -^intencionáltság, ábrázolt tárgyiasságok, meghatározatlan tárgyiasság. tárgyi lexikon; témalexikon: az irodalmi művek témáit, a bennük szereplő eseményeket, szüzséket, hitelesíthető szereplőket b e m u t a t ó irodalomtudományi kézikönyv. O (—>lexikon, tárgytörténet, irodalmi lexikon és enciklopédia) Voigt Vilmos

162

tárgyi líra: -*objektív

líra

tárgyi magyarázat: -»szövegmagyarázat tárgyköltészet; tárgy-líra; Dinggedicht festmény vers m ű f a j a . O Jóllehet e terminus elsősorban a német irodalomelmélet s a j á t j a , effajta költeményeket természetell*

sen úgyszólván valamennyi nemzeti irodalomban találunk (s előképük lehet Homérosz Iliászában Akhilleusz pajzsának nevezetes leírása). A modern költészet egyik reprezentatív irányzata, az —• objektív líra különösen vonzódik az effajta leírásokhoz, amelyeknek nevezetes példáit n y ú j t o t t a — sokak között — az amerikai W. Ch. Williams vagy a francia F. Ponge iS. O (eléíró költészet, objektív Ura, újrealizmus) O írod.: K . Oppert: Das Dinggedicht (Deutsche Vierteljahrsschrift für L i t e r a t u r wissenschaft und Geistesgeschichte, 1926); H. Kunisch: Rilke und die Dinge (1946); H . Seidler: Die Dichtung (Wesen—Form— Dasein, 1959); A líra m a (szerk.: H a j n a l G „ 1968). Kovács Endre tárgykör; témakör; elvont téma; témacsoport; tematika: a rokon t é m á k b a n jelentkező azonos általános tárgy: valamely probléma, társadalmi vagy életjelenség (pl. a válás, az elidegenedés, a karrierizmus, a kizsákmányolás, az öregedés stb.). Ilyen értelemben magának a lázadás tárgykörének a jegyében egy tárgykörhöz tartozik pl. Prométheusz, Antigoné, Brutus, Bánk v a g y E g m o n t t é m á j a , függetlenül attól, hogy mennyire másként motiválódik egyik v a g y másik „lázadás", s függetlenül attól is, hogy az e t é m á k a t feldolgozó alkotók szerint mennyiben minősül pártütésnek v a g y jogos szabadságharcnak, felkelésnek a fennálló rend elleni t á m a d á s u k . Coriolanus, Caesar, Wallenstein t é m á j a a nagyság h ü b riszének tárgyköréhez tartoznak; Medea, Dido, Antonius és Kleopátra, Rómeó és Júlia, a Kaméliás hölgy, Karenina A n n a t é m á i b a n a szenvedély mindenható ereje a közös tárgykör, ezen az alapon t a r t o z n a k u g y a n a b b a a témakörbe. O Az irodalomszociológia, az ízléstörténet egyik legfontosabb k u t a t á s i területe vizsgálja, hogy bizonyos időszakokban, bizonyos t á r s a d a l m i rétegekben milyen tárgykörök kerülnek az érdeklődés előterébe. Jellemző pl. a századforduló t á r s a d a l m á r a , hogy Ibsen d r á m á i a nőkérdés vagy egyén és társadalom viszon y á n a k tárgyköréből merítik t é m á i k a t ; a 20. sz. közepén ugyanezek a problémák az „elidegenedés" f o r m á j á t öltik. O A t á r g y körök általában jelentésváltozáson mennek át; szembetűnő pl., milyen t a r t a l m i jelentésváltozáson megy át a „megyerendszer" tárgyköre Eötvös J., Vas Gereben, Jókai M., Mikszáth K., Tolnai L „ m a j d végül Móricz Zs. t e m a t i k á j á b a n . O Más értelemben nem ezeket az összefoglaló általános tárgyközösségeket, hanem az általánosabb, t á g a b b típusmegjelölést é r t j ü k 163

TÁRGY tárgykörön, amely műfaji meghatározottságú, mint pl. a történelmi, társadalmi, lélektani tárgyú d r á m a vagy regény; az útirajz, az önéletrajz, az állatregény, a hősi eposz, a bűnügyi d r á m a vagy regény, a kalandregény, a generációs dráma és regény. O (-*téma) O írod.: 0 . Walzel: Gehalt und Gestalt im Kunstwerk des Dichters (1923); W. Kayser: Das sprachliche Kunstwerk (1948); Lukács Gy.: Az esztétikum sajátossága (1965). Baránszky-Jób László O Az elvont t é m a , az a tárgykör, jelenségcsoport, amelyből az író alkotásának konkrét t é m á j á t kiválasztja, csak külsőleges a művészi é r t é k e t közvetlenül nem érintő -— jellemzője a műalkotásnak, hiszen az, hogy egy lázadó vagy belenyugvó főhőst állít-e elénk, tájleíró vagy szerelmi költemény-e stb.; ö n m a g á b a n igen keveset árul el a műről. A n n á l is inkább, hiszen ugyanazt a t á r g y k ö r t rendkívül sokféle — egymással akár élesen ellentétes — nézőpontról lehet feldolgozni. A tárgykör így különösebb jelentőségre csak azokban a kivételes esetekben tesz szert, amikor az alkotó a művészet v a g y egy művészeti ág számára addig ismeretlen valóságszférát, t é m a k ö r t fedez fel, s az ú j tematikában egy ú j társadalmi állapot, ú j társadalmi t u d a t j u t kifejezésre. O írod.: Hermann T.: Filozófiai kategóriák esztétikai vonatkozásairól (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1969, 2.); Szerdahelyi I.: Tartalom és forma (Marxista—leninista esztétika. A Marxista —leninista E s t i Egyetem t a n k ö n y v e , 1973); H e r m a n n T.: A szfinx rejtvénye (1973); M. K a g a n : Ismerkedés az esztétikával (1974). Hermann István O Folklorisztikai értelemben a témakör egymással összefüggő témák csoportja, amely legtöbbször egyedi alkotások -+cik/wsában jelenik meg. Kapcsolódhat egy -+hős köré (pl. a hősepikában), cselekménytípus köré (pl. állathangutánzó -+eredetmonda), r i t k á b b a n a társadalmi élet egyegy jelenségcsoportjához (pl. kuruc mondák, időjárásra u t a l ó proverbiumok). A témakör azonossága legtöbbször formai hasonlóságot eredményez. O (—>téma, tartalom) O írod.: Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972). Voigt Vilmos tárgy-líra: —> tárgy költészet,

újreálizmus

tárgymodell: —• modell tárgymű; művészi tárgy; irodalmi tárgy; materiális artefaktum: a -> strukturalizmus

kategóriarendszerében az ö n m a g á b a n , a m a g a puszta anyagi valóságában létező (teh á t minden -*esztétikai alanytól függetlenül vizsgált) mű, szemben a m ű a l k o t á s tud a t i —>konkretizáció jávai, az esztétikai tárggyal (-•esztétikai tárgy, 2.), amelynek a t á r g y m ű a forrása, és amellyel e g y ü t t alk o t j a a tárgymű a s t r u k t u r a l i s t a értelemben felfogott irodalmi m ű v e t ( - > m í ) , O A t á r g y m ű a strukturalizmus logikája szerint a t u d a t számára a maga igazi, objektív miv o l t á b a n megközelíthetetlen, hiszen csak szubjektív élményeink közvetítésével szerezhetünk róla információkat. R. Ingarden a z o n b a n — a konkretizációból visszakövetkeztetve — az olvasói t u d a t aktusaitól függetlenül megragadhatónak t a r t j a . E tárgym ű önmagában, olvasók nélkül értéktelen, v a n értéke azonban, ha feltételezzük az olvasók létét, s ez az érték abban rejlik, hogy — a m i n t Heidegger gondolatából kiindulva M. Jankovió írja — mindig új jelentések, alakzatok kialakítására ösztökél; a m a g a egészében jelölő, értelme a maga egészében a —»jelentés, és szüntelenül saját értéke, értelme keresésére provokál, gerjeszti ,,az értelem történését". A —>szemiotika szemszögéből vizsgálva a problémát, Mukafovsky megállapítása szerint a tárgy az érzéki szimbólum szerepét tölti be. O (-»strukturalizmus, mű, olvasás). O írod.: R . Ingarden: Spór o istnieniu swiata (1947—1948); M. J a n k o v i c : Ohlednut í ke K a n t o v i (Orientace, 1969, 1.); R. Wellek: ,,Déjiny ceského verse (,,A cseh vers t ö r t é n e t e " ) és az irodalomtörténet módszerei (Struktúra, jelentés, érték, szerk. B o j t á r E., 1988); J . M u k a f o v s k y : Az esztétikai funkció, n o r m a és érték mint társadalmi tények (uo.). Bojtár Endre tárgymutató:

index,

szójegyzék

tárgynyelv: logikai és nyelvészeti értekezésben az a nyelv, amely a vizsgálat (elemzés, leírás) tárgyát képezi, szembeállítva az értekezés nyelvével (használt nyelv v a g y —>metanyelv). tárgyra irányuló formák: -> egyszerű formák tárgy szókatalógus: —• katalógus tárgytörténet: irodalomtudományi módszer és irányzat, amely az egyes alkotások t é m á i t , motívumait, ezek keletkezését, elterjedését, változásait vizsgálja. Közismert tény, hogy az egyes irodalmi alkotások g y a k r a n szinte készen k a p j á k t é m á i k a t : 164

TÁRGY valódi történeti vagy társadalmi eseményeket vesznek alapul, más irodalmi művekből merítenek, r i t k á b b a n más művészeti ágak alkotásait (szobor, festmény, jelenetek stb.) utánozzák. Az —>átadás és -*átvétel, az ->utánzás ilyen jelenségek, és gyakran a —»műfordítás is ilyen jellegű, f ő k é n t ha szabad, terjedelmében eltér, a szereplők nevét vagy a cselekményt honosítja s t b . A színp a d r a , filmre, más előadási közegbe szánt átdolgozások g y a k r a n csak egyes mozzanat o k a t őriznek meg az eredetiből (pl. Shakespeare meglehetősen szabadon bánik nem drámai f o r m á j ú forrásaival). Mindezeket a jelenségeket is vizsgálja ez a k u t a t á s i irányzat, amelynek előzményeit m á r az ókorból ismerjük, amikor feldolgozták például azt, milyen más művek érintik a homéroszi himnuszokban t á r g y a l t cselekményeket, milyen művészeti formában ismertek a mitológia részei stb. O A reneszánsz és a barokk korban az ikonológia foglalkozott azzal, milyen témák jelennek meg az egyes művészetekben. O Szorosabb értelemben a 19. sz.-i összehasonlító i r o d a l o m t u d o m á n y dolgozt a ki e vizsgálat módszerét. E n n e k megfelelően megkülönböztetik a közvetlen t á r g y a t (témát), amellyel a —>Stojfgeschichte foglalkozik. Tde kapcsolhatjuk az ún. reáliakutatást, amikor az irodalmi művekben szereplő kellékek (pl. öltözetek, fegyverek, kastélyok, műkincsek stb.) valódi művelődéstörténetét próbálják feltárni. Az egyes szimbolikus mozzanatok (jelvények, mitológiai és vallási utalások stb.) vizsgálatával külön foglalkoznak (-+ szimbólumlexikon, szimbólum, szimbolika). Ha egy-egy megfogalmazás tér vissza, ezt a toposz-kutatás vizsgálja. Megkülönböztetjük az egyes rö-i vid tartalmi elemeket (->motívum), ezek rendszerezését elsősorban a folklorisztika végezte el, á m a legtöbb —>motívumindex hivatkozik az egyes motívumok irodalmi feldolgozásaira, változataira is. Az egész alkotások t a r t a l m á t vizsgálja a típus-kutatás, az egyes típusok jegyzékét (-+típuskatalógus) is a folklorisztika módszerei szerint állították össze, legtöbbször m ű f a j i , ritkábban történeti keretek között (pl. mesei műf a j o k , az olasz novella, az erotikus viccek típuskatalógusai). Olykor a motívum,- és a típusjegyzékek összekapcsolhatók egymással. Tudományos igényű kiadványokban, antológiákban szokás a műben szereplő típusok, motívumok jegyzékét is megadni. Noha immár t ö b b mint egy évszázada folyik e jegyzékek nemzetközi összeállítása, még most sem teljes a világméretű áttekintés. O Más szempontból az egyes irodalmi művekben szereplő hősök, történeti esemé-

nyek rendszerezése is megtörtént (az angol, német, magyar történelem milyen eseményei szerepelnek az egyes nemzeti irodalm a k b a n , kik írtak Napóleonról vagy Kolumbuszró1 stb.). O Művelődéstörténeti szempontú összeállítások készültek arról, milyen irodalmi m ű v e k b e n szerepel a kárt y a j á t é k , a pipázás, az égbe vagy a Holdra utazás, ám akár a házimacska vagy a harangszó. O Szorosabb értelemben az irodalmi alkotások s a j á t , az írók által megszövegezett témáit is t ö b b ízben áttekintették. Már igen korán készültek olyan „katalógus o k " (pl. az óír irodalomban), amelyekben a „látomások", „ c s a t á k " , „barlangok", „szigetek" stb. megnevezésekkel az egyes m ű v e k témáira u t a l t a k . A didaktikus irod a l o m t u d o m á n y igen sokféle rendszerbe foglalta az összekapcsolható alkotásokat. F ő k é n t a német irodalomtudomány különít el két csoportot. Tárgynak (Stoffivak) egy-egy szereplő v a g y esemény köré fonódó t é m á k a t neyeznek. Tlyen például: Abelard és Héloise, Ádám és E v a , Akhilleusz, Agam e m n o n , Ahasvérus, N a g y Sándor, Alkésztisz, Ámor és Psyche, az Antikrisztus, Antigoné, Ariadné, Ártus király. Attila stb. története. Szinte tetszés szerinti számú az ilyen közismert t á r g y k ö r , szaklexikonok többszázat sorolnak fel közülük, mindegyiknél feltüntetve, mely írók, mikor, milyen formában dolgozták fel ezeket. Az ilyen történetekben az ókori vallás és irodalom, egykori történeti hősök és irodalmi alkotások szereplői e g y a r á n t előfordulnak. Rendszerint Európa-központúak az ilyen áttekintések, noha nyilvánvaló, hogy pl. a keleti irodalmakban ugyancsak gazdag, ehhez hasonló tárgykörökről lehetne hasonló jegyzékeket összeállítani. O Másik kategóriaként az olyan t é m á k a t különítik el, amelyekben nem a szereplők neve, hanem a t ö r t é n e t sajátos m o z g a t ó rugói állandóak. (Gyakran ezt nevezik motívumnak, ahol azonban ez a szó n e m „kis tartalmi egység", hanem inkább „ i n d í t é k " jelentésben szerepel, gyakran félreértést is eredményezve.) Ilyenek például a szerelembe esett öregember, az amazonok, Árkádia és lakói, a koldus, a vérbosszú, a testvérharc, a hazatérő lélek és a h a s o n m á s (Doppelgdnger), p á r b a j , remete, az asszonyok elrablása, a b a r á t s á g próbája, a házastársi hűség és megszegése, a megrágalmazott feleség, a pénzsóvárság és a fösvénység, a földre szállt istenek, az istenítélet stb. történetei. Az így elkülönített tárgykörök valóban huzamos életűek az irodalomban, az egyes alkotások fel is használják előzményeik eredményeit, nem látszik azonban egyér-

165

TARHN telműen, minek alapján történik e visszatérő t é m á k kiválasztása s végül is h á n y ilyen t é m a lehetséges stb. Többszáz ilyen t é m á t ismerünk, ezekről sok-sok á t t e k i n t é s is készült, pl. a h a t t y ú l á n y o k története, az ördöggel k ö t ö t t szövetség, a különc, a mesterséges ember (Gólem) vagy szörny (Frankenstein) stb. változatait felsoroló monográfia. Természetesen itt is arra lenne szükség, hogy világméretű áttekintéssel rendelkezzünk, hiszen távoli irodalmakban igen sajátos témák fordulnak elő (pl. a rókaaszszony t ö r t é n e t e J a p á n b a n ) , v a g y az Európából ismert t é m á k (pl. rablótörténetek, túlvilági utazások stb.) itt egészen más jelentőségűek lehetnek. O A m a g y a r irodal o m t u d o m á n y b a n e módszer a 19. sz. végén jelenik meg, elsősorban Katona L. műveiben, aki a középkori és a folklór jellegű t é m á k a t vizsgálta így. T a n í t v á n y a i révén máig él a folklorisztikában (pl. -*mesekatalógus), Dézsi L., György L. és mások révén a régi magyar irodalom kutatásában is. Scheiber S. m u n k á i b a n a zsidó filológia hasonló módszereinek továbbélése is jól megfigyelhető. Mindezen kiváló k u t a t ó k munkássága ellenére sem készült el eddig a magyar irodalom (és folklór) motívum-jegyzéke vagy tárgytörténeti rendszerezése. O ->irodalomtudomány, téma, szüzsé) O írod.: E. Frenzel: Stoffe der Weltliteratur (1962); uő: Stoflf-, Motiv- u n d S y m b o l f o r s c h u n g (1963); uő: Stoflf- und Motivgeschichte (1966); E. P. Pickering: L i t e r a t u r und darstellende K u n s t im Mittelalter (1966); Enzyklopádie des Márchens (1975—); E. Frenzel: Motive der Weltliteratur (1976); Scheiber S.: Folklór és t á r g y t ö r t é n e t (3 köt,, 1977—1984); H. S. és I. Daemmerich: Themen und Motive in der L i t e r t u r (1987); György L.: T a n u l m á n y i k (1988); Antal Á.: György L a j o s életműve (1992). Voigt Tarhan:

Abdülhak

Vilmos

Hámit T a r h a n

Tarhanov, Andrej Szemjonovics (Amanya, Tyumenyi terület, 1936—): orosz nyelven alkotó manysi költő. Orosz—manysi vegyes házasságból született. B á r manysi környezetben nevelkedett, alap- és középiskoláit is szülőföldjén végezte, a manysi nyelvet nem s a j á t í t o t t a el. A leningrádi Herzen Tanárképző Főiskola elvégzése u t á n hazatért, s tanítóként, tanfelügyelőként, újságíróként, szerkesztőként, riport e r k é n t t e v é k e n y k e d e t t . O Húszéves korától publikál, t ö b b mint tíz önálló kötete l á t o t t napvilágot. Bár orosz nyelven ír, versei, megnyilatkozásai mégis arról tanús-

kodnak, hogy lelkében, mentalitásában manysi, aki jól ismeri, becsüli s idézi is műveiben szülőföldje hagyományait. Költészetének elemzői gazdag fantáziájú, választékos stílusú, eredeti lírikusnak t a r t j á k , aki méltán lett neves képviselője az egykori SZU soknemzetiségű irodalmának. E g y i k aktív szervezője a szibériai írók mozgalmának is, amely a k o r á b b i meghatározó centrumoktól elszakadva a könyvkiadásban, a külföldi írókkal való k a p c s o l a t t a r t á s b a n is önállóságra törekszik. O Főbb verseskötetei: Fervaja zavjaz ('Első magház', 1963); Zeljonij dozsgy ('Zöld eső', 1975); Prazdnyik groma ('A mennydörgés ünnepe', 1981); Moroskovoje leto ('Törpe m á l n á s n y á r ' , 1985); Hram miloszergyija ('A könyörület temploma', 1988). O Magyarul: 2 vers (Bede Anna, Medveének, anto., 1975); 4 vers (uő, Alf, 1980, 8.); 3 vers (uő, Ú j Auróra, 1983, 2.); 1—1 vers (uő, Szovjet Irodalom, 1984, 8.; 1985, 6.; 1987, 6.). O írod.: Kovács J ú l i a : I n t e r j ú (Népszava, 1981, 262.). Domokos Péter Tarhnisvili, Miheil (Mikel) (Ahalcihe, 1897. jan. 12.—Róma, 1958. okt. 15.): grúz filológus, történész, fordító, egyházi író. 1911-től egy Szkra nevű kis falu (Gori körzet) népiskolájában tanult. 1913-ban szerzetesek Konstantinápolyba (ma: Isztambul) vitték, ahol a grúz katolikus szerzetesi iskolába került. 1917-től k é t évig Németo.-ban, 1919-ben rövid ideig Tbilisziben f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . U g y a n a z o n év decemberében végleg elhagyta Grúziát. Ismét Konstantinápolyba u t a z o t t , ú t j a innét 1924-ben Ausztriába vezetett, ahol filológiát és filozófiát tanult, m a j d ezt követően R ó m á b a n lett a görög kollégium hallgatója. 1931-ben p a p p á szentelték. 1930—1933 között a római Keleti Intézetben képezte m a g á t tov á b b . 1932-ben elnyerte a doktori fokozat o t . 1935-től egyházi küldetésének eleget téve Franciao.-ban. Belgiumban és Németo.-ban tevékenykedett, eközben a keleti nyelveket t a n u l m á n y o z t a , 1943-tól haláláig R ó m á b a n élt. T u d o m á n y o s tevékenysége szempontjából ez a másfél évtized volt életének legtermékenyebb időszaka. O K u t a t á s a i n a k k ö z é p p o n t j á b a n a grúz történelem, irodalom és nyelv, valamint a grúz és a bizánci liturgika, a grúz egyház története, a bizánci irodalom és a keresztény kelet állt. Legjelentősebb m u n k á i közé t a r t o z o t t a grazi és a vatikáni k ö n y v t á r grúz kézirat a i n a k kiadása és fordítása, a koraközépkori jeruzsálemi grúz kolostor feliratainak vizsgálata, t o v á b b á a középkori grúz kult ú r a másik neves k ö z p o n t j á n a k , a bulgáriai 166

TARIT Petrieioni kolostor lekeionáriumának és tipikonjának kiadása, amelyet latinra is lefordított, ill. szótárt készített hozzá. Jelentős még J . AssfalggaA közösen írt m u n k á j a — Geschichte der kirchlichen georgischen Literntur ('A grúz egyházi irodalom története', Vatikán, 1955) —, amely K. Kekelidze Kartuli literaturisz isztoria ('A grúz irodalom története', 1. köt., 1941) c. könyve alapján született. Készített grúz-francia szótárt is; m u n k a t á r s a volt t ö b b nemzetközi folyóiratnak és enciklopédiának. Tanulm á n y a i rangos folyóiratokban jelentek meg (Byzantinische Zeitschrift; Le Museon; Oriens Christianus; Bedi Karthlisa). Nyugati nyelveken írt publikációival az európai k u t a t ó k figyelmét a grúz k u l t ú r á r a irányít o t t a . O F ő b b művei: Liturgiáé Iberifcae Antiquiores ('Régi grúz liturgiák', Corpus Scriptorum Christianorum Orientalium, 122—123. köt., Louvain, 1950); Typicon Gregorii Bacuriani ('Giorgi Bakuriani tipik o n j a ' , uo., 143—144. köt., 1954). O írod.: G. Garitte: Necrologie de Michel Tarchnisvili (Le Museon, Louvain, 1958, 71.); T. Csumburidze: Mikel Tarhnisvili — kartvelologi (Macne. Enisza da literaturisz széria, 2. köt., 1989). Bíró Margit tarih: -> krónika Tarík al-Fattas (16—17. sz.): arab nyelvű krónika, amely a mai Nigerben élő szongai népcsoport történeti és művelődési hagyományait t á r j a fel (->szongai irodalom). A mű szerzője a vélhetően szoninke eredetű Mahmud al-Kati (1468-ban született és a hagyományok szerint 125 évet élt). Az arab k ú t f ő 1519-ben — a legjelentősebb szongai király, Askia Mohammed Taure (1493— 1529) uralkodása idején — kezdte írni művét, amelyet a hagyományok szerint unok á j a folytatott 1600 körül és egy kései leszármazottja, Ibn al-Mukhtar fejezett be 1665-ben. A könyv törzsét az Askia-dinasztia kronologikus története alkotja, de helyet kapnak benne a korábbi dinasztiákra vonatkozó legendák és ismeretek is. A krónika 1559-el, vagyis a szongai birodalom lehanyatlását jelző marokkói hódítás első éveinek eseményeivel zárul. O Kiad.: 0 . Houdas—M. Delafosse: Tarikh el-Fettach ou chronique du chercheur pour servir á l 'histoire des villes des armées et des principaux personages du Tekrour (1913). O írod.: J . Rouch: Les Songhay (1954); A. S. Gérard: African Language Literatures (1981); Th. A. Hale: Seribe, Griot and Noveiist. Narrative Interpretes of the Songhay Empire (1990). Biernaczky Szilárd

Tarík al-Szudán (17. sz.): a r a b nyelvű krónika, amely a mai Nigerben élő szongai népcsoport művelődéstörténeti m ú l t j á n a k fontos forrása (—»•szongai irodalom). A valószínűleg fulani szülőktől származó arab kútfő, A b d u l - R a h m a n al -Szádi (Timbuktu, 1596—1656 k.) t u d a t o s a n t ö r e k e d e t t arra, hogy minden a d a t o t összegyűjtsön a szongai uralkodók koráról, másrészt feltárja szülővárosa történetét, ill. b e m u t a s s a minden jeles szentjének és tudósának életét. Munkájához felhasználta a feltehetően berber származású, nagyműveltségű tudós, Ahmed Baba (1556—1627) számtalan kitűnő életrajzát. O Kiad.: 0 . Houdas: Abderrahman Es-Sa'di ben Abdallah 'Imran ben 'Amir: Tarikh es Soudan (1889—1900). O írod.: J . Rouch: Les Songhay (1954); A. S. Gérard: African Language Literatures (1981); Th. A. Hale: Seribe, Griot and Noveiist. Narrative Interpretes of t h e Songhay Empire (1990). Biernaczky Szilárd Tank Dursun K. [tarik dwrszun k.] (Izmir, 1931—): török író, rendező. Különféle m u n k á k u t á n úgy lett újságíró, hogy még a középiskolát se végezte el. Tizennyolc évesen jelentette meg első versét, ám hamarosan á t t é r t a prózára. Az 1950-es évek egyik legtermékenyebb alkotója: könyvismertetéseket, meséket, forgatókönyveket (sőt e t á r g y b a n szakkönyvet) írt, folyóiratot és könyvkiadót alapított, filmeket forgatott. Legsikeresebb novelláiban fiatalkori élményei, az Egei-tenger partvidékének mindennapjai elevenednek meg. Lélektani hitele, embersége, s kitűnő dialógusai folytán jónéhány képernyőre is került közülük. O Főbb művei: Hasangiller ('Haszánék', elb.ek, 1955); Sevmek Diye Bir $ey ('Valami szeretetféle', elb.-ek, 1965); Yabanin Adamlari ('Mezei emberek', elb.-ek, Sait Faik-díj, 1967); Denizin Kani ('A tenger vére', reg., 1968); Bagriyanifc Ömer'le Güzel Zeynep ('A szerencsétlen Ömer és a szép Zeynep', elb.-ek, 1972); Alqaktan ÜQan Güvercin ('Az alacsonyan szálló galamb', reg., 1981); Agaqlar Gibi Ayakta ('Állva, mint a fák', filmforgatókönyv és film, 1990). O írod.: Asim Bezirci—Refika Taner: Hikáyecilerimiz (1980). Tasnádi Edit táríkh: -> krónika Taritas [taritas], Milán (Zdralovi, 1932. dec. 2.—): horvát költő, prózaíró. Egyetemi t a n u l m á n y a i t Zágrábban végezte, m a j d vidéki városokban dolgozott a közművelődés területén. T ö b b vidéki folyóiratot és gyűjteményes kötetet szerkesztett (Nemi167

TARKA ri, Kulturna panorama, Pakrac danas, Gorán, Poruké, Zbornik mladih—Grubisko Polje). Gyermekek számára írt elbeszélései Velika trka ('A n a g y verseny', 1966), Pauk i Frulica ('Pók és Furulyácska', 1972), valamint Medaljoni ('Medalionok', 1975) c. köteteiben jelentek meg. Nemcsak verseket, elbeszéléseket, és humoros p r ó z á t ír, h a n e m irodalmi és pedagógia t a n u l m á n y o k a t is. O Egyéb fő művei: Gljive i sunca ('Gombák és n a p o k ' , versek. 1960); Epigrami ( ' E p i g r a m m á k ' , 1962); Ljudski smijeh ('Emberi nevetés', versek, 1965); Osnovna sredstva pjesniókog umijeca ('A költői mesterség alapvető eszközei', irodalmi lexikon, 1971); Rjeönik knjizevne interpretacije ('Az irodalmi interpretáció szótára', 1975). Lukács István tarka irodalom; poikilographia; poikilográfia szofisztikához t a r t o z t a k , ez m u t a t k o z i k meg erkölcsi célzatú írásaikban. A m ű f a j elnevezése valószínűleg Aelianus művének görög címére (Poikilé hisztoria, ' T a r k a történetek') vezethető vissza. A t a r k a irodalomhoz t a r t o zó művek számos ismeretet és érdekességet kínálnak az olvasónak az élet minden területéről, látszólag véletlenszerű, t a r k a összevisszaságban. Címük olykor sejtelmesen sok a t m o n d ó (Attikai éjszakák; Erdők), de gyakran hangsúlyozottan egyszerű (Tarka történetek, Emlékezések stb.). T e m a t i k a i sokszínűsége, olykor dialogikus megfogalm a z á s m ó d j a m i a t t a poikilográfia rokon jellegű a -+paradoxográfiáxal, ezen keresztül további kapcsolatai vannak a —tgnomológiával, több író műveiből való szemelgető jellege miatt a —tflorilegiumokksA, valam i n t az életrajzi művekkel. Egyes poikilográfusok művében uralkodóvá válik a szofisztikából örökölt, o k t a t ó jellegű, -+diatribészerű tendencia (pl. Gelliusnál). O A műf a j legjelesebb képviselői: Gellius: Noctes Atticae ('Attikai éjszakák'), mely görög és latin írók szövegeit, ill. megállapításait idézi és magyarázza filozófiai, grammatikai, életrajzi, szövegkritikai, történelmi, jogi és régiségtani szempontból. Favorinus művei a filozófusokról írott Apomnémoneumata ('Emlékezetes dolgok') és a P a n t o d a p é hisztoria ('A t u d á s kincsestára'). A m ű f a j nevét adó Aelianustól két nagy m ű v e t ismerünk: a Peri zóón idiotétosz ('Az állatok sajátosságairól') c. az állatvilágból v e t t fur-

csaságokat a d j a elő könnyeden csevegő hangnemben. A mű korábbi szerzők munkáiból készült kompiláció, de éppen az elveszett szövegek hagyományozása m i a t t volt n a g y hatása. A Poikilé hisztoria ('Tarka történetek') f o l y t a t j a az állattörténetek sorát, de kibővíti jeles személyiségekhez fűződő anekdotákkal, s az ezek életéből lev o n h a t ó erkölcsi tanulságokkal. A m ű f a j talán leghíresebb alkotása Athénaiosz nevéhez fűződik: a Deipnon szophisztón ('Lakomázó szofisták') a platóni szimpozion form á t veszi á t egy római lakomán zajló csevegések megörökítésére: a viták közben hatalmas művelődéstörténeti anyag kerül a felszínre és ezáltal hagyományozódik az utókorra. Athénaiosz sok olyan szerzőtől m e n t e t t meg részleteket, akiknek művei teljesen elvesztek, így csak az idézetek alapján következtethetünk munkásságukra. A poikilográfusok legkésőbbi alkotóinak egyike Nonius Marcellus (i. sz. 4. sz.), az ő m ű v e a lexikográfiához áll a legközelebb: a De compendiosa doctrina ('A tudomány összefoglalása') 20 fejezetben tárgyal szótani érdekességeket. Az 1—12. fejezet nyelvi szempontból vizsgálja a szavakat (szójelentés, rokonérteiműség, rendhagyó ragozások), a 13—20. fejezetben tematikai alapon g y ű j t i ki a szavakat (hajók, ruhák, edények stb. nevei) és az egyes témákhoz gazdag irodalmi illusztrációt ad. Innen ismerjük pl. a Lucilius és Varró szatíráiból f e n n m a r a d t töredékek jelentős részét. Az 5. sz.-i Macrobius Saturnalia c. műve is szimpozion-formában készült, és az egész késői antikvitás legteljesebb szellemi körképét a d j a (főként a vallástörténet, a szinkretizmus jelenségei izgatják), a lakomavendégek vizsgálódásainak k ö z é p p o n t j á b a Vergilius életművét állítva. O A poikilográfia igen nagy hatással volt a középkori és a reneszánsz irodalomra. A bőséges termésből kiemelendő F. Colonna Macrobius művéből s o k a t merítő H y p n e r o t o m a c h i a Polyphili ('Polyphilus álombeli küzdelme') c. műve, amely az antik szinkretizmus mellett a reneszánsz sajátos szinkretizmusát (antik pogány és keresztény hagyományok keveredése okkult keleti elemekkel) t á r j a elénk széles panorámában. A szimpozionformájú poikilográfia éppen egy magyar vonatkozású műben bontakozik ki újra teljes p o m p á j á b a n a reneszánszban: A. Bonfini műve, a Symposion de virginitate et pudicitia coniugali (Muraközy Gy., Beszélgetés a szüzességről és a házasélet tisztaságáról, 1985) egy Mátyás király u d v a r á b a n zajló háromnapos lakomán f o l y t a t o t t emelkedett, művelt, de gyakran ironikus (sőt,

168

TARKA véresen komoly, mert sorskérdéseket feszegető) szellemi párviadalokat megörökítő alkotás. O (—>diatribé, paradoxográfia, gnomológia, florilegium) Sze-pes Erika

dékú The Gentleman from Indiana ('Az indianai úriember', 1899) c. regény t é m á j a a politikai korrupció. E z t követően főként a városi középosztályról írott társadalmi szatírái révén lett ismert. E z t példázza a Growth ('Növekvés') c. regénytrilógiája is: The Turmoil ('Zűrzavar', 1915), a Pulitzerdíj&s The Magnificent Ambersons ('A nagyszerű Ambersonék'. 1918) és a The Midlander ('A közép-indianaiak', 1923). Másik Pulitzer-díjdíS regénye, az Alice Adams (ua., 1921) egy közép-nyugati család társadalmi h a n y a t l á s á t m u t a t j a be. Legnagyobb sikerét egy Penrod nevű fiúcska kalandjairól írott regényeivel érte el, amelyek közül a legismertebbek: Penrod (ua., 1914); Penrod and Sam ('Penrod és S a m ' , 1916), Penrod Jashber (ua., 1929). O E g y é b fő művei: The Plutocrat ('A plutokrata', reg., 1927); The World Does Move ('Mégis mozog a világ', önéletrajz., 1928). O írod.: J . Woodress: Booth Tarkington: The Gentleman from Indiana (1955). Virágos Zsolt

Tarkaratna, R á m n á r á j a n (Harinaphi, B u r d v a n körzet, 1822. dec. 26—uo., 1886. jan. 19.): bengáli (India) drámaíró. A szanszkrit nyelv professzora volt, t ö b b szanszkrit d r á m á t fordított bengálira. Kulin kulaszarvaszva ('Előkelőséghajhász b r á h m a n ' , 1854) c. szatírája az első bengáli társadalmi színmű: egy b r á h m a n n a k négy lánya van, s hogy ne kelljen más kasztbeli vőhöz leereszkednie, mind a négyet egy félszemű, süket, vén bráhmanhoz a d j a feleségül. Navanátak ('Új színdarab', 1866) c. tragédiájában egy földesúr második felesége az első feleséget halálra üldözi. B á r bírálói szerint T a r k a r a t n a darabjai lazán összefüggő jelenetekre hullnak szét, nagy érdeme, hogy a kor társadalmi problémáit v i t t e színpadra. O írod.: S. Sen: History of Bengáli Literature (1960); I. Tovsztih: Bengalszkaja lityeratura (1965); D. Zbavitel: Bengáli Literature (1976). Vekerdi József tarkíb-band ('összetett b á n d ' ) : perzsa strófikus versforma (band). A vele rokon —>tardzsí-bandhoz hasonlóan az azonos vagy közel azonos számú párversből álló s t r ó f á k a t egy vagy két verssor v á l a s z t j a el, de ezek itt nem —* refrénszerűen ismétlődnek, hanem változóak. H a a strófákat elválasztó verssorok azonos rímre végződnek, tartalmilag és formailag a versen belül egy ú j verset a l k o t h a t n a k . Másik f a j t á j a , ha az egyes s t r ó f á k a t tartalmilag nem összefüggő, eltérő rímű sorok választják el. A ritkább formák közé tartozik. O (-*•perzsa irodalmi formák) Jeremiás Éva O A perzsa forma terkib-i bend néven az iszlám kultúra hatása alá került török irod a l m a k b a n is elterjedt . A csagatáj Nevái és Ubajdi, valamint a töröko.-i ->dívánteöÍtészét kiemelkedő képviselői, Baki és Ruhí stb. után még a 19. sz. második felében is olyan neves művelői voltak, mint Töröko.ban Muallim Naci és Ziya Pa§a. O (—>török irodalmi formák) O írod.: P h T F (2. köt., 1964). Tasnádi Edit Tarkington [takingtn], Booth N e w t o n (Indianapolis, Ind., 1869. júl. 29.—uo., 1946. m á j . 19.): amerikai (USA) író. T ö b b egyetemre járt. Rövid ideig Indiana állam képviselőházának t a g j a volt. O T ö b b m i n t 40 regényt és 25 színdarabot (ebből tizenegyet H. H. Wilsonxval) írt. A leleplező szán-

Tárkony Lajos (eredeti név); Ludoviko Totsche (írói álnév); (Budapest, 1902. nov. 29.—uo., 1978. júl. 15.): m a g y a r eszperantó költő, kritikus, irodalomesztéta, műfordító. 1919-ben lett eszperantista, ekkor t ű n t fel első novellájával a Hungara Esperantisto ('Magyar eszperantista') c. folyóiratban. Munkásságának első k o r s z a k á b a n , a 2. világháborúig Ludoviko Totsche álnéven publikált. A Literatura Mondo ('Irodalmi Világ') c. kulturális folyóirat szerkesztőségében a „budapesti iskola" t a g j a k é n t dolgozott, megteremtve a színvonalas eszperantó irodalombírálatot. Minden kritikája, recenziója külön kis irodalmi mű, amelyek mély kulturáltságát, pontosságát és művészi igényességét tükrözik. Elsőként próbált nemzetközi mércét alkalmazni az eszperantó irodalmi alkotások megítélésekor. Depágoalpágo ('Oldalról oldalra', 1932) c. tanulm á n y k ö t e t e vihart k a v a r t : sokan kifogásolták „ n e g a t í v " ítéleteit , f ő k é n t a mindenki által csodált Baghy Gy. esetében. A szerző emiatt egy időre el is b á t o r t a l a n o d o t t és nem publikált. O Folyóiratokban és antológiákban megjelent verseiben halk szavú, közvetlen hangú emberként szólt az olvasóhoz. A szonettforma állt a legközelebb hozzá. Az impresszionizmusra emlékeztető eszközökkel teremtette meg a mindennapok költészetét. Kivételesen tehetséges műfordító volt, aki gondosan igyekezett visszaadni az eredeti mű stílusát, hangulatát. Fordításai részben a Hungara Antologio ('Magyar Antológia', 1933) c. gyűjteményben láttak napvilágot. Eszperantóra

169

TARKA fordította t ö b b e k között Karinthy Fr. U t a zás F a r e m i d ó b a c. m ű v é t . O Az 1960-as években a Magyar Rádió eszperantó adásaiban közreműködött; rendszeres rovattal jelentkezett a Hungara Vivo ('Magyar Elet') c. folyóiratban. O G y ű j t , kiad.: Soifo ('Szomjúság', költ.-ek, 1964). O Magyarul: 1 vers (Jékely Z., N a g y v , 1966, 9.). O írod.: Tárkony-szám ( H u n g a r a Vivo, 1975, 6.); Kalocsay K.: Skizo de E s p e r a n t a literaturhistorio (1979). Varga-Haszonits Zsuzsa Tarkovszkij, Andrej Arszenyevics (Zavrazsje, 1932. ápr. 4.—Párizs, 1986. dec. 29.): orosz filmrendező, filmforgatókönyvíró. Nagy hagyományú orosz értelmiségi családban született. A p j a Arszenyij Tarkovszkij volt, akinek világképe, költői lát á s m ó d j a és erkölcsi p é l d á j a életreszóló nyomot h a g y o t t személyiségén és művészetén, pedig édesapja korán elhagyta őket: külön váltan élő a n y j a nevelte föl. Gyermekkora egy Volga menti kis faluban telt el. 1939-ben Moszkvába költöztek, hogy itt kezdhesse meg iskolai t a n u l m á n y a i t , de a 2. világháború éveiben ú j r a visszatértek a Volga mellé. Ezek az önéletrajzi elemek szövik á t Belij gyeny ('Fehér nap', 1970) c. filmnovelláját, amelyből u t ó b b az A. Misan'nnal közösen írt Zerkalo ('Tükör', 1974) c. forgatókönyv és az azonos c. film készült. A gyermekkor itt felidézett paradicsomi világában minduntalan feltűnik a n y j a valóságos alakja, a p j á n a k pedig a h a n g j a hallható, a m i n t verseit mondja. A gyermekség, az anya—fiú, apa—fiú kapcsolat szinte valamennyi alkotásában fontos szerepet játszott, mintegy modellje lett annak a konzervatív fogantatású — idővel mindinkább vallásos — erkölcsi világképnek, amelynek középpontjában az erkölcsi abszolútum, az élet organikus folytonossága, a tradíció, a folytatás és ismétlés szentsége állt. Csaknem minden művészeti á g b a n kipróbálta tehetségét. Hétéves korától zenei iskolába járt. Arról álmodozott, hogy ,,új B a c h " lesz, de amikor megértette, hogy a zenében nem lehet az első, felhagyott ezzel és tizenegyévesen egy képzőművészeti iskolában kezdett r a j z o t tanulni. A maximaiizmus, a kitűnni vágyás mintegy alkati vonása volt: ,,ha nem vagy első, akkor az utolsó v a g y " — m o n d o g a t t a b a r á t a i n a k . A filmművészethez azonban, amelyben valóban „első" lett, nem j u t o t t el azonnal. 1951-ben — a keleti nyelvekből fordító és a Kelet bölcseletét az ortodox kereszténységgel ötvöző apja n y o m d o k a i t követve — beiratkozott a K e l e t k u t a t ó Intézetbe. A keleti világszem-

lélet, főként pedig Lao-ce t a n í t á s a és a taoizmus legalább olyan nagy hatással volt művésszé válására, mint a klasszikus orosz irodalom, az o r t o d o x keresztény szellemiség és az európai kultúra a m a kimagasló vonulata, melyet J . S. Bach, Leonardo da Vinci, A. Dürer, a Brueghel-fivérek és Beethoven jelentett számára. Művészetének és gondolkodásának e spirituális forrásai minden filmjében t e m a t i k u s a n és motívumszerűen is k ö n n y e n felismerhetők. 1953-ban felhagyott a keleti nyelvek tanulásával és — sok más nemzedéktársához hasonlóan — az igazi élet megismerésének vágyától h a j t v a , beállt egy geológiai expedícióba segédmunkásnak. Amikor 1954-ben felvették a moszkvai filmművészeti főiskolára, több száz kilométernyi tajgai vándorlás, távolkeleti kalandok, s egy egész élet volt már mögötte. M. Romm rendezői osztályába került, ugyanoda, ahol a későbbi író—filmrendező, V. Suksin — Romm másik nagy fölfedezettje — is tanult. 1961 -ben végzett. Egy véletlen szerencsének köszönhetően azonnal megrendezhette első nagyjátékfilmjét: Ivanovo gyetsztvo ('Iván gyermekkora', 1962) c. F o r g a t ó k ö n y v é t V. O. Bogomolov Ivan c. elbeszélésének m o t í v u m a i alapján írta b a r á t j á v a l és alkotótársával, A. Mihalkov-Koncsalovszkijja,1 közösen, s nagy nemzetközi sikert aratott, így az 1962-es velencei filmfesztivál nagydíját is megkapta. A világhír, e kirobbanó siker titka a korszakban is kereshető: az 1960-as években egymás u t á n érkeztek az ,,új hullám o k " és a kulturális érdeklődés fokozottan fordult a film, különösen a kelet-európai, s így a szovjet alkotások felé. Tarkovszkij is a szovjet ,,új h u l l á m " nemzedékéhez tartozott, s indulása elképzelhetetlen volt e nemzedéki fellépés nélkül. Művészként azonban m á r első filmjével elszakadt generációjától — egyrészt metafizikai komolyságával, másrészt a formai tökély iránti igényével, amelyet a kereső—kísérletező 20. sz.-i filmművészet mindaddig nem ismert. E m ű v é n e k különleges h a t á s a abban rejlett, hogy miközben kortársainál jobban hangsúlyozta az új, modern művészeti ág a u t o n ó m i á j á t , a technikai kép, a mozgalmas vizualitás anyagának és művészi megformálásának öntörvényűségét, a klasszikus európai művészet, a spirituális alapon nyugvó orosz irodalom szellemét és lelkét realizálta benne. 0 , akinek filmjeit átitatják a Bibliából, az orosz irodalomból, a keleti költészetből kölcsönzött idézetek, aki szellemileg és érzelmileg oly erősen kötődött az írott szó művészetéhez, különösen a költészethez, a klasszikus festészet170

TARKA hez, minden idők legkevésbé irodalmias filmrendezője volt. Míg a szépirodalomban A. Sz. Puskin, L. Tolsztoj, F. M. Dosztojevszkij, F. Tyutcsev nyűgözte le, a filmben a „filmszerűség" csúcsteljesítményei: Kuroszava, R. Bresson, I. Bergman. Még F . Fellinit is túlságosan „irodalmiasnak" és „festőinek" t a l á l t a , az olyan a v a n t g a r d e rendezőktől pedig, mint pl. Sz. Eizenstein és P. P. Pasolini, elsősorban a kísérletezés komolytalan, a metafizikai mélységeket nem ismerő modern szelleme t a r t o t t a távol. Minden megnyilatkozásában elutasít o t t a , hogy a mozgóképet a nyelv vagy a festészet analógiájára értelmezzék, hogy rendezéseit a „költői film" egykor népszerű műfaji megjelölésével illessék, hogy metaforákat lássanak ott, ahol filmképek vannak. „Minél j o b b egy író, annál kevésbé lehet megfilmesíteni" — vallotta, s jóllehet realizált és t e r v e z e t t filmforgatókönyveinek kiindulópontjául gyakran egy-egy irodalmi alkotás szolgált, semmi sem állt távolabb tőle az irodalmi művek filmes adaptációjánál. Az általa készített forgatókönyvek kevéssé emlékeztettek az eredeti alkotásra, ami örökös konfliktusok forrása volt az író és a filmrendező között: „A forgatókönyvnek nem azt kell megcéloznia, hogy zárt irodalmi alkotás legyen" — fogalmazta meg ő maga. „Ideális esetben a forgatókönyvet a film rendezője írja. Az irodalmi mű csak nyersanyag a rendező kezében, sajátos impulzus egy öntörvényű formavilág megteremtéséhez. Eddigi pályámon tap a s z t a l h a t t a m , hogy olyan kiváló írók nem értik meg ezt a törvényszerűséget, mint Lem vagy Bogomolov." St. Lem Solaris c. elbeszéléséből készült alkotásának (Szolarisz, 'Solaris', 1969) forgatókönyve körül — amely szándéka szerint a t u d o m á n y o s fantasztikum minden rekvizítumát eltünt e t t e volna a filrhből — annyira kiéleződött az író és filmrendező közötti vita, hogy sokáig még a f o r g a t á s is kérdéses volt. Hasonlóképp keserves küzdelem eredményeként j ö t t létre a Sztrugackij-fivérek Piknyik na obocsinye ('Piknik az árokparton', 1972) c. kisregényéből a Sztalker (1978: Földeák T., Stalker, 1984) c. film forgatókönyve. „Lehetetlen teljesen szétválasztani ezt a két foglalkozást — a rendezést és a forgatók ö n y v í r á s t " — vallotta a rendező, s ezért törekedett a r r a az „ideális esetre", amikor ő maga volt filmjeinek forgatókönyv írója is. Ennek első kísérletét az A. MihalkovKoncsalovszkij]&\ közösen írt Andrej Rubljov (1964: R a b Zsuzsa, Az ikonfestő, 1972) c. szcenárium jelentette, amelynek motívumai alapján készült 1966-ban, azonos c.

g r a n d i ó z u s j á t é k f i l m j e (eredeti címe Sztrasztyi po Andreju, 'Andrej-passió' lett volna), talán leghányatottabb sorsú alkotása, amelyet h a z á j á b a n csak 1972-ben mu- • t a t t a k be. Ez volt a fiatal rendező második nagyfilmje, amellyel mintegy visszakanyar o d o t t a 19. sz. orosz irodalmának szellemiségéhez és megteremtette a „szovjet filmb e n " az orosz film utolérhetetlen m i n t á j á t . „Filmművészetünk hagyományai — írta — nemcsak a szovjet film úttörőinek munkáiban, hanem a nagy orosz irodalomban, költészetben, kultúrában is gyökereznek." Ezért fordult ú j r a meg ú j r a a klasszikus regények — mindenekelőtt Dosztojevszkij A kamasz és A félkegyelmű c. művei — megfilmesítésének tervéhez, jóllehet ezeket a filmeket sem adaptációként, hanem ú j és s a j á t alkotásokként gondolta el. A klasszikus orosz irodalom szellemi tradíciójához való visszatérést kezdettől fogva a modern technikai médium, a film különös anyagának művészi megformálásával érte el. E különös anyagnak nem a mozgóképet, hanem a mozgóképben realizálódott időt tekintette, a filmkészítést úgy határozva meg, mint „szobrászkodást az idővel" vagy „időszobrászatot". Ebben az értelemben a filmművészet túl van a szón, a nyelven és a szó sem mint a film terve, sem mint a n n a k megértési módja nem előzheti meg, ill. nem követheti a filmet. A szó a mozgókép tárgyiasult eleme, amely zörej és lárma, vers és dialógus is lehet, de sohasem s z a k a d h a t el a képtől, nem emelkedhet fölé, nem hord o z h a t j a annak jelentését. í g y pl. a Puskinnak. Csaadajevhez írott leveléből felolvasott részlet a Tükör c. filmben n e m illusztráció, nem ideológiai üzenet, amely a jelenet fölé emelkedik: a múlt és a jelen idősíkjainak víziószerű, mégis érzékien konkrét egybecsúszása egy moszkvai értelmiségi lakás enteriőrjében a felolvasott levélrészlet e t egy sorba helyezi a bútorokkal, a napfénnyel, az idős nemesasszony alakjával, a párolgó teáspohárral, a tekintetekkel, a zenével, amely ugyancsak a képből magából bontakozik ki. A klasszikus tradícióhoz való következetesen modern visszatérést, a mozgókép ultramodern és technikai nyelvének metafizikai, szellemileg konzervatív artikulálását a kortársak egy része félreért e t t e . így A. Szolzsenyicin szenvedélyesen és igaztalanul t á m a d t a az Andrej Rubljov c. filmet, anélkül, hogy észrevette volna: a 19. sz.-i orosz irodalom szelleme éppen e művészeti ág közegében vált ú j r a elevenné. Más kortársak viszont éppen ezt emelték ki, amikor ugyanezt az alkotást egyenesen a H á b o r ú és béke c. regény mellé helyezték.

171

TARKA A kiváló orosz reneszánszkutató, L. J . Pinszkij szerint: ,,A Rubljov nemzeti film — ahogy a H o l t lelkek és A K a r a m a z o v testvérek azok az i r o d a l o m b a n . . . Bámulatos, mennyire szabad ez a film mindenféle »narodnyik«, »pocsvennyik«, etatista, álhumanista előítélettől (csupán a mindig tiszt á n orosz értelemben v e t t h u m á n u m i t a t j a át, az a h u m á n u m , amely sohasem ment el a »humanizmusig«, a »büszke embere apoteózisáig, Puskintól, a Cigányoktól és az Anyegintől kezdődően — mindmáig)." O Az 1970-es években írt forgatókönyveinek nem mindegyikét f o r g a t h a t t a le, lehetőségei egyre korlátozódtak. 1976-ban készült Gofmaniana (Hetényi Zsuzsa, Hoffmaniana, részlet, Filmvilág, 1990, 7—9.) c. szcenáriumából. melynek középpontjában a romantikus mesék szerzőjének haldoklása állt volna, mégsem lett film. Ugyancsak le kellett mondania a H a m l e t megfilmesítésének tervéről, amelyet 1976-ban Moszkvában színpadra á l l í t h a t o t t . 1982-ben u t a z o t t ülaszo.-ba, hogy szovjet—olasz koprodukcióban leforgassa Nosztalgija ('Nosztalgia') c. művét, melynek forgatókönyvét T. Guerraval közösen írta. Ebből az utazásból végül emigráció lett: a N y u g a t o n elkészített alkotás alap történe te a rendező s a j á t életeként elevenedett meg, hősének halála a szerző halálába f o r d u l t át. Halálos betegen megírta még Zsertvoprinosenyije (1986: Szilágyi Á., Áldozathozatal, részlet, Vig, 1988, 1.) c. forgatókönyvét, amelynek forgatására Svédo.-ban került sor. Elete utolsó időszakában hívő lett és mindinkább a katolicizmus felé fordult. Gondolkodása és utolsó két rendezése is megtelt az orosz szellemiségre oly jellemző eszkatológikus motívumokkal, az apokalipszisre való felkészülés érzületével. Akárcsak egykor Nv. Gogol és L. Tolsztoj esetében, a vallási konverzió őt is a művészettől a vallási igehirdetés felé fordította, s ez utolsó filmjeire is r á n y o m t a bélyegét. Szent Antal megkísértését készült még megfilmesíteni, de erre már nem kerülh e t e t t sor. O A filmművészetről vallott nézeteit részben n é m e t ü l megjelent könyve — Die versiegelte Zeit (1985: Láng I., Lepecsételt idő, részlet, Filmvilág, 1987, 3.) —, részben a moszkvai filmművészeti főiskolán elhangzott — t a n í t v á n y a i által lejegyzett és közreadott — előadásai (Forgács I., Előadások a filmrendezésről, Filmkultúra, 1990, 6. és 1991, 1—3., 5.) tartalmazzák. O A 20. sz.-i filmművészet kiemelkedő a l a k j a volt, aki életművével nemcsak az orosz film az ortodox ikontradíciót a nagy orosz próza „keresztény realizmusával" egyesítő egyedülálló, heroikus és egyúttal kivéte-

les teljesítményét hozta létre a szovjet korszakban, hanem a tradíció és modernitás, spirituális alapon nyugvó és klasszikus szintézisét is megteremtette. O Magyarul még: 1 t a n . (n. n„ Filmvilág, 1984, 3.); Napló ( H a r d y Júlia, uo., 1989. 9—12.). O írod.: K . Szimonov: Költemény I v á n gyermekkoráról (Töprengő írások, 1973); Nemes K.: A kor kifejeződése Andrej Tarkovszkij műveiben (Á szovjet film h a t évtizede, 1977); Kovács A. B.—Szilágyi Á.: Andrej Tarkovszkij — az orosz film Stalkere (1985); uők: Les Mondes d'Andrei Tarkovski (1987); B. Sztrugackij: Visszatérés (Szputnyik, 1988, 3.); A. de Baecque: Andrei Tarkovski (1989); A. Szolzsenyicin: A Rubljov-film (Filmvilág, 1989, 5.); Marina T a r k o v s z k a j a (szerk.): 0 Tarkovszkom (1989); Tvorcsesztvo Ándreja Tarkovszkovo (1990); Báron Gy.: A ház és a katedrális. Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia (Magyar Napló, 1990, 1.); M. Turovszkaja: 7 1/2 ili filmi Andreja Tarkovszkovo (1991); Mir i filmi A n d r e j a Tarkovszkovo (1991); Olga Szurkova: K n y i g a szoposztavlenyij (1991). Szilágyi A kos Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics (Jelizavetgrád. 1907. jún. 25.—Moszkva, 1989. m á j . 27.): orosz költő, műfordító. Értelmiségi családban született. Ősei abból az a r a b fejedelmi törzsből származtak, amely a 15. sz.-tól állt a meghódított Dagesztán — a Tarkovszkiji kormányzóság — élén. A család Erzsébet cárnő uralkodása idején Pét e r v á r o t t letelepedett ága őrizte és fenntart o t t a a keleti és arisztokratikus eredet életrajzi tényét, ami nem m a r a d t h a t á s nélkül 20. sz.-i utóduk kulturális vonzalmaira, bölcseleti beállítódására, lírai nyelvére sem. Apja, Alekszandr Karlovics legendás hírű „narodovolec" (a Népakarat elnevezésű illegális narodnyik szervezet tagja), a m a g á n t u l a j d o n elvi ellenzője volt, aki öt évet t ö l t ö t t szibériai száműzetésben. Lenyűgöző műveltségével, nyelvtudásával, szociális érzékenységével és a mindenkori h a t a l o m m a l szembehelyezkedő „erkölcsi ellenzék" ethoszával az orosz értelmiségi tradíciót közvetítette fia számára, Gyermekkorának varázslatos világa egy életre elkísérte. E „paradicsomi idő" — amelyben még mindenki „ h a l h a t a t l a n " , s amelyben a lét játékos könnyűsége uralkodik — tért vissza 1987-ben publikált kései, költői elbeszéléseiben (Marszianszkaja obezjana, 'Marsbéli kismajom'; Csugyesza letnyevo dnya, Thiery Henriette, Egy nyári n a p csodái, Nagyv, 1987, 12.; Obmorozsennije ruki, uő, Az elfagyott kéz, uo.; Tocsilscsiki, 'Kö172

TARKA szörűsök') és a szójátékok, rigmusok iránti gyerekes vonzódásában, amely lírájában magasrendű f o r m a j á t é k k á nemesült. Mint kisvárosi kamaszköltő a f u t u r i s t á k é r t lelkesedett és f u t u r i s t a csínyekkel igyekezett felhívni m a g á r a a figyelmet. 1925 és 1929 között az Összoroszországi Költő Szövetség irodalmi kurzusait látogatta Moszkvában és élte az örökké pénztelen és éhes bohém művészfiatalok életét. E k k o r kötött házasságot évfolyamtársával, Marija Ivanovna Visnyakovával. 1932-ben született fia, Andrej Tarkovszkij, a később világhírű filmrendező, aki a p j a sajátos költői világát és bölcseleti felfogását igyekezett átültetni a mozgó vizualitás nyelvére. Filmjeiben gyakran elhangzottak Tarkovszkij versei, s alakjának, szerzői hangjának szintén fontos szerep j u t o t t . O Az 1920-as években verses t á r c á k a t t e t t közzé a Gudok c. szatirikus lapban. Első lírai költeménye 1926ban jelent meg, önálló verseskötete azonban csak későn, 1962-ben l á t o t t napvilágot. Az orosz költészet „Gutenberg előtti korszakában" (Anna Ahmatova) az ő verseit is kéziratban másolták és terjesztették, akárcsak Anna Ahmatova, 0 . Mandelstam, Marina Cvetajeva és B. Paszternak költői műveit. Az egy nemzedékkel később induló és saját kortársai között magányos Tarkovszkij nemcsak a poétika és az erkölcsi —metafizikai irányultság tekintetében kötődött a modern orosz líra posztszimbolista, főként a k m e i s t a (-+akmeizmus) áramlatához, hanem osztozott az irányzathoz tartozó lírikusok művészi és emberi sorsában is. Az irodalmi érvényesülést, a megjelenést különben sem hajszoló, elmélyülésre hajlamos fiatalember az 1930-as évek elején visszahúzódott, s műfordítással kezdett foglalkozni. Az évtizedekkel később kiadott versei — e tragikus korszak levegőjét idéző komor h a n g u l a t u k és t é m á j u k miatt — egyébként aligha jelenhettek volna meg ekkoriban. A m ű f o r d í t á s azonban nem csupán menekülés és kenyérkereset volt számára: mint „neoklasszikus", a világkultúrát saját lírai nyelveként használó, kifinomult és nagy t u d á s ú formaművész az arab, örmény, grúz, héber, türkmén költészet filozofikus beállítottságában és ornamentális játékosságában s a j á t világszemléletének és lírai érzékenységének talált e g y f a j t a tárgyias, személytelenül személyes kifejezési formát. T ö b b díjjal is elismert virtuóz fordításai költői életműve teljes értékű részét alkották. A színészi adottságáról, különleges utánzókészségéről ismert költő a műfordításokban a szerepjátszó „objektív lír a " egyéni v á l t o z a t á t t e r e m t e t t e meg. O

Panteisztikus, a keleti vallásbölcselettel rokon világfelfogására döntő hatással volt az 1930-as években újrafelfedezett kereszténység: lelki tanítómestere, V. I. Vernadszkij akadémikus a d t a kezébe a századforduló orosz vallásfilozófusainak, P . Florenszkijriek és Sz. Bulgakovnak a m ű v e i t , v a l a m i n t a Bibliát, amely ettől kezdve m i n d e n n a p o s olvasmánya és lírájának éltető forrása lett. E tekintetben is az orosz „ e z ü s t k o r " , a századforduló nagy nemzedékéhez tartozott inkább, semmint ahhoz, amelyhez életkora szerint sorolható. D e éppen kései indulása m i a t t nem az a v a n t g a r dista — társadalmi, politikai orientációjú — modernekhez, hanem az ekkoriban üldözött, föld alá kényszerült metafizikus modernekhez állt közel, akik a totalitárius állam immorális könyörtelenségével szembehelyezkedve, a keresztény valláserkölcsre támaszkodtak. Szoros szálak fűzték az 1938b a n emigrációjából hazatért Marina Cvetajevához és az ugyancsak nagy késéssel felfedezett költőnőhöz, Marija Petrovihhoz. Verseit nagyra becsülte B. Paszternak, s a m i k o r Pered sznyegom ('Havazás előtt', 1962) c. első verseskötete napvilágot l á t o t t , A n n a Ahmatova köszöntötte az ö t v e n h a t éves „fiatal költőt": „Ez az új h a n g az orosz költészetben sokáig fog zengeni." O A 2. világháború éveiben a Bojevaja trevoga c. f r o n t ú j s á g szerkesztőségében dolgozott, egy-egy korabeli háborús sláger szövegét is ő írta. Egy súlyos sebesülésébe csaknem belehalt: fél lábát amputálni kellett. A halál határhelyzete, a háborús élmények és a szovjet társadalom visszazuhanása a háború u t á n a sztálinizmus legsötétebb korszak á b a — mindez líráját még i n k á b b az „örök dolgok", a kozmikus létezés, a természet, a transzcendencia felé f o r d í t o t t a . Az 1960-as évek elején, amikor a tradíciót és modernitást, egzisztenciális és vallásos élményt, keletiséget és nyugatosságot eredeti módon és nagy formaművészettel ötvöző lírája a „kéziratos" szovjet szubkult ú r á b ó l eljutott a n y o m t a t o t t megjelenésig, még nem foglalhatta el az őt megillető helyet. Az 1920-as évek avantgarde művészetéhez visszakanyarodó szovjet ,,új hull á m " fiatal poétáinak hangos, erős effektusokkal dolgozó közéleti pódium-költészete e l t a k a r t a az erkölcsi és metafizikai alapon álló orosz modernek — akkor még jórészt „ k é z i r a t o s " — líráját, köztük az ö v é t is. Csak az 1960-as évek végétől, a politikai illúziók szétfoszlása és az „új h u l l á m o s " közéleti líra gyors kiüresedése és elhiteltelenedése u t á n következett be az az ideológiai f o r d u l a t , amely a „szovjet" és az „orosz"

173

TARKA megkülönböztetéséhez, sőt szembeállításához, s ezzel e g y ü t t a klasszikus orosz tradíció, a spirituális értékek újrafelfedezéséhez és az egykori „kéziratos költészet" kanonizálásához vezetett. Ez a változás a magyarázata annak, hogy Tarkovszkij elismertsége, irodalmi jelentősége szinte évről-évre nőtt: az új, n e m hivatalos, de i m m á r uralkodó irodalmi k á n o n n a k valósággal kultikus alakja lett. Az életművét ú j a b b és ú j a b b metszetekben bemutató gyűjteményes verseskönyvei (Zemle — zemnoje, 'A földnek — földit', 1966; Vesztnyik, 'Hírnök', 1969; Sztyihotvorenyija, 'Versek', 1974; Zimnyij gyeny, 'Téli nap', 1980) „választott nemzedékének", Marina Cvetajevának, Mandelstamnak, Anna Ahmatovának, Pciszternáknak a köteteivel egy időben jelentek meg, ezzel is kifejezésre j u t t a t v a szellemi és poétikai összetartozásukat. O Költészetében a posztszimbolista „objektív líra" egyik n e m ironikus, ornamentálisan érzéki, metafizikusán komoly változat á t t e r e m t e t t e meg, amely F. Tyutcsev romantikus panteizmusáig és A. Fet artisztikus bölcseleti lírájáig nyúlt vissza, a 20. sz.-ban pedig egyszerre idézte T. S. Eliot, B. Paszternak és Weöres S. lírai alkotásait. Ahogy szellemi tekintetben a „világba vet e t t " , saját „ é n " - j é b e zárt modern egyén egzisztenciális k í n j á t a hagyományos vallási—metafizikai világképre és világélményre v o n a t k o z t a t v a próbálta harmóniává oldani, úgy a művészi forma szintjén a kísérletező, kánondöntő és formabontó avantgarde költészet „ k á o s z á t " a klasszicizáló formatökélyben és az ornamentális f o r m a j á t é k ban „oldotta fel". A. Blokhoz hasonlóan a lírát a világharmónia részeként fogta fel: a költő a megformálás folyamatában a káoszt győzi le és a világharmóniát gyarapítja. így, a szimbolistákhoz hasonlóan ugyancsak a spirituális tapasztalat kiválasztott, különleges eszközének t e k i n t e t t e a költői szót: „a prózai szót akkora távolság választja el a költői szótól, mint a fizikai kísérletet a csodától". Akár a romantikusok a t és a szimbolistákat, őt is a nyelv tökéletlensége, korlátoltsága nyomasztotta: a teljesség, a világharmónia, a lét spirituális egysége tökéletesen csak a szavakon túllépve, a meditáció csöndjében fejezhető ki. Megőrizte a szimbolizmus vallásos—metafizikai komolyságát, az érzéki világ felszíne mögött meghúzódó „lényegvilágba" vetett hitet, de nem állította szembe az érzéki— mindennapi élettel. Nem a szimbólumok allegorikus, elvont nyelvén fejezte ki ezt, hanem a hétköznapi, az esetleges, az egyszeri és kozmikus, az örökkévaló, a spiritu-

ális metaforikus—metonimikus összekapcsolásával, váratlan, érzékien felfokozott, az oximoron felé hajló költői képekkel és szuggesztív, eredeti zenei—ritmikai képletekkel fogalmazta meg. Lírájában a vallásos komolyság, a költészet mint a létezés „megismerésének" kiválasztott eszköze nem a költő-próféta és a költő-varázsló romantikus—szimbolista szerepe felé m u t a t o t t , hanem az ,,én"-ből való spirituális kiválást és a természeti—kozmikus léttel, a világkultúrával való lényegi azonosság átélését t e t t e lehetővé. O A költői nyelvről, a költészet technikájáról és a műfordításról szóló t a n u l m á n y a i t 1967-ben a Lityeraturnaja Gazeta és a Voproszi lityeraturi c. irodalmi lapban publikálta. O Művészetét 1989-ben posztumusz Állami irodalmidíjjal ismerték el. O Művei még: Poveszty o prekrasznoj Gulaim ('Elbeszélés a gyönyörűséges Gúláimról', 1958); Volsebnije gori. Poezija Gruzii ('Varázshegyek. Grúzia költészete', versek és műfordítások, 1978); Sztyihi raznih let ('Sok év versei', 1983); Sztyihi i rasszkazi ('Versek és elbeszélések', Novij mir, 1987, 5.); Ot junosztyi do sztarosztyi ('Az ifjúságtól az öregségig', versek, 1987); Zvjozdi nad Aragacem ('Csillagok Aragac fölött', versek és műfordítások, 1988). O Gyűjt, kiad.: Izbrannoje. Sztyihotvorenyija, poemi, perevodi, 1929—1979 ('Válogatás. Versek, poémák, műfordítások. 1929—1979', 1982). O Magyarul még: 1 tan. (Csala K., A líra ma. Vallomások, eszszék, 1968); 8 vers (Balla Gy., Garai G., L a d á n y i M., Szovjet Irodalom, 1975, 4.); 5 vers (Baka I., N a p j a i n k , 1986, 7.); 7—7 vers (uő, Nagyv, 1987, 8.; Baka I., Kiss B „ Garai G., Szovjet Irodalom, 1987, 9.); 4 elb. (Thiery Henriette, Nagyv, 1987, 12.); Versei ( B a k a I., 1988). O írod.: Ny. Sztyepanov: Za csetverty veka (Gyeny Poezii, 1963); A. Úrban: Konflikti v poezii A. T a r kovszkovo (Zvezda, 1966, 11.); A. Marcsenko: Csto takoje szerjoznaja poezija? (Voproszi Lityeraturi, 1966, 11.); Ny. Sztyepanov: Poezija beszpokojnoj miszli (Moszkva, 1967, 4.); B. Runyin: Vlaszty szlova (Voproszi Lityeraturi, 1967, 5.); G. Filippov: Pereklicska p a m j a t y i sz szügyboju (Zvezda, 1970, 7.); Szvetlana Arro: Szvjaznije vremenyi (uo., 1972, 3.); V. Mustajev: A költő és kora (Szovjet Irodalom, 1975, 4.); Sz. Csuprinyin: D u d k a Marszija (Lityerat u r n o j e Obozrenyije, 1980, 8.); Szőke K a t a lin: A. Tarkovszkij költői világa (Új F o r r á s , 1986, 5.); F. Medvegyev: Tíz este Arszenyij Tarkovszkijnál (Szovjet Irodalom, 1987, 9.); A n n a Ahmatova: Arszenyij Tarkovszkij verseiről (uo„ 1989, 6.); G. R a t g a u z :

174

TARLE Nyeizglagyimaja pecsaty (Lityeraturnoje übozrenyije, 1990. 7.); Sz. Mityina: Iz beszed sz A. Tarkovszkim (Iszkussztvo kino, 1992, 10—11.). Szilágyi Á kos Tarlan, Ali N i h a t (Isztambul, 1898—uo., 1978. szept. 30.): török irodalomtörténész, költő. Francia—perzsa szakos bölcsészdiplomával kezdett középiskolában tanítani; 1933-tól egyetemi docens, 1941 -tői egyetemi tanár volt. Verseit, prózaverseit Güneq Yaprak ('Nap levél', 1953), ill. Kugular ( ' H a t t y ú k ' , 1970) c. a d t a ki. Legfontosabb kutatási területe a divan edebiyah, jó néhány divánköltő (tyeyhí, Hayali Bey, Necati, Zatí, Ahmet Pasa stb.) kiadása fűződik nevéhez. O F ő b b tanulmánykötetei: Edebi Sanatlara Dair ('Az irodalmi művészetekről', 1931); Divan Edebiyahnda Muamma ('A m u a m m a a divánirodalomban', 1936); Metinler tyerhine Dair ('A szövegelemzésről', 1937); Abdülhak Hámit (ua., monogr., 1947). O G y ű j t , kiad.: Edebiyat Meseleleri ('Irodalmi kérdések', tan.-ok, 1981). O írod.: Yusuf Ziya í n a n : Prof. Dr. Ali Nihat Tarlan (1965).' Tasnádi Edit Tar le, J e v g e n y i j Viktorovics (Kijev, 1875. nov. 8.—Moszkva, 1955. jan. 5.): orosz történész, író. Német zsidó családból származott. A kijevi egyetem történelem —filológia karán végzett, kora egyik jelentős historikusa, az „orosz iskolához" tartozó I. V. Lucsickij t a n í t v á n y a k é n t . Első jelentős műve m a g y a r vonatkozású volt: Kresztyanye v Vengrii do reformi loszifa II. ('Parasztok Magyarországon II. József ref o r m j a előtt', 1896). 1903 és 1917 között a pétervári egyetem liberális, sőt egy ideig demokrata nézeteiről ismert magándocenseként adott elő. Hallgatói előtt nem titkolt a — főként az 1905-ös forradalmi események idején —, milyen avíttnak tekintette a cári a u t o k r a t a rendszert. Ezért is állandóan rendőrségi megfigyelés alatt t a r t o t t á k . Korai t u d o m á n y o s munkássága összhangban állt politikai radikalizmusával: érdekes életrajzi p o r t r é k a t szentelt kora nyugateurópai köztársasági politikusainak, bölcsészdoktori értekezését pedig Morus Tam á s Utópiájáról írta (1901). O Tudós kortársai köréből nemcsak páratlan munkabírása és szerteágazó nyelvtudása, az egyetemes és hazai történeti trendek ismerete, hanem szépírói v é n á j a is kiemelte. Akár a francia m u n k á s m o z g a l o m témaköréből publikált (Rabocsij klassz vo Francii v epohu revoljucii, 'Munkásosztály Franciaországban a forradalom korában', 1—2. köt., 1901—1911), a k á r Napóleon uralmának

egy-egy s t á d i u m á t elevenítette fel levéltári k u t a t á s a i tükrében (Kontyinyentalnaja blokada, 'Kontinentális zárlat'. 1913), az olvasó mindig úgy hihette: regényíróval v a n dolga. Érdekesek az A. Puskin és L. Tolsztoj stílusával kapcsolatos írásai. U g y a n a k kor az évek során munkássága egyre kevésbé lett „átpolitizált". Liberális felfogású magasértelmiségi lévén — 1913 és 1917 között a jurjevi (ma: t a r t u i ) egyetemen tanít o t t , 1918-tól a pétervári egyetem rendes t a n á r a , 1921-től az Orosz T u d o m á n y o s A k a d é m i a levelező t a g j a volt. Idegenked e t t a vulgármarxizmustól, de nem v e t e t t e el az osztályküzdelemmel kapcsolatos történeti teóriákat. Mindazonáltal az 1920-as években keményen bírálták a korszak legism e r t e b b hivatalos történészei, M. Pokrovszkij és t a n í t v á n y a i . Különösen a Jevropa v epohu imperializma ('Európa az imperializmus korában', 1927) c. monumentális m u n k á j á b a n inkább Hilferding, mint Lenin koncepciójára támaszkodott, s ezzel n a g y v i h a r t k a v a r t szakmai berkekben. O A SZU-beli rendszerváltás előtti lexikonok és segédkönyvek hallgattak arról, hogy a nemzetközi hírű tudóst az ún. „történész", vagy más néven „ a k a d é m i k u s " (koncepciós) per másodrendű v á d l o t t j a k é n t 1930ban öt évi börtönre, ill. Közép-Ázsiában letöltendő száműzetésre ítélte a sztálini igazságszolgáltatás. A vád szerint egy ellenforradalmi hatalomátvétel esetén ő lett volna a monarchista k o r m á n y külügyminisztere. Ekkor megfosztották az 1927-ben a d o m á n y o z o t t akadémikusi rangjától is. A b ü n t e t é s letöltése előtt amnesztiában részesült és visszaköltözött az európai Orosz o.-ba, Sztálin személyes utasítására azonban nem Leningrádba (ahol nagy népszerűségnek örvendett), hanem Moszkvába. A d i k t á t o r n a k ugyanis kellettek ú j udvari történészek az időközben kiátkozott v a g y börtönbe v e t e t t Pokrovszkij-tanítványok h e l y e t t . iVapóZecm-életrajza ( N a p o l e o n , 1936: Déry T., Aranyossy P., ua., 1946), m a j d Talleyrand-biográfiája (Talejran, 1939: Szöllősy Klára, Talleyrand, 1950) hamarosan a szovjet könyvpiac bestsellere lett, s minden világnyelvre lefordították. A sztálini vezetés e művek alapján úgy érezte, hogy a napóleoni korszak nagy egyéniségeivel vetheti össze magát, míg az átlagolvasó e könyvek lebilincselő cselekményét értékelte, de — szintén a szovjet jelenkorra asszociálva — arra is gondolt, hogy milyen véres kezű hóhérok lehettek az egykori jakobinus generálisok és államférfiak. O A cári Oroszo. históriájával foglalkozó könyvei számos új forrás feldolgozásán alapul-

175

TARLT t a k : Nasesztvije Napoleona na Rossziju (1937: Turóczi J . , 1812. Napoleon Oroszországban, 1944); Nahimov (1940); Krimszkaja vojna ('A krími háború', 1—2. köt., 1941 —1943); Borogyino (1962), szembetűnő viszont nagyorosz, nacionalista szemléletük. A 2. világháború idején számos antifasiszta cikket publikált, m a j d az 1950-es évek elején a Moszkvából inspirált nemzetközi békemozgalom rendezvényein vállalt szerepet. Nem sokkal Sztálin halála előtt kemény s a j t ó k a m p á n y kezdődött ellene, amely felsőbb u t a s í t á s r a hamarosan abbam a r a d t . O G y ű j t , kiad.: Szocsinyenyija v dvenadcatyi tomah ('Művei tizenkét kötetben', 1957—1962); Iz lityeraturnovo naszlegyija akagyemika J. V. Tarle ('J. V. Tarle akadémikus irodalmi örökségéből', 1981). O Magyarul még: A burzsoá diplomácia cselfogásai (tan., Makai I., 1946); 1 t a n . (Rozv á n y Jenőné, Mi lesz a németekkel?, 1947). O írod.: Iz isztorii obscsesztvennih dvizsenyij i mezsdunarodnih otnosenyij. Szbornyik sztatyej v p a m j a t y akagyemika J . V. Tarle (1957); Problemi isztorii mezsdunarodnih otnosenyij. Szbornyik s z t a t y e j p a m j a t y i akagyemika J . V. Tarle (1972); J . I. Csapkevics: J e v g e n y i j Viktorovics Tarle (1977); Iz lityeraturnovo naszlegyija akagyemika J . V. Tarle (1981); V. Bajevszkij: Sztyil isztorika (Novij mir, 1982, 8.); J u . Csernyecovszkij: K a k Sztálin szpasz „Napoleona" (Szovjetszkaja kultura, 1989, dec. 5.). Kun Miklós Tarlton [taltön], Richárd (Condover, Shropshire ?—?, 1588): angol színész, költő. Kocsmárosból lett az Erzsébet kori színjátszás legnagyobb egyénisége, a királynő kedvence és színtársulatának örökös tagja. O Annyira k i t ű n t a közönsége által fölvet e t t bármely témáról rögtönzött verselésben, hogy az angol nyelvben a „tarltonizál" (tarltonize) szó fogalommá vált. A királynő színészei számára írta The Seven Deadlie Sins or Five Plays in One ('A hét halálos bűn a v a g y öt színdarab egyben', 1585) c. színjátékát, amelyen kívül számtalan korabeli dal és szellemes m o n d á s szerzőjeként t a r t o t t á k számon, jóllehet a halála u t á n kiadott, többkötetes Tarlton's Jests ('Tarlton tréfái', 1638) sok korábbi eredetű mókát is t a r t a l m a z . A hagyomány szerint ő volt Yorrick modellje Hamlet monológjában. Neve és a l a k j a még 1798-ban is szerepelt londoni kocsmai cégéreken. Somogyi György Tarmola, R a m a n Jakavlevics (Mir, 1936. ápr. 4.—): belorusz költő. 1960-ban végezte

el a minszki pedagógiai főiskolát, m a j d a belorusz tévé m u n k a t á r s a k é n t dolgozott. O Művei 1958 óta jelennek meg n y o m t a t á s b a n . F ő t é m á j u k a nagy honvédő h á b o rú, és a háború során t a n ú s í t o t t emberi nagyságok, hőstettek. Gyermekeknek is írt, f ő k é n t háborús filmek forgatókönyveit. O F ő b b verseskötetei: Aszkolki i roszi ('Szilánkok és h a r m a t ' , 1964); Povnya ('Telihold', 1966); Abnavlennye ('Megújulás', 1968); Bobacs ('Borsószem', 1974); Pavaha ('Tisztelet', 1976); Vobrazi vecsara ('Esti képek', 1982); Tolki b dahavaric ('Csak elmondhassam', 1986). Téren Gyöngyi Tarn [tan], Nathaniel (Párizs, 1928. j ú n . 30.—): amerikai (USA) költő. Gyermekkor á b a n az angol mellett a francia nyelvet is e l s a j á t í t o t t a , m a j d Cambridge-ben, a Sorbonne-on, Chicagóban és Londonban folytatott tanulmányokat. Guatemalában, Alaszkában és Burmában dolgozott, hogy a z t á n különböző amerikai, angol és kínai egyetemeken tanítson. Az 1950-es és 1960as években francia nyelvű, szürrealista verseket is írt, kitartóan foglalkozik tibeti buddhizmussal. Versei J . Donne, P. Neruda (akit fordított) és K . Rexroth hatásáról árulkodnak. O Főbb verseskötetei: Old Savagej Young City ('Vén ember — ifjú n a g y v á ros', 1964); The Reautiful Contradictions ('Gyönyörűséges ellentmondások', 1969); October: A Sequence of Ten Poems Followed by Requiem Pro Duabus Filiis Israel ('Október: tíz összefüggő vers és rekviem pro d u a b u s filiis Israel', 1969); A Nowhere for Vallejo ('Sehol Vallejonak', 1972); Lyrics for the Bride of God ('Líra Isten menyasszon y á n a k ' , 1975); AtitlanjAlashka: New and Selected Poems ('Atitlan/Alaszka: ú j és vál o g a t o t t versek', J . Rodney-vel közösen, 1979); Palenque: Selected Poems 1972— 1984 ('Palenque: válogatott versek 1972— 1984', 1986). O írod.: Doris Sommer: America as Desired: Nathaniel T a r n ' s P o e t r y of the Outsider as Insider (American P o e t r y 1—4. köt., 1984). Somogyi György Tarnawski [tarnavszkij, Wit (Kosów, 1894. júl. 6.—Monmouth, Wales, 1988. aug. 5.): lengyel író, kritikus, műfordító. A lembergi orvostudományi egyetemen t a n u l t , m a j d az osztrák (1915—1918) és a lengyel (1918—1920) hadseregben szolgált . Az a p j a által alapított kosówi természetgyógyászati intézet asszisztense m a j d igazgatója lett, 1926-ban doktorált. A Prosto z mostu kritikusa (1936—1939) volt. A szovjet bevonulás u t á n Románián á t Ciprusra menekült, m a j d a Közel-Keleten volt katonaorvos. 176

TARNO 1948-ban Angliába költözött; 1967-ig, nyugdíjazásáig kórházakban dolgozott. A Joseph Conrad SocÁety tiszteletbeli t a g j a ; 1969-ben m e g k a p t a a lengyel emigráns írószövetség díját. O Conrad-tanulmányai és fordításai a legismertebbek: Conrad — czlowiek, pisarz, Polák ('Conrad — az ember, az író, a lengyel', 1972) e. monográfiája mellett ő szerkesztette a Conrad zyivy ('Az élő Conrad') c. kötetet. Conrad hatása regényein is érezhető. Az Ucieczka ('Menekülés', reg., 1960) a bolsevikok által elfoglalt Kelet-Galíciában játszódik; szélsőséges helyzetekben vizsgálja az erkölcsi értékek teherbíró képességét. O Kritikai m u n k á i n a k nagy részét a katolikus egzisztencialista és az emigráns lengyel szerzőkről írta: Mój ojciec ('Apám', 1966); Pisarze chrzescijanskiej rozpaczy ('A keresztény kétségbeesés írói', 1977); Od Gombrowicza do Mackiewicza ('Gombrowicztól Mackiewiczig', 1980). O Egyéb prózai művei: Wyznania i aforizmy ('Vallomások és aforizmák', 1974); Ksiqdz Antoni ('Antoni a t y a ' , reg., 1977); Opowiesci o Niebie i Ziemi ('Elbeszélések az égről és a Földről', 1979). O írod.: J . Crompton: Wit Tarnawski. The Man, t h e Writer, t h e Pole (1976). Pálfalvi Lajos fárnea [cörnéá], George ($irineasa, 1945. nov. 11.—): román költő. Két évig j á r t a bukaresti egyetem filozófia szakára, onnan Rimnicu Vilceába költözött és a helyi Orizont c. folyóirat szerkesztőségében dolgozott. O 1961-ben jelent meg első írása a pite§ti-i Secera §i ciocanul c. újságban. Költészetét az irodalomtörténet a haza és a szülőföld megéneklőinek (Violeta Zamfirescu. A. fíáu, T. fírad, A. Páunescu) lírájával rokonítja, bár költői teljesítménye elmarad társaiétól. Első kötete 1972-ben jelent meg Pásárile miresei ('A menyasszony m a d a r a i ) c.. melyet hamarosan újabbak követtek: Testamentele inteleptului ('A bölcs test a m e n t u m a i ' , 1973); Starea de iubire ('A szerelmi állapot', 1975); Balade ('Balladák', 1976). 1977-ben Craiován adták ki Inalta fidelitate ('Magasszintű hang és képhűség') c. verseskötetét, mely a címadó cikluson kívül a Casa gindurilor noastre ('Gondolataink háza'); Vínátorul de ipoteze ('A feltevésvadász') és Un loc sub soare ("Egy hely a nap alatt') c. részből áll. O Magyarul: 1—1 vers (Csonthy J., Igaz Szó, 1974, 6.; T a m á s A., Igazság, 1979, jan. 26.; Cseke G., Előre, 1982, márc. 28.; Kiss D.. Igaz Szó, 1983, 12.); 2 vers (Nászta K., K o r t , 1985, 2.). O írod.: M. Popa: Dictionar de literaturá rom á n a contemporaná (1977). Sz. Farkas Jenő 12

Tárnovói Könyvmásoló Iskola: ->Tárnovszka knizsovna skola Tarnovszka, Marija Mikolajivna; Marija Virljana (írói álnév) (Kocjubinci, 1892. dec. 8 — D e t r o i t , USA, 1975. m á j . 17.): ukrán írónő, költőnő. M. M. Tarnovszkij nővére. 1909-ben kivándorolt az USA-ba. A Hart írócsoport tengerentúli részlegének t a g j a volt. O Első versei 1919-ben jelentek meg n y o m t a t á s b a n . Amerikában haladó szellemű ukrán lapokban publikált (Ukrajinszki visztyi, Robitnicja). Novelláiban a munkanélküliek, a szolgálóleányok és más nehéz sorsú emberek életét ábrázolta. Közülük a legismertebbek: Novi temi ('Uj témák'); Zsittya ('Elet'); Pavuki ('Pókok'). Scher Vera Tárnovszka knizsovna skola (bolgár 'Tirnovói könyvmásoló iskola'): a késő középkor legjelentősebb bolgár kulturális intézménye. Legaktívabb tevékenységét 1371 és 1393 között fejtette ki Evtimij Tárnovszki irányítása alatt, működését a z o n b a n már a 13. sz.-ban megkezdte. O A 2. bolgár cárság fővárosa és legfontosabb irodalmi közp o n t j a Tirnovó volt. A 13. sz. 2. felében Tirnovóban az olasz h u m a n i z m u s több képviselője megfordult, az Evtimij pátriárka által irányított könyvmásoló iskola pedig a szomszédos országok, f ő k é n t Bizánc könyvmásolóit vonzotta. O Az irodalom nyelve, a népnyelv rohamos fejlődésével szemben, lényegében a 9. sz. irodalmi nyelvének színvonalán maradt. A n a g y eltérés és a különböző dialektusok h a t o t t a k a tapasztalatlan másolókra, a népnyelv egyre erősebben beszivárgott a kódexek szövegébe. Az iskola legfőbb feladatának a nyelvi és nyelvtani egység megteremtését t a r t o t ta, a beszélt népnyelvtől azonban t o v á b b r a is t u d a t o s a n elzárkózott, ezért Evtimij nyelvi—helyesírási reformot valósított meg, és a 9. sz.-i cirilli és metódi nyelvi n o r m á k a t t e t t e kötelezővé. A szlavisták m a Evtimij nyelvi reformját konzervatívnak t a r t j á k , elismerik azonban, hogy helyesen ismerte fel a nyelvtani egység szükségességét, és alkotóan oldotta meg a műfordítás stílusproblémáit, v a l a m i n t a bizánci istentiszteletben a 13—14. sz.-ban beállt változások meghonosítását. O Az iskola tevékenységének fontos része volt a bolgár nyelvű könyvállomány ellenőrzése és kiegészítése. A korabeli művelt társadalom ízlését és igényét tükrözi az ú j a b b történelmi, földrajzi és természetrajzi művek, a terjedelmes vegyes tartalmú g y ű j t e m é n y e k megjelenése. Ebből a szempontból legérde177

TARNO az Ug p a r t j á n ' , reg., 1952); Na perevali ('Hegyszorosban', reg., 1953); Halja (ua., elb.-ek, 1954); Krutohora (ua., reg., 1957); Jak na dovhij nivi ('Mint h a t a l m a s mezőkön', elb.-ek, 1958); Pro sto szpivaje zsajvoronok ('Miért dalol a pacsirta', ifjúsági kisreg., 1961); Nezrimnij horizont ( ' L á t h a t a t lan horizont', kisreg., 1962); Deny pocsinajetszja neszpokijno ('Nyugtalanul kezdődő nap', reg., 1963); Virok ('ítélet', reg. 1965); Kiviti na morozi ('Virágok fagyban', kisreg., 1966); Zia ridnim porohom ('A szülői ház küszöbe', kisreg., 1967); Devjatij val ('Kilencedik gát', kisreg., 1970); Vzajemnyiszty ('Kölcsönösség', kisreg., 1972); Viszokosznij deny ('A szökőév napja', kisreg., 1973); Porohi ('Küszöbök', kisreg., 1976); Vidkrivaju Ijubov ('Felfedezem a szerelmet', kisreg., 1978); Zolotyi verbi ('Arany fűzek', kisreg., 1979); Horinnya ('Lángolások', kisreg., 1983); Szpiniszja, hvilino ('Állj meg, pillanat', kisreg., 1984). Hamberger Judit

kesebb a 2—3. sz.-ból származó allegorikus mű, a Fiziolog ('A fiziológus'), amely jellegzetes középkori naivitással és moralizálással ismerteti az állatok életét és szokásait. Az egyházi irodalom m á r nem elégítette ki a társadalom m ű v e l t e b b rétegeinek igényét, világiasabb t á r g y ú művek olvasására v á g y t a k . Bár Evtimij pátriárka felfogása szerint a kódex s a j á t o s ikon, imaszöveg, a drámai események h a t á s á r a műveibe mégis bekerültek olyan részek, melyek a h a z á j á t fenyegető külső veszélyt jelzik és az ország dicső múltjára, a nép világi és egyházi vezetőinek elhivatottságára hivatkoznak. O A könyvmásoló iskola török uralom elől elmenekült m u n k a t á r s a i Evtimij nyelvi reformjának normáit meghonosították Orosz o.-ban, Szerbiában és Romániában is. Az iskola szelleme így Bulgária török uralom alá kerülése (1396) u t á n is tovább élt. A papság tömeges emigrálásával a bolgár kódexek és kéziratok ezrei kerültek Szerbiába, Romániába és Oroszo.-ba. A román kolostorokban a bolgár papság ekkor r a k t a le a szláv—román írásbeliség alapját, amely a 18. sz.-ig fejlődött. Az iskola h a t á s á t az óorosz irodalomra a t u d o m á n y „második délszláv h a t á s " - n a k nevezi; az első délszláv h a t á s is Bulgáriából, az ohridi és a preszlavi iskolából érte az orosz irodalmat. O írod.: A J . Szoboljevszkij: Juzsnoszlavjanszkoje vlijanyje na russzkuju piszmennoszty v X I V - 1 XV. vekah (Szent-Pétervár, 1894); H. I. Popov: E v t i m i j poszleden tárnovszki i trapezicki p a t r i a r h (1901); E. Kaluzniacki: Werke des P a t r i a r c h e n von Bulgarien E u t h y m i u s (Bécs, 1901); uő: Aus der panegyrischen L i t t e r a t u r der Südslaven (Bécs, 1901); V. Sz. Kiszelkov: Szveti Teodoszij Tárnovszki (1926); P. Dinekov: Sztara bálgarszka l i t e r a t u r a (2. köt., 1953); V. Velcsev: Tvorcsesztvoto na Grigorij Camblak v szvetlinata n a juzsnoszlavjanszkija predreneszansz (Ezik i literatura, 1961, 2.); G. Dancsev: Vladiszlav Gramatik, knizsovnik i piszatel (1969). Juhász Péter Tárnovszki, novszki

Evtimij:

->Evtimij

Tár-

Tarnovszkij, Mikola Juhimovics (Olekszandrivka, 1919. m á j . 2.—): u k r á n író. Pedagógiai szakközépiskolát, majd a Gorkij Trodalmi I n t é z e t b e n irodalmi tanfolyam o t végzett 1957-ben, utána tanítóskod o t t ; később újságok és folyóiratok szerkesztőjeként dolgozott ( Vinnyicka pravda, Zakarpatszka pravda, Zsovteny). O Művei: Sljahami bratyiv ('Testvéreink nyomdokain', reg., 1950); Kanok nad Uzsem ('Reggel

Tarnovszkij, Mikola Mikolajovics (Kocjubinci, 1895. jan. 1.—Kijev, 1984. jún. 20.): u k r á n költő, író. A nagy nyomorúság elől 1910-ben az USA-ba vándorolt ki, ahol m u n k á s k é n t t a r t o t t a fenn m a g á t . 1919-ben belépett az amerikai kommunista p á r t b a , amelynek 1952-től titkára volt. 1955-től 1959-ig az Amerikai U k r á n o k Ligájának elnökeként működött. Egész sor ukrán folyóiratot (Molot, Szmih i pravda) és újságot (Robitnik, Ukrajinszki scsodennyi visztyi) szerkesztett. O Versei 1915-től jelentek meg. Patrioti ('Hazafiak', 1918) c. első verseskötetében az ukrán nacionalistákat t á m a d t a . Sljahom zsittya ('Az élet ú t j á n ' , 1921), V koridorah vicsnosztyi ('Az örökkévalóság folyosóin', 1926) és Velike miszto ('Nagyváros', 1926) c. köteteiben az emigráns u k r á n munkások nehéz sorsát ábrázolta, a 2. világháború éveiben pedig a szovjet nép hősiességét énekelte meg. 1959-ben visszatért hazájába. Emihranti ('Emigránsok', 1958) c. verses regényében, t o v á b b á Vitaju tebe, Ukrajino ('Üdvözöllek, Ukrajna', 1960), Z dalekoji dorohi ('Messzi útról', 1961), Moszti nad okeanami ('Hidak az óceánok felett', 1967) és Pivsztolittya za okeanom ('Fél évszázad az óceánon túl', 1979) c. publicisztikai műveiben a n y u g a t i demokráciák elvtelenségével a szovjet területeken folyó életet állította szembe. O Művei még: Z burhlivih lit ('A viharos évekből', visszaemlékezések, 1965); Do jasznih berehiv ('Világos p a r t o k felé', elb.-ek, 1980). O Gyűjt, kiad.: Vibrani poeziji ('Válogatott versek', 1953). O írod.: M. Rilszkij: Dvicsi narodzsenij (1961). Sándor László

178

TARNO Tárnovszki nadpisz na ha Omurtag (bolgár 'Omurtag kán tirnovói f e l i r a t a ' ) : a 9—10. sz.-ból f e n n m a r a d t , kőbe vésett feliratok egyik legérdekesebb d a r a b j a . 4 méteres gránitoszlopba unciális írással bevésett 32 soros görög nyelvű szöveg. A felirat Omurtag bolgár kán uralkodása idején (814—831), valószínűleg 814 és 822 között készült. Bár a pogány korból származik, a szöveg előtt kereszt (invocatio symbolica) látható. Bizonyára bizánci keresztény kőfaragó alkotása. A szöveg a kán parancsára a Duna mellett épülő „csodálatos palotá"ról ad hírt, s ha lakonikusan is, de utal Omurtag é l e t m ó d j á r a és életfelfogására: „Ember, ha jól is élsz, meghalsz, és helyedbe más születik. . . " . O írod,: V Besevliev: Die protobulgarischen Inschriften (Berlin, 1963); uő: Párvobálgarszki nadpiszi (1979). Juhász Péter Tarnow [tórnó], F a n n y Franziska (Güstrow, 1779. dec. 17.—Dessau, 1862. júl. 4.): német írónő. J ó m ó d ú polgári családból származott, a p j a közjegyző volt. Gyermekkorában erősen k ö t ő d ö t t nagyapjához, s az idős férfihez fűződő gyermeki szeretet több regényében is megjelenik. Első m ű v e az Alwine von Rosen (ua., elb., 1805) folytatásokban jelent meg a Journal für deutsche Frauen ('Német nők újságja') c. lap hasábjain. A kedvező fogadtatás h a t á s á r a írta első nagysikerű regényét Natalie (ua., 1811) c. Az írás mellett foglalkozott a görög filozófiával, különösen Xenophón és Platón művei érdekelték. E g y pétervári utazás és az ott töltött idő élményei a l a p j á n született egyik legismertebb regénye, a Zwei Jahre in Petersburg ('Két év P é t e r v á r o t t ' , reg., 1833). O Egyéb műve: Lilién ('Liliomok', reg., 1821—1823). O Gyűjt, kiad.: Ausgewáhlte Schriften ('Válogatott írások', 1835); Gesammelte Erzáhlungen ('Összegyűjtött elbeszélések', 1840—1842). Virág István Tarnowski [tárnovszki], Stanislaw, gróf (Dzików, 1837. nov. 7.—Krakkó, 1917. dec. 31.): lengyel irodalomtörténész, kritikus, publicista. J o g o t és filozófiát t a n u l t K r a k k ó b a n és Bécsben. H a m a r kapcsolatba lépett a lengyel politikai emigrációval; 1861—1862-ben a párizsi Lengyel Iroda m u n k a t á r s a volt. Az 1864. évi felkelés idején a Galíciai Állampolgári B i z o t t m á n y katonai osztályán tevékenykedett; letartózt a t t á k , majd 1865-ben kegyelmet k a p o t t . 1866-tól a Przeglqd Polityczny c. lap egyik kiadója, 1870-től a Czas társtulajdonosa lett. 1867-től a galíciai szejm, 1885-től a bécsi felsőház t a g j a volt. 1870-ben doktori

vizsgát t e t t , m a j d i r o d a l o m t ö r t é n e t e t a d o t t elő a Jagelló Egyetemen (1871 — 1909); az egyetem professzora és két alkalommal rektora is volt. A krakkói Művészeti Akadémia 1873-tól tagjai sorába fogadta, s 1890-től elnökévé is megválasztotta. O Politikusként a k r a k k ó i konzervatív táborhoz tartozott; ő az egyik szerzője a hazafias eufóriát és a társadalmi radikalizmust kigúnyoló TeJca Stanczyka ('Stanczyk dossziéja', 1869) c. híres politikai pamfletnek. Publicisztikai írásait Z doswiadczen i rozmyslan ('Tapasztalataimból és gondolataimból', 1891) és Studia polityczne 1—2. ('Politikai t a n u l m á n y o k ' , 1—2. köt., 1895) c. köteteiben g y ű j t ö t t e össze. O Legfőbb k u t a t á s i területe a 16—19. sz.-i lengyel irodalom. A pozitivistákkal ellentétben kevés figyelmet szentelt az általa vizsgált szerzők életrajzának, általánosított szellemi pszichológiai p o r t r é k a t rajzolt. Munkásságában központi helyet foglalnak el monográfiái: Pisarze polityczni XVI. wieku ('A 16. sz. politikai írói', 1886); Jan Kochanowski (ua., 1888); Zygmunt Krasinski 1—2. (ua., 1—2. köt., 1893). Számos életrajzot, pályaképet írt kortárs írókról és a konzervatív elit kiemelkedő alakjairól is: Ks. Hieronim Kajsiewicz ('Hieronim Kajsiewicz a t y a ' , 1873); Ks. Walerian Kalinka ('Walerian Kalinka a t y a ' , 1887); Szujskiego mlodosc ('Szujski ifjúkora', 1892); Pawel Popiel jako pisarz ('Pawel Popiel m i n t író', 1895); Józef Szujski jako poéta ('Józef Szujski mint költő', 1901); Julián Klaczko 1—2. (ua., 1—2. köt., 1909). Tanulmányait, előadásait História literatury polskiej 1—6. ('A lengyel irodalom története', 1—6. köt,, 1900. 1905— 1907) c. művében g y ű j t ö t t e össze, melyben a költészet mellett a politikai és történelmi t é m á j ú szövegeknek is nagy figyelmet szentelt. O ízlésének és esztétikai nézeteinek leginkább a klasszicista eszmény felelt meg, a r o m a n t i k á t csak mérsékelt változatában f o g a d t a el. A költészetben az ideál és a valóság közötti egyensúlyt, a nemzeti létben tárgyiasuló „örök e m b e r i t " kereste. A mérték és a harmónia nevében elutasította a hétköznapi élet problémáival terhelt realizmust. E s z t é t i k á j á t e g y f a j t a eszmei—erkölcsi kánon egészítette ki. A műveket a konzervatívan felfogott hazafiság, a katolicizmus és az „egészséges erkölcsiség" szempontjából vizsgálta. Maga választotta keretei között viszont m á r szabadon és találóan interpretált, számos ú j összefüggéssel gazdagítva a lengyel klasszikusokról alkot o t t képet. Művei stilárisan is igen kidolgozottak, magabiztosan kezeli a retorika teljes eszköztárát. O K o r t á r s a i közül csak H.

179

TARNO Sienkiewiczet t u d t a fenntartások nélkül elfogadni; elutasította a századvég és a századelő ú j irányzatait. Czysciec Slowackiego ('Siowacki tisztítótüze', 1903) c. paródiát írt St. Wyspianskiról, ezért modernista körökben népszerűtlen volt; St. Zeromski és St. Brzozowski is t á m a d t a nézetei m i a t t . O Egyéb főbb művei: Profesora Maleckiego ,,Juliusz Siowacki" ('Malecki professzor „Juliusz Slowacki"-ja', 1867); Komedie Aleksandra Fredry ('Aleksander Fredro vígjátékai', 1876); Henryk Rzewuski (ua., 1887); Rozprawy i sprawozdania 1—4. ('Értekezések és beszámolók', 1—4. köt., 1895 —1896); 0 dramatach Schillera ('Schiller drámáiról', 1896); Henryk Sienkiewicz (ua., 1897). O írod.: F. Hoesick: Stanislaw Tarnowski. R j ' s zycia i prac (1—2. köt., 1906); H . Markiewicz: Stanislaw Tarnowski po stu latach (Przekroje i zblizenia, 1967); I. Chrzanowski: Stanislaw Tarnowski (Portrety uczonych polskich, 1974). Pálfalvi Lajos

1971. júl. 17.): ö r m é n y költő, műfordító. 1914-ben szüleivel e g y ü t t a Kaukázusontúlra költözött. J e r e v á n b a n egyetemet végzett és egy ideig újságírással foglalkozott. Első verseskönyveiben a „szocialista építés" hétköznapjait énekelte meg: Aravot ('Reggel', 1930); Szerundneri jerge ('Nemzedékek éneke'. 1933); Dareri legende ('Századok legendája', 1934). A 2. világháború idején harcias hangú k ö t e t e k e t a d o t t ki: Razmi sepor ('Harci k ü r t ' , 1941); Paterazm ('Háború', 1942); Krake karughinerov ('Tüzes keresztutakon', 1944). E z u t á n színesebbé vált költészete: Ampropic heto ('Égzengés után', 1948); Mec arorja, ('Ünnepi hétköznap', 1953); Kapujt heruner ('Kéklő távlatok', 1956); Aveli lujsz ('Több fény', 1958); Voszkedar ('Aranykor', 1960). Szívesen fodult történelmi és népköltészeti tém á k felé: Sziamanto jev Khedzsezare ('Sziarnanto és Khedzsezare'); Hajk jev Bel ( ' H a j k és Bel'); Tigran jev Azsdahak ('Tigrán és Azsdahak'); Tigran Mec ('Nagy Tigrán'); Aszpet Liparit ('Liparit lovag'). Tucatnyi nagysikerű gyermekkönyv szerzője volt. Műfordítással is foglalkozott, Hazar u mi szirt ('Ezeregy szív', 1 —2. köt., 1964) c. keleti antológiát a d o t t ki. O Verseskötetei még: Davti jerge ('Dávid éneke', 1946); Ezrujc arevi tok ('Beszélgetés a N a p a l a t t ' , 1959). O Gyűjt, kiad.: Banaszteghcutjunner ('Költemények', 1940); ua. (1954); Novelner ('Novellák', 1962): Jerker ('Művei', 1—2. köt., 1964—1965). Szalmási Pál

Tarnowski [tarnovszki], Wladyslaw (családi név); Ernest Bulawa (írói álnév); (Wróblowice, Galícia, 1836 vagy 1844—?, 1887. ápr. 19.): lengyel költő, író, műfordító, zeneszerző. Tanulmányait a krakkói J a gelló Egyetemen, Párizsban és Lipcsében végezte. Liszt E. t a n í t v á n y a és b a r á t j a volt. Zongoraművészként számos európai városban a d o t t hangversenyt, sokat utazott. San Francisco felé hajózva a Csendes óceánon érte a halál. O Költői h a g y a t é k a csaknem teljesen feledésbe merült, noha a nagyszámú tökéletlen vers között néhány kitűnő mű és töredék is akad. Versei magukon viselik a romantika és a görög népköltészet hatását; nem egy esetben zenei élményei is inspirálták. Hazafias pátosz és szatirikus hangvétel egyaránt jelen van műveiben. Az 1863—1864-es januári felkelés idején népszerű katonadalokat írt és komponált. O Művei: Szkice helweckie i Talia ('Helvét vázlatok és Thália', 1863); Poezje studenta 1—4. ('Diákversek', 1—4. köt., 1864—1865); Krople czary ('Varázscseppek', versek, 1865); Pioluny ('Üröm', versek, 1869); Izaak ('Izsák', d r á m a , 1871); Nowe poezje ('Üj versek', 1872); Kochankowie ojczyzny ('A haza szerelmesei', versek, 1872); Karlinscy ('A Karlinskiak', dráma, 1874); Johanna Grey (ua., d r á m a , 1875). Kertész

tarot: j ó s k á r t y a . A legkülönbözőbb (egyiptomi, indiai, héber, görög, kínai stb.) nyelvekből eredeztetett szó pontos jelentése ismeretlen. Olasz, m a j d francia nyelven b u k k a n fel, rokona a tarokk (olasz tarrocco), és innen terjed el Európa-szerte. Kialakulásának kezdetét ma sem ismerjük pontosan, és tudománytörténészei nem egyszer az okkult misztika ködébe burkolták a megismerhető tényeket is. Mai f o r m á j á b a n 78 kártyából áll, amelyek közül 56 négy színre oszlik, ezek együttes neve kis arcana (latin 'titkok'). Ez á l t a l á b a n hasonlít a többi játékkártya-típushoz, csupán az ábrázolások szimbolikusabbak. A 22 kártyából álló nagy arcana szimbolikus figurákat tartalmaz (a világ, a bolond, a nap, a hold, az ördög stb.), és a voltaképpeni jóslás azon alapul, hogy ezeket különböző m i n t á k b a terítik ki. Az ábrázolások a középkori művészet kompozíciós és jelképszerű vonásait rögzítik, hagyományos színkezelésük is így értelmezhető. Az európai k u l t ú r á b a n az utóbbi fél évezred során páratlan népszerűségre tettek szert, és az -*okkultista iroda-

Noémi

tarokk: -+tarot Taronci, Szoghomon (írói név); Szoghornon Szahaki Movsziszjan (családi név); (Kop, Töröko., 1905. jan. 9.—Jereván, 180

TAROT lom egyik legfontosabb t é m á j á t a l k o t t á k . O Kifejlődésében t ö b b történeti korszakot különböztethetünk meg. K ö z v e t e t t a d a t o k segítségével a keresztesháborúk idejére tehetjük első felbukkanását, együtt a többi k á r t y a j á t é k európai elterjedésével. Legkorábbi igazolt példányait 1392-ben VI. Károly francia király számára készítették. A délfrancia jellegű, ún. marseille-i t a r o t évszázadokig f e n n m a r a d t . Különösen a 15. sz. végétől t ö b b olasz változatát ismerjük (ezek közül a bolognai és a valószínűleg A. Mantegna által díszített sorozatok a legismertebbek). A szórakoztató célzatú kárt y a j á t é k b ó l a -*•mágikus irodalom eszköze lett. I t t döntő fontosságú C. de Gebelin 1773-as Monde Primitif, analysé et comparé avec le monde moderne {'A primitív világ elemezve és összehasonlítva a modern világgal') c. m u n k á j a , melyben a k á r t y á k régi szimbolikus jelentését, filozófiai mondanivalóját fejtegette. E g y Aliiette nevű francia parókakészítő — ezt olvasva — a marseille-i minták némi felújításával t ö b b sorozatot a d o t t ki. Jócskán meggazdagodott, és t ö b b t r a k t á t u s b a n foglalkozott a jóskártyák eredetével, mondanivalójával. 1783 és 1787 között a nevének megfordításából számazó Etteilla álnéven t ö b b könyvecskéje jelent meg, köztük a legismertebbek: Maniére de se récréer avec Jeu de Cartes, nommées Tarots ('A megújulás m ó d j a a t a r o t n a k nevezett j á t é k k á r t y á k segítségével'), Jeu des Tarots, ou le Livre de Thoth ( ' T a r o t - j á t é k , a v a g y Thoth könyve'). Ezekben az egyiptomi Thot halottaskönyvének, a világ legrégibb misztikus, hermetikus művének nevezi e kártyákat. A 19. sz. közepén az Eliphas Lévi álnéven író A. L. Constant egész sor okkultista és mágikus m u n k á b a n (köztük az első és úttörő az 1854es Dogme et Rituel de la Haute Magié, 'A nagy mágia tana és szertartása') misztikus értelmezést ad, asztrológiai, kabbalisztikus (—>kabbala) és horoszkópszerű használatra ad tanácsot. 0 készíti az első tarot-kulcsot, vagyis az egyes képek jelentéseit magyarázó kézikönyvet. A Papus álnéven író G. Encausse főként az ő elveit követi mágikus értelmezéseiben (Le Tarot des Bohémiens 'A cigányok jóskártyája'), amelyhez i 889-ben O. Wirth ú j k á r t y a r a j z o k a t is készített. Angliában a -*preraffaeliták mozgalma m u t a t o t t h a t á r o z o t t érdeklődést a természetfeletti ilyen vonatkozásai iránt. Amerik á b a n különböző t a n u l m á n y o k foglalkoznak a jóskártyákkal, és a Platonist c. okkult folyóirat (1884-től) is teret ad e témakörnek. A századforduló egyik legbefolyásosabb angol k l u b j á n a k — Hermetic Order

ofthe Golden Daum ('Az A r a n y H a j n a l Hermetikus R e n d j e ' , 1886-tól) — elnöke, S. L. MacGregor Mathers a t a r o t okkult és mágikus felhasználásáról írt könyveket. A klub másik t a g j a , A. E. Waite 19Í0-ben The Pictorial K e y t o the T a r o t ('Képes Kulcs a tarothoz') c. művében, amelyhez P. C. Smith készített új k á r t y a r a j z o k a t , a -+szecesszió miszticizmusát t e t t e hozzá a korábbi értelmezésekhez. Az ú j k á r t y a r a j z o k („Rider csomag") szinte uralkodóvá váltak, a magyarázatok a z o n b a n mindig ú j a b b elágazásokat eredményeztek. Az ú j a b b magyarázatok k ö z ö t t a mélylélektani megfigyelések b u k k a n n a k fel C. G. Jung m u n k á i b a n , aki arehetipikus szimbólumokat (—>archetípus) lát az egyes k á r t y á k b a n . G. Knight író kabbalisztikus kommentárokat készített, A. Crowley ismét az egyiptomi m a g y a r á z a t o t pártolta, mások a héber számmisztikát vélik a legfontosabb magyar á z a t n a k . Különösen az angolszász irodalom számos jelentős a l k o t ó j a fordult érdeklődéssel e t é m a iránt: T. S. Eliot Átokföldje, Ch. Williams The Greater T r u m p s ('Nagy tromfok'), W . L. Gresham N i g h t m a r e Alley ('Lidércnyomás Útja') v a g y P. D. Ouspensky világrendszer magyarázó versei mind közvetlenül felhasználták a jóskártyákat. Az A. E. álnéven író G. Russell az Arany H a j n a l Rendjének t a g j a volt, W. B. Yeats egy másik t a r o t - t a n u l m á n y o z ó okkult társasághoz csatlakozott. A modern európai irodalom számos képviselője érdeklődött a jóskártyák iránt. K u l t ú r t ö r t é n e t i szempontból R . Graves a holdistennő kultuszával. J . C. Powys a kelta mágiával kapcsolta össze. R . Caillois eszmetörténeti, C. Wilson mágiatörténeti keretbe illesztette. Az újabb művelődéstörténeti k u t a t á s inkább a régibb korszakait k u t a t j a , utal közvetlen kapcsolatára a középkor szellemi életével, bár éppen a sokféle megemlített eszmei rokonság (eretnekmozgalmak, szabadkőművesek, rózsakeresztesek, mágia, alkimisták, titkos társaságok stb.) k ö z ö t t nehéz a pontos összefüggéseket megállapítani. O Mo.-ra előbb a délfrancia jellegű jóskártyák jutottak el, m a j d ezek mellett osztrák területről a német-szerbhorvát-magyar nyelvű jóskártyák is megjelentek. Ez u t ó b b i a k a t nevezik cigánykártyáknak, mivel használóik többsége m a is cigány. A jóslás nyelve azonban eltér a k á r t y á k aláírásainak nyelvétől. Ábrázolásban ez a k á r t y a f a j t a csak részben emlékeztet a tarotra, a jóslás módja is egyszerűbb. O (—>kártya, mágikus irodalom, okkultista irodalom, jóskönyv, varázskönyv) O írod.: C. P . Hargrave: A Historv of Playing Cards (1930); P. Marteau: Le Tarot 181

TARRA Playing Cards (1930); P. Marteau: Le T a r o t de Marseille (1949); G. K n i g h t : A Practical Guide to Quabalistic Symbolism (1965); O. W i r t h - R. Caillois: Le T a r o t des imagiers du Moyen Áge (1966); C. Wilson: The Occult (1971); C. J . H u t t e r e r — G y . Mészáros: Zur Fachsprache der Zigeunerischen W a h r sager in Ungarn (Acta Linguistica, 1972); D. H o f f m a n n : Die Welt der Spielkarte (1972); F . Gettings: The Book of T a r o t (1973); K . McCormack: T a r o t (1973); A. Douglas: The Tarot (1974); Szuhay P.: K á r t y a j ó s l á s (Ethn, 1976); Zsoldos B.: A j á t é k k á r t y a és története (1980); Kriston Vizi J . : Az ördög bibliája (1990); E. R . Ragg—Kriston Vizi J . : J á t é k k á r t y á k Magyarországon (1991); K a z a n l á r Á. E.: Tarot. N a g y Árkánumok (1992). Voigt Vilmos Tarrab [tarab], Gilbert (Párizs, 1940. aug. 28.—): kanadai francia nyelvű, a r a b esszéista, irodalomkritikus. Pszichológiai, szociológiai t a n u l m á n y a i t B e j r ú t b a n és Franciao.-ban végezte, m a j d a Sorbonneon t a n í t o t t ; 1969 óta él K a n a d á b a n . Irodalomtörténészi munkásságát t ö b b díjjal kit ü n t e t t é k , pl. az Oeuvre d'Albert Camus ('Albert Camus életműve', 1958) c. esszéjét. A Traces et Paroles könyvsorozat tervezője, t ö b b k a n a d a i francia irodalmi és pszichológiai folyóirat munkatársa. O F ő művében, a Le Théátre du nouveau langage I—II ('Az ú j nyelv színháza', esszé, 1973—1974) c. m u n k á j á b a n színházpszichológiával és -szociológiával foglalkozik. E tanulmány, amely a színpadépítészet, a h a p p e n i n g és a pszichodráma problémáit is feldolgozza gazdag dokumentációval, a nyelv d r á m á j á t m u t a t ja be az 1950-es évektől fogva: az ipari társadalomban dologiasodott, szorongásaival küzdő egyén nyelvében is atomizálódik; az ú j d r á m a a szavak értékvesztésének a t u d a tosítása; ill. a médiák által n y ú j t o t t eszközök egyre jobb kihasználásával a szerző ú j horizontokat próbál a néző előtt nyitni. T a r r a b esszéje sokszor a teóriáknak nagyobb szerepet j u t t a t , m i n t a konkrét darabok elemzésének, de új kérdésfeltevései elsőrangú kézikönyvvé a v a t j á k művét. O Egyéb művei: Les Désabusés ('A kiábránd u l t a k ' , reg., 1962); Théátre et Psychodrame ('Színház és pszichodráma', esszé, R e v u e d'Histoire du Théátre, 1968); Ionesco á coeur ouvert ('Ionesco-ról nyíltan', esszé, 1970). O írod.: Dictionnaire des oeuvres littéraires de Québec (5. köt.). Kiss Etele

Tárrega (katalán névváltozat); (Segorbe?, 1554—Valencia, 1602): katalán születésű spanyol költő, drámaíró. 1554-től a valenciai székesegyház kanonokja volt. Az Academia de los Nocturnos irodalmi kör alapítója s annak Miedo ('Félelem') névvel felruházott tagja. Vallási, történelmi tárgyú d r á m á k a t , ill. cselszövésekkel teli vígjáték o k a t írt. K é t hírneves b a r á t j á v a l , J . de Castróval és G. de Aguilarva\ megteremtette és felvirágoztatta a valenciai színjátszást. Drámaírói képességei megközelítették kortársa, G. de Castro érdemeit. M. de Cervantes a legjobb kortárs írók közt tart o t t a számon. O F ő darabjai: La sangre real de los montaneses de Navarra ('Navarra hegylakóinak királyi vére', 1600); El cerco de Rodas ('A rodoszi ostromgyűrű', kiad.: 1608); La duquesa constante, y Lafundación de la Orden de Nuestra Senor a de la Merced ('Az állhatatos hercegnő, avagy Fogolykiváltó Miasszonyunk rendjének alapítása', kiad.: 1608); Los moriscosde Hornachos ('Az hornachosi mórok', kiad.: 1903—1904). A korabeli szokások színes leírását a d j a El prado de Valencia ('A valenciai rét', 1600) c. színművében. O G y ű j t , kiad.: Comedias ('Színművek', Biblioteca de Autores Espanoles, 43. köt., 1857). O írod.: J . V. Serrano Canete: El canónigo Francisco Agustín Tárrega (1889); H . Mérimée: L ' a r t dramatique á Valencia (1913); E. J u l i á Martínez: Poetas dramáticos valencianos, I. (1929); R. Froldi: Lope de Vega y la formáción de la comedia (1968). Radnai Margit tarroeco: —*• tarot társadalmi dráma: 1. tágabb értelemben a múltbeli, közismert, valóságos személyeket és eseményeket b e m u t a t ó történelmi drámával szemben a mindenkori jelenben játszódó d r á m a . Ilyen felfogásban e megjelölés nem m ű f a j meghatározás, a Tudós nők (Moliére) é p p ú g y társadalmi d r á m a , mint a Solness építőmester (Ibsen), az Éjjeli menedékhely (Gorkij) vagy A vágy villamosa (T. Williams). O Minthogy a k o r t á r s néző által ismert történeti jelenben játszódik, szereplői t ö b b n y i r e fiktív személyek. Születtek és születnek ugyan olyan színművek is, melyek valóságos, ismert k o r t á r s személyiségeket állítanak színpadra, ezek azonban törvényszerűen valamely aktuálpolitikai célt (dicsőítés, kinevettetés-leleplezés) szolgálnak, m e r t a konkrétumok ilyen túlsúlya nem n y ú j t elegendő teret a művészi tipizálásnak. H a egy szerző k o r á n a k zsarnokát művészi eszközökkel a k a r j a leleplezni, érthető módon történeti példákhoz

Tárrega [tárregá], Francisco Augustín (spanyol névváltozat); Francesc Agustí 182

TARSA nyúl, s a r r a számít, hogy a közönség m a j d ,,a sorok között olvas". O Ebből következik, hogy a társadalmi (azaz jelenkori) drámák hőseiből jobbára hiányzik az arisztotelészi „ n a g y s á g " ; szereplői nem történelemalakító személyiségek. Hogy a cselekmény ennek ellenére érdekelje a közönséget, ahhoz az szükséges, hogy a néző könynyen beazonosíthassa a megjelenített típusokat, s azok valamelyikében magára ismerhessen. Ezért függ össze a társadalmi d r á m á k gyakoriságának megnövekedése a polgári közönség kialakulásával, ami — országoktól függően — nagyjából a múlt század során m e n t végbe. O Társadalmi drámát t e h á t minden korban írtak, de a meghatározás igényével csak a 19. sz.-i polgári színházelmélet lépett fel. Azokat a dramatikus m ű v e k e t sorolták ebbe a kategóriába, amelyek a polgári élet mindennapjait állít o t t á k színre idealizálás, mellébeszélés és romantikus háttérfestés nélkül. A társadalmi d r á m a e g y f a j t a egységes színpadi realizmust követel, élőbeszédhez közelítő dialógusokat, természetesnek t ű n ő helyzeteket és eseménysorokat. Nem véletlen hát, hogy azok az irányzatok művelik előszeretettel, amelyek a 19. sz.-i -*• realizmus eszméivel szimpatizálnak (—»• naturalizmus, neorealizmus, szocialista realizmus stb.). O Megjegyzendő, hogy a társadalmi—történelmi jelzők használata taxonómiai segítséget jelenthet ugyan egy-egy d r á m a leírásában, de e két kategória nem öleli m a g á b a a drámairodalom egészét. A kifejezetten nem realista s z í n j á t é k o k a t (Arisztophanésztól Goethe F a u s t j á n á t fíecketüg és tovább) egyik kategória alá sem sorolhatjuk be. Alighanem ez az oka a n n a k , hogy a terminus használata a modern szakirodalomban igen ritka. Jákfalvi

Magdolna

O 2. szűkebb értelemben a szereplők egyéniségét boncoló ->lélektani áramával szemben az olyan színmű, amely inkább a társadalmi csoportok, rétegek, osztályok összefüggéseire, hagyományaira, konvencióira, törvényeire, szokásaira, erkölcseire irányítja a figyelmet. A csoportok (pl. család, bírói testület stb.), rétegek (kis- és nagypolgárság, értelmiség), osztályok mintha sejtjei, szövetei v a g y tagjai lennének a társadalom szervezetének: az egyes részek élettana jellemzi az egészet. A társadalmi dráma hitelét az n y ú j t j a , hogy noha cselekménye fikció, de ezzel rokon eseményeket a valóság sűrűn produkál. O A m ű f a j mai formája a 19. sz.-ban alakult ki. de előfutárának tekinthető a 18. sz.-i angol -^comedy of manners és a —• polgári szomorújáték. O A 19. sz.

színháza polgári jellegű, s ez határozza meg a társadalmi d r á m a íróinak szemléletét: kritikájuk nem a polgári társadalom alapvető strukturális kérdéseire irányul, hanem bizonyos fonák jelenségekre, amelyek érdekességük m i a t t leköthetik a néző figyelmét. Színpadon legjobban a szenvedélyes szerelem hasznosítható, amely különböző előítéletekbe, konvenciókba, elavult törvényekbe ütközik; ezeket a lehetőségeket a k n á z t a ki az 1850-es évektől kezdve E. Augier és A. Dumas fils, a francia -*comédie de moeurs megteremtői. Bírálatra szorult az ősi érdekházasság, a férfi és a nő ballépéseit kétféleképp mérlegelő morál, az elavult válási törvény, amely rabszolgává alacsonyítja a nőt. Ezek okozzák a jobb sorsra érdemes nők elzüllését, a dajkaságba k i a d o t t törvénytelen gyermekek szenvedéseit. O Ilyen összefüggésben igen érdekes Dumas filsnek az a megjegyzése, hogy mihelyt észszerű törvény fogja rendezni a válási ügyeket, a házasságtörés vígjátéki t é m á v á szelídül. Ez a szemlélet jellemzi a társadalmi d r á m a kezdeti korszakát: a vagyonszerzés, a nevelés, az igazságszolgáltatás stb. körében t a p a s z t a l h a t ó visszaélések m i n d megoldhatók reformok, parlamenti törvények révén. Elsőként Ibsen t a p i n t o t t rá arra, hogy valójában más a probléma. Nóra c. d a r a b j a hősnőjének etikája természetesen humánus, Helmerét viszont a törvények és konvenciók korlátozzák, s a k e t t ő t nem lehet bizonyos paragrafusok módosításával összhangba hozni. Az a korrupció, amelyre A népgyűlölő c. színművének Stockmann d o k t o r a rájön, mélyen beágyazódik a társadalom s t r u k t ú r á j á b a . Ibsen még csak ilyen természetű meghökkentő kérdéseket a d o t t föl a nézőnek, Shaw viszont egy lépéssel t o v á b b ment. Nem vesztegette idejét az érdekházasság ostorozására, hanem — Szerelmi házasság c. művében — rávilágított arra, hogy nagypolgári körökben igenis ez a házasság egyetlen elfogad o t t formája. A nőnek csak dekoratív szerepe van a polgári társadalomban, s egyetlen lehetősége, hogy eladja magát. H a a jó társasághoz tartozik, házasság f o r m á j á ban, ha nem, s mégis emberségesen a k a r élni, prostitúció ú t j á n . Ez a kapitalista társadalom alapvető törvényszerűsége. O Ezzel szinte egyidejűleg fedezik fel a n a t u r a lista írók (G. Hauptmann, J . Schlaf, H. Heijermans) a proletariátus t e m a t i k á j á t . Maguk az írók azonban nem forradalmárok, s a társadalmi igazságtalanságok bemutatásával csak intő példákat akarnak felmutatni. A 20. sz. elején fellépő expresszionisták (G. Kaiser, W. Hasenclever, E. Toller) a

183

TARSA társadalmi lét örökérvényűnek t a r t o t t problémáit v e t t é k célba, s forradalmi agitációt indítottak a rendszerváltozás érdekében. Gorkij d r á m á i azután a t á r s a d a l m a t plebejus szemmel, t u d a t o s materializmussal vizsgálták, s v a j m i keveset törődtek a polgári m a g a t a r t á s f o r m á k esztétikumával; e helyett etikai t a r t a l m u k r a m u t a t t a k rá. Hasonló szemlélet jellemzi az ú j a b b társadalmi d r á m á t , amely az elhaló régi és a születőben lévő új társadalom jellegzetes vonásait szembesíti. O (-»dráma) Benedek András társadalmi moeurs

erkölcsrajz:

->comédie

de

társadalmi közvetítések: -> műfaj szociológia társadalmi líra: —>politikai költészet társadalmi megbízatás; társadalmi megrendelés: Lukács Gy. esztétikájában a szellemi tevékenység tényleges társadalmi f u n k c i ó j á n a k megfelelő közönségigény megjelölése. Amint ezt Lukács kifejti, „nem több, mint modern előítélet, hogy a művészetben (és t u d o m á n y b a n ) az immanens-művészi (és tudományos) beteljesülés és a társadalmi funkció között ellentét fedezhető fel. A társadalmi megbízatás valójában úgy viszonyul a műhöz, hogy minél szervesebb egy m ű a l k o t á s immanens esztétikai beteljesülése, annál jobban eleget t u d tenni annak a társadalmi megbízatásnak, amely életre h í v t a " . Az így felfogott társadalmi megbízatást Lukács két hamis véglettel állítja szembe: egyészt azzal a prakticista felfogással, amelyik „minden műtől közvetlenül hasznot h a j t ó társadalmi hat á s t követel meg, azt, hogy a mű a napi feladatokra szorítkozzék" (—>aktualizáció), másrészt a —>l'art pour l'art „éppilyen elvont és végső soron művészetellenes" elméletével szemben. A művészet valódi társadalmi megbízatása Lukács szerint az, hogy a műélvezőben tudatosítsa vagy számára érzékeltesse a pusztán partikuláris t u d a t i elemek relatív jelentéktelenségét az összemberi ö n t u d a t fejlődésével szemben (—•katarzis, nembeliség, partikularitás). A különböző művészeti ágak, műnemek, m ű f a j o k konkrét társadalmi megbízatása természetesen eltérő. A k a t a r t i k u s hatás azonos ugyan, de a hatás sajátos minőségei az adott műformától függnek. Kétségtelen pl., hogy a zene sokkal i n k á b b az intim érzelemvilágra hat, míg a képzőművészet ehhez képest általában sokkal általánosabb és extenzí-

vebb érzésvilág és problematika megvált o z t a t á s a révén fejti ki katarzisát. E téren a líra a zenéhez hasonlít, az epika viszont sokkal i n k á b b veszi igénybe a szélesebb körű gondolati hatásokat, a d r á m a pedig bizonyára a legáltalánosítóbb, a legfilozofikusabb m ű f a j n a k bizonyul. O írod.: Lukács Gy.: Az esztétikum sajátosságai (2. köt., 1965); Hermann I.: A szfinx rejtvénye (1973). Hermann István 0 A szocialnij zakaz porosz 'társadalmi megrendelés') terminus eredetileg az 1920as évek szovjet vulgárszociológiai iskolájának (->szociológiai iskola) egyik valóban vulgáris elképzeléséhez kapcsolódott, mely szerint — Mácza J . szavaival — „amikor egy művész elkészíti műalkotását, (tudatosan v a g y nem tudatosan) a társadalom (vagy az osztály) »megrendelésének« tesz eleget. A művészet t e h á t a szóban forgó elmélet szerint nem a valóságot tükrözi vissza, még csak nem is s z u b j e k t u m á n a k gondolatait vagy érzelmeit fejezi ki, hanem csak az ideológiai kiszolgálás szerepét tölti be. A művész mint valami kívül álló »szakember« a »megrendelő« ideológiai és pszichológiai szükségleteinek és esztétikai ízlésének megfelelően szállítja a kívánt termék e t . " E z t az elgondolást m á r Lunacsarszkij bírálta 1924-ben, 1929-ben pedig a Pecsaty 1 revoljucija c. folyóirat rendezett fölötte széles körű vitát. Mint l á t h a t ó , a terminus eredeti jelentése merőben más, mint Lukács Gy. felfogásában, szélesebb körben azonban Lukács terminusa sem terjedt el az eredeti jelentéshez t a p a d ó negatív asszociációk m i a t t . O (->irodalom és társadalom) O írod.: Mácza J.: Esztétika és forradalom (1970); Varga M.: Egy régi vita az író és a kor viszonyáról (Hel, 1978, 1—2., u g y a n o t t válogatás az 1929-es v i t a dokumentumaiból). Szerdahelyi István társadalmi megbízatás

megrendelés:

—•társadalmi

társadalmi néprajz: —• irodalomtudomány és néprajz, irodalom és szociológia társadalmi pszichológia: G. V. Plehanov esztétikai koncepciójának kulcsfogalma; az egyes társadalmi osztályok érzés- és gondolkodásmódjának, előítéleteinek, vélekedéseinek összessége. Plehanov szerint az írók alkotásai az általuk képviselt osztály pszichológiájának dokumentumai, s még a formai elemek is társadalmi t a r t a l m a k r a utaló, speciális kollektív látásmódról tanúskodó, történelmileg meghatározott ren184

TARSA det alkotnak. Plehanov így nem vette számba azt a lehetőséget, hogy a művész osztálya, t á r s a d a l m a t u d a t á b a n még ki nem alakult, a társadalmi pszichológia részévé nem vált felismerések, meglátások kifejezésére is vállalkozhat, aminthogy az alkotó és t á r sadalmi környezetének viszonyát általában is mechanikus-statikus módon értelmezte. Nézetei nagymértékben befolyásolták a szovjet —• szociológiai iskolát. O írod,.: G. V. Plehanov: A monista történetfelfogás fejlődésének kérdéséhez (1950); uő: Irodalom és esztétika (1961); Zoltai D.: G. V. Plehanov: Irodalom és esztétika (MFilSz, 1963, 4.); B. D. Paragin: Szocialnaja pszihologija kak n a u k a (1965). Cörgényi Ferenc társadalmi regény: 1. szűkebb értelemben a 19. sz.-i európai realista irodalom egyik regénytípusa, melynek fő jellemvonása kora extenzív társadalomképének és az a d o t t helyzetet meghatározó leglényegesebb történelmi folyamatoknak b e m u t a t á sa, Több szálon f u t ó cselekmény vezetése a társadalom valamennyi fontosabb rétegének életébe betekintést n y ú j t , tipikus képviselőik é l e t ú t j á v a l ábrázolva a reájuk jellemző sorsproblémákat, konfliktusokat. Alaptípusában -^perszonális regény, jobbára (de nem mindig) mellőzi a -*szerzői elbeszélésre jellemző írói közbevetéseket, kommentárokat, s az alkotó állásfoglalásait közvetve, az ábrázolt életanyag kiválasztása és beállítása révén érzékelteti, O Előzménye a kalandregény (—• kalandirodalom), s közelebbről a -*• kópéirodalom azon válfaja, amelyik átfogó társadalomképet vázolt fel. Kezdetben, átmeneti f o r m á j á b a n a társadalmi regény is m e g t a r t j a még helyenként a regény szövedékébe beleszőtt novellisztikus epizódokat, de már nem csupán a főhős azonossága kapcsolja egybe a különböző történeteket: a kompozíció itt túlnő a novellafüzér lehetőségein. Míg Cervantes Don Quijotéja, Defoe Moll Flanderse a társadalomrajzot úgy b o n t a k o z t a t j a ki, hogy életútja során egy, a társadalmi közfelfogástól eltérő gondolkodású és jellemű főszereplő különféle konfliktusokba keveredik, amelyek mind őt magát, mind a társadalmat egyaránt jellemzik, a társadalmi regénynek már a korai típusa is bonyolultabb eszközökkel dolgozik. Egyik fő képviselője, II. Fielding is felismerte, hogy a regény ú j f o r m á j á t a l a k í t o t t a ki a Joseph Andrewsszal, amikor művét „komikus prózai eposz"nak nevezte: az elnevezés az író azon szándékára utalt, hogy az adott társadalom teljességének ábrázolására törekszik, s a lé-

nyeges társadalmi mozgatóerőket és a legfontosabb társadalmi á r a m l a t o k a t helyezi műve középpontjába. Az eseményeket nála szigorú kompozíció fogja össze; a cselekm é n y t megfelelő sorrend, fokozás, súlypontozás tagolja; az á r n y a l t a b b a n ábrázolt szereplőkön keresztül a t á r s a d a l o m különböző rétegei, intellektuális és pszichológiai áramlatai a legkülönbözőbb típusokban jelennek meg, és e típusok kapcsolatai, ellentétei és konfliktusai teremtik meg a regény szerkezetének fő vázát. Az átmeneti típusú társadalmi regény másik s a j á t o s példája Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok c. műve. F o r m á j á r a nézve —»levélregény, á m e forma itt azt a célt szolgálja, hogy a t é m a különböző hősök egymáshoz való viszonyából bontakozzék ki. í g y állnak elénk benne a 18. sz-i francia arisztokrácia immorális—libertinus típusai, a szentimentalizmus eszméinek hívei, a valláserkölcsi bilincsekben vergődő emberek stb.: a kor arcul a t á n a k legjellemzőbb vonásai. O Az átmeneti regénytípus sajátosságai a társadalmi regény későbbi f o r m á j á n a k kereteiben ú j értékek új összefüggéseiben, éles kontúrokkal jelennek meg. Ehhez d ö n t ő impulzust szolgáltatott a történelmi regény W . Scott által megteremtett típusa: ebben tükröződ ö t t elsőként a francia forradalom utáni korszakban kiteljesedő történelemszemlélet, s kapcsolódott össze elválaszthatatlanul az emberek mindennapi élete a történelmi mozgásokkal. A kifejlett társadalmi regény klasszikusa, Balzac is abból a megállapításból indul ki az Emberi színjáték előszavában, hogy „Walter Scott a történetírás filozófiai rangjára emelte a regényt", m a j d s a j á t művéről ezeket írja: ,,A történetíró, gondoltam, a francia Társadalom lesz, nekem csak az a dolgom, hogy az írnoka legyek. Ha leltárba szedem a bűnöket és erényeket, csokorba g y ű j t ö m a szenvedélyek fő tüneteit, s jellemeket rajzolok, kiválasztva a Társadalom legjelentősebb eseményeit, típusokat alkotva t ö b b egynemű jellem vonásainak egyesítésével, talán sikerül megírnom azt a történelmet, amelyről a historikusok általában megfeledkeztek: az erkölcsök t ö r t é n e t é t . " Lényegében hasonló módszer jellemzi a 19. sz.-i társadalmi regény többi nagy a l k o t ó j á n a k munkásságát: Franciao.-ban Stendhal (Vörös és fekete, 1830; Pármai kolostor, 1839), G. Flaubert (Érzelmek iskolája, 1869), Angliában Dickens (Twist Olivér, 1837—1838; Copperfield Dávid, 1849—1850), Thackeray (Hiúság vására, 1847—1848), Oroszo.ban L. Ny. Tolsztoj (Háború és béke, 1864; K a r e n i n a Anna, 1873). Dosztojevszkij (Bűn

185

TARSA és bűnhődés, 1866; A félkegyelmű, 1868) műveit. E társadalmi regények egyben a 19. sz.-i -tdezilluzionizmus csúcsteljesítményei is; a polgári t á r s a d a l o m ellentmondásainak k r i t i k á j a révén a kritikai realizmus egyik fő vonulatát a l k o t j á k . A szónak egy t á g a b b értelmében —•fejlődésregények, ->nevelődési regények, amennyiben az egyén é l e t ú t j á n a k tipikus lehetőségeit aszerint ábrázolják: alkalmazkodik vagy elbukik-e. Balzac, Stendhal és mások társadalmi regényei olyan világot m u t a t n a k fel, amelyben azok az emberek, akik erkölcsi érintetlenségüket meg a k a r j á k őrizni, vagy tragikus bukásra, vagy rezignált menekülésre v a n n a k k á r h o z t a t v a . E regény szereplőit a polgári lét p r ó z á j a gazdaságilag atomizálja; ,,sorsuk ténylegesen létező, sokszorosan összefonódó gazdasági összefüggése névtelen, megfoghatatlan, felfoghatatlan, rejtélyes h a t a l o m k é n t jelenik meg nekik. A tőkés életnek ebből a szükségszerűen kétoldalú megjelenési m ó d j á b ó l az emberek t u d a t á b a n keletkezik belső magányuk, amelyet a tőkés próza n a g y epikusai oly mélységesen megragadóan ábrázolnak." (Lukács Gy.). O A t á r s a d a l m i regény felb o m l á s á n a k — á t a l a k u l á s á n a k jellege és iránya a különböző nemzeti irodalmakban eltérő volt. Amint ezt A. Hauser m u t a t t a ki, az angol regény 1848 u t á n úgy változott meg, hogy a társadalom mindent átfogó valóságként tükröződik ugyan benne, de már olyan tényként, a m e l y e t elfogadnak és nem v i t a t h a t n a k . G. Eliotta\ következik be az a fordulat, amely a cselekményt a külvilágból a szereplők lelkivilágába helyezi át: a legfontosabb események nála szellemi és morális természetűek, a n a g y és sorsdöntő harcok színtere pedig az emberek belső világa és erkölcsi t u d a t a . A társadalmi regény pszichológizálódása, —>lélektani regénnyé való átalakulása gyakran azt a fejlődést tükrözi, melynek során az értelmiség önálló társadalmi rétegként lép fel. ,,A lélektani regény az értelmiségnek, mint a polgárságtól függetlenné v á l t művelt rétegnek az irodalmi m ű f a j a , mint ahogy a társadalmi regény a polgársággal még nagyjában és egészében szolidáris műveltek irodalmi f o r m á j a v o l t " (A. Hauser). A francia regény ú t j a ettől eltérő. Jóllehet Flaubert u t á n i t t is megfigyelhető a lélektani tematika előtérbe kerülése, Zola fellépésével a nyílt, közvetlen, s utopikus-reformer eszmékkel á t i t a t o t t társadalomkritika és a —•kísérleti regény ábrázolástechnikája játszotta a főszerepet. A századvég és a 20. sz. új regénytípusai felhasználják ugyan a 19. sz. társadalmi regényének vívmányait, de

ezek már megváltozott formában élnek tov á b b a modern irodalomban. Hermann István O Az ilyen értelemben felfogott m a g y a r társadalmi regény első jelentkezéseként Fáy A. Bélteky-ház c. alkotását t a r t j á k számon. A kritikai realista társadalmi regény 19. sz.-i nagy alkotása Eötvös J . A falu jegyzője c. műve, a magyar feudalizmus részletes rajzú, átfogó, művészi bírálata, hiteles környezet- és lélekrajzzal. Jókai M. és Kemény Zs. u t á n a magyar társadalmi regcny ú j a b b fejezete a 19. sz. végén kezdődik: a késői Mikszáth-művekkel, a századforduló realista regényíróinak munkáival, m a j d — némi késéssel, s már az izmusok hatásával is színezetten — Kaffka M., Móricz Zs. és Kosztolányi D. munkássága jelzi a fejlődés csúcsát. Kovács Endre O 2. t á g a b b , általánosabban használt, s műfajelméleti szempontból jogosultabb értelemben minden olyan, a jelenkorban játszódó regény, amely -*•panoráma jellegű -^korrajzot nyújt, s ->típushierarchiája az a d o t t társadalomban lényeges szerepet játszó rétegek, gondolkodásmódok főbb reprezentánsait extenzívebb jelleggel mut a t j a be. (Nem vennénk be azonban e tágabb fogalomba — Benedek M. elgondolását követve — minden olyan regényt, „amelyikben valamilyen módon problematikussá válik az egyén és a társadalom viszonya", m i n t pl. Alain-Fournier A titokzatos birtok c. művében.) O Ilyen értelemben társadalmi regényeknek bizonyulnak a német prózaírók — G. Keller, W. Raabe, Th. Fontane — a lukácsi koncepció szerint a m ű f a j balzaci mértékétől eltérő művei is. Legfőbb eltérés azonban az, hogy így a társadalmi regénynek csupán a kezdete lesz a 19. sz.-i kritikai realista típus, és fejlődése töretlenül folytatódik tovább mind F r a n ciao.-ban Maupassant, A. Francé, R. Rolland, R. Martin du Gard, Aragon műveivel, mind Angliában Galsworthy, Maugham, Priestley, A. Huxley s főként G. Greene írásművészetében; társadalmi regény L. Durrell Alexandriai négyese is. Németo.-ban ugyanígy nyomon követhető e fejlődés A. Döblin, H. Mann és Th. Mann művein át egészen napjainkig, G. Grassig. Az amerikai társadalmi regény pedig éppenséggel az 1. világháború u t á n bontakozik ki U. Sinclair, F. S. Fitzgerald, Th. Dreiser, S. Lewis, J . Steinbeck, W . Faulkner életművében, s a m ű f a j b a n oly lényeges extenzív ábrázolásmód új, kiváló lehetőségeit t e r e m t e t t e meg montázstechnikájával J . Dos Passos; e ha186

TARSA gyományok napjainkig f o l y t a t ó d n a k W. Styron, J . C. Oates regényeiben, Mary McCarthy A csoportjában, E. L. Doctorow Ragtime-jában, s bízvást a t á r s a d a l m i regény egy v á l f a j á t képviselik még A. Hailey bestsellerei is. Ilyen felfogásban a magyar társadalmi regény vonulata sem szakad meg Móricz Zs.-dal, hanem töretlenül folytatódik Kosztolányi D., Németh L. epikájával, Déry T. Befejezetlen m o n d a t á v a l stb. O Mi több, e m ű f o r m a történetében sajátos fordulatot hozott az a tény, hogy az 1920-as évek 2. felében az a szovjet íróés i r o d a l m á r - c s o p o r t o s u l á s , a m e l y a -*RAPP-hdLX\ tömörült, a realizmus célkitűzésén belül meghirdette a „ t a n u l j u n k a klasszikusoktól" jelszót is, és ez gyakorlatilag L. Ny. Tolsztoj, mellette pedig — bizonyos fenntartásokkal — Balzac, Stendhal és Zola társadalmi regényeinek programatikus követését jelentette. S jóllehet a RAPP szervezetileg hamarosan megszűnt, esztétikai elvei t o v á b b éltek a —•szocialista realizmus jelszavában éppúgy, mint Lukács Gy. —>nagy realizmus-koncepciójában, és így a realisztikus társadalmi regény a SZU, majd a népi demokráciák irodalmában az 1960as évekig kiemelt jelentőségű, a hivatalos kultúrpolitika által preferált m ű f a j n a k számított. Ez a k i t ü n t e t e t t figyelem sok negatív következménnyel is járt, egyebek között az ideológiai ellenőrzés fokozott éberségével, ami nálunk Déry T. Felelet c. regényének „ v i t á j á b a n " is m e g m u t a t k o z o t t . Másfelől viszont a szovjet t á r s a d a l m i regények egész sora — M. Gorkij, M. Solohov, A. Tolsztoj, I. Ehrenburg, K. Fegyin művei — méltán vált világhírűvé, s ha a szatirikus vagy fantasztikus ábrázolást n e m zárjuk ki e m ű f a j kifejezési lehetőségeinek sorából (amire semmi okunk), akkor Ilf—Petrov regényei, sőt, M. Bulgakov A Mester és Marg a r i t á j a is a modern társadalmi regény reprezentánsai. J . Andrzejewski H a m u és gyém á n t j a példázhatja, hogy a n a g y írók más u t t is felül t u d t a k emelkedni a sztálinizmus korlátain — M. Kundéra T r é f á j a pedig azt, hogy a társadalmi regénytől a karikaturisztikus jelleg sem idegen. O Napjaink magyar irodalmában Szabó Magda regényei képviselik leginkább a m ű f a j hagyományait, de a neoavantgardista p r ó z á b a n is jelentkeznek olyan tablójellegű törekvések (Temesi F.: Por) amelyek a társadalmi regény határesetei közé sorolhatók. O (-*regény) O írod.: Lukács Gy.: Balzac, Stendhal, Zola (1945); uő: A történelmi regény (1947); J . R. H u m m : Der Gesellschaftsroman (1947); Lukács Gy.: Nagy orosz realisták. Kritikai realizmus (1951); uő: Nagy

orosz realisták. Szocialista realizmus (1952); uő: Német realisták (1955); P . P . Savage: Recherches s u r le román social en Allemagne (1960); Balzac előszava az E m beri Színjátékhoz (Művei, 1. köt., 1962); Benedek M.: Kis k ö n y v a regényről (1965); H. Friedrich: Drei Klassiker des französischen Romans. Stendhal, Balzac, F l a u b e r t (1966); A. Hauser: A. művészet és az irodalom t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e (1969); K. Gross (szerk.): Der englische soziale Román im 19. J a h r h u n d e r t (1977); F. Wolfzettel (szerk.): Der französische Sozialroman des 19. J a h r h u n d e r t s (1981); R. W. Weber: Der m o d e r n e Román (1981). Szepes Erika—Szerdahelyi István társadalmi tudat: valamely társadalom —• közvélemény ében élő eszmék, nézetek, képzetek összessége. S a j á t o s tárggyal és ennek megfelelő ->tükrözés\ móddal rendelkező, intézményesen m ű v e l t része az ún. társadalmi tudatformák köré. Ezek közül a legf o n t o s a b b a k : a filozófia, a tudomány, a művészet, a vallás, az ideológia, a politika, az erkölcs és a jog; a művészeten belül ide tartozik az —•irodalom, a tudományon belül az —• irodalomtudomány is. A köznapi t u d a t t a l szemben a társadalmi tudatformák többékevésbé rendszerezett, a közvetlenül gyakorlati célkitűzésektől elvonatkoztatott, elméleti jelleggel rendelkeznek, s hatékonyság u k a t általában s a j á t o s egynemű közegre koncentrált tükrözési mód segíti elő. Az amerikai kultúraelmélet hasonló értelemmel a -^kifejező kultúra terminust használja. O (—*• tudat) Hermann István társadalom; társadalomkritika; társadalomrajz: -* irodalom és társadalom, befogadás, hatás, katarzis, tükrözés társadalomnéprajz: —> irodalomtudomány és néprajz, irodalom és szociológia társadalomtörténeti iskola: az irodalom jelenségeit, m ű f a j a i t társadalmi és történeti jelenségekként felfogó irányzat. A b b a n tér el a szorosabb értelemben csupán történeti és művelődéstörténeti kategóriákat használó rendszerezésektől (ilyen fogalmak pl. a középkori d r á m a , barokk líra, a v a n t gárd regény stb.), h o g y közvetlenül társadalomtörténeti f o g a l m a k a t használ (pl. polgári regény, proletárköltészet, parasztdal stb.). Természetesen a kétféle felfogás és terminológia k ö z ö t t sok az á t m e n e t (pl. h á b o r ú s irodalom, primitív költészet, nemzeti himnusz stb.). O (-*irodalom és történetírás, irodalomtörténet). Voigt Vilmos 187

TARSA társalgási darab: ->társalgási

színmű

társalgási lexikon; Konversationslexikon: a német szakirodalomban használatos megjelölés az általános lexikonok azon válfajára, amelyeknek anyagát és stílusát az a célkitűzés határozza meg, hogy a szélesebb olvasóközönség igényeit elégítsék ki. A tudományos jelleget így a korszerű ismeretterjesztés v á l t j a fel. Az elnevezés először I. Hübner 1704-ben meginduló sorozatában szerepelt („Conversationslexikon"). Divatja a 19. sz.-ra esett. Legnépszerűbb sorozatok (számos ú j a b b kiadásban, változott anyaggal): Fr. A. Brockhaus (1808-tól), J . Meyer (1839-től) lexikonjai. N á l u n k leginkább a Palias és a Tolnai lexikonsorozat volt ilyen jellegű. O (-*lexikon) O írod.: M. Berger: Das Konversationslexikon (1931); E . H. L e h m a n n : Geschichte des Konversationslexikons (1934); H. Brockhaus: Aus der W e r k s t a t t eines grossen Lexikons (1953). Kovács Endre társalgási nyelv; társalgási stílus: a beszédbeli érintkezésnek meghatározott társadalmi, kulturális szintjén használt életszerű nyelvi f o r m á j a . Szókészletét, nyelvt a n á t egyrészt beszéd-formája, a pillanathoz k ö t ö t t rögtönzésszerűsége — t e h á t a közvetlenség, természetesség, fesztelenség, az írott nyelvvel szemben n a g y o b b lazaság —, másrészt szubjektív jellege, s ebből következőleg a gondolat- és érzésfolyamathoz a l k a l m a z k o d ó kifejezésmódja jellemzi. Nem egységes nyelvtípus u g y a n , hiszen szókészlete és nyelvtani viselkedése a kortól, műveltségi foktól, a beszéd t á r g y á t ó l , a környezettől is függ, másrészt egyénenként és alkalmanként más és más fokú nyitottságot m u t a t az —»•irodalmi nyelv, az alantasabb és m a g a s a b b szintű nyelvtípusok s a szakmai (—•zsargon) és -»rétegnyelvek vagy a —•hivatalos stílus irányában. E nyitottságokon beáramló különféleségeket azonban az aktuális beszédhelyzet funkcionális egységbe szervezi. Ennek az egységnek alapjában a társas érintkezés során kialakult nyelvi konvenciók, a szokásos, beidegzett nyelvi tevékenység formái állnak. Az így kialakult egység megkülönbözteti a —•köznyelvtől,, a familiáris nyelvtől (—»familiáris stílus) is, az előbbihez képest egyénibb, elengedettebb, az utóbbihoz képest sokszínűbb, közösségibb s némileg fegyelmezett e b b is. E m l í t e t t jegyei következményeként természetesen fordulnak elő benne összevont, r ö v i d í t e t t formák (,,mék", „biz", „szia", „csókolom"), a n e m mindig szigorú logikával kapcsolt (inkább mellé-

rendelő) mondathalmazok, s ezeken belül az egyszavas, hiányos mondatok, közbevetések, félbeszakítások, mivel a beszéd, ill. a párbeszéd alakítja, formálja, szervezi, kiegészíti. A társalgási nyelv áll legközelebb a nyelvnek mint viselkedésnek a felfogásához (L. Bloomfield). A párbeszéd, ill. a beszélő p a r t n e r azzal is alakítólag hat, hogy a beszélőket állandó viszonyulásra készteti, innen a sok affektív-expresszív s nem közlő funkciójú forma: felkiáltás, kérdés, elhallgatás, erős érzelmi-hangulati töltésű neologizmusok, divatos v a g y éppen periferikus szavak, „kiszólások", más részről becéző, kedveskedő vagy ellenkezőleg a p e j o r a t í v t a r t a l m ú , gúnyos, epés formák. A merevebben tagolt osztálytársadalmakban a társalgási nyelv változatai jobban elkülönülnek osztályok, rétegek szerint. O A társalgási stílus a stílusfunkcióban használt társalgási nyelv. Elsősorban a beszélgetést, p á r b e szédet tartalmazó irodalmi alkotások — epikai és drámai m ű v e k — számára létfontosságú. A művészi felhasználás során a társalgási nyelv természetesen nem a m a g a naturalisztikus, egyedi, esetleges f o r m á j á ban, hanem tipizálás, a felhasználási a r á n y révén válik stílussá — hiszen a társalgási stílus sem homogén struktúra, h a n e m funkcionálisan differenciált —, de e stílus a l a p j a ezúttal is a specifikus nyelvtípus. Nincs életszerű, hiteles társalgási stílus t á r salgási nyelv nélkül. Irodalmi nyelvet, költői nyelvet, sőt még köznyelvet is lehet teremteni, a társalgási nyelv azonban csak a társas-társasági élet beszédbeli érintkezés formáiból alakulhat ki. Ahol a társadalmi, gazdasági, politikai élet adott körülményei közt nem jöhetnek létre a társas-társasági élet nevelő, tápláló központjai, o t t kialak u l h a t magas szintű költői, irodalmi nyelv, a társadalmi információcsere szabályozásával, normalizálásával köznyelv is, de t á r salgási nyelv nem. E z a helyzet minden olyan állami, nemzeti nyelvközösségben, ahol pl. hiányoztak az uralkodói, fejedelmi v a g y főúri udvarok, v a g y ha megvoltak, az ott uralkodó vagy o d a bejáratos személyek nem honi nyelven társalogtak, s ahol a polgári fejlődés e l m a r a d o t t s á g a miatt a t á r s a sági intézmények (kaszinók, egyletek, szalonok) nem ölthettek n a g y méreteket, ahol mindezek függvényeként a színjátszás és más társasági rendezvények nem t ö l t h e t ték be társalgási nyelvet kialakító szerepüket, o t t a társalgási stílus messze e l m a r a d t minden más művészi stílus mögött. Az ilyen országokban, nyelvterületeken (s közéjük tartozott a 19. sz. végéig hazánk és a legtöbb közép- és kelet-európai ország, a

188

TARSA balti országok, Finno. stb.) legtöbbször van egy rendkívül gazdag (folklór-hagyományú vagy ú j művészi nyelvre épülő) költészet, de nincs hasonló értékű elbeszélő prózairodalom. A színjátszás pedig a vándorszínészetre vagy az iskolai színjátszásra korlátozódik, s ezek r e p e r t o á r j a főleg f o r d í t o t t színművekből áll, ami eleve kizárja egy hazai gyökerű társalgási stílus létrejöttét. Amikor a regény- és elbeszélésirodalom ezekben az országokban mégis megindult, vagy egy vulgáris, provinciális nyelvet, vagy a költészet, esetleg egy magas szintű intellektuális gondolkozás nyelvét beszélt e t t é k az alakokkal, aminek eredménye az életszerűtlenség, mesterkéltség, egy körülményeskedő vagy gondolati jellegű, máskor érzelmesen fennkölt nyelv volt. Hasonló volt a helyzet a színpadon is: a népi tárgyú vagy köznemesi t e m a t i k á j ú színpadi művekben az életszerűség, a dialógusok realitása valamennyire megvalósult, de az egész nemzethez szóló, az egész nemzet társalgási nyelvét megjelenítő stílus természetszerűleg hiányzott. Valódi, életszerű társalgási stílusról az említett típusú országokban valójában csak a 20. sz. elején beszélhetünk. O Másképpen merül fel a nemzeti érvényű társalgási stílus kérdése olyan országokban, melyekben több irodalmi nyelv is harcolt (s részben harcol) egymással, így pl. Német- és Olaszo.-ban. Az író ugyan a maga nevében a legáltalánosabb irodalmi nyelven szólhat, de alakjait, szereplőit — a nyelvi s ezzel együtt a jellem - és szituáció-hitel megsértése nélkül — nem beszéltetheti ugyanazon a nyelven. H a viszont kétféle nyelvtípus keveredik, abból stílushiba születik. Szemléltető példája ennek A. Manzoni viaskodása A jegyesek c. regényének megalkotása, m a j d ismételt átdolgozása során. Ez a dilemma más országokban a kulturális szint szerint elkülönülő társalgási nyelvváltozatok esetében forog fenn, elsősorban a népi alakok, ritkábban a történelmileg távolabbi korban élt, ill. oda helyezett alakok epikai vagy drámai beszél tetése során. Shakespeare vagy Racine minden aggály nélkül korának udvari társalgási nyelvén beszélteti más országbeli vagy a régmúltban élt hőseit, nálunk pl. Kodoldnyi J . vagy Móricz Zs. esetében a megoldás sokkal igényesebb — és sokkal problematikusabb. O (—»• stílusfajták) O írod.: L. Spitzer: Stilstudien (1928); T. Lovas Rózsa: A társalgási nyelv (Nyelvünk a reformkorban, szerk.: Pais D., 1955). Martinkó társalgási stílus: —>társalgási nyelv

András

társalgási szerep; szalonszerep; conversational role ( a n g o l ) : szereptípus. Viszonylag késői fejlemény: a 17—18. sz. fordulójának társadalmi t é m á j ú vígjátékában jelent meg először a szellemes, pergő nyelvű, m a g á t mindenkor feltaláló figura. Szűkebb értelemben v e t t dramaturgiai funkciója nincs, csillogó riposztjaival a játék élénkségét biztosítja, mint a társalgási vígjáték — társadalmilag igen széles skálán mozgó (lehet márki, lovag csakúgy mint k o m o r n a , inas stb.) — k a c a g t a t ó alakja. A típustól mely mindig a kor felszínes társadalmi normáinak szócsöve — a mély t r a g i k u m és a bárdolatlan k o m i k u m egyaránt t á v o l áll, ám gyakran színezi a szerelem m o t í v u m a . A szerepkör a romantikus színházban háttérbe szorult, de a 19—20. sz. fordulóján — francia h a t á s r a — ismét feltűnt a színpadokon. Rokonságot m u t a t az o p e r e t t bonvivánjával, valamint a szerelmes szerepekkel (->hősszerelmes). Napjaink d r á m á j á b a n szinte teljesen kiszorult a színpadokról. O (—>• szereptípusok) Kolozsvári Papp László társalgási színmű; társalgási darab: tágabb értelemben azon színpadi m ű f a j o k összefoglaló elnevezése, amelyeknek legfontosabb eleme a szellemes, fordulatos, -*•csevegés jellegű —>dialógus. Ilyen jellegű d a r a b o k a t úgyszólván minden k o r b a n írtak, s a társalgási színmű kifejezés is a 17. sz.-i német —• Oespráchspiel nevében bukk a n t fel először. Mai, szűkebb értelemben azonban a 19. sz.-i francia „jól megcsinált" (—•piéce bien faite) —• szalondarabokat és az ezek hagyományához kapcsolódó alkotásokat nevezzük társalgási színműveknek. (Egyes szerzők közéjük sorolják a —•comédie de moeurs egy részét, s a -+comédie larmoyante és a társalgási színmű ötvözetének tekintik a -^bulvárdarabokat.) Ezek az érdekesen megrajzolt jellemek közötti könynyed, találékony társalkodásból állnak, bem u t a t á s u k célja pedig inkább a pletyka jellegű információk átadása, mintsem a színházi —>katarzis kiváltása. O A 18. sz.ban, a —>polgári dráma megjelenésével vált általánossá az a drámaszerkesztési technika, amelyik az emberi beszéd a k t u s a i t cselekvésértékkel ruházza fel. Diderot alapeszméiből, a polgári értékek színpadi megjelenítésének elvéből kiindulva de ezek sajátosan szabad értelmezése nyomán — jött létre az a fecsegő szalonszínház, ahol a véres csaták szópárbajjá, a szerelmi gyilkosságok vallomássá szelídültek, s ahol csak az adott társadalom elit rétege és ennek elit szokásai tükröződnek. A társalgási darabok hősei cselekvés helyett csillogó raono-

189

TARSA lógókban mérlegelik esetleges t e t t e i k következményeit, s a pezsgő párbeszéd intellektualitása és a k t u a l i t á s a színezi a színész illendően visszafogott játékát. O A társalgási színmű leggyakrabban u g y a n a z o n a helyen játszódik le, s drámai és előadási ideje is megegyezik. Szövegfordulatai (bár hasonlóaknak t ű n n e k ) lényegesen különböznek a shakespeare-i színház által oly igen kedvelt —>szövegdíszlettől, hiszen ott térben és időben távoli események, vagy a színpadon megjeleníthetetlen l á t v á n y o k igénylik a t e t t e k verbalizálását, míg itt egy-egy színészi tehetség csillogtatása vagy néhány közérdekű információ k o m m e n t á lása teszi fölöslegessé a cselekvéseket. A m ű f a j sajátos színjátszó stílust és szerepkört (-» szereptípusok) is kialakított, az ún. társalgási színészét. O A társalgási színmű legdivatosabb szerzői a 19. sz.-ban és a századfordulón f r a n c i á k voltak — E . A. Seribe (aki a klasszikus példájának számító mű szerzője: Egy p o h á r víz, 1840), A. Dumas fils, G. Feydeau — , de a műfaj h a m a r meghódította az osztrák (E. von Bauernfeld: Bürgerlich und romantisch, 'Polgári és romantikus', 1835; H . Bahr: A K o n c e r t , 1909; H. von Hofmannsthal: Der Schwierige, 'A nehéz e m b e r ' , 1921) és angol (0. Wilde: Lady Windermere legyezője, 1892; A jelentéktelen asszony, 1893 stb.) színpadot, s ->társalkodóvígjáték néven Mo.-on is nagy sikert a r a t o t t . (Nemzetközileg is szám o n t a r t o t t m a g y a r képviselője Molnár F.) A 20. sz.-ban a színpadon zajló társalgás legkiemelkedőbb mestere G. B. Shaw volt. O (->dráma, színjátéktípusok) O írod.: H.P . Bayerdorfer: N o n olet — altes T h e m a und neues S u j e t . Zur Entwicklung der Konversationskomödie zwischen Restauration und J a h r h u n d e r t w e n d e (Euphorion, 1973). Jákfalvi Magdolna társalkodóvígjáték: a 19. sz. első felében divatossá vált f r a n c i a szalonvígjátékok (pl. E. A. Seribe: E g y p o h á r víz) m a g y a r elnevezése. O (—• szalondarab, társalgási színmű) társasági költészet: a műkedvelő és a hivatásos költészet közötti átmeneti műformák egyike. Alkotásai jórészt olyan énekelt (gyakran t á n c h o z is kapcsolódó) dalok, amelyek egy-egy szűkebb nemesi v a g y polgári közösség t á r s a s szórakozásaihoz kapcsolódnak, s e t á r s a s á g közös ( - P o n t j e l l e gű) előadására készülnek; szalonköltészeti válfajai a költő által szűk körben előadott szavalt versek. A -^népdaltól eltérően többnyire ismert szerzők alkotásai, de nem

az egyéni lírai hangján szólalnak meg, hanem az a d o t t közösség érzés- és gondolatvilágának kliséit tükrözik. J o b b á r a -+helyzetdalok, szerelmi és —>bordalok. —>ivónóták, s g y a k r a n alkalmi jellegűek (->•alkalmi költészet). O A zártabb társadalmi rendszerek világszerte közismert jelensége a hellenizmus kori -+udvari irodalomtól kezdve a középkori ->lovagi költészeten, a reneszánsz és barokk -*pásztori költészeten, a rokokó -*gáláns irodalom líráján á t egészen a 18. sz.-i orosz kántokig (-+cantus 2.) vagy a 18 —19. sz. fordulóján divatos erotikus-gáláns szalonköltészet olyan típusáig, amely pl. St. J . Boufflers nevét híressé tette. A jelenségkör k u t a t á s a azonban eddig csak a német Gesellschaftslied ('társasági dal') vonatkozásában m u t a t o t t fel számottevőbb eredményeket (A. H. Hoffmann von Fallersleben kezdeményezése nyomán). Ennek korai formái a 15. sz.-ban alakultak ki. A 16. sz. elejéről való n y o m t a t o t t daloskönyvek f ő k é n t többszólamú formáit őrzik. Ekk o r t á j t a „literátus e m b e r e k " köreiben terjedt, s a mester daléhoz hasonló hármas tagolódás jellemezte. E z t a 16. sz. 2. felében a n é m e t városokban m ű k ö d ő olasz muzsikusok h a t á s á r a a ~*villanella, canzone m a j d a —•canzonetta formája szorította háttérbe; a 16. sz. legvégén H. L. Hassler szerencsésen foglalta egységbe az olasz és német dal eredményeit. 1620 u t á n költők és muzsikusok népies irányban fejlesztették tovább. Königsberg, H a m b u r g és Lipcse a fő központok; a legjobb szövegköltők egyúttal egy-egy muzsikusgárda élén is állnak, s m u n k á j u k eredményeképpen 1650—1660 t á j á n a társasági dalból — de annak keretei közt — „feltűnik a német művészi dal, vallásos v a g y világi szöveggel, sokszor finomkodó, sokszor erőteljes vonásokkal, mint »Mulató Múzsák«, »Vértezett Vénuszok«, »Ékes Galatheák«, »Szerelmi Bimbók« és »Zengedező Ligetek« muzsikája; neve még »ária«, de alapjában hol egyszerű strofikus dal, hol kissé faragatlan recitativ, néhol valóságos kis k a n t á t a , melyet hangszeres k ö z j á t é k o k szakítanak m e g " (Szabolcsi B.). A 17. sz.-tól a szűkebb „ t á r s a s á g " kereteiből szélesebb körökben is elterjedt, sajátos változatai születtek (—* Leberreim), s a ->daljáték (sőt, később az —>opera is) felhasználta termékeit. A rokokó idején főként az --*anakreóni költészet kereteiben élt. A 18. sz. végén a bonyolultabb személyes líra, ill. az egyszerűbb —>népdal iránti érdeklődés szorította háttérbe, bár a biedermeier —> diákdalokb&n hagyományai egy ideig t o v á b b éltek. O (—>dal, líra, német irodalmi formák) O írod.: R . Velten: Das

190

TARSA altere deutsche Gesellschaftslied u n t e r dem Einfluss der italienischen Musik (1914); M. Platel: Vom Volkslied zum Gesellschaftslied (1939); Szabolcsi B.: A zene története (1968). Kovács Endre—Voigt Vilmos Társaság-szigetek irodalma: dalom

tahiti iro-

társasjáték: -> játék, irodalmi játékok, pi játék

né-

társasj átékelmélet: —> irodalomtudomány és kibernetika társasmunkák folklórja: tészet

közösségi köl-

társi0: —> tar szí Tarsia [társziá], Galeazzo di (Nápoly, 1520 k.—1553): olasz költő. A calabriai Belmonte és A m a n t e a ura volt. Többször visszaélt földesúri jogaival, úgyhogy a spanyol alkirály egy ízben Lipari szigetére száműzte. Visszatérve számos véres incidens résztvevője volt. Részt vett Pietro di Toledo alkirály Siena ellen vezetett h a d j á r a t á ban, amely kapcsolatos volt a sienai köztársaság megdöntésével és Firenze hatalmának kiterjesztésével; 1553-ban h a z á j á b a visszatérve ismeretlen helyen meggyilkolták. 1543-ban nőül vette Camilla Garafát, aki az esküvő u t á n rövidesen meghalt. Hozzá és a Nápolyban megismert Vittoria Colonnához írta 50 költeményét, amely csak 1617-ben jelent meg G. Basile kiadásában. Tarsia az úgynevezett déli bembismo jeles képviselője; így gondosan körülírt tém a k ö r t és pontos szóhasználatot valósított meg, folytatva a petrarcai hagyományt. Mindez főúri rangjából is következik; a nápolyi királyság spanyol korszakában hiányzott az a polgári származású irodalmi alkotóréteg, amely egyúttal jelentékeny közhivatalokat is betöltött, őket a főnemesség helyettesítette a maga ízlésével. A Vittoria Colonnávsd f e n n t a r t o t t kapcsolata is segítette ezt a modort: a költőnő ui. a római petrarkizmus és a bembismo fennkölt képviselője volt. Tarsia szonettjei és canzonéi bonyolult szerkezetükkel ugyanakkor meghaladják Petrarca viszonylag áttekinthető szövegépítkezését és a manierizmus irányába m u t a t n a k . O Kiad.: II Canzoniere di Galeazzo di Tarsia ('Galeazzo di Tarsia Daloskönyve', F. Bartelli kiad., 1888); Rime ('Versek', D. Ponchiroli gondozásában, bev. G. Contini, 1951). O írod.: F. Bartelli: Note biografiche: Galeazzi di Tarsia (1906);

E. Bonora: Rime di Galeazzo di Tarsia (Belfagor, VI, 1951); L. Baldacci: Sul testo di Galeazzo di Tarsia (Convivium, 1952); A. Quondam: La parola nel labirinto. Societá e scrittura del Manierismo a Napoli (1975); M. Ariani: Galeazzo di Tarsia e la problematica dello stile (Italianistica IV, 1975). Herczeg Gyula Tarski [társzki], Alfréd (Varsó, 1902. jan. 14.—Berkeley, 1983. okt. 26.): lengyel születésű amerikai (USA) logikus, matematikus, filozófus. A varsói egyetemen 1924ben d o k t o r á l t , m a j d 1939-ig ugyanitt tanított, de zsidó származása m i a t t nem lehetett egyetemi t a n á r , ezért középiskolai oktatásból élt. Az 1920-as és 1930-as években a varsói logikai iskola t ö b b tagjával (K. Ajdukiewicz, T. Kotarbinski, St. Lesniewslci, J . Lukasiewicz, A. Mostowski) szorosan e g y ü t t m ű k ö d v e dolgozott. 1939-ben amerikai előadókörútra indult, amelyről nem tért haza. 1942-ben Berkeley-ben, a Kaliforniai E g y e t e m e n t a n í t o t t , 1946-tól a mat e m a t i k a professzoraként. O Az 1920-as években t ö b b halmazelméleti t a n u l m á n y á t publikálta, m a j d a formalizált elméletek ( m e t a m a t e m a t i k a , metalogika) általános tulajdonságairól szóló írásait jelentette meg. 1933-ban látott napvilágot a Pojecie prawdy w jqzykach nauk dedukcyjnych ('Az igazság fogalma a d e d u k t í v tudományok nyelveiben') c. műve, amelyet több nyelvre lefordítottak. Műveinek újdonsága az volt, hogy a formalizált elméleteket nemcsak szintaktikai, hanem szemantikai szempontból is vizsgálta, a tárgynyelv és a metanyelv különbségének bevezetésével. Különösen fontosnak bizonyultak az igazság definiálhatóságára vonatkozó írásai. Tarski az igazságelméletek közül az ún. „korrespondencia-elméletet" vallotta: „Egy kijelentés igazsága a valósággal való megegyezését (korrespondenciáját) jelenti." Igazságelméletének érvényét magasabbrendű metanyelvekre korlátozta, hogy elkerülje a metanyelv és a tárgynyelv érintkezésekor keletkező p a r a d o x o n o k a t . O Tarski t ö b b halmaz- és számelméleti t a n u l m á n y t írt Erdős P.-lal társszerzőségben, s Mo.-on nagy hatást gyakorolt Rúzsa I. logikai munkásságára és a logikai megalapozottságú irodalomelméletre. O F ő művei: Einführung in die mathematische Logik und in die Methodologie der Mathematik ( 'Bevezetés a matematikai logikába és a m a t e m a t i k a metodológiájába', 1937); Logic, Semantics, Metamaihematics ('Logika, szemantika, metamatematika', 1956). O Összegyűjtött műveinek angol nyelvű kiadása: The Collected Works

191

TARSA (szerk.): Der Autor (Zeitschrift f ü r Literaturwissenschaft und Linguistik, 1981). Szerdahelyi István

of Alfréd, Tarski (4 köt., 1981). O Magyarul: 1 t a n . (Bencze Gy., Hel., 1973, 2—3); Bizonyítás és igazság. Válogatott tanulmányok (Rúzsa I., E. Bártfai L., Bimbó K a t a lin, 1990). O írod.: N. F r a h z k e — W . R a u tenberg: Z u r Geschiehte der Logik in Polen (Quantoren, Modalitáten, Paradoxien, 1972); L. H e n k i n et al.: Proceedings of t h e Tarski Symposium (1974); K . Berka—L. Kreiser: Logik-Texte (1986). Kicsi Sándor András

Tarsza, Edward: —•Grabowski, Michal

társszerző; szerzőtárs: olyan alkotó, aki művét n e m egyedül, hanem — egy vagy több — alkotóval e g y ü t t m ű k ö d v e hozza létre. A t u d o m á n y o s irodalomban az e g y ü t t m ű k ö d é s e típusa igen gyakori, de a szépirodalomban sem kivételes jelenség, noha i t t a —>szubjektivitás, egyéniség fokozott jelentősége miatt a koncepciók egyeztetése bonyolultabb, sajátos feltételekhez kötött feladat. Az alkalmi társulások esetei (mint C. Brentanóé és A. von Amimé a -*Des Knaben Wunderhorn vállalkozásában) igen számosak, sőt, az sem ritka, hogy a szerzőtársak (ahogyan pl. B, Wolff és A. Beken, M. Allain és P. Souvestre, Ilf—Petrov stb.) életművük egészét vagy nagyobb részét közösen alkossák meg, netán épp egy, közös álnévvel is publikálják (ahogyan az E. Queen név mögött is egy szerzőpáros húzódik meg). Sajátos esete e viszonynak, amikor egy hírneves-befutott író több „bedolgozóval" e g y ü t t m ű k ö d v e s z a p o r í t j a publikációinak számát, ahogyan ezt pl. E . A. Seribe t e t t e ; ha az e g y ü t t m ű k ö d ő k névtelenek m a r a d n a k , az irodalmi -+négerség egyik v á l f a j á v a l állunk szemben. O Határesete a társszerzői helyzetnek, amikor nem tényleges együttműködésről van szó, hanem arról, hogy az alkotó befejezetlenül m a r a d t m ű v é t valaki más fejezi be, a k á r úgy, hogy az eredeti szöveget át is dolgozza (mint Cao Hszüe-csin világhíres regényét Kao O), a k á r úgy, hogy azt csak kiegészíti (ahogyan ezt Jean de Meung t e t t e a Rózsa-regény esetében). Ide sorolhatók az idegen kéztől származó -*átdolgozások, az ->adaptációk különböző típusai is, és hasonló szerepkörben léphet fel a rendezés, ha lényeges változtatásokkal állítja színpadra a d r á m a i művet (-»•irodalom és színház). O Jóllehet a kifejezést csak azokra a kapcsolatokra korlátozva használjuk, amelyekben az alkotók egyazon művészeti ág képviselői SbZcLZ 8bZ itt t á r g y a l t esetekben írói-költői m u n k á t végeznek —, rokon p r o b l é m á k a t vet fel a -»kollektív művészeti produkciókban mutatkozó e g y ü t t m ű k ö d é s is. O (—•alkotó, író) O írod.: H. Kreuzer

tarszí; társi{'koronának, kardnak v a g y övnek ékkövekkel való díszítése'): az arab, perzsa és török klasszikus költészetben alkalmazott prozódiai alakzatok egyike. K é t szólás, többnyire a baitot alkotó két -*miszrá teljes hangzásbeli h a r m ó n i á j á t jelenti. A verssorok azonos h a n g a l a k ú s ilyenformán egymással összecsengő szavakból épülnek fel. A perzsa Rasíd-i Vatvát olyan ->qaszídát is írt, amelyen ez az alakzat halad végig. Perzsa példa: ay m u n a v v a r bi-tu nugíim-i galal vay m u q a r r a r bi-tu rusüm-i karnál (Rasíd-i

Vatvát)

Török példa: qamar yiizündán bolur münavviir sakar sözündan kelür m ü k a r r a r (Szayf-i

Szarájí)

Az effajta virtuóz rímjátékok műfordítása természetesen lehetetlen, de másuk Európ á b a n is megtalálható (—>vers olorimes). O (—> arab irodalmi formák, perzsa irodalmi formák, török irodalmi formák) O írod.: Z. Xánleri: Farhang-e edebiyát-é farsi (1970). Bodrogligeti András Tarszisz, Valerij Jakovlevics (Kijev, 1906. szept. 23.—Bern, Svájc, 1983. márc. 3.): orosz író, műfordító. Apja görög származású volt. 1924 és 1929 között filológiai tanulmányokat folytatott Rosztovban, m a j d kandidátusi disszertációt írt az olasz reneszánsz költészetről. 1937-ig a moszkvai Szépirodalmi K i a d ó b a n dolgozott, ahol 1930-ban egyebek mellett egy kis kötetben közreadta a k o r t á r s orosz írókról fellelhető a d a t o k a t . Szerkesztői és műfordítói munkájából élt, de a Novij Mir c. rangos irodalmi folyóiratban két elbeszélése is megjelent (Nocs v Haracsoje, 'Haracsi éjszaka', 1937; Gyezgyemona, 'Desdemona', 1938). 1938 és 1963 között egyetlen művét sem a d t á k ki. A 2. világháború u t á n fordításai mellett számos regényt írt, melyek egy részét évtizedekkel később publikálták Nyugaton. 1961-ben sikerült Angliába j u t t a t n i a a kéziratait, amelyek közül az első, a szovjet hétköznapokról szóló szatirikus regénye már a következő évben napvilágot látott (Szkazanyije o szinyej muhe, 'Hősmonda a kék légyről'). 1962. aug. 23-án letartóztat -

192

TARTA ták és bírói ítélettel elmegyógyintézetbe csukták, ahonnan a nemzetközi tiltakozás hatására 1963 márciusában szabadult. Élményeiről írta a már címében is A. Csehov világhírű, A 6-os számú kórterem c. elbeszélésére utaló Palata N° 7 ('A 7-es számú kórterem', 1965) c. kisregényét, amelyet később számos nyelvre lefordítottak. Szabadulása után kilépett a kommunista pártból és az írószövetségből. 1965-től a -»•szamizdat irodalomban kibocsátott Szfinkszi c. lap szerkesztője lett. 1966. febr. 7-én útlevelet kapott Angliába, ahonnan m á r nem térhet e t t vissza hazájába, minthogy 11 nappal később megfosztották szovjet állampolgárságától. 1967 és 1970 között az NSZK-ban, majd Svájcban dolgozott, igyekezvén végső formába önteni regényeit, színdarabjait és verseit, miközben a ZeitBild c. újságban publikált szovjet—orosz t á r g y ú kritikákkal kereste kenyerét. A SZU-ban készült művei közül Németo.-ban n y o m t a t t á k ki Kombinát naszlazsgyenyij ('Élvezetkombinát', 1967) c. regénytrilógiáját, ill. Szedaja junoszty ('Ősz ifjúság', 1968) c. önéletrajzi kisregényét, m a j d Riszkovannaja zsizny Valentyina Almazova ('Gyémántos Bálint kockázatos élete') c. tervezett tízkötetes regényfolyamának első d a r a b j á t , a Sztolknovenyije sz zerkalom ("Összeütközés a tükörrel', 1970) c. regényt. A m ű v e t szerzője a szovjet élet hétköznapjait megörökítő enciklopédiának szánta, amely az 1930-as évektől négy évtizeden át m u t a t t a be ezt a világot. Az író a 6—9. kötetet m á r Svájcban írta meg, a befejező könyvre azonban m á r nem m a r a d t ideje. A szovjet korszak mintaregényének számító V. Azsajev mű, a Távol Moszkvától ellenpontjaként készült Nyedaleko ot Moszkvi ('Közel Moszkvához', 1981) c. 3. kötet 75. születésnapjára jelent meg. O Tarszisz F. M. Dosztojevszkij hatása alatt alkotó, filozofikus h a j l a m ú , de alapjában véve szatirikus prózaíró volt. írásaiban g y a k r a n hosszú elmélkedéssel szakította meg a cselekményt, szintén dosztojevszkiji figurákat idéző, szerencsétlen sorsú, labilis lelkű, másokba kapaszkodó hősei történetét. Az emigrációban szület e t t alkotásai közül több — így a Moji bratyja Karamazovi ('Az én Karamazovtestvéreim') és a Fauszt v adu ('Faust a pokolban') c. regényei — kéziratban maradt. O Egyéb művei: Szkazanyije o szinyej muhe. Krasznoje i csornoje ( ' H ő s m o n d a a kék légyről. Vörös és fekete', kisreg.-ek, München, 1966). O Gyűjt, kiad.: Szobranyije szocsinyenyij v 12-i tomah ('Összeg y ű j t ö t t művek 12 kötetben', 1., 4., 8., 12. köt., 1983—). O írod.: Biografija (Granyi,

13

1965, 57.); O lisenyii grazsdansztva (Lityer a t u r n a j a gazeta, 1966, febr. 22.); Z. Maurina: P o r t r á t s russischer Schriftsteller (1968); M. Bogojavlenszkij: V. Tarszisz (Granyi, 1969, 70.); B. Szkrilnyikov: ua. (Russzkaja miszl, 1978, máj. 18.); Sz. J u r jenyen: ua. (uo., 1983, márc. 31.). Gereben Ágnes Tartalja, Gvido (Zágráb, 1899. jan. 25. —Belgrád, 1984): szerb költő, író, esszéista. Belgrádban jogot végzett, majd a Nemzeti B a n k b a n dolgozott. 1917 óta foglalkozik irodalommal. Számos újságnak és folyóiratnak volt m u n k a t á r s a , majd a Prosveta kiadónak lett a szerkesztője. Intim motívumokkal teli líráját hazafias és szociális hangsúlyok, v a l a m i n t az idő kérlelhetetlensége m i a t t érzett melankóliája h a t j a á t . A hagyományos kifejezési formákat személyes hangvétellel frissíti föl. Verseinek és elbeszéléseinek többségét gyermekek szám á r a írta, Ezek egyéni stílusukkal és a kifejezés könnyedségével tűnnek ki: ftkoljke ('Kagylók', 1935); Ozivela crtanka ('Az életre kelt rajzfüzet', 1946); Sta meseci priőaju ('Mit mesélnek a h ó n a p o k ' , 1949); Od oblaka do maslaőka ('A felhőtől a pitypangig', 1964). A gyermekirodalommal kapcsolatos cikkeit Deója knjizevnost ('A gyermekirodalom', 1940) c. kötetében g y ű j t ö t t e össze. O E g y é b fő művei: Lirika ('Líra', költ.-ek, 1924); Zaóarani krug ('Bűvös kör', poéma, 1924); Mlado drvo ('A fiatal fa', elb.-ek és költ.-ek, 1936); Pesme ('Versek', 1952). O Magyarul: 3 vers (Szenteleki K., Bazsalikom, anto., 1928); 1 vers (Ács K., Híd, 1946. aug.); 1 vers ( T a r b a y E., Jugoszláv költők antológiája, 1963); 1 vers (Brasnyó I., Magyar Szó, 1977, 264.). Bosko Novakovic tartalom: általános értelemben a valóság dolgainak belső, -*• lényegi mozzanata, amely a —•forma révén nyer —^jelenségként aktuális érvényt, kifejeződést. A klasszikus meghatározások szerint a tartalom és forma ,,átcsap e g y m á s b a " , „egységet a l k o t " . Világosabbá teheti e filozófiai elgondolást, ha úgy fogalmazunk, hogy a valóság egyes konkrét dolgaiban se külön tartalom, se külön forma nincsen; e dolgok egyetlen része vagy tulajdonsága sem nevezhető általánosságban a dolog t a r t a l m i vagy formai vonásának. Meghatározott összefüggésekben azonban a dolgok alkatelemei, tulajdonságai, vagy e dolgok a maguk egészében j á t s z h a t n a k lényegi-tartalmi vagy jelenségi-formai szerepet. A ember elvont gondolkodása, a t u d o m á n y o s elemzés tehát okkal 193

TARTU választja el egymástól a t a r t a l m a t és a form á t , hiszen a megismerés célja az, hogy a s z á m u n k r a közvetlenül a d o t t jelenségform á k b a n minél tisztábban különböztessük meg a tartalmi, lényegi, törvényszerű mozz a n a t o k a t a véletlenszerű vagy megtévesztő mozzanatokkal átszőtt -^látszatoktól. O E viszonylagosságot szemléletessé teheti a művészi -+mű példája. Az a l k o t ó — m ű — befogadó kapcsolatrendszerében az alkotó felől nézve a műalkotás a maga egészében, mindenestül forma: az alkotó elképzeléseiben élő célok, intenciók (-*írói szándék) egyik lehetséges kifejezési f o r m á j a . A befogadó felől nézve viszont merő t a r t a l o m : a műélvezet által keltett —>élményíovma tart a l m a . Ebben az összefüggésben még ellentmondás is lehet tartalom és f o r m a között, hiszen a dilettáns szerzők g y a k r a n képtelenek formát adni a lelkükben élő tart a l m a k n a k , a primitív befogadóktól pedig kitelik, hogy egy Shakespeare-tragédia tart a l m á t krimiformában élik á t . H a viszont kiemeljük a művet e kapcsolatrendszerből, akkor — mint minden ö n m a g á b a n vizsgált konkrét dologban — a t a r t a l o m és forma teljes mértékben egybevág. Bármilyen tüzetesen elemezzünk egy konkrét műalkotást, egyetlen olyan alkatelemet sem találh a t u n k benne, amelyik csak t a r t a l m i vagy csak formai jelentőségű lenne. Eszközölj ü n k akármilyen, esetleg igen csekélynek t ű n ő v á l t o z t a t á s t egy mű f o r m á j á n , ez egyben a t a r t a l o m megváltoztatását is jelenti, aminthogy a mű t a r t a l m á t is lehetetlen megváltoztatni anélkül, hogy a f o r m a ne változzék: minden egyes ecsetvonás, hang, szó, alak és ezek sorrendje, elrendezése, viszonya egyszerre tartalmi és formai. O Ugyanakkor viszont kétségtelen, hogy nem minden módosítás eredményez egyforma nagyságrendű tartalmi változást. Ha egy filmből kivágnak néhány mellékes jelentőségű képkockát, ez módosít ugyan a t a r t a l m á n , de lehetséges, hogy oly csekély mértékben, hogy a másodszor így látott m ű b e n észre se vesszük a hiányt. Aligha állíthatnánk tov á b b á , hogy amikor n y o m d a h i b a folytán a költői szövegből kimarad egy-egy vessző vagy aposztróf, netán p o n t o t szednek a h á r m a s p o n t helyett, akkor ez mindig számba vehető tartalmi torzulást eredményez. A d o t t esetekben viszont ezt is eredményezheti. H. von Hofmannsthal A külső élet balladája c. versének e s t r ó f á j á b a n — A réten ú t a k f u t n a k , szerte sok v a d Falucska, csupa tócsa, fáklya, l o m b o k — Fenyegetők s halálosan a s z o t t a k . . . (ford.: Kardos

— a hármaspont a versolvasó asszociációinak t á g horizontját n y i t j a meg, elgondolk o z t a t , hosszan visszhangoztatja b e n n ü n k az utolsó sort. H a viszont pont állna a végén, az olyan ridegen koppanna, mint a koporsófedelen az utolsó szöget beverő kalapácsütés, a gondolat z á r t t á merevedne (bővebben ->írásjel, íráskép). Az esztétikai, stilisztikai és funkcionális verstani vizsgálatok kétségtelenné tehetik, hogy az ún. elvont formák (—>forma) önmagukban (pl. képletalakban) is rendelkeznek t a r t a l o m mal, s ha ez a t a r t a l o m általában igen elvont is (ún. absztrakt tartalom), mindenképpen beépül a mű k o n k r é t t a r t a l m á b a és azt — különböző intenzitással — á r n y a l j a , gazdagítja. O írod.: Szerdahelyi I.: Az esztétikai érték (1984); uő: F o r t u n a szekerén (1987). Szerdahelyi István O Az a tény, hogy a műalkotás minden alkateleme egyaránt t a r t a l m i és formai jelentőségű, nem mond ellent annak, hogy ezek az elemek e g y m á s viszonylatában vizsgálva m u t a t k o z h a t n a k tartalmi-kifejezett vagy formai-kifejező jellegűeknek. A -+téma pl. a -*típus&lkotás és a -*cselekményszövés viszonylatában tartalmi-kifejezett mozzanat, hiszen a hősök és cselekedeteik által létrejövő események jelenítik meg, az e viszonylatban formai funkciójú műelemek közvetítésével nyer jelenségform á t . Jogosult eljárás t e h á t , ha egy elvont modellben a mű alkatelemeit aszerint rendezzük el, hogy melyik milyen viszonylatban tölt be formai-kifejező szerepet, s azok a t az elemeket nevezzük ,,a műalkotás t a r t a l m á n a k " , amelyek más elemeket m á r nem j u t t a t n a k kifejezésre, s így a m ű v ö n belül tisztán kifejezett-tartalmi mozzanat o k n a k tekinthetők. O Az így felfogott művészi tartalom körvonalainak felvázolásakor abból i n d u l h a t u n k ki, hogy minden emberi tevékenységnek van tartalmi célkitűzése — teleológiája — , s eredménye a cél elérése esetén ennek megfelelő formát ölt. A művészi alkotások egy része is bizonyos konkrét használati célkitűzés jegyében jön létre, ahogyan pl. az újkorig a ->• mecénások igényeinek teljesítése, de ezt követően is gyakran a pályázatok, kiadói megrendelések igényei szabták meg a művészi tevékenység kereteit. Ismeretes azonban, hogy a maradandó értékű művek egy ennél sokkal t á g a b b értelmű, ún. ->társadalmi megbízatásnak tesznek eleget. E társadalmi megbízatás lényege az, hogy a művészi műnek a —•katarzis erejével ható művészi élményekben rejlő felismeréseket kell közvetítenie a jelen s a jövő potenciális befogadó-

L.)

194

TARTA ihoz. (E felismeréseket nevezte a régebbi marxista esztétika — kevéssé szerenesés szakkifejezéssel — —• eszmei mondanivalónak.) A k a t a r t i k u s felismerések mellett a t a r t a l o m másik alapvető tényezője a konkrét ->íe'ma (ami nem tévesztendő össze a t a r t a l m i szempontból külsődleges szeredet játszó -»tárgykörrel). A művészi alkotások legbelső, lényegi magva, t a r t a l m a t e h á t a világnézetileg formált, katartikus h a t á s ú felismeréseket n y ú j t ó téma; a mű valamennyi többi strukturális eleme — különböző intenzitással, s ennek megfelelően belső vagy külső —>formai funkcióval — ezt jeleníti meg, j u t t a t j a kifejező jelenségformához. O írod.: G. W. E. Hegel: Esztétikai előadások (1952—1956); Lukács Gy.: A különösség mint esztétikai kategória (1957); A. Baleanu: A t a r t a l o m és forma a művészetben (1960); A marxista—leninista esztétika alapjai (1961); Lukács Gy.: Az esztétikum sajátossága (1965); uő: Művészet és társadalom (1968); H e r m a n n I.: Filozófiai kategóriák esztétikai vonatkozásairól (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1969, 2.); Szigeti J . : Bevezetés a marxista —leninista esztétikába (1971); Marxistaleninista esztétika (1973); H e r m a n n I.: A szfinx rejtvénye (1973); Szerdahelyi I.: A magyar esztétika története 1945—1975 (1976); M. Sz. Kagan: A marxista-leninista esztétika alapjai (1978). Hermann

István

O Lényeges mértékben módosíthatja a fenti modell érvényességét, ha figyelembe vesszük azokat a k u t a t á s i eredményeket, amelyek szerint a művészet — s ezen beliil az irodalom — nem egyfunkciós tevékenységi forma, s még az -»autonóm művészet sem az, mert a k a t a r t i k u s hatást n y ú j t ó visszatükröző művészet mellett ott áll a gyönyörködtető funkciójú szépművészet (melynek irodalmi válfaja is létezik; bővebben -*• szépség). Kérdéses, hogy az eszmei mondanivaló kategóriája (vagy bármilyen más, ezzel rokon fogalom) v o n a t k o z t a t h a t ó - e az utóbbi t a r t a l m á r a , aminthogy az is kérdés, mi t e k i n t h e t ő a ->szórakoztató irodalom alkotásai t a r t a l m á n a k , amelyekben (a szakirodalom konszenzusa szerint) k a t a r t i k u s hatástényezők nincsenek. Ugyanez a kérdés merül fel az agitatív és didaktikus művészet (irodalom) vonatkozásában is, ami kétségtelenné teheti, hogy a művészeti— irodalmi alkotások általános modelljében k i m u t a t h a t ó tartalom meghatározása további k u t a t á s o k a t igényel. O írod.: Szerdahelyi I.: Az esztétikai érték (1984). Szerdahelyi 13

István

O Miután B. Croce elutasította e kategóriapárt, századunk formalista—strukturalista irodalomtudományi iskolái megpróbálták a t a r t a l o m — f o r m a oppozíciót mással helyettesíteni (Gestalt—Gehalt, anyag—forma, t e x t ú r a — s t r u k t ú r a stb.). A neostrukturalista munkák viszont kezdenek visszatérni használatához. í g y például L. Dolezel, a cseh strukturalizmus ezirányú egyoldalú „ t a r t a l m a t l a n s á g á t " a k a r v á n leküzdeni, az általa javasolt ún. stratifikációs modellben a kifejezés és a jelentés síkja mellé felvesz még egy harmadik, tartalmi síkot is. R. Ingarden egy 1937-es cikkét kibővítve 1958-ban könyvet jelentetett meg a kérdésről, melyben aprólékosan elemzi végig az eddig használatos fogalompárokat. K i m u t a t j a , hogy minden egyes tartalom-felfogás megfelelő formafelfogást von maga u t á n . Az i r o d a l o m t u d o m á n y b a n a következő oppozíciók voltak a leggyakoribbak: determináns—determinált, építőanyag—forma, ,,mi"—„hogyan", az elemek összessége—az elemek rendszere, a nyelvi jel matériája—a nyelvi jel jelentése, séma—konkrétizáló tényezők. Ingarden három esetben alkalmazza a tartalom (ill. anyag) megjelölést. Ezek a következők: a ) kategoriális m a t é r i a (szemben a kategoriális formával); elemzésük hatókörén kívül esik. b) T a r t a l o m (szemben a struktúrával); a mű minden egyes elkülönülő elemének az összessége, c) A tulajdonképpeni t a r t a l o m (szemben a külső és belső formával); a mű jelentésrétege. A következő esetekben nem használja a tartalom megjelölést: a) a mű tágyi rétegére; b) a fabulára, c) a cselekményre, d) az akció vázára, e) a mű eszméjére,/,) a m ű t é m á j á r a , g) a „nyelvre", mint a mű (részleges) anyagára. O írod.: K. S. Laurila: Der Streit um Form u n d Inhalt in der Ásthetik (Ásthetische Streitfragen, 1934); R . Ingarden: Das Form-Inhalt-Problem im literarischen Kunstwerk (Helicon, 1938); uő: O formie i trései dziela sztuki literackiej (Studia z estetyki TI., 1958); L. üolezeí: Perspektivy strukturálni analyzy literárního díla (Struktura a smysl literarního díla, 1966); H. Markiewicz: Az irodalomtudomány fő kérdései (1968); B. Croce: A szellem filozófiája (1987). Bojtár Endre O F e n n t a r t o t t a a t a r t a l m i mozzanatok vizsgálatának szükségességét a - > f r a n k f u r ti iskola is, több ponton vitába szállva a marxista kutatások előfeltevéseivel. „Az esztétika területén belül — írja V. B. Leitch — a f r a n k f u r t i iskola k i t a r t amellett, hogy minden művészet politikai természetű (beleértve a klasszikus és polgári alkotásokat),

195

TARTU mivel az e m b e r utópikus életformák utáni vágyódását őrzi. A művészet nemcsak viszszatükrözi a fennálló társadalmi valóságot (ahogy minden marxista állítja), hanem ugyanakkor radikális impulzusokat fejez ki. A kanti és arnoldi eszme, mely szerint a művészet »érdek nélküli«, téves: a művészet tiltakozik a h a t a l o m ellen. Ez a dialektikus nézet szembehelyezkedik azzal a vulgáris marxista elképzeléssel, amely szerint.a polgári művészet (csak) a hamis t u d a t o t jeleníti meg. A f r a n k f u r t i iskola elmélete kibővíti azt az elképzelést, mely szerint a társadalmi-gazdasági alap határozza meg a társadalom k u l t u r á l i s felépítményét: a kulturális alkotások nem egyszerűen másodlagos, az osztályérdekeket tükröző, származt a t o t t jelenségek, hanem kifejezik a társadalmi totalitás ellentmondásait és utópikus törekvéseit is. Az ideológia-ellenes elemek jelenléte a m ű b e n értéket kölcsönöz minden esztétikai alkotásnak — legyen az elitista vagy p r o l e t á r . " A frankfurti iskola nézetei jelentős mértékben befolyásolták az —>új baloldal irodalomelméleti—művészetelméleti koncepcióit is; az utóbbi irányzat teoretikusai közül főként L. Kampf és P. Lauter bírálta a formalista elképzelések úgymond — „népbutító, önmagárareferáló m e t a k r i t i k á " - j á t . F o r m a és tartalom „széttéphetetlen egységének" elvéből indult ki a -*The Chicago School és a ->The New York Intellectuals irodalomelmélete is. O A strukturalizmussal és a -»fenomenológiai irodalomtudománynyal szembeforduló -*új új kritika viszont radikálisan formalisztikus álláspontot foglalt el azzal, hogy már az alapjául szolgáló nyelvelméletet (-*textualitás) is — P. de Man szavaival — „annak n y í l t állítása" jellemzi, „hogy a nyelv p a r a d i g m a t i k u s s t r u k t ú r á j a inkább retorikai, m i n t ábrázoló vagy egy referenciális, helyes jelentést kifejező", s így ez az elgondolás „jelzi az elfogadott prioritások teljes megfordítását, melyek a nyelv autoritását h a g y o m á n y o s a n a nyelven kívüli referensnek v a g y jelentésnek való megfeleltetéséből eredeztetik, nem pedig az alakzatok nyelven belüli t á p t a l a j á b ó l " . Ennek megfelelően J . H . Miller k i i k t a t j a az irodalomtudomány vizsgálati köréből a tartalmi mozzanatok elemzését, s szerepkörét a formalisztikusan felfogott „retorikai kriticizmusra" szűkíti: „Az irodalomtudománynak okvetlenül fel kellene hagynia azzal, hogy magától értetődőnek tekinti az irodalom mimetikus referencialitását. E g y ilyen szigorúan v e t t irodalomtudomány nem lenne többé kizárólag eszmék és t é m á k , valamint az emberi lélektan változatainak re-

p e r t o á r j a . Ismét filológia lenne, retorika és a trópusok episztemológiájának k u t a t á s a " . Az irányzat jelentős h a t á s t gyakorolt a nemzetközi irodalomelméleti gondolkodásra, ám — olykor igen hevesen elutasító — kritikai visszhangja is ugyanilyen jelentős. O írod.: P. Long (szerk.): T h e New L e f t : A Collection of Essays (1969); T. Howe: The New York Intellectuals (The Decline of New, 1970); M. Jay: The Dialectical Imagination: A History of the F r a n k f u r t School and the I n s t i t u t e of Social Research 1923—1950 (1973); J . H. Miller: N a t u r e a n d t h e Linguistic Moment ( N a t u r e and t h e Victorian Imagination, 1977); P. de Man: Allegories of Reading: Figurái Language in Rousseau. Nietzsche, Rilke, and P r o u s t (1979); R. I. Brod—Ph. P. Franklin (szerk.): Profession 82' (1982); V. B. Leitch: Amerikai irodalomelmélet és irodalomkrit i k a — A harmincas évektől a nyolcvanas évekig (1992). Szerdahelyi István O Annak megfelelően, hogy milyen viszonyt tételezünk fel tartalom és f o r m a között, a tartalom pszichológiai, logikai, általános esztétikai, kommunikációelméleti és kultúraelméleti meghatározása ismeretes a folklorisztikában. Ezek szerint a t a r t a l o m az egyes művekben kifejeződő alkotói és befogadói érzelmek, magatartásrendszere, a valóság jelenségeinek a művekben kifejezett lényege, az üzenet információja, a művekben szereplő kulturális értékek sokasága. Az esztétika felosztása szerint a t a r t a lom két fő összetevőre, a —> témára és az —>eszmei mondanivalóra bontható. Mindkét összetevő önmagában is bonyolult jelenség, t ö b b rétegből áll. A szaktudományos folklorisztika általában többet foglalkozott a téma vizsgálatával, és megállapította, hogy a folklórban ez jószerivel a nép egész életét m a g á b a ölelheti, az ezen kívüli jelenségek közül pedig azokat, amelyek vélt vagy valódi kapcsolatban állnak vele. A t é m a kiválasztása és a n y a g á n a k csoportosítása sajátos jellegű, ezt a —•modell, -*struktúra, —»•szerkezet kategóriáival szokás megközelíteni. A folklorisztika ezért használja a tartalom vizsgálatakor a motívumok, ill. —* típusok szerint való elemzést, és ezt nem csupán a folklorisztika, hanem az egész kultúravizsgálat szempont jából is hasznosítja; a t a r t a l o m kultúrához kötöttségét a —> kultúraminta elgondolása mindig hangsúlyozt a , és az ->content analysis módszerével éppen ezt sikerült objektív módon is k i m u t a t ni. Az eszmei mondanivaló explicit módon képviseli a kultúra értékeit, és ezekre vonatkozó normatív megállapításokat tesz — eb-

196

TARTU ben különbözik a hivatásos művészet megfelelő kategóriájától, ahol ugyanez csak implicit módon és preferatív jelleggel nyilvánul meg. A népmesében pl. a hős mindig pozitív, a s á r k á n y mindig negatív jelenség; a műmesében ez elképzelhető f o r d í t v a is. Az eszmei mondanivaló gyakran különösen jelenik meg tematikusan rögzítve és a —>művészi módszertől elválaszthatatlanul. Pl. a balladában „családi" konfliktusok tragikus véggel jelennek meg, és ezért az egyes alkotások nem v á l a s z t h a t j á k szabadon a maguk tartalom-feldolgozási m ó d j á t . O A folklóresztétika a t a r t a l m a t r i t k á n választja el a téma fogalmától, és pl. a -^szüzsét a t a r t a l o m kivonatának tekinti (jóllehet az a fenti értelemben csak a t é m a kivonata). Ennek megfelelően a közkeletű szóhasználatban a tartalom egyszerűen mindaz, ami a folklór alkotásban előfordul. Az egyedi alkotások és a m ű f a j o k közti szoros összefüggés következtében az egyes m ű f a j o k t a r t a l m á r ó l is beszélhetünk, ez statisztikus valószínűségű összege mindannak, ami az illető műfaj f o r m á j á b a n kifejeződik. Ennek következtében míg a hivatásos művészetben a műfaj definíciója egyenlő mértékben tartalmi és formai, a folklór művészetben a tartalmi elem itt lényegesebb. Egyszersmind ez az összefüggés az alapja a folklórművészet korlátozott, de elemi realizmusának: a valóságnak való megfelelés a t a r t a l o m kategóriáján keresztül érvényesül. Ilymódon értelmezhető a t a r t a l o m kulturális meghatározottsága is. O írod.: E. Cassirer: Idee und Gestalt (1921); 0 . Walzel: Gehalt und Gestalt im K u n s t w e r k des Dichters (1923); M. Grigorjev: F o r m a i szogyerzsanyije lityeraturnohudozsesztvennovo proizvegyenyija (1929); G. I. Kalosin: Szogyerzsanyije i f o r m a v proizvegyenyijah iszkussztva (1953); V. Vanszlov: Szogyerzsanyije i f o r m a v iszkussztve (1956); 1.1. Vinogradov: Problemi szogyerzsanyija i formi lityeraturnovo proizvegyenyija (1958); I. Asztahov: Szogyerzsanyije i forma hudozsesztvennovo proizvegyenyija (1963); K. Goranov: Szogyerzsanyije i forma v iszkussztve (1962); K. Sohin: Szogyerzsanyije i forma v iszkussztve (1962); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972). Voigt Vilmos tartalomelemzés: 1. az irodalmi műalkot á s részleges (redukált) elemzési eljárásainak egyike. Elsősorban a mű valóságszintjére koncentrál, a formaszerkezetek közül csak a legfontosabbaknak—legszembetűnőbbeknek, az ún. belső formához (-*forma) tartozóaknak szentel figyelmet. A ha-

gyományos kvalitatív módszerek jellemzik, s fő célkitűzése a mű értékének megállapítása. O 2. szűkebb, ma elterjedtebb — de terminológiailag pontatlan — értelemben -ycontent analysis. O (->elemzés) Lontay László tartíl: -+qiráa, tadzsvíd Tartufari, Clarice (eredeti családi név); Clarice Qouzy (írói név); (Róma, 1868. febr. 14.—Bagnore di Monté Amiata, Grosseto köz., 1933. szept. 2.): olasz írónő, költőnő. P á l y á j a elején k i a d o t t verseskötetei a Versi nuovi ('Új versek', 1894) és Vespri di maggio ('Májusi vecsernyék', 1896) kevés eredetiséget árulnak el. Színpadi művekkel folyt a t t a 1901 és 1914 közt, írt t r a g é d i á k a t és vígjátékokat, Suburra c. tragédiájáról recenzió is jelent meg a Pester Lloydban a német fordítás a l a p j á n (1913). Jelentősebb mint novella- és regényíró; 1901-től haláláig o n t o t t a műveit. K e d v e l t t é m á j a az olasz kisvárosi és vidéki élet hagyományos felfogással, sok szereplővel, aprólékos megfigyeléssel való b e m u t a t á s a . Nőalakjai a kötelesség és a szenvedély közt vergődnek, és ez drámai lüktetést ad kissé hosszadalmas leírásainak. Legjelentősebb az Eterne leggi ('Örök törvények', 1911) c. családregénye, amely három nemzedék életét ábrázolja a 18. sz. végi és a 19. sz. eleji R ó m á b a n . A Pester Lloyd 1911-ben bírálatot közölt a regényről. Az II dio nero ('A fekete Isten', 1921) és La nave degli erői ('A hősök h a j ó j a ' , 1927) c. két regénye társadalmi körkép Olaszo.-ról, az 1. világháború körüli évekről. E két művével európai divatot követ e t t , O Magyarul: I nla (n.n., U j Idők, 1920, 1—2.). O írod.: B. Croce: Clarice Tartufari (Letteratura della nuova Italia, 6. köt., 1940). Herczeg Gyula tartui iskola; tartui-moszkvai iskola: a szemiotika (elsősorban az irodalomszemiotika) egyik irányzata. A —•strukturalizmus és a szemiotika módszereit átvevő-továbbfejlesztő szovjet nyelvészek, irodalomtudósok és folkloristák Moszkvában, 1962. dec. 19. és 26. között t a r t o t t á k első konferenciájuk a t A jelrendszerek strukturális tanulmányozásának szimpóziuma c., s ezen néhány költői szöveg újszerű elemzését m u t a t t á k be. Ezt követően a t a r t u i észt egyetem orosz intézetének vezetője, J u . M. Lotman - elsőként 1964. aug. 19—29. között T a r t u b a n „nyári e g y e t e m e t " szervezett, amely főként irodalomszemiotikával és kultúrszemiotikával foglalkozott. Ugyancsak 1964-től kezdték publikálni a t a r t u i moszkvai iskola évkönyveit Trudi po zna197

TARTU Jcovim szisztyemam ('Tanulmányok a jelrendszerekről') c. Ezek kezdetben évenként megjelenő, tekintélyes terjedelmű kötetek voltak — az első Lotman monográfiája, a Lekcii po s z t r u k t u r a l n o j poetyike ('Előadások a strukturális poétika köréből', 1964) —, amelyek később karcsúsodtak, s az egyes nyári egyetemek anyagait bocsátott á k közre, m a j d t e m a t i k u s t a n u l m á n y k ö tetekként folytatódtak. A nyári egyetemekhez a tervezett előadások k i v o n a t a i t tartalmazó, előzetesen kibocsátott programfüzetek is készültek, előbb Tyeziszi dokladov letnyej akoli po vtoricsnim mogyelirujuscsim szisztyemam ('A másodlagos modelláló rendszerek nyári iskolája előadásainak tézisei'), m a j d Maty eriali (. . .) szimpóziuma, po vtoricsnim mogyelirujuscsim szisztyemam ('A másodlagos modelláló rendszerek (. . .) szimpóziumának anyagai') c. E g y idő múlt á n e k i a d v á n y o k a t a borítékcímlap görög b e t ű s Szémeiótiké feliratával egységesítették. Nemzetközi forgalomba csak az évköny vszerű Trudi po znakovim szisztyemam került, s a moszkvai szemiotikusoknak nincsen kiadványsorozatuk. O Tevékenységük kezdetektől nagy nemzetközi visszhangot v á l t o t t ki. Lotman és mások műveit idegen nyelvekre fordították, írásaikat antológiák publikálták olaszul, franciául, németül, angolul és más nyelveken (köztük magyarul is). Első átfogó bibliográfiáik, tudománytörténeti áttekintéseik is külföldön jelentek meg; belső t u d o m á n y t ö r t é n e t i feldolgozása az i r á n y z a t n a k máig sincs. O A vélemények atekintetben erősen megoszlanak, hogy mennyire „ t a r t u i " , és mennyire „moszkvai" ez az iskola. Lotman, T. Csernov és kollégáik a t a r t u i egyetemen működnek, elsősorban orosz irodalomtörténeti és művelődéstörténeti témákkal foglalkoznak, gyakran moszkvai társszerzőkkel. A moszkvaiak köre szélesebb, de körükből sajátosan a szemiotika területén egyetlen vezéregyéniség sem n ő t t ki. (Érdekes, hogy Leningrád—Szent-Péter vár szemiotikusai sokkal kisebb szerepet játszottak.) O Az 1960-as évek vége u t á n megkeményedő szovjet művelődéspolitika az iskola sok t a g j á t külföldre kényszerítette (több, soraik közé csak közvetve tartozó k u t a t ó — mint Saumjan, J u . K . Scseglov, I. I. Revzin, Melcsuk stb. — mellett ide sorolható A. M. Pjatyigorszkij, B. M. Ogibenyin, D. M. Szegal, M. M. Langleben stb.), akik többségükben f o l y t a t t á k o t t h o n megkezdett munkásságukat. Az iskola rendezvényein, kiadványaiban viszont igen kevés a külföldi. Az utóbbi években képviselőik g y a k r a n megjelennek a t u d o m á n y o s rendezvényeken vi-

lágszerte (Mo.-on is). Mai fiatal generációjuk egyelőre kevéssé ismert: köztük sok a T a r t u b a n végzett észt filológus. O Az iskola nézeteinek alapelgondolása az, hogy a különböző ->je/rendszerek modelláló rendszerekként (—>modellelmélet) működnek. A modelláló rendszereknek t ö b b szintjét különböztetik meg. Elsődleges modelláló rendszernek nevezik a -* nyelvet, amelyre ráépül egy további másodlagos modelláló rendszer, pl. az irodalmi alkotások s a j á t szabályrendszere (amely csak részben írható le a -* stilisztika, poétika, morfológia, struktúra fogalmaival). A művek jelentését i n k á b b a k u l t ú r a elméletével (-+irodalom és kultúra) kapcsolják össze, megkülönböztetve a k u l t ú r a egyes elemeinek -»szemantikai és szintaktikai (—•szintaxis) rendszerét. Történeti t á v l a t b a n az ilyen rendszerek arányainak módosulását t a r t j á k a legfontosabbnak: a középkori kultúrában pl. az evilági jelenségek csak a másvilág szemantikájával értelmezhetők, a polgári társadalomra utaló modernizálás viszont egy szintaktikusán szemiotikai kultúramodellt kíván érvényesíteni. A kutatók behatóan ismerik az orosz nyelv, irodalom és művelődéstörténet témaköreit, az európai távlatokról azonban j o b b á r a csak általánosításokat mondanak. O Irányzatuk előzményeként V. J . Propp és P. G. Bogatirjov folklorisztikáját, valamint M. M. Bahtyin — teljes a r á n y a i b a n éppen általuk bemutat o t t — életművét emelték ki, s természetesen R. Jakobson nyelvészetét, az ->orosz formalista iskola eredményeit. U t a l t a k azonban L. Sz. Vigotszkij pszichológiájára, Sz. M. Eizenstein filmelméletére, P. A. Florenszkij ikonértelmezésére, 0 . M. Frejdenberg antik irodalmi és mitológiai kutatásaira is. A —•szemiotika elméleti megoldásai közül csak válogatnak: F. de Saussure és Ch. S. Peirce volt a kiindulópontjuk, ám azóta inkább a s a j á t elméletüket építették ki. Érdeklődési körét és módszereit tekintve ez az elmélet időről időre változik. Kezdetben a strukturális poétika, majd a kult ú r a elmélete, később a számítógépek, a mesterséges értelem, az ökológia vált aktuális t é m á j á v á . Az iskola egyes vezető szemiotikusainak felfogása között is sok különbség mutatkozik, ez azonban évtizedek múltán sem öltött polemikus formát: az iskola történetében egyetlen vita, csoportokra szakadás sem m u t a t k o z o t t . O A legfontosabb szervezők és kezdeményezők érdeklődési köre igen sokrétű. J u . M. Lotman a 18. sz. orosz irodalmával és kultúraszemiotikával foglalkozik, de érdekli a filmszemiotika, a felvilágosodás k u t a t á s a is, és Pus-

198

TARVA tanulmányai a mindennapi élet szemiot i k á j á n a k rekvizitumait elemzik. Legközvetlenebb m u n k a t á r s a , B. A. Uszpenszkij nyelvtörténész az irodalmi művek kompozíciójának, a képzőművészeti alkotások jelrendszereinek k u t a t ó j a . V. V. Ivanov összehasonlító nyelvész, mitológiával, század u n k avantgarde-mozgalmaival foglalkozik. Legszorosabb m u n k a t á r s a V. Ny. Toporov, a balti és szanszkrit filológia művelője, akivel együtt epikus és rituális szövegek rekonstrukcióját végezték el. A moszkvai folkloristák vezéregyénisége, J . M. Meletyinszkij és m u n k a t á r s a i (D. M. Szegal, Sz. J u . Nyekljudov, E. Sz. Növik) az epikus m ű f a j o k összehasonlító vizsgálatát n y ú j t ják. A. K. Zsolkovszkij, M. L. Gaszparov és mások poétikai és metrikai problémákat k u t a t t a k . A hagyományos irodalomtörténeti és művelődéstörténeti irányzatok képviselői közül is többen bekapcsolódtak az iskola tevékenységébe, pl. az orosz irodalommal, m a j d ökológiával foglalkozó D. Sz. Lihacsov, a skandinavista-medievista A. J . Gurevics, a bizantinológus-szlavista Sz. Sz. Averincev és mások. O Mo.-on az iskola tevékenysége már az 1960-as évek óta ismert. Folklorisztikai, irodalomtudományi publikációk közölték t a n u l m á n y a i k a t , később köteteik is megjelentek. Képviselőinek munkásságát azonban nálunk általában a strukturalizmus egyik új áramlatak é n t értelmezték és sajátosan irodalomszemiotikai eredményeiket ritkábban összegezték. Lotman nézeteit a szövegelemzésben, Meletyinszkij és G. L. Permjakov elgondolásait a k o m p a r a t í v folklorisztikában, Uszpenszkij gondolatait a szlavisztikában k a m a t o z t a t t á k . A szegedi irodalomt u d o m á n y i iskola (Kanyó Z. vezetésével) az irodalmi mű felfogását illetően. Józsa P. pedig a kultúraszemiotikában érvényesít e t t e koncepcióikat. F ő k é n t előzményeik elméleti áttekintését a d t a Bojtár E. O (—>szemiotika) O írod.: Voigt V. (szerk.): Modellálás a folklorisztikában (1969); J u . M. L o t m a n : Szöveg—modell—típus (1973); Horányi 0.—Szépe Gy. (szerk.): A jel tudom á n y a (1975); V. V. Ivanov: Ocserki po isztorii szemiotyiki v SZSZSZR (1976); J u . Sz. Sztyepanov: Szemiotika (1976); Hoppál M.—Vándor Á.: Jel—kommunikáció—kult ú r a (1977); J u . M. L o t m a n : Filmszemiotika és filmesztétika (1977); Voigt V.: Bevezetés a szemiotikába (1977); A. Shukman: Literature and Semiotics. A Study of the Writings of Yu. M. L o t m a n (1977); J . J . Barabas: Szemiotika és művészet (1979); V. V. Ivanov: Nyelv, mítosz, kultúra (1984); B. Uszpenszkij: A kompozíció poé-

t i k á j a (1984); J . Meletyinszkij: A mítosz p o é t i k á j a (1985); K . Eimermacher: Semiotica Sovietica (1986); Th. A. S e b e o k — J . Umiker-Sebeok: T h e Semiotic S p h e r e (1986); H. B r o m s — R . K a u f m a n n : Semiotics of Culture (1988); D. P. Lucid: Soviet Semiotics (1988); Szilárd Léna: A karneválelmélet Vjacseszlav Ivanovtól Mihail Bahtyinig (1989); Voigt V.: Szemiotikai k u l t ú ra — a k u l t ú r a szemiotikája (1990); J u . M. L o t m a n : Kultuuri-semiootika (1991); B. A. Uspenskij: Semiotik der Geschichte (1991); Szbornyik sztatyej k 70-letyiju prof. J u . M. L o t m a n a (1992). Voigt Vilmos Tarulis [tarulisz], Petras (írói név); J u o zas Petrénas (családi név); (Deguciai, 1896. márc. 19.—New York, USA, 1992. márc. 3.): litván író. P é t e r v á r o t t járt gimnáziumba, m a j d Kaunas-ban tanult a bölcsészkaron. 1926-tól egy évig Párizsban volt újságírógyakornok. 1944-ben N y u g a t r a emigrált. Később az USA-ban újságíróskodott litván nyelvű lapoknál. O Az 1920-as években a litván f u t u r i s t á k Keturi Véjai c. folyóiratának lett a szerkesztője és — K . Binkis mellett — az irányzat fő teoretikusa. N a g y időközökben kiadott m ű v e i b e n mindvégig a cselekményt, a logikus ábrázolásmódot elvető kísérletezőnek bizonyult. O Művei: Mélynos kelnés ('Kék n a d r á g ' , elb.-ek, 1927); Zirgéliai padebesiais ('Parip á k az ég alján', elb.-ek, 1948); Vilniaus rübas ('Vilnius köntöse', reg., 1965). Bojtár Endre Tarus Ilhan: —>Ilhan Tarus Tarva, D a l a n t a j n (Dornod megye, H a l h gol járás, 1923—): mongol költő, író, újságíró. 13 évesen k a t o n á n a k állt, s önkéntesk é n t v e t t részt a Halhin goli ü t k ö z e t b e n . Irodalmi munkásságát 1940-ben versekkel kezdte. Kulturális m u n k á s volt, újságírósk o d o t t , m a j d 1945—49-ben az u l á n b á t o r i Állami Egyetem hallgatója. Első verses-, illetve daloskötete 1947-ben jelent meg. Első jelentősebb műve a Damirangijnhan ('Damiranék', 1951) c. kisregénye, melyről a neves irodalomtörténész, Tüdev is elismerően nyilatkozott. 1962-ben a SZU-ban a Gorkij Irodalmi Főiskola hallgatója volt. 1967-ben elnyerte a Mongol írószövetség vándordíját Piskaryovin bulsnaas olson nairaglal ('Piszkarjov sírjában lelt költemény') c. művéért, amit aztán számos nagyobb irodalmi díj, állami kitüntetés követ e t t . Az 1970-es években a Mongol írószövetség titkára, s a legjelesebb mongol irodalmi folyóirat, a Cog (,,Parázs") főszer199

TASAV kesztője volt (1985-ig). O Mind prózájának, mind verseinek t é m á j a a modern Mongólia. Személyében először dolgozza fel mongol szerző magasabb színvonalon a pásztortársadalomból szocialista ú t r a lép e t t h a z á j á n a k problémáit. O F ő b b művei még: Mongol mori ('Mongol ló', dal, 1946); Eh oron mini ('Szülőhazám', vers, 1951); Uragsá ('Előre', vers, 1962); Tenger dandá celmeg bajg. . . ( ' H a d d legyen az ég mindig égszínkék.. .', költ., 1965); Anhni sine dzsil ('Az első új esztendő', reg., 1971). O Magyarul: 1 vers (Tótfalusi I., Auróra, anto., 1967); 1 versrészlet (Lőrincz L. L., A g r á n á t szíve, anto., 1982). Hajnal László tasavvuf edebiyati [taszavvuf edebijatij: a török irodalomnak az iszlám misztikát megszólaltató ága. A 13. sz.-ban az anatóliai törökség az ismétlődő mongol t á m a d á sok okozta a n y a g i és erkölcsi kár, a nincstelenség, a bizonytalanság és a szenvedések közepette a misztikus hitben keresett vigasztalást. E n n e k egyrészt a hitbéli dolgokban m e g m u t a t k o z ó türelem, másrészt a görög filozófia iszlamizálódása révén kialakuló szellemi á r a m l a t o k nyitottak teret. A mongolok elől Turkesztánból, s a mai iráni, iraki területekről menekülő tudósok, művészek, szúfik és dervisek letelepedése után Konya, T o k á t , Kayseri, Nigde, Sivas, Kast a m o n u és B u r s a környékén sokezer hívő t a n í t v á n y (mürit) gyűlt a szúfik köré, s az így előkészített t a l a j o n virágzott a platóni filozófiából s a r j a d ó , a világ egységét hirdető, a világmindenségben Isten megtestesülését látó muszlim misztika, s vele e g y ü t t a misztikus költészet (-*-szúfizmus). Az első jelentős rendet a Buharában nevelkedett Ahmet Jeszevi alapította, s hogy minél nagyobb h a t á s t érjen el, hikmetnek ('bölcsesség') nevezett költeményeit a nép egyszerű nyelvén, a népköltészet elemeinek fölhasználásával f o g a l m a z t a meg. Az irodalom fejlődésére a későbbiekben a mevlevi és a bektasi rend gyakorolt jelentős h a t á s t : a mevlevi rend a l a p í t ó j a , M. Dzs. Rúmi; fia, Sultan Veled; a Q a r h n á m e ('Égkönyv') c. híres szúfi mesznevi alkotója, Ahmed Fakih és követőik m á s költői u t a t választottak: a perzsa és a r a b f o r m á k a t alkalmazó, s arabperzsa szavakból építkező divánköltészet mintáit k ö v e t t é k . Emellett élt a népi hag y o m á n y o k a t őrző misztikus költészet is, melynek legkiemelkedőbb képviselője Yunus Emre. O (—>-perzsa irodalom, török irodalom, divan edebiyati, tekke edebiyati, szúfizmus) O írod.: W. Björkman: Die altosmanische L i t e r a t u r (PhTF, 2. köt.. 1964). Tasnádi Edit

tasbib: -+ghazal Taschau [tasatt], Hannelies (Hamburg, 1937. ápr. 26.—); n é m e t költőnő, írónő, hangjátékszerző. Újságírói működése során az 1960-as évektől jelentkezett első műveivel. A kezdeti költői m u n k á i b a n mellőzött személyesség sajátos módon p r ó z á j á b a n k a p o t t nagyobb szerepet. Regényei, elbeszélései, a közeledő 1968-as forrongás előszelében, az érzelmi-tudati identitás alkotóelemeit, feltételeit vizsgálják: Die Kinderei ('Gyerekeskedés', kisreg., 1963); Die Taube auf dem Dach ('Galamb a háztetőn', reg., 1967). Az emocionális közelítés 1968 u t á n fordul át a környezeti meghatározottságok vizsgálatába. I f j a b b művei ennek n y o m á n a német társadalmon erőt v e t t vidékiesség és nyárspolgáriasság, s egyben a tekintélyelvűség elutasításában fejeződnek ki, főképpen Strip (ua., elb.-ek, 1974), Normalerweise zieht die Frau mit dem Mann ('Ált a l á b a n az asszony követi a férfit', hangjáték, 1977) és Landfriede ('Vidékies béke', reg., 1978) c. műveiben. Ugyanebben az évben keletkezett Mein Körper warnt mich vor jedem Wort ('Testem minden szótól óv') c. m ű v e , amelyet a korabeli kritika az évtized egyik legkiválóbb elbeszéléseként üdvözölt. A kritikák egyébként pozitívumként emelik ki, hogy a női t a p a s z t a l a t jegyében keresett válaszok sohasem tévednek feminista ideológiába. Későbbi költészete szint é n a szorító életformák realitása köré szövődik: Gedichte ('Versek', 1969), Luft zum Atmen ('Lélegzetvételnyi levegő', 1978), Doppelleben ('Kettős élet', 1979). Művészi, esztétikai értékeit, írói-költői eszközeit tek i n t v e számos nemzedéktársához hasonlóan eddigi életműve egyenetlen, hullámzó. O Egyéb főbb művei: Verworrene Route ('Homályos út', versek, 1961); Gefáhrdung der Leidenschaft ('A szenvedély veszélyeztetése', versek, 1984); Nahe Ziele ('Közeli célok', elb.-ek, 1985); Weg mit dem Meer ('Nem kell a tenger', versek, 1990); Mein letzter Mann ('Utolsó férjem', elb.. 1992). O Magyarul: 8 vers (Tandori D., Nagyv, 1985, 12.). O írod.: Liz Wieskerstrauch: L i t e r a r i s c h e P o r t r á t s der G e g e n w a r t (1988). Komáromi Sándor

200

Taschenbuch:

-*zsebkönyv

Taschereau [tásró], Jules-Antoine (Tours, 1801—Párizs, 1874): francia politikus, irod a l m á r . Jogi t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , m a j d különböző liberális újságok m u n k a t á r s a volt. 1833-ban elindította a Revue rétrospective c. periodikát. 1858-ban a Csá-

TASKO szári K ö n y v t á r igazgatójának nevezték ki, ahol elkészítette a teljes n y o m t a t v á n y k a talógust, az ebben foglalt dokumentumok a t azóta is az ő nevével jelölik. O Korának egyik legműveltebb filológusa; munkásságának jelentős részét az általa gondozott életműkiadások, v a l a m i n t irodalomtörténeti t a n u l m á n y a i a d j á k . Az 1825-ös Moliére Összes műveinek és az 1829—30-as Grimm—ZH'áeroí-levelezés kiadásának közreadója. Legismertebb t a n u l m á n y a a Histoire de la vie et des ouvrages de Corneille ('Corneille életének és munkásságának története', 1829). Jancsó Júlia Taschereau-Fortier [tásró-fortyie], M me Alexandra Elzéar-AcMlle (családi név); Maxine (írói név); (Québec, 1874. nov. 13. —uo., 1957. szept. 16.): kanadai francia mese- és regényírónő. Fordító volt, s az Almanach du peuple folyóirat m u n k a t á r s a . 52 éves korában a d t a ki első kötetét angolul: Unknown Fairies of Canada ( ' K a n a d a ismeretlen tündérmeséi' anto., 1926, bővít e t t francia kiadása: 1928). Nagy sikert jelentő 14 mesekötete mellett írt regényeket és elbeszéléseket is. O Maxine célja meséivel, elbeszéléseivel, a kanadai fold képzeletbeli és valós történeteit leírva a haza megszerettetése volt, elsősorban fiatal olvasóival. Meséi kevésbé pergőek, mint elbeszélései, mivel a cselekménybe terjedelmes magyarázatokat szűrt be népszokásokról, hagyományokról stb. O F ő b b művei még: Moment de vertige ('Pillanatnyi szédülés', reg., 1931); Le Blessure ('A sérülés', reg., 1932): Le Saut du gouffre ('Ugrás a szakadékba', reg., 1940); Miche, un petit gars de Coutances ('Misi, egy coutences-i kissrác', elb., 1941); Stowaways (elb., 1943; franciául: Le Talisman, Odyssée du jeune Pierre Sabourin, 'A talizmán, a fiatal Pierre Sabourin Odüsszeá j a ' , 1948); Récits canadiens empruntés a l'histoire ('A történelemből vett kanadai elbeszélések', 12 köt., 1957). O írod.: É. Bégin: Livres de n a t u r e (L'Enseignement secondaire au Canada, 1937, ápr.); uő: Maxine (uo., 1946, okt.): R. H a m e l — J . H a r e •—P. Wyczynski: Dictionnaire pratique des auteurs québécois (1976). Kiss Etele

az alkalomból állította össze Shö a Danrin toppyakuin ('Danrin versek') c. m u n k á t , mely Nishiyama Söin edói verseit tartalmazza. A k ö t e t nagy visszhangot keltett országszerte, s a Haikai Danrin addig névtelen költőit egycsapásra ismertté tette. Ettől kezdve évente jelentek meg az edói Danrin-\sko\si költőinek kötetei. A kollokviális nyelv alkalmazása s a nyers humor jellemzi stílusukat. O Tashiro nem érte el az igazán nagy költők színvonalát, inkább csak Nishiyama Söin hírnevének, sikerének uszályában t e t t szert hírnévre, s a Söin által vezetett, de végül romantikus szertelenségbe torkolló haikai (haiku) reformmozgalom felbomlása után el is t ű n t a költészeti életből. Varrók Ilona Tasis [táziszj, Rafael; Tasis i Álarca (teljes név); (Barcelona, 1906. márc. 9—Párizs, 1966. dec. 4.): katalán író, irodalomkritikus. J ó m ó d ú polgárcsaládból származott, könyvesboltja és n y o m d á j a volt Barcelonában. A k a t a l á n sajtóban megjelent kritikai cikkeit g y ű j t ö t t e össze az Una visió de conjunt de la növel'la catalana ('A katalán regény összefoglaló áttekintése', 1934). Regényíróként a 19. sz.-i realista hagyományokat megőrizve, hű képet f e s t e t t a kor katalán városi életéről, és egyéni sorsok tükrében ábrázolta a történelmi eseményeket: Vint anys ('Húsz év', 1931); Sol ponent ('Lenyugvó nap', 1953); Abans-d'ahir ('Tegnapelőtt', 1956). Főműve, a Trés ('Hárman', 1962) három, különböző társadalmi réteghez tartozó, eltérő jellemű ember életének az 1. világháborútól a polgárháborúig ívelő, dokumentumszerűen pontos korrajza. Detektívregényei a m ű f a j első katalán nyelvű alkotásai: La Biblia valenciana ('A valenciai Biblia', 1955); Es hora de plegar ('Záróra', 1956); Un crim, al Paralelo ('Bűntény a Paralelo utcában', 1960). O Egyéb fő műve: História de la prernsa catalana ('A k a t a l á n sajtó története', J . Torrenttel, 1966); Un segle de poesia catalana 1833—1953 ('A katalán költészet egy évszázada', posztumusz esszék, 1968). O írod.: J . M. Poblet: Rafael Tasis. Conducte i exemple (1967). Tomcsányi Zsuzsanna

Tashiro Shöi; Tasiro Sói (eredeti név); Danrinken (költői név); (17. sz.): j a p á n Edo-kor eleji költő. A Teimon-iskola régies stílusával elégedetlen költőkkel 1673-ban edói o t t h o n á b a n létrehozta a Haikai Danrin haikai (haiku) költői kört, s az edói Danrin-iskola vezetője lett. 1675-ben a Danrin-iskola alapítója, legnagyobb költője, Nishiyama Sóin E d ó b a látogatott, ebből 201

Taskovszki, L j u b e n (Strumica, 1932. jan. 4.—): macedón költő. T a n u l m á n y a i t Belgrádban kezdte, s a szkopjei bölcsészkaron fejezte be. A Sztudentszki zbor c. lap rovatvezetője volt, de tanárként is dolgozott. Meghatározó élménye az Egei-tenger vidéke. Költészete érzéki, hazafias, s a népéletből, a t á j művelődéstörténetéből merít. Verseit több nyelvre lefordították. O Főbb

TASLA művei: Katarina (ua., 1958); Balada za juzsnoto nebo ('Ballada a déli égről', 1960); Kukusanka (ua., 1962); Za nasz néma zbogum ('Nekünk nincs viszontlátásra', 1967); Makedonszka rapszodija ('Macedón rapszódia', 1969); Ilinden ('Illés-nap', 1969); Ljuben vo Amerika ('Ljuben Amerikában', 1970); Mojata juzsna ljubav ('Az én déli szerelmem', 1979); Kalinki ('Gránátalmák', 1981). Vajda Gábor ta^lama: -*yergi Tásláuanu [töszlöwánu], Octavian C[odru] (Bélbor, 1876. febr. 1 — B u k a r e s t , 1942. okt. 23.): román író, publicista. Görög katolikus papcsaládból származott. Gyermekéveit Gyergyóborszék mellett, többnyelvű környezetben t ö l t ö t t e . Magyar, ill. német nyelvtudását gyergyószentmiklósi és brassói diákévei idején tökéletesíthette. Az apáról fiúra öröklődő papi hivatással szakítva előbb Budapesten próbált irodalmi hajlandóságainak megfelelő megélhetést találni, m a j d pedig a pólai-fiumei tartalékos tengerésztiszti iskolába felvételizett. Leszerelése után (1902-ben) a bukaresti egyetemen román nyelv- és irodalomszakos tanári képesítést szerzett. A t a n á r i pálya helyett azonban inkább a budapesti Román Konzulátus titkári állását vállalta el. Négyéves működése idején a m a g y a r fővárosban tanuló fiatal román értelmiségiek körében vezető szerepet játszott. Széles körű nyelvtudása, valamint ragyogó szervezőképessége révén az 0 . Gorával közösen szerkesztett Luceafárul c. újságot szürke diáklapból a román szellemi megújhodás számottevő f ó r u m á v á emelte. Amikor 1906-ban O. Goga az ASTRA (az erdélyi románság közművelődési egyesülete) t i t k á r a lett és a Luceafárul szerkesztőségét is Nagyszebenbe költöztette, ő maga szintén csatlakozott e társasághoz, melynek szinte egész kiadói tevékenységét irányította. O Az 1. világháború idején az orosz fronton megsebesült, m a j d Bukarestben telepedett le. E k k o r jelent meg Hora obuzelor ('Lövedékek pergőtüzében', 1916) c. elbeszélésfüzére, mely jelentős sikert arat o t t . A háborút követően megpróbálta Bukarestben újraindítani a Luceafárul c. lapot, de ez a kísérlete éppúgy k u d a r c o t vallott, mint egyéb közgazdasági és politikai tervei. így h a m a r o s a n végképp a közélet peremére szorult. O írói munkássága fontos részét jelentő, két kötetre tervezett visszaemlékezéseiből — Spovedanii ('Vallomások', 1978) — mindmáig csak részletek jelentek meg. Torzóban m a r a d t életműve ellenére a román emlékírók élvonalába tar-

tozik; a gyermekkora színterét, a Kelemenh a v a s o k a t felelevenítő t á j leírása i pedig különös, üde színt képviselnek h a z á j a 20. sz.-i irodalmában. O Egyéb művei: Informatii literare §i culturale ('irodalmi és művelődési tudósítások', tan.-ok, 1930); Octavian Goga. Amintiri §i contributii la istoricul revistei Luceafárul ('Octavian Goga. A Luceafárul folyóirattal és történetével kapcsolatos viszszaemlékezések', 1936). O írod.: Z. Ornea: Poporanismul (1972); Octavian C. Tásláuanu. Volum comemorativ (1978). Köllő Károly Ta§hcali Yahya [taslidzsali johja] (?— Bosznia, 1582): török költő. Albán földről gyerekként hurcolták I s z t a m b u l b a , s ott a katonai mellett t u d o m á n y o s képzésben is részesülvén mindkét pályán magasra emelkedett. Részt vett Szülejmán szultán bagdadi h a d j á r a t á b a n (1535). Amikor a szultán Rüsztem pasa és Hürrem szultána ármánykodásai következtében kivégezteti Musztafa trónörököst, mersiyében (-+marszija) s i r a t j a el a tehetséges i f j ú t . Bátorsága, v a l a m i n t a perzsa mintáktól messze távolodó, világos képekben, könnyed eleganciával megfogalmazódó, őszinte fájdalma p á r j á t r i t k í t j a a divánköltészetben (—>díván edebiyati). Öt meszneviből álló Hamseja, ('Versciklus') is kora jelentős alkotásai közé tartozik. Ezek közül a Divant 1977-ben, a Yusufü Züleyha ('Juszuf és Zülejka') c.-t 1979-ben a d t a ki M. Cavusoglu. Tasnádi Edit Tasmuhammedov, Musza: -»•Ajbek Tassa [tassza], Aleksander (Tartu, 1882. júl. 5.—Tallinn, 1955. márc. 25.): észt író, művészeti szakíró, műfordító. T a r t u b a n megkezdett tanulmányait 1904-től a szentpétervári Stieglitz művészeti iskolában f o l y t a t t a , ahonnan 1906-ban politikai okokból Helsinkibe kényszerült távozni. 1907-ben Párizsban t a n u l t tovább. 1913ban visszatért hazájába, ahol hamarosan besorozták és egészen az 1. világháború végéig k a t o n a i szolgálatot teljesített. 1918ban a művészeti életben vállalt vezető szerepet, t ö b b e k között a Pallas művészeti iskola egyik alapítója, m a j d t a n á r a volt. Nevéhez fűződik az Eszt Nemzeti Múzeum szépművészeti részlegének a kialakítása, ahol 1928-tól 1943-ig (nyugdíjazásáig) dolgozott. O Irodalmi m u n k á s s á g á t műfordítóként kezdte. Saját műveivel 1903-ban jelentkezett. Sokat publikált a -*NoorEesti mozgalom kiadványaiban. Az 1910-es évek végétől az 1920-as évek közepéig fog-

202

TASSO évek végétől az 1920-as évek közepéig foglalkozott a legintenzívebben az irodalommal. 1917-ben jelent meg mitikus, fantasztikus novelláinak kötete Nőiasőrmus ('Varázsgyűrű') c., ezt követte hamarosan a Hőbelinik ('Ezüstterítő') c., főként bibliai történeteken alapuló legendagyűjtemény. 1924-ben öt, bibliai t é m á j ú egyfelvonásost publikált. Művészeti szakíróként különösen a balti művészet témakörében a l k o t o t t m a r a d a n d ó t . O Gyűjt, kiad.: Saalomoni sőrmus ('Salamon gyűrűje', nlák, 1970). O IrocL.: Eesti kirjanduse biograafiline leksikon (1975). Fehérvári Győző Tassalinus Mirobulius: Stanislaw Herakliusz

-*Lubomirski,

Tassé [tásze], Joseph (L'Abord á Plouffe, 1848. okt. 23.—Montreal, 1895. jan. 17.): kanadai francia esszéista, újságíró. Tanulmányait követően újságíróként dolgozott a Canada, a La Miner ve és a Revue Canadienne c. folyóiratoknál. Tudományos társaságok, intézetek elnöke volt, m a j d egy hoszszas európai tartózkodást követően politikai-közéleti tevékenységet f o l y t a t o t t az ontarióbeli franciák érdekében. 1891-ben szenátor lett. O Munkái gazdasági földrajzzal és a szokásokkal foglalkoznak, pót o l h a t a t l a n d o k u m e n t u m a i miatt forrásértékűek. Stílusa könnyed, de néha eposzi szintre emelkedik; az apologizálástól való mentessége m i a t t mind angolok, mind franciák szívesen olvasták. O F ő b b művei: Fhilemon Wright (ua., életrajz, 1871); Les Canadiens de FOuest ('A nyugati kanadaiak', tan., 1878); The French Question ('A francia kérdés', ért., 1888); Voltaire, Mmc Pompadour et quelques arpents de neige ('Voltaire, M me Pompadour és néhány holdnyi hó', esszé, 1898). O írod.: R. Hamel— •1. Hare—P. Wyezynski: Dictionnaire pratique des auteurs québécois (1976). Kiss

Etele

tassistas: ->camonistas e tassistas Tassis y Peralta [tászisz i peraltá], J ü a n de, Conde de Villamediana (teljes főnemesi név); Villamediana, Don J ü a n de Tassis y Peralta, Conde de (irodalomtörténeti művekben előforduló hivatkozás); Tasis; Tarsis (névváltozatok); (Lisszabon, 1582— Madrid, 1622. aug. 21.): spanyol költő. Rendkívül népszerű udvari ember, akit először kicsapongó életmódja miatt 1608-ban, majd senki társadalmi helyzetét sem kímélő szatirikus epigrammái m i a t t másodszor 1621-ben száműztek. H í r h e d t t é elsősorban

az a szándéka tette, hogy elcsábítja Bourbon Izabellát, IV. Fülöp ünnepelten szép feleségét. S a j á t művének, a La Glória de Niqueá ('Nikea dicsősége') c. lovagi t á r g y ú udvari színjátékának előadása alatt állítólag egy alkalommal f e l g y ú j t o t a az aranjuezi színházat, csakhogy Izabellát a k a r j a i b a kapjassa, miközben kimenti. E z u t á n nem sokkal később éjjel a p a l o t á b a hazatérőben ismeretlen személy ölte meg. Lehetséges, hogy az orvgyilkos maga az álruhás király volt, vagy az uralkodó a d o t t megbízást a kellemetlenné vált udvaronc meggyilkolására. O Fábulas ('Fabulák') c., öt antik t á r g y ú elbeszélő költeményből álló műve egyértelműen példaképe és b a r á t j a , Góngora h a t á s á t tükrözi. Sziporkázó szójátékainak célja inkább s a j á t költői képességeinek csillogtatása, mint az árnyalt jelentésre való törekvés volt. Szatirikus h a j l a m a ellenére finom tollú lírikus volt. Elbeszélő költeményeinél sokkal eredetibb az Obras ('Művek') c. összegyűjtött mintegy kétszáz szon e t t j e (1. kiad. 1629), s közülük is kiemelkedik a legismertebbé vált A la muerte de la reina Margarita ('Margit királyné halálára'). O Magyarul: 1 vers (Jánosházy Gy., Igaz szó, 1966, 14.); 3 vers (uő, T a m k ó Sirató K., Hesperidák kertje, anto., 1971); 1 vers (Jánosházy Gy., Szonett. Aranykulcs, anto., 1991). O írod.: E. Cotarelo y Mari: El Conde de Villamediana (1886); N. Alonso Cortés: La muerte del Conde de Villamediana (1928); J . N. Rocas: El Conde de Villamediana (1964); L. Rosales: Pasión y muerte del Conde de Villamediana (1969). Hemrik M agda Tasso [tásszo], Bernardo (Velence, 1493. nov. 11.—Ostiglia, Mantova köz., 1569. szept. 4.): olasz költő, Torquato Tasso édesapja. Előkelő bergamói család szegényebb ágának sarja; P a d o v á b a n t a n u l t . Udvari emberként, t i t k á r k é n t t ö b b előkelőség mellett szolgált, különböző küldetésekben bej á r t a szinte egész E u r ó p á t . 1531-ben Renat a d'Este ferrarai hercegasszony, 1532-től F e r r a n t e Sanseverino salernói herceg titkára. 1536-ban vette feleségül Porzia de' Rossi pistoiai nemes hölgyet, akitől két élő gyermeke született, Cornelia és (1544-ben) Torquato. A salernói herceg kíséretében számos országban megfordult, m a j d 1552-ben követte urát a száműzetésbe. 1556-ban meghalt felesége, 1557-ben elszakadt Sanseverinótói és fiával, Torquatóval együtt I I . Guidubaldo della Rovere urbinói herceg, 1561-ben Luigi d'Este bíboros, m a j d 1563tól Guglielmo Gonzaga mantovai herceg szolgálatában állt; számos diplomáciai uta-

203

TASSO zást t e t t . 1569-ben Ostiglia polgármestere lett, itt érte rövid idő m ú l v a a halál. O B. Tasso a 16. sz. epikus költészetének jelentős alakja, műveltsége, tájékozódása elsősorban a velencei—padovai kultúrkörhöz kötötte, amelynek jelentős személyiségeihez állandó baráti és alkotói kapcsolat szálai fűzték (S. Speroni, B. Varc-hi, A. fírocardo, L. Dolce, G. Muzio stb.). Részt vett az arisztotelészi Poétika, különösen pedig az eposz, az elbeszélő költészet körül folytat o t t v i t á k b a n , és figyelembe vette mind Speroni és Dolce homéroszi modell-javaslat á t , szigorúbb arisztotelizmusát, mind G. B. Giraldi Cinzio elméletét, aki a regényes lovagi epikában, a romanzóban látta a modern idők epikai modelljét. B. Tasso főműve az Amadigi ('Amadis') c. elbeszélő költemény, amely a népszerű és többszörösen feldolgozott spanyol —>Amadis de Gaulatörténeten alapul. A m ű v e t 1543 és 1547 között írta, 1560-ban jelentette meg. A szerző eredeti szándéka szerint homéroszi típusú, egységes cselekményű hősi eposz született volna, egyetlen szerelmi történettel a főhős, Amadigi lovag és ü r i a n a között. Közbeszólt azonban a korabeli udvari olvasóközönség és a „megrendelő" fejedelmi személyek ízlése, s így B. Tasso a romanzóhoz közelebb álló, t ö b b kitérővel, epizóddal, kalanddal és szerelmi történettel gazdagított m ű v e t hozott létre. Bőven merít e t t nemcsak Boiardo és Ariosto hagyományából, hanem az a k k o r t á j t elterjedő és igen népszerű görög regények és a szintén közkedvelt spanyol lovagi történetek anyagából is. A költői nyelv tekintetében elfogadta a P. fíembo által javasolt petrarcai nyelvi modellt (szövegét felül is vizsgáltatt a és korrigáltatta), mégis mentes a szolgai másolástól: a heroikus nyelvezet, valamint a csodálatkeltés („meraviglia") tekintetében — amelyekre Petrarca természetesen nem a d h a t o t t példát — szerencsésen hasznosította A. Caro és G. Trissino javaslatait és megoldásait. L. Dolce dicsérte meg B. Tasso művében ,,a könnyedséghez jól illeszkedő fenséget" és az eleven, „Apellész és Tiziano ecsetjével v e t e k e d ő " képi megjelenítést. Az Amadigi a század epikus költészetének másodvonalához tartozik ugyan, de csak L. Ariostóhoz és T o r q u a t o Tassóhoz képest, éppen a két nagy epikus alkotás közötti á t m e n e t fontos állomása. Az Amadigi egyik figurájának történetét fejlesztette t o v á b b a Floridante (ua.) c„ 1566-tól írni kezdett elbeszélő költeményben, amit fia, Torquato fejezett be és jelentetett meg 1587-ben, Bolognában. B. Tasso lírai termése is számottevő: eclogákat, elégiákat,

szonetteket, ó d á k a t , zsoltárokat írt. A horatiusi ódai m e t r u m , az idilli t é m á k és az érzékeny zenei megoldások alkalmazása az ú j a b b , a bembóitól eltérő és a század második felében uralkodóvá váló, manierisztikus lírai költészet egyik előfutárává teszik. Levelei k o r d o k u m e n t u m o k , gazdagítják a korabeli értelmiségről és udvari életről alk o t o t t képet. O G y ű j t , kiad.: Lettere ('Levelei', 2 köt., A. F . Seghezzi kiad., 1733; 3. köt., P. A. Serassi kiad., 1751); Amadigi (uő kiad., 2 köt., 1755; modern kiad., G. Antonelli, 3 köt., 1942); Lettere inedite ('Kiadatlan levelei', A. Ravelli kiad., 1895); Floridante (M. Catalano kiad., 1931). O Magyarul: 1—1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957; uő, Szonett, Aranykulcs, anto., 1991). O írod.: F. Foffano: L'Amadigi di Gaula di Bernardo Tasso (Giornale Storico della Letteratura Italiana, X X I V , 1895); uő: II Floridante di Bernardo Tasso (Archivio Storico Lombardo, I I I / I I I , 1895); P. D. Pasolini: I genitori di T o r q u a t o Tasso (1895); F. Pintor: Delle liriche di Bernardo Tasso (1899); A. Belloni: II poéma epico e mitologico (1912); C. Guerrieri Crocetti: G. B. Giraldi e il pensiero critico del secolo X V I (1932); E. Williamson: Bernardo Tasso (1951); B. T. Sozzi: Bernardo Tasso (Orientamenti critici. La letteratura italiana, I Minori II, 1961); G. Cerboni Baiardi: La lirica di Bernardo Tasso (1966). Király Erzsébet Tasso [tásszo], T o r q u a t o (Sorrento, 1544. márc. 11. R ó m a , 1595. ápr. 25.): olasz költő. Apja, Bernardo Tasso bergamói származású nemesember, a n y j a , Porzia d e R o s s i pistoiai származású nemes hölgy. 1552-ben B e r n a r d o követte a száműzetésbe urát, F e r r a n t e Sanseverino salernói herceget, akit a nápolyi alkirály lázadónak nyilv á n í t o t t . 1554-ben az apa maga után vitette T o r q u a t ó t R ó m á b a . 1556 f e b r u á r j á b a n váratlanul meghalt az anya; fivérei sem a férjnek, sem később a fiúnak nem a d t á k ki hozományát. 1556-tól apa és fia II. Guidubaldo della Rovere urbinói u d v a r á b a n tartózkodott. T o r q u a t o együtt t a n u l t F r a n cesco Mariával, a trónörökössel; az urbinói udvar előkelő és kifinomult elméinek társasága a „csodagyerek" esztétikai érzékét, udvari k u l t ú r á j á t egyaránt befolyásolta. 1559-ben a két Tasso Velencébe ment: együtt rendezték s a j t ó alá Bernardo főművét, az Amadigi c. lovagi eposzt. Torquato érdeklődése ekkor fordult először a keresztes h a d j á r a t t é m á j a felé, és egy tervezett eposz, a Gierusalemme ('Jeruzsálem') első énekét írta meg. 1560—1561-ben a padovai

204

TASSO egyetemen jogot, majd filozófiát és szónokl a t t a n t t a n u l t , C. Sigonio Arisztotelészmagyarázatait hallgatta; sűrűn járt apja b a r á t j á n a k , a nagy tekintélyű S. Speroninak házába, ahol a velencei-padovai kultúrkör legjelesebbjei fordultak meg és vitáztak költészetelméleti, v a l a m i n t nyelvi kérdésekről. 1562-ben Velencében jelent meg Tasso Rinaldo c. lovagi kiseposza, Luigi d'Este bíborosnak szóló ajánlással. 1562től 1564-ig Tasso a bolognai egyetemen f o l y t a t o t t irodalmi t a n u l m á n y o k a t , de egy neki t u l a j d o n í t o t t tanárellenes szatíra mia t t menekülnie kellett. 1546—1565-ben újra P a d o v á b a n t a n u l t az urbinói uralkodó herceg, v a l a m i n t majdani p á r t f o g ó j a és barátja, a vele egykorú Sc. Gonzaga támogatásával; t a g j a lett az Accademia degli Étereinek', ekkor v e t e t t e papírra eposzelméleti művét, amely Discorsi dcU'arte poetica e in particolare del poéma eroico ('Értekezések a költészetről, elsősorban a hősköltemény ről') c. n y o m t a t á s b a n 1587-ben jelent meg. A Gonzaga család t á m o g a t á s a révén 1565ben a ferrarai udvarban Luigi d'Este bíboros szolgálatába állt. I f j ú k o r i költeményei a padovai Éterei Akadémia k i a d v á n y a k é n t 1567-ben l á t t a k napvilágot Rime de gli Accademici Éterei ('Az Éterei Akadémia tagjainak versei') c. O 1569-ben meghalt apja, 1570—157 l -ben Tasso Franciao.-ba kísérte a bíborost, élményeiről kis prózai remekművet írt E. de Contrarinak címzett levél form á j á b a n , amely külön is megjelent Osservazioni sullo Stato di Francia ('Franciaországi megfigyelések', 1571) c. F o g a d t a őt a királyné. Medici Katalin is. 1572 májusától II. Alfonz ferrarai uralkodó herceg szolgálatába lépett mint udvari nemesember. Költői tevékenységének virágkora ez: lírai költeményeket (szonett, madrigál, canzone) és dialógusokat írt. 1573-ban m u t a t t á k be a ferrarai Belvedere-szigeten Aminta (Csokonai Vitéz M., Amintás, 1. kiad., 1806; ua., Csokonai Vitéz Mihály Minden munkája, 1973) c. p á s z t o r j á t é k á n a k első változatát, s a költő belefogott a Galealto re di Norvégia ('Calealto, norvég király') c. tragédia írásába is. U g y a n a b b a n az évben elkísérte I I . Alfonz uralkodó herceget Velencébe, ahol fényes ünnepségek zajlottak a későbbi I I I . Henrik francia király, Medici Katalin fia tiszteletére. De végülis minden erejét, t u d á s á t főműve, modern keresztény eposza megírására fordította, amelyen már évek óta dolgozott, s ametyet ekkor még Goffredo címen emlegetett. A hőskölteményt 1575-ben fejezte be; felolvasta mind a hercegnek, mind húgának, Lucrezia Estének , aki időközben az urbinói uralkodó

herceg felesége lett. Novemberben Tassót az elhunyt B. Pigna helyébe udvari történetírónak nevezték ki. E z u t á n a szentév alkalmából R ó m á b a ment, részben, hogy bemutassák Medici bíborosnak, a későbbi toszkán nagyhercegnek (amivel m a g á r a v o n t a Alfonz neheztelését), részben, hogy egy általa kijelölt irodalmárokból álló bizottságot kérjen fel a Goffredo felülbírálására. 1576 f e b r u á r j á b a n visszatért F e r r a r á b a : sűrű levelezés d o k u m e n t á l j a az eposz revíziójának történetét . Tasso nem v á r t a n éles, akadékoskodó és dogmatikus véleményeket k a p o t t . A megfeszített m u n k a , a hősei világával való lélektani és tudós azonosulás, a környezetével t á m a d t feszültségek addig is megviselték a költőt; a későbbi (sokszor személyeskedő és értetlen) bírálatok lázadást, súlyos kételyeket keltettek benne; elkezdődtek pszichés zavarai, amelyek üldözési m á n i á b a n , mély levertségben vagy agresszív kitörésekben nyilvánultak meg. Attól félt, hogy eretnekségbe esett: 1577-ben vallomást t e t t a ferrarai inkvizítor előtt, aki feloldozta, de a költő nem n y u g o d o t t meg. Lépése végleg elhidegítette a herceget, akinek már volt konfliktusa az inkvizícióval ( a n y j á t , a hugenotta Renée francia királyi hercegnőt kénytelen volt elküldeni Ferrarából), a pápa pedig törvényes i^síe-örökös hiányára hivatkozva a ferrarai hercegség bekebelezésére készült (ez Alfonz halála u t á n be is következett). Tasso még 1577. június 17-én késsel t á m a d t egy szolgára, ezért előbb házi őrizetben tart o t t á k . majd egy ferences kolostorba küldték a ,,humor melancholicus" elleni kezelésre, ahonnan megszökött, m a j d nyugtalan vándorlásban b e j á r t a szinte egész Itáliát, egy ideig húgánál keresett menedéket. 1579 márciusában Tasso hirtelen Ferrarában termett a herceg harmadik házasságkötése alkalmából. Nyilvános helyeken hevesen kifakadt az udvar ellen; elfogták és mint dühöngő őrültet a S a n t ' A n n a börtönkórházba zárták; előbb szigorú, m a j d enyhébb fogságban t a r t o t t á k 1579-től 1586-ig. Számos megrendítő levelet írt onnan barát o k n a k . p á r t f o g ó k n a k , fejedelmeknek és rokonoknak, segítségért és megértésért könyörögve. (Az őrzés szigorúsága 1580-tól enyhült: l á t o g a t ó k a t fogadhatott és kísérettel egyszer-kétszer kimehetett.) A herceg azonban, valószínűleg s a j á t diplomáciai és politikai aggályai miatt is, h a j t h a t a t l a n n a k bizonyult. Alfonz még a Goffredo kéziratát is m a g á n á l t a r t o t t a biztosítékul. Hogy a költő elméje és alkotóereje sértetlen volt, azt 1580-tól kezdve költemények, dialógusok. elméleti-vitázó művek sora bizo-

205

TASSO nyitja. Eposzából még a revízió idején t ö b b másolat készült: 1581-ben Velencében 14 énekét, ugyanebben az évben F e r r a r á b a n a teljes szöveget publikálták, m a j d 1584-ben ú j a b b teljes szövegű kiadás jelent meg, valamennyi a költő beleegyezése és korrekciói nélkül, i m m á r a végleges Gerusalemme liberata ( T a n á r k y J., Torquato Tasso Megszab a d í t t a t o t t Jerusáleme, 1805; 1 részlet, Arany J . , 1858; Bálint Gy., A megszabadít o t t Jeruzsálem, 1863; Jánosi G., ua., 1893; Pintér K., ua., rövidített iskolai kiad., 1899; 1 részlet, Sárközi Gy., Az olasz irodalom kincsesháza, anto., 1942; 2 részlet, Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957; 3 részlet, L a k a t o s I., Olasz költők antológiája, 1966) c. A m ű azonnal hatalmas népszerűségre t e t t szert, szerzőjének tragikus sorsa ehhez a szenzáció elemét is hozzáadta. O 1584-ben megkezdődött a század legnagyobb elméleti v i t á j a : v a j o n Ariosto v a g y Tasso művét illeti-e az elsőbbség az eposz m ű f a j á b a n ? A v i t á b a n maga Tasso is t ö b b tudós és kiegyensúlyozott vitairattal v e t t részt. Lírai költeményeit és prózáját is elkezdték publikálni a költő börtönévei a l a t t : Tasso hírneve n ő t t ö n nőtt. Még a börtönévek alatt fogott a Galealto átdolgozásába, amelyet szophoklészi típusú t r a g é d i á v á dolgozott át Torrismondo c.; a mű 1587-ben Bergamóban jelent meg. 1586-ban barátai közbenjárására Vincenzo Gonzaga mantovai uralkodó herceg elérte, hogy sógora, a ferrarai uralkodó herceg 1586 júliusában kiengedje a költőt, aki egy évig M a n t o v á b a n a hercegi u d v a r b a n t a r t ó z k o d o t t . 1588-ban elhagyta Mantovát: R ó m a , Nápoly, ú j r a R ó m a , m a j d Firenze volt a tartózkodási helye. I t t Ferdinánd toszkán nagyherceg havi tiszteletdíjat folyósított neki. 1592-ben N á p o l y b a hívta M a t t e o di Capua herceg, m a j d C. B. Manso, későbbi életírója l á t t a u g y a n i t t vendégül. N a g y tisztelet vette körül: Tasso itt ismerkedett meg többek között a fiatal Marinóval. Bolyongásai közt is dolgozott: t o v á b b írta dialógusait, Firenzében a Monté Oliveto ('Az Olajfák hegye'), N á p o l y b a n az I sette giorni del mondo creato ('A teremt e t t világ hét napja') c. vallásos költeményeket. N á p o l y b a n kötött barátságot C. Gesualdóval, Venosa hercegével, a híres zeneszerzővel, akinek számos madrigált írt. Még 1592-ben visszatért R ó m á b a : az ú j pápától, V I I I . Kelementől v á r t p á r t f o g á s t és segítséget, főleg az anyai hozományért f o l y t a t o t t hosszú és hiábavaló perében. Rómában Cinzio és Pietro Aldobrandini bíborosok, a p á p a unokaöccseinek nagyrabecsült vendége. 1593-ban írta a Le lagrime di

Maria Vergine ('Szűz Mária könnyei') és a Le lagrime di Gesu Cristo ('Jézus Krisztus könnyei') c. költeményeket, amelyek ugyanebben az évben jelentek meg R ó m á b a n . Közben eposzának teljes átdolgozását és kibővítését határozta el: 1593-ban fejezte be művét, amely Gerusalemme conquistata ('A meghódított Jeruzsálem') c. jelent meg ugyanebben az évben R ó m á b a n és Paviában. Rövid nápolyi t a r t ó z k o d á s u t á n Tasso 1594 novemberében végleg R ó m á b a költözött. V I I I . Kelemen szerény évi jövedelmet biztosított neki, és a Capitoliumon való költői koszorúzást ígérte. Ugyanebben az évben publikálta Tasso ifjúkori költészetelméleti értekezésének átdolgozott változat á t , Discorsi sul poéma eroico (Bán I., Elmélkedések a hőskölteményről, részlet, A barokk, 1962) c. 1595 márciusában a Gianicolo d o m b j á n álló Sant'Onofrio kolostorba költözött, itt érte a halál 51 éves korában. O Tasso életrajzában is sűrítetten jelenik meg mindaz, ami az irodalom, a kultúra, a civilizáció arculatát, az értelmiség helyzet é t jellemezte a 16. sz. folyamán. A reneszánsz Itália kulturális centrumai között állandó volt a t e r m é k e n y mozgás, a m i t nemcsak a könyvek forgalma, hanem az értelmiségiek állandó udvarról udvarra, városról városra való helyváltoztatása jelentett. Tassónál azonban ez is tragikus felhangot nyert: állandó vándorlása, amire egyrészt a körülmények, másrészt s a j á t belső nyugatlansága h a j t o t t a , a gazdag tapasztalás és a sokrétű emberi-művészi élmények mellett a gyökértelenség megszenvedett állapotát jelentette számára. Mindig büszkén emlegette nemesi származását, élete legsötétebb pillanataiban is; mindig hangsúlyozta családja bergamói eredetét, önnön kötődését Nápolyhoz és környékéhez: mégsem volt o t t h o n a egyik sem, hiszen kora gyermekségétől fogva Észak- és Közép-Itália különböző u d v a r a i b a n tartózkodott. Anyagi helyzete sohasem volt stabil: a p j a v a g y o n á t elkobozták, a n y j á é t elidegen í t e t t e a család. Pedig lényének egyik alapvonása az udvari élethez és annak jóléti színvonalához, státusszimbólumaihoz való ragaszkodása. Mindez értelmiségi, költői, tudósi létének társadalmi méltóságát lett volna h i v a t o t t biztosítani. Bárkivel egyenlőnek, sőt mindenkinél különbnek érezte magát. Nemcsak azt t a r t o t t a természetesnek, hogy a hercegi asztaloknál étkezzen, hanem azt is, hogy a herceggel egyenlő tiszteletben részesüljön. A humanista-reneszánsz értelmiségi méltóságának, a hatalommal való partneri viszonyának magas igénye ez olyan korban, amikor az előbbi

206

TASSO méltóság megszűnőben volt, s az értelmiségi lét egyre inkább alávetett létté változott. Tasso nem volt sem diplomata, sem hidegfejű intrikus: adottságainak és műveltségének t u d a t á b a n főfoglalkozású költőfejedelem a k a r t lenni. E törekvés szociológiai csődjét tragikusan élte meg, és magas művészi fokon kompenzálta, lelki egyensúlyzavaraiból is műalkotást teremtve. Vallásos, hívő érzületének története is korához kötötte. A reneszánsz n a g y alkotói, a humanista egyházi és világi férfiak a 16. sz. első felében természetesen illeszkedtek az egyházi intézményi keretekbe, miközben műveltségük t a r t a l m a és célja alapvetően világi volt. A reformáció-ellenreformáció felfokozott ideológiai feszültségei, az inkvizíciós pszichózis és R ó m a hatalmi törekvései ú j helyzetet teremtettek: Tassónak önnön világisága lelkiismereti válságot okozott, s ezt helyzetének bizonytalansága t o v á b b fokozta. Börtönéből megrendítő önvallomáslevelet írt — az Istennek. Egyszerre szeret e t t volna békében lenni vele és az intézményes egyházzal, ugyanakkor hitte és vallotta, hogy mindehhez neki, mint költőnek, nincs köze, mert a tudás és a művészet civilizációs t a r t a l m a ettől független. Szeret e t t volna hinni, de igazi vallása — mint igazi élete is — maga a k u l t ú r a volt; nem t u d o t t másképpen konformizálódni, mint tudathasadásos hitének a formális vallásossághoz, a jámborság kultúrában is kikristályosítható magatartás-kódexéhez való közelítésével. Egész életében megszenvedett civilizációs válságként élte és fogalmazta meg azt, a m i t mások később könnyen megvalósított kompromisszummal, kényszerű, de elfogadott képmutatással éltek és oldottak meg. Tasso az ókori, keresztény és reneszánsz kultúra hívője volt, a neoplatonistaátszellemült^és hedonista-érzéki szépségeszményé. „Őrültsége" mindennek a fényében egy korszak válságképe lett — egy magasan kulturált és végletes érzékenységű intellektus és lélek tükrében. O Tasso életének a kor valamennyi válságtényezőjével való szinte paradigmatikus azonossága idézte elő, hogy alakja még életében mítosszá lett, s hogy háromszáz éven át a különböző korok is hozzátették ehhez a maguk mítoszait. Ma sem t e k i n t h e t ü n k el életmű és életrajz szerves összefüggéseitől, de a szöveg felől, a filológiai rekonstrukció révén szerezhetjük a legbiztosabb és legkevésbé mitikus t u d á s t műről és személyiségről egyaránt. O Tasso nemcsak az olasz, hanem az európai kultúrának is kiemelkedő jelentőségű alakja. Életművében tetőpontra értek s egyben ki is merültek a hu-

manista-reneszánsz periódus értékei, lehetőségei és ellentmondásai. Tevékenysége során, kora ifjúságától fogva, Tasso tudatosan törekedett arra, hogy valamennyi emelkedett irodalmi m ű f a j b a n (eposz, pásztordráma, tragédia, líra, dialógus, episztola, értekezés stb.) az eddigi értékek szintézisét valósítsa meg s egyben új, magasrendű értéket teremtsen. Ez a maximális igényű — s éppen ezért meg nem valósult — program egy bonyolult, gazdag, elméleti vitákkal teljes irodalmi-civilizációs periódus törekvéseit a k a r t a célba j u t t a t n i , problémáit megoldani. Ezenfelül pedig -— talán m a g á n a k Tassónak a szándékain is túl — egyben arra a történelmi válságra is választ keresett, amely a gazdasági és politikai, a társadalmi és a vallási szférát egyaránt átfogta, s globális jellegénél fogva a reneszánsz civilizáció teljes értékrendjének ideológiai válságához vezetett. Tasso életútja, életműve és műveinek sorsa egyaránt mintegy összefoglalóan jelzik e válaszadási kísérlet lehetőségeit és kimenetelét a 16. sz. második felében. A mélységes nyugtalanság és kettősség, amely Tasso egész életművét á t h a t j a , már nem a tetőponton álló reneszánsz s a j á t j a , hanem annak a kornak szinte reprezentatív megnyilvánulása, amelyet a „manierizmus" névvel jelölünk. O Tasso szintézisteremtő szándékai az életművet alkotó szövegekben sokszor nem j u t o t t a k el a teljes megvalósulásig, így inkább a teljesség nosztalgiáját, végső soron megvalósíthatatlanságát fejezik ki. Kevés szerzőnél olyan magas a befejezetlen művek a r á n y a , mint Tassónál. E befejezetlenséget szüntelen korrekció, átdolgozás, megváltozott munkahipotézist tükröző átfogalmazás okozza, nem egyszerűen a megszakítás. Az irodalomtörténetnek olyan szövegek sorát kell figyelembe vennie és értékelnie, amelyeket szerzőjük nem t a r t o t t befejezettnek, vagy legalábbis nem végezhette el r a j t u k a végső megformálást. Ez a filológiai probléma elválaszth a t a t l a n a megítélés irodalomkritikai problémáitól: a tervek, vázlatok, félbemaradt és nem végleges művek is t a n ú s í t j á k , milyen különböző és sokféle hagyomány és célkitűzés egyensúlyát a k a r t a volna megteremteni a szerző. O F ő m ű v e A megszabadított Jeruzsálem, c. eposz, amelyet 1570 és 1575 között írt F e r r a r á b a n . Tassót a keresztes háború t é m á j a 1559-től, tehát tizenöt-tizenh a t éves kora óta foglalkoztatta; ekkor, velencei tartózkodása a l a t t írta meg egy tervezett hősköltemény egyetlen énekét Gierusalemme ('Jeruzsálem') — amelynek számos elemét a főműben is felfedezhetjük.

207

TASSO T ö b b történeti forrást is t a n u l m á n y o z o t t ; közülük az elsődleges Tyrusi Vilmos (1130 —1187 k.) krónikája — História rerum in p a r t i b u s transmarinis g e s t a r u m . . . ('A tengerentúl viselt dolgok története'). A középkor e jelentős történetírója lelkiismeretes, részletes, az okokat is feltáró m u n k á t hoz o t t létre, emelyet a 16. sz.-ban G. Horologgi f o r d í t o t t olaszra História della guerra sacra di Gerusalemme ('A jeruzsálemi szent h á b o r ú története' 1562) c. O Az eposz cselekménye az első keresztes h a d j á r a t (1096 —1099) azon szakaszában zajlik, amely a háború eszmei célkitűzésének leginkább megfelel: vagyis a Szent Sír felszabadításának, Jeruzsálem bevételének idején (1099 jún. 6—júl. 15). A keresztény vezérek immár hatodik (a valóságban harmadik) esztendeje vívnak sikeres harcokat a Szentföldön, mikor Isten az ég magasából letekintve úgy határoz, hogy Jeruzsálem felszabad í t á s á n a k eljött az ideje. Csakhogy a vezéreket túlságosan lekötik a világi célok és ambíciók; méltó fővezérre van szükség, aki csak a szent célra tekint. E z t Goffredo (Bouillon Gottfried alsó-lotharingiai herceg) személyében találja meg az Űr; Baldovino az uralomvágy, az ifjú Rinaldo az egyéni dicsőségvágy, Tancredi a hívságos szerelem rabja. Goffredo minden világi szenvedélytől mentes; hozzá küldi le az Isten Gábriel arkangyalt, hogy közölje vele parancsát, a többiek pedig sugallatot kapnak, hogy őt válasszák fővezérül. A seregszemle u t á n a keresztesek elindulnak, miközben Jeruzsálem királya, Aladino készülődik a védekezésre; segítségére jön Clorinda, a harcos szűz. Egyiptom királyától — hasztalanul — két békekövet érkezik Goffredóhoz: a simaszavú Alete és a vad Argante, aki a sikertelen követség után szintén Jeruzsálem védői közé áll. A keresztesek t á b o r t vernek a város alatt, Clorinda és Argante r á j u k tör. Tancredi összecsap Clorindával, de felismeri benne reménytelen szerelmét. Argante megöli Dudonét, a szabad lovagok elitcsapatának vezetőjét. A pokol fejedelme tanácskozást t a r t Jeruzsálem bevételének megakadályozására: érzéki varázslat, bosszúvágy, belső viszály, lázadás, természeti csapások az eszközei. A damaszkuszi trónörökösnő, a varázserejű, gyönyörű Armida a keresztes t á b o r b a megy, hogy szépségével és hamis történetével eltávolítsa onnan a legjobb lovagokat; az elűzött niceai szultán, Solimano pedig bosszúvágytól h a j t v a kevés vitéz t ö r ö k j e és arab gyülevész hada élén indul Goffredo ellen. Többen pályáznak Dudone vezéri helyére; Rinaldo és Gernando összeszólalko-

zik, Rinaldo megöli vetélytársát és távoznia kell a táborból. Az éj leple a l a t t a lovagok legjava Armida u t á n lopózik, aki egy erődben börtönbe veti őket. Tancredi és Argante p á r b a j t vív, a küzdelem döntetlen, fogadalmat tesznek a folytatásra. E r m i n i a antiochiai hercegnő szerelmes Tancredibe, és orvosolni szeretné sebeit: Clorinda fegyverzetében kiszökik Jeruzsálemből, de a keresztesek Clorindának vélik és üldözőbe veszik; Erminia a pásztorok közé menekül. Tancredi is azt hiszi, Clorinda indult hozzá, utána megy, és Armida őt is foglyul ejti. így Argantéval nincs ki megvívjon: az idős Raimondo áll ki. a viadalt árulás szakítja félbe. Solimano éjjel rácsap a keresztesekre, a pokol és a menny hadai is vívnak, mikor hirtelen megérkeznek Tancredivel az élen az Armida rabságába esett lovagok, akiket Rinaldo kiszabadított, és levágják Solimano hadát; a török hős rejtekúton Jeruzsálembe megy. Armida beleszeret Rinaldóba és magával viszi az Óceán egy szigetére, ahol csodaszép kertet és kastélyt varázsol kettejük számára. A pokol erői Rinaldo halálhírét keltve lázadást szítanak, amelyet Goffredo puszta megjelenésével lecsillapít. Clorinda és Argante f e l g y ú j t j a a keresztesek ostromgépeit; Tancredi üldözőbe veszi az álruhás Clorindát, megvív vele és halálra sebzi; halála előtt a szűz megkereszteltetését kéri. Ismeno mágus elvarázsolja az erdőt, hogy a keresztesek ne t u d j a n a k f á t dönteni az ú j ostromgépek építéséhez. A jóslat szerint az erdő varázsát csak Rinaldo törheti meg. Hírül hozzák Sveno d á n herceg és h a d a Solimano keze általi pusztulását. Sveno k a r d j á t is csak Rinaldo viheti győzelemre. K é t lovag indul Rinaldo viszszahozatalára: veszélyes ú t j u k sikerrel jár, az ifjú elhagyja Armidát, aki bosszút esküszik. Rinaldo megtöri az erdő varázsát, megépülnek az ostromgépek, általános támadás indul Jeruzsálem ellen. Tancredi és Argante végső p á r b a j t vív, a pogány bajnok elesik. A keresztesek betörnek a városba, Solimano és Aladino a Dávid-erődbe zárkózik. Erminia álruhában visszatér, orvosolja a félholt Tancredit. Megérkezik az egyiptomi sereg, vele a haragos Armida, de Goffredo és Rinaldo vereséget mér r á j u k . Armida meghódol Rinaldo előtt. Rinaldo megostromolja a Dávid-tornyot és Sveno kardjával bosszút áll Solimanón. Goffredo és a keresztesek teljesítették fogadalmukat, a Szent Sír felszabadult. O A mű elemzéséhez és jelentőségének felméréséhez meg kell ismerkednünk Tasso célkitűzéseivel, amelyek a legszorosabb összefüggésben állnak a 16. sz. k u l t ú r á j á n a k válságával, az

208

TASSO ennek megoldására született elméletekkel és az eposzi műfajról f o l y t a t o t t vitákkal. A humanista-reneszánsz folyamat m á r a 15. sz. végétől fogva megtorpanásokat mutat o t t és új u t a k a t keresett. A változások a reneszánsz k u l t ú r a két sarkalatos kérdését érintették. Az egyik az ember korlátlan megismerő és t e r e m t ő képességébe v e t e t t hit, a másik a klasszikus görög-római kult ú r a feltétlen csodálata volt. Utóbbi azon a meggyőződésen alapult, hogy az antikvitás az emberi képességek történetileg legmagasabb fokú beteljesedését jelentette az irodalom, a t u d o m á n y , a politika, a művészet terén egyaránt, ennélfogva abszolút mintaképül szolgálhat a civilizáció újjászületési f o l y a m a t a számára a középkor „sötétsége" u t á n . Ezen a meggyőződésen az első rést a földrajzi felfedezések és a természettudományok fejlődése ü t ö t t é k . Bebizonyosodott, hogy az antikvitástól örökölt tudása n y a g alapvetően módosítandó, t e h á t az ókor az abszolút modellből visszalépett a történetileg meghatározott, de tudományosan meghaladott kultúrák sorába. Ez a módosult nézet áttételesen az irodalom területén is h a t o t t . Megszűnt a humanista imitatio-iogsAom korlátlan uralma, a mesterek (Homérosz, Vergilius) szövegeit önm a g u k b a n m á r nem t a r t o t t á k alkalmasnak arra, hogy a tökéletesség közvetítői legyenek. Olyan n o r m á r a volt tehát szükség, amelynek alapján maguk a mesterek tanulmányozandók; az antikvitás ú j f a j t a , koncepciózus megközelítéséről van szó, ami jobban megfelelt az ú j igényeknek. Ennek a jegyében kelt ú j életre Arisztotelész addig is ismert írása, a Poétika. Jóllehet a művet m á r a 13. sz.-ban többször is lefordították latinra és 1498-ban n y o m t a t á s b a n is megjelent G. Valla latin fordításában, a kultúrára és az irodalomra nem volt különösebb befolyása. Fordulópontot jelentett, amikor 1536-ban megjelent A. de'Pazzi latin fordítása, majd 1548-ban F. Robortello műve, amely az arisztotelészi szöveg első 16. sz.-i k o m m e n t á r j a . E t t ő l kezdve a Poétika európai szinten is lényegesen befolyásolta a művészetről és az irodalomról vallott felfogást, és közvetett módon az irodalmi tevékenységet is, mivel m ű f a j meghatározó és általános n o r m a t e r e m t ő jellege a 16. sz. legsajátabb igényeivel találkozott. Ezek az igények részben abból születtek, hogy a vulgáris nyelv és a vulgáris nyelvű irodalom immár győzedelmeskedett a latin fölött. Arisztotelész szövegének tekintélye alapján besorolást és rangot nyerhettek a vulgáris nyelvű irodalom megállapodott értékű és presztízsű alkotásai; t o v á b b á a nor14

m a alapján lehetőség nyílt a vulgáris nyelven eddig létre nem hozott műfajok megteremtésére. Ez u t ó b b i tendencia figyelhető meg különösképpen a 16. sz. második felében a tragédiáról és a hőskölteményről f o l y t a t o t t v i t á k b a n és m ű f a j t e r e m t ő kísérletekben. O A homéroszi és vergiliusi modellhez képest a lovagi eposz, a romanzo h a g y o m á n y a sajátos, az arisztotelészi rendszerbe be nem illeszthető vonásokkal rendelkezett. Boiardo és Ariosto művei szerteágazó cselekményükkel, szereplőik sokaságával, epizodikus szerkesztésükkel nem tehettek eleget az egységes cselekmény követelményének, amelyen belül az epizódok csak a főcselekménnyel összefüggő és azt kiteljesítő funkciót töltenek be. A hősköltemény ünnepélyes hangvételével, emelked e t t (sublimis) stílusával nem egyeztethető össze a lovagi eposz sokszor anekdotikus, novellisztikus, lírai vagy ironikus hangvétele, amely a retorikai mediocris és humilis stílusnak felel meg. A szereplők megjelenése, cselekvésmódja, tettei sem felelnek meg mindig az eposzi deeor ('helyénvalóság, illendőség') által megkívánt feltételeknek. A romanzo t ö b b évszázados európai és reneszánszkori olasz h a g y o m á n y á t t e h á t nem szentesíthették Arisztotelésszel. Viszont lehetetlen volt eltekinteni tőle: lovagi figuráinak kalandos történetei, szerelmei, a csodás elem bősége, a lebilincselő meseszövés, és nem utolsósorban Ariosto remekművének magas művészi értékei a m ű f a j t igen népszerűvé, elterjedtté, a művelt közönség előtt is nagyrabecsültté tették. Az elméletírók és költők azzal is tisztában voltak, hogy a lovagi eposz f o n t o s szerepet töltött be a nemzeti k u l t ú r á k és a nemzeti (pontosabban vulgáris irodalmi) nyelvek fejlődésében; továbbá, hogy e műf a j megszakítatlan története során befog a d t a a modern kor szellemiségét és gondolkodásmódját, civilizációs n o r m á i t és magatartási kódexét is. Az eposz, a szabályos hősköltemény újrateremtésekor ezekről a vívmányokról lemondani nem lehet e t t , hacsak nem a k a r t a k elvont és élvezhetetlen „ m i n t a k ö l t e m é n y e k e t " létrehozni —, hiszen a közönségigény éppen a 16. sz. második felétől kezdve válik az irodalmi termelés egyik meghatározójává. Volt egyébként jeles példája az ilyen mintateremtő törekvésnek is: G. Trissino L ' I t a l i a liberata dai Goti ('A gótoktól szabadított Itália') c., homéroszinak.szánt hőskölteménye (1. kiad. 1547—1548) sikeriiletlenségével m u t a t t a az ilyen kísérletek zsákutcajellegét; Tasso többször is hivatkozott rá mint ellenpéldára, mint kerülendő megol-

209

TASSO dásra. A romanzo körüli vitában f o n t o s szerepet töltöttek be B. Pigna és G. Giraldi Cinzio elméleti írásai (mindkettő 1554-ből), amelyek állást foglaltak a lovageposz értékei mellett. A szerzők kijelentették, hogy új irodalmi m ű f a j r ó l van szó, amelyet Arisztotelész és az ókori szerzők nem ismertek: ezért ez a m ű f a j csak saját n o r m á i n a k engedelmeskedik, és nem kötelező rá nézve a cselekmény egységének szabálya. Giraldi Cinzio és Pigna a művek elemzése a l a p j á n kísérelte meg az ú j műfaj s a j á t n o r m á i t felvázolni. A P o é t i k a elemzési módszereit és terminológiáját követve elfogadták belőle a költészet természetéről, a műfajokról szóló általános elveken kívül egyes konkrét, a lovageposzra nézve is felhasználható részmegállapításokat és gyakorlati megoldásokat. K ö z v e t í t ő szándékú elméleti megközelítés ez, amely a lovagi epikai hagyom á n y értékesítésével közelebb v i t t a modern hősköltemény megvalósításának lehetőségéhez. E n n e k jegyében született néh á n y érdekes és fontos epikai mű, amely e kompromisszumot igyekezett megvalósítani. Giraldi Cinzio, L. Alamanni, D. Cataneo, B. Tasso hőskölteményei és m a g á n a k Tassónak Rinaldo c. lovagi kiseposza ezen a nyomon jár. N e m volt tehát előzmény nélküli az elméleti és alkotói elkötelezettség, amellyel Tasso a hősköltemény megújításához hozzáfogott. O Tasso eposzelméletét t e h á t két megfogalmazásban ismerjük: a költő húszéves k o r á b a n (1564), a padovai tanulóévek, S. Speroni és köre, v a l a m i n t a velencei A. Minturno elméleti befolyása a l a t t készült a Discorsi dell'arte poetica e in particolare del poéma eroico (1587), míg a Discorsi sul poéma eroico (1549) a Conquistata munkálataival párhuzamosan készült, jóval bővebb az ijúkori műnél és n é h á n y olyan lényeges eltérést mutat nézetekben és célkitűzésekben, amely már részben a barokk esztétika előlegezését jelenti. A Liberata kidolgozásához azonban a legtöbb köze a korábbi m ű n e k van, jóllehet a költeményben nem az elméleti vezérfonal követéséből van szó; annál jóval g a z d a g a b b problematika költői megoldásáról, sokszor az elméleti alapvetéstől eltérő módon. A költői program megértéséhez és a Liberatát é r t bírálatok, a körülötte folyó viták ismeretéhez, sőt m a g á n a k az alkotófolyamatn a k egyes mozzanataihoz közelebb visz a költő Apologia in difesa della Gerusalemme liberata ('Védőirat a Megszabadított J e r u zsálem mellett', 1585) c. írása. Tasso az alkotás három fázisának (a retorikai inventio, dispositio és elocutio) körében ismerteti a modern eposszal kapcsolatos elképzelése-

it. Előrebocsátja Arisztotelész megállapítását: a költészet utánzás (mimesis, imitatio), célja nem a valóság elmondása (ez a történetírás feladata), hanem az utánzás révén a valószínű (verisimilis) megteremtése; n e m úgy, ahogy a dolgok történtek, hanem ahogy történniük kellett volna. Ilyenformán a költészet mélyebb és filozofikusabb a történetírásnál, mert nem a részigazságokra ügyel (particularis), hanem az általános (universalis) valószínűre. Az inventio körébe tartozik az anyag (matéria) megválasztása: a költő alapozhat a képzeletre vagy a történelemre. Az utóbbi megoldás a jobb, mert a történelem tekintélye segít a valószínű megteremtésében. A v á l a s z t o t t esemény ne legyen nagyon távoli, m e r t érdektelen lesz, és elmondása során vagy az unalmas tudóskodás, vagy a nevetséges aktualizálás h i b á j á b a eshetünk. A nagyon közeli események sem alkalmasak a megéneklésre, mert mindenki részleteiben ismeri őket, s az alakító képzeletnek nem jut tér; ha a költő ismert eseményeket vált o z t a t meg, hazugságba esik, s elvész a történelmi t á r g y által biztosított előny. „Félközeli" legyen tehát a tárgy, mert így a történelem tekintélye és a képzelet szabadsága e g y a r á n t biztosított. A vallás, amelynek körében a történet zajlik, a keresztény legyen, mert költő és olvasó ezt t a r t j a az igaz hitnek; az Isten, angyalok, szentek, démonok és varázslók által véghezvitt csodás dolgok is ezen a hiedelemvilágon belül m a r a d n a k , tehát valószínűnek fogják őket t a r t a n i . A dolog (res), amiről a költemény szól, az a cselekmény, az utóbbinak a hőskölteményben hősinek és fennköltnek kell lennie. Félközeli, keresztény, fennkölt tárgyunk megválasztása u t á n az elrendezés, a dispositio következik, itt vetődik fel a cselekmény egységének követelménye, a kellő nagyság, teljesség és befejezettség szemp o n t j á v a l eggyüt. I t t foglalkozik t e h á t Tasso a romanzo kérdésével. H a t á r o z o t t a n állást foglal a lovagepikai h a g y o m á n y felhasználása mellett, mert ez biztosítja a változatosságot (varietas), s ez a költészet fő feladatának, a gyönyörködtetésnek egyik legfontosabb eszköze. E n n e k jegyében Tasso jogosnak, sőt szükségesnek t a r t j a a szerelem, a barátság, a kalandok, a varázslatok b e m u t a t á s á t , valamint az epizódok nagyobb számát is. Ugyanis a valóság változatos, sokféle: nemcsak az ember, hanem világa is mikrokozmosz, amelynek végtelen gazdagságát a hőskölteménynek is tükröznie kell. E változatosságot az egységes cselekményen belül kell megvalósítani: ez nem könnyű feladat, és éppen itt ismerszik meg

210

TASSO a költő kiválósága, „Változatosság az egységben", „egyetlen cselekmény sokak cselekvésével"; epizódok, kalandok, varázslatok, szerelmek a főcselekménnyel és a szereplők jellemével összefüggésben: ezeknek az elveknek alapján t a r t j a Tasso a lovagepikai h a g y o m á n y t a szabályos hőskölteményben használhatónak. Az elocutio, a megfogalmazás kérdésében Tasso így nyilatkozik: „A stílus a hősköltemény része. A hősköltemény stílusának célja t e h á t azonos a hősköltemény céljával: ez pedig a csodálatkeltés (meraviglia). A csodálat pedig csak fenséges és nagyszerű dolgokból születhet". Arisztotelész a gyönyörködtetést, Tasso a csodálatkeltést jelöli meg célként: ez már a 16. sz. igénye, amely m a j d a barokkban teljesedik ki. „A heroikus stílus középút a tragédia egyszerű méltósága és a líra sokszínű b á j a között, de mindkettőt meghaladja csodálatos fenségével". Nem tilalmas az eposzköltőnek hol a tragédia komor egyszerűsége, hol a líra érzékisége felé hajlania, de m i n d k e t t ő t mértékkel tegye. Példáit (és ellenpéldáit) Tasso Vergilius, Ariosto, Dante és Petrarca szövegeiből merítette. Figyelemreméltó Tassónak Dante szövegeihez való viszonya. A 16. sz. n y e l v t e r e rntői, elméletírói f a n y a l o g t a k Dante stílusán (P. fíembo „konkollyal teli búzamezőnek" nevezte Dante nyelvét), Tasso viszont szerette, élvezte, bőségesen glosszázta az isteni színjátékot és a De vulgari eloquentiát, többek között azért, mert rendkívül férfiasnak és hősinek ítélte Dante szavait, szóképeit hangzásukban és felidéző erejükben egyaránt. Mivel t ö b b elméletíróval e g y ü t t túl lágynak, femininnek t a r t o t t a a toszkán nyelvet (az „olasz" kifejezést csak később kezdték el használni), a hősi tónushoz nélkülözhetetlennek t a r t o t t a Dante hasznosítását. Valóban, a Liberatában igen sok a dantei átvétel: bírálói kifogásolták is a „latin, barbár-lombard, ela v u l t " kifejezéseket. A versforma tekintetében Tasso határozottan kiállt a romanzo által szentesített versor és strófa, az -+endecasillabo és az -»ottava rima mellett, mert ezt t a r t o t t a a legmegfelelőbb hősi versformának. O A Liberata költői megvalósítása során Tassónak az értekezésben tárgyaltakon túl ú j a b b elvi és gyakorlati problémákat kellett megoldania. Ezek az eposzi ügygyei és a hősök, kivált pedig a főhős jellemével és cselekvésével kapcsolatosak. Jóllehet Tasso elsősorban a Poétika (és a hozzáfűzött 16. sz.-i kommentárok) normatívái szerint tervezte meg eposzát, az átértékelődött modell-imitáció módszerével is élt. Átértékelődött, mert a klasszikus mo-

ig

dell követése most m á r az arisztotelészi rendszer követelményei és elvei szerint történt, nem pedig az elsődleges olvasat alapján. Ezenkívül pedig tudomásul kell vénünk, hogy maga a Poétika is eredeti értelmétől eltérő interpretációt k a p o t t , főként a —>katarzis fogalmára és jelentésére vonatkozóan. A 16. sz. k o m m e n t á t o r a i n a k többsége úgy értelmezte a szöveget, hogy az olvasó-hallgató-néző lelkének a félelem és a szánalom révén nem ezektől az érzelmektől, hanem a keresztény értelemben v e t t bűnöktől, indulatoktól kell megtisztulnia, a haragtól, a bujaságtól és a kevélységtől. Olyan morális célzatot t u l a j d o n í t o t t a k teh á t a műalkotásnak, ami a P o é t i k á b a n még nem szerepelt; e tendenciát erősítette az arisztotelészi szöveget Horatius Ars poetica-jávai összevető és értelmező módszer, a collatio, a 16. sz. egyik elterjedt kommentártípusa. Az aut prodesse aut delectare többeknél nem vagy-vagy kérdésként szerepelt, hanem „gyönyörködtetni és használn i " értelmet k a p o t t . A viták arról folytak, melyik célzat a fontosabb. Tasso és mások harmadik megoldásként azt t a r t o t t á k , hogy a „gyönyörködtetve használni" a helyes megoldás. H a t e h á t a katarzis a rossz szenvedélyektől tisztít meg, akkor a költői mű gyönyörködtető, illetve csodálatkeltő célzata a morális hasznossággal párosul. E n n e k elérése úgy lehetséges, ha világosan kirajzolódik, ki vagy kik állnak az igazság, az erkölcs oldalán, és kik az igazságtalanságén; továbbá, ha a szereplők, hősök jelleme és cselekedetei példaszerűen m u t a t j á k , mit kell követni és mit kell elkerülni. Ennek egyik következménye, hogy az eposzban — amelyet a Cinquecento, Arisztotelésszel ellentétben, a tragédiánál magasabb rendű m ű f a j n a k t a r t — az ügyek s a r k í t o t t á válnak, az egységes hősi világkép megtörik, a globális lovagi etika szabályrendszere úgyszintén. Tassónál már nem volna lehetséges, hogy az egységes lovagi kódexnek megfelelően két ellenséges lovag egy ló h á t á n ülve menjen a szeretett hölgy n y o m á b a n , mint ahogy Ariosto Rinaldója és F e r r a ú j a tette. A másik következmény, hogy a pozitív ügy vezérének „példányhőssé" (Arany) kell válnia. S i t t lép be a lehetséges modellimitáció: Homérosz totális hősi világképe még nem ismeri az „igazságos" v a g y „igazságtalan" ügy fogalmát, Vergilius Aeneise viszont alkalmas modellje lehet mind az (isteni akarat szerinti) igaz ügy, mind pedig az azt diadalra j u t t a t ó ideális főhős kialakításának. Tasso ezért az átértelmezett, bámulatbaejtő-morális célzatú, keresztényk a t a r t i k u s „arisztotelészi" norma értelmé-

TASSO ben a vergiliusi modellt követte a keresztesek ügyének és Goffredónak mint ideális fővezérnek a megalkotásában. Goffredo alakjából Tasso k i i k t a t t a a szerelmet, sőt az apaság m o t í v u m á t is, és a tiszta elkötelezettségű vezér, valamint a katolikus abszolút m o n a r e h a tulajdonságaival r u h á z t a fel, ezzel az emberi szféra fölé emelte s a t t ó l el is távolította. A katarzis f o l y a m a t á t leginkább Rinaldo történetében szemlélhetjük. Az ifjú hős f o g a n t a t á s a akhilleuszi: a féktelen dicsőségvágy, a harag, a lázadás, a harctól való elvonulás, az isteni döntés, amely szerint nélküle nem győzhet az igaz ügy. Ezenfelül történetében a romanzo motívumai jelennek meg: a sértett becsületből vív o t t p á r b a j , a magányos kalandozás során társainak kiszabadítása, az érzéki szerelem, a szörnyek-őrizte tündérkert. Az ügyhöz való megtérés viszont olyan új vonásokat m u t a t — a bűnvallomás, b ű n b á n a t , az Olajfák-hegyi megtisztulási jelenet —, amelyek a keresztény katarzis gyönyörű képi megjelenítésével reprezentálják az individuális-lovagi hős önként vállalt alávetését az igaz ügynek s az azt megtestesítő fővezéri tekintélynek. Tancredi alakja a romanzo ideális lovagját m u t a t j a be a kollektív ügy szolgálatában, akiben azonban szinte modern mélypszichológiai motívumok működnek: a személyiség elkötelezettségét és aktivitását bénító, beteljesülhetetlen szerelem, amely végül is kiirtja, elpusztítja önnön t á r g y á t (Tasso a halálos döfés lassított leírását egyértelműen a szexuális birtokbavétel képsorával oldja meg), és a n y o m á b a n t á m a d ó , lidércnyomással teljes lelkifurdalás és érzelmi kiüresedés, amit nem old meg a Clorindát üdvözítő kegyes megkeresztelési a k t u s sem, és ami lehetetlenné teszi, hogy az erdő varázsát Tancredi törje meg. A neoplatonista fogantatású szépségeszmény és szerelem nem illeszthető az ú j f a j t a eposzi ügy mozgatóerői közé, mert filozófiai és etikai világa önmagában teljes; kompromisszum nem lehetséges. Az Armida-Rinaldo szerelem, amely a hedonista szépségeszményen és a h u m a n i s t a „világtól elzárt paradicsom" mítoszán alapul (olyan illusztris előzményekkel, mint Sannazaro Arcadiája, Poliziano Vénusz-kertje és Ariosto Alcinaszigete, sőt távolabbról a dantei földi paradicsom), kompromisszummal „ á t m e n t h e t ő " : A r m i d á n a k le kell mondania büszke különállásáról és szuverenitásáról, és Máriának a szeplőtelen f o g a n t a t á s pillanatában elhangzó igéjével hódol be: „Ecco l'ancilla t u a " , „íme a te szolgálóleányod"! A kollektív, erős ideológiai töltésű ügy győzelme így valóban teljes lesz: nemcsak kint, a háború-

ban, h a n e m bent, a pozitív ügy t á b o r á b a n és hőseinek lelkében is, ahol az individuálislovageposzi etika katarzis révén a s a r k í t o t t és kizárólagos igényű ügynek rendeli alá magát. Figyelemre méltók ebből a szempontból a p á r b a j o k is, amelyeknek éppen a 16. sz.-ban h a t a l m a s becsületkódex-irodalmuk volt (ezt Tasso igen jól ismerte), s ezen az elméleten csakúgy, mint a Liberata bajvívásain, á t t ö r az ú j f a j t a kollektív ügy parancsa: mind az Argante-Raimondo, mind az Argante-Tancredi viadalban a keresztény fél megsérti a lovagi kódexet a közös ügy nevében (Tancredi ráadásul a már említett sötét, t u d a t a l a t t i furor által indíttatva). H a a keresztény ügy a kollektív elkötelezettség diadalát valósítja meg, a pogány ügy oldalán teljes erővel és végletesen az individualizmus, a sokformájúság, a különállás, az antik hagyomány és a lovageposz ö n t ö r v é n y ű személyiségei érvényesülnek. Argante bevallottan Tasso legkedvesebb költői teremtménye, éppen mert „ t i s z t a " hősi típus, aki programszerűen elutasít m i n d e n f a j t a alárendeltséget Istennek, ügynek, fejedelemnek, szerelemnek, s így akadálytalanul, a végsőkig kibontakozhat a l a k j á b a n és tetteiben a történelmi—irodalmi hagyomány: a harag, a bosszú kötelessége, az egyéni becs- és hírvágy. H a t a l mas termetével és erejével, korlátlan öntörvényűségével Argante Tasso számára a heroikus és egyben archaikus „lelki nagyság", magnanimitas megtestesítője a felfokozott hősi pillanatokban, akinél bármely pillanatban működőképes a féktelen indulat, a furor, mégpedig a vadság, a feritas f o r m á j á b a n . Mint ahogy Goffredo állandó jelzője az (Aeneastól kölcsönzött) pio, ('kegyes, jámbor, hitbuzgó'), úgy Argantéé a fero ('vad, bősz, ádáz'): ez az ő természetes állapota. „ U g y hal, mint élt", sőt „arcát az égre fordítva, holtában is fenyeget". Solimano, a trónfosztott és számkivetett hős, eleve legyőzött helyzetből indul, és valóban csak a bosszúvágy élteti, de a l a k j á n a k mély t r a g i k u m o t és olykor melankóliát ad a biztos v é g z e t t u d a t és az a méltóság, amellyel ezt hordozza. O fakad könnyekre a csata közepén, amikor virulóan szép, gyermekifjú a p r ó d j á t levágják, s csak azután áll szörnyű bosszút; ő az, aki Dávid tornyából megrendülten nézi „az emberi állapot keserű t r a g é d i á j á t " , és Rinaldo k a r d j a előtt a biztos halál jósló rettegését érezve „keveset küzd, de nagyság, méltóság t a n ú j a minden m o z d u l a t a " . O Tasso nőalakjai a költő szuverén teremtményei, jóllehet történet ü k b e n jól kivehetően jelen van a hagyomány; ennek felhasználásával azonban

212

TASSO olyan felejthetetlen személyiségek születtek, amelyeknek évszázados utóélete lett: az európai k u l t ú r a a nőiség archetipikus formáinak t e k i n t e t t e őket, és karakterüket a kor szerint gazdagítva vagy variálva különböző m ű f a j o k b a n léptette fel őket. Armida a csábításban és varázslatban Kirké, a szerelmi „ r a b t a r t á s b a n " Kaliipszó, elhagyatásában Dido, de rendelkezik a reneszánsz udvari d á m a hideg intelligenciájával és kifinomult csábítási technikájával. Szerelembe esvén uralkodó m a r a d (VenusAdonis képlet), de elhagyatva nem képes bosszút állni, mert inkább nő, mint varázsló. Tasso szemmel láthatólag jól ismerte és nagyra értékelte ezt a nagyon is korabeli nőtípust, mint az udvari k u l t ú r a egyik meghatározóját. Clorinda megalkotásánál a vergiliusi Camilla csak mint a harcos szűz irodalmilag szentesített előképe van jelen; jóval fontosabbak a neoplatonista eszményre utaló fenséges vonásai, annak a tökéletesség felé m u t a t ó jegyei nélkül. Clorinda h a t á s á b a n nem aktivizál, hanem (szándékán kívül) eltérít és bénít. Történetében Tasso felhasználta Héliodórosz Aithiopikájából a Kharikleia születésére vonatkozó részt: csakhogy Clorinda számára születése t i t k á n a k megismerése nem a diadalmas célbaérés, hanem az álruhás éjszakai halál látomása. Erminia teljes egészében a romanzo és a pasztorális idillköltészet szülötte: gyengéd, lírai, melankolikus, passzív nő, akinek a l a k j á b a n és történetében azonban novellisztikus-kalandos, sőt a születendő regényre jellemző elemek is találhatók. O A Liberata kiadói története szinte mintaszerűen t a n ú s í t j a Tasso szövegeinek sorsát, A költő börtönévei a l a t t közreműködése és beleegyezése nélkül publikálták a művet. Tizennégy ének jelent meg rengeteg hibával, 1580-ban Velencében. 1581-ben Ferrarában kétszer is megjelent a teljes szöveg, F. Bonná gondozásában; a 2. számú Bonnákiadást tekinti a modern Tasso-kritika a legkorrektebb szövegkiadásnak, máig ezt veszik alapul az új kiadásokhoz, a kéziratos (nem autográf) másolatok néhány információjának felhasználásával. 1584-ben Mantovában jelent meg még egy teljes kiadás Sc. Gonzaga bíboros gondozásában, A. Solerti ezt vette alapul az 1895—1896-os kiadáshoz, de bebizonyosodott, hogy a bíboros nemcsak Tasso, hanem a s a j á t javításait, átigazításait is rávezette a szövegre. Mindenesetre, mikor 1584-ben megkezdődött a vita a Liberata körül, a szerző nehéz helyzetben volt: olyan m ű v e t kellett védelmeznie, amelyet maga sem t a r t o t t tökéletesnek és befejezettnek, s amelynek átdolgozását

már elhatározta. í g y az említett Apologia arra használta fel a 16. sz.-ban igen kedvelt dialogikus f o r m á t , hogy a Liberata védelme mellett a készülő átdolgozás, a módosult munkahipotézis szempontjait is ismertesse és védje. Az Apologia 1585-ben jelent meg F e r r a r á b a n ; Tasso vele e g y ü t t publikálta néhány, az eposzra vonatkozó s a j á t levelét, és két más szerző írását az Ariosto—Tasso tárgykörből (F. Patriziés 0 . Ariosti írását). A vita azzal indult, hogy C. Pellegrini capuai kanonok és literátor megjelentette 11 Carrafa o vero dell'epica poesia ('Carrafa, avagy az epikus költészetről ) c. írást, amelyben p á r h u z a m o t vont Ariosto és Tasso között, u t ó b b i n a k elsőbbségét hangozt a t v a . A firenzei Accademia della Crusca heves v i t a i r a t o k b a n állt ki Ariosto mellett, elsősorban L. Salviati (1584) és B. de'Rossi írásaiban, amelyek hevesen és teljes elutasítással t á m a d t á k Tasso eposzát. Az „ariost i s t á k " és a „ t a s s i s t á k " közötti vita heves, mérges és hosszantartó volt, s ennek talán legfőbb oka a különböző itáliai kultúrcentrumok között folyó presztízsharc volt: Firenze, amely az irodalmi életben elveszítette a korábbi abszolút vezető szerepét, a nyelvi kérdésekben magának követelte azt a jogot, hogy mint a toszkán nyelv letéteményese és h a g y o m á n y á n a k őrzője normatív és döntőbírói szerepet tölthessen be. Barbár, n y a k a t e k e r t , mesterkélt, avult, értelmetlen: ezek voltak a legszelídebb vádak, amelyekkel Tasso nyelvét illették. T á m a d t á k a szereplő személyeket, a cselekmény egységének megvalósítási m ó d j á t és az eposzi felépítést is. Tasso válaszai kiegyensúlyozottak, érett és helytálló esztétikai elveket fogalmaznak meg, csakúgy, mint a költészettel foglalkozó híres dialógusai, a La Cavalletta ('A vita színhelyéül szolgáló hely neve'), az II Ficino és az II Minturno. O Mindeközben Tasso hozzáfogott poémájának teljes revíziójához: hipotézise olyan mű létrehozására irányult, amely építkezésében, cselekményében és a szereplő személyeket tekintve egyaránt közvetlenebb módon szándékozott Homérosz Iliászát követni, és ezen belül teljes mértékben a fennkölt, magasrendűen morális szándékú, új keresztény eposz ideális követelményrendszerének ó h a j t o t t megfelelni. Eszmeileg az ellenreformáció és az abszolút monarchia elvi alapjainak, magatartásformáinak, az alakuló barokk képi-zenei világnak homérizált megjelenítése valósult meg az új változatban, amely a Gerusalemme conquistata ('Meghódított Jeruzsálem') címet viseli, és 1594-ben jelent meg Rómában, s még ugyanabban az évben Paviában. Az eposz mun-

213

TASSO kálataival párhuzamosan dolgozta á t és bővítette ki Tasso költészetelméleti értekezését, a m á r említett Discorsi sul poéma eroicot (1594). 1592-től dolgozott Tasso az / sette giorni del mondo creato c. poémán, amely a Genesis könyvét választotta t á r gyául (poszthumusz, csonka f o r m á b a n 1600, teljes vált. 1607). Szellemiségében, a költői feldolgozás jellegében a Mondo creato a Conquistata előmunkálatának is tekinthető: Tasso „szent" t é m a és „ p r o f á n " költői elemek egyensúlyának megteremtésével a k a r t a a világegyetem szépségét megénekelni, a Biblián kívül az egyházatyák t u d ó s k o m m e n t á r j a i t is felhasználva. O Maga a Conquistata saját k o r á b a n sem a r a t o t t sikert. K i b ő v í t e t t cselekménye, az elhag y o t t epizódok, Argante „hektorizációja", Armida gonosz szirénné silányítása, a homéroszi hajókatalógus bevezetése, az Apokalipszis mennyei Jeruzsálemének megjelenítése és a mindig ünnepélyes, a lírai és tragikus hangokat lehetőleg kiiktató retorika nem t e r e m t e t t magasabbrendű m ű v é szetet, m i n t az elutasított Liberata, amely a kortársak és az utókor szemében remekmű m a r a d t . Tasso egyik tudós b a r á t j a írta: „ H a j o b b n a k kell ítélnünk ama költeményeket, amelyek jobban tetszenek és mindenki olvassa őket, amelyek nemcsak városról városra terjednek, hanem nyelvről nyelvre és korról korra is —, akkor a z t mondom, hogy mivel a Liberata szebb a Conquistatánál, így h á t jobb is annál; s a magam részéről jobban szeretném, hogy költeményemet ú j r a és ú j r a olvassák az átlagos emberek, akik az emberiség többségét a l k o t j á k , mintsem hogy csupán kevés számú tudós dicsérje és magasztalja, legyen köztük a k á r Platón és Arisztotelész." O Tasso ferrarai tartózkodásának egy másik remekmű is a gyümölcse: az Aminta c. p á s z t o r j á t é k , amelyet 1573-ban fejezett be, s ugyanazon év nyarán a Belvedere-szigeten be is m u t a t t a a herceg és az udvar előtt. A mű számos előadást ért meg más városokban is. A 15. sz. végén kelt új életre az olasz irodalomban, a görög bukolikus költészet és az augustusi kor ecloga- és idillköltészetének ihletésére az Árkádia, a pásztori világ mítosza, amely rokon a „földi édenk e r t e k " mítoszával. Míg utóbbiban az ideális, a művészet által jobbított Természet buja és ugyanakkor kristálytiszta esztétik u m á t ünneplik a szerzők, a -»pásztori költészet kifejezetten a társadalmi-politikaiszociológiai kényszerek és bonyodalmak előli menekülés, az „evasio" megfogalmazása. Sannazaro és Poliziano a társadalmi korlátok nélküli világban az érzelmek, a

214

tiszta költészet, az elsődleges emberi vonzódások és taszítások érvényesülésének lehetőségét látták; csak a költészet, a szépség iránti hedonista és tudós vonzalom törvényei érvényesültek. A 16. sz. folyamán éppen Ferrarában voltak előzményei a pásztori világ színpadra állításának, Tasso műve tehát ismert és szeretett h a g y o m á n y r a építhetett. K é t fiatal, A m i n t a és Silvia szerelmének története zajlik, a serdülő kor, az ébredő érzelemvilág lélektanilag árnyalt és finom bemutatásával. Híres az I. felvonás kórusa, az „O, szépséges a r a n y k o r " , amelyben az emberiség i f j ú k o r á n a k képm u t a t á s nélkül kiáradó érzelemvilágát dicsőíti nosztalgikusán a szerző. A másik híres részletben az idős D a f n e a szerelemtől vonatkozó Silvia előtt a természetet, az egész kozmoszt á t h a t ó szerelem erejét és h a t a l m á t m u t a t j a be. O A S a n t ' A n n a börtönévei a l a t t határozta el, hogy összegyűjti és rendezi eddigi lírai termését, témakör szerint csoportosítva. Tervét élete utolsó éveiben csak részben t u d t a megvalósítani: 1591-ben Mantovában jelent meg a Rime első része Amori ('Szerelmek') c., 1593-ban Bresciában a második, dicsőítő verseket tartalmazó kötet Laudi és Encomi ('Dicséretek') címmel: a „ s z e n t " és „különféle" verseket tartalmazó kötet csak terv maradt. A szerző szándéka szerint a versek nem kronológiai, hanem t e m a t i k u s rendet követtek, ezért sokszor igen nehéz, ha nem lehetetlen, meghatározni l é t r e j ö t t ü k idejét és a költő fejlődésében elfoglalt helyüket. Tasso főként a canzone, a szonett és a madrigál f o r m á j á t használta. Verseinek karaktere, hangvétele a 16. sz. —>petrarkizmusához kötődik, annak metafora-készletét, nyelvezetét alkalmazva felhasználta Della Casa újításait az ->enjambement alkalmazásában. Eredeti, csak rá jellemző k a r a k t e r t ad verseinek a saját helyzetét, életének gyötredelmes időszakait kifejező személyes hang, madrigáljainak elragadó képi világa, zeneisége, szuggesztív felidéző ereje. Canzonéi között különösen nevezetes a befejezetlenül maradt Al Metauro (Jékely Z., A Metauro folyóhoz, Kereszút, 1959) néven ismert, amelyben szülei elvesztését, h á n y a t o t t sorsát panaszolja; és az O figlie di Renata ('Ó R e n a t a leányai') kezdetű, amelyet börtönéből írt Alfonz herceg nővéreinek, Lucreztónak és Eleonorának. Tasso madrigál jai valódi lírai gyöngyszemek, amelyeknek a lehető legszorosabb kapcsolata van a zenével, nemcsak azért, mert ennek a versformának eleve az énekelhetőség a funkciója. Olyanfajta vers-zenét valósít meg a szerző, mely szinte megírásuk pillanatától

TASSO a zeneszerzők által szívesen választott darabokká a v a t j á k Tasso madrigáljait: szinte nincs közöttük olyan, amelyet a kor nagy zeneszerzői fel ne dolgoztak volna, többször is. Különösen nevezetes Tasso személyes és munkakapcsolata C. Gesualdóval, akit még F e r r a r á b a n ismert meg, és aki a börtönévektől kezdve, de kivált a költő nápolyi tartózkodásai alatt számos madrigált rendelt Tassótól. Tasso ismerte kora olasz zeneszerzőit, de az Itáliában tartózkodó és működő külföldieket és műveiket is. Levelezése és néhány dicsérő szonettje egyaránt finom és mély zenei érzékéről, műveltségéről tanúskodik. Ugyanezt mondh a t j u k el Tasso és a képzőművészet kapcsolatáról: verseinek, főként a Liberatának képi világa, színei és árnyalatai különösen a velencei festészet hatását t a n ú s í t j á k . O Tasso számos dialógust is írt, amelyekben kora minden nevezetes, a művelt emberek számára érdekes és fontos tudás- és vitaa n y a g á t feldolgozta elegáns, tudós, sokszor pedig személyes és vizionárius prózában. Legnagyobb részüket fogsága idején írta, ám a m ű f a j egész életét végigkísérte, eredménye pedig kortársai mély tiszteletét vívta ki. H u s z o n h a t dialógusának témái irodalmi, filozófiai és morális jellegűek, írt a szépségről, a nemességről, a toszkán költészetről, a ház és a gazdaság irányításáról, a karneváli szokásokról, az emblematikáról, az Isten és ember közötti világ hierarchikus fokozatairól: mintaképei a platóni dialógustól a 16. sz. gazdag értekezés- és vitairodalmáig terjednek. Önnön irodalmi és civilizációs mítoszai, nyugtalan, szenvedélyes és gyötrelmes kutatásai fejeződnek ki az okfejtés, érvelés, a logika és dialektika hagyomány által megszentelt formáiban. A platonizmus és az arisztotelizmus, a reneszánsz n y i t o t t s á g és az ellenreformációs típusú kategorikus zártság között hullámzik a dialógusok érv- és gondolatvilága, Tasso elkötelezett és megszenvedett intellektuális m a g a t a r t á s á t tanúsítva. O Ugyancsak magas művészi szintűek levelei is, amelyek a kor és a személyiség nélkülözhetetlen dokumentumai; mivel azonban a művészi és filozofikus igény ugyanúgy á t h a t j a őket, mint a dialógusokat, hiba lenne bármilyen tekintetben kizárólagos a d a t t á r n a k tekinteni őket: a teljes életművel e g y ü t t vizsgálandók, mert a n n a k összefüggéseiben adnak teljes képet a költőről és koráról. O Tasso életművéről egészen a 17. sz. közepéig folyt a vita; az Accademia della Crusca száz éven át nem engedett merev álláspontjából Tasso nyelvezetét illetően, s a Crusca Szótárba a költő által használt szavak, ki-

fejezések csak a 18. sz. elején kerültek be. A v i t á k jeles d o k u m e n t u m a i közül említést érdemel P. Beni kötete, a Comparatione di Omero, Virgilio e T o r q u a t o . . . ('Homérosz, Vergilius és T o r q u a t o összehasonlítása', 1607), amelyben a szerző szenvedélyes p á r tossággal állt ki Tassónak nemcsak Ariosto (akit Beni egyébként nagyon szeretett és n a g y r a tartott) fölötti elsőbbsége mellett, h a n e m az antik eposzi modellekhez képest is n a g y o b b n a k ítélte Tasso eposzát. Valójáb a n a komparatisztika egy korai jelentős m ű v e ez, komoly filológiai apparátussal. A másik nevezetes állásfoglalás Galilei két, egymással összefüggő írása, a Postille all' Ariosto ('Széljegyzetek Ariostóhoz') és a Considerazioni al Tasso ('Megállapítások Tassóhoz'), amelyek a toszkán k u l t ú r a körében mozogva, világosan jelzik a firenzei értelmiségi kör mély idegenkedését Tasso manierizmusától, bonyolult személyiségétől és nyelvétől e g y a r á n t . O Tasso m ű v e az Accademia della Crusca merevsége ellenére a l a p j a i b a n rendítette meg a toszkán nyelv p r i m á t u s á t és lényegi hozzájárulást jelent e t t a nemzeti irodalmi nyelv kialakulásához. Az ellenreformáció szellemi hegemóniá j a pedig kedvezett a Liberata reprezentatív műalkotássá emelésében. Ettől függetlenül is azonban az eposz hihetetlenül népszerű volt: számos kiadás — köztük kiemelkedik a B. Castello által metszetekkel illusztrált, Sc. Gentili és G. Gustavini által komm e n t á l t genovai kiadás 1590-ből, amely t ö b b utánnyomást é r t meg — dialektikális és énekelhető f o r m á j ú átiratok (pl. nápolyi és velencei tájszólásban), és nem utolsósorb a n a nagy európai nyelvekre t ö r t é n t fordít á s o k jelzik az érdeklődés fokát és mélységét. Jellemző, hogy a velencei gondolások egyes sorait még a 19. sz.-ban is énekelték. Tasso európai h a t á s a és jelentősége is igen n a g y , a kortárs íróktól kezdve egészen a romantikáig: d'Urfé, Lope de Vega, Dryden és Collins nevét emeljük ki. Nemcsak az eposz, hanem az Aminta és a Mondo creato h a t á s a is jelentős volt, sőt a Torrismondóé is: a melodráma, az opera-librettisztika, a b a r o k k tragédia és Milton, Klopstoc/c szent t é m á j ú nagy művei m u t a t j á k Tasso befol y á s á t . O Személyisége a műnél nem kevésbé izgatta Itália és E u r ó p a nagy szellemeit, k i v á l t a felvilágosodás és még i n k á b b a r o m a n t i k a szakaszában: Goethe Tassod r á m á j a (1790) megalapozta a világirodalomban Tassónak m i n t a külvilággal összebékíthetetlen konfliktusban álló, konformizmusra és megalkuvásra képtelen, lángelméjű, gyötrött lelkű, öntörvényű zseninek a mítoszát, amely oly kedves volt a

215

TASSO romantika s z á m á r a . Byron Tasso panasza c. költeményében (1817) a r a b s á g b a n sínylődő költő egyértelműen az ö n k é n y áldozata. A r o m a n t i k a Tasso-felfogásának ékes bizonyítéka Delacroix t ö b b változatban is elkészült Tasso az őrültek h á z á b a n c. festménye. Leopardi felfedezte a Liberatának, mint elkötelezett, egységes m ű n e k akkori és modern közönség számára lelkesítő, aktuális hősi és emberi t a r t a l m a i t , mindenkori hatásának okait. Ezenfelül Leopardi számára Tasso a nagysággal törvényszerűen és természettől velejáró boldogtalanság paradigmatikus megtestesítője is. A kritika történetében is végigkísérhetők a tendenciák, amelyek az a d o t t kor szellemi és tudományos igényei szerint értelmezték Tassót: Foscolo, Carducci, De Sanctis kritikája a leginkább kiegyensúlyozott, de jelzik, hogy a tassói életmű és személyiség mindenkor érzelmi-elkötelezett állásfoglalást váltott ki. A pozitivista kritika a költő patologikus jelenségei u t á n nyomozott, v a l a m i n t — néhány tévedéssel — aprólékosan rekonstruálta a költő életének eseményeit, a kiadások történetét, levelezését és egyéb dokumentumokat. A GVocéval kezdődő modern kritika v a l a m e n n y i iskolája — a szociológiai, a freudista, a filológiai stb. — hozzájárult a hű Tasso-kép kialakításához: jelenleg a gondos filológiai rekonstrukció irányzata az uralkodó a T a s s o - k u t a t á s b a n . O Tasso jelenléte és befolyása a magyar kulturában is jelentős. A legfontosabb az a hatás, amelyet Tasso eposza Zrínyi M.-ra t e t t ; annak ellenére, hogy Arany J . k i m u t a t t a a magyar eposz eredeti, szuverén műalkotás jellegét, kétségbevonhatatlan, hogy a modern keresztény eposz archetípusa alapvetően hat o t t Zrínyi munkahipotézisére és műveinek epikai a p p a r á t u s á r a . Nem véletlen, hogy a Tasso iránti lelkes érdeklődés a Zrínyi iránt megújult figyelemmel, Zrínyi kultuszával egyidejűleg éledt újjá a felvilágosodás és romantika korszakában; Csokonai lefordít o t t a prózában az Amintát, a Szigeti veszedelem kritikai kiadását tervezte; Kazinczy ,,parallelát", komparatisztikai összehasonlítást akart végezni a LiberatávaX, felhasználva Tasso költészetelméleti értekezését is. A terv s a j n o s nem valósult meg, mint ahogy Döbrentei ugyanezt célzó törekvései sem, de az igény sokatmondó. A magyar romantika n a g y alakjai olaszul v a g y német fordításban ismerték az eposzt: nem-irodalmárok is kísérleteztek részfordításokkal: Tanárky J . p r ó z á b a n a teljes m ű v e t lefordít o t t a (Arany, mikor még nem olvasott olaszul, ebből ismerte meg Tassót, s jellemző módon ez a ,,rosz" prózafordítás is mohó

érdeklődést keltett benne Tasso meseszövése iránt). Maga A r a n y is belefogott a Liberata fordításába: nagy veszteség, hogy vállalkozását nem t u d t a végigvinni, m e r t teljesen formahű és kongeniális a fordítás. Maga Arany így írt erről 1858. jún. 5-én keltezett levelében Tompának-. , , . . . az olaszokból kíséreltem meg egyes s t r ó f á k a t Ariostóból, Tassóból — de nem megy. Mathusálemi kort kellene érnem, ha akármelyiket be akarnám végezni." Lényeges Arany t a n u l m á n y a és akadémiai székfoglalója, a szintén befejezetlenül maradt Zrínyi és T a s s o (1859.' kiad., 1879, a 2., töredékes részlet: 1889), amely ugyan elfogult és egyoldalú képet ad Tasso személyiségéről, de filológiailag magas fokon elemzi a m ű vet. Tasso jelenléte Arany költői m u n k á s s á g á b a n is k i t a p i n t h a t ó , csakúgy, m i n t Ariostóé: kivált a Toldi szerelme s o k a t m o n dó e szempontból. Bálint Gy. rímes hexam e t e r b e n , illetve Jánosi G. ->Toldi-versben készült fordításai Arany töredékes m u n k á j á n a k színvonalát meg sem közelítik. Jánosit egyébként maga A rany biztatta a fordít á s r a , mint ahogyan Bálint munkájáról a Koszorú 1863. 1. félévi számában ismertet é s t közölt. O Végezetül legalább röviden meg kell emlékeznünk Tasso műveinek a társművészetekben j á t s z o t t utóéletéről. A lírai költemények megzenésítését már említ e t t ü k . Két elsőrangú zseni találkozását jelenti Monteverdi műve, a Tancredi és Clor i n d a párviadala (1623, 1. kiad., 1638); a d r á m a i jelenetben a zeneszerző felismerte a ,,stile concitato" ('izgatott stílus') megteremtésének elsőrangú lehetőségét. Számos opera is született a Liberata történetének felhasználásával. Lully: Armide et R e n a u d (1686), C. Pallavicini: Gerusalemme liberat a (1687), Hándel: Rinaldo (1711), Vivaldi: A r m i d a al campo (1718), Albinoni: II trionfo d ' A r m i d a (1726), Salieri: Armida (1771), Cimarosa: L'Armida immaginaria (1777), Gluck: Armida (1777), Cherubini: A r m i d a abbandonata (1782), Haydn: Armida (1783), Rossini: Tancredi (1813); uő: Armida (1817); Dvofák: Armida (1902—1903). Berlioz a Lib e r a t a alapján írta Herminie c. k a n t á t á j á t , míg a költő alakja Donizettit a T o r q u a t o Tasso c. drámai k a n t á t á r a ihlette. A Liber a t a egyik epizódja Goethét a Rinaldo c. verses jelenet megalkotására ihlete, amelyből Brahms azonos e. k a n t á t á t (1868) komp o n á l t . Liszt végső változatában 1854-ben b e m u t a t o t t szimfonikus költeménye, amely eredetileg Goethe d r á m á j á h o z n y i t á n y n a k készült, romantikus felfogásban idézi fel az eposz fenségét, a sors s ú j t o t t a költő melankóliáját. A mű alcíme Lamento e t r i o n f o

216

TASSO ('Panasz és diadal') önmagában jelzi a zeneszerző szándékát. Az 1886-ban írott Le triomphe funébre du Tassé ('Tasso gyászmenete'), a Három gyászóda utolsó darabja a szimfonikus költemény t é m á j á n a k variációját használja fel. Liszt művével a n n a k a lángelmének kíván emléket állítani, akinek csupán halála u t á n j u t elismerés. H. W. Heinze Ariosi (1963) c. k a n t á t á j a Tasso költeményein alapul. O Az eposznak nemcsak híres illusztrációi születtek — kiemelkedő jelentőségűek G. B, Piazzettának az 1745-ös fóliókiadáshoz készített illusztrációi, valam i n t G. B. Tiepolónak a vicenzai Villa Valm a r a n á t díszítő freskósorozata. A 17—18. sz.-ban számos festmény ihletőjévé váltak olyan részletek, mint Rinaldo és Armida szerelmi története, Clorinda Tancredi által való megkeresztelése, Erminia a pásztorok között, Armida t ü n d é r k e r t j é b e n a fürdőző leányok, az elvarázsolt erdő szörnyei, a pokol hadainak m e g f u t a m o d á s a stb. Az eposz által megihletett számtalan más festő közül a legjelentősebbek: Tintoretto, B. Castello, A. Carracci, J , Palma (Giovane), F . fíassano, G. Reni, Guercino, S. Vouet, J . Jordaens, N. Poussin, P. da Cortona, A. van Dyck, Cl. Lorrain, C. Daddi, D. Teniers, S. Rosa, L. Giordano, Fr. Solimena, J . A. Guardi, Fr. Boucher, C. Van Loo, J . - H . Fragonard, Angelica Kaufmann, E. Delacroix. A Gerusalemme liberatából 1911-ben, 1918-ban (hangosítva 1934) és 1957-ben készült olasz film. O Gyűjt, kiad.: Opere ('Művei', J . Rosini kiad., 33 köt.. 1821—1832); Lettere ('Levelei', C. Guasti kiad., 5 köt., 1852—1855); Opere ('Művei', B. T. Sozzi kiad., 1974—). Jelezzük, hogy az 1995-ös Tasso-centenáriu m r a való előkészület jegyében bizottság alakult Tasso műveinek ú j nemzeti kritikai kiadására. O Magyarul még: 3 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957); 2 vers (Jékely Z„ Keresztút, 1959); 4 vers (uő, Vidor M., Olasz költők antológiája, 1966); 1 vers (Vidor M., Szerelemről álmodozva, anto., 1979); 2 vers (uő, Rónai M. A., Szonett, Aranykulcs, 1991). O írod.: G. B. Manso: Vita di Torq u a t o Tasso (1621); Lászlóffy L.: Alkalmi visszaemlékezés Tasso T o r q u a t ó r a (Családi Lapok, 1857, 2. félév, 2—3—4.); P. Serassi: L a vita di T o r q u a t o Tasso (1858 3 ); Arany J . : Tasso (Budapesti Szemle, 1859, 7—8.); A. Solerti: Vita di Torquato Tasso (1895); -sz. -ly.: K é t olasz eposz magyarul (Budapesti Szemle, 1895, 81.); R a d ó A.: Tasso (uo., 1895, 83.); A. d'Angeli: La Gerusalemme liberata nel melodramma (Cronaca musicale, 1908); E. Cetani—Lovatelli: Tasso sírjánál (Budapesti Szemle, 1910, 144.);

Málly F.: Zrínyi Szigeti veszedelme és Tasso Gerusalemme conquistatája (1929); Gáldi L.: Volney és Tasso hatása a r o m á n rom a n t i k á r a ( É P h K , 1942, 3.); G. Toffanin: II Tasso e l'etá che fu sua (1945); L. Caretti: Studi sulle „ R i m e " del Tasso (1950); G. Gettó: Interpretazione del Tasso (1951); V. Leo: T o r q u a t o Tasso. Studien zur Vorgeschichte des Secentismo (1951); A. Tortoreto: Bibliográfia tassiana (1946—1951) (Studi tassiani, 1952); B. T. Sozzi: Studi sul Tasso (1954); G. Gettó: La corte estense di Ferrara ( L e t t e r a t u r a e eritica nel tempó, 1954); uő: Tasso (Letteratura italiana — I Maggiori I., 1956); L. Ronga: Tasso e Montéverdi. Arte e gusto nella musica (1956); Comitato per la celebrazione di Torquato Tasso 1954 (kiad.): T o r q u a t o Tasso (1957); G. Resta: Studie sulle lettere del Tasso (1957); F . Chiappelli: Studi sul linguaggio del Tasso epico (1957); Gáldi L.: Az olasz költői nyelv és a humanizmus (Renaissance tanulmányok, 1957); V. Leo: Ritterepos, Gottesepos. Torquato Tassos Weg als Dichter (1958); L. Caretti: Ariosto e Tasso (1961); G. Ragonese: Dal „Gerusalemme" al „Mondo creato" (1963 3 ); Ch. P. Brand: T o r q u a t o Tasso. A S t u d y of the Poet and of his Contribution t o English Literature (1965); F. Ulivi: II manierismo del Tasso e altri studi (1966); G. Gettó: Nel mondo della „Gerusalemme" (1968); F. Bruni: Prospettive sul Tasso (1969); W. Moretti: Cortesia e furore nel Rinascimento italiano (1970); A. Di Benedetto: Tasso, minori e minimi a Ferrara (1970); G. Petrocchi: I f a n t a s m i di Tancredi (1972); Pigler A.: Barockthemen (2. köt., 1974); C. Varese: T o r q u a t o Tasso. Epos P a r o l a Scena (1976); G. Baldassarri: „ I n f e r n o " e „cielo". Tipologia e funzione del „meraviglioso" nella „ L i b e r a t a " (1977); K i r á l y Erzsébet: Etikai elkötelezettség és vallásos hit Tassónál és Zrínyinél (EK, 1979, I -2.); F. Chiappelli: II conoscitore del caos. U n a „vis a b d i t a " nel linguaggio tassesco (1981); G. Baldassari: II sonno di Zeus. Sperimentazione n a r r a t i v a nel poéma rinascimentale e tradizione omerica (1982); F. P i t t o r r u : Torquato Tasso (1982); W. Moretti: T o r q u a t o Tasso (Letteratura italiana Laterza, 25, 19823); S. Zatti: L'uniformé cristiano e il multiforme pagano (1983); A. Martinelli: La demiurgia della scrittura poetica: Gerusalemme Liberata (1983); B. Basile: Poéta melancholicus. Tradizione classica e follia nell'ultimo Tasso (1984); Király Erzsébet: Tassiana. A modern Tasso-stúdiumok áttekintő vizsgálata (Hel, 1985, 2—4.); A. Buzzoni (kiad.): T o r q u a t o Tasso t r a letteratu-

217

TASSO ra, musica, t e a t r o e arti figurative. Mostra al VI centenario della costruzione del castello Estense (1985); A. Rochon: Les piéges de l'érotisme d a n s la ,,Jérusalem délivrée" (Au pays d'Eros. L i t t é r a t u r e et érotisme en Italie de la Renaissance á l'áge baroque, 1986); A. D. Sellstrom: Corneille, Tasso and Modern Poetics (1987); P. Larivaille: Poesie e ideologia. L e t t u r e della Gerusalemme Liberata (1988); G. Güntert: L'epos dell'ideologia regnante e il romanzo delle passioni (1989); G. Scianatico: L'arme pietose. Stúdió sulla Gerusalemme Liberata (1990). Király Erzsébet Tassoni [tásszonij, Alessandro (Modena, 1565. szept. 28.—uo., 1635. ápr. 25.): olasz költő, kritikus, moralista. Arisztokrata család sarja; jogi t a n u l m á n y o k a t végzett Bolognában, P i s á b a n és Ferrarában. 1589től az Accademia della Crusca t a g j a . 1597ben R ó m á b a m e n t , ahol 1599 és 1604 köz ö t t A. Colonna bíboros titkára, később I. Károly Emánuel kinevezte a római piemonti követség t i t k á r á v á ; 1619-ben Maurizio di Savoia bíboros szolgálatában t a l á l j u k 1621-ig. 1620-ban Torinóban k a p o t t megbízatást. A Savoia ház akkor s p a n y o l b a r á t politikát f o l y t a t o t t , Tassoni viszont egész életében mélyen spanyol- és inkvizícióellenes volt. O 1615-ben terjedt el Itália-szerte k é t élesen spanyolellenes röpirata, a Filippiche contro gli Spagnoli ('Filippikák a spanyolok ellen'), amelyek szerzőségét — élet é t féltve — t a g a d t a . Már 1621-ben távozott Torinóból; 1624 és 1632 között ismét R ó m á b a n volt, u t á n a mint „irodalmár udvari nemesember" élt haláláig. O Tassoni az olasz barokk k u l t ú r a egyik meghatározó személyisége. Gondolatvilágában, magat a r t á s á b a n elkötelezett politikai és hazafias szenvedély van jelen, amelyet a modern n e m z e t t u d a t egyik első csírájaként t a r t h a t u n k számon. A b b a n is századának fia, hogy az egész k u l t ú r a területén s a j á t korának magasabbrendűsége mellett t ö r t lándzsát, v i t a t v a a legtiszteltebb hagyományok példaértékét és elsőbbségét. Gunyoros, kötekedő természete, eklektikus műveltsége, személyes rokon- és ellenszenvei is közvetlenül jelennek meg műveiben, szintén korával összhangban. A Considerazioni sopra le rime del Petrarca ('Gondolatok Petrarca költeményeiről', 1609) c. műve a 17. sz.-i antipetrarkizmus és egyben a secentist a (—ysecentismo) költészetfelfogás egyik legjelentősebb d o k u m e n t u m a . Benne a szerző a modern költészet felsőbbrendűsége nevében a 16. sz.-i modell-imitáció dogmája ellen tiltakozik. A költészet: technika,

amely az idők során egyre tökéletesebb lesz; mércéje a közönségsiker, nem pedig az elvont szépségideál. Tassoni nem hitt Petrarca érzéseinek valódiságában, a platonista és u d v a r i szerelemeszményt pedig álszentnek t a r t o t t a , az őket kifejező költői eszközöket kizárólag intellektuális-elmés figurákként, végső soron barokk metafor á k k é n t elemezte, s ilymódon, bár a -*concettismo esküdt ellensége volt, valójában annak szemszögéből bírálta Petrarca szövegét, világossá téve: a barokk kritika hagyományellenessége nem ú j értékekbe v e t e t t hitből, hanem az értékek iránti szkepszisből f a k a d . O Tassoni széles körű kulturális ismeretei, kora tudásanyagáról alkotott véleménye tükröződik a Pensieri diversi ('Vegyes gondolatok') c. m ű v é b e n (1. kiad.: 1608, 2. kiad., 1612, a teljes vált.: 1620). A természettudományt, etikát, történelmet, filozófiát és annak nagyjait, a régieket és moderneket elemzi szellemes, sokszor bizarr módon; a kilencedik k ö n y v a poétikáról, a tizedik az irodalomról szól, ismét a modern győzelmét hirdetve a hagyományok és megállapodott tekintélyek ellenében. E részt joggal tekintik a -*•régiek és újak vitája fontos előzményének. O Főműve a La secchia rapita ('Az elrabolt vödör') c. komikus eposz 1621-ben, de 1622-es dát u m m a l jelent meg Párizsban. A végleges változatot 1630-ban a d t á k ki Velencében. Magyarul: 1—1 részlet (Fogarasi M., Az olasz irodalom kincsesháza, 1942; Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957; uő, Világirodalmi Antológia, I I I . köt., 1962; L o t h á r L., Olasz költők antológiája, 1966). A 12 énekből álló mű, a szerző kinyilv á n í t o t t szándéka szerint, az epika és a burleszk m ű f a j i keveredésének kipróbálása, a „tudósok és az i d i ó t á k " épülésére. A komikus eposz történelmet és legendát ötvöz, a 13. és 14. sz. eseményeit és személyiségeit szándékosan keverve; egy komikus téma kerül hősi felnagyításra. A modenaiak elragadnak egy vödröt Bologna városi kútjából, ezért háború tör ki. Tassoni a témából mintegy provinciális Iliászt kreált, a klasszikus epika szabályait szigorúan bet a r t v a ; egységes cselekmény, történelmi alap, csodás elem, seregszemlék stb.; merít e t t Homérosz, Vergilius, Ariosto és Tasso eposzaiból; szatirikus v é n á j á n a k megfelelően, s a j á t kora kisszerűségét öltöztette heroikus köntösbe. A városállamok közötti provinciális, de véres háborúk, a politikusok, polgárok és arisztokraták gőgje, gyávasága, kisszerűsége, a sivár p o m p a , a spanyolok majmolása, az udvari és papi cselszövények k a p n a k történelmi keretet, ünnepé-

218

TASUN lyes-emelkedett megfogalmazást. Történelmi-irodalmi gúnyrajz ez, amely leszámol a lovagi-hősi világgal, kifigurázza a Tassoepigonok erőtlen dagályosságát és a marinista, concettista költészetet egyaránt. Az eposz legsikerültebb szereplője a hiú, ostoba, gyáva Culagna gróf, akinek Tassoni három teljes éneket szentel, nem ok nélkül; kulcsfigura, akinek „eredetijére" Tassoni személyes okok miatt is h a r a g u d o t t . A kortársak előtt más szereplők kiléte is ismert volt. A harcok, kalandok, párviadalok során azért feltűnik n é h á n y igazán rokonszenves hősfigura is; a szép harcos szűz, Renoppia, Enzo király, Salinguerra lovag, akik Tassoni valódi heroizmus iránti noszt a l g i á j á t tükrözik. Jelentős erénye az eposznak a nyelvi szintek sokféleségének szerencsés kezű alkalmazása, beleértve a szereplők nyelvjárási megszólalásait is. A hősi, a lírai, a burleszk, a tudós, a lovagi, a köznapi elemek játékos, t u d a t o s vegyítése, az elsőrangú epikai tehetség és a szatirikus véna együttvéve az olasz 17. sz. egyik reprezentatív alkotását hozta létre. L'Oceano ('Az Óceán') c. tervezett eposzt Amerika felfedezéséről, de ebből csupán egyetlen ének készült el. A Rime ('Versei') Berni, Chiabrera és a concettismo h a t á s á t m u t a t ják. A Manifesto ( ' K i á l t v á n y ' , 1627) keserű hangú, gúnyos irat Tassoni és a Savóidk kapcsolatáról. O Kiad.: Lettere ('Levelei', G. Rossi kiad., 1 9 0 1 - 1 9 0 2 ) ; La secchia rapita: l'Oceano e le Rime ('Az elrabolt vödör, Az Óceán és Versek', uő kiad., 1935); Prose politiche morali ('Politikai és moralizáló prózai írásai', uő kiad.. 1935); Opere ('Művei', L. Fassö kiad., 1940); Opere ('Művei', G. Ziccardi kiad.. 1952); La secchia rapita, Rime e prose scelte ('Az elrabolt vödör, válog a t o t t versek és prózai írások', 1962). O Magyarul még: Miért állhatatlanok a gyors és éles elméjű emberek? (elmélkedés, Bán I., A barokk, 1962). O írod.: Miscellanea tassoni ana di studi storici e letterari (1908); G. Reichenbach: Tassoni (1931); G. Bertoni: Alessandro Tassoni (1931); G. Mussini: Alessandro Tassoni 1565—1635 (1939); G. Margiotta: Le origini italiane de la Querelle des anciens et des modernes (1953); C. Jannaco: Alessandro Tassoni (Orientamenti culturali. La letteratura italiana, T Minori TI, 1961); Studi tassoniani. Atti e memorie del Consegno di studi per il IV centenario della nascita di Alessandro Tassoni (1966); F. Croce: Critica e trattatistica del barocco (1967); E. Loos: ,,La secchia r a p i t a " und das Problem des heroisch-komischen E p o s (1967); P. Puliatti: Bibliográfia di Alessandro Tassoni (2 köt., 1969—1970). Király Erzsébet

Tastu [tasztü], Madame; Sabine-Casimire-Amable Voiart (leánykori név); (Metz, 1795—Párizs, 1885): francia költőnő. Költői tehetsége m á r fiatal korában megmutatkozott. 18 évesen ment nőül Joseph Tastu könyvkereskedőhöz, akinek lapjában első versei megjelentek. Már indulásakor híressé tette X. Károly koronázására írt alkalmi költeménye: Les Oiseaux du Sacre ('Szent m a d a r a k ' ) . 1826-ban jelent meg első kötete, a Poésie ('Költemények'). A korabeli k r i t i k a kiemelte érzékenységét, hangjának tisztaságát, fegyelmezettségét. 1829-ben l á t o t t napvilágot első történeti jellegű műve: Les Chronique de Francé ('Franciaország krónikája'), amely a középkorig nyúl vissza a nemzeti történelem tanulságainak elemzésében. 1835-ben jelent meg ú j a b b verseskötete: Poésies nouvelles ('Ujabb költemények'), tehetségének utolsó vérbeli megnyilvánulása. O Az anyai hivatásról, ill. az ifjúság számára írt prózai kötetei: L'Education maternelle ('Anyai nevelés', 1835); Le Livre des Enfants ('Gyermekek könyve', 1837); Lectures pour jennes fiiles ('Olvasmányok leányoknak', 1840). O F é r j e miatt súlyos egzisztenciális g o n d j a i t á m a d t a k ; ezután csak műfordítással foglalkozott, ill. irodalomtörténeti (Tableau de la littérature italienne, 'Az olasz irodalom története', 1843; Tableau de la littérature allemande, 'A német irodalom története', 1844) és történelmi tárgyú munkákat írt. F é r j e halála után diplomata fiával hosszabb ideig a Közép-Keleten élt, csak 1865-ben tért vissza végleg Párizsba, O Madame Tastu a romantika kedvelt témáit énekelte meg: a múló idő lamartine-i fájdalmát, a halált, a szenvedők iránti mély részvétet. Olykor a politikum is szerepet kapott béranger-i ihletettségű költeményeiben. O írod.: Ch. Au. Sainte-Beuve: Portraits contemporains (1846); F. Godefroy: Histoire de la littérature francaise du X I X e siécle (1880); M. Souriau: Mme Amable Tastu (1910). Kulcsár Zsuzsa Tasunka Vitko ('Szilaj L ó ' ) ; Crazy Horse (angol névalak); (1849?—Fort Robinson, Nebraska): 1877. szept. 5., oglala-dakota harci főnök, az indián ellenállás legnagyobb győzelmének, az 1876-os Little Big Horn-i c s a t á n a k egyik hőse. H a r c b a n sosem győzték le, tárgyalásra menet végeztek vele. O Megalkuvást nem ismerő, a végsőkig ellenálló vezér képe rajzolódik ki lejegyzett, irodalmi értékű beszédeiből, amelyekből többet magyarul is olvashatunk I). Brown: A Vadnyugat története indián szemmel c. könyvében (1973). Siposs András

219

TASZI tászísz: -+qáfija taszrí: -+miszrá Taszycki [tasicki], Witold (Zagórzany, 1898. jún. 26.—Krakkó, 1979. aug. 9.): lengyel nyelvész. K r a k k ó b a n és külföldi egyetemeken tanult. A bécsi, majd a lembergi egyetemen t a n í t o t t (a háború a l a t t részt v e t t a földalatti oktatásban). A Jagelló Egyetem professzoraként (1946—1968) a szláv onomasztika (névtan) és a lengyel nyelvtörténet egyik legfőbb szaktekintélye lett. O Akadémikus, az Onomastica c. szakfolyóirat és egy hasonló tárgyú könyvsorozat szerkesztője volt. Nagy szerepet j á t szott a nyugati területek, főként Szilézia földrajzi neveinek lengyelesítésében. Emellett nyelvemlékeket a d o t t ki: N ajdawniejsze zabytki jqzyka polskiego ('A lengyel nyelv legrégibb emlékei', 1927); Wybór tekstów staropolskich XVI—X VIII w. ('Válogatás a 16—18. sz.-i régi lengyel szövegekből', 1953). A Lengyel Tudományos Akadémián általa szervezett munkacsoport kiadásában jelent meg a Slownik staropolskich imion osobowych 1—4. ('Régi lengyel szem é l y n é v t á r ' , ' 1 ^ . köt., 1958—1977). O írod.: P . Zwolinski: Witold Taszycki (Przeglíjd Humanistyczny, 1979, 8.). Pálfalvi Lajos Tatanka Jotanka destan) (hősköltemény, rege) — pl. Edige, Bozdzsigit, Aj szil uli Amed Batir, Tajir man Zöre (-»Tahir ile Zühre), Kozi Kürpes men Bajansziluv — és a maszal (mese). O 3. A krimi tatár irodalom első ismert irodalmi próbálkozásai a krími kánoktól származnak. A leghíresebb költőkán II. Gázi Giray, írói nevén Bora volt. A krími szerzők azonban, egészen a 19. sz. végéig főként irodalmi török nyelven írtak. A korai irodalmon belül két fő irányzatot különböztetnek meg: az udvari (vagyis diván-) és a népies költészetet. (Az előbbihez tartozik a Bahadir Giray kán [ur. 1638—1642, írói nevén Rezmi] munkássága, s a kettő közé sorolható a krími születésű, török Asik Ömer hagyatéka.) A 15. sz.-ból ismert Abdülmedzsid efendi, a 17. sz.-ból Edip efendi és a költő Dzsanmuhammed, aki Togajbej c. 1892 soros költeményében számol be a lengyelo.-i h a d j á r a t r ó l . O A népies irodalom sokáig főként szájhagyományként létezett, amit csak a múlt századtól jegyeztek le. A költői m ű f a j o k nagyrészt megegyeznek a dobrudzsai t a t á r műfajokkal; azokon kívül meg kell említeni a nogaj bejitlerit (hosszabb lírai dalok a Krím sztyeppei vidékeiről); az elbeszélő műfajokból pedig az efszanét és irtiket (monda és rege), valamint a latifét (anekdota). Ezeket kedajok és akajok mesélték (mesemondók, regősök), sokuk név szerint is ismert, ilyen Szeitma mbet, Kurtmambet, Dzsangazi Serfedin, Esmurza kart, Iszmail Szalet. A népi alkotások közül ismert a Nar karnis (verses-prózai eposz), Zampara kádi (mese) és Arzi kiz (monda). O A 20. sz. küszöbén a ->Terdzsiman körül csoportosuló írók közül Samil Toktargazi (1881—1913), Iszmail Gaszprinszkijhez (1851—1914) hasonlóan, még az irodalmi török nyelvet részesítette előnyben. Az egyik első t a t á r u l író költő Aszan Csergejev (1879—1946) első műveit 1899-ben írta. A század elején indult Oszmán Akcsokrakli (1879—1938) és Bekir Csobánzáde, akik az

221

TATAR i r o d a l o m t u d o m á n y és a szépirodalom terén egyaránt m ű k ö d t e k , s a sztálini megtorlás áldozatául estek. Csobdnzáde, aki Budapesten Németh Gy.-nál tanult, ismert irodalomtörténész és nyelvész lett. Költeményeinek nagyrésze egy Kaval szeszleri ('A fuvola dalai') c. és egy cím nélküli kéziratban m a r a d t fenn. O A 20. sz. első felében főként a következő krími t a t á r költők érdemelnek figyelmet: Memet Nüzet (1888— 1933), Abdulla Latifzáde (1890?—1938), Szeit Abdulla Özenbasli (1867—1924), J a k u b Sakir-Ali (1890—1930), Dzsafer Gafar (1898—1938), A m d i Girajbaj (1898—1930), a romániai születésű Sevki Bektöre (1888— 1963). Külön m e g kell említeni a rendkívül termékeny írót, Ü m e r Ipcsit (1897—1955) — aki éppúgy m i n t Gafar, Girajbaj és Bektöre — a törvénysértések áldozata lett. Ipcsi egyaránt írt költeményeket, elbeszéléseket és színműveket. O Az 1920-as években indult az ú j nemzedék: Abdulreim Altangli (1898—1976), Zijadin Dzsavtöbeli (1905—), I r g a t Kadir (1905—1945), Iljasz Tarhan (1900—1938), Esref Semizáde (1908—1978), G a f a r Bulganakli (1905— 1986) és Kerim Dzsamanakli (1905—1965). A legismertebb prózaírók közé tartoznak: Abdulla Dermendzsi (1905—1976), Juszuf Bolat (1909—1986) és Samil Aladin (1912—). A háború áldozata lett Irgat Kadir valamint Memnan Dszamanakli (1916—1942) és Amdi Alim (1905—1942). Még nagyobb pusztít á s t okozott az 1944-es kitelepítés és a kulturális pacifikáció, hiszen 1957-ig egyetlen mondat se jelenhetett meg krími t a t á r nyelven. Az 1960-as és 1970-es években a következők indultak el az irodalmi pályán: Cserkez-Ali (1925—), Ajder Oszmán (1938—) és Rusztem Ali (1936—) írók; Riza Fazil (1929—) költő és író, Űrije Edemova (1938—) írónő, I s z a Abduraman (1937—), Bilal Mambet (1935—) költők és Dzsavaire (családi neve Medzsitova) költőnő. A legfiat a l a b b nemzedéket képviselik Resid Memis költő, Tair Halilov, Gani Murád és Amdi Karalezli írók. A krími t a t á r irodalomnak az említett politikai okok miatt számos vonatkozása t i s z t á z a t l a n , kevés a kiadás, az adatok sokszor ellentmondásosak. O Magyarul: Urházy Gy.: Tatár hősmondák (Divatcsarnok, 1858, 233—235; 250—252; 264 —267; 280—282; 296—298); Szentkatolnai Bálint G.: Kazáni-tatár nyelvmutatványok (1875); 4 mese (Mészáros Gy., Pesti Napló, 1908, 244.); 1 mese (Szafie K a r a m a n o v a , E t h n , 1920). O írod.: Mészáros Gy.: Csuvasok és t a t á r o k ( E t h n , 1908); Zubeir Hamid: A n é p h a g y o m á n y o k hatása a modern t a t á r irodalomra (Túrán, 1922, 1.); Müste-

cip Ülküsal: Dobruca ve Türkler (1940); Ny. Juzejev—A. Gumerov: Régi és ú j t a t á r irodalom (Igaz Szó, 1958, 6.); V. G. Vozdvizsenszki és mások (szerk.): Isztorija tat a r s z k o j szovjetszkoj lityeraturi (1965); A. B a t t a l - T a y m a s : Die moderne kazantürkische und baschkirische Literatur (B. Spuler [szerk.]: Handbuch der Orientalistik, 1963); uő: L a littérature des T a t a r s de K a z a n ( P h T F , 2. köt., 1964); uő: La littérature des T a t a r s de Crimée (uo.); M. Gajnullin: Tat a r s z k a j a lityeratura i publicisztyika nacsala 20. veka (1983); A. Gajnullin: A 19. század t a t á r irodalma (részi., Szent forrás, Műfordítások a türk népek irodalmából, 1988); R . Fazil—Sz. Nagajev: K r i m t a t a r e d e b i j a t i n a bir nazar (Jildiz, 1989, 3—5.); N. Garkavec: Ana tilinde (1989); Bursah Mehmet Tahir; Osmanhlar zamaninda yetisen K i r i m mü'ellifleri (1990). Henryk Jankowski Tatarka, Dominik (Drienové, 1913. márc. 14.—Pozsony, ma: Bratislava, 1989. m á j . 10.): szlovák író, publicista, műfordító. A prágai egyetemen szlovák—francia szakon végzett, m a j d a párizsi Sorbonne-on t a n u l t . 1939-től 1944-ig gimnáziumi t a n á r k é n t Zsolnán és Turócszentmártonban t a n í t o t t . Részt v e t t a szlovák nemzeti felkelésben. A felszabadulás után újságoknál szerkesztőként dolgozott, majd rövidebb ideig a pozsonyi filmgyárban volt forgatókönyvíró. 1968-as magatartása, a szovjet megszállás elleni tiltakozása miatt kizárták az írószövetségből, s nem publikálhatott, ezért művei az 1970-es, 1980-as években külföldön (München, Köln, Toronto) jelentek meg. O Első novelláskötete, a V úzkosti hladania ('Szorongó keresés') viszonylag későn, 1942-ben látott napvilágot. Mint címadó novellájában megfogalmazta, az ember rejtőzködő, igazi arcát, egyéniségének kevésbé ismert jegyeit a k a r t a m e g m u t a t n i . Gondolkodásmódjára, írásaira nagy h a t á s t gyakorolt az egzisztencializmus, elsősorban Camus és Sartre korabeli művei. í r á s a i b a n azonban nemcsak filozófiai, hanem formai ú j í t á s r a is törekedett, s későbbi művei is ezt a célt követik. E l u t a s í t o t t a a korabeli szlovák prózairodalomban alkalmazott realista ábrázolásmódot, nem elégedett meg a szokványos kifejezési eszközökkel. E z t példázza egyrészt a szürrealizmus jegyében született Panna zázraónica ('A csodatevő szűz', 1945), másrészt a felszabadulást követő években íródott regénye, a Farská republika (1948: Kovác-Farsky V., 'A plébános köztársasága', 1951). A fasiszta szlovák állam politikai, gazdasági és hétköznapi

222

TATAR életének b e m u t a t á s a nagy h a t á s t gyakorolt a kortárs irodalomra. A művészi problémákon, a tárgy pontos kifejezésén kívül az írót az a gondolat vezérelte, hogy „egyedül a szociális hitben (értsd: a világ társadalmi megújítására való törekvésben) találjuk meg életünk értelmét". A szlovák államból való teljes kiábrándulás, az egzisztencializmustól való — nem teljes — eltávolodás vezette el a szocializmushoz, s ezt m u t a t j a a regény főhőse életének alakulása is. A városi értelmiségi fiatalember töprengő, a világ lényegén elmélkedő figur á j a visszatér a későbbi novellákban és regényekben is. A Plébános köztársasága fő erőssége a dialógusokban és mozgalmas cselekményvezetésben nyilvánul meg; a szereplők színes k a v a l k á d j a hűen érzékelteti a háborús évek mozgalmas városi életét. A főhőssel ellentétes vonalat jelképezi az Amerikából visszatelepült nagybácsi, aki a rendszer és az aktuális politikai célokat hűen követő klérus kiszolgálója lesz. A szlovák nemzeti felkelés, amely nemcsak a nemzet, hanem az író életét is döntően befolyásolta, a Prvy a druhy úder (1950: n.n., Az első és második ütés', részletek, K u l t ú r szemle, 1950) c. regény t é m á j á v á vált, melyben a harcokat és a háború utáni újjáépítést ábrázolta. O Az 1940-es, 1950-es években keletkezett sematikus termelési regényei és más írásai — pl. a Radostník ('Ünnepi kalács', 1954) vagy a Druzné letá ('Társas nyarak', 1954) — a kevésbé sikerült alkotásai közé tartoznak. Az 1959-ben megjelent két novellája, a Kohútik v agónii ('A haldokló kakas') és az E§te s vami pobudnút ('Egy kicsit még veletek maradni') legjelentősebb művei közé tartozik. Olyan reflektív próza ez, amelyben a felkelés problémáit k o n f r o n t á l j a az akkori jelen problémáival. A második novellában néhány önéletrajzi vonás tűnik fel: főhőse egy fiatal, falusi származású értelmiségi, aki - bár még visszavágyik szülőföldjére már életmódot v á l t o z t a t o t t , s t a n u l m á n y a i megjelenése és külföldi tartózkodása után megváltozott gondolkodása is. Ezektől az írásoktól t é m á j á b a n és h a n g u l a t á b a n jelentősen eltér kínai hangulatú kisregénye, a Prútené kreslá (1963: Koncsol L., ' F o n o t t karszékek', 1970). Ez is tartalmaz önéletrajzi vonatkozásokat, s egyben párizsi diákéveinek és a müncheni d i k t á t u m utáni időknek a korrajza is. Főhőse egy szlovák diák, aki Párizsban, szálláshelyén több nemzetiség és e m b e r f a j t a képviselőivel találkozik, s velük és a kortárs fiatalokkal beszélgetve szembesül a világgal. A mások iránti tolerancia és megértés és az akkori

párizsi élet érzéki leírása teszi varázslatossá T a t a r k a e művét. Meditáló, a valóság torzulásait szkeptikusan és ironikusan f o g a d ó hőse az embert lealacsonyító helyzetek és társadalmi intézmények bírálatát fogalm a z t a meg. A kötet n é h á n y novellája egyben a szerelem apoteózisa is, a nőiség és a szerelem varázslatának felidézése. O A valóság és a valóságon túli egymásra h a t á s a különös légkört teremt műveiben. Az 1960as évek hozadéka az író életművének egyik jelentős darabja, a Démon súhlasu (kisreg., 1963: Koncsol L., A bólogatás d é m o n a , 1970), amely először folyóiratban jelent meg 1956-ban. Alcíme szerint f a n t a s z t i k u s értekezés egy korszak végéről; szatirikus és keserű vallomás a szocializmus t á r s a d a l m i csődjéről; egy rendszer működésének és a n a t ó m i á j á n a k vázlata. Az író—főhős fellázad a kialakult társadalmi játékszabályok, a bárgyú k é p m u t a t á s , a kétféle gondolkodásmód és össztársadalmi méretű hazugság ellen, és egy írószövetségi tanácskozás keretében nem a tőle elvárt módon nyilatkozik meg. Az írószövetségből való kizárás és a teljes társadalmi elszigetelődés sem rendítette meg hitében, sztoikusan f o g a d t a a m e g v á l t o z t a t h a t a t l a n t . A kisregény másik főszereplője, Figura alakjában a korszak diktátor—funkcionáriusának jellemző vonásait rajzolta meg. A Figurák szövetsége akik a társadalmi intézmények vezetői posztján basáskodnak — mégsem irán y í t j a az egész világot, mert azt a becsületes, egyszerű polgárok m e g v á l t h a t j á k . Ez végső, ám nem utolsó konklúziója A bólogatás démonának, amely szembenézés és leszámolás a múlttal, egy ideológia k r i t i k á j a . Ehhez kapcsolódik az 1968-ban k i a d o t t másik esszéje, az Obec bozí — obec ólovéőí ('Isteni közösség — emberi közösség' csehül), valamint a V poziőovni revolverov (1967: Zs. Nagy L., Revolverkölcsönző', 1967), amelyben egy higiénikusán felépített történelmi szemétdomb létrehozásának szükségességét javasolja. A sokat v i t a t o t t előbbi esszében a társadalomról, a demokratikus és nemzeti együttélésről elképzelt vágyait és álmai írta le. Az isteni közösség szerinte emberi közösség, ami az emberért magáért, és nem hatalmi ambícióinak kiéléséért jött létre. Ebben a szocializmus éles kritikáját fogalmazta meg: ,,a szocialista ember célja a hatalmi karrier, az uralkodás, az egyén és a nemzetek megalázása". Ezeket az elveket vallotta későbbi, külföldön megjelent írásaiban is. O Hosszú évek rendőri zaklatásai, házkutatásai után, miközben kéziratait elkobozták, jelentek meg naplófeljegyzései a kölni Index kiadónál (Písaóky,

223

TATE 'írás-félék', 1983), valamint a Sám proti noci ('Egyedül a sötétség ellen', München, 1984), a V neőase ('A nem-időben', Toronto, 1986), és 1988-ban a magnetofonfelvételen is megmaradt Navrávaöky ('Rábeszélők', Köln). í r á s a i n a k nagy része — az eredeti művekkel c s a k n e m egyidőben — magyarul is megjelent, egy részük szamizdatban. O Filmforgatókönyveiből két film készült. O Művei még: Clovek na cestách ( ' E m b e r az utakon', riportok, 1957); Rozhovory bez konca ('Végnélküli beszélgetések', esszék, 1959); Na$a brigáda ('A mi brigádunk', elb.-ek v 1962). O Magyarul még: 1 elb. (Boné A., Őrtüzek a hegyekben. Elbeszélések a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiból, anto., 1959); 1—1 nla (Bábi T., ISz, 1963, 1.; Roncsol L., uo., 1964, 4.); 1 interjú (Miklós P., uo., 1965, 9.); 1—1 elb. (Zs. N a g y L „ uo., 1967. 2.; Koncsol L., uo., 1968, Í0.; Nagy G., Uj Szó, 1968, 297.) 1 interjú (J. Vanovic, ISz, 1970, 5.); 1 nla (Körtvélyessy Klára, Nagyv, 1989, 12.); 1 elb. részlet (Pénzes Éva, Hitel, 1989, 19.). O G y ű j t , kiad.: Proti démonom ('A démonok ellen', vál. kritikák, 1968); Vybrané spisy 1. ('Válogatott írások', 1. köt., 1971). O írod.: A. Sebestová: Tatarkov K o h ú t i k v agónii (Slovenská literatúra, 1962, 9.); Sziklay L.: A szlovák irodalom t ö r t é n e t e (1962); M. Darovec: Kontextové p o s t u p y v próze Dominika Tatarku (Litteraria, "Í963, 6.); B. Truhláí: Vel'ká inspirácia (1967); A. Mráz: Medzi prúdmi (1969); V. Marcok: Fikcia cloveka a sujet (Litteraria, 1969, 12.); Z. Eis: Portrét Dominika T a t a r k y (1990). Orosz Márta Tate [téit], Allén J o h n Orley (Winchester, Ky.. 1889. n o v . 19.—Nashville, Tenn., 1979. febr. 9.): amerikai (USA) író, költő, kritikus. A Vanderbilt Egyetemen (1918— 1923) J . C. Ransom tanítványa, R . P . Warren szobatársa. A The Fugitive (—>fugitives, the) (1922—1925) c. lap alapítója, szerkesztője. 1930—1938 között részt vett az Agrarian Movementben, a paraszti-populista nézeteket valló déli írók mozgalmában. 1934-től angol irodalmat t a n í t o t t Princetonban, Bloomingtonban, New Yorkban; 1951-től 1968-ig a Minnesota Egyetemen. 1944—1946 k ö z ö t t a The Sewanee Review szerkesztője volt. 1950-ben katolizált. 1956ban megkapta a Bollingen-díj&t. Emlékiratai összeállítását halála szakította félbe. O A modernista kifejezésmód (—»new criticism, New Humanism) egyik első mestere századunkban. Költészete, amelyben a klasszikus utalások ötvöződnek a modern stílussal, szorosan kapcsolódik az Eliot-i hagyományokhoz. Témaválasztására déli

származása n y o m t a rá bélyegét. O F ő b b művei: The Fathers ('Az apák', reg., 1938); The Governess ('A nevelőnő', színmű, 1962). O G y ű j t , kiad.: Collected Essays ('Összeg y ű j t ö t t t a n u l m á n y o k ' , 1959); Collected Poems ('Összegyűjtött versei', 1977); The Poetry Review of Allén Tate, 1924—1944 ('Allén T a t e költészeti folyóirata, 1924— 1944', 1983). O Magyarul: 1 tan. (Vámosi P., Az el nem képzelt Amerika, 1974); 7 vers (Végh Gy., Bárdos L., Váradv Sz., T a n d o r y D., Amerikai költők antológiája, 1990). O írod.: R . S. Dupree: Allén T a t e a n d t h e Augustinian Imagination (1983). Nóvák György Tate [téit], J a m e s Vincent (Kansas City, Miss., 1943. dec. 8.—): amerikai (USA) költő, író. Missouri és Iowa államok egyetemein szerzett diplomájával lett az angol nyelv és irodalom t a n á r a többek között a Columbia (1969—1971), m a j d a Massachusetts E g y e t e m e n . Verseiért és Hottentot Ossuary ( ' H o t t e n t o t t a csontház', 1974) c. elbeszéléskötetéért Amerikai Akadémiai Díjat kap o t t . Önmagát Whitman, W. C. Williams és Neruda követőjének látja, ám inkább intellektuális nihilistának, szürrealista láz a d ó n a k és J . Berryman szellemi rokonának tekinthető. O F ő b b művei: The Lost Pilot ('Az eltévedt pilóta', versek, 1967); Shepherds of the Mist ('Ködpásztorok', versek, 1969); Absences: New Poems ('Hiányok: ú j versek', 1972); Lucky Darryl ('Szerencsés Darryl', reg., B. Knott-tal közösen, 1977); Reckoner ('Aki számít', versek, 1986). Somogyi György Tate [téit], N a h u m (Dublin, 1652—London, 1715. júl. 30.): ír származású angol költő, színpadi szerző. A dublini Trinity College-ban tanult, m a j d Londonba költözve f ő k é n t Erzsébet kori drámák átírásával szerzett hírnevet. 1692-ben T. Shadwell halála u t á n őt választották a királyi u d v a r poéta laureatusává. O Shakespeare Leark i r á l y á n a k általa szerkesztett v á l t o z a t á t — a m e l y happy enddel végződik, Edgár elveszi Cordeliát — a múlt századig telt ház előtt játszották. A Zsoltárok könyvének híressé vált átköltése (New Version of the Psalms, 'A zsoltárok ú j változata', 1696) N. Brady mellett ugyancsak az ő nevéhez fűződik. Maga is írt himnuszokat, amelyek némelyike (pl. While Shepherds Watched . . ., Míg pásztorok vigyáztak . . .' vagy Through Ali the Changing Scenes of Life, 'Az élet egymást váltó színein keresztül', és As Pants the Hart for Cooling Streams, 'Mint a szarvas a hűs p a t a k o t kívánja')

224

TATIA elterjedt a protestáns egyházban. Ő írta Purcell számára a Dido and Aeneas ('Dido és Aeneas') librettóját, Dryden megbízásából pedig az Absalom and Achitophe ('Absolóm és Ahitófel') második részét, amelyet a z t á n megbízója á t j a v í t o t t . Tate legjobb s a j á t költeménye a Panacea, a Poem upon Tea ('Panacea, vers a teáról', 1700). O írod.: H. F. Scott-Thomas: N a h u m T a t e and the Seventeenth Century (1934); H. Spencer: T a t e and T h e White Devil (1934). Somogyi György Tatengkeng, Johannes E. (Kolongan, Sangihe sziget. 1907. okt. 19.—Ujung Pandong, 1969. márc. 6.): indonéz költő, a -*Pudjangga Baru ('Új írók') nemzedékéhez tartozó keresztény lírikus. 1933-tól volt tanító, iskolaigazgató, miniszter, majd 1949-től kormányfő. E g y időben Sulawesi (Celebesz) t a r t o m á n y kulturális főfelügyelője. Kezdeményezésére hozták létre a makassari Hasanuddin E g y e t e m Művészeti F a k u l t á s á t , ahol később maga is o k t a t o t t . Tagja volt az Össz-Indonéz Nemzeti Kulturális Tanácskozó Testületnek. O Első verseskötete Hindu Dendam ('Szerelmi szenvedély', 1934) c. jelent meg. 1958-ban kiadta a Sulawesi ('Celebesz') c. kulturális folyóiratot. Esszéi itt, s számos más lapban láttak napvilágot. O írod.: A. Teeuw: Modern Indonesian Literature (1967); Ajip Rosidi: Ichtisar Sedjarah Sastra Indonesia (1969); Linus Suryadi: Tonggak. Antologi Puisi Indonesia Modern (1987). Török

Sándor

Tateo [táteo], Francesco (Mola di Bari, Bari köz., 1931—): olasz irodalomtörténész, kritikus. A bölcsészdiploma megszerzése u t á n 1958-tól a bari egyetem bölcsészettudományi karán o k t a t o t t középkori latin nyelvtörténetet. T a n u l m á n y a i b a n a h u m a n i s t a és reneszánsz k u l t ú r a irányzataival és azok képviselőivel foglalkozik, szülőhelyéből adódóan ezen belül is elsősorban a dél-itáliai irodalommal. O F ő b b művei. Per una lettura critica deli'opera latina del Sannazaro ('Sannazaro latin műveinek kritikai kiadásáért', Convivium, 1957); La poetica di G. Pontano ('G. P o n t a n o poétikája', Filologia romanza, VI., 1959); Astrologia e moralitá in G. Pontano ('Asztrológia és moralitás G. Pontanónál', 1960); Retorica e poetica fra medioevo e rinascimento ('Retorika és poétika középkor és reneszánsz között', 1960); Dialogo interiore e polemica ideologica nel ,,Secretum" del Petrarca ('Belső dialógus és ideológiai vita Petrarca Secretum című írásában', 1965); Tradizione e 15

realtá nell'umanesimo italiano ('Tradíció és realitás az itáliai humanizmusban', 1967); L'umanesimo meridionale ('A déli humanizmus', 1976); La cultura angioina ('Az Anjou-kultúra', 1985). Delbó Rita Tatianosz; Tatianus (latinos névforma) (i. sz. 2. sz.); görög nyelvű ókeresztény író, az -*egyházatyák egyike. „Asszíriában", azaz Szíria földjén született, talán az a n y a nyelve sem görög volt; R ó m á b a n Justinusnak lett a t a n í t v á n y a ; 165 k. vette fel a kereszténységet. 172 k. visszatért keletre, s Antiochiában és Kis-Ázsiában t a n í t o t t . Nézetei a gnózishoz kerültek közel, őt tekintik az ún. e n k r a t i t a (görög 'önmegtart ó z t a t ó ' ) gnosztikus szekta alapítójának. A kereszténnyé válása miatti t á m a d á s o k a t védte ki apologetikai művében, a Prosz IIellenasz ('A görögökhöz', 165 k.), v a g y Lógosz prosz Hellenasz ('Beszéd a görögökhöz'; Vanyó L., Beszéd a görögök ellen, A I I . századi görög apologeták, 1984) c. szónoklatban, amely a görög kultúrát éles, merev elutasítással szemléli és minden téren — istenfogalmában, filozófiájában, mlövészetében, erkölcsében, sőt korát t e k i n t v e is — a kereszténység mögé utasítja. O Legfontosabb m u n k á j a , a To dia tesszarón euangelion ('A négyből összeállított evangélium', görög cím; vagy latinul: Diatessarón, bővebben —»evangélium 4.), egységes kompozíciója m i a t t művészileg is magasrendű teljesítmény. Tatianoszt merészsége, amellyel a m á r - m á r végleg lezárt evangéliumok szövegéhez nyúl, önmagában is eretnekké tették volna az orthodoxia szemében. Műve mégis a kereszténység terjedésének egyik legfontosabb irodalmi eszköze volt, nemcsak keleten, ahol szír fordítása nagy népszerűségnek örvendett, hanem N y u g a t o n is; latin fordítása az első latin nyelvű evangélium, s a középkorban is készültek fordításai (pl. a középfrank és latin változatok). A Diatessarón görög szövege mint Tatianosz egyéb művei is (a Prosz Hellénasz kivételével) — elveszett. O Kiad.: E. Sievers: Tatian, lateinisch und altdeutsch (1872); T. Zahn: Tatians Diatessarón (1881); E. Schwartz: Tatiani Oratio ad Graecos (1888); P. A. Ciasca: Tatiani Evangeliorum harmoniae arabice (1888); J . R. Harcis: Fragments of the Commentary of Ephrem Syrus upon the Diatessarón (1895); C. H. Kraeling: A Greek F ragment of Tatian's Diatessarón from Dura (1935). O írod.: A. Puech: Recherches sur le Discours a u x Grecs de Tatien (1903); C. Peters: Das Diatessarón Tatians, seine Überlieferung und sein Nachwirken im Morgen- und Abend-

225

TATIL land (1939); uő: Zum Problem der Stilistik in Tatians Diatessaron (Orientalia Christiana Periodica, 1940); M. Elze: T a t i a n und seine Theologie (1960); C. Leone: Due d a t a della vita di Taziano (Orientalia Christiana Periodica, 27, 1961); Vanyó L.: Az ókeresztény egyház és irodalma (Ókeresztény írók, 1. köt., 1980). Kom,oróczy Géza Tati-Loutard [tátilutár], J e a n - B a p t i s t e ; Táti, J e a n - B a p t i s t e ; Tatti-LoutarcL; Tatilout (névváltozatok); (Ngoyo, P o i n t e Noir mellett, K o n g ó , 1938. dec. 15.—): francia nyelvű kongói (Brazzaville) író, költő, politikus. 1961-től Bordeaux-ban t a n u l t , ahol irodalmi és olasz nyelvi licenciátust szerzett. Az École Normálé Supérieure-ben kezdett t a n í t a n i . Igazgatója volt az École Supérieure des Lettres-nek, a Centre d ' E n seignement Supérieur-nek, dékán a Bölcsés z e t t u d o m á n y i Karon, a felsőoktatási ügyek minisztere, a kulturális és művészeti ügyek m e g b í z o t t j a , végül a kulturális, művészeti és sportügyek minisztere 1977-től. O T á m a d j a a —>négritude-öt, a n n a k koncepcióját az „ ö r ö k " néger lélekről, mondván, hogy a nevelés a néger e m b e r lelkivilágát is képes megváltoztatni, az emocionálisból racionálisan gondolkodó emberré lehet alakítani. O Költészetében állandóan felbukkan a halál, az elmúlás gondolata, az öregedéstől való félelem. Megismerkedhetünk s a j á t életének fájdalmaival, gondjaival, de f e l v o n u l t a t j a előttünk a régi nagy dinasztiák emlékét is. Kiemelkedő szimbólumértékkel bír munkáiban a tenger, amely a négerek t e m e t ő j e k é n t jelenik meg: egyértelmű történelmi utalás a rabszolgakereskedelemre. De a maszkok is a m ú l t a t , az ősöket idézik. Félelemmel gondol a világ sorsára, H i r o s i m a emléke alapján. Az érzelmek, a szív elsivatagosodásától t a r t . Európából h a z a t é r v e élesen látta h a z á j a szegénységét, n y o m o r á t , elmaradottságát, ám töretlenül bízik a néger faj felemelkedésében, abban, hogy be fog illeszkedni a világot egyszer teljesen átható testvériségbe. Költői stílusára a szabad verselés, a szürrealista, álomszerű képek és megkapó metaforák alkalmazása jellemző. Prózai műveiben sallangmentesen, lecsiszolt stílusban és formában ad meglehetősen lehangoló beszámolót h a z á j a züllöttségéről, a politikai élet visszásságairól, a modern városi élet elembertelenítő hatásáról, s a társadalom korruptságáról, a hatalomért és a pozícióért f o l y t a t o t t embertelen harcról. O Költői életművéért elnyerte a római Simba Akadémia Simba díját (1977); az Afrikai K u l t u r á lis Intézet Afrikai Irodalmi-díját Nouvelles

chroniques congolaises ('Új kongói novellák', nlák, 1980) c. kötetéért (1982); az olasz Noi per loro Egyesület Kultúráért Díját (1987). O Művei még: Poémes de la mer ('A tenger versei', költ.-ek, 1968); Les racines congolaises ('A kongói gyökerek', költ.ek, 1968); L'envers du Soleil ('A N a p fonákj a ' , költ.-ek, 1970); Les normes du temps ('Az idő törvényei', költ.-ek, 1974); Chroniques congolaises ('Kongói krónikák', nlák, 1974); Anthologie de la littérature congolaise d'expression franqaise ('A francia nyelvű kongói irodalom antológiája', 1976); Les feux de laplanéte ('A bolygó tüzei', költ.-ek, 1977); Le dialogue des plateaux ('A fennsíkok dialógusa', költ.-ek, 1982); La tradition du songé ('Az álom h a g y o m á n y a ' , költ.-ek, 1985); Le récit de la mort ('Elbeszélés a halálról', reg., 1987). O Magyarul: 1—1 vers (Bárányi F „ Nagyv, 1980, 7; uő, Szerelem és háború, anto., 1983); 2 vers (Tandori D „ F e k e t e lángok, anto., 1986); 1 vers (Bari K „ Nagyv, 1989, 9.). O írod.: R. Chemain — A. Chemain-Degrange: Le p a n o r a m a crit i q u e de la littérature congolaise contemporaine (1979); A. Kom (szerk.): Dictionnaire des oeuvres littéraires négro-africaines de langue fran^aise (1983); A. Rouch—G. Clavreuil: Littératures nationales d'écriture francaise (1986). Kun Tibor tat irodalom: a Dagesztánban és Azerbajdzsán déli részén élő t a t nép (kb. 100000 fő) irodalma. A t a t nyelv az iráni nyelvek déln y u g a t i csoportjába tartozik, legközelebb a perzsa és a tádzsik nyelvhez áll. K é t dialektusa van, melyek s a j á t o s módon, vallási alapon különülnek el. Az egyik a zsidó vallású t a t o k által Dagesztánban, ill. Nalcsik környékén beszélt nyelvjárás, a másik a muzulmán tatok által Dél-Azerbajdzsánban beszélt nyelv. (Keresztény vallású tatok (örmény-tatok) élnek Kilvar és Matrasz környékén, nyelvjárásuk megegyezik a zsidó tatokéval.) O Az első irodalmi emlékek a héber írás t a t o s í t o t t v á l t o z a t á b a n íródtak. Dagesztánban 1922-ben latinbetűs, 1938-ban cirillbetűs írást vezettek be a t a t o k számára. Azerbajdzsánban nincs t a t írásbeliség. O A hivatásos irodalom a 19. sz. második felében született meg. A századfordulón Hizgil Dadasev (1860—1945) volt a legnépszerűbb író. Az ő nyomdokain h a l a d t Misi fíahsiev (1910—), Manuval Dadasev (1912—1943), J u n o Szimjonov (1899—1961) Danyil Atnyilov (1913— 1968) költő és Hizgil Avsalumov (1913—) író. O írod.: B. Miller: T a t i jih rasszelenyije i gavori (1929); A. L. Grjumberg: J a z i k szeveroazerbajdzsanszkih t a t o v (1963).

226

TATOM tatkan: -*bilmece Tatler [tetler], The: Szovjet írók Szövetsége különböző szervezeteiben, így 1965 és 1975 között annak egyik t i t k á r a volt. 1971-ben egy verseskötetéért (Zorjanka. 'Hajnalcsillag', 1970) elnyerte az orosz föderáció Gorkij-díját. O Az Urál-vidék költőjének vallotta magát. Ez a t á j és az itt folyó iparosítás volt a t á r g y a hazafias, elkötelezett költészetének, amelyben a munkásságot, a szocialista építés f o l y a m a t á t és eredményeit énekelte meg a szocialista realizmus alapelveinek megfelelően, patetikusan és primitíven. O F ő b b verseskötetei: Rodnoj Ural ('Drága Urál', 1950); Visnyovij szad ('Cseresznyéskert', 1954); Szinye-

228

TAUBE gorje ('Tündérország', 1958); Szamoje zavetnoje ('A legszentebb', 1961); Gyeny pogozsij ('Derült nap', 1963); Vremja, tyoplih dozsgyej ('Langyos esők ideje', 1963); Moj olenyonok ('Szarvasborjúm', 1969); Carevni ('Cárleányok', 1969); Viszokij moj bereg ('Magas p a r t o m ' , 1971); Pora medoszbora ('A mézgyűjtés ideje', 1974); Hvojnij mjod ('Tűlevelű méz', 1978); Matyerinszkaja gordoszty ('Anyai büszkeség', 1982). O Gyűjt, kiad.: Izbrannaja lirika 1940—1955 ('Válog a t o t t líra, 1940—1955', 1965); Sztyihotvorenyija ('Versek', 1969); Zsivaja mozaika ('Élő mozaik', prózaválogatás, 1969); Szobranyije szocsinyenyij v 3-h tomah ('Összes művei h á r o m kötetben', 1985—1986). O Magyarul: 1 elb. (Balla Gy., Szovjet Irodalom, 1975, 3.); 8 vers (Agh I., Hárs Gy., Weöres S„ uo., 1978, 3.); 1—1 vers (Rab Zsuzsa, uo., 1982, 12.; Petrőezi Éva, uo., 1985, 3.; Konczek J., uo., 1985, 5.). O írod.: J . P e r m j a k : Uralszkije sztyihi (Pravda, 1959, jún. 14.); M. Szinyelnyikov: Nagy ozsnoje szlovo (Znarnja, 1961, 7.); Sz. Zsiszlina: Poezija viszokovo nakala. O tvorcsesztve L. Tatyjanyicsevoj (1965); A. Mihajlov: Dusevnovo tyepla zapasz (Novij mir, 1966, 3.); I. Grinberg: Sirokoje ruszlo sztyiha (Nas szovremennyik, 1971, 5.); J u . Gribov: Az Urál költője (Szovjet Irodalom, 1978, 3.); L. V. Hanbekov: Szugyba — eto mi. Ocserk tvorcsesztva poetyisszi (1984); uő: Priszjagaja Uralu (1989). Gereben Ágnes Tau, Max (Beuthen, ma: B y t o m , Lengyelo., 1897. jan. 19.—Oslo, Norvégia, 1976. márc. 13.): német író. Zsidó családból származott. Egyetemi t a n u l m á n y a i t Hamburgban, Berlinben és Kielben végezte. Filológiából doktorált. Különböző kiadóknál dolgozott, többek között a berlini Verlag Bruno Cassirernél. 1938-ban Norvégiába emigrált, m a j d 1942-ben Svédo.-ba menekült a német csapatok elől. 1945-től újra Oslóban dolgozott kiadói igazgatóként. Élete során számos elismerésben részesült. 1950-ben elsőként k a p t a meg a német könyvkiadók Békedíj át, 1965-ben a Nelly Sachs-díj&t, 1970-ben pedig a Sonningdíj&t a d o m á n y o z t á k neki életművéért és kimagasló erkölcsi helytállásáért. Műveit a morális igazság keresés h a t j a át, az igyekezet, hogy a faji és vallási megkülönböztetés ellen harcoljon a szó fegyverével. Minden lehetséges alkalommal felemelte szavát a békéért, a népek közötti dialógusért. Kiadói igazgatóként érdemeket szerzett német, főként sziléziai (H. Stehr), skandináv és cseh írók kiadásával. Számos ifjú tehet-

ség felfedezése fűződik a nevéhez. O Művei: Bruno Arndt (ua., reg., 1920); Der Assoziative Faktor in der Landschafts- und Ortdarstellung Theodor Fontanes ('Theodor F o n t a ne t á j k é p - és helyleírásának asszociatív tényezője', dissz., 1928); Tro pá mennesket ( ' H i t az emberben', reg., 1947; német kiad.: Glaube an dem Menschen, 'Hit az emberben', 1948); Denn über uns ist der Himmel ('Hiszen felettünk az ég', reg., 1955); Das Land, das ich verlassen musste ('A föld, amelyet el kellett h a g y n o m ' , életr., 1961); Ein Flüchtling jindet sein Land ('Egy menekült h a z á r a talál', visszaemlékezés, 1964); Auf dem Weg zur Versöhnung ('A megbékélés ú t j á n ' , visszaemlékezés, 1968). O írod.: A. Perlick: Mitteilungen des Beuthener Geschichts- und Museums-Vereins (1961, 25., 26.; 1963, 64.); L. Stiehm: Max T a u , Bildner, Erwecker, W a r n e r (1968). Maros Judit Taube [tób], E v e r t (Vinga, Göteborg köz., 1890. márc. 12.—Stockholm, 1976! j a n . 31.): svéd költő, dalszerző. H a j ó s k a p i t á n y fia. Művészeti t a n u l m á n y o k a t folytat o t t , majd tengerészként és újságíróként hosszú külföldi u t a z á s o k a t tett. S a j á t megzenésítésű verseivel az 1910-es évektől lép e t t fel, modern t r u b a d ú r k é n t f o l y t a t v a azt a hagyományt, mely a svéd költészetben leginkább Bellman nevéhez fűződik. Zeneileg nem különösebben eredeti, de hatásos dallamokra énekelt a korabeli kuplék, sanzonok színvonalát meghaladó, az érzelgősségbe vagy közönségességbe nem átcsap ó szövegeket. Konzervatív szellemű irodalomtörténetek meg sem említik a nevét, pedig a városi folklór jelentős a l a k j a k é n t , máig népszerű és eleven dalok szerzőjeként kitörölhetetlen része a széles értelemben v e t t svéd irodalmi és zenei k u l t ú r á n a k . Kedvelt témái a szerelmétől, családjától t á v o l b a szakadt tengerész viszontagságai, vágyódásai, általában az elválás, a mag á n y , a társak elvesztése. O Verses daloskönyvei: Sju sjömansvisor och Byssan lull ( ' H é t matrózdal és döndön-dödölle', 1919); Fritiof Anderssons visbok ('Fritiof Andersson daloskönyve', 1929); Ultramarin (ua., 1936); Ballader i Bohuslán ('Bohus megyei balladák', 1943); Pepita dansar ('Pepita táncol', 1950). O E g y é b fő művei: Jag kommer av ett brusand' hav ('Morajló tengerről jövök', önéletr., 1953); Beráttelser under ett fikontrád ('Elbeszélések egy fügefa alól', emlékiratok, 1960); Sol och vár ( ' N a p és t a v a s z ' , költ.-ek, 1967). O írod.: IngaB r i t t Fredholm: K o m i min f a m n : E v e r t Taube 1920—1971 (1972). Miszoglád Gábor

229

TAUBE Taube, O t t ó Freiherr von (Reval, ma: Tallinn, 1879. jún. 21.—Gauting, 1976. jún. 30.): balti német író, fordító. Szerteágazó irodalmi munkásságot f e j t e t t ki és szinte valamennyi m ű f a j b a n maradandót alkotott. Szellemi fejlődésére jelentős hatást gyakoroltak barátai, H . von Hofmannsthal és R . A. Schröder. Alkotásaira a konzervatizmus és a protestáns hit jellemző. Művei nagy részében történelmi témájú eseményeket dolgozott fel, különös figyelmet szentelve szűkebb hazája, a Baltikum világának. í r á s a i b a n a 20. sz. eleji olasz írónak és nemzeti eszményképnek, D'Annunziónak a h a t á s a is felfedezhető. A vallásfilozófia szintén érdeklődése homlokterében állt. Értekezést készített az 1910-es évek orosz politikai életében is jelentős szerepet játszó, a cári családot döntően befolyásoló misztikusról, Raszputy inról, valamint M. Lutherről. Széles körű fordítói munkássága során a világirodalom jelentős alkotóit szólaltatta meg anyanyelvén. Kiemelkedőek Calderón-, Stendhal-, Blake-, Turgenyev- és Dosztojevszkij-fordításai. Külön figyelmet szentelt Ny. Bergyajev munkásságának. Regényei és elbeszélései a Baltikum viharos történelmi eseményekben is bővelkedő világát, a szerző mély humanizmusát m u t a t j á k . A függetlenséget csak rövid időre (1918—1940 között) elnyerő Észto. iránti kötődése, hazaszeretete összekapcsolódott az egyetemes emberi értékek iránti elkötelezettséggel, az európai kulturális hagyományok ápolásával. O Művei: Gedichte und Szenen ('Költemények és jelenetek', versek, 1908); Neue Gedichte ('Új versek', 1911); Der verborgene Herbst ('Titkos ősz', reg., 1913); Russische Márchen ('Orosz mesék', elb.-ek, 1919); Die Löwenpranken ('Oroszlánmancsok', elb., 1921); Rasputin ('Raszputyin', ért., 1924); Das Opferfest ('Az áldozóünnep', elb., 1926); Wanderlieder ('Vándordalok', versek, 1935); Geschichte meines Volkes; I. Die Kaiserzeit ('Népünk története; I. A császárkor', ért., 1938); Wirkungen Luthers ('Luther hatásai', ért., 1939); Gottes Wort und die Geschichte ('Isten szava és a történelem', ért., 1946); Der Evangelist Johannes ('János evangélista', ért., 1946); lm altén Estland ('A régi Észtországban', visszaemlékezések, 1949); Die Hochzeit ('Az esküvő', elb., 1950); Wanderjahre ('Vándorévek', visszaemlékezések, 1950); Dr. Alltags phantastische Aufzeichnungen ('Dr. Alltag fantasztikus feljegyzései', elb.-ek, 1951); Begegnungen und Bilder ('Találkozások és képek', elb.-ek, 1967); Stationen auf dem Wege ('Állomások az ú t o n ' , visszaemlékezések,

1969). O írod.: L. Denkhaus: Ottó F r e i h e r r von T a u b e . Ein christlicher Dichter unserer Tage (1949); W. Bergengruen: Ottó v o n T a u b e (1963). Dörömbözi János Tauber [taober], Josef Sámuel; Sami (írói név); (Bécs, 1822. aug. 12.—uo., 1879. jan. 9.): osztrák költő, meseíró. Vallásos zsidó családból származott. Sokat utazott Németo.-ban, Angliában, Franciao.-ban és Olaszo.-ban. M. Hartmann és H . Heine b a r á t a i közé tartozott. 1848-ban részt vett a bécsi felkelésben, ezután először Prágában, m a j d K r a k k ó b a n élt. Utolsó éveiben visszatért Bécsbe, ahol tőzsdeügynökként tevékenyk e d e t t . O Művei: Gedichte ('Költemények', 1847); Die letzten Juden ('Az utolsó zsidók', mesék, 2 köt., 1853); Für Musik ('A zenéért', énekeskönyv, 1860); Die Lust zu fabulieren ('Mesélő kedv', költ.-ek, 1878). O Magyarul: 1 vers (Méry K., Kis virágok messze tájról, 1889). Maros Judit Taubert [taobert], Emil (Berlin, 1844. jan. 23.—uo., 1895. ápr. 10.): német költő, író. A zeneszerző és udvari karmester W . Taubert fia volt. Szülővárosában f o l y t a t o t t filozófiai tanulmányokat, m a j d gimnáziumi t a n á r lett, 1886-ban professzorrá nevezték ki. 1887-től a bécsi Burgtheater főintendánsi t a n á c s o s a lett. O Művei: Gedichte ('Költ e m é n y e k ' , 1865); Brautgeschenk ('Menyasszonyi ajándék', dalciklus, 1866); Der Goldschmied von Bagdad ('A bagdadi a r a n y műves', elb., 1880); Der Torso ('A torzó', verses elb., 1881); König Rother ( ' R o t h e r király', eposz, 1882); Marianne (ua., elb., 1883); Laterna magica (ua., mesék, 1886); Eleonore Prohaska (ua., színmű, 1889); Frau und Braut ('Asszony és menyaszszony', elb., 1890). O G y ű j t , kiad.: Gesammelte Schriften ('Összegyűjtött írásai', 1885). O Magyarul: Niobe lánya (elb., Julius, 1882). * Maros Judit Taubin, Julij Abramavics (Asztrahozsszk, 1911. szept. 15.—?, 1937. okt. 30.): belorusz költő. 1931 és 1936 között a belorusz állami egyetemen tanult. 1936-tól az Ogonyok m u n k a t á r s a k é n t dolgozott. O 15 éves k o r a óta, 1926-tól jelentek meg versei, melyeken Puskin és I. Bogdanovics hatása érezhető. Az 1930-as évek elején á t t é r t a politikai publicisztikára, és r o m a n t i k u s pátosszal énekelte meg saját k o r á t és az örök t é m á k a t (Tavrida, ua., poéma, 1932; Szmerc, Halál', poéma, 1934). Angol és orosz költők m ű v e i t fordította beloruszra. O F ő b b verseskötetei: Ahnyi ('Tüzek', 1930); Kab zsic, szpjavac i nye sztarec ('Hogy éljünk,

230

TAUFE énekeljünk és ne öregedjünk meg', 1931); Tri paemi ('Három poéma', 1931); Maja druhaja knyiha ('Második könyvem', 1932). O G y ű j t , kiad.: Vibranija versi ('Válogat o t t versek', 1957); Vibranae ('Válogatott művek', 1969). O írod.: Sz. Suszkevics: V j a r t a n n y e u maladoszc (1968); R. Bjarozkin: Posztaci (1971). Téren Gyöngyi Taucher [tawher], Franz (Eggenberg, ma: Graz része, 1909. nov. 23.—Bécs, 1990. jan. 7.): osztrák író, költő, publicista. Kőműves fiaként, s a j á t erejéből fölemelkedve lett segédmunkásból előbb a grazi múzeum m u n k a t á r s a , m a j d a Frankfurter Zeitung tárcaírója, 1945-től 1950-ig pedig a Wiener Bühne főszerkesztője és a bécsi rádió riportere. O Az osztrák szellemtörténet átfogó képét n y ú j t ó t a n u l m á n y a i nyomán népies felfogású tradicionalistaként t a r t j á k számon. O F ő b b művei: Gedichte vom Berg ('Versek a hegyről', 1935); Weit aus der Zeit ('Az idő távolából', reg., 1947); Die Heimat und die Welt ('A haza és a világ', tan., 1947); Von Tag zu Tag ('Napról n a p r a ' , tan., 1948); Aller Tage Anfang ('Minden n a p kezdete', reg., 1953); Die wirklichen Freuden ('Az igazi örömök', irodalmi arcképek, 1958); Entzauberung der Epoche ('A korszak v a r á z s á n a k eloszlatása', tan., 1967); Schattenreise ('Árnyutazás', tan., 1973); Frankfurter Jahre ('Frankfurti évek', tan., 1977); Damals in Wien ('Akkor Bécsben', tan., 1981). Somogyi György taudzsíh: - » q á f i j a taue uta; ta uta: a rizstermesztéshez kapcsolódó mezei munkák közben énekelt dal. (—•japán irodalmi formák, munkadal) Taufer, J i í í (Boskovice, 1911. júl. 5.— Prága, 1986. dec. 3.): cseh költő, műfordító, esszéíró. K o r a ifjúságától kezdve részt v e t t a k o m m u n i s t a mozgalomban. A háború után a Tvorba c. hetilap főszerkesztője lett, 1948-tól 1956-ig magas állami tisztségeket t ö l t ö t t be; 1956-tól tíz évig csak írással és fordítással foglalkozott; 1966-tól 1971-ig nagykövetségi tanácsos volt Moszkvában. Hazatérése után az írószövetség vezetőségének és a szövetségi folyóirat szerkesztőbizottságának t a g j a k é n t , valamint publicisztikájával is fáradhatatlanul t á m o g a t t a a cseh kultúrélet ún. konszolidációját, a cseh költészet halott nagyjainak ledorongolásától sem riadva vissza. O Költői pál y a f u t á s á t J . Wolker jegyében kezdte, később V. Nezval h a t á s a alá került (akiről 1981-ben monográfiát is írt), de végül a

zsdanovi esztétika elveit t e t t e magáévá. O Versei és esszéi nem h a l a d j á k meg az átlagos színvonalat, de fordításai bravúrosak. Legnagyobb fordítói teljesítménye V. Majakovszkij egész életművének átültetése volt. O F ő b b verseskötetei: Stínové hry ('Árnyjátékok', 1931); Sachmat, Evropo ( ' S a k k m a t t , Európa', 1933); Rentgenogramy ('Röntgen-jelek'. 1938); Tristia: Do knih zmizelych ('Tristia: E l t ű n t könyvekbe', 1988). O G y ű j t , kiad.: Básné ('Versei', 1979); Vybrané spisy 1—-3. ('Válogatott írásai', 1—3. köt., 1983—1985). O Magyarul 2 vers (Kormos I., Cseh költők antológiája, 1980); 1 vers (Tandori D., A gránát szíve, anto., 1982); 1—1 vers (Gabulya P., N a p j a ink. 1983, 9.; uő, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1985, 1.); 3 vers (Garai G., X X . századi cseh és szlovák költészet, anto., 1986). Zádor András Taufer, Veno (Ljubljana, 1933. febr. 19. —): szlovén költő, drámaíró, műfordító, esszéista, publicista. 1960-ban szerzett diplomát összehasonlító irodalom és irodalomelmélet szakon a ljubljanai egyetemen. 1957—1958-ban a Revija 57 c. lap szerkesztője volt. A lapot politikai okokból megszüntették, T a u f e r t rövid időre börtönbe z á r t á k . 1960—1961-ben rádióbemondóként, m a j d három hónapig a tévé színházi és irodalmi szerkesztőjeként dolgozott , de a be nem m u t a t o t t művek miatti tiltakozásul felmondott. 1961-től 1966-ig szabadfoglalkozású: 1960 és 1964 között az 1964-ben betiltott Perspektive c. lap szerkesztőbizottságában, 1961-től 1964-ig az 1964-ben betiltott Oder 57 elnevezésű színházi csoport vezetőjeként, 1965—1966-ban a Szlovén írószövetség külügyi bizottságának t a g j a k é n t tevékenykedett. 1966 és 1969 között Londonban a BBC jugoszláv szekciój á n a k bemondója volt. E z t az időt felhasználta a londoni a v a n t g a r d e és kísérleti színház tanulmányozására (ennek tanulságait 1970-ben esszégyűjteményben a d t a közre), v a l a m i n t arra, hogy társfordítóként és társszerkesztőként elősegítse a szlovén költészet angol nyelvű kiadását. 1969-től 1990-ig a szlovén R T V kulturális szerkesztőségének színikritikusa volt. 1985-ben javaslatot t e t t a vilenicai nemzetközi írótalálkozó megrendezésére, s ennek azóta is minden évben ő a főszervezője. 1985— 1989-ben a demokráciáért küzdő Szlovén írószövetség titkára, a gondolat- és sajtószabadságot védelmező bizottság vezetője, 1987 és 1990 között az ugyanezen célokért kiálló Nova revija c. lap szerkesztőségi tanácsának t a g j a volt. 1988-ban az emberi

231

TAUFE jogokat védelmező bizottság egyik alapító tagja lett, 1989-ben pedig részt v e t t a Szlovén D e m o k r a t a Szövetség megalakításában. 1991-től a szlovén külügyminisztérium t a n á c s a d ó j a . O Számos irodalmi elismerésben részesült: 1969-ben az irodalmi kritikáiért Cankar-díjat, 1974-ben a PreSeren alapítvány költészet díját, 1975-ben fordításaiért a Sovret-díjat, 1985-ben az év legjobb jugoszláv verseskötetéért járó fíranko Miljkovié-díjat, 1987-ben Simon Jenko-díjat az év legjobb szlovén verseskötetéért, 1989-ben Bethlen Gábor-díjat, 1990ben S z a r a j e v ó b a n a kamara- és kísérleti színházak fesztiválján a legjobb drámai szöveg írójának járó díjat k a p t a . O Első versei a Beseda c. lapban jelentek meg, első verseskötetét Svinóene zvezde ('Olomcsillagok', 1958) s a j á t kiadásában jelentette meg. Verseiben erősen eltávolodott a kor szlovén költészetére jellemző romantikus illuzionizmustól. s az ember széttört belső világa felé fordult, ahol teljes érzéketlenséget és elidegenedettséget talált. Ú j költői m a g a t a r t á s t t a n ú s í t o t t a t á r s a d a l m i kérdésekben is: Melanholija 2. esalona ('A második század melankóliája') c. versében amelyet a p j á n a k , az elesett harcosnak szentelt — szakított a partizán hősök heroizmusának kultuszával, Oda v elegi(nem taktu ('Oda elégikus ritmusban') c. versében Mo. 1956-os eseményeiről szólt. Versei formailag a modernizmus legradikálisabb variánsainak kezdetét jelentik a szlovén költészetben. I d e tartozott a központozás elhagyása — ami azonban első kötetében még nem b í r t jelentés-megkülönböztető funkcióval, hiszen nem eredményezett sem szemantikai, sem szintaktikai dekompozíciót, a központozás ugyanis nehézség és kétértelműség nélkül helyreállítható volt —, a szabad vers stb. Költészetének értelmezését m á r ebben az időben is megnehezítette, hogy dialógust f o l y t a t o t t a kortárs költői hagyományokkal és költeményekkel, s metaforái így kétszintűek. Verseiben a szavakat az oximoron alkalmazása (pl. maga az Olomesillagok cím) vagy az evokáció és szuggerálás logikája egyesíti metaforává. Későbbi köteteiben — Jetnik prostosti ('A szabadság foglya', 1963); Vajé in naloge ('Gyakorlatok és feladatok', 1969); Podatki ('Adatok', 1972) — mind formailag, mind t a r t a l m i l a g ugyanezt az i r á n y t folyt a t t a és radikalizálta. Gyakran és igen szabadon alkalmazta a hagyományos költői eszközöket (rím, ritmus, alliteráció) és form á k a t (pl. a szonettet), u g y a n a k k o r olyan szavakat is használt, amelyeket a szlovén költészetben addig kerültek, sőt Podatki c.

kötetében s z á m o k a t választott verscímnek. Költészetében mind g y a k r a b b a n haszn á l t fel idézeteket is. E köteteiben a központozás elhagyása már a többértelműség megvalósításának eszközévé vált, a hagyom á n y o s enjambement alkalmazását egészen a szavak kettéválasztásává radikalizálta. Nemcsak Taufer költészetének, de az egész szlovén lírának jelentős fordulópontja a Pesmarica rabljenih besed ('Használt szav a k énekeskönyve', 1975) c. kötete, valamint az ehhez csatolt 0 rabi rabljenih besed ('A használt szavak felhasználása') c. öninterpretáció, amely a szlovén posztmodernizmus egyik alapvető programszövege. A k ö t e t b e n saját versei és a népdalok közös m a g v á t az emberi élet rövidségében és a halandóságban leli meg. A g y ű j t e m é n y formailag is a népköltészeti gyűjteményekhez hasonló: egy-egy népdalcím a l a t t t ö b b önálló verset közöl, amelyeket a motívumban rejlő közös mag körbej különböző oldalról, nézőpontból és költői optikából történő megközelítés köt össze. Következő versesköteteiben — Tercine za obtolőeno trobento ('Tercinák törött t r o m b i t á r a ' , 1985); Vodenjaki ('Források', 1986); Őrepinje pesmi ('Verstöredékek', 1989) — költészete egyre filozófikusabbá válik, központi t é m á j a azonban a halál marad. Tercine za obtolöene trobento c. kötetének m o t t ó j á u l hatéves leányának kijelentését — A költők sohasem halnak meg — választotta, s ebben a halál problémájáról a rá jellemző (kierkegaard-i) költői humorral szól. A h a t részre osztott g y ű j t e m é n y t hat szlovén költőnek szentelte, s ebben a tauferi „használt szavak fel használása "-féle eljárással összh a n g b a n utal az a d o t t költő költészetére. O Gyermekek számára két verseskötetet írt: 0 jej krokodil ('Jé, krokodilus', 1983); Kaj kdo je in kaj kdo kuha ('Ki mit eszik és ki mit főz', 1986). O Prometej ali téma v zenici sonca ('Prométheusz avagy sötétség a n a p pupilláján', 1968) és Odisej in sin ali svet in dom ('Odüsszeusz és fia avagy a világ és az otthon', 1989) c. költői d r á m á i b a n szabadon dolgozta fel az antik mítoszokat: m i n d k é t műben a modern világ nihilizmusának problémáját boncolta. A színházművészettel kritikusként és esszéistaként is foglalkozott, s ezeket az írásait Ob londonskem gledaliSkem poldnevniku ('A londoni színházi félteke', 1970), Avantgardno in eksperimentalno gledaliéóe ('Avantgarde és kísérleti színházak', 1975), és Odrom ob rob ('A színpad margójára', H)77) c. g y ű j t e m é nyeiben a d t a közre. O 0 volt az első, aki szlovénra fordította T. S. Eliot, E. Pound, W. Blake, W. B. Yeats, T. Hughes, T. Venc-

232

TAUHI lova költeményeit, de fordított horvátból, szerbből és macedónból is. J e l e n t ő s szerepet vállalt a kortárs szlovén költészet (T. Balamun, D. Zajc) angolra f o r d í t á s á b a n . O Verseskötetei még: Prigode ( ' K a l a n d o k ' , 1973); Ravnanje zebljev in druge pesmi ('Szögek tompulása és más versek', 1979); Sonetje ('Szonettek', 1979). O Magyarul: 2 vers (Pap J., Híd, 1960, 2.); 2 vers (Ács K., Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája, 1—2. köt., 1967); 1 vers (Pap J . . Magyar Szó, 1965, 15.); 1 vers (Kovács I., Hitel, 1989. 24.); 7 vers (Ágh I., Életünk, 1990, 3.); 1 esszé (Gállos Orsolya, uo.); 1 esszé (Gállos Orsolya, Hitel, 1990, 6); 2 vers (Parti Nagy L., uo., 1990, 16.): 1 esszé (Gállos Orsolya, Magyar Napló, 1992. okt. 2.); 2 esszé (uő, Az eltört korsó. Szlovén esszék, 1992) O írod.: B. P a t e r n u : Slovenska knjizevnost 1945—1965 (1. köt., 1967); J . Pogacnik: Zgodovina slovenskega slovstva (7. köt., 1972); T. K e r m a u n e r : Od igre do telesa (1976); uő: Z e b l j a s t a pesem (Problemi, 1980); T. Hribar: Sodobna slovenska poezija (1984); 1 interjú (Pável K., Hitel, 1989, 4.); Domokos M.: Veno Taufer (uo., 1989, 24.); 1 interjú ( R e i m a n J u d i t , uo., 1990, 4.). Mladen Pavióic Taufer, Vida; Vida Maja; SaSa (írói álnevek); (Toplice, a Száva menti Z a g o r j e mellett, 1903. jún. 15.—Bokalce, L j u b l j a n a mellett, 1966. okt. 18.): szlovén költőnő. A mari bori tanítóképzőben szerzett diplomát, majd Zagorjében (1923—1928) és Sticnában (1928—1944) volt tanítónő. 1921-ben súlyos influenzát k a p o t t , melynek következményeit élete végéig viselte. A háború u t á n néhány évig a ljubljanai kulturális minisztériumban dolgozott majd egészségügyi okokból n y u g d í j a z t á k . O Első versei 1921-ben jelentek meg a Preporod c. diáklapban, álnéven. Verseit e z u t á n több la}) is közölte, köztük a Trije labodje c. expresszionista folyóirat. Kezdetben megjelent szociális t é m á j ú szabad verseinek melankolikus, sokszor szentimentális hangvételével a szlovén költészet r o m a n t i k u s hagyományait követte. Későbbi, szerelmes és természeti t é m á j ú , valamint a halállal és a költői alkotóművészettel foglalkozó intim líráját érzelmes, vallásosan expresszionista révület és a racionalista leírások egyaránt jellemzik, de érzékelhető benne a szlovén ,,modern" h a n g u l a t a s a szlovén népköltészet melódiája is. Költészetének alaphangulata a szomorúság, a mélabú. Krizev pot ('A kereszt ú t j a ' , 1941) c. kötetében F. Bergant barokk festőnek a sticnai kolostorban látható képeit verselte meg, felhasználva

az egyházi és a vallásos népi énekekben rejlő lehetőségeket is. 1950-ben Lili Novyval közösen írta meg Mojca in íivali ('Mojca és az állatok') c. gyerekek számára készült verses d r á m á j á t . O Egyéb verseskötetei: Veje v vetru ('Ágak a szélben', 1939); Izbrani listi ('Válogatott levelek', 1950); Svetli sadovi ('Fénylő gyümölcsök', 1961). O írod.: M. Borsnik: Vida Taufer (Sodobnost, 1966). Stanko Janez Taufíq al-Hakím: -+Hakím,

Taufíq al-

Tauhídí, Ali ibn M u h a m m a d ibn alAbbász Abú H a j j á n at-; CA1I ibn Muhamm a d ibn a!- c Abbás Abü H a y y á n alTawhidi (tudományos átírás); (Perzsia v a g y Irak, 922 v a g y 932—Síráz, 1023): a r a b gondolkodó, prózaíró, irodalmár. Perzsiában született, Síráz v. Níszápur városában (egyes források szerint az iraki Vászitban), de élete legnagyobb részét Bagdadban töltötte. A filológus &sz-Szíráfíná\ és a logikus &sz-SzidzsisztánínéA tanult. Elkötelezett híve volt a mutazilita vallásbölcseleti iskolának, s tagja volt az Ikhván asz-szafá ('a tisztaság testvérei') társaságnak, amely meglehetősen heterodox és misztikus tanít á s o k a t valló vallási-politikai alkotóközösség volt. Következetesen és rendíthetetlenül védelmezett nézetei miatt sokan tám a d t á k és végül a r r a kényszerült, hogy elmeneküljön a k a l i f á t u s székhelyéről, Bagdadból. Ezután csak keveset lehet sorsáról tudni. A perzsiai R a j j b a n írta keserű g ú n y iratát Akhláq al-vazírain ('A két vezír erkölcsei') c. O E g y kétségbeesett pillanat á b a n elégette v a l a m e n n y i művének kézir a t á t , néhány m u n k á j a azonban így is f e n n m a r a d t . Közülük a legismertebb és főm ű v é n e k is t e k i n t h e t ő a Kitdb al-muqábaszát ('A beszélgetések könyve'), amely a k o r á n a k kiemelkedő tudósai közti állítólagos viták gyűjteménye, s különféle filozófiai és metafizikai problémákkal foglalkozik. Ez a m u n k á j a a -+munázara s a j á t o s m ű f a j á b a tartozik. Összesen 103 rövid fejezetben foglalkozik a különböző t u d o m á n y o k kérdéseivel. Jáqút, aki a f e n n m a r a d t egykorú leírások h e l y e t t maga vállalkozott a r r a , hogy több száz évvel később megprób á l j o n életéről és munkásságáról esszét írni irodalmi lexikonában, frappánsan úgy jellemzi, hogy ,,az irodalmárok filozófusa és filozófusok i r o d a l m á r a " volt, vagyis két egymástól jórészt függetlenül fejlődött terület, az adab és a „régiek" (főként a görögök) filozófiájának művelője volt, ami szok a t l a n jelenség. O A Kitdb al-imtd' va'lmuánasza ('Az élvezet és a szórakozás

233

TAULE könyve', k i a d t a Ahmed a z - Z a j n és Ahmed Amin, Kairó, 1953) irodalmi, filozófiai és tudományos témáról szóló beszélgetéseket tartalmaz, melyeknek székhelye a vezír „esti szalonja" (madzslisz), ezért a könyv nem fejezetekre, hanem é j s z a k á k r a oszlik. Az al-Baszáir va'dz-dzakháir ('A belátások és kincsek könyve') szintén különböző teológiai és filozófiai kérdéssel foglalkozik. A Kitáb al-havdmil va's-savámil ('[Kutató] kérdések és átfogó [válaszok]') c., hasonló t é m á j ú m ű v é t a történész-filozófus Miszkavaihh&l (?—1030) együtt írta. F e n n m a r a d t ezenkívül n é h á n y rövid értekezése (pl. Riszáld f i ilm al-kitába, 'Értekezés az írásról'; Riszálat al-ulúm, 'Értekezés a tudományokról') is. O írod.: J á q ú t : Mudzsam alu d a b á (1907—1931); A. M. al-Haufí: Abú H a j j á n at-Tauhídí (1957); M. Bergé: Continuité et progression des études tawhldiennes modernes, de 1883 á 1965 (1975); uő: Pour un humanisme vécu: A b ü H a y y á n al-Tawhldl (1979); H. G á t j e (szerk.): Grundriss der arabischen Philologie (2. köt., 1987); M. J . L. Young és mások (szerk.): Religion Learning and Science in the c Abbasid Period (The Cambridge Hist o r y of Arabic Literature 3. köt., 1990). Iványi

Tamás

Tauler, [töraler], Johannes (Strassburg, 1300 k.—uo., 1361. jún. 16.): n é m e t misztikus hitszónok. Tehetős strassburgi polgárcsaládban született. 1315 körül lépett be a domonkos rendbe, teológiai t a n u l m á n y a i t szülővárosában végezte. Egyes feltételezések szerint Kölnben, Eckhardt mesternél is folytatott t a n u l m á n y o k a t , ám ez nem bizonyítható. A X X I I . János pápa és Bajor Lajos közötti ellenségeskedések m i a t t 1338— 1339 telén a strassburgi domonkosokkal e g y ü t t Bázelba menekült. Bázeli évei alatt többször j á r t Kölnben. E k k o r m á r híres prédikátor: főképp az „Isten b a r á t a i " társaság tagjainak és apácakolostorok lakóin a k t a r t o t t prédikációkat. 1347-ben tért vissza Strassburgba és haláláig o t t is élt. O Mindössze 80 középfelnémet nyelvű prédikáció és egy levél származik bizonyítottan tőle. Prédikációit hallgatói utólag jegyezték le. Kétséges, hogy ő írta-e az Es kumpt ein schiff geladen ('Megrakott h a j ó közeleg', é.n.) kezdetű verset. Sohasem írt összefoglaló jellegű t r a k t á t u s o k a t , így misztikus t a n í t á s á t csak beszédeiből ismerhetjük meg. Eckhart mester gondolatainak nagy részét dogmatikai szempontból t á m a d h a t a t l a n formában átvette. Misztikája spekulatív. Eckhardt mesterrel ellentétben nagy fontosságot t u l a j d o n í t o t t a hitszónoki, lel-

kipásztori tevékenységnek. Tanítását igyekezett mindig prédikációi révén hallgatóin a k átadni. O G y ű j t , kiad.: F. Vetter: Die Predigten Taulers ('Tauler prédikációi, 1910). O Magyarul: 1 vers (Rónay G y „ A n é m e t irodalom kincsesháza, 1941); 1 ért. (Mándy Stefánia, Anthologia h u m a n a , 1946); 1 vers ( R ó n a y Gy., Német költők antológiája, 1963); 1 ért. (Danczi V., Vig, 1977, 7.). O írod.: K . Grunewald: Studien zu J o h a n n e s Taulers Frömmigkeit (1930); I. Weilner: J o h a n n e s Taulers Bekehrungsweg. Die Erfahrungsrundlagen seiner Mystik (1961); G. Wrede: Unió mystica. Problem der E r f a h r u n g bei Johannes T a u l e r (1974); Danczi V.: T a u l e r (Vig, 1977, 7.); B. U. Rehe: Der Reifungsweg des inneren Menschen in der Liebe zu Gott (1989). Lőkös Péter Taunay [taunöj], Alfredo d'Escragnolle Visconde de (Rio de Janeiro, 1843. febr. 22. —uo., 1899. jan. 25.): brazil író. Festő édesa p j a a francia misszióval érkezett Brazíliába VI. János uralkodása alatt. T a u n a y fizik á t és m a t e m a t i k á t t a n u l t a Katonai Akadémián, és mint hadmérnök részt v e t t a P a r a g u a y ellen viselt háborúban. Visszatérése után t a n á r k é n t dolgozott a katonaiskolában, később politikai pályára lépett, S a n t a Catarina, m a j d Paraná szövetségi állam kormányzója volt, végül a Konzervatív P á r t színeiben képviselőséget vállalt. A köztársaság kikiáltása után visszavonult a politikai élettől. O T a u n a y sokszínű és egyenetlen életművéből magasan kiemelkedik 1872-ben megjelent Inocéncia ( ' Á r t a t lanság') c. regénye. E z a romantika és a realizmus határán született mű a brazil -+regionalismo 2. legkiválóbb alkotása. A címszereplőnő, a beszélő nevű Inocéncia tragikus szerelme idilli természeti környezetben játszódik, és jelentős szerepet k a p nak benne a realista színekkel ábrázolt m á sodlagos szereplők. Az őserdő mélyén élő sertanejók — akiket Inocéncia apja testesít meg a legtökéletesebben — szokásainak és beszédmódjának b e m u t a t á s a adja a regény igazi értékeit. T a u n a y többi irodalmi alkotása középszerű, a r o m a n t i k a városi irányz a t á t elindító J . M. Macedo műveit másolja. O Egyéb művei: A Mocidade de Trajano ( ' T r a j a n u s gyermekkora', reg., 1872); Históriás Brasileiras ('Brazil történetek', elb.ek, 1874); Estudos Críticos ('Kritikai írások', 1881); Amélia Smith (ua., d r á m a , 1886); No Declinio. Románcé Contemporáneo ('Pusztulás. Jelenkori regény', 1889); Memóriás ('Emlékezések', 1948). O írod.: A. Bezarra: 0 Visconde de Taunay. Vida e

234

TAUSE Obra (1937); P. Serpa: Visconde de T a u n a y (1952); L. Miguel-Pereira: Trés Romancistas Regionalistas (O Románcé Brasiliero, 1952). Pál Ferenc

reg., 1969). O G y ű j t , kiad.: Izbrannije proizvegyenyija ('Válogatott művei', 1—2. köt., 1983). O írod.: I. Aramilev: Na daljokoj okrainye (Oktyabr, 1951, 5.); Ny. J a novszkij: „ P e r v a j a na A n g a r e " (Zvezda, 1956, 12.); P. Nyilin: P o povodu romana F. Taurina „ A n g a r a " (Novij Mir, 1957, 1.); V. Truskin: Romani F. T a u r i n a (Lityeratumije portreti, 1961); uő: F . Ny. Taurin (Lityer a t u r n a j a Szibir, 1971).

Taunghpila Szajado (1578—1651): birmán (Burma) költő. A birmán klasszikus irodalom kiemelkedő alakja, b u d d h i s t a szerzetes volt. A kortársai körében divatos —>jadu helyett a hagyományos —>pjo versek művelője m a r a d t . 14 éves korában t ű n t ki a Buddha utolsó átváltozásáról szóló Vesszantara-dzsátakából merített Vejthandaja (1592) c. költeményével. E z t a t é m á t a 18. sz.-ban U Thun Nju, s a 19. sz.-ban Maung Nju is feldolgozta. Tudós filológusként számos k o m m e n t á r t , tikát írt az Ahduamma Pitakához. Alkotásai közül kiemelkedik az Amejdogun ('Válaszok az uralkodónak'), melyben a vallásról és az államról vallott nézeteit fejti ki. T u d o m á n y o s és irodalmi érdemei elismeréséül a Tipitaka lingava ('Szent könyvek költője') címet k a p t a . O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmes Literature (New Orient, 1961); J u . M. Oszipov: Lityeraturi I n d o k i t a j a (1980). ' Bögös László Taurin, Franc Nyikolajevics (Petrovszkoje, 1911. jan. 27.—): orosz író. Munkáscsaládból származik. K a z a n y b a n végzett ipari technikumot 1930-ban. E z u t á n mérn ö k k é n t dolgozott J a k u t s z k b a n , ahol hamarosan p á r t t i t k á r lett. 1952-től részt v e t t az irkutszki vízierőmű építkezésén. 1965 és 1970 között az orosz írószövetség titkári tisztét töltötte be. O Első irodalmi próbálkozása, K odnoj celi ('Egy cél érdekében') c. regénye 1950-ben l á t o t t napvilágot. E z t a művét nyolc évvel később Na Lenye-reke ('A Léna folyón') c. a d t á k ki ú j r a . írói hírnevét az angarai vízierőmű építéséről szóló könyvének köszönheti: Angara (reg., 1956—1958: R a d v á n y i E., ua., 1961). E sikere ösztönözte regénytrilógiájának megírására (Daleko v sztranye irkutszkoj. Szibirszkoje povesztvovanyije, 'Távol az irkutszki vidéken. Szibériai elbeszélés', 1964), melynek részei Katorzsnij zavod ('Kényszer üzem', 1963); Partyizanszkaja bogorogyica ('Partizán madonna', 1963); Gremjascsij porog ('Dörgő küszöb', 1961) — a szibériai munkásság keserves sorsát idézik fel az 1860-as évektől egy évszázadon á t . Puty k szebje ('Út magamhoz', 1966) c. ú j a b b regényét erkölcsi kérdéseknek szentelte. O í970-től a Novij Mir c. irodalmi folyóirat szerkesztőségi t a g j a k é n t tevékenykedett. O Műve még: Bajkalszkije krutije berega ('A Bajkál meredek p a r t j a i ' ,

Tauschinski [tawsinszki], Oskar J a n (Zabokruki, Galícia, 1914. jún. 8.—): osztrák író. Gyermekkorát felváltva Bécsben és Lembergben töltötte; a középiskolát Danzigban végezte. 1933-tól a bécsi kereskedelmi főiskolán t a n u l t . 1938-ban visszatért Lengyelo.-ba és 1939-ben lengyel oldalon harcolt a németek ellen. Fogságba esett, ahonnan szabadulva 1940-ben ismét Bécsbe ment; 1944-ben a Gestapo l e t a r t ó z t a t t a . 1947-ben egy konfekciós cég alkalmazta, m a j d kerámikusként, illetve kiadói lektorként dolgozott. E z t követően szabadfoglalkozású író és műfordító. 1947-től osztrák állampolgár. Elsősorban ifjúsági íróként tevékenykedik. A fiatalság számára írt és nagy tetszést a r a t o t t könyveiért ismételten részesült választott h a z á j a különböző kitüntetéseiben. Műveiben kalandos életének számos elemét dolgozta fel. Több fordítása jelent meg lengyelből. O F ő b b művei: Talmi (ua., elb., 1952); Wer ist diese Frau ('Ki ez az asszony?', reg., Madame Curie-ről, 1955); Die Liebenden sind stárker ('Akik szeretik egymást, erősebbek', reg., Berta Suttnervol, 1962); Sakrileg ('Szentségtörés', elb., 1983). O Magvarul: I nla (Német T. Gy„ R a k é t a , 1990, 37.). Mádl Antal Tausen [tauszen], Hans; Tavsen (névváltozatok); (Birkende, F y n , 1494—Ribe, 1561. nov. 11.): dán költő, műfordító, püspök, reformátor. Már fiatalon szerzetes lett, majd 1516-tól 1525-ig Koppenhágában, Rostockban, Leuvenben és Wittenbergben végezte egyetemi t a n u l m á n y a i t . Ez idő a l a t t ismerkedett meg a lutheri teológiával, amelynek 1525-ben D á n i á b a t ö r t é n t viszszatérte után élharcosa lett. A katolikus egyház kiközösítette, de I. Frigyes király személyes védelmébe vette, s mint lutheránus prédikátor először Viborgban, m a j d 1529-től K o p p e n h á g á b a n tevékenykedett. A hitújítás komoly ellenállásba ütközött, 1527-től azonban m á r hivatalosan is megosztott volt a dán egyház, 1536-ban pedig megkezdődött a katolikus püspökségek teljes felszámolása. Tausen 1542-ben lett Ribe püspöke, ahol haláláig a reformá-

235

TA UTA ció gyakorlati megvalósításán fáradozott. O A dán irodalomban is ő vezette be a katolicizmussal való leszámolást. Kiváló drámai érzéket tükröző vitairata, az Et ynkeligt Klagemaal ('Szánalmas panasz', 1528) egy német mű fordítása. 1535-ben Magdeburgban a d t a ki Mózes öt könyvének fordítását (fakszimile kiad.: 1932), majd nyári és téli részre osztott prédikációgyűjteményével — Postil ('Posztilla', 1539, fakszimile kiad.: 1934) — a lutheránus prédikátoroknak kívánt segítséget nyújtani. Új zsoltáraival és korábbiak fordításával minden bizonnyal nagyban hozzájárult egy 1553-as zsoltároskönyv kiadásához, amelynek korábban kizárólagos szerzőjeként tartották számon. Életműve mind a reformáció, mind az irodalom szempontjából maradandónak bizonyult, és az 1700-as évektől kezdve gyakran említették „a dán L u t h e r " néven. O Gyűjt, kiad.: Smaaskrifter ('Kisebb írások', 1870). O írod.: L. Schmitt: Johann Tausen oder der dánische Luther (1894); M. Christensen: Hans Tausen. Fra Birkende til Ribe (1942); P. Gamrath: Hans Tausens Salmebog (faksz.. 1944); K. E. Bugge (szerk.): Tro og tal. Studier over Hans Tausens postil (1963); J . Vellev—P. H. Hansen—A. Karker: Hans Tausen og Hans Vingaard (1986); M. Schwarz Lausten: Reformationen i Danmark (1987). Baksy Péter ta uta: japán dalműfaj. Két fő változata közül az egyik csoportba a tamai-táncok kísérődalai tartoznak. E táncokat a Heiankorban a daijökain, clZSiZ ti császárok trónra lépését követő első új termésért hálát adó vallási szertartásokon, ünnepeken, ill. a szentélyek és templomok rizstermesztéshez kapcsolódó ünnepein adták elő. A másik csoportba azok a ta uták tartoznak, amelyek a Goshirakawa császár által összeállított imayo-gyűjteményben, a Ryöjinhishoban találhatók. O A t a utákat gyakran bábosok adták elő, s így váltak Japán-szerte a helyi szentélyek szertartásainak részeivé. Már a korai időkben helyet kaptak a császári udvar szertartásaiban is. Első feljegyzésük a —• Nihonyihan található. A Muromachikortól az udvarban a tamai-táncok előadásának szokása megszűnt, de 1787-ben hagyományát felújították. O Olykor a —*•taue utát is így nevezik, ez azonban nem szertartási, hanem —>munkadal. O (—>japán irodalmi formák, szertartásdal) O írod,.: Iwanami Shoten: Nihon kotenbungaku daijiten (1986). Varrók Ilona tautacizmus (görög tauto 'ugyanaz'): hasonló hangzású szavak, hangcsoportok kel-

lemetlen hatású egymásutánja. Egyik típusában hasonló hangcsoportok különböző jelentésű szavakban ismétlődnek; máskor nehezen kimondható mássalhangzó-torlódás okozza a kellemetlen hatást. Főként nyelvgyötrő mondókákban szerepel, pl.: J o b b egy lúdnyak öt t y ú k n y a k n á l .

O (-»kakofónia) O írod.: Vargha B.: Játszszunk a szóval! (1972). Martinkó András tautogramma (görög t a u t o 'ugyanaz' + gramma 'betű'); pangrammatikus: olyan irodalmi mű — többnyire költemény —, melynek minden vagy legtöbb szava ugyanazzal a betűvel kezdődik, s így a szöveg végig alliterál. A betűszimbolika (—• szimbolika) egyik megnyilvánulásaként az i. e. 3. sz.-tól ismert, főként az ókor végi és a középkori költészetben, később a francia -+retorikusoknál, a német —• Pegnesischer Blumenorden költőinél gyakori. A modern korban a —•szimbolizmus, imazsinizmus, az olasz ermetismo (—• hermetizmus) és az -*•absztrakt költészet egyes képviselőinél bukkant fel. O Sajátos, nem alliteráló válfaja az —>eszperente, ellentéte pedig a bizonyos betűket mellőző leipogrammatikus (->szimbolika). O (->alliteráció) Kovács Endre tautológia (görög t a u t o 'ugyanaz' és logosz 'beszéd' elemekből): 1. ugyanannak a fogalomnak, mondanivalónak vagy nyelvi viszonynak fölöslegesen több különböző szóval vagy mondattal való kifejezése, jelölése. Ha sajátos stilisztikai cél nélkül (nem gúnyból, nem nyelvi jellemzés végett stb.), hanem pusztán -»•pongyolaságból történik, durva stílushiba. A —>szóhalmozástól abban különbözik, hogy az egymást követő rokon értelmű szavak (-*•szinonima) sem tartalmilag, sem hangulatilag nem gazdagítják a közlést. Ez az eset többek között akkor, ha két olyan formaszót — például kötőszót - használ egymás után a beszélő, amelyek közül az egyik is maradéktalanul ellátja azt a mondattani funkciót, amelyre alkalmazzák; például: ,,de azonban". Egy másik jellegzetes típusa olyan hangulati szinonimák vagy olyan azonos jelentésű tagmondatok összekapcsolása, amelyek valójában nem felelnek meg a kapcsolatos mellérendelés azon követelményének, hogy a kapcsolt tag vagy újabb mozzanattal, részlettel egészítse ki, vagy fokozza az előzményben foglaltakat. Kiegészítő kapcsolás például ez: „állt és v á r t " , fokozó például ez: „szeretem, imádom"; tautológia azonban ez: „él-

236

TAUTU jen a hon és a h a z a " . H a a szófölösleg csak látszólagos, ha az ugyanarra a fogalomra t ö b b különböző szóval való utalásnak bizonyos nyomósítás vagy kiemelés a célja, tautológia helyett a klasszikus retorika az eandem rem dicere, a magyar szakirodalom a —•pleonazmus megjelölést használja. O 2. olyan hibás meghatározás, amelyben magának a meghatározandó fogalomnak a neve is előfordul. Mint ilyen az idem per idem ('ugyanazt ugyanazzal' ti. bizonyítani vagy meghatározni) egyik f o r m á j a . O (-+adjekció) 0. Nagy Gábor Tautovié [tautovity], Radojica (Belgrád, 1923. nov. 23.—): szerb esszéíró, irodalmár, kritikus, fordító. Belgrádban végezte jogi t a n u l m á n y a i t . Egy ideig sajtóreferensként dolgozott, m a j d különböző vállalatoknál hivatalnokoskodott. Tautovié a marxista elméleti-esztétikai alapokon álló kritikusok egyik legaktívabb és legtermékenyebb képviselője. Hefestov óekic ili modernost Marksovog klasicizma ('Héphaisztosz kalapácsa avagy Marx klasszicizmusának modernsége') c. esszéjében kifejlett nézeteit következetesen alkalmazza a kortárs irodalmat és annak hőseit elemző kritikai írásaiban. írásait a képszerű kifejtésmód és analitikus éleslátás jellemzi. Estetika Stradije ('A Stradija esztétikája', 1965) c. esszéjében a századelő szatirikus szerb hetilapját elemezte. Hefest u svemiru ('Héphaisztosz a világűrben', 1973) c. kötetében t a n u l m á n y o k a t közölt a tudományos-fantasztikus irodalomról. O Egvéb fő művei: Cin ('A tény', kritikák, 1967); Ne ('Nem', kritikák, 1974); Od Svetozara Markovira do Majakovskog ('Svetozar Markoviétól Majakovszkijig', esszé, 1976). Lukács István Táutu [tötttuj, Nicolae (Cisláu. 1920. nov. 24.—Bukarest, 1972. júl. 17.): román költő, író, publicista. Marosvásárhelyen, Csernovciben és Bukarestben j á r t katonai középiskolába. Részt v e t t a 2. világháborúban. A katonai pályán ezredesi r a n g o t szerzett. A háborút követően a Viata militará c. folyóirat főszerkesztője volt. O Első költeménye a Freamátul literar c. lapban, 1936-ban jelent meg. Önálló verseskönyve Táceri peste apa vie ('Hallgatás az öröklétről', 1939) c. l á t o t t napvilágot. Valamennyi műfajjal próbálkozott, életműve t ö b b mint negyven kötetből áll. Szocialista elkötelezettsége azonban r á n y o m t a bélyegét alkotásainak esztétikai értékére. 1949 és 1965 között versben énekelte meg Lenint (Slávim pe Vladimír Ilici, 'Vlagyimir Iljicset dicsőítjük', 1950), ill. a „nagyszerű szocia-

lista építés hőseit" (In cadenta anilor ce vin, 'Az eljövendő évek r i t m u s á b a n ' , 1949; Inscriptii, 'Feliratok', 1955; Rapsodia romána, 'A r o m á n rapszódia', 1960). Később fíalada comunistului fára nume ("Ballada az ismeretlen kommunistáról', 1971) c. kötetében vallott „mély" elkötelezettségéről. 1953-ban a román k a t o n á k nyugati fronton v é g r e h a j t o t t hőstetteit dicsőítő Stínca de pe Tatra ('Szikla a T á t r á n ' ) c. verseskötetéért m e g k a p t a az Állami-díjat. Ugyancsak háborús t é m á t örökített meg Míndrie ('Büszkeség', 1954); Carnet de cazarmá ('Kaszárnyanapló', 1962); Cantata eroicá ('Hősöknek szóló ünnepi költemény', 1962) c. g y ű j teményeiben. 1965-ben a d t a ki Portrét interior ('Lélekportré') c. k ö n y v é t , melyben — s z a k í t v a a harcos szocialista lírával — a költői meditáció igaz értékeit fogalmazta meg. O Történelmi és k a t o n a i témájú regények szerzője is volt: Carnetul soldatului Tilicá ('Tilicá sorkatona naplója', 1948); Doi frati, doi erői ('Két testvér, két hős', 1949). Cátálina. Adevaratá viata a Ecaterinei Teodoroiu ('Katalin. Eeaterina Teodoroiu igazi élete', reg., 1959) c. művében az 1917-ben a németek ellen vívott oitozi csat á b a n hősi halált halt alhadnagylány történelmi p é l d á j á t állította kortársai elé. E könyvét 1962-ben ismét kiadták Fata cu arma ('A fegyveres lány') c. Ugyanerről a hősnőről Eeaterina Teodoroiu (1957) c. d r á m á j á b a n is megemlékezett. Baiatul si luna ('A fiú és a hold', 1965) c. regénye a 2. világháborúról szól. 1966-ban látott napvilágot Implinire ('Kiteljesedés') c. regénytrilógiája (Fata din inima tárii, A z ország belsejéből való lány'; La capátul noptii, ' H a j n a l b a n ' ; Sub Arcul de Triumf, 'A Diadalív a l a t t ' ) . O Színdarabjai közül kiemelkedik Furtuni de primávará ('Tavaszi viharok', 1954) és Puterea jurámíntului ('Az eskütétel hatalma', 1955) c. alkotása. O Szatirikus írásait tartalmazza két anekdotag y ű j t e m é n y e : Cínd zímbesc seriitorii §i artistii ('Amikor az írók és művészek nevetnek', 1967); Intoarcerea argonautilor ('Az a r g o n a u t á k visszatérése', 1970). Emellett számos aktuálpolitikai cikket közölt. O E g y é b fő művei: Si s-au íntors pádurile inapoi ('Es az erdők visszatértek', versek,

237

1950); De la inima la inimá ('Lélektől lélekig', versek, 1957); Itinerar liric: George Enescu ('Lírai útirajz: George Enescu', 1961); Vox Maris (versek, 1968)\ Enigmatica Solveig ('A titokzatos Solveig', reg., 1969); Hai sá rídem impreuná ('Nevessünk e g y ü t t ' , karcolatok, 1971); Secretul documentului ,,X" ('Az „ X " d o k u m e n t u m t i t ka', reg., 1972); Misiunea cápitanului Dan

TAVAN ('Dan k a p i t á n y küldetése', reg., 1972). O Magyarul: 1—1 vers (Halász Anna. Romániai Magyar Szó, 1952, 1512., 1550.); 2 vers (Franyó Z., Barangolás. K o r t á r s román költők, 1965); 1 vers (Szemlér F., Változott egekben, 1969); 3 vers (Veress Z., Korunk, 1985, 3.). O írod.: A. Martin: Poeti contemporani (1. köt., 1967); S ü t ő A.: Nicolae Táutu emlékére (Igaz Szó, 1972, 7.); Fodor S.: Meghalt egy b a r á t u n k (Utunk, 1972, 25.); I. R o t a r u : 0 istorie a literaturii románé (1987). Sz. Farkas Jenő Tavan, Alphonse (Cháteauneuf-de-Gadagne, 1833—uo., 1905): oecitan (provanszál) költő, író. Földműves, katona, majd vasúti a l k a l m a z o t t volt. A provanszál költészet 19. sz.-i reneszánszának, a ->Félibrige mozgalmának egyetlen népi származású alapító t a g j a , az avignoni költői iskola követője. Műveit szülőföldjének és anyanyelvének szeretete, a néphez való kötődés érzése h a t o t t a át. Első jelentősebb műve a Li Masc (francia: Les Sorciers, 'Boszorkánymesterek', 1864) c. vígjáték, amelyet szülőfaluja fiataljaival a d t a k elő. O A Félibrige mozgalmához élete végéig hű maradt, a konfliktusokban, művészeti vitákban nem v e t t részt, igaz, nem is tartozott a csoportosulás meghatározó tehetségei közé. Versei könnyedek, ám kevéssé igényesek, inkább h a n g j u k alázatos szerénysége megkapó. O F ő b b művei még: Amour e Plour (francia: Amour et Pleurs, 'Szerelem és könnyek', költ.-ek, 1876); Vivo vidanto (francia: La Vie de chaque jour, 'Mindennapi élet', költ.-ek, 1900); La Féte du cinquantenaire de la fondation du Félibrige (franciául, 'A Félibrige alapításának 50 éves évfordulója', esszé, 1904). O írod.: J . Salvat: Le Félibrige (1950). Jancsó Júlia Tavan, Édouard"(Genf, 1842—uo., 1919. aug. 5.): svájci francia költő. Tanulmányainak elvégzése után szülővárosában lett gimnáziumi latintanár. Irodalmi ízlése részben a klasszicista hagyományok, részben a parnasszista törekvések felé vonzotta. Annak a századfordulós svájci francia irodalmi nemzedéknek a t a g j a , amely új célokat t ű z ö t t ki, igényes művészi kifejezéssel, a stílus megújításával a k a r t levetkőzni m i n d e n f a j t a provincializmust. Tavan nem volt modernista, nem is egyenletesen magas színvonalú, a fiatalabb költők mégis mesterüknek tekintették az alkotás elkötelezett eszményének és formai gazdagságának köszönhetően. Különösen a rímelés mesteri változatossága h a t o t t a kortársakra és u t ó d o k r a . Témáit szívesen me-

r í t e t t e az ókori kultúrákból. Legjobbnak t a r t o t t kötetében: La Couped'onyx ('Onyxserleg', 1903) mintegy ötven szonettben jelenítette meg a víz arcait. O E g y é b fő művei: Fleurs de réve ('Alomvirágok', versek, 1889); Fantaisie occultiste ('Okkultista képzelet', próza és versek, 1900); Automnales ('Őszikék', versek, 1902); Myrtes d'antan ( ' H a j d a n i mirtuszok', versek, 1918). Jancsó Júlia Tavares [töváres], Eugénio de Paulo ( Brava, Zöld-foki-szigetek, 1867. máj. 11.—uo., 1930. jan. 6.): kreol és portugál nyelven alkotó zöld-foki-szigeteki esszéista, hivatalnok. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, a t o v á b b i a k b a n autodidakta volt. A m ú l t század végén az USA-ban t ö l t ö t t néh á n y évet, ahol egy újságnál dolgozott. Fő m ű f a j a a szerelmi líra; költeményeit t u d a t o s a n énekelhető, zenei kísérettel e l ő a d h a t ó f o r m á b a n írta. Verseinek témája: az igaz szerelem, az édes emlékek szomorúsága, az elválás fájdalma, a honvágy. H a z á j á b a n m i n d a kreol, mind a portugál nyelvű irodalom úttörője. Esszéiben a morna népi t á n c - és d a l k u l t ú r á t elemzi. O Művei: Fadinhos (ua., versek, 1896); Em viagem ( ' Ű t o n ' , mesék, 1907); A peconha ('A méregről', dráma, 1914); Manijas (ua., költ,, é.n.); Mai de amor: coroa de spinhos ('Szerelmi bánat: töviskorona', reg., 1916); Amor que salva. Santificacáo do beijo ('Megváltó szerelem. A csók megszentelése', reg., 1916); Os cossacos ('A kozákok', költ.-ek, 1918); Mornas: Cantigas crioulas ('Mornák: kreol dalok', 1932); A morna epovo de Cabo Verde ('A Zöld-foki-szigetek morna táncairól és dalairól', esszé, 1932). O írod.: N. A r a u j o : A S t u d y of Cape Verde L i t e r a t u r e (1966); A. Gérard (szerk.): European Lang u a g e Writing in Sub-Saharan Africa (1986); M. Ferreira: 50 poetas africanos (1986). Tavares de Aranda [töváres dö örándö], Maria de la Salette (Lourenco Márques, ma: M a p u t o , Mozambik, 1922. jan. 31.—): port u g á l költőnő, esztéta. T a n u l m á n y a i t a lisszaboni egyetemen végezte, filozófiatört é n e t b ő l szerzett diplomát. A h a t v a n a s években csatlakozott a -*happening mozgalomhoz, 1965-ben a portugál ->neoavantgarde kísérletek b e m u t a t á s á t szolgáló Visop o e m a s c. kiállítás közreműködője volt. O F ő b b művei: Aproximacáo do Pensamento Concreto de Gábriel Marcél ('Gábriel Marcel k o n k r é t gondolkodásának vizsgálata', tan., 1948); Espelho Cego ('Vak tükör', költ.-ek, 1957); Concerto em Mi Maior para Clarinete

238

TAVCA e fíateria ('E-dúr koncert klarinétra és ütőhangszerekre', költ.-ek, 1961); Quadrada ('Négyszögletes', költ.-ek, 1967); Lex Icon ('Lex I k o n ' , költ.-ek, 1971). Szilágyi Ágnes Judit Tavaststjerna [tavasztserna], Kari August (Annila, Mikkeli köz., 1860. m á j . 13.—Pori, 1898. márc. 20.): finno.-i svéd költő, író. Noha j ó m ó d ú családból származott, életének egyik meghatározó tényezője mégis a gyökértelenség volt, amihez hozzájárult anyja korai halála is. Helsinkiben építészeti t a n u l m á n y o k a t végzett. 1892-től 1895-ig külföldön tartózkodott. Berlinben rövid időre csatlakozott A. Strindberg és művészbarátai társaságához. Ismeretségi köréhez t a r t o z t a k még többek között B. Bjornson, J . Lie, G. Brandes és H. Bang. 1895-től haláláig napilapszerkesztő volt, először Hangöben, m a j d Poriban. O Az 1880-as évek finno.-i svéd realizmusának első jelentős képviselője. Első verseskötete, För morgonbris ('A reggeli szél előtt', 1883), m á r jelzi a szakítást J . L. Runeberg és Z. Topelius idealizmusával. 1886-os Barndomsvanner ('Gyermekkori b a r á t o k ' ) c. regényében a gyermekkori álmok szembesülnek a rideg valósággal. Legjobb novelláiból n y ú j t a n a k ízelítőt többek között I förbindelser ('Kapcsolatok', 1888) és Unga ár ( ' F i a t a l évek', 1892) c. kötetei. A századvégi s k a n d i n á v realizmus egyik legf o n t o s a b b műve Hárda tider ('Zord idők', 1891) c. regénye, melyben megrázó hitelességgel festett képet az 1867— 1868-as éhínség borzalmairól, s a szenvedő tömegek és az arisztokrácia életvitele közötti ellentétről. A regény először Svédo.-ban és Dániában nyert teljes elismerést, míg a finn kritika távolságtartó m a r a d t . Fontos m ű v e / förbund med döden ('Szövetségben a halállal', 1893) c. elbeszélése, amelyben egy meghasonlott, beteg lélek aprólékos rajzát n y ú j t j a . A honi kritika reagálása hozzájárult az író hosszú külföldi útjához, s hazatérése utáni pesszimista alaphangulatú regényének megírásához: En patriot utan fosterland ('Egy haza nélküli hazafi', 1896). Depresszió és dacos ellenérzés h a t j a át Dikter ('Költemények', 1896) c. kötetét is. Laureatus ('A babérral koszorúzott', 1897) c. lírai eposzában egy költőzseni tragikus p o r t r é j á t festette meg, melyben önironikus utalások is fellelhetők. Gyermekkori emlékei elevenednek meg utolsó, Lille Kari ('Kis Kari', 1897) c. regényében. Posztumusz jelent meg a h á t r a h a gyott verseiből és prózai írásaiból készült válogatás, Efter kvallsbrisen ('Az esti szél

u t á n ' , 1899) c. Elsősorban műveinek tematikai változatossága és intellektuális értékei alapján, T a v a s t s t j e r n a a 19. sz. végi finno.-i svéd irodalom nemzetközileg legelismertebb képviselője volt. O Egyéb fő művei: Nya vers ('Új versek', 1885); En inföding ('Egy bennszülött', elb., 1887); Kvinnoregemente ('Nőuralom', reg., 1894); Kapten Tárnberg ('Tárnberg k a p i t á n y ' , nlák, 1894). O G y ű j t . kiad. Samlade skrifter I—X ('Összegyűjtött írások, I — X ' , 1924). O Magyarul: 1 elb. (n.n., Képes Családi Lapok, 1894, 613.); 1 elb. (n.n., Idegen világ, anto., 1897); 1 elb. (n.n., Észak hónából, anto., 1898); 1 elb. (n.n., Pesti Napló, 1909, 289.); A titokzatos hajó (reg., n.n., Ú j Idők, 1916, 22.). O írod.: W. Söderhjelm: Kari August T a v a s t s t j e r n a (1900); E. Kihlman: Kari August T a v a s t s t j e r n a s diktning (1926); P. 0 . Barck: Ansikten och möten (1927); E. Ekelund: T a v a s t s t j e r n a och hans diktning (1950); B. Ahlfors: Dagbok med T a v a s t s t j e r n a (Författare om forfattare, 1981). Baksy Péter Tavcar [tattcsar], Ivan; Emil Leon (írói álnév); (Poljane, Skofja L o k a mellett, 1851. aug. 2 9 — L j u b l j a n a , 1923. febr. 16.): szlovén író, újságíró, politikus. Szegényparaszti családból származott, de 1877-ben jogi diplomát szerzett a bécsi egyetemen. L j u b l j a n á b a n , K r a n j b a n volt ügyvédjelölt, m a j d Triesztben, végül 1884-ben Ljubljanában önálló ügyvéd. Évekig t a r t o m á n y i és parlamenti képviselő, L j u b l j a n a alpolgármestere, 1911 és 1921 között pedig polgármestere. Számos banknak, társadalmikulturális intézménynek és szervezetnek volt elnöke vagy vezetőségi t a g j a . Részt vett a Ljubljanski zvon és a Slovan c. folyóiratok kiadásában, hosszú ideig volt a radikális-liberális Nemzeti H a l a d ó P á r t elnöke. O Már diákkorában megjelentek írásai, először iskolai újságokban, m a j d a Slovenski Glasnik, később a Slovenski Narod c. lapban publikált. Újságíróként szatirikus vitacikkekben és kritikákban szállt szembe a szlovén kulturális élet számos jelenségével és személyiségével. Aktív résztvevője volt a szlovén színházi életnek: nemcsak színházi kritikáival és a szlovén drámai társulatban végzett m u n k á j á v a l t á m o g a t t a azt, hanem városi tisztviselőként is. í r t verseket, karcolatokat, novellákat, regényeket. Tavcar kiemelkedő elbeszélő, aki romantikus és költői realista írásaiban a szülőföld szépségét jelenítette meg. Dinamikus stílusában az érzelem és az alkotó képzelet erőteljes iróniával és realista szemlélettel keveredik. Első prózai műveiben a

239

TAVCA német r o m a n t i k u s költészet hatása alatt ábrázolta a régmúlt idők történeteit. Med gorami ('Hegyek között', 1876—1888) gyűjtőcímen ismertté vált karcolataiban érettebb, realista élet- és társadalomszemlélettel rajzolta meg a szülőföldjén élő emberek sorsát. Vita vitae meae (latin cím, 'Eletem élete', 1883), Grajski pisar ('Uradalmi írnok', 1889), és V Zali ('Zalában', 1894) c. novellaciklusának a 16—17. sz. fordulójának vallásháborúiról szóló, költői részletekben bővelkedő elbeszéléseiben szabadságvágytól és hazaszeretettől fűtött, erős jellemű embereket formált. 4000 (1891) c. szatirikusutópisztikus regényében, az 1880-as években a liberalizmust és a szabadgondolkodást egyre erőteljesebben t á m a d ó katolikus egyház képviselőit gúnyolta. Izza kongresa ('A kongresszus után', 1905—1908) c. regényében a Szentszövetség uralkodóinak 182l-es ljubljanai találkozóját dolgozta fel, bemut a t t a a város társadalmának életét, és számos aktuálpolitikai utalásában nem titkolta antifeudális, antiklerikális és köztársasági érzelmeit. Elete vége felé alkotta meg két legjelentősebb művét. Cvetje v jeseni ('Őszi virágok', 1917) c. kisregényének t é m á j a egy idős ügyvéd-író fiatal unokahúga iránt érzett tragédiába forduló szerelme, háttérben a falusi élet és a szlovén t á j plasztikus ábrázolásával. Az írásból 1972-ben M. Klopóió rendezésében jugoszláv film készült. Visoska krónika (reg., 1919: Herceg J., Viszokói krónika, 1960) c. műve a 17. sz. második felének paraszttársadalmáról festett monumentális, epikus kép, régies nyelvezettel megírt, balladai hangvételű írás. O Egyéb fő művei: Ivan Slavelj (ua., reg., 1876); Ótok in Struga ('Sziget és folyómeder', reg., 1881); Janez Solnce (ua., elb., 1885—1886). O Magyarul még: 1 részi. (Tóth F., A szlovén irodalom kistükre, anto., 1973). O Kiad.: Povesti (1 —5. köt., 1896—1902); Zbrani spisi (1—6. köt., 1921—1932); Zbrano delo (1—8. köt., 1951—1959); Izbranodelo (1—3. köt., 1968). O Írod.: M. Borsnik: Ivan T a v c a r (Obzornik, 1951); F. Bernik: E r o t i k a v nekaterih Tavcarjevih proznih delih (Slavisticna revija, 1974); D. Rupel: I v a n T a v c a r in I v a n Cankar, s k r a j n a meja in prelom (I). Rupel: Svobodne besede od Preserna do Cankar ja, 1976). Stanko Janez Tavcar [tawcsar], Josip (Dutovlje, 1920. júl. 31.—Trieszt, 1989. nov. 27.): szlovén drámaíró, kritikus, esszéíró, publicista. Velencében és Nápolyban t a n u l t germanisztikát. 1942-től az olasz, m a j d az angol hadseregben szolgált. 1945 és 1948 között Koperben, u t á n a 1988-ig Triesztben volt közép240

iskolai t a n á r . Emellett 1960-tól a trieszti szlovén színházban művészeti vezetőként, d r a m a t u r g k é n t , majd az igazgatótanács elnökeként dolgozott. Kezdetben olasz nyelvű d r á m á k k a l és novellákkal jelentkezett, 1948-ban kezdett szlovénül publikálni. Először rövid p r ó z á k a t is írt, később csak drám á k a t — amelyeket a trieszti szlovén színház m u t a t o t t be — és rádiójátékokat. Legsikeresebb műveit 1957 és 1976 között írta. Legjobb d r á m á i t : Prihodnjo nedeljo ('A következő v a s á r n a p ' , 1957), Pekel je vendar pekel ('A pokol az mégiscsak pokol', 1959), Igorju ugaja Bach ( Igor kedveli Bachot') 1976-ban megjelentették az Utvare ('Hiú remények') c. kötetben. O Drámáinak központi szereplői olyan emberek, akik konfliktusba kerültek a modern élettel. A szerző a modern, technicizált világot tragédiaként éli meg, és nosztalgiát érez a klasszikus korok teljes emberi személyiségei iránt. í r t farsákat, tragédiákat, komédiákat, groteszket, melyekben gyakran bizarr és fantasztikus motívumok v a n n a k . Elkerülte a határon túli szlovén írókra jellemző nemzeti problémát. Szívesen használt fel hatásos és szentimentális t é m á k a t . Kritikusként, publicistaként közvetítő szerepet vállalt az olasz és a szlovén kultúra között. O írod.: J . Koruza: Slovenska knjizevnost 1945— 1965 (1967). ' Mladen Paviéic Taveirós [tövijros], Paio Soares de; Soares Paiva (névváltozatok); (?—?, 12—13. sz.): portugál költő. A költészet terén is kitűnő Velho család leszármazottja. Az ibér filológia egyetért abban, hogy a legrégibb portugál vers szerzőjét tisztelhetjük benne, bár híres ,,garvaia-dalát" hol a 12. sz. végére, hol 1206-ra datálja. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy ezáltal Taveirós egyben a legrégibb portugál nyelvemlék alkotója is lehet. Az I. Sancho király kedveséhez írt híres dalon kívül 10 udvari stílusú szerelmes vers és három népies hangú -+cantiga de amigo ismert még tollából. A -^Cancioneiro da Vaticana gyűjteményében szereplő Paio Soarest amúgy minden bizonnyal azonosíthatjuk azzal a Taveiróssal, aki a -* Cancioneiro da Ajuda és a —•Cancioneiro da Biblioteca Nációnál elnevezésű kéziratos daloskönyvekben szerepel. O Művei megtalálhatók az 0 Cancioneiro Portugués de Biblioteca Vaticana ('A Vatikáni K ö n y v t á r Portugál Daloskönyve', 1878), a Cancioneiro da Ajuda ('Ajuda-Daloskönyv', 1904) c. válogatásokban és t ö b b más gyűjteményben is. O írod.: A. J . da Costa Pimpáo: História da L i t e r a t u r a Portuguesa. I d a d e Média (1959). Rákóczi István

TAVIA Tavei [teivl], Ronald (Brooklyn, 1941. m á j . 17.—): amerikai (USA) író. Volt A. Warhol forgatókönyvírója, színházi és filmrendező, színész és egyetemi tanár. í r t regényt (Street of Stairs, 'Lépcsők u t c á j a ' , 1968) és rádiójátékot (My Foetus Lived on Amboy Street, 'Magzatom az Amboy utcában lakott', 1979) is. de a színház és a film világában vált híressé, a modern amerikai színjátszást olyannyira jellemző travesztia műfajával. Az általa kitalált „nevetséges színház" fogalma kegyetlen abszurditás és elvont szatíra f o r m á j á b a n bukkan fel filmjeiben is. O Főbb művei: Christina's World ('Krisztina világa', d r á m a , 1963); Harlot ('Ringyó', filmforgatókönyv, 1964); Philipp's Screen Test ('Phillip szűrővizsgálata', filmforgatókönyv, 1965); Hedy or The 14Year-Old Girl ('Hedy, avagy a 14 esztendős lány', filmforgatókönyv, 1966); The Life of Lady Godiva ('Lady Godiva élete', dráma, 1966); Gorilla Queen ('Gorilla királynő', dráma, 1967); Cleobis and Bitó ('Cleobis és Bito', oratórium, 1968); Bigfoot and Other Plays ('Nagyláb és más darabok', d r á m á k , 1973); Gazelle Boy ('Gazellafiú', d r á m a , 1977); Notorious Harik Will Kill the Popé ('Megrögzött Harik meg a k a r j a ölni a páp á t ' , d r á m a , 1986). O írod.: P. Michelson: The P o p Scene (Tri-Quarterly, 1966, 6.); D. ísaac: Ronald Tavel: Ridiculous Playwright (Drama Review, 1968, tavasz). Somogyi György Tavel [tável], Rudolf von (Bern, 1866. dec. 21. -uo., 1934. okt. 18.): svájci német író, újságíró. Németo.-ban, Lausanneban, Lipcsében és Heidelbergben hallgatott jogot és államigazgatást. A Bemer Tageblatt c. lap berlini tudósítója, m a j d 1915-ig szerkesztője volt. Közben egy biztosítótársaságnál igazgatósági t i t k á r k é n t m ű k ö d ö t t . Bernben városi tanácsnok lett. Részt vett egy hadifoglyokról gondoskodó csoport m u n k á j á b a n és más szociális szervezetek tevékenységében is. O Első irodalmi sikerét Ja gall, so geit's ('Igen, persze, így megy ez') c. prózai művével a r a t t a 190l-ben. É műve is, akárcsak számos későbbi d r á m á j a és elbeszélése berni tájnyelven íródott . Munkássága a nyelvjárás-irodalom egyik késői csúcspontja. Műveiben zárt arisztokrata világot m u t a t be, amelyet a paraszti és polgári világhoz csak laza szálak fűznek. Starn vo Buebebarg ('Buebebárg csillaga', 1907) és Frondeur ( ' P á r t ü t ő ' , 1929) c. regényeinek hősei keserű tapasztalatok u t á n térnek vissza eredeti társadalmi helyzetük keretei közé. O További művei: Das Ende meines Schülerlebens ('Iskolaéletem vége', íü

241

1890 k.); Major Davel ('Davel őrnagy', dráma, 1892); Der Twingherrenstreit ('A Twingherren-viszály', dráma. 1899); Ring i der Chetti ('Gyűrű a Chettiben', reg., 1931); Simeon und Eisi ('Simeon és Eisi', reg., 1931). O írod.: H. Marti: Rudolf v o n Tavel. Leben und Werk (1955). Hársch Ildikó Tavernier [távernyie], J e a n - B a p t i s t e (Párizs, 1605—Moszkva, 1689): francia utazó, útleírások szerzője. Apja antwerpeni térképkereskedő volt, boltja és látogatóinak beszélgetései keltették fel Tavernierben az érdeklődést a távoli t á j a k iránt. Huszonkét éves korára már b e j á r t a E u r ó p a legtöbb országát, s mindegyiknek a nyelvét is beszélte. Útirajzainak előszavában beszámolt arról, hogy négy és fél évig Esterházy Miklós nádor szolgálatában állt. 1636ban bejárta Perzsiát, s hogy kiadásait ellensúlyozza, drágaköveket vásárolt, amelyeket nagy haszonnal adott el Franciao.ban. A sikeren felbuzdulva további út jait is drágakő-kereskedéssel kötötte egybe, s jelentős vagyonra t e t t szert. H a t o d i k indiai útjának z s á k m á n y á t maga X I V . Lajos vette meg, s a kereskedelemnek t e t t szolgálataiért nemességet adományozott neki. Tavernier m a g á n p a l o t á t vásárolt Párizsban, s egy bárói birtokot Svájcban (Aubonne). de hamarosan m i n d k e t t ő t el kellett adnia, mert unokaöccse, akire egy üzleti tranzakcióját bízta, tönkretette. Miután a brandenburgi választófejedelem megbízta az indiai kereskedelmi társaság igazgatásával, hajlott kora ellenére ismét ú t n a k indult India felé. Útközben érte a halál, Moszkvában temették el. O Fő műve, a Voyages en Turquie, en Per se et aux Indes ('Utazások Törökországban, Perzsiában és I n d i á b a n ' , útleírások, 1678) hét kiadást is megért, s lefordították angol, német és holland nyelvre. Igaz, hogy többet beszél kereskedelemről és gyémántbányákról, m i n t filozófiáról, a m i t Voltaire szemére is vetett, útirajzai a z o n b a n számos érdekes, másutt nem olvasható részletet t a r t a l m a z n a k Kelet szokásairól, s részük van a b b a n , hogy Perzsia d i v a t b a j ö t t az irodalomban. O írod,: Ch. J o r e t : J.-B. Tavernier (1886). Csűrös Klára tavgi-szamojéd irodalom: irodalom és irodalmi formák

->nganaszan

Taviani [táviánij, Paolo Emilio (Genova, 1912. nov. 6.—): olasz politikus, közgazdász, történész, egyetemi t a n á r . Filozófiai, jogi és társadalomtudományi diplomákkal

TAVII rendelkezik. T ö b b t u d o m á n y o s és politikai írás szerzője, olasz napilapok és folyóiratok munkatársa. A közgazdaságtan professzora a genovai egyetemen. A 2. világháború végén a nemzeti felszabadító bizottság liguriai megalapítója. A Schuman-terv megkötésére alakult munkabizottság elnöke. 1944 októberétől a liguriai Kereszténydem o k r a t a P á r t t a r t o m á n y i t i t k á r a , 1946 októberétől 1949 áprilisáig ugyene p á r t országos másodtitkára, m a j d 1949—50-ben annak főtitkára. 1950-től a Civitas c. politikai folyóirat főszerkesztője. 1950 júniusától 1951 áprilisáig az európai védelmi közösség olaszo.-i delegációjának elnöke. 1951 júliusától 1953 júliusáig a külügyminisztérium államtitkára a De Gasperi-kormány VII. kabinetjében. 1953 augusztusában honvédelmi miniszter. 1960-ban kincstárügyi miniszter. O A politikai élettől visszavonulva Kolumbusz utazásainak k u t a t á s á val foglalkozik. A sok évszázados legendák a t megcáfolva, az Újvilágot felfedező expedíciók által b e j á r t helyeket felkeresve, páratlanul újszerű és izgalmas könyveket alkotott. 1992-ben Mo.-on is előadás-sorozatot t a r t o t t Amerika felfedezéséről. O F ő b b művei: Problemi economici nei riformatori sociali del Risorgimento italiano ('Az olasz Risorgimento szociális reformereinél felmerülő gazdasági problémák', 1941); La teória del profitto nella scuola smithiana ('A profit elmélete Smith iskolájában', 1941); Prospettive sociali ('Társadalmi perspektívák', 1945); La proprietá ('A t u l a j d o n ' , 1945); Utilitá, economia e morale .('Hasznosság, gazdaság és erkölcs', 1946); 11 piano Schuman ('A Schuman-terv', 1953); Solidarietá atlantica e Comunitá Europea ('Atlanti szolidaritás és az Európai Közösség', 1954); Saggi sulla Democrazia Cristiana ('Tanulmányok a Kereszténydemokrata Pártról', 1960); Cristoforo Colombo, la genesi della grandé scoperta ('Kolumbusz Kristóf, a nagv felfedezés eredete', 1980); I viaggi di Colombo (1990: 1 részlet, T ó t h É v a , Kolumbusszal Amerikába 1492, 1992). O Magyarul még: 1 interjú (uő, Vig, 1992, 9.). O írod,.: Voigt V.: Tavianival Kolumbusz nyomában (Könyvvilág, 1992, 6.).

angol költő 1797 után i t t telepedett le, tiltakozásul az ipari forradalom ellen (ugyanakkor azonban elfordultak a francia forradalomtól is, melynek eszméiért kezdetben lelkesedtek). O Az elnevezést gúnynévként az Edinburgh Review kritikusa, F. Jeffrey honosította meg, aki a lap hasábjain 1802 októberétől húsz éven á t t á m a d t a a három költőt. Byron is lekicsinylő értelemben nevezte ő k e t ,,Lakers"-nek. O A megjelölést később általánosan elfogadták, bár nem jelez szorosabb összetartozást: a három költőt csak a romantikus i r á n y z a t kapcsolta össze, R . Southey nem o s z t o t t a Wordsworth és Coleridge költészetelméleti nézeteit. O A 19. sz. elején a t á j szépsége t ö b b más írót is ide v o n z o t t : Th. de Quincey, J . Ruskin, majd Shelley és Keats is meglátogatta e bájos vidéket. O írod.: H . D. Rawnsley: Literary Associations of the English Lakes (1894); N. Nicholson: The L a k e r s (1955). Takács

Valéria

tavíl; tawi1 ( ' h o s s z ú ' ) : klasszikus arab versmérték. Nevét a h a g y o m á n y szerint Khalíl ibn Ahmadtól, az a r a b prozódia első rendszerezőjétől kapta. A l a p j a az amphibrachisz — ") és a di j a m b u s ("— " - ) ; az előbbit bacchius ), az utóbbit első epitritus ) helyettesítheti. Tetrameter (négy ütemből áll), és katalektikus formában is használták. Képlete akatalektikus f o r m á b a n :

K a t a l e k t i k u s formája:

Az arab metrikában két-két ilyen egység (—>miszrá) számított egy sornak (kirínak). O A méltóságos nyugalmat, lassan hömpölygő mozgást, monumentalitást és pátoszt kifejező tavíl a klasszikus arab költészet legnészerűbb és leggyakrabban használt m e t r u m a , amelyet m a j d minden költői formában felhasználtak. (A perzsa költészetben viszont ritka volt.) Lejtését tekintve az izgatott -+baszit ellentéte. Abú'l-Alá al-ilfaarrí verse az a k a t a l e k t i k u s trimetert példázza:

Delbó Rita tavi iskola: ->tavi költők tavi költők; tavi iskola; La,ke Poets; Laké School; Lakers; The Laké School of Poets: az angol romantika első nemzedéke három költőjének — W. Wordsworth, S. Coleridge, R. Southey — elnevezése. A Laké District, Cumberland és Westmoreland t a v a i n a k vidéke természeti szépségéről híres. A három 242

B a r á t o m , e m o c s k o s fold a k á r c s a k a d ö g t e t e m , köréje csahos vadként gyűlünk valamennyien; ki o s z t o z i k ily k o n c o n , az e l v e s z t i m i n d e n é t c s a k a z n y e r igaz b é k é t , ki m e g v e t i é h e s e n . ( f o r d . : Orbán

O {—>arab irodalmi

Simon távíl: -»•tafszír

0.)

formák) Róbert

TÁVOL Tavip Voradilok (1942—): thai költő, ú j ságíró. A bangkoki Chulalongkorn egyetemen nevelkedett költői nemzedék t a g j a . Válogatott versei a Lamvian haeng Tyao Phja ('A T y a o P h j a folyó lírája') e. költészeti antológiában jelentek meg. Az 1970-es évektől a Nemzetközi P.E.N. Club thaiföldi folyóirata, a Mahasa Lae Nangeu ('Nyelv és Irodalom') h a s á b j a i n is publikál. O írod.: J . N. Mosel: Contemporary T h a i P o e t r y (Lotus, 1971, 7.). Bögös László távirati stílus: olyan írásmód, stílusfajta, amelynél a tömörség a szavak fokozottabb szerepén alapul, mintegy h á t t é r b e szorítva (ti. —•hiányos mondattá redukálva) a mond a t o t . Egyik jellemző szépirodalmi f o r m á j a az impresszionista —>nominális stílus, pl. P. Altenberg leíró prózájában. Másik típusa az expresszionistáknál volt kedvelt. H . Walden szerint: ,,Miért fogjuk fel csupán a m o n d a t o t és nem a szót is? ( . . . ) Csak a szavak kötnek ( . . . ) A m o n d a t o k szedettvedett holmik". Az expresszionista távirati stílusra különösen az igék, főnévi igenevek és partieipiumok gyakori használata jellemző. í g y A. Stramm egyik versének részletében: Ijeszteni Ellenállni Védekezni L e b i r n i Nyögni Zokogni Zuhanni Te!

O (-»•tömörség, szűkszavúság) Kovács Endre—Martinkó

András

tavla; tawla: birmán költészeti műfaj; lírikus vers. A 15—16. sz. fordulóján Üttamadzso költő alkotta az első rövid lélegzetű t á j leíró tavlaverseket. O (—>birmán irodalmi formák) O írod.: Minn Latt: Mainstreams in Burmese Literature (New Orient, 1961—1966). Bögös László Tavlaj, Valjancin Pavlavics; Buntarni, J a n k a Dvanaccati, P a v l j u k Szirata, V. Tarszki (írói álnevek); (Baranavicsi, 1914. febr. 8.—Minszk, 1947. ápr. 27.): belorusz költő. Az 1930-as években a belorusz állami egyetemen újságíró szakot végzett. N y u gat-Belorusszia felszabadítását és a belorusz nemzet felszabadítását hirdető nézeteiért többször kizárták a lengyel területen levő iskolákból, és sztrájkokban, tüntetéseken való részvétele m i a t t 7 évet t ö l t ö t t fogságban; 1939-ben a vörös hadsereg szab a d í t o t t a ki az egyik lengyel börtönből. Részt v e t t a partizánharcokban. Dolgozott a Krasznoje Znamja kommunista ú j s á g I6:

szerkesztőségében; 1930 és 1932 között a Zvjazda m u n k a t á r s a , valamint a Vilnában megjelenő forradalmi újság, a Belaruszkaja hazeta szerkesztője volt. 1934-ben a munkás—paraszt írók irodalmi f r o n t j á t szervezte. A háború u t á n a J a n k a K u p a l a Irodalmi Múzeum igazgatója volt, haláláig. O 1928 óta publikált. Forradalmi költészetét a kommunista mozgalom ihlette; verseket, poémákat írt, amelyeket elsősorban röplapokon terjesztettek. Műveiben elsősorban heroikus t é m á k a t dolgozott fel, reális képet adva a felszabadulásáért küzdő belorusz népről (Pesznya pra szuhar, 'Dal a kétszersültről', 1935, 1945; Tavariscs, 'Elvtárs', 1936, 1946). 1939-től műveit á t h a t o t t a az elnyert szabadság felett érzett boldogság. Utolsó két évében sajtó alá rendezte emlékiratait, melyekből a f o r r a d a l m á r harcos élettapasztalatait ismerhetjük meg, és amelyek már csak halála u t á n , 1947-ben jelenhettek meg, Izbrannoje ('Válogatott művek') c. O Publicisztikai írásaiban is a forradalmi felszabadító és a fasizmusellenes partizánharcot szolgálta. N é h á n y irodalomtörténeti cikkében a klasszikus belorusz költők műveit elemezte. Beloruszra fordít o t t a lengyel klasszikusok, főként A. Mickiewicz műveit. O G y ű j t , kiad.: Vibranaje ('Válogatott művek', 1947); Vibranija tvori ('Válogatott m ű v e k ' , 1951); Versi i paemi ('Versek és poémák'. 1955); Vibranija tvori ('Válogatott művek', 1958); Tvori ('Művek', 1961). O írod.: R. Bjarozkin: Uroki Tavlaja (Szpadarozsnyica csaszu, 1961); U. Kalesznyik: Apoveszc pra T a v l a j a (Polimja, 1964, 10.; 1965, 8—9.); M. Arocska: Valjancin Tavlaj (1969); n. n.: Valjancin Tavlaj: Dakumenti, uszpamini, artikuli (1984). Téren Gyöngyi távlat: —•perspektíva Távola Redonda [tavulö ridondöj; {'Kerékasztal'): 1950 j a n u á r j a és 1954 júliusa között kiadott portugál irodalmi folyóirat. Megjelenésénél sem a szerkesztők irodalmi ízlése, sem politikai meggyőződése nem játszott szerepet. A 12. lapszámban közzétett hitvallása szerint a „Távola R e d o n d a azon egyszerű szándék szülötte, hogy a költészet élő fóruma és kora tanúságtevője legyen." Legismertebb m u n k a t á r s a i k ö z ö t t D. Mouráo-Ferreira, L. Filipe, az akkor még kötet nélküli F e r n a n d a Botelho, A. L. Moita szerepelt. Szerkesztői éppúgy voltak az a k k o r m á r hírneves elődök mint Soíia de Melo Breyner Andresen, J . Régió, Cecília Meireles — műveinek méltatói, mint a fiatal költőnemzedék ú t n a k indítói. Rákóczi István

243

TÁVOL távoli rím: a m a g y a r verstani terminológiában — Horváth J . n y o m á n — az olyan rímszerkezetek megjelölése, amelyekben a —>rímhívóés a —•felelő rím közé egy vagy több verssor ékelődik. Ellentéte a szomszédos rím. A távoli rímeket (vagy azokat is) tartalmazó leggyakoribb rímszerkezetek a félrím, keresztrím, ölelkező rím, visszatérő rím, tiráda-rím, farkos rím, tercina-rím. Nálunk is használatos, de elnevezés nélküli ilyen szerkezet a (német terminussal) —*verschránkter / t ó m n a k nevezett forma. Ritkább, sajátos távoli r í m f a j t a a ->rime renforcée et brisée, a -*szünetes rím és a —>strófaközi rím n é h á n y v á l t o z a t a . O (—>rím) O írod.: H o r v á t h J . : Rendszeres magyar verstan (1951); László Zs.: A rím varázsa (1972); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981). Szerdahelyi István Távora [tdvorö], J o á o Franklin da Silveira (Baturité, Ceará szövetségi állam, 1842. jan. 13.—Rio de Janeiro, 1888. aug. 18.): brazil író. Recifében jogot t a n u l t . Rövid ideig tartó iigyvédeskedés u t á n politikai pályára lépett. P e r n a m b u c ó b a n , m a j d Rióba költözése u t á n az udvarnál m a g a s tisztségeket töltött be. Prózaírói munkássága mellett újságírással is foglalkozott, az 1870-es években elindítója volt annak a szenvedélyes s a j t ó h a d j á r a t n a k , amelyben J . de Alencart nyelvi pontatlansággal és a brazil valóság hiányos ismeretével vádolta meg. O T á v o r a egész munkássága az ún. „északi irodalom" megteremtésére irányult. Számára az északi vidékek idegen hatástól mentes lakói voltak a nemzet igazi képviselői. Ennek jegyében írta a brazil észak jellegzetes vonásait felvillantó regényeit, amelyeknek k ö z é p p o n t j á b a n a vallási rajongók és a b a n d i t á k állnak. Távorának nem volt elég tehetsége ahhoz, hogy p r o g r a m j á t megvalósítsa: alakjai élettelenek, cselekményszövése egysikú, nyelve egy-egy szépen csengő rész kivételével hamis és mesterkélt. Művészete a r o m a n t i k a és a realizmus közötti á t m e n e t e t képviseli. O Főbb művei: Um Casamento no Arrabalde ('Házasság a külvárosban', elb.-ek, 1869); 0 Cabeleira ('A paróka', reg., 1876); 0 Matuto ('A sültparaszt', reg., 1878). O írod.: J . Veríssimo: Franklin T á v o r a e a Literatura do Norte (Estudos de L i t e r a t u r a Brasileira, 1910). Pál Ferenc Tavora, Orlando: -*Jacinto, tawarikh: —>séjarah tawíl: -+tavíl

Antonio

tawla: —>tavla Tawney [tóni], Richárd H e n r y (Kalkutta, 1880. nov. 30.—London, 1962. jan. 16.): angol történész. Az angol szellemi elitképzőkből ( R u g b y , Oxford) kikerülvén a szocialista mozgalmak felé fordult: 1906-ban csatlakozott a -+Fabian Societyhez és az Independent Labour Partyhoz. 1908-tól 12 éven á t részt vett a Workers' Educational Association m u n k á j á b a n . A fabiánusok által a l a p í t o t t London School of Economics t a n á r a volt 1917-ben, m a j d 1920-tól 1949ig. Történészként a The Agrarian Problem in the 16th Century ('A mezőgazdaság a 16. században', 1916) c. könyvével mutatkozott be a nagyközönségnek, és élete folyamán t ö b b könyvben j á r t a körül a gazdaság és a t á r s a d a l o m kapcsolatát az angol történelemben, de jelentős a Land and Labour in China ('A föld és a m u n k a e r ő Kínában', 1932) c. monográfiája is. F ő műveként a Keligion and the Rise of Capitalism ('A vallás és a kapitalizmus felemelkedése', 1926) c. t a n u l m á n y á t t a r t j á k számon. O Munkáiban erősen hangsúlyozta az agrártörténelem fontosságát és annak h a t á s á t a társadalom fejlődésére, valamint azt, hogy a régi — feudális — értékeket m á r a 16. sz.-tól kezdődően egyre f o k o z o t t a b b mértékben felváltották az ú j — kapitalista — vonások. O írod.: N. Dennis—A. H. Halsey: English Ethical Socialism. F r o m Thomas More to R . H . Tawney (1988). Magyarics

Tamás

taxisz; taxis: —• elrendezés taxonómia: az osztályozási rendszerek törvényeinek, elveinek t u d o m á n y a . Célja az osztályozás pontos módszereinek kidolgozása. A biológiai t u d o m á n y o k (botanika, zoológia) körében keletkezett terminus, amely egyre jobban t e r j e d a h u m á n tudományok művelőinek körében, így a nyelvészetben is, ahol már többféle értelmezése van (N. Chomsky, Sz. G. Saumjan). O A taxonómia a t u d o m á n y o k kezdeti fokát, a megfigyelések és kísérletek leírásigényes korát szükségszerűen jellemzi. Az összegyűlt h a t a l m a s t u d o m á n y o s tényanyagot csoportosítani kell bizonyos szempontok, kritériumok alapján, hogy a tényanyag gazdaságosabb leírása lehetővé váljon. Erre alkalmasak a taxonómiai rendszerek, amelyekben a leírás egységei nem azonos szintűek, hierarchikusan rendezettek (pl. a faj és nem, latinul species és genus). Az osztályozás mindig előre megválasztott kritériumok a l a p j á n történik, melyek a vizsgá-

244

TAYAM landó t á r g y a k , jelenségek szempontjából általában külsődlegesek (pl. Linné botanikai rendszere), de tükrözhetik azok belső meghatározottságát is (pl. Darwin fejlődéselméleti rendszere). Az utóbbi alapon felállított taxonómiai rendszerek már bizonyos szintű dedukciót feltételeznek. Csak helyes elméleti keret alapján felépített taxonómia tükrözi megfelelően a valóság öszszefüggéseit. Az elméleti alapok nélküli taxonómia fő hiányossága az, hogy az adatok, tények, jelenségek megfigyelése és osztályozása nem ad alapot sem t u d o m á n y o s általánosításokra, sem magyarázatokra. O A nyelvészeti t a x o n ó m i a koncepciójának követői szerint a nyelvész feladata az, hogy minél bőségesebb írott vagy szóbeli nyelvi a n y a g o t (pl. szavakat, mondatokat, szövegeket) dolgozzon fel, m a j d ezeket elemeire bontsa (pl. morfémákra, fonémákra) és különböző kategóriák szerint csoportosítsa. O A t a x o n ó m i a jelentős szerepet j á t s z o t t a tradicionális nyelvészetben, de helyet kap o t t a s t r u k t u r a l i s t a nyelvészeti irányzatok között is: a koncepció legradikálisabb f o r m á j á t a s t r u k t u r a l i s t a nyelvészeti irányzatok között a neobloomfieldiánus iskola képviseli. A nyelvészetben a t a x o n ó m i a fent említett hiányosságait a ->generatív nyelvelmélet kísérelte meg túlhaladni. O (Még szövegszerkezet). Füredi Mihály taxonómiai modell:

-*szövegszerkezet

tayagyin: ->tajadzsin Tayama Katai; Tajama Katai; Kyüko; Kotölcen (írói nevek); Tayama R o k u y a (eredeti név); (Tatebayashi, 1871. dec. 13.— Tökyö, 1930. m á j . 13.): japán író, költő. Apja halála u t á n családja nehéz anyagi helyzetbe került, ezért egy ideig egy t ö k y ö i könyvesboltban dolgozott, m a j d szülőföldjére visszatérve f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . 1886-tól Tökyöban egy magániskolában t a n u l t angolul, és megismerkedett az európai irodalommal. Emellett foglalkozott kínai költészettel és a —>w;afcaköltészettel is. Mestere, Matsuura Tatsuo költészetről vallott felfogása — amely a versben a valóság ábrázolását, az őszinteséget t a r t o t t a fontosnak — nagy mértékben befolyásolta vonzódását a realizmushoz, a naturalizmushoz. O Első m ű v é t (Uribatake, 'Dinynyefóld', 1891) K ö t ö k é n néven írta. Kezdetben a Kenyüsha kör tagjaként r o m a n t i kus hangvételű műveket írt, s későbbi naturalizmusa is mindvégig romantikus színezetű m a r a d t . B a r á t j á v a l , Kunikida Doppoval részt v e t t az új stílusú versek g y ű j t e -

ménye, a Jojöshi ('Lírai versek') c. antológia szerkesztésében. Első művei, melyekben már r á t a l á l t igazi h a n g j á r a (pl. Furusato, 'Szülőföld', 1899), gyermekkori élményekről, reménytelen szerelmekről szólnak. No no hana ('Mezei virág', 1901) kötetének előszavában foglalta össze ars poeticáját. Eszerint az író feladata a természet ábrázolása, s ebbe beleértendő az emberi élet folyamata is. A 19. sz.-i európai irodalommal megismerkedve különösen Maupassant művészete vonzotta. 1904-ben, az orosz— japán h á b o r ú idején haditudósító volt. Rokotsunaru byösha ('Kendőzetlen ábrázolás', 1904) c., n a g y visszhangot k e l t e t t tanulmányában ekkor fejtette ki a n a t u r a l i s t a irodalom általa fontosnak t a r t o t t kritériumait, melyek szerinte a nyíltság, az őszinteség, s a természetesség. A természetet a valóság, az igazság szinonimájaként h a t á r o z t a meg; a természet szerinte maga a művészet. O 1906-tól a Bunshö sekai c. lap főszerkesztője volt. Számos naturalista elbeszélő m ű v e t írt ebben az időben, közülük kiemelkedő a Futón ('Paplan', 1907) c., mely egyben az énregény (watakushi-shösetsu) kezdetét is jelenti. A j a p á n irodalomban addig példa nélküli személyes kitárulkozás — boldogtalan házasságáról, valamint szerelméről egy írónak készülő fiatal nő iránt — meghatározta a j a p á n naturalizmus t o v á b b i irányát, s e g y f a j t a forradalmat jelentett a japán irodalomban. Ezt k ö v e t t e a szintén saját életéből merítő trilógia, a Sei ('Élet', 1908), a Tsuma ('Feleség', 1908—1909), ill. az En ('Kötelék', 1910) h á r o m kötete, és Inaka kyöshi ('Vidéki t a n á r ' , 1909) c. regénye. E művei a v a t j á k Shimazaki Töson mellett a naturalizmus korszakának másik nagy a l a k j á v á . O A naturalizmus divatjának hanyatlásával élete vége felé egyre jobban elszigetelődött, s érzelmes hangvételű novellákat írt az emberi életről, a halálról, a szerelemről, a testi vágyról. Huysmans okkultizmusában, miszticizmusában, ill. a buddhizmus m a h á j á n a i r á n y z a t á b a n keresett vigaszt, amint ezt Toki wa sugiyuku ('Múlik az idő', 1916) c. regénye t a n ú s í t j a . Vidéki folyóiratokban publikált, ill. történelmi regényeket (pl. Minamoto no Yoshitomo, ua., 1924) írt. Szinte vallásos elragadtatással szólt a szerelemről Hyakuya ('Száz éjszaka') c. regényében. O Számos esszékötetet is publikált, ezek közül különösen érdekes a Tökyö no sanjünen ('Tökyö harminc éve', 1917) c. Ekkori verseinek gyűjteménye a Katai kashü ( ' K a t a i versei', 1918). O Irodalomtörténeti jelentősége rendkívüli; a Meiji-kor második felétől a Taisho-kor elejéig a legnagyobb hatású író

245

TAYAS volt J a p á n b a n . O G y ű j t , kiad.: Zenshu ('Összes művei', 1923, 1936—1937, 1973 —1974). Varrók Ilona Tayasu Munetaka; Tajaszu Munetaka (Edo, 1715—uo., 1771. jún. 4.): japán költő, -+wagakusha-tudós. A sógun Tokugawa Yoshimune második fia. A j a p á n klasszikus irodalom iránt érdeklődött. Kada no Arimaro, m a j d Kamo no Mabuchi szellemi irányításával b e h a t ó a n t a n u l m á n y o z t a a klasszikusokat, ill. a ->waka költeményeket, és wafca-elméleti írásokat írt. Költészetére a —• Manyöshü stílusa, az ún, manyöchö jellemző, ennek kiváló képviselője. Költészetelméleti m u n k á j a a Kokká hachiron ('Nyolc t a n u l m á n y a wakáról'), melyben az önmagáért való művészettel szemben, a művészet k ö z é p p o n t j á b a az emberi életet állítja. í r t t a n u l m á n y o k a t a -*Kojikirő\, az -+Ise monogatariról, a Tsurezuregusdról (-*Yoshida Kenkö) is. Varrók Ilona Taylor [téüö], Andrew McDonald (Warrnambool, Vict., 1940. márc. 19.—): ausztrál költő, író. Melbourne-ben szerzett diplomával lett az angol nyelv és irodalom t a n á r a R ó m á b a n , Buffaloban (N. Y. állam, USA), m a j d a dél-ausztráliai Adelaide egyetemén. í r t ausztrál verstörténetet (Reading Australian Poetry, 'Ausztrál költészet', 1987), k é t operalibrettót (The Letters of Amalie Dietrich, 'Amalie Dietrich levelei', Borossá, ua., m i n d k e t t ő 1988) és egy g y e r e k k ö n y v e t is (Bernie the Midnight Owl, 'Bernie, az éjféli bagoly', 1984), de elsősorban lírikus. A nagyvárosi élet és — egyre inkább — az örökös utazgatás élményeiből táplálkozó szabadversei kortárs amerikai költők mellett T. S. Eliot h a t á s á t m u t a t j á k . O Verseskötetei: The Cool Change ('Hűvös váltás', 1971); Ice Fishing ('Halászat a jégen', 1973); The Invention of Fire ('A tűz feltalálása', 1976); The Gat's Chin and Ears: a Bestiary ('A macska álla és füle: bestiárium', 1976); Paraboles: Prose Poems ('Parabolák: prózaversek', 1976); The Crystal Absences, The Trout ('Kristályhiányok, a pisztráng', 1978); Selected Poems 1960—1980 ('Válogat o t t versek', 1982); Travelling ('Utazás', 1986). Somogyi György Taylor [te'í'lö], Anne; Gilbert (férjezett név); (London, 1782. jan. 30.—Nottingham, 1866. dec. 20.); J a n e Taylor (London, 1783. szept. 23.—Ongar, 1824. ápr. 13.): angol gyermekversek írói. Apjuk, I. Taylor lelkész, egyébiránt rézmetsző és író, ahogyan a család többi t a g j a is, foglalkozott

irodalommal. Anne 1813-ban házasságot k ö t ö t t J . Gilbertte], ők ekkor N o t t i n g h a m be, J a n e pedig Cornwallba költözött, bár utolsó éveit ismét az apai házban töltötte. 0 A két lánytestvér irodalmi p á l y a f u t á s a 1813-ig összefonódott. Az Originál Poems for Infant Minds ('Eredeti versek gyermeki lelkeknek', 1804) c. könyvüket, amely 50 kiadást é r t meg, lefordították holland, orosz és n é m e t nyelvre; Rhymes for the Nursey ('Rigmusok a gyerekszobában', 1806) c. művük 100 alkalommal jelent meg. Anne legismertebb versei: My Mother ('Anyám'); 1 Thank the Goodness and the Grace ('Köszönöm jóságát és kegyét'). J a n e híres versei: Twinkle, Twinkle, Little Star ('Ragyogj, ragyogj, kis csillag'). O Egyéb műveik: Anne Taylor: Autobiography ('Önéletrajz', 1874); J a n e Taylor: Display, a Tale for Young People ('Megnyilatkozás, mese fiataloknak', 1815). Testvérük, Isaac The Family Pen ('Családi toll', 1867) c. írt egy könyvet, amely t a r t a l m a z z a édesapjuk visszaemlékezéseit, J a n e emlékiratait, v a l a m i n t a család k i a d a t l a n rövid írásainak és műveinek jegyzékét. O írod.: H. C. K n i g h t : J a n e Taylor, her Life and Letters (1880); L. B. Walford: F o u r Biographies (1888). Séllei Nóra Tayíor [téilö], Edward (Coventry, 1645— Westfield, Mass., 1729): amerikai (USA) egyházi író, költő. Nonkonformista nézetei m i a t t kellett otthagynia tanítói állását Angliában, és kivándorolnia Amerikába, ahol a H a r v a r d Egyetem elvégzése után egy jelentéktelen falu lelkésze lett. Mintegy négyszáz oldalnyi kéziratot h a g y o t t utódaira — közreadásukat tiltó végrendelettel. Munkáit a z o n b a n családja egyik t a g j a 1883-ban a Yale Egyetemnek adományozta, amely legjobbnak ítélt verseit 1939-ben mégis k i a d t a (The Poeticái Works of Edward Taylor, ' E d w a r d Taylor költői művei') c. A m ű k é t versciklusból áll, melyek egyike a m e g v á l t á s isteni d r á m á j á t t á r j a fel (God's Determinations Touching His Elect, 'Isten elrendelései választottairól'), míg a másik az úrvacsorával kapcsolatos elmélkedések g y ű j t e m é n y e (Sacramental Meditations, 'Szentségi elmélkedések'). T ö b b verse mindmáig kiadatlan. Költészete a vallásos elragadtatást vegyíti a puritán józansággal, hangvételében az angol —•metafizikus költők műveivel rokon. O Művei még: Somé Edward Taylor Gleanings ('Edward Taylor egynémely bölcs mondása', 1943); The Topicai Verses of Edward Taylor ('Edward Taylor alkalmi versei', 1943).

246

Somogyi

György

TAYLO Taylor [teilöj, E l i z a b e t h (Reading, Berkshire, 1912. júl. 3.—Penn, Buckinghamshire, 1975. nov. 19.): angol író. Szülővárosában t a n u l t , m a j d t a n í t o t t és könyvtárosként dolgozott. A The New Yorker magazin m u n k a t á r s a k é n t számos elbeszélést publikált. O Eseménytelen regényei J a n e Austen és E. Forster legjobb pillanatait idéző aprólékossággal ábrázolják főként az angol középosztálybeli nők világát. O Főbb müvei: At Mrs. Lippincote's ('Lippincote-né asszonynál', reg., 1945); A Wreath of Roses ('Rózsakoszorú', reg., 1950); A Game of Hide and Seek ('Bújócska', reg., 1951); The Sleeping Beauty ('Csipkerózsika', reg., 1953); The Blush ('A szégyenpír', elb.-ek, 1958); A Dedicated Man ('Egy odaadó férfi', elb.-ek, 1965); The Wedding Group ('A násznép', reg., 1968); The Devastating Boys ('A pusztító fiúk', elb.-ek, 1972); Blaming ( ' K á r h o z t a t á s ' , reg., 1976). O Magyarul: 1 - 1 nla (Göncz A., É g t á j a k , anto., 1970; K a t o n a T., Pokolkő, anto., 1971; Gergely L., É g t á j a k , 1971; András T., É g t á j a k , 1973). O írod.: n.n.: Elizabeth Taylor (New York Herald Tribüné, 1953, okt, 11.); n.n.: ua. (Times Literary Supplement, 1976, szept. 10.); Takács F . : Kis csalódások tragédiái (Nagyv, 1972, 9.); n.n.: Elizabeth Taylor (Times Literarv Supplement, 1987, szept. 18—24). Somogyi

György

Taylor [télor], Isidore J u s t i n ; Séverin de, báró (Brüsszel, 1789. aug. 15.—Párizs, 1879. szept. 6.): francia köztisztviselő, író, illusztrátor. Sikeres katonai pályakezdés, majd spanyolo.-i és algériai utazások után a Théátre Francais királyi biztosának nevezték ki. A darabválasztások során a romantikus szerzőket részesítette előnyben, ő m u t a t t a t t a be V. Hugó Hernaniját. O 1821-ben m u t a t t á k be Ch. Nodier-val közösen írott d a r a b j á t , a Bertramot (ua.), amelyet Ch.-R. Maturin regénye inspirált, s amely t ö b b mint 200 előadást ért meg. Többi színműve kevésbé volt sikeres. Irodalmi t á r s a s á g o k a t és művészeti segélyegyleteket a l a p í t o t t , és 6 vásárolta meg Franciao. s z á m á r a a Concorde téri Obeliszket. Voyages pittoresques et romanesques de l 'ancienne Francé ('Festői és regényes utazások a régi Franciaországban', 1820—1863) c. m u n k á j á t a kor legnevesebb festői — J . Au. D. Ingres, J . - L . A. Géricault, A. E. Fragonard — mellett ő maga is illusztrálta. O írod.: J . Plazaola: Le Báron Taylor et les débuts du t h é á t r e romantique (1958): E. Maingot: Le Báron Taylor (1963). Jancsó J úlia

Taylor [téilö], J a m e s Bayard (Chester, Pa., 1825. jan. 11.—Berlin, 1878. dec. 19.): amerikai (USA) költő, utazó, diplomata. Tizenhét éves korától nyomdászinas, később a Saturday Evening Post és a United States Gazette tudósítója volt. 1847-ben New Yorkba költözött, de két évvel később m á r a kaliforniai aranylázról t u d ó s í t o t t a a Tribüné-1, miközben megírta — később külön kötetben megjelentetett — tudósítói megpróbáltatásait (Eldorado, ua., riportok, 1850). Néhány év múlva Ázsia, Afrika és Oroszo. legeldugottabb csücskeiből küldött élménybeszámolókat New Y o r k b a . 1862től az USA szent-pétervári képviseletének titkára, majd 1878-tól haláláig berlini követe volt. Nevét elsősorban színes útleírásai és Goethe F a u s t j á n a k angol fordítása t e t t é k ismertté. O Főbb művei még: Ximena, or The Battle of the Sierra Moréna and Other Poems ('Ximena, avagy a Sierra Morena-i csata és m á s versek', 1844); A Book of Romances, Lyrics and Songs ( ' R o m á n cok, versek és dalok könyve', 1852); Poems of Home and Travel ('Versek o t t h o n és útközben', 1855); At Home and Abroad ('Otthon és idegenben', 1860); The Prophet: A Tragedy ('Á próféta: tragédia', 1874). O G y ű j t , kiad.; The Dramatic Works of Bayard Taylor ('Drámai művei', 1880); The Poeticái Works of Bayard Taylor ('Költői művei', 1880). O írod.: A. H. S m y t h : Bayard Taylor (1896); R. Cary: Genteel Circle: B a y a r d Taylor a n d His New York Friends (1952). Somogyi György Taylor [te'í'lö], J e r e m y (Cambridge, 1613. aug. 15.—Lisburn, 1667. aug. 13.): angol prédikátor, teológus. Cambridge-i tanulm á n y a i után hamarosan felfigyeltek prédikátori tehetségére és a polgárháborúban m á r I. Károly lelkésze volt. Többször bebörtönözték, á m a restauráció u t á n Down és Connor püspöke lett. O A 17. sz. legjelentősebb angol prózaírója volt. Szentbeszédeiben és vallásos műveiben gördülék e n y stílusban ötvözte erkölcsi mondaniv a l ó j á t a természetből vett megfigyeléseivel és fantáziájával, amelyeket a b a r o k k r a jellemző gazdag költői képvilág és nyelvezet t e t t élvezetes olvasmánnyá. A The Rule and Exercises of Holy Living ('Az istennek tetsző élet szabályzata és gyakorlatai', prédikációk, 1650) és a The Rule and Exercises of Holy Dying ('Az istennek tetsző halál szabályzata és gyakorlatai', prédikációk, 1651) a kor legolvasottabb n a g y h a t á s ú erkölcsi tanítása volt. O Egyéb fő műve: The Liberty of Prophesying ('Á prédikálás szabadsága', prédikációk, 1647). O írod.: R.

247

TAYLO A. Wilmott: J e r e m y Taylor, his Predecessors, C o n t e m p o r a r i e s and Successors (1846); E. H. May: A Dissertation of the Life, Theology a n d Times of Dr J e r e m y Taylor (1892); G. Worley: J e r e m y Taylor: a Sketch of his Life a n d Times (1904); M. H. Nieolson: New Material on J e r e m y Taylor (1930). Szaffkó Péter Taylor [teilö], J o h n (családi név); The Water Poet (adományozott név); (Gloucester, 1578. aug. 2 4 — L o n d o n , 1653. dec.): angol költő, újságíró. Szegény családból származott, a latinnal való nehézségei mia t t félbehagyta a gimnáziumot és révészinasnak állt. Erőszakkal besorozták a haditengerészethez, s így 1596-ban részt v e t t Cádiz ostromában. Később a Temzén lett révész, s közben gazdag pártfogóknak ajánlott műveket írt. Versei mellett extravagáns utazásaival vált híressé. Papírcsónakban próbált meg eljutni Londonból a kenti Queenborough-ba, de m a j d n e m vízbe fulladt. 1620-ban P r á g á b a n járt. Utazásairól egyegy könyvecskében számolt be, amelyeknek rendszerint szokatlan hangú címet adott. Ali the Works of John Taylor, the Water Poet ('John Taylor, a viziköltő minden műve') c. gyűjteményes kötete 1630-ban jelent meg. A polgárháború kitörése után Oxfordba költözött, ahol royalista pamfleteket írt. Miután a város 1645-ben megadta m a g á t a parlamentnek, visszaköltözött Londonba, ahol kocsmárosként élt élete végéig. O Könnyed, életvidám, humoros versei és pamfletjei irodalmi szempontból jelentéktelenek, de kultúrtörténeti forrásként hű képet adnak a 17. sz. első felének viszonyairól. O Egyéb műve: The Pennyless Pilgrimage of John Taylor from London to Edinborough ('John Taylor zarándoklata Londonból Edinburgh ba egy fillér nélkül', 1618). O írod.: D. Masson^Life of Milton (1859); Ch. Hindley: Introduction to Taylor's Works (1872);'R. B. Dow: The Life and Times of John Taylor with a Bibliography of his Writings (1931). Ittzés Gábor Taylor [téilö], J o h n (East Retford, 1781. júl. 31.—Kensington, 1864. júl. 5.): angol kiadó, szerkesztő. 1813-ban vált ismertté, amikor Sir P . Francis angol képviselővel és röpiratíróval azonosította a rejtélyes Juniust. 1821—1824 között a London Magazine-t szerkesztette, m a j d a Taylor—Hussey kiadóvállalat társtulajdonosa lett. J . Clare, W. Hazlitt, J . Keats, C. Lamb és mások műveit a d t a ki. 1820-ban ő jelentette meg Clare első verseskötetét, amelyhez előfizetőket is g y ű j t ö t t . Az 1827-ben k i a d o t t

The Shephard's Calendar ('Pásztorkalendárium') c. k ö t e t miatt azonban nézeteltérése t á m a d t Clare-rel. Számos m á s költőt (köztük Keatset) pedig azzal hívott ki maga ellen, hogy többször belejavított műveikbe. Ellenezte Sir R. Peel pénzügyi politikáját, s t ö b b könyvet és r ö p i r a t o t jelentetett meg e kérdésről. Rendszeresen adott vacsor á k a t az irodalmi élet jelesei számára. Keats olaszországi ú t j á t egy kölcsönnel anyagilag is t á m o g a t t a . O Ellentmondásossága ellenére érdekesen egyesítette magában az üzletember és a jó barát tulajdonságait, s az irodalmi közéletben b e t ö l t ö t t szerepe nem h a g y h a t ó figyelmen kívül. O Főbb művei még: An Essay on Money, its Origin and Use ('Dolgozat a pénzről, eredetéről és hasznáról', 1830); Who Pays the Taxes? ('Ki fizeti az adót?', 1841). Ittzés Gábor Taylor [téüö], Peter Hillsman (Trenton, Tenn, 1917. jan. 8.—): amerikai (USA) író. A 2. világháborút végigszolgálta az amerikai hadseregben, majd az angol nyelv t a n á ra lett többek között Bloomingtonban (1949) és a Harvard Egyetemen (1964). Guggenheim és Ford ösztöndíjakat, Amerikai Akadémiai Díjat és más irodalmi díjak a t is k a p o t t . O Az amerikai Dél krónikásaként az érzelem, az irónia és a szkepticizmus s a j á t o s keverékével írja novelláit, amelyek elsősorban arról szólnak, hogy a n a g y v á r o s civilizációja miként rombolja szét a vidék kultúráját, s hogy ez a változás milyen emberi drámákkal jár. A helyvált o z t a t á s és az idő múlása okozta gondok szálaiból szövődik első regényének cselekménye is (A Woman of Means, 'Egy tehetős asszony', 1950). Summons to Memphis (1987: László Zsófia, Idézés Memphisbe, 1990). c. második regényét számos nyelvre lefordították, több díjjal is j u t a l m a z t á k (így Ritz-Hemingway-díjjal és Pulitzerdíjjal). O F ő b b elbeszélései még: A Long Fourth and Other Stories ('Hosszú negyedike és m á s történetek', 1949); The Widows of Thornton ('Thornton özvegyei', 1954); Happy Families are Ali Aliké ('Minden boldog család egyforma', 1960); Presences: Seven Dramatic Pieces ('Jelenlét: hét drámai d a r a b ' , d r á m á k , 1973); In the Miro District and Other Stories ('A Miro kerületben és más t ö r t é n e t e k ' , 1977); The Old For est and Other Stories ('A vén erdő és más történetek', 1985). O Magyarul még: Vénusz, Amor és Féltékenység (elb.-ek; Deme Mária. V a j d a Tünde, 1977); 1 nla (Vajda Tünde, É g t á j a k , 1979—1980). O írod.: A. J . Griffith: Peter Taylor (1970); Budai Katalin: Idézés Memphisbe (El, 1990, 47.). Somogyi György

248

TAZIJ utolsó h a t évében a Punch c. magazin szerkesztője volt. O Rendszeresen publikált és mintegy száz színdarabot írt. A francia E. A. Seribe stílusában írott történelmi melod r á m á k n á l jelentősebbek a korabeli bűnözők világával foglalkozó színművei, mint pl. a Still Waters Run Deep ('Csendes vizek sodra mély', 1855) v a g y a Ticket-of-Leave Man ('Feltételesen szabadlábon', 1863). A Ch. Reade-de 1 közösen írt színdarabok közül a Masks and Faces ('Maszkok és arcok', 1852) c. vígjáték eredetiségével és életszerűségével emelkedik ki a többi közül. O Egyéb fő művei: Our American Cousin ('Amerikai rokonunk', vígj., 1858); Life and Times of Sir Joshua Reynolds ('Sir J o shua Reynolds élete és kora', életr., C. R. Leslie-ve1, 1865). O G y ű j t , kiad.: Plays ('Színjátékok', 1985). O Magyarul: 1—1 d r á m a (Tóth J., A pénzkirály, bem.: Nemzeti Színház, 1866, m á j . 6.; Csiky G., B a r á t ságból, bem.: Nemzeti Színház, 1879, szept. 7.; Huszár I., Házitündér, Színházi élet, 1927, 5.). O írod.: W . Tolles: Taylor and Victorian Drama (1940). Szaffkó Péter

Taylor [téilö], Philip Meadows (Liverpool, 1808—1876): angol-indiai író. Az indiai hadsereg tisztjeként fontos beosztásokban szolgált H y d e r a b a d b a n . 1840— 1853 között a The Times indiai tudósítója volt. O Első írói sikerét a titkos hindii terrorista mozgalom, a „thuggizmus" rejtelmeit föltáró, háromkötetes m u n k á j á n a k — Confession of a Thug ('Egy t h u g vallomásai', reg., 1839) — köszönhette, de hírnevét az Angliába való visszatérése (1860) u t á n írt regény trilógiájával — Tara: a Mahratta Tale ('Tara: M a h r a t t a mese', 1863); Ralph Darnell (ua., 1865) és Seeta (ua., 1872) — alapozta meg, amely a 17. sz.-tól követi India történelmének korszakait. O E g y é b művei: Sketches in the Deccan ('Dekkáni följegyzések', karcolatok, 1837); Tipoo Sultaun. A Tale of the Mysore War ('Tipoo szultán; a mysore háború meséje', 3 köt., reg., 1840); The People of India ('India népei', 6 köt., ért., 1868—1872); A Noble Queen ('Egy nemes királynő', 3 köt., reg., 1878); A Student's Manual of the History of India From the Earliest Period to the Present ('Tanulók kézikönyve India történetéről, a kezdetektől napjainkig', 1870); The Story of my Life ('Eletem története', önéletr., 1877). Somogyi György Taylor [téilö], Sir Henry (Bishop-Middleham, D u r h a m , 1800. okt. 18.—Bournemouth, 1886. márc. 27.): angol költő, író. Fiatalon lépett közszolgálatba. 1872-ig a G y a r m a t ü g y i Minisztérium kötelékében fényes karriert f u t o t t be. Nyugdíjba vonulásakor lovaggá ütötték. O Verses drámái, melyek azóta feledésbe merültek, a maguk korában igen népszerűek voltak. Egyetlen igazi irodalmi értéket képviselő műve a The Statesman ('Az államférfi', 1836), mely a közhivatalnoki pályán való érvényesülés fortélyaiba a v a t j a be az olvasót. Az a cinizmus, mely ezt a szatirikus esszét á t h a t j a , valósággal sokkolta a korabeli közönséget. Taylor nevéhez fűződik R. Southey irodalmi h a g y a t é k á n a k rendezése is. O További művei: Philip von Artevelde (ua., verses d r á m a , 1834); Autobiography 1800—1875 ('Önéletrajz, 1800-^1875'). O G y ű j t , kiad.: Complete Works ('Összes munkái', 1877— 1878). Maróti Zsolt Taylor [téilö], Tom (Bishop-Wearmouth, Sunderland, 1817. okt, 19.—Wandsworth, 1880. júl. 12.): angol író, drámaíró. Tanulm á n y a i t Glasgow-ban és Cambridge-ben végezte, m a j d angol irodalmat t a n í t o t t a londoni egyetemen, később ügyvédként és kormánytisztviselőként dolgozott. Élete

Taylor [telő], W. H. (Freetown, Sierra Leone, 1940—): Sierra Leone-i költő. Fiatalon (1956) távozott hazájából és Angliáb a n telepedett meg. Angolul írt érzelmes költeményei európai normákhoz igazodnak. O F ő b b verseskötetei: A Poet's Palette ('Egy Költő p a l e t t á j a ' , 1969); Til We See Again ('Míg újra találkozunk', 1971). tay-nung irodalom: -*táj-nung

irodalom

tayö; tajú: japán jöruri- reci tá 1 óm ű vész. A bábokkal megelevenített eseményeket narrátorként követve a d j a elő a d a r a b történetét. Recitálását kezdetben biwa (lant) kísérte, ezt később shamisen (háromhúrú pengetős hangszer) v á l t o t t a fel. A jöruri ilyen előadásmódja a 17—18. sz.-ra alakult ki. A híres t a y ü k n a k meghatározó szerepük volt a m ű f a j fejlődésében; az Edokor legnevesebb tayüi a kyötöi Uji K a g a n o j ö és az ösakai Takemoto Gidayu voltak. O A t a y ü szó gyakran szerepel toldalékként a recitálóművészek művésznevében. O (->jöruri, előadó, recitativo) Varrók Ilona ta c zije: perzsa síita vallásos népi színjáték. Rendkívül változatos formái alakultak ki; tizenhat tematikus csoportja van. Történetei főként Mohamedről, leányáról, Fatimáról, a három legendás kalifáról, Aliról, Hasszánról, Husszein gyermekkoráról, vértanúságáról stb. szólnak. Dalbetétei

249

TAZKI -*marsziják; b á b j á t é k k é n t is elterjedt. O (-»•perzsa irodalmi formák, vallásos színjátékok) 0 írod.: E. Rossi—A. Bombaci: Elenco di d r a m m i religiosi Persiani (1961). tazkira; tadkira (tudományos átírás) ( ' e m l é k e z t e t ő ' ) : perzsa irodalmi műfaj. Valamely foglalkozási (költők, tudósok, államférfiak) vagy vallási (próféták, szúfik) csoport kiemelkedő képviselői meghatározott szempontok (betűrend, időrend, lakóhely stb.) a l a p j á n csoportosított életrajzainak gyűjteménye. A m ű f a j legjelentősebb ága a költői antológiáké (tazkirat ul-suará, tazkira-i suaráj. E m u n k á k a bennük foglalt költők életrajzain kívül a műveikből is t a r t a l m a z n a k rövidebb-hosszabb szemelvényeket, és így az a d o t t kor irodalomtörténetének kiváló, s nem egyszer egyedüli forrásai. O E r e d e t é t t e k i n t v e a m ű f a j szoros kapcsolatban áll az a r a b irodalomban összefoglalóan tabakát néven emlegetett biográfiai művekkel. A költői tazkirák közvetlen előzményei a perzsa történeti művek (pl. Tárih-i Sistán; Mustavfi Kazvini: Tárih-i guzida) költői életrajzai, versszemelvényei. A 13. sz.-ra ( M u h a m m a d Aufí: Lubábu'l-albáb, 1221) önálló m ű f a j j á fejlődött tazkira-irodalom leghíresebb és legnagyobb h a t á s ú műve a 15. sz.-i Daulatsáh Szamarqandi műve, a Tazkiratu'l-suará (1847), amely nemcsak az őt követő perzsa, hanem a perzsa irodalmi m i n t á k a t átvevő irodalmak (—>•csagatáj irodalom, török irodalom, urdu irodalom stb.) tazkiraszerzői számára is példát jelentett. O (—•perzsa irodalmi formák, gyűjtemény) O írod.: N. Bland: On t h e Earliest Persian Biography of Poets by M u h a m m a d Aufi a n d On Somé Other Works of the Class Called tazkirat ul-shuara ( J R A S IX., 1848, 111- 177.). Féri Benedek Tazky [tyazskí], Ladislav (Feketebalog, ma: Cierny Balog, 1924. szept. 19.—): szlovák író. Munkásként, m a j d térképrajzolóként dolgozott; részt v e t t a 2. világháborúban; fogságba esett, és csak 1945-ben tért haza, 1948 és 1952 között a prágai politikai főiskolán t a n u l t ; 1960-ban k a p o t t kandidátusi címet. A kommunista p á r t központi bizottságának különböző osztályain dolgozott; 1964-től csak az irodalmi m u n k á n a k élt. 1968-as csehszlovák eseményekkel kapcsolatos állásfoglalása m i a t t teljesen háttérbe szorították. 1989 végétől a szlovák írószövetség vezetőségi t a g j a lett és tiszteletbeli elnöknek is megválasztották. O íróként 1954-ben indult. Elbeszélései eleinte irodalmi folyóiratokban jelentek meg. 1962-ben

két elbeszéléskötetet a d o t t ki Vojensky zbeh ('Katonaszökevény') és Host majstra óerta ('Ördög mester vendége') c. Ezeknek és életm ű v e szinte minden d a r a b j á n a k fő t é m á j a szülőföldje és az á t é l t háborúra való visszaemlékezés. A Dunajské hroby ('Dunai sírok', elb.-ek. 1964) c. m ű v é b e n is ezzel foglalkozik: háborús történeteiben a történelmi és az egyéni emberi igazságot keresi; hősei szökött k a t o n á k , a mindennapok kisemberei, akik tehetetlenek a háború megsemmisítő erejével szemben. A lirizált prózához közel álló írói módszerrel. Naturalista ábrázolásmóddal érzékelteti, hogyan semmisíti meg a háború a természetes emberi érzéseket, s jellemei hogyan próbálják a kegyetlen körülmények között is megőrizni emberi arcukat. Az „ellenséggel" szemben is megértő, s minden emberi sorsot egyéni tragédiának lát. Műveiben hű képet ad a szlovák nép háború alatti életéről, gondolkodásmódjáról. O A h á b o r ú t olyan végletes élethelyzetként ábrázolja, amelyben az emberség megőrzése emberfeletti erőt kíván, s amely rendszerint deformálja az emberi értékeket, az emberi normákat. Műveiben folyton a bűnhődéstől való megtisztulás útját, lehetőségét keresi, s tiltakozik az embereknek háborúba való kényszerítése ellen. Kritikusai szemére vetették, hogy nem eléggé dialektikus, nem eléggé világos, és hogy gyakran misztikussá növeli állandó t é m á j á t . O Egyes novelláiból J . Jakubisko szlovák filmrendező filmet készített 1968-ban; e novellákat szovjetellenes élük miatt utasított a el a kritika és a politika. Több művét maga alkalmazta rádióra és televízióra. O Művei még: Amenmaria. Samí dobrí vojaci (reg., 1964: H u b i k I., Csupa jó k a t o n a , 1967); Krdel divych Adamov ('Vad Ádámok c s a p a t a ' , elb.-ek, 1965); Hrieénica zaluje tmu ('A bűnös nő a sötétséget vádolja', d r á m a , 1966); Fivnica plná vlkov ('Farkasokkal teli pince', reg., 1969); Pochoval som ho nahého ('Meztelenül temettem el', elb.ek,'1970); Evanjelium őatára Matúsa 1—2. ('Matús szakaszvezető evangéliuma', 1—2. köt., reg., 1979); Aj v nebije lúka ('Az égben is van rét', reg., 1986); Predpotopou. Gaböíkovo ('Özönvíz előtt. Bős', riportreg., 1988); Smrtobchádza Stadióny ('A halál kerülgeti a stadionokat', elb.-ek, 1990); Fantastická Faidra ('A f a n t a s z t i k u s Phaedra', elb.-ek, 1991); Kto zabil Ábela? ('Ki ölte meg Ábelt?', kisreg., 1991); Dvanásí zlatych monarchov ('Tizenkét a r a n y monarcha', reg., 1992). O Magyarul még: 1 nla (Hubik I „ ISz, 1965, 3.); 1 reg. részlet (N. László E „ uo., 1965, 10.); 1 elb. (Szkalinka K a t a l i n , Ú j Szó, 1965, 161.); 1 reg. részlet (Tóth E.,

250

TCHIC ISz, 1966, 9.). O írod,.: K. Tomis: E m b e r a háború viharában. Ladislav T a z k y a csehszlovák prózairodalom élvonalában (Új Szó, 1965, 182.); J . K.: Ladislav Tazky köszöntése (Napjaink, 1966, 5.); M. TvanováSalingová: K stylovému profilú prózy Ladislava Tazkého (Litteraria, 10, 1967); J . Noge: Literatúra v pohybe (1968); Gestner I.: Jur a j Jakubisko: Szökevények (Új Szó, 1968, 27.); Szilvássy J.: Az igazság harcosa. Ladislav Tazky 50 éves (uo., 1969, 221.); J . Stevcek: Lyrická t v á r slovenskej prózy (1969). Olgyay Viktória Tázsi, Muhitdin (írói név); Muhitdin J a zarovics Tazsitdinov (eredeti név); (Kartali, 1906. ápr. 16.—): baskír író. Gyermekkorában pásztor volt. A Pedagógiai Főiskola irodalmi szakán f o l y t a t o t t t a n u l m á n y a i t nem fejezte be. 1928-tól publikál. Versei és elbeszélései mellett kiemelkedő az Aj bujinda ('Aj p a r t j á n ' ) c. d r á m á j a . O G y ű j t , kiad.: Hajlanma cserzer ('Válogatott művei', 1966). Tázsibájev, Abdilda Tázsibájevics: -*Tözsibajev, Öbdilda Tchad irodalma: -+Csád

irodalma

Tchicaya U Tam'si [csikája u tamsi], Gérard-Félix ndebele irodalom Tecchi [tekki], Bonaventura (Bagnoregio, Viterbo köz., 1896. febr. 11.—Róma, 1968. márc. 30.): olasz író, irodalomtörténész, kritikus, műfordító. Az 1. világhábor ú b a n német fogságba esett, egy H a n n o v e r melletti táborban élt; megtanult németül s megismerkedett a n é m e t irodalommal és kultúrával. Beutazta Európát, majd Firenzében a Vieusseux-könyvtárat igazgatta 1925 és 1931 között; 1933-tól 1939-ig a pozsonyi és a brnói olasz intézetben működ ö t t . Végül 1939-től a német irodalom tan á r a volt a padovai, m a j d a római egyetemen. Első elbeszéléskötetétől — II nome sulla sabbia ('Név a homokon', 1924) — fogva megmutatkozik lélekelemző, a belső emberi d r á m á k a t megragadó, megjelenítő h a j l a m a . Novelláskötetei közül kiemelkedik a számos kiadást megért Tre storie d'amore ('Három szerelmi történet', 1931). H á r o m nő történetét foglalja magába a kötet; a harmadik, az I grassi ('A kövérek') t a l á n a legjobb, mert itt irónia és groteszk hangvétel ötvöződik a tragédiával. O Három regényének volt nagy sikere: ezek az I Villatauri ('A Villatauri-család', 1935), a

255

TECER Valentina Velier (ua., 1950) és a legjobbnak t a r t o t t Gli egoisti ('Az önzők', 1959). Az első jellegzetesen családregény, a második főhőse a Tecchire jellemző női figura, akiben az író egyszerre a k a r t a megrajzolni a nagyvilági szerelmest és a lelkiismeretfurdalástól g y ö t r ő d ő nőt. Végül a harmadik regény tükrözi leginkább a 19. sz.-i örökséget és nem kevéssé Th. Mann h a t á s á t is. A színhely R ó m a , 1946 ősze: egy divatos orvos lakásán gyülekeznek rendszeresen az ún. ,,jó t á r s a s á g " tagjai. Végeérhetetlen viták és fejtegetések közt k a n y a r o g a regény; a t á r s a s á g kiábrándult, m a g á n a k él, mindenki csak a saját érdekeit követi, hiányzik belőlük a részvét, a másik ember életébe való bekapcsolódás képessége. Cselekmény csak annyiban van, hogy két szereplő között szerelmi kapcsolat szövődik; ennek értelmetlensége válságba sodorja a nőt, aki öngyilkos lesz. A korabeli kritika sajátos válsághangulata és k r i t i k á j a m i a t t nagyra értékelte a regényt, amely 1960-ban Ragutta-díj&t is kapott. Tecchi igazi nagysága mégis a kevés szereplőjű, rövid történetben és a belső lélekrajz, a lelki válságok megragadásában mutatkozik meg leginkább. E b b e a vonulatba tartozik a Giovani amiéi ( ' I f j ú b a r á t o k ' , 1940, némileg változt a t o t t szöveggel 1962) és a La vedova tim ida ('A félénk özvegy', 1942; 1962 bővített változat). Az első regény két szomszéd fiú története. A válságot az r o b b a n t j a ki, hogy az egyik főszereplő, Raffaello beleszeret legjobb b a r á t j á n a k , Fabriziónak özvegy anyjába, aki azonban Raffaello a p j á n a k szeretője. Raffaello s a j á t apjával találja szembe magát, de Fabrizióra is neheztel; megérezte, hogy Fabrizio mindent t u d o t t , de nem szólt. A megoldás: szakítás; a két barát, akinek élete addig egymás társaságában folyt le, csendben elválik. A másik regény még visszafogottabb, sokkal inkább kiemelkedik belőle a főszereplő, a „félénk özvegy" lélekrajza, aki idős, magasrangú bíró férjének halála u t á n kezdetben magába temetkezik, m a j d lassan — a n y j a biztatására is — különféle kísérleteket tesz, hogy ú j r a férjhez menjen. Távoli rokona, egy fiatal tanító, aki „nála is félénkebb", végül éppen ezzel a szemérmességgel győzi le bizalmatlanságát. O Tecchi prózájában kevés a cselekmény, á l t a l á b a n minden a lélekben játszódik le; á m a belső monológok is hiányoznak vagy igen szűkreszabottak: a párbeszédeket sem szereti (kivétel a Gli egoisti c. regénye). A t á j leírás, környezetrajz a legszükségesebb jelzésekre korlátozódik. Ö Kritikusként és fordítóként a német irodalom népszerűsítésével tette m a g á t ismertté;

t a n u l m á n y t írt a 18. sz.-i W. H. Wackenrodervó\, aki a művészetet misztikus ihletnek f o g t a fel (1941, 1943), H . Carossdról (1947), E. Mörikéről (1962). O Egyéb fő művei: L'arte di Thomas Mann ( T h o m a s Mann művészete', tan., 1956); Teatro tedesco dell'etá romantica ('A r o m a n t i k u s német színház', tan., 1957); Romantici tedeschi ('Német romantikusok', tan., 1959); Serittori tedeschi moderni ('Modern német írók', tan., 1959); Lefiabe di E.T. A. Hoffmann ('E. T. A. Hoffmann meséi', tan., 1962); Svevia terra di poeti ('Svábföld, a költők h a z á j a ' , 1964); Goethe in Italia ('Goethe I t á l i á b a n ' , 1967); II senso degli altri ('A mások érzéke', esszék, 1968); La terra abbandonata ('Az elhagyott föld', reg., 1970). O írod.: S. Orilla: Bonaventura Tecchi (1965); G. Pischedda: B o n a v e n t u r a Tecchi (1967); Miscellanea in onore di Bonaventura Tecchi (2 köt., 1969); G. Amoroso: Itinerari stilistici di Tecchi (1970); P . De Tommaso: Bonav e n t u r a Tecchi (1972); C. Sicari: Bonavent u r a Tecchi (1973). Herczeg Gyula Tecer [tedzser], A h m e t Kutsi (Jeruzsálem, 1901—Isztambul, 1967. júl. 23.): török költő, író. 1930-ban végzett az I s z t a m buli Egyetem filozófia szakán. Hosszú tanári pályáját megszakítva néhány esztendeig tanfelügyelő, képviselő, ill. Párizsban k u l t ú r a t t a s é volt. O Magát „gyökerestül népinek és nemzetinek" nevezve megújít o t t a a szótagszámláló verselést, költeményeit őszinte érzelmek, s hazaszeretet f ű t i k . Egyetlen verskötete legtermékenyebb éveiben, 1932-ben jelent meg, tyiirler ('Versek') címmel. Népszerű színdarabjai közül a Kocyigit Köroglu ('A deli Köroglu', 1969) a legendás oguz időkbe, míg a többi: Köqebaqi ('Utcasarok', 1947); Bir Pazar Günü ('Egy vasárnap', 1959); Satilik Ev ('Eladó ház', 1961, kiadatlan) a mindennapok világába vezet. O Egyéb műve: Köylü Temsilleri ('Falusi előadások', tan., 1940) O írod.: H a l i t Fahri Ozansoy: E d e b i y a t ^ l a r Qevremde (1970). O Magyarul: 2 vers (Csukás I., Szenvedélyek tengere, anto., 1961). ' Tasnádi Edit techné: -> tekhné Technik [tehnik], Alfréd (Smrzovka u Tanvaldu, 1913. aug. 6.—): cseh író, riporter. Geodéziát t a n u l t Prágában, 1939-ben végzett. A 2. világháború alatt a r á d i ó b a n volt szerkesztő, s részt vett az ellenállásban. A háború u t á n a rádióban vezető funkciókat látott el. 1968-tól a K á r o l y E g y e t e m újságírói k a r á n t a n í t o t t ; 1980ban nyugdíjba ment. O Költőként i n d u l t

256

TEDAL 1929-ben. Verseit a Studentsky óasopisbun jelentette meg, első önálló kötete azonban már riportkötet volt, amely 1942-ben lát o t t napvilágot Muzi pod Prahou ('Férfiak Prága alatt') c. Következő műve a Rarabové ('Alagútépítők', 1943) c., riport-elemekkel teli regény volt; mindkét művében ritka szakmákkal foglalkozó embereket ábrázolt. A riporteri látásmód jellemző minden további művére is. Ezekben szívesen tér vissza elfeledett szakmákra, tevékenységekre, és mai, szokatlan vagy r i t k a szakm á k a t is f e l k u t a t művei t é m á j á h o z . Balladisztikus regénye, a Mlyn na ponorné fece ('Malom a b ú v ó p a t a k fölött') 1956-ban íródott, m a j d cseh film készült belőle D'áblova past ('Az ördög kelepcéje') c. A 18. sz.-ban játszódik; a csehtestvérek egyházába tartozó molnárról szól, aki felveszi a harcot a feudális katolikus urakkal. A vándorcigányok és a háború utáni civilizáció összeütközéséről szól a Tuláci vééné krve ('Az örök vándor vér', 1958) c. regénye. Svdrov (ua., 1961) c. regény-krónikájában az 1870-es svárovi s z t r á j k o t ábrázolta, s részben a bírósági peranyag alapján rekonstruálta. A regényből K. Kachyűa cseh filmrendező Pavlinka (ua.) c. 1974-ben filmet készített, amelyet Mo.-on 1976-ban m u t a t t a k be. O A televíziózásról gyermekeknek ismeretterjesztő k ö n y v e t készített Majáky televize ('A televízió világítótornyai', 1957) c. Környezetvédő és természetbarát szándékkal írta meg a Zeleny zdpisník ('Zöld jegyzetfüzet', 1974) c. kötet elbeszéléseit. O G y ű j t , kiad.: Rosa v pavuóinách ( ' H a r m a t c s e p p e k a pókhálón', válogatott elb.-ek, riportok, 1978). Hamberger Judit technika: -+gépi költészet, művészi

Ó Elmúlás, hallom ijesztő orgonádat. Min a z egész v i l á g m i n d e n l á r m á j a á t h a t , S zátonyzúgás követ. A b i l l e n t y ű k n é l a H a l á l ül. o d a b ú j v a S f e k e t é t és f e h é r t é r i n t a z u j j a : Koporsód, sírköved. ( f o r d . : Kosztolányi

E technomorf képalkotás jegyében pl. Juhász F. A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. költeményében az emberszarvas a l a k j a gépi berendezések halm a z a k é n t tűnik fel: s z a r v a m minden hegye kettős-talpú vas-villanyoszlop, szarvam minden ága magasfeszültségű-áramvezeték, szemem n a g y kereskedelmi h a j ó k kikötője, ereim fekete kábelek fogaim vas-hidak,

A -*thériomorfizmus ezzel párhuzamos előtérbe lépésével a hagyományos költészet —yantropomorfizmusának egyoldalúságával szemben a modern költészet formavilágában a valóság minden szférája között szab a d d á vált az asszociációk áramlása. O (->költői kép) O írod.: Szerdahelyi I.: Költészetesztétika (1972). Szerdahelyi István technopaegnion; technopaignion: nopaignion

techni-

ka technomorfizmus tekh-

Tedaldi, Pieraccio (Firenze, 1290 k.—uo., 1353 után): olasz költő. 1315-ben Montecatini mellett lovaskatonaként v e t t részt a pisai köztársaság ellen vívott csatában és fogságba is esett. 1328-ban várnagy volt Montopoliban, az Arno völgyében. Később is távol élt szülőföldjétől, Luccában, Faenzában; ám a honvágy végül is hazahozta szülővárosába. Költői művét megmaradt 43 szonettje alkotja; a Cecco Angiolierire jellemző életigénylés, világiasság, érzékiség jelenti költészete egyik ágát, a másikat viszont az erkölcsi megújulás vágya. Egyik politikai szonettjében dicsőíti Firenzét bátorságáért, hogy Velence szövetségeseként szembeszállt a Bresciát, P á r m á t és Luccát is elfoglaló veronai politikával. A szonett fontos, mert előre jelzi a száz évvel később követett firenzei politikát: szövetkezni Velencével a nyugatról, pl. később Milánóból érkező terjeszkedéssel szemben. O Kiad.: Le Rime di Pieraccio Tedaldi ('Pieraccio Tedaldi költeményei', S. Morpurgo kiad., 1885). O Magyarul: 1 vers (Rónai M. A., Világirodalmi Antológia, 2. köt., 1955); 3 vers (uő, Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957); 1 vers (Kálnoky L., Virágzó tüzek, Versek a szerelemről, 1970); 2 vers (uő, A lehetséges változatok, anto, 1981); 1 vers (Rónai M. A., Száz szerelmes szonett,

257

TEDAL 1984); 1 vers (uő, Szonett, Aranykulcs, anto., 1991). O írod. M. Marti: Cultura e stile nel poeti giocosi del tempi di Dante (1953). Herczeg Gyula Tedaldi Fores [tedáldi foresz], Luigi Carlo (Cremona, 1793. okt. 8.—Milánó, 1829. dec. 30.): olasz költő, drámaíró. Jogi tanulmányai befejezése u t á n telepedett le Milánóban, ahol az irodalmi harcok középpontj á b a került. P á l y á j a kezdetén klasszicista költeményekkel jelentkezett — Inno all' aurora ('Himnusz a hajnalhoz', 1816), Alla speranza ('A reményhez', 1817). Később a r o m a n t i k a hangján szólalt meg. Különösen történelmi tragédiái révén a r a t o t t sikert. Ezek közül a Beatrice di Tenda (1825) emelkedik ki, amely a klasszicista és r o m a n t i k u s szerzők között élénk vitát v á l t o t t ki. 0 m a g a Meditazioni poetiche ('Poétikai gondolatok', 1825) c. m u n k á j á b a n cáfolta a V. Monti: Sermone sulla mitologia ('Értekezés a mitológiáról') c. művében kifejtett gond o l a t o k a t . O Egyéb fő művei: Buondelmonte (ua., trag., 1824); I Fieschi e Doria ('A Fiescók és a Doriák', trag., 1829). O írod.: A. Galletti: Un poéta romantico (1899). Nyerges László tedat; te-dat: birmán költészeti m ű f a j ; humoros t é m á j ú , rövid lírai dal. A tréfás népdalok hatására Sin Min költőnő honos í t o t t a meg a Konbaung-korszak (1752— 1885) írott költészetében. Jelentős képviselője volt Pothudo U Min is. O (—>birmán irodalmi formák) O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese Literature (New Orient, 1961—1966). Bőgős László Tedesco [tedeszko], Natale (Palermo, 1931. jún. 13.—): olasz irodalomtörténész, költő. A palermói egyetemen az olasz nyelv és irodalom docense. Költészetében a -»crepuscolarismo hagyományait f o l y t a t j a , monográfiáiban főként Szicília irodalom- és művelődéstörténetét dolgozza fel. O F ő b b művei: Quasimodo (monográfia, 1959); La breve luce ('A rövid fény', költ.-ek, 1962); Testimonianze siciliane ('Szicíliai tanúságtétel', költ.-ek, 1970); La condizione crepuscolare. Saggi sulla poesia italiana del '900 ('A crepuscolarismo állapota. T a n u l m á nyok a 20. század olasz költészetéről', 1970). Lontay László Te Deum laudamus mongol

Péter

irodalmak

Tegnér [tengnerj, Esaias (Kyrkerud, Vármland megye, 1782. nov. 13.—Östrabo, Váxjö köz., 1846. nov. 2.): svéd költő. Ősei anyai ágon vármlandi papok voltak, apja smálandi parasztfiúból lett szegény, földjét maga művelő lelkész V á r m l a n d b a n . Az apa halála után, 1793-ban Tegnért egy adószedő rokona v e t t e magához, aki felismerte a

fiú tehetségét és t á m o g a t ó k a t szerzett egyetemi tanulmányai elvégzéséhez. L u n d ben 1803-ban az esztétika docense, 1810ben az esztétika professzora lett, 1812-ben pedig a görög nyelv és irodalom professszora. 1818-ban elnyerte a teológia d o k t o r a címet, s ugyanebben az évben a Svéd Akadémia tagjává v á l a s z t o t t á k . 1824-ben kinevezték váxjói püspöknek, ezt a tisztét egészségének folyamatos h a n y a t l á s a ellenére is egészen haláláig ellátta. A —•skandinavizmus történetének fontos események é n t 1829-ben a lundi székesegyházban „Skandinávia költőfedejelmévé" koronázt a a d á n A. Oehlenschlagert. Egyházi rangj á n a k köszönhetően a svéd felsőház t a g j a lett, e minőségében 1840-ben konzervatív politikusként állt ki X I V . Károly János király mellett a liberálisok ellenében. Politikai és szerelmi csalódásoktól felőrölt szelleme 1840-ben egy szélhűdést követően r o p p a n t össze, s bár t ö b b hónapos intézeti ápolás után még felgyógyult, utolsó évei alkotói szempontból gyakorlatilag terméketlenek voltak. O Korai, klasszicista költeményei a szabadság megtestesítőjének lát o t t Napóleont ünneplik, vagy schilleri hangon foglalják versbe a kanti idealizmus alapelveit. A r o m a n t i k a és a népszerűség felé t e t t első jelentős lépése Svea ('Svédhon', 1811) c. hazafias költeménye, mely nagyszabású számvetés a nemzet m ú l t j á val és jelenével. A dicső elődök p é l d á j á v a l szembeállítva még f á j d a l m a s a b b n a k t ű n t fel Svédo. aktuális háborús vesztesége — Finno. az orosz birodalom fennhatósága alá került —, s Tegnér oly nagy költői hevülettel formálta meg ezt az ellentétet, hogy politikai megfontolások után a Svéd Akadémia kívánságára v á l t o z t a t n i a kellett művén, melybe ekkor került a később g y a k r a n idézett felhívás: „Svédország h a t á r a i n belül kell visszahódítani Finnországot". (Az átfogalmazás eredményeképp a Svea eln y e r t e a Svéd Akadémia nagydíját.) A következő néhány évben b o n t a k o z o t t ki Tegnér hazafias lírája, mely a svéd r o m a n t i k a nemzeti szárnyát képviselő -+Gót Szövetség folyóiratában, az Idunáhsm jelent meg túlnyomórészt. R o m a n t i k u s t ú l f ű t ö t t s é g elegyedik ezekben a versekben klasszikus formafegyelemmel, az északi mitológia és történelem alakjai szinte hellén mezben megjelenve közvetítik a közvetlen előd v a g y a kortársi német erkölcsfilozófia gondolatait. O A német — és az uppsalai svéd — rom a n t i k a katolikus miszticizmusa azonban mindig idegen m a r a d t Tegnértől, még ha neoplatonikus hatások fellelhetők is világés művészetszemléletében. Az ő központi

260

TEHAN t é m á j a a történelmi személyiség, az eszményi hős, aki az érzelmi barbárság állapotából mintegy „kineveli m a g á t " arra, hogy méltó legyen nagy feladata végrehajtására. Ilyen hőst látott Napóleonban, ilyet keresett az északi m ú l t b a n és ezt ábrázolta leghíresebb művében, az 1820 és 1825 között keletkezett románcokból, rövid elbeszélő költeményekből, jelenetekből 25 fejezetes eposszá alakított Frithiofs sagában (Győry V., A Frithiof-monda, 1868; 2 részlet: uő, Észak-európai népek irodalma, 1970). A Baldr szentélyét kevélységében feldúló viking hős, Frithiof bűnének belátása és jóvátétele — a szentély újjáépítése — révén elnyeri az istenek bocsánatát, vagyis önm a g a legyőzésével válik valóban érett személyiséggé. O Az ilyen hős valóságossága, megjelenési lehetősége már a Frithiofs saga írásának idején kérdésessé vált Tegnér számára, s egyéni válsága is elmélyítette azt a meggyőződését, hogy a szellemet hordozó ember igazi terepe nem a történelem, hanem a művészet: Csak a k k o r é l t e m , h o g y h a d a l r a k e l t e m I s t e n veled, d a l , é l t e m élete, I s t e n veled, m e n n y n e k s z ü l ö t t e , te! E n t á v o z o m , n i n c s hely m a r a d n o m i t t e n : T e v o l t á l a v a l ó , a jó, t e m i n d e n . . . (Búcsú

a lanttól,

f o r d . : Győry

— bravúrosan változatos verselés, elevenség, egységet t e r e m t ő gondolati ív — semmit sem veszített azóta, ám jelenleg az időskori vallomásos versek, a betegség a l a t t keletkezett gátlástalan erotikájú töredékek és a korfestő d o k u m e n t u m é r t é k ű levelek árnyaltabb és érdekesebb képet adnak Tegnérről, mint az alkotóját a nemzeti költő szobrává merevítő romantikus hőseposz. Q Egyéb fő művei: Nattvardsbarnen ('Az Úrvacsora gyermekei', elb. költ., 1820); Axel (ua., elb. költ., 1821); Tal ('Beszédei'. 3 köt,, 1831—1842). O Gyűjt, kiad.: Samlade skrifter 1—-7. ('Összegyűjtött írásai', 7 köt., C. W. Böttiger kiad., 1847—1851); Samlade skrifter 1—10 ('Összegyűjtött írásai', E. Wrangel és F . fíöök kiad., 10 köt., 1918—1925). O Magyarul még: 1 vers (Győry V., Budapesti Szemle, 1869, 13.); 1 vers (uő, Vasárnapi Újság, 1882, 46.); 7 vers (uő, Svéd költőkből, 1882); 1 vers (Kunszt J., Idegen írók költeményei, 1904); 3 vers (Jánosy I., Orbán 0 . , Győry V., Skandináv költők antológiája, 1967). O írod.: Győry V.: Franzén, Tegnér, Runeberg: három svéd költő (Budapesti Szemle, 1868, 12.); Szana T.: Tegnér (uő: Nagy szellemek, 1870); G. Brandes: Esaias Tegnér (1878); E. Wrangel: Tegnérs kárlekssaga

V.)

Elete utolsó két évtizedében jóval ritkábban szólalt meg. L í r á j a eben a korszakban elhagyta a patetikus sallangokat, a nemzeti érzés helyére a személyes sors, az erkölcsi didaxis helyébe a bensőséges kétségbeesés lépett. A Mjaltsjukan ('Mélakór', 1826), a Den döde ('A halott', 1834) és az idézett Avsked till min lyra (1842) a látnok-szerepkörből kiszakadt költő megrendítő őszinteségű, a modernizmus felé m u t a t ó vallomása a romantikus ideálok bukásáról. O Fürge német fordítójának, Amalia von Helvignek köszönhetően a Frithiofs saga egyes részei már a mű teljes svéd nyelvű megjelenése előtt e l j u t o t t a k Goethe kezébe, aki az Űber Kunst und Altertum V / l . s z á m á b a n ,,a zseniális Tegnér merész, friss északi teljesítm é n y e k é n t " értékelte az eposzt, biztos u t a t n y i t v a a kedvező nemzetközi fogadtatásnak. A 19. sz. első felének legtöbbet fordít o t t svéd alkotása mintaképül szolgált Longfellow Hiawathájához (az amerikai szerző maga is f o r d í t o t t belőle részleteket), számos másodvonalbeli u t á n z a t megszületését idézte elő külföldön, h a z á j á b a n pedig a századfordulóig a legnépszerűbb hazafias olvasmány volt. Az ízlés változásával közkedveltségéből jócskán, költői erényeiből 261

(1916); uő: R á m e n och Tegnérminnet (1917); F. Böök: Esaias Tegnér (1917); B. Gadelius: Skapande fantasi och sjuka skalder (1927); E. Wrangel; Tegnér i Lund (2 köt., 1932); A. Nilsson: Tegnér och Uppsalafilosofien (1934); G. Hédin: Tegnérs uppf a t t n i n g om klassiskt och romantiskt (Göteborgs Högskolas Ársskrift, 1935); M. Gravier: Tegnér et la Francé (1942); T. Sondén: Tegners psykiska ohálsa (Lunds Universitets Arrsskrift (1946); Esaias Tegnér. Studier till hans person (1946); M. Böök: Esaias Tegnér. En levnadsteckning (1946); G. Jansson: Tegnér och politiken (1948); A. Eliaeson—B. Olsson: Esaias Tegnér; en monografi i bild (1949); P. Sandblom: Tegnérs kroppsliga ohálsa (1951); C. E. Göransson: Biskop Tegnér i traditionen och verkligketen (1959): I). Brennecke: Tegnér in Deutschland (1975). Keller Anna Te Hanh [te h á n y j (Binh Son járás, Quang Ngai tart., 1921 —): vietnami költő. Első verseskötete Hoa nién ('Ifjúkor') c. 1944-ben jelent meg. A francia gyarmatosítókkal szembeni első ellenállási h á b o r ú b a n Délen, az ötödik katonai övezetben harcolt. Ebben az időszakban vált éretté, elmélyültté költészete. Az 1954-es genfi egyezmények aláírása után Északon telepedett le. Mo.-on 1960-ban járt, s t ö b b ver-

TEHET set is írt élményeiről. A magyar költészet egyik jeles népszerűsítőjeként Petőfi S. és József A. t ö b b versét ültette á t vietnami nyelvre. O Verseskötetei még• Lóng mien Nam ('Dél szíve', 1956); & mien-Bac ('Észak-Vietnamban', 1958); Tieng sóng ('Hullámok morajlása', 1960); Di suőt bái ca ('A dal végéig', 1970); Theo nhip tháng ngáy ('Napok és hónapok r i t m u s á b a n ' , 1974). O Magyarul: 1—1 vers (Balássy L., ÉT, 1961, 27.; B á n E., Jelenkor, 1962,5.; Tótfalusi I., Nagyv, 1965, 7.); 2 vers (Balássy L., uo., 1966, 5); 4 vers (Simor A., Madárszárnyak, anto., 1967); 5 vers (Balássy L., Haldokló bilincsek, anto., 1968); 1—1 vers (Weöres S., Nagyv, 1977, 10.; Simor A., Az erdő elfoglalása, 1989). Bőgős László tehetség: rendkívüli teljesítményre, alkot á s r a való képesség; a mindennapi gondolkodásból á t v e t t pszichológiai fogalom, amely mint jelenség a pszichológia egyik nehéz problémája. Minden teljesítményterületen használják, de leginkább a művészi alkotás terén. A tehetséget általában a művészi pálya szükséges előfeltételének tekintik. O A k ö z t u d a t és a korábbi pszichológiai felfogások az ember vele született sajátosságának t a r t o t t á k , amely a megfelelő környezeti h a t á s o k r a és gyakorlásra aktualizálódik. A modern pszichológiai elméletek a kérdést bonyolultnak m u t a t j á k be. A különböző pszichés teljesítmények individuális eltérései általában a személyiséget alakító —»élmények minőségi és mennyiségi különbségeiből magyarázhatók, így kézenfekvő a művészeti teljesítőképesség különbségei mögött is szerzett, kialakult tényezőket keresni. A tehetség minősítést az alkotó rendszerint nagy teljesítmények u t á n kapja meg; ilyenkor a kimondása nem több, mint a nagy teljesítmény puszta regisztrálása. R i t k á b b eset, hogy az alkotókedv és a kisebb alkotások l á t t á n egy kisebb —•csoport tehetségesnek minősít valakit. A tehetség kimondása mindenesetre értékjelző; ha az alkotóban kialakul a tehetség t u d a t a , az művésszé alakulásának fontos fázisa, s ettől kezdve ez a t u d a t h a j t j a a teljesítményre, elhivatottság érzését kelti benne. O Míg a zenei vagy a képzőművészeti tehetségben valószínűleg részt vesznek biológiai, örökletes képességek, mint a különleges alkotás conditio sine qua nonjai, addig az irodalmi tehetség örökletes m o m e n t u m a i r a kevés a d a t u n k van. Kialakulása értelmezhető az íróvá válás f o l y a m a t á n a k szociálpszichológiai magyarázatával (-»•író). Eszerint különböző szociális hatások, emberi kapcsola-

tok, csoportok stb. a l a k í t j á k ki a későbbi íróban a hivatásválasztást. Ebben -*azonosulási folyamatoknak is részük van. A hivatás érzése erős késztetést, motiváltságot jelent az írásra, az irodalmi alkotásra (-+ motiváció), próbálkozásokra serkent. A hivatás t u d a t a sajátos En-állapotot fejleszt ki, a személyiség fokozatosan kialakítja m a g á b a n azt a viselkedésmódot, életformát, amelyet íróhoz vagy költőhöz illőnek érez. A szociálpszichológia az ilyen viselkedés- és életmódformákat, amelyek megfelelő s a j á t o s motiváltsági és Én-állapotokkal kapcsolódnak, szerepeknek nevezi. A történelmi hagyomány során kialakult az író és a költő szerepe is; ennek jellemzője bizonyos excentricitás, bohémság, hangsúlyozott afféktivitás és élménykészség stb. Az író és a költő ilyen szociális szerepének pontos leírása a szociálpszichológia és az irodalompszichológia még teljesítetlen feladata, maga a jelenség azonban tapasztalatilag jól ismert. A szerep kialakulása lényegében azt jelenti, hogy az író az irodalomra t e t t e fel életét, vagyis igen nagy motivációs töltést tud az irodalmi alkotásba vinni (—•alkotás). A motivációk ereje óriási nélkülözéseken, akadályokon át töretlenül viszi célja, alkotásai felé az írót. A motiváció ereje az irodalmi tehetség egyik tényezője, a másik tényező az író szemszögéből véletlenszerű: az alkotás találkozása a meglévő társadalmi -•eVíe&kategóriákkal. Az alkotás akkor válik teljesítménnyé, a tehetség jelzőjévé, ha értékes, az irodalmi érték pedig ilyen vetületben szociológiai jelenség (-> irodalomszociológia). Az írót érő -*hatások döntik el, hogy az író mennyire t u d j a megvalósítani alkotásában a meglévő értékszempontokat, ez a megfelelő - • n o r m á k a t közvetítő emberi kapcsolatok, csoportok stb. függvénye. Még az igazi, ú j irodalmi értékeket termelő írók esetében is ez a folyamat megy végbe, ilyenkor általában az író —•attitűdjeit, normáit, irodalmi elveit és mondanivalóját annak a társadalmi csoportnak a hatásai alakítják, amelyek később az alkotásra rezonálnak, és amelyek később nagyobb társadalmi hatalomra j u t n a k . O Az író (és általában a művészek) szerepének sajátos m a g a t a r t á s m i n t á j a m á r az ókortól fogva megteremtette azt az elméletet, hogy a tehetség (és különösen ennek legnagyobb foka: a -+zseni) rokon jelenség az elmebetegséggel, a pszichikus diszharmóniával. Közismertek, s még m a is gyakoriak a művészeteket különféle lelki betegségekkel, a skizofréniával, hisztériával, abnormális intro- vagy extrovertáltsággal rokonító hipotézisek. Ezeket a divatos elméleteket a

262

TEHET modern lélektan nem t á m a s z t j a alá. A pszichoanalitikus alkotásvizsgálatok szerint ez a felfogás úgy nyer némi érvényt, hogy a személyiség belső, gyermekkorból eredő problémái, feszültségei levezetődhetnek az irodalmi alkotásban; a problémák érzelemanyaga növelheti az alkotás motiváció ját, a problémával kapcsolatos élmények hitelesíthetik, sajátosan színezhetik a mű cselekményét vagy jellemeit stb. (->irodalom és-pszichoanalízis). I t t azonban nem különleges pszichopatológiai állapotról van szó, hanem a minden emberben meglévő problém a a n y a g alkotásban való megjelenéséről, és ezáltal speciálisan szembetűnővé válásáról. O (->kreativitás) O írod.: G. Révész: Talent und Genie (1954); U. Bronfenbrenner—D. McClenland: Talent and Society. New Perspectives in the Identification of Talent (1958); E. H. Gruber—G. Terrel— M. Wertheimer (szerk.): Contemporary Approaches to Creative Thinking (1962), L. J . Hatterer: The Artist in Society. Problems and T r e a t m e n t of the Creative Personality (1965); J . C. Goway—C. D. D e m a s —E. P. Torrance (szerk.): Creativity (1967). Buda

Béla

O A tehetséget a történelmi m ú l t b a n hoszszú ideig isteni vagy démoni a d o m á n y n a k , a transzcendenciában gyökerező különleges képességnek t a r t o t t á k , amely a kiválasztott individuumot a többi fölé emeli. A t u d o m á n y o s lélektan létrejöttével a tehetség eredetét igyekeztek evilági alapra helyezni. K é t szélsőséges nézet alakult ki: az egyik mint a személyiség öröklött tulajdonságát fogja fel (a „kiválasztottság" mozzanat megmarad!), a másik a tehetség kialakulását kizárólag a környezet h a t á s á n a k t u l a j d o n í t j a . (Két amerikai egyetemen kísérleti vizsgálatokat is folytattak az öröklésre, ill. a környezethatásra alapozott tehetségelmélet igazolására. Az eredmények lényegében nem döntötték el a v i t á t , pozitív a d a t o k mindkét oldalon felsorakoztak; a két meghatározó tényező elszakítása és merev szembeállítása -— m u t a t rá Sz. L. Rubinstein - mint hamis kérdésfeltevés nem vezethet pozitív eredményre.) Mindkét megközelítési mód naturalista: eltekint a személyiség társadalmiságától, objektivációs képességétől és tevékenységétől. O A problémát eredményesebb hipotézissel a sajátosan emberi — objektivációs — tevékenységgel összefüggésben közelíthetjük meg. A tehetséget úgy kell felfognunk, mint különböző képességek szerves egységét. A képesség bizonyos tevékenységre való alkalmasságot jelent, amely u g y a n a k k o r

tevékenység során fejlődik ki. Az öröklődésnek természetesen van szerepe a képességek kialakulásában, de ezek csak szervi előfeltételek, adottságok, amelyek lehetővé teszik, de nem határozzák meg előre a tehetség kibontakozását. (Az öröklődéselmélet hívei gyakran hivatkoznak arra, hogy egy-egy családon belül generációkon keresztül nagy tehetségű emberek születnek, pl. a Bach családban. Nyilvánvaló, hogy szerepet játszik a szervi öröklés mozzanata, de ezekben az esetekben is elsősorban a sajátos életvitel, tevékenységstrukt ú r a „orientációra" késztetése — t e h á t a társadalmi előfeltételek — bírnak meghatározó szereppel.) O A tehetségelméletek a tehetség általános p r o b l é m á j á n túl igyekeznek megragadni az egyes szférákban (művészeti ágakban, m ű f a j o k b a n ) megnyilvánuló tehetségek sajátosságait is. A művészi tehetség sajátos többletét I. P. Pavlov éppen a látási, hallási stb. érzékietek a l k o t t a első jelzőrendszer fejlettségében jelölte meg. Bár a művészek érzékelőképessége valóban érzékenyebb, ezt a mozz a n a t o t önmagában még nem t e k i n t h e t j ü k a művészi tehetség specifikumának (annál is kevésbé, mert ezzel a sajátosan emberi — második — jelzőrendszertől fosztanánk meg a művészt). A művészi tehetségnek — amely mindig sajátos tulajdonságok, képességek integrációját jelenti - kétségtelenül kardinális alkotóeleme a művészi objektiválás, az egynemű közegre transzponálás képessége. Ehhez képest az egyes speciális képességek átlagon felüli megléte vagy meg nem léte másodlagos, egyénenként változó. (Ismeretes pl. Mozart rendkívüli zenei memóriája; a harminckét szólamú Misererét kétszeri hallás u t á n k o t t á z t a le.) O Az alkotói f o l y a m a t nagyfokú érzékenységet, felfokozott idegállapotot követel, ebből kiindulva szokás mondani, hogy a zseni és az őrült között csupán egy hajszál a különbség. A freudista irányzat egyenesen szükségszerű kapcsolatot lát a művészi tehetség és a kóros lelkialkat között, és úgy véli, hogy a műalkotásban a gyermekkorban elfojtott vágyak szublimálódnak. Valóban találunk a nagy művészek között kóros lelkialkatuakat, de az elmebetegség ezekben az esetekben sem alapja, inkább járulékos eleme a művészi tehetségnek. O írod.: Halász L.: Művészet és pszichológia (1964); Sz. L. Rubinstein: Az általános pszichológia alapjai (2. köt., 1967).

263

Garai László O Az írói ->kifejezőkészség két legfontosabb alkotó képessége a formálásé-szer-

TEHIN kesztésé, ill. a gondolati konceptuálásé. Az előbbi m a g á b a n foglalja a tömörítés, összevonás, a szerkezeti egységek összefogásának művészetét éppúgy, m i n t a távlat és a mélyrétegek ábrázolását, ill. — epikánál, drámánál — a cselekményvezetés, az alakítás képességét, t o v á b b á a nyelvhasználat és a jellemalkotás következetes végiggondolását. E képességek a z o n b a n nem véglegesek és nem érvényesülnek minden egyes műből azonos módon levezethetően, mert minden alkotó vagy alkotás másképpen, „leltározhatatlan" változatossággal képvisel egy u t á n o z h a t a t l a n és megismételhetetlenüí egyszeri művészi módszert. Az egész műalkotást végső soron a gondolati konceptuálás képességének a d o t t szintje határozza meg ugyanis, amely nem egyszerűen éleslátást, „okosságot" jelent, hanem sajátos, művészi „okosságot", amely esetleg az ún. fogalmi gondolkodásban csődöt mondhat (mint pl. Tolsztoj, ill. Dosztojevszkij esetéhen, vagy Goethe természetfilozófiai költeményeinél). Az írói világlátás képessége a műalkotás öntörvényűségét érvényesíti. Balassa Péter O A művészi tehetséget jelentő képességek sorában fontos szerepet j á t s z a n a k a tudatos tevékenység a u t o m a t i z á l t összetevői, a készségek. Ezek a tevékenység gyors és pontos végzését biztosítják, s alapjuk a tevékenység sokszori megismétlése által biztosított gyakorlottság, jártasság, ügyesség. O A szépirodalmi alkotás legkülönbözőbb területein megnyilvánul; különösen jelentős szerepet játszik a verselés gyakorlatában. Ovidius — apja szemrehányására válaszolva — így írt gyermekkori verselési készségéről:

kebb értelemben azonban csak a képzőművészet, zene és irodalom területén megnyilatkozó tehetségeket szokás kettős tehetségeknek tekinteni. Néha a két vagy t ö b b irányú tehetség egyszerre jelentkezik, s csak egy idő m ú l v a bontakozik ki erőteljesebben valamelyik irányban (Csáth G.). Legtöbbször m i n d k é t irányú alkotói tevékenységben felfedezhetők azonos elemek; így pl. képzőművészeti érdeklődésű írók és költők valamennyi művére jellemző a fokoz o t t a b b vizualitás. O Költők és írók, akiknek rajzai—képei is figyelmet érdemelnek: Goethe, E. T. A. Hoffmann, V. Hugó, P. Mérimée, E. Mörike, G. Keller, A. Strindberg, F. Garda Lorca, H. Hesse, F. Dürrenrnatt, H. Michaux, M. Frisch, G. Grass, Kisfaludy K. Jókai és mások. Néhány festő és szobrász, akiknek irodalmi munkássága is jelentős: Michelangelo, a preraffaeliták, W . Busch, E. Barlach, O. Kokoschka, M. Chagall, H. Arp. Költészetben és festészetben egyaránt kiemelkedett Kassák L. Zenében és költészetben megnyilvánuló kettős tehetség jellemzi számos trubadúr, trouvére, minnesdnger, mesterdalnok tevékenységét, valamint — t ö b b e k között — M. Luther, B. von Amim, F . Grillparzer, R. Wagner, C. Orff, E. Kfenek munkásságát. Különlegesen gyakori a k e t t ő s vagy t ö b b irányú tehetség a 20. sz.-i avantgarde irányzatok úttörő alkotóinál. O írod.: B. R u e t t e n a u er: Maler—Poeten (1899); D. Aubin: Das Problem der Doppelbegabung (1950); H. Platschek: D i c h t u n g moderner Maler (1956); E. Scheidegger: Malende Dichter — dichtende Maler (1957); D. Tschicevskij: Russische Dichter als Maler (1960); H. Günther: Kiinsterische Doppelbegabungen (1960). Kovács Endre tehine-tajts: —»jiddis irodalom

ö n k é n t j ö t t a j a k a m r a , k ö t ö t t f o r m á b a n , az ének, S vers lett mindenből, ami p a p í r r a k e r ü l t .

Tehni: -ógörög

(ford.: Gaál L.)

O (még

rutin)

Martinkó

András

O A művészetek világában sajátos szerepet játszanak az ún. kettős tehetségek, az olyan alkotók, akiknek tevékenysége nem egyetlen művészeti ágra korlátozódik, hanem két (esetleg több) művészet kereteiben is jelentőset (figyelemre méltót) alkotnak. Tágabb értelemben ide t a r t o z n a k azok is, akik a költészetben és a természettudományban (Goethe), a filozófiában és a költészetben (Nietzsche), zeneszerzésben és előadóművészetben (Bach, Liszt, Bartók), drámaírásban és színművészetben (Moliére) stb. e g y a r á n t jelentősek voltak; szű-

irodalom

Tehnomisztecka hrupa A: ->konstruktivizmus teichoszkópia: -+teikhoszkópia Teif, Mose (írói név); Mojszej Szolomonovics Teif (teljes név); (Minszk, 1904. szept. 4.—Moszkva, 1966. dec. 23.): oroszo.-i jiddis költő, fordító. 1924-től publikált, 1928ban Moszkvába költözött, itt 1933-ban végzett a bölcsészkaron, közben az Emes ('Igazság') c. l a p n a k dolgozott. Az 1930-as években verseket publikált, 1933-ban jelent meg első kötete (Lider un poemesz, 'Versek és poémák'). Számos gyermekme-

264

TEIKH sét is írt. Schillert, Scottot és Gorkijt fordít o t t a jiddisre. Verseinek korábbi könnyedebb hangvétele h á b o r ú utáni költészetében komorrá vált (Milkhome lider, 'Háborús dalok', 1947). T ö b b más zsidó íróval együtt 1948-ban l e t a r t ó z t a t t á k , öt év múlva szabadult. Sztálin halála után oroszra is fordították műveit, s megérte új, jiddis kiadásukat is (1966). A Szovjetis Hejmland ('Szovjet Haza') c. jiddis irodalmi folyóiratnak kezdettől fogva (1961) m u n k a t á r s a volt. Az ->Énekek énekét lefordította jiddisre; ez és önéletrajza csak halála után, 1967-ben jelent meg. O Magyarul: 1 vers (Dalos Gy., Tiszatáj, 1965, 1.). Schiller Erzsébet Teige [tájgej, Karel (Prága, 1900. dec. 13.—uo., 1951. okt, 1.): cseh esszéíró, esztéta, publicista. I r a t t á r o s fia volt. A legendás hírű prágai K í e m e n c o v á utcai gimnázium elvégzése után művészettörténetet hallgat o t t a Károly Egyetemen. Eredetileg festőnek készült, és már tizenhét éves korában grafikákat közölt két németo.-i expresszionista lapban, a Der Sturmhan és a Die Aktionban. Később is festett és rajzolt még időnként, de hivatásául a művészetelmélet e t választotta. O A cseh baloldali a v a n t garde v i t a t h a t a t l a n vezéralakja volt. O állt a Devétsil szervezőinek élén, és ő töltötte be a csoport szószólójának szerepét. 1922-ben részt vett a proletárművészet manifesztum á n a k kidolgozásában, de két év múlva revideálta az a b b a n foglalt programot, és ú j irányzatot hirdetett meg, amelyet poetizmusnak nevezett el, s 1924-ben közzétette manifesztumát. (1928-ban V. Nezval közreműködésével ugyancsak ő fogalmazta meg a poetizmus második manifesztumát.) Sem az első, sem a második manifesztum nem h a t á r o l t a körül az irányzat poétikáját, sőt t a g a d t a , hogy egyáltalán van poétikája. A két manifesztum tulajdonképpen egy művészetfilozófiai t á j é k o z ó d á s ismertetése volt; a művészet funkciójának szánt központi szerepet, amelynek lényegét nem az adott, hanem az eljövendő társadalmi valóság tükrözésében, t e h á t a felszabadult emberiség és benne a felszabadult egyéniség előképének megformálásában látta. Az új társadalom t á v l a t a i n a k t u d a t á b a n mindenekelőtt életörömre a k a r t a nevelni az embert. ,,A poetizmus n a g y felfedezése a bold o g s á g . . . az élet értelme a boldog mű: Tegyük életünket művé, jól szervezett és átélt k ö l t e m é n n y é . . . " ,,A poetizmus az élet művészete, az élni és élvezni művészet e . . . " O A poetizmus sokat t a n u l t az európai avantgarde irányzatoktól, Marinetti

futurizmusától, a dadaizmustól és a szürrealizmustól, de mindezeket a h a t á s o k a t sajátos m ó d o n szublimálta és önálló, specifikusan cseh irányzatként kapcsolódott be az európai avantgarde á r a m á b a . O A poetizmus mellett Teige a konstruktivizmusnak szentelte a legnagyobb figyelmet, különösen azokban a m u n k á i b a n , amelyekben építészettel. iparművészettel és urbanisztikával foglalkozott. Ezt elsősorban három kötete bizonyítja: Stavba a básen ('Építés és költemény', 1927), Svét, ktery se sméje ('A világ, amely nevet', 1928), Svét, ktery voní ('A világ, amely illatozik', 1930). E kétirányú művészetszemléletét sohasem a d t a föl, mint ahogy azt a sokszor kifejtett tételét sem, hogy a művésztnek nem szabad semmiféle ideológia szolgálatában állnia. E m i a t t és egyéb kultúrpolitikai nézetei m i a t t egyre t ö b b konfliktusa t á m a d t a k o m m u nista p á r t t a l , amellyel pedig már az 1920as évek eleje óta szorosan e g y ü t t m ű k ö d ö t t . Ezek az összeütközések az 1930-as években, kivált a SZU-ban lefolytatott koncepciós perek idején éleződtek ki annyira, hogy teljes szakításhoz vezettek. Teigét p á r t k ö rökben trockistának nyilvánították, és az 1948-as államfordulat u t á n mindennemű publikálástól eltiltották. O Egyéb fő tanulmányai: Archipenko (ua., 1923); Film ('A film', 1925); K sociologii architektury ('Adalék az építészet szociológiájához', 1930); Architektúra pravá a levá ('A jobboldali és a baloldali építészet', 1934); Jarmark uméní ('A művészet vására', 1936). O Az 1960-as évek o l d o t t a b b kultúrpolitikai légkörében válogatott t a n u l m á n y a i n a k három k ö t e t e jelent meg: Jarmark uméní (1964); Vyvojové promény v uméní ('Fejlődési átalakulások a művészetben', 1966); Avantgardní architektúra ('Az a v a n t g a r d e építészet', 1969). Az írószövetség kiadója előkészítette válogatott műveinek időrendi kiadását is, de csak az 1920-as években írt t a n u l m á n y o k a t m a g á b a n foglaló 1. k ö t e t (Svét stavby a básné, 'Az építés és a vers világa') megjelentetéséig j u t o t t el, 1966ban. A folytatás még v á r a t magára. O Magyarul: 1 esszé (Lőrincz Irén, írók a moziban, anto., 1971). O írod.: Varga J . : A művészetek vására (Hel, 1965, 1.). Zádor András teikhoszkopia; teichoszkópia (gör. 'fali szemle'): az Iliász 3. énekének azt a részét szokás így nevezni, melyben Helené Priamosznak Trója bástyáin állva m e g m u t a t j a a görög vezéreket. Ilyen szemle itt-ott a d r á m á b a n is előfordul (Euripidész: Phoinikiai nők). Bizonyos jelek arra m u t a t n a k ,

265

TEILH hogy a fali szemle a Homérosz előtti epikán a k is állandó elemei közé t a r t o z h a t o t t . Ritoók Zsigmond O A színpad zártsága, térbeli korlátozottsága — a m i t a sokáig megkövetelt helyegység elve ( h á r m a s egység) még súlyosbít o t t — ősidőktől fogva gátlólag h a t o t t arra, hogy a szereplők (és természetesen a nézők) a színpadon folyó eseménnyel egyidőben, de a színpadi téren kívül történő, a dráma eselekménymenetére d ö n t ő fontosságú eseményről is értesüljenek. Ezért az egyik szereplő egy, a színpadi térhez tartozó falra vagy t o r o n y b a mászott, s onnan „közvetítette" a l á t o t t a k a t . A későbbiekben elég volt egy k i j á r a t b a v a g y az ablakba, sátornyílásba, ill. a színpadi térnek valamely kilátást n y ú j t ó helyére állni. Az antik és minden korbeli d r á m a bőségesen élt a színpadi térnek ezzel a kitágításával, pl. akkor, ha k ö n n y e n nem megjeleníthető eseményről volt szó (egy hajó elmerülése, tűzvész, vulkánkitörés stb.) — sőt, a kitágított térrel dolgozó film, tv-játék is gyakran él vele, ha a külső történést a szereplő belső történésen keresztül a k a r j á k ábrázolni (pl. az Anna Frankról készített színműben és filmen), vagy ha a külső történés közvetlen bemutatása naturalista vagy drasztikus lenne (pl. gyilkosság stb.). Ibsen Solness építőmesterének utolsó jelenetét (Solnessnek a színpadon kívül t ö r t é n t lezuhanását) pl. a színpadon jelenlévők szemével látjuk. O A telefonnak oly gyakori szerepeltetése az újabb színpadi művekben szintén a teikhoszkópia egyik változata. Egyáltalán a vizuális informálást gyakran helyettesítik a különféle zajok (puskaropogás, lábdobogás, zsivaj, sikoltás stb.). Az eljárás meghonosodott az elbeszélő műfajokban is; egyik korai példája a Trisztán és Izolda zárószakasza, melyben a haldokló Trisztán az áruló királyné hazug közvetítésével értesül a közeledő hajó zászlajának fekete színéről. O (—>-ínetasztázis) O írod.: W. Kayser: Das sprachliche Kunstwerk (1961). Martinkó András Teilhard de Chardin [tejárdösárden], Pierre; Marie-Joseph Pierre Teilhard de Chardin (teljes név); (Sareenat, Orcine [Puv-deDőme], 1881. m á j . 1 — N e w York, 1955. ápr. 10.): francia filozófus, teológus, őslénykutató. J e z s u i t a kollégiumban tanult. 1897-ben filozófiából érettségizett. 1899ben Aix-en-Provenee-ban lett jezsuita szerzetes, 1912-ben szentelték p a p p á . Harcolt az 1. világháborúban. 1922-ben védte meg az eocén kor emlőseiről írott disszertációját. 1923-ban kezdte meg őslénytani kuta-

t á s a i t Kínában, ettől fogva rendszeresen részt v e t t kutatóexpedíciókban. Peking környéki ásatások u t á n (1929) indiai földerítő úton járt (1935—36), majd J á v á n kut a t o t t (1938). A 2. világháború idején Pekingben rekedt, itt megalapította a „földé l e t t a n i " intézetet. 1946-ban visszatért haz á j á b a . A következő évben vitát f o l y t a t o t t G. Marcel\e\ arról, mennyire járul hozzá az emberiség szellemi fejlődéséhez az anyagi szervezettség. 1951-ben New Y o r k b a n telep e d e t t le. O Életműve nagyrészt halála u t á n jelent meg. Filozófiai nézeteire d ö n t ő hatással volt M. Blondel és H. Bergson gondolatvilága. Mestereitől megkülönbözteti, hogy ő t u d o m á n y és hit, biológia és spiritualitás összekapcsolásán, összeegyeztetésén fáradozott. Világképének tengelyében az evolúció, a fejlődés eszméje áll, mégpedig kozmikus-egyetemes értelemben, a filogenezis magyarázataképpen. Fő m ű v é b e n , a Le phénoméne humainben (ért., 1955: Bittei L., R ó n a y Gy., Az emberi jelenség, 1973) a fejlődés kozmikus világfolyamatként jelenik meg, amelyet — kissé a bergsoni „életl e n d ü l e t " működésének módján — ugrások, minőségi szakításpontok tagolnak. Teilh a r d négy ilyen világ- és emberfejlődési szakaszt különböztet meg, amelyek a „bonyolódás" törvényének megfelelően következnek egymásra: az életelőttiség (prévie), az élet (vie), a gondolat (pensée), végül az életfölöttiség, életutániság (survie, ultravie) periódusait. Az egész fejlődésfolyamat az ősatomtól az Omega-pontig, vagyis az Istenig, Krisztusig vezet. Ennek a kiteljesedésnek a szolgálatában kétféle energia áll: az érintő, ill. a sugárirányú energiák; előbbi a megőrzésről, utóbbi a továbbfejlődésről gondoskodik . Teilhard szándéka az volt, hogy t u d o m á n y o s fenomenológiát, „hüperfizikát" a d j o n , tehát sem tiszta term é s z e t t u d o m á n y t , sem pedig tiszta metafizikát, inkább szintetikus, egyeztető tudom á n y t művelt, Optimisztikus fejlődéskoncepciója nem kerüli meg a rossz, a bűn, a k u d a r c jelenségét, meglétét sem: a haladás erő szerinte, de olyan erő, mely az emberi felelősségre van bízva, s adott esetben veszedelmes is lehet, vallja a L'avenir de Vhomme ('Az ember jövője', ért., 1959) c. művében. Az ugyancsak posztumusz Le Milieu divinben ('Az isteni miliő', esszé, 1957) aszketikus hivatáskoncepcióját fogalmazza meg. A m u n k a szerepéről értekezve kifejti, hogy ez biztosítja az ember helyét a kozmoszban, aki ezáltal válik részesévé az isteni teremtésnek. A betegség, a halál, a kudarc sem merő negatívum, mivel Isten gondoskodik a tehetetlenség megiste-

266

TEIMO nítéséről is („divinisation des passivités"). Teilhard-nak Krisztusról alkotott felfogását, mely az isteni kegyelem részvételét vallja az egyetemes fejlődésfolyamatban, a katolikus egyház panteistának nevezte és megbélyegezte. Teilhard szellemi és teológiai hatása ezért csak halála után bontak o z h a t o t t ki. Műveinek hatásához hozzájárul emelkedett, valósággal költői nyelvezete is. O K é t kötetben jelent meg válogatás írásaiból magyarul: Hit az emberben (Dienes Valéria, 1968); Ut az Omega felé (Rezek R., 1980). O F ő b b művei még: L'Apparition de l'homme ('Az ember megjelenése', tan., 1956); L'Energie humaine ('Az emberi energia', ért., 1962); Science et Christ ('A tudom á n y és Krisztus', esszé, 1965); La Messe sur le monde ('Mise a világról', esszé, 1965); Mon univers ('Világom', tan., 1972). Levelezése számos kötetet tölt meg. O Magyarul még: 1—1 ima (Rezek R., Vig, 1973, 3.; uő, uo., 1973, 5.); 1 esszé (n. n., uo., 1974, 1.); 1—1 tan. (Rezek R., uo., 1974, 2.; uő, uo., 1974, 11.; uő, uo., 1977, 11.). O írod.: Passuth L.: Olvasónaplómból (Jellemzés Pierre Teilhard de Chardin francia íróról és másokról, Nagyv, 1962, 8.); C. Cuénot: Pierre Teilhard de Chardin (1966); Rónay Gy.: Teilhard de Chardin (Szentek, írók, irányok, 1970); Rezek R.: Teilhard tudományos munkái (Vig, 1974, 2.); -I. P. Cavanaugh: P. Teilhard de Chardin: a Dialogue between Science and Theology (1975); Gangler Z.: H i t és t u d á s Teilhard de Chardin szintézisében (1984). Bárdos László Teillier [teljier], Jorge (1935. jún. 24.—): chilei költő. Kezdetben főként az elégia m ű f a j á t művelte, költeményei a vidéki t á j h a n g u l a t á n a k emlékét idézik. Műveiben szívesen m u t a t j a be a hétköznapi, egyszerűnek tűnő jelenségek meghökkentő, akár mágikusnak is m o n d h a t ó oldalát. O F ő b b verseskötetei: Para á,nyeles y gorriones ('Angyaloknak és verebeknek', 1956); El cielo cae de las hojas ('Ég hull a lombok közül', 1958); El árból de la memória ('Az emlékezet f á j a ' , 1961); Poemas del País de Nunca Jamás ('Versek Soha Többé Országból', 1963); Los trenes de la noche y otros poemas ('Az éjszakai vonatok és más versek', 1964); Poemas secretos ('Titkos költemények', 1965); Crónica del forastero ('Az idegen krónikája', 1968); Muertos y maravillas ('Holtak és csodák', 1971). O Magyarul: 1 vers (Asztalos L., Ú t u n k . 1973, 46.); 4 vers (Tótfalusi I., H o v á mégy a nyárban?, anto., 1979). O írod.: J . Cristóbal: Jorge Teillier (Piélago, 1971, 24., 26.). Radnai Margit

Teimon; Teitoku iskola: japán költőiskola, haikai (->/Mxi&«)-irányzat. Első, kezdeti korszakát 1596 és 1632 közé teszik; ez az irányzat vezéralakja, a kiemelkedő tehetségű és tudású Matsunaga Teitoku (1571 — 1653) pályakezdésének ideje. — A második korszak az 1633-tól Matsunaga Teitoku haláláig, 1653-ig t a r t o t t ; ez — ahogyan ekkoriban nevezték — a haikai önállósulásának, a —>rengátó\ független m ű f a j j á alakulásának periódusa. 1633-ban készült el Matsunaga tanítványa, Matsue Shigeyori (1607— 1680) szerkesztésében az Enokoshü ('Kölyökkutya antológia'). Ebben jelentek meg a Teimon-iskola /ww&ai-költészetének sajátos, új jellemvonásai — a kango, a haigon (komikus szó), kireji (cenzúra), a klasszikusokra való utalások — amelyek rendkívül népszerűvé t e t t é k a haikai m ű f a j á t . Az Enokoshü összeállításában Matsunaga nem vett részt, de a k ö t e t sikerét látva vállalta a haikai-körök vezetését. Több nevezetes versgyűjteményük — így az évszakok szerint csoportosított Ao&jfctt-gyűjtemény, a Haikai hokkucho ('Haikai hokku kötet', 1633), ill. a Muromachi kori antológia, az Inutsukubashü m i n t á j á r a készült Shinzö Inutsukubashü ('Kibővített I n u t s u k u b a shu', 1642) — mellett ekkor j ö t t létre a Teimon-iskola legjelentősebb antológiája, a Yamamoto Sairnu (1610—1682) által öszszeállított Takatsukubashü is. O A harmadik korszak 1653 és 1673 közé esett, amikor a Teimon-iskola á g a k r a bomlott, sokrétűvé vált. O A negyedik korszak 1673-tól 1681ig t a r t o t t , s a Nishiyama Söin E d o b a által alapított, kötetlenebb stílusú, csipős humorú Demrm-iskolával (—>japán irodalom) szembeni rivalizálás jellemezte. A hanyatló Teimon-iskolát a Danrin-iskola fellépése után már „régi stílusú" iskolának, —>kofünak nevezték, s a 17. sz. 80-as éveinek elején felbomlott, bár hatása egészen a 19. sz. közepéig érezhető m a r a d t . O A kango, haigon és kireji alkalmazásán túl az iskola költészetének fő jellegzetességei közé tartozott, hogy szókincsét a köznapi nyelvből, t é m á i t a mindennapi életből merítette, bevezette az évszakhoz kötődő szavak (az ún. kigok) használatát és a rengából örökölt szabályokat hozzáigazította a haikai műfajához. A ->renkuk kezdő s t r ó f á j á b a n (a hokkuh&n) alkalmazták az engot, a -+kakekotobát, a klasszikusokból merített szójátékokat. O A Teimon-iskola költészete a haikai önállósítása terén játszott szerepe révén nagy jelentőségű, de költői e szerepkörön nem t u d t a k túllépni; a hangsúlyt a formai újításokra helyezték, s ezeket nem párosították t a r t a l m i mélységgel. Jelentő-

267

TEIMO sebb költői a f e n t említetteken túl: Ishida Mitoku (1587—1669); Nonoguchi Ryuho (1595—1669), Yasuhara Teishitsu (1610— 1673), Kitamura Kigin (1623—1705), Kaedei Ryötoku (1591—1679), Takase Baisei (1611—1699). Varrók Ilona Teimon no haikai:

-*kofü

Teimuraz, I. Bagrationi (Grúzia, 1589 —Asztarábád, I r á n , 1663): grúz király, költő, műfordító. A grúz irodalomban az ún. újjászületés k o r á n a k első képviselője volt. I. Abbdsz perzsa sah (1587—1629) udvarában nevelkedett. Kiválóan beszélte a perzsa és a török nyelvet, jól ismerte a perzsa irodalmat, k i v á l t k é p p a költészetet. A későbbiek folyamán mind személyes, mind pedig országa t r a g i k u s sorsának alakulásában döntő szerepet játszott I. Abbász sah, aki több alkalommal is m e g t á m a d t a királyságát, s valamennyi családtagját a halálba küldte. I. Teimuraz azonban neveltetése ellenére élete végéig hű maradt szülőhazájához, Grúziához. 1606 és 1616, ill. 1634 és 1648 között K a h e t i , 1625 és 1632 között Kartli és Kaheti királyaként uralkodott. Királysága idején soha nem a d t a fel a harcot a perzsák ellen. T ö b b évig élt emigrációban Imeretiben, m a j d Oroszo.-ba ment, hogy onnan kérjen katonai segítséget. Diplomáciai úton E u r ó p á v a l is felvette a kapcsolatot. A perzsák kiűzésére t e t t erőfeszítései azonban eredménytelenek m a r a d t a k . Minthogy családtagjait, rokonait elvesztette, beöltözött szerzetesnek. A sors azonban így sem volt hozzá kegyes: száműzetésben halt meg. O N o h a egész életét a perzsaellenes politika jellemezte, költészetéről ennek épp az ellenkezőjét állíthatjuk: rajongásig szerette a perzsa nyelvet, irodalmat, s ez a szeretet m e g h a t á r o z t a egész költői munkásságát. Ö maga így vallott erről: ,,A perzsa nyelv édessége vágyat ébresztett bennem a verselés i r á n t " . Fordításában és átdolgozásában ismerhették meg a grúzok a perzsa világban széles körben elterjedt, népszerű irodalmi alkotásokat: Vardbulbuliani ( A rózsa és a csalogány'); Samiparvaniani ('A g y e r t y a és a pillangó'); Leilamedzsnuniani ('Leila és Medzsnun'); Ioszebzüihaniani ('Toszeb és Zilihan', azaz: Juszuf és Zulejka). S a j á t művei t e m a t i k á j á b a n és m ű f a j á b a n ugyancsak a perzsa irodalmi hagyományokat követte. Annak ellenére, hogy költészetében a világi témák foglalták el a központi helyet, vallási nézeteit is erőteljesen kifejezte. A perzsa szüzsék átültetésekor pl. a kereszténység iránti hűségének és a m o h a m e d á n vallás iránti gyűlöle-

tének a d o t t hangot. O A király-költő m a g a is m e g t a p a s z t a l t a a sors kiszámíthatatlanságát és szenvedett a soha meg nem valósuló reményektől. Számára, aki s z e m t a n ú j a volt országa elpusztításának, fontos kérdést jelentett, hogy mi a lényege a mulandó földi életnek. Lírai alkotásait mély f á j d a lom h a t o t t a át, s az elkeseredettség olykor a teljes kilátástalanságig j u t t a t t a el: iSzoplisz szamduravi ('Elégedetlenség a világgal'). A b á n a t és a f á j d a l o m mellett azonban az életöröm is helyet k a p o t t művészetében. A perzsa erotika szellemében, színes képekben rajzolta meg a szerelem gyönyöreit, a női szépséget és a bor élvezetét: Gabaaszeba bagisza da gvinisza ('Az ajak v i t á j a a borral'). O Egyike volt azon lírikusoknak, akik kísérletet t e t t e k a nemzeti t é m a feldolgozására. A Ketevan dedoplisz cameba ( ' K e t e v a n királynő vértanúsága') c. poém á j á b a n erős költői felindulással beszélte el a n y j a szenvedéseit és halálát, aki életét áldozta a hazájáért és a keresztény vallásért, v a l a m i n t a grúz nép harcát a fennmaradásért és vallása megőrzéséért. O A grúz költészetben meghonosította a gabaaszeba ('vita') m ű f a j t , amely a középkori keleti és n y u g a t i irodalomban e g y a r á n t igen elterjedt volt. A 'vita' dialógus f o r m á j á b a n készült mű, amelyben a költő többnyire két, egymással ellentétes nézetet ütköztet. Ebben a m ű f a j b a n készült a Sedareba gazapulisza da semodgomisza ('A tavasz összehasonlítása az ősszel') c. költeménye is, amelyben hazájának természeti szépségeiről, v a l a m i n t a s a j á t személyét és az országát ért megpróbáltatásokról vallott. Nevéhez fűződik a -+madzsama továbbfejlesztése is. A Madzsama (ua.) c. lírai poémája egy sajátosan válogatott versgyűjtemény, amelyben a strófák nagy része igen bonyolult homonimarímre épül. Az általa bevezetett gabaaszeba és a továbbfejlesztett madzsama m ű f a j a későbbi grúz költészetre is hatással volt. O G y ű j t , kiad.: Thzidebata szruli krebuli ('Műveinek teljes gyűjteménye', 1934). O Kiad.: művei a Giszkari c. folyóiratban (1860-tól); I). Csubinasvili: Kresztomatia (1863); A. Kalandadze: Vardbulbuliani (1875); Z. Csicsinadze: Thzulebata krebuli (1886); Kartuli mcerloba ('A grúz irodalom', 6. köt., 1989). O írod.: K. Kekelidze—A. Baramidze: Dzveli kartuli literaturisz isztoria [5—18 szsz.] (1969); M. Gugusvili: Teimuraz pirvelisz chovrebisz gza (1979); uő: Teimuraz pirveli (1981); K. Kekelidze: Dzveli kartuli literaturisz isztoria (2. köt., 1981); H. Fáhnrich: Die georgische Literatur (1981); Kartuli mcerloba (1984). Bíró Margit

268

TEIMO Teimuraz, I I . Bagrationi (1700—SzentPétervár, 1762): grúz király, költő, műfordító. A grúz irodalom ún. realista iskolájának követője volt. 1709 és 1715, valamint 1733 és 1744 között Kaheti, 1744—1762 között pedig K a r t l i királyaként uralkodott. 1744-ben K a h e t i t r ó n j á r a fia. TT. EreMe került. A p á n a k és fiának egyidejű uralkodása K a r t l i b a n , ill. Kahetiben lehetőséget t e r e m t e t t az akkor még perzsa fennhatóság a l a t t álló két grúz királyság későbbi egyesítésére és az ország függetlenségének a kivívására. Uralkodásuk során adófizetőikké t e t t é k a jereváni, a gandzsai és a nahicseváni k á n á t u s o k a t , ami igen jelentős katonai és politikai sikernek számított. I I . Teimuraz oroszbarát külpolitikát folytatott. 1760 áprilisában katonai és pénzügyi t á m o g a t á s é r t Oroszo.-ba utazott, a remélt segítség azonban a hétéves háború miatt elmaradt. O Alkotói tevékenységének vezérelve a II. Arcsil király-költő által vallott 'igazmondás', a nemzet történetének valósághű ábrázolása volt. Példaképéhez hasonlóan ő is vitába szállt Rusztavelivel: Gabaaszeba Rusztveltan ('Vita Rusztavelivel'). Művei közül legjelentősebb a Dgisza da gamisz gabaaszeba ('A nappal és az éjszaka vitája') c. poémája, amelynek első részében t ö b b egyházi, a kereszténység tanításaival kapcsolatos kérdést és egyes bibliai epizódokat foglalt versbe, a másodikban pedig világi t é m á t dolgozott fel: a grúzok szokásait és é l e t m ó d j á t énekelte meg. Műve t e h á t nemcsak irodalomtörténeti, hanem néprajzi vonatkozásai miatt is érdekes. A poéma I I . Arcsil király Szakartvelosz zneobani ('Grúzia szokásai') c. elbeszélő költeményének a m i n t á j á r a készült. Történelmi reáliákat dolgozott fel önéletrajzi versében, Tavgadaszavali ('Kaland') c. Kiemelkedő alkotásának tekinthető még a Szaszahlisz keba ('A palota dicsérete') c. műve, amelyben Rosztom, T. Erekle és VI. Vahtang király palotáiról festett képet, továbbá a Hilta keba ('A gyümölcsök dicsérete') c. költeménye, amelyben 38, Grúziában honos gyümölcsről írt. Timszariani (ua.) c. perzsáról grúzra fordította a Szindbád könyve c. keleti mesegyűjteményt. O Gyűjt, kiad.: Teimuraz meorisz thzulebata szruli krebuli ('II. Teimuraz műveinek teljes gyűjteménye', 1939). O írod.: A. Baramidze: Narkvevebi kartuli literaturisz isztoriidan (2. köt., 1940); K. Kekelidze: Kartuli literaturisz isztoria (2. köt., 1958); V. Macsaradze: Maszalebi 18 sz. meore nahevrisz Ruszet-Szakartvelosz urtiertobisz isztoriiszatvisz (2. köt., 1968); K . Kekelidze—A. Baramidze: Dzveli kartuli literaturisz isz-

toria [5—18 szsz.J (1969); H. Fáhnrich: Die georgische L i t e r a t u r (1981); Kartuli mcerloba (1. köt., 1984). Bíró Margit Teimuraz, Bagrationi; Teimuraz Batonisvili (névváltozat, 'királyfi'); (Tbiliszi, 1782. ápr. 23.—Szent-Pétervár, 1846. nov. 25.): grúz filológus, író, műfordító. X I I . Giorginak, Kartli és K a h e t i (Kelet-Grúzia) utolsó királyának az első házasságából született legkisebb fia volt. Nevelését a telavi szemin á r i u m rektora, D. Alekszi-Meszhisvili, a kiváló író és kalligráfus, valamint P. Laradze és D. Csolokasvili költő i r á n y í t o t t a . 1795-ben, 13 évesen részt vett a b b a n a csat á b a n , amelynek során Aga Muhammad k á n elfoglalta Tbiliszit. A város déli k a p u jánál, Krcanisziben lezajlott ütközetről később mint szemtanú számolt be t ö r t é n e t i m u n k á i b a n . O 1801-ben, X I I . Giorgi halála után I. Pál orosz cár megfosztotta hatalm á t ó l a grúz trónörököst és Kelet-Grúziát az orosz birodalomhoz csatolta. Teimuraz m á s grúz hercegekkel együtt fellázadt a cári önkény ellen. A lázadást az orosz csap a t o k elfojtották. 1803-ban Perzsiába menekült. Hét esztendőt töltött itt, miközben a trónörökös, Abbász Mirza mellett harcolt a perzsa hadseregben. Ekkor kezdte el tudományos, irodalmi és fordítói tevékenységét, miközben nyelveket is t a n u l t : perzsát, arabot, törököt, franciát. Perzsiai tartózkodása alatt írta meg naplóját, amely számos érdekes feljegyzést t a r t a l m a z . E g y oroszellenes iráni—francia—angol—török koalíció létrehozásán fáradozott, de célját nem t u d t a megvalósítani. 1810-ben Jerev á n közelében átállt az orosz hadsereghez. Tnnen először Tbiliszibe, majd Szent-Péterv á r r a küldték, ahol véglegesen leteleped e t t . O Tevékenyen részt v e t t az orosz t á r s a d a l m i életben, közeli kapcsolatba került a progresszív körök kiemelkedő képviselőivel, köztük költőkkel, művészekkel, tudósokkal. O Az 1830-as években kapcsol a t b a lépett a Párizsban élö neves kartvelológussal, M. Brosset-val, aki több m u n k á j á t publikálta. Később, m i u t á n Brossét-1 beválasztották a Pétervári Akadémia t a g j a i közé, a francia tudós is Szent-Pétervárra utazott. A személyes találkozás ú j lendületet a d o t t közös t u d o m á n y o s tevékenységüknek. O Teirnuraznak óriási szerepe volt az ú j grúz értelmiség nevelésében, v a l a m i n t a grúz kultúra fejlődését szolgáló m i n d e n f a j t a kezdeményezésben. Pétervárott t ö l t ö t t évei (1811—1846) a l a t t született t u d o m á nyos és irodalmi munkáinak t ú l n y o m ó többsége. A szent-pétervári kartvelológiai iskola megteremtője volt. Történeti mun-

269

TEIRL kái mellett jelentősek a grúz irodalomtudom á n y — mind az egyházi, mind a világi irodalom — tárgykörében f o l y t a t o t t kutatásai, valamint folklorisztikai és lexikográfiái feljegyzései, tanulmányai. D r á m a - és versírással is próbálkozott. Emellett az európai és a keleti k u l t ú r a számos alkotását illtette át grúz nyelvre. Többek között Arisztotelész, Tacitus, Cicero, Voltaire, Puskin műveiből fordított. Munkásságával igen nagy elismerést vívott ki magának. 1814-ben beválasztották az Orosz Biblia-, 1831-ben pedig a Párizsi Ázsiai Társaságba. 1837-ben az Orosz (Szent-Pétervári) Tudományos Akadémiának, 1844-ben az Antikváriusok Koppenhágai Királyi Társaságának lett a tiszteletbeli t a g j a . O Kiad.: Vocabulario italiano-persico et turco, composto Da Sua Altezza Serenissima Timurat Mirza, Principe die Giorgia (Journal d ' u n voyage d a n s la Turquie d'Asie et la Perse, fait en 1807 et 1808, 1809); Catalogue de livres géorgiens, tant imprimes que manuscrits anciens et modernes (Reeueil des actes de la séanee publique de l'Aeadémie Impériale de sciences de Saint-Pétersbourg, Szent-Pétervár, 1838); Vzjatyije Tyiflisza Aga-Muhamed-Hanom (Kavkaz, 1850, 89 —90., 101.); Sz. Tordanisvili (kiad.): Mogzauroba csemi Evropiisza szhvata da szhvata adgilta (1944); Sz. Kubaneisvili (kiad.): Teimuraz Bagrationisz cerilebi akad. M. Broszeszadmi (1964). O írod.: D. Bakradze: Ggye i kem polozseno osznovanyije szisztyematyieseszkomu izucsenyiju piszmennih p a m j a t n y i k o v Gruzii? (Sztatyi po isztorii i drevnosztyam Gruzii, 1887); P. Karbelasvili: Teimuraz Batonisvili (Szakartvelo, 1916); S. Meszhia: Teimuraz Batonisvilisz chovreba da mogvaceoba (Maszalebi Szakartvelosza da Kavkasziisz isztoriiszatvisz, 1. köt., 1939); G. Imedasvili: Teimuraz Bagrationisz rusztvelologiuri edani (Literaturuli dziebani, 5. köt., 1949); T. Ruhadze: Teimuraz Batonisvili (Dzveli kartuli lirikisz isztoriidan, 1954); R. R. Orbeli: Tz kriptografirovannih zapiszej T e j m u r a z a Bagrationi (Ucsonije zapiszki I n s z t y i t u t a Vosztokovegyenyija, 16. köt., 1958); A. Baramidze: Teimuraz Bagrationi d a pirvelkopili temuri c