Természethistóriai képeskönyv 7. [7] [PDF]

Zitiervorschau

TÉR MESZETHISTORI Ál

KÉPESKÖNYV A Z

IFJÚSÁG HASZNÁRA ÉS GYÖNYÖRKÖDTETÉSÉRE; m e 11 y, Az Allatok, Növevények, V i r á g o k , Gyümöltsök és Ásványok Képeit, a' Mesterségek és Tudományok sok más oktatásra öszveválogatott Tárgyaival együtt, igen jó eredeti Munkák szerént kimeíszve 's kifestve, az Ifjúságértekéhez alkalmaztatott tudományos Magyarázattal

előadja.

Készítette ezelőtt

B e r t u c h F .J. A" Veimári Hertzegségb«n Köyettségt Tanátjos és Sok Tudós Társaságoknak a* Római Csász, Kir. Térjnészetvizsgáló Akadémiának, Pruszsziában a'Mesterségekre és Eromiv tudomány rá ügyelő Kir. Akadémiáknak, Erfurtban a' Hasznos Tudományok Akadémiájának, Petersburgban a.' Gazdaságra ügyelő fiatrad flak, Lipsiában, ugyan egy olryaunak, Jénában a' Természetvizsgáló Társaságnak, úgy szinte VesztEáliában. is ugyan egy ollyan Társaságnak valóságos^ és *' Newyorki NémetTársaságnak levelező Tagja.

KIADÁS,

DEÁK ÉS M A G Y A R

LEÍRÁSSAL

M E G B 6 V í T V E,

NÉMELLY BUZGÓ HAZAFIAKNAK MUNKÁJOK

ÁLTAL.

PEE.BSCHEG XATER FERENTZ ÚR KéLTSKGÉvaj,

HETEDIK.

D A R A P.

B E T S B E N P i chl er Antal

18° 8betűivel.

BILDERBÜCH Z B M

KUTZEN UND VERGNÜGEN DÉR JUGEND, e n t l i a l t e n i

ciné angenehme Sammlung von Thieren, Pflanzen, Blumen, Früdilen, Mineralien, Trachtcn und allerhand andern unterrichtenden Gegenstánden aus dem Reiche dér Natúr, dér Künste und Wissenschaften; allé nach den bestén Originalen gewahlt, gestochen, und mit einer kurzen wissenschaftlichen und den Versíandeskráften d-er Jugend angemessenen Erklarung begleiteí , . v o n

F. J. B e r t u c h, i Heriogl. S, VVeimar. Legat. Ratb ; deí Főni. Kjiiserl. Akademie dér Nahirforscher, dér Kőnigl. Prcufs. Akademie dér Künste, dér mechan. Wisseasch. zu Berlin, dér Chur-Mavnzet Akaderoie niitil. Wisscnsthafteti zu Erfurt, dér freyen ökocomischen Geseljschaft zu St. Petersburg, dér Leipiiger ökonom. Societat, dér natutforschenden Gesellscbaft zu Jena, só v.ie SMch dcr \nestph5Hschen r.aturforsch. GéscVlschall zu iirochbausen Eúien oiid crdenílichen, und dér deulschen Gcscllsebuft zu Newyorls korrespondireudem Mitgliede,

Js'EUE, MIT LATELSISCHEM UND ÜXGRISCHEM TEXTE VERMEHRTE AWLAGE, VER

A N ST A L T É T

D U R C H EINE G E S E L L S C H A F T GELEHRTER, IHR VATERLA^D L1EBENDER U^GARN. A L F

K O3 T E X

D E S

F S A :-; Z

X A V.

P E 5. U S C H K G.

S l E B E N T E R B A N D.

IVIEX, 1 8 0 8 Gedruckt bcy Anion Pichlcr,

-f

PORTE-FEÜILLE I N S T R U C T I F ÉT A M U S A N T P O UR

LAJEüNESSK Mclange intéressant d'Animaux, Piantes, F'leurs, Fruits, Minéraux, Costumes. Anüqm. te s ét autres objets instructifs ét amusans poitr la jeunesse; choisis ét gravés sur les meilLeurs originaux, avec de courtes explications scientiíiques ét proportiontiées a Fentendement de la jeunesse.

R

É D I

G É

p á r

F. J. B e r t u c h, Conseiíier .

XXII.

T. Vll. Kő.

LACERTARUM SPECIES TRÉS MEMORABILES. Fig- i- (Lacerta monitor.) In quibusdam Americae partibus, orientali I n d i á é t Capite boaae spei degit, quibus re• nibus beneíicium haud saoe exiguum hoc oraestat, quod, cum crocodito infensissimus «i t belluae hujus terribilis accessum semper acutissimo sibilatu indicat, atque ita, üt sibi ab ea caveant, ét homines ét bestias quasi praemonet, uade ét monitorit nőmén adepta est. Longitudo corporis intra pedes 5 aut 6. Color principális e nigro fuscus, annulis virgisque candidis distinctus. Quini in pedibus digiti inter se disjuncti, unguibus acutis curvisque sünt muniti. Alitur piscibus, ovis avium, lacertis m i n u t i s , ét h o m i n i prorsus non nocet. Caro , haud mali saporis , ab Hottentottis conreditur.

Fig. 2. Basiliscus. (Lacerta basiliscus.') Multa Veteres de beslia quodam venenata, informi, nociva,nata e galli ovo, fabulati sünt, eique basilisci nőmén dederunt. Verum talis bestia n u n q u a m ex5tiüt nisi in persuasione superstitiosorum stolidorumque. Quare basiliscus noster, hic depictus , non permutandus est cum bestia illa fabulosa, cum qua ei praeter oomen nihil comrnune est. Nam non

modo i n n o x i u s est, séd utilis etiam, cum sóHs insectis victitet. Habitat in australi America, atque in longitudinem pedum i i/á aut 3 ereseit. Color ei e fuccp candicans. Per dórsum decurrit crista, squamis radiorum formám imitantibus munita, quam surrigens, in arboribus facile se a ramo in ramum vibrare potest. Ob digitorum in pedibus longitudinem magna dexteritate per corticem currens, conscendit arbores.

Fig. 3. (Lacerta volans.) Volans haec lacerta, (draconcm volanterk Germani rocant) animalparvum innoxiumque quippe vulgari lacerta nostra haud multo major, cum monstro illő terrifico, quodOrbisfabulosus draconls nomine finxit, commune nil habét praeter nőmén. Lacerta hic depicta iá Asia , Africa ét America degit ét muscis , formicis, papilionibus aliisque insectis vescitur. Pedibus ejus anticis posticisqneinterjectae sünt alae quaedam membranaceae, in bradios di« visae, quarum ope ab arbore in arborem, vei 20 aut 30 pedum intervaílo, volat. Alá* ü l a e etiam natationi inserviunt, adeo üt victum in ! erra, a ere ét aquis sibi possit conquirere. Gutturi ejus sabsunt quasi vesica* treslongae acutaeque, quibus inflatis ad TOlandum expedilior est. Alae ét reíiquum eorpus squamis densjs sünt obsita.

l^óm'szók. XII.

,

Dar.

.

HÁROM NEVEZETES GYÍKFAJ.

•i. Kép, Az Intő Gyík. .t^Mm I^Lacerta monitor,) y\z ln!S Gyík Amerika nérnelly részeiben, Napkeleti Indiában és a'R.eményfok körül él; a' roelly ezen tájjékokra nézve igen jóltévö állat; minthogy a' Kroko-dílusnak nagy ellensége lévén , ezen rettenetes állatnak köíellétét hathatós füttyentése által elárulja , 's így az embereket és állatokat mintegy i n t i , a' honnan intő gyíknak is nevezték. A" hoszsza 5—6 lábnyi. A* teste fekete barna színil fénylő jfejér gyűrűkkel és tsíkokkal. Elvalogatott lábujjain görbe fekete körmei vannak. Halakká! , Madártojással, 's apróbb gyíkok.. kai él; az embereknek éppen semmi ártalmokra sints. A' húsát, a* melly nem roszsz ízú, a' Hottentóták megel'zik.

2. Kép. A' Baziliskus Gyík. (Lacerta basiliscus.) A' Régiek sokat beszélitek valami éktelen formájú mérges és ártalmas állatról, a' melyről azt mondták, hogy tyúktojásból költ k i , 'sBazi/isfiusnak nevezték. De illyen állat soha sem volt, hanemha az ostoba babonasók fejekben. Az itt lerajzolva lévú Bazíliskust tehát, oem annak a' mesebélinek kell gondolni , mert azzal tsak nevére nézve egyez meg. Mert ez éppen neta kártékony s ó t , a' r"Ttnyibe bogarakkal él és azokat pusztitja

haszaos állat. Ez a1 Baz'.liAus déli Amerikában l a k i k , ' s másfél legfeljebb 3 lábnyira nő; és világos barna színü. A* háta közepén fésft formán áll ki a' gerintze és ez súgáros píkkejekkel borított, a' mellyeket felborzaszthat hogy a' fákon ágról ágra könnyebben szökdöshessen. Hoszszú lábujjai iévén a' fákra igen könnyen fe'iniász.

3. Kép. A' Repülő Sárkány Gyík. (Lacerta volans.) Ennek a' repülő G y í k n a k , a* melly tsak akkora kis állat 's ártatlan, mint a' közönséges gyík n á l u n k , azzal az inóztató tátid* állattal a' mesebéli Sárkánnyal semmi hasonlatossága sints, k i v é v é u a* nevét. -Az itt lerajzolt repülő Sárkány gyík Asiában, Afrikában és Amerikában l a k i k , 's legyekkel, hangyákkal, pillangókkal és más bogarakkal él. Hat súgáros két szárnyai az első és hátúlsó lábai közeit fogják el, mellyeknek segítségek által egyik fáról a' másikra szökik, még akkor is ha azok 20 — 30 lábnyira v a n n a k egymástól ; ugyan ezen száruyai az úszásban is nagyon segítik •, úgy hogy tehát élelmét a'földön , a' vízben '* a' levegőben is keresheti. A' torka alatt h á z - m hegyes zatskója van, ezeket felfú'aatja, és akkor osztán még könnyebben repül. Mind a' szárnyai mind pedig az egész teste siirún pikkelyes.

XII.

DREY MERKYVÜRDIGE ElDECHSENARTEN. Fig. i. Dér Wachhalter. (Lscerta monitor.)

\

JJer Wachhalter lebt iá eiaigen Theilen voa Amerika, inOstinriien und ám Vorgebirgeder guten Hoffnung. Ér ist fiir jeneGegenden ein sehrwohhhátigesGeschöpf, iadem eralsHauptfeind desCrocodils dieNiüie dieses furchtbaren Thiers jederzeit durch ein durcharingendes Pfeifen zu erkennea gibt, und só Mensclien und Thiere gleichsam davor warnt, wefswegen ér auch noch die Warneidetkse genannt wird. Seine Gröfse falit zwischen$ undóFufs. Die Grundfarbe seines Körpersist sch\varzbraun mitblendend weifsen Ringea und Streifen. Die fiinf getrenntea Zehen jedes Fufsessind mit scharfen krummen Nágeln versehen. Ér lebl von Fischen, Vogeleyern , kleineren Eidechsen , und ist den Menschen ganz unsthádüch. Sein Fíeisch, dasgar nichtunschmackhaftisi, wird von den Hotlcutotten gegessen.

Fig. 2. Dér Basilisk. (Lacerta basílitcus.} Die Altén erzáhlten viel von cinem giftigen mifsgestalteteD, schadlichenGeschöpfe, das auseinem Hahney entspránge, und dem sie den Nahmen Basilisk gaben. Doch solch einThier gab és nie, ausgenommen in den Köpfen aberg'aubischer dummer Menschen. Unser hierab* gebildeter Basilisk mufs daher nicht mit jenem Fabelthiere verwechselt werden , mit dem ér nichts als dea Nahmen gémein hat. Ér ist vielmehr eio ungchüdliches, ja selbst eia nütz-

lichesThier, da ér sich ganz von Insekten aahrt. Unser Basitisk bevvohnt das südliche Amerika, und wird i 1/2 bis 3 Fufsláng. Von Farbe ist ér hellbraun. Überdea Rückea lauft eia Kamm mit strahlenförmigen Schuppenbesetit, den ér aufstrauben kann, und sich. só Icicht auf den Baumen vonAst zu Ast schwingí. Wegen seioer lángén Fuíszahen lauft ér selír geschickt auf die Bá'urne hinauf.

Fig. 3. Dér fliegende Drache. (Lacerta volans.) Diese fliegende Eidechse, ein kleines UBsch'ádliches Thier, welches nicht viei gröfser als unsere gemeine Eidechse ist, hat mit jenem schrecklichen Ungeheuer, das sich die FabelweltunterdemDrachen dachte, keice W£tters Ahnlichkeit als den Xahmen. Dér hier abg*-bildete fliegende Drache wohnt in Asien, AFrJka und Amerika , und nanrt sich von Fliegen, Ameisen, Schmetterlingen und andern ínsekten. Zwischen den Vorder- und Hinterfüfsen sitzsn die hautigen in 6 Strahlen getheilten Fliigel, mit derén Hülfe ér von einem Baum zum andera , selbst bis zurEntfernung von 20 und 30 Schrittenfliegt; auchdieaen ihm diese Flügeí trefflichzumSchwimmen, só dafs ér sich alsó seineNahrung auf dér Érdé,in dér Luft und im Wasser suchen kann. Unter dér Kehié hat ér drey lángé spitzige Beutel, die ér auffalasea kann, wodurcher zum Fliegen noch geschicktér wird. Die Flügeí, só wie dér ganze Körper, tind mit Schuppen didit besetzf.

Amphibies. XII,

Föl. VII. Xo. 3,

ESPÉCES REMARQUABLES DE LÉZARDS. Fig. i. Le Sauve-garde, ou Tupinambis.

(Lacerta monitor.) .Le Sauve-gardc est un gros Lezárd, qui rit dans quelques parties de PAmérique , dans les Indes-orientales ét au cap de bonne-espérance ; il est trés-bienfais^ntpour toutes ces contréeslá , cár étant l'ennemi capital du crocodile, il pousse un siíflement percant toutes les fois qu'il entend ou voit venir á l u i un de ces monstres,etavertitpar-láles hommes, qui se trouventdans levoisinage, de se dérober au dánger qui les menace. Cest pár cetté raison qu'on lui a donné le nőm desauve-garde, II atteint une longueur de 5 ou 6 pieds. Sa couleur principale est d'un brun noirátre entremélé de cercies ét de taches d'un blanc luisant. Les 5 doigts>séparés de chaque pied sönt garnis d'ongles courbés ét aigus. II se nourrit de poissons, d'oeufs de différenteí sortes d'oiseaux ét mérne de petites espéces de lézards, mais jamais il n'attaque les hommes, Sa chair a un assés bon goút ét ies Hottentots la mangent fréquemment.

Fig. 2. Le Basilic.

{Lacerta basiliscut.) Les Anciens ont beaucoup parié d'un animál yénimeux,diíformeetextrémenaent dangereux^ qui selon eux tirait són origine de l'oeuf d'un coq , etauquel ils ont donné le nőm de basilic. Mait un pareil animál n'a jamais existé que dans les tétes des hommes s u p e r s t i l i e u x ét eredules. ÍJ ae faut donc pás confondre arec cet animál fabuleux le basilic qui est représenté turla table ci jointe, cár il n'en a de commun que le nőm. Bien lóin que ce dernier sóit nui , il t _ t au coniraire trés.uüie, parceque

sa seule n o u r r i t u r e consiste én ihsectes. II vit dans l'Amérique méridionale ét atteint une longueur de i 1/2 jusqu'á^ pieds. Sa couleuc est d'un brun-clair. Le dós est garni d'une éspéce de créte couverte d'écailles én forme de rayons, que l'animal p e u t replier ét développer alternativement ét á l'aide de laquelle il s'élance aisément d'une branche d'arbres á l'auíre. Comme il a les doigts de pieds tréslongs il grimpe sur les arbres avec beaucoup d'adresse.

Fig. 3. Le Dragon, ou le Lezárd volánt. (Lacerta volans,)

Cetté espéce de Lézards est un petit animál innocent ét ne surpasse pás beaucoup én longueur notre lezárd ordinaire. Le monstre horrible , que plusieurs auteurs anciens ont décrit sous le nőm de dragon, est une i n v e n t i o n fabuleuse, ét notre lezárd volánt n'a de commun avec lui que le nőm. Ce dernier dragon, qui est représenté sur la planche ci-jointe, vit dans l'Asie, i'Afrique ét l'Amérique, ét se nourrit de moucbes , de fourmis, de papillons ét d'autreí inseotes. Entre les jambes de devant ét celles de derriére il a des ailes merabraneuses ét composées de sixrajODS flexibles, á l'aide des quelles il peut voler d'un arbre á l'autre ét mérne á une distance de 29 jusqu'á 30 pás. Ces ailes lui servent aussi á nager, de sorté qu'il peut chercher sa nourriture sur la térre, dans l'air ét dans l'eati. Au dessous du gosier il a deux espéces de ressies loogues ét pointues , qu'il peut eníler ét qui le rendent encoreplus propre á voler. LesaHes aiasi que tout le corps de l'animal sönt garnis d'

xxvm. T. VIL PISCES FLWIATILES GERMANIAE. l isces hic depícti omnes ad cyprinorum genus spectant, suavitate carnis commendabile, cujus jam in operis hujus Tomis prioribus plures species cognovioius.

Fig. i. (Cyprinus erythroph-

thalmus.) Hic ín fluviis lacubusque septemtrionalis Germaniae, praesertim Pomerania ét Marchionatu Brandeburgico, ingenti copia reper i t u r , adeo üt ibi m locis' nonnullis clim, carnibus eorum, quod tanto numero emtores deticerent, porci sagmarentur. Longus fere pedem , latus 3 aut 4 pollices , vermibus insectisque aquaticis victitat. Caro teoera, álba ét boni saporis ét salubris est. Ab aliis cyprinorum specíebus maximé in eo diÖ'ert, quod pinnae veníris, ani ét caudae colore rubro cinabaris pictae ét oculi circumdati sünt annulo coloris crocci. Dorsum habét viride nigrescens, rehquum corp'.is tecAm squamisargeoteis.

Fig. 2. Cyprinus Nasus. H:c pri ;re paullo major, séd graciliore capite coiporeque, in Odera, Vistola ét Rheno, librae i \f2 aut 2 pondere, capitur. A ceteris suj generis abdomine interiüre differt, quod

4.

nigrum est, quapropter in nonnullis locis a nigro ventm nőmén túlit. Eandem ob causara a multis haud comeditur, etsi carnem salabrem sapidamque praebet. Pinnae pectoris, ventris ét ani rubrae, pinna dorsi caerulea.

Fig. 3. (Cyprinus vimba.) í Haec cyprinorum species in Silesia, Livonia ét Bcrussia degit, ubi praecipue ex mari Baltico in fluvios ingreditur. Longus pedem, carnem habét albam bőm saporis, eaque aut recens comeditur, aut, rauria coadita, inferta doliolis, laté dimittitur. Totum corpus, üt pinnae, caeruleumsst, venter tectus squamis argenteis. Caput, coni instar, acuminatum. Capitur hamis verriculisque.

Fig. 4. Cyprinus dobula. Haec species, pedis longitudinem haud excedens, in Rheuo , Moeno , Visurgi, Albi , Odera aliisque tluviis Germaniae frequentis. .sima, ob carnem molliorem spinosamque nonmsi vulgo hominum cibum praebet, Dobula, üt omnef. fere cyprini, vermibus herbisque, in oquaium fundo nascentibus, alitur. V i t a e haud admodum tenax, in lacubus stagnisque tmnus profundis tíiuturaiore aestu facüe momur.

Halak. XXVIll.

yil. Dar. 4. $zdtn.

FOLYÓVÍZI HALAK NÉMETORSZÁGBAN. i

.Az itt lerajzolt halak mind a' Ponty fajai, cszi'c még, jóllehet a' húsa jóíxiL A' mejj'-ha! mellyek jó ízű húsokra nézve miodenüit ked- és farkszárnyai pirosak, a' hátormói pedi Vesek. Ezek közül már több fajokat láttunk kékesek. ezen képes könyvben.

i.Kép. A' PirosCzárnyú Ponty. (Cyprinut erythrophthalmui. A' Pirosízárnyú Ponty éjszaki Németország folyóvizeiben és tavaiban lakik, főként Pomeráüban és Brandenburgban olly bő, hogy ez előtt ott körülijeiül a'diiznókat is ezzel hizlalták, minthogy annyit élnem adhattak.Ennek hoszsza i lábcyi forrna, a'szélessége3—4 lábbyi, 's férgekkel és vízi bogarakkal él. A' húsa gyenge, jóízű és egésséges. A' több fajaitól a' Pontynak abban külömbözik, hogy minden úszószárnyai 's evezői tzinóbriom szíc ű e k ; a' szemkarikái pedig sáfrányízínüek. A' háta feketés zöld, egyebütt a' teste ezüstf'zíoü pikkelyekkel van beborítva.

2. Kép. A' Padutz Ponty. (Cyprinus nasus.}

A* Padutz az elébbani fajnál nagyobbatsk a , kartsúbb testű és fejű, mellynek lakása az Odera, a' Visztula és a' Rajna, a' hol másfél, néha kétfontnyira nő. Ez a' több Poatyfajoktól abbaa k ü l ö m b ö z i k , hogy a' hasa íeketeböru. ISémelly helyen tsak ezért nem

;. Kép. A' Kék Ponty.

n O'

(Cyprijius

vimía.')

Ez a' Pontyfaj SLéziában , Liflándban és Prufcíziában találtatik, a' hol főképpen a' Napkeleti tengerből megy a' folyóvizekbe. A* hosziza i lábujj, fejér jó ízű húsa van, mellyel vagy frissiben esznekmeg, vágj bésózva hordókra rakják's széllyel küldözik. Az egész teste 's az úszó ízárnyai is kékes színük, a' hasa ezüstszínü pikkelyes. A' feje ékforma hegyes. Horgokkal és hálókkal fogják.

4 Kép. A' Dobants Ponty. (Cjprimií

dtibula,)

Ez a' kartsú Pontyfaj i lábnjinál nem nagyobb, 's Rajnát, Menüst,Vizargist, A l b i s t , Oderát és a' több Néuietországi folyó vizeket bőven lakja ; de minthogv igen lágy és tüskés húsa van, leginkább tsak a' köznép él vele. A' Dobants^miut minden Ponty fajok férgekkel és a' vízfenéken termő növevényekkel éj. Ez igen gyenge é l e t ű , úgy hogy a' hévségben a' tselélj'ebb tavakban 's víiszakadásokban hamar elvész.

T. VII.

Fisehe.. XXVIII.

D E U T S C H E F L U S S FI S C HE

Die vier hier abgebildeten Fisehe gehöreo sHmmtlich zu dem Geschlechte dér Karpfen , die sich wegen ihres schmackhaften Fleisches überall empfehlen , und von deoen vvirin den f rühern Báaden unsers Bilderbuchs schon mehrere Arten habén kennen lemen,

Fig. i. Die Plötze. ( Cyprinuf erythropht halmus ,) Die Plötze oder Rothfeder findet Jch inden FliíssenúndLandseen desnördlichen Deutschlands , vorziiglich in Pommern und dér Mark Brandenburg sehrháufig, só dafs mán vormals íneinigen dortigen Gegenden die Schweine damit rr.iistete, vveil mán sienicht allé verkaufen hcntite. Sie wird gégén i Fufs láng, 3 bis 4 Zoli breit, und lebt von W ü r m e r n u n d Wasseíinseklen. Ihr zartes weilses Fleisch ist schmackhaí't und gesund. Sie zeichnet sich von andern Karpfecarten vorzű'glich durch die zinnoberrothen Bauch- After- und Schwanzflossen und den saffracfarbigen Augenring aus. Dér Rücken isi schwarzlichgrün , dér ilbrige Körper ist mit siiberfarbenen Schappen bedeckt.

Fig. 2. Die Nase. .

nasut.)

Die Kasé ist etwas gröfser als die PlÖtze, schlanker von Kopf und Körper, und findet sich in dér Oder, derWeichsel und demRhein l r/2 bis a P f u n d s c h w e r . Sie unterscheidet sich von allén ihren Geschlechtsvenvandten durch das

4..

innere schwarze Bauchfell, wefswegen sie auch. oft Schwarzbauch heifst. An mehreren Orten wird sie deíswegen nichtgegessen, obgleichsie ein gesundes schmackhaftes Fleisch hat. Die Brust- Bauch- und Afterflosien sind roth, die Rückenflosse aber blaulich.

Fig. 3. Die Zarthe.

(Cyprinus vimba.} Diese Karpfenart findet sich in Schlesien Lieíland undPreufsen , wo sie vorziiglich aus dér Ostsee in die Flüsse tritt. Sie wird i Fufs láng , hat ein weifses wohlschmeckendes ffleisch, das enHveder frisch verspeist, oder niarinirt in Fáfschen gepackt, weit und breit verschickt wird. Dér ganzeKörper só wie die Fio'sen sind blaulich , untén ám Bauche mit silberfarbenen Schuppen bedeckt. Dér Kopf ist keilförmig zugespitzt. Mán fángt sie niit Angeln und Zugnetzen.j

Fig. 4. Dér Döbel. *

(Crpririus dobula.) Diese schmale Karpfíí.artwird nicht über T Fufs láng , und findet sich in dera Rhein, Main, dér Weser, Élbe, Oder und mehreren andern deutschen Flüssen sehr haufig , ist aber wegen ihres w r eichen grátigen Fieisches m p hr eine Speise gemeiner Leute. Dér Döbel náhrt sich wie fást alleKarpfenarten von Wiirmern und Grundkrautern. Ér hat ein sehr zartes Lében, só dafeerinílachenSeenund \Veihern bey auhaltender heifser Wiíteruog leicht absteht.

Poiisons, XXrill.

rol. VII, Só. 4,

POISSONS DE RIVIERES D'ALLEMAGNE. Les 4 espéces depoissons, qui se trouvent répresentées sur la planche c-jointe, appartiennent dans le génre des carpes , qui "sönt généraiemeot estimées pár le bon e o ú t d e l e u r c h a i r e t d o n t nous avous déja fait connaitre plusieurs espéces dans les volumes precedensde ce p.orte-feuiUe.

Fig, i. La Sarve. ( Cyprinus erythiophthalmus.} La Sane se trouve dans les riyiéres ét les Lacs de l'Allemagne septenirionale, maissurtout danslaPomméranieet la Marche de Branclenbourg, oü ön la peche én si grandé quantité r t ue faute d'acheteiirs ön én i engraissé autrefois les cocliODS. Sa longueur est d'un pied,et sa largeur de 3 á 4 pouces; éllé se nourrit de vers el d'insectesaqu^Uques. Sa chair est blanche, trés-tendre, d un bongóul ét fortsalutaire. Eilc se Uistingue des autres espéces de carpes tant pár lacouleur des nageoires du ventre, de la queue ét de l'anus , qui tirent sur le rouge d« sang , í[ue pár un cercle de couleur saffraníe qu'ii a autour des yeux. Le dós est d'un rerdoirátre, ét les écaüles qui recouvrent le Teste du corps sönt d'une couleur argentée,

Fig. 2. Le Nase. {Cyprinus nasus.~)

Ce poissoo est un peu plus grand que la *«uve, ét il a l á tété ainsi que tout le corps plus ioogue ét plus déliée. Ön le troure surtout dans i'üder, la Vistule ét le R h i o , e t i l pése ordinairement entre i \Ji ét 3 iivres. II se disüngue des auires espéces du mérne génre pár la couleur nőire de l'abdomen, qui lui a au.íe aussi dans quelques districts le nőm de

Centre-noir; les habitans ne le mangent pás mérne á cause de cetté couleur, quoique sa chair sóit salutaire ét d'un bon goút. Ses nageoires abdominale, pectorale ét celle de l'anus sönt de couleur rouge, mais la nageoire dorsale est bleuátre.

Fig. 3. La Vimbe. (Cyprinus vimba.) Cetté espéce de carpes se trouve danslaSIléüie, la Livonie ét la Prusse, oú venant de la mer baltique éllé remonte les riviéres. Sa longueur est d'un pied, ét sa chair est blanche ét d'un bon goút, Ou la mange tant fraiche que m a r i n é e , ét dans ce rlernier état ön Fenvoye dans des pctits tottneux dans l'étranger ét mérne dans des contréesassés éloignées. Tout són corps ainsi queses nageoires sontbleuátres; les écaüles de la partié inférieure du ventre sönt de couleur argenté. La tété est alongée ét pointue. Üa lapécheavecla ligne ét avec des filets.

Fig. tg- 4- La Dobule. ( Cyprinus dobula,)

La Dobule a le corps tres-íluet, ét sa longueur eít rarement de plus d'un pied. Éllé se trouve én grandé quaotité uans le Rhin, leMein, leVeser, l'Elbe, l'Oderet plusieurs autres fleuves de l'AUemagne, mais sa chair étant molle ét pleine d'arétes, ellen'est rnangée que pár le bas peuple. Éllé se nourrit comme presque toutes les e^péces de carpes de vers, ét d'herbes aquatiqxies qui croissent au fond. Éllé a l a v i e si délicíte , que les grandes chaleurs de l'été la font m o u r i r facilement, quand éllé se t r o u v e dans des lr.cs qui ne sönt pás trés prgíond*."*

7ff .

. Hl

att

J. ///

ConchyL III,

T. VlL Só. 5.

CONCHYLIA

Fig. i. Malleus sive crux. (Ostrea malleus.) l í a e c o s t r e a r u m species , Ín oceano Indico ét mari pacifico r e p e r i t u r . Testae b i n a e e j u s Iria formánt qiiasi b r a c h i a , m a l i é i , aiit, ü t v o l u n t a l i i , cnx-ls f i g u r á m r e -

RARIORA.

40 aut 50 emitur. In ejus liiieamentis m a g n a regr-at concinnitas ét elegantia. Fasciae'latae colore anrantie lineis albis fuscisque prominentibus s ü n t distinctae.

F. 4. (Conus amm. americanus.) In A m e r i c a d e e e n s , maculis f ű m rubris colore laté-

f e r e n l i a , q u a m o b r e m d i v e i s a t ú l i t n o n a i n a . LongituJo

i'icio , t ű m e r u b r o flaventibus albisque ét liaeis albis

b r a c h i o T u m i a l e r a l í u m p l e r u m q u e 5 aut 6 pollicuui est.

c o m p l u r i b u s d i s t i n c t u s est, eeterum m i n u s pretiosus,

Qua parte t e r n a illa c o n c u r r u n t b r a c h i a , ibi in pmi-

q u a m r e i i q u a e spéciéi,

tiore c a v o l a t é t ostrea eeculeuta. C o n c h y l i u m lioc colore nij'.rescente

aut e fusco cano , m i n i m é i n s i g n i ,

olim ob r a r i l a t e m a t a l i u m rerum a m a t o r i h u s i o o o t h a «

^o- 5- (Conus amm. sumiims.) Híc ex orientali, IndiA ad nos fertor, coloris e fusca

Icroru'ii prelio emi solebat , nunc ad sumuiun icotiia-

r n b r i , fasciis flavis, s u b t i í i t e r quasi contextis , ét ma-

leris

culis albis o r n a t u s esi. I\oo raro 100 tbalerorutn pre» tto emitur,

Coniammirales,' qiiorum ilivems_ spncies

Ft^. 2. ~. 4. 5.

repra'wn-

tatas, cernímus ad c o c h l e a s (cuculos v o c a a t ) pertinent, j u n i q u e i n s i g n e s supcrficie p»nctin p r o m i n e n i i b u s aspera , picta v a r i i s c o l o r i b u s

Universi c o n c h y l i i s pretio-

sioribus a d n u m e r a n t u r , qaapropter ét ingenti p r e t i o eiüuntur.

Fig. 6. Turbo scalaris. Turbo s c a l a r i s a d m o d u m rarus ad órás Cöromande. licas r e p e r i t u r , e j a s q u e p í f i i t i m saepe ad a l i q u o t centenos uuirmos auroos escurrit. Conítat e spiris comp l u r i b u s albis aut r u b i d i s , circa s p i n a m alia snper aliam noo mutuo attactu , séd libere ex imo s u r j u r a

F.2.(ConusamiinralisCedonulli.)

sese c i r c u m a g e n í i b u s . Transversae per spinas quasi costae albae pro'T>ii;entes currtint. Per totum concby-

Hic in o c f a n o anslrali degens, o m n i u m p u l c h e r r i i n a s

l i u m a p e r t u r a t r a n s i t qaasi t u b u s , per quem u s q u e ad

est ét pretiosissimus. Ob r a r i t a t e m incredibilem saepe

cochleae cuspidetn aspectus* patet. Longus est i auí

thaleris300 aut 400 v e n d i í u r . Testa coloris « u i f i , no-

2 pollicfs.

tis albis d i s t i c c t a , m a c u l i s a l b i s i n a e q u a l i b u s eí ci;jgulo t r i p l i c i , e n i o m i n e u t i i s a i b i s m i a u i i s q u e p l u r i u m otdi.ium composito, ét margarilaruna liaeis s i m i l i , eb*ila est.

Fig. 7, (Turbo clathrus.) Priori struclura m p l t u m s i m i l i s , in hoc ab eo differt, quod s p i r a s ét costas h a b é t , non d i s j u u c t a s ét liberas,

Fig. 3. (Conus amniíralis arausiacus )

Hite species , itiden nitida ét iára , saepe tí>a!eiis

séd atlaclii rr.ntuo cohaerentes. L o n g í t u d o tola pollicem e x p l e t , ét forma m a g i s i n lornnui pioUact.i in co. ni ^peciern. Eornm m a g n a copia in mari aliaaüce ét ed o i ü U u ü a a d i a e r c p e r i i u r .

Tsigdk.

W, Bar. 5.

RITKA

i. Kép. A' Porolj Tsiga. {Őstreá malleus.*)

T S I G Á K. Tan. Ennek narantsszinít széles (síkjai között, felettek éi alattok fejér és barnafúzérek (zemléltetnek.

4. Kép. Az Amerikai Admirál.

J\ Pörölytsiga az Ostréa nem f a j a , melly át Indiai (Conus amm. a/nericanus.) nagy tengerben 's a' déli tengerben találtatik. Ennek k e t t e s héjjá két karú , melly néaiellyek állítása szeEz A m e r i k á b ó l kerül, tégUszínú. sárgaveres és felént pórölyt, mások szerént egy keresztet formál, a' jér foltos , több fejér füzérekkel , 's nem annyira behonnan külömbözó nevei vannak. A' két karja rend- tses mint az szerént 5—6 íznyi. A" koz«pe felé , a' hol a' három ága egyesül, lakik az ennivaló Osttea. Ezt a' tsigát, a'rpelly egyébaránt nem igen szembetúnő feketés éí (Conus amm, sumuiut.) szürkebarnás f i m í í , az ezt kedvellek néha 1000 talléA* F-oadmirált napkeleti Indiából hozzák, barnás ron is megvették; már ma pedig legfeljebb ii 100 taltöt, sárga retzés tsíkok és fejér foltok ékesítik. Ezért léron fizetik. gyakran 100 tallért i< megadnak.

5. Kép. A' Főadmirál.

Admiralok. Az Admiráiok, mellyeknek itt a 2. 3. 4 és $ kép alatt több fajai v a n n a k , a' Kuptsiga Nem f a j a i , 's bibirtsós héjjokkal külömböztetik meg magokat. Ezek mind a' drága Tsigák közé számláltatnak, és a' Tettnészeti Gyűjtemények közé nagy áron szereztetnek meg.

2. Kép. Az Admirál Kuptsiga. (Conus ammiralis Cedo nulíi.J

Ei ta, Admítál a' déli tengerben ran, 's legfiehb é* legdrágább faj. Minthogy ez igen ritka ; néha 3, 4, feáz talléron is megvették. E n n e k arany szíou fejérfültos héjjá regulátlan fejér Eoliokkal , ét apró fejét bibirtsókból álló háromsoros örvel van k ö r ü l v é v e , a' melly ollyaa mintha gyöngy fúz«rck vinnék körűL

3, Kép. Az Orániai Adnnráll (Conus amm. arautiacus,~} Ez hasoalóképpen szép és ritka faj, a" mellyért 40—50 tallért is megadnak. A' tarkájában sok Izépség és rend

6. Kép. A' Gráditsos Holdtsiga. (Turbo jcaiaris.) A' nagy betsű igazi Gráditsos HoldtsigátKoromandal p a r t j a i n t a l á l j á k , 's egyért gyakorta több aranyat is megadnak. Ez sok fejér és Tereses forgókból á l l , a' mellyek egy orsó köíul szabadon inennek felfelé kÖ!ées de poínts blancs. La queue a l á forme d'uo é v e n t a i l , ét les pennes én sönt ornces de bandes larges de c o u k u r cramoisie.

sa grandé htippe qui sönt d'une ball* couleur roug- .

Fig. 4. La Perruche rouge ci' Ám bőin e.

(Psttt. amboinensis.)

Sa longueur est de 13 pouces. Le píumage de la tété, du cou ét du ventre est d^uu rouge-cramoisi célúi de& ailes, du dós ét de la queue est d'un tré beau bleu. Itsetrouve dans l'isle d'Amboine.

Fig. . La Perruche a collier des isles Maklives. (Psttt.

Cetté espéce a la mérne longuear que la prétédente ét se trouve dans l'Afrique ét l'Asie. Ön prétend qu'Alexandre le grand l'a rapporté de l'Iode aprés sa fameuse expédition dans ce pays-lá. Són píumage «st d'uti vert-clair; la gorge est couvene d'un n o i r foncé ; sur le haut du derriére du cou est uue bande transversale de couleur de rose,

Fig. 6. La Perruche cornue. (Psiit. cornutus.}

Cetté béllé espéce de Perroquets á la grosseur d'une tourterelle ét h a b i t e la NouvelleCaledonie. Sa tété est de couleuj cramoisie ét garoie sur le sommet de deux plumes isoiées ét loogues de i 1/2 pouces ; elles iont d'une Fig.3» Le Cacatou á huppe rouge. couleur foncée etse terminent én un t r a i t rouge. Ces plumes líri ont fait doncer sao nőm, par(Psitt, molucceruii ) cequ'cvo j a trouve de la ressemblance avec II se trov.re dans les isles Moluques T ét sa des cornes. Le cou est entouré d'une bande longueur est de 17 pouces. Tóul són p í u m a g e jaune. Tout le resté du plumage est d'un yetd e s t b l a n c , exceplé les plutnes i n t é r i e u r e i de de d i f f e r e n t e s nuances,

Planta.. LXXn.

T

„L ff,. 7.

PLANTAE VENENATAE GERMÁNJÁÉ. Fig. i. (Ranunculus sceleratus.)

f lanta haec venenata , alta fere 2 pedes , ad fossas ét i n l o c i s h u m i d i s nascitur. Caulis ejus succulentus dividitur iá diversas frondes raTOosque, in corymborum speciem collectos. P e t i o l i , cauli arcte insisUntes , in terna sese explicam f ó l i a , oblonga , acuminata, m-nrgine dentato. E ramorum extremismense Majo fios p r o d i t m i n u t u s , flavus, quinque censtans f o l i i s , in cujus medio est germen ovatum vmde, semen includervs. V e n e n i vis in-ens in hac planta. V e l v a p o r ex contrita surgensdoét stuporem adfert. Succusin cute, , s a . lia.excitat. Interné .umta, haec planta dőlőrés venementissimos, ét, si majoré copia S u m ta íuent, mortem adfert.

hujus veneai efficacissimum est

5 6 05

mentő

adhi

^ ^ -- •*

»>eatur , pro Biedica-

Fig. 2. (Daphne mezeraeum.> Haecin multis Germaniae partibus in silvis arborum foiiatarutn nascitur. Frutex est aliquot pedum altitudine , cum silvestris est; verum ÍD horíis , in quo.s cum propter florum suavitatem , tűm ofa utilitatem cortícis autumno traasplantatur, accedente cultoris industria, ad 12, immo 16 p e d u m a l l i í u d i n e m attollitur. Flerés eo colore, qui in íloribus maii persicae est, ante fólia, jam Februario ét Mariio mensibus prodeunt , ét sine petiolo cauli adhaerentes, odoremsaíisarnoenurn exhaíaní. Floribussueceduntbaccae obiongae, rubrae, nucleum sívé semen d u r u m , i a p i l l i iustar, includeníes; mense Juüo maturescunt nigrescuutqsie. Hae baccas sünt venenatae, sumtaeque alvum solvunt tanta vehementia-,ut tandem mors ipsa non raro sequatur. Fólia, scalpe 11; forrnia, ál terna supraflores,arcte adhaerent cauli, autuinno decidunt. Usus corticis ét libri admodum frequeus, qui cortex, vi urendi praeditus, vesicasexciíat: adyersus oculorum inílammationes ét ex humorúm acnmoniaenalos rnorbos cuti externe applicatur. In Suecia cortex corrasus, vulneribus serpentiutíi venenaforum morsu inflicns, felici successu i m p o n i t u f . E baccis pictores rubrum pigmentum praeparant.

LXXf'I.

V11. Dar. 7. Sídin.

M É R G E S P L Á N T Á K.

i. Kép. A' Torzsika Szironták. (Ranunculus su

/\ Torzsika (Istárj , v'u\ méreg, latar koldus, sebesúö fű) mérges plánta, melly vízárkok 's más nedves helyek körül mintegy két Idbnyira n3 fel. Ennek leves szájasok ágakra oízhk 's egéiz egy bokrot formál. Hármas levelei egy közös rövid nyeleknél fogva ülnek a' í'záron ; 's azok hol'íszúkás hegyesek ^'s bévagdalt élúek. Májusban bújnak ki az ágak végein apró sárga öüzimiú virágai, mel'yeknek közepette tojásdad zöld magzatjai ízemléltetuek, a' bennek lévő magokkal. Ez a* plánta igen mérges tulajdonságú; úgy hogy tsak a'izéllyeszúaott plántáaak kigözölgése is már fájdalmat és bodúlást okoz. Á' leve a' bőrön , ha hoz^á ér igen gonosz és nehezen gyógyítható dagadást okoz. Ha pedig v a l . k i megéraé már akkor kínos fájdalmakat, 's böv mértekben megéve mé^i halált is okozna. Legjobb orvossága a' viz és a' tej , ha ereket az ember böv mértékben iízsza riá. Ritka köroyülállásokbaa lehet orvosi erejének kaíznat venni.

2. Kép. A' farkas Boroszlán.

(Daphne mezereum.) A' farkas Boroszlán (vagy Farkashárs) sok környékeken terem Magj'arországhan is az árnyékos erdőkben. Ez tsemete, mellv r va

Fig. .q. (Cyprinus bipunctatus.) M i n u t u s hic c y p r i n u s n o n n i s i 3 pollices longus ,

(Cyprinus Gobio.)

Center s q u a m i s r u b i d i s a r g e n t e i s q u e obsitus

illa artificiosa a b s o l u t a est.

aquas a m a t fluentes f u n d o glareoso , a t q u e , üt oomes

. G o b i o i nf l u v i i sel p a r v i a l a c u b u s i n t e r seconti^s v í v i t . etl

r a m e n i n t n s charta v e s t ' t u r , q u i b u s peractis margarita

:m a" ° r.eSÍde"S m Í S C e l U r ÍCh ' r g a r , t a r u m > üt yocant ,

i 6 eri, "f«« cera margarita petforatur , et fő-

hic depictae cyprinorum species, v e i m i b u s hetbisque a < | u a t i c i s a ü t u r , Dorsum

habét colore viridi obscu-

riorc, veiitrem argenleo.

Fig. 4 Phoxinus. (Cvprinus phoxinus.) Piscis hic corpore gracili, prioré haad mnltomajor, earnem praebet sapore s u a v i , subatnaro. Aquas limpidas amaas, praecipue ta Silesia et Westplialia repec ritur. Ccrpus squamis, p i t u i t a quadam obductis, tectum est. Dorsum nigrescens aut caerulenm multis maculis lucidis est distinctuin. Pinnae canae , seu subcaeruleae , qua c o r p o r i adhaerenl, macula rubida sünt notatae.

Fig. 5. (Cyprinus amarus.) Hic, minutissima cypiinorum species, p o l l i c u m a l o n g i i u d i n e m haud explet. Ob a i D a r í t u d m e m carnis et corporis parvitatem a piscatoribus neglectus , piscinm rapacium praeda esi. Corpus habét breve, altero tanto longius quam latius , dorsum e flavo fuscum , pinnas in cauda et dorso subvirides, in ventre rubidas. Amat aquas linipidas fluentes f u n d o aiencso.

Bálák. XXIX.

T/7. Dar. ?. Szítn.

FOJÓVÍZI HALAK NÉMETORSZÁGBAN. \Jt fajait látjuk itt a* Pontynak lerajzolva, mellyek •zen Nemben legapróbb fajok, '4 mind a' Neinetoitzági folyóvizekben lakoznak.

S. Kép. A' Zömök Ponty.

i. Kép. A'KöviPonty v. Görgötse.

Ei a' kis Tonty tsak 3 íznyi, a' kovetses fenekt folyókat szsreti, '» mint a' több itt lerajzolt! fajok, ec i* férgekkel és vízi növevényekkel él. A* háta teléticild, a* hasa pedig ezüstszínű.

{Cyprinus Goöio.)

A' Gőrgőtse a' folyóvizekben 's apróbb egymással öszveköttetett tavakban él. Nagysága tendszerént 6 íznyi; ée néha egy lábnyita is megná. Barnái zöld feje a' ízeméi Iförűl kidűllyedt. A' háta kékesfekets. A' hasa vereses és ezüstszínű pikkelyekkel rakott. A' farkszárnya és az OrmóCiárnya feketepontosak,

2. Kép. A' Fejér Keszeg. (Cyprlnus alburnus.)

(Cyprinus bipunctatus.)

4. Kép. A' Kartsú Ponty. (fyprinus

phoxinus.)

Ex a' faja a' Pontynak kartsú termetű , melly ai elébbeninél nem sokkal nagyobb, és jóízű kellemetes keserű húsa van. Tiszta vizet szeret, 's főképpen Szíl é z i á b a n , és Vesztfáliában találtatik a' hol Grimpel a* Heve. A' testét nyálkás pikkelyek fedezik. Fekeíés é» setétkékhátát sokféle világos foltok tarkazzák. Szürke ragy kékes úszószámyain,, közel a' testéhez egy eyr reieses folt ran. «

Ez a' faj 4—6 íznyi hoszfrú, '» többnyire minden íolyóiban 's patakjaiban találtatik Németországnak ; a* hol rendkívül megszaporodik. A' húsa fejér, de lágy 's nem igen jó ízű. A" teste felyut olajtzínbarna, alól pedig ezűstfunü. Ezen ezüstfünú pikkelyekből kéfiitik az. esmeretes hamis gyöngyöt. Ugyanis annek a* levakart pikkelyeit tiszta vízben mind addig dörgö(Cypriniu amarus. lik, míg annak a'ízíoe abba lemegy. Azután értől a* Legkissebb ez a' Pontyfajok között, '• két íznyire lemosott nyálkás festékről a' vizet letöltik, 's azzal a" mi a' tálban marad vizahójagot kevernek öszve , éi sem no egéüen. Kitsíny és keserű lévén a' halálV.ok ezt az úgy nevezetiGy ö n g y m á z a t azután penzlivel fel se veszik, 's tsak a' ragadozó halaknak szolgál kenik az üvegből fújt gyöngy ok bels* részébe. Ezután eledelül. Ez rövid, félannyi széies mint hoszszó ; a* a' gyöngyök többi üregét tifita fejér viaszszal béöntik, Búsa sárgás barna, a" fdrkszárnyai és hAtormói zöldéazután kifúrják, a' lyukát papirossal megbéllslik,'* sek , de a' hasízarnyai veresesek. A* litit* é» homokos fenekű folyoviteket Így kékül il a' mesterséges gyöngy.

5. Kép. A' Keserű Ponty.

fúthe

s. ru. Só

XXIX,

D E U T S C H E FLUSSFISCHE. VV ir seben hier íünf Karpfenarten, die zn den kUínften diesesFischgeschlechtes gehö'ren, und lámmtlicb üa deutschtn Flüísensich aufhaltín.

gebohrt, dieses mit Fapier gefihtert, nnd tó ist dit küaítlicbe Perié feitig.

FIg. L. Dér Gründling.

(Cyprinus bipunctatus}

Fig. 3. Die Alandblecke.

(Cfprinus Gobio.)

Di«f«r kleine Karpfe wird nur 3 Zoli láng, liebt íieftendes Wasser mit híesigwn Bódén , und nikrt D e r G r ű n d l i n g Icbt inFliifsen und klemen L*násich wie allé liier abgebildetg Karpfenarien von Ge•een, die mit einander in Varbindung slehea. Seine gewöhnliche Lángé betrígt 6 Zoli; doch wiid e,- bisweilen würmea und WaiserpHanzen. D e r R u c k e c i í t duakeieinen Fufs láng. Dér braun grünliche Oberkopf ítéli* grun, det Bancb silberfarbea. •bér die Unterkiefer Jieiror. Dér Rucken ist blÁülieh•chwarz. Det Bauoh ist mit röthlichen und filberfarbe(Cj'prinus phoxinus.~) nen Schuppen besetzt. Die Schwaaz- nnd RuckenfioiDie E H t i t z e ist ein schlanlies Fischchen, da» »ea sind schwarz puactiit. nicht riel gröszer als die Alandblecke wird, und eia •chmackbaíte* angenehmes bitterliches Fleisch hat. Sie liebt helifs Wasser, und Sndet sicb voizfiglicb í» (Cyprinus alburntu.) Schlesien und Westpbalen , wo s i e G i i m p e l heifst. Dér Ü e c k e l e y , I e k « l e y odct A i b i a g w h d Dér Körpei ist mit Schuppen bedeckt, die mUSchleim 4 b,s 6 Zoii i a n g ; u n d fiadet sich in deQ mehresten überzogen tind. Dér schwarzlicbe oder dunkelblaue Flüssen und Báchea Deutschlands, wo ér skb. ér- Rück«Q bat verschiedene helle Flecken. Die grauaa ítaanlich ttark rermehrt. Sein weí[sss Fleisoh Üt oder bláaliehen Fiosseu habén nabe ám Keipei eíne» -eich und wenij schmaeihait. Dér ober« Theil deS löihlichen Fleck. orpers ist olivenbraun, det uaíete .ilberfaxben. Aus d ies en silberfarbenin Schuppen w e r dendia bekanníea (Cyprinus amarus.) Bachgemachten^der f^chen P er len gemacbt. M*a f*bt uámiicb. die abgezogenen Schuppen só lángé in reiDet B i t t e r l i n g ist die kleinste Karpfenart, nád aemWasser, bissich di« íátlíendenTheileáavon dirin wird nicht ganr 2 Zoli láng. Siiner Bitterkeit nnd auflösen. Dann giefst mán das Wa*ser ab , láfct den Kleioheit wegen wird ér ron den Fischern nkbt geFarbestoff sicb teUen, rermischt ibn mit HauseabU. achtet, und dient blofs den Raub£scben zár Speite. •e, und trágt diese «o e enannte P e i l én e [f én i, mit Ei i«t kurz,, Lalb só breit als láng, det Rucken gelb.inenL Pin.el in die inn, r e Seite d„ WaseneR we-. lichbraun , die Schwanz- und RCckenfiossen grünlicb., n. H,er a u f wud die ubrige Höhl, l i l g mit die Bauchflossen aber lotLlich. £r liebt teiue* ííi«L»ea. ein Loch durcb. det Wauer mit sandigtBi Giuads. w,iC,ea Vi'achie a u s e

Fig. 4 Die Ellritze.

Fig. 2. Dér Ueckeley.

Fig. j. Dér Bitteriing.

xxix.

r0i. rn. NO. 5.

JrüISSONS DE KIVIÉRE D'ALLEMAGNE.

l_. supremam peliem e x h i b e n t : iá a. f o í i i s rosarum pap liae appareu!; in b. pectinem l i n a r i u m re; c. pellem secundam iis subjectam ostendit; iain, e. q u a r t a m eamque s u b t a i s s i m a m . ín f pas e se cstciidunt fungiformes. Nunc sub fi g, 1,3

el 4 trés illas papillarum' formás s;ng:llat!m considerabimus.

Fig. 2. Papilla foliis rosae similis. In A papillam foliis rosae t i m i l e m naturali magnitudine cons^icimus, qualem f i g . l. in a. ipsi linguac adhaerentero videmus. I n b m u l t o magis ampliata apparet. Nőmén papillae istae ex eo h a b e n t , quod tosa= quinquefoliae quodammodo sünt s i m i i e s .

Fig. 3. Papillae pectini linario simiies,

A particulam áissectara linguae cum papillis pectiniformibus ei insidentibus rnagnitudine naturali exJiibet. ín ead -, ampliata B papillas illas nerveas incurras unciformes etiam clarius cognoscimus. Karúra tubi longius producti b descendunt in carnem linguae, eíque ibi vasa excipiunt sanguinis, ex carne linguae iuferíore in d ptodeuntia.

Fig. 5. Papillae fungiformes. Papillae f i g . i. in f. lepraesentatae, hic in A naturali , in B ampliata magnitudine comparent. Pelli súperiori liaguae, papiüae nerveae, litteris a, a, a notaiae, instat globulorum semirotundoram, insideni. In B nudatus est r.amus neivi, carni l i n g u a e inhaerens, e.x quo divisi r a m i , excurrentes in papillas singulas, hoc modo qaasi petiolum formánt piiei fun quare ét noinea hoc iis iadiium fűi!.

- Dar, \o. Szám.

NAGYÍTÓÜVEGEN VIZSGÁLT MARHANYELV. Méltó a' N y "T' "

t közelebbről megvizsgálni, mind érzéke ebben ran elrejtve, mind ll elmulhatatla^tzüksésok betűket a> nélkül éppen

rostokból formálódik, a' melly által igen S«. Tovább, a' nyelvbe igen s o k . kák mennek által, mellyek annak szmen^dubibütsótskákat formálnak, és éppen ezekben r m á i k az ízlés, a' mell vekkel az ízet megerezzük. Ezek a' bibittsók háromfélék ; úgym.n !) Rózsalevelűek, 2) Gerebenssek, és ,1 Gombások. _ , Jlk mind ezeket t.rmészeti és nagyított formaaS jokb í n e g yenkén t „y B« bő,, nyelven, a' hol ezek leginkább űembetúnok.

Kén Egy kis borjú nyelv tér-

''Sü nígyságiban külömbféle bőreivel és bibirtsoival.

nemei

2. Kép. A' rózsás Bibirtsók. Az A-nál,egy tóisás bibirtsót természett nagyságában látunk , mint az az i. képnél az a betű jelnél a' nyelven ül. A" B betű ugyan ezt m u t a t j a jó formátt megnagyítva. Rózsás bibirtsónak azért nevezik, mirel az öt levelű mezei rózsához hasrffilít.

3. Kép. A' gerebenes Bibirtsók. Az A betűnél egy kis nyelv darabotska látszik ketté metszve , a' rajta lévő bibirtsókkal együtt, tér. mészeti nagyságában. Ugyan ezeket a' horgas ínbibirtsókat a' B betűnél megnagyítva sokkal világosabban látjuk. Ezeknek tsoves faáraik , mint a' b mutatja a' nyelvhúsba bemennek, rcellyt'khez a* c-nél több apró vérerek j á r u l n a k , és ezek a" d-nél a' nyelvűül alsi lészén

4. Kép. Gombás Bibirtsók. Itt az A-nál teimészeti és a" B-nél nagyított !;o»rokban jelennek meg az i. képnél az f betű alatt előadott bibirtsók. A' nyelv felső bőrén fél golyóbis formában ülnek az a a a betűkkel jelelt ín LibUtsók. A* B-nél puszlán adatnak elő a' nyelvhúsban úló ínágatskák, mellyeknek egyes végső ágazati mind egy egy inbibirtsón végződnek, és a' gembásbibirtsóknak mintegy száraik, n' honnan azok gombás bibhUóknak ne. Teztetnek.

Vermischte Ge«enst3nde XXXIV.

S. VII. Ifo, 10.

MIKKOSCOPISCHE UNTERSUCHUNGEN DÉR R Í N D S Z U N G E .

-)'e Z u n g e veidient sowotl'als Sitz eines eigenen nes, d e m d e s G e s c h m a c k s , a l s dadurch, dafs rie zűr Herrorbringung det Sprache m i t w i r k t , (weil y ie!e Buchstaben ohne ihre Hülfe gar nifht ausgesproeben werden köpnen) unsere ganzc Aufmerksamkeir. S 'e wird durch viele sich kreuzeflde Mi-skelfasern ge"ildet, wodurcb denn ihre Leichtigkeit, sich nach •Nen Selten sclinell zu biegen, entsteht. Ferner laufen in die Zunge eine Menge zárté Nervenáste, die «uf dér Oberfláche in fíervenwarzchen oder Papillen ftuslaufen, und áiese sind és eben, die den Geschraack "ervorbringen , oder womit wir s c h m e c k e n . Diese Nervenwarzchen sind von dreyerley A r t : 1) Rosenblattrige , 2) Hechelförmige, und 3) Pfifi'ern - oder schwammförmigé. Wir wollen sie nun in ihrem natürlicben nnd 'etgtöfserten Z u s t a n d e einzeln an einer gestjttenen Kalbszunge betrachten, weil sie da ám auffallendsten iich Sin

i. Eine ki eine gesottene

suiige in natürlicher Gröfse, ihren versclűedenen Háuten und Wit bemerken híer die re^sc^lieJe^^n übereinanIle genden Háate dér Zunge mit ihren Nervenwarz• A nnd b zeigt die oberste H a u t ; bey a erscheiöle sogenannten losenblattrigen Nervcnwanchen 6r P a . pi'len; bey b die hechrlförmigen Papillen ; c 7 ^ 5* d 'e d a r u n t e r Ifegende zweyte Haut; d die drilte ^ < e die vierte oder feinste Haut. Bey f erscheinen UerShcliciien oder schwammíormigen Papillen.

Untét Fig. 2 , 3 nnd 4. betrachteff wlr non drey rer. scbiedene A r i e u von Papillen einzeln.

Fig. 2. Die rosenblattríge Papille. Bey A sehen wir eine losenblattrige Papille iá natürlicher Gröfse, wie \vir sie in Fig. i. bey a auf dér Znnge sitzen seben. Bey B zeigt sie sich betracht' lich vergröfsert. Den Jíahmen habén diese Papillett davon , dafs sie gleichsam einet fúnfblattrigen Rose gleichen.

Fig. 3. Die hecFielförmigen pillen. Bey A zeigt sich ein kíeines durchscrmittenes Stück dér Zange mit den darauf sitzenden hechelförmigen Papillen in natürlicher Gröfse. In det Vergröfserung bey B sehen wir diese gekrümmten hakenförmigen Nervenwárzchen noch deutlicher. Ihre vetlangert« Röhren b geSen in das Zungenfieisch hinein, érhaltén bey c mehrere kleine Blutí«efáfse, die bey d aus dem untéra Zungenfleische hevoikoramen.

Fig.4.Die pfiffern-oder schwammáhníichen Papillen.

Hier erscheinea bey A natürlich nnd bey B rét. gröfsert die in Fig. i. bey fangegebenen Papillen. Auf dér obern Zungenhaut sitzen die durch a, a, a angegebenen Nerrenwárzchen als halbrunde Kaöpfchen. Bey B ist dér im Zungenfleische sitzende Nervsnast ealblcfst, dessen getheilte^Aste in die einzelnen Nervenwarzchén laufsn, und só gleichsam den Stiel za dem schwamrnáhnüchen Hűt maeherj, vroher auch ihr Nahme entstandea ist.

J7 xxxir. TxAMEN D'UNE LANGUE DE BOEUF GROSSIE FAR LE MICROSCOPE. T

a L a r , g u e es« un orgare si mcrveiHaux du eorps loute nőtte attention ; éllé contubue -aussi a e o p e e v „ pou" ons pás rendre s*ns ell. le són de plus.eur, Jettres Éllé est coraposée de plusieur* fibres charru^s, : s'entrecroisent etlui donnent U facllilé de se tnouou Jói. rapidenként de tous les cóté*. 11 y *bo H lit aus» «„. quantité ude lb«n.b« de nerfs t r é s f i n e . , quv se Une quamuc ». aüU terminent sur U superBcie de la langue énn papüles LClunu>-.i. _ „ . ;s derniéres pai le rnoyen des metveuses , ét c« sönt ces deraiéres pai les saveurs, ou quelles nous discernons les saveurs. ou út. 11 y én a trois dirférentes espéces, savóit; i) Les papiiles á feuillei de roses, s) CelVs á btoches du s é r a n s , ét 3) Celles á forme de champignoas. Kous allons les examiner mainlenaíit dans leur état naturíl ainsi que grossies , ét nous preudrons pour modéle une langue de veau b o u i l i i e , parcequ'el5es y sönt le plus aiséaient á. dutinguer,

maintcnant de plus p és ciarune de «rt trois soriéi de papiiles reprtsealées sous Fig. 2 , 3 ét 4.

Fig. 2. Une papille nerveuse a feuilles de roses.

La )eiv, nous représente la mérne, considérablement grossie. Le nőm de eette espéce de pa. pilles lui a été dunné á cause de sa ressemblance avec une rose á cinq feuilles.

3. Les papiiles ábroclies du sérans.

Sous A nous remarquons un petit j o u t de la lantue avec ses papiiles a broches du sérans én grandeur n a t u r e l l e , ir.ais ces derniéres sönt rc-présentées beaucoi'p p l u s distinctement sous B oü elles se trouvent grossies pár le mÍTOSCOpe. Leurs tuyaux alongés b enírent dans la ctiair de la l a n g u e , recoivcnt sous c plusieurs v a i s s e a n x s a n g u i n s , qu'on v o i t venit »ous d de la cíiair i n l é i i e u t e de ín l a n g u e .

Fig. i. Une petité langue de veau Fi^. 4- Les papilles á forme.de boultie , dans sa grandeur naturelle cbampignofis. ét avec ses différentes peaux ét papiiles.

, bceües á

Ces papiiles a forme de champignons représentées Fig. i. sous f , se montrent ici soi>s A én grandeut naturelle ét gro.sies sous B. Ön les voit sous a, a, a placées sur l'épiderme én forrre de boutons ovales. La leltre b rtpresenle á découvert la branclie de n r r f s , qui est placée daas la chair de l a l a n g u e , f i qm se d i v i s e encore én p l u s i e u r s auties branchef, dönt ehacune entre d n n s une de ces pap.iles nerveusss ét főnné pour ains: dire une tige, q»i páráit soute'mr ce petit chapiteau convexe. C'esl aussi cetíe slructure qui lui a fait donnct «on nőm.

XLIX.

T

-

PIPRAE DIVERSORUM GENERüM.

P * iprae, quarum

hoc ioeo species sex depictas exlii^"Stts, s ü n t a v i u m genus numerpsum l e p i d u m q u e in •^"letica austraü insulisque adj icenlibus degens, ubi 1n silyis densissimis opacissimisque h a b i W n t e s , leírás "b h o m i n i b u s cultas nunquam frequentant. A l u n t u r ln sectis f r u c ü b u s q u e s i l v e s t f i b u s , el tempcre matutiao ° c t onae denaeve ab alio silvae loco ad alium commi8 r ant. C e l e r i t a t e motus^atfjüí 1 alacritate , qua a ramis a Color principális e nigro splendescens. Dór- dentes etiam elegantior est. Roíirum etpedej mbeot. caeruleis quasi phaleris teeíum est. Pen- Alae virgis albis Mint notatae.

Fig. 2. Pipra pareola

D ár. n. Szám,

XL1X.

EGYNÉHÁNY FAJAI A' PIPRA NEMNEK. J\ Piytí, mel'ynek itt 6 fajait látjuk lerajzolva, Jgtti Izámos f a j ú 's ékes termetű Madárnsm , inellynek fajai déli Amerikában '» ott körű! belől a* szigeteken találtatnak. Ezek ott szüntelen a' legsűrűbb és legsetétebb prdókben iáknak , és a.' mivelí földre sóba ki nem jónek. Bogarakkal és vad gyümóltsel élnek, tzan 's reggelenként 8 lOzenrepkednrk együtt egyik tájékáról az erdőnok a' másikra. Gyorsaságokra és elevenségekre nézve , mellyel a" fákra ágról ágra ugrálnak "s élelmeket keresik, legtöbbet hasonulnak a mi tzinkéinkhez, tsakhogy ennél többnyire nagyobbak. Az éneklések, kwévén a,z éneklő Piprát, nem valami különös, 's Inkább lehet tsevegésn.ek mondani, A* Hollandusok Szuiinámban Manaiunnak nevezték. /

1. Kép. Az Énekes Pipra.

(l'ipra mnsica') Ezt a' fajt, kellemetes éneklésére nézve , naelly ruémellyeknek még a' Filemüléjénél is jobban telizik , éntkló Piprának nevezték. A' szent Domingói eidójiben lakik, 4 ííttyi hoszszú , 's szép színű tollai áU Jal, mellyek fékeié , setétkék és naranlsszinűek éppen úg.y meglíülömbözleti magát min-t kellemetes futyóréfííse által.

2. Kép. A'Kékhátú Pipra. {Pipra pareola.) Ez az elébbicél nagyobbatska , 's Kuba fiigetén Brazíliában és Kajeanaban él. Főbb színe fénylő fekete, A' hátát égszínu tollak lepik be, mint vala-

mi takaró, A' Fejetelejét k*rniaisíriszinú tollak fedik, meilyek azon búbot formálnak és ezt a' madár felborzaszthatja 's le botsáthatja.

3. Kép. A' Fekete sapkás. {Pipra manacus.)

Ei a' nyughatatlan madárka melly akkora lehet, m i n t a' veréb, a.' Gujánai és déli A m e r i k a i sűrű erdőkben bogarakkal kivált pedig hangyával él.A'Eún* fejér szürke és fekete.

4. Kép. A' Hamuszínú Pipra. (Pipra

atricaf/ilia.)

A* hamuszínü Pipra is GujánáLan lakik, .az plébbeninél nagyobb, '» a' szine szürkevel és sárgással elegyes.

5. Kép. A'Sárgafejű Pipra. (Pipra

erjthrocefjhala.')

6. Kép. A' Narantsszínú Pipra.

(Pipra aiirco'a ) Ez a' két jeles kis faja a' Piprának Gujánában találtatik, 's nem igeo nőnek 3 íznél nagyobbra. Ax 5 Kép alatt lévő egészen fekete a kivévén a' feje felső részét , a' honnan vette a' nevét is. A' ó. Kép alatt lévóragyogó n.arantsszínu tollaira nézve még szebb. Ai orra 's &' lábai veresek. A' üátnyain hoszCzas fejér foltok vannak.

XLIX,

&

MANAKINE VERSCHIEDENER ART. " a n a k i n e , von denen wir bier 6 Arién ab8e e

j

Üet S e l l e n

sind

ein

' t a h l r e i c h e s niedliches Vőgescülbchl, das m á n in Südamerika útid den nahe enen , > Inssln findet. Dórt bewohnen sie bestandig Ounkelsten u n ,j dickslen Wálder, und kommen aut das bebaute Land. Sie n á h r e n sich von Inn und wilden Friichten, und ziehen des Morgens le . " 'i E l ü g e n von y bis !0 Stück von e i n e r S t e l . es v\ aldes zűr andern. ín dér S c h n e l l l g k e i t und ''fiiéit ihrer B e w e g u n g e n , w o m i t sie von eiwe e '8 Z'Urn andern h ü p f e n , und i h r e K a h r u n g chen , gleicht'n sie ám mehreslen uasern Meisen, la * d aber ZU:n Theil grofser als diese. Ihr Gesang , n m u s i k a l i s c h e n Maiíakm a u s g c n o m m e n , ist nicht esojiders, und bestsht mehr aus einem u n d e u t l i c h e n ez 'WÍtsci ! er. Den Nahmen M a n a k i n e r h i e l t e n diese

V

von de« HoUánderu in Surinara. 1

%- - Dér masikalischeManakin. rnitfica.) Gesan

«e

8es

we

fi= n . de » vorziehen , nana-

diese" t" die WiM er d e r Insel St. Domingo , w i r d 4 Zoli

|a

"" sóséi

ZeÍChne

' SÍCh d u r c h S£in sc!lö:les GeHeder, ' d u a k e l D l a - u »aJ orangegelb ist, ebea öuícn seme melodische Stimme auí.

2

Öer

pareola.)

lst

« was dér l„ c et

blaurückige Manakin ,

'n

r als die rorige Art , nn J lebt auf , in Brasilien und Cayenne. Seine jtánzend scuwarz, Auf dem R ű c k e n i eins Dccke von hiínmelblauen Fee 'tcl£ederu siad tchöa kariaoisinroth ,

und hűden einen Federbuscb , den er auf. und nie derjchlagen kann.

Fig. 3. Dér schwarzkappige JManakin.

manacus.') Dieser kleiae unruhi^e Vogel , dér ungeíánr só grofs als u n s e r Haussperling ist , nafart sich in den dicken Wáldern von Guiana in Südaraerika , \vo e* sicb aufh a l t , von Insekten , vorzüglich von Aoieisen. Seine Fátbung ist weifsgrau und schwarz,

Fig. 4. Dér schwarzköpfige Manakin.

(Fipra

atricapilla.)

D e r s c h w a r z k ö p f i g e oder a s c h g r a u e Man a k i n lebt gleichfalls in G u i a n a , ist grofser als die vorige Ait , und die Hauptniiscauug seines Gefieden ist grau uiid gelblicb.

Fig. 5. Dér goldköpfige Manakin. (Pipra

erythrocsphala.~)

Fig. 6, Dér pomeranzenfarbige Manakin. {Pipra aurcola.) Diese beyden allerliebsten kleinen Manakine bew o h n e n Guiana , und werden nicht viel über 3 Zoli láng. Fig. 5. ist gani schwarz, den g o l d f a r b i g e n Oberkopf ausgenommen , vvovon er auch den N a h m e n h a t . Fig. 6. ist \ve^?n seines meistens brennend orangefarbenen Gefieders noch schuner. Dér Schnabel und die Füfse jind roth. Auf den Flügela hat et weiCse Streifen.

Qiseaux. XLIX,

^ r//

DIVERSES ESPECES DE MANAKINS. i/es M a n a k i n » , doni notre plancne préiente íix espéces différenles, sönt une farr.ille d'oiseaux aussi nombreuse, que jolie , ét qui se lrou?e daru VAraélique m é r i d i o n a i e ét dans les iles a d j a r e n t e s . C'ejt la qu'ils habiteni dans les íoréts les plus épaissej-et les p!us sombres. Ön ne les voif jamais dans Iss sonírées cuítivées. Jls se n o i i r r l s s e n l d'insectes ét d« petits f r u i t s s a u v a g e s , el paicourent le m a l i n les foréts ea petits vols de £ á 10 individus. La v i v a c i t é de leur: i n o u v e m c n s T iá p i ó t n t i t u d e ét la lézereié avec l a q u e l i e ils s a u t ü l e n t d ' u n e b r a n c h e á l'aulre les rapprochent b e a u c o u p de nos m é s a n g e s ; mais ils »pm plus grands p o u r la p l ű p a r t , A l'exception du ÍKIanakin musical ou organiste , ils n ' o n t rien d'ayéable ni de remarquable dans le c h a n t , qui n'est guéres q w ' u n g a z D u i i l e m e n t c o n f u s . Ces sönt les Holl a n d a i s á S u r i n a m qui ont dojmé á ces oiseaux !•• aom d« Manakin.

Fig. i. L'Grganiste-.. {Pipra mujica.)

la d««e*ur ét les agremens du c b a n t d e a e t ' oiseaBj, (JB6 la plupatt des voyageurs preférent méine á célúi du tossignol , lui ont uierilé le nőm d'Organisle. 11 h a b i t e les fotéts de l'ile de St. Domingne. Sa Ion• g u e u r est d ' e u y i r o n 4 pouces. La beaule de són plu. Biage qui est noir, bleu foncé ét orange, ne le d i s í i n gue pás moins que les sens ir.élodieuz de sa r o i x ,

plurnes du sommet de sa tété sönt d'nn beau craoiois, ét f o r m e n t un panache qu'il peut diesser ét baisser á valonté.

Fig. 3. Le Casse-Noisette. (Pipra manacus.)

Ge ^etit oisíau qui est t o u j o u r s én m o u v e m e n t €t qui est á peu prés de la grosseur du moineau frane . babite les épaisses foréts de la G u i a n e dans l'Amérique méridionaie ét s'y n o u r r i t d'insectes ét sur-tout de fourmis. Sej eouleurs sönt le blanc,. le gris ét le mbu

Fig, 4. Le Manakin cendré de Cayenne. (Pipra

atricapilla.^

te- RTa-n a l i i n c e n d r é o u á télé nőire vit dans la "nd ist ein gefáhriicher Feind dér andern Fi- gen f ü r AugeDkrankheitea uad als WundSc!; e, da ér von ihrem Raube lebt ; ja ér stellt balfam. s elbstden schwimmenden W a s s e r v ö g e l n n a c h , Fig. 3. Das vierstachelige und sucht s i e z u e r h a s c h e n . Ér w i r d .jbis 6Fufs a Dreyeck. * ng, und hat wegen dér vielen Zacken und Érl (Ostracion quadricornis.) •"abenheiten ám Kopfe ein sonderbares Anse'Dasvierstachclig'} Dreyőck gehört zu den wehen. A u f dem Kopfe iiber den A t i g e n slehen Zwejbraunehörnerahnliche Auswüchse. Über gen ihres harten Panzers wegen sogenanntea dem Oberkiefer sitzen zwey gekrütnmte knö- Beínflschen, und zeichnet sich durchdas doppeleherneStacheln. Dér v / e i t e M u n d ist mit spitzi- te Hörnerpaar a u s , wovoa das eine iiber den reiheaweis h i n t e r einander liegenden Záíi- A u g e n , das andere ám Unterbauche sitzt. Die , und dér Unterkiefer mit Bartfasern be- Grundíarbedes Körpers ist r ö t h l i c h b r a u n mit . Dér Bauch i s t r ö t h l i c h , d e r R ü c k e n r o t h - röthlich grauen Fiecken und netzartiger Zeich"raun mit braunen Fieckea. Die Fiossen sind nung. Dieser Fisch findet sich in dea Meeren S^au tlaulich , die Strahlen gelblicli und braua von Őst- uad Westindien. gefleckt. In Italien \vird ér hie und da gegesseo, Fig, 4 Dér Fuhlliorntráger. UQ d a u s s e i n e r Leber brer.nt mán in Sorwegen (Scorpaena antennát a}. «ran. ilan ftingt ihn mitNetzen uad an dér Gleichfaüs ein sonderbarer Fisch, wie die só eben beschriebenen Arten voller A u s w ü c i i s e Fig. 2. Die Seeratte. und Vertiefungen. Ergehört wie Fig. i. zu dem (Chimaera monsrrosa.) Geschiechte dér Drachenköpfa. Über den nahe ie Seera'ttelebl im Nordmeere, vorzüglich zusammen liegenden Augen sitzen zwey knore n Küsten von Norwegen, und hat iliren p e U r t i g e g e g l i e d e r t e A u s w i i c h s e , die mán mit A a «rnen von dem düun auslaufenden Ratten- F ü h l h ö r n e r n verglieh, und ihn darnach benannw a " nze, dér lángerals dér ganze Körper ist. te. Die 10 ersten Strahlen dér Riickenflosse sind lre Lángé belragt 3 bis 4 Fufs ; und sie lebt weifs und braun gefleckt, und ragén wie Spiefse ° r z >iglich von Medasen und Seekrebsen , ver- empor. Dér Körper ist hochgelb mit braunea ;* aber oft auch Hüringe. Gröfsere Fische Streifen. An den violetten Brustflossen laufea n ° si e wegen dér k l e i n e n M u n d ö f f a u n g nicht die wcifsen Strahlen, zumahl die erstern, noch hren. D e r Bauch ist silberfa-ben, und dér über den Sciuvanz hinaus. Ér fiadét sicd in dea « D gelblich braun gefleckt. Die meergrü- Flüfsen derlnsel Amboina.

i. Dér grofsschuppige Dra-

D

ri. v11. -tYo. 12. F °"sons' ^poiSSONS DE FORME SINGULIERE. ^ l i Ri*rrit séd tamen et in Africa e nucl Ct 1D Atneríca,«olitur. Apud nos nrbor dum t Pr . 0creata altitudinem iő aut 20 pe'or 'e^llltur'^erum in terris nostris amygda2rsacarum stipites iaoculatio generosioöl*, adeo üt majora eí sapjdiora fe)ma , qualianaturali magnitudine praes«s tabula exhibet. Verco tempore jam ante O'iCrum^erupűonem flores rubidi prodeunt. ' a geat longa, angusta, acumiaata , instar Sa! C!S ' > ma"gine deatato,Sub nostro coelo fruCtus mense Augusto maturescunt, Hi admodum sünt succulenti, sáp őre suavi f insíar vini > aciduli. Persico inhaeret nucleus crassus^ apidosus C, continens amj-gdalum parvum , sciaris aliisque quadrupedibusini18 p l a n t a r u m nutrit

noribus pestiferum. Eiligeoti culturahortulani, praeter Persicum ordinanurn hic depíctum , ec'jnplures alias k sp-cies elaborarunt.

Fig. 2. (JPrunus armeniaca.)

Haec ad prunorum cérasorujTique genus specfat, id quod vei foliorum florumque color et forma arguit. Pátriám habét Asi.im, Ármeniampraesertirn, undein Italiam Gailiamque translata fait. Hinc etiam iá Germaniam transplantata, in hortis vineisque, praesertim meridionalisGermaniae, frequentissime colitúr, quoniam arbor minus deíicata est, quam Persica, nisi quod frigus ioten.sÍHs longiusque ab ea arceri debet, Plerique fíores quinquefolíi, in eunte vére antevertunt frondes et fólia. Fructus, magnitudine caturaii hic de« pictus, admodum brevi petíolo insisteos, measibus Juüo Augustoque maturescit, ac pulpa succuleDt.i du'cique praeditus est. Fructui iniae.-et ossiculum (7, nucleurn instar araygdali contiaens. Armeniaca e nucleis sufa terrarJeposítisprocreatur. Míliores tamen fiunt, quoties rami generosiores stipitifaus armeniacarum agrestibspr unorumq'.'eiDseruntur. PiligeSti culíura in hortis pariter diveraae earum species paulatim elaboratae fueruat»

KSvcvfnyek

LXtfPTÍ.

VI]. D ár. 13. Sí Ám.

OSZiBARATZK ÉS TENGER1BARATZK.

és ncás apró állatoknak méreg. Szorgalmatos mivelés által, több fajtákat is szaporítot{jdmygdalus persica.'y tak a'kertészek az itt lerajzolltou kívül, a' A* Mondolafácak ez a' faja, melly nekünk melly közönséges. »' jó ízű Öf/ibaratzkoí termi, tulajdonképpen 2. Kép. A' tengeri Baratzk, Persiában van otthon, a' hol ez vadoa terem. (Prunus ctrmeniaca.) Onnan került ez déli Európába's úgy tovább A' tengeri Baratzk a' szilvával és a' tse» hozzánk is Magy?.rországba, a' hol a' kertek, ben és a' ízolobeu nagy szorgalommal mive- resznyével egy nemű gyiiniöks, mint azt a' lik , megoltalmazván a' hideg és a1 szélveszek virágainak 's leveleinek mind formájok mind ellen. Európánaji cjszaki részében, sőt már éj- színek mutatja, Ennek igati hazája Ázsia, főízaki TNérnetorízágban sem terem, szabad ég képpen Arménia, a' honnan került Olasz és alatt,'s t»ak melegágyakban termeszük. Leg- Frainziaországba is. Innen azután Xémetor«1 jobban teuyészik az oszibaratzk Frantzia,- szágba és Magyarországba is által hordták a Spanyol, - és Olaszországban, úgy tziDte a' hol most a' kertekben's IzÓlökben bőven térTörökorízági szigeiekben is; azonban éjízaki mesztik , annyival inkább , hogy nem olly és déli Afrikában sőt Amerikában is termeíz- gyenge természetü , mint az oízibaratzkfa; tik. A' mellyel nálunk magról term^szteack tsakhogy a' tartós kemény fagy elles oltal16—üO lábnyira szokott nőni. Hanem nálunk mazni kell. öt szirmú virágai távaszszal jókor oltással szokták a' vad öszibaratzkfákat ne- nyitnak, többnyire még a' levelei kihajlása mesíteni, a'melly ék oiztán nagyobb's jobb előtt. A'gyümöltse, melly itt természeü nagyízű gyümöltsöket teremnek, a' mint azt a' je- ságában van lerajzolva szorossan az ághoz lenlévő rajzolat tertnéCteti nagyságában mu- vonul, Júliusban érik meg 's leves édes izil tatja. Ez tavaszszal, még rrtineksiotte a' le- húsa van. Az ebben lévő tsontárnak mondola velei kihajtanának, már virágzik B. A' leve- forma magva van. A' kají'zín baratzkot magvárói Tzokták lei hoszszak., keskenyek , kihegyzettek , mint a* fűzfákéi, és fogas élúek. A' gyümöltse íermeszteni; de sokkal jobb fajták átok, melnálunk Augusztusbao érik meg , a' melly le- lyeket vad Baratzkfákbaa vagy Szilvafákba rés és kelíemetes bor ízű. A' baratzk magbao oltottak. Szorgalmatos mivelés és velevaló C, belül ke»eiü mag vao, rneüy a' mókusjidk bánás által ennek is több fajtái lettek.

i. Kép. Az őszibaratzk Mondola.

Fflanzen.

LXXPIt.

s: f n.

13,

PFIRSCHEN UND APRIKOSEN, Fig. i. Die gemeine Píirsche.

ben die Gartenliebhaber, aufser dér gewöhnlichen hier abgebildeten Ffirsche , noch eine Dér Pfirtchbaum* dér uns só schöne, wohl- Menge anderer Sortén, oder vielmehr Spieiarten gezogen. schmeckende Frücbte gibf, ist eigentlich m Per-sien zu Hause, wo ér wild wáchst. Von da wurde ér Ín das siidliche Európa, und só férFig. 2. Die Aprikose. ner auch zu uns nach Deutschland verpflanzet, (Prunus armeniaca.') wo ér iá den Garten, jedoch mitgrofser Sorgfalt undScuutz gégén kalte und-rauhe Wmde "i gehört zu demGeschlechgebauetwird. ín den nördüchea Theüen von len.undKirschenbaume, wie mán Európa, ja schon in Norddeutschland kommt d.efs scnou an Gestalt und Farbe dér Blatt™ ernicFit mehrim Freyea fórt, 4iad wird bíofs in und Blüthen sieht. Scin eigenthümliches Va. Treibhausern gezogen, Vorzüglich gutgedeikt terland ist Asien, vorzüglich Armenien , von diePfirscheia Frankreich, Spanien undltalien» wo ér nach Italicn und Fraokreich gebracht unddengríechíschenlnselo; dochpílaazt mán wurde. Dann verpílanzte mán die Aprikose íhnauch iá Nord- und Siidafrika,und in Ame- «Mh naeh Deutschland , wo sie in ; ar ieu und rika. Dér ans Kernen bej uns erwachsene Wembergen, zumalim südlichen Deutschland Baum erreicht eine Höhe von 16 bis 20 Fufs, sehrhaufiggebautwird.da sie miader zárüich Dochbey uns véredéit mán meistens diewiíden als die Pfirsche ist. Nur mufs maa sie gégén Pfirschenstámme durch Oculiren, die tíann grS- starkeanhaltendeFrösteschutzea. Die meisten fsere und schtnackhaftere Früchte tragen, wie unfolattrigen Biüthea kommen zeitigim Früh. unsere AbbilduDgsieinnátürlicherGrofsezeigt. jahre noch vor den Bíattern zum Vorschein. lm Frühjahr kommen nocli ror dea Bláttern die ^rucht, die hier in iiatürlicher Gröfse abröthlichen Blüthen B. zum Vorschéin. Die Blát- gebildet ist, sitzthart amStiele, wird im Július tersindlang 5 schmal, scharf zugespitzt, wie d Augim reif, und hat eia saftiges füfses bey den Weiden, und an den Seiten gezáhnt, ^leisch. laderFruchtsitztderStein.C.dereilm August wird in unsern Gegenden die Frucht Ben mandelartigen Kern enthált. reif. Síé ist sehr vollsaftig, ron angenehmen ManziehtdieAprikosen aus gesteckten Kérweinsáuerlichen Geschmacke. ín dér Porsche -"• Besser von Güte werden sie aber, wenn sitztder dicke steiaige Kern C. derinweodig ei. BveredelteReiservonihneDaufwildeApnne kleine bittere Mandel eothalt, die dea fiich- ™f Uüd PflMmeostímni. oculirt. Durch ' hörnchen uudaadsrn kleínen vierfürsigenThiettjti Héhandiung i n Garten hat mán auca ren tödtlichiit, DurcJi sorgfáltige i^ultur ha^ Aprikosenbaume mehrere Spielarteo flach und °ach erhaltea. (Ainygdalus persica.)

Flantes.

Vol. Vll, No.

LXXVll.

C H E S ÉT A B R I C O T S . Fig. i. Le Pécher commune.

mune dönt ön voiticilafigure, ily én a encore un grand nombre d'autres espéces ou plutót de {Arnygdalus persica.) variétés, qui doivent leur origine aux soins LePÍ P ' Cto i n s e r l u r u s s u m > at una eademque iá tabula, naturaii maltUdiae depictas exhibebo.id quod lecíoribus Munioribus haud injucuadumforecoafido. e

Rizjdk L

Vlí. Dar. 15. Szám.

RÓZSA

A* Rozsa a' kertjeink ékessége és tsaknem az egész világ előtt kedves virág. Az együgyu mezei és parlagi rózsa vadon terem nálunk a' sövény mellett az erdőkben és a* puszta hegyoldalakban; a'tellyes rózsa ellenben , melly hihetőképpen Ázsiából került hozzánk, megvárja a' szorgalmatos mivelést a' kertekben. Mindenféle frínü és tarkájú rózsák vannak; fejérek, sárgák, pirosak, testszinüek, lángizinüek, setétyeresek, tsigavérfiínük , tsikosak, foltosak, és mind ezek külömbkülömbféle alkotásúak 's formájúak. Én a' rózsáknak majd minden fajait < veszedtem, megvizsgáltam ^ lefestettem; ahozképest sokaknak kívánságokra, k két kulöaösen kedvellik, a' ízépeit rózsáimnak ezen Képeskönyben közre botsálom , 's majd minden tsomóbaa fog ezután egy-egy tábla találtatni.

FAJOK. A' pirosszínö egy a1 legszebb virágok közül, mind formájára és kellemetes halovány piros színére, mind kedves illatú ízagára nézve. Ezt miaden ember esmeri, mert raajd minden kertben találtatik. A' levelei jókorák, a' levélkéi pedig tojásdadok; 's igen tövises. Rendszerént 3—4 lábnytra nő fel, 's minthogy a' virágai igen telyesek, rikán terem gyiimöltsöt. Százlevelünek sok ízimm virágáról nevezték,

2. Kép. A' százlevelű fejér Rózsa.

(Rosa unica.) tf A' fejér rózsának ez a' faja még Németországban ritka virág; minthogy ide tsak nem régiben került Angliából, Js drágán szokták venni. Igen szép alkotása, kellemetes fejérsége, tömött telyes virága, 's kedves (de a' piros rózsától valamiben külömbözö) illatja lévén , igen kellemetes virágnak tartatik. Az a'különös tulajdonsága, hogy míg bimbójái. Kép. A' százlevelű piros Rózsa, ban v a n , a' külső virágievelei 'Vagy szirmai (Rosáe centifolitK -Germaniae.) barnaveres szélüek; kinyilttában pedig a' közepe táján béhasogatottak levelei. Akkorára A' százlenl* rózsának három fajtája ésno ez a' tsemeie mint a' piros rózsa. „eieUsnáluBk, a';">acht sie ihr Nest. Diese F edern sind Máusen, und tancht sehr geschickt unter. o kostbar als die Eiderdunen. (Anas rufina.)

Fig. 6. Die dickköpfige Ente,

Fig. 3. Die chinesische Ente,

( 4nr.* bucephala.)

(Anat galericulaSa.) s

_ Jieser s c h ö n e Vogei, der in China und Japán

**., ", ' *'Írd d 0 f t SdneS b l l o t e n Gefieders *ahl "d S"''8 ÍD K á f i g C D 8 e h a l t ^^od mán -iarn.it 3 bis.oThaler. Der Schnabel t r o ' h . d i e S e ü e n d e s K o p f e s vveiTs, ge;b ' o*-S^rbeD. A m Hi ; : t e r k opfe fcil^

.t

naheanFlüsseundTeiche.Sie er?undsíIiwimm

b

G rH

aSSer fort

' DteH-P"-

> Gefieders t u e i f s und s c l n v a r z . D e , u n d H a ll s S £ c h a G 1 u s m r

So* 16.

DÍVERSES ESPECES DE CANARDS. r

1. Le

Canard Siffleiir llUppé. (Anas rufina.)

a m e r c a s p i e n n e e t d e l a p l ű p a r t d e s lacs de la Tatarie. Ön le trouve aussi én A l l e m a g n e

end

P u n e h o u p e de plumes trés fines. La poiIrine, le m a n t e a u etla queue qui est p o i n t u e sout de couleurbrune. Les pennes de la partié supérieure desailes serécourbenten haat d'une man i é r efort

q u o i q u e r á r e m e n t ; ön le voit én Silésie, én Polo°ne et sur les bords du Uanube. II a environ dei'x pieds de l o n g u e u r . II a la tété et le h a u t du col d'un b e a u r o u g e d e c i n a b r e . Le dessus de sa tété est orné d'un panache de plumes roides qu'il peut dresser ou baisser a volonté. 11 a le bee couleur rouge clair , la poitrine et le ventre noirs le d ó s é t les cótés des ailes brun-gris. Audesso'ns des aües se voit une grandé tacheblan che Du resté ön c o n n a i t peu la maniere de vivre'decette espéce de canard.

'^uliére. Ön v o i t u n e seconde paire de petites ailes placéesverücalementsur les autres

' elles sönt d'un rouge j a u n á t r e avec une

' et le t O u t d o n n e k c e t t e es ' pece de canard un a,r e l e g a n t e t extraordinaire. bordureblanche

Fig. 4-^Lc Caiiai'd Cet oiseau se t r o u v e (ians p l u s i e u r s pajs de l ' A r a é r i q u e , entr'antres au M é x i q u e et (íans q u e l q u e s u n e s d e s A n t i l l e s . Én été i l p a s s e aussi dans les contrées s e p t e n t r i o n a l e s du n o u v e a a ™ o n d e e* 7 P°n d ses oeufs d a n s des arbres c r e u x . Le panache é c l a t a n t v e r t et rougeátre b

Fig. 2. Le Canard Alongue queue. ^no^jtéte^tsich&s

r o u g e s d o n t sa poi

.

trine est cou verte, elles nu.jnces délicates qu'on Quoiquele Canard alonguc gueueh^^o- f ,u u e s u r . t o u t son f o Q t de ce ca . prement les contrées septentrionales de l J,uro- ^^ ^ ^ b^ o i s e a u x d e C £ t t e fa. pe, de l'Asie et de l'Amérique, cependant d a n s m i i j e > Sa c h a j r ^ ^ ^ ^ ^ ^^ IPÍ h i v e r s ri^oureux ön le vait aussi én Allé,. .. plumes bigarrees servent de p a r u r e a u x lTn d i e n s , niagne. Cetté espéce est un peu plus petité que

Fig. 5. Le Garrot.

la précédente, et són plumage est coupé aiterna{Anas clangula.) tivement de blanc et de noir. Au dessous de Le Garrot habiteleNord de l'Europe, d e l ' A Poeil se voit une bande d'un b r u n j a u n á t r e qui sie et de T A m é r i q u e ; én a u i o m n e i l v i e n t assez descendsur les cótés du col. Les deux penoes souvent én Allemagne. Son cri qui est une espcmitovennes de couleur nőire sönt de 4 pouces ce de coassement lui a fait d o n n e r én A l l e m a s n e plus l o n g u e s q u é les autres. Cet oiseau fait tön le nőm ríe Quakente. II se n o u r r i t de petits p o i s n i d avec les petites plumes ou du vet qu'il a au s o n s , de g r e n o u i l l e s , et de s o u r i s ; et est du cou. Ces plumes sönt tout aussi chéres que resté trés bon p l o n g e u r . l'édredon.

Fig. 3. La Sarcelle de la Chine.

Fig. 6. Le Canard á grosse tété.

{Anas bucephala ) (Anas galerictilata.} Le Canar.la grosso tété se trouve dans p l u Cet oiseau qui se trouve á la Chine et au Ja- sieurscon'réesde l ' A m é r i q u e s e p t e n t r i o n a l e , et p o n e s t I r c s b e a u et ön l'estime t e l l e m e n t dans c o n s t r u i t son nid sur les arbres dans le v o i s i n a ces pays-la pour la variété des couleurs de son ge des fleuves et des étangs. II est h a b i l e plonplumage qu'on l e t i e n t c o m m u n é m e n t én cage g e u r et p e u t f a i r é b e a u c o u p de c h e m i n s o u s et qu'on paye jusqu'á 8 ou mérne l o é c u ^ p o u r l a I ' e a u . L e b l a n c e t l e n o i r s o n t l e s c o u l e u r s d o m i ' paire. II a le bee d ' u n rose pá'e et les cótés de n a n t e s de s< n plumage. Sa t é l é et son cou sönt latéle blanc.-, jaunes et orang. s. D e r n c r e l a ttte o r n é s d ' u n t i i a n >eant v e r t dóré et violet.

.»;*

fijcet.

T.

PISCES FLUVIATILES GERMANIAE.

-Pisces 4 hic depicti universi ad Salrnonum bus armatae argumento sünt. Dorsum e ruspectant genus, etsuavitate carnisinter cete- hro fuscum cum ventre argenteo maculis roro's excellunt. tundis coloris aurantii ornatum est. í'innae pectoris, ventris ét ani pictae sünt colore cinFig. i. (Salmo lavaretus). Hic maré balticum germanicumque, flu- nabaris; dorsi verő ét caudae e nigresceníe YÍOS etiam in ea se exonerantes, praeterea caeruleo. In p o n d u s a aut 6 librarum ereseit, lacus Austriae superioris inhabitans, ad 2 prope pedum longitudinem exíenditur. Majálla superior in acumen molle cameumque desinens lavaretum a b . o m n i b u s a i i i s geüeribus salmonum distinguit. Dorsuoi e caeruJeo c a u u m , venter colore argenteo Lineae laterales, quibus totum corpus circumdatur, punctis 45 coDSt,ant, aliis j u x t a 'alia iá line?. recta positis. Squ^mae ÍQ medio paululum sünt sinuatae. Picaae {lc.vescunt. Ob carnem teneram s a p i d a m q u e freqüeiTS c a p i t u r . Victitat Iverbis palustríbus , vermibus insectisque.

Fig. 3. (Salmo hucho.)

Hunc hamis retibusque in Danubio lacubusque Austríae ét Bavariae capiunt, quamvis saporis suavitate cedentem savellino. Saepe 3 aut 4 pedes in longitudinem ereseit, ét punctis nigris, quibus omnes p i n n a e , pector a l i f a u s e x c e p t i s , s u n t a o t a t a e , a ceteris distingultur. Ceterum aliorum piscium praeda vicíitat.

Fig. 4. (Salmo thymallus.)

H i c , i aut 2 pedes longus, in mari baltico ét germanico degit, nec non flumina in Fig. 2. (Salmo saivellinus.) ea se exonerantia ingreditur. Pinnae grandes SaitelHnus, admodum sapida salmonum coTore vario ab aliis eös discereünt facile. species, in lacubus meridionalis Germaniae, Corpus caeruleum, pinnae ventris, caudae ét Austria, Bavaria, ducatu Salisburaensi hamis ani e rubido fuscae. Cibum ei vermes praeretibusque capitur. Minorurh praedá'piscium bent ét cochleae. Ob carnis suavitatem ménőlitur, cui rei vei fauces ípsius acutis deaü- sarum deliciis adnumeratur.

Bálák. XXXf.

f11

D7-

FOLYÓVÍZI HALAK NÉMETORSZÁGBAN.

Az itt lerajzolt négy Németországi halak, kott szája mutálja. Rőtbarna hátát, és ezüst, mind a' Lazatz Nem. fajai, és jó ízű húsok ál- színü hasát, kerek narantsszínü foltok ékesítik. A' mejj has-és alfelszárnyai tzinobriom tal külömböztetik meg magokat. színüek, de hátormója,. és a' farkszárnyai fei.Kép. A'Lavarét Lazatz. kelés kékek. Megnő a—ő fontnyi nehézségre, (Salmo lavaretus^

A' Lavarét Napkeleti és az éjszaki tengerben 's az azokba szakadó folyóvizekben lakik ú^y szinte az Auf/.triai tavakban, 's mintegy 2°láfanyira no. A' felső állkaptzája puha húsos tsútson végződik , melly által a' Lavarét minden mis Lazatz fajoktól külömbözik. A* háta kékszürke, a'hasa eziistszínü. Az oldalán egy Linea megy végig, a' rneüy 45 egymás mellett álló pontokból áll. A' pikkelyei középettki vannak vagdalva. Az úszószárnyai sárgások. Ezt jó ízű gyenge húsáért, igeriszorgalmatosan halászszák. Eleckle tengeri nővevényekből, férgekből, és bogarakból áll, !

2. Kép. A'Szavolya Lazatz. (Salmo jali-eHinuf.) , > A' Szavolya igen jóízű Lazatzfaj, a' /nellyet déli Németország tavaiban, Ausztriában, Bayáriában és Szaltzburgban 's a' t. hálóval és horoggal fognak. Élelmére apróbb halakat ragadoz , mind ezt az Ö hegyes fogakkal ra-

3. Kép. A' Höts Lazatz. (Salmo hucho.)

A' Hőtsöt horoggal és hálóval halászszák a' danában és az AuCztriai 's Baváriai tavakban; de nints ollyan jó ízil mint az elébbeni faj. Gyakorta megnő 3—4 lábnyira, 's fekete pontos úszóízárnyairal külömbözteti meg magát, mert tsak a* mejjszárnyai nem pontosok. Más halakat ragadoz élelmére.

4. Kép. A' Tomolykó Lazatz. (Salmo thymallus,)

A'Tomolykó i—2 lábnyi hoízszú,a' napke. leti és éjszaki tengereket lakja 's az azokba szakadó folyóvizekbe is által megy. .A' nagy tarka hátormójáról könnyű megesmerni'. A* teste kékes , a' has-alfel-és farkszárnyai rőtbarnák. Férgekkelés tsigákkal él, 's igen kellemetes ízű húsa lévéo , tsak tsemege gyanánt eszik.

XXXI.

DEUTSCHE FLUSSFISCHE. Die vier hier abgebildeten deutschen Flufsfische gehören sammtlich zuderLachsgattung, und. zeichuen sich durch schmackhaftes Fleiscii aus.

Fig. i. Dér Schnápel. ( Salmo lavaretus.) Dér Schnápel ist einBewohner dér Őst-und Nordfee, dér dahin auslaufendea Ströme, dér Landfeen von Oberösterreich , und wird ur> gefáhr 3 Fufs láng. Dér Oberkiefer endigt sich in eine weiche, fleischige Spitze, und unterscheidet den Schnápel von allén andern Lachsarten. Dér Rücken ist blaugrau , dér Bauch silberfarben. Die iiber dem Körper laufende Seitenlinie besteht aus 45 neben cinander liegenden Punkten. Die Schuppen haben in dér Mitte einen kleinen Ausschnitt. DieFlofsen sind gelblich. Mán fángtjhn háufig, weil ér ein schmackhaftes zartes Fleisch hat. SeineNahrucg besteht aus Seekráutern, Wiirmern und Insakten.

Fig. 2. Dér Salbling. ( Salmo salvelliniis. ~)

Dér Salbling ist eiue schmackhafte Lachsart 5 und wird in den Landseen des südlichen Deutschland=,inüsterreich,Bayern, Saszburg, u.s. w. mit /ingein und Netzen gefangen. Ér kbt v o m R a u f a e anderer kleinererFische, wie

PH. Kő. 17.

dieses schon dér mit scharfenZahnen besetzts Mund zeigt. Dér rothbraune Riicken útid silberfarbene Bauch ist mit ruadea orangefarbenenFIecken géziért. Die Brust-Bauch- und Afterflofsen sind zinnoberroth, die RückenundSchwanzflofsen aber schvvárzlicúblau, Ec wird 2 bis 6 Pfuad schwer.

Fig. 2>- Dér Heuch. ( Salmo hucho.}

Den Heuch füugt mán mit Angéla und Jíe' tzen ín derDonau und in den Landseen voo Österreich und Bayern, doch ist ér nicht só schmackhaft als die vorhergehende Art. Ér wird oft 3 bis 4Fufs láng, tmterscSeidet sieíi durch die schwarzen Punkte, die ér iá allén, Flofsen , die Brustflofsen ausgénommen, hat, und náart sich vqmRaube andererFische, t

Fig. 4. Die Ásche,

( Salmo thymallus.) Die Aesche wird l bis 2 Fufs láng, fiadét sich in dér Őst. und Nordsee, und zieht aucíi in die dahin ausströmenden Flü'íse, An den grofsen bunten Rückenflofsen erkennt mán sie leicht. Dér Körper ist b!aulich, die BauchSch\vanz - undAfteíílofsen rötíiliclibraun.íSie lebt von Würmern und Schaecken, u n d ' w i r d ihres schmackhaften Fleisches wegen a!s Le* ckerbissen verspeist.

Poifsons,

XXXI.

POISSONS FLWIATILES DE L'ALLEMAGm*""' Ltfs quatre espéces de poissons que repréquent assez són caractére V o ra ce. Són dós fente cetté planche ét qui habitent tous quatre qm est d'uarouge brun.et soa ventre couieur les fleuves de i'AUemagne appartiennent á la d argent sönt parsemés de tachea d'orange de famille des Saumons ét se distinguent pár le f«rme roade. Les nageoires de la poitrine, goűt exquis de leur chair. du ventre ét de l'abdomen sönt couieur de cinobre, au lieu que les nageoires dorsales ét Fig. i. Le Lavaret. celles de la queue sönt noirátres. Le poissoa { Salmo iavaretus.) Le Laiaret habite la mer du Nord ét la pese de deux á six livres. Baltique, ainsi que les fleuves qui s'j jettent ét les lacs de la Haute-Auiriche. II a environ deux pitds de long. Sa machoire supérieure se termine én íme pointe molle ét charnue, ce qui disiingue le Lavaret de toutes les autres espéces de áaumon. Le dós e t t g r i s - bleu ét le v e n t r e couieur d'argent. Les lignes laterales qui s'elündent sur toute la iongueur du corps sönt composées de 4_5points, p i a c é s á l a fiié. Les écailles sönt legérement échancrées vers le milieu. Les nageoires sönt de couieur jaunálre. Oá va faeaucoup á la peche de ce poisscn, parce qu'ii á la chair tendre ét trés savoureuse. II se nourrit de p l a n t e s marines •-ou íluviatiles, de vers, ét d'insectes.

3. Le Hetich.

(Salmo

hujho.)

se prend au fiiét ét ál'hamecon dans l e D a n u b e ét claas les lacs de I'Autrichs t de la Beiére. Du resté sa chair n'est pás d'aussi bon goűt que celle des e.spéces que nous venons de décrire. II a souveot j u s q u ' a trois á q u a f r e pieds de Iongueur. Ce qui le caractérise ce sönt les points noirs dönt t o u t e s ses écailles soat marquées á l'excepiion de celle du ventre. II est vorace ét les aulrea poisjons lui servent de nourriture.

Fig. 4. L'Ombre d'Auvergne. ( Salmo thymaüus.)

L?Ombre (TAuvergne a un pied cru deux de Fig. 2. Le Salvelin. Iongueur; il habite la mer duNord ét la Bal( Salmo falveliinui.) tique , ét remonte les fieuves qui s'j jettent. ícSalvelin est une espéce de Saumon d'un Ön le r e c o n n a i t aisément á l a grandeur de ses goűt fórt agréable. Ön le peche á la ligne ét nageoires dorsales qui sönt trés bigarrées. H au fiiét daL3 les iacs du midi de l'Allemagne, a !e corps bleuátre ét les nageoires du ventre CK A u t r i c h e , enBaviére, dans le pajs deSasz- de la queue ét de Fabdomen d'un brun roubourgeíc. II fait 'a chasse á d'autres poissoas geátre. 11 v i t de vers ét de coquülages ét est pk;3 p e ú t s q u i l u i servent de n o u r r i t u r e , ét les rejTardécomme un morceau trés friant á cause deuts ai^K'- s dönt sa bouche est aru;ée i n d i - du goűt e x q u i s de sa chair.

T. Vll. Só. i2-

Plántae.

R

U

Fig. i. (Rubiis idaeus). Oacca Idaea rabra vulgáris fructus est fruticis, alti 4 aut 5 pedes, ét in Germaniae silvis frondosis passim fere obvii. Praecipue tamen loca montosa ét lapidosa amat. Fólia gerit coiore viridi obscuríore, acuminala, divisa in 3 aut j lacinias, coiore interius viridi eoque obsruriore , in parte exteriőre ex albido viresceote. Mense Maio flos prodit quinque compositus foliis albusque , in cujus germine bacca rubida, intus cava, enascitur, Julio Augustoque mensibus matureScens. Bacca haec valde succulenta, saporem habét refrigerantem, aromaticum, quapropter e succo isto baccis expresso, ét vino aut aceto mixto, potus praeparatur refrigerans atque suavissimus. Frutex hic malleolis aut semine-in hortos translatus, grandiores etiam fructus fért.

B

I.

Fig. 2. (Rubus fructicosus.) Hic, cum prioré ad idem spectans plántarum genus, etiam in Germaniae silvis, praesertim clivis lapidosis inter rariores arbores nascitur. Rami spiuosi ét validiores, quam ÍD rufaro Idaeo, ad 8 pedum longitudinem excurrentes, rursus ad terrara recurvantur, adeo üt muhi Y ta!cs rabi densam quasi fepem forment , aegre tantum penetrabiiem. Cellecta in numerum quinarium fólia majora, validiora ét profundiut serrata sünt, quam rubi Idáéi fólia. JNlajo ét Junio flores prorumpunt e rubido albidi, constantes quinis foliis, quibus succedunt baccae e nigro caeruleae, üt Nro. i. pileiformes, germini protuberanti insidentes. Sapor earum itidem bonus est atque refrigerans, nisi quod roagis acidulus est, quam baccaeIdaeae.

Süvcvátyek.

LXXriII.

. D ár. 13. Szám.

S Z E D E R J E K. . Kép. A' Málna Szeder). idaeus.) -A Müna 4 —5 lábnyi magas tsemetén terém, 's igen közönséges ae erdős heljekea. Kiváltképpen pedig a' hegyes és köves tajjékokat szereti. Ennek haragos zöld hegyes levelei hármiral vagy ötével ülnek egy nyélen, mellyeknek az alsó lapjok fejeres zöld. Májusban v i r á g z i k , a' virágai öiszirruúak fejérek, mellyek elhullván az apró bogyótskákból álíó alól üreges málna úgy terem, 's Júliusban és Augusztusban meg is érik. Ez igen leves, és frissítő füszerí'zámos ízű , a" honnan a' levét ki szokták fatsarni , 's azt etzettel v. borral elegyítvén igen kedves hívesíiö ital lesz belőle. Ha az ember a* Málnát a' kertbe ülteti vagy magvárói veti; rnég nagyobb gyümöitsöt terem.

2. A' Kék Szeder). (Rubus fructicjjsus.) A ' K é k szederj, melly az elébbeni plántával egy Nemű növevény, bővea terem náíunk az erdók köriií 's köves partokon és hegyoldalakon a' hol kevés fa van. Ennek a' szárai, mellyek igen tüskések 's a' Málna száránál vastagabbak, 8 lábnyira nőnek, a' földre lefeküsznek, úgy hogy a' hol sok szederj no, ott egész sövény formálódik , mellyen nehéz keresztül menni, ötös levelei nagyobbak, 's mélyebben bevagdalt élüek, mint a' Málnáéi. Ötszirmú veresesfejér virágai M á j u s b a , 's Júniusban n y i t n a k , 's azután a' fekete kékes szederjek érni k e z d e n e k , mellyek mint a' b matatja &v. egformafjak. Ezek is frissítő jóízűek, de valamivel savanyúsabbak mint a' málna.

Pflamen. LXXVIIÍ.

B. VII, -Tó. lg.

P F L A N Z E N UND BROMBEEREN. Fig. i. Dér gemeine Himbeerstrauch.

TV LJí

( Rubus idaeus.)

',

- ^gemeinerothefíimbeerew'ichst auf einem Strauche, dér 4 bis 5Fufs1angeStengel treibt, und faH allenthalben iá Deutschland iá uen Laubhöszern angetroffeu >viid. Vorzüglich l'ebt ér aber bergigte, steioigte Jjegenden. We dunkelgrünen zugespitztenBlátíer sind in 3 b i s j Lappén getheilt, die invvendig duake!grüo, auf dér áufsern Seite aber weifslichgrün sind, lm May kommt die füufbláttrige weisse Blüthe zum Vorscliein, vvo sicii denn über deu erhabenen F r u c h t k n o p f die rothe Béére hohl ansctzt, Uüd im J ú l i u s und August reif \vird. Sie isi sehr saftig, und hat einen erfrischenden ge w ürzKaftenGcschmack,wefs \vegenmanaucii den Saft dicsér Béére ausdriíckt, ihn mit Efsig oderWein vermischt, und só auíserst angenehs m e k ü h l e n d e Getráake erbált. VerpHanzt mán dieHimbeere durch Stecklinge oder durchSatnen in dieGarten, só erháltman noch gröfsere Früchte.

Fig. 2. Dér hohe Broinbeerstrauch.

( Rubus fructicosus.) Dér hoheBrotnheerstrauch, dér mit derHimbeere in einerley Geschhicht derPílanzen gehört, wáchst auch. in den deutschen Wáldern, vorziiglich gern an steinigten Abhángen , wo nicht viel Báume stehen. Seine Stengel, die starker alá die dér vcrigen Art sindi und sehr mit Dornen besetzt sind, werden bis auf g Fufs latig, 'krütnmen sich wieder zűr Érdé, só dafs, wo viele Brombeerstráuche stehen , dadurch ein dichter Zaun g e b i l d e t w i r d , durch de« mán nur m i t M ü h e dringen kann. Die fünfgetheilten Blatter sind grÖíser. starker und tiefér gezahnt als die dér Himbeere. lm May bisini Junierscheinen d j e r ö t h l i c h v v e i f s e n fünfbláttrigen Biüthen , dann reifen die schwarzblauenBeeren, die w i e bey Nro. i. hutförmig üfaer einen erhaisenen Fruchtknopf sitzen. Sie habén gleichfaüs einen erfrischenden guten Geschmack, sind aber eíwas sáuerliciier als die Himbeere.

F H A M B O I S E S É T R O N C E S. Fig. i.

Le Framboisier

commun,

(Rubuí idaeus.) L.a Framboise rouge ordinaire est le fruit d'»_ un

sous-arbrisseauquis'éléveá!ahauteurde4ÖÜ pieds ét qui se Irouve partout én A ü e m a g n e tlans les taiHes ét le bois de haute futaié. II í,ime de préférence les contrées moatagnejises etlesendroitsrocailleux. Sexfeuíiies qui soat én dessus d'un vert sombre ét bianchátres én cessous, sönt composées de folioles au nombre de trois ou de cinq, ce qui est plus rare. La fleur páráit au mois de Mai; eüe est blanche ét a cinq pctales. Són receptacíe lévé sup. porté une baie rouge, creuse inte'rieurement ét qui murit én Juillet ét én Aodt. Ce fruit est plein de suc, ét a un gout réfrigérant ét aromatique, ét le suc qu'oa én exprime mélé avec du vin ou du vmaigre főurait une liqueur agréable ét rafraichissante. Le framboisier transplaníé dans les jardios au moyen de bou'urts ou pár graiaes porté encore de p;us beaux fruits. 5

J8

Fig. 2. La grandé Koncé.

.

( Rubus fructic osus, ) La. grandé Ronce qui est de la mérne famille que le framboisier, erőit aussi dans les foréts de l'Allemágne, etpriacipalement sur les pentesrocaiüeuses oú il y apeud'ombre. Elie fait jj~s íiges trés épineuses , plus foríes-que ceiles du fi-amboisier, ét qui s'éíevam jusqu'á la iiauteur ds g pieds se rtcourbent vers la térre, ét s'y enfoaceüt, ce qui f a i t que plusieurs pieds de roace qui se trouverit ensenible íormeut une épaisse cíoison au travers de iaquelle H est trés difiicüe depasser. Les feuilles yui sönt d i v i sées én cinq foiioles sönt plus grandes, plus epaisseset plus profoudement dentees que cclies de l'espéce précédente. Les íleurs qm sönt á cinqpétales ét dönt la coulcur est d'un blanc l á v á d une legére teiate de rose paraissent au mois de Mai ét d e J u i n ; eiles sönt remplacées pár des baies d'un noir bleuatre, de forme conique cornmela framboise el placéss de méme sur un recepiacle élévé. Ces baies sönt aussi d'un gout agréable ét rafraíchissant quuiqu'un peu plus. acide ^ue célúi de la framboise.

/

. XI'.

rrrn«>.

S £ R P E*N TES

r. VIL Xo. 19. INNOXII.

"Vulgo serpentis nomine bestiám venenatam, admodum periculosam letiialemque intelligunt: quae opinio, si generatim sumitur, erronea est, Serpentum maximam partém magis minusve venenatam esse, verum est quidem: séd tamen diversas eorum species reperias, omnino inuoxias, imaio cicurabiles , adeo üt etiam in cubiculis asservari alique possint. Innoxiis his serpentibus impostores praestigiatoresque saepe utuntur ad artes quasdam, quibus hominum quorumdam simplicitatem f a i l a n t , dum iis persuadent, se vi ac v i r t u t e plus quam naturaii praeditos, esse, qua bestias illas mansuefaciant. Praesens labula trés tales serpentes exhibet,

ét nutum, ét perbene eos noscat homines, qui ipsi pabulum praebent aut bene cupiunt.

Fig. i. (Coluber communis

Fig. 3. (Coluber quadristriatus.)

s ive Franciáé.)

Fig. 3. (Coluber Aesculapii.) Non minus placido Tenique ingenio , nec minus cicurabliis, quam prior, est coluber Áescuíapii, qui in Itália, circa Romám praesertim, praeterea in Hispánia ét insulis Graeciae reperitur. Jam AnUquís cognitus , ob indoiera innoxiam pro Aesculapii, artis medi. fae praesidíSjSjmbolo habitus fűit. Longus 3 aut 3 j/2 pedes, eodem, quc prior pabulo, victitat. Dorsum colore ferrugineo squamis iigura o ata tegiiur. Per latus virga nigrescens extenditur. Venter albus est.

Hic in australibus Galhae, Hispaoiaeque Coluber Franciáé, praecipue iá ausíralibus partibus, praecipue in locis h u m i d i s degens, Galliae partibus viveus, ad 3 fere p e d u m ad 3 aut 4 pedum ioiigitudmem ereseit. Color longiíudinem ereseit. Corpus undique squa- principális e cano flavus esi. Pone caput mis e nigro virescentibus tecíum est. Ventét quaternae exeunt striae seu virgae, quae situ í!a,vus, séd pallidior, cauda in cuspidem lon- parallelo totam corpcris superficiem percurgam tenuemque desinens. Victúm praebent runt. Pariter m^nsuescit frivoise t r é s - f a c i l e m e n t , ét én Espagne, oű il passe p o u r v e o i m e u x , les jon.-leurs s'en servent communément pour ab^ser de la crédulité des gens du p e u p l e ét poar faue des t o u r s qui ont un air suraaturel.

T. m. jVí>. só.

Eosae II.

ROSARUM GENERA. Fig. i. Centifolia fiává. (Rosa iulphurea.) •Maec ad pulcherrimas spcctat rosarum species: verum quamvis frutex ejus passim in hortis oostris occurrat, tamen nonnisi rarissime rosa in eo ver* pulcra ét maturo penitus flóré aperta atque explicata reperifür. Nam calyces ejus fere singuli, priusquam emnino sese explicavere, usque ad petiolum disrumpuntur, üt videre est in rosa semiaperta, atque a scarabaeis quibusdanr 1 minutis peresi, intereunt. Cauísa haec est, quod hoc roseterum genus nec aquae múltúm nec solis ferre potest,. séd statione sicca umbrosaque delectatur. Forma ét color hujus .rosae eximiasunt ét hoitis ornameatum praebent: odor contra vilis est, ín amplum sese efFundit fruticem ad altitudinem 6 aut g pedum surgens, perquam spinosum, ramis lentis moltis parvis foliis praedilum. Fructus nunquam fért.

Fig.2.(Rosaholosericapurpurea.) Haec rosa magaiíicadiversis nomiaibus ifl-. >. notuit, nam ét purpurea regia, purpurea sametina, nigra, Plutonia appellatur. Ad rariora rosarum geoera spectans,ut pulchritudo ejus incorrupta coaservetur, accuritissimám cultoris diligentiam desiderat, cum faCile degeneret, quo facto flores vües e rubro candicantes fért. Magnitúdó floris, ejusquefoliorum protuberans copia, candor purpureus prope nígrescens ac serico similis, nitor quidam placidus, in caeruleum versicolor, quo foliorum superficies quasi perfusa est, atque interius pericarpium, instar auri spleadens, aspectum ei revera magniíicum praebent. Instructa foliis raris grandibus-, ex albo virescentibus, spinis raris, ligno tenerosubviridi, fruticem densum, séd 2 aut 3 áuntaxat pedes altum formát, frigori obnoxium, Ob filamentorum ac polliois copiam multos fért fructus, fructibus rosae purpureae plenae co'ore lucido, quam post cognoscemus. omnino similes, quemadmodum itna~o ejus ostendir. Odoréra tenuem quidem spargit, suavem tamsn.

Vll, t)ar. 2t>. Szítn.

Rózsák II

RÓZSA

FAJOK.

i.Kép. A' száz levelű sárga Rózsa. 2. Kép. A' tsigavér tellyes Rózsa. (Kosa

Nem WlÖmben a' sárga Rózsának ez a' faja, a' legszebbb rózsa fajok k ö z ü l ; a' melly ámbár a' kertjeinkben igen közönséges; még is ritkán látni szépen kinyílt 's épségben levő rózsát a' fáján; minthogy még bimbókora ba kihasadoznak, mint a' jelen való kepe: látszik, 's illyenkor osztán az apró bogara bszverágják és elrontják azokat. Ennek az

(^Rosa holoserica purpurea.)

Ezt a' szép rózsát némellyek bársonyrózsának is nevezik. Ez igen ritka fajta és megkívánja a' szorgalmatos mivelést; külöinben nem lesz szép, és el is fajzik, 's akkor osztán világospiros tsekély virágai lesznek. Nagyságára tellyes virágára és setétes bársonyszinére nézve igen pompás virág. A' levelei jókorák haloványzöldek, tsak kevéssé tüske, sek; a' fája gyenge, zöldes és igen sűrű, két három lábnyi magas bokrot formál, de a* nlk mind a' színe mind a' forrnia rgen szep mellynek a' hideg hamar megárt. Számos -s nagy ékességére szolgál a' kertnek; de . himszálok lévén benne, elég gyümöltsöt terem, tüskés, mellyek a' bársonyrózsa gyümöltseihez haíonlók, mellyet ezután előadunk. A' szaga hobbit veszszojú és sok apr gyenge de kellemetcs, GvümoUsöt soha sem terem.

Hó jen, U.-

£. rn.

29.

ROSENARTEN. Fig, i. Die gélbe Centifolie. (Rosa sulphurea.) ibe Centifolie ist nicht minder ciné dér scaöasten Rosenarten; alléin só gémein auch ihr Strauch Ín unsern Garten ist, só selten ist tioeh dér Fali, eine schöne und völlig aufgebtühteBlume darán zu finden. Fást allé Knospen bemen, éhe sie sich ganz entwickelc.bis zum Stiele hinab von einaader, wie wir aa dér halb aufgeblühtenKnospe seben, werden vou klemen Kafern zerfressen, und verderben. 3«ft kommt daher, wéil dieser Rosenstrauch wedcr v,elNa S 3 e nn ch Sn „„« v ertrae „ ,,.,„„, •ondera emen trocknen und schattigten Stand l'e DieFom undFarbe di escr R ose Í8t seh r , und eine wahre Zierde dér Gártea • Geruch aber schlecht. i Strauch vonó bis g e, dér sehr dornenreich ist, schlanke Zweige und viele hleine Blatter hat, Sie tragt niemahJs Frucht.

Fig. s. Die gefüllte Purpurrose. C Rosa hotoscrica purpurea.) I>iese práchtjgeRose hat auch mehrere Nahmén, denn sie heifst auch die koaigl. Purpur' rose,Purpursammtrose, schwarze Rose und Pluto-Rose. Siegehörtunterdie seltnern Rosenarten, und verlangt, um ihreSchönheitzu erhalten, eine besondere sorgfaltige Behandlung, weil sie sehr leicht ausartet, uud dann heürothc schlechte Blumen tragt. Die Gröfse und Füllé ihrerBlumen , ihr duakler sammtartiger Pijrpurglanz, dér bejnahe insSchwarze falit, cin sanfter blauschillernder Schimtner, dér von dér Oberflache dér Blatter strahlt, und ihr innarer, wieGold glánzender Samengrund gebea ihr ein wahrhaft prachtiges Ansehen. Sie hat ziemlich grofse weifslichgrüne Blatter, wenig Dornén, zartes griinliches Hosz, und bítdet eicen dichten, aber nur 2 bis 3 Fufs hohenStrauch, dér sehr leicht vöm Froste leidet. Sie tragt wegen ihrer vielen Samenstaubfáden háufig Frucht, die mit dér von dér hellgefülltenPurpurrose, welche wir in derFolge werden kennen lemen, völlig einerlej ist, und dórt abgebildet werden soll. Ihr Geruch ist Khvio.sk, aber angenehm,

Rőtet. 11,

rol. Vtt. No. 29.

DIVERSES ESPÉCES DE ROSES. Fig. i. Rose á cent feuilles jaune. ( Rosa sulphurca.)

JUa Roie a cent feuilles jaune est une des plus belle» fieurí de cetté famille; mais quoiqu'elle sóit trés commune dans nos j a r d i n s , il est trés rare, qu'elle s'y développe assez complcilement pour y paraitre dans toute sa beauté. Presque tous les boutons avortent avant d'étre én ti érem én t épanouis ou se fendent pár le milieu jusqu'au pédcncule, comme ön le voit dans le bouton á moiüé éclos que présente ootre figure, ou entín sönt rongés p a r d e p e l i t s scarabées ét périssent én naissant. Cela v i e n t de ce que cet arbrisseau ne peut supporter ni beancoup d h u m i d i t é ni beau^oiip de chaleur; II luí faut pour réussir un emplacement sec ét pourtant á i'abri du soleil. La forme ét la couleur de cetté rose sönt trés-bellel; éllé est vra'iment l'ornement des jardins, mais són odeur u'est point agréabíe.

Fig. 2. Rose pourpre double ou Rose de Provins. ( Rosa holoserica purpurca.)

Cetté superbe rose est connue sous plusieurs noms diőerens. Ön l'appeile Rose pourpre royale, rose veloutee pourpre, rose nőire, rose de Plútón cl én Francé rose de Provint. Éllé n'est pás trés commune én Allemagne, ét d e m a n d * á étre gouvernée avec beaucoup de sóin pour acquérir toute sa beauíé; cár éllé est trés sujette á s'ábatardir ét á prendre une couieur rouge-claire qui D'estpo'iut agréabíe. La grosseur de ses íleúrs qui sout trés doubles, 1'émail p o u r p r e foncé ét c o m m e v : i o u t e de ses pétales, la douce teinte d'un bleu changeant qui b r i l l e sur leur surface. ét l'éclat dóré du receptacle au centre de la íieuren font ua objet d'admiration. L'arbrisseau qui le porté a les f e u i l l e s assez grandes ét d'un vertblancháfe, n'est pás trés épineux, a le bois tendre de couleur verdátre, ét forme un b u i s s o u épais qui n'a ^ueres q u e a á ^ j pieds de h a u t ét qui est tiés sensible Éllé forme un buisson qui a de six á hűit au froid. Comme la fleur a beaucoup d*etapieds de hauteur, tt qui est trés é p i n e u x ; les mines éllé porté volonners du fruit. Le fruit brauches sönt souples ét allongées, ét les feuil- ressemble parfaitement á célúi de la rosc-pourles sönt nombreuses ét petites. pre sémi • d o u b l e que nous ferons c o n n a i t r e dans imautre cahier, ét s'y trouvera représenté. lUle ne porse jamais- de fruits. L'odeur de cetté rose est faible mais agréabíe.

-Áves, Ll,

• 7. rn DIVERSAE MOTACILLARÜM SPECIES.

M otacilUrnm genus adeo numerosum esi,

üt in eo iSo species numerentur. Karúin multáé Germa«iae sünt iadigenae : pleraeque tamen Ín tegionibus extens degunt. I„ T. IT, N. , 4 eamm aliquot species jam supra cognovimus.

ni t

Fig. i. Motacilia spinicauda.

Haec passeri

n o s í r o vu

, gar .

magnisudi

„e

fere

par >

in extremis au,trali s Americae. .cilicet Terra ignis vivit. Color principális Ín colio ét ventre albus, in dorso ét alis e rubro fuscus. Rés verő notatu dignissima in bac ave cauda est, CDJUÍ pennarum extrema, ad tettiam usq u e p a r t e m longitudinis, yexillo destituta ét nuda sünt. E x p licat a haec cauda q u a s i a c u l e i s obsita esse videlur,

Fig. 2. Motacilla philippensis. A v i s b e l l a , variis picta c o l o r i b n s , prioram magnitud.ne paullum superat. Capu( habét H a v e w e n s , collum r u b r u m colore soiHidiote; l.Mnsversum per pectus writ fascia e nigro caeriilea v d o r s m n , cauda ét alálorera praeseferunt e v i o l a c e o uigrelcentem. Cetép l,i!ipp inis habitat.

3 - Motacilla rubicola) °lat.Long,tudine pauilum excedii 4 pol. Hces, ét museis insprt;.~ CapUt> d r la ° ""1"1"taenu alba

quera sub

21.

dious aut fruticetis ponere solei, inveoire liaud facile est, nam nunquam recta ad eum advolat, séd aliquo ab eo inteivallo in tenam subraissa, per humum adrepit.

4. Motacilla fervida, - prioré, pátriám babét occidentalem órám AFn..e ad Senegalem flüviurn. C o l o r e, e rubro fuscus, nigris adspersis maculis.

Fig. 5. Motacilla cyanea. Haec motacilla ob m ac u las caeruleas per e l e g a m e s qmbus caput nigrnra disfinctum est, etiam m a g „ ifica appellatur. Generat eam terra, q u a e Tepertőre SUO Van Diemen habét. Corpus, pro crass.tudinecapitis, tenue 5 cauda longitudine reUquuai corpus superat.

Fig. 5. Motacilla oenanthe. Haec longa 5 ,/s pollices , in Germania v i v i t , praescrtim verő A n g l i a , ubi ear om centenae laqueis in nonnulüs locis captae, d«liciafum instar mensis impoountur.

Fig, 7. Motacilla Calliope.

A v i c u l a haec lepida, rubeculae Hiagnitudine, iá ^'entalibus Sihiriae partibus v i v e n s , in aliissimis ca*»nibns arborum degit, c a n i l q n e suavissime. Color gutturis pectotisque e rubro candicaas, ét ni f i ro margme circumdatus , oppositus colori corjoris e rubro lusco, suaviter ílucescit.

Madurafí.

LL

BILLEGETŐK

A i Bülegetonemnek igen szárnos 's igo.nál több fajai

v á g y n a k ; mellyek közzül Német Országban, 's Magyar Országban is több fajak esmerelesek , Jé t ö b b n y i r e ínég is k ü l f ö l d i m a d a r a k . A' II-dik Darabnak i4-dik szarnja alalt egynenany fajokat már előadtunk.

1. Kép. A' tüskésfarkú Billegető. (Aloiacilla spinicauda.)

Ez a' Faj akkora forma m i n t nálunk a* V e r é b , és déli Amerikának tsútstsán a' túzföldet l a k j a . Főbb szine a" nyakán és hasán fejér, a' hátán és szárnyain rótbarna. Legnevezetesebb pedig ezen m a d á r n a k a' farka; mellyen tollainak vége egy harmad résznyíre kopaszj ügy hogy ha a' madár a' farkát kit e r j e í z t i , ügy látszik mintha a' farka tövises volna.

2. Kép. A' Filepfcigeti Billegető. {Molacilla philippensii.) Ez a" Izép tarka faj az élőbbemnél nagyobbatska. A' fíje sárgás , a' nyaka mothosveres ; a' begye féketekék öves, a' háta pedig a' farka és ízárnyai setét violaszínük. Haiája a" Filepszigetei.

3. Kép. A' Feresbegyü Billegető. (AlotaciUa rubicola.) Ez nálunk a' száraz köretses és hegyes tájékokoa közönséges, 's a y u g h a t a t l a n ú l repked eyik helyről a' másikra, négy í z n y i n é l nagyobbatska, 's legyekkel és apióbb bogarakkal él. A'j Feje, háta, és torka feketék , a' torka alatt edgy Izéles fejerfóLt lálszik; a' basa sargayeres. A'Fészkére, mellyel vagy kövek ragy

, P?f- 8^

2l

FAJAI.

- s™"r»-

bokrok alá rak nehéi rátalálni, mert soha ahoz egyenesen nem r e p ü l , h a n e m bizonyos távolságnyira szállle ahoz, 's ügy lopodzikbelé egészen a' földhöz lapulva.

4. Kép. A' Sárgaveres Billegető. (Motacillafervida.) Ennek h a z á j a az A f r i k a i partok körül Senegal , az e l e b b e n i n é l kissebb. A' színe sárgaveres, rötbaina és fekete (bitókkal tarkázva.

3. Kép. A'Pompás Billegető. {Motacilla cyanea.)

Ezt a*'Madarat azon szép kék foltok és tsikokra nézve nevezik p o m p á s n a k , rnellyek fekete fejét körülvészik. Hazája a' Van-Diemes földje. A' teste v a s l a g f e j é h e z képest vékony , 's f a r k a az egész testénél hoszlJzabb. .

6. Kép. A' Hontmadár Billegető. (Motacilla oe?ianthe.)

Ez a' nagy f a j hatodfél íznyi hoszszú 's n á l u n k is t a l á l t a t i k , deföképpen A n g l i á b a a 5 hói némely tállyékokon százanként fogdassák t ő r r e l , 's m i n t jó ízú eledelt megeüik.

7. Kép. A' Rubintorkú Billegető. (JMotacilla calliope.)

Ei a" jeles m a d á r melly akkora forma , mint-tiálunk a" T s i p k e m a d a r n a p k f l e t i Siberiaba l a k i k , a' legraagosabb fák tetejéa repkedvén igen Izépen énekel , r o i b a r n a leatéhéz fekete szegélyes lubinszínü torka igen illik.

fögel. LI.

VERSCHIEDENE ARTEN VON SÁNGEKN. S a n g e t oder M o t a c i l l e n siad ein gro r ses und die Kehié sind schwarz. Unter «ler Keúle ist eiVogelgeschlecht, das Über ,8o Arten zShlt. Mehrere ne weifse breite Binde. Der Bauch ist gelbroth. Sein Atten davon sind Ín Deutschland einheimisch , die x Nest, das ér unter den Steinen oder unter einem Gemehresten aber sind Bewohner fremdet Lánder ' Wir saben von den Motacillen im zweyten Bande Nrd* stráuche maciit, i»t schwer zu finden , denn ér fiiegt nie geiade auf dasselbe zu , sondern setzt sich in eU 14 bereits schon mehrere Arteo. niger Entfernung davon nieder, und kriecht dannganz auf den Bódén gedrückt zu deuiselben hin.

Fig. j. Dér stachelschwánzige Sánger. (Motacilla spinicauda.)

(Motacilla fervida)

D e r s t a c h e l s e h w a n z i g e S á n g e r wi r d u „. gefáhr 30 grofs als unser gemeiner Haussperline Und" bewohnt das Feuerland an der Südspüze von Amerika Die Hauptfarbeseines Gefieders ist am Ha!se und BaÚ •K welfi , aufden Rücken und Fiügeln rothbraun Das m s tkwürd,g s te aber andiesem Vegei ist dér S d de, ín allé Fedem si „d an der «Schwanz; Driltel «. Wnge nach f.hB,„,o. £ Het nu„ de „ S B h w a n z aus SUche.n beseut

Fig. 4. Derxgelbrothe Steyipicker

2U sey „

Fig. 2. Der philippinische Steinschmátzer, (Motacilla pkiiippensis )

ist an der westlichen Küsle von Afrika am Senegal zu Hause, und wird nicbt só grofs als die vorhergehende Art. Seine Farbe ist gelbroth , rothbraun mit eingesprengten scbwarzen Flecken.

Fig. 5. Der práchtige Sánger. {Moíacilta cynnea.) Mán nennt diesen Vogel wegen der schöuen blaueu Streifen , die über den schwarzen Kopf l a u f e u , den p r a c h t i g e n S á n g e r . Er findet sích auf van Diemens Land. Der Körper ist gégén den dicken Kopf gerecbnet s c h m d l . u a d dér Schwanz lánger alt der íifarige Kórper.

Fig. 6. Der grofse Steinpicker. (^lotucilla oenanthe.)

-« Hals «h wa rzblaues Bánd. Rü

.«- v^euch,,, Er

Inseln.

'nischen

. 3- Öer schwarzkehlige ^tei-iipic ° «

(M taciil

£nd t

über

Der grofse Steinpicker wird 5 1/2 Zoli láng , be. w o h n t DeutschUnd , vorzüglich aber England, we mán ihn in einigen Gegendenzu Hunderten in Schiingf a fángt, und aís Deiikatesse verspeist.

Fig. 7. Das Rubinkehlcheü. {Molacilla calliope,*) Dieiej niedliche Vögelcheu , welches die Gröfje unsers Rothscbwanzes hat , lebt im óstlichen Sibirien auf den hochsten Gipfeln der Bá'ume, und singt g^nz voitrefflich. Gégén den rolhbrannen Körper sticht aie hochrothe Kehié und Brust mit schwarzer Einfassung sehr artig ab.

ni. Na. 21.

LJ.

DIVERSES ESPECES DE CHANTEURS.

I ^ e s C h a n t e u r s o u T r a q u e t s (Moutcilla Linn.) fcrment une f a r n i l f e d'oiseaux trés considérable ét qui contient plus de igo espéces. P l u s i e u r s de ces espéces sönt indigénes én A l l e m a g n e ; mais la plűpart habitenl des pays étrangers. Nous a v o n « dejá fait connaitre dans le second Voiume de cet ouvrage Nro. 14 , «juelques unes de ces espéces,

Fig. i. Le Traquet á queue épineuse.

Sous la gorge est une large h a n d e de eouleur blanchp. Le wentre esi d'un rougí j a u n e . Són nid qu'il f a i t s o u s des pierres ou dans des buissons est d i f f i c i l e á trouver ; cár il n'y volf jamais én d r o i t u r e ; mais il se pose A térre a q u e l q u e dislance, ét d* Iá il s'yglisse legéreinent ét én se tapissant contre le t c r r a i n .

Fig. 4. Le Traquet de Sénégal. {Motaciila fervlda.)

Cet oiseau qui est p l u s p e t i t que le précédent ha-

spinicauda.*)

L e T r a q u e t á q u e u ' e é p i n e u s e e s t environ íe la grosseur du M o i n e a u f r a n c , ét se t r o n v e d a n s la Térre de Feu á la ptiinte méridionale de l ' A m é rique. La eouleur principale de són p l u m a g e est le

b i t e au Sénégai sur la cóte occidenlale de l'Afrique, Sa couleur est rouge, j a u n e ét brun rougeátre parsemé de t a c h e s noires,

Fig. 5. Le Traquet bleu ou le magniíique. {Motaciila cyanea?)

lilanc au tol ét au ventre ét le rouge br«n sur le dós ?t aux ailes. Mais ce que cet oiseau a de p l u s r e m a r o u a b l e c'est sa qiieue dönt les plumes sönt n u e s ou lans barbe depuis la p o i n i e j u s q u ' á un t i e r s de leur lor^juenr, de sorté que lorsque

l'oiseau

déploie sa

«juene ÓD dirait qu'«lle esi armée de p i q u a n t s ,

Fig. 2. Le grand Traquet des

La beauté de la couleur d«s bandes bleues qai rel e v e n t le n o i r de la tété de cet oiseau hii a f a i t donner le nőm de M a g n i f i q u e. II h a b i t e la térre de Diemen. Le corps de cet oiseau est mince én comparaison de la grosseur de sa tété, ét la queue surpasse le corps én longueur.

Philippines, (Motaciila philippcnsis,}

C'est un ttés bel oiseau ét d'un p l n m a g e trés bigar. *é. II est un p e u p l u s gtos tété j a u n á l r e , el le col d'un

que le précédent. II á la rouge sálé ; la p o i t r i n e

«st cinée d'une baude d'un bleu noirátre. Le dós, la «]uene ét les ailes sönt d'un yiolet noir. II habite aux il«s poilippines.

Fig.3- Le Traquet cornmun.

Fis. o 6. Le Cul blanc. (Motaciila oenanthe.)

Le C u l b l a n c a e n v i r o n 5 poaees ét sen ;e Dg £ewürmern undWasserinsekten. Der findet sich vorzügiich in dér Ostsee, J un an den Küsten und Münduagen de out Netzen nnd starken Anrelu n haf ' i wegen wird ér theuer bezahit, n ausgesuchten Gerichten Der brauuliche uod grau*eo uad dieSeiten siód mit schmuSelbeQ Eleckenüberdeckt. Fi

•

g- 2. Der Wittling.

_

( Gadus merlingus, ) Srk ^^'"^isteine schmackhafte Art von Delien, dieeinzel n in dér Ostsee, in grosser Menge aberin derNordsee an den Kü•én von Engíand, Holland und Fraukreich sicú ^haltén, UD d da oft tausendweise mit Grund. schnuren-*) gefangen werden. Seine Lángé bebefutift.

tragt i i/á bis 2 Fufs. Die Hauptfarbe seines Körpers ist silberweifs, dér Rücken aber bráun-

Fig.3. Der Köhler. ( Gadus carbonarius.) DerKö/iter hatseiaenNahmen von dér glanzendschwarzenFarbe desRückens undKopfs, die ér itn Altér erhált. Die jungen Fische sind mehr olivenbraun, Die Bauch - Afíer- und Scíxwanzflofsen sind schwarz, die Rücken-und Brusttlofsen olivenbraun. Ér wird i i/is bis 2 Fufs laag, und findet sich in dér Ostsee und Nordsee, vorzügfich aa den Küsten von Englaod und Schottland. Sein B"leisch ist nicht besonders, und nur armere Leute verzehren és. Seine Nahrung besteht in kleinenFischeii.

Fig. 4 Der Zwergdorsch. { Gadus minutus,) Diese kleine Dorschart wird nur 8 Zoli láng, findet sich in dér Őst- und Nordsee, und lebt von Seegewürmen und kleinen Krebsen. Sein Fleisch ist schmackhaft, und wird h'áufig verspeiset. Der Bauch ist silberweifs, dér Rücken gelbbráunlich.

^gelhaken mit Köder knüpfet,

, woran a mán án immer mm t Fufs au$ und hierwf die Schaur utei dem Wawet

Poissons,

XXXII.

G

D

E

S.

, ni, No. 22t

Fíg. 1. Le NaiTaga. (Gadus caliarias.)

jusqu'á deux de longueur. La couleur dominante de són corps est un jaune pala, mais dós est d'un jaune brunátre. á lafamilledes Gades, et a jusqu'á trois pieds de long. C'est un poisFig. 3. Le Morue nőire ou le sbn vorace comrne l'indiquent assez les nomCharbounier. breuses dents dönt sa bouche est garnie. H se ( Gadus carbonarius. ) nourrit de poissons, d'écrevisses, de vers de Ce poissoa tire ion nőm des taches d'un noir mer, et d'fcsectes aquatiques. Le Narvaga se brillant qui recouvrent sa tété et són dós lors. trouve principalement dans laBaltique ou ön qu'il est vieux. Dans sa jeunesse il est pjuíőt le prend sur les cőtes ou á l'embouchure des d'un brun tirant sur I'olive; c'est du moins la riviéres au fiiét et avec de forts hamecons. Le couleur du döS et des nageoires pectorales; gout exquis de sa chair qui est blanche et tandis que celles du rentre, de l'anuset de la tendre le fait extrémemen! rechercher; ön le q u e u e sönt noires. II est de la merne longueur ,pa.e trés cher et ön le regarde comme le mets q u e leMerlan et se trouve dans la Baltique et le plus fin des meilleures tables. Le poisson la mer duNord principalement sur les cótes de lescőtés i'Angleterre et de l'Ecosse. II n'est pás fórt parsemés de taches d'un jaune sálé. estimé et il n'y a q u e les pauvres gens qui les

Fig. 2.

Le

Merlaií

*»a°gent. II se nourrit de petíts poissons.

fGadus merlingus.) ^g- 4- Le Capelail. Le Merlan est un des poissons les plus sa(G'adus minurus.) voureux de cetté famille. Ön le rencontre cá Cetté espéce de Gade n'a guéres que h ű i t et la dans la Baítique; mais il se trouve én pouces de long. II habite dans la Baltique et abondance dans la ober du Nord, sur les cótes la mer du Nord et se n o u r r i t de vers marins et de l'Angieter.-e, de la Hollandé et de la Frauce, de petites écrevisses. Sa chair est savoureuse oú ön le prend quelquefois pár milliers au et- il est trés recherché. II a le ventre d'un cordon*~)( Grundschnur). I l a d ' u n p i e d etdemi blanc d'argent et le dós d'un j a u n e brunátre. *) Ce sonl des cordons de crin de cheval trés forts et longs de quarantc A cinquanfe toises, A ces cordons sönt attachés de distance én diítanee eí á environ dcux pieds d'intervalle une grandé quantité d'hamecons avec des amorces. Alots ces coidons sönt fixes sous l'ean. On leur donae eu Allemand H nőm de G i u n d s c h n u r ,

Plantat

r. F R U C T U S A M E R I C A NI .

LXXIX.

Fig. i. Guajava pirifera. (Psiíium p ír iferűm.)

-**rbor haec in insulis occidentalis Indiáé naSc 2 itur. la altitudiaem 18 aut ° pedum creSCe ns, stipitem ágit pedis diametro. Foüa e x utraque ramorum parte sibi opposita fór^a sünt ovata, costata superne, margine non "entato. Anno tertio tlos prodit albus B, siagillatimpetiolo folii iusistens. Fructus A magnitudinem piri mediocris attingens, initio virescit; postquam maturuit, colorem flavum rubrumque i n d u i t . Odor ejus suavis est, sua"s item ét acutus sapor. Fructus salubre nunmentum praebet, quapropter in terris . ubi °venit, passim tűm crudus , tűm coctus comeditur,

^ig. 2. (Annona muricata.) In m u l t i s item occidentalis Indiáé insulis provenit. Fólia oblonga , iá part.: anteriore acuminata a n u l l o ordine insistunt ramis. Fíos e jus, calyce praeditus trifolia, extra albus,

23,

intus rubidus, suav.am odoréra spargit. Fructum fért pugni magnitudine, b forma cordis, ejusqne cortex viridis exteriőr quasi in scuta squamea distinctus est, in aculeatum tumorem e medio paululum proluberantia. Pulpa fructus hujus , ndniodum succulenta , sapore egregio ét instar vini aciduli in torridis illis regionibus aestu fati:atos eximie refrigerat. Comesturi, decerpto cortice exteriőre, pulpam medullosam cochleari exhauriunt^

Fig. 3. (Achras mammosa) in insalis Cuba ét Jamaica ét multis partibus ^mericae australis reperitur. Florem g éri t album m i n u t u m , foliis praeditum. Fructus est forma ovata, colore ferrugineo. Medulla rubra interior , sapore dulciculo, comeditur, séd ob succi aquei copiam , quem continet, minus sapida est. Pulpae inhaerent aliquot nuclei -B semen e fusco candicans C continentes. Americani fructum illum Mameisapote vocant.

LXXIX.

,„

Á M É R I K A I G Y Ü M Ö L T JS Ö K. . Kép. A' kÖrtvélytermŐ Gájafa.

(Psidium piriferum,) A Gájafa napnyúgoti Indiában terem. Megnő íjj—20 l á b n y i r a , 's tőben aC dereka egy lábnyi. Keresztfaen álló levelei hoszszas kerekdedek, fellyül bordások, de ép élüek. Harmadik eíztendőre virágzik, virágai B fejérek '5 egyesek. A* gyümÖltse akkora, mint egy középCzeru körtvély, eleinte zöld, érett korában pedig sárga piros tsíkos. Ez igen jó szagú 's erős Jiedves ízű. Megenni egésséges, a' honnan olt a' hol lerem mind nyersen mind f ő v e élnek vele.

be!sl

veres«s, 's nehéz szagú. Egy Ö k ö l n y i gyumó'Usei szívformájúk, mellynek k ü i i ö pik-

kelyes héjjá pántzélosnak látszik, 's ezek középstt hegyesen kidudorodtak. Ezen gviimöits igen leves húsú, 's igen kedves borízű, úgy hogy azon a' kornyéken a' hol terem legderskabb frissítő eJzköz. Ha megakarják ecai," akkor a' külső héjját lehántják 's a' bélit kanálíal eszik ki.

3. Kép. A' tsetses Akráíz. {Achras mamntosa.)

Ez Kuba ésJamajka szigetein's dálí Amerika löbb részeiben találtatik, ^pró fejér virágai hatszlrmíiak, tojásdadok,rozsdaszícúek. 2. Kép. A' njúgoti Annóuafa. A' veres télit vagy húsát megeízik , a' melly {Annona muricata.) édes ízű , de igen vizenyős 's azért nem igen Ez is a'napnyúgotiszigetekenterem. Hosz- kellemetes. A' húsában egynéhány magvat szas hegyes levelei a széllyel szórva ülnek az vannak B. meüyekben ismét világos barna ágakon. Három leTelü kehelyje kívül fejéres, bél van, C. Amerikában Mamcisapvte a' neve.

Pfiamtn L XXIX.

B. VII, A'o. 23.

A M E R I K A N IS C H E F R Ü C H T E. Fig. i. Dér Birntrageríde Guajávabaöm, (Psidium pí'riferum.y

dreyblattngen Kelch hat, ist von aufsen weifs, invvendíg röthlich, und hat einen unangenehmen Geruch. Diefaustgrofse^Frucht* istherz. főrniig, und dieaufseregriineSchaleist glelchsam in schuppige Schilder getheilt, die in dér Mitte eine kleine stachliche Erhöhung habén. Das Fleisch dieser Frucht ist sehr saftig, und von trefFIichc-m weinsünerlichemGeschmacke, só dafs sie icf jenen só heifsen Landern die herríichste Erfrischung gibt. Will mán síé essen , só bridit mán die áuöere Schale weg, und ifst dann das markige Fleisch mit cinem Löffel heraus.

Guajava- oder Cufavabaum achst auf den westindischen loseln. Ér érre 'cht:eine Hóné von iS bis 20 Füls, und wird afn Suinme einen Fufs dick, Dieanden Asten 8 e S«nüber stehenden Blattét siód lánglicbrund, auf d e r Oberfiáche gerippt , aber'oíme iaeki§ e n Rand. Im dritten Jahr kommt die weifse Bl üthe B zum Vorschein, die einzeln auf ihret « BLittstiele sitzí. üie Fríichí ^ wird só grofs aig e j n e m gf s ig e Birn, Híird anfangs griin, W j r d aber, wean sie reif ist, gelb und Fig. 3. Dér brustfőrmige Breyapfel roth gezeichnet. Sie riecht sehr güt, und hat íln< mammosa,) -» -'n starken angenehniea Géschmack. Dér Ge aufs dieser Frucht ist gesund, und mán ífst fiadét sich auf den Insel Cuba und Jatnaika, e daher háufig in den Gegenden , wo sie und in mehreren Theilen von Südamerika. Wa Die kleine weiíse Blüthe ist sechsbiattrig. Sie chst. sow^hl roh als gekocür. hat eine ejförmige Gestalt von rostbrauner S*fr 2. Dér stachliche Flaschen- Farbe. Das inírendige rothe Mark wird gabauir. gessen, hat einen süfslichen Géschmack, ist (Aiir.ana murivata.} aber zu wasserig, und daher nicht sonderlich Ér wachst gieickfails auf mehreren west- schmackhaft. lm Fleische sitzen einige Kexlodischen loseln. Seine lauglichen vorn zuge- nen B , die einen helíbrliaalichen Samen C spitzten Blatter a sitzen ohne bestimmte Ord- enthalten. In Amerika heifst diess Frucht nun § an den Z\veigen. Die Biiithe, die einea . Máméit apote. w

Plantet. LXX1X.

F R LT I T S D' A M E R I Q ü E,

Fig. i. Le Gojavier poirier. (Psidium piriferum.)

nr. NO. 23.

dans. Són odeur est déiagréable. Le fruit gros comme le poiog est én fbrme de coeur, Són écorca exíérieure est partagée én des espéces d'écus écailleux qui ont á leur centre une petité élévatioo épiaeuse. La chair de ce fruit est remplie de j u s d'iin excelleot goűt acide v i n e u x , de sorté qu'jl főurait un préc i e u x refraichissement dans des pays ausst chaudí. Pour les manger ou enleve l'écorce extéró^ure, ét l'on eq tire la chaire moélleuse avec une eui|Ur>

JLe Gojavier poirier erőit dans les iles des Indes-occidentales. II s'éléve jusqu'á i g ét 20 pieds, ét són tronc a un pied de grosseur. Les feuilles opposées Puné á l'autre le long de la branche sönt oblongues ét arrondies avec des cótes sur la surface, mais sana. denture. La fleur B páráit á la troisiéme ann,ée, éllé est blanche ét unique sur chaque pédicule. Són fruit A atteint la grosseur d'une poire médiocre; il est d'abord ve/d, mais én Fig. 3, La Mamei-Sapote. inúrissant il se c o u v r e d'une cculeur j a u n e rnammosa.~) rrtélée de rouge; il a une trés bonne odeur ét < . Ön trouve cetté plante dans les iles de Cule goút haut ét agréable. C'est une nourriture fórt saine dönt ön fait beaucoup d'usage b a e t de la Jaioaique , ét dans plusieurs párdans les contrées oú il se t r o u v e j o o ie mange ties de l'Amérique méridionale. Ses pe.tites fleurs blanches ont six pétales. . Le fruit enerűd ou cuit. est trois fois aussi gros que dans le dessin; Fig. 2. Le Carossol. il est ovalc ét d'un brun roussátre. Ou mange (sfnnona muricata.*) la moé'llfe' rouge dönt il est rempli ; il a úri II erőit pareillement daos plusíeurs ües des goűt douceieux, mais il est trop aqueux, ce Indes-occidentales. Ses feuilles obíongues ét qui lui óte de sa saveur. La moé'lle contient pointues a tiennent au rameau sans ai.cun quelques pepias B qui renferment une seordre. La fleur qui a un calice á trois pé mence d'un brun-clair C. Cw fruit se ncmm* taies est blanche au dénors ét rouge au dé- illáméi Sapote eo A m é r i q u e .

í CÍ/"

< /t'>/t'/>-i

f

'/.>,;

• s f f / r . > ,\:t:iv.

A'AXF.

.

T. VII. So.2

URBS SUBTERRANEA HERCULANUM A

• * » n n o posl C h r i s l u m a a t u m 7 0 , regn.'.nte Tito i m p e r a 'őre h o n i a n o . e r u p t i o V e s u v R íonge v a s t i s s i m a facta e)t - Ejacul.ibatnr mons e sinu suo u u b e s spissas cinérum c a n d e n t i u m purriicumque adeo , üt i m b r i b n s isiis" i m b ; S q u e j j u b j t o v e r s o ;n n o c tem die, omnis circa re

g'f o b r u e r e t u r devastareturque. "°c modo u r b s illa e inedio terranirn a m o r t a l i b u s k a u i t a t a r u m sublata e v a n u i t , ita ü t aüijuot srcolis PÜSI ne locus q u i d f t n ét situs e j u s constaret. Qnin i l l á m * P p i d u m p a r v u r a , c u i P o r t i é i hódié nőmén e s t , i n obnit.im íegente urbcra conditom fűit. Huc f^. 1 c u h u m f ű i t ét H e r c u l a n u m , K o r a a n o r u m ! °? '!en!a colonia , Neapolira irrter el Pompt-jos ad l i t lu: - i i ' a r i s sita. Scilu-el densus i l l e i m b e r cinerum candp n t i u m p u i r i c u m q u e doircs p l a t e a s q u e o b r u i t tan* su°> "t v i x s í - s t i u m d a r e t u r se resque luas p r e t i o s i & s i m a j u ga 5»rva: