Őstörténet és honfoglalás 9789630956796 [PDF]

Zitiervorschau

1

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E

ŐSTÖRTÉNET

ÉS

HONFOGLALÁS

Fodor István

FODOR

ISTVÁN

Őstörténet és honfoglalás F ő s z e r k e s z t ő R o m s i c s Ignác

KOSSUTH

KIADÓ

Írta: Fodor István Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készítette: Nagy Béla Tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla Közreműködő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Egyéb források: Damjanich János Múzeum (Szolnok), Déri Múzeum (Debrecen), Hermán Ottó Múzeum (Miskolc), Jósa András Múzeum (Nyíregyháza), Katona József Múzeum (Kecskemét), Kubinyi Ferenc Múzeum (Szécsény), Móra Ferenc Múzeum (Szeged), © Archeological Institute in Nitra (Nyitra), Viski Károly Múzeum (Kalocsa), amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Fotók: Csepregi Márta, Dabasi András, Diószegi György, Fodor István, Hapák József, Legeza László, Winter Erzsébet Illusztrációk: Dienes Ö. István, László Gyula, M. Nagy Szilvia, Pisch Ildikó

ISBN 978-963-09-5679-6 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2009 © Fodor István 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona

Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Tartalom AZ ELŐTÖRTÉNET Uráliak, finnugorok, ugorok • 14 Új n é p születik: az ősmagyarság • 27 A pásztorkodás új formája: a n o m a d i z m u s • 31 EURÓPA KELETI PEREMÉN M a g n a H u n g a r i a • 38 Levédia: a kazárok árnyékában • 48 Etelköz: a Kárpátok előterében • 58 ÚJ HAZA - ÚJ TÁVLATOK Ismerkedés Európával • 64 A honfoglalás: hódítás vagy menekülés? • 70 „A magyarok nyilaitól m e n t s meg U r a m m i n k e t ! " • 76 Életmód, társadalom, műveltség • 82 A fordulat: Géza fejedelemsége • 103 Ajánlott i r o d a l o m • 104

Az előtörténet Uráliak, finnugorok, ugorok • 14 Új nép születik: az ősmagyarság • 27 A pásztorkodás új formája: a nomadizmus • 31

AZ

ELŐTÖRTÉNET

Uráliak, finnugorok, ugorok

Ő

smúltunk kutatóit kezdettől sokat

„...leginkább azok szoktak lovat áldoz­ ni, akik a tatár tele­ pülések közelében élnek.... Akik pedig távoli pusztasá­ gokban élnek, ezek többnyire rénszarva­ sokat áldoznak... Az állat bőrét fejével és a térden aluli láb­ résszel együtt díszül és örök emlékez­ tetőül kiakasztják a bálványtemplomok fölötti fákra, és erre a célra a legerősebb fákat szemelik ki, leginkább olyan erdei lombos fát, amely hasonló a fe­ nyőfához, de kemé­ nyebb és kevésbé korhadó más fákkal szemben." Grigori Novickij: Rövid leírás az osztják népről 1715. Fericz István fordítása

pek, a votjákok ( u d m u r t o k ) és a zűrjének

foglalkoztatta a kérdés: milyen rég­

( k o m i k ) . (Elsőként az idegenek által hasz­

re nyúlnak vissza történelmünk szá­

nált n é p n e v ü k e t t ü n t e t j ü k föl, zárójelben

lai. Nemcsak a magyaroké, h a n e m a velük

pedig önelnevezésüket.) Az Uráltól kelet­

rokon népeké is. A rokonság legfontosabb

re találjuk két legközelebbi, ma már igen

ismérvének ugyanis a nyelveket tartották,

kis létszámú n y e l v r o k o n u n k a t , a vogulo-

s abban is megegyeztek a kutatók, hogy a

kat (manysikat) és osztjákokat (hantikat).

rokon nyelvek valamilyen nagyjából még

Természetesen

egységes ősnyelvre mennek vissza, amelyet

t a r t o z u n k mi, m a g y a r o k is, lévén egyben

a még szintén többé-kevésbé egységes ős-

a legnagyobb f i n n u g o r n é p . A felsoroltak

nép beszélt. Ezt az ősi nyelvet alapnyelvnek

tehát t u l a j d o n k é p p e n a finnugor nyelvű

hívják, s azokból az elemekből rekonstruál­

népek, de a 20. század eleje óta m á r az is

ehhez

a

nyelvcsaládhoz

ják, amelyeket a rokon nyelvek megőriztek

igazolható, hogy e nyelvcsaládhoz rokoni

ebből a korai nyelvi állapotból. Az a terület

szálak fűzik az Eurázsia északi peremén,

pedig, ahol e feltételezett ősnép élt, az ős­

valamint a Jenyiszej és az Ob felső szakasza

haza. Mindazok, akik eddig a finnugor né­

m e n t é n élő szamojéd népeket, a nyenyece­

pek régi történelmét kutatták, először azt

ket, enyeceket, n g a n a s z á n o k a t és a szölku­

a kérdést tették fel: hol is volt ez az őshaza,

pokat. Rajtuk kívül m é g n e m is olyan ré­

és mikor éltek ott e népek elődei?

gen szamojéd n é p c s o p o r t o k éltek a Száján

Először is tekintsük végig a ma élő finn­ ugor, illetve uráli népek egyes csoportjait. A finnugor népek legnyugatibb csoportját a balti finnek alkotják, a finnek, észtek, karjalaiak s a mára apróvá zsugorodott etnikumok, az izsórok, vótok, vepszék és a lívek. Nyelvileg szintén a balti finnekhez tartoznak a skandináv államok és Oroszor­ szág északi peremvidékein élő lappok is, akiknek embertani alkata azonban erősen különböző, ezért a legtöbb kutató azt fel­ tételezi, hogy eredetileg más nyelvük volt, de nyelvet váltottak. Tőlük keletre élnek a volgai finnek, a cseremiszek (marik) és mordvinok. A középkorban azonban még ugyancsak a Felső-Volga vidékén éltek a merják, avagy merik és a m u r o m á k , a ne­ vüket őrző M u r o m város környékén. E két, egykor jelentős nép azonban az orosz gyar­ matosítást követően még a középkorban kihalt. A Káma és a Pecsora, Vicsegda fo­ lyók vidékén élnek a permi finnugor né­

hegységben is, akiket összefoglaló néven szajáni szamojédeknek nevezünk, de mára m á r m i n d e g y i k ü k kihalt. A finnugor és szamojéd népeket összefoglaló néven urá­ li n é p e k n e k nevezzük, s ez lenne valóban a helyes t u d o m á n y o s megnevezés is. Te­ kintettel a z o n b a n a hagyományokra, a köz­ érthetőség kedvéért ehelyett még ma is a finnugor megnevezést használjuk. Ha r á n é z ü n k a térképre, azt látjuk, hogy az - évezredek, évszázadok s o r á n erősen megfogyatkozott

és szigetekre tördelt -

uráli népek még ma is m a j d n e m egybefüg­ gő nyugat-keleti láncot alkotnak Eurázsia északi övezetében - Skandináviától a Je­ nyiszejig. (Kivéve, természetesen az uráli t ö m b t ő l messze került magyarságot.) Nem kétséges, hogy ez a tény r á n y o m t a bélyegét az őshazakutatók egyébként

gondolkodására, ami

tudományos

szempontból

is

teljesen megalapozott. Aligha képzelhető el ugyanis, hogy e nyelvcsalád ősei vala­

Uráliak,

finnugorok,

ugorok

AZ

ELŐTÖRTÉNET

h o n n a n Afrikából keltek volna ú t r a . Í g y az­

ték. E felfogást n é h á n y konzervatív kutató

tán a kutatók t ú l n y o m ó többsége valahol

m é g a k ö z e l m ú l t b a n is m a g á é n a k vallotta.

ezen a területen kereste az őshazát, ehhez

E h a g y o m á n y o s elképzelés helyénvaló­

az elméletéhez gyűjtött t u d o m á n y o s ér­

ságát 1961-ben László Gyula cáfolta, aki az

veket. Az első nagy hatású őshazaelmélet

ő s h a z a k u t a t á s b a n elsőként használta fel

a nagy finn nyelvész, A. M. Castrén nevé­

az a k k o r i b a n elkészült oroszországi erdő-

hez fűződik, aki a 19. század első felében

t ö r t é n e t i térképeket. Így az alapnyelvben

végigjárta és a helyszínen t a n u l m á n y o z t a

meglévő szavak által jelölt növényneveket,

a finnugor, szamojéd és török, m o n g o l né­

amelyek t ö b b évezreddel ezelőtti nyelvi ál­

pek nyelvét, ő még úgy vélte - ami később

l a p o t o t t ü k r ö z t e k , m á r n e m a m o d e r n élet­

n e m igazolódott be -, hogy a finnugor és

földrajzi t é r k é p e k e n kereste, h a n e m a re­

altáji (török, m o n g o l m a n d z s u - t u n g u z )

k o n s t r u á l t , szintén évezredekkel ezelőtti

nyelvek

állnak,

állapotot jelölő t é r k é p e n . H a j d ú Péter ha­

ezért őshazájukat is közösnek vélte, valahol

egymással

rokonságban

s o n l ó a n g o n d o l t a 1964-ben megjelent dol­

az Altaj-Szaján hegységek vidékén. A finn­

gozatában. Ő a r r a a megállapításra jutott,

u g o r régészet megalapítója, a finn J. R. As­

hogy az életföldrajzi szavak közül a fanevek

pelin elgondolását régészeti ú t o n kísérel­

h a s z n á l h a t ó k fel leginkább a nyelvészeti

te meg alátámasztani. Véleménye szerint

paleontológiái vizsgálatokban. Azt m u t a t ­

a b r o n z k o r b a n az Altajtói az Urálig h ú z ó ­

ta ki, hogy a m é g együtt élő ősi uráli népes­

dó nagy régészeti műveltség létezett, amely

ség nyelvében m e g v o l t a k a szibériai tajga

a

ősnép hagyatéka. A leg­

e r d ő i n e k fanevei és az e u r ó p a i l o m b o s er­

hosszabb ideig élő őshazaelmélet az orosz

dő fái közül a szilfáé. Ebből logikusan von­

finnugor-altaji

F. T h . Köppen nevéhez fűződik, akinek

ta le a következtetést, h o g y az őshaza ott le­

dolgozata orosz nyelven 1886-ban, né­

hetett, a h o l e két erdőfajta találkozott az

m e t ü l 1890-ben jelent meg. Álláspontját

i. e. VI-IV. évezredben, nagyjából az Urál

a nyelvészeti paleontológia módszerével

hegység északi szakasza k ö r n y é k é n - attól

alakította ki. Úgy vélte, hogy a finnugor

keletre, az Urál és az Ob k ö z ö t t .

nyelvek az indoeurópaiakkal is rokonság­ ban állnak. Mivel e nyelvekben megvan a méh és méz szó, ezek alapján meghatároz­ h a t ó beszélőik ősi lakhelye. Köppen sze­ rint ugyanis Szibériában a 18. századig az orosz gyarmatosításig - n e m volt házi méhészet, az első kaptárakat az orosz tele­ pesek vitték oda. Ennek alapján azt a vég­ következtetést szűrte le, hogy az őshaza csak az Urál európai oldalán lehetett, nagy­ jából a kelet-európai e r d ő z ó n á b a n . Bár később kiderült, hogy a finnugor nyelvek sem az altáji, sem az indoeurópai nyelvek­ kel nincsenek rokonságban, e teória rend­ kívül népszerű lett m i n d a finn, m i n d a magyar nyelvészek körében. A két iskola közötti különbség csupán az volt, hogy a finnek az őshazát az Uráltól nyugatabbra, Finnországhoz

közelebb

rajzolták

meg,

a magyarok viszont az Urál hegységhez kö­ zelebb, főként a Káma folyó völgyében vél­

Ehhez az elgondoláshoz igen közel állt az orosz V. N. Csernyecov régészeti ú t o n kiala­ kított elképzelése, azzal a lényeges különb­ séggel, hogy ő délebbre, a Középső- és a Dé­ li-Urál keleti oldalán jelölte ki az uráli őshaza helyét az i. e. IV. évezredben. Mivel a régészeti lelőhelyek bármely régi népesség megtelepedésének kétségbevonhatatlan bi­ zonyítékai, a két k u t a t ó egymáshoz közeli helymeghatározása t ű n t - és t ű n i k máig a legelfogadhatóbb feltevésnek. Más kérdés, hogy Csernyecov szerint az uráliak n e m itt alakultak ki, h a n e m délebbre, nagyjából Khorezm vidékén, s o n n é t költöztek ide. N e m kevésbé fontos kérdés, hogy mi­ lyen korra tehető az őshaza. T ö b b e n ugyan­ is olyan elképzelést dolgoztak ki, amely ér­ telmében az uráliak X-XII. évezreddel ez­ előtti lakóhelyét vélték kijelölni. Csakhogy a rekonstruált alapnyelv azt a legkésőbbi ál­ lapotot tükrözi, amikor az uráliak elődei az

Uráliak,

finnugorok,

ugorok

Az uráli és a finnugor őshaza

alapnyelv felbomlása előtti korszakukat él­

nak feltételei az átmeneti és az újkőkorban

ték, mivel egyelőre n e m határozható meg

jöttek létre.

pontosabban, hogy az ősi szavak m i k o r ala­

Az elmúlt évtizedekben az erdőtörténeti

kultak ki. Ez az i d ő p o n t valóban az újkő-

vizsgálatok azonban számottevő új ered­

kor, tehát az i. e. VI-IV. évezred, amely ré­

ményt hoztak. Ma már jóval nagyobb terü­

gészetileg is j o b b a n kutatott, ezért nagy­

letre tehető a két erdőfajta érintkezési öve­

jából rekonstruálható a korszak népessé­

zete, m i n t a múlt század hatvanas éveiben.

gének életmódja, társadalma és hitvilága.

Ez azt jelenti, hogy elvben ezen az övezeten

S azt se feledjük, hogy a nyelvcsaládok n e m

belül máshová is tehetjük az őshazát, ám

léteznek öröktől fogva. A t ö b b tízezer évvel

korántsem tetszőlegesen, m i n t egyes kuta­

ezelőtti őskőkorban n e m jöttek létre vi­

tók vélik. A változtatáshoz megfelelő nyel­

szonylag sűrűn lakott nagyobb összefüg­

vi és régészeti érvek szükségesek.

gő területek, ahol a nyelvi érintkezés közös

Főként a finn kutatók körében népszerű

nyelvet hozott volna létre. Az egyes kis

az úgynevezett „nagy őshaza" hipotézise,

létszámú

állan­

amely szerint az uráli ősnép hatalmas terü­

dó mozgásban voltak a vadászzsákmány

vadászközösségek

szinte

leten élt Nyugat-Szibériától egészen a mai

nyomában. A nyelvcsaládok kialakulásá­

Finnországig. E felfogásnak azonban van

AZ

ELŐTÖRTÉNET

Az i. e. 16 000 és 10 000 közé keltezhetőek az Urál hegység késő őskőkori barlangjai, amelyek közül különös figyelemre méltó a baskíriai Kapovaja pescsera, amelyben a barlang falain vörös földfestékkel fölvitt rajzokat találtak. Az akkori népesség zsák­ mányát kitevő vadlovak, m a m u t o k , orr­ szarvúak sorjáznak, valószínűleg a régi kö­ zösség vadászmágiájának bizonyítékaiként. Az i. e. 12 000 és 6000 közti időben, az átmeneti k ő k o r b a n (mezolitikumban) a Déli-Urál vidékén déli eredetű népcso­ p o r t o k jelennek meg t ö b b hullámban is. E korszak késői szakaszára, az i. e. 8000 kö­ rüli időre keltezhetjük az Urál hegységben az első tőzegtelepeket. Ezek a 19. század­ Mamut, vadló és orrszarvú

egy komoly gyengéje: ilyen óriási területen

ban kerültek elő, a m i k o r az uráli iparosítás

a Kapovaja barlang falán

az erdőzónában nem jöhetett létre olyan

erős lendületet vett, s nagy szükség volt

szoros kommunikációs kapcsolat az itt élő

a fűtőanyagra, a szénre és a tőzegre. A vidé­

népcsoportok között, amely életben tart­

ken igen gyakori a p r ó tavak mellett lévő ősi

hatott volna bármely viszonylagos nyelvi

települések m a r a d v á n y a i ugyanis az idők

I. e. VIII. évezredi ember­

egységet is. Nézetem szerint ezért az őshaza

folyamán eltőzegesedtek, így a tőzegbányá-

szobor a

- bár eléggé kiterjedt lehetett - n e m ter­

száskor n e m c s a k fűtőanyag, h a n e m régé­

jeszkedhetett ki kontinensnyi területekre.

szeti leletek is napvilágra kerültek. Hála

Az uráli nyelveket beszélő közösségek tehát

a tőzegrétegeknek, ezek időrendje is vi­

m i n d e n bizonnyal az alapnyelv felbomlása

szonylag k ö n n y e n megállapítható. A leg­

után költözhettek szét Eurázsia térségein.

korábbi leletek az á t m e n e t i kőkorból szár­

Az alábbiakban annak a területnek az

maznak. A régi mocsári üledékekben nem

sigiri

tőzegtelepről

ősi műveltségét vesszük szemügyre, ahol a régi uráli (finnugor)

népesség élhetett,

tehát az Urál hegységet és a mellette húzó­ dó európai (Káma-vidék, zürjénföld) és nyugat-szibériai (Ob-Irtis-vidék) területsávot. Ez a terület a tajga, az erdővidék és délen a ligetes sztyeppe övezetéhez tarto­ zik. Az ember itteni megtelepedésének első nyomai igen korai időre tehetők, neveze­ tesen az i. e. 250 000 és 100 000 év közé. Ez a jégkor időszaka, ekkor azonban voltak jégmentes (interglaciális) periódusok is, amikor

délről

kisebb

vadászközösségek

húzódtak fel ezekre az északi vidékekre. Az i. e. 40 000 körül már az északi zürjénföldön is megjelennek az első, úgynevezett Szeleta-típusú kőeszközök, az első ember itteni megjelenésének bizonyságai. Mint­ egy 10000 évvel későbbről a Káma völ­ gyében már őskőkori települést ismerünk.

csupán a szervetlen, h a n e m a szerves anya­ gok is kiválóan m e g ő r z ő d t e k . Sí- és szán­ talpak, evezők, faedények kerültek elő, rajtuk kívül az ősi művészet csodálatos emlékei is. Ilyen a Jekatyerinburg melletti híres sigiri telepről származó, átmeneti kőkori, 5,3 m é t e r magas emberszobor, amely az egykor itt élők művészete mellett hitviláguknak is ritka bizonysága. A Jekatyerinburgtól n e m messze feltárt egyik á t m e n e t i kőkori településen föld­ be mélyített, kerek, sátorszerű lakóépület nyomait találták, amelyben tűzhely is volt egykor. A m a i zürjénföldön a sigirihez ha­ sonló tőzegtelepet tártak fel, ahol evezőket, íjat, nyilat, sítalpakat találtak. Az Urál-vidéki népesség tehát vadászatból, halászat­ ból élt és olyasféle építményekben lakott, amelyek az északi népek által ma is hasz­ nált, kerek sátrakra emlékeztetnek.

Uráliak,

finnugorok,

ugorok

Kúpos sátor (csum) váza

Sajnos, arra nézve nincsenek megbízható

az egyik osztják

adataink, hogy az uráli népesség mióta élt

településen

ezen a területen. Csernyecov elgondolása szerint délről, a Kaszpi-tenger és Aral-tó vi­ dékéről nagyjából az i. e. VI. évezredben költöztek az Urál-vidékre. Az itteni á t m e n e ­ ti kőkor erős déli kapcsolatai alapján azon­ ban az is feltehető, hogy ennél jóval koráb­ ban jelentek meg e vidéken. Akárhogyan is volt, aligha kétséges, hogy az újkőkorban m á r ők is ott v a n n a k az itteni népességben. Igen

lényeges

régészeti

megfigyelés,

hogy Nyugat-Szibéria újkőkori régészeti emlékanyaga n e m a szomszédos szibériai

Az uráliak akkoriban kizárólag természeti

leletcsoportokkal m u t a t hasonlóságot, ha­

gazdálkodást folytattak: halásztak, vadász­

n e m az U r á l h o z csatlakozó kelet-európai

tak, s összegyűjtötték a táplálkozásra alkal­

e r d ő v i d é k emlékanyagával. Ez azt igazolja,

mas növényeket, gyümölcsöket. (Még az

hogy a hegységtől keletre és nyugatra m i n ­

északi vidékeken is meglepően sok bogyós

d e n b i z o n n y a l h a s o n l ó kultúrájú és nyelvű

gyümölcsöt kínál a természet, amelyeknek

n é p c s o p o r t o k élhettek.

nagy szerepük van a lakosság vitaminszük­

Településeik a hegyhát m i n d k é t oldalán

ségletének kielégítésében. Ugyanezért fo­

a kisebb folyók és tavak mellett helyezked­

gyasztanak az északi népek - k ü l ö n ö s e n té­

tek el, az Uráltól keletre eső területsávban e k k o r i b a n k ü l ö n ö s e n sok a p r ó tavacska kí­ nált s z á m u k r a megfelelő települési helyet.

len - nyers húst is.) Ebben a k o r b a n a téli vadászatra jóval alkalmasabb volt a hegy­ ségtől keletre lévő terület, mivel itt véko-

Osztják

föld -

felülnézetben

AZ

Osztják

nagycsalád

ELŐTÖRTÉNET

nyabb a hóréteg, s ezért a patás állatok a tél

uráli alapnyelvben. Lakásul a ma csumnak

beállta előtt óriási csordákban keltek át az

nevezett kerek sátrak szolgáltak, amelyeket

Urál nyugati oldaláról a keletire.

hosszú r u d a k b ó l állítottak össze, nyáron

Az említett tőzegtelepeken előkerült le­

nyírkéreggel,

télen

állatbőrökkel

fedtek,

letek (íjak, nyilak, szántalpak, sítalpak,

b e n n ü k nyílt t ű z égett. A h i d e g e b b idő­

evezők) elnevezései m i n d megvoltak az

szakban a z o n b a n m i n d e n b i z o n n y a l föld­ be mélyített, m e l e g e b b hajlékokat készítet­ tek m a g u k n a k . Csak közvetett nyelvi

a d a t o k alapján

sejthetjük, hogy az i. e. 4000 táján vagy va­ lamivel azelőtt felbomlott az uráli nyelvi egység. Erre abból következtetnek, hogy a finnugor alapnyelvbe kölcsönszavak kerül­ tek a m á r szétvált i n d o e u r ó p a i alapnyelv árja (iráni) ágából, amelyek nincsenek meg a szamojéd nyelvekben. M á r p e d i g az indo­ európai alapnyelv négy ágra való szakadása m i n d e n b i z o n n y a l az i. e. 6000 és 4000 kö­ zött m e h e t e t t végbe. Feltehető, hogy a jel­ zett időszakban s z á m o t t e v ő népmozgások lehettek az uráliak által lakott területeken. A népesség egy része a mai Finnország terü­ letére költözött, ahol olyan szán- és sítalpak kerültek elő, amelyek az Urál-vidéki tőzeg­ telepeken előkerültekhez h a s o n l ó a k , ráadá­ sul a csak Szibériában h o n o s cirbolyafenyő­ Téli halászat az osztjákoknál

ből készültek. E nyugatra v á n d o r l ó k lehet­

Uráliak,

finnugorok,

ugorok

Halfogás

tek talán a mai lappok ősei, akik azonban a finnek odakerülése után nyelvet váltottak. Ugyanakkor a szamojédok ősei valószínű­ leg kelet felé húzódhattak. A

régészeti

emlékanyag

segítségével

ma m á r arra is kísérletet tehetünk, hogy meghatározzuk azt a területet, a h o n n a n a legkorábbi indoeurópai (ősiráni) nyelvi hatások érhették a finnugorokat. A szak­ emberek feltevése szerint ugyanis a Volga alsó szakasza m e n t é n az i. e. 5500-3500 közötti szamarai régészeti műveltség la­ kossága m i n d e n bizonnyal ősiráni nyelvű lehetett. E népesség m á r háziasította a lo­ vat, z ö m m e l m á r termelő (állattartó-föld­ művelő) gazdálkodást folytatott s egyes csoportjaik egészen a Káma torkolatáig n y o m u l t a k észak felé, ahol a finnugorság­ gal kapcsolatba kerültek. Feltehető, hogy a finnugorság maga is kiterjesztette lakóterülete határait s nem csupán a hegyháthoz csatlakozó területsá­ vot szállta meg. Főként nyugati csoportjai a Baltikum felé h ú z ó d t a k . Településeiket ebből a korból m á r igen jól ismerjük. A Káma völgyében a folyók partjára épült telepeken

félig

földbe

mélyített

hosszú

házakban (16,5x3,5 m) laktak, amelyek­ ben t ö b b tűzhely volt. A házak gödre mel­ lett sorakozó o s z l o p n y o m o k arra utalnak, hogy a fedél féltető lehetett. E nagyméretű lakóházak valószínűleg

egy-egy nagycsa­

ládnak szolgáltak hajlékul. Az Uráltól keletre lévő területeken szin­ tén számos földbe mélyített lakóház került elő. A délebbi vidékeken félig (a felszíntől

guzoknál figyeltek meg az orosz telepesek a 18. században.) E házak igen változatos méretűek voltak, a 9 x 9-től a 2 0 x 2 0 m é t e ­ res alapterületig. A régészeti leletek tehát világosan elénk tárják a finnugor kori ház, lak, illetve (ajtó) fél, fal szavaink valódi t a r t a l m á t . Eh­ hez még, természetesen hozzá kell v e n n ü n k az ősi eredetű, i m é n t említett sátrakat is, amelyekben főként a nyári időszakban húz­ ták meg magukat távoli elődeink. A már említett sigiri és a tőle n e m messze feltárt gorbunovói tőzegtelep az egykori anyagi kultúra bő tárházát szolgáltatta. N e m csupán sí- és szántalpak, evezők,

mintegy 1 méterre) földbe ásott, nagyjából 6 x 4 méteres alapterületű, nyeregtetős la­ kóházak voltak a jellemzők. Az északabbi, jóval hidegebb vidékeken viszont a - való­

„Kemény bőrből jó pár kesztyűt Varrt énnekem Anyiszjácskám.

színűleg csak télen lakott - házakat teljesen

Öt ízű ízeit zsebkendőt

(néhol 3-4 méterre is) a földbe ásták, göd­

Varrt énnekem Anyiszjácskám.

rét fagerendákkal hálózták be, majd vé­

Vékony fonálból kötött hálóm

konyabb gallyakat raktak rá, s végül föld­ del fedték le. Középütt hagytak ki egy négyzetes felületet, ahol létrával ereszked­ tek le, s egyben ez volt a füstnyílás is. (Ha­ sonló gödörházakat a kelet-szibériai tun­

Hét ölnyi mély örvény mélyére ím lebocsátom." Vogul halász éneke. Képes Géza fordítása

nyáron

AZ

Osztják

rénáldozat

ELŐTÖRTÉNET

a legkülönbözőbb csonteszközök (szigo­ nyok, árak), fából faragott ivócsanakok, szűrőkanalak láttak itt napvilágot, hanem

Fából készült szűrő­

az ősi finnugor művészet ma is szemet

kanál a sigiri

gyönyörködtető faragványai: állatalakos ál­

tőzegtelepről

dozati edények, ember- és állatszobrocs­ kák, amelyeknek egykor igen fontos hitvi­ lági szerep jutott, őseink művészetének páratlan emlékei továbbá az Urál hegység kelet felé néző sziklafalain lévő sziklarajzok.

Elhelyezkedésük sem véletlen, hiszen egy­ kor a napfordulók alkalmával rendezett ünnepségeken lehetett fontos szerepük. A rajzok igen változatos tartalmúak: égites­ tek (nap, hold, csillagok), a föld, a levegő és a víz állatai, vadászjelenetek, a rekesz­ tékes (kátás) halászat és nemzetségjelek (tamgák) sorát láthatjuk a sziklafalakon. Nyilvánvaló, hogy n e m egy időben vitték fel azokat, s az is egyértelmű, hogy szere­ p ü k is más-más lehetett. Valerij Csernye­ cov és felesége, W a n d a Moszynska másolta le - sokszor nyaktörő m u t a t v á n y o k köze­ pette - e rajzokat, s Csernyecov tette közzé és értékelte kétkötetes nagy m u n k á j á b a n a régmúlt e szépséges üzenetét. Munkájá­ nak itt csak n é p t ö r t é n e t i vonatkozású leg­ fontosabb következtetésére utalok. Eszerint a sziklarajzok legrégibb rétege az i. e. IV. év­ ezredre keltezhető, a későbbi rajzok pedig az ezt követő két ezredévre. A rajzok egyes elemei (főként a nemzetségjelek) szinte vál­ tozatían formában megtalálhatók a kör­ nyéken feltárt i. e. III—II. évezredi edények palástján látható díszítéseken, v a l a m i n t az obi-ugorok testére felvitt tetoválásokon. E p á r h u z a m o k zárt kört a l k o t n a k és kétség­ bevonhatadan bizonyítékai a n n a k , hogy a sziklarajzokat és az edényeket a 19. század­ ban ott élt népesség ősei - tehát a finnugo­ rok - készítették. E megfigyelés a régészeti visszafelé n y o m o z ó (retrospektív) módszer egyik legszebb példája, amelynek meg­ győző ereje ezerszer szilárdabb, m i n t a spe­ kulatív ú t o n , szilárd alapok nélkül kialakí­ tott kutatói ödeteké. Az újkőkorban terjedt el a finnugorok lakta területeken az agyagedény haszná­ lata. A murvával, zsírkővel soványított agyagból 3-5 cm átmérőjű h u r k á t gyúrtak, majd csigavonalban felfelé haladva ebből

Vízimadár alakjára

faragott

Kígyót

ivócsanak a

tőzegtelepről

a

sigiri

mintázó

gorbunovói

fafaragvány tőzegtelepről

Uráliak.

finnugorok,

ugorok

Fésüs-gödröcskés

alakították ki a nagyméretű, fél tojás alakú

díszítésű

edények falát. A még nyers edények palást­ ugyanebből a két anyagból készült pecsét­ lők benyomkodásával díszítették. A leg­ korábbi edényeken hullámvonalakat, pár­ h u z a m o s a n futó vonalkötegeket látunk, majd megjelennek a sorokba rendezett és az edény egész felületét kitöltő pecsétlőb e n y o m a t o k és vonalak. A leggyakoribbak a

fogas pecsétlőkkel b e n y o m k o d o t t fé­

sűsdíszes és a beszurkált gödröcskékből, szaggatott

vonalakból

álló

fércdíszítés.

E k o r b a n Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria erdős övezetében, Finnországtól az Irtisig elterjednek

a

fésűs

és

fésűs-gödröcskés

edénydíszítés k ü l ö n b ö z ő változatai. A ku­ tatók közül sokan g o n d o l t a k arra, hogy ez az edénydíszítési m ó d az ősi finnugorság

lakozó területsávon pedig a kámai újkőkori

sajátja lenne, s jelezné szállásterületük ki­

műveltséget találjuk Az első időszakban

terjedését. Bár e kérdésben aligha lehet

mindkét terület lakossága természeti gazdál­

m é g ma is egyértelmű álláspontra helyez­

kodást folytatott, de az i. e. III. évezred ele­

kedni, m a g a m úgy vélem, hogy az ilyen

jétől a voloszovói területeken egyre t ö b b

edénydíszítés n e m lehet kizárólag finnugor

nyomát észleljük a fémművesség és az állat­

sajátosság, hiszen bizonyíthatóan m á s nyel­

tartás, valamint a földművelés megjelené­

vű n é p c s o p o r t o k n á l is előfordul. M á s kér­

sének, majd megerősödésének A termelő

dés, hogy egyes válfajai feltehetően valóban

gazdálkodás itteni kialakulását kétségkívül

csak a finnugorságnál fordulnak elő.

a délebbre, a ligetes sztyepp és a sztyepp öve­

A finnugor korban - mai megítélésünk

zetében élő, ősiráni nyelvű népcsoportok

szerint - az Uraltól keletre a későbbi ugo­

hatásával magyarázhatjuk. N e m véletlen,

rok (obi-ugorok és magyarok) elődei éltek,

hogy a finnségi nyelvekben a háziállatok,

a hegységtől nyugatra pedig a finnségiek,

a termesztett növények és a fémek elnevezé­

a permi, volgai és balti finnek ősei. Ez a finn­

sének nagy része az ősirániból származik.

ugor egység a legvalószínűbb feltevés szerint

Igaz, a finnugorság többsége még ekkor szé­

az i. e. 3500 és 3000 között bomlott fel, tehát

pen csiszolt kőeszközöket használt és halá­

az i. e. II. évezredben m á r bizonyosan n e m

szó-vadászó gazdálkodást folytatott. De a

beszélhetünk a finnugorok nyelvi egységé­

beköszöntő változásoknak egyre nagyobb

ről. Az Uráltól nyugatra elhelyezkedő finn­

szerep jutott életükben. A Káma völgyében

ségiek zömmel továbbra is az erdőzónában

még ekkor a régi életmód m a r a d t az uralko­

éltek, s egy évezreden át bizonyára még

dó, egészen az i. e. II. évezred közepéig.

nagyjából megmaradt viszonylagos nyelvi

A Kelet-Európában élő finnugorság társa­

egységük, az i. e. 2000 táján azonban a per­

dalma a z o n b a n - amennyire a régészeti em­

miek elváltak a volgai és balti finnségjek-

lékanyagukból következtetni lehet - ekkor

től. RégészetUeg viszont m á r az i. e. 3000-től

még nagyjából m i n d e n ü t t azonos vagy ha­

jó! kitapintható e két finnségi t ö m b : a Felső-

sonló lehetett. A voloszovói és a Káma-

Volga és a Kelet-Baltikum vidékét az úgy­

völgyi turbinói műveltség területén is el­

nevezett

műveltség

terjedtek a félig földbe mélyített, nagyjából

foglalja magában, az Urálhoz nyugatról csat-

4 x 6 méteres, tűzhellyel ellátott és nyeregte-

voloszovói

régészeti

agyagedény

az i. e. IV. évezredből

ját hegyes végű csont- vagy fapálcikával,

AZ

Járatokkal félig

ELŐTÖRTÉNET

összekötött,

hogy a régebbi nézettel szemben az ősi ugor­

földbe mélyített házak

ság z ö m e nem az északi tajga és tundra öve­

alaprajza

zetében élt, h a n e m a jóval délebbi területe­ ken, jórészt a ligetes sztyepp s talán a sztyepp északi sávjában. Később éppen az itt élő ugor csoportok olvadtak be szomszédaikba. A nyelvészeti vizsgálatok azt is megle­ hetősen egyértelműen kimutatták, hogy az ugor közösségen

belül

az előmagyarság

helyezkedett el a legdélebbi területeken. Ez azért rendkívül fontos, m e r t a nyugat­ szibériai sztyeppvidéken igen k o r á n megje­ lentek a termelő gazdálkodás jelei. Az észak­ kazahsztáni sztyepp és ligetes sztyepp ha­ tárán tárták fel az i. e. 3600 és 3100 közé keltezhető Botaj nevű települést, ahol állat­ tővel fedett, keskeny, árokszerű átjáróval

1800 és 1500 között a mai Cseljabinszk tá­

a társadalom nagycsaládi szerkezetének ta­

gabb körzetében (főként a ligetes sztyep­

núbizonyságai lehettek.

pén) telepedett meg az a magas kultúrájú

A különvált ugorság nagyjából az i. e.

Részleges a

lótemetkezéi

szintastai

temetőben

tartó és földművelő közösség élt. Az i. e.

egybekötött lakóházak, amelyek bizonyára

népcsoport, amely egyes feltevések szerint

3000-től az i. e. 1000 és 500 közötti idősza­

talán Elő-Ázsiából v á n d o r o l t ide. A Szin-

kig élte önálló életét. A nyelvészek feltevése

tasta folyó mellett feltárt sírjaikban többré­

szerint az obi-ugorok és magyarok nyugat-

tegű temetkezéseket találtak a régészek,

szibériai szállásait csak meglehetősen laza

az előkelő elhunytak mellé küllős, kétkere­

kötelékek fűzték egybe. Ez lehet az oka an­

kű harci szekereket, felszerszámozott lova­

nak, hogy viszonylag kevés közös nyelvi

kat helyeztek. Ló- és szarvasmarha-áldoza­

elem jött létre ebben a korban. A régészeti

tok nyomait is fellelték, továbbá itt fordult

vizsgálatok nagyjából alátámasztják ezt a

elő errefelé először az úgynevezett részleges

vélekedést, bár meg kell jegyeznünk: min­

lótemetkezés, a m i k o r a halotti szertartáson

den jel arra mutat, hogy a történelem ké­

feltorozott ló bőrét, koponyáját és láb­

sőbbi korszakaiban számos ugor népcso­

csontjait helyezték a sírba a halott mellé,

port kihalt, azaz beolvadt a szomszédos,

úgy vélvén, hogy a túlvilágon ebből is meg­

idegen nyelvű közösségekbe (például a ba­

elevenedik. E népesség az ősi városi telepü­

rabai és irtisi tatárokba), tehát a mai nyel­

lésekre emlékeztető, kör alakú, erősített te­

vekből kiinduló nyelvi rekonstrukció távol­

lepeken lakott, m i n t a híres Arkaim nevű

ról sem ad teljes képet az egykori valóságról.

telep. Használtak ugyan még kőeszközöket

Emellett rendkívül fontos újabb felismerés,

is, de eszközeik és fegyvereik túlnyomórészt kiváló minőségű bronzból készültek. E népesség az i. e. II. évezred közepén el­ költözött innét, a k u t a t ó k azt feltételezik, hogy ők voltak azok az árja hódítók, akik Indiában telepedtek meg. (Hozzájuk ha­ sonló anyagi kultúrával rendelkező nép­ csoport a Volga mellett is megtelepedett,

Az egyik szintastai sírkamra

rekonstrukciós rajza szekérrel

a mai Szamara város környékén. A legfon­ tosabb lelőhely után hagyatékuk potapov­ kai műveltség néven ismert.)

Uréliak,

finnugorok,

ugorok

A

finnugorok lakta

és a szomszédos fontosabb

területek

bronzkori

műveltségei

Az i. e. 1600 és 1400 között Nyugat-Szi­

binóinak nevezett bronzművesség hagyo­

bériában, a Káma völgyében (Turbinó falu

mánya még jó ezer évig megfigyelhető

mellett), a Volga-parti Nyizsnyij Novgorod

a Volga-Káma vidékén.

környékén (Szejma határában) kiváló, m ű ­

I. e. 1700 körül alakult ki s egészen a

vészi kivitelű bronztárgyak jelentek meg.

korai vaskorig állt fenn a nyugat-szibériai

Ez azért feltűnő, m e r t errefelé korábban

sztyepp és ligetes sztyepp vidékén az úgy­

csak a helyi réztartalmú h o m o k k ő b ő l nyert

nevezett a n d r o n o v ó i régészeti műveltség.

rézből készültek fémtárgyak. Még furcsább,

Fejlett állattartással és földműveléssel fog­

hogy ö n t ő m i n t á i k a t messze Nyugat-Szibé­

lalkozó népességének z ö m e bizonyára ős­

riában, a mai O m s z k és T o m s z k környé­

iráni nyelvű volt, a z o n b a n az is kétséget

kén feltárt b r o n z k o r i településeken találták

kizáróan igazolható, hogy peremvidé­

meg. Ezért sokan arra gondoltak, hogy e

kein más nyelvű népek is éltek: t ö b b e k

tárgyak kereskedelmi ú t o n kerültek ide.

között szamojédok és u g o r o k .

Mások viszont úgy vélik, hogy a főként ko­

Számos adat szól amellett, hogy ugor

vácsokból, fémművesekből álló v á n d o r k ö ­

őseink legkésőbben i. e. 2000 körül nagy­

zösségek költöztek keletről az Urál-vidékre

részt m á r áttértek a termelő gazdálkodásra,

és Kelet-Európába. Kétségtelen, hogy a ko­

méghozzá déli, ősiráni nyelvű szomszédaik

rábbinál

sokkal

fejlettebb

fémművesség

hatására. N e m véletlen hát, hogy a régi iráni

A

alakult ki ezen a vidéken. A keleti, szamu-

nyelvből (vagy nyelvekből)

markolatán

lévő

szinak nevezett b r o n z k o r i kultúra népessé­

tehén, tej, nemez szavunkat, a szarvasmarha-

szobrocska:

lovas

kölcsönöztük

ge vándorlásának okát ma még csak talál­

és juhtartás p e r d ö n t ő bizonyítékait. N e m

gathatjuk. A t u r b i n ó i és a szejmai bronzkés

kevésbé lényeges, hogy lótartásunk szinte

valóságos műalkotás:

m i n d e n szava az ugor korból származik: tó,

m a r k o l a t u k végén

h á r o m kos, illetve két felkantározott ló

nyereg, fék (= zabla), ostor, kengyel, valamint

szobrocskája látható. (Az O m s z k környéki

a másodfű ló (= kétéves csikó) és harmadfű

rosztovkai t e m e t ő b e n lelt kés nyelén pedig

ló (= hároméves csikó) kifejezések. (A félre­

ló vontatta síelőt láthatunk.) E szejma-tur­

értés elkerülése végett meg kell itt jegyez-

rosztovkai

bronzkés sielő

AZ

A

turbinái bronzkés

ELŐTÖRTÉNET

nem, hogy az ugor korban még nem ismer­

dig egyáltalában n e m volt erdőlakó meg

ték a vaskengyelt és a fanyerget. A rájuk vo­

halász-vadász, ahogyan ez megrögzült ku­

natkozó szavak ekkor még a szíjkengyelt és

tatóink és a közvélemény képzeletében.

a párnanyerget jelölték.) Az állattartás szó­

N e m a t ö r ö k ö k tettek tehát b e n n ü n k e t lo­

kincse mellett vannak ugor kori szavaink

vas néppé, ahogyan azt korábbi kutatásunk

a termelő gazdálkodás másik ágazata, a föld­

szinte egységesen vallotta. Igaz, legköze­

művelés területéről is. Ugor kori horol sza­

lebbi nyelvrokonaink később kényszerűen

vunk jelentése: sekélyen hánt, kapál. E szó

olyan környezetbe kerültek, ahol korábbi

egykor minden bizonnyal azonos jelentésű

életmódjukat n e m folytathatták, műveltsé­

volt szánt szavunkkal. Ugyancsak az ugor

gük erősen degradálódott, népességük je­

korra tehető szekerezésünk kezdete is, hi­

lentősen csökkent, s ma m á r fennmaradá­

szen szekér szavunk is megvan az osztják

suk is kétséges.

nyelvben, igaz szán jelentéssel. Ez azonban

Az ugor kori gazdálkodás és életmód

érthető, hiszen északi testvérnépünk szállá­

nyelvtörténeti alapú rekonstrukcióját első­

sain leheteüen szekerezni. A szó és a tárgy

sorban a fenti k ö r ü l m é n y nehezíti meg,

átvételének körülményeit jól

vagy teszi

illusztrálják

több vonatkozásban

lehetet­

a régészeti leletek. A Déli-Urál környéki

lenné, vagyis az, hogy az o b i - u g o r o k ké­

sztyeppeken már az i. e. III. évezredből

sőbb kénytelenek voltak é l e t m ó d o t váltani,

ismerünk olyan temetkezéseket, ahol az el­

felhagyni a t e r m e l ő gazdálkodással. Ezért

hunytat szekérrel bocsátották túlvilági útjá­

természetes, hogy nyelvükből az erre vo­

ra. Az i. e. II. évezredi szintastai sírokról

natkozó szavak is lassanként k i k o p t a k .

pedig az imént tettünk említést. A legvaló­

Az ugorság egykori t á r s a d a l m á r ó l meg­

színűbb feltevés szerint mindkét népesség

lehetősen kevés m e g b í z h a t ó adattal ren­

ősiráni nyelvet beszélt.

delkezünk. Az n e m lehet kétséges, hogy

Az ugorság régi életmódjának emlékei

nemzetségi szervezetben éltek, amelynek

nem csupán a későbbi magyarságnál ma­

megnevezésére finnugor e r e d e t ű had sza­

radtak fenn, hanem az obi-ugoroknál is.

v u n k szolgált (e jelentését egyes vidékeken

Bár legközelebbi nyelvrokonaink később

máig megőrizte n y e l v ü n k ) , a nemzetségi

a zord északi vidékekre kényszerültek, hit­

települések neve pedig szer lehetett. A csa­

világukban, néphagyományaikban és folk­

ládszerkezetről csak sejthetjük, hogy a nagy­

lórjukban megőrizték ősi, déli jellegű m ű ­

családi rendszer lehetett a jellemző, bár

veltségük

a délebbi pásztortársadalmakban ekkor már

és

életmódjuk

hagyományait.

Például szent ligeteikben a legutóbbi időkig

megjelennek a m a i h o z h a s o n l ó kiscsalá-

legfőbb isteneiknek lovat áldoztak, pedig az

d o k is. A n e m z e t s é g e k n e k k ü l ö n t e m e t ő i k

északi vidékeken sehol nem tarthattak lo­

voltak, ahová családok szerint t e m e t t é k az

vakat, így azokat több száz kilométerről,

elhunytakat.

délről hozták ide. Az obi-ugor hősi énekek­

hogy a k i s k o r u k b a n e l h u n y t gyermekeket

ben a halász a ló után epedez, főbb isteneik

n e m t e m e t t é k ide, esetükben n e m t a r t o t ­

lovon ülnek, hatalmas ménesek urai. N é p ­

ták be a szokásos szertartásokat, k ü l ö n te­

T ö b b helyen

megfigyelték,

művészetükben máig megőrződött az and-

metőket nyitottak nekik, vagy egyszerűen

ronovói

motívuma,

csak elásták őket egy félreeső helyen. (Fi­

a szalagdísz. Régészeti műveltségük még

gyelemre m é l t ó , hogy ezeket a szokásokat

a messzi északon is a déli szkíta és szarmata

szinte napjainkig megfigyelhetjük a vogul

művészetre emlékeztető állatküzdelmi jele­

és osztják t e m e t ő k b e n . ) Sajnos, arról nin­

netekkel díszített tárgyakat tartalmaz.

csenek adataink, hogy ebben a k o r b a n ki­

műveltség jellemző

E rövid bemutatás is érzékelteti, hogy az ősi ugor és finnugor műveltség n e m volt elmaradott, lesajnálnivaló, az ugorság pe­

alakultak-e nagyobb társadalmi egységek, m i n d e n e k e l ő t t a nemzetségeket egyesítő törzsek.

Új

nép

születik:

az

ősmagyarság

Új nép születik: az ősmagyarság

A z ugorság meglehetősen laza kötelé­ kekkel kapcsolódott e g y m á s h o z nyu­ gat-szibériai hazájában. Emellett

zásainak ma is k o m o l y hatása van az e m ­ beri közösségek életére, de az i d ő b e n visz­ szafelé

haladva ez egyre

n a g y o b b volt,

úgy tűnik, az összekötő szálak n e m erő­

hiszen az e m b e r egyre j o b b a n függött kör­

södtek, h a n e m ellenkezőleg: gyengültek az

nyezetétől.

idők folyamán. A szállásterületek ugyanis

Ha n e m is egyértelműen, az kétségkívül

n e m m a r a d t a k á l l a n d ó a k , egyes c s o p o r t o k

megállapítható, hogy az eurázsiai sztyepp-

kisebb-nagyobb távolságra költöztek, hogy

vidéken

jobb életföldrajzi k ö r n y e z e t b e kerüljenek.

b r o n z k o r végén és a vaskor elején - tehát

Az e l m o z d u l á s o k okai sokfélék lehettek:

i. e. 1500 és 500 között - igen jelentős ég­

a s z o m s z é d o k k a l kialakult ellenséges vi­

hajlati változások történtek. Bizonyosan

szony vagy h á b o r ú s konfliktus, amely u t á n

két ellentétes irányú folyamattal számolha­

a vesztes félnek m e n e k ü l n i e kellett. Talán

tunk: egy felmelegedési és kiszáradási, va­

és

annak

szomszédságában

a

még ezeknél is n a g y o b b szerepe lehetett

lamint egy lehűlési és csapadékosabbá váló

a z o n b a n az éghajlati változásoknak. N a p ­

periódussal. M i n d k e t t ő figyelemmel kisér­

jainkban k ü l ö n ö s e n é r e z h e t ő k a globális

hető a régészeti leletek tanúsága alapján is.

felmelegedés k ö v e t k e z m é n y e i . Az időjárás

A szárazabb és melegebb éghajlat hatására

a m ú l t b a n sem volt á l l a n d ó , k ü l ö n b ö z ő le­

ugyanis a kelet-európai és nyugat-szibériai

hűlési és felmelegedési p e r i ó d u s o k követ­

sztyepp északi határa északabbra h ú z ó d o t t ,

ték egymást. Az éghajlat s z á m o t t e v ő válto­

s e területre délről a határt követő pásztor­

Fontosabb műveltségek

kora

vaskori

AZ E L Ő T Ö R T É N E T

sen g o n d o l k o d ó b a ejtették a kutatókat. Igen sok olyan tárgy - főképpen csontfaragványok - kerültek napvilágra, amelyek szokatlanok voltak ezeken az északi tája­ k o n . A k a n a l a k o n , fésűkön, faedények fü­ lén szarvasagancsokat, sasfejeket, szarvast m a r c a n g o l ó sast m i n t á z o t t m e g az egykori faragóművész, amelyek a jóval délebbi te­ rületek szkíta és szarmata művészetére vol­ tak jellemzők. Joggal vonták le ebből a kö­ vetkeztetést, hogy itt valaha olyan lakosság élt, amely délről, a füves pusztaságok vidé­ kéről v á n d o r o l t e területre. E v á n d o r l á s t V. N. Csernyecov kapcso­ latba h o z t a az o b i - u g o r o k kialakulásával. Mivel az uszty-polujinak (az usztye szó je­ lentése: t o r k o l a t ) nevezett település a ko­ rai vaskorra k e l t e z h e t ő , feltételezte, hogy ezt m e g e l ő z ő e n déli o b i - u g o r c s o p o r t o k Uszty-poluji

közösségek nyomultak. A lehűlő és csapa­

csontfaragványok

h ú z ó d t a k ide északra, s egybeolvadtak a

dékosabbá váló éghajlat pedig éppen az

helyben talált népességgel. Ez u t ó b b i vagy

ellenkező népmozgást indította el.

Szibéria ő s l a k ó i n a k (az úgynevezett paleo-

Uszty-poluji

csont

mellvért

1932-ben északon, Szalehardtól 5 kilo­

szibériaiaknak) egy csoportja, vagy szintén

méterre délre, ahol a kis Poluj folyó az

uráli nyelvű, rég itt élő n é p c s o p o r t lehe­

Ó b b a szakad, később híressé vált régészeti

tett. A

lelőhelyre bukkantak a régészek. Oroszul

és az e l m a r a d o t t a b b , a r k t i k u s műveltsé­

gorodiscsének,

azaz erődített településnek

gű b e n n s z ü l ö t t e k összeolvadásával magya­

nevezték, a későbbi ásatások azonban erő­

rázta C s e r n y e c o v a két o b i - u g o r házassági

magasabb

k u l t ú r á j ú jövevények

c s o p o r t , m á s n é v e n frátria kialakulását is. A Por n e v ű frátria t o t e m ő s e a medve, az előkelőbb Mos frátriáé p e d i g a nyúl és a lúd volt. Bár C s e r n y e c o v régi nézetét ma m á r n e m m i n d e n k u t a t ó osztja, úgy vélem, hogy az o b i - u g o r o k kettős (déli és északi c s o p o r t b ó l való) eredete m é g ma is a leg­ v a l ó s z í n ű b b feltevés. Az említett uszty-poluji lelőhely ugyanis n e m áll egyedül, ha­ n e m a m e g l e h e t ő s e n tág térségeken feltárt régészeti műveltség n é v a d ó települése lett. (Igaz, m a m á r n e m c s u p á n településnek, h a n e m áldozati helynek is nevezhetjük, mivel itt is az t ö r t é n t , a m i Nyugat-Szibé­ riában eléggé gyakran előfordul: a felha­ gyott településen a k ö r n y é k lakói szent li­ getet alakítottak k i . Í g y m a g y a r á z h a t ó , hogy igen sok kultikus tárgy látott itt n a p ­ világot.)

nép

Az ugorság egy részének elvándorlása az egykori ugor szállásokról nyilvánvalóan nem hagyta érintetlenül a nagyjából hely­ ben m a r a d ó k a t sem. A nyelvrokonaitól még

inkább

elszigetelődött

előmagyar

csoportok k ö r é b e n felgyorsult az integrá­ ció, az egységesülés - és a m i ezzel együtt járt -, az önálló n é p p é válás folyamata. Ennek p o n t o s idejét aligha lehet megálla­ pítani, hiszen az etnogenezis általában év­ századokig t a r t . Í g y lehetett e z őseink ese­

ki. Ez a Kézai által lejegyzett Csodaszar­

A

tében is, hozzávetőlegesen az i. e. 1000 és

v a s - m o n d a volt. E m o n d a kora vaskori ki­

szkíta

500 közötti i d ő b e n . Ekkor alakult ki az új

alakulását nagyban valószínűsíti az a kö­

ősmagyar e t n i k u m , tagjainak n é p i ö n t u ­

rülmény,

data és az ezt t ü k r ö z ő népneve. A magyar

sztyeppeken széltében elterjedt szkíta ál­

népnév eredetére v o n a t k o z ó a n a k u t a t ó k

latstílus leggyakrabban előforduló alakja

hogy

ekkoriban

az

eurázsiai

számos elméletet dolgoztak ki. Egyesek az

a szarvas volt. Ehhez az állathoz m á r ek­

iráni, m á s o k a f i n n u g o r és t ö r ö k nyelvek­

k o r ezernyi m o n d a t a p a d h a t o t t . Ábrázo­

ből magyarázták. Legtöbben a z o n b a n n e m

lásának módja - a „ r e p ü l ő " szarvas - is ezt

vették figyelembe, hogy a n é p n é v etimoló­

sejteti. Számos n é p ezt a m o n d a b e l i álla­

giája k o r á n t s e m c s u p á n nyelvészeti kér­

tot vélte t o t e m ő s é n e k , valószínűleg m a ­

dés, itt k ü l ö n ö s e n

guk a szkíták is, akiknek önelnevezésük,

n e m nélkülözhetjük

a n é p p é válás f o l y a m a t á n a k törvényszerű­

a szaka szó, sokak feltevése szerint szar­

ségeit.

hogy valamely

vast jelent. Azt is l á t t u k fentebb, hogy h a ­

nép idegen e r e d e t ű szóval nevezi magát,

sonló e r e d e t m o n d á j u k volt az o b i - u g o ­

Előfordul ugyan,

ez a z o n b a n jóval valószínűtlenebb, külö­

r o k n a k is, ami szinte törvényszerű, hiszen

nösen, ha az illető n é p n é v az a d o t t etni­

az ő n é p p é válásuk is e k k o r i b a n m e n t vég­

k u m nyelvéből is kifogástalanul megfejt­

be. A szkíta m ű v é s z e t b e n egyébként n e m ­

hető. M á r p e d i g a mi n é p n e v ü n k k e l é p p e n

csak a szarvas alakját jelenítették m e g az

ez a helyzet, s ez fölöslegessé tesz m i n d e n

egykori mesterek, h a n e m a s z a r v a s ü l d ö ­

tudálékos nyelvi m a g y a r á z a t o t .

zés jelenete is feltűnik az egyik K a u k á z u s

A magyar n é p n é v első eleme, a magy,

vidéki lószerszámdíszen. ( Ő s e i n k n e m e

nyelvrokonaink,

távoli vidékek lakóival t a r t o t t a k fenn k a p ­

a vogulok manysi önelnevezésében, továb­

csolatokat, h a n e m a s z o m s z é d s á g u k b a n

bá az imént említett mos házassági csoport

lakó, h a s o n l ó m ű v e l t s é g ű és s z i n t é n óirá-

nevében is. E szó pedig végső soron a mond,

ni nyelvű szarmatákkal.)

fellelhető

legközelebbi

mesél szóból származik. Az ar pedig ősi

Ha hozzávetőlegesen is, de megválaszol­

finnugor szó, jelentése: e m b e r . Í g y tehát

h a t ó az a kérdés is, hogy hol jött létre az

a magyar (vagy magas h a n g r e n d ű párja

önálló ősmagyar n é p . Ez m i n d e n bizonnyal

a megyer) n é p n é v n e m mást jelent, m i n t

a nyugat-szibériai ligetes sztyepp övezeté­

beszélő ember, a m i - m i n t fentebb láttuk -

ben fekvő I r t i s - I s i m - T o b o l vidéke lehetett,

tökéletesen megfelel az ősi népnevek leg­

ahol az i. e. 7. századtól az i. sz. 6. századig

gyakoribb válfajának. A n é p n é v kialakulása m á r feltételezi a népi ö n t u d a t , a m i - t u d a t m e g e r ő s ö d é ­ sét, amelynek része az e r e d e t t u d a t . Az ős­ magyarság s z á r m a z á s t u d a t á n a k kifejező­ je, az e r e d e t m o n d a is ekkor a l a k u l h a t o t t

figyelhető meg a szargatkai régészeti m ű ­ veltség. E n n e k népessége állattartó és föld­ művelő gazdálkodást folytatott, jelentős ré­ szük vándorló-legeltető, n o m á d állattartó volt. E régészeti műveltség létrehozói erős kereskedelmi és kulturális kapcsolatban áll -

tápiószentmártoni aranyszarvas

AZ ELŐTÓRTENE

Ettől az időtől tehát őseink végleg kisza­ kadtak nyelvrokonaik egyébként annak előtte is meglehetősen laza kötelékéből. A tőlük való eltávolodást elősegítette az a nagy jelentőségű gazdálkodási váltás is, a m i t n é p p é válásukkal nagy­ jából egy időben hajtottak végre.

Aranyozott

ezüst

lószerszámdíszek (falerák) a

szidorovkai

temetőből

tak a délebbi sztyepp n o m á d népeivel. A Krisztus születése körüli időre keltezhe­ tő, az Omszktól nem messze lévő szido­ rovkai temető egyik gazdag mellékletekkel ellátott sírjából pávasárkányt ábrázoló, ara­ nyozott ezüst lószerszámdíszek kerültek elő, amelyek Iránban készültek. Ma m á r az is valószínűsíthető, hogy a pétervári Ermitázsban őrzött Nagy Péter-gyűjte­ mény híres aranytárgyai (vagy azok egy része) a szargatkai műveltség területén készültek. Többek között a szakirodalom­ ban sokat idézett, az i. e. 4—3. századra kel­ tezhető aranycsat is, amely fa alatt pihenő

Fából faragott és aranylemezzel

borított

szarvasszobor az Urálvidéki fílippovkai szarmata halomsírból (I. e. 4. század). Agancsa

nőt és férfiakat, valamint a fához kötött lovakat jelenít

meg.

Kiváló

régészünk,

Nagy Géza vette észre közel száz esztendeje, hogy ez rokonítható a Szent László-legenda középkori ábrázolásainak zárójelenetével,

madaras

csúcsú

s bizonyára arra utal, hogy e legendának

életfát

mintáz

volt egy ősi, keleti változata is.

Szibériai arany övcsatpár az i. e. 4. századból

A

pásztorkodás

új

formája:

a

nomadizmus

A pásztorkodás új formája: a nomadizmus A t e r m e l ő gazdálkodás, az állattartás

ségeknek, h a n e m az emberiség számára

s földművelés nagyjából egy i d ő b e n ,

létfontosságú innovációt a délről kirajzó

9000-10 000 évvel ezelőtt alakult

n é p c s o p o r t o k vitték magukkal.

Magától

ki Anatóliában, majd i n n e n terjedt el m i n ­

é r t e t ő d ő a z o n b a n , hogy nekik is alkalmaz­

den irányban, t ö b b e k k ö z ö t t észak felé is az

k o d n i u k kellett az új területek eltérő köve­

eurázsiai pusztaságokra. Itt a z o n b a n saját­

telményeihez. A Volga és a Déli-Urál pusz­

ságos életföldrajzi k ö r n y e z e t volt: viszony­

taságai az állattartás számára nyújtottak jó

lag kevés csapadék s kevés olyan földterü­

lehetőségeket. Errefelé igen nagy s z á m b a n

let, amelyet a k o r s z a k p r i m i t í v eszközeivel

éltek vadlovak, amelyek háziasítása egyes

alkalmassá lehetett t e n n i növénytermelés­

feltevések szerint m á r az i. e. VI. évezred

re. Ez lehetett az o k a a n n a k , hogy a sztyep­

közepén megkezdődött. Az i. e. 5000 és

p é n kezdettől fogva egyoldalúbb gazdál­

3500 közötti rézkori szamarai műveltség

kodás alakult ki, m i n t délen, a t e r m é k e n y

lakossága m á r kétségkívül állattartó volt,

folyóvölgyekben. Itt kényszerűen az állat­

s főként lovakat tartottak. Ezt k ö v e t ő e n

tartás játszotta a f o n t o s a b b szerepet a gaz­

a hatalmas sztyeppvidéket a gödörsíros m ű ­

d á l k o d á s b a n , h i s z e n a száraz időszakban

veltség lakossága szállta meg, akik a szama-

a letarolt legelő helyett a végeláthatatlan

raiakhoz h a s o n l ó a n szintén ősiráni nyel­

pusztai térségek k í n á l t a k újabb legelőt.

vűek lehettek. Ők m á r t ö m ö r kerekű, ö k r ö k

A t e r m e l ő gazdálkodást tehát n e m m i n ­ d e n ü t t újra kellett kitalálni az egyes közös­

vontatta nehéz szekereken k ö l t ö z k ö d t e k egyik legelőről a másikra. (Egyes csoport-

Kazah jurta szerkezetű

rácsos váza

Szkíta

nemezsátor

és sátoros szekerek. (Rekonstnukció)

jaik a Tiszántúlra is eljutottak, az ő temet­

a sztyeppi

kezéseik az asztallap simaságú rónákból

a lovaglás szerepe, e n n e k az évezrednek a

Tuvai nomádok nyári szállása

kiemelkedő kunhalmok.) A későbbi bronz­

közepén jelentek m e g errefelé a harci szeke­

a

korban - főként az i. e. II. évezredben -

rekkel felszerelt szintastai és potapovkai

Száján

hegységben

állattartóknál

megnövekedett

A

pásztorkodás

új

formája:

a

nomadizmus

Kirgiz nő

költözése

gyerekeivel az új szállásra körülbelül

száz

esztendővel

ezelőtt

népcsoportok. A b r o n z k o r végén az állat­

beérő gabonát, amelyet tavasszal, indulás

tartáson belül m e g n ő t t a lótartás szerepe,

előtt vetettek el, szénát takarítottak be téli­

a sztyeppi h a d m ű v é s z e t b e n a lovasság kap

re az állatoknak, rendbe hozták egyszerű

elsőbbséget a szekerezéssel szemben.

házaikat, az állatok téli karámjait, ólait.

idősza­

A téli szállás helyét úgy választották ki,

kában, nagyjából az i. e. 10-9. században

hogy legyen ivóvíz, nádas, zsombékos te­

A

vasművesség

elterjedésének

egy újfajta legeltetési m ó d határozott nyo­

rület, amely a hideg télben védi is az állatot

m a i jelentek m e g az eurázsiai pusztákon.

és táplálékot is ad a szűkös évszakban.

Ennek lényege, hogy a pásztorközösségek

Az állatok nagy része ridegen, a szabad ég

állataikat szinte egész éven át mozgatták, m i n d i g olyan területekre terelték őket, ahol megfelelő legelőt találtak. A vándorol­ tatás két szállás között zajlott. A téli szállás, amely hosszú i d ő n át azonos helyen, általá­ ban a délebbi folyótorkolatoknál, széltől védett völgyekben volt, a nyári szállás pe­ dig - amelyet gyakrabban változtattak az északabbi területeken, a ligetes sztyep­ peken, az erdős vidékek déli p e r e m é n vagy a magas hegyi legelőkön helyezkedett el. A téli szállásról való kirajzás tavasszal vette kezdetét, az állatokat észak felé terelték, vagy a hegyi legelőkre, ahol későbben sar­

„A jurta, amelyben alszanak, alul kör alakú vesszőrács; teteje ugyancsak vesszőkből van és felül egy keskeny kerékbe fut össze, honnan egy kéményszerű nyak mered felfelé; az egészet fehér nemezzel borítják, és gyakran mésszel vagy fehér földdel és porrá őrölt csonttal kenik be, hogy ragyogóbb fehérré tegyék; néha viszont feketével borítják be. Fent a nyak körül a nemezt szép és változatos festéssel díszítik. A bejárat fölé szintén nemezt függesztenek, ezt rátét munkával tarkítják, ugyanis színes nemezt varrnak rá a másik nemezre, szőlötövet, fát, madarat, állatot ábrázolva... Miután felállították a jurtákat, ajtajukkal délnek, az úr fekhelyét az északi részen helyezik el. Az asszonyok helye mindig a keleti oldal, vagyis a jurta urának balja, ha fekhelyén arccal dél felé ül; a férfiak

jadt a fű s n y á r o n sem égett ki teljesen.

helye a nyugati oldal, vagyis az úr jobbja."

Nyár végén indultak vissza lassú vonulás­

Rubruk útleírása 1255-ből. Gy. Ruitz Izabella fordítása

sal a téli szállásra. O t t learatták az ekkorra

AZ

Betöretlen a

csikó

mongoloknál

lasszóval

befogása botos

ELŐTÖRTÉNET

alatt telelt, csak a növendék állatoknak ju­

ban megváltoztatta az állatállomány össze­

tott némi enyhely.

tételét is, mivel n e m m i n d e n állat alkalmas

E mozgó, vándorló-legeltető életmód,

az ilyen tartásra. A n o m á d o k elsősorban ju­

a nomadizmus, a pusztai emberek legje­

hot és lovat tartottak, sertést és háziszár­

lentősebb „találmánya" volt történelmük

nyast pedig egyáltalán n e m . Szarvasmar­

során. Az állattartás termelékenysége ugyan­

hát nagy számban csak a viszonylag gazdag

is ily m ó d o n lényegesen megnövekedett,

legelőkön. Ázsia legszárazabb pusztáin a

mesterien használták ki a meglehetősen

szarvasmarhát a jóval igénytelenebb jak he­

száraz pusztaságok eltartó képességét. Az ál­

lyettesítette, amely még a legapróbb füvet is

latállomány létszámát a korábbi többszö­

képes lelegelni. A havas téli legelőkre elő­

rösére növelhették ugyanazokon a területe­

ször a lovakat terelték ki, amelyek patáikkal

ken. A vándorló legeltetési rendszer azon­

feltörték a lefagyott hóréteget. Őket követ­ ték a juhok, amelyek még a legapróbb fu­

„Mikor sötétedett, a Bikirtik folyó torkolatánál a kirgizek nagy gyorsasággal egy jurtát állítottak fel. Jobb sátrat télen képzelni is alig lehet. A favázat úgy állítják össze, hogy először körbeállítanak egy rácsszerű, összetolható faszerkezetet, arra hosszú rudakat kötöznek, a rudak egy nagyobb fakarikát tartanak. Az egészet azután felül beborítják nagy nemeztakarókkal, csak a tetején lévő fakarikát hagyják szabadon. Az a füst nyílása. Ha esik az eső vagy havazik, a tetőnyílást is befödik ideiglenesen egy nemezdarabbal." Prinz Gyula: Utazásaim Belső-Azslában. Budapest 1911.

szőnyeget is leberetválták. A n o m á d o k tehát n e m összevissza kó­ borló népességet alkottak, h a n e m éppen ellenkezőleg: szigorúan meghatározott rend szerint terelték állataikat, remekül értettek az állatok szaporításra való kiválogatásához, amellyel jelentősen javítottak állatállomá­ nyukat. Kitűnően értettek az állatok gyógyí­ tásához, az állati termékek feldolgozásához, hasznosításához. Állandó épületeket csak a téli szállásokon építettek, a vándorlások al­

A pásztorkodás

új formája:

a

nomadizmus

kaiméval és a nyári legelőkön nemezsátraik, nemezzel fedett szekereik szolgáltak hajlé­ kul. A közvéleményben elterjedt téves né­ zettel ellentétben a n o m á d o k - néhány ext­ rém esetet kivéve - mindig foglalkoztak földműveléssel is téli szállásaik mellett. En­ nek jelentősége azonban alárendelt volt az állattartáshoz viszonyítva. Az új

gazdálkodási

m ó d átalakította

a pásztorközösségek társadalmát is. Ennek alapegysége m i n d e n bizonnyal a nagycsa­ lád lehetett, amely alkalmas volt jelentős nagyságú állatcsorda gondozására. A nagy­ családok a szintén vérségi - többnyire vélt vérségi - alapon szerveződött nemzetsé­ gekbe tömörültek, amelyek a n o m á d társa­ dalmak legerősebb és legtartósabb társadal­ mi egységeiként m ű k ö d t e k . A nemzetségek alkotta

törzsek és törzsszövetségek m á r

sokkal

képlékenyebb

voltak,

ti oka volt. A n o m á d ember gazdagsága

az élükön álló nemzetségek hatalmának

ugyanis elsősorban nem az ingatlanva-

meggyengülésével

széthullhattak,

gyonban, épületekben, földben jelent meg,

majd m á s formában újjászerveződhettek.

h a n e m az állatállományban. Ezt pedig el­

A

szervezetek

gyorsan

szerencsésebb,

jobban

gazdálkodó

hajthatta az erősebb ellenfél, s akkor a le­

családok és nemzetségek kezén viszonylag

győzöttek vagy szolgának álltak, vagy az

rövid idő alatt óriási állatállomány hal­

éhhalál szélére kerültek. A közösség m i n ­

m o z ó d o t t fel, soha n e m látott mértékben

den tagjának elemi érdeke volt tehát az ál­

megnövelve e közösségek gazdasági és ha­

latállomány védelme. Más kérdés, hogy ezt

talmi súlyát. E gazdagságot és hatalmat jól

a „véderőt" vagyonszerzésre, rablóhadjá­

illusztrálják az ázsiai és európai, kora vas­

ratokra is lehetett használni.

kori n o m á d fejedelmi temetkezések, ame­

A nomád társadalmak elemi érdeke volt

lyekben aranyból s ezüstből készült ötvös­

a más népekkel, főként a megtelepült föld­

remekek tucatjai hevertek a halottak mel­

művelő népekkel fenntartott kereskedelem,

lett túlvilági útravalóként, a temetéskor

hiszen a nomád gazdálkodás viszonylag

néha száznál is t ö b b lovat, számos szolgát

egyoldalú lehetett. A mozgékony pásztorok

áldoztak fel. Ekkor jöttek létre az első nagy

az eurázsiai pusztákon szinte élő távíróháló­

n o m á d birodalmak, a kelet-európai sztyep­

zatot hoztak létre, amelyen nemcsak a hí­

peken a szkítáké, Belső-Ázsiában az ázsiai

rek, hanem a technikai újdonságok is igen

szkítáké, Közép-Ázsiában a szakáké.

gyorsan terjedtek tova.

A mozgékony n o m á d o k a t m á r az ókori

Néppé válásuk után őseink is ennek

szerzők is harciasnak, vérszomjas hódítók­

az élénken lüktető, színpompásan tarka vi­

nak tartották. Ez azonban n e m egészen így

lágnak lettek a lakói. Az is nagyon valószí­

volt. Való igaz, hogy a n o m á d közösségek

nű, hogy az ősmagyar etnikum kialakulásá­

minden fegyverre fogható tagja állandó

nak is jelentős részben e gazdálkodási váltás

harci készenlétben állt, nemcsak a fiatal

volt az okozója. A nomadizmus ugyanis

férfiak, h a n e m a nők is (az antik irodalom­

igen számottevő kohéziós erő, amely elő­

ban ezért keltették az a m a z o n o k legendá­

segíti az egyes közösségek konszolidációját,

ját), ennek azonban nagyon is gyakorla­

nagyobb etnikai egységek kialakulását.

Lovas alakja az egyik paziriki sírkamra

nemezszőnyegén.

Altaj-vidék, i. e. 4. század

Európa keleti peremén Magna Hungaria • 38 Levédia: a kazárok árnyékában • 48 Etelköz: a Kárpátok előterében • 58

EURÓPA

KELETI

PEREMÉN

Magna Hungaria

A m e n n y i b e n feltevésünk helyes, az ősmagyarság önálló népi létének első századait a tulajdonképpeni ősha­

ké, avaroké, magyaroké) szinte mindig ke­ let-nyugati irányúak voltak. E sok példával igazolható és ésszerű ma­

zájában, a fentebb körvonalazott nyugat­

gyarázattal

szibériai alföldi területeken töltötte, nagy­

a z o n b a n egyáltalában n e m a u t o m a t i k u s a n

jából az i. sz. 6. század első feléig-közepéig.

j u t o t t érvényre. Sokszor a nagy szárazsá­

A korai időszakban délről, délkeletről és

gok, az állatállományt

délnyugatról óiráni nyelven beszélő népek

m é n y telek általában ö n m a g u k b a n még

támogatható

törvényszerűség

megtizedelő

ke­

voltak a szomszédaik: a Déli-Urál vidéké­

n e m idéznek elő n é p v á n d o r l á s t . A n o m á ­

nek szarmatái és a m a i Kazahsztán pusz­

d o k ugyanis sokkal j o b b a n ragaszkodtak

táin élő szakák.

szülőföldjükhöz,

A pusztai n o m á d népek életét eléggé

mint

azt

gondolnánk.

N e m c s a k a m e g s z o k o t t legelők, a jó vizű

gyakran zavarták meg háborúk vagy nagy

folyók, források és kutak, a kedvező fekvé­

természeti katasztrófák, amelyek vándor­

sű szállások m i a t t , h a n e m azért is, m e r t itt

lásra

voltak eltemetve őseik, i d e k ö t ö t t é k őket

kényszerítették

a

pásztorközössé­

geket. A jelentős szárazságok az amúgy is

a hagyományaik. A k ö n n y e n szállítható sá­

csapadéktalan sztyeppeken szinte kataszt­

tor vagy az e k h ó s szekér is lehet „haza" -

rofális hatással voltak az állatállományra.

még ha ez n e h e z e n h i h e t ő a m a i városi em­

Például az átlagos évi csapadék 30 százalé­

ber számára. ( T ö r ö k ü l a haza értelemben

kos csökkenése az adott területen eltart­

használt anayurt szó „anyai j u r t á t " jelent.)

h a t ó juhállomány 80 százalékos apadását

Ahhoz, hogy valamely n o m á d közösség

idézte elő. Mivel az eurázsiai pusztákon

megszokott szállásain „felszedje a sátorfá­

a

Belső-Ázsiában,

ját", általában k o m o l y kényszerítő erőnek

a mai Mongólia és Északnyugat-Kína terü­

kellett lennie: nagy természeti katasztrófá­

letén esett, az itteni szárazságok vezettek

nak vagy kivédhetetlen erejű katonai t á m a ­

leggyakrabban elvándorlásokhoz. A n o ­

dásnak. Ez u t ó b b i fenyegetettségi helyzet

m á d vándorlások azonban n e m csak egy

következett be például az e r ő s törzsszövet­

legkevesebb

csapadék

népet érintettek, hiszen a helyükről kimoz­

ségek vonulásakor, például amilyen a h u n

dult

vándorlás volt, vagy a nagy n o m á d biro­

vándorlók

a

közelebbi-távolabbi

szomszédoktól ragadták el állataikat, űzték

dalmak

el őket legelőikről - akik kénytelenek vol­

időszakában. Ilyenkor n e m c s a k a megszo­

kialakulásának,

terjeszkedésének

tak ugyanezt tenni az ő környezetükben

kott déli területeken, a „sztyeppe országút­

élőkkel. Ily m ó d o n n e m r i t k á n valóságos

j á n " m o z o g t a k az üldözöttek és üldözők,

„láncreakció" indult be a sztyeppén. A nép­

h a n e m egyes n o m á d c s o p o r t o k - időlege­

mozgás a

a kedvezőt­

sen vagy végleg - ki is szorultak a pusztai

lenebb életföldrajzi adottságú belső-ázsiai

legelőkről és az északi erdős tájakon leltek

vidékeken kezdődött, s a kedvezőbb adott­

m e n e d é k r e . Ez u t ó b b i c s o p o r t o k tehát ál­

ságú kelet-európai puszták felé vezetett,

talában délről északra m o z d u l t a k el, még­

gyakran csak a Kárpát-medencében jutott

hozzá n e m r i t k á n igen nagy távolságokra.

legtöbb esetben

nyugvópontra. Ezért van, hogy a nagy nép­

A középkor hajnalát keleten is a nagy

vándorlások (például a szarmatáké, h u n o ­

népvándorlások korszaka fémjelezte a 4-6.

Magna

Hungaria

században. Előbb a h u n o k vándorlása in­

vándorlásairól - érdekes m ó d o n - első­

A magyar nép

dított el a p u s z t á k o n messze tovagyűrű­

sorban n e m a tágas legelőkön napvilágot

6-9. század

ző népmozgási h u l l á m o k a t , majd a t ü r k ö k

látott régészeti leletek tanúskodnak, ha­

nagy n o m á d b i r o d a l m á n a k 552-es megala­

n e m azok, amelyekre az Urál nyugati ol­

kulását előzték m e g h a t a l m a s térségeket

dalának főként erdős vidékein b u k k a n t a k

átölelő h á b o r ú k . G o n d o l n á n k , a mi ősein­

a régészek.

ket n e m érintették ezek az események,

A Káma és mellékfolyóinak völgyeiben,

hiszen az ő nyugat-szibériai szállásaik a

de még innen északra, zürjénföld zord tá­

sztyepp északi p e r e m é n és a ligetes sztyepp övezetében feküdtek. Ez a z o n b a n n e m így történt, a m i n t azt egyre t ö b b régészeti adat tanúsítja. Az említett évszázadok sztyeppi

jain is olyan n é p c s o p o r t o k bukkantak fel ekkoriban, amelyeknek korábbi életmódja teljesen

idegen

volt

errefelé.

Halottaik

sírjai fölé kis halmokat emeltek, a sírokban

vándorlása.

EURÓPA KELETI

PEREMÉN

s azok között gyakran találtak a k u t a t ó k

a vidékeken az írott forrásokból egészen

lócsontokat, tehát temetéskor lovat áldoz­

a 15-18. századig k i m u t a t h a t ó a k a vogulok

tak a betelepülők, ami errefelé k o r á b b a n

és osztjákok szállásai, akik a zűrjén és orosz

ismeretlen szokás volt. Elhunytjaikat olyan

n y o m á s következtében e k k o r i b a n h ú z ó d ­

ruházatban, fegyverekkel, övvel és lószer­

nak át az Urál hegység keleti oldalára.

számmal

A k ü l ö n b ö z ő jellegű források egybevetése

bocsátották

túlvilági

útjukra,

amelyek csak a déli p u s z t á k o n lehettek di­

révén az látszik valószínűnek, hogy az ős­

vatban. Arra, hogy kik voltak és h o n n a n

magyarokkal nagyjából egy i d ő b e n a n o ­

jöttek e bevándorlók, n e m k ö n n y ű választ adni, hiszen a kényszerű m e n e k ü l ő k cso­ portjai nyilvánvalóan sokszor n e m népek és nyelvek szerint álltak össze. E vidék későbbi t ö r t é n e t e mégis megenged n é h á n y fontos következtetést. A jövevények ugyan­ is n é h á n y évszázad

u t á n összeolvadtak

a helyi lakossággal, jelentős részük nyelvi­ leg is közéjük olvadt. Akadtak a z o n b a n olyan csoportjaik is, amelyek - egy-egy te­ rületen számbeli fölényben lévén - a he­ lyi népességet asszimilálták. A helynevek alapján ilyen körzetek különíthetők el a Kámába szakadó Szilva völgyében s zürjénföldön t ö b b helyen is. E helynevek pe­ dig obi-ugor (vogul és osztják) jellegzetes­ ségeket m u t a t n a k . Márpedig ugyanezeken

m á d gazdálkodásra szintén á t t é r t ősvogul és ősosztják n é p c s o p o r t o k m e n e k ü l t e k a 4 - 6 . században az említett északi területek­ re. ( H o g y miért n e m az Urál keleti oldalán tették ugyanezt? A válasz igen egyszerű: Nyugat-Szibéria északabbi területei főként a korai vaskorban m o c s a r a s o d t a k el.) Mi lett e k k o r az ősmagyarsággal, h o ­ gyan é r i n t e t t e ő k e t s é r i n t e t t e - e egyáltalán a nagy sztyeppi n é p m o z g á s ? A válaszért u g o r j u n k m o s t előre a z i d ő b e n m i n t e g y 6-7 évszázaddal. M a g y a r o r s z á g o n az 1220-as években te­ lepedett m e g a d o m o n k o s r e n d , a m e l y n e k egyik legfontosabb feladata a p o g á n y o k k ö ­ zötti t é r í t ő m u n k a volt. Ők figyeltek fel elő­ ször a magyar ő s k r ó n i k a a z o n tudósítására, hogy a m a g y a r o k v á n d o r l á s a s o r á n lesza­

„Ezután Julianus barát, aki egyedül maradt, nem tudva, hogy miként juthat tovább, szolgája lett egy mohamedán papnak és feleségének, akik Nagy-Bolgárországba készültek utazni, s meg is érkeztek ide. Nagy-Bolgárország nagy és hatalmas ország, melynek gazdag városai vannak, de mindannyian pogányok... Ennek az országnak egyik nagy városában, mely állítólag ötvenezer harcost tud kiállítani, a barát egy magyar nőt talált, aki a keresett föld­ ről erre a vidékre ment férjhez. Ez megmagyarázta a barátnak az utat, hogy merre menjen, s azt állította, hogy kétnapi járóföldre biztosan

kadt k ö z ü l ü k egy n é p c s o p o r t s az valahol keleten m a r a d t . E l h a t á r o z t á k , hogy felkere­ sik keleten m a r a d t véreinket, és keresztény hitre térítik őket. N e m t u d j u k a z o n b a n , hogy e b b e n az e l h a t á r o z á s b a n a térítés vágya játszotta-e a legfontosabb szerepet, vagy pedig az, h o g y m i n d a m a g y a r király, m i n d a p á p a i u d v a r fel akarta d e r í t e n i a tá­ voli keleti területeket, a h o n n é t a k k o r i b a n igencsak aggasztó hírek j u t o t t a k el hozzá­

megtalálhatja azokat a magyarokat, akiket k e r e s e t t . Így is történt.

juk. Rettenetes erejű keleti h ó d í t ó k r ó l ér­

Megtalálta pedig őket a nagy Etil folyó mellett. Kik látván őt, s meg­

keztek a hírek, az E u r ó p á b a n teljesen isme­

értvén, hogy keresztény magyar, nagyon örvendeztek megérkezése

retlen t a t á r - m o n g o l o k r ó l , akik 1223-ban

felett. Körülvezették őt házaikban és falvaikban, és keresztény

a Kalka folyó mellett t ö n k r e v e r t é k az orosz

magyar véreik királyáról és országáról behatóan tudakozódtak.

fejedelmek és a k u n o k egyesült seregét.

Bármit mondott nekik a hitről vagy egyebekről, a legfigyelmesebben hallgatták, mivel teljesen magyar a nyelvük; megértették őt és ő is azokat. Pogányok, akiknek semmi tudomásuk nincs Istenről... A régiek hagyományaiból tudják, hogy ezek a magyarok tőlük származnak, de hogy hol vannak, nem volt tudomásuk róla." A Julianus első útjáról készült jelentés 1237-ból. Györify György fordítása

1232 körül ú t n a k i n d u l t keletre egy O t t ó nevű d o m o n k o s szerzetes h á r o m társával a keleti magyarok felkutatására, de csak egyedül ő tért vissza. E l m o n d t a , hogy a Kaukázusban talált m a g y a r o k a t . Az ő út­ m u t a t á s a n y o m á n kelt ú t r a 1235 tavaszán rendtársa, Julianus barát, szintén h á r o m

Magna

Hungaria

Az egykori főváros,

volgai

bolgár

Biljar romjai,

ahol

Julianus is járt. A karavánszeráj

társával, Béla herceg (a későbbi IV. Béla)

mivel Julianus n e m említi, h o g y átkelt vol­

költségén. K o n s t a n t i n á p o l y i g mentek, ahol

na e nagy folyón, voltak olyanok is, akik

azután hajóra szálltak, s tengeri ú t o n ju­

a másik partra voksoltak, m é g h o z z á a m a i

tottak el a K a u k á z u s lábához, ahol n e m

Bolgaritól n e m messze, amely egykor való­

találtak m a g y a r o k a t . Kaptak a z o n b a n útba­

ban a volgai bolgárok fővárosa volt. Ma

igazítást, hogy a volgai bolgárok földjén ta­

azonban m á r egyik feltevést s e m fogadhat­

lálhatnak rájuk. Julianus és egyetlen életben

j u k el. Az egykorú források ugyanis egyér­

m a r a d t társa, G e r h a r d u s egy kereskedő ka­

telművé teszik, hogy a Volga j o b b partján

ravánjához csadakozott. Julianus barát úti­

fekvő bolgár városokat m á r Julianus o d a ­

társa ú t k ö z b e n meghalt, így egyedül ért el

érkezése előtt lerombolták az orosz fejedel­

a Volgai Bolgárországba, amely a Volga és

m e k seregei, másrészt pedig a szerzetes je­

a K á m a egybeszakadásánál helyezkedett el,

lentése n e m a m a i turistautazásról szóló

s m o h a m e d á n hitű t ö r ö k nyelvű n é p lakta.

b e s z á m o l ó h o z volt hasonlatos, hiszen ab­

A szerzetes az ország egyik nagy városá­

b a n egyetlen folyón való átkelésről sincs

ban - m i n d e n bizonnyal a fővárosban -

szó, pedig útja során ezt t ö b b s z ö r is m e g ­

találkozott egy magyar asszonnyal, aki el­

tette. A város pedig n e m a m a i Bolgari volt,

vezette őt az egyik o t t a n i magyar közösség­

mivel a régészeti feltárások egyértelművé

hez, amely k é t n a p i járóföldre lakott o n n é t .

tették, hogy a t a t á r o k dúlása előtt a bol­

Julianus beszélt a magyarokkal, akikkel t ö ­

gár főváros a Káma bal oldali mellékvize,

kéletesen megértették egymást. E magya­

a C s e r e m s a n melletti Biljar volt.

rok is emlékeztek arra, hogy testvéreik egy­ kor nyugatra v á n d o r o l t a k tőlük.

Julianus, aki híreket szerzett a t á m a d á s ­ ra készen álló t a t á r o k r ó l is, valamikor 1236

E keleti magyar n é p c s o p o r t lakóhelyé­

nyarán indulhatott vissza hazájába, de most

nek p o n t o s a b b k ö r ü l h a t á r o l á s a t ö b b s z ö r is

m á r rövidebb ú t o n : a Volga felső szakaszá­

vitát váltott ki a k u t a t ó k k ö r é b e n . Voltak,

nak déli oldalán, a m o r d v i n o k földjén,

akik a Volga j o b b partján sejtették őket,

majd a vlagyimir-szuzdali orosz nagyfeje-

maradványai

EURÓPA KELETI

PEREMÉN

Arany és ezüst szemfedők

delemségen, végül Lengyelországon át érte

a

el az Északi-Kárpátok egyik átjáróját 1236.

mellett. A m i k o r jó száz esztendeje Pauler

december 27-én. Üti beszámolóját rend­

Gyula felfigyelt arra, hogy a magyar Gyar­

szterlitamaki

temetőből

társának, Riccardus szerzetesnek diktálta

mat és Jenő törzs neve fellelhető a baskí­

le, majd R ó m á b a m e n t , hogy jelentést te­

r o k n á l is, t ö b b k u t a t ó is úgy vélte, hogy

gyen a pápai udvarnak. O n n é t visszatér­

a baskírok és a m a g y a r o k valaha valóban

vén, 1237 tavaszán - valószínűleg pápai

egy n é p vagy két közeli r o k o n n é p lehettek.

utasításra - másodszor is útra kelt a keleti

Később a z o n b a n kiderült e n n e k valósze-

magyarokhoz, nagyjából azon az északi

rűtlensége, m i n d e n e k e l ő t t az, hogy a mai

útvonalon, amelyen előzőleg visszatért.

magyar és a kipcsak t ö r ö k baskír nyelv kö­

A menekülő magyarok, bolgárok és o r o ­

zött semmiféle r o k o n s á g n i n c s . A régi arab

szok azonban arról értesítették, hogy a vol­

szerzők ezt az a z o n o s s á g o t c s u p á n a két

gai Bolgárországot az előző évben a tatárok

népnév arab

szinte eltörölték a föld színéről. Arról is tá­

miatt vélték. Az v i s z o n t v a l ó s z í n ű n e k lát­

jékoztatták, hogy a hódító hatalmas sereg

szik, hogy a b a s k í r o k csak a tatárjárás

csak arra vár, hogy befagyjanak a folyók,

u t á n j u t o t t a k m a i t í p u s ú t ö r ö k nyelvük­

és akkor megindulnak az orosz fejedelem­

höz, s k o r á b b a n az úgynevezett bolgár-tö­

Ezüst

szemfedőlemez

koponya

a Bolslje

szemgödrében,

Tiganl temetőben

(1) és a honfoglalás kori

bashalmi

10. sírjában (2)

temető

í r á s m ó d j á n a k hasonlósága

ségek ellen is. (Ami aztán valóban be is kö­

rök nyelvek egyik változatát beszélhették,

vetkezett.) így Julianus kénytelen volt le­

tehát a b b a n lehettek m a g y a r kölcsönzések.

m o n d a n i útjának folytatásáról.

a

a másik pedig keleten, a volgai bolgárok

F o n t o s k é r d é s ezek u t á n , h o g y a Volga

Azt a területet, ahol a keleti magyaro­

és Urál közötti keleti m a g y a r o k az ősi szál­

kat fellelte, a d o m o n k o s szerzetes Magna

lásokon m a r a d t n é p c s o p o r t o k lehettek-e

Hungáriának, azaz Nagy (vagyis Régi) Ma­

s m i ó t a éltek e vidékeken. Az említett írott

gyarországnak nevezte. Ezt a megjelölést

források azt igazolják, h o g y a 10. század­

használták n y o m á b a n a későbbi utazók és

b a n m á r itt voltak, a k o r á b b i időkről vi­

krónikások is, jelezvén, hogy ez a korabeli

szont csak a régészeti leletek tudósítanak.

Baskíria területével azonos, amely vala­

Szerencsére az e l m ú l t fél évszázad során

melyest nyugatabbra feküdt a mainál. Azt,

napfényre k e r ü l t sírok és t e m e t ő k valóban

hogy Julianus korában errefelé valóban él­

választ is a d t a k e fontos kérdésre.

hettek magyarok, más forrás is megerősíti.

A m ú l t század negyvenes-ötvenes évei­

A mai tatárföldi Csisztopol városában elő­

b e n a régi baskír főváros, Szterlitamak

került egy arab nyelvű sírkő, amelyen ez

területén nagy ü z e m e t építettek, s a föld­

áll: „Madzsar kádi fia, Iszmagil sírhelye

m u n k á k s o r á n ismeretlen s z á m ú sír ke­

ez." Nagyon valószínű, hogy a bírói hiva­

rült elő, amelyeknek, sajnos, csak kis há­

talt viselő férfiú neve a keleti magyarok

nyadát m e n t e t t é k meg, s vitték be az ufai

népnevéből származik. Ugyancsak figyelem­

m ú z e u m b a . E sírok a z o n b a n , közlésüket

re méltó, hogy az arab szerzők a 10. század­

követően a z o n n a l felhívták m a g u k r a a ma­

tól kezdve a baskírokat és a magyarokat

gyar régészek figyelmét. Ugyanolyan rész­

azonos n é p n e k tartották, megjegyezvén,

leges lovastemetkezések láttak napvilágot,

hogy

m i n t honfoglalóink t e m e t ő i b e n , h a s o n l ó

egyik

csoportjuk

nyugaton

lakik,

Magna

Hungarii

Részleges a

Bolsije

lovastemetkezés Tigani

Női lovassir és a

az elhunytak tájolása, s a m i k ü l ö n ö s figyel­

kazanyi régésznő, Jelena Halikova elő­

met érdemel: arany- és ezüstlemezkékből

adása. Arról számolt be ugyanis, hogy a

készült szemfedőlemezek voltak a k o p o ­

Káma alsó szakaszától délre, n e m messze

nyán, amelyekhez h a s o n l ó szokást n á l u n k

az egykori volgai bolgár fővárostól, Bihar­

is megfigyeltek. A sírokban meglelt - r u h a ­

tól, Bolsije Tigani falu h a t á r á b a n olyan

dísznek használt - arany és ezüst arab

t e m e t ő r e bukkantak, ami kétséget kizá­

dirhemeket 712 és 771 között verték. Ösz-

róan a még keleten élő magyarok hagyaté­

szességében a t e m e t ő korát a k u t a t ó k nagy­

ka. Valóban, a későbbi feltárások is igazol­

jából 780 és 850 közé keltezik.

ták a k u t a t ó n ő előzetes feltevését. A t e m e t ő

Az 1975-ös budapesti finnugor kong­

ugyan - sajnos - máig nincs teljesen feltár­

resszuson valóságos szenzációt keltett a

va. Az eddig előkerült 145 sírban lelt iráni

Bolsije

temetőben

mellékletei

Tigani temetőben

EURÓPA KELETI PEREMÉN

éltek valóban a keleten m a r a d t magyar néprészek. Emellett m é g az is igen valószí­ nű, hogy a szterlitamaki és Bolsije Tigani t e m e t ő k korát megelőző i d ő b e n is errefelé volt a magyarság szállásterülete. A baskíriai Belaja folyó völgyében nagy­ jából 550 körül t ű n n e k fel azok a nép­ csoportok, amelyek az úgynevezett kusnarenkovói típusú temetőket hagyták ránk. E népesség m i n d e n bizonnyal a nyugat-szi­ bériai alföldi vidékekről, a szargatkai m ű ­ veltség területéről költözött ide. Bizonyára n e m jószántából, h a n e m a T ü r k Birodalom kialakulása körüli pusztai h á b o r ú k egyik erősebb hulláma vethette ide őket. Sírjaik­ ban megfigyelhetőek a m á r említett részle­ ges lovastemetkezések, n é h a az elhunytak fölé kis h a l m o k a t emeltek, de a sírok t ö b b ­ sége halom nélküli. A temetési szokások át­ menetet képeznek a szargatkai és a Bolsije Tigani típusú nyugvóhelyek között. Ha igen lassan is, de a halottas szokások is változnak az idők folyamán. Az e l h u n y t a k a t fejjel ke­ letnek, majd északnak, a korszak vége felé pedig nyugatnak tájolták. A sírokban több esetben torzított k o p o n y á t találtak. Az ősmagyarság t e h á t - a régészet adatai alapján ítélve - m i n d e n bizonnyal 550 körül költözött Nyugat-Szibériából az Urál hegy­ ség nyugati oldalára, ahol az Urál és a Volga közt igen nagy területet tartott megszállva. Életföldrajzi környezete n e m változott szá­ Övveretek Bolsije

Tiganiból

és arab pénzeket 600 és 900 között verték,

mottevően, itt is a sztyepp északi peremvidé­

így a temető korát egyelőre nagyjából 750

kein s a ligetes sztyepp övezetében élt, tehát

és 920 közé tehetjük. Eddig csupán a leg­ korábbinak vélhető 56 sír került közlésre. Különösen a temetési szokásokban figyel­ hetünk meg sok magyar jellegzetességet: a sírok elhelyezkedése, tájolása, a részleges lovastemetkezések, a honfoglalókéval m i n ­ denben egyező ezüstszemes halotti szem­ fedők m i n d - m i n d azt a feltevést erősítik, hogy itt egy keletre szakadt magyar közös­ ség temetkezett. Ráadásul Bolsije Tigani nem messze fekszik az egykori Bihartól, te­ hát valahol errefelé találhatott Julianus magyarokat. Nagyon nagy tehát a valószí­ nűsége, hogy a mai tatár- és baskírföldön

itt is folytathatta korábbi életmódját, a n o ­ m á d pásztorkodást. Erre utalnak eddig fel­ tárt falutelepüléseik is, amelyek ideiglenes szállások képét mutatják. A könnyűszerke­ zetes, fából, nádból készült hajlékok nyomai maradtak meg, amelyekben nyílt tűzhelyek voltak. Nyilvánvalóan széltében használták a nemezsátrakat és a sátoros szekereket is. Megváltozott azonban a népi környezet. Ú szomszédaik északról a b a h m u t y i n ó i m ű ­ veltség létrehozói voltak, akiknek nyelvéről nem t u d u n k biztosat, talán finnugor nyelvet beszéltek. Tőlük nyugatra az imenykovói műveltség földműves népessége élt, amely­

nek nyelve szintén ismeretlen számunkra. A füves pusztákon

a honfoglalás előtt mintegy 250 jövevény­

m é g viszonylag nagy

szót kölcsönöztek. Mások viszont úgy lát­

számban legeltettek ekkor a régi iráni nyelvű

ják, hogy maguknak a birodalomalapító

szarmaták utódai, de h a m a r o s a n új nép­

kazároknak húzódott fel ide néhány cso­

csoportok jelentek meg keletről és délről:

portja,

a török nyelvek k ü l ö n b ö z ő változatait be­

a mai Mongólia területéről származtak,

szélő közösségek. Lassanként az ő nyelvük

s a legújabb kutatások szerint ők is a bolgár­

vált uralkodóvá a sztyeppén Belső-Ázsiától

t ö r ö k nyelv egy változatát beszélték. (Talán

a Duna-deltáig, majd az Alpokig.

erre utalnak az említett négyszögletes ár­

A Volga nagy kanyarja, a mai Szamara

kok,

amelyek

amelyek

szintén

kétségkívül

Belső-Ázsiából,

a

belső-ázsiai

város környékén, v a l a m i k o r a 600 előtti év­

halottas szokásokra emlékeztetnek.) A ka­

tizedekben szintén új n é p c s o p o r t vert ta­

zárok a Türk Birodalom kiterjedésével ve­

nyát, amely délről h ú z ó d o t t erre a területre.

tődtek Európa keleti peremére, s 670 körül

Az első kisebb c s o p o r t o k a t a 7-8. század­

ők lettek e birodalomrész urai.

ban újabb és újabbak követték, s viszonylag

Tehát az kétségtelen, hogy Szamara kör­

sűrűn benépesítették e vidéket. R á n k ha­

nyékén bolgár-török nyelvű lakosság élt

gyott temetőiket csak az u t ó b b i időben tár­

a 6. század második felétől. Ez azért rendkí­

t i k fel a szamarai régészek, ez magyarázza,

vül fontos a magyar őstörténet szempont­

hogy e m l é k a n y a g u k értékelésében még elég

jából, mivel az ősmagyarság a Káma-Be­

sok a vitatott kérdés. Annyi a z o n b a n kez­

laja torkolattól délre, egészen a Szamara

dettől nyilvánvaló, hogy e népesség egyes

környéki Volga-vidékig tartott szállásokat,

csoportjai n e m a z o n o s e t n i k u m h o z tartoz­

amit a régészeti leletek egyértelműen iga­

nak, hiszen temetkezési szokásaik jelentős

zoltak, mivel ezen a területen helyezkednek

eltéréseket m u t a t n a k . Közös vonás azon­

el azok a sírok és temetők, amelyek m i n d e n

ban, hogy halottaik fölé kis h a l m o k a t emel­

bizonnyal őseink nyugvóhelyei. Így tehát

tek. Egyes t e m e t ő k b e n a h a l m o k alatt a sír­

bizonyítékul szolgálnak arra is, hogy déli

gödröt kővel fedték le, m á s u t t a sírgödröt

szomszédaik Magna Hungáriában bolgár­

négyzet alakú árokkal vették körül. A halot­

törökök voltak, s valamikor 550 után itt

tak mellé n é h a lovat temettek: akadt eset,

kezdődtek a magyar-bolgár-török nyelvi

hogy az egész lovat, de található részleges

érintkezések, amelyről nyelvtudósaink m á r

lovastemetkezés is, a m i k o r a bőrbe csavart

annyiféle elmélettel álltak elő. írott forrá­

koponyát és lábcsontokat a halott lábához

sok hiányában azt - sajnos - n e m tudjuk,

tették, vagy az elhunyt mellett hosszában

milyen lehetett e kapcsolat politikai jellege,

kiterítették. Sok a sírokban a fegyver, a ló­

szövetségesei vagy alattvalói voltak-e ekkor

szerszám, az ékesen díszített öv- és lószer­

őseink a kazárok birodalmának.

számveret. E véreteket z ö m m e l növényi

Figyelemre méltó, hogy nyelvünkben van

elemekkel díszítették s h a s o n l ó o r n a m e n t i ­

néhány perzsa jövevényszó is, a vásár, vám,

ka tűnik elő a csontfaragványokon is, a m e ­

vár, ami azért n e m magától értetődő, mert

lyek a déli, iráni és közép-ázsiai művészettel

mai ismereteink szerint a perzsákkal soha

m u t a t n a k rokonságot.

n e m éltünk szomszédságban. Érthetővé vá­

A régészek egy része úgy véli, hogy e

lik viszont ez az átvétel, ha figyelembe vesz-

jövevény c s o p o r t o k o n o g u r o k , vagy m á s

szük, hogy az ekkori magyar szállásterülete­

néven onogur-bolgárok, bolgárok voltak,

ken is áthaladt az a kereskedelmi út, amely

akik 463 előtt jelentek meg keletről a Kau­

Irán és a Kaukázus felől vezetett északra az

kázustól északra elterülő pusztákon. Belső-

U r á l - K á m a - O b vidékére. Ezt az utat járták

Azsiából származtak s a török nyelveknek

a perzsa, szogd, majd arab kereskedők, akik

azt a sajátos változatát beszélték, amelyet

az északi nemes prémekért déli ezüstöt vit­

bolgár-töröknek hívunk, s amelyből őseink

tek cserébe. Nem véletlen hát, hogy említett

Díszes szablya a

Bolsije

Tigani temetőből

EURÓPA KELETI PEREMÉN

nyec vidékére. De ú t n a k eredtek az itteni bolgárok is, szintén észak felé. Nyilván a Szaratov-Szamara vidéki bolgár-törökök közül is sokan j ó n a k látták szedni a sátorfát és északnak indulni. Útjuk végül is a Káma Volgába szakadásától n e m messze eső te­ rületig vezetett, ahol 750 és 800 között nyi­ tották első temetőiket. (Lehet, hogy a fel­ vándorlók egy része n e m érkezett idegen földre, mert m á r k o r á b b a n is itt tartottak nyári szállást.) ők voltak a volgai bolgárok első csoportjai, amelyeket később még újab­ bak követtek a déli területekről, a h o n n a n magukkal hozták hagyományaikat, anya­ gi és szellemi műveltségüket. E néprészek aztán itt integrálódtak egy n é p p é a 9-10. században, s fejedelmük, Almys 922-ben felvette az iszlám hitet és sok évszázadig szilárdan álló, virágzó á l l a m o t alapított. N e m tudjuk p o n t o s a n , mi t ö r t é n t ezek­ ben az évtizedekben a mi őseinkkel. Talán az a legvalószínűbb, h o g y konfliktusba ke­ rültek az új déli jövevényekkel, s ez szá­ m u k r a kudarccal végződött. Az is lehet azonban, hogy az U r á l folyó vidékén élő harcias

besenyőkkel

(Akiket akkoriban Részleges

lovastemet­

kezéses sír rajza a kusna­ renkovói

temetőből

kerültek

ellentétbe.

k a n g a r n a k neveztek.)

jövevényszavainkból kettő éppen a kereske­

Nagyon valószínű a z o n b a n , hogy a délebb­

delemmel kapcsolatos.

re lakó néprészek 750 k ö r ü l kénytelenek

E térség népeinek életét a 730-as évek­

voltak elhagyni szállásaikat, Szamara vidé­

ben erősen megbolygatták azok a háborús

kén átkeltek a Volgán, és attól nyugatra,

események, amelyek a kazárok és a világot

a Don-vidéken telepedtek m e g . Í g y tehát

meghódítani vágyó arabok közt bontakoz­ tak ki. Az új, ambiciózus arab nagyhatalom n e m csupán Iránt, Közép-Ázsiát és Bizán­ cot kívánta uralma alá hajtani, h a n e m az északi kazárokat is. Tehetséges hadvezé­ rük, Marvan a 720-730-as években a kez­ detben váltakozó sikerű h á b o r ú t a maga javára fordította, s 737-ben a kazár kagánt a Volga partján észak felé űzte, aki csak úgy kerülte el végzetét, hogy színleg felvette az iszlám hitet. E hadjárat megbolygatta a Volga-vidéki népeket, de a tőlük délebbre élőket is. Az arab sereg ugyanis a Kaukázu­ son tört át, s a hegylánc északi lejtőin élő iráni nyelvű alánok az északabbra fekvő li­ getes sztyeppekre menekültek, a D o n - D o ­

két részre vált az ősmagyarság, a m i a n o ­ m á d népek k ö r é b e n n e m ritka jelenség. Amikor ugyanis kényszerűen új szállásokra kell költözniük, általában n e m az egész né­ pesség m o z d u l ki helyéről, hiszen előre n e m látható, sikerül-e megfelelő új hazát biztosítani a közösség számára. Alighanem m o s t is ez történhetett. A régi szállásokat még őrző h á t r a m a r a d o t t a k valami miatt n e m követhették a m á r útrakelteket. Ez pe­ dig az északabbra lakó néprész volt. Az arab forrás a 10. század elején azt írja róluk, hogy számuk vagy kétezer. N e m kétséges azon­ ban, hogy ennél jóval többen voltak. Nyo­ maikat őrzi a fentebb említett Bolsije Tigani és szterlitamakt temető, s még számos más

Magna

Hungaria

A

Szamara-vidéki

törökök

temetkezése, kirakott

nyugvóhely. Ezek alapján ítélve megállapít­

A Julianus által fellelt bolgárföldi magyarok

hatjuk, hogy a 10. században nyugat felé

viszont azt példázzák, hogy voltak olyan

húzódtak a volgai Bolgárország területére.

magyar közösségek is, amelyek egészen

A z ö m m e l m é g p o g á n y rítus szerint nyitott,

a 13. századig megőrizték nyelvüket és népi

késői volgai bolgár t e m e t ő k b e n joggal felté­

öntudatukat. A Krím félszigeten m ű k ö d ő

teleznek a régészek egykori keleti magyar

olasz rabszolga-kereskedők lajstromai an­

lakosságot. (Tankejevka, Tyetyusi.) E m a ­

nak is bizonyságát szolgáltatják, hogy a ta­

gyar c s o p o r t o k sorsa később nyilvánvalóan

tárjárás u t á n sok keleti magyart itt adtak el

a bolgárok közé való etnikai beolvadás lett.

élő áruként.

a

lapos

Részleges kezéses, a

bolgár­

jellegzetes kövekkel halomsír

lovastemet­ maszkos sir

tankejevkai volgai

bolgár

temetőben

Nyeregkápa

díszes

csontlemezei a vidéki silovkai temetőből

Szamara­ bolgár

EURÓPA KELETI PEREMÉN

Levédia: a kazárok árnyékában

A Don jobb partján lévő clmljanszki kazár vár

rekonstrukciója.

(Oleg Fjoőorov rajza. Valerij Fljorov ásatása)

A m i k o r a Magna Hungáriából kijött

A T ü r k Birodalom felbomlása után, an­

magyarság (valószínűleg a népesség

nak nyugati p e r e m é n önálló birodalmat

nagyobbik része) 750 körül átkelt a

alapító n o m á d kazárok a 670-es évek kö­

Volgán, a D o n és kistestvére, a Donyec

rül erős n o m á d jellegű államot hoztak létre

felső szakaszánál üthette fel szállásait. La­

a földrajzi értelemben vett Európa keleti

kóhelyüket meg csak hozzávetőlegesen is

részén, a Kaukázustól és a Fekete-tengertől

nehezen

északra elterülő pusztai és ligetes területe­

tudjuk egyelőre

körvonalazni,

bár vannak régészeti lelőhelyek (temetke­

ken. Fővárosuk a Volga deltavidékén lé­

zések), amelyeket több kutató magyar ha­

vő Itil volt, amelynek helyét máig nem

gyatéknak vél. Sajnos, ezek a vélekedések

találták meg a régészek. A város ugyan

nem támaszthatók alá minden esetben ko­

a k é z m ű i p a r és a kereskedelem fontos köz­

moly fajsúlyú érvekkel. Azt azonban iga­

pontja volt, laktak b e n n e nagy számban

zolva láthatjuk, hogy itt is a sztyepp északi

iparosok és kereskedők, de az ország urai

sávjában, s talán részben a ligetes sztyepp

a tavasz beálltával n o m a d i z á l ó útra keltek

övezetében éltek (Azért valószínű, hogy

állataikkal, s csak a z o r d idők beköszönte

mindkettőben, mert nyári szállásaik bizo­

előtt tértek vissza újból. Ekkor cserélték fel

nyára a ligetes vidékeken voltak, míg a téli

a szellős nemezsátrat a kőből, fából és tég­

szállások a délebbi, pusztai folyópartokon

lákból épült palotákra.

lehettek) Emellett az is egészen bizonyos,

Az arab források részletesen leírják a ka­

hogy a Kazár Birodalom határai közé ke­

zár állam felépítését, az uralkodói rend­

rültek Őseink Don-Donyec vidéki szállás­

szert. A kazároknál kettős fejedelemség

helyét az első magyar fejedelem, Levédi

v o l t A főfejedelemnek, a kagánnak szakrá­

után nevezte Levédiának Bíborbanszüle­

lis u r a l k o d ó k é n t az égi isten, Tengri kán

tett Konstantin bizánci császár 950 körül

földi képviselőjeként különleges tisztelet

írott, nevezetes művében.

járt, őt n e m pillanthatta m e g földi halan-

Levédia:

a

kazárok árnyékában

dó, elzárva élt népétől h á r e m é b e n és palo­ táiban. Ellenben csak m e g h a t á r o z o t t ideig (negyven évig) u r a l k o d h a t o t t , a m í g fizikai és szellemi ereje teljében volt, utána alatt­ valói megölték. Az ország dolgának főbb kérdéseiben ő d ö n t ö t t , de maga n e m veze­ tett hadat, n e m irányította a gyakorlati teendőket. Ez a másodfejedelem, a kagánbek feladatkörébe tartozott. Ő lett a sereg­ vezér, ő hajtotta végre a kagán parancsait. A Kazár Birodalom óriási területet fog­ lalt magában, Kelet-Európa szinte egész sztyeppi és ligetes sztyeppi övezetét, de hosszú ideig - egészen a 10. század húszas éveiig - fennhatóságot gyakorolt a volgai bolgárok fölött is. A b i r o d a l o m b a n a 6-9. században számos adminisztratív és gazda­ sági k ö z p o n t jött létre, ahol jól megerő­ sített földvárak és kővárak szolgálták a vé­ delmet. Ugyancsak ilyen erősségek védték a határokat is. E k ö z p o n t o k a kézműipar és a kereskedelem bázisai is voltak egyben. Az ország biztonságát egyébként a kagán jól felfegyverzett

a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve.

szavatolta, amely idegen (főként m o h a m e ­

A műveltség kezdetét nagyjából 700 körül

dán) zsoldosokból és a b i r o d a l o m n o m á d

vonta meg a kutatás, amikor a Kazár Kaga­

katonai kíséreteiből állott. E katonai erő­

nátus nagyjából konszolidálódott. Vége a

nek k ö s z ö n h e t ő , hogy hosszú idő után

960-as évekre tehető, amikor Szvjatoszláv

sikerült

orosz fejedelem hadjárata (965) lényegében

a

kiképzett

ségein szerencsére igen sok feltárás folyt

hadserege

lezárni

és

déli

pusztákon

ke­

let-nyugati irányban h ú z ó d ó „sztyepp or­ szágútját" s megakadályozni, hogy újabb és újabb n o m á d n é p c s o p o r t o k törjenek ke­ letről

nyugat

felé,

elhamvasztva

szinte

m i n d e n t , ami útjukba került. Ennek kö­ szönhető, hogy viszonylag békés évszáza­ dok köszöntöttek Kelet-Európa déli sávjá­ nak lakóira, akiknek így lehetőségük volt virágzó falvak és városok létrehozására, a termékeny legelők és szántók művelésére.

sírba döntötte a kaganátust. Sok száz ilyen korú temető és település került e területen feltárásra, vagy legalábbis előzetes vizsgá­ latra. Az egykori lakosság népi alkatáról legtöbbet a temetők árulnak el. A halottas szokások alapján a temetőket a D o n - D o n y e c vidékén két nagy csoportra lehet osztani. Az egyikbe a katakombasíro­ kat tartalmazók tartoznak, a másikba pe­ dig azok, amelyek egyszerű gödörsírokból

A Kazár Kaganátus népessége ugyancsak

állnak. Az is rég kiderült, hogy n e m csupán

tarka képet mutatott, hiszen m a g u k a kazá­

a temetési rítus különbözik e két csoport­

rok erős kisebbséget alkottak a biroda­

ban, h a n e m két, egymástól embertani al­

lomban, amely lakosságának összetevőiről

katában is elütő népesség hagyta ránk

főként

e nyugvóhelyeket. A katakombasírokban

a

régészeti

ásatások eredményei

alapján alkothatunk képet. A kaganátus

ugyanis hosszú koponyaalkatú elhunytak

lakossága által létrehozott anyagi műveltsé­

csontjait lelték, míg a gödörsírokban nyug­

get szaltovói vagy szaltovó-majáki művelt­ ségként tartja számon a régészet. Tágas tér­

vók rövidfejűek voltak. Az első csoport né­ pességének nyelvi hovatartozását nem volt

EURÓPA KELETI

PEREMÉN

Jellegzetes kazár halomsír

Magyarországra.) Nyilvánvaló, hogy jelen­

(1) és gazdag kazár lovassír

tős csoportjaik a 720-as és 730-as évek

a Krím félszigeten (2)

nagy arab hadjáratai alkalmával hagyták el hegyvidéki hazájukat, s költöztek a D o n Donyec vidéki ligetes sztyeppékre. (Nem ez volt első költözésük, hiszen a 4. század előtt ők voltak a sztyeppvidéken élő szarma­ ták legerősebb törzse. A nagy h u n népván­ dorlás viharában húzódtak fel az oltalmat kínáló hegyi tájakra.) A gödörsíros népesség nyelvi és etnikai meghatározása már n e m volt ilyen egyér­ telmű. Abban azonban a kutatók meg­ egyeztek, hogy többségük az onogur-bolgárok

(vagy bolgár-törökök)

valamelyik

csoportjához tartozott. Ismert, hogy 463 előtt érkeztek a kelet-európai sztyeppékre belső-ázsiai hazájukból. A 630-as években a Kubán vidékén élő bolgárok a Bizáncban Szaltovói

bolgár

megkeresztelkedett Kuvrat nevű

temetkezés

fejedel­

m ü k vezetésével lerázták az a m ú g y is név­ legessé váló avar fennhatóságot, és önálló birodalmat hoztak létre. 670 körül azon­ ban a kazárok legyőzték őket, s ekkor nem csak a b i r o d a l o m , h a n e m n é p ü k egysége is szétesett. Egyik néprészük, Aszparuh ve­ zetésével az A l - D u n á h o z költözött- s ott hozott létre önálló államot. A többiek nagyjából a korábbi szállásaikon m a r a d t a k és elismerték a kazár fennhatóságot, ám 750 körül egy csoportjuk a Volga és a Ká­ ma egybefolyásának vidékére költözött, ahol a volgai Bolgárország megalapítói lettek. Maguk a kazárok a Volga és a D o n alsó szakaszai közti területen, főként a Manics és a Szal folyók vidékén éltek. Halottaik sírjait árokkal vették körül, föléjük kis hal­ m o k a t emeltek. Jellegzetes temetkezéseik később megjelentek a Krím félsziget alföldi vidékén is. A sírokban lelt gazdag mellékle­ tek igazolták, hogy ez a népcsoport alkotta a kaganátus n o m á d hatalmi elitjét és a legnehéz a kutatóknak megállapítani, hiszen

rangosabbak katonai kíséretét.

ugyanígy temetkeztek s ilyen embertani al­

Az alánokon, bolgárokon és kazárokon

katúak voltak az Észak-Kaukázusban élő

kívül még számos n é p és népcsoport élt a

iráni nyelvű alánok is. (A mai oszétek elő­

Kazár Birodalom területén, amelyeknek

dei. Orosz elnevezésük jász volt, s a tatárjá­

még nevét sem őrizték meg az írott forrá­

rás után a kunokkal együtt ők költöztek be

sok. N e m azonosítható például az a népes-

Levédia:

ség,

amely

elhamvasztotta

a

kazárok

árnyékában

elhunytjait.

A

majaki vár falszerkezete:

A Kazár Birodalom területen mintegy há­

a

rekeszes

rom évszázad alatt igen erős integrációs fo­

összefogott faragott

lyamat ment végbe. Az eg\ más mellett élő

előtt

kövekből épült

állott (Sz. A.

etnikai közössegek egymáshoz való közele­

faszerkezettel földsánc

fal

Pletnyova

nyomán)

dése lassanként összeolvadáshoz vezetett, ami jól megfigyelhető a t e m e t ő k b e n , to­ ként a nagy k ö z p o n t i települések temetői­ ben, így például a Donyec melletti Verhnyeje Szaltovo mellett - amely kőtornyos nagy földvárból és váralja településből állt - olyan t e m e t ő feltárása folyik a 19. század vége óta, amelyben a becslések szerint mint­ egy 60 000 sir lehet. N e m messze i n n e n , a netajlovói t e m e t ő b e n a régészek mintegy 15 000 temetkezést feltételeznek. Ez utóbbi helyen az eddig feltárt sírokban a külön­ böző

népcsoportokra

jellemző halottas

szokások keveredését figyeltek meg, ami arra enged következtetni, hogy az idetemetkezett népesség vegyes e t n i k u m ú volt. A temetők és települések régészeti feltárá­ sa alapján ma m á r igen sokat t u d u n k a Kazár

a földrajzi adottságokhoz igazodtak. A n o ­ mád téli szállások helyeit a Kaukázustól északra és a Volga mellett találták meg a ré­ gészek. A tűzhelyek maradványai, a felszíni épületek nyomai arra engednek következ­ tetni, hogy ideiglenes jellegű hajlékok vol­ tak ezek, ahol a pásztorok családjai a telet átvészelték, miközben a felnőtt férfiak az állatkarámok melletti sátrakból és nád­ kunyhókból tartották szemmel a jószágot.

Kaganátus népességének gazdálkodásáról,

A falvakban, ahol zömmel földművelők

települési viszonyairól. Mivel a birodalom

laktak, a félig földbe mélyített lakóházak

különböző földrajzi övezetekre terjedt ki,

voltak az általánosak, amelyekben nyílt

magától értetődő, hogy lakosságának gaz­

tűzhelyek vagy zárt kemencék szolgáltak

dálkodása, életmódja nem lehetett minde­

fűtésre és a sütés-főzésre. A házak földbe

Fával bélelt falú,

nütt azonos. A déli, sztyeppi területeken el­

mélyedő falait gyakran fával, deszkával bé-

ásott szaltovói ház alaprajza

sősorban a n o m á d közösségek éltek, a kal­ mük pusztákon, a Volga mellett és a doni legelökön főként a leginkább n o m á d kazá­ rok. A D o n - D o n y e c tágabb körzetében a sztyepp es/aki peremen és a ligetes vidéke­ ken a lakosság legeltető állattartással foglal­ kozó része az idok folyamán egyre inkább kisebbségbe szorult. Az errefelé megtelepe­ dett alánok észak-kaukázusi hazájukból a földművelés és a kerti kultúra több évszáza­ dos hagyományait hozták magukkal. A már emiitett szallovói település a kaganátus leg­ nagyobb adminisztratív és kézműipari köz­ pontja volt, ahol a n o m á d pásztorok rész­ arán) a elenyésző lehetett a népességben. Kazária lakossága földvárakban, az erős­ ségek mellett Lévő váralja településeken, fal­ vakban és n o m á d szállásokon élt. Lakóhá­ zaik az egyes közösségek foglalkozásához es

félig földbe

EURÓPA KELETI

PEREMÉN

A

régészeti

állóképet

feltárások

azonban

nem

festenek a szaltovói műveltség

népcsoportjainak egykori gazdálkodásáról, h a n e m jól érzékeltetik a n n a k változását, fej­ lődését is. A legjelentősebb változás két­ ségkívül

a

nomád

népesség

nagyarányú

megtelepedési folyamata volt. Ezt igazolja a n o m á d téli szállások állandó falvakká rög­ zülése, a m i k o r a pásztorok m i n d nagyobb hányada m a r a d t egész évben a téli szálláson, s vált lassan letelepült földművelővé. Egy ideig még továbbra is sátorban lakott, de később a sátrat földbe mélyítette, helyhez rögzítette. Ezeknek a k ö r alakú építmények­ nek a n y o m á t m i n d e n ü t t megtaláljuk a vol­ gai bolgár földektől a D o n - és Azov-vidéken át az Al-Dunáig a 8-10. századból. Mi lehe­ tett az oka e n a g y m é r v ű megtelepedésnek? T u d j u k , hogy kialakulásának időszaká­ ban a n o m a d i z m u s a pusztai környezet­ hez való m e s t e r i a l k a l m a z k o d á s t jelentette. A nomadizmus

azonban

természetéből

a d ó d ó a n r e n d k í v ü l k o n z e r v a t í v gazdálko­ dási m ó d , e b b e n n e h é z volt alapvető vál­ toztatásokat véghezvinni, n a g y o b b terme­ lékenységet b i z t o s í t ó újításokat bevezetni. A n o m a d i z m u s m e g r e f o r m á l á s a n e m más, m i n t a megtelepedés, t e h á t az é l e t m ó d fel­ adása. A k ö r n y e z ő világ a z o n b a n az eltelt másfél évezred alatt s o k a t változott. A ko­ rábbi, rendkívül p r i m i t í v földművelés óriá­ sit fejlődött. A k o r a i k ö z é p k o r b a n a techni­ Kovácseszközök, sarló,

szalu,

szőlőkacor és

rövid kasza a szaltovói településekről

lelték ki. Hasonló lakóépületek találhatók

kai

a földvárakban és a mellettük lévő telepü­

a vaspapuccsal és csoroszlyával, továbbá

újítások egyik

legfontosabb

eszköze

léseken is. Itt azonban felszíni faházakat,

kerekes taligával felszerelt n e h é z eke meg­

sőt kőből épült lakóházakat is emeltek. Sok

jelenése, amely alkalmas volt a jól t e r m ő

helyen figyelték meg a vasművesek, ko­

k ö t ö t t talajok m e g m ű v e l é s é r e is. Ily m ó ­

vácsok műhelyeit, a fazekasok kemencéit,

d o n a t e r m é s e r e d m é n y e k jelentősen meg­

s számos épület szolgált egyéb kézműipari

növekedtek, m e g n ő t t a földművelés ter­

műhelyként.

melékenysége. Kazária területén ez az új eszköz lehetővé tette a t e r m é k e n y csernozj o m talajok feltörését. A megtelepedő pász­ t o r e m b e r tehát a k o r á b b i n á l jóval optimis­ t á b b a n szemlélhette jövőjét. Az új é l e t m ó d r a való áttérés azonban n e m c s u p á n e gazdálkodási változás elő­

Szaltovói típusú eke rekonstrukciója

n y é n e k j ó z a n belátásán alapult. Valószínű, hogy n e m is elsősorban azon. Sokkal szorí-

tóbb kényszer lehetett, hogy a lakosság számbeli növekedésével egyre t ö b b olyan pásztorközösség akadt, amelynek n e m volt elegendő állata a megélhetés biztosítására. Közülük n é h á n y a n alkalmazásra találhat­ tak a gazdag n o m á d o k n á l , de ez n e m volt mindenki számára j á r h a t ó út. Maradt a ve­ rejtékesebb m u n k á t és szigorúbb időbe­ osztást igénylő szántó-vető életmód. Elő­ ször tehát a szegényebb pásztorok hagytak fel a vándorlásos legeltetéssel, később aztán mind t ö b b e n követték példájukat a nehe­ zen boldoguló p á s z t o r o k közül. A tegnapi p á s z t o r e m b e r a z o n b a n nehe­ körülményeihez.

déki sztyepp és ligetes sztyepp területén él­

Földbe

N e m költözött be a rossz szagú, füstös

hettek, az említett szaltovói központ von­

szerű

földházba, h a n e m az u d v a r o n továbbra is

záskörzetében. Ezeken a vidékeken régésze­

felállította a kényelmesebb nemezsátrat,

tileg nem mutatható ki kazár lakosság, erre­

igaz, kissé a földbe mélyítette a n n a k karóit,

felé zömmel bolgár-törökök és alánok éltek.

zen

szokott

hozzá

új

vagy olyan fából ácsolt alapzatot készített

süllyesztett építmények

a 8-10. században KeletEurópában és a Kárpát­ medencében

Szaltovói

neki, amilyet n é h á n y évtizede még tucat­ szám lehetett látni a m o n g o l fővárosban,

sátor­ lelőhelyei

(1)és

magyar

cserépüst

Lovast

mintázó

Árpád-kori (2)

U l á n b á t o r b a n . Az állattartásnak továbbra is fontos szerepe m a r a d t a gazdaságában, ezért nagy állatkarámokat épített s ezek mellé ásta földbe új hajlékát. Tehát n e m az istállót építette a h á z h o z , h a n e m fordítva.

lás

N e m is voltak ezekben a falvakban utcák,

kori hajdúszoboszlói (2)

temetőből.

a házak kisebb c s o p o r t o k a t alkottak s ezek

az Ég urát,

nyíllövésnyi távolságban álltak egymástól.

jelenítették

E Don-vidéki falvak szórt szerkezete leg­ inkább a mi őrségi szeres falvaink képére emlékeztetett. A régi n o m á d életmód ha­ gyományait idézték a kazáriai belső füles cserépüstök, amelyek a szabad tűzön való főzésre szolgáltak, s az anyagi műveltség még annyi m á s eleme. Az e l m o n d o t t a k fényében igen lényeges számunkra, hogy a mi őseink részt vettek-e ebben a megtelepedési folyamatban. Láttuk, hogy e rendkívül fontos gazdasági változás az egész kaganátust érintette, tehát a ma­ gyarság ebből s e m m i k é p p e n n e m maradha­ tott ki. Bár őseink lakhelyét nem tudjuk pontosan körvonalazni, s az nem is lehetett állandó kazáriai tartózkodásuk teljes ideje alatt, nagyon valószínűnek látszik, hogy legalábbis hosszú ideig - a D o n - D o n y e c vi­

bronzfüggő

a szaltovói (1) és a honfogla­

Ezen a vidéken valóban megfigyelhetők a megtelepedési folyamat említett régészeti jegyei. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy nyelvünk mintegy 250 honfoglalás előtti bolgár-török jövevényszót őrzött meg, amelyeknek zömét Szamara környékén és főként a kaganátus területén vehettük át. Igen tanulságos, melyek is ezek a szavak s milyen műveltségi hatásról tanúskodnak. E szavak őseink életmódjának jelentős átalakulását tükrözik, még akkor is, ha tud­ juk, hogy vannak köztük „fölösleges jöve-

Valószínűleg Tengrikánt meg

EURÓPA KELETI PEREMÉN

kor őseinknek, az új szóval együtt a fen­ Az állattartásra vonatkozó szavak: ökör, bika, tinó, borjú, ürü, kos, béklyó, gyapjú, kecske, disznó, ártány, serte, karám, köpű, író, túró, teve, tyúk, ól. A földművelés szavai: búza, árpa, tarló, eke, sarló, boglya, szérű, őröl, dara, gyümölcs, alma, dió, körte, bor, seprő, komló, kender, tiló, borsó. Eszközök, mesterségek: harang, gyűszű, köpű, gyárt, ács, szűcs, szatócs.

tebb m á r említett nehéz eke honosodott meg a használatban. Hosszasan részletez­ hetnénk m é g jövevényszavaink átvételének művelődéstörténeti körülményeit, ehelyett azonban

összefoglalóan

annyit

jegyzünk

meg, hogy a szavak alapján ítélve a magyar­ ság gazdálkodása Levédiában belterjesebbé vált, jóval nagyobb szerepet kapott náluk

Lakás: sátor, karó, kút, kapu, szék, bölcső, koporsó (eredeti jelentése: láda), kancsó, söpör.

a megtelepült életmód (például sertést és háziszárnyast egyetlen n o m á d n é p sem tar­ tott, mivel ezek az állatok alkalmatlanok a n o m á d legeltetésre), új ágazatként jelent

vényszavak" is, tehát olyanok, amelyek n e m jártak a jelölt tárgy, eszköz vagy tevékenység

Bőr

ijtegez

végződő

lótejben

záró

csontlemeze

a szaltovói területről (1) és a

honfoglalás

temetőből (2). által

rekonstruált

kori

kenézlői

László ijtegez

Gyula (3)

meg a kertgazdálkodás és a szőlőművelés. Ha e jövevényszavakat egybevetjük a ré­

átvételével. Sok esetben azonban ilyenkor is

gészet

kideríthető művelődéstörténeti tartalmuk.

é r t e l m ű e n megállapíthatjuk, hogy a ma­

fentebb

idézett

tanúságával,

egy­

Így például a sarlót m á r biztosan ismerték

gyarság is részese volt a n n a k a kazáriai

őseink az újkőkor óta, a rá vonatkozó szó

megtelepedési folyamatnak, amely jelen­

átvételekor azonban újfajta sarlótípust vet­

tősen átformálta az itteni n é p c s o p o r t o k

tek használatba: a fogazott élű aratósarlót.

életmódját. (Egyik kiváló o r o s z régész a

Ugyanígy voltak sátraik m á r a bronzkor óta,

8-9. századot a k o r á b b i nagy n é p v á n d o r ­

a bolgár-törökök révén ismerték meg vi­

lások k o r á n a k ellentéteként a nagy megte­

szont a lécvázú, rácsos szerkezetű, könnyen

lepedés k o r á n a k nevezte.) A korabeli arab

szét- és összeszerelhető, kerek alaprajzú jur­

forrás a m a g y a r o k a t részben n o m á d n a k ,

tát. Ekéjük is sok évszázad óta volt m á r ek­

részben f ö l d m ű v e l ő n e k írja le, megjegyez­ vén, hogy „sok szántóföldjük v a n " . Az is s o k a t m o n d ó , h o g y a gazdaság mely területeit n e m érintették a bolgár-török át­ vételek: például egyetlen

lényeges szóval

sem g y a r a p o d o t t lótartási terminológiánk. A fentieken kívül a z o n b a n olyan jöve­ vényszavaink is v a n n a k , amelyek a társa­ d a l m i életre és a vallásra v o n a t k o z n a k : tör­ vény, tanú, bélyeg, kölcsön, tor, gyász, ér­ dem, gyón, gyarló, boszorkány, bátor, gyáva, bűvöl, betű, szám, ír. E szavak arról t a n ú s k o d n a k , hogy őseink olyan környezetben éltek, ahol törvényke­ zés, államigazgatás volt, ami ráillik a Kazár Birodalomra. Ennél azonban jóval többet t u d u n k közvetlenül a magyar társadalomról is az írott kútfőkből. A Bokharában élő tu­ dós államférfi, Dzsajháni 920 körül írta meg nagy jelentőségű művét, amelyet főként az arab kereskedők és utazók tudósításai alap­ ján állított össze. Ebben szót ejt a még kele­ ten élő magyarokról is. Az általa leírt esemé-

Levédia:

a

kazárok árnyékában

Veretes eltemetett a

E tudósítással egybevág, s kiegészíti azt a bizánci császár, Bíborbanszületett Konstan­ tin munkája, aki szerint az első magyar feje­ delem Levédi volt, akit a kazár kagán neve­ zett ki e posztra, és előkelő kazár nőt adott hozzá feleségül. Szavainak hitelét egy másik arab forrás erősíti meg, amely szerint a ken­ de cím megvolt a kazár uralkodói rendszer­ ben is, csakhogy itt a harmadik méltóságot jelentette a fő- és alkirály után. Aligha kétsé­ ges, hogy Levédiában a magyar törzsek felett létrejött a fejedelmi hatalom, lényegében te­ hát az első, n o m á d jellegű magyar állam.

nő

lovassirja

Volgográd melletti

kiljanovkai

nyek a 870-es évek állapotát tükrözik. Saj­ nos, m ű v e n e m m a r a d t ránk, de számos arab szerző őrizte m e g a n n a k részleteit. Itt olvashatjuk őseinkről, hogy a kazárokhoz hasonlóan nekik is két fejedelmük volt. Csakhogy a néptől elkülönülten élő főkirályt náluk k e n d é n e k vagy k ü n d ü n e k hívták (az elnevezés a t ö r ö k N a p szóból származik, ami az uralkodó isteni, égi eredetére utal), a gyakorlati ügyeket vivő és a seregek élén álló alkirályuk neve pedig a gyula volt.

csizmában

temetőben

A magyarság ősi hitvilágáról már rég megállapították a szakemberek, hogy az a Szibériában és Belső-Ázsiában ma is meg­ lévő sámánizmushoz lehetett hasonlatos. Ennek az ősi vallási elképzeléseken és világ­ szemléleten alapuló vallásnak azonban egy-

Női

csizma díszei,

ezüstveretek a buji sírból

EURÓPA KELETI

PEREMÉN

Csak a legutóbbi időben vált közismert­ té al-Bakri 9. századi spanyolországi arab tudós művének Dzsajhánira visszamenő tudósítása, amely szerint a magyarok is egy istent imádnak, az Ég urát. N e m lehet tehát többé kétséges, hogy a magyar táltoshit n e m az erősen archaikus szibériai társadal­ m a k sámánizmusával vethető egybe, ha­ n e m a n o m á d birodalmak egyistenhiten alapuló vallásával. A levédiai magyarságnál tehát kialakult az első államszervezet (ka­ zár mintára és kazár közreműködéssel) és a világvallások felvételét megkönnyítő, egy­ istenhiten alapuló vallás. Az írásra vonatkozó jövevényszavak is a valós helyzetről adnak képet: Kazária több helyén kerültek elő csontra vagy kőre vésett rovásírásos feliratok. Volt tehát a biroda­ lomban írásbeliség, bár nem tudjuk, meny­ nyire lehetett általános. Sajnos, a kazár ro­ vásírást mindeddig n e m sikerült megfejteni. Ugyanez vonatkozik a magyar rovásírásra is, amelyet egy Kalocsa mellett előkerült, hon­ foglalás kori sírban lelt csont tegezszájon fe­ deztek fel a kutatók. N e m kétséges tehát, A

forgó

napkorong ábrázo­

lása a szaltovói függőkön (1), valamint a gyulai (2) és

biharkeresztesi (3)

hajfonatkorongokon

kor többféle változata is volt. A legfejlet­

hogy betűvetésünk is kazárföldön született.

tebb, amelyet a régi n o m á d államokban

Nyelvünk Levédiában t ö r t é n t gazdago­

(a hunoknál, avaroknál, türköknél, ujgu-

dásáról szólva n e m hagyhatjuk említés nél­

roknál, mongoloknál) figyelhetünk meg,

kül alán jövevényszavainkat sem, hiszen

már valóságos n o m á d államvallás volt. Egy

láttuk, hogy a bolgár-törökök mellett az

istenben hittek, Tengriben, az Ég urában,

iráni nyelvű alánok tették ki Kazária lakos­

akinek a kagán a földi mása, az uralkodó

ságának jelentős részét. Üveg, híd, vért, asz-

körül a sámánok külön kategóriája, a „fe­

szony (eredeti jelentése: fejedelemasszony)

hér sámánok" szolgálták a hitéletet.

szavaink alán eredetűek. E szavak száma eléggé szerény, ami valószínűleg azzal ma­

„A besenyők pedig, akiket korábban kangarnak neveztek (ugyanis ez a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazárok ellen háborút Indítván és legyőzetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére letelepedni. Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik." Blborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. Moravcslk Gyula fordítása

gyarázható, hogy a kazáriai alánok nem kis hányada nyelvet cserélhetett, a többségben lévő bolgár-törökök nyelvét vehette át. Sem az írott kútfők, sem a régészeti ku­ tatások nem tárják fel előttünk a kazár-ma­ gyar viszonyok részleteit. Az nem lehet vi­ tás a fenti adatok fényében, hogy a magyar törzsek a kazár kagán fennhatósága alatt él­ tek. Azt viszont, hogy ez n e m az egyszerű úr-szolga viszony volt, egyértelműen iga­ zolja, hogy a magyar fejedelem a harmadik legmagasabb kazár méltóságot kapta. Nyil­ vánvaló, hogy a kazár uralkodó számára

Levédia:

a

kazárok

árnyékában

fontos volt a húszezer lovasból álló magyar

sét m i n d e n k é p p e n . (Több kutató véli úgy,

haderő, amelyet évente igénybe vett a keleti

hogy Levédia és Etelköz együttesen lehetett

ellenség, az akkor a Jaik (Urál) folyó mellett

őseink kelet-európai szállásterülete, e n n e k

élő besenyők ellen. E szövetséges viszony

neve Etelköz volt, amelyen belül Levédia

azonban valami m i a t t a 9. század közepe tá­

csak Levédi fejedelem szállásait jelölte. Elég

ján m e g r o m l o t t . A b i r o d a l o m b a n kagánel-

azonban a térképre pillantanunk, azonnal

lenes felkelés t ö r t ki - hogy mi miatt, nem

kitűnik, hogy a Dontól az Al-Dunáig h ú ­

tudható. Talán azért, m e r t a 9. század ele­

zódó magyar szállásterület nagyobb lett

jén a kagán és környezete zsidó hitre tért,

volna, m i n t a kazárok uralmi területe, a m i

s megkísérelte ezt a lakosságra is rákénysze­

pedig történeti képtelenség.)

ríteni. Bárhogyan is történt, a felkelők ve­ reséget szenvedtek s a magyarokhoz m e ­ nekültek, akik befogadták őket, és kabar (= lázadó) néven nyolcadik törzsként egye­ sítették őket. T ö b b k u t a t ó feltételezte, hogy ez a 830-as években történt, a m i k o r a kazár uralkodó a bizánciakkal a magyarok ellen építtette Sarkéi téglavárát. Ez a z o n b a n csak feltevés, a csatlakozás időpontjáról s e m m i pontosat n e m t u d u n k , csak annyit, hogy 881-ben a m a g y a r o k m á r a kabarokkal együtt indultak nyugati hadjáratra. A k a z á r - m a g y a r viszony megromlásá­ ban láthatjuk a n n a k okát, hogy a magya­ rok ekkor nyugatabbra tették szállásterüle­ tüket, nagyjából a D n y e p e r és az Al-Duna közé, Etelközbe, amelynek jelentése: Folyóköz. Ez valamikor 860 körül vagy kevés­ sel azelőtt t ö r t é n h e t e t t , mivel a magyar csapatok először 862-ben m á r bizonyára e nyugatabbi szállásukról vezettek nyugat­ európai hadjáratot. M i n d e z valószínűleg nem jelentette egyben a k a z á r - m a g y a r szö­ vetség végleges felbomlását, de meglazulását és a magyar fejedelemség függetlenedé­

Rovásfelirat a majaki vár kövein (1) és a homokmégyi honfoglalás

kori

tegezszájon (2)

A

bizánciak által épített

sarkeli kazár téglavár alaprajza

EURÓPA KELETI

PEREMÉN

Etelköz: a Kárpátok előterében

X

Az új szállásterület nyugati határa nagy-

szén, a Dnyeper és a Dnyeszter közti vidé­

JL\ jából a Dnyeszter-Prut-Al-Duna le-

ken lévő települések ugyanis - a régészeti

A. hetett, a keleti pedig a Dnyeper

Kijevben

alapján

ítélve

-

850-860

u t á n megszakítás nélkül folytatták életü­

közvetlen szomszédságba került a d u n a i

ket, majd csak a besenyők 895-ös inváziója

bolgárokkal, akiknek az uralkodó elitet al­

t ü n t e t t e el őket. Valószínűleg ezekbe tele­

kotó bolgár-török népcsoportja lassanként

pedett be a magyarság megtelepedett föld­

beolvadt a többséget alkotó

Az egykori „Magyar hegy"

megfigyelések

mindkét partja. A magyarság nyugaton

szlávságba.

műves rétege, m í g a n o m a d i z á l ó k a folyók

Északon főként az előttük már korábban

m e n t é n alakíthatták ki észak-déli szállás­

sem ismeretlen keleti szláv törzsek éltek,

váltó útvonalaikat.

ekkoriban tömörítették őket egységes ál­

Az arab forrás szólt a magyar-szláv vi­

lamszervezetbe az északról érkezett skan­

szonyról is. Eszerint a m a g y a r o k t á m a d á ­

dináv varégok (vikingek), akik m á r koráb­

sokat intéztek a szlávok ellen, súlyos adó­

ban megvetették a lábukat az északi Lado-

kat vetettek ki rájuk, sokakat rabszíjra fűz­

gában, a későbbi Novgorod melletti te­

tek s Kercsben a bizánci rabszolga-keres­

lepülésen és a mai Szmolenszk környéki

k e d ő k n e k a d t á k őket, d r á g a kelmékért s

Gnyozdovóban. A déli szomszéd keresz­

egyéb luxuscikkekért. Az 1100 k ö r ü l Nesz­

tény nagyhatalomnak, Bizáncnak birtokai

tor szerzetes által a kijevi barlangkolos­

voltak a Krímben s a Fekete-tenger északi

torban egybeszerkesztett orosz őskrónika

partvidékén.

a magyarok Kijev alatti v o n u l á s a mellett

E szállásváltás a jelek szerint békésen

azt is megemlítette, h o g y Kijevben a Ma­

ment végbe. A mai Ukrajna délnyugati ré­

gyarnak nevezett helyen (Ugorszkoje) volt

Etelköz:

a

Kárpátok

előterében

Olmin dvor, a m i t v é l e m é n y e m szerint több

tény legenda is. Az egyikben arról értesü­

kutató is helyesen Álmos udvarának értel­

lünk, hogy Konstantin (Cirill) 860-861-

mez. (A felhozott aggályok nyelvészeti jel­

ben a Krím félszigeten találkozott egy ma­

legűek, csakhogy e helynév n e m korábbi

gyar csapattal, amely meghallgatta, majd

írott forrásból került a krónikába, h a n e m

békén elbocsátotta a szerzetest és társait.

a helyi szájhagyományból. Másrészt pedig

Metód pedig 881 -ben - talán valahol az Al-

a régi krónikaírók nyelvészeti felkészültsé­

Dunánál - találkozott egy magyar vezérrel

ge aligha vetekedett a m a i t u d ó s nyelv­

és seregével, aki szintén békén bocsátotta el

történészekével.) N a g y o n is elképzelhető,

őket.

hogy Álmos fejedelem, Á r p á d apja a Dnye­ per menti legelőváltó utat használván, Ki­ jevben tartotta nyári szállását. N e m csoda, hogy ennek emlékét a helyi h a g y o m á n y jó két évszázadig megőrizte. Feltehető, hogy a magyar fejedelemnek 882 előtt lehetett is nyári udvara, m i e l ő t t m é g a varég Rurik

A

mezőzomborí

karperec

mintázata (1) és a kijevi Hvojnovszkíj-szablya pengéjénak berakása

palmettamintás (2)

nemzetségből s z á r m a z ó Oleg kézhez n e m vette e fontos kikötőhelyet. (Már amennyi­ ben h i h e t ü n k az őskrónika évszámának, mivel a többi évszám is csak eléggé hoz­ závetőleges.) A m a g y a r o k kijevi tartózkodását - igaz, csak közvetett m ó d o n - megerősítik a 10. század elejétől ismert régészeti leletek is, amelyek a kijevi k a t o n a i kíséret tagjainak a sírjaiból kerültek elő. Ezek főként ö w e retek, lószerszámdíszek, véretekkel díszített bőrtarsolyok és a fegyverek díszei. Joggal feltehető, hogy ezek - legalábbis többsé­ g ü k - n e m kereskedelmi ú t o n kerültek ide a Kárpát-medencei magyaroktól, h a n e m a régi ötvöshagyományok alapján készültek. Őseink

kereskedtek

a

bizánciakkal,

a kapcsolatok a z o n b a n nyilvánvalóan nem csak ebben m e r ü l t e k ki. A kazárok földjén a bizánci egyház erőteljes térítő tevékeny­ séget fejtett ki, s ebből a célból hozták létre az o n o g u r térítő püspökséget. Honfogla­ lóink legkorábbi régészeti hagyatékában is találunk keresztény tárgyakat, ami arra

Veretes

utal, hogy m á r a honfoglalás előtt is ren­

zárószíjverete Kijevből (1)

delkeztek bizonyos ismeretekkel a keresz­

és a honfoglalás kori

ténységről. Erről tanúskodik két keresz­

tarsoly bújtató- és

bodrogszerdahelyi tarsoly (2)

veretes

EURÓPA KELETI

PEREMÉN

Hálós-palmettadíszes ezüstlemezzel

borított

markolatú díszes kard Kijevből (1). Fonott ezüstszálas a

berakásait

honfoglalás

kori

tiszavasvári szablyán (2) látjuk

Palmettadiszes, aranyozott és a

levél alakú,

ezüst

lószerszámveretek (1)

viszont

Kijevből

bodrogszerdahelyi

szügyelődisz

(2)

Az etelközi szállásokon már jóval több,

voltak, amelyek m á r egyértelműen a hon­

magyarnak ítélhető régészeti lelet került

foglalás kori ötvösművészet jellegzetes vo­

elő, főként a Dnyeper és a Dnyeszter közti

násait m u t a t j á k .

területről. Sajnos, ezek többsége is véletle­

S z í n p o m p á s 10. századi ötvösművésze­

nül felszínre hozott sírlelet, n é h á n y sírós

t ü n k ugyanis m á r a honszerzés utáni idő­

kis temető vagy szórványként napvilágra

ben, a K á r p á t - m e d e n c é b e n szökkent szár­

került tárgy. Igen lényeges azonban, hogy

ba. A keleti szállásokon m é g csupán egyes

e írok némelyikében - például a Dnyep-

jellemvonásait

ropetrovszk térségében előkerült korobcsi-

k é n t növényi díszítőelemeket felvonultató

nóiban - olyan művészeti kivitelű tárgyak

ötvösművészet az iráni, közép-ázsiai és

figyelhetjük

meg.

E

fő­

sztyeppi művészet hagyományaiból táplál­ kozott s Etelközben kezdett egységes, egye­ di arculatot ölteni. Etelköz nyugati határvidékén - a Dnyeszt e r - P r u t - S z e r e t völgyében, a Duna-torko­ lat tágabb körzetében meglehetősen sok olyan temetkezést ismerünk, amelyek csak tágabban keltezhetők a 9-10. századra. Na­ gyon valószínű azonban, hogy ezek között több olyan is van, amely az etelközi magya­ rok hagyatéka. A szerényebb mellékletű sí­ rokban a z o n b a n ritkán akad olyan tárgy,

Etelköz:

a

Kárpátok

előterében

amely egyértelműen m a g y a r jellegzetessé­ get visel. A kutatót és b i z o n y á r a az é r d e k l ő d ő ol­ vasót is m e g g o n d o l á s r a készteti az a k ö r ü l ­ mény, hogy a magyarság n é p p é válásának kezdete óta olyan pusztai k ö r n y e z e t b e n élt, ahol iráni vagy t ö r ö k nyelvű n é p e k al­ kották a nagy többséget. R á a d á s u l nálánál erősebb n é p e k f e n n h a t ó s á g a alá is került (például K a z á r i á b a n ) , t ö b b s z ö r kénysze­ rült lakóhelyet változtatni, s mégis m i n d ­ végig m e g ő r i z t e ö n á l l ó n é p i alkatát és nyelvét. A magyarázat egyáltalában n e m könynyű, hiszen a k ö r ü l m é n y e k e t p o n t o s a n nem ismerhetjük, de talán mégis megkísé­ relhető. A m e g m a r a d á s egyik legfőbb oka bizonyára az lehetett, hogy őseink végig

velük.

meg t u d t á k őrizni viszonylagos önálló­

valószínűleg valahol keleten történhetett,

A

szavárd-magyarok

leszakadása

ságukat, és e h h e z volt megfelelő katonai

talán akkoriban, amikor a magyarok, ka­

erejük is. A n é p tehát m é g a súlyos katonai

zár szövetségben, évente viseltek h á b o r ú t

vereségek u t á n s e m b o m l o t t fel, n e m for­

a besenyők ellen. Azt is láthattuk fentebb,

gácsolódott szét t á r s a d a l m u k . Emellett bi­

hogy őseink egy része Magna H u n g á r i á b a n

zonyára szerepe volt e b b e n a n n a k a körül­

maradt.

ménynek is, hogy a sztyepp többi lakójától

Nemcsak leszakadó néprészekről van

nyelvet

azonban tudomásunk, h a n e m csatlako­

beszéltek, s ez jelentősen megnehezítette

zott idegen eredetű népcsoportokról is. Az

erősen

eltérő

f i n n u g o r eredetű

a velük való k o m m u n i k á c i ó t , a hozzájuk

imént említett kabarok nem alkottak egy et­

való közeledést. (Például az etnikailag ve­

nikumot, az etnikailag igen tarka összetéte­

gyes házasságok nagymérvű elszaporodá­

lű közösség közös jellemvonása az volt csu­

sát is, a m i a beolvadáshoz vezetett volna.) így lehetett ez, m é g a k k o r is, ha bolgár-tö­ rök

jövevényszavaink

példáján

láttuk,

hogy nyelvi, gazdasági és kulturális kap­ csolatuk meglehetősen élénk volt a szom­ szédokkal. Ez a z o n b a n n e m jelenti azt, hogy a ván­

pán, hogy fellázadtak uraik, a kazárok ellen. Valószínű, hogy korábban a volgai bolgárok egy néprésze is a magyarokhoz csatlakozott, akikben a székelyek őseit sejthetjük. A vol­ gai bolgárok közt voltak ugyanis eszkilek vagy eszegelek, s nem kizárt, hogy az ő ne­ vükből származik a székely népnév.

dorlások hosszú évszázadai alatt a magyar­

Etelközben a magyar uralkodó elit figyel­

ság etnikailag változatlan m a r a d t . Kostan­

me egyre inkább nyugat felé fordult. 862-től

tin, bizánci császár például arról tudósított,

kezdve a magyar lovascsapatok egyre gyak­

hogy a besenyőkkel vívott egyik háború

rabban indultak nyugati portyákra, vagy

után a magyarság egy része levált, és a Kau­

léptek katonai szövetségre az ottani hatal­

kázustól délre, az iráni határvidékre költö­

makkal. Egyre jobban kiismerték a Kárpá­

zött. Azt is hozzátette, hogy ezek az általa

tok övezte területet, amelyen át hadjára­

szavarti aszfalünek (jelentése: bátor szavárdok) nevezett kaukázusi magyarok még az ő korában (a 10. század közepén) is tudtak elszakadt véreikről s követségeket cseréltek

taikat vezették. Feltehető, hogy a fejedelmi udvarban már érlelődött a felismerés: a kör­ íves hegylánc mögött új, talán biztonságo­ sabb haza várja őket.

A

korobcsinói szablya

palmettadíszes

ezüst

hüvelyverete (1) és az egyik karosi szablya hüvelydisze (2)

Új haza - új távlatok Ismerkedés Európával • 64 A honfoglalás: hódítás vagy menekülés? • 70 „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!" Életmód, társadalom, műveltség • 82 A fordulat: Géza fejedelemsége • 103

Ismerkedés Európával

A z etelközi magyar szállások nyugati

ken. Ezt k ö v e t ő e n a z o n b a n m á r n e m csu­

határa a Kárpátok keleti íve volt,

p á n errefelé, h a n e m jóval n y u g a t a b b r a is

e m ö g ö t t m á r olyan területek kö­

t u d n a k r ó l u k az írott források.

vetkeztek, amelyek az akkori fogalmak sze­

Ez az e s e m é n y m i n d e n b i z o n n y a l 862-

rinti E u r ó p á h o z tartoztak. Ez a vidék eddig

b e n t ö r t é n t . A Szent Bertin Évkönyvbe

bizonyára ismeretlen volt őseink számára.

ugyanis e n n é l az évnél jegyezték be, hogy

Igaz, egy görög forrás arról tudósít, hogy

N é m e t Lajos frank király országát olyan,

836-838 körül a d u n a i bolgárok azzal a ké­

„ k o r á b b a n ismeretlen ellenségek is" pusz­

réssel fordultak a magyarokhoz, hogy az

títják,

Al-Duna északi partjára telepített m a k e d ó ­

Azt, hogy h o g y a n k e r ü l t e k ide m a g y a r csa­

n o k n a k ne engedjék meg, hogy visszaköl­

patok, p o n t o s a n n e m t u d j u k , d e a z esemé­

„akiket

magyaroknak

neveznek".

tözzenek délre, a bizánci területekre. A se­

nyek lényege r e k o n s t r u á l h a t ó . E b b e n az év­

gítségül hívott magyar sereg vezetői azt

b e n ugyanis a frank u r a l k o d ó ellen saját fia,

m o n d t á k a m a k e d ó n o k n a k , hogy adják ne­

K a r l m a n n lázadt fel, aki a b i r o d a l o m keleti

kik m i n d e n ingóságukat, akkor o d a m e ­

t a r t o m á n y á n a k , az O s t m a r k n a k volt a kor­

hetnek, ahová csak akarnak. Ez u t ó b b i a k

mányzója. (Ez nagyjából a m a i Ausztria te­

n e m hajlottak a szavukra, délre költözé­

rületét

süket azonban a magyarok n e m t u d t á k

hozzá Rasztyiszláv m o r v a fejedelem is. Na­

megakadályozni. E kútfő bizonytalansága

gyon valószínű, h o g y a l á z a d ó k hívták se­

a z o n b a n abban rejlik, hogy hol h u n o k a t ,

gítségül a m a g y a r o k a t , akik n é m i fizetségért

hol türköket, hol pedig magyarokat e m ­

és a z s á k m á n y r e m é n y é b e n sereget küldtek

lít (ungri néven). N e m valószínű tehát -

a távoli, nyugati h a d s z í n t é r r e . A n o m á d né­

de legalábbis n e m bizonyítható -, hogy a

p e k erős k a t o n a i szervezettsége lehetővé

9. század közepe (a Levédiából Etelközbe

tette a lakosság fegyverre f o g h a t ó részének

való átköltözés) előtt magyar csapatok je­

gyors mozgósítását, és feltételezte a jelentős

lentek volna meg a Keleti-Kárpátok tájé­

létszámú, h a r c e d z e t t k a t o n a i kíséret állan­

kán vagy ettől nyugatabbra eső területe-

dó jelenlétét. Az a r a b f o r r á s o k szerint a m a ­

foglalta

magában.)

Csadakozott

gyarok két t ö m é n y lovast t u d t a k kiállítani. Az általános t ö r t é n e t í r ó i felfogás szerint ez „894. év. Zwentibald, a morvák fejedelme, minden álnokság

t ö m é n y e n k é n t 10 000 lovast jelent. A való­

e rejtekhelye, amikor emberi vérre szomjazva körüljárta a vele határos

ságban a z o n b a n ez n e m így volt, hiszen

összes vidékeket, mindenütt zavart keltve cselével és ravaszságával,

k ü l ö n b ö z ő nagyságú t ö m é n y e k voltak, így

végre szerencsétlenül elhalálozott, buzdítván övéit, hogy ne a békét

e létszám lehetett jóval alacsonyabb is.

szeressék, hanem inkább maradjanak meg saját földijeik ellenségének.

Mégis, az alábbiakban m é g említésre ke­

Ebben az időben az avarok, akiket magyaroknak neveznek, a Dunán túl

rülő s z e m p o n t o k m i a t t v a l ó s z í n ű n e k tart­

kóborolva sok borzalmas dolgot vittek végbe. Mert a férfiakat és

juk, hogy a magyar h a d e r ő h á b o r ú s hely­

az öreg nőket legyilkolva, a fiatal nőket kéjvágyuk kielégítésére mint

zetben valóban 20 000 fő körül lehetett.

a barmokat magukkal hurcolva, egész Pannónia lakosságát mind

Békeidőben a z o n b a n létszáma bizonyára

egy szálig kiirtották."

jóval alacsonyabb volt, de a k o r b a n m é g ez

Fuldai Évkönyvek. Horváth János fordítása

a t ö b b ezer főt kitevő lovas is igen számot­ tevő k a t o n a i ü t ő e r ő t jelentett. Bőven ele-

Ismerkedés

Európával

g e n d ő n e k b i z o n y u l t k ü l ö n b ö z ő hadi vállal­

Biztosak lehetünk b e n n e , hogy ez a „ven­

A

Kárpát-medence

kozások lebonyolítására, olyan hadjáratok­

dégszereplés" n e m sikerült rosszul, hiszen

a

magyar honfoglalás

ra, amelyek bőséges z s á k m á n y megszer­

kilenc év múlva ismét hallunk róluk a nyu­

zésével kecsegtettek, amivel gyarapodtak

gati hadszíntéren.

a harcosok, de g y a r a p o d o t t családjuk, n e m ­

881-ben a mai Ausztria területén - ta­

zetségük s az egész közösség is. A sikerek

lán Bécs közelében - ü t k ö z t e k m e g a fran­

egyúttal ü t ő k é p e s e b b é tették a sereget is,

kokkal, s még ugyanezen a n a p o n a csatla­

a h a r c o s o k k a t o n a i tapasztalatokat szerez­

k o z o t t k a b a r o k is csatába bocsátkoztak.

tek, a távoli vidékeken újabb és újabb had­

Ekkor a m o r v a - f r a n k h á b o r ú b a avatkoz­

viselési m ó d o k k a l ismerkedtek meg. M á r

tak be, Szvatopluk m o r v a fejedelem olda­

a szlávok elleni hadjáratoknál is láthattuk,

lán. Bár források n e m szólnak róla, de nagy

hogy a legyőzött ellenségre adókat vetettek

valószínűséggel feltehető, hogy ebben a

ki, a hadifoglyokat a rabszolgapiacon elad­

küzdelemben

ták vagy váltságdíjat követeltek értük.

b e n is részt vállaltak, a m i k o r 883-884-ben

M i n d e n e s e t r e a 862-es hadjáratra való

magyar

csapatok

későb­

a harcok P a n n ó n i a területén folytatódtak.

felkérés m á r bizonyára n e m volt véletlen,

Aligha kétséges tehát, hogy 862 után

n e m teljesen ismeretlen h a d e r ő n e k szólt.

a kisebb-nagyobb magyar lovascsapatok

A frankok keleti t a r t o m á n y á b a n és Morva­

t ö b b ízben keltek át a Kárpátokon, és lo­

földön m á r híre lehetett a magyaroknak.

vaikon beszáguldozták a Kárpát-medence

előtt

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

Az avar Belsö-Azsiából származó lovas nomád népcsoport, amely 567-Íjen megszállta a Kárpát­ medencét, s több mint 2 évszázadig fennálló államalaku­ latot hozott létre. A bizánci források már a 6. században említést tesznek a türkök elöl mene­ külő két avar törzscsoportról, amelyek­ nek belső-ázsiai ere­ detét a régészeti ha­ gyatékuk is meg­ őrizte. Az avarokat a Kárpát-medencé­ ből több támadást intéztek a bizánci területek ellen, s II. Jusztinosz császár évente adót fizetett nekik. A ké­ sőbbi császár a leg­ nagyobb bizánci hadvezért küldte ellenük. Az avarokat újabb Konstantiná­ poly elleni támadásuk (626) kudarca és a bolgárok lázadása meggyengítette, a nagyhatalom 640 körül hanyatlani kez­ dett és elvesztette korábbi politikai jelentőségét.

síkságait a Tiszántúltól a Bécsi-medencéig.

éves r ó m a i u r a l o m emlékét a Dunán­

Akkor is, amikor erre vezetett nyugatra

túlon, a régi városok, a határvédő őrtor­

vivő útjuk, s akkor is, amikor csak kisebb

nyok romjait, a mai Ó b u d á n (az egykori

felderítő egységek portyáztak errefelé. Mit

A q u i n c u m b a n ) az amfiteátrumokat, a pa­

tapasztalhattak a hegykoszorú övezte te­

loták, a vízvezeték maradványait. A hon­

rületen?

szerzést követően be is rendezkedtek itt, ez

Mindenekelőtt a medence keleti felében

lehetett az egyik fejedelem téli szálláshelye.

akkori hazájukhoz némileg hasonló síkság

Először aztán 567-ben a keletről jött no­

tárult szemük elé, az Alföld. Abban az idő­

m á d avarok vették kézhez az egész Kárpát­

ben ugyan még sokkal vizenyősebb volt,

medencét, rendezték itt be keleti típusú bi­

de tágas rónaságai keleti hazájukat idézhet­

r o d a l m u k a t . Jó két évszázad u t á n azonban

ték, a Tiszától keletre még azok a magas -

országuk és u r a l m u k o m l a d o z n i kezdett.

manapság k u n h a l m o k n a k nevezett - ősko­

A nagy h a t a l m ú F r a n k B i r o d a l o m m a l ke­

ri sírokat rejtő kiemelkedések sem hiá­

rültek ellentétbe. A források alapján nehéz

nyoztak, amelyekhez szemük gyermekko­

megítélni, kinek a hibájából. Tény azon­

ruktól hozzászokhatott. Idegenek lehettek

ban, hogy 791-ben m a g a Nagy Károly ve­

a Kárpátok bércei, de feltűnhetett nekik,

zetett hadjáratot az avarok országa ellen,

hogy e hegylánc milyen védelmezőn nyújt­

de szinte teljesen e r e d m é n y t e l e n ü l , akár­

ja ki karjait a belső medence köré. Észlel­

hogyan is igyekeztek a későbbi krónikások

hették, hogy e védelem az éghajlat szélsősé­

megszépíteni a t ö r t é n t e k e t . A bukás oka

geitől is óv: szelídebbek itt még a téli vi­

láthatóan belülről érlelődött: 795-ben az

harok is, kevésbé zordak az ordas hidegek,

avarok országában p o l g á r h á b o r ú tört ki,

jóval hosszabb a langyos kikelet, tovább

a m i t a következő évben frank hadjárat kö­

melenget a bágyadt őszi napsugár is. S fő­

vetett, amelynek lefolyásáról a történészek

képpen több az eső, egyenletesebben oszlik

ugyancsak e l l e n t m o n d á s o s a n vélekednek.

meg, mint keleten, az év minden szaká­

A 800-as évek elején a z o n b a n megpecséte­

ban vannak üdén zöldellő legelők. Találtak

lődött az Avar B i r o d a l o m sorsa. A frankok

aztán szinte áthatolhatatlan rengeteg er­

mellett a d u n a i b o l g á r o k is „beszálltak"

dőségeket is, főként a Dunától nyugatra,

a küzdelembe. 8 0 3 - 8 0 4 - b e n K r u m bolgár

a hegyvidékeken meg Erdélyben, ahol azért

kán keletről m é r t csapást

nyári legelők is akadtak.

A következő évben az avar kagán népével

Azt is bizonyára felmérték, hogy ezt az egységbe kívánkozó területet a szomszédos hatalmak darabokra szaggatva birtokolják. N e m tudhatták, hogy ez mindig is így volt a történelem évezredei során: más népek laktak keleti és mások nyugati részében. Az Alföldet m á r az őskorban is általában délről meg keletről érkezett földművelő vagy pásztornépek lakták, a D u n á n t ú l t pe­ dig nyugati jövevények szállták meg. A ró­ maiak is csak a Dunáig terjesztették ki uralmukat, innen keletre a barbár állattar­ tó szarmaták vertek tanyát. Igaz, Marcus Aurelius császár már tervbe vette, hogy a hegykoszorúig kiterjeszti birodalmát, de a sors nem engedte, hogy álmát valóra vált­ sa. Imitt-amott még látták a jó négyszáz

az avarokra.

m e g h ó d o l t a frankoknak, és az avarok fel­ vették a kereszténységet. A Fertő tó tágabb környékén telepítette le a frank uralkodó új vazallusait, majd lassanként az egész D u n á n t ú l frank u r a l o m alá került. A 9. század első évtizedeiben a Felvidék (a m a i Szlovákia) nyugati részén kis szláv fejedelemség

alakult

Nyitra

központtal.

836-838-ban a z o n b a n a m o r v a fejedelem, Mojmir elűzte Pribinát, a nyitrai fejedel­ met, s a G a r a m folyóig kiterjesztette itt uralmát. Pribina udvarnépével a frankok­ hoz menekült. N é m e t Lajos keleti frank ki­ rály a mai Zalavár vidékén h ű b é r b i r t o k o t adott neki. Ő és fia, Kocel itt rendezte be udvarhelyét a M o s a b u r g nevű várban és városban, ahol keresztény t e m p l o m o k a t

Ismerkedés

Európával

építtettek. 867-ben a g ö r ö g K o n s t a n t i n (Cirill) és M e t ó d szerzetes M o r á v i á b ó l a pápához tartván megáll Kocel székhelyén. Az avarok feletti győzelem u t á n a d u n a i bolgár u r a l k o d ó országához csatolta Erdély déli részét (a M a r o s völgyét) és a DélAlföldet. Erdélybe b o l g á r lakosságot is tele­ pítettek, e l s ő s o r b a n a s ó b á n y á k és a Zalatna környéki a r a n y b á n y á k művelésére. A só ekkoriban

igen

fontos

stratégiai

nyers­

anyag volt, az a r a n y p e d i g az u r a l k o d ó gaz­ dagságát növelte. Az erdélyi bolgár földek központja Balgrad, a k é s ő b b i Gyulafehér­ vár lett. Itt s a M a r o s - v i d é k m á s helyein is r á b u k k a n t a k a régészek a 9. századi bolgá­ rok t e m e t ő i r e és településeire. Amikor

tehát

az

első

fürkésző

ma­

gyar lovasok 860 k ö r ü l szemügyre vették a nyugati s z o m s z é d s á g u k b a n elterülő Kár­ pát-medencét, m e g l e h e t ő s e n szabadon m o ­ zoghattak, hiszen a hegylánc hágóin és szo­ rosain

nem

álltak

m i n d e n ü t t vigyázók,

a terület n e m volt egy kézben, tehát az egy­ séges v é d e l m i r e n d s z e r is hiányzott. N a ­ gyon valószínű, h o g y a m a g y a r o k m á r az első a l k a l m a k k o r is a

K á r p á t o k ívének

északkeleti részén lévő h á g ó k o n és szoro­

előbb a szarmaták, majd a h u n o k és az

A

sokon (Uzsok, Verecke, D u k l a ) keltek át.

avarok? A válasz a z o n b a n magától adódik,

elve

K ü l ö n ö s e n a Vereckei-kapu lehetett igen

hiszen ekkor a bolgárok földje volt ez vé­

alkalmatos, hiszen a Dnyeszter völgyében

gig, akik bizonyára erősen vigyázták ezt az

északra haladva azt keletről k ö n n y e n elér­

utat.

hették, i n n e n pedig a Latorca völgyében

Az Alföld északi részére érve gyér lakos­

gyorsan k i é r h e t t e k a m a i Szolyvánál az al­

ságot, eléggé nyomorúságos kis falvakat

földi síkság p e r e m é r e . A Dnyeszter mellett,

találhattak a fürkészők. A nyugati kútfő

Krilosznál valószínűleg állandó

őrhelyet

„avar pusztaságok"-nak nevezi ezt a terüle­

is létesítettek az átjárás biztosítására, itt

tet, az arab forrás pedig azt jegyzi meg,

ugyanis ilyen k o r ú magyar t e m e t ő került

hogy a bolgárok és a m o r v á k között tíz na­

elő. (Egy n é m e t régésznő azt is feltételezte,

pi járóföld van. Afféle senki földje lehetett

hogy a K á r p á t o k o n belül t ö b b helyen is lé­

ekkoriban az Alföld nagy része, ahol át-

tesültek h a s o n l ó céllal ilyen őrhelyek, ezt

m e g átjártak a portyázó vagy az átvonuló

a z o n b a n a régészeti a d a t o k egyelőre m é g

hadak, akik elől a lakosság még idejében

n e m igazolják e g y é r t e l m ű e n . Ugyanakkor

igyekezett a mocsarakban, erdőkben elrej­

a feltevés k o r á n t s e m elképzelhetetlen.)

tőzni. A falvak lakói beszélhették még az

Ez az ú t v o n a l a z o n b a n első látásra n e m t ű n i k logikusnak, s joggal ötlik fel ben­

avarok keletről h o z o t t nyelvét, de valószí­ nűleg többségben lehettek a szláv ajkúak.

n ü n k a kérdés: miért n e m a legkönnyebb

A szlávok kialakulása és őstörténeté

déli utat követték az Al-Duna m e n t é n ,

m i n d m á i g többnyire rejtély a kutatók szá­

ahol m i n d i g is jártak a keletről jövők,

m á r a . A korai időkben ugyanis rendkívül

visszacsapó íj működési

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

Moldvában, partján.

a

Pnit jobb

Jászvásár (lasi)

közelében előkerült lovassír és leletel. Talán etelkőzi magyar

harcos

Nyeregből lovas.

nyugvóhelye

visszafelé

nyilazó

Bronz nyeregdísz

Belső-Ázsiából, Hakasziából

kevés forrás említi őket, ami azzal magya­

p á t - m e d e n c é b e n főként a hegyvidéki er­

rázható, hogy lakóhelyük kívül esett a gö­

dőségekben, a D u n á n t ú l o n települtek meg.

rög és r ó m a i szerzők szemhatárán. Vala­

Mint láttuk, az avar h a t a l o m bukása után

h o l a mai Lengyelország és Fehérorosz­

Erdély déli részén a bolgárszláv csoportok

ország területén éltek a legkorábbi szláv

vertek tanyát - e k k o r r a a keleti eredetű

népcsoportok, s innen rajzottak ki a 6. szá­

bolgár-törökök m á r m a g á b a n Bulgáriában

zadtól egymást követő néphullá­

is beolvadtak a többségben lévő szlávság-

maik m i n d e n égtáj felé. Elárasz­

ba -, Észak-Erdélyben m e g a Szilágyságban

tották az Elba-vidéket, Cseh- és

keleti szláv közösségek n y o m a i t találjuk,

Morvaországot, Ausztria jelen­ tős részét, m e g i n d u l t a k kelet felé Oroszország nyugati vidékeire, dél felé, h a m a r o s a n bené­ pesítve a Bal­ kán nagy ré­ szét. A Kár­

m i n t ahogyan a Kárpátalján és a Felvidé­ ken is. A még p o g á n y szlávok halottaikat hamvasztották, főképpen földművelők és megtelepült állattartók voltak. A frank u r a l o m alatt lévő D u n á n t ú l nyugati számban

részén

élhettek

avar

maradékok,

még

nagyobb

beszélhették

őseik nyelvét. Sajnos, m á i g n e m tudjuk,

Ismerkedés

69

Európával

milyen nyelven beszéltek az avarok, a nyel­

váltak. A szétzilált seregtestek ellen követ­

vészek török, m o n g o l vagy m a n d z s u - t u n ­

kezhetett a mindent elsöprő erejű lovas­

guz nyelvűnek vélték őket. Egyik feltevés

roham, ahol a kissé hajlított pengéjű, egy­

sem igazolható kifogástalanul nyelvemlé­

élű szablyáé, a pikaszerű lándzsáé vagy

kek hiányában. Az avar rovásírás emlékei

a könnyű fokosé volt a főszerep. A magya­

pedig egyelőre még nincsenek megfejtve.

rok igyekeztek az ellenséges sereget több ol­

Mellettük a z o n b a n éltek még errefelé ba­

dalról támadni, bekeríteni, lehetőleg so­ raikban minél nagyobb pánikot kelteni.

jor, frank közösségek is. E részekre szabdalt tájegység ideális fel­

A győztes ütközet után nyomban az ellen­

vonulási területként szolgált a kisebb-na­

ség üldözésébe fogtak, nehogy soraikat új­

gyobb magyar seregek számára,

ból rendezni tudják. Lehetőleg igyekeztek

ahol -

a zord teleket kivéve - m i n d i g találtak lo­

minél többet elfogni közülük, hogy majd

vaiknak dús füvű legelőket, m a g u k n a k élel­

váltságdíjat

kérhessenek

elbocsátásukért.

met. Bizonyára egyre gyakoribb vendégek

A pusztai életmód már gyermekkoruk­

lehettek errefelé, mivel a hadjáratokban jó

ban szívóssá, kitartóvá tette eleinket, kitű­

hírnevet szereztek maguknak, így aztán szí­

nően lovagoltak, jól tűrték a hadjáratok

vesen fogadták őket szövetségesnek.

alkalmával a nélkülözést és olyan menet­

A magyarok haditetteit elbeszélő forrá­

teljesítményekre voltak képesek, amelyek

sok és Bölcs Leó bizánci császár (886-912)

a ma emberét is ámulatba ejtik. De szívósak

n o m á d haditaktikáról írott m ű v e azt is

voltak a lovaik is. A télen-nyáron ridegen

megvilágítja, miért is volt oly hatékony a

tartott állatok elviselték a szélsőséges időjá­

magyar lovasság az európai hadseregek el­

rást, minden terepen jól mozogtak. A hideg

len egészen a 955-ös augsburgi csatáig. Eb­

teleken hosszú szőrt növesztettek, de a friss

ben az időben ugyanis a nyugatiak számára

tavaszi legelőn hamar kipendültek, sző­

ismeretlen volt az a n o m á d harcmodor,

rük üdén csillogott a napfényben. A hosz­

amelyet a pusztai harcosok m á r a szkíták

szabb hadjáratokra a harcosok nem csupán

Gyújtó

nyílhegy Nógrád-

óta alkalmaztak. Ennek lényege, hogy a

egyetlen hátassal indultak útnak. Vittek

sápról.

(A csóvát a középütt

gyorsan mozgó, igen fegyelmezett lovascsa­

tartalék, vezetéklovakat is, és természete­

patok csak a legszükségesebb esetben bo­

sen teherhordó lovakra is szükségük volt,

csátkoznak közelharcba, ádáz kézitusába.

amelyekre a tábori fölszerelést, az élelmet

Lehetőleg

s a muníciót málházták fel.

váratlanul,

lesből

támadtak,

az ütközetben főként legfontosabb fegyve­

A magyar lovasság tehát ekkor alapozta

rüket, a reflexíjat használták, amelyet mes­

meg európai jó hírnevét, amely aztán egé­

terien kezeltek. Távolról, 100-150 méterről

szen a második világháborúig tartott.

nyílzáporral árasztották el az ellenséget többször is, majd amikor m á r olyan közel kerültek hozzájuk, hogy azok dárdáikkal el­ érhették volna őket, megfordultak, s tá­ volodva tőlük, a nyeregben megfordulva, hátrafelé folytatták a nyilazást. Ez utóbbi manővert a történészek gyakran „színlelt megfutamodás"-nak nevezik, nem egészen helyesen. A cél ugyanis nem a megtévesztés volt (ezt egyébként is hamar kiismerték volna ellenfeleik), h a n e m az, hogy nyilaikat még néhányszor kilőhessek. Igaz, ilyenkor az ellenség általában követte őket, így fel­ bomlott zárt hadrendjük, sebezhetőbbé

ütött lyukba

Honfoglalás a

bashalmi

helyezték)

kori

fokos

temetőből

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

A honfoglalás: hódítás vagy menekülés? A Kárpát-medence birtoklásáért folyó kemény csatározá­ soknak és harcoknak emlékét őrzi a Fehérló-monda. 894-ben egy morvaellenes frank-bolgár és egy bolgárellenes bizán­ ci-magyar össze­ fogás jött létre. A morvák fejedelme, Szvatopluk csak a magyarokhoz for­ dulhatott segítségért. 894 tavaszán elküldte követeit Árpádhoz és Kurszán kendéhez azzal, hogy indítsa­ nak hadat és támad­ ják meg a frank Pannóniát. Króni­ káink szerint Marót (Morva) fejedelem fia, Szvatopluk szerző­ dést kötött Álmos fia Árpáddal. Árpád nevében Kusid fehér lovat, nyerget és fé­ ket adott Szvatopluk fejedelemnek, és egy csomó füvet, egy korsó vizet és egy marék földet kért tőle. Ez az utóbb or­ szágvételnek magya­ rázott eljárás való­ jában egy nomád szerződéskötési rítus volt.

A

magyarok nyugati hadjáratai bizo­

gigdúlták Bulgária északi részét, majd a bi­

nyára eléggé gyakoriak lehettek, bár

zánciakkal kiváltatták a bolgár foglyokat és

távolról sem mindegyiket örökí­

visszatértek az etelközi szállásokra. E bolgá­

tették meg a kolostorok évkönyvei vagy

rok elleni bizánci és magyar támadásnak az

egyéb források. A fuldai kolostor évköny­

évszáma o n n a n állapítható meg biztosan,

ve viszont megőrizte 892-es fellépésüket.

hogy azt a bizánci források a 891. augusztus

Ekkoriban történt, hogy Szvatopluk morva

8-i napfogyatkozás és István pátriárka halá­

fejedelem (870-894) megszegte a keleti

la (893) után, de m é g a 895-ös besenyő tá­

frank uralkodónak, Arnulfnak (887-899)

madás előtt beszélik el.

tett hűségesküjét, mire Arnulf a pannóniai

Még ugyanebben az évben nyugaton is

frank helytartóval s a magyarokkal együtt

említették a magyarokat. Méghozzá újból

Morávia földjét dúlta. Ezúttal tehát a ma­

a frank-morva konfliktus kapcsán. Ennek

gyar sereg a korábbi szövetséges, Szvatop­

az volt az előzménye, hogy Arnulf keleti

luk ellen szállt hadba. Látható tehát, hogy

frank u r a l k o d ó kieszközölte a bolgárok­

a magyarok tetteit egyáltalában nem elvi,

nál, hogy ne adjanak el sót a m o r v á k n a k

h a n e m kizárólag anyagi szempontok irá­

A frankok elleni fellépéshez hívta segítsé­

nyították.

gül Szvatopluk a m a g y a r o k a t s szövetséget

Két esztendővel később, 894-ben két kü­

kötött velük. M i n d e n bizonnyal ezzel a szö­

lönböző helyszínen is hallunk a magyar

vetségkötéssel h o z h a t ó kapcsolatba a ma­

haderő szerepléséről. Az első hadszíntér

gyar h a g y o m á n y b a n m e g ő r z ő d ö t t Fehérló-

Bulgária. Ennek az eseménynek az előzmé­

m o n d a . A fékre, nyeregre, földre, fűre,

nye az volt, hogy a bizánciak korlátozták

vízre tett eskü ősi keleti n o m á d hagyo­

birodalmukban a bolgár kereskedők tevé­

mányra megy vissza, amely t ö b b pusztai

kenységét, ami miatt Simeon bolgár ural­

népnél

k o d ó háborúba keveredett Bizánccal. Az el­

V. Leó bizánci császár is hasonló m ó d o n

lene küldött bizánci sereget legyőzte, s a

k ö t ö t t szövetséget O m u r t a g bolgár kánnal.

foglyul ejtett, bizánci szolgálatban lévő ka­ zár harcosokat megcsonkítva küldte vissza Konstantinápolyba. Mivel a bizánci haderő derékhada ekkor az arabok ellen küzdött, Bölcs Leó császár a magyarokhoz fordult segítségért.

Nikitasz Szklérosz patríciust

hajóhaddal küldte az Al-Dunához, aki a két magyar fejedelemmel, Árpáddal és Kur­ szánnal

állapodott

meg a

szövetségről.

Közben egy bizánci sereg délről indult meg a bolgárok ellen, miközben a magyar had Árpád fia, Levente vezetésével hátba tá­ madta a bolgárokat. A győzelem teljes volt, maga Simeon is alig tudott bemenekülni Disztra (Szilisztra) várába. A magyarok vé­

is

felbukkan.

815-ben

például

A magyar csapatok a frank Pannóniát dúlták, s a fuldai kolostor évkönyvének író­ ja különösen élénk színekkel ecseteli a ma­ gyarok kegyetlenségét, m é g azt is megjegy­ zi, hogy „ P a n n ó n i a lakosságát m i n d egy szálig kiirtották". Ez ugyan erős túlzás, de a különös kegyetlenség igaz lehet, s ennek az alábbiak miatt nagy jelentőséget is tulaj­ d o n í t h a t u n k . Amíg ugyanis a magyarok két fronton is hadakoztak ebben az esztendő­ ben, keleten olyan események történtek, amelyek h a m a r o s a n igen nagy fontosságot kaptak őseink történelmében. Ez az eseménysor igen messze, KözépÁzsiában vette kezdetét, amely területének

A

honfoglalás:

hódítás

vagy menekülés?

Sztyeppéi

népvándorlás

(893-S95)

nagy része és gazdag városai ekkor m á r

fegyverrel kíséreltek meg a pásztornépek

a d i n a m i k u s a n terjeszkedő m u s z l i m o k ke­

létalapját jelentő

zén voltak. A m a i S z a m a r k a n d és Bokhara

szomszédaiktól. E kényszerű lépés sokszor

tágabb k ö r n y é k é n 875-ben került u r a l o m ­

h á b o r ú k sorozatát indította el a n o m á d o k

ra a perzsa e r e d e t ű Számánida-dinasztia,

lakta óriási térségeken, ezért a k u t a t ó k

amely u g y a n f o r m á l i s a n a bagdadi kalifa

gyakran sztyeppéi láncreakciónak nevezik

alattvalója volt, de a valóságban tényleges

az ilyen folyamatokat.

állatcsordákat

rabolni

u r a l k o d ó i j o g o k a t gyakorolt, önálló politi­

Így történt ez ebben az esetben is.

kát folytatott, h a d j á r a t o k a t i n d í t o t t , pénzt

Az úzok az Urál folyó vidékén lakó bese­

veretett. A dinasztia egyik legtehetségesebb

nyőkre támadtak, szövetségre lépvén azok

uralkodója, I. Iszmáil e m i r (892-907) 893-

ö r ö k ellenségeivel, a kazárokkal. A bese­

ban nagy erejű északi h a d j á r a t o t i n d í t o t t az

nyők kénytelenek voltak elhagyni szállásai­

Aral-tó vidékén élő n o m á d kimekek, kar­

kat, állatállományuk nagy részét és nyugat

lukok és o g u z o k (akiket ú z o k n a k és tor­

felé menekültek. Átkeltek a Volgán, s vala­

k o k n a k is neveztek) ellen. A váratlan tá­

m i k o r 893 végén vagy 894 elején vágtázó

m a d á s óriási sikerrel járt, az a r a b szerzők

lovasaik feltűntek Etelköz keleti határainál.

elbeszélése szerint a z s á k m á n y elosztásánál

Ez nyilvánvalóan eléggé sokkolóan h a t o t t

m i n d e n a r a b lovasra ezer d i r h e m ( m u s z ­

a magyar fejedelmekre, de az egész népes­

lim pénzegység) j u t o t t , rengeteg ellenséget

ségre is, hiszen még élénken élhettek emlé­

megöltek, a legyőzött lakosságból túszokat

kezetükben a k o r á b b a n velük vívott véres

szedtek. Az a r a b hadjárat a n o m á d o k lakta

háborúk.

sztyeppén olyan folyamatot i n d í t o t t el, amely errefelé n e m m e n t ritkaságszámba: az állatállományukat vesztett legyőzöttek

A vezetők számára nyilvánvalóvá vált, hogy igen komolyan kell számolniuk az új veszedelemmel, hiszen a n o m á d lovasok

Jellemző, hogy ami­ kor - már a honfogla­ lás után - a bizánci császár azt üzente nekik: űzzék el egy­ kori szállásföldjükről, Etelközből az oda települt besenyőket, a magyarok felhábo­ rodottan ezt felelték: „Mi nem kezdünk ki a besenyőkkel, mert nem bírunk velük har­ colni, minthogy nagy ország az, nagyszá­ mú nép és gonosz fickók; többé ilyen beszédet ne mondj nekünk, mert nem kedvünkre való az." Biborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása

ÚJ HAZA - ÚJ T Á V L A T O K

ellen még olyan nagy folyó sem jelent vé­

tehát véletlen, hogy 894-ben egymás után

d é n kelhettek át a gázlókon, m á s helyeken

két győzelmi trófeát is begyűjtöttek a ma­

tömlőkkel úsztathattak át, télen pedig el­

gyar fejedelmek, előbb a bolgárokét, majd

bírta őket a folyó vastagra hízott jege.

a frankokét, a h a r m a d i k érdekelt hata­

Nincsenek ugyan rá bizonyító erejű for­

l o m m a l , a morvákkal pedig szövetséget

rásadatok, de talán mégis elképzelhetjük,

kötöttek, bár szövetségesük, Szvatopluk fe­

mi fordulhatott meg a magyar vezetők fe­

jedelem még e b b e n az évben meghalt. Em­

jében. Nyilvánvalóan számot vetettek az­

lítettük, milyen véres és pusztító volt ez évi

zal, hogy Etelköz n e m biztonságos haza

p a n n ó n i a i hadjáratuk, a m i bizonyára szin­

többé, az állandó veszély miatt kockáza­

tén n e m lehetett a véletlen m ű v e . A no­

tos dolog ezentúl nagyobb létszámú had­

m á d hadviselésnek ugyanis sajátja, hogy

erőt küldeni távolabbi nyugati területekre.

a m e g h ó d í t a n d ó területet előbb egy pusztí­

Kínálkozott azonban kiút is a szorult hely­

tó hadjárattal „pacifikálják", azaz felszá­

zetből.

mögött

m o l n a k m i n d e n lehetséges ellenállást. Most

olyan terület van, amely megfelel életmód­

is ez t ö r t é n h e t e t t . Később velünk szemben

juknak, a hegyek pedig könnyen megerő­

alkalmazták ezt 1 2 4 l - l 2 4 2 - b e n a tatárok,

síthető védvonalat jelenthetnek az újon­

1526-ban pedig az o s z m á n t ö r ö k ö k .

nan

Szilisztra (Disztra) vára

zett m á r a magyar h a d e r ő . N e m lehetett

delmet, m i n t a Dnyeper; n y á r o n könnye­

A

Kárpátok

hegylánca

feltűnt keleti ellenséggel szemben.

A 894-es év eseményeit t e h á t - a két

A terület megszerzése sem tűnhetett szá­

hadjáratot és a szövetségkötést - joggal

m u k r a kivitelezhetetlennek, hiszen a m e ­

vélhetjük

dence alig lakott középső sávját, az Alföl­

S a K á r p á t - m e d e n c e i új szálláshelyre való

a

honfoglalás

előkészítésének.

det csak a déli részeken védelmezhették a

beköltözés m e g is k e z d ő d ö t t a követke­

bolgárok, a morvák és a frankok pedig

ző év (895) tavaszán. E n n e k legfontosabb

többnyire az egymás elleni küzdelemmel

m o z z a n a t á t a magyar k r ó n i k á s hagyomány

voltak elfoglalva - ráadásul mindkettővel

őrizte m e g Árpád seregének Vereckénél

szemben sikeres harci tapasztalatokat szer­

t ö r t é n ő d i a d a l m a s b e v o n u l á s á n a k képé-

A

honfoglalás:

hódítás

vagy

menekülés?

ben. Ez a kezdő m o z z a n a t b i z o n y á r a hite­ lesnek fogadható el. A m a g y a r fejedelmek ugyanis n e m a legrövidebb, az a l - d u n a i úton vezették seregüket, a h o l a legyőzött bolgárok is végzetes csapást m é r h e t t e k vol­ na, nem is a n n y i r a a főseregre, h a n e m az őket sok k i l o m é t e r e n át ö k r ö k v o n t a t t a nyikorgó szekereken követő vagy az állat­ csordákat terelő k ö l t ö z ő népességre. Ehe­ lyett a fősereget a m á r jól k i t a p o s o t t ú t o n vezették a Dnyeszter völgyén és Vereckén át az Alföldre, ezt k ö v e t ő e n az u t ó v é d k é n t hátrahagyott sereg v é d e l m é b e n kellett vol­ na őket a népességnek is követni az állatál­ lománnyal együtt. M i n d e n b i z o n n y a l ez lehetett a h o n ­ foglalás előre k i d o l g o z o t t terve. Az esemé­

közben békét kötöttek velük.) így is tettek.

nyek a z o n b a n m á s k é p p alakultak. A m a ­

Az eseményt jó félszáz évvel később Bíbor­

gyar h a d m o z d u l a t célját a bolgár uralkodó

banszületett Konstantin bizánci császár

u d v a r á b a n nyilvánvalóan világosan látták.

(913-959) a következőképpen írja le: „És

Az sem lehetett e l ő t t ü k titok, hogy siker

amikor a t ü r k ö k /= magyarok/ hadjárat­

esetén ez a dél-alföldi és dél-erdélyi birto­

ra mentek, a besenyők Simeonnal a t ü r ­

kaik elvesztésével jár. Amit pedig véren

kök ellen jöttek, családjaikat teljesen meg­

vettek m e g az avaroktól, majd a Szerémségért a frankokkal vívtak h á b o r ú t . Előző évi vereségük a r r a i n t e t t e őket, hogy a m a ­ gyarokkal aligha vehetik fel egyedül a küz­ delmet a siker r e m é n y é b e n . Egyet tehettek csupán, a m i t gyorsan m e g is cselekedtek.

semmisítették és a földjük őrzésére hát­ rahagyott türköket gonoszul kiűzték o n ­ nét. M i u t á n pedig a t ü r k ö k visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva talál­ ták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is l a k n a k . . . "

Követeket k ü l d t e k a D n y e p e r e n túl portyá­

A császár tehát meglehetősen apoka­

zó b e s e n y ő k h ö z s szövetségre léptek velük

liptikus képet fest a magyar vereségről

a m a g y a r o k ellen.

és főképp a népességet ért vérveszteség­

A t á m a d á s i d ő p o n t j á t a s z á m u k r a leg­

ről. Éppen ezért a történetírók közül sokan

meg,

a honfoglalást e katasztrofális vereség kö­

a m i k o r a m a g y a r fősereg m á r n e m volt el­

vetkezményének vélték, ahogyan azt Illyés

érhető távolságban, s így a kisebb erőt

Gyula híres Árpád című verse is közvetí­

alkalmasabb

módon

választották

képviselő u t ó v é d a költözésre készülő né­ pességgel és az állatállománnyal m a g á r a m a r a d t . A siker így biztos volt, s azt is fel­ mérhették, hogy a legkisebb veszteség árán így t e h e t n e k szert a legtöbb zsákmányra. (Az állatállományra k ü l ö n ö s e n a bese­ nyőknek lehetett nagy szükségük.) Ügy vélhették továbbá, hogy ha a magyar fő­ sereg az ütközet u t á n visszatérne, m á r felkészülve v á r h a t n á k s közös erővel le­ gyűrhetnék őket. (A bizánciaktól m á r n e m kellett a b o l g á r o k n a k tartaniuk, m e r t idő­

ti. De valóban elpusztult az asszonynép, öregek s gyermekek, a honfoglalók népe valóban csak „egy csapat özvegy férfi s egy sereg árva siheder" lett volna? Szerencsére van lehetőségünk ennek ellenőrzésére. Ha ugyanis a honfoglalók h a d i n é p e n ő k nél­ kül jött volna az új hazába, akkor a helyi népességből kellett volna feleséget válasz­ taniuk. Honfoglalás kori temetőinkben te­ hát a férfi és a női csontvázak embertani al­ katának jól érzékelhetően különbözniük kellene egymástól. (Ilyesmire ismerünk is

A Latorca folyó

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

példát a 6. századi szentendrei l a n g o b á r d

A

geszterédi

aranyszerelékei

szablya

szükségük az erőgyűjtésre, az elvesztett ál­

t e m e t ő b e n . ) Az e m b e r t a n kutatói a z o n b a n

latállomány, főképpen a hadviseléshez is

kétséget kizáróan

elengedhetetlen lóállomány pótlására.

megállapították,

hogy

ilyenfajta különbség n e m észlelhető, te­

A következő akciójuk 899 tavaszán kez­

hát a férfiak és nők ugyanazon e m b e r t a n i

d ő d ö t t , a m i k o r a 896-ban R ó m á b a n csá­

típushoz (típusokhoz) tartoznak. (Ehhez

szárrá k o r o n á z o t t Arnulf itáliai vetélytársa,

még hozzátehetjük: a n ő k viselete, ékítmé­

Berengár ellen k ö t ö t t szövetséget a magya­

nyei sem a helyi hagyományokat tükrözik,

rokkal. Bizonyára p o g á n y szokás szerint,

h a n e m keleti, tehát magyar jellegűek.)

kettévágott kutya t e t e m e fölött. Ebből az

Túlzott tehát a császár, vagy az eltelt idő

alkalomból Arnulf ezüstpénzzel és drá­

módosította az emlékeket. A besenyők és

ga szövetekkel g a z d a g o n megajándékozta

bolgárok n e m irtották ki a magyar népessé­

magyar szövetségeseit. A mintegy 5000 főt

get és az utóvédnek hagyott harcosokat, bár

számláló magyar sereg 899 nyarán frank

aligha kétséges, hogy ez utóbbiak vérvesz­

vezetőkkel indult L o m b a r d i á b a a mai Szlo­

tesége nagyarányú lehetett. Az viszont egé­

vénián át, azon az ú t o n , amelyen még any-

szen bizonyos, hogy a váratlan támadás

nyiszor i n d u l n a k majd taljánföldi hadjá­

miatt az életben maradók menekültükben

ratra a következő évtizedekben, s amelyet ezért

Strata

Ungarorumnak,

azaz

n e m haladhattak a fősereg nyomdokain,

éppen

h a n e m a Keleti-Kárpátok hágóin és szoro­

Magyarok útjának n e v e z n e k majd a for­

sain át Erdély földjére menekültek, hátra­

rások. Június 29-én az egyik magyar se­

hagyva állataikat s minden más vagyontár­

regrész a Lidón keresztül megkísérelt be­

gyukat. Amikor a vereség híre a fejedelmek­

hatolni Velencébe, de a dózse hajóhada

hez elérkezett, m á r alig tehettek valamit.

visszaverte őket. Ezt k ö v e t ő e n végigdúlta

Nyilván a menekülők segítségére siettek s

a magyar sereg a Pó völgyét, Velencétől

védelemre rendezkedtek be a lassanként ki­

Milánóig, gazdag z s á k m á n y t gyűjtött, sok

alakított új szállásterületen. Ez a terület 895-

e m b e r t fűztek rabszíjra, sokakat - köztük

ben az Alföld és Erdély lehetett. Ezzel zárult

p ü s p ö k ö k e t is - megöltek.

le a honfoglalás első szakasza 895 tavaszán­

Szeptember 24-én a z o n b a n a Brenta fo­

nyarán, ami tehát gondosan eltervezett,

lyónál szembetalálták m a g u k a t Berengár

sikeres katonai akcióval indult, amelyet

jóval nagyobb, m i n t e g y 15 000 fős seregé­

azonban súlyos veszteséggel járó váratlan

vel. Látva az erőviszonyokat, szabad elvo­

ellenséges támadás zavart meg. A tervezett

nulás fejében felajánlották zsákmányukat,

hadjárat legfontosabb célkitűzését azonban

foglyaikat, de m é g fegyvereiket és vezeték­

sikerült elérni. Az etelközi rajtaütés győz­

lovaikat is. A m a g a b i z t o s Berengár azon­

tesei a Kárpátokon át m á r nem követték

ban n e m egyezkedett. A két sereg p i h e n ő r e

a menekülőket. A besenyők letelepedtek

tért a folyó két partján, az itáliaiak nekilát­

a magyarok által elhagyott etelközi szálláso­

tak az evésnek, p i h e n é s n e k . A magyarok

kon, a bőséges préda elégedetté tehette őket,

ezalatt kissé távolabb észrevétlenül átúsz­

n e m kockáztattak az erős magyar h a d e r ő

tattak a folyón és váratlanul r á r o n t o t t a k az

ellen újabb hadjáratot. A bolgárok pedig

ellenséges táborra. A r o h a m hevességét jól

bizonyára gyorsan belenyugodtak Kárpát­

szemlélteti L i u d p r a n d leírása, amely sze­

medencei

hiszen

rint „egyeseknek az ételt a t o r k u k b a n szúr­

m á r korábban láthatták, hogy egyedül nem

ták á t " . A győztes csata u t á n tovább folyt

sokra mennek, segítségre pedig hirtelenjé­

a l o m b a r d földek dúlása. A k a l a n d o z ó se­

ben sehonnan nem számíthattak.

reg télire is a kellemes éghajlatú vidéken

birtokaik

elvesztésébe,

Aligha véletlen, hogy 895 után öt évig a magyarok tettei

egyik

forrásban

sem

b u k k a n n a k fel. Ennyi időre volt ugyanis

m a r a d t , és itt vették hírét, hogy december 8-án elhunyt szövetségesük, Arnulf csá­ szár. A magyar vezetőket tehát n e m kötötte

A

honfoglalás: hódítás

vagy menekülés?

többé a szövetségesi eskü, s bizonyára ek­

ban Laventenburch alakban tűnik fel az

kor határozhatták el a frank fennhatóság

egyik forrásban, s ez a Levente magyar sze­

alatt lévő D u n á n t ú l birtokbavételét.

mélynévből eredhet.

A következő év tavaszán a gazdag zsák­

904-ben újból konfliktusra került sor

mánnyal rendelkező magyar sereg, amely­

a bajorokkal, akik lakomára hívták Ár­

nek Berengár bőséges ajándékot és túszokat

pád fejedelemtársát, Kurszánt, s megölték.

is adott, elindult visszafelé, s a D u n á n t ú l r a

A

érkezett, ahol egyesült az Alföldről ide irá­

adataink, de bizonyára valahol a nyugati

nyított másik haddal. Ellenállással aligha

gyepűsávban, a Fischa folyó mellett történ­

gyilkosság

körülményeiről

nincsenek

találkoztak, így bizonyára egyetlen kard­

hetett az eset. M i n d e n bizonnyal ekkor

csapás nélkül vették birtokba az egykori

szűnt meg a keleti típusú magyar kettős fe­

Árpád

Pannóniát. Ezt követően északon átkeltek

jedelemség, s vált Árpád egyeduralkodóvá.

a Képes Krónikából

a D u n á n s megszállták a Nyitra központú morva végeket is.

907-ben Gyermek Lajos újabb kísérletet tett Pannónia visszafoglalására. Luitpold

A magyar fejedelmek követei az új szer­

herceg és Theotmar salzburgi érsek vezeté­

zemény diplomáciai elismertetését akarták

sével erős sereget vonultatott fel a D u n a

elérni IV. (Gyermek) Lajos frank uralkodó­

mentén Magyarország ellen, amelyet Enns-

nál. O azonban kémeknek vélte a követeket

burgig maga is elkísért. Árpád fejedelem

s elkergette őket. Valószínűleg ez az in­

azonban alaposan felkészült az ellenség fo­

cidens lehetett az oka annak, hogy az év

gadására. Az ország m i n d e n részéből össze­

őszén két magyar sereg vonult a D u n a két

gyűjtött seregét Pozsonynál vonta össze.

partján

Bajorország ellen, és pusztítani

A július 4—5-én lezajlott ütközetben a bajor

kezdte a bajor végeket. November 20-án

sereg lényegében megsemmisült. Elestek

Lipót bajor herceg és Richar passaui püs­

a hadvezérek is, számos bajor világi és egy­

pök Linznél vereséget mért az északi sereg­

házi méltóság. A menekülőket a magyarok

testre, majd az Enns folyó torkolatánál siet­

Ennsburgig üldözték. Ezzel a győzelemmel

ve elkezdték építeni Ennsburg várát. A déli

a fejedelem végleg megszilárdította az új

seregrész viszont az Ennsen túli vidékeket

haza nyugati határait, visszavonhatatlanná

dúlta, és gazdag zsákmánnyal tért meg.

tette az új - és végleges - magyar szálláste­

900 végére tehát befejeződött a Kárpát­

rület kialakítását.

medence egész területének birtokbavétele,

Anonymus erre az évre teszi krónikájá­

a honfoglalás. Ekkor mintegy hetven évre

ban Árpád halálát. Mivel azonban művé­

kialakult a magyar gyepűövezet nyugati

nek egyetlen más évszáma sem valós, ebben

határa is az E n n s folyónál. A rajta túl elte­

is joggal kételkedhetünk. Igaz ugyan, hogy

rülő földek Óperencia nevét népmeséink

becsült életkora ekkor m á r meghaladta a

máig megőrizték.

hatvan esztendőt, lehet, hogy a Névtelen

A nyugati szomszédok, a morvák és a ba­

nem is tévedett sokat. A létfontosságú po­

jorok azonban n e m nyugodtak bele ilyen

zsonyi diadal előkészítése és lefolyása azon­

könnyen területi veszteségeikbe, és ma­

ban arra utal, hogy ekkor még életben és

gyarellenes szövetséget hoztak létre. Alig­

cselekvőképessége birtokában volt. A gesz­

hanem katonai akciókat is kezdeményez­

taíró szerint a régi római város, A q u i n c u m

tek, s 902-ben emiatt indult meg a magyar

(a mai Ó b u d a ) mellett temették el egy kis

haderő a morvák ellen és semmisítette meg

patak forrásánál, s sírja fölé később a Fehér­

saját földjén a Morva (vagy Nagymorva)

egyháza nevű t e m p l o m o t építették. Sírját

Fejedelemséget. Valószínű, hogy a morva

az utókornak n e m sikerült megtalálnia.

földek egy részét a nyugati magyar gyepű-

A nagy honszerző fejedelem nyugodtan

sávba tagolták be a magyar fejedelmek. Erre

hajthatta örök álomra fejét: nemzetsége és

utal, hogy Breclav morva vár neve 1056-

népe biztonságban volt új országában.

fejedelem.

Miniatúra

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!"

E Magyar (899-970)

kalandozások

urópa t e m p l o m a i b a n bizonyára gyak­

zőjét, céljukat és e r e d m é n y e i k e t Már m a g a

ran hangzott fel ez a könyörgés a ma­

a kalandozás szó is azt sugallja, hogy a l i g h a

gyar honfoglalás utáni jó fél évszázad

érvényesülhettek itt szigorú szabályok, e l e ­

alatt. A ránk m a r a d t forrásokból ítélve 899

gendő volt, ha n é h á n y kalandvágyó fiatal

és 970 között a magyarok 47 hadjáratot in­

harcos összeállt és „vitézt próbálni i n d u l t " .

dítottak Európa közelebbi és távolabbi or­

Csakhogy m á r a fenti hadjáratok is azt pél­

szágaiba és tartományaiba, ezek közül 38

dázzák, hogy az ellenfelek egyáltalán n e m

irányult nyugat felé, 9 pedig délkeletre, a

voltak lebecsülendők, még a jó előkészület,

Bizánci Birodalom irányába. Ezeket a had­

a fegyelem és a kitartás sem biztosította el­

járatokat nevezi a szakirodalom kalando­

lenük a feltétlen sikert. Szó sem lehetett te­

zásoknak. Mielőtt kissé részletesebben is

hát kalandvágyó ifjak felelőtlen hadi vállal­

kitérnénk néhány hadjárat történetére, te­

kozásairól, amelyekkel ráadásul az egész

kintsük át röviden ezek általános jellem­

országra is veszedelmet hoztak volna. S ha

„A

magyarok

nyilaitól

ments

meg

Uram

minket!"

alaposan szemügyre vesszük e hadjárato­ kat, valóban kiderül, hogy a k ö z p o n t i közös érdek irányította azokat, m é g ha a célok, indítékok k ü l ö n b ö z ő e k voltak is. Ezért bi­ zonyára azoknak a történészeknek van iga­ zuk, akik úgy vélik, a k a l a n d o z ó hadjára­ tokat szinte m i n d e n esetben a fejedelmi udvar irányításával vagy legalábbis a n n a k jóváhagyásával indították. Az előbbiekben ismertetett hadjáratok esetében is l á t h a t t u k , hogy azok kiváltó oka valamely szövetséges h a d b a hívó szava volt. Ezekben az esetekben kétség s e m m e ­

gok kezdetét is. A béke megújítása, az adó

Nyugat-európai

rülhet fel, hogy a sereget a fejedelmi akarat

begyűjtése ugyan gyakran együtt j á r h a t o t t

pénzek

indította ú t n a k , hiszen a külföldi királyok

kisebb zsákmányszedő portyákkal is, de

vagy h a t a l m a s t a r t o m á n y u r a k n e m törzs­

komolyabb ütközetekre n e m került sor.

főkkel vagy nemzetségfőkkel léptek szövet­

A békekötés és adószedés hasonló m ó d o n

ségre. Az is nyilvánvaló, hogy a seregvezé­

zajlott le a német t a r t o m á n y o k b a n is.

reket a fejedelem jelölte ki.

sírból. lyukak

a A

és

itáliai

kiskunfélegyházi peremükön

ütött

segítségével

a lószerszámra

varrták

őket

A 910-es évek végétől Magyarországot

Azt sem nehéz megállapítani, miért fűző­

nyugatról olyan, nagyjából 500 kilométer

dött érdeke a fejedelmi udvarnak e hadjá­

széles sáv övezi, ahol szövetséges t a r t o m á ­

ratok indításához. M á r Etelközben is azért

nyok helyezkednek el, amelyek urai a d ó t

szálltak hadba a magyar csapatok a szlá­

fizetnek a magyaroknak s azok hadjáratai

vok ellen, hogy a d ó t vessenek ki rájuk, zsák­

alkalmával n e m csupán n e m gátolják, ha­

mányt és rabokat szerezzenek. A legtöbb

n e m támogatják is csapataikat. E n n e k igen

esetben az új hazában sem történt ez más­

nagy jelentősége volt, hiszen a magyar har­

képp. Erre utal például, hogy amikor 904-

cosokat élelemmel, t a k a r m á n n y a l s egyéb

ben egy magyar sereg Lombardiába nyo­

szükséges dolgokkal látták el, rendkívüli

mult, azt a magyar fejedelem a következő év­

m ó d o n meghosszabbítva ezzel a magyar

ben visszahívta. Bizonyára azért, mert Árpád

katonai egységek aktivitási hatósugarát. Ez

és Berengár békét kötött, ezt követően

lényegesen

ugyanis 15 évig n e m kalandoztak magyar

hadjáratok kezdetének időpontját is. Ko-

megváltoztatta

a

kalandozó

hadak Itáliában. Valószínű, hogy ettől kezd­ ve fizették az itáliai uralkodók a magyarok­ nak az évi 10 véka (körülbelül 375 kilo­ gramm) ezüstpénz adót (ez akkoriban mint­ egy 30 kilogramm aranyat ért), amelyet nagyjából 950-ig szolgáltattak. A Berengár­ ral kötött békét a n n a k lejárta után utódaival többször megújították. Ezekre az alkalmak­ ra mindig magyar had érkezett Itáliába, illet­ ve olyankor is, amikor az itáliai szövetséges hívta őket segítségül ellenségei leverésére. S természetesen az adóért is mindig fegyve­ res csapat érkezett, hogy biztonságosan el­ szállíthassa azt a magyar fejedelem udvarába. A h a d m o z d u l a t o k tehát n e m m i n d e n alkalommal jelentették k o m o l y háborúsá­

„Az őket jól ismerők elmondása szerint [e turkok] országa messze keleten van. A besenyők tőlük keletre vannak, velük szomszédosak. Róma földje tőlük délre esik, Konstantinápoly városa pedig kicsit ferdén keletre. Északra tőlük Moráva városa van és a szlávok többi országa, nyugatra tőlük a szászok és a frankok vannak. Al-Andalusz földjéig nagy távolságot tettek meg, pusztaságban ... [hiány a kéziratban]... a királyok tőlük. [Az őket jól ismerők szerint] e portyájuk útvonala Lombardián keresztül vezetett, amely velük szomszédos. Köztük és Lombardia között 8 napi [járóföld] van, szálláshelyeik a Duna folyó mentén vannak, ők maguk pedig nomádok, mint a beduinok. Városaik nincsenek, sem házaik, hanem nemezsátrakban laknak, szétszórt táborhelyeken." Ibn Haiján: A kivonatoló könyve. Eltér István fordítása

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

landozó harcosok részesültek belőle. Min­ „Mert a magyarok, meghallván az ország zavaros állapotát, dühödten megrohanják, és pusztítják a noricumiakat; Augsburgot is sokáig ostromolták, de onnan Uodalrik püspöknek, ennek az összes akkor élők között legszentebb férfiúnak az imái elűzték őket, Alemanniát csapatosan rohanták meg, senki nem állván útjukat. Az ellenség ugyanis nem egy tömegben portyázott, hanem csapatonként rohanta meg a városokat és falvakat, és mivel senki sem állt ellen, azokat kifosztva felgyújtotta, és így váratlanul rohanta meg a készületlen lakosságot, amerre csak akarta. Az erdőkben is százas vagy néha még kisebb csoportok rejtve előtörtek, mégis a füst és a tüzektől vöröslő ég jelezte, hol vannak az egyes csapatok." Ekkehard: Sankt Gallen-i történetek. Horváth János fordítása

den bizonnyal az elosztás is zömmel köz­ pontilag, a fejedelmi udvar felügyelete mel­ lett történhetett. Az adó és a zsákmány nagyrészt ugyanis a fejedelmi hatalmat illet­ te, továbbá a seregvezéreket és azok fegyve­ res kíséretét. A harcosok közül az állandóan fegyverben tartott katonai kíséret volt tehát a legfontosabb haszonélvező, de bizonyára alkalmaztak e seregekben alkalmi fegyver­ forgatókat is a szabad rétegből. A régészeti leletek is azt igazolják, hogy az adóba kapott és zsákmányolt nemesfém a nomád típusú katonai elithez vándorolt, az ő sírjaikból ke­ rül elő a legtöbb, a hazai ötvösök által fel­

rabban ugyanis ezek a katonai akciók álta­

lóan ki-ki társadalmi rangja szerint részesült.

is ridegen tartott lovak felerősödtek a tava­

Azt azonban mégsem állíthatjuk, hogy vala­

szi legelőkön. A szövetségesi zóna kiala­

miféle „egyenlősdi" érvényesült volna ebben

kulása után azonban a csapatoknak n e m

az elosztásban, társadalmi vagy területi elv

okvetienül kellett a Kárpát-medencéből

szerint. Jól megfigyelhető például, hogy az

indulniuk, vagy a tél beállta elől oda vissza­

ország keleti peremvidékén feltárt temetők­

érkezniük. Ezentúl áttelelhettek a szövetsé­

ben nyugvó egykori harcosok és családtag­

ges tartományok területén is, indulhattak

jaik jóval kevesebb arany- és ezüstneműt

téli hadjáratokra is, amiről valóban tanús­

birtokolhattak életükben, mint a Nagy- és

kodnak az írott források is.

Kisalföldön élők. Ennek nyilvánvalóan az le­

Fontos kérdés, hogy mi történt a zsák­

Sankt Gallen 10. századi rekonstruált

képe

dolgozott nemesfém. Ebből tehát nyilvánva­

lában tavasszal kezdődtek, miután a télen

hetett az oka, hogy a határ közelében élők

mánnyal és a tetemes mennyiségű adóval,

feladata a gyepűhatár őrzése volt, és ők alig­

hogyan osztották azt el. Nyilvánvaló, hogy

ha vehettek részt a kalandozó hadjáratokban.

nem minden résztvevő vett el magának any­

E kalandozó hadjáratok nagy része igen

nyit, amennyit tudott, s nem is csupán a ka­

jeles katonai erényeket tükröz, s például ki-

„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!"

emelkedő menetteljesítményeket. Néhány felidézésével csupán érzékeltetni tudjuk az egykori valóságot. A 924-es év elején

Berengár császár

hívta Itáliába azt a magyar hadat, amelyet a bihari nagyúr, Szalárd vezetett. Március 15-én érkeztek Páviába, a várost tüzes nyi­ lakkal felgyújtották, s az porig égett. A vá­ roslakók 8 véka ezüstön váltották meg éle­ tüket és szabadságukat. Ezután nyugat felé fordult a sereg, a Szent Bernát-hágón átkelt az Alpokon, s Burgundiát, majd Dél-Fran­ ciaországot dúlta. Ugyanebben az évben egy másik útra kelt sereget Árpád fia Üllő vagy Tevel veze­ tett, amely a Szászföldet dúlta, városokat égettek fel, sokakat megöltek. A szászok­ nak azonban sikerült egy magas rangú ma­ gyar vezért elfogni, akiért a magyarok ha­ talmas mennyiségű aranyat ajánlottak fel. Madarász H e n r i k azonban nem pénzt, ha­ nem békét kért érte cserébe. 926

tavaszán

Bajorországon

keresztül

Svábföldre vonult egy sereg, amely május 1jén érkezett Sankt Gallen kolostorához. A barátok m á r a hírre elfutottak, egyedül a

félkegyelmű

Heribald

maradt

vissza.

A történteket az ő elbeszélése nyomán jó száz év múlva írta meg IV. Ekkehard szerze­

79

nem sikerült maguk mellé állítaniuk a szin­ tén Henrikhez pártolt állandó szövetségesü­ ket, a szláv dulamancokat.) Az ütközetben a magyarok vereséget szenvedtek, málnái­ kat a szászok elragadták, így zsákmány nél­ kül tértek vissza hazájukba. 934-ben a kieső német adót Bizáncban kísérelték meg pótolni a magyarok. Egykori ádáz ellenségeikkel, a besenyőkkel léptek szövetségre. Bulgáriában a magyar-bese­ nyő haderő legyőzte a bizánci sereget, majd Trákiát dúlták, végül a főváros, Konstanti­ nápoly alá vonultak, ahol 40 napig tárgyal­ tak a császár megbízottjával. Végül sikerült a megegyezés: a bizánciak évi adó fejében kilenc évre megváltották a békét. Ritka katonai bravúr volt a 937-es had­ járat is, amikor a magyar had a német tar­ tományokon át az Atlanti-óceánig nyo­ mult, majd Franciaország déli részét dúlva, először ütköztek meg egy hispániai m ó r se­ reggel. Ezt követően átkeltek az Alpokon s útjukat Itáliában folytatták, Capua, Ná­ poly, Salermo, Benevento vidékét dúlták, a Monte Cassinó-i apáttal váltatták ki fog­ lyaikat. (Egyházi ereklyéket, poharakat, tá­ lakat és kelméket kaptak értük.)

Keleti csüngős

típusú

gömbsor-

fülbevalópár

Sándorfalvárói

942-ben alighanem a legnagyobb hadi­ tettet vitte véghez a magyar kalandozó se-

tes. A kolostort kifosztó duhaj legények jól bántak a félkegyelmű baráttal, vígan lako­ máztak, tisztjeik előtt kardtáncot jártak. Ugyanakkor

rendkívül

fegyelmezettek is

voltak egy adott jelre azonnal egy szemvil­ lanás alatt csatarendbe fejlődtek. E sereg Sankt Gallent elhagyva átkelt a Rajnán, Bur­ gundiát, Elzászt, Lotaringiai és Franciaor­ szág végeit dúlták. Valószínűleg ekkor ju­ tottak el először magyar harcosok az Atlan­ ti-óceán (az Óperenciás-tenger) partjára. 932-ben Madarász Henrik nem hosszab­ bította meg a 9 évre kötött békét, ezért jelent meg egy magyar sereg Szászországban. Ma­ darász Henrik azonban jól felkészült a küz­ delemre, sok helyről toborzott haddal várta a magyarokat, akik két csapatra oszlottak, de 933. március 15-én csak az egyik vehette fel a küzdelmet Merseburgnál. (Előzőleg

„Abban az időben volt a mieink között egy együgyű és félkegyelmű barát, név szerint Heribald, akinek mondásain és tettein gyakran nevettek a többiek. Ez, amikor a barátok első ízben futottak az erődít­ ménybe, és egyesek fenyegetve felszólították, hogy ő is fusson velük, igazán ö felelte nekik - »hát fusson, aki akar, én bizony nem futok, mivel a kolostor gazdája nem adta ki még ez évre a sarura való bőrt«. Végre azok berontanak tegzesen, megrakodva fenyegető hajítódárdákkal és nyilakkal. Minden helyiséget gondosan átkutatnak, s bizonyos, hogy nem kegyelmeznek sem a nemnek, sem a kornak. Őt egyedül találják csak ott a középen rendületlenül állva. Csodálkoznak rajta, mit akarhat, miért nem menekült el. A tisztek eközben megparancsolják gyilkolásra kész embereiknek, hogy ne használják fegyvereiket, és tolmácsok segítségével kifaggatják őt. Amikor észreveszik, hogy félkegyelmű szörnyszülöttel van dolguk, mindnyájan nevetnek rajta és megkímélik életét." Ekkehard: Sankt Gallen-I történetek. Horváth János fordítása

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

lett a belső nehézségeken, és felkészült a küz­ „Mert a magyarok semmit nem késlekedve átkeltek a Lech folyón,

delemre. Augusztus 8-án a magyarok átkel­

és megkerülve a hadsereget, nyilaikkal az utolsó légiót kezdték el

tek a Lech folyón és megkezdték Augsburg

ingerelni. Hatalmas kiáltozással indították meg a támadást, és miután

ostromát, de egyik főemberük eleste miatt

némelyeket levágtak, másokat foglyul ejtettek, hatalmukba kerítve

visszavonultak. A másnapi ostrom idején

az egész poggyászt, a légió többi fegyvereseit futásra kényszerítették.

kapták a hírt, hogy közeledik O t t ó egyesí­

Hasonló módon támadták meg a hetedik és hatodik légiót, és miután

tett német serege. A Lech mezején augusztus

legnagyobb részüket szétszórták, megfutamították őket. A király pedig,

10-én került sor az ütközetre a magyarok

amikor megtudta, hogy az ütközet kedvezőtlenül alakul, és hogy

és a nyolc n é m e t légió között. A magyarok

a hátvédcsapatok veszélyben forognak, odaküldte Konrád herceget

meglepetésre a málnákat védő cseh utóvédre

a negyedik légióval, aki a foglyokat kiszabadította, a zsákmányt kiütötte

támadtak, de Vörös Konrád lotaringiai her­

kezükből, és az ellenség portyázó csapatait messzire elűzte."

ceg légiója visszavetette őket. A rosszul ve­

Widukind: A szászok története. Horváth János fordítása

zetett magyar sereget a n é m e t e k kézitusá­ ra kényszerítették, s megfutamították őket. A menekülő magyarok ellen fegyvert fogott

reg. Itáliába vonultak - valószínűleg a karcha (főbírói) méltóságot viselő Bulcsú pa­ rancsnoksága alatt -, ahol Hugó királytól átvették a tíz véka ezüstpénzt kitevő adót, majd az Alpokon és a Pireneusokon át Katalóniába vonultak. Larida, Barbastro és Huesca környékén ütköztek meg a m ó ­ rokkal. Terméketlen területre érkezvén, az utánpótlás hiánya miatt visszafordultak. Ibn Hajján (987/988-1076) beszámoló­ ja szerint Zaragozából öt magyar foglyot a córdobai kalifa udvarába vittek, akik később áttértek az iszlám hitre s a kalifa testőrségének tagjai lettek. Talán az ő elbe­ szélésük nyomán írta le az arab szerző Ma­ gyarországot (a magyarok n o m á d o k , mint az arabok, sátrakban élnek) és sorolta fel a hét magyar vezért (emirt), akik közül azonban csak Bulcsú neve és talán a gyula méltóságnév fejthető meg.

Bizánci arany fülbevalópár a keceli temetőből

A kalandozó hadjáratok történetében döntő jelentőségű volt a 955-ös év. Ekkor valószínűleg azért vonult Németföldre egy magyar sereg, hogy a magyarokkal - enyhén szólva - egyáltalán nem szimpatizáló német király, I. Ottó (936-973) ellenfeleit megse­ gítse. A június végén útra kelő hadat Bulcsú, az Áxpád-ivadék, Tas fia Léi és a Pozsony vi­ déki nagyúr, Súr vezette. Július elseje körül jelentek meg a magyar követek Ottó szászor­ szági táborában, de a királyt nem tudták rá­ venni a nekik megfelelő béke megkötésére, mert a német uralkodó időközben már úrrá

a vidék lakossága s k ö z ü l ü k sokat megöltek vagy elfogtak. Fogságba esett a h á r o m ma­ gyar vezér is, akiket Regensburgban fel­ akasztottak. A rendkívül véres ütközetben azonban a n é m e t e k is súlyos veszteségeket szenvedtek, maga K o n r á d is elesett A n é m e t k r ó n i k á k és a későbbi né­ met történeti i r o d a l o m iszonyú mértékben felnagyították a n é m e t győzelmet, illetőleg a magyarok vereségét. Ez a z o n b a n egyálta­ lában n e m volt így, hiszen n e m a magyar fe­ jedelmi h a d e r ő szenvedett vereséget, h a n e m csupán egy kalandozó sereg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy O t t ó n a k eszébe sem ju­ tott a magyarokat üldözni, s b e t ö r n i Ma­ gyarországra. Igaz viszont, hogy az augsbur­ gi csatavesztésnek fontos t ö r t é n e l m i szerepe van a magyar t ö r t é n e l e m b e n is. Komoly fi­ gyelmeztetésül szolgált ugyanis a magyar fe­ jedelmi udvar számára, hogy észlelje és reá­ lisan értékelje a nyugaton kialakult új erővi­ szonyokat. Hogy ezt m e g is tették, az igazol­ ja, hogy a magyarok n e m vezettek több hadjáratot nyugat felé. Bizáncból a z o n b a n m é g egy ideig meg­ próbálták az évi adót kisajtolni. E törekvé­ sük azonban

n e m járt

sikerrel.

Bíbor­

banszületett Konstantin császár ugyanis 958-ban követséget küldött I. O t t ó h o z , s m i u t á n értesült az új erőviszonyokról, ő is megtagadta a magyaroknak járó évi adó megfizetését. Erre a következő év húsvétján erős magyar sereg tört be a birodalomba,

„A

magyarok

nyilaitól

ments

meg

Uram

minket!"

Apor vezetésével, és Konstantinápoly falai

említett szakemberek. (Szemben velünk,

alá vonult, ahol a követek az adó megfizeté­

akik a tatár és török dúlásnak százszámra

sét követelték, amelyet azonban a császár

fedeztük m á r fel e szomorú emlékeit.)

nem teljesített. Erre elvonultak a főváros

E tény meggondolásra készteti a múlt kuta­

alól és Trákiát dúlták, de az u t á n u k küldött

tóját: lehet, hogy mégsem volt oly nagy­

császári sereg legyőzte őket s kénytelenek

mérvű őseink európai pusztítása?

voltak zsákmány nélkül hazatérni. (Való­ színűleg ezzel a hadjárattal hozható kap­ csolatba a B o t o n d - m o n d a . ) Ugyancsak ve­ reséggel végződött a 96l-es bizánci betörés is, s n e m hozott á t ü t ő sikert a 968-as táma­ dás sem. Utoljára 970-ben indult magyar sereg Bizánc ellen a Szvjatoszláv kijevi fe­ jedelem parancsnoksága alatt felvonuló, oroszokból, besenyőkből, bolgárokból és magyarokból álló had részeként, de ez a „nemzetközi" kaland is vereséggel ért véget. (Ráadásul a hazafelé m e n e k ü l ő fejedelmet a besenyők a Dnyeper gázlójánál elfogták, megölték s Kurja besenyő vezér koponyájá­ ból ivócsészét készíttetett.)

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy e hadjáratok nem okoztak sok szenvedést közelebbi és távolabbi szomszédainknak, hogy nem jártak sok áldozattal. De talán annyi mégis elmondható, hogy őseink nem lehettek kegyetlenebbek, mint a kor meg­ számlálhatatlan háborúinak résztvevői.

Bizánci pénz az egyik orosházi sírból, egykor függődíszként

szolgált

Végezetül, szintén egyik kiváló francia történész mutatott rá a magyar kalandozá­ sok egyik pozitív következményére. Neve­ zetesen arra, hogy a magyar veszély miatt a nyugat-európai városok nagy részét ek­ kor vették körbe lakóik védőfalakkal. Ez az intézkedés nemcsak a városok biztonságát növelte meg, hanem elősegítette az európai

Ezzel az epizóddal zárult a 10. századi magyar történelem fontos periódusa, a ka­

városfejlődést, növelte a polgárosodás len­ dületét.

landozások kora. Az ekkor kezdődő új kor­ szak majd új f o r d u l ó p o n t o t is jelent törté­ nelmünkben. Amikor a kalandozó hadjáratok mérle­ gét megvonjuk, nyilvánvalóan nem csupán magyar s z e m p o n t b ó l kell azt megítélnünk. Utaltunk rá, hogy a nyugati források igen élénk színekkel ecsetelik a magyar hadak pusztításait, kegyetlenkedéseit. N e m lehet kétséges, hogy jórészt igazat kell a d n u n k e híradásoknak. Ugyanakkor sok esetben az

Botond, Kölpény fia magyar vezér volt a kalandozások korában. Tőle származtatta magát az Árpád-kori Botond-nemzetség, mely Bács és Val­ kó vármegyei birtokokat mondhatott a magáénak. Botond vezér feltehe­ tőleg a 10. században élt, mert a nevéhez fűződő monda, amelyet Kézai Simon is megörökített krónikájában a magyarok 958. évi, Bizánc ellen vezetett hadjáratához köthető. A történet szerint Botond legyőzött pár­ viadalban egy óriás termetű görög harcost, Niketászt, majd buzogányá­ val betörte Bizánc kapuját. Ez a szimbolikus esemény a város bevételét jelképezte - addig ugyanis a városba idegen katona nem tette be a lábát.

sem szorul magyarázatra, hogy azok erős túlzásokat tartalmaznak.

Hiszen láttuk,

hogy nyugati szomszédaink nagy része ezen időszakban a magyarok adófizető szövetsé­ gese volt, ezeket tehát az útra kelt hadak csak ritkán sanyargathatták. Nehéz persze a régmúlt valóságát patikamérlegre tenni. Nemrég azonban éppen nyugati régész kol­ légáink figyeltek fel egy s o k a t m o n d ó szem­ pontra.

A

régi

pusztító

hadjáratoknak

ugyanis egyértelmű régészeti nyomai van­ nak: az elhamvasztott települések üszkös romjait a föld máig megőrizte. Nos, éppen ezeknek nem akadtak eddig nyomára az

Botond bezúzza a bizánci várkaput. Jelenet a Képes Krónikából, 1358 után

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

Életmód, társadalom, műveltség

Honfoglalás

kori

lelőhelyek

A Kárpát-medencébe beköltözött magyarság megtelepedését ma már meg­ lehetősen pontosan tükrözik a ré­ gészeti leletek. Az első honfoglalás kori sír 1745 esztendeje, 1834 nyarán került elő a Kecskeméthez közeli Benepusztán. A pász­ torok fehérlő csontokra lettek figyelmesek, amelyekről a szél lefújta a h o m o k o t . Sze­ rencsére az ember- és lócsontok, valamint az egykor sírba helyezett tárgyak többsége nem kallódott el, mint annyi más helyen, mert tudomást szerzett róluk Szentkirályi

Móric, Pest megye főjegyzője, aki azokat később a Nemzeti M ú z e u m n a k ajándékoz­ ta. A korszak k i t ű n ő régiségbúvára és m ű ­ gyűjtője, Jankovich Miklós m é g a b b a n az évben közzétette a leleteket a Magyar Tu­ dós Társaság Évkönyvében. Mivel a sírban Berengár által veretett p é n z e k is voltak, Jankovich helyesen állapította m e g a te­ metkezés korát, s a lelőhely alapján a derék honfoglaló „magyar h ő s t " Bene vitéznek nevezte. Ez volt honfoglalás k o r i régészeti kutatásunk első, fölöttébb sikeres lépése.

Életmód,

A benepusztaihoz hasonló sírok aztán egy­ re-másra kerültek elő az 1867-es kiegyezés után megindult nagyszabású építkezések és földmunkák alkalmával. Mára már 30 000 körül lehet a 10—11. századi sírok száma, s a lelőhely (temető vagy sírlelet) is alig le­ het kevesebb kétezernél. Ráadásul az utób­ bi időben már n e m csupán a honszerzők temetkezéseit ismerjük, h a n e m egyre töb­ bet tárunk fel egykori falvaik közül is. E lelőhelyek elhelyezkedése jól kirajzol­ ja azt a területet, ahol őseink felütötték sátraikat vagy megépítették hajlékaikat. Ha a mellékelt térképre pillantunk, azon­ nal szembetűnik, hogy a lelőhelyek túl­ n y o m ó többsége a két alföldön, a mintegy 100 000 k m 2 kiterjedésű Nagyalföldön és ennek mintegy tizedét kitevő Kisalföldön helyezkedik el. Jóval kevesebb lelőhely van a D u n á n t ú l o n , főkét annak déli részén, valamint a hegyvidékeken. Ez utóbbi terü­ leteken, például Erdélyben, az egykori megtelepedés n y o m a i a folyóvölgyekben (ez u t ó b b i területen a Maros és a Szamos völgyében) kerültek napvilágra. Ez a településtörténeti kép nyilvánva­ lóan n e m véletlen. Azzal függ össze, hogy honfoglaló őseink szinte kizárólag olyan te­ rületeken telepedtek meg, amelyek megfe­ leltek a keleten kialakult életmódjuknak, gazdálkodásuknak, amelyre a külterjesség volt a jellemző. M á r említettük, hogy a két alföld táji képe, természetföldrajzi viszo­ nyai, éghajlata hasonlított azokra az élet­ földrajzi viszonyokra, amelyek korábbi ha­ zájukat, Etelközt is jellemezték. A Kárpát-medencének e belső szálláste­ rületeit széles határvédelmi sáv, a gyepű övezte, amely csaknem lakatlan volt, ott csak az egykori lesek, lövők és őrhelyek kis létszámú h a t á r ő r z ő közösségei üthettek tanyát. A gyepűsáv nagy körívben a Kár­ pátokban h ú z ó d o t t , délen az Al-Duna és a Száva m e n t é n , nyugaton pedig magában foglalta a Bécsi-medencét, s az Enns fo­ lyóig terjedt. N é h á n y helyen a határvédők létét is igazolják a régészeti leletek. Talán ilyen lehet a n e m r é g az alsó-ausztriai Gna-

társadalom,

műveltség

dendorfban napvilágra került fiatal harcos sírja. Olyan időszakok is akadtak, amikor a gyepű külső vonala a Kárpátok külső ol­ dalán húzódott. Ilyen magyar sírokat lát­ h a t u n k például Moldvában és Havaselvén, vagy az Északkeleti-Kárpátok külső olda­ lán. A mai Przemysl városában előkerült kis magyar temető, valamint a Lvov kör­ nyéki Szudova Visnya falunál feltárt női sír is egykori magyar határvédő közössé­ gek nyugvóhelyei lehettek. Nagyon való­ színű, hogy 950 és 1000 között az errefelé lakó fehér horvátok szállásait magyar őrök vigyázhatták.

A benepusztai szfjvég: elő­ oldalán

növényi

átszőtt állatalakot, lán

elemekkel hátolda­

növényi indát mintáz

ÜJ HAZA - ÚJ T Á V L A T O K

Sajnos, a magyarság belső életéről, gaz­

tották meg, különböző szorzókat alkal­

m i n d e n n a p i életéről lényegében nincsenek

mazva.

írott

forrásaink.

A külföldi

kortársakat

Csakhogy a n o m á d

népek hadtörté­

ugyanis szinte kizárólag csak őseink ha­

netéből ismert tény, hogy különböző lélek­

di tettei érdekelték, azt vetették papírra.

számú katonai egységek, tömények voltak,

A honfoglalóknak maguknak pedig nem

tehát a kiinduló számadat is bizonytalan.

voltak krónikásaik, nem volt megszilárdult

De ha a komoly katonai sikereket elért ma­

írásbeliségük. Igaz, ismerték a keleten elsa­

gyaroknak tényleg 20 000 lovasuk volt,

játított kazár típusú rovásírást - amit a Ka­

akkor is fölöttébb vitatott m a r a d az emlí­

locsa melletti Halomról származó rovás­

tett arányszám, hiszen azokat a középkori

írásos csont tegezszáj igazol -, ez azonban

megtelepült népek lélekszáma alapján álla­

n e m több egy rövidke feliratnál, de még

pították meg. Sajnos, ezért szinte egyedül

ennek megfejtésével is adósak a szakembe­

a találgatás m a r a d , s ezzel magyarázha­

rek. (Az biztos csupán, hogy ez a felirat

tó, hogy a becsült adatok igen messze van­

nem azonos a későbbi székely rovásírás­

nak egymástól. (Valójában még a többi

sal.) Bizonyára szélesebb körben használ­

korabeli n é p lélekszámát sem

ták a rovásírást honszerzőink - említettük,

amelyhez

a

magyarságét

ismerjük,

viszonyíthat­

hogy ezt igazolja bolgár-török eredetű betű

nánk.) Györffy György becsléseit figyelem­

és ír szavunk -, a feliratok többségét azon­

be véve, a legvalószínűbb, hogy honfog­

ban fapálcákra róhattak, amelyek azóta rég

lalóink lélekszáma nagyjából 250 000 és

az enyészeté lettek.

500 000 közé becsülhető.

A fentebb említett kérdésekre ezért nem

Ugyancsak fogas kérdés, hogy mennyien

a források, h a n e m főként a régészeti leletek

lehettek a Kárpát-medence helyben talált

alapján következtethetünk.

lakói, akik biztosan megállapíthatóan szinte

Először is arról a sokat vitatott

háborítatlanul folytatták életüket a honfog­

kérdésről ejtünk szót, hogy mi­

lalás után. ( M i n t például Zalavár környékén

lyen létszámú lehetett az új hazát

vagy Erdély nagy részén.) Erre vonatkozóan

talált honfoglaló magyarság. Saj­

is mérvadónak látszik a fenti becslés, amely

nos, erre vonatkozóan alig van

szerint a helyi népesség lélekszáma a h o n ­

bármiféle adat, amely útba iga­

foglalóknak

zíthatna b e n n ü n k e t . Itt a régé­

Az sem lehet kétséges, hogy az itt talált kö­

mintegy

a

felét

tehette

ki.

szettől sem várhatunk komoly

zösségek d ö n t ő többsége a szláv nyelv kü­

segítséget, hiszen hiába t u d ­

lönböző dialektusait beszélte és zömmel a

juk a sírokról megállapítani,

peremterületeken és a D u n á n t ú l o n élt.

hogy honszerzőink m a r a d ­

V a n n a k azonban más becslések is, amelyek

ványait rejtik, azt n e m tud­

bizonyára kevésbé valószínűek. Az egyik

hatjuk, hogy még hányan

szerint például a honfoglalók lélekszáma

alusszák ö r ö k álmukat is­

m a x i m u m 100 000 lehetett, de ebből csak

meretlenül. (Egyes becslések

70 000 fő volt a magyar nyelvű, a helyi - túl­

szerint a 10. századi síroknak

nyomórészt szláv - népesség pedig jóval fe­

még egy százalékát sem tárták

lülmúlta a jövevények számát. Ez az okos­

fel.) A kutatók általában a ren­

kodás azonban teljes mértékben kizárható,

delkezésre álló egyetlen ilyen jel­ legű arab forrásból i n d u l n a k ki, amely Veretes

aztán ehhez a számhoz viszonyítva állapí­

dálkodásukról, társadalmuk szerkezetéről,

szerint háború esetén őseink a 870-es évek­

mert ellentmond a korabeli néptörténeti fo­ lyamatok

logikájának.

Abban

a

korban

ugyanis még jórészt hiányoztak a legújabb

tarsoly

ben két tömény, tehát nagyjából 20 000 lo­

korból ismert erőszakos asszimiláció esz­

aprzemys/i

vast tudtak kiállítani. Az egész népességet

közei

temetőből

(iskolapolitika,

sajtó,

közigazgatási

Életmód,

társadalom,

műveltség

kényszer stb.), így egy-egy területen az idők

hogy a honfoglaló magyarság keleti típusú

A

folyamán annak a népnek a nyelve terjedt

nomád életmódját folytatta az új hazában

vízrajza és domborzata

el, amelyik létszámbeli fölényben volt. Jó

is, egészen Szent István koráig. E szemlélet

példa erre a dunai bolgárok története. Asz­

csak mostanában kezd gyökeresen megvál­

paruh onogur-bolgárjai a 670-es években

tozni, bár a régi, avítt nézetnek még ma is

török nyelvű népként érkeztek az Al-Duná­

akad képviselője.

az

Kárpát-medence Árpád-korban

hoz, ahol államot alapítottak. Az ő soraik­ ból került ki az uralkodói elit, de országuk lakosságának zömét a szláv közösségek al­ kották. Ez utóbbi ok miatt 150-200 év alatt nyelvileg teljesen elszlávosodtak. A magyarság gazdálkodásáról, életmód­ járól már jóval több adattal szolgálnak a régészeti leletek. Különösen az utóbbi idő­ ben gazdagodott e tudományterület olyan megfigyelésekkel, amelyek a korábbitól el­ térő m ó d o n láttatják e fontos kérdést. Hosszú ideig a különböző szaktudomá­ nyok képviselői egyöntetűen azt vallották,

„Keresztülhaladtunk a kunok egész országán, mely teljesen sík és négy nagy folyója van. Az elsőt Dnyepernek hívják, ennek Oroszország felé eső partja mentén Korenza nomadizál, a túloldalon lévő rónaságon pe­ dig Mocsi, aki rangosabb Korenzánál; a második folyó a Don, emellett egy bizonyos Karbon nevű vezér jár, akinek Batu nővére a felesége; harmadik a Volga, ez a folyó rendkívül széles, partját Batu járja; a ne­ gyedik folyónak Jajik (= Urál) a neve, két ezredes járja, egyik az Innenső, másik a túlsó parton. Télen valamennyien leereszkednek a tengerhez, nyáron meg ugyanazt a folyót követve felhatolnak a hegyekig." Piano Carpini úti jelentése 1247-ből. Gy. Ruitz Izabella fordítása

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

M á r fentebb is láttuk, hogy őseink élet­ módja m á r a

A

mongol

főemberek

szállásváltó

útvonala

a

folyók mentén.

(Györffy

György

nyomán)

Don-vidéki

szerű látványt nyújtottak, s a közlekedés

hazában je­

egyetlen eszköze a csónak volt. (Jellemző

lentősen megváltozott, a régióra jellemző

adat, hogy a történeti Magyarország terüle­

megtelepedési folyamatnak ők is részesei

tének 1/8 részét időszakosan vagy állan­

voltak, a pásztornépesség jelentős része

d ó a n víz borította.) A honfoglalás korában

falulakó földműves lett. lg)' m á r eleve n e m

még jelentős mértékben n e m tarkította e

csupán pásztorok meg kardforgató vité­

tájat a f u t ó h o m o k és a szik, a víztől szabad

zek érkeztek az új hazába, ahogyan azt a

területeket nyír-, tölgy- és kőriserdők borí­

19. század végén a nemesi történetszemlé­

tották. Az Alföld képe erősen emlékeztetett

let hívei gondolták.

a kelet-európai füves és ligetes síkságokéra.

Arra viszont csak nemrégiben figyelt fel

Ez így is van, de a két tájegység életföldrajzi

a kutatás, hogy az Alföldön, ahol népessé­

adottságai mégis jelentősen különböztek.

günk z ö m e megtelepedett, az életföldrajzi

A jelzett keleti területeken az évi csapadék

viszonyok nem is tették lehetővé a keleti tí­

mennyisége 400 mm körül van, míg az Al­

pusú n o m á d gazdálkodást. E jellegzetesen

földön 500-600 m m . Ehhez a z o n b a n még

magyar táj mai képe ugyanis igen távol áll

hozzá kell tenni, hogy az u t ó b b i területen a

attól, amit honfoglalóinknak egykor muta­

csapadék jóval egyenletesebben oszlik meg.

tott. A 19. századi folyószabályozások előtt

A keleti, jóval k o n t i n e n t á l i s a b b területeken

a szeszélyesen kanyargó Tiszának és mel­

ugyanis a tavasz rendkívül rövid, a hirtelen

lékfolyóinak óriási kiterjedésű árterülete

fölmelegedés hatására a hosszú télen lehul­

volt, amelyet olyan nagy kiterjedésű m o ­

lott hó gyorsan olvad el, a m i t a talaj n e m

csarak tarkítottak, mint az Ecsedi-láp vagy

t u d elnyelni, így aztán a víz gyorsan elfolyik

a Sárrét. A Tisza ártere helyenként 60-70

a vízgyűjtőkbe. Ugyanígy távozik a heves

kilométer széles volt. Áradáskor a falvakat,

nyári záporok vízmennyiségének jó része

városokat hordozó kiemelkedések sziget­

is. Az Alföldön tehát n e m c s a k t ö b b a csapa­ dék, de a talaj j o b b a n is hasznosítja azt. Egyszóval: sokkal kedvezőbbek a földmű­ velés és a megtelepült állattartás feltételei. Ennél a z o n b a n valószínűleg sokkal lé­ nyegesebb, hogy az Alföld röviden jellem­ zett földrajzi viszonyai eleve kizárják a ke­ leti típusú, folyók m e n t i nomadizálást. Ezt k ü l ö n ö s k é p p e n magyarázni sem kell, ele­ g e n d ő rápillantani a folyószabályozás előt­ ti vízrajzi térképre. Itt ugyanis lehetetlen bármilyen

legeltetési

útvonalat

kijelölni

a Tiszával p á r h u z a m o s a n . S még egy fon­ tos s z e m p o n t : a folyó m e n t i szállásváltó le­ geltetés szükségessége azon alapszik, hogy a n n a k két végpontja - a téli és nyári szállás - között jelentős éghajlati különbség van. A téli szállás általában a déli, melegebb és szárazabb, a nyári pedig az északi, hűvö­ sebb és csapadékosabb övezetben fekszik. A mi Alföldünkön a z o n b a n nincs ilyen ég­ hajlati különbség, például a Tisza alsó és felső szakaszának vidéke között. Az állatál­ l o m á n y folyó m e n t i mozgatása tehát ezen

Életmód,

társadalom,

műveltség

a területen n e m c s a k lehetetlen, h a n e m tel­ jesen fölösleges is.

falvaikat is, amelyek igen gyakran ugyan­

Az Alföldön a n o m a d i z á l ó közösségek nem a folyók alsó szakaszánál alakították ki téli szállásaikat, h a n e m az árterületek szélén. Tavasszal a szomszédos hátakon kezdték m e g a legeltetést. Nyáron, amikor a háti legelők kiégtek, akkorra levonult az árterületekről a tavaszi zöldár, s a helyén dús legelő sarjadt, így az állatokat ide terel­ ték át. Az erdős-nádas-zsombékos ártéri legelőkön a szabadban, ridegen tartott jó­ szág télen is talált magának táplálékot. Eb­ ben a legeltetési rendszerben tehát a folyó­ val n e m p á r h u z a m o s a n , h a n e m arra merő­ legesen mozgatták az állatcsordákat, s az út jóval rövidebb is volt az előbbinél. Így a legtöbb helyen n e m is volt szükség külön téli és nyári szállásra, a lakosság zöme ál­ landóan az ártér partján, illetve a szigetsze­ rűen kiemelkedő h á t o n lévő egyetlen szál­ láson lakott. Ezek a szállások aztán egy-két évtized alatt faluvá szilárdultak, ahol egy­ re nagyobb szerepet kapott a megtelepült gazdálkodás, a földművelés, a valamivel belterjesebb állattartás, például a sertés- és baromfitartás. (Az itt csak röviden ismer­ tetett megtelepedési folyamat természete­ sen nem csupán a honfoglaló magyarság­ nál figyelhető meg, h a n e m a korábban ide érkezett m á s keleti n o m á d népeknél is, így a szkítáknál, szarmatáknál, avaroknál. Ma már jól ismerik a régészek az ő földműves

őseink is letelepedtek.)

azon a helyen vannak, ahol később a mi

Félig

földbe

kori

lakóház

rajza.

ásott Árpád­ rekonstnikciós

(Méri István nyomán)

N e m véletlen, hogy az eddig feltárt 10. századi falvaink általános képe nagyon hasonló a Don-vidéki falvakéhoz. Félig földbe mélyített és felszíni, fából, nádból készült lakó és gazdasági jellegű épületek álltak itt egymás mellett, apró csoportokat alkotva, amelyek nyíllövésnyire helyezked­ tek el egymástól. Sok helyütt álltak még

Földbe mélyített, felmenő

de

fallal Is rendelkező

Árpád-kon Tiszaszigeten.

boronaház A

a

tűzveszély miatt

a

padlóba

kemencét

mélyítették

ÚJ

Megtelepült pásztorember

HAZA

-

ÚJ

TÁVLATOK

nogaj udvara

a 19-20. század fordulóján.

A

lakóház

mellett a nemezjurtát is felállították

a régi n o m á d életet idéző nemezsátrak is, amelyekben még telente is szívesebben időztek a férfiak, mint a füstös földházban. A nagy területű, szórt szerkezetű falvakban a házcsoportok közt árokkal körülvett karámokat építettek, ahol főként télen tartot­ ták a jószágot. Az alföldi nép az Árpád-kor végéig többnyire a szabadban, cserépüs­ tökben főzött, gyakran bőr- és faedények­ ben tárolta a tejet, a kumiszt, és a fazekasok olyan bordázott nyakú cserépedényeket formáltak, amelyek a fából készülteket utá­ nozzák. A régi pásztorélet ezernyi emlé­ két őrizte még évszázadokig a magyar falu a honfoglalás után, de ez már mégis föld­ műves település volt. Kitűnő történészünk, Szabó István m u ­ tatott rá először, hogy a hazai okleveles gyakorlat megindulása után, már a 11. szá­ zad elején falvak, sőt falvak sokasága tűnik fel az írásokban. Nyilvánvaló, hogy a korai magyar falurendszer már a 10. században kialakult, s az is kétségtelen, hogy az Ár­ pádtól Szent Istvánig eltelt időszak a ma­ gyar gazdaság dinamikus fejlődésének, át­ alakulásának korszaka volt. A nomadizáló pásztorközösségek csak az erre legalkalmatosabb területeken, az Al­ föld és a hegyvidékek határzónájában foly­

tatták tovább legelőváltó gazdálkodásukat. Ennek nyomát máig őrzik a kettős telepü­ lésnevek, amikor ugyanazon a néven van település a hegyekben és a síkságon is. Kivá­ ló történészünk, Györffy György pedig arra figyelt fel, hogy az Árpád-házi fejedelmek és hercegek neveit őrző településeket ta­ lálunk a nagyobb folyók m e n t é n . Ő ebből a fejedelmi család n o m a d i z m u s á r a követ­ keztetett. Jóval valószínűbb azonban, hogy a vándorutak a fejedelmi udvar „adógyűj­ t ő " útjai voltak, amikor helyben felélték a természetbeni járandóságot. Ahogyan a gazdaságról, a korabeli társa­ dalomról is igen sokat elárulnak a régészeti leletek és megfigyelések. Elsőként László Gyula kamatoztatta a múlt század negyve­ nes éveiben azt a lényeges néprajzi meg­ figyelést, hogy az ősi szokásokat szinte ko­ runkig megőrző falvainkban (például az erdélyi Rákosdon vagy az Aggteleki-karszt falvaiban) a temetők az élő falu képét tük­ rözik, tehát ugyanaz a hely illetett meg mindenkit halála után is, mint életében. Aki j ó m ó d ú volt, s a falu közepén állt háza, az a temetőben is középre került, azt pe­ dig, aki a falu szélén szorongott kis viskójá­ ban, halála után is a temető szélére temet­ ték. A temetőben mindenkinek megvolt az

előre kijelölt helye, n e m c s a k az egyénnek,

a túlvilágon m i n d e n fordított képben jele­

hanem a családnak is. (Beregben figyelték

nik meg, tehát a két rendszer (a jurta ülés­

meg, hogy ugyanez érvényesült a t e m p l o ­

rendje és a sírok sorrendje) tökéletesen

mi ülésrendben is.)

egybevág és egy társadalmi egység képét

Kiváló régészünk ebből v o n t a le a követ­

tárja elénk. Ez az egység pedig nem lehet

keztetést, hogy a t e m e t ő n e m m á s , m i n t

más, m i n t a nagycsalád, amely magában

a holtak faluja, s ha ez n é h o l még ma is

foglalja a nős fiúk és a férjezett lányok egy

megvan, k ü l ö n ö s k é p p e n m e g kellett lennie

részének családjait is, s e család feje mindig

a honfoglalás k o r á b a n . E törvényszerűség

a legöregebb férfi. László úgy vélte, ez a

alapján elemezte a Szabolcs megyei Tisza-

családrendszer volt az általános honfogla­

bezdéden feltárt 18 síros, egy sírsort alko­

lás kori társadalmunkban a fejedelemtől

tó t e m e t ő t . E n n e k közepén helyezkedik el

a szolgákig, s az ő nyugvóhelyük a 15-30

a leggazdagabb melléklettel ellátott férfisír,

sírból álló temetők.

tőle j o b b r a a k ö z é p t ő l a szél felé szegénye­ dő női, balra az ugyanilyen rendet alko­ tó férfisírok. László Gyula észrevette, hogy a n o m á d j u r t á b a n ugyanilyen r e n d b e n ül­ tek a n o m á d o k , csakhogy ott a férfiaké a jobbszárny, s a n ő k é a bal. Ez azzal magya­ rázható, h o g y a honfoglalók hite szerint

A nagycsaládok létének igazolása máig ható érvényű. Ez a családtípus volt jellem­ ző a korai n o m á d társadalmakban, ez volt a legkisebb, működőképes termelési egység a pásztornépeknél. Az egész magyar társa­

Szarmata és

temetkezések

10-11. századi falu

dalomra való érvényessége azonban n e m

nyomai az ásatási felszínen.

igazolódott be. A maihoz hasonló kiscsalá-

(Hajdúdorog-Csárdadomb)

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

A korai magyar falu település

d o k ugyanis már az őskorban megjelentek

aránya, s általában a férfisírok száma lé­

alaprajza.

a pásztornépeknél is. A földművelőknél

nyegesen meghaladja a n ő i sírokét, min­

pedig ez volt a jellemző családtípus, többek

den bizonnyal a hatalmi elit katonai kísé­

között az egyre gyarapodó magyar falula­

rete nyugszik.

(Hajdúdorog-

Csárdadomb) (1-7 = főidbe

ásott

félig

lakóházak:

l-IV = szabadban lévő kemencék: A = műhely: B = tűzhely. Közöttük az

állatkarámokat

határoló

és vízelvezető árkok)

A

tiszabezdédi

elemző

temető

alaprajza.

(László Gyula nyomán)

kóknál is. A nagycsaládok jobban elter­

A honfoglaló t á r s a d a l o m b a n középré­

jedtek lehettek az úgynevezett szabad kö­

tegnek nevezett társadalmi csoport tehát

zépréteg körében, de temetőink tanúsága

rendkívül rétegezett volt, amit ma még

alapján ítélve ez a társadalmi réteg is rend­

csak sejtetni e n g e d n e k a feltárt temetők.

kívül tagolt volt. Ismerünk olyan, 50-100

E szabad középréteg sokszínűsége a korai

sírból álló temetőket, amelyekben meg­

Árpád-korban is m e g m a r a d , amiről már

lehetősen sok sírban nyugszanak egykori

írott források is t a n ú s k o d n a k .

fegyverforgatók, s olyanokat is, amelyek­

A nagy sírszámú, szerény melléklettel

ben nagyon alacsony a fegyveresek aránya.

ellátott temetőket a korábbi magyar ku­

Az ennél kisebb sírszámú, gazdag mellékle­

tatás n e m is tartotta magyar e t n i k u m ú n a k ,

tű temetőkben, ahol nagy a fegyveresek

h a n e m a viseletre jellemző, úgynevezett

S-végű hajkarikákra hivatkozva a hazai szlávok nyugvóhelyének vélte. Szőke Béla igazolta be e nézet tarthatatlanságát, s má­ ra egyértelművé vált, hogy ezek a kor falusi temetői, ahová az akkori társadalom leg­ szélesebb rétege temetkezett, etnikai hova­ tartozásától függetlenül.

Történettudományunkban nem kevés vitát váltott ki, hogy e törzsek valóban élő szervezetek voltak-e még a honfoglalás idején. Többen megkísérelték kijelölni az egyes törzsek szállásterületét az új hazá­ ban, ami nem vezetett egyetlen esetben sem

megnyugtató eredményre.

Ennek

A társadalmi elit sírjainak elkülöníté­ se nem okoz nehéz feladatot. A legfelső tár­ sadalmi réteg tagjai ugyanis n e m teme­ tőkbe, h a n e m azoktól külön temetkeztek, aranyban-ezüstben gazdag mellékletekkel. Ilyen a csak részben megmentett, arany- és ezüstveretekkel ékesített szablyával elte­ metett geszterédi főember sírja, valamint a zempléni földvár mellett feltárt híres te­ metkezés, amelynek elhunytjában neves régészünk, Fettich N á n d o r - bizonyára té­ vesen - Álmos fejedelmet vélte. A család­ jukkal együtt eltemetett főemberek talán kisebb rangúak lehettek, egykori tisztségük megállapítására azonban egyelőre semmi remény. Bizonyára rangos nemzetségfők lehettek - akiket akkor bőnek neveztek -, de hogy kik álltak törzsek élén, vagy kik tartozhattak a fejedelmi családhoz, az egye­ lőre rejtély.

alighanem csak egy oka lehet: a törzseknek

A társadalmi elit és a szabad középréteg még m i n d e n bizonnyal az ősi vérségi rend szerint nemzetségekre tagolódott, amelye­ ket az előkelő nagy- és kiscsaládok alkottak. A vérrokonságon alapuló nemzetségi szer­ vezet a régi n o m á d társadalmak rendkívül szilárd vázát alkotta. Sokkal képlékenyeb­ bek voltak a nemzetségekből egy-egy nagy­ hatalmú nemzetségfő vezetése alatt álló törzsek. Bíborbanszületett Konstantin bi­ zánci császár a 10. század közepén - a ma­ gyar fejedelmi család tagjaitól nyert in­ formáció alapján - megörökítette a hét magyar törzs nevét is: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, J e n ő , Kér, Keszi. Ezekhez társult az a nyolcadik törzs is, amelyet a magyar fejedelmek a csatla­ k o z o t t h á r o m k a b a r törzsből szervez­ tek. Az ő h a r c o s a i k a t a hadjáratok­ b a n a legveszélyesebb p o s z t o k o n , elő- és u t ó v é d k é n t alkalmazták.

hogy a 10. század első felében itt lehetett

ekkor már jószerével csak az emléke élt, az egyes nemzetségek, családok és egyének zömmel még tudták, hogy milyen törzs­ höz tartoztak egykor (ezért őrzik a törzs­ neveket korai településeink), de a fejedel­ mi akarattal szemben a törzsfőknek valódi hatalma már aligha lehetett. A kazár min­ tára kialakult magyar fejedelmi hatalom összefogó ereje érvényesült. (Talán e fo­ lyamatot formálta egyszeri tetté a vérszer­ ződés mondája.) Arról is szót kell még ejtenünk, hogy a gazdag mellékletű temetők és sírok nem egyenletesen helyezkednek el a magyar szállásterületen, hanem vannak olyan vi­ dékek, ahol kirívóan nagy a gazdag sí­ rok aránya. A legvilágosabban kirajzolódó ilyen terület a Felső-Tisza vidéke. Ezzel kapcsolatban felmerült az a gondolat, a fejedelmi székhely. Ez a lehetőség n e m zárható ugyan ki, de nem is igazolható, hi­ szen láttuk, hogy Árpád fejedelmet Ó b u ­ dán temették el. Lehetett azonban errefelé a trónvárományos herceg udvara. Min-

Keleti

típusú

aranyozó

ezüstcsésze

a

honfoglalás

kori

zempléi vezéri

ÚJ H A Z A - ÚJ TÁVLATOK

Honfoglalás

kori női viselet. (László Gyula rekonstrukciója)

Ezüst karperec

Sarkadról

Varkocsdiszitő korongok

Bashalomról

denesetre kétségtelen, hogy az itteni kato­ nai elit igen nagy részt vállalt a kalando­ zó hadjáratokból, mert csak így szerezhette be a sírokban lelt p o m p á s ötvöstárgyak előállításához szükséges nagy meny­ nyiségű nemesfémet. H o n ­ foglalóink viseletének újjáalkotásában szin­ tén László Gyuláé volt a kezdeménye­ ző szerep, ő hívta fel az ásatok figyel­ mét, hogy a sírok fel­ tárásakor pontos rajzot készítsenek, s gondosan rajzolják le azt is, pontosan mit hol találtak. A viselet rekonst­ rukciójához azonban ezenkívül múlhatat­ lanul szükséges volt a keleti sztyeppi népek hagyományos öltözékének, a régi pusztai népek (szkíták, szarmaták, hunok, avarok) ásatásokon előkerült viseleti tárgyainak, továbbá az ősi képi ábrázolásoknak az is­ merete is. A honfoglalók viselete a 10. század első két harmadában még megőrizte keleti jelle­ gét. A nők bő ujjú in­ get és nadrágot visel­

tek, a felső ruhájuk pedig a térdig érő kaftán volt. A rangosak ruhájukat ezüstből és aranyból készült véretekkel gazdagon díszí­ tették, s nemesfémből készültek ékszereik is. Csúcsos végű sapkájuk szegélyét egy vagy két tagból álló veretek ékesítették, ke­ leti típusú, úgynevezett gömbsorcsüngős fülbevalót viseltek, gyakorta kőberakásos pántkarpereceik a bő ruhaujjat fogták öszsze az alkaron. A gyűrűk alakja is a keleti hagyományokat őrizte, a kőbetétet karmos foglalat ölelte. A nyakon ingük szegélyét rombusz alakú veretek kísérték. Nomád szokás szerint a lányok egy, a férjes asszo­ nyok

két

amelybe

varkocsban a

díszes

hordták hajukat,

hajfonatkorongokhoz

erősített bőr- vagy textilszalagokat is fon­ ták. Korong alakú préselt arany- vagy ezüstveretek futottak a kaftán nyílása men­ tén, ugyanilyenek díszítették a textilövet is.

Életmód,

társadalom,

műveltség

Ugyancsak ékes, sokszor kőbetétes veretek kerültek a n ő i lábbelikre, csizmákra is.

övhöz csatolták baloldalt az ívelt szablya

Jellegében a férfiviselet n e m sokban tért el, szintén a kelet színeit h o r d o z t a magán. A sztyeppén a szkíta kortól általános csú­ csos b ő r s ü v e g végét - a beregszászi lelet alapján ítélve - n é h á n y esetben aranyozott ezüst, p o m p á s ö t v ö s m u n k á v a l kidolgozott k ú p díszítette, a férfiak is gyakran hordtak fülbevalót és ritkán nyakperecet. A férfiak dísze és rangjuk kifejezője a z o n b a n a kaft á n t összefogó öv volt, amelynek vége a térdig ért, felületét bronz-, ezüst- vagy aranyveretek díszítették. Ehhez a fegyver-

tartó tegezt. Elöl, baloldalt erősítették az

A

beregszászi

palmettadfszes

ezüst

süvegcsúcs

\ honfoglaló

férfiak

öltözéke. (László Gyula rekonstrukciója)

függesztőszíját, jobboldalt pedig a nyilakat

Férfi fegyveröv aranyozott

ezüst

veretsora Rétközberencsröl

ÚJ HAZA - ÚJ

A

TÁVLATOK

tarcali tarsolylemez

szerkezeti rajza.

(Látható

a bronz alátétlemez és a kettő között futó zárószíj helye)

A szolyvai tarsolylemez. A felső részén lévő rojtdíszek az egykori bőr- és nemezmunkákról kölcsönzött

elemek

övhöz a férfiak legszebb ékességét jelentő bőrtarsolyt, amelyben a tűzkészségét s más apró tárgyakat tartottak. A legrangosabbak tarsolyának fedelét a legtöbbször aranyo­ zott ezüstből készült tarsolylemezek ékesí­ tették. E 10-12 centiméter magas lemezek honfoglalás kori ötvösművészetünk leg­ pompásabb emlékei.

A

túrkevei tarsolylemez

rajzának finom vonalai az

egykori

varrottasokat idézik

Az előkelők n e m csupán ruházatukat ékesítették nemesfémből készült véretek­ kel, h a n e m hátaslovuk szerszámzatát is. A tiszafüredi pásztornyereghez hasonló honfoglalás kori nyergek kapáját meste-

A

galgóci

tarsolylemez

ÚJ HAZA - ÚJ T Á V L A T O K

A

palmettadíszes

csont/emezekkel soltszentimrei szerkezeti

ékesített nyereg

rekonstmkciója.

(László Gyula nyomán)

Aranyozott

ezüstlemezzel

berakott szárú

kengyel

Rakamazról

rien faragott csontlemezzel tették látvá­ nyossá, a szügyelőt és farmatringot, a kan­ tár szíjazatát pedig rozettadíszes aranyo­ zott ezüstkorongocskákkal verték ki. E dí­ szes lószerszámok az előkelő n ő k sírjaiból kerültek elő. A csuklós csikózabiák karikái vagy az oldalpálcák, az ívelt talpú kengye­ lek szárai n é h a valóságos kovácsremekele A vas felületébe mélyített árkokba ugyanis ezüst- vagy aranyozott ezüstberakásokat kalapáltak. Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Mú­ zeum főigazgatója a 19. század végén még

Életmód,

tértodnlom,

müveltnóg

A

bodrogvécsi

Hajfonatkorong

úgy nyilatkozott, hogy a honfoglalók kizá­

lás u t á n szökkent szárba. En­

rólag lovas vitézek voltak, a kétkezi m u n k á t

nek oka elsősorban az országba

meg a mesterségeket idegen ajku szolgák

a d ó k é n t és zsákmányként be­

végezték S ehhez meg hozzátette, hogy

á r a m l ó nagy mennyiségű ne­

művészetük erősen hanyatló korszakát élte.

mesfém volt. Fentebb láttuk,

Ez a vélekedés m á r a b b a n az i d ő b e n is

hogy a növényi m i n t á k a t igen

teljesen alaptalan v o l t . M a m á r k ü l ö n ö s e n

kedvelő magyar művészeti stí­

jól látjuk, hogy a keleti ízlésű magyar m ű ­

lus még keleten kezdett kiala­

vészet n e m h o g y h a l ó d o t t volna, h a n e m

kulni, ahol sok jegyét megtalál­

é p p e n ellenkezőleg; a sajátosan

j u k A tarsolylemezeken, hajfonat­

magyar

stílusú ötvösművészet igazán a honfogla­

k o r o n g o k o n , ruha- és lószerszám

tarsolylemez

Derecskéről

ÚJ HAZA - ÚJ T Á V L A T O K

Az életfa alakja az egyik sárospataki

korongon

Az anarcsi életfás

korong

véreteken és a fegyverzet díszein szinte

g o n d o l a t i t a r t a l m u k n e m volt. D e akkor

mindenütt

leveles-ágas

mivel m a g y a r á z h a t ó , h o g y a k ü l h o n b ó l

úgynevezett palmettákat

b e h o z o t t ö t v ö s e m l é k e k k ö z ü l honfogla­

találjuk. Néha hosszú indákon, néha háló­

lóink szinte s e m m i t n e m t a r t o t t a k meg,

ba szerkesztve, máshol meg egyetlen le­

h a n e m a n e m e s f é m tárgyakat i t t h o n ö t v ö ­

vélcsokorrá mintázva. T ö b b kutatóban

seik beolvasztották, s a n y a g u k b ó l a saját

felmerült, hogy e palmetták csupán csak

ízlésüknek megfelelő dísztárgyakat készí­

térkitöltő elemként szolgáltak, semmiféle

tettek? A válasz a l i g h a n e m egyszerű: e n n e k

ugyanazokat

motívumokat,

A

kétpói csésze pereme

alatt

sávban

ágas-leveles amelybe

az egykori

beleszőtte alakját,

az életfa mintegy

magyarázván a

palmettás

ornamentika értelmét

körbefutó díszítmény, mester

a

Életmód,

társadalom,

műveltség

A kiváló ötvöstechnikával megmunkált

bashalmi

övcsat

az o r n a m e n t i k á n a k igenis volt gondolati t a r t a l m a , a m i a t á r s a d a l o m hitvilágában k e r e s e n d ő . A sztyeppi művészet ugyanis n e m egyéni, h a n e m kollektív jellegű volt, tehát

egy-egy közösség

igényei szabták

m e g formai sajátosságát. Láttuk, hogy az egy i s t e n b e n való hittel párosult sámánhit é r h e t ő t e t t e n elődeinknél m á r a keleti szál­ l á s o k o n is. E h i t n e k sarkalatos pontja a vi­ lági rétegek, a h á r o m világ (alsó, középső, felső) létezésében s az ezeket összekötő életfában vagy világfában való hit. A növé­ nyi, p a l m e t t á s o r n a m e n t i k a kétségkívül

ezzel kapcsolatos, ami egyértelműen bizo­ nyítható női korongjaink vagy a kétpói csésze mintázatán. A női k o r o n g o k és ve­ retek gyakran mintáznak elvont értelmű vagy felismerhető állati lényeket is. (Pél­ dául a rakamazi turulos korongok.) Az aszszonynép körében élhetett főként az a hie­ delem, hogy e csodás lények képe lelküket is hordozza, amelyek megsegítik a bajban e tárgyak viselőit. A táltoshit „papjai" segítették biztosíta­ ni a közösségek számára a felső világbeli is­ tenek és szellemek jóindulatát, de orvosol-

A sast (turult), totemállatát rakamazi

az Árpád-ház mintázó

korongpár

ÚJ H A Z A - ÚJ T Á V L A T O K

A rakamazi szablya palmettadíszes aranyszerelékei: a

markolatvég és a koptató

tak, jövendőt is mondtak. Nagyszerű se­ bészi tudásukról tanúskodnak a sírokbar talált trépanait, azaz lékelt koponyák, ame­ lyekből egyértelműen kitűnik, hogy a pá­ ciensek túlélték e súlyos műtéteket. A táltosok kiváltságos csoportja viszont a fejedelmi udvart segítette, ahogyan ezt, középkori mongoloknál az európai utazót

leírták. Ők részt vettek az ország irányítá­ sában is. Számos a d a t u n k igazolja, hogy őseink hite szerint az e m b e r n e k - de számos állat­ nak is - két lelke volt: a testiélek, amely a mellüregben, s az árnyéklélek vagy szabadlélek (régi neve: isz), amely pedig a fejben lakozott. Ügy hitték, a halállal csak a testié-

Életmód,

társadalom,

műveltség

A nomád fa- és böredények alakját utánzó bordázott nyakú edények a tiszacsomai

Szakállas

temetőből

emberarcot

mintázó kis veret a

bodrogszerdahelyi

temetőből, amely a viking művészet hatását

lek válik s e m m i v é , a szabadiélek egy ideig

A temetési szokások gondos betartása az

m é g t o v á b b él övéi között s csak egy bizo­

elhunyt túlvilági útjának előkészítését cé­

n y o s i d ő u t á n távozik az árnyékvilágba.

lozta. Ezek alapján ítélve honfoglalóink a

A h a l o t t a k a t azért kellett az ősi hagyomá­

túlvilágot a mi földi világunk mintájára

n y o k szerint e l t e m e t n i , s m i n d e n szüksé­

képzelték el, csak ennek tükörképeként.

gessel ellátni, m e r t ellenkező esetben e sza-

Ezért sokszor a sírba tett tárgyakat, fegyve­

badlélek visszajárt és nyugtalanította, kárt

reket a holttest ellenkező oldalára tették,

o k o z o t t az élő h o z z á t a r t o z ó k n a k .

m i n t ahol életében viselte. Különös gond-

tükrözi

Talán a szertartásos pózba merevedett

sámánok

alakját

idézi a kiszombori tarsoly­ veret (1) és az ismeretlen lelőhelyű korong (2)

ÚJ HAZA - ÚJ TÁVLATOK

dal ügyeltek az előkelők te­ metésénél az ősi szokások betartására, s velük temet­ ték fontosabb tárgyaikat, fegyvereiket, díszes öltözék­ ben bocsátották végső útjukra őket. Valószínűleg azonosak voltak a szokások az alacso­ nyabb rendűeknél is, de ná­ luk már nyilván nem ad­ hatták át a síri enyészetnek az értékesebb tárgyakat. Ezt azonban valószínűleg valamilyen el­ A rakamazi arany szemfedőlemezek

Ereklyetartó

mellkereszt két oldala

77szaesz/ár-S/nkahegyrő/

járással helyettesítették. Ilyen volt például, amikor az előkelő halottakkal eltemették feltorozott hátaslovuk bőrét, koponyáját és lábait - úgy vélték, a túlvilágon ezekből a testrészeiből majd megelevenedik -, a ke­ vésbé módosak esetében azonban csak a lószerszám került a sírba, illetve a ló le­ vágott sörénye. A szemfedőkre gyakran ezüstlemezkéket, vagy arany szem- és száj­ lemezt helyeztek a szem és a száj helyére. Ezt a szokást már a Magna Hungariában élő magyaroknál is megfigyelték. Sajnos, még mindig elég kevés a tel­ jesen feltárt, jól megfigyelt honfoglalás kori temető. A tapasztalat pedig azt mu­ tatja, hogy két teljesen egyforma temető nincsen, tehát a temetési szokások ezer­ nyi részlete vár még megfigyelésre és meg­ fejtésre, amelyek sokban gazdagítják majd őseink hitvilágáról alkotott elképzelé­ sünket.

Életmód,

társadalom,

műveltség

A fordulat: Géza fejedelemsége

lomokat, amelyeknek Szent Gál a védő­ szentjük.

A figyelmeztető augsburgi vereség után egyre erőteljesebben tudatosulhatott a fe­ jedelmi udvarban, hogy megváltoztak az európai erőviszonyok, s ehhez a magyar fejedelemségnek is igazodnia kell. Valószí­ nűleg a csata évében léphetett a nagyfeje­ delmi t r ó n r a Árpád unokája, Zolta fia Taksony (körülbelül 955-970), akiben m i n d e n jel szerint felötlött a változtatás szükségszerűsége. Hogy n e m csak külpoli­ tikai téren, az mutatja, hogy 963-ban meg­ kísérelte felvenni a kapcsolatot a római pápával, s tőle térítő papokat kérni. Igaz, m á r k o r á b b a n is történtek hasonló kísér­ letek, de n e m Rómával, h a n e m Konstantinápollyal. 948-ban Bulcsú keresztelkedett meg, majd 953-ban a nagy hatalmú erdélyi gyula (név szerint talán Zsombor), aki magával hozta Hierotheosz térítő bizánci p ü s p ö k ö t is. Taksony nyilvánvalóan fel­ mérte, hogy az erősebb és közelebbi szomszédhoz kell igazodni, s nyugatról kell térítőket kérni. Kísérletét azonban ép­ p e n a szomszéd, a 962-től már császár II. O t t ó hiúsította meg. E d ö n t ő lépés fiára és utódjára, Géza nagyfejedelemre (970-997) m a r a d t .

Írott források hiányában ugyan rend­ kívül nehéz pontosan megítélnünk a Géza kori változásokat, ám ezek jelentősége még a régészeti adatokból is érzékelhető. Jelen­ tős mértékű telepítés nyomai látszanak, ekkor megszűnnek az aranyban-ezüstben gazdag temetkezések, Esztergomban kör­ templom épül.

A változtatást a politikai események ki is kényszerítették. 972-ben ugyanis II. Ot­ tó n é m e t t r ó n ö r ö k ö s bizánci hercegnőt vett feleségül. A két európai nagyhatalom szövetsége harapófogóba fogta Magyar­ országot. N e m véletlen tehát, hogy 973 márciusában Géza elküldte 12 tagú kül­ döttségét az I. O t t ó által Quedlinburgba összehívott birodalmi gyűlésbe, ahol ott voltak a N é m e t - r ó m a i Birodalom tarto­ mányurai és a szomszédos országok ural­ kodói. A magyar fejedelem békét ajánlott és térítő papokat kért. Mindkettőt meg­ kapta. A térítők még előző évi kérésére megérkeznek, a püspökké szentelt Sankt Gallen-i szerzetes, Brúnó vezetésével. Gé­ za udvarát és ötezer magyart keresztelnek meg, bizonyára ekkor kezdik építeni Esz­ tergom tágabb körzetében azokat a temp­

Az is egyértelművé válhatott, hogy e régi elittel szemben az egyre nagyobb t ö ­ megű falusi földművelő lakosság a jövő megteremtője. Azoknak a falvaknak a né­ pe, amelyeket uraik már a 10. század­ ban szolgáltatásokra köteleztek. Ez az a népesség, amelyik hasonló gazdaságot te­ remtett, mint a szomszédos európai orszá­ gokban.

Géza bizonyára világosan felismerte, hogy a magyarságnak idomulnia kell európai környezetéhez, ha jövőt akar ma­ gának e kontinens közepén. Nyilván­ valóvá vált előtte, hogy a n o m á d típusú katonai elit korábbi politikája - Európa sanyargatása - zsákutcába vagy tragédiába viszi az országot. Valószínűleg le is szá­ molt velük, már legalábbis azokkal, akik ellenálltak törekvéseinek. Az általuk beho­ zott hadizsákmány és adó ugyan bizo­ nyára lényeges volt az országnak és a feje­ delemnek is, de korántsem annyira, hogy ezért érdemes lett volna az ország létét kockáztatni. Láttuk, hogy a behozott t ö ­ mérdek nemesfém nem a gazdaságot épí­ tette elsősorban, hanem e régi vágású elit pompakedvelését elégítette ki, s végső so­ ron a föld alá, a sírokba került.

A régi táltoshit is túlélte önmagát. Géza ha talán nem is volt meggyőződéses keresz­ tény - jól tudta, hogy az egyházi szervezet az európai állami szervezet megteremtésének is fontos előfeltétele, s letéteményese az európai műveltségnek is. Ezért neveltette fiát, az ifjú Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapta, hithű kereszténnyé. Ez­ zel meg is fordította az ország sorsát, bizto­ sította keletről jött népe jövőjét.

A

tiszabezdédi

részlete

tarsolylemez

AJÁNLOTT IRODALOM

Ajánlott irodalom Forrásközlések A magyar honfoglalás kútfői. Szerkesztette: Pauler Gyula-Szilágyi Sándor. Budapest, 1900. (Reprint: 1995.) A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Szerkesztette: Györffy György. 3. kiadás Budapest, 2002. (Előző kiadások: 1958,1975.) A honfoglalás k o r á n a k írott forrásai. Szerkesztette: Kristó Gyula. Szeged, 1995. Napkelet felfedezése. Julianus, Piano Carpini és R u b r u k úti jelentései. Szerkesztette: Györffy György. Budapest, 1965. (Újabb kiadása: Julianus barát és Napkelet fölfedezése. Szerkesztette: Györffy György. Magyar Ritkaságok. Budapest, 1986.) Zimonyi István: Muszlim források a honfoglalás előtti magya­ rokról. Budapest, 2005. (Magyar Őstörténeti Könyvtár, 22.) Kézikönyvek, szakirodalmi feldolgozások Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai. Szerkesztette: Hajdú Péter. Budapest, 1975. Hajdú Péter-Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink. Budapest, 1978. Uralisztikai olvasókönyv. Szerkesztette: Domokos Péter. Budapest, 1977.2. kiadás 1978. A vízimadarak népe. T a n u l m á n y o k a finnugor r o k o n népek élete és műveltsége köréből. Szerkesztette: Gulya János. Budapest, 1975. A Tejút fiai. T a n u l m á n y o k a finnugor népek hitvilágából. Szerkesztette: Hoppal Mihály. Budapest, 1980. A finnugor őshaza n y o m á b a n . Szerkesztette: ifj. Kodolányi János. Budapest, 1973. Leszállt a medve az égből. Vogul népköltészet. Szerkesztette: Kálmán Béla. Budapest, 1980. Képes Géza: Napfél és éjfél. F i n n u g o r r o k o n a i n k népköltészete. Budapest, 1972. Zsirai Miklós: F i n n u g o r r o k o n s á g u n k . Budapest, 1937. (Reprint: 1994.) Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Budapest, 1996. A magyarság őstörténete. Szerkesztette: Ligeti Lajos. Budapest, 1943. (Reprint: 1986.) Magyar őstörténeti t a n u l m á n y o k . Szerkesztette: Bartha AntalCzeglédy Károly-Róna-Tas András. Budapest, 1977. Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba, I-IV. Szerkesztette: Hajdú Péter-Kristó Gyula-Róna-Tas András. Budapest 1976-1982. (Egyetemi jegyzet.) Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Szerkesztette: Kristó Gyula. Budapest, 1994. A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Szerkesztette: Fodor István. Budapest, 1996.

Bárczi Géza: A m a g y a r nyelv életrajza. 2. k i a d á s B u d a p e s t , 1966. Dienes István: A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k . B u d a p e s t , 1972. (2. kiadás 1974. 3. javított kiadás 1978.) Dienes István: A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k l é l e k h i e d e l m e i . Régészeti b a r a n g o l á s o k M a g y a r o r s z á g o n . Szerkesztette: Szombathy Viktor. B u d a p e s t , 1978. 1 7 0 - 2 3 3 . o l d . Honfoglalás sok s z e m m e l , I—IV. Főszerkesztő: Györffy György. Budapest 1994-1997. ( H o n f o g l a l á s és régészet; A honfoglalás írott forrásai; H o n f o g l a l á s és nyelvészet; Honfoglalás és néprajz.) Domokos Péter: Szkítiától L a p p ó n i á i g . A n y e l v r o k o n s á g és az őstörténet k é r d é s k ö r é n e k vizsgálata i r o d a l m u n k b a n . Budapest, 1990. (2. b ő v í t e t t k i a d á s 1998.) Fettich Nándor: A h o n f o g l a l ó m a g y a r s á g f é m m ű v e s s é g e . Budapest, 1937. Fodor István: Vázlatok a f i n n u g o r ő s t ö r t é n e t r é g é s z e t é b ő l . Budapest, 1973. (Régészeti F ü z e t e k , Ser. I I . N o . 15.) Fodor István: Verecke híres ú t j á n . . . A m a g y a r n é p ő s t ö r t é n e t e és a honfoglalás. B u d a p e s t , 1975. 2. k i a d á s 1980. Fodor István: A m a g y a r s á g s z ü l e t é s e . B u d a p e s t , 1992. Fodor István: Az ősi m a g y a r vallásról. C s o d a s z a r v a s 1 ( 2 0 0 5 ) 11-34. old. Györffy György: K r ó n i k á i n k és a m a g y a r ő s t ö r t é n e t . Régi k é r d é s e k - ú j válaszok. B u d a p e s t , 1 9 9 3 . Györffy György: A m a g y a r s á g keleti e l e m e i . B u d a p e s t , 1990. Kristó Gyula: Levédi t ö r z s s z ö v e t s é g é t ő l S z e n t I s t v á n á l l a m á i g . Budapest, 1980. Kristó Gyula: Az Á r p á d - k o r h á b o r ú i . B u d a p e s t , 1986. László Gyula: A h o n f o g l a l ó m a g y a r n é p élete. B u d a p e s t , 1944. (2. kiadás 1978,3. kiadás 1 9 8 8 , 4 . k i a d á s 1997.) László Gyula: H u n o r és M a g y a r n y o m á b a n . B u d a p e s t , 1967. László Gyula: Régészeti t a n u l m á n y o k . B u d a p e s t , 1 9 7 8 . Pusztay János: Az „ u g o r - t ö r ö k h á b o r ú " u t á n . B u d a p e s t 1 9 7 7 . Rédei Károly: ő s t ö r t é n e t ü n k k é r d é s e i . B u d a p e s t 1 9 9 8 . (2. bővített kiadás 2003.) ( M a g y a r ő s t ö r t é n e t i K ö n y v t á r , 11,18.) Révész László: A karosi h o n f o g l a l á s k o r i t e m e t ő k . M i s k o l c , 1996. Róna-Tas András: A m a g y a r s á g k o r a i t ö r t é n e t e . Szeged, 1 9 9 5 . (Magyar Ő s t ö r t é n e t i K ö n y v t á r , 9.) Róna-Tas András: Kis m a g y a r ő s t ö r t é n e t . 2 0 0 7 . Szűcs Jenő: N e m z e t és t ö r t é n e l e m . B u d a p e s t . 1974. ( 2 . k i a d á s 1984.) Szűcs lenő: A m a g y a r n e m z e t i t u d a t kialakulása. Szeged, 1992. (Magyar Ő s t ö r t é n e t i K ö n y v t á r , 3.) Veres Péter: A m a g y a r e t n o g e n e t i k a i k u t a t á s n é h á n y problémája. S z á m a d ó . T a n u l m á n y o k P a l á d i - K o v á c s Attila tiszteletére. Budapest, 2 0 0 1 . 5 9 7 - 6 1 9 . o l d .

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác

1. Őstörténet és honfoglalás 2. Államalapítás 3. Válság

és

970-1038

m e g e r ő s ö d é s 1038-1196

4 . N a g y u r a l k o d ó k é s kiskirályok a 13. s z á z a d b a n 5. Az Anjouk b i r o d a l m a 1301-1387 6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437 7. A H u n y a d i a k k o r a 1437-1490 8 . M o h á c s felé 1490-1526 9. A h á r o m részre szakadt ország 1526-1606 10. R o m l á s é s m e g ú j u l á s 1606-1703 1 1 . A R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c 1703-1711 1 2 . M e g b é k é l é s é s ú j j á é p í t é s 1711-1790 13. A n e m z e t i é b r e d é s kora 1790-1848 14. F o r r a d a l o m é s s z a b a d s á g h a r c 1 8 4 8 - 1 8 4 9 15. Polgári átalakulás és n e o a b s z o l u t i z m u s 1849-1867 16. A d u a l i z m u s k o r a 1867-1914 17. V i l á g h á b o r ú é s f o r r a d a l m a k 1914-1919 18. A Horthy-korszak 1920-1941 19. M a g y a r o r s z á g a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú b a n 20. Demokráciából a diktatúrába 1945-1956 21. Az 1956-os forradalom és s z a b a d s á g h a r c 22. A Kádár-korszak 1956-1989 23. A Harmadik Magyar Köztársaság 1989-2009 24. Időrendi áttekintés

4 9 5 Ft

KOSSUTH K I A D Ó www.kossuth.hu