Isten az agyban God in the Brain 9789639604681 [PDF]

Zitiervorschau

Szendi Gábor

ISTEN AZ AGYBAN

Szendi Gábor

ISTEN AZ AGYBAN

Budapest, 2008

Copyright © Szendi Gábor, 2008

Olvasószerkesztő:

Rácz I. Péter

Borítóterv: Hegyi Péter

Hungarian edition © Jaffa Kiadó, 2008 Minden jog fenntartva!

ISBN 978 963 9604 68 1

Felelős

kiadó: Rados Richárd Jaffa Kiadó www.jaffa.hu

Tartalonljegyzék I. A HALÁNTÉKLEBENYTÖRTÉNELMET ÍR

11

Bevezető, amelyet ezúttal nem kéne átugrani Egy lány látomásai A neuroteológiáról Egy különös megtérés Pál apostol epilepsziás volt? De mi is az a temporális epilepszia? Pál apostol temporális epilepsziás jegyei Pál levelezése A damaszkuszi jelenés és Pál megtérése Pál szeme világa Vallásos megtérések epilepsziás roham alatt Variációk egy témára Ann Lee Joseph Smith Johannes Binggeli Feri bá' vallása A meghiúsult próféciákról Egy kis kitérő: szex és vallás Epilepsziás vallásalapítók? Mózes Mohamed Luther Ellen G. White A konverzió okai Vallás és temporális lebeny? A temporális epilepsziás személyiség Jeanne D'Arc mint a Waxman-Geschwind-szindróma megtestesítője

11

13 15 17 19 20 22 22 26 29 30 36 36 38 40 40 43 44

46 46 47 49 51 53 56 58 64

5

II. A MÁGNESES EMBER

69

Michael Persinger, aki megfejti az istenhitet Hogyan alakítjuk át agyunkat? Van Önnek mikrokisülése? Közbevetett aggályok és egy kis lelkizés Na szóval, mi garantálja? Jelenlétérzés Alvási paralízis és jelenlétérzés Jelenlétérzés más körülmények közt Persinger a jelenlétérzésről Földmágnesesség és vallásos élmények? A mágneses viharok hatása az agymúködésre "Isten nevében ölnék" A mágnesezhető ember Istenélmény abukósisakban A hit mágneses modellje Fantomok az agyban A vízimajomtól Isten biológiájáig Isten csak egy "lövésnyire" van? Az előrehozott megváltás Összefoglaló

69 73 78 81 82 83 84 86 88 90 90 93 95 97 99 100 102 103 107 109

III. ISTEN AZ AGYBAN Isten az agyban? "Csőbe húzott" szerzetesek Kivagyok,holvagyok? Variációk az Én feloldódására Apácák ima közben A Térészlelő Tekervény és az egységélmény A misztiku s élmény az agyban A tükömeuronok és a hit A pünkösdiek, avagy a halandzsanyelv

6

110 110 110 113 115 116 118 120 121 124

Rakjuk össze a misztiku s élmény puzzle-darabkáit És hova tűnik a misztiku s színezet? A hit téveszme? Az ateista Unio Mystica Összefoglaló

Iv. A JOBB FÉL1EKE ISfENEI Az ókori ember istenei A kettős tudat bennünk él

V. A HAlÁL WRNÁCÁN A halálközeli élmények elméletei Gyerekek halálélményei Az élet új értelmet nyert

VI. A PARANORMÁLIS AGY Mi az a parapszichológia? A távima Az első szkeptikusok Az első "tudományos" vizsgálatok Új korszak kezdődött a távgyógyításban? Ki volt Elisabeth Targ? Újabb vizsgálatok Metaanalízis ízlés szerint Vizsgálatpar6diák? Az ufójelenség Az ufólátások magyarázata Segítség, elraboltak! Betty álmai A kaland utóélete Elrablásjárvány

127 129 130 132

135

137 137

140

142 146 149 150

153 154 155 155 156 162 164

165 167 167 169 170

173 174 175 175

7

Az elrablásélmények biológiája Elraboltatásélmény és alvási paralízis Temporális labilitás és elrablási élmények Az "eltúnt magzat"-szindróma Szellemvadászat Kísértetjárás Hampton Courtban Egy ágyban a szellemmel? A palackba visszaparancsolt szellem Repkedő tárgyak Pszichokinézis, vagy időnként kikapcsol az Én? Telepátia, prekogníció, clairvoyance Jobb féltekei aktivitás-növekvő ESP-teljesítmény? Pszi akaszinóban A kutyák megérzik? A paranormális jobb félteke A düledező szoba A mágikus gondolkodás A skizotip ember A paranormális élmények jobb féltekei eredete Sean Harribance Képmásolás és mágikus gondolkodás Egy paranormális összefoglalás

VIT. A STIGMÁK A krisztusi stigmák rejtélye Mi a stigma? A stigmák ősmodellje Stigmaleltár Assisi Szent Ferenc Sienai Szent Katalin A romolhatatlanság A megváltó nők Sienai Katalin és az epilepszia

8

176 177 179 180 183 183 185 186 187 188 191 195 196 198 199 199 201 204 207 210 212 212

214 214 214 215 217 218 222 225 225 226

Programozott halál? A stigmatizáció "tudományos" korszaka Csalók és gyanakvás Boldog Emmerich Katalin Hisztero-epilepszia? Konfabuláció? Stigmák nagyító alatt Amikor a stigmától nem látják a stigmatizáltat A kis gyufaárus lány Róma félelme a csodáktól Pietrelcinai Pio atya A látomás A különös illat A sebek vizsgálata A modem misztikus A stigmák magyarázata Bemelegítő kör A konverziós jelenségekről A 19-20. századi stigmakísérletek A hisztéria történetéről A véresverejték-jelenség Hipnózis és kísérleti bőrjelenségek Stigma újratöltve A stigmák magyarázata Temporális jegyek és hipnózis A konverziós mechanizmus Hova tűnik az akarat?

227 230 230 230 233 235 238 240 245 245 246 248 251 252 252 252 254 256 256 259 260 261 263 263

Jegyzetek Bibliográfia

270 273

264

266

9

I. A halántéklebeny történehnet ír Bevezető,

amelyet ezúttal nem kéne átugrani

Ez a könyv a hitről szól. A hitről - a tudomány nézőpontjából. Szirupmentesen, de remélhetőleg annál izgalmasabban. Hit persze sokféle van, de hit nélkül nincs teljes élet. A hit azonban nem feltétlen istenhitet jelent. "Isten meghalt", üzente Nietzsche Zarathustrán keresztül, s az istenekkel a tragédia is meghalt, mondta George Steiner A tragédia halálában I. Az istenfogalom sokunknak már nem elfogadható, mások számára viszont átélhető és kézzelfogható realitás. Ez a könyv nem arról akar szólni, mi választja el az istenhívőt az ateistától, hanem arról, mi köt minket össze. Ami közös bennünk, az a hitszükséglet. Az ember hittörténetének tanulmányozása, vagy a könyvben ismertetett tudományos kutatási eredmények egyaránt azt bizonyítják, hogy a hit előrehuzalozoUan ott van agyunkban, s az emberi lélek úgy tűnik, akkor tud hatékonyan működni , ha a hit mozgatja. A hit mindent átható jellege meghatározza egy ember gondolkodását, viselkedését, érzéseit. Hit nélkül nincsenek célok, nincs erkölcs, hit nélkül az ember csak vegetál. A hit mindenki beépített gyári tartozéka, mondhatni alapfelszereltség. A kérdés az, hogy sikerül-e beindítani a hitprogramot valakinek az élete, neveltetése során. Hit sokféle lehet. Az em~eri értékek felől nézve nem biztos, hogy jogos az a felosztás, miszerint vannak istenhitek és nem-istenhitek. Sokkal fontosabbnak érzem azt a kérdést: mennyire öncélú vagy közösségi célú a hit.

11

Az a hit, amely reggeltől estig csak egy isten öncélú imádatra épül, az én szememben nem sokat ér, mert nem az emberért van. De amikor Teréz anya Isten nevében a szegényeken segített, vagy amikor sok keresztény a nyilas korszakban Isten nevében zsidókat bújtatott, az előtt a hit előtt meg kell hajolnunk, mert minden igaz hit közvetlenül, vagy istenen keresztül az Emberért van. Körösi Csomát a magyarság gyökerének keresése, Einsteint az egyesített mezőelmélet éltette, a zöldeket a Föld meg6vása, egy anyát gyermekei felnevelése hajtja - s hadd hozzam szerényen szóba magamat is -, engem most ennek a könyvnek a megírása lelkesít, de emögött egy gyermekkorom óta bennem élő tudásvágy munkál. A hitet azonban sosem szabad összetéveszteni a tárgyával. A hit igazi lényege mindig az értelem keresése az élet folyamatában. Hinni valami elő­ revivőben, valami másnak is hasznára levőben - értelmet ad az életnek. A hit mindig túlmutat adott tárgyon, célon, a hitnek mindig van egy általánosabb jelentése: része vagyok egy magasabb értelem tervének, Istennek, a Sorsnak, az Életnek, az Emberiségnek célja van velem. A hit lényege: tartozni valahová. Egy közösséghez, egyeszméhez, egy valláshoz, s tenni azért, azokért, akihez tartozunk. Terápiás tapasztalataim is azt mutatják, hogy az ember "értelmet kereső állat", és az emberi szenvedés egyik forrása, hogy valaki nem találja útját élete értelméhez, nem találja meg rejtett "küldetését", vagyis nincs hite. A hitnélküliség spirituálisan tesz szomjassá, éhessé, magányossá. Nem a nyelv, nem az eszközhasználat, hanem a hit különbözteti meg az embert az állattól. Ennek a nagy hitszükségletnek megvannak a veszélyei, mert az ember ettől annyira manipulálható. Minden diktatúra létrehozta a saját ifjúsági szervezeteit, lásd Mussolini Farkaskölykök mozgalmát, Hitler Hitlerjugendjét és Kádár kisdobos-úttörő-KISZ agymosodáját. De a hitszükséglet hamis kiélését jelentik számomra az előítéletes vagy szélsőséges ideológiai-politikai mozgalmak, a tudománytalan "gy6gymozgalmak", stb. A hamis eszmék különös forrongását figyelhettük meg a 20. században, s ez mindig felerősödik olyan válságkorszakokban, mint amiben manapság mi is élünk. A hamis hitek mindig mások szellemi vagy fizikai megsemmisítését irnplikálják, az igaz hitek pedig mindig az egyes és egyetemes emberi kibontakoztatását.

12

Egy lány látomásai Az Úr 1431. évében február 22-én a Rouen várában megtartott tárgyaláson, második meghallgatásán Jeanne így vallott: "Amikor először hallottam ezt a Hangot, nagyon meg voltam rémülve. Nyár volt, és delelőn állt a Nap, apám kertjében voltam. Előző nap nem böjtöltem. A Hangot jobb felől hallottam, a templom irányából. Ritkán hallottam ezt a Hangot anélkül, hogy fény ne kísérte volna. A fény ugyanarról az oldalról jött, mint a Hang. Általában véve ez egy igen erős fény volt. Mióta Franciaországba mentem, gyakran hallottam ezt a Hangot." A vizsgálók erre azt kérdezték: ,,Hogy láttad ezt a fényt, mikor oldalt volt neked?" Erre nem felelt, valami mással folytatta: ,,Ha erdőben volnék, könnyen hallanám a Hangot, amely olyan ajkakból érkezik hozzám, amelyet mélyen tisztelek. Úgy gondolom, Isten küldte ezt nekem. Amikor harmadszor is hallottam, megértettem, hogy egy Angyal Hangja. Ez a Hang mindig vezetett engem, és én mindig megértettem ezt: arra utasított, legyek jó és járjak gyakran templomba; azt mondta, menj Franciaországba. Azt kérdezik, miféle alakban jelent meg ez a Hang nekem? Erről többet nem fognak hallani tőlem most. Azt mondta a hang, hetente kétszer-háromszor is: Franciaországba kell menned! Apám nem tudott semmit tervemről. A Hang azt mondta: Menj Franciaországba. Nem maradhattam tovább. A Hang azt mondta: Menj és szabadítsd felOrléans-t az ostrom alól. Menj!, tette hozzá, Robert de Baudricourthoz, Vaucouleurs kapitányához: ő ad majd kíséretet. ... Amikor megérkeztem, felismertem Robert de Baudricourt, bár soha nem láttam őt azelőtt. Azt mondtam Robertnek: Franciaországba kell mennem. Kétszer elutasított, nem hallgatott meg, de harmadjára fogadott és embereket adott. [A kapitányt az győzte meg, hogy a lány megjósolta, a dauphint nagy baj fogja érni Orléans közelében, s hamarosan jött a hír, hogy az angolok legyőzték a francia és skót seregeket. A lány egyre több embert győzött meg arról, hogy lehet abban

13

valami, amit mond, s végül eljutott egészen az orléans-i hercegig.] ... EImentem a Királyhoz a palotába. Amikor beléptem a terembe, Hangom irányításával felismertem őt a többiek közt, azt, aki felfedte nekem, melyik ő. Azt mondtam neki, menni szeretnék harcolni az angolok ellen. A Hang azt ígérte nekem, amint a Királyhoz megyek, fogadni fog. Az én híveirn tudták jól, hogy, a Hangot Isten küldte; látták és ismerték e Hangot, ebben biztos vagyok. A Királyom és sokan mások hallották és látták a Hangot, ami velem jött ... nem volt nap, hogy ne hallanám a hangot, s nekem nagy szükségem van rá." [ ... ]

A vizsgálók erre azt kérdezték: ,,Mikor hallottad legutóbb a hangot?" "Halottam tegnap és ma. [... ] Tegnap hallottam háromszor, egyszer reggeli imakor, egyszer vecsernyekor, és ismét, amikor az Ave Mariára hangoztak este. Gyakrabban hallom őt, mint hogy nem."2 Nincs hely és idő tovább idézni az orléans-i szűz jól ismert történetét. Jeanne D'Arc tárgyalásáról van szó. A csodálatos 16 éves fiatallányéról, aki isteni sugallatra oly erőt volt képes adni a franciáknak, hogy végül felszabadították Franciaországot. De Compiegne-nél a burgundiak elfogták, és mivel VII. Károly meglehetősen gyanús motivációtól hajtva nem váltotta ki, Fülöp herceg eladta őt az angoloknak, akik koncepciós perben, hamis vádak alapján máglyahalálra ítélték a kor egyik legigazabb hősét. A szemtanúk szerint Jeanne a lángok közt is Jézust hívta, s a halálában is megőrzött hite oly megrázó volt, hogy a tömegben majd mindenki sírt. Sokan azt mondogatták, hogy a lányt jogtalanul ítélték el. Maitre Jean Alepee, Rouen kanonokja sírva mondta: "Isten adja, hogy az én lelkem is oda jusson, ahova hitem szerint ennek a lánynak a lelke jut". Testét kétszer is elégették, hogy ereklye se maradhasson utána. Később Jean Fleury, Bailly papja elmesélte, hogy a hóhérok legnagyobb megdöbbenésére Jeanne szíve a tűzben nem égett eF. Porrá tört hamvait a Szajnába szórták. Alig több mint húsz év múlva Jeanne-t rehabilitálták, s I920-ban szentté avatták.

14

Rehabilitációja óta, különösen az elmúlt száz évben, sokan próbálták megfejteni Jeanne titkát. Ha eltekintünk a vallásos magyarázatoktól, az egyik feltevés a skizofrén hallucináció volna. Ám Jeanne rendkívül összeszedett és tiszta gondolkodású volt. Komplex hallás os és vizuális élményeinek másik magyarázata a temporális (halántéklebeny) epilepszia J · 4• Vajon mi köze a temporális lebenynek az isteni hangokhoz és látomásokhoz? Ezt az izgalmas kérdést járjuk körül e könyvben a neurológia és az agykutatás eszközeivel, érintve számos egyéb misztikus jelenséget, mint például a Krisztus sebeit magukon viselő stigmatizáltakat, a halálközeli élményeket, az imával való gyógyítást és a különféle paranormális jelenségeket, mint például az ufójelenséget. De egy dolgot végig ne feledjünk: nem trónfosztani, hanem megérteni akarjuk a hitet, amely az emberi létezés nélkülözhetetlen része.

A neuroteológiáról Akár hívő valaki, akár ateista, a természettudományos műveltség egy szintjén állva nincs kétsége afelől, hogy az ember lelki jelenségei az agyműkö­ déssel állnak kapcsolatban. Hogy az agy csupán egy bonyolult szerkezet, melyet a beléköltözött lélek működtet-e, mint azt Descartes óta gondolják egyesek, vagy az agy maga teremti meg a lelki jelenségeket, erről nem nyitnék vitát. Egy biztos: lelki jelenségeinket elég jól, egyre inkább össze tudjuk kapcsolni bizonyos agyterületek működési aktivitásával vagy éppen elcsöndesülésével. Erre találták ki az EEG-t (elektroenkefalográf), amely az agysejtek elektromos aktivitását méri a fejre ragasztott elektródákkal (ezért imádják a kopasz kísérleti személyeket) és egy rakás agyi képalkotó eljárást, mint például a CT (komputer tomográf), a PET-et (pozitron emissziós tomográf), az MRI-t (mágneses rezonanciás képalkotás) és ennek funkcionális változatát, az fMRI-t. A lista nem teljes, de a képalkotó eljárások lényege, hogy valami módon láthatóvá teszik, éppen mely neuronok dolgoznak keményen, és melyek pihennek, vagy - amikor csak az agy szerkezetére vagyunk kíváncsiak, például hogy van-e valahol sérülés, sorvadás, akkor egyfajta röntgenfelvételt készítenek. Az "agymunka" mérésének egyik módszere, hogy gyorsan lebomló radioaktív cukrot adnak a vizsgálati személynek, és amely agy terület lázasabban dolgozik, az több cukrot fog fogyasztani, s

15

ettől jobban fog sugározni (PET). Ha csak az agy felépítésére kíváncsiak, akkor például erős mágneses térrel megbirizgálják a hidrogénatomokat, melyek víz formájában ott vannak minden sejtben, aztán mérik a választ (MRI). Persze itt most nem az agyműködés vizsgálatáról, hanem az agyműködésről szeretnék értekezni, így kihagynám azt az 500 oldalt, amelyet ezek leírásának szentelhetnék. Maradjunk annyiban, hogy az agy működik, és az a kérdés: mit csinál, amikor mi éppen ezt érezzük, vagy azt gondoljuk. És nem is csak úgy általában, mivel ezt a könyvet az agykutatás egy kevésbé ismert és meglehetősen új ágának szentelném, a neuroteológiának. A neuroteológia a vallásos élmények, a hit, a paranormális jelenségek, valamint az agyműködés kapcsolatát vizsgálja. A neuroteológia szigorú értelemben véve nem vizsgálja isten vagy a szellemek létét, önmagában tehát abból, hogya különféle vallásos, spirituális vagy éppen paranormális jelenségek során következetesen megfigyelhetők bizonyos agyműködésbeli változások, logikailag nem következik sem az, hogy isten létezik, de az sem, hogy nem. Én speciel ateista vagyok, de remélem, könyvemből ki fog derülni, hogy semmi bajom a hívő emberekkel vagy a parapszichológusokkal, nem akarom őket hitükben megingatni, nem gondolom, hogy a vallás a nép ópiuma, stb. Egyetértek Laplace-szal, a franciák Newtonjával, aki - mikor Napóleon megkérdezte tőle, miért nem említette egyszer sem csillagászatról szóló könyvében Istent, így felelt: "Uram, erre a hipotézisre nem volt szükségem". De egyetértek William James fIlozófussal és pszichológussal is, aki az 1901 és 1902 közt a vallásos élmények különféleségéről tartott híres előadás-sorozatában azt fejtegette, hogy a vallásos élmények szoros kapcsolatban állhatnak neurológiai jelenségekkel, mint például az epilepsziával, de ez nem fosztja meg a vallást jelentésétőP. Viszont nem értek egyet Dawkinssza1, aki biztos nem szeretne engem, mert szerinte ez egy gyáva agnosztikus álláspont. Én viszont nem szeretem Dawkins meglehetősen agresszív 450 oldalas kirohanását6 , bár ami ma bizonyos vallási körök részéről Amerikában a tudomány felszárnolásáért folyik, az némiképp magyarázza Dawkins dühét. A neuroteológia tehát arra vállalkozik, hogy megértse a hit, vallási extázis, miszticizmus és parajelenségek hátterében álló agyi mechanizmusokat, én meg hogy ezeket a magam tudása szerint előadjam a Nyájas Olvasónak. Mivel egy ilyen könyvet valahol csak el kell kezdeni, visszamennék a bibliai időkbe, mondhatni egy kis terepmunkára. Itt majd megfigyeléseket te-

16

szünk különféle szentek vallásos cselekedeteivel kapcsolatban, és következ tetéseket vonunk le a modem agykutatás fényében az ő agyuk működéséről. A könyv kissé szerteágazó és elkalandozó lesz. Mondhatnám azért, mert így gondolkodom én, de van egy másik indokom is. Egy ilyen természetű könyv sok tudományos vonatkozást is érint, és ha én ezt a tudományos művek didaktikus, rendszerezett stílusában zúdítanám az olvasóra, valószínűleg kiesne a kezéből a könyv. A tudósok hozzászoktak a monotóniához, a tudomány olyan, mint a tevének a sivatag: sok-sok egyforma homokbuckát kell elhagyni, míg egy oázis felbukkan. Most tehát megkísérlem az olvasónak a sivatagot virágzó kertté és élményfürdővé varázsolni. Ha olykor sokallja a bizonyító tényanyagot, nyugodtan ugorjon egyet, nem vagyok sértődékeny. Talán az unalmasság veszélyét is megkísértem olykor a sok-sok izgalmas példa idézésével, de nem szeretném követni sok más népszerű könyv szerzőjének módszerét, akik egy esetleges, szubjektíven értelmezett esetből grandiózus következtetéseket vonnak le a világ működésére nézve.

Egy különös meg térés Első

utunk a kisázsiai Tarsusba vezet, e római fennhatóság alatt álló, fontos földközi-tengeri kikötővárosba, ahol hajdanán Antonius és Kleopátra egymásra leltek, és ahol később, Kr. u. 10 körül, megszületett egy gazdag zsidó család gyermekeként Saul. Saul és szülei teljes jogú római polgárok és jómódú emberek voltak. Saul előtt két út állt, kereskedő lesz, vagy rabbi. Utóbbit választotta, de ehhez először egy szakmát kellett kitanulnia, így lett posztókészítő. Aztán elküldték Jeruzsálembe zsidó jogot tanulni a Hillel Akadémiára. Saul törvénytisztelő római polgár volt, aki oly lelkesen vett részt az akkortájt divatos keresztényüldözésekben, hogy kinevezték vezető rabbinus vizsgálóbiztosnak is. Ne feledjük, ez az a kor, amikor az őskeresztényeket valamiféle Róma és a zsidók ellen lázító, kiirtandó szektának tekintették, akik megzavarják a közrendet és a nyugalmat. Saul kortársa volt Jézusnak, és ha Kepler jól számolta ki a Szaturnusz és Jupiter együttállása alapján Jézus születését, akkor Saul húszéves lehetett Jézus keresztre feszítésekor. Jézus és Saul kapcsolatáról majd mondok valami meglepőt, de egyelőre kövessük Sault. Jeruzsálemi ténykedéseként tartják számon azt is, hogy amikor 34-ben a jeruzsálemi temp-

17

lomban Szent Stefánt megvádolták Mózes és a Tóra káromlásáért, maga Saul volt az, aki ráuszította a feldühödött tömeget a prófétára, hogy kövezzék őt halálra7 • Ugyanebben az évben - négy évvel vagyunk Krisztus halála után! -, Saul azt az utasítást kapta, hogy menjen embereivel Damaszkuszba és likvidálják az ottani nazarénusokat. E soványka adatokból is felsejlik egy túlfűtött keresztényüldöző, akinek mindennapjait eléggé meghatározta a ,,rendrakás". Damaszkuszba kiruccanni keresztényüldözés céljából nem kis vállalkozás volt, Damaszkusz ugyanis 206 kilométerre volt és csupán kitartó tevék álltak a rendelkezésre. De a csapat nekivágott, és a hatodik nap már látótávolságra kerültek a városhoz, amikor különös dolog történt - írja Saul személyes ismerőse, Szent Lukács, az Apostolok cselekedeteiben. "És amint utaza és közel kerüle Damaszkuszhoz, hirtelen délidőben az égboltról egy fény villant körülötte, mely fényesebb volt, mint a Nap. És ekkor ő és útitársai lezuhanának a földre, és Saul egy hangot halla: "Saul, Saul, miért üldözöl Te engem?" És Saul felelé: "Ki vagy Te, Uram?" és az Úr mondá: ,,Jézus vagyok, akit Te üldözöl". És akik ott voltak Saullal, azok is láták a fényt, de nem láttak senkit, és hallották a hangot, de nem féltek, mert nem hallották azt, aki Saulhoz beszélt. És Saul mondá: ,,Mit kellene tegyek, uram?" és az Úr mondá Saulnak: "Kellj fel és eredj Damaszkuszba". És Saul felkele a földről, de mikor szemét felnyitá, nem láta embert, de ők kézen fogák és elvezeték Damaszkuszba. És ott ő három napig világtalan volt és nem evett és nem ivott ... És Ananiás' elmene hozzá, belépe a házba, megérinté és azt mondá: "Testvérem, Saul, az Úr, sőt Jézus, aki megjelent neked azon az úton, melyen jövél, ő küldött hozzám, hogy visszanyerd a látásodat, és hogyelteljél a Szent Lélekkel". És azon nyomban letörölé Saul szeméről a vart, aki ezzel visszanyeré látását, felkele és megkeresztelkedék." 8 A keresztségben Saul a Pál nevet kapta. Hogy teljesen világos legyen ez a meghökkentő fordulat, kicsit szájbarágósan is leírom: Saulból, a keresztényeket gyilkos dühvel üldöző zsidó inkvizítorból percek alatt hithű keresztény • Ananiás a helyi nazarénusok egyik vezetője volt.

18

vált, aki innentől kezdve egész életét a keresztény hit elterjesztésének szentelte. Pál apostol utazgatásai, templomavatásai, intenzív levelezgetése rendkívül komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a kereszténység elterjedt. Ma úgy mondanánk, jól menedzselte az ügyet. De mi volt ez a váratlan megtérés, hogyan fordulhat ki egy ember percek alatt ennyire magából és kezdheti el képviselni élete végéig azt, amit addig üldözött? A keresztény világ ezen sokat nyilván nem morfondírozott, hiszen Pál átállt a jó oldalra, belátta, amit minden keresztény eleve úgy gondol. Örülünk a megtért báránynak, de azért olyan nagyon nem csodálkozunk, végre megjött az esze. De ha elszakadunk ettől a "mi sem természetesebb" felfogástól, és elgondolkodunk azon, hogyan ítélnénk meg ma egy ilyen pálfordulást (íme a szó eredete!), akkor elég komoly zavar támadhat bennünk. Mi történhet valaki agyában és lelkében, hogy ilyen drasztikusan szembeforduljon addigi életével és érdekeivel? Mit mondott feljebbvalóinak, mit mondott otthon? Hogy meggondoltam magam, mégis tetszik nekem ez a kereszténység, ezentúl tessék engem is üldözni? De mit tudott meg, amit azelőtt nem tudott? Világos, hogyamegtérés, a radikális fordulat nem belátás és megértés kérdése, hanem valami olyan drámai agyi esemény, amit éppenséggel a neuroteológia segítségével fogunk megérteni. Ehhez azonban némi előképzettségre kell szert tennünk.

Pál apostol epi1epsziás volt? Először

Nietzsche vetette fel 1881-es Virradat 9 című művében, hogy Pál apostol- aki nélkül szerinte ma nem lenne kereszténység - epilepsziás volt lO • Mert szerinte a damaszkuszi úton történteket ez magyarázná a legjobban. Ez idő tájt ugrott meg az epileptológia népszerűsége, és sorra derült ki mindenféle hírességről, Julius Caesartól és Napóleontól kezdve, Nagy Péteren és Emanuel Swedenborgon át Paganiniig és Mozartig, hogy mind-mind epilepsziásak voltak. Vagy legalábbis annak tűntek". Ekkoriban fogalmazta meg egy orvos, hogy ha Szent Pál ma élne, és most ismételgetné azt, amit annak idején, biztos, hogy az őrültek házában kötne ki 10. Azóta elég sok adat gyűlt össze ahhoz, hogy azt üzenjük Nietzschének: "Mester, jó meglátás volt."

19

De mi is az a temporális epilepszia? Itt az ideje, hogy két mondatban és közérthetően tisztázzuk, mi is az az epilepszia, amivel e hírességeket megvádolták. A köztudat az epilepsziát azonosítja az izomrángásokkal, habzó szájjal, elméletvesztéssel járó epilepsziás nagyrohammal. E rohamtípusban az egész agyra, így az izmokat mozgató agy területre is kiterjedő kóros elektromos kisülések keletkeznek. Olyan ez, mint az elektrosokk, vagy szebben nevezve: elektrokonvulzív kezelés, amely még ma is szerepel a pszichiátria fegyvertárában, jóllehet a bevezetése óta eltelt nyolcvan év alatt hatásosságát igazolni nem lehetett, és csak csupa rossz derült ki róla. Például hogy rombolja az emlékezetet, agykárosodást okoz és olykor bele is lehet halnil2. Az epilepsziának azonban ezenkívül sok más fajtája is van, hiszen a lényeg a neuronok kóros kisülése és a kisüléshullámok szétterjedése az agyban. A tünetek attól függnek, hogy az agy melyik területén helyezkedik el az epilepsziás góc. Ha az nem érinti a mozgatóterületeket, szó sincs rángásokról. Az agyat lebenyekre szokás osztani, s minden lebenynek vannak az emberi lét szempontjából általános funkciói. Mondjuk az occipitális (tarkótáji) lebeny elsősorban a látással kapcsolatos, a frontális (homlok-) lebeny a fejlett humán funkciókért felelős, mint tervezés, viselkedésszabályozás, erkölcs, racionalitás, stb. A temporális lebeny (másként a halántéklebeny) és az alatta fekvő területek, amelyet limbikus rendszernek nevezünk, az emóciók, a testi reakciók, a szex, a kultúra, a nyelv és az emlékezet hordozója. A limbikus rendszert szokták ősagynak is nevezni, ez az a terület, amelyet a nagyagy, mint valami sapka vesz körül. A limbikus rendszer felel az alapérzelmekért (félelem, kötődés, agresszió, stb.) és a vegetatív funkciókért. Van némi ádáz küzdelem az ügyben, hogy a limbikus rendszert és a temporális lebeny t elhatárolják, de sokan úgy vélik, hogy ezek szétválaszthatatlanul együvé tartoznak, ezért szokás őket sziámi ikrekként temporolimbikus területnek is nevezni. Ez a régió rendkívül érzékeny oxigénhiányra és mindenféle más ártalomra. Itt könynyen alakul ki epilepsziás góc, és mint majd látni fogjuk, a halálközeli élményeknek is van némi köze az itt fellépő oxigénhiányhoz. Ezt a kis részt érdemes tehát kívülről is megtanulni, mert a temporális lebeny és a limbikus rendszer e könyv két állandó hőse lesz. A temporolimbikus területen ki-

20

alakuló epilepsziás rohamokat parciális, vagyis részleges - nem az egész agyra kiterjedő - rohamnak is szoktuk nevezni. Olykor az ilyen parciális rohamok tovább szélesedhetnek és átmehetnek nagyrohamba (grand mal) is, mint az például Dosztojevszkij életében nem egyszer előfordult. Mivel a bal és a jobb félteke eltérő funkciókra specializálódott, ezért a tünetekből sokszor következtetni lehet arra, melyik oldali a roham. A temporolimbikus epilepsziákat szokás komplex parciális rohamnak is nevezni, mert a pszichés és vegetatív jelenségek széles tárháza tapasztalható egy-egy roham alatt. Olyan testi tünetek jelenhetnek meg, mint heves szívdobogás, hányinger, furcsa felszálló érzés a gyomorból, különös, indokolatlan szagok (olykor kozmás, de ritkábban kellemes illatok), mindenféle bizarr testi érzések. Megjegyzem, a pszichiátria diagnosztikus futószalagján sok temporális epilepsziás kapja a "pánikbeteg" diagnózist, majd szenved éveken át az amúgy is hatástalan, de nem mellékhatásmentes antidepresszánsoktól. Praxisomban már több ilyen félrekezelt betegnél azonosítottam be a nyilvánvaló jegyek alapján a "pánikszerű" tünetek igazi okát, és ez nem az én zsenialitásomat, hanem némely pszichiáter tudatlanságát és felelőtlenségét demonstrálja. A lelki tünetek közt mindenféle látomások, emlékek megelevenedése, irreális szcénák, hanghallások, villogás, heves érzelmek (agresszió, nemi vágy, bűnösségérzés, lehangoltság, eufória) szerepelhet. Valójában a testi-lelki tünetek leírhatatlanul sokfélék, minden azon múlik, mely neuronok aktiválódnak. Olykor rohamról rohamra egyformán ismétlődő viselkedések jelennek meg: valaki hirtelen feláll (és mint Norman Geschwind tapasztalta a fronton, az ellenség szitává lövi), vagy rágni kezd, esetleg letolja a nadrágját és vizelni készül. Egy zenész páciensem roham alatt mindig egy pohár vizet kért, a szakirodalom ezt úgy is ismeri, hogy "kérek egy pohár vizet" roham. E jelenségeket automatizmusoknak nevezzük. Ezek a rohamok a temporális lebeny laterális, vagyis külső részén alakulnak ki. Rát kb. ennyi muníció kell a továbbiakhoz. Igaz, ez nem két mondat lett, de tekintsük ezt annak illusztrálásaként, hogy ha egy temporális epilepsziás két mondatot ígérne, abból egy előadás lesz.

21

Pál apostol temporális epilepsziás jegyei John D. Bullock8 a következőkre hívja fel a figyelmet. A damaszkuszi úton bekövetkezett váratlan megtérés körülményeiben feltűnő, hogy Saul kísérete látta a Napnál is fényesebb felvillanást, mindannyian a földre zuhantak, hallottak ők is hangot, de nem látták és nem hallották azt az alakot, akivel Saul "beszélgetett". Sault sem hallották, következéskép mindez Saul fejében zajlott. A történés kézenfekvő magyarázata a száraz villám, amely a műholdas felvételek tanúsága szerint ezen a vidéken igen gyakori. Egy ilyen villámcsapás kb. 200 ezredmásodpercig tart, erejét jellemzi a 10-200 ezer amperes 20 milliótól egymilliárd voltig terjedő feszültségű áram. Ennek ellenére csak az esetek harmadában öl, viszont komoly idegrendszeri károsodásokat okozhae J • Többek közt epilepsziát, maradandó fáradékonyságot, időleges látásvesztést, stb. válthat ki. Bullock feltételezi, hogy a száraz villám életre szóló epilepsziával áldotta meg Sault, de igazság szerint joggal tételezhetjük fel azt is, hogy Saul már előzőleg is epilepsziás volt. Ez esetben a lovaglás okozta fáradalmak és a villám provokált egy rohamot. Ahogy majd bele ássuk magunkat a temporális epilepszia irodalmába, látni fogjuk, hogy az indulatos, gyűlölködő, tapadékony és megszállott vonások jellegzetes temporálislebeny-epilepszia sajátosságok. Gondoljunk csak bele, milyen engesztelhetetlen düh hajtotta Sault, hogy végigvágtázzon 200 kilométert, csak azért, hogy személyesen számolhasson le a Damaszkuszba menekült őskeresztényekkel, holott nyugodtan rábízhatta volna az ügyet damaszkuszi elvbarátaira is. De a temporális epilepsziások gyakori sajátja, hogy kényszeresen megtapadnak egy dolgon, eszmén, s nem tudnak tágítani tőle, fűti őket az indulat. Ha netán Ön gyilkossági helyszínelő, adhatok egy jó tippet. Ha az áldozat indokolatlanul laposra van verve, vagyis gyilkosa nem addig ütötte, amíg élt, hanem addig, amíg indulatai tartottak, akkor vagy egy anyós áldozattal, vagy egy epileptoid gyilkossal van dolgunk.

Pál levelezése De kövessük Bullock doktor levezetését. Páltól az Újtestamentumban 13 levél maradt fent, mint tudjuk, írogatott a galatáknak, a korintusiaknak, meg másoknak is. Megjegyzem, engem mindig érdekelt, de ma sem tudom, hogy ment

22

ez akkoriban. Tán lihegő lovas postás érkezett a városba, és meglobogtatott egy levelet, hogy "Hé, korintusiak, Pál levelet küldött nektek". És akkor, mint egy Monthy Python-jelenetben, a korintusiak értetlenül, vállvonogatva összenéznek, hogy ,,na de, ki a fene az a Pál?". Ezekből a levelekből kiderül, hogy Pál egészsége gyenge volt, rosszul látott és visszatérő víziói és társalgásai voltak Istennel. Kierkegaard, aki ugyancsak epilepsziás volt, már Nietzsche előtt megsejtette Pál betegségét, mert saját tüneteit a Páltól ellúresült rejtélyes szavakkal: - "Thom in the flesh'" - írta le.? Ezen a kifejezésen elég sokat agyaltak már, Luther szerint a kísértést jelenti, mások szerint epilepszia eredetű fejfájást, netán testi gyengeséget, ami epilepsziás roham után szokott megjelenni, de John Shelby Spong püspök és teológus szerint Pál homoszexuális késztetés eire utal l4 • Pál egyik levelében említi, hogy "testemen Jézus jeleit hordozom". Ezek vagy stigmák, vagyis Krisztus sebei (lásd a stigmákról szóló fejezetet), vagy az epilepsziára utalás, amit morbus sacemek, vagyis a szent betegségnek neveztek el, mert ősidők óta ismert, hogy az epilepsziásoknak gyakran vannak látomásaik, hanghallásaik. Pál összességében sokat panaszkodik testi betegségéről, amely állandóan zavarja őt. Gondoljunk csak bele, egy megfontolt próféta miért is írogat a magánnyavalyáiról, hol tartozik az a jó útra térítendő polgárokra? Sehol. Ahogy Bullock megállapítja, Pál levelezési stílusa meglehetősen sajátságos. Rengeteget, kapkodva, rögtönözve írt, se piszkozat, se átolvasás, csak rótta a sorokat és már intett is a lovas postásnak. Egy teológus írta róla, hogy "Számtalanszor annyira eikalandozik mindenfelé, hogy szavai teljesen hatástalanok". A levelekben önállósodnak a szavak, fejre áll a mondatszerkesztés, nincsen központozás, állandóan ismételgeti önmagát, s olykor olyan hosszú mondatai vannak, hogy a végére érve az olvasó már elfelejti az elejét. Összefoglalóan, Pál levelei önismétlők, szétesók, követhetetlenek, unalmasak és terjedelmesek. Na persze, ha áhítattal olvassák, ahogy a delphoi jósnők zagyvaságait hallgatták, mély értelmet hallva ki belőlük, akkor persze mindez lehet misztikusan homályos is. De azért lássuk be, Pál egy halandó ember volt, akit a halandók mércéjével kell mérnünk, s azt kell, hogy mondjuk, levelezgetése jórészt saját késztetéseit elégítette ki. Ezt nevezzük hipergráfiának, vagy íráskényszernek. David Bear ls elképzelése szerint a túlmú• Talányos fogalmazás, fordítása: "Tüske a húsban".

23

ködő temporális lebeny jelentéktelen dolgokhoz is a felfokozott jelentőség érzetét társítja, ami aztán "rögzítési" kényszert vált ki. Ezért veszítette el Pál arányérzékét mind a témaválasztásban, mind a levelek hosszában. Ez a "közlési kényszer" sokszor beszédkényszerben is megjelenik. Mint Lukács evangélista megírta, egy alkalommal Korintusban búcsúbeszédet intézett gyülekezetéhez, amely már - amolyan Fidei Castró-s stílusban - órák óta tartott, amikor egyik híve elaludt és leesett az ablakpárkányról. Pál odament, felélesztette a fiatalembert, majd folytatta búcsúbeszédét, amely hajnalig tartott l6 • A hipergráfia jól ismert temporálislebeny-epilepsziás jegy, nem véletlen, hogy némely hipergráfiás íróként kamatoztatta e késztetését, mint például Dosztojevszkij, Flaubert vagy Ellen White adventista prófétanő, akiről majd még ejtek pár szót. Ahipergráfiás kényszeresen ír, cetliket, naplót, jegyzeteket, regényt, de az írás kedvéért képes könyveket is lemásolni. White életművében igen sok kortárs művek ből kimásolt részt fedeztek fel kritikusai. Egy volt barátom mesélte, hogy mikor vissza akarta kémi egy illetőtől a kölcsönadott könyvét, azt a választ kapta, hogy "még nem gépeltem le teljesen". Az illető jó esélylyel temporális epilepsziás, legalábbis Harshpal Sachdev és Stephen Waxman 17 szerint, akik intő jelként ajánlják kollégáik figyelmébe ezt a tünetet. Vizsgálatukban levelet küldtek ki hajdan kezelt betegeknek, arra kérve őket, írják le jelenlegi állapotukat tetszőleges részletességgel. Na, a temporális epilepsziások átJagosan 1301 szóban, míg a nem temporális epilepsziások 100 szóban válaszoltak, vagyis a temporális epilepsziások imádnak írni. (Hm. Talán nem ártana magamat is megvizsgáltatom?) Az epilepszia gócpontja hol a baloldali temporális lebenyben van, hol a jobb oldali ban, s olykor mindkettőben egyszerre. Sachdev és Waxman vizsgálatában volt két beteg, akinek mindkét oldalon volt epiJepsziás góca, nos, ők egy 5540 és egy 4200 szavas levéllel tisztelték meg orvosaikat. Úgy látszik, két góc négyzetre emeli a hipergráfiát, mert két góccal négyszer annyit írtak a betegek, mint egy góccal. Tetszetős elképzelés, de nincs így (lásd később!), hogy - mivel a két temporális lebeny funkcióiban erősen különbözik -, a bal temporálislebeny-epilepsziások hipergráfiások, a jobb oldaliak pedig téri, vizuális vagy muzikális ,,hipergráfiában" szenvednek. Eszerint Van Gogh jó példája a jobb temporálislebeny-epilepsziának, zsinórban gyártotta képeit, vagy kétezret, melyekből életében Theo bátyja állítólag csak egyet tudott eladni. Művészi aktivitása és temporálislebeny-epilepsziája

24

közt a kapcsolatot jól jelzi, hogy minél előrehaladottabb volt a betegsége, annál megszállottabban festett. Theo bátyjának írt hatoldalas leveleinek száma a napi egyről élete végén napi két-háromra nőtt. Megszállottságát mutatja, hogy miután a mezőn oldalba lőtte magát, még hazabukdácsolt a fogadóba, ahol szobát bérelt, és három képet festett, mielőtt végleg elgyengült és meghalt volnaIS. David Bear vizsgált négy jobb oldali temporális epilepsziást, egyik fazekas, másik patchworkkészítő, a harmadik festő, a negyedik könyv illusztrátor volt. Persze, ha minden fazekas epilepsziás volna! De Bear betege szexuálisan absztinens vallási fanatikus volt, aki minden korsójára és fazekára biblikus idézeteket mázolt l6 • Hogy én is gazdagíts am a tudományt egy esettel, az említett "kérek egy pohár vizet" rohamban szenvedő zenész páciensem szintén jobb temporális epilepsziában szenvedett. Összességében tehát Pál levelei jellegzetes hipergráfiás jegyeket hordoznak. Felismerhető nála a hipergráfiásoknál gyakran tapasztalható ismétlés i kényszer ("hogy ugyanazt írom, engem nem zavar" - írja egy levelében), a jelentőségtulajdonítás, a bőbeszédűség, a körülményesség. Egy temporális epilepsziában szenvedő páciensem kapcsán volt alkalmam élőben megtapasztalni megállíthatatlan beszédfolyamát, amely rendkívül részletező, szerteágazó, elkalandozó, követhetetlen monológ volt. Minden erőmet megfeszítve próbáltam követni, egy-egy terápiás ülés olyasmi volt számomra, mint négy órát ülni a repülőtéri lokátorképernyő előtt. Próbáltam megbeszélni vele, hogy ha felteszem a kezem, mint az iskolában, akkor megadja a szót. De nem adta meg, félrenézett és folytatta. Egy másik élményem egy idős professzorral volt, akivel ígéretes együttműködés látszott kibontakozni. Tetszett benne az az aprólékos, régi vágású tudás, amely oly kiveszőben van a mai fiatal orvosgenerációból, akik már csak protokollokban és gyógyszerekben gondolkodnak. A prof beszélt az atópiás személyiségről, és ezzel megfogott, mert már a hátam mögött volt az asztma, az atópiás betegségek (allergia, ekcéma, stb.) és az agy kapcsolatáról írt tanulmányom l9 • Ám egy ízben "beugrott" hozzám és elkezdte ugyanazt mondani. Ami elsőre izgalmas volt, másodjára már kevésbé volt az. Harmadszorra aztán már kezdett tünetnek tűnni. De ő csak beszélt, beszélt, és fokozatosan ereszkedett rám egy udvariasságból és sajnálatból táplálkozó bénultság és tehetetlenség. Hogy fogok én ebből szabadulni? Mi lesz, ha tényleg tartós munkakapcsolatba kerülünk? Pár izzasztó óra múlva már gyerrnek-

25

koráról beszélt, hogy a tyúkok mit műveltek az udvaron. Jeleztem, hogy értekezletem lesz, akkor lassan abbahagyta, mint egy fuldokló, még belekapott egy-egy gondolatba, de aztán lassan leállt. Amint kilépett, hirtelen újragondoltam az életem, mint aki most szabadult tízéves börtönbüntetéséből, úgy éreztem, most azonnal tennem kell valamit. Ekkor kopogtak. Ereimben meghűlt a vér, mert a prof állt az ajtóban. Ottfelejtette a sapkáját.

A damaszkuszi jelenés és Pál megtérése A damaszkuszi jelenet fő vonásai: Pál víziója, amit a többiek nem láttak, és hanghallása, amit a többiek nem hallottak, Pál megtérése és megvakulása, majd látásának csodás visszanyerése. Járjuk körül kicsit most Pál vízióit. Színes, valóságosnak megélt víziók és hanghallások gyakoriak temporális epilepsziás aurában (a rohamot bevezető szakaszban) és a roham alatt. Már a 19. század híres angol neurológus a, Hughlings Jackson leírta az epilepsziások valószerűnek tűnő hallucinációit, és a jelenséget "álomszerű állapotnak" nevezte el 16 • Jacksont különösen érdekelte az epilepszia, mert imádott felesége negyvenévesen epilepsziában halt meg, s Jackson rá emlékezve egész életében egyedül, de két terítékkel evett. Jackson rendkívül aprólékos megfigyeléseket tett betegei n és haláluk után a tüneteket egyeztette az agyukban talált elváltozásokkal. Már önmagában az is nagy felismerés volt, hogya rángásos tünetek nélkül lefutó, gyakran csak hirtelen megjelenő lelki jelenségekben manifesztálódó rohamokat szintén epilepsziának tekintette, hiszen korábban az epilepsziát "összeesésbetegségnek" nevezték, vagyis azonosították az izomtónus vesztéssel járó nagy rohamokkal. Zseniális meglátása volt, hogy a tüneteket kóros kisülések okozzák. Nézeteit vagy ötven évvel később Wilder Penfield kanadai agy sebész igazolta, aki először 1934ben tapasztalta, hogy az éber betegen végzett agyműtét során a temporális lebeny különböző pontokon való enyhe elektromos ingerelés e teljes részletességű, minden érzékszervi modalitásra kiterjedő és "itt és most" élménnyel bíró emlékeket idézett fel 20 • (Penfield ugyancsak érintve volt családilag az epilepsziában, nővére ugyanis súlyos epilepsziában szenvedett, s maga Penfield operálta meg, sajnos sikertelenül, mert nővére rohamai később kiújul-

26

tak és egyik rohamába bele is halt.) Penfield arra következtetett, hogy az elektromos ingerléssel az eltárolt emlékfolyam egy pontját aktiválja, és ez történik temporális epilepsziában is, amikor az ingerlést maguk a neuronkisülések idézik elő. Az ingerlés hatására azonban nem mechanikusan aktiv álódnak emlékek. Amikor L. G. nev ű betegének egy ponton enyhe elektromos árammal megingerelte az agyát, a beteg egy férfit látott verekedni. Amikor elvette az elektródot, majd ugyanazt a pontot ingerelte újból, L. G. a férfit egy kutyával látta sétálni. Egy nő előtt élményszeruen megjelent, ahogy kisgyerekként az udvaron játszik és hallja a kerítésen túl az autók hangját. Más betegeknél az ingerlés félelmet, haragot, vagy éppen déja vu-élményt, vagy jövőbe látást váltott ki. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy Saulnak a villámcsapás kiváltotta roham alatt komplex audiovizuális látomása támadt. Későbbi vízióiról a korintusiaknak írott második levelében így írt: "Ismertem egy embert ... akit 14 évvel ezelőtt elragadtak a harmadik mennybe. A testében vagy a testén kívül? Nem tudom ... Egyszeruen csak azt tudom, hogy a testében vagy testén kívül (Isten tudja, melyik) ez az ember felkerült a paradicsomba és szent titkokat hallott, melyet emberi száj nem ismételhet meg.,,21 Itt Pál- szokásos pongyolaságával- saját testen kívüli élményéről számol be, amelyet egy extatikus és misztikus élménnyel járó roham alatt élt át. A testen kívüli élményről még részletesen szólok a halálközeli élmények fejezetében, itt csupán idézném, hogy Penfield testen kívüli élrnényeket is kiváltott a temporális lebeny ingerlésével. Egy betege például így kiáltott fel: "Óh, Istenem, elhagyom a testem". Ilyen tehát van, de ne higgyünk azoknak, akik olyan történeteket mesélnek, hogy a halálból visszatért haldokló szobában kóválygó lelke látta a nővér bugyiját. Vagy ha látta, hát a nővér nagyot hajolt. Az epilepsziás rohamokat gyakran kíséri intenzív emocionális élmény, hol terror és félelem, hol pedig eksztatikus eufória. Landsborough több esetet is idéz, melyek közül az egyikben a roham aurájában a beteg arról számolt be, hogy a paradicsomban van. Dosztojevszkij egy alkalommal így mesélt élményéről, mely A félkegyelmű cÍInű regényében is szerepel:

27

"Ti mind egészségesek vagytok, folytatta, sejtelmetek sincs arról a boldogságról, melyet mi, epilepsziások érzünk közvetlenül a roham előtt. Mohamed azt állítja a Koránban, hogy látta a paradicsomot és volt benne. Minden okos bolond meg van arról győződve, hogy egyszeruen hazudik és csal! De nem! Nem hazudik! Igazán a paradicsomban volt epilepsziás rohama közben, melyben ő is szenvedett. Nem tudom, percekig, órákig, vagy hónapokig tart-e ez a boldogság, de higgyék el, szavamra, a világ összes örömeiért nem adnám." 22 Egy másik beteg így írta le hirtelen támadt felemelő élményét: "Úgy érzem, most fogok megtudni valami olyan hihetetlen tudást, amit senki más nem tud - valami olyasmit, mint az élet és halál közti határvonal." Gyakoriságát tekintve azonban úgy tűnik, a félelemérzések jellemzőbbek. Több vizsgálat összesítéséből az derül ki, hogy a roham alatt intenzív emóciókat átélőknek 7-20%-a tapasztal eufóriát 23.24. Ami különösen érdekes, tekintve a szentek életében menetrendszerint tapasztalható angyali üdvözléseket, az az, hogy az epilepsziások nagyobb része megtanulja előidézni eksztatikus rohamát. Penfield egy nő páciensének például mindig akkor volt rohama, amikor egy bizonyos emléket felidézett. A szakirodalomban végtelen listák vannak arról, hányféle epilepszia van. Van, akinél az olvasás, van, akinél a zene, van, akinél a fogmosás, van, akinél a szex, megint másoknál bizonyos szavak kiejtése idéz elő epilepsziás rohamot. Ha ugyanis egy észlelt inger vagy elindított cselekvés előidézte agyi aktivitás a kóros agyszövetet érinti, elindul a neuronkisülések lavinája, és epilepsziás roham alakul ki. Bjom Asheim Hansen és Eylert Brodtkorb25 több ilyen esetet idéznek. Egyik betegüknél a roham mindig akkor lépett föl, amikor egy bizonyos hely mellett ment el az iskolába. Ez kondicionálásos jelenség, egészen biztos, hogy némely szentnél az ima, a feszület vagy az oltár váltotta ki ismételten az epilepsziás szent révületet. Később ez a fiú megtanuita előidézni a rohamot azzal, hogy felidézte korábbi rohamélményeit. A betegség előrehaladtával az eufórikus élménye átalakult és azt tapasztalta, hogy roham alatt, ha tárgyakat néz, azok elkezdenek közeledni, fölé magasodnak és eközben olyan különös érzése támadt, hogy egy másik világban van. Egy másik eset azért tanulságos, mert a páciensnőnek olyan visszatérő élményei voltak, amelyek vallási kontextusban akár ma is, de pár száz

28

évvel ezelőtt simán isteni látomásként értelmeződtek volna. A roham mindig fű­ részporszaggal indult (gyakori temporális epilepsziás jegy a szagok észlelése, ezek sokszor kellemetlen, kozmás jellegűek), ezután úgy érezte, átlép egy határvonalat, amely kettéosztja a világot, majd hajdan szeretett nagyapja közeledik felé, és titkos szavakat mond neki, melyeket sosem tud megérteni. A lánya fűrész­ por illatának felidézésével ismételten ki tudta váltani rohamát. Minden együtt van tehát a próféciához, de a lány nem vallásos és nem akar új egyházat alapítani. A ,,kimondhatatlanság", a "megfogalmazhatatlanság", a "szavakkal való leírhatatlanság" egyébként visszatérő fordulat a szentek vízióiban, mint például Pál idézett leírásában is. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy az ezoterikus tudás szavakba nem önthető. Ennél profán abb magyarázat, hogy egy sejtelmes, misztikus állapot nem jár feltétlen verbális tartalommal, hanem ez csupán egy érzés. Visszatérve a damaszkuszi út porába, Saul rohamának tartalma még némi magyarázatra szorul. Honnan tudta Saul, hogy az Úr jelenik meg neki? Na persze, Jézus megnevezte magát. De ha mindez Saul agyában zajlott, akkor végül is Saul gondolta, még ha spontán neuronkisülések hatására is, hogy Jézus jelent meg neki. Vagyis Jézus előbb volt ott a fejében, s a roham csak aktiválta az emlékeket és fantáziákat. Ígértem, hogy jön majd valami meglepő. Ez nem más, mint az a feltevés, hogy Saul ismerte Jézust. Ezért tudta vizionálni és ezért tudta megnevezni őt. William Ramsay 26 szerint Saul, mint kortárs, láthatta Jézust, erre több utalás is található Pál leveleiben. És mint a keresztények üldözésével foglalkozó inkvizítor, jól ismerte a keresztény tanításokat. Ramsay másokkal egyetemben feltételezi, hogy Saul megtérése valójában egy mély ben érlelődő folyamat volt, amely látomásában fogalmazódott meg. Ezt feltételezte Christopher Rieu is az Apostolok cselekedetei bevezetésében21• Az előzetes tudást már csak azért is fel kell tételeznünk, mert hiszen mihez tért volna meg Saul-Pál, ha nem ismeri a nazarénusok eszméit?

Pál szeme világa Mivel akadékoskodók mindig akadnak, nem akarok elsiklani Saul megvakulásának és Pál látása visszanyerésének kérdése felett. Ez ugyan mellékesnek tűnik, de a kekeckedők mindig ilyenekre vadásznak, akkor legalább ezt kipipálhatom.

29

A múltkori könyvem kapcsán egy kedves olvasó felfedezett egy hibás mondatot, és kérdezte, mi jár annak, aki hibát talált. Visszamam neki, hogya lektorral összefogva lenyilazzuk, mint Attila sírj ánál a szolgákat, hogy vigye a sajtóhiba titkát a sírba. De remélem, ezzel nem vettem el senki kedvét a kritikától. Ha hitelesnek fogadjuk el a damaszkuszi kaland történetét, akkor miért vonnánk kétségbe a vakulást és Ananiás csodatettét? Ezzel kapcsolatban két valószínű elképzelés fogalmazódott meg. Az egyik szerint a villámcsapás okozta nagy hőhatás megégette Pál szaruhártyáját és ajkait, ez utóbbi miatt nem tudott enni napokig. Az ilyen hősérülés átmeneti vakságot okoz, de a pörk később lehullik, és a látás visszatér. BullocI(! szerint Ananiás talán ezt a pörköt törölte le Pál szemeiről. Bul10ck idézi egy saját esetét, melyben egy 14 éves fiú orra előtt gázrobbanás történt, s ennek hatására megvakult, ám amikor három nappal később Bul10ck elé került, s ő vattávalletörölte az elhalt szaruhártyaréteget, a fiú látása azonnal visszatért. Ezt a hősérülés-hipotézist alátámasztja az is, hogy Pálnak később rossz volt a látása, s csak nagy betűkkel tudott írni. Ez az elektromos térerő hatására évekkel később kialakuló elektromos szürke hályogra is utalhat. A másik elképzelés az epilepsziás rohamra vezeti vissza az átmeneti vakságot. Henry Ashby és Sydney Stephenson27 11 epilepsziás gyerek esetét foglalta össze, akik epilepsziás roham hatására megvakultak, majd látásuk napokon belül maradéktalanul visszatért. Hasonló jelenségről még több orvos beszámolt, mint azt Landsborough21 tanulmányában idézi, sőt ő maga személyesen is találkozott ilyen esetekkel. Visszatérve Pál hitváltására, a váratlan megtérés persze még akkor is különös jelenség, ha Saulban tudattalan előmunkálatok folytak az ügy érdekében. Vajon ez egy létező jelenség, vagy csupán a Saul-Pál fordulat magyarázatára eszelték ki ravasz ateista neurológusok? Tudjuk, az ateisták mindenre képesek, csakhogy a csodákból kilúgozzák a csodát.

Vallásos megtéréselc epilepsziás roham alatt Nagy divat persze régi korok embereiről mindenféle betegséget megállapítani. Minden magára valamit adó pszichiáter felfedez egy újabb depresszióst vagy szociális fóbiást a történelem nagyjai között. De hát ez csak a mai imp-

30

resszionista diagnosztikus gyakorlat Iciterjesztése múltbéli áldozatokra, és semmi másra nem jó, mint a pszichiátria és a mesterségesen kreált betegségek népszerűsítésére. Az epilepszia azonban eléggé látványos tünetekkel bír ahhoz, hogy Icisebb legyen a tévedés esélye. Fokozzuk a találati pontosságot, ha a mai tudományos érában tudjuk tetten érni a múltba enyészett hőseink tüneteit. Éppen ezért az alábbiakban több esetet ismertetek - rem élem, nem lesz unalmas -, illusztrálandó, hogy a modem korban, jól dokumentált körülmények közt, igazoltan epilepszia hatására, miként tértek meg emberek. James C. Howden 1873-ban Vallásos érzelmek epilepsziásoknál címú tanulmányában több beteget említ, akiknél az epilepszia váltotta Ici mély vallásosságukat 28 • S. D. nevú betegéről ezt írta: ,,A következő napon egy komoly epilepsziás rohama volt, majd pár napig Icisrohamai voltak. Ezt követően izgatott, de kedélyes volt; elmondta, hogy találkozott a Mennyei Atyával és megdicsőülésben lesz része; dicsőséges víziókat látott a Napban, társalgott Krisztussal és üzeneteket kapott közvetlenül a mennyből. Egy hónapon át a rohamok közt felváltva hol át akarta vágni saját torkát, hol éppen megdicsőült."

D. C. nevű betege egy 66 éves cipész volt, aki szentül hitte, hogy küldetése a Gonosz elpusztítása. Amikor Howden ez után érdeklődött, a cipész elmondta, hogy "egy bizonyos éjszakán víziója volt, melyben a Gonosz birodalmában találta magát és vérdíj járt akárkinek, aki megöli a Gonoszt. Bátyjával és egy másik fickóval szövetkezve indultak neIci a küldetésnek. Társainak Jonatán és Saul kardjait adta, ő maga meg azzal a két kővel fegyverkezett fel, melyekkel Dávid megölte Góliátot. A Gonosznak ezt mondta: »Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében levágom a fejedet«, amit meg is tett, és kettévágta a Gonoszt. Ekkor minden harang megszólalt, hirdetve a győzelmet. Ezután kérték, ha tud, menjen át Sidrák, Misák, és Abednego tüzes kemencéjén', és ő átment." * A 6testamentumban, Dávid könyvében három fiú, aldket Nabukodonozor király tüzes kemencébe vettetett, de a lángok nem fogtak rajtuk

31

A beteg erősen hitte, hogy mindez megtörtént. Egy feleségének írott levelében elmondta, hogy járt a mennyben is. A történet lényege, hogya cipóboltban egy alkalmazottja ájultra veri egy cipővel, s közben egy ember megkérdezi, hajlandó-e Istenért leszállni a pokolba. Ő azt feleli, hogy ha Isten Fia vele van, boldogan. Aztán a hajánál fogva elragadják, fel az égbe, és egy csodálatos vidékre érkezik, ahol gyönyörű parkot lát, legelésző bárányokkal, egy botos nőt, amint létrán igyekszik felfelé. Kérdezi kísérőj étől, hol van Isten. Ő a mennyben van, felelik valakik. De hát ez a mennyország, értetlenkedik a cipész. Nem, ez csak a konyha, és csak az juthat be a mennyországba, aki tiszta és tökéletes. Hogy miért pont konyha, azt valószínűleg a cipész lakásának elrendezése magyarázta. Egy nap hivatták Howdent A. C.-hez, 47 éves férfi betegéhez. A beteg extatikus állapotban ébredt, mesélte felesége, a teste verejtékben fürdött. Azt mondta, ő már meghalt és mindjárt a mennyországban lesz. Aztán közölte, már ott is van. Folyamatosan paposan beszélt. Biztos volt benne, hogy a következő napra meghal, és lelke a mennyországban lel tökéletes boldogságra. Két napig élt ebben a hiszemben, de a harmadik napon teste és lelke ismét egyesült a Földön. Pár nap múlva munkába állt, bármiről lehetett vele normálisan beszélni, kivéve a vízióit. Ragaszkodott hozzá, hogy Isten azért küldte rá a rohamokat, hogy megtérjen, s ő most új ember, korábban soha nem ismerte ezt az igazi békét. Biztosította Howdent, hogy nem lesz több rohama, mert a rohamokat Isten csak azért fundálta ki, hogy őt megtérítse. Az esetek megvilágítják, hogy az epilepsziás rohamok alatt, illetve az úgynevezett aurában, amely a roham bevezető szakasza, olyan látomás ok, víziók, hallucinációk jelennek meg, melyeket a betegek reális eseményként élnek meg, és ettől ezeknek az élménye knek rendkívüli meggyőző erejük van. E látomások valószerűségét támogatja az a tény is, hogy a világnak nem kis része a látomás ok szereplőit és helyszíneit létezőnek gondolja. Márpedig, ha valaki valóságosnak hitt dolgokról számol be, miért is ne hinnének neki? Ő lesz a kiváltságos, akinek megadatott, hogy cseveghetett Istennel vagy az angyalokkal. Így támadnak a próféták. Már ha az illető más szempontból is alkalmas a prófétaságra. Például eléggé ambiciózus, mint Pál, vagy eléggé meggyőző, mint a következő eset:

32

Howden egy újabb betege évek óta depressziós volt, több öngyilkossági kísérletet is végrehajtott, mígnem környezete szerint meghalt, de pár óra múlva feltámadt, és addigi súlyos depressziója elszállt, s helyét vallásos extázis és eufória töltötte be. Elmondta, hogy lent járt a pokolban, ahonnan a Szentlélek egy ragyogó arany hintón felröppentette őt Isten székhelyére, ahol, mint valami turista, látta az angyalok kórusát, prófétákat, apostolokat, akik énekeltek és játszottak Isten trónusa körül. Az angyalok lángnyelvek, a hívő lelkek fénylő szikrák alakját öltve voltak jelen. Egy angyal útján Istentől üzenetet kapott, melyben Isten biztosította őt pártfogásáról, és olyan hihetetlen boldogságot élt át Isten egyetlen pillantásától, hogy ezt a boldogságot soha szavakba nem fogja tudni önteni, mert ez az érzés minden leírást felülmúl. E meghatározó élménye után éveken át voltak vallásos víziói minden fizikai tünet nélkül. Egy-egy víziója alkalmával, mikor az angyalok karát hallotta énekelni, csatlakozott hozzájuk, s oly magával ragadó volt átszellemültsége, hogy az emberek köré gyűltek és egész éjszaka együtt énekeltek vele. A betegből csak azért nem lett vallásalapító, mert nem ambicionálta ezt a tevékenységet. Henry Mabil1e29 szintén egy beteget idéz, aki epilepsziás rohamát követő­ en kijelentette, hogy Isten azzal a küldetéssel bízta meg őt, hogy a jog eszközével reformálja meg a világot. Hallotta Isten hangját, majd Szűz Máriáét, aki arra utasította őt, hogy ne egyen és ne igyon, amíg végre nem hajtotta a projektet. Mabille betegéről nem hallottunk többet, a világ nem lett megreformálva, következésképen projektje valahol megfeneklett. Önmagában a küldetéstudat nem elég a prófétasághoz, olykor kell hozzá egy cet, vagy egyéb körülmények. De megfelelő személyiséggel, az ember hasznosítani tudja látomásait, mint azt Kenneth Dewhurst és William BeardJO esete mutatja: A beteget víziój ában egy repülő vitte el a béke földjére. Úgy érezte, Istennek hatalma van fölötte, és jobbá teszi őt. Amikor arról kérdezték, ez egy megtérési élmény-e, azt felelte: ,,Én inkább azt mondanám, megváltozott a szívem: intenzíven elköteleződtem, hogy kövessem Jézus tanításait." Ahogy kikerült a

33

kórházból, elment egy Billy Graham-gyűlésre,* ahol felajánlotta szívét az Úrnak, munkaerejét pedig egy egyházi szervezetnek. Gyakori, hogy a betegeknek rohamuk hatására küldetés tudatuk lesz, sorsuknak, személyüknek különös jelentőséget kezdenek tulajdonítani, úgy érzik, titkok letéteményesévé váltak, s Isten nevében cselekedniük kell. Dewhurst és Beard ismertetik L. T. C. 55 éves betegük esetét, aki - bár korábban erősen vallásos volt, később elhanyagolta a templomba járást. Negyvenegy éves korában buszkalauzként az utasoktól szedte a menetdíjat éppen, mikor hirtelen üdvözültség töltötte el. Szó szerint úgy érezte, hogy a mennyben van. Miközben begyűjtötte a menetdíjakat, tájékoztatta utasait, milyen nagyszeru érzés a mennyekben lenni. Családorvosa ezt kevésbé díjazta és kórházba utalta megfigyelésre. Itt folyton nevetett, és azt mondta, látta Istent, és egy családegyesítési program keretében családja és gyermekei is hamarosan csatlakoznak hozzá a mennyben. Folyamatosan feldobott hangulatban volt, állandóan nem létező zenét és hangokat hallott. Hazabocsátása után is szentül meg volt győződve élményei valóságosságáról. Két éven át semmi változás nem volt a személyiségében, ám aztán három újabb epilepsziás rohamon esett át, amelyek során újabb megtérés, pontosabban kitérés következett be, ugyanis most elvesztette a hitét. ,,Korábban hittem a pokolban és a mennyben, de ez után az élmény után már nem hiszek". Elvesztette Krisztusba vetett hitét is. Ő embertől született, volt neki apja, anyja, hogyan lehetett volna Isten Fia, magyarázta igazi ateista logikával. A vizsgálatok baloldali temporális epilepsziát állapítottak meg nála. Az eset két okból is említésre méltó. Egyrészt jól mutatja, hogy aki ezer évvel azelőtt híres prófétává válhatott volna, most elmekórházban landol, ahogy egy orvos epésen meg is jegyezte Pál apostol kapcsán. A másik fontos megfigyelésünk, hogy a temporális lebeny t érő epilepsziás rohamok láthatóan olyan mechanizmusokat indítanak be, amelyek mély meggyőződéseket, hiteket alakíthatnak ki, de melyeknek tartalma bizonyos értelemben esetleges. Ha valaki hitetlen, megtérhet, ha hívő, hirtelen istentagadóvá válhat. Ha benne van a levegőben az ufókérdés, ufóényekkel is találkozhat, és ha van egy széles közön* Nagy hatású amerikai hittérítő, több ehlök tanácsadója, médiasztár.

3LJ

ség, aki hisz az ufókban, akkor élményei befogadókra találnak. (Ezt a kérdést majd a paranormális jelenségekről szóló fejezetben boncolgatom, ha addig el nem rabolnak az ufók.) Több ilyen epilepsziás hitehagyást ismerünk az orvoslás történetébenJO. További variáns, hogy - mint Saul esetében - az epilepsziás rohamot átélt személy egyik hitét elhagyva új hitre tér át. Idekívánkozik Francis Libermann esete, aki a Saul-Pál típusú áttérésnek modem példája. Libermann 1802-ben született egy ortodox zsidó családba, s eredeti neve Jákob volt. Rabbinak tanult, mint Saul. 1823-ban szörnyű fejfájás kezdte gyötörni, majd hamarosan elvesztette a zsidó vallásba vetett hitét és 1826-ban megkeresztelkedett, s a keresztségben kapta a Franr;ois Marie Paul nevet. Amikor a szentelt víz fejére hullott, egy fényes túzgömböt látott és misztikus látomása támadt. Hamarosan papnak kezdett tanulni. Epilepsziája azonban egyre súlyosbodott, mígnem már öngyilkossági kísérletet is elkövetett. Aztán állapotában javulás állt be, s 1841-től felszentelt papként kezdett működni. Prófétakarakterére utal, hogy aktív vallásszervező és ideológus vált belőle, a vallástörténetben úgy emlegetik, mint a Szentlélek Atyák rend újraalapítóját. Jogos a feltevés, hogy az tud meggyőződéssé válni, ami már előzőleg is ott volt a fejben, akár csak, mint ellenzett, de mégis csak megismert eszmerendszer. Képzeljük el magunkat Penfield műtőasztalán, és a sebész éppen azt a területet ingerli meg, amely az általunk üldözött, de jól ismert vallási nézeteket tárolja. Mondjuk Saul tudta, hogy egyesek Jézust tekintik a Messiásnak. Ha ez a tudása aktiválódik egy elektromos ingerre, amely jöhet Penfield elektródájából vagy az agy elektromos kisülésből, akkor kétségbevonhatatlan meggyőző­ désként aktiválódik a ,,Jézus a Messiás" élmény. A megtérés lényege, hogy egy vallási hiedelemhez egyszer csak a bizonyosság élménye társul. Nehéz, de nem árt szokni a gondolatot, hogyegészleges élményeink valójában olyanok, mint a legóból összerakott vár. A bizonyosság, a kétely csupán érzések, amelyeket agyunk legóelernként odabiggyeszt bizonyos élményekhez. Ez általában logikusan történik, de kényszerbetegeknél például éppen az a probléma, hogy ez a bizonyosságérzés nem akar bekattanni azután sem, hogy mondjuk százszor ellenőrizték, elzárták-e a gázt. A paranoid betegnél meg az a gond, hogy téveszméihez oly fokú bizonyosság társul, hogy akár ölni is képes érte.

35

Jól illusztrálja az élmények szÍIlezetének önállósulását a déja vu ("már átéltem") és ajamais vu (idegenség)-élmény. Ki ne tapasztalta volna már azt, hogy egy történés kapcsán, amiben részt vesz, egyszer csak az az érzése támad, hogy ez már pontosan így megtörtént egyszer, úgy érzi, meg is tudná mondani, mi fog következni. De persze nem tudja, hiszen csak spontán aktiválódott agyának az a teriilete, amely az ismerősségért felelős. A déja vu-t sokan kutatták, érdekes mód 20-30 éves kor közt kiugróan gyakori, de onnantól egyre ritkább. Temporális epilepsziában azonban igen gyakori, s a déja vu-k valószínű oka a temporális lebeny alatti két mag, az emóciókért is felelős amygdala vagy a memóriában központi szerepet betöltő hippocampus futó elektromos aktivitása31 • De ugyanígy egy "hozzáragasztott" információ az ismerősség. Az úgynevezett Frégoli-szindrómában a beteg úgy gondolja, hogy rokonait, is32 merőseit kicserélték ugyanolyan kinézeru, de mégis más emberekre • S hogy éppen milyen szeszély aktiválódik, az véletlenszerű, de mégis, olykor történelemformáló erővé válik. Valójában szinte minden vallásalapító és próféta továbbfejlesztette és módosította kora hitrendszerét. E mögött feltételezhető­ en az adott próféta egyedi istenéiményének specifIkumai álltak, melyek a víziók miatt igazságokként, megvilágosodásként jelentek meg a próféta lelkében. Elég csak az imént ismertetett megtéréseket idézni, s láthatjuk, hogy mind-mind potenciálisan egy-egy vallási irányzat lehetőségét hordozták magukban. Az olykor véres harcokig fajuló nézeteltérések az egyes vallási irányzatok közt gyakran jelentéktelen apróságokon folytak és folynak. De nézzünk egy-két példát az uralkodó hit egyéni variánsainak kialakulására és megszilárdulására.

Variációk egy témára Ann Lee Ann Lee anya, a shakerek vezetője, 1736-ban született, és már gyermekkorától fogva görcsös rohamoktól szenvedett. Vad jelleme volt, mindig a figyelem középpontjába akart kerülni és telve volt hatalomvággyal. Már fiatal korától kezdve ellene volt minden szexualitásnak, ami temporális epilepsziában gyakori jegy, ugyanis a szexualitás és orgasztikus készség temporálislebeny-funkció, és külö-

36

nösen a jobb oldali epilepsziás góc esetén lecsökken a nemi vágyl3.34. Dietrich Blumd5temporális epilepsziás betegeinek 58%-ánál talált szexuális érdektelenséget, melynek egyik megnyilvánulása az orgazmusképtelenség volt. Tizenhat betegét - akiknek 18 éves kor előtt kezdődött a temporális epilepsziája - szexuális érdektelenség jellemezte. A másik fontos sajátosság, ami idekívánkozik, hogy temporális epilepsziásoknál gyakori a kontrollálatlan dühkitörés és agresszió36 • Csak utalnék Pál apostolra, aki Saulként oly szenvedélyes keresztényüldöző volt, s mellesleg leveleiben arról írt, hogy neki nem kell nő, és másnak sem ajánlja. Visszatérve Ann Lee-re, apja azért csak házasságra kényszerítette, és Ann Lee szült is nyolc gyermeket, ebből négy maradt életben. Mély, de radikális vallásosságára jellemző volt, hogy olyan szektához csatlakozott, amelyet üldöztek, és ő maga is többször volt börtönben. Érdemes megfigyelni, hogyan fedezhetők fel az Ann Lee által létrehozott shaker irányzat nézeteiben az alapító egyéni sajátosságai. Manchesteri börtönélrnénye volt, hogy hirtelen vakító fény világította meg, és az Úrjézus állt előtte, majd összeolvadt vele testestül-lelkestül. Innen ered az a furcsa nézet, melyet szektája tagjai vallottak, hogy Ann Lee Isten nőalakban való megtestesülése. Szexuális averziója pedig úgy lényegült át vallási tétellé, miszerint a shakerek ellenzik a házasságot, és teljes cölibátust hirdetnek: a férfiakat és nőket elkülönítik, hogy még a kísértés bűnébe se essenek. Mindez azért, mert Ann Lee undorodott a szextől. Ja és majd elfelejtem, a shakerek ,,rázzák magukat", vagyis az imádságot eksztatikus táncban és éneklésben fejezik ki. Ezt a "szent rázást" Ann megörökölte Jane és James Wardley szektaalapítóktól, akik nyilván saját megvilágosodásuk hatására az eksztatikus táncot tekintették az ima megfelelő formájának. Ann tehát ,,hozott" anyagból dolgozott, és hozzácsapta a saját szeszélyeit az addigiakhoz. Ha profán szemmel tekintünk a szekta nézeteire, meglehetősen bizarr kép alakul ki, mintha a gyerekek önkényesen kitaláltak volna szabályokat, és onnantól kezdve ragaszkodtak volna hozzá. Az önkény a látomásokból jön, amelyek bármily furcsa dolgot is képesek szent igazságnak és Isten akaratának láttatni. Persze temporális epilepsziában egyaránt megfigyelhető szexuális érdektelenség és hiperszexualitás is 35 . Ennek az a magyarázata, hogy a szexualitás szorosan kötődik a temporális lebenyekhez, az "orgazmusközpont" például a jobb temporális lebenyben található. Ezt részben EEG-vizsgálatok37.38 , részben pe-

37

dig az úgynevezett orgasztikus epilepsziák igazolják39.40.41. Amikor két kutató, Heinrich Klüver és Paul Bucy rhesus majmok temporális lebenyét eltávolították - talán hogy legyen már róluk is elnevezve valami -, sok más mellett, hiperszexualitást tapasztaltak áldozataiknál. Igyekezetük nem volt hiábavaló, mert az emberiség megismerte a temporális lebeny ösztönéletben betöltött kitüntetett szerepét (szex, evés, agresszió), másrészt tényleg elnevezték róluk Klüver-Bucy-szindrómának a jelenséget. Embernél életmentés céljából kell teljesen vagy részlegesen eltávolítani a két temporális lebeny t, máskülönben különféle daganatok és fertőzések okozhatnak zavart a lebeny működésében. Ezekben az esetekben gyakran írnak le hiperszexualitást42 . A temporális lebeny tekervényekre osztható, és ebből a középső tekervény fokozott működé­ se gátlólag hat a szexre, míg ha ,,kikapcsol", fokozott szexualitás figyelhető meg35 . Zenész páciensem például hatvan körüljárt, de egy ifjú macsót megszégyenítő szexuális aktivitásról számolt be. Na de, miért is ragozom ennyit ezt a kérdést? Mert nemcsak a hiposzexualitás válhat vallási tétellé, mint Ann Lee esetén, hanem a fordítottja, a hiperszexualitás is. Mondhatni, ízlés és temporális lebeny kérdése csupán. Joseph Smith Joseph Smith 1805. december 23-án született. Hétéves korában súlyos tífuszfertőzést kapott, de felgyógyult belőle. Családja nem volt templomba járó, ám mélyen vallásosak voltak, sokat olvasták a Bibliát, és a családtagok időnként vizionáltak - ez amolyan családi tradíció volt, amely örökletes epilepsziás hajlamot jelez. Josephet 12 évesen hirtelen vallási sóvárgás rohanta meg, s majdnem belépett a metodistákhoz is 43 . Tizenöt éves korában kiment az erdőbe egy tisztásra imádkozni, hátha az Úr megsegíti őt valami ötlettel. Ekkor hirtelen beszédképtelenné vált és sötétség vette körül, majd rettegni kezdett. ,,A nagy rémület pillanatában egy fényoszlopot pillantottam meg, pontosan a fejem felett, fényesebb volt, mint a Nap, s amely lassan ereszkedett le, amíg be nem borított engem. Egy pillanat múlva már felszabadultnak éreztem magamat. .. Ahogy a fény megpihent rajtam, két személyt pillantottam meg, akiket ragyogás és szavakkal le nem írható dicsfény öve-

38

zett, s ott álltak előttem a levegőben. Egyikük beszélt hozzám ... amikor magamhoz tértem, a hátamon feküdtem, tekintetemrnel az ég felé,, 30. A szöveg egyértelműen egyeszméletvesztéssel járó epilepsziás rohamot ír le. A két személy, az Úr és Jézus felvilágosították, hogy a földön lévő egyetlen egyház sem igaz, és hogy egyikükhöz sem szabad csatlakoznia. Ez volt az első látomása, s innentől mély meggyőződéssel hirdette is nézeteit, amiért persze megfelelő üldöztetésben részesült. Élménye tipikus megtérésélmény.44 Smith temporális epilepsziáját többen feltételezték45• 30.46 , s a 20. század fordulóján sokat írtak erről orvosi szaklapokban. Smithnek további látomásai is voltak. Például 1823. szeptember 21-én Moroni angyal jelent meg neki és feltárta az aranylemezek titkát, amelyek egy hegy tövében vannak elásva, és ezek őrzik egyiptomi hieroglifákkal leírva az Új világ igaz történtét, például hogy miként jöttek az izraeliták Kr. e. 600-ban Amerikába. Mellesleg ők ásták el a lemezeket is, jobb időkre gondolva. Smitht egész életében jellemezte a (temporális epilepsziában nem ritka) grandiozitás, ami tulajdonképpen a megszállottság természetes velejárója. Nem tudott egy kukkot sem idegen nyelven, meglehetősen iskolázatlan is volt, amely a hajmeresztően naiv sztorin is látszott, s pláne nem tudta olvasni a hieroglifákat, de azért állította, hogy ő fordította le az aranylemezeket, na meg a Bibliát47 • Hogy hova lettek az aranylemezek, azt nem tudni, talán vÍsszatemette őket. 1830-ban megalapította egyházát, melybe szülei is azonnal beléptek, ők már csak ilyen összetartó család voltak. Egyháza az ilyenkor szokásos üldöztetéseknek volt kitéve, de ettől sokaknak egyből hitelessé vált. Vándoroltak ide-oda Amerikában, mígnem nekiláttak lliionisban felépíteni Nauvoo-t, az új Jeruzsálemet. A többnejűség 1831-tőljelent meg Smith fejében, innentől ez Istentől eredeztetett vallási tétellé vált. Smith tehát nem kéjsóvár volt, legalábbis a hívek szemében nem annak tűnt, hanem csak engedelmesen követte az Atya, a Fiú és a Szentlélek utasításait. Neurológiai szempontból epilepsziája ekkor roncsolhatta szét annyira temporális lebenye középső tekervényét, hogy kialakulhatott nála a hiperszexualitás. Így aztán harmincnál is több felesége volt az utolsó 14 évében, ami valljuk meg, a legvadabb poligám társadalmak szokásain is túltesz. Mártíromságát végül az okozta, hogy indulni akart az amerikai elnökválasztáson, mire koholt vádakkal börtönbe vetették, ahol a feldühödött tömeg megölte. A történet főbb vonásaiban erősen hasonlít

39

Jézus halálára, ha valaki mártir szeretne lenni, rendezni sem lehetne jobbat, csak kár, hogy a hitelesség kedvéért bele is kell halni.

Johannes Binggeli Hasonló önkény figyelhető meg más szekták nézeteiben is, ezek olykor az eszelősség fokát is elérik. A Johannes Binggeli által alapított svájci szekta arra épült, hogy Binggeli pénisze szent, s vizelete a "mennyei csepp". A szektatagok áldozáskor bor helyett Binggeli vizeletét itták, és péniszével fiatal lányokon ördögűzést hajtott végre, amit másként egyszerűen közösülésnek is neveznek. Amikor saját lányából is kiűzte az ördögöt, vérfertőzésért börtönbe csukták. A szektatagok természetesen ezt üldöztetésként fogták fel48 • Sokat elárul az emberi faj természetéről az, hogy még az ilyen prófétáknak is sok-sok ember szegődik hívéül. A vallás keletkezését és fennmaradását taglaló részben talán sikerül majd épkézláb magyarázatot találnunk arra, honnan ered ez a vakbuzgóság, amely - bizonyos körülmények között - vevő szinte bármire, és annak nevében akár ölni is kész. Binggeli egyébként talán inkább skizofrén volt, mint epilepsziás. Herman Rorschach, a tintapacás teszt kidolgozója sokat foglalkozott a svájci kantonok különös szektáival, és úgy látta, hogy kétféle próféta van: az őrült, aki Istennek gondolja magát, és a neurotikus, aki csak szeretne Isten lenni. Előbbire Bingelli a példa, utóbbira - már csak a neurózisról jut eszembe - Freud. Rorschach megközelítése azonban erősen visszatükrözi pszichoanalitikus érdeklődését, s ekkoriban neurózis és pszichózis kettősségében képzelték el az embert. Pierre FlorHenry 1969-ben mutatta ki először, hogy a bal temporális epilepsziásoknál döntően skizofréniaszerű pszichózis, míg a jobb temporális epilepsziásoknál első­ sorban depressziós és mániás zavarok a jellemzáe129 • Nem meglepá, hogy mindkét kórképben gyakoriak a vallásos megtérések, illetve vallásos téveszmék.

Feri bá' vallása Azt gondolnánk, felvilágosodott korban élünk. Azonban a hitszükséglet nagy, és új próféták bármikor támadhatnak látomásaik által. A minap kaptam egy levelet:' * A levél közlését írója engedélyezte.

40

,,Egy olyan probléma miatt írok Önnek, ami egyik hétről a másikra robbant be család unk életébe. Anyósom szektába jár, mint utóbb kiderült már kb. két éve. Valójában 10 éve kezdett el járni egy vallási csoportba, melynek Hang Közösség volt a neve. Itt sokat imádkozott és volt egy médium, aki közvetítette Istennek a hívek kérdéseit. A válaszok később meg is jelentek kis füzetek formájában. Ebben az időszakban még nem észleltünk aggasztó változást az életükben. Az utóbbi 2 évben azonban felbomlott a régi közösség, és egy új médium is felbukkan t. Sajnos ez az új közösség már aggasztóbb dolgokat hirdetett és várt el a híveitől. Nem hajlandók orvoshoz járni, gyógyszert szedni. Egy bizonyos fajta vizet is kell rendszeresen fogyasztaniuk, ami egy bizonyos vidéki ház udvarán lévő kútból származik. Rengeteget imádkoznak. Hite szerint létezik egy Csillagbolygó, ahol a Szíriuszról származó testvérek élnek. Mindent azért tesz, hogy átalakuljanak a sejtjei. A szíriuszi testvérek éjszakánként egy műtőbe is elviszik, ahol fokozatosan kicserélik a szerveit. Ő azt állítja teljes hittel, hogy nála már megtörtént a teljes szervcsere. A szekta állítása szerint az utolsó időket éljük. A világnak ugyan nem lesz vége, de nagy katasztrófák jönnek majd. Ettől akarja őket megkímélni a Mennyei Atya, ezért egy űrhajót fog értük küldeni, ami elviszi az arra érdemeseket a Csillagbolygóra. Az utazás idejét 2008. augusztus 15ére hirdették meg. Anyósom összecsomagolt, levágta összes csirkéjét, szétosztogatta vagyonát a gyerekei között. Szerencsére a dátum baj nélkül elmúlt, nem távozott el ismeretlen helyre, de nem is értesítette őt senki, hogy miért maradt el az utazás. Innentől kezdve a férjemmel inkább az anyósom szellemi épsége miatt aggódunk, nem a szekta miatt. Anyósom teljes szívvel-lélekkel, megingathatatlanul hisz a fenti dolgokban, másról nem lehet vele beszélni, egyfolytában az »utazást« várja. Rendszeresen beszélünk vele telefonon, de nagyon zavarosan, logikátlanul beszél. Az elmaradt »utazás« estéjén felhívtuk. Azt mondta, hogy hát majd álmában jönnek érte. Mikor visszakérdeztünk, hogy akkor holnap nézzünk be, akkor meg azt mondta, hogy nyugodtan, egész nap itthon

41

lesz. Reggel ismét felhívtuk. Akkor már azt állította, hogy éjjel csak a műtőbe viszik őt, de onnan visszakerül reggelre. És beszélgetés közben folyton csapongott: hol erről az »utazásról«, hol pedig háztartási dolgokról beszélt. Szerintünk megbomlott az elméje. Tanácsát kérjük, hogyan álljunk ehhez a különösen kényes helyzethez, mert azt hiszem, ezzel együtt kell élnünk. Anyósom már elmúlt 80 éves, nem hiszem, hogy ki fog gyógyulni ebből." A probléma természetesen csak az űrhajó érkezésével oldódhat meg, addig sajnos az anyóst őrültnek fogják tekinteni rokonai. Hogy irigykednek majd, amikor ő elmehet a Szíriuszra, a többiek meg jól itt maradnak. Hogy létezik az űr­ hajó, azt nem kell sokat bizonygatni. Például a ,,Medjugorjében látott űrhajó" cÍmű weboldalon' a sötét képen egy nagy fehér folt látható, amely Melinda, a szíriuszi testvérke által készített videofelvétel egy képkockája. A videót nem sikerült még spéci konverterrel sem lejátszanom, de igaz testvérke nyilván megnézés nélkül is elhiszi, hogy az egy űrhajó a Szíriuszról, és ha majd benne ül, ráér tanulmányozni közelebbről is. Mint a weboldalon áll: ,,A Mennyei Atya kérése, hogy mutassuk meg a képet a földi embereknek. Majd mindenki eldönti, aki látja, hogy mit gondol róla." Aztán láthatunk az oldalon négy képet egy "férfIről", aki megtévesztésig hasonlít egy fényképezgető emberre. De ez persze csak a csalóka látszat. A szöveg felvilágosítja a testvérkéket: ,,A Botondról készített képet is a Mennyei Atya kéri, hogy mutassuk meg az embereknek. Ó egy szíriuszi testvérkénk. Itt is a hit lép be, vagy elhiszik az emberek, vagy nem, hogy ő más bolygóról való. Ó is Medjugorjében lett lefényképezve 2007. június 25-én." Ugyan már, miért is ez a gyanakvás, miért is ne hinnénk el, hogy Botond, szíriuszi testvérként, embemek á1cázva magát Medjugorjéban elvegyült a tömegben, hogy próbára tegye hitünket. De mi nem megyünk lépre, ravasz kis Botond, mert mi tudjuk ám, hogy Te valójában a Szíriuszról jöttél. Sok-sok új próféta keletkezik minden korban. Ha valakinek extatikus látomásai vannak, első lépésben az a kérdés, eléggé karizmatikus személyiség-e ahhoz, hogy híveket toborozzon, akik hitükkel hitelesítik transzcendentális él* Megteldnthető az archivált változat: htip:/ /www.tenyek·tevhitekhu/urhajo·medugotje· ban.jpg.

42

ményeit. S ha kialakul a tömegbázis, a következő kérdés az, a versengő vallásos nézetek közt mennyire életképes, mennyire fejez ki valami tömegigény t, vagyis mennyire tud vonzó lenni az új eszme. Ha tetszetős, a szekta nézetei elterjednek, kiszorítanak más nézeteket, és lesz belőlük törvény és vallás. Ha nem, marad privát őrület, vagy egy szűk csoport szektás hite. Minden csak addig bizarr és idegen, amíg nem hisznek benne elegen. Ha Binggeli nézetei győztek volna ... de erre jobb nem is gondolni.

A meghiúsult próféciákról Érdekes kérdés, megér talán egy pár mondato s kitérőt az, hogyan is viselik a szektatagok az olyan blamázs okat, mint a fentit, amelyben az űrhajó, talán kozmikus vihar miatt, nem érkezett meg. A meghiúsult próféciák hatását Leon Festinger kognitív disszonancia elvével szokás értelmezni. Eszerint, ha meghiúsul a prófécia, akkor vagy kiábrándul a hívő a prófétából, vagy talál valami magyarázatot a kudarcra. Az elmélet alapján megjósolható, hogy ha a szektatagok elég nagy áldozatot hoztak a hitükért (márpedig szektába tartozni soha nem sima ügy), akkor a prófécia kudarca nem kikezdi, hanem megerősíti hitüket. Festinger munkatársaival elemzett is egy meghiúsult próféciát49 • Az újságban olvasták, hogy Mrs. Marion Keech chicagói háziasszony váratlanul automatikus íráson keresztül üzeneteket kezdett kapni a Clarion bolygóról, hogy Amerika legnagyobb részét hatalmas árvíz fogja elpusztítani 1954. december 21-én. Festinger munkatársai erre beépültek a háziasszony köré szerveződő kis csoportba, így testközelből figyelhették meg a történéseket. A szekta tagjai 20-án összegyűltek és várták az idegenek űrha­ jóit. Minden fémtárgyat eltávolítottak magukról, miként azt prófétájuk kérte. Huszadikán éjfélkor azonban nem történt semmi. A döbbent csendet egy csoporttag törte meg, aki egy másik órára mutatott, amelyen még csak 11 óra 55 perc volt. Kicsit megnyugodtak, és tovább vártak. De nulla óra tízkor még mindig nem jöttek Clarion bolygó küldöttei. A szektatagok csendben ültek, olykor tétova magyarázatot próbáltak adni. Hajnali négykor Mrs. Keech elsírta magát. Négy negyvenötkor automatikus íráson keresztül váratlan üzenetet kaptak: a Föld Istene megakadályozta a Föld pusztulását, az áradás lemondva. Talán az olvasó azt várná, hogy most az jön: a szektatagok "átláttak a szitán", és szétszé-

43

led tek. Ellenkezőleg történt: a szektatagok a prófécia meghiúsulását követően soha nem látott térítő aktivitásba kezdtek. Aki addig kételkedett, a csalódás hatására fanatizálódott. A történelem során mindig ez történt. Amikor az anabaptisták prófétája, Hoffman azt jósolta, hogy 1553-ban bekövetkezik a világvége, hívei szétosztották vagyonukat, eldobálták adóspapírjaikat és felhagytak a világi hívságokkal. Amikor a világvége nem következett be, az anabaptisták közt nagy lelkesedés támadt és hitük megerősödött. Ugyanez ismétlődött meg az adventistákkal 1844-ban. A Nagy Csalódás napja után váltak igazán népszerűvé a Hetednapi Adventisták, élükön Ellen G. White-tal. Jehova tanúinak Charles Taze Russel 1874-re jósolta meg Krisztus eljövetelét, s a Jehova tanúi azóta is szorgalmasan térítenek, nem látszanak nagyon csalódottnak. Igaz, Russel utólag azt nyilatkozta, hogya Megváltó eljött, csak láthatatlan formában. Ez már igen ravasz fordulat, emlékeztet a pszichoanalitikus érvelések kikezdhetetlenségére. Nekem egyébként a K-PAX círnű filmet juttatja eszembe, ahol Kevin Spacey a pszichiátemek azt mondja, e pillanatban el fog menni arra a bizonyos távoli K-PAX bolygóra. Majd mikor nem történik semmi, a pszichiáter kérdésére, hogy mikor indul, azt feleli, már meg is jött. Olyan gyorsan térült-fordult, mintha el sem ment volna. Na, ezt tessék megcáfolni! Mindebből mi a tanulság? Az, hogy egy magára valamit is adó szektának legalább egy világvégejóslata kell, hogy legyen. A másik tanulság, aminek már általánosabb üzenete is van, hogy az erős hitet a csalódás nem megtöri, hanem megedzi.

Egy kis

kitérő:

szex és vallás

Elég feltűnő, hogy a vallás valahogy mindig összekapcsolódik a szexszel. Vagy rituális erőszak, mint az ókorban, vagy rituális szeretkezés, mint egyes keleti vallásokban, vagy absztinencia, vagy cölibátus, vagy incesztus, vagy többnejűség formájában. A templomi prostitúció, a rituális orgazmus nagy divat volt Indiában és Közel-Keleten, de a görögöknél és a rómaiaknál is dívott. A hinduknál és buddhistáknál a közösülés egyenesen vallásos rítus volf>. A rituális-vallásos szex gyakran társult kegyetlenséggel, ami az agresszió, szex és vallás közös idegrendszeri szubsztrátumából fakadhat S' . lO • Bármily profán, a vallási eksztázis és az orgazmus elég sok közös vonást mutat, például a feloldódás és az egyesülés élméJPJ

nyét. Don Cupitf2 a vallási misztikusokról ezt írta: ,,Az egyesülést Istennel azok az emberek, akik nem egyszeruen rosszallották a szexet, de nem is volt ilyen tapasztalatuk, pontosan úgy írták le, mint a női orgazmust." Végülis egy agyunk van, a természet megpróbálta gazdaságosan kihasználni. A mély, tiszta szerelem és Jézus szeretete közt sokak szerint csak a szerelem tárgyában van különbség. Andrew Newberg és Eugene D'Aquili53 szerint a vallásos élmény egyenesen a szexuális élményből fejlődött ki. Az evolúció során ugyanis a magasabb rendű funkciók mindig primitívebb agyi funkciókra telepednek rá. A szexben már megvolt az extázis, az egyesülésélmény, mindezt csak át kellett vinni szellemi régiókba. Buta hasonlattal élve, van a kocsis káromkodása és az operaária. Mindkettő a hangszálat veszi igénybe, de véletlen sem keveménk össze őket. Szex és hit közt a kapcsolatot agyi szinten a temporolimbikus területek teremtik meg. A temporálislebeny-epilepsziások közt, mint láttuk, gyakori a vallásosság, és gyakoriak a szexuális devianci~ valamint a különös szokások35 • Ebben a jobb féltekei epilepsziás gócú betegek vezetnek l5 . A devianciák, például a pedofília egyik oka, hogy a jobb temporálislebeny-sérülések és epilepsziák egyfelől hiperszexualitáshoz vezethetnek, másfelől a szexuális izgalom és esetleges kielégülés gyorsan fIxálódik egy bizonyos tárgyon, legyen az kisgyerek, fétis tárgyak vagy éppen egy hulla. Újabban a pedofíliásoknál jobb temporális 55 alulműködést írtak le • A hiperszexualitásban szenvedő férfi, ha papi cölibátusban él, vagy vallása, netán gátlásossága miatt nincs kielégítő szexuális kapcsolata, könnyen megtapad bármilyen elérhető célcsoporton. Rhawn Joseph50 az amerikai egyházakat alapjaiban megrázó pedoftl-botrányhullám okát a szex és vallás közti intim kapcsolatban látja. A Santa Clara Egyetem jezsuita testületének tagja, Thomas PIante, aki könyvet szerkesztett szex és egyház témában, azt állítja, hogy az amerikai katolikus papság 50%-a meleg. Mások arra mutatnak rá, hogy a papság körében négyszer gyakoribb a HIV-fertőzöttség. Richard Sipe, aki a szexuális visszaélések szakértője, a papság körében 6-16%-ra becsüli az aktív pedoftlek arányát. 2oo2-ig 800 papot bocsátottak el pedoftlvádak miatt, s az egyház már egymilliárd dollár kártérítést fIzetett az áldozatokn~. Mindezt itt nem azért idézem, hogy antiklerikális húrokat pengessek, csupán azt kívánom illusztrálni, mit eredményez az, hogy hit és szexualitás egyaránt a temporális Iebenybe van egymás mellé begyömöszölve.

45

Epilepsziás vallásalapítók? A tárgyalt megannyi példa azt sugallja, mintha a vallás nem is volna más, mint temporális epilepsziás jelenség. A dolog nyilván nem ilyen egyszeru, de kétségtelen, hogy némely nagy vallásalapító ugyancsak epilepsziásnak bizonyult.

Mózes Vegyük a szolidabb Mózes esetét. Békésen legelteti a juhokat, mikor egy égő csipkebokrot pillant meg, de látja, hogy a csipkebokor nem ég el a lángoktól. Máris gyanút foghatunk, hogy ez a temporális epilepsziában gyakorta előfor­ duló fény és felvillanás élménye, vagyis hát a bokor nem ég, csak úgy látszik. Ekkor Mózes hangot hall, amely nevén szólítja. Mózes a már fentebb megismert módon beszélgetésbe elegyedik a hanggal, aki az Úrként mutatkozik be, de Mózest erre félelem tölti el. Ez az epilepsziás roham emocionális kísérője­ lensége. Mózes idejében a félelem hitelesebb volt, mint később, ugyanis az Ótestamentum Istene meglehetősen zord, nem olyan barátságos, mint az Újtestamentumé, mutat rá Dawkins 6• Míg Jézus a szeretetről beszél, Jahve kicsit másként van hangszerel ve: "És most Izrael, mit kíván az Úr, a ti Istenetek, mást, mint hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket"lO. Ha higgadtan nézzük az eseményt, Mózes hanghallása és társalgása jószerivel csak abban különbözik a korábban ismertetett betegétől, hogy ő vallási vezető lett, míg a többieket megoperálták, vagy begyógyszerezték isteni látomásaik miatt. Mózesbe a hang küldetést plántál, aminek Mózes megpróbál ellenállni. Egyik érve, hogy dadog, ami temporális és homloklebeny-probléma, hiszen a beszéddel kapcsolatos központok itt találhatók. Isten később újra és újra megjelenik hanghallások formájában Mózesnek, jellemző módon, például a negyvennapi éhezést és imádságot követően. A középkor misztikusainál az éhezés és a test gyötrése különös jelentőséggel bírt, mert ezt Istenhez vezető útnak tekintették. S valóban, az extrém állapotok könnyen provokálnak epilepsziás rohamot és ezzel látomásokat. Ha vizsgálni akarják, van-e valakinek epilepsziája, alvásmegvonást alkalmaznak, és az EEG-n valószínűleg megjelennek az epilepsziára utaló elektromos tüskék. Jeanne D' Arc ezért is tartotta fontosnak vallomásában kiemelni, hogyahanghallása előtti napon nem böjtölt, ne higgyék, hogy az éh-

46

ségtől voltak látomásai. Mikor Mózes megjelenik a kőtáblákkal, melyekre Isten lediktálta neki a tízparancsolatot, odalent a zsidók épp a régi isteneket ünneplik. Hajjaj, prófétának lenni nem könnyű dolog, folyton bizonyítani kell, és Mózesnek újabb és újabb csodákra és trükkökre van szüksége, hogya zsidókat meggyőzze, tényleg Istent hallotta. Mózes dühében összetöri a táblákat. Ilyen volna egy szent ember? Mint idéztem, a temporális epilepsziások közt nem ritka a gyilkos indulat és agresszivitás. Ne feledjük, Mózes Egyiptomban körözött személy volt, mert meggyilkolt egy egyiptomi munkavezetőt. A sorsanalitikus Szondi Lipót egyik nagy felfedezése volt az epileptoid karakter, amelynek hátterében valójában az izomrángásokkal nem járó temporális epilepsziás jelenségek személyiségformáló hatása áll. Mózesről írt könyvébenS6 pontról pontra végigkövetve Mózes életének alakulását, egyértelművé teszi, hogy Mózes - mai fogalmakra lefordítva Szondi terminológiáját - temporális epilepsziás. Szondi Mózest úgy látja, mint aki gyilkos káini vonásait fokozatosan legyőzve végül szentté vált. Ez gyakori fordulat szenteknél, de halandóknál is: kezdetben agresszív, gyilkos hajlamú, majd hirtelen jámborrá válik. Mózes epilepsziáját a temporális epilepszia modem kutatói is feltételezi~7.

Mohamed Mohamed állítólag vízfejjel született és már gyermekkorában voltak epilepsziás rohamai. Ötéves korában mesélte nevelőszüleinek (apja korán meghalt), hogy "Két férfi jött fehér ruhában, földre döntöttek, felnyitották a hasamat és kerestek bennem valamit, nem tudom mit." A leírás egy komplex roharnnak tűnik, melyben fények villanása és hasi fájdalmak domináltak. Felnőttkorára gátolt, visszahúzódó emberré vált. Gyakran visszavonult böjtölni és meditálni a Híra-hegy egyik barlangjába. 40 éves korában különös álmai voltak: vakító fények villantak fel előtte; ilyenkor különösmód e1csendesült, visszafogottá vált, s visszavonult a hegyre barlangjába elmélkedni. Amint odafent tanyázott, egy nap álldogálva a barlang bejáratánál egy külső láthatatlan erő ragadta meg és kényszerítette térdre. Úgy érezte, valaki jelen van mellette. Ez a ,jelenlétérzés" konverziós és misztikus élményekben gyakori. Egy meglehetősen robbanékony és miszticizmus iránt fogékony páciensem anyja halála után a következőt mesélte: napokig valami kiszellőztethetetlen kozmás

47

szagot érzett a lakásban - ez biztos jele egy tartós temporális epilepsziás kisüléssorozatnak. Ahogy üldögélt az ágyon, egyszer csak olyan érzése támadt, hogy "van valaki a lakásban". Kis lakása volt, átkutatta minden négyzetcentiméterét, nem talált semmit, de az érzés megmaradt: "valaki van itt". Ez a misztikus tartalmától megfosztott jelenlétérzés az, amit vallásos talajon Isten jelenléteként szoktak érzékelni. Ugyanez a páciensem egy másik alkalommal halott apját látta tükröződni az ablaküvegen. Visszatérve Mohamedhez, ő víziót is látott: nagy fény kíséretében egy lény jelent meg neki. "Olvasd!", mondta neki a lény, akin brokátlepel volt, s a leplen írás. A lény annyira szorongatta Mohamedet, hogy az attól félt, menten meghal. "Nem tudom, hogy olvassam", védekezett Mohamed. De a lény ismét azt mondta: "Olvasd!" Mohamed úgy érezte, amellkasát összenyomja valami erő és nem kap levegőt. "Olvasd! Az Úr nevében, aki teremtett, aki teremté az embert vérből. Olvasd! A kegyes Úr nevében, aki írással tanítja az embert arra, amit nem tud." A lény eltűnt, hátrahagyva a rémült Mohamedet, aki rettegve ébredt fel, nyaka és válla remegett, szíve hevesen vert. A hegy teteje felé kezdett mászni, hogy levesse magát, mert azt hitte, valami démon szállta meg. De ekkor a látomás újra megjelent, egy olyan vakító és bámulatosan szép angyal képében, hogy Mohamed jobbnak látta elfordítani tekintetét, de bárhova is nézett, a vakító fény ott volt a szemében (merthogy nem is kívülről jött!). "Óh, Mohamed, Te Allah küldötte vagy, és én vagyok az ő angyala, Gábriel". Azzal az angyal, huss, elröppent. A halálra rémült Mohamed hazarohant három mérföldre lévő otthonába, földre dobta magát, remegett és könyörgött a feleségének, hogy rejtse el. Aztán ahogy a félelme lassan elszállt, Mohamed lassan megértette, hogy prófétának lett kiválasztva, hogy hirdesse Isten szavait az araboknak. A következő években a hegyekben vándorolt, imádkozott és hallgatta Gábriel hangját, mikor az megjelent. "Olykor úgy szólt hozzám, mint egy ismétlődő harangszó, ez volt számomra a legnehezebb; abbamaradt, amikor végre megértettem az üzenetet. Olykor viszont az angyal emberalakot öltött és beszélt hozzám, és én megértettem, amit mond." Olykor nevét hallotta, de "hiába forgolódott, nem volt ott senki. Olykor hevesen vert a szíve és verejtékben fürdött, máskor a földre zuhant, megint máskor testen kívüli élményei voltak. Egy más alkalommal, egy komplex program keretében az angyal elő­ állt egy nagy fehér lóval, amelyen Mohamed az angyallal Jeruzsálembe kirán-

48

dult, ahol összefutottak Ábrahámmal, Mózessel és Jézussal, ittak egy kis tejet, aztán felmásztak Jákob létráján Isten mennyekben álló trónusához. Mohamed egy idő után megosztotta látomásait feleségével, gyerekeivel, majd barátaival, akik hittek látomásai valóságosságában. Prófétasága és tanításai szájról szájra terjedtek, de persze keresztények, zsidók és pogányok kezdték üldözni - ez már csak minden próféta sorsa. Addig-addig üldözték, míg egy ellene szőtt összeesküvés elől el kellett menekülniük Mekkából Medinába '6. Epilepsziája mellett szól számos szemtanú beszámolója is. Egy barátja, Oszmán éppen beszélt hozzá, mikor észrevette, hogy Mohamed tekintete hirtelen az ég felé fordult, majd jobbra. Feje úgy mozgott, mintha beszélne, aztán néhányszor az égre tekintett, majd balra, majd Oszmánra. Arcát verejték borította. Oszmán kérdezte, mi a baja, de Mohamed egy verssel felelt, amit éppen akkor ,,hallott" az égiektőPs. Egy Omár nevű beduin nagyon szerette volna látni a prófétát megvilágosodás közben. Mohamed egy sátorlap alatt feküdt, amely megvédte őt a Nap elől. Omár bedugta a fejét a sátorlap alá, és azt látta, hogy Mohamed vörös arccal, eszméletlenül fekszik a földön. Egy ízben pedig oly erővel zuhant szolgája, Zajd lábára, hogy az megijedt, hogy eltörött a lába. Elterjedt nézet volt az is, hogy a próféta látomásai alatt kómába esik58 • A feltevés, hogy Mohamed epilepsziás volt, persze meglehetős indulatokat vált ki ma a muszlimokból, mert úgy vélik, ez a mennyei próféciák megkérdő­ jelezése. De tényleg nem a szavakkal akarok játszani, ha azt mondom, az Úr választja meg, miként üzen. Lehet világnézet kérdése az adatok értelmezése, de nem az adatok léte. Amin persze lehet megint vitatkozni, hogy mi az adat, és mi nem, hiszen múltbeli személyek utólagos diagnózisa mindig jelentős kételyeket hagy maga után.

Luther Luther Márton 1483-ban született; az apja jogi pályára irányította, bár Luthernek ez nem volt ínyére. Amikor 1505 júliusában hazaindult, hogy apjától engedélyt kérjen tanulmányai felfüggesztésére, az úton nagy viharba került, s a lába előtt lecsapó villámtól megrémülve fogadalmat tett Szent Annának, hogy szerzetesnek állS9 • Életrajzírói úgy vélik, Luther megtérése nem hirtelen történt, hanem már előzőleg elmélyedt a teológiában, ugyanakkor nehéz szaba-

49

dulni a Luther és Pál megtérése közti párhuzamtól, s Luther maga is látott párhuzamokat testi bajai és Pál betegségei között60 • Erik Erikson, aki egy könyvnyi elemzést szentelt Luther ifjúkorának, a pszichoanalitikusokra jellemző vakságban szenvedve felsorol minden körülményt, beleértve a Szent Pál esetével való megannyi hasonlóságot is, mint hirtelen kialakuló rettegés, földre zuhanás, megtérésélmény, de mert a fejébe vette, hogy Luthert analitikusan kell értelmezni, nem tudja kimondani, hogy ez bizony epilepsziás jellegű megtérésélmény volt. Johann Cochlaeus, aki kortársa, sőt vitapartnere volt Luthernek, róla írott életrajzában ezt írta: "Azonban úgy tűnt testvéreinek, hogy van benne valami különös, akár a Démonnal való titkos üzelmei miatt ... akár epilepsziája miatt. Utóbbit különösen azért gondolták, mert számtalanszor, amikor a mise alatt az evangéliumokból a süket és vak Démon kiűzéséről olvastak fel, a karzaton Luther hirtelen földre zuhant, és azt kiáltozta» Ez nem én vagyok, ez nem én vagyok«."61. Luther szorgalmas volt próbaidő alatt, majd felszentelését követően is, csak sokak szerint éppenséggel nem hitt Istenben. Első miséjén Júdásnak érezte magát, amiért hitetlenül beszél az Úrhoz51 , és erős szorongást élt át ezen hitetlensége miatt59 . Állandóan gyötrődött és bűntu­ data volt. Az én értelmezésemben Luther a villámcsapáskor átélt temporális epilepsziás roham hatására bizonyságot nyert, hogy papnak kell állnia, csakhogy e bizonyság nem járt automatikusan istenélménnyel. Könnyen elképzelhetjük a teológiában jártas ember belső értetlenségét és szorongását, amikor egyfelől mélyen átélte Istentől eredeztetett küldetését, másfelől szembesült az istenélmény hiányával. Bűnösségérzetétől hajtva kezdte fontolgatni a szerzetesi pályát, és a vihar kiváltotta megvilágosodás hatására meg is cselekedte. De ez egyfajta automatizmus, üres cselekvés volt, s a vágyott megnyugvást nem hozta meg. Valódi megtérése három vagy négy év múlva következett be, amikor wittenbergi cellájában üldögélve éppen Szent Pál Rómaiakhoz írott levelét olvasgatta, s egyszer csak ahhoz a részhez ért, mely így szólt: "Tenéked csak a hit által kell élned". Ekkor hirtelen megvilágosodott számára, hogy az ember nem a munkája, hanem az Úrba és a gondviselésbe vetett hite által igazul megl. Nem akarnám bagatellizálni Luther megvilágosodását, de lássuk be, e felismerés csupán attól válhatott világfordító gondolattá és az evangélikus irányzat alaptételévé, hogy intenzív neuronkisülések kísérték a gondolatot Luther temporális lebenyében. A teológiát és aBibliát olvasgatva Luthemek

a

50

már ezer és egy hasonló gondolata tárnadhatott, de egyik sem járt megvilágosodásélménnyel. A megvilágosodást ugyanis nem a gondolat idézi elő, hanem az epilepsziás roham, amely a bizonyosság élményét adja a gondolathoz. Luther hipermoralizmusa, hipergráfiája, lázadó alkata, purifikátori buzgalma, csillapodni nem tudó búnösségérzése temporális epilepsziás alkatot mutat. Luther 35 évesen egy körmenetben hirtelen félelmet élt át, arcát elöntötte a verejték és úgy érezte, mindjárt elájul. Erikson idéz másokat, akik szerint volt ennek ,,némi »vallási roham« jellege, ahogy Pál, Ágoston ... keresztülment ilyesmin". Ha valaki átböngészi Erik Erikson pszichoanalitikus Lutherről írott könyvét, két dologról győződhet meg: Luthemek számos gyanús tünete és viselt dolga utalhat temporális epilepsziára, például- eddig még nem említettem -, hogy feszült helyzetekben olykor spontán magömlése volt. A másik érdekes észrevétel a pszichoanalízisről szól: mivel a pszichoanalitikus gondolkodás mindig abból indul ki, hogy a tünetek "lesznek" és nem vesz tudomást arról, hogy olykor viszont biológiai okokból "adottak", ezért Erikson kényszert érez arra, hogy mindent kialakulásában magyarázzon. Luthemek egyébként (felsorolni is) sok betegsége volt, és sokan rohamait a szédüléssel, fülcsöngéssel járó Méniére-betegségnek tulajdonítják. Ám ez a betegsége Harald Feldmann szerint 43 éves korában kezdődöt{'\ jóval később, mint a fent elemzett események. Vagy a betegség indulásának idejében, vagy a betegségben téved Feldmann, hisz Luther már 27 évesen, Rómába menet is szenvedett szédülésrohamtól és hangoktóPS. Ráadásul főfájásról, fülfájásról is panaszkodott, ami nem jellemző a Méniére-betegségre. Hallucinációi is voltak, beszélgetéseket folytatott a sátánnal, ezért sokan pszichózissal is meggyanúsították. Úgyhogy én összességében maradnék az epilepsziateóriánál.

Ellen G. White Újkori történet Ellen Gould White-é, aki meghatározó személyiséggé vált az adventista egyházban. l844-ben ezrek hagyták el egyházaikat és csatlakoztak egy mozgalomhoz, amely 1844. október 22-re várta a világvégét és Jézus Krisztus eljövetelét. Földi javaikat szétosztották, társadalmi kapcsolataikat felszámolták, de a világvége elmaradt. Ekkor alapították meg az adventista egyházat. Mint írtam, a beteljesületlen próféciák nem kiábránduláshoz, hanem

51

gyakran a hit erősödéséhez vezetnek62 • Az egyház növekvő sikerében igen jelentős szerepet játszott Ellen White, akinek élete során 46 kötete jelent meg (100 OOO gépelt oldal), és kb. 2000 profetikus víziót élt meg. A 9 éves kis Ellen barátnőivel egy nap az iskolából hazafelé igyekezett, mikor egy osztálytársnőjük egy kővel a kezében üldözőbe vette őket, majd a hátratekintő Ellent nagy erővel orrba vágta. Ellen orra betört, összeesett, s rengeteg vért vesztett. Hazatámogatták, de otthon már eszméletét vesztette, és három hétig kómaszeru állapotban feküdt, majd sokáig lábadozott, s iskoláját sem fejezhette be már többé, mert olvasási nehézségei támadtak, keze remegett. Sérülése nyilvánvalóan agysérülés is volt, feltehetőleg az orr mögötti temporolimbikus régióban keletkezett komoly károsodás. Felépülése során személyisége is alapvetően megváltozott, megszállott Biblia-olvasóvá és mélyen vallásos gyerekké vált. Két korábbi, víziószeru álma után első éber víziója 17 éves korában támadt egy intenzív lelkigyakorlat alatt, két hónappal az 1844-es világvégevárás után. Víziói később már nem kötódtek az imákhoz, hanem prédikálás, vagy akár egyszeru beszélgetések alatt is rátörtek. Az adventista egyház vezető személyeinek leírása szerint a víziók úgy kezdődtek, hogy White háromszor, egyre halkabban elkiáltotta magát: "dicsőség", majd pár másodpercre összerogyott, mintha elájult volna. Aztán valami emberfeletti erő töltötte el, hirtelen felállt és (például) végigment a szobán. Máskor kezével balra vagy jobbra mutatott, miközben feje is arra fordult. Akármilyen pozíciót is vett fel, szinte lehetetlen volt ekkor őt ebből kimozdítani, izmai annyira merev vé váltak. A szeme ilyenkor mindig nyitva volt, de nem pislogott. Felfelé nézett, de nem a semmibe meredt a tekintete, hanem kellemes kifejezés ült arcán, s egy távoli pontot fixírozott. A rohamok bevezető szakaszában gyakran érzett kellemes virágillatokat. Víziói alatt rendszeresen voltak jelenlétérzései is. A vízió elmúltával görcsös mély lélegzetet vett, majd ilyenkor elgyengült, s látása, olykor hallása is, csak fokozatosan tért vissza. Víziói részben vallásos tárgyú ak voltak, részben próféciák. Gregory L. Holmes és Deibert H. Hodder neurológusok elemzése szerint White komplex parciális epilepsziában szenvedett, amit kora gyermekkori agy sérülése okozott. Erre az epilepsziatípusra jellemző a roham alatt megjelenő mozgásautomatizmus - lásd White különös mozgásai t: távolba nézését, karja mutatásra emelkedését és fejének a muta-

52

tott irányba való fordítását. Másik jellegzetesség a különféle hangok, gépiesen ismételgetett szavak, mondatok hallatása, mint ,,Dicsőség, dicsőség", vagy "Sötétség" kiáltásai. A rohamot hallucinációk is kísérték, ezekről számolt be White, mint próféciákról. A rohamot gyakran követte letargia, depresszív állapot63 • Ha a temporális lebeny specifikus működése teremti a vallásos élményeket, mint azt Michael Persinger64 állítja, joggal feltételezhetjük, hogya vallásalapítók és vallásújítók tulajdonképpen mind vagy temporálisebenyepilepsziában, vagy a temporális lebeny t patológiás aktivitásra késztető zavarban (agysérülés, fertőzések, skizofrénia) szenvedtek. Nem akarván untatni az olvasót további történetekkel, nem részletezem Buddha, Kálvin János vagy a kvéker vallást alapító George Fox megtérésélményeit, netán Ezékiel próféta és megannyi szent, mint Ricci Szent Katalin, Lisieux-i Szent Teréz, Avilai Szent Teréz, Genovai Szent Katalin, Szent Brigitta, Szent Cecília epilepsziáját. De lehet, hogy még visszajövök a sapkámért!

A konverzió okai Hogy a hirtelen megtérés szoros kapcsolatban van a temporális epilepsziával, azt az eddigi híres, illetve köznapi esetek elég világosan bizonyítják. Nem állíthatjuk persze, hogy minden megtérés epilepsziás történések következménye, sem azt, hogy minden megtérés feltétlen vallásos konverziót jelent. Jó példa erre Csontváry, akinek leírása egy tipikus megtérésélmény, amely hatalmas fordulatot jelentett életében, s nagy küldetéstudatot öntött belé: ,,Hajnalban nap nap után a lángoló Kárpátokat figyelem s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött. »Mit csinál: hisz maga festőnek született.« Meglepődve álltunk, egymásra néztünk, s csak ekkor tudtam és eszméItem, amikor magam is az eredményt láttam, hogy valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg. A rajzot

53

oldalzsebbe tettem, s e perctől fogva a világ legboldogabb embere lettem. Principális om távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg bal kezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél. A »legnagyobb« szó után a következő szót nem értettem meg, kértem az ismétlését, de ez nem ismétlődött meg. A kinyilatkoztatás - az egy szón kívül értelmes magyar nyelven szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással, mely arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyre megy, mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősség hárul reám, amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam. " 65 A szakirodalomban még azon is vita folyik, mit is értsenek konverzión62 • A lényeg azonban a világfelfogás és a gondolkodás hirtelen, radikális megváltozása, amelyben benne foglaltatik a vallásos megtérés, a hit elhagyása, és bármiféle nagy fordulat, miszerint ezentúl "ezt és ezt kell tennem", "így és így kell élnem". A kérdés általánosabb tárgyalására talán ezért is jobb szó a "konverzió", mert ez átalakulást jelent. A konverzió sokszor fokozatosan következik be, de ez más lapra tartozik. Tárgyunk szempontjából az igazán izgalmas a hirtelen, pillanatok alatti megtérés, melynek modellje a kutatásban Saul Pállá való átalakulása. A Pál-típusú megtérés fő vonási közé tartozik, hogy l. döntően emocionális és nem racionális, 2. a megtérő mintegy passzív átélője akonverziónak, 3. a konverzió drámaian átalakítja az Ént, 4. a konverziót követően alapvetáen megváltozik a személy viselkedése, 5. a konverzió egyszeri és végleges hatású, 6. jellemzően kamasz-, vagy fiatal felnőttkorban korban lép fel, 7. hirtelen következik be 62 •

54

A leírás persze kissé sántít, hiszen egyes epilepsziások úgy térnek meg, majd térnek ki, mintha csak forgóajtón járkálnának a hit és a tagadás között, de kétségtelen, hogy ez a ritkább. Edvin Starbuck66 a hirtelen megtérést tanulmányozva úgy találta, hogy a hirtelen megtértek kétharmadánál mély bűnösség­ érzés és bűntudat váltotta ki a fordulatot. William Jamess csatlakozott Starbuck felfogásához, és úgy tekintette a konverziót, mint a bűntudattól és bűnösségér­ zéstől való megszabadulási kísérlet. Ez persze nem mindig jön be, mint Luther esetében is láttuk. Ha Luther már első megtérésekor megkönnyebbül, valószí67 nűleg nem radikalizálódott volna tovább. Elmer Clark vizsgálata alátámasztja a Starbuck-James teóriát. Clark 2174 megtért esetét elemezte, és ezek harmada esett át hirtelen konverzión, s mindnél vagy személyes krízist, vagy egy hirtelen emocionális hatást talált a megtérés kiváltó tényezőjének. Megállapítása szerint a hirtelen megtérés mindig félelemmel és szorongással állt kapcsolatban, mely a megtérést követően általában megkönnyebbüléshez és fels zabaduláshoz vezetett. A fokozatosan megtérők hitében viszont mindig dominált a szeretet és a megbocsátás. A vizsgálatok azt sugallják, kétféle mechanizmusról van szó: a hirtelen megtérés emocionális természetű, a lassú pedig fokozatos gondolkodásváltozással jár, vagyis döntően racionális folyamat. William Jamess kétféle vallásosságot különböztetett meg. Az egyik a neveltetésből, a tradíciókból és a szokásból ered, a másikat a "modellállítóknál" látjuk, akiknél a vallás ,,nem unalmas szokás, hanem inkább hirtelen felindulás". Michael Persinge~ az istenhitnek két alapvető komponensét különíti el: az istenkoncepciót és az istenélményt. Az istenkoncepció szavakban megfogalmazott, ez gyakorlatilag a vallási téziseket és teóriákat jelenti, míg az istenélményt a temporális lebenyben bekövetkező neuronkisülések eredményezik. A vallásos emberek jó részének nincs istenélménye, hanem vagy beleszülettek egy vallásos családba, vagy ők a fokozatos konverzión átesettek, akik csatlakoztak egy csoporthoz, új értelmet és célt kerestek a világban, s rátaláltak valamely hitre. Luther szkeptikus lélek volt, istenélményt akart bizonyságul, amely nehezen jött el neki. Úgy vélte, nem a mintaszerű élet vezet el Istenhez, hanem a hitélmény. Vallásújító mozgalmában az a paradoxon, hogy az új teológiai tételek csak egy új istenkoncepciót teremtettek, de továbbra sem biztosították a tömeges istenélményt, merthogy az nem megy "csak úgy". Ingmar Bergman filmtrilógiájában (Tükör által homályosan, Úrvacsora, A csend)

55

mindhárom alkalommal ezen a kérdése rágódik: van-e Isten, és ha van, miért nem jelez. Összefoglalva tehát a hirtelen megtérés és a fokozatos megtérés sajátságait, ezek merőben más folyamatokat tükröznek:

Hirtelen megtérés

Fokozatos megtérés

Kamaszkor, fiatal felnőttkor kezdete

Késő

Pszichés jellege

Emocionális, szuggesztív

Intellektuális, racionális

Vallásértelmezés jellege

Rideg vallás

Könyörületes vallás

Mechanizmus

Neurobiológiai

Pszichés változás

Egyéni megélés

Passzív

Aktív

Pszichés motiváció

Krízisből

A hatás helye

Egyénen belüli, neuronális történés

Egyének közötti, pszichés

Következmény

Istenélmény

Istenkoncepció

Jellemző

életkor*

való szabadulás

kamaszkor, fiatal

felnőttkor

Értelem és cél keresése

Vallás és temporális lebeny? Valaminek a határához értünk, remélem, nem az olvasó türelmének. Sok-sok bizonyítékát soroltam fel annak, hogy a vallásos élmények valahol a temporolimbikus régióban keletkeznek. Minden emberi élménynek, gondolatnak, erkölcsi ítéletnek, viselkedésnek megfeleltethetók bizonyos agyi aktivitások. "A vallásos észlelések egyéntől független realitását nem erősíti meg és nem cáfolja az, ha kimutatjuk a vallásos élmények agyi folyamatait", írják Jeffrey Saver és John Rabin agykutatók44 • Ezt csak a kedélyek megnyugtatására írom. * A temporális lebeny fejlődésében egy érzékeny szalmszról lehet szó, de epUepsziás rohrun az élet bármely pon1ján kiválthat megtérést.

56

Ha látjuk is már a vallásos élmények és a temporális lebeny, valamint a limbikus rendszer közti kapcsolatot, számos kérdés vetődik fel. Ha a temporális epilepsziás roham mondjuk vallási megtérést eredményez, mi van a roham után? Miért marad fenn a roham alatt kialakult vallásos élmények hatására a későbbiekben is a vallásosság? Van-e a különbség a jobb és a baloldali epilepsziás góc vallásosságra gyakorolt hatása közt? Mindenre persze nem tudjuk a választ - egyelőre. De nézzük sorjában. Az epilepsziakutatás a rohammal kapcsolatban több fázist szokott megkülönböztetni. Egyrészt van a roham előtt szakasz, ami olykor napokig is eltarthat. Ha az epilepsziás kisülésre hajlamos neuronok csoportját egyfajta kondenzátorként fogjuk fel, akkor ez a kondenzátor egyszer csak elkezd töltődni, eljut egy kisülés előtti állapotig (ekkor szokott auraélmény lenni, például szagélmények, hányinger, víziók, intenzív félelem, rettegés, agresszív viselkedés, stb.), majd lefut a roham és a rohamot követi egy akár napokig tartó sajátos állapot, amelyet fáradtság, lehangoltság, gyengeség, stb. szokott jellemezni, hiszen az epilepsziás fókuszból künduló elektromos hullámok átmenetileg szó szerint ,,kiütik" a környező agyterületeket, amelyeknek idő kell a regenerálódáshoz. Az utóbbi évtizedekben kezdték intenzívebben vizsgálni a rohamok közti látszólag nyugodt szakaszt, mert kiderült, hogy számos epilepsziásban a rohamok maradandó változásokat okoznak. Erről nemsokára bővebben szólok a temporális epilepsziás személyiség részben. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a vallásosság nem csupán a roham köriili és roham alatti élményekben jelenik meg, hanem a roham közti szakaszban is, vagyis a temporális lebeny valamiképpen tartósan módosul a rohamok hatására. A temporálislebeny-epilepsziások közt 2-7%-ra becsülhető a vallásos élményeket tapasztalók aránya68 • Izgalmas kérdés az is, összefügg-e a vallásos élmény a két félteke eltérő sajátosságaival? Mint ismeretes, a bal félteke a verbális, intellektuális, racionális és minden élményt részeire cincál, míg a jobb félteke vizuális, emocionális, intuitív, és egészben emészti meg az élményeket. Az adatok azt mutatják, hogy mindkét oldali epilepsziás góc okozhat vallásos élményeket, de ha mindkét oldalon van epilepsziás góc, az élmények erősebbek, mint a csak féloldali góc esetén68 • Elgondolkodtató, nincs-e különbség a bal és a jobb oldali fókuszú rohamokhoz társuló vallásos élmények közt. A vizsgálatokat nehezíti, hogy sokszor nem

57

is lehet műszeresen igazolni az epilepsziát, csupán a tünetek alapján állítható fel a diagnózis. Ennek az az oka, hogy ha nagyon mélyen van a kisülési pont, a vastag agyszöveten át nem jut el az EEG-elektród áig az epilepszia elektromos jele. Bizonyos megfontolások alapján azonban úgy tűnik, hogy a vallásos élmények inkább a jobb féltekei góchoz köthetők. Amikor például kérdőívvel mérték epilepsziás betegeknél a vallásosságuk mértékét, a vallásosság egyenes arányban állt a jobb oldali károsodás mértékével,' ami a jobb temporális lebenyben zajló epilepsziás folyamat következménye volt6'J. A roham alatti vallásoseksztatikus élmények is sokkal valószínűbben jelennek meg jobb oldali epilepsziás góc esetén68 • Bruce L. Miller és munkatársai 200 l-ben leépülő A1zheÍmerkóros betegek közt hét betegre figyeltek fel, akik feltűnő konverziót mutattak, vagyis radikális fordulatot hajtottak végre politikai vagy vallási nézeteikben70 • A betegek közül hétből hatnál a jobb homlok és temporális lebeny károsodott. Millerék más vizsgálatában ugyanezt találták: a jobb agyfél károsodása fokozott vallásosságot eredményezett44 • A jelenség azért is érdekes, mert Alzheimerkóros betegeknél általában a vallástól és más spirituális vonatkozásoktól való teljes elfordulást szokták tapasztalni. Úgy tűnik, a jobb félteke szorosabb kapcsolatban áll a spirituális énnel, amin - ismerve a jobb félteke ősibb, kreatívabb, misztikusabb vonásait - azért nem is kell annyira csodálkoznunk. A jobb félteke nagyobb szerepére utal a démonok általi megszállottságban 1 szenvedők vizsgálata is. Enrique Carrazana és munkatársaF öt esetről számoltak be. Mindegyik esetben a betegeket a helyi pap, vagyis mam bo szerint loa, azaz ártó szellem szállta meg, és a tüneteket az okozza. Az öt esetből négy volt temporális epilepsziás beteg, s mindegyiknél a jobb temporális lebenyben is volt aktív epilepsziás góc (két betegnek mindkét oldalon volt).

A temporális epilepsziás személyiség Gondolkodott-e már azon, hogyan alakulnak ki az ösvények? Úgy, hogy sok ember vagy állat jár ugyanarra, és az ösvény kitaposódik. Valami ilyesmi történik az agyban is. Már Ramón y Cajal72, aki a 19. század végén egy mikroszkóppal felfegyverkezve leírta az agysejtek szerkezetét, arra gondolt, hogya ta• Minél vallásosabb volt a beteg, ajobb hippocampus mérete Ulmál kisebb volt.

58

nulás és személyiségfonnálódás alapja az, hogy a sokat használt neuronok kapcsolatai megerősödnek, vagyis ösvények alakulnak ki. Mi történik, ha valakinek az agyában időnként "túláram" jön létre, és ez a "túláram", mint valami villám, végigfut bizonyos pályákon? Nos, megnő a valószínűsége, hogya következő epilepsziás roham áramlökései is ugyanezen az úton fognak végighaladni, vagyis bizonyos pályák és neuronkapcsolatok bejáratódnak. Olyannyira, hogy az idézett példák szerint már elég csak felidézni a fűrészpor illatát, vagy felidézni egy bizonyos emléket, vagy elég iskolába menet mindig ugyanarra menve ugyanazt látni, és az epilepsziás kisülések ismét bekövetkeznek. A "túláram" nem csak epilepsziás kisülést jelenthet, hanem például nagy érzelmeket, emlékezetes pillanatokat, felkavaró élményeket. Van, amire örökre emlékszünk, más dolgok kiesnek emlékezetünkből. Amikor valaki epilepsziás rohamai alatt eksztatikus élményeket, hanghallásokat, víziókat él meg, jelenlétérzése támad, ezek az érzések oly reálisak, hogy magyarázatra szorulnak, s egy vallásos világban ezek az élmények gyorsan megtalálják jelentésüket. A vallásosságon túl azonban számos más élmény is személyiségfonnáló erővé válhat a rohamok hatására. Már régen felmerül t a kérdés, vannak-e jellegzetes temporális epilepsziás vonások, magyarán, van-e jellegzetes temporális epilepsziás személyiségprofil? A méltatlanul elfeledett Szondi Lipót e téren is zseniálisat alkotott. Szondi eredetileg endokrinológus volt, és bizonyos személyiségvonások öröklékenysége is erősen érdekelte. Nem merülnék el elméletének ismertetésében, mert túlságosan elragadna a lelkesedés, és ez félrevinné a fejezetet. Mindenesetre briliáns, utólag beigazolódó leírását adta például az epileptoid személyiségnek. Epileptoid személyiség alatt azt értette, hogy vagy epilepsziás az illető, vagy csupán génjeiben "hordozza az epilepsziás ösztönsorsot", és ez egy sajátos karaktert kölcsönöz a személynek. Az Én kísérleti elemzésében73 ezt írja: "Néha: inkább vallásos, szentes jellegű nagyzásos téveszmék uralják a kórképet. A beteg, aki addig rendszeresen epilepsziás rohamban szenvedett, kezdi magát prófétának, Isten kiválasztott küldöttjének, apostolnak, Krisztusnak, Luthernak, Napóleonnak érezni, ki a világot és az emberiséget megváltani jött a földre." Szondi leírása nem más, mint az ókor és középkor prófétáinak leírása a tébolyda falai közt. További jellemzőként felsorolja, hogy az ilyen betegekre jellemző az

59

időnkénti dühkitörés, az erős kötődés szeretett személyekhez, tapadékonyság, o a hitszükséglet szélsőséges formája, o az alázatosság, o megszállottság, prófétás Én. o o

Az Ember meghatározása74 CÚTIÚ kötetében további jellemzőket ad meg. Szerinte az epileptoidokra jellemzőek a szexuális devianciák, az erőszakosság, a nagyra törés, a "naggyá lenni" -akarás, a halhatatlanságra törekvés, a vágy jónak, tisztának, jámbornak, szentnek lenni. Az epileptoid karakter további sajátosságai, melyeket tudtommal csak Szondi írt le, hogy vonzódik az őselemekhez (tűz, víz, levegő, föld) és a természethez. Még izgalmasabb (na és persze vizsgálhatóbb) az epileptoidok pályaválasztása. Egyrészt robbanékonyságukból következik, hogy olyan pályára mennek, ahol vagy ,,robbantani kell", vagy éppen nagy erő­ ket megfékezni. Sok köztük a kovács, a tüzér, a tűzszerész, a mozdonyvezető, a tűzoltó, stb. Szondi szerint a megfelelő pályaválasztás az ember ösztönkarakterét tükrözi vissza, és ekkor gyógyító. Mivel az epileptoidokban nagy a vallás- és hitszükséglet, gyakran mennek papnak, hittérítőnek, de a vallás azért fonódik össze mindig az agresszióval (hitvita, keresztes háború, vallásháborúk, al-Kaida), mert az epileptoid karakterben mindig ott rejlik az erőszak. A másik fontos epileptoid pálya a gyógyítás és karitatív tevékenység. Az ilyen tevékenységek nem idegenek a szentektől sem, de sok szent "előéletében" nem éppen szent életű volt. A szentté válás egy folyamat. Jó példa erre Szent Pál, vagy Assisi Szent Ferenc, vagy Dosztojevszkij A Karamazov testvérekben leírt Zoszima sztarec. De az orvosok, pszichiáterek, pszichológusok közt is sok az epileptoid. E pályák gyógyító hatása akkor érvényesül, ha az egyén képes a benne lakozó káini vonásokat ábeli ekké alakítani, vagyis "szentté" válni. Sok orvos és pszichiáter azonban Káin marad, aminek biztos következménye a kiégés, a betegek kihasználása, a pénzhajhászás, a romlottság, betegek fölötti uralkodási vágy, a szexuális visszaélések, vagy a médiában a siker hajszolása. A "gyógyult" epileptoid orvosok, pszichiáterek, pszichológusok amolyan igazi "szent" emberek, önzetlenek, segítőkészek, megértők. Mérget vennék rá, hogy például Popper Péter amolyan igazi "szent" epileptoid: hipergráfiás, próféta hajlamú, vonzódik a miszticizmushoz és a valláshoz, mindig humanista és po-

60

zitív értékeket képvisel, amolyan hlpennoralista. Ellenpontként ott van Csemus Imre, aki ugyancsak hlpergráfiás, ugyancsak van benne egy adag prófétahajIam, ugyanakkor hipennoralizmusa ostorozó és hlttérítő jellegű. Ha Szondi élne, biztos azt mondaná, Popper az Ábel-, Csemus a Káin-típus. De az epileptoid karakter, vagy a temporális epilepszia kialakította vonások - megint csak hangsúlyoznám: nem degradálják "tünetté" egy ember tevékenységét és gondolkodását. Mint minden karakter, az epileptoiditás is arról szól, hogy mindenki "valamire született". A karakter olyan alapsajátosságok összessége, amely áthatja egy ember működését, képességeit és lehetőségeit. Az a baj, ha valaki nem enged e késztetéseknek. Szondi szerint ez vezet a megbetegedésekhez. Egyébként sajnálatos, hogy a mai pszichlátria fénysebességgel távolodik tárgyától, az embertől. Meduna László írta, hogy Schaffer Károly professzor klinikáján hajdanán egy-egy betegről még 80 oldalas aprólékos kórrajzok készültek. Ekkor még a beteg egyedi tünetprofilját akarták feltárni, ma a betegekben kórképekre ismernek rá. S amiért mindezt szóba hozom, az egy rossz emlékem a sok közül, melyet azon az ambulancián szereztem, ahol egy ideig dolgoztam. Egy kezelésre jelentkező beteg esetét ismertették, s a pszichiáterek és pszichológusok dőltek a nevetéstől az egyes tünetek hallatán. Ez önmagában ízléstelen. De miért is volt oly mulatságos? Mert a DSM-nek nevezett "pszichiáterbibliában" ismeretlen fogalom az epileptoid karakter. Nem tanítják, nem ismerik, és amit a ,,nagy könyvben" nem írtak le, az nincs is. Van helyette sok más standardizált címke, abból akár többet is rá lehet ragasztani valakire, csakhogy lefedjék tüneteit. Így lesz a hipergráfiából kényszerbetegség, a látomás okból pszichózis, a vegetatív tünetekből pánik. Szondi munkássága sajnos nem került be a világ tudományának fő áramlatába, s jellemző módon nem nálunk, hanem Svájcban, Franciaországban és más országokban vannak lelkes hívei. Sajnos mára tudomány történeti érdekességgé és ezoterikus tudománnyá vált, és hacsak nem jön valaki, aki összekapcsolja Szondi sorsanalízisét a modem agykutatás és genetika eredményeivel, teljesen el fog halni. Jelzem, én a magam részéről igyekeztem. A Szondi születésének 100. évfordulóján tartott konferenciára benyújtottam egy pályaművet és előadást arról, miként jelennek meg a bal és jobb félteke eltérő sajátságai a Szondi-tesztben7s , de a magyar szervezők annyira megutáltak ezért a szerintük

61

"zavaros agyelméletért", hogy kínjukban betettek a legeslegutolsó előadónak, s előadásom alatt egy fő-fő szondiánus nyanya folyamatosan azt sziszegte, hogy "fejezze már be". Szégyellték, hogy "pont egy magyar" mond "ilyen hülyeségeket". Rácáfolva a szervezőkre, a résztvevők szinte teljes létszámban végighallgatták előadásomat, már amennyit elmondhattam. A történet tipikus. A mesterek köré csoportosuló követők gyakran kisajátítják és ortodox tanokká merevítik az eredetileg haladó elméletet, s csak olyan nézeteknek van körükben helye, amelyek szerintük a ,,Mester" szellemiségében fogantak. Mivel ez kizár minden újítást, a tanítványok általában egyben a sírásói is az elméletnek. Nem egyedül gondolom egyébként, hogy Szondi megérne egy vérátömlesztést, Bereczkei Tamás magyar kutató több tanulmányában tett erre nagyon izgalmas kísérleteCó. A konferenciához kötődik egy misztikus élményem is: a teremben a Szondi-teszt képei festményekként voltak körben kiaggatva a falra, s mikor Czeizel Endre - kissé elképesztő módon - arról tartott előadást, hogy mit vagyunk oda ezért a Szondiért, alig idézik őt a világ tudományos szakirodaimában, az egyik kép minden külső behatás nélkül egyszer csak lezuhant a falról és üvege csörömpölve összetörött a földön. Czeizel persze nem vette a túlvilági tiltakozást, hanem folytatta előadását. A világ egy másik fertályán, Amerikában, Norman Geschwind neurológus epilepsziás betegeket kezeIve kezdett felfigyelni arra, hogy ezek a betegek sajátos személyiségvonásokkal jellemezhetők. Ez elég meredeken hangzott akkoriban, hiszen csak egy laikus, vagy Gall frenológiáján nevelkedett félművelt gondolhatta azt, hogy bizonyos személyiségvonások bizonyos agyterületekhez köthetők. De Geschwind csak mondogatta tovább kollegáinak, hogy szerinte a temporális epilepsziás betegek közt felrunően gyakori a hipergráfia és a filozófikusvallásos érdeklődés. Stephen Waxman egyike volt a hitetleneknek. Akkoriban rezidens volt Geschwind osztályán, s utólag úgy emlékezett vissza a ,,mester" elméletére, hogy "a legbizarrabb elképzelés volt, amit valaha is hallottam"Jó. Azonban az élet hamarosan összehozta egy epilepsziás nő beteggel, aki megemlítette Waxmannak, hogy naplót vezet a roham airól. Látván orvosa érdeklődését, az asszony egy nap megjelent néhány vaskos kötettel, amelyek minuciózus részletességgel tartalmazták rohamai leírását. A további érdeklődés t tapasztalva, az asszony újabb súlyos köteteket hozott, melyekben külön regisztrálta fejfájásait,

62

rohamait, a különös eseményeket, s az egyes kötetek, mint valami tudományos munkában, tele voltak kötetek közti hivatkozásokkal is. Waxman ettől szimatot fogott, és faggatni kezdte betegeit. Kiderült, hogy nem egy közülük hasonló terjedelmes naplókat, jegyzeteket vezet, vagy kilométeres bevásárlólistákat gyűjtö­ get, s volt, aki soronként más sZÚ1nel vallási élményeit örökítette meg. Egy páciense 17 órán át mondta tollba egy felbérelt gyorsírónak a kórtörténetét azzal az indokkal, hogy ,,nem tudok elég gyorsan írni". Waxman úgy érezte, elvarázsolt világba csöppent, ahol a szinte írástudatlan betegek is novelláikkal és verseikkel bombázták, gyanítva benne a műértő orvost. Egy költő arra panaszkodott, hogy ha beveszi az epilepszia-gyógyszereit, rohama sincs, de a múzsa is elhagyja16• Waxman végül ,,megtért" és mesterével hét esetet ismertettek egy szaklapban77 , majd, mint korábban Pál levelezése kapcsán írtam, Sachdevvel17 precíz vizsgálatot is végeztek, s e szerint a temporális epilepsziás betegek tizenkétszer hoszszabban írták le pillanatnyi testi állapotukat, mint más betegek. Waxman és Geschwind hamarosan előrukkoltak egy újabb tanulmánnyal78 , amelyben már listába szedték a temporális epilepsziás betegek személyiségjellemzőit. Ezeket részben már érintettük korábban. Ezek: hipergráfia, hipervaliásosság, tapadékonyság, agresszivitás és megváltozott szexualitás. Manapság ezt nevezik Waxman-Geschwind-, vagy egyszeruen csak Geschwind-szindrómának. Fontos leszögezni, hogy ezek a sajátosságok nem beteges vonások. Geschwind mindig nagy hangsúlyt fektetett ennek deklarálására, nem tagadva, hogy olykor már az epilepsziás betegnek is terhére van némely tulajdonsága. De ha Van Gogh, Flaubert vagy Dosztojevszkij munkásságára gondolunk, elsősorban nem betegségük, hanem alkotói nagyszeruségük jut eszünkbe, jóllehet mindhármójuknál a hipergráfia fontos szerepet játszott termékenységükben. Geschwind úgy gondolta, hogy az epilepsziás góc kisülései és csendes gerjedése ,,hiperkapcsolatokat" teremt az agyban, ami fokozott hangsúlyt és érzelmi jelentőséget ad bizonyos gondolatoknak, viselkedéseknek. Mint rámutatott, ez a szindróma sokszor olyan embereknél is megjelenik, akiknek klinikai értelemben soha nem is volt epilepsziájuk, azonban a temporális lebenyükben vagy a limbikus rendszerükben folyamatosan pulzáló mikrokisülések zajlanak79 • David Bear és Paul Fedio egy részletesebb listát készítettek a temporális epilepsziás betegek vonásairól, ebben szerepelt többek közt még a dependencia (hajlam a társas függésre), grandiozitás, a pedantéria, részletező hajlam, körül-

63

ményesség, humortalan komolyság, fokozott hajlam a moralizálásra és önvizsgálatra, búnösségérzés, személyes küldetés érzése, vonzalom nagy, kozmikus, transzcendentális elméletekhd 5 • Ezekből összeállítottak egy kérdőívet, és azt vizsgálták, különböznek-e a bal és a jobb félteke i epilepsziás fókuszt mutató betegek egymástól. Eredményeik egyfelől megerősítették a Waxman-Geschwind-szindróma létét, másrészt a jobb féltekei betegekre a fokozott emocionalitást (szenvedélyesség, indulatosság, felhangoltság és depresszív hangulatok váltakozása), míg a bal féltekei fókuszú betegekre inkább a szemlélődő, filozofikus hajlamot találtákjellemzőnek. Ez ismét megerősíti korábbi megjegyzéseimet, miszerint kétféle vallásosság van, egy szenvedélyes (mintha körükben volna gyakoribb a hirtelen megtérés), és egy istenfogalomra inkább építő , teológiai-ftlozófikus típus. Bear és Fedio ugyancsak azt találta, hogya hipergráfiás tulajdonság fennállása erősen valószínűsíti az epilepsziadiagnózist. Michael Trimb1e és munkatársai80 folytatták Bear és Fedio vizsgálódását és arra következtettek, hogya hipergráfia, legyen az írás, vagy festés, egyértelműen a jobb féltekei epilepszia jellemzője. Szerintük ez logikus is, hiszen a bal temporális lebeny epilepsziája gyakran károsítja a nyelvi készségeket is, hiszen az írás, az olvasás, a beszéd az emberek 95%-ban egyaránt a baloldali agyterületekhez köthető. Érdekes még, s alátámasztja a konverziók és szenvedélyes hit "jobb félteke" feltevését, hogy Trimb1e-ék is úgy találták, az eksztatikus élmény a jobb oldali fókusz sajátsága.

Jeanne D'Arc mint a Waxman-Geschwindszindróma megtestesítője Már annyira okosak vagyunk temporális epilepszia ügyben, hogy itt az ideje megvizsgálnunk Jeanne D'Arc, másként Szent Johanna látomásait. Elizabeth Foote-Srnith és Lydia Bayne3 érdekes feltevéssel álltak elő. Szerintük Jeannenak zene indukálta epilepsziája volt, amelyet izomrángásos jelenségek soha nem kísértek. Mint említettem már, sok olyan epilepsziát ismerünk, amelyet bizonyos specifikus inger provokál, s úgy tűnik a tárgyalási jegyzőkönyvben hitelesen rögzített víziók kapcsán, hogy Jeanne-nak gyakran a harangszó váltotta ki temporális epilepsziás rohamát. Ha az olvasó visszalapoz a könyv elejére, olvashatja, hogy első látomásában is szerepel a templom; a Hang és a

64

fény a templom irányából jött, bár Jeanne nem említi, hogy harangoztak: volna. Börtönében pedig a reggeli, a déli és az esti misére hívó harangszóval egyidőben jelent meg mindig a Hang. A szerzők megemlítik, hogy Dosztojevszkijnél is megfigyelhető harangszó kiváltotta roham. (Kovalevszkaja matematikus és írónő, valamint Dosztojevszkij titkos rajongója írta le emlékirataiban, mit mesélt erről neki az író. Dosztojevszkij egy ateista barátjával vitázott Istenről, amikor a szomszédban hirtelen harang kondult meg, mire az író felkiáltott, hogy "Isten létezik!", majd összeesett egy epilepsziás rohamban.) A zene kiváltotta epilepszia legbizarrabb esetei azok voltak, amikor például egy Nikonov nev ű zenekritikus kapott Meyerbeer A próféta cÍfnű operajátékától epilepsziás rohamot, amit természetesen maró kritikával bosszult meg, vagy amikor egy énekes kizárólag egy Rimszkij-Korszakov áriától kapott ismételten rohamor!1. S hogy Richard Wagner darabjai vezetnek az epilepsziaprovokációban, az mondjuk, nem annyira meglepő. Egy korabeli karikatúrán Wagnert szobrászként ábrázolták, amint vésőjével éppen valaki fülét alakítja. Giuseppe d'Orsi és Paolo Tinupef!2 Jeanne hanghallásait az ókor nagy epilepsziásának, Szókratésznak a daimonjához, vagyis "szelleméhez" hasonlítja. S3 S~ren Kierkegaard szerint a daimón "olyan hang, amely magától szólal meg, nem kényszeríthető a beszédre". Kierkegaard idézi Platónt, aki szerint a daimón "óvó, akadályozó, eltanácsoló" természetű volt, míg Xenophon szerint "utasító, ösztönző, cselekvésre biztató". Akárhogy is volt, Jeanne és Szókratész közös sorsa jelzi, hogy epilepsziásnak lenni egyik korban sem volt életbiztosítás, hiszen Jeanne hangjait démonikusnak minősítették, Szókratész daimónját pedig az állam vallás kétségbevonásaként értelmezték. Foote-Srnith és Bayne elemzése jól illusztrálja Jeanne esetén keresztül a temporális epilepsziások megkülönböztető személyiségvonásait:

• Emocionalitás - az érzelmek elmélyültsége: Jeanne első reakciója a látomásra a rémület volt, később azonban a látomások hatására eksztázisba esett. A Hang azt ígérte neki, hogy "Mindezek végén majd a paradicsom birodalmába kerül". Jeanne a kezdetektől fogva szó szerint mindent halál komolyan vett, mélyen hitt küldetésében, Istenben. Elszántsága és hite az emberek többségéből csodálatot váltott ki.

65

• Felhangoltság, eufória, grandiozitás: A Hang első látogatásától kezdve Jeanne

hét éven át szinte folyamatos lelkes megszállottságban élt, teljes mélységében átélve küldetését. Keményen küzdött a csatatéren, nem félt a haláltól sem. Amikor úgy fejen találták egy kővel, hogy összeesett, vagy amikor nyíllal lőtték át vállát, mindannyiszor fittyet hányt sebesüléseire. Lelkesedése oly erővel hatott a katonákra, hogy az angolok azt kezdték hinni, természetfölötti erő lakozik benne. • Személyes küldetés és fontosság élménye: Képzeljük csak el, Jeanne 13 éves koráig csak egy kis parasztlány, akinek egyszer csak látomásai támadnak, és 16 évesen elindul felszabadítani Franciaországot. Orléans felszabadítása előtt levelet diktált az angol királynak és Bedford hercegnek címezve. "Anglia királya, és Bedford hercege, aki a Francia királyság régensének nevezi magát. .. engedelmeskedjetek a Szűznek, akit Isten küldött, s adjátok át azoknak a derék városoknak a kulcsát, amelyeket birtokoltok Franciaországban ... A szűz Isten elrendeléséből jött ide, hogy visszaállítsa a királyságot. Hajlandó békét kötni, ha engedelmeskedtek neki ... visszatértek országotokba Isten akarata szerint. De ha nem, akkor halljátok a szűz üzenetét, aki hamarosan ellenetek megy a ti nagy ártalmatokra ... " Ahogy ma mondanánk, szerintem "dobtak egy hátast" erre a levélre, hát még arra, hogy később mindez igaznak bizonyult. • Humortalanság, komolyság: Akik ismerték Jeanne-t, azt mondták, nála komolyabb embert soha nem láttak. • Hipermoralizmus, szabálykövetés, a lényeges és lényegtelen megkülönböztetésének képtelensége: Jeanne nagyon nehezményezte, ha egy katonát

káromkodni hallott, és olykor igencsak lehordta őket ezért. A sereget követő prostituáltakat is gyűlölte, egy ízben karddal kergette meg őket. Nem kell különösebben mélyenszántó elemzés, hogy lássuk, milyen gyermeteg idealizmus a vérfürdőben bőrüket vásárra vivő katonáktól elvárni, hogy miközben éppen egy galád angol kardcsapását védik ki, azt kiáltsák: "a teremburáját". A hipermoralizmus megfigyelhető volt például Ellen White-nál is, aki prófétához méltatlan kicsinyességgel egészen részletekbe menően kritizálta az aktuális divatot, a biciklizést, és kötötte az ebet a karóhoz, hogy a gyerekek sabbatkor ne játsszanak.

66

• Megváltozott szexualitás: Jeanne valóban szűz volt - ezt fogságában kétszer is megvizsgálták -, és soha nem érdekelte a szex. Kísértés pedig éppenséggellett volna, hiszen, mint a tárgyaláson kiderült, a táborokban - valószínű­ leg biztonsági okokból is - rendszeresen férfiak aludtak mellette. Az ellene felhozott egyik nevetséges vádpont az volt, hogy férflruhában járt, ezzel azonban részben a molesztálásokat akarta Jeanne elkerülni, másfelől kétségtelen, hogy nem kívánta nőiességével elkápráztatni a férfiakat. • Düh, indulatosság, ingerlékenység: Jeanne ismételten haragra gerjedt a sereget követő prostituáltakkal szemben, vagy amikor a hadvezetók nem vették komolyan. Egy ízben azt kiáltotta de Dunois hercegnek, hogy kizárhatják őt a haditanácsból, de győzelemre Isten tanácsa fog vezetni, nem az ő kiagyalt tervük. • Agresszivitás, ellenségesség, tombolás, erőszakosság: Jeanne vallomása szerint saját kezűleg soha senkit nem ölt meg. Ugyanakkor az angolok iránti feneketlen gyűlölet hajtotta a nagy tettekre, és adott erőt neki a folyamatos küzdelemre. • Depresszív állapotok, kétségbeesés, öngyilkosság: Jeanne fogsága alatt egy alkalommal levetette magát egy 20 méter magas torony ból. Azt hitték, meghalt, de csak elájult és még csontja sem törött. A tárgyaláson azt mondta, a Hangok ellenére cselekedte ezt, mert elvesztette önkontrollját, ám úgy vélte, végül is Isten mentette meg az életét. • Mély vallásosság: Bár a szakirodalom ezt külön nem hangsúlyozza, első hanghallásai során valójában egy megtérést élt át, hisz isteni üzenetre felvállalt egy küldetést, amely egész lényét és életét teljesen átformálta. Akárcsak Mózes, Jeanne is egy ideig hitetlenkedett, s csak később győződött meg arról, hogy Szent Mihály, Szent Katalin és Szent Margit jelentek meg neki. "Először meglehetősen kételkedtem, vajon ő lenne-e Szent Mihály, és eléggé meg voltam ijedve. Már sokszor láttam őt, mire megértettem, hogy ő Szent Mihály" mondta a hetedik személyes meghallgatásán. Kicsi korától buzgón vallásos volt, játék helyett inkább imádkozott. Az Istennek való engedelmességet mindennél előbbre valónak tartotta. Apropó megtérés: Jeanne ismét egy adalék a megtérés "jobb féltekei" elméletéhez, hiszen a muzikogén epilepsziák leggyakrabban jobb temporális gócokkal állnak összefüggésben, mivel a jobb temporális lebeny "specializálódott" a zenére és a zörejek értelmezésére81 •

67

Egyedül hipergráfiás sajátságot nem mutatott Jeanne, de ez érthető, hiszen írástudatlan volt. Helyette idézhetjük Ellen White-ot, akinek életműve 100 OOO oldalt tesz ki, de ennek legalább a felét másokról másolta. "Írni, írni, írni, úgy érzem, muszáj és nem késlekedhetek", írta Ellen l 844-ben6J •

Mindig unom az összefoglalókat, ezért hát empatikusan rövid leszek. Már az ősidőktől megfigyelték, hogy az epilepsziások gyakran élnek át víziókat, látomásokat, s körükben gyakori a mély vallásos meggyőződés. Mint láttuk, sok vallásalapítónál, vallásújítónál és szentnél kimutatható az epilepsziás megbetegedés és a mély vallásosság közti kapcsolat. A neurológia felől közelítve a kérdést, számos esetet idéztem, amely arra utal, hogy a vallásos élmények neurális alapjai a temporális lebenyben fészkelnek. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, mit mond erről a kísérleti agykutatás.

68

II. A lllágneses elllber Michael Persinger, aki megfejti az istenhitet Nagyon csodálkoznék, ha nem lenne egy-két felbőszült (félre )olvasóm, aki azzal vádol majd, hogy az istenhitet betegségtünetnek tekintem. Ezért máris írásba adom, hogy tennészetesen szó nincs erről, a vallás nem tünet, hanem az agymúködés tennészetes tennéke. Hogy ezt Isten akarta így vagy az evolúció, vitával eldönthetetlen kérdés. Akárhogy is alakult ki az istenmodul, az epilepszia csupán felerősít valamit, ami ott szunnyad mindenki fejében. Istenmodult írtam, tekintve, hogy az agy modulokból épül föl, s az egyes modulok bizonyos funkciókat látnak el. Persze ilyen összetett funkciót, mint a vallásos élmény, nyilván egész modulhálózat hoz létre, de az egyszerűség kedvéért beszélhetünk összefoglalóan istenmodulról. Ráadásul kutatócsoportonként más és más alegységen van a hangsúly. Ha a temporális epilepszia kisülései spontán képesesek aktiválni az istenmodult, akkor nyilván gerjeszthető más módon is, egészséges emberekben is. Michael Persinger kanadai neuropszichológus arra tette fel az életét, hogy az istenhit neurológiai alapjait kutassa. Szerinte a vallásos hit az agy mútennéke ' , vagyis felfogása szerint vannak különös tapasztalásaink a temporális lebenyből kiindulva, amelyeket sokan istenélményként azonosítanak. A vallás, illetve tágabban a hit neurológiai alapjai meglehetősen bonyolult tárgykör, kérdéseire nincsenek egyszerű válaszok, amelyeket bevehetnének az anatómia-tananyagba, és orvostanhallgatók vizsgakérdései közt szerepelne,

69

hogy ,,na, fiam, most mutassa meg az istenrnodult". Ahány kutató, annyi megközelítés. Így nem tehetek mást, mint a neuroteológián belüli álláspontokat ismertetem, melyek mindegyike önmagában is rendkívül izgalmas. Ezek persze valahol nyilván "összeémek", de az még odébb van. Lássuk tehát Persingemek, ennek a most 63 éves elszánt fickónak a nézeteit az emberi agy és a hit kapcsolatáról. Ezerkilencszáznyolcvanhetes könyvéből mindenki számára kiderült, hogy nagyon nem csípi a vallást, de hogy valamilyen hite neki is van, azt bizonyítják egész életében saját zsebból fmanszírozott kutatásai. Fanatikusan gyártja cikkeit, melyek száma több száz, írt vagy hat könyvet is, de mintha nem vágyna különösebb hírnévre: csak hagyják nyugodtan dolgozni. Amolyan epileptoid típus, meglehetős en tapadékony. 1971 óta ugyanott dolgozik, ugyanazzal foglalkozik, cikkei döntő többségét ugyanabban az elfeledett lapocskában, a Perceptual and Motor Skillsben jelenteti meg. Fogadok, hogy harminc éve mindennap ugyanazt is reggelizik. Persinger szerint az emberi agy felépítése olyan, hogy mindenki temporális lebenyében ott rejlik a hit. A kérdés ezek után az, egyeseknek miért vannak rendkívüli vallási vagy egyéb hitélményei, másoknak meg csak kong a feje a hitetlenségtől. Miben különbözik ez a két embertípus? Éles különbség van köztük, vagy a hit aktivizálható abban is, aki korábban hitetlen volt? Megint hangsúlyoznám, nem feltétlen vallási megtérésre gondolok itt, hanem mondjuk arra, amikor valakinek az addig üres életét hirtelen betölti a katicabogarak osztályozásának, a harmadik német birodalornnak, vagy egy kutyamenhely létesítésének az eszméje. Persinger szerint a vallás és istenhit evolúciósan azért alakult ki, mert amióta az ember gondolkodó lénnyé vált, és tudatára ébredt halandóságának, a halál tudata oly nagy szorongást idézett elő, hogy szorongáscsillapítóként kialakult egy hitrendszer, amely védelmet nyújtott a halálszorongással szemben2 • Blaise Pascal így írt erről a haláltudatról: "Képzeljünk el magunknak egy csomó embert, láncra verve, egytől egyig halálra ítélve; naponta kivégeznek közülük néhányat a többi szeme láttára, akik pedig életben maradnak, a maguk sorsát látva társaikéban, fájdalommal, reménytelenül bámulják egymást, és várják, mikor következnek ők. Ez az emberi sors.,,3 A reménytelenségtől Pascal szerint csak a hit menthet meg minket.

70

Nem véletlen, hogy minden vallás egyik lényeges vonása, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdete valami sokkal jobbnak, csak egy átmenet az élet egy másik, boldogabb formájába. Őszintén szólva ez überelhetetlen reklámfogás, az ember szinte már várja a halált. Ami azt illeti, sok öngyilkos merénylő bedől ennek a ,,Robbanj be a paradicsomba" szlogennek. A keresztény vallás szerint a hívőre örök élet vár, a hindu vallás szerint pedig a reinkarnáció teszi folytonossá az életet. E tekintetben a templomok egyfajta utazási irodák, melyek tájékoztatják az utasokat az utazás feltételeiről, s egyben szervezik is az utat. A testre szerelt dinamitrudak a gyorsított eljárást képviselik. Egyébként Pascalnak 1654. november 23-án, egy számára majdnem végzetes baleset szerencsés megúszását követő éjszakán megtérésélménye volt, s onnantól felhagyott az öncélú matematikai és fizikai munkáival és csak az imádságnak és Isten szolgálatának szentelte életét4• Halála után egy szolgája Pascal gyakran hordott kabátján különös varrást fedezett fel. Felfejtve, egy összehajtogatott pergament talált az anyag közé rejtve, melyre a megtérés éjszakáján írta látomásait, zavaros vallásos élményeit. Pascalt sokan epilepsziásnak tartották5 , s mi tagadás, gyermekkori különös rohamai és megtérésélménye erős érvek emellett. Ha a vallás evolúciósan kialakult védőfunkcióval rendelkezik, akkor nem logikus, mondja Persinger, hogy csak az epilepsziás betegek részesülnének belőle • Felfogása szerint a temporális epilepszia inkább csak szélsőséges megnyilvánulása annak a folyamatnak, arni normálisan zajlik a temporális lebenyben. Meg lehet tehát nyugodni, önmagában a hit nem azonos az epilepsziával. Valami azonban mégiscsak munkál ott a mélyben! A temporális lebeny és a mély ben fekvő limbikus rendszer két jól elkülöníthető része, a hippocampus és amygdala. Mindketten alakj ukról kapták a nevüket, a hippocampus tengeri csikót, az amygdala mandulát jelent. Ezek az agyi gumók nagyon érzékenyek oxigénhiányra, tápanyaghiányra, elektromágneses hatásokra, vagy a személyes élet kríziseiben fellépő intenzív szorongásra. Ha bármi ilyen hatás éri ezeket a teruleteket, az itt található idegsejtek - ha csak rövid időre is - könnyen "rövidzárlatosak" lesznek, és ilyenkor mindenféle elektromos kisülések keletkeznek. Ezek amolyan epilepsziás 6

71

mikrokisülések, amelyek nem terjednek tova, nem alakítanak ki epilepsziás góc ot, de ezek a kisülések hozzák létre az extatikus megvilágosodásokat, istenélményeket, hallucinációkat, déja vu-ket, jelenlétérzéseket. Persinger ezeket a kis rövidzárlatokat átmeneti temporális lebenybeli kisüléseknek - tranzienseknek - nevezte el, és szerinte ez a vallásos élmények kiváltója6• Az átlagemberben évente 1-2 ilyen rövid kisülés történik, de vannak, akiknek veleszületett okokból, vagy életük során őket ért hatások miatt a temporális lebeny elektromosan labilis, vagyis ezeknek az embereknek fokozott hajlama van ilyen kisülésekre, illetve szélső esetben epilepsziára. A temporális lebeny labilitás át az epilepsziával foglalkozók fokozott görcskészségnek nevezik, és erre találtak ki olyan gyógyszereket, amelyek több-kevesebb sikerrel stabilizálják az idegsejtek működését, vagyis megakadályozzák a "rövidzárlatok" kialakulását. Súlyos epilepsziásoknál olykor műtétileg kell eltávolítani a "zárlatos" agy területet, és bizony sok esetben az addig mélyen vallásos emberből az agyszövettel a hitet is kioperálják. Aki ismer epilepsziában szenvedő embert, az jól tudja, hogy bár vannak provokáló tényezői a rohamnak, sok roham mégis spontán, minden látható kiváltó ok nélkül következik be. Ugyanez érvényes a mikrokisülésekre is, és ez nem mellékes kérdés, hiszen miért válna valaki vallásossá, mondjuk egy megtérésélmény hatására? Gondoljunk csak Lutherre, aki beállt szerzetesnek, de aztán titkon azon vergődött, hogy nem tud hinni, vagy a korábban ismertetett konverziós történetre, amikor egy páciensnél az ismétlődő konverziós élményeknek idővel mindig elhalványult a hatása. Vagyis a vallásossághoz valószÍnűleg szükség lehet folyamatos karbantartás ra, megerősítő élményekre és érzésekre. Az előző részben az epilepsziás karakter sajátosságait boncolgatva idéztem Bear és Geschwind nézeteit arról, hogy az epilepsziások megváltozott személyiségéért azok a mikrokisülések és "bejáratott" idegpályák a felelősek, amelyek a rohammentes időszakban is folyamatosan lelki élményeket hoznak létre. Ha még emlékszik az olvasó, a hipergráfiáért vagy a buzgó vallásosságért a folyamatosan izgalomban lévő idegsejteket tettük felelőssé. A kérdés tehát az, vajon merő véletlen, hogyegyeseknek gyakoriak a kisülései, más~knak meg szinte nincsenek? Vagy talán a vallásos nevelés, rítusok, misztikus élmények, és még ki tudja, mi minden, képes megváltoztatni agyműködésünket?

72

Hogyan alakítjuk át agyunkat? Igen, agyunk nagyon is alakítható. Tapasztalásaink, tanulásunk folyamatosan átalakítja agyunkat, miként is maradna különben nyoma a minket ért élményeknek. Sokan úgy képzeli k az agyat, mint egy számítógép, a tanulást meg, mint amikor a gép a merevlemezre írogat. A hasonlat erősen sántít, ugyanis az agy nem egy hardver, melyen a lélek szoftvere fut, hanem az agy egy önmagát folyamatosan módosító szerkezet, melynek egyik működési terméke a lélek. Ha változik a lélek, az mindig az agy változásával is jár. Ezért a gondolkodás maga is agy formáló hatású. Nem mondtam persze semmi újat, hiszen mindenki úgy gondolta eddig is, hogy az ember gondolkodás útján képes megváltoztatni önmagát. Ami talán új ebben az állításban, hogy ez az agy átalakulását is eredményezi, mondhatni, nagyon is kézzelfoghatóak a változások. Nincsen olyan, hogy "csak lelki". Több cikkben és tanulmányban összefoglaltam már, hogy az agy milyen elképesztő módon tudja átalakítani és újraszervezni önmagáC' 8 . Hogy mást ne mondjak, agyvérzés után az agy oly mértékben képes "újrahuzalozni" önmagát, hogy a beteg tünetmentesen gyógyul féloldali bénulásából 9 • Ehhez persze nem biztos, hogy a mai konzervatív orvosi kezelés elég. Elég csak azokra gondolni, akiket kómába esésük után az orvoslás már "leírt", de szeretteik folyamatos hang- és bőringerlése visszahozta őket az életbe. Az agy - sérülés vagy megbetegedés után - ugyanis készen áll a regenerálódásra, ha ebben a külvilág a segítségére van. Még olyan "gyenge" hatásoktól is markáns változások tapasztalhatók az agy működésében, mint a pszichoterápiás beszélgetések. A "szállj magadba" valami olyasmit jelent tehát, hogy "nézd át azokat a neuronjaidat, amelyek miatt most így viselkedsz". Nagy szenzáció volt a tudományos világban, amikor Sara Lazar és munkatársai 2005-ben kimutatták, hogya meditálóknak a gyakorlásban eltöltött évek arányában megvastagszik a szürkeállománya (vagyis az agykérge) különösen a jobb féltekében lO• Ez erős bizonyíték egyrészt arra, hogy a meditáció, vallásos élmények átalakítják az agyat, másfelől, hogy a vallásos élmények a jobb féltekei működésekkel kapcsolatosak.

73

Hogyaktuálisan miként is tudjuk agyunk működés ét befolyásolni, arra jó példa az úgynevezett EEG biofeedback eljárás: Az eljárás lényege a következő: a fejre ragasztott elektródákkal elvezetik az agy elektromos tevékenységének jeleit - ez az EEG. Az EEG-görbékből sokféle agyi probléma kiolvasható, például az epilepszia. Mondjuk az EEG-jelekből látható egy agy terület kóros mű­ ködése: megjelenik egy bizonyos hullámtípus. Ha ezt a hullámtípust meg lehetne szüntetni, megszűnne az epilepszia is. Az egyik módszer: gyógyszerekkel befolyásolják az agy működést. Ez azonban nem mindig hatásos, ráadásul a gyógyszereknek komoly mellékhatásaik vannak. A másik módszer az EEG biofeedback. Számítógépes programmal a kóros jeleket átalakítják, mondjuk egy képernyőn látható földgömbbé. A földgömb forgásának gyorsasága arányos lesz a kóros agyi elektromos tevékenységgel. Most arra kérik a pácienst, hogy próbálja megállítani a földgömb forgás át. Ahogy lassul a földgömb, úgy csökken a kóros aktivitás az agyban. Ez előbb-utóbb sikerül, vagyis a páciens megtanulja agya kóros elektromos aktivitását lecsendesíteni. Michael Tansei ' például egy olyan kislányt kezelt sikeresen EEG biofeedbackkel, akinek óránként 5-6 kisrohama (petit mal) volt, ami más módon már kezelhetetlennek bizonyult. Mindössze 33 alkalommal találkoztak, és a kislány "gyakorolt". Hogy pontosan mit, azt ő sem tudta. Tulajdonképpen mi történik az ilyen kezelések során? Első lépésben a páciens megtanulja észlelni azt, amiről korábban nem is tudott. Jelen esetben, hogy mikor kezdődik az epilepsziás roham. Agyunk olyan, mint egy diszpécserközpont, minden működésről folyamatosan futnak be a jelentések, csak ezekhez mi általában nem férünk hozzá. Ez azonban módosítható, hackernyelven szólva, fel tudjuk tömi a diszpécserszolgálat szerverét. Ádám Györgyl2 professzor több évtizedes kutatással bizonyította, hogy a test mindenféle - normál körülmények közt nem észlelhető - működését megtanulhatjuk tudatosítani. És ha már tudatosult, akkor befolyásolni is lehet. Iván Petrovics Pavlov, akit a kommunista rendszer olyannyira megutáltatott a pszichológusokkal, valójában a 20. század egyik legnagyobb fiziológusa volt. Az ember nem mindig felel azért, milyen zászlóra tűzik fel. Ő bizonyította be, hogy az akarattal • A biofecdback eljárások lényege, hogy a szervezet egy befolyásohti szándékozott paramékrét (például vérnyomását) a páciens folyamatosan visszajelezve megianulj.'l módosíimti.

74

nem befolyásolható testi válaszok megfelelő tréninggel bármikor előhívhatók. A jelenséget kondicionálásnak nevezte el. Az agyonidézett példa, hogya kutyus elé húst tesznek, és közben megszólal egy csengő. Ha ezt többször megismétlik, a kutyus anyálelválasztást hozzátanulja a csengőhöz, s egy idő után már pusztán a csengőhangra is beindul a nyálelválasztása. A mi Fáni kutyánk például a tányércsörömpölésre kondicionálódott, álmából is felpattan, ha meghallja a hangot. Vagy vegyünk egy patkányt, adjunk be neki inzulint. Erre lecsökken a vércukorszintje. Néhány ismétlés után adjunk inzulin helyett tiszta vizet, s lám a patkánynak a vízre is lecsökken a vércukorszintje. A további tízezer példától most tekintsünk el, inkább idézzük fel az előző fejezetből Hansen és Brodtkorb l3 két érdekes esetét. Az egyik egy fiú, aki gyakran élt át eksztatikus epilepsziás rohamot, ami egyrészt ez mindig iskolába menet egy bizonyos utcához érve következett be, másrészt később megtanuita a korábbi rohamok emlékét felidézve maga is "előállítani" rohamát, pontosabban azt az euforikus állapotot, amiben nála a roham megnyílvánult. Az első verzió tipikusan a kutya-csengő eset: a helyszínhez hozzátanulódott az epilepsziás roham. A második pedig önkondicionálás volt: az akarattal nem befolyásolható epilepsziás agyi történést a fiú megtanuita "előállítani". Itt a csengőhang az élmény felidézése volt. A másik esetük egy leány volt, akinek rohamát mindig fúrészporillat vezette be, s a lány a fúrészporszag felidézésével megtanuita a rohamát mesterségesen előidézni. Itt a "csengő" a fúrészporillat volt. Mindkét eset tehát kondicionálásos vagy biofeedback jelenségnek tekinthető, magyarán egy tanulási folyamatról van szó, amelyben mindketten megtanulták epilepsziájuk előidézését. Ha most a kedves olvasó arra gondol, ezek extrém példák, fel kell világosítsam, hogy Ön is ezt teszi napjában több ezerszer. Az önirányítás és önfegyelmezés, vágyaink kordában tartása, önmagunk jókedvre derítése vagy els zontyolítása valójában mindig arról szól, hogyagyunkat megfelelő "elektromos állapotba" hozzuk. Fogyni akar és megkíván egy krémest? Elég elképzelnie magát kibuggyanó hájhurkákkal, s máris elmegy a kedve tőle. Persze lehet pozitív is a kép, látja önmagát karcsú testtel elsuhanni guvadt tekintetű férfiak előtt. Ezt büntető és jutalmazó kondicionálásnak nevezzük. A céltudatos és sikeres emberek mind hatékonyan képesek agyuk működését befolyásolni. Va-

75

lójában gyerekkorunk óta próbálgatjuk, gyakoroljuk, miként tudnánk agyunkat az éppen célnak megfelelő állapotba hozni. Később ezt elnevezik kitartásnak. Akinek nem megy az önmotiválás, az lesz a lusta dög. Ez a kis kitérő csupán azt szolgálta, hogy vakító fénysugárral világíthassam meg azt a felismerést, miszerint a különféle vallási rítusok tulajdonképpen ősi "agyátalakító" eljárások. A dolog mindig úgy indul, hogy a vallásos környezetben élő embemek tartós éhezésre (például böjt), extrém kifáradásra (például zarándoklat), nagy fájdalmakra, oxigénhiányra (például magas hegyen), halálesetre, intenzív imára, rendkivüli eseményekre (például lourdes-i csoda, parázson járás) könnyen kialakulhatnak spontán mikrokisülések a temporális lebenyben. Az ekkor átélt megvilágosodásélmény, eufória, jelenlétérzés, istenélmény , vagy pláne, angyali üdvözlet, netán személyes találkozás Istennel, oly mély nyomot hagyhat az ember lelkében, hogy attól kezdve vágyik is ezt az élményt újraélni. És aki kellőképen igyekszik, például szorgalmas imával, zsolozsmázással' , mantrák ismételgetésével, böjtöléssel, önsanyargatással, önkorbácsolással, a shakerek ritmikus táncával, ahogy azt már a szent életűek, mint Istenhez vezető utat leírták, annál előbb-utóbb ismét bekövetkezik egy mikrokisülés, és jön megint a csúcsélmény. Megfelelő gyakorlással egyre gyakrabban és egyre könnyebben megy. Az ilyesfajta tanulás hátterében egy kindling nevű neuronális tanulási folyamat ál1 14 • Pár évtizede tudjuk, hogy ha egy neuront kicsit elektromosan inger!ünk, akkor nem sül ki, csak "ugrásra kész" állapotba kerül. Ha napokkal-hetekkel később ismét csekély ingerlésnek tesszük ki, akkor a neuron megint csak nem sül ki, de fokozza készenléti állapotát. A kindling szó szerint "gerjesztést" jelent. Néhány ilyen óvatos ingerlés t követően a neuron egyszer csak spontán begerjed és elkezd tüzelni, vagyis elektromos kisüléseket produkál. Ha ez kis területen, lokalizáltan zajlik, lesz belőle déja vu, sejtelem, istenélmény. Ha szétterjedő kisüléshullám indul be, az az epilepszia. Ma a kindling az epilepszia kialakulásának egyik modellje, de egyben a vallásosság kialakulásának és elmélyülésének az útja isi. A neuronok persze nemcsak tanulni tud• Háromóránkénti imádkozás.

76

nak, hanem felejteni is. A sokáig néma epilepsziás fókusz egy idő után felhagy a működéssel, mint a kihunyt vulkánok, és a vallásos hit is meggyengül, ha a hívő nem tréningezi agyát kellő mértékben. Nem véletlen, hogy legtöbb vallásban a szorgalmas hitgyakorlást erősen díjazzák. Vallásos tehát nemcsak véletlenül lesz az ember, hanem a neveltetése révén olyan élményekben részesül, amelyek egy idő után provokálják a temporális lebeny mikrokisüléseit. Az így átélt élményeket abban a kulturális keretben fogja az egyén értelmezni, amelyben él. Ha mohamedán, akkor mondjuk Allah, ha keresztény, akkor Jézus alakja jelenhet meg neki. Vallásos közegben az élményeknek vallásos jelentése lesz. Mint a vallásalapítóknálláttuk, ez persze nem feltétlen esik majd egybe a hivatalos doktrínákkal. A vallásos életvitel bizonyos rítusok ismétlés ét követeli meg, amelyek biztosítják a temporális mikrokisüléseket bekövetkezésének valószínűségét. E tekintetben elgondolkodtató, hány misztiku s élmény születhet a diszkókban, ahol a dübörgő zene, az állandó mozgás és a stroboszkóp villogása nem egy embernél váltott már ki epilepsziás rohamot is. Persze minden azon múlik, előzőleg mi volt a megvilágosodást átélő fejében. A provokáló tényezőket már említettem, ezek közül sokat maguk a szentek kísérleteztek ki. Kedvelt kombinált módszer: egyedül felmenni magas hegyre (oxigénhiány és izoláció) és ott éhezni, zaklatottan aludni, sokat imádkozni. Emlékszünk: Mózes így szerezte meg a kőtáblákat. Szeretett személy halálára bekövetkező megrendüléskor ugyancsak könnyen istenfélővé válhat az ember, ismerőseim körében több ízben előfordult rokon halála utáni vallásos megtérés. Egyik esetben az apa halála mindkét kamasz lány megtérést előidézte. Persinger szerint az ilyen megtérések a halált követő 1-4 napban szoktak bekövetkezni, s ez idő alatt gyakran jelenik meg az elhalt személy, arcán deru és valami módon tanúsítja, hogy Isten létezik. ,,Amikor Fred meghalt, a világ összeomlott bennem. Nem aludtam, nem ettem, minden elvesztette a színét és az étel ízetlenné vált. Nem tudtam nyelni, mert gombóc volt a torkomban, amely nem múlt el, akármennyit is sírtam. A lelki fájdalom jött és ment, mint valami hidegrázás. Olykor rövid időre elfelejtettem és úgy hittem, ez az egész egy rossz álom. Máskor a valóság úgy hatott rám, mint egy hideg zuhany. A halála utáni ne-

77

gyed ik éjjelen csak feküdtem az ágyban és próbáltam életem darabjait összerakni. Órák óta feküdtem már. Hirtelen Fredet éreztem magam mellett az ágyban. Odapillantottam és ott állt mellettem. A régi munkaruhájában volt, arcán széles mosollyal. Azt mondta: »Ne aggódj, Maud, én már a mennyekben vagyok. Isten megengedte, hogy visszajöjjek hozzád. Az összes barátunk itt van. Minden igaz, amit hittünk Istenről. ... ez az egész csak időleges elválás.« Akkor elaludtam, órákat aludtam. Másnap jól éreztem magamat, a nap újra sütött, ismét értelme volt az életnek. Nem számít, mit mond nekem Ön, Persinger doktor. Tudom, hogy Isten létezik, mivel megtapasztaltam az Ő jelenlétét"2. Persze a nem vallásos neveltetésű embereknél a különös élmények más jelentést is kaphatnak, erről majd a paranormális jelenségek kapcsán szólok. A temporális lebeny mikrokisülései, mint láttuk, hozzátanulhatók - kondicionálhatók - bizonyos helyszínekhez (templom, oltár, úrvacsora, Kába), vagy bizonyos rítusokhoz (ima, zarándoklat, böjt, izoláció), ami azt jelenti, hogy ezek a kitüntetett helyszínek, viselkedések automatikusan kiváltják a mikrokisüléseket és a velük járó eufóriát, eksztázis t, jelenlétérzést, látomásokat, küldetésélményt, stb. I. Hogy aztán ez a tanulási folyamat Istent mint múterméket hozza létre, ahogy Persinger állítja, vagy ez az út vezet el a valóságos Istenhez, azt döntse el mindenki maga.

Van Önnek mikrokisülése ? Már korábban is idéztem, hogy Persinger szerint a vallásosságnak két fontos aspektusa van: az egyik az istenfogalom, ez amolyan bal féltekei termék, a másik az istenéimény, amely jobb féltekei jelenség. Nem mennék most bele a két félteke különbségeibe, mert ez egy külön fejezetet igényeIne, és később még lesz is erről szó Julian Jaynes l5 elméletének ismertetésekor. Itt csak megjegyzem, hogy abaI félteke amolyan újkori fejlemény, hiszen a beszéd képessége max. pár százezer éves, míg a jobb félteke ősibb funkciókat képvisel. Az istenfogalom és az istenélmény szembeállítás azt tükrözi vissza, hogy abaI félteke fogalmi gondolkodású, a jobb félteke pedig emocionális és élménycentrikus.

78

Az előző fejezetben a temporális lebeny epilepsziások kapcsán eléggé úgy a vallásos élmények döntően a jobb féltekéből származnak. A továbbiakban tehát nem hangsúlyozom külön, de Persinger szerint a temporális kisülések első­ sorban a jobb féltekében gerjesztenek vallásos vagy paranormális élményeket. A temporális lebeny mélyében zajló apró kisüléseknek számos tetten érhető jegye van. Hajnali emelkedett hangulat, déja vu-k,jamais vu-k, rezgésérzés elalvás előtt, olyan érzés, mintha energiahullámok jámák át a testet, visszatérő élénk álmok, intenzív jelentőségteljesség élménye különös dolgokról olvasván, irrealitás vagy deperszonalizációs' élmény, mély lelki béke átélése (minden elcsöndesül és eltávolodik ilyenkor), memóriakiesések, jelenlétérzés, különös jelentőség tulajdonítása véletlen eseményeknek, telepatikus élmények, l jövőbe látási élmények, különös megsejtésélmények • Hozzátenném a sokszor pániktünetként (félre)kezelt vegetatív tüneteket, mint hirtelen meglódul ó szívverés, futó féleimi állapot, megszédülés, szagélmények, tünékeny émelygés. Ezek a jelenségek elsősorban a limbikus rendszerben, vagyis a temporális lebeny mélyében bekövetkező kisülésekből erednek. Mindezek kinek ne fordultak volna elő az élete során? Nekem szinte valamennyi, egyedül talán jelenlétérzésem nem volt. A déja vu-kben meg bizonytalan vagyok, mert amikor filmet nézünk, és én tudni vélem, mi fog következni, a feleségem mindig megbök, hogy ezt a filmet már láttuk. Két életkor van, amikor e jegyek különösen gyakoriak: a pubertáskor és az időskor. Mindkettő erősen hajlamosít a vallásos-misztiku s gondolatokra és megtérésre. Persinger nem nagyon publikálta kérdőíveit, amelyekkel például a mikrokisülés es élményeket vizsgálja, de egy két-kérdés kibogarászható innen-onnan. Michael Thalboumea és munkatársai 16 például felsorolnak egy csomó mikrokisülésre vonatkozó állítást Persinger kérdőívéből: tűnt,

• Volt már, hogy csendben ülve olyan felemelő érzésem volt, mintha egy úton haladnék gyorsan autóval. • Volt már, hogy úgy éreztem, mintha máshol lennék. • Gyakran érzem úgy, mintha a dolgok nem volnának valódiak. * Az ember ilyenkor elválva érzi testét a lell13 Semmi okunk kétségbe vonni a leírások hitelességét, de ezek pontosságát a Persinger laboratóriumában nyert tapasztalatok csak tovább erősítik. Ha e világi értelemben elemezzük Szent Ferenc eksztatikus élményét, akkor néven nevezve a dolgot, Ferencnek a negyvennapi böjtölés és állandó ima hatására a korábbi fejezetekben leírt mechanizmusokon keresztül temporális kisülései, majd jelenlétérzése alakult ki, amelyet általában először félelem, majd pozitív érzelmek kísérnek. "Ferenc kezei és lábai olyannak látszottak, mint amelyeket a közepükön szöggel szúrtak át. A szögek a tenyerekben és a lábak felső részén jelentek meg, és a végük a másik oldalon volt látható. A jelek a tenyéren kerekek voltak, míg a kézháton hosszúkásak, és apró húsdarabok látszottak, olyan hatást keltve, mintha a szögeket elgörbítették volna és visszahajolva kiállnának a húsból. A lábon ugyancsak kiállt a szög. A test jobb oldalt át volt szúrva, mintha lándzsával történ volna. A sebet véres heg fedte, úgyhogy köntöse gyakran átvérzett szent vérével.")3 A stigmák soha ennyire "élethűen" nem jelenítették meg a későbbi szenteken a testbe vert szögeket. Szent Ferenc egyedül Leó testvérnek tárta fel a stigmák titkát, s Leó kötözgette naponta friss vászonnal a szent sebeket. A stigmák nagy örömöt és nagy fájdalmat jelentettek Ferencnek, sebeitől jámi is alig tudott. Csütörtöktől szombat reggelig azonban nem engedte meg, hogy Leó kezelje sebeit, mert teljesebben akarta átélni Krisztus szenvedéseie 3. Szent Ferenc egyre betegebb lett: máj-, vese- és szemproblémái támadtak, s 1226-ban halt meg. 1914-ben egy Ferenc korabeli kéziratot találtak, amely listába szedte mindazok vallomását, akik életében, vagy halálában látták Szent Ferenc sebeit. Ma ezek szolgálnak bizonyságul, hogy a sebek valóban létezteklJ.

221

A stigmák "benne voltak a levegőben". A művészetben ez idő tájt elősze­ retettel kezdték ábrázolni a keresztre feszítést, rituális szertartásokon elő­ adták, illetve egyesek szent hevületükben megpróbálták Krisztus sebeit szándékosan előidézni magukon. 1222-ben, tehát Szent Ferenc stigmatizálódását két évvel megelőzően az Oxfordi Tanács egy fiatal fiú esetét tárgyalta, aki Krisztusnak adta ki magát: a Megváltónak nevezte magát és átszúrta saját kezeit és lábait. Valószínűleg őrült lehetett, de élete végéig börtönbe zárták lO • Nem célom részletesen ismertetni a stigmatizáltak történetét, még a híresebbekét sem, hiszen ezek olvashatók a Szentek Életében, illetve lan Wilson 1989-es Stigmák, és Michael Fraze Krisztus sebeit viselték című szintén 1989-ben megjelent könyvében. Megjegyzem, a Szentek Életében bizony végig kell bogarászni az összes szent életét, ha valaki rá akar bukkanni a stigmatizáltakra. Az egyház még ma is szemérmesen mellékes információnak tekinti ezt a jelenséget, ami bizonyos fokig érthető, nem kívánja szentjeit "ki tud többet" módon "versenyeztetni". A stigmák részletes tárgyalása óhatatlanul az attrakció felé vinné el a szentek életének ismertetését, holott a szentté avatásnak a stigmák nem feltételei. A továbbiakban két okból mégis ismertetem néhány stigmatizált életét. Egyrészt illusztrálni szeretném a stigmatizáció jelenségkörét, különösen a 19-20. századi, már időben hozzánk közelebb eső és alaposabban megvizsgált stigmatizáltak révén. Másrészt a fejezet a stigmák egy lehetséges - tudományos - magyarázatába szeretne kifutni.

Sienai Szent Katalin Sienai Szent Katalin (1347-1380) Benincasa Jakab 25. gyermekeként született egy ikerszülés életben maradt gyermekeként. Figyelemre méltó tény, hogy ikerhúga a születés után hamarosan meghalt. Ez felveti Katalin valamifajta lehetséges magzati károsodás át. A magzati agy károsodások a koraszülöttség vagy a magzat elmaradt fejlődésének gyakori következményei, s ikertestvére halála utalhat ilyen körülményekre. Mély vallásosságáról feljegyzik, hogy már hároméves en minden lépcsőfok megtétele előtt elmondott

222

egy üdvözlégyet. A temporális epilepszia gyanúját igazából az kelti fel, hogy "hatéves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett - ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette - megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta" ". Ez egyfajta konverziós élmény is lehetett, mert ettől kezdve Katalin egyfajta gyerekszentként kezdett viselkedni: böjtölt, imádkozott, vezekelt. Tizenhat évesen felvették a Szent Domonkos rendbe, és ettől kezdve házuk pincéjében, kinevezve egy zugot cellájának, három éven át önsanyargató életet élt: nem evett húst, párnája kő volt, rendszeresen verte magát ostorral, s csak gyóntatójával tartotta a kapcsolatot. Az önostorozás Jézus megkorbácsolásának újraélését jelentette, és rendkívül fájdalmas volt. Mint egy korabeli szemtanú leírta: "Minden ostor botszerűen nézett ki, amelyből egy háromágú kötél állt ki. A kötélen nagy csomók voltak, és ezekből a csomókból tű éles kampók lógtak ki, melyek olyan hosszúak voltak, mint egy búzaszem, vagy talán még annál is hoszszabbak. Ilyen ostorokkal verték meztelen testüket, úgy, hogy az elkezdett vérezni. Olyan mélyen fúródott bele a testükbe a vaskampó, hogy csak másodjára tudták kirántani a húsukba belekapaszkodott vastüskét."'4. Az állandó magányt a pincében ma szenzoros deprivációnak, vagyis ingermegvonásos helyzetnek neveznénk, amely már néhány óra múltán nagymértékben felerő­ síti a szubjektív élményeket, hallucinációkat és .irrealitás érzést okozva. Mindez egy vallásos talajon misztikus élményeket eredményez. A harmadik évben megjelent neki Krisztus, és láthatatlan gyűrűt húzva az ujjára eljegyezte. "Elveszlek Téged a hitben Magamnak, a Te teremtődnek és gondviselődnek. Őrizd meg ezt a hitet, míg jössz hozzám a mennyekbe, és ünnepeld ezt a házasságot, amely soha nem ér véget." Az apácákat Krisztus jegyeseinek tekintették, ami sajátos erotizálása Isten szolgálatának. A háromévi magány és önsanyargatás után küldetés tudata támadt, "az Úr kiszólitotta őt magányából és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának... Lassanként azonban híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, Isten dolgairól sokkal többet tud, mint a tudósok,

223

és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, érdeklődők, tanácstalanok, tanulni vágyók. Kialakult körülötte egy tanítványi kör, melynek tagjait ő maga a »családom« névvel illette. Természetesen ellenségei is támadtak, ezért a domonkos rend 1374. évi általános káptalanja elé idézték Firenzébe, hogy kivizsgálják a tanítását és életét. Minthogy a vizsgálat során kifogástalannak találták, engedélyezték további tevékenységét, s gyóntatónak és lelki vezetőnek Capuai Raimondot rendelték mellé ... 1375-ben meghívták Pisába. Itt kapta meg az Úrtól küldetésének és életének pecsétjét: április elsején, a Szent Krisztina-templomban Krisztus megajándékozta stigmáival, melyek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak. Ebben az évben írta első levelét a pápának, XI. Gergelynek."". Raimondo atya, aki gyóntatója volt és szentté avatás ához az adatokat is szolgáltatta, így írta le Katalin stigmatizációját: ,,Fokozatosan felegyenesedett imához való térdeléséból, arca ragyogott, karjait kitárta, aztán egy ideig mozdulatlanul így állt, majd hirtelen földre zuhant, mint aki halálos sebet kapott. »Láttam - mondta -, a megfeszített Urat, amint leszállt hozzám nagy fényességben, s ezért elmém, amely repesve akart találkozni a Teremtővel, arra késztett, hogy felegyenesedjek. Akkor az Ó legszentebb sebei ből öt vérvörös sugarat láttam, melyek egyenesen a kezeirnnek, lábaimnak, szívemnek tartottak. Ahogy láttam ezt a misztériumot, azonnal felkiáltottam: Uram, én Istenem, áldalak Téged, enged, hogy a stigmák ne jelenjenek meg testem felszínén. S mialatt én beszéltem, mielőtt a sugarak elértek volna, vérvörös színűk ragyogóvá vált és a tiszta fény öt helyen érte el testemet, a kezeimen, a lábaimon és szívemben. Oly nagy a fájdalom, különösen a szívemben, amit most elviselek, hogy hacsak az Úr nem tesz új csodát, lehetetlennek tűnik számomra, hogy testem el tudjon viselni ekkora gyötrelmet, és ne végezném be napokon belül.«" Visszavitték szobájába, ahol úgy tűnt, haldoklik. De aztán úgy látszott, hívei egyesült imádsága elhozta az új csodát, és következő vasárnap, amikor ismét megkapta az áldást Raimondo atyától, ereje a régi volt, természetfeletti módon megújult. 15

224

A romolhatatlanság

Katalin tehát láthatatlan stigmát viselt a továbbiakban, amelyek azonban ugyanolyan fájdalommal jártak, mint a látható sebek. Halála után a stigmák megjelentek testén, ezt VIT. Urbán és XIV. Benedict pápa is hitelesítette. Teste romolhatatlannak bizonyult, mumifIkálódott fejét a sienai Szent Katalin-bazilikában őr­ zik16. Romolhatatlannak tekintik azokat a szenteket, akiknek teste ellenáll az enyészetnek. Joe Nickell meglehetősen szkeptikus a ,,romolhatatlanság" kérdésében. A szentek is halandó emberek voltak, s testük ugyanúgy ki van téve az idő "vasfogának". Igen sok romolhatatlannak nevezett szentről kiderült, hogy valójában bebalzsamozták, ebből ered különös kellemes illatuk is. Más romolhatatlanok viszont annak a jól ismert jelenségnek köszönhetik testük mumifIkálódását, hogy száraz, szellős helyen temették el őket. Valódi romolhatatlanságról akkor beszélhetnénk, ha a mumifIkálódás folyamata sem indulna meg. A mumiftkálódás nem tekinthető ,,romolhatatlanságnak", hanem egy természetes folyamati. Ugyanakkor Lourdes-i Szent Bernadett teste valóban romolhatatlannak tűnik, bár arcát és kezét viasszal vonták be az elszíneződés kivédésére l7 • Amire azonban most nincs magyarázat, az nem jelenti azt, hogy nem is lehet rá magyarázat. A megváltó

nők

Kevesen figyeltek fel arra, hogy Katalin és Jeanne D'Arc közt mind életüket, mind személyiségüket tekintve igen erős párhuzamok vonhatók, jóllehet persze nagy különbségek is voltak közöttük '8 • Jeanne nem volt aszkéta, erős testalkatú volt, s egészségét a rendkívül megterhelő körülmények dacára is megőrizte. Katalin törékeny volt, gyakorlatilag egész életében betegeskedett. Ami közös bennük, hogy vízióikat követve - dacolva koruk nőfelfogásával - nagy tetteket vittek véghez. Jeanne cselekedetei ismertek, ám Katalinról kevesen tudják, hogy egész életében azért küzdött, utazott, levelezett, hogy visszatérítse a pápát avignoni fogságából. Személyesen kísérte el a pápát Genováig, amikor az 1376-ban megszökött Avignonból. Ha emberileg nézzük, hihetetlen küldetéstudat kellett ahhoz, hogy egyszerű halandónként a nagypolitika ügyeibe ártsák magukat. A küldetéstudat vagy megszállottság forrását Jeanne esetében tisztáztuk: a temporálislebeny-epilepsziából fakadó vallásos víziók rendkívüli, pszichotikus fokú bizonyosságél-

225

ménnyel párosulnak. A hallucináció eleve, per definitionem azt jelenti, hogy nem különböztethető meg a valóságtól. Ha egy ember oly mértékben tiszteli és féli az Urat, miként azt a középkori vallásos emberek, nehéz elképzelni, hogy bárki is komoly ellenállást mert volna tanúsítani a fejében keletkező parancsokkal szemben. Emlékezzünk csak, hogy alkudozott Mózes és Mohamed a küldetés ellen, majd végül mégiscsak engedniük kellett a belső hangok parancsának. Visszatérő motívum ez a "vita a hanggal", és arra utal, hogy még a babonás ókori ember is a földön járt, és olykor kételkedni kezdett abban, valóban Isten szól-e hozzá, vagy csak a képzelete űz vele bolond játékot. A látomások ismétlődése egy idő után természetesen eléggé meggyőző tud lenni. De ehhez kellett a korszellem is. Ha valaki ma hasonló elszántsággal élne át hasonló küldetést, nem kevésbé volna számára kényszerítő az isteni parancs, de makacskodása csupán azt eredményezné, hogy szimpla mentő helyett kommandósok szállítanák be a zárt osztályra.

Sienai Katalin és az epilepszia Katalin 1376-77 körül kezdte diktálni híres Dialógusáe 9 , melyet 1378-ban fejezett be. A könyv tipikus példája az eksztatikus megszállottságnak és elragadtatottságnak, nem hívő ember számára gyakorlatilag átélhetetlen. Mondjuk, erre figyelmeztet is az előszó. Ugyanakkor jól illusztrálja azt az egész lelket átható mély vallásosságot, amely akkora erőt öntött ebbe a gyenge nőbe. A Jeanne-éhoz mérhető erős küldetéstudat, Katalin születésének körülményei, már fiatal korában átélt látomásai, mély hipervallásossága felkelti a temporális epilepszia gyanúját. A Raimondo atya által leírt stigmatizációjelenet ugyancsak egy aurában megjelenő víziót követő izomtónusvesztéssel járó epilepsziás rohamra vall. Erre következtet az Encyclopedia Britannica Katalinról írott cikkének szerzője is. Katalinnál megjelent a szakirodalomban inediának nevezett önéheztetés, állítólag 20 éves korától a szent ostyán kívül nem vett magához ételt. Ez természetesen valószerűtlen, az azonban bizonyos, hogy - mai szóval élve - anorexia nervosában szenvedett és minimális mennyiségű ételt fogyasztott. Mint életrajzírói leírják, ha az ostyán kívül mást is próbált enni, visszaöklendezte. Ez mind anorexiásoknáll , mind hisztériásoknál jellemző tünefO. Ismertem olyan anorexi-

226

ást, aki egyetlen müzliszeletet osztott fel három egyenlő részre és ez volt a napi étrendje. A történelem leggyalázatosabb emberkísérletei a náci koncentrációs táborokban voltak. Itt az emberek hónapokon, sőt a szívósabbak éveken át szinte nullkalóriás, levesnek nevezett löttyön éltek, szomorú bizonyságát adva annak, mit ki nem bír az ember. Stigmatizáltaknál visszatérő állítás az is, hogy nem aludtak, vagy mint Sienai Katalin, naponta 15 percet. Levonva az ilyen beszámolókra jellemző túlzásokat, a kevés alvás nyilván igaz, akárcsak a minimális táplálkozás. Temporális epilepsziában, különösen a jobb féltekeiben, amelyet a korábbi fejezetek alapján joggal tételezhetünk fel a misztikus szentek jó részénél, gyakoriak az affektív megbetegedések, mint mánia és depresszió. Ellen White-nál jól felismerhetők a mániás-hipergráfiás állapotok, és a csüggedtséggel járó depresszív állapotok. Szent Pál ,,mániás" vonásai ugyancsak tetten érhetők állandó utazgatásaiban, intézkedéseiben, kiterjedt levelezésében. Az állandó eksztatikus állapot is, különösen anorexiával párosulva, egyfajta mániás állapotot eredményez. Jól ismert, hogy az anorexiás ok, dacára a minimális kalóriabevitelnek, hiperaktívak. Egyanorexiást még az evésre is rá lehet venni, csak cserébe engedjék órákig menetelni a kórház udvarán.

Programozott halál? Sok más stigmatizálthoz (Lukardis von Oberweimar, Ágnes anya, Madeleine Morice, Domenica Lazzari, Louis Lateau és Theresa Musco lO ) hasonlóan, Sienai Szent Katalin is 33 évesen halt meg. Ezt véletlennek semmiképpen nem tekinthetjük, hiszen Jézus is 33 évet élt, vagy legalábbis sokáig így gondolták. (Heródes, akinek uralma alatt Jézus született, már a Krisztus születéséhez igazított időszámításunk előtt 4 évvel meghalt, ergo, Jézus nem akkor született, amikorra kiszámolták, így időszámításunk konstruált jellege is nyilvánvaló l0.) A halál időpontja tudatosan-öntudatlanul megválasztható. Ausztrál bennszülöttek között élve antropológus ok leírták, hogy amikor a bennszülöttek úgy gondolták, itt az ideje haláluknak, egyszer csak meghaltak1o • Majd 60 éve foglalkoztatja a tudományt az úgynevezett voodoo halál, amit először Walter Canon írt le21, és Haitin, Ausztráliában, Afrikában vagy Dél-Amerikában volt gyakori. A voodoo halál lényege, hogy valakit megátkomak, vagy a törzsből kiátkoznak, és az illető napokon belül meghal. Hasonló jelenség a japán karoshi, amely

227

amúgy egészséges fiatal embereknél is előfordul, ha egy nagy tekintélyű ember az illelőt nyilvánosan megszégyeníti, vagy megalázza. Engel 170 hirtelen, indokolatlan halálesetet gyűjtött össze: a férfiak 9%-a akkor halt váratlanul meg, amikor önértékelése összeomlott22 • E különös halálnem egyik legjobb magyarázata a hirtelen szívmegállás. Az intenzív félelem ugyanis a szív egyik szabályozó idegének, a vágusz idegnek oly mértékben megnöveli az aktivitását, hogy a szív lelassul, majd megáll2J·'241. A másik verzió a túlműködés okozta aritmia25 • David Phillips sokat kutatta a különféle hiedelmek élethosszra, illetve a halál dátumára vonatkozó hatását. A kínai horoszkóp bizonyos évekhez bizonyos betegségeket rendel, és akik abban a betegségben betegedtek meg, amit a horoszkóp "elrendelt", végzetként élve meg betegségüket, rövidebb ideig éltek. Akiknek tumoros betegség volt "előírva" és valóban abban betegedtek meg, átlagosan 59.7 évet éltek, míg, akik más évben születtek és szintén rákban szenvedtek, azok átlagosan 63.6 évet éltek. Akiket a sors légzőszervi betegségekkel kívánt sújtani és valóban meg is kapták, átlagban 66.9 évet éltek, míg a ,,nem elrendelt" 26 légzőszervi betegségben szenvedők átlagosan 71.9 évet éltek . Minden népnek vannak szerencsés és szerencsétlen számai. A mi kultúránkban a 13-as szerencsétlen szám, bár ezt egyéni tapasztalások felülírhatják. Miután a lányom péntek 13-án született, számomra a 13-as szám elvesztette negatív jelentését. A kínaiaknak és a japánoknak a 4-es végzetes szám, mert a halál szó és a négy nagyon hasonlo kiejtésű. 210 OOO japán és kínai, valamint 47 millió amerikai szívbeteg halálának napját hasonlították össze, és kiderült, hogy a kínai és japán betegek sokkal valószínűbben haltak meg valamelyik hónap 4. napján27 . A halál késleltetése is ismert jelenség, sok ember szeretné még a karácsonyt, lánya esküvőjét, stb. megélni. A kínaiaknál az aratási hold fesztivál a nagy ünnep, az ez előtti hetekben a statisztikai elvárásokhoz képest 35%-kal csökken, majd az ünnepek lezajlása után 35%-kal nő a halálozások száma28 . Úgy tűnik tehát, hogy a szimbolikus dátumok még azoknál is komoly hatással lehetnek az élethosszra vagy haláluk napjára, akik ezzel, túl nagy vakbuzgósággal nem foglalkoznak. A stigmatizáltak és szentek azonban oly mértékben alárendelik életüket és egészségüket hitüknek, hogy az öntudatlanul programozott halál feltevése nem képtelenség. Ráadásul Sienai Katalin esetében tudjuk, hogy halála előtt már egy hónapja nem ivott vizet, ami teljes kiszáradás-

228

hoz, a vér besűrusödéséhez és halálhoz vezd. Halála közvetlen oka egy stroke volt, ami a besűrusödött vér fokozott alvadékonyságából következett. Ma már sokan elhiszik, hogy a hit gyógyítani képes. Szokás ezt placebojelenségnek is hívni, ennek összefoglalását adtam 2005-ös könyvem első fejezetében 29 • A placebohatás lényege a pozitív elvárás. De ugyanígy létezik negatív elvárás is, ez a placebohatás sötét párja, a nocebo hatás 30 • Ha például valaki számára a rákdiagnózis egyenlő a halálos ítélettel, ez felgyorsítja a betegség elhatalmasodását. Sok kutató a voodoo-halált is a noceboeffektusnak tekinti. Engel a 170 váratlan halál körülményeit vizsgálva, leggyakoribbnak a szeretett személy elvesztésének hírét találta22 • Vizsgálták azokat, akiket sikerült az ilyen sokk után visszahozni az életbe, s az emberek arról számoltak be, hogy összeesésük előtti utolsó gondolatuk azt volt, hogy a szeretett személy nélkül nem élhetnek tovább. Azt mondják, Rodolfó (Gács Rezső) hús éges en ápolta feleségét, és annak halálát követő napon ő is meghalt. Avery Weisman és Thomas Hackett Vonzódás a halálhoz. A halál és haldoklás, mint pszichiátriai kérdés címú tanulmánya és esetismertetése szerint azok a betegek, akik "osztoznak abban a meggyőződésükben, hogy a halál nem csupán elkerülhetetlen, hanem kívánatos is", általában meg is halnak, gyakran indokolatlanuPi. E betegek számára a halál nem szorongást és depressziót jelent, hanem a megfelelő megoldás. A halált vonzónak tartó betegek számára a test teher, amelytől szabadulni szeretnének, s ennek egyedüli útja a halál. A halál utáni passzív vágy beteljesíti önmagát. Weisman és Hackett tulajdonképpen a Krisztussal halálukban egyesülni akaró misztikusok halálhoz való vonzódását írta le. Egy szent számára az e világi élet csupán a túlvilági örök élet bevezetője. Sienai Szent Katalin halálvágya elég nyilvánvaló, s ezt nem csupán önsanyargatásából gondolhatjuk. Egy alkalommal Firenzében járt békéltetni az ellenfeleket, de a városban feltüzelték ellene a tömeget, mondván, minden rossznak ő az oka. Amikor egy ház kertjében rátámadtak, nem menekült, hanem mikor azt kérdezték, melyikük a Sienából való Katalin, a kérdező elé lépett, letérdelt és az ég felé tárt karokkal, sugárzó arccal mondta: "Én vagyok, íme, engem ölj meg!" Viselke--dése megfékezte támadói gyilkos dühét, ám Katalin később sokat siratta, hogy nem lehetett vértanú egyházáértll. A stigmatizáltak körében nem ritkán megjelenő "programozott" halál tehát nem természetfeletti jelenség, hanem ismét az emberi elme test fölött gyakorolt félelmetes hatalmát jelzi.

229

A stigmatizáció "tudományos" korszaka Csalók és gyanakvás

A 18. századi felvilágosultabb gondolkodás és a tudományos szemlélet terjedése olyan légkört teremtett, amelyben a stigmatizáltakat meglehetős gyanakvással kezelték. Bár a korai stigmatizáltakkal szemben főként az egyház volt gyanakvó, a szekularizálódó világban egyre több hatóság és tudós érezte illetékesnek magát a stigmák felülvizsgálatában. A gyanakvásra két okuk volt. A stigmáknak olyan tulajdonságai vannak, amelyek ellentmondanak orvosi tudásu nknak. A másik a napfényre került csalások. Magdalena de la Cruz (1487-1560) már tizenévesen zárdába került, ahol eksztatikus révületei, éhezése, majd hamarosan megjelenő stigmái nagy tekintélyt szereztek számára. Tartott ez egész addig, míg 56 évesen súlyosan meg nem betegedett. Ekkor a túlvilági büntetéstől való félelmében bevallotta, hogy stigmáit ő maga idézi elő önsértéssel. Az inkvizíció két évig tárgyalta ügyét, majd súlyos büntetést rótt ki rá. Maria de la Visitacion (1556-?) fejtől lábig megjelent stigmáinak teljes készlete oly híres volt, hogy a spanyol armada parancsnoka, Santa Cruz márki, 1587-ben áldását kérte a támadás előtt. Ám mielőtt még az armada elindult volna, egy nővér azt állította, látta az ajtórésen át, hogy Maria festi a stigmáit. Vizsgálat indult, Luigi de Granada atya egy nagy szappannal felfegyverkezve érkezett, de Maria állítólagos sebei oly fájdalmasnak bizonyultak, hogy a legkisebb érintést sem tudta elviselni. Így aztán a lovagias atya visszavonult, és Maria megúszta a leleplezést. Ám amikor az armada vereséget szenvedett, az áldást kezdték hibáztatni, és ismét elővették Mariát, aki ezúttal már nem úszta meg ilyen egyszeruen. Az inkvizíció emberei nem teketóriáztak, hanem szépen lemosták Maria stigmáit. Mint kiderült, felbujtóként két szerzetes is benne volt acsalásban. Boldog Emmerich Katalin

Boldog Emmerich Katalin (1774-1824) szegény paraszti családba született Westfáliában. Egész gyermekkora és ifjúsága erős vallásos buzgalomban telt el. Később azt állította, emlékszik arra, ahogy csecsemőként megkeresztelték. Gyerekkorátóllátomásai voltak, megjelent neki Jézus és Keresztelő Szent Já-

230

nos. Látomásai oly gyakoriak voltak, hogy azt hitte, ilyen minden gyereknek van. Négyéves korában felriadt ágyában, és arra kérte az Urat, hadd haljon meg most, nem akar felnőve bűnöket elkövetni az Úr ellen32 • Korai látomásai és hipervallásossága veleszületett temporális epilepsziára utalnak. Látomásai sokszor allegorikusak, mondhatni, zavarosak voltak. Saját beszámolója szerint, melyet élete utolsó öt évében írt meg, stigmatizációja 1798-ban templomi imája alatt - fej sebeivel kezdődtek. "Megláttam az én Isteni Uramat fiatalember képében, dicsőséges fénysugarak közepette, amint jön felém ... bal kezében virágkoszorú, jobb kezében töviskorona. Nyújtotta felém, melyiket választom. Kinyújtottam a karomat a töviskorona után. Ráhelyezte a fejemre, és amint elengedte, én jó erősen rányomtam a fejemre. Ebben a pillanatban erős fájdalmat éreztem a szemöldökeimben."IO. Következő

nap a homloka oly erősen bedagadt, hogy mások is észrevették. egy társa szólt neki, hogy miért nem vesz fel tiszta sapkát, mert ami rajta van, tele van vörös pettyekkel. Anna Katalin ekkor vette észre, hogy vérzik a feje. 1802-ben, nagy nehézségek árán felvették jelöltnek. Itt olyan lelkesen végezte az apácák kemény fizikai munkáját, hogy az apácák kifejezetten kerülni kezdték, irigyelve és értetlenkedve buzgalmán. Egy év múlva apácává avatták. Tovább rejtegette fejsebeit, bár egy nővér észrevette, de titkát nem árulta el. 1807 -ben hazalátogatva ima közben lábában és kezében égő érzés keletkezett, s a fájdalom állandósult, akadályozva őt a munkában. 1811-ben Jerome Bonaparte király (Napóleon idősebb bátyja) bezáratta az apácazárdákat, az apácák üldözöttek lettek. 1812. augusztus 28-án, Szent Ágoston püspök napján, elmélyülten imádkozott, mikor eksztázisba esve egy fiatal férfit látott közeledni, kezein és lábain sebekkel, s a férfi egy keresztet égetett a mellére. Némely szent napokon a kereszt felhólyagosodott és savó folyt belőle. Egyik karácsony alkalmával a hétcentis kereszt fölött egy kisebb, vörös kereszt is megjelent, amely szent napokon vérzett33 • Később

231

Anna Katalin menedéket talált egy özvegyasszonynál, ahol novemberben ágynak esett és december 29-én Canterbury Tamás mártíromságának évfordulóján teljes stigmatizációban "részesült". Betegen feküdt ágyában, eksztázisban imádkozott, mikor hirtelen fényesség támadt, melyben megjelent az Úr, kinek sebei világítottak. A nagybeteg hirtelen emberfölötti erőt érzett tagjaiban. A fénylő sugarak, mint valami nyilak repültek ki a jelenés kezéből, lábából, oldalából és elérték Anna Katalin kezeit, lábait, oldalát. Ekkor hosszabb időre elalélt, majd mikor felocsúdott, éles fájdalmat érzett tagjaiban, és keze, lába, oldala vérben ázottJJ • Ekkor toppant be az özvegyasszony lánya, s azt hitte, valami baleset történt, mert ott találta Anna Katalint a feszület előtt széttárt, l0 vérző karokkal és lábakkal • Anna Katalin könyörgött, hogy ne mondják el senkinek. De minden titkolódzás ellenére a dolognak mégis híre ment, és 1812-ben egy szkeptikus fiatal orvos, Dr. Frantz Wilheim Westener jelent meg náluk. Alaposan megvizsgálta a sebeket, majd nyilatkozatot adott ki, melyben a stigmákat hitelesnek nyilvánította. Ez felkavarta a kedélyeket, és 1813 nyarán 20 orvos ból álló küldöttség érkezett, akik óránként váltva egymást megbizonyosodtak arról, hogy Anna Katalin a sebeket meg sem érintette. A stigmák hitelességét ők is kinyilatkozták. A stigmákról megállapították, hogy alvadt vér fedi őket, világos vöröses folyadék szivárog belőlük. Oldalsebét hét és fél centiméter hosszú, félhold alakúnak találták. Az eredmények 1814-ben megjelentek a Medical Joumal of Salzburgban l2 • Anna Katalin a stigmák megjelenésétől kezdve szilárd táplálékot állítólag nem vett magához, és haláláig nem aludt többé. A kormány 1819-ben vizsgálóbizottságot küldött Anna Katalin esetének elemzésére. A beteg nőt átszállították egy másik ház nagy szobájába, ahol éjjel-nappal figyelték, egyedül gyóntatója látogathatta. Zaklatták, fenyegették, hízelegtek neki, hogy vallja be, csalás az egész. A bizottság végül dolgavégezetlenül távozott. Jelentést soha nem adtak ki, bár hébe-hóba azt terjesztették, hogy szerintük a dolog csalás. Látva, milyen felfordulást okoznak látható stigmái, 1819-től könyörgött az Úrnak, hogy tegye őket láthatatlanná. Élete utolsó hét évében a stigmák elhalványultak, de ugyanolyan fájdalmasak voltak, és csak bizonyos szent ünnepekkor nyíltak meg ismét.

232

Freze szerint Anna Katalin legnagyobb adománya rendkivüli látomásai voltak. Clemens Brentano, a kor híres költője öt és fél éven át rendszeresen látogatta Anna Katalint és lejegyezte látomásait. Anna Katalin szinte folyamatos eksztázisban volt, és ontotta magából Krisztusról és a szentekről, a pokolról és a mennyről az újabbnál újabb részletekd 3 • Ezeket évtizedekkel később kiadták. Manapság újra előkerültek Anna Katalin látomásai, mert Mel Gibson ezek felhasználásával készítette Passió cÍmű filmjét.

Hisztero-epilepszia? Konfabuláció? Nehéz objektíven értékelni Anna Katalin Emmerich történetét. Egy leírás sem nevezi meg állandó gyengeségének és betegeskedéseinek okát, ami arra utal, hogy nem tudták, mi baja. Ez arra utal, hogy valami folyamatos idegrendszeri zavar állhatott fent, aminek talaján alakultak ki gyakori látomásai és eksztatikus rohamai. Létezik olyan epilepszia, amelynek akár órákig is eltarthat az aurája, illetve maga a roham is, és olykor kialakulhat a status epilepticus, vagyis a folyamatos, csillapíthatatlan kisülés, amely napokig fennállhat. A rohamokat általában gyengeség és fáradtság szokta kísérni. Felvetődik annak a lehetőséges is, és az elméleti részben e mellett fogok érvelni, hogyastigmatizáltak valamilyen módon a hisztériás álrohamok és epilepsziás rohamok keverékét mutatják. Teljes stigmatizációjának kialakulása például, úgy tűnik, eszméletvesztéssel járó epilepsziás roham alatt történt, hasonlatosan Sienai Szent Katalinéhoz. A stigmatizáltaknál egyfajta visszatérő tematika figyelhető meg, például a két koszorú közüli választás Sienai Katalinnál ékkövekkel díszített korona és töviskorona közti választásként jelent meg. Assisi Szent Ferenc óta visszatérő motívum a lézerszeru sugár, amely a stigmát létrehozza. Mindez egyértelműen utal arra, hogy a víziókban preformált, előre tudott anyag kerül látomás formájában megfogalmazásra. Anna Katalin határozott emlékei kora gyermekkoráról, sőt kereszteléséről, hamis emlékek, amiket viszont ő maga igaznak él meg. Jól ismert jelenség a pszeudoemlékek keletkezése: az arra hajlamos emberek egészen pontos emlékeket élnek át olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeknek mai hitük szerint meg kellett történie. Sok állítólagos gyermekkori szexuális abúzusról kiderült, hogy a múltba visszavetített fantázia csupán34 • A jelenség előidézésében élenjárt Freud, aki korai éveiben minden hisztériásnál feltételezte a korai szexu-

233

ális visszaéléseket, és addig nem hagyott nyugtot a betegének, amíg az végre el nem kezdett "emlékezni". Később viszont ugyanazért sértődött meg betegeire. Mint Ferenczi írta Naplójában ,,Freud eredetileg hitt az analízisben, lelkesedéssel követte Breuert ... szükség esetén órákig feküdt a földön egy hisztériás krízisben lévő beteg mellett. Bizonyos tapasztalatok azonban először minden bizonnyal megrázták, majd kijózanították ... [rájött] ... hogy a hisztériások hazudnak. Freud ettől a felfedezésétől kezdve nem szereti a betegeket."35. A konfabulátoros hiperernIékezés azt jelenti, hogy az ember nem tudja megkülönböztetni, mi az, amit elképzelt, és mi az, ami megtörtént, ezért határozott és tiszta ernIékként adja elő kitalált ernIékeif6. Ez leggyakrabban valamilyen idegrendszeri károsodás esetén alakul ki, amit Anna Katalinnál joggal tételezhetünk fel. Látomásai az Újtestamentum konfabulált kiszínezései, amit csak abban az esetben fogadhatnánk el valódi részleteket feltáró vízióknak, ha hinnénk abban, hogy létezik egy transzcendens tudás, amit médiurnképességekkel meg lehet tudni a múltról. Jól ismertek azok a leleplezések, melyek az előző életekbe visszavivő regressziós hipnózisokban feltárt történetek gyökerét kikutatva bizonyították, hogy ezek hipnotikus konfabulációk csupán. A legismertebb ilyen eset 1952-ben a coloradói Pueblóban esett meg Mrs. Virginia Tighe-jal, akit Morey Bemstein üzletember hipnotizált. Az asszony váratlanul ír kiejtéssel arról kezdett beszélni, hogy korábbi életében Brudey Murphy new vörös hajú ír leány volf 7•38 • A hipnózisülések alatt feltárult "múltról" Bemstein könyvet írt, amelyet 170 OOO példányban adtak el. Majd oknyomozó újságírók utánjárásából kiderült, hogy az asszony akaratlanul- Bemstein szuggesztióinak hatására - gyermekkori ernIékeiből fabrikált egy előző életet. Mint majd látni fogjuk a későbbiekben, a stigmatizáltaknál jó okunk van feltételezni, hogy a sajátos jelenségek többek közt autohipnotikus folyamatoknak is tulajdoníthatók. Nyilvánvaló, hogya misztikus révület, egzaltált transzállapot fellazult tudatállapotában Anna Katalin könnyen hihette azt, hogy konfabuláció valós események felidézése. Anna Katalinnál számos olyan vonás figyelhető meg, ami egyértelmúen olyan epilepsziás folyamatokra utal, melyek kísérőjelensége a "bizonyosság", a "biztos sejtelem". Azt mondták, és ő is így hitte, hogy képes a szívekben olvasni valamint, hogy clairvoyance-képességei vannak. Amikor Brentano elő­ ször felkereste, állítólag a költő nagy csodálkozására felismerte őt, és azt állította, tudta, hogy Brentano egy nap el fog jönni hozzá, mert ő a kiválasztott ar-

234

ra, hogy látomásait lejegyezze. Mindez nem más, mint a felfokozott jelentésteliség élménye, amiről az előző fejezetben a mágikus gondolkodásnál olvashattunk. Idéztem olyan epilepsziás betegeket, akik aurájukban prekogníciós élményeket éltek át. Ebben a túlfűtött, mindent túlértékelő állapotban a legapróbb gondolatnak, eseménynek is önmagában túlmutató jelentése van. A mágikus-profetikus gondolkodás lényege, hogy átgázol az ellentmondásokon, s csak azt veszi figyelembe, ami igazolja, megerősíti őt. A hézagokat pedig konfabulációs magyarázatokkal tölti ki. Emmerichnél is megjelenik az inedia jelensége. Igaz lehet a koplalás, de nem hihető a teljes táplálék- és részleges folyadékmegvonás, ez ugyanis igen gyors halálhoz vezetett volna. Az inedia, vagyis a szent éhezés visszatérő motívum a stigmatizáltak életében, ezt később még elemezzük. Ami azonban biztosnak tűnik az az, hogy a stigmák valódiak, létezésüket sokszorosan megerő­ sítették, intenzív megfigyelé s alatt tartva Anna Katalint. Emmerich volt az első olyan stigmatizált, akinél kételkedő, természettudományi képzettségű emberek is megerősítették a stigmák valódiságát.

Stigmák nagyító alatt Louise Lateau (1850-1883) Belgiumban, a Bois d'Haine nevű kis faluban született. Az esetét ismertetők általában hangsúlyozzák, hogy szülei is, ő maga is erős testalkatú volt, akinek 17 éves koráig, azonkívül, hogy tizenegy évesen egy tehén vagy bika felöklelte, egyéb baja nem volt. Jólelkűségére példa, hogy 16 éves korában, amikor kolerajárvány tört ki megyéjükben, ápolónőnek jelentkezett egyházközségében, ahonnan akkoriban, aki élt és mozgott, már elmenekült lO • 1867-ben valami ismeretlen eredetű betegségbe esett, amelynek jellernzője volt az idegi eredetű fájdalom (mások szerint valami torokkal kapcsolatos betegség volt), és 1868 márciusáig egyre romlott az állapota. Étvágya annyira leromlott, hogy a végén már egy hónapig csak vizet ivott. Április 16án azt gondolták, meghal, és feladták neki az utolsó kenetet. Ekkor víziója támadt és mennyei látogatókkal beszélt 1o • Ezután hirtelen olyan gyors javulásnak indult, hogy 5 nap múlva már elgyalogolt a templomba. Gyors felgyógyulását a környékbeliek csodának tekintették39 • Gyógyulását követő pénteken ima közben eksztázisba esett és oldalán vérző stigma jelent meg. A következő pén-

235

teken stigmák jelentek meg lábán, majd egy hét múlva kezein is. Négy hónapra rá a fején a töviskoszorú stigmái jelentek meg40 • Július 17-től kezdve minden pénteken reggel fél kilenctől délután hatig eksztatikus állapotba került, ilyenkor teljesen megközelíthetetlen volt a külvilág számára, ugyanakkor később mindent vissza tudott idézni, ami ez idő alatt a lelkében játszódotf9. Ebben az állapotában stigmái véreztek. Ettől kezdve haláláig - összesen 800 esetben - minden pénteken megnyíltak a stigmái. Egy-egy ilyen vérzés alkalmával majd negyed liter vért veszített. Esetét számos orvos vizsgálta. 1868. augusztus 30-ától húsz héten át Dr. Lefebvre vizsgálta, ez idő alatt több mint száz orvos barátja és kollégája látogatta meg és vizsgálta meg a lányt. Lefebvre, Bourneville és más orvosok leírásából tudjuk, hogy a stigmák heti ciklus szerint változtak. Szombattól csütörtök reggelig a kéz mindkét oldalán másfél centiméter átmérőjű vöröses, felületén száraz, de fényes folt volt látható. A két folt a tenyéren és a kézháton pontosan egymással szemben voltak. A lábon ugyanígy, ott a foltok valamivel nagyobbak voltak. A homlokon ilyenkor nem látszott semmi, a pontok, melyekből pénteken a vér folyt, nem volt megkülönböztethető a környező területektőP9. Azonban keddenként a stigmák már elkezdtek viszketni. Csütörtök estére Louise feje mindig megfájdult, bőre száraz és forró lett, pu1zusa felgyorsult majd megjelentek a hólyagok. Lefebvre leírása szerint: ,,Mindegyik kézen és lábon a vöröses felszínen egy hólyag kezdett megjelenni, amely fokozatosan növekedni kezdett. Amikor teljesen megnőt­ tek, félgömb alakú dudorként látszottak. Méretét tekintve 2.5 cm hosszú és 1.5 cm szélesek voltak. A hólyagok folyadékkal voltak tele, melyek színe olykor sötétebb vörös volt, máskor világosabb. A hólyagok körül a bőrön nem volt elváltozás.'''o. A stigmák mindig éjfél és hajnali egy között kezdtek vérezni, de nem egyszerre. Az oldalseb, amely az 5. és 6. borda közt, a bal mell alatt helyezkedett el, volt általában az első. A fejen 12-15, körben elhelyezkedő pontból indult a vérzés. A vérzések 24 órán keresztül tartottak39 . A "szögek" ütötte sebek mély sebekké alakultak, és a mély bő l tört fel a vér. Louise jobb vállán olyan zúzódások jelentek meg, mintha egy súlyos keresztet cipelt volna veleJO.

236

Az orvosok nagyon résen voltak, nem szerették volna, ha kiderül, az orruknál fogva vezetik őket. Louise apjával még összetűzésbe is kerültek, mert ő sértő­ nek érezte a lányával szembeni gyanakvást. Szerencsére Louise teljesen együttműködő volt. Lefebvre így írta le elővigyázatosságukat: ,,1868. december 26-án reggel, miután a kéz és a láb bőre teljesen érintetlennek bizonyult, bőrkesztyút húztunk rá, szorosan megkötöttük és pecséttel rögzítettük körben a csuklón. Ujjatlan kesztyűk voltak, úgyhogy a munkában nem zavarták, és anyja sem vette észre. Az egyik lábon hasonlóképen rögzítettük a cipőt. Következő nap, csütörtökön Dr. Leerinier, Dupont úr Faytből és Didry úr, a boi s d'hainei iskolamester ellenőrizték, hogy az eszközök és a pecsét sértetlen, azaz lehetetlen volt a stigmatizált felszínt a kézen vagy a lábon megérinteni ezek levétele nélkül." Pénteken levették a rögzített kesztyűket és cipőt, és a tenyerekből ekkor már ömlött a vér, a kézháton pedig nagy hólyagok nőttek. A két lábon is egyforma volt a két stigma, cipőtől függetlenül. Ám oly nagy volt a hitetlenség, és Louise oly készséges volt, hogy 1875-ben Dr. Warlomont egy üvegből, fémből és gumiból készült szerkezetet készített, és ezt rögzítették a lány egész jobb karjára. Természetesen a stigmák és a jobb vállán a kereszt nyoma így is megjelentek. Érdekes mód, eksztatikus víziói iránt kevesen érdeklődtek, mindenkit a stigmák kötöttek le. Ez persze érthető, a felvilágosult orvosokat kevésbé érdekelték a misztikus látomás ok, mint a kor egyik nagy rejtélye. Louise beszámolója szerint eksztatikus állapota egy ragyogó fénnyel kezdődik, majd különféle alakok mennek el mellette, és megjelenik a keresztre feszítés teljes jelenete. Látja Krisztust, látja a sebeit, a töviskoszorút, az apostolokat, a szent asszonyokat és a zsidó tömeget. Látomásai alatt alig eszik'>41. Louise Lateau péntekenként nem evett, majd 1871-től állítása szerint már egyedül csak a szentelt ostyát vette magához. Testsúlyából azonban nem veszített l6 • Dr. Imbert-Goubeyre több stigmatizáltat vizsgált, többek közt Lateau-t is felkereste, aki 1878-ban azt mondta neki, hogy hetedik éve nem eszik. Az orvos

237

vizsgálatai szerint beleiből nem ürített semmit, vizelete két teáskanálnyi volt, ugyanakkor menstruációja havi rendszerességgel megjött. Ha azonban feltételezzük, hogy Lateau hisztériás volt, az a tény, hogy ürítési funkciói a vizsgálat alatt nem múködtek, pusztán konverziós tünet. A 19. században még szokás volt a tünetek igen aprólékos megfigyelése és leírása, amit az is megkönnyített, hogy az orvosok a szegény betegeket gátlástalanul, tárgyként vizsgálgatták. Charcot ilyen vizsgálataiból tudjuk, hogy ,,Nagyon sokáig eltarthat a hisztériánál a vizeletrekedés; a katéter semmit vagy majdnem semmit sem mutat ki a hólyagban. Charcot közli, hogya hysteriás vizeletrekedés egész napokon, sőt hónapokon át is eltarthat. Charcot kiemeli a más eredetű vizeletrekedés és a hisztériás vizeletrekedés között mutatkozó különbséget: a tíz és egynéhány nap múlva halálos, ez hosszú ideig sem hat vissza az egészségre".42 Amikor a Dr. Lefebvre szemtől szembe arra kérte a nőt, hogy Isten előtt vallja meg őszintén, eszik vagy nem, Lateau megesküdött az Istenre, hogy hetedik éve nem eszik. Louise Lateau - 33 éves korában - 1883-ban halt meg.

Amikor a stigmától nem látják a stigmatizáltat A 19. század a tudomány fejlődésének nagy korszaka volt. Száz év alatt akkorát fejlődött a tudásunk, mint addig évezredek alatt összesen. Az orvostudomány és a lelki jelenségek iránti érdeklődés egyre nőtt. A hipnózis megint feljövőben volt, a hisztériás jelenségek kutatása megkezdődött. Ebben a szellemiségben mindenkit a test-lélek jelenség érdekelt, ezért mindenki Lateau stigmáit vizsgálta, őt magát meg senki. Többen kijelentették, hogy hisztériára utaló jegyek nincsenek, mert a hisztériát a kor felfogása szerint azonosították a szexuálisan kihívó, hangsúlyosan nőies, dramatizáló alkattal. Egy vidék kis faluban egy tenyeres-talpas leány hogy is felelhetett volna meg egy ilyen "nagyvárosi" hisztériaképnek. Mai szemmel azt mondhatjuk, maguk a stigmák igazolják a hisztériás jelenség létét. Ekkoriban még a személyiségvizsgálat nem létező dolog volt, a pszichiátria ott tartott, hogy megfigyelt és jegyzetelt. Lateau lelki jelensége senkit nem érdekelt, mert a nő amolyan magányos stigmatizált volt, egyik rend sem tette magáévá. A dominikánusok és a ferences rendiek közt volt egy több évszázados rivalizálás, kinek van több stigmatizáltja. De

238

Lateau nem volt apáca, csak egy egyszeru vallásos nő, így senki nem jegyzetelte le talán másokéhoz hasonlóan érdekes passiólátásait. Az inedia (szent éhezés) jelenségét sem vizsgálták kellően, jóllehet nyilvánvaló volt, hogy egy ember nem veszíthet hetente negyed liter vért, a menstruációit nem is számítva. Nem dolgozhat minden nap a földeken, s közben 12 éven át nem eszik, nem iszik, de őrzi testsúlyát. Dr. Warlomont, aki orvosi vizsgálatokat végzett Lateau-n, egy nap átvizsgálta a nő szobáját, és egy gyümölccsel és kenyérrel teli szekrényt talált. A középkori misztikusokról is feljegyezték, hogy miközben állították, hogy csak a szent ostyát veszik magukhoz, időnként mégis látták őket enni. A középkorban erre könnyű volt azt mondani, hogy a Sátán akruja azzal megtéveszteni a híveket, hogy a szent asszony alakjában mások előtt eszik. Szumowski Úlász1ó könyvében ezt írja a hisztériások koplalás i "mániájáról": ,,E mellett azonban nem kell sohasem elfelejteni, hogy ilyen betegek öntudatlanul (vagy tudatosan) rendkívül ravaszok lehetnek: titokban táplálkoznak, aztán pedig képesek letagadni, sőt még igazán el is felejteni, hogy ettek. A rendkívüliség varázsa, amelybe a rnsztériások szeretik magukat burkolni s amelyből nem ritkán határozott haszna van környezetnek, a beteget gyakran rendkívüli találékonysággal ruházza fel. Ilyenkor a betegnek csak nagyon szigorú elkülönítése és a legpontosabb megfigyelése képes kideríteni a dolgok igazi állapotát. '>42 Ebben persze visszatükröződik a korabeli felfogás, miszerint eltitkolni valamit csak hazugságot jelenthet. Azonban felmerül a paradoxnak ható kérdés, hogyan hihetjük el egyszerre, hogy Lateau őszintén Isteme esküdött, hogy nem eszik, és nem iszik, miközben nyilvánvaló volt, hogy rendszeresen táplálkozik. Ez a két, látszólag egymást kizáró tény mégis igaz lehet, ha feltételezzük, hogy Lateau a rnsztériásoknál gyakran megfigyelhető disszociációs zavarban, vagy talán többszörös személyiségben szenvedett. Ki gondolta volna, hogy egy kis belga faluban előfordulhat ugyanaz, amit Párizsban tudós professzorok tanulmányoztak kórházi osztályaikon. Pierre Janet több olyan nőt kezelt, akiknek kettő-három, sőt több alszemélyisége volt. Mivel az inedia különösen a női stigmatizáltaknál elég gyakori jelenség, feltételezhető, hogy ez valamiképp szoros összefüggésben állt olyan pszichés

239

és idegrendszeri sajátosságokkal, amelyek a stigmatizáció jelenségét is elői­ dézték. Azért merül ez fel különösen Lateau esetében, mert egészséges paraszti környezetben nőtt föl, nem sajátította el apácazárdában az önsanyargatás, köztük a koplalás változatos praktikái t, mégis önként fordult a koplaláshoz, legalábbis egyik alszemélyisége így döntött. Az, aki stigmatizálódott, aki vizionált, aki az orvosokkal tárgyalt, és aki abban a hitben élt, hogy ő nem eszik. Evett helyette a másik alszemélyisége, a parasztasszony. Lateau manifeszt, vezető alszemélyisége a stigmatizált volt, akit körüludvaroltak a városi urak, s ő nem tudott zugevő másik alszemélyiségéről. Lehet, hogy nem is ismerték egymást, de meghalni együtt haltak. A kis gyufaárus lány

Gemma Galgani (1878-1903) ma a patikusok védőszentje. Már ötévesen mély rajongást érzett Isten iránt, egyfajta személyes kapcsolatot teremtett vele egész életére. Mély vallásossága anyjától eredt, aki fanatikus hívő volt. Gemma hétéves lehetett, amikor anyja hosszú betegségben meghalt. Gemma sokat betegeskedett, iskoláit sem tudta emiatt befejezni. Egyik testvére is, majd tizenkilenc éves korában apja is meghalt. Hét testvérével, meg apja adósságaival maradtak magukra. Egy rokon házaspár vette őket szárnyai alá, de Gemma hamarosan visszaköltözött a szülői házba. Még 20 éves sem volt, mikor agyhártyagyulladást kapott és egy éven át bénán feküdt, megsüketült, haja kihullott, gerince meggörbült, majd váratlanul felgyógyult. Gyógyulását Boldog Margitnak tulajdonította. Egy ilyen súlyos agyhártyagyulladásból nem volna meglepő, ha visszamaradt volna valamilyen agykárosodás, ami epilepsziaszerű jelenséget okozhat. Ezért nem meglepő, hogy felépülése után hamarosan különös dolgok történtek vele. De mielőtt mi is tárgyiasítanánk őt, és csak a stigmáit elemeznénk, lássuk meg benne a szomorúsorsú, boldogtalan kisgyereket, aki ugyan felnőtt, de mindig is árva, szeretetéhes gyerek maradt, akit mindenki csak eltaszított. Testvérei gúnyolták, olyannyira, hogy egyik lány testvérét még Gemma boldoggá avatási eljárásból is ki kellett zárni, Gemmáról alkotott rossz véleménye és pénzéhsége miatt. Azok az apácarendek, ahova felvételét újra és újra kérte, elutasították. Gyóntatója nem támogatta, mert félt, hogy stigmái és rohamai majd az ő fejére hoznak szégyent. Gemmának meg kellett hal-

240

nia, hogy végre szeressék az emberek. Egyedül Jézus és Mennyei anyja szerette őt. Talán ez az út Gemma stigmáinak a megértéséhez.

Gemma Galgani

Gemma naplójának 1899. június 8-án kelt bejegyzéseként ez olvasható43: ,,Jézus arról informált, hogy aznap este hatalmas kegyben fog részesÍteni ... Este volt, hirtelen, korábban a szokásosnál, belső fájdalmat éreztem a bűneim miatt, oly erőset, hogy soha azelőtt nem éreztem ily mértékben; a fájdalom úgyelgyengített, mint aki meghalni készül. Összeszedtem min-

2lJl

den erőmet, és tudatomban már csak a bűneim és Isten elleni vétségeim maradtak: emlékezetem mindet felidézte és látatta velem Jézus kínzatásait, amint az én megmentésemért szenved; akaratom arra késztetett, hogy vessem meg bűneimet és kérjem teljes bűnhődésemet érettük. Mindenféle gondolatok köröztek a fejemben, a fájdalomé, a szereteté, a félelemé, a reményé és a megnyugvásé. Belső számvetésemet egy eksztázis követte, és Mennyei Anyám előtt találtam magamat, jobb oldalán az én őrangyalom­ mal, aki először azt parancsolta, mondjam el a vezeklési imát." A szövegrészlet fontos eleme a negatív és pozitív érzelmek közös megjelenése, ez gyakori a jobb temporo limbikus epilepsziák aurájában. Temporális epilepsziában gyakori élmény a bűnösség érzése, mint aura vagy rohamkísérő érzés. A bevezető szakaszt gyorsan követte a látomás. ,,Mikor megtettem, Anyám e szavakat intézte hozzám: »Lányom, Jézus nevében minden bűnöd alól feloldozlak«. Aztán hozzátette: »Fiam, Jézus szeret téged, és kegyet kíván gyakorolni rajtad: akarod tudni, hogy érdemelheted ki?« Boldogtalan lelkem nem tudta, mit feleljen. Hozzátette: »Anyád leszek, be tudod bizonyítani, hogy igaz lányom leszel?« Szétnyitotta köpenyét és rám terítette. Ebben a pillanatban Jézus jelent meg nyitott sebeivel, de a sebekből már nem vér folyt, hanem lángok csaptak ki belőle, melyek megérintették kezeimet, lábaimat és a szívemet. Úgy éreztem, halálomon vagyok és lezuhanok a földre, de Anyám megtartott engem, még mindig köpenyébe burkolva engem. Sok órán át kellett ebben a testhelyzetben maradnom. Aztán Anyám homlokon csókolt és minden eltúnt, ott találtam magamat térdepelve és erős fájdalmat érezve kezeimben, lábaimban és a szívemben.'''3 A stigmák megjelenése szinte sémaszeruen ugyanaz, mint más szenteknél is, ami két lehetőséget vet fel. Vagy egyfajta ,,másolásról" van szó korábbi stigmatizáltakkal való azonosulás révén, vagy egyfajta archetipikus fantáziáról van szó. Az eksztatikus állapot csúcspontja a stigmák megjelenése, ez valószínűleg valamiféle epilepsziás roham tetőpontja, amely hirtelen gyengeséget, majd eszméletvesztést, vagy zavart tudatállapotot idézett elő (órákig térdelt még a feszület előtt). Gemma bekötözte vérző sebeit, bevonszolta magát ágyába, de másnap alig tudott elvánszo-

242

rogni a templomba. A stigmák csütörtökön jelentek meg, és pénteken délután 3kor megszúnt a fájdalom. Gyóntatójának sokáig nem mondta el a történteket. Ettől kezdve azonban minden csütörtökön reggel 8 óra környékén megjelentek a stigmák, de - és ez fontos megfigyelés Gemma részéről- először mindig "olyan mély és intenzív fájdalom jelent meg bűneim miatt, hogy ez sokkal nagyobb szenvedést okozott", mint maguk a stigmák. Ez a standard lefolyás erősen emlékeztet egy kondicionált epilepsziás rohamra, melynek bevezető aurája mindig a bűnös­ ség érzés. Gyóntatója, Gaetano atya, mikor tudomást szerzett a stigmákról, azt mondta Gemmának, amíg nem láthatja őket, addig nem tudja elhinni. Germano atya, akihez Gemmának nagyobb bizalma volt, rendkívüli módon aggódott a stigmák miatt, mert attól félt, egy hisztérika támogatójának fogják őt tekinteni. 1900 őszére Gemmánál a stigmákon túl rendszeresen ájulások, rángógörcsök, vérhányás és eksztázis jelentkeztek. Ez felvetette az orvosi kezelés lehetőségét, azonban mind Gemma, mind Germano atya bizalmasa attól tartottak, hogy az orvosok az egészben csak hisztériát fognak látni. Időközben Gemma hátán megjelentek Jézus korbácsnyomai is, és "őrangyala" töviskoronát helyezett a fejére, melytől napokon át vérzett a feje. Hallva ezt, Pietro Paolo atya úgy döntött, ezt látnia kell: ,,Kis idő múlva Mr. Don Lorenzo Agrimontival bementünk a szobába, ahova Gemma korábban visszavonult és láttam, hogy nem észleli környezetét és könyörtelen mártíromságot szenved. Több mint két és fél órát voltam a szobában, elhatározván, hogy addig nem távozom, míg nem láttam a vért saját szememmel. A lány olyan iszonyú és heves szívdobogást élt át, hogy az ágytakaró, amin feküdt, lebegett a szíve irányába. A roham olyan erős volt, hogy az egész ágy rázkódott és bevallom, egyszerre éreztem rémületet és csodálatot. Egy órával vagy valamivel később a szívverés elcsendesült és akkor vér kezdett folyni a lány fejéről, oly mértékben, hogy a párna, de még a lepedő is átnedvesedett. A feje bizonyos területein, különösen a homlokán a vér olyan sok volt, hogy megalvadt és vérrögöket lehetett látni több helyen is. Mikor abbamaradt fején a vérzés (éjjel féltizenkettő volt ekkor), a lány, aki addig kisebb mozgásokat végzett, egészen éjjel háromig teljesen merevvé vált; arca úgy nézett ki, mint egy igazi hulláé és látván őt ebben az állapotban, elszíneződött testtel, feje vérben ázva, bárki azt gondolhatta volna, hogy halott; légzése alig volt észlelhető. Így

243

telt el a teljes három óra. Hat óra felé ismét láttam őt szállásán, már fel volt öltözve, és indult áldozni a templomba; természetes színe már visszatért és úgy nézett ki, mint aki soha nem szenvedett.'>43 Ez a rendkívül értékes megfigyelés sok információt tartalmaz. Egyrészt meggyőzően bizonyítja, hogyafejsebek maguktól kezdtek el vérezni, s az atya szemléletesen leír egy súlyos, órákig tartó, vegetatív izgalommal is járó rohamot. Egyfelől gondolhatjuk, hogy egy elnyúlt, a mozgatóterületeket is némileg érintő generalizálódó temporális epilepsziás rohamról van szó, mert a lány utána három órán át eszméletvesztetten feküdt. Szóba jöhet azonban a hisztériás álroham is. Emellett szól a hosszú kezdet. A lány heves szívdobogását Gemma heves, kapkodó légvétele okozhatta, amit hiperventillációnak nevezünk. Az álrohamok gyakori bevezetője ez. Az álroham mellett szólhat a rohamot követő nagyon hosszú kataleptikus állapot. És természetesen a hisztériás konverziós tünetek megjelenése is. Mint majd hamarosan, az elméleti részben látni fogjuk, a stigmák egyetlen tudományos magyarázatának a hisztériás konverziós tünetképzés látszik. A konverziós tünetképzés feltételezését erősíti a következő eset is. Gemma megtudta (naplója szerint Jézus mondta meg neki), hogy csütörtökön, mikor stigmái megnyílnak, tervezik, hogy szakértők lepik meg, hogy megvizsgálják. Gemma azt mondta Germano atyának, hogy Jézus azt üzeni, nem fogja "produkálni magát" az orvosok kedvéért. És a stigmák nem is jelentkeztek. Ez elég gyanús disszociációs tünet, hiszen a stigmákat Gemma "csinálta", és Jézus is az ő fejében volt, következésképen - mint konverziós hisztériás oknál szokott lenni - nem tudja, hogy ő idézi elő, hanem idegen hatalomnak (a belső hangnak) tulajdonítja a vele történteket. A konverziós tünetek lényeges vonása, hogy a beteg nem tudja, hogy az valójában az ő vágyát fejezi ki44 • A stigmatizáltak elég nyíltan vágynak arra, hogy átélhessék Krisztus szenvedéseit, tehát még freudi értelemben vett "elfojtott vágyakról" sem kell beszélnünk. Később meggyőzték Gemmát, hogy orvos is láthassa a sebeket. Germano atya ezt írta: "Az orvos fogott egy törülközőt, megnedvesítette és letörölte Gemma kezeit és homlokát. A vér azonnal eltúnt, és a bőrön nem látszott semmiféle vágást vagy karcolást, mintha soha nem is lett volna ott vérzés".1O Itt tehát Germano és az orvos egy nagyon ritka jelenség szemtanúi lehettek, a bőrön át való vérzés nek. Ám Gemmának mély sebei is voltak:

244

"A vörös jegyek mindkét kézen, mind a tenyéren és kézfejen megjelentek, és a bőrfelszín alatt a húsban bizonyos mértékig kinyílt hasadék látszott; a kézfejen a nyílás hosszúkás volt, a tenyéren szabálytalan kör alakú. Kis idő múlva a [sebet alig fedő] membránok felszakadtak és azokban az ártatlan kezekben véres sebek jelentek meg. A tenyéren ezek átmérője fél inch [1 inch=2.54 cm] volt, a kézfejen ötnyolcad inch hosszú és egynyolcad inch széles volt."1O Germano atya más alkalommal azt is meg tudta figyelni, hogy a sebek olykor áthatolnak a tenyéren, és összeérnek, mintha valóban egy szög fúrta volna át a húst. Ami azonban még különösebb volt, hogy a sebek pénteken bezáródtak és beforrtak. Germano atya végül már azt is megtapasztalta, hogy Gemma oldalsebe, ha ő vagy a püspök úgy kérte, kinyílt, majd ha azt kérték, csukódjon be, becsukódott. Ez erős érv a konverziós tünetképzés mellett. Gemma 1903-ban tuberkulózisban betegedett meg és április ll-én meghalt.

Róma félelme a csodáktól Pietreicinai Pio atya (1887-1968) Gemma szomorú, kitaszított e világi élete, majd villámgyors boldoggá végül szentté avatása éles ellentétben állnak egymással. Azok az atyák, akik kishitű­ ségükben végig lekezelték őt, halála után annak fényében sütkéreztek, hogy "mi ismertük őt", "mi támogattuk őt". Így van ez minden ideológiával: az élő szenteket mindig az egyszerű emberek ismerik fel, a hatalom csak a zászlóra tűzhető szenteket szereti. Ez lett a sorsa Pio atyának is, aki életében annyi vegzálást szenvedett el, amennyi egy eretnek hitehagyónak sem járt volna ki45 • Életét nem ismertetem, mert számos magyarul is elérhető könyv olvasható róla. Azonban Gemma Galgani és Pio atya sorsa összehasonlítva Louise Lateauéval, vagy Anna Katalin Emmerichével még a stigmakutatás szempontjából is szembeötlő. A két korábban élt stigmatizáltat jobban fogadta, és többet tanulmányozta a tudomány, mint a modem korban élt két olaszt, s a különbség csupán a Rómától való távolság, a vallási hatalmak befolyása. Úgy tűnik, a gy a-

2115

nakvás Rómához közeledve négyzetesen nő. Pio atyát (eredeti nevén Francesco Forgionét) 1999-ben avatták boldoggá, 2002-ben szentté. A

LÁTOMÁS

Pio gyerekkorától mélyen hívő volt, s pappá szentelése évében, 1910-ben már jelentkeztek a stigmái. Először láthatatlan formában, égő érzésként, majd rövid ideig vörös folt és hólyag jelent meg kezén és lábán. Ezek később visszahúzódtak. Egész fiatal korában rejtélyes betegségek kínozták, az I. világháborúban tábori lelkészként vett részt, de a hadseregból is leszerelték törékeny egészsége miatt. Különös panaszai egész életében megmaradtak, ezeket Freze csak mint a "gonosz testi és lelki támadásaiként" említL I6 1918. szeptember 21-én Pio atya levélben tudatta felettesével, Benedetto atyával, mi történt vele: ,,El kell mondanom Önnek azt, ami e hónap ötödikétől hatodikáig történt. Nem akarom azt mondani, hogyaleghősiesebb vértanúság játszódott le. Ötödikén este a fiúkat készültem meggyóntatni, amikor hirtelen, legnagyobb rémületernre, egy égi Alakot pillantottam meg, aki megjelent. Kezében hosszú, élesre köszöIiilt, hegyes ércpengét tartott, s úgy tűnt, hegyébólláng csap ki. Láttam, hogy a Jelenség fegyverét teljes erővel lelkembe döfi. Kínomban panaszosan felkiáltottam, úgy éreztem, meghalok. Azt mondtam a fiúnak, hagyjon magamra: olyan rosszul voltam, hogy képtelenségnek tűnt gyóntatnom. Ez a mártíromság hetedikén reggelig tartott. Amit ebben a gondterhes időben átéltem, egyszeruen leírhatatlan, mindent tönkretett a tüzes kard. E naptól halálra sebzett vagyok. Lelkem legbensejében állandó nyílt seb tátong, gyötrelmesen kínoz. Vajon az isteni Igazságosság nem újabb büntetése ez? Ítélje meg Ön az igazságot!,>4(j Két hónappal később, 1918. október 22-én ezt a levelet kapja Benedetto atya Piotól: "Mit válaszoljak kérdésére, hogyan történt keresztre feszítésem? Istenem, milyen zilált és megalázott vagyok, valahányszor arról kell beszélnem, amit ezzel a semmirevaló teremtményeddel múveltéll

246

1918. szeptember 20-án délelőtt, szentmisém után, az imakórusban tartózkodtam, és egyszerre szelíden zsongító nyugalom szállt meg. Mind külső, mind belső érzékeim, nemkülönben lelkierőm leírhatatlan békességbe zuhantak. Tökéletes csend vett köriil ... - Mindez pillanat műve volt. Ez alatt titokzatos személyt pillantottam meg, hasonlót ahhoz, akit augusztus ötödikén láttam, azzal az eltéréssel, hogy ennek a Személynek kezeiből, lábaiból és oldalából vér csurgott. Rám szegezte tekintetét. Féltem, hogy meghalok, és meghaltam volna, ha az Úr nem jön segítségemre; ha nem erősí­ ti meg szívemet, mely ki akart ugrani mellkasomból. A Személy hátralépett, mire észrevettem, hogy kezeim, lábaim, oldalam át vannak lyukasztva, és erősen véreznek. Elképzelheti Ön, milyen kínokat szenvedtem és szenvedek még mindig, csaknem mindennap. Oldalsebem állandóan vérzik, különösen csütörtöktől vasárnap estig. Atyám, meghalok a fájdalmaktól és attól a zavartól, mely lelkemen erőt vesz. Attól tartok, hogy elvérzem, ha az Úr nem hallja meg szívem vergődését és nem szünteti meg ezt a műveletet. Vajon Jézus, aki olyan jó, megadja-e nekem ezt a kegyelmet? Legalább azt a zavarodottságot szüntetné meg, melyet a sebhelyek miatt érzek. Hangosan kiáltok hozzá, és nem szűnöm meg esedezni, hogy irgalmasságból vegye el tőlem - nem, nem a kínt, a gyötrelmet, mert azt lehetetlennek tartom, és érzem, hogy a fájdalomtól megittasodom, hanem ezeket a külső jeleket, melyek kimondhatatlanul összezavartak. ,>4(;

Ágoston atya Pioról írott naplójában leírja, hogy "Szent Ferenc stigmatizálásának ünnepét követő pénteken, szeptember huszadikán, Páter Pio a szentmise utáni hálaadását végezte az imakórusban. Jézus szenvedéséről elmélkedett. Hirtelen az augusztus ötödikén látott Személy jelent meg előtte, keresztre feszítve. Úgy érezte, elveszti eszméletét. A Megfeszített kezeiből, lábaiból és oldalából öt fénysugár lövellt felé, melyek átlyukasztották kezeit, lábait és oldalát." 46 Pio atya levelei visszatérő látomással, félelemérzettel, jelenlétérzéssel járó epilepsziás rohamokat írnak le. A második levélben az aura egy derealizációs élménnyel (az észlelet beszűküléssel) indul, majd megjelenik a rettegés és halálfélelem, a jelenlétérzés, a látomás, majd végül megjelennek a stigmák. Az elmélyült ima, mint a korábbi fejezetekben elemeztük, alkalmas temporális ki-

247

sülések gerjesztésére. Hogy Pio temporális epilepsziás alkatú szent, azt jelzi hipervallásossága, gyakori színes álmai, víziói, hanghallásai C,vízforrásra emlékeztető csobogás hangját hallom állandóan legbensőmben"), feltételezett prekogníciós képessége, lélekbelátó képessége, a szent illat, ami sebei ből áradt, és sokat emlegetett bilokációs képessége. Bilokáció alatt azt értjük, hogy valaki képes egyszerre két helyen is megjelenni. Ezt szentekkel kapcsolatban gyakran említik, azonban jól tudjuk, hogy megszámolni is nehéz lenne, hányan látták Elvis Presleyt halála után. Gyakori jelenség, hogy akivel sokat foglalkoznak, előbb-utóbb itt vagy ott felismerni vélik. Ha elterjed, hogy például Pio atya egyszerre több helyen is megjelenhet, akkor onnantól senkinek nincs oka látomását vagy tévedését konfrontáltatni azzal a ténnyel, hogy Pio atya nem lehetett, hiszen ő Rotondóban van. Hasonló lehet a helyzet Pio atya szent illatával. A KÜLÖNÖS ILLAT Számos stigmatizáltnak és szentnek tulajdonítottak életében vagy halálában szent illatot, amelyet a szentség különös adományának tekintették. Ennek sokféle és nem egységes magyarázata lehetséges. A "romolhatatlanokról" említettem, hogy sokukról kiderült, bebalzsamozták őket, az ő fmom illatuk így nem annyira furcsa. Az illat másik forrása a szubjektíve valódi tapasztalás, mely temporolimbikus epilepsziás jelenség; ilyenkor a kisülések a szaglókéreg felé terjednek és ott szaglásos emlékeket, vagy a valóságban soha nem érezhető szagkombinációkat gerjesztenek. Érdemes eszünkbe idézni, hogy egy-egy szent emberrel milyen sok ember találkozott, mégis különálló beszámolókkal próbálják alátámasztani az illat meglétét. Ez olybá hat, mintha mondjuk tanukat sorolnánk fel, akik látták Pio atyát szakállasnak. A nyilvánvaló dolgokat látja, érzi mindenki, nem szorulnak bizonyítékok gyűjtésére. Amint azonban elszórt bizonyítékokat kell gyűjtenünk egy szagjelenségről, máris felmerül a gyanú, hogy ez nem is olyan nyilvánvaló jelenség. Sokkal valószínűbb tehát, hogy egyes temporálisan labilis emberek, akik a vallásosak közt különösen gyakoriak, az áhítat perceiben mikrokisüléseik révén szagélményt élt át, s a szórványos beszámolók tőlük származnak. Igen gyakori, hogy például Pio láthatatlan, bilokációs jelenlétét az bizonyította, hogy a nehéz helyzetben hozzá imádkozók egyszer csak finom illatot éreztek. Ez valójában a stressz kiváltotta temporális kisülés eredménye volt, de egyszerre bizonyította a bilokációs

248

képességet és Pio atya különös illatát. E jelenség még nyilvánvalóbbá válik olyan esetekben, melyeket Freze idéz, mely szerint Pio halála után is sokan a szent illat jelentkezéséből tudták, hogy Pio megjelent nekik. Nincs tehát szó másról: ahogy a jelenlétérzés egyesekben megkívánja az érzést valaki valóságos jelenlétének tulajdonítani, úgy az epilepsziás eredetű illatérzésnél is hasonlóról van szó. Árulkodó megfigyelést ír le Blanár Mihály könyvében: "Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a rendkívüli illatot nem mindenki érezte, és nem mindig érezték azok sem, akiknek már részük volt benne." 46 Vagyis az illat nem Pioból származott, hanem az észlelőben keletkezett. Profán példa egy páciensem esete, aki pániktünetekkel keresett meg. Mikor megkérdeztem, milyen helyzetekben szokott pánikrohama lenni, azt felelte, hogy például amikor odaégetik a kávét a munkahelyén. Ez egyből gyanús lett, és kikérdeztem, hogyan is vannak ezek az esetek. Kiderült, hogy egyszer valóban odaégették a kávéfőzőt, és akkor érezte az igen erős égett gumiszagot, amitől "pánikrohama" lett, de később csak a szagra figyelt fel rohamai alkalmával, és így utólag ő is ráébredt, hogy azt az egy alkalmat leszámítva a szagérzés a fejében volt csak meg. A példa arra is jó, hogy megjegyezzem, a beszámolókban erős szűrés is megfigyelhető, mindenki csak fmom illatokról számol be. Egy szent kapcsán ugyanis szentségkáromlásnak minősült volna, ha valaki temporális szagélményét akkor is Piónak tulajdonította volna, ha az a temporális rohamoknál jellegzetes büdös-kozmás szag lett volna. Egy-két példát idéze k, hogy lássuk a beszámolókat: Amikor Romanelli professzor 19l9-ben először vizsgálta meg a Páter sebhelyeit, feltűnő illatot érzett. Először magában hasonlítgatta az ismert illatokhoz, de egyikre se tudott ráismerni abban az illatban, mely körülötte terjengett. Majd méltatlankodásának adott hangot: egy egyszeru szerzetes, akit ráadásul a nép szentnek tart, miért illatosítja magát? A vizsgálat tüzetes volt és hosszabb időt vett igénybe. Később úgy tűnt a professzornak, hogy az illat a sebekből árad. 46 A professzor tehát nem értette az illat forrását, majd Pio sebének tulajdonította. Onoratora atya leírja, hogy 1920-ban, Szent Ferenc napján felsorakoztak, hogy köszöntsék az atyát. Egyenként kezet csókoltak. Amikor Onoratora került a sor,

249

Ő jókívánság helyett felkiáltott: "Szűzanyám!" -

"Mit beszélsz, fiacskám?" kérdezte az atya. "Ó, semmit", feleltem, ugyanis olyan édes illat járt át, amit addig sohasem éreztem, miközben keze fölé hajoltam. Akkor éreztem először és olyan meglepetésszerűen, hogy a kiáltást nem tudtam visszatartani. 46 Ha Onoratora érezte, mindenkinek éreznie kellett volna, de erről nem szól a fáma. Egy rőzsét szedegető öregasszony olyan közel hátrált a Gargano egyik szakadékához, hogy már csak egy lépés hiányzott ahhoz, hogya mélybe zuhanjon és agyonzúzza magát. Hirtelen "feltűnő" illatot érzett, melyből arra következtetett, hogy hátulról valaki közeledik felé. Megfordult és ijedtében elállt a lélegzete. Másnap találkozott a templomban a Páterrel, aki mosolyogva tett neki szemrehányást: "Tanulj meg előre menni és ne hátrafelé!" 46 Meglehetősen kétes beszámoló, de ha igaz, eszünkbe juthat a tektonikus feszültségek temporális kisüléseket gerjesztő hatása, ez szakadékoknál, folyóvölgyeknél intenzív szokott lenni. ,,1968. augusztusában Pio halála előtt négy héttel, barátnőmmel együtt San Giovanni Rotondóban voltam .... Néhány percig a hallban várakoztam ... Egyszerre csak átható illat vett körül: olyasféle, amit addig sose éreztem, volt benne valami a liliom, a gyöngyvirág és a jácint kellemességéből. Csak egyedül tartózkodtam a helyiségben, nem értettem. Vajon kiből árad? ... Útközben, a templom felé, jóllehet a szél olyan erős volt, hogy még a vén fák is csaknem derékba hajoltak, az illat nem tágított tő­ lünk: ugyanolyan élénk és közvetlen volt, mint a falak közölt".46 Éppenséggel az egyedül érzett illat, majd az erős szél egyaránt arról árulkodik, hogy az illat az élményről beszámoló nő fejében keletkezett. Pióra sajátos megszállottság volt jellemző, alázata, kegyessége, jósága bizonyos értelemben hivalkodó volt. Furcsa ezt egy szentre mondani, de erősen narcisztikus hajlamai voltak. Ez óriási erőt adott neki az igazságtalanságok elviselésére, mert vakon hitt saját szentségében. Morcaldi fiatal korától végig vele volt szinte mindenhol, lányának tekintette magát, és igen bőven lejegyzetelte Pio szavait. Pio úgy tekintett önmagára, mint Jézus megtestesülésére, ami minden alázata ellenére bizonyos fajta kevélység. Pio jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy még életében le-

250

gendákat költsenek róla, szavaival rendszeresen megerősítette a feltevést, hogy képes kézrátétellel, vagy imára a távolból reagálva gyógyítani, hogy képes bilokációra, hogy a távolba parfümillatot képes ,,küldeni", hogy olvas a lelkekben, hogy lebegni tud. Mindez arra utal, hogy Pio kirívóan mágikus gondolkodású volt, olyan képességeiben hitt, amelyeket egy jámbor hívő általában csak nagy szentekről mer feltételezni. Azt is mondhatnánk, hogy Pio amolyan öntudatos szent volt, aki hitt önmaga szent mivoltában, amit sebei is igazoltak a számára.

A SEBEK VIZSGÁLATA Pio sebei 50 éven át fennmaradtak. A gyanakvás légkörében több vizsgálatra is sor került. Dr. Romanelli a sebek vizsgálatával a következőre jutott: ,,Legjobb tudásom szerint ezek a sérülések nem sorolhatók be a szokványos sérülések sorába". Az oldalseb "tisztán párhuzamos a bordákkal, 18-20 cm hosszú, erősen vérzik a legkisebb érintésre is". A kézsebekről ezt írta: "egy felduzzadt hártya fedi őket, amely vörösesbarna, a környező szövetekben nincs vérzés, nincs ödéma, nincs gyulladás. Meggyőződtem arról is, hogy a sebek nem felszínesek, ujjammal nyomást gyakorolva megvizsgáltam keze vastagságát a sebek közt, és az a biztos észrevételern volt, hogy ujjaim végénél üres tér volt [vagyis a sebek össze voltak nyílva]." Dr. Romanelli 15 hónapos vizsgálattal sem jutott a sebek természetes magyarázatára. Hasonló eredményre jutott Dr. Festa is. Dr. Sala leírása szerint a sebek tiszták, sem genny, sem gyulladás nem látható, a seb egyenletesen vérzik, alvadékok láthatók '6 • Cleonice Morcaldi apáca, aki rajongási imádta Pio atyát, halála előtt 3 nappal a következőt írta: ,,A szeptember 20-ai mise alatt észrevettem, hogy az atya kezén már nem láthatók a sebhelyek. Először csodálkoztam, hiszen több mint negyven év alatt megszoktam, hogy kezeit sebhelyekkel telinek és vérzőnek látom. Azt kérdeztem magamban: hogyan gyógyulhattak meg azok a nagy sebhelyek most, hogy az atyában alig van élet? Hogyan lehetséges, hogy a sebek begyógyultak, és az atya keze újra egészséges, szép, fehér és pufók, mint egy egészségtől kicsattanó gyermeké? Kezén a bór olyan fényes volt, mint a fehér márvány. Egyre csak néztem.'l4S

251

A holttestet vizsgáló és lefényképező Dr. Sala arról számolt be, hogya haldokló atya kézhátáról és lábáról eltűntek a sebek, majd mire meghalt, minden seb oly nyomtalanul tűnt el, mintha soha nem is lett volna. 16Ha igaz volna a feltételezés, hogy Pio atya a sebeket maga idézte elő ötven éven át, ezek a sebek ilyen villámgyorsan begyógyulni nem tudtak volna, de ha mégis, 50 éves nyílt sebek után illene valami hegnek visszamaradnia. A sebek élete során a kezén "rossz" helyre vándoroltak, ami inkább bizonyítja azok spontán keletkezését, mint a tudatos csalást. Ha valaki csalni akar, az ott idézi elő a sebet, ahol az leginkább imitálja Krisztus sebeit. A MODERN MISZTIKUS Pio sebei nyilvánvalóan valóságos stigmáknak tűntek. Kialakulásuk elég egyértelműen temporális epilepsziás rohamhoz köthető. Látomásai, különféle rohamai élete során máskor is előfordultak. Pio sajátos személyiségéről sok feljegyzés maradt fenn. Ezek egyszerre mutatják alázatosnak, jóságosnak és öntetszelgőnek. Különös módon, mint más szenteknél is megfigyelhető, szenvedéseivel alázta meg a többieket. Hasonló okokból nem szerették rendtársai Emmerichet sem. A rendkívüliség személyes igény, de aki képes erre, annak gyakran a kiközösítés a sorsa. E sajátos keverék hiszteroid karakterre utal. A hisztériás személyiség kedveli, ha középpontban van, megtenne ezért mindent, ugyanakkor erős megfelelni vágyás is munkál benne. Különféle rejtélyes betegségei, majd stigmái a hisztériásokra jellemző szomatizációra és konverziós tünetekre utalnak. Mindkét kifejezés a "lelki testibe" fordítását jelenti. Jól ismert a hisztériások időnkénti bőrérzéketlensége. Ezt autohipnotikus jelenségnek tartjuk. Egy ízben Pio atyát sérv vel operálták két órán keresztül. Nem kért érzéstelenítést, de zokszó nélkül tűrte a műtétet. Két évvel később ismét elkápráztatta orvosait, amikor egy nagy cisztát távolítottak el testébő1' 6.

A stigmák magyarázata Bemelegítő

kör

Sok csalót lelepleztek, ezeket már részben érintettük. Akik csalásról beszélnek, bizonyságul hozzák fel, hogy amikor a torinói lepel vizsgálatából, vala-

252

mint halottakkal végzett vizsgálatokból kiderült, hogya tenyéren átvert szögek nem tartották meg az áldozatot, ezért a szögeket a csuklón át kellett verni, az újabb, 20. századi stigmák a csuklón jelentek meg. Theresa Neumann, kétes hírű 20. századi stigmatizált stigmáinak alakja megváltozott, amikor megtudta, hogy a rómaiak nem kerek, hanem szögletes fejű szögeket használtak. Aki azonban a hisztériás jelenségkört igazán érti, annak nem ellentmondás az a tény, hogy a hisztériás egyfajta autohipnotikus folyamaton keresztül maga idézi elő stigmáit, viszont akaratáról nem tud. Kétségtelen, hogyastigmatizáltak némely jelenségét, például a táplálék és folyadék nélkül való életet, nem tudjuk másként értelmezni, csak mint csalást. Kérdés azonban, hogy ez tudatos csalás, vagy például a hisztériás disszociáció jelensége. Én ez utóbbira szavazok, vagyis a többszörös személyiség jelenségére, vagy a disszociatív (szétváló) alszemélyiségek függetlenedésére, mely jól magyarázza azt, hogy egy személy olyat cselekszik, amiről nem tud. A történelemben és napjainkban folyamatosan ismétlődő jelenségekről nem tételezhető fel, hogy mindenki csalással hozza létre. A naiv természettudományos magyarázatok egyik fő problémája, hogy nem megoldani akarják a kérdést, hanem megszüntetni. Ebből viszont az következne, hogy az egyszeru fanatikus parasztlány tól a szent emberig csupa ügyes csalóból és bűvészből állna a stigmatizáltak listája. ilyen állítással a tudomány önmagát bélyegezné vaknak és ostobának. Vallásos alapon, Freze sajátos viszonyát láthatjuk a stigmákhoz, mivel felosztja őket durva harnisításokra, hisztériás stigmákra és "valódi" stigmákra'6 • Ezzel csupán az a gond, hogy a pszichiátria korábban sem, de még ma sem rendelkezik semmiféle egzakt biológiai módszerrel bármiféle mentális zavar diagnózisának felállitásához. Következésképen, ahány szerző, annyiféleképpen ítélte meg, ki a hisztériás és ki nem az. Ismeretes, hogy Breuer és Freud Tanulmányok a hisztériáról cÍffiű művében egyetlenegy hisztériás sem szerepel47. Akit Breuer annak írt le, az a modem tudomány legnagyobb harnisításának bizonyult,48.49 mert utólag kiderült, hogy Anna O. esetét még Breuer is agyvelőgyulladásként kezelte és nem is gyógyította meg. A Freud által ismertetett öt beteg esete közül pedig nyilvánvalóan egy sem volt hisztériás44 • Freze számos tanút idéz, akik Theresa Neumannról kijelentették, hogy "Vizsgáltam Theresa Neumann szavahihetőségét. .. és nincs okunk azt gondolni, hogy tudatos vagy tudattalan hazudós"'6. Ez a hisztéri-

253

ának egy korabeli, előítéletes felfogása volt, amely részben Freudtól eredt, részben Charcot-tól, aki osztályán az utcáról, szegény sorból bekerült hisztériásokkal tartott rendszeres ,,mutatványos" előadásokat. Ezek a hisztériások a Mester tanítványainak segítségével gyakran előre begyakorolták a bemutatandó ,,hisztériás jelenségeket", nehogy a Mester berágjon valamiért. Mivel ezeknek a lányoknak és asszonyoknak nagy felemelkedést jelentett Charcot bemutatott állandó betegeinek lenni, képesek voltak bánniféle csalásra, csak ki ne essenek Charcot kegyeiből. A sajátos ,,hazugság" aztán napvilágra került, amikor Blanche Wittman, a ,,hisztéria primadonnája" megszökött, és Pierre Janet bátyjánál, aki szintén pszichiáter volt, mindent ,,kipakolt". Charcot nevetségessé vált, és a hisztériások megbélyegződtek, mint ,,rossz nők", akik csellel, hízelgéssel, csábítással vesznek le mindenkit a lábukról. A hisztéria lényege azonban nem ez. De erre rögtön rá is térünk, csak előtte szeretném sokadszor is leszögezni, hogy az isteru eredetet sem vitatru, sem igazolrú nem lehet, ezzel tehát nem foglalkozunk. Ha valakit sért, hogy az emberi test jelenségeit pszichobiológiai magyarázatokkal próbálj uk értelmezni, kérdezze meg erről orvosát, gyógyszerészét. Különben is a legképtelenebb dolog a biológiai tényeket a hit kapcsán tagadni, mikor Jézust is halandó nő szülte, halandó emberként élt és halt meg. Sebei valóságosak voltak, ismert behatásokra alakultak ki. Miért vonnánk akkor kétségbe, hogyastigmatizáltak sebei "materiális" módon is kialakulhattak. Természetesen mindenkinek jogában áll transzcendentális okokat keresru. Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy nem csak katolikus stigmatizációról tudunk. Muszlimok közt is ismert a jelenség a stigmatizáció, rajtuk Mohamed csatában szerzett sebei szoktak megjelenni. A konverziós jelenségekről

A hisztéria bizonyíthatón mindig is jelen volt a történelem során, minden korban másnak minősítették jelenségeit. A középkorból két ismert jelenség formájában maradt írásos nyoma, a boszorkányüldözésben és a tömeghisztériás jelenségekben. Természetesen nem mindenki volt hisztériás, akire rámondták, hogy boszorkány. A kínvallatás alatt ugyarus bárki bármit magára vallott. Volt idő, arrukor ezrével végeztek ki nőket boszorkányság vádjával. Mivel a hisztéria egyik lényeges vonása, hogy az elképzelt dolgokat a hisztériás képes testében létrehóz-

254

ni, se szeri, se száma nem volt azoknak, akik azt hitték, az ördög, vagy éppen a Szentlélek szállta meg őket, és ennek megfelelő tüneteket is mutattak42 . Elég ugyanis elképzelni, mit művelne valakivel az ördög, hogy az egy hisztériás egyénben létre is jöjjön. Számos kolostorban megtörtént, hogy az apácákat "megszállta a Sátán", és az apácák hatalmas szökellésekkel, bizarr viselkedéssel bizonyították megszállottságukat42. Jerzy Kawalerowicz 1961-es Máter Johanna cÍmű fllmje, amelyet Jarosfaw IwaszkiewÍCz azonos cÍmű regénye alapján forgatott, nagyszeru ábrázolása egy ilyen ,,kolostori lázadásnak". A boszorkányságnak voltak flziológiai ismérvei is, például hogy érzéketlen bórfoltok találhatók testszerteso. Ez azonban jellegzetes hisztériás érzéskieséses tünet. Mivel a hisztériások igen szuggesztibilisek is, az ördögűzés szertartásaiban remekül demonstrálták a sátán létezését és az ördögűzés hatékonyságát: "Ily módon a középkorban, az exorcista' parancsára, az ördög különböjeleket hozott létre az ördöngös testén, például keresztet, betűket, vagy még egész szavakat is ... Ez azt jelentette, hogy az ördög meghunyászkodott az Úristen előtt és meghunyászkodásának jeIéül keresztet rajzolt vagy szent neveket írt áldozatának a bőrére, akit el is hagyott.'>42. ző

A hisztériás bőrjelenségek annyira ismertek voltak, hogy egy jogtudós 1613-ban így írt erről:

,,A sátán ezzel az ördögi jellel (vagyis az érzéketlen hellyel) utánozni akarja az Urat, aki stigmákat adott a szent személyeknek, az Ó igen kedvelt szolgáinak, és aki ezáltal azt akarta elémi, hogy ezek a személyek az Ó vértanúságának szent jeleiben részesedjenek ... A sátán ilyen módon istennel akar egyenlő lenni. .. éppúgy rányomja bélyegét bérenceinek a bő­ rére, mint egykor az eretnekek és boszorkánymesterek tüzes vassal bélyeget sütöttek tanítványaik jobb fülcirnpájára ... Az ördög ellenben titokban nyomja az ő bélyegét a testre, ha pedig már rányomta, akkor mindig a testnek valamely rejtett helyén tartogatja, úgyhogy az egész testet a legtüzetesebben végig kell vizsgálni, hogy meg lehessen találni a jeleket; sőt, • Ördögűző .

255

ami még rosszabb, abból a célból, hogy megmeneküljön az igazságszolgáltatás és a bírák elől, az ördög néha az emberi testnek olyan piszkos részeire nyomja rá a maga jeleit, hogy az ember csak utálattal vizsgálja meg azokat, így például a férfmái az ülepre, a nőnél a szeméremrészre; minthogy pedig az ördög szereti a végleteket és szokatlanságokat, néha ellenkezőleg, a legnemesebb és legbecsesebb helyeket választja ki, ahová, úgy látszik, még nehéz is rányomni a jelet, például a szemre vagy a szájra".42. Az ördögi és isteni erederu stigmák tehát jól ismertek voltak a középkor mindennapjaiban is, csupán a modem korból visszatekintve, az ismeretek hiánya miatt, runnek oly ritka jelenségnek. De ismét idézem Dr. Antoine ImbertGoubeyre-t, aki csak maga 321 stigmatizáltat vett leltárba, hozzátéve, hogy további forráskutatással ez a szám bizonyára jelentősen nőne. A listába kerülés egyben azt is jelentette, hogy a stigmatizált személye túlemelkedett közvetlen környezete érdeklődésén, míg az ismeretlenség homályában maradt az a rengeteg névtelen stigmatizált, illetve boszorkányság vádjával megégetett ember, akiknek rosszkor, rossz helyen jelentek meg hisztériás bőrtünetek.

A 19-20. századi stigmakísérletelc A hisztéria

történetéről

A hisztéria és a hipnózis mindig szorosan összefonódva bontakozott ki a történelem során a tévhiedelmek homályából, mivel a két jelenség egy tőről fakad: az emberi szuggesztibilitásból. A hipnózis mesterségesen létrehozott szuggesztív állapot, a hisztéria örökletes működési mód. Csak megemlítem Franz Anton Mesmer nevét, akitől a tudományos hipnózis korszakát számítjuk. Kora szellemében zavaros elméletet gyártott arról, hogya testben keringő mágneses fluidum megrekedése okozza a betegségeket, s e megrekedtséget delejezéssel, vagyis a test felett végzett simogató mozgásokkal, úgynevezett passzázsokkal, arra rátermett ember meg tudja indítani, ami gyógyuláshoz vezet. Az elmélet hamis volt, a mesmerizmus viszont működött. Kezdetben nem sokan figyeltek rá, dolgozatát szétküldte Európa minden akadémiájára, de csak a Bajor Akadémiáról kapott pozitív választ. Ennek az volt az oka, hogy ak-

256

koriban egy Johan Joseph Gassner nevű páter "garázdálkodott" az országban, rendszeres nyilvános ördögűző szertartásokat tartva, melyeken az emberek a szavára görcsben fetrengtek, vagy éppen megszűnt a görcsük, enyhültek tüneteik. A Bajor Akadémián felkapták fejüket arra, hogy Mesmer azt állitotta, ilyet ő tudományos alapon tud előállitani. Meghívták, és az akadémia titkára, lévén epilepsziás, jó kísérleti alanynak bizonyult. Mesmer ki- és bekapcsolgatta a titkár epilepsziáját, óriási ovációt keltve ezzel a bajor tudományos körökben51. Mesmer egyre híresebb lett, de különös viták kereszttüzébe került, amikor egy gyermekkora óta vak zongorista nőnek, Theresa Paradisé-nak mesmerizá1ással visszaadta a látását. Ma úgy gondoljuk, ennek egyik lehetséges magyarázata a lány hisztériás vaksága volt. Csakhogy ettől kezdve Theresa melléütött a zongorán, mert zavarta a látás, és a szülők, féltve Mária Terézia ösztöndíját, hazavitték a lányt, aki ismét megvakult. Ebből nagy botrányt gerjesztettek a féltékeny orvosok, és Mesmer Párizsba tette át székhelyéf2. Pár év múlva azonban csodás gyógyításaival itt is kivívta az orvosi kar dühét, és királyi tudományos bizottság kezdte vizsgá1ni a mesmerizmus kérdését. Végső megállapításuk megdöbbentően jövőbe látó volt, de abban a korban a mesmerizmus leleplezésének tűnt. A királyi bizottság jelentése leszögezte, hogy "az eredmények az érintés, a képzelet és az utánzás következményei"53. Ekkor még senki nem sejtette, hogy a képzelet mind hipnózisban, mind hisztériában rendkívüli szerepet játszik. John Ferriar 1794-ben először fogalmazta meg a konverzió mechanizmusát: ,,A hisztériás konverzióban a test birtokában van annak a hatalomnak, hogy imitálja a legveszélyesebb betegségeket, anélkül, hogy veszélynek tenné ki magát." Ferriar leírásában a konverziós tünetek veszélytelenek, de veszélyes betegségek utánzásai 54 • Benjamin Brodie 1837-ben megállapította, hogya hisztériás bénulások az akarati funkció zavarai, nem pedig az izmok vagy az idegek sérülései34 . A hisztériakutatás következő lépését Paul Briquet tette meg, aki 1859-ben jelentette meg a Hisztéria klinikai és terápiás kezelése cÍmű művét. Briquet 430 hisztériás beteget tanulmányozott az évek során a párizsi Charité kórházban. Szinte teljes listáját adta a konverziós tüneteknek és hangsúlyozta az öröklékenységet. Megállapította a női túlsúlyt és kizárta, hogy a hisztériának bármi köze volna a női nemi szervekhez vagy aszexuális frusztrációkhoz. A betegség indulásakor gyakran figyelhető meg stressz vagy érzelmi megráz-

257

kódtatás34, 52, Briquet a hisztériát az agy megbetegedésének tekintette, Adataival egybevág, hogyastigmatizáltak 85%-a nő, de ha a látható stigmatizáltakat vesszük, ez az arány 91 %55. A stigmatizáltaknál gyakran megfigyelhetjük a stigmák megjelenése előtti komoly stresszhatást. Lateau-nak feladták az utolsó kenetet, amikor hirtelen felépült és heteken belül stigmatizálódott. Gemma Galgani ugyancsak súlyos betegségből épült fel stigmái megjelenését megelőzően. Assisi Szent Ferenc negyvennapi éhezés, ima és kevés alvás után stigmatizálódott. Emmerichnél akkor jelent meg a teljes stigmatizáció, amikor feloszlatták a rendet és bujdokolni kényszerült. Az állítólagosan "hisztériamentes" Theresa Neumann 1918-ban egy balesetben fej- és gerincsérüléseket szenvedett, majd 1919-ben megvakult és görcsös rohamai voltak. Látását visszanyerte Lisieux-i Szent Teréz boldoggá avatásakor 1o , ami azt bizonyítja, hogy feltehetőleg bénulása is, de vaksága egészen biztosan hisztériás konverziós tünet volt. 1869-ben John Russel Reynolds vizsgálta talán először a konverziós tünetek hátterében álló rejtett feltevéseket. Három, konverziós bénulásban szenvedő betegénél ki tudta mutatni, hogya vonatbalesetet követően alakult ki bennük az a rejtett képzet, hogy megbénultak34 . Akkoriban a vonatok 20-30 km/óra "szédítő sebességgel haladtak, és mindenféle hiedelmek forogtak közszájon, hogy ez a sebesség egészségkárosító. A vonatok gyakran ütköztek teheneknek, vagy a síneken óvatlanul áthaladó szekereknek. A három béna férfi jelentéktelen balesetek elszenvedő i voltak, azonban a vonathoz kötődő babonás félelmek miatt az a rejtett képzet alakult ki bennük, hogy súlyos idegrendszeri károsodást szenvedtek. Ez a probléma a mai napig kísért olyan országokban, ahol komoly kártérítésekért lehet sikerrel perelni, a károsultak ugyanis nem szándékosan, de pszichés alapon súlyosabb idegrendszeri tüneteket produkálnak, mint azt sérülésük indokolná. Jean-Martin Charcot 1862-ben került a Salpétriére közkórház egyik osztályának élére, majd oly híres lett, hogy hamarosan az egész hatalmas kórház a vezetése alá került. Híres és képzett neurológus volt, s mivel úgy gondolta, nincs már mit kikutatni, a hisztéria és a hipnózis, mint két feltáratlan terület vizsgálatára szánta el magát. Freud tulajdonképpen az ő ,,köpönyegéből bújt elő", mint látjuk, a hisztériát nem ő fedezte fel. Charcot igen népszerű, telt házas előadásain hisztériás betegeken demonstrálta, hogy gyakorlatilag bármi-

258

lyen tünetet elő tud náluk idézni, illetve meg tud náluk szüntetni hipnózissal. Bénulásokat, bőrérzéketlenséget, égő foltokat a bőrön, vakságot, süketséget, stb. úgy hozott létre és szüntetett meg, mint valami varázsló. Mint említettem, ebben azért néha volt egy kis szolgálatkészség is a betegek részéről, de a jelenségek tagadhatatlanul léteztek és létrehozhatók ma is 44 • A hipnózis és a hisztéria vizsgálata divattá vált. A tudomány részéről ezért is oly fájdalmas, hogy például Lateau-nál, akinél nem minősült volna szentségtörésnek a hipnózis alkalmazása, senki nem próbálkozott ilyesmivel. De a kíváncsi orvosok rengeteg olyan jelenséget létrehoztak az évek során, amelyek a stigmák kísérletes demonstrációjának tekinthetők. A véresverejték-jelenség

Több stigmatizáltnál megfigyelték, hogy a sértetlen bőrön át folyik a vérük. Ha letörölték, a sima bőr látszott, majd lassan ismét átütött rajta a vér. A történelem során rengeteg esetet írtak le, amikor egy személy félelmében, dühében, vagy egyéb szélsőséges érzelmi állapotában vért vagy legalábbis valami vérszerűt izzadt ki, vagy könnyezett. Az Orvosi talányok enciklopédiájd6 több esetet idéz, melyben korábban begyógyult sebek bizonyos szimbolikus időpontban újra vérezni kezdtek. Egy lány lábát például a krinolinszoknya vasa megsértette. A seb szépen begyógyult, majd minden menstruáció előtti napon kinyílt és ismét vérezni kezdett. Újkori eset Cloretta Robinson, egy 11 éves kaliforniai kislány esete. Az iskola ápolónője, miközben a kislány kezét fogta, azt vette észre, hogy Cloretta tenyeréből szivárog a vér. Letörölve a vért, az nem jelent meg újra. Nagyítóval megvizsgálta a kislány tenyerét, de nem talált semmiféle sérülést. Ám miközben a kislány feladatát végezve rajzolt az osztályában, a bal tenyere kezdett vérezni. Visszasietett a rendelőbe, ahol az orvos szeme láttára négyszeresére nőtt a vércsepp. A vért letörölve ez alatt sem találtak sérüléseo. Egy másik beszámoló szerint egy Mrs. H. nev ú ausztrál nőn figyelte meg egy orvos és felesége, hogy szeméből több ízben vér folyt, ám nem a szem belsejéből, hanem a sértetlen szemhéj on át lO •

259

Hipnózis és kísérleti

bőrjelenségek

Alan Gauld rendkívül alapos forráskutatással megírt hipnózistörténete hemzseg a dokumentált esetektőP2. 1819-ben Le Lieurre, betegének hasára vásznat helyezve, azt mondta, hogy irritációt okozó mustártapasz, mire másnapra vörös és hólyagos lett a vászon alatt a bőr. Ambroise-Auguste Liébeault, a 19. századi francia hipnózis mozgalom újraindítója - beszámolója szerint - hipnotikus szuggesztióval vérzéseket, sőt stigmákat tudott létrehozni betegeinél. l 886-ban Beaunis A. E. nevű betegével folytatott vizsgálatairól számolt be. Hipnózisban azt mondta a nőnek: ,,Amikor felébred, vörös folt lesz ott, ahova most mutatok", majd fmoman megérintette a nő alkarját. A nő karján felébredése után 10 perccel egy egyre vörösödő folt jelent meg, amely addig maradt ott, ameddig az utasítás szólt. Bonjean belga ügyvéd S. kisasszonynál hipnózissal mindkét kézfején, a transzból való ébredés után tízperccel megjelenő, vérző vörös foltot tudott sugallni. Artigalas és Rémond olyan nő betegről számolt be, aki vérzékeny volt, és véres könnyeket sírt. Hogy tünetét megszüntessék, hipnózisban azt kérték, hogy a szeme helyett a bal tenyerében jelenjen meg a vér. A sértetlen bőrön át a vér meg is jelent. A Nancy iskola több olyan kísérletet végzett, amelyben erősen hipnábilis személyeknél hólyagokat, égésnyomokat tudtak előidézni hipnotikus szuggesztióval. A magyar Jendrassik és Krafft-Ebing egy Sándor Ilma nevű beteggel kísérletezett. Határozott szélű fémtárgyakat, például fémből kivágott betűt helyeztek hipnózisban a lány bőrére és azt mondták neki, hogy a fém izzik. Majd a sebet bekötötték és másnap ellenőrizték: a tárgy alakjának megfelelő égésnyomokat és hólyagokat találtak. Az orvosok olyan különös dolgot is tapasztaltak, hogy az egyik oldalon létrehozott égési sebnek szÍrnmetrikusan és automatikusan kialakult a párja a másik kézen. Dr. Rybalkin betegének azt a sugallmazta, hogyakályhaajtó kilincse forró (valójában nem volt befűtve). A kézen azonnal égésnyomok látszottak, másnapra a bór felhólyagosodote 2. Louis Vivé többszörös személyiségű fiatal tengerész volt, akiről több szerző is említést tett, mivel Hippolyte Bourru és Prosper Burot professzorok40 • több ízben demonstrálták rajta a stigmatizációt. Egyik kísérletben orrvérzést, máskor a kar vérzés ét idézték elő. A beteg nevét érintéssel "ráírták" a kar bőrére - a

260

név vörösen, itt-ott vérezve jelent meg, és még három hónappal később is látszódott. Egyelmekórházba kerülve mások folytatták vele a kísérleteket, és a kezén vérző stigmát lehetett előidézni . Dermográfiának, vagyis bőrírásnak nevezték el ezt a jelenséget, hogy hipnózisban a képzelet hatására írás jelenhet meg bevérzések formájában a bőr­ ön. A jelenséget már a középkorban ismerték, és az ismertetett stigmatizáltaknál is megfigyelhető volt, például Emmerichnél, akinek szíve felett kereszt jelent meg hasonló módon. De nagy csodának számított a Máter Johanna modelljének, az 1600 években élő Jeanne des Anges louduni apácának a karján megjelenő felirat: ,,Jézus, József, Mária, Szalézi Szent Ferenc'..w. Egy breton parasztlány, Marie-Julie Jahenny pedig arról híresült el, hogy bal mellén megjelent az "Ó, kereszt, légy áldott" feliraeo.

Stigma újratöltve De mielőtt unalomba fulladna a bizonyító erejű példák sorolása, hadd zárjam a sort egy jól dokumentált elképesztő esettel: Hősnőnk Elisabeth K. átesett a spanyol influenzán, amibe akkoriban kb. 50 millióan haltak bele, s bár felépült, remegés maradt vissza tagjaiban. Ezt átmenetileg hipnózissal jól lehetett kezelni. Ám amikor visszatért otthonába, ahol egy házisárkány mostohaanya fennhatósága alatt élt, hirtelen bénulások, kettős látás, bőrérzéketlenség alakult ki nála. Már ülni sem tudott, nyelve annyira megbénult és görcsbe állt, hogy enni is alig tudott, végül mesterségesen táplálták. Agydaganatot tételeztek fel nála és megműtötték, de daganat nem volt és állapota nem javult. Egész nap ágyban kellett feküdnie, s állapota oly kétségbeejtő volt, hogy öngyilkossággal próbálkozott. Fülébe jutott az eset Dr. Alfred Lechler német orvosnak, aki sokat foglalkozott Theresa Neumannal, a kor híres német stigmatizáltjával, és felfigyelt a lány tüneteire. Rábeszélte, hogy vállaljon nála szobalányi munkát, és rendszeresen kezelni kezdte hipnózissal, amire a lány jól reagált. Lechler megfigyelte, hogy a lány mágnesként szedi magára a hallott testi betegségeket. Mikor egy nap valakinek a sérv éről volt szó, Elisabeth a sérv minden tünetét "előadta", csak éppen szöveti sérülése nem volt. 1932 nagypéntekjén Elisabeth részt vett egy előadáson, ahol képeken mutatták be a passiót. Ennek során Elisabeth fájdalmat érzett a kezében és a lábában, mintha szögeket mélyesz-

261

tettek volna beléjük. Elpanaszolta ezt Lechleréknek, ami alapján az orvosnak támadt egy ötlete: létrehozza hipnózissal a stigmákat. HipnotizáIta Elisabethet és a lány figyelmét kéz- és lábfájásaira irányította, azt sugallva neki, hogy valóban szögek hatoltak át kezein, lábain. Ezután hipnotikus amnéziát sugallt, így a lány másnap nem emlékezett semmire. Kezein és lábain azonban vörös, nedvedző duzzadt foltok jelentek meg. A lány megrémült, hogy ő lesz a másik Theresa Neumann, de Lechler elmagyarázta neki, hogy keletkeztek a foltok, és arra kérte, vegyen részt a további kísérletekben. A lány beleegyezett. Lechler arra kérte, képzelje el most éberen Theresa Neumann ismert fotóit, amelyeken a nőnek a szemeiből vér folyt. Elisabeth szorgos an végezve a házirnunkát fejében erre koncentrált, és pár óra múlva megjelent Lechlemél: mindkét szeméből erősen folyt a vér. Lechler gyorsan le is fényképezte. Tovább folytatták a kísérleteket. Hipnózisban képzeletbeli töviskoronát tettek a fejére, másnapra vérző sebek jelentek meg homlokán. Egy másik alkalommal, teljes amnéziát sugallva, Lechler azt sugalmazta, hogy Elisabeth Jézus és a keresztet viszi a vállán. A lány másnap nem emlékezett semmire, de bal vállát erősen fájlalta, bal karját ügyetlenül tudta csak mozgatni, járás közben balra kitért az egyenestől, és bal válla vörös volt és duzzadt. Megfelelő hipnotikus sugallatra a tünetek nagyon gyorsan visszahúzódtak. Ahogy a lány egyre "gyakorlottabb" lett, egyre gyorsabban reagált Lechler szuggesztióira, a végén már az orvos-szobalány kettős rutinszeruen tudta előidézni a stigmákat, a töviskorona sebeit, a neumannosan vérző szemeket, vagy a kereszt nyomát a vállon 1o • Bár az előző részben felsorolt részkísérletek is meggyőzően mutatták, hogy szuggesztív, következésképen autoszuggesztív hatásokra a stigmatizáltaknál kialakuló bőrjelenségek előidézhetők, Lechler kísérletei döbbenetes világossággal mutatták meg, hogy a stigmák arra alkalmas embereknél szuggesztiós hatásokra teljes komplexitásukban kialakulhatnak. Az a kísérlete, amelyben Elisabeth csak munka közben koncentrált Neumann vérző szemű képére, bizonyította, hogy még mély hipnózis sem kell a tünetek kialakulásához. Lechler kísérletei azt is demonstrálták, hogy a szuggesztív úton létrehozott sebek órákon vagy egy napon belül képesek felszívódni, akár az igazi stigmatizáltaknál. Lechler és Elisabeth szerencsés találkozás volt, hiszen a stigmatizáltság relatíve mégis csak ritka jelenség, ami azt jelzi, hogy sok szubjektív és objektív biológiai feltételnek kell együttesen megvalósulnia, hogy valaki stigmatizálttá válj on.

262

Lechler a teljes bizonyítás kedvéért még azt a vizsgálatot is elvégezte, amelyben először elolvastatta Elisabethtel János evangéliumát, majd azt a hipnotikus szuggesztiót adta, hogy részese a passiónak. A hipnotikus ülés alatt Elisabeth mindent olyan konkrétan látott, mint Lateau vagy Emmerich, vagy a néző a moziban Mel Gibson Passiója alatt. Elisabeth zokogott, kiáltozott, hogy "Pilátus nem is ítélte bűnösnek", "Ne bántsátok", stb. És bár Lechler nem szuggerálta, Elisabeth a Jézussal megfeszített két lator egyikének élte meg magát, és spontán megjelentek rajta ismét a stigmáklO • Lechler munkája elsüllyedt a vérzivataros történelmi események során, hiszen 1933-ban jelent meg, s Németországban hamarosan a nácik kerültek hatalomra.

A stigmák magyarázata Temporális jegyek és hipnózis

Valójában minden együtt van, hogy megfogalmazzuk, miként is alakul ki egyeseknél a stigmák különös jelensége. Mint láttuk, az egyik feltétel általában a mély vallásosság. Igazán mély vallásosságra, vagyis a hipervallásosságra predesztinál a jobb temporális epilepszia, vagy az ezzel azonos kategóriába eső jobb oldali temporolimbikus területek labilitása, vagyis e területek fokozott hajlama a mikrokisülésekre. A temporális labilitás vagy temporális epilepszia elsődlegesen veleszületett, magzati vagy születési oxigénhiányos állapotok következménye lehet, esetleg, mint Ellen White-nál agysérülésből, vagy mint Gemma Galganinál, az agyat érintő fertőző betegségekből is kialakulhat. Azonban, mint Persinger vizsgálatai is mutatták, a gyakori meditáció, ima, rituális-vallási tevékenységek, stressz, trauma, szeretett személy elvesztése az élet során is kialakíthatja a temporális labilitást. A temporális epilepszia és la- . bilitás, mint láttuk, fogékonnyá tesz a rnisztikus-mágikus gondolkodásra, a transzcendens iránti vonzalomra. A temporális labilitás és a hipnózisra való fogékonyság közti kapcsolatra a Persinger laboratórium bizonyítékokat szolgáltatotf 7 • Azok voltak mélyebben hipnotizálhatók, akik több temporális jegyet mutattak. Amikor elektromágneses ingerlést alkalmaztak a jobb temporális lebeny fölött, vagyis fokozták a temporális lebeny neuronjainak aktivitását, fokozódott a vizsgálati személyek hipnotizálhatósága58. 59.

263

Mindez azt jelenti, hogy a jobb temporális lebeny izgathatósága, vagy az epilepszia miatt fennálló kóros izgalma fokozottan szuggesztibilissé és hipnotizálhatóvá teszi a személyt. Korábban láttuk, hogy a jobb temporális és parietális lebenyek aktivitása szoros kapcsolatban áll a vallásos élményekkel, a látomásokkal, komplex hallucinációkkal, eksztatikus élményekkel. A bizonyítékok másik vonulata azt mutatja, hogy a hisztériás ok fokozottan hipnotizálhatókoo. 61 • Hisztériában a fokozott hipnábilitást az is magyarázza - a különféle tesztek alapján kimutatható -, hogy abai homloklebenyük örökletes vagy szerzett okokból alulmúködik, ami az agymúködést a jobb félteke irányába tolja e162 • A hiszteroid személyiséget jobb féltekei tulajdonságokkal szokták jellemezni: erősen mező függő, emocionális, dramatikus, kapcsolataiban dependens, élénk és színes fantáziájú, vágyik középpontban lenni, hiszékeny, manipulatív. A konverziós mechanizmus

A stigmák, mint láttuk, hipnózissallétrehozhatók. A kérdés az, hogyan képzelhető el hipnózis nélkül a spontán kialakulásuk. A stigmákat hisztériás konverzió s tünetnek látjuk. A konverziós tünet elnevezés onnan ered, hogy a pszichoanalitikus feltevés szerint lelki eredetű konfliktusok fordítódnak át testi tünetekbe. A konverziós tünetek kialakulását ma a következőképen látjuk. A klasszikus elképzelés szerint ez úgy megy, hogy mondjuk, valaki nem akar elmenni valahova, és megbénul a lába. Ez persze csak egy "sántító" példa; ma már a tüneteket nem látjuk ilyen "beszédes nek". Nem a szimbolikus konfliktus megjelenítés a lényeg. Sokkal fontosabb az, amit hipnózis ban ideomotoros válasznak hívunk. Az ideomotoros válasz szó szerint azt jelenti, hogy amit elképzelünk, azt testünk végrehajtja. Ha az olvasó most fog egy kulcscsomót, vagy nehezéket, ráköti egy jó fél-egy méteres zsinórra, majd lelógatja, és arra koncentrál, hogy az inga valamilyen irányba kezdjen ellengeni, az inga pontosan arra fog lengeni. Ha most arra gondol, az inga kezdjen el körözni, az inga körözni

264

fog. Most álljon meg, s az inga megáll. Fontos, hogy a kéz ne legyen alátámasztva, hanem szabadon tartsuk a levegőben. Ez az ingajelenség ősi dolog, sokan azzal keresik a pénzüket, hogy az ámuldozó embereknek azt állitják, a szellemek vagy a földsugarak mozgatják az ingát. Nem, az ingát az mozgatja, hogy elképzeljük az inga mozgását, és agyunk ezt lefordítja olyan pici kézmozgásokra, amit szándékosan nem is tudnánk olyan kifmomultan végrehajtani. Szinte észre sem venni karunk fmom összehangolt mozgását, amely mozgatja az ingát. Ha már belejött, kedves olvasó az ingázás ba, tegye meg azt, hogy olyan nagyon ne is koncentráljon az ingára, csak "tudja" azt, hogy merre akarja lengetni. Tapasztalni fogja, hogy nem kell valami élénk képzelet, valami csuda nagy koncentráció az inga mozgatásához. Én gyakran demonstrálom az ideomotoros választ pácienseimnek, ha relaxálni tanítom őket. Az ingával bizonyítom, hogy agyunk végrehajtja, amit elképzelünk. Mert később, relaxáció alatt, ha elképzelik, hogy ellazul a testük, ellazul. Ha elképzelik, hogy elnehezül a testük, tényleg elnehezül. Mert az agyunk ,,kitalálja", hogy lehet a kéréseinket teljesíteni. Ha valaki relaxációban melegíteni vagy hűsíteni akarja a bőrét, megteheti. Nem sorolok fel minden lehetséges jelenséget, amit egy megfelelően hipnábilis ember létre tud hozni önmagán, de Mesmer óta jól tudjuk, hogy hipnózis hatására - némi kis túlzással- a vakok látnak, a bénák felkelnek, a rák visszahúzódik. Visszatérve az ingára, tapasztalatból tudom, hogy miközben beszélgetek páciensemmel, és csak mellékesen tudom, hogy merre kéne lengenie az ingának, az máris működésbe lendü!. Idézzük csak fel az imént olvasott jelenetet: Elisabeth hallja, amint a sérvről beszélgetnek, és rögtön meg is jelenik testében a sérv minden tünete. Pontosan, mint az ingakísérletünkben. Egy különbség van Elisabeth, és, remélem, Ön között. Elisabethnek nagyon be volt járatva az agya arra, hogy elképzelt testi jelenségei meg is valósuljanak. Jól is néznénk ki, ha mindannyian örökösen testi bajoktól szenvednénk, ahányszor csak hallunk ilyeneket. Persze, ha belegondol, az empátia valami hasonló, kicsiben. Elég csak arra gondolni, milyen lehet Jézusnak a kereszten, és máris elég kellemetlenül tudjuk érezni magunkat. A konverziós hisztériás betegek tulajdonképpen kicsit ki vannak szolgáltatva képzeletüknek, megvalósítják azt, amit a mágikusan gondolkodó emberek csak hisznek. A hisztériások gondolatai meg is valósulhatnak.

265

De azért ne bízzuk el magunkat! Egy egészen friss eset elemzése azt mutatja, hogy távol állunk még attól, hogy a stigmák kialakulását teljesen meg tudjuk magyarázni. Thaiföldön egy 14 éves kislány azzal került kórházba, hogy fején, kezén és lábán időnként vérző stigmák jelennek meg63 • A dologban az mindenképen különös, hogy a kislány nem katolikus és mit sem tud a krisztusi sebekről. Orvosai lesben álltak, részben, hogy kizárják az önsértés lehetősé­ gét, részben azért, hogy a vérzés megindulásakor azonnal szövetmintát vegyenek a vérző területről. Az önsértést több okból is kizárták, egyrészt nem volt megfigyelhető soha felszíni sérülés, másrészt a vérzés olykor a lány álmában indult el. A modem orvosi technikákat és mikroszkópot bevetve sem tudták azonban a vérzést megmagyarázni. Semmiféle elváltozás nem volt kimutatható a vérzés helyén, nem volt kapcsolat az izzadságmirigyekkel. Korábban ugyanis a jelenséget véres verejtékezésnek, latinul hematidrosisnak, nevezték. A másik rejtély az volt, amit pl. Gemma Galganinál is megfigyeltek, hogya vérzés abbamaradásakor a területen a vérző bőmyílások becsukódtak és semmi nem árulkodott arról, hogy nemrég még az adott bőrterület vérzett.

Hova

tűnik

az akarat?

A konverziós tünetek "akaratlansága" egy másik izgalmas kérdés. Hogy lehet az, hogy mondjuk, valakinek egyszer csak megbénul a karja, mikor bizonyítható, hogy valójában semmi baja nincs, mégsem tudja megmozdítani. Majd hirtelen meglökjük, és addig béna karját felkapja, és ösztönösen felkészül az esésre. A kérdést sokáig azért nem tudták értelmezni, mert a nyugati ember kicsit eltúlozza az akarat hatalmát. Most képzeljük el az iménti konverziós bénulást úgy, hogy nem spontán alakul ki, hanem hipnózisban szuggeráljuk az illetőnek. Nagyon hasonló lesz a végeredmény. Semmi baja a karjának, mégsem tudja felemelni, pedig tényleg igyekszik. Mindkét esetben bizonyíthatóan ugyanaz történik. Emlékszik még a kedves olvasó a jobb alsó parietális lebenyre, amit Befolyásoltatottság Területnek neveztünk el? Amikor ez aktív, akkor úgy éljük meg mozgásunkat, mintha nem mi végeznénk a mozgást, hanem minket mozgatnának. Amikor hipnózisban előidézett bénulást hasonlitottak össze agyi képalkotó eljárással egy konverziós beteg bénulásával, pontosan ugyanazt látták64 • Mindkét eset-

266

ben fokozottan aktív volt a Befolyásoltatottság TeJÜlet. Vagyis a hipnotikus bénulás és a konverziós bénulás ugyanolyan mechanizmusok révén alakul ki, csak normál hipnózisban a hipnotizőr adja ki az utasítást, a konverziós betegek viszont önmagukat utasítják. Kiadják a ,,kar, bénulj meg" parancsot, majd utána nem tudják, hogy ezt ők csinálták. Hiszen aktívaBefolyásoltatottsági TeJÜletük, agyuk úgy tudja, a bénulás idegen behatásra történt meg. Kicsit paradoxnak tűnhet a dolog, és az is. Emlékezzünk csak James Paget 1873-ban megfogalmazott híres mondatára - kicsit magyarítva: "A hisztériások azt mondják, nem tudják megtenni, az orvos azt látja, nem akarják megtenni, s valójában a hisztériás nem tudja akarni megtenni." Agyunkban sokféle mozgásterv zizeg folyamatosan, de csak mindig azt hajtjuk végre, amit "engedélyezünk". Ha valamely mozgásprogram kiszabadul a fennhatóságunk alul, akkor az akaratunktól függetlenül hajtódik végre. Van ilyen. Mindennapos jelenség, amikor hirtelen dühünkben teszünk valamit, amit nem is akartunk igazán. Konverziós betegeknél a bénulást, vakságot, siketséget, némaságot és az ezeknél sokkal összetettebb jelenségeket, mint álterhesség, stigmák, álepilepsziás rohamok, pszichés ájulások, stb., egy elszabadult mozgásterv, képzeleti kép ideomotoros végrehajtása idézi elő. Nincs fölötte akaratuk, hiszen elszabadult, önállósult mozgásprograrnról van szó. Ha számítógépes hasonlattal akarok élni, akkor az akaratunk és tudatunk felel meg a számítógép operációs rendszerének, mondjuk a Windowsnak. Semmi nem történhet a gépben, amit az operációs rendszer nem ellenőriz, csak engedélyével indulhat a nyomtató vagy egy program, csak evvel juthatunk fel az internetre. Ám vannak a számítógépvírusok, amelyek fölött a Windowsnak nincs hatalma. Ezek a vírusok azt csinálnak, amit akarnak. Összegyűjtik a jelszavainkat, törölni kezdenek programokat - és a Windows mit sem tud róla. Na, ilyen az elszabadult mozgásprogram. Akarattal a tevékenysége nem befolyásolható, azt tesz, amit ő "akar". Másként ezt nevezzük disszociációnak -lelki működés ünk egy része, egy mozgásprogram, de akár egy egész komplex személyiségrész is, leválik a mindent összefogó belső operációs rendszeJÜnkről és önállósítja magát. Még egy téves elképzelést el kell oszlatnom. A hipnózis nem alvásszeru állapot. Hipnózisban lehet biciklizni, sétálgatni, a hipnózisban levő embert nem lehet megkülönböztetni a normál éber állapotban lévő embertől. Két hipnotizőr sokat foglalkozott ezzel. Merton Gill és Margaret Brenman6S azzal szórakoztak,

267

meg lehet-e különböztetni a hipnotikus és az éber állapotot. Arra következtettek, hogy nem. Létrehoztak olyan hipnotikus állapotokat, melyben az alany sétálgatott a szobában, magazint olvasgatott, nézelődött. Senki meg nem mondta volna, hogy az illető most hipnózisban van. Egy különbséget azért találtak. Ha valaki hipnózisban imitálta azt, mintha éberen spontán viselkedne, akkor kiderült, arra vár, mondják meg, mit tegyen. Az akaratát adta fel. És ez a lényeg a hipnózisban, hogy az akarati kontrollt átadja az alanya hipnotizőmek. Az ám, jogos viszont a kérdés, kinek adja át a konverziós hisztériás, amikor spontán autohipnotikus állapotokba kerül. Hát ez egy nagy kérdés, mert úgy tűnik, ez a lovak közé vetett gyeplő esete. A konverziós tünetek (bénulás, vakság, stb.) elég sokáig fenn szoktak állni, maguktól nem gyógyulnak meg. Hipnózisban, terápiában persze vissza lehet szerezni a gyeplőt, mint azt például, Charcot remekül demonstrálta mutatványai során. Elvette és visszaadta a hisztériások akaratát. A konverziós tünetekből való gyógyulás másik útja a csoda. Csodás gyógyulások hátterében, amikor a tünetek orvosilag nem indokoltak, de mégis sokáig fennálltak, joggal tételezhetünk fel konverziós tünetből való felépülést. Lateau már halálán volt, mikor egyszer csak felpattant és elment stigmatizálódni. Theresa Neumann vak volt, de aztán egyszer csak, Lisieux-i Szent Teréz Boldoggá avatásának alkalmából, ismét látni kezdett. Bizonyos megrázó hatások révületbe tudják dönteni a konverziós betegeket, más erős hatások meg ki tudják billenteni őket belőle. Az utolsó kérdés, amit nem válaszoltunk meg, mi az a vágy, az a program, ami a stigmatizáltak tüneteit előidézi? Honnan az a szabályosság, ahogy óramű­ pontossággal megjelentek és eltűntek a stigmák? Az első kérdésre roppant egyszeru a felelet: a stigmatizáltak mind erősen vágytak a szenvedésre, Krisztus szenvedésének átélésére. Ha valaki csak beleolvas Pio atya Cleonice Morcaldival folytatott beszélgetéseibe, vagy Sienai Katalin Dialógusába, netán Gemma Galgani naplójába, azonnal megérti, hogy ezeknek a szenteknek minden vágyuk arra irányult, hogy szenvedéseiben osztozva, Krisztussal egyesüljenek. A másik kérdés ugyancsak nem nehéz: a hipnotikus szuggesztiók órárapercre működnek. Régi hipnóziskönyvekben gyakorta olvasunk olyan leírásokat, hogy a szuggesztió akár egy évre előre szól. August Forel ír le egy törté-

268

netet, amelyben a szuggesztió úgy szólt: "Ön egy év múlva ezen és ezen a napon itt meg fog jelenni, a köztársasági elnök ki fogja tüntetni, Ön megköszöni és távozik." És a hipnotizált egy év múlva megjelent, engedte, hogya képzeletbeli kitüntetést amellére tűzzék, majd meghajolt és távozott66 • Ha valaki Lateau-nál hipnózissal próbálkozott volna, csak annyit kellett volna tennie, hogy módosítja a nő "belső naptárát", és tetszés szerint késleltethette vagy siettethette volna a stigmák jelentkezését. Úgy vélem, itt be is fejezhetjük, amit tudtam, elmondtam a stigmákról. A stigmák talán most már nem tűnnek olyan rejtélyeseknek. A dolgok varázsa azonban nem tűnik el azzal, ha bepillantunk a csodás gépezet működésébe. Esetleg csak még tovább nő az ámulatunk, mi mindenre képes az emberi test és szellem.

269

Jegyzetek

AZ I. FEJEZET JEGYZETEI 1 Steiner, 1971 2 Murray, 1903 3 Foote-Smith és Bayne, 1991 4 d'Orsi és Tinuper, 2006 5 James, 1902(2002 6 Dawkins, 2007 7 Lietzmann, 1950 8 Bullock, 1994 9 Nietzsche, 1982 IO Friendlander, 2001 II Hughes, 2005 12 Youssefés Youssef, 1999 13 van Zomeren és mtsai, 1998 14 Closson, 2000 15 Bear, 1979 16 LaPIante, 1993 17 Sachdev és Waxman, 1981 18 Sandblom, 1992 19 Szendi, 1997 20 Penfield, 1955 21 Landsborough, 1987 22 Kovalevszkaja, 2004 23 Williams, 1965 24 Daly, 1958 25 Hansen és Brodtkorb, 2003 26 Ramsay, 1950 27 Ashby és Stephenson, 1903 28 Howden, 1873 29 Mabille, 1899 30 Dewhurst és Beard, 1970 31 Brown, 2003 32 Ellis és Szulecka, 1996 33 Herzog és mtsai, 1986/a 34 Herzog és mtsai, 1986b 35 Blumer, 1970 36 Serafetinides, 1980 37 Cohen és mtsai., 1985 38 Cohen és mtsai., 1976 39 Flor-Henry, 1983 40 Janszky és mtsai, 2002 41 Janszky és mtsai, 2004 42 Jha és Patel, 2004 43 History Today, 2005 44 Saver és Rabin, 1997 45 Riley, 1902

270

46 TeTTyl, 2003 47 Thomas, 1999 48 Wood és mtsai., 2003 49 Festinger és mtsai., 1956 50 Joseph, 2003 51 De Sanctis, 1927 52 Cupitt, 1998 53 Newberg és mtsai., 200lb 54 Kolársky és mtsai., 1967 55 Mendez és mtsai., 2000 56 Szondi, 1987 57 Bear, 1988 58Ireland, 1886 59 Erikson, 1991 60 Feldmann, 1989 61 Vandiver, 2002 62 Spi1ka és mtsai., 2003 63 Holmes és Hodder, 1981 64 Persinger, 1987 65 Csontváry, 1982 66 Starbuck, 1899 67 Clark, 1929 68 Devinsky és Lai, 2008 69 Wuerfel és mtsai., 2008 70 Miller és mtsai., 2001 71 Carrazana és mtsai., 1999 72 Cajal, 1904 73 Szondi, 1943 74 Szondi, 1942 75 ~zendi , 1993 76 Bereczkei, 1993 77 Waxman és Geschwind, 1974 78 Waxman és Geschwind, 1975 79 Geschwind, 1983 80 Roberts és mtsai., 1982 81 Kaplan, 2003 82 d'Orsi és Tinuper, 2006 83 Kierkegaard, 2004 A II. FEJEZET JEGYZETEI 1 Persinger, 1983 2 Persinger, 1987 3 Pascal, 1983 4 Hughes, 2005 5 LaPIante, 1993 6 Persinger, 2003b

7 Szendi, 2007 8 Szendi, 2008 9 Doidge, 2007 IO Lazar és mtsai., 2005 II Tansey 1985 12 Ádám 1998 13 Hansen és Brodtkorb, 2003 14 Goddard, 1980 15 Julian Jaynes, 1976 16 Thalboumea és mtsai., 2003 17 Dosztojevszkij, 1971 18 Runehov, 2007 19 Joseph, 2003 20 Makarec és Persinger, 1985 21 Persinger és Richards, 1994 22 Persinger, 1984 23 Persinger és Valliant, 1985 24 Persinger és Makarec, 1987 25 Landtblom, 2006 26 Cheyne, 200 l 27 Any és ml~ai., 2006 28 Brugger és mtsai., 1994 29 Brugger és Regard, 1997 30 Nielsen, 2007 31 Any és mtsai., 2005 32 Brugger és mtsai., 1999 33 Galin, 1974 34 Persinger, 1992 35 Dutton és Aron, 1974 36 Jaseja, 2005 37 Persinger, 1993 38 Saunders, 2003 39 Begall és mtsai., 2008 40 Kirschvink és mtsai., 1992 41 Dobson és mtsai., 2000 42 Fuller és mtsai., 2003 43 Rajaram és Mitra, 1981 44 Gordon és Berk, 2003 45 Key, 1994 46 Halberg és mtsai., 2000 47 Ku1eshova és mtsai., 2001 48 O'Connor és Persinger, 1997 49 Persinger és O'Connor, 2001 50 Krivelyova és Robotti, 2003 51 Persinger, 1997 52 Persinger, 1999

53 Yeung, 2006 54 MandevilI, 2003 55 Persinger, 2003a 56 Persinger és Hea1ey, 2002 57 St-Pierre és Persinger, 2006 58 Billen, 2003 59 Granqvist és mtsai., 2004 60 Ramachandran, 1998 61 Hay, 1994 62 Serafetinides, 1965 63 Miller, 1986-87 64 Bo1duc és mtsai., 2003 65 Vollenweider és mtsai., 1997 66 Alper, 2003 67 Blackmore, 2006 68 Rees, 2004 69 Doblin, 1991 70 Pahnke és Richards, 1966 71 Pahnke, 1967 72 Pahnke, 1969 73 Frood, 2008 A III. FEJEZET JEGYZETEI l Newberg és mtsai., 200 1b 2 Maguire és mtsai., 2006 3 Lazar és mtsai., 2005 4 Felician és Romaiguere, 2008 5 Parsons, 2003 6 CantagaIlo és Della Sala, 1998 7 Lou és mtsai ., 1999 8 Lazar és mtsai., 2000 9 Newberg és mtsai., 2003 10 Beauregard és Paquette, 2006 II Beauregard és Paquette, 2008 12 D'Aquli és Newberg, 2003 13 Newberg és mtsai., 200la 14 Newberg és Waldman, 2006 15 Ruby és Decety, 2004 16 Ruby és Decety, 2001 17 Szendi, 2008 18 Rainville és mtsai, 1999 19 Rainville és mtsai, 2002 20 Spence és mtsai., 1997 21 Felician és Romaiguere, 2008 22 Azari és mtsai ., 2001 23 Cavanna és Trimb1e, 2006 24 Newberg és mtsai ., 2006 25 Lurija, 1975 26 Fischer, 1986 27 Tang és mtsai., 2006 28 Miyamoto, 2003 29 Saver és Rabin, 1997

30 Szendi, 2002 31 McKay,2004 32 Dawkins, 2007 33 Dietrich, 2004 34 Csikszentmihályi, 2003

A IV. FEJEZET JEGYZETEI l Jaynes, 1976 2 Johns és Os, 200 l 3 Leonhard és Brugger, 1998

AZ V. FEJEZET JEGYZETEI 1 Nelson és mtsai., 2006 2 Lopez és mtsai., 2006 3 Moody, 1996 4 Platon, 1989 5 French, 2005 6 Greyson, 2006 7 Fox, 2006 8 Greyson és Long, 2006 9 Blackmore, 1983 10 Pamia és Fenwick, 2002 II Blackmore, 1998 12 Blanke és mtsai., 2002 13 Blanke és mtsai ., 2004 14 Whinnery, 1997 15 Jansen, 1997 16 James, 1902/2002 17 van Lommel és mtsai., 200 1 18 Krupitsky és mtsai., 2002 19 Krupitsky és mtsai., 2007 A VI. FEJEZET JEGYEZETEI 1 Brugger és Mohr, 2008 2 Szendi, 2005 3 Vassy, 1989 4 Eysenck és Sargent, 1994 5 Tyndall, 1872 6 Galton, 1872 7 Dossey, 1997 8 Stockton, 2000 9 Nienhuys, 2000 10 Joyce és Welldon, 1965 II Coli ip, 1969 12 Byrd, 1988 13 Tessman és Tessman, 2000 14 Harris és mtsai., 1999 15 Humphrey, 2000 16 Binderés mtsai., 1999 17 Sicher és Targ, 1998

18 Bronson, 2002 19 Gardner, 200 l 20 Bronson, 2002 21 Krucoff és mtsai., 2001 22 Cha és mtsai., 2001 23 Szendi, 2005 24 Masters és mtsai., 2006 25