Isten az agyban 9789639604681 [PDF]

Zitiervorschau

Szendi Gábor

ISTEN AZ AGYBAN

Jaffii~ Kiadó

Budapest, 2008

Copyright © Szendi Gábor, 2008

Olvasószerkesztő:

Rácz I. Péter

Borítóterv: Hegyi Péter

Hungarian edition © Jaffa Kiadó, 2008 Minden jog fenntartva!

ISBN 978 963 9604 68 l

Felelős

kiadó: Rados Richárd Jaffa Kiadó www.jaffa.hu

Tartalonljegyzék I. A HALÁNTÉKLEBENYTÖRTÉNELMET ÍR Bevezető,

amelyet ezúttal nem kéne átugrani Egy lány látomásai A neuroteológiáról Egy különös megtérés Pál apostol epilepsziás volt? De mi is az a temporális epilepszia? Pál apostol temporális epilepsziás jegyei Pál levelezése A damaszkuszi jelenés és Pál megtérése Pál szeme világa Vallásos megtérések epilepsziás roham alatt Variációk egy témára Ann Lee Joseph Smith Johannes Binggeli Feri bá' vallása A meghiúsult próféciákról Egy kis kitérő: szex és vallás Epilepsziás vallásalapítók? Mózes Mohamed Luther Ellen G. White A konverzió okai Vallás és temporális lebeny? A temporális epilepsziás személyiség Jeanne D'Arc mint a Waxrnan-Geschwind-szindróma megtestesítője

11 11 13

15 17 19 20 22 22 26 29 30 36 36 38 40 40 43 44

46 46 47 49 51 53 56 58 64

5

II. A MÁGNESES EMBER Michael Persinger, aki megfejti az istenhitet Hogyan alakítjuk át agyunkat? Van Önnek mikrokisülése? Közbevetett aggályok és egy kis lelkizés Na szóval, mi garantálja? Jelenlétérzés Alvási paralízis és jelenlétérzés Jelenlétérzés más körülmények közt Persinger a jelenlétérzésről Földmágnesesség és vallásos élmények? A mágneses viharok hatása az agyműködésre "Isten nevében ölnék" A mágnesezhető ember Istenélmény abukósisakban A hit mágneses modellje Fantomok az agyban A vízimajomtól Isten biológiájáig Isten csak egy "lövésnyire" van? Az előrehozott megváltás Összefoglaló

III. ISTEN AZ AGYBAN Isten az agyban? "Csőbe húzott" szerzetesek Ki vagyok, hol vagyok? Variációk az Én feloldódására Apácák ima közben A Térészlelő Tekervény és az egységélmény A misztikus élmény az agyban A tükömeuronok és a hit A pünkösdiek, avagy a halandzsanyelv

6

69 69

73 78 81 82 83

84 86 88

90 90 93 95

97 99 100

102 103 107 109

110 110 110 113

115 116 118 120 121 124

Rakjuk össze a misztiku s élmény puzzle-darabkáit És hova tűnik a misztikus színezet? A hit téveszme? Az ateista Unio Mystica Összefoglaló

rv. A JOBB FÉL1EKE ISfENEI Az ókori ember istenei A kettős tudat bennünk él

V. A HAlÁL WRNÁCÁN A halálközeli élmények elméletei Gyerekek halálélményei Az élet új értelmet nyert

VI. A PARANORMÁLIS AGY Mi az a parapszichológia? A távima Az első szkeptikusok Az első "tudományos" vizsgálatok Új korszak kezdődött a távgyógyításban? Ki volt Elisabeth Targ? Újabb vizsgálatok Metaanalízis ízlés szerint Vizsgálatparódiák? Az ufójelenség Az ufólátások magyarázata Segítség, elraboltak! Betty álmai A kaland utóélete Elrablásjárvány

127 129 130 132 135

137 137

140

142 146 149 150

153 154 155 155 156 162 164

165 167 167 169 170 173

174 175 175

7

Az elrablásélmények biológiája Elraboltatásélmény és alvási paralízis Temporális labilitás és elrablási élmények Az "eltúnt magzat"-szindróma Szellemvadászat Kísértetjárás Hampton Courtban Egy ágyban a szellemmel? A palackba visszaparancsolt szellem Repkedő tárgyak Pszichokinézis, vagy időnként kikapcsol az Én? Telepátia, prekogníció, clairvoyance Jobb féltekei aktivitás-növekvő ESP-teljesítmény? Pszi a kaszinóban A kutyák megérzik? A paranormális jobb félteke A düledező szoba A mágikus gondolkodás A skizotip ember A paranormális élmények jobb féltekei eredete Sean Harribance Képmásolás és mágikus gondolkodás Egy paranormális összefoglalás

VII. A STIGMÁK A krisztusi stigmák rejtélye Mi a stigma? A stigmák ősmodellje Stigmaleltár Assisi Szent Ferenc Sienai Szent Katalin A romolhatatlanság A megváltó nők Sienai Katalin és az epilepszia

8

176 177 179 180 183 183 185 186 187 188 191 195 196 198 199 199 201 204 207 210 212 212

214 214 214 215 217 218 222 225 225 226

Programozott halál? A stigmatizáció "tudományos" korszaka Csalók és gyanakvás Boldog Emmerich Katalin Hisztero-epilepszia? Konfabuláció? Stigmák nagyító alatt Amikor a stigmától nem látják a stigmatizáltat A kis gyufaárus lány Róma félelme a csodáktól Pietrelcinai Pio atya A látomás A különös illat A sebek vizsgálata A modem misztikus A stigmák magyarázata Bemelegítő kör A konverziós jelenségekről A 19-20. századi stigmakísérletek A hisztéria történetéről A véresverejték-jelenség Hipnózis és kísérleti bőrjelenségek Stigma újratöltve A stigmák magyarázata Temporális jegyek és hipnózis A konverziós mechanizmus Hova tűnik az akarat?

227 230 230 230 233 235 238 240 245 245 246 248 251 252 252 252 254 256 256 259 260 261 263 263 264 266

Jegyzetek Bibliográfia

270 273

9

I. A halántéklebeny történehnet ír Bevezető,

amelyet ezúttal nem kéne átugrani

Ez a könyv a hitről szól. A hitről - a tudomány nézőpontjából. Szirupmentesen, de remélhetőleg annál izgalmasabban. Hit persze sokféle van, de hit nélkül nincs teljes élet. A hit azonban nem feltétlen istenhitet jelent. "Isten meghalt", üzente Nietzsche Zarathustrán keresztül, s az istenekkel a tragédia is meghalt, mondta George Steiner A tragédia halálában I. Az istenfogalom sokunknak már nem elfogadható, mások számára viszont átélhető és kézzelfogható realitás. Ez a könyv nem arról akar szólni, mi választja el az istenhívőt az ateistától, hanem arról, mi köt minket össze. Ami közös bennünk, az a hitszükséglet. Az ember hittörténetének tanulmányozása, vagy a könyvben ismertetett tudományos kutatási eredmények egyaránt ázt bizonyítják, hogy a hit előrehuzalozottan ott van agyunkban, s az emberi lélek úgy tűnik, akkor tud hatékonyan működni, ha a hit mozgatja. A hit mindent átható jellege meghatározza egy ember gondolkodását, viselkedését, érzéseit. Hit nélkül nincsenek célok, nincs erkölcs, hit nélkül az ember csak vegetál. A hit mindenki beépített gyári tartozéka, mondhatni alapfelszereltség. A kérdés az, hogy sikerül-e beindítani a hitprogramot valakinek az élete, neveltetése során. Hit sokféle lehet. Az emberi értékek felől nézve nem biztos, hogy jogos az a felosztás, miszerint vannak istenhitek és nem-istenhitek. Sokkal fontosabbnak érzem azt a kérdést: mennyire öncélú vagy közösségi célú a hit.

11

Az a hit, amely reggeltől estig csak egy isten öncélú imádatra épül, az én szememben nem sokat ér, mert nem az emberért van. De amikor Teréz anya Isten nevében a szegényeken segített, vagy amikor sok keresztény a nyilas korszakban Isten nevében zsidókat bújtatott, az előtt a hit előtt meg kell hajolnunk, mert minden igaz hit közvetlenül, vagy istenen keresztül az Emberért van. Körösi Csomát a magyarság gyökerének keresése, Einsteint az egyesített mezőelmélet éltette, a zöldeket a Föld megóvása, egy anyát gyermekei felnevelése hajtja - s hadd hozzam szerényen szóba magamat is -, engem most ennek a könyvnek a megírása lelkesít, de emögött egy gyermekkorom óta bennem élő tudásvágy munkál. A hitet azonban sosem szabad összetéveszteni a tárgyával. A hit igazi lényege mindig az értelem keresése az élet folyamatában. Hinni valami elő­ revivőben, valami másnak is hasznára levőben - értelmet ad az életnek. A hit mindig túlmutat adott tárgyon, célon, a hitnek mindig van egy általánosabb jelentése: része vagyok egy magasabb értelem tervének, Istennek, a Sorsnak, az Életnek, az Emberiségnek célja van velem. A hit lényege: tartozni valahová. Egy közösséghez, egyeszméhez, egy valláshoz, s tenni azért, azokért, akihez tartozunk. Terápiás tapasztalataim is azt mutatják, hogy az ember "értelmet kereső állat", és az emberi szenvedés egyik forrása, hogy valaki nem találja útját élete értelméhez, nem találja meg rejtett "küldetését", vagyis nincs hite. A hitnélküliség spirituálisan tesz szomjassá, éhessé, magányossá. Nem a nyelv, nem az eszközhasználat, hanem a hit különbözteti meg az embert az állattól. Ennek a nagy hitszükségletnek megvannak a veszélyei, mert az ember ettől annyira manipulálható. Minden diktatúra létrehozta a saját ifjúsági szervezeteit, lásd Mussolini Farkaskölykök mozgalmát, Hitler Hitlerjugendjét és Kádár kisdobos-úttörő-KISZ agymosodáját. De a hitszükséglet hamis kiélését jelentik számomra az előítéletes vagy szélsőséges ideológiai-politikai mozgalmak, a tudománytalan "gyógymozgalmak", stb. A hamis eszmék különös fOITongását figyelhettük meg a 20. században, s ez mindig felerősödik olyan válságkorszakokban, mint amiben manapság mi is élünk. A hamis hitek mindig mások szellemi vagy fizikai megsemmisítését implikálják, az igaz hitek pedig mindig az egyes és egyetemes emberi kibontakoztatását.

12

Egy lány látomásai Az Úr 1431. évében február 22-én a Rouen várában megtartott tárgyaláson, második meghallgatásán Jeanne így vallott: "Amikor először hallottam ezt a Hangot, nagyon meg voltam rémülve. Nyár volt, és delelőn állt a Nap, apám kertjében voltam. Előző nap nem böjtöltem. A Hangot jobb felől hallottam, a templom irányából. Ritkán hallottam ezt a Hangot anélkül, hogy fény ne kísérte volna. A fény ugyanarról az oldalról jött, mint a Hang. Általában véve ez egy igen erős fény volt. Mióta Franciaországba mentem, gyakran hallottam ezt a Hangot." A vizsgálók erre azt kérdezték: ,,Hogy láttad ezt a fényt, mikor oldalt volt neked?" Erre nem felelt, valami mással folytatta: ,,Ha erdőben volnék, könnyen hallanám a Hangot, amely olyan ajkakból érkezik hozzám, amelyet mélyen tisztelek. Úgy gondolom, Isten küldte ezt nekem. Amikor hannadszor is hallottam, megértettem, hogy egy Angyal Hangja. Ez a Hang mindig vezetett engem, és én mindig megértettem ezt: arra utasított, legyek jó és járjak gyakran templomba; azt mondta, menj Franciaországba. Azt kérdezik, miféle alakban jelent meg ez a Hang nekem? Erről többet nem fognak hallani tőlem most. Azt mondta a hang, hetente kétszer-háromszor is: Franciaországba kell menned! Apám nem tudott semmit tervemről. A Hang azt mondta: Menj Franciaországba. Nem maradhattam tovább. A Hang azt mondta: Menj és szabadítsd felOrléans-t az ostrom alól. Menj!, tette hozzá, Robert de Baudricourthoz, Vaucouleurs kapitányához: ő ad majd kíséretet. ... Amikor megérkeztem, felismertem Robert de Baudricourt, bár soha nem láttam őt azelőtt. Azt mondtam Robertnek: Franciaországba kell mennem. Kétszer elutasított, nem hallgatott meg, de hannadjára fogadott és embereket adott. [A kapitányt az győzte meg, hogy a lány megjósolta, a dauphint nagy baj fogja érni Orléans közelében, s hamarosan jött a hír, hogy az angolok legyőzték a francia és skót seregeket. A lány egyre több embert győzött meg arról, hogy lehet abban

13

valami, amit mond, s végül eljutott egészen az orléans-i hercegig.] ... EImentem a Királyhoz a palotába. Amikor beléptem a terembe, Hangom irányításával felismertem őt a többiek közt, azt, aki felfedte nekem, melyik ő. Azt mondtam neki, menni szeretnék harcolni az angolok ellen. A Hang azt ígérte nekem, amint a Királyhoz megyek, fogadni fog. Az én híveim tudták jól, hogy, a Hangot Isten küldte; látták és ismerték e Hangot, ebben biztos vagyok. A Királyom és sokan mások hallották és látták a Hangot, ami velem jött ... nem volt nap, hogy ne hallanám a hangot, s nekem nagy szükségem van rá." [ ... ]

A vizsgálók erre azt kérdezték: ,,Mikor hallottad legutóbb a hangot?" "Halottam tegnap és ma. [... ] Tegnap hallottam háromszor, egyszer reggeli imakor, egyszer vecsemyekor, és ismét, amikor az Ave Mariára hangoztak este. Gyakrabban hallom őt, mint hogy nem."2 Nincs hely és idő tovább idézni az orléans-i szűz jól ismert történetét. Jeanne D'Arc tárgyalásáról van szó. A csodálatos 16 éves fiatallányéról, aki isteni sugallatra oly erőt volt képes adni a franciáknak, hogy végül felszabadították Franciaországot. De Compiegne-nél a burgundi ak elfogták, és mivel VII. Károly meglehetősen gyanús motivációtól hajtva nem váltotta ki, Fülöp herceg eladta őt az angoloknak, akik koncepciós perben, hamis vádak alapján máglyahalálra ítélték a kor egyik legigazabb hősét. A szemtanúk szerint Jeanne a lángok közt is Jézust hívta, s a halálában is megőrzött hite oly megrázó volt, hogy a tömegben majd mindenki sírt. Sokan azt mondogatták, hogy a lányt jogtalanul ítélték el. Maitre Jean Alepee, Rouen kanonokja sírva mondta: "Isten adja, hogy az én lelkem is oda jusson, ahova hitem szerint ennek a lánynak a lelke jut". Testét kétszer is elégették, hogy ereklye se maradhasson utána. Később Jean Fleury, Bailly papja elmesélte, hogy a hóhérok legnagyobb megdöbbenésére Jeanne szíve a tűzben nem égett eF. Porrá tört hamvait a Szajnába szórták. Alig több mint húsz év múlva Jeanne-t rehabilitálták, s 1920-ban szentté avatták.

14

Rehabilitációja óta, különösen az elmúlt száz évben, sokan próbálták megfejteni Jeanne titkát. Ha eltekintünk a vallásos magyarázatoktól, az egyik feltevés a skizofrén hallucináció volna. Ám Jeanne rendkívül összeszedett és tiszta gondolkodású volt. Komplex hallás os és vizuális élményeinek másik magyarázata a temporális (halántéklebeny) epilepszia J · 4• Vajon mi köze a temporális lebenynek az isteni hangokhoz és látomásokhoz? Ezt az izgalmas kérdést járjuk körül e könyvben a neurológia és az agykutatás eszközeivel, érintve számos egyéb misztikus jelenséget, mint például a Krisztus sebeit magukon viselő stigmatizáltakat, a halálközeli élményeket, az imával való gyógyítást és a különféle paranormális jelenségeket, mint például az ufójelenséget. De egy dolgot végig ne feledjünk: nem trónfosztani, hanem megérteni akarjuk a hitet, amely az emberi létezés nélkülözhetetlen része.

A neuroteológiáról Akár hívő valaki, akár ateista, a természettudományos műveltség egy szintjén állva nincs kétsége afelől, hogy az ember lelki jelenségei az agyműkö­ déssel állnak kapcsolatban. Hogy az agy csupán egy bonyolult szerkezet, melyet a beléköltözött lélek működtet-e, mint azt Descartes óta gondolják egyesek, vagy az agy maga teremti meg a lelki jelenségeket, erről nem nyitnék vitát. Egy biztos: lelki jelenségeinket elég jól, egyre inkább össze tudjuk kapcsoIni bizonyos agyterületek működési aktivitásával vagy éppen e1csöndesülésével. Erre találták ki az EEG-t (elektroenkefalográf), amely az agysejtek elektromos aktivitását méri a fejre ragasztott elektródákkal (ezért imádják a kopasz kísérleti személyeket) és egy rakás agyi képalkotó eljárást, mint például a cr (komputer tomográf), a PET-et (pozitron emissziós tomográf), az MRI-t (mágneses rezonanciás képalkotás) és ennek funkcionális változatát, az fMRI-t. A lista nem teljes, de a képalkotó eljárások lényege, hogy valami módon láthatóvá teszik, éppen me ly neuronok dolgoznak keményen, és melyek pihennek, vagy - amikor csak az agy szerkezetére vagyunk kíváncsiak, például hogy van-e valahol sérülés, sorvadás, akkor egyfajta röntgenfelvételt készítenek. Az "agymunka" mérésének egyik módszere, hogy gyorsan lebomló radioaktív cukrot adnak a vizsgálati személynek, és amely agy terület lázasabban dolgozik, az több cukrot fog fogyasztani, s

l

15

ettől

jobban fog sugározni (PET). Ha csak az agy felépítésére kíváncsiak, akkor például erős mágneses térrel megbirizgálják a hidrogénatomokat, melyek víz formájában ott vannak minden sejtben, aztán mérik a választ (MRI). Persze itt most nem az agyműködés vizsgálatáról, hanem az agyműködésről szeretnék értekezni, így kihagynám azt az 500 oldalt, amelyet ezek leírásának szentelhetnék. Maradjunk annyiban, hogy az agy működik, és az a kérdés: mit csinál, amikor mi éppen ezt érezzük, vagy azt gondoljuk. És nem is csak úgy általában, mivel ezt a könyvet az agykutatás egy kevésbé ismert és meglehetősen új ágának szentelném, a neuroteológiának. A neuroteológia a vallásos élmények, a hit, a paranormális jelenségek, valamint az agyműködés kapcsolatát vizsgálja. A neuroteológia szigorú értelemben véve nem vizsgálja isten vagy a szellemek létét, önmagában tehát abból, hogya különféle vallásos, spirituális vagy éppen paranormális jelenségek során következetesen megfigyelhetők bizonyos agyműködésbeli változások, logikailag nem következik sem az, hogy isten létezik, de az sem, hogy nem. Én speciel ateista vagyok, de remélem, könyvemből ki fog derülni, hogy semmi bajom a hívő emberekkel vagy a parapszichológusokkal, nem akarom őket hitükben megingatni, nem gondolom, hogy a vallás a nép ópiuma, stb. Egyetértek Laplace-szal, a franciák Newtonjával, aki - mikor Napóleon megkérdezte tőle, miért nem említette egyszer sem csillagászatról szóló könyvében Istent, így felelt: "Uram, erre a hipotézisre nem volt szükségem". De egyetértek William James filozófussal és pszichológussal is, aki az 190 l és 1902 közt a vallásos élmények különféleségéről tartott híres előadás-sorozatában azt fejtegette, hogy a vallásos élmények szoros kapcsolatban állhatnak neurológiai jelenségekkel, mint például az epilepsziával, de ez nem fosztja meg a vallást jelentésétőP. Viszont nem értek egyet Dawkinsszal, aki biztos nem szeretne engem, mert szerinte ez egy gyáva agnosztikus álláspont. Én viszont nem szeretem Dawkins meglehetősen agresszív 450 oldalas kirohanását6 , bár ami ma bizonyos vallási körök részéről Amerikában a tudomány felszámolásáért folyik, az némiképp magyarázza Dawkins dühét. A neuroteológia tehát arra vállalkozik, hogy megértse a hit, vallási extázis, miszticizmus és parajelenségek hátterében álló agyi mechanizmusokat, én meg hogy ezeket a magam tudása szerint előadjam a Nyájas Olvasónak. Mivel egy ilyen könyvet valahol csak el kell kezdeni, visszamennék a bibliai időkbe, mondhatni egy kis terepmunkára. Itt majd megfigyeléseket te-

16

szünk különféle szentek vallásos cselekedeteivel kapcsolatban, és következ tetéseket vonunk le a modem agykutatás fényében az ő agyuk működéséről. A könyv kissé szerteágazó és elkalandozó lesz. Mondhatnám azért, mert így gondolkodom én, de van egy másik indokom is. Egy ilyen természetű könyv sok tudományos vonatkozást is érint, és ha én ezt a tudományos művek didaktikus, rendszerezett stílusában zúdítanám az olvasóra, valószínűleg kiesne a kezéből a könyv. A tudósok hozzászoktak a monotóniához, a tudomány olyan, mint a tevének a sivatag: sok-sok egyforma homokbuckát kell elhagyni, mig egy oázis felbukkan. Most tehát megkisérlem az olvasónak a sivatagot virágzó kertté és élményfürdővé varázsolni. Ha olykor sokallja a bizonyitó tényanyagot, nyugodtan ugorjon egyet, nem vagyok sértődékeny. Talán az unalmasság veszélyét is megkisértem olykor a sok-sok izgalmas példa idézésével, de nem szeretném követni sok más népszerű könyv szerzőjének módszerét, akik egy esetleges, szubjektíven értelmezett esetből grandiózus következtetéseket vonnak le a világ működésére nézve.

Egy különös meg térés Első utunk a kisázsiai Tarsusba vezet, e római fennhatóság alatt álló, fontos földközi-tengeri kikötővárosba, ahol hajdanán Antonius és Kleopátra egymásra leltek, és ahol később, Kr. u. 10 körül, megszületett egy gazdag zsidó család gyermekeként Saul. Saul és szülei teljes jogú római polgárok és jómódú emberek voltak. Saul előtt két út állt, kereskedő lesz, vagy rabbi. Utóbbit választotta, de ehhez először egy szakmát kellett kitanulnia, így lett posztókészítő. Aztán elküldték Jeruzsálembe zsidó jogot tanulni a Hillel Akadémiára. Saul törvénytisztelő római polgár volt, aki oly lelkesen vett részt az akkortájt divatos keresztényüldözésekben, hogy kinevezték vezető rabbinus vizsgálóbiztosnak is. Ne feledjük, ez az a kor, amikor az őskeresztényeket valamiféle Róma és a zsidók ellen lázító, kiirtandó szektának tekintették, akik megzavarják a közrendet és a nyugalmat. Saul kOItársa volt Jézusnak, és ha Kepler jól számolta ki a Szaturnusz és Jupiter együttállása alapján Jézus születését, akkor Saul húszéves lehetett Jézus keresztre feszítésekor. Jézus és Saul kapcsolatáról majd mondok valami meglepőt, de egyelőre kövessük Sault. Jeruzsálemi ténykedéseként tartják számon azt is, hogy amikor 34-ben a jeruzsálemi temp-

17

lomban Szent Stefánt megvádolták Mózes és a Tóra káromlásáért, maga Saul volt az, aki ráuszította a feldühödött tömeget a prófétára, hogy kövezzék őt halálra? Ugyanebben az évben - négy évvel vagyunk Krisztus halála után! -, Saul azt az utasítást kapta, hogy menjen embereivel Damaszkuszba és likvidálják az ottani nazarénusokat. E soványka adatokból is felsejlik egy túlfűtött keresztényüldöző, akinek mindennapjait eléggé meghatározta a ,,rendrakás". Damaszkuszba kiruccanni keresztényüldözés céljából nem kis vállalkozás volt, Damaszkusz ugyanis 206 kilométerre volt és csupán kitartó tevék álltak a rendelkezésre. De a csapat nekivágott, és a hatodik nap már látótávolságra kerültek a városhoz, amikor különös dolog történt - írja Saul személyes ismerőse, Szent Lukács, az Apostolok cselekedeteiben. ,,És amint utaza és közel kerüle Damaszkuszhoz, hirtelen délidőben az égboltról egy fény villant körülötte, mely fényesebb volt, mint a Nap. És ekkor ő és útitársai lezuhanának a földre, és Saul egy hangot halla: "Saul, Saul, miért üldözöl Te engem?" És Saul felelé: "Ki vagy Te, Uram?" és az Úr mondá: ,,Jézus vagyok, akit Te üldözöl". És akik ott voltak Saullal, azok is láták a fényt, de nem láttak senkit, és hallották a hangot, de nem féltek, mert nem hallották azt, aki Saulhoz beszélt. És Saul mondá: ,,Mit kellene tegyek, uram?" és az Úr mondá Saulnak: ,,Kellj fel és eredj Damaszkuszba". És Saul felkele a földről, de mikor szemét felnyitá, nem láta embert, de ők kézen fogák és elvezeték Damaszkuszba. És ott ő három napig világtalan volt és nem evett és nem ivott ... És Ananiás' elmene hozzá, belépe a házba, megérinté és azt mondá: "Testvérem, Saul, az Úr, sőt Jézus, aki megjelent neked azon az úton, melyen jövél, ő küldött hozzám, hogy visszanyerd a látásodat, és hogyelteljél a Szent Lélekkel". És azon nyomban letörölé Saul szeméről a vart, aki ezzel visszanyeré látását, felkele és megkeresztelkedék." H A keresztségben Saul a Pál nevet kapta. Hogy teljesen világos legyen ez a meghökkentő fordulat, kicsit szájbarágósan is leírom: Saulból, a keresztényeket gyilkos dühvel üldöző zsidó inkvizítorból percek alatt hithű keresztény • Ananiás n helyi 1UlZlU'éllUSOk egyik vezetője volt.

18

vált, aki innentől kezdve egész életét a keresztény hit elterjesztésének szentelte. Pál apostol utazgatásai, templomavatásai, intenzív levelezgetés e rendkívül komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a kereszténység elterjedt. Ma úgy mondanánk, jól menedzselte az ügyet. De mi volt ez a váratlan megtérés, hogyan fordulhat ki egy ember percek alatt ennyire magából és kezdheti el képviselni élete végéig azt, amit addig üldözött? A keresztény világ ezen sokat nyilván nem morfondírozott, hiszen Pál átálIt a jó oldalra, belátta, amit minden keresztény eleve úgy gondol. Örülünk a megtért báránynak, de azért olyan nagyon nem csodálkozunk, végre megjött az esze. De ha elszakadunk ettől a "mi sem természetesebb" felfogástól, és elgondolkodunk azon, hogyan ítélnénk meg ma egy ilyen pálfordulást (íme a szó eredete!), akkor elég komoly zavar támadhat bennünk. Mi történhet valaki agyában és lelkében, hogy ilyen drasztikusan szembeforduljon addigi életével és érdekeivel? Mit mondott feljebbvalóinak, mit mondott otthon? Hogy meggondoltam magam, mégis tetszik nekem ez a kereszténység, ezentúl tessék engem is üldözni? De mit tudott meg, amit azelőtt nem tudott? Világos, hogyamegtérés, a radikális fordulat nem belátás és megértés kérdése, hanem valami olyan drámai agyi esemény, amit éppenséggel a neuroteológia segítségével fogunk megérteni. Ehhez azonban némi előképzettségre kell szert tennünk.

Pál apostol epilepsziás volt? Először

Nietzsche vetette fel 1881-es Virradat 9 cÍmű művében, hogy Pál apostol- aki nélkül szerinte ma nem lenne kereszténység - epilepsziás voleo. Mert szerinte a damaszkuszi úton történteket ez magyarázná a legjobban. Ez idő tájt ugrott meg az epileptológia népszerűsége, és sorra derült ki mindenféle hírességről, Julius Caesartól és Napóleontól kezdve, Nagy Péteren és Emanuel Swedenborgon át Paganiniig és Mozartig, hogy mind-mind epilepsziásak voltak. Vagy legalábbis annak tűntekll. Ekkoriban fogalmazta meg egy orvos, hogy ha Szent Pál ma élne, és most ismételgetné azt, amit annak idején, biztos, hogy az őrültek házában kötne ki lO • Azóta elég sok adat gyűlt össze ahhoz, hogy azt üzenjük Nietzschének: ,,Mester, jó meglátás volt."

19

De mi is az a temporális epilepszia? Itt az ideje, hogy két mondatban és közérthetően tisztázzuk, mi is az az epilepszia, amivel e hírességeket megvádolták. A köztudat az epilepsziát azonosítja az izomrángásokkal, habzó szájjal, elméletvesztéssel járó epilepsziás nagyrohammal. E rohamtípusban az egész agyra, így az izmokat mozgató agy területre is kiterjedő kóros elektromos kisülések keletkeznek. Olyan ez, mint az elektrosokk, vagy szebben nevezve: elektrokonvulzív kezelés, amely még ma is szerepel a pszichiátria fegyvertárában, jóllehet a bevezetése óta eltelt nyolcvan év alatt hatásosságát igazolni nem lehetett, és csak csupa rossz derült ki róla. Például hogy rombolja az emlékezetet, agykárosodást okoz és olykor bele is lehet halni l2 • Az epilepsziának azonban ezenkívül sok más fajtája is van, hiszen a lényeg a neuronok kóros kisülése és a kisüléshullámok szétterjedése az agyban. A tünetek attól függnek, hogy az agy melyik területén helyezkedik el az epilepsziás góc. Ha az nem érinti a mozgatóterületeket, szó sincs rángásokról. Az agyat lebenyekre szokás osztani, s minden lebenynek vannak az emberi lét szempontjából általános funkciói. Mondjuk az occipitális (tarkótáji) lebeny elsősorban a látással kapcsolatos, a frontális (homlok-) lebeny a fejlett humán funkciókért felelős, mint tervezés, viselkedésszabályozás, erkölcs, racionalitás, stb. A temporális lebeny (másként a halántéklebeny) és az alatta fekvő területek, amelyet limbikus rendszernek nevezünk, az emóciók, a testi reakciók, a szex, a kultúra, a nyelv és az emlékezet hordozója. A limbikus rendszert szokták ősagynak is nevezni, ez az a terület, amelyet a nagyagy, mint valami sapka vesz körül. A limbikus rendszer felel az alapérzelmekért (félelem, kötődés, agresszió, stb.) és a vegetatív funkciókért. Van némi ádáz küzdelem az ügyben, hogy a limbikus rendszert és a temporális lebeny t elhatárolják, de sokan úgy vélik, hogy ezek szétválaszthatatlanul együvé tartoznak, ezért szokás őket sziámi ikrekként temporolimbikus területnek is nevezni. Ez a régió rendkívül érzékeny oxigénhiányra és mindenféle más ártalomra. Itt könynyen alakul ki epilepsziás góc, és mint majd látni fogjuk, a halálközeli élményeknek is van némi köze az itt fellépő oxigénhiányhoz. Ezt a kis részt érdemes tehát kívülről is megtanulni, mert a temporális lebeny és a limbikus rendszer e könyv két állandó hőse lesz. A temporolimbikus területen ki-

20

alakuló epilepsziás rohamokat parciális, vagyis részleges - nem az egész agyra kiterjedő - roham nak is szoktuk nevezni. Olykor az ilyen parciális rohamok tovább szélesedhetnek és átmehetnek nagyrohamba (grand mal) is, mint az például Dosztojevszkij életében nem egyszer előfordult. Mivel a bal és a jobb félteke eltérő funkciókra specializálódott, ezért a tünetekből sokszor következtetni lehet arra, melyik oldali a roham. A temporolimbikus epilepsziákat szokás komplex parciális rohamnak is nevezni, mert a pszichés és vegetatív jelenségek széles tárháza tapasztalható egy-egy roham alatt. Olyan testi tünetek jelenhetnek meg, mint heves szívdobogás, hányinger, furcsa felszálló érzés a gyomorból, különös, indokolatlan szagok (olykor kozmás, de ritkábban kellemes illatok), mindenféle bizarr testi érzések. Megjegyzem, a pszichiátria diagnosztikus futószalagján sok temporális epilepsziás kapja a "pánikbeteg" diagnózist, majd szenved éveken át az amúgy is hatástalan, de nem mellékhatásmentes antidepresszánsoktól. Praxisomban már több ilyen félrekezelt betegnél azonosítottam be a nyilvánvaló jegyek alapján a "pánikszerű" tünetek igazi okát, és ez nem az én zsenialitásomat, hanem némely pszichiáter tudatlanságát és felelőtlenségét demonstrálja. A lelki tünetek közt mindenféle látomások, emlékek megelevenedése, irreális szcénák, hanghallások, villogás, heves érzelmek (agresszió, nemi vágy, bűnösségérzés, lehangoltság, eufória) szerepelhet. Valójában a testi-lelki tünetek leírhatatlanul sokfélék, minden azon múlik, mely neuronok aktivál6dnak. Olykor rohamról rohamra egyformán ismétlődő viselkedések jelennek meg: valaki hirtelen feláll (és mint Norman Geschwind tapasztalta a fronton, az ellenség szitává lövi), vagy rágni kezd, esetleg letolja a nadrágját és vizelni készül. Egy zenész páciensem roham alatt mindig egy pohár vizet kért, a szakirodalom ezt úgy is ismeri, hogy "kérek egy pohár vizet" roham. E jelenségeket automatizmusoknak nevezzük. Ezek a rohamok a temporális lebeny laterális, vagyis külső részén alakulnak ki. Rát kb. ennyi muníció kell a továbbiakhoz. Igaz, ez nem két mondat lett, de tekintsük ezt annak illusztrálásaként, hogy ha egy temporális epilepsziás két mondatot ígérne, abból egy előadás lesz.

21

Pál apostol temporális epilepsziás jegyei John D. Bullock8 a következókre hívja fel a figyelmet. A damaszkuszi úton bekövetkezett váratlan megtérés körülményeiben feltűnő, hogy Saul kísérete látta a Napnál is fényesebb felvillanást, mindannyian a földre zuhantak, hallottak ők is hangot, de nem látták és nem hallották azt az alakot, akivel Saul "beszélgetett". Sault sem hallották, következéskép mindez Saul fejében zajlott. A történés kézenfekvő magyarázata a száraz villám, amely a műholdas felvételek tanúsága szerint ezen a vidéken igen gyakori. Egy ilyen villámcsapás kb. 200 ezredmásodpercig tart, erejét jellemzi a 10-200 ezer amperes 20 milliótól egymilliárd voltig terjedő feszültségű áram. Ennek ellenére csak az esetek harmadában öl, viszont komoly idegrendszeri károsodásokat okozhatlJ. Többek közt epilepsziát, maradandó fáradékonyságot, időleges látásvesztést, stb. válthat ki. Bullock feltételezi, hogy a száraz villám életre szóló epilepsziával áldotta meg Sault, de igazság szerint joggal tételezhetjük fel azt is, hogy Saul már előzőleg is epilepsziás volt. Ez esetben a lovaglás okozta fáradalmak és a villám provokált egy rohamot. Ahogy majd beleássuk magunkat a temporális epilepszia irodalmába, látni fogjuk, hogy az indulatos, gyűlölködő, tapadékony és megszállott vonások jellegzetes temporálislebeny-epilepszia sajátosságok. Gondoljunk csak bele, milyen engesztelhetetlen düh hajtotta Sault, hogy végigvágtázzon 200 kilométert, csak azért, hogy személyesen számolhasson le a Damaszkuszba menekült őskeresztényekkel, holott nyugodtan rábízhatta volna az ügyet damaszkuszi elvbarátaira is. De a temporális epilepsziások gyakori sajátja, hogy kényszeresen megtapadnak egy dolgon, eszmén, s nem tudnak tágítani tőle, fűti őket az indulat. Ha netán Ön gyilkossági helyszínelő, adhatok egy jó tippet. Ha az áldozat indokolatlanul laposra van verve, vagyis gyilkosa nem addig ütötte, amíg élt, hanem addig, amíg indulatai tartottak, akkor vagy egy anyós áldozattal, vagy egy epileptoid gyilkossal van dolgunk.

Pál levelezése De kövessük Bullock doktor levezetését. Páltól az Újtestamentumban 13 levél maradt fent, mint tudjuk, írogatott a galatáknak, a korintusiaknak, meg másoknak is. Megjegyzem, engem mindig érdekelt, de ma sem tudom, hogy ment

22

ez akkoriban. Tán lihegő lovas postás érkezett a városba, és meglobogtatott egy levelet, hogy "Hé, korintusiak, Pál levelet küldött nektek". És akkor, mint egy Monthy Python-jelenetben, a korintusiak értetlenül, vállvonogatva összenéznek, hogy ,,na de, ki a fene az a Pál?". Ezekből a levelekből kiderül, hogy Pál egészsége gyenge volt, rosszul látott és visszatérő víziói és társalgásai voltak Istennel. Kierkegaard, aki ugyancsak epilepsziás volt, már Nietzsche előtt megsejtette Pál betegségét, mert saját tüneteit a Páltól elhíresült rejtélyes szavakkal: - "Thom in the flesh'" - írta le.? Ezen a kifejezésen elég sokat agyaltak már, Luther szerint a kísértést jelenti, mások szerint epilepszia eredetű fejfájást, netán testi gyengeséget, ami epilepsziás roham után szokott megjelenni, de John Shelby Spong püspök és teológus szerint Pál homoszexuális késztetés eire utaJl 4• Pál egyik levelében említi, hogy "testemen Jézus jeleit hordozom". Ezek vagy stigmák, vagyis Krisztus sebei (lásd a stigmákról szóló fejezetet), vagy az epilepsziára utalás, amit morbus sacemek, vagyis a szent betegségnek neveztek el, mert ősidők óta ismert, hogy az epilepsziásoknak gyakran vannak látomásaik, hanghallásaik. Pál összességében sokat panaszkodik testi betegségéről, amely állandóan zavarja őt. Gondoljunk csak bele, egy megfontolt próféta miért is írogat a magánnyavalyáiról, hol tartozik az a jó útra térítendő polgárokra? Sehol. Ahogy Bullock megállapítja, Pál levelezési stílusa meglehetősen sajátságos. Rengeteget, kapkodva, rögtönözve írt, se piszkozat, se átolvasás, csak rótta a sorokat és már intett is a lovas postásnak. Egy teológus írta róla, hogy "Számtalanszor annyira elkalandozik mindenfelé, hogy szavai teljesen hatástalanok". A levelekben önállósodnak a szavak, fejre áll a mondatszerkesztés, nincsen központozás, állandóan ismételgeti önmagát, s olykor olyan hosszú mondatai vannak, hogy a végére érve az olvasó már elfelejti az elejét. Összefoglalóan, Pál levelei önismétlők, szétesők, követhetetlenek, unalmasak és terjedelmesek. Na persze, ha áhítattal olvassák, ahogy a delphoi jósnők zagyvaságait hallgatták, mély értelmet hallva ki belőlük, akkor persze mindez lehet misztikusan homályos is. De azért lássuk be, Pál egy halandó ember volt, akit a halandók mércéjével kell mérnünk, s azt kell, hogy mondjuk, levelezgetése jórészt saját késztetéseit elégítette ki. Ezt nevezzük hipergráfiának, vagy íráskényszernek. David Bear Jl elképzelése szerint a túlmú• Talányos fogalmazás, fordítása: "Tüslre a húsban".

23

ködő temporális lebeny jelentéktelen dolgokhoz is a felfokozott jelentőség érzetét társítja, ami aztán ,,rögzítési" kényszert vált ki. Ezért veszítette el Pál arányérzékét mind a témaválasztásban, mind a levelek hosszában. Ez a "közlési kényszer" sokszor beszédkényszerben is megjelenik. Mint Lukács evangélista megírta, egy alkalommal Korintusban búcsúbeszédet intézett gyülekezetéhez, amely már - amolyan Fidei Castró-s stílusban - órák óta tartott, amikor egyik híve elaludt és leesett az ablakpárkányról. Pál odament, felélesztette a fiatalembert, majd folytatta búcsúbeszédét, amely hajnalig tartott l6 • A hipergráfia jól ismert temporálislebeny-epilepsziás jegy, nem véletlen, hogy némely hipergráfiás íróként kamatoztatta e késztetését, mint például Dosztojevszkij, Flaubert vagy Ellen White adventista prófétanő, akiről majd még ejtek pár szót. Ahipergráfiás kényszeresen ír, cetliket, naplót, jegyzeteket, regényt, de az írás kedvéért képes könyveket is lemásolni. White életművében igen sok kortárs művekből kimásolt részt fedeztek fel kritikusai. Egy volt barátom mesélte, hogy mikor vissza akarta kémi egy illetőtől a kölcsönadott könyvét, azt a választ kapta, hogy "még nem gépeltem le teljesen". Az illető jó esélyIyel temporális epilepsziás, legalábbis Harshpal Sachdev és Stephen Waxman 17 szerint, akik intő jelként ajánlják kollégáik figyelmébe ezt a tünetet. Vizsgálatukban levelet küldtek ki hajdan kezelt betegeknek, arra kérve őket, írják le jelenlegi állapotukat tetszőleges részletességgel. Na, a temporális epilepsziások átlagosan 1301 szóban, míg a nem temporális epilepsziások 100 szóban válaszoltak, vagyis a temporális epilepsziások imádnak írni. (Hm. Talán nem ártana magamat is megvizsgáltatom?) Az epilepszia gócpontja hol a baloldali temporális lebenyben van, hol a jobb oldaliban, s olykor mindkettőben egyszerre. Sachdev és Waxman vizsgálatában volt két beteg, akinek mindkét oldalon volt epilepsziás góca, nos, ők egy 5540 és egy 4200 szavas levéllel tisztelték meg orvosaikat. Úgy látszik, két góc négyzetre emeli a hipergráfiát, mert két góccal négyszer annyit írtak a betegek, mint egy góccal. Tetszetős elképzelés, de nincs így (lásd később!), hogy - mivel a két temporális lebeny funkcióiban erősen különbözik -, a bal temporálislebeny-epilepsziások hipergráfiások, a jobb oldaliak pedig téri, vizuális vagy muzikális ,,hipergráfiában" szenvednek. Eszerint Van Gogh jó példája a jobb temporálislebeny-epilepsziának, zsinórban gyártotta képeit, vagy kétezret, melyekből életében Theo bátyja állítólag csak egyet tudott eladni. Művészi aktivitása és temporálislebeny-epilepsziája

24

l

közt a kapcsolatot jól jelzi, hogy minél előrehaladottabb volt a betegsége, annál megszállottabban festett. Theo bátyjának írt hatoldalas leveleinek száma a napi egyről élete végén napi két-háromra nőtt. Megszállottságát mutatja, hogy miután a mezőn oldalba lőtte magát, még hazabukdácsolt a fogadóba, ahol szobát bérelt, és három képet festett, mielőtt végleg elgyengült és meghalt volnaIX. David Bear vizsgált négy jobb oldali temporális epilepsziást, egyik fazekas, másik patchworkkészítő, a harmadik festő, a negyedik könyvillusztrátor volt. Persze, ha minden fazekas epilepsziás volna! De Bear betege szexuálisan absztinens vallási fanatikus volt, aki minden korsójára és fazekára biblikus idézeteket mázoleo. Hogy én is gazdagítsam a tudományt egy esettel, az említett "kérek egy pohár vizet" rohamban szenvedő zenész páciensem szintén jobb temporális epilepsziában szenvedett. Összességében tehát Pál levelei jellegzetes hipergráfiás jegyeket hordoznak. Felismerhető nála a hipergráfiásoknál gyakran tapasztalható ismétlés i kényszer ("hogy ugyanazt írom, engem nem zavar" - írja egy levelében), a jelentőségtulajdonítás, a bőbeszédűség, a körülményesség. Egy temporális epilepsziában szenvedő páciensem kapcsán volt alkalmam élőben megtapasztalni megállíthatatlan beszédfolyamát, amely rendkívül részletező, szerteágazó, elkalandozó, követhetetlen monológ volt. Minden erőmet megfeszítve próbáltam követni, egy-egy terápiás ülés olyasmi volt számomra, mint négy órát ülni a repülőtéri lokátorképernyő előtt. Próbáltam megbeszélni vele, hogy ha felteszem a kezem, mint az iskolában, akkor megadja a szót. De nem adta meg, félrenézett és folytatta. Egy másik élményem egy idős professzorral volt, akivel ígéretes együttműködés látszott kibontakozni. Tetszett benne az az aprólékos, régi vágású tudás, amely oly kiveszőben van a mai fiatal orvosgenerációból, akik már csak protokollokban és gyógyszerekben gondolkodnak. A prof beszélt az atópiás személyiségről, és ezzel megfogott, mert már a hátam mögött volt az asztma, az atópiás betegségek (allergia, ekcéma, stb.) és az agy kapcsolatáról írt tanulmányom l9 • Ám egy ízben "beugrott" hozzám és elkezdte ugyanazt mondani. Ami elsőre izgalmas volt, másodjára már kevésbé volt az. Harmadszorra aztán már kezdett tünetnek tűnni. De ő csak beszélt, beszélt, és fokozatosan ereszkedett rám egy udvariasságból és sajnálatból táplálkozó bénultság és tehetetlenség. Hogy fogok én ebből szabadulni? Mi lesz, ha tényleg tartós munkakapcsolatba kerülünk? Pár izzasztó óra múlva már gyermek-

25

koráról beszélt, hogy a tyúkok mit műveltek az udvaron. Jeleztem, hogy értekezletem lesz, akkor lassan abbahagyta, mint egy fuldokló, még belekapott egy-egy gondolatba, de aztán lassan leállt. Amint kilépett, hirtelen újragondoltam az életem, mint aki most szabadult tízéves börtönbüntetéséből, úgy éreztem, most azonnal tennem kell valamit. Ekkor kopogtak. Ereimben meghűlt a vér, mert a prof állt az ajtóban. Ottfelejtette a sapkáját.

A damaszkuszi jelenés és Pál megtérése A damaszkuszi jelenet fő vonásai: Pál víziója, amit a többiek nem láttak, és hanghallása, amit a többiek nem hallottak, Pál megtérése és megvakulása, majd látásának csodás visszanyerése. Járjuk körül kicsit most Pál vízióit. Színes, valóságosnak megélt víziók és hanghallások gyakoriak temporális epilepsziás aurában (a rohamot bevezető szakaszban) és a roham alatt. Már a 19. század híres angol neurológusa, Hughlings Jackson leírta az epilepsziások valószerűnek tűnő hallucinációit, és a jelenséget "álomszerű állapotnak" nevezte el 16 • Jacksont különösen érdekelte az epilepszia, mert imádott felesége negyvenévesen epilepsziában halt meg, s Jackson rá emlékezve egész életében egyedül, de két terítékkel evett. Jackson rendkívül aprólékos megfigyeléseket tett betegein és haláluk után a tüneteket egyeztette az agyukban talált elváltozásokkal. Már önmagában az is nagy felismerés volt, hogya rángásos tünetek nélkül lefutó, gyakran csak hirtelen megjelenő lelki jelenségekben manifesztálódó rohamokat szintén epilepsziának tekintette, hiszen korábban az epilepsziát "összeesésbetegségnek" nevezték, vagyis azonosították az izomtónus vesztéssel járó nagy rohamokkal. Zseniális meglátása volt, hogy a tüneteket kóros kisülések okozzák. Nézeteit vagy ötven évvel később Wilder Penfield kanadai agy sebész igazolta, aki először 1934ben tapasztalta, hogy az éber betegen végzett agyműtét során a temporális lebeny különböző pontokon való enyhe elektromos ingerelése teljes részletességű, minden érzékszervi modalitásra kiterjedő és "itt és most" élménnyel bíró emlékeket idézett feFO. (Penfield ugyancsak érintve volt családilag az epilepsziában, nővére ugyanis súlyos epilepsziában szenvedett, s maga Penfield operálta meg, sajnos sikertelenül, mert nővére rohamai később kiújul-

26

tak és egyik rohamába bele is halt.) Penfield arra következtetett, hogy az elektromos ingerléssel az eltárolt emlékfolyam egy pontját aktiválja, és ez történik temporális epilepsziában is, amikor az ingerlést maguk a neuronkisülések idézik elő. Az ingerlés hatására azonban nem mechanikusan aktiv álódnak emlékek. Amikor L. G. nevű betegének egy ponton enyhe elektromos árammal megingerelte az agyát, a beteg egy férfit látott verekedni. Amikor elvette az elektródot, majd ugyanazt a pontot ingerelte újból, L. G. a férfit egy kutyával látta sétálni. Egy nő előtt élményszerűen megjelent, ahogy kisgyerekként az udvaron játszik és hallja a kerítésen túl az autók hangját. Más betegeknél az ingerlés félelmet, haragot, vagy éppen déja vu-élményt, vagy jövőbe látást váltott ki. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy Saulnak a villámcsapás kiváltotta roham alatt komplex audiovizuális látomása támadt. Későbbi vízióiról a korintusiaknak írott második levelében így írt: "Ismertem egy embert ... akit 14 évvel ezelőtt elragadtak a harmadik mennybe. A testében vagy a testén kívül? Nem tudom ... Egyszerűen csak azt tudom, hogy a testében vagy testén kívül (Isten tudja, melyik) ez az ember felkerült a paradicsomba és szent titkokat hallott, melyet emberi száj nem ismételhet meg. "21 Itt Pál- szokásos pongyolaságával- saját testen kívüli élményéről számol be, amelyet egy extatikus és misztikus élménnyel járó roham alatt élt át. A testen kívüli élményről még részletesen szólok a halálközeli élmények fejezetében, itt csupán idézném, hogy Penfield testen kívüli élményeket is kiváltott a temporális lebeny ingerlésével. Egy betege például így kiáltott fel: "Óh, Istenem, elhagyom a testem". Ilyen tehát van, de ne higgyünk azoknak, akik olyan történeteket mesélnek, hogy a halálból visszatért haldokló szobában kóválygó lelke látta a nővér bugyiját. Vagy ha látta, hát a nővér nagyot hajolt. Az epilepsziás rohamokat gyakran kíséri intenzív emocionális élmény, hol terror és félelem, hol pedig eksztatikus eufória. Landsborough több esetet is idéz, melyek közül az egyikben a roham aurájában a beteg arról számolt be, hogy a paradicsomban van. Dosztojevszkij egy alkalommal így mes élt élményéről, me ly A félkegyelmű círnű regényében is szerepel:

l

27

"Ti mind egészségesek vagytok, folytatta, sejtelmetek sincs arról a boldogságról, melyet mi, epilepsziások érzünk közvetlenül a roham előtt. Mohamed azt állítja a Koránban, hogy látta a paradicsomot és volt benne. Minden okos bolond meg van arról győződve, hogy egyszeruen hazudik és csal! De nem! Nem hazudik! Igazán a paradicsomban volt epilepsziás rohama közben, melyben ő is szenvedett. Nem tudom, percekig, órákig, vagy hónapokig tart-e ez a boldogság, de higgyék el, szavamra, a világ összes örömeiért nem adnám." 22 Egy másik beteg így írta le hirtelen támadt felemelő élményét: "Úgy érzem, most fogok megtudni valami olyan hihetetlen tudást, amit senki más nem tud - valami olyasmit, mint az élet és halál közti határvonal." Gyakoriságát tekintve azonban úgy tűnik, a félelemérzések jellemzőbbek. Több vizsgálat összesítéséből az derül ki, hogy a roham alatt intenzív emóciókat átélőknek 7-20%-a tapasztal eufóriát 23.24. Ami különösen érdekes, tekintve a szentek életében menetrendszerint tapasztalható angyali üdvözléseket, az az, hogy az epilepsziások nagyobb része megtanulja előidézni eksztatikus rohamát. Penfield egy nő páciensének például mindig akkor volt rohama, amikor egy bizonyos emléket felidézett. A szakirodalomban végtelen listák vannak arról, hányféle epilepszia van. Van, akinél az olvasás, van, akinél a zene, van, akinél a fogmosás, van, akinél a szex, megint másoknál bizonyos szavak kiejtése idéz elő epilepsziás rohamot. Ha ugyanis egy észlelt inger vagy elindított cselekvés előidézte agyi aktivitás a kóros agyszövetet érinti, elindul a neuronkisülések lavinája, és epilepsziás roham alakul ki. Bjom Asheim Hansen és Eylert Brodtkorb25 több ilyen esetet idéznek. Egyik betegüknél a roham mindig akkor lépett föl, amikor egy bizonyos hely mellett ment el az iskolába. Ez kondicionálásos jelenség, egészen biztos, hogy némely szentnél az ima, a feszület vagy az oltár váltotta ki ismételten az epilepsziás szent révületet. Később ez a fiú megtanuita előidézni a rohamot azzal, hogy felidézte korábbi rohamélményeit. A betegség előrehaladtával az eufórikus élménye átalakult és azt tapasztalta, hogy roham alatt, ha tárgyakat néz, azok elkezdenek közeledni, fölé magasodnak és eközben olyan különös érzése támadt, hogy egy másik világban van. Egy másik eset azért tanulságos, mert a páciensnőnek olyan visszatérő élményei voltak, amelyek vallási kontextusban akár ma is, de pár száz

28

évvel ezelőtt simán isteni látomásként értelmeződtek volna. A roham mindig rurészporszaggal indult (gyakori temporális epilepsziás jegy a szagok észlelése, ezek sokszor kellemetlen, kozmás jellegűek), ezután úgy érezte, átlép egy határvonalat, amely kettéosztja a világot, majd hajdan szeretett nagyapja közeledik felé, és titkos szavakat mond neki, melyeket sosem tud megérteni. A lánya fűrész­ por illatának felidézéséve! ismételten ki tudta váltani rohamát. Minden együtt van tehát a próféciához, de a lány nem vallásos és nem akar új egyházat alapítani. A "kimondhatatlanság", a "megfogalmazhatatlanság", a "szavakkal való leírhatatlanság" egyébként visszatérő fordulat a szentek vízióiban, mint például Pál idézett leírásában is. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy az ezoterikus tudás szavakba nem önthető. Ennél profán abb magyarázat, hogy egy sejtelmes, misztikus állapot nem jár feltétlen verbális tartalommal, hanem ez csupán egy érzés. Visszatérve a damaszkuszi út porába, Saul rohamának tartalma még némi magyarázatra szorul. Honnan tudta Saul, hogy azÚr jelenik meg neki? Na persze, Jézus megnevezte magát. De ha mindez Saul agyában zajlott, akkor végül is Saul gondolta, még ha spontán neuronkisülések hatására is, hogy Jézus jelent meg neki. Vagyis Jézus előbb volt ott a fejében, s a roham csak aktiválta az emlékeket és fantáziákat. Ígértem, hogy jön majd valami meglepő. Ez nem más, mint az a feltevés, hogy Saul ismerte Jézust. Ezért tudta vizionálni és ezért tudta megnevezni őt. William Ramsay 26 szerint Saul, mint kortárs, láthatta Jézust, erre több utalás is található Pál leveleiben. És mint a keresztények üldözésével foglalkozó inkvizítor, jól ismerte a keresztény tanításokat. Ramsay másokkal egyetemben feltételezi, hogy Saul megtérése valójában egy mélyben érlelődő folyamat volt, amely látomásában fogalmazódott meg. Ezt feltételezte Christopher Rieu is az Apostolok cselekedetei bevezetésében21• Az előzetes tudást már csak azért is fe! kell tételeznünk, mert hiszen mihez tért volna meg Saul-Pál, ha nem ismeri a nazarénusok eszméit?

Pál szeme világa Mivel akadékoskodók mindig akadnak, nem akarok elsiklani Saul megvakulásának és Pál látása visszanyerésének kérdése felett. Ez ugyan mellékesnek tűnik, de a kekeckedók mindig ilyenekre vadásznak, akkor legalább ezt kipipálhatom.

29

A múltkori könyvem kapcsán egy kedves olvasó felfedezett egy hibás mondatot, és kérdezte, mi jár annak, aki hibát talált. Visszaírtam neki, hogya lektorral összefogva lenyilazzuk, mint Attila sírj ánál a szolgákat, hogy vigye a sajtóhiba titkát a sírba. De remélem, ezzel nem vettem el senki kedvét a kritikától. Ha hitelesnek fogadjuk el a damaszkuszi kaland történetét, akkor miért vonnánk kétségbe a vakulást és Ananiás csodatettét? Ezzel kapcsolatban két valószínű elképzelés fogalmazódott meg. Az egyik szerint a villámcsapás okozta nagy hőhatás megégette Pál szaruhártyáját és ajkait, ez utóbbi miatt nem tudott enni napokig. Az ilyen hőséIÜlés átmeneti vakságot okoz, de a pörk később lehullik, és a látás visszatér. Bullocj(l szerint Ananiás talán ezt a pörköt törölte le Pál szemeiről. Bullock idézi egy saját esetét, melyben egy 14 éves fiú orra előtt gázrobbanás történt, s ennek hatására megvakult, ám amikor három nappal később Bullock elé keIÜlt, s ő vattávalletörölte az elhalt szaruhártyaréteget, a fiú látása azonnal visszatért. Ezt a hőséIÜlés-hipotézist alátámasztja az is, hogy Pálnak később rossz volt a látása, s csak nagy betűkkel tudott írni. Ez az elektromos térerő hatására évekkel később kialakuló elektromos szürke hályogra is utalhat. A másik elképzelés az epilepsziás rohamra vezeti vissza az átmeneti vakságot. Henry Ashby és Sydney Stephenson27 II epilepsziás gyerek esetét foglalta össze, akik epilepsziás roham hatására megvakultak, majd látásuk napokon belül maradéktalanul visszatért. Hasonló jelenségről még több orvos beszámolt, mint azt Landsborough 21 tanulmányában idézi, sőt ő maga személyesen is találkozott ilyen esetekkel. Visszatérve Pál hitváltására, a váratlan megtérés persze még akkor is különös jelenség, ha Saulban tudattalan előmunkálatok folytak az ügy érdekében. Vajon ez egy létező jelenség, vagy csupán a Saul-Pál fordulat magyarázatára eszelték ki ravasz ateista neurológusok? Tudjuk, az ateisták mindenre képesek, csakhogy a csodákból kilúgozzák a csodát.

Vallásos megtérések epilepsziás roham alatt Nagy divat persze régi korok embereiről mindenféle betegséget megállapítani. Minden magára valamit adó pszichiáter felfedez egy újabb depresszióst vagy szociális fóbiást a történelem nagyjai között. De hát ez csak a mai imp-

30

resszionista diagnosztikus gyakorlat kiterjesztése múltbéli áldozatokra, és semmi másra nem jó, mint a pszichiátria és a mesterségesen kreált betegségek népszerűsítésére. Az epilepszia azonban eléggé látványos tünetekkel bír ahhoz, hogy kisebb legyen a tévedés esélye. Fokozzuk a találati pontosságot, ha a mai tudományos érában tudjuk tetten érni a múltba enyészett hőseink tüneteit. Éppen ezért az alábbiakban több esetet ismertetek - remélem, nem lesz unalmas -, illusztrálandó, hogy a modem korban, jól dokumentált körülmények közt, igazoltan epilepszia hatására, miként tértek meg emberek. James C. Howden 1873-ban Vallásos érzelmek epilepsziásoknál című tanulmányában több beteget említ, akiknél az epilepszia váltotta ki mély vallásosságukat 28 • S. D. nevű betegéről ezt írta: ,,A következő napon egy komoly epilepsziás rohama volt, majd pár napig kisrohamai voltak. Ezt követően izgatott, de kedélyes volt; elmondta, hogy találkozott a Mennyei Atyával és megdicsőülésben lesz része; dicsőséges víziókat látott a Napban, társalgott Krisztussal és üzeneteket kapott közvetlenül a mennyből. Egy hónapon át a rohamok közt felváltva hol át akarta vágni saját torkát, hol éppen megdicsőült."

D. C. new betege egy 66 éves cipész volt, aki szentül hitte, hogy küldetése a Gonosz elpusztítása. Amikor Howden ez után érdeklődött, a cipész elmondta, hogy "egy bizonyos éjszakán víziója volt, melyben a Gonosz birodalmában találta magát és vérdíj járt akárkinek, aki megöli a Gonoszt. Bátyjával és egy másik fickóval szövetkezve indultak neki a küldetésnek. Társainak Jonatán és Saul kardjait adta, ő maga meg azzal a két kővel fegyverkezett fel, melyekkel Dávid megölte Góliátot. A Gonosznak ezt mondta: »Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében levágom a fejedet«, amit meg is tett, és kettévágta a Gonoszt. Ekkor minden harang megszólalt, hirdetve a győzelmet. Ezután kérték, ha tud, menjen át Sidrák, Misák, és Abednego tüzes kemencéjén', és ő átment." • A 6testamentumbun. Dávid könyveoc'11 három fiú. akiket Nabukodonozor király tüzes kemencébe vettetett, de a lángok nem fogtak mjtuk.

31

A beteg erősen hitte, hogy mindez megtörtént. Egy feleségének írott levelében elmondta, hogy járt a mennyben is. A történet lényege, hogya cipoóoltban egy alkalmazottja ájultra veri egy cipővel, s közben egy ember megkérdezi, hajlandó-e Istenért leszállni a pokolba. Ő azt feleli, hogy ha Isten Fia vele van, boldogan. Aztán a hajánál fogva elragadják, fel az égbe, és egy csodálatos vidékre érkezik, ahol gyönyörű parkot lát, legelésző bárányokkal, egy botos nőt, amint létrán igyekszik felfelé. Kérdezi kísérőjétől, hol van Isten. Ő a mennyben van, felelik valakik. De hát ez a mennyország, értetlenkedik a cipész. Nem, ez csak a konyha, és csak az juthat be a mennyországba, aki tiszta és tökéletes. Hogy miért pont konyha, azt valószínűleg a cipész lakásának elrendezése magyarázta. Egy nap hivatták Howdent A. C.-hez, 47 éves férfi betegéhez. A beteg extatikus állapotban ébredt, mesélte felesége, a teste verejtékben fürdött. Azt mondta, ő már meghalt és mindjárt a mennyországban lesz. Aztán közölte, már ott is van. Folyamatosan paposan beszélt. Biztos volt benne, hogy a következő napra meghal, és lelke a mennyországban lel tökéletes boldogságra. Két napig élt ebben a hiszemben, de a harmadik napon teste és lelke ismét egyesült a Földön. Pár nap múlva munkába állt, bármiről lehetett vele normálisan beszélni, kivéve a vÍzióit. Ragaszkodott hozzá, hogy Isten azért küldte rá a rohamokat, hogy megtérjen, s ő most új ember, korábban soha nem ismerte ezt az igazi békét. Biztosította Howdent, hogy nem lesz több rohama, mert a rohamokat Isten csak azért fundálta ki, hogy őt megtérítse. Az esetek megvilágítják, hogy az epilepsziás rohamok alatt, illetve az úgynevezett aurában, amely a roham bevezető szakasza, olyan látomások, vÍziók, hallucinációk jelennek meg, melyeket a betegek reális eseményként élnek meg, és ettől ezeknek az élményeknek rendkívüli meggyőző erejük van. E látomások valószerűségét támogatja az a tény is, hogy a világnak nem kis része a látomások szereplőit és helyszíneit létezőnek gondolja. Márpedig, ha valaki valóságosnak hitt dolgokról számol be, miért is ne hinnének neki? Ő lesz a kiváltságos, akinek megadatott, hogy cseveghetett Istennel vagy az angyalokkal. Így támadnak a próféták. Már ha az illető más szempontból is alkalmas a prófétaságra. Például eléggé ambiciózus, mint Pál, vagy eléggé meggyőző, mint a következő eset:

32

Howden egy újabb betege évek óta depressziós volt, több öngyilkossági kísérletet is végrehajtott, mígnem környezete szerint meghalt, de pár óra múlva feltámadt, és addigi súlyos depressziója elszállt, s helyét vallásos extázis és eufória töltötte be. Elmondta, hogy lent járt a pokolban, ahonnan a Szentlélek egy ragyogó arany hintón felröppentette őt Isten székhelyére, ahol, mint valami turista, látta az angyalok kórusát, prófétákat, apostolokat, akik énekeltek és játszottak Isten trónusa körül. Az angyalok lángnyelvek, a hívő lelkek fénylő szikrák alakját öltve voltak jelen. Egy angyal útján Istentől üzenetet kapott, melyben Isten biztosította őt pártfogásáról, és olyan hihetetlen boldogságot élt át Isten egyetlen pillantásától, hogy ezt a boldogságot soha szavakba nem fogja tudni önteni, mert ez az érzés minden leírást felülmúl. E meghatározó élménye után éveken át voltak vallásos víziói minden fizikai tünet nélkül. Egy-egy víziója alkalmával, mikor az angyalok karát hallotta énekelni, csatlakozott hozzájuk, s oly magával ragadó volt átszellemültsége, hogy az emberek köré gyűltek és egész éjszaka együtt énekeltek vele. A betegből csak azért nem lett vallásalapító, mert nem ambicionálta ezt a tevékenységet. Henry Mabille 29 szintén egy beteget idéz, aki epilepsziás rohamát követő­ en kijelentette, hogy Isten azzal a küldetéssel bízta meg őt, hogy a jog eszközével reformálja meg a világot. Hallotta Isten hangját, majd Szűz Máriáét, aki arra utasította őt, hogy ne egyen és ne igyon, amíg végre nem hajtotta a projektet. Mabille beteg éről nem hallottunk többet, a világ nem lett megreformálva, következésképen projektje valahol megfeneklett. Önmagában a küldetéstudat nem elég a prófétasághoz, olykor kell hozzá egy cet, vagy egyéb körülmények. De megfelelő személyiséggel, az ember hasznosítani tudja látomásait, mint azt Kenneth Dewhurst és William BeardJU esete mutatja: A beteget víziój ában egy repülő vitte el a béke földjére. Úgy érezte, Istennek hatalma van fölötte, és jobbá teszi őt. Amikor arról kérdezték, ez egy megtérési élmény-e, azt felelte: "Én inkább azt mondanám, megváltozott a szívem: intenzíven elköteleződtem, hogy kövessem Jézus tanításait." Ahogy kikerült a

33

kórházból, elment egy Billy Graham-gyűlésre,* ahol felajánlotta szívét az Úrnak, munkaerejét pedig egy egyházi szervezetnek. Gyakori, hogy a betegeknek rohamuk hatására küldetéstudatuk lesz, sorsuknak, személyüknek különös jelentőséget kezdenek tulajdonítani, úgy érzik, titkok letéteményesévé váltak, s Isten nevében cselekedniük kell. Dewhurst és Beard ismertetik L. T. C. 55 éves betegük esetét, aki - bár korábban erősen vallásos volt, később elhanyagolta a templomba járást. Negyvenegy éves korában buszkalauzként az utasoktól szedte a menetdíjat éppen, mikor hirtelen üdvözültség töltötte el. Szó szerint úgy érezte, hogy a mennyben van. Miközben begyűjtötte a menetdíjakat, tájékoztatta utasait, milyen nagyszeru érzés a mennyekben lenni. Családorvosa ezt kevésbé díjazta és kórházba utalta megfigyelésre. Itt folyton nevetett, és azt mondta, látta Istent, és egy családegyesítési program keretében családja és gyermekei is hamarosan csatlakoznak hozzá a mennyben. Folyamatosan feldobott hangulatban volt, állandóan nem létező zenét és hangokat hallott. Hazabocsátása után is szentül meg volt győződve élményei valóságosságáról. Két éven át semmi változás nem volt a személyiségében, ám aztán három újabb epilepsziás rohamon esett át, amelyek során újabb megtérés, pontosabban kitérés következett be, ugyanis most elvesztette a hitét. ,,Korábban hittem a pokolban és a mennyben, de ez után az élmény után már nem hiszek". Elvesztette Krisztusba vetett hitét is. Ő embertől született, volt neki apja, anyja, hogyan lehetett volna Isten Fia, magyarázta igazi ateista logikával. A vizsgálatok baloldali temporális epilepsziát állapítottak meg nála. Az eset két okból is említésre méltó. Egyrészt jól mutatja, hogy aki ezer évvel azelőtt híres prófétává válhatott volna, most elmekórházban landol, ahogy egy orvos epésen meg is jegyezte Pál apostol kapcsán. A másik fontos meg figyelésünk, hogy a temporális lebeny t érő epilepsziás rohamok láthatóan olyan mechanizmusokat indítanak be, amelyek mély meggyőződéseket, hiteket alakíthatnak ki, de melyeknek tartalma bizonyos értelemben esetleges. Ha valaki hitetlen, megtérhet, ha hívő, hirtelen istentagadóvá válhat. Ha benne van a levegőben az ufókérdés, ufóényekkel is találkozhat, és ha van egy széles közön* Nagy hatású amerikai hittérítő, több elnök tanácsadója, médiasztá.r.

34

ség, aki hisz az ufókban, akkor élményei befogadókra találnak. (Ezt a kérdést majd a paranormális jelenségekről szóló fejezetben boncolgatom, ha addig el nem rabolnak az ufók.) Több ilyen epilepsziás hitehagyást ismerünk az orvoslás történetébenJ(). További variáns, hogy - mint Saul esetében - az epilepsziás rohamot átélt személy egyik hitét elhagyva új hitre tér át. Idekívánkozik Francis Libermann esete, aki a Saul-Pál típusú áttérésnek modern példája. Libermann 1802-ben született egy ortodox zsidó családba, s eredeti neve Jákob volt. Rabbinak tanult, mint Saul. 1823-ban szörnyű fejfájás kezdte gyötörni, majd hamarosan elvesztette a zsidó vallásba vetett hitét és 1826-ban megkeresztelkedett, s a keresztségben kapta a Fran~ois Marie Paul nevet. Amikor a szentelt víz fejére hullott, egy fényes túzgömböt látott és misztikus látomása támadt. Hamarosan papnak kezdett tanulni. Epilepsziája azonban egyre súlyosbodott, mígnem már öngyilkossági kísérletet is elkövetett. Aztán állapotában javulás állt be, s 184I-től felszentelt papként kezdett működni. Prófétakarakterére utal, hogy aktív vallásszervező és ideológus vált belőle, a vallástörténetben úgy emlegetik, mint a Szentlélek Atyák rend újraalapítóját. Jogos a feltevés, hogy az tud meggyőződéssé válni, ami már előzőleg is ott volt a fejben, akár csak, mint ellenzett, de mégis csak megismert eszmerendszer. Képzeljük el magunkat Penfield műtőasztalán, és a sebész éppen azt a területet ingerli meg, amely az általunk üldözött, de jól ismert vallási nézeteket tárolja. Mondjuk Saul tudta, hogy egyesek Jézust tekintik a Messiásnak. Ha ez a tudása aktiválódik egy elektromos ingerre, amely jöhet Penfield elektródájából vagy az agy elektromos kisülésből, akkor kétségbevonhatatlan meggyőző­ désként aktiválódik a ,,Jézus a Messiás" élmény. A megtérés lényege, hogy egy vallási hiedelemhez egyszer csak a bizonyosság élménye társul. Nehéz, de nem árt szokni a gondolatot, hogyegészleges élményeink valójában olyanok, mint a legóból összerakott vár. A bizonyosság, a kétely csupán érzések, amelyeket agyunk legóelemként odabiggyeszt bizonyos élményekhez. Ez általában logikusan történik, de kényszerbetegeknél például éppen az a probléma, hogy ez a bizonyosságérzés nem akar bekattanni azután sem, hogy mondjuk százszor ellenőrizték, elzárták-e a gázt. A paranoid betegnél meg az a gond, hogy téveszméihez oly fokú bizonyosság társul, hogy akár ölni is képes érte.

35

Jól illusztrálja az élmények szÍI1ezetének önállósulását a déja vu ("már átéltem") és ajamais vu (idegenség)-élmény. Ki ne tapasztalta volna már azt, hogy egy történés kapcsán, amiben részt vesz, egyszer csak az az érzése támad, hogy ez már pontosan így megtörtént egyszer, úgy érzi, meg is tudná mondani, mi fog következni. De persze nem tudja, hiszen csak spontán aktiválódott agyának az a telÜlete, amely az ismerősségért felelős. A déja vu-t sokan kutatták, érdekes mód 20-30 éves kor közt kiugróan gyakori, de onnantól egyre ritkább. Temporális epilepsziában azonban igen gyakori, s a déja vu-k valószÍnű oka a temporális lebeny alatti két mag, az emóciókért is felelős amygdala vagy a memóriában központi szerepet betöltő hippocampus futó elektromos aktivitása31 • De ugyanígy egy "hozzáragasztott" információ az ismerősség. Az úgynevezett Frégoli-szindrómában a beteg úgy gondolja, hogy rokonait, is32 merőseit kicserélték ugyanolyan kinézetű, de mégis más emberekre • S hogy éppen milyen szeszély aktiválódik, az véletlenszerű, de mégis, olykor történelemformáló erővé válik. Valójában szinte minden vallásalapító és próféta továbbfejlesztette és módosította kora hitrendszerét. E mögött feltételezhető­ en az adott próféta egyedi istenéiményének specifikumai álltak, melyek a víziók miatt igazságokként, megvilágosodásként jelentek meg a próféta lelkében. Elég csak az imént ismertetett megtéréseket idézni, s láthatjuk, hogy mind-mind potenciálisan egy-egy vallási irányzat lehetőségét hordozták magukban. Az olykor véres harcokig fajuló nézeteltérések az egyes vallási irányzatok közt gyakran jelentéktelen apróságokon folytak és folynak. De nézzünk egy-két példát az uralkodó hit egyéni variánsainak kialakulására és megszilárdulására.

Variációk egy témára Ann Lee Ann Lee anya, a shakerek vezetője, l736-ban született, és már gyermekkorától fogva görcsös rohamoktól szenvedett. Vad jelleme volt, mindig a figyelem középpontjába akart kelÜlni és telve volt hatalom vággyal. Már fiatal korától kezdve ellene volt minden szexualitásnak, ami temporális epilepsziában gyakori jegy, ugyanis a szexualitás és orgasztikus készség temporálislebeny-funkció, és külö-

36

nösen a jobb oldali epilepsziás góc esetén lecsökken a nemi vági 3• 34 • Dietrich Blumer5 temporális epilepsziás betegeinek 58%-ánál talált szexuális érdektelenséget, melynek egyik megnyilvánulása az orgazmusképtelenség volt. Tizenhat betegét - akiknek 18 éves kor előtt kezdődött a temporális epilepsziája - szexuális érdektelenség jellemezte. A másik fontos sajátosság, ami idekívánkozik, hogy temporális epilepsziásoknál gyakori a kontrollálatlan dühkitörés és agresszió36 • Csak utalnék Pál apostolra, aki Saulként oly szenvedélyes keresztényüldöző volt, s mellesleg leveleiben arról írt, hogy neki nem kell nő, és másnak sem ajánlja. Visszatérve Ann Lee-re, apja azért csak házasságra kényszerítette, és Ann Lee szült is nyolc gyermeket, ebből négy maradt életben. Mély, de radikális vallásosságára jellemző volt, hogy olyan szektához csatlakozott, amelyet üldöztek, és ő maga is többször volt börtönben. Érdemes megfigyelni, hogyan fedezhetők fel az Ann Lee által létrehozott shaker irányzat nézeteiben az alapító egyéni sajátosságai. Manchesteri börtönélrnénye volt, hogy hirtelen vakító fény világította meg, és az Úrjézus állt előtte, majd összeolvadt vele testestül-lelkestül. Innen ered az a furcsa nézet, melyet szektája tagjai vallottak, hogy Ann Lee Isten nőalakban való megtestesülése. Szexuális averziója pedig úgy lényegült át vallási tétellé, miszerint a shakerek ellenzik a házasságot, és teljes cölibátust hirdetnek: a férfiakat és nőket elkülönítik, hogy még a kísértés bűnébe se essenek. Mindez azért, mert Ann Lee undorodott a szextől. Ja és majd elfelejtem, a shakerek ,,rázzák magukat", vagyis az imádságot eksztatikus táncban és éneklésben fejezik ki. Ezt a "szent rázást" Ann megörökölte Jane és James Wardley szektaalapítóktól, akik nyilván saját megvilágosodásuk hatására az eksztatikus táncot tekintették az ima megfelelő formájának. Ann tehát ,,hozott" anyagból dolgozott, és hozzácsapta a saját szeszélyeit az addigiakhoz. Ha profán szemmel tekintünk a szekta nézeteire, meglehetősen bizarr kép alakul ki, mintha a gyerekek önkényesen kitaláltak: volna szabályokat, és onnantól kezdve ragaszkodtak: volna hozzá. Az önkény a látomásokból jön, amelyek bármily furcsa dolgot is képesek szent igazságnak és Isten akaratának láttatni. Persze temporális epilepsziában egyaránt meg figyelhető szexuális érdektelenség és hiperszexualitás iS 35 • Ennek az a magyarázata, hogy a szexualitás szorosan kötődik a temporális lebenyekhez, az "orgazmusközpont" például a jobb temporális lebenyben található. Ezt részben EEG-vizsgálatok37 • 3H , részben pe-

37

dig az úgynevezett orgasztikus epilepsziák igazolják39.4o.41. Amikor két kutató, Heinrich Klüver és Paul Bucy rhesus majmok temporális lebenyét eltávolították - talán hogy legyen már róluk is elnevezve valami -, sok más mellett, hiperszexualitást tapasztaltak áldozataiknál. Igyekezetük nem volt hiábavaló, mert az emberiség megismerte a temporális lebeny ösztönéletben betöltött kitüntetett szerepét (szex, evés, agresszió), másrészt tényleg elnevezték róluk Klüver-Bucy-szindrómának a jelenséget. Embernél életmentés céljából kell teljesen vagy részlegesen eltávolítani a két temporális lebeny t, máskülönben különféle daganatok és fertőzések okozhatnak zavart a lebeny működésében. Ezekben az esetekben gyakran írnak le hiperszexualitást42 . A temporális lebeny tekervényekre osztható, és ebből a középső tekervény fokozott működé­ se gátlólag hat a szexre, míg ha ,,kikapcsol", fokozott szexualitás figyelhető meg35 . Zenész páciensem például hatvan körül járt, de egy ifjú macsót megszégyenítő szexuális aktivitásról számolt be. Na de, miért is ragozom ennyit ezt a kérdést? Mert nemcsak a hiposzexualitás válhat vallási tétellé, mint Ann Lee esetén, hanem a fordítottja, a hiperszexualitás is. Mondhatni, ízlés és temporális lebeny kérdése csupán.

Joseph Smith Joseph Smith 1805. december 23-án született. Hétéves korában súlyos tífuszfertőzést kapott, de felgyógyult belőle. Családja nem volt templomba járó, ám mélyen vallásosak voltak, sokat olvasták a Bibliát, és a családtagok időnként vizionáltak - ez amolyan családi tradíció volt, amely örökletes epilepsziás hajlamot jelez. Josephet 12 évesen hirtelen vallási sóvárgás rohanta meg, s majdnem belépett a metodistákhoz is 43 . Tizenöt éves korában kiment az erdőbe egy tisztásra imádkozni, hátha az Úr megsegíti őt valami ötlettel. Ekkor hirtelen beszédképtelenné vált és sötétség vette körül, majd rettegni kezdett. ,,A nagy rémület pillanatában egy fényoszlopot pillantottam meg, pontosan a fejem felett, fényesebb volt, mint a Nap, s amely lassan ereszkedett le, amíg be nem borított engem. Egy pillanat múlva már felszabadultnak éreztem magamat. .. Ahogy a fény megpihent rajtam, két személyt pillantottam meg, akiket ragyogás és szavakkal le nem írható dicsfény öve-

38

zett, s ott álltak előttem a levegőben. Egyikük beszélt hozzám ... amikor magamhoz tértem, a hátamon feküdtem, tekintetemrnel az ég felé"3O. A szöveg egyértelműen egyeszméletvesztéssel járó epilepsziás rohamot ír le. A két személy, az Úr és Jézus felvilágosították, hogy a földön lévő egyetlen egyház sem igaz, és hogy egyikükhöz sem szabad csatlakoznia. Ez volt az első látomása, s innentől mély meggyőződéssel hirdette is nézeteit, amiért persze megfelelő üldöztetésben részesült. Élménye tipikus megtérésélmény.44 Smith temporális epilepsziáját többen feltételezték45. 30. 46, s a 20. század fordulóján sokat írtak erről orvosi szaklapokban. Smithnek további látomásai is voltak. Például 1823. szeptember 21-én Moroni angyal jelent meg neki és feltárta az aranylemezek titkát, amelyek egy hegy tövében vannak elásva, és ezek őrzik egyiptomi hieroglifákkal leírva az Új világ igaz történtét, például hogy miként jöttek az izraeliták Kr. e. 600-ban Amerikába. Mellesleg ők ásták el a lemezeket is, jobb időkre gondolva. Smitht egész életében jellemezte a (temporális epilepsziában nem ritka) grandiozitás, ami tulajdonképpen a megszállottság természetes velejárója. Nem tudott egy kukkot sem idegen nyelven, meglehetősen iskolázatlan is volt, amely a hajmeresztően naiv sztorin is látszott, s pláne nem tudta olvasni a hieroglifákat, de azért állította, hogy ő fordította le az aranylemezeket, na meg a Bibliát47 . Hogy hova lettek az aranylemezek, azt nem tudni, talán visszatemette őket. 1830-ban megalapította egyházát, melybe szülei is azonnal beléptek, ők már csak ilyen összetartó család voltak. Egyháza az ilyenkor szokásos üldöztetéseknek volt kitéve, de ettől sokaknak egyből hitelessé vált. Vándoroltak ide-oda Amerikában, mígnem nekiláttak Illionisban felépíteni Nauvoo-t, az új Jeruzsálemet. A többnejűség 1831-től jelent meg Smith fejében, innentől ez Istentől eredeztetett vallási tétellé vált. Smith tehát nem kéjsóvár volt, legalábbis a hívek szemében nem annak tűnt, hanem csak engedelmesen követte az Atya, a Fiú és a Szentlélek utasításait. Neurológiai szempontból epilepsziája ekkor roncsolhatta szét annyira temporális lebenye középső tekervényét, hogy kialakulhatott nála a hiperszexualitás. Így aztán harmincnál is több felesége volt az utolsó 14 évében, ami valljuk meg, a legvadabb poligám társadalmak szokásain is túltesz. Mártíromságát végül az okozta, hogy indulni akart az amerikai elnökválasztáson, mire koholt vádakkal börtönbe vetették, ahol a feldühödött tömeg megölte. A történet főbb vonásaiban erősen hasonlít

39

Jézus halálára, ha valaki mártír szeretne lenni, rendezni sem lehetne jobbat, csak kár, hogy a hitelesség kedvéért bele is kell halni. Johannes Binggeli Hasonló önkény figyelhető meg más szekták nézeteiben is, ezek olykor az eszelősség fokát is elérik. A Johannes Binggeli által alapított svájci szekta arra épült, hogy Binggeli pénisze szent, s vizelete a "mennyei csepp". A szektatagok áldozáskor bor helyett Binggeli vizeletét itták, és péniszével fiatal lányokon ördögűzést hajtott végre, amit másként egyszeruen közösülésnek is neveznek. Amikor saját lányából is kiűzte az ördögöt, vérfertőzésért börtönbe csukták. A szektatagok természetesen ezt üldöztetésként fogták fel 4S • Sokat elárul az emberi faj természetéről az, hogy még az ilyen prófétáknak is sok-sok ember szegődik hívéül. A vallás keletkezését és fennmaradását taglaló részben talán sikerül majd épkézláb magyarázatot találnunk arra, honnan ered ez a vakbuzgóság, amely - bizonyos körülmények között - vevő szinte bármire, és annak nevében akár ölni is kész. Binggeli egyébként talán inkább skizofrén volt, mint epilepsziás. Herman Rorschach, a tintapacás teszt kidolgozója sokat foglalkozott a svájci kantonok különös szektáival, és úgy látta, hogy kétféle próféta van: az őrült, aki Istennek gondolja magát, és a neurotikus, aki csak szeretne Isten lenni. Előbbire Bingelli a példa, utóbbira - már csak a neurózisról jut eszembe - Freud. Rorschach megközelítése azonban erősen visszatükrözi pszichoanalitikus érdeklődését, s ekkoriban neurózis és pszichózis kettősségében képzelték el az embert. Pierre FlorHenry 1969-ben mutatta ki először, hogy a bal temporális epilepsziásoknál döntően skizofréniaszeru pszichózis, míg a jobb temporális epilepsziásoknál első­ sorban depressziós és mániás zavarok a jellemzőek • Nem meglepő, hogy mindkét kórképben gyakoriak a vallásos megtérések, illetve vallásos téveszmék. 39

Feri bá' vallása Azt gondolnánk, felvilágosodott korban élünk. Azonban a hitszükséglet nagy, és új próféták bármikor támadhatnak látomásaik által. A minap kaptam egy levelet:' * A levél közlését írója engedélyezte.

!JO

,,Egy olyan probléma miatt írok Önnek, ami egyik hétről a másikra robbant be családunk életébe. Anyósom szektába jár, mint utóbb kiderült már kb. két éve. Valójában 10 éve kezdett el járni egy vallási csoportba, melynek Hang Közösség volt a neve. Itt sokat imádkozott és volt egy médium, aki közvetítette Istennek a hívek kérdéseit. A válaszok később meg is jelentek kis füzetek formájában. Ebben az időszakban még nem észleltünk aggasztó változást az életükben. Az utóbbi 2 évben azonban felbomlott a régi közösség, és egy új médium is felbukkant. Sajnos ez az új közösség már aggasztóbb dolgokat hirdetett és várt el a híveitől. Nem hajlandók orvoshoz járni, gyógyszert szedni. Egy bizonyos fajta vizet is kell rendszeresen fogyasztaniuk, ami egy bizonyos vidéki ház udvarán lévő kútból származik. Rengeteget imádkoznak. Hite szerint létezik egy Csillagbolygó, ahol a Szíriuszról származó testvérek élnek. Mindent azért tesz, hogy átalakuljanak a sejtjei. A szíriuszi testvérek éjszakánként egy műtőbe is elviszik, ahol fokozatosan kicserélik a szerveit. Ő azt állítja teljes hittel, hogy nála már megtörtént a teljes szervcsere. A szekta állítása szerint az utolsó időket éljük. A világnak ugyan nem lesz vége, de nagy katasztrófák jönnek majd. Ettől akarja őket megkíméIni a Mennyei Atya, ezért egy űrhajót fog értük küldeni, ami elviszi az arra érdemeseket a Csillagbolygóra. Az utazás idejét 2008. augusztus 15ére hirdették meg. Anyósom összecsomagolt, levágta összes csirkéjét, szétosztogatta vagyonát a gyerekei között. Szerencsére a dátum baj nélkül elmúlt, nem távozott el ismeretlen helyre, de nem is értesítette őt senki, hogy miért maradt el az utazás. Innentől kezdve a férjemmel inkább az anyósom szellemi épsége miatt aggódunk, nem a szekta miatt. Anyósom teljes szívvel-lélekkel, megingathatatlanul hisz a fenti dolgokban, másról nem lehet vele beszélni, egyfolytában az »utazást« várja. Rendszeresen beszélünk vele telefonon, de nagyon zavarosan, logikátlanul beszél. Az elmaradt »utazás« estéjén felhívtuk. Azt mondta, hogy hát majd álmában jönnek érte. Mikor visszakérdeztünk, hogy akkor holnap nézzünk be, akkor meg azt mondta, hogy nyugodtan, egész nap itthon

41

lesz. Reggel ismét felhívtuk. Akkor már azt állította, hogy é.üel csak a műtőbe viszik őt, de onnan visszakerül reggelre. És beszélgetés közben

folyton csapongott: hol erről az »utazásról«, hol pedig háztartási dolgokról beszélt. Szerintünk megbomlott az elméje. Tanácsát kérjük, hogyan álljunk ehhez a különösen kényes helyzethez, mert azt hiszem, ezzel együtt kell élnünk. Anyósom már elmúlt 80 éves, nem hiszem, hogy ki fog gyógyulni ebből." A probléma természetesen csak az űrhajó érkezésével oldódhat meg, addig sajnos az anyóst őrültnek fogják tekinteni rokonai. Hogy irigykednek majd, amikor ő elmehet a Szíriuszra, a többiek meg jól itt maradnak. Hogy létezik az űr­ hajó, azt nem kell sokat bizonygatni. Például a ,,Medjugorjében látott űrhajó" című weboldalon' a sötét képen egy nagy fehér folt látható, amely Melinda, a szíriuszi testvérke által készített videofelvétel egy képkockája. A videót nem sikerült még spéci konverterrel sem lejátszanom, de igaz testvérke nyilván megnézés nélkül is elhiszi, hogy az egy űrhajó a Szíriuszról, és ha majd benne ül, ráér tanulmányozni közelebbről is. Mint a weboldalon áll: ,,A Mennyei Atya kérése, hogy mutassuk meg a képet a földi embereknek. Majd mindenki eldönti, aki látja, hogy mit gondol róla." Aztán láthatunk az oldalon négy képet egy "férfITől", aki megtévesztésig hasonlít egy fényképezgető emberre. De ez persze csak a csalóka látszat. A szöveg felvilágosítja a testvérkéket: ,,A Botondról készített képet is a Mennyei Atya kéri, hogy mutassuk meg az embereknek. Ó egy szíriuszi testvérkénk. Itt is a hit lép be, vagy elhiszik az emberek, vagy nem, hogy ő más bolygóról való. Ő is Medjugorjében lett lefényképezve 2007. június 25-én." Ugyan már, miért is ez a gyanakvás, miért is ne hinnénk el, hogy Botond, szíriuszi testvérként, embemek á1cázva magát Medjugorjéban elvegyült a tömegben, hogy próbára tegye hitünket. De mi nem megy ünk lépre, ravasz kis Botond, mert mi tudjuk ám, hogy Te valójában a Szíriuszról jöttél. Sok-sok új próféta keletkezik minden korban. Ha valakinek extatikus látomásai vannak, első lépésben az a kérdés, eléggé karizmatikus személyiség-e ahhoz, hogy híveket toborozzon, akik hitükkel hitelesítik transzcendentális él-

* Megte1dnthetó az archivált változat: ht1p://www.tenyek·tevhitekhu/urh/Úo·medugOlje· banjpg.

42

,

ményeit. S ha kialakul a tömegbázis, a következő kérdés az, a versengő vallásos nézetek közt mennyire életképes, mennyire fejez ki valami tömegigény t, vagyis mennyire tud vonzó lenni az új eszme. Ha tetszetős, a szekta nézetei elterjednek, kiszorítanak más nézeteket, és lesz belőlük törvény és vallás. Ha nem, marad privát őrület, vagy egy szűk csoport szektás hite. Minden csak addig bizarr és idegen, amíg nem hisznek benne elegen. Ha Binggeli nézetei győztek volna ... de erre jobb nem is gondolni.

A meghiúsult próféciákról Érdekes kérdés, megér talán egy pár mondatos kitérőt az, hogyan is viselik a szektatagok az olyan blamázs okat, mint a fentit, amelyben az űrhajó, talán kozmikus vihar miatt, nem érkezett meg. A meghiúsult próféciák hatását Leon Festinger kognitív disszonancia elvével szokás értelmezni. Eszerint, ha meghiúsul a prófécia, akkor vagy kiábrándul a hívő a prófétából, vagy talál valami magyarázatot a kudarcra. Az elmélet alapján megjósolható, hogy ha a szektatagok elég nagy áldozatot hoztak a hitükért (márpedig szektába tartozni soha nem sima ügy), akkor a prófécia kudarca nem kikezdi, hanem megerősíti hitüket. Festinger munkatársaival elemzett is egy meghiúsult próféciát4Y • Az újságban olvasták, hogy Mrs. Marion Keech chicagói háziasszony váratlanul automatikus íráson keresztül üzeneteket kezdett kapni a Clarion bolygóról, hogy Amerika legnagyobb részét hatalmas árvíz fogja elpusztítani 1954. december 21-én. Festinger munkatársai erre beépültek a háziasszony köré szerveződő kis csoportba, így testközelből figyelhették meg a történéseket. A szekta tagjai 20-án összegyűltek és várták az idegenek űrha­ jóit. Minden fémtárgyat eltávolítottak magukról, miként azt prófétájuk kérte. Huszadikán éjfélkor azonban nem történt semmi. A döbbent csendet egy csoporttag törte meg, aki egy másik órára mutatott, amelyen még csak 11 óra 55 perc volt. Kicsit megnyugodtak, és tovább vártak. De nulla óra tízkor még mindig nem jöttek Clarion bolygó küldöttei. A szektatagok csendben ültek, olykor tétova magyarázatot próbáltak adni. Hajnali négykor Mrs. Keech els Írta magát. Négy negyvenötkor automatikus íráson keresztül váratlan üzenetet kaptak: a Föld Istene megakadályozta a Föld pusztulását, az áradás lemondva. Talán az olvasó azt várná, hogy most az jön: a szektatagok "átláttak a szitán", és szétszé-

!J3

ledtek. Ellenkezőleg történt: a szektatagok a prófécia meghiúsulását követően soha nem látott térítő aktivitásba kezdtek. Aki addig kételkedett, a csalódás hatására fanatizálódott. A történelem során mindig ez történt. Amikor az anabaptisták prófétája, Hoffman azt jósolta, hogy 1553-ban bekövetkezik a világvége, hívei szétosztották vagyonukat, eldobálták adóspapírjaikat és felhagytak a világi hívságokkal. Amikor a világvége nem következett be, az anabaptisták közt nagy lelkesedés támadt és hitük megerősödött. Ugyanez ismétlődött meg az adventistákkal 1844-ban. A Nagy Csalódás napja után váltak igazán népszerűvé a Hetednapi Adventisták, élükön Ellen G. White-tal. Jehova tanúinak Charles Taze Russel 1874-re jósolta meg Krisztus eljövetelét, s a Jehova tanúi azóta is szorgalmasan térítenek, nem látszanak nagyon csalódottnak. Igaz, Russel utólag azt nyilatkozta, hogyaMegváltó eljött, csak láthatatlan formában. Ez már igen ravasz fordulat, emlékeztet a pszichoanalitikus érvelések kikezdhetetlenségére. Nekem egyébként a K-PAX círnű filmet juttatja eszembe, ahol Kevin Spacey a pszichiátemek azt mondja, e pillanatban el fog menni arra a bizonyos távoli K-PAX bolygóra. Majd mikor nem történik semmi, a pszichiáter kérdésére, hogy mikor indul, azt feleli, már meg is jött. Olyan gyorsan télÜlt-fordult, mintha el sem ment volna. Na, ezt tessék megcáfolni! Mindebből mi a tanulság? Az, hogy egy magára valamit is adó szektának legalább egy világvégejóslata kell, hogy legyen. A másik tanulság, aminek már általánosabb üzenete is van, hogy az erős hitet a csalódás nem megtöri, hanem megedzi.

Egy kis

kitérő:

szex és vallás

Elég feltűnő, hogy a vallás valahogy mindig összekapcsolódik a szexszel. Vagy rituális erőszak, mint az ókorban, vagy rituális szeretkezés, mint egyes keleti vallásokban, vagy absztinencia, vagy cölibátus, vagy incesztus, vagy többnejűség formájában. A templomi prostitúció, a rituális orgazmus nagy divat volt Indiában és Közel-Keleten, de a görögöknél és a rómaiaknál is dívott. A hinduknál és buddhistáknál a közösülés egyenesen vallásos rítus volf'l. A rituális-vallásos szex gyakran társult kegyetlenséggel, ami az agresszió, szex és vallás közös idegrendszeri szubsztrátumából fakadhat 51 . 50 • Bármily profán, a vallási eksztázis és az orgazmus elég sok közös vonást mutat, például a feloldódás és az egyesülés élmé-

44

'

nyét. Don Cupitf2 a vallási misztikusokról ezt írta: ,,Az egyesülést Istennel azok az emberek, akik nem egyszeruen rosszallották a szexet, de nem is volt ilyen tapasztalatuk, pontosan úgy írták le, mint a női orgazmust. " Végülis egy agyunk van, a természet megpróbálta gazdaságos an kihasználni. A mély, tiszta szerelem és Jézus szeretete közt sokak szerint csak a szerelem tárgyában van különbség. Andrew Newberg és Eugene D'Aquili5J szerint a vallásos élmény egyenesen a szexuális élményből fejlődött ki. Az evolúció során ugyanis a magasabb rendű funkciók mindig primitívebb agyi funkciókra telepednek rá. A szexben már megvolt az extázis, az egyesülésélmény, mindezt csak át kellett vinni szellemi régiókba. Buta hasonlattal élve, van a kocsis káromkodása és az operaária. Mindkettő a hangszálat veszi igénybe, de véletlen sem keveménk össze őket. Szex és hit közt a kapcsolatot agyi szinten a temporolimbikus területek teremtik meg. A temporálislebeny-epilepsziások közt, mint láttuk, gyakori a vallásosság, és gyakoriak a szexuális devianciák54 valamint a különös szokásokJ5 • Ebben a jobb félteke i epilepsziás gócú betegek vezetnek '5 • A devianciák, például a pedofília egyik oka, hogy a jobb temporálislebeny-sérülések és epilepsziák egyfelől hiperszexualitáshoz vezethetnek, másfelől a szexuális izgalom és esetleges kielégülés gyorsan fixálódik egy bizonyos tárgyon, legyen az kisgyerek, fétis tárgyak vagy éppen egy hulla. Újabban a pedofíliásoknál jobb temporális 55 alulműködést írtak le • A hiperszexualitásban szenvedő férfi, ha papi cölibátusban él, vagy vallása, netán gátlá!. A leírás ennél jóval hosszabb, és különös értéke, hogy hasonlóan a Tibeti halottaskönyvhöz, erősen kultúrába ágyazott tartalm akkal írja le a történteket. Hogy miért került be mégis viszonylag későn a halálközeli élmény jelensége a tudományos és laikus köztudatba, arra az utóbbi 20-30 évben, az újraélesztési technikákban tapasztalható rohamos fejlődés az egyik magyarázat, melynek révén tömegesen váltak hozzáférhetővé beszámolók. Újabb felmérések szerint az újraélesztett emberek 40-60%-a él át részleges vagy teljes ha1álközeli élményt.

143

Cristopher C. French angol kutató 2005-ben megjelent halálközeli élmény listája nem sokban különbözik Moody első leírásától, vagyis, mint egy vizsgálat is igazolta, az ismertté vált leírások nem módosították a később tapasztalt halálközeli élményekee. A sokak által csak részlegesen megélt élménylista első állomása egy mély nyugalom, valamiféle űrben lebegés. Ezt követheti az úgynevezett testen kívüliség élménye, amikor a személy úgy érzi, elválik testétől, kívülről látja magát és az eseményeket. A soron következő jelenség a sötétség, amit sokan alagútszerű élményként élnek meg, melyen átsuhannak, s ekkor találják szembe magukat a csillogó fénnyel, amely mégsem vakító. A fényben sokan a vallásuknak megfelelő istent, vagy a szeretet valamiféle megtestesülését ismerik fel. Ekkor következhet be az úgynevezett panorámajelenség, melyben életük fontos eseményei, mindenféle ítélkezés nélkül, gyors egymásutánban leperegnek előttük, sokszor mély belátásokat eredményezve. A végső szakaszban egyesek meseszerűen szép tájat látnak, ahol csodálatos zeneszó mellett találkozhatnak elhunyt rokonaikkal, lelki vezetőjükkel, majd megjelenik a lét szimbolikus határa, egy kerítés, vagy egy folyó, amin túllépve -- úgy érzik - már nem lenne visszatérés. A klinikai halál állapotából visszatérők gyakran vonakodva fordulnak vissza. Egy nő így mesélte el élményeit: "Hallottam, ahogy az orvos azt mondja: »Elveszítettük őt«. Akkor négy angyal vitt át egy nagy termen, melynek két nagy ajtaja kinyílt, és mi suhantunk felfelé az űrben. Egy csodálatos fallal körülvett fehér várost láttam kapukkal. Nagyon izgatott lettem, mert szerettem volna belépni a kapukon. Csodálatos vakító fény világította meg a várost. Nem tudtam bejutni, mert hirtelen a műtőasztalon találtam magamat. Az orvosom azt mondta: »Annyira boldog vagyok, hogy visszajött«. Mintha szívem szakadt volna meg, azt zokogtam, hogy nem akartam visszajönni. Könyörögtem neki, engedjen visszamennem, mert olyan csodálatos volt. Ez volt életem legszomorúbb napja."b Bár az élményt halálközelinek nevezik, valójában sokszor az ezt átélő nincs is komoly életveszélyben, sőt erős féleimi állapotban, ájuláskor, epilepsziás roham közben is felléphet. Sok kutató szerint ez azt jelzi, hogyahalálközeli

lLJLJ

élményelemzésével sokkal többet tudhatunk meg agyunk és lelkünk műkö­ déséről, semmint a meghalás specifikus folyamatairól. Vajon a halálközeli élmények pusztán álomszerű jelenségek volnának? Az alvás alatt az álmok az REM-szakaszban jelentkeznek, amikor a szemgolyók gyors ide-oda mozgásokat végeznek, és a test izomzata teljesen elernyed. Az említett Kevin Nelson és munkatársai számos vizsgálatot idéznek, miszerint a REM-szakaszok rövid időre éber állapotban is megjelenhetnek - ezt REM-betörésnek' nevezik -, s ez az egészséges emberek 6%-ánál, különféle betegségekben, például narkolepsziában," vagyis elalvás i rohamokban szenvedőknél, pedig még gyakrabban fordul elő. A kutatók 55 halálközeli élményt átélt ember kikérdezésével igyekeztek bizonyítani, hogya REM-betörés különféle formái (mint vizuális, hallás os hallucinációk, a test bénulásának érzése, stb.) náluk három-hatszor gyakoribbak a kontrollokhoz képest. Nelsonék konklúziója: a HKÉ azok körében várható, akikre jellemzők a nappali REM-jelenségek, mert a halálközeli élmények leginkább a REM-szakaszban tapasztalt jelenségekhez hasonlítanak. Az igazi kérdés persze az, miért "zuhanunk álomba" komoly veszélyesetén? A kutatócsoportnak erre is van magyarázata: a test fontos belső szerveiből, például szívből, gyomorból, tüdőből, az úgynevezett vágusz ideg'" szállítja az információkat az agynak, többek közt a REM-folyamatokat kiváltó agy területnek is, és bizonyos ingerek hatására a vágusz ideg izgalma átmeneti álomszerű állapotokat válthat ki. ilyen inger lehet a vérnyomásesés, amely sérüléskor, rémületben, ájuláskor lép fel, s ez gyakran idézi elő testenkívüliségélményt, vagy csodás tájak látványát. Egy speciális epilepsziakezelésben a vágusz ideg ingerlése ugyancsak gyakran eredményez átmeneti REM-állapotot. Nelsonék teóriája, akárcsak a korábban alkotott más magyarázatok, persze vitatható. Bruce Greyson kétségbe is vonta Nelsonék vizsgálati mintájának a reprezentativitását, hiszen az általuk megkeresett, élményeiket az interneten * Éber állapotban is hirtelen álomszerű állapotba keriilhet az ember a REM·fázis minden velejárójával, például hirtelen elveszti izomtónusát. * * Napközbeni hirtelen "reflcxes" alvásba zuhanás. • •• Más néven bolygó ideg, vagy a X. agyideg. Az egész testet behálózó vegetativ fimkciókat ellátó ideg.

145

közzétevő

446 halálközeli élményt átélőből csak 55-től kaptak értékelhető választ, és a kontrollcsoportban is gyanúsan ritkák a REM-jelenségek, a más vizsgálatokban találtak negyede csupán7 • A megnövekedett számú REM-betörést okozhatta a halálközeli élmény átélése is, hiszen traumatikus élmények után - és a klinikai halálból való visszatérés ilyen - ez gyakori jelenség. Rámutat arra is, hogya REM-szakasz kialakulását nehezítő gyógyszereket, például a szívritmuszavarra, magas vémyomásra adott úgynevezett béta-blokkolókat, vagy egyes antidepresszánsokat szedók körében is előfordul halálközeli élmény, s ez cáfolja az álomeredetd.

A halálközeli élmények elméletei Persze a halálközeli élmény minden elmélete valójában egy-egy domináns sajátosság értelmezésére épül. Ebből olyan sok van, hogy ezeket ma már csoportokba kell sorolni. A pszichológiai elméletek szerint az élmények a meghalás folyamatára adott reakciók. Egy tetszetős elmélet szerint az alagúton való áthaladás, majd a vakító fény az alagút végén a születésélmény újraélése. Susan Blackmore szellemes cáfolata erre az elméletre rámutatott, hogyacsászármetszéssel születettek halálközeli élménye sem különbözik a hagyományosan világra jöttekétől. Ha az elmélet helytálló volna, profán mód a Fénylény mindig egy szülész orvos emlékképe volna9 • A pszichológiai magyarázatok, melyek a stresszre és veszélyre adott védekező élményként igyekeznek értelmezni a halálközeli élményt, azért sántítanak, mert felnőtteknél és gyerekeknél, különböző kultúrákban élőknél, sőt régi időkből származó leírásokban is nagyjából azonos struktúrája van az élményeknek, ami így sokkal inkább kultúrafüggetlen, vagyis neurológiai folyamatokra valló. A transzcendentális magyarázatok szerint a halálközeli élmények a túlvilágról visszatért emberek beszámolói. Némely kutató és sok laikus e sajátosságok alapján elutasítja a biologizáló elméleteket, mondván, a mindenki vallásának megfelelő Fénylény megjelenése, útmutatásai, a sokak által megélt Istennel vagy az univerzummal való egyesülés élménye azt bizonyítja, hogy többről

146

van szó, mint a halál folyamatában aktiválódó "előrehuzalozott" agyi folyamatokról. Mások a lélek halhatatlanságának bizonyítékait látják a halálközeli élményekben. E szerzők olyan esetekre hivatkoznak, amikor EEG-vel megállapított agyhalálból visszatért személy részletesen leírta, mit beszélgettek felette orvosai, egy másik esetben pedig az újraélesztett beteg megmondta, hova tette a nővér a halálakor eltávolított protézisét. Jól tudjuk azonban, hogya fejről elvezetett EEG-jelek csak az agy koponyacsonthoz közeli aktivitásáról tudósítanak, s az agy halálra utaló lapos EEG-görbék ellenére a mélyebb struktúrák még sokáig működhetnek. Az anekdotikus beszámolóknak pedig meglehetősen bizonytalan az értéke. Az úgynevezett organikus elméletek elsősorban a temporális lebeny, és a temporolimbikus teiÜletek folyamataira koncentrálnak. Az egyik legrégibb magyarázat az eteiÜleteken fellépó oxigénhiány, ezt leggyakrabban a vérnyomás esése vagy szívmegállás idézi elő, ilyenkor igen gyakori a testen kívüliség élményeIO. Két kutató egészséges felnőtteknél vérnyomásesést idézett elő, s a személyek halálközeli élményszerű eufóriáról, testen kívüliség élményéről, ismeretlen világban tett utazásról számoltak be? Susan Blackmore 1998-as tanulmánya olyan gyermekekek vizsgálatáról számolt be, akik egy ritka betegségben szenvednek: olykor percekre megáll a szívük " . Egy kisfiú alagút- és fényélményt élt át, máskor pedig látta, amint fekszik a földön és szülei aggódva hajolnak fölé. A testen kívüliség élménye, vagyis, hogy a személy látja önmagát egy testén kívüli pozícióból, nem olyan rejtélyes, mint azt sokan hiszik. Epilepsziás betegek 6%-a tapasztal ilyet rohamai alatt. Agyműtétek során a jobb agyfél hátsó fali lebenyének egy bizonyos teiÜletét elektromosan ingerelve tetszés szerint kiváltható az élmény. Egy jobb temporális epilepsziában szenvedő páciens agyfelszínét elektromosan ingerelve egészen pontosan meg lehetett határozni a temporális lebeny szomszédságában elhelyezkedő jobb anguláris tekervényen azt a két pontot, amelyet elektromosan ingerelve a páciensnek testen kívüli élménye alakult ki: ,,»Látom magam fekve az ágyon, de csak a lábamat és törzsem alsó részét látom«. Két további ingerlés ugyanezt az élményt hozta létre, amelyben megjelent egy fényességélmény és a páciens úgy érezte, két méterrel a mennyezet alatt lebeg"l2

147

A temporális lebenyhez közel, a parietális lebenyben lokalizálható epilepsziás fókuszú beteg rohama alatt rendszeresen testen kivüli élményt élt át: "Úgy érezte, minden erőkifejtés nélkül felemelkedik abból a helyzetből, amiben éppen van, közben szédülést és félelmet él át. Látja magát egész testével a földön feküdni, arccal fölfelé és néhány ismeretlen ember mozog földön fekvő teste körül. Kezdetben úgy érzi, saját valódi teste felett lebeg, de aztán gyorsan emelkedik feljebb . Felemelkedett testét fekvő helyzetben érzi, de nem látja egyetlen részét sem. A látomás mindig külső helyszínt jelenít meg, amit úgy ír le, hogy zöld rétet vagy hegyeket lát. Az emelkedés sebesen folytatódik, már lát mindent, de olyan messziről , hogy nem tud részleteket megkülönböztetni. »Olyan, mint egy térkép, amit földrajzi könyvekben lehet látni«, mondja. Ekkor az emelkedés abbamarad és visszazuhan a »földre«."1J Mivel vémyomáseséskor e terület oxigénellátottsága gyorsan romlik, ez magyarázhatja Blackmore eredményeit is. James E. Whinnery évtizedek óta vizsgálja a pilótáknál a nagy gyorsuláskor fellépő, átmeneti agyi vérellátási zavarokra kialakuló jelenségeket, melyek rendkívül nagy egyezést mutatnak a halálközeli élményekkel. Whinnery szerint az élményeket az öntudat elvesztése és a tudat visszatérése során lezajló neurológiai folyamatok idézik elő • Az oxigénhiány, illetve vérellátási zavarok sok mindent megmagyaráznak, ám halálközeli élmény kialakulhat normál vémyomás- és oxigénszint ellenére is, mint azt a műtőasztalon folyamatosan monitorozott betegek esetén leírták. Michael Persinger szerint mind az istenéimény, mind a halálközeli élmény egyaránt a jobb halántéklebenyben keletkező epilepsziaszeru elektromos kisülések hatására keletkezik. l4

Az úgynevezett biokémiai elméletek az agy különböző részein termelődő idegi ingerületátvivő anyagok hatásával magyarázzák a halálközeli élményt. A véletlennek köszönhető a halálközeli élmény úgynevezett ketarrunelmélete. A ketamm egy érzéstelenítő szer, amelyet a vietnami háborúban használtak katonaorvosok, ám alkalmazását beszüntették, mert a betegek a műtétek során a halálközeli élményekhez igen hasonló jelenségeket tapasztaltak. Kiderült,

148

hogyaketamin a halántéklebenyben és a limbikus rendszerben gátolja egy, a neuronok elhalás akor felszabaduló anyagnak, a glutamátnak a többi idegsejtet pusztító hatását. A "saját élményre" is szert tevő Karl Jansen, a londoni Maudsley kórház pszichiáter agykutatója ebből feltételezte, hogyaketamin hatásának megfelelő védőanyagot oxigénhiányos állapotban maga az agy is termeli, így a ketamin csak mesterségesen állítja elő azt, ami a halálközeli állapotokban történik az agybanis.

Gyerekek halálélményei Az a tény, hogyahalálközeli élmény egyes elemei a legkülönfélébb testi és lelki történések során megjelenhetnek, tehát nem csak halálközeli állapotokban jellemzőek, felveti azt a kérdést, vajon e jelenségek a meghalás folyamatának törvényszeru állomásai-e, netán a jelenségek az emberi agy és pszichikum különleges képességeibe engednek nekünk bepillantást, vagy csupán egyszeruen műtermékek, az agy és elme játékai csupán, melyek bizonyos agyi történések járulékos jelenségei. A különféle elméletek sok részjelenséget jól tudnak értelmezni, sőt akár - a tudományosság elengedhetetlen feltételeként - a jelenségek akár reprodukálhatóak is, hiszen például berepülő pilóták gyorsulási tesztjei során gyakran lépnek fel halálközeli élmények. Van azonban néhány, mai tudásunk szerint megmagyarázhatatlan, és ezért sokak által erősen vitatott, mások által túlértékelt esetleírás, melyek túlmutatnak a manapság versengő magyarázóelméletek keretein. Melvin Morse amerikai orvos 1982-tő! kezdett gyermekek halálközeli élményeivel foglalkozni, amikor maga is részese volt egy megmagyarázhatatlan esetnek, ahogy az a Reader' s Digest magazinban 2006 februárjában megjelent interjújából megtudható. Egy vízbe esett, a medence alján 20 percet eltöltött 7 éves kislányt szállítottak be a kórházba a legmélyebb kóma állapotában. Mikor a kislány három nap múlva szerencsésen magához tért, felismerte Morse-t, megdöbbentő pontossággal leírta a vizsgálóhelyiséget és a rajta végzett beavatkozásokat. Morse hamarosan elindított egy, a gyermeki halálközeli élményt vizsgáló szisztematikus kutatást, s arra következtetett, hogy a gyerekek halálközeli élményei a felnőttek élményeihez képest sokkal egyedi bbek. Volt gyermek például, akinek

149

egy méhecske adott mézet és vitte őt fel a mennyországba, volt, akinek egy iskolabusszal száguldva két fehér köpenyes orvos mutatott egy zöld gombot, amelyet megnyomva visszatérhet az életbe, s volt, akinek egy fehér ruhás varázsló azt mondta: ,,Küzdj és élni fogsz!" Morse másik állítása, hogyahalálközeli élmények magyarázata szétfeszíti a tudomány kereteit, szerinte létezik valamiféle "odaát". Morse azonban láthatóan tudományos köntösbe öltöztetett miszticizmust hirdet, fantáziája kissé túlszárnyalja vizsgálati alanyaiét is. Mint a testen kívüli élmények története is mutatja, a sokak által még ma is oly misztikusnak tekintett élmény egyszeruen a testkép és a testélmény szétválását jelenti, amelyre az alvási paralízis jelensége kapcsán fogok még példákat mutatni.

Az élet új értelmet nyert Az élmények másokat is erről győztek meg. Ismeretes, hogy Blaise Pascal 1654. november 23-án egy halálközeli élményt követően tért meg Istenhez, s hátralevő életében matematikával nem, csak vallásos vitairatok fogalmazásával töltötte életét. Bruce Greyson szerint a halálközeli élmények hatására sokan vallásosak lesznek, ám hitük nem követi valamely egyház tanításait, hanem az Istenhez való közelséget, Isten jelenlétének élményét jelenti inkább6 • Még általánosabb jelenség, hogyahalálközeli élményt átélők általában maradandó pozitív személyiségváltozást élnek meg. "Azelőtt önző voltam, most meg minden emberi teremtménynek a jólétét akarom", idézett egy esetet 1902ben Willam James, a híres amerikai filozófus-pszichológus. A halálközeli élményt megélők a későbbiekben kevésbé félnek a haláltól, s az élet legfőbb értékét a tudásban és a szeretetben ismerik fel '6 . Az alábbi beszámoló egy nővértől származik, aki feltehetőleg a későbbiekben másként kezdett gondolkodni a haldoklókról és a halálról is: ,,Az éijel behoztak egy cianotikus 44 éves férfit, akit egy órával azelőtt egy mezőn találtak az arra járók." Megkezdték az újraélesztést, és az nővér a beteg protézisét, kivéve a szájából, félretette. Az ápolónő legközelebb egy hét múlva látta a beteget. ,,Mikor meglátott, azt mondta: »Ó, az a nővér tudja, hova lett a protézisem«. Nagyon meglepődtem. Akkor kifejtette: »Igen, maga ott volt, amikor behoztak a kórházba és maga vette ki a protézisemet a számból és

150

odatette arra a kocsira, ami tele volt ezekkel az üvegekkel, és volt ott egy kihúzható fiók és abba tette be a fogaimat.« Különösen meglepődtem, mert emlékeztem, hogy ez történt, de akkor a beteg mély kómában volt." További kérdésekre a férfi elmondta, hogy látta magát az ágyban feküdni, leírt mindent, ahogy a szoba kinézett, és azt is, hogy nézett ki a nővér akkor. A férfi elmondta, hogy nagyon félt attól, hogy abba fogják hagyni az újraélesztést és ő meg fog halni. Próbált jeleket adni, hogy él, de nem tudott. A nővér emlékezett, hogy valóban fel akarták már adni az újraélesztési próbálkozásokat. "Mély benyomást tett rám élményeivel és azzal, ahogy azt mondta, többé nem fél a haláltól. Négy héttel később egészségesen hagyta el a kórházat"'7 Sok kutató és gyakorló orvos úgy véli, az halálközeli élmény alapvetően átalakította a halálról való gondolkodásunkat. Egy éppen meghalt embert többé nem lehet csak egy testnek tekinteni. Úgy tűnik, a ma agyhalálnak tekintett állapotban is, ez a test egy személy, aki érzékel, s rendkívül komplex élmények átélésével búcsúzik a földi léttől. Az intenzív és kardiológiai osztályokról egyre több ember kerül ki számukra sokszor zavarba ejtő, olykor traumaként megélt halálközeli élményekkel. Szakemberek fontosnak tartanák, hogy legyen lehetőség az embereknek ezeket az élményeket feldolgozni, megérteni, megbeszélni, mások pedig arra mutatnak rá, hogy a haláltól való rettegésünket is lényegesen megváltoztathatja a halálélményről való új tudásunk, amely terápiás hatás ú lehet a haldokló beteg szorongásainak csökkentésére. Kiaknázatlan terület a halálközeli élmények már említett személyiségfejlesztő hatása. Jevgenyij Krupitszkij, a Szentpétervári Addiktológiai Központ kutatója és munkatársai a ketaminnal kiváltott halálközeli élmény pszichoterápiával való kombinálásával idéztek elő krónikus alkoholistákban és heroinistákban pozitív személyiségváltozásokat, már egy kezeléssel is meglepőe n jó eredményeket elérve I8 . 19 • Alkoholistáknál például egy év után is 70%-os absztinenciát tapasztaltak. Talán e hatások is magyarázzák, miért terjed az USA-ban a ketamin rekreációs célú használata: a melankólia korában egyre nagyobb az igény az élet célját-értelmét firtató kérdésekre adandó válaszok iránt, ugyanez magyarázza a halálközeli élmények iránti intenzív érdeklődés t. Erről szól Joel Schumacher 1990-es Flatliners (magyarul Egyenesen át) című filmje is.

151

Sok kérdésre kell még választ adni, a halálközeli élményeknek ma még nincs egységes, mindent megmagyarázó elmélete. A legtöbb organikus és biokémiai elmélet azonban egy irányba mutat. Mind a temporális és parietális lebenyek sajátos működésével hozzák az élményeket kapcsolatba. Ugyanakkor, amit leszűrhetünk, hogya misztikus hiedelmeket megalapozó szokatlan élmények tárháza minden valószínűség szerint a jobb temporolimbikus és parietális területek, mint azt a korábbi fejezetekben ismertetett vizsgála tok is alátámasztják.

152

VI. A paranonnális agy Paranormálisnak nevezzük azokat a rendhagyó jelenségeket, amelyek láthatólag nem magyarázhatók meg a tudomány létező fogalmaival, vagy ami túl van a normál élmény módon és magyarázaton. A Parapszichológiai Társaság definíciója szerint: "Olyan nyilvánvaló eltérések a viselkedésben és a tapasztalásban, melyek a jelenleg ismert - az organizmus és környezet, illetve az organizmus és organizmus közti információ - és hatásátviteit magyarázó elvektől függetlenülléteznek"'. Persze veszélyes vizekre is téved az, aki az aktuális tudomány határaival akarja definiálni a hihető és normál jelenségek körét, és hiedelemnek vagy mágikus gondolkodásnak tekinti, ami ezen túl van. Hiszen volt idő, amikor a Föld gömbölyúségét állítani is eretnek dolog volt. Amikor a paranormális agyat vizsgáljuk, két oldalról közelíthetjük meg a problémát. Feltehetjük azt a kérdést, kik azok, akiknek paranormális képességeik vannak, de vizsgálhatjuk azokat is, akik paranormális jelenségekben hisznek. Hogy a két csoport milyen mértékben fedi át egymást, az logikai-filozófiai kérdés. Ha ugyanis kijelentjük, hogy nincsenek paranormális jelenségek, akkor mindazok, akik azt gondolják, nekik paranormális képességeik vannak, valójában csak a paranormális hívők egy alcsoportját képezik. Ha viszont léteznek bizonyos paranormális jelenségek, amelyek csupán azért tekintünk tudományon kivülieknek, mert még nem ismertük meg őket, akkor az ezekben kiugró teljesítményt mutatók, illetve az ezt kutatók elsősorban nem "hívők", hanem valós képességeket mutatnak és valós dolgokat vizsgáinak. Az ilyen kutatókra jellemző lesz a tudomány által elfogadott megfigyelési és igazoló módszerek alkalmazása. Van azonban az embereknek egy csoportja, akik sajátos gondolko-

153

dásmódjuk, mondhatjuk úgy is, bizonyos agyműködésbeli sajátságaik miatt hajlamosak hinni a természetfölötti erőkben, s számukra a parajelenségekbe vetett hit a természetfölötti erőkbe vetett hitet jelenti. Az ebbe vetett hit független a tudománytól, mert a tudománynak nem tárgya a természetfölötti. Ha a vizsgálatok bizonyítják pszi-jelenségek létezését, akkor a tudomány ezeket e világi mechanizmusokkal fogja tudni megmagyarázni. A hit lényege, hogy nem igényei bizonyítékokat, sőt ellenáll a cáfolatoknak is. Mi ebben a könyvben első­ sorban a természetfölöttibe vetett hitet vizsgáljuk, de már csak a kíváncsiság miatt is, el fogunk kalandozni némely parajelenség vizsgálata felé is. A paranormális kutatása tudományos módszertannal történik, de miként a hivatalos tudományba, ide is be-becsúszik egy-egy gyors sikerre és hírnévre vágyó csaló. Az akadémiai tudományban olykor elképesztő csalásokra deIÜI fény, és itt most elsősorban nem az iparszeruen folyó gyógyszeripari hamisításokra gondolok\ hanem például Sir Cyril Burtre, aki az intelligencia örökléséről publikált cikkeihez egyszeruen legyártotta az adatokat. Vagy Victor Ninovra, aki haIDÍsított adatokkal igazolta a 118. elem felfedezését. A paranormális jelenségek kutatását az is erősen torzítja, ha egy kutatót elvakít a természetfölöttibe vetett hite, és ezért elfogultan, "a cél szentesíti az eszközt" szellemben végzi a kutatást. Ez a probléma újra és újra felmeIÜI a pszi-kutatás objektivitását illetően.

Mi az a parapszichológia? Az elnevezést az 1930-as években William McDougall és Joseph Banks Rhine vezették be Amerikában, hogy elhatárolják a kutatást az akkoriban még mindig igen divatos spiritizmustór. A tudományos kutatásnak alapvető feltétele a kontrollált kÖIÜlmények közti megismételhetőség, vagyis abejósolhatóság. Az tehát nem tudomány, hogy sokan megesküsznek, látták lebegni a rabbit, vagy valaki fényképet mutat egy, a fotóra véletlen rákeIÜlt szellemről. Garmadával lehet írni könyveket szájról szájra rebegett titokzatos jelenségekről, de ezek csak onnantól léteznek, hogyellenőrizhetőek. Ha nem, akkor csupán anekdotikus történetként vagy legendaként fogadhatjuk el a jelenséget. A kutatásoknak kezdetektől fogva két nagy teIÜlete volt: az ESP-képességek és pszichokinetikus jelenségek. Az ESP annyit tesz, mint Extra Sensory Perception,

154

vagyis érzékeken túli észlelés. Ide sorolj uk a telepátiát, a clairvoyance-t és a prekogníciót. A telepátia révén az emberek érzékszerveiken túli tapasztaláson keresztül értesülnek más emberekkel kapcsolatos dolgokról, gondolatokról. A clairvoyance révén, amit nevezhetünk látnoki képességnek is, a médium nem érzékszervi úton szerez dolgokról, eseményekről tudomást. A prekogníció pedig megérzés, jövőbe látás. A pszichokinézisben emberek akaratukkal tudnak tárgyakra, emberekre hatást gyakorolni, közvetlen fIzikai kapcsolat né1kü14 • Kezdjük talán egy olyan témával, amely összeköti a vallásos hitet az ESP tudományával. Ez a távima, pontosabban a másokért ismeretlenül folytatott ima hatásának vizsgálata. Mint látjuk majd, ez a terület tipikusan az, ahol a hit erősebb a tudománynál, és a tudomány módszereit sokan csupán csak eszköznek tekintik hitük igazolására. Pedig jó lenne megfogadni a dalai láma szavait, aki azt mondta, ha a kutatási eredmény ellentmondana hitének, megváltoztatná a hitét.

A táv ima Az első szkeptikusok A 19. században nemcsak Afrika fehér foltjai tűntek el sorban, de a felvilágosult tudósok az elme fehér folt jait is célba vették. Először John Tyndall (1820-1893) neves természettudós és ős zseni, Pasteur, Faraday, Lister és Huxley barátja vetette fel "Ima a betegség ellen" írásában: hogy ha az ima valóban gyógyító hatású, akkor azt tudományos módszerekkel mérni leher. 1872-ben, amikor ádáz küzdelem folyt "teremtés vagy evolúció" kérdésében, ártatlannak tűnő javaslata, amely akár igazolhatta is volna az ima erejét, nagy vitát kavart - és persze nem lett belőle semmi. Pedig a kísérlet egyszerű lett volna: vegyünk két kórházat, hasonló betegösszetétellel. Az egyik kórház legyen egyházi, itt rendszeresen imádkoznak az emberek gyógyulásukért, a másik legyen világi. Három-négy év után hasonlítsuk össze a halálozási arányszámokat, és kiderül, hat-e az ima. A dolog egyszerűnek tűnt, de vádaskodni még egyszerűbb volt. Teológusok és hívők ostorozták Tyndallt különféle folyó• Mások Sir Henry Thompson sebésznek tulajdonítják a cikket

155

iratok hasábjain. A Speetator szerkesztői írása szerint "Isten aligha kooperálna olyan vizsgálatban, amelynek nem a gyógyulás, hanem az Ő hatalmának megmérése volna a cél". Tyndall javaslatát máshol ízléstelennek, aljasnak, istengyalázónak nevezték. Az ócsárló hangzavarból azonban egy tiszta hang hallatszott, Sir Francis Galtoné, a nagy statisztikusé, aki még az ebédhez adott szaivétán is számításokat végzett két fogás közt. Galton egyébként Darwin unokatestvére volt, de hírnevét polihisztorságával szerezte. Többek közt földrajztudós, meteorológus, statisztikus, genetikus, pszichológus is volt, s még az u.ülenyomat kriminalisztikai alkalmazásával is foglalkozott. Statisztikai vizsgálódások az ima hatásosságában cÍrnű írásában kimutatta, hogy a királyi ház, illetve a papság körében sokkal alacsonyabb a várható élettartam, mint például a nemesek, vagy az ügyvédek körében, dacára annak, hogy előbbiek hosszú életéért elég sokan szoktak imádkozn{'. ,,Az uralkodók szó szerint rövidebb életűek ... az ima következésképen nem hatásos, hacsak azt az erősen megkérdőjelezhető hipotézist nem állítjuk fel, hogy a királyi élet feltételei természetüknél fogva végzetesebbek ... " Galton arra is rámutatott, hogy a papság, különösen a misszionáriusok rövid élete ellentétben áll azzal, hogy ők imádkoznak életük során a legtöbbet. Mint Larry Dossey 1997-es könyvében idézi, Rupert Sheldrake biológust, aki az 1960-as és 1970-es években többször járt Indiában, ahol azt tapasztalta, hogy az indiai emberek sokat imádkoznak azért, hogy ne lányuk, hanem fiuk legyen 7• Úgy vélte, az ima erejét mérni lehet, ha összehasonlítja az indiai születési statisztikákat az angol statisztikákkal, mivel Angliában a fiúpreferencia nem oly erős. Kiderült, hogy mindkét országban pontosan 106 fiú születik 100 lányra. Mint írta ,,ha a vallásos emberek ezen a hatalmas lelki erőfeszítése és imái hatásosak volnának, azt várhatnánk, hogy Indiában a fiúk születési valószínűsége nagyobb lesz." Manapság már persze nem jönne be a statisztika, mert igen sok tiltott abortuszt végeznek a lánymagzatok elölése végett. Az első "tudományos" vizsgálatok A kérdés vizsgálatával kapcsolatban számos aggály merül fel. Általában hívő személyek végzik az ilyen típusú kutatásokat, akik erősen elfogultak a várt eredménnyel szemben, és ez bizony komoly torzító hatá'isai tud lenni. Több száz vizsgálatról tudunk e témában, amelyek viszont tudományosan értékelhetetlenek,

156

mert a kísérletet végzők nem voltak vakok a feltételekre nézve, a kísérleti személyek nem véletlenszerűen voltak csopOltba sorolva, nem volt kontrollfeltétel, stb. Számos vizsgálatnál a tudományosság elemi kritériumai sem teljesültek. Például amikor felállítanak egy csoportot, akiért imádkoznak, és ezt szembeállítják a kontrollcsoporttal, akikért nem imádkoznak, akkor ez nem valódi vizsgálat, mert egy vallásos országban, például Amerikában, függetlenül a kutatók szándékától, mindenkiért imádkoznak. Következésképen, akár hat az ima, akár nem, valójában mindkét csoport ugyanazt a hatá~t képviseli, nincs mit összehasonlítani. A szakirodalomban ezt a nem mért, de feltételezett imát amolyan ,,háttér" vagy "alap" imának tekintik. Ez azt jelenti, hogy valójában csak a kísérletben folytatott plusz ima hatását tudják mérni. Ez viszont felveti az ima "dózisfüggőségét" és "intenzitás függőségét", ami meglehetősen haszonelvű felfogása a szakrális kommunikációnak. A tudományosság látszatát keltő randomizált, kettős vak próbákkal kapcsolatban jegyzik meg többed, hogy ,Jsten mindenható, következésképen nem randomizálható, mert pontosan tudja, hogy kísérleteznek vele, és vagy meg kíván ennek felelni, vagy nem". Isten tehát nem tekinthető egy imával működtet­ hető gépnek, írja Jan Willem Nienhuys9. További probléma, hogy számos vallási, pszichikus, paranormális és egyéb gyógyítási technika létezik, melyek egy kalap alá vétele ugyancsak kérdéses. A zűrzavar elkerülésére e kutatási terület "távgyógyítás"-nak, vagy "másért folytatott imának" nevez minden olyan "beavatkozást", amelyben közvetlen kapcsolat nélkül a gyógyító mentális erőfeszítést tesz egy távollévő, személyesen általában nem ismert személy betegségének javulására, a komplikációk csökkentésére, vagy a halál elkerülésére. Az összes vizsgálat tehát, amely az ima hatását vizsgálja a gyógyulásra, mechanikusan kezeli az ima és az Isteni akarat kapcsolatát. A vizsgálatok alapfeltevése, hogy Isten csak azért kedvez egyik embemek, mert őérte imádkoznak, és cserbenhagy egy másikat, mert azért nem imádkoznak - elegen. Sőt, úgy tűnik, Isten az imával irányítható. Ha baktériumért, szövetek fejlődéséért, magvak kihajtásáért, kémiai folyamatok lezajlásáért imádkoznak, a ,,kutatók" szerint az is hatásos. Az első ismert humán vizsgálatot Richard Joyce és Ronaid Welldon 1o végezte. Harmincnyolc krónikus vagy folyamatosan romló állapotú beteg vett részt a vizsgálatban, némelyikük mentális problémákkal küzdött, mások reumatikus megbetegedésben szenvedtek. A betegek ből nem, kor és betegségsúlyosság szerint homogén párokat alkottak, majd a pár egyik tagjáért

157

felkért ismeretlen segítők imádkoztak, míg a másikért nem. A betegek nem tudták, kiért imádkoznak, s kiért nem. A vizsgálati feltételekre nézve vak orvos követte a betegek állapotának változását 8-18 hónapon át. 12 betegpár eredményeit értékelték, 7 párból az imával támogatottak javultak jobban, 5 betegpárban a kontrollok. A vizsgálat első felében az imában részesültek javultak jobban, ezt szokták a "távima" hívei idézni. Ám a vizsgálat második felében a kontrollok javultak jobban. S végeredményben a vizsgálat statisztikailag nulla eredménnyel zárult. Platon 1. Collip 1969-es vizsgálatában leukémiás gyerekek kezelését követte 15 hónapon át ll • Sem a gyerekek, sem szüleik, sem a kezelők nem tudták, kiért imádkoznak s kiért nem. A vizsgálat végére azokból a gyerekekből, akikért imádkoztak, még 70% élt (W-ből 7), a kontrollcsoportból viszont csak 25% (8-ból 2). A kis betegszám miatt azonban az eredmény statisztikailag értékelhetetlennek bizonyult. Bár laikusnak az eredmény lenyűgöző lehet, ilyen kis mintán a véletlenek rendkívül nagy véletlenszerű eltéréseket eredményezhetnek. Például, amit a vizsgálat pozitív idézésekor kifelejtenek, hogy a két csoport nem azonos életesélyekkel indult a vizsgálatnak. Nem vették figyelembe az eltérő szociális helyzetet, az eltérő orvosi kezelések hatását, s ráadásul a kontrollok közé "becsúszott" két igen rossz prognózis ú leukémiában szenvedő gyermek is. Ha eljátszunk a gondolattal, hogyagyerekeket nem 10 és 8 fős csoportba, hanem 9:9 arányban osztották volna el, s mindkét csoportba került volna egy-egy rossz prognózisú eset, akkor a 9 haláleset valószínű­ leg 5:4 arányban oszlott volna meg, aminek fényében már senki nem gondolna semmiféle csodás hatásra. Randolph C. Byrd 1982-ben és 1983-ban összesen 393, a kardiológiai intenzív osztályon fekvő beteget vont be a kettős vak vizsgálatába 12 • A betegeket véletlenszerűen sorolták abba a csoportba, amelynek tagjaiért ismeretlen segítők imádkoztak, hogy kevesebb legyen náluk a komplikáció, gyorsabb legyen a felépülésük, illetve maradjanak életben. Byrd huszonötféle orvosi beavatkozást igénylő eseményt regisztrált, melyek közt újabb infarktus, szívelégtelenség kialakulása, pacemaker, illetve lélegeztetőgép használata, antibiotikus kezelés alkalmazása, stb. szerepelt. Ezek közül hat eseményelőfordulásában (szívelégtelenség, szívleállás, vízhajtó alkalmazása, tüdőgyulladás, antibiotikum használa-

158

ta, lélegeztető gép szükségessége) az imában részesült csoport szignifIkánsan jobb volt. A szerző a betegeket a kórházi fejlemények alapján jól, közepesen, rosszul gyógyuló kategóriákba sorolta, és így az derült ki, hogy az imában részesültek 85%-a került a jól gyógyuló csoportba, míg a kontrollcsoport tagjainak 73%-a. Az imában részesültek 14%-a, míg akontrollcsoport 22%-a került a rosszul gyógyuló csoportba. Az eredmény szignifikáns, ami nagy szenzációt keltett. A vizsgálatot azóta is úgy idézik, mint az ima erejének napnál világosabb bizonyítékát, és az alternatív gyógyászati kutatások mérföldkövének tekintik, 1997-ben a vizsgálatot összefoglaló írást újra megjelentették. A vizsgálattal kapcsolatban azonban rengeteg probléma merült fel, amelynek fényében a csekélyke kis eredménye többszörösen megkérdőjelezhető. Egyrészt a vizsgálat nem volt kettős vak, ugyanis Byrd asszisztense, Janet Green vette fel a betegekkel az első interjút, sorolta őket valamelyik csoportba, továbbította nevüket az őértük imádkozóknak, s végül ő gyűjtötte ki a kórlapokról a betegek kórtörténetét. Az adatok értékelésekor Green tehát minden egyes betegről tudta, melyik csoportba tartozik lJ. A vakság újabb megtörésére derült fény a későbbiekben: a betegek állapotának globális kategorizációját (jó, közepes, rossz), amely szignifIkánsan kedvezett az "imacsoportnak", Byrd utólag állította össze, amikor megbírál ták kéziratát: ekkor azonban már minden betegről tudta, melyik csoport tagja voltlJ. A másik alapvető kritika, hogy az ima a gyorsabb felépülésért és a halál elkerüléséért is folyt. Azonban a két csoport közt semmi különbség nem volt az intenzív osztályon és a kórházban töltött napok számában, s a halálozási arány sem volt különböző. A fő célokat tehát az imádkozók nem érték el. A tudományos vizsgálatokban mindig előre megadják az úgynevezett végpontokat, vagyis, hogy mit fognak a vizsgálat végeztével elemezni, hogy valóban azt elemezzék, amit célzott a vizsgálat. Egy vizsgálat sikerességét a végpontok szempontjából kell értékelni, hiszen arra irányultak jelen esetben az imádkozók erőfeszí­ tései. Marad az utolsó, a komplikációk elkerülése, amiért szintén imádkoztak a "távgyógyítók". Elég csak némi szkepszissel vizsgálni az adatokat, és még a laikusnak is szembeötlő, hogy a szignifIkáns különbséget adó hat esemény nem független egymástól. A tüdőgyulladás, a szívelégtelenség és a szívleállás szorosan összefüggő, egymásból következő események, s ezek folyománya szokott lenni a lélegeztetés, a vízhajtók alkalmazása és az antibiotikum adása. Ez

159

durva statisztikai hiba, innentől semmilyen következtetés nem jogos. Ráadásul ezek az események nem csupán a beteg állapotától, hanem az orvos habitusától is függnek. Sok orvos hajlamosabb rögtön lélegeztetőgépet, pacemakert, antíbiotikumot, stb. alkalmazni, betegét tovább az intenzív osztályon tartani, stb. Vagyis a vizsgálat nem számolt az orvossal mint változóval. Végül, mivel a jó--közepes-rossz kategorizáció ezen eseményekből képzett pontszámok alapján számolódott, ráadásul Byrd már tudta a kategorizációkor, ki melyik csoport tagja volt, az "ímacsoport" fölénye műtermék. Statisztikai bűvészkedésről van tehát szó, s nem valódi különbségről. 25 változó ból 19-ben nem volt különbség a két csoport közt. Ugyanannyi komoly műtétet hajtottak rajtuk végre, hajszálra ugyanannyi beteg került vissza váratlan komplikáció miatt a normál osztályról az intenzív osztályra, ugyanannyiuknál alakult ki az infarktus után igen veszélyes aritmia, és statisztikailag nincs eltérés a halálozásban sem. A vizsgálat egy malőrje pedig egyenesen nevetségessé teszi az eredményt: a "távgyógyítók" a beteg keresztneve alapján imádkoztak érte, ám a mintában rengeteg John, Mary, stb. volt mindkét csoportban. Larry Dossei joggal teszi fel a kérdést: Isten honnan tudta, melyik Maryért imádkoznak: a vizsgálati vagy a kontrollcsoportban lévőkért? William S. Harris és munkatársai l 999-ben Byrd eredményeit kívánták megismételni, bár mondhatnánk, szerencsésebb célkitűzés lett volna, ha nem megismételni, hanem túlszárnyalni kívánták volna l4 • A vizsgálat célja az volt, hogy imával gyorsítsák fel a betegek gyógyulását és csökkentsék a komplikációk számát. A vizsgálatba mindenki bekerült, akit egy év alatt felvettek a Kansas Cityben található Amerikai Szív Intézetbe. Összesen 1013 beteget soroltak be véletlenszerűen az "imacsoportba" vagy a kontrollcsoportba. A külső segítők az "imacsoportba" tartozók gyors felgyógyulásáért fohászkodtak. A szerzők olyan súlyozott pontozás i rendszert alakítottak ki, amely tükrözte a kezelés eredményességét. Különböző súlyú eseményekért eltérő pontszámot adtak. A súlyozás meglehetősen szubjektív, a szerzők is elismerik, hogy a vizsgálat kedvéért találták ki, soha senki nem validáita: Ennek jelentősége az eredmények ismeretében különösen fontos. A Byrd által felállított orvosi események listáját kibő* Egy teszt vagy mérés validálása rumai< igazolása, hogy azt méri, amire tervezték.

160

vítették 35-re. Ebből az "ima" és a kontrollcsoport között egyetlen egyben sem találtak szignifikáns különbséget! Byrd cikke alapján kategorizálva a betegeket jó-közepes-rossz állapotúnak, semmilyen különbség nem adódott. Ez nem megerősíti Byrd eredményeit, hanem ellentmond neki! A komplikációk elkerüléséért folytatott ima tehát hatástalan volt. Hasonlóképpen hatástalannak bizonyult a gyorsabb gyógyulásért folytatott ima, mert nem volt különbség a két csoport közt az intenzív osztályon, illetve a kórházban töltött napok átlagos száma között sem. Sőt, a halálozási arányszám is azonos volt a két csoportban, tehát a haláltól sem véd jobban az ima. A vizsgálatra kiötlött pontozás i rendszert alkalmazva az "imacsoport" majdnem szignifikáns szinten (P>O.04) kisebb átlagpontszámot ért el, ami azért abszurd, mert mint idéztem, egyik orvosi esemény tekintetében sem volt szignifikáns különbség az "imacsoport" javára. Itt tehát megint statisztikai bűvészkedés folyt. Amely számítási mód "meghozta a sikert" Byrdnek, az itt csődöt mondott. S valószínű, hogy az itt "működő" kalkuláció Byrd vizsgálatára alkalmazva mondana csődöt. És sajnos némi kis csalásgyanú is fennforog. Nicholas Humphrey 15 professzor mutatott rá arra, hogy az imacsoportból tizennyolcan, a kontrollcsoportból pedig csak öten estek ki azon oknál fogva, hogy az első 24 órában elhagyták a kórházat, és így még nem kezdődhetett el értük az ima. Humphrey szerint két dologról lehet szó: az egyik, hogy az "imacsoportba" valaki szándékosan egészségesebb betegeket válogatott, akik közül 18 még aznap elhagy hatta a kórházat. A másik verzió, amit Harris válaszolt Humphreynak, hogya 18 beteg talán már első nap meghalt. Ezt viszont kétféleképen lehet értelmezni, s egyik sem kedvező a vizsgálat számára: az egyik, hogy ezek szerint önmagában az "imacsoportba" való sorolás máris több mint háromszorosára növeli a halálozás veszélyét. Ez nem túl bíztató, pláne, hogy a betegek tudtán kívül történt. A másik értelmezés szerint, ha feltételezzük, hogy azonos számú súlyos állapotú beteget soroltak mindkét csoportba, akkor komoly előnyt jelent a későbbiekben az imacsoport számára, ha már az ima megkezdése előtt háromszor annyi súlyos beteg ,,halt ki" az imacsoportból, ugyanis az azonos súlyosságú betegek a kontrollcsoportban már a vizsgálat kezdete után haltak meg, rontva a csoportátlagot. Ha ezzel együtt azonos arányban haltak meg a vizsgálat idején, akkor ez elvileg azt is jelentheti, hogy az imacsoportnak sokkal rosszabb volt a halálozási aránya!

161

Németországban Binder és munkatársai 1999-es 16 hetes vizsgálatában 19 cukorbetegért imádkozott 40 "távgyógyító" úgy, hogy minden betegért öt gyógyító "dolgozott". A gyógyítók nem ismerték a betegek diagnózisát, csupán keresztnevüket tudták és egy fényképet kaptak róluk. A betegek állapotnaplót vezettek, melyben vércukorszintjüket, kedélyállapotukat s egyéb betegségeiket vezetté k, s a 16 hét ből 4 héten át - tudtukon kívül - intenzíven ,,kezelés alatt" álltak. A vizsgálat eredménye semmitmondó: orvosi értelemben az ima hatására semmilyen pozitív változás nem volt megfigyelhető . l6

Új korszak kezdődött a távgyógyításban? Fred Sicher és Elisabeth Targ legendássá vált 1998-as vizsgálatában 40 előreha­ ladott AIDS-ben szenvedő beteget osztottak véletlenszerűen két csoportba, egyikért a távolból gyógyítók imádkoztak, a másik csoport volt a kontroll 17 • A neves Westend Journal of Medicine-ben megjelent beszámolójuk szerint, akikért 10 héten át imádkoztak, azoknál a hatodik hónap végére szignifikánsan kevesebb AIDS-szel járó betegség alakult ki, kevésbé voltak súlyosak, kevesebb kórházi felvételt és rövidebb kórházi ellátást igényeltek. A táv imában részesülteknek a hangulata is jobb volt. Ezzel szemben a két csoport immunaktivitása azonos volt. A vizsgálat nagy szenzációt keltett, hiszen akkor zajlott, amikor még nem volt bevethető szer az AIDS ellen. Targ elmondása szerint éppen ezért esett a választása az AIDS-re. Az eredmény tulajdonképpen döbbenetes: a "távimában" részesültek közt háromszor kevesebb járulékos betegség alakult ki, hatszor kevesebb kórházi ápolást igényeltek. Az imakutatók Targot hősként ünnepelték, konferenciáról konferenciára ráncigálták, hogy újra és újra adja elő szenzációs eredményét. De az eddigiek fényében felmerül a kérdés, vajon tényleg az ima segített? Vagy megint a statisztika? A vizsgálat végpontja a tervek szerint a halálozási arány lett volna. Azonban a vizsgálat kezdete után nem sokkal terjedt el az ,,AIDS-koktél", vagyis három gyógyszer kombinációja, amelynek védőhatása miatt mindössze egy beteg halt meg a negyvenből. A szerzők a beszámolójukban elhallgatták, hogy mi volt az eredeti vizsgálat célja, és azt is elfelejtették közölni, hogy egy beteg a vizsgálat során meghalt. Sicher és Targ ekkor Dan Moore-t, a statisztikus segítségét kérte, ahogy ezt Po Bronson kiderítette és 2002-es írásában rögzítettelK. Megtörték a vakságot, és most már a csoportba tar-

162

tozás ismeretében kezdték keresni a gombhoz a kabátot. Ami abszolút tudománytalan és etikátlan, mondhatni: csalás. Ezért szokás a végpontokat elememi, és nem utólag keresgélni esetleges véletlenszerű hatásokat. Megnézték a két csoport AIDS-szel kapcsolatos fizikai tüneteit, de az "imacsoport" nem volt jobb. Megnézték a hangulatot mérő skálák eredményét: az imában részesült csoporté rosszabb volt. Moore addig bontotta az adatokat, míg végre eljutott az orvosi vizitek és a kórházban töltött napok számához. Végre felcsillant az aranya számhalmazban: e tekintetben a két csoport szignifikánsan különbözött az ,,imacsoport" javára. Targ máris szétkürtölte az eredményt: a távima gyógyít. Akik ezt várták, vállukon hordozták körbe Targot. De Moore nem nyugodott. Beszélt egy AIDS-specialistával, de az lehűtötte. Rámutatott arra, hogy a kórházban töltött napok, illetve az orvosi vizitek száma attól függ, biztosított-e a beteg. Akinek van biztosítása, az gyakrabban megy orvoshoz, tovább marad a kórházban mert megteheti. A betegbiztosítást nem kontrollálták, tehát az eredmény lehet, hogy csupán a biztosított csoportok közti egyenlőtlen megoszlásáról szól. A specialista azonban adott egy ötletet. Felhívta Moore figyelmét az AIDS járulékos betegségeire. Csakhogy ezt a vizsgálatban nem gyűjtötték. Előkapták a kórlapokat, egy asszisztens feketével kihúzta a neveket, majd nekiláttak kigyűjteni a megbetegedéseket. Sicher azonban minden beteggel háromszor készített interjút, és a felvétel dátumából is felismerhette a beteget. Mind Moore, mind Targ kétségek közt hányódott. Sicher ugyanis elszánt híve volt a "távgyógyításnak" és ráadásul még saját pénzét is adta a kutatáshoz. Nagyon érdekelt volt tehát a sikerességben. És a siker bejött. Senki nem tudta a kutatás közlése idején, hogya szerzők olyan adatokkal számoltak, amelyeket nem is terveztek gyűjteni, és a vakság feltörése után szedték csupán ezeket össze. Ennek fényében egyik lap sem közölte volna a vizsgálat eredményeit, mert az így már régen nem felelt meg a tudományosság kritériumainak. Ha ugyanis van két csoportunk, és ismerjük az adataikat, tüzetes keresgélés után majd mindig találunk valami véletlenszerű különbséget, amire aztán állíthatjuk, hogy ezt akartuk bizonyítani a vizsgálattal. David Spiegel, a tanulmány gyanútlan lektora, megismerve a vizsgálat szabálytalanságait, azt nyilatkozta, hogy ,,Ez alapvetően megváltoztatja Targ munkájának értékelését. Innentől nem mondhatjuk, hogy bizonyító erejű a vizsgálat." A betegek sorsát három éven át követték, s ismét ,.nagyszerű" eredményre jutottak. A kontrollcsoportból négyen meghaltak, míg az ,,imacsoportból" senki.

163

Csakhogy megint fény derult egy ferdítésre. Az eredeti közleményben az állt, hogy a két csoport korban és nemben azonos összetételű. Valójában a négy elhunyt beteg volt a vizsgálat négy legidősebb tagja. És az AIDS esetén aztán igazán nem közömbös a beteg életkora, mert ettől függ ellenálló képessége. A szerzők mindezt eltitkolták, s így történhetett meg, hogy Targ a Nemzeti Egészség Intézettől másfél millió dollárt kapott a "távima" további kutatására. Ekkor az agyrák egy rendkívül rosszindulatú típusát, a glioblasztomát kezdték vizsgálni. A tumor 10 naponta duplázza meg méretét. Az átlagos túlélés a diagnózis felállítása után 12 hónap. A kutatást soha nem fejezték be. Sokan misztikus összefüggésekről rebesgetnek. Targ ugyanis hirtelen glioblasztomában betegedett meg, és dacára, hogya távgyógyítók a világ minden tájáról összesereglettek és imádkoztak érte, élete 41. évében meghalt. Targ és Sicher vakon hittek a misztikus erőkben és a távgyógyításban. Úgy vélték, nem csalnak, jó ügyet szolgálnak, csak bizonyítékát adják annak, aminek önmagától is nyilvánvalónak kéne lennie.

Ki volt Elisabeth Targ? Miközben bírálom Elisabeth Targ munkásságát, össze is szorul a szívem érte. Mert nagyszerű ember volt. Amilyen misztérium volt az élete, olyan volt a halála is. A Targ család különös család volt, különös képességekkel. Apja, Russell Targ fizikus volt, aki részt vett az első lézer kifejlesztésében és 1970 és 1980 közt a CIA által támogatott kutatás végzett a "távolba látás" témakörben. Többek közt vizsgálta Uri Gellert is, akinek távolba látó képességeit valódiként értékelte, de kanálhajlítási tudományát tekintve semleges maradt, mert soha nem sikerult fllmre venniük aze 9 • Kutatásairól több könyvet is írt. Elisabeth anyja, Joan Fischer Moszkvában született, a család később visszaköltözött Amerikába. Joan öccse, Bobby Fischer, a sakkzseni világbajnok, akit Joan tanított meg eredetileg sakkozni. Otthonukban élénk paranormális élet zajlott, havonta összejött náluk a Parapszichológiai Kutatócsoport. Elisabeth kicsi korától úgy volt nevelve, hogy különös képességű. Apja rendszeresen azt játszotta vele, hogy Elisabethnek ki kellett találnia, mit rejtett el apja, mi a karácsonyi ajándék. A világon elsők közt volt számítógépük, és Elisabeth már 10 éves korától arra tréningezett, hogy előre megmondja, véletlenszerűen milyen szín fog megjelenni a képernyőn. Egy pszi-kísérletben Elisabeth megjósoIta Ronald Reagan 1980-as elnök-

164

választási győzelmét, egy másikban egy lóverseny befutó lovát, stb. Elisabeth hitt abban, hogy létezik prekogníció, vagyis jövőbe látás és létezik távolba hatás. Barátaival gyakran játszotta azt, hogy elrejtett tárgyakat nevez meg. Már fiatalon Karl Pribram, a neves agy kutató laboratóriumában dolgozott, később orvosi, majd pszichiáteri diplomát szerzett. Számos "távgyógyítós" vizsgálatot lefolytatott, mikor a glioblasztomát kezdte vizsgálni. A 300 milliós Amerikában évente 7000 gliobla'iztomát diagnosztizálnak, a megbetegedés tehát rendkívül ritka. Az pedig szinte valószínűtlen esemény, hogy valaki ezt kezdi kutatni és pont akkor nála is kialakul. Betegágya mellett a világ minden pontjáról összesereglettek a távgyógyítók, s spirituális mozgalom indult megmentésére. Targ hitt a távgyógyításban, de nem hitt saját gyógyulásában. Május 4-én esküdött meg hű­ séges szerelmével, Marc Comingsszal; esküvőjén csontsoványan, jártányi erővel, alig mozgó bal arccal, a sugárkezeléstől kopaszon jelent meg. Július 18-án meghalt. II óra II perckor, éppen 111 nappal azután, hogy megállapították nála a betegséget. Élete visszatérő álma volt egy torta, amin 42 szál gyertya ég. Talán halála volt az utolsó bizonysága annak, hogy az ember képes megsejteni a jövőt?20

Újabb vizsgálatok Mitchell Krucoff és munkatársai 2001-ben 120 szívbeteg kezelése során négyféle nem gyógyszeres kezelést alkalmaztak, úgymint relaxáció, képzeleti képek, érintésterápia és "távima"~'. Az ötödik csoport csak a hagyományos orvosi kezelésben részesült. A vizsgálat egyik kiegészítő terápia kapcsán sem talált semmilyen mutató mentén szignifikáns különbséget, bár számszerűleg a "távimában" részesülteknél mutatkozott a kevesebb komplikáció. Nagy vihart kavart a 200 l-ben - egy igen neves lapban, aJoumal of Reproductive Medicine-ben - megjelent, Kwang Cha, Daniel Wirth, és Rogerio Lobo nevével fémjelzett vizsgálat anyaga22 • A vizsgálatban mesterséges megtermékenyítésre várakozó 199 koreai nőt - tudtukon kívül - két csoportba osztottak, s az egyik csoport megtermékenyülési sikeréért Amerikában, Kanadában és Ausztráliában távgyógyítók imádkoztak. A nők fényképét a távgyógyítók faxon kapták meg. Az eredmény nagy szenzációt keltett, a New York Times 200 l. október 2-i számában számolt be arról, hogy a több ezer kilométer távolságból imában részesült csoportban 50%-os volt a sikerarány, míg a kontrollcsoport-

165

ban csak 26%-os, vagyis a távima duplájára növelte a mesterséges megtermékenyítés sikerességét. Ez a vizsgálat azért is csípi a szemem, mert annak idején, bár némi szkepszissel, de az objektivitás jegyében a hírt elújságoltam azoknak az orvostanhallgatóknak is, akiket orvosi pszichológiára oktattam. Csak később kezdtem foglalkozni azzal a kérdéssel, vajon tényleg minden igaz, ami egy szaklapban megjelenik? Ma már sajnos tudom, hogy a még oly tudományosnak ható vizsgálatokjó része, elsősorban amelyek "el akarnak adni" egy gyógyszert vagy eljárást, hamisítvány, vagy legalábbis manipuláleJ. Cha a Columbia Egyetemen működő Meddőségi Klinika vezetője volt, Lobo professzor szintén a Columbia Egyetemen dolgozott. Az első interjúkban mindenki azt nyilatkozta, Lobo vezette a vizsgálatot. Aztán hamarosan kezdett botrányszagúvá válni a dolog, és ekkor Labo már azt állította, ő csak akkor ismerte meg a vizsgálatot, amikor már fél-egy éve befejezték, s pusztán stilisztikai tanácsokat adott a cikk megírásához. A vizsgálat motorja Daniel Wirth volt, akit egy év múlva Amerikában asszisztensével, Joseph Horvathtal együtt harmincrendbeli csalás vádjával bíróság elé állítottak - mindkettőt öt évre leültették és egymillió dollár megtérítésére kötelezték. Wirthről kiderült, hogy az FBI John Wayne Truelove-ként ismerte. Wirth álnevét egy 5 évesen elhunyt kisfiútól kölcsönözte. A "szerző­ páros" 12 év alatt 3.4 millió dollárt zsebelt be különféle csalásokkal. Wirth még halott apján is százezer dollárt keresett, mert éveken át továbbfolyósíttatta nyugdíját. Horvath már korábban is ült biztosítási csalásért, majd sikkasztásért. Mi több, egy ízben letartóztatták, mert orvosnak adta ki magát. ,,Doktorként" Wirth embervizsgálataiban ő vett szövetmintát a betegekből. Wirth ugyanis "komoly" kutatásokat folytatott már korábban is: Horvathtal bizonyították, hogy az amputált szalamandraláb gyorsabban nő vissza, ha a "gyógyító" kézbe veszi az állatot. Wirth, bár publikációiban Dr. Wirthként aposztrofálta magát, soha nem szerzett orvosi diplomát. Wirth vagy húsz kettős vak vizsgálatot végzett az ima és egyéb altematíveljárásokkal végzett gyógyítás hatékonyságának bizonyítására. A tudomány szégyene, hogy a Journal ofReproductive Medicine a nyilvánvalóan kreált tanulmányt a mai napig nem vonta vissza, hitelesítve egy csaló hazugságait. Az egyedüli megjelent korrekció az volt, hogy Labo nevét törölték a szerzők névsorából. • • Az utólag hWllisításnal{ minősiilt vizsgálatokról meg szo}{tal{jelentetni egy "visszavonó" nyilatkozatot.

166

Metaanalízis ízlés szerint

Hogy a tudomány mennyire tudomány, arra jó illusztráció a következő két metaanalízis. Metaanalízisnek nevezzük az olyan vizsgálatokat, amelyekben több kutatást összevonva elemeznek, hogy a nagyobb mintán jobban kiugorjanak az esetleges összefüggések. Kevin Masters és munkatársai tizennégy távimavizsgálatot vettek fel metaanalízisükbe 24 • Az analízisbe vétel általában annak alapján történik, mennyire felelt meg a vizsgálat a tudományosság formai kritériumainak. Elemzésük végkövetkeztetése: a másokért folytatott ima hatástalan. Egy másik lap másik szakértői ugyancsak több vizsgálatot elemeztek. Ba§ak 43 A stigmák megjelenése szinte sémaszelŰen ugyanaz, mint más szenteknél is, ami két lehetőséget vet fel. Vagy egyfajta ,,másolásról" van szó korábbi stigmatizáltakkal való azonosulás révén, vagy egyfajta archetipikus fantáziáról van szó. Az eksztatikus állapot csúcspontja a stigmák megjelenése, ez valószínűleg valamiféle epilepsziás roham tetőpontja, amely hirtelen gyengeséget, majd eszméletvesztést, vagy zavart tudatáliapotot idézett elő (órákig térdelt még a feszület előtt). Gemma bekötözte vérző sebeit, bevonszolta magát ágyába, de másnap alig tudott elvánszo-

242

rogni a templomba. A stigmák csütörtökön jelentek meg, és pénteken délután 3kor megszűnt a fájdalom. Gyóntatójának sokáig nem mondta el a történteket. Ettől kezdve azonban minden csütörtökön reggel 8 óra környékén megjelentek a stigmák, de - és ez fontos megfigyelés Gemma részéről- először mindig "olyan mély és intenzív fájdalom jelent meg bűneim miatt, hogy ez sokkal nagyobb szenvedést okozott", mint maguk a stigmák. Ez a standard lefolyás erősen emlékeztet egy kondicionált epilepsziás rohamra, melynek bevezető aurája mindig a bűnös­ ség érzés. Gyóntatója, Gaetano atya, mikor tudomást szerzett a stigmákról, azt mondta Gemmának, amíg nem láthatja őket, addig nem tudja elhinni. Germano atya, akihez Gemmának nagyobb bizalma volt, rendkívüli módon aggódott a stigmák miatt, mert attól félt, egy hisztérika támogatójának fogják őt tekinteni. 1900 őszére Gemmánál a stigmákon túl rendszeresen ájulások, rángógörcsök, vérhányás és eksztázis jelentkeztek. Ez felvetette az orvosi kezelés lehetőségét, azonban mind Gemma, mind Germano atya bizalmasa attól tartottak, hogy az orvosok az egészben csak hisztériát fognak látni. Időközben Gemma hátán megjelentek Jézus korbácsnyomai is, és "őrangyala" töviskoronát helyezett a fejére, melytől napokon át vérzett a feje. Hallva ezt, Pietro Paolo atya úgy döntött, ezt látnia kell: ,,Kis idő múlva Mr. Don Lorenzo Agrimontival bementünk a szobába, ahova Gemma korábban visszavonult és láttam, hogy nem észleli környezetét és könyörtelen mártíromságot szenved. Több mint két és fél órát voltam a szobában, elhatározván, hogy addig nem távozom, míg nem láttam a vért saját szememmel. A lány olyan iszonyú és heves szívdobogást élt át, hogy az ágytakaró, amin feküdt, lebegett a szíve irányába. A roham olyan erős volt, hogy az egész ágy rázkódott és bevallom, egyszerre éreztem rémületet és csodálatot. Egy órával vagy valamivel később a szívverés elcsendesült és akkor vér kezdett folyni a lány fejéről, oly mértékben, hogy a páma, de még a lepedő is átnedvesedett. A feje bizonyos területein, különösen a homlokán a vér olyan sok volt, hogy megalvadt és vérrögöket lehetett látni több helyen is. Mikor abbamaradt fején a vérzés (éjjel féltizenkettő volt ekkor), a lány, aki addig kisebb mozgásokat végzett, egészen éjjel háromig teljesen merevvé vált; arca úgy nézett ki, mint egy igazi hulláé és látván őt ebben az állapotban, elszíneződött testtel, feje vérben ázva, bárki azt gondolhatta volna, hogy halott; légzése alig volt észlelhető. Így

243

telt el a teljes három óra. Hat óra felé ismét láttam őt szállásán, már fel volt öltözve, és indult áldozni a templomba; természetes színe már visszatért és úgy nézett ki, mint aki soha nem szenvedett.'>43 Ez a rendkívül értékes megfigyelé s sok információt tartalmaz. Egyrészt meggyőzően bizonyítja, hogyafejsebek maguktól kezdtek el vérezni, s az atya szemléletesen leír egy súlyos, órákig tartó, vegetatív izgalommal is járó rohamot. Egyfelől gondolhatjuk, hogy egy elnyúlt, a mozgatóterületeket is némileg érintő generalizálódó temporális epilepsziás rohamról van szó, mert a lány utána három órán át eszméletvesztetten feküdt. Szóba jöhet azonban a hisztériás álroham is. Emellett szól a hosszú kezdet. A lány heves szívdobogását Gemma heves, kapkodó légvétele okozhatta, amit hiperventillációnak nevezünk. Az álrohamok gyakori bevezetője ez. Az álroham mellett szólhat a rohamot követő nagyon hosszú kataleptikus állapot. És természetesen a hisztériás konverziós tünetek megjelenése is. Mint majd hamarosan, az elméleti részben látni fogjuk, a stigmák egyetlen tudományos magyarázatának a hisztériás konverziós tünetképzés látszik. A konverziós tünetképzés feltételezését erősíti a következő eset is. Gemma megtudta (naplója szerint Jézus mondta meg neki), hogy csütörtökön, mikor stigmái megnyílnak, tervezik, hogy szakértők lepik meg, hogy megvizsgálják. Gemma azt mondta Germano atyának, hogy Jézus azt üzeni, nem fogja "produkálni magát" az orvosok kedvéért. És a stigmák nem is jelentkeztek. Ez elég gyanús disszociációs tünet, hiszen a stigmákat Gemma "csinálta", és Jézus is az ő fejében volt, következésképen - mint konverziós hisztériásoknál szokott lenni - nem tudja, hogy ő idézi elő, hanem idegen hatalomnak (a belső hangnak) tulajdonítja a vele történteket. A konverziós tünetek lényeges vonása, hogy a beteg nem tudja, hogy az valójában az ő vágyát fejezi ki44 • A stigmatizáltak elég nyíltan vágynak arra, hogy átélhessék Krisztus szenvedéseit, tehát még freudi értelemben vett "elfojtott vágyakról" sem kell beszélnünk. Később meggyőzték Gemmát, hogy orvos is láthassa a sebeket. Germano atya ezt írta: "Az orvos fogott egy törülközőt, megnedvesítette és letörölte Gemma kezeit és homlokát. A vér azonnal eltűnt, és a bőrön nem látszott semmiféle vágást vagy karcolást, mintha soha nem is lett volna ott vérzés". Itt tehát Germano és az orvos egy nagyon ritka jelenség szemtanúi lehettek, a bőrön át való vérzés nek. Ám Gemmának mély sebei is voltak: J()

244

"A vörös jegyek mindkét kézen, mind a tenyéren és kézfejen megjelentek, és a bőrfelszín alatt a húsban bizonyos mértékig kinyílt hasadék látszott; a kézfejen a nyílás hosszúkás volt, a tenyéren szabálytalan kör alakú. Kis idő múlva a [sebet alig fedő] membránok felszakadtak és azokban az ártatlan kezekben véres sebek jelentek meg. A tenyéren ezek átmérője fél inch [I inch=2.54 cm] volt, a kézfejen ötnyolcad inch hosszú és egynyolcad inch széles volt. "10 Germano atya más alkalommal azt is meg tudta figyelni, hogy a sebek olykor áthatolnak a tenyéren, és összeémek, mintha valóban egy szög fúrta volna át a húst. Ami azonban még különösebb volt, hogy a sebek pénteken bezáródtak és beforrtak. Germano atya végül már azt is megtapasztalta, hogy Gemma oldalsebe, ha ő vagy a püspök úgy kérte, kinyílt, majd ha azt kérték, csukódjon be, becsukódott. Ez erős érv a konverziós tünetképzés mellett. Gemma 1903-ban tuberkulózisban betegedett meg és április ll-én meghalt.

Róma félelme a csodáktól Pietreicinai Pio atya (1887-1968) Gemma szomorú, kitaszított e világi élete, majd villámgyors boldoggá végül szentté avatása éles ellentétben állnak egymással. Azok az atyák, akik kishitű­ ségükben végig lekezelték őt, halála után annak fényében sütkéreztek, hogy "mi ismertük őt", "mi támogattuk őt". Így van ez minden ideológiával: az élő szenteket mindig az egyszerű emberek ismerik fel, a hatalom csak a zászlóra tűzhető szenteket szereti. Ez lett a sorsa Pio atyának is, aki életében annyi vegzálást szenvedett el, amennyi egy eretnek hitehagyónak sem járt volna ki45 • Életét nem ismertetem, mert számos magyarul is elérhető könyv olvasható róla. Azonban Gemma Galgani és Pio atya sorsa összehasonlítva Louise Lateauéval, vagy Anna Katalin Emmerichével még a stigmakutatás szempontjából is szembeötlő. A két korábban élt stigmatizáltat jobban fogadta, és többet tanulmányozta a tudomány, mint a modem korban élt két olaszt, s a különbség csupán a Rómától való távolság, a vallási hatalmak befolyása. Úgy tűnik, a gya-

245

nakvás Rómához közeledve négyzetesen nő. Pio atyát (eredeti nevén Francesco Forgionét) 1999-ben avatták boldoggá, 2002-ben szentté. A LÁTOMÁS

Pio gyerekkorától mélyen hívő volt, s pappá szentelése évében, 1910-ben már jelentkeztek a stigmái. Először láthatatlan formában, égő érzésként, majd rövid ideig vörös folt és hólyag jelent meg kezén és lábán. Ezek később visszahúzódtak. Egész fiatal korában rejtélyes betegségek kínozták, az I. világháborúban tábori lelkészként vett részt, de a hadseregből is leszerelték törékeny egészsége miatt. Különös panaszai egész életében megmaradtak, ezeket Freze csak mint a "gonosz testi és lelki támadásaiként" említi. 16 1918. szeptember 21-én Pio atya levélben tudatta felettesével, Benedetto atyával, mi történt vele: ,,El kell mondanom Önnek azt, ami e hónap ötödikétől hatodikáig történt. Nem akarom azt mondani, hogya leghősiesebb vértanúság játszódott le. Ötödikén este a fiúkat készültem meggyóntatni, amikor hirtelen, legnagyobb rémületemre, egy égi Alakot pillantottam meg, aki megjelent. Kezében hosszú, élesre köszörült, hegyes ércpengét tartott, s úgy tűnt, hegyébőlláng csap ki. Láttam, hogy a Jelenség fegyverét teljes erővel lelkembe döfi. Kínomban panaszosan felkiáltottam, úgy éreztem, meghalok. Azt mondtam a fiúnak, hagyjon magamra: olyan rosszul voltam, hogy képtelenségnek tűnt gyóntatnom. Ez a mártíromság hetedikén reggelig tartott. Amit ebben a gondterhes időben átéltem, egyszeruen leírhatatlan, mindent tönkretett a tüzes kard. E naptól halálra sebzett vagyok. Lelkem legbensejében állandó nyílt seb tátong, gyötrelmesen kínoz. Vajon az isteni Igazságosság nem újabb büntetése ez? Ítélje meg Ön az igazságot!'>46 Két hónappal később, 1918. október 22-én ezt a levelet kapja Benedetto atya Piotól: "Mit válaszoljak kérdésére, hogyan történt keresztre feszítésem? Istenem, milyen zilált és megalázott vagyok, valahányszor arról kell beszélnem, amit ezzel a semmirevaló teremtményeddel műveltél!

246

1918. szeptember 20-án délelőtt, szentrnisém után, az imakórusban tartózkodtam, és egyszerre szelíden zsongító nyugalom szállt meg. Mind külső, mind belső érzékeim, nemkülönben lelkierőm leírhatatlan békességbe zuhantak. Tökéletes csend vett körül. .. - Mindez pillanat műve volt. Ez alatt titokzatos személyt pillantottam meg, ha46 Ágoston atya Pioról írott naplójában leírja, hogy "Szent Ferenc stigmatizálásának ünnepét követő pénteken, szeptember huszadikán, Páter Pio a szentmise utáni hálaadását végezte az imakórusban. Jézus szenvedéséről elmélkedett. Hirtelen az augusztus ötödikén látott Személy jelent meg előtte, keresztre feszítve. Úgy érezte, elveszti eszméletét. A Megfeszített kezeiből, lábaiból és oldalából öt fénysugár lövellt felé, melyek átlyukasztották kezeit, lábait és oldalát." 46 Pio atya levelei visszatérő látomi42. A hisztériás bőrjelenségek annyira ismertek voltak, hogy egy jogtudós 1613-ban így írt erről: ,,A sátán ezzel az ördögi jellel (vagyis az érzéketlen hellyel) utánozni akarja az Urat, aki stigmákat adott a szent személyeknek, az Ő igen kedvelt szolgáinak, és aki ezáltal azt akarta elérni, hogy ezek a személyek az Ő vértanúságának szent jeleiben részesedjenek ... A sátán ilyen módon Istennel akar egyenlő lenni ... éppúgy rányomja bélyegét bérenceinek a bő­ rére, mint egykor az eretnekek és boszorkánymesterek tüzes vassal bélyeget sütöttek tanítványaik jobb fü1cirnpájára ... Az ördög ellenben titokban nyomja az ő bélyegét a testre, ha pedig már rányomta, akkor mindig a testnek valamely rejtett helyén tartogatja, úgyhogy az egész testet a legtüzetesebben végig kell vizsgálni, hogy meg lehessen találni a jeleket; sőt, * ÖrdögÍtző.

255

ami még rosszabb, abból a célból, hogy megmeneküljön az igazságszolgáltatás és a bírák elől, az ördög néha az emberi testnek olyan piszkos részeire nyomja rá a maga jeleit, hogy az ember csak utálattal vizsgálja meg azokat, így például a férfmái az ülepre, a nőnél a szeméremrészre; minthogy pedig az ördög szereti a végleteket és szokatlanságokat, néha ellenkezőleg, a legnemesebb és legbecsesebb helyeket választja ki, ahová, úgy látszik, még nehéz is rányomni a jelet, például a szemre vagy a szájra".42. Az ördögi és isteni eredetű stigmák tehát jól ismertek voltak a középkor mindennapjaiban is, csupán a modem korból visszatekintve, az ismeretek hiánya miatt, tűnnek oly ritka jelenségnek. De ismét idézem Dr. Antoine ImbertGoubeyre-t, aki csak maga 321 stigmatizáltat vett leltárba, hozzátéve, hogy további forráskutatással ez a szám bizonyára jelentős en nőne. A listába kerülés egyben azt is jelentette, hogy a stigmatizált személye túlemelkedett közvetlen környezete érdeklődésén, míg az ismeretlenség homályában maradt az a rengeteg névtelen stigmatizált, illetve boszorkányság vádjával megégetett ember, akiknek rosszkor, rossz helyen jelentek meg hisztériás bőrtünetek.

A 19-20. századi stigmakísérletek A hisztéria történetéről A hisztéria és a hipnózis mindig szorosan összefonódva bontakozott ki a történelem során a tévhiedelmek homályából, mivel a két jelenség egy tőről fakad: az emberi szuggesztibilitásból. A hipnózis mesterségesen létrehozott szuggesztív állapot, a hisztéria örökletes működési mód. Csak megemlítem Franz Anton Mesmer nevét, akitől a tudományos hipnózis korszakát számítjuk. Kora szellemében zavaros elméletet gyártott arról, hogya testben keringő mágneses fluidum megrekedése okozza a betegségeket, s e megrekedtséget delejezéssel, vagyis a test felett végzett simogató mozgásokkal, úgynevezett passzázsokkal, arra rátermett ember meg tudja indítani, ami gyógyuláshoz vezet. Az elmélet hamis volt, a mesmerizmus viszont működött. Kezdetben nem sokan figyeltek rá, dolgozatát szétküldte Európa minden akadémiájára, de csak a Bajor Akadémiáról kapott pozitív választ. Ennek az volt az oka, hogy ak-

256

koriban egy Johan Joseph Gassner nevű páter "garázdálkodott" az országban, rendszeres nyilvános ördögűző szertartásokat tartva, melyeken az emberek a szavára görcsben fetrengtek, vagy éppen megszűnt a görcsük, enyhültek tüneteik. A Bajor Akadémián felkapták fejüket arra, hogy Mesmer azt állította, ilyet ő tudományos alapon tud előállítani. Meghívták, és az akadémia titkára, lévén epilepsziás, jó kísérleti alanynak bizonyult. Mesmer ki- és bekapcsolgatta a titkár epilepsziáját, óriási ovációt keltve ezzel a bajor tudományos körökben51 . Mesmer egyre híresebb lett, de különös viták kereszttüzébe került, amikor egy gyermekkora óta vak zongorista nőnek, Theresa Paradisé-nak mesmerizálással visszaadta a látását. Ma úgy gondoljuk, ennek egyik lehetséges magyarázata a lány hisztériás vaksága volt. Csakhogy ettől kezdve Theresa mellé ütött a zongorán, mert zavarta a látás, és a szülők, féltve Mária Terézia ösztöndíját, hazavitték a lányt, aki ismét megvakult. Ebből nagy botrányt gerjesztettek a féltékeny orvosok, és Mesmer Párizsba tette át székhelyée2• Pár év múlva azonban csodás gyógyításaival itt is kivívta az orvosi kar dühét, és királyi tudományos bizottság kezdte vizsgálni a mesmerizmus kérdését. Végső megállapításuk megdöbbentően jövőbe látó volt, de abban a korban a mesmerizmus leleplezésének tűnt. A királyi bizottság jelentése leszögezte, hogy "az eredmények az érintés, a képzelet és az utánzás következményei"5J. Ekkor még senki nem sejtette, hogy a képzelet mind hipnózisban, mind hisztériában rendkívüli szerepet játszik. John Ferriar l794-ben először fogalmazta meg a konverzió mechanizmusát: ,,A hisztériás konverzióban a test birtokában van annak a hatalomnak, hogy imitálja a legveszélyesebb betegségeket, anélkül, hogy veszélynek tenné ki magát." Ferriar leírásában a konverziós tünetek veszélytelenek, de veszélyes betegségek utánzásai 54 • Benjamin Brodie l 837-ben megállapította, hogya hisztériás bénulások az akarati funkció zavarai, nem pedig az izmok vagy az idegek sérüléseiJ4 . A hisztériakutatás következő lépését Paul Briquet tette meg, aki 1859-ben jelentette meg a Hisztéria klinikai és terápiás kezelése cÍmű művét. Briquet 430 hisztériás beteget tanulmányozott az évek során a párizsi Charité kórházban. Szinte teljes listáját adta a konverziós tüneteknek és hangsúlyozta az öröklékenységet. Megállapította a női túlsúlyt és kizárta, hogy a hisztériának bármi köze volna a női nemi szervekhez vagy aszexuális frusztrációkhoz. A betegség indulásakor gyakran figyelhető meg stressz vagy érzelmi megráz-

2.57

kódtatás 34• 52 . Briquet a hisztériát az agy megbetegedésének tekintette. Adataival egybevág, hogyastigmatizáltak 85%-a nő, de ha a látható stigmatizáltakat vesszük, ez az arány 91 %55. A stigmatizáltaknál gyakran megfigyelhetjük a stigmák megjelenése előtti komoly stresszhatást. Lateau-nak feladták az utolsó kenetet, amikor hirtelen felépült és heteken belül stigmatizálódott. Gemma Galgani ugyancsak súlyos betegségből épült fel stigmái megjelenését megelőzően. Assisi Szent Ferenc negyvennapi éhezés, ima és kevés alvás után stigmatizálódott. Emmerichnél akkor jelent meg a teljes stigmatizáció, amikor feloszlatták a rendet és bujdokolni kényszerült. Az állítólagosan "hisztériamentes" Theresa Neumann 1918-ban egy balesetben fej- és gerincsérüléseket szenvedett, majd 1919-ben megvakult és görcsös rohamai voltak. Látását visszanyerte Lisieux-i Szent Teréz boldoggá avatásakor l0 , ami azt bizonyítja, hogy feltehetőleg bénulása is, de vaksága egészen biztosan hisztériás konverziós tünet volt. 1869-ben John Russel Reynolds vizsgálta talán először a konverziós tünetek hátterében álló rejtett feltevéseket. Három, konverziós bénulásban szenvedő betegénél ki tudta mutatni, hogyavonatbalesetet követően alakult ki bennük az a rejtett képzet, hogy megbénultakJ4 • Akkoriban a vonatok 20-30 km/óra "szédítő sebességgel haladtak, és mindenféle hiedelmek forogtak közszájon, hogy ez a sebesség egészségkárosító. A vonatok gyakran ütköztek teheneknek, vagy a síneken óvatlanul áthaladó szekereknek. A három béna férfi jelentéktelen balesetek elszenvedő i voltak, azonban a vonathoz kötődő babonás félelmek miatt az a rejtett képzet alakult ki bennük, hogy súlyos idegrendszeri károsodást szenvedtek. Ez a probléma a mai napig kísért olyan országokban, ahol komoly kártérítésekért lehet sikerrel perelni, a károsultak ugyanis nem szándékosan, de pszichés alapon súlyosabb idegrendszeri tüneteket produkálnak, mint azt sérülés ük indokolná. Jean-Martin Charcot 1862-ben került a Salpétriére közkórház egyik osztályának élére, majd oly híres lett, hogy hamarosan az egész hatalmas kórház a vezetése alá került. Híres és képzett neurológus volt, s mivel úgy gondolta, nincs már mit kikutatni, a hisztéria és a hipnózis, mint két feltáratlan terület vizsgálatára szánta el magát. Freud tulajdonképpen az ő ,,köpönyegéből bújt elő", mint látjuk, a hisztériát nem ő fedezte fel. Charcot igen népszerű, telt házas előadásain hisztériás betegeken demonstrálta, hogy gyakorlatilag bármi-

258

Iyen tünetet elő tud náluk idézni, illetve meg tud náluk szüntetni hipnózissal. Bénulásokat, bőrérzéketlenséget, égő foltokat a bőrön, vakságot, süketséget, stb. úgy hozott létre és szüntetett meg, mint valami varázsló. Mint említettem, ebben azért néha volt egy kis szolgálatkészség is a betegek részéről, de a jelenségek tagadhatatlanul léteztek és létrehozhatók ma is 44 • A hipnózis és a hisztéria vizsgálata divattá vált. A tudomány részéről ezért is oly fájdalmas, hogy például Lateau-nál, akinél nem minősült volna szentségtörésnek a hipnózis alkalmazása, senki nem próbálkozott ilyesmivel. De a kíváncsi orvosok rengeteg olyan jelenséget létrehoztak az évek során, amelyek a stigmák kísérletes demonstrációjának tekinthetők. A véresverejték-jelenség

Több stigmatizáltnál megfigyelték, hogy a sértetlen bőrön át folyik a vérük. Ha letörölték, a sima bőr látszott, majd lassan ismét átütött rajta a vér. A történelem során rengeteg esetet írtak le, amikor egy személy félelmében, dühében, vagy egyéb szélsőséges érzelmi állapotában vért vagy legalábbis valami vérszerut izzadt ki, vagy könnyezett. Az Orvosi talányok enciklopédiájd6 több esetet idéz, melyben korábban begyógyult sebek bizonyos szimbolikus időpontban újra vérezni kezdtek. Egy lány lábát például a krinolinszoknya vasa megsértette. A seb szépen begyógyult, majd minden menstruáció előtti napon kinyílt és ismét vérezni kezdett. Újkori eset Cloretta Robinson, egy II éves kaliforniai kislány esete. Az iskola ápolónője, miközben a kislány kezét fogta, azt vette észre, hogy Cloretta tenyeréből szivárog a vér. Letörölve a vért, az nem jelent meg újra. Nagyítóval megvizsgáIta a kislány tenyerét, de nem talált semmiféle sérülést. Ám miközben a kislány feladatát végezve rajzolt az osztályában, a bal tenyere kezdett vérezni. Visszasietett a rendelőbe, ahol az orvos szeme láttára négyszeresére nőtt a vércsepp. A vért letörölve ez alatt sem találtak sérü1éseo. Egy másik beszámoló szerint egy Mrs. H. nev ű ausztrál nőn figyelte meg egy orvos és felesége, hogy szeméből több ízben vér folyt, ám nem a szem belsejéből, hanem a sértetlen szemhéj on át lO •

259

Hipnózis és kísérleti

bőrjelenségek

Alan Gauld rendkívül alapos forráskutatással megírt hipnózistörténete hemzseg a dokumentált esetektőP2. 1819-ben Le Lieurre, betegének hasára vásznat helyezve, azt mondta, hogy irritációt okozó mustártapasz, mire másnapra vörös és hólyagos lett a vászon alatt a bőr. Ambroise-Auguste Liébeault, a 19. századi francia hipnózismozgalom újraindítója - beszámolója szerint - hipnotikus szuggesztióval vérzéseket, sőt stigmákat tudott létrehozni betegeinél. l 886-ban Beaunis A. E. nevű betegével folytatott vizsgálatairól számolt be. Hipnózisban azt mondta a nőnek: ,,Amikor felébred, vörös folt lesz ott, ahova most mutatok", majd fmoman megérintette a nő alkarját. A nő karján felébredése után 10 perccel egy egyre vörösödő folt jelent meg, amely addig maradt ott, ameddig az utasítás szólt. Bonjean belga ügyvéd S. kisasszonynál hipnózissal mindkét kézfején, a transzból való ébredés után tízperccel megjelenő, vérző vörös foltot tudott sugallni. Artigalas és Rémond olyan nő betegről számolt be, aki vérzékeny volt, és véres könnyeket sírt. Hogy tünetét megszüntessék, hipnózisban azt kérték, hogy a szeme helyett a bal tenyerében jelenjen meg a vér. A sértetlen bőrön át a vér meg is jelent. A Nancy iskola több olyan kísérletet végzett, amelyben erősen hipnábilis személyeknél hólyagokat, égésnyomokat tudtak előidézni hipnotikus szuggesztióval. A magyar Jendrassik és Krafft-Ebing egy Sándor Ilma nevű beteggel kísérletezett. Határozott szélű fémtárgyakat, például fémből kivágott betűt helyeztek hipnózis ban a lány bőrére és azt mondták neki, hogy a fém izzik. Majd a sebet bekötötték és másnap ellenőrizték: a tárgy alakjának megfelelő égés ny 0mokat és hólyagokat találtak. Az orvosok olyan különös dolgot is tapasztaltak, hogy az egyik oldalon létrehozott égési sebnek szimmetrikusan és automatikusan kialakult a párja a másik kézen. Dr. Rybalkin betegének azt a sugallmazta, hogyakályhaajtó kilincs e forró (valójában nem volt befűtve). A kézen azonnal égésnyomok látszottak, másnapra a bőr felhólyagosodott 52 • Louis Vivé többszörös személyiségű fiatal tengerész volt, akiről több szerző is említést tett, mivel Hippolyte Bourru és Prosper Burot professzorok4{). több ÍZben demonstrálták rajta a stigmatizációt. Egyik kísérletben orrvérzést, máskor a kar vérzését idézték elő. A beteg nevét érintéssel "ráírták" a kar bőrére - a

260

név vörösen, itt-ott vérezve jelent meg, és még három hónappal később is látszódott. Egyelmekórházba kerülve mások folytatták vele a kísérleteket, és a kezén vérző stigmát lehetett előidézni. Dermográfiának, vagyis bőrÍrásnak nevezték el ezt a jelenséget, hogy hipnózisban a képzelet hatására Írás jelenhet meg bevérzések formájában a bőr­ ön. A jelenséget már a középkorban ismerték, és az ismertetett stigmatizáltaknál is megfigyelhető volt, például Emmerichnél, akinek szíve felett kereszt jelent meg hasonló módon. De nagy csodának számított a Máter Johanna modelljének, az 1600 években élő Jeanne des Anges louduni apácának a karján megjelenő felirat: ,,Jézus, József, Mária, Szalézi Szent Ferenc'>«. Egy breton parasztlány, Marie-Julie Jahenny pedig arról híresült el, hogy bal mellén megjelent az "Ó, kereszt, légy áldott" felirat"'.

Stigma újratöltve De mielőtt unalomba fulladna a bizonyító erejű példák sorolása, hadd zárjam a sort egy jól dokumentált elképesztő esettel: Hősnőnk Elisabeth K. átesett a spanyol influenzán, amibe akkoriban kb. 50 millióan haltak bele, s bár felépült, remegés maradt vissza tagjaiban. Ezt átmenetileg hipnózissal jól lehetett kezelni. Ám amikor visszatért otthonába, ahol egy házisárkány mostohaanya fennhatósága alatt élt, hirtelen bénulások, kettős látás, bőrérzéketlenség alakult ki nála. Már ülni sem tudott, nyelve annyira megbénult és görcsbe állt, hogy enni is alig tudott, végül mesterségesen táplálták. Agydaganatot tételeztek fel nála és megműtötték, de daganat nem volt és állapota nem javult. Egész nap ágyban kellett feküdnie, s állapota oly kétségbeejtő volt, hogy öngyilkossággal próbálkozott. Fülébe jutott az eset Dr. Alfred Lechler német orvosnak, aki sokat foglalkozott Theresa Neumannal, a kor híres német stigmatizáltjával, és felfigyelt a lány tüneteire. Rábeszélte, hogy vállaljon nála szobalányi munkát, és rendszeresen kezelni kezdte hipnózissal, amire a lány jól reagált. Lechler megfigyelte, hogy a lány mágnesként szedi magára a hallott testi betegségeket. Mikor egy nap valakinek a sérv éről volt szó, Elisabeth a sérv minden tünetét "előadta", csak éppen szöveti sérülése nem volt. 1932 nagypéntekjén Elisabeth részt vett egy előadáson, ahol képeken mutatták be a passiót. Ennek során Elisabeth fájdalmat érzett a kezében és a lábában, mintha szögeket mélyesz-

261

tettek volna beléjük. Elpanaszolta ezt Lechleréknek, ami alapján az orvosnak támadt egy ötlete: létrehozza hipnózissal a stigmákat. Hipnotizálta Elisabethet és a lány figyelmét kéz- és lábfájásaira irányította, azt sugallva neki, hogy valóban szögek hatoltak át kezein, lábain. Ezután hipnotikus amnéziát sugallt, így a lány másnap nem emlékezett semmire. Kezein és lábain azonban vörös, nedvedző duzzadt foltok jelentek meg. A lány megrémült, hogy ő lesz a másik Theresa Neumann, de Lechler elmagyarázta neki, hogy keletkeztek a foltok, és arra kérte, vegyen részt a további kísérletekben. A lány beleegyezett. Lechler arra kérte, képzelje el most éberen Theresa Neumann ismert fotóit, amelyeken a nőnek a szemeiből vér folyt. Elisabeth szorgosan végezve a házimunkát fejében erre koncentrált, és pár óra múlva megjelent Lechlemél: mindkét szeméből erősen folyt a vér. Lechler gyorsan le is fényképezte. Tovább folytatták a kísérleteket. Hipnózisban képzeletbeli töviskoronát tettek a fejére, másnapra vérző sebek jelentek meg homlokán. Egy másik alkalommal, teljes amnéziát sugall va, Lechler azt sugalmazta, hogy Elisabeth Jézus és a keresztet viszi a vállán. A lány másnap nem emlékezett semmire, de bal vállát erősen fájlalta, bal karját ügyetlenül tudta csak mozgatni, járás közben balra kitért az egyenestől, és bal válla vörös volt és duzzadt. Megfelelő hipnotikus sugallatra a tünetek nagyon gyorsan visszahúzódtak. Ahogy a lány egyre "gyakorlottabb" lett, egyre gyorsabban reagált Lechler szuggesztióira, a végén már az orvos-szobalány kettős rutinszerűen tudta előidézni a stigmákat, a töviskorona sebeit, a neumannosan vérző szemeket, vagy a kereszt nyomát a vállonIO. Bár az előző részben felsorolt részkísérletek is meggyőzően mutatták, hogy szuggesztív, következésképen autoszuggesztív hatásokra a stigmatizáltaknál kialakuló bőrjelenségek előidézhetők, Lechler kísérletei döbbenetes világossággal mutatták meg, hogy a stigmák arra alkalmas embereknél szuggesztiós hatásokra teljes komplexitásukban kialakulhatnak. Az a kísérlete, amelyben Elisabeth csak munka közben koncentrált Neumann vérző szemű képére, bizonyította, hogy még mély hipnózis sem kell a tünetek kialakulásához. Lechler kísérletei azt is demonstrálták, hogy a szuggesztív úton létrehozott sebek órákon vagy egy napon belül képesek felszívódni, akár az igazi stigmatizáltaknál. Lechler és Elisabeth szerencsés találkozás volt, hiszen a stigmatizáltság relatíve mégis csak ritka jelenség, ami azt jelzi, hogy sok szubjektív és objektív biológiai feltételnek kell együttesen megvalósulnia, hogy valaki stigmatizálttá váljon.

262

Lechler a teljes bizonyítás kedvéért még azt a vizsgálatot is elvégezte, amelyben először elolvastatta Elisabethtel János evangéliumát, majd azt a hipnotikus szuggesztiót adta, hogy részese a passiónak. A hipnotikus ülés alatt Elisabeth mindent olyan konkrétan látott, mint Lateau vagy Emmerich, vagy a néző a moziban Mel Gibson Passiója alatt. Elisabeth zokogott, kiáltozott, hogy "Pilátus nem is ítélte bűnösnek", ,,Ne bántsátok", stb. És bár Lechler nem szuggerálta, Elisabeth a Jézussal megfeszített két lator egyikének élte meg magát, és spontán megjelentek rajta ismét a stigmák lO • Lechler munkája elsüllyedt a vérzivataros történelmi események során, hiszen 1933-ban jelent meg, s Németországban hamarosan a nácik kerültek hatalomra.

A stigmák magyarázata Temporális jegyek és hipnózis Valójában minden együtt van, hogy megfogalmazzuk, miként is alakul ki egyeseknél a stigmák különös jelensége. Mint láttuk, az egyik feltétel általában a mély vallásosság. Igazán mély vallásosságra, vagyis a hipervallásosságra predesztinál a jobb temporális epilepszia, vagy az ezzel azonos kategóriába eső jobb oldali temporolimbikus területek labilitása, vagyis e területek fokozott hajlama a mikrokisülésekre. A temporális labilitás vagy temporális epilepszia elsődlegesen veleszületett, magzati vagy születési oxigénhiányos állapotok következménye lehet, esetleg, mint Ellen White-nál agysérülésből, vagy mint Gemma Galganinál, az agyat érintő fertőző betegségekből is kialakulhat. Azonban, mint Persinger vizsgálatai is mutatták, a gyakori meditáció, ima, rituális-vallási tevékenységek, stressz, trauma, szeretett személy elvesztése az élet során is kialakíthatja a temporális labilitást. A temporális epilepszia és labilitás, mint láttuk, fogékonnyá tesz a misztikus-mágikus gondolkodásra, a transzcendens iránti vonzalomra. A temporális labilitás és a hipnózisra való fogékonyság közti kapcsolatra a Persinger laboratórium bizonyítékokat szolgáltatotf 7• Azok voltak mélyebben hipnotizálhatók, akik több temporális jegyet mutattak. Amikor elektromágneses ingerlést alkalmaztak a jobb temporális lebeny fölött, vagyis fokozták a temporális lebeny neuronjainak aktivitását, fokozódott a vizsgálati személyek hipnotizálhatósága5H. 5Y •

263

Mindez azt jelenti, hogy a jobb temporális lebeny izgathatósága, vagy az epilepszia miatt fennálló kóros izgalma fokozottan szuggesztibilissé és hipnotizálhatóvá teszi a személyt. Korábban láttuk, hogy a jobb temporális és parietális lebenyek aktivitása szoros kapcsolatban áll a vallásos élményekkel, a látomásokkal, komplex hallucinációkkal, eksztatikus élményekkel. A bizonyítékok másik vonulata azt mutatja, hogyahisztériások fokozottan hipnotizálhatók6