Orosz ​történelem II. A Szovjetunió története [PDF]

Zitiervorschau

L a

j

í l

Wz OROSZ TÖRTÉNELEM Mihail Heller - Alekszandr Nyekrics

A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE

Q I

I/

mm

“Norilszk

K

/z ^KARpJ £ZSZK

rhangelsz

ű r j é n AT/

f iS t# 1921

R

.G

.Jakutszk

felszk

jJÜKií

oPerm

S

Kr^sznokokpai&zk (zs^vszk j ekatyerinburg

j Oh o t s k i -

s:

Gomel

—

') „

.

" " S í i , i) l i* oSzan

Szaratov

LENGYELO.

Lwówo

CSE& ROMÁNIA

SZHS2. KIR.

\ SZSzfevCaricin

R G I Z

M O N G Ó L I A

5zs:

b

Bolha;

.

Jerevá KAUKÁZl ■Cf . —Z S 2 S

I

R

Á

N

í K

)

%

Blagovescséíiazl^\

KÍNA ___

^

:

iabarovsz 0

Számm al jelölt ASzSzK-k és AT-k:

1 9 4 0 C satlak o zás éve

Földközi-tenger

7V^hn5lÍta^

A Szovjetunió 1923-ban

1920

z i l - Ő l W 18 T U R K E. S Z T Á N I 15 V Dzsambul0 \ tá p r WTaskent y f F* A S.Z S Z K V 7 ----- O ro szo rsz ág i K. \ h a tá r a 1 6 S \ ----- T ag k ö ztársaság o k ASZSZK h a tá r a hibád

hacsk:

V

igyinszk

A S Z S Z K

\

Petropáyláyszk

O asz^zk

Irkutszkó,

r'

S Z ÍR IA

:MonboL

Kusztanaj Akm olinszk \ \ rg ° XX, o Szem ipalatyinszk0 A ktyubinszk K lraganda

_&

Szimtero, Fek ete- Szuhurr?.^ t e n g e r , Vlagyik; ^Batum:

t enger

IBURJaT-

M oszkva* CsebokszW*! BELC

O ^otszk..

-"Angara

Tyen J a r o s z l a ^ / L V ^ í z m olenszk Szim biísÉ",

1

1922

“Vologda

\Návgorod

K A nadirí

o

O

ladoga-tá f*étrográd

A S

KOMI

.vodszK

[ p in n o r s z A g ^ s

'

U

AFGANISZTÁN J

INDIA

Baku T ag k ö ztársaság ---------#

Ufa.

ffővárosa n v á ro sa ASzSzK fővárosa

1 Csuvas AT (1920) 2 Cseremisz [Mari] AT (1920) 3 Votják [Udmurt] AT (1920) 4 Tatár ASzSzK (1920) 5 Baskír ASzSzK (1919) 6 Volgái Német AT (1923) 7 Adige-CserkeszAT (1922) 8 Karacsaj-Cserkesz AT (1922)

flvosztq 15 Horezmi Népi SzK (1920) 16 Buharai Népi SzK (1920) 17 Grúz SzSzK (1921) 18 AbházASzSzK (1921)

’ £ ™ ?nr 10 E-Kaukázusi ASzSzK (1921) 20 Dél-Őszét AT (1922) 11 Csecsen AT (1922) 21 Azerbajdzsán ASzSzK (1920) 12 Dagesztáni H atfesztáni ASzSzK 12 ASzSzK (1921) 13 Kalmük AT (1920) 14 Ojrot AT (1922)

22 Kurubah-hegyvidéki AT (1923) 23 Nahicseván AT (1921) 24 örmény SzSzK (1920)

\

i-N\' ' Anadir
0Arsinov, P.: Isztorija m a h n o vszk o vo d vizsen yija (1918—1921 gg.). Berlin, 1925. 151 Kuzmin, G.: i. m. 366. lD~ K o m m u n yiszti U rala v g ö d i g ra zsd a n szk o j vojni. S zverdlovszk, 1959. 172. I;l3Szpirin, L.: i. m. 262.

W u °. l3D Platonov, Andrej: C sevengur. Budapest, 1989. 70. 1:>6Trifonov, I. Ja.: K la sszi i klasszovaja borba v SZSZSZR- 73. l j / Hrjascseva, A. I.: G ru ppi i k la sszi v kresztyjan sztve. Moszkva, 1924. 62. lj8 Trifonov, I.: i. m. 54. *39 Szofinov, P. G.: O cserki iszto rii VCSK. Moszkva, 1960. 82. 160Kalinyin, M. I.: Z a e ty ig ö d i. I—II. Moszkva, 1926. II. 92. 161 Az orosz nyelven m indeddig publikálatlan levél szövegét Rój Medvegyev idézi francia nyelven megjelent könyvében: La Révolution d ’Octobre était-elle inéluctable. Paris, 1976. 134—180. 162 Kubanyin, M.: i. m. 61. 163Jakovlev, Ja. A.: O borbe s z ban g yitizm o m . Előadás az 1920-ban m egrendezett V. összukrán pártkonferencián. L. Kubanyin, M.: i. m. 61. 164Lelevics, G.: S ztrek o p itovscsin a. Moszkva, 1923. 36. 16d Csisztov, B.: Csapannoje vossztanyije. A történeti inform ációkat lásd Veszjolij, A.: C sapani. Kujbisev, 1936. -6éAz 1918—1927 között a szovjethatalom m al harcoló m uzulm án parasztokat „baszm acsoknak”, azaz rablóknak nevezték. A felkelő parasztok belső elnevezése: beklar harekati —szabad em berek mozgalma. ■6' Veszjolij, A.: V éráztatta O roszország. 168 Pokrovszkij, M. Ny.: K on trrevolju cija z a 4 g oda. Moszkva, 1922. 4. 169Trifonov, I.: i. m. 3—4., 259. Összehasonlításul: a Fehér Gárda létszám a 1919. február 1—15. között: déli front: 85 ezer, keleti: 140 ezer, nyugati: 104 ezer, északi: 12,5 ezer, észak-kaukázusi: 7,5 ezer. L. Kakurin, Ny.: K ak szra zsa la sz revoljucija. Moszkva—Leningrád, 1962. II. 137. , '° A nyugati front politikai hatóságának röpirataiból. Idézi Trifonov, I.: i. m. 112. ^ Trifonov, I.: i. m. 260. 172 Uo. 165. 173 Uo. 265.

108

• M Á S O D IK F E JEZE T •

174 Leonyidov: E szero-bangyitizm v T a m b o v szk ijg u b ern yii i borba sz nyim . Revoljucija i vojna. Moszkva, 1922. XIV—XV. 168. 175Trifonov, i.: i. m. 215—216. 176 A n ton ovscsin a. Szbornyik sztatyej i voszpom inanyij. Isztpart. Tamb. gubkom a, 1923. 24. 177 Lenin azt üzeni neki, hogy használja fel „a páncélvonatokat, páncélautókat és a repülőgépeket” a felkelők elleni harcra. LÖM, 52. k. 72. 178 A provokációról m in t az Antonov-főhadiszállásba való beépülés eszközéről 1. Szmirnov, D.: Zap isz k i csekiszta. Minszk, 1972. 179A n ton ovscsin a, 45—46. 180Trifonov, I.: i. m. 219., 212., 94. A szovjet történész ritkán hozzáférhető pártarchívum okat hasz­ nál. Szibériában, a Szibériai Forradalm i Bizottság 1921. február 12-ei rendelete alapján, a vasutak épségének m egőrzéséért a felelősséget a túszszedéssel b üntetett, környező lakosságnak kellett viselnie. Ha többször egymás után m egtám adták a vasutat, a túszokat bírósági ítélet nélkül főbe lőtték, vagyonukat elkobozták. 181 Tuhacsevszkij, M. In Vojna i revoljucija, 1926. No 7. 16. 182 í z iszto rii VCSK. S zborn yik do k u m en to v. Moszkva, 1957. 437. 183Sarapov, G. V.: R azresen yije a g ra m o v o vo p ro sza v R osszii p o szle p o b ed i O k tya b rszk o j revoljucii. Moszkva, 1961. 165. 184Trifonov, I.: i. m. 9 6 -9 7 ., 98., 110. 185 Kubanyin, M.: i. m. 63. 186 Mahno, Nesztor: P od u d a ra m i kon trrevolju cii. I—II. Paris, 1936. II. 126. 187Uo. 125. 188 Dán, F.: D v a g o d a szk ita n yij (1919—1921). Berlin, 1922. 122. 189 P ravda, 1921. jan u á r 22. 190 Dán, F.: i. m. 107. 191 P ra vd a o K ron stadte. Praha, 1921. 9. 192 Uo. 13. 193 Trockij, L.: S zocsin yen yija, XIV. 518. 194P ravda o K ron stadte, 23. 195Scsetnyikov, Ju. A.: S zo rva n n ij za g o v o r. Moszkva, 1978. 93. 196 K ra szn ij mécs, No 1. 1919. augusztus 18. 197Avrich, Paul: La tragédie de Cronstad. 1921. Paris, 1975. 206. 198 Scsetnyikov, Ju.: i. m. 102.

• H arm adik fejezet •

MI LESZ A FŐ IRÁNY?

1. Egy lépés hátra „k kronológiai kereteket a februári forradalom —Kronstadt—Antonov-mozgalom vonala jelöli ki” — írja Mihail Pokrovszkij Gorkijnak A polgárháború története címen tervezett kötettel kapcsolatban. A kronstadti lázadás leverése és a Tambovi korm ányzóságban kirobbant parasztm ozgalom elfojtása valóban belül van a ve­ zető szovjet történész által felállított kronológiai kereten: ezek a polgárháború zárófejezetei. Ott, ahol különböző körülm ények folytán a szovjethatalom m egte­ remtése közvetlenül nem lehetséges, átm eneti form ákat hoznak létre: így alakul meg az 1920 áprilisától 1922 őszéig, ajapánok teljes kivonulásáig fennálló Távol­ keleti Köztársaság; a Horezmi Népköztársaság (1920 februárjában), a Buharai Népköztársaság (1920 szeptemberében). A Buharai Népköztársaság kikiáltása előtt az ifjúbuharai párton belül baloldali, kom m unistabarát szárnyat hoztak lét­ re, amely az ifjúbuharaiak csardzsoui felkelésének kirobbanásakor közvetlenül a közelben állomásozó Vörös Hadseregtől kért segítséget. A Vörös Hadsereg Frunze vezette egységei azon nyom ban baráti segítséget nyújtottak: az emírhez hű csa­ patok makacs ellenállása ellenére is elfoglalták Buharát. Az em ír elmenekült, kikiáltották a népköztársaságot. Hasonló forgatókönyv alapján történt a Kauká­ zus szovjetizálása is. 1920 áprilisában az OK(b)P KB m egalakította és az Észak-Kaukázusban m űkö­ dő 11. hadsereg parancsnoksága alá rendelte a Kaukázusi Különbizottságot (Kavbüro). Amit a Kavbüro kigondolt, a l l . hadsereg valósította meg. Január végén Csicserin külügyi népbiztos jegyzéket ju ttato tt el az azerbajdzsáni korm ányhoz, amelyben azt kérte, hogy —a függetlenség elism eréséért cserébe —vegyenek részt a Gyenyikin elleni harcban. De közben Lenin m ár április 17-én titkos rendeletben kinevezte saját em berét a ham arosan szovjet tulajdonba kerülő bakui olajipar élére. A Kavbüro arra biztatta a bakui kom m unistákat, hogy április 27-ére szer­ vezzenek felkelést. A form álisan illegalitásban lévő, de a m uszavatistákkal tárgya­ lásokat folytató azerbajdzsáni kom m unisták ultim átum ot intéztek a korm ány­ hoz: adja át a hatalm at a szovjeteknek. Április 28-án, az ultim átum 12 órás határ­

110

• H A R M A D IK FEJEZE T

idejének lejárta előtt páncélvonaton bevonult Bakuba Ordzsonikidze és Kirov —s velük együtt a szovjethatalom. Ordzsonikidze, a Kavbüro elnöke vezette a főként a nemzeti mozgalom résztvevői ellen irányuló tömeges m egtorlást. Az azerbaj­ dzsán kom m unista párt elsőként tette közhírré, hogy új csillag jelent meg a világ­ forradalom horizontján. A bakui „Kom munyiszt” című lap 1920 novemberében az alábbi szavakkal üdvözölte a vendéget: „Bakuba látogatott Sztálin et., a kivéte­ lesen önfeláldozó, energikus és kemény m unkásvezér, a keleti és kaukázusi pro­ letárforradalom vezére és első számú taktikai szaktekintélye.”1 A kom m unista párt törökbarát politikája következtében Örm ényország terüle­ tén nem voltak kom m unista szervezetek, s ez visszafogta a köztársaság szovjetizálását, az Örm ényország határain kívül élő örm ény kom m unisták puccskísér­ lete kudarcot vallott. Az 1920 szeptem berében kezdődő török—örm ény háború az örm ény hadsereg gyors vereségével végződött. A novem ber 27-én Bakuba érkező Sztálin parancsot ad Ordzsonikidzének, hogy indítsa meg az Örm ényország elleni hadműveletet. Ugyanezen a napon Ordzso­ nikidze utasítást kap Lenintől,2 hogy intézzenek ultim átum ot az örm ény kor­ m ányhoz: adja át a hatalm at „a Szovjet Szocialista Köztársaság Forradalmi Bizott­ ságának”, amely valahol Azerbajdzsánban áll készenlétben. A l l . hadsereg m ár az ultim átum határidejének lejárta előtt bevonul Örm ényország területére, 6-án pedig a Forradalmi Bizottság is megérkezik Jerevánba. Koalíciós korm ány alakul a kom m unisták és a dasnakok részvételével. 1920. december 21-én bejelentik, hogy Örm ényországban ezentúl kötelező érvénnyel bír az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaságok (OSZFSZK) m inden törvénye. A dasnakokat kiszorítják a korm ányból, megtorlási akciókat indítanak ellenük. Grúziát, a legnagyobb kaukázusontúli köztársaságot, amely m eglehetősen erős hadsereggel rendelkezett s korm ánya élvezte a lakosság tám ogatását, Lenin ko­ moly ellenfélnek tartotta. Ordzsonikidze, a bakui sikertől megrészegülten, enge­ délyt kér Grúzia lerohanására, de nem kapja meg. Épp akkor kezdődött a Lengyelország elleni háború, Moszkva nem akarta két fronton is lekötni magát. 1920. május 7-én aláírták a Grúziával kötött szerződést, am elynek első paragrafusában az Oroszországi Föderáció elismerte a grúz állam függetlenségét és szuverenitá­ sát, s lem ondott m inden jogáról, amellyel Grúzián belül rendelkezett. Egy titkos záradékban viszont Grúzia kötelezte magát, hogy legalizálja a kom m unista pár­ tot, és nem korlátozza tevékenységét. Kirovot, a Kavbüro elnökhelyettesét neve­ zik ki tifliszi szovjet nagykövetté. „Nyílt titok volt —emlékszik vissza M aharadze, a grúz kom m unisták vezére —, hogy a kom m unista párt tevékenysége az akkori körülm ények közt (1920 körül) kizárólag csak a hatalm on lévő korm ány elleni fegyveres felkelés előkészítésére összpontosulhatott.”3 Az azerbajdzsáni és örményországi szovjethatalom m egterem tése után Grúzia m ár három oldalról be volt kerítve, de Lenin még továbbra sem tartotta időszerű­ nek Grúzia elfoglalását: Sz. Kamenyev főparancsnok három szor jelentette neki, hogy a Grúzia elleni offenzíva elhúzódó kaukázusi háborúhoz vezethet,4 s m eghi­ úsíthatja a Nagy-Britanniával folytatott tárgyalásokat. Leonyid Kraszin londoni

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

111

smvjet képviselő tájékoztatása szerint Lloyd George jelentette, hogy Anglia a szov­ je t befolyási övezethez tartozónak tekinti a Kaukázust, de még ez sem oszlatta el Lenin aggályait. „Két tendencia rajzolódott ki Moszkvában —írta 1939-ben vissza­ emlékezéseiben a grúz korm ányfő, Nőj Zsordanija —: az egyik a szomszédsági viszonyra épülő politikai, a másik az im perialista koncepció. Ez utóbbi szószólója Trockij hadügym iniszter és Sztálin nemzetiségügyi m iniszter volt, míg az elsőt Lenin képviselte.”5 Ez a két koncepció persze végső soron egyet jelentett: a Kau­ kázus gazdasági és stratégiai m egfontolások által diktált szovjetizálását. A nézetehérések csak taktikai jellegűek voltak. 1921 januárjában a Politikai Bizottság határozatot hoz a grúz korm ány megdöntéséről, Lenin azonban ragaszkodik ah­ hoz, hogy ez felkelésnek nézzen ki, am it megsegít a Vörös Hadsereg. A grúz kom m unisták utasítást kapnak: szervezzenek felkelést.6 Február 16-án a l l . had­ sereg átlépi a határt, hogy testvéri segítséget nyújtson a két nappal korábban, Sulaveri nevű faluban m egalakított forradalm i katonai bizottságnak. A grúz had­ seregnek fegyverre volt szüksége. „A legfontosabb, hogy fegyvert és lőszert sze­ rezzünk. Mindenfelé táviratoztunk, senki sem ígért semm it. Csak Londonból kaptunk kategorikus elutasító választ.”7 Március 18-án a grúz korm ány kapitulált. Lenin attól tartott, hogy ha Grúziában is az azerbajdzsáni m ódszerekhez folyamodnak, népi ellenállásra kerül sor, ezért taktikai engedékenységet követelt Ordzsonikidzétől. Az „orosz m odell” megis­ m étlődésének veszélyeire hivatkozva a kispolgári elem eknek tett jelentős enged­ m ényeken alapuló, speciális taktika kidolgozása m ellett érvelt.8 Lenin álláspontja szerint a Kaukázusban —az Oroszországi Föderációtól eltérően —lassabb, óvato­ sabb, szisztem etikusabb átm enettel kell m egterem teni a szocializmust.9 Ordzsonikidze azonban figyelmen kívül hagyta Lenin javaslatait, s a többi kaukázusi köztársaságban kipróbált, Oroszországban im m ár három éve bevált m ódszerek­ kel nekilátott Grúzia szovjetizálásához. A kronstadti felkelés arra kényszeríti Lenint, hogy revideálja parasztpolitikáját. 1921 elején még elveti a gabonabeszolgáltatás enyhítésére, jellegének megvál­ toztatására tett javaslatokat. De K ronstadt meggyőzi, hogy nem lehet sokáig fenn­ tartani a megszálló státust egy olyan m eghódított országban, ahol a lakosság túlnyom ó többsége ellenzi a hatalom politikáját. Lenin elismeri, hogy tévedett. 1920 végén, Clara Zetkinnel folytatott beszélge­ tésében bevallja, hogy elszám ította magát, am ikor kierőszakolta a forradalom kezdetének szánt lengyel offenzívát. Amikor Lenin m indezt előadta —emlékszik vissza a ném et kom m unista asszony —, arcán kim ondhatatlan szenvedés tükrö­ ződött: Grünewald festm ényének megfeszített Krisztusára emlékeztetett. Lenin elismerte, tévedett az oroszországi kom m unizm us gyors felépítését illetően is (bár hogy ekkor milyen arcot vágott, senki nem örökítette meg): „Úgy döntöttünk, ha a parasztok beszolgáltatják n ekünk a szükséges m ennyiségű gabonát, am it mi el­ osztunk a gyárak és üzem ek között, m áris kész a kom m unista term elési és elosz­ tási rendszer. De a rendkívül hosszú kísérlet meggyőzött bennünket —teszi hozzá nem egészen őszintén —, hogy ez a konstrukció téves.”

112

• H A R M A D IK FEJEZE T •

A rengeteg emberi életet követelő kísérlet négy évig tarto tt — 1917. október 25-étől 1921. október 17-éig —, am ikor is Lenin bevallotta „tévedéseit”. Fontos hozzájárulással gazdagította az ország politikai irányításának tudom ányát: ha a vezér bevallja hibáját, akkor ez a hiba m integy nem létezővé válik, eltűnik, ő maga pedig továbbra is tévedhetetlen m arad. 1921. m árcius 15-én a párt X. kongresszusán Lenin javaslatot tesz az új gazda­ ságpolitikai program ra, am it a kongresszus el is fogad. M egkezdődik a NÉP kor­ szaka (NÉP = Novaja Ekonomicseszkaja Polityika —Új gazdaságpolitika). A NÉP m indenekelőtt új agrárpolitikát jelentett. „A parasztság elégedetlen a nálunk kialakult viszonyok formájával — fejtegette Lenin a X. kongresszuson —, nem tartja kívánatosnak, nem akarja, hogy tovább létezzen. S ezt az akaratát határozottan kifejezésre is juttatta. Ez a dolgozók hatalm as töm egének akarata.” A kongresszus Lenin javaslatára m egváltoztatta a „közöttük s közöttünk” kiala­ kult viszony formáját: a gabonabeszolgáltatást gabonaadó váltotta fel. Az 1921—1922. évre 240 millió púdban állapították meg a gabonaadót: ez alig fele annak a mennyiségnek, amelyet erre az időszakra egy évvel korábban a gabonabeszolgáltatási rendszer előirányzott. Jelentős adóteher-könnyítésről is be­ szélhetnénk, ha valójában nem az történt volna, hogy 1920—1921-ben ténylege­ sen ugyancsak közel 240 millió púd gabonát gyűjtöttek be. A „könnyítés” m érté­ kére következtethetünk abból is, hogy a gabonaadó a háború előtti egyenes adó 339%-át tette ki.10 A gabonabeszolgáltatás gabonaadóval történő helyettesítése tehát nem könnyítette az adóterhet, mégis jelentős lépés volt, mivel korlátozta az állami önkényt. 1921. március 8-án a Vologdai terület Panfilovszki és Grjazoveci járásának parasztjai levélben fordultak „a mi tisztelt vezérünkhöz, a lángeszű Lenin elvtárshoz”, és közölték vele: „Járásunk parasztjaitól m ostanra szinte m in­ dent elvettek: gabonát, állatot, szénát, nyersanyagot... 1920-ban a szárazság m iatt helyenként a term és csak 4 q volt, de az élelmezési bizottság ügynökei 6 q-val szám oltak...” A vologdai parasztok azt kérik, „ne tekintsék őket kártékony elemek­ nek, épp ellenkezőleg, olyanoknak, aki hasznos m unkát szeretnének végezni, hogy megszilárdítsák a m unkások és parasztok szabadságát”, ezért azt javasolják, gabona­ beszolgáltatás helyett vezessenek be gabonaadót, hogy a paraszt tudja az adó m érté­ két és az adószedés időpontját.11 A dekrétum meg is határozta m indkettőt. Az új agrárpolitika nem csak erre a lépésre szorítkozott. A gabonabeszolgáltatás gabonaadóval való helyettesítésekor feltételezték, hogy a parasztok, ha m ár nem tartanak a term és rekvirálásától, növelni tudják a m egterm elt term ékek m ennyi­ ségét. A term elés növelésének persze csak akkor lett volna értelme, ha a felesleget törvényesen el lehetett volna adni. Lenin az utolsó pillanatig ragaszkodott álmá­ hoz, hogy azonnal hajtsák végre az ugrást a kom m unizm us felé. Trockij a X. kongresszuson felemlegette, hogy m ár egy évvel azelőtt, 1920 februárjában java­ solta a gabonaadó bevezetését beszolgáltatás helyett. 1920 decem berében, a szov­ jetek VIII. kongresszusán utolsó szabadon elm ondott felszólalásaikban a m en­ sevikek és az eszerek is követelték a gabonabeszolgáltatás eltörlését, de Lenin m int „a kapitalizm ushoz való visszatérés” eszközét azon nyom ban félresöpörte

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

113

az összes ilyen javaslatot. A kapitalizmus egyenlő a kereskedelemm el, tehát a „kereskedelem szabadsága visszatérés a kapitalizm ushoz”. 1920 végén dekrétu­ m ot bocsátottak ki az állam által forgalomba hozott áruk ingyenességéről. Áru ugyan nem volt, de a kom m unizm us m ár küszöbönállónak tűnt. A beszolgáltatás eltörlésekor Lenin görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy legalább a kereskedelm et ne engedélyezzék, ne hagyják, hogy a piac bemocskolja a kom m unista viszonyok tisztaságát. Tervei szerint a parasztgazdaságok közti csere csupán helyi jellegű lehet (azzal a feltétellel, hogy áruszállításra csak lovas kocsikat vehetnek igénybe, vasutat nem), ami ráadásul nem is ölt adásvétel form át, hanem csupán naturális csere m arad. Az utópia keservesen agonizált: a realitás fölébe kerekedett. 1921 őszén a forradalom vezérének el kellett ismernie: „Az árucseréből nem lett semmi. A m agánpiac erősebbnek bizonyult nálunk, és árucsere helyett közönséges adás­ vétel, kereskedés lett a dologból.”12 Az új gazdaságpolitika 180 fokos fordulatot jelentett az iparban is. Engedélyez­ ték a kis m agánvállalatokat, magánszem élyek jogot kaptak arra, hogy nagyválla­ latokat bérbe vehessenek, külföldieknek lehetőséget biztosítottak arra, hogy kon­ cessziót létesíthessenek, ásványi kincseket term elhessenek ki. A m unkások a kom m unista hatalom elleni valam ennyi m egm ozdulásban részt vettek, de főként m unkalassítással fejezték ki a forradalom eredményeivel való elégedetlenségü­ ket. „1919—1920-ban az egy m unkás által egy év alatt m egterm elt árum ennyiség mindössze 45%-a volt az általa a háború előtt m egterm eltnek.13A kom m unizm us­ hoz vezető „nagy ugrás” program ja abból indult ki, hogy a m unkások m unkára kényszerítése szükségszerű lépés. Dzerzsinszkij „m unkaiskoláknak” nyilvánítot­ ta a koncentrációs táborokat,14Trockij m eghirdette „a m unka m ilitarizálásának”, „a m unkahadseregek” létrehozásának program ját. A hadügyi népbiztos kételke­ dett a rabszolgam unka im produktivitásáról szólók igazában: „Igaz lenne, hogy a kényszerm unka m indig improduktív? Válaszom: ez a legszánalmasabb és legvulgárisabb liberális előítélet.”15 Az em ber nem akar dolgozni —fejtegette Trockij —, de a társadalm i szervezet rákényszeríti, s ebbe az irányba ösztönzi. Következés­ képp a m unkást szükségszerűen kényszeríteni és ösztökélni kell. Ha pedig kide­ rül, hogy a kényszerm unka im produktív, akkor „az egész szocialista gazdaság összeomlásra van kárhoztatva, mivel a szocializmushoz nem vezethet m ás út, csak az, m elynek során a gazdasági központ az összállami tervnek megfelelően hatalm i eszközzel elosztja a m unkaerőt...”16 A NÉP bevezetésével beism erték a kényszerm unka im produktív mivoltát, ugyanakkor kísérletet tettek arra, hogy másik utat találjanak a szocializmushoz. Rehabilitálták „az anyagi ösztönzés” fogalmát, kispolgári előítéletnek nyilvání­ tották a „m indenki szám ára egyenlő bér” elvét, m egindult a koncentráció, a vál­ lalatok „trösztökbe” töm örítése, bevezették az „önálló elszámolás” elvét, ami rentabilitást kívánt a vállalattól. 1922. jan u ár 1-jétől még a „kényszerm unkatá­ boroknak” is rentábilisaknak kellett lenniük. „A kényszerm unkatáborok önálló elszámolási egységként való működése, az első hónapok tapasztalata alapján, pozitív eredm ényeket hozott” —írta a „Pravda”.17

114

• H A R M A D IK FEJEZE T •

Az új gazdaságpolitika azonban csak a lágerekben hozott ilyen gyorsan pozitív eredm ényeket. Az I. világháború, a forradalom, a polgárháború után az országra még keményebb m egpróbáltatás várt: az egész orosz történelem ben példátlan m éretű éhínség. A korm ány persze igyekezett kisebbnek feltüntetni a szerencsétlenség m érté­ két: az éhínség veszélye csak a nyár elején vált láthatóvá. Augusztus 6-án Lenin a világ proletariátusához intézett felhívásában arról beszél, hogy Oroszország „né­ hány korm ányzóságában” az 1891. évihez hasonló éhínség pusztít. A Volga-vidéken az éhezők szám a az 1891-ben közzétett adatok szerint 964 627 volt. 1921-ben ez a szám m ár milliós nagyságrendeket ért el: az ország lakosságának nem keve­ sebb m int 20%-a, a falusi lakosság több m int 25%-a éhezett.18 Az éhínség halálos áldozatokat követelt. Mihail Oszorgin író, a Pomoscs (Segítség) című brosúrának, az Éhezőket Segélyező Összoroszországi Bizottság orgánum ának a szerkesztője, akinek az éhínség sújtotta területekről érkező levelek alapján pontos adatai voltak a helyzetről, azt írja, hogy az emberevés „m indennapos jelenséggé” vált: „Minde­ nekelőtt a hozzátartozókat ették meg, az elhalálozás sorrendjében, így táplálták az idősebb gyerekeket, de nem kímélték az életet még nem ism erő szopós csecse­ m őket sem, bár belőlük jóllakni aligha lehetett. Ilyenkor nem közös asztalnál ettek, hanem külön vonultak, s beszélni sem beszéltek erről.”19 Az éhínség volt az új rendszer próbaköve: először került olyan feladat elé, ame­ lyet nem lehetett erőszakkal megoldani. Az októberi fordulat sikere, a polgárhá­ borús diadal a győztesek m entalitását fejlesztette ki a bolsevikokban, azt a meg­ győződést, hogy a katona puskájával meg a csekista forgópisztolyával m indent meg lehet oldani. Jekatyerina Kuszkova eleveníti fel Boncs-Brujevics történetét arról, m iként tett látogatást Gorkij 1919-ben a Kremlben: „Beléptünk az irodába, ahol Lenin ült valamiféle iratokba mélyedve. —Min dolgozik? —kérdezte Gorkij. — Azon gondolkodom , hogyan lehetne hatékonyabban lemészárolni azokat a kulákokat, akik nem szolgáltatják be a gabonát a népnek! —Érdekes foglalatosság! — kiáltott fel Gorkij. — A gyökerénél ragadtuk meg a kenyérért, a legelemibb emberi létezésért vívott harc kérdését!”20 Lenin szem ében egyesek létharca m ások likvidálásával függött össze: a lakosság gabonaellátását biztosító legjobb m ódszernek a „kulákok lem észárlását” tekintet­ te. 1921-ben semmiféle mészárlás nem segített: a parasztoknak sem m i tartalékuk nem m aradt. Még a vetőm agot is elkobozták. „Ezeken a rettenetes aszály sújtotta vidékeken (Volga-vidék) kíméletlen korunk keresztülhúzta a parasztok józan szá­ mításait: legalább két vagy három évre elegendő kenyérgabonát és vetőm agot kellene tartalékolniuk”21 —jegyezte meg m elankolikusan Boncs-Brujevics. A fele­ lősséget ő is, akárcsak az állam többi vezetője, az aszályra hárította. „1891-ben Vlagyimir Iljics még azt állította, hogy az éhínség, az »egész Oroszországot sújtó csőd« egyedüli felelőse —a korm ány.”22 1921-ben az éhínség az aszály és a polgárháború következménye volt, de leg­ főbb oka a gabonabeszolgáltatási rendszer, az „azonnali ugrás” politikája. A IX.

M l LESZ A FŐ IRÁNY? •

115

pártkongresszuson Trockij röviden így összegezte a háború eredményeit: „Tönk­ retettük az országot, hogy szétverjük a fehéreket.” A helyzet kritikussá vált: nem voltak tartalékok (az 1891-es évvel ellentétben), éhínség dúlt a városokban is, tönkrem ent a közlekedés, parasztfelkelések robban­ tak ki, elégedetlenek voltak a m unkások is. A kapitalista országok közül közvetlen segítséget jószerivel csak az USA tudott nyújtani, mivel a háború m iatt kim erült nyugat-európai országok még saját m agukat is alig tudták ellátni. A szovjet kor­ m ány azonban nem volt hajlandó a kapitalistákhoz fordulni segítségért, attól tartva, hogy kategorikus elutasítás lesz a válasz. A világforradalm at kivívni szán­ dékozó állam cserbenhagyása azonban Lenin szerint 1921 első felében még fölöt­ tébb törvényszerű m agatartás volt. A kilátástalan helyzetben arra kényszerült, hogy hosszas ingadozás után hozzájáruljon az Éhezőket Segélyező Összoroszországi Bizottság életre hívásához. 1921. július 21-én Kalinyin aláírta a ÖKVB dek­ rétum át a bizottság megalakításáról. Tagjai az orosz tudom ány, irodalom, kultúra legkiválóbb képviselői, forradalom előtti politikai és társadalm i személyiségek. Sokuk csak hosszas ingadozás után lépett együttm űködésre a hatalom m al. Az éhhalál szélén állók megsegítésének szándéka azonban legyűrte kételyeiket. Lenin pontosan rögzíti a szovjethatalom és az értelmiség később soha elő nem forduló egyenjogú együttm űködésének határait: „A Politikai Bizottságnak cím­ zett mai direktíva: hatástalanítani Kuszkovát. Ti, ott, a kom m unista sejtekben! Legyetek résen! (a kiemelés Lenintől). Kuszkovától kölcsönvesszük a nevét, az aláírását, meg néhány vagont azoktól, akik szim patizálnak vele (és a hozzá hason­ lókkal).”23 Jekatyerina Kuszkova publicista, szociáldemokrata, majd liberális nézeteket valló közéleti személyiség, a bizottság létrehozásának egyik kezdeményezője volt. .C sak a külföld segíthet — m agyarázta Kamenyevnek. — Nem fog özönleni a segítség, azt fogják gondolni, hogy a Vörös Hadsereget segítik, nem pedig az éhezőket.”24 Garanciákra volt szükség. Az Éhezőket Segélyező Összoroszországi Bizottság adhatott garanciát. Makszim Gorkij, a bizottság tagja a világ közvéle­ m ényéhez fordult segítségért. Lenin ebben az időszakban m indenekelőtt Moszkva és Petrográd m unkásköz­ pontjait akarja élelmiszerrel ellátni. Naponta küld táviratokat délre és keletre, hogy mielőbb küldjenek gabonát. „Tekintettel a központ rendkívül súlyos élelme­ zési helyzetére —táviratozza Rakovszkijnak, az Ukrán NT elnökének—Javaslom : három negyed részt idehozni, egynegyedet m eghagyni Ukrajna városainak és m unkásainak... Élelmezési válságunk súlyos, sőt egyenesen veszélyes.”25 A Szibé­ riai Forradalmi Bizottságtól azt követeli, hogy május folyam án három m illió púd gabonát küldjenek a központba.26 „A politikai jelentőségű harci készültség m iatt — hangzik a Turkesztánba küldött távirat — haladéktalanul bevagonírozni és Moszkvába indítani... 250 ezer púd gabonát.”27 A februári tanulságok még eleve­ nen élnek. Az éhséglázadások megelőzésére folyik a gabona rekvirálása a m un­ káskörzetekben m indenütt, ahol csak lehetséges. „Gyalázatos” békét kötnek az értelmiséggel. Lenin az új gazdaságpolitika hatásában rem énykedik. Ám még

116

H A R M A D IK FEJEZE T •

m ielőtt ezek az eredm ények jelentkeztek volna, az im perialisták az ország segít­ ségére siettek. 1921. augusztus 21-én Litvinov, a szovjet korm ány képviselője Rigában aláírja a Herbert Hoover vezette amerikai hum anitárius segélyszervezet, az ARA (Ame­ rican Relief A dm inistration, 1919—1923) képviselőjével kötött egyezményt. Ami­ kor erről Kutler, az Éhezőket Segélyező Összoroszországi Bizottság tagja tudo­ m ást szerez, így foglalja össze véleményét: „Akkor mi akár haza is m ehetünk... M egtettük, am it tudtunk. Ezentúl az éhínség sújtotta körzetek lakosságának nem 50 vagy 70%-a fog elpusztulni, hanem 35...”28 Kutlernek csak részben volt igaza: a külföldi segély ugyan milliókat m entett meg, a bizottság tagjai mégsem „m ehet­ tek haza”. Letartóztatták őket — m indjárt az ARA-val kötött egyezmény aláírása után. Most m ár nem volt rájuk szükség. Augusztus 31-én a „Pravda” hírt adott a Moszkvai Szovjet rendkívüli plenáris üléséről, ahol Kamenyev elnök „megelégedéssel nyugtázta a szovjet korm ány és a Hoover vezette szervezet között létrejött szerződés aláírását. Ennek a szerződés­ nek m ár m ost érzékelhetőek a tényleges következm ényei.” Kamenyev közölte, hogy „már m a” m egérkezik Petrográdba az első, gyerm ekélelm et tartalm azó ha­ jórakom ány, am it további, rendszeres szállítmányok követnek. Az ARA és más, az éhezőket segélyező szervezet tevékenységének eredm ényeit egy öreg csekista, A. Ejduk, a szovjet korm ány ARA-hoz delegált képviselője össze­ gezte. 1922 m ájusában az ARA 6 099 574 személyt részesített élelmiszersegély­ ben, az am erikai kvékerek társasága 265 ezer személyt, a Nemzetközi Gyermek­ segélyező Szövetség 259 751-et, a Nancen Committee 138 ezret, a svéd Vöröske­ reszt 87 ezret, a ném et Vöröskereszt 7 ezret, az angol szakszervezetek 92 ezret, a Nemzetközi M unkássegély pedig 78 011 személyt tám ogatott.29 A Nagy szovjet enciklopédia (1926) ARA-szócikke további információval is szolgál: az ARA 1921. október 1-jétől 1923. június 1-jéig m űködött Szovjet-Oroszországban. Tevékeny­ ségének csúcspontján m integy 10 millió em bert látott el élelemmel. Erre a célra a szóban forgó időszak alatt közel 137 millió aranyrubelt fordított, miközben a szovjet korm ány az ARA fenntartására kb. 15 millió aranyrubelt költött. A Kis szovjet enciklopédia (1930) hangnem et vált: az ARA „jótékonysági tevékenységnek álcázva m agát” hozzájárulhatott „az amerikai értékesítési válság enyhítéséhez”. A Nagy szovjet enciklopédia 1950-es, m ásodik kiadása az alábbiakról tájékoztat: „Az ARA a szovjet-oroszországbeli apparátusának létrehozásához kapott lehető­ séget kémkedésre, aknam unkára és az ellenforradalmi elemek tám ogatására használta fel. Az ARA ellenforradalmi cselekményei határozott tiltakozást váltot­ tak ki a néptöm egek széles rétegeiből.” Az enciklopédia nem tér ki arra, m iért jelent meg az ARA Szovjet-Oroszországban, és nem közli, hogy kém kedésen és aknam unkán kívül vajon mivel foglalkozott itt. A következő kiadás (1969) elis­ meri, hogy az ARA „bizonyos fokú segítséget nyújtott az éhínség elleni harcban”, de „ugyanakkor az USA vezető körei m egpróbálták felhasználni kémkedésre, aknam unkára és az ellenforradalmi elemek tám ogatására, a forradalm i mozga­ lom ellen, az amerikai imperializmus európai pozícióiért vívott harcban”.

• M l LESZ A FŐ IRÁNY?

117

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1921—1922 folyam án 5 millió 53 ezer ember halt meg az éhínség következtében.30 Ha ehhez hozzáadjuk a polgár­ háborús veszteségeket: 1918—1920 között 10 millió 180 ezer em ber pusztult el, akkor kiderül, hogy 1918—1922 között a polgárháború időszakában az ország több m int 15 millió lakosát vesztette el. Tehát a lakosság közel 10%-át. B. C. Urlanyisz szovjet demográfus kiszám ította, hogy a polgárháborús veszteség és a lakosság száma az egyes országokban a következőképpen aránylik egymáshoz: Spanyolország (1936—1939) 1,8%, USA (Észak—Dél-háború) 1,6%. Ezekaz adatok érthetővé teszik a polgárháború rettenetét. De hogy az ország 1914—1922 közötti összes veszteségéről képet alkothassunk, m indehhez még hozzá kell tennünk, hogy az I. világháborúban, a frontokon közel 2 millió em ber esett el, és nem kevesebb, m int 1 millióan em igráltak.31 Az éhínség óriási próbatételt jelentett a fiatal szovjet állam nak. Felszínre hozta m inden sajátosságát: kegyetlenségét, bosszúvágyát és szívósságát. Lenin akár a parasztság jelentős részét is hajlandó lett volna feláldozni, csak hogy a m unkás­ központokat el tudja látni élelemmel. Gorkij, aki később Lenin nyom ására kény­ telen volt elhagyni az országot, a parasztokhoz való viszonyról kétségkívül hason­ lóképp vélekedett, m int a bolsevikok. „Feltételezem —nyilatkozta egy interjúban külföldi újságíróknak Berlinben —, hogy a 35 millió éhezőből a többség elpusz­ tul.”32 A nagy hum anista optim istán ítélte meg a jövőt: „az orosz falvak és kisvá­ rosok félig nom ád, ostoba, nehéz em bereinek helyére m ost új nemzedék, új törzs lép: iskolázottak, értelm esek, frissek.”33 Az álom, legalábbis annak első fele, csak­ nem tíz év m últán valósult meg. Aki m egpróbálta késleltetni bekövetkeztét, m in­ denekelőtt az Éhezőket Segélyező Összoroszországi Bizottság, arra letartóztatás, száműzetés várt, sokukat pedig 1922-ben végleg kiűzték a szovjetköztársaságból. A bizottság és az ARA története jól példázza, m iként viszonyult a szovjethatalom m indazokhoz, akik úgy siettek a segítségére, hogy eközben bizonyos fokig igye­ keztek megőrizni önállóságukat: 1. ha más megoldás nincs, engedm ényeket ten­ ni; 2. am int erre nincs szükség, m áris visszavonni az engedményeket; 3. bosszút állni. Az éhínség idején szívósságáról is bizonyságot adott az új hatalom . Szívós lehe­ tett, m ert olyan párt tartotta kézben, amelyet egységbe forrasztott az elszigetelt­ ség tudata, elittudata és abszolút m indenhatóságának a tudata. Ha ez a p árt az állam váza volt, akkor a mozgatóizom a Cseka volt rajta. A p árt adta az Eszmét: m inden m egengedett, m ert a Történelem érdekében cselekszik, a Cseka pedig adta hozzá a cselekvő kezet, a gyakorlatban valósítva meg azt, hogy m inden m egengedett. Makszim Gorkij, aki kategorikusan kijelentette, hogy „a forrada­ lom módszerei azért kegyetlenek, m ert az orosz nép kivételesen kegyetlen”,34 s aki azt is m ondta: „rágalom és hazugság”, am ikor „vadállati m ódszerekkel” vá­ dolják a forradalom vezéreit, a forradalom számos kortársához hasonlóan értet­ lenül szemlélte a születő új rendszert, amelyben a büntetés-végrehajtó szervek létfontosságú szerepet játszanak. M indenütt jelenvalóságuk, m indenhatóságuk bénító félelmet keltett a társadalom ban. A szovjethatalom szívósságát egyrészt a

118

• H A R M A D IK F E JEZE T •

félelem táplálta, m ásrészt a rem ény bűvereje. Az új gazdaságpolitika javulást ígért: a szovjet állam polgárok ettől kezdve még a legborzalmasabb években is úgy gondolták, hogy ennél rosszabb m ár nem lehet, lehet viszont rem énykedni, hogy jobb lesz. Szívóssága —harm adrészt —az alternatívahiányból eredt: a fehéreket legyőz­ ték, a szocialisták, a bolsevikok ellenfelei pedig a NÉP bevezetése után m inden érvüket elvesztették. A háborús vérveszteség, az éhínség pusztítása után a népnek nem m aradt más, m int hogy a jövőben reménykedjék. Vagy „az indiai császárban”. „És az indiai császár ad nekünk enni? —kérdezi Tányka-Ványka. —Biztos ad enni, ha a m ieink áttérnek az ő hitére. —És áttérnek? —Egész biztos. M ert vagy éhen döglenek, vagy áttérnek...”35 Csakhogy az „indiai császár” messze volt, a „krem li” viszont itt, a közelben. És azt akarta, hogy m indenki békéljen meg létezésével. Még nem követelte meg, hogy „térjenek át az ő h itére”, csak azt, hogy vessék alá m agukat az ő akaratának. Kraszin, akit Lloyd George hívott Londonba, hogy tárgyaljanak a szovjet—brit kapcsolatok normalizálásáról, Hogyan segíti az éhínség a szovjethatalmat? címmel ad interjút az „Observer” című hetilapnak. Lenin már-már észbe kapott, látva, m iként kezeli a Nyugat az éhező Oroszországot: észrevette, hogy a kapitalista világnak fogalma sincs a forradalom céljairól, nem érzékeli veszélyeit, vagy leg­ alábbis úgy véli, jobb m a profithoz ju tni ahelyett, hogy a holnapon m erengnénk. Amikor a szövetségesek 1920-ban m egszüntették a blokádot, ez azt jelentette, hogy a m aguk részéről befejezettnek tekintették a Szovjet-Oroszországgal vívott háborút. Békeszerződéseket kötöttek a szomszédos országokkal: Észtországgal, Litvániával, Lettországgal. A Londonba érkező Kraszin 1920 m ájusában meg­ kezdte tárgyalásait a kereskedelmi szerződés megkötéséről. Júliusban a szovjet korm ány elfogadta az angolok három feltételét: be kell szüntetni az ellenséges cselekményeket és az ellenséges propagandát; ki kell adni a hadifoglyokat; elvben el kell ism erni a magánszemélyekkel szemben fennálló tartozásokat. A szerződést a szovjet—lengyel háború hevében írták alá. Kraszin idézte fel hazatérte után a petrográdi m unkásoknak, m iként szorította sarokba Nagy-Britannia korm ányát: „Minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy felkeltsük az angol üzleti világ érdek­ lődését. Amikor a kupecek lelkiismeretes része kitért a kérés elől, a félig-meddig spekuláns elemekhez fordultunk. M egegyeztünk az Armstrong-fegyvergyárral 1500 gőzmozdony nagyjavításáról. Arm strong fölhergelte a m unkásait, azok nyo­ m ást gyakoroltak Lloyd George-ra, mégpedig arra hivatkozva, hogy az orosz meg­ rendelések csökkentik a m unkanélküliek számát. Az angol burzsoázia megijedt Németország konkurenciájától, és m áris m egkötötte a szerződést.” Kraszin beje­ lentette továbbá, hogy ham arosan aláírják a szerződést Norvégiával és Olaszor­ szággal is. Svédország ekkorra —elsőként —beleegyezett abba, hogy elfogadja a szovjet aranyat. „Nagyon közel állunk m ost m ár ahhoz —folytatta a külkereske­ delmi népbiztos —, hogy nagy pénzkölcsönhöz jussunk, am it nem más, m int Franciaország fog nyújtani nekünk.”36 1 921 nyarán néhányan, akik kifogásolták, hogy Lenin kem ényen bánik az Éhezőket Segélyező Összoroszországi Bizottság­

M i LESZ A FŐ IRÁNY?

119

gal, tagjait letartóztatja, figyelmeztették, hogy ez a politika befolyásolhatja a pol­ gárháború idején a fehérgárdista mozgalom tám aszául szolgáló Franciaországhoz való viszonyt. Lenin azonban m agabiztosan így felelt: „Politikánk nem hiúsítja meg, hanem meggyorsítja a Franciaországgal való (kereskedelmi) kapcsolatun­ kat. A Franciaországgal folytatott kereskedelmi tárgyalásokhoz nyitva az ú t.”37Az ARA-val kötött egyezmény végképp meggyőzte Lenint: lehet norm ális —kereske­ delmi és diplomáciai —kapcsolatokat létesíteni a kapitalista világgal úgy, hogy a gyárosok és kereskedők egyéni érdekeit a diplom atákkal szem ben használják ki, a diplom aták érdekeit pedig a gyárosokkal és kereskedőkkel szemben. Ami pedig a legfontosabb, a szovjet politikusok im m ár meg vannak győződve: lehet normális kapcsolatokat létesíteni a kapitalista világgal úgy, hogy közben nem m ondanak le a m ásodik külpolitikai célról —a világforradalom kirobbantásáról. M egkezdődött a kétszintes külpolitika alapjainak lerakása.

2. Kétszintes politika 1919 tavaszán Lloyd George és W ilson utasítására nem hivatalos misszió érkezett Moszkvába William Bullitt vezetésével. Bullitt, m iután tisztázta, lehetségesnek tartják-e a bolsevikok a vörösök és fehérek közti fegyverszünet megkötését, Moszkvából küldött részletes jelentéseiben még csak nem is említette, hogy meg­ alakult a III. Internacionálé, s hogy a szovjetköztársaság fővárosában megnyílt a III. Internacionálé I. kongresszusa. A „Pravda” ugyan rengeteget cikkezett erről a hírről, ám a szövetségesek képviselője érdektelennek találta. A Kom intern I. kongresszusának 34 „delegátusából” 30 —m int a külügyi nép­ biztosság m unkatársa —Moszkvában élt, kettő alkalmi vendég volt (Norvégiából és Svédországból, ahol nem is volt kom m unista párt), m andátum m al pedig csu­ pán ketten rendelkeztek. Egyikük azonban, a két hónappal azelőtt m egalakított Német Kom m unista Párt képviselője, épp azért érkezett Moszkvába, hogy kife­ jezze pártja egyet nem értését a Kom intern megalakításával kapcsolatban. Rosa Luxemburg, az NKP m egalapítója ellenezte, hogy létrehozzák a III. Internacionálét m indaddig, amíg „a nyugati forradalmi pártok elm aradottsága m iatt a bolse­ vikok kezében van a kezdem ényezés”. Lenin azonban Hugó Eberlein, az NKP-delegátus tiltakozása ellenére is amellett kardoskodott, hogy 1919 m árciusában hirdessék ki a III. Internacionálé megszületését. Az új, moszkvai központtal m űködő, bolsevik pártpénzből gründolt nem zetkö­ zi szervezet, melyet a győzedelmes forradalom dicsősége lengett körül, nem ta­ kargatta valódi céljait. Grigorij Zinovjev, a „Kom munista Internacionálé” első szám ában közzétett A proletárforradalom perspektívái című cikkében ezt jövendöl­ te: „Polgárháború robbant ki egész Európában; a kom m unizm us németországi győzelme elkerülhetetlen; egy év múlva Európa elfeledi a kom m unizm usért vívott harcot, mivel egész Európa kom m unista lesz; aztán m egkezdődik a harc érte Amerikában, talán Ázsiában és a többi kontinensen is.” 1920 nyarán, a II. kong­

120

H A R M A D IK F E JEZE T •

resszuson elfogadták azt a „21 feltételt”, amely m inden, Kom intern-tagságra as­ piráló, a III. Internacionálé szekciójaként szerveződő pártra kötelező érvényű. Létrejött a kom m unista párt olyan modellje, mely szerint nemzetközi hadoszlop harcol a hatalom megszerzéséért. A feltételek egyebek között a következők: köte­ lezettségvállalás a szovjetköztársaság megsegítésére az ellenforradalom m al vívott harcban, az összes legális és illegális m ódszert bevetve (13. feltétel); kötelezettség­ vállalás földalatti szervezetek létrehozására, illetve a legális és illegális m ódszerek összehangolására az országaik korm ánya elleni harc érdekében (3. és A. feltétel). A kétszintes külpolitika —a külügyi népbiztosságon keresztül folytatott nyilvá­ nos, illetve a Kom internen keresztül érvényesített titkos kurzus —m intaszerűen valósult meg a Németországgal szembeni politikában. Az októberi fordulat előké­ szítése idején Lenin egyik fő érve az volt, hogy szám íthatnak a németországi forradalom ra is, amely im m ár elkerülhetetlen. Még az sem ábrándította ki, ami­ kor 1918 novem berében Németország végképp elszalasztotta a lehetőséget, hogy kom m unista útra lépjen. Együttm űködést szorgalm azott a weim ari köztársaság­ gal, tovább próbálkozott Németország szovjetizálásával. Ez a tevékenység a Ko­ m intern m egalakításakor különösen fölerősödött: a profi forradalm árok—Radek, Zinovjev, Kun Béla, Rákosi — Ném etországban kom m unista hatalom átvételre készültek. 1922 áprilisában a szovjetköztársaság és Németország az olasz Rapallo városában szerződést kötött, mely előirányozta a diplomáciai kapcsolatok felvé­ telét, az egymással szembeni katonai jellegű követelésekről való lem ondást, a kereskedelmi-ipari vegyes vállalatokat m agában foglaló gazdasági front létreho­ zását. A rapallói szerződés m egbontotta a kapitalista országok egységét, s meg­ szüntette Szovjet-Oroszország és Németország diplomáciai elszigeteltségét. A szovjet korm ány az általa kezdem ényezett szovjet—ném et szerződés nyilvánvaló előnyei ellenére is zavartalanul tovább folytatta a K om intern és a Német Kommu­ nista Párt bevonásával a ném etországi forradalom előkészítését. 1923 őszén úgy látszott, hogy ezúttal m ár semm i sem háríthatja el a hatalm as történelm i lépést. „1923 szeptem berében —emlékszik vissza egy szovjet diplom ata —Moszkván át Varsóba indultam . Moszkvában m indenki tűkön ült. A ném et forradalm i moz­ galom egyre gyorsabban terjedt... A K om internben lázas m unka folyt. Már Szovjet-Németország leendő korm ánytagjainak a kijelölésénél tartottak. Ütőképes gár­ dát állítottak ki szovjet-orosz politikusokból, ez képezte volna a leendő ném et népbiztosok tanácsának magvát. Voltak köztük gazdasági szakem berek... kato­ nák... Kom intern-politikusok... s a GPU néhány felelős beosztású m unkatársa.”38 Ezekben a napokban jelenik meg a „Pravda” hasábjain egy vers a lángoló Né­ m etországról, amely hallja „a szélben a hívó szót: előre! A hóviharban a jelszót: tűz!” A szovjet és a ném et korm ány viszonya ebben az időszakban igazán kitűnő volt. 1920-ban Anglia kezdi keresni a kiegyezési lehetőséget Szovjet-Oroszországgal: kereskedelm i tárgyalásokat folytatnak, m egindul az árucsere „olyan semleges országok közvetítésével, amelyek m ár kereskedelm i kapcsolatra léptek SzovjetOroszországgal”.39 Kari Radek megállapítja, hogy ennek köszönhetően igencsak

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

121

m egerősödött az ország helyzete. Ám ugyanez a Radek 1920 szeptem berében a keleti népek Bakuba összehívott kongresszusán arra szólítja fel Perzsia, Törökor­ szág és India m unkásait és parasztjait, hogy vegyék fel a harcot az angol im peri­ alizmussal, s Szovjet-Oroszország nevében fegyvert ígér nekik „a közös győzelem érdekében”,40 Zinovjev, a Kom intern elnöke pedig a Nagy-Britannia elleni „dzsih ád ra”, szent háborúra hívja a m uzulm án népeket. Zinovjev ekkor a szovjet állam vezető szerveként funkcionáló Politikai Bizottság tagja volt. „Nem titok senki előtt —ism erte el Kamenyev, a Politikai Bizottság másik tagja —, hogy a K om internt a mi pártunk Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága irányítja.”41 A szovjet állam kezdeti külpolitikája az alábbi, 1920 decemberéből származó lenini elvből indult ki: kapitalizmus és szocializmus nem férhetnek meg egymás m ellett.42A Breszt-vita tetőfokán Lenin olyan határozati javaslatot terjesztett a VII. pártkongresszus elé, mely szerint a kongresszus felhatalmazza a KB-t, hogy sza­ kítson meg m inden béketárgyalást, és üzenjen hadat m inden im perialista állam­ nak és az egész világnak, ha a párt-KB a pillanatot megfelelőnek találja.43 Ez a határozat meg kellett hogy nyugtassa a breszti szerződés ellenzőit, ugyanakkor a lenini külpolitikai doktrína lényegét fejezte ki: a reakciót m egtestesítő kapita­ lista állammal szem ben m indig a haladást m egtestesítő proletárállam oldalán van az igazság; m inden, amit a proletárállam tesz, megfelel a történelem törvényei­ nek, ezért is lehet léte teljességgel legitim.

3. Rózsaszín napok 1921 m árciusában Lenin bevezette a NEP-et, ám ez az „egy lépés h átra” puszta m anőver volt. Kényszerű manőver, kényszerű visszavonulás. Végrehajtása hirte­ len történt, az egyszerű párttagokat egészen váratlanul érte. Sztálin szerint el is késtek vele: „Vajon nem elkésve szüntettük-e meg a beszolgáltatási kötelezettsé­ get? Vajon nem kellettek-e olyan tények, m int Kronstadt és Tambov, annak meg­ értéséhez, hogy nem lehet tovább a hadikom m unizm us viszonyai között élni?”44 Ez a belátás politikájuk m egváltoztatására késztette őket: egy időre vissza kellett térniük a realitáshoz, s le kellett m ondaniuk az utópiáról. Véglegesen azonban nem vetették el, tovább rem énykedtek a világforradalom csodájában. A realitás és a fikció ezen együttélése egészen különös atm oszférát terem tett a húszas évek első felében: „rózsaszínre festette —nem vörösre —az időt...”45 Alig néhány év leforgása alatt m ásodszor m ent végbe radikális értékváltás. Az 1917 októbere óta egyeduralkodó, mindenféle kompromisszumot elsöprő, a kom ­ m unista ideáltól m indenféle elhajlást elvető forradalm i eszmék a süllyesztőbe kerülnek, kiderül róluk, hogy m ár nem egészen időszerűek. Visszaszerzik létjo­ gosultságukat m indazok a személyek és fogalmak, akiket és amelyeket 1921 m árciusáig likvidáltak vagy likvidálandónak nyilvánítottak. Az új gazdaságpolitika feloldozza a gúzsba kötött államszervezetet. M agántu­ lajdonba kerül az állam osított kisipar és középipar egy része, engedélyezik a m a­

122

• H A R M A D IK FEJEZE T •

gánkereskedelm et, m egindul a külkereskedelem, s m indennek következtében lassan helyreáll az ország vérkeringése. A kortársak csodának tűnő jelenségekről szám olnak be: új üzletek nyílnak —olyan árukkal, am elyeknek m ár a formájára sem emlékeztek. A Csevengur című regény hőse, szülővárosába visszatérve, „elő­ ször azt hitte, visszajöttek a fehérek. Az állomáson büfé m űködött, ahol sorbaállás és jegy nélkül árulták a sápadt zsemléket. Az állomás előtt... rossz minőségű festéktől elm ázolódott cégér függött ezzel a kurta és kezdetleges felirattal: »Eladás m indenből és m indenkinek! Békebeli kenyér, békebeli hal, friss hús, házi sava­ n y ú sá g é ”46 A boltvezető nagyon értelm esen és nagyon töm ören elm agyarázta a betérő öregasszony Jaj, hát ezt is m egértük?!” —kérdésére a változások lénye­ gét: „Meg bizony. Lenin elvette, Lenin visszaadta.”47 Az új gazdaságpolitika m egnyitotta az utat a kapitalista gazdasági form ák előtt: egymás m ellett éltek a szocialista formákkal. Újra volt összehasonlítási alap, le­ hetett választani. Megjelent a konkurencia. 1923-as adatok azt m utatják, hogy míg a nagykereskedelem 77%-ban az állam kezében volt, 8% a szövetkezeti, 15% pedig m agántulajdon, addig a kiskereskedelem nek 83%-a volt m agánkézben s mindössze 7%-a állami tulajdonban.48 A vásárló választhatott a magán- és az álla­ mi üzlet között. Újra forgalomba jö tt a pénz, mely a forradalom és a polgárháború idején elértéktelenedett: azt akarták, hogy teljesen eltűnjön. Ám közben bárki bocsáthatott ki pénzt: a szovjethatalom, a fehér tábornokok, a városok, az üze­ mek. Az 1927-ben kiadott num izm atikai katalógus 2181 fajta polgárháborús bankjegyről tud, Mihail Bulgakov pedig azt meséli, hogy „1921 végén Moszkvá­ ban m egjelennek a »trilliomosok«”.49 A bankjegyeken feltüntetett csillagászati nagyságrendű szám ok azonban, amelyek 1921 m árciusáig olyan jól elszórakoz­ tatták a szovjet állampolgárokat, azonnal realitássá váltak, am int árukat lehetett vásárolni rajtuk. A pénzreform lezárásaként 1924. február 15-én bevezetik az új szovjet pénzegységet, a kem ény rubelt, azaz a cservonyecet, amely 10 háború előtti aranyrubelnek felelt meg, s am elynek értékét nem csak az aranyfedezet, hanem a történelm i tradíció is garantálta. A cservonyec I. Péter pénzegysége volt. A korszak attól válik „rózsaszínné”, hogy a forradalom által terem tett új érték­ hierarchia m ellett életre kel a régi értékrend is. A „nepm anok”, azaz a szovjethatalom által engedélyezett kapitalisták nem vesznek részt az állam irányításában, de m intha vulkán tetején élnének: fogalm uk sincs, m it hoz a holnap, ma viszont tele vannak pénzzel, s azt vesznek rajta, am it csak a nepm anlélek megkíván. Játékkaszinók, kabarék nyílnak a szovjet városokban, bérkocsisok, luxusautók jelennek meg, drágakövek, szőrm ék kerülnek elő. Az új gazdaságpolitika óhatatlanul elégedetlenséget vált ki a kom m unista párt vezető köreiben: a forradalmi eszm ények teljes elárulását látják benne. Ezekben az években születik meg a sértődött kérdés: ezért harcoltunk? Október előtt és a forradalom u tán a pártvezetők közti vita egyetlen kérdésre redukálódott: hogyan szerezzük meg és tartsuk meg a hatalm at? A polgárháborúban aratott győzelem után az a kérdés m erül föl: m it kezdjünk a hatalom m al? Ami m indjárt maga után vonja a másikat: ki testesíti meg a hatalm at? A legegyszerűbb válasz így hangzott:

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

123

a proletariátus. Ez volt a hivatalos válasz. Lenin más feleletet adott: a diktatúrát gyakorló párt, m inthogy ez a párt a proletariátus élcsapata.50 A proletariátus a polgárháborús győzelem után egyébként is egyre makacsabbul hangoztatta hely­ zetével való elégedetlenségét. Radek felháborodva idéz egy kom m unista agitátort: „Nem, nem a kapitalisták meg a földesurak szabadságáért küzdünk, hanem a sajátunkért, a m unkások és parasztok szabadságáért, hogy szabadon megvásárol­ hassák, amire szükségük van, szabadon elköltözhessenek egyik városból a m ásik­ ba, gyárból falura — ez a szabadság kell nekünk.”51 Lenin szám ára evidens volt, hogy ha kiadják a jelszót: „higgyünk jobban a m unkásosztály erejében”, ezzel valójában a mensevik és anarchista befolyást erősítik.52 Meggyőzően bizonyította ezt —teszi hozzá Lenin —Kronstadt 1921 tavaszán. Az országban tehát a párt a hatalom. A bolsevik párt, mely m ind szerkezetét, m ind alapeszméjét tekintve hivatásos forradalm árok csapata, s a hatalom meg­ szerzése után nem óhajtja beérni a hatalom rá eső, az állam apparátuson kívüli részével. Az állam akar lenni. „Aki szembeszáll a párttal, aki az állam apparátus és a párt funkcióinak szétválasztását követeli, az ugyanolyan hatalom m egosztást akar ránk erőszakolni, amilyen a többi államban is van... — jelentette ki Lev Kamenyev. —Hadd legyen csak a szovjet állam apparátus állam, a párt meg csak foglalkozzon agitációval, propagandával, a kom m unista tudat elmélyítésével stb. Nem, elvtársak, ez túlságosan nagy öröm et szerezne ellenségeinknek.”53 Kame­ nyev feltette a pontot az i-re. A párt nem akarta, hogy a szovjet állam ugyanolyan legyen, m int „a többi állam ”: az összes hatalm at a maga kezében akarta tudni. És a pártnak megvolt ehhez a hatalma. „A politikai hatalom teljesen elegendő... —m ondja Lenin a XI. kongresszuson. —A proletárállam kezében lévő gazdasági hatalom teljesen elegendő ahhoz, hogy biztosítsák a kom m unizm usba való átm e­ netet. Akkor m it akarnak?” A XI. kongresszuson m ár a „m egtisztogatott” párt képviseltette magát: a X. kongresszuson elhatározott „tisztogatás” után m ár csu­ pán az eredeti tagság 23,3%-a képviseltette magát. Ez a „m egtisztogatott” párt azonban m ár nem elégítette ki vezérét: Lenin folyton szem rehányást tett az „irá­ nyítást végző” kom m unistáknak „kulturálatlanságuk” m iatt. Azt állította: „Nem ők vezetnek, hanem őket vezetik.” Történelmi példát idézett: „Ha a hódító nép kulturáltabb a legyőzöttnél, akkor rákényszerítheti saját kultúráját. Ha viszont ez fordítva van, előfordulhat, hogy a legyőzött erőszakolja rá a kultúráját hódítójá­ ra.” Lenin attól tartott, hogy m iként a civilizált országot m eghódító barbárok is civilizáltakká váltak, úgy az Oroszországot m eghódító kom m unisták is átveszik a legyőzöttek kultúráját. Közben persze folyton kulturálatlanságuk m iatt ostoroz­ ta a kom m unistákat. Ez azonban csak látszólagos ellentm ondás: a pártvezér és kormányfő mindig az állam- és gazdaságirányítást érti „kultúrán”. A X. és XI. kongresszus között eltelt egy évben tapasztalt rossz gazdálkodás okát Lenin a „kom m unista gőgben” látta. A „kom m unista gőg”, ahogy a legújabb bűnt neve­ zik, a győztesek fennhéjázása, akik meg vannak győződve arról, hogy am it tesz­ nek, az helyes, s hogy az erő m inden problém át megold. A kom m unista gőgöt Lenin azért tartotta bűnnek, m ert m egingatta a pártfegyelmet: a polgárháború

124

H A R M A D IK F E JEZE T •

hősei kitüntetésre vártak, úgy viselkedtek, m intha egykori részfejedelemségek urai lennének, a frontharcosok bajtársi klánokba töm örültek, így intéztek kihí­ vást a KB ellen. Lenin taktikája az volt, hogy az egyik klánt kijátssza a másikkal szemben, s ezzel m indegyik legyöngül, a KB viszont megerősödik. Amikor 1920 novem berében Trockij az összoroszországi szakszervezeti kongresszuson azzal a követeléssel állt elő, hogy terjesszék ki a katonai m ódszereket a gazdaságirányí­ tásra, és „militarizálják” a szakszervezeteket is, Lenin Zinovjevet tám ogatta, aki a belső pártélet dem okratizálását és a párton belüli kritika szabadságát hangoz­ tatta. Trockij kezében ez idő tájt túlságosan nagy hatalom koncentrálódott: nem ­ csak a hadügyi népbiztosságot irányította, hanem a vasúti és vízi közlekedést is. Lenin azonban tom pította legélesebb megfogalm azásait és jelentősen csökkentet­ te befolyását, miközben a lényeget persze érintetlenül hagyta („m indenképpen a p árt irányítja” az egész szakszervezeti tevékenységet). Amikor azonban 1921 ja­ nuárjában a legnagyobb szakszervezetek vezetői, Alekszandr Sljapnyikov, Jurij Lutovinov és Alekszej Kiszeljov közzétették —Lenin szerint borzalm as —téziseiket arról, hogy az egész népgazdaság irányítását át kell adni a „term elők összorosz­ országi kongresszusának”,54 a szovjet állam feje haladéktalanul felújította szövet­ ségét Trockijjal. „Ott ülök a Népgazdasági Tanácsban, a szocialista építés korm ánykerekénél — mesélte Rikov Liberm annak, az orosz erdőgazdálkodás egyik legjelentősebb szak­ értőjének, akit az állam osított faipar irányítására kértek fel —, Iljics hisz nekem, mégis nagyon nehéz vele! Sohase lehet százszázalékosan megbízni benne. Be­ megy hozzá az ember, m egvitatunk valamit, megegyezünk, azt mondja: »Szólalj fel, én meg majd támogatlak!« De am int azt érzi, hogy a többség hangulata e javaslat ellen fordul, m enten cserbenhagy... Vlagyimir Iljics m indent elárul, m in­ dent visszavon a forradalom , a szocializmus nevében, s csupán az alapeszméhez —a szocializmushoz, a kom m unizm ushoz —m arad h ű ...”55 A forradalom és az „alapeszm e” Lenin szám ára a pártban testesült meg. Hozzá mindvégig hű m aradt. AX. kongresszuson ellene fellépő „m unkásellenzékkel” is a pártegység nevében harcolt: épp azzal követtek el főbenjáró bűnt, hogy nem fogadták el a párt és a m unkásosztály azonosítását, s elvetették a pártnak a „pro­ letariátus élcsapata” nevében hangoztatott diktatórikus törekvéseit. A „m unkás­ ellenzék” abból a megállapításból indult ki, hogy az OSZFSZK-ban „a m unkásosz­ tály az egyedüli osztály, amelyik kényszerm unkából tengődik, szégyenletes-szá­ nalm as életre van kárhoztatva”,56 s követelte, hogy adják át a szakszervezeteknek m ind a m unkás-érdekvédelm et, m ind a gazdaságirányítást. Ez viszont kész m e­ rénylet volt az „alapeszme”, a pártm onopólium ellen. Ez persze nem azt jelentette, hogy a tagok élhettek a párt monopolhelyzetével: Lenin folyton elégedetlen volt velük. A XI. kongresszuson m ondott beszédét az alábbi szavakkal fejezte be: „Be kell látnunk és ettől nem kell félnünk, hogy a felelős kom m unisták 100 esetből 99-ben nem arra a helyre vannak állítva, amire alkalmasak, nem tudják a rájuk bízott ügyeket intézni, tanulniuk kell.” Trockij 1919-ben kijelentette, hogy „a népbiztosok személyében szam urájok

• M I LESZ A FŰ IRÁNY? •

125

újfajta rendjével van dolgunk”.57 1921-ben Sztálin szokásához híven kölcsönveszi Trockij ötletét, s pátoszát enyhítve, tovább finomítja, árnyalja: „A kom m unista párt a szovjet állam fegyverhordozója, olyan sajátos rend, amely az állam szerveit irányítja és m eghatározza tevékenységének szellem ét.” Míg Trockij és Sztálin egyaránt egyfajta eszmeiségtől átszellemült kiválasztottak rendjét látja a pártban (Trockij komisszárjai a pártelit legjavához tartoztak), addig Lenin hívei saját ízlé­ süknek megfelelő utánzandó m intákat keresnek. A szam urájok és a livóniai lova­ gok között csupán annyi volt az elvi különbség, hogy míg a „kutya lovagok” — ahogy a kardtestvéreket nevezte Marx —a leigázott ország népét igyekeztek igaz hitre téríteni, addig a szam urájok odahaza tevékenykedtek. A „Kardtestvérek Rendje —kom m unista p á rt” analógiát továbbfejlesztve Sztá­ lin így fogalmaz: „A régi gárda jelentősége ezen a renden belül hatalmas. A régi gárda kitöltését az utóbbi három -négy év alatt m egedződött új funkcionáriusok­ kal” kell m egoldani.58 Alig egy évvel főtitkárrá választása előtt Sztálin olyan, szigorú hierarchia szerint fölépített pártot képzel el m agának, m int a hódítók rendje egy megszállt országban. Az uralkodó párt m int hierarchikus szervezet volt hivatva arra, hogy lezárja a szovjet állam rend piram isát: alul a parasztság, kicsit feljebb a használható értel­ miség, még feljebb a m unkásosztály, legfelül pedig a párt m int Gazda. Jurij Libegyinszkij kom m unista író A hét című művében (ez volt az egyik legelső szovjet regény) a csekista Klimin így számol be arról a vitáról, melyet egy értelmiségivel folytatott a „felelős beosztású m unkatársak étkezdéjéről. Ő (az értelmiségi) azt bizonygatta, hogy az étkezdét m árpedig be kell zárni. Gondolatm enete pedig ez volt: a forradalom azt követeli tőlünk, hogy legalább a szakm unkások szám ára m egállapított közös fejadagnorm át ne haladjuk meg. Én viszont azzal érveltem, hogy a forradalom mi vagyunk, tehát az, am it a nagygyűléseken élcsapatnak szoktunk nevezni. Ha mi, akik m agunkra vállaljuk a m unkát és a fájdalmat, éhezünk és legyengülünk és m egszakadunk, akkor a mi élcsapatunknak egyha­ m ar vége lesz; ez teljesen világos. Nekik, a forradalm ároknak, ott van a forrada­ lom m int valami külső, áldozatot követelő istenség, nekem viszont... Legfeljebb azt m ondhatom , m int az a bizonyos király: »az állam én vagyok..,«”59 Ugyanez a filozófus csekista az alábbi m ódon győzködi a fiatal kom m unista lányt, aki erő­ szak helyett szóval akarja m egértetni a parasztokkal a párt politikáját: „Ugyan már, úgysem fogják fel. Nézzed meg, m ennyi agitátort meg politikai m unkást öltek meg ezek a dolgozó parasztok, csupán azért, m ert túlságosan nyíltan prédi­ káltak a kom m unizm usról! Ezek nem olvassák a könyveinket, az újságainkból meg cigarettát csavarnak. Nem, Anyuta, ez az egész sokkal bonyolultabb. Át kell alakítanunk az életüket. Hisz ezek barbárok, itt élnek velünk, de m intha a közép­ korban járnának, hisznek a szellemekben, s mi is csak efféle szellemek vagyunk a szem ükben, legfeljebb nem gonosz, hanem jó szellemek.”60A fiatal, „edzetlen”, ideológiai megdolgozás előtt álló kom m unista leány így m ondja el moszkvai ta­ pasztalatait: „Az egyik pályaudvaron van egy hatalm as lépcső, am it az aljától a tetejéig em berek lepnek el. Férfiak, asszonyok, gyerekek fekszenek egymás he­

126

H A R M A D IK FEJEZE T •

gyén-hátán szánalmas, mocskos batyuikkal... És ezen a borzalmas lépcsőn, un­ dorral vagy óvatosan, mégis inkább undorral vonul lefelé egy piperkőc komisszár, csillag ékeskedik a mellén, lakkozott csizmájában óvatosan lépdel lefelé...”61 Az irodalom lehetőségeiről és korlátairól még m it sem sejtő proletár író realista lépcsőleírása az egész fiatal szovjet állam szim bólum a lehetne. Lenin a pártegység fontosságát világosabban látta, m int a NEP-korszak előtti átm eneti szakaszban bárm ikor: egy hadseregnek különösen visszavonuláskor van szüksége fegyelemre. A X. kongresszus a „m unkásellenzék” felszámolására határozatot hoz „a szindikalista és anarchista elhajlásról”; „a pártegységről” ho­ zott határozat pedig a frakciózást tiltja kizárás terhe mellett. „A pártegységről” szóló határozat új fejezetet nyit a párt történetében. Figye­ lemre méltó, hogy a kronstadti lázadás és az Antonov-felkelés leverése m iatt eleve 200 delegátus távollétében elfogadott határozatjó néhány éven át titkos volt: azok is, akik szövegezték, azok is, akik megszavazták, tudat alatt érzékelték, hogy a párt jellege változóban van. Csak Radek figyelmeztetett m indenkit, balsejtelmek­ től indíttatva, hogy a határozat következményeit saját bőrükön tapasztalhatják azok is, akik megszavazzák, mégis igent m ondott rá. Ezzel a döntéssel kiirtották a hagyományos szociáldem okrata és szocialista pártok utolsó „csökevényeit is”. Az OK(b)P igazi totalitárius párttá vált, amelyben csupán a legfelső döntéshozó instanciához kellett hűnek lenni, az eszméhez való hűség viszont m egengedhe­ tetlen volt. A NÉP 180 fokos fordulata próbakő volt a vezérek számára: aki tovább­ ra is hitt az eszmében, és nem fogadta el a „rózsaszín” korszakot, azt vagy kidob­ ták a pártból, vagy m aga hagyta ott, előfordult öngyilkosság is. A „Pravda” 1922. május 20-ai száma nekrológot közölt egy 17 éves kom szom olista halála alkalmá­ ból, aki ugyancsak öngyilkossággal vetett véget életének: „Gyakran lehetett tőle hallani, hogy m indenekelőtt kom m unistának kell lenni, s csak azután ember­ nek.” A fiú a jelek szerint nem bírta tovább: a kom m unista nem bírta legyőzni, majd megölte benne az embert. Mások viszont könnyűszerrel legyőzték m aguk­ ban az embert. „Lenint, Trockijt és társaikat m ár m ost m egmérgezte a hatalom poshadt mérge — írta Gorkij m ár két héttel az októberi fordulat után —, erre utal az, amilyen szégyenletes m ódon kezelik a sajtószabadságot, a személyi szabadságot s m ind­ azokat a jogokat, amelyeknek diadaláért a demokrácia küzdött.”62 „...a hatalom hosszas birtoklása a proletárdiktatúrában m egtette a maga bom lasztó hatását a régi pártm unkások jelentős részére is —írta 1921 elején, két és fél évvel a hata­ lomátvétel után Szolc, akit »a párt lelkiismeretének« neveztek. —Ebből szárm azik a bürokrácia, ezért bánnak annyira gőgösen az egyszerű párttagokkal és pártonkívüliekkel, élnek vissza rendkívüli m értékben privilegizált egzisztenciális hely­ zetükkel. Kialakult és létrejött a kom m unista hierarchikus kaszt...”63 A pártcsinovnyik Szolc úgy látja, hogy a „kom m unista hierarchikus kaszt”, vagy Sztálin kifejezésével élve, „Kardtestvérek Rendje”, m integy m agától „alakult ki és jö tt létre” „a hatalom hosszas birtoklása következtében”. Buharin, a nagy pártteoretikus a mélyebben fekvő okokat is észrevette: „A kom m unista káderek egy része

• M I LESZ A FÖ IRÁNY?

127

degenerálódik egyeduralm a bázisán... A hatalom form ája nálunk a diktatúra, pártunk az ország uralkodó pártja...”64 „Miénk a legalitás m onopólium a, ellenfeleinket m egfosztottuk a politikai sza­ badságtól —jelentette ki büszkén Zinovjev a XI. kongresszuson, nem lévén módja a jövőbe látásra. — A proletárdiktatúra, m iként Lenin elvtárs m ondta, nagyon kem ény dolog. Ahhoz, hogy biztosítsuk a feltételeket a proletárdiktatúra győzel­ méhez, nem kerülhetjük el, hogy ne roppantsuk szét e diktatúra összes ellenfelé­ nek a gerincét. Senki sem m ondhatja meg, m ikor vizsgálhatjuk felül álláspontun­ kat ebben a kérdésben.” A korlátlan diktatórikus hatalom m onopólium a ahhoz vezetett, hogy a párt bom lásnak indult: a forradalm árok főurakká váltak, a pártot karrieristák és ka­ landorok árasztották el. Lenin magából kikelve követelte „a betolakodó kom m u­ nisták” felett az „azonnali ítélet-végrehajtást”, miközben épp ők, az eszme és meggyőződés nélküli em berek lettek a m onopolista diktatórikus p á rt ideális tagjai. Teljes egészében valóra vált Rosa Luxemburg jóslata, aki az októberi fordulat után néhány hónappal azt írta: „Ha a szabad politikai életet az egész országban elfojtják, akkor az élet a szovjetekben is elhal fokozatosan. Szabad választások, korlátlan sajtó- és gyülekezési szabadság, a vélem ények szabad ütköztetése nélkül elhal az élet az összes közintézm ényben, csak m ása lesz az életnek, s csupán a bürokrácia m arad az egyedüli m űködő eleme... Néhány tucatnyi energikus és tapasztalt pártvezető gyakorolja az uralm at és végzi az irányítást. De a vezetést valójában csak az egytucatnyi legkiválóbb látja el, s csak a m unkásosztály krémje gyűlik össze időről időre, hogy megtapsolja a vezérek beszédeit, s egyhangúlag jóváhagyja a javasolt határozatokat. Ez tehát egyetlen klikk diktatúrája, valóban diktatúra, de nem a proletariátusé, hanem m aroknyi csapat zugpolitikusé.”65 Egy évvel a NÉP elfogadása után, a XI. kongresszuson Lenin meglepő vallomást tesz. Az országot egy gépkocsihoz hasonlítva, zavartan megjegyzi: „Mint am ikor a gép m egtagadja az engedelmességet az őt irányító kéznek. M intha a gépkocsi nem abba az irányba haladna, am erre az őt vezető szeretné, hanem egy másvalaki által kijelölt irányba, m intha valami titkos, törvénytelen kéz irányítaná. Az ég tudja, milyen... A gépkocsi m indenesetre nem abba az irányba megy, am erre a korm ány m ögött ülő em ber szeretné...” Van ezekben a szavakban valami tragi­ kum, azé az emberé, aki azt hitte: m egértette a gépet irányító törvényeket, ismeri a célt, am erre haladnak, s egyszerre csak azt kell tapasztalnia, hogy a gépet valami .titkos, törvénytelen kéz” irányítja. M iként a gólem-legendában a mesterséges ember létrehozója egyszerre csak azt tapasztalja, hogy a szörny kitépte m agát a hatalmából, Lenin is hirtelen azt vette észre, hogy az általa épített „autó” nem arra halad, am erre ő irányítja. A gólem alkotója m egsem m isítette művét, Lenin viszont elhatározza, hogy a sofőrt erősíti meg. AXI. kongresszus után összegyűlő Központi Bizottság Lenin javaslatára Sztálint választja meg az új főtitkári posztra. Sofőri képességeiről Leninnek nem voltak kétségei, m ár a polgárháború idején próbára tette. 1918 nyarán Sztálin az alábbi

128

• H A R M A D IK F E JE Z E T •

form ában fejti ki krédóját a Népbiztosok Tanácsa elnökéhez intézett táviratában: „Biztosítom arról, hogy nem kím élünk senkit... Nyugodt lehet, hogy a kezünk nem fog rem egni...”66 És Lenin szerint a pártnak épp ilyen kézre volt szüksége, épp ilyen em berre, hogy a szovjet állam „korm ánykerekéhez üljön”. 1920-ban, A „baloldaliság” m int a komm unizmus gyermekbetegsége című brosú­ rában Lenin ironikusan emlegeti a szovjet diktatúráról folyó vitákat. Szerinte „nevetséges, gyerekes ostobaság” arról vitatkozni, hogy ki gyakorol egy diktatú­ rát, egy párt vagy egy osztály, a vezérek vagy a tömegek, szerinte ez ugyanolyan, m intha arról vitáznának, melyikre van nagyobb szüksége az em bernek: a bal vagy a jobb kezére? Lenin színlelt: nagyon is jól tudta, hogy a jobb kézre nagyobb szükség van, m inthogy, m iként ő is elismerte: „A központi hatalom , a diktatúra és az egységes akarat szükségességét cáfolni lassan lehetetlen lesz.” A kem ény kéz szükségét különösen erőteljesen érzékelik a polgárháború befe­ jezése után, am ikor újult erővel folytatják az ellenfelek sokasága elleni harcot. A gazdaság liberalizálása új terrorhullám m al párosul: ez ugyancsak a „rózsaszín ko r” jele. A NÉP és a Cseka birodalmában — ezt a címet adta visszaemlékezéseinek Borisz Cederholm, az egyik legelső szem tanú, aki a szolovecki lágerből Nyugatra m enekült. A NÉP és a Cseka —a húszas évek első felében a szovjet érem két oldala. Az új gazdaságpolitika első következménye a m unkásosztály — vagy hogy az agitátorok kedvelt kifejezését használjuk: a hegem ón osztály —helyzetének rom ­ lása volt. A m unkások pedig, még meglévő, forradalom előtti szokásaiknak en­ gedve, sztrájkolnak, hogy helyzetük javulását elérjék. Amint azt Sztálin az 1923. december 2-án a moszkvai kom m unisták előtt m ondott beszédében megjegyezte: „Augusztusban... sztrájkhullám höm pölygött végig a köztársaság egyes vidéke­ in .”67 Csakhogy a m unkások m ár 1921-ben és 1922-ben is sztrájkoltak. A „Szmolenszki archívum ” számos GPU-ügynöki jelentést idéz arról, hogy a m unkások elégedetlenek a nyom orúságos fizetések, a késedelmes kifizetések m iatt, az élel­ m iszerhiány és drágaság m iatt, s hogy sztrájkok folynak az üzem ekben, a m űhe­ lyekben, a vasutakon.68 A szmolenszki csekisták anarchista üzelmekkel m a­ gyarázták a sztrájkokat. Moszkvában a m ensevikeket nyilvánították bűnösöknek. A Legfelsőbb Katonai Szerkesztőségi Tanács nyom dájában folyó sztrájkokról a „Pravda” az alábbi címen közöl jegyzetet: Csapást kell mérni a mensevikekre! A m unkások —hangzott a jegyzet —m indig a m ensevikek nyom ában kullognak. A „mensevik erődben” gyakran lobbannak föl sztrájkok: elég, ha késve jön a fizetés, vagy más rendellenes dolog történik (s ez a 27 nyom dában, sajnos, nem ritka), a m ensevikeknek máris tág „tevékenységi” terük nyílik.69 A jegyzet szer­ zője, „Aljosa Uprjam ij” nem a rendellenesség kiküszöbölését javasolta, hanem azt, hogy vessenek véget „a m ensevikek gaz aknam unkájának”. Sljapnyikov a XI. kongresszuson elm ondta, hogy a zlatouszti és brjanszki m unkások sztrájkjaiban „a m onarchisták keze van”. A sztrájkok m iatt m indenki bűnösnek bizonyult: az anarchisták, a mensevikek, a m onarchisták, de legfőképp — a m unkások. A XI. kongresszuson Lenin elméletileg is megalapozta az orosz proletariátus bűnössé­ gét, am ikor kijelentette: mivel a szovjetköztársaságban „a kapitalista nagyipart

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

129

m egsem m isítettük, mivel a gyárak és üzem ek köztulajdonba kerültek, a proleta­ riátus eltűnt”. Lenin nem riadt vissza M arx revíziójától sem. Marx ugyan azt írta, hogy az igazi proletariátus éppenséggel a gyárakban és az üzem ekben található, ami igaz lehetett 500 éven át a „kapitalizmus egészére”, de —jelentette ki Lenin —a mai Oroszországra ez nem áll. Leninnek kontrázott Zinovjev is, am ikor ugyan­ ezen a kongresszuson ezt állította: „A m unkásosztály a forradalom viszontagságai következtében deklasszálódott.” Sljapnyikov szerint „egyszer s m indenkorra meg kell jegyezni, hogy más és »jobb« m unkásosztályunk nem lesz, be kell érnünk azzal, amilyen van”. Sljapnyikov persze tévedett. Leninnek, majd nyom ában Sztálinnak esze ágában sem volt beérni azzal a m unkásosztállyal, amilyen volt, s amelyiket m ár a m un­ kásosztály elnevezéstől is m egfosztottak. Teremteni akartak egy másik, egy jobb m unkásosztályt, amelyik soha nem sztrájkol, m indig elégedett élet- és m unkakö­ rülményeivel. 1953 júniusában, am ikor a kelet-berlini m unkások sztrájkot indí­ tottak s az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az alacsony fizetések és a magas árak ellen, a párt kijelentette, hogy a nép nem felelt meg a belé helyezett bizalom­ nak. Ekkor írta Bertolt Brecht azt a verset, amelyben azt tanácsolta a pártnak, hogy oszlassa fel a népet és válasszon újat m agának. A szovjet vezérek m ár jóval Brecht előtt kipróbálták ezt a receptet. A párt, amelyik végrehajtott egy forradal­ m at egy nem létező osztály nevében, m ost nekilátott, hogy létrehozzon egy olyan osztályt, amilyenre szüksége van. Az, hogy „a nem igazi proletárok” érdekeit figyelmen kívül hagyják, s ezt teoretikusan is igazolják,70 kom m unista erénnyé válik. Az 1923-ban a párt helyzetéről folyó, rövid időre engedélyezett vita számos résztvevője felpanaszolta, hogy „az alapszervezetek és az egyes párttagok a m un­ kások szem ében mindig a vezetőtestület érdekeinek megfelelően, a teljesítm ény­ növelés és a legkülönfélébb elvonások m ellett lépnek fel. M inden egyes kom m u­ nista kötelességének tekinti, hogy bárm i áron igazolja a m unkások szemében az összes, mégoly nyilvánvaló igazságtalanságot.”71 Miközben egyes kom m unisták a m unkásokkal együtt a vezetőség ellen lépnek fel, „addig pártszerveink követke­ zetlennek tartják az ilyen kom m unistákat”.72 A NEP-korszak legnépszerűbb kifejezése, a NÉP szinonimája volt az összefogás —a város és a falu szövetsége. Ebben a szövetségben a m unkásság, a proletariátus, a diktatúra és a haladás letétem ényese játszotta a főszerepet, ám helyzete ebben az időben hirtelen rosszabbra fordul; ism ert szerepet játszik a kispolgári m enta­ litású parasztság, amelynek helyzete javulni kezd, mivel a mezőgazdasági term é­ kek jelentik a gazdaság helyreállításának bázisát. „1922 — emlékszik vissza Mikojan —az első olyan év volt a forradalom után, am ikor nem csak hogy ki tudtuk elégíteni a belső gabonaszükségletet, hanem nagy m ennyiségben m egindulhatott az export is.”73 M ikojannak az m ár nem ju t eszébe, hogy a gabonaexport akkor indult el, am ikor az ARA m ár javában segélyezte az éhezők millióit, az azonban kétségtelen, hogy a húszas évek elején a gabona- (és fa-) export volt a külkereske­ delemhez szükséges egyedüli valutaforrás. De hiába a parasztság a legfontosabb gazdasági erő az országban, politikai jogai erősen korlátozottak: „Cseréld be meg-

130

H A R M A D IK F E JEZE T •

takarított pénzedet aranykölcsönre, és idővel meggazdagodsz!” —biztatták efféle plakátokkal a parasztokat, akiket m ásodrendű állam polgároknak tekintettek. És ezzel ők nagyon is tisztában voltak. A „Szmolenszki archívum ban” őrzött GPUügynöki jelentések az 1922. május 15—31. közötti időszakban az alábbiakat re­ gisztrálják a parasztok hangulatáról: „A parasztoknak a szovjet korm ánnyal és a kom m unistákkal szembeni elégedetlensége nem ism er többé határt. A szegény­ parasztokkal és középparasztokkal, sőt még inkább a kulákokkal folytatott beszél­ getésekben ilyen állításokat lehet hallani: »Nem szabadságot szánnak nekünk, hanem jobbágysorsot. Úgy élünk most, m int Godunov idején, am ikor a földes­ urak leigázták a parasztokat.«”72f

4 Támadás a szellem ellen .

Az egyház üldözése m iatt a parasztok még inkább szem befordultak a szovjetha­ talomm al, a kom m unista párt politikájával. „Bármily furcsa is —írja a történész —, de az egyház jobban felkészült a forra­ dalom ra, m int az állam .”75 Az 1905 óta tartó reform folyam atot a Szent Szinódus 1917-es összehívása zárja le, ahol is novem ber 5-én Tyihon moszkvai m etropolitát pátriárkává választják. Az egyház és a szovjet állam konfliktusa elkerülhetetlen volt, m inthogy a hatalom ra ju to tt kom m unista párt Oroszországot nem csupán gazdaságilag, hanem politikailag és társadalmilag is át akarta alakítani. Új em bert akart terem teni, igényt tarto tt a szellem feletti hatalom ra is. Az 1918. jan u ár 23-ai dekrétum ban proklam álták az állam és az egyház szétválasztását, az egyház va­ gyonától, jogaitól való megfosztását. Az egyház ezzel gyakorlatilag törvényen kívül került. Tyihon pátriárka válaszul kiközösítéssel sújtotta az egyház nyílt és rejtőzködő ellenfeleit, üldözőit; híveit pedig az egyház védelmére szólította fel. 1918 m árciusában élesen elítélte a breszti békeszerződés aláírását: az orosz nép­ nek és a szövetségeseknek adott szó megszegéseként értelmezte. A forradalom első évfordulója alkalmából levélben fordult a Népbiztosok Tanácsához, amely­ ben az új hatalom fejére olvasta bűneit, s a vérontás, az erőszak, a vallásüldözés m egszüntetésére, a foglyok szabadon engedésére szólított fel. A szovjethatalom nehéz helyzete m iatt egyházellenes politikájának enyhítésére kényszerült. Az igazságügyi népbiztos 1918. decemberi körlevelében tételesen felsorolta, mit nem célszerű tenni m indabból, ami eleddig m indennapos gyakorlat volt: tilos a tem plom ok önkényes bezárása, kegytárgyak elkobzása a forradalom céljaira, tilos egyházi személyeket letartóztatni, házkutatást végezni istentisztelet idején, tilos a papokat közm unkára küldeni stb. A helyi szovjetek figyelmébe ajánlották, hogy kerüljék a hívők vallásos érzületének m egsértését.76 Az egyház elleni hadjárat csak nagyon rövid időre hagyott alább. 1919 m árciu­ sában a belügyi népbiztos „a babonák elleni harc” m egindítására szólítja a helyi szovjeteket: nyissák föl a szentélyeket, vegyék szám ba és vessék szakértői elemzés alá az ereklyéket. Mihail Gorev,77 a hallatlanul népszerű „vallásellenes leleplező”

• M l LESZ A FŐ IRÁNY?

131

részletesen leírja Radonyezsi Szergij ereklyéjének a szergijevi Szentháromság-főkolostorban tö rtént föltárását: „A hívők m ár nem sírnak, nem hallatnak hisztéri­ kus kiáltásokat, még csak nem is táplálnak haragot a szovjethatalom iránt. Meg­ értik, hogy nem történt istenkárom lás, még kevésbé szentséggyalázás.”78 Tyihon pátriárka a polgárháború idején nem tám ogatta egyik felet sem: önál­ lóságot biztosított a fehérek uralm a alá került püspököknek és egyházmegyék­ nek, azt azonban megtagadta, hogy tekintélyével a fehér egyházat támogassa. Az 1921-es éhínséget arra használják fel, hogy súlyos csapást m érjenek az egy­ házra. Augusztusban Tyihon pátriárka felhívással fordul a keresztény egyházfők­ höz, hogy segítsék az éhezőket. Létrejön az Éhezőket Segélyező Egyházi Bizottság, a tem plom okban m egkezdődik az adománygyűjtés. A korm ány azonban nem ismeri el és feloszlatja a bizottságot. Kuszkova szerint a bolsevikokat a pátriárka „hatalm as energiája” ijesztette meg, amivel „az egész Oroszországot és a külföldet a m egm entés ügye mellé állította”, a bolsevikok ugyanis „a pátriárka és a mi m unkánkban csak ellenforradalmi szervezkedést láttak”.79 1922. február 19-én a pátriárka azt javasolja az egyházmegyei tanácsoknak, hogy a kegyszerek kivételével az összes egyházi kincset adják át az éhezőket segélyező alapnak. Február 26-án korm ánydekrétum m al kobozzák el az összes egyházi kincset, beleértve a kegytárgyakat is, am it a hívők m egpróbáltak m egaka­ dályozni. A dekrétum végrehajtásának első három hónapjában \ k \ k véres inci­ denst regisztráltak, melyek a hívők és a katonai egységek között robbantak ki.80 A sujai eset után, am ikor a hívők ellenállása során négy em ber meghalt, tíz pedig megsebesült, Lenin azon nyom ban szigorúan titkos levelet intéz a Politikai Bizott­ ság tagjaihoz: „Most kell m óresre tanítani ezt a népséget, hogy néhány évig még gondolni se merészeljen semmiféle ellenállásra.”81 „A reakciós burzsoázia és a reakciós papság minél több képviselőjét” le kell tartóztatni, kirakatpereket kell rendezni, „nagyon nagy szám ú”82 főbelövést kell végrehajtani —hangzik a lenini instrukció. Az 1922. április—májusi moszkvai per során 11 vádlottat ítéltek halál­ ra —közülük ötöt ki is végeztek. Tanúként, majd vádlottként m egidézték m agát Tyihon pátriárkát is. Házi őrizetbe vették, m egfosztották hivatása gyakorlásának lehetőségétől. A petrográdi per során (1922 júliusában) 86 személy ellen hoztak ítéletet. 10 em bert ítéltek halálra, négyet kivégeztek, köztük Venyiamin metropolitát. 1922-ben összesen 8100 papot, szerzetest és szerzetesnőt végeztek ki.83 Közben nem szűnik a „vallásellenes tevékenység”, folytatódik a „babonák le­ leplezése”. A lapokban egymást érik a „leleplező” közlemények: „Petrográd. Au­ gusztus 2-án egy különleges ügyekkel megbízott nyomozó a papság és szakértők, a petrográdi orvosegyetem professzorai jelenlétében elvégezte Alekszandr Nyevszkij ereklyéjének föltárását. Az ereklyetartóban, m int kiderült, csupán sze­ m éttel összekevert csontdarabok voltak.”84 Az egyházzal vívott harcot nagyon m egkönnyítette az épp akkor zajló egyházszakadás. Petrográdi papok egy csoportja Alekszandr Vvegyenszkij vezetésével megjelent a letartóztatott pátriárkánál, követelve, hogy Tyihon adja át a patriarkátust, hogy „az egyház ne m aradjon irányítás nélkül”. A pátriárka át is engedte

J 132________________________ •

H A R M A D IK F E JEZE T •______________________________________________

posztját a Jaroszlavlban tartózkodó Agafangel m etropolitának, a hivatal irányitását pedig — Agafangel megérkezéséig — Vvegyenszkijre és híveire bízta. Vvegyenszkijék 1922. május 18-án puccsot hajtottak végre, m egszüntették a patriarkátust, s bejelentették a Legfelsőbb Egyházügyi Hivatal m egalakulását. M egszületett az „élő egyház”, amelyet „a szovjet állam erkölcsi, anyagi és m inde­ nekelőtt rendőri tám ogatásban részesített”.85 Nagy rem ényeket fűztek hozzá. „Azt hiszem — m ondta Zinovjev Vvegyenszkijnek —, hogy az önök csoportja egy kiterjedt, nemzetközi m éretű mozgalom elindítója lehet.”86 A Kom intern vezető­ je, aki 1921-ben részt vett a Profintern (Szakszervezetek Internacionáléja) meg­ alakításában, m inden bizonnyal úgy vélte, hogy az egyházi internacionálét egy­ szer majd épp a bolsevik párt fogja m egterem teni. A szovjethatalom azonban, miközben ugyan valóban segítette az „élő egyházat” és szivárványszínű perspek­ tívát festett vezetői elé, m induntalan emlékeztette őket az érem m ásik oldalára is. A moszkvai per öt elítéltjének jóváhagyott halálos ítélete —írta Mihail Gorev — „nemcsak a felforrósodott ellenforradalm ár papfőket kell hogy kijózanítsa, ha­ nem leckét kell adjon a politikai ábécé elemi szabályaiból az új Legfelsőbb Egy­ házügyi Hivatalnak is”.87 Kamenyev a petrográdi per után hangsúlyozta, hogy az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság (ÖKVB) „rendkívüli m egértést” tanúsított, am ikor 6 elítélt esetében „a legszigorúbb büntetést tartós börtönbün­ tetésre változtatta", majd figyelmeztetett: „Nincs, nem lehet és nem lesz kegyelem azoknak az egyházfőknek, valam int az ősburzsoá környezetből származó világi­ aknak, akik m ost az egyház szervezete mögé rejtőzve a lakosság legsötétebb és legzüllöttebb elemeit a m unkás-paraszt hatalom ellen lázítják.”88 Lenin a forradalom első napjaitól kezdve az értelm iségben látja a fő ellenséget, azt az erőt, amelyik nem óhajt „hosszú viták nélkül alárendelődni” „egyetlen em ber egyéni akaratának” és egyetlen pártnak. Hogy m iért harcoltak az értelm i­ ség azon részével, amelyik ellenséges volt a szovjethatalom mal szemben, nem szorult m agyarázatra. Az értelmiség semleges részének üldözését viszont azzal indokolták, hogy az őket jellemző hum anitás és jóság együttérzést kelt bennük az üldözöttek iránt. Gorkij a petrográdi tömeges letartóztatások kapcsán levelet írt Leninnek, aki 1919. novem ber 15-én kelt válaszában kifejti hitvallását: „...ál­ talában véve a kadét (és a kadetbarát) népség letartóztatása szükséges és helyes intézkedés volt... Hihetetlenül haragos szavakat m ond Ön, és mivel kapcsolat­ ban? Azzal kapcsolatban, hogy néhány tucat (vagy akár néhány száz) kadét vagy kadetbarát uracska néhány napig börtönben csücsül, hogy megelőzzük... az összeesküvéseket...’’89 Három nappal később Lenin csaknem szóról szóra megismétli jól kigondolt érvelését Andrejevának cím zett levelében: „Az összeesküvéseket meg­ előzendő elkerülhetetlen az egész kadét és kadetbarát népség letartóztatása. Ezek m ind egy szálig képesek segédkezet nyújtani az összeesküvőknek. Bűn volna le nem tartóztatni őket.’’90 Lenin, miközben a szlavofil term inológiát követve meg­ különbözteti egymástól a „népet” és a „népséget”, azaz az értelm iséget, új foga­ lomm al is gazdagítja a szótárat: a kadetbarát kifejezés révén nem kellett különö­ sebben ecsetelni a letartóztatottak pártállását, a vádlottak közé sorolhatták az

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

133

egész orosz értelm iséget m int olyat. Számos letartóztatott értelmiségi bűnét to­ vább súlyosbította az, hogy a forradalom előtt tám ogatták a bolsevikokat: ha egyszer m erő szívjóságból segítették az akkori üldözötteket, akkor ki kezeskedik afelől, hogy nem cselekszenek m ost is ugyanígy? Lenin legfontosabb felfedezése az, hogy a potenciálisan veszélyes személyek letartóztatását szükségszerűnek nyilvánítja. Nem győzi hangsúlyozni: „nem lehet nem letartóztatni”, „vétek nem letartóztatni” azokat az embereket, akik „képesek” arra, hogy segítsék az össze­ esküvőket. A következő csapást 1922 augusztusában m érik az értelmiségre. Az „Izvesztyi­ ja ” 1922. augusztus 28-ai száma egy időben teszi közzé az ÖKVB rendeletét az Éhezőket Segélyező Összoroszországi Bizottság feloszlatásáról és szenzációs anya­ gait az ún. Petrográdi Harci Szervezet (PHSZ) leleplezéséről. A PHSZ ügyében „több m int 200 személyt tartóztattak le”.91 A Cseka együtt szám olt le a kronstadti tengerészek, a tengerésztisztek és a professzorok csoportjával. Joggal feltételez­ hető, hogy a PHSZ-ügy elejétől a végéig koncepciós per volt. Még a szovjet törté­ nészek sem tudnak közös nevezőre jutni, hogy végül is milyen bűnt követtek el a letartóztatottak. Egyikük világosan és egyértelm űen kijelenti: „A Tagancev-féle Petrográdi Harci Szervezet 1921. augusztus végére, szeptem ber elejére időzítette a véres puccsot”,92 m ásikuk viszont beéri az alábbi megállapítással: „A PHSZ összeesküvést szőtt a szovjethatalom ellen 1921-ben.” Egy harm adik történész pedig részletesen felsorolja „bűneiket”: kidolgozták „Oroszország állami és gaz­ dasági átalakításának tervét, feltételezve, hogy a szovjet korm ány m egdöntése csupán idő kérdése”;93 „a kadét Tagancev m ár a »tömegbázis« létrehozásának eszméjét forgatta a fejében...”, kapcsolatba lépett a petrográdi gyárak és üzemek ún. m eghatalm azottjainak gyűlésével.94 Miközben e koncepció szerint a profeszszorok „eszmeileg” irányították a szervezetet, a kronstadti tengerészek terrorista akciókat hajtottak végre: „A petrográdi Volodarszkij-emlékművet rablóbanda rob­ bantotta fel.”95 A per előkészítése és maga a per Lenin személyes irányítása alatt zajlott. M iután az orosz kulturális és tudom ányos élet számos kiemelkedő személyiségét letartóz­ ta ttá k —köztük voltV. Ny. Tagancev földrajztudós, a kémikus M. M. Tyihvinszkij, a professzorok közül D. I. Sahovszkoj, Ny. I. Lazarevszkij, Sz. A. Uhtomszkij, V. M. Kozlovszkij, a költő Nyikolaj Gumiljov96 és még sokan m ások —, a geológusok és az Orosz Kémiai és Fizikai Társaság kiszabadításuk érdekében közvetlenül Leninhez fordult közbenjárásért. Különösen sokat tettek Tyihvinszkij ért, a kiváló kém ikusért és régi bolsevikért, aki m ár a forradalom előtt eltávolodott a párttól, valam int Gumiljovért, Oroszország egyik legnagyobb költőjéért, akiket azonban mégis kivégeztek —a „legveszélyesebbeknek”, „az összeesküvés vezetőinek” ne­ vezett személyekkel együtt. A kivégzés után legendák keltek szárnyra, m iként próbált beavatkozni Lenin Tyihvinszkij és Gumiljov érdekében, csak utasítása nem érkezett meg kellő idő­ ben, beszéltek a csekisták önkényeskedéséről is. „Megölték őket, Lenin ígérete ellenére — kiáltott fel Kraszin. — De hisz ez lehetetlen! Vagy lehet, hogy Lenin

134

H A R M A D IK FEJEZE T •

tudott m indenről... s a forradalom nak m egvannak a maga örök törvényei? De ha ez így van, hová jutunk? Hisz Vlagyimir Iljics nagyon szerette Tyihvinszkijt, tegeződött vele...”97 — emlékszik Liberman, hogyan értesült Kraszin Tyihvinszkij főbelövéséről. Kraszin jól ism erte Lenint, ezért gyaníthatta, hogy az „m indenről tu d o tt”. Lenin levelezésében nyom a van a Tyihvinszkij-ügyről hozott „határozat­ nak” is: „Tyihvinszkijt nem »véletlenül« tartóztatták le: a kémia és az ellenforra­ dalom nem zárják ki egym ást.”98 Amikor pedig valaki az alábbi szavakkal kért Gumiljov szám ára kegyelmet: „Meg lehet azt tenni, hogy kivégzi Oroszország két-három legjobb költőjének egyikét?”, Dzerzsinszkij így felelt: „Lehet-e kivételt tenni egy költő kedvéért, miközben a többieket kivégezzük?”99 Tehát sem a kémia, sem a költészet nem zárta ki az ellenforradalm at, sőt, m ár önm agukban véve is ellenforradalm iak voltak. A tudom ány, az irodalom, az ér­ telmiség m ind maga volt az ellenforradalom. A Petrográdi Harci Szervezet elleni per volt az utolsó, amelyet a Cseka szerve­ zett. Az ÖKVB 1922. február 6-ai dekrétumával a Csekát és helyi szerveit „eltávo­ lították”, azaz funkcióit átadták az Állami Politikai Hatóságnak, a GPU-nak, me­ lyet az OSZFSZK Belügyi Népbiztosságának szerveként hoztak létre. A Szovjet­ unió m egalakulása után a GPU átalakul Egyesített Állami Politikai Hatósággá (OGPU). „Ezt a két szótagot, amely m inden polgártárs fülében ott csengett rette­ netesen és pátoszosan, aki csak megélte a forradalom éveit, még a »mamá«-nál is ham arabb tanulták meg a gyerekek, hiszen a bölcsőben m ost ezzel ijesztgették őket a »mumus« helyett, és a szerencsétlent elkísérte a halála után is a kihantolásig. ”100 Ebből a két végtelenül egyszerű szótagból, Cse-ka, most három lett: Gé-Pé-U, s ham arosan ez a három szótag fog legalább akkora félelmet kiváltani, m int a korábbi kettő. Dzerzsinszkij Cseka-elnök GPU-, majd OGPU-elnökké való kineve­ zése a „szervek” szerepének és jellegének állandóságára utal. Az 1922 júniusában kezdődő eszer-per volt a GPU által szervezett első nagy kirakatper, melyet az akkor Nyugaton tartózkodó Gorkij az értelmiség elleni harc részeként értelmezett: Rikovhoz címzett levelében (melyet Lenin csak „mocskos irom ányként” emlegetett) azok közé a cselekmények közé sorolja, melyekkel „ki akarják irtani a mi analfabéta országunk egész értelm iségét”. Az eszer-per kezde­ tével egy időben hagyták jóvá „az egyházi kincsek rejtegetőinek” ügyében hozott ítéletet. Az eszer vádlottak elleni vádak mindegyike 1919-es tevékenységükkel függött össze, akkor, 1919. február 27-én, felm entést kaptak. Most viszont mind a 12 vádlottat halálra ítélték, „az ítélet végrehajtását” azonban a bíróság „felfüg­ gesztette”. A politikai perek csupán elenyésző részét képezték az értelmiség elleni hadjá­ ratnak, mely a KB megállapítása szerint azért vált egyre keményebbé, mivel „1922 első hónapjaiban fény derült a régi burzsoá értelmiség m aradékának élénkülő tevékenységére”.101 A burzsoá ideológia eme „élénkülését” jelezte, hogy egyrem ásra nyíltak a törvény által egyébként engedélyezett m agánkiadók, újra megje­ lentek az olyan folyóiratok, m int a „Biloje”, a „Golosz m inuvsevo”, az „Ekonom iszt”, a „Pravo i zsizny”.

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

135

.Kártevési tendenciák” kerülnek felszínre az agronóm usok kongresszusán 1922 márciusában): az agrárprofesszorok és közgazdászok „absztrakt, osztályfőiü tti törvényesség” mellett érveltek; az orvosok kongresszusán, ahol Szemasko f«gészségügyi népbiztos Leninnek tett jelentése szerint az orvosok „az egészségügy ■emsztvo-szervezetét éltették”, dem okráciát és saját sajtóorgánum kiadási jogát követelték. „A szovjetellenes pártok az értelm iségen (a professzori karon, szakér­ tőkön, irodalm árokon) keresztül fejtették ki tevékenységüket —írja e korszakról a Cseka—GPU történésze —, szervezkedtek a tanulóifjúság, a kispolgári elemek körében, tám aszpontokat hoztak létre a felsőoktatásban, a sajtóban, irodalmi kő­ inkben, a szövetkezeteknél...”102 1922 m árciusában Lenin megírja cikkét A harcos materializmus jelentőségéről, ■melyben „a kom m unista elsőrendű kötelességeként” „a burzsoá ideológia, a reakciós filozófia, az összes idealista és misztikus irányzat elleni szisztematikus tám adást” jelöli meg. Május 19-én kelt, Dzerzsinszkij GPU-elnökhöz címzett leve­ lében a filozófiai term inusokat „hétköznapi” nyelvre fordítja, azaz az értelm isé­ get, az „írókat és professzorokat” az alábbi elnevezésekkel illeti: „nyilvánvaló eflenforradalm árok, az antant szekértolói, az antant kiszolgálói és kémei, vala­ m int a tanulóifjúság m egrontói.”103 Az „írókat és professzorokat” letartóztatták, elítélték, kivégezték, sokan közü­ lök éhen haltak. „A tudom ányos akadém ia történetében három korszak volt, am ikor különösen nagy volt a halálozási arány —jegyzi meg egy kutató —: 1918— 1923; 1929—1931; 1936—1938.”104 Az első periódust az jellemzi, hogy akkor a legnagyobb orosz tudósok szenvedtek éh- és fagyhalált. Az „Izvesztyija Rosszijszkoj Akagyemii Nauk” által közzétett nekrológok egyikében, A. Sz. Lappo-Da■yilevszkij 1919. február 7-én bekövetkezett halála után az alábbi megjegyzés olvasható: „1918. május vége óta ez m ár a hetedik eset, am ikor a halál az akadé­ m ia rendes tagjainak egyikét ragadja el.” Ha tekintetbe vesszük, hogy ekkoriban az akadém iának alig 40 akadém ikusa volt, a katasztrófa m értéke m agáért beszél. S a folyam atnak még nem volt vége. Elhunyt V. A. Zsukovszkij, a hidra- és aero­ dinam ika megalapítója, B. A. Turajev, a nagy Kelet-kutató, A. M. Ljapunov, a laváló m atem atikus, A. A. Sahmatov, a kitűnő nyelvész, I. Sz. Palmov, a kiemel­ kedő teológus és még sokan mások. Még inkább érzékelhetővé teszi az orosz tudom ány tragikus helyzetét az a dekrétum , melyet Lenin 1921-ben ír alá arról, hogy terem tsenek „kedvező m unkafeltételeket” Pavlov akadém ikus számára, s melynek im m ár csak egyetlen célja volt: hogy m egm entsék Oroszország egyetlen Nobel-díjasát. Lenin május 19-én kelt levelében kéri föl Dzerzsinszkijt, hogy „gondosan ké­ szítse elő” az értelmiség elleni újabb m egtorló intézkedést: „az ellenforradalm at segítő íróknak és professzoroknak az országból való kiutasítását.”105 1922 m ájusában Lenin áttekinti az első szovjet büntető törvénykönyv, az OSZFSZK büntetőkódexének tervezeteit. Ragaszkodik ahhoz, hogy „nyíltan ki kell m ondani azt az elvi és politikailag őszinte (és nem csak szűk jogi) tételt, amely megindokolja a terror lényegét és igazolását, szükségességét, határait. A bíróság­

136

• H A R M A D IK FEJEZE T •

nak a terrort nem kiküszöbölnie kell; öncsalás vagy csalás volna, ha ezt ígérnénk, hanem elvileg, világosan, ham isítás és szépítés nélkül m egindokolnia és törvé­ nyesítenie”.106 Ragaszkodik ahhoz, hogy „ki kell terjeszteni a főbelövés kiszabá­ sát” a „mensevikek, eszerek stb. tevékenységének m inden válfajára”.107Munkásságának legfontosabb hozadéka azonban a „propagandáról és agitációról” szóló cikkely — a jogtudom ányban eleddig ism eretlen — megfogalmazása: „Az olyan propaganda, vagy agitáció, vagy a részvétel olyan szervezetben, vagy olyan szer­ vezetek tám ogatása, amelyek m űködése (propaganda és agitáció) a nemzetközi burzsoázia azon részének segítésére irányul, amely nem ismeri el a kapitalizmus helyébe lépő kom m unista tulajdonrendszer egyenjogúságát és intervenció, vagy blokád, vagy kémkedés, vagy a sajtónak a finanszírozása útján és más hasonló eszközökkel ennek erőszakos m egdöntésére törekszik, a legsúlyosabb büntetéssel sújtandó, amely enyhítő körülm ények esetén szabadságvesztéssel vagy az ország­ ból való kitelepítéssel helyettesíthető.”108 Lenin bevezeti a nemzetközi burzsoázia „objektív m egsegítésének” kategóriá­ ját, amivel —írja a lengyel történész, Leszek Kolakowski — „lerakta a despotikus rendszer törvénykezésétől eltérő, a totalitárius rendszerre jellemző törvénykezés alapjait”.109 A despotizm us jellemző vonása a törvényhozás szigora, míg a totali­ tarizm usé a törvényhozás fiktív jellege. Lenin beiktatja a büntető törvénykönyvbe azt a cikkelyt, am elynek alapján (enyhítő körülm ény hiánya esetén) halálbünte­ téssel sújtható a burzsoáziát „objektíve segítő” nézetek hangoztatása. Ez azt jelen­ ti, hogy a hatalom bárkit megölhet, akit csak akar, aki csak nem tetszik neki (legfeljebb, enyhítő körülm ények esetén, beéri börtönbüntetéssel, lágerrel vagy kiutasítással). Tehát valójában törvény, Btk. nem létezik. Az új cikkelyt a gyakorlatban elsőként tudósok, irodalm árok, orvosok, agronóm usok nagy csoportjának Szovjetunióból történő kiutasításakor alkalmazták. 1922. augusztus 31-én a „Pravdádban megjelenik A? elsőfigyelmeztetés című köz­ lemény, amely megállapítja, hogy „a burzsoá értelmiség bizonyos rétegei nem békéitek meg a szovjethatalom m al”. A KB sajtóorgánum a felsorolja a szovjetellenes tevékenység „tám aszpontjait”: felsőfokú oktatás, publicisztika, szépiroda­ lom, filozófia, orvostudom ány, agrártudom ány, szövetkezetek, majd pedig közli, hogy „a GPU rendeletére” az értelmiség „legaktívabb ellenforradalmi elem eit” kiutasítják: egy részüket „az északi kormányzóságokba, másik részüket pedig külföldre”. A „Pravda” „ideológiai vrangelistának és kolcsakistának” nevezi az „OSZFSZK területéről kitelepítendő” személyeket, amivel azt hangsúlyozza, hogy a kiutasítás „a szovjethatalom első figyelmeztetése” az értelm iségnek. A kiutasí­ tott professzorok köre rendkívül széles („a 160 legaktívabb burzsoá ideológus”110), köztük van a moszkvai egyetem rektora, Novikov (zoológus), a pétervári egyetem rektora, Karszavin (filozófus), számos m atem atikus, élükön a moszkvai egyetem m atem atika karának dékánjával, Sztratonovval, de vannak köztük közgazdászok — Bruckusz, Zvorikin, Lodizsenszkij, Prokopovics, szövetkezeti szakértők, m int Izjumov, Kudrjavcev, Bulatov, történészek, m int Kizevetter, Florovszkij, Mjakotyin, Bogolepov, aztán Pityirim Szorokin, a szociológus, az Éhezőket Segélyező

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

137

Bizottság tagjai, például Kuszkova, Oszorgin, Bulgakov, Velihov, Jaszinszkij, Ugrimov egyetemi tanárok. A GPU közleményében hangsúlyozták, hogy „a kiutasítandók között szinte egyáltalán nincsenek nagy nevek”. Hogy megbizonyosod­ ju n k ezen állítás valótlanságáról, elég, ha csak a kiutasított filozófusok nevével egészítjük ki a fönti felsorolást: Bergyajev, Szemjon Frank, Losszkij, Szergej Bul­ gakov, Sztyepun, Viseszlavcev, Lapsin, Iljin, Izgojev. A rendelkezésre álló kevés szám ú dokum entum és visszaemlékezés alapján feltételezhetjük, hogy a Politikai Bizottság Lenin kezdeményezésére határozta el az értelmiség felmorzsolását s jelölte ki a szabadgondolkodás m egbénításra ítélt csomópontjait. Kiválasztottak néhány nevet (a filozófusok névsorát Lenin szinte teljes egészében saját kezűleg állította össze), a többi teendőt viszont alapjában véve ráhagyták a GPU-ra, befolyásos pártvezetőkre és egyéni leszámolásra éhes bizalmasaikra. A feketelista meg kellett feleljen az alapfeladatnak: „figyelmeztetni az értelm iséget”, száműzni a főkolom posokat és megijeszteni a többieket. Ennek következtében rákerültek a listára olyanok is, akikkel kapcsolatban még sem m i­ lyen kifogás nem m erült fel, nem kerültek rá viszont olyanok, akik —legalábbis a GPU szem pontjából —m ár m egértek a száműzetésre.

5. Korszakváltás A kiutasítás radikális, de —a nyilvános tárgyalásokon hozott halálos ítéletekhez képest—igen „hum ánus” intézkedés volt. A szovjet korm ány 1922-ben egyébként sem kockáztathatta, hogy száz-kétszáz tekintélyes orosz értelm iségit kivégezzen, ez külföldön nagyon kedvezőtlen benyom ást keltett volna. Az állam szám ára egyébként szükséges tudom ányos és kulturális káderek korlátozott száma végül is megakadályozta, hogy tömeges kivégzéssel erősen lecsökkentsék ezt az állo­ mányt. 1921 júliusában azonban történik valami, ami új lehetőséget nyit a kom ­ m unista párt előtt az ideológiai fronton vívott harcban. Napvilágot lát Prágában a Szmena veh (Korszakváltás) című kötet, mely körül ham arosan kialakul a szmenovehovsztvo nevű, még a Szovjetunióban a párt aktív tám ogatásával elindított, majd az emigrációba is behatoló mozgalom. Az októberi forradalom után Oroszországot több m int egymillióan hagyják el. Az em igránsok pontos száma nem ismeretes. Lenin szerint 1,5—2 millió között van a szám uk,111 a külföldi történész viszont kb. egymillió em igránsról tu d .112 A szovjet történész pontosabb, 860 ezres nagyságrendet nevez m eg.113A Népszövet­ ség 1926-ban közzétett adatai szerint a forradalom után 1 millió 600 ezer ember em igrált Oroszországból. A távozók kb. egynegyede fehérgárdista tiszt és katona volt, köztük a Krímből Konstantinápolyba evakuált közel 100 ezer Vrangel-tiszt és -katona. A polgári személyek között m inden réteg és foglalkozás képviselője ott volt, de érthető m ódon főként azok, akik nem fogadták el a szovjethatalm at, illetve akik a szovjethatalom ellenségeinek m inősültek. Jelentős szám ban voltak köztük értelmiségiek, az orosz pártok képviselői: a szélsőbaltól a szélsőjobbig, a

138

H A R M A D IK FEJEZE T •

m onarchistáktól az eszerekig és az anarchistákig. Az emigráció politikai összeté­ tele meggyőzően igazolta a politikai élet teljes m egsem misítését Szovjet-Oroszországban. Az OK(b)P kivételével az összes párt a szovjethatalom ellenségeinek táborába került —vagy önként, vagy pedig a diktátorpárt kényszerítésére. A világ m inden részén —Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Bulgáriában, Lengyelország­ ban, Ném etországban, Lettországban, Franciaországban és Kínában —szétszóró­ dott emigráció jó része meg volt győződve arról, hogy rövid időn belül visszatérhet hazájába, s hogy a bolsevik hatalom pillanatokon belül összeomlik. Többségük a szovjethatalom esküdt ellensége volt, ugyanakkor m egjelentek olyan elszórt, el­ szigetelt vélemények, melyek m ár a vereség belátására utaltak. Ezek a hangok Szovjet-Oroszországban rögtön tám ogatásra találtak: a szovjethatalom ugyanúgy kezelte a győztesekkel megbékélést kereső értelmiséget, m int az állammal meg­ egyezést kereső s az egyháztól való elszakadást szorgalmazó papokat. így „szüle­ tett meg 1918 táján Szovjet-Oroszországban a szmenovehovizm us m int a régi értelmiségi garnitúra irányzata”114—jegyzi meg a szovjet történész. 1920 tavaszán, a Szovjet-Oroszország elleni lengyel tám adás m egindulásakor rehabilitálják a patriotizm ust, amely ham arosan a „szm enovehovista” koncepció bázisa lesz. 1920 nyarán Gredeszkul jogászprofesszor, az egykori kadét párt egyik vezetője országjáró körútra indul. Előadásokat tart, majd cikksorozatot tesz közzé az „Izvesztyijádban. A hatóságok nem csupán jóváhagyják, hanem tám ogatják is működését. „Napról napra világosabban látható — hangzik Gredeszkul fő tézise —, hogy nem történelm i zsákutca, nem véletlen történelm i epizód áll előttünk, hanem egy történelm i folyam at színhelyéül szolgáló nagy, kitaposott, fényes út, amelyet ez alkalomm al profetikus személyiségek tudatos erőfeszítése irányít, s amely az egész emberi történelem legnagyobb fordulatához vezet bennünket.”115 A szmenovehovista eszme önálló fejlem ényként és a Gredeszkul-kör hatására alakul ki az emigrációban. Jefimovszkij, a Prágában kiadott „Szlavjanszkaja zarja” (Szláv hajnal) című lap szerkesztője 1920 tavaszán kezd érvelni amellett, hogy a bolsevikok az orosz nemzeti és állami érdekeket védelmezik. Egyik cikkében így ír a Szovjet-Oroszország és Európa közötti, szerinte szükségszerű vitáról: „Ebben a vitában mi Szovjet-Oroszország oldalán állunk. Nem azért, m ert szovjet, hanem azért, m ert Oroszország.”116 Párizsban Jurij Kljucsnyikov tart felolvasást a Közös bokor című darabjából, a m eghívottak között ott van „Bunyin, Kuprin, Tolsztoj, Aldanov, Hja Ehrenburg, aki nem rég m enekült el a Krímből, Vetlugin és e krónika szerzője”.117A hallgatóság egyöntetűen vélekedik a darabról: Kuprin szerint unal­ mas, m int egy katonaköpeny, Alekszej Tolsztoj szerint dilettáns, m int egy rozsdás szög. De, teszi hozzá Tolsztoj, nem is ez a lényeg benne, hanem a vezérgondolat, mely szerint „a haza a közös bokor, m elynek ágait, még az oldalhajtásokat is, ugyanaz az éltető nedv táplálja”... „Ott, Oroszországban a tiltás szigorú szelleme leng be m indent, itt, Nyugaton m indenütt csupa rothadás, rem énytelen, szűk látókörű m aterializmus, m inden a teljes felbomlás felé halad...”118 1920 őszén H arbinban megjelenik Nyikolaj Usztrjalov Harcban Oroszországért című cikkgyűjteménye. Ebben a könyvben m ár benne az egész szmenovehovista

I • Ml LESZ A FŐ IRÁNY? •

139

ideológia, s am ikor 1921 júliusában Prágában napvilágot lát a mozgalom névadó kötete, a Szmena veh, m ár semmi lényegi újdonsággal nem szolgál Usztrjalov m unkáihoz képest. Nyikolaj Usztrjalov, a tehetséges publicista, a szmenovehovista mozgalom fő ideológusa így ír könyve ajánlásában: „A. A. Bruszilov tábornoknak, a Nagy Orosz­ ország bátor és hű szolgájának, dicsősége évadján, a szenvedések és a szerencsét­ lenség nehéz napjaiban.” Bruszilov tábornok a lengyel offenzíva idején arra szólít fel m indenkit, hogy feledje el „az osztályharc egoista érzését”, gondoljon „szülő­ jére, az orosz népre”, „Oroszország-Anyácskára”.119 Usztrjalov ezt a m agatartást tekinti az igazi patriotizm us modelljének. A Harcban Oroszországért című köny­ vében m indenekelőtt azt tanácsolja, hogy ismerjék be a fehérek a vereséget, s jáijanak Canossát. A Krímben még ellenállást tanúsító Vrangelt egyenesen arra ösztökéli, hogy önként „térjen m eg”, vegyen fel „másik hitet”, s üdvözölje Bru­ szilov m agatartását.120 Az orosz értelmiség — fűzi hozzá Usztrjalov m agyarázat­ képpen —több ok m iatt harcolt a bolsevizmus ellen, „a fő és központi m otívum nak azonban a nemzeti érzést tekintette”.121 Az értelmiség azért fordult szembe a forradalom m al, m ert az szétrom bolta az államot, lezüllesztette a hadsereget, meg­ alázta a hazát. Usztrjalov véleménye szerint a bolsevikok elleni harcnak semmi értelm e sem lenne, s e harc nem is folyna, ha ezek a nemzeti m otívum ok nem léteznének. A fehér seregek vereségei kijózanították Usztrjalovot. Elismeri, hogy az orosz értelmiség többségével együtt tévesen értékelte a bolsevizmust. Új álláspontja a bolsevikokról három pontban összegezhető. Az első: az oroszországi forradalom nemzeti jellegű volt, a szlavofil eszm erendszerben, a csaadajevi pesszimizmus­ ban, a herzeni forradalm i rom antikában, a piszarjevi utilitarizm usban gyökere­ zik, elődei között ott van Csernisevszkij, a jakobinus Tkacsov, a Dosztojevszkijhősök —Petrusa Verhovenszkijtől Aljosa Karamazovig —, a kilencvenes évek orosz marxistái, „élükön azokkal, akiket most az igazi orosz eszme hordozóinak tekin­ tünk, úgym int Bulgakov, Bergyajev, Sztruve”,122aztán Makszim Gorkij, a „szolovjovisták”, Andrej Belij és Alekszandr Biok. Az orosz forradalom nemzeti forrada­ lom volt, mely a tipikusan orosz, „értelmetlen és kíméletlen” lázadáson keresztül bontakozott ki. Usztrjalov lát benne egyfajta „igazságot”, ám úgy gondolja, hogy ez az igazság beteljesítette küldetését, most m ár ideje „megállítani”: „bármennyi súlyos és sötét bűn terhelte is a bolsevizmust, csak ez volt képes —Konsztantyin Leontyjev szavaival élve —„befagyasztani a forradalm i áradás rothadástól bűzlő vizeit”.123 A forradalom „befagyasztása” után a szovjethatalom Usztrjalov megítélése sze­ rint hozzálátott az ország nemzeti feladatainak végrehajtásához. Ez egyben kon­ cepciójának m ásodik pontja: a bolsevikok, m int kiderült, nem anarchisták, amitől pedig m indenki tartott, hanem éppenséggel etatisták — az erős állam hívei és építői. A bolsevikok azok — állítja Usztrjalov program ja harm adik pontjában —, akik képesek helyreállítani „Oroszország nagyhatalm i státusát”,124restaurálni az orosz Birodalmat. Usztrjalov m int az „egy és oszthatatlan” uralom híve, m egvan győződve róla, hogy a „bolsevik centralizm ust” csak külső m ázként fedi a „népek

I

140

__________«

H A R M A D IK FEJEZE T •______________________________________________

szabad önm eghatározásáról” szóló demagóg tézis”.125 Úgy véli, épp az Orosz Bi­ rodalom érdekei kívánják meg, hogy beszüntessék a bolsevizmus elleni harcot. A birodalom nevében ítéli el a parasztm ozgalm at, a parasztlázadásokat, „a pusztító anarchista hullám ot”, amely győzelme esetén —véli a szerző — a Nagy-Oroszország „felszabadult népeinek kotyvalékává” válik: keleten ott lesz a független Szi­ béria, délen a „szuverén U krajna” és a „szabad Kaukázus”, nyugaton pedig a „Nagy-Lengyelország” és még jó néhány más, „kisebb” nép.126 Az orosz forradalom nemzeti funkciója Usztrjalov szám ára olyannyira nyilván­ való, hogy kategorikusan elveti „idegen eredetű” mivoltát: „Még ha m atem atikai­ lag be is bizonyítanák, hogy az orosz forradalm árok kilencven százaléka idegen származású, főképpen zsidó, ez sem cáfolná a mozgalom tisztán orosz jellegét. Ha hozzá is érnek »idegen« kezek, lelke, »bensője« — akár jó, akár rossz — akkor is igazi orosz —a nép lelkivilágán átszűrt értelmiségi m entalitás.”127 Nyikolaj Usztrjalov a sztálini Szovjetunió számos vonását felfedezte a lenini államban, észrevette, am it a bolsevik párt sok vezetője nem látott. A szmenovehovizmus ideológusa ugyanis az orosz és a francia forradalm at rokon jelensé­ geknek tekintette: „A forradalom és a normális állami létform a közötti átm enet —írja —nem a forradalom ellenében és ellenére, hanem éppenséggel azon keresz­ tül zajlik le.”128 Oroszországban Usztrjalov szerint ism ét szükségszerű esemény következik be: 1920 nyarán a „konzulátus” közeledtét látja, a Lengyelországgal vívott hadjáratban az „arcói híd melletti ütközetet és a m arengói”129 döntő csatát, s ezek után Napóleon császár lesz. E történelm i analógiák révén Usztrjalov a születő szovjet állam számos vonását meg tudja előlegezni, ugyanakkor számos rendkívül durva hibát követ el. A for­ radalom ban „m egújító”, terem tő erőt lát, és mélyen meg van győződve róla, hogy „a belinszkiji tradíció felelevenítésével a forradalom ban Oroszország elemi erővel élheti át Tyutcsev, Dosztojevszkij és Szolovjov igazságát is”.130 Sulgin a fehér mozgalom vereségéről, kim eneteléről szóló könyve lezárásakor jórészt Usztrjalov gondolataival egybevágó feltételezéssel vigasztalja magát: „Esz­ méink, a frontot áttörve, leigázták a (vörösök) tudatát... Tételezzük fel, hogy ők, a vörösök csak úgy vélik, hogy az Internacionálé dicsőségéért harcolnak... tudat alatt csak azért ontják vérüket, hogy újjáterem tsék »az Isten oltalm a alatt álló Orosz Birodalmat...« Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy a fronton átlopakodó Fehér eszme m eghódította a tudatalattijukat... Vörös kezeikkel a mi fehér ügyün­ ket hajtják végre... Győztünk... Győzött a Fehér eszm e...”131 A szmenovehovizm us konzervatív, jobboldali értelmiségi közegben jö tt létre. A m onarchista Jefimovszkij, a Kolcsak-követő Kljucsnyikov és Usztrjalov, a monarchista Sulgin, ajobboldali kadét Gredeszkul a „korszakváltás” végrehajtásakor arra a meggyőződésre jut, hogy a „vörösök keze” az „orosz ügyet” teljesíti be. A jobboldali beállítottságú Kosztantyin Leontyjev- és Maistre-követő szmenovehovista ideológusok elfogadják a bolsevizmust, m inthogy a baloldali értelm iséget izgató szabadságeszméket m ásodrendűnek tekintik. A X. kongresszus által bevezetett új gazdaságpolitikát jövendöléseik igazolása­

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

ként fogják föl: „Szemünk láttára zajlik —írja Usztrjalov 1921 novem berében — a bolsevizmus taktikai újjászületése, am it mi im m ár több m int másfél éve makacsul sulykolunk.”132 Usztrjalov és követői szám ára nem kétséges: a bolsevizmus újjászületik. „Szovjet-Oroszország kívül vörös, belül fehér” — állítja Usztrjalov Retek című cikkében, s ezt szimbolizálja szerinte „a vörös zászló is a Téli palotán, az Internacionálé hangjai a Kreml bástyáján”.133 A szm enovehovisták átveszik a N ém etországban 1919-ben megjelent fogalmat, a nacionálbolsevizmust: ez az ide­ ológia kínálkozik szerintük az orosz értelmiség szám ára „a fehér mozgalom meg­ semmisítése után annak egyedüli komoly és államilag ígéretes form ájaként” (Kol­ csak—Gyenyikin).134 A nacionálbolsevizmus híveit bíráló Sztruve abban téved, hogy összekeveri a bolsevizmust és a kom m unizm ust, véli Usztrjalov, aki szerint a bolsevizmus orosz jelenség, míg a kom m unizm us Oroszországtól idegen, internacionális. A jogász és politikai publicista Usztrjalov körülbelül olyan szinten érvel, m int a m indentudó Jegorka Pilnyak Meztelen égében: „M ondom a gyűlésen: nincs semmiféle internacijonálé, hanem orosz népforradalom van, felkelés, és semmi más. Sztyepan Razin példájára. —»Hát Kari Marxov?« —kérdezik. Német, m ondom , hát bizonyára bolond. —»Hát Lenin?« — Lenin, m ondom , a m uzsikok közül való, bolsevik, ti meg, úgy látszik, kom enisták vagytok.”135 Jegorka prog­ ram ja —ki innen a kom m unistákkal, a bolsevikok m aguk is elboldogulnak — a szmenovehovizm us rem ényeit fogalmazta meg. A szm enovehovisták abban rem énykedtek —s úgy érezték, az esem ények őket igazolják —, hogy a forradalom hozzáigazítható az ország nemzeti érdekeihez, s bevégzi m indazt, amire a gyenge cári rezsim nem volt képes. A szmenovehovisták „megbékélésideológiáját”, amely Usztrjalov állítása sze­ rint „szervesen beépül a forradalom történetébe”,136 a húszas évek elején élesen bírálta, sőt olykor árulásnak m inősítette az — épp ezen ideológia m iatt egyre széttagoltabb —emigráció. Volt azonban gyakorlati haszna is: a hivatalos adatok szerint 1921—1931 között 181 432 ember, az em igránsok 10-12%-a tért haza az emigrációból. Túlnyomó többségük, 121 843-an épp 1921-ben, tehát a NÉP és a szmenovehovizm us első évében települtek vissza.137A szovjethatalom szem pont­ jából azonban más volt a szmenovehovizm us lényege: az értelmiség szétforgácsolódott, különösen az a része, amely az októberi fordulatot vagy aktívan tám adta, vagy passzívan elfogadta. A szmenovehovizm us az értelmiség „élő egyháza” volt. A beépített állami ügynökök m ellett m indkét irányzatban voltak meggyőződéses em berek is, akik egészen bizonyosak voltak abban, hogy Oroszország érdekeit szolgálják, s hogy „a Vörös zászló —m iként Usztrjalov m ondja —nemzeti színek­ ben fog felragyogni”.138 A Szmena veh című kötetet óriási ovációval fogadja a szovjet sajtó. „A kötet összes tanulm ányának az a lényege —olvasható az „Izvesztyija” Lélektani fordulat című cikkében —, hogy elfogadják az októberi forradalm at és elhatárolják m agu­ kat az eredm ényei ellen vívott harctól.”139 A „Pravda” Idők jele című vezércikké­ ben140 üdvözli a szm enovehovistákat, Lenin is emlegeti kiadványukat, Trockij pedig azt sürgeti 1921 októberében a politikai oktatók II. kongresszusán, hogy

142

H A R M A D IK FEJEZE T •

„m inden korm ányzóságban legalább egy példány legyen a kötetből” (a szovjet nyom dák meg is kezdik az utánnyom ást). A XI. és XII. pártkongresszuson is tárgyalt szmenovehovizm ust m indenekelőtt az emigráció bom lasztására használják: a szovjethatalom még hosszú ideig komoly veszélyt lát a szervezett és ellenséges emigráció létében, a GPU és az ideoló­ gia eszközeivel egyaránt harcol ellene. A Tröszt nevű, provokációs céllal létreho­ zott „m onarchista szervezet” révén a GPU-nak 1921—1927 között sikerül belülről úgy szétrobbantania m indenekelőtt a m onarchista em igráns szervezeteket, hogy közben orránál fogva vezeti az összes külföldi titkosszolgálatot. A szmenoveho­ vizmus eszméi az emigráció széles rétegeit áthatották, fontos tényezőjévé váltak az ún. repatriációs ideológiának és az „Eurázsia”-gondolatnak egyaránt. Usztrjalov kissé röstellte a „Pravda” bókjait, s az Idők jele című vezércikkre írott válaszában kifejtette, a szmenovehovistákról egyáltalán nem állítható, hogy „öt perc múlva kom m unisták”.141A hatalom m al való megbékélés logikája mégis arra kényszerítette őket, hogy a bolsevikok partnereként, m int „Őfelsége ellenzéke”, igazolják a terrort, a „szellemi élet” képviselőinek kiutasítását, hogy üdvözöljék a GPU megalakulását. És m indezt meg is tették: üdvözölték a GPU-t, m ert felvál­ totta a hírhedt Csekát, üdvözölték a terrort, m ert „félelem kellett ahhoz, hogy m egbénítsák az ellenség szívét, akaratát, hogy ism ét fegyelmet terem tsenek a hadseregben és a fékezhetetlenné vált töm egek körében. Erre pedig m inden esz­ köz jó, bárm ilyen kéz elfogadható”.142 Legitimálták a kiutasítást is, mivel „Oro­ szországban m ost az organikus államszövetek regenerálásának tisztán biológiai folyamata zajlik. M árpedig ezt a folyamatot a jelen (nem hosszúnak ígérkező) periódusban »az ország agya« sem m iképpen sem zavarhatja.”143 A szmenovehovizm us legfontosabb gyakorlati eredm énye talán mégiscsak az volt, hogy létrejött az országban m aradt értelmiség és az őrületes tem póban tere­ bélyesedő bürokratikus apparátus ideológiája. Lenin elszörnyedve tapasztalta, am ikor 1922-ben betegségéből felépülve visszatért m unkájához, hogy az általa vezetett Népbiztosok Tanácsa az ő távollétében 120 bizottságot hozott létre, holott szerinte 16 is elegendő lett volna. Az ipar államosítása, az elosztási rendszer ugyancsak a csinovnyikok szám ának növekedését idézte elő. Többségük egyálta­ lán nem rendelkezett a m unkakörhöz szükséges képzettséggel, ezért egy helyre több személyt is ültettek: az apparátus meg egyre csak dagadt. 1917-ben az állami intézm ényekben összesen 1 millió hivatalnok dolgozott, 1921-ben m ár 2,5 mil­ lió. A közlekedésben 1913-ban 815 ezer dolgozót foglalkoztattak, 1921-ben m ár 1 millió 229 ezer főt, annak ellenére, hogy az áruszállítás ötödrészére csökkent. 1913-ban az állami hivatalnokok az összes dolgozó 6,4%-át tették ki, 1920-ban pedig 13,5%-át. Többségük kényszerűségből, az élelmiszer-fejadag m iatt szegő­ dött el a szovjet hivatalokba, a szmenovehovizmus viszont ideológiai érveket szolgáltatott ehhez. 1922 szeptem berében a „Pravda” közzétette egy „statisztikai vizsgálat” ered­ ményeit, m elynek keretein belül szovjet intézm ények és trösztök 230 m érnökét és m unkatársát kérdezték meg. Arra a kérdésre: „hogyan viszonyul a szovjetha­

• M l LESZ A FŐ IRÁNY?

143

talom hoz”, 12-en felelték: „ellenségesen”, 46-an: „semlegesen”, 34-en nem vála­ szoltak, 28-an „szimpátiával”, 110-en pedig szm enovehovistának nevezték m a­ gukat. Ha feltételezzük, hogy a nem válaszolók körében voltak olyanok, akik elutasítják a szovjethatalm at, a szmenovehovisták túlsúlya felől akkor sem tám ad­ hat kétségünk. A szovjethatalom perspektíváit firtató m ásodik kérdésre adott válaszok alapján m egérthető, m iért volt olyan nagy sikere a szmenovehovizmusnak. Erre a kérdésre 34-en nem adtak határozott választ, ugyancsak 34-en egyál­ talán nem válaszoltak, 68-an azt felelték, hogy az állam kapitalizm us m egerősö­ dése a kom m unizm us győzelméhez vezet, 94-en pedig az államkapitalizmus összeomlását és a régi kapitalista viszonyokhoz való visszatérést prognosztizál­ ták.144 A szm enovehovisták üzenetét tehát ekképp »dekódolták«: a bolsevik kor­ m ány helyreállítja az erős hatalm at és m egszünteti önm agát. Vagy átalakul. Lenin is üdvözölte a szmenovehovizm us megjelenését, ki is használta, közben azonban nem győzte hangsúlyozni, m ennyire veszélyes a szmenovehovista ideo­ lógia. Kétségkívül fennállt a veszély, hogy a „burzsoá” eszmék behatolnak az (egy évvel később leninizm ussá váló) m arxizm usba. A szmenovehovizm us újfajta legitim itást biztosított a hatalm at m agukhoz ra­ gadó s a m agukat az orosz történelem egyedüli valódi örököseként aposztrofáló bolsevikoknak, igazolta összes irányítási m ódszerüket. „Akadálytalanul kószál a végtelen orosz mezőkön Konsztantyin Leontyev eleddig szunnyadó jelszava: A hatalm at szégyenkezés nélkül kell gyakorolni” —jegyzi meg nem m inden helyes­ lés nélkül Usztrjalov október hetedik évfordulóján.145 A szmenovehovizmus legitimálta a bolsevikok nemzetiségi politikáját is, sőt ezt túlságosan is nyíltan, túlságosan is „szégyenkezés nélkül” tette. Amikor Usztrjalov a Szmena vekben azt írta, hogy a szovjet korm ány ama term észetes törekvése, hogy minél előbb felzárkóztassa a proletárforradalom hoz azokat a kis államokat, amelyek m ost m int valami kiütés borítják az egykori Orosz Birodalom testét, óhatatlanul dühödt ellenkezést váltott ki a nemzeti kisebbségeket képviselő kom ­ m unistákból. A XI. pártkongresszuson az ukrán Szkripnyik követelte, hogy szo­ rítsák vissza a szm enovehovisták előrenyom ulását az állam apparátusban. „Az egységes és oszthatatlan Oroszország, a gyenyikinisták és vrangelisták egykori jelszavát m ára teljes egészében kisajátították a szm enovehovisták.” A XII. kong­ resszuson Sztálin panaszkodott, hogy „a szmenovehovista nagyhatalm i eszmék beszivárogtak a lassan a nagyorosz sovinizmus hipnózisa alá kerülő pártba”. Ez pedig — Lenin szem pontjából legalábbis —ebben az időszakban igen káros volt: ekkor, 1921—1922-ben a pártvezetésben épp az eljövendő államszerkezetről folyt a vita.

6. Szövetségbe forrva A polgárháborúban aratott győzelem után felmerül annak a szükségessége, hogy alkotmányos úton rendezzék a szovjetköztársaságok közötti viszonyt. Az Orosz­ országi Föderáció az összterület 92%-át teszi ki, itt élt a m ajdani Szovjet Köztár­

144

• H A R M A D IK F E JEZE T •

saságok Szövetsége lakosságának 70%-a. A többi területet a szovjetköztársaságok foglalták el: Ukrajna, Fehéroroszország, Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Távol-keleti Köztársaság Csita fővárossal, valam int két közép-ázsiai „népköztár­ saság”, a Horezmi és a Buharai. 1920. szeptem ber 20-án az Oroszországi Föderáció és Azerbajdzsán aláírták azt a szerződést, amely m intául szolgált a többi köztársasággal kötendő szerződéshez is: a felek m egállapodnak abban, hogy szoros katonai és pénzügyi-gazdasági szö­ vetségre lépnek. A lehető legrövidebb időn belül egyesíteni kell: a katonai erőket és a hadvezetést, a gazdaságot és a külkereskedelm et ellenőrző szervezeteket, az ellátási szerveket, a vasúti és vízi közlekedést, a postai és távközlési szolgálatot, a pénzügyeket. Azerbajdzsán volt a szovjetköztársaságok között a leggyengébb és legszegényebb, míg Ukrajna a legerősebb, s a legkitartóbb szuverén jogainak védelmezésében, így az 1920 decem berében m egkötött szerződés U krajnának jóval több jogot hagyott meg. A központi korm ány kom petenciájába került a hadügyi és haditengerészeti, a külkereskedelmi, a pénzügyi, a m unkaügyi, a postaügyi és a távközlési népbiztosság, valam int a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács, miközben számos köztársasági népbiztosság Ukrajnáé m aradt. M egtarthatta a külügyi nép­ biztosságot és a jogot, hogy önállóan lépjen diplomáciai kapcsolatra más álla­ mokkal. Az Oroszországi Föderáció és a szovjetköztársaságok által kötött szerződések paradox szituációt terem tettek: a köztársaságoknak form álisan joguk volt arra, hogy saját külpolitikát folytassanak, de gyakorlatilag meg voltak fosztva attól a lehetőségtől, hogy önálló belpolitikát alakítsanak ki. Moszkva állandóan megsér­ tette a szerződést, m inden különösebb teketória nélkül beavatkozott más köztár­ saságok belügyeibe. E beavatkozás ellen élesen tiltakoztak az ukrán és a grúz kom m unisták: Moszkva és Kijev, illetve Tiflisz szakadatlan konfliktusban állt egymással, ami meggyőzően bizonyítja a szovjetköztársaságok közötti kétoldalú szerződések rendszerének elégtelenségét. 1922 tavaszán Szovjet-Oroszország ki­ lépett a nemzetközi porondra, ami ugyancsak a központ és a perifériák kapcsola­ tának végleges rendezését sürgette. 1922 augusztusában a KB bizottságot hoz létre az új szovjet alkotm ánytervezet kidolgozására. Az egyetlen szovjetellenes nemzeti mozgalom, amelyet nem vertek szét a pol­ gárháború végéig, a közép-ázsiai baszmacsoké volt. Ez a mozgalom azután erősö­ dött meg, hogy a Vörös Hadsereg 1920 szeptem berében elfoglalta Buharát, am i­ kor a kom m unistákkal folytatott rövid együttm űködés után az ifjúbuharai párt ellenük fordult. 1921 őszén Turkesztánban megjelenik Enver pasa, az ifjútörök mozgalom egykori vezére, Abdülhamid, a „véres kezű szultán” egykori hadügy­ minisztere. M iként az ifjútörökök többi vezére, M usztafa Kemal törökországi hatalom ra jutása után Enver is a kom m unizm us hívének kiáltja ki m agát. M emo­ randum ot készít elő az 1920 szeptem berében Bakuban összeülő keleti népek kongresszusára, amelyben felajánlja szolgálatait a „nyugati im perializm ussal” folytatandó harchoz. 1921 őszén Enver pasát a szovjet hatóságok Közép-Ázsiába

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

145

küldik: a m uzulm ánok közötti népszerűségét kihasználva, segítenie kell a baszmacsokkal vívott harcot. Enver Buharába érkezve elhatározza, hogy saját parancs­ noksága alatt egyesíti az összes baszmacs erőt, és úgy indul a szovjethatalom ellen. M iután néhány győzelmet aratott a Vörös Hadsereg csapatai felett, „ultim átu­ m ot” intézett Moszkvához, amelyben követelte: vonják ki a szovjet csapatokat Turkesztánból, „cserébe” megígérte, tám ogatni fogja a közel-keleti kom m unista tevékenységet. A baszmacs mozgalom azonban ham arosan m egszűnt, amihez nagyban hozzájárult az, hogy Enver 1922 augusztusában életét vesztette egy csa­ tában, de szerepet játszott a baszmacsok közötti örökös ellenségeskedés, valam int a KB turkesztáni irodájának reform politikája (visszaadni a szabad földeket a m u­ zulm ánoknak, engedélyezni egyházi iskolák nyitását, elismerni vallási és világi jogszabálygyűjtem ényüket, a seriát stb.). A polgárháború után Szovjet-Oroszországban a nemzeti m ozgalmak új form át öltenek: kom m unista-nacionalista jellegűvé válnak. A kom m unista párt szervezeti struktúrája, elvi centralizm usa centralizált álla­ m ot követelt. Amikor az ukrán Szkripnyik a XI. kongresszuson a párt tagjai között lévő, „egységes és oszthatatlan Oroszországról” álmodozó „szm enovehovisták” ellen zúgolódott, az egyik delegátus így kiáltott fel: „egységes és oszthatatlan pártot akarunk”. Egységes és oszthatatlan párt volt az alapító, Lenin célja is. Elgondolása szerint ennek a pártnak osztályérdekeket kell kifejeznie, és sem m iképpen nem nemzeti érdekeket. Az Oroszországi Kom m unista Párt azonban m indjárt hatalom ra jutása után m indenekelőtt Oroszország állami érdekeit kezdte megjeleníteni. Lenin ab­ ból indult ki, hogy Oroszország lesz a fáklya, amely majd a nagy tüzet lángra lobbantja. Csakhogy azt szerette volna, hogy ez a fáklya minél nagyobb legyen, minél fényesebben lobogjon. Az Oroszországi Kom m unista Párt soknemzetiségű párt volt, de egyáltalán nem tükrözte az ország nemzetiségi összetételét. 1922-ben 375 901 tagja volt, ebből 270 409, azaz 72% orosz, 22 078 ukrán, 19 564 zsidó, 9512 lett, 7378 grúz, 6534 tatár, 5649 lengyel, 5534 belorusz, 4964 kirgiz, 3828 örmény, 2217 német, 2043 üzbég, 1964 észt, 1699 őszét, illetve 12 528 más nemzetiségű. 146Ebben az adatsorban a leginkább szembeötlő az oroszok túlsúlya, aztán pedig a zsidók rendkívül magas száma. 1917 februárjában a zsidók egyenlő jogokhoz jutottak az orosz köztársaság többi állampolgárával, majd aktívan részt vettek a forradalomban és a polgárhábo­ rúban m ind a vörösök, m ind a fehérek oldalán, ami hatalm as antiszem ita robba­ nást idézett elő. A zsidópogrom ok a polgárháború szerves részévé váltak: a pog­ rom okban nem kevesebb, m int 100 ezer em bert gyilkoltak meg. A nemzetiségi kérdésben a kom m unisták —a zsidók éppúgy, m int a lengyelek, lettek, észtek — rendkívül szélsőségesen centralista álláspontot foglaltak el, ők voltak az „egységes és oszthatatlan Oroszország” leghevesebb védelmezői. Lenin is felfigyel erre: „az eloroszosodott más nem zetiségűek” —jelentette ki egy alka­ lommal a grúz Sztálinra és Ordzsonikidzére és a lengyel Dzerzsinszkijre gondolva —„mindig oroszabbak az oroszoknál”.147

146

• H A R M A D IK F E JEZE T •

A szovjetköztársaság kommunistái azonban határozottan felléptek a „nagyorosz sovinizmus” ellen. Mégpedig annál erőteljesebben hadakoztak, minél erősebb volt a köztársasági kom munista párt. Az ukrán vagy a grúz kom m unista párt ugyanúgy viselkedett, m int m inden kom m unista párt: teljhatalm at követelt magának. Különösen élesen fogalmazta meg a nacionálkom m unisták érdekeit az ukrán nemzetiségű Nyikolaj Szkripnyik, aki 1897 óta vett rész a m arxista mozgalom­ ban, 1903-ban csatlakozott Leninhez, 1900 óta pedig Pétervárott és Szibériában élt. 1918-ban Lenin követelte, hogy utazzon Ukrajnába: „nem egyszerűen egy ukránra, hanem éppenséggel Szkripnyikre van szükségünk”148 —jelentette ki. Meg volt győződve róla, hogy a régi bolsevik Moszkva álláspontját fogja védel­ mezni m ind a nacionalistákkal, m ind a nihilistákkal szemben, egészében véve pedig tagadni fogja a nemzetiségek létezését. Szkripnyik megszolgálta Lenin bi­ zalmát: előbb a Csekában dolgozott, majd 1920-ban belügyi népbiztos lett. 1922ben és 1923-ban a párt nemzetiségi politikájának egyik legkeményebb kritikusa volt, 1923-ban pedig Sztálin nemzetiségi koncepcióját bírálta. Az OK(b)P KB nem ­ zetiségi köztársaságok és területek titkárai szám ára tartott 4. értekezletén m ár arról beszélt, hogy a kom m unista párt nemzetiségi politikája m egbukott, a legna­ gyobb baj az, m ondta, hogy nem képesek vagy nem akarják m egakadályozni a párt- és állam apparátusban kibontakozó nagyorosz sovinizmust. Az ugyanezen az értekezleten m egvitatott „Szultan-Galijev-jelenség” volt az első „nemzetiségi elhajlás”, amivel a párt leszámolt. A tatár nemzetiségű Szultan-Galijev m ár az októberi forradalom előtt csatlako­ zott a bolsevikokhoz. 1918-ban bekerül a nemzetiségi népbiztosság kollégiumá­ ba, ahol a m uzulm án népek ügyeinek felelőseként a Központi M uzulmán Katonai Kollégiumot vezeti. Fontos szerepet játszik abban, hogy a bolsevik párt a maga oldalára állítsa a m uzulm ánokat. Ő szervezi a M uzulmán Szocialista Hadsereget, Lenin és Trockij ennek „vörös zászlai” alá hívják a m uzulm ánokat. Szultan-Galijev lehetőséget lát arra, hogy az októberi forradalom révén megva­ lósíthassák a tatár nemzeti rem ényeket: baskír—tatár köztársaság létrehozásáról álmodik, nagy, erős államban szeretné egyesíteni az Oroszországban élő muzul­ m án népeket. 1919 őszén cikksorozatot tesz közzé a „Zsizny nacionalnosztyej” (A nemzetiségek élete) című lapban, amelyben kifejti világforradalmi elképzeléseit: a kapitalizmus gyenge láncszeme nem a Nyugat, hanem a Kelet, s épp ide kell a kom m unistáknak erőfeszítéseiket összpontosítaniuk; ám mivel a keleti népeknek nincs ipari proletariátusuk, forradalmi lelkesedésük felszítására más módszere­ ket kell használni, m int Nyugaton; m indenekelőtt a m uzulm án kom m unistákra kell hagyatkozni: az ő segítségükkel a keleti országokban könnyen elterjeszthető a kom m unizm us. A NEP-re való áttérés, a szmenovehovista eszmék terjedése Szultan-Galijev szá­ m ára rem ényeinek összeomlását jelentette. Arra a következtetésre jutott, hogy a m arxisták „ném et m odellje” nem alkalmazható a gyarm ati népeknél. Cikkeiben olyan gondolatokat fejtett ki, amelyek majd évek múlva a „m uzulm án szocializ­ m us” ideológiájában teljesednek ki. Szerette volna m egalapítani a Kom interntől

• M I LESZ A FŰ IRÁNY?

147

független „gyarmati internacionálét”, amely a kisnem zeti burzsoázia, parasztság és m unkásság szövetségére épülne, de felhasználná a nagyburzsoázia haladó ele­ m eit is. Szultan-Galijev öt szakaszban képzelte el eszméi megvalósítását: először kom m unista m uzulm án államot alapítanak a Középső-Volga vidékén; hozzácsa­ tolják Oroszország összes türk, majd összes m uzulm án népét; létrehozzák az Ázsiai, majd a Gyarmati Internacionálét; m egterem tik a gyarm ati és félgyarmati országok politikai uralm át a nagy ipari központok felett. 1923 tavaszán Szultan-Galijevet letartóztatják. Először fordul elő, hogy a kom ­ m unisták közötti vitába bekapcsolják a „szerveket”, először fordul elő, hogy egy kiváló pártvezetőt nézetei m iatt tartóztatnak le. 1923 júniusában a nemzetiségi köztársaságok és területek funkcionáriusainak értekezletén Sztálin azzal indokol­ ja a nemzetiségi népbiztosság volt m unkatársának letartóztatását, hogy a GPU megszerezte Szultan-Galijev titkos levelezését.149 Az első letartóztatás után 1928tól újból fogva tartják egészen a harm incas években bekövetkező haláláig, mely­ nek időpontja és helye azonban ism eretlen. A „szultan-galijevizmus” a naciona­ lizmus veszélye ellen harcolók fő fegyvere lesz: az 1936—1938-as moszkvai perek­ ben egyik fő vádpontként fogják használni, mely vád képlete m ár 1923-ban készen állt. 1934-ben az I. Szovjet frókongresszuson Kavi Nadzsmi em lékeztetett rá: „Szultan-Galijev követői burzsoá ellenforradalmi célokra akarták felhasználni a szovjet rendszert... egyetlen nagy, az imperialista szuronyokra tám aszkodó m u­ zulm án birodalom ban akarták egyesíteni az összes türk és tatár népet...”150 Az a tény, hogy Szultan-Galijev a „m uzulm án birodalm at” éppen hogy az imperializ­ m us elleni harcra akarta felhasználni, a vádlókat egyáltalán nem zavarta. Szultan-Galijev letartóztatásával Sztálin azért a vereségért vett egyfajta revánsot, amelyet az alkotm ánytervezet körüli harcokban kellett elszenvednie. A Sztá­ lin elnökletével kidolgozott dokum entum (Határozattervezet az OSZFSZK és a füg­ getlen köztársaságok közti kölcsönös kapcsolatokról) első pontja így hangzott: „Cél­ szerűnek kell tekinteni, a szerződés kötését olyan szovjetköztársaságok, m int Ukrajna, Belorusszia, Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország és Oroszország között arról, hogy a felsorolt köztársaságok belépnek az OSZFSZK-ba, miközben egyelő­ re nyitva kell hagyni Buhara, Horezm és a Távol-keleti Köztársaság kérdését.”151 Ez a tervezet tehát, amely „autonom izálási” tervként vált ism ertté, azt javasolta, hogy a szovjetköztársaságok lépjenek be az Oroszországi Föderációba. Lenin kategorikusan ellenezte az „autonom izálási” tervet: a párt nemzetiségi politikájának —a nemzeti önrendelkezési jogot rögzítő legfontosabb alapelvének — durva és leplezetlen m egsértését látta benne, s az ebből fakadó súlyos konflik­ tusok csak m eggyöngíthetik a szovjetköztársaságot. 1922. október 6-án a KB jóváhagyja a lenini útm utatások alapján átdolgozott határozattervezetet A szuve­ rén szövetséges köztársaságok kölcsönviszonyairól, m elynek első pontja így hangzik: S zükségszerűnek kell tekinteni a szerződés m egkötését Ukrajna, Belorusszia, a Kaukázusontúli Köztársaságok Föderációja és az OSZFSZK között a Szovjet Szo­ cialista Szövetségi Köztársaságok keretében való egyesülésről, m egtartva m ind­ egyikük jogát a szövetségből való szabad kiválásra.”152

t

148

H A R M A D IK FEJEZE T •

A lenini föderalizációs terv győzelmet aratott a sztálini autonom izálási terv felett. Igaz, Sztálinnak sikerült még időben semlegesítenie a kaukázusi köztársa­ ságokat —m indenekelőtt Grúziát —azzal, hogy létrehozta a Kaukázusontúli Fö­ derációt a párt Kaukázusontúli Politikai Bizottságának irányításával, melynek élére Sztálin közeli barátját, Grúzia m eghódítóját, Ordzsonikidzét nevezte ki. A KB-plénum határozatainak a köztársaságokban tartott vitái azt m utatták, hogy a „föderalizálási” tervet nem m indenütt fogják tám ogatni, mivel nem biz­ tosít valódi szuverenitást. A Szovjetunió alkotm ányának kidolgozásakor élesen bírálták a KB-határozatot: „A Szovjet Föderáció lenini elvei ellen dühödt tám adást intéztek a szocializmus aljas ellenfelei, a trockisták, buharinisták, burzsoá nacio­ nalisták és ügynökeik —írja egy szovjet jogász, majd hozzáteszi: —A köztársasági vezető szervekbe beférkőzve a szövetségi alkotm ány általuk összeállított burzsoá nacionalista, ún. ukrán és belorusz tervezeteiben m egpróbálták likvidálni a m ár kialakult erős föderatív államot... A szövetséges köztársaságok állami szuvereni­ tásáért vívott harc zászlajával takarózva az »ukrán« tervezet szerzői kicsikarták, hogy rendkívül széles jogköröket hagyjanak a köztársaságok kom petenciájában: olyasmihez lenne joguk, m int a külkapcsolatok kiépítése, nemzetközi szerződé­ sek ratifikálása, önálló hadvezetés, önálló külkereskedelem .”153M inthogy 1922— 1923-ban „a szocializmus aljas ellenségei”, m int Buharin, Trockij és a köztársasági kom m unista pártok vezetői, akiket majd csak tíz év múlva fognak „burzsoá nacio­ nalistáknak és ügynökeiknek” nyilvánítani, m ost még az OK(b)P vezetői közé tartoznak, a szovjet jogász dühödt tirádája tehát arra utal, hogy a Szovjetunió alkotm ányát szerzői csak igen sok nehézség árán tudták elfogadtatni. A nemzetiségi kérdést 1923 áprilisában, a XII. pártkongresszuson vitathatták meg utoljára szabadon. Lenin m ár betegen készült kongresszusi felszólalására: élesen el akarta ítélni Sztálin és vazallusai tevékenységét. Ordzsonikidze például az OK(b)P grúziai m egbízottjaként m inden elfogadható érv nélkül m egverette a grúz kom m unista párt KB egyik tagját: ez a m agatartás Lenin szem ében arra utalt, hogy a párt a nemzetiségi kérdés terén válságba került. Lenin nem akarta belátni, hogy a nemzetiségi politika kudarca az állam jellegéből, a diktatórikus centraliz­ mus elvére épülő párt önkényuralm ából fakad, ehelyett a konfliktusokat „az osz­ tályellenség fondorlataival”, az állam apparátus „burzsoá elem ek” által történt beszennyezésével m agyarázta. Ezért a XII. kongresszuson olyan intézkedéseket akart javasolni, amelyek m egerősítenék az apparátus pártkontrollját (bár a Grú­ ziában dühöngő Ordzsonikidze éppen hogy a pártkontroll képviselője volt), „ma­ gatartási szabályokat” állítanának a nemzetiségi körzetekben dolgozó kom m u­ nisták elé stb. M indezen intézkedések persze közvetlenül Sztálin letörésére voltak hivatottak. Lenint azonban betegsége megakadályozta abban, hogy felszólaljon a kongresszuson: a nemzetiségi kérdésben előkészített anyagokat átadta Trockijnak, hogy a lenini álláspontot kifejtve ő szálljon szembe Sztálinnal a grúz kom ­ m unisták védelmében. Trockij azonban nem vállalta ezt, helyette Rakovszkij, Trockij egyik legközeleb­ bi barátja vette éles bírálat alá Sztálin nemzetiségi politikáját. A nemzetiségi kér­

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

149

dés —bocsátotta előre Rakovszkij —, ha tovább halogatják a szükséges intézkedé­ seket, polgárháború kitörésével fenyeget. Sztálinnak persze semmibe sem került megcáfolni a politikáját bírálók—a kongresszuson felszólalók és a távol lévő Lenin —érveit: m int mindig, m arxista pozícióból indult ki —az erős, centralizált államot, a totális pártirányítást védelmezte, azt bizonygatta, hogy a proletárdiktatúra po­ litikai bázisa m indenekelőtt a központi iparvidék, nem pedig a paraszti lakosságú periféria; tehát az egyedüli bázis Oroszország, nem pedig a nemzetiségi köztársa­ ságok, miközben mindvégig Lenin-idézetekkel tám asztotta alá érveit. 1923. július 6-án az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság jóváhagy­ ta a Szovjetunió alkotm ányát, 1924. jan u á r 31-én pedig, tíz nappal Lenin halála után a II. Szovjetkongresszus is m egerősítette. 1924 szeptem berében a Horezmi Szovjet Népköztársaság és a Buharai Szovjet Népköztársaság „m egszüntette ön­ m agát”, s „csatlakozott” az Üzbég, a Türkm én és a Tadzsik Köztársasághoz. A Távol-keleti Köztársaság pedig, amelyik m ár korábban, 1922 novem berében „m egszüntette önm agát”, az OSZFSZK része lett. A Szovjetunió alkotmánya érvénybe lépett. A szovjet állam alapelveit Zinovjev m ár 1919-ben töm ören és pontosan megfogalmazta: „Nem tudunk meglenni az azerbaj­ dzsán olaj, a turkesztáni gyapot nélkül. A szükséges term ékeket azonban nem úgy szerezzük meg, m int a régi kizsákmányolok, hanem m int a civilizáció fáklyáját vivő nagy testvérek...”

7. A „lenini ka ftá n ” 1922. május 25-én Lenin súlyosan megbetegszik: jobb oldala m egbénul, elveszti beszédképességét. Csak október 2-án kezd lassan visszatérni m unkájához. Még nem sejti, hogy ez az első jelzés: 1922 decemberében egy újabb roham végképp ledönti a lábáról. 1923. m árcius 9-én a harm adik roham élőhalottá változtatja a forradalom vezérét, aki ezután több m int 11 hónapon át haldoklik: gondolkodni tud, naponta néhány percet diktál, s rem énykedik, hogy tanácsait megfogadják tanítványai és harcostársai. Az utolsó 80 napot, am ikor öntudatánál volt, azzal a kétségbeesett kísérlettel töltötte, hogy receptet találjon a párt és az állam bajaira, melyeket ő m aga is csak súlyos betegen ism ert fel. Amikor pedig m ár végképp nyilvánvaló volt előtte, hogy halála elkerülhetetlen, utolsó tanácsával a párt és az állam vezetésének utódlását akarta megoldani. A „lenini kaftán” m iatti huzakodás —ahogy a korabeli m ondás járta —rögtön a vezér m egbetegedésekor m egkezdődött. A párt vezető szerveinek struktúrája korlátozta a szóba jöhető jelöltek számát. A párt legfelső szerve form álisan a kongresszus volt, amelyet az első forradalom utáni években (1927-ig) évenként összehívtak, a közbeeső időszakokban pedig a KB töltöttbe vezető szerepet. 1919ben először választottak Politikai Bizottságot (PB), amely a párton belül a hatalm at a kezében tartotta. Emellett létezett egy titkárság, amely a szervezeti kérdésekkel foglalkozó Szervező Irodán belül a napi ügyek vitelével foglalkozott.

150

H A R M A D IK FEJEZE T •

1922. április 3-án, a XI. kongresszus után Lenin, Kamenyev, Trockij, Sztálin, Zinovjev, Rikov és Tomszkij lett a PB tagja, póttagja pedig Buharin, Molotov és Kalinyin. A legfiatalabb köztük a mindössze 34 éves Buharin volt, Sztálin és Trockij pedig 43 éves. A haldokló Lenin az 52. évét töltötte be. „Éljen az öregek hatalm át m egdöntő fo rra d a lo m ” — h a n g z o tt az o k tó b ert k ö szö n tő Aszejevverssor... A „lenini kaftánra” jogosult személyek körét, illetve ezek egy részét maga Lenin határozta meg a XII. kongresszushoz címzett, „végrendeletként” em legetett leve­ lében, amelyet 1922. decem ber 23—25. között diktált:154 „Nagyon tanácsolnám , hogy ezen a kongresszuson hajtsunk végre jó néhány változtatást politikai rend­ szerünkben.” Egyebek közt arra gondol, hogy „a KB-tagok szám át több tucatra, sőt akár százra” emeljük. Az előző, XI. kongresszuson megválasztott Központi Bizottság mindössze 27 tagból és 19 póttagból állt, s ha ehhez hozzávesszük az 5 tagból és 2 póttagból álló Ellenőrző Bizottságot, akkor is csak 53 fő jö n ki, Lenin tehát kétszeresére növelte volna a KB létszámát, mégpedig a kom m unista m un­ kások bevonásával. „Vajon m inden m unkás tudja —írta róluk valamivel korábban —, hogyan kell az államot igazgatni? A gyakorlati em berek tudják, hogy ez mesebeszéd.”155 A KB bővítésének együtt kellett járnia „tekintélyének emelésével”, az apparátus megjavításával. Ám mivel Lenin javaslata szerint az új KB-tagokat a „m unkapad m ellől”, tehát olyan em berek közül kellett volna választani, akik egyáltalán nem ism erik a vezetői m unka gyakorlatát, e csodaszernek hitt tanács nyilvánvalóan értelm etlen volt. Lenin jól tudta, hogy ő a párt tényleges vezetője. Elvtársaival szemben igyeke­ zett kerülni a kem ény m egtorló intézkedéseket, vitás esetekben pártalapítói te­ kintélyét vetette latba, a vezérét, aki harcostársainak véleménye ellenére hajtotta végre a forradalm at, s akinek éleslátását a breszti szerződés aláírása igazolta. A IX. kongresszuson (1920. m árcius—április) a régi bolsevikok egy csoportja köve­ telte, hogy szélesítsék a pártdem okráciát. A „decisták”, azaz a dem okratikus cent­ ralisták szem rehányást tettek Leninnek amiatt, hogy „m inden ügyben a pártoli­ garchia egy kis csapata intézkedik”, s hogy a KB „bürokratikus centralizm ust” honosított meg. Lenin az egyszemélyi diktatúra szükségszerűségének elméletével érvelt: „A szovjet szocialista centralizm us egyáltalán nem m ond ellent az egysze­ mélyi uralom és a diktatúra elvének, mivel az osztály akaratát időnként olyan diktátor valósítja meg, aki időnként egyedül többet tehet és nagyobb szükség van rá.” Lenin ezeket a szavakat a IX. kongresszuson a jövőre értette, most, életének utolsó heteiben azonban kétségbeesve tapasztalta, hogy nem csupán egy, hanem több lehetséges diktátorjelölt is van, s a közöttük kirobbanó konfliktus pártsza­ kadáshoz vezethet. És Lenin ettől, a halála utáni pártszakadás végzetes következ­ ményeitől nagyon félt, annak ellenére, hogy ő maga mindig inkább a szakítást választotta, ha nem követték fenntartás nélkül. „Végrendeletében” Lenin hat „kiváló KB-tagról” ad jellemzést, mégpedig Szobakevics halhatatlan példája nyom án, aki így m utatja be Csicsikovnak a korm ány­

• M I LESZ A FŰ IRÁNY? •

151

zósági város lakóit: „egy tisztességes em ber van köztük: az ügyész, de őszintén szólva, még az is nagy disznó”. Lenin először a „jelenlegi KB két kiváló vezéréről”, Sztálinról és Trockijról beszél: szerinte e két potenciális diktátor konfliktusa „esetleg szakadáshoz ve­ zethet”. „Sztálin elvtárs — írja Lenin —, am ióta főtitkár lett, felm érhetetlen hatalm at összpontosított kezében, és nem vagyok biztos benne, hogy m indig elég körülte­ kintően tud majd élni ezzel a hatalom m al. Másrészről Trockij elvtárs... nem csu­ pán kiváló képességeivel tűnik ki. Személyileg ugyan talán ő a legtehetségesebb ember a jelenlegi Központi Bizottságban, de túlságosan sokat enged meg m agá­ nak m agabiztosságánál fogva és a m unka tisztán adm inisztratív oldala iránti túlzott vonzalm a m iatt.” Lenin ezután legközelebbi emigrációbeli elvtársait, Zinovjevet és Kamenyevet veszi sorra. Sokatm ondóan megjegyzi, hogy „Zinovjev és Kamenyev októberi epizódja term észetesen nem volt véletlen, de éppoly kevés­ sé lehet ezt személyes bűnükül felróni, m intTrockijnak nem bolsevik voltát”. Ezt követően a „végrendelet” szerzője „néhány szót szól” a KB két fiatal tagjáról, Buharinról és Pjatakovról, akik véleménye szerint „a legkiválóbb erők (a legfiata­ labb erők közül)”. Buharin „nemcsak a párt legértékesebb és legnagyobb teoreti­ kusa, hanem joggal tarthatjuk az egész párt kedvencének is, de elméleti nézetei nagyon is kétségesen sorolhatók a teljesen m arxista nézetek közé...” Pjatakov „kétségkívül nagy akaraterejű és kiváló képességű ember, de túlságosan szereti az adm inisztrálást és a m unka adm inisztrátori oldalát ahhoz, hogy komoly poli­ tikai kérdésben tám aszkodni lehetne rá”. Tíz nap múlva Lenin kiegészítést diktál az 1922. december 24-ei levélhez: „Sztá­ lin túlságosan goromba, és ez a fogyatékosság, amely teljes m értékben elviselhető körünkben és a kom m unisták közötti érintkezésben, tűrhetetlenné válik a főtit­ kár tisztségében. Ezért javasolom az elvtársaknak, gondolkozzanak azon, hogyan kellene Sztálint erről a posztról áthelyezni, és jelöljenek ki erre a helyre másvala­ kit, akinek m inden egyébtől eltekintve csak egy előnye van Sztálin elvtárssal szemben, nevezetesen az, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb és figyelme­ sebb az elvtársakkal, kevésbé szeszélyes stb.”156 Lenin elgondolása teljesen világos: „a KB egyik kiváló tagja” sem alkalmas arra, hogy „diktátor” legyen, hogy egy személyben irányítsa a pártot, ezért nem is méltó erre. Sztálint és Trockijt Lenin diszkvalifikálja, azzal rémisztgetve a KB tagjait, hogy egyikük m ár „felm érhetetlen hatalm at összpontosított a kezében”, és aligha tud majd „elég körültekintően élni ezzel a hatalom m al”. A m ásikuk magabiztos, és túlságosan magával ragadja a dolog „adm inisztratív oldala”: Pantyelejev kom isszár főbelövetésének esete még ott élt a régi bolsevikok emlékeze­ tében. A „kongresszusi levél” szerzője nem felejti el előszedni Trockij „nem bol­ sevik voltát” sem, bár hozzáteszi, hogy ezt éppoly kevéssé lehet „személyes bűnéül felróni”, m int Zinovjevnek és Kamenyevnek az „októberi epizódot”, azaz az ok­ tóberi fordulattal való szem benállásukat. Buharint „a legértékesebb teoretikus­ nak” nevezi, de máris hozzáteszi, hogy nézetei „nem teljesen m arxisták”. Pjata-

152

H A R M A D IK F E JEZE T •

kov „kiváló képességű”, de „komoly politikai kérdésben” nem lehet tám aszkodni rá —ami m egint olyan ellentm ondás, am it Lenin meg sem próbál feloldani. A „kongresszusi levelet” nem olvasták fel a XII. kongresszuson, bár a delegációk vezetői tudtak róla. Később elterjedt a legenda, hogy Sztálin elrejtette a levelet, nem járult hozzá, hogy közzétegyék. A „végrendelet” valóban ham arosan bűnjellé vált, ha valakinél megtalálták, azt börtön vagy láger várta. Mégsem kétséges, hogy a benne em lített „kiváló KB-tagok” egyike sem szerette volna, ha publikálják: 1926-ig, am ikor is Max Eastm an m egjelentette az USA-ban, Boris Souvarine pedig Franciaországban, Lev Trockij még a levél létezését is tagadta. A „végrendelet” tartalm a alapján nem kétséges, hogy Lenin m indenképpen a testületi vezetést ajánlotta maga helyett: az egyes tagok egyéni gyengéit csak ez esetben kom penzálhatják erényeik. Amiben persze nem túlzottan bővelkednek. A párt vezére saját m agán kívül mégsem vádolhatott senkit: utódait ő nevelte ki, lehagyva útközben m indenkit, aki m inimális önállóságot is tanúsított. 1920-ban, a IX. kongresszuson Oszinszkij a pártot fenyegető diktatúráról szól­ va három lehetséges diktátorjelöltet nevezett meg: Lenint, Trockijt és Sztálint. A forradalom és a polgárháború éveiben a szovjethatalom m ind hívei, m int ellenfe­ lei szemében két nevet jelentett: Lenin és Trockij nevét. Lev Trockij, a Petrográdi Szovjet elnöke, az októberi fordulat vezetője, külügyi népbiztos, a „Mindenkihez, m indenkihez, m indenkihez!” című gyújtó hangú rádiófelhívások szerzője —ame­ lyekben világforradalom ra buzdít —, a breszt-litovszki tárgyalások vezetője, a Vö­ rös Hadsereg szervezője, a ragyogó szónok — Lenin term észetes utódjaként élt a köztudatban. És ő is annak tartotta m agát —de épp ez a bizonyosság lett veresé­ gének egyik fő oka a „lenini kaftánért” induló m arakodásban. Trockij ellen szólt az is, hogy túl későn (1917 júliusában) lépett be a bolsevik pártba, évek óta vitában állt Leninnel, s hogy zsidó származású volt. Joszif Sztálin, a KB főtitkára, a PB tagja, a Szervezőbizottság tagja, nemzetiségi népbiztos, a M unkás-Paraszt Fel­ ügyelet népbiztosa viszont csupán a pártvezetők és a katonai szakértők egy szűk körében volt ismert, ritkán szólalt fel gyűléseken és tüntetéseken, cikkeiből hi­ ányzott a professzionális toliforgatók lendülete, John Reed sem em lítette az ok­ tóberi napok krónikájában. Ám am ikor 1918 elején Lenin, megelégelve a KB-ben folyó végtelen vitákat, eléri, hogy a „rendkívüli kérdések m egoldására” létrehoz­ zák a KB-irodát, rajta kívül Sztálint, Trockijt és Szverdlovot választják be. Sztálin —Trockijjal, Buharinnal, Szokolnyikowal együtt —tagja lesz a „Pravda” szerkesz­ tőbizottságának is. Lenin feltétel nélkül bízik benne, türelm esen viseli szeszélyeit, Sztálin viszont m inden szégyenkezés nélkül, jelentősége teljes tudatában, úgy viselkedik, m int egy prim adonna. És am ikor a XI. kongresszuson Preobrazsenszkij Sztálin beosztásait felsorolva kételyének ad hangot, hogy egyetlen em ber ké­ pes lenne sikeresen megbirkózni a PB, a Szervezőbizottság, a népbiztosságok, a KB-bizottságok által reá rótt irdatlan m ennyiségű m unkával, Lenin azon nyom ­ ban védelmébe veszi Sztálint, hangsúlyozva, hogy pótolhatatlan a nemzetiségi népbiztosságban. Ami pedig a M unkás-Paraszt Felügyeletet illeti, „az gigantikus dolog. De hogy az ellenőrzés m űködhessen, tekintélyes em bert kell az élére állí­

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

153

tani...” Lenin ez u tá n a kongresszus után javasolja Sztálint a KB főtitkári posztjára, hogy nyolc hónap m últán, m intha m indenről m egfeledkezett volna, épp ő legyen az, aki a legvehem ensebben kifogásolja a „főtitkárrá vált” Sztálin kezében osszpontosuló „beláthatatlanul nagy hatalm at”. A Népbiztosok Tanácsának elnöke hirtelen felfedezi a M unkás-Paraszt Felügyelet m űködésének hiányosságait, s Sztálint okolja a bürokrácia hihetetlen földuzzadásáért is. Pedig Sztálin nem m agától „vált főtitkárrá”, hanem Lenin, az örökös gyám, m ester és m intakép tette azzá. Boris Souvarine említi, hogy am ikor Victor Adler azzal ugratta Plehanovot, hogy „Lenin az ön fia”, Plehanov azonnal visszavágott: .H a az én fiam, akkor törvénytelen.” Souvarine azonnal hozzáteszi: „Ugyanezt Lenin is elm ondhatná Sztálinról.”157 S míg az előbbi kérdés — törvényes vagy törvénytelen utódja volt-e Lenin Plehanovnak és M arxnak —továbbra is filozófu­ sok, történészek és családjogi szakértők sokaságát foglalkoztatja, addig az utóbbi kérdés eldöntöttnek látszik: Sztálin nem csupán törvényes, de egyetlen utódja volt Leninnek. Az, hogy az atya élete végén m egsértődik gyerm ekére és m egpróbálja megfosztani örökségétől, nem oly ritka eset. Sztálin hatalom ra jutását számos okkal magyarázzák. Egyebek közt azzal, hogy ö volt Lenin törvényes örököse —így értelmezte a párt többsége is. Ám ez csupán szükséges, de nem elégséges ok. Sztálin m indenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy nem vágyik a hatalom ra, s m iután szövetségre lép a két másik „igényjogosulttal”, Zinovjevvel és Kamenyevvel, átengedi nekik az idősebb partner szerepét a trium ­ virátusban. Trockij m indent megtesz, hogy m aga ellen hangoljon m indenkit, aki nem volt feltétlen szövetségese. A bolsevikok, akik a francia forradalom tükréből próbálják megjósolni a jövőt, a haditengerészeti népbiztos és Forradalmi Katona­ tanács-elnök Trockijban látják a leendő Bonapartét. Trockij, am ikor erről tudo­ m ást szerez, az alábbiakat írja az Október tanulságai című, Lenin halála után kiadott brosúrában: „Robespierre-nek nem adatott meg, hogy m egism erkedjen a plehanovi eszmékkel, a szociológia összes törvényét m egsértette, s ahelyett, hogy kezet fogott volna a girondistákkal, m indegyiket lenyakaztatta.”158 Trockij nem csupán jóvátehetetlen hibát követett el akkor, am ikor fővesztéssel fenyegetett anélkül, hogy ennek végrehajtására módja lett volna: Zinovjevre és Kamenyevre októberi bűneiket fölhánytorgatva tám adt rá — holott ezzel szinte kikényszerí­ tette, hogy a trium virátus lásson hozzá az októberi hős bolsevikellenes m últjának leleplezéséhez. 1923. október 8-án Trockij levelet intéz a KB-hez, melyet csak ő egyedül írt alá — attól félt, hogy frakciózással fogják vádolni. Egy hét m úlva azonban befut a KB-hez a 46~ok nyilatkozata, amely Trockij téziseit fejleszti tovább. S az „aláírók” között ott van Preobrazsenszkij, Pjatakov, Antonov-Ovszejenko, Koszior, Oszinszkij és mások. M indkét levél élesen bírálja „a Politikai Bizottság többségének” politikáját. A 46'0k nyilatkozatának első része az országban kialakult súlyos gazdasági vál­ ság tényét konstatálja: sztrájkok mindenfelé, növekszik a m unkanélküliség, szá­ mos vállalat leállt, a nehézipari üzem ek többsége ráfizetéses. A gazdaság kataszt-

154

H A R M A D IK FEJEZE T •

rofális helyzetéért az „aláírók” a „Politikai Bizottság többségi frakcióját” teszik felelőssé. A nyilatkozat m ásodik része a pártban kialakult válság tényét konsta­ tálja: „Azt tapasztaljuk, hogy a párt egyre gyorsabban és im m ár leplezetlenül halad a kettészakadás felé: elszakad egymástól a titkári hierarchia és a »köznép«, a felülről választott hivatásos pártfunkcionáriusok és a pártéletből kizárt tagság töm ege.”159 A nyilatkozat aláírói Trockij érvelését fejlesztik tovább, aki a pártvál­ ság okát a helyi szervezetek titkárainak kinevezési rendjében jelölte meg. Trockijnak és társainak teljesen igazuk volt. A „kinevezési rendszer” volt Sztálin egyik legfontosabb eszköze a hatalom megszerzésében. De nem ő találta ki: csak továbbfejlesztette, és élni tudott vele. Boris Souvarine, a Sztálin-könyv szerzője a pártapparátus struktúráját elemezve a központi hatalom két fő eszközét emeli ki: az egyik a Szervező Irodával együttm űködő KB-titkárság, a másik pedig a közpon­ ti és helyi ellenőrző bizottságok szisztémája, melyet 1920-ban hoztak létre az apparátus ellen benyújtott „panaszok” regisztrálására, s amely csakham ar a kri­ tika elleni harc és a szigorú fegyelem fenntartásának eszköze lett. A titkárság jelentősége abból fakadt, hogy kom petenciájába tartozott a káderfejlesztés és a helyi szervezetek tevékenységének ellenőrzése. 1920-ban a titkárság m ellett lét­ rehozták a Számvevő-Elosztó Osztályt, amely eredetileg a párttagok katonai be­ hívásának szervezésével foglalkozott: a helyi szervezetek részére m eghatározta a m ozgósítandók kvótáját. A polgárháború befejezése után azonban a mozgósítás is megszűnt, a Számvevő-Elosztó Osztály pedig a pártpozíciók elosztására állt át. Míg korábban egy párttaggal teljes egészében a KB rendelkezett, a polgárháború végétől ezt a szerepkört a Számvevő-Elosztó Osztály vette át. 1923 végére m ár az összes pártpozíció —még a járásiak is —ennek az osztálynak a kom petenciájába tartozott. Az 1923-as XII. pártkongresszuson az osztály tevékenységéről tartott beszámolóban elm ondták, hogy 1922-ben több m int tízezer személyt irányítottak a megfelelő m unkakörbe, s ezeknek közel fele „felelős beosztásba” került.160 A kongresszus m egválasztotta a KB-t, a KB megválasztotta a Politikai Bizottságot, a Szervezőbizottságot és a Titkárságot. A Titkárság egyik osztálya, a Számvevő-Elosztó, válogatta a kormányzósági és járási pártbizottsági titkárokat, akik aztán kiválasztották a Titkárságot megválasztó kongresszusi küldötteket. Ez a rendszer —az önm agát választó Titkárság —1923-ig zökkenőm entesen m űködött: Sztálin tartotta kézben az egész pártgépezetet. Trockij és hívei teljes joggal bírálták a „kinevezési rendszert” m int a „PB több­ ségi frakciójának” kezében lévő eszközt (e többség tagjait nem nevezték meg), melyet azonban még Lenin életében, utasításait megszegve hoztak létre — még­ hozzá éppenséggel a kritikusok egyetértésével és részvételével. E szisztéma — ahogyan ők em legették —, a X. kongresszus után kialakult rezsim ellen tehát akkor lázadtak fel, am ikor az m ár ellenük kezdett dolgozni. A trockisták és ellen­ feleik —miközben számos kérdésben kem ény vitákat folytattak —egyvalamiben, mégpedig egy döntő dologban egyetértettek; s ez kétségtelenné tette, hogy Sztálin és Trockij harca végső soron a hatalom megszerzéséért folyt. M indenki egyetértett abban, hogy az ország élete —mégpedig egész élete —a párt kezében van: nemcsak

• M I LESZ A FÖ IRÁNY? •

155

a politikai, hanem a társadalm i és kulturális, s m agától értetődően, a gazdasági élet is. Amikor 1918-ban a szakértő („szpec”) Liberman hihetetlen felfordulást tapasztalt a faipar irányításában s Leninhez fordult panasszal, a Népbiztosok Tanácsának elnöke végighallgatta, egyetértett vele, de előrebocsátotta: „Hibáink kijavítását fönt kell kezdeményezni, nem pedig a »szpecek« szintjén. Ezért, ha önnek lesz valamilyen elképzelése, akkor hívjon fel engem, és majd én m agam megteszem a szükséges változtatásokat.”161 Lenin élete végén így nyilatkozik: „Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szovjetköztársaság egész jogi és tényleges alkotmányos rendszere arra épül, hogy a párt egyugyanazon elv szerint végez m indent: javítja hibáit, hajt végre kinevezéseket és fejlesztéseket.” Ez az elv pedig a párt egyeduralma. A húszas évek első felében csupán Mjasznyikov és a pet­ rográdi és uráli m unkásokból általa létrehozott „M unkáscsoport” hangoztatott a kom m unisták szám ára szokatlan jelszavakat. A X. kongresszus után Mjasznyikov levelet intézett a KB-hoz, amelyben azt javasolta: „Miután elfojtottuk a kizsákm á­ nyolok ellenállását és alkotm ányban rögzítettük, hogy mi vagyunk az ország egyedüli hatalm a, olyan szólás- és sajtószabadságot kell deklarálnunk, amilyen még nem volt a világon soha senkinek —sem a m onarchistáknak, sem az anar­ chistáknak.”162 M jasznyikovot kizárták a pártból és letartóztatták, majd m iután 1928-ban elm enekült a Szovjetunióból, elismerte, hogy csak azért m aradt életben, m ert „hősi m últja” volt: részt vett Mihail Romanov nagyherceg meggyilkolá­ sában. 1924. jan u ár 16-án, Lenin halála előtt öt nappal kezdte meg m unkáját a 13. pártkonferencia, amely döntött arról, hogy teljes egészében nyilvánosságra hoz­ zák a Lenin által kidolgozott s a X. kongresszuson elfogadtatott határozatot a pártegységről. A konferencia a „Politikai Bizottság többségének” m inden kritiku­ sát emlékeztette, hogy ezúttal lenini eszmékkel hadakoznak. 1924 m ájusában, a XIII., Lenin halála utáni első pártkongresszuson Trockij még egyszer bizonyságot adott arról, hogy Sztálinnal való múltbeli és jövőbeni szembenállása csupán ha­ talmi harc: „Soha nem ism ertem el és ezután sem fogom elismerni a párton belüli csoportosulások szabadságát, mivel a csoportosulás az adott történelm i körülm é­ nyek között csupán a frakció más elnevezése.” Trockij e szavai halálos ítéletet jelentettek m indazok számára, akik Sztálint „az igazi leninisták” álláspontjáról bírálták: „A pártnak végső soron mindig igaza van, mivel a párt az egyedüli történelm i eszköz a proletariátus kezében... Tudom, hogy a párttal szemben nem lehet igazam. Igazam csak a párttal együtt, a párton keresztül lehet, mivel az igazság m egvalósítására a történelem más utat nem terem tett.” Ha a pártnak mindig igaza van, s nem lehet vele szembeszegülni, ha nem férhet kétség ahhoz, hogy csak a párt teljesítheti be a történelem által reá testált missziót, akkor egyetlen dolog marad: ezen a párton belül m egragadni a hatalm at. Dusán Makavejev jugoszláv rendező a Trockij-gyilkosságról szóló darabban az alábbi vészjósló szavakat adja október hősének szájába: „A pártnak végső soron mindig igaza van” — miközben m ár ott sejlik a feje fölött a jégcsákány, amellyel majd m egüti őt a Pártot m egtestesítő vezér ügynöke. Ennél jobban nehéz lenne elkép­

156

H A R M A D IK FEJEZE T •

zelni annak az em bernek a tragikus vakságát, aki meg volt győződve arról, hogy felismerte a történelem törvényszerűségeit. 1924. jan u ár 21-én m eghalt Lenin. A gyászünnepséget Sztálin igen sajátosan szervezte meg. A régi bolsevikok és az özvegy tiltakozása ellenére a holttestet bebalzsamozzák, s üvegkoporsóba fektetve helyezik el a Vörös téren emelt, fából készült m auzóleum ban. Január 30-án Krupszkaja a „Pravda” hasábjain kéri, hogy mellőzzék a gyász kifejezését „külsőséges hódolat form ájában”, kéri, hogy ne emeljenek Leninnek emlékművet, ne nevezzenek el róla városokat, ne rendezze­ nek gyászm eneteket. „Ha tiszteletben akarják tartani Vlagyimir Iljics nevét, épít­ senek bölcsődéket, óvodákat, lakóházakat, iskolákat és így tovább.” De épp az ellenkezője történik: gyászm eneteket szerveznek, töm egesen zarándokolnak a m auzóleum hoz, Petrográdot átkeresztelik Leningrádra, ham arosan megjelennek olyan helységnevek, m int Lenino, Leninszk, Uljanovszk stb. Lenin bálványozásá­ ra m indenekelőtt az örökösöknek van szüksége: m indegyikük szeretne legalább egy darabkát m egkaparintani a vezér nimbuszából. Az örökösök egyébként úgy viselkednek, m int a kisistenek: Leningrád és a szám talan Lenino m ellett ham aro­ san m egjelennek az olyan helységnevek is, m int Zinovjevszk, Trock, Sztálingrád. Maga Sztálin különben főként a kulisszák m ögött ténykedik: a hatalom éhségét nem is titkoló Zinovjevet tolja előre. Január 26-án a Szövetségi Ház oszlopcsarno­ kában Sztálin szerényen, negyedikként szólal fel, s beszédéből, melyet később évtizedeken át Eskü címen bifláznak az iskolások, m ost csak kisebb részleteket közöl a„P ravda”. Lenin tem etése meggyőzően igazolta, hogy Sztálin a forradalom vezérének kiváló tanítványa: a Politikai Bizottság, m iután Lenin ereklyévé m agasztosult holttestét elhelyezték a m auzóleum ban, egyúttal agyvelejét átadták tudom ányos vizsgálatra Vogt ném et professzornak. A vizsgálat ham arosan fölfedezte benne „a harm adik réteg ún. piram idális sejtjeinek fontos strukturális sajátosságait”.163 A korabeli népszerűsítő brosúrák szerint Lenin agyának e sajátosságai „magyaráz­ zák azokat a zseniális gondolatokat, azt a zseniális taktikát, amelyet Lenin a forradalom legnehezebb szakaszaiban kidolgozott, am ikor sokan elvesztették a lábuk alól a talajt, nem láttak m aguk előtt perspektívát”.164A vezér bálványozása teljes m értékig összhangban volt Marx tanaival: a m auzóleum volt a szellemi felépítmény, Lenin agyában a harm adik réteg piram idális sejtjei pedig a materiális bázis.

8. A várakozás évei Szaltikov-Scsedrin írja, hogy Glupov város lakói az egyik korm ányzó uralkodása idején tavasszal az elm últ csapások ünnepét ülték, ősszel az eljövendő csapások előérzetében tartottak ünnepet. A szovjetköztársaságok polgárai szám ára az 1923—1926 közötti periódus a rem ény és várakozás időszaka volt; az ország különböző körzeteiben felcsapó számos elégedetlenségi hullám ellenére ez volt a szovjet történelem egyik legnyugodtabb korszaka. Az ország m agához tért, talpra

• M I LESZ A FŰ IRÁNY? •

157

állt, s rettegéssel emlegette az előző évek csapásait, siratta a milliónyi halottat, s rem énykedve várta a jövőt. A húszas évekből fönnm aradt ritka naplók egyikében 1923. decem ber 17-ei keltezéssel az alábbi bejegyzés olvasható: „Megváltozott a politikai helyzet: enge­ délyezve van a szabad kereskedelem, fizetni kell m indenért, a színházért, a villa­ m osért, a sajtóért stb. De Lenin Oroszországban megőrizte a szocializmus oázisát: bizonyos intézm ényeket és ezek hivatalnokait, míg a többieknek lehetővé tette, hogy kapitalista m ódon éljenek. Amennyire ez sejthető, forradalm unk m ásodik stádium a a két elv: a szocialista és a kapitalista elv versenyében és harcában fog lezajlani.”165 „Kapitalista” m ódon m indenekelőtt a falu kezdett élni. Nem m inden zökkenő nélkül tértek vissza a norm ális életre: 1923-ban a profitéhségtől fuldokló iparvál­ lalatok radikálisan m egem elték áraikat. Kialakult — Trockij kifejezésével élve — az ipari és mezőgazdasági term ékek közötti olló, mely 1924-ben újra összezárult: a párt bedobta az „Arccal a falu felé” jelszót, a m unkás-paraszt szövetséget pedig az állami politika alapjaként aposztrofálták. A vetésterület elérte a háború előtti 80%-át. Buharin az alábbi felhívással fordult a parasztokhoz: „Gazdagodjatok, fejlesszétek háztájitokat, ne féljetek a korlátozásoktól!” Sztálin az 1925. novem ­ ber 7-ei ünnepen kihirdette: „A feladat m ost az, hogy szoros szövetségre lépjünk a középparasztsággal...” Folyt az ipar rekonstrukciója, bár ez term észetesen lassabban haladt, m int a mezőgazdaságé. Az iparban bevezették az anyagi érdekeltség elvét, a kapitalista term inussal trösztnek nevezett term elővállalatoknál a profitnövelés érdekében áttértek az önálló elszámolásra, ami m ind gyorsította a vállalatok újjáéledését. Különösen gyorsan fejlődött a parasztokat kiszolgáló kisipar: nem igényelt nagy beruházásokat, s igen gyors volt a m egtérülés. Fejlődött a fogyasztói szükséglete­ ket kielégítő, közszükségleti cikkeket előállító gyáripar is. A piac bővülése előse­ gítette az ipar e részének helyreállítását és fejlődését is. A nehézipar azonban csak igen lassan állt talpra. Az ipar profitelvű rekonstrukciójának fonákja a m unkanélküliség volt: 1921 októberében szám uk 150 ezer volt, 1924 elején 1 millió 240 ezer. A m unkanél­ küliség nem csak am iatt növekedett, hogy a profitnövelésre törekvő vállalatok elbocsátották a feleslegessé vált m unkásokat, hanem a faluról városba települő parasztok m iatt is. A m unkanélküliséggel egy időben krónikus szakm unkáshiány volt tapasztalható. A m unka term elékenységét „a m unkás m unkájának intenzívebbé tételével és csak kis részben a termelésszervezés technikájának javításával vagy a vállalat műszaki ellátottságának javításával akarták növelni”, 166 s ez a követelm ény elé­ gedetlenséget és m egm ozdulásokat váltott ki a m unkások körében. A term elé­ kenység növekedése ráadásul nem já rt együtt a fizetés növekedésével. 1925 tava­ szán a nagy ipari központokban, többek között Moszkvában és Ivanovóban sztrájkhullám söpört végig: a m unkások fizetésemelést követeltek. 1925-ben Szokolnyikov pénzügyi népbiztos elismerte, hogy a fém kohászatban, a bányákban

158

H A R M A D IK F E JEZE T •

és a vasúti közlekedésben a fizetés „a szovjethatalom nyolcadik évében” érte el a háború előtti szintet. 1925-ben 40 cservonyec volt az átlagfizetés. Larsons adatai szerint 1923-ban egy népbiztos 210 cservonyecet kapott (plusz lakást).167M arietta Saginjan ism er­ teti a „Vörös Takács” nevű leningrádi gyár egy m unkásnőjének költségvetését. Bére 43 cservonyec. Egy hónap alatt a következő kiadásai voltak: púder — 1 rbl, fésű —2 rbl, sör, cigaretta, folyóirat, újság, cipőjavítás —3 rbl, ötször mozijegy — 2 rbl 80 köp., egyszer volt színházban, kétszer a közfürdőben — 1 rbl-ért, ebéd: scsí vagy leves, m akaróni, reggeli: tea, fehér kenyér. 85 rbl összegben vásárolt: kabátot, bundát, csizmát, cipőt, 6 váltás fehérnem űt, nagy- és kiskendőket.168 A tulai m unkások költségvetésének kutatója ilyen példákat hoz (egy fegyvergyári segédm unkás családja, bére a legalacsonyabb — 3. kategória szerinti —, a család öttagú —két felnőtt, három gyerek): „A rossz táplálkozás m iatt a gyerekek sápad­ tak, külsejük nem kelti egészséges gyerekek benyom ását. Egy hónap alatt csak az apa, aki gyakran betegeskedik és a kisebbik fiú kapott fehér kenyeret, egy kevés tejet, a család általában rosszul táplálkozik: három hónap alatt 6 font húst fogyasz­ tottak, 2 font cukrot, s fekete kenyeret is szerfölött elégtelen m ennyiségben fo­ gyasztott, naponta alig 5 fontot öt személyre számítva. Egész év alatt nem vettek semmiféle háztartási holmit, sem ruházati cikket, sem cipőt, mindössze 1,5 m kartont ingre az iskolás fiúnak. A szomszédos m unkáscsalád, ahol a családfő magas, 7-es kategóriába való besorolás szerint kapja fizetését, hattagú: 2 felnőtt és 4 gyerek van benne. A súlyos helyzet és a gyenge táplálkozás nem annyira a családfő alacsony fizetésével m agyarázható, m int inkább a család nagyságával és a ruházati cikkek, a cipő teljes hiányával.”169 A NÉP bevezetése nyom án megjelent az „új burzsoázia”, m egjelentek a nepmanők, az a szociális csoport, amely m integy kívül esett a szovjet társadalom hatá­ rain: nem volt szavazati joga, nem lehetett szakszervezeti tag, gyerekeik nem tanulhattak tovább felsőoktatási intézményekben. Ez a réteg a szovjet politika fordulata következében alakult ki, s tagjai jól tudták, hogy a közvetkező fordulat akár holnap vagy holnapután aláírhatja halálos ítéletüket. Az új gazdaságpoliti­ kának szüksége volt a nepm anokra, de utálattal fordult el tőlük. A m agánkeres­ kedők m induntalan érezték helyzetük ideiglenességét, hogy egy vulkán tetején élnek. Éppen ezért leginkább kalandorok, spekulánsok vetették bele m agukat a m agántevékenységbe, olyanok, akik abban reménykedtek, hogy minél hamarabb megszedik magukat, elverik a pénzt, és máris nyomtalanul eltűnnek a GPU éber tekintete elől. A szovjet rendszer ellenségesen viseltetett a magánkezdeményezések iránt, de a maszekoknak sem állt szándékukban, hogy tőkéjüket az iparba (hosszabb lejáratú vállalkozásba) fektessék, ami azt eredményezte, hogy a m agánipar részará­ nya az egész bruttó ipari term elésben elenyésző volt: 1925-ben 3,8%-ot tett ki.170 Sokkal fontosabb szerepet játszottak a maszekok a kereskedelemben. Az 1923-as összeírás adatai szerint a nagykereskedelem 77%-a állami kézben volt, 8%-a szö­ vetkezeti tulajdonban, 14%-a magánkézben; a kiskereskedelem nek pedig 7%-a volt állami tulajdon, 10%-a szövetkezeti tulajdon, 83%-a pedig m agántulajdon.171

M l LESZ A FŐ IRÁNY?

159

A szovjet társadalom ban jelen lévő idegen, kapitalista elem sajátos atm oszférát kölcsönzött a NEP-korszaknak: zajos pereket rendeztek korrupciós ügyekben, mivel ez az élet nagy csábítást jelentett a kom m unista aszkéták szám ára a maga luxusával, elegáns éttermeivel, játékbarlangjaival, m elyeknek jövedelm ét az árva gyerekek megsegítésére fordították, s ez a korszak legendákat terem tett a nemes lelkű rablóról, Lenyka Pantyelejevről, a nepm anokat fosztogató, egykori forradal­ m ár m atrózról. A nepm anokat hibáztatták a kom m unisták demoralizálódása, az alkoholizmus tömeges terjedése m iatt. A kérdés, hogy tiltsák vagy engedélyezzék az alkoholgyártást a fényes jövő országában, hosszan tartó vitát váltott ki a bol­ sevikok körében. A forradalom előtt a bolsevikok kíméletlenül kritizálták a cári korm ány „részeg-költségvetését”. Most azonban választaniuk kellett: vagy eltör­ lik, vagy továbbra is érvényben hagyják a II. Miklós által az I. világháború elején bevezetett alkoholtilalm at, a „száraz törvényt”. A vodkam onopólium hívei azzal érveltek, hogy széles körben elterjedt a házi szeszfőzés, és hogy nem lehet más m ódon nagyobb összegekhez jutni. Mikojan 1920-ban Nyizsnyijbe látogatott, ahol hallotta Molotovtól, hogy a korm ányzóságban „a párttagok között nagy a morális züllés, visszaélnek a szeszes italokkal”. M ikojan megjegyezte: „Az ország­ ban akkor még teljes egészében meg volt tiltva az alkoholos italok előállítása és árusítása.”172 1922-ben a „Pravda” nagyhangú nyilatkozatot tett közzé: „Ezt nem fogadhatjuk el.” Jakovlev, egy régi bolsevik kem ényen bírálta Ozerov professzort, aki az állami vodkakereskedelem visszaállítását javasolta, bevételként évi 250 millió aranyrubelt ígérve az állam háztartásnak. A vodka árát Ozerov vedrenként* 15 rubelben állapította meg: ami a forradalom előttinek kétszerese volt. „A szov­ jethatalom —bizonygatta Jakovlev —, amely a nép és a népgazdaság érdekében áll fönn, nem beszélve a továbbiakról, nem indulhat el ezen a végzetes úton m ár csak azértsem , mivel ennek az akár bizonytalan, akár biztos 250 m illiónak a kergetése során a népgazdaság olyan veszteségeket szenved, olyan rom bolásnak lesz kitéve, am iért semmiféle m illiárdok nem kárpótolnak. Ezt nem fogadhatjuk el!”173A párt tagsága és a KB egyaránt ellenezte az állami alkoholm onopólium visszaállítását, a Politikai Bizottság azonban mellette volt. A vita még 1924-ben is tartott. Sztálin vetett neki véget, am ikor a KB plénum a elé terjesztette a (rajta kívül még hat KB-tag által aláírt) nyilatkozatot, amelyben ünnepélyesen bejelentette, hogy Le­ nin neki (és a többi hat aláírónak) m ár 1922 őszén beszélt a vodkam onopólium bevezetésének szükségességéről. Sztálin ugyanakkor figyelmen kívül hagyta Le­ n in műveiben lévő, „korábbi keletű kijelentéseit a kérdéssel kapcsolatban”. 1927ben m ár így idézi fel a szóban forgó vitát: „Mi jobb: a külföldi tőke járm a, vagy a vodka bevezetése — így állt a kérdés. Világos, hogy a vodka m ellett döntöttünk, m ert úgy véltük, és úgy véljük ma is, hogy ha a proletariátus és a parasztság győzelme érdekében kissé be kell mocskolni a kezünket, nem riadunk vissza ettől a végső eszköztől sem ügyünk érdekében.”174 Az 1923 januárjában bevezetett m onopólium kom prom isszum eredm énye volt: a kibocsátott vodka a „norm ális” * A veder régi orosz űrm érték, 1 veder = kb. 12 liter.

160

H A R M A D IK F E JEZE T •

alkoholfokának mindössze fele, 20 fokos volt. A köznép azonnal el is nevezte „Rikovkának” — az ukáz aláírója, Rikov, a Népbiztosok Tanácsa elnökhelyette­ sének tiszteletére, aki egyébként maga sem vetette meg az italt. A „párt lelkiism eretének” tarto tt Szolc m indehhez az alábbi m agyarázatot fűzte: „Amikor nagy súllyal nehezedik ránk a bennünket körülvevő élet, am ikor nincs erőnk és rem ényünk, hogy megváltoztassuk, akkor kedvünk tám ad másm ilyen­ nek képzelni, elgondolni; de ehhez el kell altatni az értelm et, el kell csitítani a kritika erejét. Erre jó az alkohol. Iszol egyet —m inden bánatod elfelejted, m inden baj eltűnik, m inden kellemetlenség elillan.”175 Nem kizárt, hogy — a jövedelemszerzés óhaja m ellett —ez az alkohol hatásáról írott, egyébként kitűnő reklám nak ható m agyarázat is közrejátszott abban, hogy állandó növekedésnek indult a vodkagyártás. Az 1929—1930-as eredeti terv 41 millió veder vodka gyártását irányozta elő, de időközben ezt a tervet 5 millió vederrel m egtoldották.176 A „ba­ jok, bánatok, kellem etlenségek” ekkorra m ár ezerszeresére nőttek. „Most, 1927-ben — összegezte Konduruskin ügyész a NÉP eredm ényeit — az alábbiak állnak rendelkezésünkre: 1. helyreállított ipar, a háború előtti termelési szinten; 2. helyreállított, zökkenőm entesen m űködő közlekedés; 3. kem ény va­ luta; k. helyreállított és szervezett m unkásosztály (létszáma 300 ezerrel több, m int 1922-ben); 5. helyreállított mezőgazdaság és vetésterület.”177 Az 1921 m árciusában elindított gazdaságpolitika kétségkívül sikeres volt. Le­ hetővé tette, hogy helyreállítsák az ország gazdaságát, hogy az egészében véve elérje a háború előtti szintet. A bolsevik párt célja azonban nem a háború előtti állapothoz való visszatérés volt: azért robbantotta ki a forradalm at, hogy új társa­ dalm at, új em bert hozzon létre. A „várakozás éveiben”, a polgárháború vége és a sztálini forradalom közötti időszakban m inden irányból tám adást indítottak a régi társadalom ellen. A szovjethatalom egyik legelső kodifikációs műve a családról és a házasságról szóló, 1918. szeptem ber 18-án elfogadott kódex volt. E kódex feladata volt, hogy „forradalm asítsa” a családot. Négy alaptézise tette — a kor szem pontjából — for­ radalmivá: csak a polgári házasságot ism erték el (az egyházi esketést eltörölték); a házasságkötéshez senki beleegyezését nem kellett kérni; szabaddá vált a válás: ha csak az egyik fél akart válni, a bíróság bontotta fel a házasságot, ha m indkettő, akkor az anyakönyvi hivatal; m egszűnt a „törvénytelen gyerm ek” kategóriája. A család „forradalm asítása” m indenekelőtt a „régi”, „burzsoá m orál” szétrombolását jelentette. Széles körben terjedtek Kollontaj, a neves pártm unkásnő és szoci­ ális ügyi népbiztos nézetei, amelyeket —Clara Zetkin visszaemlékezései szerint — Lenin így interpretált: „Nyilván Ön is ismeri azt a híres teóriát, mely szerint a kom m unista társadalom ban állítólag a nemi ingerek és szerelmi szükségletek kielégítése ugyanolyan egyszerű és jelentéktelen dolog, m int »meginni egy pohár vizet«. A mi ifjúságunk — konstatálta Lenin — teljesen m egőrült ettől a »pohár víz«-elmélettől.” Ez a „pohár víz”-teória olyan társadalom ban terjedt el, amely m ár am úgy is súlyos csapásokat szenvedett a hét éven át tartó szakadatlan háborúktól és fórra-

• M l LESZ A FŐ IRÁNY?

161

dalmaktól. Az 1897-es népszámlálás szerint Oroszországban a férfiak és nők szá­ m a közel egyenlő volt (49,7% férfi, 50,03% nő), az 1926-os népszám lálás szerint viszont a szovjet társadalom ban m ár 5 millióval kevesebb férfi volt, m int nő. Ilyen körülm ények között harcolt a párt a „burzsoá családdal”. Lenin felháborodva reagált a „szabad szerelem ” elméletére a Clara Zetkinnel folytatott beszélgetései­ ben, Inessza A rm andnak cím zett leveleiben, de nyilvánosan sosem érintette ezt a tém át. A nyilvánosságnak az új forradalmi morál deklarálását szánta. A szabad szerelemről szóló, a húszas években oly népszerű regény hőse csaknem szó szerint idézi Lenint, am ikor kijelenti: „Komszomol-morál van, Komszomol-morál léte­ zik... A mi erkölcsünk teljességgel alá van rendelve a proletariátus osztályharcos érdekeinek! A Komszomol-erkölcs olyan rendszer, amely a dolgozó népnek a kizsákmányolás m inden form ája elleni harcát szolgálja. Ami a forradalom nak m egengedett, az erkölcsös, ami a forradalom szám ára káros, az erkölcstelen és tűrhetetlen.”178 Az erkölcs fegyver az osztályharcban — állítják a pártteoretikusok. Preobrazsenszkij a „bolsevizmus morális és osztálynorm áiról” szóló könyvét a bolsevik morál m intaképének, Feliksz Dzerzsinszkijnek ajánlja. 1926-ban Leningrádban került sor a húszas évek egyik leghírhedtebb bűnügyi perére. Tizenöt m unkást ítéltek el, akik megerőszakoltak egy lányt a Csubarov közben. Az ítélethozatalkor elnöklő Rafail, a „Lenyingradszkaja pravda” főszerkesztője, szem rehányást tett a .csubarovistáknak”, hogy nem tartották be „az új szovjet m orál” követelményeit. Önnek talán —szegezte a kérdést a fiatal vádlottnak —jobban tetszik a külföldi burzsoá morál? — Sohasem voltam külföldön — tett ellenvetést teljes joggal az erőszak elkövetője. — De tudhat róla külföldi újságokból — erősködött az elnök. — Én még a szovjeteket sem olvasom —zárta le az ügyet a „csubarovista”.179 Az .új szovjet em ber” m inden pozitív vonását m ár 1926-ban a szovjet morállal m a­ gyarázzák, a negatívakat pedig az átkos m últ csökevényének és „a Nyugat bom ­ lasztó hatásának” tekintik. A család felbomlását siettette a párt gyerm ekek iránti politikája is. „A gyermek nem a szülőké, hanem a társadalom tulajdona, amelyben született”180—hangoz­ tatja Buharin m ár a húszas években rendkívül népszerűvé vált könyvében, A komm unizmus ábécéjében. A tekintélyes jogász, a családjogi kódex egyik megalko­ tója még pontosabban fogalmaz: „A családot a kom m unista párttal kell helyette­ síteni.”181 1918. szeptem ber 30-án, a családjogi kódexszel csaknem egy időben hagyjajóvá az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság az Egységes munkaiskolákról szóló rendeletet. Forradalmasítják az iskolát is: kisöpörnek belőle m indent, ami .idejétm últ” — a padokat, az órákat, a házi feladatokat, a tankönyveket, az osz­ tályzatokat, a vizsgákat. Eltörlik a tandíjat, bevezetik a koedukált oktatást. Az új szovjet iskolamodell kidolgozásakor a legm odernebb orosz és nyugati pedagógiai gondolkodókra tám aszkodnak, m indenekelőtt a hazai Konsztantyin Vencelre és John Dewey am erikai filozófusra. Az új szovjet iskola szabad és önigazgatásra épül. Az irányítást az „iskolai kol­

162

• H A R M A D IK FEJEZE T •

lektíva” végzi, amelybe m ind a tanulók, m ind az iskolai dolgozók beleértendők — a tanítóktól a pedellusig. Persze, m agát a „tanító” szót is elvetették, felváltotta a „skrab”, a „skolnij rabotnyik” (iskolai dolgozó) rövidítése. A polgárháború idején az állam nak nem volt lehetősége, hogy megvalósítsa az új iskola utópikus terveit. 1923 végén hagyják jóvá az új iskolaszervezeti sémát, mely im m ár a m arxista osztályvilágnézettel rendelkező szakem berek képzéséből indul ki. Az első periódusban egyvalamit értek el: m egtörték az iskola politizálása ellen tiltakozó pedagógusok ellenállását. „Az iskolaügy terén —jelentette ki Lenin —ugyancsak az a feladatunk, hogy m egdöntsük a burzsoáziát, nyíltan m egm ond­ juk, hogy m inden olyan állítás, mely szerint az iskola kívül van az életen, kívül van a politikán, hazugság.” A szovjet iskola történetének m ásodik periódusában így fog hangzani a fő jelszó: kom m unizm us nélkül nekünk nem kell szaktudás. A kom m unizm ust e jelszó jegyében még a szám tanba is bevezetik — a tanulók például ilyen kivonási feladatokat kaptak: hány napig állt fönn a párizsi kom m ün, ha a hatalom átvételre törő párizsi proletárok felkelése 18 71. m árcius 18-án zajlott le, s ugyanezen év május 22-én bukott el? Az oktatás politizálását segítették az új —komplex, tervszerű —módszerek. „A Szovjetunióban a történelem során először kapja az iskola azt a feladatot, hogy harcoljon a vallás ellen, először lesz az iskola vallásellenes” —olvasható a Kis szovjet enciklopédia b án.182 Az új iskola nyíltan kijelenti, hogy az oktatás osztályprivilégium. Az egységes m unkaiskola 1923-ban elfogadott alapszabályának 26. cikkelye kimondja: „Az 1. és 2. fokozatú egységes m unkaiskolába szabadon beiratkozhat m inden, 8—17 életév közötti, iskolás korú gyermek. Ha az iskolahálózat fejlettségi szintje nem teszi lehetővé, hogy az összes gyerm eket felvegyék, a dolgozók gyermekei előnyt élveznek.” A gyerm ekeknek m ár az iskolába való beiratkozáskor tisztában kell lenniük szárm azásukkal, s tudom ásul kell venniük, hogy az em berek két kategó­ riára oszlanak: a felsőbe tarto zn ak a dolgozók, az alsóba pedig a nem dolgozók. Az osztályjellegű iskola internacionalistákat akar nevelni. V. Sulgin, az egyik legbefolyásosabb m arxista pedagógus így fogalmazta meg az iskola céljait: „Nem arra vagyunk hivatva, hogy az orosz gyermeket, az orosz állam gyerm ekét nevel­ jük, hanem a világ polgárát, internacionalistát, aki teljes egészében érti a m un­ kásosztály érdekeit és képes megverekedni a világforradalom ért... Nem a haza védelmére, hanem az egyetemes eszm ényekért neveljük gyerm ekeinket.”183 Az „egyetemes eszm ények” szellemében történő nevelés m indenekelőtt a nemzeti gyökerek elleni harcban fejeződött ki. „Egy kicsit későn jö ttü n k rá — ismeri el önkritikusan Mihail Pokrovszkij a m arxista történészek I. konferenciáján —, hogy az »orosz történelem« term inusa ellenforradalm i.” Az iskolában a forradalmi mozgalom történetét tanítják, a polgári történetírást eltörlik: m egkezdődik az emlékezet m anipulálása. Ezzel egyidejűleg hadat üzennek az orosz klasszikus irodalom nak: „Az »orosz irodalom«, »az orosz irodalom története« term inusok még nem vesztették el polgárjogukat az iskolai program okban, m ódszertani se­ gédletekben és tankönyvekben” —írja felháborodva egy proletár kritikus.184 Szá­ mos klasszikus írót teljesen törölnek a program ból, a többieket speciális tálalás­

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

163

bán adagolják. így például Puskin, Gribojedov és Lermontov m űveit m int „a kereskedelmi-ipari kapitalizmus kibontakozási korszakában élő orosz arisztokrá­ cia irodalmi stílusának” m intapéldányait tárgyalták. 0 . Litovszkij, aki színházi cenzor és színikritikus volt egy személyben, elismerően nyilatkozott a Művész Színházban színre vitt Tolsztoj-regény, a Feltámadás előadásáról: „F. Raszkolnyikov m indent megtett, hogy kilúgozza a darabból Tolsztoj filozófiai koncepciójá­ nak összes reakciós vonását. S ha az átdolgozás szerzőjének a m űben talált erő­ teljes szociális hangsúlyok ellenére sem sikerült teljességgel kiirtani a tolsztoji szellemet, akkor az m agának az anyagnak a »bűne«.”185 A háborús és forradalmi évek egyik legtragikusabb következménye a szülők nélkül m aradt gyerm ekek sorsa. A frontövezetekből való m enekülés közben, a hadm űveletek következtében és az 1921. évi éhínség idején rengeteg gyerm ek vesztette el a szüleit: a hivatalos adatok szerint 1922-ben a szovjetköztársaságban 7 millió árva gyerm ek volt.186A család szétrombolása tovább növelte az otthonta­ lan gyerm ekek számát. Krupszkaja 1925-ben elismerte: „Régebben én magam írtam , hogy a szülők nélkül m aradt gyerm ekek a háború és az összeomlás örök­ ségeként jelentek meg, de ahogy figyelem sorsukat, belátom, hogy m ost m ár nem lehet ezt m ondani, hanem ki kell jelenteni, hogy a szülők nélkül m aradt gyermek problém ája nem a m últban, hanem a jelenben gyökerezik.”187 1921-ben, az éhínség tetőfokán m egszüntetik az 1918 óta m űködő társadalm i szervezetet, a Gyermekmentő Ligát, m elynek tagjai pártonkívüli közéleti személyi­ ségek, egykori kadetek, eszerek és mensevikek voltak. A művelődésügyi népbiz­ tos azért követeli a Gyermekmentő Liga m egszüntetését, m ert nem engedhető meg, hogy a proletárgyerekeket a „burzsoázia képviselői” m entsék meg és nevel­ jék fel. Helyette megszervezik a Gyermekek Életét Javító Bizottságot, melynek vezetését a Cseka elnökére, Feliksz Dzerzsinszkij re bízzák. A gyerm ekek sorsa ezzel megbízható kezekbe kerül: ezentúl a „szervek” gondoskodnak róluk. Két hónappal a forradalom után törvényt hoznak, amelynek értelm ében a 17 év alatti gyerm ekek és serdülőkornak összes bűnügye az általános bíróságok kom ­ petenciájából átkerül „a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó, tisztán pedagógiai és orvosi céllal létrehozott különbizottsághoz”. A fiatalkorúakat ezentúl nem bűnö­ zőnek, hanem jogsértőnek nevezik. Az 1920-as új dekrétum azonban lehetővé teszi, hogy a különbizottságok a 14 évnél idősebb fiatalkorúak ügyeit átadják a bíróságnak. A „szülők nélküliek” elleni harc egyik formája a szigorú büntetés-végrehajtási politika: a szülők nélküli gyerm ekeket börtönbe zárják, koncentrációs táborba küldik. Másik formája: a szülők nélküli gyerm ekeket gyerm ekotthonokban he­ lyezik el, ezek egyik fajtája az ipari-mezőgazdasági m unkakolónia. A kom m unista pedagógusok között széles körben elterjedt az az elmélet, mely szerint az új ember kineveléséhez épp a szülők nélküli gyermekek, a szülők és család nélkül m aradt gyerm ekek a legmegfelelőbbek. Számos gyerm ekotthon és m unkakolónia átkerül a GPU felügyelete alá. A „szülők nélküliek” elleni harc harm adik formája az, hogy sorsukra hagyják őket: a rendbontókat a bíróságok ítélik el, akiknek akad hely a

164

• H A R M A D IK F E JEZE T •

gyerm ekotthonokban, oda kerülnek átnevelésre, a többiek pedig ott m aradnak az utcán. A húszas évek végére az ország gazdasága helyreáll, az állampolgárok anyagi helyzete javul, ennek következtében csökken a szülők nélküli gyerm ekek száma is. A sztálini forradalom viszont 1930-ban a szüleiket elvesztett gyerm ekek újabb millióit kényszeríti az utcára. A szovjet korm ány az írástudatlanság m egszüntetését tekintette egyik legfőbb feladatának. 1855-ben Oroszországban a lakosság 93%-a analfabéta volt, 1897ben kb. 77%-a. Dániel Lerner amerikai kutató 22 ország anyagán bebizonyította, hogy szoros kapcsolat áll fenn az írni-olvasni tudás m értéke és az urbanizáltság foka között. A 19. század közepén Oroszországban mindössze két, százezernél több lakosú város volt. A 20. század elején viszont, am ikor Oroszország az ipari fejlődés ütem e szem pontjából az élre tört az európai országok között, gyors nö­ vekedésnek indult az írástudók száma is. 1908-ban a korm ány elfogadta az álta­ lánosan kötelező elemi iskolai oktatásról szóló törvényt: ennek ellenére senki sem tekintette a cári korm ány érdem ének az írni-olvasni tudás terjedését. Közvetlenül az októberi forradalom után hadat üzentek az analfabetizm usnak. Kiadták a jelszót: Le az írástudatlansággal! A term inológiát a katonai-rendőri szótárból kölcsönözték. A feladat nem annyira az volt, hogy írni-olvasni tanítsák az analfabétákat, sok­ kal inkább az, hogy a betűvetésen keresztül elsajátíttassák velük a helyes gondol­ kodást. „Az analfabéta — fejtette ki Lenin világosan a problém át — kívül áll a politikán, előbb az ábécére kell m egtanítani. Enélkül nem lehet szó politikáról.”188 V. Sulgin, a kom m unista pedagógus nem kevésbé világosan fogalmazott: „Kell-e harcolni az analfabetizmussal? Igen, de elsősorban a politikai analfabetizm ussal.” A polgárháború alatt kiadott ábécéskönyvek első 13 oldala bem utatta a betűket, a 14. oldalon pedig m ár kulákokról, burzsujokról és az átkozott cári rezsim ről volt szó. Bogdanov, a proletárkultúra ideológusa úgy vélekedett, hogy az analfabetizm us m egszüntetése és a nép kiművelése magától fog lezajlani, belső önszabályozással. Lenin gyökeresen ellentétes nézeteket vallott: „Hogy a köztársaság egész lakossá­ ga tudatosan részt vehessen az ország politikai életében — hangzik a Lenin által 1919. december 26-án aláírt dekrétum (Az írástudatlanság megszüntetéséről az Oroszországi Föderáció lakossága körében) bevezetésében —, a Népbiztosok Tanácsa elrendeli: a köztársaság összes, 8 és 50 életév közötti, írni-olvasni nem tudó lakosa köteles részt venni írás-olvasás oktatásban.” Az írástudatlanok szám ára a m unka­ időt két órával csökkentették, miközben fizetésüket változatlanul hagyták. Aki viszont, m iként a dekrétum 8. paragrafusa rám utatott, „kitér e kötelezettség teljesítése elől, büntetőjogilag felelősségre vonható”. Az írás-olvasás m egtanulása tehát az állam által megkövetelt kötelesség, adó lett, amelynek elm ulasztása bűn­ tettnek szám ított. 1926-ban, am ikor sor került a szovjethatalom első népszám lálására, kiderült, hogy 5 millió személy „analfabetizm usát likvidálták”. Ez azt jelentette, hogy a

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

165

forradalom után az írás-olvasás tanításának ütem e, a zajos propaganda-hadjárat és a fenyegető dekrétum ellenére, körülbelül a forradalom előtti szinten m aradt. Ez a tem pó majd csak a harm incas években gyorsul föl, de ez akkor m ár az intenzív iparosításból és urbanizálásból fog következni. Az analfabetizm us elleni zajos hadjáratnak tehát nem ötmilliónyi „írni-olvasni” tudó volt a legfőbb ered­ ménye, hanem az, hogy elültették azt a meggyőződést, hogy az erő a legjobb eszköz az élet m inden területén, állami kényszer nélkül az em berek sem m it sem csinálnak —még a m aguk szám ára sem. Következésképp: m indenért az állam nak kell hálásnak lenni. A családjog területén a forradalmi átalakulások korszakát az 1926-ban elfoga­ dott új családjogi törvény tetőzi be. Az új kódex értelm ében a regisztrált és nem regisztrált házasság egyaránt törvényesnek számít. A házasságot az egyik fél is felbonthatja, akár a férj, akár a feleség, még akár a másik tudta nélkül is. A válásról írásos form ában kell nyilatkozni: ehhez elegendő egy levelezőlapot küldeni az anyakönyvi hivatalba. „Most mindössze három rubelbe kerül a válás — írta a »Pravdá«-ban Mihail Kolcov. — Nincs többé semm i form alitás, nem kell semmi papír, nem idéznek be, még azt a személyt sem kell előzetesen értesíteni, akitől el akar válni az ember. Ennél olykor még egy újságra is nehezebb előfizetni... Három rubelért? Ugyan, m iért ne próbálnánk ki?”189 Az új családjogi kódexnek végképp szét kellett rom bolnia a családot, össze kellett roppantania azokat a társadalm i kötelékeket, amelyek a NÉP idején m ár kezdtek helyreállni. Az értelmiség elleni harc, a család, a morál szétrombolása révén kellett m egtisztítani a terepet az új társadalom építéséhez. Az állam, nem érezvén m agát elég erősnek, igyekezett szétszakítani m inden kapcsolatot az em­ berek között, hogy az em ber egyedül álljon szemben az állammal. „Szülői tekin­ tély? —Hol van az már! —konstatálja a régi bolsevik Lepesinszkij. —Vallási tekin­ tély? Hol van az már! Tradíciók? Ugyan! Morális érzék? —A régi erkölcs elpusztult, az új pedig még nem született m eg.”190 Lepesinszkijnek a húszas évek közepén tett kijelentései inkább csak a bolsevi­ kok vágyait fejezték ki, nem pedig a teljes valóságot. A falu, ahol a lakosság túl­ nyomó többsége élt, a régi tekintélyek, a régi erkölcs bázisa m aradt. A kor irodal­ ma azt tükrözi, hogy az új erkölcs, m indenekelőtt a „szabad szerelem ” form ájá­ ban, a Komszomol-sejteken keresztül hatolt be a faluba. Ezek hatása azonban ekkor még jelentéktelen volt. A vallás az ellene folytatott kemény harc ellenére sem tű n t el. Tem plom okat rom bolnak le, papokat tartóztatnak le, terebélyesedik a vallásellenes propaganda. 1922-től m űködik az Ateiszt kiadó. 1923-tól ötnaponként megjelenik az „Ateiszt” című lap, havonta egyszer pedig a hitleri kiadványok antiszem ita karikatúráira emlékeztető rajzokat közlő „Bezbozsnyik u sztanka” (Ateista a m unkapadnál). 1925. február 7-én Jemeljan Jaroszlavszkij, az országos szintű vallásellenes pro­ paganda vezetője megalapítja a Harcos Ateisták Szövetségét, amely „Bezbozsnyik” címmel töm eglapot ad ki propagandisták számára. A pravoszláv egyház elleni harc az egyházon belüli szakadásnak és a pátriárka

166

H A R M A D IK FEJEZE T •

körüli huzavonának köszönhetően enyhült. 1926 decemberében letartóztatták Szergij m etropolitát, a pátriárkái helytartó helyettesét, s más püspököket is szám­ űztek. Az 1927 m árciusában szabadon bocsátott Szergij m etropolita engedélyt kapott tevékenysége folytatására, s júliusban közzétette azún. Deklarációt, amely —egy történész szavait idézve —„a szovjet korm ány aktív szövetségesévé tette az egyházat”.191 A klérus és a hívők többsége —folytatja a történész —„belátták, ez a bűn szükségszerű volt, m ert az egyházat a haláltól kellett m egm enteni”. A Szolovkára szám űzött püspökök elutasították a Nyilatkozat alapelvét, és az egyház egységének megőrzésére szólítottak fel. A vallás azonban „az orosz egyház szelle­ mi-erkölcsi katasztrófája”192 ellenére is akadályt képezett a társadalom teljes szétrombolása, az „új em ber” m egterem tése előtt. A vallás továbbra is olyan tradici­ onális modell volt, amelynek léte az új ember modellje mellett választási lehető­ séget kínált. A párt azonban nem tette le a fegyvert. „Elnyomtuk-e a reakciós papságot? —tette fel a kérdést 1927-ben Sztálin, miközben egy amerikai m unkás­ küldöttségnek m agyarázta a vallás helyzetét, majd így felelt rá: — Igen, elnyom­ tuk. Csak az a baj, hogy ezt a reakciós papságot még mindig nem szám oltuk fel teljesen. A vallásellenes propaganda az az eszköz, amelynek segítségével dűlőre kell vinni a reakciós papság felszám olását.”193 M indehhez csak azt nem tette hozzá, hogy a vallás likvidálásának eszköze nem csupán a propaganda volt, ha­ nem aktívan beavatkoztak a „szervek” is.

9. A z emigráció A „várakozás éveiben” még van lehetőség az összehasonlításra: egyelőre még nyitva van a Nyugat felé néző ablak. 1922 végétől egy időre szokványossá válik a külföldi utazás: m érnökök, szovjet kereskedők és nepm anok indulnak üzleti útra, de m ennek írók, színészek is, a külföldi száműzetés kegyvesztett pártvezetők büntetése lesz. A Nyugat az oroszok szám ára mindig is egyszerre volt vonzó és gyűlöletes hely: ezekben az években azonban jóval inkább sajátjuknak érzik, mi­ vel Nyugaton hatalm as em igránskolónia létesül. A szovjethatalom egyelőre ösz­ tönzi a szmenovehovista tendenciákat, am it egyebek közt a „N akanunye” (Előes­ te) című, moszkvai és berlini szerkesztőséggel m űködő lap m egalapítása jelez, valam int az, hogy szovjet írók Moszkvában, Berlinben, Prágában, Rigában egy­ aránt kiadhatják könyveiket. Nem tiltják a találkozást emigránsokkal, az em igrá­ cióból hazatérő szovjet állam polgárokat nem büntetik. A profitszerzésre törekvő filmforgalmazó szervezetek szívesen vásárolnak külföldi sikerfilmeket. Az ugyan­ csak profitszerzésre törekvő „Pravda” film reklám okat közöl a hátoldalán: még Ásta Nielsen és Mary Pickford fotóját sem röstelli m utogatni. A szovjet filmek elm aradhatatlan attrakciója a nyugati burzsoázia —főként az „emigráns kocsmák­ b an ” zajló —bomlása. A színházban is élvezettel szemlélik a nézők „a bom lásnak indult, ám mégis gyönyörű külföld” életét. A pártvezetők élénk vitákat folytatnak az emigrációban élő politikusokkal, az irodalom kritikusok az em igráns írók m ű­

M I LESZ A FŐ IRÁNY?

167

veiről is írnak. A vita és a kritika hangja durva, rosszindulatú, gunyoros: a győztes gúnyolódik a legyőzöttön. Az emigráció azonban bizonyos értelem ben a szovjetköztársaság része m aradt: szidják, csepülik, de közben kissé tartanak tőle. Alkalmasint az otthoni történéseket m ohón figyelő emigráció is változott a szovjet eszmék hatására, s ő maga is hatott a szovjet ideológiára. Híven tükrözte a forradalom előtti orosz életet: szám talan politikai párt, cso­ portosulás, vallási, filozófiai, irodalmi irányzat élt együtt benne. A forradalom és a polgárháború, a vereség és a kényszerű emigráció fölerősítette az ellenséggel szembeni kérlelhetetlenséget, m egszilárdította a dogm atizm ust. Nem vették fi­ gyelembe a polgárháború egyik fő tanulságát, azt, hogy a bolsevikellenes tábor vereségét a belső egység hiánya okozta: az emigrációba került p ártok és politiku­ sok főként egymással hadakoztak. A példát az egyház adja. 1921 őszén Karlovacban összeül az Emigráns Egyházi Zsinat. A m onarchisták egy csoportja eléri, hogy a zsinat nevében kiáltsák ki „törvényes cárnak a Romanov-ház egy tagját”. A jelenlévők közül többen nem értenek egyet ezzel a döntéssel, a „politikába való olyan beavatkozásnak” tartják, „amely m egengedhetetlen az egyházi összejöveteleken”.194 Tyihon pátriárka 1922-ben elítéli a karlovaci zsinatot, mivel politikai tevékenységet folytat, s az emigráns egyházon belüli hatalm at Jevlogij m etropolitának adja át. Az em igrán­ sok többsége azonban úgy véli, hogy az egyháznak kiutasítottan is kapcsolatban kell m aradnia a moszkvai patriarkátussal. 1926—1927-ben m egtörténik az egy­ házszakadás: a nyugat-európai eparchiák (egyházkerületek) többsége elismeri Jevlogij m etropolita jurisdictióját, míg a balkáni, közel-keleti és távol-keleti eparchia a karlovaci zsinat határozatait követő Antonyij m etropolita jurisdictiójába kerül. Viták szabdalják a m onarchista m ozgalmat is. Két irányzat áll szemben: az abszolutista és az alkotmányos irány, két jelölt várakozik a cári címre: Nyikolaj Nyikolajevics —II. Miklós nagybátyja, valam int Kirill Vlagyimirovics —II. Sándor unokája, az utolsó cár unokatestvére. 1922 augusztusában Kirill Vlagyimirovics törvényes jelöltnek nyilvánítja m a­ gát, a m onarchisták többsége valóban őt választja vezérnek, az Oroszországba való visszatérés utáni időszakra hagyva az utódlási kérdés eldöntését. A m onar­ chisták program jának lényege az volt, hogy új, önkéntes hadseregnek kell bevo­ nulnia Oroszországba; a siker záloga pedig a külföld pénzügyi, esetleg katonai segítsége. Pavel Miljukov, a Republikánus-Demokratikus Szövetség szervezője és ideoló­ gusa kategorikusan elvetette a külföldi segítség igénybevételét: „Nem tudom , hogyan térünk vissza Oroszországba —m ondta 1925-ben—, de azt tudom , hogyan nem térünk vissza”,195 azaz: semm iképp sem idegen hadsereg kötelékében. A NEP-korszakban Miljukov arra a következtetésre jutott, hogy a rombolásról a term előerők rekonstrukciójára áttérni kényszerülő szovjet korm ány perspektivi­ kus politikája lehetővé teszi Oroszország fejlődését. A Republikánus-Demokra­ tikus Szövetség vezére nem is állt elő semmiféle akcióprogram mal, abban bízva,

168

H A R M A D IK F E JEZE T •

hogy a történelm i folyam at eredm ényeképpen az orosz nép m agától m egdönti az elnyomó rezsimet. A konzervatív liberalizmus eszméit kifejtő Pjotr Sztruvét jobbról is, balról is tám adták: a baloldaliak szem ében m onarchista volt, aki rehabilitálni akarja a cárizmust, a jobboldaliak szemében pedig liberális, akinek ráadásul m arxista múltja van. Sztruve erős korm ányt követelt, amely rendet terem thet Oroszország­ ban, fő célja a tulajdon védelme és a nép szabadságjogainak biztosítása. A nagyszámú baloldali párt (népi szocialisták, szociálforradalm árok, szociálde­ m okraták, mensevikek, baloldali eszerek, anarchisták) a párt vagy osztály dikta­ túrájának hasznáról és ártalm áról vitatkozott, arról, hogy szocialisták-e a bolsevi­ kok vagy sem. 1921-től a m ensevikek lapot adtak ki Berlinben „Szocialisztyicseszkij vesztnyik” (Szocialista közlöny) címmel, amely bőségesen tájékoztatott a Szovjetunióról. Jelentőségét a Kis szovjet enciklopédia 1930-ban így értékelte: „buz­ gón szállította a ham is rágalm akat az egész világ burzsoá sajtója szám ára”. A tradicionális orosz pártok m ellett az emigrációban új pártok és mozgalmak is születtek. 1921-ben Szófiában napvilágot látott az Exodus Keletre című kötet a következő alcímmel: Sejtések és megvalósult álmok. Az Eurázsia-mozgalom tézisei. „Nagyra becsüljük a nyugat-európai kultúra m últját és jelenét, de nem ebben látjuk a jövőt”196 — olvasható az előszóban. A kötet szerzői — az Eurázsia-mozgalom fő képviselői, Pjotr Szavickij, G. Szuvcsinszkij, Nyikolaj Trubeckoj és Georgij Florovszkij —„Herzennel együtt” úgy érzik, hogy a „történelem m ost a mi kapuink­ ban toporog”. A Fordulat Kelet felé című cikkben Szavickij professzor konstatálja: „Sokan vannak-e ma Oroszországban azok, akiknek ereiben nem kazár vagy kun, tatár vagy baskír vér folyik?”197 Oroszország „nem csupán Nyugat, hanem Kelet is, nem csupán Európa, hanem Ázsia is, sőt nem is Európa, hanem Eurázsia”.198 Oroszország a maga forradalm a révén felfedezte az igazságot —írják az Eurázsiamozgalom képviselői: „Ez az igazság pedig nem más, m int a szocializmus elvetése és az egyház elfogadása.”199 A legfontosabb „világi” eszm eként az Exodus Keletre a nacionalizm ust ajánlja, de a szerzők előrebocsátják, hogy ezt nem akarják „a nemzeti sovinizmus szűk keretei közé zárni”.200A szlavofileken túllépve m ár nem csak az orosz népről, a „szlávságról” beszélnek, nacionalizm usuk „az eurázsiai népek teljes körét átfogja, s ebben az orosz nép központi helyet foglal el”.201 Trubeckoj professzor Az igazi és a hamis nacionalizmusról című írásában azt bizonygatja, hogy „a Péter utáni Oroszországban nem is volt igazi nacionaliz­ m us”.202 Akik „orosz nacionalistának” nevezték m agukat, azok valójában a nyu­ gati m intákat igyekszenek vakon követni: „lám, a ném etek ezt meg ezt csinálják, és hát a ném et igazi kultúrnép.”203 Trubeckoj herceg úgy véli, Oroszországban „meg kell terem teni az igazi nacionalizmust, amely teljes egészében az önm egis­ merésre épül, s amely az önm egism erés nevében azt követeli, hogy az orosz kultúrát az eredetiség szellemében alakítsuk á t”.204 Az 1929-ben kettészakadó, majd bom lásnak induló Eurázsia-mozgalom eszméi az orosz emigráció számos politikai csoportosulására hatottak m egterm ékenyítő-

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

169

en (arról nem beszélve, hogy számos tudom ányos felfedezést tettek a történettu­ dom ány, a nyelvészet, a földrajz terén, sőt m egalapítottak egy új tudom ányágat is, a nomadológiát). Politikai szemléletük —melynek lényege, hogy Oroszország nemzeti szelleme és geopolitikai helyzete folytán sohasem lehet dem okratikus — egy részüket a harm incas években a szovjethatalom mal való együttm űködésre indította. 1923-ban M ünchenben m egrendezték^ nemzeti gondolkodású orosz ifjúság vi­ lágkongresszusát, azon m egalapították az Ifjú Oroszország nevű szövetséget, am elynek elnökévé A. L. Kazem-Beket választották. A szövetség később Ifjú Orosz­ ország Pártként m űködött tovább azzal a céllal, hogy Oroszországban m egindítsák a m onarchia restaurációját, és újra tró n ra segítsék „a Romanov-házból származó törvényes cárt”. A kongresszuson elfogadott nyilatkozat egyebek m ellett rám uta­ tott, hogy „az államiságot aláásó nemzetellenes liberális és dem okratikus áram ­ latok kibontakozása m egtisztította az utat a szocializmus offenzívája és ennek logikus betetőzése, a jelenkori kom m unizm us előtt”. A „jelenkor legerősebb ne­ gatív tényezőjének” a nyilatkozat „a szabadkőm űvességet és a főként zsidó kéz­ ben koncentrálódó nemzetközi tőkét” nevezte.205 Az „ifjúoroszok” m ozgalma a m onarchista eszmét igyekezett összekapcsolni a „nemzeti ifjak” Európa-szerte terjedő eszméivel, „főként az olasz fasiszták esz­ méivel, később ezt követte a nácizmus — egyebek közt a náci dekorativitás — csodálata” (az „ifjúoroszok” kék inget viseltek, és vezérüket, Kazem-Beket „Vezér! Vezér!” kiáltással üdvözölték). Az „észrevétlen nem zedéket” kutató em igrációtör­ ténész megjegyzi, hogy az „ifjúoroszok” és nemzeti ifjak más szervezeteinek prog­ ram jában megfogalmazódó szociális elem — „osztályok fölötti m onarchia”, „a dolgozók m onarchiája” —nem csupán a fasizmus és a nemzetiszocializmus hatá­ saként alakult ki, hanem a nevezett csoportok élettapasztalatából is következett. Az em igránslét nehézségei csak tovább fokozták a demokráciával szembeni kéte­ lyeiket, miközben a fasizmus olyan program ot kínált szám ukra, melyben egyszer­ re terem thették újjá a nemzeti és a szociális lényeget. Az emigráció paradox jelensége volt, hogy az Oroszországban korábban kon­ zervatívnak szám ító jobboldali pártok és mozgalmak forradalmi aktivitást fejtet­ tek ki, míg az Oroszországban forradalm i harcot folytató pártok program szerű passzivitást hirdettek. A jobboldali pártok m ár képezték a jövőbeli hadsereg ká­ dereit, agitátorokat, terroristákat küldtek az anyaországba: aktivitásuk a GPU könnyű prédájává tette őket. Szovjet ügynökök és provokátorok m űködtek m in­ den emigránsszervezetben: kevéssé voltak ellenállóak fondorlataikkal szemben azok, amelyek kapcsolatot kerestek az anyaországgal. Azok a m ozgalmak és pártok, amelyek az erős orosz államiság m egterem tését, a nacionalizmus, az antidem okratizm us érvényesítését állították program juk kö­ zéppontjába, hasonló irányba fejlődtek —legyenek akár szmenovehovisták, akár az Eurázsia-mozgalom képviselői, akár „ifjúoroszok”: m indannyian egyre több vonzó elem et találtak a szovjet rendszerben, s egyre inkább arra a következtetésre jutottak, hogy „nem érdemes túlértékelni a kom m unisták »ideologikus« intézke­

170

• H A R M A D IK F E JEZE T •

dései és a nép szükségletei közötti eltéréseket”.206 És végül m indannyian készek voltak arra, hogy együttm űködjenek a kom m unista hatalom m al: a „forradalom ravasz dialektikája”207lehetővé tette, hogy szemet hunyjanak az összes negatívum felett. A politikai pártokba az em igránsoknak csak jelentéktelen része lépett be, több­ ségük azonban tagja volt a különféle katonai, hazafias, szakmai és irodalmi szö­ vetségeknek, társaságoknak és egyesületeknek. A húszas évek közepe tájáig Né­ metország, főként Berlin volt az emigráció központja. A weimari köztársaság fővárosában 40 orosz kiadó m űködött, m indegyik több m int ezer kiadványt adott ki, színházak nyíltak, három napilap jelent meg rendszeresen, de voltak külön­ böző nézeteket tükröző folyóiratok —a m onarchistától az anarchistáig. A húszas évek közepétől Párizs lett az orosz emigráció központja: itt csaknem 300 szervezet tevékenykedett. Csak Párizsban hét lap látott napvilágot: a m onarchista „Dvuglavij orjol” (Kétfejű sas) és a „Russzkoje vrem ja” (Orosz idő), a Pjotr Sztruve által kiadott „Rosszija” (Oroszország), a m érsékelt centrum ot képviselő „Vozrozsgyenyije” (Újjászületés), a Kerenszkij szerkesztette „Dnyi” (Napok), a koalíciós cent­ rum , a Nemzeti Bizottság által kiadott „Borba za Rossziju” (Harc Oroszországért), valam int az egyik legjobb lap, a „Poszlednyije novosztyi” (Friss hírek) —a Miljukov vezette Republikánus-Demokratikus Szövetség orgánum a. Az 1920—1940 között nagy számban megjelenő folyóiratok, egyebek közt a „Szovremennije zapiszki” (Idő­ szerű jegyzetek) m indm áig az orosz k ultúra rendkívül értékes dokum entum ai. Az otthontól való elszakadás tragédiája, az em igránslét nehézségei és viharai, a hétköznapi apró kellemetlenségek, a Nyugattal való örökös elégedetlenség le­ hetetlenné tette az orosz em igránsok számára, hogy az orosz kultúra és élet szem­ pontjából jelentősnek tekintsék tevékenységük eredm ényeit. A legnagyobb orosz írók (Bunyin, Remizov), költők (Hodaszevics, Cvetajeva és mások), történészek, filozófusok, teológusok, term észettudósok, m érnökök, színészek, festők életm ű­ ve az orosz tradíció szerves részét képezi. Az orosz emigráció története azonban m ind ez idáig nem is született meg. Kevesen ism erték föl az orosz emigráció tragédiájának m ásik oldalát, melyet legpontosabban az emigrációban nagy íróvá váló Vlagyimir Nabokov fogalmazott meg az októberi forradalom évfordulóján: „M indenekelőtt meg kell ünnepelnünk a tízévnyi szabadságot. Ilyen szabadságot, amilyen nekünk ju to tt osztályrészül, nem ism er a világ egyetlen országa sem. Ebben a különös Oroszországban, amely láthatatlanul körülvesz, életben tart és tám ogat bennünket, táplálja lelkünket, ékesíti álm ainkat, nincs más törvény, csupán az Oroszország iránti szeretet, nincs más hatalom , csak a lelkiismereté... Egyszer majd hálásak leszünk a vak Kliónak azért, hogy megízleltette velünk ezt a szabadságot, s az emigrációban m egérthettük és teljes mélységében átélhettük a szülőhaza iránti érzést... Nem fogjuk átkozni a kiűzetést. Az antik hős szavait fogjuk emlegetni ezekben a napokban, akiről Plutarkhosz így ír: »Távol Rómától, az éjszaka közepén egy kietlen helyen vertem fel sátram —és ez a sátor lett az én Rómám.«”208 Vlagyimir Nabokov akkor vetette papírra a belső, szellemi szabadság e him nu­ szát, am ikor a Szovjetunióban a „várakozás évei” épp véget értek.

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

171

10. Ki kit? A XIII. pártkongresszus tanúja lehetett annak, m iként arat győzelmet a trium vi­ rátus, mely elhatározta, „kollegiálisán” szerzi meg a „lenini kaftánt”: Kamenyev elnökölt, Zinovjev olvasta fel a KB-jelentést, Sztálin pedig a kongresszus előkészí­ tését végezte. Trockij beism erte, hogy vereséget szenvedett. De alig fejeződött be a kongresszus, Sztálin máris hozzálátott, hogy aláássa trium virátusbeli társainak pozícióját. M egkezdődött Joszif Visszarionovics feltartóztathatatlan emelkedése. Ma is tart a történészek fél évszázada folyó vitája: Sztálin hozta-e létre a pártap­ parátust, vagy az apparátus hozta létre Sztálint? Az, hogy Sztálint tüntessék fel az „apparátus”, a „bürokratikus gépezet” m egalkotójaként, nagyon is érthető törek­ vés: lehetővé teszi, hogy a szovjet történelm et Sztálin előtti, sztálini és Sztálin utáni korszakra osszák. Nem kétséges, hogy az apparátus Sztálin előtt is létezett. De ahhoz sem fér kétség, hogy az apparátust Sztálin fejlesztette tökélyre és hasz­ nálta fel hatalm a m egerősítésére olyan m értékben, am ennyire a többi jelölt nem lett volna képes. „Szervező vezérnek lenni — írta Sztálin 1924-ben — a mi viszo­ nyaink között először azt jelenti, hogy ism erni kell a funkcionáriusokat, tudnunk kell felismerni képességeiket és gyengéiket... m ásodszor pedig [tudni] kell csopor­ tosítani őket.”209 Egyszerű, de hatékony technika: ism erni a m unkatársak erénye­ it és gyengéit (ez utóbbinak Sztálin nagy m estere volt), tudni, m iként lehet őket csoportosítani, azaz egyeseket kitüntetni, m ásokat m egbüntetni. „Jól élünk mos­ tanában —ism erte el a XIV. kongresszus egyik küldötte —, és nem sokan m ernek ellentm ondani, csak azért, hogy em iatt M urm anszkba vagy Turkesztánba kerül­ jenek.”210 A pártapparátus Sztálin fegyvere, a párt emanációja volt, arculatát még főként Lenin alakította ki. 1927-ben Sztálin egységfrontra lépő ellenfelei —Trockij, Zinovjev, Kamenyev, Krupszkaja, Pjatakov és a többiek — levelet írnak a KB és a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) júliusi plénum ának. Megbélyegzik a pártban uralkodó állapotokat: „Csak odafent lehet m ondani bárm it is, odalent viszont csak engedelmeskednek, miközben m agukban egészen m ást gondolnak. Az elé­ gedetlenek, egyet nem értők vagy kételkedők félnek felszólalni a pártgyűlése­ ken... A párt tagjai meg vannak félemlítve.”211 Az ellenzék m indezt Sztálin politi­ kájának akarja felróni. A „Pravda” 1923-as évfolyamának hasábjain folyó vita során azonban kiderült, hogy a helyzet ugyanilyen volt akkor is, am ikor az ellen­ zék még ugyancsak hatalm on volt: „A párttagok elszoktak attól, hogy önállóan gondolkodjanak, félnek, nehogy »elkottyantsanak« bárm it is a felsőbb utasítás megérkezte előtt, csak várják a kész döntéseket, sőt a kész érveket ezekhez a döntésekhez”;212 „mindenki a saját bőrét menti, szolgalelkűség m indenütt, m in­ denki fél a vélem énynyilvánítástól... m indenki csak a kinevezésekkel és áthelye­ zésekkel van elfoglalva”;213 „a felülről történő vezérlés e viszonyai közepette a tömeg nem él pártéletet, dühöng a bürokratizm us, a körlevél-mentalitás... virág­ zik a rágalmazás, a talpnyalás, kitűnő táptalajt nyújtva a karrieristáknak”;214 „né­ hány pártm unkás csak akkor használja az »elvtárs« szót, am ikor a nála alacso­

172

• H A R M A D IK F E JEZE T •

nyabb rangú személyt szólítja meg, a magasabb rangút m indenképpen keresztés apai nevén nevezi”.215 E megjegyzéseket a „Pravda” olvasói a szerkesztőségnek címzett leveleikben afféle „György-napi cselédbosszúként” nyújtották át a párt­ tagoknak a kibontakozó vita alkalmából. És m indez Lenin pártjáról hangzott el. Amikor a XIV. kongresszuson a leningrádi delegáció egyik tagja arra panaszkodik, hogy „olyan m éreteket, olyan jelleget öltött a besúgás, hogy az em ber m ár egy bizalmas gondolatot sem m er elm ondani a barátjának”,216 Guszev teljes joggal utasította rendre: „Te csak ne ferdítsd el a tényeket, Bakaics. Hisz Lenin tanította nekünk valam ikor, hogy a párt m inden tagjának egyúttal Cseka-ügynöknek kell lennie, azaz figyelni és jelenteni m indig... Azt gondolom, hogy a párt m inden tagjának kötelessége a feljelentés. Ha valami baj van, akkor azt éppen nem a feljelentés, hanem a feljelentés elm aradása okozza.”217 Tíz évvel később a két vitapartner ism ét visszatér a besúgás problém ájára, de akkor m ár m indketten a Lubjanka-börtön foglyaiként. De Guszevnek egyvalamiben teljesen igaza volt, am ikor „Bakaicsot”, azaz Bakajevet „a tények elferdítésével” vádolta: nem volt szép, hogy éppenséggel a petrográdi Cseka elnöke panaszolja fel a besúgást, s nagyon igaza volt Guszevnek akkor is, am ikor arra em lékeztetett, hogy a besúgás még Lenin idejében vált a pártélet normájává. Sztálin kész pártot kap örökül Lenintől, de tökéletesíti, a m aga képére szabja át, kiszórva belőle m indent, ami véletlenszerű hordalék. Lenin javaslatára kibővíti a KB állom ányát (1925-ben 63 tagja és 43 póttagja volt), bár Lenin ezzel éppen­ séggel Sztálin és Trockij vetélkedését akarta megelőzni. Sztálin végrehajtja a „le­ nini behívót”, a tagtoborzási kam pányt is: 1924 februárja és augusztusa között 203 ezer fő nyert felvételt, s ezzel másfélszeresére növekedett a létszám (a tagok és tagjelöltek száma). 1923 végén tűzték napirendre a „párthét” m egrendezésé­ nek és 100 ezer újabb párttag felvételének kérdését. A vitában az a vélemény győzött, mely szerint „kádereink nincsenek felkészülve arra, hogy ennyi újoncot fogadjanak. Olvasztótégelyeink, azaz pártalapszervezeteink nem rendelkeznek olyan befogadóképességgel, hogy ekkora fiatal kontingenst fölhevítsenek és megeddzenek...218 Néhány hónappal később mégiscsak felvettek 200 ezer új tagot. A párt teljesen megújult, az új tagok m ár nem ism erték a párthagyom ány Sztálin által kiirtott „véletlenszerű hordalékait”. Bár a „lenini behívó”, a tagtoborzás célja az lett volna, hogy proletárokat vegyenek fel „a m unkapad m ellől”, a m ostani újoncok többsége ezzel szem ben a privilégium okat keresők közül került ki. „A p árto t sokan úgy kezelik —panaszolta egy vidéki k o m m unista a Kalugai kor­ m ányzóság Szpaszo-gyemenszki járásából —, m in th a húsos pirog len n e .”219 Az új tagok lesték a sarzsit, és m eg is kapták: előretörtek a vidéki kom m unisták, a „m unkapad mellől érkező m unkásból” „aktatáskás m u n k ás” lett. De a privi­ légium okért m eg kellett fizetni: a p árttagok jobbágyi függőségbe kerültek, m egfosztották őket a szovjet állam polgárokat akkoriban megillető minimális szabadságjogoktól is. Az 1924-ben m egújult pártot azonban még az ún. régi gárda vezeti, akik még 1917 előtt léptek be a pártba: 1925 elején a „illegális tagsági viszonnyal” rendel-

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

173

kezők szám a 8249 fő volt, miközben a párt teljes létszám a 401 481 fő. A párttagok 56,6%-a 1920—1924 között lép ettb e.220 A hatalm i harc az illegálisok szám szerűen jelentéktelen csoportjában folyt, kö­ zülük kerültek ki a vezérjelöltek is. E csoporton belül alakultak ki a politikai kombinációk, koalíciók, blokkok, itt bontakozott ki Sztálin igazi politikai kombinátori képessége, am elynek révén mindig rá tudott kényszeríteni valakit arra, hogy kikaparja szám ára a gesztenyét. A Trockijjal vívott harcban Zinovjev és Kamenyev szívesen m agára vállalta a piszkos m unkát, a velük való küzdelemben pedig Sztálin Buharint és Trockij jótékony semlegességét használta ki. Eltérően a guillotine-t emlegető Robespierre-Trockijtól és a cikkei m iatt Trockij letartóztatá­ sát követelő szélsőséges Zinovjevtől, Sztálin egyvalamihez ragaszkodik: a m érték­ letességhez. Miközben Sztálin elmeséli, m iként követelték trium virátusbeli tár­ sai, hogy tartóztassák le és zárják ki Trockijt, elhangzanak a híres szavak: „Nem értettünk egyet Zinovjevvel és K am enyew el azért, m ert tudtuk, hogy a lemetszés politikája nagy veszélyeket rejt m agában a pártra nézve, hogy a lemetszés m ód­ szere, az érvágás módszere — m árpedig ők vért követeltek —veszélyes, magával ragad: ma lem etszettük az egyiket, holnap lem etsszük a másikat, holnapután a harm adikat —mi m arad végül a pártban?”221 Sztálin tettekkel küzd ellenfelei ellen: a maga —jóval később népszerűvé vált kifejezéssel élve — „szalám itaktikájával” apránként fosztja meg konkurenseit a hatalom tól. Trockijt 1924-ben leváltják hadügyi népbiztosi tisztéről, majd meg­ fosztják a hadsereg apparátusának tám ogatásától; elveszti a Vörös Hadsereg Po­ litikai Főcsoportfőnökségén betöltött vezető beosztását a trockista Antonov-Ovszejenko; 1925-ben kiszorítják a moszkvai pártszervezetből annak vezetőjét, Kamenyevet. Sztálin szavakkal is küzd ellenfelei ellen: könnyűszerrel bebizonyítja róluk, hogy elvtelen cselszövők, akik tegnap még őt, Sztálint védték, ma pedig kijelentik, am it Kamenyev is hangoztatott a XIV. kongresszuson: „Ellenezzük, hogy kiala­ kuljon egy »vezérteória«... Feltételezem, hogy főtitkárunk nem az a figura, aki m aga köré tudja gyűjteni a régi bolsevik stábot...” Elegendő volt utalni arra, m iként védte Sztálint néhány hónappal korábban Zinovjev és Kamenyev, hogy kiderüljön „elvtelenségük”. A Sztálin mellett kiálló Mikojan a „pártdem okráciát” követelő ellenzéknek válaszolva epésen megjegyzi, hogy am ikor még hatalm on voltak, ellenezték a dem okráciát, bezzeg am ikor ellenzékbe vonultak, rögtön a demokrácia hívei lettek. Sztálin nem röstellte fölhánytorgatni a m últat azoknak, akik „dem okráciát” követeltek: „Az ellenzék soraiban ott látjuk Beloborodovot, akinek »demokratizmusára« még ma is jól emlékeznek a rosztovi m unkások; ott látjuk Rozengolcot, akinek »demokratizmusát« nem köszönték meg folyamhajó­ zási m unkásaink és vasutasaink; ott látjuk Pjatakovot, akinek »demokratizmusa« m iatt az egész Donyec-medence jajveszékelt, sőt üvöltött; ...ott látjuk Biket, aki­ nek »demokratizmusát« m áig nyögi egész Horezm ...”222 E harc során sajátos érvrendszert — m ondjuk így: szem antikai rendszert — dolgoztak ki, m elynek használatában Sztálin kiváltképp nagy m esternek bizo-

174

H A R M A D IK FEJEZE T •

nyúlt, s mely rendkívül nagy szerepet játszott ellenségeinek m egsemmisítésében. A rendszer atyjának Lenint kell tekinteni, aki 1903-ban „bolseviknak” nevezte csoportját, annak ellenére, hogy a II. kongresszuson tárgyalt kérdések kapcsán egy kivétellel rendre kisebbségbe kerültek. Az 1903—1917 között (és később is) szakadatlanul folyó pártvitákban Lenin igyekezett m inden ellenfelét érvelés nél­ kül megbélyegezve diszkreditálni. Az 1923—1928 közötti vitákban az ellenfelek egyre-másra zsonglőrködnek olyan címkékkel, m int „jobboldali”, „baloldali” (amelyek Lenin nyom án a rájuk addig nem jellemző negatív jelentéstartalom m al töltődnek fel), „centrum ”, „fő­ irány”. Sztálin tökélyre tesz szert e „szemantikai játékban: az állandóan változó „főirány” ellenfelei m inden további nélkül vádolhatok jobboldalisággal és balos elhajlással, illetve baloldalisággal és jobbos tendenciákkal. Két új fogalom szüle­ tik: a „leninizm us” —a m indig igaz, m ert tudom ányos, mindig tudom ányos, m ert igaz nézetek rendszere, valam int a „trockizm us” — a „leninizm ussal” mindig el­ lenséges nézetek rendszere. A véletlenül vagy gondatlanságból nem a maga he­ lyén elejtett szó ezentúl bűntettnek számít. A startjelet maga Sztálin adja meg, am ikor a trium virátus hatalm át jóváhagyó XIII. kongresszus után egy hónappal kam pányt indít elvtársai ellen: elsőként Kamenyev ellen, aki „a NÉP Oroszorszá­ ga” kifejezést „nepm ani Oroszország” kifejezéssel cserélte fel. „Érti-e Kamenyev ezt az elvi különbséget? —kérdezi Sztálin elvtársiasan. —Persze, hogy érti. Miért dobta be akkor ezt a furcsa jelszót? Az elmélet kérdéseivel, a pontos elméleti m eghatározásokkal szem ben táplált m egszokott nem törődöm ség m iatt.”223 Az ellenfél m inden szavát értelmezték, kiforgatták, m egham isították. A sztálini „szemantikai játé k ” iskolapéldája volt, am ikor a Trockijjal vívott har­ cot két jelszó — a „szocializmus egy országban” és a „perm anens forradalom ” — konfrontációjává redukálták. Lenin és a forradalom többi vezére is hitt abban, hogy a forradalom szikrája nyom án világot elborító tűzvész lobban lángra, s akkor kezdődik majd a fényes jövő építése. 1919. március 12-én Lenin azt mondja: „A [szocializmus] építésének ügye attól függ, milyen gyorsan győz a forradalom Európa legfontosabb országaiban. Csak e győzelem után foghatunk hozzá kom o­ lyan az építőm unkához.”224 1920. novem ber 6-án pedig még határozottabb: „Egyetlen országban véghezvinni egy olyan ügyet, m int a szocialista forradalom, lehetetlen.”225 Az európai forradalom sikertelensége után, az 1923-as ném etországi forradal­ mi kísérletek bukása után m inden bolsevik belátta, hogy Oroszországban kell felépíteni valamit. 1924 végén Sztálin — Leninnek egy 1915-ös cikkében talált kifejezésére tám aszkodva —bejelenti, hogy lehetséges és szükségszerű „a szocia­ lizmus felépítése egyetlen, önmagában vett országban”, a Szovjetunióban, amihez aztán nemcsak pozitív, hanem negatív program ot is ad: „a perm anens forradalom trockista elm élete”. Trockij m ár a forradalom előtt körvonalazta a perm anens forradalom elméletét, azt állítva, hogy Oroszországban a polgári dem okratikus forradalom szocialistába nő át, kimenetele azonban az óhatatlanul kitörő világ­ forradalom tól függ. Trockij, Leninnel teljes egyetértésben, úgy vélte, hogy csak a

• M I LESZ A FÖ IRÁNY?

175

győztes világproletariátus segítsége révén szilárdíthatják meg az orosz proleta­ riátus helyzetét. 1924-ben a „polgári dem okratikus forradalom nak szocialista forradalom ba va­ ló átnövése” Oroszország szám ára tisztán történeti jellegű kérdéssé vált. Sztálin azonban a „perm anens forradalom ” definíciója alapján megállapítja, hogy a trockizmus m int teória kétségbe vonja a szocializmus Szovjetunióban való felépíthetőségét. A Sztálin és Trockij közötti vita két különböző dim enzióban folyt. Trockij a tradicionális m arxista skolasztika stílusában vitatkozott, m egpróbálta bebizo­ nyítani, hogy a szocializmus Szovjetunióban való felépítésének lehetőségével ugyan egyetért, csupán az egyetlen országban való felépíthetőséget vonja kétség­ be. Teljesen nyilvánvaló, hogy az építeni ige form ájáról szóló vitának ugyanannyi gyakorlati jelentősége volt, m intha azt latolgatták volna, hány angyal fér el a tű hegyén. Sztálin gyakorlati érvekkel vitázott: a leninizm ust védelmezte a trockizmussal szemben, az orosz proletariátus becsületét védte a proletárok erejében nem bízó Trockijjal szemben, azt bizonygatta, hogy a szocializmus egyetlen or­ szágban való győzelme békés m unkáséletet ígér, a „perm anens forradalom ” pedig újabb forradalm akat és háborúkat. Trockij veresége ebben a vitában elkerülhetetlen volt. A kiszipolyozott, elgyö­ tört ország szomjazta a nyugalm at. Az a vita, hogy a szocializmust csupán „építeni” lehet vagy „fel is lehet építeni”, 1923—1928 között a pártban m indennapos volt. Az ellenfelek között nem volt elvi ellentét: erre utal a vita tartalm a s az a könnyedség, amivel a vitapartnerek váltogatták nézeteiket egyik táborból a másikba lépve. A különbség a vitastílus­ ban, a dogm ához való viszonyban volt. Sztálin és —potenciális, illetve tényleges —ellenfelei között e tekintetben óriási eltérés volt, s számos tényező Sztálin győ­ zelmét segítette. A legfontosabb ezek közül ellenfeleinek belső gyengesége volt, az, hogy képtelenek voltak teljes egészében m egszabadulni az őket gúzsba kötő dogmától. Sztálin ellenfelei, főként Trockij — aki a legjelentősebb egyéniség vo lt—, nem tudták legyűrni m agukban a régimódi m arxizm us előítéleteit. Sztálin —Lenin legjobb tanítványa —viszont új típusú marxista volt, a 20., sőt a 21. század m arxistája. Trockij és Sztálin sok tekintetben egymás ikertestvérei: egyform án kezelik a pártdem okráciát. Trockij azt írja: „A pártdem okrácia helyreállításán azt értjük, hogy a párt valódi, forradalm i proletárm agva kell hogy jogot kapjon a bürokrácia megfékezésére és a párton belüli tényleges tisztogatás végrehajtására.”226 És ez­ után felsorolja m indazokat, akiket hatalom ra kerülve, kiseprűzhet. Igen hosszú a lista. Sztálin és Trockij egyform án kezeli a társadalom dem okráciáját is. Trockij azt írja: „A proletárdiktatúra nem képes és nem akar lem ondani a demokrácia elveinek és formális szabályainak megsértéséről... A dem okratikus rendet annak m értéke felől kell megítélni, milyen m értékben teszi lehetővé az osztályharc fej­ lődését a demokrácia keretei közt.” 227 A porletárdiktatúra következésképp nem függ semmiféle „formális szabálytól”, a dem okratikus rend viszont lehetővé kell tegye, hogy harcoljanak ellene. Egyforma elvi álláspontról ítélik meg a kultúrát:

176

H A R M A D IK F E JEZE T •

Trockij 1932-ben, m ár az emigrációban a sztálini kultúrpolitikát szajkózza, azt hangoztatja, hogy szabadságot kell biztosítani a m űvészetnek és a filozófiának, „miközben kím életlenül meg kell semm isíteni m indazt, ami a proletariátus for­ radalm i feladatai ellen irányul”.228 Egyformán viszonyulnak végül a m orálhoz is: „Az eszközt csak a cél szentesítheti —állítja Trockij. —Csakhogy a cél is szentesítést igényel. A proletariátus történelm i érdekeit kifejező m arxizm us nézőpontjából a cél szentesíttetik, ha az ember term észet feletti hatalm ának növekedéséhez vezet, és m egszünteti az em ber em ber feletti hatalm át.”229 E morál szem pontjából (ha lehet annak nevezni) Trockij a cári család leszárm azottainak meggyilkolását jo­ gosnak tekinti m int politikailag jogosult aktust —jegyzi meg Leszek Kolakowski —, de azt m ár elítéli, hogy Sztálin meggyilkolja saját leszárm azottait, m inthogy Sztá­ lin nem volt a proletariátus igazi képviselője.230 Trockij rem énytelenül lem aradt Sztálintól, mivel továbbra is m egingathatatlan­ nak hitt néhány eszmét: azt, hogy a proletariátus történelm i küldetést betöltő osztály; azt, hogy vannak a történelem nek olyan örök törvényei, amelyek, egye­ bek közt, a proletariátus valódi érdekeit képviselő Trockij győzelmét hivatottak biztosítani; azt, hogy a Párt az „egyetlen eszköz”, melyet a Történelem a Proleta­ riátus kezébe adott. E m egingathatatlan igazságokba vetett hit m egkötötte Trockij és az egész ellenzék kezét-lábát, s nem tette lehetővé, hogy bevessék a rendelke­ zésükre álló eszközöket a Sztálinnal vívott harcban, aki meggyőződésük szerint végső soron ugyancsak a Pártot képviselte, következésképp a Proletariátust, kö­ vetkezésképp a Történelm et. Sztálinnak ellenben semmiféle kom plexusa nem volt mindezzel kapcsolatban. Tudta, hogy igaza van, m ert az ő kezében van a hatalom . Következésképp szám ára m inden m egengedett. A vita legfőbb tárgya az új gazdaságpolitika volt: milyen gazdasági forrásokat használhat fel az állam arra, hogy megszerezze az ipar fejlesztéséhez szükséges eszközöket olyan körülm ények között, am ikor a mezőgazdaság szinte teljes egé­ szében a m agántulajdonosok kezében van. 1925-ig a párt összes vezetője egyet­ értett az „összefogás”, azaz a m unkás-paraszt szövetség politikájával. „Ha 1925 januárjában —jegyzi meg egy angol történész — akadt volna olyan jövőbe látó ember, aki megsejtette volna Zinovjev és Sztálin közelgő szakítását, szinte bizto­ san észrevette volna Zinovjevben is az akkori parasztpolitika védelmezőjét, Sztá­ linban pedig annak ellenfelét.”231 1925 őszén még Trockij is úgy vélte, hogy a falu gazdaságpolitikáját semmi nem fenyegeti, s elítélte a kuláktalanítást.232 Buharin, a NÉP főideológusa s védelmezője Trockijjal, majd pedig Zinovjevvel és Kamenyevvel szemben, 1920-ban még amellett érvelt, hogy állam osítsák az összes gazdasági funkciót, m ilitarizálják a m unkát és vezessenek be általános jegyrendszert, azaz a hatalom univerzális eszközzel szabályozza a gazdasági folya­ m atokat. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a „perm anens forradalom ” jelszavára redukált trockista politikai program ot „konstruálták” — amelybe a Sztálin szám ára fontos értelm ezést is belevették —, „készült” az ellenzék gazdasági program ja is. Preobrazsenszkij A szocialista felhalmozás alaptörvénye című előadását vették alapul,

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

177

melyben a szerző megállapítja, hogy az októberi forradalom „idő előtt” m ent végbe: Oroszország még nem érte el a kapitalista fejlődéshez szükséges szintet, még nem zajlott le „az eredeti tőkefelhalm ozás”, azaz nem terem tették meg a „m indenkinek szükséglete szerinti” elosztás elvét lehetővé tevő ipari bázist. A kapitalisták a gyarm atok számlájára hajtották végre „az eredeti tőkefelhalmO' zást”, a szocialista nagyipar létrehozásához szükséges tőkét pedig „a gazdaság alacsonyabb rendű formái, a belső gyarm at, azaz a parasztság révén” lehet előte­ rem teni —írta Preobrazsenszkij. Trockij és Preobrazsenszkij kapcsolata kiváló alapanyaggá tette ezt az elméletet az ellenzéki program „m egkonstruálásához”. És az ellenzék valóban egyre inkább hajlott e szélsőséges nézetekre: az olyanok, m int Zinovjev és Kamenyev, eleve Petrográdra és Moszkvára tám aszkodtak, ahol a m unkások egyre elégedetleneb­ bek voltak a NÉP által szült újfajta egyenlőtlenséggel. Erre indította őket a Sztálin és hívei által képviselt álláspont is, akik m eghirdették az „állampolgári béke” program ját233 és tagadták az osztályharc szításának szükségszerűségét. Szükség van-e osztályharcra m ost —kérdezte Sztálin —, „a proletárdiktatúra körülm ényei közt, am ikor a párt és a szakszervezet teljesen szabadon m űködhet”? „Természe­ tesen, nincs” —adja meg a választ saját kérdésére maga a főtitkár.234 Buharin Sztálin által tám ogatott program ja úgy hangzott, hogy a parasztsággal vívott háború m ind gazdasági, m ind politikai következményei m iatt végzetes lehet a szovjet állam szempontjából, ezért az ország gazdasági fejlődését a paraszt­ sággal való szövetségre kell alapozni: biztosítani kell a parasztságnak a lehetősé­ get a term elékenység növelésére, szövetkezeteket kell szervezni, fejleszteni kell a piaci árucsere formáit. 1925. április 17-én hangzanak el Buharin nevezetes szavai: „A parasztságnak, m inden parasztnak meg kell m ondani: gazdagodjatok, fej­ lesszétek a gazdaságotokat, és ne féljetek attól, hogy elnyom nak benneteket.” Ezeket a szavakat veszi alapul Sztálin, am ikor nekilát a „jobboldali elhajlás” „meg­ konstruálásának”. Buharin felhívása felháborodást kelt az ellenzék körében, rem ényt a parasztok között. Lelkesen fogadja Usztrjalov, az éber megfigyelő, aki „Őfelsége nem hiva­ talos ellenzékének” tekintette magát. Bizonyos értelem ben ehhez joga volt, hiszen Sztálin 1926 decem berében a K om m unista Internacionálé Végrehajtó Bizottságá­ nak VII. plénum án három szor nevezte „az országban tartózkodó burzsoá szakem­ berek képviselőjének”.235 A Buharin-felhívást kom m entáló cikk az alábbi szavakkal kezdődik: „Végre!”, m ottója pedig egy bibliai idézet: „M egbocsáttattak a bűneid.” Usztrjalov szám ára nem kétséges: Szovjet-Oroszország történetében új korszak kezdődött, amely újabb lépést jelent a kölcsönvett, idegen internacionalista eszméktől való felsza­ badulás felé. Usztrjalov szám ára az sem kétséges, hogy ezt az új szakaszt Sztálin neve fémjelzi, akit ő Lenin „igazi tanítványának” tart, olyan politikusnak, aki „dinam ikusan” értelmezi Lenin tanait, ahogyan ezt „a dialektika nagy tanítójá­ nak” elvei meg is követelik.236 A szmenovehovizmus ideológusa „a régi lenini gárda alkonyát” deklarálva megállapítja: m egtörtént a trónfosztás, „a forradalom

178

• H A R M A D IK FEJEZE T •

m esterei és dédelgetett kedvencei, az októberi vasgárda, a proletár élcsapat színevirága” elvesztette hatalm át.2371926 októberében Usztrjalov kijelenti: „Nemcsak Zinovjev ellen vagyunk, hanem határozottan Sztálin mellett állunk.”238 Hősét ille­ tően nem csalatkozik, elég csupán „Leontyjev bölcs szavait” idéznie: „Gyakran m egtörténik, hogy a jó em berek rosszabbak a rosszaknál. Ez előfordul néha. Az egyéni tisztesség akár még im ponálhat is, akár tiszteletet is kelthet, ezek azonban ingatag dolgok, nincs bennük sem m i politikai, sem m i szervező elem. A nagyon jó em berek időnként rettenetes kárt okoznak az állam nak.”239 Leontyjev a maga nyugalmas 19. századában term észetesen nem tudhatta, hogy „a rossz em berek” m ennyire ártalm asak lehetnek. Usztrjalov gratulál Sztálinnak a „lenini kaftán” megszerzése alkalmából, m int­ hogy Lenin igazi tanítványát látja benne. Leninben Mussolini m ár 1923-ban „két figurát” lát, melyek „m inden politikai szélsőségük ellenére egyaránt kiválóak, a m odern Európa fejlődésének legújabb fokozatát képviselik”.240 1926-ban „a mo­ dern Európa fejlődésének legújabb fokozatát” Sztálin jelenti, aki feltartóztatha­ tatlanul halad az egyszemélyi párt-, következésképp állami hatalom felé. Az 1925 decem berében tarto tt XIV. kongresszus kinyilvánította, hogy vége az „interregnum nak”, vége a „kollektív vezetés” korának. M indenki szám ára nyil­ vánvalóan Sztálin lett az első számú vezető. Három évvel korábban, am ikor Lenin megjelent a Kom intern kongresszusán, taps fogadta: „Viharos, öröm teli taps, m ert túl hosszúnak tű n t a várakozás. Internacionálé. Az egész terem énekel. M ert úgy érzik, a taps, az ováció elégtelen a vezér iránti szeretet és a belé vetett végtelen hit kifejezésére.”2411925 decemberében, a Sztálin-beszéd után a kongresszus ová­ cióba torkolló, viharos tapsban tör ki. A delegátusok felállnak, és az Intemacionálét éneklik. Sztálin nekilát a hatalom konszolidálásának. 1926 áprilisában Zinovjevet eltávolítják a Politikai Bizottságból. Kirov Leningrádba indul „rendet terem teni”. O któberben m egszűnik Trockij PB-tagsága, Kamenyev póttagsága. A konszolidáció céljaira az orvostudom ányt is felhasználják. 1925 októberében a PB utasítására m egoperálják Frunze hadügyi népbiztost, aki nem rég lépett Trockij helyére. A 40 éves Frunze operációja során az orvosok megállapítják, hogy az eltávolítandó gyomorfekély im m ár begyógyult, ennek ellenére a népbiztos ott­ m arad a m űtőasztalon. Sztálin barátja, Vorosilov lép a helyére. Frunze tem etésén pedig elhangzik a rejtélyes sztálini m ondat: „Talán rendjén is van, hogy az öreg elvtársak olyan könnyen és olyan egyszerűen szállnak sírba.”242 Az összes posztról kiszorított Zinovjev és Kamenyev szövetséget ajánl tegnapi ádáz ellenfelének, Trockijnak. Az „egyesített ellenzék” bírálja Sztálint a kulákoknak tett engedm ények m iatt, az ország iparosításának halogatása m iatt, az államapparátus bürokratizálása m iatt. A veleszületett tehetetlenségben szenvedő ellen­ zéket azonban még a sztálini politika kritikája sem tarthatja életben. A párt hatalom ra kerülése óta példátlanul hosszú, kétéves szünet után összehí­ vott XV., im m ár teljes egészében sztálini kongresszuson Kamenyev bűnbánatot gyakorol, s két kiutat vázol fel. Az egyik egy újabb párt létrehozása: „Ez az út a proletárdiktatúrában végzetes lehet a forradalom szem pontjából... Ez az út szá­

• M I LESZ A FŐ IRÁNY? •

179

m unkra tilos, a proletárdiktatúráról vallott nézeteink rendszere, Lenin tanítása egyaránt kizárja.” A m ásik út: „Teljes egészében alárendelődni a pártnak. Mi ezt az utat választjuk, m ert meg vagyunk győződve arról, hogy a helyes lenini politika csak a mi pártunkban győzedelmeskedhet, csak rajta keresztül, nem pedig rajta kívül vagy ellenében.”243 Ugyanezt az álláspontot képviselte Trockij, s kitartott mellette száműzetése után is: „A szovjet állam még mindig a m unkásosztály tör­ ténelm i eszköze.” A kapituláció nem m entette meg az ellenzéket: a XV. kongresszus kizárta a pártból Kamenyevet és az ellenzék 121 tekintélyes képviselőjét. Néhányukat le­ tartóztatták: „Úgy gondolom, nem garantálhatjuk, hogy a börtönlakók száma nem fog növekedni a közeljövőben.”244 Rikov tíz év múlva, im m ár a börtönben ülve, bizonyára elgondolkodott saját szavai értelmén. Az ellenzék m egsértődött amiatt, hogy Sztálin kom m unisták ellen vetette be a terror eszközét, szem rehányásaikra azonban a főtitkár az alábbi ellenvetést tette: „Igen, letartóztatjuk és ezután is le fogjuk tartóztatni őket, ha nem hagyják abba a párt és a szovjethatalom elleni aknam unkájukat... Azt m ondják, hogy pártunk történelm ében erre még nem volt példa. Ez nem igaz. És Mjasznyikov csoportja? És a »munkásigazság« csoportja? Ki ne tudná, hogy e csoportok tagjait Zinovjev, Trockij és Kamenyev határozott helyeslésével tartóztatták le?”245 A XV. kongresszus lezárta a lenini örökség körüli vitát, végleg eldöntötte a „ki kit győz le” kérdését. Sztálin, Boris Souvarine kifejezésével élve, „a molekuláris forradalom ”246 öt éve alatt m agára öltötte a vezéri kaftánt.

í 1. M i legyen a kultúrával? 1918 áprilisában a nem rég szervezett Művészszövetség képviselői Gorkij lakásán találkoztak Lunacsarszkij művelődésügyi népbiztossal, aki szabad idejében drá­ m aíró és irodalom kritikus volt. A művészek azt javasolták, hogy a művészetet érintő kérdésekben a meglévő népbiztossági kollégium helyett szövetségük vég­ rehajtó bizottsága legyen a végrehajtó szerv, azaz adják a művészek kezébe a művészet irányítását. A népbiztos azonban így felelt: „Elleneztük a politikai alkot­ mányozó gyűlés összehívását, a művészet területén különösképp ellene vagyunk az effélének.”247 A párt tarto tt igényt a művészet, a kultúra irányítására, ami két elemből állt: egyrészt a vezető utasítást ad, mit nem szabad megírni, megfesteni, szoborba önteni, m ásrészt arra, m it kell megírni, megfesteni, szoborba önteni stb. A prog­ ram első részét könnyen meg lehetett valósítani: még 1917-ben bevezették a sajtócenzúrát, 1922. június 8-án pedig „a Népbiztosok Tanácsa határozatot hozott a sajtóügyi főbizottság létrehozásáról, hogy egyesítsék az Oroszországban létező összes cenzúrafajtát”. Dekrétum ot adtak ki az Irodalmi és Kiadói Főigazgatóság (Glavlit) megalapításáról, amelynek hatáskörébe tartozik „az összes nyom tatásra és terjesztésre váró irodalmi mű, az időszakos és állandó kiadványok, térképek

180

H A R M A D IK F E JEZE T •

stb. előzetes elbírálása. Ezenkívül a Glavlit adja ki az engedélyt az összes nyom dai term ék kibocsátására, állítja össze a tiltott könyvek listáját, dolgozza ki a nyom ­ dákat, könyvtárakat, könyvkereskedelm et érintő rendeleteket”.248 A tiltás nem volt nehéz, bár vissza kellett térniük az Oroszországban 1905-ben letűnt tradí­ ciókhoz. Nem volt nehéz összeállítani a letiltandó könyvek további listáit sem. Viszont jóval nehezebb volt a program „pozitív” részét kezelni: még nem próbál­ ták ki a gyakorlatban azokat a kényszerítő eszközöket, amelyek révén a művé­ szekkel végrehajtathatják a párt követeléseit. A pártnak m indenekelőtt a kultúra egyedüli irányításához való elidegeníthetet­ len jogát kellett m egszilárdítania, am iben a „Proletkult” volt a konkurense. Az önálló proletárkultúra elm életét még a forradalom előtt dolgozták ki, m indenek­ előtt Bogdanov. A burzsoázia szervezeti egysége az individualizmus: a burzsoá kultúra individuális jellegű. A proletariátusnak ebből a szem pontból is át kell tekinteni az egész korábbi kultúrát, át kell értékelnie és birtokba kell vennie. A proletariátus ezután —vélte Bogdanov — átszervezi az egész régi tudom ányt, és új, „általános szervezettudom ányt” terem t, amely lehetővé teszi számára, hogy „az emberiség egész életét harm onikusan és globálisan szervezze m eg”. A februári forradalom után a „proletkultosok” csoportjukat a művelődésügyi m inisztérium ­ tól független m unkásszervezetté nyilvánítják. Október után a Proletkult számos kört, stúdiót, m űhelyt hoz létre a versíró, festő, színjátszással foglalkozó m unká­ sok részére, könyveket, brosúrákat ad ki, proletáregyetem et nyit Moszkvában, konferenciákat rendez. Folyik a m unka a „proletárkultúra” m egterem tése érde­ kében. Lenin azonban hadat üzen a Proletkultnak. Nem elég, hogy vezetője egykori barátja, majd ellenlábasa, Bogdanov volt, akinek filozófiai m unkáit nem győzte cáfolni, ráadásul a Proletkult m egpróbált „elhatárolódni a pártvezetéstől”.249 Bogdanov azt állította, hogy „a Proletkult a proletariátus kulturális alkotói osztályszervezete, ahogy a m unkáspárt annak politikai szervezete, a szakszerve­ zet pedig a gazdasági szervezete”. Lenin viszont azt állította, hogy a proletariátus­ nak csak egyetlen szervezete lehet, a párt, amely „nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot és a kultúrát is irányítja”.250 19 19-ben bezárták a moszkvai Proletár­ egyetemet, egyebek közt azért, m ert Bogdanov „szervezettudom ányi kurzusa” is szerepelt a program jában, s a helyén m egnyitották a Kom m unista Egyetemet. 1920 októberében a Politikai Bizottság három szor is tárgyalta a Proletkult-kérdést. Az október 9-ei ülésen Lenin kilencszer szólalt fel, ugyanennyiszer kapott szót a másik nagy kultúraszakértő, Sztálin is.251 1920. decem ber 1-jén a „Pravda” közzétette az OK(b)P KB levelét A Proletkultokról: ez a levél nyitotta a kulturális kérdésekkel foglalkozó KB-levelek hosszú sorát. A KB m egszüntette a Proletkult autonóm iáját; a Proletkult vezetőségében lévő párttagok eltávolították Bogdanovot testületükből, s elism erték a párt vezető szerepét. A KB levelében saját nézeteit fejtette ki művészeti kérdésekben is: a futurizm ust például „ostoba ízlésficam nak” nevezte. Nem sokkal ezután a futurizm ussal közeli kapcsolatban lévő Proletkult nagy sietve elhatárolódott tőle, és határozatot hozott, mely szerint „a

• M I LESZ A FŐ IRÁNY?

181

futurizm us és a kom futurizm us az im perializm us kori burzsoá k ultúra legutol­ só szakaszának ideológiai áram lata”, s ezért „a proletariátus m int osztály ellen­ fele”.252 Alekszandr Biok halála szimbólum volt: egy kor pusztulását, az orosz értelmiség forradalom ba vetett hitének összeomlását, rem ényeik szertefoszlását jelképezte. „Megváltozott az élet —jegyzi naplójába a Tizenketten szerzője, azé a poémáé, amelyben a forradalm árokat maga Krisztus vezeti a jövő felé —, a tetű legyőzte az egész világot, s m ost m ár más irányba fog átalakulni m inden, nem az lesz, amit szerettünk, nem az, ami bennünket éltetett.” Biok utolsó nyilvános szereplése alkalmával, Puskin halálának 84. évfordulóján így jellemzi a költői hivatást: „De a szabadságot és a békét is elveszik. Nem a külső, hanem az alkotói békét. Nem a gyermeki szabadságot, hanem az alkotó szabadságát... a titk o lt szabadságot. És a költő meghal, m ert m ár nem tud lélegezni, az élet elvesztette az értelm ét.” Biok néhány hónappal ezután valóban meghal: halála szim bólum m á válik. 1921. m á­ jus 29-én Gorkij levélben fordul Lunacsarszkij művelődésügyi népbiztoshoz: „Nem tudna sürgősen intézkedni, hogy Biok kiutazási engedélyt kapjon Finnor­ szágba?” Tizenkét nap múlva Lunacsarszkij a KB-hez fordul: átadja a súlyos beteg Biok kérését. M ásnap a Politikai Bizottság napirendre tűzi az ügyet, s határozatot hoz „A. A. Biok élelmezési helyzetének javításáról”. Biok egyre rosszabbul van. Július 23-án a PB végre megadja a költőnek a kiutazási engedélyt, feleségétől viszont megtagadja. A súlyos beteg költő egyedül nem képes elutazni. Július 29-én Gorkij táviratot küld Lunacsarszkijnak a Kremlbe: „Sürgős: a helyzet rendkívül veszélyes. Azonnal Finnországba kell utaznia.” Lunacsarszkij augusztus 1-jén is­ m ét a KB-hoz fordul: az engedélyt — m egadják.253 Augusztus 7-én, Gorkij első levelének kelte után tíz héttel Biok meghal: 40 éves volt. M int ism eretes, a kiemel­ kedő jelentőségű tudósok és művészek külföldi utazásairól személyesen Lenin döntött. Az értelmiség jelentős része tiltakozott az októberi forradalom ellen, sokan emigrációba vonultak, ez azonban nem akaszthatta meg a művészet századelőn m egindult fejlődését. Nem állíthatta meg az anyagi eszközök hiánya sem: nem volt festék, vászon, m árvány a festőknek, szobrászoknak, nem volt papír az írók­ nak. Andrej Belij írja, hogy „Oroszország a legnehezebb napokban m adárdallal teli kertté változott: költő term ett m inden bokorban, élni is alig van erőnk, ők meg egyre csak dalolnak.”254 De m iként Lenin m agyarázta Clara Zetkinnek, „igen jól, nagyon jó l” halad a m unka a Szovjetunióban az új m űvészet m egterem tése érdekében, csakhogy a párt feladata épp az, hogy ezt az ösztönös folyam atot az állami építés m edrébe terelje, a pártszervek ellenőrzése alá vegye.255 Viktor Sklovszkij írta ekkoriban: „A m űvészetnek szervesen kell fejlődnie, m iként a szívnek a mellben, ehelyett úgy irányítják, m intha vonat lenne.” A művészet irányítását a művészettel foglalkozó kom m unisták vették kézbe. Párttagsági könyvük feljogosította őket arra, hogy a párt, a proletariátus és a történelem nevében nyilatkozzanak. A proletár írók, proletár művészek kulturális vezetőkké váltak. Folyóiratuk a „Na posztu” (Őrségen) elnevezést kapta. 1923-ban

182

H A R M A D IK F E JEZE T •

Trockij a poputcsik (útitárs) nevet adta azoknak a nem proletár íróknak, akik a szovjetköztársaságban akarnak élni, de erre nincsenek eléggé felkészülve. Útitársnak szám ított m indenki, aki nem ellenség. A határ azonban rendkívül ingatag: az útitárs írók között volt például a külföldön élő Makszim Gorkij, „egykor Fosólyom, ma Főkígyó” — am int a „naposztusok” epés definíciója hangzott —, de az útitársak közé sorolták Vlagyimir Majakovszkijt is. Szosznovszkij, a „Pravda” vezető újságírója kím életlenül ostorozta Majakovszkijt, aki bírósági keresetet me­ részelt benyújtani „régijó elvtársunk, Szkvorcov-Sztyepanov ellen”, csupán azért, m ert ez a „régi jó elvtárs” a Goszizdat (Állami Kiadó) vezetőjeként „megtagadta, hogy honorárium ot fizessen valami futurista ostobaságért, am it egy színházi fo­ lyóiratban tettek közzé”. Elég volt a „majakovszkijizmusból”! — hangzik a szóban forgó cikk címe, am it aztán az alábbiakkal fejez be: „Tréfálni m éltóztatnak, kedves futurista urak? Majd mi elbánunk az önök kéretlen és a köztársaságnak túlságo­ san sokba kerülő tréfáival.”256 Nem ez volt az első figyelmeztetés az útitársaknak: nekik szólt Gumiljov főbelövése, Biok halála, a „gondolkodó fők” kiutasítása, az újság- és folyóiratcikkek közvetlenül őket fenyegették. 1922. február 27-én a KB Szervező Irodája im m ár m ásodik kulturális tárgyú, Az irodalmi-kiadói téren megnyilvánuló kispolgári ideo­ lógia elleni harcról257 címet viselő határozatában utasítást ad, hogy m it kell és mit nem lehet kinyom tatni. Ki lehetett adni egyebek közt az első forradalom utáni irodalmi csoportosulás, a Szerapion testvérek körébe tartozó fiatal írók műveit, de csak azzal a feltétellel, ha „nem jelennek meg a reakciós kiadványokban”. Hogy melyik kiadvány számít reakciósnak, azt szintén a párt döntötte el. A kultúrát, a szabad alkotótevékenységet fenyegető veszélyre figyelmeztet Jevgenyij Zamjatyin is, aki elsőként tárta föl az új korszak kezdetét jelentő októberi forradalom valódi lényegét: „Átéltük a töm egek elnyom ásának korát, m ost átél­ jü k a személyiség tömegek nevében történő elnyom ásának korát.”258 Zseniális próféciaként írja Mi című regényét: a jövő Egységes állam ában csupán egyetlen személyiség van, a Jótevő, az összes többi állampolgár csupán egy szám, s m ind­ egyiküknek kim etszik a fantáziáját, hogy teljesen olyanok legyenek, m int a gé­ pek, az irodalom, a művészet, a kultúra sorsa is eleve elrendeltetett: „Hogy lehet —kérdezi a regény főhőse —, hogy elődeinknek nem tű n t fel irodalm uk és költé­ szetük haszontalansága? A művészi szó hatalm as és nagyszerű erejét teljesen értelm etlenül pazarolták el. Egyszerűen nevetséges: m indenki arról írt, ami eszé­ be ju to tt.”259Az Egységes állam ban az irodalom állami hivatal, az állami irodalom legjobb alkotásai pedig: Mindennapi ódák a Jótevőnek, A bírósági ítéletek vörös virágai, az Aki elkésett a munkából című halhatatlan tragédia. Tíz-tizenöt évvel később Zamjatyin rettenetes próféciája valósággá vált. Ma banalitásnak tetszik, de 1920-ban az „állami irodalom ” teljesen új fogalom volt. Zamjatyin volt a szabad alkotótevékenység legkövetkezetesebb és legrettenthetetlenebb védelmezője. Zamjatyin nem volt egyedül. A művészet függetlenségét hirdette Malevics is: „A szociális és gazdasági viszonyok m indegyik oldala erőszakot tesz a művészeten... A művészet kiindulópontját nem változtatja meg az a különbség, hogy egy szocia­

MI LESZ A FŐ IRÁNY?

183

lista vagy egy im perátor portréját kell megfesteni, egy kupecnek kell kastélyt építeni, vagy egy m unkásnak egy csöpp kunyhót összetákolni... Rég be kellene látni —tette hozzá —, hogy a művészet problémái és a has problém ái rettentően messze vannak egym ástól.”260 Vereszajev, az öreg író így panaszkodik: „Nyögés hallatszik végig a mai orosz irodalom frontján. Nincs m ódunk, hogy önm agunk legyünk. Művészi lelkiism eretünk örökös erőszak áldozata. Életm űvünk egyre inkább két szintre bomlik: az egyik nekünk, m agunknak szól, a másik a nyilvá­ nosságnak.”261Még Zsarov, a m intaszerű Komszomol-dalnok is szom orúan jegyzi meg: „Szomorú dalt zengeni pártfegyelmi terhe m ellett lehet.” A húszas évek közepére a tiltakozás hangja egyre halkul, egyre ritkábban ju t be a sajtóba. Mind hangosabbak, mind diadalm asabbak viszont a párt politikáját dicsőítő, az irodalom leigázására hívó hangok. Alekszandr Biok utolsó felszólalá­ sában még ingadozva, bizonytalanul írja körül a meglepő jelenséget: „Puskin halálos ágya felett felhangzott Belinszkij gyermeki gügyögése. Úgy éreztük, ez a gügyögés tökéletesen ellentétes, tökéletesen ellenséges Benkendorf gróf udvarias hangjával. Mind a mai napig úgy érezzük. Túlságosan fájdalmas lenne m indannyi­ unknak, ha kiderülne, hogy ez nem így van.”262 Biok nem tévedett: a szovjet Belinszkijekből szovjet Benkendorfok lettek, de miközben rég elvesztették I. Mik­ lós rendőrfőnökének udvarias hangját, a technika és a represszió terén persze, messze megelőzték őt. „A forradalom nak hosszú időre el kell feledkeznie az eszközök céljáról, el kell űznie a szabadság álmát, ha nem akarja, hogy lazuljon a fegyelem” — hirdeti Kogan, a húszas évek első felének vezető irodalom kritikusa. „Fenséges rabiga, nem arany, hanem vas, megbízható és fegyelmezett — ez az az újdonság, amivel eddig a forradalom meglepett: arany- helyett vasjárm ot kaptunk. Aki nem érti, hogy ez az egyetlen út a felszabaduláshoz, az egyáltalán sem m it sem ért a m ost zajló esem ényekből.”263Kogan teljesen komolyan dicsőíti avasigát, m it sem sejtve arról, hogy Zamjatyin a Mi című regényében m ár előre megjósolta ezt. Az egysé­ ges állam az alábbi feladattal indítja az űrbe a bolygóközi űrhajót: „Rátok vár, hogy a szellem jótékony igája alá hajtsátok idegen bolygók ism eretlen lényeit, akik talán még a szabadság vad állapotában tengődnek. Ha pedig nem értik meg, hogy a m atem atikailag hibátlan boldogságot hozzuk el szám ukra, kötelességünk belekényszeríteni őket a boldogságba.”264 Kogan helyesli, hogy „a mai irodalom milyen kivételes érdeklődést tanúsít a Cseka és a csekisták iránt.265 A csekista a szinte emberfölötti elszántság szimbóluma, a semmiféle emberi érzésre, sem szá­ nalom ra, sem szeretetre, sem kételyre nem jogosult lény. A csekista acélfegyver a történelem kezében”,266 amivel teljesítheti kötelességét: arra kényszerítheti a népet, hogy boldog legyen. 1925 még egy író halálának éve volt: öngyilkosságot követett el Szergej Jesze­ nyin, miközben tetőpontjára hágott a NÉP mind a politikában, m ind a gazdaság­ ban, m ind pedig a kultúrában. A művészetben folytatódott a század elején indult hatalm as hullám utórezgése; a kataklizm ák m indig term ékeny talajt jelentettek az irodalom nak, ám az 1917—1922 közötti háborúk és forradalm ak m inden kép­

184

H A R M A D IK F E JEZE T •

zeletet felülmúltak. Kedvező háttérül szolgáltak a pártvezetők figyelmét lekötő belső pártviták, melyek megakadályozták, hogy egységes koncepciót dolgozza­ nak ki a kultúra leblokkolására. Mindezek következtében a képzőművészet, a film, a színház, az irodalom olyan lehetőséget kapott a fejlődésre, m int amilyet többé soha. Belij és Hlebnyikov formai útkeresései, nyelvi, strukturális kísérletei, Remizov és Zamjatyin nyelvújító törekvései az új tém ákkal összekapcsolódva olyan prózát hoztak létre, m int Pilnyak, Bábel, Vszevolod Ivanov művei, olyan költészetet, m int M andelstam, Ahmatova, Paszternak, Cvetajeva életműve. A színházművészet terén ez a színház forradalm át m eghirdető Mejerhold kora, a kam araszínház m űfaját megújító Tairové, ekkor bontakozik ki Forreger és tanít­ ványa, Eizenstein kísérletező hajlama. Lev Kulesov és Dziga Vertov egyenesen új művészeti ág poétikáját dolgozzák ki: a filmművészetét. 1925-ben Sztálinnak m int pártvezérnek a pozíciója rendíthetetlennek tűnik. A párt még jobban odafigyel a kultúrára. A moszkvai pártbizottság külön értekez­ letet hív össze az értelmiség sorsának m egvitatására. Ez volt az utolsó találkozó, amelyen az értelmiség képviselői nyíltan kifejthették nézeteiket és m eghallgat­ hatták a párt közvetlenül nekik címzett követeléseit. Ezen a találkozón a pártot Lunacsarszkij és Buharin képviselte, az értelm iséget pedig Szakulin akadém ikus és a szmenovehovista Kljucsnyikov. A vita az értelmiség, tehát a szellemi szabad­ ság sorsáról folyt. Lunacsarszkij, aki a vitaindító előadást tartotta, m indenekelőtt arra emlékeztetett, hogy „semmiféle, vitán felül álló, az értelmiség sorsának meg­ oldására szolgáló, előre gyártott sablon nem áll rendelkezésünkre”.267A cél: meg­ nyerni az értelmiséget, azaz „vagy meggyőzéssel, vagy kényszerrel” rábírni, hogy m űködjön együtt a proletariátussal. Lunacsarszkij Lenint idézte, aki szerint „ha a meggyőzés nem hat, kényszerhez kell folyam odni”.268 Szakulin akadém ikus egyrészt arra figyelmeztetett, hogy a forradalom nem lehet idegen az orosz értel­ miség legjobbjaitól, mivel „maga az értelmiség dédelgette valaha a politikai felszabadulás és a szociális egyenlőség álm át”.269 Az akadém ikus m ásrészt emlékez­ tetett arra, hogy „amikor Oroszországban az azóta az esem ények elsodorta hadikom m unizm us uralkodott, az értelmiség helyzete rendkívül nehéz volt”.270 Ezzel nem az értelmiség anyagi helyzetére utal, hanem az OK(b)P-nek a tudósokhoz intézett felhívására, amelyben a tudom ányos kutatás és oktatás szabadságát meg­ szüntető ideológiai és m ódszertani diktatúrát m eghirdették.271 Szakulin az értel­ miség azon részének kívánságával folyam odott a párt és állam képviselőihez, amelyik együtt akart m űködni az új hatalom m al: „Nem lehet m onopolizálni az igazságot... Az igazság lényege maga követeli meg az oktatás, a kutatás, a tudo­ m ányos verseny szabadságát.”272A szmenovehovizm us képviselője másféle állás­ pontot fejtett ki: „Minthogy a szovjethatalom kolosszális ellenséges közegben küzd eszményeiért, s csak ezek győzelmén keresztül változtathatja a romjaiban heverő Oroszországot erős szövetséggé”, a pártonkívüli értelmiség „csak annyit tehet, hogy belássa: sorsa az alávetettség”.273 Kljucsnyikov abból indult ki, hogy az értelmiség szám ára meg kell terem teni „az alkotás lehetőségét biztosító, meg­ felelő környezetet”, politikai szabadság azonban ehhez nem szükséges: „Nekünk,

■ • M l LESZ A FŐ IRÁNY? •

185

pártonkívüli értelm iségieknek, még azoknak is, akik elszántan együtt haladnak a szovjethatalom mal, veszélyes dolog lenne m ost politikai szabadságot adni — elkanászodunk.”274 Ezzel a konzervatórium nagyterm ében összegyűlt értelm isé­ giek egyetértettek (a gyorsírói jegyzőkönyv szerint e szavakra „taps” volt a válasz). Buharin felszólalása arra utalt, hogy a szovjethatalom nak ilyesmi különben sem állt szándékában. A párt kedvence, ez idő tájt a sztálini többség ideológusa egye­ nesen és nyíltan m egm ondta: „az oktatás szabadsága — egyszerű szofisztika”,275 az olyan kategóriák, m int „nép”, „jóság”, „szabadság” m ind „csupa verbális jel, üres burok”.276 A p árt „holttesteken keresztül” ju to tt hatalom ra, „amihez nem csupán jó idegekre volt szükség, hanem a történelem által elénk tárt utak m arxista elemzésen alapuló ism eretére is”.277 A győzelem igazolta a m arxista ideológia helyességét és jogosságát is. A párt nem is tagadja meg „a m arxizm us hegem ó­ niáját”, mivel „ez a leghatalm asabb fegyver a kezünkben, amely lehetővé teszi, hogy felépítsünk m indent, am it akarunk”.278 Egyebek közt arra van szükségünk, jelentette ki Buharin, hogy „az értelmiségi káderek egy m eghatározott módszer szerint legyenek ideológiailag megedzve. Igen, m éretre »stancoljuk« az értelm isé­ get, m egm unkáljuk, m int egy gyári m unkadarabot.” 279 Buharin ism ét m egerősí­ tette: „a korm ányt nem engedjük el”, „pozícióinkat nem adjuk fel”, majd azt ajánlotta az értelm iségnek, hogy „vonuljanak a m unkásdiktatúra és a m arxista ideológia zászlai alá”.280 Néhány hónappal később, az értelmiség sorsáról tarto tt tanácskozás után a KB sajtóosztálya újabb megbeszélést hívott össze, amelyen a szépirodalom terén ér­ vényesítendő pártpolitikáról volt szó. Ezúttal az általános irányelvekről áttértek az értelmiség legfontosabb csapatával, az írókkal szem ben alkalmazandó konkrét politika m eghatározására. Egységes álláspont nem volt. Az Október-csoportba töm örülő s 1923-tól kezdő­ dően a „Na posztu” című folyóiratot kiadó írók azt követelték, hogy alkalmazzák a „nagy bunkó” politikáját az „útitársakkal” szemben. Az útitársak a „Krasznaja nov”-ban, az első szovjet „vastag” folyóiratban publikáltak, melyet Voronszkij, a régi bolsevik vezetett. „1921-ben Voronszkij elvtárs —írta Vardin, a noposztuvista pártaktivista —m eghatározott direktívákat és m eghatározott pénzösszegeket ka­ pott arra, hogy Szovjet-Oroszországban tartson bizonyos írócsoportokat... Akkor törődni kellett azzal, hogy a »pilnyakok« ne szökjenek át a fehérekhez.”281 Voronszkij úgy vélte, hogy mivel proletárirodalom egyelőre nincs, az útitárs írókat kell — Lenin kifejezésével élve — „morálisan behódolásra kényszeríteni”. Ezt az irányvonalat tám ogatta Trockij is, aki úgy vélte, hogy a proletárirodalom egyébként sem tud kialakulni, mivel a proletárdiktatúra átm eneti időszaka túlsá­ gosan rövid lesz. Buharin viszont, „a szocializmust egy országban” elmélet kép­ viselőjeként, a proletárirodalom fejlesztése m ellett érvelt: szerinte az útitársakat részben át kell nevelni, részben ki kell utasítani az országból. Az em lített KB-ülésen két elképzelés született: Voronszkij javaslata szerint a pártnak nem kellene egyik irányzat m ellett sem elköteleznie magát, hanem nyom ást kellene gyakorol­ nia az összes forradalm i csoportra, óvatosan egyengetve irányvonalukat; Vardin

186

H A R M A D IK FEJEZE T •

viszont azt ajánlotta, hogy a párt gyakoroljon diktatúrát az irodalom ban is, a diktatúra fegyvereit használják a proletár írókkal szemben, az útitársak kezelésé­ re pedig hozzák létre az „irodalmi Csekát”. Az értekezleten felolvasták azt a leve­ let, amelyet 37 író írt alá: Alekszej Tolsztoj, Bábel, Zoscsenko, Jeszenyin, Kaverin, Vszevolod Ivanov és mások. Az írók elm ondták, milyen kapcsolatban vannak „az október utáni Szovjet-Oroszországgal”, elismerték hibáikat, felpanaszolták a saját vélem ényüket „az egész Oroszországi Kom m unista Párt álláspontjaként” beállító naposztuvisták ellenük indított tám adásait. Ez a levél teljesen új jelenség: az írók a párttól kérnek védelm et. A párthoz folyam odnak m int legfelső döntőbíróhoz. A KB-határozat282 m indkét irodalomirányítási koncepciót figyelembe vette, hisz ezek voltaképp a lényegben megegyeztek: az irodalm at a pártnak kell irányítania, m inthogy a párt „tévedhetetlenül felismeri az irodalmi áram latok társadalm i és osztálytartalm át” (13. §). A vita csak arról folyt, milyen szószban kell párolni az útitársakat. A naposztovisták gyámkodásától szenvedő szovjet írók többsége elfogadta ezt a KB-határozatot m int „az írói szabadság Chartáját”. Értelmét csak kevesen fogták fel: Paszternak kijelentette, hogy „az ország nem a kulturális forradalom , hanem a kulturális reakció korát éli”,283 Oszip M andelstam , am int az Nagyezsda Mandelstam naplójából kiderül, belátta, hogy egyre szorosabb a hurok az irodalom körül. Voltak olyanok is, akiknek kapóra jö tt a naposztovisták ötlete „az irodalmi Cseka” m egalapításáról. Vlagyimir Majakovszkij 1926. október 2-án a „szovjetha­ talom színházpolitikájának” vitáján arra szólított fel, hogy szám oljanak le Mihail Bulgakowal, a Művész Színházban b e m u ta to ttá Turbin család napjai szerzőjével: „Véletlenül a burzsoázia kezére játszottunk, am ikor Bulgakovnak lehetőséget ad­ tunk, hogy m egnyikkanjon — m ert m egnyikkant. Többé ezt nem tesszük!”282 Majakovszkij teljes m értékben azonosult azokkal, akik m egengedik vagy épp m egtiltják az íróknak, hogy m egnyikkanjanak. Az egykori lázadóból az eretnek­ ség üldözője lett. A KB-határozat után a hatalom az irodalomban, a m űvészetben, a színházban egyaránt a „naposztovisták”, vagy ahogy akkoriban nevezték őket, az „őrjöngő roham osztagosok” kezébe került.

JEGYZETEK 1 Isztorik-marksziszt, 1940. No 11. 12. 2 Jakubovszkaja, Sz. I.: Objegyinyityelnoje dvizsenyije za obrazovanyije SZSZSZR (1917—1923). Moszk­ va, 1947. 99. 3 M aharadze, F.: Szovjeti i borba za szovjetszkuju vlaszty v Cruzii (1917—1921). Tiflisz, 1928. 223. 4 Arhiv Trockovo. Idézi Pipes, Richard: The Formatíon ofth e Soviet Union. 1964, Harvard University Press, 236. 5 Zsordanija, Nőj: Moja zsízny. Stanford (Cal.), 1968. 109. 6 Zsvanyija, G.: V. I. Lenyin i partyijnaja organyizacija Gruzii v period borbi za szovjetszkuju vlaszty. Zárja Vosztoka (Tiflisz), 1961. április 21.

M I LESZ A FÖ IRÁNY? •

187

7 Zsordanija, N.: i. m. 111. 8 LÖM, 43. k. 118. 9 Uo. 123. 10 A. D. Cjurupa élelmezési népbiztos nyilatkozata. Pravda, 1925. április 30. 11 Piontkovszkij, Sz. A.: Grazsdanszkaja vojna v Rosszii. Hresztomatyija. Moszkva, 1925. 12 LÖM, 44. k. 205. 13 Larin, Ju.: Proizvodsztvennaja propaganda i szovjetszkoje hoyajsztvo na rubezse 4-ovo goda. (Jelentés a politikai propagandisták kongresszusán. 1920. novem ber 11.) 14 Trockij: Recs na Tretyjem Vszerosszijszkom szjezgyeprofszojuzov. 1920. április 9. 15 Uo. 16 Uo. 17 Pravda, 1922. augusztus 30. 18 Poljakov, Ju. A.: 1921: Pobjeda nadgolodom. Moszkva, 1975. 14., 19—20. 19 Oszorgin, Mihail: Vremena. Paris, 1955. 159. 20 Poszlednyije novosztyi, 1930. április 19. 21 Krasznaja gazeta, 1921. augusztus 10. 22 Beljakov, A.: Junoszty vozsgya. Moszkva, 1960. 82. 23 Lenyinszkijszbornyik. XXXVI. 287. 24 Kuszkova, Je.: Meszjac szoglasatyelsztva. „Volja Rosszii”, 1928. No 3—5. 25 LÖM, 52. k. 87. 26 Uo. 352. 27 Lenyinszkij szbornyik. XX. 274. 1921. július 12. 28 Kuszkova, Je.: i. m. 29 Pravda, 1922. m ájus 25. 30 Lásd Prokopovics, Sz. Ny.: Narodnoje hoyajsztvo SZSZSZR- New York, 1952. I. 59. 31 Makszudov, M.: Potyeri naszelenyija SZSZSZR v 1918—1958 gg. A szovjet dem ográfus álnéven írott m unkája szam izdatban terjedt, francia nyelven. Lásd: Cahiers du Monde Russe etSoviétique. XVII/3. 32 Poszlednyije novosztyi, 1921. novem ber 11. 33 Gorkij: O russzkom kresztyiansztve. Berlin, 1922. 43—44. 34 Uo. 4 0 -4 1 . 35 Pravda, 1921. augusztus 5. 36 Krasznaja gazeta, 1921. szeptem ber 6. 37 Drabkina, Je.: Zimnyij pereval. Novij mír, 1968. No 10. 38 Beszedovszkij, G. Z.: Na putyah k termidoru. Paris, 1930. 121—122. 39 Radek, K.: Vnyesnyaja polityika Szovjetszkoj Rosszii. Moszkva—Petyerburg, 1923. 76—77. 40 Radek, K Pjaty let Kominterna. Moszkva, 1924. I. 228. 41 Kamenyev, L.: Lenyinyizm i trockizm. Ob „urokah öktyabrja”. Leningrád, 1924. 3. 1,2 LÖM, 42. k. 110. *3 LÖM, 36. k. 3 3 -3 4 . **SzM, 6. k. 41. *5 Aszejev, Nyikolaj: Sztyihotvorenyija ipoemi. Leningrád, 1967. 465. Platonov, Andrej: Csevengur. Budapest, 1989. 162. *7 Uo. 48 Konduruskin, I. Sz.: Csasztnij kapital pered szovjetszkim szudom. Moszkva—Leningrád, 1927. 48. 49 Bulgakov, Mihail: Rannaja nyeizdannaja próza. M ünchen, 1976. 53. 50 LÖM, 43. k. 9 0 -9 7 . 51 Pravda, 1921 .ja n u á r 25. l 2 LÖM, 43. k. 9 9 -1 0 0 . 33 XII. szjezd RKP(b). Sztyenograficseszkij otcsot. 144—145. 54Pravda, 1921. ja n u á r 25. 55 Liberman, Sz. I.: Gyela i ljugyi. New York, 1944. 115.

188

H A R M A D IK F E JEZE T •

56 Kollontaj, A.: Rabocsaja oppozicija. Idézi Jarovszlavszkij, Je.: Kratkaja isztorija VKP(b). Moszkv 1930. 348. 57 Trockij, L,: Szocsinyenyija. XVII/2. 325. 58 SzM, 5. k. 76. 59 Libegyinszkij, Jurij: Nyegyelja. In Nasi dnyi. Almanah. Moszkva, 1922. II. 108—109. 60 Uo. 111. 61 Uo. 110—111. A szerző a későbbi kiadásokban a regényt „m egtisztította” az 1921-es szovjet élet jellemző összes realisztikus részlettől. 62 Gorkij, Makszim: Nyeszvojevremennije miszli. Novaja zsizny, 1917. novem ber 7. (20.). 63 Pravda, 1921. novem ber 12. 64 Pravda, 1926. m árcius 21. 65 Luxemburg, Rosa: La révolution russe. Oeuvres, II. Paris, 1971. 85. 66 SzM, 4. k. 122. 67 SzM, 5. k. 381. 68 Fainsod, Merle: Smolensk a l ’heure de Staline. Paris, 1971. 181—182. 69 Pravda, 1922. m árcius 25. 70 A szovjet történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a forradalom előtti orosz proletariáti „nem tiszta proletariátus” volt. Lásd Kruze, E. E.: Polozsenyije rabocsevo klassza v Rosszii 1900—1914. gg. Leningrád, 1976. 71 Pravda, 1923. novem ber 15. 72 Pravda, 1923. novem ber 22. 73 Mikojan, A. I.: Vnacsale dvadcatih... Moszkva, 1975. 250. 74 Fainsod, M.: i. m. 60. 75 Struve, Nikita: Les chrétiens en U. R. S. S. Paris, 1963. 20. 76 Voproszi isztorii religii i ateizma. Moszkva, 1968. V. 16—20. 77 Ezen a néven jelentette meg írásait Galkin, egykori szerzetes pap, aki a forradalom előtt Raszp tyin sleppjének egyik oszlopos tagja volt. Lásd Levityin, A —Savrov, V.: Ocserki po isztorii russzk cerkovnojszmuti. I—III. Küssnacht, 1977. I. 58. 78 Gorev, Mihail: Troickaja lavra i Szergij Radonyezsszkij. Moszkva, 1920. 47. 79 Kuszkova, Je.: i. m. 80 Pravda, 1922. novem ber 17. 81 Vesztnyik RSZHD (Paris—New York), 1970. No 98. 57. 82 Uo. 56. 83 Struve, N.: i. m. 34. 84 Pravda, 1922. augusztus 5. 85 Struve, N.: i. m. 32. 86 Levityin, A —Savrov, V.: i. m. I. 54. 87 Gorev, Mihail: Agonyija cerkovnoj kontrrevoljucii. Iszvesztyija, 1922. jú n iu s 2. 88 Pravda, 1922. augusztus 6. 89 LÖM, 51. k. 50—51. (A kiemelés az eredetiben.) 90 Uo. 55. 91 Golinkov, D. L.: Krusenyije antyiszovjetszkovo podpolja v SZSZSZR- 1. 115. 92 Szofinov, P. G.: Ocserki isztorii VCSK. Moszkva, 1960. 93 V. I. Lenyin i VCSK. Szbornyik dokumentov. Moszkva, 1975. 94 Golinkov, D.: i. m. 110. 95 Uo. 111. 96 Uo. 112. 97 Liberman, Sz.: i. m. 93. 98 LÖM, 53. k. 184. 99 Serge, Victor: Mémoirs d un révolutionnaire. 1901—1941. Paris, 1951. 166. 100E hrenburg, Ilja: A harácsoló. In Moszkvai sikátor. Budapest, 1972. 80.

M l LESZ A FŐ IRÁNY?

189

101 Pravda, 1923. m árcius 1. 102 Golinkov, D.: i. m. 156—157. 103 LÖM, 54. k. 2 8 7 -2 8 8 . 104 Voznyeszenszkij, I.: Im ena iszu g y b i. N a d ju b ilejn im szp iszk o m AN. P am jaty. I. Moszkva, 1976. New York, 1978. 377. 105 LÖM, 54. k. 287. 106 LÖM, 45. k. 190. W7 LÖM, 45. k. 190. 108 LÖM, 45. k. 191. (A LÖM idézett helyén a viszilk a iz s z tra n i — „szám űzetéseként van fordítva, máshol viszont kitelepítésként —a fo rd .) 109 Kolakowski, Leszek: Glówne n u rty m a rk sizm u . Paris, 1977. II. 511. 110 Fegyukin, G.: Velikij Oktyabr i intyelligencija. 287. 111 LÖM, 44. k. 5. 112 Kovaljovszkij, P. Je.: Zarubezsnaja Rosszija. Paris, 1972. 12. 113Trifonov, I. Ja.: Likvidacija ekszpluatatorszkih klasszov v SZSZSZR- Moszkva, 1975. 169. m Fegyukin, G.: i. m. 233. 115 Uo. 271. 116Gurovics, Z apiszki emigranta. Petrograd—Moszkva, 1923. 166. 117 Aminado, D.: Pojezd na tretyem putyi. New York, 1954. 282—283. 118 Uo. 119 Pravda, 1920. május 30. 120 Usztrjalov, Ny.: V borbe za Rossziju. H arbin, 1920. 63. 121 Uo. 21. 122 Uo. 47. 123 Uo. 34. 124 Uo. 55. 125 Uo. 36. 126 Uo. 69. 127 Uo. 48. 128 Uo. 36. 129 Uo. 36. 130 Uo. 55. 131 Sulgin, V.: 1920 god. Szófia, 1922. 2 7 5 -2 7 6 . 132 Usztrjalov, Ny.: Pod znakom revoljucii. Szbornyik sztatyej. Harbin, 1927. 26. 133 Uo. 15. 134 Uo. 28. 135Pilnyak, Borisz: Meztelen év. Budapest, 1979. 95. 136 Usztrjalov, Ny.: Pod znakom revoljucii, 28. 137Bokaja szovjetszkaja enciklopegyija. (1. kiad.) LXIV. 162. 138 Usztrjalov, Ny.: Pod znakom revoljucii, 72. 139Iszvesztyija, 1921. október 13. 140 Pravda, 1921. október 14. 141 Usztrjalov, Ny.: Pod znakom revoljucii, 72. 542 Uo. 102. 143 Uo. 142. 144Pravda , 1922. szeptem ber 3. 14:> Usztrjalov, Ny.: Pod znakom revoljucii, 111. '^ T ra jn y in , I. P.: SZSZSZR i n acion aln aja problém a. Moszkva, 1924. 26. 147LÖM, 45. k. 357. 149 Szkripnyik, Marija: Voszpominanyija ob Iljicse. Moszkva, 1965. 68—69. '^ S z M , 5. k. 3 2 4 -3 5 1 .

190

H A R M A D IK F E JEZE T •

150 Pervij szjezd szovjetszkih piszatyelej. Sztyenograficseszkij otcsot. Moszkva, 1934. 66. 131 Pentkovszkaja, V. V.: Rol V. I. Lenyina v obrazovanyii SZSZSZR. Voproszi isztorii, 1956. No 10 37. 152 Kommunyiszt, 1956. No 10. 37. 153 Zlatopolszkij, Zs. L.: Obrazovanyije i razvityije SZSZSZR kak szojuznovo goszudarsztva. Moszkva. 1954. 1 3 2 -1 3 3 . 154 Levél a kongresszushoz. LÖM, 45. k. 343—347. 155 LÖM, 42. k. 247. 156 LÖM, 45. k. 3 4 5 -3 4 6 . 157 Souvarine, Boris: Staline: pourquoi et com m ent. Est et West, 1977. No 602. (novem ber 15.) 158 Trockij, Lev.: Uroki Oktyabrja. Moszkva, 1924. 28. 159 Idézi Jaroszlavszkij, Je.: i. m. 391—393. 160 Souvarine, Boris: Staline. Aperfu Historique du Bolchevisme. Paris, 1977. 161 Liberman, Sz.: i. m. 391—393. 162 Jaroszlavszkij, Je.: i. m. 80. 163 Kolbanovszkij, V.: Izucsenyije mozga Lenyina. Molodaja gvargyija, 1929. No 2. 81. 1MUo. 82. 165Saginjan, M arietta: Dnyevnyiki. Leningrád, 1930. 39. 166Lenyingradszkaja pravda, 1925. július 26. 167 Larszonsz, M.: Na szovjetszkoj szluzsbe. Z apiszki szpeca. Paris, 1930. 70. 168 Saginjan, M.: i. m. 113. 169 Jevreinov, Ny.: Kak zsivjot rabocsij. Moszkva, 1925. 64. 170 K onduruskin, I.: i. m. 24. 171 Uo. 48. 172 Mikojan, A.: i. m. 24. 15 3 Pravda, 1922. szeptem ber 4. 174 SzM, 9. k. 2 0 4 -2 0 5 . 175 Idézi Furm an G.: Antialkoholnaja nyegyelja. Revoljucii i kultura, 1929, No 18. 72. 176 Uo. 73. 177 K onduruskin, I.: i. m. 221. 178 Gumiljovszkij, Lev: Szobacsijpereulok. Riga, 1928. 204—205. 179 Serge, V.: i. m. 226. 180 Buharin, Ny.: Azbuka kom m unyizm a. Moszkva, 1922. 63. 181 Gojhberg, A.: Zakón o brake. Moszkva, 1922. 63. 182 Malaja szovjetszkaja enciklopegyija. Moszkva, 1930. X. 183 Sulgin, V. Ny.: Pedagogika perehodnovo perioda. Moszkva, 1927. 97. 184 Katanyjan, V.: Protokoli o nyeszosztojatyelnosztyi. Molodaja gvargyija, 1930. No 17. 103. 185 Litovszkij, O.: Dognaty! Tyeatralnaja zima 1930. Molodaja gvargyija, 1930. No 9. 93. 186Malaja szovjetszkaja enciklopegyija. Moszkva, 1930. I. 187 Pravda, 1925. február 12. 188 Lenin: Szocsinyenyija. (4. kiad.), 33. k. 55. 189 Kolcov, Mihail: Izbrannije proizvegyenyija v 3 tomah. Moszkva, 1957. I. 578. 190Molodaja gvargyija, 1923. No 7. 191 Struve, N.: i. m. 39. 192 Regelszon, Lev: Tragegyija russzkoj cerkvi, 1917—1945. Paris, 1977. 118. m SzM, 10. k. 144. 194Za rubezsom. Hronyika szem ji Zernovih. Paris, 1973. 19. 195 Miljukov, P. Ny.: Emigracija na pereputyjo. Paris, 1926. 72. 196 Iszhod k Vosztoku. IV. 197U o.I. 198 Uo. II.

M l LESZ A FŐ IRÁNY?

191

199 Uo. VII. 200 Uo. 201 Uo. 83. 202 Uo. 84. 203 Uo. 204Uo. 85. 205 Varsavszkij, V. Sz.: Nyezamecsennoje pokolenyije. New York, 1966. 53. 206 Jevrazijsztvo. O pit szisztyem atyicseszkovo izlozsenyija. Jevrazijszkoje knyigoizdatyelsztvo, 1926. 47. 207Fedotov, G.: Ijeszty ibugyet. Paris, 1932. 133. 208 Nabokov, V.: Godovscsina. Rul, 1927. novem ber 18. 209SzM , 6. k. 307. 210Glebov-Avidov, a leningrádi delegáció tagjának felszólalása. XIV. szjezd VKP(b). Sztyenograficsesz kij otcsot. Moszkva, 1926. 791. ~11 Idézi Ivanovics, Sz.: VPK. Cyeszjaty let kom munyisztyicseszkoj monopolii. Paris, 1928. 172. 212 Pravda, 1923. novem ber 28. 213Pravda, 1923. decem ber 5. 214Pravda, 1923. novem ber 22. 213Pravda, 1923. novem ber 18. l i b XIV. szjezd VKP(b). Sztyenograficseszkij otcsot, 570. 217 Uo. 6 0 0 -6 0 1 . 218 Izvesztyija, 1923. novem ber 22. 219Pravda, 1923. decem ber 8. 220 Partyija v cifrovom otnosenyii. M atyerialpo sztatyisztyike licsnovo szosztava partyii. Moszkva, 1925. 9 3 -9 4 . 221 SzM , 7. k. 406. ~ 2 SzM, 5. k. 4 0 8 -4 0 9 . 223SzM, 6. k. 2 8 5 -2 8 6 . Szevem aja kommuna, 1919. m árcius 14. (az idézet az Összes művekben nincs benne). 220 Az idézet a 2. és 3. kiadásban benne van, a 4. és 5. kiadásban nincs. ~ 6 Trockij, L.: Biok pravih i levih. Szentyabr 1931. In Writings, 1930—1931. 57. “ 7Trockij, L.: Writings, 1932. 336. 128Trockij, L.: Writings, 1 9 3 2 -1 9 3 3 . 279. ^ T r o c k i j, L.: Ih i nasa m orál Paris, 1966. 95. 130 Kolakowski, L.: i. m. III. 204. 231 Carr, E. H.: Socialism in One Country. I. 195. 23~Pravda, 1925. novem ber 28. ^ B u h a r i n felszólalása a XIV. kongresszuson. Sztyenograficseszkij otcsot, 150—151. Sztálin: V oproszilenyinyizm a(9. kiad.). Moszkva, 160. A későbbi kiadásokból ez a szöveg hiányzik. ^ U s z tr ja lo v , Ny.: Pod znakom revoljucii, 194. 136Uo. 224. 237Uo. 2 3 4 -2 3 5 . 218 Uo. 239. 239 Uo. 236. 2*°U o. 2 6 8 -2 6 9 . 2A1 Pravda, 1922. novem ber 14. 1X1 SzM , 7. k. 265. 243 .W. szjezd VKP(b). Sztyenograficseszkij otcsot, 251—252. 2 i*Uo. 261. 2i55zM, 10. k. 206. 2 i6 Souvarine, B.: Staline, 352.

192

• H A R M A D IK FEJEZE T •

247Novaja zsizny, 1918. április 26. 248Izvesztyija, 1918. augusztus 14. 249 Gorbunov, V. V.: Lenin és a Proletkult. Budapest, 1976. 5. 250 Uo. 1 6 7 -1 6 8 . 251 Voproszi isztorii KPSZSZ, 1958. No 1. 33. 252 Proletarszkaja kultura, 1921. No 2 0 -2 1 . 33. 253 Arhiv A. M. Gorkovo. Nyeizdannaja perepiszka. XIV. 254 Idézi Saginjan, Marieta: Lityeraturnij dnyevnyik. Moszkva—Petyerburg, 1923. 168. 255 Voszpominanyije o Lenyinye v 5 tomah. Moszkva, V. 13. 256 Pravda, 1921. novem ber 8. 257 Za glubokuju razrabotku isztorii szovjetszkoj lityeraturi. Kom munyiszt, 1956. No 12. 258 Zamjatyin, Je.: Lica. New York, 1955. 259 Zamjatyin, Je.: Mi. Budapest, 1990. 67. 260 Idézi Malevich. A msterdam, 1970. 51. 261 Idézi I. Lezsnyev az I. Szovjet írókongresszuson tartott beszédében. Sztyenograficseszkij otcsot Moszkva, 1934. 174. 262 Biok, A.: Válogatott művek. Budapest, 1972. 459. 263 Kogan, P. Sz.: Lityeratura etyih let. 1917—1923. Ivanovo-Voznyeszenszk, 1924. 79. 264Zamjatyin, Je.: Mi. Budapest, 1990. 5. 265 Lásd „a csekista irodalom ” elemzését Geller, M.: Koncentracionnij m ir i szovjetszkaja lityeratura London, 1974. 266 Kogan, P.: i. m. 73. 267Szugybi szovrem ennoj intyelligencii. Moszkva, 1925. 3. 268 Uo. 7. 269 Uo. 270 Uo. 17. 271 Kommunyisztyicseszkij trud, 1920. decem ber 14. 272 Szugybi szovrem ennoj intyelligencii, 18—19. 273 Uo. 31. 274 Uo. 34. 275 Uo. 24. 276 Uo. 25. 277Uo. 278 Uo. 24. 279 Uo. 27. 280 Uo. 30. 281 Fegyukin, G.: i. m. 357. 282 Pravda, 1925. július 1. 283Zsurnaliszt, 1925. No 8 -9 . 284Lityeratum oje naszledszvo, LXV. 1 958.40.

• Negyedik fejezet •

KONFLIKTUSKERESÉS (1926- 1928)

1. A NÉP halála A történészek máig vitatkoznak a NÉP halálának időpontjáról. Agóniája 1926-ban

kezdődött, az állami gabonafelvásárlás jelentős csökkenésében m egm utatkozó 1927—1928-as term énybegyűjtési válság pedig m ár a NÉP kim úlásánakjól látható jele volt. De hát a NÉP amúgy is fölbomlásra volt kárhoztatva: a szovjet rendszert nem arra terem tették, nem ahhoz igazították, hogy az „állampolgári béke” köze­ gében, hagyományos, „norm ális” módszerekkel oldjanak meg benne elsőren­ dűen fontos állami feladatokat. A forradalom m al létrehozott, az utópia birodalm ához vezető „nagy ugrás” vég­ rehajtására hivatott rendszer a polgárháború éveiben kiterm elte a maga primitív, de válsághelyzetben rendkívül hatékony irányítási módszereit, m elyeknek a meg­ félemlítés, a közvetlen terror, a parancs voltak a legfontosabb eszközei. Az állam­ polgároktól csak válsághelyzetben követelhettek —és kényszeríthettekki! —teljes alávetettséget és áldozatokat: válság nélkül a fikciók világát, az utópikus progra­ m ot egy fal választotta el a reális élet világától. 1926 m ásodik felében a NÉP kezdett kim erülni, a gazdaság, főként az ipar helyreállítása jórészt lezárult: dönteni kellett, milyen irányban fejlesztik tovább. Buharin a „Gazdagodjatok!” jelszóba sűrített program ja békés, tradicionális fejlő­ dést ígért. Valentyinov (Volszkij) —aki 1905-ig bolsevik volt, majd m ensevik lett, jól ismerte Lenint és a többi bolsevik vezetőt, a NÉP éveiben a Népgazdasági Tanács „Ipari-kereskedelmi újság” című orgánum át szerkesztette — abból indult ki, hogy „a jobboldali kom m unisták Sztolipinnel párhuzam osan haladtak”,1 s hogy az 1925-ben még Sztálin tám ogatását élvező Buharin-program hasonlított Sztolipin program jára. Volt persze egy lényeges különbség, az, hogy II. Miklós m iniszterelnöke a reform ok eredm ényeit örök érvényűnek hitte, míg „az 1925-ös program ” csak ideiglenesen engedélyezte a m agángazdaságot az állam osított föl­ deken. 1925-ben azonban ez a különbség — a parasztok elbizonytalanodása elle­ nére is —csupán elméleti jellegű volt. A Buharin-program jótékony hatást gyako­ rolt a mezőgazdaságra: „1925 és 1926 első fele —írja Valentyinov —valóban a falu

194

N EG Y E D IK F E JEZE T •

életének legboldogabb időszaka volt.”2Ami persze viszonylagos: ez a korszakjobb volt, m int az előző, és összehasonlíthatatlanul jobb, m int a rá következő. De a parasztokat e „boldog korszakban” is adókkal szorongatták: a paraszt 250 rubel­ nyi jövedelem után ugyanannyi adót fizetett, m int egy kiskereskedő 1200 rubel után és m int egy m unkás 3800 rubel után .3 Egy púd rozs árából egy paraszt 1913-ban 5,48 m éter textilt tudott venni, 1927 júniusában—júliusában viszont m ár csupán 2,55 m étert, sóból 103, illetve 61,9 fontot, cukorból pedig 8,24, illetve 3,93 fontot.4 A parasztok helyzete mégis jobb volt, m int a hegem ón szerepet játszó munkásosztályé. Nőtt a m unkanélküliség: „Tíz évvel az októberi forradalom után iparunk alapvető ágazataiban álm odni sem m ernek a háború előtti fizetésekről.”5 A m un­ kások term észetesen elégedetlenek voltak azzal a politikával, amely lehetővé tet­ te, hogy a parasztok jobban éljenek náluk. A párton belül, az egyszerű tagok körében egyre erősödött a nosztalgia a hadikom m unizm us iránt: „Volt két test­ vér, Rájtnak hívták őket — emlékezik vissza a Mahagónifa hőse az utolsó igazi kom m unisták illegális rejtekhelyén —, akik elhatározták, hogy fölrepülnek az égbe, úgy is pusztultak el, hogy az égből lezuhanva összetörték m agukat a föl­ dön... Lenin elvtárs is elhunyt, a Rájt testvérek is... Rajtunk kívül, elvtársak, m ár senki sem emlékszik rá, micsoda eszmék voltak azok. Olyanok vagyunk, akár a Rájt testvérek”6 — m ondja vágyakozva „a hadikom m unizm us idején rekrutált, majd 1921-ben szükségtelenné vált kom m unista”. 1928-ban jelenik meg Artyom Veszjolij Meztelen igazság című, félig fiktív elbe­ szélése. A kubáni kom m unisták, a polgárháború hősei így panaszkodnak egykori parancsnokuknak, Mihail Vasziljevicsnek: „Meg kell nyíltan m ondani az igazsá­ got —a mi életünkben több a rossz, m int a jó .” Panaszkodnak a szegénységre, a szovjethatalom, a bürokratikus apparátus lekezelő m agatartására, de a fő kérdé­ sük ez: „Miért harcoltunk, Mihail Vasziljevics? Irodákért vagy bizottságokért?” Ezt a kérdést nemcsak Artyom Veszjolij hősei tették fel —erre utal az SZK(b)P KB által 1929. május 8-án kiadott,7 a maga nem ében első különhatározat, amely „szigorú m egrovásban részesítette a „Molodaja gvargyija” (Ifjú Gárda) szerkesz­ tőségét Artyom Veszjolij: Meztelen igazság című elbeszélésének publikálása miatt, amely egyoldalúan, tendenciózusan és alapjában véve karikaturisztikusan ábrá­ zolja a szovjet valóságot, s ezzel csak osztályellenségeinket juttatja előnyökhöz”.8 A Meztelen igazság hősei tehát úgy vélik, a forradalom elm últa után a legfőbb baj az, hogy „a bizottságokat irodák váltották fel”. A szovjet állami, gazdasági és pártapparátus valóban folyam atosan nőtt: 1928-ban 4 millió volt a hivatalnokok létszáma. Ez a központilag irányított gigantikus apparátus azonban nem volt képes arra, hogy normális körülm ények között m egbirkózzon az ország irányítá­ sával. „Folyton zúgolódnak az »apparátus« miatt! —vette védelmébe őket Gyemjan Bednij, a fő-fő proletáríró. — Pedig ördögi erőre van szüksége, hogy a proletá­ rok hajóját mozgásba lendítse.” Ráadásul „ez a hajó egy hatalm as uszályt is vontat maga után, a parasztok kényszeredett, engedetlen, nehézkes uszályát”.9Az appa­ rátus alkalm atlan volt arra is, hogy az „állampolgári béke” közegében végrehajtsa

K O N F L IK T U SK E R E SÉ S ( 1 9 2 6 - 1 9 2 8 )

•

195

az előtte álló feladatokat, nehézkes volt, önállótlan, két, egymással ellenséges csoport alkotta: képzetlen, olykor analfabéta kom m unista vezetők és félelemtől reszkető csinovnyikok. M árpedig a félelmet szisztem atikusan és szüntelenül szí­ tották. A Cseka-OGPU, az egyetlen szovjet szerv, amelyet m inden szovjet állam­ polgár (sőt jórészt a külföld is) ism ert, a jó m unka szinonim ája lett: m inden alkalommal, ha valam it gyorsan végre kellett hajtani, Rendkívüli Bizottság (Cse­ ka) néven alapítottak intézm ényt. Ennek a kifejezésnek m ár önm agában is ösztö­ kélnie kellett m indenkit. M ikojan említi például, hogy 1922 decem berében a téli ruházat beszerzésekor a Munka- és Honvédelmi Tanács rendkívüli bizottságot alapított posztócsizmák, bocskorok és ködm önök készíttetésére.10 És bárm ilyen rendkívüli bizottság jön létre, vezetőjéül rendre Feliksz Dzerzsinszkijt nevezik ki. Ő vezeti a M unkaügyi Főbizottságot, a Vasúti Bizottságot, ő szervezi az elhagyott és árva gyerm ekek segélyezését, ő elnököl a Rendkívüli Hóeltakarító Bizottság­ ban, miközben term észetesen ő a Cseka, majd a GPU elnöke is. S ki m ást válasz­ tanának a szovjet film barátok társaságának élére,11 ha nem őt, Feliksz Dzerzsinszkijt, sőt nem feledkeznek meg róla akkor sem, am ikor 1924-ben m egalakul a „Bolygóközi Kom m unikációt Tanulmányozók Társasága”.12 T ántoríthatatlanul végrehajtják Lenin szándékát: „a Cseka legyen az az eszköz, amellyel valóra vált­ ják a proletariátus központi akaratát, amellyel olyan fegyelmet terem tenek, am i­ lyenre nem volt példa” még a Vörös Hadseregben sem .13 1924. jan u á r 31-én Dzerzsinszkijt kinevezik a szovjet gazdaság legfelső irányító szerve, a Népgazdasági Tanács (NGT) élére, amivel „az OGPU apparátusa még közelebb kerül a gazdasági építés feladataihoz”14 — jegyzi meg a Cseka-elnök biográfusa. Vlasztyinov az NGT tevékenységéről szóló m em oárjában nyugodt, m egfontolt vezetőként jellemzi Dzerzsinszkijt; fő tulajdonságaként azt értékeli, hogy nem akarta állandó félelemben tartani m unkatársait. Halála után az NGT alkalmazottai őszintén sajnálták: „Milyen kár, hogy m eghalt Dzerzsinszkij! Jó volt vele dolgozni, becsült és m egvédett bennünket, specialistákat. Az ő idejében nyugodtan alhattunk, nem féltünk, hogy jö n a »fekete autó«.”15 Ezek a panaszok kiválóan érzékeltetik a NEP-korszak „nyugodt" légkörét, am ikor is a vétlen szak­ em berek csak a m indenható Dzerzsinszkij védőszárnyai alatt alhattak nyugodtan. Pedig Dzerzsinszkij m egfontoltsága csupán az okos rabszolgatartóé, aki tudja, hogy rabszolgái anyagi értéket képviselnek. Az OGPU-elnök azonban sűrűn em­ lékezteti alattvalóit: „Azért neveztek ki a Népgazdasági Tanács élére, hogy vaskéz­ zel m egvalósítsam a tervgazdálkodás elvét. Van, aki tudja, hogy kem ény kezem van, nagy pofont lehet vele adni. Nem engedem, hogy továbbra is úgy folyjon a m unka, m int eddig, azaz anarchikusan.”16 A kom m unista párt által létrehozott irányítási rendszer legfőbb jellemzője az volt, hogy m inden problém át csak a politikai érdekek szem pontjából mérlegeltek, még a népgazdasági kérdéseket is. A NEP-korszak végén azonban m ind a népgazdasági problém ák, m ind a „fő irány” kidolgozása korábban is, később is ism eretlen nehézségekbe ütközött: a hadikom m unizm us idején Lenin tekintélye söpört félre m inden ellenvetést, 1929

196

• N EG Y E D IK F E JEZE T •

után pedig Sztálin hatalm a fog félretolni m inden ellenérvet. 1925—1927 között azonban épp a még létező ellenzék jelentette a fő akadályt. Trockijt könnyen félreállították, jelszavai, a „kulákság védelm ezőit” — Buharint, Sztálint — érintő kritikája azonban visszhangra talált a pártban, mégpedig azok körében, akik előszeretettel kérdezgették, hogy „miért is harcoltunk”, azok körében, akiknek emlékezetében még éltek a „kom m unizm us eszméi”, de a helyzetükkel elégedet­ len m unkások, illetve a csaknem kétmilliónyi m unkanélküli között is sok híve volt Trockijnak.17 M iután Zinovjev és Kamenyev, a két korábbi ellenfél is csatla­ kozott Trockijhoz, még inkább fölerősödött a kritikus hang. A pártapparátus kulcspozícióiból kiszorított ellenzék egy ideig még kifejthette nézeteit a kong­ resszusok előtt a „Pravdádban közzétett „vitairatokban”, s terjeszthette —am int majd később m ondják —„szam izdatban” is. Pártkörökben nem csak arról tudtak, m iként dicsérte Usztrjalov Sztálin és Buharin politikáját, hanem arról is, milyen élesen bírálták őket a mensevik m arxisták amiatt, hogy az ország nem a kom m u­ nizm us felé halad, „hanem a régi földbirtokos-kapitalista rendtől egy új paraszt­ kapitalista gazdaság felé”.18 A belső pártharcok korszakában csupán egyetlenegyszer m erült fel teljesen új gondolat: egy Jakov Osszovszkij nevű m unkás, aki 1918 óta volt kom m unista, azzal a javaslattal állt elő, hogy hozzanak létre a Szovjetunióban egy második pártot, és terem tsenek kétpárti rendszert. M int ortodox m arxista ugyanis úgy vélte, hogy a két gazdasági szektor —az állami és a m agánszektor léte —két pártot tesz szükségessé: „Ha pártunk abszolút egységének és egyediségének elvéből in­ dulunk ki — írta —, akkor az alapszervezetekben és a pártsajtóban nem lehetne m egengedni a szabad véleménycserét, annak ellenére, hogy az ország gazdaságá­ nak differenciált mivolta m iatt m agán a párton belül ténylegesen is léteznek különféle vélem ények.”19 Osszovszkijt a Központi Ellenőrző Bizottság elítélte, és kizárta a pártból.20 „A vita azért m egengedhetetlen — m ondta Buharin —, m ert megingatja a proletárdiktatúra végső alapjait, a párt egységét és az országban elfoglalt dom ináns helyzetét, s m ert azoknak a csoportoknak és csoportocskáknak a m alm ára hajtja a vizet, amelyek politikai dem okráciára vágynak.”21 Oszszovszkij javaslatát az ellenzék is elítélte. A Szovjetunióban sohasem volt két párt: az ellenzék nézetei azonban 1925—1928 között befolyásolhatták a „fő irányt”. 1927-ben a parasztok lényegesen kevesebb gabonát és más term éket adtak el az államnak. „1927 őszén Moszkvában szám om ra új jelenségre lettem figyelmes — jegyzi meg visszaemlékezéseiben Ante Ciliga, a jugoszláv kom m unista, aki 1926-ban érkezik Moszkvába pártja Komintern-képviselőjeként —, a boltokban nem volt vaj, sajt, tej. Aztán zavarok tám adtak a kenyérellátásban is.”22 Az élelmezési nehézségek, a term énybegyűjtési válság kapóra jö tt Sztálinnak, hogy újabb csapást m érjen az ellenzékre: 1927 októberében Zinovjevet és Trockijt kizárták a KB-ból, és am ikor az októberi forradalom évfordulójára egy ellende­ m onstrációt próbáltak szervezni, még a pártból is. Az ellenzék lefejezése után Sztálin nekilát program juk, tanácsaik megvalósítá­ sának. Rendkívüli intézkedéseket tesz a válság leküzdésére: 30 ezer párttagot

K O N F L IK T U SK E R E SÉ S ( 1 9 2 6 - 1 9 2 8 )

•

197

indít falura gabonabegyűjtésre. A „helyszínre” sietnek a pártvezetők is: Sztálin 1928. jan u ár 15-én elhagyja Moszkvát, és Szibériába indul — ez az utolsó ilyen jellegű országjáró körútja. Utasítja a helyi vezetőket, hogy a gabonabeszolgálta­ tást m egtagadó parasztokkal szemben alkalmazzák a büntető törvénykönyvbe 1927-ben beiktatott 107-es cikkelyt, amely árdrágításért és árurejtegetésért egy­ éves börtönbüntetést, m ellékbüntetésként pedig vagyonelkobzást helyez kilátás­ ba. Az elrejtett gabona felkutatására „szegényparasztokat” alkalmaznak, akik vagy a legalacsonyabb árért, vagy hitelbe m egkapják az elkobzott gabona 25%-át. A sztálini, akkori elnevezés szerint „urálo-szibériai” gabonabegyűjtési m ódszer az egész országban elterjed. A parasztok azt mondják: „Visszajött a ’19-es év.” A falvakba katonai egységek vonulnak a gabona felkutatására, a hátralék fejében még a tetőt is leszedik a kunyhókról —s m indenért a kulákot teszik felelőssé. „A kulák nem egyéb, m int madárijesztő, a régi világ kísértete — írta nem is oly rég Kalinyin. —Nem társadalm i réteg, nem csoport, még csak nem is banda, hanem kihaló egyedek sokasága.”23 „Az ördög tudja, mit művelünk —panaszolta Rikov —, Trockij, Pjatakov, Zinovjev kedvéért lekulákozzuk az igazi középparasztot, aki teljesen törvényesen akar jobb m ódban élni.”24 1928 júliusában Sztálin a KB plénum án büszkén jelenti ki: „szorongatjuk és fokozatosan kiszorítjuk, olykor pedig tönkre is tesszük a falu kapitalista elem eit.”25 Borisz Pilnyak így m utatta be a korabeli orosz falu helyzetét: „A m uzsikok azokban az években értetlenül álltak az alábbi, szám ukra felfoghatatlan proble­ m atikus dilemm a előtt... A parasztok ötven százaléka hajnali három kor kelt, este tizenegykor feküdt, dolgozott a család apraja-nagyja megállás nélkül: ...kunyhóik, szekereik mindig rendben voltak, az állatokjól tartva az istállóban, ők m aguk sem éheztek, még ha nyakig voltak is a m unkában; a hatalom tól féltükben pontosan lerótták az állam nak a term ényadót és más kötelezettségeiket, és mégis, nem többnek, nem kevesebbnek, a forradalom ellenségeinek tekintették őket. A m u­ zsikok másik részének viszont nem volt egyebe, csak egy rozoga kunyhója, egy sovány tehénkéje, egy ótvaros birkája... az állam tőlük is behajtotta a term ényadót és a vetési kölcsönt —ők viszont a forradalom barátainak szám ítottak. Az »ellenségnek« titulált m uzsikok a »barátokról« azt állították, hogy harm incöt százalé­ kuk alkoholista, öt százalékuknak sosincs szerencséje, hatvan százalékuk viszont naplopó, szószátyár, filozófus, lusta vagy mulya. A falusi »ellenséget« m inden m ódon szorongatták, hogy »baráttá« neveljék át, miközben még a lehetőségétől is megfosztották, hogy term ényadót fizessen, a kunyhója pedig ham arosan rozo­ ga lett.”26 A NEP-korszak végén még sem a muzsikok, sem Borisz Pilnyak nem sejthette, hogyan bánnak el ham arosan a parasztokkal meg a falvakkal. Július 11-én került sor a Kamenyev képviselte „egyesített” trockista—zinovjevista ellenzék és a Buharin vezette „jobboldal” titkos találkozójára. Buharin — m iután jó néhány évig szorosan együttm űködött Sztálinnal, sőt segítséget is nyúj­ tott neki —váratlanul kijelentette: „Sztálin kurzusa vélem ényünk szerint halálos veszélyt jelent a forradalom ra... Nézeteltéréseink Sztálinnal sokkal komolyabbak, m int amilyenek köztünk és önök között vannak.” Buharin hirtelen rájött, hogy

198

N EG Y E D IK FEJEZE T •

„Sztálin egy elvtelen intrikus, aki m indent hatalom vágyának rendel alá. Nézeteit akár azért is megváltoztatja, hogy megszabaduljon valakitől az adott pillanatban.” A trockisták kárörvendve tették közzé a Buharin—Kamenyev-megbeszélés hozzá­ ju k eljutott jegyzőkönyvét. Ezzel újabb adalékot kínáltak fel Sztálinnak a „jobbol­ dal” elleni harchoz, aki ebben a harcban persze igénybe vette a „baloldal” tám o­ gatását is: számos, politikai okokból bebörtönzött vagy szám űzött „baloldali” ellenzéki küldte el nyilatkozatát „kapitulálásáról”, arról, hogy egyetért az új sztá­ lini — s (meggyőződése szerint) lényegében az övével megegyező — politikával. Újra kiadták Preobrazsenszkij könyvét „az eredeti szocialista felhalm ozásról”. Őt Sztálin szintén átállította a maga oldalára. Preobrazsenszkij ama kételyére, hogy a Központi Bizottság még mindig „jobboldali” álláspontot foglal el, Ante Ciliga könyvének tanúsága szerint a főtitkár így felelt: „Ha kell, az egész KB-t letartóz­ tatom , az ötéves tervet akkor is teljesítem .”27 A KB letartóztatása csak később következik be, egyelőre 1928. jan u ár 16-án Trockijt száműzik Alma-Atába, ahon­ nan egy év m últán Törökországba teszik át. Sztálin 1929 decem berében befejezettnek nyilvánítja a NEP-et, az „állampolgári békét” azonban m ár korábban felrúgta: „Vannak belső ellenségeink. Vannak kül­ ső ellenségeink. Erről, elvtársak, egy pillanatra sem szabad m egfeledkeznünk” — jelenti ki 1928 áprilisában.28 Az 1928 nyarán Moszkvában a sahti* ügyben meg­ tartott per volt az első jel, mely a társadalom ellen indított háború kezdetére utalt. Az eszer-per óta hat év telt el; most, a NÉP cezúrája utáni első nyilvános perben 53 m érnököt és technikust —a Donyec-medence szénbányászati vezetőit—vádol­ ták szabotázzsal és kémkedéssel (maga a „szabotőr”, „kártevő” szó az orosz nyelv egyik legelterjedtebb szava lett). Róbert Conquest, a „nagy terro r” —term észete­ sen Szolzsenyicin GULAG-ja utáni —legteljesebb történetének szerzője, úgy véli, hogy a sahti ügyet személyesen Jevdokimov, az OGPU kaukázusi m eghatalm a­ zottja kezdem ényezte.29 Nem kizárt, hogy m indebben valóban része volt Jevdokim ovnak, az egykori köztörvényes bűnözőnek, aki a polgárháború éveiben nagy ívű karriert futott be a „szerveknél” (megtorló akcióiért több kitüntetést szerzett, m int az összes többi csekista), később pedig Sztálin ivócimborája lett,30 az is lehet azonban, hogy nem véletlenül választották a sahti ügyet. A vádlottak között volt három ném et m érnök is: a pert ugyanis úgy tervezték el, hogy bel- és külpolitikai feladatok m egoldására egyaránt alkalmas legyen. így vált az ügy egyúttal a koncepciós perek modelljévé: számos elemet próbáltak ki rajta, m int például a szabotázs és kémkedés vádja olyan állam javára, amellyel az adott pillanatban m egrom lottak a viszonyok; a vádlottak beism erő vallom ása (a sahti perben két vádlott nem jelent meg a bíróság előtt, m inden bizonnyal a kihallgatások során vesztették életüket, néhány em ber nem m indent fogadott el abból, am it a vád képviselője, Krilenko ügyész előadott); de felm érték azt is, m ekkora lehet a nép haragja. A „gyűlölet” megszervezése, melyet húsz évvel később George Orwell ír le 1984 című regényében, s melyet először Lenin utasí­ * Sahti: bányászváros a Donyec-medencében.

K O N FUK TU SKERESÉS (1 9 2 6 -1 9 2 8 )

•

199

tására kísérleteztek ki az 1922-es eszer-per idején, most, a sahti perben m ár jóval nagyobb m éreteket öltött. 1920 nyarán Jekatyerinburgban „helyi pártfunkcionáriusok” meggyilkoltak egy csoport, ellenforradalm árnak vélt szakem bert — úgynevezett „szpecet” —, akik a jegorsinói bányákban dolgoztak technikusként. A bíróságon kihallgatott tanúk azt vallották, hogy „sem m it nem tudnak a meggyilkolt technikusok ellenforradalmi tevékenységéről”. Kommodov ügyvéd viszont így állt ki védencei mel­ lett: „Egészséges vér folyik ereikben. M egismerték a szociális egyenlőtlenség összes terhét, m egtanulták gyűlölni osztályellenségeiket. Ez az érzés vezérelte őket.”31 Nyolc évvel később a „Pravda” az alábbiakat írta Osztályper című vezér­ cikkében: „Ma a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában a Szovjetunió Leg­ felsőbb Bíróságának színe elé állnak a sahti ügy »hősei«... Egészen biztos, hogy a világ összes m unkása és dolgozója halálos osztálygyűlölettel fogadja őket...”32 Kommodov ügyvéd, az egyik vádlott védője, nem talált meggyőző érvet annak az em bernek a védelmére, akinek ereiben egy „szpec” „fertőzött vére” folyik. A sajtóban kibontakozó gyűlöletkam pány keretében közzétették az egyik vádlott tizenkét éves fiának levelét is: a fiú apja főbelövését kérte. Új korszak küszöbére érkeztünk.

2. Külpolitika A rapallói egyezmény m egterem tette a normális diplomáciai kapcsolatok lehető­ ségét a kapitalista világgal. 1924 — a szovjetköztársaság elism erésének éve volt: Nagy-Britannia februárban, ezt követően pedig Olaszország, Norvégia, Ausztria, Görögország, Svédország, Kína, Dánia, majd októberben Franciaország ismerte el. A kétszintes szovjet külpolitikán belül azonban a hagyom ányos diplomáciai kapcsolatok csupán az egyik szintet képviselték. A másik, a húszas években az elsőnél nem kevésbé fontos szint a Kom intern tevékenysége volt: a ném etországi forradalom hoz fűzött rem ények összeomlása után a kom m unista pártok fő fel­ adata a szovjetköztársaság külpolitikájának képviselete lett. 1924 végén a „m un­ kásellenzék” képviselői, Medvegyev és Sljapnyikov A bakui munkáshoz intézett nyílt levelükben azt írják: a Kom intern egész tevékenysége csupán arra korláto­ zódik, hogy „a rossz anyagi helyzetben lévő »kommunista« szekciókat tám ogassa és eltartsa őket az oroszországi m unkások azon javaiból, am elyekért ők vérükkel és áldozataikkal fizettek, de a jelen körülm ények közt saját javukra nem tudnak felhasználni; valójában orosz arannyal eltartott kispolgári cselédek gyülekezete jön létre...”33 Ha egyet is érthetünk azzal, hogy a „kom m unista szekciók” az „orosz aranyból” éltek, azt m ár nehezebben lehet elfogadni, hogy csak ennek megszerzéséből állt egész tevékenységük. A kom m unista szekciók vakon végre­ hajtották a Moszkvából érkező összes utasítást, ha pedig a „központ” elégedetlen volt egy szófogadatlan vezetővel, azonnal lecserélték. A külföldi kom m unista pártok ezen kívül afféle kom m unistabarát aurát hoztak létre m aguk körül titkon

200

N EG Y E D IK FEJEZE T •

vagy nyíltan szim patizáns tömegszervezetekből, társaságokból, klubokból, ame­ lyek a világközvéleményt a Szovjetunió védelme felé terelték. Az új propaganda­ m ódszerek m estere egy ném et kom m unista, Willy M ünzenberg volt, aki m int a Forradalom Harcosait Segítő Nemzetközi Szervezet, illetve a kom m unistabarát, tehát szovjetbarát ném et sajtókonszern, az Imperializmus Elleni Harc Ligája szer­ vezője és vezetője, világméretű kam pányokat indított a kapitalizmus áldozatainak (a ném et anarchista, Max Hoelz, a két amerikai anarchista, Sacco és Vanzetti, valam int Rákosi Mátyás) védelmére. A két szint olykor együtt tevékenykedett, s nehéz szétválasztani, hol végződött az egyik és hol kezdődött a másik. Valter Krivickij, a nyugat-európai szovjet felderítőhálózat vezetője, aki 1937-ben m egtagadta a visszatérést Moszkvába, ahol —s ezzel nagyon is tisztában volt —főbelövés várta, ezt írta visszaemlékezéseiben: 1923-ban, am ikor a franciák megszállták a Ruhr-vidéket, a szovjet korm ány arra szám ított, hogy m inden pillanatban kirobbanhat a forradalom. Krivickij és öt másik tiszt Németországba indult, hogy a kom m unista pártban megszervezze a Német Vörös Hadsereg, a ném et Cseka-különítmények magvát, amelyek feladata az volt, hogy aknam unkát folytassanak a hadsereg és a Reichswehr kötelékében.3* 1924 őszén a németországi helyzet stabilizálódott, Észtországban viszont—a Komintern-elnök Zinovjev szerint —forradalmi szituáció alakult ki. Berzin, a Vörös Hadse­ reg felderítőfőnöke parancsot kapott Zinovjevtől, hogy támogassa az észt forradal­ mat: 60 tiszt azonnal Észtországba indult. 1924. december 1-jén Tallinnban „kitört a forradalom ”, ám mivel a szovjet ügynökök és a helyi kom m unisták semmiféle tám ogatást nem kaptak a lakosságtól, a puccs vérfürdővel ért véget.35 1927 őszén Sztálin, aki ekkor m ár egyedül vezeti a Kom internt, m egsértődik am iatt, hogy a trockisták a világforradalom elárulásával vádolják, úgy véli, hogy „forradalmi helyzet alakul ki” Kínában. A ném et Heinz N eum annt és a szovjet Besszo Lominadzét Kantonba küldi: a két kom m unista ügynök 1927 decemberé­ ben felkelést robbant ki, amelyet azonban ham arosan elfojtanak. Tallinnban több m int 150 személyt végeznek ki, Kantonban több m int 5 ezret. A hagyományos és az újsütetű Komintern-diplomácia összefonódása abban is kifejeződött, hogy a szovjet külképviseletek gyakran egyúttal Komintern-központok is voltak. Agabekov közel-keleti rezidens, az OGPU vezető m unkatársa írja, hogy „1926-ban a M ashhadban (Perzsia) lévő szovjet konzulátus egyidejűleg a III. Internacionálé titkos képviselete is volt, m int ahogy 1924—1925-ben Sztark, a Szovjetunió afganisztáni m eghatalm azott követe egyidejűleg a Kom intern afga­ nisztáni és észak-indiai képviselőjeként is m űködött”.36 A húszas években a szovjet külpolitika három országra koncentrált: Németor­ szágra, Angliára és Kínára. Németországgal hagyom ányosan kitűnő diplomáciai kapcsolatok alakultak ki, egyidejűleg folyam atosan tám ogatták a Német Kom m unista Pártot, de erősítették a kapcsolatokat a „harm adik szinten”, a gazdaság terén is. A gazdasági kapcsola­ tok nem korlátozódtak a kereskedelemre, Németország sokoldalú technológiai segítséget nyújtott a szovjetköztársaságnak: a rapallói egyezmény aláírása után

• K Q N F L IK T U SK E R E SÉ S ( 1 9 2 6 - 1 9 2 8 )

•

201

több m int kétezer m érnök és technikus érkezett a Szovjetunióba,37 ahol is részt vettek a szovjet ipar helyreállításában. Külön fejezet a ném et—szovjet katonai együttműködés. A versailles-i szerződés m egtiltotta a 100 ezer fős ném et Reichswehrnek, hogy m odern fegyverzettel, egyebek közt légierővel, tankokkal rendel­ kezzen. 1923 közepén a Junkers lehetőséget kap arra, hogy repülőgépeket gyárt­ son a Moszkva melletti Filiben, 1924-ben pedig Lipeckben nyitnak ném et repülő­ tiszti kiképzőközpontot. Orosz és ném et vegyészek együtt kísérleteznek ki mérgező anyagokat, a Krupp pedig tüzérségi fegyvergyárat épít szovjet KözépÁzsiában.38 Az e tényekre vonatkozó sajtóhíreket persze m ind a szovjet, m ind a ném et fél cáfolta, a II. világháború után azonban a ném et levéltárakban talált dokum entum ok m inden kétséget kizáróan igazolták. Ismét felvetődik a kérdés: melyik félnek szárm azott előnye a katonai együttműködésből? A ném et félnek m indenképpen: Hans von Seeckt tábornok ennek köszönhetően, a versailles-i szerződés megkerülésével létre tudta hozni a Reichswehrt, és fel tudta szerelni azt a szovjet területen kipróbált, legújabb fegyverzettel. Kétségkívül a Vörös Hadse­ regnek is megvolt ebből a m aga haszna: katonái Ném etországban kaptak tovább­ képzést, az ipar új technológiához jutott; az is igaz persze, hogy Sztálin likvidálta az összes tisztet és tábornokot, akik Ném etországban jártak vagy ném et tisztekkel találkoztak. Teljesen m egalapozott az amerikai történész feltételezése, m iszerint a sahti perben azért szerepeltek a vádlottak között ném et m érnökök is, m ert 1927 végére a ném et műszaki segítség kiemelkedő szerephez jutott, s túlságosan meg­ nőtt a ném et m érnökök és technikusok száma. Sztálinék elhatározták, hogy meg­ leckéztetik őket. A sahti ügyben három német m érnököt vontak felelősségre, de 32 volt letartóztatásban, ami m ár önm agában is utal a ném et m érnökök nagy szá­ m ára. A per után a szovjet korm ány az am erikaiakhoz fordul m űszaki segítségért: 1929 közepéig a Szovjetunió 27 ném et és 15 amerikai céggel kötött m űszaki egyezményt, de 1929 végére a Szovjetunió m ár 40 amerikai vállalattal működött együtt.39 M iután Nagy-Britannia elismerte a Szovjetuniót, norm alizálódtak a szovjet—an­ gol kapcsolatok is, Moszkva azonban továbbra is első számú ellenfelei közt tartot­ ta szám on Angliát, főként Ázsia térségében (Afganisztánban, Kínában). Amikor —először a történelem ben —a Szovjetuniót elismerő M unkáspárt győzött az ang­ liai választásokon, a Szovjetunió igyekezett kihasználni a párt hatalom ra jutását: a kom m unista párt tömegszervezetté alakításával m egpróbált beférkőzni a szakszervezetekbe. 1924-ben azonban a M unkáspárt súlyos vereséget szenvedett a választásokon, am inek egyik fő okaazún. Zinovjev-levél volt: az angol sajtó közzétett egy az angol kom m unistáknak szóló, útm utatásokat tartalmazó titkos iratot. Máig vitatott, valódi volt-e a levél, vagy hamisítvány. Ha hamisítvány volt, semmi olyasmit nem tartalmazott, amit Zinovjev nem vállalhatott volna: az angol közvéleményt különösen felháborító irányelv — nevezetesen, hogy folytassanak aknam unkát a hadseregben — a kom munista pártok számára kötelező 21 feltétel egyike volt. Az 1926-os angliai általános sztrájk idején a Szovjetunióban gyűjtést rendeztek a sztrájkolok megsegítésére, s m egalakult az angol—orosz szakszervezeti bizottság.

202

N EG Y E D IK FEJEZE T •

A Kínával 1924-ben aláírt szerződés értelm ében a Szovjetunióé m arad a kínai —keleti vasútvonal,40 valam int a m agát népköztársasággá nyilvánító Külső-Mongólia feletti protektorátus. A Szovjetunió aktívan tám ogatja a Szun Jat-szen vezet­ te Nemzeti Néppártot, a Kuom intangot, s Bljuher vezetésével szovjet katonai szakértőket küld Kínába: a Moszkva utasításai alapján ténykedő súlytalan kom­ m unista párt beolvad a Kuom intangba. A szovjet Kína-politika azonban továbbra is a Sztálin—Trockij-viszony egyik neuralgikus pontja: Trockij am ellett hadakozik, hogy a kom m unista pártra tám aszkodva robbantsanak ki Kínában forradalm at, Sztálin viszont a Kuom intang erősítése mellett, illetve, Szun Jat-szen halála után, Csang Kaj-sek politikai tám ogatása m ellett érvel. Sztálin és Buharin egyaránt úgy véli, hogy a Kuom intang „objektíve pozitív szerepet” játszik. Csang Kaj-sek elfo­ gadja az együttm űködést Moszkvával, de kom m unistákat nem akar látni pártjá­ ban. 1926-ban ki is zárják őket a Kuomintangból, letartóztatás vár rájuk, 1927ben pedig Csang Kaj-sek likvidálja az összes sanghaji kom m unistát. Nem sokkal ezután Sztálin, nyilván önigazolásként, Kantonba küldi N eum annt és Lominad' zét: az általuk k irobbantott kantoni felkelést „diadalmas utóvédharcnak” nevezi. A Szovjetunió külpolitikáját e szakaszban három fő alapelv határozta meg: a Szovjetunió a világforradalom legfontosabb tényezője, megerősödése tehát egyet jelent a világforradalmi mozgalom erősödésével, a Szovjetunió érdekében ezért áldozatokat hozhat a többi kom m unista párt és forradalmi mozgalom is; a Szov­ jetunió és a kapitalista országok közti konfliktus előbb vagy utóbb elkerülhetet­ lenül kirobban, ami azonban ugyancsak Moszkva hasznára fordítható energiatar­ talékot jelent; a kapitalista országokban folytatott forradalm i aknam unka nem zárja ki, hogy ugyanezekkel az országokkal normális diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat is kiépítsenek. A Szovjetuniónak nyújtott nyugati m űszaki és gazdasági segítség teljes volume­ nét egyelőre —a moszkvai levéltárak megnyitásáig —nem lehet pontosan megha­ tározni. A Moszkvával együttm űködő nyugati cégek szinte ugyanolyan gondosan titkolták adataikat, m int szovjet partnereik. A ném et és amerikai levéltárak adatai alapján azonban Sutton amerikai történész arra a következtetésre jut, hogy a szovjet iparvállalatok 95%-a kapott nyugati segítséget gépek, technológia vagy közvetlen m űszaki segítség form ájában.41 A Szovjetunió ki tudta aknázni a kapi­ talista cégek közti konkurenciaharcot: „A m űszaki segély terén —írta az »Ekonomicseszkaja zsizny« (Gazdasági élet) —nem követünk sem angol, sem német, sem am erikai orientációt... Amikor m odernizálnunk kell az olajipart, az autó- vagy traktorgyártást, akkor Amerikához fordulunk, mivel ezekben az ágazatokban az USA vezet. Ha viszont a vegyiparról van szó, Ném etországhoz folyam odunk...”42 Az „Ekonomicseszkaja zsizny” egyenrangú partnerként emlegeti a három orszá­ got, holott a Szovjetunió csak Angliával és N ém etországgal állt diplom áciai kapcsolatban, az USA csak 1933-ban „ismerte el”. Az egymással kem ény konku­ renciaharcban álló nyugati cégek mégis felajánlották szolgáltatásaikat: konceszsziókat szereztek, m odern berendezéseket, friss technológiát szállítottak, m érnö­ köket, technikusokat küldtek, szovjet szakem bereket fogadtak továbbképzésre

• K O N F L IK T U SK E R E SÉ S ( 1 9 2 6 - 1 9 2 8 )

•

203

(1925—1926-ban 320 szovjet m érnök dolgozott nyugati vállalatoknál, 1927-ben több m int 400, 1928—1929-ben pedig több m int 500). A „blokád”, a „gazdasági elszigeteltség”, a „szocializmus országát fenyegető kapi­ talista cápa” mítosza tehát a tények ismeretében m enten szertefoszlik. A szovjethatalom csak a nyugati segítség révén állíthatta helyre a húszas években az ország gazdaságát: a közlekedést, az összes ipari ágazatot, az ásványianyag-kitermelést. 1929-ben az 1,2 millió fős Vörös Hadsereget az orosz forradalom előtti és kül­ földi fegyverzettel szerelték fel. A szovjet ipar nem lett volna képes a szükséges fegyverek gyártására, ezért a ném etektől, angoloktól, amerikaiaktól, franciáktól vásároltak egyebek m ellett Maxim és Colt géppuskákat, Browning és Lewis go­ lyószórókat, 76 colos orosz mellett angol tarackot, ném et segítséggel Filiben gyár­ tott tankokat stb. Egyáltalán: az első ötéves terv végrehajtása csak akkor vált lehetségessé, m iután aláírták a nyugati cégekkel az építkezésről és m űszaki segé­ lyezésről szóló szerződéseket. Ez a segítség nem apadt el annak ellenére sem, hogy a szovjet állam m inden lehetséges m ódon akadályokat gördített a kapitalista cégek elé: alig sajátították el a szovjet szakem berek az új berendezések és technológiák kezelését, máris visszavonták a koncessziókat. Pedig a Kom intern és a kom m unistabarát szerve­ zetek mellett a „profitéhes” tőkések voltak azok, akik a leginkább a Szovjetunió mellé tudták állítani a közvéleményt. Amikor a világ egyik legnagyobb olajtársa­ sága, a Standard Oil szovjet rendelésre meg akarta építeni a batum i olajfinomítót, a legkiválóbb reklám szakem bert küldte a Szovjetunióba, aki rövid körútja után az alábbiakat állapította meg: „A Standard Oil meg akarta győzni az am erikai közvéleményt, hogy egy szocialista ország épp olyan, m int a többi állam. Olyas­ m iket hallottam korábban, hogy az orosz (mindig oroszokat emlegetett, nem szovjeteket) korm ány, a kom m unista párt és a K om m unista Internacionálé össze­ esküvést szervez az emberiség ellen, m indenekelőtt a kapitalista világban élők ellen. Érdekelt, hogyan is néz ki és hogyan funkcionál valójában egy ilyen össze­ esküvés.” Rockefeller képviselője néhány nap m últán m indent m egértett, anél­ kül, hogy egy szót is tudott volna oroszul: „Az oroszok? O. K. Az USA-nak el kell ism ernie a Szovjetuniót, és hiteleket kell neki nyújtania.”43 A szovjet—nyugati kapcsolatok fejlesztésében fontos szerepet játszott a „csal­ étekként” a Szovjetunióba hívott külföldiek tevékenysége, akik közül elsősorban Armand Ham m erre kell utalni. Julius Ham m er doktornak, az amerikai kom m u­ nista párt egyik alapítójának fia 1921-ben érkezik Moszkvába az amerikai nem hivatalos szovjet kereskedelm i képviselő, M artens ajánlólevelével és egy vagon gyógyszerrel — ajándékba a szovjet korm ánynak. Találkozik Leninnel is, aki ro­ konszenvesnek találja a fiatal am erikai vállalkozót: erre utal az a fénykép is, amelyet a világ proletariátusának vezére ajándékoz neki az alábbi (angolul írott) szavakkal: „Armand Ham m er elvtársnak VI. Uljanovtól (Lenintől). 1921. novem ­ ber 10.” A fotón kívül tanácsot is ad neki: szerezzen koncessziót az alapajevi azbesztbányákra, sőt személyesen já r közbe a bejegyeztetés érdekében (ami egyébként hónapokat vett volna igénybe). H am m er nem áll meg az első milliónál,

204

N EG Y E D IK FEJEZE T •

am it az azbesztkoncesszióból nyer. 1930-ig M oszkvában él kiterjedt rokonságá­ val, feleségével, anyjával, testvéreivel, nagybátyjával együtt: 24 szobás házat bé­ rel, am it nem hivatalos USA-képviseletté alakít át. Koncessziót szerez egy írószer­ gyárra: 1926-ban 100 millió ceruzát gyárt, ami óriási jövedelm et hoz. Ajövedelem jó részét orosz képzőművészeti alkotások vásárlására fordítja, de a többi kon­ cessziótulajdonostól eltérően arra is van lehetősége, hogy dollárra váltsa a pénzét. Az Amerikai Egyesült Társaság, amelynek alaptőkéje felerészben Ham m er, fele­ részben a szovjet korm ány tulajdonában van, három tucatnyi, a Szovjetunióval kereskedelmi kapcsolatban lévő amerikai cég ügyeit intézi.44 Ham m er közvetít a szovjet korm ány és a kom m unisták esküdt ellensége, Henry Ford közötti szerző­ dés m egkötésekor is. Átütő sikerei, a Szovjetunióban keresett dollármilliói rend­ kívül csábítóan hatnak a kapitalistákra. A „harm adik szinten”, a gazdaság terén elért, bár titkolt és cáfolt külpolitikai sikerek nem akadályozzák az állandó „konfliktuskeresést” az első két szinten. Az angol—szovjet viszony például akkor került válságba, am ikor a szovjet —a külügyi népbiztossági jegyzék szerint „az államtól független” —szakszervezetek az 1926os általános sztrájk idején beavatkoztak az angol belügyekbe. Amikor pedig a londoni rendőrség megszállta a szovjet kereskedelmi képviseletet, m egszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, s 1927—1929 között nem is álltak helyre. Ugyancsak 1927-ben Franciaország követelte Rakovszkij szovjet nagykövet visszahívását. A trockista Rakovszkij ugyanis „kapitulációját” bejelentő, bűnbánó levelében egye­ bek közt ígéretet tett a KB-nek arra, hogy az im perialistákkal vívandó háború esetén dezertálásra fogja felszólítani az imperialista hadseregek katonáit. A fran­ ciák azonban úgy találták, hogy ez összeegyeztethetetlen a diplom ata státussal. Az em igráns Borisz Koverda meggyilkolta Pjotr Vojkov varsói szovjet nagyköve­ tet, aki 1918-ban részt vett a cári család meggyilkolásában. Kudarcot vallott a Sztálin által kitervelt kantoni puccs. Ezeket az egymástól független esem ényeket a szovjet korm ány egyetlen össze­ esküvés láncszem einek tekintette, amely a közeljövőben elkerülhetetlenül kirob­ banó háborúhoz, a Szovjetunió elleni imperialista tám adáshoz vezet. Ez a korszak „az 1927-es háborús veszély” néven vonult be a történelem be. A történészek máig vitatják, kom olyan hitték-e a szovjet vezetők — m indenekelőtt maga Sztálin —, hogy valóban elkerülhetetlen a Szovjetunió elleni tám adás. 1927 a háború utáni időszak legnyugodtabb éve volt, fejlődtek a Nyugattal kiépített gazdasági kapcso­ latok, a „háborús veszély” lehetősége azonban újabb érvet jelentett Sztálin számá­ ra az ellenzék mielőbbi likvidálásához, mely úgym ond a közelgő imperialista intervenció szeme láttára „ássa alá az egységet”. 1929-ben Csicserin, aki ugyan form álisan még külügyi népbiztos volt, gyakorlatilag azonban m ár rég nem volt beleszólása az ügyek vitelébe, wiesbadeni gyógykezelése idején m ondta egy am e­ rikai újságírónak, Louis Fischernek: „1927 júniusában tértem vissza Nyugat-Európából. Akkor m ár m indenki a háborúról beszélt Moszkvában. Igyekeztem meg­ győzni őket: »Senki nem akar m egtám adni bennünket.« Csak m ondtam kitartóan

K O N F L IK T U SK E R E SÉ S ( 1 9 2 6 - 1 9 2 8 )

•

205

a m agam ét, am ikor aztán egy kolléga felvilágosított: »Sss... Tudjuk mi is. De szükségünk van rá Trockij legyőzéséhez.«”45 1928 júliusában M oszkvában összegyűlt a Kom intern utolsó előtti kongresszu­ sa (az utolsót 1934-ben tartották, 1943-ban aztán a III. Internacionálét egyetlen tollvonással feloszlatták), mely pontosan m eghatározta a szovjet külpolitika „má­ sodik szintjének” új irányvonalát: erősíteni kell a kom m unista pártokban a fe­ gyelmet, alá kell rendelni a helyi érdekeket a nemzetközi kom m unista mozgalom —azaz Moszkva —érdekeinek, ellentm ondást nem tűrve teljesíteni kell a Komintern összes határozatát. A régi bolsevik tradícióhoz híven az új koncepciót ellen­ zője terjesztette elő: a „jobboldali” Buharin védelmezte a m ost Sztálin által tám o­ gatott szélsőbalos trockista irányvonalat, mely szerint a kom m unista pártoknak a fő ellenséget a „szociálfasisztának” nyilvánított szocialista pártokban kellett lát­ niuk. A marxista tudományos elemzés alapján Sztálin arra a közvetkeztetésre jutott, hogy a Nyugat abékés stabilizálódás útjára lépett, ezért a kom m unisták feladata most az, hogy kimentsék a munkásosztályt a „szociálfasiszták” befolyása alól. A hatalomátvételt majd csak később kísérelhetik meg, am ikor a legfontosabb kapitalista országok, m indenekelőtt Anglia és az USA közötti, törvényszerűen sokasodó el­ lentm ondások következtében válságosra fordul a helyzet, és háborúk törnek ki. 1928 januárjában Trockij és társai levelet intéznek a Kom internhez, amelyben a megtorló intézkedések m iatti panaszaikat terjesztik elő. Levelükben elismerik ugyan, hogy a represszió rendkívül pozitív szerepet játszhat, ha helyes irányt követ és elősegíti a reakciós csoportok likvidálását: ők, m int bolsevikok, tisztában vannak hasznával, ők m aguk is többször alkalm azták a burzsoázia és a mensevikék ellen, sőt a jövőben sem szándékoznak lem ondani arról, hogy a proletariátus ellenségeivel szemben ilyen eszközökhöz folyamodjanak. Azt viszont, hogy elle­ nük vessék be, igazságtalannak tartjá k —jelentették ki Trockijék, hozzátéve, hogy a bolsevikok elleni m egtorló akciók egyébként sem voltak soha hatékonyak. Vég­ eredm ényben ugyanis m indent a politikai irányvonal dönt el: aki helyes irányvo­ nalat tám o g at—győz, aki helytelent—veszít. Sztálin —e trockista—m arxista logika cáfolhatatlan bizonyítékaként — m inden frontvonalon m egsem misítő vereséget m ért Trockijra. Trockij legfeljebb azzal vigasztalhatta magát, hogy Sztálin lénye­ gében az ő kurzusát követi.

3. A z új civilizáció hajnala 1928-ban végéhez közeledett a „rózsaszín korszak”: az öt kivégzéssel záruló sahti per óta egyre sötétebb színre váltott. A NÉP évei alatt behegedtek a háború ejtette sebek, a m unkásokat és az értel­ miséget, tanárokat, orvosokat különösen sújtó nehézségek ellenére is helyreállí­ tották a gazdaságot, az élet visszatért a norm ális kerékvágásba. Ez kétségtelen eredm ény volt, de hihetetlenül nagy árat kellett fizetni érte. A lakosság bizonyta­ lanságban, félelemben élt, félt, nehogy megsértse a törvényeket. A legfőbb para­

206

• N EG Y E D IK FEJEZE T •

doxon ez idő tájt az volt, hogy épp ők, a m unkások éltek rosszul, akik győztesnek tarthatták m agukat, s nem kellett volna félniük; viszont a legyőzőitek —az érteimiség, a középparasztok és a nepm anok —jobb anyagi körülm ények közt, de állandó félelemben éltek. Az ország és a párt eltérő dim enziókban létezett. A célt csak a párt vezérei tudták, s kem ény testvérháborút vívtak azért a jogért, hogy az egyedüli, az általuk helyesnek tarto tt úton vezessék az országot ehhez a célhoz. Az USA, az amerikai technika modellé, bálvánnyá válik: Sztálin szerint össze kell kapcsolni „az orosz forradalmi lendületet és az amerikai üzleti szellemet”; Alekszej Gasztyov proletárköltő, az Időliga megalapítója az alábbi program m al áll elő: „Vegyük a forradalom viharát, a Szovjetuniót. Tegyük hozzá Amerika lüktetését, és m áris olyan szabá­ lyosan fogunk m űködni, akár a kronom éter.” Szosznovszkij „orosz amerikaia­ k at” keres, „akik olyan tem póban, olyan lendülettel és olyan állhatatosan tudnak dolgozni, amilyet még nem látott a régi Rusz”. Pjotr Oresin, a parasztköltő így kiált fel: „És m inden falusi kunyhó mesés vidékről, vasbeton New Yorkról álmo­ dik.” Nyikolaj Szmirnov regényt ír Jack VoSzMjorkin, az amerikai címmel egy USA-ban élő oroszról, aki visszatér hazájába, hogy átültesse az am erikai tapaszta­ latot Szovjet-Oroszországba. A falu parasztjai azonban, ahol letelepszik, ellensé­ gesen fogadják. Nemcsak m ert eleve tunyák, hanem m ert am int egy paraszt alkalmazni kezdi a m odern —vagy legalábbis amerikai — módszereket, azonnal gazdagodni kezd. És persze azonnal a hatalom ellenségévé válik. Az élet látszólag visszatért a normális kerékvágásba, a vallás elleni harc, az egyre erősödő kam pány azonban feszült helyzetet terem tett. A vallás ellensúlyozására bevezették a vörös húsvétokat, vörös keresztelőket, vörös im aórákat. Divatba jött a névváltoztatás, az újszülötteknek pedig vadonatúj neveket adtak: az anyakönyvi hivatalokban terjedelmes névajánló listákat függesztettek ki. A lányok szám ára olyan neveket javasoltak, m int Atlantida, Brunhilda, Indusztrija, Oktyabrina, Fevralina, Igyeja, Kommuna, Maina, a fiúk szám ára pedig Cservonyec, Szpartak, Tyeksztyil, Sztyag, Lángoló Vlagyilen (mozaikszó Vlagyimir Lenin nevéből). Vol­ tak, akik az „Izvesztyija” 4. oldalán tették közhírré, hogy m egváltozott a nevük. Egy bizonyos Gyemjan Kaszjanovics M ironov például azt, hogy neve ezentúl Dekam eron lesz. A falvakban azonban a házasságkötések 75%-a továbbra is tem p­ lom ban történt, a gyerekeknek pedig a keresztény naptár alapján adtak nevet. De nemcsak a család elhalása volt folyamatban, az iskola is agonizált. Gyors ütem ben folyt az írástudatlanság m egszüntetése, csakhogy, m iként egy Szovjet­ unióban járt ném et történész megjegyezte, „a bolsevikok úgy szervezték meg a közoktatást, hogy senki se léphesse túl a hivatalosan engedélyezett műveltségi és tudásszintet, nehogy a fölös tudásm ennyiséget megszerző s ezáltal »felforgató« elemmé váló állampolgár veszélybe sodorja a proletárállam ot”.46Theodor Dreiser amerikai író, aki 1927-ben 77 napot töltött a Szovjetunióban, ugyanezzel kapcso­ latban az alábbi megjegyzést tette Buharinnak: „Teletömik a gyerekek fejét bizo­ nyos fogalmakkal, akik azonkívül, am it önök m egtanítanak nekik, az égvilágon sem m it nem tudnak és nem is akarnak tudni. Az önök forradalm ának a sikere

K O N F L IK T U SK E R E SÉ S ( 1 9 2 6 - 1 9 2 8 )

•

207

tehát éppenséggel a gyereknevelésen áll vagy bukik. Igazam van? —Részben igen —felelte B uharin...”47 1921 és 1928 között a szovjet irodalom a virágkorát éli, miközben kezd kiala­ kulni egy vadonatúj, korábban ism eretlen írótípus. „Nem lődöztem szerencsétlen börtönlakókra” —írja Szergej Jeszenyin, érdem nek tekintve azt, ami jó évtizede még nem csak az írók szám ára volt természetes. Buharin szavai —„szabványosít­ juk, m egm unkáljuk az értelmiséget, m int egy gyárban” — még m etaforának, költői képnek tűntek, pedig a kortársak, akik egyre gyakrabban érzékelték, hogy nem fér össze a hagyományos orosz költői hivatás —a gyengékért, árvákért való kiállás —és az új valóság, m ár saját m aguk kérik, am it Hja Szelvinszkij is: „Elvtárs, gondolj reánk, m int valami üzemet, kapcsold be, indítsd be idegeinket!” Maja­ kovszkij m ár a lezárult tényt rögzíti: „Szovjet üzemnek érzem m agam ...” Utkin, a Komszomol-költő még tovább megy: „Készen állunk, hogy mi m agunk legyünk a gyúanyag az olvasztókem encében!” Sztálint az ország lakossága egyelőre még jóval kevésbé ismeri, m int például Trockijt, pedig a pártapparátust m ár rég a kezébe kaparintotta, egyre többet szól bele a gazdaságba, s kezdi hangoztatni irodalmi nézeteit is: egyelőre még csak levelekben, amelyek azonban írói-kiadói-irodalmi hatósági körökbe bekerülve m ár irányadóvá válnak. Solohov, akit egyes proletárírók plágiumm al és a fehér kozákság apológiájával vádolnak, Sztálin szerint „napjaink kiváló írója”,48 Bezimenszkij Lövés című poém ája „a forradalmi proletár irodalm ának m intaképe”,49 Mihail Bulgakov Menekülés című színműve viszont „kísérlet arra, hogy igazolja vagy legalábbis félig-meddig igazolja a fehérgárdisták ügyét...”50 Még élnek a forradalm i jelszavak, a világforradalomhoz, az osztály nélküli tár­ sadalom eljöveteléhez, az állam elhalásához fűzött rem ények, de a lapok m ár egyre többet cikkeznek arról, m iként próbálja felkutatni egy Kulik nevű vakm erő utazó a titokzatos tunguz m eteoritot, közfigyelmet keltenek az Arktisz hősei, a rettenthetetlen norvég Am undsen és az olasz tábornok, Nobile, és term észetesen az első, nem a háborúval és a forradalom m al kapcsolatos szovjet hősök, a Kraszin jégtörő tengerészei, a sarkvidék hőseit m egm entő sarki repülők... A szovjet igazságszolgáltatás kezdettől fogva forradalm i és osztályjellegű volt. Nem szégyelli a terrort, m inthogy a jobb jövőhöz vezető utat akarja ezzel megtisz­ títani. A moszkvai Forradalmi M úzeum ban külön terem ben őrzik a cári katorga, a kényszerm unka relikviáit: a kínzószerszámokat, a cellák m akettjeit. „Börtönök mindig voltak és lesznek — kom m entálta Buharin —, kényszerítő eszközök is vannak, csak m ost más célokat szolgálnak.”51 „Csak annyit tettünk, hogy meg­ fordítottuk a szabadság szó értelm ét”, azaz, eddig a kapitalisták és a földesurak rendelkeztek szabadsággal, m ost viszont a m unkások és a parasztok. A bebörtönzöttek száma azonban folyam atosan nőtt, s legalább 40%-uk m unkás és paraszt volt. 1925-ben a szovjet börtönökben 144 ezren töltötték büntetésüket, 1926-ban 149 ezren, 1927-ben pedig m ár 185 ezren.52 Ezt a szintet a cári börtönök lakóinak száma sohasem érte el; 1912-ben volt a legmagasabb: 183 864 fő, ezután állandó­ an csökkent, 1916-ban m ár csupán 142 399 volt.53 Valóra válnak Lenin szavai,

208

• N EG Y E D IK F E JEZE T •

aki felháborodva írta: „Aligha volt rá eset a m últban, hogy az erődök, a várak, a börtönök, a rendőrőrszobák fogdái, sőt az ideiglenesen börtönné átalakított ma­ gánházak és m agánlakások is ennyire tele lettek volna letartóztatottakkal. Nem tudják elhelyezni az összes letartóztatottat, rendkívüli »különítmények« felállítá­ sa nélkül nem tudják Szibériába küldeni az összes szám űzöttet.”54 Amikor Lenin e dühös szavakat papírra vetette a cári rezsim em bertelen viszonyai kapcsán, akkor — 1902-ben —89 889 személy volt a börtönökben. Az októberi forradalom után a „börtön” elnevezést eltörölték, helyette fogház­ nak (dóm zakljucsenija, domzak) nevezték. 1943-ig eltörölték a kényszerm unkát is, a koncentrációs tábor elnevezést használták helyette. Törölték a jogi szótárból a „büntetés” szót, helyette a „szociális óvintézkedést” vezették be: a forradalmi törvényt m egsértő személyeket vagy „likvidálni” kellett, vagy „izolálni”, a „szo­ ciálisan közeli”, az átkos m últ csökevényeinek hatása alatt cselekvő m unkásokat, parasztokat pedig csupán „átnevelni” — mégpedig m odern, nyugati módszerek­ kel. A politikai foglyok —a szocialista pártok tagjai, majd az ellenzék képviselői — nem rendelkeztek több joggal, m int a cári rezsim idején. M arxista jogászok mind­ eközben a jog közeli „elhalásáról”, a kényszerítő eszközök, börtönök megszünte­ téséről beszéltek. 1926 után az OGPU előjogai egyre bővültek. Pedig a Cseka felszámolásához nagy rem ényeket fűztek: a GPU, m iként egy ném et utazó konstatálta, „aCsekánál jóval rafináltabb és elegánsabb m ódszerekkel dolgozik. Alkalmazottai rendkívül udvariasak, elbűvölőek, szolgálatkészek, szeretnék a Csekának még az emlékét is eltörölni”.55 Egészen más véleményen voltak persze azok a külföldiek, akiknek „ügyfélként” volt m ódjuk m egism erkedni a GPU tevékenységével. A Szolovki-szigeten lévő lágerről egy finn szerző, Boris Cederholm A NÉP és a Cseka országában című könyve adott hírt külföldön elsőként.56 Formálisan ekkor persze m ár a GPU m űködött, de Cederholm nem látott különbséget. M int ahogy nem látott különb­ séget az am erikai újságíró, Georges Popoff sem, aki ,4 Cseka címet adja visszaem­ lékezésének, melyben 1924-es rövid moszkvai tartózkodását írja le a Lubjanka-2-n.57 A GPU m egörökölte a Csekától a rettegéssel egyet jelentő főhadiszállást a Lubjan k án ,58 valam int a főnököt, Dzerzsinszkijt és módszereit. A NÉP első éveiben tettek néhány bátortalan lépést, hogy „megszilárdítsák a dem okratikus elvet, am elynek megfelelően a büntetés kiszabásának joga csak a bírói szerveket illeti m eg”.59 Ezek a kísérletek azonban ham ar m eghiúsultak. 1922 októberében a GPU megszerzi a jogot a bíróságtól független represszió alkalmazásához, beleértve a banditák főbelövését. Az ügyfelek köre roham osan bővül. 1926. május 6-án pél­ dául a központi lapok hírül adják, hogy az OGPU döntése alapján kivégezték a pénzügyi népbiztosság három m unkatársát „arannyal, valutával és államkötvé­ nyekkel való spekuláció m iatt”. Az OGPU m egörökölte a Csekától a büntetés-vég­ rehajtási intézm ényeket, egyebek közt a szolovki lágert is: a hitleri KZ megjelené­ séig a Szolovki-sziget lesz az önkény, a kegyetlenség, a zsarnoki hatalom szimbó­ luma. „Itt nem szovjet-, hanem szolovki hatalom van” — köszöntötte a lágerpa­ rancsnok a sziget foglyait. A „szolovki hatalom ” az OGPU uralm át jelentette, ami

K O N F L IK T U SK E R E SÉ S ( 1 9 2 6 - 1 9 2 8 ) •

209

azonban a szovjethatalom kvintesszenciája volt. 1923-tól kezdődően a GPU egyre aktívabban kapcsolódik be a pártharcokba. A tízéves jubileum alkalmából a „Prav­ da” gratulált az elért eredm ényekhez, és hangoztatta, m ekkora szükség van a GPU-ra az osztályellenséggel vívandó harcban, a törvény és a rend védelm ében.60 A GPU jogköre egyfolytában nőtt az egész 1927-es év folyamán: Vojkov meggyil­ kolása után a „szerveket” felhatalm azták a keményebb intézkedések foganatosí­ tására, hogy megvédjék az országot a külföldi kémektől, provokátoroktól, gyilko­ soktól, valam int m onarchista és fehérgárdista szövetségeseiktől.61 A leningrádi pártklub —feltehetően provokatív szándékkal történt —felrobbantása után a GPU tíz volt m onarchistát végez ki kémkedés vádjával. A m egtorló akciók szaporodnak és kem ényednek. Élesen bírálják és a burzsoá hum anitás m egnyilvánulásának, antim arxista elhajlásnak m inősítik a hum anitárius javító-nevelő büntetési rend­ szert. „Olyan civilizációt terem tünk — írja 1928-ban Buharin, aki m ár tisztában van azzal, ki is valójában Sztálin —, amely m ellett a kapitalista civilizáció úgy fog festeni, m int a macskanyávogás Beethoven Eroica szimfóniája m ellett.”62 Egyvalamiben egyetérthetünk Buharinnal: valóban új civilizáció született. Szokatlanságát érzékelte Alfréd Fabre-Luce is, aki 1927-ben azon ritka külföldi vendégek egyike volt, aki pontosan megértette, hogy „a jövő vagy az abszurditás” világában járt: „úgy érzem magam —írta útijegyzete epilógusában —, m int Einstein hőse, aki úgy tér vissza saját bolygójára, hogy tízpercnyi utazás után teljesen m egőszült.”63 Oszip M andelstam kevésbé költőien, de jóval pontosabban határozta meg a születő civilizációt: azt hiszik —m ondta feleségének a dolgaik után siető m oszk­ vaiak láttán —, azt hiszik, hogy minden rendben van, csak m ert járnak a villamosok.

JEGYZETEK 1 Valentyinov, Ny.: Doktrína pravovo kom m unyizm a. M ünchen, 1960. 44. 1 Uo. 67. 3 Ekonomicseszkaja zsizny, 1926. novem ber 2. *Uo. 5 Bolsevik, 1926. szeptem ber 13. 6 Pilnyak, Borisz: Krasznoje gyerevo. In Opalnije povesztyi. New York, 1955. 185. 7 Molodaja gvargyija, 1929. No 5. 2—6. 8 Uo. 1929. No 10. 8 3 -9 2 . 9 Pravda, 1923. ja n u á r 12. 10 Mikojan, A. I.: V nacsale dvadcatih... Moszkva, 1975. 156. 11 Kratkaja isztorija szovjetszkovo kinő. Moszkva, 1969. 132. 12Tyiskov, A.: Pervij csekiszt. Moszkva, 1968. 128. 13 Kommunyiszt, 1957. No 5. 23. l4 Tyiskov, A.: i. m. 126. 15 Valentyinov, Ny. (Volszkij): NÉP i k rizisz p artyii poszle szm ertyi Lenyina. Stanford, 1971. 101. 16 Uo. 102. 17 A „Planovoje hozjajsztvo” (1926. No 2. 132.) adatai szerint 1925—1926-ban az országban 1 728 364 m unkanélküli volt. 18 Idézi Valentyinov, Ny.: Doktrína pravovo kom m unyizm a, 74.

210

N EG Y E D IK FEJEZE T •

19 Bolsevik , 1926. augusztus 14. 20 Pravda, 1926. augusztus 14. 21 Pravda, 1926. október 7. 22 Ciliga, A.: Au pays du mensonge déconcertant. Paris, 1950. 12. 23 Izvesztyija, 1925. március 22. 24 Lásd Valentyinov, Ny.: Doktrína pravovo kom m unyizm a, 79. 25 SzM, 11. k. 186. 26 Pilnyak, B.: K rasznojegyerevo, 208—209. 27 Ciliga, A.: i. m. 35. 28 SzM, 11. k. 69. 29Conquest, Róbert: Bolsoj terror. Firenze, 1974. 989. 30 Orlov, Alexander: The Secret History ofS ta lin ’s Crimes. London, 1954. 21. 31 Pravda, 1920. m ájus 19. 32 Pravda, 1928. m ájus 18. 33 Jaroszlavszkij, Je.: Kratkaja isztorija VKP(b). Moszkva, 1930. 355—356. 34 Krivitsky, W. G.: I was Stalin’s Agent. London, 39. 35 Uo. 65. 36 Agabekov, G. Sz.: Z apiszki csekiszta. Berlin, 1930. 104. 37 Sutton, A nthony C.: Western Technology and Soviet Economic Development 7917-1930. Stanfor University, 1972. 320. 38 Uo. 2 6 3 -2 6 5 . 39 Uo. 3 2 5 -3 2 6 ., 3 4 7 -3 4 8 . 40 A kínai—keleti vasútvonal a M andzsúriát átszelő 1481 km-es Szibériai Fővonal része (beleszámítv a 240 knves harbini mellékágat), melyet az orosz korm ány építtetett 1903-ban. 41 Sutton, A.: i. m. 348. 42 Ekonomicseszkaja zsizny, 1929. szeptem ber 29. 43 Lee, Ivy: USSR:A World Enigma. London, 1927. 44 Considine, Bob: Un Américain r Moscou. La vie extraordinaire du doctor A rm and Hammer. Pari; 1978. 73. 45 Idézi Tucker, Róbert C.: The Emergence o fS ta lin ’s Foreign Policy. Slavic Review, 1977. vol. 36. N 4. 567. 46 Fülöp-Miller, René: The M ind and Face o f Bolshevism. New York, 1927. 243. 47 Epperson-Kennel, Ruth: The Draiser and Soviet Union. New York, 1969. 69—70. 48 SzM, 12. k. 123. 49 Uo. 216. 50SzM, 11. k. 357. 51 Szugybi szovrem ennoj intyelligencii. Moszkva, 1925. 41. 52 Itogigyesyatyiletyija szovjetszkoj vlasztyi v cifrah. Moszkva, 1927. 116. 53 Gernet, M. Ny.: Isztorija carszkoi tyurm i v 5 tomah. Moszkva, 1960—1961. V. 23. 54 LÖM, 7. k. 32. 55 Fülöp-Miller, R.: i. m. 270. 56 Cederholm , Boris: Au Pays du Nép et de la Tschéka. Paris, 1928. 57 Popoff, Georges: La Tschéka. Paris, 1926. 58 Vö. E hrenburg leírását a rettegett Lubjankáról: Ehrenburg, Hja: Zsizny i gibel Nyikolaja Kurbovo Berlin, 1923. 91. 59 Isztorija szovjetszkovogoszudarsztva ip ra v a . II. 575. 60 Pravda, 1927. decem ber 18. 61 Izvesztyija , 1927. június 9. 62 Buharin, Ny.: Lenyin i problém a kulturnoj revoljucii. In Puty k szocializmu v Rosszii. New Yori 1967. 375. 63 Fabre-Luce, Alfréd: Russie 1927. Paris, 1927. 264.

• Ö tödik fejezet •

A NAGY FORDULAT (1929—1934)

í. Öt évet négy alatt Lenint m ár 1918-ban foglalkoztatta a ném etországi hadigazdálkodás m intájára épülő tervgazdaság álma. 1920-ban kidolgozták az első távlati tervet, a GOELROt, amely eredetileg 100 villamos erőm ű építését irányozta elő. Lenin m eghirdette: a villamosítás kulcs a kom m unizm ushoz. 1921 januárjában azonban Zinovjev m ár csak 27 erőm űről beszélt. A terv végül papíron m aradt. A szovjet közgazdászok 1927-ben kezdték el az első ötéves terv kidolgozását: e komplex terv az összes körzet fejlesztését, az összes forrás felhasználását az ország iparosításának rendelte alá. Végrehajtását 1928 októberében kellett volna megkez­ deni, de csupán 1929 áprilisában terjesztették elfogadásra a l ó . pártkonferencia elé. Sztálin hosszasan „puhította” az országot a „nagy fordulat” előtt. A párt végleg „felpuhult”. Előretör a „jobboldal”: 1929 februárjában a Politikai Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság együttes ülésén elítélik Buharint a Kamenyevvel folytatott titkos tárgyalásaiban megnyilvánuló „elvtelenségéért”, valam int Rikovot és Tomszkijt, a szakszervezetek vezetőjét. 1929 áprilisában a KB leváltja Bu­ harint a „Pravda” főszerkesztői és a K om intern elnöki tisztéről, Tomszkijt a Szakszervezetek Szövetsége Össz-szövetségi Központi Tanácsa elnöki posztjáról. A Buharin-hívő Uglanovnak el kell búcsúznia a moszkvai pártbizottság titkári poszt­ jától, a KB-titkári és a PB-póttagsági funkciótól. 1929 novem berében Buharint is eltávolítják a Politikai Bizottságból: a „jobboldali elhajlás” innentől bűnténynek számít. Áprilisban a l ó . pártkonferencia döntést hoz a m ásodik nagy tisztogatás végrehajtásáról (az elsőre 1921-ben került sor): azoktól szabadulnak meg, akik valaha (1923—1929 között) Sztálin ellen szavaztak vagy bárm ilyen ellenzéki plat­ form ot tám ogattak. A tisztogatás a pártkonferencia döntése értelm ében kiterjed a szovjet intézm ények párton kívüli m unkatársaira is. Az életrajzok, a szolgálati jegyzékek, a m agatartás, a m egbízhatóság ellenőrzésébe „aktivisták töm egét” vonják be, komszom olista „roham csapatokat” szerveznek, szakszervezeti funk­ cionáriusok, élm unkások töltenek be bírói szerepet. A párt a lakosság széles réte­ geit vonja be a m egtorlások végrehajtásába.

212

Ö T Ö D IK F E JEZE T •

A m unkás-paraszt vizsgálóbiztosoknak szóló népbiztossági instrukció három kategóriába sorolta a szovjet apparátusokból „kitisztogatandókat”. Az első kate­ góriába tartozókat m egfosztották a segélyhez, a nyugdíjhoz, a m unkához való összes joguktól, kiköltöztették a lakásukból. A m ásodik kategóriához tartozók más típusú intézm ényben vagy más településen vállalhattak m unkát. A harm adik kategóriásokat alacsonyabb beosztásba sorolták, s megfelelő jellel látták el a ká­ derlapjukat. Az egyes kategóriák szerinti tisztogatás végrehajtásához szükséges vádak olyannyira tágak („a szovjet törvényeket megszegő züllött, kulákokkal és nepm anokkal lepaktáló elem ek” ugyanúgy beletartoztak, m int a sikkasztok, szabotőrök, kártevők, naplopók),1 és olyannyira kétértelm űek voltak, hogy „a népi tisztogatók” százezernyi tekintete az egész országot félelemben tarthatta. Ráadá­ sul még a sahti per emléke is elevenen élt. Az új politika egyik következménye az lett, hogy töm egesen m enekültek el a Szovjetunióból a felelős beosztású hivatalnokok, nem tértek haza diplomáciai, kereskedelmi missziók, felderítőegységek m unkatársai, akik körében ugyancsak folyt a tisztogatás. 1928 m árciusában például Perzsiába m enekült Bazsanov, aki 1923 óta volt Sztálin beosztottja. Agabekov, az OGPU keleti szektorának főnöke azonnal parancsot kapott Bazsanov likvidálására. Már megkezdte a gyilkosság előkészítését, am ikor m egjött „Moszkvából a likvidációra kiadott parancsot eltörlő távirat... Kiderült, hogy Bazsanovnak jóform án semmiféle különleges m unka­ helyi titokról nem volt tudom ása...2 Néhány hónappal később m egszökött maga Agabekov is. Számos diplom ata m aradt Nyugaton: Beszedovszkij, Bármin, Dmitrijevszkij és mások. A „puhító” csapások között különösen fontos szerepet szántak az egyház elleni újabb tám adásnak. 1929. április 8-án elfogadták az egyházközségek állami ellen­ őrzését fokozó törvényt. Május 22-én jóváhagyták az alkotm ány 13. cikkelyének m ódosítását, amely egyszerre engedélyezte a vallási szertartások és a vallásellenes propaganda folytatását. A vallásos propaganda egyúttal gyakorlatilag államellenes bűncselekm énnyé vált. Az egyházi személyek és családtagjaik elvesztették állampolgári jogaikat: m int „jogfosztottak” nem voltak jogosultak élelmiszerjegy­ re, orvosi ellátásra, kom m unális (társbérleti) lakásra. Gyerekeik nem iratkozhat­ tak be sem iskolába, sem felsőfokú tanintézetekbe: ha tanulni akartak, vagy egy­ szerűen csak életben m aradni, meg kellett tagadni apjukat. Százával rom bolták le a tem plom okat, köztük nagy értékű m űem lékeket. A m egm aradt tem plom ok­ ban leszerelték a harangot, azzal az ürüggyel, hogy anyagát ipari célokra használ­ ják fel, s hogy a harangzúgás „ne zavarja a m unkásokat”. Augusztus 27-én beve­ zették a „szünet nélküli m unkarendet” (nyeprerivka), azaz eltörölték a hétnapos hetet, helyette bevezették az ötnaposat: négy m unkanap, az ötödik pedig szabad­ nap. „Az utópia realitássá vált — írja teljes eufóriában egy író. — A folyamatos termeléssel töltött hét teljesen kiforgatta időnket a rendes, naptárilag rögzített kerékvágásból. Az álom szünettel töltött hetedik, vasárnapi nap szakadékának megszüntetésével azonban az ország áttérhet az állandó ébrenlét állapotára.”3Az ipar azonban nem készült fel a folyamatos m unkarendre, ennek ellenére meg­

» A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

213

szüntették a vasárnapot. Ez a rend fennm aradt egészen 1940-ig, am ikor is a szovjet korm ány saját jószántából m egajándékozta a dolgozó népet egy vasárnapi pihenőnappal. Az ötéves terv sajátos atm oszféráját s egyúttal az új szovjet tudatot m egterem tő tényezők közt m egkülönböztetett helyet foglalnak el az ötéves terv „kontroliszám ai”. Az öt évre szóló részletes népgazdasági terv „olyan ágazatok közti inform áció­ kat igényelt volna, amilyenek akkoriban egyáltalán nem álltak rendelkezésre”.4 Ennek ellenére a tervet összeállították, méghozzá két változatban, egy kiinduló és egy optimális variánsban. Igaz, a kiinduló variáns is nagyon optim ista volt. „Ritkán történnek csodák a gazdasági életben —írja az angol történész —, az Isteni Gondviselés beavatkozása nélkül azonban nehéz lenne elképzelni a beruházások és a fogyasztás egyidejű növekedését, nem szólva az ipari és mezőgazdasági ter­ mékkibocsátás és a term elékenység szédítő ütem ű növekedéséről.”5 De alig fo­ gadták el az optimális értékeket, Sztálin máris hihetetlen m agaslatokba srófolta őket. A közelm últban, 1926-ban még maga Sztálin gúnyolódott Trockij „fantaz­ m agóriáin”, „hiperindusztrializációs” tervezetein, a dnyeperi erőm űépítés terve­ in. A „Dnyeprosztroj” —állította akkor a főtitkár —hatalm as összegeket, több száz millió rubelt emésztene fel... „Ez az egész olyan lenne —tette hozzá a hasonlatot rá jellemző hum orával —, m intha egy muzsik, aki összekuporgatott néhány ko­ pejkát, ahelyett hogy m egjavíttatná az ekéjét, venne m agának egy gram ofont.”6 1930 elején Sztálin m ár m indezt másképp ítéli meg: a statisztikai, közgazdasági, tudom ányos kutatóintézetekből kidobják, „kitisztogatják” a mensevikeket, job­ boldaliakat, pártonkívülieket m int kártevő elemeket, akik pedig a helyükbe lép­ nek, olyan szám okat produkálnak, am ilyeneket kérnek tőlük: csillagászatiakat. Úgy tűnt, m inden lehetséges, elég csak papírra vetni. Az optimális terv a szénkitermelés m egkétszerezését irányozta elő: az 1927—1928-as 35 millió tonnáról 1932-ben 75 millió tonnára kellett volna ugrani, miközben a Sztálin által javasolt szint 105 millió tonna volt. Ugyanez a tendencia érvényesült az olajki termelés esetében, ahol a szám ok a megfelelő sorrendben a következők: 11,7, 21,7 és 55 millió tonna; a vastermelésben: 3,2, 10 és 16 millió tonna, és ugyanez volt a helyzet az ötéves terv összes irányszám a esetében.7 De ez még nem m inden. 1929 decem berében az élm unkások kongresszusa felhívást tett közzé, hogy az ötéves tervet teljesítsék négy év alatt. Az aktuális jelszó m áris ez lesz: Öt évet négy alatt. De még ez sem minden: Sztálin szerint „m indent a tem pó dönt el”: 1931. február 4-én kijelenti, hogy az ötéves tervet az alapvető iparágakban három év alatt is lehet —tehát kell —teljesíteni. A számoktól m egrészegülnek mind a tervek összeállítói, m ind végrehajtói —az állampolgárok. Úgy tűnik, még egy kicsi erőfeszítés, még egy felépített üzem, és m ár itt is van a paradicsom . Még egy lépés, és m ár sikerül is „utolérni, sőt lehagy­ n i” a kapitalista országokat. Majakovszkij buzdít: Hajrá, idő! Sztálin fenyeget: ha tíz év alatt nem futjuk le azt a távot, amire más országok 50—100 évet fordítottak, összeroppantanak bennünket. A harm incas évek rendkívül népszerű darabjában,

214

• Ö T Ö D IK FEJEZET •

Afinogenov Félelem című színm űvében Borogyin, a reakciós, de épp átnevelés alatt álló professzor kijelenti, hogy „a vizsgált szovjet állampolgárok nyolcvan százalékának m agatartását a félelem irányította”. A m aradék húsz százalék, m a­ gyarázza a professzor, a m unkásszárm azású kiem elt káderek közül kerül ki. Nincs m iért félniük, ők az ország gazdái. De —teszi hozzá —fél helyettük az agyuk. A fizikai m unkát végző em bereknek az agya megijed az erejét m eghaladó m egter­ heléstől, lassan kialakul bennük az üldözési mánia. Örökké csak utolérni és le­ hagyni akarnak. S lihegve az örökös utolérési láztól, az agy kezdi felm ondani a szolgálatot, s lassú hanyatlásnak indul. Az egész ország m egindul a reális világból a fantázia, a ködkép világába. A szám ok m ár nem jelentenek semm it, csupán az előrehaladási szándék szimbólu­ mai, miközben m int léggömb rántják magukkal az országot fölfelé, a nem létező világ felé. Az ország azonban nem tud kilépni a realitásból. Az őrült tervek végrehajtásába beszáll a m unkások és technikusok serege is. Úgy látszik, felélednek Trockij és Buharin húszas évek elején elvetett eszméi a m unka militarizálásáról. Az egyetlen m utató, amelyet ham arabb túlteljesítettek, m int ahogyan azt a m ár eleve fantasz­ tikus szám ok diktálták: a foglalkoztatási index. A terv szerint a népgazdaság 14,7 millió em bert foglalkoztatott volna, 1932-ben pedig 22,9 millió volt a foglalkoz­ tatottak száma. A szakm unkáshiányt m int minőségi visszaesést a mennyiséggel kárpótolták —m int am ikor a fronton úgy küldenek harcba katonákat, hogy hi­ ányzik a kellő tüzérségi előkészítés: az ötéves terv teljesítésére olyan volt parasz­ tok millióit vezényelték ki, akik nem tudtak a szerszámokkal, gépekkel bánni és nem tudtak fegyelmezetten viselkedni. A városi lakosság szám ának viharos növekedése a lakáshelyzet katasztrofális rom lásához vezet, erősen rom lik az élelmezési helyzet is. A később akadémikussá előlépő Sztrumilin, a sztálini ötéves terv egyik összeállítója, 1927-ben így ír A szov­ je t gazdaság alapjaiban: a felhalmozási ütem „a nálunk m ár régóta kialakult fo­ gyasztói aszketizmus közepette az összes eddig ism ert rekordot m eghaladhatja”. És az éhenhalásra ítélt szovjet falvakban meg is haladja. De a városokban is nagyon súlyos volt a helyzet. 1929 áprilisában bevezetik a kenyérjegyet, az év végére pedig szinte az összes élelmiszerre kiterjesztik, később az iparcikkekre is, 1931-ben további „kiutalásokat” vezetnek be, mivel m égjegyre sem lehetett hoz­ zájutni a m egszabott fejadaghoz. A m unkások tényleges helyzetéről a Szmolenszkben fönnm aradt GPU-jelentések alapján lehet némi fogalmat alkotni: 1929-ben (s a helyzet később csak rom ­ lott) egy m unkás naponta 600 gram m kenyeret kapott, családtagjai 300-at, havi 200 gram m zsírt vagy legföljebb 1 liter növényi olajat, 1 kg cukrot, ezenkívül egy m unkásnak já rt még évi 30-36 m éternyi karton.8 Gladkov regényében ez olvas­ ható a dnyeperi gát építkezésén felállított étkezdéről: „Amikor belépek az üzemi konyhába, m ár az undorító moslék látványától hányinger fog el. A m unkahelyek­ re term oszokban viszik ki az ételt: hullaszagot, pöcegödör bűzét árasztó két dé­ zsában. A m unkások inkább kenyeret és vizet esznek.”9 Az egyik GPU-ügynök

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

215

feljelentésébe belefoglalja a 7. számú üzemi konyhán étkezők panaszát: „Nehezen lehet bárm it is találni abban, am it scsínek neveznek. Nem is scsí ez, egyszerűen csak a lé, am iben a zöldség főtt, zsír sincs benne, a húst gyakran alig m ossák meg... Egy alkalommal kukacokat találtak az ételben.”10 1931 nyarán Sztálin hadat üzen az „egyenlősdinek”: az „egyenlőséget” kispol­ gári fogalom nak nyilvánítja. Az egyenlőtlenség ettől kezdve hivatalosan is szoci­ alista erénnyé válik. Új tarifarendszert vezetnek be: a m unkabért egyrészt a telje­ sítm énytől, m ásrészt a kategóriától függően folyósítják. A dolgozókat anyagi és eszmei ösztönzők — címek, kitüntetések — serkentik. Utóbb persze az eszmei ösztönzők is anyagivá válnak: a címek viselőit előléptetik, rendkívüli fejadaggal látják el stb. Az országban legalább hatféle élelmiszerár van érvényben: 1. a jegyre kapható, fejadagban m eghatározott élelem állami ára; 2. az ennél jóval magasabb kereskedelmi ár; 3. a m unkáskerületekben árult „középáras” term ékek kereske­ delminél alacsonyabb, de az államinál magasabb ára; k. a „m intaüzletek”, kiem elt áruházak kereskedelm inél magasabb árai; 5. a torgszin-üzletek,* , azaz „valutás­ boltok”, ahol csak valutáért vagy aranyért lehetett vásárolni; 6. piaci árak. Az árak állandóan nőttek, miközben csak a nom inálbér em elkedett, a m unka­ norm ák viszont ugyancsak folyton m agasabbak lettek. A m unkatem pó növelésé­ re élm unkásm ozgalm at, szocialista m unkaversenyeket szerveztek. Külön üzleteket, külön étterm eket nyitottak az egyes vezetői kategóriák számá­ ra, s ezek hierarchiáját rendkívül szigorúan betartották. A Német Kom m unista Párt politikai bizottsági tagjának felesége írja 1931-es moszkvai útjáról szóló viszszaemlékezésében, hogy egy szép napon a Lux nevű Komintern-szálloda étterm ét kettéválasztották — lekerítettek egy sarkot a magas rangú funkcionáriusok szá­ m ára, s itt jobb ételt szolgáltak fel, m int a második, harm adik kategóriába tartozó funkcionáriusoknak.11 A Szmolenszki ügynöki jelentésekből az is kiderül, m it gondoltak a m unkások az új rendről. „Szemét banda, eleget szívtátok a vérünket! —kiáltozták például a jarcevói gyár szövői a norm a emeléséről tartott gyűlésen. —Régebben azt ordibáltátok, hogy a gyárosok kizsákm ányolnak bennünket, pedig azok nem kénysze­ rítettek, hogy négy ember helyett dolgozzunk, meg akkor a boltok is tele vol­ tak...”12 A kam enszki papírgyár dolgozói — jelentik az ügynökök — ilyeneket m ondanak egymás között: „Azért találták ki a m unkaversenyt, hogy a m unkások m egszakadjanak”, „a szocialista m unkaverseny rabszolgaság a dolgozóknak, jólét az igazgatóságnak”. A Vörös óriás nevű gyárban egy régi párttag így tám adt rá egy m unkásra: „Áruló, talpnyaló, a szocialista m unkaverseny rabszolgasorba dönti a m unkást. A párt kifacsar bennünket, akár egy citrom ot!”13Egy leningrádi m unkás viszont azt m ondja Ciligának: „Rosszabbul élünk, m int a kapitalizm usban. Ha akkor éheztünk volna, ha a régi gazdáktól ilyen alacsony bért kaptunk volna, m ár ezerszer sztrájkoltunk volna.”14 A m unkások persze — a Szmolenszki ügynöki jelentések tanúsága szerint —m ost is sztrájkoltak, de ez számos ok m iatt rendkívül * A „torgovlja sz inosztrancam i” rövidítése —külföldiekkel folytatott kereskedelem .

216

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

nehéz volt: a m unkásokat elbocsátották, m egvonták tőlük az élelmiszerjegyeket, kilakoltatták szolgálati lakásaikból, sőt le is tartóztatták; a szakszervezetek „össze­ játszottak az igazgatósággal”;15szüntelenül folyt a propaganda, hogy a szovjetha­ talom a m unkások hatalm át jelenti, s hogy m ár csak egy lépés a boldog jövő, a kom m unizm us. Ezt csak a kártevők akadályozzák, ők a felelősek a nehézségekért. 1929 áprilisában még alig kezdődött el az ötéves terv végrehajtása, Sztálin m áris bűnbakokat keresett, s a sahti per elítéltjeire hivatkozva állította: „»sahti emberek« vannak ma nálunk valam ennyi iparágban.”16Sztálin bizonygatta, hogy „a burzsoázia kártevő akciókat szervez és fog még szervezni”.17 S ha erre vonat­ kozó valóságos tények nem is, a letartóztatások és perek annál valóságosabban bizonyították a főtitkár szándékait. Az első ötéves terv a nagy perek korszaka volt: 1930 augusztusában a lóállomány szándékos pusztításának vádjával zárt tárgya­ láson ítélték el Karatigin professzor bakteriológuscsoportját. Épp ekkor tartózko­ dott a Szovjetunióban R abindranath Tagore, az indiai író, aki számos interjúban rendkívül pozitívan nyilatkozott a győztes proletariátus országában látottakról. 1930 szeptem berében hozták nyilvánosságra 48 élelmiszeripari vezető, köztük Rjazanov professzor kivégzésének hírét. Élelmezési nehézségek előidézése volt a vád ellenük. 1930 novem berében—decem berében került sor a sahti per utáni m ásodik nagy kirakatperre, az ún. iparpárti perre. A vádirat szerint az illegális Iparpártnak legalább kétezer tagja volt, de csak nyolc személy került bíróság elé. A sahti per során ugyanis kiderült, a túl sok vádlott csökkenti a látvány hatásos­ ságát. E tapasztalatot felhasználva a vádlottakat csupán azzal vádolták, hogy Raym ond Poincaré és Henri Deterding utasítására tetemes károkat okoztak. A letar­ tóztatottakon kívül egyáltalán nem voltak tanúk, nem voltak tárgyi bizonyítékok sem. A letartóztatottak —m indenekelőtt az Iparpárt „feje”, Ramzin professzor — beism erték bűnösségüket. Leonyid Ramzin 1905—1907 között tagja volt a bolse­ vik pártnak, később azonban eltávolodott tőle, és csak a technikának szentelte magát, de a forradalom után lelkiismeretesen együttm űködött szovjethatalom ­ mal. És akkor egyszer csak egy „illegális szovjetellenes” szervezet élén találta magát. A vádlottak m indent bevallottak: kapcsolatban álltak az em igráns kapita­ lista Rjabusinszkijjal és instrukciókat kaptak tőle, bevallották, hogy a szovjetha­ talom m egdöntése után Visegradszkij volt cári m iniszternek adták volna a pénz­ ügyi tárcát. A per során ugyan kiderült, hogy sem Rjabusinszkij, sem Visegradsz­ kij nincs m ár az élők sorában, ez azonban az ügy kim enetelét csöppet sem befolyásolta. A vádlottak közül ötöt halálra ítéltek, de utóbb kegyelemben része­ sítették őket. Ramzint is nagyon ham ar szabadon bocsátották.18 A m egtorló akciók az Iparpárt-per után is folytatódtak, m egkezdődött az ún. Dolgozó Parasztok Pártja perének szervezése. Az agrárközgazdászok, agronóm usok, más mezőgazdasági szakem berek és szövetkezeti alkalm azottak tömeges letartóztatásából ítélve a „szervek” több tízezer tagot számláló illegális szervezetet akartak „konstruálni”. Logikus elképzelés volt: egy agrárországban egy agrárpárt­ nak nagyobbnak kell lennie, m int a neki megfelelő „iparpártnak”. A Dolgozó Parasztok Pártja vezetőjéül Nyikolaj Kondratyjev professzort „választották”,

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

’

217

program jaként pedig Csajanov fantasztikus regényét, az Alekszej testvérem utazása a parasztutópia birodalmába című, 1920-ban Kremnyev álnéven publikált m űvét nevezték meg, amelyben a szerző megjövendöli, hogy Oroszország 1984-ben sza­ bad agrárország lesz (Csajanov elsőként, Orwellnél jóval előbb választotta ezt a dátum ot). „Most —írja Jaroszlavszkij a nyom ozati jelentésben —, hogy felgöngyö­ lítettük a burzsoá restaurációra törekvők ezen illegális szervezetét, ez a kulákmanifesztum is különös jelentőségre tesz szert.”19 A lapok közvetlen kapcsolatot véltek felfedezni a „kulák-összeesküvők” és a jobboldal között: „A »kondratyjevisták« m inden rokonszenvükkel a jobboldal mellett állnak a pártvezetéssel vívott harcban. A jobboldalt szétvertük. A kondratyjevisták főnökeit a proletárdiktatúra éberségének köszönhetően OGPU-fejadagra utaltuk.”20A Dolgozó Parasztok Párt­ jának koncepciós pere ism eretlen okok m iatt elm aradt. A letartóztatottak, többek között Kondratyjev és Csajanov, börtönökben és lágerekben pusztultak el. 1931 m árciusában került sor M oszkvában a mensevik-perre. A vádlottak több­ sége tervgazdasági hivatalokban dolgozott, s az ellenük felhozott vád szerint e téren okoztak kárt: leszorították vagy fölemelték a tervszám okat, ami akadályozta teljesítésüket. Ez a per azért tarthat szám ot a történészek m egkülönböztetett érdeklődésére, m ert az egyik vádlott, Jakubovics, túlélte a börtönökben és láge­ rekben töltött 22 évet, és 1967-ben, a Szovjetunió főügyészéhez cím zett levelében részletesen előadta, m iként dolgozták ki a koncepciós pert. A kártevés vádjával történő letartóztatások tovább folytak, de nem korlátozód­ tak csupán a m űszaki értelmiségre, kiterjedtek az egyszerű m unkásokra is. „Az osztályellenség, a fehérgárdisták, a kulákok még m indig be tudnak férkőzni a vasút területére »szerény«, alig észrevehető beosztásokba, m int amilyen egy olajozóm unkásé”21 — állítja egy újságcikk a vasúti közlekedés alacsony színvonalá­ nak okait elemezve. A term elés során bekövetkező m eghibásodásokért, a teljesít­ hetetlen tervek teljesítésének elm aradásáért az olajozómunkások, váltókezelők, vasúti szerelők, sőt leginkább a mozdonyvezetők, fűtők, valam int a m arósok, lakatosok és a többiek viselték a felelősséget, őket küldték börtönökbe és lágerek­ be. A m ind nagyobb és nagyobb létszám ú fogolysereg egyre fontosabb helyet foglalt el a kom m unizm us építésében: a Fehér- és a Balti-tenger közötti csatorna, a Sztálin nevét viselő Belomorkanal kizárólag a foglyok m unkájával készült: húsz hónapon keresztül, félmillió fogoly22 vájta puszta kézzel, m inden gépi segítség nélkül a karéliai gránitba a csatornát, amelyről kiderült, hogy az égadta világon semmi szükség rá.23 De a hajsza folytatódott, s m iként Sztálin fogalmazott, a „párt m integy hajszolta az országot, hogy gyorsítsa iram át”.24 1932-ben kezdődött a számvetés: a tervhivatalok — a rubel értékének teljesen önkényes m eghatározása, 1913-as szinttel való összevetése után —m egállapítot­ ták, hogy a tervet a legfontosabb m utatókra vonatkozóan — teljesítették. Ahol pedig nem teljesítették, azért a „kártevők” a felelősök. Igaz, néhány m utatót m enet közben felülvizsgáltak. Az ötéves terv előirányzata szerint a rubel vásárló­ erejét 15—20%-kal kellett volna növelni, az infláció azonban m inden szovjet ál­

218

Ö T Ö D IK FEJEZE T •

lam polgár szám ára nyilvánvaló volt. A terv kilátásba helyezte, hogy az ötéves terv végére m egszüntetik az áruhiányt, 69%'kal növelik a bérek reálértékét s „számos alapvető fogyasztási cikk fogyasztási norm áját m egduplázzák”.25 A jegyrendszer, a vele járó többórás sorban állás után senkinek nem volt kétséges, hogy ezt az ígéretet sem teljesítik. M indazonáltal rendkívül rövid idő alatt gigantikus nehéz­ ipari m űveket építenek fel az Líráiban, a Kuznyecki-medencében, a Volgán, Uk­ rajnában, új üzem eket nyitnak Moszkvában, Leningrádban, textilgyárakat Közép-Ázsiában stb. M eghosszabbítják a még a forradalom előtt épített fürkésztán—szibériai vasútvonalat, lefektetik a karagandai vonalat. Egészében véve 5500 kilom éternyi vasútvonal készült el (az előirányzott 16 ezer helyett). Sok m inden történt. Sztálin joggal tette fel a kérdést a XVII. pártkongresszuson: „Nem csoda ez?”26 A bolsevikok továbbra is hittek a csodában, pedig ami történt, nem volt csoda: az ötéves tervet főként a „belső felhalm ozás” forrásaiból, a „fo­ gyasztói aszketizm us” révén, a lakosság kíméletlen kizsákmányolásával hajtották végre. Az országból kivitték a nyersanyagokat, egyebek közt az élelmet, a gabonát, az olajat, a cukrot, hiába volt rájuk égetően nagy szükség. Ugyanakkor leállították az ugyancsak nagyon fontos term ékek —a gyapjú, a gyapot, a rizs, a bőr —beho­ zatalát. „Át kell állítani a moszkvai szappanfőző üzem eket gzseli agyagra, a leningrádi, kazanyi és nyizsnyij-novgorodi szappanfőzdéket pedig helyben kiterm elt agyagra” —követeli az „Ekonomicseszkaja gazeta”.27 D öm pingáron exportálják a fát: „Nem csupán az évenkénti növekedésnek megfelelő fam ennyiséget term eljük ki, hanem jóval többet; lényegében nem használjuk, hanem pusztítjuk az erdő­ ket.”28 Exportálják az olajat és az egyre nagyobb m ennyiségben, főként a láger­ foglyok által kiterm elt aranyat. A lakosságból a legkülönbözőbb eszközökkel pré­ selik ki az aranyat, áruba bocsátják az orosz m úzeum ok m űkincseit is. Valter Krivickij szerint Sztálin a valutabeszerzés legegyszerűbb m ódjához folyamodik: dollárt ham isítanak a GPU pincéiben. 1908-ban Sztálin vezette Tifliszben „az állam kincstártól történő pénzelvonást” (forradalmi körökben ezt „expropriációnak” nevezték), negyedszázaddal később viszont ő m aga adott parancsot a száz­ dolláros bankók ham isítására a Lubjanka pincéiben.29 Az ötéves tervet külföldi segítség nélkül nem tudták volna megvalósítani. 1928ban szovjet m érnökcsoport érkezett Detroitba, és ajánlatot tett a leghíresebb ame­ rikai ipari tervező cégnek, az Albert Kahn & Co.-nek egy kétm illiárd dolláros termelési kom plexum m egtervezésére.30 Egy tucatnyi tervet Detroitban kellett elkészíteni, a többit a Szovjetunióban. Az 1930 elején a Legfelsőbb Népgazdasági Tanáccsal kötött szerződés szerint az amerikai cég kötelezettséget vállalt az egész szovjet nehéz- és könnyűipar megtervezésére. Külföldi tervezők, konstruktőrök, m érnökök és technikusok, szakm unkások szerelték fel az első ötéves terv válla­ latait. Főként am erikaiak voltak, akik 1928 után kiszorították az első helyről a ném eteket, de jöttek angolok, olaszok, franciák is. Cooper ezredes, a híres ame­ rikai vízépítő m érnök cége építette a dnyeperi erőm űvet, a Metropolitan-Vickers nevű angol társaság látta el berendezésekkel a nagy szovjet villamos erőm űvek többségét, nyugati cégek tervezték és szerelték fel a m agnyitogorszki és kuznyecki

» A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

219

ipartelepeket, a nyizsnyijben épült autógyárat, a jaroszlavli teherautógyárat stb. Ordzsonikidze nehézipari népbiztos teljes joggal jelenthette ki: „Üzemeink, bányáink, gyáraink olyan technikával vannak ellátva, amilyennel egyetlen m ásik ország sem rendelkezik. Hogy honnan vettük? M egszereztük az amerikaiaktól, németektől, franciáktól, angoloktól a legtökéletesebb gépeket, a világviszonylat­ ban legm odernebbnek számító technikát, ezekkel szereltük fel vállalatainkat.” Majd kárörvendve megjegyezte: „Közben meg az ő gyáraik, bányáik még 19. szá­ zadi vagy század eleji gépekkel m űködnek.”31 Negyven évvel Ordzsonikidze be­ széde előtt Vitte gróf az alábbiakat írta II. Miklósnak: „De tényleg, mi haszna lenne a külföldi állam oknak abból, hogy tőkét adjanak nekünk?... M iért csinálnának saját kezűleg még keményebb konkurenciát saját m aguknak? Számom ra nyilván­ való, hogy a külföld politikai hibát követ el, ha tőkét nyújt nekünk, az az egyetlen kívánságom, hogy minél később hulljon le a hályog a szem ükről.” Vitte óhaja oly m értékben vált valóra, ahogyan azt ő el sem tudta volna képzelni. Hogy a szocialista verseny külföldi résztvevői ne érezzék m agukat túlzottan függetlennek, s hogy a szovjet polgárok ne feledkezzenek meg az ellenségről, időről időre letartóztattak külföldieket. 1933 áprilisában került sor a következő, bizonyos fokig szenzációsnak számító szabotőrperre: a 18 vádlott között 6 angol m érnök volt, a Metropolitan-Vickers m unkatársai. Az a tény, hogy az angol cég im m ár 1923 óta szállított elektrom os berendezéseket a szovjet villamos erőm ű­ vekhez, s így m ár-m ár m onopolhelyzetbe került, a jelek szerint elegendő ürügy volt az angol m érnökök „kártevés” m iatti felelősségre vonásához. Az angolok viszonylag enyhe ítéletekkel megúszták, annak ellenére, hogy a többórás kihall­ gatások után sem voltak hajlandóak elfogadni a vádiratot: a csoport vezetője, Thornton, három évet kapott, Cushny két évet, két személyt kiutasítottak, egyet viszont felm entettek. A szovjet állampolgárok 18 hónap és 10 év közötti bünteté­ seket kaptak. Az ötéves terv m érlegét nem lehet megvonni, ha csak az ipari terv teljesítésének (vagy nem teljesítésének) eredm ényeire szorítkozunk. 1928—1932 közöttjelentős lépést tettek az ország iparosítása felé. A nagy fordulat, a „nagy áttörés”, avagy, ahogyan Szolzsenyicin fogalmazott, a „nagy nyaktörés” főként a mezőgazdaság ellen irányult, m iként az offenzíva fő célpontja és fő áldozata ugyancsak a paraszt­ ság, tehát az ország lakosságának túlnyom ó többsége lett.

2. „ Teljes gőzzel keresztül a mocsáron ” Sztálin cikke, A nagy fordulat éve 1929. novem ber 7-én jelent meg a „Pravdádban. .Arról van szó —állapítja meg a cikk —, hogy földm űvelésünk fejlődésében gyöke­ res fordulat következett be az elm aradt, egyéni kisgazdaságtól a nagyüzemi, élen­ járó kollektív földművelés felé”, s a következőképpen fejeződik be: „Teljes gőzzel haladunk az iparosítás ú tján .”32 Ez akár egyszerű, költői m etaforának is tűnhetett volna.

220

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

A m etafora azonban m ár két hét m últán kezdett valósággá válni. 1929. decem­ ber 27-én, a m arxista agrárszakem berek konferenciáján Sztálin bejelentette a forradalom m egindulását. Egy héttel előtte, decem ber 21-én ünnepelte a Szovjet­ unió Sztálin 50. születésnapját: ekkor szerezhetett először tudom ást az ország arról, hogy a Nagy Vezér volt az októberi forradalom szervezője, a Vörös Hadsereg m egterem tője, a fehéreket és az intervenciósokat szétverő hadsereg kiváló pa­ rancsnoka, a lenini „fő irány” védelmezője az ellenzék összes tám adásával szem­ ben, a világproletariátus vezére, az ötéves terv nagy stratégája. Hihetetlen menynyiségben bocsátják ki portréját, mellszobrát, arcm ása ott van m inden „vörös sarokban”. Milliós példányszám ban jelenik meg a „jubileumi anyagokat” tartal­ mazó brosúra: a legpatetikusabb írás, amely egyúttal kijelöli a Sztálin-kultusz fő irányait, Kari Radek tollából származik. M intájául a Ném etországban 1921-ben kezdődő Hitler-kultusz szolgált, de Radek bőségesen felhasználja a nemzetiszoci­ alisták azóta felhalm ozott tapasztalatait is. Sztálin a köszöntőkre adott válaszában ígéretet tett: „Kész vagyok odaadni a m unkásosztály ügyének, a proletárforrada­ lom és a világkom m unizm us ügyének... ha kell, m inden vérem et — az utolsó cseppig”, s egyúttal biztosította az őt üdvözlőket, hogy „jókívánságaik... a m un­ kásosztály nagy pártját illetik meg, amely engem saját képére és hasonlatosságára terem tett és nevelt”.33 Sztálint valóban a párt terem tette, ám m iként ez gyakran előfordul: a gyermek megölte atyját, hogy ő terem tse újra a pártot —im m ár saját képére és hasonlatosságára. December 27-én Sztálin bejelenti, hogy a NEP-korszak lezárul, új éra veszi kez­ detét. A kérdés az —m ondja —, hogy „vagy vissza —a kapitalizmushoz, vagy előre a szocializmushoz”.34A kérdést a bolsevik hagyom ánynak megfelelően úgy fogal­ mazza meg, hogy csak egyfajta válasz adható rá: irány előre, támadás! „Mit jelent ez?” — kérdezi Sztálin, s m áris felel rá: „Ez azt jelenti, hogy arról a politikáról, mely a kulákság kizsákmányoló törekvéseinek korlátozására irányult, áttértünk a kulákság m int osztály felszámolásának politikájára”.35Az előrevivő út pedig nem egyéb, m int a teljes kollektivizálás és kuláktalanítás. Aki pedig azt kérdezi, „meg­ engedhető-e a kuláktalanítás a teljes kollektivizálás körzeteiben”, azoknak Sztálin csak annyit mond: „Nevetséges kérdés!” És, m int az orosz közm ondások nagy kedvelője, még megtoldja egy népi bölcsességgel: „Akinek a fejét veszik, nem siratja a haját.”36 Két évvel korábban, 1927 novem berében Sztálin azt ígérte: „A mezőgazdaságban fokozatosan, gazdasági, pénzügyi és kultúrpolitikai term észe­ tű rendszabályokkal szándékozunk megvalósítani a kollektivizm ust... Erre tar­ tunk, de még nem ju to ttu n k el és nem is egyham ar ju tu n k el idáig. Miért? Többek között azért, m ert ehhez rengeteg pénz kell, amivel állam unk még nem rendel­ kezik...”37 1929 decem berében az állam nak továbbra sem állt rendelkezésére ez a „rengeteg pénz”, de Sztálin kijelenti: „most m ár elegendő anyagi bázisunk van...”38 Az ezután következő 65 nap sokkal jobban m egrengeti az országot, m int am ennyire az a bizonyos 10 nap 1917 októberében „m egrengette a világot”. Ez alatt a 9 hét alatt 130 millió szovjet paraszt életének alapjait roppantják össze,

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

221

végleg lerom bolják az állam gazdasági életének eddigi arculatát, s megváltoztatják m agának az állam nak a jellegét is. Két folyamat zajlik egyidejűleg: a kolhozszervezés és a kulákok likvidálása. E két folyamatot számos szál kötötte össze: m indenekelőtt az, hogy a kolhozszervezés „anyagi bázisát” a „kuláktalanításból” kellett m egterem teni. 1929 végétől 1930 közepéig „több m int 320 ezer kulákgazdaságot likvidáltak, vagyonukat pedig (175 millió rubel értékben) átutalták a kolhozok feloszthatatlan alapjába a napszám osok és szegényparasztok belépő tagsági díjaként. Ez a vagyon a kolho­ zok oszthatatlan vagyonának több m int 34%-át tette ki”.39A „kulákok” likvidálá­ sával m egfosztották a falvakat a leginkább vállalkozó szellemű, legfüggetlenebb rétegétől, miközben elfojtották az ellenállás szellemét is. A „kuláktalanított”, száműzött, északra kitelepített parasztok sorsával egyúttal meg akarták m utatni, hogyan bánik a szovjethatalom azokkal, akik nem lépnek be a kolhozba. Mégpe­ dig haladéktalanul. 1929. decem ber 8-án Jakovlev földművelésügyi népbiztos vezetésével bizottságot hoztak létre a Politikai Bizottság mellett, amely azt java­ solta, hogy a „teljes kollektivizálást” az Alsó-Volga vidékén 1930 őszére hajtsák végre, Ukrajna központi feketeföldjein és sztyeppes területein 1931 őszére, Uk­ rajna nyugati részén 1932 tavaszára, északon és Szibériában pedig 1933-ra. Sztá­ lin és ez idő tájt legközelebbi m unkatársa, Molotov azonban még gyorsabb tem pót követelt. Aki belépett a kolhozba, annak egész vagyonát át kellett adnia a kollektívának. Az ez idő tájt m egalakult Kolhozcentrum december 10-én táviratilag utasította „a teljes kollektivizálás alá eső körzetekben m űködő összes helyi szervezetet, hogy 100%-ban kollektivizálják az igavonó állatokat és szarvasm arhákat, 80%-ban a sertéseket, 60%-ban a juhokat és barom fikat, a kollektív gazdaságok 25%-ának pedig kom m unaform ában kell m űködnie”.40 Huszonötezer kom m unistát a falvakba küldenek, hogy zavarják be a paraszto­ kat a kolhozokba. A parasztoknak azt mondják: aki nem lép be a kolhozba, az a szovjethatalom ellensége. 1928. július 1-jén a parasztok 1,7%-a, 1929 novembe­ rében 7,6%-a, 1930 m árciusában 58%-a tartozott a kolhozokhoz. Még nem született döntés arról, milyen form ában m űködjenek a kollektív gaz­ daságok: kom m una, a föld közös megművelésére alakult társaság vagy artel (kol­ hoz) gyanánt; még nem voltak a kollektív gazdaságok irányítására alkalmas sze­ mélyek; még nem állt rendelkezésre a szükséges technikai állomány stb. Lenin, aki mindvégig hitt a csodában, váltig hangoztatta: „Ha holnap százezer elsőrendű traktort tudnánk adni..., akkor a középparaszt azt m ondaná: »én a kom m unia mellett vagyok« (vagyis a kom m unizm us m ellett).”41 Sztálin teljességgel osztja Lenin álláspontját, de be kell látnia, nincs a birtokában százezer traktor. 1930 őszére 60 ezer traktort ígér, a következő évre pedig a mágikus 100 ezret, valójában azonban 1928-ban a hivatalos adatok szerint mindössze 26,7 ezer volt a traktorok száma. Sztálin, m it sem zavartatva magát, továbbra is „hajszolja” a helyi pártszervek funkcionáriusait, azok pedig az egyszerű párttagokat. A kolhoztagok száma nőtt,

222

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

a „kulákoké” csökkent, miközben a „kulák” fogalm ának nem volt pontos definí­ ciója: kuláknak szám íthatott az, aki bérm unkát vett igénybe, akinek két tehene vagy két lova, vagy éppen jó háza volt. Pontos m eghatározás helyett m inden körzet kollektivizálási és kuláktalanítási norm át kapott: a kollektivizálási norm a m indenütt ugyanannyi volt — 100%, a kuláktalanítási norm a pedig átlagosan 5-7%. Ám „számos paraszt, aki korábban a középparasztok és jóm ódú középpa­ rasztok közé tartozott, m ost kuláklistára került. Egyébként kitelepítés várt szá­ mos elszegényedő középparasztra, szegényparasztra, sőt olyanokra is, akiket a m egtorlás érdekében a teljesen értelm etlen „kulákszim patizáns” (podkulacsnyik) term inussal illettek... Egyes körzetekben a parasztok 15-20%-át kitelepítették, de m inden kitelepített kulákra 3-4 letartóztatott közép- vagy szegényparaszt ju to tt.42 így írja le a falusi helyzetet 30 évvel az esem ények után Az SZKP története. Valami m egm agyarázhatatlan őszinteségi roham ban értelm etlennek m inősíti az —egyéb­ ként a lenini „kadetbarát” m intájára alkotott —„podkulacsnyik”, azaz kulákszimpatizáns term inust, a parasztság elleni harc egyik eszközét, mely fogalmak pedig szervesen beépültek a szovjet nyelvbe. A KB, a KVB és az NT 1930. jan u ár 30-ai és február 1-jei rendeletében és február 4-ei rendkívüli instrukciójában három kategóriára osztotta a kulákokat és kulákszim patizánsokat. „A terrorista akciók aktív szovjetellenes tevékenységet folytató kezdem ényezőit és végrehajtóit izolálták és koncentrációs táborokba irányítot­ ták. A legkisebb ellenállást tanúsító kulákokat kitelepítették az ország távoli vidé­ keire, ahol a fakiterm elésen vagy a mezőgazdaságban dolgoztak. A többi kulákot korábbi lakhelyükön hagyták, de földjüket a kolhoztelepek határain kívül jelölték ki.”43 Egyébként „1930—1931 őszén és telén további kisajátított kulákgazdaságokat szám oltak fel”.44 A kulákokat és kulákszim patizánsokat családjukkal együtt telepítették ki: fűtetlen vagonokban szállították őket az Urál, Szibéria, Kazahsztán távoli vidékeire. Útközben sokan elpusztultak, de még többen a m egérkezéskor, mivel többnyire a puszta földre rakták ki őket: erdőkben, hegyekben, sztyeppeken. Valter Krivickij 1937-ben elevenítette fel azt a látványt, amivel a kurszki állomáson kellett talál­ koznia: „Soha nem felejtem el, am it ott láttam . A váróterem be legalább hatszáz parasztot zsúfoltak be —férfiakat, nőket, gyerekeket —, m int a barm okat hajszol­ ták őket egyik lágerből a másikba. Sokan feküdtek m ajdnem meztelenül a puszta földön, sokan tífuszban haldokoltak. M indegyik arcon éhség, kín, kétségbeesés nyom a.”45 Negyedszázaddal később — az olvadás röpke időszakában — néhány szovjet író óvatosan m egpróbálta elm ondani azt, am it az „örökös szám űzött” leírt. „1933 az éhínség éve volt —írta Tyendrjakov A vég című kisregényben. — Vohrovo járási székhelyen, az állomás előtti téren Ukrajnából kitelepített kuláklistások haldokoltak...”46 Senki nem vette őket emberszám ba, kivetette őket ma­ gából a társadalom , m int október után a „jogfosztottakat”, a „m últ em bereit”, aztán a fehérgárdistákat, a „kártevőket”. „Ha az ellenség nem adja meg magát, likvidálják” —hangzott Makszim Gorkij, a nagy proletárhum anista a genocídiu­ m ot útjára bocsátó szentenciája. A szóban forgó Gorkij-cikk 1930. november

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 )

223

15-én egyszerre jelent meg a „Pravdá”-ban és az „Izvesztyijádban, beszédekben, jelentésekben, újságokban idézték, a rádióban ism ételgették. „Ellenünk van m in­ den olyan erő, amely m ár túlélte önm agát, amelynek a történelem ítélete szerint el kell tűnnie a színről. Ez pedig feljogosít bennünket arra, hogy továbbra is hadiállapotban lévőknek tekintsük m agunkat: a polgárháború még nem ért véget. Ebből pedig önként következik: ha az ellenség nem adja meg m agát, m egsem m i­ sítik!”2*7 A hivatalos források 45 olyan esetet tartanak számon, am ikor szembeszállnak a kollektivizálással, ilyen m egm ozdulásokban 1930 m árciusában Közép-Ázsiában 17 400 em ber vett részt, de voltak „lázongások és m egm ozdulások más helyeken is”.48 Ez persze nevetséges alulértékelése annak, am ennyire a parasztok ellenálltak a kolhozszervezésnek: a KGB-archívumban fennm aradt dokum entum ok szerint el­ lenállásra került sor Ukrajnában, Szibériában, Közép-Ázsiában, a Kaukázusban, Kubánban, a Don-vidéken, számos helyen a Vörös Hadsereg reguláris egységeit, sőt olykor légi alakulatait vetették be ellenük. Az NKVD határőregységeinek pa­ rancsnoka, Frinovszkij, aki a parasztlázadások elfojtását irányította, a Politikai Bizottság ülésén jelentette, hogy az észak-kaukázusi folyók ezerszám ra sodorják a hullákat a tenger felé. Néhány körzetben a Vörös Hadsereg katonái m egtagad­ ták, hogy a parasztokra lőjenek —válaszul őket lőtték főbe. Volt olyan hely is, ahol kisebb katonai egységek átálltak a felkelők oldalára. A parasztháborút elindító hadüzenet elhangzása után a szovjet propaganda felháborodva számol be az ellenállás fényeiről, arról, hogy a parasztokat a kolho­ zokba terelő „huszonötezresek”, az „aktivisták” gyilkosságok áldozatai lettek. Ugyanilyen dühödten üldözik a passzív ellenállást is. 1930 nyarán Voronyezsben „kirakatpert” rendeztek a „fjodorovista” szekta 16 vezetője ellen. A Fjodorov nevű parasztem ber által vezetett szekta a NÉP első éveiben alakult meg a Voronyezsi korm ányzóság területén. Fő hittételükhöz — „ne állj ellent a gonosznak!” —az a törekvés társul, hogy m inden m ódon, akár passzívan is, kerüljék a gonosz csábítását, igyekezzenek nem részt venni „gonosz ügyekben”. A NÉP éveiben sem a §odorovistákat, sem más szektákat — duhoborokat, m olokánokat, baptistákat —nem üldözte a szovjethatalom, abban a rem ényben, hogy felhasználhatja őket a kanonikus egyház elleni harcban. A fjodorovisták azonban m egtagadták a belé­ pést a kolhozba, m ire azon nyom ban ellenségnek, összeesküvőnek, kuláknak nyilvánították őket. A bíróság 15 vezetőjüket haladéktalanul végrehajtandó főbelövésre ítélte, egy társukat pedig életfogytig tartó pszichiátriai kezelésre. A szekta közel kétezer tagját kitelepítették a tajgára és a tundrára, ahol lassú, biztos halál várta őket. A járásokban három hónapon át keresték a „ne állj ellent a gonosz­ nak!” eszmével m egfertőzötteket. És a parasztok nem álltak ellen: imádkozva-fohászkodva hagyták, hogy letartóztassák őket. A passzív ellenállás általánossá vált: a parasztok nem léptek be a kolhozba, amíg volt erejük ellenállni a fenyegetésnek és az erőszaknak, am ikor pedig erejük elfogyott, tiltakozásul leölték állataikat. De hullottak a kolhozba bevitt állatok is,

224

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

nem volt elegendő istálló, takarm ány, gondozó. Az állattenyésztés katasztrofális helyzetbe került: 1928-ban 33,5 millió ló volt, 1932-ben 19,6; a szarvasm arhák száma ugyanezekben az években: 70,5 és 40,7 millió; a sertéseké 26 és 11,6 millió; ajuhoké és kecskéké pedig 146 és 52,1 millió.49 Kazahsztánban 19,2 millió juhból és kecskéből 1935-re 2,6 millió m aradt.50 1929—1934 között összesen 149,4 mil­ lió háziállat hullott el, ezek értéke —az elveszített állati term ékekkel (gyapjú, tej, vaj stb.) együtt — sokszorosan m eghaladta a felépített óriásüzem ek értékét. A; lovak pusztulása következtében például 8800 ezer lóerő esett ki. 1935-ben, ami­ kor m ár 379 500 traktor volt, még m indig hiányzott 2 millió 200 ezer lóerő ahhoz képest, amennyivel az 1928. évi 26 700 traktor rendelkezett. : A parasztok passzív ellenállása, a háziállatok kiirtása, a kolhozok totális szerve-; zetlensége, a falvak teljes tönkrem enetele a kuláktalanítás és a kitelepítés m iatt j 1932—1933-ban akkora éhínséget idézett elő, amely jóval m eghaladta még az! 1921—1922. évit is. Ráadásul az állam nem hogy harcolt volna ellene, de még elő ; is segítette a terjedését: az éhség volt az egyik fegyver a parasztokkal vívott „pol­ gárháborúban”. : A harm incas években a kollektivizálás m iatt kitört éhínség nem csak méretei­ ben különbözött az előzőtől, hanem abban is, hogy a hatóságok tagadták a tényét: az éhínségnek még az említése is államellenes bűntettnek szám ított. 1921-ben a szovjet korm ány m egengedte a társadalm i szerveknek, hogy a Nyugathoz folya­ m odjanak segítségért; Lenin maga is a világ proletariátusához fordult. A harm in­ cas években a gabonát kivitték az országból: 1928-ban a gabonaexport 1 millió q volt, 1929-ben 13 millió, 1930-ban 48,3 millió, 1931-ben 51,8 millió, 1932-ben pedig 18,1 millió. Amikor az ukrán kom m unista párt titkára, Tyerehov a moszk­ vai értekezleten gabonaszállítm ányokat kért a harkovi terület éhínségben szen­ vedő kolhoztagjainak megsegítésére, Sztálin kem ényen félbeszakította: „Jó kis m esem ondó maga, olyan rém m esét kerekített nekünk, de nem tud ránk ijeszte­ ni.”51 Sztálint nem lehetett az éhínségről szóló „rém m esékkel” ijesztgetni: nem azért nem akarta az éhezőket m egm enteni a haláltól, m ert nem volt gabona (a növekvő gabonaexport éppenséggel a meglévő lehetőségekre utal), hanem azért, m ert az éhínség, az éhhalál legyöngíti a parasztokat m int politikai erőt, megtöri m aradék ellenállását. És itt m ár a parasztok egészéről volt szó: nem csupán a kulákokról, az egyéni gazdákról, hanem azokról is, akik beléptek a kolhozokba, ezeknek is meg akarták m utatni, kinek a kezében van a hatalom . „Sztálin szemé­ ben — írja Hruscsov Visszaemlékezéseiben — a paraszt csak afféle szem étre való hulladék volt. Semmire sem becsülte sem a parasztokat, sem a m unkájukat. Úgy vélte, csak erőszakkal lehet m unkára szorítani őket. Szorongasd, nyom orgasd, és erővel szedd el m indenét, hogy enni tudj adni a városnak.”52 A városokban nem haltak éhen, noha a m unkások koplaltak, a vezetők viszont sem m it sem tagadtak meg maguktól. Dmitrijevszkij szovjet diplom ata leírja, ho­ gyan étkezett a Krímben egy funkcionáriusok szám ára fenntartott szanatórium ­ ban. „8-kor reggeli: tojás, sonka, sajt, tej, kakaó, tea. 11-kor aludttej. Aztán négyfogásos ebéd: leves, hal, hús, édesség és gyümölcs. Uzsonnára tea, sütem ény. Este

» A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

225

kétfogásos vacsora.”53 Valter Krivickij, aki a Baratinszkij hercegek egykori birto­ kán üdült Kurszk mellett — az éhínség éveiben — hasonló körülm ények között, így írja le a nyaraló szovjet elit álláspontját: „A szocializmus felé vezető nehéz úton haladunk. Útközben sokan elpusztulnak. Azért kell jól táplálkoznunk és kipihen­ nünk m agunkat, évente néhány hétig élvezve a m ások szám ára még nem hozzá­ férhető kom fortot, m ert mi m ár a jövőbeli Boldog Életet építjük.”54 Az első ötéves terv befejezésekor Sztálin m ár bízvást tetszeleghet a Jótevő sze­ repében. A p árt az októberi forradalom első napjaitól kezdve folyam atosan hite­ geti a m unkásokat és a szegényparasztokat, akiknek a nevében a forradalm at végrehajtották. Reményeket kelt bennük, hogy béke lesz, földet kapnak, részt vehetnek az állam irányításában, s a szocializmus, a földi paradicsom m ár-m ár itt van a küszöbön. A húszas évek végén ez a tudatos vagy öntudatlan áltatás m ár puszta hazugsággá válik, s az első ötéves terv idején ez csak tovább fokozódik: a Nagy Terror korszakát a Nagy Hazugság előzi meg s kíséri végig. Egy angol éle szerint a hazugságnak három fokozata van: a hazugság, a szem érm etlen hazugság és a statisztika. Az éle kiötlője nem tudhatta, hogy van negyedik, sőt ötödik fokozata is: a sztálini hazugság és a sztálini statisztika. Az első ötéves terv adatamák összegzésekor Sztálin m inden különösebb szégyenkezés nélkül bejelenti, hogy a m unkások bére 1928 óta 67%-kal nőtt, s hogy a m unkások és parasztok anyagi helyzete évről évre javul. A kor népszerű moszkvai vicce szerint az idegenvezető így m utatja be az állatkert újdonsült szerzeményét, egy krokodilt: „A fejétől a farkáig öt méter, a farkától a fejéig hat. —Miért ilyen nagy a különbség? —kérdezi az egyik látogató. — Eredj, és nézd meg, majd a krokodil m egm utatja neked!” Nagyjából így figyelmezteti Sztálin is azokat, akiknek kedvük tám adna az ő szá­ mait ellenőrizni: „Csak a szovjethatalom esküdt ellenségei kételkedhetnek a szov­ jet m unkások és parasztok helyzetének javulásában” —jelenti ki.55 A forradalom 15. évfordulóján a „Pravda” bejelenti: „Nincs egy kom m unista szám ára tiszteletre méltóbb hivatás, m int a m unkások helyzetének javítása” —írja m indezt az OK(b)P Központi Bizottságának orgánum a 1932 őszén, az éhínség, a kollektivizálás tető­ pontján.56 A forradalom 17. évfordulóján Sztálin hozzáteszi: „Nem volt értelm e m egdöntenünk 1917 októberében a kapitalizmust, és évek hosszú során építé­ sü n k a szocializmust, ha nem érjük el azt, hogy az em berek nálunk jóm ódban éljenek. A szocializmus nem nyom orúságot és nélkülözést jelen t...”57 1930. február végén még Sztálin szám ára is nyilvánvalóvá válik, hogy az utasí­ tására 1929 végén m egkezdett esztelen kolhozosítási hajsza katasztrófával fényé­ é r t Az elégedetlenség kezd behatolni a főként paraszti szárm azású katonákból f l ó hadseregbe is. Sztálin egy lépést tesz visszafelé, visszavonulást színlel. 1930. m árcius 2-án a „Pravda” közzéteszi az Akiknek a siker a fejükbe szállt című cikkét, melyben Sztálin a kialakult helyzetért az összes felelősséget a végrehajtókra, a helyi pártaktivistákra hárítja. Több száz, Sztálint dicsőítő cikk nem tett annyit Vezérré „emelése” érdekében, m int ez az egyetlen írás: a kolhozba kergetett pa­ rasztok úgy olvassák, m int ami a kollektivizálás végét jelenti. Hisz Sztálin megírta: ^ íe m szabad erőszakkal kollektív gazdaságokat létesíteni. Ez ostoba és reakciós

226

Ö T Ö D IK F E JEZE T •

dolog volna.” A cikk megjelenése után kártyavárként om lanak össze a kolhozok. A Központi Feketeföld vidékén, ahol ez év m árciusára a gazdaságok 82%-át kollektivizálták, m ájusra m ár csupán a gazdaságok 18%-a m aradt benn a kolhozok­ ban. Sztálin egyszerre csak a jó és igazságos főhatalom képét ölti a parasztok szemében: m inden baj okozói a végrehajtók. Sztálin persze azért tette meg ezt az egy lépést visszafelé, hogy utána tízet léphessen előre. 1931 szeptem berében a gazdaságok 60%-át, 1934-ben 75%-át rekollektivizálták. Ráadásul a kolhozba való belépéssel egyáltalán nem ért véget a parasztok elleni m egtorló akciók sorozata. A kollektivizálás célja „a gabonakér­ dés m egoldása” volt, a kolhozokat pedig azért szervezték, hogy m egkönnyítsék az állam dolgát. Az ellenőrzés e form ájára azonban nem rögtön találtak rá. Először bevezették „a kötelező szállítás” rendszerét: a kolhozok kötelesek voltak az állam által rögzített „kemény áron” eladni term ékeik 25—33%-át, m egfosztották őket mezőgazdasági gépeiktől, traktoraiktól, melyek birtoklása pedig a parasztot is arra indította volna, hogy azt m ondja „a kom m unia mellett vagyok”. A kolhozok csupán földdel és m unkaerővel rendelkeztek: a gépeket az 1929. június 5-ei dek­ rétum m al létrehozott állami gépállomásoktól kapták — a m egterm elt term ék 20%-a fejében. A földeket megművelő gépállomások elől ráadásul el sem lehetett rejteni a term ést. Ők ellenőrizték a kolhozok termelési ágazatát: 1933 januárjában létre is hozták erre a célra a gépállomások politikai osztályát. M inden politikai osztályvezető mellé rendeltek egy GPU-munkatársat, aki haladéktalanul „tettre”, azaz letartóztatásra váltotta a „szót”. Amikor 1933 januárjában valaki úgy véle­ kedett, hogy a kulákok likvidálása után nincs több ellenség, Sztálin ironikusan megjegyezte, hogy ellenség az összes raktáros, számviteli dolgozó és gazdasági igazgató, mire „károkozás” vádjával haladéktalanul letartóztatták a raktárosok 34,4%-át, a könyvelők 25%-át.58 A kollektivizálás korszakának egyik legbeszédesebb dokum entum a az Instruk­ ció az összes párt- és szoujetalkalmazottnak és az OGPU, a Bíróság, valamint az Ügyész­ ség összes szervének című „titkos, nem publikálható” anyag, mely a Szmolenszki levéltárban m aradt fenn.59 Az 1933. május 8-án Molotov NT-elnök és Sztálin KB-titkár által aláírt, két pontból álló instrukció összegzi a kollektivizálás eredm é­ nyeit, áttekinti végrehajtásának form áit és módszereit. Első, A letartóztatások fo­ ganatosításának szabályozása címet viselő pontja egyebek közt leszögezi: „Meg kell tiltani a letartóztatások foganatosítását az arra törvényileg fel nem hatalm azott személyeknek —járási vb-elnököknek, járási és körzeti m egbízottaknak, községi tanácselnököknek, kolhozelnököknek, titkároknak stb.” Különösen ékesszóló ebben a dokum entum ban az a bizonyos stb., amely arra utal, hogy ez idáig a parasztokat bárki letartóztathatta. Az instrukció m egszünteti ezt a szisztémát, de „a távol-keleti területek, Közép-Ázsia és Kazahsztán szám ára” ad még hat hónap haladékot. A m ásodik pontból kiderül, milyen következményekhez vezettek a tömeges letartóztatások. Az instrukció előírja, hogy a —„lágereken és kolóniákon kívül” —„fogva tartásra szolgáló helyeken” legfeljebb csak 400 ezer személyt lehet őrizet alatt tartani. 1933. május 8-áig szám uk ennek kétszerese volt: az instrukció

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

227

ugyanis azt javasolja az OGPU-nak, a köztársaságok igazságügyi népbiztosainak és a Szovjetunió ügyészségének, hogy „haladéktalanul teherm entesítsék a fog­ va tartásra szolgáló helyeket, s két hónapos határidőn belül csökkentsék a fogva tarto tt személyek szám át 800 ezerről 400 ezerre”. A „teherm entesítés” azonban nem szabadon bocsátást jelentett, hanem minél gyorsabb, lágerbe történő továbbítást: felszabadult a hely a börtönökben, növe­ kedett a m unkáskéz a lágerekben. Neville Chamberlain amerikai újságíró, aki a harm incas években moszkvai tudósító volt, ezt írja Vaskorszak Oroszországban című könyvében: „Megbízható forrásból tudom ásom ra jutott, hogy csak a szibé­ riai koncentrációs táborokban közel 300 ezer fogva tarto tt volt. Aligha lehet 2 milliónál kisebb nagyságrendű azoknak a szovjet állam polgároknak a száma, akiket az ötéves vaskorszakban bírósági ítéletre való legcsekélyebb utalás nélkül m egfosztottak szabadságuktól.”60A hivatalos, 1933. május 8-ára datált 800 ezres adat viszont arra utal, hogy a fogva tartottak összlétszáma jóval m eghaladta a kétmilliót. A kollektivizálás gazdasági eredm ényei siralm asak voltak: az első ötéves terv négy éve alatt a bruttó gabonaterm és —a hivatalos adatok szerint — az 1928-as 733,3 millió q-ról 1931—1932-ben 696,7 q-ra esett vissza. A gabona term ésátlaga 1932-ben 5,7 q /h a volt, szemben az 1913-as 8,2 q/ha-ral.61 A mezőgazdasági term ékek volumene 1913-hoz képest 1928-ban 124%-os volt, 1929-ben 121%-os, 1930-ban 117%-os, 1931-ben 114%-os, 1932-ben 107%-os, 1933-ban pedig 101%-os. Az állattenyésztés 1933-as szintje az 1913-asnak mindössze 65%-a volt.62 Sztálin azonban, a kollektivizálás eredm ényeinek 1933. jan u á r 7-ei összeg­ zésekor elégedett volt: „A párt elérte, hogy a magángazdaság túlsúlya idején be­ takarított 5-600 millió púd helyett m ost akár 1200—1400 millió púd gabonát is be lehet takarítani.” E siker ára azonban a többmilliónyi emberi élet volt: a kollektivizálás tragikus demográfiai következményekhez vezetett, bár az áldozatok pontos száma sem akkor, sem m ost nem ismeretes (viszont, m int utaltunk rá, a haszonállat-veszte­ séget az utolsó juhig összeszámolták). A születési és halálozási adatokat, a lakos­ ság lélekszám át 1932-től nem hozták nyilvánosságra: a statisztikát Sztálin szemé­ lyesen irányította. 1934 januárjában a XVII. kongresszuson —a győztesek kong­ resszusán —megjegyezte, hogy „1930 végétől 1933 végéig a lakosság lélekszáma 160 millióról 168 millióra n ő tt”. Tíz évvel később viszont azt m ondta Churchillnek, hogy a kollektivizálás éveiben a szegényparasztok tízmilliónyi kulákkal szá­ m oltak le, akiknek „túlnyomó többségét” likvidálták, a többieket pedig Szibériába transzportálták.63 Molotov 1935-ben közölte, hogy 1928-ban 5 millió 618 ezer „kulák, jóm ódú és törekvő paraszt” volt, jan u ár 1-jére viszont, a kuláktalanítás után 149 ezer m aradt.64 A másik hivatalos forrás szerint közvetlenül a kollektivi­ zálás előtt 6,8 milliót tett ki a szóban forgó osztály likvidálásra kijelölt része.65 Alekszandr Orlov közlése szerint a még Sztálin politikáját elismerő külföldi újság­ írók is 5-7 millióra becsülték az éhínség áldozatainak számát, az OGPU Sztálinhoz továbbított információi pedig 3 millió 300 ezer és 3 millió 500 ezer közti adatot

228

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

tartalm aztak.66 Urlanyisz szovjet demográfus megállapítása szerint a lakosság száma 1932 vége és 1933 vége között 7,5 millióval csökkent.67 Róbert Conquest az összes lehetséges számítás összevetése után arra az óvatos következtetésre j u t hogy az éhínség és a betegségek áldozatainak száma 1929—1933 között 5-6 millió volt.68 Nyikolaj Valentyinov számításai szerint, aki Jurjevszkij álnéven írta gazda­ sági szemléit a „Szovremennije zapiszki” (Mai jegyzetek) szám ára, a „sztálini agrárreform ” éveiben az ország „a forradalom előtti normális demográfiai moz­ gáshoz képest legalább 14,8 millió lakost vesztett”, Gyagykin pedig 1976—1978ban írott szamizdat-cikkében 15,2 millióra becsüli a lakosság 1929—1936 közötti csökkenését. A becslés pontosságát az állam hatalm i szervek különösen nagyra értékelték: a tudóst azonnal letartóztatták.69 E vérveszteség röviddel a forradalom és a háború után különösen borzalmas, ha eszünkbe ju t Bakunyin önkényuralom elleni dühödt vádja: „A cári rezsim alig kétszáz év alatt jóval több m int egymillió áldozatot követelt, az emberi jogok és az emberi élet semmibevétele eredm ényeként”70—pedig Bakunyin a cári rendszer áldozataihoz sorolta a szóban forgó időszakban lezajlott háborúk, járványok, más elemi csapások áldozatait is. 1919-ben Iván Bunyin rendkívüli profetikus képességével megfejtette „a bolse­ vikok pokoli titk át”: kiölni az emberekből a felfogóképességet. „Az em berek mér­ ték szerint élnek —jegyzi fel az író naplójában —, ki van mérve szám ukra m ind az érzékenység, m ind a képzelet. Csak át kell hágni ezt a mértéket! Olyan ez, m int a kenyér, a hús ára.”71 Iván Bunyinnak persze, aki még 19. századi léptékkel m érte a felfogóképessé­ get, eszébe sem ju th ato tt olyasmi, hogy az akasztottak, főbelőttek, m egkínzottak szám át m illiókban fogják m érni. A kollektivizálás legfőbb eredm énye a szociális sokk volt. Az országon közvet­ lenül az októberi forradalom után végighullámzó sokk nem hatolt a társadalm i rétegek mélyéig. A kollektivizálás sokkhatása földig rom bolta a falvakat, likvidál­ ta a parasztságot, helyette új társadalm i réteget terem tett — a kolhozparaszti réteget, amely egyham ar elvesztette a föld iránti szeretetet, a mezei m unka iránti érdeklődést. Konsztantyin Fegyin, Vszevolod Ivanov, Leonyid Leonov azt állítják a húszas évek m ásodik felében a forradalom utáni orosz faluról írott könyveikben, hogy nem hagyott nyom ot rajta a forradalom, továbbra is a 16., jó esetben a 17. században él. Az orosz életet afféle özönvíz előtti őslényként ábrázolják: hatalmas, tehetetlen test —a falu, kicsi agy —a város. A kollektivizálás elpusztította ezt az őslényt. Andrej Platonov, a kollektivizálásról szóló legkiválóbb m űvek szerzője, aki 1931-ben pu b lik álta haszon (Vprok) című kisregényének m ár a címével azon­ nal kihívta Sztálin dühödt bírálatát, felteszi a kérdést: m iért volt szüksége az országnak erre az őrült kísérletre, hogy m egterem tse „a papírszocializm ust”? Szergej Zaligin 1964-ben ugyancsak a platonovi kérdéssel zárja a kollektivizálás­ ról szóló kitűnő kisregényét: „Mi is ez egyáltalán? Merre fordul, hova?”72 A Szov­ jetunió egész további történelm e azt igazolja, hogy a kollektivizálás mély, soha be nem hegedő sebet okozott az országnak. „Gondolom, úgy lehetett, hogy a kollek­

• A NAGY FO R D U LA T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) «

229

tivizálás fonák, sikertelen intézkedés volt, és nem volt szabad beism erni a hibát. A megfélemlítés m inden eszközével le kellett szoktatni az em bereket az ítélkezés­ ről és gondolkodásról, rá kellett kényszeríteni őket, hogy azt lássák, ami nincs, be kellett bizonyítani az ellenkezőjét annak, ami napnál világosabb volt”* — írja Paszternak a Zsivago doktorban. Paszternak nagyon pontosan írja le a kollektivi­ zálás következményeit: a megfélemlített emberek leszoknak a gondolkodásról, még azt is m egkövetelhették tőlük, hogy az általuk terem tett illuzórikus világot valóságosnak tekintsék. Abban azonban nincs igaza, hogy „féltek beism erni” tévedésüket. Sztálin nem tartotta tévedésnek a kollektivizálást. Számára ez éppen hogy fényes győzelem volt. Politikai értelem ben valóban siker volt: Sztálin megítélése szerint —szükségsze­ rűség. Dmitrijevszkij, a szovjet diplomata, aki 1930-ban m egtagadta, hogy vissza­ térjen a Szovjetunióba stockholm i állomáshelyéről, 1931-ben közzéteszi az első Sztálin-életrajzot, az első, Nyugaton megjelenő Sztálin-apológiát, azokat az esz­ m éket is belefoglalva, amelyeket otthon, nyíltan Sztálin nem hirdetett. „A sztálini diktatúra építménye —írja Dmitrijevszkij —csak akkor m aradhat fönn és akkor valósíthatja meg terveit, ha teljességgel monopolizálja az összes politikai és gaz­ dasági hatalm at. A politikai hatalom m ár rég Sztálin kezében van. De a teljes gazdasági hatalm at ez idáig még nem szerezte meg. Ez csak akkor válik lehetsé­ gessé, ha m egterem ti a kivétel nélkül az egész gazdasági életet átfogó m onopolista állam kapitalizm ust.”73 Dmitrijevszkij szerint a sztálini diktatúrát a parasztság felől fenyegeti veszély: „A parasztság győzelme a Nyugat győzelmét jelentené: diadalt aratna a Nyugat alapeszméje, az individualizmus és a politikai liberaliz­ m us.”74 Sztálin első életrajzírója a kollektivizálás tetőpontján fejezte be könyvét: röviddel ezután a teljes gazdasági élet Sztálin kezébe került, az összes állampolgár az államtól függött mind politikai, m ind gazdasági tekintetben. Ezzel párhuzam o­ san lezajlott a szellemi élet teljes monopolizálása is.

3. Joszif Visszarionovics feltartóztathatatlan emelkedése Dmitrijevszkij így írja le a Politikai Bizottság 1930-as üléseit: „Rendszerint Rudzutak elnökölt, kem ényen, szenvtelenül. De a középpontban Sztálin volt —szokásos hallgatása ellenére is súlyos jelenlétével. M inden tekintet rá szegeződött. Sokan nem szeretik, sőt, gyűlölik ebben a társaságban, de egyelőre ő, és nem más az orosz állam egyeduralkodója.”75 Louis Fischer amerikai újságíró az alábbi szavak­ kal zárja aXVI. pártkongresszusról (1930. június—július) szóló tudósítását: „Vala­ m elyikjó elvtársa tanácsolhatta volna Sztálinnak, hogy vessen véget a személyét tömjénező, s m ár-m ár az egész országot elárasztó orgiának... Naponta ezrével érkeznek a címére a táviratok teletömve a hódolat keletiesen túlzsúfolt kifejezé­ seivel: »Te, hatalm asnál hatalm asabb Vezér! Lenin leghívebb ta n ítv á n y a i Már * Borisz Paszternak: Zsivago doktor. Budapest, 1988. 566.

230

• Ö T Ö D IK FEJEZET •

három várost, szám talan falut, kolhozt, iskolát, üzemet, intézm ényt neveztek el róla. Ha Sztálin nem is felelős ezért, de legalábbis tűri. Pedig egyetlen gombnyo­ mással véget vethetne neki.”76 Amikor Sztálinnak m egm utatták ezt a tudósítást, az csak ennyit m ondott: „Gazember!” Sztálin amerikai életrajzírója, Róbert Tucker feltételezése szerint Sztálin kultusza, istenítése 1931 végén kezdődött, miu­ tán m agát Marx egyedüli értelm ezőjének nevezi a „Proletarszkaja revoljucija’ (Proletárforradalom) című folyóiratban megjelent cikkében. De nem fér hozzá kétség, hogy bár 1929-ben Sztálin még nem vette föl a Vezér és Tanító m inden attribútum át, m ár teljhatalom m al rendelkezett, s —m iként utóbb Fischer is meg­ erősítette —m ár kultikus tisztelet övezte. Igaz, még nem istenítették, erre utal az, hogy az első ötéves terv idején két ízben is m egpróbálták kikezdeni tekintélyét, mégpedig nem az öreg, hanem a fiatal bolsevik nemzedék képviselői. 1930 novem berében leleplezték a —Dmitrijevszkij kifejezésével élve —Szircovféle összeesküvést, vagyis a „jobbos-balos blokkot” — a hivatalos nóm enklatúra kedvelt, egymást kizáró elemekből alkotott term inusát használva. Szircov néhány hónappal korábban villámgyors karriert csinálva az Oroszországi Föderáció Nép­ biztossági Tanácsának elnöke és a Politikai Bizottság póttagja lett. Bukása éppoly hirtelen történt, m int felemelkedése. Az „összeesküvésről” legrészletesebb infor­ m ációkat feltáró Dmitrijevszkij szerint Szircov „Sztálin kegyeltje”, aki „a párt- és állam apparátus felelős beosztású funkcionáriusainak csoportjával együtt felis­ merte, hogy határozott intézkedéseket kell foganatosítani annak a hatalm i kur­ zusnak a m egváltoztatása érdekében, amelyhez ők m aguk is tartoztak”.77 Dmit­ rijevszkij hangsúlyozza, hogy Szircov cikkeiben és felszólalásaiban mindvégig ugyanaz m aradt, aki volt: „Sztálin eszm erendszerének kivételesen odaadó híve.” Elégedetlen volt viszont a szovjet államgépezet irányítási rendszerével, példátlan bürokratizm usával. E „nem ideológiai, hanem tisztán gyakorlatias platform ­ hoz”78csatlakozott Besszo Lominadze (akit annak idején Sztálin Kantonba küldött a forradalom kirobbantására), valam int a kom szom olisták vezetője, Sackin. Mi több, m iként a Szovjet portrék szerzője állítja, voltak olyan híresztelések, hogy m aga Sztálin is belekeveredett valamiképp ebbe az „összeesküvésbe”, hogy ki­ használja reformjai érdekében.79 Sztálint ismerve még ezt a fantasztikus pletykát sem lehet cáfolni: m iért ne lehetne ő személyesen a provokátor? Az összeesküvőket letartóztatták, leváltot­ ták, de csupán enyhe büntetésekkel sújtották őket. Utoljára fordul elő, hogy a pártkurzus bírálatát politikai szem benállásnak tekintik. 1932 nyarán Buharin egykori harcostársa, a moszkvai bizottság akkori titkára, Rjutyin 160 oldalas program m al állt elő, mely három fő pontot foglalt magában: í. gazdasági defenzíva (az iparosítás ütem ének lassítása, az erőszakos kollektivi­ zálás megszüntetése); 2. a párt belső demokratizálása; 3. Sztálin eltávolítása.80 A program egy teljes fejezete foglalkozott Sztálinnal, akit Rjutyin „a párt és a for­ radalom gonosz zsenijének”, „a forradalom sírásójának”, „provokátornak” ne­ vezett. Rjutyint, Uglanovot, a moszkvai pártbizottság volt titkárát, valam int Tolma-

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

•

231

csov és Ejszmont volt KB-titkárokat és népbiztosokat azzal vádoltak, hogy „ellen­ forradalmi és burzsoá-kulák szervezetet” hoztak létre azzal a céllal, hogy „restau­ rálják a Szovjetunióban a kapitalizm ust”. M inthogy azonban Rjutyin egy időben a „Krasznaja zvezda” (Vörös csillag) szerkesztője volt, őt azzal vádolták, hogy terrorista szervezetet akart létrehozni az ÖKVB katonaiskolájának hallgatóiból Sztálin meggyilkolására. Ez volt az első eset, hogy a párt tagjait ellenzéki nézetek hangoztatása m iatt terrorizm ussal vádolták. Ez volt az első eset, hogy Sztálin az „összeesküvők” kivégzését követelte, a Politikai Bizottság azonban m egtagadta az ítélet jóváhagyását. V. Krivickij állítása szerint Kirov szólalt fel Rjutyin kivég­ zése ellen, s m aga mellé állította a többséget.81 Sztálin a „Rjutyin-platform” ügyét négy év múlva veszi majd elő, Kirov m agatartása viszont m ár másfél év m últán eszébe jut. Rjutyin program ja az éhínség, a kollektivizálás tetőfokán, az ötéves terv négy év alatt történő teljesítésének lázában született. Ebben az időszakban a jobboldali ellenzék —köztük Buharin és Rikov —hallgatott, Sztálint a baloldali ellenzék, azaz Trockij tám ogatta. A trockisták helyeselték a kollektivizálást, bár az 1929-ben szám űzött Trockij az ugyanezen évben Párizsban elindított „Bjulletyeny oppozicii” (Ellenzéki szem­ le) hasábjain elméleti felkészületlenséggel vádolja Sztálint, m inthogy a kollektivi­ zálás végrehajtása során nem veszi figyelembe a Tőke m ásodik kötetét.82 Időnként olyan tudósításokat is lehetett olvasni a —Szovjetunióról egyébként kiváló helyi információkkal ellátott —„Bjulletyeny” hasábjain, amelyek nem tartották eléggé radikálisnak a kollektivizálást. „A kuláklistások és kitelepítettek helyén a centris­ ta illúziókkal m egtrágyázott földön új kapitalista sarjak vernek gyökeret” —zúgo­ lódik A. T. 1930. június 12-én kelt levelében.83 1931-ben Trockij megírja A Szov­ jetunió fejlődésének problémái című m űvét, amely szerint a kollektivizálás „az emberiség történelm ének új korszaka, a falusi életet uraló idiotizmus m egszün­ tetésének kezdete”. Az 1930-tól börtönben és lágerben lévő A. Ciliga írja, m ennyi­ re kevéssé irigylésre méltó helyzetben voltak a trockista bebörtönzöttek, akik olyan instrukciókat kaptak vezérüktől, melyekből az következett, hogy a Szovjet­ unió „proletárállam ”. Trockij ugyan elvetette a „hatalm on lévő sztálini frakció” állítását, m iszerint a Szovjetunió m ár a szocializmus korszakába lépett, a „balo­ sok” tanítója ugyanis úgy vélte, hogy az ország csupán „a szocializmushoz vezető ú t első fázisában já r ”. 1932-ben Trockij azt írta fiának, hogy „az adott pillanatban” nem kell a „Le Sztálinnal!” jelszót hangoztatni, mivel „Miljukov, a m ensevikek és a therm idoristák” is szíves öröm est kontráznak a „Sztálin leváltását” követelők­ nek. Elképzelhető, folytatja a forradalom nagy stratégája, hogy „néhány hónap múlva Sztálinnak védekeznie kell a therm idoristák ellen, s akkor ideiglenesen nekünk kell tám ogatnunk őt”.8Zt Ilyen ellenségek m ellett Sztálin m egengedhette m agának, hogy ne legyenek barátai. Az első ötéves terv Sztálin feltartóztathatatlan emelkedésének a korszaka: ke­ zébe veszi m ind a szellemi, m ind az anyagi hatalm at az élet m inden területén. Őt

232

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

nyilvánítják —Lenin mellett —az októberi forradalom m egterem tőjének, a párt, a Vörös Hadsereg m egterem tőjének, a polgárháború győztesének, az összes tudo­ m ány korifeusának, a nagy m arxistának, a nagy gondolkodónak, a nagy végre­ hajtónak. Egy szavára mozgásba lendül vagy megáll az ország, pattogó jelszavaira irányt vált a politika: A technika m indent megold! A tem pó m indent megold! A jó káder m indent megold... Könyvek százait írták róla, szerzők százai próbálták megfejteni személyiségé­ nek, kultuszának, sikereinek, feltartóztathatatlan emelkedésének és korlátlan hatalm ának titkát. Ő maga pofonegyszerűen fogalmazta meg diadalának rejté­ lyét: „Elmaradott vagy, gyenge vagy — tehát nincs igazad, úgyhogy lehet ütni, lehet rabságba taszítani. Nagy hatalm ú vagy — tehát igazad van, úgyhogy tőled tartani kell.”85Sztálin az olyan állam hatalm at érti ezen, amelyik, ha megerősödik, m indig igaza van, mind bel-, mind külpolitikájában, m ind pedig az állampolgá­ rokhoz való viszonyában. Szavai persze a politikai harcra is vonatkoznak. Trockij nézetei évtizedekre m eghatározták a Sztálin-életrajzírók többségének viszonyát a —Boris Souvarine szavaival —„leválthatatlan főtitkárhoz”: olyasmiket m ondtak róla, hogy középszerű, Szuhanov kifejezésével élve „szürke folt”, hazudozó, aljas gazember, aki csak véletlenül került a jog szerint Trockijt —a ragyogó szervezőt és publicistát, teoretikust és gyakorlati em bert —megillető helyre. Sztá­ linnak, halála után, egyenesen dém onikus vonásokat tulajdonítottak, aki m ár kora gyerekkora óta a párt- és állami hatalom m egkaparintásán töri a fejét. És term észetesen m indent meg is tett ezért. A szörnyű hatalom tól m egőrült felnőtt Sztálin tulajdonságait átvitték a hatalom ért küzdő Sztálinra is, aki azért győzhe­ tett, m ert m inden konkurensénél jobban ism erte a bolsevik párt term észetét és konkurenseinek gyenge pontjait. Sztálin állam- és társadalomkoncepciója feltevésünk szerint a húszas években kristályosodott ki, am ikor m ár m inden kétséget kizáróan sikerült leszámolnia a többi trónkövetelővel —Trockijjal, Zinovjevvel és Buharinnal: Trockij emigrációra kényszerítve, Zinovjev és Kamenyev kizárva a pártból, készül Buharin kiátkozása is, akit pedig Sztálin nem rég még mellét döngetve védelmezett. „Buharin fejét követelik —védte a párt kedvencét Zinovjevtől és Kamenyevtől —, nem adjuk a fejét, vegyék tudom ásul...” Sztálin terveiről, eszméiről, álmairól Dmitrijevszkijnek az életrajzírók által rendre mellőzött könyvei alapján lehet képet kapni. Dmitrijevszkij valóban Usztrjalov követője, a szmenovehovista ideológia továbbfejlesztője, s Sztálint az oroszországi nem zeti kom m unizm us m egtestesítőjeként jeleníti meg. Könyvei, a Sztálin, majd pedig a korabeli orosz emigrációt Sztálin felé orientáló Szovjet port­ rék m a különösen nagy érdeklődésre ta rth a tn a k szám ot. Ami 1931-ben és 1932-ben furcsának és hih etetlen n ek tű n t, az Sztálin keze nyom án ham arosan valóra vált. Dmitrijevszkij sajátos folyam atot regisztrál: „A m agukat kezdetben őszintén kom m unistának tartó emberek m ostanra nemzeti kom m unisták lettek, sokan közülük pedig m ár a színtiszta orosz nacionalizmus küszöbén állnak.”86A Sztálin

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

»

233

című könyv szerzője szerint Oroszország „népbirodalom ” lesz, amelyhez a főtit­ kár fogja elvezetni. „Lehet, hogy csak egy olyan ostoba faltörő kos, m int Sztálin tud kijáratot nyitni Oroszország szám ára a jövő felé?”87—teszi fel a költői kérdést, amire szám ára legalábbis magától értetődő a válasz. Dmitrijevszkij szerint a sztá­ lini diktatúra „sok tekintetben népuralom ”, amely „jóval inkább kötődik a nép­ tömegekhez, m int bárm elyik úgynevezett dem okrácia”.88 És „a sztálini rend ereje — hangzik a konklúzió — nem csak a szuronyokban”, hanem a diktatúra népiségében is rejlik.89 Sztálin program ját az életrajzíró-apologéta így foglalja össze: „maximális kor­ látozó politikát folytatni m ind a pártban, m ind az állam apparátusban, hogy m in­ den csikorogjon körös-körül”, aztán jöhet a „vörös”, „proletár”, ázsiai-orosz biro­ dalom m egterem tése. A világ két részre hasadt: az egyik az imperialista, a m ásik az ellene élethalálharcot folytató világ, m elynek élén a Szovjetunió áll.90Az impe­ rializmus elleni harc egyúttal a Nyugat ellen viselt háború — folytatja Dmitrijevszkij Sztálin nézeteinek ism ertetését. „Utol kell érni és le kell hagyni a Nyuga­ tot, szét kell zúzni, meg kell törni hatalm i gőgjét. Ezért aztán képes feláldozni akár nem is csak szülőhazája népét, hanem az egész m ost élő nem zedéket.”91 „Orosz­ ország —írja Dmitrijevszkij m ásik könyvében —lassan végleg lerázza magáról a marxizmus szem telen legyét, s egyre messzebbre halad a nem zeti rendszer fel­ építésének útján. Sztálin győzelme az első állomás volt ezen az úton, m inthogy ő volt az, aki összeroppantotta az oroszországi harcos m arxisták derékhadának gerincét.”92 Amikor Dmitrijevszkij 1932-ben e szavakat papírra veti Trockij számára, Sztá­ lin még javában m arxista volt: elméletileg nem túl jól képzett, aki olykor meg is sérti a tanítás betűjét, de mégis marxista; életrajzírója mégis a m arxizm ussal való leszámolás hősét látja benne. M indkettőjük igazat m ondott: Sztálin m arxista volt, ha az segített neki, antim arxista, ha dogmái m egkötötték a kezét. De igaz ez a sztálini nacionalizm usra is: „Haza nálunk csak addig létezik —jegyzi meg nagyon pontosan Dmitrijevszkij —, ameddig a »mi« hatalm unk, a »m unkáshatalom«, Sztá­ lin hatalm a érvényesül benne.”93 Sztálin apoteózisa 1934 januárjában, a XVII. pártkongresszuson teljesedett ki: összegezték az iparosítás eredm ényeit, bevégezték a kollektivizálást, végleg bir­ tokba vették a szellemi életet, új törvényeket fogadtak el, amelyek m aradék sza­ badságjogaiktól is m egfosztották az állampolgárokat. Többé senki nem m eri ven­ ni m agának a bátorságot, hogy elvitassa Sztálin egyszemélyi hatalm át. Kirov, akinek ekkor m ár csak egy éve volt hátra, „a győztesek kongresszusá­ nak” nevezi ezt a kongresszust (ez év szeptem berében Hitler ugyancsak „a győz­ tesek kongresszusának” nyilvánítja a nemzetiszocialisták nürnbergi gyűlését). Sztálin kongresszusi felszólalásában nyugalm at és békét ígér: „Míg a XV. kong­ resszuson még bizonyítanunk kellett a párt vonalának helyességét és harcot kel­ lett folytatnunk bizonyos antileninista csoportok ellen, a XVI. kongresszuson pedig meg kellett adnunk a kegyelemdöfést e csoportok utolsó híveinek, addig ezen a kongresszuson m ár nincs is m it bizonyítanunk, sőt, azt m ondhatnám ,

234

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

nincs is m ár, akit üssünk. ” Szavait a kongresszus dörgő tapssal, ovációval fogadja. Ám az 1966 küldöttből a következő kongresszuson m ár csak 59-en vettek részt 2 /3 részüket az elkövetkező öt évben letartóztatták, s közülük csak nagyon keve­ sen m aradtak életben. Készül az első hivatalos Sztálin-életrajz. Maga Sztálin még m indig abban re­ m énykedik, hogy Gorkij lesz a szerzője, ám a proletárirodalom atyja nem nagyon buzgólkodik: a „társadalmi m egrendelést” így a francia író, Henri Barbusse kapja. Igaz, sokan azt mondják, valójában egy ném et kom m unista író, Alfréd Kurella írta meg a biográfiát, Sj4 tűz világhírű szerzője csak a nevét adta hozzá. Az oroszul és számos idegen nyelven megjelenő könyv a Szovjetunióban ham arosan indexre kerül, m inthogy azok többsége, akiket a szerző még a Vezér barátaiként és har­ costársaiként említett, „a nép és a forradalom ellenségeinek” bizonyultak. A pro­ pagandisták m indenesetre jócskán m eríthettek a műből a Sztálin-kultuszhoz: „Bárkik legyetek, szükségetek van erre a jótevőre — írja Barbusse, majd így foly­ tatja: —bárkik legyetek, sorsotok jobb fele annak a másik férfinak a kezében van, aki szintén virraszt feletettek...”94 Dmitrijevszkij portréja jóval kevésbé rokon­ szenves külsőt ír le: „ott ül nyugodtan, m ozdulatlanul, egy özönvíz előtti ősgyík kőábrázatával, melyen csak a szem eleven. M inden gondolat, szándék, terv hozzá fut be. Ő meg csak olvas, hallgat, feszülten gondolkodik. Magabiztosan, kim érten adja utasításait. Szövi az intrikák hálóját. Emel m agasba egyeseket, taszít mélybe másokat. Vesz s ad el testet, lelket.”95 Barbusse ennél hízelgőbb képet fest a Jótevő külsejéről: „...a feje egy tudósé, arca egy m unkásé, öltözéke az egyszerű kato­ náé”.96 Kirov volt az, aki 1934-es kongresszusi összefoglalójában „m inden idők és népek legnagyobb em berének” nevezi Sztálint. A vezér ekkor ért el hatalm a csúcs­ pontjára. Pályafutásának következő szakasza a Kirov-gyilkossággal kezdődik.

4. Nyugalom a határokon Sztálin „felülről indított forradalm ának” alapvető feltétele volt a határvidék nyu­ galma. És az első ötéves terv folyam án a szovjet diplomácia —a szovjet külpolitika „első szintje” —meg is tesz m indent, hogy a nyugalm at megőrizze. Csupán egyet­ len komoly incidensre kerül sor, ez azonban m ódot ad arra, hogy a Vörös Hadse­ reg m egm utassa, mire képes. 1928 óta Kína és Moszkva között nem volt diplomáciai kapcsolat. 1929 nyarán Csang Kaj-sek korm ánya provokációt hajt végre a Szovjetunió ellen: letartóztatják a m andzsúriai és az észak-kínai konzulátus m unkatársait (Harbinban és Mukdenben a diplomáciai kapcsolatok befagyasztása ellenére is m űködtek a konzulá­ tusok), valam int a kínai —keleti vasútvonalon dolgozó szovjet állampolgárokat, majd pedig elfoglalják m agát a vasutat is. M iután Kína m egtagadja a szovjet állampolgárok szabadon bocsátását és a vasút visszaadását, a szovjet csapatok m egtám adják a kínai hadsereget, s néhány ütközetben vereséget m érnek rá. A

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

•

235

Távol-keleti Különleges Hadsereget Vaszilij Bljuher vezeti, aki 1924—1927 között a Kuom intang hadseregének katonai tanácsadója volt. 1929 decem berében a szovjet—kínai határon helyreáll a status quo. Csang Kaj-sek elszám ította magát, am ikor alábecsülte a szovjet korm ány erejét és elszántságát. A szovjet korm ány viszont, bár tart a súlyosabb nemzetközi bonyodalm aktól, mégis megragad m in­ den kínálkozó alkalm at erejének dem onstrálására. A húszas évek végén Moszkva beavatkozik az afganisztáni polgárháborúba, mégpedig a m egdöntött Amanullah afgán király, nem pedig ellenlábasa, Bacho Sakao oldalán: Agabekov tanúsága szerint ennek az volt az oka, hogy Amanullah az Anglia „természetes” ellenségei­ nek számító déli törzsekre tám aszkodott, míg ellenfele Észak-Afganisztán lakos­ ságára, tehát szándékában állhatott, hogy befolyását akár szovjet Turkesztánra is kiterjessze. Az Afganisztánba küldött „roham csapatot” Primakov volt kabuli ka­ tonai attasé, a polgárháború hőse vezette, majd m iután jó néhány győzelmet arattak a Bacho Sakao csapataival vívott ütközetekben, a szovjet csapatok egy részét visszavonták, m inthogy Amanullah feladta a felkelés elleni harcot.97 Az első ötéves terv idején a szovjet külpolitika középpontjában a Németország­ hoz fűződő kapcsolatok álltak, s csupán e korszak végén valósult meg a szovjet diplomácia reges-régi terve, am ikor aláírták a m egnem tám adási szerződést Fran­ ciaországgal (a parafálás éve 1931), valam int —Németország kifogásai ellenére — Lengyelországgal (1932). 1926-ban és 1931-ben Németország és a Szovjetunió m eghosszabbította a rapallói egyezményt: a „versailles-i rendszer” két ellenfelé­ nek privilegizált kapcsolatai így kiterjedtek a diplomáciára, a gazdasági életre, valam int a katonai együttm űködésre. Németország külpolitikai kurzusa a „nyugatosok” és „keletesek” —a Szovjetunióval való szoros kapcsolatot szorgalmazók és a nyugati orientáció hívei — közötti állandó harc során alakult ki. A keleti orientáció m ellett a Reichswehr, a konzervatív politikusok és a nagyiparosok egy része kardoskodott, míg a nyugati orientációt főként a szociáldem okraták képvi­ selték. Sztálin azonban nem csupán a szovjetbarát irányvonal m iatt hajlott a „keletesek”, a konzervatívok felé, hanem az erős hatalom iránti vonzalm a m iatt is. Mussolini hatalom ra jutása után a fasiszta Olaszország és a Szovjetunió kitűnő viszonyba került. 1924-ben történt — írja Alekszandr Bármin —, hogy Jurenyev olaszországi szovjet nagykövet ebédre hívta Mussolinit. Az ezt megelőző napon a fasiszták elrabolták, majd m egölték M atteottit, a szocialista ellenzék vezérét. Az olasz kom m unisták és liberálisok követelték Jurenyevtől, hogy vonja vissza az ebédmeghívást. A szovjet nagykövet m egtagadta ezt, és ünnepélyesen fogadta a Dúcét.98 Az első ötéves terv idején Olaszország hatalm as m egrendeléseket kapott a Szovjetuniótól ipari berendezésekre, cserébe az olaszok hosszú lejáratú hiteleket nyújtottak, állami garanciával.99 A szovjet külpolitika „második szintjén” 1928 nyarától a Kom intern VI. kong­ resszusának határozatait hajtották végre, a „baloldali veszélyt,” a „szociálfasisztákat” nyilvánítva fő ellenségnek. Ez a fogalom, melyet Zinovjev ültetett a köztu­ datba még 1922-ben, nem csak azt jelentette, hogy a m unkásosztály fő ellenségei a szociáldem okraták és a szocialisták voltak, hanem azt is, hogy a fasiszták és a

236

Ö T Ö D IK FEJEZE T

nemzetiszocialisták, bár az 1930-as választáson 6,5 millió szavazatot kaptak, nem tekinthetők komoly ellenségnek. A Komintern-vezetők véleménye szerint ez az eredm ény arra utalt, hogy a töm egek elvesztették a parlam entarizm ushoz és a demokráciához fűzött illúzióikat. A nácik ugyanakkor a nyugati demokrácia el­ lenségei voltak, ezért —Sztálin szerint —nem követhettek „nyugatos” orientációt. „Nem gondolja, hogy ha Ném etországban a nacionalisták kerülnek hatalom ra, csak a Nyugattal fognak törődni, mi pedig építhetjük nyugodtan a szocializmust?’ —kérdezi Sztálin 1931-ben Heinz N eum annt, a Német Kom m unista Párt Politikai Bizottságának tagját.100 A ném et kom m unisták azt az útm utatást kapták Moszk­ vától, hogy folytassanak kíméletlen harcot a szociáldemokráciával, különösen annak baloldali szárnyával, ezért gyakran összefogtak a nácikkal is. A történészek körében igen elterjedt az a vélemény, hogy Sztálin, miközben hatalom ra segítette Hitlert, abból indult ki, hogy „Hitler mai győzelme a kom m u­ nisták holnapi diadalát” jelenti. Ezt a jelszót visszhangozták a harm incas évek elején a ném et kom m unista körök is. Sztálin Németország-politikája három elemből tevődött össze: az egyik a szo­ ciáldem okratákkal szemben táplált gyűlölet, a m ásik az a meggyőződés, hogy a nácik olyan nacionalisták, akik legfőbb ellenségüknek a versailles-i rendszert tartják, a harm adik pedig a félelem, hogy Ném etországban a kom m unisták jut­ hatnak hatalom ra. A szociáldem okratákkal szemben táplált gyűlölet nem csupán Sztálin személyes fóbiája volt, hanem a többi bolsevik is osztozott benne. Például Trockij, aki ugyan ellenezte a „szociálfasiszta” term inus használatát, ugyanakkor tiltakozott az ellen is, hogy szövetségre lépjenek olyan pártokkal és szervezetekkel, amelyek nem szakítottak a reformizm ussal, és a szociáldemokrácia újjászületését akarják. Ez a vita meggyőzően bizonyítja a két Lenin-utód közötti különbséget, s nem kevésbé meggyőzően igazolja, hogy kettejük közül Sztálin volt az igazi leninista. 1931—1941 között Sztálin m inden teketória nélkül, csak személyes érdekeire hallgatva leg­ alább négyszer hajtott végre 180 fokos politikai fordulatot. 1933 júniusában, m ár Hitler hatalom ra jutása után a „Kom munista Internacionálé” című folyóirat ki­ gúnyolta az „ausztrom arxisták” javaslatát, hogy „a Szovjetunió kössön szövetsé­ get a »nagy d em okráciákkal a fasizmus elleni harc nemzetközivé tétele érdeké­ ben. A »szociálfasiszták« viszont azt javasolják a szovjet proletariátusnak, hogy lépjen szövetségre a francia »demokráciával« és vazallusaival a ném et és az olasz fasizmus visszaszorítása érdekében. A szociálfasiszták úgy tesznek, m intha nem létezne a francia, brit és amerikai im perializm us.”101 Egy év sem telik bele, s a „szovjet proletariátus” azt csinálja, am it az „ausztrom arxisták” javasoltak. De Trockij még 1938-ban is m ondja a magáét: „De tényleg, m it ért volna az imperi­ alista dem okráciák blokkja Hitlerrel szemben? A versailles-i béklyók új változata lenne, de még súlyosabb, még véresebb, még elviselhetetlenebb form ában. A fasizmus ellen harcolni az imperializmus szövetségeseként éppen olyan lenne, m int az ördög karm aival és szarvaival hadakozni, m agának az ördögnek a szövet­ ségeseként.”102 1938-ban Sztálin a demokrácia szövetségese, m iközben Trockij

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

«

237

egyfolytában ostorozza a proletariátus és a világforradalom ügyének elárulása m iatt. Trockij még 1940 júniusában is kitart álláspontja mellett („Egy szocialista, aki ma a »hon« védelmére kel, ugyanolyan reakciós szerepet játszik, m int a vendée-i parasztok, akik a feudális rendet —azaz saját, tulajdon bilincseiket —védel­ m ezték"103), s így egy táborba kerül Sztálinnal, aki viszont azóta kétszer változtat­ ta meg nézeteit, s 1939 óta m ár Hitler szövetségese. Ami Sztálin Németország-politikájának m ásodik elemét, a nácik nacionalista m ivoltának kiaknázását illeti, meg kell jegyezni, hogy Kari Radek m ár 1923-ban egyszerre próbálta felhasználni a születő náci pártot egyrészt a weimari köztársa­ ság szétverésére, m ásrészt a kom m unista forradalom megsegítésére. A nácik épp Radeknek köszönhetik első hősüket, Schlagetert, akit a franciák lőttek le a meg­ szállt Ruhr-vidéken. Radek híres gyászbeszédében, mely Sztálin és Zinovjev jóvá­ hagyásával született, a Komintern-vezetők elveit hangoztatva kijelenti: „a nemze­ ti gondolkodású töm egek túlnyom ó többsége nem a kapitalisták, hanem a m un­ kások táborához tartozik”, s a „Schlageterek százával” állnak át a forradalom táborába.104 Hitler pedig azt fejtegette elvbarátainak, hogy egy kom m unistából mindig lehet jó náci, egy szociáldem okratából viszont soha. „Jól tu d ju k —jegyezte meg Zinovjev a Kom intern IV. kongresszusán —, hogy az ipari országok alig néhány éven belül lehagynak bennünket, és első helyre kerülnek a Kominternben, s akkor, m iként Lenin m ondta, mi leszünk az elm aradott szovjetköztársaság a fejlett szovjetköztársaságok között.” Zinovjevet ez voltaképp nem zavarta volna, Sztálin viszont kategorikusan ellenezte. A Kom internen belüli első helyet senki­ nek sem szándékozott átengedni. A harm incas években új, fontos tényező jelenik meg a külpolitika színpadán: a szovjetbarát világközvélemény. A nyugati közvélemény megdolgozása m indjárt az októberi forradalom után m egindult, melynek eredm ényeiről így ír Georges Popoff saját, 1922-es letartóztatását m egörökítő Cseka-könyvében: „A moszkvai despoták egyik legnagyobb politikai sikere a világközvélemény oly m értékű meg­ dolgozása, hogy aki csak szóba merészelte hozni a szovjet állam mégoly kétség­ bevonhatatlan hiányosságait, azt m áris »antibolseviknak« nyilvánítják és az objektivitás hiányával vádolják.”105A világgazdasági válság a Szovjetuniót —az öt­ éves terv országát —földi paradicsom ként tünteti fel a nyugati értelmiség szemé­ ben. A rthur Koestler 1932—1933-as szovjetunióbeli látogatása után ugyanolyan eufóriában ír róla, m int az összes többi nyugati író, újságíró, üzletem ber, ám jóval később, önéletrajzában szám ot vetve a m últtal, megjegyzi: „Ha m aga a Történe­ lem is a kom m unizm us híve lenne, akkor sem tudná ilyen ügyesen szinkronba hozni a nyugati világ legsúlyosabb válságát és az orosz ipari forradalom első szakaszát. A kontraszt olyannyira erős volt, hogy óhatatlanul m indenki erre a következtetésre jutott: övék ajövő, m ienk a m últ.”106A nyugati gazdasági káosszal a szovjet tervgazdálkodást állították szembe, a nyugati, milliós nagyságrendű m unkanélküliséggel a m unkanélküliség hiányát a Szovjetunióban. A „vasfüg­ göny” kifejezés Churchill 1946-os fultoni beszéde után kerül be a köztudatba, de Goebbels m ár előtte is használta, elsőként pedig Vaszilij Rozanovnál bukkan fel

238

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

1917-ben: „Csörömpölve, csikorogva, sivítva zuhan le a vasfüggöny az orosz tör­ ténelem re. Az előadásnak vége. A közönség szedelőzködik. Körülnéznek. Ideje bundát ölteni, hazaindulni. Csakhogy kiderül, nyom a veszett m indennek. Se a bunda, se az otthon nincs sehol.”107 Rozanov szám ára az orosz történelm et félbe­ szakító forradalom volt a vasfüggöny. Ebben az értelem ben használja aszót 1921ban az em igráns publicista, Poljakov is. 1930-ban a „Lityeraturnaja gazetá”-ban (Irodalmi újság) jelenik meg cikk Vasfüggöny címen, Lev Nyikulin tollából: „Ami­ kor a színpadon tűz üt ki — hangzik a kezdősor —, a színpadot vasfüggönnyel zárják el a nézőtértől. A burzsoázia szemszögéből nézve a Szovjetunióban im m ár tizenkét éve tart a tűzvész: azóta próbálják teljes erejükből leengedni a vasfüg­ gönyt, nehogy átterjedjen a tűz a nézőtérre.”108A Szovjetunióban valóban tűzvész pusztított, 1930-ban milliók estek áldozatául, de a Nyugat sem m it nem tudott, és nem is akart tudni erről. A NEP-korszak vége és a „nagy fordulat” egyebek közt azt jelentette, hogy egyszer s m indenkorra m egszakadnak a még nem totálisan ellenőrzött, a húszas évek m ásodik felében még lehetséges kapcsolatok a külvi­ lággal. A Szovjetunió vasfüggönnyel való teljes elzárása azonban csak a Nyugat közreműködésével m ehetett végbe. A szovjet nép elszigetelése persze amúgy sem okozott nehézséget: rendkívül szigorú volt a cenzúra, be voltak tiltva a külföldi m agánutak, a külföldi levelezés, nem szabadott szóba állni egy külföldivel, s szün­ telenül öm lött m indenünnen a propaganda. Koestler kissé m eglepődött, amikor neki, a ném et kom m unistának ilyen kérdéseket tettek föl szovjet állampolgárok a Nyugat helyzetéről: „Amikor ön otthagyta azt a burzsoá lapot, ugye azonnal elvették az élelmiszer-utalványát, és kirúgták a szobából? —Átlagosan hány fran­ cia munkáscsalád hal éhen naponta a) városokban, b) a vidékeken?” Koestler hozzáteszi, hogy m indezeket a kérdéseket (ráadásul ugyanazokat) az összes vá­ rosban, ahol csak m egfordult, újorosz, sztálini bikkfanyelven tették fel neki.109A szovjet állampolgárok tájékozatlansága a „szervek” és a propaganda közös erőfe­ szítésének következménye volt. De a Szovjetunióról külföldön megjelent írások a nyugati oldalról még tovább erősítették a vasfüggönyt. Olyan, hosszú ideig a Szovjetunióban élő újságírók is részt vettek a csalásban — köztük a „New York Times” tudósítója, W alter D uranty —, akik a legkülönbözőbb m egfontolásokból hallgatták el, ham isították meg vagy értelm ezték ham isan a tényeket: vagy nem akarták m egsérteni a szovjethatalm at, vagy nem akarták, hogy az „objektivitás hiányát” vessék a szemükre, vagy egyszerűen saját korm ányuk politikáját követ­ ték. Az ő közrem űködésükkel rejtették el a világ elől az 1931—1933-as éhínség iszonyatos m éreteit. A nyugati értelmiség, mely az októberi forradalom ban az új kor hajnalát, a harm incas évek válságában a nyugati civilizáció pusztulását látta, elhitte, hogy a Szovjetunió jelenti az emberiség boldog jövőjét. „Láttam a jövőt: m űködött” — jelenti ki a rendkívül befolyásos amerikai újságíró, a Szovjetunió hű barátja, Lin­ coln Steffens. Sydney és Beatrice Webb, a tiszteletre méltó fabiánusok pedig ka­ tegorikusan állítják, hogy a Szovjetunió maga az új civilizáció.110 „Soha nem ettem olyan jókat, m int szovjetunióbeli utazásom alatt” —nyilatkozza Bem ard Shaw, a

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 )

239

paradoxonok nagymestere, aki épp az éhínség tetőpontján látogatott el a jövő birodalmába, s aki távozásakor ezt írja a Metropol Szálló „aranykönyvébe”: „Hol­ nap elhagyom ezt az országot, a rem ények földjét, és visszatérek Nyugatra, ahol a rem énytelenség az ú r.” Ella W inter, aki 1932-ben járt a Szovjetunióban, átm e­ neti, a szülési fájdalmakhoz hasonló nehézségekről beszél: „Boldog-e az az aszszony, aki rég várt gyerm ekét megszüli? A szovjet emberek új világnak, új világ­ nézetnek adnak életet, s eközben az egyéni kielégülés kérdése m ásodlagos.”111 A m unkáspárti Harold Laski 1934-es szovjet körútja után az alábbi kijelentésre ragadtatja magát: „Ember még nem ért el ilyen tökéletességet a történelem során, mint a szovjet rezsim alatt.” Az új társadalom nyugati csodálóinak fő érve pedig: nálunk m inden m ásképp lesz. Edmund Wilson, a tekintélyes am erikai irodalomkritikus a Felhívás a progresszió híveihez című írásban egyenesen azt indítványoz­ ta, hogy „vegyék el a kom m unizm ust a kom m unistáktól”,112 s építsék maguk, raját kezűleg. „Úgy éreztem m agam a Szovjetunióban — tette hozzá —, m int a morál szentélyében, ahol sohasem szűnik meg világítani a fény.”113 A lelkes szovjetbarát kam pány óriási szolgálatot tett Sztálin országának a köz­ vélemény megdolgozásában, sőt konkrét, gyakorlati szolgáltatásokat is nyújtott. Egy New York-i utazási iroda például az alábbi szlogennel toborozott m unkásokat • Szovjetunióba: „Értelmiségiek, m unkások, nők és férfiak, bárm i legyen is fog­ lakozásotok, szeretettel vár Szovjet-Oroszország! Itt folyik a világ legnagyobb társadalmi kísérlete! Tarka nemzetiségek miriádja, csodás tájak végtelenje, rem ek Építészet, egzotikus civilizáció hív benneteket!”114A közvélemény nyom ása jelen­ tős m értékben hozzájárult ahhoz, hogy az USA 1933-ban elismerte a Szovjetuniót, ■melyhez akkorra m ár szoros gazdasági és kulturális kapcsolatok fűzték. A szovjetbarát kam pány legjellemzőbb vonása azonban a nyelvezete: az összes, ez idő tájt megjelenő könyv, akár franciául, akár angolul, akár ném etül adták ki, sak ár hivatásos zugfirkász vetette papírra, m int Anna Louise Strong, akár kifino­ mult ízlésű esztéta, m int Edm und Wilson, m indegyik m intha egyugyanazon nyel■en, „szovjetül” íródott volna: a tudatos vagy öntudatlan hazugság m indent egysrinűre festett. És m indez olyannyira rendjén valónak tűnt, hogy am ikor a Reichslag felgyújtása után a Gestapo politikai ellenfeleire kezd vadászni, a Német Kom­ munista Párt vezetői kijelentik: „A proletariátus nem vesztette el a csatát, csak ideiglenes vereséget szenvedett... Csak ideiglenes visszavonulásról van szó.”115 A nyugati értelmiség azon kevés képviselőjének, aki m egpróbált áthatolni a ■■sfüggönyön, m egpróbálta leleplezni a hamisítást, azonnal kiközösítésben lett lésze, s kiűzetett a progresszív emberiség táborából. Ez történt a harm incas évek dején Panait Istrati rom án íróval, a húszas évek végén pedig az amerikai Max Eastmannel. A Szovjetunió apologétái egyetlen zokszó nélkül fogadták a sztálini külpolitika minden fordulatát, a harm incas évek első felében azzal indokolva, hogy csírájá­ ban el kellett fojtani az im perialisták és a szociálfasiszták összes m esterkedését, később pedig egyszerűen csak Sztálin bölcsességére hivatkoztak. Zsenialitását, ha lehet, még szem érm etlenebbül ajnározták, m int a Szovjetunióban. A kiváló angol

240

Ö T Ö D IK FEJEZE T •

biológus például elérzékenyülve idézi a történetet, hogy Sztálin éjszakánként kijár a moszkvai teherpályaudvarokra a rakodóm unkásoknak segíteni.116 Heinrich M ann pedig nem kevesebbet állít, m int hogy Sztálin a szellemet (Geist) jóval többre becsüli, m int a hatalm at (Macht).117 És még folytathatnánk...

5. „Az élet vidámabb lett... ” Amikor Panait Istrati szovjetunióbeli tartózkodása idején m egpróbált arról beszél­ ni, hogy nem m inden egyezik a szocializmusról alkotott elképzeléseivel, az alábbi feleletet kapta: tojástörés nélkül nem lehet rántottát csinálni. Mire a rom án író ezt az ellenvetést tette: törött tojást látok, de rántottát —azt nem .118 M árpedig a tojástörés kíméletlenül folyt, s csak am ikor a kollektivizálás és az iparosítás építő-romboló gépezete beindult, akkor kezdett valami látszani a rántottából is. „Az a feladat, amelynek életem et szentelem —nyilatkozta Sztálin Emil Ludwig ném et írónak, számos nagy em ber biográfusának adott interjújában egy szocialista, vagyis egy internacionalista állam m egerősítése.”119A jelszó tehát elhangzott: az állam megszilárdítása, s ez revideálta az ortodox m arxisták által kötelezőnek tekintett elméletet, m iszerint az állam nak ham arosan el kell halnia. Sztálin ugyan elejt egy jelzőt is (internacionális), a lényeg azonban a főnév, az „állam ”, s annak összetartó ereje, a félelem. „Nekem úgy tűnik, hogy a Szovjet­ unió lakosságának jelentős részét a félelem érzése tölti el, félnek a szovjethata­ lomtól, és hogy bizonyos m értékig ez a félelemérzés az alapja a szovjethatalom szilárdságának”120— állapítja meg Emil Ludwig, m intha ism erte volna Borogyin professzor (Afinogenov Félelem című drám ájának hőse) kutatási eredm ényeit: „A vizsgált személyek 80%-a örökös félelemben él, hogy szidalomban lesz része vagy elveszti szociális tám aszát. A tejesasszony fél tehene elkobzásától, a paraszt az erő­ szakos kolhozosítástól, a tanácsi dolgozó a tisztogatástól, a pártm unkás az elhajlás vádjától, a tudom ányos kutató az idealizmus bélyegétől, a technikus a szabotőrnek nyilvánítástól.” Sztálin, aki jól ismerte Afinogenov színdarabját, így válaszol Emil Ludwig fönti megjegyzésére: „Ön téved. Valóban azt hiszi, hogy tizennégy éven át fenn lehetett volna tartani a hatalm at és élvezni lehetett volna a milliós töm egek tám ogatását a megfélemlítés, az ijesztgetés módszere segítségével? Nem, ez lehetetlen.” Majd hozzáteszi: „Persze van a lakosságnak egy csekély része, amely valóban fél a szovjethatalom tól és harcol ellene... De itt nem csak e csopor­ tok megfélem lítésének politikájáról van szó, amely valóban megvan. Közismert dolog, hogy mi, bolsevikok, itt nem szorítkozunk a megfélemlítésre, és tovább megyünk, irányt véve ennek a burzsoá rétegnek a felszám olására.”121 Sztálin helyreigazítja a ném et írót: a „lakosság egy részének”, a „burzsoá rétegnek” nem megfélemlítéséről, hanem likvidálásáról van szó. Ez a korrekció aligha nyugtatta meg a lakosság azon részét, am elyik a likvidálásra kijelölt „csoporton” kívül tudta magát. Az első ötéves terv idején számos törvényt hoznak nem csak az állam, hanem a

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

•

241

„munkafegyelem ” megerősítése érdekében is: a százezrével a városba áramló parasztokat „átnevelik”, adm inisztratív kényszerintézkedésekkel „proletárrá” gyúrják. Az 1929. szeptemberi KB-rendelet értelm ében változás következik be a gyárak, üzem ek vezetésében is: eddig az „üzemi három szög”, az igazgató, a párttitkár és a szakszervezeti elnök kezében volt a döntés, m ost az igazgatóé lesz az egyszemélyi hatalom . Önállóan dönt m inden kérdésben: a m unkásokat lógásért, azaz akár egynapos távolm aradásért is bíróság elé állíthatja, bárkit elbocsáthat akár a szakszervezet megkérdezése nélkül is. A szakszervezetet egyébként 1933ban form álisan is likvidálják, beolvasztják a m unkaügyi népbiztosságba (a rende­ let szövege szerint „saját kérésére” oszlatják fel). De a széles jogkörökkel rendel­ kező igazgató maga is állandó fenyegetettségben él: ha az általa irányított vállalat nem teljesíti a tervet vagy rossz m inőségű term éket gyárt, az igazgató kerül bíró­ ság elé. „A m unkatörvénykönyv nemcsak hogy nem lépett tovább a proletárdik­ tatúra első éveinek norm áinál és dekrétum ainál, hanem számos cikkelyében viszszalépést is jelentett.”122 1932 augusztusában fogadták el az „állam erősítő” széria legszigorúbb törvé­ nyét „Az állami vállalatok, kolhozok és szövetkezetek vagyonának védelméről és a szocialista társadalm i tulajdon m egerősítéséről”. M inthogy a Szovjetunióban m inden a „társadalom tulajdonát” képezte, ez a törvény az összes állami alkalma­ zottra kiterjedt, de hatálya alá sorolták a törvény fő „célpontját”, a kolhozparaszt­ ságot is. A törvény értelm ében a bíróság csupán egyetlen „megtorló intézkedést” foganatosíthatott büntetésként, ami egyúttal „a társadalom védelm ének legm a­ gasabb fokát” jelentette: „vagyonelkobzással járó főbelövést”. Enyhítő körülm é­ nyek esetén a főbelövést „teljes vagyonelkobzással járó, legalább 10 éves szabad­ ságvesztéssel” helyettesíthették.123 Ezt a törvényt aztán — „analógiás alapon” — kisvártatva alaposan kiterjesztették, s hatálya alá vontak olyan bűntényeket is, m int „a spekuláció, a mezőgazdasági m unkák szabotálása, vetőmaglopás stb.”124 „Az augusztus 7-ei törvény túlzottan szigorú volt, jogilag sem volt eléggé kidol­ gozva —jegyzik m eg m ostanság a szovjet történészek. —A rosszhiszemű sikkasztókon kívül hatálya alá estek a jelentéktelen vétségeket elkövető személyek is.”125 De hát ez volt a lényege: univerzális mivolta és példátlan szigora révén az „állam m egerősítésének” egyik legfontosabb eszközévé vált. Nem kevésbé fontos lépés volt a belső igazolványrendszer 1932. évi bevezetése. Az igazolványokat alig két évvel ezelőtt még „az ún. rendőrállam ok rendőri nyo­ másgyakorló eszközének”126 nevezték, m ost viszont a szocializmus újabb vívmá­ nya lett. Az igazolvány korlátozta az állampolgárok mozgásszabadságát, meg­ könnyítette ellenőrzésüket. De ami legfontosabb: eleve csak a városi lakosoknak adták ki, az igazolvánnyal el nem látott kolhoztagok pedig gyakorlatilag röghöz kötötté váltak. Persze a városiak is „röghöz kötöttek” voltak: tilos volt önkényesen kilépni egy vállalattól, a m unkaügyi népbiztosság viszont a képzett m unkásokat, a szakem bereket átirányíthatta másik helységbe, más m unkakörbe, más iparág­ ba. Ezzel m inden állampolgár az állam szolgájává vált. Az 1934. június 8-ai törvény, mely szerint a „hazaárulás” halálbüntetést vont

242

• Ö T Ö D IK F E JEZE T •

maga után, végképp betetőzte az állampolgárok alávetésének rendszerét. Ez a törvény ugyanakkor ism ét rehabilitálta a „Hazát”, olyan szovjet államot értve rajta, mely —a párt és a korm ány döntése értelm ében —jogosulttá vált Oroszor­ szág történelm ének folytatására. A törvény egyúttal rehabilitálta a büntetés szót is, melyet 1924 óta nem használtak: az állam ezentúl nem „átnevelni” akarta a törvényszegőket, hanem m egbüntetni m int bűnözőket. 1934-re ugyanis kiderült, hogy a bűnökért nem a társadalom , hanem az egyén a felelős, m inthogy nem volt képes leküzdeni „a kapitalizmus által ejtett foltokat”, a „múlt m aradványait”. Az 1934. június 8-ai törvény rehabilitálta a családot is: a család kollektíván felel az egyes családtagok bűntettéért. Azokat a családtagokat, akik tudtak hozzátarto­ zójuk „hazaáruló” szándékairól, 2—5 év lágerre büntethették, azokra, akik nem tudtak róla, 5 év száműzetés várt (ez utóbbit 1960-ban törölték a törvényből). A „körkörös” bűnösség bevezetése arra utalt, hogy az állam nak érdekében állt a család megerősítése. Az új családjogi kódexet 1936-ban fogadták el, de a családhoz való viszony megváltozása m ár 1934-ben nyilvánvalóvá vált: m egkezdődött a szétrom bolt család helyreállítása —de m ár teljesen új alapokon... Az első ötéves terv végére m ár m inden szovjet állampolgár feje fölött ott függött Damoklész kardja: a szakadék szélén, az állandó félelemben m indenki egyenlő. Sztálin nagyon pontosan megfogalmazta Emil Ludwignak, hogyan m űködik a félelem rendszere: ha megvan a likvidálásra kijelölt csoport, autom atikusan ki­ alakul a félelem hierarchiája. M indenki fél, de különböző fokozatú büntetésre számít, miközben m indenki attól tart, nehogy a hierarchia csúcsára, a likvidálandók közé kerüljön. A likvidálás persze nem feltétlenül azonnali főbelövést jelent: elegendő az elítélteknek csak egy részét kivégezni —m agyarázta Jurij Larin 1929 decem berében azon a konferencián, ahol Sztálin jelt adott a kulákság m int osztály likvidálására —, a többieket hagyni kell, hogy csak várjanak sorukra. M int kide­ rült, nem is kellett túl sokáig várniuk. Az első ötéves terv idején végleg kialakult a sztálini politika specifikuma: a végsőkig feszíteni a húrt, aztán lazítani, hogy ism ét feszíteni lehessen. Néha szinte egy időben húzták és eresztették is meg. E sajátosság alapján nevezték el amerikai történészek az első ötéves terv befejező szakaszát „a nagy visszavonulás” korsza­ kának. Sztálin épp ezt akarta elérni: az őrült tervszám ok után visszalépni a még m indig teljesíthetetlen, de mégis csökkentett értékekhez, s ez m ár-m ár a józan ész diadalának tűnt. A kolhoztagoknak engedélyezték a háztáji megművelését, de még ugyanebben az évben, az 1932. augusztus 7-ei törvényben vissza is vonták ezt. Ugyanezen az őszön a szovjet sajtó m eghúzza a vészharangot: a nagyüzemek­ ben, m űhelyekben, szovhozokban, étkezdékben „megfeledkeztek az em berről”. „Ideje véget vetni a közétkeztetés bürokratikus, földesúri lekezelésének —hábor­ gott a »Pravda« —, be kell látni végre, hogy nincs a kom m unista szám ára tiszteletre méltóbb feladat, m in ta m unkások helyzeténekjavítása.”127 Ez a jelszó, a proletár­ forradalom 15. évfordulóján, akár furcsának is tűnhetett volna, ha nem akkor hangzik fel, am ikor a m unkásosztály helyzete rosszabb volt, m int a polgárháború után bárm ikor. 1928-ban a KB rendkívüli határozatban bélyegzi meg a műszaki

» A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

243

értelm iséget m int osztályellenséget. 1931-ben titkos instrukció tesz javaslatot a „hozzájuk való viszony” s egyúttal anyagi helyzetükjavítására, 1933-ban azonban m ár újabb rendelet követeli a harcot a „kártevők” ellen. És ez m ár nem a szokásos „húzd meg, ereszd m eg” politika volt, hiszen a csekély engedm ény is újabb félelem forrást jelentett: félelmet attól, hogy a kedvezm ényt bárm ikor visszavonhat­ ják. Az első ötéves terv idején a privilégiumok bonyolult hierarchiája alakul ki. A hadikom m unizm us éveiben a vezetők szűk rétege élvezett előjogokat, a NEP-korszakban az anyagi term észetű előnyök egy része kicsúszott a pártirányítás kezé­ ből, s a pénz azoknak is lehetőséget adott a gondtalan életre, akik függetlenek voltak a párttól és az államtól (a perm anens félelem persze a nepm anokat is fenyegette). Az ötéves terv idején lényegesen kibővült a vezetők köre, miközben kivétel nélkül az összes privilégiumot a párt, azaz Sztálin osztotta el. De ő nemcsak a vezetőknek, hanem az összes állam polgárnak adott kedvezményeket. Az Akiknek a siker a fejükbe szállt című cikke nyom án néhány hónapra a kolhozok fellé­ legezhettek, az éhínség dühöngése közepette tett kijelentése —az élet jobb lett, az élet vidám abb lett —némi „vidám ságot” engedélyezett. Koszarjev, a Komszomolvezér ezt az engedélyt lobogtatva győzködi az ifjúságot: „ne gondolják, hogy ellenezzük a jólétet, a kényelm esen berendezett szobákat, a csinos, divatos ruhát, cipőt, hogy elnyom juk az egyes személyiség törekvéseit... nem ellenezzük a zenét, nem ellenezzük a szerelmet, nem ellenezzük a virágokat...”128 A virág persze egyebek közt azért kellett, hogy átnyújtsák a m auzóleum tetején álló Sztálinnak. M inden, am it tiltanak, a m unkások kérésére történik, m inden, amit engedélyeznek, a párt, azaz Sztálin utasítására történik. Az aszkézis elleni 1932-es hadüzenet csupán az államot erősítő újabb intézkedés lesz: az aszkétának ugyanis eszméin kívül nincs m it veszítenie. Az, akivel Sztálin jótékonyságot gya­ korolt, elveszítheti lakását, pozícióját s az azzal járó rendkívüli fejadagját. 1932ben a Párizsban tartózkodó Iszaak Bábel Boris Souvarine-nel beszélgetve szemlé­ letes képet fest a „zseniális generálisról”, azaz a főtitkárról az „udvarhoz közeli” kortársak tanúsága alapján. Egy ízben — írja a Lovashadsereg szerzője — Sztálin m agához rendelte a nemzetiségi népbiztosság felelős beosztású m unkatársát, akit a Politikai Bizottság meg akart büntetni valami m iatt. Már ki is hirdette a bünte­ tést, begyűjtötte a papírokat m indazoktól az intézményektől, ahol a m egbüntetett személy korábban dolgozott, bekérte a párttagkönyvét, am ikor pedig a lefokozott személy távozni készült, s m ár az ajtónál járt, Sztálin utánaszólt: Adja le a kremli étterm i belépőjét!129 Az első ötéves terv idején épülő állam alapzata a privilégium ok rendkívül bo­ nyolult rendszere és az ezek elvesztésétől való félelem volt. Ez pedig nagyon erős alap, mivel az ország éhezett és koldusszegény volt, ezért m inden privilégium nak m inősült. Ráadásul m inden a magas rangú jótevőtől függ, akár egy feudális rend­ szerben. A sztálini állam nak sztálini társadalom ra volt szüksége: a régi társadalm at fel­ m orzsolta a forradalom , a NEP-korszak létrehozta a maga keverékét: tovább éltek a régi rend m aradványai, miközben m egjelentek az új, forradalom utáni társada­

244

• Ö T Ö D IK FEJEZE T •

lom csírái, de az első ötéves terv ezt a hibridet is szétrombolta, hogy aztán a Nagy Építész utasításai alapján — ahogy Radek Sztálint nevezte — olyan társadalm at építsenek, amilyenre szüksége van. Nem kellenek neki se aszkéták, se idealisták, nem kellenek neki eszmekövetők, még m arxisták sem, egyszerűen csak végrehaj­ tókat akar. 1931-ben a KB határozatot hoz az iskoláról. Visszaállítják a forradalom után elítélt módszereket, újra vannak módszerek, tanórák, tantárgyak. Lunacsarszkij művelődésügyi népbiztost, a forradalm i iskolarendszer szim bólum át Bubnov váltja fel, aki sokáig a Vörös Hadsereg Politikai Főcsoportfőnökségét vezette. Az „idegen elemekkel túlterhelt” iskolába — hangzik a határozat szöveget — 350 tapasztalt pártm unkást és 100 kom szom olistát küldenek. 1932-ben az összes oktatási kísérletet „balos elhajlásnak”, „burkolt trockizm usnak” m inősítik, szigo­ rú órarendet, szigorú fegyelmet és hosszú, egészen a kizárásig terjedő büntetési skálát vezetnek be. „Nevelő” és „civilizáló” funkciót kap a börtön- és koncentrációstábor-rendszer, mely ugyancsak az első ötéves terv idején indul viharos fejlődésnek: a fogolymunka beépül a hivatalos tervbe is. 1928-ban felülvizsgálják a büntető törvényköny­ vet, hozzáigazítják a foglyok gyorsan növekvő száma m iatt egyre inkább szüksé­ gessé váló lágerek bővülő rendszeréhez. 1930-tól az ún. javító-nevelő m unkatáborokra hárul az a feladat, hogy a társadalm at a „társadalmilag hasznos munkával összekapcsolt elszigetelés révén” megvédje a „társadalmilag különösen veszélyes jogsértőktől”, s egyúttal alkalmassá tegye őket a m unkával töltendő együttélés­ re.130A lágereket 1929-ben az OGPU fennhatósága alá helyezték, amely akkor m ár jó ideje felügyelte a szolovki m intalágert. Az OGPU ham arosan országos építőhá­ lózattá terebélyesedik, s mivel gyakorlatilag korlátlan szakképzetlen m unkaerőforrással rendelkezik, tömeges m éretekben tartóztat le m érnököket és techniku­ sokat a m unkálatok irányítására. Új, színtiszta szovjet intézm énytípus jön létre, a „saraska”: m érnökök, tudósok, kutatók saját szakm ájukban dolgoznak, de sza­ badságuktól megfosztva, állandó őrizet alatt. így készül például az ötéves terv nagy építménye, a Balti- és a Fehér-tengert összekötő csatorna —fogságban lévő, „kártevő” m érnökök, technikusok irányításával. Trockij álm át a „m unka militarizálásáról” Sztálin „a m unka pönalizálásaként” valósítja meg, ami azt jelenti: a m unka büntetőintézkedéssé válik. „A m unka a Szovjetunióban tisztesség, erény és hősiesség dolga” —hirdetik Sztálin szavait a táblák a lágerek bejáratánál. így lett a fogoly a szovjet társadalom legalja, a Vezér pedig a csúcsa. A Félelem sikere után Afinogenov 1933-ban új darabot ír, Hazugság címmel. A tém a veszé­ lyes voltára tekintettel a szöveget „személyesen Sztálin elvtársnak” küldi el. Sztá­ lin hosszan javítgatja, húzogatja, toldozgatja, de a végén, idő hiányában, befeje­ zetlenül küldi vissza az alábbi megjegyzés kíséretében: „Afinogenov elvtárs! A darab eszméje gazdag, de form ája nagyon szegényes lett.”131 Nem kizárt, hogy a színm ű alapgondolatát —Sztálin szám ára —a darab egyik hőse fogalmazta meg: „A gondolkodás a vezérek dolga.”13ZNéhány évvel később egy ízben tanácskozásra gyűltek össze a M unkás-Paraszt Vörös Hadsereg parancsnoki állományához tar­

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

•

245

tozó tisztek feleségei, ahol az egyik asszony így számolt be egy beszélgetésről, melyet a Távol-Keleten a helyi lakosság képviselőjével, egy goiddal (a nanáj régi elnevezése) folytatott egy csónakban, ahol hárm asban ültek, s a gold felesége evezett. —M iért nem te evezel? —kérdezte a parancsnokfeleség a goldot. —Gon­ dolkodom — felelte. — A következő alkalommal azonban m ár a gold evezett, a felesége pedig a csónak farában ült. —Most m ár Sztálin gondolkodik helyettem az életemről, én nyugodtan dolgozhatok —hangzott a m agyarázat.133 A szellemi élet, a gondolkodás állami szükségletek szerinti átgyúrása hihetetlen m éreteket öltött. „Egyszer s m indenkorra le kell szám olnunk a sakk semlegessé­ gével —jelentette ki 1932-ben Krilenko igazságügyi népbiztos, a hírhedt vádak kiagyalója s megszállott sakkjátékos. — Egyszer s m indenkorra el kell ítélni az öncélú sakkot, m int az öncélú művészet fogalm át is. Élsakkozó brigádokat kell szervezni, és haladéktalanul meg kell kezdeni a sakk ötéves terv teljesítését.” A „sakk ötéves terv” ártatlan játék volt az 1932. május 15-én m eghirdetett .vallásellenes ötéves tervhez” képest. Ennek értelm ében „1937. május 1-jére a Szovjetunió egész területén nem m aradhat egyetlen imaház sem, m agát az Isten­ fogalmat is ki kell űzni, m int a középkor m aradványát és a m unkástöm egek elnyom ásának eszközét”. Nem kímélik a tudom ányt sem: „A filozófiai, a term é­ szet- és m atem atikai tudom ányok ugyanúgy politikai jellegűek, m int a közgazda­ ságtan és a történettudom ány” —jelenti ki a „Jesztyesztvozananyije i m arkszizm ” (Term észettudom ány és marxizmus) című folyóirat. 1929-ben m egkétszereződik az akadém ikusok száma. Három m arxista tudós —a filozófus Gyeborin, a törté­ nész Lukin és az irodalom kritikus Fricse — választásakor kilenc akadém ikus, köztük Pavlov, a tudom ány szabadságáért indított utolsó lázadásként, nemmel szavazott. Az újrajelölés után azonban m indhárom m arxistát akadém iai taggá választották. „Köpj az egészre, testvér, és csókold meg a gonosztevők kezét!” — intette a lázadókat Krilov m atem atikus-hajóm érnök.134 Az akadém ia megzabolázása nem ért véget a m arxisták megválasztásával: 1930-ban új alapszabályt alkot­ nak, mely szerint az akadém ia feladata az, hogy „járuljon hozzá a m aterialista világnézet alapján álló, egységes tudom ányos m ódszer kidolgozásához, tervsze­ rűen irányítsa a tudom ányos ismeret egész rendszerét a szocialista rekonstrukció és a szocialista társadalm i rend továbbfejlesztése során felmerülő szükségletek kielégítése felé”.135 1930 decem berében Sztálin a Vörös Professzúra Intézetében válaszol a filozó­ fusok egy csoportjának kérdéseire, ahol hadat üzen Gyeborin „mensevizáló idea­ lizm usának", valam int Plehanov mensevik nézeteinek, és felhívja a figyelmet, h o g y Lenint —szerénysége ellenére is —az őt megillető helyre kell tenni: ő az orosz m arxizm us feje, a legnagyobb orosz m arxista filozófus, Marxszal és Engelsszel együtt a m arxizm us korifeusa. A célzást m indenki értette: 1931 szeptem berében a KB orgánum a, a „Bolsevik” leleplezi Gyeborin és iskolája „mensevizáló idealiz­ m usát”, és rám utat arra, hogy „ki kell dolgozni a m aterialista dialektikát”, még­ pedig „Marx, Engels, Lenin és Sztálin művei alapján”. Ezzel Sztálin a m arxizm us negyedik, három társával egyenrangú klasszikusává nyilváníttatik, olyannyira,

246

Ö T Ö D IK FEJEZE T •

hogy Marx halálának 50. évfordulója alkalmából a „Pravda” azt írja, hogy Marx gondolatait Sztálin művei alapján kell tanulm ányozni. Az egyenrangúság m érté­ kére abból is lehet következtetni, milyen példányszám okban adták ki a klassziku­ sokat. Amint arról a XVII. pártkongresszuson beszámoltak: Marx és Engels 7 millió, Lenin 14 millió, Sztálin 60,5 millió példányban jelent meg. Eugene Lyons amerikai tudósító 1933. novem ber 7-én Moszkvában összeszámolta a Gorkij utca kirakataiban elhelyezett összes Lenin- és Sztálin-plakátot. Az eredm ény 103:58 — Sztálin javára. Nagy népszerűségre tesz szert az a négyes portré, amelyen Marx, Engels, Lenin és Sztálin a jövő felé veti tekintetét: Goebbels ezt olyan kiváló propagandafogásnak találta, hogy azonnal m egcsináltatta a plakát ném et válto­ zatát is — igaz, csak három fejjel: II. Frigyes, Bismarck és Hitler profiljával, de a ném et hárm as is m agabiztosan tekint a jövő felé. Sztálin nem csak a filozófiának, a történelem nek is nagy, sőt talán még nagyobb jelentőséget tulajdonított. A történelem kisajátítása kissé nagyobb falatnak bizo­ nyult, m int az, hogy a m arxizm us korifeusának kiáltsa ki magát: a történelem ben — elméleten kívül — mégiscsak vannak tények is. 1931 októberében a „Proletarszkaja revoljucija” és a „Bolsevik” című folyóiratok közzéteszik (a szerkesztő­ séghez címzett levélként) A bolsevizmus történetének néhány kérdéséről című cikkét. Sztálin Szluckij egy írását használta ürügyül, mely arról szólt, m iként vélekedett Lenin a ném et szociáldem okraták belharcairól az 1914-es háború előestéjén. Alig­ ha állítható, hogy ez a problém a 1931 végén égetően aktuális lett volna. A cikk történelm i jelentőségét mégsem lehet tagadni: ezzel veszi kezdetét Sztálin ideoló­ giai egyeduralma. Sztálin diktátum a meghatározza, m it kell tenniük a történészeknek és hogyan. Az első feladat a párttörténet átírása, ezt követheti az orosz történelem revíziója. Az új párttörténet talpköve Lenin tévedhetetlensége, illetve a két pártvezér szere­ pe. Róbert Tucker megjegyzi, hogy Lenin bizonyos értelem ben „m egnőtt”, hiszen im m ár m indig igaza volt, bár „azáltal, hogy utódja sziámi ikerpárja lett, sok m indenben óhatatlanul eltörpült. Életének és tevékenységének csak azon mozza­ natait idealizálták hihetetlenül nagy m értékben, melyek kapcsolatban álltak Sztá­ linnal”.136 Ami a m ódszert illeti, Sztálin kijelenti: „csak a levéltári patkányok” és a „javíthatatlan bürokraták” foglalatoskodnak dokum entum ok, tények kutatásá­ val. A legfontosabb: a helyes tendencia kijelölése. A Sztálin szavait interpretáló Kaganovics a Vörös Professzúra Intézetében hangsúlyozza, hogy a párttörténet kidolgozásakor a „rugalmas lenini taktikát” kell kulcsként használni: mindegy, m it tett és m it nem annak idején „az igazi bolsevik”, a tényeket és dokum entu­ m okat a jelen pillanat szempontjából kell értelm ezni.137 Sztálin így tett Trockijjal is: „a trockizm us az ellenforradalm ár burzsoázia élcsapata”, következésképp Trockij mindig is ellenforradalm i ügynök volt, ezután is az marad. Kialakul az egyszerre rugalm as és kemény doktrína: egy pillanat alatt megvál­ tozhat, akár saját ellentétébe is átfordulhat, a változások közti időszakban azon­ ban abszolút változtathatatlan, s kizárólag csak a vezér szavaival fogalmazható meg.

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

•

247

A Sztálin-levélre —most először —pillanatokon belül reagál a szovjet élet m inden szférája. A „Proletarszkaja m uzika” (Proletár zene) című folyóirat (1932. január) Feladataink a zenei fronton címmel szentel elemzésének vezércikket; „Za szovjetszkője szcsotorodsztvo (A szovjet számvitelért) című folyóirat pedig a Bolsevik éber­ séget a könyvelési fronton címet adja vezércikkének (1932. február), a „Zsurnal nyevropatologii i pszihiatrii” (Neuropatológiai és pszichiátriai folyóirat) pedig Bolsevik offenzívát a pszichoneurológia frontján címmel közöl cikket (1932. febru­ ár). Történészek és filozófusok, közgazdászok és term észettudósok vizsgálják be­ hatóan a Sztálin-levelet. Makszim Gorkij is csatlakozik a kórushoz: „M indenről tudnunk kell, ami a m últban történt, de nem úgy, ahogy erről m ár beszéltek, hanem úgy, ahogyan ezt Marx—Engels—Lenin—Sztálin tanítása megvilágítja.”138 Gorkijtól a könyvelői frontig m indenki nyilvánosan s egyformán reagál, m in­ denki ugyanazt m ondja. Ráadásul nemcsak a Szovjetunió területén, ahol Sztálin im m ár abszolút hatalom m al rendelkezik, hanem m indenütt, ahol kom m unista pártok, Komintern-szekciók m űködnek. Arthur Koestler írja, hogy 1935 jan u ár­ jában, am ikor a Saar-vidék referendum on készült dönteni arról, hogy csatlako­ zik-e a Német Birodalomhoz vagy a francia közigazgatás része m arad, a kom m u­ nista párt kiadta az utasítást: „Vörös Saart a Szovjet-Németországban.” „De hát elvtárs —panaszkodtak a nyom orgó bányászok a pártközpontban —, m it képvise­ lünk mi, ha Szovjet-Németország még nem is létezik? —A Szovjet-Németország Vörös Saar-vidékét képviseljük. —De elvtárs, Szovjet-Németország nincs! Azt akar­ ja, hogy Hitlerre szavazzunk? — A Központi Bizottság nem azt m ondja, hogy Hitlerre szavazzanak. Azt m ondja , hogy a Szovjet-Németország Vörös Saar-vidékére szavazzanak. —De elvtárs, addig is, amíg Ném etországban is szovjethatalom lesz, nem lenne jobb a satus quo?—H& a status quó ra szavaznak, akkor felsorakoz­ nak a francia imperializmus szociálfasiszta ügynökei mögé. — Akkor viszont, elvtárs, végül is mi az öreg ördögre szavazzunk? —M echanisztikus m ódon teszi fel a kérdést, elvtársam. Amint az előbb m ár m egm ondtam , a helyes, forradalmi m agatartás, ha a Szovjet-Németország Vörös Saar-vidékéért harcolunk.”139 A vá­ lasztások után, am ikor Hitler több m int 90%-ot kapott, a Saar-vidéki kom m unis­ ták orgánum a címoldalán az alábbi m ondattal jelent meg: Hitler veresége a Saarvidéken. A m arxista—sztálinista dialektika szerint ugyanis, mivel a hitleristák a várt 98% helyett mindössze 90%-os szavazati arányt értek el, vereséget szen­ vedtek. Az idézett Sztálin-levél fordulatot hozott az orosz történelem értelmezésében is, sőt, a szerző szerint az európai m arxizm us történetét is az orosz bolsevikok néző­ pontjából kell megírni, m inthogy — m iként Lenin m ár 1902-ben m egm ondta — ók alkották az egész nemzetközi proletármozgalom élcsapatát. Az orosz forrada­ lommal kezdődött a világforradalom, s nem a nyugati m arxistáknak kell orosz kollégáikat tanítani, hanem épp fordítva. Ami az orosz bolsevizmus történetét illeti, Sztálin —és a rendkívüli KB-határozat —elítéli Gyemjan Bednijt am iatt, hogy tárcáiban, főként a Mássz le a kemencéről című írásban rágalm akat szór az orosz forradalmi proletariátusra és Oroszország

248

Ö T Ö D IK FEJEZE T •

m últjára. Bednijhez címzett m agánlevelében Sztálin még am iatt is szem rehányást tesz, hogy az író a „tunyaságot”, „a kem encepadkán heverést” „majdhogynem orosz nemzeti vonásnak” tekinti, „ez népünk megrágalmazása, a Szovjetunió befeketítése, a Szovjetunió proletariátusának befeketítése; az orosz proletariátus befeketítése”,140 1931. február 4-én Sztálin kifejti orosz köztörténeti nézeteit is: „Oroszország történelm e egyebek között abból állt, hogy elm aradottsága m iatt szüntelenül verték. Verték a mongol kánok. Verték a török bégek. Verték a svéd hűbérurak. Verték a lengyel meg a litván pánok. Verték az angol meg a francia tőkések. Verték a japán bárók. M indenki verte —az elm aradottság m iatt.”141 Ez az értelmezés még egybeesik Pokrovszkij történelemfelfogásával. 1934. május 15-én azonban A köztörténet-oktatás a szovjet iskolákban címet viselő határozat m ár határvonalat húz a régi történelem szem lélet és az új politika közé. 1936-ban a szovjet sajtó közzéteszi Sztálin, Zsdanov, Kirov levelét, amelyben — a Szovjetunió történetéről írt tan­ könyvet bírálva —instrukciókat adnak az orosz történelem tanításával kapcsolat­ ban. Sztálin ekkor m ár nyíltan használja a nacionalizmus fegyverét. Bizonyos értelem ben valóra váltak Usztrjalov és Dmitrijevszkij jóslatai: Sztálin úgy él az orosz nacionalizmussal, ahogyan számos más anyagot is felhasznál birodalma építéséhez — hatalm a legitimálásához van rá szüksége. Birodalomépítés közben nem tud —talán nem is akar —a forradalom m int romboló elv örököse lenni. Ezért új elődöket választ m agának — orosz fejedelmeket és cárokat, a hatalm as állam létrehozóit és építőit. 1934 után sem Sztálin, sem őt követve az összes szovjet történész nem beszél többé arról, hogy Oroszországot „mindenki verte”. Ehelyett azt sulykolják: Oroszország vert m indenkit. Jelt adnak a Pokrovszkij-féle történeti iskola szétzúzására. Oroszország történelm ét, amelyet 1917 után az osztályharc szem pontjából revideáltak, m ost az erős állam m egterem téséért folyó harc néző­ pontjából kezdik felülvizsgálni. A középpontban a nép marad: de míg Pokrovszkijnál a nép felszabadulást akart, addig Sztálinnál erős hatalm at akar. Az ideológiai front egyik legfontosabb területe az irodalom volt, am elynek hely­ zete az ötéves terv első évében ném iképp megkésve tükrözte a párton belüli harc bonyolult útvesztőit. Az irodalmi folyóiratokban, irodalmi egyesületekben és szö­ vetségekben még ott vannak a baloldali nézetek képviselői, Trockij hívei, még tekintélyes helyet foglalnak el a „jobboldal”, Buharin követői, aki maga is jól értett az értelmiség irányításához, ám egyre keményebb tám adásoknak van kitéve; mi­ közben Sztálin is egyre gyakrabban hallatja szavát irodalm i kérdésekben. Egyre inkább m agához kaparintja az egész irodalmi élet irányítását az Oroszországi Proletárírók Egyesülete, a RAPP. 1928 nyarán a KB közzéteszi újabb kultúrpoliti­ kai határozatát. M indjárt az elején idézik az 1925-ös határozatot, annak is meg­ nyugtatásra szánt bekezdését, a továbbiakban azonban hadat üzennek „az osz­ tályszemlélettől való eltérésnek, az eklekticizmusnak, a más ideológiákhoz való jó szándékú viszonynak”. A határozat leszögezi, hogy az irodalom, a színház, a mozi, a festészet, a zene és a rádió m ind részt kell hogy vegyen „a polgári és kispolgári ideológia elleni harcban, a vodka és a filiszterszemlélet elleni harc­

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 —1 9 3 4 ) •

249

b án ”.142 Kezdetét veszi a kultúrforradalom : „irodalmi ipari és finanszírozási ter­ veket” hirdetnek meg, élm unkásokat toboroznak az irodalomba: az irodalm at túlságosan fontos dolognak tekintik ahhoz, semhogy írókra lehetne bízni. „Revi­ deálnunk kell korifeusainkat — írja a „Lityeraturnaja gazeta” —, tisztogatást kell köztük is végrehajtani. A kultúrforradalom jelszava következtében rendkívüli aktualitásra tett szert a töm egirodalom m egterem tésének feladata.” A „Lityera­ turnaja gazeta” m agyarázatképp hozzáteszi: a jó írókat, a korifeusokat nem értik a töm egek —túlságosan bonyolultan írnak. A közepes írók sokkal egyszerűbbek. Ezért: „Több figyelmet a derékhadnak.”143 Az írók egyenesen az irodalom meg­ sem m isítésének lehetőségeit keresik. A RAPP jelszava szerint a m űvészet „az osztályharc nagy hatalm ú fegyvere”. Majakovszkij azt követeli, hogy az íróknak adjanak „szociális m egrendelést”. A lefista Tretyjakov kijelenti: „Nem várhatunk őrökké, amíg egy hivatásos író az ágyban fetreng, hogy világra hozzon olyasmit, ami egyedül csak neki hoz hasznot.” Tretyjakov azt javasolja, hozzanak létre m űhelyeket az irodalmi m űvek összeszerelésére: egyesek az alapanyagot szállít­ ják (útinaplókat, életrajzokat stb.), m ások ezeket szerelik össze, ism ét m ások megfogalmazzák az olvasó szám ára emészthető nyelven. Pereverzev m arxista irodalom történész szerint ez m ind kevés: „Az alkotó (osztály — M. H.) teszi a dolgát, de nem rendel, hanem rendelkezik másokkal... Mi nem fogunk rendelést benyújtani sem a lefistáknak, sem a rappistáknak, egyszerűen csak m int a hata­ lom birtokosai úgy rendelkezünk, hogy aki el tudja énekelni a nekünk kellő dalokat, az énekeljen, aki pedig nem tud énekelni, az hallgasson.”144 1929 januárjában („trockizm us” vádjával) letartóztatják Voronszkijt, aki a leg­ többet érvelt az útitárs írók szovjet irodalom ba való bevonása mellett. 1929 őszén hadjárat indul Borisz Pilnyak és Jevgenyij Zamjatyin ellen, akiket könyveik — a Mahagónifa és a Mi —külföldi publikálása m iatt helyeznek vád alá. (Pilnyak azzal védekezett, hogy a „Krasznaja nov”-ban [Vörös irtásföld] szerette volna közzéten­ ni a Mahagónifát, Zamjatyin pedig azzal, hogy a Mi még 1926-ban jelent meg Nyugaton.) Ez a vád azonban csak ürügy volt: a szovjet írók ekkoriban rendsze­ resen adták ki könyveiket külföldön. Valójában Pilnyakot m int az írószövetség (pártonkívüli szakmai szervezet) moszkvai tagozatának elnökét és Zam jatyint m in t a leningrádi tagozat elnökét kirakatperekben akarták elítélni. Nem véletle­ nül esett rájuk a választás: Pilnyakot „súlyos bűn” terhelte: az Elbeszélés a ki nem alvó holdról, melyben egy furcsa halálesetről van szó —Gavrilov hadseregparancs­ n o k meghal a m űtőasztalon, miközben az „egyes szám ú” parancsra operációt hajtanak végre rajta (Gavrilov parancsnokban m indenki Frunzét ism erte fel); Zamjatyin szám láján pedig ott a Mi című regény, a Félek című esszé, amelyben elhangzik a figyelmeztetés: ha a hatalom továbbra is tűrhetetlenül bánik az iro­ dalommal, egyetlen jövője m arad —a múltja. „A Lityeraturnaja gazeta” — egész n yitó oldalát a kegyvesztett íróknak szentelve —figyelmeztetésre figyelmeztetés­ sel felel: „Az, hogy szovjet író, nem geográfiai, hanem szociális fogalom. És szovjet írónak csak az nevezheti magát, aki a rekonstrukció jelenlegi szakaszában, az osztályellenség őrült ellenállása közepette, am ikor a proletariátus a kapitalizmus

250

Ö T Ö D IK FEJEZE T «

m aradványait ostromolja, tevékenységét a szocialista rendhez kapcsolja.”145 Az újság hasábjainak jó részét a Zamjatyin és Pilnyak „szégyenletes m agatartását' elítélő, felháborodott táviratok, határozatok töltik meg. Ez az első ilyen jellegű kam pány, melyet a „kártevők” elleni akciók m intájára szerveztek. Anélkül, hogy az elítélt könyveket valaha is olvasták volna, szám talan szervezet és kulturális személyiség küldte el tiltakozását ilyen címeken: A forradalom árulói, Bratyizás fehérgárdistákkal, Irodalmi szabotázs, Árulás a fronton. Pilnyak megadja magát, engedélyért folyamodik, hogy átdolgozhassa könyvét, és Jezsov KB-titkár művé- j szeti vezetése alatt megírja irodalm on kívüli körökben hírhedtté vált regényét A Volga a Kaszpi'tengerbe ömlik címmel. Zamjatyin Sztálinhoz fordul levelével, amelyben kijelenti, hogy a Szovjetunióban íróként nem m aradhat tovább, ezért emigrálásra kér engedélyt, am it Gorkij közbenjárására meg is kap. 1929 végén egy KB-határozat a párthoz közel álló irodalom politikát képviselő szervezetté nyilvánítja a RAPP-ot, s csatlakozásra szólítja a többi irodalmi erőt is. Majakovszkij be is lép: nem sokkal ez után, 1930 áprilisában öngyilkosságot követ el. Majakovszkij 1929-ben a Gőzfürdő egyik szereplője, Diadalszkij szájába adja a legújabb kori szovjet irodalom krédóját: „Én pedig m egkérem m agukat az összes m unkás és paraszt nevében, hogy engem ne buzdítsanak! Még hogy ők buzdítsa­ nak! Súgjanak inkább kedvességeket a fülembe, az a m aguk dolga, meg hogy a szem em et cirógassák, nem pedig, hogy... izé... bizgassanak... Mi az állami és társadalm i fáradozás után pihenni akarunk. Vissza a klasszikusokhoz! Tanuljatok az átkos m últ nagy géniuszaitól.”146Hiába lépett Majakovszkij saját dalai torkára, kártékonynak és szükségtelennek kiáltották ki. Ha még Gyemjan Bednij is azt m ondhatta magáról, hogy „Mi vagyok én, kintornás, hogy m áris új dallamba kezdjek”, akkor M ajakovszkijnak ez különösen nehezen m ent. Pedig szinte na­ ponta kellett változtatni a dallamokat. Trockij szerint Bednij m ár csak azért is kegyvesztett lett, azért is „nagy tételben” adta el magát, m ert kicsiben nehéz lett volna árusítani m űveit úgy, hogy közben állandóan nyom on kövesse a változó instrukciókat, szám ításba vegyen m inden útvesztőt. Az öngyilkosság persze Ma­ jakovszkij szám ára is lehetővé tette, hogy bekerüljön a „panteonba”, s hogy Sztá­ lin másodszor is megölje, am ikor kijelentette: Majakovszkij „a szovjet korszak legjobb, legtehetségesebb költője volt és m arad”.147 Ezzel beteljesedett, amitől Biok félt rém álm aiban: Benkendorfból Belinszkij lett, Belinszkij pedig szíves örö­ m est elfoglalta Benkendorf posztját. 1932-ben egy újabb KB-rendelet m egszünteti az összes irodalm i iskolát, áram ­ latot, egyesülést, köztük m agát a RAPP-ot is. Ez a váratlan döntés olyan volt, m int derült égből a villámcsapás: tegnap még Averbah és sameszei, a RAPP vezetői tartották rettegésben az egész szovjet irodalmat, ma pedig, egyetlen tollvonással, eltüntetik őket a piedesztálról. Amikor Boris Souvarine m egkérdezte Bábelt, még­ is ki adta azt a tanácsot Sztálinnak, hogy oszlassa fel a RAPP-ot, az író csak ennyit felelt: senki. „Sztálin m indenben maga dönt, a saját maga kezdeményezésére. Két héten át fogadta irodájában és hallgatta az Averbahokat, Bezimenszkijeket és hozzájuk hasonlókat. Aztán döntött: ezekkel nem megy sem m ire. A Politikai

•_ A NAGY FO R D U LA T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

251

Bizottságban is hirtelen terjesztette elő a határozatát. A szeme se rebbent senki­ nek.”148 Lehet, hogy Bábel kissé túloz. Lehet, hogy Sztálin döntésében bizonyos szerepet játszott az, hogy le akarta kenyerezni Gorkijt, aki nagyon nem szerette a rappistákat. 1932-ben Sztálin gyakran m eglátogatta Gorkijt, különböző írókkal is találkozott nála. Az egyik ilyen találkozó alatt büszke címet adom ányozott nekik: „az emberi lélek m érnökei”. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a „Proletarszkaja revoljucijá”-ban megjelent levele után úgy döntött, személyesen veszi kézbe az irodalom irányítását éppúgy, ahogyan m ár a filozófia és a történelem esetében is tette. „Gyeplőként” viszont rendes végrehajtókra volt szüksége, nem Averbah-féle „marxista ideológusokra”, akik túlságosan is „felkorbácsolták a ke­ délyeket”. Sztálin úgy dönt, a proletárírók helyett inkább az útitárs írókra tám asz­ kodik, de az olyanokra, akik — m iként Pereverzev fogalm azott — készséggel da­ lolják „a nekünk szükséges dalokat”, am ikor azt parancsolják nekik. Sztálin na­ gyon szám ított Gorkij közrem űködésére abban, hogy az irodalm at (és az egész kultúrát) véglegesen alárendeljék a párt, azaz a vezér hatalm ának. 1928-ban a Capri szigetén élő Gorkijhoz áradni kezdenek a levelek és táviratok szovjet intéz­ ményektől és magánszemélyektől, íróktól, m unkásoktól és úttörőktől azzal a kéréssel, hogy térjen vissza hazájába. A Jagoda OGPU-elnök által irányított kérés­ áradat olyan m éreteket öltött, hogy Gorkij nem tehette meg, hogy nem elégíti ki a dolgozók kérését. Persze feltétlenül hatottak rá más tényezők is: a honvágy, a csábítás, hogy az orosz kultúra feje lehet, aztán titkára, s a GPU-ügynök Krjucskov rábeszélései. 1928 végén visszatér Moszkvába. Nem kétséges, valóban várták: a nagy író, a nagy hum anista, az elnyom ottak védelmezője óriási tekintélyt vívott ki a Szovjetunióban. Ráadásul Gorkij nem volt párttag. 1933-ig több alkalommal megfordul az országban, fényűző házat bocsátanak a rendelkezésére Moszkvá­ ban, egy luxusvillát Moszkva mellett, egyet a Krímben, várost, üzemeket, iskolá­ kat, javító-nevelő m unkatelepeket neveznek el róla. 1933-ban m egtagadják tőle az olasz vízumot, így egészen haláláig, 1936 júliusáig a szovjetek országában él. 1932-ben Bábel Souvarine kérdésére megjegyzi, hogy ha Sztálin Moszkvából a dácsájára utazott, távollétében Kaganovics helyettesítette, de „általánosabb érte­ lemben az állam m ásodik embere Gorkij”. És ez a szerep teljesen megváltoztatja az írót. Továbbra is megbélyegzi az igaz­ ságtalanságot, tiltakozik az éhínség, a szegénység, a jogsértések m iatt — de csak Nyugaton. Odahaza m indent dicsér, helyesel. Az ún. iparpárti per első napján a vádlottakat elítélő felhívással fordul a „m unkásokhoz és parasztokhoz”. Két héttel később a „Pravda” és az „Izvesztyija” közli újabb felhívását Egynémely humanistá­ hoz címmel: a proletárhum anista a burzsoá hum anistákra tám ad —főként „Albert Einstein professzorra és Thomas M ann ú rra ” — am iatt, hogy aláírták a ném et Emberi Jogok Védelmére Alakult Liga tiltakozását „48 bűnöző kivégzése ellen, akik szántszándékkal élelmiszerínséget idéztek elő a Szovjetunióban”.149 Gorkij m ár 1922-ben is eltűnt, m iután irtózatos vihart kavart az eszer-per vádlottjai szám ára kilátásba helyezett halálos ítélet ügyében. Eltűnt m ost is, s miközben szüntelenül háborog a burzsoá igazságszolgáltatás rettentő kegyetlensége m iatt,

252

• Ö T Ö D IK F E JEZE T •

az élelmiszeripar negyvennyolc vezetőjéről kijelenti: „Pontosan tudom , micsoda leírhatatlan aljasságot követett el az a negyvennyolc em ber.”150 Ezt a „negyven­ nyolc em bert” zárt tárgyalás után — sőt meglehet, m inden bírói ítélet nélkül — kivétel nélkül főbe lőtték. Orlov, a felelős beosztású csekista írja, hogy am ikor Gorkij tudom ást szerzett a 48-ak kivégzéséről, hisztérikus roham ot kapott, s Jagodának tett szem rehányást, hogy ártatlan em bereket gyilkolt meg, csak hogy rájuk háríthassa a felelősséget az éhínség m iatt.151 Ha ez igaz, Gorkij szerepe még visszataszítóbb. Annál is in­ kább, mivel 1931-ben újra elutazott Capri szigetére, hogy kipihenje a szocializmus építésének fáradalm ait, s ha akarta volna, onnan elítélhette volna a kivégzést Ehelyett egy újabb vád alá helyezett csoportot ítél el, egy újabb per ürügyén. Az 1931. m árcius 1—8. kö zö tt ren d e z e tt m ensevik-per vádjával — m ely szerin t az „összes tettes évek óta kártevő tevékenységet folytat” —Gorkij nem csak hogy egyetértett, hanem még azt is hozzátette, hogy egyelőre nem m inden bűntársukat fogták el. Tehát tovább kell folytatni a hajtóvadászatot.152 A mensevik-per és az erről szóló Gorkij-cikk m ár csak azért is különös, mivel az elítéltek között ott volt az író több ismerőse, sőt közeli barátja, Szuhanov is. Gorkij viszont el nem mu­ lasztotta volna, hogy kigúnyolja: „nárcisztikus tudósnak” nevezve a hétkötetes oroszforradalom -történet szerzőjét.153 Gorkij akkora túlbuzgóságot tanúsít „a vigasztaló hazugság” m int legjobb ne­ velési eszköz propagálásában, hogy ezért gyöngéden m ár Sztálin is megfeddi. A szovjet kultúra egyik legtragikom ikusabb epizódja, am ikor Gorkij az önkritika betiltását követeli a Szovjetunióban, Sztálin pedig igyekszik rábeszélni: „Nem lehetünk meg önbírálat nélkül. Sem miképpen sem, Alekszej M akszimovics.”15* Felszólalásaiban, cikkeiben, külföldi barátaihoz írott leveleiben Gorkij igyekszik eloszlatni a „legendát”, hogy a Szovjetunióban létezik kényszerm unka és terror, igyekszik leleplezni „azt a kicsinyes és aljas kitalációt, hogy a Szovjetunióban egyszemélyi diktatúra v an ”,155 meg azt a „hazugságot”, hogy erőszakos kollekti­ vizálás folyik, éhínség dühöng. A szovjet írók első kongresszusán — 1934 nyarán — Gorkij, akit Sztálin nevezett ki a szovjet kultúra vezérévé, m ár kiválóan megbir­ kózik feladatával. A szovjet irodalom — majd pedig az egész kultúra — kötelező módszere lesz a szocialista realizmus, „a vigasztaló hazugság”, amely nélkül — Gorkij szerint —nem terem thető meg „az új valóság”.156A kongresszus lelkesen fogadja el „az új valóság” építészeinek, „az emberi lelkek m érnökeinek” új etiká­ ját. Viktor Sklovszkij nem átallja m agát Dosztojevszkijt feljelenteni: „ha idejönne Fjodor Mihajlovics, mi, m int az emberiség örökösei, őt is elítélhetnénk, ahogyan az árulókat szokás. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt nem lehet a forradalm on kívül m egérteni, és nem lehet m ásként, csak árulóként m egérteni.”157 Sklovszkij jól tudta, mit beszél: 1932-ben az ő forgatókönyve alapján készül a Holtak háza című film, amelyben Dosztojevszkijt a csendőrökkel való „lélektani cinkossággal" vádolja... A kongresszus résztvevői egymásra licitálnak a társaik elleni feljelenté­ sekkel: Bezimenszkij kijelenti, hogy Zabolockij „veszélyes ellenség, aki a »szent őrültek« álarcát öltötte m agára”;158 vannak írók, akik lelkendezve mesélik, „mi­

• A NAGY F O R D U L A T ( 1 9 2 9 - 1 9 3 4 )

«

253

ként kapják rajta a kolhozokban az úttörő gyerekek apjukat —az osztályellenség segéderőit —a szocialista tulajdon dézsmálásán, s m iként citálják őket forradalmi törvényszék elé”;159 m ások büszkén mesélik a fehér-tengeri csatorna építkezésén tett látogatásukat, ahonnan az irodalom történet legszégyenletesebb kötetét hoz­ ták magukkal: a koncentrációs tábor dicsőítését. A kongresszus fináléjában Sztá­ linról zengedeznek. M indenki úgy hozsannázta, ahogy tehetségéből kitelt: „Sztá­ lin elvtárs, a m unkásosztály hatalm as géniusza”;160 „m inden népek és korok légimádottabb vezére”.161 A kezdőhangot persze itt is Gorkij adta meg. „A vezérm entalitás századunk betegsége... —kezdte kongresszusi felszólalását. — Belső szem pontból ez az indi­ vidualizmus kiüresedése, tehetetlensége és elszegényedése következtében alakult ki, külsőleg pedig olyan gennyes tályogokban látható meg, m int amilyenek Ebért, Noske, Hitler és a kapitalista valóság más efféle hősei. Nálunk, ahol a szocialista valóság terem tése folyik, ilyesmi term észetesen nem lehetséges.”162Majd az aláb­ bi szavakkal fejezte be: „Éljen a proletárvezér Lenin pártja! Éljen a pártvezér, Joszif Sztálin!”163 Az I. Szovjet írókongresszus lezárja az irodalom állam osításának az októberi forradalom m al kezdődő folyamatát. Elfogadja a KB határozatát az egységes Szov­ jet írószövetség m egalakításáról, melynek tényleges vezetését a KB-t képviselő Alekszandr Scserbakovra bízzák. Egy kézen meg lehet számolni azokat az írókat, akik a kongresszuson nem fogadtak hűségesküt a pártnak: Mihail Bulgakov, Andrej Platonov, Oszip M andelstam , Anna Ahmatova. Az írókongresszus m intájára összegyűlnek a többi művészeti ág képviselői is: ők is létrehozzák a m aguk egységes szervezetét, ők is hűségesküt tesznek. 1935 januárjában kerülnek sorra a filmesek: Lenin a filmet tartotta a legfontosabb művészeti ágnak, s Sztálin is személyes figyelmével tünteti ki. „Rendezők egy csoportja” — Eizenstein, Pudovkin, Kozincev, Trauberg — m ár 1928-ban kérte, hogy „valósítsanak meg kem ény ideológiai diktatúrát... a mozi területén”.164 1935-ben aztán ők üdvözlik az ideológiai diktatúrát. Dovzsenko kijelenti: a szov­ jet művészek olyan m űvészetet terem tenek, amely az „igenen alapul, s az igennel felemelem, lelkesítem, tanítom az em bereket”.165 1934-ben nem csupán a kollektivizálást zárták le, nem csupán az iparosítást indították be, hanem lezajlott a szellemi élet államosítása is: teljes egészében az állam, illetve Sztálin szolgálatába került, mégpedig az „alkotó értelm iség”, a „szel­ lem urainak” aktív támogatásával. Makszim Gorkij szégyenteljesnek bélyegezte „Dmitrijevszkij árulását”, aki ezt fcta: „rabok vagyunk, tanítókra, vezérekre, prófétákra van szükségünk”. Ez igaz, szónokolt Gorkij, ők szíves-örömest követnek hason csúszva bárm ilyen vezért, egy és ugyanazt várva mindegyiktől: hátha a vezér a kapitalista rendszerben majd kibővíti „kispolgári öröm eik körét”.166 Gorkij szerint nem bárm ilyen, hanem ép­ penséggel azt a vezért kell követni, amelyik „új, szocialista valóságot” épít a „Le­ nin géniuszától bevilágított országban, ahol fáradhatatlanul valósítja meg csodáit Joszif Sztálin vasakarata”.167

254

• Ö T Ö D IK F E JEZE T •

Gorkij életének utolsó évtizedében végzett tevékenységét még nem értékelték kellőképpen: az bizonyos, hogy m indenekelőtt az ő közrem űködésével hajtották végre az ország szellemi leigázását. Makacsul sulykolja a szovjet állampolgárok­ nak, hogy a „szervek” kezében van az ország legfontosabb kulturális hatalma: _A csekisták lágerekben végzett tevékenysége szemléletesen dem onstrálja a proleta­ riátus hum anizm usát” —állítja.168 1936 januárjában pedig arról álmodozik, hogy „ha m ondjuk ötven év múlva, am ikor az élet kissé m egderm ed, és a 20. század végén élő em berek fenséges tragédiának, a proletariátus eposzának látják a század első felét, hihetőleg, akkor fogja majd m éltóképpen megvilágítani a csekista köz­ legények lágerbeli kulturális tevékenységét a művészet, valam int a történelem is”.169 Ez az álom valam ivel korábban teljesedett be: A lekszandr Szolzsenyicin alig negyven év m últán „világítja m eg” „a csekisták kulturális tevékenységét” a GULAG-ban. Gorkij prózájának legszégyenteljesebb lapjai közé tartozik A Moszhva—Volga