Művészeti lexikon 2. kötet [2] [PDF]

Zitiervorschau

MŰVÉSZETI LEXIKON kereken 30 éve nem jelent meg Magyarországon. Ennek a három év­ tizednek a hiányát pótolja az új, egyetemes és általános MŰVÉSZETI LEXIKON, amely 4 kötetben 5 vi­ lágrész művészetének történetét fog­ lalja össze az őskortól napjainkig. Ez az első — és egyben egyetlen — lexikon, amely a régi magyar mes­ terek (pl. a Bártfai madonna mestere) művészetét is tárgyalja, s az első olyan magyar művészeti lexikon, amely részletesen elemzi a legmodernebb művészeti irányzatokat. Behatóan foglalkozik a művészettörténet min­ den neves alakjával. Bemutatja az egyes országok művészetének törté­ neti fejlődését, ismerteti a nagyobb városok fontosabb műemlékeit, mú­ zeumait és más művészeti gyűjtemé­ nyeit, felöleli a képzőművészet vala­ mennyi ágát, beleértve az iparművé­ szet különböző műfajait, a díszlettervezők és a művészettörténészek munkásságát is. A MŰVÉSZETI LEXIKON cikkei­ nek és tanulmányainak írói a képző­ művészet legkülönfélébb területeinek hivatott tollú szaktudósai, így a lexi­ kon egyesíti magában a tudomá­ nyosság és olvasmányosság erényeit.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

MŰVÉSZETI LEXIKON M Á SO D IK

K Ö T E T

MŰVÉSZETI LEXIKON

AKADÉMIAI KIADÓ,

BUDAPEST

1966

MŰVÉSZETI LEXIKON FŐ SZERK ESZTŐ K

ZÁ D O R ANNA

és

G E N T H O N ISTVÁN

MÁSODIK KÖ TET

F— К

A K A D É M I A I K I A D Ó , B U D A P E S T 1966

Szakszerkesztők

B a l o g h Jolá n, D e r c s é n y i Dezső, G e n t h o n István, G e r e v i c h László, Pogány

Ö.

Gábor,

Végvári

Radocsay

Lajos,

Voit

Dénes,

Szilágyi

János

Pál, | Ybl E r v i n , Z á d o r

F e le lő s s z e rk e s z tő

Laj t a E d i t A f e le lő s s z e r k e s z tő m u n k a tá r s a

P u t n o k y Piroska L e k to rá lta

Németh

Laj os

Mi k l ó s Pál Gádor

Endre

a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője

P r á g e r Mi k l ó s a Párttörténeti Intézet munkatársa

© Akadémiai Kiadó, Budapest 1966

Anna

György,

A LEXIKON MUNKATÁRSAI Aggházy Mária Aradi Nóra I Bacher Béla | I Baktay Ervin | Balogh András Balogh István Balogh Jolán Batári Ferenc Bedő Rudolf Benkő Viktorné Bényi László Bereczné Baranyi Judit Bernáth Mária Bertalan Vilmosné Bobrovszky Ida Bodnár Éva Bodrogi Tibor Boglár Lajos Bóka Lászlóné BónisnéWallon Emma Boskovits Miklós B. Supka Magdolna Castiglione László Csap Erzsébet Csatkai Endre Csengeryné Nagy Zsuzsa Csernyánszky Mária Csorba Géza Dercsényi Dezső IDömötör IstvánI Egry Margit Egyed Edit Ember Veronika Entz Géza Erdélyi Gizella Eszláry Éva Farkas Zoltán Fehémé Mihály Ida Fél Edit Fenyő Iván Ferenczi László Feuerné Tóth Rózsa Fischer, Gábri Frigyes Istvánná Gádor Endre Garas Klára

Genthon István Gerevich László Gerő Győző Gerszi Teréz Granasztói Pál Gy. Krisztinkovich Mária Hajnóczi Gyula Harasztiné Takács Marianna Harmatta János Haulisch Lenke Hegedűs Gyuláné Héjjné Détári Angéla Henszlmann Lilla Hollné Gyürky Katalin Horváth Béla Horváth Sándorné Horváth Tibor Huszár Lajos Jakubik Anna Jólesz Márta [József Dezső Kádár Emőke Kádár Zoltán Kaesz Gyula Kalicz Nándor Kampis Antal Kaposy Vera Kiss Sándor ifj. Kodolányi János Komoróczy Géza Kontha Sándor Koós Judit Kopp Jenő Koroknay Éva Koroknay István Kovács Éva Kovanecz Ilona Kozák Károly Körner Éva Krámer Márta Krisztinkovich Béla Kuthy Sándor Kürti Pál Lajta Edit László Gyula Lócsy Erzsébet

jLyka Károly] Major Gyula Major Máté Mangáné Heil Olga Mihalik Sándor Miklós Pál M. Kiss Pál Mojzer Miklós Molnár Vera Molnár Zsuzsa Mucsi András |Murányiné Tóth Edit] Nagy Emese Nagy Ildikó Nagy Tibor Németh Lajos Oelmacher Anna Pamer Nóra Pataky Dénes P. Brestyánszky Ilona Péczely Béla Pénzes Éva Piljavszkij, Vlagyimir Ivanovics Pogány Ö. Gábor Pogány Ö. Gábomé Radocsay Dénes Rados Jenő Rónay Mária Rozgonyi Iván Rozványiné Tombor Ilona Rózsa György Sallay Marianne Sárdy Brutus Sarkadiné Hárs Éva

Schoen Arnold Seenger Ervin Soós Gyula Soós Imre Sprincz Emma Sümeghi Vera Szabó Erzsébet Szabó Miklós Szabolcsi Hedvig Szegi Pálné Szelesi Zoltán Szentléleky Tihamér Szerdahelyi István Szigeti István Szíj Béla Szilágyi János Szilágyi János György Tarr László Tasnádiné Marik Klára Telepy Katalin Thomas Edit Vámos Ferenc Varga Edit Végh János Végvári Lajos Vértes László Voit Pál Weiner Mihályné Wessetzky Vilmos Wilhelmb Gizella W urst Edit |Ybl Ervinj Zádor Anna

F

/

Fabbri, Agenore (Barba, 1911. máj. 20.— ): olasz szobrász és keramikus. 1937-től vesz részt kiállításokon. 1952-ben nagy anyag­ gal szerepelt a Velencei Biennalen. M. Marini hatott rá, majd fantasztikus témákat mintázott szürrealisztikus konstruktív stílusban. Faber, Conrad, Conrad von Creuznach (1500— Frankfurt, 1553): német festő. Régebben „Holzhausen-Bildnisse” mestere címen szere­ pelt a szakirodalomban. Főként portréi jelen­ tősek. Faber Dániel (1744—68 között működött): ötvösmester Pozsonyban. Egyetlen ismert munkája a pozsonyi dóm kincstárának tömjén­ tartója. Faber GabrieEa, Keil Lórántné (Bp., 1905. márc. 29.— ): festő. Szőnyi Istvánnál és Bornemisza Gézánál tanult. 1937 óta kiállító művész. 1942-ben a milánói Casa d’Artistiben és a 40-es években több alkalommal Bp.-en volt gyűjt, kiállítása, s a felszabadulás óta is számos kiállításon vett részt figurális kompozí­ cióival. 1965-ben a Derkovits-teremben mu­ tatta be munkáit. Faber Jakab és János (15. sz. vége): építő és kőfaragó testvérpár. 1485—99 között Késmár­ kon dolgoztak, faberakás: intarzia Fábián Gáspár (Székesfehérvár, 1885. jan. 2.— Bp., 1953. jan. 13.): építész. Művei közül emlí­ tendő a jászapáti gimnázium, a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom, valamint az angyal­ földi, a szekszárdi és a nyíregyházi közkórház. Számos bp.-i és vidéki templomot épített. Épületein történeti stílusokat alkalmazott. Fábián Gyula (Losonc, 1884. ápr. 12.— Szombathely, 1955. szept. 22.): festő és grafi­ kus, ifjúsági író. Szombathelyen 1915-től rajztanárként működött, majd a szombathelyi képtár vezetője volt. Festés mellett a grafika és kerámia is foglalkoztatta. Majolikáival és rézkarcaival gyakran szerepelt hazai és külföldi tárlatokon. Fábián Gyuláné, Biczó Ilona (Bp., 1886. szept. 16.— ): festő és grafikus. Sárváron és Szombathelyen volt rajztanár. 1927-ben Haláltánc c. rézkarc-sorozata a Műcsarnokban

figyelmet keltett. Meséket, ifjúsági regényeket illusztrált. Fábri Rezső, Ralph (Bp., 1894. ápr. 23.— ): festő, grafikus, belsőépítész. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1921-ben Amerikába vándorolt. Iparművésze ti,belsőépítészeti felada­ tokat végzett (Th. Dreiser író házának terve­ zése és berendezése, 1931), emellett keresett arcképfestő volt. Rézkarcaival több díjat nyert. Könyvei: Learn to Draw, 1945; Oil Painting, how to do it, 1953. Fábri Zoltán (Bp., 1917. okt. 15.— ): festő, színházi rendező és tervező, Kossuth-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, egyidejűleg a Színművészeti Akadémiát is végezte. 1941-től több színház díszlet- és jelmeztervezője, rendezője. Illuszt­ rációkat is készített. Később teljesen áttért a filmrendezői tevékenységre. Fabriano, Gentile: -*■Gentile da Fabriano Fabriczy Kornél (Lőcse, 1839. szept. 3.— 1910. okt. 5.): művészeti író. Eredetileg mint A. Fabbri: Éjjeli madár

C. Fabritius: Önarckép (Rotterdam, Boymans Museum)

építész és mérnök dolgozott, majd Stuttgartban élve számos könyve és tanulmánya jelent meg. Fő művei a Brunelleschiről és a reneszánsz éremről írott alapvető monográfiák. Kisebb tanulmányait Rózsaffy Dezső magyar fordítá­ sában az MTA adta ki (1915). Fabris, Antonio (Udine, Г792. nov. 24.— Velence, 1865. febr. 8.): olasz éremművész. Előbb aranyműves és könyvnyomtató, majd 1847-től a velencei verde fővésnöke volt. Érmein gyakran ábrázolt költőket és művésze­ ket. Ismertek magyar tárgyú érmei is (Pyrker, Kazinczy). Művein a pontos ábrázolás finom kidolgozással párosult. Fabritius: holland festők. — I. Barent v. Bemard (Г7. sz.) Rembrandt tanítványa és utánzója volt az 1640-es évek közepén. Datált képei az 1650—72 közötti időből származnak; a hetvenes években halhatott meg. 1655—60 között Leidenben lakott. A Rembrandtkövetők között G. van den Eeckhout áll leg­ közelebb stílusához. Fő műve: Péter megkeresz­ teli Cornelius centurio családját (Braunschweig). A Szépm. Múz.-ban egy neki tulajdonított Férfiképmás van. — 2. Card (1624 k .— Delft, 1654. okt. 12.) feltehetően Rembrandt tanítványa volt. Amsterdamban 1643-ban for­ dult elő neve utoljára a forrásokban. 1652-ben a delfti Lukács-céhtagjaként említik. Az orániai herceg udvari festője volt. Kevés munkáját ismerjük. Egyik fő műve, a hétalakos Családi csoportkép 1864-ben elégett. Fontosabb művei: Abraham de Nőtte képmása (Amsterdam),

Tobias asszonyával (Innsbruck), A kapus (Г654, Schwerin). Sötét alakjait világos háttér elé állította, ezt a festői felfogást tanítványa, Vermeer van Delft fejlesztette tovább. — írod. H. F. W ijnman: De Schilder C. F. 1931. (Oud Holland 48. köt.). Gerszi Teréz Fábry Dániel, id. (1669 к. működött) és ifj. ~ Dániel (1689 k. működött): ötvösmesterek Medgyesen. mesterjegyével — amely azon­ ban lehet, hogy a fiáé — két ötvösmű ma­ radt fenn. Egy talpaspohár 1699 évszámmal a Nemz. Múz.-ban, egy zománcos talpú kehely a sárosi (Sariá) ev. templomban van. faburkolat: ->-panneau fa9ade: homlokzat Fachinetti, Giuseppe (18. sz.): olasz díszítőfestő. 1701-ben Savoyai Jenő megbízásából a ráckevei templom festési munkálatain, 1702ben a kastélyban dolgozott. Fachwerk: építkezési mód, melynél az épület súlyát a falak fából (->-favázas építkezés), vas­ ból v. vasbetonból összeállított keretszerkezete hordja; a közöket különféle építőanyagokkal (tégla, kő, agyag stb.) töltik ki. Faddi-Förstner Dénes (Börcsházapuszta, 1901. szept. 17. —1945?): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Olgyai Viktor tanítványa volt. Főleg arc- és tájképeket festett. Foglalkozott újságrajzolással, valamint rézkarccal is. A szolnoki művésztele­ pen dolgozott. A fasiszta terror áldozata lett. Fadenglas: fonalas üveg Fadgyas, Faggyas Gáspár (18. sz. vége—19. sz. eleje): ácsmester. A 18. sz. végén és a 19. Fadrusz János: Mátyás király szobra (Kolozsvár)

FAB

^A F

9

sz. első évtizedében a debreceni ácscéh atya­ mestere, több évtizedig a város szerződéses ácsa volt. 1805—07 között több ízben adott szakvéleményt a Nagytemplom ácsmunkáiról. Fadrusz János (Pozsony, 1858. szept. 2.— Bp., 1903. okt. 26.): a századforduló egyik legjelentősebb magyar emlékműszobrásza. Sze­ gény szülők gyermekeként sok nehézséggel küzdve végezte tanulmányait. Pályáját mint lakatosinas kezdte. Szabadulási munkájával nyerte el első aranyérmét. 1875-től 1879-ig a felvidéki zayugróci műmetsző iskolában dol­ gozott. 1882-ben Pozsonyba ment, ahol fa­ faragással, később barokk és biedermeier ízlésű mintarajzokkal kereste kenyerét. A városi múzeumban tanulmányozta későbbi mesteré­ nek, a pozsonyi születésű, neves bécsi szobrász­ nak, Tilgner Viktornak portrészobrait. 1888-tól a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója, mestere E. Hellmer, az újbarokk szobrászat tipikus képviselője volt. Első jelentős alkotásá­ val, a Krisztus a keresztfán (1891) c. művével az Akadémia I. díját, a Műcsarnok téli kiállítá­ sán a Képzőművészeti Társulat nagy díját nyerte el. 1892-ben Pozsony városa megbízta Mária Terézia emlékszobrának elkészítésével, amelyet 1897-ben avattak fel (elpusztult). 1894-ben pályázaton nyerte el a kolozsvári Mátyás királyszobor elkészítésének megbízását a várostól (1902-re készült el teljesen). 1902-ben alkotta még a zilahi (Zaláu) Wesselényi-emlékszobrot és a Tuhutum-oltárt, melyet ő ajándékozott a városnak. (Mindkettő megsemmisült.) Utolsó munkái közé tartozik Wenckheim Béla kisbéri lovas szobra és Tisza Lajos szegedi szobra. 1903-ban az Erzsébet-emlékmű pályázatán is részt vett. — Alkotásaiban igyekezett megsza­ badulni korának divatos neobarokk stílusától. Szobrainak monumentalitását sohasem áldozta fel a részletek kedvéért, műveit összefogott­ ság, erőteljes szuggesztivitás, megragadó realizmus jellemzi. A Nemz. Gal.-ban Toldi Miklós szobra, Mátyás király lovas szobrának életnagyságnál kisebb példánya, valamint az elpusztult pozsonyi Mária Terézia-szobor mellékalakjai, továbbá egy Krisztus-szobra és Mária Terézia emlékplakettje található. — írod. Lázár B.: F. J. élete és művészete. Bp., 1924; Soós Gy.: F. J. Bp., i960. Pénzes Éva Fadrusz Jánosné, Deréky Anna (Bp., 1872. ápr. 9.—Bp., 1950): szobrász, festő és iparmű­ vész. Művészeti tanulmányait a Mintarajziskolában, majd Bécsben végezte. 1896-tól márványportrékkal, olaj és pasztell arcképekkel szerepelt. Férje halála után vidékre költözött, és inkább iparművészettel foglalkozott. Női arckép c. szobra a Nemz. Gal.-ban van. faenzai m a jo lik a : az E-olaszo.-i Faenzában, a fajansz névadó helyén készült majolika-

Жтош-тА INJA iNCAXfi Р/Ж ЛА

* F

*

B£T)/v/-F[(. Faenzai majolikajegyek

edények gyűjtőneve. Az első ismert darabok a 14. sz.-ból valók. A 15. sz. készítményein még szembetűnő a spanyol—mór minták hatása. A faenzai gyártmányok jellemzői a szép sárga színek és az igen fényes fehér ón­ máz. A bianco sopra bianco eljárás (fehér alapon fehérrel való díszítés) is ismert volt. Díszítésül általában a groteszkeket alkalmazták, de az ún. Casa Pirota műhelyben az alakos jelenetekkel díszített edényeket is kiváló művészi készséggel állították elő. A díszítés gyakran merített a klasszikus mitológiából. Az edények jegye igen változatos (gyakran műhelynév). Feltehető, hogy az egyik műhely néhány keramikusa építette a budai várban 1951-ben feltárt majolikaégető kemencéket, és ők készítették 1480 k. a Beatrix és Flunyadi Mátyás emblémáival díszített majolika padló­ tégláit, amelyek faenzai előképekre vezethetők vissza (-+• budai majolika). Csernyánszky Mária faépítészet: az egyik legrégibb építkezési mód. Leggyakrabban egymás fölé helyezték a fagerendákat sarkaikon kötéssel (csapolással, hornyolással stb.), v. a függőlegesen földbe ásott gerendákat deszkákkal kötötték össze. A falu építészetében — és így a népművészet­ ben — jelentős szerepe van; Norvégiában, Erdélyben a templomépítészetben is gyakori, de a középkorban Mo.-on a monumentális világi építészetben Budán és Esztergomban is virágzott (Gyarmati Dénes). A 16—17. sz.-ban sok felvidéki város polgári építészetének és a kuriális nemesi házaknak is részben fa az építési anyaga. Sajátos stílusai is alakultak ki (orosz, erdélyi stb.). A ~ gyakran kapcsolódik a kor uralkodó építészetistílusához. A technika fejlő­ désével mindinkább háttérbe szorul. Szép emlékei a késmárki (Kezmarok) ev. fatemplom 1717-ből (melyben egyetlen vaselem sincs), az erdélyi haranglábak és templomok stb. (-*- még fatemplom, favázas építkezés) Bernáth Mária fafaragás: fa anyagú tárgyaknak (bútor, tükör- és képkeret, láda, óratok, faburkolat, szobor stb.) faragással való díszítése, ill. készí-

tése; a szobrászat és a díszítőművészet egyik legrégibb ága. A középkor a szárnyasoltárok, faszobrok, domborművek készítésénél kedvelte a művészi ~ t , a reneszánszban főleg a bútoro­ kon gazdag a faragott díszítés. Alkalmazása a 17. sz. végétől fokozatosan csökken, a klasszicizmus korában lemarad a bútorokról, és csak a historizmus eleveníti fel újra a művé­ szi ~ t az iparművészetben. A ~ igen fontos ága a népművészetnek is. Fagaras: -► Fagaras Fagerlin, Ferdinand Julius (Stockholm, 1825. febr. 5.—Düsseldorf, 1907. márc. 19.): svéd festő. Düsseldorfban, majd Párizsban tanult, később Düsseldorfban telepedett le. Eleinte portrékat festett, későbbi képeinek tárgyát a holland halászok életéből merítette. Fahrenkamp, Emil (Aachen, 1885. nov. 8.— ): német építész. I9t9-től a düsseldorfi iparművészeti iskola tanára volt, majd az akadémia igazgatója lett. Az új, tárgyias épí­ tészet egyik legjelentősebb egyénisége, terek kialakításának biztos érzékű művésze. Főbb művei: a Rheinstahl-Werke berlini gyára és igazgatósági épületei, az esseni RheinischWestfälische Zeitung palotája, a mühlheimi Stadthalle hatalmas hangverseny- és színházterme (1926), a berlini Shell-ház, az első acél­ vázas magasház Berlinben (1928—31), a kölni Hotel Monopol-Metropol (1928), a berlini Deutsche Versicherungs-Konzern székháza (1930). Péczely Bála Fahrenson Ferenc (Prága, 1752—Eger, 1818. jan. 3.): egri festő. Olasz- és németo.-i tanul­ mányútja után az 1790-es évek elején Egerben és környékén dolgozott. 1793-ban kifestette az egri barokk székesegyházat, a jászdózsai plébá­ niatemplom mennyezetmezőit, 1803-Ъап a bél­ apátfalvi cisztercita templom szentélyét. 1806ban freskókkal díszítette a kisvárdai plébá­ niatemplomot is. Faidherbe, Lucas Faydherbe, Lucas faience ä la corne: 18. sz.-i bőségszaru motívummal díszített fajanszedény, faience pariante, beszélő fajansz: jelenetekkel és feliratokkal díszített francia fajanszok gyűjtő­ neve. Általában valamely esemény emlékére készültek v. valamilyen óhajt, kívánságot fejez­ nek ki. Divatjuk a 18. sz. második felétől a 19. sz. elejéig tartott. A szentek alakjával díszí­ tett ~ neve: faience patronymique. faience patriotique: a francia forradalom alatt és a napóleoni időkben készült, politikai emb­ lémákkal és jelmondatokkal — néha rejtett értelemmel — ellátott dísztálak elnevezése. Faistenberger, Andreas (Kitzbühel, 1647 — München, 1736. dec. 8.): német szobrász. Először apjánál tanult, aki festő volt. 1670 k. Itáliában járt, majd 1674-ben Münchenben telepedett le. Fából, kőből, márványból és

FÄG

Firenzei fajansztál, 1450 k. (Párizs, Louvre)

elefántcsontból faragta alakjait. Münchenben és környékén pompás barokk oltárokat emelt A. Pozzo és Bernini stílusának hatása alatt. Szobrainak megformálására a velencei barokk plasztika hatott, művészete mégis jellegzetesen Német fajanszkályha

FAJ

II

német maradt. Jelentős hatással volt az általa nevelt következő nemzedék kiemelkedő tagjai­ ra, G. Giulianira és E. Q. Asatnra. Faistenberger, Joseph (Salzburg, 1675?— Salzburg, 1724. aug. 30.): osztrák festő. Festő bátyjának (Anton ~ n e k , 1663 —1708) tanít­ ványa volt, és mint az, tájképeket festett S. Rosa modorában. 1712—14-ben a Szt. Flórián-kolostor egyik szobájába festett nagy tájképeket. Képei Bécsben, Melkben, Erfurt­ ban, Hildesheimben, a nagyszebeni (Sibiu) Brukenthal Múzeumban stb. vannak. Faix (19. sz. eleje): arcképfestő. Eperjesen élt. A miskolci múzeumban van Kollár Gottfried könyvkötőt és nejét ábrázoló műve. Faix András (Lőcse, 1794—1850 k.): festő. Bécsben tanult 1821—25 között. Hazatérve oltár- és történeti festőként működött. Temes­ vári tartózkodása idején, 1843-ban festette Szt. István király megkereszteltetése c. kompozí­ cióját. Arcképeket (Női képmás, 1821) és táj­ képeket is festett. Faix, Feichs Ferenc Antal (18. sz.): építőmester. Berényi Mária csurgói házát és 1787-ben a székesfehérvári rácvárosi városkaput építette, fajansz, fayance: az ónmázas cserép (Faenza olasz város nevéből származó) gyűjtőneve. Technikailag a majolikával azonos, de a ~ elnevezést az olasz készítményekre s általá­ ban a 14 —16. sz.-i termékekre nem használják. A Faenzától származó elnevezés arra a nagy exportra vezethető vissza, amely az itáliai majolikaművességnek e központjából indult ki és főleg a 15 —16. sz.-ban terjedt el. A szakirodalom az itáliai reneszánsz s általában a reneszánsz kor ónmázas termékeit majolikának, a távol-keleti porcelán hatására készült delfti, német és egyéb európai ónmázas keramikát ~ n a k nevezi. — Azokat az agyagkészítmé­ nyeket, amelyeket átlátszó ólommáz alatt fehér V . más világos agyagfesték borít, félfajansznak, mezza majolikának, modern kifejezéssel engobos kerámiának nevezik. — A ^készítés technikájának eredete visszanyúlik az időszámí­ tás fordulója előtti időkbe, Asszíriába, Babylónba, Egyiptomba. Innen vették át az ókori görögök, s innen terjedt el a Közel-Keleten, ahol a mohamedán vallású népeknél (arabok­ nál, perzsáknál, móroknál, később a törökök­ nél) igen magas színvonalra emelkedett. A technika a mór hódítással a 8. sz.-ban eljutott az Ibér-félszigetre, ahonnan Majorka (Mallor­ ca) szigetén át — amelyet abban az időben Majolkának is neveztek (innen a majolika elnevezés) — került Itáliába s onnan terjedt tovább egész Európába. Hazánkba Mátyás király uralkodása alatt faenzai majolikakészítők jöttek és műhelyt rendeztek be a budai várban. Ez volt az első valamennyi ~ - , ill. majolika­ műhely között, amely Itálián kívül működött

(-~et, ma gyárakban készítik különleges eljárásokkal, festészet: a képzőművészetnek az az ága, amely sík felületen színekből és vonalakból ala­ kít esztétikai hatást ébresztő formarendet. A ~ fejlődése, eszmei és technikai gazdagságának kibontakozása az ábrázolás társadalmi indíté­ kainak, célkitűzéseinek és eszközeinek folyto­ nos változásán alapul. Legfőbb eszközei: a tárgyak formáit jelző rajz, a fény és árnyék se­ gítségével a forma térbeliségének érzékeltetése és a perspektíva, amely a távlati rövidülés szabá­ lyain (vonalperspektíva), ill. a valeurökön, va­ gyis a színek különböző fényértékű árnyalatai­ nak alkalmazásán (levegőperspektíva) alapul; a színek kontraszthatása, ill. harmóniája; a szí­ nek egymásba átmenésének fokozatai, a tónus stb. Az egyes korok és az egyes művészek stílu­ sára főleg az említett eszközök sajátos alkalma­ zásának és a képszerkezetnek, a kompozíciónak bizonyos típusai jellemzők. A stílusok kialaku­ lásában történelmi-nemzeti hagyományokon kívül nagy szerepük van a társadalmi fejlődés által meghatározott különféle szemléletmódok­ nak, amelyek mindegyike a különböző ko­ rokban és a különböző művészeknél eltérő konkrét tartalommal telítődhet. — Az ábrá­ zolás tárgya szerint van történeti, mitológiai és vallásos tárgyú kép, csoportos kompozíció, arckép, életkép, tájkép, csendélet, akt. A ~ n c k a festmény alkalmazásában elkülönülő válfajai: a falkép, a táblakép s a táblaképnél kisebb, attól anyagában is különböző miniatúra. Festési módok szerint van: enkausztikus, fres­ kó-, tempera-, olaj-, pasztell-, akvarell- és gouache-festés. Alkalmazásában a festményhez hasonló a mozaik és a sgraffito. Jellegénél fogva a körébe tartozik az üvegfestmény. Megkülönböztetünk természetelvű, ábrázoló, ill. figuratív és non-figuratív (absztrakt) '-~et. - írod. A képzőművészet iskolája. Bp., 1957; É. Gilson: Peinture et Réalité. Paris, 1958; E. H. Gombrich: Art and Illusion, i960; G. Ulrich: W elt der Malerei. Gütersloh, 1962. festett zo m á n c: A zománcdíszítés egyik fajtája a fémlapra üvegzománccal való festés. A 15. sz.-ban először Sienában, majd Limogesban művelték. Valószínűleg a fejlett üveg­ készítés és a 15. sz.-ban gyakori üvegzománcfestés hatott a technika kialakulására. 1500 k. egyenesen a fémre festettek zománcszínekkel. Később a fémlapot vékony rétegű, nehezen olvadó, színtelen üveggel vonták be, amelyre a kontúrokat sötétebb zománcfestékkel vas-

FES

56

FES

tagabb rétegben rajzolták fel és kiégették, ezekbe a rekeszfélékbe azután ecsettel festették és beégették a különböző színeket, a fényeket utólag arannyal és fehérrel rakták fel. A 16. sz.-ban többnyire grisaille-t készítettek v. fekete alapra festettek fehérrel, v. a feketével alapozott, vékony fehér rétegbe karcolták be az ábrázolást. A ~ tárgyak általában bibliai témát ábrázoltak, a festők gyakran másoltak német mestereket. Limoges-ban a 16. és 17. sz. folyamán virágzott a ^készítés. A technika terén igen nagy jelentőségű volt J. Toutin találmánya, aki egy vékony fehér zománc­ réteggel átvont aranylemezre üvegesedő szí­ nekkel az egész képet egyszerre tudta ráfesteni. A 17. és 18. sz.-ban elsősorban arcképek készí­ tése foglalkoztatta a zománcfestőket, festőn, füzérdísz: kőből, fából, vakolatból stb. formázott füzér, mely általában a két végén szalagmintázattal átkötött gyümölcs-, virág-,

Reneszánsz füzérdísz

57

levélfonatból áll. Épületeken, azonkívül iparművészeti díszítőelemként (könyvművészet, kerámia stb.) különösen a barokk és az empire művészetben fordul elő. Gyakran színezik is. festőasztalosok : asztalosmesterek, akik temp­ lomi mennyezeteket, karzatokat, padokat, világi épületekben mennyezeteket, bútorokat készítettek és azokat festett díszítményekkel látták el. Munkásságuk ritkán esik egybe a

képírókéval (festők), mert a céhszabályok szi­ gorúan elhatárolták a mesterségeket. Festő­ asztalosaink túlnyomó részben virágdíszítést alkalmaztak, kis számban alakos ábrázolásokat. (Az utóbbiak rendszerint gyengébben sikerül­ tek.) Legjellegzetesebb munkáik a festett kazettás v. táblás mennyezetek; ezeket különö­ sen a középkorban és a reneszánszban kedvel­ ték. A középkori mennyezetek általában hosszú, keskeny mezőkből, a reneszánsz mennyezetek négyzetes, mélyített kazettákból, később laposabb táblákból álltak. Ezek a köz­ kedvelt famunkák rohamosan pusztulnak, mert a temperával festett puhafa deszkák nem eléggé időállók. Sok helyen művészileg sem értékelték és elpusztították őket. Legtöbb em­ lékünk és adatunk a 17—18. sz.-ból Erdélyben maradt fenn. A 19. sz.-ban felbomlott a céh­ rendszer, e kor festőasztalosainak munkássága már a népművészethez tartozik. A 19. sz. második felében a kézművességnek ez az ága lassan megszűnt. (-* még famennyezetek festett dísszel) Rozványiné Tombor Ilona festői k e r t : a kertművészet egyes korszakaiban a festői példaképekhez tudatosan igazodó kert elnevezése. Előfordul, hogy a híressé vált festményt elevenít meg. festőiség : a linearitás, vagyis a rajzosság ellen­ téteként használatos fogalom. Elsősorban olyan festészeti előadásmódot jelöl, amely nem rész­ letezi tárgyiasan a formák fölépítését, hanem a tárgyakat tömegük egységében, színeiket a fény atmoszferikus közegével való pillanatnyi viszonyukban ábrázolja. Legfőbb eszköze a színfoltok lágy, tónusos átmeneteivel elért fényhatás, amely a körvonalakat elmossa, v. a tónusok színkontrasztokra bontása, amely a természetes fényhatásnak (-*■ plein air) meg­ felelő világosságot biztosítja, és a valóságban nem látható semleges árnyékot kiküszöböli (-*■ impresszionizmus). Az építészetben és a szobrászatban is van legfontosabb jegyei: a térbeli elhatároltságnak, a felületek, ill. kontúrok zártságának megbontása s az ebből következő erősebb fény-árnyék. Rozgonyi Iván festőiskola : olyan magán- v. közösségi szer­ vezet, amelyben több növendék egy v. több tapasztalt művész irányításával a festészet gya­ korlati és elméleti tudnivalóit sajátítja el. A középkorban és a reneszánsz idején műhely­ szerű volt az oktatás. A barokk korban az aka­ démiák vállalták és sajátították ki a festészet magasabb fokú oktatását. A 19. sz. közepétől mind jelentősebbé vált a magán- (szabad) iskolák szerepe (Julian-, Cormon-, Gleyre-, Matisse-iskola Párizsban, Hollósy-iskola Mün­ chenben stb.). F észek : Festők, Építészek, Szobrászok, Éne­ kesek, Komédiások klubja. 1901-ben létesült

FES

Fesz] Frigyes: A Vigadó homlokzata

Bp.-en, ma is fennáll. Művészek találkozóhelye, időnként kisebb tárlatokat és hangversenyeket is rendezett. Átmenetileg a Magyar Képzőmű­ vészek Szövetsége és a Magyar Fotóművészek Szövetsége is épületében kapott helyet. Át­ építve 1965-ben mint művészklub nyílt meg. — írod. A F. Bp., 1962. Feszi Frigyes (Bp., 1821. febr. 20.—Bp., 1884. júl. 25.): építész, a hazai romantikus építészet legeredetibb egyénisége. Állítólag Hild Józsefnél tanult v. dolgozott, bár ennek megbízható nyoma nem maradt. 1839—41-ben a müncheni akadémián tanult. Ismételten járt Olasz- és Németo.-ban, 1845 táján érkezett vissza Pestre. Az Országháza tervezésére kiírt nemzetközi pályázaton (jeligéje jellegzetes: „Múltra, jövőre tekints, ha magas bért nyerni törekszel", Kisfaludy Károly) első díjat nyert. Ekkor a figyelem feléje fordult. Pályaműve szakított az ekkor még általános klasszicizmus­ sal. Zárt tömeghatású épületét móros elemek­ kel és ívekkel gazdagította. Az elnyomatás éveiben számos tervet készített — amíg a Vigadó tervezési megbízatását kézhez nem kapta — Gcrster Károllyal és Kauser Lipóttal társulva, amelyek középkori elemeknek rész­ ben keleti elemekkel, részben formateremtő fantáziájának termékeivel való szintézisét mu­

tatják. Ilyen az Oszwald-ház (1846 —51, Nádor u. 22.), az 1920-as évek végén lebontott Glósz-ház (1847, Rákóczi út 16.), az egysze­ rűbb megoldásban kivitelezett, ma is fennálló, Fő u.-i Kapucinus rendház és templom (1852), a Dohány u.-i zsidó templom pályaterve (1854). Az utóbbit ugyan az I. díjas L. Förster bécsi építésztanár tervei szerint építették fel, a templom kupolás szentélye azonban ~ tervei szerint készült (1858). Kisebb megbízásai, mint a Kálvin téri templomban Zichy Manóné, Miss Charlotte Strachan síremléke (1852), a Dunagőzhajózási Társaság Duna-parti raktár­ házai (1856; lebontották 1937-ben) hol erősebb középkoriasságot, hol erősebb keletiességet mutatnak, mindenkor igen eredeti és hatásos alkalmazásban. 1858-tól foglalkozott élete fő művével, a Vigadóval, amely hosszú és küzdel­ mes tárgyalások után 1859—64 között valósult meg; 1865. jan.-ban avatták fel. Benne a hazai romantika legegyénibb, de az egyetemes ro­ mantika szempontjából is jelentős művét al­ kotta. Függönykönnyedségű főhomlokzatát erőteljes saroklezárások közé helyezve, újszerű tektonikát éreztetett, amelyet a gazdag és mozgalmas díszítés még élesebben hangsúlyoz. Az egész kompozíció eredetisége, a díszítés újszerűsége és gazdagsága, a hatásos belső

58

FES

lépcsőház és a nagyszabású termek jelentős építész alkotását állítják elénk. A díszítőszob­ rászat — Alexy Károly relieíjein kívül — nem teremtett az épületen említésre méltót. Elké­ szültekor sem a hivatalos körök, sem a kortár­ sak nem méltatták kellően e fontos alkotást. Része van ebben annak is, hogy ekkor a ro­ mantika korai szakasza már lezárult. Az egyéb­ ként jószemű Henszlmann Imre sem értékelte e művet — amely, ahogyan ő mondta, vegyes stíluselemeket tartalmaz —; korának bécsi vezető építésze, T. Hansen „auskrystallisierter Tschardasch”-nak nevezte, ami a műnek Hansenre tett nagy hatására utal. A fő műve iránti értetlenség mélyen bántotta ~ t ; mindig jobban visszavonult s inkább álmainak élt, főleg amikor a Vigadó oldalszárnyaihoz (1960-ban lebontották) a telek hátsó részén épült toldalék tervezését a kevéssé jelentős Linzbauer Istvánra bízták (1872). A Pest, Buda és Óbuda egyesítése alkalmából kiírt nemzetközi tervpályázaton II. díjat nyert jelentős városszabályozási tervén (1871) kívül az öregedő mester a népi világ tanulmányozá­ sába merült, s így előfutára lehetett a népi for­ ma építészeti megújulásáért rövidesen ~ halála után megindult áramlatnak. Azt, hogy ezzel már a Vigadó tervezése óta foglalkozott, a lebontott Vigadó oldalszárnyainak földszinti ablakosztó pillérein levő „vitézkötés”-motívum is bizonyítja. Magyar emlékmű-tervei (1872—74) magányos művészfantáziájának termékei. Az Akadémia-palotára kiírt zártkörű tervpályázat alkalmából, amelyen ő nem vehe­

tett részt, 1862-ben kedvtelésből készített tervet önmagának. 1867-ben a koronázási ünnepség­ hez tervezte a koronázási dombot, a mai Roosevelt tér déli oldalán. csonkán maradt életműve történetileg is, egyéni stílusa miatt is jelentős, feldolgozásával még adós a szakiro­ dalom. — írod. Henszlmann I.: A pestvárosi Vigadó. 1867; Vámos F.: F. F. és kora. Magyar Művészet, 1925; Katona J .: A 90éves Dohány utcai templom. Bp., 1949; Vámos F.: Az első pesti Országháza tervezésé­ nek előkészületei. 1836 —1845. Művészettörté­ neti Értesítő, 1963. Zádor Anna Feszty Adolf (Ógyalla, 1846. aug. 17.—Bp., 1900. febr. 26.): építész. A zürichi műegyete­ men tanult. 1871-ben tért haza. Része volt az egykori Sugár út (Népköztársaság útja) építő­ művészi kiképzésében. ~ tervezte a Váci és Petőfi Sándor u.-t összekötő Haris-bazárt, az eperjesi (ma Preäov) színházat stb. Feszty Árpád, Rehrenbeck (Ógyalla, 1856. dec. 24.—Lovrana, 1914. jún. 1.): festő, az akadémikus festészet jellegzetes képviselője. 1874-től a müncheni akadémián, 1880—81-ben Bécsben tanult. 1880-ban Golgota c. képével (Nemz. Gál.) keltett feltűnést, életképei közül pedig a Bányászszerencsétlenség emelkedik ki. Az Operaház előcsarnokában a hangok erede­ tét ábrázoló 9 falképet festett. Vágó Pál, Mednyánszky László, Ujváry Ignác, Spányi Béla, Olgyay Ferenc, Pállya Celestin és mások közreműködésével 1892-től 1894-ig festette népszerűvé vált körképét: A magyarok bejöve­ telét. Az 1800 négyzetméter nagyságú, 120

Feszty Árpád: Bányászszerencsétlenség (Bp., Nemzeti Galéria)

59

D. Fetti: Vak vezet világtalant (Bp., Szépművészeti Múzeum)

m hosszú, 15 m széles, egy darabba szőtt belga vászonra festett panoráma hosszú évekig a főváros egyik látványosságának számított, 1944—45-ben Bp. ostroma alatt nagyon meg­ sérült. Nagy történelmi kompozíciói: Zsolt eljegyzése, A bánhidai csata. ~ Jókai Mór nevelt lányát, Jókai Rózát vette feleségül. Feleségével és Jókaival egy Bajza utcai palotában lakott, ahol a kor szellemi és művészeti életének vezetői gyakran megfordultak. Szépirodalom­ mal is foglalkozott. 1899-től 1902-ig Firenzé­ ben élt, itt festette Krisztus siratása c. kompozí­ cióját. Számos műve található a Nemz. Gal.ban. Bodnár Éva Feszty Árpádné, Jókai Róza (Bp., 1862. febr. 19.—Bp., 1936. jan. 28.): festő, író. Bp.-en Székely Bertalannál és Münchenben Liezenmayer Sándornál tanult s főleg nevelő­ apjának, Jókai Mórnak regényeihez készített illusztrációkat. Festményei túlnyomórészt arc­ képek és alakos intérieurök. Gyakran szerepelt kiállításokon. Két kötetben írta meg emléke­ zéseit (Akik elmentek . . ., 1923 ; A tegnap, 1924). Feszty Masa v. Mária (Bp., 1895. jan. 31.— ): festő, Árpád és Jókai Róza leánya. Mestere az Iparművészeti Főiskolán Szablya Frischauf Ferenc, 1915-től Münchenben H. Hoffmann volt. Első kiállítását 1922-ben az Ernst Múzeumban rendezték. 1931-ben kollek­ tív kiállításon szerepelt. Bensőséges tájképei és

egyházi vonatkozású festészete révén ismert. Édesanyjáról, Fesztyné Jókai Rózáról és Kallós Ede szobrászról készített arcképei a Nemz. Gal.-ban vannak. fesz ü let: a megfeszített Krisztus ábrázolása a szobrászat eszközeivel; fémből, fából, kőből, elefántcsontból készített kereszt, a rajta függő Krisztus alakjával. Kereszt nélkül corpus, test nélkül kereszt az ábrázolás helyes meghatáro­ zása. Az egyházi művészet központi jelentősé­ gű ábrázolása, a templom felszerelésének egyik legfontosabb része. A keresztre feszí­ tett Krisztus ábrázolásának legkorábbi tanúbizonysága a 3. sz.-ból fennmaradt ún.-^ gúnyfeszület, míg a legkorábbi emlék a római Sta Sabina-templom faajtaján levő dombormű az 5. sz.-ból. F etti, Feti, Domenico (Róma, 1589 k .— Velence, 1624. ápr. 16.): olasz festő, az olasz barokk legkiválóbb realista mestereinek egyike. L. Cigoli tanítványa volt. Művészetére a velencei festészet, Caravaggio és a fiatal Rubens hatott. Eleinte Rómában, 1613 —14-től mint udvari festő Mantovában, 1622-től Velencé­ ben működött. Mózes az égő csipkebokorral c. nagy vászna a fény és árnyék éles ellentéteivel Caravaggio befolyására vall. Mantovában stílusa megvilágosodott, a rajzos mintázást széles tónusos ecsetkezelés váltotta fel. Mantovai freskói szinte mind elpusztultak. Motívu­ mait gyakran a népéletből merítette, alakjait általában tájképi háttér előtt ábrázolta (Bibliai példabeszéd, Drezda; Vásár, Bécs, Kunsthisto­ risches Museum; Vak vezet világtalant, Szépm. Múz.). A Szépm. Múz.-ban levő Alvó leány c. képet egyes kutatók újabban más mesternek tulajdonítják. Fontosabb művei: Dávid Góliát fejével, A tékozló fiú, A gonosz szolga, A z el­ veszett bárányka, Tóbiás az angyallal (Drezda), A z alvó Szt. Péter, Jákob álma, Menekülés Egyiptomba, Szt. Katalin eljegyzése, Galatea delfinfogatán, A halott Leander (Bécs), Illés a pusztában (Berlin), Leány koponyával és A melankólia (Párizs, Louvre). Festményeit a 18. sz.-ban rézmetszők sokszorosították. — írod. R . Oldenbourg: D. F. Roma, 1921. Ybl Ervin F ettich Nándor (Acsád, 1900. jan. 7.— ): régész,, a szkíta művészetnek, a magyar föld népvándorlás kori és honfoglalás kori művé­ szetének — elsősorban a fémművességnek — kiváló kutatója. Főbb művei: A z avarkori műipar Magyarországon, 1926; A zöldhalompusztai szkíta lelet, 1928; Bronzeguss und Nomadenkunst, 1929; A szilágySomlyói második kincs, 1932; A garcsinovói szkíta lelet, 1934; A honfoglaló magyarság fémművessége, 1934; Die altungarische Kunst, 1942; Régészeti tanul­ mányok a késői hun fémművesség történetéhez, 1951; A szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet,

FIA

1953; Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót-Basaharc, 1965. Mint hivatásos ötvös sikerrel szerepelt a brüsszeli világkiállításon. Feuer Istvánná, Tóth Rózsa (Zalaegerszeg, 1928. febr. 3.— ): művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum dolgozója. Ta­ nulmányokat írt a Mátyás-kori építőművé­ szetről. Könyve: Margitsziget, 1955. E lexikon munkatársa. Feuerbach, Anselm (Speyer, 1829. szept. 12.—Velence, 1880. jan. 4.): német festő. Tájképeket, portrékat, történeti, vallásos, antik és irodalmi tárgyú kompozíciókat festett. A düsseldorfi akadémián F. W . Schadow, Münchenben K. H. Rahl tanítványa volt. Korai művein Rubens és Van Dyck hatása érződik. Rövid antwerpeni működés után Párizsba ment, s itt T. Couture-nél tanult, aki nagy hatással volt rá. 1854-ben Karlsruhéban, 1855-től 1873-ig Olaszo.-ban élt, 1873-tól 1876-ig a bécsi akadémián a történeti festészet tanára volt. ~ a klasszikus művészetből indult ki, de érzésvilága romantikus; színkezelése a régi velencei mesterek és a modern franciák hatására rendkívül festői, formavilága komoly, szigorú. Kompozícióiban az alak uralkodik. — Kiemelkedő művei: Hafiz a csapszék előtt (1852, Mannheim), Aretino halála (1854, Basel, múzeum), Medea menekülése (1870, München, Neue Pinakothek), Paris ítélete (1870, Hamburg, Kunsthalle) stb. — írod. H. Uhde-Bemays: F. A. Stuttgart és Berlin, 1913; H. Bodmer: F. A. Leipzig, 1942;E. Waldmann: A. F. 1944. Benko Viktorné Feulner, Adolf (Schwabhausen bei Dachau, 1884. aug. 23.—Wiesentheid, 1945. aug. 21.): német művészettörténész. 1930-tól a Frank­ furt am Main-i múzeum, 1938-tól a kölni Iparművészeti Gyűjtemények igazgatója volt. Fontosabb művei: Bayerisches Rokoko, 1923; Die deutsche Plastik des 16 Jahrhunderts, 1926; Skulptur und Malerei des 18 Jahrhunderts in Deutschland, 1929; Ignatz Günther, 1947. Feyen-Perrin, Augustin (Nancy, 1826. ápr. 12.—Párizs, 1888. okt. 14.): francia festő. Többnyire tengeri halászokat és parasztokat ábrázoló életképeket festett.

Feyertag János (1434—76 között működött): ötvösmester Pozsonyban; 1439-ben és 1455ben a város pecsétjét metszette; más műve nem ismeretes. Fiala, Fialla Antal (19. sz. első fele): festő. Aradon, Temesvárt és Brassóban megbecsült és sokat foglalkoztatott művész volt. Főleg arcképeket festett (Lonovits József, 1840; Koppold József, Önarckép stb.). Idős korában fényképészettel is foglalkozott, fiá ié : ->- fiatorony Fiam mingo, D i o n i s i o Calvaert, Denys fiatorony, fiáié: kis, csúcsban végződő kőtornyócska, a gótikus oromzat (-* vimperga) és a -»■ támpilléreк dísze. Elein faragott kúszólevelckkel ékítik. A gótikus építészetben kezd­ ték alkalmazni, a díszítésen kívül a támpillérek statikai leterhelésére is szolgál, fibula : ruhatartó tű, a mai biztosítótű típusá­ nak őse. Az i. e. 2. évezred végén, a késői bronzkorban jelent meg, s az 1. évezred első századaiban Görögo.-ban, Itáliában, KözépEurópában és Elő-Azsiában általánosan hasz­ nált volt. A klasszikus korban főleg az Alpokon túli Európában használták; a római birodalom­ ban általánosan elterjedt, s a germán népek is átvették. Általában bronzból, olykor aranyból is készült, nemegyszer bekarcolt, berakott v. plasztikus dísszel; az előbbinek legszebb példái

Boiótiai bronz fibula, i. e. 700 k. (Berlin, Staatliche Museen)

Etruszk arany fibula, i. e. 7. sz. vége (Firenze, Museo Archeologico)

ÓI

Római dísz-fibulapár, i. sz. 2. sz. (Bp., Történeti Múzeum)

az i. e. 8—7. sz.-i boiótiai ^ k mitológiai és világi jelenetekkel, a plasztikus díszítésre az etruszk művészet archaikus anyagában vannak nagyszerű példák, a berakásos díszítést az ókor végén és a népvándorlás korában ked­ velték. Szilágyi János György fichtelbergi ü vegek: a 17—18. sz.-ban a közép-németo.-i Fichtel-hegységben készült, színes zománcdíszítéssel ellátott fehér-zöldes v. zöld üvegek gyűjtőneve. Díszítésük legtöbb­ ször állati ej (mely a vadban gazdag hegyeket jelképezi) v. aranyláncon függő lakat. Ficinis, Lucas Fabini de (1484—90 között működött): olasz kódexmásoló; Mátyás ki­ rály részére dolgozott. F ico ro n i-cista: F. Ficoroni 18. sz.-i műgyűjtő ajándékaként a római Villa Giulia Múzeumban őrzött bronz cista. 1738-ban-»- Praenestében találták, s az ottani műhelyekben felvirágzó itáliai bronzművesség egyik legszebb alko­ tása, bár magát a ~ t felirata szerint Rómá­ ban készítette Novios Plautios, s egy bizonyos Dindia Macolnia adta lányának ajándékul. Az i. e. 300 k. készült cista oldalán bekarcolt rajzzal (valószínűleg görög festői előképek nyomán) az Argonauták vannak ábrázolva, köztük Polydeukés, a Dioskurok egyike, amint Amykost, a bebrykosok királyát, akit ököl­ vívásban legyőzött, egy fához kötözi. Az edény fedelén a fogó Dionysos és két szatír álló szobrocskája. Szilágyi János György Ficzere László (Miskolc, 1910. febr. 28.— ): festő. Autodidakta, majd szabadiskolákban tanult. 1946 óta szerepel kiállításokon. Miskol­ con él, ahol 1956-ban gyűjt, kiállítása volt. Konstruktív szellemű képeket fest. Fidenza, Borgo San Donnino: helység EOlaszo.-ban. Műemléke a Dóm. 1180—90

között Benedetto Antelami építette román stílusban. Apszisán törpegaléria, a homlokzat két oldalán torony. A főhomlokzat plasztikája (szobrok, domborműves frízek) is Antelami műve, 1178—96 között készült. Fieber Henrik (Bp., 1873 —1920. jan. 10.): művészeti író, pap. 1908-ban ő rendezte Bp.-en az első egyházművészeti kiállítást. Harcolt az egyházművészet modernizálásáért. Egyház­ művészetről és üvegfestészetről írt könyveket, tanulmányokat ( Modern művészet, 1914). Fiedler Henrik Ferenc (18. sz. első fele): kőművesmester. Ausztriából jött és Budán működött. 1724-ben a vízivárosi r. k. plébánia számára átalakította egy egyemeletes vendéglő épületét az akkori Felsővásár, ma Batthyány téren. Fiedler, Konrad (Oderán, 1841. szept. 23.— München, 1895. jún. 3.): német esztétikus. A pozitivista és a késő romantikus elméletekkel Ficoroni-cista, i. e. 300 k. (Róma, Museo di Villa Giulia)

FIE

Fidenza: A Dóm homlokzatának részlete

63

szemben, Lessing és Kant elveit Herbart forma­ lista esztétikája felé fejlesztve alakította ki az autonóm látványszerűség esztétikai követel­ ményét és elméletét. Ez az elmélet lényegében A. E. Hildebrand és H. von Marées művének problémáit és esztétikai nézeteit rendszerezte, és következményeiben ma is kimutatható hatást gyakorolt a művészetre és a műkritikára. 1876-tól kezdve megjelent tanulmányait a Schriften über die Kunst c. posztumusz kötet fogja össze (Leipzig, 1896 és 1913 —14). Levelezéséből kiadva: Briefwechsel mit A. von Hildebrand (1927). H. von Marées-ről írt nekrológszerű emlékkönyvét Drezdában adták ki 1953-ban. — írod. H. Konnerth: Die Kunsttheorie К. F. München és Leipzig, 1909. Rozgonyi Iván Fieg Jakab (17—18. sz.): svájci származású kőfaragó. 1693-ban szerzett polgárjogot Pes­ ten. Dolgozott a budavári Szentháromság­ oszlopon (1713). Fielding, Anthony Vandyke Copley (1787. nov. 22.—W orthing, 1855. márc. 3.): angol festő. Főleg akvarellcket készített. 1831-től haláláig a W ater Colour Society elnöke volt. Igen termékeny művész; tájakat és tenger­ képeket festett. F ieso le: város E-Olaszo.-ban, Firenze köze­ lében. Kora vaskori település fölött az i. e. 3. sz. elején alapított etruszk város. Etruszk

korából a városfal és egy etruszk típusú temp­ lom, valamint a temető őriz nyomokat. A várost a rómaiak i. e. 90-ben lerombolták, s később felemelt szinten, régebbi épületeket is helyreállítva, újjáépítették. A római Faesulae központjából (forum, Capitolium) csak keve­ set tártak fel, ettől E-ra a római városfal, egy templom, fürdőépület és római típusú színház került elő (az utóbbi igen jó állapotban). — A város 1125-ben — Firenze fennhatósága alá kerülve — politikai függetlenségét elvesztette, művészeti jelentősége azonban megmaradt. Bár Firenze i~ t csaknem teljesen lerombolta, a városkép szépségét hamar helyreállították. Műemlékei: a főtér közelében a Sta Maria Prímerana templom a 10. sz.-ból; román stílusú; — Mino da Fiesole szobrászról elnevezett főterén van a Dom San Romolo jellegzetes pártázatos, 42 m magas tornyával. Rom án stílusban épült (1028-tól), külsejét többször restaurálták. Bel­ seje háromhajós, bazilikális formában épült, nyitott fedélszékkel. Az oszlopok antik erede­ tűek, az oszlopfejezetek egymástól eltérő kiképzésűek. — A Dómmal szemben épült a püspöki nyári palota; belsejében a kápolnát a 14. sz.-ban emelték, freskói is ebből az időből származnak. Homlokzatát a 17. sz.-ban újjá­ építették. — A Badia templomot a 12. sz.-ban építették román stílusban; homlokzatát márványinkrusztáció díszíti; belsejét a quattrocentóban átépítették. — A Szt. Ferenc-kolostor és temploma a 15. sz.-ból származik; a templom homlokzata igen finom vonalú. — Műgyűjte­ ményei : az ásatások területén szép gyűjtemény mutatja be a leleteket ^ b ó l és környékéről; ezek főleg etruszk és római eredetűek. A Bandini-múzeum alapítási éve 1795; legszebb darabjai a Robbia-iskola terrakottamunkái, valamint a trecento mestereinek (Lorenzetti testvérek, Nardo di Cione) képei. Kádár Emőke Fiesole, Fra Giovanni d a: -*■ Angelico, Fra Fiesole, Mino d a: Mino da Fiesole F igdor-gyűjtem ény : a 19—20. sz. fordulójá­ nak egyik legjelentősebb bécsi magángyűjte­ ménye, amely főképp középkori, valamint reneszánsz iparművészeti és kultúrtörténeti tár­ gyak ezreiből állt. Legérdekesebb darabjainak egyike a Benedetto da Maiano által faragott Strozzi-szék volt. A gyűjtő, Albert Figdor halála után elárverezték (1935), s a tárgyak szétszóródtak. Figueiredo, Christoväo de (kb. 1500 —50): portugál festő. A nemzeti festészet hagyomá­ nyain kívül a flamand me:terek stílusát követte. A több képén előforduló fügék szimbolikus névjelzések. Udvari festő volt. Hosszabb ideig Coimbrában dolgozott, ahol a Sta Cruz kolostortemplom részére hatalmas oltárt festett.

Figueroa, Leonardo de (1700 -75 között működött): spanyol építész. Sevillában a San Salvador-templom kupoláját építette; fiával, Matías de ~ v a l tervezte a sevillai Palacio de San Telmo főhomlokzatát, melyet unokája, Antonio Matías de ~ 1775—96 között kivi­ telezett. F ik ellu ra-v ázák : az i. e. 6. sz. második negyedétől a század végéig Samos és Rhodos szigetén készített keleti görög vázák. Nevüket egy rhodosi lelőhelyükről kapták. Leggyako­ ribb formájuk az —*• amphora és az —►oinochoé. A díszítés eleinte feketealakos állat- és ember­ ábrázolásokból állt, később egyre inkább pusz­ tán omamentális lett. Filarete, Antonio di Pietro Averlino (Firenze, 1400 k. —Róma, 1469): olasz szobrász, építész és bronzöntő. Rómában IV. Jenő pápa meg­ bízta a Szt. Péter-templom bronzkapujának elkészítésével. A Porta Medianán Krisztus és Mária trónoló, Szt. Péter és Szt. Pál álló alakja, az apostolfejedelmek mártíromságát ábrázoló, továbbá történelmi és mitológiai jelenetek és antikizáló, gazdag növénydíszkeretezés láthatók. ~ n e k ez a legnagyobb szabású szobrászati alkotása, melyen hat segéd­ del dolgozott 1433-tól 1445-ig. Régi mozaik­ kompozíciók, antik római bronzkapuk, szarko­ fág-reliefek és érmék hatása alatt készült, jellegzetes római alkotás. — Később elhagyta Rómát. Vándorútjának állomásai: Firenze — ahol nem kapott megbízást —, majd rövid egymásutánban Todi, Rimini, Mantova, Pa­ dova, Velence és Bassano. 1451-ben F. Sforza Fikellura-amphora, i. e. 6. sz. (Altenburg, Lindenau Museum)

A. Filarete: Templomterv („Sforzinda” )

Milánóban építészeti feladatokkal bízta meg. Előbb a Castello Sforzesco építésénél foglalkoz­ tatta. 1457-ben rakta le a ma is meglevő, lombardiai gótikus elemekkel kevert rene­ szánsz stílusú Ospedale Maggiore alapkövét, mely legjelesebb építészeti alkotása. — 1464ben fejezte be a Trattato d’architettura c. elméleti művét, mely F. Sforza képzeleti városa, „Sforzinda” leírását és terveit (több mint kétszáz rajz) tartalmazza. Művét Bonfini latinra fordította Mátyás király számára. A munka új kiadása W . von Oettingen gondozásában a Quellenschriften zur Kunstgeschichte sorozat 3. köteteként 1890-ben jelent meg. — írod. W. von Oettingen: Uber das Leben und die Werke des A. A. genannt F. Leipzig, 1888; Lazzaroni—Munoz: F. 1908; P. Tigler: F. Studien. München, i960. BenkS Viktorné Fildes, Luke (Liverpool, 1844. okt. 18.— London, 1927. febr. 27.): angol festő. Eleinte Dickens könyveit illusztrálta, 1868-tól kissé érzelmes zsánerképeket festett (A z üres szék, Londoni szegények az éjjeli szállás előtt, Játszó­ társak, A z orvos). Egy ideig Velencében is élt. 1879-től tagja volt a londoni akadémiának, fiié, filet: rece f ilé ta : bőrmunkák és könyvkötések díszítésé­ hez használatos hosszított és ívesen hajló —>bélyegző, melyet hintázó mozgással nyomnak a felületbe. Filgrader Károly (1790 —1822 között mű­ ködött): harangöntő Pozsonyban; több kör­ nyékbeli templom harangját készítette, filig rá n : ötvöstárgyakon, ékszereken alkal­ mazott, áttört mintát alkotó díszítmény vékony arany- V . ezüstdrótból. A görög ötvösök főleg az i. e. 5—3. sz.-ban alkalmazták. A román korban nagyon kedvelt volt, kisebb-nagyobb mértékben minden korban készítették. Az apró, gombostűfej nagyságú gömböcskékkel

04

FIN

A. Filarete: A Szent Péter-templom bronzkapuja

• megaron típusú 7. sz.-i épület, valószí­ nűleg a legrégibb templom; egy kb. 9 X 17 m méretű kincsesház (?) a 6. sz. közepéről (a

94

FŐJ

95

metopéit díszítő homokkő domborművek kö­ zül 38 előkerült, s mitológiai jeleneteik az itáliai görög archaikus művészet legszebb em­ lékei közé tartoznak); a 6. sz. végén épült nagy dór templom (34X18 m) stb. A szentélyt a 4. sz. első felében a betörő lucaniaiak lerombol­ ták, a 4. sz. második felétől újjáépült, részben új épületekkel, s a régi domborműveket is újra felhasználták. — írod. Zancani Montuoro — Zanotti Bianco; Heraion alia F. d. S. Roma, 1951 —53. Szilágyi János György F o ^ llo n , Henri-Joseph (Dijon, 1881. szept. 7.—N ew Haven, 1943. márc. 13.): francia művészettörténész. 1913-tól a lyoni egyetem, 1925 után a Sorbonne és a párizsi College de France tanára volt. Jelentékeny tudós és esztéta. Főbb művei: Hisloire de la Peinture en Europe au X IX е et au X X е sihle (1928), Maitres de l’Estampe (1930), L ’Art des sculpteurs romans (1931), La Vie des formes (1934), L ’Art d’Occident (1938) stb. F odor Jenő (Bp., 1908. dec. 24.—Bp., 1951. dec. 24.): építész. Jelentős munkái; a bp.-i Margit-híd kiszélesítése és átépítése (1935); 1943-ban részt vett az erdélyi szeretfalva (ma Särätel) — dédai (ma Deda) vasút építkezésé­ ben, 1946—49-ben a szabadság-hegyi úttörő­ vasút épületeit tervezte. F odor László (Bp., 1896— ): karikaturista. 1919-ben Berlinbe ment, ahol Fodor-Bilder címen igen sikeres riport-fotó vállalatot alapí­ tott. 1933-ban Amerikába vándorolt és ismert karikaturistaként dolgozott. 1944-ben jelent meg németellenes Axis the Grind c. albuma. F odor Róza:->- Oláh Gusztávné F odorik Menyhért (1630—63 között műkö­ dött): könyvkötő és nyomdász Debrecenben; a nyomda vezetője volt. Foerk Ernő (Temesvár, 1868. febr. 3.—Bp., 1934. jan. 26.): építész, tanár. Szobrásznak készült, építőmesteri gyakorlatot szerzett, majd a bécsi képzőművészeti akadémián tanult. Bp.-re visszatérve Steindl Imre mellett aszszisztens, majd felső építőipariskolai tanár volt. Kiemelkedőbb alkotásai: a zágrábi főposta, az újpesti fa- és fémipari szakiskola, a daruvári (Daruvar) Tüköry-kastély, a szegedi Fogadalmi templom. Mintegy 30 kisebb-nagyobb templom tervezésében is részt vett. Műemlékhelyreállí­ tásai: az ácsai ref. templom, a kalocsai székesegy­ ház, a breznóbányai (ma Brezno) és a nagykőrösi templomtorony stb. Építészetében a román és a gótikus stílus hagyományait követte. Köny­ ve : A magyar építőművészet rövid története. Kecs­ kemét, 1929. Rados Jenő Fogaras, Fögáraf: város Erdélyben, Romániá­ ban. Műemléke a várkastély. A középkori ere­ detű vár mai alakját lényegében a Báthoryak idején, a 16. sz. végén kapta. Ekkor alakult ki négyszögű alaprajza, négy sarkán a szögletes

Fojnicai kazula (Bp., Nemzeti Múzeum)

bástyatomyokkal. Jelentős a kastély udvarának szép kettős árkádsora, ahol harmonikusan illeszkednek egymáshoz a félig még gótikus pillérek és a késő reneszánsz rusztikaszegélyes ívek. Fogelberg, Bengt Erland (Göteborg, 1786. aug. 8,—Trieszt, 1854.dec.22.): svéd szobrász. Életének nagy részét Rómában töltötte. A kor szokásos görög-római mitológiai témájú figu­ rái mellett az északi mitológia alakjainak (Odin, Tor, Baldur, Stockholm, Nemzeti Múzeum) megfogalmazásával a svéd szobrá­ szat úttörő mestere lett. Ismertek még törté­ nelmi portréi: X III. Károly, Birger Jarl, X IV . Károly lovas szobra Stockholmban.

иишшш Fogrovatdísz

f o g ro v a t: derékszögben megtört vonalú pálcatagból alakított frízdíszítmény a román építészetben. F ohr, Carl Philipp (Heidelberg, 1795. nov. 26.—Róm a, 1818. jún. 29.): német festő. A nazarénus csoport tagja volt. Főként tájképei, különösen akvarell vázlatai jelentősebbek. — írod. Hardenberg —Schilling: C. Ph. F. 1925. fojnicai k a z u la : az ún. Mátyás király trón­ kárpit sorozat egyik példányából szabott mise­ ruha, melyet Boszniában Fojnicán, a ferences kolostorban őriztek. Később a budai várkápol­ nába került, jelenleg a Nemz. Múz.-ban van.

f ó-kutya, foh-kutya: Buddhát jelképező orosz­ lánszobor, amely mint önálló kisméretű szo­ bor (rendszerint párosával) és mint díszítmény nagyon elterjedt Kínában és Japánban. Az eredeti oroszlánmodell a stilizáló kínai szobrá­ szok kezén egyre inkább kutyaszerű alakzattá idomult. Foky O ttó (Sárhida, 1927. jún. 15.— ): grafikus, bábtervező, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Főiskolán Miháltz Pál és Varga Mátyás növendéke volt. Modern szellemű bábfilmek, reklámfilmek tervezésével és ren­ dezésével tűnt fel. 1963-ban a Fényes Adolfteremben volt kiállítása. Foley, John Henry (Dublin, 1818. máj. 24.— London, 1874. aug. 27.): angol klasszicista szobrász. J. Flaxman stílusának követője volt, kortársait azonban a mozgás életszerűbb ábrázolásával felülmúlta. Portrészobrászattal is foglalkozott. Folia A rchaeologica: a Nemzeti Múzeum folyóirata. Bp.-en jelenik meg 1939-től. F o lig n o : város Közép-Olaszo.-ban. Műem­ lékei közül a Dóm román stílusban épült a 12 —13. sz.-ban, pompás főhomlokzattal. — A gótikus stílusú Palazzo del Podestä hom­ lokzatát reneszánsz stílusban átépítették. — A reneszánsz építkezésnek is számos szép emléke ismeretes; a quattrocentóból származik pl. a Chiesa della Nunziatella (1494), a Casa Orfini (1515) stb. A barokk építészetet főleg

templomok képviselik: pl. a Chiesa della Villa di Vescia, a San Bartolomeo stb. — A 19. sz. klasszicista stílusában építették át a középkori Palazzo dei Trinci homlokzatát. Foligno, Niccolő d a: Niccold da Foligno Fom in, Ivan Alckszandrovics (1872. febr. 3. —1936. jún. 12.): szovjet építész és építészet­ történész, a Művészeti Akadémia tagja. Fő­ iskolai tanulmányai után tanulmányutat tett Egyiptomban, Görögo.-ban és Itáliában. Egy ideig rézkarccal és metszetkészítéssel is foglal­ kozott. I. E. Grabarral együtt részt vett A z orosz művészet története c. több kötetes mű szerkesztésében. Forradalom előtti alkotásai közül kiemelkedik a pétervári Polovcov-palota (ma szanatórium), amely az orosz klaszszicizmus építészetének hangulatát idézi és az Abaselek-Lazarev-palota (ma Testneve­ lési Intézet). Az Októberi Forradalom után tevékenyen részt vett Leningrád városrende­ zésében és a Művészeti Akadémia újjászervezé­ sében. Számos jelentős középület és több moszkvai Metro-állomás építése fűződik ne­ véhez. Bacher Béla Fónagy Béla (Szabadka, 1875 —Bp., 1935. júl. 24.): művészeti író. Evekig élt Németo.-ban és Párizsban. 1921—24 között a Belvedere kiállítóhelyiség igazgatója volt; itt a fiatal művészek alkotásait mutatta be. Elénk szakírói tevékenységet folytatott. Értékes könyvtárát a Szépm. Múz.-ra hagyta.

FÓK

Fontainebleau: II. Henrik díszterme

96

FO N

97

fonalas üveg, filigrán üveg, Fadenglas: a fúvott üveg legbonyolultabb és legmüvészibb díszítő­ módja. Vékony, átlátszatlan üvegszálakat, néha színeseket is, mintát alkotva színtelen üveg­ masszába olvasztanak. A hálós v. reticellaüveg fonalai kereszteződve hálós díszt alkotnak. A technika a velencei üvegművesség találmá­ nya, a reneszánsz legszebb üvegemlékei a velencei ~ e k . Ma is gyártják Muranóban. fondo d ’o r o : üvegmedaillon, amelyben az üvegrétegek között többnyire jelképes, vallásos ábrázolással díszített aranylemezke van. A medaillonokat a római katakombákban találták, s általában elterjedt nézet szerint üvegedények alját díszítették (innen az elnevezésük). Valójá­ ban túlnyomó többségüket a katakombák falának még friss vakolatába nyomták be. A kisméretű medaillonok az ókeresztény művészet emlékei; többségük 8 4 —5. sz.-ban készült. Fonduti, Agostino dei (1483 —1502 között működött): olasz szobrász. 1483-tól a milánói San Satiro Bramante által épített sekrestyéjé­ nek terrakotta-frízét, valamint a templom 13 alakból álló színezett Pietá-csoportját alkotta. Piacenzában is dolgozott. Fontaine, Pierre Francois Léonard (Pontoise, 1762. szept. 20.—Párizs, 1853. okt. 10.): francia építész, Ch. Percier-ve1együtt az empire stílus egyik megteremtője. Párizsban tanult, több évig Rómában, majd a forradalom alatt Londonban élt. Utána Ch. Percier építésszel — akivel 1814-ig együttműködött — Napóleon szolgálatában állt. A Malmaison-kastély kiépí­ tése után a Louvre épületén dolgoztak (1802). Fő művük az Arc de Triomphe du Carrousel (1806—07), majd a Tuilleries-t a Louvre-ral összekötő galériát építették, melynek építése csak III. Napóleon korában fejeződött be. ~ nevéhez fűződik a Palais Royal újjáépítése. Bedő Rudolf Fontainebleau : város Franciao.-ban. Műem­ léke Franciao. egyik legszebb kastélya. A 15. sz. végén a donjon s az ovális udvar körüli épüle­ tek már álltak. Bővítése I. Ferenc francia király nevéhez fűződik. Gilles Le Breton, az olasz S. Serlio, később Ph. Delorme építészek működtek közre felépítésében. Belső dekorációját a (ontainebleau-i iskola művészei készítették. A kastélyhoz számos történeti esemény emléke fűződik. fontainebleau-i isk o la : 1. az olasz késő reneszánsz eredményeit a Párizstól DK-re fekvő fontainebleau-i kastély díszítésében érté­ kesítő művészközösség, amelynek legfontosabb tagjai az A. del Sarto-tanítvány G. B. Rosso Fiorentino, a bolognai születésű, Giulio Romano-tanítvány, F. Primaticcio és a szintén észak­ olasz N. deli’ Abbate voltak. Műveik meg­ semmisültek ugyan, de az olasz manierizmus 7 Művészeti Lexikon II

terjesztésével erősen hatottak a kor francia festészetére. — 2. barbizoni iskola. Fontana: olasz (urbinói) keramikuscsalád a 15. sz. végén és a 16. sz.-ban. N. Pellipario leszármazottai, akik felvették a Fontana nevet. — I. Guido - Galgano di Giovanni Fra G alg a rio : -*• Ghislandi, Fra Vittore fra g m e n tu m : valamely elpusztult műalko­ tásnak olyan megmaradt töredéke, amely az egészről már alig tájékoztat. Fragonard, Jean-Honoré (Grasse, 1732. ápr. 5.—Párizs, 1806. aug. 22.): francia festő és grafikus, J. A. Watteau mellett a 18. sz. egyik legnagyobb francia művésze. R övid ideig J. B. Chardin műhelyében metszetek másolásá­ val foglalkozott, majd a művészi felfogásához közelebb álló F. Boucher tanítványa lett. Korai képei mesterének modorát utánzó zsánerképek (Pásztorlány, Szüretelő stb.). 1752-ben elnyerte

J.-H . Fragonard: A hinta (London, W allace Collection)

a római ösztöndíjat, melyet hároméves elő­ készítő iskola, az École des Eleves Protégés előzött meg. 1756-tól 1761-ig itáliai tanulmány­ úton járt, ahol az olasz táj szépsége és H. Robert művészete hosszú időre elhódította a tájképfestészet számára (A Villa d’Este kertjei, London, Wallace-gyűjtemény; A vihar, Louv­ re). A hatvanas évek elején figurális kompozí­ ciókkal kezdett foglalkozni (Rinaldo és Artnida, A mosónő), portrékat is festett barátja és mecé­ nása, Saint-Non abbé megrendelésére ( SaintNon spanyol kosztümben, Barcelona). Népszerű­ ségét azonban a kor ízlésének megfelelő, oly­ kor pikáns hangulatú, könnyed, festői zsáner­ képeinek köszönhette: A z édes levél, A z első csók, A kokett, A hinta (egyik fő műve) stb. Boucher halála után (1770) számos megbízást

kapott a királytól és az udvartól. 1773 —74-ben másodszor is Itáliában járt, azután ismét táj­ képeket festett. Hosszú formátumú, magas ciprusokkal keretezett tájképi háttér elé helyez­ te nyúlánk, karcsú figuráit ( Szembekötó'sdi, Ünnep St. Cloudban stb.). A nyolcvanas évek­ ben, munkássága utolsó korszakában allegori­ kus kompozíciók mellett (A szerelem forrása, London, Wallace-gyűjtemény) az egész élet­ művére jellemző könnyed zsánerjelenetek fes­ tését is folytatta (A lopott csók, Leningrád, Ermitázs). A forradalom után főleg művészeti közügyekkel foglalkozott, a múzeumi bizott­ ság, majd a Louvre részére vásároló zsűri tagja lett. — Művészetét szinte már életében elfeledték, s csak halála után néhány évtizeddel a Goncourt testvérek fedezték fel újra.

Portalis: H. F., sa vie et son oeuvre. Paris, 1889; C. Mauclair: F. Paris, 1904; P. de Nolhac: J. H. F. Paris, 1918 és 1931; G. Wildenstein: F. Catalogue raisonné de son oeuvre. Paris, 1927; F. Fosca: Les Dessins de F. 1954; L. Réau: F., sa vie et son oeuvre. Paris, 1956; G. Wildenstein: The Paintings of F. London, i960. Lajta Edit Fraikin, Charles Auguste (Herenthals, 1917. jún. 14.—Brüsszel, 1893. nov. 22.): belga klasszicista szobrász. Mitológiai témájú szobro­ kon kívül (Venus és Amor, 1845) emlékműve­ ket, dekoratív épületplasztikát készített. Leg­ ismertebb m űve: Egmont és Hoorn grófok emlék­ műve Brüsszelben (1864). Franfais, Framjois-Louis (P)ombicrcs, 1814. nov. 17.—Párizs, 1897. máj. 28.): francia festő és grafikus. Autodidakta módon kezdte tanul­ mányait, majd Corot irányítása mellett dolgo­ zott, aki erősen hatott művészetére. Többnyire tájképeket festett (A tél vége, Louvre).

FRA

J.-H.

Fragonard:

Önarckép (New gyűjtemény)

York, magán­

korának nagy művésze volt, aki az antik mitológia helyett a francia forradalmat meg­ előző évtizedek érzésvilágát ábrázolta Greuze szentimentalizmusa nélkül. Egyike volt kora nagy tájképfestőinek is; stílusának könnyed­ sége, színeinek harmóniája, Rembrandtból ki­ induló fény-árnyék kezelése az impresszionis­ tákat éppúgy elbűvölte, mint késői művész­ társait, Delacroix-t és Daumier-t. — írod. H. J.-H. Fragonard:

Az édes levél (New York, Metropolitan Museum)

J.-H. Fragonard: Kisfiú Pierrot jelmezben (London, Wallace Collection)

Francesca, Piero della: , Piero della Francesca F ranceschini, Baldassare un. il Volterrano (Volterra, 1611—Firenze, 1689. jan. 6.): olasz festő. M. Rosselli tanítványa volt Firenzében. Főleg mint freskófestő működött. Fontosabb művei: a Medici-család történetének jelenetei (Villa della Petraia, Firenze); későbbiek a Palazzo Pitti (Firenze) allegorikus falképei és a SSa Annunziata (Firenze) freskói. Franceschini, Marcantonio (Bologna, 1648. ápr. 5. —Bologna, 1729. dec. 24.): olasz festő.

G. M. Galli-Bibbiena, később C. Cignani tanítványa volt, akinek túlfinomult, érzelgős művészete hatott rá. A bolognai festőiskola ünnepelt képviselője, az Accademia Clemen­ tina principéje volt. Fő műve a genovai Sala del Consiglióban elégett; nagyobb munkái Bolognában a Corpus Dom bi-tem plom fres­ kói, valamint Rómában a Szt. Péter-templom mozaikjaihoz készített kartonjai. Olajképei közül Bűnbánó Magdolnája (Drezda), Önarcképe és Győzelmes Ámora jelentősek (Uffizi). Mojzer Miklós Francesco da V olterra (1343—73 között működött): pisai festő; T. Gaddi köve­ tője. Jelzett oítárműve ( Madonna angyalokkal, két próféta és donátorok) a modenai Este­ képtárban van. Francesco de M ediolano, Francesco da Milano, Francesco d’Antonio da Sesto (Zára, 14. sz. második fele): ötvösszobrász. Ránk maradt fő műve a Szt. Simeon relikviáit őrző, dom­ borművekkel díszített ezüst koporsó Zárában (Zadar), amelyet Erzsébet magyar királyné, Nagy Lajos felesége rendelt meg 1000 márka ezüstért. ~ segédeivel együtt 1377— 80 között készítette el, s a domborművek mintáiul Gioíío-képeket használt fel. Az ezüst koporsót már régebben és többször is javí­ tották, s idegen elemeket illesztettek eredeti részei közé. 1622-ben mintegy 10 cm-rel megrövidítették és homloklapjait valamivel megszélesítették. Kampis Antal Francesco di C ristofano B igi: Franciabigio Francesco di G iorgio M artini (Siena, 1439. szept. 23.—Siena mellett, 1502): olasz építész, szobrász, festő, érmész és elméleti író. J. della Quercia mellett a 15. sz. második felének leg­ kiválóbb sienai művésze, a legújabb olasz művészettörténet egyik legnagyobbra becsült, de még mindig rejtélyes alakja. Mint hadimér­ nök és várépítő különös megbecsülésben része­ sült. A reneszánsz,,uomo universale” jellegzetes típusa. Több épületet tervezett (Madonna del Calcinajo-templom Cortona mellett; az anconai, 1484 és iesi, i486 városháza), újabban az ő mű­ vének vélik Montefeltre urbinói palotáját is. Élete utolsó éveiben a sienai dóm capomaestrója volt. Mint szobrásznak legjelentősebb művei a sienai főoltáron levő két finom mintázású bronzangyala, a velencei Carminetemplom Krisztus siratása, a perugiai képtárban levő Krisztus ostorozása és a londoni Victoria and Albert Museumba került, Discordiát ábrá­ zoló reliefjei. Festményeit Filippino Lippi és Botticelli stílusára emlékeztető finomság, ideges, kalligrafikus vonaljáték, h'rai hangvétel jellem­ zi. Fő művei a sienai akadémián levő Mária megkoronázása (1472), Pásztorok imádása (1473) és Angyali üdvözlet (1475). Krisztus születését áb­ rázoló, későbbi keletű (1493) festménye a sienai

San Domenicóban található. Sokat foglalko­ zott művészetelméleti kérdésekkel is; az antik­ vitás nagy tisztelője volt. Tudományos fő műve: Trattato deli’architettura civile e militare. — írod. A. G. W eller: F. d. G. Chicago, 1943; R . Papini: F. d. G. Firenze, 1946. 1—3. köt; rajzainak fakszimile kiadása: P. Rotondi: II Palazzo ducale di Urbino. 1—2. köt. Urbino, 1950—51. Németh Lajos Francesco d i Sim one, Francesco da Fiesoie (Fiesoie, 1437—Firenze, 1493. m ire. 24.): olasz szobrász, építész. Feltehetően Desiderio da Settignano tanítványa volt. Verrocchiónak és mesterének stílusa hatott művészetére, mely a toszkán kora reneszánsz szobrászat átlagos színvonalát képviselte. Síremlékeket, cibóriumokat, Madonna-reliefeket alkotott, épületek dekoratív részleteit faragta. Francheville, Fran(c)queville, Pierre, olaszul Francavillának nevezte magát (Cambray, 1553 k .—Párizs, 1615. aug. 25.): francia szobrász, bronzöntő, építész és festő. Innsbruckban rajzai­ val magára vonta Tiroli Ferdinánd főherceg figyelmét, aki Firenzébe küldte tanulni. Giovanni da Bologna tanítványa lett, később mint első segédje, részt kapott a mester külön­ böző munkáiból; együtt utaztak Genovába. Megfordult Rómában, Pisában is. Hosszú itáliai tartózkodásának főbb művei: Jupiter és Juno márványkolosszusa a genovai Palazzo Grimaldiban; Szt. Ambrus és a négy evangélista (Genova, Dóm); Mózes, Áron és a három fő­ erény (Firenze, Sta Croce); I. Cosimo márvány emlékműve (Pisa). A már neves művészt IV. Henrik Párizsba hívta. Orpheus, Giovanni da Bologna, Dávid és Góliát szobra a Louvre-ban van. ~ a francia és az olasz művészet egyik közvetítője volt. Építészeti tervek, fizikai és matematikai problémák is foglalkoztatták; portrékat is festett. Korának jellegzetes, sok­ oldalú művésztípusa volt. Mucsi András Francia, Francesco, tkp. Francesco di Marco di Giacomo Raibolini (Bologna, 1450 k .— Bologna, 1517. jan. 5.): olasz festő, érmész, pecsétverő, szobrász és építész. Előbb mint ötvös fejedelmi udvaroknak dolgozott, 1483ban a bolognai ötvöscéh feje lett. 1490 k. kezdett festeni. F. dei Cossa és L. Costa tanít­ ványa volt, az utóbbival közös műtermet tartott fenn, később a bolognai iskola vezető mestere lett. Első képei, a zománcos fényű kis Szt. Család (Berlin), Szt. György (Róma, Galleria Corsini) és a térdelő Szt. István (Róma, Borghese-képtár), két több alakos Madonnája (Bologna, képtár és München) még Costa stílusára emlékeztetnek hosszúkás arctípusuk­ kal. Bentivoglio-Madonnája szentekkel, zenélő angyalokkal (1499, Bologna, San Giacomo Maggiore), másik Madonnája a bolognai kép­ tárban és a Mária angyalok közt (1502, Berlin)

FRA

ПО

FRA

már világosabb tónusúak, körvonalaik határozottabbak. Művészete Peruginóéval rokon. 1508-ban Raffaellóval került barátságba, az ő Madonnáinak emberi meghittsége mély hatással volt rá, Mária-képein mégis teljesen megőrizte egyéniségét. Nagyobb kompozíciói, mint a bolognai Oratorio di Sta Cecilia freskói, a Jézus megkeresztelése (Drezda) a késői quatt­ rocento stílusának jellegzetességeit tükrözik. Arcképei közül Bianchini költő-szenátoré (London) és Férfiarcképe tájképi hátterével a legkiválóbb (Liechtenstein-képtár, Vaduz). Stí­ lusa élete végén nyugtalanná, keresetté vált. Képeit sokszor mint aurifex, aurifaber (ötvös) szignálta. Érmeken kívül niellókat és metsze­ teket is készített. ötvösműve az esztergomi kincstár ún. apostoli keresztje, hátlapján niellóképekkel. Három képét a Szépm. Múz. őrzi. — írod. Williamson: F. Raibolini. London, 1901; G. Lipparini: F. F. Bergamo, 1913. Ybl Ervin Francia, Giacomo (Bologna, i486 k .—Bo­ logna, 1557): olasz festő, Francesco ~ fia, segédje és követője. Főleg szülővárosában dolgozott. Néhány oltárképe ismert: Mária gyermekével és Assisi Szt. Ferenccel c. művét a Szépm. Múz. őrzi. Franciabigio, tkp. Francesco di Cristofano Bigi (Firenze?, 1482 k .—Firenze, 1525. jan. 24.): olasz festő, M. Albertinelli tanítványa. Korai képe, az Apellés után festett Rágalom (Pitti) még Piero di Cosimo, a Madonna a kútnál (Uffizi) viszont Raffaello hatására vall. Később barátja, Andrea del Sarto hatott rá, akivel egy ideig közös műhelyt tartott fenn. E korszakának legjobb művei az Annunziata A versailles-i kert alaprajza. P. Le Pautre metszete

III

F. Francia: Madonna a kis Jézussal és szentekkel

udvarában levő freskók (1513), a Villa Poggio a Cajanóban Cicero diadala és a Scalzóban Keresztelő Szt. János búcsúja Zakariástól és Jézussal való találkozása (1518 —19). Nemes eleganciával festett portréit olykor Raffaellónak V. Piombónak tulajdonították: Gondolatokba merült férfi arcképe (Liechtenstein-képtár, Vaduz), Önarckép (Pitti), Ifjú képmása (Louvre). Ybl Ervin fra n cia k ért: a római hagyományú olasz reneszánsz villák szabályos alaprajzú kertjének továbbfejlesztése. A geometrikus elrendezésű virágágyak, a nyírt fasorok, szobordíszek, szö­ kőkutak, kerti pavilonok alkalmazása jellemzi (-*• mértani kert). Főtengelye azonos a hozzá tartozó épületével. Szép példája a versailles-i park, valamint a fertődi Esterházy-kastély — nagyrészt már megsemmisült — kertje. Franciaország m ű v é sze te: a későbbi Franciao. területén már az Sskőkorban a sziklarajzok művészetének egyikközpontjavolt ( -*Lascaux, -^TroisFréres-barlang stb.).Jelentőségét az őskori művészet későbbi szakaszaiban is megtartotta. A bronzkorban itt vezettek át az ónkereske­ delem szárazföldi útjai. D-i partján az i. e. 7. sz.-tól megjelentek a görög művészet termé­ kei. Ezeket i. e. 600-tól, Massilia (a mai Marseille) alapításától kezdve több görög település is követte, amelyeken helyi görög művészet is kialakult, s amelyekből a görög kultúra hatása É felé is kisugárzott. A 6. sz. második felétől erősödött az etruszk és É-itáliai kultúra importja és hatása, főleg a kialakuló -*■kelta művészet és kultúra központjaiban. A római hódítás után Gallia provincia a

Poitiers: A Notre-Dame la Grande templom homlokzata

virágzó gallo-római művészetnek lett a szín­ helye (-*- római provinciális művészet). — Építészet. A római Galliában már a népvándorlás előtt is épültek keresztény temp­ lomok, ezért amikor a provincia egysége megszűnt, és Ny-on a burgundok, D-en a vizigótok, E-on pedig a frankok helyezkedtek el, bizonyos egyházi szervezet és építő gya­ korlat megmaradhatott. A frankok magukkal Vézelay: A Ste Madelaine kapuzata

hozott művészete a népvándorlás kori népek keleti eredetű fémművessége, amelyet Bizánc és a szasszanida Perzsia hatása alakított. E mű­ vészet szép emlékei a Childerich (?—481) király Tournai melletti sírjából előkerült lele­ tek. A Meroving királyság korában Chlodvig megkeresztelése a gallo-római rendszerhez való visszatérést eredményezte s egyúttal az egyház, a püspökök politikai befolyásának megnöve­ kedését. Bár jó néhány székesegyház alapítá­ sának írott adatai az 5. sz.-ból valók, a későbbi átépítések, bővítések következtében ezekből az épületekből ránk semmi sem maradt. Amit e korszakból ismerünk, lényegében a földközi­ tengeri művészet halovány visszfénye, rend­ szerint kisméretű építményeken. A vienne-i St Pierre háromhajós bazilikája az 5. sz. egye­ düli monumentális emléke. — Több kisebb méretű egyházi emlék maradt ránk. A jouarre-i kolostortemplomot 628-ban alapították. A grenoble-i St Laurent-sírkápolna, a frcjus-i, poitiers-i (7. sz.), vénasque-i (7. sz. első negye­ de) keresztelőkápolnák rendszerint centrális térrel itáliai ókeresztény épületekre emlékez­ tetnek. Ha e korszakba sorolható a clermonti katedrális kápolnákkal körülvett kettős apszisa, akkor a karoling építészet e sajátosságának is itt lehet a gyökere. Helyi sajátosság, hogy a főhajó és kereszthajó találkozása fölé — eleinte fából — tornyot emeltek (Tours, St Martin; Nantes, Clermont, katedrálisok). A belsőt az antik épületekből elhordott oszlopok, márvá­ nyok, ritkábban mozaik és freskó, ötvösművű oltárok, gyertyatartók gazdagították. A Merovingok hanyatlásával megerősödő feudális anarchia idején néhány jól védhető püspöki székhely és kolostor lehetett viszonylag békés centrum, ahol a csökkent jelentőségű művészeti élet tovább folyt. — A karoling birodalom a francia művészet szempontjából is az erős központi hatalom nyomán kialakult biztonsá­ gosabb életet, rendet és konszolidációt jelentet­ te, valamint a császári politika nyomán az antik művészet tudatos felújítását, reneszánszát. A centrális típusra francia területen példa a 806-ban felszentelt Germigny des Prés pilléres, négyzetes, görögkereszt alaprajzú temploma, melyhez három oldalon patkó alakú, a negyedik oldalon három apszis já­ rult. Ezt az elrendezést feltehetően görög származású építtetője, Theodulf orléans-i püspök hozhatta az örmény építészetből. A római T alakú oszlopos bazilikára pedig a 775-ben felszentelt St Denis a példa. A karoling művészet messzire kiható kezdeményezései közül a St Gallen-i alaprajzon feltűnő kettős szentélyű templomtípus francia földön a besanfoni katedrálison (9. sz. eleje), a reimsi St Remin (852-ben szentelték fel), az auxerre-i, nevers-i, verduni székesegyházon található

FRA

112

FRA

Amiens: A Székesegyház belsejének részlete

1 13

meg. A német sajátosságnak tartott „W est­ werk”, a templom N y-i részének kétszintes megoldása, melyet a külsőn tornyok kísérnek, éppen francia földön jelent meg elsőnek. Az elpusztult centulai St Riquier-t — melyet 790-ben Angilbert apát kezdett építtetni és 799-ben szenteltek fel — tartják e típus ősének. A N y-i homlokzata elé kereszthajószerűen épített második templom emeletén a Salvatortemplom, a földszinten kéthajós, keresztbolto­ zatos „kripta” helyezkedett el, míg a külsőn kerek toronypár. A Centulában csak rekonst­ rukciókból ismert Westwerk a corveyi apát­ ságban ránk maradt (873—75). Hasonló Westwerkje lehetett St Denis, Reims, Auxerre székesegyházainak is. A karoling korszakra esik és francia földön alakult ki a gazdagabb kiképzésű szentélymegoldás is. E fejlődés első lépése a külső kripta, melyet boltozott folyo­ sóval kapcsolnak a templomhoz (St Denis, 775). Tisztán követhető a fejlődés a Loiretorkolat egyik kis szigetén, Deas-ban, ahol a 814 —19 között épített háromhajós, félkör­ íves apszissal záruló pilléres bazilikát a szerze­ tesek a normann támadások miatt elhagyni kényszerültek és a másik szigeten felépítették St Philibert de Grandlieu-t, külső kriptával, melyet a mellékszentélyből lehetett folyosón megközelíteni. A zarándoklatok növekedésével a kriptát öt kápolnával bővítették. A szentélykörüljárós, kápolnakoszorús csarnokkripta nyo­ mán alakult ki a hasonló elrendezésű apszis­ képzés (Tours, St Martin, 903 —18), mely a román stílus korában mint francia szentély­ 8 Művészeti Lexikon II

típus rendkívül jellegzetes volt. A karoling birodalom bukása, a normannok és a ma­ gyarok támadásai ismét a feudalizmus szét­ húzó erőit juttatták uralomra, és az 1000 előtti időkben Franciao. egymástól független feudális egységekre hullott szét. E korszak gyér művészeti termése is elhatározóan hatott a román stílus kialakulására. Ekkor alakultak ki ugyanis a regionális iskolák társadalmi alapjai, csakúgy, mint az interregionális művé­ szet nagy központjai: Cluny, Citeaux és a zarándokhelyek. A francia román építészet fejlődését Cluny III. bazilikájának építésétől szokta számítani a művészettörténet. A bencés reform európai méretű szervezetének köz­ pontjában már 909—27 között felépült az első bazilika; Majolus apát 955-ben kezdte építtetni és 981-ben szentelték fel a másodikat. A harma­ dik bazilikát 1088-ban kezdték építeni s rend­ kívül gyorsan, 1095-ben eljutottak a felszen­ telésig, de a középhajó 30 m magas, 40 m széles dongaboltozatának beomlása miatt újra csak 1125—30 között készült el a középkor legnagyobb temploma. Az öthajós, kettős kereszthajóval épített, kápolnakoszorús szentélykörüljáróval lezárt bazilikát 1811—83 között nagyrészt lerombolták. Korszakos újításait az ásatásokon kívül a hatása alatt épült burgundiai templomokon, különösen kisebb léptékű másolatán, Paray le Monial (1109-ben kezdték építeni) bencés apátságán tanulmányozhatjuk. Hatását Burgundiában a vézelayi Ste Madeleine bencés templom jelzi, melyet 1104-ben szenteltek fel (tűzvész után Angers: Favázas ház a 15. sz.-ból

Blois: A kastély díszlépcsője

hajóját 1120 40 között újjáépítették); az első román keresztboltozat fedi. D-en Beaulieu Párizs: A St Étienne du Mont homlokzata

(1125 —30), Carennac (1130), St Gilles (1140— 70), Autun (1112 —32) állt szorosabb kapcsolat­ ban Clunyvel. — Ugyancsak a Burgundiában kialakult művészetet terjesztette a ciszterciták rendje. Bencés reformból kialakult szigorú szervezete, a rendalapító tudatosan egyszerű­ ségre törekvő művészeti előírásai, saját építő­ műhelyei Clunynél sokkal erőteljesebb internacionális hatást váltottak ki. Bazilikális, kereszthajós, kápolnasoros szentélyeket építet­ tek, s templomaikból 1124-től száműzték a szobrászati díszt, 1157-től tilos volt a toronyépítés, 1182-től pedig a színes üvegablak alkal­ mazása. Saját építőműhelyeik viszont művészi fokon valósították meg a kőfaragást, a bolto­ zást, a tartórendszereket s ezzel kialakították a burgundi kora gótikát, mely a rend építésze­ tének sajátos stílusa lett francia földön és egész Európában. Kolostoraikat St Gallen és Cluny mintájára (kisebb változtatásokkal) úgy alakí­ tották, hogy az épületen belül lehetőleg min­ dennel maguk láthassák el szerzeteseiket, és annyira egységes elvek szerint, hogy Európa bármely cisztercita kolostorában a megérkező rendtag kiismerte, otthon érezte magát. Anyakolostorukat, Citeaux-t 1106-ban építet­ ték át kőbe; formáit Pontigny (1185 —1210) őrzi, míg Fontenay (1139—47) a szigorú, rendi szellemű építészet legtisztább példája. Külön értéke e stílusnak, hogy nagymértékben ügyelt az épületnek a tájba helyezésére, az abban rejlő művészeti lehetőségekre. — A két szerzetesrend egész Franciao.-ra ható művészete mellett a zarándokutak mentén alakult egysé­ ges román stílus. A zarándoklatok fő célpontja már a 9. sz.-tól Santiago de Compostella, és az útvonal Chartres, Tours, Poitiers, Saintes, Burges, Leon városokon vezetett keresztül. Ebbe a főútvonalba kapcsolódik Vézelay — Perigeux és Le Puy —Conques—Moissac, ill. Arles—St Gilles—Toulouse útvonala is. Az útvonal mentén álló nagyobb zarándok­ templomok azonos alaprajzi rendszerrel és rokon részletformákkal épültek. 3 —5 hajós, kereszthajós, szentélykörüljárós, kápolnako­ szorús bazilikák, melyekben a nagyobb töme­ gek mozgatását építészetileg megoldották (pl. a kereszthajókban elhelyezett ajtók segítségé­ vel).Ez az alaprajztehát művészetitájtól függet­ len, interregionális. Jellegzetes példái e körnek a tours-i St Martin (1078 —1211), a limoges-i St Martial (1053—95), a conques-i Ste Foy (1051 —1130), a toulouse-i St Sernin (1080 k.), míg a mintakép, a spanyolo.-i Santiago de Compostella mai alakjában 1075 —1150 között épült. A zarándokutak természetesen külföldi hatások beáramlását is elősegítették, s különö­ sen a szobrászati formák terjesztésében volt nagy jelentőségük. Az egész országot átható interregionális iskolák mellett, a nagyobb

FRA

4-

FRA

Párizs: A Notre-Damc homlokzata

^5

feudális egységekben önálló regionális stílusok alakultak, s így a művészettörténet több­ kevesebb önkénnyel 6 —12 francia román építészeti irány szerint osztja fel az emlék­ anyagot. — I. Arles és a burgundi hercegség területén a bazilikális alaprajz, félköríves apszisok, kriptával ellátott, kereszthajós, szen­ tély körüljárós, kápolnakoszorús szentélyek gya­ koriak. A lépcsőzetes apszisforma Cluny II. bazilikája nyomán terjedt el, s mint bencés

típust emlegetik. Általában boltoznak, de inkább a donga, ritkábban a római kereszt­ boltozat a kedvelt. D-en Provence-ban erőtel­ jesebb az antik hatás, viszont a 12. sz.-ig kevesebb az emlék. A 12. sz.-i fellendülés már a polgárság megerősödését mutatja, s ennek nyomán inkább plébániatemplomok, mint kolostorok épültek (Arles, St Trophíme, 12. sz. közepe; Saintes Maries de la Mer, 12. sz. közepe; Avignon, Notre-Dame des Doms,

R ouen: A Székesegyház

1150 к.). Erőteljes a világi építkezés is (lakó­ házak Clunyben és St Gilles-ben). — 2. Aquitania és Ny-Franciao. igen változatos emlékanyaga bizonyos mértékig egységbe foglalható. Legfontosabb a Loire vidékén a St Benoit sur Loire apátság kilenc osztású Westwerkjével (1020 k.), valamint 1071 — 1130 között épült hajójával és szentélyével. La Charité (1130—12. sz. vége) két tornyával, előcsarnokával burgundi jellegű. Világi építé­ szetét a loches-i lakótorony képviseli. Poitou, Anjou, Saintonge építészetére a csarnoktemp­ lom jellemző (St Savin sur Gartempe, 1060 — 1115; Poitiers, Notre-Dame la Grande, 1130 — 45; Aulnay, St Pierre, 12. sz. első fele) és a homlokzat gazdag szobrászati díszítése. Az angers-i St Martin (1012—75) egyhajós,

keresztboltozatos templomának négyezeti ku­ polás tornya talán a legkorábbi Franciao.-ban. Perigord-ban a kupolás templomok gyakoriak, ma is több mint félszázat találunk még (Angouléme, 1105—28; Le Puy, katedrális, 1050—1150; Périgueux, katedrális, 1120 k.); hasonló, de közvetlen velencei hatás alatt épült a périgueux-i St Front (1120 után). — 3. Auvergne-hen sokat megőriztek a preromán stílus archaizmusából. Csarnoktemplomaiban karzatok húzódnak a hosszhajóban. Legjelleg­ zetesebb a clermont-i Notre-Dame du Port, laternás négyezeti toronnyal; a zarándoktemp­ lomok típusának hatására a 12. sz.-ban épült. E kör legjellegzetesebb emlékei: az issoire-i St Austremoine (12. sz.), az orcivali St Saturnin és St Nectaire (12. sz.), melyeken a sötét

FRA

belső és az építészeti dísz szerénységét a külön tetőkkel fedett különböző épülettömegek fes­ tői játéka pótolja. — 4. Languedoc két leg­ nagyobb temploma, a limoges-i St Martial és a toulouse-i St Sernin zarándok típusú. A toulouse-i székesegyházat 1211-ben kezdték építeni lombard típusú, széles, négyzetes, bor­ dás keresztboltozattal. Helyi stílusát Burgun­ dia, Aquitania erősen alakította, viszont a spanyol és a szentföldi építészetre Langucdóé­ nak volt nagy hatása. — 5. K-Franciao. és a Rajna-vidék területén erős a karoling örökség hatása (pl. kettős szentély, Nevers; Westwerk, Chatilion sur Seine). Éppen ezért a 11. sz. végén, amikor másutt legnagyobb volt az építkezés, itt kevésbé volt szükség épületekre, mert álltak a nagy apátságok. Burgundia és esetleg Lombardia eredményei alapján azonban Ile de France-ban alakult ki a boltozás új rendszere, mely a gótikához vezet. — 6. Normandiában sajátos előremutató és messzire kiható román építészet alakult ki. A korábbi burgundiai hatás (Bernay, Notre-Dame apát­ ság, 1017—75) után a jumieges-i Notre-Dame (1037—67) az első tipikus normann templom. Szentélykörüljárós, kereszthajós, magas, karcsú arányokkal. Főhajója famennyezetes, mellék­ hajójában azonban borda nélküli keresztbolto­ zat feszül. Hatott Mont St Michel (1024 —84),

Вес (1066—77), Bayeux (1049 —77) templo­ maira. További fejlődést jelentenek a caeni templomok, Hódító Vilmos építkezései. A Ste Trinité (1062—66) kereszthajós, szentélykörül­ járós, lépcsőzetes apszissal, erőteljes Ny-i toronypárral. A főhajóban hatosztású kereszt­ boltozat (1115). A St Étienne és a Ste Trinité jellegzetes N y-i toronypáros homlokzata az urasági templomokra hatott és a gótikában is átvették. A normann építészet a kereszt­ boltozat korai alkalmazásával és száraz, geo­ metriai eredetű épületplasztikájával nemcsak Angliában, hanem kelet felé is erőteljesen hatott. — A gótika francia földön alakult ki a 12. sz. második felében és onnan terjedt el egész Európában. Egy addig háttérben levő terület: Párizs és környéke, az Ile de France vált az új stílus bölcsőjévé. A francia királyi központ fejlesztette ki azokat a szerkezeti és formai elemeket, melyek a rendkívül változa­ tos francia román kori építészetben már különkülön megvoltak. Nagy jelentőségre tdtt szert e tekintetben a burgundiai cisztercita rend építészete, mely a gótika legfontosabb szer­ kezeti és művészi elemeit (bordás keresztbol­ tozat, támasztórendszer, csúcsív) a 12. sz. második felében már következetesen alkalmaz­ ta. Az újítások első és gyökeres következteté­ seit azonban az É-francia építészet vonta le.

Chenonceaux: A kastély

117

Ezáltal alakult ki az a lefedési és támasztórend­ szer, mely lehetővé tette, hogy e szilárd váz vegye át a méretekben hatalmasan megnövel­ hető épület egész súlyát. Ezek az alapvető változások elsősorban az egyházi építészetben mentek végbe. A bazilikarendszer megmaradt három V . öt hajóval és kereszthajóval, mely rendesen maga is háromhaiós. A körüljárós, kápolnakoszorús szentély sokszögben záródik. Az oszlopokkal v. pillérkötegekkel elválasz­ tott hajókat bordás keresztboltozat fedi. A boltozat oldalnyomását kívül támpillérek veszik át, melyekhez a mellékhajók felett támívek vezetnek. Az ívek között hatalmas méretű ablakok nyílnak, gyakran a boltszakasz teljes szélességében. Az ablakok és a hajókat elvá­ lasztó árkádsorok között gazdagon kiképzett oldalkarzat (triforium) húzódik. A Ny-i homlokzaton a normandiai román kori építé­ szetből átvett toronypár uralkodik. Lent gazdagon tagozott, három csúcsíves kapuzat visz a templom belsejébe. A kapuzat felett fülke- v. árkádsorok adják a vízszintes tagolást. Fent középen óriási rózsaablak ékeskedik. Az épületet kívülről szobrok és faragványok sora díszíti, belül pedig páratlan finomságú üveg­ festmények ragyognak a drágakövek színeiben. A formák és szerkezetek felfelé és befelé sodró ereje megragadó térélményt nyújt, mely monumentalitását nemcsak méreteinek, hanem arányainak és főként dinamikus egységének Arras: A városháza

FRA

Bourges: Jacques Coeur háza

köszönheti. — E nagyszerű székesegyházak építésének sorozata St Denis-ben kezdődött. Suger apát 1140 k. indította meg itt a román kori templom átépítését. Ezen az új stílus még félénkebben jelentkezett. A párizsi N otreDame-ban, a laoni, chartres-i,amiens-i és reimsi székesegyházakban azonban klasszikus tökéle­ tességre emelkedett. Valamennyi a gótikus építészet érett példája, s bennük a 12 —13. szúj művészi törekvései teljes pompájukban nyi­ latkoztak meg. A 13. sz. közepén építtette Párizsban IX. Lajos udvari kápolnáját, a Ste Chapelle-t, e műfaj legkorábbi példáját. Az ékszerdobozra emlékeztető kápolna alacsony földszintje feletti emelet karcsú arányaival, a keresztboltozatot tartó falpillérek közeit egé­ szen kitöltő ablakaival és Ny-i karzatát koro­ názó rózsaablakával nemcsak történeti, hanem művészi szempontból is az érett francia gótika legszebb alkotásai közé sorolható. Az új stílus Párizs közelebbi és távolabbi környékén számos magas színvonalú alkotást hozott létre (Senlis, Beauvais, Bourges stb.). Hatása kisebb vidéki épületeken is világosan felismerhető (Montatair). Különlegesen finom és a cisztercita építé­ szet feltűnő nyomait mutató változat alakult ki Burgundiában, melynek legszebb példája a dijoni Notre-Dame és a St Bénigne-templom kolostormaradványa. Bár az É-francia gótikus építészet lényeges eredményei mindenüvé elju­ tottak (Jean des Champs clermont-i, limoges-i,

118

FRA

narbonne-i építkezései a 13. sz. második felé­ ben), a D-francia gótika mégis sok tekintetben különböző utakon járt. A D-i építőanyag a tégla volt, míg É-on a kő uralkodott. Az erősen áttört É-i bazilika helyett a falak szerkezeti és művészi szerepét sokkal inkább megtartó csar­ nok vált D-en döntő jelentőségűvé. Az 1200 k. épült poitiers-i székesegyház ez elvek egyik legkorábbi és legfontosabb megnyilvánulása. A 13. sz. végén emelt toulouse-i kéthajós domonkos templom pedig az egyházi építészet egyszerű, de monumentális belső terének szá­ zadokra kiható példája. Az erődített külső hatásosan járul hozzá az épület által sugallt tömbszerű benyomáshoz. E megoldás legszebb példája Albi egyhajós, kereszthajó nélküli, egyetlen homlokzati toronnyal ellátott székesegyháza. A külső egységet a hatalmas erődíté­ sek és a kevéssé áttört falsíkok, a belső lenyű­ göző terét pedig a főtér uralkodó szerepe emeli ki. A gótikus építészet egyszerű eszközökkel történő, monumentális egységre való törek­ vését legkorábban a D-francia gótika valósí­ totta meg. A Közép- és E-Európában oly fontos kolduló rendi építkezések ezt a D-francia művészi szemléletet is magukban hordják. Míg az E-francia gótika a 13. sz. után lényegé­ ben nem fejlődött tovább, a D-francia gótikus építészet szerepe a késő gótika kialakításában rendkívül nagy jelentőségűvé vált. Noha a

gótika nagy szerkezeti és művészi vívmányai elsősorban egyházi téren mutatkoztak, a világi építészet ugyancsak erőteljesen bontakozott ki. Az igények emelkedése a várak számára is fokozott művészi alakítást biztosított. A hatal­ mas kerek román kori lakótornyokhoz kiépült a finom részletekben bővelkedő palota s az erődítések sorozata (Gaillard és Coucy várak). Az építkezés a 14. sz.-ban érte el tetőfokát. V. Károly Párizsban a Louvre-t, Vincennesban kastélyát építtette meg. Fivére, Orléansi Lajos Pierrefonds festői várkastélyát emeltette. A burgundiai hercegek Dijonban vetették meg palotájuk alapját. A legjelentősebb volta francia pápák avignoni építkezése. A pápai palota hatalmas erődje a D-francia gótika egyik legjellemzőbb példája. Ezen a hatalmas tömb­ szerű falak uralkodnak, rajtuk alig akad nyílás. A késő gótikus kastélyépítészet kiemelkedő al­ kotása Cháteaudunben látható. A 12. sz.-i kerek lakótoronyhoz illeszkedő kápolnát és kétemeletes lakóépületet a leáldozó gótika csipkefinom díszítményei teszik könnyeddé. — A polgári települések biztonsága szükségessé tette a városok nagyszabású védelmét. Legne­ vezetesebb a carcassonne-i erődítés, mely pártázatos falaival, számos tornyával, kapujával és védőművével a gótikus hadi építészet leg­ magasabb színvonalát képviseli. Nem kevésbé monumentális az avignoni erődítés óriási,

Párizs: Látkép a Sacre-Coeur épületével

Párizs: A St Étienne du Mont belsejének részlete

kettős tornyú bejárati védőművével és a Föld­ közi-tenger sík partján emelkedő, királyi ala­ pítású Aigues Mortes. — A városokban az uralkodók mellett a többi feudális nagyúr is építkezett. Jacques Coeur bourges-i háza, a clunyi apát párizsi rezidenciája (Hőtel de Cluny) e nemben a legismertebbek. Nagy számban maradtak meg városi lakóházak a gótika idejéből. Egy részük favázas szerkezettel készült, gazdagon faragott gyámsorokkal, pár­ kányokkal (Dijon, Rouen, Chäteaudun), de tiszta kő-v. téglaépítmények is gyakran előfor­ dulnak, így pl. Dijonban a Hőtel Chambellan, melynek egyszerű homlokzata alig sejteti az udvar változatos késő gót kiképzését és remek faragott lépcsőházát. A városközpontok kes­ keny, kanyargós utcáiban olykor három-négy­ emeletes, késő gótikus lakóházsorok is felbuk­ kannak, jelezvén a polgári települések középkor végi zsúfoltságát (Lyon). A városi szervezet és közösségi élet is kialakította a maga középüle­ teit. A városháza Compiégne-ben, St Quentinben a francia gótikus polgári építészetnek ugyanúgy jellegzetes alkotása, mint a roueni és beauvais-i igazságügyi palota, az angers-i kórház V . az égerville-i vásárcsarnok. Vala­ mennyi a városi élet különleges igényeiben gyökerezik és ennek magas színvonalú művészi kifejezője. — A 16. sz. elejének francia rene­ szánsz építészetén egy ideig az olasz művészek hatása mutatkozott. I. Ferenc korához fűződ­ nek a Loire menti kastélyok építkezései. A chambord-i kastély tervezője feltehetően olasz

mester volt (Domenico da Cortona), de az építkezést — mely a király halála utáni időkig elhúzódott — francia mesterek kivitelezték. E kastélyok (Blois, Chenonceaux, Chambord stb.) szelleme még gótikus, az épület teste különálló pavilonokra, tornyokra tagolódik. Hosszú ideig alkalmazták a külön tornyokba helyezett csigalépcsőket (Blois). I. Ferenc korához fűződik Fontainebleau középkori kastélyának átépítése. Gilles Le Breton építő­ mester tervezte az új bejáratot, a Porte Doréet, melyen már klasszicizáló törekvések figyelhe­ tők meg. A városi építkezéseknél a polgárság­ nak mint megrendelőnek volt nagy szerepe (Jacques Coeur már említett késő gótikus háza Bourges-ban 1445 —51-ből). 1532-ben indult meg a párizsi St Eustache-templom építése, mely csak egy évszázaddal később fejeződött be még gótikus stílusban. A század negyvenes éveiben az olasz hatás újabb hulláma indult meg a francia építészetben S. Serlio (1475 — 1554) franciao.-i működésével. Serlio a fontainebleau-i építkezésekkel kapcsolatban került Franciao.-ba. Műveivel (a ferrarai kardinális háza Fontainebleau-ban és az Ancy-le-Franc kastély), valamint elméleti munkáival nagy hatást gyakorolt a kor francia építészeire. A század közepének nagy építőművészei: P. Lescot (1500 к .—1578) — akinek nevéhez fűződik a Louvre átépítése és a Hőtel Carnavalet építésének megkezdése —, valamint Ph. Delorme (1512/15 —1570), az első francia épí­ tész, akinek munkássága a nagy olasz mesterek jelentőségét utoléri. Megmaradt művei: a Diane de Poitiers számára tervezett anet-i kastély s I. Ferenc St Denis-i sírja klasszikus ízléséről tanúskodnak. О kezdte meg Medici Katalin részére a Tuilleries-kastély építését. A század második felének építőművészei a manierizmus jegyében dolgoztak (J. Bullant, 1510/15 к .- 1578, écoueni kastély és J. A. Du Cerceau, 1510 k. —1585 k., városi házak). IV. Henrik uralkodása alatt (1589 —1610) vált Párizs az ország politikai és szellemi életének központjává. Ekkor épült a Pont Neuf, s ekkor alakultak ki a városképet meghatározó

FRA

S. de Brossé: A Luxembourg-palota (Párizs)

120

FRA

F. Mansart: Chateau de Maisons

121

szép terek, mint a Place Royale (v. Vosges) és a Place Dauphine. A magánházak tervezői közül kiemelkedik J. Du Cerceau (1585 к .—1650 к.). А 17. sz. elejének kiemelkedő építésze S. de Brossé (1562 —1626), a klasszicizmus előkészí­ tője, több kastély, valamint a Luxembourgpalota építője. A század közepén három nagy építész határozta meg a francia késő reneszánsz és a barokk kibontakozását. J. Lemercier (1585 — 1654) művészetében a francia és olasz iskola hagyományai keveredtek (a Richelieu számára tervezett Palais Cardinal, a Sorbonne és temp­ loma, a Louvre Orapavilonja). F. Mansart (1598 —1666), a korszak egyik legtehetségesebb mestere kezdte meg a legszebb 17. sz.-i párizsi dóm, a Val-de-Gráce építését. Jelentős műve a Maisons-Lafitte kastély, a francia világi barokk szép emléke, valamint számos párizsi magánpalota (Hotel Camavalet). Mű­ vészetében ő fejezte ki legtisztábban a 17. sz.-i klasszikus francia szellemet. L. Levau (1612 k. — 70) épületein a részletek mellőzésével egységes hatásokra törekedett. Kiváló érzéke volt a dekorativitás iránt; kora legjobb festőivel, szobrászaival, stukkátoraival együttműködve leginkább megközelítette a barokk művész típusát. Városi palotákon kívül (HőtelLambert) Franciao. egyik legszebb kastélyát, a Vaux-lcVicomte-ot építette. XIV. Lajos nevéhez fűző­ dik az abszolút királyi hatalmat jelképező versailles-i kastély építése és a Louvre építkezé­ seinek folytatása. A mai kolonnád Levau és Ch. Perrault (1613—88) tervei alapján készült. Még a kolonnád befejezése előtt kezdődtek a ver­ sailles-i építkezések. Levau és később J. Hardouin-Mansart (1646 —1708) építette a palota kerti homlokzatát (1669 —85), a hatalmas parkot, a franciakért legjellegzetesebb típusát pedig A. Le Notre (1613 —1700) tervezte (1660). Bár a három nagy mester erősen meghatározta a korszak francia építészeti törekvéseit, egyes építészek, pl. A. Le Pautre (1621 —81) önálló egyéniségű alkotóművésszé váltak (Hőtel de Beauvais, 1652 —55). 1678 után kapcsolódott be a versailles-i építkezésekbe a század végének nagy francia építésze, J. Hardouin-Mansart, aki Ch. Lebrurntel (1619—90) együtt tervezte

a francia barokk egyik legdekoratívabb helyi­ ségét, a versailles-i Tükörgalériát. Mint a kor­ szak vezető építésze irányította és ellenőrizte a fontosabb középületek (Döme des Invalides, a versailles-i kápolna), valamint a Place Vendome és a Place des Victoires építkezéseit. Har­ douin-Mansart művészete átvezet a 18. sz.-ba; a Régence (1715—25) korában a klasszikus formák feloldása kezdődött meg. R . de Cotte (1656 —1735) a rokokó felé való átmenet korának legtermékenyebb mestere. Párizsi St Roch-temploma s a strasbourgi püspöki rezi­ dencia sorolható jelentősebb munkái közé. Művészetéhez közel állj. Gabriel (1667 —1742) stílusa. G. Boffrand (1667—1754) belső tereinek elragadó rokokó kiképzése mellett (Hőtel de Soubise) épületeinek külsején a hűvös klasszicizmus formáit alkalmazta. A rokokó (rocaille stílus, XV. Lajos korában) sokat fog­ lalkoztatott finom ízlésű mestere a flamand származású G. M. Oppenord (1672 —1742) volt. A XVI. Lajos korabeli klasszicizáló építészet képviselője, a párizsi St Genevieve-templom (a mai Panthéon) alkotójaj. G. Soufflot (1713 — 80). A klasszicizmus kiemelkedő építésze, J. A. Gabriel (1698 —1782) tervezte a nemes archi­ tektúrájú kis Trianont és a Place de la Concorde két palotáját. — A 19. sz. elején a klasszi­ cizmus élt tovább; a sajátosan modern törek­ vésekig szinte egyeduralkodó az eklekticiz­ mussal kevert klasszicizmus. J. F. Chalgriit monumentális Arc de Triomphe de l’Etoile-ja F. Mansart cs mások: Val-de-Gráce

i

Ch. Perrault: A Louvre kolonnádjának részlete

(1806 —36), a még a 18. sz.-ban kezdett Ste Madeleine-templom, s különösen Napóleon építészeinek, Ch. Percier-nek (1764 —1838) és P. F. Fontaine-nek (1762 —1853) épületei v. a ké­ sőbbiek közül В . Poyet (1742 —1824) képviselő­ háza jelzi a jellegzetes francia klasszicizmust. — A klasszicizmust felváltó romantika elsősorban a festészetben bontakozott ki, de hatása meg­ mutatkozott az építészetben is. Lényegében a nemzeti múlt történelmi emlékeinek a feltá­ rása és restaurálása is a romantika gyümölcse. 1837-ben alakult meg a Comité des Arts et Monuments elnevezésű műemlékvédő intéz­ mény. A kiváló restaurátor, E. E. Viollet-le Dúc (1814 —79) elméleti munkái révénEurópa-szerte hatott. A restaurálások mellett neogótikus épü­ leteket is emeltek (Rouen, St Ouen főhom­

lokzat; Párizs, Ste Clotilde). A század második felének építészetét a szívósan tovább élő klasszi­ cizmus mellett a historizmus és az eklekticiz­ mus jellemzi (jellemző párizsi példái: P.Abadie: Sacré-Coeur; J. B. Leperc és J. I. Hittorff: St Vincent-de-Paul;J.L. Dúc: Palaisdcjusticcstb.). A 19. sz. végén kezdtek kibontakozni a modern építészeti törekvések. Első képviselői azok a francia mérnök-építészek voltak, akik a nagy ipari építkezésekkel kialakították a vasbeton és az üveg felhasználásán alapuló modern szer­ kezeti elemeket. A nagy várócsarnokok, az Eiffel-torony, a világkiállítások pavilonjai vol­ tak e tevékenység példái, s az olyan mérnökök, mint H. Labrouste (1801—75), A. Baudot (1834 —1915), a kiváló konstruktőr F. Hennebique (1842 —1921) v. a modern francia építé­ szetben felmérhetetlen jelentőségű A. Perrel (1874 —1954) jelzik ezt a mérnöki konstrukció­ ból a modern építészet alapjává növő építészeti tevékenységet. Perret tanítványa a 20. sz. egyik legnagyobb építésze, Le Corbusier (Г887 — 1965). Marseille-i Unité d’habitationja a mo­ dern lakásépítkezés példája, a ronchamp-i Notre-Dame du Haut-templom (1950 —55) tanúsága szerint a kortárs építészetnek egyik legnagyobb hatású képviselője. Több épületét P. Jeanneret-vel együtt tervezte. A modern francia építészet lényegében Le

FRA

Párizs: A Vendőme tér

122

FRA

J. Hardouin-Mansart: A kolonnád Versailles-ban

123

Corbusier nyomán indult, s legkiválóbb képvi­ selői A. Lurfat (1894— ), E. Beaudouin (1898— ) és a magyar származású P. Vágó (1910— ). A modern francia építészet hatása Franciao. határain túl is érvényesült, főként a modern szellemű E-afrikai építkezések és Le Corbusier indiai építkezései (Chandigarh) ré­ vén. Korunk legnagyobb párizsi monumentu­ ma, az UNESCO székháza (1953 —58) a nemzetközi kortárs művészet eredményeit tükrözi, ugyanis építészei a magyar származású amerikai M. Breuer (1902— ), az olasz P. L. Nervi (1891— ) és a francia B. H. Zehrfuss (1911— ); az építészeti tanácsadók L. Costa (1902— ), W . Gropius (1883— ), Le Corbusier (Г887—1965), E .Rogers (1909— ) és E. Saarinen (1910— ) voltak. Szobrászat. A meroving korszak szobrásza­ tét, ill. csekély számú domborművét, kőfaragványát ugyanaz a természettől elforduló absztrakcióra való törekvés jellemzi, mint Itália V . Írország e korbeli művészetét. A karoling reneszánsz sem tudta új életre hívni a monumentális szobrászatot, de a bizánci ösz­ tönzésre elterjedő elefántcsont-faragás az egy­ kori Galliában egyéni változatokat termelt (ún. reimsi iskola). Kopasz Károly evangéliu­ mának fedőlapján (Párizs, Bibliothéque Natio­ nale, 869) az antik szimbólumok alkalmazása mellett az ötvösmű keretelés feltűnő jelenség. Az ötvösség fellendülésére pedig a St Denis-ből származó és Münchenben őrzött evangélium trébelt arany domborművekkel díszített, drága­ kövekkel kereteit fedőlapja és uo. a Reiche Kapellében őrzött Arnulf-féle hordozható oltár (9. sz. vége) jó példa. — A polgárság kialaku­ lása megteremtette az igényt a monumentális szobrászatra, és a 11. sz. végén fellendülő művészeti ágat hamarosan felhasználták az egyházi ideológia terjesztésére. A korábbi fej­ lődést a karoling örökséget őrző elefántcsontfaragványok képviselték, majd Auvergne-ben faszobrokat kezdtek faragni, amelyeket arany­ lapokkal fedtek és ékszerekkel díszítettek

(Conques, Ste Foy, 11. sz.). A rajnai és a Moselvidéki ötvösök arany oltárlapokkal (Bern, székesegyház, 1020), elvétve síremlékekkel kísérleteztek. Domborműszobrászat kezde­ ményezésére a Loire völgyében és a Pireneusok­ ban került sor (St Genis des Fontaines, 1020). A döntő lépés azonban Languedocban követ­ kezett be. A toulouse-i St Sémin 1096-ban felszentelt főoltárát, Krisztus és az apostolok domborműveit faragó Gilduin a monumentális szobrászat első mestere. Ugyanebből a körből származik, csak valamivel későbbi a D-i kapu és a karzat oszlopfőinek egy része is. E műhely dolgozott Compostellában is, és ebből a forrás­ ból fakadtak a moissaci kolostor pillérein álló apostolszobrok. A kolostor oszlopfői, a főkapu Utolsó ítélete, ó- és újszövetségi jelenetei e stílus 12. sz. eleji virágzását, a souillaci Ézsajás próféta (12. sz. második negyed) pedig szinte felfokozott expresszivitását, végső kicsengését jelzi. Toulouse-ban a St Etienne-székesegyház káptalantermének kapuját díszítő próféta­ szobrokat Gilabertus faragta a 12. sz. első felé­ ben. Fejlődéstörténeti jelentősége, hogy az innen kiindult, majd az antik emlékek hatásá­ val gazdagodott megoldás végső fokon Chart­ res Ny-i homlokzatának szobrait érlelte meg. Provence épületplasztikája a 12. sz. második felében alakult ki, igazi jelentőségét az antik emlékek hatásának a román plasztikában való felhasználásában látjuk (főkapuk: St Gilles, 1179; Arles, 1186 —1200). Feltehetően kissé későbben, a 12. sz. harmincas éveiben alakult Párizs: A Ste Madelaine homlokzata

FRA

Párizs: Az UNESCO székháza

ki Burgundia szobrászata, mely az oszlopfőplasztika és a kapuk figurális díszítése terén alkotott kiemelkedőt. A gregorián skála hangjait megszemélyesítő clunyi oszlopfők mellett bizonyára álltak itt a francia román korban annyira elterjedt történeti oszlopfők is.

Ezeken a szentek életét, a bibliai történeteket hol bájos naivitással, a részletekben bizonyos valószerűségre való törekvéssel (Vézelay, 1104 előtt) V . pompás ruházattal, rafinált kezeléssel (Autun, 12. sz. első negyede) adták elő. Itt fogalmazták meg a kapuk díszítési programját,

Le Corbusier: A Notre-Dame du Haut (Ronchamp)

I2 4

FRA

1 25

pontosabban annak apokaliptikus jellegét; a világot ítélő Krisztus főalakja mellett a boldo­ gok és kárhozottak ábrázolását írta elő az ikonográfia (Vézelay, Autun, Avallon, Charlieu). Gazdagabb, de talán éppen ezért kevésbé kvalitásos és előremutató a Poitou templomai­ nak homlokzatát és szentélyét elárasztó szob­ rászati díszítés, Bayeux kínai sárkányai — N or­ mandia különösen száraz geometrikus díszei közt ritka kivételként — közvetlen távol-keleti kapcsolatra utalnak. A szobrászat lassan szét­ terjedt a kapukról, oszlopíőkről, s megindult az oltárok díszítése (Avenas) és keresztelőkutak faragása. A síremlékek típusa a 12. sz. második felében kezdett kialakulni. Nemcsak egyszerű kőlapokat faragtak, hanem domborművekkel díszített szarkofágszerü megoldást is alkalmaz­ tak (St Junien) V . domborművekkel díszített egész belső építményt készítettek, mint az 1766-ban lerombolt autuni Szt. Lázár-sír. — A gótika kezdetén a szobrászat még elsősorban az építészethez igazodott, de megindult az ábrázoló művészetnek az épülettől való foko­ zatos függetlenedési folyamata. A szobrászok mindinkább törekedtek a természet hű meg­ közelítésére, a még építészeti keretben elhe­ lyezett szobrászati program áttekinthető elren­ dezésére. A román és gótikus épületszobrászat egymástól eltérő célkitűzéseit kitűnően meg­ világítja a chartres-i székesegyház 12. sz. közepéről való N y-i és 1230 k. készült É-i és D-i kapuzata. Ez utóbbiak szoborsorai a királyi kapuval szemben már szinte önálló alakokként hatnak. Ruháik sűrű redőzete mögött kezd érződni a test felépítése s az arco­ kon — még tartózkodóan ugyan — nemes emberi érzések változatos kifejezése jelenik meg (Szt. Tivadar, Mária és Erzsébet találko­ zása, Melkisedek stb.). A gyámköveken, bélletíveken, orommezőkben a valóság szám­ talan jegye mutatkozik. Az épület gazdag tagolásait, oszlopfőit élettől duzzadó levelek, virágok, indák borítják. Ez a felszabaduló szobrászat csodálatos eredményeket ért el. A senlisi székesegyház Ny-i kapuorommezejében a Mária lelkét égbe emelő angyalok moz­ galmas csoportja, a párizsi Notre-Dame egyik E-i kapujának Madonnája, az amiens-i Aranyos Szűz (Vierge dorée) bájos anyasága, a reimsi Mária és Erzsébet találkozása és a mosolygó angyalok finomsága, az amiens-i Szép Isten (Beau Dieu) fensége, a strasbourgi Utolsó ítélet oszlopának magával ragadó szobrászati dísze fogalmat adnak azokról a távlatokról, melyeket a francia gótikus szobrászat néhány évtizedes fejlődése megnyitott. Az alakos és a díszítő szobrászat magas színvonaláról, szabad mintázó készségéről tesz tanúságot a reimsi székesegy­ ház híres kompozíciója, mely Abrahám és Melkisedek találkozását ábrázolja. A mesterien

Toulouse: Román oszlopfő

kifaragott lepel feletti mezőkben plasztikus levéldísz duzzad, mely a székesegyház oszlopés pillérfőin csodálatos változatossággal tér újra meg újra vissza. Végül fent, a háromkaréjosan záródó fülkében teljes testiségükben jelennek meg a szobrok. Annak ellenére, hogy egymástól el vannak választva, taglejtésük, tekintetük egymásra utal, és a három alak külső és belső egységbe fonódik. A párizsi Ste Chapelle apostolai már szinte önálló alkotások, melyek az építészeti háttérrel alig függnek össze. A 14. sz.-ban nemcsak elhelyezésükben, hanem ábrázolásukban is egyéni megoldások keletkeztek. Ilyenek pl. Szt. Lajosnak és fele­ ségének szobrai a Quinze-Vingt-kápolna kapu­ járól, melyek félre nem ismerhetően V. Károly király és Jeanne de Bourbon vonásait hordják (Louvre). Arcképek a Berry herceg poitiers-i palotájának dísztermében elhelyezett szobrok is. Még a 15. sz.-ban sem halt ki a Besse-en-Chandesse: Rom án oszlopfő

régi értelemben vett építészeti szobrászat, amint erről pl. a chateauduni vár kápolnájának lendületesen megfaragott szentjei tanúskod­ nak. Mégis kétségtelen, hogy a szobrászat további fejlődési lehetőségei az építészeti keretektől való függetlenülés irányába mutat­ nak. A 14. sz.-ban a francia szobrászat súly­ pontja az angol háborútól sújtott ENy-i királyi területről Burgundiába tolódott át. Itt indult virágzásnak a St Denis-ben még a 13. sz.-ban kibontakozó síremlékszobrászat. A szarkofágok közül művészi gazdagságával ki­ emelkedik Félelemnélküli János burgundi her­ ceg síremléke (Dijon, múzeum). Két oldalát dús és finom gótikus fülkesor alkotja, melyek­ ben gyászolók serege helyezkedik el. A fedő­ lapon oroszlánokra támaszkodva fekszik a hercegi pár. Címereiket a fejüknél térdelő an­ gyalok tartják. A sirató v. gyászoló alakok (pleurants) igen jellemzőek az egykorú burgundiai szobrászatra. A szarkofágmegoldás leg­ fejlettebb változata Philippe Pot 15. sz.-i sír­ emléke (Louvre). A sírlapon fekvő lovagot nyolc, címert tartó, csuklyás gyászoló alak viszi. A szobormű halotti menetté alakul át. A burgundiai szobrászat csúcsa a németalföldi

Claus Sluter (1340 к. —1406 к.) munkássága. Legnagyobb, töredékesen ránk maradt műveit a dijoni Champmol karthauzi kolostor számára készítette. Az ottani templom bejáratát a hercegi pár védőszentektől kísért térdelő szobrai és középen a lendületesen megmintázott Madonna díszítik. A késő gót realizmus másik remeke az ún. Mózes kútja, mely erede­ tileg kúttal kapcsolatos Kálvária-építmény volt. A talapzat súlyos prófétaalakjai szinte szétfeszí­ tik az építészeti szerkezetet. Fejeik a jellemábrázolás mesterművei. Ugyanez a mély mű­ vészi átérzés nyilatkozik meg a próféták feletti angyalokban és legfőképpen a dijoni Régészeti Múzeumban őrzött gyönyörű Krisztus-fejen, mely szintén a Kálvária töredéke. — A késő gótikus önálló francia szobrászat egyik legmegkapóbb alkotása a toulouse-i Madonna az ottani augusztinusok múzeumában. Mária bá­ jos arca, a kis Jézus önfeledt játéka, az alakok erőteljes térbe állítása egyértelműen bizonyítják az ábrázoló művészet valóság felé forduló igazodását. — A faszobrászat Franciao.-ban nem töltött be olyan fontos szerepet, mint német területen. Főként az ország É-i részében virágzott; kialakulásában németalföldi hatások

FRA

Bourges: Kapulunstti

126

FRA

Reims: A főhomlokzat szobrai

is érvényesültek. Eleinte a kőszobrászat hatott erősen a faszobrászatra. Ezt bizonyítja pl. a Louvre egy 13. sz.-i faszobra, mely a reimsi kőangyalokhoz áll rendkívül közel. A 14—15. sz. fordulójának kiváló alkotása Jacques de Baerze (de Termonde) retábuluma a dijoni Moissac: Részlet a kapuról

I27

múzeumban. A Krisztus életét és szenvedését bemutató középrészhez szárnyak csatlakoznak. Rajtuk fülkékbe állított szentek sora jelenik meg. A rendkívül finom, aranyozott építészeti keretben az alakok kis méreteik ellenére is nagyvonalúan hatnak. A francia faszobrászat Chartres: A főkapu bélletének részlete

Arles: A St Trophime kapujának részlete

legszebb és legteljesebb sorozatát a 13 —15. sz.-ból a párizsi Cluny Múzeum őrzi. — A 16. sz. elejének reneszánsz francia szobrásza­ t i t a még erősen gótikus tradíciók és az olasz hagyományok döntően befolyásolták. A szob­ rászat leggyakoribb műfaja a síremlék, épület­ es kertdíszítő plasztika volt. Az önálló szobrá­ szt. István. Festett faszobor, 15. sz. (Párizs, Louvre)

szat csak a 17. sz.-ban alakult ki. Gyakran olasz mesterek dolgoztak Franciao.-ban (az orléans-i herceg síremléke St Denis-ben, 1502; G. Viscardi és fiainak munkája). G. Mazzoni (1450 —1518) VIII. Károly síremlékét készítette a francia királyok ősi temetkezési helyén, St Denis-ben (elpusztult), valamint a blois-i és gailloni kastély részére dekoratív szobrokat és domborműveket alkotott. A Franciao.-ban letelepedett olasz mesterek sorát bővítette A. (1479 —1519) és]. Juste (1485 —1549; olaszosan Giusto), akik XII. Lajos St Denis-i síremlékével kapcsolódtak a francia plasztika történetébe. A francia művészek közül az olaszokhoz méltó első nagy mester M. Colombe (1430/31—1512 után), II. Ferenc bretagne-i herceg és felesége síremlékének (Nantes, katedrális) és a Szt. György oltárreliefnek alkotója. A 16. sz. közepén a Franciao.-ban dolgozó olasz manierista szobrász, B. Cellini (1500—71) mély nyo­ mot hagyott a francia művészetben. Hatása eljutott J. Goujonhoz (1510/14 —1564/68) is, aki a 16. sz.-i francia reneszánsz szobrászat remekműveit, többek között a Fontaine des Innocents kútjának nimfákat ábrázoló klaszszikus szépségű reliefjeit hozta létre. Kortársai közül jelentősebb a Fontainebleau-ban dolgozó dekoratív szobrász, P. Bontemps (1505 —1570 k.) és L. Richier (1500 k. —1566/67). Michelangelo és az olasz iskola hatása mutatkozik G. Pilon (1535 k. —1590) művészetében. II. Henrik síremlékének (St Denis) erényalakjai, valamint René de Birague síremlékének térdelő figurája megkapó realizmusát tanúsítják. Követője, B. Prieur 1573 —1611 között működött. A 17. sz. közepének barokk mesterei épületdekorációs feladataik elvégzésével nem érték el a korszak festőinek, ill. építészeinek művészi rangját. XIV. Lajos uralkodása alatt a fő feladat a versailles-i kastély dekorálása volt. F. Girardon (1628 —1715), Ch. Lebrun munkatársa deko­ ratív szobraival s a hellénizmus hatását tükröző klasszikus szoborcsoportjaival, valamint Riche­ lieu síremlékének monumentális megoldásával vált ki kortársai közül. A. Coyseuox (1640 — 1720) dekoratív szobrainak barokk felfogásá­ val J. H. Mansart partnere volt. Jellegze­ tes portrébüsztjei a barokk szoborportré meg­ ragadó emlékei. Művészetének késői korszaká­ ban stílusa már a rokokó felé mutat. A 17. sz. utolsó évtizedeinek kiváló művésze az udvartól távol élő P. Puget (1620—94), a francia barokk plasztika szenvedélytől átfűtött képviselője volt. Az épületdíszítő szobrászok 18. sz.-i képviselője a Coustou család. XV. Lajos udvari szobrászának, E. Bouchardonnak. (1698 —1762) klasszicizáló szobrai gyakran modorosak. A korszak rokokó szellemét leginkább megköze­ lítő művészek J. B. Pigalle (1714 —85) és az orosz szobrászatra is nagy hatást gyakorló E.

FRA

128

FR A

M. Falconet (1716—91) voltak. Műveikben a könnyed báj, nőies szépség, finom forma­ kultusz jut kifejezésre. A század utolsó szob­ rászgenerációjához tartozó Clodion (Claude Michel, 1738 —18Г4) Pigalle tanítványa volt. Különösen kisméretű terrakotta és bronzszob­ rai képviselik az érett francia barokk szobrászat jellegzetes vonásait. A. Pajou (1730—1809) s különösen J. A. Houdon (1741 —1828) portré­ szobrai (Voltaire) megragadó realizmusukkal válnak ki a francia barokk és rokokó század konvencionálisán könnyed alkotásai közül, s átvezetnek a forradalmi kor klasszicista stílusá­ hoz. — A francia klasszicizmus irányát a még a felvilágosodás szellemét képviselő Houdon mel­ lett a Párizsban gyakran megfordult olasz Canova hatása szabta meg. J. Chinard (1756— 1813), P. Cartellier (1757—1831), Napóleon kedvelt szobrásza: A. D. Chaudet (1763 —1810), F. F.Lemot (1772 —1827) ésj. P. Cortot (1787— 1843) lényegében mind Canova nem túl jelen­ tékeny követői. Az Arc de Triomphe-on levő közismert Marseillaise-kompozíció alkotója, a szobrászat Delacroix-jának nevezett, dina­ mikus F. Rude (1784 —1855), a jelentéktelenebb J. Pradier (1792—1852) és F. Duret (1804—65) képviselte a klasszicizmus és a romantika közti átmenetet. Korában Rude-nél ismertebb volt a száraz hangvételű P. J. David d’Angers (1788—1856). Tanítványát, a Jeanne d'Arc lovas szobrát mintázó P. Dubois-1 (1829 —1905) a quattrocento szobrászata ihlette, míg a francia szobrászat másik iránya Bernini festői

C. Sluter: Mózes alakja a champmoli kútról

barokk plasztikáját választotta kiindulópontnak. Ez irány fő mestere a Rude utáni nemzedék legnagyobb alakja, Rodin előfutára, a varázsosan lágyan mintázó J. B. Carpeaux (1827—75) volt. Művészetének folytatója A. J. Dalou (1838 —1902). Mellettük még a kiváló állat­ szobrász A. L. Barye (1796 —1875) s az ugyan­ csak állatokat mintázó A. Cain (1822—94),

F. Girardon: Richelieu sírja (Párizs, Église de la Sorbonne)

9 Művészeti Lexikon II

a naturalista E. Frémiet (1824—1910), az akt­ szobrász A. Falguibe (1831 —1900), a festői A. Mercié (1845 —1916) és a kiváló plakettérmészek (J. C. Chaplain, L. O. Roty, P. Legros stb.) jellemezték a francia szobrászatnak Rodin fellépte előtti szakaszát. A modern plasz­ tikai formanyelv egyik megteremtője, az impresszionizmus úgyszólván egyetlen jelentős szobrász képviselője A. Rodin (1840—1917), aki realista indulás után alkotta meg sajátos

festői formanyelvét, amelynek hatása — az egész világ szobrászatára — felmérhetetlen volt. Hatása alatt dolgozott A. Charpentier (1856 —1909). Kortárs volt a híresPéreLachaise temető emlékművét alkotó A. Bartholome (1848 —1928), aki a festőiséget az akadémizmus szilárdságával próbálta ötvözni. Falguiére tanítványaként kezdte, de Dalou és főként Rodin hatása alatt dolgozott kezdetben a monumentális, romantikus hevületű E. A.

A. Pajou: Mme Du Barry portréja (Párizs, Louvre)

В. Pigalle: A. Th. Desfriches portréja (Orleans, múzeum)

ISO

Bourdelle (1861 —1929). A modern francia szobrászat legnagyobb alakja A. J. Maillol (1861 —1944), aki ízes plasztikájú szobrászati formanyelvében ötvözte a görögség és az ókori keleti kultúrák szobrászatának eredmé­ nyeit, és Európa-szerte az impresszionizmus plasztikaellenes festőiségével szembehelyezkedő szobrászati törekvések mozgatójává vált. Rodin örökébe lépett a 20. sz. egyik legkiválóbb

FRA

J. A. Houdon: Voltaire

E. Bouchardon: Ámor (Párizs, Louvre)

P. J. David d 'Angers: Philopoemen (Párizs, Louvre)

portretistája, a leheletfinom mintázás mestere, Ch. Despiau (1874—1946). Az avantgarde törekvéseknek is megtaláljuk a francia képvi­ selőit, bár itt is — mint a festészetben — nehéz elválasztani a modern francia szobrászattól a Párizsban dolgozó, de nem francia születésű szobrászok munkásságát. így pl. igen sokáig élt Párizsban az avantgarde szobrászat egyik ve-

131 9+

J. В. Carpeaux: Flora

zére, az orosz származású A. Archipenko (1887—1963), a román C. Bráncusi (1876— 1957)) a svájci-olasz A. Giacometti (1901 —1966), az ugyancsak orosz A. Pevsner (1886— ) és N. Pevsner (1890— ), a német születésű, dadaista H. Arp (1887— ), az orosz J. Lipschitz (1891— ) is. Működésüket nem lehet elválasztani a modem francia törekvések­ től. Mellettük a kubista R . Duchamp-Ki/foít (1876 —1918), az ugyancsak kubistának induló H. Laurens (1885 —1954), a szobrászként is kiváló Picasso és a modern szobrászati irányok egyik legkiválóbb francia képviselője, G. Richier (1904— ) tartozik a modem francia szobrászat élvonalába. A francia kultúra szerves részévé vált a magyar származású, kubista Csáky József (1888— ) és a non-figuratív Beöthy István (1897—1962) munkássága. Ugyan­ csak magyar származású a jelenleg nagy sike­ reket arató E. Hajdú (1907— ). Festészet. A meroving időkben a mozaik már ismert és gyakorlott technika volt, amit a toulouse-i Daurade-templomban levő 5. sz.-i mozaikdísz is bizonyít; a templom nevét — Ecclesia Aurata — is ez adta. Antik tradíció felélesztéséről a Germigny des Prés erősen restaurált 9. sz.-i mozaikja tanúskodik. Egyet­ len freskót emelhetünk ki e korból, az auxerre-i St Germain kripta Szt. István vértanú megkö-

vezését ábrázoló 9. sz.-i falképét. A karoling időkben nagy lendülettel induló könyvfesté­ szet egyik központját az újabb kutatás francia földre lokalizálja. Nagy Károly híres Scola Palatináját a reimsi könyvfestő-iskola első korszakának vélik. Ebo püspök Evangéliuma (816—45, Epernay), Kopasz Károly Bibliája az antik tradíciók és az expresszív kifejezési törekvések kitűnő példái. Reims mellett min­ den nagyobb francia apátságban működött könyvfestő-műhely (Tours-ban a 9. sz. köze­ pén, St Denis-ben a század nyolcvanas éveiben). A festészet a román stílus korában két világosan szétválasztható irányt mutatott. Az egyik vilá­ gos alapot használt színes zónákkal, erőteljes kontúrokat, egyébként semleges és szegényes színezésű (St Savin sur Gartempe, 11 —12.

«М Г

’

FRA

----1

A. Rodin: A calais-i polgárok szoborcsoport részlete A. L. Barye: Ágaskodó bika (Párizs, Louvre)

sz., Tavant, Liget, Vique), ez a stílus talán a karoling festészet népiesebb továbbfejlesztése. A másik Montecassino és Bizánc hatását tük­ rözi világos tónusú, gazdag ruhákkal ábrázolt alakjaival. Feltehetően ez Clunyben született meg, de legszebb példáit az ugyancsak bencés Berzé la Ville templom apszisában 1100—20 között készült falképek képviselik. — A kódex­ festészetnek inkább a román művészet elő­ készítésében volt szerepe (apokaliptikus témájú ábrázolások, pl. a St Savin sur Gartempe-i Beatus kéziratban). A 12. sz. kódexfestészete Citeaux-ban indult fejlődésnek, s bár a ciszter-

132

FRA

133

citák 1134-ben abbahagyták a könyvillusztrá­ lást, az új stílus más műhelyekben tovább élt (limoges-i iskola: Sacramentarium Limogesból, 1125 k.). Mellette É-Franciao.-ban és a Mo­ sel vidékén alakult jelentős köny vfestő-iskola. — A gazdag román kori terméssel szemben a falfestészet a gótikában háttérbe szorult. Az avignoni pápai palotában túlnyomó részben a sienai trecento mesterei működtek. Avignonnal rokon a toulouse-i domonkos templom Antoninus-kápolnájának zenélő angyalokat ábrázoló falképsorozata (1351). — A 15. sz. elején Párizsból indult ki a haláltáncsorozatok festése. A legkorábbi példa (Cimetiére des Innocents, 1424) ugyan elpusztult, de a jelleg­ zetes késő gót tárgykör egyik kiváló alkotása megmaradt La Chaise-Dieu 14. sz.-i templo­ mában, a főszentélyt a szentélykörüljárótói elválasztó fal E-i oldalán (1460—70). A fal­ festészet helyett teljes pompájában bontakozott ki az üvegfestészet. A gótikus épületek nagy ablakainak alakos v. díszítő jellegű kifestése természetszerű művészi igényként jelentkezett. Az első monumentális alkotás a 12 —13. sz. fordulójáról a poitiers-i székesegyház Golgota­ ablaka, mely bizonyos román kori hangulat ellenére is méltó társa a kor klasszikus építészeti és szobrászati műveinek. A 13. sz. első feléből származó legszebb üvegfestményeket a párizsi Notre-Dame, a Ste Chapelle és a chartres-i székesegyház őrzi. A színpompa és ragyogó világítási hatás mellett finom rajzuk és tökéle­ tes kompozíciójuk kelti fel a szemlélő csodála­ tát. Az 1240 körüli időből ismerjük a legkoráb­ bi művészjelzést a roueni székesegyház szentélykörüljárója egyik ablakán chartres-i Kele­ men mestertől (Clemens Vitrearius Carnotensis Me fecit). A 14. sz.-ban a korábbi mozaikszerű szerkesztést felváltják a nagyalakos kompozí­ ciók, melyek valóban monumentális festmény­ ként hatnak. E tekintetben az evreux-i székesegyház üvegfestményei a legjellegzetesebbek (Raoul de Ferneres kanonok és Pierre deM ortain gróf ablakai az 1325 és 1400 körüliidőből). Ez irányban haladtak a kor többi remekművei Bourges-ban, Rouen-ban, Beauvais-ban. Jac­ ques Coeur (a 15. sz. híres bankárja) bourges-i palotájának egyik 1450 k. készült ablaka már egészen tájkép jellegű. Az ablak tárgyválasz­ tása, technikája már a reneszánsz üvegfestészetre utal. — A könyvfestészet a román kori előz­ mények után igen változatosan fejlődött to­ vább és sok tekintetben előkészítette a késő gótika táblaképfestészetét. A francia miniatúra a gótika idején vezető szerepet játszott. Leg­ korábbi központja Párizs volt. IX. Lajos király zsoltáros könyvének miniatúrái jól mutatják a gótikus ábrázoló művészet csoportkompozíciós törekvéseit. A 14. sz.-ban az érzékelhető valóság mind alaposabb megjelenítésére döntő

A. J. Maillol: Léda

lépések történtek annak ellenére, hogy a miniatúrafestészet elsősorban vallásos jellegű, zsoltá­ ros, imádságoskönyvek díszítésére vállalkozott. A miniátorok már nemcsak kolostorokban Ch. Despiau: Mme Chester-Dale portréja

gyűjtője, V. Károly király fivére: Jean de Berry számára egész sor miniátor dolgozott. J. de Hesdint, a Grandes Heures du Duc de Berry festőjét csak a Limbourg testvérek múlták felül (Trés Riches Heures du Duc de Berry). Ez utóbbi hónapokat ábrázoló miniatúrái a késő gótikus realizmus könyvfestészetének csúcsát jelentik. Az egyes hónapokra jellemző munkát megjelenítő képek ragyogó színezése, termé­ szethű formaadása az új utakra induló táj- és életképfestészetnek egyik legfontosabb forrása lett. A 15. sz. második felében a miniatúrafestészetnek már a reneszánsz felé hajló nagy mestere J. Fouquet (1420 k. —1481 k.), akinek Chantillyben, a Musée Condéban található sorozata egyszerre jelenti a gótika végét és a reneszánsz kezdetét (Livre d’Heures d'Étienne Chevalier). — A francia táblaképfestészet há­ rom központja É-Franciao. Párizzsal, a Pro­ vence és Burgundia. Kialakulásában E-on a németalföldi, D-en az olasz festészet játszott jelentős szerepet. Az építészettől teljesen függet-

FRA

Francia miniatura а и . sz. második feléből (Saint-Omer)

működtek. Az egyre nagyobb számú világi könyvfestők céhekbe tömörültek. A 14. sz. legkiemelkedőbb mestere J. Pucelle párizsi miniátor, Jó Fülöp breviáriumának illusztrá­ tora volt, akinek stílusa a korabeli európai könyvfestészetre is hatott. A század nagy műMiniatúra É. Chevalier horás könyvéből British Museum)

(London,

Francia miniatúra 1460 к. (Bécs, Albertina)

len festészet e műfaját sok tekintetben a miniatúra készítette elő. Kezdetei a 14. sz. közepére nyúltak vissza. A legkorábbi képek közül való Jó János király arcképe. Az arany háttér előtti profil még régies ugyan, de mű­ fajában már jelzi a késő gótika valóság felé for­ duló törekvését. A narbonnei-i retabulum rajzos és dekoratív megoldása még a hagyományokat követi. A század végén Burgundiában erős flandriai hatás jelentkezett, mely párhuzamos a szobrászat és a könyvfestészet németalföldi térfoglalásával. M. Broederlam remek díjoni szárnyasoltára sokban hozzájárult a 15. sz.-i francia festészet széles alapú kibontakozásához. Erről ad hírt a Louvre gyönyörű, század eleji tondo-pietá-ja. Provence festészete ugyancsak a 15. sz.-ban lépett önálló útra. Az Avignoni Pietä megrázó kompozíciója, nagyszerű jellem­ ző ereje a késő gótika drámai törekvéseit euró­ pai szinten példázza. Anjou René király festője,

134

FRA

N. Froment (1450—90 között működött) a valóság bensőséges, lírai ábrázolásával tűnt ki (Égő csipkebokor az Aix-en-Provence-i szé­ kesegyházban). É-i elemeket vegyített előadá­ sába E. Charonton (1410 k. —1466 k .; Mária koronázása, Villeneuve, múzeum). A század derekán E-Franciao. festészete is megszabadult a flamand befolyástól. Meleg emberi érzelmek szólaltak meg aMoulins-i mester trónoló Madon­ nát ábrázoló triptychonján (Moulins, dóm) s főként Krisztus születését megjelenítő képén. J. Fouquet (1420 k. —1481 k.), a királyi udvar legjelentősebb mestere Rómában is járt. Remek arcképei (VII. Károly, Jouvenal des Ursins) a korforduló művészi törekvéseinek keveredését mutatják. — A 16. sz.-ban Franciao.-ban dolgozó olasz mesterek mellett (Leonardo da Vinci, A. del Sarto stb.) reneszánsz stílusban dolgozó francia művészek is kezdtek feltűnni (J. Bourdichon, 1457 k .—1521; J. Perréal, 1455 k. —1530). Nagy hatású volt az I. Ferenc által Fontainebleau-ba hívott olasz mesterek működése (az ún. fontainebleau-i iskola). A firenzei G. B. Rosso (1495 —1540,

jjj} 1

Üvegablak Bourges-ban a Tullier család ábrázolásával (16. sz.)

Aix-en-Provence-i mester: Angyali üdvözlet

I 35

i

FRA

Francia mester: Házi oltárka a Szentháromság ábrázolásával, 14. sz. vége (Hamburg, magángyüjt.)

Rosso Fiorentino), a bolognai F. Primaticcio (1504 V . 5 —1570 V . 71) és a modenai N. deli' Abbate (1512 к. —1571) manierista stílusban díszítették a kastély termeit dekoratív képekM o u lin s -i m e s t e r : A d o n á to r n ö M a g d o ln á v a l (P á riz s, L o u v re)

kel, figurális és ornamentális stukkókkal. A tőlük függetlenül dolgozó francia mesterek sorában kell említeni J. Cousint (1490 k .— 1560) és a két nagy portréfestőt, J. Clouet-1 (1475 k. —1540 k.) és F. Clouet-1 (1520 k .— 1572). A 16. sz. második felének és a 17. sz. első évtizedeinek francia festészetét kevéssé ismerjük. A. Caron (1515 к. —1593) az udvari manierizmus tipikus képviselője volt; ifi. J. Cousin (1522 к, —1594 к.) művei nem maradtak meg. IV. Henrik uralkodásának idején a fontainebleau-i iskola második generációja, A. Dubois (1543 —1614), T. Dubreuil (1561 — 1602) és M. Fréminet (1567—1619) vették át az előző generáció (Rosso, Primaticcio és deli’Abbate) szerepét. Nancyban működtek a kor jeles mesterei, mint J. Beilange (1602 —17 között működött) — aki a manierizmus utolsó képviselői közé tartozott —, J. Callot (1592— 1635), a grafika egyik legnagyobb francia művésze és C. Deruet (1588 —1660). A portré­ festészetet ebben az időben főleg a Párizsban élő flamand festők művelték (ifj. F. Pourbus, 1570 k. —1622). Az itáliai barokk festészet franciao.-i meghonosítója S. Vouet (1590— 1649) volt, Caravaggio egyik első francia követője. A velencei mesterek tanulmányozása figyelhető meg J. Blanchard (1600—38) mitoló­ giai és vallásos tárgyú képein, valamint L. de La Hire (1606 —56) kompozícióin. A flandriai arcképfestészet egy generációval későbbi kép­ viselője a rubensi és Van Dyck-i hagyományokon nevelődött Ph. de Champaigne (1602 —74),

13®

FRA

J. Fouquet: Étienne Chevalier védőszentjével (BerlinDahlem, múzeum)

aki Richelieu álló alakos portréjával megalkotta a kor reprezentatív arcképeinek jellegzetes típusát. A 17. sz. elejének Caravaggio-követői között sajátos, a fény-árnyék éles ellentéteire

épített stílust alakított ki G. de La Tour (1593 — 1652). A kor dekoratív, az abszolút monarchia ideológiáját tükröző francia festészetétől eltérő jellegű, a németalföldi hagyományokhoz közel álló Antoine (1588 к. —1648), Louis (1593 к ,— 1648) és Mathieu Le Nain (1607—77) művésze­ te. Kompozícióikon először jelentkezik a pol­ gári és paraszti életkép, valamint a csendélet. Eleslátó realizmus jellemzi a kor jelentős réz­ metszőjét, Hogarth egyik francia elődjét, A. Bosse-1 (1602 —76) is. A 17. sz. két legnagyobb mestere annak ellenére, hogy Rómában élt, mégis hosszú időre nagy hatást gyakorolt a francia festészetre. N. Poussin (1594—1665) klasszikus harmóniát árasztó kompozíciói és Claude Lorrain (1600—82) eszményi tájai elő­ ször szereztek világhírt a francia festészetnek., G. Poussin (tkp. Dughet, 1615—75), E. Le Sueur (1617—55) és S. Bourdon (1616—71) portréfestő mellett meghatározó jelentőségű volt Ch. Lebrun (1619—90) működése, aki az 1648-ban megalakult képzőművészeti akadé­ mia, valamint a királyi szőnyegszövő üzem első igazgatója s Colbert haláláig a francia barokk művészet diktátora volt. Mint szervező vált különösen nagyjelentőségűvé; Versailles deko­ rálását irányítva az épület szobrászi és festői díszítését hangolta össze. A század utolsó év-

J. Malouel: Kálvária (Párizs, Louvre)

I 37

FRA

F. Clouet: Férfiarckép (Párizs, Louvre)

tizedében a művészet sokrétűsége leginkább a festészetben mutatkozott. Lebrun segédei és követői mellett (Ch. de Lafosse, 1636 —1716;

L. Le Nain: Parasztcsalád (Párizs, Louvre)

J. Jouvenet, 1644 v. 47 —1717) a francia barokk jelentős képviselője volt A. Coypel (1661 — 1722), Bon de Boulogne (1649 —1717) és F.

A. Bosse: La Galerie du Palais (Párizs, Musée Carnavalet)

FRA

Lemoyne (1688 —1737). A századforduló két nagy portréfestője N. de Largilliére (1656— 1746) és H. Rigaud (1639 —1743). F. Desportes (1661—1743) friss természeti stúdiumai messze megelőzték korukat, C. Gillot (1673 —1722) fantasztikus stílusa és az olasz komédiából vett jelenetei J. Callot szellemét ébresztették fel. A németalföldi realizmus, Rubens színvilága, Gillot művészetének számos fantasztikus eleme a rokokó művészet összetevői, de ahhoz, hogy ezek az összetevők magasrendű szintézisben olvadjanak össze, Watteau zsenialitása volt szükséges. A. Watteau (1684 —1721) művészete fejezi ki legjobban a 18. sz.-i francia rokokó szellemét. N. Lancret (1690 —1745) és J. B. J. Pater (1695 —1736) Watteau stílusának szára­ zabb s hidegebb követői voltak. F. Boucher (1703—70), a francia arisztokrácia kedvelt

A francia forradalom előtti polgárság életének meghitt jeleneteit tolmácsolta J. B. S. Chardin (1699 —1779). Chardin világát a kispolgári idill atmoszférájába emelte s a kor polgári moráljának adott hangot J. B. Greuze (1725 — 1805), Diderot kedvelt festője. A 18. sz.-i francia festészet műfaji sokoldalúságát bőví­ tette C. J. Vemet (1714 —89) dekoratív fény­ hatásokra törekvő tengeri tájaival, valamint H. Robert (1733 —1808) antik templomok és paloták romjaival népesített tájképeivel. J. L. David (1748 —1825) a francia forradalmi polgár­ ság világszemléletének képviselőjeként szembe­ fordulva a rokokó gondtalan derűjével és stílusának díszítményességével, a klasszicista festészet első megfogalmazója és művelője volt. Mellette a portretista F. P. Gérard (1770— 1837), A. L. Girodet-Trioson (1767 —1824),

N. Poussin: Venus és Adonis (Madrid, Prado)

I3 9

festője hallatlan népszerűségét könnyedén, rafináltan festett aktjaival, mitológiai és pásztor­ jeleneteivel érte el. A korszak arcképfestői közül J. M. Nattier (1685 —1766), Ch. J. Natoire (1700—77), L. E. Vigée-Lebrun (1755 — 1842) és a pasztellfestő M. Quentin de Latour (1704 —88) emelkedett ki. Boucher hagyomá­ nyait az elmélyültebb emberábrázolással kö­ tötte össze J. H. Fragonard (1732—1806), aki pasztózus, megragadó színhatású ecsetkezelésévei Delacroix és az impresszionisták elődje.

P. N. Guérin (1774—1833) és a Napóleon csa­ táit megörökítő, sok vonásában már romanti­ kus A. J. Gros (1771 —1835) tartozik még a klasszicista iskolához. A correggiói fény-árnyé­ kos lírai festőiséget követő P. P. Prudhon (1758 —1823) korban még e nemzedék tagja, de műveinek hangulata már inkább a roman­ tika útját egyengette. A század harmadik évtizedében új áramlat vált uralkodóvá: a romantika, amely híven tükrözte a polgári hétköznapokból menekülni akaró művész

FRA

N. de Largilliére: A művész és családja (Párizs, Louvre)

Claude Lorrain: Tájkép Hágár kiűzetésével (München, Alte Pinakothek)

E. Delacroix (1798 —1863), aki Rubens és a velencei koloristák méltó utóda, az impresszio­ nizmus előfutára volt. Nagy ellenfele J. A. D. Ingres (1780 —1867), a francia klasszicizmus utolsó nagy alakja, akinek formatisztasága Degas művészetében éledt újjá. Az ő hatásuk tükröződik T. Chassériau (1819 —1856), H. J. Flandrin (1809 —64) képein. A romantika egzotikuma vonzotta A. G. Decampst (1803 — 60) és a művészeti írásai révén ismert E. Fromentint (1820 —76). A korában ismert csata­ képfestő H. Vemet (1789 —1863) és a látványos történelmi eseményeket megjelenítő H. P. Delaroche (1797 —1856) ötvözte még a klasszi­ cista és romantikus elemeket. A romantikusok mellett igen nagy tábora volt az akadémizmusnak; az akadémikus szellemben dolgozók aratták a hivatalos elismerést. Az említettek

FRA

A.Watteau: Gilles bohóc (Párizs, Louvre)

lelkivilágát; a klasszikus nyugalommal, a pol­ gári megelégedettséggel szemben a nagy szen­ vedélyeket, a drámát, az izgalmat kereste; fel­ fedezte Kelet színpompáját és az egzotikumot. Fő képviselőit a festészetben találjuk (a roman­ tikától kezdve általában a festészeté a vezető szerep). Az áttörés a Medúza tutaja c. kép (1819) festőjének, T. Géricault-nak (1791 — 1824) az érdeme, de a romantika festőzsenije L. E. Vigée-Lebrun: Önarckép lányával (Párizs, Louvre)

J. B. Chardin: A szorgalmas anya (Párizs, Louvre)

141

mellett C. Duran (1838 —1917), A. Cabanel (1823—89), a kedvelt portretista B. Constant (1845 —1902), a főként vallási képeket festő A. W . Bouguereau (1825 —1905), a híres csata­ képfestők: A. de Neuville (1835 —85), É. Detaille (1848 —1912) és a bravúros techni­ kájú E. Meissonnier (1815—91) tartoztak az akadémikus irányhoz. — A kor valóban jelen­ tős festői mozgalmai azonban épp az akadémizmus elleni harcban izmosodtak. Az 1830-as évektől kezdődő száz év a francia festészet világuralmának ragyogó korszaka. Hatása Európa-szerte végiggyűrűzik, a francia festé­ szet szabja meg a fejlődés ütemét, viszi végig legkövetkezetesebben a modern festészet prob­ lémáit. A modern francia festői iskolák és

hangvételű művésze, J. В. C. Corot (1796— 1875) különösen a közép-európai és orosz realista tájfestészetre voltak nagy hatással. A barbizoniak csoportjába állatfestők is tartoz­ tak, mint C. Troyon (1810—65). J- F- Millet (1814—75) szociális tendenciájú, a parasztélet­ ből vett tematikájú képeivel el is különül jobbára csak tájat festő társaitól, s némiképp a századközép legnagyobb realista festőiének, G. Courbet-nek (1819—77) művészetéhez áll közel. Az eruptív, vérbő Courbet volt a realista-naturalista életképstílus legnagyobb mestere, ő helyezte a romantika egzotikum­ keresésével, az akadémizmus idealizmusával szembe a valóság, az igazság, a realizmus jel­ szavát. A párizsi kommünben is részt vett, a forradalmár Courbet lelki rokona volt a 19. sz. legnagyobb grafikusa, a reakciót kegyet-

FRA

J. L. David: Mme Sériziat portréja (Párizs, Louvre)

stílusok első képviselői a barbizoni mesterek voltak, akik a holland tájfestők hagyományát tovább fejlesztve megteremtették a modern szellemű tájfestészetet. A „paysage intime" mesterei, mint T. Rousseau (1812—67), JDupré (1811 —89), a drámai V. N. Diaz de la Peiia (1808—76), Ch. F. Daubigny (1817—78) V. a legönállóbb barbizoni festő, a lírai hangu­ latú tájak, klasszikusan szép női portrék lágy J. A. D. Ingres: Mme Destouches portréja (Párizs, Louvre)

J. H. Fragonard: Tanulmány (Párizs, Louvre)

lenül ostorozó H. Daumier (1808—79), aki a romantika és a realizmus elemeit ötvözte teljesen egyéni, drámai festészetében és grafi­ kájában. A grafikában P. Gavarni (1804—66) szellemes művészete közelítette meg Daumier munkáit. A barbizoniak csendes visszavonulás­ sal vonták ki magukat a hivatalos ízlés romboló hatása alól, Courbet szembeszállt vele, de még a következő nagy áramlatnak, az impresszioniz­ musnak is küzdenie kellett a hivatalos ténye­ zőktől támogatott maradi akadémizmussal és a kispolgári közízléssel. — A 70-es években kezdte térhódítását az eleinte értetlenül foga­ dott, kigúnyolt, csakhamar azonban az egész festészetet átalakító áramlat, az impresszioniz­ mus. A napfény, a plein air festészete lezárta azt a folyamatot, amely a reneszánszban az

142-

FRA

A. J. Gros: Napóleon az eylaui csatában (Párizs, Louvre)

illuzionista távlattan festői kidolgozásával kez­ dődött, s az optika törvényei szerint meg­ alkotta a finom valeurökre, a plein air érzékel­ tetésére épülő látvány-piktúrát. Képviselői nem iskolaszerűén kapcsolódnak egymáshoz, a spanyol realizmusban gyökerező E. Manet (1832—83), a legkövetkezetesebben impresszi­

onista C. Monet (1840 —1926), a finom tájfestő C. Pissarro (1830—1903), az Ingres hagyomá­ nyát is magába szívó, realista E. Degas (1834— 1917), a női szépség szerelmese, A. Renoir (1841—1919) mind külön szín a francia piktúrában. Mellettük a holland származású J. B. Jongkind (1819—91), J. F. Bazille (1841—70),

E. Delacroix: Tigrisvadászat (Prága, Nemzeti Galéria)

I- B. C. Corot: N ő gyönggyel (Párizs, Louvre)

Baloldalt fenn: J. B. C. Corot: A chartres-i székesegyház (Párizs, Louvre), alatta :J. F. Millet: Kapájára támaszkodó férfi (San Francisco, magángyűjt.); baloldalt lenn: H. Daumier: A barikádon (Prága, Nemzeti Galéria); felső kép: É. Manet: A balkon (Párizs, Jeu de Paume); alsó kép: A. Renoir: Az esernyők (London, Taté Gallery)

144

H. E. Cross (1856 —1910) volt. Az impresszi­ onista módszer korlátáin a 19. sz. három utolsó nagy festője, a modern festészet három nagy alakja, a kompozíciót újra trónjára emelő P. Cézanne (1839 —1906), a dekoratív P. Gauguin (1848 —1903) és a holland születésű, de a francia kultúrához is kapcsolódó V. van Gogh (1853—90) lépett túl. Az elkövetkező nagy mozgalmak, mint a fauvizmus, az expresszionizmus, a kubizmus és a szimbolizmus lényegében az ő életművükön alapszik. Az impresszionizmus utáni korszak képviselőit a posztimpresszionizmus gyűjtőfogalmába foglal­ ják, ez azonban korántsem egységes iskola v. stílus. E gyűjtőfogalomba sorolják a szimbolikus iskolát, amelynek Gauguin mellett O. Redon (1840 —1916) volt a fő képviselője; ide kap­ csolódott a „R evue Blanche” folyóirat köré tömörülő ún. Nabis csoport, amelynek tagjai

E. Degas: Abszintivók (Párizs, Louvre)

E. Boudin (1824—98), A. Sisley (1839—99), A. Guillaumin (1841 —1927), B. Morisot (1841—95) és részben A. Monticelli (1824 —86) tartoztak az impresszionista körhöz. Az impresszionizmus­ sal egy időben dolgozott a némiképp akadémi­ kus, de komponáló törekvésében a modernek­ hez tartozó P. Puvis de Chavannes (1824—98) és a lágy, sfumátós festőiségű E. Carriere (1849 —1906). Az impresszionizmus végső el­ méleti következtetéseit vonta le a neoitnpresszionizmus, az ún. pointillizmus, amelynek leg­ kiválóbb képviselője az architektonikus kép­ szerkesztésű E. Seurat (1859—91), a tanokat írásban is kifejtő P. Signac (1863 —1935) és P. Cézanne: Kártyázók (New York, magángyűjt.)

V. van Gogh: Önarckép

többek között P. Bonnard (1867 —1947), É. Vuillard (1868 —1940), a szecessziós M. Denis (1870—1943) voltak; ide sorolják részben H. Toulouse-Lautrec (1864 —1901) festészetét is. A posztimpresszionizmus, amely magába fog­ lalja a szecesszió francia változatait is, lényegé­ ben lezárja a 19. sz.-i francia festészeti törekvé­ seket, és utat nyit a sajátosan modem, 20. sz.-i útkereséseknek. Ennek az új útkeresésnek az első terméke volt az 1905 k. szerveződő fauvizmus mozgalma, amelynek a 20. sz. legnagyobb koloristája, H. Matisse (Г869 — 10

Művészeti Lexikon II

H. Rousseau: Tüzérek

(New York, Guggenheim Museum)

1954) mellett A. Marquet (1875 —1947), A. Derain (1880 —1954), M. de Vlaminck (1876 — 1958) és R . Dufy (1877 —1953) voltak a kép­ viselői. A második nagy mozgalom a kubizmus vállalkozása volt, amely nem elégedett meg a fauvizmus mindent tagadásával, hanem a szét­ rombolt klasszikus perspektíva és képépítés helyett új szabályok, új képzőművészeti alkotó­ módszer, térkonstrukció megalkotására töre­ kedett. A kubizmus fő képviselője a spanyol születésű, de Párizsban élő P. Picasso (1881 — ) és G. Braque (1882—1963) mellett az orfizmust megalapító R . Delaunay (1885 — 1941), a konstruktív F. Léger (1881 —1955), A. Lhote (1885 —1962) és a „Section d’O r”-t P. Gauguin: A sárga Krisztus (Buffalo, Art Gallery)

alapító J. Villon (1875— ). A kubizmus alapítói közül Braque és Picasso később más útra tért, s a Guernicát megalkotó Picasso megteremtette a 20. sz. legizgalmasabb, a szürrealizmus elemeit is magába ötvöző, for­ radalmi hevületű festői formanyelvét. Az expresszionizmusnak nem volt nagy tábora a franciák között, fő alakja a legnagyobb 20. sz.-i katolikus festő, G. Rouault (1871 —1958) mellett az Ecole de Paris-ba tartozó litván Ch. Soutine (1894—1943). Az ún. Ecole de Paris-ba a Párizsban dolgozó nem francia nemzetiségű művészek tartoztak, mint az olasz A. Modigliani (1884—1920), az említett Soutine, a bolgár J. Pasán (1885 —1930), a lengyel M. Kisling (1891 —1953) és az orosz M. Chagall (1889 — ), aki a szürrealizmus egyik előfutára az európai festészetben. A modem francia művé­ szet sajátos színe az ún. „vasárnapi festők”, a

FRA

G. Braque: Gyümölcscsendélet (Koppenhága, Művészeti Múzeum)

„népi realisták”, azaz az autodidakta festők köre, amelynek első és legnagyobb képviselője H. Rousseau (1844—1910) volt. E primitív stílus képviselői a nem teljes joggal közéjük sorolt, kiváló tájfestő M. Utrillo (1883 —1955), L. Séraphine (1864 —1934), A. Bauchant (1873 — 1958), C. Bombois (1883— ) és L. Vivin (1861 —1936). Az absztrakt művészet különféle válfajainak és az irodalomban és művészetelméletben francia eredetű szürrealizmusnak is megtaláljuk a francia képviselőit, de az 1920 utáni francia festészetet is lényegében a már említett nevek, elsősorban Matisse, Braque és Picasso fémjelezték. Mellettük még az absztrak­ tok közül R . Bissiére (1888— ), A. Herbin (1882 —1960), az üvegablakot is készítő kiváló A. Manessier (1911— ), J. Piaubert (1900 — ), a Dada-mozgalomhoz csatlakozó, spanyol származású, az USA-banis működő F. Picabia (1879 —1953) és az ún. „ready-made” mestere, M. Duchamp (1887— ); a szürrealista Y. Tanguy (1900 —55), a tasista G. Mathieu (1921— ), a figuratív festészethez hű maradó

I4 6

FRA

A. Dunoyer de Segonzac (1884— ), Ch. Dufresne (1876 —1938) és az újabb generáció­ ba tartozó E. Pignon (1905— ), A. Marchand (1907— ), a kiváló gobelinművész: J. Lurfat (1892 —1966) és a napjainkban nagy sikert arató B. Buffet (1928— ) nevét említhetjük a legújabb francia festészet jelentős képviselői­ ként. Iparművészet. A román kortól kezdve igen fontos helyet foglal el a francia művészetben az iparművészet. A megnövekedett egyházi és világi igények fellendítették a textilművességet, melynek olyan ritka szépségű emléke maradt ránk, mint a bayeux-i hímzett kárpit. A Matild királynő részére készült kárpit az anyagi kultúra megismerése szempontjából is fel­ becsülhetetlen, hiszen Anglia meghódításának ábrázolása közben embert, állatot, fegyvert, hajót, épületet valószerűen ábrázol. A fém­ művességet különösen a bronzöntvények kép­ viselik : keresztelőkutak (Liege, St Barthélemy, I I 13, Renier de Huy öntése), egyházi és világi célokra egyaránt használt aquamanilék, melyek innen terjedtek szét Európában. Hasonló nép­ szerűségnek örvendett a beágyazott zománc limoges-i technikája, melyet domborművek díszítésére is alkalmaztak (Geoffroy Plantagenet síremléke, Mans, 1151, St Caninus ereklye­

tartó ládikája, Mozat). A Rajna- és Mosel-vidék ötvösei hordozható oltárokat (pl. Nicolaus de Verdun klosterneuburgi oltára, 1181), ereklye­ tartókat (Szt. Sándor pápa fejereklyetartója Brüsszelben, Godefroid de Claire munkája) készítettek. — A gótikus iparművészet főként négy ágban ért el kimagasló eredményeket: a textil- és ötvösművészetben, a vasművességben és az elefántcsont-faragásban. — A textilművészet legjellegzetesebb területe a gobelin­ szövés. Ennek központja Párizs és Arras, me­ lyek a flamand Brüsszellel együtt Európa csaknem minden ilynemű igényét kielégítet­ ték. A csak növényi díszítésű ún. verdure-ök mellett az alakos kompozíciók váltak kedveltté. Ezek a késő gótikus ábrázoló művészetnek a festészettel versengő darabjai. Míg a 14. sz.-ban témájukat inkább a vallásból merítették (angers-i Apokalipszis-sorozat), addig a 15. sz. a gáláns lovagi v. allegorikus jeleneteket részesí­ tette előnyben. így fordult pl. az arrasi kárpit­ szövő mesterek érdeklődése a Rom an de la Rose felé. A szerelmespárok, kerti hangverse­ nyek ábrázolásai finom és változatos színekben a festészet frisseségével bontakoztak ki. A leg­ pompásabb allegorikus sorozatot (Dáma az unicornissal) a párizsi Musée Cluny őrzi. A kerti környezet és az állatok dekoratív jellegével

Dáma az unicornissal. Francia gobelin, 16. sz. eleje (Párizs, Musée Cluny)

I47

10*

В. Palissy: Tál (Párizs, Louvre)

szemben az alakok valósághű megjelenítése érdekes ellentétet vált ki. Annak ellenére, hogy a térbeliség a festészethez képest csak halványan jelentkezik, az egyes részletek alakítása a késő gótikus realizmus jegyében fogant. A meleg lazacvörös alapon izzó, csodálatosan változó színezés a kárpitsorozat művészi hatásának leg­ főbb forrása. — A francia ötvösség a 12—13. sz.-ban folytatta a román kori hagyományo­ kat. Ez leginkább a zománctárgyakon mutat­ kozik meg (Alpais mester gyönyörű limoges-i zománcos cibóriuma a Louvre-ban). Párizs a céhekbe tömörülő ötvösök legfontosabb központja lett. A mesterség finomságai talán XIV. Lajos korabeli fotel (Párizs, Musée des Arts décoratifs)

az ereklyetartók pompás kis építményeiben jutnak leginkább kifejezésre. Szt. Taurinus ereklyetartója az evreux-i székesegyházban a párizsi Ste Chapelle szerkezetét idézi. A fej­ ereklyetartók (Szt. Fortunata) már a szobrá­ szati alkotásokhoz állnak közel. Még inkább vonatkozik e megállapítás a 14 —15. sz. nemes­ fémből készült, részben v. egészben zomán­ cozott remekműveire, mint pl. Jeanne d’Evreux királynő Madonnája a Louvre-ban v. Mátyás király ronde bőssé zománcos Kálváriája az esztergomi székesegyház kincstárában. — A vasművesség elsősorban az építészet és asztalos­ művészet igényeit elégítette ki. A párizsi Notre-Dame Ny-i kapuinak gyönyörű, indás szerkezetű veretei mutatják a 13. sz. elejének magas színvonalú megoldását. A bútorok, ládikák legszebb vasdísze a zár. A Cluny Múze-

FRA

Ch. Cressent: Komód (Párizs, Louvre)

untban őrzött késő gótikus zárak szinte építé­ szeti, ill. szobrászati igénnyel lépnek fel. — A kisművészetek legfinomabbika az elefánt­ csont-faragás, mely francia földön különösen kedvelt volt. A Louvre négy alakos, Mária koronázását ábrázoló csoportja (13. sz.) a klasszikus gótika minden finomságát tükrözi. A bájos elefántcsont Madonnák közül kiválik a Cluny Múzeum gazdag sorozata (Ste Chapelle-i Madonna a 13 —14. sz.-ból). Az elefántcsont retabulumok a szárnyasoltárok előképei. A gótika kisméretű elefántcsont táblái, díszei a való élet számos közvetlen megjelenítésének is helyet adnak (társasjátékok ábrázolása a Louvre-ban). — Jelentős helyet foglal el az iparművészet a francia reneszánsz művészet­ ben. A 16. sz. végéről való St Jean-du-Doigtserleg (Finistere) és IX. Károly pajzsa és sisakja mutatja az ötvösség fejlettségét. A limoges-i festett émail az itáliai festészet előképeit hasz­ nálta, és átmenetet alkot az iparművészeti és festői feladatok között. Legkiválóbb képvise­ lője L. Limosin (1505 k. —1575/77), П. Henrik zománcművésze volt. A kerámia legnagyobb reneszánsz mestere a híres naturalisztikus relief­ kerámiát készítő B. Palissy (1510 k. —1589).

148

FRA

Ezüsttál aranyozva (Párizs, Louvre)

A bútorművességre I. Ferenc korában főként az itáliai formák hatottak, II. Henrik idején azonban már több helyi sajátosságú műhely is kialakult (Ile deFrance-stílus),a továbbiakban nagy fejlődésen ment át, s a barokk és a klasszi­ cizmus korában felmérhetetlen hatással volt az európai iparművészetre. H. Sambin (1515/20— 1600/02), A. Ch. Boulle (1642 —1732) neve a legismertebb. A reneszánsz formák a barokk és a klasszicizmus formajegyeivel gazdagodtak. E kor iparművészeti stílusait általában XIII., XIV., XV. és XVI. Lajos király nevével szok­ ták jelölni. Louis-quatorze a francia barokk csúcspontja, Louis-quinze a rokokó időszaka (kb. 1720—65), Louis-seize pedig a kezdődő korai klasszicizmusé (kb. 1765—92). A régencestílus az 1720-as évek átmeneti stílusa. A klaszszicizmus stílusai a directoire és az empire. A fran­ cia iparművészetre igen nagy hatással volt az 1667-ben alapított Manufacture royale des meubles de la Couronne. A bútorművesség mel­ lett a jelzett korokban minden iparművészeti ág igen jelentős volt. A gobelin (Louvre, Apollo-galéria, Tapis de la Savonnerie aux armes de France), a csipke (point d’Alenfon), az ékszerművesség, a vasművesség (Maisonskastély rácsai, 1658 előtt) egyaránt igen fejlett. A kerámiaművesség központja a 17. sz.-ban Nevers és Rouen. A 18. sz.-tól egyre fontosabb a könyvművészet is. A század egyik legna­ gyobb érmésze J. Duvivier (1687—1761), az ötvösségben pedig C. Ballin (1615—78) és Th. Germain (1673—1748) neve ismert. A porcelánművesség központja Sevres. — A 19. sz.-ban a kapitalizmus kifejlődése következtében a francia iparművészetben is mindinkább az üzleti érdek vált uralkodóvá. Az ötvös J. B. C. Odiot (1763 —1850I neve a legismer­ tebb. A neogótika hatása megmutatkozott az iparművészetben is. Az 1830—48 közötti neo­ barokk jellegű stílus az ún. Lajos Fülöp-stílus. A század második felében az ún. „burzsoá stílus", majd a kolonial stílus formajegyei uralkodtak, a századfordulóra pedig a francia

szecesszió, amelyet „m odem style”-nek v. „metro-stílus"-nak neveztek, nyomta rá a bélyegét. Jellemző képviselője az üvegműves E. Gallé (1846 —1904), a vasműves H. Guimard (1867 —1942), a belsőépítész E. Valiin (1856 — 1922). — A 20. sz. francia iparművészete rend­ kívül sokrétű, és lényegében minden modern iparművészeti útkeresés — a funkcionalizmus­ tól kezdve az absztrakt művészet hatására kialakult modern formatervezésig — meg­ található benne. A kor festői, mint Matisse, Dufy, Braque iparművészeti tevékenységet is folytattak. A modern ötvösség önálló hang­ vételű képviselője volt J. Puiforcát (1897 — 1945), a kovácsoltvas mestereE. Brandt (1880 — i960), akerámiábanE. Lenoble (1875 —1940) és E. Decoeur (1876 —1956), de Picasso példájára mind több festőművész foglalkozik kerámiá­ val. Az üvegművesség kiváló képviselője Gallé után A. Daum (1864 —1930) és az ötvösként, ékszerművészként is jelentős R . Lalique (i860 — 1945). Az 1925-i „Exposition des arts décoratifs” fordulópontot jelentett a modem bútor­ művesség fejlődésében, 1930-ban pedig meg­ alakult a funkcionalista szellemű „U nion des artistes modernes”, melynek vezető egyénisége R . Herbst (1891— ). írod. E. Male: L’Art religieux de la fin du Moyen Age en France. Paris, 1908; E. Male: L’Art religieux du XIIIе siede en France. Paris, 1910; R . Bromfield: History of French Architecture. 1494—1666. London, 1911; W . W ard: The Architecture of the Renaissance in France. London, 1911; Planat—Rumber: Le style Louis XIVе. Paris, 1912; Martin— Ezüstözött bronz levesestál (Párizs, Musée des Arts décoratifs)

Enlart: L’art gothique en France. 1—2. köt. Paris, 1913—25; R . Bromfield: History of French Architecture 1661—1774. London, 1921; R. de Felice: Le meuble franijais, du Moyen-äge ä Louis XIIIе. Paris, 1922; E. Male: L’Art religieux du XIIе siede en France. Paris, 1922; F. Courboin: La gravure en France des origines ä 1900. Paris, 1923; G. G rom ort: Histoire abrégée de l’architecture en France au XIXе siecic. Paris, 1924; G. Quenioux: Les arts décoratifs modernes. Paris, 1925; L. R éau: Histoire de la peinture franijaise au XVIIIе siede. Paris, 1925—26; Dimier— Réau: Histoire de la peinture franchise. 1—5. köt. Paris, 1925—27; L. Benois: La sculpture romantique. Paris, 1928; J. Baum : Romanesque Architecture en France. London, 1928; R. Schneider: L’art franijaise au XIXе siede. Paris, 1929; L. Réau: L'art romantique. Paris, 1930; G. Gromort: Histoire abrégée de l’ar­ chitecture de la Renaissance en France. XVIе—XVIIIе siecles. Paris, 1930; S. Rocheblave: L’Art et le goüt en France de 1600 a 1900. Paris, 1930; E. Male: L’Art religieux apres le Concile de Trente. Paris, 1932; P. V itry: La sculpture franijaise classique de Jean Goujon á Rodin. Paris, 1934; R . De Salverte:

J. Lurcat: A harcos. Szövött falkárpit

Les ébenistes du XVIIIе siede. Paris, 1934; L. Cadafalch: La géographie et les origines du premier art roman. Paris, 1935; Ch. Terrasse: La peinture frai^aise au XXе siede. Paris, 1939; V. Christoffel: Klassizismus in Frankreich um 1800. München, 1941; В. Dórival: La peinture fran^aise. 1—2. köt. Paris, 1942; L. Hautecoeur: Histoire de l’architecture classique en France. 1 —7. köt. Paris, 1943-tól; В. Dórival: Les étapes de la peinture contemporaine. 1—3. köt. Paris, 1943—46; P. Lavedan: L’Architecture fran^aise. Paris, 1944; E. Dacier: La gravure frangaise. Paris, 1944; R . H. Willenski: Modern French Painters. London, 1945; M. Aubert: La sculpture franchise au Moyen-äge. Paris, 1946; G. Fontaine: La céramique franijaise. Paris, 1946; L. Réau: Histoire de la peinture au Moyen-äge. La Miniature. 1946; J. Rewald: The History of Impressionism. New York, 1946; M. Aubert: Le vitrail en France. Paris, 1946; J. Babelon: L’orfevrerie franijaise. Paris, 1946; Ch. Sterling: Les peintres primitifs de toutes les écoles du XIVе et XVе siecles. Paris, 1949; G. Ring: A century of French Painting 1400 —1500. London, 1949; Made­ lein—Gauthier: Emaux limousins. Paris, 1950; Deschamps —Thibout: La peinture murale en France. Paris, 1951; A. Blunt: Art and Architecture in France 1500 to 1700. London, 1953; Gantner—Pobé: Romanesque art in France. Norwich, 1956; M. Aubert: Cathédrales et trésors gothiques en France. Paris, 1958; K. J. Conant: Carolingien and romanesque architecture 800 to 1200. Edin­ burgh, 1959; Pobé—Roubier: Das gothische Frankreich. W ien—München, i960;J. Rewald: Le post-impressionisme de Van Gogh a Gauguin. Paris, 1961; F. Barqui: L’Architec­ ture moderne en France. Paris, é. n. Dercsényi—Entz —Lajta—Németh Francione, II, Francesco di Giovanni di Matteo (Firenze, 1428—Firenze, 1495. júl. 25.): olasz építész, asztalos, a firenzei perspektivikus intar­ zia-iskola megalapítója. Műhelyében tanult Giuliano és Benedetto da Maiano. Munkássága túljutott Toscana határain: 1458-ban a római San Pietróban III. Calisto ravatalát díszítette és II. Pius lakosztálya részére dolgozott. Az 1460-as évek elején a pisai dóm berendezésének egyes darabjait szállította, majd 1474-ben ké­ szültek el az intarziaképekkel gazdagon díszí­ tett stallumok. Első ismert építészeti alkotása a pisai Camposanto egy kápolnája. 1472-től a Firenzei Köztársaság hadmérnöke volt. 1478ban Giuliano da Maianóval a Palazzo Vecchio két, intarziával díszített kapuját készítette. Az 1480-as évek folyamán várakat és erődít­ ményeket épített. 1488-ban a „Firenze építé­ sze” címet nyerte el. Az asztalosmesterséget

FRA

150

FRA

Meister Francke:

1 51

A gyermek imádása Kunsthalle)

(Hamburg#

ez idő alatt sem hanyagolta el, műhelyében remek bútorok készültek nagy számban. Az ő tanítványaiból alakult a firenzei Via dei Servin a leghíresebb intarziátor- és faragóműhely, amelynek mesterei Mátyás számára is dolgoz­ tak (->- firenzei asztalosok). Batári Ferenc Francisco, Franciscy Ferenc (1850—72 között m űködött): ötvösmester Mosócon. Művei közül egy az Iparmüv. Múz.-ban található. Francisco de H ollanda, d’Ollanda, Dolanda (Lisszabon, 1517/18—Lisszabon, 1584. jún. 19.): portugál festő, rajzoló és művészeti író. Valószínűleg azonos F. Vanegasszal, a lisszaboni Sta Maria da Luz oltárképének festőjével. Franciscus de Castello, Decastello (1474 k. működött): olasz miniátor. Egyetlen szignált kódexe, a Breviarium Hungaricum, mely Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost részére közvetlenül 1474 után készült, 1939-ben került a lambachi könyvtárból a Széchényi Könyvtárba. A gazdagon illusztrált kódex lombard iskolázottságra vall. Franciscus lapicida, Radi de Jadra (1480 к. működött): dalmát kőfaragó, Mátyás király részére dolgozott. Franciscus P resbiter (1457 k. működött): kódexmásoló, Mátyás király részére dolgozott. Feltehetően azonos a firenzei Collensisszel. Franck Ferenc (1827—67): pécsi kőfaragó. Számos — részben alakos — síremléket készí­ tett Pécsett. Franck Lőrinc (18. sz. második fele): szobrász. 1796—97-ben a budai krisztinavárosi templom belsejének kőfaragómunkáiban vett részt. 1800 k. a pesti görög templomba oszlopfőket készített és oszlopfőket szállított a debreceni templom részére is.

Franck, M. Sigismund (Nürnberg, 1770. jún. i , —München, 1847. jan. 16.): üveg- és porcelánfestő. Szülővárosában 1795-ben porce­ lánmanufaktúrát alapított, kísérleteket folyta­ tott a feledésbe merült reneszánsz üvegfestéstechnika felújítására. 1804-ben bevezette a „grisaille” festés technológiáját és felfedezte az üvegbe beégethető zománcfestékek készíté­ sének titkát. 1818-ban a müncheni porcelánmanufaktúra udvari festője lett. Később az orosz cárnak készített nagy üvegfestményeket. Francke, Meister Francke (15. sz. első fele): korának legkiválóbb északnémet festője; az újabb kutatások szerint talán holland szárma­ zású szerzetes. Hamburgban dolgozott. Első művei a Hamburgból Helsingforsba jutott oltár festett szárnyképei Szt. Borbála legendájá­ nak ábrázolásával (1412—15 к.). E táblákat a legenda novellisztikus, festői előadása jellemzi. 1424-ben festette Angliába utazó hamburgi kereskedők megbízásából a hamburgi Johannis­ kirche számára (Hamburg, Kunsthalle) Jézus története és Canterbury Szt. Tamás mártiromsága c. szárnyasoltár-képeit, melyeken megkapó változatossággal és naiv természetábrázolással formálta alakjait és tárgyait. — írod. A. Lichtwark: M. F. 1899; B. Martens: M. F. 1929; O. Kerber: M. F. und die deutsche Kunst um 1400. I. Teil 1939. Mojzer Miklós Francke, Paul (Weimar, 1537/8—Wolfen­ büttel, 1615. nov. 10.): német építész. A rene­ szánsz híve volt, de alkotásaiban sokat meg­ őrzött a késő gótika stílusából. A reneszánsz elemek inkább csak épületeinek oromzatán fordulnak elő. Fő művei: Helmstedt, egye­ tem, 1592—97; Wolfenbüttel, Mária-templom. Francken (16 —17. sz.): németalföldi festő­ család. — I. Nicolaes ~ (Herenthals, 1525 k .— Antwerpen, 1596. márc. 12.) a híres antwerpeni festőcsalád őse. Műveit nem ismerjük, a courtrai-i múzeum Keresztvitel c. képét tulajdo­ nítják neki. — 2. Frans id. (Herenthals, 1542—Antwerpen, 1616. okt. 2.) az előbbi fia, F. Floris tanítványa. Műveit fiáéval, ifj. Frans ~ éiv al tévesztették gyakran össze, de számos kétségkívül tőle származó festményt ismerünk. Az antwerpeni Notre-Dame katedrális szá­ mára festett oltár (1586) stílusa mesterének nyomdokain halad, úgyszintén a Szt. Jakabtemplom oltárszárnyainak ábrázolásmódja is. 1597-ből a drezdai Keresztvitel már O. van Veen stílusával rokon. — 3. Hieronymus ~ (Herenthals, 1540—Párizs, 1610. máj. 1.) Nicolaes fia, F. Floris tanítványa és segéde. Dolgozott Fontainebleau-ban, majd Párizsban „peintre du roi” volt. Portrékat és bibliai jeleneteket festett. — 4. Ambrosius ~ (Heren­ thals, 1544 —Antwerpen, 1618. okt. 16.) Nicolaes fia, F. Floris tanítványa. 1570-ben

FRA

ifj. F. Francken: Ahasvérus megkoronázza Esztert (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Fontainebleau-ban dolgozott, 1573-ban már antwerpeni mester volt. Fő műve az Antwer­ penben levő Szt. Crispin és Crispinian mártíriumát ábrázoló szárnyasoltár. — 5. Frans ifj. (Antwerpen. 1581. máj. 6. —1642. mái. 6.) id. Frans négy fia közül a leghíresebb, a festő­ család legismertebb tagja. Bibliai, történeti, mitológiai és életképeket festett, melyek EuróA Frangois-váza (Firenze, Museo Archeologico)

pa majd minden múzeumában megtalálhatók. Nehézkes rajzú, sötét színezésű képeit későbbi korszakában színesebb alkotások váltották fel. A Szépm. Múz.-ban Ahasvérus megkoronázza F-sztert c. képe található. Gerszi Teréz Franco, Giovanni Battista, ún. Semolei (Ve­ lence, 1498 k .—Velence, 1561): olasz festő, rézmetsző; Michelangelo modorát utánzó ügyes manierista mester. Rómában Miche­ langelo ésRaffaello művei után készített metsze­ teket, majd Firenzében Cosimo nagyhercegnek festette a Mantemurlói csata allegóriája c. képet (Firenze, Pitti). Később ismét Rómában dolgo­ zott (Szt. János elfogatása), majd élete vége felé Urbinóban és Velencében. Fran5ois, Jean Charles (Nancy, 1717. máj. 4.—Párizs, 1769. márc. 21.): francia rézmetsző. A krétamodorú rézmetszés feltalálója. E tech­ nikával szinte a megtévesztésig lehet a kréta­ rajzot a sokszorosításba áttenni. Rendkívül népszerű volt a 18. sz.-i francia grafikában, és számos kiváló lap készült ezzel az eljárással. Francois-váza : az athéni görög feketealakos vázafestészet remekműve, melyet megtaláló­ járól neveznek ~ n a k (a firenzei Museo Archeologicóban). I. e. 570 k. készült. Felirata szerint -*■ Ergotimos fazekasmester és ->- Kleitias vázafestő műve. Az archaikus vázafestészet „elbeszélő”, epikus díszítőmódjának legszebb reánk maradt példája. A főoldalt és a füleket

I 52

FRA

153

Achilleusszal kapcsolatos mítoszok képei, a hátsó oldalt többnyire Tbéseus tettei díszítik; talpán a törpe pygmaeusok és a darvak csatája látható. Francsek Imre, id. (Gödöllő, 1864—Bp., 1920): építész. 1892-től kezdve számos épületet tervezett a fővárosban (a volt Egyesült Fővárosi Takarékpénztár, Rákóczi út 11. sz.; a Gellért­ hegy szegélyezése és lépcsőzete, a Gellért-szobor környezete) és vidéken (Szarvas, Jászkarajenő; a szentesi ev. templom). Francsek Imre, ifj. (1891— ): építész. 1926-ban tervpályázat alapján megbízást kapott a Kinizsi u. 10. sz. bérház megépítésére. О épí­ tette a Dagály u.-i rendőr-lakótelepet. 1927-ben megnyerte a Széchenyi-fürdő strandfürdőjének pályázatát, mely azután tervei szerint épült. 1932-ben Teheránba ment, ahol a sah tanács­ adója lett. Francucci, Innocenzo: Innocenzo da Imola Francz József (Karlovác, 1740—Eger, 1810. ápr. 13.): egri építész. Mint a Líceum főpallérja került Bécsből Egerbe 1763-ban. 1764-től Esterházy Károly haláláig püspöki építész volt. Önállóan tervezte és építette a tiszapüspöki (1765), kerecsendi, egerbaktai (1773—75), kápolnai, demjéni, felsőtárkányi, kiskörei (1775), kömlői (1781), tiszanánai (1788), makiári templomot és számos egri polgárházat. Több Fellner Jakab neve alatt szereplő egri egyházmegyei épü­ let építésze és kivitelező mestere volt. Művei sajátos, száraz kora klasszicista formanyelvet szólaltatnak meg. Voit Pál Franges-Mihanovic, Robert (Mitrovica, 1872. okt. 2.—Zágráb, 1940): horvát szobrász. Bécsben tanult és Zágrábban letelepedve em­ lékérmeket és plaketteket is készített (Európa, Strossmayer). Jelentősebb művei: a zágrábi katedrális tympanonjának szobrai, valamint több emlékmű. Frank Frigyes (Bp., 1890. aug. 19.— ): festő, Munkácsy-díjas. Tanulmányait Bp.-en és Münchenben folytatta. Hazai tárlatokon 1911 óta állít ki, több jelentős díjat nyert. Tájképek és alakos kompozíciók mellett Fries Fries, Fricovce: helység Csehszlovákia K-i részén. Műemléke a volt Berthóthy-kastély, Berthóthy Bálint építtette 1623 —30 között Sorger Mihály építőmesterrel. A zárt, igen egyszerű homlokzatú épület az ún. felsőmo.-i pártázatos reneszánsz legépebben meg­ maradt emléke. Pártázatos attikájának félkör­ íves záródású fülkéiben csaknem életnagyságú, korabeli viseletben fejedelmeket, a magyar, görög és római történelem hőseit, valamint mitológiai alakokat bemutató sgraffitók látha­ tók. A sgraffitókat Vaxmann Márton készí­ tette. Frideczky Frigyes (Bukarest, 1924. okt. 3.— ): zeneesztéta, művészeti író. A képzőművészeti és zenei alkotások kölcsönös egymásra hatásá­ nak kutatásával foglalkozik. Tanulmányai folyóiratokban jelennek meg. Fridericus (12. sz. második fele): német ötvös. Eilbertus tanítványa és utóda, a kölni Szt. Pantaleon-kolostor műhelyében működött. Valószínűleg az ő műve több ereklyetartó szekrényen kívül a Welf-kincstár, a londoni Victoria and Albert Museum kupolás épület

I56

FRI

formájú ereklyetartója és a kölni Szt. Pantaleontemplom körmeneti keresztje. Fried Pál (Bp., 1893. jún. 16.— ): festő. Bp.-en és Párizsban tanult. A Műcsarnokban állította ki gazdag színezésű, keleti tárgyú pasztelljeit. Főleg érzékies aktokat, arcképeket és egzotikus tárgyú képeket festett, kielégítve a kispolgári ízlést. 1947-ben meghívták a New York-i képzőművészeti főiskolára tanárnak. Híres filmszínésznők felszínes, de hatásos port­ réival keltett feltűnést. Friedbauer Béla (Beled, 1896. jan. 19. —Sopron, 1945. febr.): festő, szobrász. Kernstok Károly képzőművészeti iskolájának szobrász szakán tanult Vedres Márktól. Itt került barátságba Derkovits Gyulával. A Tanácsköztársaság bu­ kása után Olaszo.-ba emigrált, majd Bécsbe, Párizsba, végül Berlinbe költözött. Művésze­ tével az expresszionizmushoz kapcsolódott, szuggesztív erejű képekben fejezte ki együtt­ érzését a társadalmi és anyagi gondokkal küzdő emberek iránt. Később hazatért és Pápán telepedett le. Pápai utcák, családtagjai, közvet­ len környezete jelennek meg képein. Önarcképe az üldözött művész megindító lelkiállapotát tükrözi. A fasizmus áldozata lett. Friedl János (19. sz. első fele): építész. Szatmár városa 1845-ben színházat és kaszinót tervezte­ tett vele, amely 1847—48-ban fel is épült (1889-ben azonban lebontották, és helyére új színház került).

Friedländer, Max Jakob (Berlin, 1867. jún 5.—Amsterdam, 1958. okt. 11.): német művé­ szettörténész. 1907—33 között a berlini múzeu­ mok igazgatója volt, 1938-tól Amsterdamban élt. A németalföldi festészet egyik legalaposabb ismerője, Altniederländische Malerei (14 köt. 1924—37) c. műve e tárgykörben a legfonto­ sabb munkája, amelyet számos monográfiája egészít ki. A régi német festészettel és grafiká­ val is behatóan foglalkozott. Nagy érdemeket szerzett múzeumi gyűjtő és szervező munkájá­ val is. Friedrich, Caspar David (Greifswald, 1774. szept. 5.—Drezda, 1840. máj. 7.): német festő, a romantika jeles képviselője, 1817-től a drezdai művészeti akadémia tanára volt. Munkásságá­ nak jelentős részét sejtelmes, sőt olykor miszti­ kus utalásokkal telített tájképei alkotják. Erdős, hegyes, messzetávlatú fény- és ámyékhangulattal áthatott tájképeit gondos technikával szinte miniatúraszerűen festette. Képeinek felülete tükörsima, fényes hatású; részletgazdagsága ellenére is festőileg gazdag. Színvilága több­ nyire lefokozott műtermi összhatásra épül. A drezdai festőkre nagy hatással volt, de igazi jelentőségét inkább csak 1906 után fedezték fel. Tájainak misztikus hangja, a különös iránti vonzalma miatt a szürrealizmus egyik előfutá­ rának tekintik. Alkotásai főleg a német múzeu­ mokban találhatók ( Zárdatemető télen, Berlin; Szerzetes a tengerparton, Berlin; Két férfi a holdat

C. D. Friedrich: Esti táj (Lübeck)

I57

nézi, Drezda; Kereszt a szikla ormán, Drezda; Gótikus város, Hamburg). —írod. C.von Lorck: C. D. F. Berlin, 1939; K. K. Eberlein: C. D. F., der Landschaftsmaler. 1940; E. Sigismund: C. D. F. 1943. Kampis Antal Friedrich Loránd (Bp., 1891 —Stockholm, 1947. dec. 25.): építész. Működésének túlnyo­ mó részét a műegyetemen folytatott oktató­ munka foglalta el. Tervpályázati sikerei, né­ hány ízléses épülete (győri, bp.-i bérházak, szombathelyi iskola, óbudai ev. templom) és oktatómunkája tette nevét megbecsültté. Friedrich Tódor (19. sz. vége): vésnök Bp.en. Néhány jelzett érme ismeretes (Fényképé­ szek Köre, Edison Kerékpár Egylet). Fries, Hans (Feiburg im Üchtland, 1465 к .— Bern?, 1520 к.): svájci festő. Főleg szülővárosá­ ban működött. Tárgyilagos anyagábrázolása, megnyújtott alakjai, színes előadása Burgktnair és Dürer műveinek tanulmányozására vallanak (Keresztelő' Szt. János lefejezése, Basel; János evangélista látomásai, Zürich). Friesz, Emilé Othon (Le Havre, 1879. febr. 6,—Párizs, 1949. jan. 10.): francia festő. Az École des Beaux-Arts-on L. Bonnat és G. Moreau tanítványa volt. 1905—7 között fauvefelfogású képeket festett (Flatnand táj, La Ciotat, FürdőzSk, Fleuret arcképe), majd a tradicionális alakítás felé fordult. — írod. M. Gauthier: О. F. Geneve, 1957. frigidarium : a nagy római közfürdők (thermae) hideg vizes medencéit magába fog­ laló épületrész. frig m ű vészet: phryg művészet F rim : Körmendi-Frim Friml Géza: Fényi Géza Frisch László (Bp., 1904. aug. 7.— ): grafi­ kus és szobrász. Tanulmányait az Iparrajziskolában Vesztróczy Manónál, Fülöp Elemérnél és Ohmann Bélánál végezte. 1940-től részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájában. A csoport több kiállításán szere­ pelt szobraival és kisplasztikáival, így 1962ben a Fészekben és 1964-ben a Nemzeti Galé­ riában rendezett emlékkiállításon. Frischauf Ferenc:-*- Szahlya-Frischauf Ferenc Frisconi, Donato Giuseppe (Laino, 1683 — Ludwigsburg, 1735. nov. 29.): olasz származású építész ésstukkátor. Prágában, majd Ludwigsburgban működött. Itt J. F. Nette halála után ő vezette tovább saját tervei alapján a hercegi kastély építését, mely a fő műve. A vízszintes irányban hatalmasan kiterjedő, gazdagon és jól tagolt impozáns épületkomplexum a legszebb németo.-i barokk kastélyok egyike. Fritten-Porzellan: ->- lágyporcelán fríz : I. az -*- oszloprend főpárkányának a ge­ renda és a geison közötti, díszítésre alkalmas felülete (képszék, képszalag: zóphoros, a dór rendszerben triglyphos). — 2. általában sík v.

FRI

N. Froment: Mózes az égő csipkebokor előtt (Aix-enProvence)

plasztikus, geometrikus, esetleg alakos díszí­ tésű, különböző technikai eljárásokkal kivitele­ zett, túlnyomórészt vízszintes felületosztó sáv. Az antik építészetben a domborműves ~ e k az épület különböző részeit díszíthették (a párkányok képszékeit, a falsík felső szélét, a pódiumok és a lábazati falak felületét, oszlopo­ kat stb.). A ~ azonban az antik építészet egyetlen konstrukciójába sem illeszkedik be organikusan, szükségszerűen, sehol nincs olyan funkciója, amelyből arra lehetne következtet­ ni, hogy valamely építészeti rendnek eredeti­ leg is része volt. Az épületek külső párkányát mai ismereteink szerint először a delphoi kincsesházakon díszítette, s valószínűleg a dór oszloprend metopé-triglyphos sorának után­ zásaként került az ión jellegű épületekre. Az ión (keleti görög) építészetben ennek az anyaor­ szági kezdeményezésnek nem akadt közvetlen folytatása, viszont az i. e. 5. sz. közepétől a domborműves ~ Attikában, elsősorban Athén­ ben jelent meg dór épületek belső díszítésére (-*- Héphaisteion, Sunion, Parthenon stb.), majd kevéssel később ión oszloprendű épületek kül­ ső képszalagján (-+ Erechtheion, Niké-templom Athénban az Akropolison stb.). Valószínűleg Attikából terjedt el az ión területen s vált állandó részévé „ión néven az ún. attikoión oszloprendnek. Froment, Nicolas (1450—90 között műkö­ dött): francia festő, a 15. sz. második felének jelentős mestere; Anjou René király szolgála­ tában állt. Két hiteles képe közül a nevével és az 1461. évszámmal ellátott szárnyasoltár,

1 58

FR Ö

közepén Lázár feltámasztásával (Firenze, Uffizi) a németalföldi művészet hatására vall. 1475 k. készült Aix-en-Provence-i szárnyasoltára, közé­ pen Mózes az égő csipkebokor előtt jelenetével. Az oltár szárnyain René király és második felesége, Jeanne Laval megragadó, portrészerűen ábrázolt alakja látható. Ybl Ervin Fromentin, Eugene (La Rochelle, 1820. okt. 24.—St Maurice, 1876. aug. 27.): francia festő és író. L. Cabat tanítványa volt. Tájés életképei a biztos kompozíciós felépítés mellett színben gyakran szárazak (Solymászat Algírban, Arab tábor). Festői működésénél jelentősebb írói munkássága. írásai: Une été dans le Sahara, Une année dans le Sahel; ma­ gyarul megjelent művei: Régi mesterek, Domi­ nique (regény). Arabok táborozása c. képe a Szépm. Múz.-ban van. Körner Éva frontalitás: szobrászati kompozíciós mód, Frontális egyiptomi állószobor, i. e. 26. sz. (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

id. R . Frueauf: Mária mennybemenetele (Bécs, Museum Mittelalterlicher Österreichischer Kunst)

159

amely legkövetkezetesebben az ókori Egyiptóm szobrászatában érvényesült. Lényege, hogy a szobrász az alakot a nézővel szembe­ fordulva ábrázolja; a testet az orron és a köldökön át függőlegesen vezetett, elképzelt vonal két, egyenlő értékű félre osztja; a szobor mozdulatlan, a lábak egyenlő mértékben viselik a test terhét, a vállak és a csípők azonos magas­ ságban maradnak. Míg más népek művészeté­ ben a ~ a szobrászat kezdeti stádiumát jelen­ tette, Egyiptomban a tradíciók uralma követ­ keztében a görög hódításig változatlan inten­ zitással érvényesült. Uralma a görög szobrá­ szatban az archaikus kor végével (i. e. 5. sz. eleje) szakadt meg. A ~ törvényét először J. Lange dán műtörténész fogalmazta meg Die Darstellung des Menschen in der älteren griechischen Kunst c. 1899-ben közzétett művében. Varga Edit Frosterus, Sigurd (Asikkala, 1876. jún. 4.— 1956): finn építész és művészeti író, H. van de Velde tanítványa volt. Építészeti alkotásait ügyes térbeosztás, a rendeltetésből fakadó formaképzés jellemzi {Stockmann-áruház, Hel­ sinki, 1930; erőmű-épületek stb.). A romanti­ kus építőstílussal szemben a funkcionalizmusért szállt síkra. Mint műkritikus is jelentős volt. F röde, Friedrich Wilhelm (Drezda, 1847. jan. 23.—Bécs, 1920 k.): német építész. Zittauban és Bécsben végezte tanulmányait, főként Bécs-

irj. R . Frueauf: Vadkan vadászat (Klosterneuburg, Stifts­ museum)

ben tevékenykedett. 1880-tól Steindl Imre ter­ vei alapján a kassai székesegyházat restaurálta és több műemlék (eperjesi Szt. Miklós-templom) restaurálási tervét készítette. Fröhlich Károly (Kassa, 1804—Kassa, 1868 után): ötvös. 1835-től mester, 1855-ben első céhmester. Főként mint ezüstműves dolgozott. Több műve található a bp.-i Történeti Múze­ umban és a kassai múzeumban. Fröhlich, Lorens (Koppenhága, 1820. okt. 25.—Koppenhága, 1908. okt. 25.): dán festő. Drezdában tanult, ahol J. Schnorr von Carolsfeld művészete hatott rá. Gyermekrajzai és az északi mitológiából merített rajzai jelentősek. F ru e a u f: bajor festők. — 1. id. Rueland ~ (1440/50 k .—Passau, 1507): a salzburgi iskola vezető mestere, 1481-ben Passauban, 1484—97 között Salzburgban, 1497-től ismét Passauban működött. A bécsi Kunsthistorisches Museum­ ban levő fő művén (1490) Mária és Jézus életéből vett jelenetek láthatók, nagy, sima redőzetű ruhákat viselő alakokkal; középütt Kálvária. — Kitűnő férfiarcképe ugyanitt van. A Szépm. Múz. őrzi Mária oltárához tartozott Angyali üdvözletét. — 2. ifj. Rueland (Passau, 1465/70—1545 után): az előző fia; apja műhe­ lyében tanult, s leginkább Passauban műkö­ dött. Korai műve, klosterneuburgi Kálváriája

németalföldi hatásról tanúskodik. Legjelleg­ zetesebb alkotása ugyanitt: Krisztus és Keresz­ telő Szt. János életéből vett 4 —4 jelenetén kívül 4 oltárszárnyképe Szt. Lipót életéből. Megkapóan színes, mesehangulatú táji környezetbe helyezte alakjait. Miniatúraszerű, egyszerű, bensőséges előadás jellemzi művészetét. — írod. L. von Baldass: Conrad Laib und die beiden F. W ien, 1946. Mojzer Miklós F ruhm an n Antal (1801 —1869): építész, a győri rajziskola tanára (1839—69). Számos győri épülete ismert, így az újvárosi plébánia­ templom (1836—41), a Bisinger-féle temetőkápolna és több romantikus jellegű lakóház. 1840-ben megnyerte a veszprémi új megye­ háza tervpályázatát. ~ tervezte a balatonfüredi kerektemplomot is (1841 —46), e művére a római Pantheon hatott. Nevezetes még Bezerédy Ignác győri alispánról készített plakettje (1835). F rullini, Luigi (Firenze, 1839. márc. 25.— Firenze, 1897. júl. I.): olasz szobrász; iparművészeti tevékenységet is folytatott. A rene­ szánsz korának tanulmányozása alapján meg­ újította az ősi hagyományú faszobrászatot. Virtuozitása néha manierizmussá vált. F rühling Frigyes Károly (19. sz.): koppen­ hágai származású miniatűrfestő. Az 1830—40es években Pesten miniatűr arcképeket festett. F rytom , Frederick van (17. sz. második fele): németalföldi fajanszfestő; Delftben működött. Kék festésű tájképpel és Staffage alakokkal díszített nagy táljai és tányérjai a delfti fajanszművészet remekei. fu c h i: a japán kard egyik alkatrésze. Ovális alakú fémgyűrű, mely a->- tsubát szorítja a pengéhez, egyben a kardmarkolat alsó részét zárja le. Többnyire arany-, ezüst- v. más fém­ berakással készül, domborműves díszítéssel. Fuchs, Emil (Bécs, 1866. aug. 9 .—N ew York, 1929): osztrák festő, szobrász, éremvéső. Bécsben Tilgnerné 1és a berlini akadémián végzett szobrászati tanulmányokat. Utána Rómában, majd Londonban élt. Itt az új bélyegek és érmek részére megmintázta VII. Edward király arcképét s az arisztokrácia számos tagjáról fes­ tett arcképet. 1914-től New Yorkban élt, ahol főleg portrékat készített. Fuchs, Hieronymus (1690 к .—Körmöcbánya, 1751. febr. 15.): augsburgi származású német éremművész. 1714—29 között a bécsi, 1729 — 51 között a körmöci verde vésnöke volt. Dolgozott a Heraeus-féle éremsorozat részére (pozsareváci béke érme). Néhány emlékérmet Körmöcön is készített (Mária Terézia, Györgytallér). Fuchs, Johann Gregor (Ortrand, 1650 — Lipcse, 1715. aug. 16.): német építész, a lipcsei barokk építészet legkiválóbb mestere. 1701 —04 között építette a lipcsei városi palotát négy

FR Ö

160

FÜL

Fruhmann Antal: A balatonfüredi kerektemplom

óriási pilaszteres középrizalittal. A lipcsei Ackerlein-udvarml (1708 —19) a több emeletes bérház típusát teremtette meg. Fuchsthaller Alajos (Pest, 1815 k. —1863): réz- és acélmetsző Pesten. Vidéky (Kohlmann) Károlynál tanult. 1839-től a Honművész, 1842-től a Regélő, a Nővilág, majd a Spiegel, a Divatcsarnok, a Hölgyfutár és más pesti lapok számára dolgozott. Fuckor András (1749—78 között működött): eperjesi matematikus és műkedvelő rézmetsző. Tokaj, Eperjes és Kassa képét metszette. Fueszl Kristóf (?—1561. aug. 28.): éremvéső Körmöcbányán; a város életében is jelentős szerepet játszott. Működése 1543-tól mutat­ ható ki, de már előbb is itt lehetett. I. Ferdinand lovas emlékérmét 1541-ben alkotta, később fő­ ként pestis-tallérokat és bibliai tárgyú ér­ meket készített. fuga, hézag: falakon a téglák v. kövek köze, melyet a kötőanyag (malter stb.) tölt k i; vako­ latlan falnál fehér, ritkábban színes festékkel hangsúlyozva díszítésül is szolgálhat. Fuga, Ferdinando (Firenze, 1699—Róma, 1781): olasz építész. 1717-ben Rómában dol­ gozott. 1730-ban XII. Kelemen pápa, 1750-ben Károly nápolyi király udvari építésze lett. ~ eredetileg Borromini követője volt. Egyik fő műve a Palazzo della Consulta (1732). 1737-ben II

Művészeti Lexikon II

átépítette a római Sta Maria Maggiore-templomot. Nápolyban, Palermóban, Sienában, Firenzében is dolgozott. Művészetében firenzei és római elemeket vegyítve a római késő barokk építészet vonzó és jelentékeny mestere, alko­ tásain azonban már a klasszicizmus jellegzetessé­ gei is mutatkoznak. Bónisné Wallon Emma Fulda: város Németo.-ban (NSZK), a ~ folyó partján. Kora középkori település, de a II. világháborúban erősen sérült város külső arculatára a barokk stílus jellemző. A Dóm két homlokzati toronnyal, magas kupolával 791 —819 között épült fel mint bazilika, majd 1704—12 között barokk stílusban újjáépítették. — A kéttornyos, román stílusú Szt. Mihálytemplom 820 k. épült. — Az egykori hercegérseki kastély barokk stílusú alkotás, melyet a 18. sz.-ban emeltek. fuldai porcelán: a németo.-i Fuldában N . Paul által 1763 k. alapított s 1780-ig működő gyár készítményeinek gyűjtő­ neve. Főleg finoman színezett zsánerfigurái jelentősek. A gyár jegye ferde kereszt v. kettős írott porcelánjegy F koronával, esetleg anélkül. Fulham -pottery: a 17. sz. közepén London közelében alapított kerámiaműhely kőcserépkészítményei. A gyártmányok részben japán

V. rajnai kőcserépformákat utánoztak, részben egyéni invenció termékei voltak. Fuller, Isaac (1606 к ,—London, 1672. júl. 17.): angol festő, grafikus; F. Perrier tanítványa volt Párizsban. Oxfordban, majd Londonban működött. Arcképei mellett vallásos, történeti és mitológiai tárgyú képeket is festett. Furnéron, René (Payroux, 1921. aug. 9.— ): francia festő és iparművész. 1940 óta

F. Furini: Venus és Adonis (Bp., Szépművészeti Múzeum)

állítja ki plakátjait, falkárpit-, tapéta- és nyomottextil-terveit. 1955-ben a Galerie La Demmeurben volt kiállítása. Fundáló K őfaragó János (1649—63 között működött): építész, a kassai ref. templomot építette. Fundáló Kőm íves Benedek (1647 k. műkö­ dött): építész, a Rákócziak szolgálatában állt. Fungai, Bernardo (Siena, 1460. szept. 14.— Siena, 1516): sienai festő. P. Perugino és L. Signorelli hatottak művészetére. Mária gyerme­ kével c. képe a Szépm. Múz.-ban van. funkcionalizm us: 19. sz. végi és 20. sz. eleji építészeti és iparművészeti irányzat, amely a külsődleges díszítést elvetve a puszta célszerű­ ség szűkszavú kifejezésére törekszik. Rendkí­ vüli jelentősége volt a formalizmusba torkollt eklektikus, historizáló stílusok felszámolásában. Első képviselői az amerikai modem építészek (L. H. Sullivan, F. L. Wright, a chicagói iskola) és az európai szecesszióból kinövő konstruktív művészek (H. van de Velde, P. Behrens, A. Loos) voltak. Legnagyobb hatású propagátora a 20. sz. elején a nagyiparban rejlő művészi lehetőségeket felismerő H. van de Velde volt, aki a célszerűség, az anyagszerfiség és a higiénia jelszavában fogalmazta meg a ~ alapkövetel­ ményeit. A ~ t legkövetkezetesebben a -*■ Bauhaus kollektívája (W. Gropius, Mies van der Rohe) oldotta meg, s az ő tevékenységük révén vált — merevségét levetkőzvén — a jelenlegi építészet és iparművészet egyik leg­ fontosabb összetevőjévé. Németh Lajos Fu Pao-shih (1904. okt.— ): kínai festő és műtörténész, a nankingi pedagógiai főiskola tanára. A hagyományos képírás művelője; tájképein különösen az atmoszféra könnyed visszaadásában remekel. Legfontosabb műtör­ téneti munkája a kínai művészet történetének évmutatója (Sanghaj, 1935). Furini, Francesco (Firenze, 1600 к .—Firenze, 1646. aug. 19.): olasz festő. Firenzében és Rómában tanult, Giovanni da San Giovanni mellett dolgozott. Történeti, mitológiai és allegorikus kompozícióit rézkarcolók sokszo­ rosították. A női akt érzékletes megörökítője volt. Egészalakos, korai képét, a nagyméretű Venus és Adonis kompozícióját a Szépm. Múz.-ban őrzik. Később pappá szentelték; ettől kezdve főleg oltár- és arcképeket fes­ tett C. Dolci és F. Albani modorában. A Pittipalota földszinti freskóin is dolgozott. Való­ színűleg műve A Bőkezűség Allegóriája c. festmény a Szépm. Múz.-ban. — írod. E. Toesca: F. F. Rom a, 1950. Ybl Ervin Furiani, Paolo (1567 к. működött): rézmet­ sző. Főleg térképeket metszett. Győr, Komá­ rom, Érsekújvár rajzát készítette el. Furttenbach,Joseph,id. (Leutkirch, 1591. dec. 30. —Ulm, 1667. jan. 17.): német építész és

FÜL

162

FU T

építészeti író. Itáliában tanult. Főképp korának technikai tudását jól tükröző elméleti munkái jelentősek. Első kötete: Newes Itinerarium Italiae (Ulm, 1626) a 17. sz. olaszo.-i útikalauza volt. A német teoretikusok között ő volt az egyetlen gyakorló építész. Ulmban maradtak fenn munkái (kórház a városkapu előtt és több lakóház). F urtw ängler, Adolf (Freiburg im Breisgau, 1853. jún. 30.—Athén, 1907. okt. 10.): német régész és művészettörténész, a görög művészet egyik legnagyobb újkori kutatója. A tárgyi és írott emlékeknek egyaránt kiváló ismerője, az ásatástól a stíluskritikai elemzésig a kutatás minden területén járatos volt, s a görög művészet valamennyi emlékcsoportját bevonta kutatásai körébe. Fő művében ( Meisterwerke der griechischen Plastik, 1893) a klasszikus gö­ rög szobrászok írott forrásokból ismert mű­ veit azonosította a fennmaradt római másola­ tokkal. Egyéb alapvető munkái: Olympia, Band IV. Die Bronzen, 1890; Antike Gemmen I—III., 1900; Griechische Vasenmalerei I., 1904; Aegina I —II., 1906; továbbá a berlini és müncheni antik gyűjtemények, a Sabouroffés a Somzée-gyűjtemény katalógusa. Szilágyi János György F u seli: -*• Füssli Fusina, Andrea da (15. sz. közepe — Milánó, 1526): fusinai lombard szobrász és építőmester. Főleg Milánóban működött; első jelzett műve, Daniele Birago püspök síremléke a milánói Sta Maria della Passione templomban van (1495). A saronnói Dómban és a paviai Certosában is dolgozott. Munkáit lágy formakezelés jellemzi, figurái antikizálóak. fu tó k u ty a : görög díszítőmotívum, simán lejtő csigás végű hullámvonal.

F u tó k u ty a

U. Boccioni: Egy kerékpáros dinamizmusa (Milánó, G. Mattioli-gyűjtemény)

Г63 II

★

U. Boccioni: Az utca ereje (Basel magántulajdon)

fu tu rizm u s : 20. sz.-i olasz művészeti mozga­ lom, amelynek a művészet minden ágában voltak képviselői. Megfogalmazásakor ugyan irodalmi irányzat, F. T. Marinetti 1909-ben jelentette meg futurista manifesztumát, amely­ ben anarchista módon minden érték szétzúzá­ sát, a háború jogosságát, a minden áron való dinamizmust hirdette. Csakhamar képzőmű­ vészek is kapcsolódtak a ~ h o z (U. Boccioni, C. Cárrá, G. Seuerini). A futurista festők a kubizmusból és R . Delaunay orfizmusíból in­ dultak ki. A kubizmusba a térdinamizmust akarták belevinni. Ezért a teret a mozgás funkciójaként, vagyis a mozgások egymást követő fázisainak egyidejű (->- szimultanizmus) megjelenítésével kívánták érzékeltetni. Elmé­ letük szerint a „negyedik dimenziót” is képzőművészeti valóságként ábrázolni tudták, mikor is a különböző időben végbement mozgást és a G. Severini: Észak-déli irány (Milánó, Jesi-gyűjtemény)

miniaturista. A lipcsei A. F. Oeser tanítványa, Rómában ösztöndíjas volt. 1783-ban Bécsben telepedett le, ahol az akadémia tanára, majd 1806-tól az udvari képtár igazgatója lett. Történeti és mitológiai tárgyú alkotásain A. R. Mengs klasszicizmusát követte, de a tetszetős rokokó finomságok is megfigyelhetők képein. Történeti képeinél sikerültebbek finom arc­ képei, pl. Mária Ludovika császárné (Bp., magántulajdon), valamint finom festői esz­ közökkel alkotott miniatűr portréi. Híres Klopstock Messiásához készült rajzsorozata. A Szépm. Múz. Bethsabe a fürdőben c. kompo­ zícióját őrzi. — írod. A. Stix: H. F. Wien, 1925. Ybl Ervin függélyes stílu s: - műve. A kép befejezése azonban Tiziano ecsetjétől való. — A ~ utolsó alkotó periódusában ké-

Giorgione: Férfiarckép (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Giorgione: A három filozófus (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

szült képek általában igen nehezen különíthetők el a fiatal Tiziano alkotásaitól. A Keresztvivő Krisztus (Velence, Chiesa di San Rocco) szerzőségének megállapításánál pl. már Vasari is habozott és Tiziano között. A modern kutatás általában csak a Krisztus-fejet tartja a castelfrancói mester művének. Hasonló a helyzet a firenzei Galleria Palatinában levő Concertóval, amelyen szintén csak egy figura származhat ~ ecsetjétől. Eltérők a vélemények ~ valószínűleg utolsó fő művét, a Koncert a szabadbant illetően is (Párizs, Louvre). A táj motívumainak az alakokkal való összekapcso­ lása, a vidám muzsikálók és az antikos szépségű aktok aranykor-mítoszt idéző hangulata azonban szinte összegezni látszik ezen a képen mindazt, amit ~ korábbi művein megvalósí­ tott. — Az az ábrázolásmód, amelyet ma is egyszerűen,,festői”-nek mondunk, lényegében a velencei festészet ~ indította korszakában kezdett kialakulni. ,,Azt tartotta”, — olvassuk róla Vásárinál — ,,hogy a csupán színekkel, minden előkészítő rajz nélkül való festés az igazi és legjobb módszer” . Ez, ha nem is kell szó szerint értenünk, sokat árul el - Benkő Viktorné

Göndör Bertalan: Önarckép

G öndör Bertalan (1908 —1945. mire.): grafi­ kus. Az Iparművészeti Főiskolán Helbing Ferenc növendéke volt, majd Becsben mint villanyszerelő dolgozott s közben a Kunstgewerbeschuléba járt. A harmincas évek elején megrázó linóleummetszeteket készített a nagy­ város szegényeiről (A zsákutca balladái, 1931 — 32). 1935 —36-ból több krétarajza ismert. Expresszív erejű Dante-illusztrációi legjobb grafikai lapjai közé tartoznak. 1938-tól itthon élt, főleg alkalmazott grafikával foglalkozott. A fasizmus áldozataként pusztult el Mauthau­ sen környékén. 1962-ben a Nemz. Gal.-ban emlékkiállítást rendeztek műveiből. —írod. Po­ gány Ö. Gábor: G. B. Bp., 1947. G önyüi P ots György (1798 k. működött): könyvkötő Debrecenben. Mesterremeke a debreceni kollégium könyvtárában van. G örög Lajos (Bp., 1927. nov. 26.— ): gra­ fikus, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főis­ kolán Konecsni György tanítványa volt. Főleg reklámgrafikával foglalkozik. Különösen mo­ dem szellemű filmplakátjai jelentősek, g ö rö g c sip k e: vászon alapon szálhúzással nyert hálóra len- v. selyemfonallal varrott csipke. Hasonlít a régi reticellához. görögkereszt a la p ra jz : középpontos elren­ dezésű épületek (rendszerint keresztény temp­ lomok) egyik kedvelt alaprajzi formája. Az épület (templom) két főtere (hajója) az egyenlő szárú görögkereszt mintájára egymást derék­ szögben metszi. A metszés helyén keletkezett négyzet alakú téregységet rendszerint kupolá­ val fedik. A kereszt szárai között helyezkednek el az épület csatlakozó (rendszerint négyzet alapú) mellékterei.

görög m ű v é sz e t: I. Ókor. A Balkán-félsziget déli részének bronzkori ún. helladikus kultúrája a 2. évezred elejével megindult görög bevándorlás után új formákat öltött, s a középső, majd a késő helladikus v. más néven mykénéi kultúra művészete már kétségtelenül görög volt. Szorosabb értelemben véve azonban ókori ^ e n a mykénéi kultúra bukásával kez­ dődő történelmi korszak göröglakta területen élő művészetét értjük, az i. e. 1. sz.-ig, amikor a göröglakta föld teljes egészében római uralom alá került. A nagyjából tíz évszázados története négy nagyobb szakaszra tagolható: 1. a kezdetek, a mykénéi kultúra bukásától a városállam­ szervezet megszilárdulásáig (i. e. 11 —8. sz.); 2. archaikus kor, a perzsa háborúkig (i. e. 700—480 k.); 3. klasszikus kor, Görögő, makedón uralom alá kerüléséig és Nagy Sándor uralkodásáig (i. e. 480—330 k.); 4. hellenisztikus kor, a göröglakta terület teljes bekebelezéséig a római birodalomba (i. e. 330—30 k.). Az egyes korszakok időhatárai, főleg az első két periódusban, területenként kisebb-nagyobb el­ térést mutatnak. I. A kezdetek (i. e. 11 —8. sz.). Miután a myké­ néi kultúrát belső válsága és újabb görög be­ vándorlók hullámai elpusztították, hagyomá­ nyai nem tűntek el nyomtalanul. A 11 —10. sz.-ban a görögség kultúrája és művészete csak igen szegényes emlékeket hagyott ránk. A síroknak, amelyekből e századok művésze­ tének anyagát elsősorban ismerjük, legfőbb díszei a fegyverek s az egyre gyérebben elő­ forduló ékszerek mellett a festett agyagedények voltak. A fazekasmesterek átvették a mykénéi kerámia technikai tökéletességét, s eleinte forma- és motívumkincsét is. Emellett azonban а и . sz.-tól főleg Attikában (vagyis Athénben és környékén) és Korinthosban új vázafestő stílus alakult ki, amelyet protogeometrikusnak szoktak nevezni. A mykénéi művészet elkorcsosult figurális ábrázoló hagyományával sza­ kítva a mesterek szinte kizárólag geometrikus motívumokkal díszítették a megváltozott for­ májú edényeket. Körzőszerűen használt több ágú ecsettel festett koncentrikus körök és félkörök, hullámvonalak a leggyakoribb díszítő motívumok, s mellettük ritkán jelenik meg egyegy állatábrázolás. A szegényes díszítésű vázák már a későbbi egyik alapvető vonását mutatják abban, hogy a díszítés mindig az edény felépítését hangsúlyozza, a festés össz­ hangban van a fazekasmester munkájával. A protogeometrikus ábrázolásmód bizonyos fokú egyöntetűsége az egész görög világban arra mutat, hogy az egyes görög települések között hosszú háborúk után a békés érintkezés lehetőségei kezdtek kialakulni. A következő két évszázadnak a protogeometri-

g ö n

248

GÖR

Temetési menet és lovas kocsik felvonulása athéni geometrikus vázáról, i. e. 8. sz. harmadik negyede (Athén, Nemzeti Múzeum)

249

Görög agyagváza geometrikus díszítéssel, i. e. 700 k. (Koppenhága, Nemzeti Múzeum)

geometrikus elemek uralkodnak. A fő műfaj, amelyet ismerünk, ekkor is a kerámia, amely­ nek új, világosabban tagolt formái alakultak ki, s a geometrikus díszítés a váza felületének egyre nagyobb részét foglalta el. A 9. sz. második felében kezdtek megjelenni a geomet­ rikus minták közt az állat- és növényvilágból vett motívumok, s ezekkel egykorúak a vázák plasztikus díszítésének (ló alakú edényfogók stb.) és a bronz kisplasztikának legkorábbi emlékei is, továbbá az első olyan leletek (föníciai bronztál Athénben stb.), amelyek a Kelettel hosszú időn át megszakadt kapcsolatok újrafelvételét bizonyítják. A legutóbbi évek ásatásai nyomán a korszak építészetéről is van némi fogalmunk. Smyrnában a 10. sz.-ból ovális, majd négyszögletes

GÖR

Görög geometrikus lóalak. Bronz, i. e. 8. sz. harmadik negyede (Berlin, múzeum)

kustól világosan elválasztható, de azt szervesen folytató művészetét geometrikusnak nevezik, mert a korszak nagy részében mind az edények díszítésében, mind a szobrok felépítésében Istennő elefántcsontból, i. e. 8. sz. közepe (Athén, Nemzeti Múzeum)

Agyag házmodell rajza, i. e. 700 k. (Athén, Nemzeti Múzeum)

alaprajzú egytermes agyagházak kerültek elő, amelyeket a 8. sz.-ban félkörös lezárásit házak követtek. Ugyancsak Smyrnában a 9. sz.-i városfal az ekkori görög falazásmódot mutatja meg. Samosban a Héra-templom i. e. 8. sz.-i formáját, a görög templomépület legkorábbi ismert emlékét tárták fel az ásatások. A 8. sz.-ban, Homéros korában, a görög város­ államok rendszerének megszilárdulása idején a vezető szerep a ~ b en , mint azelőtt is, Athéné volt, de mellette főleg Korinthos jelentősége erősen megnövekedett. A vázákon a geometri­ kus minták közt az igényesebb darabokon állatfrízek, csatajelenetek, monumentális halottsirató-képek, harcosok fevonulásai és talán már mitológiai jelenetek is megjelennek, de mester-

250

GÖR

történeti folyamatnak, amelynek során a kez­ detben a földbirtokos arisztokráciától vezetett görög városállamokban a megnövekedett jelentőségű kézműves- és kereskedőréteg sike­ res harcokat vívott egyenjogúságáért. E harcok során sok helyütt tyrannost állítottak szembe a származási előjogaikat szívósan védelmező arisztokrata családokkal, majd ennek szüksége is elmúlt, s a korszak végére Athénben létre­ jö tt az első demokratikus alkotmányú város­ állam. A művészet központjai az archaikus korban Smyrna görög városfala, i. e. 7. sz. vége elsősorban azokban a városokban alakultak ki, amelyek a fellendülő tengeri kereskedelem révén gyors fejlődésnek és gazdagodásnak kezek elkülönítésére ebben az egyéni kezde­ indultak: Görögo.-ban —>Athén, —>Korinthos, ményezésnek kevés teret adó korszakban még —>Argos, —>Sparta, a szigetek közül —>Kréta, nemigen van lehetőség. A plasztika túlnyomó—>Naxos, —>Chios, —>Rhodos, -*■Samos, a részt edényeket v. más használati tárgyakat kisázsiai partvidék görög városai közül —* díszít (lovak bronz-*- tripusok peremén stb.), Smyrna,-*-Ephesos voltak a korszak de figyelemre méltó — mindig kisméretű — Milétos, ■~énck centrumai, s mellettük egyre növe­ önálló alkotásai is vannak (elefántcsont istennők kedett az itáliai és szicíliai görög városok az athéni Dipylon-leletből; bronz ember-, (-*- Tarentum, -*• Lokroi Epizephyrioi, állat-, kentaur-, kocsihajtó-, fegyverkovács­ Syrakusai, -*- Akragas-Agrigentum, Selinus szobrocskák), amelyekben sajátosan görög stb.) önálló jelentősége is ( —ritalióta művé­ formaadás érvényesül. A boiótiai-*- fibuláк szet). Bár a fejlődés az egész göröglakta bekarcolt rajzai, a bronzedényeket díszítő domborművek s elsősorban a halottak fejére területen bizonyos mértékig egységes ütemű helyezett attikai aranydiadémák sorozata keleti volt, ez nem zárta ki jól elhatárolható helyi iskolák kialakulását mind a szobrászatban, motívumaival jól mutatja, hogy a ~ e század­ mind a vázafestészetben, s egyes, főként a beli megújulásának fő forrása Keleten volt; az újraéledő görög hajózás és tengeri kereske­ görög félsziget belsejében fekvő területek (pl. Boiótia) messze elmaradtak a fejlődés delem, amelyet rövidesen a gyarmatosítás is élvonalában haladó tengerparti városoktól. követett, ebben az időben teremtette meg újra A művészet megrendelői elsősorban a földbir­ a kapcsolatokat Elő-Azsiával, majd Egyiptom­ tokos arisztokrácia tagjai és az új tyrannosok mal. R égi művészeteiknek elsősorban a görö­ voltak. Az utóbbiak (pl. Pheidón-*- Argosban gök voltak tanítványai e korban, de a kapott v. Polykratés -*- Samosban) egyeduralmukat ösztönzéseket kezdettől fogva önállóan dolgoz­ ták fel. gyakran városállamuk erőinek olyan mértékű 2. Archaikus kor (i. e. 700—480 k.). A korszak egységesítésére használták fel, amely lehetővé tette monumentális építészeti alkotások meg­ fő jellemzője a mérkőzés a keleti előképek­ rendelését, s udvaraikba reprezentatív céllal is kel; ezeknek egyre önállóbb követése során szívesen gyűjtöttek művészeket. Az arisztok­ a korszak végére a ~ szinte minden területen eljutott keleti mesterei művészetének túl— rata családok olykor szintén monumentális haladásáig. Ez visszatükröződése annak a építészeti vállalkozások megrendelői voltak A larisai palota, i. e. 6. sz. vége—5. sz. eleje, rekonstrukció

251

A kevésbé költséges műfajok megrendelői és vásárlói a görög föld lakói mellett egyre növekvő mértékben lettek a Földközi- és Fekete-tenger partvidékének helyi népei is (elsősorban az etruszkok, a karthágóiak, DélOroszo., Dél-Franciao. partvidékének lakói), akiknek közvetítésével a görög művészet ter­ mékei messze Európa északibb részeire, így Mo. területére is eljutottak. (-*■ görög művészet Magyarországon ) Másfelől a görög és keletikereskedők tevékeny­ sége nyomán jelentős mennyiségben kerültek a görög városokba a keleti kultúrák művésze­ tének alkotásai (elsősorban Egyiptomból, Szíriából, Föníciából, Urartuból, Mezopotámiá­ ból); emellett a görögök már a geometrikus kortól állandó kapcsolatban álltak a Balti­ tengerhez vezető borostyánkő-út mentén élő É-balkáni és közép-európai népekkel és kultú­ rákkal is, amelyeknek hatása a görög archaikus kultúrára csak az utóbbi évek kutatásai nyomán kezd igazi jelentőségében ismeretessé válni. A korszak végén, a 6. sz.-ban az etruszk művészet is értékelőkre talált Görögo.-ban. Mindezek a területek azonban — a Keletet

GÖR

Borjúvivő. Rhombos fogadalmi ajándéka, i. e. 570 k. (Athén, Akropolis Múzeum)

Az ún. ,,auxerrei-i istennő” , i. e. 7. sz. közepe (Párizs, Louvre)

(pl. az athéni Alkmcónidák, a delphoi Apollóntemplom építtetői), a görög nagyszobrászat pedig jelentős részben az ő szolgálatukban virágzott fel: a korszak márványszobrai főként az ő fogadalmi ajándékaikként kerültek a szen­ télyekbe, V . az ő halottaik síremlékét díszítették. Igen fontos szerepük volt a művészetek fejlő­ désében a vallási kultuszhelyeknek, elsősorban azoknak, amelyek az egész görögség közös szentélyei voltak: -* Olympia, ->- Delphoi, Délos stb. A városállamok és gazdag magáno­ sok egymással versengve díszítették ezeket épületekkel és szobrokkal, amelyekkel egy-egy városállam háborús győzelmét v. valamelyik polgárának az ünnepi versenyjátékokon ara­ tott diadalát örökítették meg; itt állítottak szobrokat s helyeztek el különféle más ajándé­ kokat fogadalmuk beváltásaként v. segítség reményében a kultusz központjában álló iste­ neknek, s ezeket a szentélykörzeteket zsúfolá­ sig megtöltötték az egyszerűbb emberek ki­ sebb ajándékai: vázák, agyag- és bronzszob­ rocskák stb.

2 5 2

GÖR

Dagasztó nők; boiótiai terrakotta szobrocska, i. e. 6. sz. utolsó negyede (Párizs, Louvre)

253

kivéve — e korszakban összehasonlíthatatlanul többet kaptak a alkotásainak készítői a görög társadalom­ ban a kézművesek közé számítottak. Speciali­ zálódásuk az archaikus kor elejével vett na­ gyobb lendületet. A többé-kevésbé mitologi­ kus hagyomány varázsló-pap-művészei v. művész-istenei nyomában (a hagyomány szerint olykor tanítványaikként) ekkor jelent meg először az ezermester-kézművesek, majd az egy-egy műfajra specializált kézműves-művé­ szek alakja (-*- Angelión és Tektaios, —►Dipoinos és S ky llisA g a m é d és és Trophónios,-*■ Daidalos stb.). Ezzel és az egyéniség jelentőségének álta­ lános növekedésével kapcsolatban a hagyo­ mány egyes történetileg kimutatható művészek emlékét is kezdte fenntartani, s a 7. sz.-ban megjelent az a szokás, hogy a mesterek szignatúrájukkal látták el először a vázákat, majd a nagyszobrászat és más kisebb műfajok alkotá­ sait is. A szokás azonban a - ben soha nem vált általánossá, s a művész egyéniségének megGörög archaikus ifjúszobor (Kroisos síremléke), i. e. 525 k. (Athén, Nemzeti Múzeum)

növekedett jelentőségéről a szignatúráknál sokkal jobban ta­ núskodik az, hogy a 7. sz. ' -ének anyagá­ ban már lehetséges egyes művészek mun­ káját stílusuk alapján a többiekétől elkü­ löníteni, bár a művé­ szek v. megrendelőik a korszak folyamán nem törekedtek tu­ datosan arra, hogy a műalkotások meste­ rük egyéni sajátos­ ságait viseljék magu­ kon. A mesterek egyéb­ ként a korszak folya­ mán nemcsak társa­ dalmi helyzetük és Árkádiái bronz Herméserkölcsi megbecsülé­ szobrocska, i. e. 5. sz. eleje sük, hanem anyagi (Athén, Nemzeti Múzeum) értékelésük szerint is a kézművesek közé tartoztak (a mi „művész" és „művészet” szavunknak megfelelő „technités”, ill. „techné” az ácstól az orvosig a mestersé­ gek különböző ágaira egyaránt alkalmaz­ ható), s igen nagy számban voltak köztük a görög városállamokba beözönlött s ott nem teljes jogú polgárokként megtelepedett idege­ nek (kisázsiaiak, szkíták stb.) is. A korszak vége felé a kézművesek jelentőségének növeke­ dése a művészek közt is megmutatkozott; meggazdagodásuk jele az is, hogy költségesebb fogadalmi ajándékokat állítottak szentélyek­ ben, elsősorban azok, akik műhely tulajdono­ sokká lettek, s több művészt foglalkoztattak. Az egyes műfajok művelőinek értékelésében volt némi különbség; az építészeket többre becsülték a festőknél, s ezeket a szobrászoknál, de ez anyagi értékelésükben alig nyilvánult meg. Rabszolgák sem ebben, sem a következő korszakokban nem folytathattak alkotó művé­ szi tevékenységet. Az egyes művészeti műfajok közül az építészet eredetiben fennmaradt emlékei az ásatások során csak lassan gyarapszanak. A városépíté­ szet e korbeli alakulásáról ma még kevés fogalmunk van, de bizonyos, hogy legkésőbb a korszak végén keleti előzmények nyomán megjelent az előre megtervezett, szabályos városalaprajz. A profán építészetből eddig alig tártak fel valamit. A görög területen is­ mert első palotaépítkezések megrendelői a kisázsiai Larisa tyrannosai voltak, de hosszú ideig nem tudunk ennek a talán még archaikus kori kezdeményezésnek a folytatásáról. Az

GÖR

—54

GÖR

255

általában rendkívül szerény lakóházakról a legjobb képet e korszakra vonatkozólag is az új smyrnai ásatások adják, amelyeknek archai­ kus kori anyagában a korábbi típusok mellett a hosszában egymás mögött elhelyezett szobák sorából álló lakóház is megjelenik. Másik eredeti forrásunkat azok a kicsinyített terrakot­ ta házmodellek jelentik, amelyeket a 8. sz. végétől kezdve ismerünk mint szentélyekben elhelyezett fogadalmi ajándékokat. Ezek a -megaron formát mutatják villa alakú háztetővel. Nem tudjuk biztosan, lakóházat ábrázoltak-e v. kultuszépületet, de a kettő között kezdetben nem mindig lehetett lényeges különbség. A görög építészet archaikus kori fejlődését a legjobban a -*■ templomépítészetben lehet nyo­ mon követni. A korai görög templomok gerendázata és oszlopai fából készültek, falaik agyagból, s legföljebb a falak alja kőből. A 7. és főleg a 6. sz. folyamán ezeket a korai temp­ lomokat általában kőépületek váltották fel. A 7. sz.-ban fejlődött ki a görögöknél a monu­ mentális téralakítás igénye, s ekkor kezdett elterjedni a görög építészet nagy vívmánya, a minden oldalról oszlopsorral körülvett épület­ típus. A görög templomok alaprajzának közös ős­ típusa volt, de az oszlopok és a gerendázat formája soha nem volt egységes. A geometrikus korra visszanyúló előzmények után azonban a 7—6. sz.-ban tökéletesen kikristályosodott a görög -»■ oszloprendek két uralkodó fajtája, a dór és az ión, a természeti táj és az ember alakította tér, a gyakorlati és esztétikai rendel­ tetés kettősségét addig nem ismert harmóniá­ ban feloldó antropocentrikus görög építészet legmaradandóbb alkotásai. Az építészet volt az egyik fő ösztönzője a görög nagyszobrászatnak is, amely a geometrikus korba nyúló előzményekből a 7. sz. közepén alakult ki. Fő anyaga az egész archaikus koron át a kő, főként a márvány volt, de a 6. sz. folyamán a monumentális bronzszobrok öntését lehetővé tevő technikát is feltalálták. A szobrokat — a fémből készültek kivételével —kezdettől fogva festették. A klasszikus görög templomformák kialakulásával egy időben szokásba jött (ha nem is általánosan) az első és hátsó homlokzatnak (-- archaikus mosolyt, az első szellemi kifejezést a korszak végére átszellemült komolyság váltotta fel; az ábrázolás örökölt merevsége fokozatosan feloldódott, de a portrészerűen egyénítő voná­ sok ismeretlenek maradtak.

GÖR

Vadász, festett metopé a thermosi Apollón-templomból. i. e. 7. sz. 3. negyede (Athén, Nemzeti Múzeum)

257

Az archaikus görög nagyszobrászat első központjaiXréía ( drérosi bronzok, ->- Dréros; priniasi domborművek, -» Prinias), Chios (->- Bupalos és Athénis, -*• Archermos), Naxos voltak, a 7. sz. végétől pedig Athéné volt a vezető szerep (->Endoios, Anténór stb.), amelynek derűt és méltóságot, fizikai és szellemi kiválóságot har­ monikus egységbe olvasztó szobrai fölülemel­ kedtek mind a peloponnésosi és krétai műhe­ lyek szigorúbb, gyakran merevnek és konzer­ vatívnak ható, mind akykladikus iskola erőt­ lenebb, a körvonalak harmóniáját a belső kidolgozás elszegényítésével párosító, v. az ión mestereknek a derűs szépséget a szellemi tartalom, sokszor egyenesen a plasztikus kife­ jezés rovására hangsúlyozó művészetén. A kisplasztika anyagában (nemesfémek, bronz, elefántcsont, terrakotta) és tárgyában sokkal nagyobb változatosságot mutat a nagyszob­ rászatnál; tömegesen készített, s a terrakották esetében legalább a 7. sz.-tól kezdve formából sokszorosított darabjai főleg sírok mellékletei­ ként v. szentélyekben fogadalmi ajándékul szolgáltak. A nagyszobrászat ábrázolásai itt nem kötötték szigorúan a mestereket, s a kisplasztika alkotásai nemegyszer frissebbek, változatosabbak, mozgalmasabbak egykorú monumentális testvéreiknél (boiótiai és korinthosi munkaábrázolások, arkádiai kisbronzok stb.). A nagyszobrászat iskoláinak sajátosságai a nagy műhelyek környékének kisplasztikájá­ ban is érvényesültek, legföljebb itt jobban felismerhető Spárta jelentősége az archaikus kor kezdetén, Argos és Korinthos fontossága, v. az itáliai görög művészeti központok egyéni vonásai. A korszak nagyfestészetéről rendkívül kevés közvetlen forrásunk van. Az írott hagyomány Korinthosba. és Sikyónba helyezi a kezdeteit, 17 Művészeti Lexikon II

s ezt támogatják a két város környékén v. hatósugarában talált festett templom-metopék (Thermos, Kalydón) s a pitsai barlangszentély­ ben talált, fára festett fogadalmi képek is, a késő archaikus görög festészet eddig egyedül­ álló emlékei. Mindezek alapján azt kell fel­ tételezni, hogy a korszak görög nagyfestészete lényegében a festői kifejezésnek azon a fokán volt, amelyet számunkra a vázafestészet őrzött meg. Az archaikus korból a legrészletesebben a vázafestészet történetét ismerjük. A geometri­ kus ábrázolásmód felbomlása már a 7. sz. végén megindult, elsősorban Korinthosban, ahol a geometrikus vázák sziluettrajzait a belső részletek bekarcolásával és járulékos színek alkalmazásával a szorosabb értelemben vett feketealakos technikává fejlesztették. A kb. i. e. 625-ig tartó ún. protokorinthosi korszak miniatűr vázái keletről kölcsönzött mitológiai alakokkal (szfinxek, szirének, griffek, kentau­ rok) népesültek be, s orientalizáló állat- és növénydíszek borították őket. A 7. sz. végén kezdődő „korinthosi” korszakban nyilván a nagyfestészet hatására mitológiai jelenetekkel festett nagy feketealakos vázákat is készítettek az egyre konvencionálisabbakká váló állat- és növény díszes kis kenőcsösedények mellett. Ez az orientalizáló „állat-stílus” a keleti görög műhelyekben (Rhodos, Chios stb.) díszesebb és színesebb volt, s szüuettrajz helyett gyakran körvonalrajzot alkalmaztak. Jelentős műhelyek voltak Krétán, az Egei-tenger szigetei közül Méloson, Naxoson, Pároson és Euboiában is. Athénben a geometrikus kor vázafestészetének szerves folytatásaként a 7. sz.-ban kialakult Héraklés, az aiginai Aphaia-templom K-i oromcsoportjá­ ból, i. e. 480 k. (München, Antikensammlung)

Olynthosi lakóház, i. e. 4. sz., rekonstrukció

az ún. protoattikai stílus, amelyben már jól elkülöníthető mesteregyéniségek is dolgoztak. Ez fejlődött a 7. sz. végén korinthosi hatásra monumentális feketealakos vázafestészetté. Az athéni műhelyek ettől kezdve fokozatosan fölébe kerekedtek a többieknek, kiszorították piacaikról az addig uralkodó korinthosiakat, s a 6. sz. második negyedében már vitathatatlan központjai voltak a görög kerámiának. A nagy mesterek munkásságát és műhelyhagyományainak történetét ettől kezdve folyamatosan követhetjük Sophilos és Kleitias munkás­ ságától a feketealakos vázafestészet csúcspont­ ját jelentő két nagy mester, —*- Amasis és első­ sorban —> Exekias művein keresztül az előbbi­ nek modorosságba fulladó tanítványaiig, s másfelől az Exekias-tanítvány Andokidésfestőig, aki 530 k. a feketealakos technikát a fordított vörösalakossal helyettesítette, hogy a térbeliség, az arckifejezés, a mozgás ábrázolása iránti megnövekedett igényeknek a vázafesté­ szet is eleget tehessen, ahogy a kleónai-beli Kimén ugyanakkor a nagyfestészetben vezetett be hasonló irányú újításokat. A vörösalakos vázafestészet első nagy generá­ ciói a műfajt tökéletességre vitték, s a görög mitológia klasszikus ikonográfiáját is kialakí­ tották, emellett a feketealakos vázákkal szem­ ben egyre több teret adtak a mindennapi élet­ ből vett jelenetek ábrázolásának (-► Oltos, ->Euphronios, Euthymidés, Epiktétos, Psiax, -*■ Skythés, —>■ Sosias-festő, ->- Makrón, -*■ Panaitios-festő, Kleophradés-festS, -*■ Duris, —>Brygos-festő, ->■ Berlini festő). A görög váza­ festészet virágkora a késő archaikus korral véget ért. Az élet minden területét átható díszítő, eszté­ tikai alakító kedv az archaikus korban a görög kisművészetek számos műfaját felvirágoztatta, s a használati bronzedények falának dombor­ művei v. plasztikus díszítésű fogója, a csont­ fésűk V. a tükörnyelek figurái épp olyan művé­ szi igényességgel és sokszor épp olyan magas

színvonalon készültek, mint a nagyművészetek alkotásai. Az ötvösök arany ékszerei, a most újra divatba jött vésett kövek (-*- glyptika) és az először a 7. sz.-ban Lydiában vert, majd egyre több görög városállamban készített ér­ mepénzek domborművei mind teret adtak a mestereknek arra, hogy a szobrászat legnagyobbjaival versengő képességeiket bemutas­ sák. 3. Klasszikus kor (i. e. 480—330 k.). A görög kultúrának ezt a fénykorát a perzsák ellen vívott győztes szabadságharcok nyitották meg, amelyeket az athéni demokrácia kiteljesedése követett. Az 5. sz. második felében azonban Athén alulmaradt az arisztokratikus berende­ zésű Spártával szemben, s küzdelmük a görög városállamok közti háborúskodások hosszú sorát nyitotta meg. Ezeknek végső oka magának a városállam-rendszernek a válsága volt, amely széttagoltságával gátjává vált a további fejlő­ désnek. A nagyobb birodalmi egységet azon­ ban a görögök nem tudták saját erejükből megteremteni, hanem a korszak végén alul­ maradva a makedón uralkodókkal vívott harc­ ban, Nagy Sándor birodalmának részévé lettek. A klasszikus kor másfél százada alatt a ~ végképpen kilépett az archaikus fokon álló művészetek sorából, s szervesen az előző kor A delphoi kocsihajtó bronzszobra, i. e. 470 k. (Delphoi, múzeum)

GÖR

és a nagyfestészetben Athénnel egyenrangúvá fejlődött. A kisázsiai görög városok elszegé­ nyedtek, Dél-Itália és Szicília nagy görög városaiban viszont az építészetben és a kisművészetek számos műfajában az anyaországiak­ kal egyenértékű, sőt az érem- (-► Arethusapénzek) és a terrakottaművészetben (Lokroi, Tarentum) talán azok fölött álló alkotások is születtek. A kisázsiai iónok művészeti iránya elsősorban itt talált folytatásra. Teljesen átalakult a művészet és a közönség viszonya. Athénben a földbirtokos arisztokrá­ cia helyét a nagy művészeti alkotások megrendelőjeként az állam vette át, de az 5. sz. végétől, a hanyatló városállamok kiélezett vagyoni ellentétei közt egyre nagyobb jelen­ tősége lett a meggazdagodott polgárok mecé-

GÖR

Apollón, az olympiai Zeus-templom Ny-i oromcsoport­ jából, i. e. 460 k. (Olympia, múzeum)

vívmányaira építve olyan kifejezési eszközöket talált meg a képzőművészetek szinte minden területén, amelyek a művészettörténet új kor­ szakát jelentették: először valósult meg ekkor szándék és képességek teljes összhangja az em­ ber és az általa ismert világ valósághű ábrázo­ lására. Elsősorban ennek a korszaknak a ~ e vált példaképévé a művészettörténet csaknem minden következő nagy korszakának. A legfőbb hangadója és központja a klasszi­ kus korban Athén volt. Legkomolyabb vetélytársa, a peloponnésosi művészet elsősorban Argosban és Sikyónban virágzott; az utóbbi a klasszikus kor második felében a szobrászatban Athéna, Atlas és Héraklés, az olympiai Zeus-templom egyik metopéjáról, i. e. 460 k. (Olympia, múzeum)

Themistoklés portréja (római másolat), i. e. 470 —460 k. (Ostia, múzeum)

nás szerepének; ezek részben a köztereket díszíttették olyan alkotásokkal, amelyek szemé­ lyes tekintélyüket, befolyásukat emelték v. dicsőségüket hirdették, részben az 5. sz. vé­ gétől egyre nagyobb gondot fordítottak fény­ űző magánlakásaik berendezésére. A művész ilyen módon gyakran megrendelői személyes igényeinek volt a kielégítője, mint soha aze­ lőtt. Ebben a helyzetben rendkívül megnöve­ kedett a nagy művészegyéniségek szerepe,

259

17★

Pallas Athéna, athéni dombormű, i. e. 460 k. (Athén, Nemzeti Múzeum)

ami a korszak művészetének egyik legfőbb jellemvonása. A művészek általános társadalmi helyzete nem változott; most is kézműveseknek tekintették őket. Az 5. sz.-ban azonban már néhány nagy egyéniség kiemelkedett a kézművesek közül, bár elsősorban különleges társadalmi helyzete v. egyéb érdemei folytán, mint Pheidias, Periklés barátja v. Polygnótos, akit ingyen készített festményeiért polgárjoggal tiszteltek meg az athéniek. A század végén egyre inkább fontossá vált az alkotó mester egyénisége, kialakult a mai értelemben vett művész fogal­ ma, s a híres műalkotások készítőinek személye az érdeklődés előterébe került. A 4. sz.-ban már számos új jelenség jelzi a megváltozott helyzetet: van festő, aki pénzért mutogatja műveit, egy másik mester ingyen adja őket, mert igazi értéküket úgysem tudnák megfizet­ ni. Művészfejedelmek aranyszegélyű bíbor­ ruhában járnak, azt hirdetik, hogy elérték a művészet legfölső határait, és utánozhatatlan, amit alkottak. Ezeket a nagy alkotókat mérhetet­ len távolság választotta el a kézműves-mesterek tömegétől; az utóbbiak sorsa az előző korszak­ hoz képest semmit sem változott. A nagy meste­ rek iskolát teremtettek, s az iskolák tudatosan is versenyre keltek egymással. Minthogy azon­ ban egy-egy város nem tudta teljesen lekötni

művészeit, ezek — főleg a legnagyobbak — az egész görög világot bejárták, sőt annak határain túl, idegen uralkodók udvarában is megjelentek. Ez a stílusirányok bizonyos fokú kiegyenlítődéséhez vezetett, ami most sokkal erősebb lett, mint az archaikus korban volt. Kialakult a művészettörténetírás legkorábbi formája is, s a klasszikus kor mestereinek életé­ ről és működéséről számos írott forrás őrzött meg többé-kevésbé hiteles adatokat. A klasszikus kor másfél százada nem egységes időszak. Három egyenlőtlen hosszúságú, jól megkülönböztethető szakaszra tagolódik: az átmeneti kora klasszikus (i. e. 480—450 k.), az érett klasszikus (i. e. 450—410 k.) és a késő klasszikus (i. e. 410 —330 k.) szakaszra. Az elsőben az archaikus hagyományok még erő­ sebben érvényesültek, s ez bizonyos szigorú­ ságot adott a művészi kifejezésnek (ezért a „szigorú stílus” korának is szokták nevezni), amely csak az érett klasszikus korban oldódott fel teljes harmóniában, hogy a század végén a csúcspontnak ezt az egyensúlyát a válságkorszak mozgalmasabb, izgatottabb, az új utak keresése mellett most először tudatosan a régit is utánzó művészete váltsa fel. Az új helyzetben a művészeti műfajoknak a régiek mellett v. helyett új feladatokkal kellett megbirkózniuk. Az építészetben az archaikus korban kialakult építésrendek harmonikusabbakká váltak, s szigorú elkülönülésük is kezdett megszűnni. A dór és ión elemek vegyítése mellett az 5. sz. végén megjelent a korinthosi oszlopfő zsúfoltabb, díszesebb akanthusleveleivel, s megkezdte hódító útját a görög építé­ szetben.

GÖR

Aktaión halála. A selinusi Héra-templom domborműve, i. e. 460 k. (Palermo, Museo Nazionale)

260

GOR

Myrón: Dyskobolos (római márványmásolat), i. e. 450 к. (Róma, Museo Nazionale)

A klasszikus kor művészet és tudomány ter­ mékeny kölcsönhatásának kora, s az építészek ettől kezdve tudatosan számoltak terveiknél a mű optikai hatásával is: szinte nincs két teljesen Pheidias: Athena Lemnia (Drezda, Albertinum) Paestum: Héra-templom

A Parthenon egyik metopéja: kentaurharc, i. e. 445 к. (Athén)

végéről), amelyekkel együtt a színházépület klasszikus formáját is ki kellett alakítani (leg­ szebb fennmaradt példája az epidaurosi színház). A zenei előadásokra négyzetes alaprajzú ->ódeionok, az ifjak testgyakorló helyéül gymnasionoк szolgáltak; vallásos és profán célokra egyaránt alkalmasak voltak a —► tholosnak nevezett kerek épületek, — mind­ ezeknek legkorábbi ismert példái a görög építészetben ebből a korszakból maradtak fenn. A városépítészet -*■ Hippodamos úttörő mun­ kássága nyomán újult meg. Most alakították és dolgozták ki a szabályos terv szerint épített városok fő alaprajztípusait. A legnagyobb változás, a legjelentősebb fejlődés azonban a lakóházépítészetben volt. A korábbi egyszerű, alig díszített igénytelen lakóházak mellett most — ahogy erre a korszakra vonatkozólag elsősorban Olynthos ásatásai tanúsítják — a gazdag polgárok luxusvillái emelkedtek, s dí­ szítésükre megjelent a ^ b e n a kavicsmozaik

GÖR

párhuzamos vonal, két tökéletesen megfelelő féloldal az épületeken, éppen ezzel érték el a tökéletesen kiegyensúlyozott harmóniát s amellett a görög épületeknek azt a mindig megcsodált hatását, hogy valamennyien szinte egyéni életre látszanak kelni a néző szeme előtt. Új épülettípusok kialakítása is szükségessé vált. A városi lakosság növekvő kulturális szükségleteinek kielégítésére szolgáltak a kőből épített színházak (a legkorábbiak az 5. sz. A r te m is a P a r th e n ó n - f r íz r ő l, i. e. 4 4 0 k . p o lis M ú z e u m )

/

( A th é n , A k r o ­

..j u n n m Lovasok a Parthenóti-frízen, i. e. 440 k. (Athén)

alkalmazása (-»- Olynthos, ->- Pella). Az új típusú lakóházak gyakran emeletesek; a föld­ szinti termek egy középső, nyitott udvar körül helyezkednek el, míg kifelé csaknem teljesen zártak, még ablak is ritkán töri át falukat, ami jellemzően tükrözi a gazdag polgárok és a városállam megváltozott viszonyát. A korszakon belüli történeti változásokat legjobban a szobrászatban lehet nyomon kö­ vetni. Az archaikus szobrok mindvégig meg­ őriztek bizonyos dekoratív, ornamentális jelle­ get. A küzdelem ez ellen az archaikus kor végén a szobrászat minden műfajában erősödött. Eredménye elsősorban a térbeliségnek, a test kiterjedésének érzékeltetésében számottevő. A kora klasszikus korban a szobrok egyes részei önállóbbakká, a szoborfelülct mozgalmasabbá vált. Új s most már nem pusztán lineáris ritmus fogja össze az emberalakot, de a „szigorú stílus" mesterei még vonzódtak az egymástól élesen elhatárolt síkokhoz, s az alakok és csoportok belső részleteinek mintázásában

262

GÖR

volt még bizonyos hajlam a szögletességre. A szobor még nem vetkőzött ki teljesen archai­ kus formájából, amelyet a márványhasáb négy lapja határozott meg. Emellett az archaikus szobrok derűs nyíltságával szemben valami szinte elzárkózó komolyság tette „szigorúak­ ká" ezeket a szobrokat (Delphoi kocsihajtó, Zsarnokotok, artemisioni Zeus). Másfajta, derű­ sebb, de sokszor felszínesebb harmóniák első­ sorban a D-itáliai görög szobrászatban tűnnek fel (Ludovisi-trón, lokroi terrakottareliefek); az új törekvések nagy úttörői közül nem egy itt működött (->- Pythagoras). A kora klasszikus kor volt az aiginai szobrászat virágkora (->Onatas), amelynek fő alkotása az Aphaiatemplom oromcsoportja, a görög templom­ szobrászat archaikus korának lezárója. A kor­ szak legnagyobb fennmaradt alkotása azonban kétségtelenül az iskola-hagyományokon felül­ emelkedő olympiai Zeus-templom szobrászati díszítése; egyes alakjain az egyénítő ember­ ábrázolás olyan új kifejezési eszközei jelennek meg, amelyek valószínűvé teszik, hogy a portrészobrászat kezdetei is erre a korra nyúl­ nak vissza (ostiai Themistoklés-mellszobor). A kora klasszikus periódus legnagyobb ismert szobrászegyénisége, az attikai Myrón, mint híres — Dyskoboloso. mutatja, még nem lépett túl a síkban kiterített komponálásmód határain, de a szigorú stílusban gyökerező művészetének legszebb hajtásai már a klasszikus kor csúcsPolykleitos: Doryphoros (római márványmásolat)» i. e. 440 k. (Nápoly, Museo Nazionale) Istennők a Parthenon K-i oromcsoportjából, i. e. 440 k. (London, British Museum)

r j

V

"

j í И 3

m

\\V Жл

m К

263

- " '" '

4*

■-Ц Ч / f * 7 ' i И ' № '

-> Parthenon legkorábbi szobordíszeiközt ismer­ jük. A Parthenon irányító mestere, Pheidias, az ókori görög művészet leghatalmasabb alakja azonban ennél jóval tovább jutott. Az ókori görög szobrászat az ő és kortársa, —►Polykleitos művészetében érte el csúcspontját, s kettőjük munkássága egyúttal azt a két szélső határt is jelzi, amelyek között az érett klasszikus kor görög szobrászata mozgott. Művészetük, főként Pheidiasé a képzőművésze­ tek minden területére nagy hatással volt. A vázafestészet éppúgy a Parthenón-fríz szel­ lemében virágzott fel (-1- Kleophón-festő, -*■ Eretria-festő), mint a század végén újra elterjedő síremlékszobrászat (->- Hégésó síremléke). A Parthenon építésében (-*- Iktinos) és szobrászati munkáinál foglalkoztatott mesterek a munka befejezése után szétszéledtek Athénben és a görög világ más központjaiban, s magukkal vitték Pheidias művészetének szellemét, amely aphigaliai Apollón-templom alaprajzában éppúgy megőrződött és folytatásra talált, mint a Doroszo.-i szkíták számára készített ötvösművek­ ben, a rhodosi sírdomborművekben v. a tarentumi műhelyek terrakotta-szobrászatában. A legkitűnőbb közvetlen tanítványok, mint Alkamenés v. -*■ Agorakritos, — sőt késői korszakában maga Polykleitos is — természe-

GÖR

MÚ2sa. Athéni fehéralapos váza, i. e. 5. sz. (Mün­ chen, Antikensammlung)

Achilleus. Athéni vörösalakos vázakép az Achilles-festő« 1, i. e. 450—440 k. (Róma. Vatikáni Múzeum)

pontjai felé mutatnak. Myrón egyébként osz­ tozott a klasszikus kor csaknem minden nagy szobrászának abban a sorsában, hogy művei nem eredetiben, hanem későbbi, római kori másolatokban maradtak ránk, s a másolók márvánnyal helyettesítették a bronzot, az 5. sz.-i nagyszobrászat legjobban kedvelt anyagát. Régóta gyanítják, hogy az olympiai Zeustemplom szobordíszeinek egyik fő inspirálója az egykorú nagyfestészet volt, amely ekkor elsősorban Polygnótos és Mikén munkás­ sága révén ajellem ábrázolása mellett az alakok és csoportok újfajta beállításával is kísérlete­ zett, bár a leírások alapján nem léphette túl a színes grafika határait. Az egykorú vázafesté­ szet néhány kimagasló mestere (-» Niohidafestő, ->- Pistoxenos-festő, Pán-festő, ->- Penthesilea-festő, -*■ Achilles-festő stb.) a nagyfestészet új vívmányaiból is megőrzött valamit szá­ munkra. M yrón művészetének legközelebbi rokonait a

264

„gazdag stílus” volt a megfelelője, míg ugyan­ akkor a —>- Deinos-festő köre a Parthenón-fríz szellemét igyekezett megőrizni monumentáli­ sabb törekvésű kompozícióiban. A vázafestészet azonban ekkor már csak hal­ vány visszfénye volt a nagyfestészetiíek, amely a századvég évtizedeiben a perspektíva, a ke­ vert színek, az árnyékolás alkalmazásával lénye­ gében a mai értelemben vett festészet meg­ alapítója lett. A nagy vívmányok a sajátosan 5. sz.-i fehéralapos vázák képein tükröződnek vissza a legjobban, de a századfordulónak az írott forrásokból jól ismert festő-óriásait, a nagyfestészet forradalmának zászlóvivőit (-*■ Agatharchos, -*■ Apollodóros, Parrhasios, Zeuxis) alig segítenek közelebbről megismerni. Csaknem ugyanilyen bizonytalan az a kép,

GÖR

A Grimani-kancsó, i. e. 5. sz. (Bp., Szépművészeti Múzeum)

tesen önállóan dolgozták fel a kapottakat, a század végén pedig Pheidias utolsó műveihez kapcsolódva, a klasszikus harmóniát megbontó zsúfoltabb, szenvedélyesebb, izgatott fényárnyék hatásokat hajhászó stílus kezdett ki­ alakulni (-*- Paiónios Nikéje, phigaliai dombor­ művek stb.), amelynek a vázafestészetben a Meidias-festő működésében csúcsosodó ún. Tarentumi görög terrakotta fejeké i. e. 4. sz. (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Dionysos és kísérői. „Keresi” váza, i. e. 4. sz. (Würzburg, múzeum)

265

amelyet a fennmaradt másolatok alapján a századvég nagyszobrászatának nagy útkeresői­ ről (-*- Kallimachos, ->- Démétrios) kapunk. A 4. sz. első harmada a művészi alkotókedv bizonyos elernyedését s a klasszicizálás erőtel­ jesebb kibontakozását mutatja. A 70-es évek­ ben azonban egyre határozottabb alakot ölte­ nek a művészetnek azok az új irányai, amelyek a városállam-rendszer utolsó válságkorszaká­ nak leghívebb tükrözői. A tehetetlenül a nagy múlt felé visszavágyó klasszicizmus mellett kialakult a kor társadalmi légkörét közvetlenül tükröző művészet is, éspedig szélsőségesen ellentétes formákban: egyfelől a felfokozott szenvedélyesség és mozgalmasság, a belső

GOR

Amazónharc. Részlet a phigaliai Apollón-templom frízéről, i. e. 5. sz. vége (London, British Museum)

nyugtalanság olyan kifejezéseiben, amelyek széttörték a dombormű harmonikus ritmusait és a klasszikus egynézetűség korlátáit (-»Skopas), a lélek addig rejtett mélységeit tárták fel, és azelőtt ismeretlen érdeklődéssel fordultak az emberi egyéniség megjelenítése, a portré­ szobrászat felé (-- Praxiteles munkásságában kibontakozó irány volt a na­ gyobb népszerűségű, ez hullámzott tovább az Görög érme Zeugitanából, i. e. 350 k.

athéni vörösalakos vázafestészet utolsó felvi­ rágzását jelentő —►keresi vázákon és a terrakot­ taszobrászat ,,Tanagra”-figitráin (-*- Tanagra). Skopas egyik fő műve Maussóllos káriai hely­ tartó síremléke volt (-*- Maussólleion), amely­ nek szobordíszítésén vele együtt ->- Bryaxis, -+- Leócharés és -*■ Timotheos is dolgozott. Praxi­ teles egyik szobrának szignatúrája a D-oroszo.-i Olbiában került elő. Ez jellemzően mutatja a 4. sz.-i ~ új helyzetét: megrendelőit egyre inkább a görög anyaország földjén kívül kellett keresnie. Megkezdődött a görög művészek elköltözése az elszegényedő városállamokból, s míg a nagy mesterek fejedelmi udvarról feje­ delmi udvarra vándoroltak Makedóniában, Thrákiában, Kisázsiában, a kisebbek megtele­ pedtek a görög kultúra perifériáin, s a helyi igényekhez alkalmazkodva folytatták öröklött Bronztükör: Aphrodité és Pan kockajátéka, i. e. 4. sz. (London, British Museum)

266

A ~ így egyre inkább felkészült a feladatra, hogy nem görögökhöz is szóljon. A 4. sz. legnagyobb művészének, — - Lys/pposnak a pályája mintegy összefoglalóan mutatja ezt. Benne olyan művésze támadt a görögségnek, aki valóban képes volt a klasszikus művészet örökségét teljes egészében összefoglalva újjá­ értékelni, s a szobrászatban az emberábrázolás új fejezetét megnyitni, új részarányokat, új típusokat teremtve, elsősorban pedig azzal, hogy a harmadik dimenziót ő hódította meg a szobrászat számára. Lysippos Praxitelésszel és Skopasszal egy időben kezdte pályáját, de mind náluk, mind többi kiváló kortársánál (->- Bryaxis, -> Leócharés, Euphranór) messzebb jutott, s pályája csúcspontján Görögő, új ura,

GÖR

Praxitelés: Hermes a gyermek Dionysosszal, i. e. 330 k. (Olympia, múzeum)

műhely-hagyományaikat. így alakult ki a D-oroszo.-i szkíták között virágzó görög öt­ vösművészet (->- csertomlyki ezüstedények stb.), így jöttek létre a D-itáliai és szicíliai vörösalakos vázafestő-műhelyek, amelyek a 3. sz. elejéig folytatták ezt a Görögo.-ban 320 k. szinte teljesen kihaló műfajt (-*- Assteas, ->- Pythón, -«- Dareios-váza stb.). Paris ítélete. Rajz elefántcsontlapon, i. e. 350 k. (Lenin­ grad, Ermitázs)

Bronz ökölvívó-fej, i. e. 4. sz. (Athén, Nemzeti Múzeum)

267

a makedón Nagy Sándor udvari szobrásza lett. Ugyanezt az utat tette meg a század legnagyobb festője, -- rézmetszet gravure en taille d u re: acélmetszet Graz : város Ausztriában. Műemlékei: város­ magja középkori; legrégebbi háza a Reinerhoff, melyet már 1164-ben említenek. A városmagot az 1400-as évekből származó várfalrészletek övezik. A korai gótika szép emléke a Leechkirche, melyet 1224-ben említenek először;

egyhajós templom, poligcnális szentélyzáródással. Az eredeti homlokzathoz 1500-ban két tornyot építettek. 13. sz.-i kaputympanonjában Ausztria kora gótikus szobrászaténak jelentős kő domborműve. — A Szí. Aegidius-dóm késő gótikus stílusban épült 1438—62 között; mellette korai barokk mauzóleum (II. Ferdinánd családi sírboltja) 1615-ből, stukkódísze J. B. Fischer V . Erlachtól (1687 —99). — A Landhaus (a tartományi gyűlés székhelye) a 16. sz. közepén épült reneszánsz stílusban, gazdag árkádos udvarral. — A ~ felett emelkedő Schlossberg vára a steieri őrgrófok székhelye volt a 15 —17. sz.-ban; megmaradt belőle a ~ jelképévé vált Óratorony (1561-ből) és az 1588ban emelt Harangtorony. Kádár Emőke Grazioli, Donato (1561 —89 к. működött): olasz hadiépítész. Pozsonyban 1561-ben, Győ­ rött és Egerben 1576-ban dolgozott, 1581 —85 között Tatát erősítette meg, majd 1589-ben Sárvárott működött. grächwili hydria: a svájci Grächwilben (Bern közelében) halomsírban talált, i. e. 6 0 0 k . D-itáliai V . spártai görög műhelyben készült bronzedény töredéke; hátsó fogója Artemis istennőnek s az őt körülvevő állatok­ nak (nyulak, oroszlánok, sas, kígyók) mesterien mintázott ábrázolása. Grebber, Pieter Frans de (Haarlem, 1600 к .— Haarlem, 1652/53): holland festő, rézkarcoló. Apjánál, Frans Pietersz de ~ n é l és H. Goltziusnál tanult. Később Rubens ésJordaensművészete, végül a Rembrandt-követők hatottak rá. Nagy­ alakos bibliai és mitológiai képeket, pásztorE. Greco: Női portré

alakjait, női aktjait (Ülő ttő, 1951; Fürdőző lány, 1957)Greco, El, tkp. Domenico Theotocopuli (Phodele, Kréta 1541 k .—Toledo, 1614. ápr. 6. v. 7.): görög-spanyol festő. A reneszánsz és a barokk közötti átmeneti periódus egyik leg­ nagyobb alakja; a velencei festőiség, a spanyol realizmus, eksztatikusság és a még bizánci, középkori expresszivitást is újjáélesztő látomisszerű alakítás mesteri ötvözője. Az ex­ presszivitás és a manierizmusra jellemző artisztikum, a verista emberlátás és a transzcenden­ tális révület egyaránt jellemzi művészetét, amely a manierizmusból indult, de a sajátos látomásszerű barokkhoz jutott el. Az ellenreformáció zaklatott korszakának látnoki mű­ vésze. A művészettörténelem nagy úttörő

GRE

Greco: Tavera kardinális portréja (Toledo, Hopital Та vera)

jeleneteket és félalakos képmásokat festett. Vigasztalás c. képe a Szépm. Múz.-ban van. Grechetto, i l : ->- Castiglione, Giovanni Bene­ detto Greco, Emilio (Catania, 1913— ): szicíliai szobrász, a jelenkori olasz realista iskola egyik legismertebb művésze. Az 1956-i Velencei Biennalén nagydíjat kapott. Autodidakta. Kez­ detben archaikus, egyiptomi, etruszk hatás érződik terrakotta és márványszobrain, majd lágyabb mintázással — faszobrain finom vona­ las technikával — alakítja légies, melankolikus Greco: Férfitanulmányfej (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Greco: Bűnbánó Magdolna (Bp., Szépművészeti Mú­ zeum)

stílusteremtő mesterei közé tartozik, aki szuve­ rén esztétikai rendet, a természeti hűségtől merészen eltérő, ám szerves, logikus stílust teremtett. — Ifjúkoráról, görögo.-i kapcsola­ tairól keveset tudunk, bár a legújabb kutatás igen sokat felfedett már művészete görög­ bizánci gyökereiből. Nagyon fiatalon — 14 — 15 éves korában — Velencébe került, ahol az öreg Tiziano műhelyében dolgozott, annak Szt. Lőrinc mártíromsága c. képe festésekor segédeként is szerepelt. Mestere mellett hatott rá Veronese, Bassano és különösképp Tintoretto

286

GRE

művészete is. 1570-ben Rómába ment, de előtte Parmában is megfordult, ahol megismerte Correggiónak a fény-árnyék hatást felhasználó festészetét. R ó ­ mában a miniatúrafestő Giulio Clovio köréhez tartozott, és e réven megbízásokat is kapott. Itt festett művein Clovio hatása mellett Miche­ langelo és Raffaello műveinek ihletése is érződik. E korai periódusának fő művei közé tartozik Giulio Clovio port­ réja és a Szénparazsat fúvó fiú (mindkettő Nápoly, Museo Capodimonte). Mel­ lettük néhány bibliai témájú kép jelzi korai periódusa munkásságát. 1577-ben Toledóba költözött, ez év júli­ usában már munkát is vál­ lalt, sőt 1579 végétől már a spanyol udvar részére is dolgozott. Első ilyen képe elég homályos értelmű (II. Fülöp álma, 1579, Madrid, Escorial), telve teológiai és a spanyol uralkodócsaláddal kapcsolatos utalásokkal, for­ manyelve azonban már a jellegzetes grecói stílusban fogant. 1580-ban újabb nagy­ szabású megbízást kapott, a Szt. Mauritius és a thébai légió mártíromsága (1580 —84, Madrid, Escorial) jelenetet festette meg. Az előtérben Mauritius látható kísérete körében, a középtér a halál­ ba menő légiósok zsúfolt serege, a megnyílt égbolton pedig ceremónia készül, a vértanúk pálmáit hozzák az angyalok. A reális és az ir­ racionális, a földi és az égi elem teljesen együtt él, a szigorúképkompozíciós szer­ kezet helyett a vízió és a mindent magába fűző fényárnyék kontraszt foglalja egységbe a csodás és a mate­ riális elemeket. szuveré­ nül eltért a naturális és a klasszikus arányoktól. Súly­ talan álomfigurává transz-

287

Greco: Krisztus keresztelése (Madrid, Prado)

ponált alakjai arányait elnyújtotta, a fej formát eksztatikusán torzította. A közép­ kori antinaturalizmust a barokk művészet transzcendentális, dinamikus révületébe oltot­ ta. A fény sem naturális megfigyelés szülötte képein, hanem a térdinamika gerjesztője, a vízió hangulati forralója. A színeket is sajátosan átalakította, az üde velencei koloritot szürkés lázár hidegíti, és a kontrasztok ismét csak transzcendentális hatást ébresztenek. E korszak fő müvei közé tartozik a toledói Székesegyház­ ban levő Krisztust megfosztják ruháitól (Espolio) c. kép (1577—79), ugyanennek a témának a müncheni Alte Pinakothekben levő változata (1583 —84); a bp.-i Szépm. Múz. egyik kincse, a Bűnbánó Magdolna (1580) és л Krisztus a keresz­ ten (Madrid, Prado, 1580). Művei korában igen nagy sikert arattak, rendkívül keresett mester volt; Toledóban és környékén szinte minden templomba került Greco-kép. 1585-ben már hatalmas palotát bérelt Toledóban és rendkívül nagyvonalú életet élt. Nagy, iparszerűen működő műhelyt tartott fenn a sok megrende­ lés kielégítésére, ez magyarázza képei sok variánsát is, amelyek közül több műhelymun­ kának tekinthető. A 80-as évek végétől néhány évet leszámítva továbbra is Toledóban dolgo­ zott; stílusa lényegében nem változott, csak még eksztatikusabbá vált. Mind több portré­ megbízatást vállalt. 1586 —87-ben fejezte be egyik fő művét, az Orgaz gróf temetését (Toledo, Sto Tómé), amelyen ragyogó emberábrázoló készsége és varázsos anyagfestése tündököl. Portréművészetének csúcsa a borzongatóan realista főinkvizítor-portré (Fernando Nino de Guevara arcképe, New York, Metropolitan Museum). Ezekben az években mind több nagy oltárképet vállalt. Máig is a helyén maradt a Talvera la Vieja-i plébániatemplomba készí­ tett öt festményt és egy Madonna-szobrot ma­ gába foglaló oltára, amely mutatja, hogy szob­ rászként is a kor legjobb művészei közé tarto­ zott. E szobra mellett más plasztikai művei is ismeretesek. A nagy oltárképek közé tartozott az 1600-ban elkészült madridi oltára, a toledói Szt. József-kápolna oltára stb. Élete utolsó másfél évtizedében betegség nehezítette mun­ kásságát, de több fő műve készült e korszaká­ ban is, mint a Pradóban levő Krisztus feltáma­ dása (1595—98), a hallatlan merész kompozíciójú Laokoon (1606 —10, Washington, Natio­ nal Gallery of Art), a toledó San Vicente-beli Szeplőtlen fogantatás (1608 —13) és életművének egyik sommája, A z ötödik pecsét feltörése (1610) apokaliptikus víziója (New York, Metropolitan Museum). E késői képeken formanyelve még vizionáriusabbá vált. Na­ gyon szép anyaggal szerepel a bp.-i Szépm. Múz.-ban, ahol a Bűnbánó Magdolna mellett olyan remekművek találhatók tőle, mint az

Angyali üdvözlet (1600 k.), Espolio (1580 után), GRE a Szt. Család Szt. Erzsébettel (1600 eleje), Szt. András (késői mű), a Krisztus az Olajfák hegyén (késői mű) és egy Férfitanulmányfej. — A festé­ szet és szobrászat mellett valószínűleg építészet­ tel is foglalkozott. A festészetről írt, források­ ban említett könyve elveszett. Művészetének nagy hatása volt korában, de halála után hamar feledésbe merült. A 20. sz.-ban azonban ismét felfedezték, és az expresszionizmus egyik elő­ futárának tartják. — írod. M. B. Cossio; El G. 1—2. köt. M tdrid, 1908; H. Kehrer: Die Kunst des G. München, 1914; A. L. Mayer: El G. Eine Einführung in das Leben und W erk des Domenico Theotocopuli. Mün­ chen, 1920; A. L. Mayer: Domenico Theoto­ copuli El G. Kritisches und illustriertes Ver­ zeichnis des Gesamtwerkes. München, 1926; Legendre—Hartmann: El G. Paris, 1938; L. Goldscheider: El G. New York, 1938 (1954); J. Camon Aznar: D. G. 1—2. köt. Madrid, 1950; A. Valentin: El G. Paris, 1954; P. Guinard: G. Geneve, 1956; E. du Gue Trapier: E. G \ s Early Years at Toledo 1576 —1585. New York, 1958; Kampis A .: G. Bp., i960. Németh Lajos grecques : a maeander minta francia neve. G reen, Valentine (Salford, 1739. okt. 3.— London, 1813. jún. 29.): angol rézmetsző. A 18. sz.-i angol mezzotinta-metszők egyik legkiválóbbika. 1775-től III. György angol király udvari rézmetszője volt. Több mint 400 mezzotintát készített. G reenaw ay, Kate (London, 1846. márc. 17.— London, 1901. nov. 6.): angol festőnő és illusztrátor. Számos mesekönyvet illusztrált. Legnépszerűbb műve Under the Window с., színes fametszeteket tartalmazó gyermekalbu­ ma. Műveiben a kép és a szöveg (melyet leg­ gyakrabban ő maga írt) dekoratív egységbe olvad. Hatása nemcsak Angliában, de kül­ földön is .jelentős volt. G reenough, Horatio (Boston, 1805. szept. 6. —Somerville, 1852. dec. 18.): amerikai szobrász. 1825-től Thorvaldsen tanítványa volt Rómában. Washingtonban levő Washingtonszobra (1841) az amerikai klasszicista művészet egyik legjelentősebb alkotása. G re ff: — Göröntsér Gregersen, Guilbrand (Strand, Norvégia, 1824. ápr. 17.—Bp., 1910. dec. 24.): építész, építési vállalkozó. 1847-ben jött Norvégiából Mo.-ra és itt nagy építészeti vállalatot alapí­ tott, cége elsősorban számtalan vasúti épít­ ményt, hidat tervezett é; kivitelezett. A fiumei nagy kikötő kialakítása is a cég munkája volt. Gregersen Hugó (Bp., 1889. júl. 16.— ): építész, Guilbrand ~ unokája. Tanulmányait a müncheni műegyetemen végezte. A felsza­ 288 badulás előtt sok korszerű bérházat épített,

J. В. Greuze: A tejeslány (Párizs, Louvre)

melyekre a szobrászati dísz ötletes alkalmazása jellemző (Bem József u. 24., Fő u. 37/c, Mártí­ rok útja 69.). Terveiben a korszerű építészet formai és gyakorlati követelményeit juttatja érvényre. 1945—48 között a Statisztikai Hiva­ tal Buday László u.-i épületét, 1950-ben a debreceni Penicillin-gyárat tervezte, majd több mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi létesít­ ményt. J. B. Greuze: Fiatal lány mellképe (Bp., Szépművészeti Múzeum)

19 Művészeti Lexikon II

Greguss Imre (Zayugróc, 1856. márc. 30.— Bp., 1910. jún. 5.): festő. Tanulmányait Bp.-en, Münchenben és Párizsban végezte. 1879-ben mint a Vasárnapi Újság munkatársa a szegedi árvízről készített riportrajzokat. Naturalisztikus stílusban festett képeinek témáit a szabadságharcból (Táborba induló 1848-as honvédújoncok, 1875; Honvédtábor, 1880 — a Nemz. Gál. tulajdona) és a kuruc korból vette (Cinka Panna, 1900; Kártyázó kurucok, 1902; Rákóczi Ferenc indulója, 1903). 1890-től rajz­ tanári állást töltött be vidéken, majd Bp.-en. Bodnár Éva Greguss János (Pozsony, 1837—Bp., 1892. máj. 31.): festő. Művészeti tanulmányait Nürnbergben és Münchenben végezte. Első képét (Ebéd után) 1867-ben állította ki Pesten. A festmény litografált lapként igen nagy szám­ ban kelt el. Főleg képeslapok számára készített illusztrációkat. A Mintarajziskola tanára volt. Ebéd után és Szénagyűjtés c. festménye a Nemz. Gál. tulajdona. Greiner, Gotthelf (Alsbach, 1732. febr. 22.— Limbach, 1797. aug. 12.): porcelángyáros; J. Böttgertől függetlenül feltalálta a porcelángyár­ tást. A 18. sz. második felében számos porcelángyárat alapított és vásárolt. Greiner, O tto (Leipzig, 1869. dec. 16.— München, 1916. szept. 24.): német festő és grafikus. A müncheni akadémián Liezen-Mayer Sándor tanítványa volt. M. Kiinger művészete döntő hatással volt stílusára. Fő művei nagy aktos kompozíciók: Odysseus és a szirének, Hercules és Omphale stb. Grekov, Mitrofan Boriszovics (т88г—1934) : szovjet-orosz csataképfestő, a Nagy Októberi Forradalom és a polgárháború hőstetteinek résztvevője és megörökítője (Tacsanka,Az Első Lovashadsereg trombitásai, Rosztov bevétele, A Kubánral, 1934). — írod. J. J. Halaminszkij: M. B. G. Moszkva, 1956. Gretschl József Károly (19. sz.): ötvös-ezüstműves. 1822-ben kapott budai polgárjogot, ugyanebben az évben mester, 1848-ban céh­ mester lett. Eleinte empire, később neobarokk stílusban dolgozott. Számos edényt és evő­ eszközt készített, melyek legnagyobbrészt magántulajdonban, ill. múzeumokban vannak. Több tárgyát a Zsidó Múzeum őrzi. Greuze, Jean-Baptiste (Tournus, 1725. aug. 21.—Párizs, 1805. márc. 21.): francia festő. Párizsban az akadémia rendszertelen látogatása után 1755-ben aratta első sikerét Bibliaolvasás c. képével. Legnagyobb sikereit moralizáló, édeskés hangulatú képeinek köszönhette, me­ lyek Diderot művészeti programját valósították meg: „kedvessé tenni az erényt, gyűlöletessé a bűnt.” Ez a felfogás uralkodott ~ legtöbb képén (Falusi lakodalom, Atyai átok, A meg­ büntetett fiú, A szeretett anya). 26 lapból álló

Griff, bronzlemez Olympiából, i. e. 7. sz. 2. fele (Olym­ pia, múzeum)

rajzsorozata: Bazile és Thibaut vagy a kétfajta nevelés, melynek történetét maga ~ írta, s amelyben a helyes és helytelen életet állítja szembe egymással, felfogásában rokon Hogarth hasonló tárgyú sorozatával. Édeskés polgári zsánerképei XVI. Lajos kora után elvesztették vonzerejüket, s így ~ élete végén J. L. David mellett háttérbe szorult. Maradandóbb értékű­ nek bizonyultak portréi. A Szépm. Múz.-ban Randon de Boisset és Fiatal lány mellképe c. képei találhatók. — írod. E. Pilon: G., Peintre de la femme. 1912; C. Mauclair: G. et son temps. 1926. Lajta Edit G rien: -> Baidung, Hans Griepenkerl, Christian (Oldenburg, 1839. márc. 17.—Bécs, 1916. márc. 22.): német festő. K. Ráki tanítványa, majd 1875 —1910 között a bécsi akadémia tanára volt. Fő mű­ ve: az athéni tudományos akadémia falképei. Griesinger, Jakob, ún. Jacopo di Alemannio (Ulm, 1407—Bologna, 1491): német szárma­ zású itáliai üvegfestő, szerzetes. Idegen festők vázlatai, de saját kartonjai alapján alkotta reneszánsz üvegfestményeit, amelyek közül a legtöbb Bolognában maradt meg. Feltalálta az ezüst-sárga zománcfestéket és a német üvegfestési hagyományokat honosította meg Itáliában. griff: oroszlántestű, madárfejű szárnyas állat­ alak. A mezopotámiai és egyiptomi művészet­ ben már az i. e. 4. évezredben megjelent, s több változata is kialakult. A 2. évezred elején Krétában is ismerték. A görögöknél az i. e. 7. sz.-ban valószínűleg az új-hettita művészet­ ből átvett típus terjedt el: sasfej nyitott szájjal, kiöltött nyelvvel, lófülekkel, a homlokon

dudorral, a tarkón spirális alakú fürttel. A Föní­ ciából átvett sólyomfejű típus után lassanként ez a görög típus terjedt el az etruszkoknál, majd Rómában is. A ~ Apollón, majd Róm á­ ban Nemesis szent állata, kísérője v. képviselője volt. Az ábrázolásokon sírőrző szerepben is megjelenik. Szilágyi János György Griffenberg, Ulrich (Г480 к. működött): konstanzi szobrász és festő; Mátyás király részére is dolgozott. Egyetlen hiteles műve a konstanzi régi városháza kődomborműve. Griffier, Jan, id. (Amsterdam, 1645 к .— London, 1718): holland tájfestő, rézkarcoló. H. Saftleven követője volt. 1667—95 között Londonban, majd kb. 10 évi hollandiai tartóz­ kodás után ismét Angliában működött. Rajnai táj mulatozó parasztokkal c. képe a Szépm. Múz.-ban van. Grigoletti, Michelangelo (Pordenone, 1801. aug. 29.—Velence, 1870. febr. 11.): olasz festő. A velencei akadémián tanult, melynek 1839-ben tanára lett. Hazájában és külföldön főleg oltárképeket festett. Mo.-i fő műve az esztergomi Bazilika Tiziano Assuntáját másoló óriási méretű főoltárképe, melyet a művész 1854-ben fejezett be. Szt. Mihályt és a Szt. Családot ábrázoló képe az egri Székesegyház­ ban van. — írod. M. Marchi: M. G. Velence, 1941. Grigorescu, Lucian (Medgidia, 1894. febr. I.— ): román festő, a Rom án Népköztár­ saság Akadémiájának levelező tagja. Bukarest­ ben, Rómában és Párizsban tanult. Finom hangulatú impresszionisztikus jellegű művésze­ tére a francia piktúra hatott. Tájkép- és arcképfestő. Főbb művei: Varga Katalin, N. Balcescu arcképe, A Neajlov menti lankák. Grigorescu, Nicolae Jon (Pitaru, 1838. máj. 15.—Cámpina, 1907. júl. 21.): görög szárma­ zású román festő. Apja halála után Bukarestben ikonfestést tanult, s hamarosan önállóan is dolgozott Nicolae Nicou néven. Az agapiai apácakolostor Arkangyal-templomának kifes­ téséért kapott tiszteletdíjból és állami ösztön­ díjjal 1861-ben Párizsba utazott. Előbb F. A. P. Cormonníl tanult, majd Barbizonba költö­ zött és 1864-ig az ottani mesterek hatása alatt, de önállóan természet után festett. Hazatérve az otthoni tájat és az otthoni néptípusokat ábrázolta (A varró öregasszony, Hegyilakó, A parasztasszony, Kunyhó stb.). 1867-ben ismét Párizsba ment, 1870-től Bukarestben élt; 1873ban itt rendezte első gyűjt, kiállítását. 1877-ben mint önkéntes harcolt a törökök ellen és egy sor kitűnő képben örökítette meg élményeit (Smirdani roham, 1877, Bukarest, Nemzeti Galéria). 1878-tól felváltva Párizsban és Buka­ restben, 1904-től Campinában élt. Nemzeti jellegű életképein kívül franciás, barbizonias tájképeket, állatképeket, továbbá csendéleteket,

GRI

290

GRI

aktokat és arcképeket festett. Művei román múzeumokban vannak. 1957-ben halálának ötvenedik évfordulóján Bukarestben nagy gyűjt, kiállítást rendeztek műveiből. — írod. L. R udasat: N. G. Bucuresti, 1954; M. Popesco: N. G. Bucuresti, 1962. Kampis Antal G rigorjev, Afanaszij Grigorjevics (1782. jan. 21. —1868. máj. 13.): orosz építész, az ún. moszkvai klasszicizmus késői korszakának jel­ legzetes mestere. Az 1812-i tűzvész után jelen­ tős szerepe volt Moszkva újjáépítésében (a mai L. N . Tolsztoj Múzeum épülete). V. J. Bazsenov és M. F. Kazakov hagyományait folytatta és sokat dolgozott együtt Gy. I. Zsiljardival. G rigorjev, Szergej Alekszejevics (1910— ): szovjet festő és grafikus, az Ukrán SZSZK népművésze, a kijevi Képzőművészeti Főiskola tanára. Főleg a szovjet ifjúság életét ábrázolja (Felvétel a Komszomolba, 1949). G rim , Grimm András (1767—83 között működött): kassai ötvösmester. Többször volt céhmester is. Művei közül egy bordázott ostyatartó szelence későbbi évszámmal és fel­ irattal a kassai ev. templom birtokában, egy hasonló cukortartó pedig magántulajdonban van.

G rim aldi, Giovanni Francesco; II Bolognese (Bologna, 1606—Róm a, 1680. nov. 28.): olasz festő, építész, rézkarcoló. A Carracciak iskolájában tanult, Tiziano is hatott rá. A pápák és a római főurak részére dolgozott. Mazarin bíboros meghívására 1649 —51 között Párizsba költözött; a Louvre számára festett képei el­ pusztultak. Romantikus tájai művészetének legjobb alkotásai. Táj lovasokkal és Táj folyóval c. képe a Szépm. Múz.-ban van. G rim ing Simon (?—Kassa, 1759): szobrász. 1721—22-ben Tornyosi Tamás építész szolgála­ tában készítette a kassai Immaculata-oszlop, 1733-ban az eperjesi ferences kolostor szobrait. 1746-ban a kassai domonkosok templomának Rozália-oltárát faragta. G rim m , German Germanovics (Pétervár, 1909—Leningrad, 1959): szovjet művészettör­ ténész, az építészettörténet kiváló kutatója, egyetemi tanár. Számos tanulmányt írt (A. Zaharov, Moszkva, 1940; Rossi épületcsoport­ jai, Leningrád, 1946; A. N. Voronyihin, Moszk­ va, 1952; Quarenghi, 1962). G rim m , Hermann (Kassel, 1828. jan. 6 .— Berlin, 1901. jún. 16.): német költő, művészetés irodalomtörténész. 1873-tól a berlini egyete­ men a művészettörténet tanára volt. Irodalmi életrajzain és tanulmányain kívül alapvetőek

G. F. Grimaldi: Táj lovasokkal (Bp., Szépművészeti Múzeum)

29I 19*

GRI

J. Grimmer: A nyár (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Das Leben Michelangelos (1—2. köt., 1860—63) és Das Leben Raffaels (1872) c. könyvei is. Grimm Rezső (Pest, 1832. dec. 13.—Bp., 1885. márc. 6.): festő és grafikus. A pesti Rajztanodában, majd Marastoni Jakab festő­ iskoláján tanult. Bécsben K. Rahl tanítványa volt. Pesten és több vidéki városban működött mint grafikus és rajztanár. Erdélyben főúri j. Gris: Tisztelet Picassónak (Chicago, magángyűjte­ mény)

családoknál arcképek festését vállalta. Nagy­ számú kőrajza tette nevét ismertté. Több képe a Nemz. Gal.-ban, Önarcképe a Történeti Képcsarnokban van. Grimm Vince (1810 k .—Pest, 1872. jan. 16.): kőrajzoló, könyvnyomdász. Bécsből került Pestre, ahol műkereskedése, majd 1843-tól könyvnyomdája volt. 1839-ben részt vett a Pesti Műegylet megalakításában. 1845-ben Rajzolatok az állatvilágból c. képeskönyvet adott ki. 1848-ban az Állami Bankjegynyomda litográfiái osztályának igazgatója volt, amiért 1849-ben Töröko.-ba kellett menekülnie. Sokáig Aleppóban élt, kevéssel halála előtt tért vissza Pestre. Grimmer, Jacob (1525 к .—Antwerpen, 1590. máj.): flamand tájképfestő. 1547-ben a Lukács­ céh mestere volt. Művészete az id. P. Brueghelére emlékeztet. Kevés munkája ismeretes. Táj­ képei Antwerpenben, Frankfurtban, Prágában és Bécsben vannak. A Szépm. Múz.-ban A tavasz, A nyár, A z ősz és A tél c. képeit (1575) őrzik. Rajzai a bécsi Albertinában, a hamburgi Kunsthalléban és a londoni British Museumban találhatók. Grimschitz, Bruno (Moosburg, 1892. ápr. 24. —Bécs, 1964. jún. 13.): osztrák művészettörténész. A Kunsthistorisches Museum kép­ tárának és az Osztrák Galériának igazgatója, 1941-től a bécsi egyetem tanára volt. Fő kuta­ tási területe a barokk építészet (J. L. v. Hilde­ brandt, 1932 és 1959; Österreichische Barockar­ chitektur, 1936; Wiener Barockpaläste, 1947;

292

GRO

J. Gris: Csendélet sakktáblával (New York, Museum of Modern Art)

Harms Puchspaum, 1947; Johann Michael Prunner, 1 9 6 1 ).

293

G rinzenberger, Christoph (17. sz. második fele): osztrák építész. 1687-ben a kremsmünsteri apátság számára házat épített a budai várban V. Ceresolával együtt, a korábban már ott állott házak maradványainak felhasználásával (ma: Dísz tér 4 —5.). Gris, Juan, tkp. Jósé Victoriano Gonzalez (Madrid, 1887. márc. 13. v. 23.—Boulognesur-Seine, 1927. máj. 11.): spanyol festő, grafi­ kus. A madridi Iparművészeti Iskolában, majd J. M. Carbónerónál tanult. Madridi élclapokba rajzolt a szecesszió és Toulouse-Lautrec modorá­ ban. 1906-ban Párizsba költözött, barátságot kötött Picassóval és Braque-kai. 1910-től az anali­ tikus kubizmus szellemében festett, majd 1913-ban áttért ennek fordított módszerére, a szintetikus kubizmusra, a kép absztrakt formarendszerének konkretizálására, tárgyiasítására. Ebben valamennyi kubista festő követte. Elveit „Les possibilités de la peinture" c. előadásában fogalmazta meg (1924): „arra törekszem, hogy az általános alapformákból kiindulva új, konkrét dolgokat alkossak. Az általánosat, a tisztán képit . . . emberivé aka­ rom tenni . .. Művészetem a szintézis művé­ szete, deduktív művészet". Kedvelt témái: a csendélet, a bohócfigura, ritkábban a tájkép. Kosztümöket és díszleteket is tervezett (köztük egyet Sz. Gyagiljev részére is). — írod. D. H. Kahnweiler: J. G. Paris, 1946 és N ew York, 1947. Körner Éva g risaille: a szürke szín árnyalataival festett kép. Olykor a dombormű hatását kelti. Az üvegfestészetben, a limoges-i zománcfestésnél, a reneszánsz és a barokk művészetben alkal­ mazták. (->- még camaieu) G róf József (Zenta, 1894. márc. 4. —1944): belsőépítész, grafikus. Tanulmányait az Ipar­ művészeti Iskolán 1909 —12 között végezte. Mint grafikus és bútortervező kissé archaizáló,

magyar népi hatások alapján dolgozott. A 20-as évektől Faragó Sándorral lakberendező vállalata volt. A fasizmus áldozata lett. G roff, Guillielmus de (Antwerpen, 1680 k .— München, 1742. aug. 16.): szobrász, öntő, stukkátor, bútorasztalos. Párizsban tanult; XIV. Lajos szolgálatában állott. 1715-ben a müncheni udvarhoz került és nagy műhelyével francia rokokó stílusban dolgozott. G róh István (Nagyberezna, 1867. jún. 2 .— Bp., 1936. márc. 16.): festő, iparművész, művészeti író. Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa, 1896-tól az Iparművészeti Iskola tanára, majd 1917—25 között igazgatója volt. A magyar műemlékvédelem egyik úttörője, maga is végzett falképrestaurálást. A magyar népi díszítőművészetről és annak iparművészeti felhasználási lehetőségeiről számos könyve je­ lent meg (Magyar díszítő művészet, 1907; A sajómenti népies építés díszítő formáiról, 1907). Művészettörténeti kutatómunkát is végzett (A bizánci keresztény művészet első emlékei Erdélyben, 1933). M int szépíró is működött. G roitsch A. J. (19. sz.): rajzoló és rézmetsző Pozsonyban 1837 k. A pozsonyi diétáról rajzolt és karcolt egy-egy lapot. G rolier de Serviéres, Jean, vicomte d’Aiguisy (Lyon, 1479—Párizs, 1565): francia bibliofil, aki az itáliai reneszánsz kötéstípust Franciao.ban meghonosította. Könyveinek egy részét ő maga köttette, mások gyűjtőktől kerül­ tek tulajdonába. A kötéseken mindkét eset­ ben megtalálható névjele és mottója. A számára készült kötések mestereiről ez ideig nem sok bizonyosat tudunk. A legkorábbiak kámeás kötések voltak; ezeket egy olasz mester készítette, akinek működése 1512 után már nem mutatható ki. Az itáliai ösztön­ zések ellenére kétségtelen, hogy ~ köny­ veinek nagy részét Franciao.-ban, főleg Pá­ rizsban kötötték. — G. Tory tervezett szá­ mára antikva betűket és három könyvtáblára nyomólemezt. Feltehető, hogy a ^-kötések néhány dekorációja is Tory vázlatain alapul. E. Roffet-t és Guillaume Noirt — aki 1551 —82 között főként II. Henrik számára dolgozott — szintén egyik könyvkötőjének tartják. A kötésekre jellemző a szalagfonadékos díszítésmód (Bandwerk, entrelacs), szétszórt arabeszk motívumokkal, kézi aranyozással, részben fedőfestékkel festve. A kötések gazdag variációkat mutatnak. Koroknay Éva G rom aire, Marcel (Noyelles-sur-Sambre, 1892. júl. 24.— ): francia festő; autodi­ dakta. Az I. világháború előtt Matisse és Cézan­ ne hatott rá. A húszas években alakította ki végleges stílusát. Erőteljes, már-már brutális formázású, erősen térbeli, sötét, barna tónus­ ban festett kompozícióinak témái: hatalmas férfi- és nőalakok, munkások, mosónők, halá-

szók, aktok (A háború, 1925; A vándormunkás, 1925; Mosónők, 1933; Fürdőző nők, 1933). J. Lurfat-val együtt a szőnyegművészet meg­ újításában is jelentős része van. Párizsban él. Körner Éva Gronau, Georg (Berlin, 1868—Fiesole, 1937. dec. 28.): német művészettörténész. 1897— 1900 között a berlini Kupferstichkabinetben dolgozott, később a kasseli képtár igazgatója lett. Főképp az olasz reneszánsz művészetével foglalkozott. Könyvei jelentek meg Giovanni Bellimről, Tizianóról és Raffaellóról. Gropius, Martin Philipp (Berlin, 1824. aug. I I . —Berlin, 1880. dec. 13.): német építész, W alter ~ nagybátyja. 1843—46 között a Schinkel-ipariskolába járt. 1856-ban az Építé­ szeti Akadémia asszisztense, 1866-ban tanára lett. A német iparművészet egyik irányítója, a művészeti nevelés reformátora és szervezője. Mint gyakorló építész az antikizáló eklektika művelője. Főbb müvei: kórház, Eberswald, 1863—64 és Friedrichshain, 1868—74; Ipar­ művészeti Múzeum, Berlin, 1877 —81; Egyetemi Klinika, Berlin, 1878 —83; Áruház, Lipcse, 1881 —84. — l™d. Das neue Gewandhaus in Leipzig. Berlin, 1887; Schliepmann: M. G. Berlin, 1892; M. G. und seine Bauten. Berlin, 1896. Major Máté Gropius, W alter (Berlin, 1883. máj. 18.— ): német építész, iparművész és szakíró, a modem építészet egyik kezdeményezője és vezető alakja. Építészeti tanulmányait a berlini és a müncheni főiskolán végezte (1903—07). P. Behrens vezető asszisztense (1907 —10) lett, majd Berlinben kezdett önálló tevékenységet. 1919-től 1926-ig a weimari Bauhaus igazgatója volt; ezt a szerepét 1928-ig még Dessauban is betöltötte. Ezután ismét Berlinben dolgozott, amíg a német fasizmus emigrációba nem kény­ szerítette. 1934—37 között Londonban műkö­ dött. 1937-től professzora, 1938-tól 1953-ig pedig vezetője volt a Harvard Egyetem épí­ tészkarának az amerikai Cambridge-ben. Az W . Gropius: A Fagus Művek épülete

USA-ban előbb együtt dolgozott Breuer Marcellel, majd fiatalabb építész tanítványaival megalapította a The Architects' Collaborative (TAC) munkaközösséget, melynek munkáit ő irányította. 1953-ban megvált az egyetemtől, de tovább folytatta sokoldalú elméleti és gya­ korlati munkáját. A CIAM egyik vezetője. Művei szinte kezdettől a Bauhaus-elvek leg­ tisztább megfogalmazásai, s bár tárgyias vol­ tuk hűvössége és szigorúsága idővel oldó­ dott, az építészet racionális szemléletéből sem­ mit sem enged. Életművének és emberi ma­ gatartásának konzekvens volta magyarázza nemcsak nagy hatását, de az iránta világszerte megnyilvánuló tiszteletet is. Művei közül a legfontosabbak: a Fagus Művek, Alfeld an der Leine, 1912 —14; a W erkbund kiállítás gyár­ épülete és irodaháza, Köln, 1914 (mindkét művénél társa A. Meyer); Bauhaus, Dessau, 1925 —26; lakótelep, Berlin-Siemensstadt, 1929; Impington College, Cambridgeshire, Anglia, 1936 (M. íry-jel); Gropius-ház, Lincoln, 1938; N ew Kensington-lakótelep, Pittsburg, 1941—43 (mindkettőt Breuer Marcellel); a Harvard Egyetem központi épületei, Cambrid­ ge, 1949 —50 (a TAC-csoporttal); lakóház, Interbau, Berlin, 1957 (W. Eberttel). Szakiro­ dalmi művei közül legfontosabbak: The new architecture and the Bauhaus. London, 1935; The Bauhaus, 1919 —1928. London, 1939. — írod. Csikatada Kurata: W . G. Tokio, 1953; S. Giedion: W . G. Mensch und W erk. Stutt­ gart, 1954; C. G. Argan: W . G. und das Bauhaus. Hamburg, 1962. Major Máté Gropper, William (New York, 1897. dec. 3.— ): amerikai festő. Az amerikai szocia­ lista-realista irány egyik fő képviselője. Művé­ szete alakulására nagy hatással voltak a mexikói festők és Daumier. Karikaturisztikusan jellem­ zett közéleti alakjaiban és jeleneteiben a társa­ dalmi visszásságokat bírálja (A Szenátus, 1935). Gros, Antoine Jean (Párizs, 1771. márc. 16. —Bas-Meudon, 1835. jún. 25.): francia festő. J. L. David tanítványa volt. Napóleonnal való találkozása és a hódító hadjáratokban való részvétele fiatalon arra ösztönözte, hogy csata­ képfestő legyen. Hatalmas, sokalakos vásznait és portréit a klasszicista komponálási elv alkal­ mazásával, de realisztikus megfigyelőkészség­ gel és friss festői érzékkel oldotta meg (Arcole-i csata, Abukiri csata, Napóleon Eylaunál, Napóleon meglátogatja a jaffai pestiskórházat, Napóleon a piramisoknál, Christine Boyer arcképe, Sarlovéze tábornok arcképe). Körner Éva Gross Arnold (Torda, 1929. nov. 25.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Főiskolán Hincz Gyula és Kádár György, a Képzőművészeti Főiskolán Konecsni György és Koffán Károly voltak mesterei. 1953-ban önálló kiállítása nyílt a Fényes Adolf-teremben,

GRO

294

GRO

Gross Arnold: Kisváros

295

1964-ben pedig a Mednyánszky-teremben. Szellemes, ötletes, egyéni fantáziát sugárzó rézkarcokat készít. Gross Béla (Miskolc, 1835. febr. 4.—Bp., 1914. okt. 15.): festő. Pesten Marastoni Jakab festőiskolájában, majd Bécsben rövid ideig F. G. Waldmüllemé1, később Münchenben tanult. 1858-tól állított ki Pesten tanulmány­ fejeket és zsánerképeket (Bacchánsnő, Koldus). Főleg biedermeier hangulatú arcképeket fes­ tett. Önarcképe, Felesége arcképe, valamint Parasztanyóka c. műve a Nemz. Gál. tulajdona. Gross Pál, id. (1672 к. működött): szobrász. Szepességi templomok számára dolgozott (Szepesszombat, Szepesbéla, Lőcse). — Fia, ifj. ~ Pál (1688 k. működött) szobrai Szepes­ szombat és Kassa részére készültek, grossbreitenbachi porcelángyár: 1778 k. alapított, ma is működő üzem Németo.-ban. A 18 —19. sz.-ban valószínűleg csak kékkel díszített árut készített. Korai jegye háromlevelű kék lóhere. Grosschmidt Antal (Máramarossziget, 1782 — ?): festő. 1802-ben Bécsben tanult, arcképfestő volt (Kazinczy Ferenc nejének arcképe, 1811). Grosslobmingi mester (15. sz. első fele): osztrák szobrász. 1410 k. a steyri városi plébániatemplom E-i előcsarnokának szobrait készí­ tette. Grossmann József (Becs?, 1747—Tata, 1785. ápr. 24.): építész, Fellner Jakab segédje, majd utóda s özvegyének férje. Folytatta a tatai és befejezte a pápai templom, valamint az egri Líceum építését. Tervet készített az egri székesegyházhoz, kibővítette az egri papnevelde épületét. A pápai templom főoltára és kapuja s a tatai népparki kastély (1784) ~ tervei szerint készült. Számos — kitűnő rajzkészségről tanús­

kodó — oltárterve maradt fenn, a kivitelre kerültek között a legszebbek a demjéni (Heves m.) plébániatemplom oltárai. Művein egyéni és erőteljes módon szólal meg а XVI. Lajosstílus. Ez különösen a pápai templom belső berendezéséhez készített tervein figyelhető meg. У óit Pál Grosso, Niccoló, ún. Caparra (1500 k. műkö­ dött) : firenzei vasműves, díszkovács. A firenzei Strozzi-palota nagyszerű vasdlszeinek mestere. Vasari azok között említi, akik Mátyás király számára is dolgoztak. Feltehető, hogy járt Mo.-on. Grossova, Galamb Erzsébet, Schöngutné (Kassa, 1912. okt. 4.— ): festő. Prágában tanult, majd 1933 —51 között Párizsban dolgozott és állandó kiállítója volt a Függetlenek Szalon­ jának. 1955 óta Pesten él. Szépen komponált, finom koloritú képeket fest az ,,Ecole de Paris” szellemében. 1965-ben kiállítása nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Grosz, George (Berlin, 1893. júl. 26.— Berlin, 1959. júl. 6.): német grafikus és festő, az expresszionizmus egyik jelentős képviselője. Drezdában és Berlinben folytatta művészeti tanulmányait. Kezdetben újságkarikaturista volt, 1918-ban csatlakozott a berlini dadaisták­ hoz. Ez időben a tárgyak szabad montázsszerű társításának módszerével élt. Kiválóan karakterizáló rajzain, litográfiáin és festményem romboló szatírával dokumentálta a vilmosi porosz állam és a német kispolgárság álszent erkölcseit, romlottságát, a militarizmus kegyet­ lenségét, a szociális és pohcikai visszaéléseket (Panizza költő temetése, 1917—18; A prostitúció kliensei; Prosit Noske! A proletariátust lefegy­ vereztük! ). 1925-től a Neue Sachlichkeit irány­ zatának követője volt (Neisse portréja, 1925).

G. Grosz: Szolgálatra alkalmas (New York, Museum of Modern Art)

1932 után az USA-ban élt és romantikus han­ gulatú, naturalista tájképeket, aktokat festett. Önéletrajza: A little Yes and a big No (1946, ill. 1955, N ew York). Berlinbe való visszatelepedése után hamarosan meghalt. — írod. J. H. Baur: G. G. 1954. Körner Éva groteszk: az antik Róm a föld alá került épületeinek (->- Domus Aurea) falain talált dekoratív falfestmények nyomán a reneszánsz­ ban keletkezett díszítmény elnevezése. Fantasz-

nemes iskolája sorozat). Nagy történelmi vász­ nai (Sobieski János király és I. Lipót császár Becs előtt 1683-ban), valamint az 1861/63-i lengyel felkelés hatására alkotott krétarajzsorozatai tették ismertté nevét (Varsó, Polónia, 9 lap a bp.-i Szépm. Múz.-ban; Litvánia, Háború, Krakkó, Nemzeti Múzeum). — írod. A. Potocki: G. 1907; J. B. Antoniewicz: G. 1907. Kovanecz Ilona G roux: belga festőcsalád. — 1. Charles de ~ (Comines, 1825—Brüsszel, 1870. márc. 30.) F. J. Navez tanítványa, Meunier festőtanára volt. Többnyire paraszti életképeket fes­ tett. — 2. Henry de ~ (Brüsszel, 1867. nov. 16.—Marseille, 1930. febr.) Charles de fia. A brüsszeli akadémián J. F. Portaels tanítványa volt, Meunier-től mintázást tanult. Mitológiai jeleneteket és állatképeket, valamint történelmi képeket festett Napóleon korából. Gruamonte (12. sz. második fele): olasz szobrász. Testvérével, Adeodatóval együtt dol­ gozott. A pistoiai Szt. András-templom kapugerenda-reliefje, a kis Jézus a napkeleti bölcsek felvonulásával és a pistoiai San Giovanni Fuorcivitas E-i kapuján az Utolsó vacsora fara­ gása származik tőlük. Gruber Béla (Bp., 1936. febr. 23. —Bp., 1963. szept. 29.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványai közé tartozott. Tragikus halála miatt félbemaradt életműve a modern magyar festészet egyik nagy ígérete volt. Műveit nagy elementáris erő, belső dinamika jellemzi. Lényegében a

GRO

F. Gruber: Tavasz

Groteszk

tikus növényi és figurális elemeket egyesít játékos könnyedséggel. Legszebb emlékei a vatikáni loggiákban Raffaello műhelyéből származnak. grotta: főleg a barokk kertekben gyakori mesterséges barlangszerű sziklaképzés, melyet gyakran szoborcsoportok díszítenek. Grottger, Artur (Ottyniowice, 1837. nov. I I , —Amélie-les-Bains, 1867. dec. 13.): lengyel festő, grafikus. Josef ~ festő fia. Lembergben, Krakkóban, Bécsben és Münchenben tanult. M. von Schwind hatására sok humoros, bieder­ meier hangulatú akvarellt készített (A lengyel

296

GRU

mellett képezte magát. Képeit dekadens élet­ érzés, szorongás, fájdalom kivetítődése jelle­ mezte. Tüdőbajban megbetegedve művészete a 40-es évek után még morbidabbá, hallucinatívvá vált. Művészete a szimbolizmus késői, expresszionisztikus továbbélése. Grubicy de Dragon, Vittore (Milánó, 1851 — Milánó, 1920. aug. 4.): magyar származású olasz festő. Előbb mint kritikus a modern művészet, főleg a pointillizmus mellett foglalt állást s ezzel G. Segantinire is hatott. Festeni csak későn kezdett s műveit a milánói Castello Sforzescóra hagyta. Festményei többnyire felső-olaszo.-i tavak tájrészleteit ábrázolják. G rue: olasz majolikakészítő és festőcsalád a 16—18. sz.-ban Castelliben. A család legjelen­ tékenyebb tagja Francesco Antonio Saverio (1686. márc. 7. —1746. aug. 24.) volt. Az egyes családtagok műveit nagyon nehéz egymástól megkülönböztetni. A történelmi képek és népi életképek mellett a tájképes ábrázolásokat kedvelték. Vonalvezetésük gondos, a perspek­ V. Grubicy de Dragon: Éjszaka (Milánó, Castello tívát helyesen alkalmazták, színskálájuk válasz­ Sforzesco) tékos, dísztányéraikat finoman aranyozták és gazdag omamentális szegéllyel látták el. Ké­ sőbbi munkáik francia hatás alatt állnak. cézanne-i tradíciót élesztette újjá drámai in­ P. Brestyánszky Hona tenzitású képein (Festőműterem). Emlékkiállítá­ Grund, Johann (Bécs, 1808. máj. 19.—Badensát 1963-ban rendezték meg a Képzőművé­ Baden, 1887. aug. 4.): osztrák festő. A bécsi szeti Főiskolán. Gruber, Francis (Nancy, 1912. márc. 14.— akadémián tanult. Karlsruhéban, majd BadenBadenben működött. Történeti kompozíció­ Párizs, 1948. dec. 1.): francia festő. R . Bissiere, G. Braque, majd E. O. Friesz és Ch. Dufresne kat, zsánerképeket és portrékat festett. Ismert N . Grund: Aratás (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum)

297

műve a Zichy gyermekeket ábrázoló olajfest­ ménye (1836). Grund, Norbert (Prága, 1717. dec. 4.—Prága, 1767. júl. 17.): cseh festő. Atyjánál, Christian ~ n ál, később Bécsben tanult, majd kizárólag Prágában dolgozott. Kisméretű képei F. Guardiéhoz hasonló, a fény és levegő hatását hangsúlyozó tájak s figurális kompozíciók. Egy tájképeivel díszített teknőcborítású kabi­ netszekrényt az Iparm. Múz. őriz. Grund Vilmos (19. sz.): kőrajzoló és kőnyom­ dász. Bp.-en eleinte önállóan, majd Rohn Alajossal társulva az i860—80-as években működött. Grundemann, Grundmann, Basil (Weimar, 1726—Kismarton, I798):festő. Dietrich tájkép­ festő tanítványa. Bécsben a Liechtenstein her­ cegek, majd Eszterházán (Fertőd) Esterházy Miklós szolgálatában állt; itt neki tulajdonítják a díszterem mennyezetfreskóját. Szobafestői munkákat is végzett. Kis tájképeiből több talál­ ható a Szépm. Múz.-ban és a kismartoni (Eisenstadt) Landesmuseumban. Grundig, Hans (Drezda, 1901. febr. 19.— Drezda, 1958. szept. 11.) és Lea (Drezda, 1906. márc. 23.— ): német festő és grafi­ kus házaspár. Expresszív művészetükkel szen­ vedélyesen küzdöttek a fasizmus ellen. 1959hen Bp.-en volt közös kiállításuk. Hans ~ Állami díjas. Grupello, Gabriel (Grammont, 1644. máj. 22.—Kerkrade, 1730. jún. 20.): flamand szobG. Grupello: Johann Wilhelm választófejedelem portréja (Düsseldorf, Städtische Kunstsammlungen)

rász. A. Quellinus műhelyében tanult, majd GRU tudását a párizsi barokk szobrászok körében tökéletesítette. 1695-től a düsseldorfi udvart szolgálta. Művei itt, Mannheimben és Schwetzingben találhatók. Két korábbi szobra, Diana és Narcis a brüsszeli múzeumban van. Grúz SZSZK m ű vészete: A népesség és a kultúra folyamatossága Grúziában a régebbi kőkorszaktól kimutatható. Az újabb kőkor végén jelentek meg az első megalithikus emlé­ kek, gorodiscsék, menhirek (->- őskori művé­ szet). A bronzkorban (i. e. 2. évezred) virágzó bronzművesség alakult ki, amelynek legsajáto­ sabb emlékei a bronzfegyvereket és csatokat díszítő fantasztikus állatalakok. A vasművesség is virágzott, majd az i. e. 6. sz.-tól a fekete­ tengeri görög gyarmatvárosok, az i. e. 1. sz.-tól a partvidéket meghódító rómaiak művészetének hatása is megjelent. A Mcheta területén végzett ásatások Grúzia i. sz. 1—4. sz.-i művészetének sajátos, részben helyi ter­ mékeiből tártak fel gazdag anyagot (monolith szarkofágok, gemmák, ezüsttálak), amelyeken a párthus művészet hatása is érezhető. — A grúzok mesterei voltak a kőfaragásnak. Grúzia területén már a 4 —5. sz.-ból maradt fenn keresztény bazilika. Az építészet virágkora a 6. sz. vége, a 7. sz. első fele. Ebből az időből számos centrális, kupolás templomot ismerünk (Dzsvari-templom Mchetában, 586—604). Az építészet új fellendülése az arab uralom alól való felszabadulás után következett be a 10 — и . sz.-ban (Oski templom, 958—61, Grigol építész műve). A 16—18. sz.-ban kő helyett egyre inkább téglát kezdtek alkalmazni. — A festészet és a szobrászat a középkorban az építészethez kapcsolódva fejlődött (a Dzsvaritemplom reliefjei, a Cromi templom mozaikjai a tbiliszi Művészeti Múzeumban, a DavidGaredzsa monostor freskói, a gelati kolostor — Kutaiszi mellett — freskói stb.). Magas színvonalú volt a miniatúrafestészet (Dzsrucsi evangélium, 940, Tevdore festő műve és a 17. sz.-ból Tavakarasvili miniatúrái a Tigris­ bőrű vitézhez). A régi hagyományokkal ren­ delkező grúz képzőművészet a 19. sz.-ban új virágzásnak indult. 1801-ben Grúzia Oroszo.hoz csatlakozott, ez a történelmi lépés meg­ mentette a további perzsa és török támadások­ tól, melyektől történelme folyamán oly sokat szenvedett. Az orosz kapcsolatok termékenyítő hatással voltak a képzőművészetre. A grúz művészetben megjelent és fejlődésnek indult a táblaképfestészet, s a század végétől a szob­ rászat is. Legnagyobb eredményeket a portré terén értek el. Sokan tanultak a pétervári akadémián: G. Majszuradze (1810 —85), R . N. Gvelesziani (1859 —84), A. L. Beridze (1858 — 1917), G. I. Gabasvili (1862 —1936). Gabasvili rakta le a grúz művészetben az életképfestészet 2 9 8

GRÜ

Grünewald: Madonna az isenheimi oltárról

299

alapjait és nagyszerű népi típusokat keltett életre vásznain. Az 1905-i forradalom előtt a grúz művészetben is erősödött a demokrati­ kus irány. A. R . Mrevlisvili (1866—1933) szoros kapcsolatban állt az orosz peredvizsnyikekkel, s a grúz parasztok örömtelen, nehéz sorsát örökítette meg. M. I. Toidze (1871 — ) I. Repin növendéke volt, s a grúz nép­ életet ábrázolta. A szobrászatban J. I. Nikoladze (1876 —1951) nagyszerű portréival, emlékmű­ veivel tűnt ki. Az 1905-i forradalom után egy időre a burzsoá-nacionalista és esztetizáló irányzatok erősödtek meg, s a nyugati művé­ szeti irányzatok hatására tért hódított Grúziá­ ban is a szimbolizmus. A jelentősebb mesterek azonban továbbra is megőrizték a realista hagyományokat. A szovjethatalom Grúzia művészete számára is lehetőséget nyitott a teljes kibontakozásra. Tbilisziben 1922-ben képzőművészeti főiskola nyílt, ahol realista szemléletű grúz és orosz tanárok tanítottak: G. I. Gabasvili, J. I. Nikoladze. Alakult egy népi stúdió is M. 1. Toidze vezetésével. 1932ben létesítették a Grúz Képzőművészek Szö­ vetségét. A legjelentősebb szocialista realista grúz művészek: Sz. J. Kakabadze (1895 — ), J. I. Nikoladze, K. M. Merabisvili (1906— ) szobrászok; I. M. Toidze (1902— ), U. M. Dzsaparidze (1906— ), M. I. Toidze festők és grafikusok. — írod. S. J. Amiranasvili: Isztorija Gruzinszkogo iszkussztva. Moszkva, 1950. Kovanecz Ilona Grünewald, Matthias (Aschaffenburg, 1470/ 83 között—1529 к.): német festő, a késő góti­

kus német szárnyasoltár-festészetnek legkivá­ lóbb művésze. Noha alkotásai már a kortársak előtt is igen becsesek voltak, életkörülményei­ ről a források meglepően keveset jegyeztek fel. Igazi neve valószínűleg Nithart v. Neithardt volt. A ~ nevet csak J. von Sandrart 150 évvel későbbi tudósítása óta tulajdonítják neki. így az életére vonatkozó adatok feltételesek marad­ nak mindaddig,amíg nevének kérdését hitelesen meg nem oldják. Bizonyos, hogy Aschaffenburgban született, s hogy ott később többször is foglalkoztatták a várépítés során. Tervezett és készített itt egy sok alakot mozgató vízijátékművet, valamint ablakokat és ajtókat mázolt. Legkorábbi reánk maradt alkotása, a Krisztus ostorozása (München, Alte Pinakothek) való­ színűleg egy Passió-oltár egyetlen megmaradt töredéke. Jellemző realista jegyeivel tűnik ki az akkori emlékek közül, és az következtethető belőle, hogy talán az id. Holbein tanítványa volt. Krisztus a kereszten (1505, Basel) c. korai képe is megerősíti ezt a feltevést. 1510 k. készítette fő művét, az isenheimi antonita kolostor templomának duplaszárnyas főoltárít, amely kompozíciójának változatos gazdagsá­ gával, a megjelenítés merészségével, expresszív pátoszával s a festői előadásnak szinte rembrandti fokokat elérő lendületével nemcsak a német, hanem Európa késő középkori festésze­ tének egyik csúcspontja (Colmar, múzeum). Középső része a Kálvária, amelynek ugyan for­ mai és színmegoldása a legtartózkodóbb, de Grünewald: Részlet az isenheimi oltár középképéről

GRÜ

Grünewald: Magdolna alakja az isenheimi oltár középképéről

kifejezésének megrázó ereje a 16. sz. német misztikusain is túltesz. A Krisztus születése jeleneten a gótika bájos vonalkultúrája szinte vaddá fokozódott és izzóvá hevült expresszív színvilágával bűvöli el a nézőt. A középkép mellett az Angyali üdvözlet vonzóereje háttérbe szorul, viszont a Feltámadás megragadó szín­ vízió. A szárnyakon Remete Szt. Pál és Szt. Antal életének jelenetei láthatók. Itt az alakok realista eszközökkel megfestett, kifejező fejét és taglejtéseit a táj bensőséges lírája s harmoni­ kus színvilága veszi körül. Lehetséges, hogy az oltár szobrait is ~ készítette, ezek azonban

szokványos késő gótikus alkotások. 1522-ben festett egy Kálvária-képet (Karlsruhe, képtár), amelyen isenheimi kompozícióját ismétli meg kisebb méretben, zsúfoltabban. Ezután készült a Ciriacus- és a Lőrinc-oltárszárny (Frankfurt am Main), egy gyengéd finomságú Madonna­ kép (Stuppach) és a Mauritius-oltár középképe (München). Időrendben alighanem utolsó munkája a Sta Maria Maggiore alapításának jelenete (Freiburg, múzeum), melyből arra következtethetünk, hogy járt Itáliában. nagyszerű rajzoló volt, egész sor kifejező rajz­ tanulmánya maradt ránk. — Írod. O. Hagen:

З^-1®

GUA

M. G. München, 1919; W . Rolfs: Die G.Legende. Leipzig, 1923; M. Hausenberg: M. G. im Wandel der deutschen Kunstan­ schauung. Leipzig, 1927; R . Boose: Die Dramatik des Lichts im W erk M. G. Basel, 1928; A. Burkhard: G. Cambridge, 1936; W . Fraenger: M. G. ein physiognomischer Versuch. Berlin, 1936; W . K. Zülch: Mathis Neithart Genannt Gothart. Leipzig, 1952; W . K. Zülch: Der historische G. Mathis Gothardt-Neithardt. München, 1954; A. M. Vogt: G. Das W erk Meisters Mathis Gothardt Neithardt. Zürich—Stuttgart, 1957; E. R uhmer: M. G., Die Gemälde. Köln, 1958/59; Kampis A.: G. Bp., 1964. Kampis Antal grünstadti kem énycserép: a J. N. Recum által a bajor.-i Grünstadtban 1801-ben alapí­ tott üzem termékeinek gyűjtőneve. Az alapító a Frankenthalból hozott formákkal dolgozott. Az üzem 1812-től a nyolcvanas évekig a Bordollo család birtokában volt. Jegye: G. B. G. (Gebrüder Bordollo Grünstadt). Jellemző sárgás masszája. G rünstein, Anselm Franz R itter zu (Mainz?, 1694/95—Kiedrich, 1765. máj. 30.): német építész. Az 1720-as évek elején a pommersfeldi kastély építkezéseit vezette. Mainzban mérnöki munkákat végzett, 1726—28-ban egy kutat állítottak fel tervei szerint, 1725—26-ban a bruchsali kastély építésénél működött közre. 1730-ban a mainzi építésügyi bizottság veze­ tője lett, s számos épület tervezése fűződik nevéhez (Rollingen-palota, Redoute-ház stb.).

Működése meghatározta a mainzi késő barokk jellegét. G rü n w a ld : bártfai festőcsalád a 17. sz.-ban. — I. ~ János (1614—32 között működött) főként epitáfiumokat (Hald Lénárd főbíró és Blumberg Tamás epitáfiuma) és stallumokat festett (bártfai plébániatemplom stalluma, Nemz. Múz., Bp.). — 2. ~ Máté (1610—41 között működött) János testvére; számos epitáfiumot festett Bártfán (pl. Weigmann Márton epitáfiuma), 1641-ben a bártfai város­ ház-torony erkélyét díszítette címerekkel. G rünw ald Béla: ->- Iványi Grünwald Béla G. Szigeti Magda, Grafné Szieger Magda (Nagykanizsa, 1913. márc. 15.— ): festő. A felszabadulás után a Derkovits Szabadisko­ lában tanult. Kezdetben posztimpresszionista, majd szürrealista stílusú képeket festett. Pécsett és a Vas megyei kiállításokon rendszeresen szerepel. Szombathelyen él. g to r -m a : növényi v. állati eredetű anyagok­ ból formázott, a tibeti lámaizmus kultuszában használatos plasztikus kép. Legtöbbnyire pa­ lack v. piramis alakú, arányai harmonikusak, ornamentikája tetszetős. Gyakran vajreliefek­ kel díszítik és annak az istenségnek színére festik, akinek a szertartást bemutatják. G uardi, Francesco (Velence, 1712—Velence 1793. jan. I . ) : olasz festő; bátyjának, Giovanni Antoniónak tanítványa. Művészetére különö­ sen S. Ricci és A. Magnasco hatott. Főleg Velen­ cében működött. Eleinte vallásos és nagyalakos képeket, később ünnepségeket, álarcosbálokat,

F. Guardi: Velencei részlet

vedutákat festett. A két Canalettóval együtt emlegetik, pedig vedutáinál nem törődött a fényképszerű, pontos hűséggel, az épületek valóságos arányaival, részleteivel. Kizárólag a festői hatás, a könnyed, sziporkázó, impresszio­ nista jellegű előadás, a fények, az atmoszféra éreztetése, a vizek csillogása érdekelte nyüzsgő, sokszor álarcos alakjaival, fekete gondoláival benépesített kompozícióin. Legkiválóbb művei a Ridotto és a Látogató-szoba a zárdában (Velence, Correr Múzeum). Vallásos tárgyú festményei és arcképei különösen Velencében és környé­ kén, vedutái, ünnepségeket, tájakat ábrázoló művei Európa összes múzeumaiban megtalál­ hatók. A Szépm. Múz. egy sorozat Velencét és környékét megörökítő képecskéjét őrzi. — írod. G. Fiocco: F. G. Firenze, 1923; R . Pallucchini: F. G. Venezia, 1943 ; M. Goering: F. G. Wien, 1944; J. J. Schaw: F. G. London, 1951; V. Moschini: F. G. Milano, 1952. Ybl Ervin G uariento di A rpo (?- Padova, 1368/70): olasz festő. Giotto padovai működésének hatása alatt az ottani trecento-festészet virágzásának megindítója. Példaképéhez közel álló korábbi műve a Keresztrefeszített Krisztus (Bassano, képtár); 1365 után készült a velencei Dogepalota Mária koronázása freskója. munkás­ sága a még bizánciasan kötött velencei festészet nagy hatású emléke. G uarini, Guarino (Modena, 1624. jan. 17.— Milánó, 1683. márc. 6.): olasz építész, építé­ szeti író. Gazdag fantáziájú művész; főleg Torinóban, a savoyai hercegek szolgálatában érvényesítette tehetségét. Itt vannak fő művei: a Palazzo Carignano, az Accadentia déllé Scienze, a Cappella del San Sudario, a San Lorenzo, San Filippo és Sant’Andrea-templom stb. Híre kül­ földre is eljutott. Ezt bizonyítja a Ste Anne Royale-templom (Párizs) és a lisszaboni Sta Maria da Divina Providencia (Convento dos Caetanos) is. Alkotásaiban kerülte a nyugodt, egyenes vonalakat, architektúrája csupa lük­ tető dinamizmus. Irodalmi téren fő műve az Architettura Civile, amellyel óriási hatást gyakorolt a közép-európai építészetre. A Dientzenhoferek művészete ~ bravúros tech­ nikai és formai újításait követi. Az olasz barokk késői szakaszának egyik legjelentő­ sebb építésze. — írod. P. Portoghesi: G. G. Milano, 1956. Benkő Viktorné G uazzalotti, Andrea; Guaccialotti; Andrea del Prato (1435—95 után): olasz éremművész és bronzöntő Firenzében. Jelzett művei: V. Miklós pápa és N. Palmieri érme. G ubbio: város Olaszo.-ban, Umbriában, a római korban Iguvium. Umber, etruszk és római alapokon épült. Középkori arculatát híven megőrizte. — Műemlékei: a 13. sz.ban épült gótikus stílusban az egyhajós Dóm,

GUA

Gubbio: A Palazzo dei Consoli árkádja

a San Giovanni Battista és a Sant’ Agostino templom. Ugyancsak gótikus a 14. sz.-ban emelt San Francesco templom, nyolcszögű campaniléval. Belsejét 15. sz.-i freskók díszí­ tik. ~ központjában emelkedik a nagyméretű, gótikus Palazzo dei Consoli, mely a 14. sz.-ban épült. Ma képtár és múzeum; itt őrzik az i. e. 3. sz.-ból származó, 1444-ben talált ún. táblákat: 7 bronztábla umber nyelvű felirattal. A 15. sz. elejéről származik a kis Sta Maria Nuova templom. A Palazzo Ducale 1470 к. épült az urbinói hercegek számára, szép árká­ dos udvarral, L. Laurana műve. A városkép jellegzetessége, hogy a középkori lakóházaknak két kapuja van: egy rendes bejáró és mellette, az utcaszint fölött kb. egy méterrel egy kes­ keny, állandóan befalazott, gótikus kapunyílás, melyet csak akkor bontottak ki, amikor halot­ tat vittek ki a házból. gubbiói m a jo lik a : a közép-olaszo.-i Gubbio városkában készült különleges mázú kerámiai termékek gyűjtőneve. Az első majolikák Gubbióban a 15. sz. közepén készültek, s szép arany- és rubinfényű mázuk miatt váltak becsessé. G. Andreoli volt legjobb mesterük,

Gubbiói majolikajegyek (Giorgio Andreoli)

302

GUE

Gubbio: Palazzo dei Consoli

ЗОЗ

művei mind színezésben, mind lüszter tekin­ tetében a legkiválóbbak. A ^ k jegyei külön­ bözők, sok közülük Gubbio és Giorgio névvel, valamint évszámmal van jelölve. Egy Jupiter és Semele mondáját ábrázoló dísztál az Iparm. Múz.-ban van. G ube, Heinrich (Boroszló, 1805 —Szentpéter­ vár, 1848): német éremművész. Berlinben a Loos-féle éremverőintézet számára dolgozott. 1830-ban a szentpétervári verde fővésnöke lett. (Neve oroszul Andrej Ignatovics ~ .) Gucci, Santi; Camilliani (Firenze, 1550 k .— Krakkó mellett, 1600 k.): olasz építész, szob­ rász; В .Bandinelli tanítványa. 1572-ben a krak­ kói dómban alkotta Zsigmond Ágost kápolnáját és síremlékét. Részt vett Báthory István len­ gyel király lobzowi nyári palotájának építésé­ ben, 1595-ben a dóm Báthory-kápolnájában Báthory István díszes barokk síremlékét, majd felesége, Jagelló Anna halotti alakját faragta. Utolsó éveiben dekoratív szobrokat készített Zamoysky és Myszkowsky lengyel főurak, valamint templomok részére. G ucew icz, Wawrzyniec (1753—Vilna, 1798): lengyel építész. 1777-től kezdve átépítette a vilnai székesegyházit, valamint 1781 —83 között a városházát. 1792-ben építette a vilnai püspöki palotát klasszicista stílusban. Gude, Hans Frederik (Kristiania, 1825. márc.

13.—Berlin, 1903. aug. 17.): norvég festő. Düsseldorfban tanult, ugyanott 1872-től, ké­ sőbb Karlsruhéban és Berlinben az akadémia tanára volt. Művein gyakran örökítette meg a norvég fjordokat. G u d e w e rd t: északnémet fafaragócsalád a 17. sz.-ban. — I. Hans ~ (? —1642) fő műve a gettorfi templom szószéke (1598). — 2. Fia, Hans (1600 k .—Eckernförde, 1671. febr. 12.) művészete a reneszánsztól a barokkig fejlődött; az oltár- és díszítőszobrászat területén alkotott kiemelkedőt (az eckernfördei Szt. Miklós-templom oltára, a kappelni oltárok stb.). — 3. Fia, Hans ~ (1640 —1707) apjának követője volt. G uercino, tkp. Giovanni Francesco Barbieri (Cento, 1591. febr. 8,—Bologna, 1666. dec. 22.): olasz festő, a bolognai iskola egyik jelentős mestere. Első tanítói jelentéktelen cen­ tói festők voltak, fejlődését leginkább az 1600 k. működő bolognai mesterek befolyásolták. Korai művei velencei hatásokat éreztetnek (Madonna szentekkel, 1616, Brüsszel; Krisztus a kereszten, 1618, Modena; Tabita feltámasztása, 1618, Firenze, Pitti). 1620—40 között alkotta fő műveit. Noha ekkor is megmaradt eklekti­ kus művésznek — aki a velencei, római és bolognai stílust ötvözte festményein —, mo­ numentálisán komponált, gazdag színvilágú

GU E

Guercino: Aurora vonulása (Róma, Casino Ludovisi)

művei mégis a kor legjobb termékei közé tartoznak. Érett korszakának jellegzetes példája a római Casino Ludovisi Aurora vonulása c. falfestménye, a bolognai képtárban levő Aquitaniai Szt. Vilmos ruháktól való megfosztása (1620), a római Palazzo Conservatoréban őrzött Petronella temetése. Érett stílusát mutatja a piacenzai dóm kupolájának freskódísze is (1626—27). Késői korszaka nem éri el érett stílusa értékeit. G. Reni édeskés modorának hatása alá került, színei is erőtlenné váltak (Hágár elűzetése, 1657, Milánó, Brera). ~ igen keresett művész volt, sokat dolgozott a modenai udvarnak. G. Reni halála után 1642-ben átvette a bolognai festőakadémia vezetését. Krisztus megvesszőzése c. oltárképét a Szépm. Máz. őrzi. — írod. M. Marangoni: G. Firenze, 1920 és Milano, 1959. guéridon: a 17. sz. óta használt talapzatos, sokszor egyetlen lábon v. oszlopon nyugvó magas asztalka, kerek lappal, amelyre a karos gyertyatartót helyezték. Később általában minden kis asztalt így neveztek. Nevét egy régi francia vígjáték egyik szereplőjéről kapta. Guérin, Jean-Urbain (Strasbourg, 1760 — Obemai, 1836. okt. 8.): francia miniatűrfestő. Finom és találó arcképeit Mária Antoinette, majd Napóleon is nagyra értékelte (Napóleon, Lejeunes, Kiéber portréi). Műveit rézmetszetek­ ben sokszorosították. Guérin, Pierre-Narcisse (Párizs, 1774. márc. 13.—Róma, 1833. júl. 16.): francia festő, J. B.

Regnault-nál tanult. Történelmi képeket festett akadémikus, klasszicista felfogásban. Témaválasztásában már érződik a romantika elő­ szele. Kedvelt témái voltak az antik mitoló­ gia véres eseményei (pl. Agamemnon meggyilko­ lása). T. Géricault, E. Delacroix és L. Cogniet tartoztak tanítványai közé. Guet, Hans (?—1641): éremvéső Körmöc­ bányán. Első említése 1618-ból számazik, 1636-ban fővésnök lett. Művei uralkodók (II. és III. Ferdinánd) emlékérmei, személyi érmek (Roth, Höflinger, Dietrichstein, Wendenstein) és vallásos tárgyú érmek. Jele HG. Guggenbichler, Johann Meinrad (Maria Einsiedeln, 1649. ápr.—Mondsee, 1727. máj. 10.): svájci születésű osztrák szobrász. Salz­ burgban tanult M. Wichlhamer festőnél és valószínűleg J. Gerholt szobrásznál. Mondseeben telepedett le, ahol népes szobrászműhelyt alakított maga körül. Gerholt mellett T. Schwanthaler is hatott művészetére. ~ az alpesi barokk fafaragó művészet nagy hatású kép­ viselője. Salzburg, Mondsee, Sankt Wolfgang és a környék vidéki templomaiban számos emléke maradt működésének. — írod. H. Decker: M. G. W ien, 1949. Aggházy Mária Guglielm o, Gregorio (Róma, 1714—Szent­ pétervár, 1773): olasz festő. Fiatal korában római templomokban festett freskókat és oltárképeket. 1753-tól Drezdában működött. !755-ben festette a bécsi egyetemi aula (most Tudományos Akadémia) illuzionisztikus meny-

ЗО4

GUI

I. M. Guggenbichler: A fájdalmas Madonna

M . Guggenbichler: Szt. Sebestyén (Mondsee)

2 0 Művészeti Lexikon II

nyezetfreskóját a négy fakultással, uralkodók csoportjával. A schönbrunni kis és nagy galéria falképeit 1761—62-ben készítette. Sopronban Edlinger borkereskedő lépcsőházát, 3 szobájá­ nak mennyezetét festette, majd Olaszo.-ban, Berlinben (egyetemi aula), s 1772-től Szentpétervárott működött. Ybl Ervin G uglielm o, Pietro di Marcillat (Berry, 15. sz. második fele—Arezzo, 1529. ápr. 13.): francia származású üvegfestő, az umbria-római üvegfestészeti iskola vezető mestere. Mint laikus szerzetes Rómában dolgozott (a Sta Maria del Popolo trifóriumának üvegablakai, 1509 —10), majd 1519-től haláláig Arezzóban, ahol a legtöbb műve maradt fenn (a dóm ablakai). G uglielm o, Fra (1235 k. —1310 k.): pisai szobrász. Niccolö Pisano tanítványa. Együtt faragták a bolognai Szt. Domonkos-templom­ ban levő domborművekkel ékes Szt. Do­ monkos-szarkofágot. Önálló munkája a pistoiai San Giovanni in Fuorcivitas téglány alakú, reliefes szószéke (1270). Guidetto da Com o (13. sz.): lombardiai származású építész és szobrász. A luccai dóm mozaik-inkrusztációs, hármas galériáját alkotta (1233) és az előcsarnokában Szt. Márton legen­ dájának, a hónapok allegóriájának domborműveit faragta. Neki tulajdonítják ugyanitt a Regnluslegenda ábrázolásait és a homlokzaton Szt. Márton lovas szobrát a koldussal, a század egyet­ len nagyszabású olasz szoborművét, mely az antik és az északi román művészet stílusát harmonikusan egyesíti. Guido da Com o : két azonos nevű, lombardi­ ai származású, Toscanában működő, 13. sz.-i szobrász-kőfaragó, akiket A. Schmarsow azonos személynek tartott. Az egyik Guido Bigarelli, a pisai Battistero finoman faragott nyolcszög­ letű, rozettás keresztelőkútjának (1246) mestere, a másik a Pistoia melletti pantallói San Barto­ lommeo téglány alakú szószékének alkotója. Guido da Siena (13. sz. második fele): olasz festő. A sienai városháza Trónoló Madonna­ képének feliratából ismeretes művész. Műve az átfestések ellenére a bizánci jellegű sienai festészet jelentős emléke. — írod. J. H. Stubblebine: G. d. S. Princeton, 1964. Guido di Pietro : -*• Angelico, Fra Guillaume, Albert (Párizs, 1873. febr. 14.— Faux Dordogne, 1942. szept.): francia festő és grafikus. Autodidakta. Ujságrajzoló, a Caricature, Figaro illustré, R ire stb. munka­ társa volt. Számos albumot adott ki humoros rajzsorozataival (Des Bonhommes, 1892; Ma­ dame est servie, 1897). Könyvillusztrálással is foglalkozott. Guillaume, Eugene Jean-Baptiste (Montbard, 1822. júl. 4.—Róm a, 1905. márc. 1.): francia szobrász és műkritikus, sokoldalú klasszicista

művész. Főleg díszítő- és portrészobrászattal (Napóleon-mellszobrok) foglalkozott. 1891-től a római Francia Intézet igazgatója volt, 1898-ban a Francia Akadémia tagjává vá­ lasztotta. Irodalmi fő műve: Fragments sur les théories de Vart, 1 —3. köt. Guillaume de Sens (? —1180. aug. 11.): francia építész. A canterburyi káptalan 1174ben több francia és angol jelentkező közül választotta ki a katedrális újjáépítésének veze­ tésére. Ilyen minőségben 1175—78 között dolgozott Angliában. Neki tulajdonítják a katedrális hajójának újjáépítését, munkáját William the Englishman folytatta. Guillaumet, Gustave Achille (Párizs, 1840. márc. 25.—Párizs, 1887. márc. 14.): francia festő. Algériai utazásának hatására keleti tárgyú élet- és tájképeket festett, amelyek e vidék szokatlan világítási jelenségeinek finom festői visszaadásával tűnnek ki (Esti ima a Szaharában, Laghouat látképe). Guillemard, Anton (?—Prága, 1812): francia éremművész. Párizsban, majd a prágai verdé­ ben dolgozott. Történeti és tin. vegyes tárgyú (pl. Naptár) érmeket készített. Jele: A. G. guillochírozás: egyenletesen hullámos v. szabályosan egymást keresztező hullámvonalak­ ból álló, sima felületet borító díszítés. A 17. sz.-tól elefántcsont, később fémtárgyakon alkalmazták. Újabban gépi eljárással készítik (bankjegyek és egyéb értékpapírok számára). Guinamundus (11. sz.): francia építész, szob­ rász, zománcműves, La Chaise-Dieu-beli szer­ zetes. Périgueux-be hívták, ahol a város első püspökének, St Front-nak síremlékét készítette 1077-ben. Az 1575-ben elpusztult síremlék néhány megmaradt darabját a périgordi múzeumban őrzik. guipure: a csipke terminológiájában több jelentésű kifejezés: 1. paszományszerű, laza, egyszerű fonott szegélycsipke, zsinórcsipke; 2. alapháló nélküli vert csipke; 3. a köznapi francia nyelvhasználatban a pálcikás alapú vert csipke, szemben a hálós alapúval. Gujerth Ferenc, Guyoth de Montcour (1628 k. működött): építőmester, Bethlen Gábor szolgálatában dolgozott. Gulácsy Lajos (Bp., 1882. okt. 12.—Bp., 1932. febr. 21.): festő.A Mintarajziskolában Balló Edénél tanult, majd 1902-ben Rómában, Firenzében képezte tovább magát, 1906-ban Párizsban járt, 1907-ben Bp.-en az Uránia műkereskedésben, 1922-ben az Ernst Múzeum­ ban rendeztek gyűjt, kiállítást műveiből. Em­ lékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben pedig a Bibliotheca Officinában rendezték meg. 1914-ben a háború kitörése annyira megrázta, hogy ideggyógyintézetbe került. Több helyen gyógyították, végül is 1917-ben a lipótmezei elmegyógyintézetbe

szállították, amelyet többé el sem hagyott. 1924-ben megvakult, addig az intézetben is festett. — ~ művészetét különös álomvilág, sajátos líra jellemzi. Rokokó hangulatú, légies nőalakjai, sétáló figurái, a Beatricével találkozó Dante légies álomvilágban mozognak „Naconxypan”-ban, a művész lázas képzelete terem­ tette birodalom ódon falai között. Művészete nem tartozik semmiféle „izmushoz", álmodó fantáziájának, a középkorhoz tapadó áhítatának az ösztönös kivetítődése. Még leg­ inkább az angol preraffaeliták elkésett utódá­ nak tekinthető. Finom festői hang, lágy tónu­ sok, néhány képén még zománcos színmegoldás jellemzi meseszerűen átfogalmazott olasz történelmi és zsánerjeleneteket ábrázoló festé­ szetét. 1911-ben Strindberg Hattyúvér c. mesejátékához díszleteket és kosztümöket ter­ vezett. Ady Endre, Juhász Gyula és Keleti Artúr igen szerette festészetét, az utóbbinak könyvét illusztrálta, Juhász pedig megrázó verset írt ~ h o z. A magyar szürrealista törek­ vések egyik ősüket tisztelték fantáziagazdag, bizonyos részében azonban a pszichopatológia problémakörébe tartozó festészetében. Képei a Nemz. Gal.-ban és nagyobb magángyűjte­ ményekben találhatók. A művészettörténet még nem értékelte festészetét kellőképpen, a beszámoló jellegű tanulmányokon túl csak Lehel Ferenc (Gulácsy Lajos dekadens festő. Bp., 1922) könyve foglalkozott vele bővebben. Németh Lajos

GUI

Gulácsy Lajos: Szerelmesek (Bp., Nemzeti Galéria)

3О6

GUN

Gulás Zsuzsa (Zalaegerszeg, 1927. szept. 18.— ): iparművész, textiltervező, Munkácsydíjas. Az Iparművészeti Főiskolán Molnár Béla tanítványa volt. Dekoratív lakástextileket, fő­ leg függönyöket, falikárpitokat tervez. Több külföldi kiállításon vett részt, 1962-ben gyűjt, kiállítása volt a Fényes Adolf-teremben. Gulbransson, Olaf (Oslo, 1873. máj. 26.— Schererhof, 1958. szept. 18.): norvég karikaturista. A Simplicissimus c. élclap állandó rajzolója volt. Alakjait alig néhány, de nagyon jellemző vonallal és folttal jelenítette meg. Rajzait külön kötetben is kiadták. Világhírét kora társadalmát kifigurázó politikai karika­ túráinak köszönhette. — írod. W . Schäfer: Der Andere G. 1939. Gultz Ignác Domokos (Grosslogan, Szilézia, 1724—1771 után): festő. 1752-tőlbudai polgár, 1756 —57-ben Bebo Károly munkatársa volt, majd a budai Szt. Anna-, Szt. Flórián- és az óbuda-újlaki templomokban végzett aranyozó és festői munkát. Gulyás Dénes (Doboz, 1927. szept. 25.— ): festő, az Iparművészeti Főiskola oktatója. A Képzőművészeti Főiskolán 1945-től 1951-ig Szó'nyi István és Pór Bertalan tanítványa volt. 1965-ben Kecskeméten rendeztek művei­ ből gyűjt, kiállítást. Különösen a színelmé­ letek és az aranymetszés elméleti és alkal­ mazási lehetőségei foglalkoztatják. Gulyás János (Ozora, 1894. okt. 2.—Bp., 1951. jún. I.): festő. Bp.-en Zemplényi Tivadar tanítványa volt, majd Nagybányán tanult. 1914-től főleg arc- és figurális képeket állított ki a Műcsarnokban. Gulyás Jenő: Padányi Gulyás Jenő Gulyás László (Debrecen, 1905. dec. 5.— ): építész és festő. Diósgyőr, majd Miskolc város főmérnöke. О tervezte a szeghalmi gimnáziumot (1936) és intemátust (1938), az ormosbányai (1957) és györgytarlói (1959) kultúrházut, az újdiósgyőri görög kát. imater­ met, továbbá bérházakat, családiházakat. Mis­ kolci utcarészleteket, régi épületeket ábrázoló képeiből több a miskolci múzeum tulajdoná­ ban van. Gulyás Zoltán (Bp., 1930. ápr. 10.— ): építész. 1954-ben Koreában járt, a phenjani modern városi egyetemet építette. A Madách út, Rumbach Sebestyén u. és Majakovszkij u. által határolt nagy tömbfoghíj kivitelre kerülő beépítési tervét (1957) készítette, s tervezte a Chemolimpex irodaházit (1960—63). Gunda Antal (Bp., 1929. márc. 3.— ): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolát 1952ben végezte Konecsni György növendékeként. Főleg alkalmazott grafikával foglalkozik. Gundel János: — Göröncsér Gundel János Gundelfinger Gyula (Korompa, 1833. ápr. ЗО7 28. —Sárszentmihály, 1894. máj. 4.): festő. 20*

A gundestrupi lelet (Koppenhága, Nemzeti Múzeum)

Katonai pályáját abbahagyva, 1855-ben Bécsben K. Rahl festőiskolájában, 1856-ban Düssel­ dorfban tanult. 1866-tól állította ki Pesten romantikus felfogású, többnyire várromokat ábrázoló tájképeit. Több festménye és grafikája a Nemz. Gal.-ban van. gundestrupi le le t : egy dániai lápban talált ezüstedény. Az i. e. 2 —1. sz.-ban készülhe­ tett kelta műhelyben. Falát kívül-belül dom­ borművek díszítik (mellképek, állatalakok, alakos jelenetek); értelmezésük vitatott: kelta istenségeket, áldozati és talán mitológiai jele­ neteket ábrázolnak. Az állatalakok stílusa az ún. szkíta állatstílussal mutat rokonságot ( —> szkíta művészet). Gundhardt János (1609-től működött): ötvös­ mester Medgyesen. Egy fedeles kupája a berethalmi (Biertan) ev. templomba került. Gundhartt János (1666 k. m űködött): ötvös­ mester Medgyesen. Egy hólyagos keresztelő­ medencéje van a medgyesi (Medias) ev. templomban. Gundrich Károly Ferenc (Pest, 1704 k .—Pest, 1747): szobrász, 1733-ban vették fel a pesti polgárok közé. A pesti belvárosi plébánia­ templomban a tímár- (1736) és a kádárcéh (1741) oltárát készítette el, majd a pesti Szent­ háromság-szobrot restaurálta (1743). Gundrich József (?—1806): szobrász. 1752ben a bécsi akadémián tanult, azután Pesten és Kismartonban működött. Gunesch György (1728 —57 között műkö­ dött): ötvösmester Besztercén. Művei közül egy kókuszserleg makkos díszítésű fedéllel a besztercei (Bistrifa) ev. templomban, egy 1713-as évszámú paténa a vindai (Ghinda) ev. templomban, egy 16. sz.-i kehely kiegészítése a szászrégeni (Reghin) és a tekei (Teaca) ev. templomban, egy bogiáros női öv pedig a Nemz. Múz.-ban van. Gunetzrhainer, Johann (München, 1692. máj. 4.—München, 1763. nov.): német építész, a rokokó stílus képviselője. 1745-től bajor főépítőmester. Dolgozott Nymphenburgban, Fürstenriedben, Schleissheimben. Ő építette müncheni lakóházát (Promenaden-Platz 12.)

s Augsburgban a „ Die drei Mohren” vendéglőt 1722-ben, az Achleithen an der Krems-i kastélyt 1726—28 között s a seligentali templomot. G untert, Gunterdt Mihály (1636 —59 között m űködött): ötvösmester Nagyszebenben. Egy 1638-ból származó cápázott pohara magángyűjteményben, hasonló pohara a kolozsvári múzeumban, egy talpaspohara pedig a besz­ tercei (Bistrita) ev. templomban maradt fenn. gúnyfeszület: a palatinusi római császári palotához csatlakozó, az udvari szolgafiúk tartózkodási helyéül szolgáló épületben talált, falra karcolt durva rajz és felirat az i. sz. 3. sz.-ból. (Róma, Antiquario del Palatino). A rajz T alakú feszületen szamárfejű alakot ábrázol, mellette egy másik alak áll imádó mozdulattal. Az utóbbit megnevezi a felirat: „Alexamenos imádja az istent." A rajz való­ színűleg a korai keresztény vallás egyik követő­ jét gúnyolja ki. Castiglione László G upta-kor : az E-indiai Gupta-dinasztia kora, 320—600, egyúttal az indiai művészet és kultúra klasszikus kora. G urk, Eduard, Ede (Bécs, t8o i . nov. 17.— Jeruzsálem, 1841. márc. 31.): osztrák festő és grafikus. V. Ferdinánd pozsonyi koronázásá­ ról és az ott viselt díszruhákról, valamint a török háborúk csatáiról készített színes litog­ ráfiákat. Udvari festő volt. Széchenyi Istvántól készített lovasképe az MTA tulajdona. G u rlitt, Cornelius (Nischwitz bei Wurzen, Г850. jún. I.— Drezda, 1938. mire. 25.): A palatinusi gúnyfeszület (Róma, Antiquario del Pala­ tino)

német művészettörténész. 1893-tól a drezdai műegyetem tanára volt. A barokk építészet történetének úttörő kutatója. Fő művei: Geschichte des Barockstils in Italien, Stuttgart, 1887; Geschichte des Barockstils und des Rokoko in Deutschland. Stuttgart, 1889; Geschichte des Barockstils, des Rokoko und des Klassizismus in Belgien, Holland, Frankreich, England. Stutt­ gart, 1888. G urlitt, Louis (Altona, 1812. márc. 8.— Naundorf, 1897. szept. 19.): német festő. Járt Dániában, Svédo.-ban, Olaszo.-ban, végül r 873-ban Drezdában telepedett le. Romantikus hangulatú, idillikus tájképeket festett. G u m a : falu Egyiptomban (EAK), Luxorral szemben, a Nílus bal partján. A falu körül emelkedő hegyoldalakban találták meg a 18. és 19. dinasztia (i. e. 1500 —1200) előkelőinek sírjait. A sírok sziklába mélyednek és több helyiségre tagozódnak. A halottakat mély aknákba temették. A falakat borító festmények, reliefek és feliratok a mindennapi élet jelene­ teit, munkát, szórakozást, idegen embertípu­ sokat, egzotikus állatokat, növényeket stb., az újbirodalom előkelő rétegének életét és környezetét örökítették meg. Napjainkig több mint 300 sírt tártak fel. Művészi szempontból kiemelkedik: Ramose vezír, Nebamon főraktárnok, Menna írnok, Rehmiré vezír és Heruef intendáns sírja. A ~ i sírok nem csupán művészeti szempontból fontosak, hanem törté­ neti szempontból is, mert ábrázolásaik nyomán az újbirodalom uralkodó rétegének és mun­ kásainak életét ismerhetjük meg. Varga Edit G u rn ia: Kréta szigetének EK-i partján fekvő bronzkori város, a bronzkori krétai (minósi) kultúra egyik jelentős lelőhelye. Az i. e. 18. sz. táján épült palota körül épültek a következő századok folyamán a kisméretű, többnyire két­ emeletes lakóházak; a palota mellett szentély és gyűléstér volt. Az ásatások ^ b a n a minósi keramika kiváló darabjainak tömegét hozták felszínre; legkésőbbi („késő minósi III.”) kor­ szakából való egy agyagszarkofág, rajta festett állatalakokkal. G usm in (? —1437/42 között): kölni szobrász, ötvös, festő, akit Ghiberti Kommentárjaiban mint a görögökkel egyenrangú, nagy rajztudású szob­ rászt méltat. Több kutató foglalkozott kilété­ vel, közülük G. Swarzenski ~ személyét az ún. Rimini-oltár mesterével hozta kapcsolatba. Gusner, Mathias (Alland, 1694. szept. 7.— Szentgotthárd, 1772. márc. 7.): osztrák festő, cisztercita szerzetes. M. Altomonte segédje volt Heiligenkreuzban (1727); 1764 előtt a szent­ gotthárdi cisztercita templomban és kolostor­ ban festett freskókat és oltárképeket. G utfreund, O tto (Königinhof, 1889. aug. 3.—Prága, 1927. jún. 2.): cseh szobrász. Előbb

GUN

308

GUT

Agyagszarkofág festett állatalakokkal Gumiából, I. e. 1400—iio o közt (Irakiion, múzeum)

ЗО9

Prágában tanult, majd Párizsban É. A. Bourdelle Képet festett Garda Lorca emlékére (1937). A Bergamói Biennalén díjat nyert Keresztretanítványa volt. Expresszionista, kubista kísér­ letek után a természethez igazodó realista feszítés (1941) c. képét az egyház indexre tette. 1945-ben antifasiszta rajzsorozata jelent meg művésszé vált, erős stilizáló hajlandósággal. (Gott mit uns). Képei témáját az olasz törté­ 1926-ban a prágai iparművészeti iskola tanára nelemből (Garibaldi csatája az Ammiraglio híd­ lett. Gyakran színezte szobrait. G utheil Jenő (Kaposvár, 1887. febr. 13.— nál, 1951 —52), a munkásmozgalomból (Szicí­ liai szegényparasztok földfoglalása, 1948) és a Veszprém, 1963. okt. 4.): veszprémi kanonok munkásosztály életéből (Rézbányász-sorozat) és levéltáros. Veszprém egyházi műemlékeire meríti. Drámai hangvételű művészete Cara­ és művészetére vonatkozó kutatásokat folyta­ vaggio, a szicíliai „cassone” festészet és az tott. Könyve: Mátyás korának veszprémi em­ expresszionizmus elemeit ötvözi realista forma­ lékei, Veszprém, 1940. g u tta e : cseppek G uttenbrunn, Ludwig (1770 —1808 között működött): osztrák festő. Rómában és Lon­ it.. Guttuso: P. Neruda portréja donban dolgozott, majd 1795-ben Oroszo.-ba ment, ahol számos portrét festett. Dolgozott Eszterházán (Fertőd) is, ahol Haydnt festette. Később Drezdán keresztül visszatért Itáliába. G uttm ann Jakab (Arad, 1813—Döbling, i860, ápr. 28.): szobrász. Bécsben, majd Róm á­ ban tanult. Később Párizsban, Londonban is működött. Mitológiai és allegorikus kompo­ zíciókon kívül arcképeket (Rotschild, Chorin Áron, IX. Pius, Ling stb.) is faragott klasszicista stílusban. II. József császárt ábrázoló viasz domborműve, Rachel francia színésznő ideálportréja és IX. Pius márvány mellszobra a Nemz. Gal.-ban van. G uttm ann Sándor (18. sz.): pozsonyi festő; F. X. Palkó tanítványa volt, 1750-től Drezdá­ ban élt. Arcképeket és többalakos kompozíció­ kat festett. G uttuso, Renato (Palermo, 1912. jan. 2.— ): olasz festő, az olasz neorealizmus vezető mestere. Részt vett az antifasiszta mozgalmak­ ban. A Béke-Világtanács és az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja.

nyelvbe. — Bp.-en 1954-ben volt kiállítása. — írod. J. Berger: G. Dresden, 1957. Németh Lajos G uys, Constantin (Flessingue, 1805. dec. 3.— Párizs, 1892. márc. 13.): francia festő és rajzoló. Negyvenéves korában kezdett önállóan dol­ gozni; Baudelaire fedezte fel. Mint hadirajzoló indult el pályáján, később a francia köz- és magánélet jelenségeit gúnyolta és dicsérte végtelenül könnyed technikájú kréta-, ceruzaés szénrajzain, villanó vízfestményein. Alko­ tásain a mozgásnak, a jelenségnek pillanatnyi megragadására törekedett, ezért sokan az impresszionista stílus egyik jelentős előfutárá­ nak tekintik. — írod. G. Geffroy: C. G. Paris, 1904. Kampis Antal G uzsik Ödön (Bp., 1902. máj. 21.—Bp., 1954. aug. 30.): festő. Előbb Podolini-Volkmann A rtúr festőiskolájában, majd 1926—30 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyulánál tanult. 1927-ben állított ki először, 1937-ben a Szinyei Társaság elismerését nyerte el. Főleg bp.-i városképeket festett. Csendélet és Síelők c. képe a Nemz. Gal.-ban van. g ü l: a turkomán szőnyegek nyolcszögű v. ritkábban rombusz alakú mértani és növényi elemeket tartalmazó díszítménye. G ünther Ferenc (1820—32 között m űködött): székesfehérvári ötvösmester, miniatűrfestő. 1820 k. Pesten a Szervita téren műkereskedése I, Günther: Bellona (München, Bayerisches National­ museum)

GUY

I. Günther: Madonna-fej részlete (Augsburg, Maxi­ milianmuseum)

volt. Művei közül kelyhek maradtak a táci ref. templomban, cukorcsíptető a Nemz. Múz.-ban, evőeszközök a székesfehérvári mú­ zeumban, gyümölcstál és evőeszközök magántulajdonban. G ünther, Ignaz (Altmannstein, 1725. nov. 22.—München, 1775. jún. 26.): német szob­ rász, Dél-Németo. egyik vezető rokokó mes­ tere. J. B. Sírauimái, majd vándoréveiben P. Egellnél tanult, 1753-ban a bécsi akadémián M. Donner és B. F. Moll tanítványa volt. 1754 k. tért vissza Münchenbe. R övid pálya­ futása alatt rendkívül sokat dolgozott. A hat­ vanas években bajor kolostortemplomok szo­ bordíszeinek hosszú sorát kivitelezte (Rótt am Inn, Altenhohenau, Neustift bei Freising, Weyarn, Mallersdorf stb.). Szobrait eleinte fehérre festette, később színezte. Művészetében a rokokó könnyedség mellett a régebbi müncheni szobrásznemzedék barokk pátosza élt tovább, de késői műveiben tudatosan kö­ vette a lehiggadt klasszikus formákat (pl. a nenningeni Piéta, 1774). — írod. A. Feulner: I. G., kurfürstlich bayrischer Hofbildhauer. W ien, 1921; A. Schoenberger: I. G. München, 1954. Aggházy Mária G ünther, Matthäus (Unterpeissenberg, 1705 — Haid, 1788. szept. 30,): dél-német freskófestő. Münchenben C. D. Asam tanítványa volt. 1731-től önálló mester Augsburgban; egymás után alkotta ötvennél több hatalmas freskóját,

3 IO

GYA

M. Günther: A Benedek-rend szentjei (Párizs, magángyűjtemény)

3 II

melyeket gazdag stukkódíszítés vesz körül (Sterzing, 1733; Neustift, 1736; Wüten, 1754; Indersdorf, 1755; Aldersbach, 1760; Sünching, 1761; Rótt am Inn, 1763; Augsburg, 1769 stb. templomai). Oltárképeket is festett. Könnyed kompozíció, fölényes rajztudás, világos, fénylő színkezelés jellemzi elegáns rokokó művészetét. G w erk Ödön (Selmecbánya, 1895. febr. 15.— 1956): csehszlovákiai festő. A Képzőművészeti Főiskolán Ballá Ede tanítványa volt, majd a nagybányai művésztelepen dolgozott. Hoszszabb külföldi tanulmányutat tett, hazatérve Selmecbányán telepedett le és főleg tájképeivel szerepelt csehszlovákiai és külföldi kiállításo­ kon. G yagiljev, Szergej; Serge D(h)iag(h)ilev (Novgorod, 1872—Velence, 1929): orosz festő és balettrendező. 1898-ban a Mir

Iszkussztva-csoport egyik alapítója, 1906-ban a párizsi Grand Palais-ben bemutatott orosz kiálh'tás rendezője volt. Ettől kezdve Párizsban, ill. Olaszo.-ban működött, s megkezdődött egyedülálló pályafutása, amelynek jelentősége abban áll, hogy nagy művészek hosszú sorát fedezte fel, az ismertebbeket pedig fő művek alkotására ösztönözte. Elősegítette a modem kor legnagyobb művészeinek találkozását és termékeny együttműködését (írók, zeneszer­ zők, festők, táncosok). Nagy szerepe volt a modern balett forradalmában. Pódiumot adott a kortárs zeneszerzők legmerészebb kompo­ zícióinak előadásához, s új inspirációkat, modern szellemű díszlettervezői lehetőségeket terem­ tett a kor kiváló festőinek. Az avantgarde törekvéseket kiszabadította a műhely kereteiből és a nagyközönséggel, az élettel közvetlen

kapcsolatba hozta. Munkatársai közé tartozott vett részt. Még Münchenben festette Karlovtöbbek között A. Benois, M. Larionov, N. szky Bertalan arcképét (1880), mely a magyar Goncsarova, Picasso, Cocteau, Matisse, Braque, portréfestészet egyik remeke. 1880-ban haza­ Derain stb. Körner Eva tért és szülővárosában telepedett meg. 1881 Gyalul Asztalos János (17. sz.): festőasztalos nyarán itt fejezte be élete fő művét, a TetemreErdélyben. Fennmaradt munkái: a magyarbikali hívást, mely Arany János balladájának utolsó (Bicalat) ref. templom mennyezete, a ketesdi jelenetét örökíti meg. Alélekábrázolás mélysé­ (Tetis) mennyezet (1692), a vistai (Vista) karzat gével, paraszti típusainak gazdag jellemzésével (1699) és a körösfői (Criseni) karzat egy része. emelkedik ki a kor akadémikus felfogásában Csak vistai munkája szignált. Kevés motívum­ festett képei közül. Az elismerés ellenére sem mal, ízléses mintákkal dolgozott. itthon, sem Bécsben — ahol szintén kiállítot­ Gyalus László (Gyepűfüzes, 1865. ápr. 24.— ták — nem talált vevőre; 1883-ban a Nemz. Bp., 1941. febr. 23.): építész. Elsősorban Múz.-nak ajándékozta (jelenleg a Nemz. Gál. restaurálásokkal foglalkozott. 1887-től Schulek tulajdona). 1882-ben tanulmányúton volt Frigyes mellett részt vett a budai Mátyás­ Olaszo.-ban, ugyanebben az évben Sepsiszenttemplom restaurálásában. 1899-ben az Ipargyörgyre vonult vissza; rajztanári állást vállalt, művészeti Iskolához került a történelmi stílű s a főváros művészeti életében ezután alig vett lakberendezés tanáraként. Mint a Műemlékek részt. A magyar népi életkép néhány jeles Országos Bizottságának építésze Pozsonyban alkotását festette meg (Tél öröme, 1883; a ferencesek és a klarisszák templomának Disznóölés, 1886). A 80-as évek végén törté­ tornyait, majd a jáki templomot restaurálta, nelmi kompozíciókat készített: V. László ki­ g y á m ív : támív rály esküjét festette meg a millenniumi kiállí­ Gyárfás Jenő (Sepsiszentgyörgy, 1857. ápr. tásra. Gábor Áron halála c. művén modern 6, —Sepsiszentgyörgy, Sfíntul Gheorghe, 1925. festői eszközökkel kísérletezett. Az 1880—90-es dec. 13.): festő. 1873—77 között a Mintarajzévekben számos hivatalos arcképmegrendelést iskolában Székely Bertalan, 1877 —80 között teljesített. Könyvillusztrálással is foglalkozott. a müncheni akadémián Wagner Sándor, W. Arany János hatása alatt — nagyrészt saját Diez és G. Max növendéke volt. 1875-től kezűleg illusztrált — ódákat, románcokat, évekig néhány bp.-i képeslap számára készített balladákat, egy tündérregét és drámát is írt. illusztrációkat. 1879-ben szerepelt először A Nemz. Gál. és a sepsiszentgyörgyi múzeum műcsarnoki kiállításon Tréfás fenyegetés és számos festményét őrzi. — írod. Lázár B.: Munka után jó a nyugalom c. zsánerképével. Gy. J. Bp., 1921. Bodnár Éva 1880ban Első fog c. művével a müncheni gyári s jeg y e k : Műtárgyak sokszorosítását 1881ben a brüsszeli nemzetközi kiállításonipari eljárásokkal végző üzemek, műhelyek, továbbá iparművészeti tárgyakat üzemszerűen előállító gyárak (porcelán, fajansz stb.) gyárt­ Gyárfás Jenő: Karlovszky Bertalan arcképe (Bp., Nem­ zeti Galéria) mányaikat kézi V. gépi eljárással, lehetőleg azonos jellegű jegyekkel (betű, betűcsoport, név, jel, ábra, szám v. kombinált jelzés) látják el. gyári kerám ia: olyan kerámiatárgyak, me­ lyek formázása gépi sajtolással, díszítése mecha­ nikus sokszorosító eljárásokkal történik. Gyarmathy Tihamér (Pécs, 1915. márc. 8.— ): festő. Absztrakt konstruktivista képei 1945 után az Európai Iskola kiállításain szere­ peltek. Epületdekorációs feladatokkal is fog­ lalkozik (Tárogató úti Tüdőszanatórium, EMKE). 1965-ben gyűjt, műteremkiállításon mutatta be újszerű non-figuratív képeit. Gyarmati Dénes (1488—91 k. működött): ács, az esztergomi műhely mestere és az épít­ kezések irányítója volt, a középkori monu­ mentális faépítészet első körvonalazható egyé­ nisége Mo.-on. Neve kilencvenötször fordul elő az érseki számadáskönyvekben. 1488-ban az érseki istállót, 1489-ben a verpécsi malmot építette, majd 1490—91-ben az esztergomi palota kibővítésén dolgozott legényeivel. Itt az ebédlőterem mennyezetét és fedélszékét készítette el, kibővítette a, ,palazzo Sibillarum”-

GYA

3^2

GYE

A. A. Gyejnyeka: Vidámság

3 I3

ot, az 1936-ban feltárt palotarészek emeleteit. — írod. Voit P .: Gy. D. mester és a régi magyar építőgyakorlat. (Művészettörténeti Tanulmá­ nyok. Bp., 1957). G yehtyerjev, Borisz Alekszandrovics (1908 — ): szovjet-orosz grafikus, az OSZSZSZK érdemes művésze. Kiválóak Gorkij-illusztrációi. G yejnyeka, Alekszandr Alekszandrovics, Dejneka (1899. máj. 20.— ): szovjet-orosz festő, grafikus és szobrász, az OSZSZSZK érdemes művésze, az SZU Művészeti Akadémiájának rendes tagja, Lenin-díjas. Monumentális törek­ vésű művész (Pétervár védelme, 1927). Több nagyméretű képet festett, amely a mezőgazdasági dolgozók életét ábrázolja. Formanyelvére némi Hodler-hatás, bizonyos klasszicizáló, grafikus hangvétel és tiszta kolorit jellemző. Műveit Bp.-en többször is kiállították. G yelm is Lukács (Szabadka, 1899. szept. 27.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1924—26 között Rudnay Gyula tanítványa volt, majd Firenzében az Accademia di Belle Artin képezte tovább magát. Egy évtizeden át élt Itáliában és számos gyűjt, kiállítást ren­ dezett. Különösen erőteljesen formált hegyi tájaival aratott sikert. A felszabadulás után részt vett minden jelentősebb nemzeti kiállítá­ son pasztózusan festett tájképeivel és figurális kompozícióival. g yém ántköszörülés: díszítmények bekarcolása üvegedények falába forgó gyémánttal. A technikát vékony falú üvegeken a metszés

helyett alkalmazzák (pl. a velencei üvegeken). A 17—18. sz.-ban Hollandiában készültek kiváló ~ e s üvegek. gyém ántkváder : homloklapján gúla alakúra faragott kő. A quattrocento egyik legszebb Gyémántkváder

x > Xl>OX XI

palotája, a ferrarai Palazzo dei Diamanti v ek b ő l épült. g y ém án tm et­ szés, gyémántsor: szabályos sokszög alakúra csiszolt, élben találkozó Gyémántmetszés lapokból összetett díszítmény v. díszítmény­ sor. Építészetben, ötvösségben alkalmazták. G yem ut-M alinovszkij, Vaszilij Ivanovics (Szentpétervár, 1779. márc. 13.—Szentpéter­ vár. 1846. iúl. 28.): orosz klasszicista szobrász,

GYE

V. J. Gyemut-Malinovszkij: A Dicsőség hatosfogata (Leningrád)

M. I. Kozlovszkij tanítványa. Mint az akadémia ■ösztöndíjasa hosszabb időt töltött Rómában. Főművei: Leningrádban a Kazáni székesegy­ házban András apostol szobra (1808), a Gomij Intézet lépcsőfeljáratánál felállított Proserpina elrablása (1809), a hatalmas méretű Orosz Scae­ vola (1813), melyért a professzori címet kap­ ta, Ivan Szuszanyin emlékműve Kosztromában. Bacher Béla Gyenes Gitta, Wallesz Jenőné (Bp., 1888. márc. 22.—Bp., i960, szept. 25.): festő, a magyar porcelánfestés egyik úttörője. Bp.-en, Nagybányán és Rómában tanult. 1910-től szerepelt bp.-i kiállításokon eleinte festmények­ kel, később főleg grafikával. Számos gyűjte­ ményes kiállítása volt, a felszabadulás után 1946-ban a Fészek Klubban, 1948-ban a Régi Műcsarnokban. Itt mutatta be a Néger is ember c. sorozatát. Parkban c. képét a Nemz. Gal.ban őrzik. Gyenes Lajos (Bp., 1888. máj. 29.—Bp., 1944): építész és grafikus. 1916-ban a Lánchíd átalakítási munkáit végezte. Számos díjat nyert városrendezési pályázatokon és több középü­ letet tervezett. Gyenes Lajos Sándor (Szentgyörgyvár, 1890. okt. 14.— ): festő. Bp.-en és a szolnoki művész­ telepen végezte tanulmányait, majd Brassó­ ban és Kolozsvárott rajztanárként működött. Később Bp.-en a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatója, majd ügyvezető elnöke volt évtizedeken keresztül. A szakirodalomban is működött. Gyenes Tamás (Pécsvárad, 1920. jan. 20.—

Bp., 1963. jún. 27.): szobrász, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc és Pátzay Pál tanítványa volt. 1949-től 1953-ig aspiránsként az SZU-ban tanult. 1953-ban műveiből gyűjt, kiállítást rendeztek a Fényes Adolf-teremben. Szobrai vannak a Nemz. Gal.-ban és köztereken (Szovjet—magyar ba­ rátság, Túrkeve; Tornyai-emlék, Hódmező­ vásárhely; Krúdy-portré, Óbuda; Felszabadulási emlékmű, Újpest). Művészeti írói tevékeny­ séget is folytatott, éveken át szerkesztette a Szabad Művészetet. Emlékkiállítása 1965-ben nyílt meg a pécsi Janus Pannonius Múzeum rendezésében Pécsváradon. G yenyike, Borisz Petrovics (Kazán, 1888 — 1941): szovjet-orosz művészettörténész, a művészettörténet-tudományok doktora, egye­ temi tanár. Több ázsiai expedícióban vett részt, az ázsiai művészet ismert szakértője volt. Főbb művei: Kína (Moszkva, 1935), Irán festé­ szete (Moszkva, 1938), Kína művészetének rövid története (O. M. Gluharjevojjal együtt, Moszk­ va, 1948). G yertyánffy Berta, gróf Nákó Kálmánná (Temesvár, 1819. márc. 13.—Nagyszentmiklós, 1882. dec. 22.): festő. Bécsben tanult, s F. Amerling festészetének hatása alatt arcképe­ ket, főleg népi típusokat festett. Cigánylány (1863) és Pirkó c. képei a Nemz. Gal.-ban vannak. 1906-ban az Iparm. Máz.-ban gyűjt, kiállítást rendeztek műveiből, gyetyinyec: a régi orosz város kőfallal, tor­ nyokkal és vízzel telt árokkal megerősített, rendszerint magasabban fekvő középső része.

314-

GYÖ

A 14. sz.-tól kezdve ezt az elnevezést a „kreml” váltja fel. gyilokjáró, védőfolyosó, Mordgang: a közép­ kori magasvár falkoronáján kétirányú járat­ tal kiképzett, korábban fából, majd kőből épített mellvéddel és tetőzettel ellátott folyosó, amely a védőket az ostromlók fegyverei és megfigyelése elől eltakarta, gym nasion: az ókori görög ifjúság testi és szellemi nevelését szolgáló épület, ill. épületegyüttes. Első nyomait az i. e. 6. sz.-ból ismerjük: kialakulásakor a gyalogos katonák nevelésének s emellett az ünnepi versenyjáté­ kok előkészületeinek szolgálatában állt. A klasszikus korban (i. e. 5. sz.) egyre inkább a szellemi nevelés színtere is lett, s erre szolgáló épületrészekkel is bővült. A hellénisztikus korban (i. e. 3 —1. sz.) a versenyjátékokon mind gyakrabban hivatásos versenyzők vettek részt, s az edzés egyre újabb speciális követel­ ményeket támasztott, amelyeknek a ~ o a belül újfajta épületek v. épületrészek igyekez­ tek megfelelni. A Görögo.-on kívüli területek görögsége számára a ~ görög szokásaik és görög kultúrájuk ápolásának lett legfőbb szín­ helye. A ~ építésének szokása az i. e. 1. sz.-ban szűnt meg. A legépebben fennmaradt ~ o k (Delphoi, Olympia, Pergamon, Milétos, Délos) a 4 —3. sz.-ból valók; a nyitott, oszlo­ pokkal körülvett négyzetes alaprajzú palaestra mellett öltözőhelyiségekből, különféle nyitott és zárt gyakorlóhelyekből, olajozó-, tisztál­ kodó- és fürdőhelyiségekből s ezek mellett a szellemi nevelésre szolgáló előadótermekből, olykor színházból, könyvtárból, továbbá kulti­

kus rendeltetésű épületekből, ill. helyiségekből állnak. — írod. J. Delorme: G. Paris, i960. Gyokudo; tkp. Kawai (Aichi, 1873. nov. 24.—Tokió, 1957. jún. 30.): japán festő. Több iskolában tanult, nagy hatással H. Gaho volt rá a Kano-iskola szellemében. Később maga is tanár lett a Tokyo College of Arton. Mono­ króm tájképeiért, amelyek ugyan hagyomá­ nyos szellemben, de korszerű látásmód érvé­ nyesítésével készültek, nemzeti díjat kapott, gyön gyh áz: néhány kagyló és tengeri csiga héjának legbelső, irizáló rétege. Színe lehet fehér, szürkés, sárga v. fekete. Az iparművé­ szetnek kedvelt díszítőanyaga. A felhasz­ nálása nyugaton meglehetősen későn kezdő­ dött, elsősorban Franciao.-ban és Itáliában. Eleinte leginkább — mint keleten — intarziá­ kon, asztalkák berakásaihoz alkalmazták, ké­ sőbb gótikus ruhadíszeket is készítettek belőle. A reneszánsz művészetben a ~ a t a gemma­ metszés mintájára domborművű portrék díszí­ tésére is felhasználták, de mint inkrusztáló anyag is nagy becsben állt. A barokk művészet idején az ötvösség kagylók és csigák felhasz­ nálásával pompás hatású díszedényeket állított elő ~ b ó l. Mestereik közül a hollandok jártak elöl. A 18. sz.-tól reliefdíszű apróságok jöttek divatba; Bécsben Mária Terézia korától kezdve a Pannonhalma G yőry Dezső (Pusztatenyő, 1908. jan. 6 .— ): szobrász. Faszobrásztanulmányai után, 1927—30 között az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos, 1930—35 között a Képzőművé­ szeti Főiskolán Szentgyörgyi István és Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke, 1935—36-ban római ösztöndíjas volt. 1930-tól szerepel port­ rékkal, kisméretű figuráival kiállításokon. Köztéri szobrai közül a Család (1941) Bp.-en,

GYÖ

320

G YŰ

Gyula: A vár

f r , » -NT,,

^

a Petőfi (1948) Karcagon és Maglódon került felállításra. Részt vett a székesfehérvári pálya­ udvar szobrászati díszítésében (1953). Több sportszobra ismert: Labdázó nő (1943, Sportcsarnok), Tornászlány (Nemz. Gál.), Tornászlányok (Bp., Népstadion, 1958). G yőry Miklós (Bp., 1905. jún. 14.— ): grafikus; előbb bútor-, majd plakáttervező, illusztrátor. 1938 óta dolgozik mint grafikus. Legjobb illusztrációi Arany János Nagyidai cigányok és Madách Imre Civilizátor c. művé­ hez készültek. Újabban rézkarcokat is készít. Gysis, Nikolaos (Tinos szigete, 1842. márc. I.— München, 1901. jan. 4.): görög festő. Münchenben Pilotyníl tanult, Németo.-ban telepedett le, majd a müncheni akadémia tanára lett. Képeinek tárgyát gyakran a görög nép­ életből merítette (Farsang Athénben stb.). Korának jelentős zsánerfestője volt. G y. Szabó Béla (Gyulafehérvár, 1905. aug. 26.— ): romániai magyar festő és grafikus. Gyula: A lőportorony

2 1 Művészeti Lexiko 1 II

A bp.-i Műegyetemet végezte, majd 1936 —39 között Varga Nándor Lajos mellett tanult a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszakán. Kolozsvárott él. Gazdag munkásságában leg­ jelentősebbek grafikai alkotásai: Liber Misero­ rum, 50 fametszet, 1935; Olasz—görög—bulgár útiképek, 1937; Golgota, 1946; Erdei tánc, 1947; Fürdő bivalyok, 1949. Több Önarc­ képen örökítette meg arcvonásait (pasztell, 1930; szénrajz, 1934; Piroskendős önarckép, olaj, 1943; Szalmakalapos önarckép, olaj 1946). 25 fametszet c. albuma Kolozsvárott jelent meg 1949-ben. 1965-ben a Divina Commediát illusztráló fametszeteit állították ki Buda­ pesten. G y u la : város az Alföld DK-i részén. Műemlé­ kei: a vár a 14. sz. második felében épült, majd a 15. sz. harmincas éveiben tulajdonosa, Maróthy János macsói bán korszerűen kiépít­ tette. A 15. sz. végén Corvin János kibővíttette a palotát és megerősíttette az erődrendszert. A 16. sz. folyamán több ízben átépítették. 1566-tól 1694-ig török kézen volt. A vissza­ foglalás után, 1701-ben elhatározták és meg is kezdték bontását. A 18—19. sz.-ban pálinkafőzőnek, ill. személyzeti lakásoknak használták. Első restaurálása 1905-ben történt. Műemléki feltárására és helyreállítására 1958ban került sor. A várnak ma már csak belső része áll: a hosszúkás, négyszögű tömb belső udvarral és a főhomlokzat közepén kaputorony­ ként felhasznált belső toronnyal, amely az épület legrégibb része. Az erődrendszerből megmaradt a lőportoronynak átalakított DNy-i sarokbástya. — A volt Harruckern-Almássykastélyt a 18. sz. első felében építtette a Harruckern család, majd 1798 —1803 között ki­ bővítették. Az egyemeletes, középrizalitos épület két sarkán egy-egy torony emelkedik. A jobb oldali középkori és a várhoz tartozott. — Műgyűjteménye az Erkel Ferenc Múzeum. Alapját Mogyoróssy János régészeti gyűjte­ ménye vetette meg, amelyet 1865-ben a város­ nak ajándékozott. Gazdag régészeti anyagot őriz a gyulai vár ásatásából, ezenkívül város­ történeti és néprajzi gyűjteménnyel rendel­ kezik. Sallay—Jakubik G yulafehérvár, Álba Iulia: a római kori Apulum castrum helyén épült város Erdélyben (Románia), amelyet az első magyar királyok alapítottak és fejlesztettek a 11. sz.-tól kezdve; a 16. sz.-tól sokáig az erdélyi fejedelmek szék­ helye volt. — az Alsóvárosból és az attól N y felé magasabb helyen fekvő várból áll. Műemlékei: a Szt. Mihály-székesegyház. Az első, I I . sz.-i katedrálist I. István kezdte épít­ tetni és a század utolsó harmadában fejezték be. A 12. sz.-ban épült az előzőnél nagyobb, ma is álló templom. Először a szentély és a kereszthajó készült el, majd a 13. sz. első

ún. fejedelmi kapuja gazdagon faragott. A Székesegyház egyike a középkori Mo. nagyszabású, épen maradt emlékeinek. — Lászay János kápolnája 1512-ben épült a Székesegyház E-i oldalán. Lászay János erdélyi fő­ esperes, a kápolna építtetője, felsőolasz (lom­ bard) mesterek tervrajzai alapján helyi mesterek közreműködésével építtette az erdélyi rene­ szánsz stílusnak ezt a legszebb korai emlékét. — A Széchy-kápolnát Széchy Ferenc püspök bővíttette ki 1519-ben reneszánsz stílusban. — A Székesegyház síremlékei igen jelentősek: Hunyadi János (a nándorfehérvári hős), ifj. Hu­ nyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, Martinuzzi György stb. ide temetkeztek. — Az erdélyi reneszánsz építkezés egyik legszebb em­ léke volt Bethlen Gábor fejedelem palotája (több­ ször átépítették, főleg barokk stílusban); erede­ tileg pártázatos oromzatú, alacsony lejtésű tete­ jét a helyi hatásnak megfelelően magas, szarufás tetővel pótolták. — A várbeli város számos szép reneszánsz palotáját ugyancsak Bethlen Gábor idejében emelték. — A régi ~ i várat a törökök kiűzése után, 1715-től III. Károly építtette újjá (Karlsburg). A 18. sz. elején épített két nagy diadalkapu vezet fel ide. — A várban van az egykori Trinitárius templom a 18. sz. elejéről, benne ~ műgyűjteménye, a Batthyaneum: a Batthyány Ignác gr. erdélyi püspök által alapított könyvtár, érem-, régiség-

GYŰ

Gyulafehérvár: A Székesegyház bejárata a Lászay-kápolnából Gyulafehérvár: A Székesegyház a Lászay-kápolna felől

harmadában a hajók és a N y-i homlokzat Szobrászati díszítése építészeti kialakításánál később, de szintén két szakaszban történt. A tatárjárás alatt erősen megrongálódott. 1242—52 között újjáépítették, a jáki műhely mestereinek egyik csoportja vett részt az 1277ig tartó munkában. Ez évben újból tűzkárt szenvedett, majd a régi formák szerint újra építették. A későbbi századok folyamán bizo­ nyos mértékig változtattak rajta, alapelrende­ zése azonban megmaradt. Jelentősebb építkezés a 14. sz. első felében, a 15. sz. negyvenes éveiben és a 16. sz. első negyedében történt. Ekkor alakíttatta át az É-i előcsarnokot kápol­ nává Lászay János részben reneszánsz stílusban, és ekkor épült a Szt. Anna-kápolna. A 17—18. sz.-ban kisebb átalakítási munkákat végeztek a templomon. Első jelentős műemléki és tudo­ mányos helyreállítására 1907 —18 között került sor Möller István vezetésével. A háromhajós, kereszthajós bazilika Ny-i toronypárja között nyitott előcsarnok helyezkedik el. Két oldal­ apszisa a kereszthajóba nyílik, ahol a templom öthajóssá bővül. E-on a kereszthajó Ny-i oldalához csatlakozik a Lászay-kápolna. D-i,

322

GYŰ

és ásványgyűjtemény. Mai alakját 1794-ben kapta. — írod. Entz G.: A gyulafehérvári székesegyház. Bp., 1958. Eszláry —Kádár—Sallay Gyulafehérvári Pál, Paulus Albajulius, Fejér­ vári Pál (17. sz. első fele): címerfestő; két évtizedig az erdélyi fejedelmek szolgálatában állt. Működése az erdélyi címerfestés virágkorát jelenti. Gyulai László (18. sz.): kolozsvári ötvösmes­ ter. 1756 —59 között a Szt. Mihály-templom nagy monstranciáját készítette Szakái János­ sal együtt. Gyulai Liviusz (Bárót, 1937. dec. 2.— ): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Főnyi Géza, Kmetty János és Ék Sándor voltak meste­ rei. Főleg illusztrációkat készít pl. Szerb Antal, Karinthy Frigyes, Mark Twain, Italo Calvino stb. műveihez. Gyulai Sámuel (Kolozsvár, 18. sz. vége— 1830 után): rézmetsző. Nagy Sámuelnél tanult Kolozsvárott. 1823-ban Bécsbe került az Erdé­ lyi Kancelláriához. Szoros barátság fűzte Markó Károlyhoz és Barabás Miklóshoz. Szilá­ gyi Ferenc professzor arcképén kívül főleg kalligráfiát, diplomákat, nemesi leveleket metszett. Gyulakeszi: község a Balaton-felvidéken. Műemléke a csobánci várrom. A rátóti Gyulaffy és a gersei Petheő családoké volt. 1255-ben kezdték el építeni. Ma csak öregtornyának egy része és falcsonkjai állnak. Gyulay László, Kratochvill (Békésgyula, 1843. szept. 6,—Bp., 1911. máj. 7.): festő. Bécsben és Münchenben tanult, ahol Munkácsy tanulóés lakótársa volt. Először 1873-ban állított ki Münchenben cigánytípusokat ábrázoló képe­ ket. Hazatérve rajztanári állást vállalt, emellett főleg könyvillusztrálással foglalkozott. Gyurkovics Károly (Buda, 1810—Buda, 1874): festő. A bécsi akadémián tanult, majd Budán telepedett le. Számos —főleg minatűr — arcképet festett (Gyurkovics tábornok, Jókai stb.). Gyursa Gergely (1645 k. működött): ötvös­ mester Debrecenben. A nagybajomi ref. templomban egy vésett címeres kenyérosztó tányérja, a sarkadi ref. templomban pedig egy vésett arabeszkes pohara maradt ránk.

З2З 21*

Gyűjtő, A: művészeti folyóirat, Siklóssy László szerkesztette, Bp.-en jelent meg 1912-től 1920-ig. Gyürky Katalin, Holl Imréné (Balassagyar­ mat, 1925. febr. 25.— ): régész, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos kutatója, e lexikon munkatársa. Több középkori ásatás vezetője és feldolgozója, gy ű rű : karika alakú ékszer, amelyet nemcsak ujjon, hanem nyakba felfüggesztve is viseltek. Az ókorban főleg aranyból, ezüstből, ritkáb­ ban bronzból és féldrágakőből készült. Az abroncson többnyire v. annak anyagából v. abba foglalva más anyagból készült lap volt, gyakran bemélyített v. domborműves díszítés­ sel, gemmával; olykor plasztikusan kiképzett skarabeus v. más alakkal. A ~ többnyire dísz­ ként, amulettként, pecsétlésre v. kultikus cé­ lokra szolgált, a rómaiaknál hivatali, katonai v. társadalmi rangjelző is lett. Viselésének szo­ kása Egyiptomban a 2. évezred elején terjedt el, virágzott a krétai, mykénéi, föníciai, görög, etruszk és római művészetben. Az utóbbiban az abroncs zsúfoltan díszített formái s a kettős­ hármas abroncsú ~ k is divatosak voltak. A román kor f jé r ő l keveset tudunk, a gótikus ízlés karcsú formákra való törekvése a - Varga Hajdú István Hajek, Otto Herbert (Kaltenbach, 1927— ): német szobrász. A stuttgarti akadémián tanult.

ЗЗО

HAJ

1948 óta állít ki, az 1958. évi Velencei Biennalén sikeresen szerepelt. Absztrakt kompozíciói, ,,tércsomói" üreges bronzöntvények, amelye­ ket a technikai kivitel során adódó véletlenek is alakítanak. H ajnal Gabriella (Bp., 1928. máj. 1.— ): festő és grafikus. Tanulmányait 1951—57 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte mint Hincz Gyula és Bencze László tanítványa. Illusztrációkat, alkalmazott grafikát, plakáto­ kat készít, újabban gobelintervezéssel is foglal­ kozik. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt. H ajnal János (Bp., 1913 — ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Aba Novak Vilmos és Szőnyi István tanítványa volt, majd tanársegéd­ ként dolgozott. Aba Novák több freskója elkészítésénél segédkezett, s a székesfehérvári és pannonhalmi freskókat mestere halála után ő fejezte be. Számos illusztrációt is készített. 1949 óta Olaszo.-ban él, főleg üvegfestéssel és mozaikművészettel foglalkozik. H ajnóczi Gyula (Baja, 1920. ápr. 5.— ): építész és régész, a Műszaki Egyetem Építészet­ történeti Tanszékének adjunktusa, az ókori épí­ tészet kutatója. Műemlékvédelemmel is foglal­ kozik. Több fontos hazai ásatáson kívül az 1964. évi núbiai magyar ásatásoknak is mérnöke volt. Önállóan megjelent munkái: Műemlékfelmérés (Bp., 1956), Római fürdők Budán (Sz. Póczy Klárával, Bp., i960). E lexikon munkatársa, hajó, naosz: a keresztény templomnak a hívek elhelyezésére szolgáló hossztere, amely egysé­ ges V . oszlop-, ill. pillérsorok által tagolt.

A templom lehet egy- és többhajós. Többhajót templomoknál megkülönböztetjük a főhajó (középhajót), az oldal- v. —- mellékhajókat, továbbá az ezekre merőleges irányú kereszt­ hajót. A z utóbbi egyhajós templomtereknél is előfordul. H ajós Alfréd (Bp., 1878. febr. 1.—Bp., 1955. nov. 12.): építész. A műegyetem elvégzése után Alpár Ignác, ill. Lechner Ödön irodájá­ ban dolgozott, majd önálló tervezőként foly­ tatta pályáját. Művei között jelentős részt képviselnek a különböző sportlétesítmények; ~ hosszú ideig aktív sportoló volt és az első (az athéni) modem olimpián aranyérmet nyert. Művei az eklektikától, ill. a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig eléggé változa­ tos felfogásban alakultak. Főbb alkotásai: Arany Bika Szálló, Debrecen; Gimnázium, Pozsony; a Református Egyház székháza, Bp.; a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének szék­ háza, Bp.; Gyógypedagógiai Intézet, Szeged; Banfe-épület, Miskolc; Stadion, Újpest; Fedett uszoda, Bp., 1929 —31; bérház, Attila u., Bp., 1932; Versenyuszoda, Győr, 1933; Boarding­ house. Délibáb u., Bp., 1937; A Kelenföldi Erőmű művelődési háza, Bp., 1950-es évek; Népfürdő, Mátészalka, 1950-es évek. Major Máté H ajósi Károly Antal, Hajósi-Lemarin (Póla, 1916— ): festő. 1931-ben Párizsba ment, s 1935-től kezdve szerepelt Párizsban. Bretagne-i témájú képeivel 1941-ben átütő sikert aratott. Az 1940-es években illusztrátorként dolgozott Hajósi-Lemarin néven.

Hajós Alfréd: A Fedett uszoda bejárata

S 3!

H aláltáncot áb rázo ló freskó La Chaise D ieu -b en

haláltánc, danse macabre, Totentanz: a közép­ kor végén kialakult képciklus, mely a halállal kapcsolatos egyéb képzetek mellett (a Halál diadala, a három élő és három halott) azt a gondolatot fejezi ki (gyakran szöveggel együtt), hogy a halál egyformán ér utol minden­ kit. Ezeken az ábrázolásokon általában a halált jelképező csontváz táncoló mozdulattal vezeti el a társadalom különböző osztályaihoz tartozó szereplőket. Egyik legkorábbi jelentkezése a párizsi Innocents-temetőben 1425-ben festett (elpusztult) ^-sorozat. Ennek nyomán Guyot Marchant 1485-ben adott ki egy ~ o t ábrázoló fametszetsorozatot. Franciao.-ban két ^-freskó maradt meg: Kermariában (15. sz. közepe) és La Chaise Dieu-ben (1480 к.). A 15. sz.-ban Franciao.-ból kiindulva Németo.-ban (Lübeck, Mária-templom, 1463) és Svájcban (Basel, múzeum) is elterjedt. A ~ klasszikus megjele­ nítése ifj. H. Holbein fametszetsorozata (meg­ jelent: Lyon, 1538). — írod. K. Künstle: Die Legende der drei Lebenden und drei Toten und der Totentanz. Freiburg im Breisgau, 1908; Kozáky I.: A H.-ok története. Bp., !93б —1944; J. М. Clark: The Dance of Death in the Middle-Ages and the Renaissance. Glasgow, 1959. Lajta Edit H alápy Ede (Pórszombat, 1891. nov. 22.— Bp., 1962. febr. 3.): festő és grafikus, János

testvére. Az Iparművészeti Iskolán Körösfői Kriesch Aladár mellett tanult s akvarell tájképe­ ket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsar­ nokban, melyekkel több vízfestmény-díjat nyert. Akvarelljeivel szerepelt a Velencei Biennalén is. Plakátokat is készített (193 5— i Főiskolai Világbajnokság plakátja) s több kultúrház (Szolnok), templom (Törökszentmiklós) dekoratív freskóját festette. H alápy János (Pórszombat, 1893. febr. 4.— Bp., i960, febr. 13.): festő, ~ Ede testvére. Tanulmányait Párizsban végezte. Első önálló kiállítását, melyet még tizenhárom követett, Bp.-en rendezte 1926-ban. Szín- és fényhatá­ sokra felépített tájképeit a Balaton ihlette. Csendéletei derűs életfelfogását tükrözik. 1959ben a Fényes Adolf-teremben, 1964-ben a tatai Kuny Domokos Múzeumban A Balaton fényei és virágai címmel volt kiállítása. Több képét őrzi a Nemz. Gál. halasi csipke: Kiskunhalason készített varrott iparművészeti csipke. Dékáni Árpád terveihez Markovics Mariska kézimunkatanárnő kísér­ letezte ki a technikát. 1902 k. már több világkiállításon sikerrel szerepelt. A az első magyar varrott csipke, hagyomány és előzmé­ nyek nélkül jött létre. A korai darabok között sok a színes fonalú, a szecesszió formái magyar elemekkel keverednek. Mintegy hatvanéves

HAL

pályafutása alatt a ~ művészi; modem varrott csipkévé fejlődött. A vékony fehér fonálból készült kisebb-nagyobb térítők szépségét az öltésfajták páratlan gazdagsága, a magyar motívumok ügyes alkalmazása, a sűrűbb és ritkább felületek ritmikus játéka hozza létre, ehhez hozzájárul a leheletszerű könnyedség. A küzdelmes, fárasztó technika nyomait nem érezni rajta. A gazdasági viszonyok okozta nehézségek többször létében fenyegették ezt a technikát. Jelenleg ismét készítik. Csernyánszky Mária H alasi H o rv áth István (Bp., 1904. dec. 9.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Csók István növendéke volt 1924—28 között. 1924-től kiállító művész. Francia-, Olasz-, Németo.-ban járt tanulmány­ úton. 1939-ben a Műcsarnokban, 1943-ban a „M űbarát” kiállításán szerepelt gyűjt, anyaggal. Főként tájakat fest. A felszabadulás után a Műcsarnok kiállításain vett részt. 1951ben Olaszo.-ban szerepelt egy nemzetközi kiállításon. Halász László (Rimaszombat, 1820 k .—Bp., 1882 k.): szobrász. M. Casagrande tanítványa volt. Rimaszombaton, Debrecenben és Székes­ fehérvárott, 1864 után Bp.-en dolgozott. Alexy Károlynak segédkezett a Vigadót díszítő szobrok faragásában. Az MTA palotájának ornamentális plasztikáját készítette (1864). 1882ben Világtalan koldus és lánya c. szobra a Mű­ csarnok kiállításán szerepelt. H alász-H radil Elemér (Miskolc, 1873. ápr. 18.—Kosice, Kassa, 1948. dec. 9.): festő, ~ Rezső testvére. Tanulmányait Hollósy Simon­ nál, Münchenben és Nagybányán, majd Párizsban a Julian Akadémián végezte. 1908ban tagja volt a szolnoki művésztelepnek. Miskolcon és Kassán dolgozott. Friss, impresszi­ onista jellegű tájképeivel, valósághű arcképei­ vel 1907-től szerepelt bp.-i és vidéki kiállítá­ sokon, 1909-ben és 1912-ben Kassán gyűjt, kiállítása volt és az I. világháború után ott is Halasi csipke

Halasi csipke

telepedett le. 1953-ban Kassán posztumusz kiállítást rendeztek műveiből. — írod. L. Saucin: E. H.-H. a umenie jeho doby. Bratis­ lava, 1962. H alász-H radil Rezső (Miskolc, 1875. aug. 22.—Róma, 1918. júl. 20.): festő és szobrász, ~ Elemér tesvére. 1898-ban Nagybányán tanult, 1905-ben Münchenben szobrásziskolába járt. Többször szerepelt a Nemzeti Szalon és a miskolci festők helyi kiállításain. Lévay József arcképe c. munkája a miskolci múzeum­ ban van. Halász Szabó Sándor (Szentes, 1920. jún. i i .— ): festő. Koszta József útmutatásai után 1939-től 1944-ig a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1944 óta kiállító művész. 1960-ban a Fényes Adolfteremben gyűjt, kiállításon mutatta be konst­ ruktív törekvésű tájképeit, csendéleteit, figu­ rális kompozícióit. Halászy Jenő (Bp., 1900. júl. 23. —Bp., 1962. nov. 10.): építész. Tervei szerint épült több vidéki középület és bérház, valamint a Pozsonyi úti ref. templom sima vonalú tornyos épülete (1941, Tóth Imrével). Vezette az Yblféle Fővámpalota átépítését a Közgazdasági Egyetem részére (1951). A Veszprémi Vegyipari Egyetem és a csillebérci atomfizikai laboratórium épületét tervezte. H alberstadt: város Németo.-ban (NDK). Műemlékei: a román kori Szt. István-dóm, 1230—40 között elsőnek kéttornyú N y-i homlokzata épült újjá, majd 1252—92 között a hajó három N y-i boltszakasza épült meg

Halberstadt: Liebfrauenkirche

gótikus stílusban. Az építkezés a 14. sz. közepén folytatódott. A szentély 1401-ben készült el. A templomot 1491-ben szentelték fel, a 19. sz.-ban megújították. A Liebfrauenkirche a 12. sz.-ban épült román stílusban. Világi épületei közül a kváderkövekből épült Tanácsháza gótikus (1381). A 17. sz.-ban díszes lépcsőt építettek hozzá. H albgebachsen, Heinrich (1430 к. műkö­ dött) : regensburgi származású miniátor. Vörös iniciálékkal díszítette egyik kódexét, mely a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban van. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. H albig: német szobrászcsalád. — I. Andreas ~ (Donnersdorf, 1807. ápr. 24.—Penzing, 1869. máj. 3.) Münchenben K. Eberhard tanítványa volt. Főleg neogótikus stílusú egy­ házi szobrokat készített. Sok síremléke van a würzburgi temetőben. Az ő műve volt a bp.-i Rókus-kórház előtti Mária-oszlop, amelyet később lebontottak. — 2. Johann ~ (Donners­ dorf, 1814. júl. 13.—München, 1882. aug. 29.) az előző öccse. A müncheni akadémián tanult; 1846-ban az ottani politechnikai iskola tanára lett. Naturalista felfogású emlékmű­ szobrokat, síremlékeket és portrészobrokat készített. Fő művei: A Megváltó (1850, München, Déli Temető), August von Platen emlékmű (1857, Ansbach), József nádor (1869, Bp.). Kiss Sándor H alblechner Vencel (18. sz.): F. A. Pilgram, A . Krauss, J. Hennevogel mesterköréhez tar­

tozó, klosterbrucki születésű jászói szobrász. J. L. Kracker hívására 1776-ban jött Egerbe, ahol 1795-ig szerepelt. 1777-ben az egri Líceum különböző faragási munkáira szerződött, majd elkészítette a könyvtárterem írókat és tudó­ sokat ábrázoló domborműveit. Az egyházme­ gye számos templomában végzett díszítő jel­ legű szobrászmunkákat. Voit Pál H aidar, Asit Kumar (1890— ): indiai festő. Abanindranath Tagore tanítványa volt Calcuttában. A bengáli iskola egyik képviselő­ je, a szimbolizmus iránti hajlama erős. Több indiai festőiskolában tanított. Képei külföldi múzeumokban is láthatók. H aldokló gallus: római márványmásolat i. e. 3. sz. végi görög bronzszobor után, amely valószínűleg I. Attalos pergamoni királynak a gallok fölött aratott győzelmét megörökítő emlékmű egyik mellékalakja volt. Mestere (ta­ lán Epigonos) megragadó hűséggel ábrázolta a halálos sebből vérző gall kürtös erejét, hősi­ ességét és népére jellemző vonásait. A műből a legyőzött ellenség iránti megbecsülés sugár­ zik (Róma, Museo Capitolino). H alfpenny, William (1722—55 között mű­ ködött): angol építész és építészeti író. Lon­ donban működött. Közel 20 könyve közül a legismertebbek: A New and Compleat System of Architecture (1749) és Architecture in the Chinese Taste (1750 előtt). Az utóbbi könyve és későbbi művei már ~ és fia, John neve alatt jelentek meg. Az ezekben közölt, s az akkori divatnak megfelelő gótizáló és kínai stílusú vidéki lakóháztervek kevés fantáziát mutatnak, az utóbbiak valószínűleg francia nyomatok utánzatai.

HAL

J. Halbig: József nádor szobra

334

HAL

Haldokló gallus (Róma, Museo Capitolino)

335

halhólyagdísz: halhólyagra emlékeztető, egyik végén csúcsos, a másikon lekerekített ívelt motívum. A késői gótikában a mérművck gyakori dísze. Hármasával, kör alakú forgó­ mintában alkalmaz­ ták. A gótikus ötvös­ ségben is sűrűn elő­ fordul, a célnak meg­ felelően módosítva. Halikarnassos: Maussólleion H all, Peter Adolf (Boras, 1739. febr. 23.-L iege, 1793.máj. 15.): svéd miniatűrHalhólyagdísz festő.Berlinben, Ham­ burgban, majd Stock­ holmban G. Lutidbergnél tanult, később Párizs­ ban telepedett le. Itt honfitársa, A. Roslin port­ réfestő támogatta; 1769-ben királyi kamarai festő lett. J. B. Greuze, H. Robert, Madame Vigée-Lebrun köréheztartozott. 1773-tól a stock­ holmi akadémia tagja volt. A száraz, aprólékos miniatűrök helyett szabadabb, szélesebb ecset­ kezelésű, elefántcsontra festett miniatűrjei igen népszerűek voltak. Művei a Louvre-ban, Stockholmban és nagyobb magángyűjtemé­ nyekben találhatók. H allart, L. N. de (17. sz. második fele): német hadmérnök és rajzoló. Miksa Emánuel bajor választófejedelem hadseregével járt Mo.on 1684-ben és 1696-ban. Buda ostromáról, a hadállásokról egy sorozat rajzot készített,

melyek M. Wening bajor udvari rézmetsző metszetében jelentek meg. H alié: roueni eredetű 17 —18. sz.-i francia festőcsalád. — I. Dániel ~ (Rouen, 1614. aug. 27.—Párizs, 1675. júl. 14.) 1650 k. költö­ zött Párizsba és számos dekoratív falképet festett. — 2. Claude ~ (Párizs, 1652. jan. 14.— Párizs, 1736. nov. 5.) Dániel ~ fia. Apja mellett tanult, majd történelmi festőként vált híressé. 1682-ben az akadémia tagjává válasz­ totta, professzorként, majd rektorként műkö­ dött. Több kastély és templom díszítését vé­ gezte. — 3. Noel ~ (Párizs, 1711. szept. 2.— Párizs, 1781. jún. 5.) Claude ~ fia. Vallásos kompozíciók mellett főként mitológiai és pásztorjeleneteket festett; gobelint is tervezett. H aller, Hermann (Bern, 1880. dec. 24.— Zürich, 1950. nov. 23.): svájci szobrász. Előbb festeni tanult, 1905-től Rómában, majd Párizsban Rodin és Maillol hatására szobrászat­ tal kezdett foglalkozni. Finom mintázású, klasszicista hangvételű kompozíciói közép­ pontjában a női akt és a portrébüszt áll. — írod. D. W ild: H. H. 1956. H aller von H allerstein, Carl (Hilpolstein, 1774. jún. 10.—Ampelakia, 1817. nov. j.)r német építész. A stuttgarti Károly-akadémián, majd Berlinben D. Gillynél tanult építészetet. 1808-ban Olaszo.-ba, 1810-ben Görögo.-ba utazott. Aiginában kiásta az Aphaia-templom oromzatszobrait, majd felfedezte a phigaliai Apolló-templom szobrainak maradványait. Görögo.-i kutatómunkáját haláláig folytatta.

csarnoktemplom csillagboltozattal, kettős szentéllyel. A mellékhajótól D-re hatalmas késő román torony, északi oldalán kápolna van, a D-i szentélyben kiemelkedő jelentőségű késő gótikus faragott szárnyasoltár áll. Az oltár mestere L. Astl (1515). hallstatti kultúra: őskori művészet H allström , Gunnar (Stockholm, 1875. máj. 2.—Stockholm, 1943. okt. 6.): svéd festő, illusztrátor, író. Stockholmban és Párizsban tanult. Tájképeket, alakos kompozíciókat fes­ tett. A stockholmi városháza falképeit készí­ tette. Művészetét régi északi motívumok felhasználása jellemzi. H alm , Peter (Mainz, 1854. dec. Г4.—Mün­ chen, 1923. jan. 25.): német rézkarcoló. Főleg régi olasz és északi mesterek képeit reprodu­ kálta. Saját rézkarcai többnyire finom, de túl részletező tájképek. Halm ágyi István (Marosbogát, 1897. szept. r .— ): szobrász. Az Iparművészeti Isko­ lában tanult, majd évekig Zala Györgynél és Kisfaludi Strobl Zsigmondnál dolgozott. Г923 óta kiállító művész. Műveiből Г93 5-ben az Ernst Múzeumban, 1944-ben a Műbarát Sza­ lonban rendeztek gyűjt, kiállítást. A Szépm. Múz. restaurátora volt. Több művét őrzi a Nemz. Gál. Legnagyobb sikerét az 1959-ben

Hallstatt: A templom faragott szárnyasoltára

H. Haller: Álló ifjú (Zürich, Kunsthaus)

Az 1814-i müncheni pályázatra beküldött Glyptothek- és Wálhalla-terveivel a német klasszicizmus jelentős képviselőjének mutat­ kozik. Hallgass Mátyás (Léva, 1827—?): szobrász. Több munkájával szerepelt a pesti Műegylet kiállításain. 1840-től M. Casagrande segédje volt. Hallstatt: helység Ausztriában, Salzkammergutban. Műemléke: a Mária mennybemenetele plébániatemplom. A jelenlegi templom régebbi alapokon 1505 k. épült. Kéthajós, késő gótikus

HAL

Hálóboltozat

mintázott, Vedres Márkot ábrázoló portréjával érte el. Köztéren álló szobrai közül jelentős a kazincbarcikai kútfigura. H alm i Artúr (Bp., 1866. dec. 8.—New York, 1939. dec. 4.): festő. Tanulmányait Bp.-en, Münchenben és Bécsben végezte. Vizsga után c. képével 1890-ben elnyerte a Munkácsydijat. Első képei a müncheni stílus és aplein air festészet kettősségét mutatták. 1910-ben Ame­ rikába költözött, s azután úgyszólván kizárólag női és gyermek arcképek festésével foglalko­ zott, az amerikai pénzarisztokrácia kedvelt festője lett. Reprezentatív portréival számos díjat nyert. New Yorkban két ízben is kiállí­ totta műveit (1922, 1931), főleg pasztell- és olajportrékat. A Nemz. Gál. korai művei közül Öregasszony és Virágok c. képeit őrzi. Telepy Katalin hálóboltozat: boltozat, amelynél a bordák hálószerűén borítják a boltozott felületet,

úgyhogy az egyes boltszakaszok közötti hatá­ rok elmosódnak. A késő gótikus építészet jellegzetes boltozási megoldása (nyírbátori ref. templom, szegedi alsóvárosi ferences temp­ lom). A ~ csökkenti a bordák szerkezeti szere­ pét és lényegében díszítőelemekké változtatja őket. Halonen, Eemil (Lapinlahti, 1875. máj. 21.— Helsinki, 1950. nov. 5.): finn szobrász. E. Wikström tanítványa volt. Francia- és olaszo.-i tanulmányai után Helsinkiben telepedett le. Zsánerfigurái ismertek; síremlékei a helsinki temetőben vannak. A finn nép életét és mon­ davilágát ábrázoló valósághű, olykor humo­ ros fa-, márvány- és bronzszobrokat készí­ tett. Az 1900-i párizsi világkiállításra készült, a finn nép életét ábrázoló fa reliefje ismert. Halonen, Pekka (Lapinlahti, 1865. szept. 23.— Helsinki, 1933. dec. 1.): finn festő, Eemil ~ unokabátyja. Helsinkiben, később Párizsban a Julian Akadémián, 1894-ben Gauguin mű­ termében tanult. A barbizoni iskola, később az impresszionizmus és a szecesszió hatott rá. Monumentális finn tájakat s jellegzetes finn típusokat megjelenítő alakos kompozíciókat festett. 1938-ban a stockholmi Művészeti Aka­ démián emlékkiállítást rendeztek műveiből. Két képe a Szépm. Múz.-ban található. Halottak K önyve: valójában nem könyv, hanem óegyiptomi vallásos rítusok, imák, himnuszok gyűjteménye. A szövegeket ún. kurzív hieroglifákkal, a késői korban (i. e. I . évezred) olykor hieratikus írással írták. Az összetartozó szövegcsoportok fölé vignet­ tákat rajzoltak a tartalom illusztrálására. Gyakran a szövegen belül is illusztráltak ki-

Papirusz illusztráció a Halottak Könyvéből, i. e. 1000 k. (New York, Metropolitan Museum of Art)

337 2 2 Művészeti Lexikon П

HAL

D. Hals: Mulató társaság szabadban (Bp., Szépművészeti Múzeum)

emelt részeket. Ezeket a képeket fekete tintával rajzolták és színes festéssel díszítették. A 18. dinasztiától (i. e. 2. évezred második fele) kezdődően szokás volt a ~ egyes részleteit papiruszra írva a halott mellé v. a múmiapólya közé helyezni. — írod. E. A. W . Budge: The Book of the Dead. 1 —3. köt. London, 1910. Varga Edit F. Hals: Jan Asselyn képmása (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Hals, Dirck (Haarlem, 1591. márc. 19.— Haarlem, 1656. máj.): holland festő, Frans ~ öccse. Egy ideig bátyja képein festette a mellé­ kes részleteket. Az ún. társalgási képek egyik fő képviselője. ~ kompozíciói asztali mulato­ zás, kerti tartózkodás v. zenélés közben életképszerűen ábrázolt előkelő társaságokat mu­ tatnak be. Festésmódja rendkívül anyagszerű. Mulató társaság szobában és Mulató társaság szabadban c. képeit a Szépm. Múz. őrzi. Hals, Frans, id. (Antwerpen, 1580 к ,—Haar­ lem, 1666. szept. i-én temették): holland festő, a haarlemi festőiskola s egyúttal a holland festészet Rembrandt előtti korszakának legna­ gyobb alakja, az európai portréfestészet kiváló képviselője. Viszonylag kevés adat maradt fenn róla. Haarlemben tanult K. van Mander műhelyében. Életét Haarlemben töltötte, sírja is itt található a Szt. Bavo-templomban. Fiatalkori műveit a művészettörténeti kutatás még nem derítette fel. Első ismert képe 1616-ban készült: A Szt. György lövészek tisztjeinek lakomája (Haarlem, Frans Hals Museum). Ezen már kialakultak ~ stílusának jellegzetességei: a zárt, ugyanakkor mozgalmas kompozíció, az életvidám alakok vonzó, realista, széles ecsetkezelésű, festői ábrázolásmódja, a kevés színnek, főleg a fehérnek, feke­ tének és szürkének festői alkalmazása. Mun­ kásságának középpontjában mindig az ember­ ábrázolás állt. A húszas-harmincas években számos ízes, életvidám népi figura jelenik meg képein (A vidám ivó, Amsterdam, Rijks­ museum; A cigánylány, Párizs, Louvre; A mulatt, Lipcse, Museum der Bildenden Künste, valamint ugyané sorozatba tartozik

ЗЗ8

HAL

F. Hals: A Szt. György lövészek tisztjeinek csoportarcképe, 1627 (Haarlem, Frans Hals Museum)

egyik legismertebb képe, a világhírű Maile Babbe V. A haarlemi boszorkány, Berlin, Staat­ liche Museen). A holland polgárok jellemző típusait megörökítő emlékezetes portréin kívül (Catharina Roosterman, egykor Berlin­ ben; Fiatal férfi arcképe, Bécs, Kunsthistori­

sches Museum; Férfiarckép, valamint Jan Asselyn festő képmása a Szépm. Múz.-ban) oeuvrejének jellegzetes termékei a lövészegyletek tisztjeit, valamint egyesületek elöljáróit — a holland polgári életforma e tipikus képviselő­ it — megörökítő csoportarcképek. Ebben a

F. Hals: Az aggok menhelyének elöljárónői (Haarlem, Frans Hals Museum)

339

22*

műfajban ~ a holland festészet legszebb darab­ jait alkotta, s mozgalmas, valósághű és egyénien jellemzett kompozícióival közvetlen elődje volt Rembrandt remekműveinek, az Éjjeli őrjáratnak s a Posztóscéh elöljáróinak. ~ A Szt. György lövészek tisztjeinek csoportarcképét az első kompozíció (1916) után még két ízben (1627-Ъеп és 1639-ben) megfestette. A Szt. Hadrián lövészek tisztjeinek csoportjától kétszer is (1627-ben és 1633-ban) festett monumentális kompozíciót. Életműve az egyenletes fejlődés útját mutatja, festői ereje késő öregkorában sem hanyatlott. Az ötvenes-hatvanas években festett megragadó férfiarcképek mellett ( Nagy­ kalapos férfi, Kassel, Gemäldegalerie) a nyolc­ van év körüli mester még két remekművel ajándékozta meg a holland festészetet. 1664-ben festette meg a kérlelhetetlen szigorral jellem­ zett, a maga döbbenetesen csúnya, rideg, önző arcaival is rendkívül szuggesztív csoportarcké­ pét, A z aggok menhelyének elöljárónőit, vala­ mint párdarabját, A z aggok menhelyének elöl­ járóit. E két képével a rembrandti művészet csúcsait közelítette meg. — Halála után művé­ szetét sokáig homály fedte. A múlt század végén, az impresszionizmus kibontakozása idején fedezték fel ismét az impresszionista festésmódhoz közel álló, szaggatott, laza ecsetvonású képeinek jelentőségét. Fő műveit a róla elnevezett haarlemi múzeum őrzi. — írod. W . Bode: F. H., sein Leben und seine Werke. Berlin, 1914; F. Dülberg: F. H., ein Leben und ein Werk. Stuttgart, 1930; D. G. Gratama: F. H. Den Haag, 1944; N. S. Trivias: F. H. Paris, 1950; E. Höhne: F. H. Leipzig, 1957; Bencze L .: F. H. Bp., 1963. Lajta Edit halszálka-kötés : opus spicatum H alvax Gyula (Kaposvár, 1906. ápr. 1.— ): festő. Rippl-Rónai József tanítványa volt, majd Kecskeméten Révész Imrénél tanult. A Képzőművészeti Főiskolán 1929-ben rajztanári okle­ velet szerzett. 1931-ben a Nemzeti Szalonban kollektív kiállítása volt. Olaszo.-i, majd párizsi tanulmányútja után itthon a Balaton tájait és Somogy megye vidékeit festi naturalisztikus stílusban. H am Jakab (Bécs, 1720 k .—Kismarton, 1780): szobrász. 1744-től Kismartonban élt, ott szá­ mos rokokó stílusú alkotása maradt fenn (a püspöki templom orgonakarzata, szobrok, lakóházának homlokzati díszei). Három fia: József, János és Szaniszló is szobrász volt. ham adán szőnyeg: közép-perzsiai, szénné csomózáséi használati szőnyeg. Többnyire hoszszú, keskeny futószőnyeg, természetes színű teveszőr alapon, rendszerint fehér medaillonokban színes virágos díszítéssel. H am ann, Richard (Seehausen, 1879. máj. 29.—Immenstadt, 1961. jan. 9.): német művé­

szettörténész. 1913—49 között tanár volt a HAL marburgi egyetemen, ahol a Forschungsinstitut für Kunstgeschichte munkáját megindította, és átfogó művészettörténeti fotódokumentáci­ ós gyűjteményt teremtett. 1945 után a berlini Humboldt Egyetemen is tanított. 1950-ben megkapta az N DK nemzeti díját. Fő művei: Deutsche und französiche Kunst im Mittelalter (1—2. köt. 1923), Deutsche Malerei vom Ro­ koko bis zum Expressionismus (1925), Geschichte der Kunst von der altchristlichen Zeit bis zur Ge­ genwart (1933), Geschichte der Kunst von der Vorgeschichte bis zur Spätantike (1955). H am burg : város Németo.-ban (NSZK). A 12. sz.-tól fejlődő kikötőváros középkori fa­ vázas házai, jelentős műemlékei a II. világ­ háború alatt nagyrészt elpusztultak. Műgyűjte­ ményei: a Museum für Kunst und Gewerbe anyagában különösen a középkori szobor­ anyag, elefántcsont-, porcelán- és fajanszgyűj­ temény jelentős. A Kunsthalle az északnémet középkori művészet fontos gyűjteménye, Meister Francke és Meister Bertram fő művei­ vel. M odem festészeti anyaga is van. ham b u rg i fajansz : a 17. sz.-ban Hamburg­ ban működő fajanszmanufaktúra készítmé­ nyeinek gyűjtőneve. A legkorábbi ismert da­ rabja 1624-ben készült. Egyes edényformák, a magastüzű színek használata, nevek és év­ számok a készítményeken a habán fajanszokra emlékeztetnek. H am erani : olasz éremművész család, mely a bajor Hermannskirchenből származott R ó ­ mába, s tagjai két évszázadon át dolgoztak a pápai pénzverdében. Fontosabb tagjai: — 1. Alberto ~ (Róma, 1620. okt. 10.—Róma, 1677. jún. 21.) 1662-ben önálló üzletet is nyitott. — 2. Giovanni Martino ~ (Róma, 1646. febr. 10.—Róm a, 1705. jún. 28.) Alberto fia, a család legjelentékenyebb érem­ művésze. — 3. Ermenegildo ~ (Róma, 1683. szept. 25.—Róma, 1756. nov. 29.) Giovanni fia, kisebb tehetségű, de sok alkalmi érem (Péter-Pál érmek) mestere. — 4. Ottone i~> (Róma, 1694. nov. 7.—Róma, 1761. márc. 21.) Giovanni ifjabb fia. Számos érem isme­ retes tőle (pl. Belgrád visszavétele). — 5. Gioacchino ~ (Róma, 1761. jún. 4. —Róma, 1797. okt. 12.): Ottone fia, a család utolsó éremművész tagja. A ^ a k mint a római verde vésnökei, a pápák emlékérmeit készítet­ ték, de sok kegyérem is került ki műhelyükből. Huszár Lajos H am ilton : skót eredetű festőcsalád a 17—18. sz.-ban. — I . Frans de ~ a 17. sz. második felében Németalföldön dolgozott, főképp szárnyasokat ábrázoló csendéleteket festett. — 2. Jakob (James) de ~ (Skócia, 1640 k .—Brüszszel, 1720 k.) életképfestő, Philipp Ferdinand, Karl Wilhelm és Johann Georg festők apja. — З40

НАМ

34I

3- Philipp Ferdinand de ~ (Brüsszel, 1664 к .— Becs, 1750. okt. 15.) az előző fia, apja tanítvá­ nya. 1705-től haláláig Becsben császári kamarai festő volt. Főképp állatképeket és baromficsendéleteket festett. Művei jórészt osztrák köz- és magángyűjteményekben találhatók. A Szépm. Múz. Elejtett nyúl és madarak c. jelzett képét őrzi. — 4. Karl Wilhelm de ~ (Brüsszel, 1668—Augsburg, 1754. febr. 23.) Augsburgban működött. Allatképeiről volt ismert. — 5. Johann Georg de ~ (Brüsszel, 1672—Bécs, 1737. jan. 3.) Bécsben udvari festő és az akadémia tagja volt. Versenylovak portréit, valamint egyéb állatképeket és állat­ csendéleteket is festett. Műveinek legtöbbje a bécsi képtárba került. Lovaglóiskola c. képe a Szépm. Múz.-ban van. H am ilton: skót építészek a 18 —19. sz.-ban. Fontosabbak: 1. Sir James ~ (?—1540. aug. 16.) a skóciai V. Jakab tanácsosa és kegyeltje; Franciao.-ban tanult építészetet, később hazá­ jában jelentős politikai szerepet játszott. Tervezte a Craignethan kastélyt és a linlithgow-i (Falkland) királyi kastélyt. 1540-ben kivégezték. — 2. Andrew (Skócia, 1676 — Philadelphia, 1741. aug. 4.) politikus és építész, a később híressé vált philadelphiai Independen­ ce Hall tervezője (épült 1732-től). — 3. David ~ (Glasgow, 1768. máj. 11.—Glasgow, 1843. dec. 5.) szülővárosában a színház, a tőzsde és a Szt. Pál-templom építője. — 4. Thomas ~ (Edinburgh, 1784—Edinburgh, 1858. nov. 24.) Edinburghben és környékén számos klasszicista középületet épített. A skót királyi akadémia egyik alapítója volt. Művei: Bumsemlék (Alloway, Ayr, 1820—23), Knoxemlékmű (Glasgow, 1825), edinburghi fő­ iskola (1825). Mojzer Miklós ham isítás: elmúlt kor v. idegen kéz stílusát utánzó műtárgy készítése szándékos megté­ vesztés céljából. Idegen mű másolásával ké­ szült műtárgynak az utánzott kor stílusában v. más művész neve alatt, valódi értékénél magasabb áron történő értékesítése is a ~ fogalmába tartozik. ~ n a k minősül az is, ha sérült műtárgyat értékének növelése céljából és a megtévesztés szándékával egészítenek ki. Leggyakoribb a régi korok és híres régi mes­ terek műveinek ^ a stílusuk utánzásával. Elő­ fordul, hogy sokra becsült mesterek szignatúráját hozzájuk közel álló kisebb mesterek művére hamisítják (pl. Rembrandt egyik tanítványa festményére). Újabban nem ritka az olyan hamisító sem, aki jónevű kortársai képeit hamisítja. A ~ ma már minden korra és a képző- és iparművészeti műtárgyak min­ den nemére kiterjed. - A ~ a 19. sz.-ban a műkereskedelem fellendülésével öltött na­ gyobb méreteket. Az első büntető jogszabályokat Я ellen csak a 19. sz. végén alkották

meg. Nevezetesebb per folyt (1929 —30) A. Dossena római szobrász ügyében, aki mesterien készített antik és quattrocento szobrokat, az egymillió márkáért értékesített Van Goghhamisítványok ügyében (Berlin, 1931 —32), és a Vermeert utánzó H. van Meegeren ellen, akinek 170 000 dollárért megvásárolt Krisztus Emmausban c. hamisítványa neves szakértők (pl. Bredius) hitelesítése alapján 8 évig függött a rotterdami Boymans-múzeumban, míg 1945-ben le nem leplezték. — A gyűjtők és a műkereskedelem a ellen elsősorban a stílusánalízisen alapuló szakértői véleménytől várhatnak védelmet, de azzal is gyakran tör­ téntek visszaélések. A műtárgy szignatúrája nem jelent minden esetben hitelességet. Az újabban alkalmazott fizikai-kémiai eljárásokkal lehet a legbiztosabban bebizonyítani egy mű­ alkotás eredetiségét. Ezek közül a legelterjed­ tebbek a mikrofotográfiai összehasonlítás és a műtárgyak megvizsgálása röntgen- v. egyéb átható sugarakkal készült felvételeken. — írod. A. Furtwängler: Neuere Fälschung von Antikén. Berlin, 1899; О. Kurz: Fakes. London, 1948; F. Mendax: Aus der W elt der Fälscher. Stuttgart, 1953; O. Kurz: Falsi e falsari. Venezia, 1961; F. Arnau: Művészet­ hamisítók, hamisítók művészete. Bp., 1963. H am lin , Talbot (1886— ): építész, építé­ szettörténész, a Columbia Egyetem professzora. Előbb építészként dolgozott, majd építészet­ elmélettel foglalkozott és számos kötetet jelen­ tetett meg. Fontosabb művei: Architecture through the Ages, 1940; Forms and Functions of Twentieth-Century Architecture, 1952. H am m , Henri (Bordeaux, 1871. okt. 17.— ): francia szobrász, festő, iparművész. A párizsi Őszi Szalon (Salon d’Automne) egyik alapító tagja volt F. Jourdainnel, G. Rouault-lal együtt. Kezdetben főként Cézanne és Gauguin szellemében dolgozott, majd a kubizmus hatott rá. 1925-től az Ecole des Beaux-Arts Appliqués professzoraként H. Arp absztrakt plasztikáival rokon szellemben dol­ gozott. 1953-ban a Galérie Pierre-ben nagy gyűjt, kiállítást rendezett. Legújabb művei nagyméretű, architektonikus felépítésű abszt­ rakt konstrukciók. H am m erm an Jónás (16. sz. vége—17. sz. eleje): ötvös. Besztercebányán 1602-ben a város ajándékaként a Radvánszky család egyik tag­ jának nászpoharat készített. H am m ershei: dán festők. — I. Vilhelm ~ (Koppenhága, 1864. máj. 15.—Koppenhága, 1916. febr. 13.) Koppenhágában P. S. Kreyer tanítványa volt. Levegős, finoman megvilágí­ tott, egy-egy női alakkal élénkített szobabelső­ ket festett. — 2. Svend ~ (Koppenhága, 1873. aug. io ,—Koppenhága, 1948. febr. 27.) az előző öccse. A koppenhágai művészeti

akadémián tanult Ch. Zahrtmann mellett. Főleg tájképeket és porcelán miniatúrákat festett. Mint iparművész is számottevő volt. H am m urapi sztéléje: az első babiloni dinasztia nagy uralkodójának (i. e. 1792 — 1750) akkád nyelvű törvényeket tartalmazó ékiratos oszlopa. A felül sztélé formájú, leke­ rekített oszlop első mezőjében domborműves ábrázolás látható, amelyen egy trónuson ülő isten (Samag v. Marduk) átnyújtja a királynak a törvénypálcát. Az emlék 1901-ben került elő Susában, ahová az i. e. 2. évezred vége felé vitték el. H am on: építőcsalád Budán. — 1. ~ Kristóf (Pogratiz, 1693 k .—Buda, 1748. febr. 3.) 1728-tól Budán élt, 1731-től mester, 1733-tól városi polgár, 1745-től a város kőmívesmestere volt. 1738-ban a budaörsi János-kápolnát, 1740-től a budai vízivárosi Szt. Anna-plébániatemplomot, t746-tól a budaújlaki plébániatemplomot építette. Özvegyét Nöpauer Máté kőmívesmester vette feleségül, aki folytatta mindkét temploma építését és az Annatemplomot fiával, János Mihállyal közö­ sen fejezte be 1762-ben. Ö t fia: János Mihály (1729—96), Tamás (i 735—67), György (1739 —?), József (1741 —?) és Lőrinc (1743 — 1807) dolgozott kőmívesként. — 2. ~ János Mihály (Buda, 1729—Buda, 1796. ápr. 14.) apjánál, ~ Kristófnál, majd mostohaapjánál, Nöpauer Máténál tanult. Az utóbbi mellett részt vett a Szt. Anna-templom építésében (1762-ig). A 80-as években a plébániaiak Hammurapi sztéléje: részlet (Párizs, Louvre)

bővítésén dolgozott; mint városi építőmestert HAM említik. — írod. Schoen A.: A budai szent Anna-templom. Bp., Г930. Schoen Arnold H am on, Jean Louis (St-Loup, г82г. máj. 8. —St-Raphaél, 1874. máj. 29.): francia festő. A párizsi École des Beaux-Arts-on tanult mint P. Delaroche és Ch. Gleyre tanítványa, később J. A. Ingres hatása alatt dolgozott. Főleg életképeket festett. 1848 és 1853 között a scvrcs-i porcelángyárban működött mint rajzoló. H am pel József (Pest, 1849. nov. ro .—Bp., 1913. márc. 25.): régész, múzeumi igazgató, egyetemi tanár, az MTA tagja. Hosszú időn át vezetője és szervezője volt a magyar régé­ szeti kutatásoknak. 28 éven át szerkesztette az Archaeologiai Értesítőt. Fontosabb művei: A nagyszentmiklósi kincs (Bp., 1884, németül: Bp., 1886); A z antik szobrászat története (Bp., 1900); A bronzkor emlékei Magyarhonban, 1—3. köt. (1886—96); A régibb középkor emlékei Magyarhonban, r —2. köt. (Bp., 1894—97, németül: Braunschweig, 1—3. köt. 1905). H am pel Károly (Bp., 1896. jún. 19.— ): szobrász. Az Iparművészeti Iskolát és a Képzőművészeti Főiskolát végezte Zala György tanítványaként. 1916-tól szerepelt tárlatokon. Több síremléket, hősi emléket mintázott. 1953-ban a komlói filmszínház, 1954-ben a dunaújvárosi postahivatal épületére készített domborművet. H am pto n C o u rt: palota a London melletti Hampton városban, melyet 1514-ben Wolsey kardinális építtetett. II. György koráig az angol királyok lakóhelye volt. Mai alakjában Ch. Wren építette 1698—94 között. Képtárában az európai festészet számos remekművét (Tiziano, Van Dyck, Holbein stb.) őrzik. H anak, Anton (Brünn, 1875. márc. 22.— Bécs, Г934. jan. 7.): morva származású osztrák szobrász. Г889—93 között egy bécsi faszobrász­ nál, majd az ottani akadémián E. Hcllmcrnél tanult. Itáliai tanulmányutat tett. 1914-től a bécsi Iparművészeti Iskola tanára volt. Kora legkiemelkedőbb bécsi emlékműszobrászai kö­ zé tartozik. Művészetére Rodin és Maillol hatott. Szobrait gondos vázlatok után közvet­ lenül márványba faragta. Ifjúkori műveit tömbszerűség, szertartásosság jellemzi, később azonban egyre inkább a gazdagabb szobrászi megoldások felé haladt. Életteli szobrai nagy kifejezőerejűek. Fő művei: Háborús emlékmű (Bécs, Központi Temető), Magna Mater-kút (Bécs), Emberpár (Graz), Köztársasági emlékmű (Bécs, Ringstrasse). — írod. M. Eisler: A. H. Wien, 1921. Kiss Sándor H anák Pál (Szilágycseh, 1905. okt. 5.— ): építész. Köteles József építésszel együtt számos tervpályázaton vett részt sikerrel: a Moszkva 342 téri közlekedési építmények, a volt OTI

HAN

Fontos műve a boroszlói jezsuita egyetem aulájának freskója (1732). Több freskója el­ pusztult. Számos oltárképet is festett. H a n d le r: építészcsalád. — I. ~ Jakab (Kis­ marton, 1765. febr. 20. —?) 1803—29 között Sopronban működött. Klasszicista stílusú lakó­ házakat épített, köztük a saját lakóházát is (ma: Rákóczi út 47., 1815 k.). 1829-ben Győrbe költözött. — 2. ~ József (Kismarton, 1796 k. —Sopron, 1881. aug. 12.) az előző fia. 1827-től Sopronban működött. Sopron roman­ tikus építészetének egyik fontos képviselője volt. Jellemző művei: a volt Kummert-ház (Szentlélek u. 1.); Lauer főhadnagyné részére épített kétemeletes lakóház (1854, később át­ építve); a volt Ráth György-ház; a Széchenyi tér 20. szám alatti kétemeletes lakóház. — 3. Ferdinand (Sopron, 1828—Sopron, 1888) az előző fia, a soproni romantikus építé­ szet kimagasló alakja. Jelentős alkotásai: az angol gótika ismeretéről tanúskodó Horváthház (1856, Széchenyi tér 19.); az Arvaház A. Hanak: Ifjú szobra

Hampton Court: A palota egyik terme

343

visegrádi szanatóriumának orvosi és tisztviselői épületei, szolnoki városi strandfürdő stb. A Mező- és Ipartervnél számos mezőgazdasági épület típustervét készítette. Több ipari épü­ letet is tervezett (Kőbányai és Magyar Pamut­ ipar épületei). hanaui fajan sz: a németo.-i Hanauban 1661 —1804 között működött fajanszműhely termékeinek gyűjtőneve. A hanaui Németo. egyik legkorábbi és legtermékenyebb fajansz­ műhelye. Kezdetben delfti hatás érvényesült termékein, annak csillogó máza nélkül, mégis gyakran tévesztik össze a delfti fajansszal. Ugyancsak nehezen különböztethetők meg a korra jellemző formaalakítású edényei a frank­ furti készítményektől, bár annál gyöngébb színvonalúak. Készítményei leginkább kobalt­ tal díszítettek, csak ritkán jelenik meg rajtuk a mangán v. más magastüzű festés. A 18. sz. közepétől a kínai stílus mellett stilizált európai virágokat, majd a ,,német virágokat” alkal­ mazták díszítésül. A hanyatlás idején a meisseni modorú zománcfestésű — néha alakos — díszítés, továbbá rokokó elemek jellemzők. Gyakori készítményei kobaktökvázák, sugara­ san bordázott tálak. Nagyméretű rocailledíszes kályhákat is készítettek a műhelyben. Tasnádiné Marik Klára H andel Elemér: — Horváth Elemér H andke, Haneke, Handtke, Johann Christoph (Morvao., 1694. febr. 18.—Olmütz, 1774. dec.): korának jelentős morva freskófestője.

(1858, Halász u. 9.); a volt Irgalmas templom (1867). Fő műve a gótikus hagyományokban fogant volt Orsolyita templom, zárda és iskola épülete. Ezt az együttest ~ Ferdinánd tervei szerint József építette. Hanély Antal (San Lorenz, 1824. jún. 17.— Kőszeg, 1911. aug. 17.): festő. A bécsi mű­ egyetem ejvégzése után F. G. WaldmüllernéX tanult. Pozsonyban, Győrött, Pápán dolgozott, majd Kőszegen telepedett le. Arc-, táj— és életképeket festett, hangjegygrafika: —> kottagrafika Han Huang (723—787): kínai festő, szépíró. Han Kan követője. Magas állásokat töltött be. Életképeket, állatokat, elsősorban bivalyokat festett. Főleg tussal dolgozott. Han Kan (8. sz. közepe): kínai festő. Ts’ao Pa mellett a lovak leghíresebb festője. Wang Wei fedezte fel és 10 éven át tanította. 750 k. lett udvari festő és ekkor a lovak festésére specializálta magát. A feljegyzések szerint sok templomi festményt is készített, s mint portré­ festőt is nyilvántartják. Hankar, Paul (Brüsszel, 1861—Brüsszel, 1901. jan.): belga építész. V. Horta és H. van de Velde mellett az art nouveau legfőbb képvise­ lője Belgiumban. A hagyományos építőstílust modem, olykor keleti és középkori elemekkel párosította. Foglalkozott belső dekoráció, valamint bútortervek készítésével is. — írod. Ch. de Maeyer: P. H. Brüssel, 1962. Hann Erzsébet: Forgách Hann Erzsébet Harm Sebestyén, Sebastianus (Lőcse, 1644— Nagyszeben, 1713. febr. 28.): ötvösmester Nagyszebenben, hazai ötvösművészetünk leg­ kiválóbb mestereinek egyike. Valószínűleg Lőcsén tanult és ott is szabadult fel. Bizonyára vándorút során került Nagyszebenbe, ahol a kor szokása szerint egy elhalt mester özvegyét vette feleségül. Ezáltal polgárjogot szerzett és mester lett a céhben. A céh életében jelentős szerepet játszott. Másod- (1689), majd első céhmesterré választották (1694). 1700-ban a város szenátora lett s ezt a tisztségét haláláig megtartotta. Egyetlen fia folytatta apja mester­ ségét. Nagy hírű, megbecsült művész volt, aki mind a várostól, mind magánosoktól sok megrendelést kapott. Mesterjegyét csak mű­ veiről ismerjük. Jegye nevének (SH) kezdő­ betűit tartalmazza s több változatban, de csak nagyon csekély eltérésekkel fordul elő. ~ technikai készsége abban rejlett, hogy kiváló mintázása és gazdag díszítményei mellett maximálisan kihasználta az ezüst nyújthatóságát. Művei közül éppen azért, mert azok már keletkezésük idején is különös művészi becsben állottak, elég sok — mintegy hatvan darab — maradt ránk. Legtöbbje közgyűjte­ ményekbe került, de elég sok van magántulaj­ donban is. A nagyszebeni (Sibiu) Brukenthal

HAN

Han Kan: Ló (London, magántulajdon)

Múzeum egy bibliai jelenettel díszített fedeles kupát 1682-ből, egy 1684-ből való kelyhet, 1685-ből egy keresztelő medencét, két hármas­ lábú gyertyatartót, egy epitáfium ezüst díszí­ tését, egy három lábon álló füles tálkát, egy Utolsó vacsora jelenettel díszített ostyatartót őriz munkái közül. A Nemz. Múz. egy 1697ből való, ókori jelenetekkel díszített fedeles kupát, az Iparm. Múz. egy zománcos és ékköves mellboglárt és egy asztali dísztálat sorolt gyűj­ teményeibe. Az utóbbinak korallszáron ülő csészéjében Salamonnak és Sába királynő­ jének találkozását ábrázoló domborművet látunk. Az esztergomi kincstár Mikola László epitáfiumát szerezte meg 1700-ból. Több kelyhe és fedeles kupája maradt meg er­ délyi, főleg Nagyszeben körüli ev. és ref. templomokban. munkáinak jellemző jegyei a magas domborítással készült alakos jelenetek. Poharainak, serlegeinek, kupáinak oldalán v. egyes alakok v. bibliai, mitológiai, esetleg történeti jelenetek foglalnak helyet, s néha annyira uralkodóvá válnak, hogy az edény használhatóságát is veszélyeztetik. Stílusa kez­ detben a késő reneszánsz formákhoz igazodott, de később a barokk jegyeivel gazdagodott, végül teljesen barokká vált. Kampis Antal Hannenstein, Johann Philipp (17. sz. második fele): hadmérnök Lajos badeni őrgróf szolgá­ latában. Buda 1686. évi ostromáról több rajza maradt, részben a bp.-i Történeti Múzeumban, részben a karlsruhei gyűjteményben. Hannong, Hannon, Hannung (17 —18. sz.): elzászi keramikuscsalád. Különösen az európai porcelán tökéletesítésében és elterjesztésében játszott nagy szerepet. — 1. Karl Franz

344

HAN

(Maastricht, 1669—Strassburg, 1739) alapította 1721-ben a strassburgi, 1725-ben a hagenaui fajanszmanufaktúrát. — 2. Paul Anton (Mainz, 1700—Strassburg, 1760) az előző fia, 1732-től átvette és vezette a strassburgi fajansz­ manufaktúrát, 1755-ben alapította a frankenthali porcelánmanufaktúrát. Festőként is mű­ ködött. — 3. Joseph Adam ~ (Strassburg, 1734—München ?, 1800 után) az előző fia. Frankenthalban működött mint porcelán­ szobrász. — 4. Peter Anton ~ (Strassburg, 1739—?) Paul Anton ~ fia, a párizsi Artois gróf porcelángyárát alapította meg r7Ő9-ben, 1776 —80-ban a Torio melletti Vinovóban alapított fajansz- és porcelánmanufaktúrát. P. Brestyánszky Ilona H anrits, Hanrich, Samuel Gottlieb (Beszterce­ bánya, 1700 előtt—?): német festő, Kupetzky János tanítványa volt. Berlinben arcképfestéssel foglalkozott és egy sokalakos családi képpel tűnt fel. Ugyanitt festette 1732-ben J. L. Frisch iskolaigazgató arcképét, melyet az ábrá­ zolt fia, Ph. J. Frisch rézre metszett. Később Braunschweigben és Londonban dolgozott. H ansen, Carl Christian Constantin (Róma, 1804. nov. 3.—Koppenhága, 1880. márc. 29.): dán festő. Ch. V. Eckersberg tanítványa

Hann Sebestyén: Edény szarvassal

345

Hann Sebestyén: Gyömbértartó

volt, majd 1835-től 1843-ig Rómában élt. Itt festette híres csoportarcképét: Dán művé­ szek Rómában (Koppenhága, múzeum). Haza­ térése után a koppenhágai egyetem előcsarno­ kának freskóin dolgozott. Későbbi alkotásai erősen klasszicizálóak. Hansen, Christian Frederik (Koppenhága, 1756. febr. 29.—Koppenhága, 1845. júl. 10.): dán építész. C. F. Harsdorff tanítványa. Olasz— és németo.-i tanulmányútja után 1783-banholsteini állami építésznek nevezték ki. Hamburg­ ban és környékén több épületet tervezett. 1804— ben visszatért Koppenhágába, ahol 1808-ban az akadémia építészettanára, majd igazgatója lett. Koppenhága ~ hatása alatt nyerte klasszicista, városképét. Fontosabb művei közé tartozik az 1794-ben leégett Christiansborg kastély fel­ építése, a Városháza és a Thorvaldsen szobraival díszített Boldogasszony-templom. Építészeti ter­ veit 95 fóliából álló rézkarcgyűjteményben adta ki (1825-től jelent meg). H ansen, Emil: Nolde, Emil H ansen, Hans Christian (Koppenhága, 1803, ápr. 20.—Bécs, 1883. máj. 2.): dán építész,. Theophilus ~ bátyja. 1837—42 között építette az athéni egyetemet ión oszlopcsarnokkal és az ottani Angol templomot neogótikus stílusban. Koppenhágába visszatérve több középületet tervezett (Természettudományi Múzeum). Hansen, Theophilus Edvard (Koppenhága, 1813. júl. 13.—Bécs, 1891. febr. 17.): dán származású építész, aki Bécsben telepedett le és a bécsi eklektikus stílus képviselője le tt. Testvére H. Ch. ~ dán építész. Nyolc éven-

Th. E. Hansen: A bécsi Parlament

át az athéni műszaki főiskolán tanított, majd 1846-ban Bécsbe költözött. Stílusára a görög művészet emlékei hatottak. Részt vett az Arsenal építésében, a fegyvermúzeum nagy bizáncias csarnoka az ő terve. Fő műve a bécsi Parlament a Ringen (1873—83) oszlopcsarnokos, görögös homlokzatával. Mellette az athéni Akadémia (1861), a bécsi Musikverein palotája (1867—69), a Szépművészeti Akadémia (1872—76), valamint a Tőzsde (1874—77) emelkednek ki munkásságából. Hans von T übingen (? 1400/5 к ,—Wiener Neustadt, 1462): német festő. Művészetében a burgundiai francia festészet formanyelvét ötvözte a német gótika stílusjegyeivel. A dél­ német kör egyik legjellegzetesebb képviselője. Fő műve a grazi Landesgalerie-ben levő Szt. Lambrecht-oltár (1430 k.). — írod. K. Oettinger: H. V . T. und seine Schule. 1938. H anszlicskó, Hanzlicskó László (Nagyszom­ bat, 1679—Kassa, 1757 k.): ötvös. Szilassy György mesternél dolgozott Kassán, ahol 1707-től céhtag volt. A legtöbbet foglalkozta­ tott kassai mesterek egyike, több ízben volt céhmester és sok városi tisztséget viselt. H antai Simon (Bia, 1922. dec. 8.— ): festő és grafikus. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1947-ben gyűjt, kiállítása volt a bp.-i Fórum Szalonban. 1948 óta Párizsban él és ott atasizmus egyik fő képviselő­ jeként nagy művészi karriert futott be, számos gyűjt, kiállítást rendezett.

hántolás: I. szobrászatban a nyers kőhasábról a fölösleges részeknek legelső, nagy darabok­ ban (rétegekben) való eltávolítása, lefejtése. Keményebb (repeszthető) kőanyagnál hegyes, puhább kő esetében fogas vésővel, esetleg fogas fejszével végzik. — 2. fametszethez hasonló grafikai lap előállítása. A fehér alap­ réteggel bevont papírlemezt feketére festik, majd hántolókéssel v. karcoló eszközökkel helyenként eltávolítják a fekete réteget, úgy­ hogy a finom vonalakból rajz áll elő. hántoló m odor: mezzotinto H anula, Jozef (Szliács, 1863. ápr. 6.—Haraszt, Chrast'nad Hornádom, 1944. aug. 22.): szlovák festő. Bp.-en és Münchenben tanult. Főleg történelmi képeket ( Tömöri érsek a mohácsi csatában, 1896), arcképeket és a szlovák nép életéből vett jeleneteket, valamint freskókat festett és restaurált. H anzély: késmárki ötvöscsalád a 18—19. sz.-ban. — I. id. ~ András (1742 —1810) egy 1772. évi összeírás szerint Besztercebányán tanult. Mesterjegyével ellátott evőeszközök, egy kávés- és tejszínes kanna magántulajdonban maradt meg. — 2. ifj. ~ András (1780—1847) az előző fia. Lehet, hogy apja mesterjegyét használta. Jegyével ellátott asztali eszközök maradtak meg magántulajdonban. H anzély Jenő (Szarvas, 1919. jún. 11.— ): szobrász. Ohmann Béla és Kisfaludi Strobl Zsigmond mellett tanult. Főként porcelán kisplasztikát mintáz a herendi gyár részére, harangfejezet: a 4 —5. sz.-ban keleti hatásra kialakult s a bizánci építészetre jellemző osz­ lopfő. Felfordított üsthöz v. haranghoz hason­ lítható magjának felületét indás-leveles v. fonottas faragás borítja. H aranghy Jenő (Debrecen, 1894. aug. 1.— Bp., 1951. jún. 3.): festő, grafikus és iparmű­ vész. A Mintarajziskolában, az Iparművészeti Iskolában és Nagybányán tanult. 1915-től az Iparművészeti Iskola tanára volt. Tanulmány­ úton járt Német-, Olasz-, Francia-, Spanyolo.ban és Etiópiában. Számos önálló műlapot adott ki, könyveket illusztrált, bélyegeket raj­ zolt, üvegablakokat, mozaikokat tervezett és freskókat festett késő szecesszionista, erősen kontúros modorban. Számos díjat nyert itthon és külföldön. 1935-ben 14 freskót festett a dorogi bányászotthon számára és üvegfestmény-terveket készített a dorogi plébániatemplom részére. 1941-ben a Műcsarnok homlokzati tympanonjának mozaikját tervezte. A felszabadulás után a komlói filmszínház részére készített falképeket. 1923-ban, 1925-ben és 1943-ban gyűjt, kiállítása volt. harangláb: a népi faépítészet körébe tartozó alkotás. Tulajdonképpen gerendából épült toronyváz, amelyet zsindelyes gúlatető föd be. Lehet nagyon egyszerű (két egymás mellett

HAN

34®

HAR

347

álló s nyereggel lefödött gerenda), s lehet több emeletes bonyolult szerkezetű ácsremek. Pro­ testáns templomok mellé emelték a 17—18. sz.-ban, amikor nem volt szabad templomaik­ nak tornyot építeniök. Hasonló ~ áll a fából épült torony nélküli görög szertartású temp­ lomok mellett is. H aranglábi N em es József:->■ Nemes József harangtorony: campanile harangvirágserleg, akley serleg, Agleibecher: talpas serleg, amelynek kuppája a harang­ virág kelyhére emlékeztet. A nürnbergi ötvös­ céhben a 16. sz. harmincas éveitől, a berlini és drezdai céhekben a 17. sz. fordulóján mester­ remekként volt előírva. Szaknyelvünkben a ~ elnevezést csak a nürnbergi típusra alkal­ mazzák, ezek közül egy kiváló példány az Iparm. Múz.-ban van. H arappa-kultúra: Indiában az Indus folyó környékén nagy területet felölelő ősi kultúra. Maradványainak fő lelőhelyei Harappa és Mohenjodaro. A sumér műveltséggel mutat bizonyos rokonságot, de annál korábbinak és fejlettebbnek tartják. Az 1920 óta folyó ásatá­ sok városalapokat hoztak felszínre nyílegyenes utcákkal, téglaépületekkel és magas fokú civilizációt tükröző tárgyi emlékekkel. A ~ méltán nevezhető a 20. sz. egyik legnagyobb régészeti felfedezésének. A kutatás jelenlegi állása szerint még nem tudják, hogy ennek az i. e. mintegy 4000—3000 közötti korszakra tehető nagyszerű kultúrának melyik nép lehetett létrehozója. H araszti József (1867. nov. 10.—Bp., 1942. márc. 18.): szobrász és bronzöntő. Bp.-en, Münchenben és Párizsban tanult. A Műcsar­ nokban 1901-ig állított ki szobrokat. Az Országház épületén II. István, III. László és Rákóczi György, a képviselőház nagy társal­ gójában a Vegyészet, a volt főrendiház nagy társalgójában a Jogtudomány szobrát készítette. 1902-ben bronzöntő műhelyt létesített. H arasztiné: Takács Marianna H ardouin-M ansart, Jules: Mansart, Jules H arina, Herina: község Erdélyben, Rom á­ niában. Műemléke,Erdély egyik legjelentősebb román stílusú épülete, az ev. templom, amely a 12. sz. végén épült. A reformáció korában az evangélikusok tulajdonába került, akik a 17. sz. második felében helyreállíttatták és belső felszerelését megújították. 1888—98 kö­ zött restaurálták, ill. részben újraépítették. A kéttornyos, háromhajós, N y-i karzatos bazilika a nemzetségi monostorok korai pél­ dája. A főszentély félköríves záródású, mellék­ hajói kívül egyenesen, belül félkörívesen záród­ nak. — írod. Entz G .: H. románkori temploma. Művészettörténeti Értesítő, 1954. H arley-stílusú könyvkötés: a skót könyv­ kötés egyik 18. sz.-i stílusváltozata. A piros

maroquin kötések jellemzője a kis középmező, a széles keretszegély és a díszítőformák stilizáltsága. Nevét megrendelőjéről, R . Harley oxfordi grófról kapta. H arm attaJános (Hódmezővásárhely, 1917. okt. 2.— ): ókortudós, az iráni és más keleti kul­ túrák kiváló kutatója, a nyelvtudományok doktora, a bp.-i tudományegyetemen az indoeurópai nyelvtudomány tanára. Főbb művei: Forrástanulmányok Hérodotos Skythikajához, 1941; Studies on the history of the Sarmatians, 1950; A kimmer kérdés, 1953; Die parthischen Ostraka aus Dura-Europos, 1958; Irano-Aramaica, 1959; The Great Bactrian Inscription, 1964. E lexikon munkatársa. H arm os Károly, Handwerck (Somogy, 1879. nov. 28.— ): festő és grafikus. A Mintarajziskolában és Münchenben tanult, Pécsett, majd Komáromban volt rajztanár. 1917-ben a Nemzeti Szalonban, 1932-ben az Ernst Múzeumban, 1935-ben Pozsonyban állított ki. Különös figyelmet keltettek fantasztikus tárgyú dekoratív rajzai. Számos rajza jelent meg külföldi folyóiratokban (többek közt a ,,Studio"-ban). Több műve található csehszlo­ vák múzeumokban. H arnidus (1540 k. működött): építész, a Sáros megyei nyársardói (Narsany) gótikus templom hajóját és tornyát nagyobbította. H arnisch, Johann Baptist (Bécs, 1778—Bécs, 1826. ápr. 24.): osztrák éremvéső. A vésnök­ akadémia igazgatója volt. 1815-ben a napóleoni háborúk eseményeiről vert emlékérmeket. A pesti egyetem rektori és dékáni jelvényein az érmek az ő művei, három karéjos épület: cella trichora három negyed oszlop: a körüljárható osz­ loptól abban különbözik, hogy törzsének egynegyed része falba v. belső terek támasztékául szolgáló pillérkötegbe van befalazva. Szerepelhet bélletes kapuk (->- kapubéllet) díszeiként is. H arpignies, Henri (Valenciennes, 1819. júl. 28. —St-Privé, 1916. aug. 28.): francia festő. A barbizoni művészek, főleg Corot hatott rá. Finom, levegős, naturalisztikus képei olasz és francia tájakat örökítenek meg: Capri látképe, A Szajna partja stb. Kitűnő akvarellfestő volt. A Szépm. Múz. két szép akvarelljét őrzi. H arpyia-em lékm ű: a lykiai Xanthosban talált s a British Museumba került, közel 9 m magas síremlék, amely valószínűleg helyi fejedelmi család sírja fölött állt. A kisázsiai építészeti hagyományt őrző, négyzetes alapon álló négyszögletes oszlopot lépcsősen emelkedő fedőrész zárja le. Az oszlop felső szélén kb. I m magas dombormű látható; tárgya mind a négy oldalon azonos: a fejedelmi család héroszokként tisztelt elhunyt tagjainak áldozait ajándékokat visznek; a két rövidebb oldal

HAR

A Harpyia-emlékmű egyik oldalának domborműve (London, British Museum)

domborművén ezt a jelenetet egy-egy madár­ testű nőalak (Szirén v. Harpyia, innen az emlékmű elnevezése) keretezi, ölében halottal, akit magával ragad. Az i. e. 480 —70 k. készült ~ a lykiai görög provinciális művészet jelen­ tős emléke. Szilágyi János György H arrison, Alexander Thomas (Philadelphia, 1853. jan. 17.—Párizs, 1930. okt. 13.): ameri­ kai (USA) festő. A párizsi École des BeauxArts-on J. L. Gérotne tanítványa volt. J. Bastien-Lepage-zsA együtt hosszabb időt töl­ tött Bretagne-ban. E. Manet, I. Ch. Cazin és P. A. Besnard hatása alatt festette plein air képeit, melyek között több akt található. H arsdorff, Caspar Frederik (Koppenhága, 1735. máj. 26.—Koppenhága, 1799. febr. 24.): dán építész, a klasszicizmus legkiválóbb képviselője Dániában. Az akadémián N. Eigtued, majd N. H. Jardin tanítványa volt, később Párizsban és Rómában tanult. Számos palotát épített Koppenhágában, vezette a Jardin által megkezdett Frederik-templom építését. H artei, August (Köln, 1844. febr. 26.— Strassburg, 1890. febr. 18.): német építész. Számos templomot épített neogótikus stílus­ ban. Fő műve a lipcsei Péter-templom (K. LipsiusszA együtt, befejezve 1885-ben). H arth, Philipp (Mainz, 1887. júl. 9.— ): német szobrász, művészeti író. Tanulmányait faszobrásziskolában kezdte, majd a mainzi iparművészeti iskolában folytatta. Főleg állatszobrokat készített stilizált, mégis természethű stílusban. H artm ann, Hardtmann Antal (18. sz. második fele): kőműves, építőmester. I. Canevale és

F. A. Hillebrandt tanítványa és segédje. 1761-től Esztergomban dolgozva sajátos, helyi építő­ stílust alakított ki. 1767-ben Hillebrandt rá­ bízta a várbeli barokk templom építésének vezetését. 1767-ben az Obermayer-házat, 1768 k. a Gróh-házM építette. Legjelentősebb műve a Bottyán-ház ( Városi Tanácsház) átépítése (1770—73) és a városháza folytatásaként a gimnázium épülete (1776—79). Homlokzataira jellemző a lapos lizénákkal, pilaszterekkel tagolt falfelület, az ablakkeretezések felett alkalmazott rokokó stukkódíszítés. Eszter­ gom környékén, így Nyergesújfalun is dol­ gozott. Mucsi András H artm an n , Johann Jacob (Kuttenberg, ma Kutná Hora, 1680 к .—Prága, 1728—45 között): cseh festő. Főleg Staffage alakokkal élénkített tájképeket és épületeket festett. H artm an n József (1700 k .—Kassa, 1764): 1750-től kassai polgárjogú szobrász. Működé­ séről már korábbi adatok is ismeretesek. A Felvidék K-i részén széles körű munkásságot fejtett ki főleg a templomi szobrászat terén. Műveinek nagy része elpusztult. Megmaradt alkotásai (pl. a svedléri oltárszobrok, a sebesi kastélykápolna konzolfejei, a kassai Flóriánszobor v. a tarcali Grassalkovich-kápolna oltárszobrai) egyenlőtlen művészi színvona­ lúak. H artm an n , Viktor Alekszandrovics: Gartman, Viktor Alekszandrovics H artung, Hans (Lipcse, 1904. szept. 21.— ): német-francia festő. 1924—28 között a lipcsei, drezdai és a müncheni akadémián tanult. 1945 óta francia állampolgár. Kezdetben expresszionista, majd non-figuratív stílusban

З48

J-JAS

dolgozott. Jelenleg a —>- kalligrafikus iskola egyik fő képviselője. Párizsban él. — írod. M. Rousseau: H. H. Stuttgart, 1950. H artung, Kari (Hamburg, 1908. máj. 2.— ): német szobrász és grafikus. Hamburgban tanult, majd Párizsban A. Maillol és E. A. Bourdelle hatása alá került. 1945 óta szerepel kiállításokon H. Arp és C. Bráncusi szobraival rokon szellemű, az anyagszerűséget hangsúlyo­ zó non-figuratív szobraival. H arunobu, teljes neve: Suzuki Harunobu (Tokió, 1725—Tokió, 1770. jún. 29.): japán festő, a több színnyomatú fametszetek feltalá­ lója. 1760-ban saját kiadóvállalatot alapított, és itt adta kihíresbrokátképeit (azunanishiki-e), amelyek technikáját az ő találmányának tartot­ ták : ezek több színnyomással és nagy műgond­ dal készített kontúr nélküli képek. ~ legmű­ vészibb metszeteit 1765-ben készítette. Művé­ szete és sikere 1765 után egyre magasabbra ívelt. Metszeteit Kínába is exportálták. Erede­ tisége a színek használatában van: a legnagyobb japán koloristának tartják. Színskálája gazdag, színei rendkívül finomak. Alakjait finom ero-

к.

Hartung: Szoborkompozíció

/ I

H. Hartung: T 1958—2

tika jellemzi. ~ alkotta a legművészibb —» shunga albumokat. A színezésen kívül sok más technikai és formai újítást alkalmazott. — írod. K urth: S. H. 1923; L. Hájek-Forman: H. und die Künstler seiner Zeit. 1957. Major Gyula Háry Gyula (Zalaegerszeg, 1864. szept. 20.—Bp., 1946. jan. 3.): festő. A Mintarajziskolában tanult, majd részletező, jellemző rajzai révén csakhamar az egyik legkeresettebb illusztrátor lett. Számos akvarell és olaj város­ képet festett, sok díjat nyert. Több festménye és rajza van a Nemz. Gal.-ban és a Budapesti Történeti Múzeumban. Hase, Conrad W ilhelm (Einbeck, 1818. okt. 2.—Hannover, 1902. márc. 28.): német épí­ tész. 1849 —50-ben a hannoveri politechnikum tanára s a történelmi stílusok alkalmazásának lelkes harcosa volt. 1850-től adta ki Die Mittelalterlichen Baudenkmäler Niedersachsens с. munkáját. Számos templomot, középületet épített és restaurált román (hannoveri Mű­ vészház) és gótikus stílusban. Egyházi be­ rendezések terveit is készítette. Hasenauer, Kari (Bécs, 1833. júl. 2 0 .—Bécs, 1894. jan. 4.): osztrák építész, a bécsi nagy épí­ tészeti fellendülés egyik jelentős mestere. Épü­ letein érett reneszánsz, sőt barokkba hajló for­ mákat alkalmazott. Fő művei: a bécsi Ringen a két nagy múzeum épülete (1872 —79), valamint a Hofburgtheater. 1871-től 1876-ig ezeket a munkákat G. Sempenel együtt végezte. Ő ké-

vízszintesen nyugszanak, hanem a boltív irányá­ ban emelkedőén két magasságban vannak. Hatvani-Perlusz Gyula (Hatvan, 1896. okt. 2.—Hidegség, 1944): festő, grafikus. Magán­ úton képezte magát. 1929-től szerepelt kiállí­ tásokon jellegzetes magyar tájakat ábrázoló pasztellképeivel. Több kollektív kiállításon vett részt a Nemzeti Szalonban, 1942-ben és 1944. febr.-ban a bp.-i Műterem Szalonban szerepelt gyűjt, anyaggal, 1946-ban a Szalmássy Galériában emlékkiállítást rendeztek műveiből. A Nemz. Gál. több képét őrzi. A fasiszta terror áldozata lett. Hatvány Ferenc, báró (Bp., 1881. okt. 29.— К. Hasenauer: А Hofburg új szárnya Lausanne, 1958. febr. 7.): festő és műgyűjtő. Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál tanult, Nagybányán is megfordult, majd a párizsi szítette a Hofburg kibővítésének terveit, Julian Akadémián, J. P. Laurens-nál fejezte be amelyből egy új szárny meg is épült (1881), tanulmányait. Párizsban különösen Ingres valamint az 1873. évi bécsi világkiállítás épüle­ művészete hatott rá. 1899-től állított ki; teit, köztük a híres Rotundát. 1912-ben Berlinben és Párizsban, 1914-ben Hasenclever, Johann Peter (Remscheid, az Ernst Múzeumban. 1915-ben a magyar 1810. máj. 18.—Düsseldorf, 1853. dec. 16.): állami nagy aranyérmet nyerte. Eleinte több­ német festő. W . Schadow tanítványa volt. nyire szoborszerűen plasztikus, zárt körvonalú Münchenben és Düsseldorfban élt. Meglehető­ aktokat és aktos kompozíciókat festett, melyek­ sen lapos, nyárspolgárias humorral telített nek tömegszerűségét a laza, impresszionisztiéletképeket festett (Borkóstoló, Berlin, Natio­ kusan vázlatos környezet még jobban kiemeli. nalgalerie). Egyik fő műve, a Kékruhás nő (1916, Nemz. Hasenmiller János (1694—1731): asztalos, Gál.) nagyvonalú előadással, erőteljes térbeli pálos laikus fráter; a sopronbánfalvi templom megjelenítéssel a posztimpresszionizmus hatását egykori stallumait és a márianosztrai templom mutatja. Az Ernst Múzeumban 1918-ban főoltárát készítette. rendezett kiállításán napsütéses, artisztikus Haske Ferenc (1833—Bp., 1894. febr. 17.): tájképeket is bemutatott. 1932-ben állította grafikus; Mo.-on és Lipcsében töltött tanuló­ ki a Kék szoba c. gazdag intérieurjét. Bársonyos évek után pesti kőnyomdákban dolgozott, felületű csendéleteiisméltánarattak nagy sikert. főleg arcképeket rajzolt. 1850-ben saját kő­ 1935 k. Czóbel Béla művészetének erős és nyomdát nyitott. A 60-as években a Hazánk félreismerhetetlen hatása alatt stílusa váratlanul és a Külföld, majd 1882-ig a Vasárnapi Újság megváltozott. Jeles műgyűjtő is volt (-- Házikönyv mestere Hauser Arnold (Bp., 1892— ): művészettörténész, a művészetszociológiái irány egyik fő képviselője. 1921 után Berlinben, Bécsben, majd Londonban élt. 1951-től a leedsi egyetem művészettörténeti tanára. Nagy sikerű művei: Sozialgeschichte der Kunst und Literatur (London, 1951), Philosophie der Kunstgeschichte (Mün­ chen, 1958) és Der Manierismus (München, 1964). Hauser Lőrinc (Hoffmark, 1720 k .—1787 után): szobrász. Bajoro.-i származású karmelita szerzetesként került Mo.-ra. 1784—87 között Székesfehérvárott élt, valószínűleg része volt a karmelita templom és sekrestye tölgyfaberen­ dezésének elkészítésében. Hausmann János (1732—98): cseh származású építőmester. 1763-ban Vácott telepedett le. Mint F. A. Pilgram pallérja vett részt a váci székesegyház építésében (1762). emelte a kosdi és a kisváci (1785) ref. templomot. Hausmann János (1790—1840 között műkö­ dött): nagyszombati építőmester. Neki tulaj­ donítják az alsókorompai (Dolná-Krupa) Brunswick-kastély átalakítását és (valószínűleg tévesen) a nagyszombati színház építését (1831). Hausmann, George Eugene (Párizs, 1809. márc. 27.—Párizs, 1891. jan. 12.): francia

HAU

G. E. Hausmann: A párizsi Boulevard terve

politikus és városrendező; III. Napóleon nagyarányú városrendezési programjának kivi­ telezője, nagyrészt tervezője. Párizs hatalmas kőrútjaival megszabta az újkori nagyváros típusát. Hauszmann Alajos (Buda, 1847. jún. 9.— Velence — Fejér m. —, 1926. júl. 31.): építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja, a történelmi Hauszmann Alajos: A New York- palota

stílusok alkalmazásának jellegzetes képviselője. Tanulmányait Pesten és Berlinben végezte. Itáliában az olasz reneszánsz műemlékeit tanulmányozta. Később Bp.-en jól működő építészeti irodája volt, s tanári tevékenysége révén nagy hatást gyakorolt a századforduló magyar építészetére. — Korai művein az olasz reneszánsz formáit alkalmazta (az Alkot­ mány u.-i Bírósági épület, a Technológiai Múzeum, a Markó u.-i gimnázium stb.). Később a barokk stílus elemei figyelhetők meg mun­ kásságában, így egyik fő művén, az egykori Kúria (ma Nemzeti Galéria) épületén, v. a formájában a barokkot a szecesszióval ötvöző New York-palotán. Legmonumentálisabb alko­ tása a volt királyi vár megnagyobbítása. Az épületrészek festői csoportosításával a város­ képbe harmonikusan illeszkedő építészeti együttest teremtett. Hatalmas munkássága, mely számos palotát (Tüköry-palota), vidéki kastélyt, kórházat ( Szt. István Kórház) s templomot is magába foglalt, a bp.-i Műegye­ tem szecessziós elemekkel díszített főépületével zárult. — Irodalmi m űve: A budapesti igazság­ ügyi palota. Bp., 1901. Hauszwirth Ödön (Bp., 1875. aug. 30.— Bp., 1945. febr. 5.): díszítő festő. Az Iparművé­ szeti Iskolán tanult, majd számos középület ornamentális díszét festette. Mint az Országos Iparegyesület alelnöke évtizedeken át igen sok szervező munkát végzett a művészi ipar fej­ lesztése érdekében. — Leánya ~ Magda (Bp., 1903. ápr. 25.— ): grafikus, karikaturista. Jaschik Álmos növendéke volt. Számos élclap

З52

HAY

belső munkatársaként dolgozott, illusztráció­ kat is készít. Hautecoeur, Louis (Párizs, 1884. ápr. I I . — ): francia művészettörténész. A leningrádi francia intézet, majd az Ecole des BeauxArts tanára volt. Főbb művei: Histoire du Louvre (1928), L ’Architecture fran^aise de la Renaissance ä nos jours (1941), Histoire de Гarchitecture classique en France (1943—57), Histoire de Vart (1959). haut-relief: dombormű Hautsch, Georg (17. sz. második fele—Bécs?, 1745 előtt): német éremművész. 1679-től Nürnbergben, 1712-től Becsben élt. Művei vallásos témájúak, v. fejedelmeket örökítenek meg, főként azonban a török háborúk ese­ ményeiből merítik tárgyukat (Buda, Siklós, Belgrád stb. visszavétele). Jelzése GH, magán­ jegye csillag. Hauzinger, Hautzinger, Joseph (Bécs, 1728. máj. 12.—Bécs, 1786. aug. 8.): osztrák festő; a bécsi akadémián D. Gran és P. Troger tanít­ ványa volt. Mennyezetfreskókat, oltár-, arcés életképeket festett. Mint Troger segédje részt vett a brixeni (Bressanone) dóm kifestésé­ ben. Freskói Salzburgban, Becsben, Dreieichenben, Nagyszombaton és Altenburgban, oltárképei Ennsbrunnban, Gerasban, Dreieichenben, Szegeden stb. vannak. Stílusa P. Trogerét követte. Aszimmetrikus kompozícióira a látszatarchitektúrák és pompás kosztümök gaz­ dagsága, valamint a fantasztikus tájrészletek jellemzőek. N . Hawksmore: Christ's Church (London)

353 23 Művészeti Lexikon II

Havadi András (17. sz.): erdélyi festőasztalos. 1667-ben készítette Gálfalvi Kozma Mihállyal együtt a nyárádszentmártoní (Mitresti) unitárius templom mennyezetét. Havas Lujza (Heidelberg, 1923. márc. 18.— ): művészettörténész és művészeti kritikus. Az Iparművészeti Főiskolán tanult 1941—45 között mint grafikus, később művészettörté­ nész lett. Főleg a modern művészettel foglal­ kozik. Havlícek, Josef (Prága, 1899. máj. 5.— ): cseh építész. A prágai akadémián J. Goéar mellett tanult. A funkcionalizmushoz kapcso­ lódó stílusára Le Corbusier hatott. Kórházakat, lakóházakat tervez. Havranek: székesfehérvári szobrászcsalád. — I. id. ~ Antal (1829 —Székesfehérvár, 1892) Budán Hofhausernél tanult, majd Németo.-ba ment, s Regensburgban a Walhalla építésénél és Münchenben a Bavaria szobor felállításánál dolgozott. Hazatérve egy ideig Ybl Miklós foglalkoztatta, később Székesfehérvárott tele­ pedett le, ahol haláláig működött. — 2. ifj. ~ Antal (1865—Székesfehérvár, 1917. jún.) az előbbi fia. Székesfehérvárott apja szobrász­ műhelyét vezette tovább. Jelentősebb munkája a gróf Széchenyi család nagycenki síremléke (1911). Hawksmore, Hawksmoor, Nicholas (Notting­ hamshire, 1661—London, 1736. márc. 25.): angol építész, Ch. Wren tanítványa és követője. 1699 k. J. Vanbrugh-vzl társult, s kapcsolatuk Vanbrugh haláláig tartott. Korának csaknem valamennyi kiemelkedő angliai építkezésében részt vett: Chelsea Hospital, Winchester Palace, Hampton Court, Kensington Palace, St. Paul’s Cathedral, Christ’s Hospital, londoni templomok, egyetemi építkezések (Cambridge, Oxford), Whitehall, St James’s, Westminster paloták stb. Önálló műveit egyszerűség, világos szerkezet jellemzi. — írod. Goodhart-Randel: N. H. London, 1924. Háy Károly László (Abony, 1907. ápr. 27.— Bp., 1961. jan. 16.): festő, grafikus, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Réti István, Vaszary János osztályát látogatta. 1927-től vett részt kiállításokon. Első egyéni kiállítása 1929-ben volt. 1931-ben Berlinben megismerkedett az új művészeti áramlatokkal. Hazatérve bekapcsolódott az illegális kommunista pártmunkájába, illusztrált, röpcédulákat rajzolt, s ezért két ízben börtönbe került. A Szocialista Képzőművészek Csoport­ jának alapító tagja volt. Festményei és grafikái szilárd világnézetének megfelelően a munkásosztály harcának szerves részei. Képeit erőtel­ jes színekkel, az expresszionizmussal rokon stílusban festette. Antifasiszta szellemű linóleummetszet-sorozatot készített Német maszlagtörök áfium címmel. 1945 után Csokonai és

H á y K á r o ly L á s z ló : Ö n a r c k é p

Petőfi műveit illusztrálta, majd modern regényekhez készített rajzokat. Eveken át nyaranta a szolnoki művésztelepen dolgozott, kiállításokon főként tájképekkel és grafikákkal szerepelt. Egy ideig az Iparművészeti Főiskola díszlettervezési szakának tanára volt, maga is több díszletet tervezett. 1960-ban Farkas Aladárral együtt gyűjt, kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Szakírói tevékenységet is foly­ tatott. Oelmacher Anna H ay Keresztély (1701—27 között működött): ötvösmester Nagyszebenben. Egy patenája a fogarasi ev. templomba került, egy női öve az Iparm. Múz.-ban található. H aybäck, Kari (Pozsony, 1861. aug. 6. —?): pozsonyi származású építész. A zürichi mű­ egyetemen és a bécsi Képzőművészeti Akadé­ mia építészeti osztályán tanult. 1889-től műkö­ dött önállóan, hosszabb ideig Bécsben élt. Részt vett Pozsony székesegyházának restaurá­ lási munkálataiban. Az Osztrák—Magyar M o­ narchia területén számos kastélyt, szállót, gyógyintézetet tervezett. H ayez, Francesco (Velence, 1791. febr. 10.— Milánó, 1881. febr. 10.): olasz festő. Velencé­ ben, majd Rómában tanult. Kezdeti klasszi­ cizmusa később érzelmes romantikába csapott át (Laokoon, 1812; Carmagnola grófnak kihirde­ tik halálos ítéletét, 1820; Bianca Capello menekü­ lése; A csók; Romeo és Julia stb.). A milánói volt királyi palotában az osztrák császárt dicsőí­ tő falképeket festett (1838). Életének nagyobb részét Milánóban töltötte, ahol az akadémia tanára volt. — írod. G. Nicodemi: F. H. Milano, 1962.

H aym an, Francis (Exeter, 1708—London, 1776. febr. 2.): angol festő és grafikus. Hogarth barátja, Gainsborough mestere volt. Londonban a Drury Lane színházban mint dekorátor működött. Könyvillusztrációk mellett tájképi környezetben v. intérieurben helyet foglaló csoportképeket festett. H ayreddin, Chair ed-Din (16. sz.): török építész. Nevéhez fűződik II. Bajazid szultán konstantinápolyi mecsetének építése (1501 — 1507). H ayter, Stanley William (London, 1901. dec. 27.— ): angol festő és grafikus. Festeni apjá­ nál és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1927-ben Párizsban megalapította az „Atelier i7”-et, amely a grafikai eljárások új lehetőségei­ vel kísérletezett. 1934—40 között a szürrealista csoport tagja volt. 1940 —50 között New Yorkban tartózkodott, itt adta ki 1949-ben New Ways of Gravure c. művét. 1950 óta ismét Párizsban él, ahol tovább folytatja grafikusi kísérletező és oktatói munkáját. Nagy hatása van az európai ún. kalligrafikus festőkre. Körner Éva H áz, A: művészeti folyóirat. Málnai Béla szerkesztette. 1908 —11 között jelent meg Bp.-en. H ázikönyv m estere, Meister des Hausbuchs, Amsterdami kabinet mestere, 1480-as mester (15. sz. utolsó negyede): német rézmetsző, a Dürer előtti német grafika jeles mestere. Feltehetően Mainzban és a Boden-tó vidékén működött. Nevét a Wolfegg-kastélyban őr­ zött ún. Hausbuch-kézirat után kapta, melyet tollrajzokkal látott el. Rézmetszetei igen ritkák, kevésből van négy levonatnál több. 82 lapját (közülük 59 unikumot) az amsterdami metszetkabinet őrzi (ezért nevezték koráb­ ban az Amsterdami kabinet mesterének). Ezenkívül még kilenc lapja (köztük egy unikum) ismert, valamint 32 korabeli má­ solat az elveszett lapjai után, melyeket a „b.g.” mester és I. van Meckenem készítet­ tek. Az 1480-i kézzel írt, évszámmal ellá­ tott lapja időközben elkallódott (1480-as mester). Fő műve a már említett Házikönyv, ezenkívül egy álló szerelmespárt ábrázoló rajza ismert, bár több más rajzot is tulajdoníta­ nak neki. Mint festő is működött. — írod. J. C. J. Bierens de Haan: De Meester van hét Amsterdamsch Kabinet. 1947; A. Stange: Der Hausbuchmeister. Г958 (Studien zur deutschen Kunstgeschichte 316). Pataky Dénes H äffel János (?—1705): jezsuita építész Besz­ tercebányán. 1695—97 között tervezte és épí­ tette a besztercebányai r. k. gimnázium épüle­ tét. Valószínűleg ő kezdte építeni 1702-ben a kollégiumi templomot is. H ähnel, Ernst Julius (Drezda, 1811. mire. 9.—Drezda, 1891. máj. 22.): német szobrász.

HAY

354

НЕС

355

Építésznek indult, majd 1830 után Itáliában szobrászatot tanult. A klasszicizmus képviselője volt. G. Semper drezdai épületeihez készített dekoratív szobrokat. A hatvanas években Bécsben dolgozott. Ismertebb művei: Beethoven-emlék (1845, Bonn), IV. Károly emlékműve (1848, Prága). H ähnisch, Anton (Bécs, 1817. okt. 28.— Karlsruhe, 1897): osztrák arcképfestő és litog­ ráfus. Európai utazásai során a korabeli arisz­ tokrácia számos alakját örökítette meg. Minia­ tűröket is festett. H äring, Hugo (Biberach, 1882—Biberach, 1958. máj. 18.): német építész és építészteoreti­ kus. Stuttgartban és Drezdában tanult. Később Berlinben L. Hoffmann mellett dolgozott, majd a haladó szellemű építészszövetség, a Ring főtitkára volt. Számos modern stílusú épületet emelt (Gut Garkau, Lübeck, 1923), de jelentősebb elméleti munkássága, amelyben némiképp F. L. Wright „organikus építészetei­ vel rokon elveket vallott. Elméleti munkássága hatott A. Haliéra. H . B. (1586—1609 között működött): építő­ mester, a késmárki (Kezmarok) harangtorony építője (1586). Ugyanez a monogram található az 1609-ben épült nagyeőri (Strázky nad Popradom) harangtornyon is. H ebbar, К. Krishna (1915— ): indiai festő. 1938-ban végzett Bombayban, a Sir J. J. School of Art-on, ahol 1940 óta tanít is. 1949-ben Európa több városában (London, Párizs, Bern) sikerrel állított ki. Festményem, amelyeknek témája főként az ember (Koldusok, Piacon), érződik, hogy Gauguintől és A. Sher-Giltői sokat tanult. H ebenstreit József (Ybbs, 1719—Pest, 1783. okt. 23.): a 18. sz. közepének és második felének legjelentősebb pesti szobrásza. 1745-től 1748-ig a mai Egyetemi (volt pálos) templom­ ban dolgozott. Feltehetően Remete Szt. Antal és Remete Szt. Pál szobrát s néhány dekoratív szobrot készített. Valószínűleg az ő műve az elpusztult régi pesti (józsefvárosi) Kálvária 1749/50-ben készült szobrászati díszítése is és a pesti Angolkisasszonyok épületének az 1750-es évek elején elkészült homlokzati szobrai. Gyöngyös, Eger, Esztergom, Belényes (Beiuíj), Jászberény, Besztercebánya (Banská Bystrica), Szécsény, Vácrátót templomai szá­ mára készített oltár- és épületszobrokat. Művészete az érett barokk mozgalmasságától a leegyszerűsödő késő barokk formákig egyen­ letes fejlődési vonalat mutat. — írod. Eszláry E .: H. J. pesti szobrász. Művészettörténeti Tanulmányok. A Művészettörténeti Doku­ mentációs Központ Évkönyve. 1954/55. Bp., 1957. Eszláry Éva H ébert, Ernest (La Tronche, 1817. nov. 3.—La Tronche, 1908. nov. 5.): francia festő.

Hebenstreit József: Szt, János evangélista (Gyöngyös)

ÍJgyvédnek készült, de D. d’Angers és P. Delaroche műtermében kezdett művészettel foglalkozni. Az akkor Ingres által vezetett római Francia Intézet ösztöndíjasa volt, mely­ nek később két ízben is igazgatója lett. Főleg életképeket és portrékat festett. Fő műve A malária c. nagy kompozíció (1849, Louvre). Ö tervezte a Panthéon mozaikjait. H echt, Wilhelm (Ansbach, 1843. márc. 28.—Linz, 1920. márc.): német fametsző és rézkarcoló. Berlinben és Stuttgartban tanult. Fametszet-illusztrációkat és reprodukáló fa­ metszeteket készített. Később Böcklin, Lenbach, Murillo, Van Dyck és Rubens képeit karcolta rézlemezre. H eckei, Erich (Döbeln, 1883. júl. 31.— ): német festő és grafikus. Építészeti tanulmányo­ kat folytatott Drezdában; mint festőművész autodidakta. 1905-ben a Brücke művészcso­ port egyik alapítója volt. Expresszíven fel­ fokozott színek, heves ecsetkezelés, leegyszerű­ sített formák, de — különösen tájképein érvé­ nyesülő — alapvető természetelvűség jellemzik festményeit (Nők a vízparton, 1913; Triptychon, 1913). Fametszetei és litográfiái a fekete-fehér ellentétek drámaiságával érnek el hatást. Rézkarcai a kontúr kifejező erejére épülnek (Kötéltáncos, Halott Pierrot). 1920 után festé­ szetében a lírai természetszemlélet kerekedett

W . Heda: Csendélet (Bp., Szépművészeti Múzeum)

felül. — írod. H. Köhn: E. H. Berlin, 1948. Körner Éva Heda, Willem Claesz (Haarlem, 1594— Haarlem, 1680 —82 között): holland festő, a csendélet műfajának egyik legkiválóbb mestere. Haarlemben működött. Csendéletein a holland polgárházak egyszerű használati tárgyait, éte­ lekkel és csillogó poharakkal terített asztalait ábrázolta anyagszerű festésmóddal, az arany­

sárga, barna, szürke színek finom harmóniájá­ val. A Szépm. Múz. egyik szép, szignált Csendéletét őrzi. H edlinger, Johann Karl (Schwyz, 1691. márc. 28. —Schwyz, 1771. márc. 14.): svájci éremművész. 1713-tól a luzerni, 1718-tól a stockholmi verdében működött. 1746 után Schwyzben élt. Korának híres éremművésze, aki több európai udvar részére dolgozott. Tehetsége főleg az arckép terén tűnt ki. H édouin, Edmond (Boulogne-sur-Mer, 1820. júl. 16.—Párizs, 1889. jan. 12.): francia festő és litográfus. P. Delaroche műtermében tanult. Festményei többnyire tájképek v. keleti és spanyol tárgyú életképek. Mint litográfus igen jelentős: Boucher, Teniers, Watteau stb. műveit másolta, illusztrálta Rousseau Vallomásait és Sterne Érzelmes utazás c. művét. H eem , Jan Davidsz de (Utrecht, 1606 — Antwerpen, 1683. okt. 14. és 1684. ápr. 26. között): holland festő. Leidenben, Utrechtben és Antwerpenben működött. Finom részlete­ zéssel dekoratív virág- és gyümölcscsendélete­ ket festett. A Szépm. Múz. Osztriga- és gyü­ mölcscsendélet, valamint Csendélet nagy üveg­ pohárral c. képeit őrzi. H eem skerck, Egbert Ivan (Haarlem, 1634 v. 35—London, 1704): holland festő, P. de Grebber tanítványa volt. Zsánerképeket, vidám

M. van Heemskerck: Szent Lukács a Madonnát festi (Haarlem, Frans Hals Museum)

HED

nyakon dolgozott. 1572-ben Amsterdamba költözött. — Egyike volt az első vászonra festő németalföldi mestereknek. Krisztus siratása c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. H efele, Melchior, Menyhért (Kaltenbrunn, 1716. jan. и , —Szombathely, 1794. ápr. 17.): osztrák származású építész, a klasszicizáló késő barokk kiemelkedő tehetsége. Asztalos volt és bronzöntő, majd 1734-ben a würzburgi J. G. Oegg lakatosműhelye számára készített rajzo­ kat; Bécsben a magyar királyi testőrségnél rajztanító, Schmutzer művészeti iskolájában az építészet tanára, 1757-től a bécsi Képzőművé­ szeti Akadémia tagja; kamarai építész volt. Pozsonyban és főleg Bécsben élt. — ~ jelleg­ zetesen elméleti felkészültségű, művészetében is teoretikus jellegű építész (az építészetről

HEF

M. van Heemskerck: Vulcan

társasági jeleneteket festett. 1663-ban Hágában, 1665-ben Amsterdamban, később Angliában dolgozott. H eem skerck, Heemskerk, Maarten van (Heemskerk, 1498—Haarlem, 1574. okt. 1.): holland festő, a németalföldi romanizmus egyik képviselője. Mestere C. Willemsz, majd Itáliából való hazatérése után J. van Scorel volt. Rómában főleg Michelangelo műveit másolta. Megmaradtak antik művek után készített rajzai. 1537-től Haarlemben dolgozott, ahol már utazása előtt saját műhelyt nyitott. 1543-ban Alkmaarban egy nagy szárnyasoltár középképét festette. 1546-ban Haarlemben a Szt. Bavo-templom részére rendelt oltárszárM. van Heemskerck: Krisztus siratása (Bp., Szépművészeti Múzeum) Hefele Menyhért: A pozsonyi prímási palota

357

szóló kéziratos műve elveszett), aki barokk teatralitással értelmezi és alkalmazza az antik és klasszicizáló formákat. Ausztriában tervei szerint épült a sonntagbergi templom szószéke (1756) és egyik mellékoltára (1766), a neulerchenfeldi templom főoltára (1763—66), valamint a bécsi szerviták Peregrinus-kápolnája (1767), II. József és II.Lipót díszes ravatala, azutóbbinak koronázási diadalíve. Németo.-i műve a passaui érseki palota megújítása. — Legjelentő­ sebb alkotásai Mo.-on állnak: a győri székesegyház átépítése (1771—73), főoltára és Szt. István vértanú oltára. Mint prímási építész emelte Pozsonyban a prímási palotát Batthyány József megbízásából (1777—81), majd leg­ nagyobb mecénása, Szily János szombathelyi

püspök új székhelyét építette ki. Ehhez tarto­ zott a szeminárium (1777), a püspöki palota (1778 —83) és a székesegyház (1791-től); az utóbbi az egyik legmonumentálisabb 18.sz.-i templombelső Mo.-on. Mindhárom épület — Eölbey kanonok szemben álló házával együtt — a 18. sz.-i városépítés szép együttese. További művei: Szombathelyen a Szegedy- és Rosty-

liázak, Kőszegen a Kelcz-Adélffy-árvaház, a novai (Zala megye) templom; Budán Batthyány prímás palotája (1783 k., lebontva). 1765 k. Eszterházán (ma Férőd) az Esterházy-kastély homlokzati és távlati terveinek elkészítésére kapott megbízást. Tisztázatlan, hogy a kastély mai formájának létrejöttében volt-e szerepe. A pápai plébániatemplom oltáraihoz készített

HEF

Hefele Menyhért: A szombathelyi székesegyház belseje

З58

HEG

tervei nem kerültek kivitelezésre. — írod. Kemény L.: H. M. Pozsony, 1915; Kapossy J .: A szombathelyi székesegyház. . . Bp., 1922. Mojzer Miklós H egedusic, Krsto (Petrinja, 1901. nov. 26.— ): az egyik legjelentősebb horvát realista festő, a zágrábi Művészeti Akadémia tanára. Szocialista eszméktől áthatott, sajátosan ex­ presszív, kicsit primitív hangvételű képei nagyrészt a jugoszláv nép életét és harcait ábrázolják. H egedűs Ármin (Szécsény, 1869. okt. 5.— Bp., 1945. júl. 2.): építész. Először a főváros mérnöki hivatalában dolgozott. O tt készítette a Kerepesi temető szabályozási tervét és az árkádos sírboltok tervét. A Központi Tanács­ háza főhomlokzatán kisebb átalakításokat végzett (1899). Böhm Henrikkel társas viszony­ ban több kórházat, szállót, fürdőt és más középületet épített. Jellegzetes művük a volt Török és Társa R. T. palotája a Martinelli téren. A Lajta Béla által elkezdett volt Zsidó Gimnázium épületét az Abonyi u.-ban új tervek szerint építette fel. Sebestyén Artúrral és Sterk Izidorral a Gellert Fürdő és Szálló pályanyertes tervét készítette, amelynek megvalósításában is részt vett (1909—18). H egedűs Ernő (Déva, 1921. jún. 25.— ): építész, Ybl-díjas, a Típustervező Iroda igaz­ gatója. Fontosabb művei: a bp.-i Gyömrői úti Magnezitipari Kutató Laboratórium és Kísérleti Üzem, a győr-révfalui iskola és a győri Bem téri gimnázium épülete. Hegedűs István, művészneve Hi-hi (Bp., 1932. febr. и . — ): grafikus, karikaturista. Művészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Több szatirikus könyvet illusztrált (S. B. Leacock, H. Mann, E. Knight stb.). Plakátokat is készít. A Ludas Matyi c. szatirikus hetilap munkatársa.

K. Hegedusic: Árvíz (Zágráb, Modern Galéria)

359

Hégésó síremléke (Athén, Nemzeti Múzeum)

H egedűs László (Szentes, 1870. jan. 3.—Bp., 1911. júl. 7.): festő. Tanulmányait München­ ben, Bécsben, Párizsban, majd a Mesteriskolá­ ban Benczúrnál végezte. 1895-ben festett Liliomos Madonna és Káin és Abel c. képeivel több díjat nyert. 1899-ben Spanyolo.-ban járt. 1900-ban festette Szenvedők c. képét. 1903-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Vallásos kompozíciói mellett számos történeti tárgyú képet festett (Budavár bevétele, Pusztaszeri vérszerződés). Fő műve a Rabiga. Oltárképei a szentesi templomban, a New York-i magyar katolikus templomban vannak. Mint illusztrátor is működött. Telepy Katalin H egenbarth, Josef (Böhmisch-Kamnitz, 1884. jún. 15.—Drezda, 1962): német festő és grafikus, a modern német rajzművészet egyik legnagyobb mestere. Drezdában tanult, egész életművét itt alkotta. 1925-től a prágai és bécsi Sezession tagja, 1946-tól a drezdai Képzőművészeti Akadémia tanára volt. Külö­ nösen a világirodalom remekműveihez készült elmélyült, fantáziagazdag illusztrációi jelentő­ sek ( Gilgames-eposz, Goethe, Cervantes, Gogol, Swift, E. T. A. Hoffmann, Shakespeare stb.). Több grafikai lapján ábrázolta a cirkuszok világát. Fanyar szellemű karikatúráiban az emberi gyengeségeket, a mindennapi élet

fonákságait leplezte le. — írod. W . Grohmann: J.H . Zeichnungen. 1959; F. LöfflerrJ. H. 1959. Hégésó sírem léke: az athéni Dipylon-kapu melletti temetőben előkerült görög márvány sírtábla, rajta a halott nevének feliratával s ez alatt Pheidias hatását mutató, i. e. 5. sz. végi domborművel (Hégésó támlás széken ül, s nyakláncot emel ki egy ékszeres ládikából, amelyet előtte álló szolgálója nyújt felé). Az athéni Nemzeti Múzeum őrzi. Hégias (i. e. 530—480 között működött): athéni görög bronzszobrász, a késő archaikus kor kiemelkedő mestere. Valószínűleg azonos azzal, akit a hagyomány Hégésias néven említ. Pheidias részben az ő tanítványa volt. A hagyo­ mány által neki tulajdonított szobrok közül egyet sem tudunk azonosítani, de az athéni Akropolison egy valószínűleg Pallas Athénát ábrázoló elveszett fogadalmi szobor talapzatán az ő szignatúrája maradt fenn. H egyi György (Bp., 1922. fcbr. 26.— ): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Fő­ iskolán Berény Róbert, Barcsay Jenő, Főnyi Géza növendékeként 1951-ben fejezte be. 1946 óta kiállító művész. 1954-ben és 1962-ben a Fényes Adolf-teremben önálló kiállítása volt. Főként mozaikokat készít (Táncolők, 1951, Egészségügyi Szakszervezet; A város építése, 1952, Dunaújváros; Női figura, i960, Madách Színház; Pécsváros-Mecsek, 1962, Pécs-Mecsekalja; Felvonulók, 1965, Pápa, MSZMP Székház). H eicke, Joseph (Bécs, 1811—Bécs, 1861. nov. 6.); osztrák festő, termékeny és sokoldalú bécsi litográfus. A bécsi akadémián tanult. Részlet a heidelbergi kastély homlokzatából

HÉG

Heiligenkreuz: Káptalanterem

Tájképei még a biedermeier szentimentális­ idillikus hangulatát árasztják. Legnépszerűb­ bek az 1848—49-i bécsi forradalom jelene­ teit ábrázoló, valamint sporteseményeket be­ mutató művei. Hosszabb időt töltött Mo.-on s számos magyar tárgyú képet festett és rajzolt kőre. H eidelberg: város Németo.-ban (NSZK). Legfontosabb műemléke, a város felett épült kastély a német reneszánsz egyik legszebb alkotása. Legrégibb része a 13. sz.-ból szárma­ zik, a 15. sz.-ban és a 16. sz. első felében tovább építették. Utolsó építési periódusa 1632-ben zárult. A 17. sz. végén az örökösödési háború­ ban megsérült, a 19. sz.-ban állították helyre. H eideloff, Carl Alexander von (Stuttgart, 1789. febr. 2.—Hassfurt, 1865. szept. 28.): német építész, festő, szobrász, szakíró, a neo­ gótika egyik képviselője. Számos templomot épített (Sonneberg, Oschatz, Schlieffenberg, Ingolstadt stb.), kastélyt Liechtensteinben. 1822-ben Nürnberg műemlékeinek restaurá­ tora lett. Mint festő és rajzoló igen tevékeny volt. Több könyve jelent meg az építészetről. H eil Olga, Manga Jánosné (Bia, 1925. dec. 27.— ): művészettörténész, a Nemz. Gál. tudományos dolgozója. Elsősorban 20. sz.-i magyar művészettel foglalkozik. Könyve: Holbein, 1961. E lexikon munkatársa. H eilbuth , Ferdinand (Hamburg, 1826. jún. 27.—Párizs, 1889. nov. 19.): német származású francia festő. Münchenben, Antwerpenben, majd Párizsban P. Delaroche műtermében

360

HÉJ

361

tanult. Részben a velencei mesterek, részben Rembrandt művészete hatott a maga korában népszerű zsánerképeire. Heiligenkreuz: helység Ausztriában. Mű­ emléke Ausztria legrégebbi cisztercita kolostora, amelyet 1187-ben szenteltek fel. A Stiftskirche háromhajós román, hosszhajós és gótikus csarnokterű szentélyből áll. A közép- és kereszt­ hajóban bordás keresztboltozat van. Két kapuja 1254—62 között készült. Az 1295-ben felszentelt szentély a későbbi ausztriai csarnok­ templomoknak szolgált mintaképül. A kerengő 1220 —50 között, a kútház a 13. sz. végén épült. A káptalanterem háromhajós, alacsony, négyzetes terem, nyolcszögletű pillérekre támaszkodó bordás keresztboltozattal. A dor­ mitorium háromhajós terem, oszlopokon nyugvó keresztboltozattal. A kolostoregyüttes a 18. sz.-ban épült ki mai alakjára. A rokokó kálváriakápolna és annak építészeti együttese F. A. Pilgram műve. Bertalan Vilmosné Heiliger, Bernhard (Stettin, 1915. nov. и . — ): német szobrász. Párizsban Ch. Despiau és A. Maillol hatása alá került. 1949-től a Ny-berlini Képzőművészeti Főiskola tanára. Plasztikája az expresszionizmus és a non­ figuratív irányok közti átmenetet képviseli. H eim Ernő (Bp., 1904. jún. 29.— ): építész, Ybl-díjas, a főváros városrendezési osztályának vezetője. Szakirodalmi működésében főleg a városrendezés elvi szempontjaival foglalkozik. Nagy-Budapest általános rendezési tervének készítésében (1953) irányadó szerepe volt. A Rákóczi út árkádosításának kezdeményezője és kialakításának egyik tervezője (1957 —58). Heimatkunst: a 19. sz.-ban divatos, ma már nem igen használatos megjelölés, amely a német tájképfestészetben az antikizáló, ideali­ záló stílussal szembehelyezkedő, a helyi táj jellegzetességeit ábrázoló, némiképp szenti­ mentális hangú csoportok munkásságára vonat­ kozott (pl. worpswedei, dachaui művésztelep). Heine, Heyne Ferenc (18. sz. közepe—19. sz. első harmada): kamarai építész. 1788-ban az Országos Építészeti Igazgatóságnál működött mint rajzoló. 1809-ben megbízást kapott a volt Ludovika Akadémia épületének kivitelezé­ sére. 1823-ban a debreceni városháza építésénél szerepelt. Feltehetően része volt az Ürményi család által emeltetett váli r. k. templom épí­ tésében. Heine, Thomas Theodor (Lipcse, 1867. febr. 28.—Stockholm, 1948. jan. 26.): német rajzoló, festő, író. A düsseldorfi akadémián P. Janssennél tanult festeni. Münchenből Prágába emig­ rált, majd Brünnben, Oslóban, 1942-től Stockholmban élt. A Fliegende Blätter, a Jugend s részben az általa alapított Simplicissi­ mus munkatársa, mely korának politikai és társadalmi bűneit ostorozó szatirikus rajzai

által vált világhírűvé. Plakát- és ornamentika­ terveket, könyvillusztrációkat is készített. Heinecken, Carl Heinrich von (Lübeck, 1707. dec. 24.—Altdöbern, 1791. jan. 24.): német művészeti író, metszetszakértő. Művei: Recueil d’estampes d’aprés les plus célébres tableaux de la Galerie royale de Dresde, 1—2. köt. 1755 —57; Nachrichten von Künstlern und Kunst­ sachen, 1—2. köt. 1768—71, 1786; Idéegénérale d’une collection complete d’estampes, 1770; Dictionnaire des artistes dönt nous avons des estampes, 1—4. köt. 1788—90 (D betűig). Heinrich Ede (Pest, 1819—Milánó, 1885. jan. 26.): festő. 1842-ben Bécsben, majd Itáliában tanult, innen küldte Régiségbúvár c. képét a pesti kiállításra (ma a Nemz. Gál. tulajdona). 1844-től 1862-ig Itáliában élt. Miksa főherceg megbízásából számos képet festett a Miramare kastély (Trieszt mellett) számára. 1863-ban a Sándor u.-i Festetics-palota freskóit festette. Portréi, életképei és történeti festményei a múlt század közepének átlagos színvonalát képviselik. Női képmás és Szt. János lefejeztetése c. képe a Nemz. Gal.-ban van. Heinrich, Thugut Bonifaz (Bécs, 1800 —?): festő. Az 1820-as években Pesten működött. Brunszvik Józsefet ábrázoló képéről Ehrenreich készített rézmetszetet. 1829-ben megfestette Kazinczy Ferenc portréját. 1831-től München­ ben élt. Heintz Henrik (Bp., 1896. ápr. 24.—Bp., 1955. jól. 22.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa volt. 1915-től vett részt bp.-i tárlatokon. Része volt a szent­ endrei művésztelep megalapításában. Az ún. római iskola és a novecento szellemében főként egyházi és történelmi témájú képeket, freskó­ kat festett. Heintz, Josef, id. (Basel, 1564. jún. 11.— Prága, 1609. okt. 15.): német festő, valószí­ nűleg id .H .Bock, majd Rómában H. von Achen tanítványai közé tartozott. Az utóbbival és B. Sprangerrel együtt Prágában II. Rudolf császár udvari festője, az ún. rudolfinus kör tagja volt. Stílusát a manierizmus jellemzi. Festett mitoló­ giai kompozíciókat ( Szatír nimfákkal, Mün­ chen) és arcképeket. Mint építész is működött. — Fia, ifj. Joseph ~ (Augsburg?, 1600 к .— Velence, 1678 к.) augsburgi tanulmányai után Velencében dolgozott. Bosch és Brueghel modorában fantasztikus kompozíciókat festett. Héjj Miklós (Bp., 1922. dec. 11.— ): kö­ zépkori-régész, művészettörténész, a visegrádi Mátyás Király Múzeum és az ott folyó ásatások vezetője. Könyvei: Visegrád történeti emlékei, Bp., 1954; Visegrád, Bp., 1958. Héjj Miklósné, Détári Angéla (Gödöllő, 1927. aug. 26.— ): művészettörténész, az Iparm. Múz. tudományos dolgozója. A magyar vasművességről, az újkori magyar és a reneszánsz

НЕК

Hekatompedon: Háromtestű szörny mészkőszobra az athéni Akropolisról, i. e. 570 k. (Athén, Akropolis Múzeum)

ötvösségről írt tanulmányokat. Könyve: Régi magyar ékszerek, Bp., 1965 (németül, angolul, franciául is). E lexikon munkatársa. H ekatom pedon, száz láb hosszú templom: több ókori görög templom részben antik, részben újkori elnevezése; a görög építészek ugyanis többször adták ezt a méretet a temp­ lom V . a cella hosszúságának (1 láb = kb. 30 cm, de ez területenként változott). A leg­ korábbi ismert ~ a samosi Héra-szentélyben még az i. e. 8. sz.-ban épült . ^ lehetett az athéni -► Parthenon helyén korábban épült templom is, amelyet a perzsa háború idején leromboltak; szerepét az 5. sz. közepe után a Parthenon vette át; ezt hangsúlyozták azzal is, hogy celláját, amelyben Pheidias Athéna Parthenos szobra állt, szintén ^ n a k nevezték. Szilágyi János György Hekiss Kristóf: Hikisch Kristóf H ekler Antal (Bp., 1882. febr. 1.—Bp., 1940. márc. 3.): régész és művészettörténész, egye­ temi tanár, az MTA tagja. Fő érdemeit az ókori görög és római szobrászat, valamint a magyar barokk művészet kutatásával szerezte. A. Furt­ wängler tanítványa volt, s a klasszika archaeologia új módszereit ő honosította meg Mo.-on. Döntő szerepe volt a Szépm. Múz. antik gyűjte­ ményének megteremtésében. Egyik úttörője volt a római provinciális művészet kutatásának. Az ókori portrészobrászatról írt tanulmányai ma is alapvető jelentőségűek. Főbb antik tárgyú művei: Römische weibliche Gewandstatuen, 1909; Die Bildniskunst der Griechen und Römer, 1912; A szobrászati stílus problémái, 1915; Beiträge

zur Geschichte der antiken Panzerstatuen, 1919; Die Kunst des Phidias, 1924; Die Sammlung an­ tiker Skulpturen in Budapest, 1929; Bildnisse be­ rühmter Griechen, 1940. Jelentősebb újkori mű­ vészettörténetipublikációi: Michelangelo, 1925; Leonardo da Vinci, 1927; A középkor és a re­ naissance művészete, 1932; A z újkor művészete, 1933; A magyar művészet története, 1935; Un­ garische Kunstgeschichte, Berlin, 1937. ~ írod. Láng N .: H. A. élete és munkássága. Bp., 1942. Szilágyi János György H elbenstrait János (18. sz. első fele): nagy­ váradi üvegesmester. 1725 k. a Károlyi-féle száldobágyi üveghutában kivitelezték vörös és kék „zsinóros”, talpas poharait. H elbing Aranka, Kátay Paál Andrásné (Bp., 1898. aug. 28.— ): festő, grafikus, ~ Ferenc lánya. 1916—20 között a Képzőművé­ szeti Főiskolán, majd Münchenben tanult. Eleinte trükkfilmek rajzolásával foglalkozott. Főként pasztellportrékat festett. 1950-ben ön­ álló kiállítása volt. H elbing Ferenc (Érsekújvár, 1870. dec. 25.— Bp., 1958. jan. 28.): festő és grafikus. Az Iparrajziskolában, majd az Iparművészeti Iskolában tanult. Mint kiváló nyomdai szakember több nyomda művészeti és technikai vezetője lett. Az Iparművészeti Iskola grafikai tanára, 1927-től igazgatója volt. Jelentős érdemei vannak a modem alkalmazott grafika kialakí­ tásában. Mint kiállító művész számos díjat nyert. Papírpénzek, postai, sport- és okmánybélyegek, üvegablakok, freskók (Lillafüred, Palota Szálló) tervezésével foglalkozott.

HEL

Held Frigyes (18. sz. vége—19. sz. eleje): szobrász. 1778-ban szerzett Budán polgárjogot, 1792-ben restaurálta a budavári Szentháromság­ szobrot. 1796-ban a krisztinavárosi templom főoltárát, 1803—06 között a tabáni templom főoltárának szobrait, 1822-ben pedig empire stílusú szószékének plasztikai díszét faragta. Held, M. von (19. sz. első fele): festő. 1836ban került Németo.-ból Pestre, ahol hosszabb ideig működött. Akvarell miniatúrákat festett ( Vay Gyula akvarell arcképe). Helikon: képzőművészeti kiállító szalon 1921—23 között. A fiatalabb festők és szobrá­

szok munkáit mutatta be, s aukciókat is tartott. Héliopolis: rommező Egyiptomban, Kairó­ tól 12 km-re EK-re, Mataria falu mellett. Ma már csak egy obeliszk látható a régi város helyén I. Sesostris fáraó (i. e. 1970 —1936) feliratával, amely az ókorban Atum napisten temploma előtt állt. A város köveit Kairó építéséhez hordták el. — írod. F. Petrie: H. Kafr Ammar and Shurafa. London, 1915. helladikus kultúra: a görög szárazföld bronzkori kultúrája (i. e. 2500 —1100 k.); három periódusa van: kora, közép- és késő helladikus. — A kora helladikus periódusban

Helladikus lakóépület maradványai és rekonstrukciója, Lerna, i. e. 3. évezred 3. negyede

Korai helladikus agyagedény Attikából i. e. 3. évezred vége (Athén, Nemzeti Múzeum)

(i. e. 2500 —1950 k.) a helyi neolithikus kultúrát anatóliai, kykladikus és közép-európai hatások formálták át. A települések (Athén, Korinthos, Tiryns, Orchomenos, Eutresis, Lerna stb.) városias jellegűek, olykor erődítettek, kőalapú, szárított téglafalú házakkal. A fő épülettípu­ sok: a -»-megaron (Eutresis); a patkó formájú lakóház (Orchomenos, Malthi); a nagyobb, emeletes „úri ház” (Lema); a kerek lakótorony V. kultuszhely (Tiryns).Eleinte a kézzel formált, mázzal bevont ián. ősfimisz-kerámia volt az uralkodó, olykor bekarcolt dísszel; később az edényeken új díszítési mód jelent meg: az agyag alapra firnisszel v. sötét fimiszre fehérrel festett geometrikus minták. A leggyakoribb edényforma az amphora, a csőrös csésze és a tömlő formájú askos. A fémművesség főbb emlékei réz eszközök, nemesfém ékszerek, arany edények (Arkadia). A kisplasztikában főleg az állatalakok gyakoriak. Krétai hatást mutatnak a geometrikus díszű agyag pecsét­ lenyomatok (Lema). — A középhelladikus periódus (i. e. 1950 —1580 k.) az első görög törzsek bevándorlásával kezdődött. Gyakoriak az erődített, de a korábbiaknál falusiasabb jellegű telepek (Braurón, Aigina, Mykéné, Malthi stb.). A legelterjedtebb a megarontípusú (félköríves v. egyenes lezárású) és az ovális alaprajzú ház. A kerámiában a korszak közepe táján meghonosodott a fazekaskorong. Az edények egyik (ún. minyasi) típusa egy­ színű élénk fekete, szürke, vörös v. sárga, a másik pedig tompa fényű festéssel díszített. Gyakoriak a fémedényt utánzó kerámiafor­ mák. A fémművesség fejlettségét ezüstszöges, olykor elefántcsont markolatú bronztőrök, bronz és nemesfém ékszerek (cheliotumylosi arany diadéma) mutatják. A kisplasztikáról mindössze néhány állatalakú edény töredéke ad képet. A korszakot mindvégig élénk krétai, utolsó szakaszában pedig ezenkívül egyiptomi kapcsolatok is jellemzik. A külső hatások gyor­ sították a helyi fejlődést, amely töretlenül

vezetett át a késő helladikus, más néven mykénéi periódusba (i. e. 1580—1100 k.; mykénéi kultúra). A közép- és késő ~ közti átmenet korának legfontosabb lelőhelye a mykénéi ún. ,,B” sírkörzet. — írod. F. Matz: Kreta und frühes Griechenland. Baden-Baden, 1962. Szabó Miklós hellenisztikus művészet: A hellénizmus korának görög művészete (-*■ görög művészet) mellett a elnevezést tágabb értelemben a római császárkor és a késői ókor klasszikus hagyományú művészeti irányzataira, vala­ mint a görög művészet hatása alatt álló, de az antik világ határain kívül eső művészetekre is kiterjesztik. A görög-római művészet történe­ tén belül a ^ n e k Augustus utáni időkre való kiterjesztése történetileg helytelen és fogalomzavarhoz vezet. Kétségtelen azonban, hogy a görög-római kultúra határain kívül eső művé­ szetekben fellépő hellénizálás hozzátartozik a hellénizmus történeti szerepéhez, s ezért a fogalmának ilyen kiterjesztése jogos. — Ebbe a körbe sorolható az egyiptomi művé­ szet Nagy Sándor hódítása után, amely az Egyiptomban gyökeret vert görög művészet mellett (->-alexandriai művészet) egészen a római császárkorig megőrizte önállóságát, ettől kezdve fokozatosan görög-római formákat vett fel, és csak a kopt művészet kialakulásával olvadt fel a késő antik—kora középkori művé­ szetben. Az i. e. 250 k. a Seleukida birodalom­ ból kiszakadt párthus birodalomban a ~ hatása alatt különálló művészet alakult ki párthus művészet), amely az i. sz. 3. sz. elejétől a szasszanida birodalom művészetében talált folytatásra. A —>- szasszanida művészet megőrizte ugyan a párthus művészet hellénisztikus alapjait, de helyi hagyományokon kívül belső-ázsiai forrásokból is táplálkozott, és nagy hatást gyakorolt a késő antik—bizánci művészetre is. Az arab hódítás (642) után megszűnt szasszanida művészet helyét a közelkeleten az iszlám művészete foglalta el, amely a késő antik művészet közvetítésével kapott hellénisztikus hagyományok továbbfejlesztő­ jévé vált. Belső-Azsia népei a Nagy Sándor hódítása nyomán keletkezett baktriai királyság (->- Baktria művészete), majd a Belső-Azsián áthaladó, ill. tengeri úton közvetlenül Indiába irányuló kereskedelmi utak közvetítésével vették át a vívmányait. Egész D - és KÁzsia művészetének fejlődésére hatást gyako­ rolt a Baktria és India határvidékén kialakult Gandhara művészete, amely a római császárkor első századaiban a buddhista művészet hellé­ nisztikus alapjait vetette meg. A távol-keleti országok művészetét ért hellénisztikus ösztön­ zés csak részben tulajdonítható közvetlenül Nagy Sándor hódításának. Emellett igen jelen­ tős volt az a hatás, amelyet a szárazföldi és

HEL

364

HEL

tengeri utakon a korai császárkorban fellendülő távol-keleti kereskedelem révén Alexandria és Antiocheia gyakorolt Indiára és Kínára. A kereskedelmi úton keletre vándorolt műtár­ gyak jelentőségét legutóbb —► Begram leletei világították meg. Meg kell még említeni azt a jelentős hatást, amelyet a Fekete-tenger melléki görög városok művészete gyakorolt a szkíták és más sztyeppéi népek díszítőművé­ szetére. A Földközi-tenger Ny-i medencéjében a görög művészet hatására hellénizáló helyi művészet alakult ki Gallia és Hispania part­ vidékein, valamint É-Afrika fontosabb orszá­ gaiban (Karthágó, Numidia). Castiglione László H eller, Joseph von (Bamberg, 1798. szept. 22.—Bamberg, 1849. jún. 4.): német művészeti író. Főleg grafikával foglalkozott. Fontosabb könyvei: Geschichte der Holzschneidekunst, Bamberg, 1823; Handbuch für Kupferstich­ sammler, 1—3. köt. Bamberg, 1824—36. H eller Lajos (Pest, 1824—?): festő. A bécsi akadémián tanult, majd Pesten főleg arckép­ festéssel foglalkozott. 1847 —58 között több­ ször szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain. H eller Ödön (Bp., 1878. nov. 21.—Tápé, 1921. júl. 13.): festő. Bp.-en Vajda Zsigmondnál, majd Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. 1906 és 1907 nyarán Nagybá­ nyán a szabad festőiskola növendéke volt. 1908-ban Szegeden telepedett le, ahol főleg szegedi életképeket, tájakat és számos arcképet festett. Több művét őrzi a szegedi múzeum. H elleu, Paul César (Vannes, 1859. dec. 17.— Párizs, 1927. márc. 23.): francia festő. Temp­ lombelsőket (St Denis templomának ablakai, Boston, múzeum), majd melankolikus őszi parkokat festett. Virtuóz technikájú női arc­ képeivel világsikert aratott. H ellm er, Edmund (Bécs, 1850. nov. 12.— Bécs, 1935. márc. 9.): osztrák szobrász, a bécsi neobarokk sokat foglalkoztatott mestere. A bécsi politechnikumon és az akadémián tanult. Itáliai tanulmányútja után Bécsbe hazatérve részt vett a világkiállítás épületének H. Helmer: A volt Nemzeti Színház

365

B. van der Heist: Gideon de W ildt képmása (Bp., Szépművészeti Múzeum)

dekoratív munkálataiban. Járt Németo.-ban és Franciao.-ban. 1882-ben az akadémia tanára lett. Fadrusz János mestere volt. Számos jelen­ tős bécsi épület szobrászati díszítésében vett részt (Tanácsháza, Igazságügyi Palota stb.). Több reprezentatív emlékművet is készített. H ellqvist, Carl Gustaf (Kungsör, 1851. dec. 15.—München, 1890. nov. 19.): svéd festő. Többnyire Németo.-ban élt. Főleg történelmi képeket festett. H elm a, Helm, Hellme József (19. sz. első fele): festő. Pesten és Budán működött. Freskókat, arc- és csendéletképeket festett (gr. Rhédey Lajos, 1807; Gyümölcscsendélet). H elm er, Hermann (Harburg, 1849. júl. 13.— Bécs, 1919. ápr. 2.): osztrák építész, F. Fellner építésztársa, a Fellner és Helmer színházépítő cég egyik tulajdonosa. 43 évi együttműködé­ sük alatt 48 színházat építettek, melyek főleg szellemes és jól megoldott alaprajzaikkal tűn­ nek ki. Ö k építették a bp.-i Népszínházát (majd Nemzeti Színház, 1875, lebontották 1965-ben), a Fővárosi Operettszínház épületét (1893) a szűk építési telket jól kihasználó térbeosztással, a Vígszínház épületét (1896) pompásan elosztott, jellegzetes lépcsőrendszer­ rel. Színházak mellett koncerttermek, áruhá­ zak, szállodák építésével is foglalkoztak. Péczely Béla H elm o n t, Johann Franz van (? —1756 к.): németalföldi származású német szobrász, ko­ rának kiváló technikai felkészültségű mestere. 1715-ben említik először mint állandó kölni lakost. Fő műve a kölni Makkabeus-templom 1717-ben befejezett nagy tölgyfaoltára, mely az 1504-ben ajándékozott Makkabeus-ereklyeszekrényt foglalja magában.

HEL

J. van Hemessen: Izsák megáldja Jákobot (Bp., Szépművészeti Múzeum)

H eist, Bartholomeus van der (Haarlem, 1613— Amsterdam, 1670. dec.): holland festő. A haarlemi arcképfestészet hagyományait foly­ tatta. Művészetére N. Elias, F. Hals és Remb­ randt hatott. Nagyméretű csoportképek mel­ lett (Bicker kapitány százada, 1642; A westfáliai békekötés ünnepi lakomája) számos portrét festett. Későbbi korszakában művészete modo­ rossá vált. A Szépm. Múz. Gideon de Wildt képmása és Férfiképmás c. műveit őrzi. H eltner, Servatius (1559 к. működött): ötvösmester Medgyesen. Művei közül több maradt ránk: fedeles kupa az eceli (Ajel),

J. van Hemessen: Csábító társaság (Karlsruhe, Staatliche Kunsthalle)

ostyatartó a medgyesi (Medias), kúpos fedelű serleg a kisapoldi (Apoldul-de-Jos) ev. temp­ lomban. Hemessen, Jan van; tkp. Sanders (Hemishem, 1500 k .—Haarlem, 1575 után): németalföldi festő. Antwerpen környékéről származott, H. van Cleve tanítványa volt Antwerpenben. 1557-től Haarlemben működött. A Qu. Massyst követő generáció ún. romanista iskolájához tartozott. Művészetére az ola­ szoktól átvett manierista modor jellemző. Régebben ~ t a Braunschweigi Monogramis­ tával azonosították. Izsák megáldja Jákobot, valamint Szt. Pál és Barnabás Lystrában c. képeit a Szépm. Múz., Krisztus keresztvitele c. kompozícióját az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi. Ybl Ervin H em m er Konrád (18. sz.): kolozsvári építő­ mester. 1744 k. a Szt. Mihály-templom tornyát barokk stílusban építette át (lebontották). H encz Antal (Csikvánd, 1839. jan. 14.— 1910 k.): építész. Cégtársával, Bergh Károllyal együtt végezte (1862) a bécsi akadémia építé­ szeti tanfolyamát. Pesten több lakóházat építettek, műveik egy része Nagykanizsán és Keszthelyen található. A hatvanas évektől Győrben élt, irodalommal is foglalkozott. H ende Vince (Kecskemét, 1892. ápr. 17.— Bp., 1957. jún. 24.): festő. Az Iparművészeti Iskolában végezte tanulmányait. Fiatalon a gödöllői művésztelepre került, ahol Körösfői-

У -JÉ P

З07

Kriesch Aladár tanítása hatott egész életművére. Ö t éven át volt az Iparművészeti Iskola tanára. Nagy figyelmet keltettek üvegfestményei (Gellert Fürdő, Széchenyi Fürdő). Festett falképeket fővárosi villák részére, tervezett mozaikokat, készített sgraffitókat. 1956-ban a belügyminisztérium kultúrotthona számára tervezett nagyobb üvegfestményt. A Nemz. Gal.-ban több vízfestményét őrzik. H enlein, Peter (Nürnberg, 1480 к .—Nürn­ berg, 1542): nürnbergi lakatos, órás. Ö t tart­ ják a hordozható, rugós óra feltalálójának, írott források szerint a 16. sz. elején készített mellen v. zsebben hordható órát. H ennebicq, André (Tournai, 1836. febr. 13.— St-Gilles, 1904. márc. 31.): belga festő. Főleg bibliai és történelmi tárgyú képeket (Jeremiás siralmai, Jules Bara, Foscari doge, Messalina), valamint tájakat, zsánerjeleneteket és portrékat festett. H ennek (16—18. sz.): brassói ötvöscsalád. — I. ^ Simon (1609—29 között működött) hiteles műve egy mellboglár drótpiramisokkal, a nagyszebeni (Sibiu) Brukenthal Múzeumban. — 2. ~ Mihály (1674—1718 között) egy jegyé­ vel ellátott aranyozott díszkanalat a Nemz. Múz. őriz. H ennequin, Philippe Auguste (Lyon, 1762. ápr. 20.—Leuze, 1833. máj. 12.): francia festő. Párizsban J. L. David tanítványa volt. David stílusában festett történeti, mitológiai és vallá­ sos kompozíciókat, tájképeket és portrékat. H ennequin de Bruges, Jean de Bandol (1368— 81 között működött): francia minátor, V. Károly francia király udvari festője. Egy kéz­ iratot, amelyet ~ illusztrált, Hágában őriznek. Faliszőnyeg-kartonokat is készített (Angers, székesegyház). H enner, Jean Jacques (Bernwiller, 1829. márc. 5.—Párizs, 1905. júl. 23.): francia festő, a századvégi klasszicizmus egyik legjelentősebb képviselője. Strasbourgban, majd a párizsi École des Beaux-Arts-on tanult. A római ösztöndíj elnyerése után Olaszo.-ban a rene­ szánsz művészet, főleg Correggio hatott rá. A tájfestészetben Corot volt a példaképe. Jelentősebb művei közé tartoznak: Zsuzsanna, A z irgalmasszamaritánus, Olvasó nő (Louvre) stb. H ennicke, Julius (Berlin, 1832—Konstanz, 1892. okt. 14.): német építész. Berlinben F. Hitzig tanítványa volt, akinek a Börze építke­ zésében segédkezett. Mint H. von der Hude társa Berlinben számos villát és lakóházat, a Kaiserhof (1872—75), Central (1878 —80) és Habsburger Hof (Г889) szállodákat, valamint a Lessing-színházat (1887 —88), Bp.-en a Vágó­ hidat (1870—71) építette. H enriquel-D upont, Louis Pierre (Párizs, 1797. jún. 13.—Párizs, 1892. jan. 20.): francia rézmetsző. Van Dyck, Raffaello, Correggio

képeit metszette rézbe. 1863-tól az École des Beaux-Arts tanára volt. H enselm ann, Josef (Laiz, 1898. aug. 16.— ): német szobrász. 1933-tól a müncheni Képzőművészeti Főiskola tanára, T948-tól elnöke volt. Munkássága főleg vallásos tárgyú díszítőszobrászat. H enszlm ann Imre (Kassa, 1813. okt. 13.— Bp., 1888. dec. 5.): a magyar művészettörténet­ tudomány egyik úttörője, egyetemi tanár, az MTA tagja. Orvosdoktori oklevelet szerzett, de hamarosan művészettörténettel kezdett foglalkozni. Bécsben a magyar származású Böhm József Dániel, az ottani Pénzverde igaz­ gatója, a bécsi műtörténeti iskola egyik kezde­ ményezője vezette be e tudományszakba. 1849-ben a forradalomban való szerepe miatt rövid ideig fogságot szenvedett, majd Franciao.-ba utazott. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg Theorie des propor­ tions appliques dans Varchitecture c. műve (Paris, i860). Ő vezette a székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt. 1873-ban az MTA rendes tagjának választotta meg. Igen sok tanulmányt és cikket írt s szerkesztette többek között az Archaeologiai Értesítőt és az Archaeologiai Közleményeket. Fontosabb könyvei: Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és ne­ velések közt, Pest, 1841; Kassa városának ó-német stylű templomairól, Pest, 1846 (időrendben az első magyar műtörténeti monográfia); A kisbényi románízlésű egyház, Pest, 1862; A székesfehérvári ásatások eredménye, Pest, 1864; Mű­ régészeti kalauz, 1—2. köt., Pest, 1866; Pécs középkori régiségei, 1—3. köt., Pest, 1869—72; Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa, Leipzig, 1873; Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismer­ tetése, Bp., 1876; Lőcsének régiségei, Bp., 1878; Magyarország csúcsíves emlékei, Bp., 1880. — írod. Korach R . : H. I. művészeti elmélete. Bp., 1902. H enszlm ann Lilla (Bp., 1921. márc. 14.— ): művészettörténész, a Művészettörténeti Dokumentációs Központ tudományos munka­ társa. Magyar középkori és újkori szobrászattal foglalkozik. Könyve: Stróbl Alajos, Bp., 1955. E lexikon munkatársa. H enszlm ann-L apok: a bp.-i egyetem mű­ vészettörténeti intézetének közleményei 1927— 30 között. Hekler Antal szerkesztette, 10 száma jelent meg. H ents János Gottfried (? —1808): bécsi szár­ mazású, Győrben működő ötvös. A győri székesegyházban egy képkeret és két gyertya­ tartó viseli mesterjegyét. H éphaisteion: Héphaistos dór stílusú temp­ loma Athénben az Agora Ny-i szélén emelkedő dombon (régebben tévesen Théseionndk nevez-

HEP

A Héphaisteion Athénben

ték); Görögő, legépebben fennmaradt ókori temploma. I. e. 449-ben kezdték meg építését, amely az Akropolis építkezései miatt abba­ maradt és a Parthenón hatása alatt átdolgozott terv szerint i. e. 425 k. fejeződött be. Metopéi közül csak 18 volt domborművel díszítve: a főhomlokzaton 10 metopén Héraklés, a két hosszú oldal ehhez csatlakozó 4 —4 metopéján Théseus tettei láthatók; ezek 449 után készültek az olympiai Zeus-templom szobraival rokon stílusban. A cella első és hátsó frontja fölötti fríz (az első oldalon a templom teljes szélességé­ ben) Théseus harcát Athén uralmáért, Ш. a kentaurok és lapithák küzdelmét ábrázolja, a 20-as éveknek a Parthenón-frízénél oldottabb stílusában. Mindezek a templomon maradtak; a két oromcsoport és az akrotérion-figurák maradványai (ugyancsak a 20-as évekből) túlnyomórészt az athéni Agora Múzeumban vannak. Leírásokból rekonstruálható a temp­ lomnak valószínűleg -^Alkamenéstől készített, Héphaistost és Athénát ábrázoló kettős kultusz­ szobra, amelynek feliratos számadásai is fenn­ maradtak. Szilágyi János György H eppe Szaniszló (18. sz. közepe—1809): kamarai mérnök. Az 1788-ban megalakult mo.-i hajózási és építészeti igazgatóság igaz­ gatója volt. 1786-ban átalakította a budai volt ferences kolostort (Úri u. 53); 1802-ben az ürömi görög keleti sírkápolnát építette József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna emlékére.

H epplew hite, George (’—London, 1786): angol bútorkészítő és rajzoló. Londonban nyitott üzletet. Halála után a céget özvegye vezette tovább. 1788-ban jelent meg The Cabinet Maker’s and Upholsterer’s Guide c., közel 300 rajzot tartalmazó munkája. Ebben az an­ gol neoklasszikus stílusú berendezési tárgyak, bútorok tervei jelentek meg. Noha ~ nem volt stílusteremtő művész, bútorainak könnyed eleganciája, szélsőségektől mentes, egyszerű, kifinomult szépsége rendkívül vonzó. Különö­ sen ovális pajzs és szív alakú támlájú ülőbútorai nevezetesek. Bútorai nagy részét szatenfából, különböző egzotikus színezett faberakásokkal készítette. Hogy műhelye meddig dolgozott, nem tudjuk. mintakönyvével azonosítható V. hiteles bútora igen ritka. Szabolcsi Miklósné H epw orth , Barbara (Wakefield, 1903. jan. 10.— ): angol szobrász. Angliában, majd 1924—25-ben Olaszo.-ban tanult. Művészete némiképp H. Mooréval rokon, bár erősebben kötődik a non-figuratív törekvésekhez, külö­ nösen a konstruktivizmushoz. 1950-ben retro­ spektív kiállítást rendeztek műveiből a Velen­ cei Biennalen, heraldika: címertan H érard, Herrard, Errard, Gérard Léonard (Liége, 1630/1637 k .—Párizs, 1675. nov. 8.): flamand szobrász és éremvéső, a párizsi aka­ démia tagja. 1671-től műhelye volt a Louvreban. Akadémiai felvételi munkája egy Szí.

368

p jj,

Jakab apostol fejét ábrázoló márványmedaillon (Versailles). Séguier kancellár márványbüsztje a Louvrc-ban, Leonardo (1669) és Michelangelo (1673) arcképérme a toulousc-i múzeumban van. Főleg a versailles-i kastély és a park részére készített dekoratív szobrokat és reliefeket, herati szőnyeg: 16 —17. sz.-i perzsa manu­ faktúraszőnyeg. Készítési helye a K-perzsiai (ma Afganisztán) Herat. Palmettás, felhőszala­ gos, virágos ornamentikájának jellegzetes eleme a fűrészes szélű, sarlósán hajlott herati levél, amely az arabeszk mellett a keleti szőnye­ gek legelterjedtebb levéldísze. A tükör alap­ színe céklaszínű v. borvörös, a kereté sötét­ zöld, a későbbi példányokon sötétkék. A minta kevéssé stilizált, inkább naturalisztikus, ami részben az indiai és kínai, részben az európai barokk ún. nagyvirágos stílusának hatása. A 17. sz.-ban európai kivitele igen nagy volt, amint azt a megmaradt emlékek és a korabeli - főként flamand — festmények igazolják. A 18. sz. folyamán a rajz egyszerűbbé vált, és fokozatosan sematikus minta lett belőle. A ~ sörtefelülctc különleges selymes fényű finom gyapjú, sohasem selyem. A kereskede­ lemben, de a szőnyegirodalomban is az egy­ szerűbb, palmettás rajzú ~ e t -*• iszpahán szőnyegnek nevezik. Csernyánszky Mária Б. Hepworth: Requiem

24 Művészeti Lexikon II

Öz bronzszobra herculaneumi villából, i. sz. i. sz. (Nápoly, Museo Nazionale)

Herbin, Auguste (Quiévy, 1882. ápr. 29.— Párizs, i960): francia festő. 1900—01-ben a lille-i főiskolán tanult. 1903-tól Párizsban a modern törekvésekhez csatlakozott. 1926-tól a geometrikus formákat és tiszta színeket alkal­ mazó absztrakció egyik jelentős művelője volt. 1931-ben G. Vantongerloowal közösen megalapította az —* Abstraction-Création csopor­ tot. — írod. Massat: A. H. Paris, 1953. Herbsthoffer Károly (Pozsony, 1821. ápr. 17.—Waidhofen an der Thaya, 1876. jún. I .) : festő. A bécsi Képzőművészeti Akadémián és F. Amerlingné 1tanult. A biedermeier ízléshez alkalmazkodó, romantikus témákat kedvelő mester. A 40-cs években magyar történeti tárgyú képeket állított ki a Pesti Műegyletben ( II. András, Gara nádor Mária és Erzsébet király­ nőket védi, Árpád vezérré kiáltása). 1846-ban Párizsban E. Isabey tanítványa volt, megfordult Angliában is. A párizsi Salonban s 1870-től Bécsben gyakran szerepeltek zsánerképei. Templomrabló c. műve a Nemz. Gál. tulajdona. Herculaneum: ókori római város a Vezúv lábánál, a tengerparton, Nápolytól 8 km-re К-re. Neve görög eredetű: Hérakleion; a mondái hagyomány szerint Héraklés alapította. Az itáliai oszkok települése volt, amely etruszk, görög, majd az i. e. 5. sz. végén samnis, i. e. 89-ben, Sulla idején pedig római uralom alá került. A kis halászfaluból virágzó várossá fejlődött - nymphaeumok, falfestményekkel és

márványberakással burkolt falak, épségben maradt fafalak, ajtók és bútorok érzékeltetik ma is a római város lakáskultúrájának fejlett­ ségét. A város egykori lakóinak gazdagságáról tanúskodik a házakban talált műalkotások sokasága is. A márványszobrászat és a római kisművészetek anyagánál jóval fontosabb a ^ b a n talált nagyméretű bronzszobrok soro­ zata: az ókorból fennmaradt nagybronzok túlnyomó többsége itt került elő (portrék, , ,~ i táncosnők”, -+Polykleitos Doryphorosának legszebb másolata, Pihenő Hermés, Nagy Sándor lovas szobra, állatszobrok stb.). A korábbi ásatások eredményeinek jelentős ré­ sze külföldi múzeumokban szóródott szét, a múlt század óta a kiásott anyag a nápolyi Nemzeti Múzeumba kerül; a legutóbbi időkig a házak faláról a legszebb freskókat is a ná­ polyi múzeumba vitték. — írod. A. Maiuri: Ercolano. Novara, 1932; A. Maiuri:Ercolano. Roma, 1954; A. Maiuri: I nuovi scavi di Ercolano. Roma, 1958. Hajn&czi Gyula

37*-*

HER

H erczeg Klára, tkp. Herczeg Lászlóné, Weiss Klára (Bp., 1906. okt. 13.— ): szobrász, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1924—27 között Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke volt. 1929 —30-ban Berlinben, J930—32 között Párizsban dolgozott. 1925-től kiállító művész. 1945 után a kisplasztikái és portréfeladatok mellett több monumentális szobrot készített (Család, 1957, Inota; Tanács­ köztársasági emlékmű, 1959, Kecskemét; Szőlőt tartó nő, 1963, Eger; Lány hegedűvel, 1964, Felsőszentiván). H erczog György (19. sz. első fele): szobrász. Esztergomban a bazilika Szt. István protomártír kápolnájának oltárát készítette (a főalak Fereticzy István műve). Tőle származik az esztergomi Szt. Anna-templom előtt álló két hatalmas, kőből faragott angyalszobor. H erczog-gyűjtem ény: az I. világháború előtt létrehozott jelentős bp.-i magángyűjte­ mény. Értékes anyagában néhány korai olasz és német, öt Greco-, négy Goya-kép, valamint 17. sz.-i németalföldi festmények szerepeltek. A gyűjteményben néhány 15 —16. sz.-i szobor is volt. A ~ jelentős része 1945 után a Szépm. Múz.-ba került. H éré de C orny, Emmanuel (Nancy, 1705. okt. 12.—Lunéville, 1763): francia építész. G. Boffrand tanítványa volt. 1740-től Stanislaw Leszczynski herceg udvari építészeként műkö­ dött. Nancyban számos építkezés fűződik nevéhez (Notre-Dame de Bonsecours-templom,

jezsuita misszió háza stb.). A lunéville-i kastély parkjába több kisebb épületet tervezett. 1745—47 között fejezte be a Boffrand által elkezdett lunéville-i St Rémy-templom építé­ sét. Fő műve a rokokó szellemű Place Royale tervezése Nancyban (1751 —55). Munkásságá­ ról rézmetszetekben megjelent albumai adnak számot. herendi porcelán: a Herenden alapított porcelángyár készítményeinek gyűjtőneve. A gyár alapításának pontos dátuma eddig ismeretlen. A köztudat szerint 1839-ben Fischer Mór alapította. Ez több más adattal együtt Farkasházy Jenőnek, Fischer unokájának to­ vább élő téves közléséből ered. 1839-ben Stingl Vince Herenden társult a pápai keménycserépgyárból jött Mayer János Györggyel. Fischer csak 1840-ben szerezte meg a gyárat, amikor a két előző tulajdonossal együtt kísérletezték ki importkaolinból a porcelánmasszát. Kezdet­ ben a bécsi gyár egyszerűbb díszítményeivel jelentek meg cseh neobarokk formájú edényei. Már az Első Magyar Iparműkiállítá­ son, 1842-ben nagy sikert aratott, Kossuth kitüntetően emlékezett meg kiállított étkész­ leteiről. 1844-ben Esterházy Károly biztatására kezdte meg a 18. sz.-i nagy manufaktúrák termékeinek utánzását, részben régi nagy értékű készletek kiegészítése céljából. A kész darabo­ kat Esterházy a bécsi iparműkiállításra küldte, ami meghozta első külföldi sikerét. Számos hasonló megrendelés évtizedekre megszabta

Herculaneum: Forrásház freskókkal és falmozaikkal, gazdag lakóházban

24*

HER

H e r e n d i p o r c e lá n je g y e k

termelésének irányát. Az egyre racionálisabb termelésre berendezkedő gyárakkal szemben, a keleti és nyugati porcelánok megtévesztően hű utánzásával számos magas kitüntetésben részesült. A gyár fénykora 1858-tól 1868-ig tar­ tott. Ekkor készült a pápai Esterházy-kastély számára a ma is e néven ismert paradicsom­ vörös alapból fehéren hagyott ún. fűmintával és kínai írásjegyekkel díszített készlet, vala­ mint ennek reciprok színezésű darabjai. Mel­ lettük nagyméretű tálakat, kettős falú áttört edényeket gyártottak tojáshéjporcelánból. A 19. sz. második felében keletkező áramlat - mely a műipartól is technikai bravúrokat követelt — jelentkezett Herend készítményein is. Erre jellemző egy közel 1 m átmérőjű dísztál (1862, Iparm. Múz.) és egy 210 cm magas díszváza (1873, Bécs, Museum für Angewandte Kunst). Előálh'tottak ekkor Не-

Herendi porcelánkakas

Herendi tányér

renden bútorméretű rokokó szalonasztalt, valamint mozgatható láncszemekkel porcelán láncot is. Ezek az elismerés mellett kevés anyagi sikert eredményeztek, mert komplikált gyártásuk túl költséges volt. A készítmények java külföldi megrendelésre készült, s így a darabok nálunk kevéssé ismertek. 1873-ban a gyár csődbe jutott, Fischer elhagyta Herendet. 1874-től 1883-ig fia, Sámuel — aki már 1850től dolgozott a gyárban — vette át a vezetést. A zavaros pénzügyeket nagyobb kölcsönnel rendezte, s a régi keretek közt folytatta a mun­ kát. Noha bel- és külföldi kiállításokon ő is több díjat nyert, a gyár lassú hanyatlásnak indult. Egy ideig részvénytársaság kezébe került, de ennek próbálkozásai sem vezettek sikerre. — A készítmények közt igen sok új forma és díszítmény jelent meg ugyan, de jellegtelenségükkel a ~ előző művészi szín­ vonalát nem érték el. A herendi gyárat 1888ban az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak R T vette át. Vezetője ekkor Órley János volt, akinek működéséhez fűződik a keménycserépgyártás bevezetése, új részleg építésével. 1885től kezdve kísérletek történtek magyar stílusú díszítmények kialakítására is. Ezek a törekvések a nyolcvanas évek végén sikerrel jártak. A ma­ gyar hímzések ornamentikájából merített motívumokkal díszített, színben, formában jól megtervezett, kitűnően megfestett darabo­ kat gyártottak. Különös figyelmet érdemelnek a máz alatti kobalttal díszített magyaros stílusú porcelánok. A század utolsó éveiben Farkasházy Jenő, az alapító unokája, állami kölcsönnel bérbe vette a gyárat. A keménycserépüzemet lebontották, 1897-től 1900-ig csak festészeti részlege működött. A századforduló új keramikai törekvéseitől eltekintve — amiben igen figyelemreméltót alkotott — később csak színvonalas, de kissé édeskés virágdíszítés v.

З72

HER

Herendi zsánerszobor

373

az első periódus formáinak és díszítéseinek szórványos felújítása jellemző a gyár munkás­ ságára. 1923-ban ismét részvénytársasággá alakult. A régi nagy stílusok felújítása mellett jelentősek a magyar szobrászművészek tevé­ kenységére alapított figurális gyártmányai is. 1948 óta állami kezelésben működik. Terjedel­ mében, létszámában tetemesen megnövekedve, kibővítve, a fénykor hagyományaihoz híven ma is — a belföldi piac kielégítése mellett — a magyar művészi ipar exporttevékenységét is szolgálja. - írod. Layer К.: A herendi porcelángyár története. Bp., 1921; Ruzicska I.: A herendi porcelán. Bp., 1938; Csányi K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. Bp., 1954. Tasnádiné Marik Klára H erina: Hanna H ering, Loy (Kaufbeuren, 1484/8$—Eich­ stätt, 1554 után): német szobrász. Augsburgban és 1513 után Eichstättben dolgozott a német reneszánsz stílusában. Fő műve az eichstätti dómban levő Szí. Willibald ülő szobra. írod. F. Mader: L. H. München, 190$. H erkom er, Hubert von (Waal, 1849. máj. 26.—Budleigh Salterton, 1914. márc. 31.): német származású angol festő, grafikus, szob­ rász, iparművész, művészeti író. Southamptonban, Münchenben és Londonban tanult, főleg Angliában működött. Tehetsége elsősorban a portré és a zsáner műfajában érvényesült. A grafikai műfajok kiváló ismerője volt. H erlin, Friedrich (Rothenburg, 143$ к .— Nördlingen, i $00 к.): német festő. A németalföldi festészet (Rogier van der Weyden) hatását közvetítette a német művészet felé. Fontosabb művei: a rothenburgi Jakab-templom Szt. Jakab legendáját ábrázoló főoltára, a bobfingeni Blasius-oltár és a nördlingeni Szt. György-templom főoltára. írod. F. Haacke: F. H., sein Leben und seine Werke. Strassburg, 1900; Buchner: Die Werke F. H.'s. München, 1923. herm a: — I. az ókorban a görög Hermés isten szoborképc; feje pillérszerű törzsön

nyugszik, amelyen я két szögletes kar csonk és a phallos plasztikus képe he­ lyezkedik el. A típus a korai idol­ plasztikából ered és a későarchaikus-koraklasszikus korban nyerte el formáját, amely kisebb módo­ sulásokkal az egész ókori művészetben tovább élt. Leghí­ resebb példája Alkamenés archaisztikus hermája. A helléniz­ mustól kezdve más isteneket is ábrázoltak ~ alakban, a római korban vált szokássá a portréhermák készí- Gi5rög bronz herma, i. e. 2. tése. 2. az építő- Sz. (Tunisz, Bardo Museum) szetben lefelé keskenyedő egész v. fél­ pillér, néha fej v. félember alakkal díszít­ ve. Kialakítása igen változatos lehet. A re­ neszánsz és a barokk művészetben elősze­ retettel alkalmazták, leginkább atlasz szerű tartóelemként, esetleg az erkélylemez alátá­ masztására. — 3. a szobrászatban fejereklye­ tartó, fémből v. fából, szentek koponyájának v. részletének őrzésére. Mellszobor alakú, belül üres v. mellrészen mélyített az ereklye A Szent László-herma (Győr)

Herman Lipót: Illusztráció. A művészasztal c. kötetből

befogadására. A román kortól a barokkig fontos oltárdísz (pl. a győri Szt. László-~). — írod. R . Lullies: Die Typen der griechischen Herme. Königsberg, 1931; E. Kovács: Kopfreliquiare des Mittelalters. Leipzig, 1964. Herman: nagyszebeni ötvösmesterek. — 1. ~ Menyhért v. Melchior ~ (1641—82 között működött) jegyével ellátott talpaspohár a Nemz. Múz.-ba, gyümölcskötegekkel, angyal­ fejekkel díszített két pohara, továbbá két menyasszonypohara a nagyszebeni (Sibiu) Brukenthal Múzeumba került. — 2. ~ János V. Johannes ~ (1646—62 között működött) jegyével ellátott talpaspoharakat és mellboglá­ rokat a nagyszebeni Brukenthal Múzeum őriz. Herman Lipót (Nagyszentmiklós, 1884. ápr. 24. — ): festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1901 —05 között a Mintarajziskolában Balló Ede növendéke volt. Több külföldi tanulmányúton vett részt. 1905 óta kiállító művész. Számos lap illusztrátora volt (Kakas Márton, Borsszem Jankó stb.). Több alkalom­ mal rendezett gyűjt, kiállítást azEmst Múzeum­ ban, legutóbb 1954-ben és 1959-ben. A kecske­ méti művésztelep alapító tagja volt. Tájképi környezetbe helyezett aktkompozíciókat, való­ sághűségre törekvő portrékat, derűs hangulatú, impresszionisztikus tájképeket fest. Több mű­ vét őrzi a Nemz. Gál. Számos művészeti cikket is írt. Művész kortársairól feljegyzett anekdotikus elbeszélései A müvészasztal címen jelentek meg (1958) saját illusztrációival. — írod. Lehel F.: H. L. rajzai. Bp., 1921. Hermann Ábrahám (17. sz.): bécsi szobrász. 1620 után készítette Homonnai Drugeth György alakos síremlékét a nagyszombati templomban (Tmava) és 1636-ban a nagyszombati egyetemi templom főoltárát. Hermann György (17. sz.): nagyszebeni festő. 1680-ban Кару Györgyné Bánffy Ágnes temetésére címereket (Nagyszeben — Sibiu —

plébániatemplom) készített. Freskókat festett polgárházak homlokzatára. — Fia, András (Nagyszeben, 1681 —?) 1713-ban festette a keménynagyszőlősi (Selcnsul) templom fő­ oltárképét. Hermann Sándor (1728 —1771): keramikus, Сипу Domonkos halála után (1759-től) Germain Miklós mellett második vezetője volt a holicsi fajanszgyárnak. (Feleségül vette Cuny Domonkos özvegyét. Frank Krisztinát.) 1769ben Esterházy hívására Tatára költözött és haláláig az ottani fajanszmanufaktúra vezetője lett. Halála után felesége vezette az üzemet, amelynek ez az időszak volt a fénykora. Hermaphroditos: androgyn lény a görög mitológiában, Hermés és Aphrodité gyermeke. Az ősi vallásos szokásokból eredő képzet művészi megszemélyesítése csak a hellénizmus korában alakult ki, ettől kezdve gyakran ábrázolták mint nőies alkatú ifjút. (-*■Polyklés) Hermogenés (az i. e. 2. sz. első felében mű­ ködött) : priénéi görög építész. A hellénisztikus kor egyik legnagyobb építésze. Két fő művét, a Magnésiában épített Artemis-templomot és a teosi Dionysos-templomot maradványaiból is­ merjük. Róluk írt elméleti munkájában a dór építésrendnek a templomépítészetre való alkal­ matlanságát hirdette, s az ión építésrend új arányait foglalta szabályokba, amelyek a mun­ káját kivonatoló Vitruvius révén a reneszánsz építészetére is nagy hatással voltak. Egy Priénében előkerült felirat szerint az Athénatemplomban fogadalmi ajándékul elhelyezte egy templom tervezetét, amelynek építését elvállalta. Szilágyi János György Hermonthis: rommező Egyiptomban, Kairó­ tól 750 km-re D-re, Armant falu mellett, a Nílus bal partján. Az ókorban a 4. felső-egyip­ tomi kerület fővárosa volt. A város védnöke a bikafejű Montu isten volt, akinek az újbiroda­ lom idejéből (i. e. 2. évezred második fele)

HER

Hermogenés: A magnésiai Artemis-templom (rekonstrukció)

374

HER

375

származó templomát 1930-ban tárták fel. A görög korból (i. e. 3 —1. sz.) az itt tisztelt szent Buchis bikák temetője maradt fenn. H ernádi H erzl Kornél (Bp., 1858. júl. 4.— Zürich, 19TO. aug. 6.): festő. Tanulmányait Münchenben Liezen-Mayer Sándor és Benczúr Gyula tanítványaként, majd Párizsban végezte. 1886-ban Párizsban telepedett le. Novellisztikus hangulatú naturalista zsánerjeleneteket fes­ tett. Később a breton nép életét választotta témájául. Halmosó asszonyok c. festménye a Nemz. Gal.-ban van. H ernandez, Fernandez, Gregorio (1576 к .— Valladolid, 1636. jan. 22.): a 17. sz. egyik legjelentősebb spanyol szobrásza. Művészetére a naturalisztikus ábrázolással párosult mély áhítat jellemző. Fából készült szobrait gyakran színezte és kristály szemekkel látta el. Fonto­ sabb alkotásai Valladolid múzeumában levő művei és a Colegio de Sta Cruzban levő Fájdalmas Szűz szobra. H ernandez, Mateo (Béjar, 1885. szept. 21.— Meudon, 1949. nov. 25.): spanyol szobrász és grafikus. Kemény kövekből főleg állat-, aktés portrészobrokat faragott valósághű meg­ fogalmazásban. H erodek József (18. sz. második fele—19. sz. eleje): pesti orgonaépítő. A gyöngyösi Szt. Bertalan-templom (1791), a pesti Angolkis­ asszonyok temploma (1801), a budai Szt. Anna-templom (1807) orgonáját készítette. H erold, Gerold, Heroldt, Balthasar (1625 — 1683): nürnbergi származású harang- és ágyú­ öntő. 1648—78 között Pozsonyban és ugyan­ ekkor 1653-tól Bécsben is volt műhelye. Műhelyéből számos templom harangja került ki, ezenkívül az illavai (Hava) templom bronz keresztelőkútja (1630). A bécsi ^-m űhelyben készültek a bécsi Am Hof tér bronz Máriaoszlopának alakjai 1665—67 között, valamint a pozsonyi dóm harangjai (1675). Az Esterházyaknak ágyúkat is készített (1663). héróon: a görög és római építészetben a héroszoknak (félig isteni származású hősöknek) V. tetteikkel a többiek közül kiemelkedő meg­ halt embereknek, olykor minden különösebb érdem nélküli halottaknak a síremléke v. sírja. Gyakran kis templomépület, amely a templomépítészet törvényei szerint épült, és kultikus tisztelet színhelye. H erpka Károly (Bécs, 1861. jan. 29.—Bp., 1938. aug. 26.): iparművész. Bécsben tanult, majd a bp.-i Iparművészeti Iskola tanára lett. Számos emlékérmet és galvanoplasztikai máso­ latot készített (régi magyar ötvösművekről, a nagyszentmiklósi kincsről). H err Károly (19. sz. eleje): festő. 1822 k. mint „díszítő és freskófestő” működött Budán. H errer Cézár (Luanco, 1868. dec. 23.—Bp., 1919. júl.): festő. Madridban, Párizsban és

id. F. Herrera: Szent József a gyermek Jézussal (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Nagybányán tanult, 1892-től állított ki. 1898-ban Nagybányán telepedett le, később Bp.-re költözött s 1904-ben végleg Mo.-on telepedett le. Többnyire intérieuröket és táj­ képeket festett csillogó, artisztikus modor­ ban. Páholyban, Tükör előtt és A kt c. képe a Nemz. Gal.-ban van. Velencei emlék c. kompo­ zíciója madridi múzeumba került. H e rre ra : spanyol festőcsalád. — I. id. Francisco ,,el Viejo” (Sevilla, 1576—Madrid, 1656) F. Pacheco tanítványa volt. Főleg Sevillá­ ban, 1650-től Madridban dolgozott. Művésze­ tét naturalisztikus felfogás, széles ecsetkezelés, sokszor monumentalitás jellemzi. 1640 után képei lágyabbak, sokszor a velenceiek hatását mutatják. Ismertebb művei: Utolsó ít.'lct (Sevilla, San Bernardo), Szt. Hermenegild apoteózisa, 1624 (Sevilla, múzeum), Szt. Basil (Louvre), Szt. József a gyermek Jézussal (Bp., Széprn. Múz.). Népszerűek voltak egész- v. félalakos életképei. Rézkarcokat is készített. — 2. ifj. Francisco ,,el Mozo” (Sevilla, 1622 — Madrid, 1685. aug. 25.) az előző fia és tanít­ ványa. Fiatal korában Rómába került. Itt életképeket festett (Halkereskedő, Berlin, ma­ gángyűjtemény). Sevillába való visszatérése után (1656) festette A z oltári szentség diadala és Szt. Ferenc mennybemenetele c. képeit (mind­ kettő Sevilla, székesegyház). Később Madridba

költözött, ahol Szt. Hermenegild apoteózisát (Prado) ábrázoló oltárképet és freskókat fes­ tett. Festői stílusát a velenceiekre emlékeztető tüzes színek jellemzik. Mint építész is műkö­ dött; fő műve az első jelentős spanyolo.-i barokk székesegyház, a Nuestra Sennora de Pilar Zaragozában. Herrera Barnuevo, Sebastian de (Madrid, 1619—Madrid, 1671): spanyol építész, szob­ rász és festő. Mindhárom művészeti ágban A. Cano tanítványa volt. Több templom oltárát tervezte, ezekhez képeket és szobrokat készített. Építészeti alkotásai közül legfonto­ sabb a madridi San Andrés-templom San Isidro emlékkápolnája. Herrera,Juan de (Mobellan, 1530k.—Madrid, 1597. jan. 15.): spanyol építész. A spanyol késő reneszánsz stílusát róla nevezték el. II. Fülöp udvari építésze és az ország minden állami építészeti munkájának irányítója volt. Nagy­ vonalú művészete a tömegek elosztására he­ lyezte a súlyt, a díszítőelemek alkalmazását hát­ térbe szorította, szemben a platereszk spanyol reneszánsz díszességével. Juan Bautista de Toledo halála után átvette az Escorial építésének veze­ tését, melynek szigorú puritánsága jól jellemzi ~ monumentális építőstílusát. Egyéb művei: az aranjuezi kastély nagy része, a sevillai tőzsde, a toledói Alcázar D-i homlokzata, a valladolidi székesegyház, melyet nem fejezhetett be. Hida­ kat is épített Madridban. Bedő Rudolf Hertel, Albert (Berlin, 1843. ápr. 19.— Berlin, 1912. febr. 19.): német festő. Főleg itáliai tájképeket (Vihar Nervi mellett), csend­ életeket, színházi díszleteket festett. Herterich, Ludwig (Ansbach, 1856. okt. 13.—Etzenhausen, 1932. dec. 25.): német festő, a müncheni W . von Diez tanítványa, 1884-től a müncheni akadémia tanára. Történelmi és zsánerképeket festett naturalista, majd a szecesszióhoz közel álló stílusban. Lovag c. képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Herthul (1326 k. működött): Róbert Károly és talán Nagy Lajos udvari festője. 1326-ban Róbert Károlytól Fertőmeggyest kapta birto­ kul ajándékba. Meggyesi Miklós apja. Műve nem ismeretes. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. Hertogenbosch, ’s Hertogenbosch: város Hol­ landiában. Műemléke, a St Jan-katedrális Hollandia legnagyobb késő gótikus templo­ ma, amelynek szentélye a 14. sz. második felében épült, a kereszthajó 1455-ben, az öthajós hosszház 1552-ben készült el. Stílu­ sán a kölni építőpáholy hatása érezhető. Hertzog András (1699 k. működött): ötvös­ mester Lőcsén. Egy domborított talpú sugár­ koszorús úrmutatója a podolini (Podolincc) plébániatemplomba került. Az Iparm. Múz.ban levő, három golyón álló, ágyúval össze­

épített poharát mesterjcgyével látta el. Herwijck, Harwijck, Hertwijck, Steven Cornelisz van (Utrecht, 1530 к .—London, 1565 után): holland éremművész. Arcképes érem­ sorozatot készített Lengyelo.-ban (pl. János Zsigmond és Izabella érme), majd Londonban. Herz Dávid (Adony, 1844. márc. 9.—Bp., 1931. júl. 7.): festő. 1861-től a bécsi akadémián tanult, majd 1871-től fél évszázadon át Pápán működött rajzpedagógusként. Számos oltárés arcképet, 1881-ben díszleteket és függönyt festett a pápai színház számára. 1885-től részt vett a bp.-i tárlatokon is. Herz Miksa (Ottlaka, 1856—Zürich, 1919. máj.): építész. Hosszú ideig Egyiptomban működött; arab műemlékeket restaurált, s Kairóban építette a Zogheb palotát. Később Milánóban, majd Zürichben élt. Egyiptomban szerzett iszlám cserépgyűjteményét a bp.-i Iparm. Múz.-nak ajándékozta. Herzl Kornél: Hernádi Herzl Kornél Herzog Fülöp Ferenc (Bécs, i860, febr. 16.—Bp., 1925. márc. 17.): építész. Bécsben végezte a műegyetemet. A 90-es években Bp.-en telepedett le, 1896-ban felvette a magyar állampolgárságot. Schickedanz Albert társaként számos középület tervezésében és kivitelezésében ( Millenniumi emlék, Szépmű­ vészeti Múzeum, Műcsarnok, szekszárdi múze­ um stb.) vett részt. Hesdin, Jacquemart de (? 1410 k.): francia miniátor, korának egyik legnagyobb miniáló művésze. 1384-ben említik először a források. A bourges-i udvarban Berry herceg szolgálaté-

HER

J. de Hesdin: Miniatura a Grandes Heures du Duc de Berry-ből (Párizs, Bibliotheque Nationale)

З76

Н ЕТ

377

ban működött. A herceg számára készített miniatúrái (Grandes Hcures, Petites Hcures, Párizs) gótikus stílusát tükrözik. A miniatúráin ábrázolt architektonikus részletek a sienai festészet hatására vallanak. Stílusa a Limbourg testvérek művészetét készítette elő. Hesperia: 1932 óta Princetonban kiadott régészeti folyóirat, amely az amerikai régészek görögo.-i ásatásainak (Athén, Korinthos stb.) és kutatásainak eredményeit közli. Hess András (15. sz.): német származású nyom­ dász. 1472-ben jött Budára, s az itt berendezett könyvnyomtató műhelyében adta ki a leg­ régibb mo.-i nyomtatványt, a Chronica Hungarorumot (1473, más néven Budai Krónika). Hess Ferenc Leonhard (Pest, 1777 —?): festő. A pozsonyi prímási palota freskóit és feltehető­ leg a szentgotthárdi apátság refektóriumában a Szt. Család c. képet festette. Miniatűröket és arcképeket is készített. Női arcképe a Nemz. Gal.-ban van. Hess, Hesz János Mihály (Eger, 1768. szept. 18.—Bécs, 1833 után): festő és rézmetsző. Öreg Hösz János egri szobrász fia, pályáját Maulbertsch segédjeként kezdte az egri Líceum mennyezetének munkáinál. Bécsben H. Maurer tanítványa volt. Számos oltárképet festett (Salzburg, Bécs, Esztergom, Eger stb.). Arc­ képei közül Károlyi József képmását Czetter Sámuel metszette rézre. Saját rézmetszetei mitológiai és vallásos tárgyúak. 1820-ban egy Pseten felállítandó művészeti akadémia tervé­ vel fordult József nádorhoz, terve azonban nem valósult meg. Élete nagy részét Bécsben töltötte, ahol az akadémia tanára lett. Tanít­ ványa volt Balkay Pál egri festő. — írod. Ernst L .: H .J. M. tervezete 1820-ban. Bp., 1898; Voit P.: Tervek, mesterek és a mű. Művészettörténeti Értesítő, i960. Voit Pál Hess, Peter von (Düsseldorf, 1792. júl. 29.— München, 1871. ápr. 4.): német festő, С. E. Ch. rézmetsző fia. Több csataképet festett, amelyek nagyrészt a müncheni, a berlini és a lipcsei múzeumokban vannak ( A z austerlitzi ütközet, München). Hesse: francia fcstőcsalád. I. Nicolas Auguste (Párizs, 1795. aug. 28.—Párizs, 1869. jún. 14.) a francia klasszicizmus egyik jelentős alakja, A. J. Gros tanítványa. Főleg történelmi, mitológiai és bibliai tárgyú képeket festett (Jákob harca az angyallal, 1851, Avranches, katedrális; A rendiház ülése, Amiens). Több templomi freskót és üvegfestményt ké­ szített. — 2. Alexandre Jean Baptiste ~ (Párizs, 1806. szept. 30.—Párizs, 1879. aug. 10.) az előző unokaöccse, A. J. Gros tanítványa. Fő művei: IV. Henrik halottas ágyán (1837, Tria­ non), Brisson elnök halála (1840, Chevry), Komnenos császár és Bouillon Gottfried (1842, Versailles). Sok templomfreskót festett (Párizs,

St Séverin; chevryi templom). H esshaim er, Ludwig (Brassó, 1872. márc. 10.— ): német grafikus, festő. Katonai iskolákban (Kassa, Pozsony) mint rajztanár, az I. világháborúban mint hadifestő működött, majd Bécsben telepedett le. Rézkarcokat, ex libriseket, könyvillusztrációkat, bélyegterveket készített. 1916-ban és 1918-ban gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Számos lapja került az Albertinába. Később Brazíliába ván­ dorolt. 1952-ben Rio de Janeiróban rendeztek gyűjt, kiállítást műveiből. Hesz Nepomuk János (Pest, 1842 —?): festő. Marastoni Jakab pesti magániskolájában kezdte és Bécsben folytatta tanulmányait. II. Rákóczi Ferenc c. olajfestményével szerepelt először a Pesti Műegylet tárlatán. hettita művészet: az i. e. 2. évezredben Anatólia középső és K-i részén virágzott hettita birodalom művészete. Előzménye Ana­ tólia kora bronzkori művészete (i. e. 3. év­ ezred második fele): vonaldíszes mázas kerá­ mia, változatosan tagolt felületű aranyedé­ nyek ; bronz, arany, ezüst, elektron állatalakok (szarvas, bika); többnyire állat formájú v. növényi és geometrikus díszítésű kultikus jelvények bronzból; bronz férfi- és nőszobrocs­ kák stb. Ez a művészet a plasztikában az egy­ szerű, organikus egységbe fogott formákat, ornamentikájában az egyszerű motívumokat kedvelte (vonalak, koncentrikus körök). Főbb lelőhelyei: -+Alaca höyük, -+Alisar höyük, Horoztepe. — A ~ kezdetei az i. e. 2. évezred első századaira nyúlnak vissza, s az anatóliai kora bronzkor örökségéből merítettek. E korai korszakban a hettita kerámia több színű (leg­ fontosabb csoportja Kültepe asszír kereske­ delmi telepről kapta a nevét); első szakaszát geometrikus díszítésű, nyúlánk, változatos formájú (ún. kappadókiai stílus), második szakaszát hullámvonalas díszítésű edények jel­ lemzik. Ezeket a kézzel készített edényfajtákat végül a korongolt kerámia szorította ki új edényformáival (csőrös kannák). Kitűnő plasz­ tikai érzékről tanúskodnak az állatalakokat, állatfejet, csónakot (evezőssel), cipőt, csigát mintázó, részben geometrikus festéssel díszített agyag rhytonok. — A hettita óbirodalom (i. e. 1700 —1450 k.) művészete az előző korszaké­ nak szerves folytatása. Az edényformák jórészt változatlanok, de elterjedt a vörös v. csontszínű máz használata. A korszak vége a tömegterme­ léssel együtt a minőség romlását hozta; a kerámiában elsősorban az állatalakú (gyakran igen nagy méretű) edények és szobrok (bika, oroszlán) jelentősek. A bronz kisplasztika főként istenalakokat ábrázol. Ekkor tűntek fel a pecsét nyomók, hieroglif v. ékírásos felirattal,leggyak­ rabban fonatdíszítéssel. A főbb lelőhelyek Alisar höyük, Bogazköy, -^-Büyükkale, az utóbbiak

-+kyklopikus /д/azású épületekkel és kőalapza­ ton agyagfalú v. szárított téglából épült lakó­ házakkal. — A hettita újbirodalom kora (i. e. 1450—1200) a ^ n e k is virágkora volt. A mű­ vészet mezopotámiai, egyiptomi, Szíriái eleme­ ket alkalmazott; legjelentősebb műfaja az építészet volt, Bogazköy és más városok terü­ letén. A belső udvaros alaprajz mellett udvar nélküli épületeket is találunk nagyméretű helyiségekkel, amelyeknek tetőszerkezetét osz­ lopsorok tartották, így rendkívül nagy teret tudtak befedni. A királyi várat több helyiség­ ből álló, jól megerősített kapuépítmény, vas­ tag — bástyákkal tagolt — falak védték. A székváros, Bogazköy (HattuSaS) vára az ókori Keleten egészen szokatlanul önálló épületekből tevődik össze, nem egységes épít­ mény. Itt került elő a királyi levéltár és a könyvtár. A hatalmas méretű templomok átriu­ mos típusú alaprajz szerint épültek, néha száznál is több fedett helyiséggel. A hettita építészet stílusát az aszimmetria, a derék­ szögű falcsatlakozás gyakori kerülése, a keskeny, hosszú termek és a külső falon nyitott hatalmas méretű, alacsony pár­ kányé ablakok jellemzik. A plasztika első­ sorban az építészethez kapcsolódik; gyakori a dombormű (kapuépítményeken, -*• Yazilikaya sziklaszentélye falán) és a kapuőrző szobor (oroszlán, sphinx). A lapos reliefek inkább rajzos, mint plasztikus hatásúak, a szobrok hatalmas tömbökben komponáltak. A dom­ borművek ábrázolásain a legnagyobb felületek

НЕТ

Hettita kő istenszobor oroszlán bázison, i. e. 8. sz. (Istanbul, Régészeti Múzeum) A hettita ,,Oroszlánkapu'’ Bogazköyben, i. e. 14. sz.

378

HÉV

379

törvénye érvényesül. A palotákban — ElőÁzsiában először — orthostatés - reliefek­ kel találkozunk (orosz­ lánvadászat, áldozati menet, „kardnyelő” és mutatványosok). Továbbra is virág­ zott a bronzszobrá­ szat; az emberi fejek néha aránytalanul na­ gyok, a szobrok kissé megmerevedett realizmust mutatnak. A pecsétnyomók áb­ rázolásai — kultikus jelenetek, istenek, ke­ veréklények — szoro­ san kapcsolódnak a nagyplasztika (relie­ fek) motívumaihoz. Általában a hettita újbirodalom művé­ szetének minden ága egységes stílust és azonos tárgyi motí­ vumokat mutat. — A hettita birodalom bu­ kása (i. e. 1200 k.) művészetének hirte­ len erőszakos meg­ szűnését jelentette. Közép-Anatóliában, a volt hettita biroda­ lom szívében az i. e. 8. sz.-ig nem találunk számottevő kultúrát, s csupán D-en figyel­ Hettita bronz istennő­ hetjük meg a szobrocska, i. e. 16. sz. (St. Louis, magángyűj­ továbbélését szíriai, temény) majd asszír hatás alatt (késő i. e. 1200 — 700 között). Az Anatólia D-i részén ekkor élő luwi, ill. arámi lakosság átvette a korábbi hettita reliefek témáit és stílusát; a jellemző műfaj az orthostatés-relief (-*Kargamis, Maiatya, -+Zencirli). Az i. e. 9. sz.-tól — az asszír hódítások kezdetétől — mind a tárgyválasztás, mind a stílus egyre erősebben asszír hatás alatt állt, az i. e. 8—7. sz.-ban azonban ugyanezen a területen sajátos helyi, ún. arámi stílus alakult ki, főként domborműveken ( Sakfegözü, Zeneit li és külö­ nösen -^Karatepe). Ez az arámi művészet közvetíthette a ~ stíluselemeit Fönícia és talán a görögök felé. — írod. H. Th. Bossert: Altanatolien. Berlin, 1942; E. Akurgal: Späthethitische Bildkunst. Ankara, 1949; R. Naumann: Architektur Kleinasiens von ihren

Anfängen bis zum Ende der hethitischen Zeit. Tübingen, 1955; Akurgal—Hirmer: Die Kunst der Hethiter. München, 1961. Komoróczy Géza Hetzeldorfer György, Georgius ~ (17. sz.): ötvösmester Medgyesen. Művei közül egy jegyével ellátott paténa 1666-ból a bolkácsi (Bálkaciu), egy másik paténa a nagyselyki (Seica-Mare), egy kehely pedig a mihályfalvi (Baarta) ev. templomban van. Hetzendorf von Hohenberg, Johann Ferdi­ nand, Hezendorf, Hötzendorff stb. (Bécs, 1732. febr. 7.—Bécs, 1816. dec. 14.): osztrák építész. 1770-ben az akadémia építészettanára ( Pollack Mihály nála tanult), 1773-ban a francia akadé­ mia első német tagja lett. Elsősorban Schönbrunnban dolgozott (1766—70 között a szín­ ház belső átalakítása, 1772-től kertrendezés, részben angol stílusban), ahol a főtengelyt lezáró kerti gloriette-tel (1772—75) a könnyed, levegős kulisszaépületnek és a korai klassziciz­ musnak egyik legsikerültebb példáját adta. Ezt kiegészítik további kisebb kerti épületek és díszek, míg 1777-ben a kastély kerti hom­ lokzatának kecses lépcsőzetét alakította át (eredetileg Pacassitól). 1773-ban a vöslaui Fries—kastély átalakításán, főleg belső berende­ zésén dolgozott, majd 1783-ban a bécsi Fries—Pallavicini-palotával a racionálisan tagolt egyszerűbb, polgáribb kialakítású palota új típusát hozta létre. A téves esztétikai elveken alapuló, stílustisztaságra törekvő ún. purizmusnak hódolt a bécsi Minorita templom helyreállí­ tásakor, amikor a különböző korokból szár­ mazó, főleg barokk oltárok helyébe gótizáló berendezést tervezett. Ugyanilyen sajátosan gótizáló, de térmegoldás szempontjából érde­ kes terveket készített 1800 k. a laxenburgi kastély tervezett bővítése részére, míg az 1786-ban készült austerlitzi plébániatemplom zárt épülettömbje az ún. forradalmi építészet felfogását tükrözi. — a századvégi új stílus kialakításán munkálkodó, új utakat kereső mesterek egyik legérdekesebb alakja, akinek hatása széles körben vált érezhetővé. — írod. E. Hainisch: Der Architekt J. F. H. von H. Wien, 1949. Zádor Anna Heuberger, Leopold (Bécs, 1786—Bécs, 1839. aug. 7.): osztrák éremművész. A bécsi verdében dolgozott. Művei közül legismertebb a bécsi kongresszus résztvevőiről készült 70 db-os éremsorozata( Wellington, Talleyrandstb.). Heusch, Willem de (Utrecht, 17. sz. első fele—Utrecht, 1692. márc.): holland tájkép­ festő, rézkarcoló. Feltehetőleg J. Bothml tanult, később Itáliában járt, majd Utrechtben műkö­ dött. Olaszországi táj és Tájkép c. festményeit a Szépm. Múz. őrzi. heveder: a boltozat formáját követő, azt keresztben és haránt határoló, ívesen falazott

HÉV

J. F. Hetzendorf von Hohenberg: A schönbrunni gloriette V. kőből faragott szerkezeti öv, a boltozat egyik tartóeleme. A belső terek boltozással való lefedésének igényével együtt jelent meg, a boltsüveg vastagságát mintegy megkettőzi. A ~ általában a belső tér felé domborodik, így a boltozat formáját is hangsúlyozza.

Boltszakaszos templombelső haránthevederekkel

H everdle Ferenc (Pest, 1841. dec. 10. —Bp., 1910. nov. 27.): festő, Marastoni Jakabnál és a bécsi akadémián tanult. Bp.-en, Bukarestben és Konstantinápolyban dolgozott, majd hosszú ideig az ungvári gimnázium rajztanára volt. 1884-től állított ki a Műcsarnokban zsáner­ képeket ( Csend a háznál, Vendég van, A z új testvér stb.). Hevesi Lajos (Heves, 1843. dec. 20.-~Bécs, 1910. febr. 27.): író, műkritikus. 1885-ben Bécsbe költözött, ahol a Fremdenblatt, majd a Neue Freie Presse művészeti kritikusa volt. A szecessziós Bécs művészeti mozgalmai­ ban vezető szerepet játszott és több könyvet írt az újabb osztrák művészetről ( Österreichi­ sche Kunst im XIX. Jahrhundert, 1903; Rudolf

Alt, 1911). Novellái, humoros útirajzai is jelentek meg. A Jelky András kalandjai c. nép­ szerű ifjúsági regény szerzője. Hevesy Andor, Andre (Bp., 1881—?): mű­ vészet- és zenetörténész. Évtizedeken át Párizsban működött, francia művészettel fog­ lalkozott. Mátyás király budai könyvtáráról és a Corvinák illuminátorairól írt (La Bibliothéque du Roi Mathias Corvin. Paris, 1923; Les miniaturistes de Mathias Corvin. Paris, é. n.). Hevesy Iván (Kapuvár, 1893. dec. 7.—Bp., 1966. jan. 29.): művészettörténész, kritikus. A Jelenkor c. lapot szerkesztette, a Nyugat és a Ma­ gyar írás belső munkatársa volt. Több műve je­ lent meg modern és absztrakt művészetről, mű­ vészekről (Kádár Béla, 1922; Boromisza Tibor, 1922); Bortnyik Sándorral és Rabinovszky Má­ riusszal együttadta ki a Kétezer évfestészete c. kö­ tetet (1943). Jelentős elméleti és kritikai mun­ kásságot végzett a fotóművészet területén. H évízi Piroska (Kolozsvár, 1915. ápr. 11. ): festő és grafikus. Gallé Tibor, Iványi Grünwald Béla és Szüle Péter mellett tanult (1937—40). 1939-ben Párizsban divattervező­ ként működött. Portréival számos kiállításon szerepelt, több könyvet illusztrált. Jelentős a munkásmozgalom veteránjait megörökítőport­ résorozata. H eyde, Henning von (16. sz. eleje): német faszobrász. 1490 —1520 között Lübeckben dolgozott. Berndt Notke — aki talán mestere volt — stílusával rokon szellemben mintázott. Fő műve az 1504-i keletű, Lübeckben levő Szt. Jiirgen-csoport és a Mária-templomban található János-szobor. H eyden, Heyde, Jan van der (Gorinchem, 1637—Amsterdam, 1712. márc. 28.): holland festő, rézkarcoló. Németo.-ban és Belgiumban is működött. Aprólékosan festett táj-, csend­ élet- és városképei az amsterdami, müncheni, frankfurti stb. múzeumokban találhatók. Szó-

3^0

HID

J. van der Heyden: Szobasarok ritkaságokkal (Bp., Szépművészeti Múzeum)

basarok ritkaságokkal c. képét a Szépm. Múz. őrzi. H eyer, Arthur (Haarhausen, 1872. febr. 28.— Bp., 1931): német festő, illusztrátor. 1896-tól Bp.-en működött, s később magyar állampol­ gár lett. Főleg állatképeket festett és könyveket illusztrált. H eyne Ferenc: Heine Ferenc H ibján Samu (Nyíregyháza, 1864. febr. 26.—Bp., 1919. jan. 28.): ötvös. 1895-től 24 éven át mint a zománcozás és ékszerművesség tanára tanított a bp.-i Iparművészeti Iskolában. A régi magyar ötvösművek mintájára szép és gondos kivitelű ékszereket, valamint franciás ízlésű, szecessziós stílusú darabokat készített. Műveivel számos kül- és belföldi érmet nyert. Nagyobb munkái: Kossuth-serleg ( Csányi Károly tervezte, 1903), pásztorbot, ékköves zománcos díszítéssel ( Herpka Károllyal együtt, Czigler Győző terve szerint, 1904), Pázmányemlékserleg (a fedelén álló Pázmány-alakot Loránfi Antal mintázta, 1905), Ferenc József koronázása bronz relief (Körösfői-Kriesch Aladár tervezte, 1913, Sidló Ferenc mintázta). Héjjné Détári Angéla H ickel, Josef (Leipa, 1736. márc. 19.—Bécs, 1807. márc. 28.): német arcképfestő. A bécsi akadémián tanult, majd egy ideig Itáliában dolgozott, 1771 k. kamarai festő lett. A magyar művészet szempontjából ismertebb arcképei: Brukenthal Sámuel, 1779, Nagyszeben; Mária Teréziáéi II. József, Nagyvárad, Megyeháza; Teleki Sámuel, Schwartz János stb. H idasi Lajos (Bp., 1902. júl. 23.— ): építész. Jelentős művei: a bp.-i Árpád-gimnázium, a volt MABI-székház (Péterffy Sándor u.), a pannonhalmi gimnázium (Kiss Tiborral), az

M T I székháza, a kispesti rendelőintézet, a balatonlellei SZOT-üdiilő. 1959-től a budai várpalota főépítésze. H idegség: község Győr-Sopron megyében. Műemléke, a r. k. templom eredetileg román stílusú kerek templom volt (12. sz.). A 15. sz.ban bővítették ki, majd a 18. sz.-ban megújí­ tották. A hajót később háromhajóssá alakítot­ ták át. Tornya 1748-ban készült. Szentélyében 1949-ben feltárt 12. és 15. sz.-i freskók vannak, valamint gótikus kő szentségfülke a 14. sz.-ból. hidegtű, Kaltnadel, pointe séche, dry point: a rézkarc készítésének az a módja, amikor a művész közvetlenül a simított rézlapra írón alakú keménv acéltűvel v. gyémántszilánkkal karcolja rajzát. Ezt a grafikai eljárást már Dürer is ismerte (Szt. Jeromos). A régi mesterek közül Rembrandtnak van néhány nevezetes ~-karca. hidegzom ánc: tkp. nem zománc, hanem ötvöstárgyak felületén alkalmazott lakkfestésű díszítés. A német reneszánsz ötvösség gyakran díszítette ötvöstárgyait ^ ca l. H ídvégi Géza (Szomaj, 1874—Miskolc, 1928. jan. 10.): festő. Bp.-en és Münchenben kezdett tanulmányait Nagybányán fejezte be. Rajz­ tanár volt Miskolcon, s időnként ugyanott állította ki festményeit. Hidegség: A templom szentélyének freskói

Hiebner, Israel (17. sz. közepe): német mate­ matikus, csillagjós és rézmetsző. 1654-ben Erdélyben, majd Eperjesen működött. 1662-ben több metszetet készített W eber János eper­ jesi főbíró könyveihez. H iem esch: brassói ötvöscsalád. Több tagjá­ nak munkássága csak az irodalomból ismere­ tes. — I. Péter (?—1721) 1690-ben mester, 1715-ben céhmester lett. Neki tulajdonítanak egy ötvösjegyet, melyet talán a kortárs Hirschler Péter ötvös használt. E jeggyel ellátott kehely és paténa a brassói Bertalan-templomba, egy fedeles kupa pedig a brassói ev. templom kincstárába került. — 2. Péter (?—1764), az előbbi fia. Apjánál szabadult fel 1709-ben. 1719-ben lett mester. Egy mesterjegyével ellátott ostyatartó a brassói ev. templom kincstárában, egy nyolcoldalú pohár pedig magántulajdonban van. H ieronym us (1566—73 között működött): olasz szobrász, Kassán dolgozott. H iesz Géza: ->- Szentesi Hiesz Géza H ig hm ore, Joseph (London, 1692. jún. 13.— Canterbury, 1780): angol festő, G. Kneller tanítványa. Főleg mint portréfestő volt ismert. H ikádi Erzsébet, Czene Béláné (Bp., 1911. máj. 20.— ): festő. A Képzőművészeti Fő­ iskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1938 — 39-ben a római Collegium Hungáriáimban tanult. 1933 óta szerepel kiállításokon. Tájké­ peket, csendéleteket és figurális kompozíció­ kat fest. Legutóbbi gyűjt, kiállítását 1958-ban rendezték az Ernst Múzeumban. 1960-ban a Kultúrkapcsolatok Intézetében férjével együtt, 1966-ban a Csók Galériában állított ki. H ikim e-kagihana {japánul 'vonás-szem és kulcs-orr'>: japán festői módszer, mely a sze­ meket egy-egy ferde, az orrot pedig kulcsra emlékeztető tört vonallal, ill. ecsetvonással ábrázolta. Eredete a Fujiwara-korszakra tehető. Ezt az ábrázolási módot a 12. sz.-tól kezdve évszázadokon át alkalmazták. H ikisch, Hekiss Kristóf (1756—Buda, 1809. dec. 18.): építőmester. Budán 1785 után mű­ ködött. Saját számára építette a század elején épült Batthyány tér 3. sz. házát. 1786 —87-ben végezte Kempelen Farkas tervei szerint a buda­ vári karmelita templom Várszínházzá történt átalakítását. 1795—96-ban építette az azóta részben átalakított budai krisztinavárosi plébániatemplomot. H ikisch Rezső (Bp., 1876. szept. 3.—Bp., 1934. jún. 28.): építész. Tanulmányait Drezdá­ ban és Münchenben végezte. Hazatérve (1902) több középületet épített, így a kiskunhalasi városházát, színházat, szállodát. Több pályáza­ ton szerepelt sikerrel. 1919-ben műegyetemi tanárrá nevezték ki. Fontosabb művei: a Szentendrei úti fővárosi elemi iskola (1910), az Astoria Szálló (1913), a Bécsi úti fővárosi kis-

lakásos bérházcsoport (1928). Utolsó munkája HIE a Lukács-fürdő átépítése és bővítése volt. 1938-ban műveiből emlékkiállítást rendeztek a Műcsarnokban. Péczely Béla H ilárion páter (18. sz.): ferences festő. A szi­ getvári ferences templom három oltárképét festette. H ilb erth Irén, Lám Árpádné (Bp., 1872. márc. 19.—Bp., 1925. nov. 17.): festő. A Mintarajziskolában tanult, Lotz Károly és Deák-Ébner Lajos tanítványa volt. 1892-től szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Főleg pasz­ tell fejeket, virágokat festett. Balaton és Női akt c. pasztelljei a Nemz. Gal.-ban vannak. H ild, Adalbert (18. sz.): bécsi építőmester, ~ János és Vencel atyja. Többnyire nevesebb mesterek mellett (Altomonte, F. A. Hillebrandt stb.) szerepelt kevéssé igényes, inkább műszaki természetű munkák kivitelezésénél. H ild Ferdinánd (1800 k. —Sopron, 1874): építész, ~ Vencel fia. 1828-tól Sopronban tevékenykedett, romantikus stílusban bérháza­ kat és kisebb épületeket tervezett. 1835 —38 között Nagycenken dolgozott. H ild György Ignác (Csepreg, 1805. aug. 18. —?): építőmester, - Hirémy-Hirschl Adolf Hirschvogel, Augustin (Nürnberg, 1503 — Bécs, 1553. febr.): német rézkarcoló, rajzoló, üvegfestő, térképrajzoló és medaillonkészítő. Apja, Veit ~ (1461 —1525) üvegfestő tanít­ ványa. Eleinte Nürnbergben működött mint keramikus és üveggyáros, majd Laibachban élt (1536—43), ahonnan mint neves térképrajzoló a bécsi udvar szolgálatába került. 1543-ban kis geometriai tankönyvet írt.

39®

H IT

1552-ben M o.-et is beutazta térképezés céljá­ ból. Művészi szempontból jelentős rézkarcolói munkássága csak ezután kezdődött. Perényi Péter megbízásából 152 lapos Biblia-illusztrá­ ciót szerkesztett, de főképp tájrajzai értékesek, melyekben a dunai iskola stílusának folytatója. Legjelentősebb rajzsorozatát (vadászjelenetek) a bp.-i Szépm. Múz. őrzi. Pataky Dénes H irt Antal: Szegedi Antal H istoria: sok művészettörténeti adatot tartal­ mazó történelmi folyóirat. Horváth Károly szerkesztette, 1928-tól 1932-ig jelent meg Bp.-en. historizm us: a 19. sz. európai és amerikai művészetében, főleg az építészetben megmu­ tatkozó s szorosan a romantika történelemszemléletéhez kapcsolódó áramlat, melyet a történelmi stílusok felújítása jellemez. E tekin­ tetben közös nevezőre hozható ugyan az an tik hagyományokat felújító ->- klasszicizmussal, ez azonban nemegyszer közvetlen kifejezése volt a társadalmat átható törekvéseknek, míg a vele szemben fellépő irányzatokat, amelyeket a ~ gyűjtőfogalma alá sorolunk, éppen az aktuális indokoltság teljes hiánya tette külső— ségessé. A ~ első formája a neogótika, amely már a 18. sz. közepén mutatkozott Angliában. Ezt követte a -*■ neoreneszánsz, a -*• neobarokk stílus és a neoromán stílus. Elemeiket egy-egy műben is keverten alkalmazta az eklektika. A főleg neobarokk formában, megmutat­

kozott a festészetben és a szobrászatban is, itt azonban nem vált általánossá. A neobarokk uralma alatt mind művészietlenebbé vált és leginkább hanyatlott az iparművészet. Éppen ezért ezen a területen kísérelték meg legkoráb­ ban — Angliában már a 19. sz. közepétől kezdve — a ^ s a l való gyökeres szakítást. A ~ teljes leküzdése azonban csak a 20. sz.-ban, az építészet és az iparművészet együttes meg­ újulása által vált lehetségessé (->- szecesszió), Európában főleg a Bauhaus úttörő kezde­ ményezései révén. Rozgonyi Iván H istria: ókori görög város a Duna torkolat­ vidékén; az i. e. 7. sz. közepén milétosiak alapították. I. e. 7—6. sz.-i jelentőségét a görög kultúra központjaiból (Rhodos, Athén, Korinthos) importált vázák leletei mutatják. Az i. e. 5. sz.-ból Aphrodité-templomít tárták fel. Hellénisztikus korszakának erődített városfala mellett egy márványtemplom a legfontosabb emléke. A római uralom alatt az i. sz. 2. sz.-ban lendült fel (templomok, lakóházak, fürdő, vásárcsarnok, csatornák), majd a 4 —6. sz.-ban élte utolsó, nagy virágzását (új lakó­ negyed, négy keresztény bazilika stb.). — írod. E. Condurachi: H. Bukarest, 1962. Szilágyi János György hiszpano-m ór keram ika: ->- spanyol-mór fajansz H itchcock, Henry Russell (Boston, 1903. jún. 3.— ): amerikai építészettörténész, a

Histria: Az Aphrodité-templom maradványai

39I

modern építészet kutatója. Számos műve jelent meg. Fontosabbak: F. L. Wright, 1928, 1942; Modern Architecture, 1929; The Nature of Materials, 1942; Architecture, Nineteenth and Twentieth century, 1958, 1962. Hittorff, Jacques Ignace (Köln, 1792. aug. 20.—Párizs, 1867. márc. 25.): német szárma­ zású francia építész. Ch. Percier tanítványa volt. Eklektikus stílusát reneszánsz elemekkel gazdagította. Fő műve a párizsi St Vincent-dePaul-templom (1824—44), melyet J. B. Lepirerel együtt épített az ókeresztény bazilikák stílusában. Neves színházépítő volt (Thédtre Ambigu-Comique, J. F. J. Lecointe-tel együtt). Mint Párizs városi építésze foglalkozott a Place de la Concorde, a Bois du Boulogne stb. rendezésével. Ö építette a Gare du Nord-t (1862—64), mely a vasszerkezetek merész alkalmazásával figyelemre méltó. Foglalko­ zott a görög építészettel, az épületek polikrómiáját ő bizonyította be először és saját műveiben is alkalmazta. Több elméleti művet írt (Architecture polychrome chez les Grecs, 1831 stb.). Hitzelberger Antal (18. sz. vége): győri órás. Órái a győri és a veszprémi múzeumban vannak. H itzig, Friedrich (Berlin, 1811. ápr. 8.— Berlin, 1881. okt. и .) : német építész. Klasszi­

kus stílusban építette fel a berlini Börze épüle­ tét. Művészete később az olasz reneszánsz formáiból merített. H jo rth , Bror (Älvkarleby, 1894. ápr. 22.— ): svéd szobrász és festő. E. A. Bourdelle tanítványa volt Párizsban, ahol 1930-ig élt. Később Stockholmban vezetett szobrászisko­ lát. Főleg akt- és arckép szobrokat mintáz. Hlavathyné: Somló Sári Hlávka, Josef (Pfestic, 1832. febr. 15.— Prága, 1908): cseh építész. Becsben tanult s ott is kezdte működését H. Ferstel mellett a Votivkirche építésénél. Mint építésvezető dol­ gozott a Hofoper és a Tőzsde építkezésénél. Ismert mecénás is volt, a cseh tudományos és művészeti akadémia alapítóinak egyike, 1891től elnöke. Hlozník, Vincent (Svederník, 1919. okt. 22.— ): szlovák festő és grafikus, Nemzeti díjas, Pozsonyban a Képzőművészeti Főiskola rektora. A szürrealizmus és az expresszionizmus stílusát szuverénül egyesítő, drámai hangú, nagyméretű grafikai sorozatai (A háború, A fasizmus, A felszabadulás) külföldön is nagy sikert arattak. Hobbema, Meindert (Amsterdam, 1638. okt. 31.—Amsterdam, 1709. dec. 7.): a legnagyobb holland tájképfestők egyike. 1656-tól J. Ruisdael tanítványa és barátja volt, de tájképei

HIT

M. Hobbema: Middelharnisi fasor (London, National Gallery)

392

HOD

393

jában. Ö fedezte fel a pécsi székesegyház alatti mesteréinél bensőségesebbek. Amsterdamban, templom maradványait és részt vett az ásatá­ Haarlem környékén, Deventerben, Middelharsokban. — Fia, ~ Lajos Károly (1853 —?) nisban és Hollandia K-i részén festette vízi­ Bp.-en működött mint litográfus és festő. malmokkal s a mindennapi élet egyszerű H odges, William (London, 1744—Brixham, motívumaival élénkített, keresetlen tájait. 1797. márc. 6.): angol festő és grafikus. Főleg Sötét fáinak koronája a világos égboltra rajzo­ lódik, fényözön árasztja el háttereinek kis tájképeket festett. 1772-ben elkísérte J. Cookot második világ körüli útjára, erről s későbbi épületeit. Az 1657—69 közötti évekből mint­ indiai útjáról készített rajzait metszetekben egy 35 datált képe ismeretes. Műveinek nagy része angol gyűjteményekben található. Világ­ adta ki. H ódi Géza (Szeged, 1881. máj. 9. —Szeged, hírű festménye, a Middelhamisi fasor — melyen 1942. ápr. 29.): festő. Bp.-i tanulmányai után több éven át dolgozott — a londoni National Szegeden élt, majd Kiskunhalason működött. Gallery tulajdona. Képeinek Staffage alakjait A Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban olykor A. van de Velde és N. Bereitem festette. 1906-tól állított ki. Aktokat, tájképeket és Táj kunyhókkal c. jelzett képe a Szépm. csendéleteket festett. 1926-ban gyűjt, kiállítása Múz.-ban látható. — írod. G. Broulhiet: M. H. Paris, 1938; E. Michel: M. H. et les paysa- volt Szegeden. H ódi István: -*■ É(s)tienne le Hongre gistes de son temps. Paris, é. n. H odina Adolf Mihály (Hodrusbánya, 1902. Gerszi Teréz szept. 28.— ): ötvös. Az Iparművészeti h obyi lelet: Cheirisophos Iskola ötvöstanszakán tanult 1923—29 között. H ochrein József (Pécs, 1820—Pécs, 1905. jún. 27.): festő. A bécsi akadémián P. J. Geiger és Kovácsoltvas dísztárgyakat, serlegeket, plaket­ teket, lámpatesteket készít kitűnő formaérzék­ F. Eybl tanítványa volt, s hazatérve Pécsett kel. telepedett le, ahol a szabadságharc után miniatűröket és néhány oltárképet festett, s H odler, Ferdinand (Bern, 1853. márc. Г4.— Genf, 1918. máj. 20.): svájci festő. A genfi litográfiákat készített maga alapította nyomdá­

F. Hodler:

Tájkép fűzfákkal (Arlesheim-Corseaux, magántulajdon)

művészeti akadémián В. Main növendéke volt. A régi mesterek és Corot, később Böcklin és az impresszionisták mély hatást gyakoroltak rá, sajátos stílusa azonban az általános európai szecessziós törekvésekkel kapcsolatosan alakult ki. Érdeklődése a képszerkesztés problémái felé fordult. A szimmetrikus képfelület, a térbeliség kiküszöbölése, a környezet absztrahálása, az azonos formák és színek ritmikus ismétlése, a formák körvonalsávval való határolása, a monumentális, leegyszerűsített alakok ritmikus taglejtései festészetének jellegzetes vonásai, s egyúttal az eszmei mondanivaló s patetikus hangulatok szimbolikus jelentőségű hordozói. Fő művei közé sorolhatók a Visszavonulás Marignanónál (freskó, 1896 —1900, Zürich, Landesmuseum), a Nappal (1898 —1900, Bern, Kunstmuseum); portréi közül híresek ön­ arcképei, munkásságából kiemelkednek monu­ mentális tájképei. — írod. A. Frey: H. Leipzig, 1922; H. Muehlestein: F. H. 1942; W . Hugelshofer: F. H. 1952. Benkő Viktorné Hódmezővásárhely: város Csongrád megyé­ ben. Műgyűjteménye a város szülöttéről el­ nevezett Tornyai János Múzeum. 1905-ben alapították. Jelentős ősrégészeti gyűjteménye

a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Inté­ HÓD zetének ásatásaiból származik. Kiemelkedő darabja az ún. Kökénydombi Vénusz. Kép­ tárában őrzik Tornyai János festőművész hagyatékát. hódm ezővásárhelyi művésztelep: A mű­ vésztelep tulajdonképpen hivatalosan csak az 1950-es években alakult meg, és 1953-tól rendezi meg évenként művészeti életünkben mind nagyobb szerepet játszó „Őszi tárlat”-át, ám a vásárhelyi művészélet már több évtizedes múltra tekinthet vissza. Vásárhelyen dolgozott ugyanis az ún. alföldi iskola egyik legkiválóbb képviselője, Tornyai János és barátja, Endre Béla. Ugyancsak Vásárhelyen ért művésszé Pásztor János. E művészek munkássága hatá­ rozta meg a hódmezővásárhelyi művészélet jellegét. Később Tornyai mellett sokat dolgo­ zott a városban Rudnay Gyula, majd Barcsay Jenő és Medgyessy Ferenc is. 1945 után Kurucz D. István, Kohón György, Almási Gyula Béla, Kamotsay István dolgoztak Hódmezővásár­ helyen, majd Szabó Iván, Gyenes Tamás, Redő Ferenc, Novotny Emil tartoztak a megalakuló művésztelep állandó tagjai közé, az egyre szaporodó fiatal művészek mellett. Ezek közül Kajári Gyula, Németh József és Szalay Ferenc le is telepedtek Hódmezővásárhelyen. Jelenleg a művésztelep külön színt képvisel a magyar képzőművészetben. A paraszti élet témáit konstruktív és dekoratív szellemű formanyel­ ven, monumentális erővel jelenítik meg a vásárhelyi művészek. Az említettek mellett még elsősorban Szurcsik János, Patay László, Somos Miklós, Gacs Gábor, Csohány Kálmán, Németh Mihály, Samu Katalin tartoznak többek között e rokon szellemű művészeket csoporto­ sító társuláshoz. Jubiláris tárlatukat a Nemz. Gal.-ban rendezték 1964-ben. — Fontos szere­ pet játszik Hódmezővásárhely művészeti éle­ tében a majolikagyár, ahol az üzleti jellegű ipari tevékenység mellett művészi kerámia is készül ( Fekete János, Végvári Gyula, Csohány

F. Hodler: Az éjszaka (Bern, Kunstmuseum)

394

HOF

395

Kálmán stb. müvei). — írod. Kiss L .: Vásár­ helyi művészélet. Bp., 1957; Vásárhelyi váz­ Németh Lajos latkönyv. Szeged, 1958. Hoecke, Jan van den (Antwerpen, 1611 — Brüsszel, ? 1651): flamand festő. Atyja, Kaspar és Rubens tanítványa volt. 1635-ben Ferdinánd főherceg Antwerpenbe való bevonulása­ kor Rubensnek segédkezett az ünnepi dekorá­ lásban. Itáliában és Bécsben működött. Vallá­ sos, történelmi és arcképeket festett, falkárpi­ tot tervezett. Hoefnagel, Hufnagel, Georg (Antwerpen, 1542—Bécs, 1600. szept. 9.): flamand miniatúrafestő és rajzoló; H. Bol tanítványa. Járt Német-, Francia-, Spanyolo.-ban, Angliában, Itáliában és Ausztriában, Prágában II. Rudolf udvarában is működött. Ferdinánd főherceg számára készített miniatúrás imakönyvét Bécs­ ben őrzik. A Braun-Hogenberg kiadásában Kölnben megjelent (1572 —1617), metszetek­ kel illusztrált 6 kötetes duitates orbis terrarum számára ő dolgozta fel a különböző magyar városok és várak látképeit is. Hoepfner Guido (Szepesváralja, 1868 —?): építész. Bp.-en tanult, egy ideig Hauszmann Alajosnál dolgozott. Az 1900-as évek elején tervezte az ótátrafüredi (Stary Smokovec) Nagyszálló, a tátralomnici (Tatranská Lomnica) Palace Szálló, a Csorba-tói (Strbské pleso) Grand Hotel épületét (az utóbbi kettőt Györgyi Gézával). Átalakítási terveket készí­ tett az Erzsébet tér (ma Engels tér) környéké­ nek rendezésére és az új városháza elhelyezé­ sére (1910), tervezte a római kiállítás magyar műcsarnokát (1911), a volt Viktória Biztosító Dohány u.-i bérpalotáját (1937). Péczely Béla Hoetger, Bernhard (Hörde, 1874. máj. 4.— Interlaken, 1949. júl. 18.): német szobrász, iparművész, építész, festő, grafikus. A düssel­ dorfi akadémián K. Janssen tanítványa volt. Párizsban Rodin hatása alá került. Később szigorúbb, tektonikusabb megoldások felé haladt. Hazatérése után a darmstadti művész­ telepen élt (1911—19), 1933-ban emigrált Bernbe. Fő művei: Igazságkút (Elberfeld), Madárkát (Mainz), Munkaemlék (Bréma, Nép­ ház), Paula Becker-Modersohn síremléke (Worps­ wede, temető), Németország hanyatlásának és felemelkedésének szimbolikus emlékműve (Weyerberg), Anya és fia a forradalomban elesett munkások síremlékére (Bréma), Női torzó (Bréma). — írod. G. Biermann: В. H. Bremen, 1930. Kiss Sándor Hofbauer János (Győr, 1803. dec. 25.— Bécs ?, 1846 után): festő, rajzoló és rézmetsző. Bécsben tanult, 1828 k. Pesten dolgozott és itt rajzolta szép pesti látképét Kőbánya felől a próbavasúttal, melyet E. Gurk metszett rézbe. 1831—38 között Győrben volt rajztanár,

1839-től a budai rajziskolában tanított. 1846ban Bécsbe költözött. Számos arcképrajza jelent meg Ehrenreich metszésében. Hofer, Karl (Karlsruhe, 1878. okt. I I . — Berlin, 1955. ápr. 3.): német festő. Karlsruhéban L. Kalckreuth és H. Thoma tanítványa; Böcklin, majd Cézanne hatott rá. Az 1910-es évektől a német expresszionizmus jelentős képviselője. Kompozíciói kimértek, formái plasztikusak és zártak. Képein csak szimbolikus jelentésű motívum szerepel. Emberei tipikus alakok, akiknek gesztusai egy-egy általános érvényű pszichológiai magatartást fejeznek ki (A fekete szoba, 1928; A költő, 1942). Élete utolsó tíz évében a formai szigort lazább festőiség váltotta fel (Lunares, 1953). Műveinek java része a háborúban megsemmisült. 1945-től haláláig a Berlini Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. Körner Éva Hofer Miklós (Bozsok, 1931. máj. 2.— ): építész, Ybl-díjas. Több városrendezési vonat­ kozású tervpályázaton érdekes városképi meg­ oldásokkal figyelmet keltő eredményeket ért el. Tervei szerint épült a miskolc-avasi kilátó, az első kétoldali világításos iskola Gyöngyösön, valamint egy óbudai modern bérház. A Nem­ zeti Színház tervpályázatán II. díjat nyert (1966). Hoffhalter Rafael (Poznan, 1525 k .—Gyulafehérvár, 1568): lengyel származású könyvnyomdász, fametsző; eredeti neve Skrzetusky volt. Megfordult Németalföldön, Zürichben, majd 1555-ben Bécsben telepedett le. 1564-ben Debrecenben, azután Nagyváradon, végül 1567-től Gyulafehérvárott dolgozott. Gyulafehérvárott János Zsigmond udvari nyomdásza volt. Kiadványaihoz nemcsak a betűket, hanem a fametszeteket is maga készítette. — Fia, ~ Rudolf (Zürich, 1550 k .—Debrecen, 1586): nyomdász és betűmetsző. Apja munkatársa, Gyulafehérvárott, majd Nagyváradon, Alsólendván, Drávavásárhelyen, Debrecenben mű­ ködött. Eszláry Éva Hoffmann Edith (Brassó, 1888. dec. 7.— Bp., 1945. ápr.): művészettörténész, a Szépm. Múz. grafikai osztályának vezetője volt. A felszabadulás előtti haladó magyar művészettörténet kiváló képviselője. Elmélyült, óriási anyagismeretet felölelő munkásságában a mú­ zeum külföldi rajzaival, miniatúrákkal, a régi és modern művészet számos kérdésével foglal­ kozott. Legfontosabb könyvei: Barabás Miklós, 1923 és 1950; Der künstlerische Schmuck der Corvin-Codices, 1925; A Nemzeti Múzeum Széchényi könyvtárának illuminált kéziratai, 1928; Régi magyar bibliofilek, 1929; Pozsony a középkorban, 1938; Mátyáskirály könyvtára, 1940. Hoffmann János (18. sz.): nagyszombati órás. Jelzéssel ellátott négyszögü asztali, valamint zsebórája a Történeti Múzeumban van.

J. Hoffmann: Villa Winkelsdorf ban

Hoffmann, Josef (Pirnitz, 1870. dec. 15.— Bees, 1956. máj. 7.): osztrák építész és ipar­ művész. Az építészet és belső berendezés for­ máinak megújításáért síkraszálló mesterek egyike, O. Wagner tanítványa. 1898-ban részt vett a bécsi Sezession megalapításában. 1899ben átvette a bécsi Iparművészeti Iskola építé­ szeti osztályát, majd 1903-ban megalapította (K. Moserizl és O. Czeschkával) a nagy hatású Wiener Werkstätten műhelyeit. 1908-ban meg­ szervezte egy új művészcsoporttal az ún. Kunstschau kiállítást, majd 1912-ben megalapí­ totta az Österreichische Werkbundot. Ered­ ményes és nagy sikerű munkát fejtett ki az újszerű kiállításrendezés terén. A Sezession kiállításain kívül számos európai nagyváros kiállításának berendezését készítette. Nagy sikert aratott a párizsi nemzetközi iparművé­ szeti kiállítás osztrák pavilonjával (1925). Ausztria nemzetközi iparművészeti sikerei főleg neki köszönhetők. Fontosabb építészeti alkotásai: a Stoclet család brüsszeli palotája, 1905 —I I , a purkersdorfi Szanatórium, villák a Hohe Wartén és Döblingben, a kapfenbergi Színház (1910), a bécsi Fledermaus Kabarét (1909). Elkészítette az I. világháborúban le­ rombolt Ortelsburg újjáépítési terveit, melyek azonban nem kerültek kivitelre. 1941-ben kollektív kiállítása volt Bécsben, 1956-ban Brüsszelben. — írod. L. Kleiner: J. H. Berlin— Leipzig—Wien, 1927; A. Weiser: J. H. Genf, 1930; L. W . Rochowanski: J. H. Wien, 1950; G. Veronesi: J. H. Mailand, 1956. Péczely Béla

Hoffmann, Ludwig (Darmstadt, 1852. júl. HOF 30.—Berlin, 1932. nov. II.): német építész, a historizmus jellegzetes képviselője. Berlin város építészeti hivatalában dolgozott és a nagy lendülettel induló világvárosi építkezése­ ket irányította. Ő tervezte a Märkisches Museumot (1901—07) az északnémet tégla­ gótika stílusában, a Stadthaust (1902—11), a Gázműnek székházát, több iskolát, fürdőt, tűzőrséget, a Virchow kórházat (1899 —1906), a Mörchenbrunnent. A berlini múzeumi város­ negyed építkezéseinek A. Messel halála (1909) után vezetője v o lt; befejezte a Pergamon Muse­ um épületét. Szerkesztésében jelent meg: Neubauten der Stadt Berlin, и köt. (1902—12). Péczely Béla Hoffmayer József (18. sz.): kőfaragó és szobrász Kolozsvárott. A kolozsvári Szt. Mihály-templomnál és néhány erdélyi kastély építkezésénél kőfaragóként dolgozott. Fia, ~ Simon Gyulafehérvár (Álba Iulia), Szamosújvár (Gherla) és néhány Csík megyei templom szobrászati díszítésével a klasszicizmus erdélyi meghonosítója lett. Hofmann Károly József (?—Gyulafehérvár, 1738. nov. 21.): körmöcbányai származású éremvéső Gyulafehérvárott. Számos erdélyi vonatkozású érme ismeretes ( a gyulafehérvári erőd alapítása, Wesselényi stb.). Jele C. H. vagy С. I. H., illetve H. Hofmann, Ludwig von (Darmstadt, 1861. aug. 17.—Pillnitz, 1945. aug. 23.): német festő és grafikus. Drezdában, Karlsruhéban és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1903-tól 1908-ig a weimari akadémia tanára volt. Leggyakoribb témája a női akt (Asszonyok a tengerparton, Darmstadt). Gyakran szimbolikus képeire a dekoratív vonalritmika jellemző. Hofrichter József (Pest, 1779. dec.—Pest, 1835. febr. 26.): építész, a klasszicizmus egyik legjelentősebb pesti képviselője. 1807-ben lett építőmester, 1831-től választópolgár. Vándor­ évei alatt Bécsben, utána kizárólag Pesten dolgozott, gyakran pallérként. 1801—04 kö­ zött a terézvárosi templomnál volt pallér, élete vége felé a Károlyi-palotánál. Számos lakóháza (és terve) közül a legjelentősebbek: az Apáczai Csere János u. 3. sz. alatti Szemerédy-ház (1811), a volt Szervita téri lebontott Mádyés Urbán-ház, a régi Hal téri Grandauer-ház, a Markovich-ház és az Ettl-ház (egykor az Erzsébet-híd pesti hídfője körül álltak), továb­ bá a Vármegyeház hátsó, kétemeletes homlok­ zata (Semmelweis u. 6.) és a Semmelweis u. I I . sz. lakóház. Az utóbbiak mellett fő mű­ ve a Kálvin téri ref. templom (1816). 1831-ben készült lipótvárosi plébániatemplom-tervét elvetették. Harmonikus homlokzatú Magyar Király Szállóját lebontották. Művészi törekvé­ З96 seiben Pollack Mihály volt a mintaképe.

HOG

H ofstädter, Hofstätter Béla (Bp., 1891 Bp., 1944. dec.): építész. Német- és franciao.-i tanulmányútja után a bp.-i volt Új-Lipótvárosba tervezett modern bérházakat. Gyakran dolgozott együtt Domány Ferenccel. Jelentős épületei: bérházcsoport a Pozsonyi úton, Duna moziház a Fürst Sándor u.-ban, a volt Weiss Manfréd-gyár Nyugdíjpénztárá­ nak épülete a Mártírok útja és a Röm er Flóris u. sarkán stb. Belső berendezéseket is terve­ zett, s ezekben Mo.-on úttörő módon alkal­ mazott műanyagokat. A fasiszta terror áldo­ zata lett. Körner Éva H ofstätter, HansH . (Basel, 1928— ): svájci művészettörténész. 1965-től Middleburgban egyetemi tanár. A századforduló művészetének egyik legjobb ismerője. Könyvei: Geschichte der europäischen Jugendstilmalerei. Köln, 1963 ; Symbolismus und die Kunst derJahrhundertwende. Köln, 1965. H ogarth, William (London, 1697. nov. 10.—London, 1764. okt. 25.): angol festő és rézmetsző, az angol nemzeti festészet elindító nagy mestere, a század kulturális életének egyik kiemelkedő alakja. Egész művészete a kapita­ lista társadalom ellentmondásainak éles tükör­ képe. Grafikai sorozataiban a kor polgári moráljának visszásságait és korlátáit leplezte le, arcképeivel a 18. sz.-i nagy angol portré­ festők működésének útját nyitotta meg.

Szoros kapcsolatban állt nagy írókortársaival, legjobb barátjának, H. Fieldingnek arcvoná­ sait meg is örökítette. — Művészi tanulmányait 1712-ben egy pajzskészítő aranyművesnél kezdte. Néhány évvel később mint önálló rézmetsző illusztrálással foglalkozott (S. Butler Hudibras c. művének, Milton verseinek, Apuleius A z Aranyszamár c. kalandregényének illusztrációi). 1732-ben festette meg első nép­ szerű sorozatát, A Kurtizán történetét (The Harlot’s Progress), mely rézmetszetben elter­ jedve rövid idő alatt hallatlanul népszerű lett. A 6 lapból álló összefüggő történetben a nagy­ városi élet erkölcsi fertőjét ábrázolta. A sorozat párdarabjában, A Ficsúr történetében (The Rake’s Progress) 8 jelenetben korának erkölcs­ telen, pénzhajhászó, léha fiatalembertípusát örökítette meg (a festményekről — London, Soane Museum — ezúttal is metszeteket készí­ tett). Mindkét sorozat irodalmi és részben formai előképe az olasz művészetben már korábban ismeretes volt. A Divatos házasság (Marriage a la Mode, 1745) az őszinte érzelmek nélküli, pusztán anyagi érdekeken alapuló házasság tragédiába fulladó szatirikus történe­ tét mondja el. A Szorgalom és lustaság (Industry and Idleness, 1748) az átlagember polgári eszményének megvalósításához ad útmutatást. A 12 lapból álló sorozatot ezúttal nem festette meg, a rajzvázlatokat rögtön a rézmetszet-

W . Hogarth: Orgia. Jelenet A Ficsúr története c. sorozatból (London, Soane Museum)

W . Hogarth: Lady Thornhill képmása (Bp., Szépművé­ szeti Múzeum)

sorozat követte. Korának legfőbb társadalmi kérdéseit magába foglaló sorozatai mellett ~ oeuvre-jében kiemelkedőek arcképei. Az angol portréfestészet első nagy mestere lett minden sallangtól mentes, az emberi méltóságot hang­ súlyozó arcmásaival (Lavinia Fenton, Anne Hogarth képmása, Kutyás önarckép, mindhárom: London, Tate Gallery; Szolgálóinak arcképe, London, National Gallery stb.).Egyik legismer-

W . Hogarth: A rákáruslány (London, National Gallery)

tebb festménye, A rákáruslány (London, N atio­ HOG nal Gallery) egy piaci árus csodálatos könnyed­ séggel, laza ecsetvonásokkal megfestett, szinte impresszionisztikus hatású portréja. Művészeté­ ben a gúny ( A calais-i kapu, London, National Gallery) és a szatíra ( Választások, metszetekben is) az egyik legfontosabb elem. — Elméleti munkásságában (A szépség elemzése, Analysis of Beauty, 1753) a klasszikus hagyományok iránti érdeklődéséről ad számot. 1757-től mint udvari festő is működött. Anyósának, Lady Thorn/iií/nek képmását a Szépm. Múz. őrzi. — írod. R . B. Beckett: H. London, 1949; K. Hammerling: W . H. Dresden, 1950; F. Antal: H. and his Place in European Art. London, 1962; R . Watkinson: H. Bp., 1962; Lajta E.: H. Bp., 1965. Laita Edit Hogger János (18. sz. közepe): festő. A szegedi alsóvárosi templomban egy 1747-ből származó Krisztust ábrázoló oltárképe ismeretes. A sek­ restyében levő szekrény kisebb ajtóinak fest­ ményei is valószínűleg az ő alkotásai. Hohenberg: -* Altomonte Hohenfurthi mester: -*■ Vyssi Brod-i mester Hoitsu, teljes neve: Sakai Hoitsu (Tokió, 1761. aug. I , — Tokió, 1829. jan. 9.): japán festő. Előkelő családból született, katonai pályára adták, de onnan megszökve Kyotóban szerzetes lett és festeni tanult. Később Tokió közelében telepedett le. Több irányzattal próbálkozott (Ukiyo-e, Maruyama-iskola, a kínai Chan Pin), végül a Korin-iskola tagja lett. Korin halálának 100 éves fordulójára kiadta Korin 100 rajzát 2 kötetes fametszetes könyv­ ben. Nagyon termékeny művész volt, több mint 100 festményt készített, melyeket nagy­ részt elajándékozott. Major Gyula Hokusai, teljes neve: Katsushika Hokusai (Honjo, 1760. okt. 21.—Asakusa, 1849. máj. 10.): japán festő és fametszőmester. Gyermek­ korában könyvkereskedésben dolgozott, majd egy műhelyben a fametszés technikáját tanulta meg. 1778-ban Shunsho iskolájában tanult, 1786-ban önállósította magát. (Eleinte a Hishikawa Sori, majd a Tokitaro Kako, 1797-től pedig a nevet használta. Nevét később is gyakran változtatta: közel 30 művésznevét ismerjük.) Élete nagy részét nyomorban töltötte, pedig 70 éves művészi pályája alatt több mint 40 000 rajzot (metszetet, festményt és vázlatot) készített és kb. 500 könyvet illuszt­ rált. Már mint Shunsho növendéke illusztrált népszerű regényeket. 1789-től maga is írt népszerű regényeket és azokat illusztrálta. 1796-ban tanulta meg az európai perspektíva szabályait. A 90-es évek végén Utamaro hosszú­ kás alakjai domináltak metszeteiben. 1797— 98-ban több ízben közösen dolgozott Eishivel és Utamaróval. 1780—1800 között munkáiban 398 Shunsho, Eishi, Utamaro és más fametsző mű-

HOL

399

vészek hatása látszik. Egyéni stílusa 1800 k. kezdett kialakulni. 1801-04 között jelentek meg híres surimonói. Ebben az időben jelentek meg (több kötetben) Tokió látképei. Tá|képsorozatai közül kiemelkedik Hegyek és hegyek c. sorozata. 1805 —17 között főleg Bakin és Kyoden regényeit illusztrálta. 1812ben jelent meg világhírű munkájának, a 15 kötetes Manga c. rajzsorozatának első kötete. (Ezeket a rajzvázlatokat részben tanítványaival együtt készítette.) ~ megfigyelőképességének és rajzbeli virtuozitásának kimeríthetetlen tár­ háza a Manga 15 kötete. 1823-ban jelent meg az Ippitsu Gafu (’Egy Ecsetvonással Készült Rajzok Kötete’). Ugyancsak 1823-ban jelent meg a 100 Híres Híd c. metszetsorozata, majd 1827-ben a Vízesések, 1829-ben A Fuji 36 tájképe c., és 1834-ben A Fuji 100 látképe c. sorozata. A 30-as évek elején újra könyvilluszt­ rációkon dolgozott. A 74 éves ~ magára vál­ lalta unokája adósságait, és mivel nem tudta azokat rendezni, kénytelen volt 6 évre szám­ űzetésbe menni, de ott is töretlen lendülettel dolgozott tovább. Élete utolsó éveiben is egymás után jelentek meg szebbnél szebb kiadványai. ~ a legismertebb japán művész Nyugaton. Művészetének azon jellegzetessé­ geit, amelyek Európában csodálatot keltettek — a természet alapos megfigyelése és hűséges visszaadása, utánozhatatlan rajzoló készsége —, Japánban nem becsülték eléggé. Helyes hazai értékelése csak a 20. sz.-ban következett be,

elsősorban a nyugati kritikák hatására. Számos tanítványa és követője közül csak egy-két közepes tehetségű művész akadt. — írod. H. Focillon: H. Paris, 1914; W . Boiler: H. 1955; J. Hiller: H. 1956. Major Gyula Holabird, John Augur (Evanston, 1886. máj. 4.—Chicago, 1945): amerikai (USA) építész. Ismert építészirodája volt J. W . Rooítal közö­ sen. Tovább fejlesztette a felhőkarcolók acélvázkonstrukcióját. Iskolákat, üzletházakat stb. épített. Holabird, William (New York, 1854—Evan­ ston, 1923): amerikai (USA) építész. M. Roche-sal együtt volt építészeti irodája. Fő műve a chicagói Tacoma Building (1889), mely a felhőkarcolóépítészet egyik jelentős állo­ mása. Hóiba Tivadar (Bécs, 1906. jan. 29.— ): festő, grafikus, iparművész. A Képzőművé­ szeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. A 30—40-es években iparművészként dolgo­ zott. 1945 után a képzőművészet szervezeti életében vitt vezető szerepet. 1958-ban a bp.-i Derkovits-teremben gyűjt, kiállítást rendezett. Holbein, Ambrosius (Augsburg, 1494 к .— Basel, 1520 к.): német festő, grafikus; id. Hans ~ fia, az ifjabb bátyja. 1515-ben részt vett Rotterdami Erasmus Balgaság dicsérete c. művének illusztrálásában. Baseli, leningrádi képmásai jeles emberábrázoló készségét mu­ tatják. Holbein, Hans, id. (Augsburg, 1460 к .— Isenheim?, 1524): német festő, 1499-ben Ulmban, 1501-ben Frankfurtban, Augsburgban, majd Isenheimben működött. 1490—93 között Németalföldön is járt. Keresett oltárés arcképfestő volt. Művészete lassú, de állandó fejlődést mutat a szabadabb, lágyabb, gazda­ gabb festői formálás felé. Fejlődésének fonto­ sabb állomásai az augsburgi Weingartner (1493), a frankfurti (1501) s kaislieimi (1502) oltárok, valamint az augsburgi dóm képei (1499 és 1504). A németalföldi művészet mindvégig jelentősen hatott rá, és segítségével ~ világo­ sabb, többrétű, finomabban színező művésszé

HOL

id. H. Holbein: Mária halála (Bp., Szépművészeti Múzeum)

lett. Legjelentősebb műve a müncheni Szt. Sebestyén-oltára (1516, külső szárnyain Angyali üdvözlet, középen Szt. Sebestyén vértanúsága, kétoldalt Szt. Borbála és Árpád-házi Szt. Erzsébet). Mint arcképfestő fia művészetének előkészítője. Kitűnő ezüstceruza-rajzai ismerifj. H. Holbein: Morette portréja (Drezda, Gemäldegalerie)

tek. Üvegfestményeket is tervezett. A Szépm. Múz.-ban levő Mária halála valószínűleg korábbi műve. — írod. C. Glaser: H. H. der Ältere. Leipzig, 1908. Mojzer Miklós Holbein, Hans, ifj. (Augsburg, 1497/98 — London, 1543. okt. V. nov.): német festő és grafikus, Dürer és Grünewald mellett az északi reneszánsz legnagyobb mestere, id. Hans ~ fia, Ambrosius ~ öccse. Minden idők egyik legnagyobb arcképfestője. Bár augsburgi szü­ letésű volt, munkássága Baselhez s Londonhoz kapcsolódik. Baselben az európai humanizmus kimagasló alakjai tartoztak baráti köréhez, első londoni tartózkodása idején Morus Tamás vendége volt, később az angol udvar kedvelt festője lett. Arcképfestészete mintegy száz esztendőn át maradandó nyomot hagyott az angol piktúra történetében. — 1516-ban érkezett Baselbe. Letelepedésének első éveiben főleg mint grafikus működött a könyvkiadá­ sáról híres városban (J. Frobenius könyvkiadó számára dolgozott). Fametszetei között — hí­ res Biblia-illusztrációi mellett — legismerteb­ bek s az európai grafika történetében legjelen­ tősebbek a Haláltánc sorozathoz tartozó lapok, melyeken a társadalom minden rendű és rangú képviselőjét válogatás nélkül elragadja a kérlelhetetlen, csontváznak ábrázolt halál. A sorozat eszmei tartalmának hátterében a német parasztháborúk korának ellentmondásai rejtőznek. ~ a középkori előképek ikonográ-

4^0

HOL

401

fiai típusát reneszánsz szellemmel, szenvedélyes művészi erővel töltötte meg. (Először Lyon­ ban jelent meg 1538-ban.) — Sikereit s meg­ rendeléseit elsősorban portréi biztosították. Baselbe érkezésének évében kapta első nagyobb megbízását: Jakob Meyer polgármesternek és feleségének arcképét festette meg (Basel, Öffentliche Kunstsammlung). Már ekkor megteremtette a reneszánsz polgár jellegzetes arcképtípusát. 1517-től 1519-ig Luzernben mint freskófestő dolgozott, de itteni munkái­ nak csak töredékei maradtak meg. Baselbe való vissztérése után festette egyik fiatalkori fő művét, Bonifacius Amerbach vonzó képmását (1519, Basel, Öffentliche Kunstsammlung). Az 1520-as években több oltárképen bizonyí­ totta be sokoldalú képességeit ( Passio-oltár, Oberried-oltár a freiburgi székesegyházban, a Solothurni Madonna). Híres Halott Krisztusa (1521), mely az emberi test biztos anatómiai ismereteiről tanúskodik, talán egyik oltárának predellaképe lehetett. 1521-ben a baseli tanács­ háza homlokzatának falképeire kapott meg­ bízást, 1524-ben Angelrot aranyműves házát díszítette freskókkal. Baseli korszakának ki­ emelkedő arcképei közé tartoznak barátjáról, a kor híres humanista tudósáról, Rotterdami Erasmusról készített megragadó jellemzésű portréi, valamint a Meyer polgármester meg­ rendelésére készült ún. Darmstadti Madonna a donátorok arcképével (1526, Basel, Öffent­ liche Kunstsammlung). Az utóbbi érett rene­ szánsz kompozíciójával, élethű portréival elő­ kelő helyet foglal el ~ munkásságában. 1526-tól 1528-ig Morus Tamás vendégeként Londonban tartózkodott. Vendéglátójáról, annak családjáról s baráti köréről számos portrét festett ( Morns Tamás arcképe, 1527, New York, magángyűjtemény; W. Warham érsek arcképe, 1527, Párizs, Louvre stb.). Baselba való visszatérése után — a város a római egyházzal való szakítás lázában élt — kevés munka várt rá. így maradt ideje a fele­ ségét két gyermekével megörökítő remek kompozíciójának megfestésére (1529, Basel, Öffentliche Kunstsammlung). 1532-ben vissza­ tért Londonba, mely egy rövid utazás kivéte­ lével haláláig otthona lett. Arcképfestő tevé­ kenységének kimagasló alkotásai második londoni korszakához fűződnek. A német kereskedők portréin kívül ( Georg Gisze arc­ képe, Berlin-Dahlem, Museum) az angol udvar előkelőit (Robert Cheseman főlovászmester, Hága, Mauritshuis, Cromwell arcképe, New York, magángyűjtemény), majd magát a királyt, VIII. Henriket s feleségeit festette. A király súlyos, nyomasztó egyéniségét monumentális erővel, kitűnő jellemzőkészséggel ~ több arcképe is megörökítette. Számos miniatűr­ portréja között kiemelkedő Önarcképét rövid2 6 Művészeti Lexikon II

ifj. H. Holbein: Sir Nicholas Carew portréja (Basel, Öffentliche Kunstsammlung)

ifj. H. Holbein: Jane Seymour portréja (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

ellentéte a csipkeszerű áttört munkák könnyed hatását kelti. Az ifj. H. Holbein több portré­ művén előfordul. Ezért ezt a díszítőmódot a németek róla nevezték el. H olbein-szőnyeg: 15 —16. sz.-i kisázsiai, mértani díszű, sötétvörös v. sötétzöld alapú, csomózott szőnyeg, melynek többnyire -*• kufi írásjelek stilizálásából származó fonatos kerete van. Az ifj. H. Holbein festményein gyakran előfordul, ezért ezt a típust róla nevezte el a német szakirodalom. Az Iparm. Múz. gyűjteményében két szép ~ van. holicsi fajansz és keménycserép: a Pozsony­ tól É-ra fekvő Holicson létesült üzem készít­ ményeinek gyűjtőneve. A manufaktúra 1743 — 1827 között működött; Lotharingiai Ferenc,

t o

H

HOL

H> Ш K.

Holicsi fajanszjegyek fj. H. Holbein: A művész családba (Basel, Öffentliche Kunstsammlung)

Mária Terézia férje alapította. Az alapító a Czobor családtól vásárolta meg e célra a holicsi uradalmat, amelynek fekvése a magyar—morva del halála előtt festette. Mint iparművész is határon a nyersanyagok beszerzése, a készáru szállítása és az égetőkemencék üzemben működött, üvegablakokhoz készített terveket. tartásához szükséges tüzelőanyagok szempont­ Rajzolóként egyike volt kora legnagyobb jából igen előnyös volt. 1743-ban vezetője a tehetségeinek (Windsor Castle-ban levő rajz­ francia Toussaint, a főherceg kincstárnoka gyűjteménye). Müveinek legnagyobb részét a baseli Öffentliche Kunstsammlung őrzi. — volt. 1751-ben Ch. F. Le Dúc állt az üzem élén, s őt már két vezető, az 1744-től a gyár­ írod. W . Waetzold: H. Berlin, 1938; W . R. ban működő, francia származású Germain Deusch: H. H. der Jüngere. Berlin, 1938; Miklós és a Durlachból jövő id. Сипу Domo­ A. Leroy: H. H. et son temps. Paris, 1943; H. A. Schmidt: H. 1—2. köt. Basel, 1947— kos követte 1759-ben, Cuny halála után helyét Hermann Sándor foglalta el, aki később 48; W . Pinder: H. der Jüngere und das Ende ifj. Кипу Domokossal a tatai fajanszmanufak­ der altdeutschen Kunst. Frankfurt, 1951; H. túrába szerződött. Utóda Hronn Pál, majd W . Grohn: H. H. der Jüngere als Maler. Paul Miklós volt, később Hronn fia, ifj. Leipzig, 1955; P. Ganz: The Paintings of H. H. London, 1956; M. Heil О.: Н. Bp., Hronn Pál vette át atyja helyét. A magyar 1962. Lajta Edit fajanszmanufaktúrák közt elsőnek Holies érezte meg a fajanszgyártás válságát. Az átállás H olbein-hím zés: fehér alapanyagra fekete az új és célszerűbb keménycserépgyártásra nem fonállal hímzett, vonalas rajzszerű díszítés. A csipke előfutárának tartják ezt a reneszánsz történt zökkenőmentesen. Az új gyártásrészleg vezetője a festőből előlépett Tickler Ferenc kori ruhadíszt, amelyen a fehér és fekete

ifj. H. Holbein: Halott Krisztus (Basel, Öffentliche Kunstsammlung)

4О 2

HOL

Sokszínű zománccal festett holiest tál

volt. Egy ideig még fajanszokat is készítettek, 1792-től viszont kizárólag keménycserepet gyártott az üzem. Ez időben a művészeti vezető a bécsi Moser volt, akinek porcelán­ gyártási kísérletei nem jártak sikerrel. A 19. sz. első éveiben a napóleoni háborúk miatt a gyártás egy időre leállt, majd 1827-ben végleg megszűnt. — Nyolc évtizedes fennállása alatt mint az udvar szállítója nemcsak a különböző királyi lakhelyeket látta el fajansztárgyakkal, hanem a Habsburg örökös tartományok terü­ letén kiterjedt főúri és polgári vevőkörrel rendelkezett. A 18. sz. folyamán egyre változa­ tosabb étkészleteket gyártott. Számos kitűnő előkép állt előtte. Főleg Strassburg fajanszait utánozta, gyakran megtévesztő hűséggel, valószínűleg a megrendelő kívánságára. For­ mái testesek, késő barokk v. rokokó jellegűek. A kor asztali pompáját szolgálták az összerak­ ható, gyakran több méter hosszú asztalközé­ pek. Káposztafejet és spárgaköteget utánzó edényei és szelencéi éppúgy a francia hatás továbbfejlesztését jelzik, mint a nagyméretű, rózsát és peóniát utánzó fedeles dísztálak. J. J. Kandier meisseni hattyús készletének nyo­ mán készültek a híres tritonos talpastálak. Kék és sárga alapozású, kínai stílusú és alakos készletei a meisseni J. G. Höroldt stílusát utáHolicsi chinoiserie készlet

26*

nozzák. Az itáliai castelli majolika színeit és festőmodorát is átvették, de termékei között megtalálhatjuk a bécsi gyár alakos sótartóit is. — A monokróm készletek mellett fekete és vasvörös festésűek is előfordulnak, s igen színvonalas, finom aranyozásit példányokat is ismerünk. Az ún. francia korsókon a csokrok, alakos jelenetek, a potpourri vázákon, virág­ tartókon a természetutánzó virágok mind a porcelán hatását mutatják. A korra jellemző bútor alakú szekrénykék között érdekes darab a szentpétervári gyár Orlov-készletének másolata. De készített teljes méretben rózsák­ kal díszített bölcsőt is fajanszból (mindkettő az Iparm. Múz.-ban). — A figurális alkotások közül Schwaiger Antal modelljei emelkednek

Holicsi tejeskancsó, 1760 k.

ki. Immaculata-szobrai a barokk fajansz­ plasztika kimagasló értékei. Az üzem kemény­ cserepet gyártó korszakából lényegesen keve­ sebb az emlékanyagunk. Az edények a már lehiggadt, klasszicizáló angol előképek után készültek v. a bécsi empire porcelán formáit utánozták. Különlegességük a színes alapozás és a kézi festés, de nagyobb számban a rézmetszetes levonóképes díszítést alkalmazták. A fes­ tőket itt már könnyebb azonosítani. így pl. a fekete színben alakokkal, tájképekkel díszített edényeket Kinsky Antal festette. A plasztikai munkák — amelyekből csak igen kevés is­ mert — valószínűleg Laitl János művei, akinek néhány jelzett darabját is ismerjük. — Fajan­ szainak jegye szélesen megrajzolt H, gyakran más betűkkel összekapcsolva, legtöbbször

Holicsi kálvária, 18. sz.

Holicsi Bacchus-figura, 1790 k.

mangánnal v. kékkel. A keménycserép jegye: Hollitsch vaknyomással. — írod. Könyöki J .: A holicsi edények jegyei. Művészi Ipar, 1889; K. Schirek: Die kaiserliche königliche Majo­ lika-Geschirrfabrik in Holitsch. Brünn, 1905; Siklóssy L .: A magyar kerámia története. (Holies, Tata, Stomfa.) Bp., 1917; A. Mihalik: Le relazione italiane della maiolica ungherese di Holies. R óm a—Bp., 1936; Csányi K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. Bp., 1954; R . Hrbková: Holicska fajansa. Bratislava, 1954; Kiss Á.: Barokk fa­ janszok Magyarországon. Bp., 1965. (Idegen nyelveken is.) Tasnádiné Marik Klára H oll, Elias (Augsburg, 1573. febr. 28.—Augs­ burg, 1646. jan. 6.): német építész, a német reneszánsz egyik legkiválóbb mestere. EItáliában tanult, s itt Palladio stílusa hatott rá. 1602-től Augsburg város építőmestereként gazdag tevékenységet fejtett ki. Első jelentős műve, a Zeughaus (1602—07) befejezetlenül maradt. A Városháza (1615—20) épületére sajátos fegyelmezett kialakítás, belsejére hatásos reprezentáció jellemző. — írod. J. Baum: Die Bauwerke des E. H. Strassburg, 1908; Н. Hieber: E. H. 1923. H oli Imre (Bp., 1924. nov. 17.— ): közép­ kori-régész, művészettörténész, az MTA régé­ szeti kutatócsoportjának dolgozója. Középkori magyar és európai keramikával foglalkozik. Számos tanulmányt írt e tárgykörből. Könyve: Alte ungarische Ofenkacheln, Bp., 1963 (Voit Pállal együtt, angolul és franciául is). H ollandia m űvészete: az önálló Hollandia megalakulásáig (1581) németalföldi művészet. A már meglevő nagy gótikus katedrálisokat (az utrechti dóm, a dordrechti katedrális, a haarlemi St Bavo s a monumentális ’s hertogenboschi székesegyház) a sajátosan holland építőstílus, a faragott kővel kombinált tégla­ architektúra követte. A kor vezető építésze az Utrechtben dolgozó C. Bloemaert (1525 k .— 1595 k.) volt. A holland reneszánsz nagysza­ bású alkotásai, a leideni Városháza és a haar­ lemi Húscsarnok L. de Key (1560 —1627) építész művei. Kortársa H. de Keyser (1565 — 1621) építész és szobrász, az amsterdami építé­ szeti iskola megalapítója, akinek művészetében már a barokk, sőt a klasszicizmus elemei is jelentkeztek. Hosszhajós és centrális alaprajzú protestáns templomok mellett világi épületeket is tervezett, így a Kelet-Indiai Társaság Szék­ házát és a delfti Városházát. Az 1620-as évektől az új építészgeneráció működésében a barokk formák leegyszerűsödtek. A palladiánus J. van Kämpen (1595 —1657) fő műve az amsterdami Városháza, melynek építésében műhelyének tagjai is közreműködtek. Ö tervezte a hágai Mauritshuis (jelenleg múzeum) épületét. Mű­ helyében tanult A. van ’s Gravesande (1600 к .—

HOL

4^4

HOL

Utrecht: A dóm tornya

4° 5

1655 к.), Leiden vezető építésze. A kor egyik legjelentősebb holland mestere P. Post (1608 — 69) volt. Fő művei közé tartozik a palladiánus koncepciót követő hágai Huis ten Bush centrális épülete. Afranciás ízlésű Ph. Vinckboons (1607/8—78) az amsterdami gazdag polgárok házait, középületeit tervezte. A 18. sz. első felének építészeti emlékei között jelentősebb a rotterdami Tőzsde épülete, melyet a festő­ építész A. van der Werff (1659 —1722) terve­ zett. A század végére tért hódított a klassziciz­ mus J. O. Huslij (1735 k .—1795) művészeté­ ben. A 19. sz. első felének klasszicizmusát (T. F. Suys, 1783—1861) a század végén fel­ váltotta a régi nemzeti tégla- és kőarchitektúra (E. Gugel, 1832 —1905, utrechti egyetem), valamint a téglagótika újabb fellendülése (P. J. H. Cuypers, 1827 —1921, amsterdami Rijksmuseum). — A modern holland építészet a kezdeményező nagy országok, Amerika, Német- és Franciao. mellett is igen jelentős szerepet tölt be a kor építészetének előbbrevitelében. A modern holland építészet intonálását H. P. Berlage (1856 —1934) nevéhez és fő művéhez, az amsterdami Tőzsdéhez (1897 — 1903) fűzik. A formálásában román reminisz­ cenciákat is őrző, nagyszabású épület egyszerű­ sége, sima felületei, belső nagy terének vas­ üveg tetőszerkezete már a historizálástól való elszakadást s valami újnak indítását jelenti. A Berlage által kezdeményezett irányzat a,2; „amsterdam—rotterdami iskola” építészetében bontakozott ki (1910-től) többek, így P. L.

Kramer (1881 — ) és főleg M. de Klerk (1884 — 1923) építészetében. Sajátossága a tömör fal­ szerkezet, a téglaarchitektúra, a fekvő ablak­ formák kedvelése és — különösen Klerknél — bizonyos festőiségre törekvés. Klerk művei közül az amsterdami Eigen Haard (1921) és a Henriette Ronner tér lakóházai (1920—22) a legjelentősebbek. Részben az amsterdam — rotterdami iskola irányzatából merítette in­ spirációit korai műveihez V. M. Dudok (1884 — ), de művei markánsabbak, keményebb kubusokból komponáltak, s határozott horizontalitás érvényesül formálásukban. E művei közül egy fürdő (1921) és egy iskola (1922, mindkettő Hilversumban) a legjellegzeteseb­ bek. Mindezeknél jelentősebb azonban a modern holland építészet továbbalakulására az 1917-ben alapított (a hasonló nevű folyó­ iratról elnevezett) ,,De Stijl” mozgalom, mely­ nek művésztagjai (T. van Doesburg, 1883 — 1931; P. Mondrian, 1872 —1944; a magyar Huszár Vilmos, 1884— ; G. Vantongerloo, 1886— ; J. J. P. Oud, 1890—1963; R . van’t Hoff és J. Wils) új, józan, tárgyias szem­ léletet hirdettek. Doesburg fiatalabb építész munkatársával, C. van Eesterennel (1897 — ) egy új építészeti formálás kontúrját vázolta fel. Ennek a kísérletnek közvetlen érvényesülése egészen tisztán jelentkezik G. T. Rietveld (1888— ) híres utrechti lakóházá­ ban (1924). A Stijl- és a Bauhaus-elvek érvé­ nyesülnek J. Duiker (1890—1935) és B. Bijvoet (1898— ) hilversumi Napsugár Szanatóriumában (1928). A konzolos vasbeton szerkezet lehetővé teszi az épület maximális felnyitását, a természettel való összefonódást. Amsterdam: Rembrandt-ház

Amsterdam: Városháza

A legjelentősebb holland építészek közül való a Stijl alapítói között említett J. J. P. Oud. Műveit tárgyiasság, egyszerűség, dísztelenség jellemzi, szigorúságát csak a színezés enyhíti. Művei közül a Hoek van Holland-i lakótelep (1924—27), a Kiefhoek munkáslakótelep

(1925—29) Rotterdamban és Stuttgartban a Weissenhof-Siedlung (1927) sorlakóházai a legjellemzőbbek. A vázas, konzolosan előre­ ugratott födémlemezes, vasbeton konstrukció kifejlődése lehetővé teszi a modern építészet egyik legnagyobb vívmányának, a szabad formálásnak általános megvalósulását. Jellemző példája ennek L. C. van der Vlugt (1894— 1936) és J. A. Brinkman (1902—49) R otter­ damban épített Van Nelle-dohánygyára (1928 —30). A váz segíti elő a magas lakóházak megvalósítását is, amilyen az előbbiek mellett V. van Tijen (1894— ) és H. A. Maaskant (1908— ) közös alkotása, a kilencemeletes, külső folyosós Bergpolder (1933 —34) R otter­ damban. Hasonló kvalitású a rotterdami Plaaslan (1937 —38) és a Zuidplein magasház (1949), amelyet V. van Tijen és H. A. Maaskant tervezett. J. H. van den Broek (1898 — ) és J. B. Bakema (1914— ) kiváló modern építészek közös műveiből talán a rotterdami Van Houten iroda és raktárépület (1952) s az ún. Lijnbaan, a városközpont üzletházsora (1953) a legkiemelkedőbbek. A mai holland építészet — mely a helyi hagyo­ mányok alapján, elsőrendű kivitelű, józan mértéktartású épületeket hoz létre — a modern európai építészet legmagasabb színvonalát képviseli. A szobrászat volt a legkevésbé virágzó műfaj

HOL

Amsterdam: Rijksmuseum

406

HOL

J.H. van den Broek és J. В. Bakema: Kétszintes utca Rotterdamban

в*

J. J. P. Oud: Munkáslakótelep Hoek van Hollandban

407

HOL

V. M. Dudok: Fürdő Hilversumban

Hollandiában. A i6. sz. legjelentősebb holland szobrásza, A. de Vries (1560 к .—1626) Itáliá­ ban Giovanni da Bologna tanítványa volt, majd Augsburgban és Prágában működött. A kor szobrászai főleg síremlékekre és portrészob­ rokra kaptak megbízást. Az építésznek jelen­ tősebb H. de Keyser szobrászi tevékenységét Orániai Vilmos delfti síremléke és Erasmus rotterdami szobra képviseli. A flamand szár­ mazású A. Quellinus (1609—68) az amsterdami városházát díszítette gazdag mi tológiai, bibliai és allegorikus domborművekkel. Mint arckép­ es síremlékszobrász volt jelentős R . Verhulst (1624—98). — A 18. sz. a szobrászatban nem hozott létre figyelemre méltó alkotásokat. A továbbiakban L. Zijl (1866 —1946/7) épület­ plasztikái és kisbronzai, valamint az eklektikus F. E. Jeltsema (1879 — ) munkái érdemelnek említést. A modern holland szobrászok közül többen az absztrakció hívei. A 17. sz.-ban az építészetnél és szobrászatnál jóval jelentősebb a holland festészet. Fejlődésé­ nek a korai kapitalizmus kialakulása tág lehető­ ségeket nyitott, és Hollandiát egy időre az európai művészet vezető államává tette. A polgári köztársaság társadalmi feltételei között a festészetben a sajátosan polgári műfajok alakultak ki (zsánerkép, tájkép, városkép, csendélet stb.), s a festmények széles néprétegek számára váltak hozzáférhetővé. A festészet minden ága a holland polgárság

életformáját tükrözte. Legkeresettebb a portré volt, ekkor alakult ki a tipikusan holland polgári műfaj: a csoportarckép. A céhek, lövészegyletek stb. csoportarcképein az ábrá­ zoltak társadalmi helyzetük szerint sorakoztak; csak a legnagyobb holland festőknek, mint F. Habnak (1580 k. —1666) s különösen Remb­ randtnak (1606—69) sikerült egységes festői kompozícióban összefogni a népes csoport tagjait. Hals könnyed előadásmódjával, össze­ fogott formájú bravúros emberábrázolásával a modern festészet egyik előfutára lett. Minden idők egyik legnagyobb festője, Rembrandt a fény-árnyék alkalmazásával, mély tüzű színekkel alakította kompozícióit. Képeinek örök érvényű, megrázó emberi mondanivalója mélyen demokratikus, humánus érzésvilágából fakad. Művészetének lenyűgöző ereje tanít­ ványainak, követőinek egész életművét át­ hatotta (J. Lievens, 1607 —74; F. Bol, 1616 — 80; G. van den Eeckhout, 1621—74; C. Fabritius, 1624 k. —1654; N. Maes, 1632—93; A. de Gelder, 1645—1727). Rembrandt mellett a 17. sz. holland festészetében a sajátosan költői világot teremtő J. Vermeer van Delft (1632 — 75) foglal el különleges helyet. A portrén kívül a legkeresettebb műfaj a zsánerkép volt. Leg­ jelentősebb művelői, P. de Hooch (1629 —83), G. Dou (1613—75), G. Terborch (1617 —81) és G. Metsu (1629—67) életképein felváltva szerepelnek parasztok és polgárok falusi kör-

(1591 —1656) képein jelentek meg. Keresett műfaj volt a tájkép. A finom ecsetvonású, nagy horizontokat ábrázoló J. van Goyen (1596 —1656), A. Cuyp (1620—91), S. Ruisdael (1600 к. —1670) és J. Ruisdael (1628/29 —82) a holland tájat megkapó egyszerűséggel vissza­ adó képein és M. Hobbema (1638 —1709) hangulatos művein a hazai táj szeretete nyilvá­ nul meg. Külön művelői voltak a tengerfestés­ nek (S. de Vlieger, 1600 k. —1653; W . van de Velde, 1633—1707), az épületek, templomok építészetileg pontos másolásának (P. J. Saenredam, 1597—1655; E. de Witte, 1617—92) és az állatfestésnek (P. Potter, 1625 —54; P- Wouwerman, 1623 —82). Különösen kedvelt volt a csendélet, mely aprólékos részletességgel, festői bravúrral érzékletesen adta vissza a pol­ gárság jólétét, gazdagságát kifejező használati

HOL

Rem brandt: Önarckép (Amsterdam, Rijksmuseum)

nyezetben v. képekkel gazdagon díszített polgári szobabelsőkben. A paraszt életképek művelői — A. van Ostade (1610 —84), I- van Ostade (1621—49), J- Steen (1626 —79) bővérű, életvidám alakjaikkal a bruegheli hagyományokat idézik. Az előkelő társaságok a kifinomult ízlésű, olykor a hanyatlás jegyeit mutató C. Netscher (1639 —84) és D. Hals

C. Fabritius: Önarckép (München, Bayerische Staats­ gemäldesammlung)

N. Maes: Álmodozó lány (Amsterdam, Rijksmuseum)

tárgyak, kedvelt ételek, gyümölcsök anyagsze­ rűségét (W. C. Heda, 1594 —1680/82; W . Kalf, 1622—93; J. D. de Heem, 1606 —83/84). A század végére e sokrétű festészet hanyatlás­ nak indult, francia—olasz hatás alá került (A. van der Werff, 1659 —1722), s csak a 19. sz.-ban indult újabb fejlődésnek. A 17. sz.-ban az iparművészet is virágzott, ekkor indult meg a híres delfti fajanszgyártás, s hozta létre a csata- és zsánerjelenetekkel díszített legszebb darabjait. — A festészet újabb fejlődésnek indult J. B. Jongkind (1819—91) művészetével, aki a francia impresszionistákra is hatott. A hágai iskola legjelentősebb alakja, J. Israels

HOL

J. Vermeer van Delft: A levél (Amsterdam, Rijksmuseum)

G. D ou: Idős asszony ablakban (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

(1824 —1911) Rembrandt hagyományaiból kiindulva képein a holland hajósok, halászok életét örökítette meg. Az amsterdami iskolát

G. H. Breitner (1857—1923) képviseli mozgal­ mas nagyvárosi képeivel. I. Israels (1865 — 1934) színes ragyogású képei az impresszioniz-

J. Ruisdael: A nagy erdő (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

4IO

HOL

G. A. Berckheyde: Haarlemi városrészlet (Haarlem, Frans Hals Museum)

J. Steen: A papagájkalitka (Amsterdam, Rijksmuseum)

mushoz állnak közel. A 19. sz.-i holland festé­ szet legnagyobb mestere a francia művészethez is kapcsolódó V. van Gogh (1853—90), a modern európai festészet egyik legnagyobb alakja, az expresszionizmus úttörője. A 20. sz. holland művészetében a modernista törekvések hódítanak tért. A festészetben P. Mondrian (1872 —1944) stílusa a geometrikus síkkonst­ ruktivizmus irányát képviselte. A fiatalabb holland festőnemzedék tagjai között számos absztrakt művészt találunk (K. Appel, 1921 — ). A legújabb avantgarde törekvés híveit az ún. Kobra-csoport tömöríti. — írod. A.

A. van Ostade: A halárusnő (Amsterdam, Rijksmuseum)

411

Behne: Holländische Baukunst in der Gegen­ wart. Berlin, 1922; Th. van Doesburg: Grund­ begriffe der neuen gestaltenden Kunst. Mün­ chen, 1925; P. Mondrian: Neue Gestaltung. München, 1925; J. P. Oud: Holländische Architektur. München, 1926; Mieras—Yerbury: Dutch Architecture in the 20th Century. London, 1926; C. Horst: Die Architektur der Renaissance in den Niederlanden. Haag, 1929; R . Blijstra: Netherland’s architecture since 1900. Amsterdam, i960; P. Fierens: J. Israels: Öregasszony (Hága, múzeum)

Peinture hollandaise. Paris, é. n .; Garas К.: A németalföldi polgárság művészete. Bp., 1947; Bode—Plietzsch: Die Meister der holländischen und flämischen Malerschulen. Leipzig, 1951; E. Plietzsch: Holländische und flämische Maler des XVII. Jahrhunderts. Leipzig, i960. H ollar, Wenceslaus (Prága, 1607. júl. 13.— London, 1677. márc. 25.): cseh—német rajzoló, rézmetsző és rézkarcoló. A Majna melletti Frankfurtban tanult. 1636-ban Kölnben telepe­ dett le, itt ismerkedett meg az angol Arundel gróffal, aki magával vitte Angliába és haláláig támogatta (Greenwich látképe, a gróf arcképe és festménygyűjteményének 26 rézkarca ekkor keletkezett). 1642—44-ben kiadta az angol nők ruhaviseletének 28 lapos sorozatát. A pol­ gárháború alatt Antwerpenbe menekült, de 1652-ben visszatért Angliába. Igen termékeny művész volt, rézkarcainak számát mintegy 2500-ra becsülik. Mások festményei és saját rajzai után egyaránt készített lapokat, főleg városképeket. Rézkarcai, melyek tökéletes és finom technikával készültek, tartalmuk gazdag változatosságával fontos művészet- és kultúr­ történeti források. — írod. J. Urzidil: W . H. 1936; F. Sprinzels: W . H. Handzeichnungen. 1938. Pataky Dénes H olló Barnabás (Alsóhangony, 1865. máj. 16.—Bp., 1917. nov. 2.): szobrász. Bp.-en tanult s A Magyar Tudományos Akadémia alapí­ tása c. nagy domborművével (1891; az Akadé­ mia falán) tűnt fel. Hasonló mű a Wesselényiemléktábla (1892) a pesti ferences templomon. Az ő műve az Akadémia előcsarnokában levő Erzsébet királyné koszorút helyez Deák Ferenc ravatalára c. dombormű, a bp.-i Bocskai István(a Millenniumi emlékművön), Greguss Ágost-, a balatonalmádi Rákóczi- és Kossuth-, a váli Vajda János-, a rimaszombati Tompa-, a hajdúböszörményi Bocskai-, a losonci Kossutliszobor. Kisebb méretű életkép- és állatszobrai népszerűek voltak. Stílusa kötetlen, realiszti­ kus. Egy hű barát, Kinizsi, II. Lajos, II. Lajos halála és Szendy Árpád c. szoborműveit a Nemz. Gal.-ban őrzik. A II. Rákóczi Ferenc kassai síremlékére hirdetett pályázaton első díjat nyert, de az emlék megvalósítása körül támadt nehézségek felőrölték erejét. Műveiből a Műcsarnok 1918-ban hagyatéki kiállítást rendezett. H olló László (Kiskunfélegyháza, 1887. márc. 6 .— ): festő, Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes művész. 1904-től 1909-ig a Mintarajziskolában, majd két évig Münchenben Hollósy Simontól tanult. Később Párizsban képezte magát tovább. Olaszo.-i és spanyolo.-i tanulmányútja után Debrecenben telepedett le, ahol ma is él. 1911 óta szerepel kiállításokon. Alkotásait 1923-ban a bp.-i Belvederében,

Holló László: Önarckép

1926-ban és 1956-ban az Ernst Múzeumban, 1961-ben a Műcsarnokban önálló kiállításon mutatta be. 1964-ben grafikai műveiből a bp.-i Nemz. Gál. rendezett kiállítást. Az alföldi iskolával rokon szellemű tájképein a színek formáló erejével jeleníti meg az alföldi táj drámai feszültségű részleteit (Tanya, 1957). Vérbeli kolorista, az erőteljes kék, barna, sárga színösszeállítású, olykor víziószerű kompozí­ cióihoz a falusi élet (Lakodalmasok, 1943; Fuvaros szekér, 1952), a történelem ( Szt. István temetése, 1938) és a Biblia eseményei szolgál­ tatnak témát ( Sámson és Delila, 1928). Plein airben festett aktjai, igénytelen tárgyakat megörökítő csendéletei, virtuóz rajztudásról tanúskodó rajzai a valóság egyéni, de hiteles visszatükrözései. Külön említést érdemel mély kifejezőerejű Önarckép-sorozata. A Nemz. Gál. több művét őrzi. — írod. Koczogh Á.: H. L. Bp., 1964. H olló Zsigmond (Miskolc, 1858—Pécs, 1896. febr. i i .): festő. Bp.-en a Mintarajziskolában Lotz Károly osztályán tanult. Az 1880-as évektől kezdve a pécsi Zsolnay-gyárban dol­ gozott, majd a pécsi ipariskolában lett rajz­ tanító. 1888-tól kezdve állított ki a Műcsarnok­ ban portrékat és zsánerképeket, hollóházi k em én y cserép : a Sátoraljaújhely melletti Hollóháza községben 1820 k. alapított keménycserépüzem termékeinek gyűjtőneve. A nyolcvanas években gyártmányain a magyar úri hímzés hatása alatt álló díszítéseket alkal­ mazott. Később kizárólag ún. vásári paraszt­ kerámiát, a két világháború között kevéssé

4-12.

HOL |ИШЭ1ЯЙ&Д1 .

Hollóháza

ь

£ ^ ti r

Hollóházi keménycserép jegyek: a i860 és 1902 közötti b 1927 és 1939 között, c mai jegy

színvonalas díszműárut gyártott. Jelenleg is mű­ ködik kerámiaüzem a hollóházi gyárban, mely az 1950-es évektől kezdve porcelánt gyárt. — írod. Sikota G y.: A hollóházi kerámia. Bp., 1961. H o lló k ő : várrom Nógrád megyében. A 13 — 14. sz.-i építkezések után jelenlegi rendszerében a 15. sz. folyamán épült ki. Szabálytalan alap­ rajzú vár, rendszere a feltöltések miatt nem bontakozik ki tisztán. Falmaradványai magasan állnak. H ollósy Simon (Máramarossziget, 1857. febr. 2.—Técső, 1918. máj. 8.): festő, a nagybányai művésztelep vezető mestere és Ferenczy Károly mellett legnagyobb alakja; a 19. sz.-i naturaliz­ mus és realizmus egyik legjobb képviselője. 1875—76-ban a Mintarajziskolába járt, majd Münchenben A. Gabi és O. Seitz mellett tanult tovább az akadémián. Korai képei, mint a Meditáló szerzetes (1883), a Nevető leány (1883) és a Jó bor (1884) a müncheni zsánerpiktúra jegyeit hordozzák, ám a következő,

már érett stílusát reprezentáló képek, mint a Férfiportré (1886), az első élettársáról festett Merengő (1886) és festészete első periódusának fő műve, a Tengerihántás (1885) már W. Leibl és J. Bastien-Lepage művészetéhez állnak közel. ~ ekkor a müncheni naturalisták egyik legeredetibb képviselője, festészetét úgyszólván a hollandok finomsága és bravúros anyag­ ábrázolása jellemzi. Rendkívül szuggesztív egyéniség, jelszava az érzés és a természet. Münchenben magániskolát nyitott, köréje csoportosult az újat akaró festőgárda. Korai korszakának jellemző terméke még a Mulató társaság (1888), az Áldomás (1897) és a Két tűz között (1891) c. zsánerkép is. A második korszakához vezető átmenetet képviseli az impresszionisztikus elemeket magába foglaló, gazdag festőiségű Ország bajai (1893). Nem sokkal ezután festhette ragyogó történelmi vázlatát, a Zrínyi kirohanását is. 1896-ban fiatal művészek élén Nagybányára ment és megalapította a nagybányai művésztelepet. Nagybányán finom, naturalisztikus képeket festett, Kiss József verseit illusztrálta (Tüzek) és belekezdett élete fő művébe, a be sose fejezett Rákóczi-induló c. monumentális kom­ pozíciójába, amelynek vázlatai, a hozzá készült plein air tanulmányok nemcsak örökké vajúdó, rendkívül impulzív, szenvedelyes, kissé dekoncentrált lelkivilágának, hazafias, forradalmi gondolkodásának hű tükörképei, hanem egyúttal a magyar festészet gyöngy­ szemei is. A téma végigkísérte egész életében,

Hollósy Simon: Rákóczi-induló (Bp., Nemzeti Galéria)

Hollósy Simon: Önarckép (Bp., Nemzeti Galéria)

a Rákóczi-indulóból proletárinduló, majd paraszti tömegfelvonulás lett. Stílusa is mind­ inkább módosult, a plein air indítéktól, stilizáltabb formáláson át a monumentális, drámai hangvételig jutott. A nehéz természetű ~ n a k hamarosan nézeteltérései támadtak tár­ saival, elhagyta Nagybányát, 1902-től Fonyód­ ra, Vajdahunyadra, majd rövid megszakítással haláláig Técsőre vitte nyaranta Münchenből növendékeit. A művészeti életben nem vett részt. Técsőn a Rákóczi-induló mellett a técsői parasztházakat (Parasztudvar szekérrel, 1912), a Tiszát (Fák vízparton, 1916) és a Nereszen-hegyet festette. E periódusának fő műve Önarcképe (1916). ■~nak igen nagy hatása volt a fiatalokra, nemcsak mert Réti István, Thorma János, Rudnay Gyula mestere volt, hanem szenvedélyes egyénisége, modern pedagógiai elvei nélkül sem a nagybányai festészet, sem a főiskolai reform nem képzel­ hető el. Számos művét őrzi a Nemz. Gál. Emlékkiállítását 1957-ben rendezték meg. — írod. Réti I.: H. S. Bp., 1927; Réti I.: A nagy­ bányai művésztelep. Bp., 1954; Németh L .: H. S. és kora művészete. Bp., 1956. Németh Lajos Holstein: pozsonyi ötvösök a 17 —18. sz.-ban. — I. ~ János Kristóf I. (1671—94 között működött) müvei közül egy jegyével ellátott fedeles karmát és egy ostyatartót a pozsonyi ev. egyház őriz. — 2. ~ János Kristóf II. (1713—42 között működött) jegyével ellátott két gyertyatartót a pozsonyi ev. egyház őriz. hólyagos se rle g : kidomborodó, hosszúkás V . kerek, bordás v. sima, hólyagokra emlékez­ tető trébelt díszítéssel ellátott késő gótikus serleg. Jellemző magyar emléke a bécsújhelyi

Corvin-serleg. A késő reneszánsz és a korai barokk stíluskorszakban a német, különösen a nürnbergi ötvösök alkalmazták gyakran az erősen kidudorodó, gömbszerű, a serleg szája felé nagyobbodó hólyagos díszítést (H. Petzold nürnbergi mester 1612-ben készült Dianaserlege az Iparm. Múz.-ban). H olzhäuser, Johann Philipp (18. sz. második fele): német éremművész. 1764—92 között a varsói pénzverdében dolgozott. Műveit gyakran I. P. H. jelzéssel látta el. Ismeretes a lengyel királyokról készült éremsorozata. H olzm eister, Clemens (Fulpmes, 1886. márc. 27.— ): osztrák építész. Tanulmányait a bécsi Technische Hochschulén végezte, ahol többek közt M. Ferstel tanítványa, majd 1914-től 1919-ig asszisztense volt. 1919-től 1928-ig az innsbrucki Állami Ipariskola tanára­ ként működött. 1924-től 1938-ig professzor és az építészeti mesteriskola vezetője volt a bécsi akadémián, közben 1928 —32 között vezette a düsseldorfi akadémia mesteriskoláját is. 1939-től 1948-ig az istanbuli Műszaki Főiskola tanára volt. Kísérletet tett a templom­ formák modernizálására, ill. a hagyományos stílusformák hatása alól való felszabadítására. Főbb művei: Ferences kolostortemplom, Hermerskeil, Trier mellett, 1931—37; Plébániatemplom, Brotdorf, Saar, 1932; a török vezérkar palotája, Ankara, 1932; Kemál pasa palotája, An­ kara, 1932; az Állami Bank székháza, Ankara, 1933; az ünnepi játékok épülete Salzburgban, i960. — írod. G. Pagano: C .H . Casabella, 1934; J. Gregor: C. H. Salzburg—Leipzig, 1937. Major Máté H om ályossy Ferenc, Tünkéi (19. sz. első fele): építész. 1820 k. Szolnokon dolgozott a ferences templomon, 1822—25 között építette a ceglédi r. k. templomot, 1829-ben újjáépítette a jászdózsai r. k. templom tornyát. 1826-ban a tápiógyörgyei r. k., 1827-ben a kunhegyesi ref. templomhoz készített terveket, de ezek nem kerültek kivitelre. (Az utóbbit Hild József tervei szerint építették fel.) H om er, Winslow (Boston, 1836. febr. 24.— Scarboro, 1910. szept. 29.): amerikai (USA) festő, illusztrátor. N ew Yorkban tanult. Zsáner-, táj- és tengerképeket festett. A Har­ per’s Weekly c. lap rajzolója volt. Később olajképeken örökítette meg a polgárháború­ val kapcsolatos élményeit. Tehetsége főleg akvarelljein érvényesült. Típusai, jelenetei jellegzetesen amerikaiak (New England-i gyermekek, négerek a gyapot hazájában, a viharos Atlanti-óceán stb.). Munkásságának legszebb darabjai Scarboróban festett tenger­ képei. H om icskó Atanáz (Nagyberezna, 1864— Bp., 1916. nov. 2.): grafikus. Orvosnak készült, majd Jankó János ösztönzésére rajzolással

HOL

414

KON

W . Homer: A krikett (Chicago, Art Institute)

4I5

kezdett foglalkozni. Számos illusztrációt és sok ezer karikatúrát rajzolt (Borsszem Jankó, Mátyás Diák, Budapest stb.). hom lokzat, faiadé: az épület utcára, udvarra, kertre tekintő, egységes kiképzésű és hatású oldala, amely gyakran kifejezésre juttatja az épület rendeltetését. Elrendezése, díszítése a kor stílusát tükrözi. Beszélünk fő-, mellék-, oldal-, kerti stb. ~ r ó l, ill. égtájak szerinti ~ r ó l (pl. keleti ~ ) . A ~ érzékeltetheti a belső teret (pl. a gótikus templomoknál), lehet telje­ sen önálló kialakítású (Róma, Pantheon), esetleg pompázatos, díszletszerű, takarva a szerényebb, rossz beosztású belső teret (pl. a historizmus számos épületénél). H om okay József (Piski, 1898. márc. 19.— ): szobrász és festő. Bp.-en az Iparművé­ szeti Iskolában tanult, Orbán Antal, Udvary Géza, Ujváry Ignác voltak mesterei. 1925-ben Koppenhágában a királyi palota díszítésén, majd 1926-ban Firenzében és Rómában dolgo­ zott. 1928—44 között többször állított ki a Műcsarnokban. Később mint rajztanár műkö­ dött. Két műve a Nemz. Gal.-ban van. H om utyeckij, Nyikolaj Fjodorovics (Nyikolajevszk, 1905— ): szovjet művészettörté­ nész, a modern építészet kutatója. Számos kiad­ ványa közül jelentős: A z imperializmus korának építészete (Leningrád, 1939), Leningrad (Lenin­ grad, 1950, 2. kiad. 1959), A z építészet ered­ ményei a Szovjetunióban (Leningrád, i960). H ondecoeter, de: Flandriából a protestáns­ üldözések idején Hollandiába menekült festő­

család. — Legkiválóbb tagja Melchior (Utrecht, 1636—Amsterdam, 1695. ápr. 3.) csendélet- és madárképfestő. Hágában és Amsterdamban működött. Baromfiudvart, kakasviadalokat, egzotikus madarakat ábrázoló képei München, Párizs, Brüsszel stb. múzeuma­ iban vannak. A Szépm. Múz. három képét őrzi. Stílusát számosán követték, köztük a magyar származású Bogdány Jakab is. Kaposy Vera H ondius, Abraham; Abraham de Hondt (Rotterdam, 1625/30 к .—London, 1695): holland festő, rézkarcoló. Vallásos tárgyú képek és arcképek mellett főleg állatokat festett. Allatképeire F. Snyders és J. Fyt művei hatottak.

M. de Hondecoeter: Páva- és kakasviadal (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Hondius, Hendrik (Duffel, 1573. jún. 9.— Hága, 1649 után): holland rézmetsző, rajzoló, teoretikus és kiadó. Arcképeket és tájakat metszett rézbe. A távlatról írt tankönyvét 1604—05-ben Leidenben J. Vredeman de Fnesszel együtt adta ki. hongroyeurök: magyar módra dolgozó tímárok Párizsban a 17—18. sz.-ban. A „ma­ gyar bőr” (amely erős nyerges- és szíjgyártó­ munkára alkalmas) készítését egyes vélemé­ nyek szerint a 16. sz.-ban, IV. Henrik uralko­ dása alatt ismerték meg a franciák, mások szerint J. B. Colbert, Franciao. pénzügyminisz­ tere (1619—83) küldte el Larose nevű emberét, hogy a borkészítés titkát megszerezze. A Franciao.-ban dolgozó ~ 1705-ben „magyar bőr” előállítására kizárólagos jogot kaptak XIV. Lajostól. Ez Franciao. fontos kiviteli cikke volt Svájc és Flandria felé. Főként tehén-, borjú- és lóbőröket készítettek ki ily módon. Koroknay Éva H oniton-csipke: a brüsszeli csipke hatását mutató, durvább kivitelű és könnyen bomló 17 —18. sz.-i angol vert csipke. A hagyomány szerint a 16. sz. végén Honitonba menekült flamandok honosították ott meg a csipkeverést. Honnecourt, Villard de: — Villard de Honnecourt Honterus János, Honter (Brassó, 1498 — Brassó, 1549. jan. 23.): humanista tudós, ev. prédikátor, az erdélyi szászok reformátora, könyvnyomdász, fametsző. Brassóban, Bécsben, Krakkóban, Baselben tanult. Hazatérve Brassóban nyomdát nyitott, s a város kulturális életében fontos szerepet játszott. — Elkészítette Erdély térképét is. Honthorst, Gerrit van, Gherardo della Nőtte (Utrecht, 1590. nov. 4.—Utrecht, 1656. ápr. 27.): holland festő és rézkarcoló. Történeti, vallásos és mitológiai, allegorikus és zsáner­ képeket, valamint portrékat festett. A. Bloemaert tanítványa volt. Rómában Caravaggio művészete hatott rá, akinek stílusát ő közvetí­ tette Hollandiába. Képein az alakokat gyakran gyertyafény megvilágításában ábrázolta (ezért nevezték el Gherardo della Notténak). IV. Keresztély dán király megbízásainak testvéré­ vel, Willem van ^ t a l (Utrecht, 1594—Utrecht, 1666) együtt tett eleget. Londonban és Hágá­ ban is működött. M. van Mierevelddel együtt az orániai hercegek udvari festője volt, s a család tagjairól számos képmást készített. Kaposy Vera Honti Nándor (Bp„ 1878. ápr. 25.—New York, 1935 után): festő és grafikus. München­ ben és Nagybányán Hollósy Simonnál, Párizs­ ban a Julian Akadémián A. W . Bouguereau, B. Constant, T. Robert-Fleury és E. Carriére vezetése alatt tanult. 1903 —06 között Ameriká­ ban élt, majd Bp.-en telepedett le és az Uiság

c. lap rajzolója lett. Naturalista-impresszionista képeket festett, plakátokat tervezett. Az I. világháború után kivándorolt az USA-ba. Hooch, Pieter de (Rotterdam, 1629. dec.— Amsterdam, 1683 után): a holland életkép­ festészet kiváló képviselője. Delftben és Ams­ terdamban működött. Korai képeire Remb­ randt körének mesterei hatottak. Legszebb műveit Vermeer van Delft hatására Delftben alkotta 1655—65 között. Képein a holland polgárok életét ábrázolta, polgári jólétüket sugárzó intérieurökben, nemesen egyszerű bútoraik, mindennapi tárgyaik között. Kevés figura szerepel rajtuk, legtöbbször asszonyok és gyermekek. Alakjukat póztalan tevékenység közepette, meghitt bensőséggel ábrázolta. Egységes, meleg tónusú festményein egyenle­ tesen árad szét a magas ablakokon, esetleg ajtókon beáramló fény. Kompozícióin az egymásba nyíló szobák térmegoldásával a perspektíva hatásos megoldásához jutott el. Munkásságának egyik jellemző darabja, a Levelet olvasó hölgy a Szépm. Múz. tulajdoná­ ban van. — írod. A. de Rudder: P. de H. et son oeuvre. Antwerpen, 1914; W . Valentinen P. de H. 1930. Lajta Edit Hooghe, Romeyn de (Amsterdam, 1645. szept. xo.—Haarlem, 1708. jún.): holland festő, rézkarcoló és szobrász. Híresek történeti eseményeket ábrázoló grafikai lapjai. Buda 1686-os ostromáról készült rézkarca az ostrom legkiválóbb ábrázolása, bár topográfiailag megbízhatatlan forrásokat követ. Számos poli­ tikai karikatúrát is készített. Hoogstraten, Sámuel van (Dordrecht, 1627. aug. 2.—Dordrecht, 1678. okt. 19.): holland festő. Dordrechtben működött. Jóllehet Remb-

P. de Hooch: Levelet olvasó hölgy (Bp., Szépművészeti Múzeum)

HON

HOP

P. de Hooch: A fiatal anya

417

randi tanítványa volt, képeinek sima techni­ kája, hideg színezése és túlzott vonaltávlata inkább P. de Hooch késői korszakához kapcso­ lódik. Bensőséges hangulatú társasági és családi jeleneteket festett. Rajzai közelebb állnak mes­ teréhez ; ezek egyikét ( Mária halála) sokáig Rembrandtnak is tulajdonították. A festészet­ ről írt tankölteményét maga illusztrálta. Hopfer, Dániel (Kaufbeuren, 1470 k .— Augsburg, 1536 к.): német rézkarcoló. Augsburgban az elsők között használta fel a rézma­ ratást — mellyel a fegyverkovácsok készítették díszítményeiket — grafikai sokszorosításra. Hopp Ferenc (Fülnek, 1833. ápr. 28.—Bp., 1919. szept. 10.): műgyűjtő. Föld körüli utazásai során К-ázsiai, kínai és főleg japán műtárgyakat gyűjtött. 1919-ben értékes gyűj­ teményét az államra hagyományozta azzal a feltétellel, hogy minden állami tulajdonban levő К-ázsiai műtárgyat az ő gyűjteményével egyesítsenek. A róla elnevezett Keletázsiai Művészeti Múzeum 1923-ban nyílt meg. Hopper, Edward (Nyack, 1882. júl. 22.— ): amerikai (USA) festő, a francia festé­ 2 7 Művészeti Lexikon II

szet ellenhatására megerősödő amerikai pro­ vinciális realizmus egyik fő képviselője. Az amerikai városok és vidék sivárságát, a kisszerű élet áttörhetetlen keretébe zárt ma­ gányos embereket ábrázolja tárgyilagos, sze­ mélytelen egzaktsággal (Ház a vasút mellett, 1925; Éjjeli kávéház, 1942). N ew Yorkban él. Hoppner, John (London, 1758. ápr. 4.— London, 1810. jan. 23.): angol arcképfestő. E. Hopper: Világítótorony kettős világításban

J. Hoppner: Mrs. Swete képmása (Bp., Szépművészeti Múzeum)

A Képzőművészeti Főiskola tagja, a walesi herceg udvari festője volt, művészete az angol festőiskola hagyományaihoz kapcsolódott. Ek­ lektikus stílusára kortársai közül főleg J. Reynolds és T. Lawrence hatott, de tehetségével messze kiemelkedett az utánzók szürke sorából. A Szépm. Múz. Mrs. Swete képmása és Mrs. Batt képmása c. műveit őrzi. Hóra János Lajos (Zsombolya, 1812. okt. ír . —1868 után): festő. Becsben F. Amerling tanítványa volt, majd párizsi tanulmányai után 1841-ben Pesten telepedett le. Számos arc- és életképet (Vén koldus) festett. Portréinak ko­ moly felkészültsége és festőisége az átlag fölé emeli munkásságát ( Önarckép, Szentpéteri József ötvös arcképe, Magyar Történeti Arcképcsarnok). Horler Miklós (Bp., 1923. dec. 13.— ): építész és építészettörténész. Több bp.-i mű­ emléket állított helyre. A főváros építéstörténe­ tével foglalkozik. Szerkesztette és részben írta a Budapest műemlékei c. topográfiai kiadvány I. és II. kötetét (Bp., 1955 és 1962). Egyéb művei: A műemlékek nyilvántartása (Bp., 1953, Pogány Frigyessel), Szentendre (Bp., i960, Sallay Marianneval és Kuthy Sándorral). Hornicsek Lajos (Spisská Nova Vés—Igló, 1927. dec. 9.— ): ötvös, iparművész. Iparművészeti munkái 1954 óta szerepelnek kiállításokon. Hornicsek László (SpiSská Nová Vés—Igló, 1923. ápr. 16.— ): építőművész, belsőépítész, Ybl-díjas. Az Iparművészeti Iskola belsőépítő tanszakán tanult 1940—45-ben. Tervező gya­ korlatát Kaesz Gyula műtermében kezdte meg,

majd az Iparművészeti Főiskola tanársegédje, később docense lett. 1948 óta mint vezető tervező állami építészeti tervezőirodákban működik, túlnyomó részben kiállítások, üzle­ tek, színházak és más középületek belső tér­ kiképzését tervezi (Fészek klub, 1965). Hornyai Ödön (Sátoraljaújhely, 1856. febr. 23.—Bp., 1937. dec. 6.): festő. Halász-Hradil Elemértől tanult festeni. 1914-től szerepelt bp.-i tárlatokon finom színárnyalású pasztell tájképeivel és csendéleteivel. 1941-ben Petrovics Elek a Nemzeti Szalonban kiállítást rende­ zett hagyatékából. A szakirodalomban is működött. Hornyánszky Miklós (Bp., 1896. ápr. 11.— ): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán, Párizsban és Antwerpenben végezte tanulmányait. Bp.-en kívül Antwerpenben (1924) és Coutrai-ben (1926) volt kiállítása. 1929-ben Kanadába vándorolt s Torontóban telepedett le. A torontói Ontario College of Art grafikai tanszakának tanára. Főleg réz­ karckészítéssel foglalkozik. Az USA és Kanada több múzeuma őrzi műveit. H orovitz Lipót (Rozgony, 1838. jan. 11.— Bécs, 1917. nov. 16.): festő. Bécsi és párizsi tanulmányévei után Varsóban telepedett le, ahol arcképeket festett, s elkészült első nagyobb műve, a Jeruzsálem pusztulásának végnapjai. Bp.-en a Műcsarnokban 1885-ben A z elsőszülött c. életképpel és három arcképpel sze­ repelt. 1893-ban Bécsbe költözött. Főleg mint arcképfestő korának kedvelt művésze volt (Arany János, Pulszky Ferenc, Tisza Kálmán portréja). Horta, Victor (Gent, 1861. jan. 6,—Brüsszel, 1947. szept. 8.): belga építész, iparművész, az art nouveau egyik kiemelkedő alakja. Leghíresebb munkája a Tassel-ház Brüsszelben (1892—93), ahol a szecesszió szemléletében kialakított egyéni ornamentikán kívül sikere­ sen élt a vasszerkezet lehetőségeivel. Alaprajza, belső kiképzése (különösen lépcsőháza) igen élesen tükrözi a századforduló stílustörekvései­ nek jellegzetességeit. Ebben a stílusban számos házat épített a századfordulón. A munkáspárt részére épített brüsszeli Maison du Peuple épülete (1896—99) a konstruktivizmus elő­ hírnöke. — írod. R . L. Delevoy: V. H. Bruxelles, 1958. Koós Judit Horthy Béla (Mezőkászony, 1869. febr. 4.— Bp., 1943. febr. 10.): festő. Előbb jogot vég­ zett, utána Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban tanult. 1891-ben állított ki először a müncheni Glaspalastban. 1896-tól több éven át dolgozott a nagybányai művész­ telepen. Arcképeket és tájháttérben figurális plein air kompozíciókat festett. Horti Pál (Bp., 1865. jún. 18.—Bombay, 1907. máj. 25.): festő és iparművész, a század-

HOR

HÖR

V. Horta: Maison du Peuple (Brüsszel)

419

forduló szecessziós stílusának jellegzetes kép­ viselője. 1881-ben a Mintarajziskola növendéke volt, majd Münchenben, Párizsban, London­ ban folytatott tanulmányokat. 1890-ben a Fővárosi Iparrajziskola tanára lett. Eleinte tájképeket festett, később a művészi ipar több területén dolgozott. Leginkább bútorai és intérieurjei ismertek, de a kerámia- és a zománcművészettel is sikerrel próbálkozott. Részt vett 1900-ban a párizsi, 1902-ben a torinói, 1904-ben a St Louis-i világkiállításon; az utóbbi kettő szervezési és rendezési munkái­ ban is jelentős szerepet vállalt. Amerikai utazása után Mexikón, Japánon, Kínán és Mandzsú­ rián keresztül szándékozott haza térni, hogy az ősmagyarok művészete után kutasson és eredeti emlékeket gyűjtsön össze. Utazása közben Bombayben sárgalázban halt meg. Számos alkotását őrzi a bp.-i Iparm. Múz. Koós Judit hortus conclusus: zárt, körülkerített kert. A középkori ábrázolásokon a mennyei para­ dicsom jelképe. H ortus D eliciarum - meisseni porcelán). Működése alatt a gyár termékeit (különösen a színezésüket) állandóan finomította és igen magas színvo­ nalra emelte. Művészi ízlése sokáig meghatá­ rozta az európai porcelán stílusát. Kiváló festő volt, gazdag díszítőfantáziája erős kínai hatás alatt állt, legszebb díszítményei az ún. chinoiserie-k. — 2. Christian Friedrich ~ (Ber­ lin, 1700—Meissen, 1779) 1725-től a meisseni porcelánmanufaktúrában dolgozott. Munkás­

ságát csak az utóbbi évtizedek kutatásai különböztetik meg rokonának, J. G. ^-nak tevékenységétől. H rabéczy Ernő (Debrecen, 1894. dec. 19.— Debrecen, 1953. dec. 2.): festő, 1913 —18 között Hollósy Simonnál tanult, majd Debre­ cenben élt. 1938-ban és 1942-ben az Ernst Múzeumban, 1944-ben az Alkotás Művész­ házban volt kollektív kiállítása, az utóbbi alkalommal Petrovics Elek cikke irányította rá a figyelmet. Vizionárius festő, szívet facsa­ ró alakokat festett egy kallódó, nagy tehetség bensőséges lírájával. Fő műve, a Látomás az elhagyatottság és reménytelenség magával ragadó vallomása. 1957-ben volt emlékkiállítása a debreceni Déri Múzeumban. — írod. Koczogh A.: H. E. Művészettörténeti Értesítő, 1963. Genthon István H radil: -*■ Halász-Hradil H raditczky Lukács (18. sz.): piarista festő, a nyitrai piarista templom mennyezetképeinek (Szt. István koronafelajánlása, Szt. Imre foga­ dalma, Szt. Erzsébet és Szt. Margit) mestere. H R M m ester: Ez a jelzés található (az 1653 évszám mellett) a sárvári vár lovagtermének freskóin, melyeken a művész Nádasdy Ferenc és a magyar seregek török elleni sziszeki, pápai, tatai, veszprémi, győri, kanizsai, budai harcait ábrázolta. A névjelzés német v. németalföldi művész nevét fedi, aki ifj. Nádasdy Ferenc megbízásából festette mozgalmas falképeit. H rorrn Pál (18. sz. második fele): keramikus a holicsi gyár szolgálatában. 1774-től 1783-ig ő volt a gyár vezetője. 1783-ban nyugalomba vonult; utóda fia, ifj. Pál lett.

HUA

H R M mester: Tata ostroma, Sárvár, mennyezetkép

Hronsky Beííadik: Garamszentbenedek Hsia Kuei (1180 —1230 között működött): a klasszikus kínai tájképfestészet kimagasló alakja, a korabeli akadémia tagja. Tájképein kívül festett emberi alakokat is. Japánban nagyon értékelték. Leghíresebb A 10 000 lis Jang-ce folyam c. -*■ makimonója. Hsieh Но (5—6. sz.): kínai festő és művészeti író. Festménye másolatban sem maradt fenn. Híres művészettörténeti munkája, a Ku-huap’in-lu (Régi Festmények Katalógusa) méltatja és osztályozza az előző korok kínai festőit (6 osztályba sorol 27 festőt), és taglalja a kínai festészet 6 fő kánonját. A 6 kánon a következő: ritmus és életszerűség, anatómiai szerkezet, természethűség, a színezés helyessége, művészi kompozíció és rendezés, a klasszikusok másolása. Az eredeti szöveg fordítása, ill. értelmezése körül máig sok vita folyik. Hsü Hsi (10. sz. közepe): kínai festő, Huang Ch’üan kortársa és riválisa. A nankingi iskolá­ hoz tartozott, de állami méltóságot nem viselt. Kiváló virág-, bambusz-, továbbá rovar- és lepkefestő volt. Természethű festményeit az utókor nagyon értékelte, nagy részük császári gyűjteményekbe került. Számos másolat ma­ radt fenn képeiről. Hsü Pei-hung (Ishing, 1894—Nanking, 1953): kínai festő, a modern kínai művészetben

a nyugati technikák és a korszerű művészet­ pedagógia jeles képviselője. (Nyugaton Ju Péon néven ismerik.) Tanulmányait Sanghaj­ ban, majd Párizsban a Julian Akadémián végezte. 1927-ben tért haza s előbb Nankingban tanított (ő az első, aki a rendszeres, aka­ démiai alaposságú alakrajzot, természettanul­ mányt bevezette a kínai művészeti iskolákba),. 1933 —34-ben európai körúton (Párizs, Berlin, Milánó, Moszkva, Leningrad) mutatta be a modern kínai művészetet és saját műveit. 1937—45 között a Csungkingba költözött pekingi főiskolán tanított. 1945-től haláláig a pekingi főiskola rektora volt. A felszabadulás után nagy megbecsülésben részesült. Halála után rendezett emlékkiállításán (1953) egykori párizsi alakrajzai, olajfestményei és hagyomá­ nyos tustechnikával készült képei szerepeltek. Európában főként tusképeit becsülik, számos gyűjteményben vannak alkotásai; hazájában mint pedagógust és a természethű olajtechnika és rajz művelőjét tisztelik leginkább. Miklós Pál Huang Ch’üan (900 k .—965): kínai festő. A korszak kiemelkedő virág- és madárfestője. Képein leggyakrabban darvak és fácánok szerepelnek. Fiatal korában tűnt fel rajzkész­ ségével. Több mesternél tanult. Egész fiatalon lett a korabeli festőakadémia vezetője (923).

Huang Kung-wang (1269 —1358): kínai tájképfestő, filozófus, esztéta. Leghíresebb munkája a Fu-ch’un hegyi falvai c. terjedelmes -+makimono, amelynek több másolata ismeretes. Nagy hatása volt a kínai tájképfestészetre. Huang Pin-hung (1863 —1958): kínai festő, a hagyományos képírás kiváló művelője. Több sanghaji iskolában tanított, hosszú ideig a sanghaji Commercial Press kiadó művészeti vezetője volt. A felszabadulás után a hangcsoui főiskola tanára lett, nyugalomba vonulása után is ott élt. Mint tájképfestő gyakran ábrá­ zolta Szecsuan tartomány hegyeit. Értékes festmény- és kalligráfia-gyűjteménye volt. Hua T ien you (1901 — ): kínai szobrász. Párizsban tanult, hazatérve vidéken tanított. Eleinte csak portrékat készített, 1949 óta nagy állami megbízásokon dolgozik, főiskolai tanár s a dombormű sokra értékelt mestere. Hua Yen (1682 —1765): kínai festő. Emberi alakokat, táj-, madár-, virágképeket és bambu­ szokat festett. Számos képe maradt fenn. Hubacher, Hermann (Biel, 1885. aug. 1.— ): svájci szobrász és rézmetsző, a modern svájci szobrászat kiemelkedő alakja. 1916 óta -Zürichben dolgozik. Erőteljes realista művész. 1938-ban a Velencei Biennale szobrászati nagydíját nyerte el. Aktokat, bronz és terra­ kotta kisplasztikákat, valamint épületplasztikát készít. Monumentális szobrai mellett kiemelkedőek szoborportréi is (H. Wölfflin bronz feje Winterthurban). Hubay-Cebrián Andor (Bp., 1898. dec. i i .— ): festő, szobrász. Teles Ede, majd Ballá Ede voltak mesterei. Hosszabb olaszo.-i tanulmányútjáról hazatérve a herendi templom számára festett oltárképpel ( Golgota) tűnt fel. Képeit több külföldi városban (Milánó, Varsó) nagy sikerrel mutatta be, itthon az Ernst Múzeumban (1928) és a Fränkel-szalonban (1933) volt gvűjt. kiállítása. Több műve szerepel olasz és lengyel gyűjteményekben (Bem-portré a varsói Nemzeti Múzeumban). 1945 után egy ideig a herendi porcelángyár igazgatója volt. 1948 után Norvégiába költö­ zött. Érmeket is mintázott. Huber Ferenc Xavér (a 18 —19.sz- fordulóján működött): ötvösmester. Sopronból szárma­ zott, Pozsonyban dolgozott. 1784 után 1808-ig budai mester volt. Művei közül egy kehely a pozsonyi ev. templomba, egy ereklyetartó feszületé a dómkincstárba, Budán készített művei közül egy gyermekkard veretei a Nemz. Múz.-ba, egy tajtékpipa ezüst szerelése pedig a kassai múzeumba került. Huber István (Bp., 1891. márc. 12.— ): festő, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, majd London­ ban, Párizsban és Münchenben járt tanul­ mányúton. Főleg aktokat és portrékat festett

akadémikus-naturalista stílusban. 1921-ben a Műcsarnokban állított ki. Huber János Pál (Pozsony, ?—Székesfehérvár, 1784): szobrász. 1750-ben telepedett le Székes­ fehérvárott és 1773-ban a székesegyház szá­ mára Szt. Imre, István és László szobrát fa­ ragta. Huber József (Pozsony, 1777. ápr. 27.— Pest, 1832 k.): szobrász. Apja, Ferenc kő­ faragó műhelyében tanult, majd egy bécsi képfaragóhoz került. 1800-ban iratkozott be a bécsi akadémiára. Többször járt Bécsben és Párizsban. Dolgozott a Louvre épületén, ahova római és korinthoszi oszlopfejeket készített. 1818-ban hazatért. Ő készítette W urm József házának (Apáczai Csere J. u. 15.) oszlopfőit, kútját és attikáját koronázó két fekvő alakját, melyen nevét is olvashatjuk. Nevéhez fűződik még az esztergomi káptalan­ templom tabernákulumának díszítése. Díszítő­ munkát végzett a pesti városházán is. Valószí­ nűleg tőle származnak a gödöllő-babatipusztai kastély domborművei. Feltehetően régi budai temetők síremlékeinek mestere. Wurst Edit Huber, W olf (Feldkirch?, 1485 к .—Passau, 1553. jún. 3.): német festő és építész, A. Altdorfer mellett a dunai iskola legjobb mestere. Legszebb művei aprólékos kivitelű táji részle-

W . Huber: J. Ziegler portréja (Bécs, Kunsthistorisches Museum) »

I А СО L А N

В I. ZI EC LE RI, D A VI . I СО N.

HUA

HŰL

427

tekben bővelkedő kompozíciói: Krisztus búcsúja (Becs), Menekülés Egyiptomba (Berlin), Alária látogatása (München). Művészetében a kötött figurális elemnek nagyobb a szerepe, mint Altdorfernél; ~ drámaibb, mozgalmasabb, kevésbé finom az előbbinél ( A kereszt felállítása és a Szí. Kereszt allegóriája, mindkettő Becsben). Arcképei Becsben, Dublinban, Londonban találhatók. Jelentősége még nagyobb a rajz­ művészet terén. Merész fantáziájú, szellemes rajzai a német művészet legszebb grafikai alkotásai közé tartoznak. Közülük több a Szépm. Múz.-ban található. — írod. H. Voss: Albrecht Altdorfer und W . H. Leipzig, 1910; P. Halm: Die Landschaftszeichnungen des W . H. 1910; M. Weinberger: W . H. Leipzig, 1930; H. Nägele: Der Zeichner und Maler W . H. 1941. Mojzer Miklós hubertsburgi kerámia : a szászo.-i Huberts­ burgban 1770 —1848 között működő üzem termékeinek gyűjtőneve. Eleinte fajanszot, később keménycserepet gyártott. Az üzem utánozta W edgwood és Leeds formáit, sárgás színű készítményein az előző jegyét is. Termé­ kei gyakran bronzos mázúak. Hu Ch'eng-yen (1584 —1667): kínai festő és fametszőmester. A világhírű T íz Bambusz Csarnokának Albuma c. kínai fametszetgyűjte­ mény kiadója. Maga is számos virág-, madárés bambuszképet készített ehhez a munkához, amely tkp. a kor divatos fametszetműfajának, a vers- és levélírásra használatos mintás levél­ papíroknak a gyűjteménye. Huchtenburgh, Jan van (Haarlem, 1647. nov. 20.—Amsterdam, 1733. júl.): holland csatafestő és rézkarcoló. T. Wijck tanítványa volt, Itáliában és Párizsban is járt. Párizsban Ch. Lebruntől és a A. F. Me idéntől tanulta a gobelintervezés művészetét. Savoyai Jenő szolgálatában urának hadjáratait festette, az ezekről készített metszeteket Hágában adta ki. Műkereskedelemmel is foglalkozott. Hude, Hermann von der (Lübeck, 1830. jún. 2.—Berlin, 1908. jún. 4.): német építész. Mint J. Hennicke munkatársa Berlinben több nagy szállodaépületet épített (Kaiserhof, 1872 — 75; Central, 1878—80; Habsburger Hof, 1889), valamint a Lessing Theatert (1887—88), mely megnyitása idején mintaszerű színházépület volt. Közös művük a bp.-i Vágóhíd (1870 — 72) is. A hamburgi Kunsthallet G. T. Schirrmacheriel együtt építette (1863—68). Hudecek, Antonín (Loucká, 1872. jan. 14.— Öastolovicc, 1941. aug. 11.): cseh tájképfestő. Prágában, Münchenben tanult, Ókorban, a cseh Barbizonban V. Brozík és J. Marák mellett dolgozott. A cseh impresszionista festészet első jelentős képviselői közé tartozik. H udozsnyik: szovjet művészeti folyóirat. Moszkvában jelenik meg 1960-tól.

Huerta, Jean de la: — Jean de la Huerta Huet, Paul (Párizs, 1803. okt. 30.—Párizs, 1869. jan. 9.): francia festő és grafikus, P. N. Guérin és A. J. Gros tanítványa. Művészetére erősen hatott az angol tájképfestészet (J. Constable, R . P. Bonington), levegős tájképeivel megelőzte a barbizoniak törekvéseit. Mint grafikus főleg az akvarell- és fametszet­ technikában tűnt ki. Főbb művei: Nizzai sziklák, Este, Árvíz St Cloudnál (Párizs, Louvre). Huetter János Lukács (?—Eger, 1760): morva származású irgalmas rendi szerzetes-festő. Eger­ ben működött. 1753-ban azirgalmasok templo­ mában, 1754-ben aszervita templomban, 1755 — 56 között a ferenceseknél festett arcképeket, oltárképeket. 1758-ban az egri irgalmas rend­ ház refektóriuma számára festett evangéliumi jeleneteket (Lábmosás). Az egri kispréposti palota dísztermének falképei is az ő művei. Hufnagel, Georg: -*• Hoefnaget, Georg hugenotta stílus: IV. Henrik francia király korában, a 16 —17. sz. fordulóján Párizsban kialakult holland szellemű lakóházépítő stílus, így nevezik a később Franciao.-ból száműzött, Hollandiában és Németo.-ban dolgozó huge­ notta építőmesterek klasszicizáló stílusát is. Huguet, Jaume (1448 —87 között működött Barcelonában): spanyol festő, Katalónia leg­ jelesebb quattrocento mestereinek egyike. 1460-ban készült ma is meglevő Szt. Abdon és Senen oltára (Tarassa, San Pedro), melyen megfigyelhető gazdag realista művészete. Huguet d'Ivry (14. sz. első fele): francia építőmester, 1323 —50 között a chartres-i katedrális káptalantermét építette. Hűi Tsung, polgári nevén Chao Chieh (1082 —1135): kínai császár, műgyűjtő, festő. Az Északi Sung-dinasztia utolsó uralkodója (1100 —1125). Kortársai kiváló festőnek tartot­ ták; uralkodása alatt erősen támogatta a művészeteket és az akadémiát. Elkészítette a császári képtár és a kincstár bronzgyűjteményé­ nek katalógusát. A bronzkatalógus illusztráció­ kat is tartalmaz. A festménykatalógus a kínai művészettörténet egyik legfontosabb doku­ mentuma; 231 kínai festő 6192 festményét ismerteti témák szerint csoportosítva: 1. taoista és buddhista képek, 2. emberi alakok, 3. épületek, 4. barbár népek és állataik, 5. sárkányok és halak, 6. tájképek, 7. állatok, 8. virágok és madarak, 9. bambuszképek, 10. növények és gyümölcsök. A művészetpártoló császár 1126-ban a tatárok fogságába esett. Képtára és műgyűjteménye Yen-Chingbe (a mai Pekingbe) került, és a későbbi zavaros korokban elveszett. Major Gyula hullámíves oromzat: az ablak szemöldök­ vonala felett hullámívben kiképzett, s az épület falsíkjából előreugró falszalag; az ablak­ oromzatok egyik válfaja.

Humann, Karl (Steele, 1839. jan. 4. —Smyrna, 1896. ápr. 12.): német építész és archeológus. Török szolgálatban végzett útépítőmérnöki munkája közben fedezte föl a pergamoni oltár reliefjeit, s 1884-től az ennek nyomán megindult, majd 1891—94 között az E-szíriai ásatásokat vezette. Társszerzője az Ergebnisse der Ausgrabungen zu Pergamon (1—3. köt. 1880—88) és Reisen in Kleinasien und Nord­ syrien (1—2. köt. 1890) c. munkáknak. — írod. T. Wiegand: Der Entdecker von Perga­ mon К. H. 1930. Humayer Erzsébet (Csongrád, 1891. júl. 17.—Bp., 1923. márc. 24.): festő. Bp.-en és Münchenben tanult. 1912—22 között a Mű­ csarnok és a Nemzeti Szalon több kiállításán szerepelt. Hundertwasser, Fritz (Bécs, 1928— ): osztrák festő. Párizsban él. Non-figuratív stílű műveiben lényegében az osztrák szecesszió szellemét és ornamentális látását fokozta az absztrakcióig. Hunedoara: Vajdahunyad Hunt, Richard Morris (Brattleboro, 1828. okt. 31.—Newport, 1895. júl. 31.): amerikai (USA) építész. Genfben S. Darier, a párizsi Ecole des Beaux-Arts-ban H. Lefuel tanítvá­ nya volt, akinek vezetése alatt tervezte később a Louvre könyvtár-pavilonját. 1855-ben tért vissza Amerikába, s főleg New Yorkban sok­ oldalú építészeti tevékenységet fejtett ki: Lenox Library, a New York Tribune üzletháza, Metropolitan Museum, Vanderbilt- és Marquandpaloták. A dekoratív és monumentális hatásra törekvő, francia akadémikus stílust követő amerikai építészeti iskolának volt a vezetője.

HUM

Huszár Adolf: Eötvös József szobra (Bp.)

tanítványa volt. A körm öd, majd a bp.-i állami pénzverdében dolgozott, nagyszámú emlékérmet, plakettet készített ( Munkácsy, Dante stb.). Több műve van a Nemz. Múz. és a Nemz. Gál. éremtárában. Huszár Adolf (Szentjakabfalva, 1842. jún. 18.—Bp., 1885. jan. 21.): szobrász. Eleinte vasöntő volt, majd 1863-ban A. Fernkorn bécsi szobrásznál, 1867-től H. Gassernél s utóbb a bécsi akadémián tanult. 1873-ban a bp.-i Eötvös József-szobor pályázatán az ő művét fogadták el kivitelre. 1875-ben rábízták az Izsó Miklós halálával befejezetlenül maradt szegedi Dugonics- és a bp.-i Petőfi-szobor elkészítését, s vele töltötték be a Mintarajziskola megüresedett szobrászati tanszékét is. A Dugonics-szobrot 1876-ban, Eötvös József BenkS Viktorné szobrát 1879-ben, Petőfiét 1882-ben leplezték Hunt, William Holman (London, 1827. ápr. le, s közben készült el a marosvásárhelyi 2.—London, 1910. szept. 7.): angol festő. A londoni akadémián tanult, a preraffaelita Bem-szobor (1880-ban leplezték le). Pályázat útján nyert megbízást a bp.-i Deák- és az aradi mozgalom egyik kezdeményezője volt (1848). Szabadság-szoborra, melyek közül az előbbi Eleinte történelmi képeket ( Rienzi esküje, váratlanul bekövetkezett halálakor már öntésre 1849), majd nagyszabású bibliai kompozíció­ készen állott, az utóbbinak befejezését pedig kat festett (A világ Világossága, Oxford, Keble Zala Györgyre bízták. Fő műve a bp.-i College), amelyekhez a Szentföldön készített Deák-szobor, melynek mellékalakjain K. Zum­ tanulmányokat. Kortársaira nagy hatással volt. busch Mária Terézia-szobrának barokkos hatása A preraffaelita mozgalom történetét írta meg önéletrajz jellegű művében: History of Pre- érezhető, a főalakban azonban az arcképi hű­ Raphaelitism and the Pre-Raphaelite Brotherhood ség mellett a monumentalitásra való törekvés is megnyilvánul. Arcképszobrokat (Barabás (London, 1905). Hunyadi András (1628 —33 között m űködött): Miklós, Kossuth Lajos, Pulszky Ferenc, Izsó Miklós stb.), Húzd rá cigány! (Nemz. Gál.) ötvösmester Kolozsvárott. Művei közül egy címen egy zsánercsoportot s néhány aktszobrot jegyével ellátott fedeles kupa magántulajdonba, is készített; a Vénusz és Amor a budai Gellértegy türkizekkel kirakott díszbuzogány pedig fürdő előcsarnokában van. Genthon István a bécsi Kunsthistorisches Museumba került. Huszár Ferenc (18. sz. második fele): egri Hurder, Stephan (?—Bern, 1469): tiroli festő. A bécsi Képzőművészeti Akadémián származású svájci építőmester. A berni Mün­ tanult, majd Esterházy Károly püspök meg­ ster boltozási munkáit vezette 1454—69 között. bízásából az 1780—90-es években a besenyő­ Hurtay Lajos (Körmöcbánya, 1877. febr. 23. —1933): éremművész; a bécsi A. Scharff szegi, szűcsi, kömlői, felsőtárkányi r. k. temp-

HUY

429

lom és az egri Líceum kápolnája számára 31.): rajztanár, műegyetemi tanár, művészeti (Szt. István) festett oltárképeket. író. Erdélyi falfestményekkel és főképp Huszár Imre (Nagyercse, 1899. szept. 27.— magyar népi díszítőelemekkel foglalkozott, ): szobrász. 1920—26 között az Iparmű­ e kérdésekről tanulmányai jelentek meg. vészeti Főiskolán tanult Simay Imrénél, majd Könyve: A magyar turáni ornamentika tör­ ténete (Bp., 1930). 1926—27-ben Párizsban E. A. Bourdelle-nél. A szobrászat minden ágában és anyagával Hutin, Charles Francois (Párizs, 1715. júl. dolgozik. Legjelentősebbek dekoratív állat­ 4.—Drezda, 1776. júl. 29.): francia szobrász szobrai. 1927-ben a párizsi Salon kiállításán és festő. F. Lemoyne tanítványa volt; Rómában szerepelt először, a Műcsarnokban 1939-től R . M. Slodtz mellett szobrászattal kezdett fog­ állít ki. Gyűjt, kiállítása 1942-ben volt a lalkozni. 1748-tól Drezdában élt, ahol rézmet­ Műbarát kiállító helyiségében. Diana őzzel c. szeteket adott ki s ismét festett (a Hofkirche szobra Kazincbarcikán van. Az utóbbi évek Szt. Kereszt-kápolnájának oltárképe). 1762-ben munkái: Nőalak a tatabányai strandra, kéta drezdai festőakadémia igazgatója lett. Hágár a pusztában c. képét a Szépm. Múz. őrzi. alakos kompozíció a Fehérvári úti Iparitanuló Huy: -*■ Renier de Huy Otthon elé, lófigura a Vidám Park részére. Huszár Károly (1840—70 között működött): Huyghe, René (Arras, 1906— ): francia művészettörténész; a Louvre munkatársa volt, ötvösmester Debrecenben. A debreceni múze­ majd a College de France tanára lett. Fontosabb um a kerékgyártó céh számára készített művei: Cézanne, 1936; Dessin frangais au poharát őrzi. Huszár Lajos (Nyárádszereda, 1906. jan. XIX. siede, 1948; Degas, 1954; Dialogue avec le visible, 1955; L ’art et l’äme, i960. 29.— ): régész, numizmatikus, a Nemz. Múz. Éremtárának vezetője. 1933 óta szer­ Hu Y i-chuan (1910— ): kínai grafikus, a wuhani főiskola igazgatója. A hangcsoui keszti a Numizmatikai Közlönyt. Pénztörté­ nettel, magyar érem- és plakettművészettel főiskolán tanult, Sanghajban, Lu Hsün ta­ nulókörén ismerkedett meg a fametszet tech­ foglalkozik. Számos tanulmánya jelent meg. nikájával. Baloldali mozgalmakban való rész­ Könyvei: Körmöcbányái éremvésők és emlék­ vétele miatt többször börtönbe került. 1937érmek (Bp., 1929), Medaillen- und Plaketten­ tőlYenanban tanított és dolgozott. Ő kezde­ kunst in Ungarn (Procopius Bélával, Bp., ményezte a népies újévi képek stílussajátsá­ 1932), Szent György-érmek (Bp., 1940), gainak felhasználását a modern fametszetben. A budai pénzverés története a középkorban Színes lapjai a műfaj korai képviselői. (Bp., 1958), The art of coinage in Hungary H uyot, Jean Nicolas (Párizs, 1780. dec. (Bp., 1963). E lexikon munkatársa. 25.—Párizs, 1840. aug. 2.): francia klasszicista Huszár Vilmos (Bp., 1884. jan. 5.— ): építész. Olaszo., Kisázsia és Egyiptom ókori festő. Bp.-en, Nagybányán és külföldön emlékeit tanulmányozta. Egy ideig részt vett tanult. 1902—07 között többnyire naturalista arcképeket állított ki a Műcsarnokban és a Párizsban az Arc de Triomphe építésében és terveket készített a párizsi Palais de Justice Nemzeti Szalonban. Később külföldre tá­ bővítéséhez. vozott és a „de Stijl” csoport tagja lett. Huysmans, Cornelis (Antwerpen, 1648 — Hollandiában él. 1926-ban New Yorkban Mechelen, 1727. jún. 1.): flamand festő. a Brooklyn Museumban, 1927-ben az Ander­ Antwerpenben és Mechelenben dolgozott. son Galériában állította ki műveit a legmoder­ Stílusa után ítélve J. d’Arthois tanítványa v. nebb művészeknemzetközi kiállítása keretében. követője volt. Levegős, világos színezésű, Az utóbbi években épületplasztikákhoz készí­ apró alakokkal élénkített tájképei számos tett terveket. európai gyűjteményben találhatók. huszártorony: az épület alaprajzával közvet­ Huyssens, Peter (Brugge, 1577. jún. 6,— lenül össze nem függő, kisebb méretű torony, Brugge, 1637. jún. 6.): flamand jezsuita szer­ általában a tetőgerincen zetes, építész. F. Aguillonnal együtt építette V. a négyezet feletti tető­ az antwerpeni Bonoméi Szt. Károly templomot részen. Az egyébként (1614—21), a gazdag dekorációjú flamand torony nélküli cisztercita templomokon tűnt fel barokk templom típusát. Élete végén Bruggében és Gentben dolgozott. először a 13. sz.-ban, Huysum, Jan van (Amsterdam, 1682. ápr. később a katedrálisokon 15.—Amsterdam, 1749. febr. 8.): holland is megjelent a tető víz­ festő. Főképpen virágcsehdéleteket festett szintes vonalának élén­ aprólékos, részletező technikával, üde, vidám kítésére. színekkel. Amsterdamban élt, de képeinek Huszka József (Kiskun­ félegyháza, 1854. nov. jelentős része külföldre került. Virágcsokor vázában c. képe a Szépm. Múz.-ban van. Huszártorony 22.—Bp., 1934. márc.

J. van Huysum: Virágcsokor vázában (Bp., Szépművé­ szeti Múzeum)

Hübner, Carl Wilhelm (Königsberg, 1814. jún. 17.—Düsseldorf, 1879. dec. 5.): német festő. F. W . Schadow és К. F. Sohn tanítványa volt, szociális célzatú életképeket festett ( Sziléziai takácsok, A vadászati jog). Hübner, Heinrich (Berlin, 1869. aug. 21. —?): német festő és grafikus. 1890—94 között a düsseldorfi akadémián tanult. Zsánerképeket, tájképeket, intérieuröket festett. Kezdetben a francia és német impresszionizmus hatása alatt dolgozott, később a berlini Sezession tagjaként a századforduló jellegzetes sík, dekoratív stílusát művelte. Plakátokat és könyvillusztrá­ ciókat is készített. Hübner Jenő (Székesfehérvár, 1863. szept. 30.—Bp., 1929. aug. 16.): építész, a késő eklektikus stílus képviselője. A győri városházát francia reneszánsz stílusban tervezte. Mezei Sándorral részt vett a balassagyarmati közkórház és a volt törvényszéki palota (1894), valamint Meszner Sebestyénnel a volt Lipótvárosi Taka­ rékpénztár palotájának (1908) tervezésében. Az egykori Pest vidéki törvényszék és fogház épülettömbje a Fő u.-ban (1915) tervei szerint épült. Hübner,Julius (Öls, 1806. jan. 27.—Loschwitz, 1882. nov. 7.): német történelmi festő, a düsseldorfi iskola romantikus képviselője. F. W . Schadownál tanult, Drezdában mű­ ködött. Az akadémia tanára, majd 1871-től a drezdai képtár igazgatója volt. Hübner Tibor (Bp., 1897. ápr. 5.— ): építész, ~ Jenő fia. Először atyja irodájában dolgozott. Tervei szerint épült a Magyar Nemzeti Bank szombathelyi, ceglédi, székesfehér­

vári, veszprémi, bajai, gyöngyösi, debreceni és érsekújvári (Nővé Zámky) székháza és a dombóvári reálgimnázium. A Madách tér kötött homlokzatú épületei közül a volt O T I bér házát építette (Janáky Istvánnal, 1940), vala­ mint a volt Székesfővárosi Segítőalap székházát. A z ő terve a volt M AC margitszigeti sporttelepe (1941) és a táborhegyi elemi iskola (1942). A Szabadság tér déli oldalának beépítésére 1930-ban hirdetett pályázaton az I. díjat kapta. 1947-től 1949-ig épült tervei szerint a Tétényi úti kórház. Péczely Béla H übsch, Heinrich (Weinheim, 1795. febr. 9. —Karlsruhe, 1863. ápr. 3.): német építész, építészeti író, a romantikus irányzat képvise­ lője. F. Weinbrenner tanítványa volt, főleg Karlsruhéban működött (pénzügyminisztérium, műcsarnok, színház, külügyminisztérium stb.). Templomai az ókeresztény bazilikatípussal mutatnak kapcsolatot. In welchem Style sollen wir bauen (Karlsruhe, 1828) c. műve az eklek­ tika kátéja lett. H ülsenbeck, Richard (Frankenau, 1892. ápr. 23.— ): német grafikus, esszéíró, orvos, a dadaizmus egyik megalapítója. Absztrakt képeket is festett, de főként a dadaizmussal kapcsolatos elméleti munkát végzett. Ausztriá­ ban él. Főbb m űvei: En avant Dada. Geschichte des Dadaismus. Hannover, 1920; Mit W itz, Licht und Grütze. A u f den Spuren des Dadaismus. Wiesbaden, 1957. H ültl Dezső (Felsőbánya, 1870. ápr. 6.—Bp., 1945. júl. I I . ) : építész, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1906-ban Berniniről szóló érteke­ zésével hazánk első építészdoktora lett. Számos klasszicizáló jellegű, a modern felfogáshoz közeledő művéből kiemelendők: a bp.-i Vas u.-i volt Pajor Szanatórium, a Kálvin téri volt Gazdák Biztosító Intézete, a zugligeti Angolkisasszonyok temploma, a Váci u.-i volt piarista épület (jelenleg Eötvös Loránd Tudományegyetem), a Fővárosi Autóbuszüzem XIV. kerületi garázsa, a Péterffy Sándor u.-i kórház. Hültz, Johannes (?—Strassburg, 1449): Köln­ ből származó építőmester. Strassburgban dol­ gozott. 1419-től, U. von Ensingen halála után ő vezette a székesegyház építését. Tőle szár­ mazik a dóm torony sisakja (1420 —39). Hütter, Elias (Bécs, 1775 —1863 után): osztrák szobrász. A bécsi porcelánmanufaktúra modellmestere volt. 1802-ben mintázta meg Károly főherceg biszkvit mellszobrát, melynek sikere a további években számos udvari meg­ bízást hozott számára. Hüttl-porcelán: H üttl Tivadar 1852-ben Pesten alapított üzeme eleinte porcelánfestéssel foglalkozott; a tulajdonképpeni porcelángyár 1904-től működött. H üttl mint formázó, felesége mint festő személyesen működtek közre a gyárban. A budai királyi palota ét-

HÜB

430

HYR

4SI

készletein kívül — e munkán Herenddel párhuzamosan dolgoztak — főleg étkészleteket készítettek, leginkább megrendelésre. A gyár későbbi különlegessége a masszában kobalttal V. aranyoxiddal kékesszürkére, ill. rózsaszínűre festett porcelán. Az utóbbiak (csiszolt arannyal, zománcfestéssel) a kor legszebb darabjai közé tartoznak. Jó minőségű, mindvégig kézzel munkált porcelánjai külföldre is eljutottak. Mint festőműhely és mint porcelángyár több jegyet használt. Utolsó jegye római légiós sas Aquincum felirattal, zöld színnel. Tasnádiné Marik Klára H űvös László (Bp., 1883. júl. 3.— ): szobrász. Evekig élt és folytatott tanulmányokat Pá­ rizsban. Itthon először Szt. Kristóf szobrával keltett figyelmet. Számos képmásszobrot min­ tázott (Beethoven, Puccini), ő készítette a Wodianer-emléket a János-kórház kertjében. A Fränkel-szalonban (1932) és az Ernst Múze­ umban (1934) rendezett kollektív kiállítást. 1948 óta Amerikában él. hydria: víztároló edény, két oldalsó és egy hordásra szolgáló hátsó füllel. Az ókori görög művészetben két fő változata volt: a korábbi

festészet terén tűnt ki (a prágai Nemzeti Színház függönye, a bécsi Burgtheater freskója). 1894-től a prágai akadémia tanára volt. Ismer­ tek portréi is. hypaithrális templom: a cella mennyezeté­ nek fedetlen nyílásán át megvilágított antik templom. Hypnerotomachia: Fra Francesco Colonna (1432—1507 V. 1527) Hypnerotomachia Poliphili (Polipbilus álma) címen, romantikus formá­ ban, vegyes latin és olasz nyelven megírt Vitruvius-kommentárja. Első kiadása Velen­ cében 1499-ben Aldus Manutius nyomdájából került ki. Építészetelméleti tartalma miatt a reneszánsz művészetfelfogás fontos forrása. Éles, tiszta metszésű betűi, a szöveg arányos elrendezése, a fametszetes illusztrációk harmo­ nikus beosztása a könyvművészet és nyomdatechnika klasszikus mintaképévé avatják az el­ ső ősnyomtatvány-kiadást. Aggházy Mária hypocaustum: az ókori, különösen az É-i provinciákban épített római lakóházak padlószintje alatt elhelyezett fűtőberendezés. Hasonló berendezéseket a római fürdőkben is találunk.

körvonala a nyak tövénél szögben megtörik, a későbbi nyaka és válla nem válik el élesen (ún. kalpis); az első az i. e. 6., az utóbbi az 5—4. sz.-ban volt népszerű. H yld János (16. sz.): királyi építész; 1525-ig II. Lajos szolgálatában állt. A budai vár előtt álló királyi ház javítását és egy kocsiszín felépítését végezte. Hynais, Vojtéch (Bécs, 1854. dec. 14.— Prága, 1925. aug. 22.): cseh festő. Becsben A. Feuerbach növendéke volt. Olaszo.-i tanul­ mányútja után Párizsban P. J. A. Baudry és J. L. Gérőme mellett dolgozott. A dekoratív

Szép példái láthatók Aquincum, Intercisa kiásott maradványai között is. hypogeion: föld alatti boltozatos helyiség,, sírbolt. hypostylos: I. általában: fedett oszlopcsar­ nok. — 2. az egyiptomi templomokban a szentély és az udvar között épült, nagyméretű­ szertartási és gyülekező terem, amelynek fedelét több oszlopsor tartja. Hyrtl, Hirt(e)l, Jacob (Bécs, 1799. nov. 23.—Bécs, 1868. okt. 17.): osztrák rézmetsző. Esterházy herceg taníttatta, Kismartonban és. Erdélyben dolgozott.

I ibér művészet: az Ibér-félsziget bennszülött lakosságának ókori művészete. Ez a közös nevén ibérnek nevezett lakosság főleg a fél­ sziget D-i és K-i részét foglalta el, belsejében és Ny-i részén az i. e. i. évezred elején meg­ jelenő kelták közép- és Ny-európai elemeket szívósan megőrző kultúrája élt. A két terület határán az ún. keltibér keverékkultúra alakult ki. Az ibérek az i. e. I. évezred elejével kezdő­ dő föníciai, majd a 7. sz.-tól meginduló görög felfedező utak és kolonizáció során megismer­ kedtek a K-i Mediterraneum kultúráival. Az i. e. 8 —6. sz.-ban elsősorban a Cadiz melletti Tartessosban orientalizáló művészet alakult ki. Jobban megfogható számunkra a görög gyarmatvárosok alapítása (->- Emporion) utáni idő ~ e , a 6. sz.-tól. Az építészet emlékei első­ sorban erődített városfalak, de néhány telepü­ lés házaiból is jelentős maradványokat isme­

rünk. A görög, karthágói és itáliai hatásra kialakuló ibér terrakotta és bronz kisplasztika főleg fogadalmi rendeltetésű volt. Talán még a 6. sz.-ban részben a görög műhelyekben helyi görög provinciális kőszobrászat alakult ki (oroszlánok, ülő nőalakok, sphinxek Ágost­ ból, a balazotei emberfejű bika stb.), amelynek leghíresebb emléke az elchei nőszobor. Az ~ legjellegzetesebb műfaja a festett keramika, eleinte geometrikus és növényi ornamen­ tikával, majd az i. e. 4—1. sz.-ban figurális jelenetekkel is (csata, vadászat, tánc stb.). Az ibér fémművesség is korán kialakult; kiváló, i. e. 2. sz.-i emléke a tivisai dombor­ műves ezüsttál. A császárkor elejével a már korábban meghódított félsziget művészete is beleolvadt a római birodaloméba. — írod. A. Garcia у Bellido: Ars Hispaniae. I. köt. Madrid, Г947; P. Bosch-Gimpera: Handbuch

Ibér festett váza kiterített rajza, i. e. 2 —1. sz. (Madrid, N em zeti Múzeum)

JK J 7

433

der Archäologie. 7. Lieferung. München, 1954; A. Arribas: The Iberians. London, 1963. Szilágyi János György ICOM , International Council of Museums: az UNESCO kereté­ ben működő nemzet­ közi múzeológiai szer­ vezet. A múzeumok nemzetközi együtt­ működésének meg­ szervezésére alakult 1948-ban. ICO M O S, Internatio­ nal Council of Monu­ ments of Sites: az UNESCO felügyelete alatt a műemlékvé­ delem nemzetközi szervezete. 1964-ben Velencében alakult meg. idol - Parthenónt; legalábbis részben az ő műve a Telestérion Eleusishm, s talán Pheidiasszal együtt távozva Athénből, i. e. 425 k. a dél-görögo.-i -*■ Phigaliábm a Segítő Apollón máig fennmaradt templomát építette. A Parthenon építésénél a klasszikus forma tökéletes mesterének mutatkozott, másik két művében a hagyományok új értelmű felhasználásával csillogtatta fantáziáját és talá­ lékonyságát. A phigaliai templom belsejében először alkalmazta a görög építészetben a korinthosi oszlopfőt. A Parthenónról könyvet is írt. Szilágyi János György Ile-de-France-i iskola: a franciao.-i román kori művészet egyik iránya. Stílusa norman­ diai, burgundi, poitoui és rajnai elemekből tevődik össze. St Denis és Chartres alakították ki az önálló ~ t , mely már átmenet a román stílus és a gótika között. Ilion: -*• Trója Iljin, Mihail Andrejevics (Moszkva, 1903 — ): szovjet-orosz egyetemi tanár, a művészet­ történeti tudományok doktora. Elsősorban orosz építészettel és iparművészettel foglalko­ zik. Majd száz publikációja közül a legfonto­ sabbak: A z orosz építészet története X V I— X V II. sz. Moszkva, 1935; Rjazány. Építészet-

történeti vázlat. Moszkva, 1957; Orosz népművészet. Moszkva, 1959; Jakov Bulwosztov. Moszkva, 1959. Illenfeld(t) Ferenc Mátyás (?—Kassa, 1566): harangöntő. Brüsszelben, Olmützben dolgo­ zott, majd Lőcsén és végül Kassán telepedett Iе- 1555-ben a lőcsei plébániatemplom nagy harangját, 1557—58 között Eperjes városának hat ágyút, majd a kassai Szt. Erzsébet-templom két harangját öntötte. Illés: Edvi Illés Illés Antal (Szolnok, 1872 —1911. júl. 22.): festő. Bp.-en, Párizsban és Szolnokon Bihari Sándornál tanult. 1909-ben Amerikába ment, ahol az akkori elnökjelölt, Taft arcképét festette meg. Később Texasban a mexikói népéletből vett jeleneteket festett. Illés Árpád (Kisköcsk, 1908. máj. 20.— ): festő. 1928-ban Rudnay Gyula tanítványa lett a Képzőművészeti Főiskolán. Szürrealista képeket fest. Több kollektív kiállításon vett részt, 1963-ban önálló kiállítása volt a Fényes Adolf-teremben. Főbb művei: Gulácsy emléke kísért, Táj és geometria, Elsüllyedt katedrális, Echo, Atomháború stb. Illés Gyula (Bp., 1923. febr. 7 .— ): szobrász, az Iparművészeti Főiskola tanára. Az Iparművészeti Iskolán Ohmann Béla és F.rdey Dezső, a Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál volt mestere. 1950-ben szerepelt először kiállításon Földmunkás c. szobrával. Állami megbízásai közül jelentősebbek: Nő lanttal (Miskolc, Megyei Tanács épülete), Fiúk (Bp., Nagy Lajos király úti lakótelep), Bőség (lemez­ domborítás, Debrecen, áruház). Illés János, parajdi (17. sz.): festőasztalos Erdélyben. 1676-ban festette a tancsi (Tones) ref. templom mennyezetét. Elpusztultak nyárádszentimrei (Eremieni) és almásmálomi (Má-

IKO

IM P

437

lin) mennyezetei. Görög keleti hatásra valló alakos ábrázolásaival egyedülálló, illír m űvészet: itáliai művészet és ->Jugoszlávia művészete (ókor) illuminátor: a kézifestéssel díszített közép­ kori írott kódexek festett ábrázolásainak készítője. Csak ritkán azonos a szöveg író­ mesterével (betűvető, scriptor) v. miniátorával, aki a betűket élénkítő vörös vonalakat v. a közbevetett vörös betűket írta. Az ~ a már megírt kódex üresen hagyott tükörrészeibe festette kezdőbetűit (-► iniciálé) v. egyéb képecskéit és a lapszéleket kitöltő díszítményt, illusztráció: nyomtatott szöveg szemlélteté­ sét, kiegészítését szolgáló kép, rajz, fénykép, ábra. A szó mai jelentésében a 19. sz. közepe óta használatos. A művészi az egyszerű szemléltetésen túllépve, új művészi élmény hozzáadásával a szöveg mélyebb megértéséhez, átéléséhez segíti az olvasót. A középkori kódexek kézzel rajzolt ~út megkülönbözteté­ sül illuminációknak nevezzük. Az ^ k elterje­ dése a könyvnyomtatás feltalálásával vált széles fametszet, körűvé. Technikája kezdetben majd rézmetszet és litográfia (-*• kőrajz). illuzionizmus: a művészetben a térmélység és a testek háromdimenziós ábrázolása a két­ dimenziós kép-, ill. reliefsíkon. Eszközei a perspektíva, a színperspektíva, a fény­ árnyék modellálás (->- clair-obscur). Szűkebb értelemben a barokk freskófestészet látszat­ architektúrával tagolt, alakokkal túlzsúfolt komponálás! módját nevezzük ^ n a k . Illyés István (18. sz.): festő. 1798-ban az egri minoriták sekrestyéjében festett falképeket, ilmenaui porcelán: a türingiai Ilmenauban 1777-ben alapított manufaktúra termékeinek gyűjtőneve. Az üzem 1784-től ért el figyelem­ re méltó eredményeket. Étkészleteket, szobro­ kat, plaketteket készített. Jegye: I máz alatt v. tükörmonogramban, de előfordul vörös háromlevelű lóherés jegy is. Ilosvai Varga István (Kunhegyes, 1895. aug. 31.— ): festő. Rippl-Rónai Józsefnél, majd a Képzőművészeti Főiskolán Ballá Edénél tanult, ezután Kunhegyesen dolgozott. 1924 — 25-ben Párizsban tartózkodott, 1926-ban Bp.re, 1935-ben végleg Szentendrére költözött. Első kollektív kiállítása 1928-ban volt a Nem­ zeti Szalonban. Közben 1929-ben és 1931-ben Nagybányán is dolgozott. Barnás alaptónusú korábbi képeire konstruktív szerkezet és expresszív erő jellemző (pl. Munkálkodó asszonyok). Később csaknem teljesen a szent­ endrei utcák, virágos udvarok festője lett. Festészete kiszínesedett, teljesen líraivá vált, megtartva a konstruktív vonásokat ( Piros­ cserepes kapu). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt gyűjt, kiállítása. Több képét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Haulisch Lenke

Imago clipeata, római márvány portré Ostiából, 2. sz. eleje (Ostia, múzeum) s

im ago clipeata: pajzsba foglalt festett v. plasztikus portré. Az ókori görög és római művészetben gyakran használták istenek, heroizált halottak, kiemelkedő személyek v. síremlékeken a halottak ábrázolására ezt a formát, amelyet itáliai eredetű típusában a középkori és a reneszánsz művészet is átvett. ~ k maradtak fenn az ókorból márvány dom­ borműként, síremléken, festményen, s bronz ~ k ábrázolásai ismeretesek pompeji falfest­ ményekről. imari porcelán: ->- arita porcelán imaszőnyeg: kisméretű mohamedán szőnyeg­ típus neve, amely nem bizonyos szőnyegfaj­ tára, hanem annak alaki megjelenésére utal. Tükre a mecset imafülkéjét, a mihrabot ábrázolja oszlopos v. oszlop nélküli stilizált alakban. A muzulmánok ezen végzik a Korán­ ban előírt imáikat. A legtöbb imaszőnyeg Kisázsiában készült a 17 —18. sz.-ban (jordesz, ladik, kula, melasz, mudzsur, kirsihir). A Kaukázusban és a turkomán szőnyegeк között is előfordulnak ~ e k . impluvium : az antik római lakóház -► átriumának, esővízgyűjtő medencéje, impresszionizmus: a modem festészet egyik legnagyobb hatású iránya. Az 1870-es években bontakozott ki Franciao.-ban. Az ~ követ­ kezetesen végigvitte a szabad levegő festői megjelenítésének problémáját. A műtermi megvilágítás, a lokálszínek és a fény-árnyék modellálás helyett a szabad levegőt, a szórt napfényt, a reflexeket jelenítette meg. A színek világításbeli fokozatait (valeur), a színek fénytelítettségét avatta a kép legfonto­ sabb formaelemévé. A tárgyak formáját, az elhatároló körvonalakat a szabad levegő vibrá­ lásának megfelelően feloldotta, a fénnyel telí­ tett színeket laza ecsetvonással rakta a vászonra,

Hatoszlopos ladik imaszőnyeg

a vázlatos festőmodorral a szabad levegő áramlását, a légkör remegését éreztette. Az

impresszionista képen a kompozíció, a vonal, a tömeg elveszíti jelentőségét, a művész csak optikai benyomását, impresszióját, a tiszta látványt akarja visszaadni, lemondva minden olyan elemről, amely túlemelkedik a puszta benyomáson, ami már valami meghatározott szándékot, prekoncepciót tételez fel. Ezért az ^ a következetes szenzualizmus festői megfelelője. Az ~ hatása úgyszólván felmér­ hetetlen. A látványszerűség végsőkig fokozásá­ val az illuzionizmus legutolsó fázisát képviseli. A modern törekvések indítójává avatja azon­ ban akadémizmusellenessége és az a jellem­ vonása, hogy elvet minden irodalmiaskodó, illusztratív szándékot. Megújította a festészet technikáját, a derűnek, a napfény teli koloritnak addig ismeretlen gazdagságát érte el. A festészet történetének talán legvarázsosabb, legéletvidámabb fejezete. Az ^ megszületése elképzelhetetlen a barbizoniak friss természetszemlélete és W . Turner művészetének atmosz­ ferikus izgalma, E. Delacroix oldott festőisége nélkül. A 70-es évek előtt E. Manet és C. Monet plein air képei vetették meg az alap­ ját. A mozgalom nevét Monet Impression, soleil levant (Napkelte impressziója) c. képéről kapta. Monet mindvégig az ~ híve maradt. E. Manet főként az impresszionisták kedvelt helyén, a Szajna-parti nyaralóhelyen, Argen-

к

м

C. Monet: Impression, soleil levant (Párizs, Musée Marmottan\

IMP

IND

439

Imre István (Tyúkod, 1918. febr. 24.— ): festő, grafikus, Kossuth- és Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1936— 41 között Réti István és Szőnyi István növendéke volt. Egy ideig a Néphadsereg Képzőművészeti Stúdióját vezette. Impresszionisztikus hang­ vételű portréival, figurális kompozícióival, rézkarcaival rendszeresen szerepel tárlatokon. 1957-ben gyűjt, kiállításon mutatta be műveit. Az utóbbi időben főként akvarelleket fest. Imre Júlia (Nádudvar, 1926. dec. 12.— ): iparművész. 1952-ben végezte az Iparművé­ szeti Főiskolát. Selyemanyagterveivel 1955-ben szerepelt először nyilvánosan. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon első díjat nyert. 1960-ban a Fényes Adolf-teremben volt önálló kiállítása. E. Degas: Táncosnő virágcsokorral (Párizs, Louvre) Imreh Zsigmond (Illyefalva, 1900. szept. 26.—Miskolc, 1965. márc. 23.): festő. A Kép­ teuil-ben festett képeivel kapcsolódott az zőművészeti Főiskolát 1928-ban végezte Va1879-ig közös kiállításokat is rendező impreszszary János növendékeként. A negyvenes ■szionista mozgalomhoz. Mellettük főként A. években Szolnokon festett. Életművéből lírai Renoir, A. Sisley, C. Pissarro, В. Morisot hangulatú pasztell tájképei emelkednek ki. tartozott az ~ tételesebb képviselői közé, de Miskolcon élt, újabb munkái: Miskolci nép­ eltérő festői formanyelve ellenére a pillanat­ kert, Hernád, Diósgyőri utca stb. 1956-ban a szerű mozgás iránti érdeklődése miatt hozzájuk Fényes Adolf-teremben volt önálló kiállítása. tartozik E. Degas művészete is.Egy korszakában Imrényi (Szabó) Imre (Pécs, 1899. febr. •kapcsolódott az ^ h o z P. Cézanne is, de 1880 26. — ): építész és építészettörténész. Tanul­ után, festészetébe olvasztva az ~ vívmányait, mányaiban barokk és klasszicista építészetünk­ az ~ célkitűzését meghaladó festői útra tért kel foglalkozik. Könyve: Öreg udvarházak, (posztimpresszionizmus ). Az ~ gondolatköré­ Bp., 1944. ből sarjadt az optikai keverést, a színek felbon­ Ince fráter (18. sz.): trinitárius szerzetes, festő. tását tudományos megfontolások alapján meg­ A század első harmadában az egri irgalmas ren­ szerkesztő neoimpresszionizmus v. más néven di kolostor és a sárospataki trinitárius templom pointillizmus, ill. divizionizmus. A 90-es évektől számára dolgozott. kezdve az ~ Európa-szerte elterjedt, és orszá­ indiai szőnyeg: a mohamedán mogul ural­ gonként sajátos változatai alakultak. Az ~ kodócsalád udvari műhelyeiben a 16 —17. ■elsősorban a festészetben hódított, ám jelent­ sz.-ban készült csomózott szőnyegek. A min­ kezett a szobrászatban is. A. Rodin és az olasz ták perzsa hatásra eleinte stilizáltabbak, ké­ M. Rosso műveiben az impresszionista törek­ sőbb India őserdeinek dús növény- és állat­ vések a formák és a felületek festői fényjátéká­ világát örökítik meg képszerűen, meglepő ban, a mozgás pillanatnyiságának az ábrázolásá­ természethűséggel. Az újabb ~ nagyméretű, ban nyilvánultak meg. — írod. Th. Duret: durva csomózású használati szőnyeg. Les peintres impressionnistes. Paris, 1878; India művészete: Legrégibb korszaka az J. K. Huysmans: L’Art Moderne. Paris, Indus-völgyi műveltség, amely ÉNy Indiában 1883; J. Meier-Graefe: Impressionisten. Mün­ azi. e. 4. és 2. évezred között állt fenn. A nagy chen-Leipzig, 1907; Hevesy I.: Az i. művé­ városok (Mohenjodaro és Harappa) téglából szete. Bp., 1922; E. Waldman: Realismus und épültek szabályos tervek alapján. A csiszolt Impressionismus (Propyläen Kunstgeschichte). kőkorszak eszközei mellett már rezet is hasz­ Berlin, 1927; L. Venturi: Les Archives de náltak. Fejlett szobrászatra vall egy sumér l’Impressionnisme. Paris, 1939; J. Rewald: befolyást mutató férfi mellszobor, egy táncosnő The History of Impressionisme. N ew York, kis bronzfigurája, két mesterien formált torzó 1946; G. Bazin: L’époquc impressionniste. stb., különösen pedig a kisalakú pecsétnyomók, Paris, 1947; J. Cassou: Les impressionnistes. ezeken leggyakrabban bika képét faragták ki, Paris, 1947; J. Leymarie: L'impressionnisme. s írásjegyek vannak rajtuk, amelyeket azonban 1—2. köt. Génévé—Paris—N ew York, 1955; még nem sikerült megfejteni. Általános volt K. Römpler: Der deutsche Impressionismus. még a matriarchátus sok vonása, pl. a Természet-Anya-istennő ábrázolása. Az Indus-völgyi Dresden, 1958; Kampis A.: Az i. Bp., 1959. Németh Lajos műveltségnek az i. e. 2. évezred közepén az

Zsírkő pecsét Mohenjodaróból, i. e. 2300 k.

indoárják benyomulása vetett véget. A régebbi ott lakó népeket, akik túlnyomóan a dravida csoporthoz tartoztak, meghódították. Ezek fejlettebb műveltségét egybeolvasztották a maguk műveltségével, amelyet szent szövege­ ikből, a Védákból ismerünk. Az indoárják letelepedtek, vezeté­ sükkel országok ala­ Jaksa istennő, a bharhuti kultak ki, s létrejött balusztrád része, i. e. 2. sz. (Calcutta, Indian Mu­ az osztályrendszer; seum) ennek élén a brahman papok álltak. Ök fej­ lesztették ki a brahmanizmus vallási és társadalmi rendszerét. A brahmanizmus ma­ gasrendű (szanszkrit nyelvű) műveltsé­ get eredményezett, amelynek gyümölcse a két nagy eposz, a Mahábhárata és Rámájana. A régi irodalom fejlett művészetről tudósít, de a brahman műveltség igen soká­ ig nem használt még tartós anyagot, fából építkeztek, fát és csontot faragtak, fa­ lapokra festettek, al­ kotásaik elpusztultak. Tárgyi emlék e kor­ ból ( Pre-Maurya kor­ szak, i. e. 3. sz. előtt), az Indus-völgyi ere­ detű népi agyagplasz­ tikán kívül, csupán két kis, aranylemezből domborított figura, a

Föld-Anya-istennő ábrázolásai. Az i. e. 4. sz.-ban a brahmanok kiváltságaival és az osztályrendszerrel szemben erős ellenhatások léptek fel, köztük a buddhizmus és a dzsainizmus. Nagy Sándor görög hódítása Indiát is elérte (i. e. 326), majd Candragupta, a Mauryadinasztia alapítója elfoglalta E-India legna­ gyobb részét. Unokája, Asoka (i. e. 3. sz.) egész Indiára kiterjesztette uralmát, s a buddhiz­ must pártfogolta, mely így rohamosan elter­ jedt. India ekkor tért át a tartós anyag, a kő használatára, s alkotásai ettől kezdve fennma­ radhattak. Az első kőplasztikák az ún. asokaoszlopok. Megindult az önálló szobrok fara­ gása is (parkhami Jaksa-szobor). A buddhizmus első vallási célú építménye a sztúpa volt. A sztúpák kőkapuin és domborművein fel­ ismerhető a régebbi fakonstrukció és fafaragás jellege. A plasztika gyors fejlődést mutat (Bharhut, Bodhgaya és Sanchi sztúpáinak kapui, i. e. 2 —r. sz.). Buddhista gyülekezőhelyül szolgáltak a barlangcsarnokok. A leg­ régebbi az i. e. 2. sz.-ban Bhaja mellett létesült, még egyszerű kiképzéssel, de az i. e. 1. és i. sz. 2. sz. között készült csarnokokat (Karli, Nasik, Kanheri stb.) már gazdag díszítéssel látták el. A Mauryát a Sunga-dinasztia (i. e. 184—70), ezt ENy-on a görög, párthus, saka és kusán hódítás követte. A legjelesebb kusán király, Kaniska (i. sz. 1. sz. második felében) buddhista lett, pártfogása révén Gandharában sok sztúpa és kolostor létesült. Ezeken már a Ny-ázsiai hellénizmus stílusa érvényesült. A gandharai művészet fontos lépése volt, hogy először ábrázolta Buddha személyét, akit eddig csak jelképeztek. Mathura, mely már előbb a kőfaragás központja lett, megfogal­ mazta a Buddha-ábrázolás végleges típusát. Gandharával és Mathurával egyidejűleg, az 1. és 3. sz. között az Atíd/tra-birodalom területén, a Dekkanban, Amaravati központtal kibonta­ kozott ^ n e k déli stílusa. Ez az ábrázolás moz­ galmasságával és kifejezőerejével a fejlődés újabb fokozatát jelentette. E-Indiában a Gupta-dinasztia (320—600) ismét nagy birodal­ mat épített ki, s uralkodóinak támogatásával India elérte klasszikus korát. A festészet alko­ tásait főleg a 29 ajantai barlangcsarnok őrizte meg. Falfestményei az i. e. 1.—i. sz. 8. sz. között készültek. A Gupta-korban a brahma­ nizmus új, népi gyökerű kultuszokkal gazda­ godva ismét az élre tört, és hinduizmusnak nevezhető új formában a 9 —10. sz.-ban foko­ zatosan visszaszorította a buddhizmust. A 6 —8. sz. között a megújhodott hinduizmus hozta létre a legjelentékenyebb műveket, első­ sorban monolith alkotásokat. Ilyenek Mamallapuramban (Madras közelében) a „H ét pagoda” nevű sziklatemplom-csoport s egy 28 m hoszszú szikla-dombormű. Ellorában buddhista

IN D

440

IN D

barlangcsamokokat vájtak ki, ezekhez hindu csarnokok csatlakoztak, a 7—8. sz.-ban pedig a Rastrakuta-dinasztia létrehozta a leghatal­ masabb méretű monolith alkotást, a Kaiiasanath-templomot. A Rastrakuták műve volt a 8. sz.-ban a Bombay melletti Elephantaszigeten kivájt, Sivának szentelt sziklatemplom is, a domborművek közt Mahadeva (Siva) háromarcú, nagyméretű ábrázolatával (Trimurti: háromság), amely ~ n e k egyik leg­ hatalmasabb alkotása. A kőépítészet a 4. sz.-tól fogva elterjedt, a típusokat főleg templomok képviselik; a kifejlődést különösen Aiholiban lehet megfigyelni. A hindu templomok alap­ formája három tagból áll: szentély (garbhagriha), előcsarnok ( mandapam), s a kettőt összekötő tér ( antarala); a szentély fölé emel­ kedik a torony ( sikhara). A főleg É-on elter­ jedt nagara („városi") típus hajló vonalú, kúp alakú, köteges tornyú, a dravida („dravida eredetű") típus szögletes vonalú, gúla formájú A sanchi sztúpa K-i kapuja, i. e. 1. sz. toronnyal. Dekkanban egy harmadik változat, a vesara típus is előfordul, amely a két előbbi jellegzetességeit egyesíti. Az E-i típus legjel­ díszítés rendkívül gazdag ornamentikává ala­ lemzőbb példái Bhuvanesvar és Khajuraho 10 — kult. Ez különösen a dzsainák templomain 12. sz.-i csoportjai; a D-i típust a nagy dravida érvényesült, pl. az Abu-hegyen, ahol a fehér templomok példázzák (Tanjur, Kanchipuram, márványt csipkeszerű finomságú díszítmé­ Chidambaram, Srirangam, Madurai stb.). Több nyekké faragták ki. Fontos dzsaina műemlék körzetből állanak, ezeket a gopuram nevezetű még Gommatesvara 23 m magas, 10. sz.-i kaputornyok választják el egymástól; tágas, monolith szobra Sravana-Belgolában, azután ún. „ezeroszlopos csarnokok" és vízmedencék Satrunjaya, egy hegy tetején épült szent város, árulnak hozzájuk. A 11. sz.-tól a felszíni 860 templommal (11 —14. sz.). A világi építé,,A Gangesz-lejövetel” , Mamallapuram, 7. sz.

441

bronzok, ezek között is a Nataraja- (táncoló Siva) ábrázolások, amelyek típusa a 18. sz.-ig fennmaradt. E-on a buddhista istenségek kis­ alakú réz- V. bronzábrázolásai nagy keresletet elégítettek ki. Az Indiából kiszoruló buddhiz­ mus Biharban és Bengalban hozta létre utolsó alkotásait a 9—12. sz.-ban; e művészet stílusa átszármazott -Nepálba, s innen Tibetbe, ahol kínai hatásokkal keveredve a lámaista művészetben élt tovább. A Gupta-kor végétől a 13. sz.-ig terjedő időt „indiai középkorinak, újabban és helyesebben „a hindu dinasztiák korá”-nak nevezik, ^ n e k további fejlődésére gátló hatással volt a mohamedán hódítás. Az iszlámkövető népek nagy előretörése még a 7—8. sz.-ban elérte Ny-Ázsia legnagyobb részét, majd Közép-Ázsiát is. Indiát közvetle-

IN D

.Maya álma és Buddha születése. Részlet az amaravati sztúpáról, i. sz. ioo k.

•szét jó példái e korból a rajput várkastélyok s a Győzelmi oszlop Chitorgarhban. Az ércszobxászat a Gupta-korban elérte teljes kifejlődését, a 9 —14. sz. között É-on és D-en egyaránt •elterjedt, s főleg kisméretű szobrokat hozott létre. Különösen nevezetesek a D-indiai ;Bódhiszattva-fej a haddai sztúpáról, 4 —5. sz. (New Delhi, Nemzeti Múzeum)

Bronz Siva, kb. 11. sz. (Amsterdam, Museum van Aziatische Kunst)

nül Afganisztán felől fenyegette. A 10. sz.-tól kezdve ismételt támadások érték, főleg ÉNyon. Az élőlények ábrázolását elítélő mohame­ dán felfogás képromboló dühe sok régi mű­ alkotást elpusztított. A 12. sz. legvégén Kutabud-Din elfoglalta Delhit és megalapította a hindusztáni szultánságot, amely hamarosan É-India nagy részére kiterjedt. A mohamedán uralom megnehezítette a régi művészet tovább­ élését, s új korszakot vezetett be, mert a mecsetek, paloták, várak építéséhez indiai, sőt hindu mestereket, kőfaragókat stb. alkalma­ zott, s ezek ősi indiai elemeket vittek bele az iszlám alkotásaiba ( Delhi, Ajmir, Ahmedabad

442

JJSJJ3

stb.). Az első indiai mohamedán építmények ( Kuvvat-ul-Iszlám mecset, Kutab Minár torony Delhiben stb.) indo-pathan stílusban készültek. Az indiai elemek térfoglalása fokozódott a mogul hódítás (1526) után, különösen Nagy Akbar korában (1555 —1605), aki megbecsülte a hindu kultúrát, s építkezéseiben is indiai stílusokat alkalmazott. Fia, Jehangir (1605 — 28) követte példáját, és Ágra várát túlnyomóan indiai stílusban építtette ki. Kialakult egy jellegzetes indiai mohamedán stílus, amely Sah Jehan alatt (1628 —58) érte el legmagasabb fejlettségét, pl. a delhi Vörös Vár fehér márvány­ palotáiban, a Nagymecsetben és az Ágra köze­ lében épült Táj Mahal síremlékben, amely a világ egyik legtökéletesebb arányú és leg­ nemesebb hatású építészeti alkotása. A mogul

Muktesvara templom, 9. sz. vége (Bhuvanesvar)

stílust fejlesztettek ki, különösen a golkondai királysírok nevezetesek. — A festészet 8. sz. utáni fejlődésének kevés emléke maradt fenn: É-on a 9 —12. sz.-ban buddhista kéziratokat díszítettek miniatúrákksl, D-en templomokban alkalmaztak falfestményeket, de mindez — a klasszikus kor festészetéhez képest — hanyat­ lást mutat. A 15. sz.-ban a dzsaina KalpaKandarija-Manedeva templom, 1002 (Knadjurano)

A Tengerparti templom. 7. sz. (Mamallapuram)

443

stílus egyik jellegzetes vonása a fehér márvány­ felületeknek színes kőberakással való díszítése, a pietra dura nevű, olasz eredetű eljárás; a díszítő stílus azonban indoperzsa jellegű maradt. A mohamedán hódítás még a 14. sz.-ban elérte a Dekkant is; itt a régi művészetet Vija yanagar hindu királyai tartották fenn a 16. sz. közepéig. A dravida D-Indiát alig érintette a mohamedán hódítás, s itt tovább élt a hagyo­ mányos indiai művészet. A nagy templomok építése sem szakadt meg, míg a világi építésze­ tet Tirumala Nayak király madurai palotája (17. sz. első fele) példázza, amelyen mohame­ dán, sőt portugál-nyugati hatások is érezhetők. A dekkani szultánok sajátos indiai mohamedán

Szutrákát (vallásos műveket) látták el miniatúra jellegű díszítésekkel. Bengálban költői műveket illusztráltak. A hindusztáni szultánok uralma alatt a festészet éppen csak tengődhetett. A mogul hatalom azonban a perzsa kultúrához igazodott és túltette magát az iszlám ortodox megszorításain. így alakult ki a mogul iskola festészete, s idegen eredete ellenére is indiai stílust eredményezett. Művei miniatúrák; új vonása, hogy az arcképfestést meghonosította Indiában. A 16. sz.-tól kezdve a hindu festészet is fellendült; E-on létrejött a Rajput-iskola, melyben régi hagyományok éltek tovább. A mohamedán hatások és a régi indiai stílusok a 17. sz.-ban keveredtek, s új, jellegzetes építészetet eredményeztek, amely India nagy részében a legújabb korig általánossá vált. A hindu-mohamedán közeledésnek azonban véget vetett Aurangzib (I. Alamgir) mogul

császár elvakultsága; az iszlám ortodoxiáját képviselte, ismét bevezette a hinduk üldözését, s ezzel megásta a mogul hatalom sírját. A mogulok helyébe a 18. sz. második felében a marathák (hinduk) léptek, de az angolokkal szemben, akik a 18. sz. közepétől fokozatosan meghódították Indiát, nem tudtak helytállni. A brit uralom bénítóan hatott ^ n e k fejlődé­ sére, s ez a 19. sz. folyamán hanyatlóra fordult, folyamatos fejlődése megszakadt. A régi ~ t nyugaton sokáig helytelenül értelmezték, a múlt század közepéig csak néprajzi érdekességet láttak benne. A. Cunningham a 19. sz. 60-as éveiben elsőként ismerte fel ^ n e k igazi jelen­ tőségét; kezdeményezésére jött létre az Indiai Régészeti Felügyelőség, amely a műemlékek feltárását, helyreállítását és megóvását tűzte ki céljául, ^ n e k történetét azóta kiváló kuta­ tók dolgozták fel. — Az indiai nemzeti öntu-

IN D

A Nagy Templom, 18. sz. (Madurai)

444

IND

Hölgy alakja egy palota-jelenetből. Részlet az ajantal barlangfestményekből

445

dat felébredésével párhuzamosan ~ is megújho­ dásra törekedett. A múlt század utolsó évtize­ deiben R . Varma (1848 —1906) nyugati, naturalisztikus modorban festett, csak néhány arcképe s életképe érdemel említést. A 20. sz. elején az angol E. B. Havell rámutatott a nyugati befolyás kártékony voltára, s arra, hogy r^nek honi gyökerekből kell újjászület­ nie. A hatására megindult mozgalomnak A. Tagore (1871—1951) állt az élére, s megalapí­ totta a bengáli iskolát. Ennek hívei: G. Tagore (1867—1938), N. Bose (1883— ), А. К. Haidar (1890— ), D. P. R oy Chowdury (1899— ) stb. Kb. a 30-as évekig ők és tanítványaik képviselték a modern festészetet. Noha a bengáli iskola kezdeményezése fontos volt a fejlődésre nézve, hamarosan formaliz­ musba hanyatlott. A fiatalabb nemzedék új utakat keresett; élükön A. Sher-Gil (1913 — 41) a 30-as években úttörője lett a valóban modern, haladó festészetnek; hatására új, izmos tehetségek bontakoztak ki, míg az idősebbek közülj. Roy (1887— ) bizonyult fejlődésképesnek a népi művészetre támaszkodó stílusával. Külön úton jár M. A. R . Chughtai (1897— ), aki a perzsa és mogul miniatúrák stílusából indult ki. A legújabb festőnemzedék különböző irányok felé fordul; sokan a régi művészetből merítenek, mások az impresszio­ nizmus, expresszionizmus, sőt az absztrakt művészet útjain keresik a fejlődést. Legkivá­ lóbbak: H. A. Gade (1917— ), К. K. Hebbar (1915— ), К. C. S. Panniker (1911— ),

Istennő alakja az ajantai barlangfestményekből

B. Sanyal (1904— ). A modern szobrászat még nem tart lépést a festészet fejlődésével; jelentékenyebb szobrászok D. R . Bhagat Mogul miniatúra, Govardhan festő műve, 17. sz. (Dub­ lin, Chester Beatty-gyűjtemény)

Vadászjelenetet ábrázoló miniatura a 15. sz.-ból

(1917— ), D. P. R oy Chowdury (1899— ) és Ramkinkar (1914— ). — Iparművészet. Keleten a képzőművészet és az iparművészet alig választható el egymástól. Az iparosok és

műiparosok a régi Indiában kasztokba és céhekbe tartoztak, a mesterség apáról fiúra öröklődött. India iparművészete már az ókor­ ban híres volt. A legrégibb emlékek az Indus­ völgyi műveltség korából (i. e. 3. évezred) származnak. Az i. e. 1. és i. sz. 3. sz. közötti időből inkább csak a fémművesség ismeretes; Taxila város és az egykori Gandhara területén tártak fel ezüst-, arany-, réz- és bronztárgya­ kat, amelyek sokszor a hellénizmus hatását mutatják (Kanishka ereklyetartója, Bimarani ereklyetartó). India iparművészetében a for­ mák és az eljárások kevéssé változtak, hagyomá­ nyosakká váltak. Legkevesebb a kerámia em­ léke, mert a hindu vallás nem kedvezett az igényesebb fazekasságnak (pl. mai napig szabály, hogy az étkezésnél használt cserép­ edényeket egyszeri alkalmazás után össze kell törni). A mázas kerámia inkább csak a moha­ medán hódítás után terjedt el, s erős perzsa hatásról tanúskodik. Régebbi típusok főleg D-Indiában maradtak fenn, pl. zöld v. vörös­ barna mázas víztartályok. A cserépedényeket gyakran festett, de kiégetetlen díszítéssel látták el. A kerámia leginkább É-on ( Gujarat ban, Rajputanában és Sindben) volt otthonos, tarka mázas díszedények, tálak készültek, gyakran állat- és emberalakokkal. A múlt század vége óta a Bombayí Iparművészeti Iskola készít régi típusú kerámiákat. — A fémműves­ ség általánosabban elterjedt; a nemesfémeken kívül leginkább a rezet, ritkábban a bronzot

IN D

Falfestmény a Chihil Situn palotában, 17. sz. (Isfahan)

446

IND

A. Sher-Gil: Brahman ifjak (New Delhi, Nemzeti Múzeum)

447

használták. Legelterjedtebb, ősi típus a lótá, az öblös, füleden víztartó edény, s a ghará, hasonló nagyobb víztartály. Gyakori a rátétes munka (vörösréz alapon sárgaréz v. ezüst rátétekkel), a kalapált díszítés sokszor alakos. Kedvelt a kétféle fém alkalmazása, pl. ezüst­ edényt arannyal vonnak be, s ebből díszít­ ményt vésnek ki eltávolítva a minta közeit, melyekben előtűnik az ezüst alap. Ilyen eljá­ rással Kasmírban réz alapon cindíszítést alkal­ maznak; hasonló munkák készülnek Moradábádban is. Elterjedt a berakásos fémmunka; legismertebb a dekkani Bidarból származó bidri eljárás: fekete fémötvözet alapon ezüst berakás. E-on a fémművesség tárgyai túlnyo­ móan perzsa hatásról tanúskodnak. A hasz­ nálati edényeknél a hinduk általában sárgare­ zet, a mohamedánok vörösrezet alkalmaztak. Fejlett volt a fegyverkészítés: Indiában a vas régebben ismeretes, mint Ny-on, s már az ókorban kiváló minőségű acélt gyártottak; a középkorban híres damaszkuszi pengék indiai acélból készültek. A kardok indiai típusa felismerhető a markolat rövidségéről, a tetején alkalmazott tányér alakú gombról s a szoros kézvédőről. Gyakori a damaszkolt díszítés, ezüst és arany berakás. Az indiai metallurgia fejlettségét bizonyítja a delhi vasoszlop (5. sz.), amely nem rozsdásodik. Nagyon elterjedt az áttört (átfűrészelt) mintázattal ellátott réz­ munka (lámpák, lámpaernyők). Az ötvösség és ékszerkészítés ősi ipar; régi típusokat őrzött meg, főleg ezüstöt és féldrágaköveket használ. A zománcművesség igen fejlett, bár valószínűleg

kínai és Ny-ázsiai eredetű. Híresek a rajputanai zománcos rézmunkák (asztalkákra való lapos tálak stb.). Különlegesség a partabgarhi zo­ mánc: itt a még meleg zöld zománclapba kivágott aranymintákat ágyaznak; kisméretű, finom tárgyak készülnek így. A famunkák közt leggyakoribbak a kis kerek v. hatszögletes J. R oy: Áldozat (Bombay, Nalanda-gyűjtemény)

lappal ellátott asztalok, ládikák és ágy lábak; a felületet faragott v. berakásos díszítéssel bo­ rítják, az utóbbihoz csontot és ébenfát v. rezet használnak, kisebb tárgyakat gyöngyházbe­ rakással ékesítenek. A lakkfestéses famunka főleg É-on terjedt el, Rajputanában és Gujaratban, a ma Pakisztánhoz tartozó Sindben és Punjabban', különösen híres Kasmír, ahol a lakkfestést még papírmaséból készült dísztár­ gyakon is alkalmazzák. A bútorkészítés legtöbb ága újkeletű. Az elefántcsontfaragás E-on és D-en egyaránt otthonos; dobozokon, dísz­ tárgyakon kívül szobrok v. domborművek, alakos sakkfigurák stb. készülnek; nevezetes központjai: Delhi, Amritsar, Benares, D-en Vizagapatam és Travankor. India iparművésze­ iének legjelentékenyebb ága már az ókortól a textilipar, a kelmeszövés volt; anyaga leg­ inkább a gyapot, mint pl. a híres muszliné, mely Indiából származik. Híres a selyem- és félselyemgyírtis is, különösen az aranyszállal készült selyembrokátok szövése. A brit uralom az angol szövőgyárak érdekében az indiai textilipart a múlt század második felében szinte teljesen tönkretette; ennek ellenére mégis fennmaradt, s a jelen század eleje óta ismét fellendült. Igen elterjedt a chintz anyagok készítése, fadúcokkal, kézzel nyomják a gyapotanyagra a mintákat. A keleti szőnyeg­ szövés perzsa hatásra honosuk meg, a mogul udvarban nagy műhelyek készítették az indoperzsa mintájú szőnyegeket (szatrangi); ma is híresek a mirzapuri és kasmíri darabok. India felszabadulása után az iparművészet minden ágát tudatosan fejlesztik, ipariskolákban tanít­ ják; a legújabb darabok azonban — a textíliák kivételével — sokszor elmaradnak a régi színvonal mögött. — írod. Glück—Diez: Die Kunst des Islam. Berlin, 1925; A. K. Coomaraswamy: The History of Indian and Indone­ sian Art. London, 1925; B. Rowland: The Art and Architecture of India. London, 1953; P. R . Ramachandra Rao: Modern Indian Painting. Madras, 1953; S. Kramrisch: The Art of India. London, 1955; Baktay E.: India művészete. Bp., 1958; W . G. Archer: India and Modern Art. London, 1959. Baktay Ervin indián művészet: Az ~ két fő csoportra osztható: a természeti népek (kezdetleges vadászok, halászok) és a magas kultúrák (inten­ zív földművelő, az államiság fokára jutott) népeinek művészetére. Az előbbieké elsősorban a díszítőművészet körébe tartozik. A szőtt, fonott, faragott stb. tárgyakat többnyire geometrikus mintákkal borították, kevés szín­ nel festették. A szobrászat — Afrikával ellen­ tétben — szinte kizárólag famaszkokon (pl. ÉNy-amerikai, trópusi indiánok), elnagyoltan mintázott agyagbábokon (pl. brazíliai indiá­

nok) jelentkezik. Ebbe a művészeti körbe sorolható még a gazdag gyöngyhímzés, a figurális bőrfestés (pl. síksági indiánok), a nemes formájú kerámia (pueblo-, perui­ bolíviai indiánok stb.). Az ornamentika bonyo­ lult mintázatú, gondosan megrajzolt testfesté­ sen is jelentkezik (csiriguano-, guianai indiá­ nok). — A magas kultúrák népei a megterem­ tői a földrész legmagasabb rendű művészeté­ nek. Az ismertebb kultúrák (maya, inka stb.) elődei is jelentős műalkotásokat hagytak ránk. Mexikóban és Közép-Amerikában az archaikus korszak a magas kultúrák kialakulásának idő­ szaka. Művészeti leletanyagából a későbbi műveltségek szempontjából jelentős a kerámia és az agyagszobrászat. Az agyagedények „negatív” festése feltehetőleg e korszakban alakult ki. Sajátos emlékek a kis agyagfigurák: karjukat mellükön tartó, ruhátlan, ülő v. álló nőalakok. A mintázás nem törekedett részletezésre; itt formálták először az emberi szemet kávé alakúra, amely a későbbi mexikói plasztikában is előfordul. Az archaikus egy­ szerűségű nőszobrok alkalmasint még korábbi történeti rétegek tovább élő darabjai, a trópusi Maya agyagfigura (Mexikó)

IN D

Perui edény

449

vidékeken a termékenységi kultusszal álltak kapcsolatban hasonló faragványok. — Mexikó és Közép-Amerika több pontján bontakozott ki és virágzott közel másfél évezred során az építészet és képzőművészet, az írás- és naptár­ tudomány terén az Óvilág régi népeivel egyenrangú, sőt némely esetben kimagaslóbbat alkotó maya kultúra. Történetének vizsgálatát megkönnyíti, hogy műalkotásai java részén szám-, ill. naptárjelek találhatók. A műemlékek a 328. évtől hat évszázadon át egyre sokasod­ nak: ez az időszak a klasszikus maya kultúra, az ún. maya régi birodalom korszaka. Ekkor keletkezett számos maya város palotákkal, templompiramisokkal, gazdag szobrászattal és más művészeti anyaggal. (A birodalom város­ államok szövetségén alapult, a központi hata­ lom papi-nemesi uralkodó réteg kezében volt.) E korszak leghíresebb városai Copan, Tikal és Palenque. A régi birodalom virágzása nem sokáig tartott; i. sz. a 9. sz.-ban a mayák elhagyták városaikat, és a rommá váló palo­ tákat az őserdő vette hatalmába. Az elvándor­ lással azonban a mayák története nem fejező­ dött be: i. sz. 1000 k. a kultúra megváltozott formában a Yucatan-félsziget vidékén tűnt fel. A maya új birodalom leghíresebb városa Chichen-Itzá, ahol a maya művészet valóságos reneszánszát élte. A maya városok nem a mai értelemben vett városi települések, hanem 29 Művészeti Lexikon II

elsősorban politikai és vallási központok voltak, melyek köré a törzsek, törzsszövetségek szét­ szórtan helyezkedtek el. Ezért lakóház e központokban nem volt. A régi birodalom városaihoz csaknem minden esetben „Akropolisz” tartozott: hatalmas teraszos kőkomp­ lexus, melynek tetején piramis és mélyített udvar épült. Mellette széles, négyzet alakú, templompiramisokkal körülvett terek álltak. (A méretekre jellemző, hogy a tikali piramisok átlagosan 40 m magasak, a legmagasabb eléri a 70 métert.) A nagy méretek ellenére e több emeletes építmények harmonikus képet nyúj­ tanak. Az építészeti elv minden városban azonos volt: több lépcsős, teraszos piramis tetejére templom került. A vastag falak miatt a templomok igen szűk belső helyiséggel rendelkeztek; azokat többnyire álboltozat fedte. Az épületek külső megoldásában, díszítésében több stílus figyelhető meg. A korábbi épületek homlokzatát figurális faragványokkal borított oszlopok és pillérek övezték: könnyed, realiz­ musra törekvő emberábrázolások, finoman mintázott sárkányfejek v. mozaikszerű kő­ fejek. A későbbi korszakban a homlokzatot kőmaszkok ékítették, ezek mindinkább meg­ merevedő, stilizálttá vált ábrázolási módot mutatnak. A maya művészet korai periódusai­ ban a relief nagyobb szerepet kapott, mint a körplasztika. Ennek egyedüli emlékei a sztélék, eredetileg szögletes kőpillérek voltak, gyakran tíz méteren felüli magasságot is elértek. A leg­ nevesebb maya relief a palenquei templomból került elő. — Az építészeten és kőplasztikán kívül a mayák jelentősét alkottak más művé­ szeti ágakban is. Magasrendű textilművészetük csupán ábrázolásokból ismert. Kerámiájuk egyszerű formájú, az edényeket festett ábrák borítják: sárga v. narancsszínű háttér előtt sötétebb viseletű emberalakok állnak, míg a hézagokat vörös, barna v. fehér színfoltok töltik ki. A kerámia-festményeken a mitikus alakok egész sora vonul fel, démonok, majmok, kígyók, jaguárok. Ezek az ábrázolások ízelítőt adnak a mayák festészeti ismereteiből is, hiszen

Esőisten (Párizs, Musée de l'Homme)

Quetzalcouatl temploma Teotihuacanban

a templompiramisok freskóinak java része elpusztult. (Ezen a téren jelentős lelet az őserdő által valósággal betemetett Bonampak temp­ lom freskóinak a felfedezése a 40-es években. A meglepő hatású, a kompozíció és a perspek­ tíva eszközeit felhasználó festmények véres harci jelenetet, foglyok elszállítását és papok ünnepi beöltözését mutatják be.) Az ún. át­ meneti korszak műveltségei közé tartozik a zapoték (több szakaszban időszámításunk kezdetétől kb. 1000-ig virágzott), a Teotihuacan- (i. sz. 200 —1000), a tolték (i. sz. 900 —1200) és sok más műveltség. A zapoték kultúra jellegzetes művészeti emléke a figurális temetkezési urna. Az urnákat a mondavilág állatalakjai, groteszk démoni figurák borítják; az ülő helyzetben ábrázolt alakok fejükön bonyolult ornamentikájú állatmaszkot visel­ nek. Az ábrázolás barokkos, zsúfolt formavilá­ ga igen közel áll a későbbi azték művészet stílusához. Egy zapoték város, Mitla hosszú időn át fejedelmek temetkezési helye volt. A város lépcsőzetes építményeinek falain pompás ornamentika: a leggyakoribb a maya volutából származott lépcsőmotívum, ez szinte valamennyi amerikai magas kultúra építészeté­ nek díszítőeleme. Az épületek belső falain freskók nyomaira bukkantak: a mitológiából vett témát vörös és fekete színnel festették fehér alapra. Monte Albán, a zapoték kultúra egyik központja utolsó rétegében idegen nép Nap-kapu Tiahuanacóban (Bolívia)

hagyatékára találtak a kutatók. Ez a nép, a mistek (mixtec) a mexikói őstörténetben jelen­ tős szerepet játszott, műveltsége erősen hatott az aztékokra. Pontos feljegyzéseket tartalmazó képírásos kódexeket hagytak hátra. Érdekes kerámiaművészetet alkottak: stílusuk eltérő a rideg zapoték agyagmunkákétól, az edények falára a kódexek alapján festett jelenetek kerül­ tek. Az egyik mitlai kriptában 1932-ben fel­ tárt fejedelmi kincslelet 500-nál több mistek műemléket tartalmazott. Akkor fedezték fel a nevezetessé vált freskókat is, a „falra festett mexikói képeskrónikát” . — A Teotihuacankultúra hordozói a mayák mellett Amerika legkiválóbb építészei voltak. Névadó főváro­ suk Amerika egyik legnagyobb romvárosa. A műveltség klasszikus korszakában keletkez­ tek a város óriás építményei: a Nap- és a

IN D

Kora mexikói maszk (Mexico, Nemzeti Múzeum)

Hold-piramis. Az előbbi méretei impozánsak: alapterülete 46 000 m2, magassága pedig 65 m. A gazdag kőfaragványokkal borított Quetzalcouatl-templom is akkor épült. Az építészet mellett kimagasló művészi értékűek a színgazdag falfestmények s a jellegzetes kisplasztikái alkotások. A kisméretű, nagyvonalúan mintá­ zott agyagfejek a legjobb amerikai szobrászati művek közé tartoznak. A tolték kultúra virág­ zása az i. sz. 9. sz. közepétől a 13. sz.-ig tartott. Jelentős szerepet játszott a kulturális hagyomá­ nyok összegezésében. A tolték piramisok bár kisebb méretűek, a maya építészeti stílus hatá­ sát viselik magukon. Az épületeket díszítő domborműveken a mitikus alakok tömege

450

IN D

Sírszobor agyagból (Párizs, Musée de 1’Homme)

451

vonul fel, de a központi helyet a „tollas kígyó” foglalja el. A toltékok a Chichen-Itzában szé­ kelő maya új birodalommal is kapcsolatba ju­ tottak. A várost a mayák még a régi birodalom idején alapították, de végérvényesen csak az új birodalomban foglalták el. Ez idő tájt a maya városállamok egységes hatalom alá kerültek, s az államszervezet mindinkább megmerevedett. A maya művészet stílusa is átalakult, a paloták és templomok formája zömökebb, az addig harmonikus homlokzat­ díszítés szögletesebbé, ornamentálisabbá vált. Akkoriban Chichen-Itzában belviszályok dúl­ tak, és az egyik uralomra törő maya nemesi család tolték zsoldosokra akart támaszkodni. A behatoló toltékok a zavaros helyzetet kihasz­ nálva a mayákat leigázták, s Chichen-Itzá új fővárosukká vált. A maya és a tolték művelt­ ség keveredése Amerika egyik legérdekesebb művészetét eredményezte. A Chichen-Itzá-i építészet egyik remeke a Caracol (spanyolul = csiga, a kupolájában emelkedő csigalépcső alapján), mely a város legrégebbi tolték épülete. A stíluskeveredés ezen a csillagvizsgáló szerepét betöltő épületen figyelhető meg a legjobban: gömb alakú felső építményéhez hasonlót a mayák sohasem építettek, homlokzati elren­ dezése ugyanakkor a régi maya stílusjegyeket őrzi. A figurális körplasztikák is a toltékok hatását mutatják. A templomkapuzatok előtt szobrok, ún. chacmool-plasztikák álltak: felső testével kissé felemelkedő, fekvő emberi alak, 29 *

ölében bemélyített edény, melybe szertartások alkalmával a rituális italt v. az áldozatok vérét csorgatták. Quetzalcouatlt, fő istenkirályukat gyakran ábrázolták a „tollas kígyó” alakjában v. annak maszkjával. A toltékok művészetét, akárcsak a maya v. a későbbi azték művészetet is, átitatta a vallásos szemlélet, építészetük v. plasztikájuk a vallási világkép, a mitológia tanulmányozása nélkül nem érthető. A 13. sz.-ban a mexikói törzsek belvillongása során felülkerekedett az azték törzscsoport. Kápráza­ tos fővárosuk, Tenochtitlan már nem csupán vallási és politikai központ volt, falai között seregnyi épület, húsznál több templompiramis állt. Tenochtitlan műalkotásai közül kiemel­ kedik a híres, 20 tonnánál súlyosabb és 4 m átmérőjű naptárkő. A finom faragvány az azték istenvilágból meríti témáját. A főváros­ ban nagyszámú monumentális szobrászati emlék állt, stílusuk igen nehézkes, formakin­ csük zsúfolt. Ezek mellett megtalálhatók a kisplasztika emlékei is: többnyire kisalakú istenszobrok, amelyek lényegesen harmoniku­ sabb stiláris hagyomány maradványai. KözépAmerikában és Mexikóban az aztékok fémmű­ vessége érte el a legmagasabb fokot. (Említésre méltóak a ragyogó tollmozaikok és az agavelevelekre festett képírásos kódexek.) A dél—

Azték figura (Mexikó)

Aranymaszk Peruból (Párizs, Musée de PHomme)

amerikai magas kultúrák közül a PeruBolíviában létrejött műveltségek művészete a legjelentősebb. A kézművesség kifejlesztését a természetes nyersanyagok nagy gazdagsága megkönnyítette: kitűnő kerámiai agyag, tö­ méntelen gyapjú és gyapot, számos réz-, ezüst­ ös ónlelőhely állt rendelkezésre. Nem véletlen, hogy az amerikai textil- és kerámiaművészet legragyogóbb alkotásait Peruban hozták létre, és hogy a fémművesség sem kapott másutt akkora szerepet, mint ezen a vidéken. — A preinka műveltségek közül — az Andok fennsík­ ján — az egyik legrégebbi a Chavin-kultúra (i. sz. 4—600). Hordozói jelentős építészeti,

Szövött gyapjú tollmozaikkal takarva Peruból (Párizs, magángyűjtemény)

szobrászati és kerámiai emlékeket hagytak hátra. Legnagyobb építményük egy három­ emeletes masszív kőplatform, melynek belse­ jében folyosók vezetnek, és külső felületét nagyméretű, szögletesen faragott kőszobrok fedik. A Chavin-művészet igen gyakori motí­ vuma a jaguárfej, mely a nagyvonalúan min­ tázott, szögletes szobrokon látható. A Tiahuanaco-kultúra több szakaszban i. sz. 500 —1200 között virágzott. Egyik építménye, a Kalasasaya hasonló az angliai ,,stonehenge”-építményekhez. Homokkő és andezit oszlopok öve­ zik, amelyeket alul nagy kváderkövekből faragott fal vesz körül. A köveket rézkapcsok tartották össze. Az oszlopsor belsejében több álló szobor található, köztük a híres Nap-kapu, melynek középfrízét a napistent ábrázoló relief foglalja el. Tiahuanaco művészetére jellemző a mindent szögletesítő stílus. Kiemelkedő polikróm kerámiát és igen jelentős textilművésze­ tet találtak az ásatások során, a sivatagi homok kitűnő konzervátornak bizonyult. — A perui partvidéken a legjelentősebb a chimu kultúra. Nagyszerű művészettel rendelkezett, plasztikus kerámiája az emberábrázolás amerikai csúcs­ pontja. A figurális agyagedények a minden­ napi élet és a vallási világkép alakjainak tárhá­ zát nyújtják. Ebből a valósághű kerámiai képes­ könyvből — bár alkotóik az írást nem ismer­ ték — többet tudunk meg a chimuk életéről, mint jó néhány más, képírással rendelkező magas kultúráról. Az agyagedényeket a faze­ kas szabadkézzel mintázta, v. előre elkészített fa- v. agyagmintákba nyomkodta az edények falát. Hasonló eljárást alkalmaztak a fémedé­ nyeken levő figurális ábrázolásoknál és ornamenseknél is, a vékony ezüst-és aranylemezeket famatricákba trébelték. Az ásatások során elő­ került finom színezésű, figurális mintázatú szőttesekfejletttextilművészet bizonyítékai. — A 13. sz.-ban a perui partvidék kultúráinak utolsó korszakaiban a művészet minden ágában különös, idegen elemek bukkantak fel, ame­ lyek a fennsíki kultúrák terjedését mutatták. Akkoriban az inkák népe céltudatosan hatalmá­ ba kerítette az egész területet, s létrehozta Amerika egyik legkülönösebb politikai és társadalmi alakulatát, az inka birodalmat. Az inkák művészete — néhány jelenségtől eltekintve — inkább összegezi a korábbi mű­ vészetek eredményeit, akárcsak Mexikóban az aztékoké. Az inka építészetet nagyméretű megalitikus építmények jellemzik (általában nem agyagot, hanem követ használtak), mint pl. a Sacsahuaman erődítmény, amelynek gránitkövei néha a hat métert is elérik. Az építészet kevés díszítőelemet alkalmazott, valódi szépsége a finom kivitelezésben rejlik. A rézszerszámokkal kifaragott kőtömböket olyan pontosan csiszolták, hogy minden kötő-

IN D

452

IN D

Inka erődítmény

45 3

anyag nélkül szilárdan egymáshoz illeszked­ nek. Figurális kerámia alig fordul elő, az edények nemes formájúak, ízléses színezésűek. Jellegzetes forma a szűk nyakú, hegyes fenekű, hasas amphora. A textilművészetre is a mértéktartás jellemző. Gazdag, de nem túlzsúfolt minták borítják a kék, vörös v. barna színű szöveteket. Az inka kézművesek aranyból és ezüstből finom edényeket, emberalakokat, ékszereket és dísztárgyakat alkottak. — A spa­ nyol hódítással — akárcsak Mexikóban — nemcsak egy virágzó indián birodalom, hanem jelentős indián művészet pusztult el. Az indián művészet a modern amerikai civilizációk művészetére nem gyakorolt nagy befolyást, az indián örökség még leginkább Mexikó, Peru és Bolívia művészeinek alkotásaiban érző­ dik. — írod. R . d’Harcourt: Art de l’Amérique. Paris, 1948; J. H. Steward: Handbook of Southamerican Indians. Washington, 1949; W . Krickeberg: Altmexikanische Kulturen. Berlin, 1956; S. G. Morley: The ancient Maya. Stanford, 1956. Boglár Lajos indianizáció: az indiai kultúra kiáradása India határain kívüli területekre. Az indiai beván­ dorlás következtében elsősorban Hátsó-India és Indonézia területein ment végbe. Indokína m űvészete: Kambodzsa művésze­ te és -*■ Vietnam művészete Indonézia m űvészete: Indonézia építészete és szobrászata eleinte szorosan kapcsolódott az

indiai művészethez. Legismertebb emlékei Jáva szigetén maradtak fenn, ahol a buddhiz­ mus és a brahmanizmus egyaránt meghonoso­ dott. Ny-Jáván kevés műemlék maradt, emlékekben leggazdagabb Közép-Jáva. A leg­ régibbek (732 és928 között) a Dieng-fennsíkon vannak, ezek brahmanista alkotások, indiai eredetű formákkal, pl. a Chandi Arjuna, Chandi Puntadeva stb. ( chandi = templom). A 8. sz. vége felé itt buddhista alkotások is létrejöttek, jellegzetes a Chandi Sevu (9. sz. eleje), ahol a központi épületet 250 kápolna összefüggő sora veszi körül. A legnagyobb buddhista alkotás a Borobudur. Teraszos, gúla formájú, többszögletű alaprajzzal, hat lépcső-

Részlet Macchi Picchu romjaiból

zetesen keskenyedő szinttel; a legfelső három szint kör alakú, és 70 kisebb-nagyobb sztúpát hordoz. A Borobudurt díszítő Buddha-szobrok és domborművek fejlett plasztikája a legjobb indiai szobrászattal vethető össze; a dombor­ művek Buddha életének és legendáinak moz­ zanatait ábrázolják, összegezett hosszúságuk 5 km. Prambanamban a Chandi Loro Jograng brahmanista templomcsoportja a legkiválóbb. Domborművei között legjelentékenyebb a Rimájana eseményeit ábrázoló hosszú sorozat. Plasztikája a D-indiaival rokon, de felülmúlja azokat. A 10. sz. derekán Közép-Jáva művé­ szeti vezető szerepét K-Jáva vette át. A rí. sz. első felének emlékei jeles brahmanista alkotások. Később az indiai stílust helyi for­ mák váltották fel, pl. Panataranban, ahol a változást az ugyancsak a Rámájanát illusztráló dombormű-sorozat példázza. Festmények nem maradtak fenn. A 14. sz.-ban a mohamedán hódítás véget vetett a buddhizmusnak és a brahmanizmusnak; az utóbbihoz ragaszkodók Báli szigetére menekültek. Itteni emlékeik sziklasírok, templomok (15. sz.) és templom­ együttesek (18 —19. sz.). Fejlett volt freskóés miniatúrafestészetük is. — A 14. sz. előtt kialakult brahmanista eredetű Wayang árny­ játék, melynek figurái helyi stílust mutatnak, napjainkig tovább él. Több változata közül legelterjedtebb a Wayang Purva, bőrből kivá­ gott, festett, lapos figurákkal. — Az iparművé­ szet változatos és eredeti. Legismertebb a fegyverkészítés (kriz tőrök), a ->- batikolás és az ikat eljárással, szálban festett anyagból szőtt térítők készítése. Baktay Ervin indo-pathan stílus: India mohamedán terü­ letein uralkodó építészeti stílus a 13. sz.-ban. In gom ár Ferenc, tkp. Frankel Ignác (Buda, 1838—Bp., 1924. máj.): festő. Pesten Marastoni Jakabnál, Becsben F. G. Waldmiillernél, majd Antwerpenben tanult. Párizsban, Bécsben és végül Bp.-en működött. Főleg arcképeket festett a hatvanas évek akadémikus modorában. Ingres, Jean Auguste Dominique (Montauban, 1780. aug. 29.—Párizs, 1869. jan. 14.): francia festő, a francia klasszicizmus legjelentősebb alakja. 1791-ben a toulouse-i akadémián tanult, 1797-ben belépett J. L. David műhelyébe. 1801-ben Agamemnon követeket küld Achilleshez c. képével elnyerte a Római Díjat, de csak 1806-ban jutott el Rómába. 1820-ban Firen­ zében telepedett le, majd 1824-ben visszatért Párizsba. Ettől kezdve a francia művészeti élet elismert vezéralakja, a Művészeti Akadémia tagja volt. 1834-ben a kritika nemtetszéssel fogadta Szt. Symphorien mártíromsága c. képét; sértődöttségében Rómába távozott mint a Francia Akadémia igazgatója, és csak 1841-ben tért vissza Párizsba. 1850-től az Ecole des Beaux-Arts elnöke volt. 1853-ban a Flőtel

de Ville-ben megfestette I. Napóleon apotheózisa c. pannóját. Az 1855-i párizsi világkiállítá­ son nagy bemutatót rendezett képeiből és üvegablakkartonjaiból, melyeket a neuilly-i templom számára készített. 1862-ben szená­ torrá, 1865-ben az antwerpeni Királyi Művé­ szeti Akadémia tagjává választották. Halála előtt szülővárosára hagyományozta műveinek egy részét és művészeti-történeti tárgyakból álló gyűjteményét. egyedülálló megértéssel sajátította el az antik szobrászat és vázaképfestészet s az olasz reneszánsz — elsősorban Raffaello — művészetének tanulságait. Bár egyes reprezentatív alkotásai, mint pl. Homérosz apotheózisa (1821), az Aranykor c. freskó (1843— 47) s a mindenkori uralkodót dicsőítő képei ma már nem hatnak a nézőre, oeuvre-jének túlnyomó része, elsősorban arcképei ( Önarc­ kép, 1804; M. Riviére, 1805; Mile Rivihe, 1805; Granet festő arcképe, M. Marcotte arcképe, Le comte Gouriev, 1821) és női aktjai (A ,,nagy” Fürdőző, 1808; A ,,nagy” Odaliszk, 1814; Odaliszk a rabszolganővel, 1842; A forrás, 1856; A török fürdő, 1863), de többalakos kompozíciói is (Oedipus és a Sphinx, 1808; Raffaello és Fornarina, 1814; Tu Marcellus eris, 1819; Cherubini és a múzsa, 1842) kitűnnek a modellálás különleges pontosságával és biztonságával, valamint a kontúr érzékenysé­ gével. Ceruzarajzait a vonal rendkívüli finom­ sága, a belső részletek kidolgozottsága és a formai összhang jellemzi ( Harwey kisasszonyok, 1804; Stamaty család, 1818). — Habár ~ minden erejével küzdött az utána következő generáció, a romantikusok ellen, és művészet-

IN D

J. A. D. Ingres: Granet festő arcképe

4 5 4

IN N

J. A. D. Ingres: A „nagy”

455

politikai ténykedésében a konzervativizmus bástyája volt, tiszta formakultúrájával mégis hatott a modern törekvésekre is. A klasszikus művészet minden eszköze, a rajz gondossága, a forma kerekded megmunkálása, a képszer­ kesztés kiszámítottsága nem halott anyag a kezében, hanem a modem ember formaarány-harmónia igénye intuitív megfogalma­ zásának eszköze. Az „akadémikus” ~ kor­ szerűségét bizonyítja, hogy már Degas és Renoir is csodálattal próbálta elsajátítani női alakjainak báját, a rajzi és festői kötöttségben kivirágzó elevenséget; még fokozottabban hatott a 20. sz. kompozíciós törekvéseire (kubizmus, neoklasszicizmus) és a kontúr kifejező erején alapuló új rajzművészetre (Picasso, Cocteau, Matisse, Gris, Modigliani stb.). — írod. H. Lapauze: I. Sa vie et son oeuv­ re. Paris, 1911; F. Elgar: I. Paris, 1951; A. Millier: The drawings of I. London, 1955; N . Schlenoff: 1. Les sources littéraires. Paris, 1956; G. Wildenstein: I. London, 1956; Lajta E .: I. Bp., 1963. Körner Éva iniciálé: nagy kezdőbetű a kódexek fejeze­ teinek V. fontos részeinek kezdeténél. A miniatúrafestésben gazdag kiképzési ornamentikájá­ val s az esetleg hozzáfűződő képes ábrázolással gyakran egész oldalt is elfoglalt. Gazdag díszét átvette a könyvnyomtatás is. — írod. Löffler: Romanische Zierbuchstaben und ihre Vor­ läufer. 1927; A. Schaardt: Das Initial. Phanta­ sie und Buchstabenmalerei des frühen Mittel­ alters. 1938. inka művészet: —►indián művészet inkrusztáció: berakásos díszítés az építészetben és iparművészetben. A kevésbé nemes

O d a lis z k ( P á riz s ,

Louvre)

anyagú felületet nemes anyaggal borítják, főleg a felület színesebbé tételére. Anyaga az építészetben leginkább finom színes már­ vány, az iparművészetben üveg, elefántcsont, gyöngyház V. különféle fémlemezek. Ha az alap fa, — intarziáról, ha fém, -*■ tausírozásról beszélünk. Innendekoration: német belsőépítészeti és iparművészeti folyóirat. 1890-től jelent meg Darmstadtban mint a szecesszió szószólója. Inness, George (Newburgh, 1825. máj. 1.— Skócia, 1894. aug. 3-): amerikai (USA) festő, az amerikai tájfestészet első művelője. Finom, aprólékos stílusát később széles és gyors ecset­ kezelésű modor váltotta fel. Legtöbb képe a chicagói Art Institute-ban és a N ew York-i Metropolitan Museumban található. Innocent Ferenc (Pest, 1859. jan. 28.—Pátka, 1934. okt. 16.): festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál, a bécsi és antwerpeni képzőművészeti akadémián, majd München­ ben Wagner Sándornál tanult. Később Róm á­ ban, Párizsban is folytatott tanulmányokat. Főleg arcképeket (Evchen, Brigitta stb.) és templomi képeket (egri cisztercita templom és a budai Erzsébet-zárda oltár- és mennyezetképei) festett. Patricius c. képe a Nemz. Gal.-ban, Sírbatétel c. festménye az esztergomi Keresztény Múzeumban van. Innocenzo da Im ola, Innocenzo Francucci (Imola, 1490—94 között—Bologna, 1547— 50 között): olasz festő, 1508-tól Francia műhelyében, majd Albertinellinél tanult Firen­ zében. Később csaknem kizárólag Bolognában dolgozott mint Raffaello modoros követője. Jelentősebb freskói a bolognai San Michele

in Boscóban találhatók. Táblaképei közül kiválik az Alexandriai Szt. Katalin eljegyzése a bolognai San Giacomo Maggiorében. Innsbruck: város Ausztriában, Tirolban. Műemlékei közül a Hofkirche reneszánsz stílusú háromhajós csarnoktemplom. Alapkőletétele 1553-ban volt. 1563-ban szentelték fel. A. Crivelli tervezte. Belsejében I. Miksa császár síremlékét elődeinek és kortársainak 28 hatal­ mas bronzszobra veszi körül. A Jezsuita templom egyhajós, kereszthajós, oldalkápolnák­ kal, a négyezet felett kupolával. 1627—40 között épült, homlokzata és tornya csak 1900 — i9or-ben készült el. A város régi részében számos gazdagon díszített, erkélyes polgárház található; legismertebb közülük az 1500-ban emelt ún. Goldenes Dachl. inro: egy v. több rekeszből álló japán gyógy­ szeres doboz. Alapanyaga rendszerint művé­ szien díszített, lakkozott fa, de készült fémből, sőt kerámiából is. Az ~ művészete a 16. sz. második felében és a 17. sz.-ban alakult ki. insula: sziget, antik városépítészeti kifejezés. — I . eredetileg keskeny sikátorral, az ambitussal elkülönülő önálló házhely, telek; — 2. a mai értelmű háztömb, több, elválasztás nélkül egymás mellé épített ház együttese (-*• Olynthos: derékszögű ~ k b an 10 —10 ház); — 3. a késő római időben a nagy terje­ delmű bérház neve (-*- Ostia).

intaglio: alakos ábrázolással homorúan díszí­ tett vésett kő. (->- glyptika) intarzia, faberakás: a bútormüvesség egyik díszítési módja. A díszítendő alapba eltérő színű, minta szerint kivágott falemezkéket raknak be úgy, hogy azok az alappal egy síkban legyenek. Az ~ t már az egyiptomiak, görö­ gök, rómaiak és bizánciak is alkalmazták, de a fennmaradt emlékek száma csekély. Fény­ kora a 14—17. sz. volt. Olasz- és Németo.-ban különösen kedvelték. Toscanában és Lombar­ diában főleg templomi bútorokat, stallumokat díszítettek ~ v al. (Legkiválóbb mesterei e korban: a firenzei Francione, Benedetto da Maiano, Giovanni da Verona és Baglioni.) A német ^m űvészet olasz hatás alatt fejlődött. Hollandiában a 16 —17. sz.-ban virágzott, Franciao.-ban először a holland ~stílus élt tovább. Önálló fejlődése a legjelentősebb francia ^m űvész, A. Ch. Boulle fellépésével indult meg. Későbbi kiváló mesterei D. Roentgen, J. H. Riesener és P. Denizot voltak. A francia ^m űvészet napjainkig megtartotta vezető szerepét. — Hazánkban az olaszok honosították meg: feltehetően a Budán meg­ fordult Benedetto da Maiano és a firenzei Via dei Servin levő műhelyéből Mátyás udvarába elszerződött intarziátorok és legnaiuolók. Olasz mester ( Maestro Marone) ~ m ű v e díszíti a nyírbátori stallumot (15Г1). Nevét az

IN N

Intarziás kabinetszekrény, 17. sz. (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

1—

^

t 7 i 2—ЖТЗШ’ ▲ >!! ! 1 1 -* . ; - szasszanida művészet, -*■ iszlám művészete ír csipke: A 18. sz.-ban íro.-ban készült vert csipkék az ír iparművészet legjellegzetesebb alkotásai. Újabban ~ n c k nevezik a múlt század közepe óta divatos, horgolt motívu­ mokkal vegyes vert csipkéket, valamint a szalagokból összedolgozott csipkéket is, ezek­ nek azonban íro.-hoz nincs közük. Irimescu, Jon (Preujesti-Suceava, 1903. márc. I.— ): román szobrász, Állami díjas, a mo­ dern román realista szobrászat egyik legjelen­ tősebb alakja. A művészetére jellemző plasz­ tikai erő és elmélyült ábrázolás legteljesebben a 40 —50-es években készített szobrain bonta­ kozott ki (S. Luchian és G. Enescu mellszobra, A z acélöntő szobra, 1958). Irinyi Sándor (Esztár, Г840. jan. 27.—Pécs, 1893. dec. 6.): festő. Pesten tanult, majd vidé­ ken arcképeket festett. 1862—63-ban a mün­ cheni Képzőművészeti Akadémia növendéke

1PO

Keresztrefeszítés. Aranyozott bronz a 8. sz.-ból (Dublin, Nem zeti Múzeum)

Kőkereszt Monasterboice-ból, 900 k.

ÍR Ó

volt. Később rajztanárként Nagykőrösön, Szegeden és Pécsett tanított. 1872-től szerepelt a Műcsarnok tárlatain. Művei mo.-i látképek és életképek. Az i860—80-as években képes­ lapok részére számos rajzot készített, irizáló üveg: színjátszó, fémes fényű üveg. Már az ókorban ismerték. L. C. Tiffany amerikai üvegműves díszedényei is tkp. aranyfényű ~ n e k minősíthetők. Irminger, Johann Jacob, id. (? —1721 után): drezdai udvari ötvös, 1709 után Erős Ágost számára dolgozott. A meisseni porcelángyár részére is készített modelleket. J. F. Böttger korszakában részben barokk stílusformák sze­ rint, részben a kínai vörös kőcserép teásedénye­ ket utánozva dolgozott.

Miniatúra a Book

of Durrow-ból College)

(Dublin, Trinity

épített, felfelé keskenyedő harangtorony. ~ n e k jellegzetes emlékei a széles talapzaton álló, figurális és dekoratív reliefekkel gazdagon borított hatalmas kőkeresztek. — A dekoratív motívumok a késő vaskori La Téne-kultúra díszítőelemeinek továbbéléséből alakultak ki. Ez mutatkozik a fémművességben, melynek legfontosabb emlékei a ruhákat összefogó Miniatúra a Book of Lindisfarne-ből (London, British Museum)

Iniciálé a Book of Kellsből (Dublin, Trinity College)

461

Írország művészete: A kelta hódítást meg­ előző őskori kultúrák legnevezetesebb emlékei a megalitikus építmények (->- dolmen, —► cromlech, -*■ menhir). Az íro.-i kelta vaskor kőfaragása és fémművessége eleinte a száraz­ földi, ill. britanniai La Téne-stílus (->- kelta művészet), később a britanniai római provinciális művészet hatása alatt állt. A sajá­ tosan ír művészet kezdetét az 5. sz.-tól, a kereszténység elterjedésétől számíthatjuk. - mudejár stílus). Az európai fejedelmek­ nek 1494-ben Granada elfoglalásával sikerült a spanyolo.-i mór uralmat leverni. így e művészi irány fejlődése megtört és visszaszorult az E-afrikai területekre. Hasonló sorsra jutott az arab művészet Szicília és Málta szigetén, melyek egy időre arab fennhatóság alá kerültek. India iszlám művészete: -*• India művészete. Kisázsia időrendben utoljára került moszlim uralom alá. A közép-ázsiai török szeldzsukoknak 1077-ben sikerült a görögöktől megsze­ rezni e területet. Székhelyüket Ikoniumban (Konya) alapították meg. Fejlődő művésze­ tükre nagy hatással volt a meghódított terüle­ ten levő sok ókori művészeti emlék, az új hatásokat pedig a mohamedán Perzsiától kapták. Ilyen hatások alatt alakult ki a szeldzsuk stílus, mely az építészetben és főleg az

[$ £

4-'L’

IS Z

Konya: Indzse Mináreli

Követek terme a granadaí Alhambrában

iparművészetben hozott létre jelentős alkotá­ sokat. Az építészet a fehér márványt és a perzsa területekről már ismert színes kerámia burkolólapokat használta díszítésül. A törökök építészetében jelentős szerepe volt a dzsámik zárt udvaros, kupolás épülettípusának. Ilyen a Konyában épült Indzse Mináreli (1256). Az első

Oszmánok székhelye Brussza volt, ahol az egyházi épületeken ( Murád-dzsámi, 1389, Uludzsámi, 1421, Zöld dzsámi, 1423) kívül sok palota, fürdő és karavánszeráj épült. Hasonlóan fejlődött Edirne (régebben Drinápoly) is. A török művészet jelentős eseménye volt Konstantinápoly elfoglalása 1453-ban. Az itt

A granadai Alhambra Mirtus-udvara

IS Z

\ 1

1 Iszlám építészeti elemek: i , 2, 3 oszlopfők, 4 párkány, 5 minaret (Érd), szete és 8 alaprajza

álló Hagia Sophia hatására a centrális alaprajzú kupolás egyházi épületek létesítésével új stílust teremtettek. Jó példája ennek az istanbuli Bajazid-dzsámi (1507). A török építészet a 16. sz.-ban érte el csúcspontját. Kiemelkedő alakja volt Szulejmán szultán vezető építésze, Szinán (1489 —1588), aki több mint 300 épületet tervezett. Az istanbuli Szulejmán-dzsátni mellett az edirnei Szelitn-dzsámi a fő műve (1574). A mohamedán művészetben — az iparművé­ szeti ágak közül — az épületkerámia, a haszná­ lati és díszkerámia különösen jelentős. A kínai és nyugati kerámiától eltérő, új technikai eljá­ rásokat dolgoztak ki. A műhelyeket első­ sorban gazdag termelés jellemzi. Mindegyi­ kük sajátos műfaji v. művészeti irányzatot képviselt. (így pl. Kasan főleg domborművel díszített, gazdag színskálájú fajansztárgyaival jutott el a legismertebb műhelyek közé, a nisápuri kerámia pedig az erős színhatásra való törekvést mutatja.) — A legbecsesebb emléke­ ket a Tigris folyó mellett levő Számárrá rom­ jainál tárták fel. Az emlékeken gyakran talál­ kozunk naturalista ábrázolásokkal. Máskor viszont a szimmetrikus formák ismétlődése és a növényi ékítmények v. absztrakt irányzat kedvelése figyelhető meg. Fő motívuma a palmetta teljes v. fél alakja, valamint az életfa. Ezek a formák később ötvöződtek, stilizálod— tak és egymással társulva éltek tovább. Hasonlóan sokrétű az Eufrátesz felső folyása mellett épült Rákká város kerámiája. A rakkai kerámia időben a szamarrai után következik.

6 kupola,

7 a budai Rudas fürdő m et­

A szeldzsuk korban Raghes (Ray) volt a leg­ kiemelkedőbb kerámiaközpont. A 13. sz.-ban a legrafináltabb eljárásokat alkalmazták itt. Csu­ pán csak itt készült az ún. minai majolika, mely fehér alapon tarka festéssel és aranyozással volt díszítve. — Kisázsiában két török ke­ rámia központ: Isnik (Nicea) és Kütahia volt jelentős. Isnikben készültek a helytelenül „rhodoszi áru”-nak nevezett félfajanszok is, melyeket a fehér alapra felvitt sok szín mellett a cinóber vörös gyakori alkalma­ zása jellemez. A kütahiai edényeket csak­ nem mindig kobalt és fehér alapon foga­ zott levelek és paradicsomvörös virágok dí­ szítik, arabeszkekkel és indákkal ( ->-damasz­ kuszi fajansz). — A másfél százados török uralom alatt Mo.-on is működtek kerámiaégető kemencék, és az ásatások során előkerült anyag e műhelyek fejlett technikájáról tanúskodik. — Az iszlám által meghódított területeken Spa­ nyolodban ugyancsak kifejlődött a művészi kerámiaipar. A 14. sz.-ban vált a fémfényes (lüszteres) edényeket előállító Manizesz és Valencia, valamint az iszlám uralma alól már a 13. sz. elején felszabadított Paterna a kerámia­ műhelyek centrumává. Az utóbbi helyen készült edények díszítése főleg figurális min­ táival különbözik az előző készítményekétől. A Paterna-darabok gyakran keresztény témá­ kat ábrázoltak, az ábrázolási mód azonban még hosszú ideig arab kézművesek finom munkáját árulja el. — Egyiptomban jelentős volt a faragás művészete. A legkorábbi emlékek a

47^

ISZ

Istanbul: A Szulejmán-dzsámi

fosztati sírokból kerültek elő. Ezeken a dara­ bokon hellenisztikus hatás észlelhető. Fából leginkább dzsámik belső berendezését faragták: Korán-állványokat, szószékeket, ajtókat, vala­ mint a medreszék belső borításait, különféle állványait. Ezeket gazdag és változatos díszít­ mények lepik el, melyek alapelemeit ugyanúgy, mint a többi iparművészeti ágban, egyrészt a palmetta, az inda, a Kínából származó felhő­ minta stb., másrészt geometrikus formák egész sora — az arabeszk és moreszk — szolgáltatja. A szíriaiak és egyiptomiak a Libanonból és Indiából hozott faanyagot egy­ forma módszerrel dolgozták fel. Az egymást fonatos minták szerint keresztező fapálcikák összeállítva gazdag geometrikus motívumokat Fajansztányér, 13. sz.

47I

alkotnak; az üreges részeket fatáblákkal borí­ tották. Ez az ún. „musarabbi” technika a 10. sz.-ban tűnt fel. — A Közel-Kelet művészeté­ ben figyelemre méltó a csontfaragás is. Emlé­ kei természetesen viszonylag kisebb számban ismeretesek (ékszeres kazetták, kürtök, fegy­ verdíszek, markolatok stb.). — Az iszlám üvegművészetének fénykorában, a 12 —14. sz.-ban emailozással és gazdag aranyozással emelték a készítmények szépségét. Különösen jellemző ez a szíriai Aleppó műhelyeire, ahol a formakincs gazdagsága, a színek harmóniája és a feliratok a szíriai üvegművészet sajátságait viselik magukon. — Jelentős művészeti ág a Közel-Keleten a kristályedények készítése is. A kutatások szerint már biztos, hogy ezeket Niceai tál, 17. sz.

anyagokat kedvelték, amelyeken az ékítmény szalagszerűen helyezkedett el. A fejedelmi udvarok mellett mindig működtek szövőés szőnyegcsomózó műhelyek (tirazok), ame­ lyek kivitelre is dolgoztak. A szasszanida hagyományokon nevelődő iszlám textilművé­ szet a 14—15. sz. folyamán élte virágkorát. Európában a keresztes hadjáratok során meg­ ismert és megkedvelt könnyű keleti kelmék egyre keresettebbekké váltak, pl. a Moszulból származó muszlin, a Szkutariból (Üszküdar) származó — de voltaképpen Brusszában ké-

ISZ

Fajansztál, 12 —13. sz.

az edényeket Egyiptomban a Fatimidák uralma alatt (909 —1171) készítették. A technika kifejlődése kb. egykorú Kairó alapításával (969), virágkora a 10. sz. végétől a 11. sz. közepéig tartott. Legjelentősebb emlékei a stilizált állati alakokkal díszített ún. Hedvigpoharak, melyek a Fatimida-kor végéről származnak. — A fonal- és szőnyegművészet könnyű kezelhetősége, hordozhatósága foly­ tán vált nélkülözhetetlenné. A könnyű előállí­ tás miatt mind az öltözködésben, mind a lakás díszítésében leginkább azokat a nyomott

Mecsetlámpa Szíriából, 14. sz. (Párizs Louvre)

Kairói bronz kanna, 14. sz. (Firenze)

szült — „szkutari” bársony, a színes, puha gyapjúanyaguk miatt annyira kedvelt kasmí­ rok, kendők. A kisszámú ránk maradt adatból is teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az iszlám művészetének szőnyegszövése és -csomózása nomád sátorlakók hagyatéka. A készítmények művészi színvonala a 16 —17. sz.-ban érte el a legmagasabb fokot, és ekkor került át nagy számban Európába a gyorsan fejlődő kereskedelmi kapcsolatok révén. (->még keleti szőnyeg) — A fémművesség fő központja Perzsiában volt. A szasszanida fémművesek főleg ezüstből készítették edényei­ ket. Művészetük az arab hódítás utáni időkben is tovább élt. (Ezt a stílusszakaszt posztszasszanida művészetnek nevezzük.) A nemesfém használatát az iszlám rituális okokból eltiltotta,

472

IS Z

473

ezért a bronz- és rézművesség emelkedett igen magas művészi színvonalra. Állatokkal és madarakkal díszített ezüstedényekből áll a szasszanida és posztszasszanida fémművesség egyik jelentős csoportja. Ezeken a darabokon a domborművek mellett a vésett technikával készült díszítmény játszik nagy szerepet. A korai iszlám fémművességben ismeretes a bronzoknak egy kisebb csoportja, amelyet vörösréz tausírozással (berakással) gazdagítot­ tak. Az ilyen bronz vizeskancsók készítési ideje a 8. sz.-ra tehető (a berakás legkorábbi technikáját képviselik). A szeldzsuk korban (i i —13. sz.) Irán fémművészete magas szín­ vonalat ért el, és sok új stílusjeggyel gazdago­ dott. Nagyon kedvelték a bronzból öntött tükröket, plaketteket, állatalakokat, melyeket dísztárgyként, parázstartóként, illatszerfüstölő­ ként, víztartóként használtak. Az utóbbi (aquamanile) a m ór Spanyolo.-ból került át Franciao.-ba, majd onnan Európa-szerte meg­ ismerték, és típusa a keresztény egyház liturgiái edényei közé is bekerült. — A szeldzsuk fém­ művesek leginkább vörös- és sárgarézből dolgoztak, s kifejlesztették a bronznak és sárgaréznek más fémekkel — elsősorban ezüst­ tel és vörösrézzel — való díszítését is. Ez a technika, amelyet hamarosan az egész KözelKelet befogadott, minden bizonnyal K-Iránból indult el. A 13. sz.-ban Moszul lett a berakásos munkák központja. A 13. sz.-i iráni és moszuli bronzok gazdagon ezüstözöttek. Gyakran sze­ repel ezeken a mester és a készíttető neve, a készítés időpontja, Koránból vett idézet v. dicsőítő vers. — A török fémművesség szép emlékei kerültek elő a mo.-i török hódoltság korából. — A fémművészetben nevezetes az Európában oly népszerű keleti fegyverek művészete is. A világhírű „damaszkozott” pengéket arany-, ezüstberakásos technikával készített feliratok díszítik. A kivitelezés és az anyag finomsága annyira fellendítette a fegyverművességet, hogy alig tudták ellátni a hazai és külföldi megrendeléseket. A fegyveripar a 14 —17. sz.-ban élte virágkorát. Az iszlám festészetének múltja még elég fel­ derítetlen. Az Omajjádok és Abbaszidák gaz­ dag falfestészetét példázzák a 8. sz.-ban épült Kuszejr Amra fürdőpalota mennyezetét és falait díszítő figurális kompozíciók, idillikus jelenetek, állatok, növények. Stílusukban az iráni és indiai formakincs keveredik a bizánci hatással. Az épületeket díszítő nagyméretű fes­ tészeti alkotások mellett jelentős helyet fog­ lalnak el az iszlám művészetében az illusztrált kéziratok és egyéb miniatúrák. A korai idők­ ben főleg görög nyelvből arabra fordított tudományos munkákat, később azonban hős­ mondákat és verseket is illusztráltak. A mongol hódítók udvarában készült miniatúrák a kínai

Budai török felirat

művészet hatását tükrözik. Az Ilkhánok (13. sz.) igen nagy pártolói voltak e szellemi kultú­ rának. A kínai művészetből oly jól ismert sárkányok, felhőmotívumok iráni és Nyturkesztáni miniatúrákon gyakran szerepelnek. Köztük a kínaiaktól eltanult tusfestés felülmúl­ hatatlan példái találhatók az istanbuli Top Kapi Szeráj (ma: múzeum) gyűjteményében. De míg a kínai tusfestés a hajlékony finom Perzsa állatalakos szőnyeg (Zürich, Museum Rietberg)

A Ramadan végének ünneplése. Miniatúra

ecsetnek köszönheti lényegét, addig az iszlám könyvfestményeinek jellegét az élesen rajzoló merev kálem (írónád) adja meg. A Timur által a 15. sz.-ban meghódított Iránban több művé­ szeti központ működött: az újonnan alapított fővárosban, Szamarkandban élénk tudományos és művészeti élet indult meg. A 15. sz.-ban a Timurida uralkodói család egy időre Herat várost választotta székhelyül, ahol a miniatúrafestészet központja is kialakult. A kínai hatás nem tűnt el nyomtalanul: a tájképeken könynyen felismerhető a kínai festmények hatása. A legjelentősebb mester Kemál ad-din Behzad ( 1440 k. —?) volt, aki 151o-ig Heratban maradt, majd Tebriszben megalapította a Ny-iráni festő­ iskolát. Az ő működése révén aranykorát élte a perzsa festészet. Műveit merész komponálás, gazdag színezés, érdekes témafűzés jellemezte. A tebriszi festőiskola további jeles festői első­ sorban Nizámi (12. sz.) költeményeit illusztA ,.Bagdadi iskola” egyik miniatúrája, 1237

rálták. Nem ismerték az európai jellegű perspektívát, ezért két dimenzióban, egymás feletti síkokban ábrázolták az egyes jeleneteket. Munkáikban helyet kaptak a misztikus vallási témák is. A festők sorából kiemelkedik a Teb­ riszben élő Riza Abbaszi —akinek munkái 1598tól 1643-ig keltezettek — s leginkább portrékat és szerelmi jeleneteket festett az iszpaháni udvar számára. Témáinak sokféleségét bizonyítja, hogy keresztény mitológiából vett jeleneteket is ábrázolt. Fennmaradt tőle egy a halott Krisztust siratóasszonyokkal ábrázoló kép is. A gondosan megtervezett szövetek és szőnye­ gek kartonjait, valamint a kerámiaedények festett díszítését is minden bizonnyal a miniatúrafestők tervezték. A perzsa miniatúrafestészet nagy hatással volt a török és indiai miniatúrafestés kifejlődésére is. Az ^ b e n rendkívüli szerepe volt a kalligráfiának, a szépírásnak. Az arab írás, számos változatá­ val, nagyon alkalmas volt erre. — A miniatúrafestészethez és könyvillusztráláshoz szorosan

IS Z j

Állatmese-illusztráció. Miniatúra

kapcsolódik a könyvkötés művészete. Kezdet­ ben csaknem kizárólag bőrt, később lakkozott papírmasét is használtak a könyvek borítá­ sára. A díszítés nem korlátozódott csupán a borítólap külső oldalára, hanem kiterjedt a belső oldalra és az előzékpapírra is. A művészek különféle eljárásokat alkalmaztak: a bőrt pré­ selték, bélyegezték, gyakran használtak aranyat, a minta szerint kimetszett bőrt színes alátét­ papírral díszítették. Az ékítmények elemei itt is — akárcsak a többi művészi iparágban — növényi, geometrikus, ritkábban pedig figurá­ lis ornamentumokból tevődnek össze. A leg­ korábbi ismert könyvfedél Egyiptomból, a 8—9. sz.-ból származik. Díszítése geometrikus elemekből áll. A későbbi századokban a könyvkötészet is szorosan alkalmazkodott a festészet, ill. a miniatúra stílusához. A 15. sz.-i műveken még kézzel préselték a borítókat, viszont a 16. sz.-ban már acél- v. rézmatricákat is hasz­ náltak. A 17 —18. sz.-ban gyakoriak az élénk,

474

IT Á

475

színes virágokkal festett borítólapok. Hasonló a fejlődési irány Töröko.-ban is. — A keleti művészi iparnak ez az ága, akárcsak a többi, hatott az európai művészetre is. A díszes keleti könyvkötészetet főleg Olaszo.-ban utánozták szívesen, és miként a bársonyok másolása, úgy ez is szinte megtévesztésig sikerült. — írod. A. Raymond: L’art islamique en Orient, i —2. köt. 1923; E. Diez: Die Kunst des Islam. 1925; Glück—Diez: Die Kunst des Islam. 1927; M. S. Dimand: A Handbook of Muhamma­ dan Art. 1944; G. Manjais: L’art de l’Islam. 1946; G. Marfais: L’architecture musulmane d’Occident. 1954; B. Gray: Persische Malerei. 1961; E. Kühnei: Die Kunst des Islam. 1962. Egyed Edit iszpahán szőnyeg: az egyszerűbb, palmettás rajzú herati szőnyeg gyakori elnevezése a kereskedelemben és a szakirodalomban. Az iszpaháni perzsa udvar számára Heratból sok szőnyeget szállítottak, s régebben úgy vélték, hogy azok ott is készültek, itáliai m űvészet: általánosabb értelemben Itáliának a római kort megelőző művészete, szűkebb értelemben ennek a kora vaskorral kezdődő, nagyjából az i. e. 9 —1. sz.-ra terjedő szakasza. Általában nem foglalják bele az ^ b e az itáliai görög települések ókori kifejezéssel -»italiótának is nevezett művészetét., az -»etruszk művészetet, az Itáliába költözött kelták (gallok) művészetét (-»kelta művészet), továbbá a Szicília N y-i részében és -»Szardínia szigetén megtelepült punok művészetét (-»Karthago), bár ezek — főleg az italióta és az etruszk mű­ vészet — megjelenésüktől kezdve szüntelenül erős hatással voltak az ~ r e . Ugyancsak elkülö­ níthető az ^ t ő l -»Malta és Szardínia ókori művészete, bár szoros szálak fűzik hozzá. A kora vaskorral kezdődő ~ távolabbi előz­ ményei az —»őskori művészet körébe tartoznak, a bronzkor késői szakaszának itáliai kultúrái azonban már fontos összetevői az ~ n ek . A késő bronzkorban Itália területén két nagy kultúra terjedt el: a Pó-vidéki és az „appennini” kultúra. Az előbbire kerek kunyhókból álló telepek jellemzők, amelyek a szükséglet szerint gyakran cölöpökön épültek (palafitták). Ezek­ nek későbbi, a közép-európai szokáshoz kap­ csolódó palafittákkal szemben kizárólag itáliai változatai az ún. terramarék: cölöpökön nyugvó gerendákra emelt kunyhók. Az „appennini" kultúra a 14—10. sz.-ban Bologna környékétől D-re egész Itáliára kiterjedt; jellemző emlékei a kézzel készült, fényes fekete felületű agyag­ edények, amelyeknek bekarcolt geometrikus díszítését fehérrel töltötték ki. Ez a két nagy kultúra egymással is érintkezett, s a kora vas­ kori ~ alapja lett. — Az ~ kialakulásának legfontosabb tényezője a 2. évezred végétől kívülről érkező új néphullámok megjelenése

Bécs török térképe 1683-ból (Historisches Museum der StadtWien)

és ennek nyomán Itália népeinek új elhelyez­ kedése volt. Az újonnan jöttek közt indoeuró­ paiak is voltak, s jórészt az ÉNy-Balkánról, a Kárpát-medencéből, Közép-Európából indul­ hattak Itáliába. A kora vaskori Itália nem volt egységes, s nem az az ~ sem; egységes törté­ netéről is csak későbbi szakaszában beszélhe­ tünk. Az egyes régészeti kultúrák mögött álló népet nem mindig tudjuk pontosan meghatá­ rozni, s ma még e kultúrák egyes szakaszainak időrendje is sokban bizonytalan. — É-Itáliában két jelentős kultúra alakult ki. ENy-on az ún. Golasecca-kultúra, EK-en az Este-kultúra. A z előbbi a Como-tótól a Póig terjedt, s főleg a vállukon geometrikus bekarcolt mintákkal díszített agyagedények jellemzik; a 9 —5. sz.-ban virágzott, a kelták betelepedésével szűnt meg a 4. sz. elején. Az Este-kultúra hordozói az illír venetusok voltak; a kultúra a Itáliai bronz férfiszobrocska, keka hódítástól alig i. e. 9 - 8 . sz. (Bp. Szépművészeti Múzeum)

, .

, ,

„

ermtve, meglehetősen önállóan élt a 9. sz.-tól az i. e. 2. sz. elejei ró­ mai hódításig, amely lassanként eltüntette. Szoros kapcsolatok fűzték az ÉNy-balkáni (főleg istriai) illírek kultúrájához (->-Jugoszlávia művé­ szete, Ókor), sjelentős ösztönzéseket kapott a -»Villanova, majd az etruszk kultúrától. Legértékesebb emlé­ kei a domborműves bronzlemezekből ké-

a változatos formájú bronz - -palesztinai művészet). Az utóbbi másfél évtizedben fokozódott a régészeti kutatás. Időrendben kiemel­ kedőbb eredmények és fontosabb lelőhelyek az archaikus korszakból: a „palesztinai ősember" barlangjai (Jordán-völgy, Karmel-hegy, Nachal Amud stb.), pa-

482

IZ R

A jeruzsálemi főtemplom rekonstruált képe

483

leolit és neolit kori leletek (Jeruzsálem, Gézer, Megiddó stb.), a bronzkor gazdag emlékei, a kanaánita művészet leletei a héberek honfog­ lalásáig (kb. i. e. 1250 —1225). A királyok kor­ szaka alatt (i. e. 1020 —586) a művészetek fel­ lendültek (Salamon temploma, számos palota, edények, ékszerek, faragványok stb.). A Makkabeusok korában a hellenisztikus hatással szemben fellépő törekvések figyelhetők meg. Heródes idejében (i. e. 36—4) jelentős épít­ kezések folytak (Mecáda, Caesarea kikötője, Sebastie, a jeruzsálemi templom stb.). A római uralom emlékeinek főbb lelőhelyei: Abu Gos, Askelon, Bét Sean-i amphitheatrum, Caesarea, Jeruzsálem, Tibériás stb. A kereszténység szent helyein templomok, kolostorok emelkednek (a Frigyládás Nagyasszony temploma Abu Gosban, a capernaumi templom, a karmeliták rendháza a Karmelen, templom a Tábor-he­ gyen, Nazaretben 15 templom és kolostor stb.). Izrael területén ma mintegy 160 keresztény templom működik. Az ókeresztény művészet emlékeinek feltárásával párhuzamosan a kora­ beli zsinagógák épületeit és mozaikjait is napfényre hozták az ásatások (Bét Alfa, Bét Seárim stb.). A bizánci uralom idején nem fejlődött; az arabok iszlám művészete (i. sz. 636 után) formaelemeivel nagy hatást gyakorolt az ország művészetére, de ugyanakkor merített is abból. Az arabok művészetének nevezetesebb 31 к

központjai és emlékei: Arsuf, az akkói Dzsazarmecset, Szt. Abrik sejk sírja Bét Seárimban, mecsetek Jaffában, Jeruzsálemben, Tibériásban stb. Ma mintegy 100 mecset működik Izrael­ ben. A keresztes hadjáratok idejéből (1099 — 1291) több erőd ismeretes (Akkó, Tibériás, Caesarea stb.). A 16. sz.-tól az angol uralom kezdetéig (1917) a török-iszlám művészet hatott ^ r e . A régészeti kutatások új eredmé­ nyei közül legfontosabbak az ún. Holt-tenger parti tekercsek a mellettük talált archeológiái leletekkel. — Építészet. Anyaga a legrégibb időktől fogva az ország területén bőségesen előforduló kő, mely az épületeket időtállóvá tette. Évszázadokig emeltek szabálytalan kö­ vekből rakott kyklopikus v. faragott kváderkövekből álló falakat. A beduinok sátrai és az arabok vert agyagból és terméskőből épült házai mellett a zsidó építészetre a monumentá­ lis várfalak jellemzők (Jeruzsálem falai és templomai stb.). A régi házak — az arabokéhoz hasonlóan — alapos tetőkre emelt kupoláikkal tűnnek ki. Izrael területén a szétszóratás idejé­ ben is maradtak kisebb zsidó csoportok, s ezeknek főleg templomai és síremlék-épületei, valamint sírkövei mutatják a stílus folytonos­ ságát. A múlt század közepétől indult újabb építő tevékenység. 1909-ben épült fel TelAviv, 1912-ben a haifai Héber Technikum, 1925-ben a jeruzsálemi Héber Egyetem. Az

fejlődést igazolnak. A modern izraeli művészet­ ben is háttérbe szorul a szobrászat. Az első jelentős mester B. Schatz (1862 —1932) volt. Később Z. Ben Cvi (1904—52), B. Lisánszky, H. Orloff, N. Rappaport (1911— ), Kara Mihály (1885 —1964) tartoztak az emlékmű­ szobrászat fontosabb képviselői közé. M. Sternschuss (1903— ) az absztrakt szobrászat izraeli úttörőinek egyike. Az ország legismer­ tebb szobra A . Melnyikov (1903 —60) alkotása, az Üvöltő oroszlán. Igen fejlett a kerámia és az üvegművészet, valamint a kisplasztika és az ötvösség. — Festészet. Bizonyos mértékig szintén a vallás törvényei korlátozták fejlődését,

IZR

Capernaum (Kfar Nachum): A zsinagóga maradványai

állam megalakulása óta az építészet rohamos fejlődésnek indult, új városok, városnegyedek épültek. A legújabb stílusra jellemző a modern, tömbszerű építkezés, helyenként oszlopok, árkádok tartják a lapos tetejű, emeletes épüle­ teket, melyeket díszkertek választanak el egy­ mástól. Az utóbbi évek legfontosabb építke­ zései közé tartozik Jeruzsálemben a Nemzeti Pantheon (Jad Vasém), az egyetemi orvosközpont, mely a Közel-Kelet legmodernebb kórháza (i960, zsinagógája üvegablakait M. Chagall tervezte) és az Izrael Múzeum épülete (1965), valamint a Tel-Aviv-i városháza (1965). — Szobrászat. Bár a zsidó vallás törvényei tiltot­ ták a „faragott képek” készítését, s így nem alakulhatott ki jelentős szobrászat, a megma­ radt emlékek (primitív kőszobrocskák, kanaáni kő- és fémszobrok, domborművek, sztélék, elefántcsont-faragások, vésett pecsétek, orosz­ lánfigurák stb.) bizonyos korlátozott plasztikai Ferences templom a Boldogság Hegyén (Har Haoser), a hegyi beszéd helyén

Bét Alfa: Izsák feláldozása, 6. sz.—i mozaik

s így tkp. csak a 20. sz. elejétől beszélhetünk az önálló izraeli festészet kialakulásáról. Úttörője a szobrászként is jelentős B. Schatz naturalista festő, valamint Á. Pan (1883 —1963) portré­ festő és bibliai kompozíciók alkotója. Az I. világháború utáni korszakban a nemzeti tar­ talom került előtérbe (Páldi, 1892— ; Rubin, 1893— ; Litvinovszky, 1894— ; C. Tadzser, valamint Frenel, aki 1926-ban elsőként állított ki absztrakt festményt az országban). 1920-ban Jeruzsálemben megala­ kult a Héber Művészek Egyesülete. A 40-es évek közepéig kialakult az izraeli viszonyokhoz alkalmazkodó sajátos festői stílus (L. Blum, 1891— ; M. Mokádi, 1902— ; A. Stimacky, 1908— ; M. Ardon, 1896— és a dadaizmus egyik izraeli alapítója, M. Janku,

4^4

festő és grafikus, Bán Béla (1909— ), a Tel-Aviv-i Festészeti Főiskola tanára stb. — A grafika úttörői közé tartoznak: E. Lilien (1874—1925), H. Struck (1876 —1944) és J. Steinhardt (1887— ), aki a Sao-Pauló-i Biennalén színes fametszeteiért I. díjat kapott. A grafikai műfajok közül a plakátművészet és a bélyegtervezés nemzetközi hírű. — írod. Efron—R oth: A zsidó művészet (angolul, 1961); Zohar—Kolb: Izraeli grafika (héberül, 1961); Janáj—Perlman: Lelőhelyek Izraelben (héberül, 1964); G. Fischer: Izraeli Művész­ nyilvántartó (héberül, 1965). Gábri Fischer

IZS

Részlet az Izrael Múzeumból: Az Ézsaiás-tekercs

1895— ). Az ún. Új Horizontok művészcsoport, valamint a párizsi festészet hatása jellemzi ezt a korszakot. Az állam megalakulása után a festészet nagy fejlődése indult meg. Bár erős az idegen hatás, a visszatelepült törzsek népművészetének felhasználásával, a sajátos nemzeti stílus kialakítására irányuló törekvés kezdődött. Számos művésztelep jött létre. M. Bernstein (1920— ) nosztalgiás hangulatú, dekoratív képeivel tűnt fel; N. Bezem (1924— ) és M. Tamir (1924— ) az 1954-i Velencei Biennale résztvevői. A magyar származású művészek közül kiemelkednek: Gárdos Károly, művésznevén Dos (1921— ) és Farkas Jenő, művésznevén Zeév (1922— ) karikaturisták, J. Stern (1922— ), Irsai István (1896— ) Az Izrael Múzeum kiállításának részlete

Izsó Miklós: Táncoló hajdú (Bp., Nemzeti Galéria)

Izsák József (Mezőtúr, 1929. júl. 8,— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1946 —52 között Kmetty János és Szdnyi István tanítványa volt. 1955 óta szerepel tájképeivel, csendéletei­ vel, portréival kiállításokon. 1956-ban a Fényes Adolf-teremben csoportos kiállításon mutatta be alkotásait Izsó Miklós (Disznóshorváti, ma: Izsófalva, 1831. szept. 9.—Bp., 1875. máj. 29.): a 19. sz.-i magyar szobrászat legjelentősebb alakja. Sáros­ pataki gimnáziumi évei után még gyermekfejjel részt vett a szabadságharcban. Győrött meg is sebesült. A szabadságharc leverése után bujdo­ sott, majd 1851-ben Rimaszombatra került kőfaragósegédként. Itt ismerte meg Ferenczy Istvánt, aki szakmai tanácsokkal segítette a

Izsó Miklós: A Csokonai-szobor modellje (Debrecen)

szobrászat iránt érdeklődő fiatalembert. 1856ban Ferenczy ajánlólevelével Pestre költözött, ahol kezdetben ugyancsak kőfaragóként dol­ gozott. A következő évben fiatal értelmiségiek támogatásával Bécsbe került, és J. Meixner, majd H. Gasser szobrászok műhelyében segéd­ kezett. 1859-ben a bécsi magyar ifjú techniku­ sok köre segítségével Münchenbe utazott és beiratkozott az akadémiára, ott 1861 márciusáig tanult. Münchenben már önállóan kezdett mintázni, Széchenyi szobra és első zsánerszobra, a Puszták furulyása szép sikert aratott Pesten. Körülményei igen rosszak voltak, egy ideig a Győrvidéki Honvédsegélyező Egylet, majd 1861 őszétől br. Eötvös József támogatta. Még Münchenben mintázta az 1862-ben Pesten hatalmas sikerrel kiállított Juhász (Búsuló juhász) c., máig is legismertebb zsánerszobrát. 1862-től Pesten dolgozott, főként portrékat

mintázott (Arany János, Egressy Béni, Megyery Károly, Fáy András), de folytatta zsánerterveit is (Cigány Laokoon). 1863 őszétől a Tudomá­ nyos Akadémia épülő palotájának szobordíszí­ tésére készített terveket, előzetes ígéret ellenére azonban a homlokzati szobrokra nem kapott megbízást. Révay Miklós egészalakos szobrát és néhány dekoratív plasztikai munkát mintá­ zott az új épületre. E nagyobb szabású munkái mellett folytatta kis terrakotta zsánerszobrai mintázását (Arató nő, Ételhordó parasztasszony). 1861-ben mintázta egyik legjobb portréját, Almási Balogh Pálnak az Akadémián levő mellképét. 1866-ban tervet készített a Széchenyi-emlékszoborhoz, majd ugyanebben az évben Debrecen részére Csokonai-emlékmű mintázását kezdte meg, a szobrot 1871-ben avatták fel. A 70-es években remek terrakotta szobrocskák (Táncoló hajdúk sorozat) mellett néhány mellszobrot készített, majd élete utolsó éveiben két nagy monumentális emlékmű foglalkoztatta, a bp.-i Petőfi- és a szegedi Dugonics-szobor. Hirtelen halála miatt azonban e két köztéri szobrát már Huszár Adolf fejezte be. — Műveiből kiemelkednek: a korabeli jó átlagnál nem különb arcképei közt Almási Balogh Pálnak a java külföldi mértéket megütő mellszobra; egyetlen maga tervezte és befe­ jezte emlékműve, a debreceni Csokonai-szobor és különösen első modellje; leginkább pedig kis táncoló figurái. Ezek teszik a magyar mű­ vészet egyik nagy alakjává, csonka életműve mellett is a 19. sz. szobrászata történetének egyik nevezetes és kiválóan jellegzetes jelen­ ségévé. Kis terrakotta táncoló figuráiban a contrapposto szobrászi kompozíciós elvét, a test és drapéria plasztikai egységét, a szobrászati gondolatot megtestesítő emberi habitust, az emberi test és a tánc sajátos szobrászi értékét fogalmazta meg egyéni formanyelven. „A szobrászat újra megszületik itt ősi mivoltában írja művészetéről Fülep Lajos — a maga törvényeivel és tiszta művészi lehetőségeivel, jellegzetes testformát, mozgást és tempera­ mentumot választva magának anyagául.” Művészetének új értékelése Fülep Lajos Magyar művészet (Bp., 1923) c. munkájában kezdődött. — írod. Szana T.: I. M. élete és munkái. Bp., 1897; Weisz A.: I. M. élete és művészete. Bp., 1939; Fülep L.: I. M. Művészettörténeti Értesítő, 1953. I —2. sz.; I. M. levelei. Válogat­ ta, jegyzetelte és bevezette Soós Gyula. Bp., 1958.

J£ S

486

J

4° 7

Jablonszkaja, Tatjana Nyilovna (1917. febr. 24.— ): szovjet festőnő, az Ukrán SZSZK érdemes művésze, az SZU Művészeti Akadémiájának levelező tagja, Állami díjas, a kijevi Képzőművészeti Főiskola tanára. Plein air hangvételű festményei a szovjet nép mindennapi életét mutatják be (Kenyér, 1949; Tavasz, 1950; A Dnyepernél, 1954). Jacob: párizsi műasztalos és bútorkészítő család a 18 —19. sz.-ban. — I. Georges (Cheny, 1739. júl. 6.—Párizs, 1814. júl. 5.), a család feje 1765-ben lett mester. 1773-tól királyi megrendelésre dolgozott, s főleg ülőés fekvőbútor-készitésre specializálta magát. Gazdag fantáziával alkotott új formákat, bútorainak újfajta mechanikus szerkezeteket. Sokat dolgozott Mária Antoinette részére, ő ké­ szítette a versailles-i boudoir allegorikus díszí­ tésű berendezését. J. L. David festő részére sötét mahagóni berendezést tervezett, amely az empire bútorstílus előzményének tekinthető. Működését még a rokokó idejében kezdte meg, a XVI. Lajos stíluskorszakon át végig dolgo­ zott, majd a forradalom alatt a Konvent ülés­ termét rendezte be. Bár egész működésére elsősorban a faragott bútorok jellemzőek, a Directoire alatt mahagóniból és más egzotikus fákból berakott bútorokat is készített. Nagy mennyiségű bútora maradt fenn. — 2. Francois Honoré ~-Desmalter (Párizs, 1770. febr. 6. —Párizs, 1844. aug. 15.), az előző fia; apja műhelyében tanult, majd testvérével, ifj. Georges ~ b a l közösen alapított műhelyt, amely Jacob Freres néven m űködött 1796-tól 1803-ig. Francois Honoré dolgozott Napóleonnak, aki nála rendelte meg hálószobája számára a hadi­ szállást idéző sátorágyat és a különleges, dob alakú székeket. Újrarendezte a királyi szék­ helyekben a forradalom alatt elpusztult beren­ dezéseket. Ez időtől fogva gazdagabb faragású, sőt színesen berakott,Wedgewood-szerű por­ celán betétekkel díszített bútorokat is készített. Az ő munkája Napóleon diadalív alakú író­ asztala (Maimaison). Miután testvére, Georges 1803-ban meghalt, apjával új céget alapított, majd udvari asztalos lett. 15 műhelyből álló, hatalmas manufaktúrájában több mint 300

munkást foglalkoztatott. Több európai ural­ kodónak szállított, XVIII. Lajos idejében 6 rendezte be az Elysée-palotát Berry herceg számára. Kiemelkedő alkotásai még: a fontainebleau-i trónszék és Mária Lujza ékszerszek­ rénye. 1825-ben vonult vissza az üzlettől. — 3. Georges Alphonse ~ - Desmalter (Párizs, 1799. febr. 21.—Párizs, 1870. jún. 7.), az előző fia, Ch. Percier építész tanítványa volt, majd apja műhelyében dolgozott, s 1825-től 1847-ig vezette azt. A restauráció és a júliusi monar­ chia idején a királyi udvar foglalkoztatta. Ügyes rajzoló, finom tervező volt, de a műasztalosságban csak az átlagos színvonalat érte el. 1847 után csak rajzolással és építészettel foglalkozott. — írod. H. Lefuel: Georges J. Paris, 1923. Szabolcsi Miklósné Jacob, Max Cyprien (Quimper, 1876. júl. 12. —Drancy, 1944. márc. 5.): francia költő, regényíró és festő. Picasso, Braque és Apollinaire barátja, mint költő jelentős és fontos szerepet játszott a párizsi avantgarde mozgalmakban. Jacobello del Fiore (?—Velence, 1439. okt. V . nov.): olasz festő. Gentile da Fabriano és a veronai mesterek hatása alatt működött, főleg Velencében, ahol 1415-ben a festőcéh elöljárója volt. Művészete a bizánci stílust követő Madonna-ábrázolásokból indult ki, majd a nemzetközi gótika áramlataiba kapcsolódott. Jelentős műve a Mária koronázása (1424) és a lovagi világ szellemét tükröző Igazság-triptychonja (mindkettő: Velence, Akadémia). Az előbbihez hasonló a gótikus vonalvezetésű, heraldikus felfogású Szt. Márk-oroszlán (Ve­ lence, Doge-palota). Lírai hangvételű Mária a gyermekével c. képe a Szépm. Múz.-ban van. H. Jacobsen, Arne (Koppenhága, 1902. febr. I I . — ): dán építész. A modern európai hatá­ sokat, elsősorban Le Corbusier törekvéseit és a dán téglaépítészet hagyományait egyesítette munkásságában. Korai műve, a Koppenhága melletti Bellavista lakóházcsoport (1933) a táji adottságok és az építészet összehangolásának nagyszerű példája. Fontosabb művei: Seholmlakóházcsoport (1950), Jespersen irodaház, Kop­ penhága (1956), Rodovre-i városháza (1954 —

Ta

JA C

A. Jacobsen: Lakóházcsoport Soholmban

56). 1956 óta a koppenhágai Építészeti ésMűvészeti Akadémia professzora. Jacobsen, Robert (Koppenhága, 1912. jón. 4 .— ): dán szobrász; autodidakta. 1930-tól lírai hangvételű, expresszionista faszobrokat faragott, 1940 után a szürrealizmus, majd az absztrakció híve lett, s különösen H. Arp művei hatottak rá. 1947-ben Párizsba költözött és kubisztikus konstruktív vasszobraival aratott sikert. Jacobsthal, Paul (Berlin, 1880 —Oxford, 1957): német régész és művészettörténész, a R . Jacobsen: Szoborkompozíció

görög kisművészetek és a görögséggel érintkező ókori kultúrák, főleg a kelta kultúra kiváló ismerője. Fő művei: Der Blitz in der orientali­ schen und griechischen Kunst, 1910; Ornamente griechischer Vasen, 1927; Die Bronzeschnabel­ kannen, 1929; Die melischen Reliefs, 1931; Gallia Graeca, 1933 (E. Neufferrel); Early Celtic art, 1944; Greek pins and their connexions with Europe and Asia, 1956. Jacoby, Louis (Havelberg, 1828. jún. 7.— Berlin, 1918. nov. i i .): n émet rézmetsző; 20 éven át a bécsi akadémia tanára volt. Főleg a régi olasz mesterek, de kortárs festők után is dolgozott. Fő műve Raffaello Athéni iskola c. freskója után készített rézmetszete. Jacoby Miklós (18. sz.): az Esterházy-család szolgálatában álló építész. A kismartoni (Eisenstadt) kórházhoz, vadaskerthez és a bécsi „Vörös ház" alakítási munkáihoz készí­ tett tervrajzokat; része lehetett a fertődi kastély építésében is. Jacomart, Jaime; Bafo (Valencia, 1420 k .— Valencia, 1461. júl. 16.): katalán festő. Arragoniai Alfonz 1440-ben Nápolyba hívatta, majd 1451-től ismét Valenciában dolgozott. Stílusa J. van Eyck művészetének és technikájá­ nak ismeretére, motívumai azonban valenciai hagyományokra vallanak. Ismert műve Borgia kardinális oltára Jativában. Jacopo di Piero Guidi (1379 —1405 között említik): firenzei szobrász, építész. A Loggia dei Lanzi homlokzatán címereket, dekoratív oroszlánokat és erény alakok reliefjét mintázta 1383-tól A. Gaddi rajzai szerint. A dóm régi homlokzatán zenélő angyalokat faragott. Mun­ káit más kőfaragókkal együtt végezte. Jacque, Charles Emilé (Párizs, 1813. máj. 23.—Párizs, 1894. máj. 7.): francia festő és grafikus, a barbizoni iskola tagja. Kedvelt

4” ”

JAH

489

témája: táj birkanyájjal, tanyai istálló, baromfiudvar. Gondos megfigyelésen alapuló, olykor aprólékos előadásmódja Millet hatására később erőteljes művészetté fejlődött. A legelőn c. képe a Szépm. Múz.-ban van. jacqueline: i . É-Franciao.-ban használt poca­ kos keménycserépkorsó népszerű elnevezése. — 2. közönséges cserépből készült, groteszk ülő nőalakot utánzó víztartó edény, amely Hollandiában, Francia- és Németo.-ban volt elterjedt. Jacques, Nicolas (Jarville, 1780. márc. 25.— Párizs, 1844. márc. 21.): francia minatűrfestő, J. L. David tanítványa. Előbb történeti festé­ szettel foglalkozott, később J. B. Isabey segít­ ségével a miniatűr portréfestészetre tért át. Fő művei a francia császári család portréi. Jacques, Pierre (1516/20 között—Reims, 1596): reimsi francia szobrász. A reimsi múze­ umban egy a Pásztorok imádását ábrázoló már­ ványszobor-töredéke és egy jelzett (Petrus Jaqe) terrakottaszobra van, amely a fekvő Nílust ábrázolja. 1540-Ъеп készítette az épernay-i templom portálját. Eliteles munkája egy Rómában készült 97 lapos vázlatkönyv, jade: Kína iparművészetében fontos szerepet játszó s a legrégibb idők óta különösen meg­ becsült féldrágakő. A szó két különböző követ jelöl: az egyik a nefrit, a másik a jadeit. Mindkét ásvány több színben fordul elő, s nehéz megkülönböztetni egyiket a másiktól. A nefrit színe általában zöld, de van szürkés, vastartalom esetén barnás v. vörös színű is. A legkeresettebb jadeit a fehér színárnyalatú, zöld foltos volt. A nefrit nagy tömegekben fordul elő, pl. 1763-ban Chien-lung császár 39 táblát hozatott 2650 kg súlyban. A legtöbb K-Turkesztánból került Kínába. Faragásra legszívesebben a folyók medrében talált köve­ ket használták. — A jadeitot Burmából im­ portálták a kínaiak. A ^ t Konfuciusz az erény szimbólumának tartotta. A legősibb kultikus tárgyakat és áldozati edényeket ebből készítet­ ték, a szertartások bemutatásánál a császár ék­ szerei megfelelő színű ~ b ő l voltak. A Choudinasztia alatt (i. e. 221-ig) készült Szertartások Könyve a ~ t a világ legértékesebb tárgyának tartja; ebben a korban kezdték használni világi dísztárgyak és ékszerek készítésére. Külön hiva­ tal volt a császári udvarban a ^ tárgyak őrzésé­ re. 1176-ban, a Sung-dinasztia korában 100 kötetben, 700 ábrával elkészítették a császári kincstár ~ kincseinek katalógusát. A 8. sz.-tól főként dísztárgyak és ékszerek készültek - Gennaro, Maria Antonio de Janssens, Abraham, id. ~ vau Nuyssen (1575 k .—Antwerpen, 1632. jan.): flamand festő, a japánkert: ->- kínai és japánkertek Rubens előtti németalföldi romanizmus egyik Japán művészete: Építészet. A természeti körülmények (a sok utolsó képviselője. 1601-től Antwerpenben földrengés) nem csupán az építőanyag, hanem működött. Biztos rajzú, finom színezésű, vallá­ a konstrukció tekintetében is meghatározóak. sos, mitológiai, allegorikus és történeti kom­ A japán építészet fő anyaga a fa volt, ebből pozícióit kortársai igen nagyra becsülték. készültek az épület oszlopai és gerendái, ame­ Képei a genti, bruggei, antwerpeni templo­ mokban s német városok múzeumaiban talál— lyek a nyitott jellegű szerkezet fő részei, s hatók: Kriszius sírbatétele (Köln), Vertumnus amelyek az épület esztétikailag legfontosabb 3 2 Művészeti Lexikon II

újkori restaurálásban áll fenn); a 8. sz.-ból való a Nara közelében levő Kasuga-szentély. Ezeknek legfőbb dísze az épület előtt hengeres faoszlo­ pokon nyugvó két gerendából álló kapu (torii). Maguk a szentélyek egyszerű faépüle­ tek, magasra szökő zsúptetővel, s bennük csupán a császári (isteni) hatalmat jelképező három tárgy (kard, tükör és ékszer) van el­ helyezve. A későbbi shinto-szentélyek már nem tiszta formákat mutatnak, a buddhista templomokhoz hasonlítanak, ilyen pl. a Kyotóban levő Kitano-szentély v. a Nikkóban levő shinto-szentély. — A buddhista templo­ mok, különösen a korai időszakban (7 -9 . sz.) a kínai és a koreai buddhista építészet alap­ formáit és díszítéseit vették át. A világ leg­ régibb faépületének számít a narai Horyuji (templom) építészeti együttese, különösen az Arany csarnok (Kondo). Ez a 7. sz.-ban épült kolostor és templom a korai koreai buddhista építészet mintáit követi. Kb. 30 épületből áll, fő része egy alacsony galériával körülvett udvar, amelynek közepén (nem tengelyben) áll az ötemeletes Pagoda és a Kondo. Az épületek

Az Engakuji-kolostor Relikvia-csarnoka, 13. sz.

tényezőjének tekinthető tetőt hordják. A falak­ nak gyakran csak alsó része zárt, a felső — akár az épület belső falai — papírból készül és elmozdítható. A tető tartószerkezetének látható részei (ereszek) bonyolultak, díszesek. Tető­ fedésre cserepet (buddhista templomoknál), zsindelyt (shinto-templomoknál), szalmát és gyékényt (falusi házaknál) használnak. A ma­ gas, ereszes tetők sokfélék: az egyszerű prizmá­ tól a bonyolult kombinációkkal tarkított tető­ rendszerekig minden előfordul. — Japán építészete történetileg kevés változatosságot ismer, a legrégibb időkben kialakult formák ismétlődtek egészen a modern korig. Az eredeti japán formákat a shinto-szentélyek őrzik; az Izumo-szentély és az Ise-templom egyes részei a 3. sz.-i építészet vonásait mutatják (mindkettő

A

A korszak neve Ókor Asuka-kor Nara-kor Heian-kor I.fele Heinan-kor II. fele Kamakura-kor Nambokucho-kor Muromachi-kor Momoyama-szakasz Edo-kor (Tokyo) Meiji —Taisho-kor Showa-kor

A Toshodaiji Kondója, 8. sz.

ja p á n m ű v é s z e t k o rsza k a i

Időtartama —6. sz.-ig 552— 645 645 — 794 7 9 4 “ 894 8 9 4 -1 1 8 5 1185 —1333 1333 —1392 1392 —1603 (1574 —1614) 1603 —1868 1868 —1927 1927 —

552: a buddizmus megjelenéseJapánban. Híresművészetpárto­ lók: S u i k o császárnő és Shotoku Taishi helytartó (7. sz. eleje). A buddhizmus virágkora. A Minamoto és Taira családharca, majda F u i i w a r á k uralma. Székhely: Heian (Kyoto). M i n a m o t o Y o r ito m o és utódai, majd a I J o jo shogunok uralma. Északi és Déli Császárságra szakadt birodalom. Az A s h i k a g a shogunok uralma (Kyoto). Három hadvezér (Nobunaga, Hideyoshi és Iyeyasu) harcai. Az Iyeyasu alapította T o k u g a w a shogunátus kora. A reformok, a modern japán civilizáció kezdete.

M e g j e g y z é s : A közölt évszámok helyett gyakran találunk némileg eltérőket a japán és nem japán szerzőktől származó szakmunkákban egyaránt; teljesen egységes évszámhasználat nem alakult ki. — Az egyes korszakokat gyak­ ran emlegetik az uralkodó shogun-család nevén (pl. Edo-kor helyett Tokugawa-kor).

JAP

JA P

A narai Horyuji kolostor, 7. sz.

szerkezete (oszlopos váz, fölhajtott sarkú, több rétegű, cseréppel fedett tető) és díszítése még aránylag egyszerű, mint a többi korabeli buddhista templomé és kolostoré, amilyen pl. a Toshodaiji Kondójz (8. sz., a kínai Tang-kori építészet tiszta formái és ritmikája uralkodnak Intérieur a Katsura-palotából: teaszoba, 17. sz.

499 32'

rajta), V. a Todaiji és a Kofukuji kolostorok épületeié. Később a formák is, a díszítés is bonyolultabbá vált: U/iban (Kyoto közelében) áll a Főnix-csarnok (Hoodo), amelynek a n . sz.-ban épült főcsarnoka, két szárnyfolyosója és hátsó folyosója harmonikus egységet alkot, Kasuga-szentély, előtte a torii, 8. sz.

tetőmegoldásai bonyolultabbak, belső díszítése pedig (szobrok, faragványok, festmények) már zsúfolt. A 13. sz.-i Engakuji-kolostor Relikviacsarnoka (Shariden), amely a zen-buddhizmus puritánabb szellemét fejezi ki, a Hoodo ellen­ párja: egyszerű faépiiletecske, dupla tetővel, amelynek nemes szépségét a felső tető magas zsúp-prizmája biztosítja. — A vallási célú épületeknek, szentélyeknek, templomoknak és kolostoroknak ezek a fő típusai ismétlődnek a későbbi korokban is. — Japán a 15. sz.-ban a portugálok révén megismerte a tűzfegyvere­ ket, ettől kezdve épültek európai hatásokat is magukba olvasztó, de azért japán jellegű várak, amelyeknek legszebb példái a Himeji- és a Nagoya-vár (16. sz.). Ezek árkokkal körülvett, több emeletes, tornyos kőkastélyok, amelyeket egy-egy hatalmasabb feudális úr emeltetett. — A 16. és 17. sz.-ból már olyan épületek marad­ tak fönn, amelyek a japán világi építészet, különösen a lakóház kialakulásában jelentik a legértékesebb hagyományt. Az első ilyenek zen-szerzetesek szállásául szolgáló épületek — a Honganji kolostor (Kyoto mellett, 16. sz.) és Onjoji mellett a Kojoin (1600 k.) —, a természeti környezetben (kertben, mesterséges tó partján) elhelyezett egyszerű faépületek, alacsony fa­ lábazaton, eresz alatt körbefutó nyitott v. korláttal kerített keskeny tornáccal; belső berendezésük (eltolható papír-, ill. gyékény­ falakkal és beépített szekrényekkel, gyékény­ padlóval) tiszta belső tereket teremt, amelyek a kerttel is szerves kapcsolatot tartanak (az eltolható külső falak révén). Ennek az épület­ típusnak a legszebb példányai a Katsura-palota (Kyoto mellett) híres kertjében álló épületek.

Részlet

a

Katsura-palota

kertjéből

Sír/-- • ВШ аж '

gp

Шшш

s í ей Щ

K. Seike: Saito professzor háza Tokióban, 1952

A modern kor lakóház-építkezése ezt a mintát modernizált luxuskivitelben gyakran ismétli. — A múlt század végén Japánban elsajátították az európai és amerikai építészet eredményeit és technikáját. A 20. sz. harmincas éveitől kezdve Japán világviszonylatban is kiváló építészekkel rendelkezik. Kamakurában a Modern Művészetek Múzeumának (1951) tervezője Junzo Sakakura (1904 ), az 1937. évi párizsi világkiállítás japán pavilonjá­ nak is alkotója. Kiemelkednek Bunzo Yamaguchi (1902— ) egyetemi épületei Tokióban (1934) és Yokohamában (1952), az újjáépített Hiroshima középületei, elsősorban a Béke­ palota együttese (1950 —55, tervezői: Takashi Asada, Sachio Otani és Kenzo Tange). A mo­ dern lakóházak építésében jeles példákat szol­ gáltatott Yoshiro Taniguchi (1904— ; karuizawai víkendtelep, 1955), Kunio Mayekawa (1905 — ; Harumi Appartement-ház Tokió­ ban, 1957), Junzo Yoshimura (1908— ; Aritomi-ház Tokióban, 1953) és Kiyoshi Seike (1918— ; Saito professzor családi háza Tokióban, 1952). Különösen az utóbbiaknál mutatkozik meg kézzelfoghatóan a föntebb említett hagyomány: a könnyed, szellős fa­ épületek inkább csak a tetőnél alkalmazzák a modern anyagokat, belső elrendezésük hagyo­ mányos anyagban és térképzésben egyaránt. Szobrászat. A buddhizmus előtti időkből az ún. haniwa-figurák (agyag sírfigurák) tanúskodnak az archaikus plasztika eredeti formáiról (4—6. sz.). A japán szobrászat első nagyobb alkotásai a buddhista szobrok, amelyek a kínai buddhista plasztika (előbb a Wei-kor, majd a Tang-kor) erős hatását mutatják: pl. a narai Horyuji Aranycsarnokában álló Shaka-Háromság bronz szoborcsoportja (623, Tori Bushi műve) a kínai W ei-kori kőszobrok egyenes leszármazottja, míg (ugyanott) a fából készült, igen karcsú testű Kwannon mintázása a koreai közvetítők felfogására vall. Míg a 7. sz. első felét (az ún. Suiko-plasztikát) ezek a közeli hatások jelzik, a század második felének (az ún. Hakuhoszobrászatnak) érdekes vonása a távoli indiai plasztika ún. Gupta-korszak&nak a testformák

JAP

A Himeji-vár, 16. sz.

teltségében, a drapériák áttetsző voltában meg­ mutatkozó termékenyítő szerepe; ennek az életteli, fenséges hatású stílusnak legszebb da­ rabja a Sho-Kwannon bronzszobor a Yakushiji kolostor templomában. A 8. sz.-ot tartják a japán szobrászat egyik fénykorának. A narai Todaiji-kolostor Hokkedo kápolnájában álló Nikko- és Gwakko-alakok (a Nap- és Hold­ isten) agyagból készültek; közös jellemzőjük

az alakok klasszikus nyugalma, az arcokon az isteni méltóságnak emberi szépséggel való kifejezése. Ebben a korszakban kezdték alkal­ mazni a plasztikában a lakkozást: az agyagból készült szobrot vászonnal vonták be, amelyre lakkot vittek, s száradás után a merevvé vált lakkszobor agyagmagvát eltávolították. Ennek a technikának — amelyet különösen portréknál alkalmaztak — a finom jellemzésre való alkal-

Hiroshima: A Béke-palota együttese

JAP

Részlet a Hoodo belsejéből, i i . sz.

másságát példázza Ganjin (kínai nevén Chienchen) szerzetes portréja (Toshodaiji-kolostor). A festett faszobrok között a Nara melletti Hokkeji-kolostorban őrzött, szantálfából fara­ gott Tizenegyfejű Kwannon a leggondosabban megmunkáltak egyike. A hivatásos szobrászA kamakurai Daibutsu

mesterek a n . sz.-ban jelentek meg. Jocho faragóműhelye Kyotóban volt, neki tulajdo­ nítják a fából faragott, aranyfüsttel borított Amida-szobrot (1053), amely Ujiban a Hoodóban áll. A kor festői hatású plasztikái között legismertebb Kichijoten (a szerencse és szépség istennője) festett faszobra: kecses tartású álló nőalak, haján és ruháján ékszerekkel. A leg­ jelentősebb szobrásznemzedék kora a 12 —13. sz. Ekkor működött Unkei (?—1223), aki elsősorban a herkulesi erő megjelenítője, s ezzel a kor harci erényeket tisztelő szellemének is kifejezője. Kiemelkedő alkotása a két Nio (démonkirály, a buddhista templom ijesztő külsejű őre) a narai Todaiji-kolostor kapujá­ ban, s kiváló szerzetesportrékat is készített. Kaikéi (12. sz. vége—13. sz. eleje) műveit a kecses póz, finoman modellált testformák és előkelő nyugalom jellemzik, ilyen pl. az álló Miroku (bódhiszattva) szobra, finoman fara­ gott, aranyozott fából, keletkezésének évszáma: 1189. —A vallásos szobrászat utolsó monumen­ tális alkotása a Kamakurában szabadban elhe­ lyezett, bronz Amida-Buddha (Daibutsu néven ismert, 1252). Portrék ugyan készültek (főként zen-szerzetesekről), de a 14 —15. sz. szobrász­ tehetségei inkább a No-drámák maszkjainak faragásában (és színezésében) tűntek ki. A 17. sz.ban jött divatba a netsuke és a többi kisplaszti­ kái műfaj (-*• okimono).Ezeknek áfából,elefántcsontból stb. faragott apró tárgyaknak a szelle-

502

JAP

mes megformálásában, finom kidolgozásában és életszerű megfogalmazásában egyaránt kiválót alkotott a japán plasztika. — A 19. sz. végétől a japán művészek megismerkedtek a nyugati szobrászattal, művészeti iskolákban tanítani s művelni kezdték a számukra új stílust, kiemelkedő szobrászt azonban nem tart számon a modern japán művészet törté­ nete. Festészet. A japán festészetben a kínai hatás kezdettől fogva rendkívül erős volt, de koron­ ként sajátos japán törekvések, nemzeti iskolák nyomultak előtérbe. így különösen a zsánerkép és dekoratív jellegű ábrázolás terén értek el önálló eredményeket. — Legrégibb emlékei a halomsírok korából (i. sz. 3—6. sz.) maradtak fenn: a sírkamrák falára festett geometrikus V. figurális ábrázolások. A buddhizmus meg­ jelenésétől kezdve a 11. sz.-ig koreai mesterek is működtek Japánban. így pl. tőlük valók a Tamamushi-szekrény színes lakk-képei a 7. sz.-ból. A valamivel későbbi Tachibana-fujin szentély stílusa a Tang-kori Kínán keresztül Indiáig vezethető vissza. A narai Horyuji Kondójának falfestményei K-Azsia festészeté­ nek legjelentősebb korai emlékeit jelentették. Alkotóik ismeretlenek, a képek azonban a kínai Tang-kori virágzást képviselik (8. sz.). Shotoku Taishi portréja és a Kako Genzai Inga-kyo (Okok és Hatások Szutrája) illusztrá­ ciói a 6. sz.-i kínai képek stílusában készültek, míg a Shoso-inben levők és Kichijoten képe valószínűleg Kínából kerültek át. A korai Kiyomasu I.: Nakamura Senya Tokonatsu szerepében. Fametszet, 1716. Inga-kyo szutra, 8. sz. (Kyoto)

503

Heian-korszakban a Kínából átkerült új budd­ hista szekták festészetének Fudo-képei (a buddhizmust pártfogoló öt Nagy Király egyike volt Fudo) új fejezetet jelentettek a festészetben. A késői Heian- (v. Fujiwara-) korszakban mind a buddhista, mind a kialakuló világi festészet Kyoto arisztokratikus kultúrája részeként saját, eredeti kifejezésmód­ ját találhatta meg. E törekvéseket elsősorban a Yamato-e iskola, a nemzeti festészet iskolája képviselte. Főként irodalmi tárgyú makiшо/iókat festettek, stílusuk hatással volt a buddhista festőkre is. Ez utóbbiak témaköre

Hiroshige: Őszi hold Joshivara felett. Fametszet, 1830 k.

tovább gazdagodott; Buddha Nirvánája, a Tizenhat Rakan (remete) és az Amidaraigo képek a leginkább ismételtek. A képek mérete már kisebb, a színek pompáját helyenként aranyfüst lemezzel (kirigane) gazdagították. A falfestmények közül a Daigo-ji pagodájának (951) és a Byodo-in Főnix-csarnokának a sorozatai (1053) a legjelentősebbek. Az 1164 67 között a Taira-család részére készített Hokekyo szutrák a díszítő jellegű festészet remekei. Ugyanennek a szutrának a legyezőkre írott szövege alá fametszetként nyomott és kézzel festett illusztrációk a mindennapi élet jeleneteit ábrázolják. A makimonók közül a Genji monogatari (Genji herceg története) érdekes szerkesztési módjával és ragyogó színeivel, a Shigi-sanengi (A Shigi-hegy tör­ ténete) az alakok nagyszerű jellemzésével és tusfestési módjával, a Ban-Dainagon (Ban-noYoshio története) igényes kompozíciójával (tömegjelenetek) és a Tóba Sójának (1053 — 1140) tulajdonított Kozan-ji állatkép-sorozat az emberi fonákságokat kigúnyoló könnyed és szellemes megfestésével remekműveket jelentenek. A Kamakura-korszakban a budd­ hista festészet — újabb kínai hatásra — lazított a beállítás merevségén, a színek finomabb összhatására törekedett és változó lendülettel meghúzott tuskontúrokat használt. A nagy számban megmaradt makimonók közül a legjobbak: a Kegon-engi, a Kitano tenjin engi, az Ippen shonin (shonin = pap) utazásai (En-i nevű szerzetes műve, 1299, a Yamato-e iskola utolsó nagy példája), a Flonen shonin élete (48 tekercs) és a Makura no soshi. A Muromachi-korszakban kulturális téren a vezetés a zen-buddhizmus papjainak kezébe került, akiknek műveltsége kínai volt, s a festészetben a kínai Sung- és Yüan-kori mes­ tereket követték. A korábbi istenábrázolásokat még a templomokban is az ellenzőkre és a tolóajtókra festett táj-, madár- és virágképek váltották fel. A festők egészen a 15. sz. végéig

JAP

Sotatsu: Genji-illusztráció, paraván (Tokió, Seikado-gyűjtemény)

nagyrészt maguk is zen-papok voltak. Mincho (1352 —1431) volt az új irány úttörője, s ugyancsak ő volt az utolsó jelentős buddhista képfestő. Josetsu (1370/75 —1440/50) az első nagy tusfestő tehetség, s tanítványa, Shubun (1394 —1427 között működött) az idealista tájképek szorgalmas festője. Az utóbbitól tanult Sesshu (1420 —1506) is, a legnagyobb japán tusfestő. Követői közül Sesson (1504— 89) nagy erejű jellemzéseivel vált ki. A három generációt jelentő Noami (1397 —1471), Geiami (1431—85) és Soami (?—1525) az Ashikaga shogunok udvarához tartoztak. Körükbe sorol­ ható Shokei (1500 k.), Kano Masanobu (1429/54 között—1490/1550 között) a világ leghosszabb életű festőiskolájának, a Kano-iskolának volt a megalapítója, amely 1868-ig a hivatalos művészetet jelentette. Ő még szorosan ragasz­ kodott a kínai példaképekhez, de utódai, Motonobu (1476 —1559) és Yukinobu (1513 —

75) már a Yamato-e hagyományait folytató Tosa-iskola stílusából is merítettek, így a tusfestészetnek japán jelleget adhattak. A rövid ideig tartó Momoyama-korszak Japán törté­ nelmében igen nagy jelentőségű. A Kanoiskola tagjai közül Eitoku (1543—90) korának elismerten első festője, aki tolóajtó- és ellen­ zőképein a dekoratív irány kifejlődését segí­ tette elő. Legjellegzetesebb darabjai arany alapra élénk színekkel festett kompozíciók. A Nobunaga és Hideyoshi által emeltetett várak és paloták éppúgy lehetőséget adtak a dekoratív festészetnek, mint a buddhista templomok. Kano Hideyori (? —1557) a Ki­ rándulók ősszel Takaóban c. képével a zsáner­ képek divatját kezdte el. A Kanóknál tanult festők közül Kaihoku Yusho (1533 —1615) a Sung-kor szigorúbb kompozíciójához kanya­ rodott vissza. Sesshu örökségét két iskola tag­ jai vallották a magukénak, Hasegawa Tohaku

Korin: Paraván (Atami, múzeum)

5O5

(1539 —1610) és Unkoku Togan (1547—1618), valamint az ő utódjaik. A Soga-iskolára, mely­ nek alapítója Chokuan (? —1610), a színes madár- és virágképek jellemzőek. A Tokugawa- V. Edo-korszakban a Kano-iskola tagjai közül a legjelentősebbek: Sanraku (1557 — 1635), Yoshinobu (1552 —1640), Naganobu (1574 —1654), Kői (? —1636), Tanyu (1601 — 74), Naonobu (1607 —50) és Yasunohu (1613 — 85). A 18. sz.-tól eredeti tehetség már nem akadt soraikban. Számos további festőiskola működött, ezek közül csak néhány követte a hagyományos formákat, a többi újszerű forma­ nyelvet alakított ki. A hagyományt folytató iskolák: a Tosa, főleg a madár- és virágképek­ kel (legjobb mesterei Mitsuoki, 1617—91 és Mitsunari, 1646—1710), valamint az előzővel rokon Sumiyoshi-iskola zsáner- és történelmi témáival (Jókéi, 1599 —1670 és Gukei, 1631 — 1705 a fő képviselői). Az új iskolák közül a Yamato-e legjobb példáira építve teremtett pompás dekoratív stílust Nomomura Sotatsu (17. sz. első fele), majd Ogata Korin (1660 — 1716), így ezt az iskolát kettőjükről nevezték el. Hozzájuk sorolhatók még: Ogata Kenzan (1663 —1743), s mint késői követő: Sakai Hoitsu (1761 —1829). Az Ukiyo-e iskola mesterei elsősorban a fametszetekhez készítet­ tek rajzokat, de közülük néhányan mint festők is eredetinek bizonyultak. Képeiken általában a „múló világ" (ukiyo) olcsó örömeit örökí­ tették meg. Mint festők Hishikawa Moronobu (1638?—1714?), Katsukawa Shunsho (1726 — 92), Torii Kiyonaga (1752 —1815) bizonyultak a legjobbaknak, később Kitagawa Utamaro (^ S á -íS o ő ), Katsushika Hokusai (1760 — 1849) és Hiroshige (1797 —1858). Az európai olajfestészet utánzásának néhány érdekes pél­ dája maradt fenn a 16 —17.sz.-bol, a keresztény­ ség betiltása azonban ennek véget vetett, és csak a 18. sz. közepétől akadtak újabb tanít­ ványok, akik a holland könyvek illusztrációi nyomán dolgoztak, mint Hiraga Gennai (1723—79), Shiba Kokan (1747 —1818) és Aodo Denzen (1748 —1822). A Nagasakiiskola két Japánba átkerült kínai festő (Shen Nan-p’in és I-jan) stílusát folytatta, ide vezet­ hető vissza végeredményben a Nanga-iskola is, amely a Ming- és a Ch’ing-kori egyéni jellegű tusfestészetet terjesztette el. Ez utóbbi legjobb képviselői: Ikeno Taiga (1723—76), Yosa Busón (1716 —84), Tanomura Chikuden (1777—1835), Tani Buncho (1763 —1842) és Watanabe Хагай (1793—1841). A naturalizmus jegyeit viselő vázlat-tanulmányokra épülő új kyotói festészet Maruyama Okyo (1733—95) és Matsumura Goshun, (1752 —1811) nevéhez fűződik. Az előbbi számos tanítványa közül Nagasawa Rosetsu (1755—99), Yamaguchi Sokén (1759 —1818) és Móri Sósén (1747 —1821)

JAP

; ± 'J J T

. f — J— j

Sengai: Zarándokok a Shitennodzsi templom előtt (Tokió, magángyűjtemény)

tűnt ki. Az iskolától többé-kevésbé független festők közül a legjobbak: Miyamoto Niten (1582 —1645) néhány ecsetvonással megfestett képeivel, Kusumi Morikage (17. sz. második fele) zsánerképeivel, Hanabusa Itcho (1652 — 1724) vidám jeleneteivel, Iwasa Matabei (1578 —1650) gondos festésmódjával és Ito Jakuchu (1716 —1800) színes madárképeivel. A Meiji-restauráció (1868) után bekövetkezett társadalmi és gazdasági átalakulás során a japán festészet egy évtizedre hanyatlásnak indult. E. Fenollosa (1853 —1908) tokiói vendégpro­ fesszor érdeme, hogy ez a helyzet megváltoHaronubu: Két lány a parton. Fametszet, 1765

olajfestők közül nemzetközi hírnévre tettek szert: Sotaro Yasui (1888 —1955), portrék, alakok és csendéletek mestere; Ryusaburo Umehara (1888— ), Renoir tanítványa, sokoldalú festő; Tsuguharu Foujita (1886 — ) technikai virtuóz, témáiban kissé felüle­ tes (felváltva Párizsban és Tokióban él). Napjainkban a kalligrafikus jellegű tusfesté­ szettel szereztek nemzetközi elismerést: Kumi Sugai (1919— ), Yuichi Inoue (1915— ) és Yukei Tejima (1901— ). Fametszet. Mint a legtöbb művészeti ág, ez is Kínából került át Japánba. A legrégibb japán fametszetes kép 891-ben készült (Jizo-kép), a legrégibb ismert japán nyomtatott könyv Masanobu: Fiatal szamuráj lovon. Fametszet, 1740-es évek

Kiyonaga: Jelenet egy színdarabból. Fametszet, 1789

5О7

zott, sőt az emlékek számbavétele is megkez­ dődött. A 8o-as években újraéledt festészet a Nyugattól is tanult, de ugyanakkor bátran nyúlt vissza a japán és kínai festészet nagy korszakaihoz is. A „japán stílusú” festészet terén Kano Hogai (1829 —88) Kannon c. képe, Hashimoto Gaho (1835 —1908) tájképei, Shimomura Kanzan (1873 —1930) történelmi képei, Araki Каире (1831 —1915) pávaképei az I. világháború előtti korszak legkiemelkedőbb alkotásai. A nyugati olajfestészet az európai tanulmányútjukról visszatért fiatal művészek révén honosodott meg. Közöttük a legjobbak: Kuroda Seiki (1866 —1924), Wada Eisaku (1874— ), Fujishima Takeji (1867—1943) és Kanokogi Takeshiro (1874— ); vala­ mennyien akadémikus szellemben dolgoztak. A két világháború közötti időben a japán festészet sokat fejlődött. A festők mind a téma­ kör, mind a kivitelezés tekintetében bátrabban kísérleteztek; műveik között elég sok a nagy­ méretű kép. A leghíresebbek: Tomioka Tessai (1836 —1924) tusképfestő; Yokoyama Taikan (1868 —1958) modern stílusú tuskép­ festő (főleg a tájképeket kedvelte), Takeuchi Seiko (1864 —1942) a színek nagy mestere, a japán ízlés továbbfejlesztője; Kawai Gyokudo (1873—1957) zárt stílusú, kissé száraz mester; Hashimoto v. Kansetsu (1883—1945), aki témái­ val és tustechnikájával a Sung- és Yüan-kori mesterek modern változatát képviselte. Az

Shunsho: Színpadi jelenet. Fametszet, 1775

(Gyémánt Szutra) 1157-ből való. Az Ashikagakorban már számos illusztrált könyv is készült. Ezek a metszetek és könyvek mind vallásos (főleg buddhista) jellegűek voltak, a fametsze­ tekkel illusztrált világi könyvek kiadása csak a 17. sz. elején indult meg Japánban. A 17. sz. második felében lépett fel a fametszetművészet első nagy mestere, Hishikawa Moronobu (1638? —1714?). Témái a kor emberéhez szól­ tak és őt ábrázolták. Kortársa, Nishikawa Sukenobu (1671 —1751) szintén termékeny művész volt. Torii Kiyonobu (1664 —1729) a színes képek feltalálásával megteremtette az önálló lapok műfaját. Kezdetben ezeket kézzel színezték. Az első önálló metszet­ lapok főleg színészekről készültek, de velük egy időben megjelentek a yedói Yoshiwara (örömtanyák negyede) szépségeiről és a népszerű teaházi táncosnőkről készült lapok. A reklám szolgálatában álló lapok mellett kisebb számban szerepelnek más (történeti és mitológiai) témák is. A 18. sz. elején találták fel a kétszíndúcos technikát (átnyomással három szín). A következő nagy mester, Okumura Masanobu (1689 k. —1768) találta fel a lakkal kevert fekete színt, amely a száradás után is ragyog. Saját kiadóvállalatot alapított, és újításaival, változatos témáival sokat tett a fametszetlapok népszerűsítése érdekében. Ishikawa Toyonobu (1711 —85) tért rá a háromszínnyomásos technikára. Kedvelt metszettípusa a hármas kép (triptik). A három­ színnyomásos metszeteknél az egyik színnek egy másik színre való nyomásával új színt kapott. A 18. sz. derekán lépett fel Suzuki Harunobu (1725—70), a többszínnyomású metszetek feltalálója, a kiváló kolorista. Nála

jelenik meg a színes háttérfelület és a japán értelemben vett perspektíva. Leghíresebb tanít­ ványa Isoda Koryusai (1720 —84), akinek leg­ ismertebb metszetei állatábrázolások. Katsukava Shunsho (1726—92) metszeteinek jelentős részét színészábrázolások teszik. A 18. sz. végén emelkedett a japán fametszetművészet a leg­ nagyobb magaslatra. Torii Kiyonagát (1752 — 1815) a nyugati kritikusok és a japánok egy­ aránt a legzseniálisabb fametszőnek tartják. Művészetének legnagyobb értéke az ösztön­ szerű törekvés a realizmus felé. Eishi (1756 — 1829) alakjai előkelő hölgyek, előkelő környe­ zetben. Technikájában is finomságokra töre­ kedett, színárnyalatai választékosak. Tanít­ ványai közül kiemelkedett: Sharaku (1792—94 között működött). Kizárólag színészportrékat készített. Megdöbbentő lélekábrázolásával minden előzmény nélkül — remekművek sorát alkotta, s a fametszet technikájában is sok merész újítást hozott. A 90-es években tűnt fel Kitagawa Utamaro (1753 —1806). Sokoldalúsága, színérzéke és termékenysége az egyik legzseniálisabb művésszé emeli. Utamaro a japán női szépség legnagyobb ábrázolója. A 18. sz. utolsó nagy mestere, Utagawa Toyokuni (1769 —1825) közel 10 000 metszet­ lapot (több száz könyv illusztrációját és sok színházi plakátot) készített. Bár korában nép­ szerű s a kompozícióban és a színezésben művészi volt, működése a hanyatlásnak induló fametszetművészet korszakára jellemző. A 19. sz. első felében működött két önálló, jelentős művész: Hokusai (1760 —1849) és Hiroshige

JAP

Sesshu: Tájkép (Tokió, Nemzeti Múzeum)

508

JAP

509

(1797 —1858). Hokusait joggal tartják a világ egyik zseniális rajzolójának. Termékenysége és rajzvirtuozitása szinte hihetetlen: több mint 40 000 rajz és metszet maradt utána. Metszet­ sorozatai a japán fametszetművészet remekei. A kor másik nagy művésze, Hiroshige az önálló tájképmetszetek megteremtője. Soroza­ tai a legszebb japáni tájakat mutatják be európai perspektivikus ábrázolásban, de tipikus japáni meglátásban. A fametszetművészet a múlt század ötvenes éveiben hanyatlásnak indult, és ezt a hanyatlást az anilinfestékek alkalmazása a 60-as években teljessé tette. A hagyományos japán fametszetet végül kiszorították a nyom­ dai grafika európai technikái. Századunkban ismét akadnak japán művészek, akik foglal­ koznak fametszettel is, de többnyire az európai technikájú (főként fekete-fehér) fametszetet művelik. Iparművészet. 1. Keramika. A japán kerámia­ készítés csak a 13. sz.-ban indult jelentős fejlő­ désnek. (Addig ugyanis nem ismerték a kerámia egyik fontos alkotórészét, a mázat.) A Shosoinben őrzött kora középkori mázas keménycserép-edényekről a kutatók azt állítják, hogy azok kínai munkák. A haniwa-figurák (sír­ figurák) mázatlan, égetett agyagból vannak, akár a használati tárgyak. A fellendülés Toshiro nevéhez fűződik, aki 1228-ban hazatérve kínai tanulmányútjáról Setóban megépítette kemen­ céit s elkezdte a mázas keménycserép készíté­ sét. — A japán keramika termékeit részint a műhelyek, részint funkciójuk szerint szokás osztályozni; a műhelyek helynevek (Seto, Satsuma, Arita, Imari, Okochi, Híradó stb.), ritkábban családok (pl. Raku) nevei. Funkció­ juk tekintetében a legnagyobb csoportot a különféle teaedények alkotják. Művészi tekin­ tetben két nagy csoportot különböztethetünk meg: az egyik — s ez képviseli a jellegzetes japán ízlésű kerámiát — egyszerűbb, durván formált, vastag falú, sötét színű mázzal fedett; ezeket használták a zen-buddhizmus által népszerűvé tett teaszertartások céljára. A másik csoportba az arisztokrácia, a nemesség számára készített fényűzőbb, finomabb kivitelű edé­ nyek és dísztárgyak tartoznak. Anyagukat tekintve az előbbiek keménycserépnek, az utóbbiak porcelánnak tekinthetők; igazi por­ celánt csak a 16. sz. elején sikerült előállítania Gorodayu Shonzuinak, kaolint pedig csak a 17. sz. óta bányásznak Japánban. Történetileg kiemelkedő készítményekként említhetjük a 16. sz. óta nagyon keresett shigaraki-edényeket, a setói készítményeket, valamint a Rakukerámiát, ezeket mind a teaszertartásoknál használták. Az arisztokrácia számára készített tárgyak főként Satsuma, Arita és Okochi kemencéiben készültek. A japán porcelánké­ szítők sokáig a kínai és koreai porcelánokat

Hakuin: Szanszkrit írásjegy (Tokió, magángyűjtemény)

utánozták. A 17. sz. után beszélhetünk csak sajátosan japán díszítésű porcelánokról, amelye­ ket a választékos, finoman stilizált mintázat és a halványabb színek használata jelez; meg­ teremtői Nomomura Ninsei (1630—66 között működött), Ogata Kenzan (1663 —1743) és má­ sok. A 18. sz.-tól a tömeggyártás (export) követ­ keztében hanyatlásnak indult a művészi japán keramika, napjainkban azonban a modern japán díszítő-, ill. iparművészet több ágával együtt jelentős sikereket arat világszerte (pl. az 1962. évi milánói iparművészeti biennalén). — 2. Lakkművészet. A lakkfát Kínából telepí­ tették be Japánba, s a technikát is onnan tanul­ ták. Japánban hamarosan nagy jelentőséget nyert a lakk a nedves éghajlat miatt (használata a faépületek tartósítására is általánosan elter­ jedt). A művészi igénnyel készült lakktárgyak első példányai a 8. sz.-ból maradtak fenn a Shoso-in kincstárban. A 10—12. sz.-ban főként vörös- és aranylakk tárgyak készültek. A 14-16. sz.-ot tartják a japán lakk klasszikus korának. Ekkor már dolgoztak a híres lakk-készítő

műhelyek: a Koami családé és az Igarashi családé. A Tokugawa-shogunok korában (1603 —1868) Japánban a lakk-készítés az iparművészet legjelentősebb ága lett. Mesterek ezrei dolgoztak, s a lakk díszítésének rendkívül sokféle technikáját és formamegoldását hasz­ nálták (különféle színekkel, arany- és ezüst­ porral való díszítés, lapos és domború ékít­ mények stb.); a legkülönfélébb tárgyakat állí­ tották elő lakkból: leggyakoribbak az írószer­ tartó dobozok, füstölőszertartók, szépítősze­ reknek készült dobozok, gyógyszeres dobozok ( inro), evőkészletek, teás- és rizsescsészék, dohány- és pipatartók, fésűk, hajtűk, dísztár­ gyak, netsukék. A lakk-készítés két fő központja Edo (Tokió) és Kyoto volt. Neves festők is gyakran díszítettek lakktárgyakat, pl. Ogata Korín (1660—1716), Honami Koetsu (1556— 1637). A fent említett családokon kívül híres lakk-készítők voltak még a Tatsuka és Shunsho családok. А Г9. sz. végére a japán lakk-készítés művészete hanyatlásnak indult, s a 20. sz. modern ipari kultúrája ezt betetőzte. — 3. Textilművészet. A japán szövőipar fejlődése a 7 —8. sz.-ban indult meg, amint ezt a Shoso-in kincsei is bizonyítják: élénk színek, változatos motívumok, kínai és perzsa hatások jellemzik

Utamaro: Obiszárítók. Fametszet

ezeket a darabokat. A 16. sz.-ban újabb erős kínai hatásra (kínai mesterek tanítottak, élénk kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki) a japán szövőipar tovább fejlődött. Európai kereskedők által hozott áruk is hatottak ez időben a japán textilre és technikákra. A 17—19. sz.-ban a japán selyemszövés a No-darabok számára készített kosztümök anyagában (selyembrokát) hozta létre a legszebb darabokat. Különösen híres a Nishiki brokát és a Kyotóban készült hímzések. A ruhák (kimono és széles öve, az obi) anyaga atlasz, mintás damaszt és krepp. A papi ruhák, templomi zászlók és könyvek, kéziratok begöngyölésére használt leplek is ezekkel a technikákkal, de megfelelő mintázás­ sal készültek. A japán textilművészetet a mo­ dern technika nem semmisítette meg, csak átalakította. — 4. Fémművesség, ötvösség. A japán fémművesség legrégibb termékei fegy­ verek és bronztükrök. A fegyverek közül — mind társadalmi, mind művészi tekintet­ ben — főként a kard készítése állt első helyen. A japán kard végleges formája, a különféle tartozékokkal együtt a Fujiwara-korszak végén, a 12. sz.-ban alakult ki. Két fő típusa ismert: a hosszú kard (katana) és a rövid ( wakizashi). A penge technikai kidolgozása nagy tökélyre emelkedett. A kard tokja többnyire lakkozott fából készült. Mind a hosszú, mind a rövid kard tokjának felső részén két keskeny nyílás­ ban van elhelyezve egyik oldalon a díszes markolatú, egyenes pengéjű kis kés, a kozuka, másik oldalon a kardtű, a kogai. A rendszerint fa alapanyagú kardmarkolatot a pengétől a markolatvédő ( tsuba) választja el. (A markolat részei: a tsuba leszorítója: a fuchi, a markolat oldalán elhelyezett menuki, amely később tisz­ tán díszítőelemként szerepelt a markolaton, végül a markolat végét fedő kupak, a kashira.) A markolat felsorolt részei a japán fegyverművesség és ötvösség változatos formájú és díszítésű termékei; gyűjteményekben önálló műfajként is szerepelnek. — A kard mellett a páncél is fontos termék volt, ma is jelentős helyet foglal el a műgyűjteményekben. A bronzból és más fémből készült tükrök erede­ tileg használati tárgyak, később inkább dísz­ tárgyak voltak, de a shintoizmusban mind­ végig a császári hatalmat szimbolizálták. Számos más tárgy (templomi harangok, szekrények, veretek) és változatos techni­ kai megoldások (főként nemesfémberakás, aranyozás, tausírozás stb.) mutatják a ja­ pán fémművesség és ötvösség gazdagságát. — írod. Queda: La céramique japonaise. Paris, 1895; L. Binyon: Painting in the Far East. London, 1908; W . Cohn: Stilanalysen als Einführung in die japanische Malerei. Berlin, 1908; Brockhaus: Netsuke. Leipzig, 1909; Seidlitz: Geschichte des japanischen

JÁ R

Hokusai: A Fuji Hodogayaból. Fametszet, j 820 к.

51 1

Farbenholzschnittes. Dresden, 1910; Kurth: Der japanische Holzschnitt. München, 1911; E. F. Fenollosa: Epochs of Chinese and Japanese Art. 1—2. köt. N ew York, 1913; O. Kümmel: Das Kunstgewerbe in Japan. Berlin, 1919; K. W ith: Buddhistische Plastik in Japan. Wien, 1920; N. Tsuda: Handbook of Japanese Art. Tokyo, 1941; Paine—Soper: The Art and Architecture of Japan. London, 1955; M. Kawakita: Modern Japanese Paint­ ing. Tokyo, 1957. Horváth Tibor—Major Gyula—Miklós Pál Jappelli, Giuseppe (Velence, 1783. máj. 18.— Velence, 1832. máj. 8.): olasz építész. Fő műve a padovai Café Pedrocchi, mely szerencsés arányú klasszicista formáival a kávéház korai típusa. A csatlakozó bérház — il Pedrocchino — velencei gótikától ihletett formája e két irány párhuzamosságának és együttélésének jelleg­ zetes bizonyítéka. Járay Sándor (Temesvár, 1870. jan. 11.— Bécs, 1916. júl. 8.): szobrász és iparművész. Asztalosként kezdte, majd Bécsben, Berlinben és Rómában szobrászatot tanult. 1901-től Berlinben élt és főleg arcképeket készített. Schiller, Liszt Ferenc, Mascagni szobrai ismertek. Később színpadi díszlettervezéssel foglalkozott (a Szókimondó asszonyság c. színművet Párizs­ ban az ő tervei szerint díszletezték). Több díszlettervet készített a New York-i Metropolitan részére is.

Járdányi-Paulovics István (Izsa, 1892. febr. 28.—Debrecen, 1952. dec. 9.): régész, a Nem­ zeti Múzeum tudományos kutatója, később a pécsi, majd a debreceni tudományegyetem tanára. Kutatásainak fő területe Pannónia

Foujita: Önarckép (Brüsszel, Musée des Beaux-Arts)

(elsősorban Intercisa, Brigetio és Savaria) ókori és kora középkori kultúrája volt. Főbb művei: A dunapentelei római telep, 1926; A szőnyi törvénytábla, 1936; Dionysosi menet ma­ gyarországi római emlékeken, 1935 —36; Funde und Forschungen in Brigetio, 1941; SavariaSzombathely topográfiája, 1943; Lapidarium Savariense, 1943; Germán alakok pannóniai emlékeken, 1945. Jardin, Nicolas Henri (St Germain-desNoyers, 1720. mire. 22. —Párizs, 1799. aug. 31.): francia építész. Párizsban és Rómában tanult, majd 1753-ban a király hívására Dániába ment, ahol 1771-ig működött s meghonosította a nemesen egyszerű klasszicizmust. Királyi építész és a koppenhágai akadémia tagja volt. Dolgozott a N. Eigtved által elkezdett Frederiktemplomon, több kastélyt (Charlottenlund, Marienlyst) és középületet (udvari színház) épített, kert- és belsőépítészettel is foglalkozott. 1771 után Franciao.-ban dolgozott, jardiniere: I. virágasztal a lakásban; — 2. gyümölcstartó; — 3. kerámiai anyagból v. fémből készült hatalmas talpas virágtartó; — 4. kőből készült, kosár alakú kerti dísz. Jaresch, Johann (19. sz.): osztrák réz- és fametsző. 1816-tól Pesten, 1820-tól Bécsben dolgozott. B. Höfel mellett a Theaterzeitung részére készített fametszeteket. Járitz Józsa (Bp., 1893. febr. 17.— ); festőnő. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István, Glatz Oszkár, Vaszary János és DeákÉbner Lajos növendéke volt. 1919-ben Berény Róbert mesteriskolájában, 1924-től 1931-ig Párizsban dolgozott. Műveiből 1922-ben, 1932-ben, 1935-ben, 1959-ben és 1965-ben rendeztek kiállítást. Gondosan szerkesztett, expresszív tájképeket, figurális kompozíció­ kat, portrékat fest. Jarocki, Wladyslaw (Podhajczky, 1879 — ): lengyel festő. Krakkóban s a Julian Akadémián J. P. Laurens-níl tanult. Tagja volt a bécsi Sezessionnak és a krakkói Sztuka mű­ vészegyesületnek. Erőteljes kolorizmussal fes­ tette a Kárpátok tájait és népviseleteket ( Huculok a falusi templomban, Róma, Modem Képtár). Jarosenko, Nyikolaj Alekszandrovics (Pol­ tava, 1846. dec. 26. —1898. júl. 7.): orosz festő, a Vándorkiállítási Társaság egyik vezető egyénisége. Katonaiskolát végzett, később J. N. Kramszkojnil, majd a pétervári akadémia esti tagozatán tanult. Az orosz festészet törté­ netében először ~ művein szerepelnek ipari munkások és a munkásmozgalom történetéből vett jelenetek (Kazánfűtő, 1878, Fogoly, Mindenütt van élet! 1888, Moszkva, Tretyakov Képtár). A forradalmi ifjúság kitűnő típusait alkotta meg Diák (1881) és Egyetemista lány (1883) c. képein. Számos portrét is festett. — írod. N. A. J. Moszkva, i960.

Jaschik, Jassik Álmos (Bártfa, 1885. jan. 5.— Bp., 1950. szept. 12.): grafikus, tanár. Tanul­ mányait a Mintarajziskolában és a Rajztanár­ képzőben végezte. Főleg illusztrálással foglal­ kozott; önálló kompozíciókon kívül magyar és külföldi írók műveit illusztrálta. Eleinte a szecesszió hatása mutatható ki rajzain ( Petőfi-, Ady-illusztrációk stb.), később műveit konst­ ruktív kompozíció, mozgásritmus, fan­ tasztikummal határos szimbolizmus jellemzi (A tank, A bálvány, A vádlott, Evangélium, Bolygó Hollandi stb.). Népmesefcldolgozásaiban a humoros elem uralkodik. 1935-től a Nem­ zeti Színház díszlettervezője volt. Legkiemel­ kedőbb díszletei a Csongor és Tünde, a Peer Gynt és a Roninok kincse előadásaihoz készül­ tek. Művészi munkássága mellett a Székesfővárosi Iparrajziskola tanára volt (1907—20). A magyar díszítményekre épülő oktatás kiala­ kításában vezető szerepet játszott. A Tanácsköztársaságban az iskola direktóriumának tagja volt. 1920 után haladó szellemű magán­ iskolát indított. Szakirodalmi munkásságot is folytatott. Jólesz Márta Jaschke, Franz (Rosenthal, 1775 Bécs, 1842. nov. 6.): osztrák festő, grafikus. A bécsi akadé­ mián tanult, majd beutazta Mo.-ot, Bukovinát, Galíciát, Itália egy részét, s élményeit számos vedutában, táj- és viseletképben (ceruzarajzok, akvarellek, olajképek stb.) örökítette meg. Ezeknek egy részéről rézkarcokat készített. Jasoku, teljes neve: Soga Jasoku (? —1483): japán festő, a Soga-iskola tagja. Festészete — nagyobbrészt tájképek — stílusában azonos Shubunéval, de technikája és természetábrázo­ lása erősen különbözik azétól. Ecsetvonásai erőteljesek, merészek. Jasov: Jászó Jasper-ware: J. Wedgwood által előállított és 1775-ben tökéletesített kemény, finom szem­ cséjű, kissé áttetsző kerámiaanyag. Eredetileg fehér massza, de fémoxidokkal igen gyakran levendulakék, orgonalila, hamvaszöld, sárga, sötétkék és fekete színűre színezték, s domborí­ tott díszítések, arcképes medaillonok, gemmák alapját képezte. Kb. 1777 —80 között a készít­ mények színezése csak a felszínen történt, ezt a fajtát nevezik Jasper dipnek. A kékfehér ~t külön böztetünk meg. Legdíszesebb a francia, mely­ nek a középkori és reneszánsz várkas-

KAN

A. Pelian: Virágzás

mellett (A. Colville, 1920— ) a primitívek művészetének folytatója (J. P. Lemieux, 1904— ), az expresszionizmus elemeit hasz­ nálta fel művészetében F. Brandtner (1896 — ), de a legnagyobb hatása talán az impresszionista Morrice nyomdokaiba lépő montreali cso­ portnak volt. Közülük G. Roberts (1904— ) és A. Pellan (1906— ) jelentősek, az utóbbi művészetével tört utat Kanadában a szürrea­ lizmus. Kettejük tanítványai közé tartozott az igen egyéni hangvételű J. de Tonnancour (1917— ). Az automatisták független cso­ portját vezette Montrealban P. É. Borduas (1905 —60). E csoport tagjai a teljes absztrakció hívei voltak. Neves képviselőjük a Párizsban élő J. P. Riopelle (1923— ). Az absztrakt fes­ tészet gyorsan teret hódított más városokban is, így például Vancouverben, ahol jelentős művész B. C. Binning (1909— ), sőt még a P. É. Borduas: A sziget szélben

Kandalló

Sárospatakról

télyokban különösen szép példányai marad­ tak meg (Blois, Pierrefonds). Az olaszt magas, többnyire a mennyezetig nyúló, kúp- v. piramisszerű kürtője teszi érdekessé. Az angol és francia ~ n á l — különösen a Louis XVI stíluskorszakban — a fűtőnyílást gazdagon tagolt keret fogja körül, mely fölül kiálló pár­ kánnyal záródik, föléje rendszerint tükör v. festmény kerül. Mo.-on több középkori vár gótikus keretelésü ~ ja maradt meg, de olasz reneszánsz stílusban készültek a legszebb, gyakran címerekkel díszített kő- v. márványkandalló-keretek. Közülük Siklós és Sárospatak várának ~ i jelentősek. Csernyánszky Mária

k an d allókészlet: kandallók díszítésére szolgáló összetar­ tozó három dísztárgy: óra és hozzáillő két karos gyertya­ tartó, ritkábban egy nagyobb és két kisebb díszedény v. díszedény és két karos gyertyatartó elnevezése. A franciák a 17. sz.-ban hoz­ ták divatba. kandeláber, candelaber: lám­ pa, gyertya v. füstölőedény tartására szolgáló, oszlop­ szerű bronz, márvány v. faragott faállvány, rendsze­ rint hármas állatlábbal, felül tállal. Nagy számmal marad­ tak fenn etruszk és római sírokban is, különösen PomKandeláber pejiben. Ezek mintájára ké­ szültek az olasz reneszánsz olykor rendkívül gazdagon dekorált bronz v. márvány ~ e i (paviai Certosa, Monte Oliveto Maggiore stb.). Ekkor készültek az első fa ^ e k akanthusleveles, baluszteres szárral. Később ezeket aranyozták, festették v. fém (ezüst) lemezekkel vonták be. A római ~ egy speciális faja, a lampadarius felül nem tálban v. csészében vég­ ződik, hanem karokkal van ellátva, amelyekről lámpák függnek le.

K andinszkij, Kandinsky, Vaszilij Vasziljevics (Moszkva, 1866. dec. 4.—Neuilly-sur-Seine, 1944. dec. 13.): orosz festő. Közgazdasági tanulmányai után 1896-tól Münchenben A. Azbe festőiskolájában és az akadémián F. Stuck mellett folytatott festői tanulmányokat. 1909ben alapította a müncheni Neue Künstlervereinigungot. 1911-ben ebből a csoportból ala­ kult a Blauer Reiter, amelynek ~ egyik vezér­ alakja volt. 1914—21 között Moszkvában dol­ gozott, ahol 1918-ban az akadémia tanára lett. 1922-től a weimari, majd a dessaui Bauhausban tanított, 1924-ben P. Klee, A. Javlenszkij és L. Feininger mellett részt vett a „Die Blauen Vier” művészcsoport megalapításában. A Bauhaus náci parancsra történt beszüntetése után 1933ban Franciao.-ba költözött, ahol haláláig élt. Első képei (arcképek, tájképek) naturalista fel­ fogásban készültek, majd az orosz népművészet ihletése a formák és színek stilizálásához veze­ tett (fametszetek az orosz népélet és népmesék

KAN

V. Kandinszkij: Division-Unité (N ew York, magángyűjtemény)

V. Kandinszkij: Lovas (Rotterdam, Boymans Museum)

köréből); ezt a folyamatot a Fauve-ok hatása gyorsította ( Murnaui vasút). A képtárgyat a továbbiakban mindinkább elnyomta a színek és formák önálló fontosságra emelkedése. 1910-ben ~ eljutott a teljes absztrakcióhoz (Absztrakt akvarell c. műve a festészet egyik első absztrakt alkotása). Ekkori képei szín­ akkordok kavargó kompozíciói, amelyek a művész legbelső lelki élményeiből fakadtak, s akár a zene, tárgyatlan lelki emóciót voltak hivatva kelteni ( A fekete ív, Álom-improvizáció, Hangok). Művei az ún. lírai v. expresszionista absztrakció jellegzetes termékei. A húszas évektől a szuprematizmus és a Bauhaus puri­ tanizmusa hatására geometrikus formákkal fejezte ki magát ( Sárga-kék-piros kompozíció),, majd utolsó alkotói periódusában — franciao.-i tartózkodása alatt — a formák dinamizmusát játékos könnyedség váltotta fel (Egkék). P. Mondrian mellett a modern absztrakt művészet legnagyobb hatású teoretikusa, az „abszolút”,

560

KÁN

561

a „tiszta” festészet elméletének kidolgozója. Főbb írásai: Über das Geistige in der Kunst, München, 1912; Der Blaue Reiter (F. Marckal közösen), München, 1912; Rückblicke, Berlin, 1913; Punkt und Linie zur Fla che, Bauhausbuch, 1926. — írod. Ch. Estienne: К. Paris, 1950; M. Bill: W . K. Paris, 1951. Körner Éva Kandó László (Bp., 1886. jún. 14. —Bp, 1950. okt. 22.): festő. Párizsban a Julian Akadémián és Bp.-en tanult. Főként naturalisztikus stílusú portrékat festett. 1933-tól hosszabb időn át a Képzőművészeti Főiskola tanára, egy ideig rektora volt. Kane, John (West Calder, i860, aug. 19. Pittsburgh, 1934. aug. 10.): ír származású ame­ rikai festő; autodidakta. Pittsburghben mint bányász, munkás, ács stb. dolgozott. A 20. sz. „prim itív”-jei, az ún. vasárnapi festők közé tartozik, de hiányzik belőle azok gyermeki naiv bája. Tárgyilagos, realista szemléletében az emberek és tárgyak nehézkes súllyal, majd­ nem hieratikus merevséggel jelennek meg. kanellúra: -*• kannelúra kanéphoré: fején kosarat v. vázát tartó női alak ábrázolása az antik görög szobrászatban. Később gyakran építészeti keretben mint erkély- v. párkányhordozó (kariatida) jelenik meg (Villa Albani, Róm a; Dreux de Brézé síremléke, Rouen stb.). Kania István (Bp., 1910. okt. 29.— ): szob­ rász, Goldmann György tanítványa. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, kisplasztikáival és terrakotta szobraival a csoport kiállításain is részt vett. Fontosabb művei: Olvasó munkás, Csilletolók, Proletárfiú, Dózsa, Marx-plakett. Kann Gyula: ->- Kosztolányi Gyula Kann, Kaan Henrik (Óbuda, 1813—Pest, i860): festő. Münchenben és Bécsben tanult. 1843-ban Kassán telepedett le, utóbb Pesten dolgozott. 1840-től romantikus életképeket (Leselkedő rabló, A lovag és kedvese), egyházi tárgyú festményeket (Keresztelő Szt. János) és számos arcképet állított ki a Pesti Műegylet tárlatain. kannelúra, kanellúra: az oszloptörzs függőle­ ges irányban futó, homorúan metszett vájata. A dór oszloptörzs kerületét általában 20, élben találkozó ~ tagolja, az iónét és korinthosiét 24, keskeny szalagocskákkal elválasztva. Eredetét Egyiptom növénykötegeket utánzó oszlopai­ nak függőleges sávozásában látják. A görög építészetben esztétikai rendeltetése van: az oszloptörzs felületének plasztikus megelevenítése. K an o: a 15 —19. sz.-ban Japánban dolgozó festőcsalád. Festőiskolájuk nagy hatással volt a japán festészet fejlődésére, és 1868-ig a hivatalos művészetet jelentette. A ^-iskola alapítója Kano Masanobu volt. 3 6 Művészeti Lexikon II

J. Kané: Önarckép (N ew York, Museum of Modern Art)

K anoldt: német festőcsalád. — i . Edmund Friedrich ~ (Grossrudestedt, 1845. márc. 13.— Bad Nauheim, 1904. jún. 27.) F. Preller tanít­ ványa volt Weimarban. Mestere szellemében heroikus tárgyú, nagyméretű, stilizált táj­ képeket alkotott ( Odysseus kecskevadászaton, Canossa; Karlsburgban német várak és kasté­ lyok falképei). Illusztrációkat is készített (pl. Th. Storm Immensee c. elbeszéléséhez). — 2. Fia, Alexander ~ (Karlsruhe, 1881. szept. 29.— Berlin, 1939. jan. 24.) 1899-től a kailsruhei akadémián tanult. 1908-ban Münchenben a Neue Künstlervereinigung tagja volt. Az I. világháború után G. Schrimpf mellett a Neue Sachlichkeit egyik vezéralakja. Főként csend­ életeket festett. Körner Éva kánon : művészeti arányrendszer, ill. szabály­ tan. Jelentése kettős. Egyrészt jelenti a tökéletes arányrendszer, a belső összefüggések szükségszerűségének, mértékrendjének a keresését. A tökéletest, az „ideát” kereső görög és rene­ szánsz művészet elsősorban ebben az értelem­ ben használta. — Először az emberi test eszté­ tikus arányaira vonatkozó szabályokat alakítot­ ták ki. Polykleitos görög szobrász ilyen című írásában fogalmazta meg az emberábrázolás részarányainak törvényeit. Később Doryphoros szobrát magát is ^ n a k nevezték el azt tartva, hogy elméletének illusztrálására készítette. Az építészeti és festészeti ~ kialakítását folytatták a reneszánsz művészei, L. B. Alberti, Leonardo, Dürer. A mennyiségi viszonyok kanonizálása (pl. aranymetszés) különösen fontos volt a görög, a római, a gótikus, a reneszánsz és a modern építészetben (Le Corbusier), valamint

a kubizmusban (J. Villon, Section d’or-csoport). — Másrészt jelenti a szabályt, a megkötöttsé­ get. Ebben az értelemben a művészi alakításra vonatkozó szabályok összessége, amelyet első­ sorban a klasszicista v. az akadémikus irányza­ tok kialakult és állandósult szépségeszményé­ ből, bizonyos műalkotások v. meghatározott természeti jelenségek példájából több-kevesebb részletességgel vezetnek le s a művészre nézve kötelezőnek tekintenek. A ^ n a k nagy szerepe volt az akadémiai oktatásban és általában minden normatív jellegű művészeti irányzat­ ban (pl. bizánci művészet). — írod. E. Moessel: Die Proportion in Antike und Mittelalter. 1926; H. Oppel: K. Leipzig, 1937; H. Graf: Bibliographie zum Problem der Proportionen. 1958; M. Borissavlievitsch: The Golden Number and the Scientific Aesthetics of Archi­ tecture. 1958. K an o p u s: óegyiptomi város a Nílus deltájá­ ban. Az itt tisztelt istenség edényformájú alak­ járól kapta nevét a mumifikálásnál használt négy belsőrésztartó edény, amelyet a sírban a koporsó mellett helyeztek el. Az edények fedője ember-, majom-, sakál-, ill. sólyomfej formájú volt, s valamennyit egy-egy istennő védelme alá helyezték. Az Amarna-korban (->- El-Amarna) a királyi ^-edényt az uralkodó és a hercegnők portréjával díszítették, kantharos: ivócsésze két magas, függőleges elhe­ lyezésű füllel és több­ nyire magas talppal. A görög és etruszk keramikában népszerű forma volt; a görögök festéssel is díszítették. Dionysos boristen szent edényének tartották. K ántor Andor(Bp.,1901. Kantharos dec. 7. — ): festő. A Kép­ zőművészeti Főiskolán 1922—26 között Rudnay Gyula tanítványa volt. 1928 óta kiállító művész. 1958-ban és 1965-ben a Csók Galériá­ ban nyílt kiállítása. A Művészeti Gimnázium­ ban 1948-tól tanított, később 1964-ig igazga­ tója volt. A szentendrei művészkolónia tagja. Tartózkodó színmegoldású, posztimpresszionisztikus hangvételű tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. A Nemz. Gál. több képét őrzi. K ántor Sándor (Karcag, 1894. szept. 4.— ): fazekasmester, a népművészet mestere. Karca­ gon Kovács János fazekasmesternél kezdett tanulni. 1925-től a Tiszafüred és Mezőcsát környéki táj hagyományait követik művei, az utóbbi években Gyöngyös-Pásztó és Eger vidékének mintáit újította fel. Az 1958-i brüsszeli világkiállításon Grand Prix-t nyert. K anz, M artin: — Canzi, August

Kao C hien-fu (? —1949): kínai festő, Kao Ch’i-feng öccse. Sokat utazott külföldön. Bátyja halála után ő vezette annak tanítványait is. A japán háború idején Makaóban élt, 1945től haláláig a kantoni városi festőiskola igaz­ gatója volt. K ao C h’i-feng (1888 —1933): kínai festő, Kao Chien-fu bátyja. Japánban tanult hagyományos keleti festészetet, s ott hatott rá a nyugati művé­ szet. 1918-tól Kantonban tanított a Ling-nan Egyetemen, ahol a képírás oktatását a termé­ szettanulmányra alapozta (s nem a másolásra, bár azt is fontosnak tartotta). Tájképein mindig valóságos tájakat ábrázolt, nem hagyo­ mányos tájsablonokat (hegy-víz). Kao K ’o-kung (1248 —1310): kínai festő. Turkesztánból származott, de kínai nevelésben részesült. 26 éves korában lépett az udvar szol­ gálatába, ahol egyre magasabb méltóságokat töltött be. Később teljesen a festészetnek élt. Tőle származó kép nem maradt fenn, de a neki tulajdonított képek és a másolatok kiváló tájképfestőnek mutatják. K apicz Margit (Szob, 1921. szept. 30.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1942—45 között Rudnay Gyula, majd 1946—48 között Berény Róbert tanítványa volt. 1947 óta sze­ repel kiállításokon. Jugoszláviai tanulmányútján festett képeit bemutatta Jugoszláviában és Bp.-en is (1947). Több csoportos kiállításon vett részt, két alkalommal Prágában is. 1965ben olaszo.-i tanulmányútján San Giovanni Valdarnóban rendezett önálló kiállítást. Táj­ képeket, gyermekportrékat, figurális kompo­ zíciókat fest. K áplár Miklós (Hajdúböszörmény, 1886. jún. I.— Hajdúböszörmény, 1935. ápr. 7.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tiva­ darnál tanult, majd Kaposvárt Rippl-Rónai József mellett dolgozott. Művei impresszionista portrék és tájképek. A Nemzeti Szalonban 1928-ban és 1931-ben volt kollektív kiállítása, kápolna, cappella: kisebb méretű, különálló v. valamely nagyobb templomhoz csatlakozó, vallásos rendeltetésű épület (Párizs: Ste Chapelle, Róm a: Sixtusi stb.). A templom­ hoz csatlakozó, azzal együtt épült >~k a román és a gótikus stíluskorszakban terjedtek el. Főként a szentély körül helyezték el a ~ k a t (^koszorús szentély). A barokk templo­ mok ~ i a hajók oldalához kapcsolódnak, kápolnakoszorú: a szentélykörüljáróhoz csat­ lakozó, többnyire félkörös záródású kápolnák sora. Francia eredetű, de Európa-szerte elter­ jedt elrendezési típus. Kapos Nándor (Jászfényszaru, 1897. júl. 14. — ): restaurátor, festő, 1948 után a Képzőművészeti Főiskola restaurátortanára. Számos tanulmányt írt a festőtechnikákról és a restau­ rálásról.

KAN

562

másfélméteres falakkal. A Megyei Tanácsház épülete kétemeletes, oromzatos és erkélyes középrizalittal, ötablakos díszteremmel. Török Ferenc somogyi táblabíró építtette 1828 —32 között. — Műgyűjteménye a Rippl-Rónai Múzeum (Táncsics tér, 1820 k. épült, klasszicista épület). 1921-ben alakult, a Somogy megyei Múzeum Egyesület volt gazdája. Régészeti, néprajzi anyaga és képtára van, s itt nyertek el­ helyezést a somogyvári Szt. Egyed-templomból származó töredékek. A képtár anyagának zömét Rippl-Rónai Ödön (a festő testvéröccse) hagyatéka alkotja, legértékesebb része RipplRónai József gazdag gyűjteménye. — Írod. Zádor M .: K. Bp., 1964. Kaposy Vera, Rózsa Györgyné (Bp., 1923. febr. 7.— ): művészettörténész, a Szépm. Múz. dolgozója. A fametszet történe-

KÁP

Kápolnakoszorú

Kapossy János (Szombathely, 1894. okt. 4.— Bp., 1952. dec. 14.): művészettörténész, egye­ temi magántanár, akadémikus. Főleg a magyar barokk művészettel foglalkozott levéltári kuta­ tásai alapján. Számos tanulmányt írt szakfolyó­ iratokba, amelyekben először vetette fel kuta­ tási területének egyes elvi kérdéseit.Könyvei: A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei (Bp., 1922), F. A. Hillebrandt (Bp., 1924), A magyarországi barokk európai helyzete (Bp., 1931); Maulbertsch a szombathelyi püspöki palo­ tában (Szombathely, 1943), A magyar királyi kamara építészei Mária Terézia és II. József korában (Bp., é. n.). K aposvár : város a Dunántúlon. Műemlékei: a középkori vár DK-i bástyájának maradványa

Kaposvár: A Megyei Tanácsház épülete

563 36*

Káposztafalvi mester: Jelenet a káposztafalvi főoltárról

tével és magyar grafikával foglalkozik. E lexi­ kon munkatársa. K áposztafalvi m ester (1507—20 között működött): festő. A népes műhely élén dolgo­ zó Szt. Antal-legenda mesterének legtehetsége­ sebb tanítványa, műhelyének örököse, stílusá­ nak felfrissítője. Közös munkájuk, a lőcsei Szt. Miklós-oltár után az 1508-ban készült hizsnyói (Chyzné) Angyali üdvözlet főoltára első önálló műve. Az oltár Kálvária-képéhez Dürer kompozícióját használta fel. 1516-ban festette a szepesszombati (SpiSská Sobota) templom Szt. György főoltárát, majd 1520-ig dolgozott fő művén, a káposztafalvi (Hrabusovce) főoltáron. Műhelyének legnagyobb fel­ adata a lőcsei főoltár külső képeinek megfestése volt, melyből ő maga már kevés részt vállalt. Lajta Edit

Kapronczai Nyerges Ádám (1744--Marosvásárhely, 1786. júl. 17.): nyomdász, betű- és rézmetsző. Nagyenyeden tanult, 1769-től Kolozsvárt, 1772-től Bécsben tanulta a nyom­ dászatot. 1777-től Kolozsvárt volt rézmetsző, 1780 —86 között a kolozsvári nyomda fő­ faktora volt. kapu: az épület bejárata, melynek elzárására fából V. vasból készítenek ajtókat. Ahol a ~ kerete gazdagon kiképzett, ott már kapuzatról (portálé) beszélünk. Oszlopokkal, figurális v. egyéb díszítményekkel ellátott kapuzatok a művészet legkorábbi korszakától kezdve isme­ retesek. kapualj: polgárházak kocsibejáró tere az utca és a ház udvara között. Az utca felé a kapu zárja le; sokszor belőle nyílik a lépcsőház. A középkori ~ ak at donga- v. keresztboltoza­ tokkal boltozták be és ülőfülkékkel díszítették. Az utóbbi ^ típ u s a budai Vár polgárházainak jellegzetessége. Az építészet későbbi stíluskor­ szakaiban is az épület egyik jelentős része, kapubéllet: perspektivikusan szűkülő, egész v. féloszlopokból képzett kapubetét, melynek kialakítását egyéb díszítőelemek is gazdagítják. A két oldal oszlopfőit profilozott v. más, változatos mintákkal ékített ívek fogják össze. Ez alatt, a kapu szemöldökvonaláig, félköríves ívmező alakul, melyet falképekkel, szobrokkal, mozaikkal díszítenek. A román kori és gótikus templomoknál gyakori (pl. az esztergomi királyi palota kápolnájának kapuzata, a jáki templom kapuzata stb.). kaputorony : a vár kapujának (főbejáratának) védelmére szolgáló torony, mely gyakran a kaput is magába foglalja v. a kapu mellé épült (esetleg mindkét oldalon), karabagh sző n y eg : kaukázusi csomózott szőnyeg. Gyakori a lépcsős szélű medaillonos díszítmény. Színhatása rendszerint céklavörös. Rokon a kabrisztán szőnyegekkel. Karacs Ferenc (Püspökladány, 1770. márc. 16.—Pest, 1838. ápr. 14.): rézmetsző. 1793-tól Pesten mérnöki tanulmányokat folytatott. Már mint mérnökhallgató ismert rézmetsző volt. Később Bécsben Ch. Junkernél és Czetter Sámuelnél képezte tovább magát. Az orosz udvar meghívását visszautasítva 1795-ben Pesten telepedett le. Főleg tájkép- és írásmet­ széssel foglalkozott, kora kultúréletének jelen­ tős tagja volt. Utolsó nagy munkáját, Európa Magyar Atlasát halála után Heckenast Gusztáv Hunfalvy János neve alatt adta ki. Pataky Dénes Karacsay Fedor, gr. (1787 —1859): festő. Több katonai és etnográfiai művet írt, melye­ ket maga illusztrált. Akvarell és miniatűr arc­ képeket is festett ( Csáky Gizella akvarell arc­ képe, Történelmi Arcképcsarnok).

karamani szőnyeg, kelim szőnyeg: a rend­ szerint átlósan rendezett geometrikus minták­ kal díszített s kárpitszövéssel készült kisázsiai v. kaukázusi szőnyegek gyűjtőneve. Szövés­ módjának az a sajátsága, hogy ott, ahol a minta két színe a láncfonatokkal párhuzamosan találkozik, szükségképpen rés támad, melyet a K-i darabokon mindig nyitva hagytak, míg a hasonló technikával készült N y-i (pl. a magyar torontáli) szőnyegen utólag össze­ varrtak. Karatepe: romváros a Ceyhan folyó partján a mai Töröko. területén. H. Bossert 1946-ban megindult ásatásai tárták fel ezt a jelentős hettita és szír-hettita várost, amelynek fénykora az i. e. 8—7. sz. volt. Az i. e. 2. évezred végéről származik a jellegzetes' ' -1 monokróm kerámia. Az i. e. 8. sz.-ban épült Azitawanda király nyári palotája, melynek két kapuját, fal­ maradványait, továbbá az épületekkel kapcso­ latban nem álló oszlopsor alapzatát ásták eddig ki. A kapuktól vezető folyosók reliefekkel voltak díszítve (sphinxek, oroszlánok, adóSzoptató anya. Késő hettita dombormű i. e. 700 k.

Karatepében,

KAR

5б5

fizetési jelenetek, ünnepi lakoma, vadászat, királyi fogat, életfa, állatcsoportok; litres az evezős-relief, hátrahajló orrú hajó, evezősök, halaktól nyüzsgő tenger); ezek a szokottnál el­ nagyoltabb kivitelük ellenére a késő hettita reliefművészet legértékesebb darabjai. Az itt talált kétnyelvű feliratok tették lehetővé a het­ tita hieroglif-írás megfejtését. — írod. E. Akurgal: Späthethitische Bildkunst. Ankara, 1949. Komoróczy Géza Karcher, Nicolas (? —1556 к.): brüsszeli falkárpitkészítő; 1539-ben Ercole Gonzaga mantovai udvarában dolgozott, majd testvérével, Hans területén olyan mesterekkel, mint Daumier, Gavarni, Dóré. Létrejöttek a világhírű szatiri­ kus folyóiratok, mint a francia La Caricature (1830), a Charivari (1832), az angol Punch (1840), Németo.-ban a Fliegende Blätter (1844) és a Simplicissimus (1896). Mo.-on Jankó János volt az első jelentős művész, aki ~ k a t is készített, ^ k az Üstökös (1858), a Borsszem Jankó (1868) és a Bolond Istók (1878) c. élclapokban jelentek meg. Ezekben bontako­ zott ki többek között Major Henrik művé­ szete. — Napjainkban a ~ számára meg­ nyíltak a napilapok is. A szocialista országok élclapjainak (a szovjet Krokogyil, a hazai Ludas Matyi stb.) karikaturistái a meglevő hibákat, visszásságokat s a múlt csökevényeit ostoroz­ zák. — írod. E. Fuchs: Die Karikatur der europäischen Völker vom Altertum bis zur Neuzeit. 1—2. köt. 1921; W . Hofmann: Die Karikatur von Leonardo bis Picasso. 1956. K arl, Heinrich Ernst (Bécs, 1781—Körmöc­ bánya, 1854. ápr. 17.): éremművész. 1800—32 között dolgozott a körmöci verdében. Innen elbocsátva mint önálló művész szerepelt. A szabadságharc idején a nagybányai verdében nyert alkalmazást. Néhány emlékérme isme­ retes (Lipcsei csata, Besztercebányai Orvos­ gyűlés, Magyar Iparegyesület). K arlovszky Bertalan (Munkács, 1858. okt. 24. —Bp., 1938. ápr. и .) : festő, az akadémiz-

KAR

56Ó

KÁR

Karlovszky Bertalan: Kléh István portréja

5°7

mus egyik késői képviselője. Münchenben, majd Párizsban Munkácsy mellett tanult. Itt és Bp.-en működött. Számos tanulmányfejet ( Magyar parasztasszony) és női aktot festett naturalisztikus felfogásban. Portréit és tanul­ mányfejeit aprólékos kidolgozás, kemény rajzosság jellemzi. Festményei a Műcsarnok kiállításain sűrűn szerepeltek, számos díjat nyert. Benczúr halála után a hivatalos repre­ zentatív arcképfestészet képviselője lett. K arnak : falu Egyiptomban, Théba mellett, a Nílus jobb partján. Itt emelkedik Théba istenhármasságának (Amon-Mut-Chons) mo­ numentális templomkomplexusa. Az építmé­ nyeket kos-sphinxek sorából álló út köti össze a luxori templommal. Az Amon-templom a n . dinasztia idején (i. e. 2000 k.) keletkezett; a fennmaradt legrégibb épületrész I. Sesostris alabástrom szentélye. A 18. dinasztia királyai (i. e. 2. évezred második fele) szentélyekkel, ■oszlopcsarnokokkal, udvarokkal és pylonokkal bővítették ki. Keleten III. Thotmes (i. e. 1500 k.) a templom főtengelyére kereszt­ ben ún. Jubileumi templomot emelt. Az épü­ letet a 18. dinasztiától kezdve a római császár­ korig állandóan bővítették és átépítették. Az Amon-templom kerületétől D-re fekszik Mut istennő temploma, amelyet patkó alakú tó vesz körül. Közelében áll III. Amenhotep (új birodalom) és III. Ramses (i. e. 1200 k.) temploma. A Chons-templom az Amontemplom D N y-i sarkán épült a 20—21. dinasztia idején (új birodalom). A fentieken kívül

~ b a n áll Ptah isten és Ipet istennő temploma, amelyek a 18. dinasztia idejéből származnak. E-on terül el Month isten templomkerülete és Maat istennő temploma. K-en IV. Amen­ hotep fáraó (i. e. 1350 k.) épülete áll. A kerü­ lethez tartozó nagy bejárati kapu a késői korból származik (i. e. 1. évezred első fele). — írod. G. Legrain: Les temples de K. Bruxelles, 1929. Varga Edit K aro, Georg Heinrich (Velence, 1872. jan. и . —Freiburg im Breisgau, 1963. nov. 12.): német régész és művészettörténész; a krétai és mykénéi kultúra, az archaikus görög és itáliai művészet kiváló ismerője. Főbb művei: Die Schachtgräber von Mykenai, i —2. köt. 1930—33; An archaic Attic cemetery, 1943; Greek personality in archaic sculpture, 1948; Greifen am Thron, 1959. K aroling m ű v é sz e t: Franciaország művé­ szete K árolyi Antal (Csempeszkopács, 1906. júl. 17.— ): építész, Ybl-díjas. 1928 —38 között Györgyi Dénes és Wälder Gyula mellett dolgo­ zott. 1939-től önálló tervező építész. Tervezett lakótelepeket (Várpalota, 1952-től; Szombat­ hely városrekonstrukciója, 1954-től; Bp., Nagy Lajos király út, 1960—63) és középületeket (Vígszínház újjáépítése, 1951, Kiss Tiborral; Kultúrház Várpalotán, 1955; Művelődési és sportpalota Szombathelyen, 1963; Megyei Orvo­ si Rendelőintézet Szombathelyen, 1964). Fog­ lalkozik műemlékvédelemmel is (a várpalotai vár helyreállítása, 1958-tól). Könyve: A magyar falu építészete, 1955 (Perényi I.-vel és Vargha L.-val együtt). K árolyi Lajos (Szeged, 1877. júl. 16.—Bp., 1927. márc. 20.): festő. Münchenben, Nagy­ bányán Hollósy Simonnál és Rómában végezte Karnak: Az Amon-templom középső oszlopcsarnoka

KÁR

Károlyi Antal: Művelődési és Sportpalota Szombathelye n

tanulmányait, majd Szegeden telepedett le. Bensőséges, egyszerű előadású figurális és táj­ képeivel nemcsak szülővárosában — ahol több gyűjt, kiállítást rendezett —, de Bp.-en is sikert aratott. 1915-től behatóbban foglalkoKarthagci kő áldozati tábla, i. e. 5. sz. (Tunisz, Bardo Múzeum)

zott az arcképfestéssel. Legkiemelkedőbbek önarcképei (150 darab). Tájképein élete utolsó szakában főleg a fény problémája fog­ lalkoztatta. 1918-ban a Nemzeti Szalonban nyílt kollektív kiállítása. A KÉVE tagja volt. Falurészlet, Folyópart és Virágcsendélet c. olajfestményei a Nemz. Gal.-ban, számos képe a Szegedi Városi Múzeumban található. — írod. SzelesiZ.: K. L. Szeged, i960. Genthon István K árpáthy Jenő (Debrecen, 1870. jan. 4 .—Bp., 1950. máj. 25.): festő. Bp.-en Székely Bertalan­ nál, majd Párizsban és Brüsszelben tanult. Két és fél évtizedig Belgiumban élt és állított ki, az I. világháború kitörésekor tért haza. 1919ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1924ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben ( Szüle Péterrel) rendezett gyűjt, kiállítást rea­ lisztikus meglátású plein air képeiből. Esős idő Dunaföldváron és Tavasz c. festményei a Nemz. Gal.-ban vannak. K árpáthy Rezső (Szepesigló, 1857. nov. 1.— Bp., 1917. jún. 17.): festő. Münchenben tanult festeni, s később hangulatos tájképeket állított ki a Műcsarnokban. Több képe van a Nemz. Gál. tulajdonában. K árpáti Anna (Bp., 1923. aug. 18.— ): szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál növendéke volt. Erőteljes, határozott formaképzés és tematikai sokoldalúság jellemzi műveit (Korvin Ottó-portré; Ülő lány, Sziget u.-i iskola; kútfigura, Balatonalmádi). K árpáti Aurél (Cegléd, 1884. dec. 5.—Bp., 1963. febr. 7.): író, művészeti író, főiskolai tanár és dramaturg, Kossuth-díjas. Számos haladó szellemű művészeti cikke és kritikája jelent meg. A Nemzeti Szalon és a Tamás Galéria kiállítási katalógusaihoz írt több be­ vezető tanulmányt. Művészeti vonatkozású könyve: Vaszary (Petrovies Elekkel) Bp., 1941. k á r p it: -* bőrkárpit, szövött kárpit

volt, de a rómaiak i. e. 146-ban annyira le­ rombolták, hogy egykori művészetéről csak temetői adnak képet, bennük görög, etruszk és egyiptomi importtárgyak tömege mellett néhány jellegzetesen r'-ú emlékcsoporttal (kő­ szarkofágok, tetejükön fekvő alakkal; temp­ lomépületnek kiképzett fogadalmi és sír­ sztélék domborműves és bekarcolt díszítéssel;

KAR

Karthágói agyagmaszk, i. e. 6. sz. (Párizs, Louvre)

Karsay Tibor (Bp., 1925. aug. 8.— ): épí­ tész. Mint az Építésügyi Minisztérium Lakó­ épülettervező Vállalatának munkatársa több lakóház tervezésében vett részt (Pécs, Komló). Bakos Bélával közösen tervezte a bp.-i Athe­ naeum üzemi épületét. K a rth a g o : („új város”) a föníciai eredetű punok legnagyobb városa É-Afrikában, a Tuniszi-öbölben. A hagyomány szerint i. e. 814-ben alapított város virágkora a 6 —3. sz. Karthágói üvegpaszta maszk, i. e. 4. sz. (Tunisz, Bardo Múzeum)

Pun terrakotta szobor Ibizáról, i. e. 4 —3. sz. (Madrid, Nemzeti Múzeum)

569

torz álarcok agyagból és üvegpasztából; bronz balta alakú amulettek bekarcolt figurális díszí­ téssel; durva, festetlen kerámia). — A korábbi kezdeményezések után i. e. 44-ben alapított s a pun városra épült római r^nak számos építészeti maradványa van (négyzetes utca­ hálózat, színház, ódeion, circus, amphitheat­ rum, fürdő). A város császárkori római kultú-

rájáról elsősorban márványszobrászatának em­ lékei (az Augustus-nemzetség domborműves oltára; az Ara Pacis Augustae egyik reliefjének mása; Victoria) és a gazdag villák mozaikjai („Dominus lulius” mozaikja a villatulajdonos életének jeleneteivel) adnak képet. A korai kereszténység idején központi szerepe volt, erről bazilikáinak maradványai tanúskodnak (legfontosabb a Damus el-Karita bazilika). Az arab hódítás után elnéptelenedett. — írod. G. Picard: Carthage. Paris, 1951; G. Picard: Le monde de Carthage. Paris, 1956. Szilágyi János György k a r to n : 1. erős, merev, de nem vastag, fénye­ zett felületű finom papírlemez. — 2. a nagy­ méretű síkábrázolások (olajfestmény, freskó, secco, üvegablak, mozaik, gobelin) elkészíté­ séhez segédeszközként használt, papiroson készült részletes előrajz. Mivel pontosan egye­ zik a készítendő műalkotással, a ~ t már nem nagyítják, csak átmásolják a végleges alapra.— 3. a kreton v. kattun nevű, gyakran művészi mintájú nyomtatott vászon magyar elneve­ zése. kartus, cartouche: ornamentális keretmotívum, amelynek üresen hagyott, szögletes, ovális, pajzs idomú stb. középrésze feliratok, monogramok v. emblémák elhelyezésére szol­ gál. A szaggatott, feliratos pergamenlap előre és hátra göngyölődő szélének díszít­ ményként való grafikai meg­ fogalmazásából fejlődött. Különösen a barokk és roko­ kó művészetben játszott nagy szerepet. Ekkor gazdag kagyló- (rocaille), levél- v. virágdísz övezte; rajza rendkívül változa­ tos és mozgalmas lehet. kártyafestés : a játékkártya kifestése a nagy­ üzemi kártyagyártás elterjedése előtt. A kártya­ játék eredete és Európában való elterjedésének módja bizonytalan, de tudjuk, hogy a 14. és 15. sz.-ban már számos játékkártya készült Európában. Az első kártyák a mai kártya mére­ ténél általában nagyobb festett képek. Ezeket a kézzel festett lapokat egyenrangúnak tartják a kor festett könyvdíszeivel. A kártyalapok kivitele és stílusa is a miniált könyvekkel való rokonságra utal. Különösen híresek a korai olasz kártyák. A Habsburgok családi gyűjte­ ményeiben fennmaradt festett kártyáknak („burgundi vadászjáték” és „udvari játék”) már csak a színezése történt kézzel, a körvona­ lak fametszetűek. Ez az eljárás átmenet a kézzel festett és a metszett kártya között. Ritkaságuk miatt a korai, 15. sz.-i metszett kártyák, a kártya-ősnyomtatványok pénzben kifejezhető értéke vetekszik a kézzel festettekéivel. (Német

rézmetszők készítményei közül ismertek a „Játékkártyák mestere” lapjai a 15. sz. első harmadából, E. S. mester 1461 —63 közötti és a kölni P. W . mester kör alakú kártyái ugyan­ csak a 15. sz.-ból.) A 16. sz. folyamán a fa­ metszés tökéletesedése a kártyajátékok széles körű elterjedését tette lehetővé, ugyanekkor a kártyakészítés önálló foglalkozássá lett, és meg­ alakultak a kártyafestő céhek. Az egyedi készí­ tés helyett a tömeges termelésre való áttérés a művészi érték csökkenését vonta maga után. A kártyát továbbra is a rajzoló v. festő tervezte, de a nyomódúcokat a dúcfaragók, mintakészí­ tők faragták. A színezés az egyszerűbb, szám­ jegyes lapoknál sablonnal, az alakos lapoknál szabad kézzel történt. Az előállítást kisebb, egyéb nyomtatványokat is előállító családi műhelyek végezték. (A játékkártyák fametsze­ tes úton való sokszorosítása és utólagos kézzel való festése a 19. sz. közepéig megmaradt.) — A 16. sz. elejére kialakult a kártyajáték három alaptípusa: a tarokk, a francia és a német kártya. Mindegyik típusban négy „szín” szerepel, azo­ kon belül alacsonyabb értékű számozott és magasabb értékű figurális lapok. A figurális áb­ rázolás a tarokk-kártyán állandósult, a francia kártyán előbb a történelem közismert nagy­ ságai jelentek meg, később a kortárs had­ vezérek és a korszak más, közismert szereplői. Ez az aktuális nagyságokat megjelenítő tenden­ cia a francia kártyán egészen a 19. sz. elejéig megmaradt. A 19. sz. elejétől ismét a középkori formavüághoz való visszatérést látjuk, és a francia kártya ábrái ilyen formában váltak konvencionálissá. A számjegyes lapok már a korai német kártyákon az egyes színek szám­ értékét kifejező megsokszorozott jel mellett apró zsánerképecskékkel gazdagodnak. Ez a zsánerkép a 18. sz.-ban szabadon alakított fantáziaképpé vált. Ezen a területen is meg­ jelentek a keletieskedő stílusirányzatok: az indianisme, a chinoiserie, török jelenetek stb. Más kártyák pedagógiai célzattal készültek, találunk irodalomra, történelemre, földrajzra, csillagászatra, sőt nyelvekre tanító kártyákat is. — A Mo.-on felbukkant legkorábbi, 16. sz.-i kártyák külföldi eredetűek, legnagyobb­ részt Bécsben készültek. Első biztos adatunk hazai ~ r ő l a 18. sz.-ból való. Nagyobb kártya­ készítő helyek: Pozsony, Sopron, Nagyszom­ bat, Győr, kisebbek: Vágújhely, Debrecen, Kecskemét, Brassó, Temesvár. Művészi tekin­ tetben a győri Unger család tájképes kártyái ki­ emelkedők. A 19. sz.-tól az előállítás rézmetszetes, ill. acélmetszetes úton történik. Az ekkor kialakult nagyüzemi kártyagyártás a korábban kötetlen fantáziával alakított kártya helyett a kártyaképek konvencionális formáit utánozza. A tervező művésznek azóta is a kialakult kártyaképhez kell alkalmazkodnia. — írod. T.

KAR

570

KAS

Donatello: Énekeskarzat (Firenze, Museo delFOpera del Duomo)

57I

Schrotter: Spielkarte und Kartenspiele. Leip­ zig, 1883; D ’Allemagne: Les cartes ä jouer du XIVе au XXе siede. 1—2. köt. Paris, 1906; Kolb J.: Régi játékkártyák. Bp., 1939. Horváth Sándorné K arudy Sándor (? —1679): sokat foglalkoz­ tatott besztercebányai ötvös. 1673-ban készült kelyhe, valamint — trébelt, ill. zománcfestésű — ékszertálkája ismeretes. K arvaly József (Ungvár, 1864. máj. 30.—Bp., 1928. nov. 17.): festő. Bp.-en Székely Bertalan és Karlovszky Bertalan vezetése alatt tanult, majd Münchenben Hollósy Simon volt a mestere. 1895 —1909 között a Műcsarnokban állított ki. Legjobb műve Hegedűs Gyula szín­ művész arcképe (1904). K arvaly Mór (Ungvár, i860, ápr. 3.—Merán, 1899. márc. 9.): festő. Bp.-en és Párizsban tanult. Portrékon kívül készített illusztrációkat is; nevét azonban a Műcsarnokban kiállított anekdotikus életképei tették ismertté (Egy kis pihenő, Huszárok, Konyhagavallér, Első cigaretta stb.). Víg cimborák c. festménye a Nemz. Gal.ban van. k a r z a t: tömegek befogadására készült épület (templom, színház, törvényszéki, parlamenti tárgyalóterem stb.) belső fő terének emelt mell­ véddel elrekesztett s külön feljáratokon meg­ közelíthető része. A keresztény templomok ~ a i (ima-, énekes-, orgona~) díszesen kiképzett

mellvédjükkel tűnnek ki (Amiens, Beauvais, Firenze, dóm stb.). kasm ír sz ö v e te k : az E-indiai Kasmír állam­ ból származó, Európában a 18. sz.-ban divatba jött szövött textilanyag. Egyik csoportja finom merinó fésűs gyapjúból készült, négyfonalas, kettős sávolykötésű szövet, melyet egyaránt használtak ruhaszövetként és térítőként. Ol­ csóbb fajtájához pamutláncot használnak. Igen kedvelt a kasmír kecske szőréből készített atlaszszövet. A legfinomabb szövetfajtákat a kasmír kecske pehelyszőréből szövik kis szövőszéken, keskeny sávokban, amelyeket aztán nagy ügyességgel varrnak össze. Díszít­ ményeik általában az egész felületet betöltik, ezek általában stilizált félpalmetták (mir-i-bota V. a régi magyar szóhasználat szerint „török körte”) és sűrű növényi indákból alakított ornamentika. — Európában sok helyen igye­ keztek utánozni a ~ technikáját és az ornamentális elrendezést is. — A ~ mellett ismeretes a kasmír hímzés is, amely szinte szövetszerűen hat. Egyed Edit Kasnya Béla, andaházi (Bp., 1888. nov. 16.— ): festő, az Iparművészeti Iskolában, továbbá Velencében és Rómában tanult. 1905-ben állított ki először. A posztimpresszionizmus felé hajló impresszionista. Hosszabb ideig Párizsban élt, ahol több kiállítást rendeztek műveiből (1925-ben a Galerie Durand-Ruel-

Kass János: Furulyázó

ben). Puszta tanyával és Virágzó almafa c. képe a Nemz. Gal.-ban van. Az USA-ban él. Kasper, Ludwig (Gurten, 1893. máj. 2.— Braunschweig, 1945): osztrák szobrász. Mün­ chenben tanult, majd Párizsban, Görögo.-ban és Rómában járt tanulmányúton. Kezdetben a

hildebrandi klasszicizmus követője volt, majd Maillol és Barlach hatása alatt dolgozott. Kass János (Szeged, 1927. dec. 26.— ): gra­ fikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Isko­ lán tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolát végezte el 1951-ben. Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György voltak mesterei. Az 1958-i brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztráto­ raink közé tartozik (A kékszakállú herceg vára, Móricz Zsigmond-illusztrációi stb.). Film­ plakátokat is készít. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. Kassa, Kosice: város Csehszlovákiában; a középkor folyamán Mo. E-i területének egyik legjelentősebb művészeti központja volt. Mű­ emlékei közül a Szt. Erzsébet-templomot (dóm, székesegyház) egy kisebb román templom helyén kezdték építeni a 14. sz. végén, az újabb kutatások szerint három fő építési perió­ dusban. Először a falakat és a torony alsó két emeletét húzták fel. A második periódus épí­ tészétől származnak a kapuk, a kereszthajó és a hajó kiépítésével együtt a boltozat is. Végül valószínűleg Krompholtz Miklós építette az új szentélyt. A háromhajós, bazilikális templom álsugárkápolnás szentéllyel zárul. A széles fő­ hajó kereszthajóban folytatódik, amelynek E-i és D-i zárófalát oromzatokkal és kapukkal ki­ képzett homlokzatok alkotják. A két torony között, az előcsarnok felett Ny-i karzat helyez­ kedik el. E-i és N y-i kapujának domborművei és a templom gyámkövei a magyar gótikus szobrászat legjelentékenyebb és legkiforrottabb

KAS

Kassa: A Szent Erzsébet-templom alaprajza Kassa: A Szent Erzsébet-templom

572

KAS

A kassai Szent Erzsébet-templom főoltára

573

alkotásai közé tartoznak. Gazdagon faragott szentségházát Kassai István mester készítette. Szentélyét 15. sz.-i falképtöredékek díszítik. 1474—77 között készült főoltárának plasztikai díszítése a kassai művészet csúcspontja. A hatalmás méretű szárnyasoltár 48 táblaképe Szt.

Erzsébet és Mária életét és a Passio történetét ábrázolja. A templomot 1877—96 között Steindl Imre restaurálta. — A Szt. Mihálykápolna, az 1340 k. épült kis temetőkápolna 1556-ban leégett. Műemléki helyreállítására 1904-ben került sor. Diadalívszerűen kiképzett

к к homlokzatán csúcsíven nyugvó kisméretű torony emelkedik. Főkapuja tympanonjában Szt. Mihályt ábrázoló dombormű, sokszögzáródású szentélyében három ülőfülke és gazdagon faragott szentségház van. — A volt Jezsuita templomot Báthory Zsófia építtette 1671—81 között. 1811-ben a premontreiek tulajdona lett. Két erőteljes, a középorom­ zaton alig felülemelkedő tornyával és zárt, masszív homlokzatával a korai barokk jelleg­ zetes példája. — A régi Miklós-börtön jelenleg Városi Múzeum. Az eredetileg két különálló középkori házat még a 15. sz.-ban összeépítet­ ték. Előbb lakóház célját szolgálta, majd a 16. sz. első felében fazekasműhely volt benne. Az 1556-i tűzvész alkalmával leégett. 1618-ban már börtönnek használták. Műemléki helyreállítására és múzeummá alakítására 1940-ben került sor. Homlokzatát gótikus, kőkeretes ablakok tagolják. Érdekessége, hogy minden helyiségnek más-más boltozata van. — A Városháza egyemeletes, oromzatos, klasszicizáló késő barokk épület, Lang Lajos pozsonyi mester alkotása. 1779-ben épült. Lépcsőházá­ ban Szathmáry György esztergomi érsek címeres emléktáblája 1492-ből. — írod. Henszlmann I .: Kassa városának ó-német stylű templomairól. Pest, 1846; Mihalik J .: A kassai Szent Mihály-kápolna. Kassa, 1904; Mihalik J.: A kassai Szt. Erzsébet-templom. Bp., 1912; E. Genthon: La chapelle St.-Michel de Kassa.

Bp., i940;W ick B.: Kassa története és mű­ emlékei. Kassa, 1941; Mihalik S.: A Miklósbörtön. Bp., 1942. Sallay Marianne Kássa Gábor (Sátoraljaújhely, 1893. nov. 22.— Bp., 1961. máj. 27.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladár és Bosznay István voltak mesterei. A kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. 1926-ban Münchenben és Hollandiában járt tanulmány­ úton. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, 1937-ben a Műteremben rendezett gyűjt, kiállítást. A felszabadulás után Bp.-ről és az újjáépítésről festett 48 akvarelljét a Budapesti Történeti Múzeum szerezte meg. Az akvarellfestés kiváló művelője volt. Kassai István (Kassa?, 1430 k. —1499 előtt): építész és szobrász, a magyar késő gótika ki­ emelkedő mestere. Előbb kassai, majd budai polgár, akinek művészete az egykorú bécsi építőiskolával áll kapcsolatban. Hiteles műve a bártfai Szt. Egyed-templom boltozata (1464) és szentségháza (1465). 1476-ban Mátyás király a diósgyőri várban foglalkoztatta. A kassai dómban különböző részleteket tulajdonítanak neki. Biztos, hogy 1472 előtt ő építette Cromer Ágoston kápolnáját. Mint vezető építőmester 1480-ban számolt el utoljára a városi tanáccsal. i486 után Budára költözött s ott polgárjogot nyert. Valószínűleg Mátyás király hívhatta székhelyére. A budaszentlőrinci pálos kolostor szentségháza a bártfaival erős rokonságot

KÁS

Kassa: A Szent Erzsébet-templom domborművekkel díszített É-i kapuja

574

KAS

575

mutat, s szintén az ő műve. ~ 15. sz.-i polgári művészeink legjelentősebbje, alkotásai a hazai késő gótika legmagasabb színvonalú példái. — írod. Csemegi J.: К. I. művészete. Bp., 1939; F. Tóth Rózsa: К. I. Budán. Budapest Régi­ ségei. XVI. 1955. I 35- H 5Entz Géza Kassai Jakab (? —1463): szobrász. Ifjúkorát Kassán töltötte, később Ausztriában működött. Neve 1429-ben bukkant fel először a bécsi forrásokban, s később is gyakorta szerepelt. Egyetlen hiteles műve a freisingi főoltár 1443ban készült nagyszerű szobordísze (München, Bayerisches Nationalmuseum). Stílus- és tör­ téneti megfigyelések alapján további két figura sorolható oeuvre-jébe: a freisingi oltárnál korábban készült hundsheimi Madonna s az annál későbbi, bécsújhelyi címerfal V. Frigyes figurája. ~ a régi írásokban festőként szerepel, hiteles képéről azonban mindmáig nem tudunk. Az osztrák Albert-oltár mesterével való azo­ nosítása valószínűtlennek tűnik. A bécsi Szt. István-dóm részére üvegablakokat készített. Új felfogású művészete elevenen hatott a magyar szobrászat fejlődésére; nagyszerű mun­ kássága az É-európai késő gótikus plasztika történetének fontos határköve. Radocsay Dénes Kassai János (1507—22 között működött): kőfaragó Krakkóban. 1507 és 1511 között a királyi vár építésén, 1522-ben a reneszánsz Zsigmond-kápolnán dolgozott. Kassai Miklós (1365 k. működött): üvegfestő, ablakkészítő. Péter leleszi prépost megrendelé­ sére négy üvegablakot készített a leleszi temp­ lom számára 100 aranyforintért. Kassai Vidor (Gyála, 1840. febr. 16.—Vác, 1928. júl. 29.): színész, az egykori Népszínház híres komikusa (Jászai Mari férje), műkedvelő festő. Főleg színésztársairól festett arcképeket. Irodalommal is foglalkozott. Kassai Erzsébet-legenda mestere (1474—77 között működött): festő, a 15. sz.-i kassai festészet vezető művészegyénisége. A középkor egyik legszebb európai szárnyasoltárán, a kassai főoltáron Szt. Erzsébet életének 12 jele­ netét festette meg. Magas művészi felkészült­ sége a külföldi kutatók figyelmét is magára vonta. Személyét több nagy idegen mester­ névvel igyekeztek kapcsolatba hozni, művé­ szetének eredőit egyaránt keresték az osztrák, cseh és német művészet körében. A ~ a fő­ oltár három festője közül kétségkívül a leg­ tehetségesebb művész. Lírai alapérzelmű festő, aki a legenda tragikusabb motívumait is lágy, gyöngéd érzésekkel szőtte át. Oltártábláit át­ tört faragású, aranyozott szamárhátív díszí­ tette, jeleneteiben a sok zsánerszerű részlet a középkor mindennapi életéről ad számot. A történetet egyszerű, világos kompozícióban

Kassai

Erzsébet-legenda mestere: Jelenet a Szent Erzsébet-legendából

adta elő. Biztos érzékkel bánt a távlattal, deko­ ratív intérieurök váltakoznak tájképi hátterek­ kel és hangulatos városképi részletekkel. Lajta Edit kassai kem énycserép: az 1801-ben Kassán alapított kemény cserépüzem termékeinek gy űjtőneve. A ~ a legjobb magyar kerámiák közé tartozik. Anyaga, klasszicista formája, szerény, jól megválasztott díszítése a legjobb angol előképeket követi. Az első gyár jegye a hat alapító nevének kezdőbetűje Kaschau felirattal. Kassai Mária élete sorozat Kassai kemény­ mestere (1474 —77 között m ű- cserépjegy ködött): festő, a kassai főoltáron Mária életének sorozatát 12 képtáblán festette meg. Művészi felkészültsége a főoltár másik két mesteréhez kapcsolódik. Hasonlóan lírai felfogású, mint a Kassai Erzsébet-legenda mestere, arctípusaiban, színezésében a Kassai passió­ sorozat mesteréhez áll közelebb. Kompozíciói egyik-másikában konzervatívabb típusokat követ. Angyali üdvözlet c. táblájának költői fel­ fogása s liliomos virágvázája a németalföldi művészetre emlékeztet. Reális ábrázolásmódja, perspektivikus tudása egy szinten áll másik két műhely társáéval. Lajta Edit Kassai Mária halála oltár I. mestere (1470— 80 között működött): festő, a kassai Mária halála oltár belső képeinek mestere. Sok rokon

Kassai passiósorozat mestere: Bevonulás Jeruzsálembe

vonás fűzi a kassai főoltár Erzsébet-sorozatának piktorához. Elmélyült líraisága, részletező kedve, alakjainak arctípusa, a belső képmezők szainárhátíves faragott díszítése a főoltár műhe­ lyének hatására vall. Kassai Mária halála oltár II. mestere (1470— 85 között működött): festő, a kassai Mária halála oltár külső képeinek mestere. Az álló női alakok kevésbé felkészült mester kezéről tanúskodnak, mint a belső képeké. Feltehetően ez a mester festette S e v e r in u s piktorral együtt a bártfai Anna-oltárt. Kassai passiósorozat mestere (1474—77 között működött): festő. A kassai főoltár passiósorozatának mestere festői felfogásban 'közel áll a vele egy műhelyben dolgozó Erzsé­ bet és Mária élete sorozat mestereihez; ezeknél darabosabb, külsőségesebb. Belső drámai erő nélkül, értelmes, világosan átgondolt 24 kom­ pozícióban ábrázolja Krisztus szenvedéseit. Sok hajlamot árul el a groteszk felfogás iránt. Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. márc. 21,— ): író, költő, festő és művészeti író, Kossuth-díjas. Mint képzőművész a konstruktivizmus híve. A húszas években és az ötvenes évek után készí­ tett ún. ->- k é p a r c h ite k tú r á i a konstruktivizmus dekoratív-geometrizáló irányával rokonok. Festményeinek túlnyomó része non-figuratív, festett azonban dekoratív szellemű tájakvarelleket és rajzolt realisztikus női arcmásokat is. Saját versesköteteit is illusztrálja. 1957-ben a Csók Galériában, 1960-ban pedig Párizsban rrendezett nagy sikerű gyűjt, kiállítást. Képző-

művészeti vonatkozásban azonban nem is első­ KAS sorban alkotó, hanem szervező munkája volt jelentős. Mint a T ett (1915), majd a Ma (1917) aktivista folyóiratok szerkesztője az avantgarde törekvések legnagyobb hatású magyar képviselője volt. Későbbi szerkesztői munkája (2X2 = 4, Dokumentum, Munka, Alkotás) során ugyancsak az avantgarde, első­ sorban a konstruktivista törekvések szószólója és szervezője. Jelentős művészetelméleti mun­ kássága is. Művészeti vonatkozású könyvei: Ú j m ű v é s z e t . Cluj, 1926; V a llo m á s 1 5 m ű v é s z r ő l . Bp., 1942; K é p z ő m ű v é s z e t ü n k N a g y b á n y á t ó l n a p ja in k ig . Bp., 1947; M e s te r e k k ö s z ö n té s e . Bp., 1965. N é m e t h L a jo s Kasselik : pesti építészcsalád a 18 —19. sz.-ban. — I. F id é l (Waidhofen, 1760 k .—Pest, 1830. máj. 26.) Alsó-Ausztriából 1795 k. került Pestre, ahol 1807-ben lett választópolgár. 1800 és 1820 között Pest egyik legismertebb mestere; a késő barokk jegyében készült első alkotások után megtalálta az utat a klasszicizmus felé. Első ismert műve a te r é z v á r o s i te m p lo m h o m lo k ­ z a t á n a k kiépítése (1801 —11), majd egy orosz­ lános kút a templom elé (később a Népligetbe került). Ebben az időben készítette a j ó z s e f ­ v á ro s i te m p lo m h o m lo k z a tte r v é t, is. Számos polgá­ ri házon kívül (Örményi, Festetics, Splényi, Gruber) fontos a p e s t i m a g y a r s z í n h á z (1815) és a pesti fiúárvaház terve. — 2. ~ F e r e n c (Pest, 1795—Bp., 1884. dec. 9.), ~ Fidél fia Bécsben tanult; 1827-től pesti polgár és céhtag. (A halá­ lakor megjelent újsághírek szerint Pest legtöbb adót fizető polgára.) Nagyvállalkozó volt, s több mint 400 alkotásáról tudunk. Munkássá­ gának jelentőségét inkább széles körű tevékeny­ sége adja meg, mint művészi nagysága. A b a la s s a g y a r m a ti m e g y e h á z a építése (1834—35) után a p e s t i v á r o s h á z a újjáépítésénél szerepelt (1836) , majd V i g y á z ó g r . p e s t i p a lo tá já t építette (1837) . 1842-ben a régi lip ó tv á r o s i p l é b á n ia te m p l o m h o z készített tervet, majd a p ia r is ta r e n d h á z a t bővítette. A pesti egykori M á r ia T e r é z i a (később Kilián György) la k ta n y á n á l (1845—46) és a C ita d e llá n á l (1851) jelentőseb­ bek polgári építkezései: számos városi lakóház és villa, továbbá a pesti E m m e r l in g - s z á lló . Nagyobb középítkezései a Vágóhíd és a Nyugati pályaudvar gépház- és raktárépületei. K u th y Sándor

kasseli kerámia : a németo.-i Kasselbcn műkö­ dő fajansz- és porcelánüzem termékeinek gyűj­ tőneve. Itt többféle kerámiaműhely m űködött: fajanszgyár 1680 —1888 között, porcelángyár 1766 —1788 között, a váza- és mázascserépgyár 1711-től 1862-ig, keménycserépgyár 1772-től 1805-ig. A fajanszok erős delfti hatást mutat­ nak, s bár nagy piacuk volt, művészi szem­ pontból jelentéktelenek. Porcelánjai közül a kékkel festett használati edényeken kívül is-

576

KAT

577

mertek színes „Kakiemon” modorú darabok és szobrok. A keménycserépgyár különleges­ sége a cserepében márványozott „achátáru” . Ebből kitűnő formájú, angol stílusú vázák készültek. Az üzemben készítettek nagyméretű állatszobrokat is. Valamennyi műhely közül ez a legjelentékenyebb. Tasnádiné Marik Klára Kassitzky Ilona (Bp., 1910. febr. 7.— ): festő, grafikus. Tagja volt a Szocialista Képző­ művészek Csoportjának, részt vett kiállításai­ kon. Expresszív hatású grafikáin és festményein a városi proletariátus életét ábrázolta ( Munkás vasárnap, Koldusok). Drámai hangvételű, szim­ bolikus művekben fejezte ki tiltakozását a háború borzalmai ellen. Kasso, eredeti nevén Kassovitz Félix (Bécs, 1907. máj. 17.— ): grafikus. 1932-ben párizsi tanulmányútján kezdett karikatúra­ rajzolással foglalkozni. Első rajzai a ,,Le R ire”ben jelentek meg. 1937-ben hazatért Mo.-ra. Művei új hangot jelentettek a magyar karika­ túra történetében. Több napilapnak és folyó­ iratnak dolgozott. 1934-től 1940-ig rajzfilme­ ket, színes reklámfilmeket, báb- és trükkfilmeket is készített. A karikatúrán kívül reklám­ grafikát és plakátot is tervez. Önálló kötete: Kasso rajzok, Bp., 1957. Kaszatkin, Nyikolaj Alekszejevics (1859. dec. 25.—Moszkva, 1930. dec. 17.): szovjet-orosz festő, az OSZSZSZK népművésze. Moszkvá­ ban V. G. Perov növendéke volt, majd tagja lett a Vándorkiállítási Társaságnak. 1903-tól a pétervári Művészeti Akadémia rendes tagja. Korai munkáiban a falu és város mindennapi életének egyszerű eseményeit ábrázolta ( Vetélytársak, 1890; Árvák, 1891), majd a fejlődő munkásmozgalom hatására az orosz munkásosztály élete és harcai kerültek alkotásainak középpontjába (Viharmadár, 1892; Széngyüjtögetők a meddőn, 1894; Bányászlányka, 1894). Az 1905-i forradalom hatására keletkeztek Január g. és Munkásnők ostroma c. művei. Az A H R R csoport (az orosz forradalmár művé­ szek szövetsége) egyik alapító tagja (1922). Műveit a leningrádi Orosz Múzeum és a moszkvai Tretyakov Képtár őrzi. — írod. V. Abszojeva-Tamrucsi: Ny. A. K. Moszkva, 1962. Kovanecz Ilona Kaszijan, Vaszilij Iljics (1896. jan. 1.— ): szovjet-orosz grafikus, az SZU népművésze és Művészeti Akadémiájának rendes tagja, a kijevi Képzőművészeti Főiskola tanára. Politi­ kai plakátokat, valamint fametszeteket, réz­ karcokat, linóleummetszeteket készít, kaszinó : casino kaszkád: cascade Kasznár Aranka: SzékelynéKasznár Aranka Kasztyonki I . : nagy őskori lösztelep az Ukrán SZSZK területén. A nagyszámú eszkö­ 37 Művészeti Lexikon II

zön és geometrikus díszítésű tárgyon kívül több mint 50 mammutagyarból és márgából faragott ún. Vénusz-szobor került elő innen, amelyek a -» Willendorfi Vénuszhoz hasonlíta­ nak. katakomba, coemeterium: föld alatti folyosó­ rendszer, pogány, majd ókeresztény temetke­ zésihely. A legtöbb ~ Róma mellett található, de Egyiptomban is vannak ~ k . Az elnevezést, a római temetők 16. sz.-i felfedezése után, a Róm a mellett fekvő Callixtus-coemeteriumról („coemeterium ad catacumbas”) terjesztették ki a többi hasonló temetkezési helyre. A coeme­ terium elnevezés később a templomot környe­ ző térségre (temetőre) korlátozódott. A leg­ régibb ~ k folyosói (cuniculi) 9 m mélységbe is lehatolnak. A későbbiek inkább hosszú és sűrűn elágazó emeletsorokban épültek ki. A sírfülkéket (loculi) kőlapok zárták el; a falisír az arcosolium, a folyosó nagyobb bővülete a sírkamra (cubiculum; ilyenek maradtak fenn a pécsi ókeresztény temetőben). Az első keresz­ tények az üldözések idején ^ k b a n jöttek össze és tartották istentiszteleteiket. A ^ k falfesté­ szete (i. sz. 1—4. sz.) az ókeresztény művészet jelentős fejezete; az antik formaelemeket tar­ talmazó stílusuk a keresztény művészet szim­ bólumokat kialakító ikonográfiájával párosul. Legszebb emlékei a római és nápolyi ^ k b a n maradtak fenn (Callisto, Domitilla, San Gennaro e Celso stb.). — írod. J. W ilpert: Die Malereien der Katakomben Roms. 1—2. köt. Freiburg im Breisgau, 1903; O. Marucchi: Rom a Sotterranea Cristiana. Roma, 1909; O. W ulff: Altchristliche und byzantinische Kunst. 1—2. köt. Berlin, 1914; P. Styger: Die römischen Katakomben. 1933; O. Marucchi: Le Catacombe Romane. 1933; H. Achelis: Die Katakomben von Neapel. 1936. katedrális : — székesegyház katedrális stílus, á la cathédrale: 19. sz.-i ro­ mantikus kötéstáblákon alkalmazott könyv­ kötőstílus. A táblát többnyire gótikus épület­ elemek díszítik. A párizsi J. Thouvenin kezdte alkalmazni, és a 19. sz. második felében Európaszerte elterjedt. Kató Kálmán, eredetileg Krisztanits Kálmán (Mohács, 1876—Bp., 1946. szept. 30.): festő. A Mintarajziskolában és Münchenben végezte tanulmányait. Főleg tájképeket és városképeket festett. Restaurálással is foglalkozott (a kassai városháza és a Szt. Mihály-templom fres­ kói). Mosónők c. képe a Nemz. Gal.-ban van. Katona Imre (Csapod, 1927. máj. 1.— ): művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum dolgozója. A fertődi kastéllyal, habán keramikával és Munkácsy Mihály művészetével fog­ lalkozik. Katona Jenőné: ->- Czobor Ágnes

KAT

A

San Gennaro-katakomba Nápolyban

Katona Nándor (Szepesófalu, 1864. szept. 12.—Bp., 1932. aug. I.): festő. Először Mednyánszky Lászlótól, később Bp.-en és Párizsban tanult. A Műcsarnok kiállításain az 1890-es évek végétől vett részt hegyes, fenyő­ erdős felvidéki tájakat ábrázoló festményeivel. Hangulati elemekkel telített képeivel számos

A. Kauffmann: Önarckép (Firenze, Uffizi)

díjat nyert itthon és külföldön is. 1901-ben a Műbarátok Köre, 1921-ben a Nemzeti Szalon rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1932ben hagyatéki kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos képét őrzi a Nemz. Gál. Katzler, Vinzenz (Bécs, 1823—Bécs, 1882. júl. 22.): osztrák grafikus. Eleinte bécsi képes­ lapok részére dolgozott, később mint kőrajzoló önállóan működött. A Családi kör c. magyar hetilap részére számos magyar tárgyú műlapot készített (Jelenetek az 1848-as időkből, gróf Széchenyi István Döblingben, Hunyadi János utolsó órája stb.). Kauffmann, Angelica (Chur, 1741. okt. 30.— Róma, 1807. nov. 5.): svájci festőnő. Ifjúságát atyjával, Johann Joseph ~ festővel Itáliában töltötte, ahol Winckelmann művészetelmélete hatott rá. Történeti és allegorikus tárgyú fest­ ményein a rokokó stílus harmonikusan vegyül a klasszicizmussal. Legmaradandóbbak portréi, melyeket mint ünnepelt festőnő Londonban festett 1765 —81 között. 1784 után Nápolyba, majd Rómába költözött, ahol a nemzetközi művész- és tudóstársaság egyik kedvelt tagja lett. Egy állítólagos Önarcképét a Szépm. Múz. őrzi (1795), A gyermek Pyrrhos oltalmat kér Glaukias Illyria királyától és feleségétől c. másik kompozíciójával együtt. Rézkarccal is foglal­ kozott. — írod. Manners—Williamson: А. К., her life and her works. London, 1924; Passow: A. K. 1948. Lajta Edit Kauffmann Ferenc (18. sz.): pesti építőmester; 1773 —98 között tervezte és építette a szabadkai Szt. Teréz-templomot, amely a Mayerhofferkör stílusával rokon.

578

KAU

A. Kauffmann: J. J. Winckelmann portréja (Zürich, Kunsthaus)

579

K aufm ann Izidor (Arad, 1853. márc. 22.— Bécs, 1921. nov.): festő. Kezdetben kereskedő volt, majd a Mintarajziskolában és a bécsi aka­ démián tanult. Bécsben telepedett le. Gondosan kidolgozott, naturalisztikus életképeket festett ( Szombat este, A rabbi kapuja, Nemz. Gál.). K aufm ann Oszkár (Újszentanna, 1873. febr. 2.—Bp., 1956. szept. 6.): építész. Előbb zenei tanulmányokat folytatott Bp.-en, azután építé­ szetet tanult Németo.-ban. Diplomáját 1899ben szerezte meg Karlsruhéban. 1900-tól Berlinben dolgozott, és számos tervpályázati díjat nyert. A berlini Opera pályázatán első díjban részesült. Ettől kezdve Németo. vezető színházépítészei közé tartozott. Művészetét a német szecesszió és expresszionizmus hatása jellemzi. A harmincas években tért vissza M ó ­ ra s haláláig Bp.-en élt és dolgozott. Főbb művei: Hebbeltheater, Berlin, 1907; Városi szín­ ház és múzeum, Bremerhaven, 1909 (E. Stolzerrel és A. Mengével); Színház a Nollendorfer Platzon, Berlin, 1912; Neues Wiener Stadttheater, Bécs, 1913; Volksbühne, Bülow-Platz, Berlin, 1914 (E. Stolzerrel és H. Bechererrel); Állami Opera, Platz der Republik (előbb Königsplatz), Berlin, 1932 (E. Stolzerrel); Színház a Kurfürstendammon, Berlin, 1924; az új bp.-i Madách Színház, 1954—60 (Mináry Pállal és Fábry Ottóval). Major Máté kaukázusi szőnyegek : a Kaukázusban lakó népek (török, mongol) gyapjúból készült sző­ nyegei. A Ny-i vidék szőnyegmintái túlnyo­ móan mértani rajzúak, a csomózás durvább,

37*

a színezés élénk, a sörtefelület magas (pl. —► kazak szőnyeg). A K-i részen, perzsa hatásra több a növényi elem a mintákban, a csomózás sűrűbb, a színezés tompább, a sörtefelület ala­ csony, a gyapjú kevésbé fényes (pl. sírván szőnyeg). A legrégibb ~ a 16 —17. sz.-ból származó ún. ->- örmény szőnyegek. A csomózotton kívül kelimekét és hímzés hatását keltő, különleges technikájú szövött szőnyege­ ket is készítenek ( -*szumákh szőnyeg, szilé szőnyeg). Fetlick O ttó műgyűjtő számos értékes példányt adományozott az Iparm. Múz.-nak. Csernyánszky Mária K au lb a ch : német festőcsalád. — 1. Wilhelm von ~ (Arolsen, 1805. okt. 15.—München, 1874. ápr. 7.) I. Lajos bajor király udvari festője, a müncheni akadémia igazgatója volt. Apjánál, Philipp Karl Friedrich ~ n á l és a düsseldorfi akadémián tanult, ahol fő párt­ fogója, P. Cornelius hatása alá került. Főleg Münchenben működött. Falképeket (Berlin, Neues Museum lépcsőháza), portrékat (pl. Lola Montez több változatban), szatirikus műveket ( Das Narrenhaus) festett és illusztrációkat ké­ szített (Goethe: Reineke Fuchs stb.). Nagy­ m éretűbe az igazi monumentalitást nélkülöző, harsány színezésű, színpadias hatású, a barokkot és a késő klasszicizmust egyesítő festményei korában rendkívül népszerűek voltak. — 2. Friedrich von (Arolsen, 1822. júl. 8.— Hannover, 1903. szept. 5.) a hannoveri Techni­ sche Hochschule tanára volt. A kor divatjának megfelelő konvencionális felfogású, aprólékos kidolgozású történeti képeket s elegáns arc­ képeket festett. — 3. Hermann von (Mün­ chen, 1846. júl. 26.—München, 1909. dec. 9.) Wilhelm von ~ fia, történeti és zsánerképeket festett. K. Pilotynál tanult, s annak akadémikus festészete hatott rá. — 4. Friedrich August von ~ (München, 1850. jún. 2. —Ohlstadt, 1920. júl. 26.) Friedrich von ~ fia, K. Piloty után a müncheni akadémia igazgatója volt. Szenti­ mentális hangulatú életképeket, később az elő­ kelő világot ábrázoló édeskés, olykor színpadias beállítású, Van Dyck s a velenceiek kolorizmusát utánzó portrékat festett. Érett gyümölcsök c. képe a Szépm. Múz.-ban van. — írod. F. von Ostini: W . K. Leipzig, 1906. Benkő Viktorné K aupert, Gustav (Kassel, 1819. ápr. 4 .— Kassel, 1897. dec. 4.): német szobrász. Mün­ chenben L. Sckivanthalernél, majd Rómában tanult. Szoborcsoportokat, portrékat és aktokat készített az antik művészet hatására. 1867-től 1892-ig a frankfurti városi Művészeti Intézet szobrásztanára volt. Számos síremlék készítése fűződik nevéhez. K au se r: művészcsalád a 19—20. sz.-ban. — I. József szobrász és kőfaragó; 1815-ben nyert Pesten polgárjogot. 1824-ben a Lövölde

szobrait készítette. 1828-ban szerepelt a Feren­ ciek terének kútpályázatán. — 2. ~ János (Pest, 1817—?) kőfaragó és szobrász, az előző fia, Pesten és Becsben tanult. Műhelyéből számos oltár és síremlék származik. — 3. Lipót (Pest, 1818. júl. 22.—Pest, 1877. dec. 4.) építész, ~ József szobrász fia, János kőfaragó testvére. Művészete a romantikából az eklek­ tika felé fordult. Frey Lajossal együtt több pesti és budai házat épített (Gönczy Pál u. 1—3., Veres Pálné u. 15., Ú ri u. 51. stb.). Gerster Károllyal és Feszi Frigyessel közös műve a Kochmeister-villa (Budakeszi út 71.), a fegyverneki r. k. templom és a pécsi zsinagóga. 1853-ban átépítette a volt Fehér Ló vendégfogadót (Rákóczi út 15.). Önálló műve a Traitler-villa (Remete út 16., 1867). — 4. ~ József (Pest, 1848. máj. 7.—Bp., 1919. júl. 25.) építész, János kőfaragómester fia Párizsban Ch. Gamier tanítványa volt. Többnyire eklek­ tikus művei közül legjelentősebb a Szt. Istvánbazilika belső kialakítása, amelyet Ybl Miklós halála után (1891) vett át és saját tervei szerint fejezett be (1905). Fontosabb épületei: az ún. Röser-bazár (Tanács krt. 28.), a MÁV nyugdíjintézetének egyik palotája a Köröndön (1882), a mai Művészeti Gimnázium épülete (Török Pál u. I . ) és szomszédja, a volt ref. főgimnázium; a Lenin krt. 19. sz. bérház; a Szt. László Kórház (1895); az Új Szt. János Kórház épületcsoportja. — 5. ~ Gyula (1855 —1920) építész, építési vállalkozó, ~ János kőfaragómester fia sok bp.-i bérházat épített. Köztük a Munkások

Rokkantegyletének volt székházát (József krt. KA U 23.). Ő tervezte az egri irgalmas kórházat és elmegyógyintézetet (1909), építette a váci Kodakgyárat (1920). Tervei eklektikus jellegűek. K autsch, Heinrich (Prága, 1859. jan. 28.— 1943. szept. 23.): osztrák éremkészítő. 1882 —89 között a prágai iparművészeti iskola tanára volt, 1889-től 1914-ig Párizsban, majd Bécsben élt. Stílusa az egykorú francia éremművészeté­ vel azonos, de az osztrák hatás is érezhető rajta. Szobrászati művei főként mellképek és síremlékek. K aveczky Zoltán (Dévényújfalu, 1897. ápr. 25.— ): grafikus. A Képzőművészeti Fő­ iskolán Révész Imre és Edvi Illés Aladár tanít­ ványa volt, majd újból beiratkozva a Főis­ kolára, a grafikai szakosztályon tanult Olgyai Viktornál. Később kizárólag rézkarccal foglal­ kozott, amelynek egyik legjobb művelője. Sok sikere volt külföldön is. Ex librisei világ­ szerte ismertek. K avosz, Albert Katyerinovics (1801—63): orosz építész, akadémikus. Legjelentősebb alkotása az 1853. évi tűzvész után 1856ban újjáépített moszkvai Nagy Színház, amelynek tervezésénél szorosan alkalmaz­ kodott О. I. Bove és A. A. Mihajlov művéhez. Átépítette a Mihajlov-színházat (a mai Kis Operaszínház), és az ő tervei szerint épült fel a mai Kirov Opera- és Balettszínház is. K aynaar János (1717 —56 között működött): ötvösmester Lőcsén. Művei közül a lőcsei ev. templomban két festett, zománcos medaillo-

A. K. Kavosz: A moszkvai Nagy Színház

580

KAZ

M. F. Kazakov: Golicin-kórház, Moszkva

„

5°

t

nokkal díszített rokokó gyertyatartó, két másik gyertyatartó, egy cápázott pohár, egy kávéskanna maradt meg. Magántulajdonban levő evőeszközei is ismeretesek. K ayr Mátyás (Sankt Florian, 1689 к .—Buda, 1735. szept.): építőmester. Budán 1719-ben városi polgár, 1723-ban a város kőmívesmestere lett. A tűzvész rongálta budai város­ házát 1723—24-ben restaurálta Hölbling János építőmester útmutatásával, akinek munka­ társa volt. Dolgozott a zirci cisztercita monos­ toron (1726—32), a márianosztrai pálosok épületcsoportján (Hölblinggél, 1727—29), Ráday péceli kastélyán (1727—30), a ferenciek szécsényi templomán (1731 —33) mint kivitelező. 1735ben saját terve szerint építette a budai Szt. János Kórház kápolnáját (lebontva), melynek befeje­ zése előtt meghalt. Schoen Arnold K ayserw erth, Keiserwerth, Peter (1724— Bécs, 1793. márc. 9.): osztrák éremművész a bécsi pénzverdében. Művei közt magyar tárgyú is van (az erdélyi határőrség felállítására, a selmeci Ferenc-tárna megnyitására). Jele PK vagy K. Kaza György (1500 k. működött): az első, teljes nevén ismert kályhás- és fazekasmester. A modenai Hippolit-kódex számadásaiból megtudjuk, hogy Estei Hippolit, Beatrix királyné unokaöccse esztergomi palotájában kályhakemencéket készíttetett vele. 1490 к. a maróti vadászkastélyban is épített kályhát. K azah SZSZK m űvészete : Kazahsztán terülétén az i. e. 2 —1. évezredből találtak szikla­

rajzokat, kerámiaedényeket, naturalisztikus ál­ latfigurákat, fémtárgyakat. A feudalizmus idejé­ ből mauzóleumok, várak, falfestmények, sző­ nyegek és az iparművészet szép emlékei (fa-, kő-, csontfaragás, kerámia) maradtak ránk. Képzőművészetük az Októberi Forradalom előtt nem volt. A kazah nép életét először Cs. Balihanov (1835—65) kazah tudós és a Kazah­ sztánban raboskodó T. Sevcsenko (1814—61) örökítették meg rajzaikon. A ^ n e k igazi fel­ lendülése a szovjet uralom idején, a 20-as, 30-as években következett be. A forradalom után Alma-Atában N. G. Hludov orosz művé­ szetpedagógus lett a kazah fiatalok első taní­ tója. 1935-ben jött létre a Kazah Művészeti Galéria (ma Sevcsenko Galéria), 1938-ban a Művészeti Iskola Alma-Atában. Jelentősebb művészeik: L. P. Leontyev és Sz. Mambejev festők, valamint M. Sz. Zsuravjev és M. Naurzbajev szobrászok. K azakov, Matvej Fjodorovics (1738 —1812. nov. 7.): orosz építész, a 18. sz. második felében V. I. Bazsenov mellett az orosz klasszicista építészet legnagyobb mestere. Nagy része volt abban, hogy az orosz építészet a klasszicizmus átvételével egyidejűleg nemzeti sajátosságait is megőrizte. Legjelentősebb alkotásai Moszk­ vában: a Szenátus palotája (ma a kormány székhelye a Kremlben), a Nemzeti Gyűlés épülete (ma a szövetségek háza), a Golicin(ma I. sz. városi) kórház, az egyetem, melyet az 1812. évi tűzvész után Gy. I. Zsiljardi átépített, a Razumovszkij-palota (ma testnevelési intézet),

KAZ

Kazanlak: Zenészek és szolgák a fejedelmi sír freskóján (részlet)

a Petrovszkij-palota (ma katonai légiakadémia). Bacher Béla K azakov, Rogyion Rogyionovics (1755 — 1803): orosz építész, V. I. Bazsenov tanítványa, majd M. F. Kazakov segédje, 1801-től a „Kremli expedíció”-nak nevezett építész­ együttes vezetője. Fő művei: a tagankai templom (1782—93), az Andronyikov-kolostor harangtornya (1799). M. Kiszelnyikov építésszel közösen tervezte a ma kórháznak használt Batasov-palotát (1798 —1802), amely a 18. sz. végi moszkvai klasszicista építészet legszebb emlékeinek egyike. kazak sz ő n y e g : közepes méretű, durva csomózású, magas sörtéjű, élénk színezésű, többnyire mértani mintájú erős szőnyeg. Tükrét gyakran sugaras v. sokszögű nagy medaillonok díszítik. Egyik fajtája az ún. bordzsáli kazak, keretszegélye fekete-fehér, arab írásra emlékeztető reciprok mintával ékes. Készítői a Kaukázus DNy-i és Ny-i hegyvidé­ kén élő tatár törzsek. (-► kaukázusi szőnyegek) K azan, teljes neve: Watanabe Kazan (1793 — 1841): japán festő. Korának kiemelkedő mű­ vésze. Ecsetkezelése erőteljes, képei természet­ hűségre törekvőek. kazanlaki falfestm én y ek : a D-hulgáriai Kazanlak mellett 1944-ben talált kupolasírt és a hozzá vezető folyosót díszítő freskók. Az i. e. 3. sz. elején készült festmények kissé

provinciális változatban jó képet adnak az egykorú görög festészetről. A sírkamra falán a főjelenet előkelő férfit és nőt ábrázol lakomán, zenészekkel, fogattal, lovakkal. A kupola tetejét kocsiverseny, a folyosó falát csatajelenetek díszítik. A sír thrák előkelő család temetkezési helye lehetett. — írod. V. Micoff: Le tombeau antique prés de Kazanlak. Sofia, 1954. Szilágyi János György K azay Lajos (Őszöd, 1833—Székesfehérvár, 1859): festő. A müncheni akadémiáról haza­ térve, portrékat és történeti életképeket festett. 1857-ből Két árva c. olajképe ismeretes. A Hölgyfutár c. lap mellékletként (1858) kő­ nyomatú arcképet közölt tőle Petőfiről és Vörösinartyról. kazeinfestés : az a falfestési eljárás, amelynél kazein (tejfehérje) és oltott mész keveréke szolgál a festék kötőanyagául. Rendszerint száraz vakolaton alkalmazzák, kazetta, cassetta: I . rendszerint művészi ki­ vitelű kis láda (fa, fém, elefántcsont), amelyet ékszerek v. más értékek megőrzésére használ­ tak. Ilyen a németeknél a késő középkorban az ún. Minnekästchen, a vőlegény ajándéka a menyasszony részére. Faragott és festett elefántcsontból v. maratott vasból készítették és szerelmi jelenetekkel díszítették. — 2. eredetileg négyzet alakú, lépcsősen mélyülő mennyezetdíszítő elem. A fa és kő síkmennye-

582

KEC

zetek szerkezeti adottságaiból kialakult motí­ vum a római boltozatok dekoratív felület­ tagoló díszévé lett, olykor sokszögű formákkal. Kazinczyjános (Temesvár, 1914. dec. 11.— ): festő. 1932-től a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. Kapcsolatban állt a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. 1936 —45 között Romániában, 1945 —56 kö­ zött Mo.-on élt. Tájképeiből, figurális kompo­ zícióiból 1949-ben és 1955-ben rendeztek gyűjt, kiállítást. Jelenleg külföldön él. kazula: miseruha Kandier, Johann Joachim (Fischbach, 1706 к .—Meissen, 1775. máj. 18.): német szobrász, porcelánmintázó, az európai porcelánszobrá­ szat megteremtője. Tevékenysége a meisseni porcelán fénykorát jelzi. 1730-ban a drezdai Grünes Gewölbe munkáiban vett részt, 1731től a meisseni gyár mintázóműhelyének veze­ tője volt. 1735 —38 és 1737—41 között alkotta fő műveit: a Sulkowsky- és a hattyús készletet, amelyek a rokokó porcelán formájának kiala­ kulását határozták meg. Ez időben készítette monumentális műveit is: egy oltárfelszerelést a kálvária és a 12 apostol szobrával Amália osztrák császárné számára (Bécs, Kunsthistorisches Museum). Működésének legfon­ tosabb területe világhírű porcelán kisplasztikái sorozata, amelynek meghatározó befolyása volt a porcelánplasztika fejlődésére. Közel 900 kisplasztikát mintázott. Kísérletezett élet­ nagyságú porcelán lovas szoborral is (III. Ágost), de eredménytelenül. P. K ecskem ét: város az Alföldön. Műemlékei közül a volt Ferences templom a 15. sz.-ban épült. A 18. sz.-ban barokk stílusban átalakítot­ ták. A Városi Tanácsházát Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte 1892-ben, 1893—96 J. J. Kandier: Szabónő,

583

között épült fel. A kétemeletes épület főhom­ lokzatán oromzatos középrizalit előtt nyitott árkádos kocsifelhajtó. Dísztermében Székely Bertalan freskói láthatók. — Műgyűjteménye a Katona József Múzeum, melyet 1898-ban alapítottak. Gazdag régészeti és néprajzi anyaga а II. világháborúban elpusztult. Újabb néprajzi gyűjteményében a tiszai halászat és a bugaci pásztorkodás emlékei jelentősek. A múzeum­ ban őrzik a kecskeméti kisiparosok szerszámai­ nak gazdag anyagát. kecskeméti művésztelep : 1912-ben alakult. A város Jánszky Béla és Szivessy Tibor építé­ szekkel nyolc műtermes villát építtetett e célra. A vezetője Iványi Grünwald Béla lett, törzstagjai többek között Olgyay Ferenc, Herman Lipót, Pólya Tibor, Csikász Imre, Falus Elek, Jánszky Béla és Szivessy Tibor voltak. Egy ideig itt dolgozott Uitz Béla is. Munkásságukat a természet stilizáló felfogása jellemezte. Az I. világháború után a telep tömeglakássá alakult át, majd 1920-ban a város két villát átengedett a Képzőművészeti Fő­ iskolának; ezekben Révész Imre vezette a növendékek munkáját. 1957-ben a helyiségeket újra eredeti rendeltetésüknek adták át, s ma is számos művész dolgozik a telepen. Kovács Éva Kecskeméti W . Péter (Nagyvárad, 1610 k .— Kassa, 1680 k .): ötvös. Nagyváradon tanult és ott is szabadult. Vándorútja során Nagy­ szebenben, Brassóban, Gyulafehérvárott és Kolozsvárott dolgozott. 1655-ben visszatért Nagyváradra, Brestyánszkyahol Ilona1658-ban v. 1659-ben mesterré avatták s felvették a céhbe. A török ostrom elől Kassára menekült. Itt három évig idegen műhelyben dolgozott, majd a kassai céh is felvette tagjai közé s polgárjogot is kapott. — Művei közül mesterjegyével ellátva a kassai

meisseni porcelán, 1750 k. — Kínai nő, meisseni porcelán, meisseni porcelán, 1750 k.

1732

— Aranyműves

ref. templomban egy hólyagos testű szőlőfőpohár (1664), a miskolci ref. templomban egy csigás, barokk díszítésű kenyérosztó tál (1667), egy cápázott pohara (1665) pedig magántulaj­ donban maradt ránk. Számos más művet is tulajdonítanak neki. — Ötvösművein kívül hátrahagyott (kéziratban) egy önéletrajzi ada­ tokkal és a szebeni, brassói, gyulafehérvári és kolozsvári ötvösségre vonatkozó tudósítások­ kal telt szakkönyvet, amely a korabeli techni­ kát és munkamódszereket ismerteti. (1884-ben a kézirat akkori tulajdonosa, Ballagi Aladár tette közzé: K. W. Péter ötvöskönyve címen az Archaeologiai Értesítőben.) Kampis Antal K eelder, Kelder, Toon (Rotterdam, 1894. nov. 24.— ): holland szobrász és festő, a non­ figuratív, konstruktivista plasztika képviselője. Monumentális épületplasztikájában szimbo­ likus motívumokat mintázott. Kegyes József (Bölcske, 1834. jún. 15.—Bp., 1914. aug. 8.): festő, autodidakta. A hatvanas és a hetvenes években vándorfestőként portré­ kat, oltárképeket és zsánerjeleneteket festett. Egy jó korty c. képe a Nemz. Gal.-ban, Önarc­ képe a Történelmi Képcsarnokban van. kehely, calix: talpas ivóedény, melyet a kato­ likus egyházban a szentmisében, a protestáns egyházakban az úrvacsora osztásánál használ­ nak. Eredetileg fából, üvegből, később nemes­ fémből V. aranyozott rézből készült. Hármas tagozású: 1. a talp kerek v. karéjos (különösen Az Erdődy család kincstárából származó kehely (Bp., Nemzeti Múzeum)

a gótika korában hatkaréjos), 2. a szár, melyen a nodus (szárgomb) helyezkedik el (gyakran -»■ roftdasokkal díszített) és 3. a kúppá a ~ ivó­ csészéje, amely néha áttört v. trébelt kosárban helyezkedik el. Ez lehet félgömbös, tölcséres v. harang alakú. A felületet trébelés útján, sodrony- és festett zománccal v. ékkövekkel díszítik. Az esztergomi székesegyház kincs­ tárában a középkori ötvösművészet számos remek kelyhét őrzik (pl. Suky-^). Csernyánszky Mária K eibun, teljes neve: Matsumura Keibun (1779 k .—Kyoto, 1843. máj. 25.): japán festő, a Shijo-iskola tagja. A festészetet bátyjánál tanulta. Maruyama Okyo és Goshun Matsamura mellett a Shijo-stílus harmadik kiemelkedő alakja. Nyári tájképei és a természet után készült tanulmányai kiválóak. K eil-R ingel, Julia (1902—Varsó, 1943): lengyel szobrász. 1939—41 között Lwówban egy kerámiai műhely vezetője volt. Realista portrék mellett iparművészeti tárgyakat ké­ szített. K eirincx, Alexander (Antwerpen, 1600. jan. 23.—Amsterdam, 1652. okt.): flamand táj­ festő. Főleg Antwerpenben, Amsterdamban, rövid ideig Angliában működött. Kemény színezésű tájképeket, erdőrészleteket festett. Keiser, Cornelis Aelbregtsz de (? —1684): fajanszkészítő Delftben. Különösen a keleti porcelánok modorában készült szép rajzú és színpompás fajanszai kiemelkedőek. K elderm an s: flamand építész- és szobrász­ család a 14 —16. sz.-ban. Mechelen, Antwerpen, Gent és Leuven városokban dolgoztak. A csa­ lád jelentősebb tagjai: 1. Anthonis ~ , ifj. (?—Mechelen, 1515. dec. 5.) Mechelen város építőmestereként számos patríciusházat épített. A brüsszeli Broodhuys tervezője (1504),valamint a leuveni Szt. Péter-templom építésének fel­ ügyelője volt. — 2. Rombout ~ (?—Mechelen, 1531. dec. 15.) az előző testvére, V. Károly király építésze, bátyja halála után Mechelen város építőmestere volt. 1514-Ъеп a brüsszeli Broodhuyson dolgozott, 1517-ben D. W aghemakerével együtt tervezte a késő gótikus genti városházát, 1519-től Antwerpenben is működött, 1520 k. a mecheleni Szt. Rombouttemplom mestere volt. Kelecsényi Mihály (1774 k. működött): ötvösmester Komáromban. Művei közül egy kehely és egy kenyérosztó tányér 1778-ból a csépi ref. templomban maradt reánk. K elem en Emil (Bp., 1895 — ): festő és grafi­ kus. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Német-, Olasz- és Franciao.-ban tett tanul­ mányutat. Figurális és tájképeit a belső fel­ építés szerkezeti zártsága, nyugtalan és erő­ teljes formák jellemzik. Több gyűjt, kiállítást rendezett: 1927-Ъеп és 1929-ben az Ernst

КЕЕ

584

KEL

Keleti, ún. fás szőnyeg töredéke

Múzeumban, 1933-ban a Frankel Szalonban, 1938-ban, 1943-ban és 1948-ban a Tamás Galériában. Számos külföldi kiállításon vett részt. 1957 óta New Yorkban él. Több műve van a Nemz. Gal.-ban. — írod. L. Kuhn: Glimpses of America by E. К. N ew York, 1963.

585

Kelemen Lajos (Marosvásárhely, 1877. szept. 30.—Kolozsvár, Cluj, 1963. júl. 29.): történet­ tudós, az MTA tagja. Az Erdélyi Múzeum könyvtárosa, 1907-től 1918-ig a kolozsvári unitárius gimnázium tanára, majd 1918-tól 1938-ig az Erdélyi Múzeum levéltárosa volt. 1940—44 között múzeumi és levéltári fő­ igazgatóként működött. Erdély középkori művelődés- és művészettörténetével foglalko­ zott. Számos tanulmányt tett közzé. Könyve: Erdélyi magyar templomkarzat- és mennyezet­ festmények. Kolozsvár, 1945. — írod. Emlék­ könyv K. L. születésének nyolcvanadik évfor­ dulójára. Kolozsvár, 1957. kelengyeláda, menyasszonyi láda, cassone, Truhe: ruhanemű (kelengye) tárolására szol­ gáló, többnyire díszesen kiképzett -*■ láda. Gyakran díszítette az új házasok kettős címere. A szekrény divatba jöttével jelentősége csök­ kent. A népi berendezési tárgyak között él tovább. Keletázsiai Művészeti M ú zeum : -*■ Buda­ pest műgyűjteményei k eletelés: a keresztény templomok K —Ny-i tengelyben való elhelyezése. A szentély mindig К felé esik. Ősi liturgikus előírások szerint a papnak a felkelő nap irányában kell áldozatát

bemutatnia, a görög keleti egyház máig meg­ tartotta a ~ t . Keleti Gusztáv: Kelety Gusztáv keleti hímzések : A mohamedán vallás által meghódított területeken a szövött v. csomózott technikájú textíliák mellett igen kedvelték a hímzéseket is. Ezeket főleg használati cikkeken (kendő, terítő, törülköző) alkalmazták, de a ruhaféléket is szívesen díszítették vele. A per­ zsák hímzéseire jellemző, hogy rendszerint az: egész vászonfelületet díszítették úgy, hogy az szinte szövésként hatott, míg a törökök a törülközőknek (pesgireknek), nadrágtartók­ nak (ucskuroknak) csak a két végét varrták ki gyapjú- v. selyemfonallal. (A négyszögletes kendők négy sarkában és a középmezőkben van a díszítés.) Az iszlám egész területén a hímzések díszítménye rendszerint növényi ele­ mekből alakult, melyeket helyenként feliratok váltottak fel. A ~ legkorábbi emlékei a 16. sz.-ból valók, virágkoruk a 18. sz.-ig tartott. Gyakran alkalmaztak skófiumot (arany-, ezüst­ szálat) is. A keleti, közelebbről a török hímzé­ sek a 17 —18. sz.-i magyar hímzőművészetre is hatottak (pl. úri hímzés). Egyed Edit keleti sző n y e g : Kisázsia, a Kaukázus, Perzsia, India, Közép-Ázsia és Kína szőnyegei­ nek közös gyűjtőneve (általánosan helytelenül „perzsa” a neve minden keleti csomózott szőnyegnek). A keleti ember otthonában, külö­ nösen a sátorlakó nomádoknál, a szőnyeg ősi berendezési tárgy; az ülő- és a tárolóbútort is pótolja. A hithű mohamedán napi imáit imaszőnyegén végzi. Elő-Ázsia népei fejlesztet-

KEL

Keled, arabeszkes szőnyeg

•ték a csomózott szőnyeget művészi textíliává. (Európában, ahol az ülőbútort mindig használ­ ták, a falkárpitok művészete fejlődött magas fokra.) — Minden szövés hosszanti és víz­ szintes fonalak kereszteződéséből keletkezik; 3.7. előbbiek a láncfonalak, az utóbbiak a vetü­ lékfonalak. A csomózott szőnyeg készítésénél két vízszintes rúd közé vannak kifeszítve az ■egyenletes sűrűségű láncfonalak, melyeknek a vetülékkel való átszövése az alapszövet. Több vetüléksoros leszövés képezi azt az alapot, amelyre a csomósor következik a mintarajz által meghatározott színű gyapjú- v. ritkábban selyemfonalból. Minden csomó két lánc­ fonalat hurkol át úgy, hogy a szál két vége elöl kiálljon. A leggyakoribb csomóképzési mód a jordesz csomó (török csomó) és a szénné csomó (perzsa csomó). Az egyenletesre nyírt csomósorra két v. több vetüléksoros leszövés következik, majd egy fésűszerű nyeles szer­ számmal az egészet jól leverik, hogy egyenletes sűrűségű legyen. A vetülékleszövés és a csomó­ sorok váltakozása addig ismétlődik, míg a szőnyeg elkészül. A kész szőnyeg két keske­ nyebb végén a láncfonalak rojtban fejeződnek be, egyébként sem a lánc-, sem a vetülékfonal nem látható, mert elfedi a kiálló csomóvégek alkotta egyenletes sörtefelület. — A szőnyeg .mintabeosztását a következő kifejezésekkel

jelölik: a belső nagy felület a tükör, ezt veszi körül a keret. Az utóbbit a szélesebb keretsáv és az ezt határoló egy v. több külső, ill. belső keretszegély alkotja. — A Kelet, különösen ElőÁzsia már az ókorban is híres volt pazar szőnyegeiről. A Szasszanidák korában, a 6 —7. sz.-ban a perzsák sok szőnyeget exportáltak Kínába. A hagyomány szerint minden idők legértékesebb szőnyege Chosroe perzsa király ktésiphóni palotájának fogadótermét díszítette. 635-ben az arabok hadizsákmánya lett, fel­ darabolták és elosztották egymás között. Századok múltával éppen a mohamedán kul­ túra területein virágzott a szőnyegszövés, s Perzsiában készültek a legművészibb darabok. A bagdadi kalifátus alapítói, az Abbaszidák nem követték Mohamed puritán parancsait. Igazi keleti pompával berendezett udvartartá­ sukból nem hiányoztak a szőnyegek sem. Arab földrajzi írók említik a 8 —12. sz.-ban Elő- és Közép-Ázsia virágzó szőnyegművészetét. A Káspi-tenger D-i, Turkesztán és Perzsia EK-i részéről szállítottak szőnyeget a bagdadi udvarnak. Ezek inkább szövött v. hímzett, mint csomózott technikával készülhettek, erre utal a sok arany és ezüst alkalmazása. Lehetsé­ ges azonban, hogy csomózottak is előfordul­ tak, hiszen a legrégibb csomózott szőnyeg­ emlékek (i. sz. 5. sz.) éppen Turkesztánban

586

KEL

kerültek napvilágra (apró töredékek formájá­ ban) Stein Aurél kutatásai alkalmával. Készí­ spanyol szőnyege­ tési módjuk olyan, mint a ké. A csomózott szőnyeg feltalálói az ázsiai puszták juhtenyésztő, sátorlakó nomádjai vol­ tak. A steppék mindenen áthatoló hideg szelei ellen készítették ezt az ellenálló, védelmet nyújtó textíliát. A pusztákról előtörő szeldzsuk törökség innen hozta magával a szőnyeg­ csomózás mesterségét és elterjesztette a meg­ hódított területeken. A szeldzsuk kor szőnye­ geiből tárgyi emlék csak Kisázsiából maradt fenn. A koniai Ala-ed-din mecsetből három hiányos 13. sz.-i szőnyeg került Konstanti-

nápolyba. Ezek már magukon viselik a ~ leg­ jellemzőbb tulajdonságát, a tükör és a keret szembeszökő színbeliellentétét. Olasz és németalföldi hajósok importálták először Európába Kisázsia szőnyegeit. Ezek hamarosan nép­ szerűek lettek, s már a trecento képein találko­ zunk ábrázolásaikkal (később németalföldi, német stb. festményeken egyre gyakrabban). A felfedezések korában a spanyolok és portu­ gálok, később a hollandok és angolok Perzsia és India készítményeit is bekapcsolták az ex­ portba. A keleti követségek ajándékai között a legértékesebbek a szőnyegek voltak. Perzsia kiváló műbecsű emlékei ezen az úton kerül-

Erdélyi imaszőnyeg

587

KEL

Keleti, ún. Holbein-szőnyeg

tek az európai uralkodóházak és főrangúak birtokába. A 16 —17. sz.-ban Európában a r^> divatja általánosabbá vált, még a polgárság körében is elterjedt. A Heratban készült szőnyegek feleltek meg legjobban a 17. sz.-i barokk ízlés ún. nagyvirágos stílusának. A 18.

sz. folyamán az egész Európát irányító francia ízlés — a Lajosok kora — az egységesen meg­ tervezett intérieurből száműzte a ~ e t. Csak a múlt század 60-as, 70-es éveiben fordult az érdeklődés újra a felé. Tudósok, műkereske­ dők és gyűjtők kutattak régi darabok után

Keleti, medaillonos szőnyeg

588

KEL

Fehér usák szőnyeg

K-en és Ny-on egyaránt. A gyűjtési lázzal egy időben a módszeres tudományos kutatás is megindult. Az 1878. évi párizsi világkiállításon szerepeltek először r^ek. (Itt kapták a -*■ lengyel szőnyegek máig is használt, megtévesztő elnevezésüket. A régi ~ e k megismerése szem­

pontjából rendkívüli jelentőségű volt az 1891ben Bécsben rendezett szőnyegkiállítás, ame­ lyen mintegy 150, zömében 16 —17. sz.-i darab szerepelt. — A múlt század utolsó évtizedei óta folyó tudományos kutatás eredményének köszönhető, hogy a ~ története ismertté vált.

Keleti, ún. lengyel szőnyeg

A szőnyegművészet klasszikus kora a 16 —17. sz. volt. Legművészibb emlékei Perzsiában készültek. — Kisázsiai szőnyegek nagyobb számban a 15. sz.-tól maradtak meg. A díszítés a 16. sz. közepe tájáig mértani jellegű volt. A perzsa szőnyegszövés hatására új típusok keletkeztek, változatos növényi díszítéssel és gazdag színezéssel. A mértani és virágos min­ tákat egy darabig egymás mellett alkalmazták. Mértani rajzúak az arabeszkes, Holbein-, fehér usák és golyós szőnyegek, virágosak az imaszőnyegek és az usák csoport többi válto­ zatai (jordesz, kula, ladik; kis és nagy, továbbá csillagos usák, erdélyi szőnyeg). A török szőnyegek kereskedelmi úton jutottak hozzánk és Európa többi részébe. Erdély már a 15. sz.ban élénk kereskedelmet bonyolított le a törö­ kökkel. Az 1503-ból fennmaradt brassói huszadszámadásokból kitűnik, hogy abban az évben néhány száz szőnyeget szállítottak Brassóba. Ezek a brassói centrumból jutottak tovább az ország többi részébe és külföldre. 16—17. sz.-i hagyatéki és házassági leltáraink­ ban sűrűn szerepelnek kisázsiai, ritkán perzsa­ szőnyegek is. (Az inventáriumok világosan különbséget tesznek közöttük, „skarlát sző­ nyegének nevezik a kisázsiai, vagyis török árut, „dévány szőnyegének pedig a perzsát.) A csomózott szőnyeg múltjáról Perzsiában a 15. sz. végéig keveset tudunk. A 15. sz.-ban a csomózott szőnyeg készítésére művészek által irányított manufaktúrákat létesítettek. A sző­ nyegművészet a 16 —18. sz.-ban érte el csúcs­ pontját. A gyapjú mellett a 16. sz. közepe felé a selymet és az arany-ezüstfonalat is a szőnyeg­ szövés szolgálatába állították. A nomádok egy­ szerű technikájából bonyolult csomózású mód­ szereket fejlesztettek. A komplikált minta­ rajzokhoz nagyon sűrű csomózás vált szüksé­ gessé. A selyemcsomózásúak között bársonyszerűen finom darabok vannak. Az ún. bécsi vadászszőnyeg egy dm2-én pl. kb. 40 000 csomó van. (Az átlagos csomósűrűség d in ie n ­ ként 800—2000.) A szunnita törökök a moha­ medán törvények szigorú megtartásával nem ábrázoltak szőnyegeiken sem állati, sem emberi lényeket. A síita perzsák ezt a tilalmat nem ismerték el és a világi célokra használt darabokon állatokat, állatharcokat, udvari haj tó vadászatokat és más udvari jeleneteket, szárnyas géniuszokat ábrázoltak. A perzsa művészek kezében a különböző származású elemek (pl. kínai) egységes díszítménnyé olvadtak. Az állatokkal v. jelenetekkel díszített szőnyegek tükrét palmettás, virágos inda­ szövevény borítja. A szőnyegirodalomban általában klasszikusnak jelölt szafida kori sző­ nyegeket ábrázolásaik szerint szokták csoporto­ sítani (medaillonos, állatalakos, vadász-, vázás, kertes szőnyeg). Hogy a perzsa birodalom

melyik részén milyen fajtákat készítettek, arra nézve hozzávetőleges megállapításokat tehe­ tünk. (Egyedül a herati szőnyegről tudjuk, hogy azt Heratban és környékén készítették.) A 18. sz.-tól a szőnyegkészítés művészete hanyatlásnak indult. Az újabb perzsaszőnyegek mintakészlete alig mutat rokonságot a klaszszikus kor motívumaival. Az európai kereslet újabb növekedésével nagyobb kereskedő­ házak Kisázsiában és Perzsiában műhelyeket állítottak fel, s megismertették a lakosságot a gyári fonallal és az anilinfestékkel, de ennek használata a ~ minőségbeli romlásához vezetett. A csomózott szőnyegen kívül a legrégibb időktől készítik a különféle szövött szőnyege­ ket. A — kelintek Kisázsiában és a Kaukázusban népszerűek, a szumákh szőnyeg és a vele rokon technikájú palasz a Kaukázusban, ill. az utóbbi a turkománoknál elterjedt. — írod. Grote—Hasenbalg: Der Orientteppich, i —3. köt. 1922; Neugebauer —Orendi: Handbuch der orientalischen Teppichkunde. 1930. Csernyánszky Mária K elety Gusztáv; 1861-ig Klette, 1901-ig Keleti (Pozsony, 1834. dec. 13.—Bp., 1902. szept. 2.): festő és műkritikus, Klette Károly festő fia. Mint jogász és nevelő kezdett el festeni, Bécsben K. Rahl és Münchenben J. Fischbach tanítványa volt. 1870-ben festette A száműzött parkja c. művét (Nemz. Gál.), amely a kor romantikus tájképfestési felfogását tükrözi. Hasonló hangulatú képei közül több Pest jellegzetes tájrészleteit ábrázolja (Kilátás a Normafától, A Csillagvölgy stb.). A Képzőművészeti Társulat megalakításában nagy sze­ repet játszott, s mint a hazai művészeti oktatás lelkes úttörője a magyar iparművészet fellendí­ tésében, a Rajztanárképző — melynek első igazgatója volt — megszervezésében is részt vett. Mint művész, esztétikus és pedagógus jelentős munkásságot fejtett ki, bár néha kemény és sokszor maradi kritikája elkedvetle­ nítette legjobb művészeinket is (pl. Szinyei Mersét). Összegyűjtött kritikái 1910-ben jelen­ tek meg Művészeti dolgozatok címen. — Fia, Gábor (Bp., 1870. aug. 18. —?) festő és grafi­ kus Münchenben Hollósy Simon és LiezenMayer Sándor tanítványa volt. Telepy Katalin kelim , kilim: a ferde szövésű technikával ké­ szült szőttesek neve. Hazája főleg Kisázsia és a Kaukázus. A ~ e k mintája — szövésükből eredően — főleg geometriai, színezése változa­ tos, anyaga mindig gyapjú. Kisázsiában és Perzsiában gyakran imafülkés szőnyegeket is szőttek, mert ennek kivitelezése sokkal olcsóbb a csomózott szőnyegekénél, ^technikával szövik a bulgáriai Kötél és Csiprovci szőnyeg­ központokban is a szőnyegeket. A szövésen

KEL

590

KEL

Kelety Gus2táv: A száműzött parkja (Bp. Nemzeti Galéria)

kívül ismerünk ^hím zést is, ez a szövött tech­ nikát igyekszik utánozni. A torontáli szőnye­ gek is ilyen módszerrel készülnek. Kelle Sándor (Jánoshalma, 1913. már. 25.— ): festő, a pécsi Tanárképző Főiskola tanára. A Képzőművészeti Főiskolán 1933 —38 között Réti István növendéke volt. Lírai hangvételű, olykor drámai feszültségű tájképeket, város­ részleteket fest. Öt ízben volt Pécsett önálló ki­ állítása, legutóbb 1963-ban. Sgraffitója van a Pécsi Pedagógiai Főiskola épületén. Keller, Albert von (Gais, 1844. ápr. 27.— München, 1920. júl. 14.): német festő. F. Lenbach és A. Ramberg tanítványa volt. Főképp Münchenben működött. Zsáner- és arcképeket festett túlfinomult szecessziós stílusban, néha patologikus felfogásban ( Faun és nimpha, Chopin, Emlékezés, Faustina császárné Praeneste templomában stb.). Négy képe a Szépm. Múz.ban van. Keller, Ferdinand (Karlsruhe, 1842. szept. 5.—Baden-Baden, 1922. júl. 8.): német festő. Karlsruhéban J. W . Schirmer és H. Canon tanít­ ványa volt. Nagyszabású történelmi képeket (II. Fülöp halála, Róma égése), majd táj- és állatképeket, csendéleteket festett ( Rio de Janeiro). Hatásosságra törekvő kompozíciói, tetszetős színvilága, pompázatos és egzotikus témái miatt a „badeni Makart”-ként emle­ gették. Keller, Gottfried (Zürich, 1819. júl. 19.— Zürich, 1890. júl. 15.): svájci író és festő.

Svájc egyik legnagyobb írója pályája kezdetén festőnek készült. Főleg tájképfestéssel és rajzo­ lással foglalkozott, rézmetszeteket színezett. 1840-től 1842-ig Münchenben romantikus­ ideális tájképeket festett. A művészetért vívott küzdelmeiről Zöld Henrik c. világhírű önélet­ rajzi regényében számolt be. Keller, Joseph von (Linz, 1811. márc. 31.— Düsseldorf, 1873. máj. 30.): osztrák réz­ metsző, a düsseldorfi akadémia tanára, majd professzora. Számos metszetet készített F.W . Schadow, J. Hübner, F. Overbeck, E. J. Steinle és mások után. Fő műve Raffaello Disputája után készült metszete. Kellerthaler, Dániel (?—1665 k.): német ötvös, címer- és rézmetsző. Drezdában udvari ötvös volt, 1612-ben mester, 1618-ban céh­ mester lett. Kora német előkelőségeiről kiváló portrémedaillonokat készített, melyeket mo­ nogramjával jelzett. kcllinghuseni fajansz : a némcto.-i Kcllinghusenben 1763 és i860 között működő kisebb fajanszgyárak termékeinek gyűjtőneve. Nagy­ részt paraszti kerámiát készítettek, de magastüzű színekkel festett, főleg szegfűkből és tuli­ pánokból alkotott könnyed díszítésű edényei művészi értékűek. Jegye a K. H., de darabjai legtöbbször jelzetlenek. Kels, Kelchs, Kelts, Hans (Kaufbeuren, 1510 к ,—Augsburg, 1565. okt. i. és 1566. ápr. 1. között): német éremművész. Előbb Kaufbeurenben élt, majd Augsburgban. Az érmek

( Haldokló gallus, Pergamon). Európa több olyan területén is, ahol a kelták tartósan nem telepedtek meg (Dánia, E-Németo., Lengyelo. nagy része, Ukrajna stb.), kézművességük ter­ mékei (korongolt kerámia, vas fegyverek és szerszámok) serkentették a helyi kultúrák fej­ lődését. Mo.-on az i. e. 4. sz. elején jelentek meg, tartósan azonban csak az i. e. 3. sz. folyamán telepedtek le. A Mediterráneumon kívüli Európa késő vaskorát (kb. i. e. 450-től időszámításunk kezdetéig, vagyis az egyes terü­ letek római koráig) egy kelta lelőhelyről nevez­ zük La Tene-kornak. A ~ magába foglalja: a) a késő vaskori kelták művészetét; b) a római birodalom különböző tartományaiban élő

KEL

Kelta aranypénz, i. e. I. sz. (Párizs, Cabinet des Médailles)

mellett főbb művei: az ambrasi sakk-készlet (Becs, Kunsthistorisches Museum) és a művé­ szetek allegóriáit ábrázoló szoborsorozat. A reneszánsz szellemében dolgozott. Mesterjegyc HK. kelta művészet: Az indoeurópai nyelvcsalád­ ba tartozó kelták kultúrája a mai D-Németo., ENy-Svájc és K-Franciao. területén alakult ki az i. e. 5. sz. elején. A rá következő évszázadok­ ban a kelták Európa jelentős részét meghódítot­ ták, és letelepedésük nyomán sok helyütt keverékkultúrák alakultak ki (keltoligur, keltibér, keltoskytha, keltodák, keltoillyr). Sikeres hadjáratokat vezettek Itália és Görögő, ellen, sőt Kisázsiába is eljutottak; ezért a görög, majd a római művészet gyakran ábrázolta őket K e lta a ra n y v e r e te s csésze S c h w a r z e n b a c h b ó l, i. e . 5. sz. k ö z e p e (B e rlin , m ú z e u m )

Kelta bronz kancsó füle Diedenhofenből, i. e. 4. sz. (London, British Museum)

kelták művészetét; c) a Brit-szigetek keltáinak, elsősorban az íreknek kora középkori művé­ szetét ( Írország művészete). a) A késő vaskori (La Тёпе) görög, etruszk, keleti elemeket és az elfoglalt területek helyi kultúráinak hatásait összeötvöző, sem térben, sem időben nem egységes művészet. Közös stílusról és annak történeti változásairól első­ sorban a fémművesség emlékei alapján beszél­ hetünk. A kelta fémművesség 1. korszaka (i. e. 450 —35° k.), a korai La Тёпе-stílus a közép­ európai kora vaskori hagyományok, az etruszk, görög (palmetta, lótusz stb. motívumok) és az

59^

KEL

orientális hatások (maszkok, fantasztikus álla­ tok) szintézise (Klein Aspergle-i ivókürtök, weisskircheni, schwarzenbachi veretek stb.). — 2 . Az érett V . waldalgesheimi stílus korának (i. e. 350—3. sz. első fele) jellemzője az inda, halhólyag, spirális, pelta, csigavonal stb. motí­ vumokra épülő bonyolult, lineáris díszítésmód (amfreville-i sisak, montefortinói sírleletek stb.). — A 3. korszakot (i. e. 3. sz. vége—2. sz.) részben túlburjánzó, színhatásokat kedvelő (émaille-berakás), gyakran plasztikus orna­ mentika („buja" V . plasztikus stílus), részben az előző stílus elemeit őrző díszítési mód (első­ sorban kardhüvelyeken: „szép kard stílus”) jellemzi. — 4. A szárazföldi hanyatlás és a britanniai virágzás korszaka (i. e. 1. sz.—i. sz. I . sz. közepéig). — A késő vaskori ~ többi mű­ faja ma még nem illeszthető be pontosan ebbe a történeti keretbe. — Építészet. Jelentősebb kelta kőépítmények D-Galliában vannak. Kelta kő istenszobor Euffigneix-ből, i. e. i. sz. (St. Germain-en-Laye, Musée des Antiquités Nationales)

Kelta harcos sírszobra Hirschlandenből, i. e. 5. sz. (Stuttgart, Landesmuseum)

Ezek részben görög mesterek alkotásai (SteBlaise-i erődfal), részben pedig görög előképek utánzatai (ensérune-i házak, entremonti, roquepertuse-i szentélyek). Ugyancsak görög hatást mutat a jóval északabbra levő heuneburgi erőd kőalapra agyagtéglával felhúzott falaival, kiugró, négyszögletes bástyáival. Az i. e. 2. sz.-ban épültek ki Európa-szerte az erődített magaslati települések ( oppidumok), melyeknek védműve Ny-Európában a háló­ szerű gerendavázas, kötőanyag nélküli kőfal (murus Gallicus: Avaricum, Alesia, Manching stb.), keletebbre pedig a függőlegesen levert cölöpökkel biztosított száraz kőfal (Hrazany, TriSov stb.). — A kőplasztika emlékeinek nagy része az erős görög, ill. ibér (■ *ibér művészet) hatás alatt dolgozó D-galliai műhelyekben készült: harcosszobrok, ülő héroszok, fantasz­ tikus állatok, szentélyek domborművei. Fontos kőfaragóműhelyek működtek a Rajna—Neckar

593 3 8 Művészeti Lexikon II

Kelta bronz dísz Brno környékéről Múzeum)

(Brno

Morva

vidékén, valószínűleg már az i. e. 6. sz. végétől kezdve (hirschlandeni harcos); a La Tenekorban maszkokkal és a fémművesség motívu­ maival díszített lapos reliefeket készítettek (pfalzfeldi, waldenbuchi sztélék stb.). Szór­ ványemlékeket az egykori kelta lakta területek nagy részéről ismerünk (Badacsony-Lábdi hegyi kettős fej stb.). A kor kelta bronzplaszti­ kájáról л valószínűleg famagra erősített masz­ kok, domborműves üstök (-+gundestrupi lelet stb.), valamint a bourayi istenszobor alapján alkothatunk képet. — A kisplasztika emlékei az erősen absztraháló emberábrázolások (Neuvy-en-Sullias-i táncosok) és az expresszív állat­ alakok, melyek testének belső rajzát gyakran díszítő motívumok élénkítik (->-hátai vadkan, diedenhofeni kanna állatfigurái stb.). — A kelta kerámia jellemző termékei hosszú időn át a korongolt, díszítetlen edények voltak. Az i. e. I. sz.-ban a festett edények jöttek divatba (piros-fehér sávos beosztás, némelykor alakos jelenetekkel). — A kelta pénzverés az i. e. 2. sz.-ban görög pénzek utánzásával kezdődött; később római mintákat is követtek. Az elő­ képek organikus ábrázolásait a kelta műhelyek fokozatosan felbontották, és díszítő motívu­ mokká formálták át (ún. fantázia-veretek). b) A ~ a kelta alaplakosságú tartományokban a római provinciális művészet fontos össze­ tevője volt. A kevéssé romanizált területeken (Gallia egyes részei, az eraviscusok törzsi terü­ lete ÉK-Pannóniában stb.) olykor változatla­ nul tovább élt a vaskori A rómaiaktól meg­

tanult építészeti technikának köszönhetik meg­ születésüket az általánosan elterjedt kör, négy­ szög V . sokszög alaprajzú kelta szentélyek. A római hatásra felvirágzó kőfaragás sajátos felfogású alkotások egész sorát hozta létre (pl. levágott fejet ábrázoló sírkövek Noricumban és Pannóniában, az ún. Juppiter-gigas oszlopok a Rajna-vidéken, mondragoni, vacheres-i har­ cosszobrok stb.). A kelta fazekasok termékei kiszorították a piacokról az itáliai árut. Az i. sz. 2 —3. sz.-ban a birodalom N y-i felében a fémművesség és a kőfaragás emlékein kelta eredetű díszítő motívumok térhódítása figyel­ hető meg (ún. kelta reneszánsz). Sokat merített a ^ b ő l a germánok művészete is. — írod. J. Déchelette: Manuel d’archéologie préhistorique, celtique et gallo-romaine. 1—2. köt. Paris, 1914; A. Grenier: Manuel d’archéologie gallo-romaine (eddig 7 köt.). Paris, 1934—60; P. Jacobstahl: Early Celtic Art. Oxford, 1944; J. Moreau: Die W elt der Kelten. Stuttgart, 1958; T. G. E. Powell: The Celts. London, 1958; J. Filip: Die keltische Zivilisation und ihr Erbe. Prag, 1961. Szabó Miklós k e m e n á ta : középkori és reneszánsz várak (kastélyok) kisebb, fűthető helyiségekből álló lakrészei. Olykor magát a fűtőberende­ zést (nyitott kandallót) is így nevezték. K em enczky Árpád (Pest, 1870—Bp., 1945. dec. 25.):festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Münchenben Hollósy Simon tanítvá­ nya volt, majd Nagybányán és Párizsban tanult. Gyakran szerepelt fővárosi és vidéki tárlatokon figurális kompozícióival és tájképeivel. Fekvő nő c. képe a Nemz. Gal.-ban, több munkája a miskolci Herman O ttó Múzeumban van. K ém éndy Jenő (Déva, i860, ápr. 8.—Bp., 1925. jún. 25.): festő, díszlet- és jelmeztervező. Bp.-en és Münchenben tanult, főleg miniatűr képeket festett. Később mint az Operaház és a Nemzeti Színház szcenikai felügyelője, számos technikai újítással gazdagította a színpadot. 1926-ban a Műcsarnok hagyatéki kiállítást ren­ dezett műveiből. Alchimista és Civ&dás c. képe a Nemz. Gal.-ban van. K em ény Alfréd, Durus (Újvidék, 1895—Bp., 1945. aug.): művészeti író, esztétikus. 1918 — 19-ben a Ma folyóirat köréhez állt közel. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Berlinbe emigrált. A kommunista sajtóban (Rote Fahne stb.) Durus fedőnéven megjelent cikkeivel egyik úttörője lett a proletár forradal­ mi esztétikának. 1935—37 között az SZU-ban a Forradalmi Képzőművészek Nemzetközi Irodájának titkára volt. A felszabadító szovjet hadsereg tisztjeként tért vissza Bp.-re. K em ény Lajos (Kassa, 1859. szept. 5. —1927): Kassa város főlevéltárosa. Értékes kutató­ munkát végzett Kassa régi művészetének és építészetének feltárása terén. Művészettörté-

KEM

594

КЕМ

595

neti jellegű írása: Kassa város műemlékei (Kassa, 1917).^ Kemény László (Vác, 1901. nov. 20.— ): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke, majd négy évig tanár­ segédje volt. Az Új Művészek Egyesületének (UME) egyik alapítója. 1930-ban az Ernst Múzeumban Bernáth Auréllal, Cserepes István­ nal és M irffy Ödönnel együtt szerepelt; főleg pasztelleket állított ki. 1935-ben a Nemzeti Szalonban ( Szabó Lőrinc arcképe, tollrajz), 1940-ben a „M űterem”-ben gyűjt, kiállításon, 1965-ben a Derkovits-teremben mutatta be műveit. Több képét őrzik a Nemz. Gal.-ban. 1963-ban amerikai utazásának élményeit ábrázolta festménysorozatában. Kemény Nándor (Salgótarján, 1885. jan. 22.— ): festő. Jogász volt, majd Bp.-en Zemplényi Tivadartól és Szinyei Merse Páltól tanult festeni s 1906 óta szerepel a Műcsarnok kiállításain életképeivel és arcképeivel. 1917ben gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1936-ban pedig a „M űterem”-ben. 1929-ben Barcelonában és Velencében állított ki. A felszabadulás után is részt vett a Műcsarnok ki­ állításain. Meleg színekkel, erős plasztikai érzékkel festett tájképei közül Mátravidék c. képét a Nemz. Gal.-ban, Önarcképét a stock­ holmi múzeumban őrzik. Kemény Zoltán (Banica, 1907—Zürich, 1965. jún. 14.) :festőésszobrász.Eredetilegműasztalos volt, majd 1924-től az Iparművészeti Iskolában, 1927-től 1930-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult Vaszary Jánosnál. 1930—40 között Párizsban működött. Festett, majd ezt abba­ hagyva építészi, üvegmetszői, ipari tervezői munkát végzett. 1942-től mint divattervező Zürichben élt. A háború alatt ismét festeni kezdett, majd reliefeket készített. Reliefjei eleinte (1950 táján) az „art brut" (J. Dubuffet meghatározása) körébe tartozó, rongyokból, ragasztóanyagból, homokból készített szür­ reális alakzatok voltak. Majd kivágott és össze­ illesztett fémmunkák következtek, amelyek­ ből kifejlődött sajátos, festői, szobrászi, építé­ szi munkát és tudást igénylő műfaja. E művei, amelyek világhírnevét megalapozták, átmene­ tet alkotnak a festészethez, amennyiben a szín­ nek nagy kompozíciós szerep jut bennük. Reliefjeiből 1963-ban Otterlóban a KröllerMüller Múzeumban rendeztek kiállítást. 1964ben a Velencei Biennalén nagydíjat nyert. Körner Éva Kemény Zoltán (Bp., 1926. nov. 15.— ): belsőépítész. Az Iparművészeti Főiskolát vé­ gezte. A Faipari Gyártástervező és Szerkesztő Iroda tervezője. Főleg bútortervezéssel fog­ lalkozik. Kemény Zsigmond (Bp., 1911. okt. 23.— ): festő, szobrász. 1939-ben a Képzőművészeti 38*

Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond, majd ! 947~53 között Domanovszky Endre és Berény Róbert növendéke volt. Hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1953 óta figurális képeivel rendszeresen szerepel kiállításokon ( Móricz Zsigmond szegényparasztok között, az írószövetség tulajdona). Újabban dekoratív szellemű kompozíciókat fest. kem énycserép: az agyagáruk egyik fajtája, átmenet a porcelán és egyéb kerámia között, így nevezte Wartha Vince a kovasavval kevert, fehéren égő agyagból előállított, ólom és borax keverékével mázazott kerámiafajtát. A szakirodalomban használt, franciából átvett „finom fajansz” V . „angol fajansz” elnevezés meg­ tévesztő és helytelen, mivel az anyag már alap­ jában különbözik a fajansztól. De helytelen a kerámiaiparban használatos „kőedény” ki­ fejezés is. A keménycserép acéllal karcolható lévén, a lágy kerámiafajtákhoz tartozik. Ere­ dete az a 18. sz.-i staffordshire-i (Anglia) fazekasgyakorlat, amely szerint az agyagot homok helyett kavics- v. kvarcporral keverték. A műiparba tökéletesített összetételben, művé­ szi igényű, színvonalas formai megoldásban, elefántcsont és szalmaszín árnyalatban 1765 k. J. Wedgwood vezette be. Eleinte domborított és áttört díszítéssel, később művészi festéssel is készült. Európát és E-Amerikát nagy tömegben az ún. transfernyomásos díszítéssel özönlötte el. A költséges és kis számban előállított porce­ lán és az egyre szélesebb körben elterjedő forró italokhoz — kávé, tea, csokoládé — rossz hő­ álló volta miatt alkalmatlan fajansz helyett e tömeggyártásra alkalmas kerámia hamar el­ terjedt. A 18 —19. sz. fordulóján az új gyárak már mind ennek gyártására rendezkedtek be, számos fajanszgyár átállt gyártására, v. párhu­ zamosan készítette mindkét anyagot. Több porcelánmanufaktúra is hasonlóképpen járt el. — A 19. sz. közepén az egyre olcsóbbá váló porcelán a ^ e t erősen háttérbe szorította, ezzel együtt művészi szempontból is jelentéktelenné Kemény Zoltán: Reliefkompozíció

к vált. — Mo.-on először 1790 к. Holicson készí­ tettek ^ e t . Fajanszgyáraink közül rajta kívül párhuzamosan csak Budán gyártották. Tata a fajanszgyártás beszüntetésével tért át az új anyagra. A 19. sz. első évtizedeiben Bélapát­ falva, Bakonybél, Batiz, Brassó, Görgényszentimre, Hollóháza, Igló, Kassa, Kismarton, Kolozsvár, Körmöcbánya, Kőszeg, Lukafa, Murány, Parajd, Pápa, Rozsnyó gyáraiban készítették. Városlődön egyidőben a porcelán­ nal együtt gyártották, hasonlóképpen Telki­ bányán is. 1888 k. a herendi porcelángyár is készített ~ e t. — Formában, díszítményben Európa-szerte az angol előképek uralkodtak. Ez a hatás mutatkozik a „teknőc", „achát” és márványozott felületű készítményeknél is. Egyes német és cseh gyárak bronzos mázakat is alkalmaztak. Mo.-on a rézlemezről levont tin. transfer díszítést csak Holicson vezették be. A márványozott díszítés széles körben terjedt el, még a falusi fazekasok is átvették. Nálunk a kézi festésű díszítés volt a legelterjedtebb; igényesebb fokon több színnel dolgoztak, az egyszerű használati edényeknél a körívekből és pontokból alkotott, kékkel festett „W iener Ranftli” az általános díszítmény. A bécsi hasz­ nálati porcelánok erős hatása ellenére is ki­ alakult a sajátos magyar forma és díszítőstílus. A művesség hanyatlásával gyáraink nagy része sablonnal festett, egyszerű vásári, ún. paraszt­ kerámiára tért át. — W edgwood „fekete bazalt" és ,,rosso antico" néven forgalomba hozott fekete, ill. vörös kerámiái, valamint Zsolnay porcelánfajansza nem tartoznak a keménycserép fogalmába. Az előzőek igen finom kőcserépszármazékok, az utóbbi egye­ dülálló kerámiatípus. — írod. W artha V .: Az agyagipar technológiája. Bp., 1892. Tasnádiné Marik Klára Keményffy Jenő (Bp., 1875. febr. 19.—Bp., 1920. szept. 6.): festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Aggházy Gyula tanítványa volt, majd Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán végezte tanulmányait. 1899-től a Műcsarnokban gondos, részletező stílusban festett intérieuröket, csendéleteket, városrészle­ teket állított ki. Önarcképe és Özvegyasszony szobája c. képe a Nemz. Gal.-ban van. Kempelen Farkas (Pozsony, 1734. jan. 23.— Bécs, 1804. márc. 26.): mechanikus, építész, rézmetsző, korának jelentős tudósa, feltalálója. Mint udvari tanácsos 1796-ig a bécsi udvar szolgálatában állt és Buda számos építkezésénél tevékenykedett. Többek közt tervei szerint alakították át színházzá (Várszínház) a karme­ liták templomát (Hikisch Kristóf kivitelezésé­ vel, 1786 —87). Vízemelő szerkezete látta el a schönbrunni szökőkutakat. Híres volt sakkgépe es beszélőgépe. Pár száz rajza a kassai múzeum­ ba került. Számos rézmetszetet is készített.

Kempener, Pieter de; spanyolul Pedro Campana (Brüsszel, 1503—Brüsszel, 1580): németalföldi festő. F. Pacheco szerint építész, matematikus, asztronómus és szobrász is volt. Élete nagy részét Spanyolo.-ban töltötte. 1529ben távozott hazájából. Bolognában V. Károly koronázására diadalívet festett, ezután Rómába, majd Velencébe került. 1530-ban a Grimani család megbízásából — más képekkel együtt — megfestette V. Károlyt koronázási díszben. Művészetén Raffaello és Michelangelo műveinek ismerete hagyott nyomot. A har­ mincas években V. Károly hívására Spanyolo.ba ment, ahol kb. 1562-ig dolgozott. A sevillai székesegyház részére festett oltárképei: Levétel a keresztről (1547—48), Bemutatás a templomban (1555), valamint a Mária életéből vett jelene­ tekkel díszített oltár. Architektúrái Dürer művészetére, nőalakjai Raffaellora emlékeztet­ nek (Pásztorok imádása, Madonna, Berlin). 1562-ben tért vissza Brüsszelbe, ahol Álba herceg szőnyegszövő műhelyének vezetője lett. Gerszi Teréz Kenczler Hugó (Bp., 1894—Kassa, 1922. nov. 28.): művészettörténész. Művészetelmé­ lettel és felső-mo.-i oltárokkal foglalkozott ( Szárnyas oltárok a Felvidéken, Archaeclogiai Értesítő, 1912, 1913; Kassai oltárszárnyak a kassai és bécsi múzeumokban. Bp. é. n.). 1918—21 között művészettörténeti magániskolája volt Bp.-en. Jelentős szerepet játszott a Tanácsköztársaság képzőművészeti életében. Kende Ferenc (Zombor, 1894. okt. 17.—Bp., 1961. máj. 16.): építész. Egyetemi tanulmányai után Ausztriában, Németo.-ban, Franciao.-ban és Csehszlovákiában járt tanulmányúton. Fő­ ként ipari, kereskedelmi létesítményeket terve­ zett (a volt Stühmer-gyár Székháza, Szentkirályi u. 8.; József krt. 5., 1935, több kiállítási pavilon stb.). Jelentős szakirodalmi tevékeny­ séget is folytatott. Kende Géza (Nagybecskerek, 1889. jan. 5.— ): festő. Bp.-en tanult, 1908-tól főleg alakos kompozícióival szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Az I. világ­ háború után Amerikában telepedett le, a buffalói magyar templomban Petőfi-portréja, Los Angelesben a Szt. István-templomban Szí. István a pogányok között c. oltárképe található. Két csendéletét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Kende István (Körtvélyfája, 1865. jan. 2.— ?): festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként rajz­ tanári oklevelet szerzett. 1891-től vett részt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain naturalista táj-, zsáner-, csendéletképeivel és akvarellekkel. 1907-től szerkesztette a Rajz­ oktatás c. szaklapot. Szakirodalmi munkája: Az akvarellfestés kézikönyve (1905).

КЕМ

596

KÉP

Kende Jakab (Jacques) Samu (Nagykanizsa, 1865. jún. 10. —?): festő. Münchenben K. Pilotynál és F. A. Kaulbachnál, majd Párizsban tanult, ahol a barbizoni iskola művészete hatott rá. Az 1890-es években Angliában és Amerikában táj- és arcképeket festett. 1900-tól Párizsban, majd Brüsszelben élt, 1918-ban Berlinben telepedett le. Két műve a londoni Westminster Palace-ban van. kenotaphion, cenotaphium: síremlék, mely nem a halott sírja felett áll, hanem csak annak emlékezetét szolgálja. Rendszerint olyankor emelik, ha a halott sírja ismeretlen v. távoli. Alkalmazása a történelem előtti időktől nap­ jainkig terjed. Kent, Rockwell (Tarrytown Heights, 1882. jún. 21.— ): amerikai festő és író. Képein, metszetein és rajzain főként Alaszka és Grön­ land világának egyszerű embereit ábrázolja kevés színnel, leegyszerűsített formákkal. Köz­ tulajdonban nem levő képeit 1960-ban az SZU-nak ajándékozta. Kent, William (Yorkshire, 1684—London, 1748. ápr. 12.): angol festő, építész, kert­ művész. Rómában tanult, 1719-ben tért vissza Londonba, ahol udvari festő lett. Festői műkö­ désén kívül (Kensington-palota freskói) London­ ban számos palotát épített. Művészete nagy hatással volt a korabeli bútorstílus fejlődésére és az angol tájkert kialakítására, kentaur: emberfejű, lótestű (v. félig ember, félig lótestű) szörny. Ábrázolása az ókori Keleten már az i. e. 3. évezredben megjelent, de népszerű csak a görög művészetben lett az i. e. 8. sz.-tól. A görög mitológiában számos elbeszélés szereplői a ~ o k ; a lapithák népével

való harcuk kedvelt tárgya volt a klasszikus festészetnek és szobrászatnak is ( —*■Polygnótos, —► Olympia, —► Parthenon stb.). Új szakaszt kezdett ábrázolásuk történetében Zeuxis híres képe, a Nőstény Kenzan, teljes neve: Ogata Kenzan (Kyoto, 1663—Tokió, 1743. júl. 22.): japán festő, keramikus, költő. Bátyja, Korin volt a mestere. A kerámián szerette a vonaldíszítést, ebben sokan utánozták, illetőleg hamisították, képarchitektúra : a síkkonstruktivizmus egyik iránya; Kassák Lajos nevezte el és propagálta számos cikkben, magyar és német röpiratban. Tulajdonképpeni megteremtője Bortnyik Sán­ dor volt, akinek ~ i albumba gyűjtve, sablon­ nyomású technikával sokszorosítva meg is jelentek. Bortnyikon kívül Kassák Lajos és Moholy-Nagy László festettek ^ t . A ~ elmé­ lete szerint kollektív művészet, mert egyszerű és áttekinthető formaviszonylataival az új kollektív szellemet szuggerálja. Lényegében azonban nem egyéb, mint mértanian körül­ határolt síkformák variálásai a papír v. vászon síkján, be nem vallott dekoratív céllal és eredménnyel. Képcsarnok V állalat: élő magyar képző- és iparművészek alkotásait kiállító és értékesítő országos vállalat. Bp.-en alakult 1949-ben. Felügyeleti szerve a Képzőművészeti Alap. A ~ irányítása alá tartozik Bp.-en a Csók István Galéria, Derkovits Terem, Mednyánszky Terem, Dürer Terem, Paál László Terem, Pór Bertalan Terem stb. Minden nagyobb vidéki városban fiókokkal rendelkezik, ahol kereske­ delmi tevékenysége mellett képzőművészeti kiállításokat is rendez.

Képes Krónika: István király elfogja a pogány Gyula vezért c. miniatúra részlete (Bp., Széchényi Könyvtár)

597

KÉP

A Képes Krónika címlapja (Bp., Széchényi Könyvtár)

Képes K rónika, Bécsi Képes Krónika: latin nyelvű krónika, mely I. (Róbert) Károly koráig követi a magyar történelem eseményeit. Nagy Lajos uralkodása alatt, 1360 k. készült. Szövegét 147 iniciálé és miniatúra díszíti, melyeket feltehetően Meggyesi Miklós ké­ szített. 1933-ban a bécsi Udvari Könyv­ tárból az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába került. A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet egyik legfonto­ sabb, páratlan értékű forrása. — írod. Berkovits I.: A K. K. 1938; К. К. Bp., Г959; K. K. 1—2. köt. (fakszimile kiadás) Bp., 1964. K éphisodotos : athéni görög szobrászok. — I* (i. e. 375 k. működött). Az írott hagyomány több istenszobrát említi, elsősorban Eiréné (a Béke) szobrát, karján a gyermek Plutosszal (a Bőséggel), Athénben. A több római márvány­ másolatból ismert híres müncheni Eirénét ezzel szokták azonosítani. — 2. (i. e. 340—290 között működött) Praxitelés egyik fia. Testvérével, Timarchosszal együtt és önálló­ an is számos isten- és portrészobrot készített görög városokban. Több szobrának szignált talapzata is fennmaradt, de stílusáról nem tudunk közelebbit. Szilágyi János György képrom bolás, ikonoklasmus, ikonoklasis: Bi­ záncban 725 —843 között a képek és ereklyék tisztelete ellen fellépő mozgalom, melynek

társadalmi és gazdasági éle a rendkívül meg­ gazdagodott, óriási birtokokkal rendelkező és hatalmas tömegeket befolyásoló kolostorok ellen irányult. Tkp. az egyház és állam harcának egy fejezete; élén a császárok állottak. A kép­ tisztelet ellen III. Leo császár adta ki az első rendeletet 725-ben. 787-ben Iréné császárnő visszaállította a képek tiszteletét, de a mozga­ lom tovább élt, s csak 843-ban dőlt el véglege­ sen a képtisztelők (ikonodul) javára. A kép­ rombolók mozgalma — melyet a figurális ábrázolásokat tiltó zsidó és mohamedán vallás is befolyásolt — nem a művészet, hanem a képek és ereklyék bálványimádásnak tartott tisztelete ellen irányult. A 16. sz.-ban Németo.ban, Angliában, Hollandiában és Svájcban fanatikus protestánsok ismét követtek el ^ t . Kovács Éva k é p sz é k : ->- fríz K épző- és Iparm űvészeti L e k to rá tu s: képző- és iparművészeti alkotások munkael­ osztása, elbírálása, tiszteletdíj-megállapítása ér­ dekében létesített intézmény. 1964 óta műkö­ dik. K épzőm űvészek Ú j T ársaság a: KÚT k é p z ő m ű v é sze t: a festészet, a szobrászat és a grafika gyűjtőfogalma; gyakran az építészetet és az iparművészetet is e fogalom körébe von­ ják. A különféle művészetfilozófiák, ill. eszté-

598

KÉR

59 9

tikák eltérő módon körvonalazzák a ~ sajátos­ ságait, bár legtöbbjük az időben realizálódó művészetekkel szemben (irodalom, zene, tánc) a ~ fő jellemvonásának térbeli, plasztikai tu­ lajdonságát, tehát a dolgok egymásutánisága helyett egyidejűségének a bemutatását tartja. Ugyancsak gyakran határozzák meg a - Dipoinos és Skyllis tanítványa és -*- Pythagoras mestere. Egyetlen ismert műve, Spártában álló Zeusszobra a hagyomány szerint bronzlemezekből volt összeállítva; ez pontosan megfelel annak, amit a görög bronz nagyszobrászat technikájá­ ról tudunk, mielőtt a nagybronzok öntését megkezdték. Klee, Paul (Münchenbuchsee, Svájc, 1879. dec. 18.—Locarno, 1940. jam 29.): svájci festő és grafikus. 1889 —1901 között Münchenben H. Knirr és F. Stuck tanítványa volt. 1924-ben a Die Blaue Vier csoport egyik alapítója volt. 1922-től 1931-ig Weimarban, ill. Dessauban a Bauhaus tanára, 1931—33 között — náci parancsra történt elbocsátásáig — a düsseldorfi akadémián tanított. 1933-tól haláláig Svájcban élt. Grafikusként kezdte pályafutását rajzokkal, rézkarcokkal, litográfiákkal, fekete-fehér akvarellekkel. 1902—06 közötti művei torz, nyomasztó víziók vetületei, bölcselkedő, alle­ gorikus témákkal (Asszony és állat — rézkarc, 1904; Komédia — üvegfestmény, 1905). Később képzeletvilága felszabadult, megszűnt P. Klee: Kompozíció (1935) a téma irodalmisága, a vonal mind érzékenyeb­ ben kifejező, mind átszellemítettebb lett ( Balkon — üvegfestmény, 1908; Bern a rell, 1913). KandinszkijjA kötött barátsága is Nydeck-híddal — rajz, 1911; Candide — megerősítette ezt a törekvését. 1912-i párizsi útjának művészi hatásai (találkozása Delaunayillusztrációk, 1911; Utcakereszteződés — akvaval) s döntően 1914-i afrikai utazásának be­ nyomásai hoztak fordulatot művészetében; P. Klee: Csicsergő gép (N ew York, Museum of Modern Art) minden előzmény nélkül és a legnagyobb biztonsággal birtokába vette a szín kifejezőeszközét. Önállóvá vált formanyelvét jellemzi 1914-től kezdődő akvarelljeinek sora (Kairuan, 1914; Kék kúp, 1914; Ab ovo, 1917; íráskép, 1916; Babaszínház, 1923; A déli flóra rezonan­ ciája, 1927; Vadvíz, 1934). 1917-től datálódnak olajfestményei és temperái (Villa R , 1919; Architektúra, 1923; A z értelem határai, 1927; Arab dal, 1932; Gyermekjáték, 1939). 1937 után pasztelleket is készített (Színpadkép, 1937; Maszk, 1940). Grafikusi, főként rajzi munkás­ ságát töretlenül folytatta, s a rajz festményeinek is legtöbbször fontos eleme (Csiga, 1914; Barbár király, 1917; Lezuhanó madár, 1917; Egzotikus madárpark, 1925; Játék a vízen, 1935; Hegedű és ív, 1939). — ~ új fejezetet nyitott az európai festészetben. Rendkívüli érzékenysé­ gével érzékelni és érzékeltetni tudott addig még fel nem fogott és meg nem formált reali­ tásokat, amelyeknek területe messze a látható valóság határain túl húzódik; a jelenségekhez fűződő tér- és időbeli asszociációkat, a jelen­ ségeknek a sokrétegű emlékezet által gazdagí­ tott képét. A modem ember életérzése, a való-

ság hirtelen óriási arányú kitágulásából fakadó új gondolati és érzéstartalmak konkretizálódnak művészetében, amely a forma, a kifejezés rejtélyes, eddig nem sejtett területeit hódította meg, s ezzel maga is hozzájárult a valóság képének kitágításához. saját alkotó tevé­ kenységének legkiválóbb teoretikusa. Naplója, művészeti írásai a modern festészet fontos esztétikai dokumentumai. — Hatása az ex­ presszionista és szürrealista mozgalmakra fel­ mérhetetlen, néhány művének játékos, ornamentális formanyelve pedig az iparművészetre volt nagy hatással. Fontosabb írásai: Wege des Naturstudiums, 1919—23 (Weimar, 1923), Über die moderne Kunst, 1924 (Bern, 1945), Das bildnerische Denken (Basel—Stuttgart, 1956), Tagebuch (Köln, 1956). — írod. W . Haftmann: P. K. Frankfurt am Main, 1950; W . Grohmann: P. K. Stuttgart, 1954; J. Thrall Soby: The Prints of P. K. New York, 1954; G. San Lazzaro: P. K. Leben und Werk. München—Zürich, 1958. Körner Éva Kleedorfer Mátyás (18. sz.): festő. A Dunán­ túlon több freskója ismert: Ászár, r.k. temp­ lom; Győr, székesegyház, Héderváry- (Szt. László) kápolna Kleitias: Fülrészlet a Fran^ois-vázáról (Firenze, Museo Archeologico)

Kléh János (Makó, 1881. dec. 15. —1919): festő. A Mintarajziskolában Ballá Edénél és Hegedűs Lászlónál tanult, majd a szolnoki művésztelepen dolgozott valósághű felfogás­ ban. 1908-tól állandóan Szolnokon élt. 1910ben kollektív kiállítása volt a bp.-i Művész­ házban. Tiszapart télen, Zagyvapart télen és Vi­ rágzó rózsafák c. képét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Klein Ármin (Veszprém, 1855—Pécs, 1883. aug. 12.): szobrász és keramikus. Bécsben tanult, hazatérve a pécsi Zsolnay-gyárban volt mintázó. Számos zsánerszobrot és dekoratív plasztikát tervezett. Néhány szobrát (Pán és Bacchus, A három párka stb.) 1877—83 között a Műcsarnokban állította ki. Klein, César (Hamburg, 1876. szept. 14.— Pansdorf, 1954. márc. 13.): német festő, grafikus, iparművész; a berlini művészeti akadémia professzora. M. Pechsteinnel együtt a „Novembergruppe" alapítója. Kezdetben az expresszionista, később a szürrealista irány kép­ viselője. Falfestmények (Berlin, Theater am Kurfürstendamm, Neue Oper am Königsplatz stb.), mozaik- és üvegablaktervek (pl. a Siemens és Halske R t. siemensstadti irodaháza számára), plakátok, illusztrációk fűződnek nevé­ hez (több monumentális munkája a II. világ­ háborúban elpusztult). M int díszletfestő a legtöbb berlini színház számára dolgozott. Klein Miksa (Gönc, 1847. jan. 27.—Berlin, 1908. szept. 6.): szobrász. Pesten, Berlinben, Rómában tanult, végül Berlinben letelepedve neves szobrásztanár lett. Egyik legjobb műve A z oroszlánnal küzdő' germán rabszolga (1878). Emlékműveket (Berlinben I. Vilmos császár lovas szobra, Bismarck, T. Fontane), képmásokat (Nietzsche, Helmholtz), kutakat, dekoratív szobrokat mintázott. Az akadémikus szobrá­ szat képviselője volt. Klein, Yves (Nizza, 1928. ápr. 28. — Párizs, 1962. jún. 7.): francia festő, a purista absztrak­ ció jellegzetes képviselője. 1946—47-ben sze­ rezte hírnevét ún. monokróm kísérleteivel. E képei egyszínű festékkel borított vásznak voltak, és kizártak minden „nem esztétikai", természeti v. eszmei asszociatív elemet. Jel­ lemző korszakai: kék periódus (1957), pneu­ matikus periódus (1958), anthropometriák (festékbe mártott aktok lenyomatai a vásznon) és polikrómiák (i960), planetarikus reliefek világító gázzal (1961). Párizsban a Restanycsoport tagja volt. 1952-ben elnyerte Japán legmagasabb Judo-díját. Körner Éva Kleiner, Salomon (Augsburg, 1700 v. 1703. ápr. 12.—Bécs, 1761. márc. 15.): német vedutarajzoló és rézmetsző. Bécsben a város barokk épületeit örökítette meg. Dolgozott Németo.ban is. Illusztrálta a Monumenta Augustae Domus Austriacae c. négykötetes munkát (Wien, 1750).

KLE

64 &

KLE

L. von Klenze: Befreiungshalle, Kelheim

Ö49

Kleitias (i. e. 6. sz. második negyede): az athéni feketealakos vázafestészet egyik leg­ nagyobb korai mestere. Az alakokat szinte ornamentálisan kezelő miniaturista, a korai „elbeszélő” stílus képviselője; ->- Amasis és a 6. sz. harmadik negyedének kismesterei az ő irányát folytatták. Ergotimos fazekas műhe­ lyében dolgozott. 17 ismert művéből öt szignált. Legkiemelkedőbb közülük a Frangois-váza. Klejn, Roman Ivanovics (1858 —1924): orosz építész. A pétervári Művészeti Akadémián tanult. Jelentős munkái a moszkvai Középső Üzletsor (1908), a Borogyinói-híd (1912), a Moszkvai Egyetem Geológiai Intézete (1914— ró). Fő műve az Állami Képzőművészeti Puskin Múzeum (Г898 —1912), mely az SZU legcél­ szerűbb múzeumépületeinek egyike. Klem m , W alther (Karlsbad, 1883. jún. 18.— Weimar, 1957. aug. 11.): cseho.-i születésű német grafikus, festő; a weimari Hochschule professzora. Tehetsége főleg finom színezésű és a japán stílus hatását mutató fametszetein érvényesült. Később a fekete-fehér technikára tért át. Litográfiával és rézkarccal is foglalko­ zott. Számos illusztráció (mesékhez, irodalmi művekhez), valamint táj- és állatképek, archi­ tektúra-ábrázolások fűződnek nevéhez. Klenze, Léo von (Bockenem, 1784. febr. 29.—München, 1864. jan. 27.): német építész,

a délnémet klasszicizmus legjelentősebb mes­ tere, aki görög szellemű alkotások mellett az olasz reneszánsz formavilágát is szerencsésen elevenítette fel. Tanulmányait Berlinben és. Párizsban végezte, F. Gilly, Ch. Percies és P. F. L. Fontaine voltak mesterei, de ismerte K. F. Schinkel klasszicizmusát is. 1816-tól 1864-ig I. Lajos udvari építésze volt Münchenben,, jelentősen hozzájárult a város építészeti fel­ lendüléséhez, városképének kialakításához. Két müncheni múzeumával (Glyptothek, 1816—34 és Alte Pinakothek, 1826—36) a múzeum épüle­ tének nagy hatású, klasszikus típusát teremtette meg. Fontosabb művei: a királyi palota egyik szárnya (1826), Odeon (1826), a Monopteros kerek oszlopcsarnok az Englischer Gartenben,. a Walhalla (Regensburg mellett, 1830—42), a Propyleák (1846—62). Középületeken kívül számos kastélyt, síremléket tervezett. Nagyobb építkezések fűződnek nevéhez Münchenen kívül is. Tervei szerint épült az athéni királyi palota, a leningrádi Izsák-templom belseje és az Ermitázs bővítése, valamint a kelheimi Befrei­ ungshalle, melyet F. von Gärtner kezdett meg. 1840-ben a pesti Nemzeti Múzeum épületének tervpályázatán is részt vett. — Mint festő is működött, főleg akvarelleket készített. — írod. O. Hederer: L. von K. München, 1963. Kleophón-festő (i. e. 430—410 között műkö­ dött) : athéni vörösalakos vázafestő, a klasszikus

Kleophón-festő: Harcos búcsúzása (München, Antikensammlung)

kor egyik legnagyobb mestere. Alakjainak komoly méltósága, kompozícióinak harmóni­ ája a Parthenón-ívíi szellemével rokon. Egyik vázáját Pheidias olympiai műhelyében találták meg. Mintegy 50, többnyire nagyméretű váza­ képét ismerjük; a legkiemelkedőbbek: Lakomázók (stamnos, Leningrad), Héphaistos vissza­ térése az Olymposra (peliké, München), Harcos búcsúzása (stamnos, München), Apollón Delphoiban, Héphaistos visszatérése (kratér, Fer­ rara). K leophradés-festő, valódi nevén Epiktétos 2. (i. e. 510—470 között m űködött): athéni váza­ festő; a késő archaikus vörösalakos vázafesté­ szet legnagyobb mestere. A feketealakos technikát is kiválóan kezelte (->- Panathénaiaamphorákon s vörösalakos vázái mellékalakjain). Euthymidés tanítványa, tökéletes rajzoló; a mozgás, emberábrázolás, arckifejezés új realiz­ musát érett korszakának izzó temperamentumú képein a -*■ Polygnótosra utaló fenséges monu­ mentalitás szolgálatába állította. Késői művei fáradt rutinba fulladtak. Több mint 100, főleg nagyméretű vázája közül a legszebbek: Dio­ nysos és kísérői (amphora, München); Harcos, Ökölvívók (amphora, München); Atléták (kra­ tér, Tarquinia); Trója pusztulása (hydria, Nápoly); Kentaurok megtámadják Irist (skyphos, Firenze). — írod. J. D. Beazley: Der Kleophrades-Maler. Berlin, 1933. Szilágyi János György K lerk, Michael de (Amsterdam, 1884. nov. 24.—Amsterdam, 1923. nov. 24.): holland építész, az amsterdami építészeti iskola egyik vezető tagja. Elsősorban amsterdami lakóház­ épületei jelentősek (Eigen Haard, Henriette

Ronner tér lakóházai), amelyekben a modem stílus kialakításának fontos előfutára. K iette Károly (Drezda, 1793. okt. 18.—Bp., 1874. jún. 26.): festő, Kelety Gusztáv festő és műkritikus atyja. Bécsben és Drezdában tanult, Pozsonyban, majd Budán működött a nádor udvari festőjeként. Táj- és csendélet­ képeket festett. Legismertebb műve a J. Ranftlhl közösen készített rajzsorozat a nagy pesti árvízről (1838). K lie, Kari (Prága?, 1841. máj. 31.—Bécs, 1926. nov. 16.): cseh származású festő és kari­ katurista. Előbb Brünnben rajzolt élclapok számára, 1868—70 között Bp.-en a Borsszem Jankó munkatársa volt. Ugyanitt 1870-ben cinkográfműhelyt nyitott, majd Bécsbe költö­ zött s maga is élclapot adott ki. K lie Zoltán (Szekszárd, 1897. júl. 10.— ): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványai közé tartozott, 1925-től 1927-ig Párizsban tartózkodott. A KÚT, majd az UME tagja volt. Műveit válasz­ tékos kolorit, dekoratív, posztimpresszionista hangvétel jellemzi. A 30-as évek végén szürrealisztikus elemek is megjelentek festményein. 1959-ben műveiből kiállítást rendeztek az Emst Múzeumban. K lie Zoltánná: Róna Шага

KLE

Dionysos, a Kleophradés-festő amphorájáról (München, Antikensammlung)

65c

KLI

M.

651

de

Klerk:

Lakóházak

K lieber, Josef (Innsbruck, 1773. nov. 1.— Becs, 1850. jan. 11.): osztrák szobrász, éremvéső és festő. A bécsi Képzőművészeti Akadémi­ án Ferenczy István egyik tanára volt. Liechten­ stein herceg számára Bécsben és környékén számos reliefet, szoborcsoportot és dekoratív plasztikát készített. Reliefjei több bécsi és badeni ház homlokzatát díszítik. A bécsi Poli­ technikai Intézet homlokzatán és belső termei­ ben grisaille festményei találhatók. Munkássá­ gának nagy része Mo.-hoz kapcsolódik. A pesti német színház számára Apollo és a 9 Múzsa szobrát, a pannonhalmi apátság könyv­ tára részére István király és Ferenc császár nagyméretű szobrát készítette. Több magyar főúri család (pl. Esterházy Miklós csákvári kastélya) részére is dolgozott. Lajta Edit K lim es, Thomas (18. sz. vége): valószínűleg morva származású festő Bécsben. Kazinczy hívására jött Mo.-ra. Kazinczyról készült arc­ képe elveszett, de fennmaradt Kazinczy fele­ ségéé 1787-ből. Baráti Szabó Dávid portréját K. Kohl, Ráday Gedeonét pedig Qu. Mark réz­ metszetéből ismerjük. K lim kovics: művészcsalád a 18 —19. sz.-ban. Tagjai: i . ~ Flóris (1756 —1826): festő. Néhány felső-mo.-i oltárképet festett. — 2. ~ Ignác (Liptószentmiklós, 1800 —1852): festő és szobrász, az előző fia. Egyházi tárgyú képe­ ket festett Kassán éskömyékén.Több felső-mo.-i

Amsterdamban

freskó mestere. Az ő és fiai gyűjteménye lett a kassai múzeum anyagának alapja . — 3* ~ Ferenc (Kassa, 1825. aug. 31.—Bp., 1890. ápr. 9.): festő, az előző fia. Marastoni Jakab iskolá­ jában, majd Bécsben F. G. Waldmüllernél tanult. 1856-tól 1859-ig Párizsban L. Cogniet mellett dolgozott. Történeti és zsánerképeket festett. 1860-tól Pesten működött mint rajz­ tanár, számos arcképet és oltárképet készített. — 4. ~ Flóris (1831 —1907): faszobrász. Apjánál, Ignácnál végezte tanulmányait s mint egyházi szobrász Kassa környéki temp­ lomok szobrászi díszítéseit végezte. — 5. Béla (Kassa, 1833. márc. 24.—Kassa, 1885. febr. 10.): festő, Ignác fia. A bécsi akadémián tanult, 1861-től Kassán volt rajztanár. Benczúr Gyula első mestere volt. Oltárképeket és portrékat festett. K lim ó István (Debrecen, 1883. okt. 8.—Bp., 1961. máj. 26.): festő. A Mintarajziskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál tanult. 1903—04-ben Firenzében volt tanulmányúton. Dolgozó embereket áb­ rázoló figurális kompozíciókat és tájképeket festett. 1921-ben a Műcsarnokban gyűjt, ki­ állítást rendeztek műveiből. 1961-ben emlékkiállítása nyílt Kispesten. Több képét őrzi a Nemz. Gál. K lim sch, Fritz (Frankfurt am Main, 1870. febr. 10.—Freiburg im Breisgau, i960, márc.

G. Klimt: A csók (Bécs, Österreichische Galerie)

30.): német szobrász. A berlini akadémián F. Schapernél tanult. 1898-ban a berlini Sezession egyik alapítója, 1912-től a bécsi akadémia tagja, 1921-től a charlottenburgi képzőművészeti főiskola tanára volt. Számos sír­ emléket és emlékművet készített, portréi rend­ kívül karakterisztikusak. Büszt Önarcképe a firenzei Uffiziben van. Utolsó nagyobb mun­ kája Mozart-emlékmüve (kút) Salzburgban. K lim t, Gustav (Baumgarten, 1862. júl. 14.— Bécs, 1918. febr. 6.): osztrák festő. A bécsi Iparművészeti Iskolán tanult. 1898-ban egyik alapítója és vezéralakja volt a bécsi Sezessionnak s legjelentősebb intézményének, a Wiener Werkstättennek. 1905-ben szakított a Sezessionnal, de továbbra is a nemzetközi Jugend­ stil bécsi változatának legkiemelkedőbb kép­ viselője maradt, s nagy hatással volt mind tanítványaira (E. Schiele), mind szélesebb művészkörökre. Fő működési területe a sík, rajzos, dekoratív stílusú falfestészet (Bécs, Palais N. Dumba: A Zene, 1898; Bécs, Egye­ tem: Filozófia, Orvostudomány, Jogtudomány, 1900 —03). Ezek, akár táblaképei (Igazság, 1899; A három életkor, 1908; A csók, 1911) szimbolikus, bölcselkedő, morális tartalmúak. Kiváló portretista, plakátgrafikus (Wiener Sezession első kiállításának plakátja, 1898) és iparművész (ruhatervek, mozaik a brüsszeli Stocklet-palotában) volt. 1962-ben Bécsben nagy sikerű emlékkiállítást rendeztekműveiből. - írod. M. Eisler: G. K. Wien, 1921; B. Fleischmann: G. K. — eine Nachlese. Wien, 1947; E. Pirchan: G. K. Wien, 1956; A. Strobl: G. K. Zeichnungen. Graz, 1964. Körner Eva kiiné : ágy, heverő. Az ókori görögök fekvő­ helye, amelyet étkezéshez is használtak. Fából, márványból, bronzból, nemesfémből készült,

festett, berakásos v. domborműves díszítésű példányok maradtak fenn. A római dísz­ heverőkön olykor plasztikus díszítést is találunk. Kiing György (Tárnok, 1912. nov. 9.— ): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után plakátrajzolással foglalkozott. A felszabadulás után erőteljes színezésű képeken kívül megrendítő rajzsorozatot készített a munkatáborok életéről. 1955-ben az Ernst Múzeumban gyűjt, kiállítást rendeztek művei­ ből, 1960-ban a Csók Galériában, 1963-ban az Északi Járműjavítóban volt kiállítása. K linger, Max (Lipcse, 1857. febr. 18.— Grossjena bei Naumburg, 1920. júl. 5.): német grafikus, festő, szobrász, a korai szecesszió egyik sokoldalú, igen termékeny képviselője. Műveit monumentalitásra való törekvés jel­ lemzi. A régi kultúrák mitológiai és történeti alakjait ábrázolta a titokzatos emberi sors szimbólumaiként. Hosszú időt töltött kül­ földön (Belgium, Francia-, Olasz-, Görög-, Spanyolo.), sokféle hatás érte, de gondolatok­ kal zsúfolt művei a német szellem jellegzetes kifejezői maradtak. Tehetsége elsősorban réz­ karcaiban érvényesült (Márciusi napok, A Halálról, Brahms-fantázia c. sorozatok). Leg­ népszerűbb festményei többek közt Piéta (drezdai képtár), Paris ítélete (bécsi modern képtár), A kék óra (lipcsei múzeum). Szobrai több színű anyagból készültek v. színezettek (pl. Kassandra, Beethoven, lipcsei múzeum). — írod. M. Schmid: M. K. Leipzig, 1899; F. Servaes: M. K. Berlin, 1902; W . Pastor: M. K. Berlin, 1922. Benkő Viktorné K lingstedt, Karl Gustav (Riga, 1657— Párizs, 1734. febr. 17.): lett (?) származású párizsi miniatűrfestő. Előbb katona volt a francia hadseregben, majd Párizsban telepedett le. Dohányszelence-miniatűrjei főleg gáláns jeleneteket ábrázolnak. Miniatűrjei finom tus­ vonalakkal készültek, és csak helyenként (főleg az arcnál és kezeknél) mutatnak könnyed víz­ festést. K linovszky István: — Szkicsák-Klinovszky István K lodt, Mihail Konsztantyinovics (1833. jan. I I . —1902. máj. 29.): orosz tájképfestő. A szentpétervári akadémián tanult, majd ösztön­ díjjal E-Franciao.-ban és Svájcban dolgozott. Ismert műve A szántás (1872). A Vándorki­ állítási Társaság egyik alapító tagja volt. K lodt, Pjotr Karlovics (Szentpétervár, 1805. jún. 5.—Firmo., 1867. nov. 18.): orosz szob­ rász, a 19. sz.-i orosz realista szobrászat egyik elindítója. Fő művei: a pétervári Anyicskovhíd négy Lózabolázó c. szoborcsoportja (1833—49), a pétervári Márványkapu nagy­ arányú domborműves fríze és a Nyárikertben

KLI

652-

KM E

P. К . Klodt: Lózabolázó (Leningrád, Anyicskov-híd)

felállított Krilov-emlékmü (1848 —55). Az állatábrázolás kitűnő mestere volt. — írod. A. R om m : P. К. K. Moszkva, 1948.

Klosterneuburg: város Ausztriában, a Duna jobb partján. Műemlékei közül az Agostonrendi Apátsági templom alapkőletétele 1114-ben volt, 1136-ban szentelték fel. Az elfalazott D-i és E-i kapu a 12. sz. második feléből való. Kereszt alaprajzú bazilika négy, majdnem négyzetes boltszakasszal. A 18. sz.-ban D. F. d’Allio tervei szerint barokk stílusban kiegészítették, de az Escorialhoz hasonló méretű és célú, hatalmas épülettömb csak részben készült el. A Leopoldskapelle (egykori káptalanterem) kéthajós, nyolcboltszakaszos terem, a 12. sz.-ban épült. A 17. sz.-ban barokk stílusban átalakították. Itt áll Nicolaus de Ver­ dun zománcképekkel díszített oltára 1181-ből. Kloster-Veilsdorf-porcelán: a 18. sz. leg­ jelentősebb thüringiai porcelángyárának ké­ szítménye. A gyár 1760-ban jött létre, ma is működik. Fénykorában (1780-ig) sajátságos palettával díszített szép porcelánt készített. Szobrai közt számos kitűnő ismert (jelzetlenek). Jeg y e: С V különféle változatban, klöpli csip k e: a vert csipke népszerű elne­ vezése, a verőpálca (orsó) német nevének (Klöppel) magyarosított alakja után. K m etty János (Miskolc, 1889. dec. 23.— ): festő, Kossuth-díjas, érdemes művész, fő­ iskolai tanár. A két világháború közötti haladó festőnemzedék jelentős alakja, a

Kmetty János: Koncert

65З

cézanne-i vonal következetes művelője. Szablya-Frischauf Ferenc magániskolájában, később Ferenczy Károlynál tanult. Tanulmányai be­ fejezése után 1911-ben Párizsban a Julian Akadémián töltött egy évet. A KÚT alapító tagja és alelnöke volt. 1917-ben kollektív ki­ állításon vett részt a Nemzeti Szalonban, leg­ utóbb 1960-ban a Fényes Adolf-teremben ren­ deztek önálló kiállítást műveiből. Szerkesztő alkatú művész, aki a kubizmushoz közel álló, nagy összefoglaló formáit erős kék kontúrok­ kal kapcsolja egybe, s ez képeinek félre­ ismerhetetlen jellegzetességet ad. Korai, világo­ sabb színfoltokból épített képei után később, különösen a felszabadulás után erőteljesebb formákkal és érettebb színekkel tűnt fel. Téma­ köre nem túlságosan széles, de egy-egy csend­ élete V. szobabelsője mindig tiszta, egységes világot tükröz. Mint grafikus már egész fiata­ lon nagy sikereket ért el, szilárd kompozíciós rendje a rézkarcban kiválóan érvényesült. Nyaranként Szentendrén dolgozik. Pedagógi­ ája épp oly következetes, mint egész életműve. Oelmacher Anna K nab, Michael (14. sz. vége): osztrák építő­ mester. Több császári kastély építésénél dol­ gozott Bécsújhelyen és Laxenburgban. Ő építette a Maria am Gestade-templom hossz­ hajóját. 1368 k. fő művén, a bécsi Szt. Istvándóm tornyán dolgozott, melynek eredeti meg­ oldása ~ terve. K nabe Ignác (19. sz. közepe): építőmester. Pesten működött. 1851-től tagja volt az építő­ mesterek céhének. 1865-ben tervezte Budán az új izraelita imaházat mór stílusban (elpusztult). Knackfuss, Hermann (Witten an der Sieg, 1848. aug. и . —Kassel, 1915. máj. 17.): német festő, illusztrátor, művészeti író. A düsseldorfi akadémián E. Bendemann és E. Gebhardt tanít­ ványa volt. Mitológiai, majd a történeti hűséghez ragaszkodó történeti tárgyú kompo­ zíciókat, arcképeket s az 1890-es évektől — az impresszionizmus vívmányait értékesítve — friss, eleven természettanulmányokat festett. Számos illusztrációt készített. Hírnevét első­ sorban az 1895-ben megindított KünstlerMonographien sorozattal alapította meg, mely a művészettörténeti ismeretek népszerűsítését szolgálta. Knaus, Ludwig (Wiesbaden, 1829. okt. 5.— Berlin, 1910. dec. 7.): német festő, a berlini művészeti akadémia tanára. A düsseldorfi aka­ démián C. F. Sohn és W . Shadow tanítványa volt, de igazi mesterei a paraszti életet festő régi hollandok: Ostade, Brouwer stb. A népéletből merített humoros v. érzelmes, sokalakos zsánerképeket és portrékat festett. Párizsban az új francia festészeti törekvésekkel is megismer­ kedett. Festői kvalitásai azonban az idők folyamán egyre csökkentek, mindinkább az

anekdotikus tartalomra helyezte a hangsúlyt. Düsseldorfi évei voltak a legeredményesebbek; ebből a korszakából származik a fő művének elismert Hesseni temetés télen, a Hauensteineri paraszttanácskozás, mely a német parasztság apoteózisa stb. Erősen hatott a fiatal Munkácsyra. — írod. L. Pietsch: L. K. Leipzig, 1906. R neller, Kniller, Sir Godfrey (Lübeck, 1646. aug. 8.—London, 1723. okt. 19.): német szár­ mazású angol arcképfestő. Amsterdamban F. Bol tanítványa volt, később Itáliában, majd Németo.-ban élt. 1675-ben Londonban telepe­ dett le, ahol II. Jakab, III. Vilmos és I. György udvari festőjeként működött. Művészi érde­ meiért 1692-ben lovagi rangra emelték, 1711ben az első angol festészeti főiskola igazgatója lett, majd 1715-ben főnemesi rangot nyert. Korai képei F. Bol, majd C. Marató hatására vallanak. Korának — különösen P. Lely halála (1680) után — jelentős portréfestője, elegáns arcképfestői stílusa a van Dyck-i hagyományokat követi. Kiváló rajzoló és kolorista volt. Robert Cecil képmása és Női kép­ más c. művét a Szépm. Múz.-ban őrzik. K ner, Knorr, Christian (17. sz.): bécsi festő. Batthyány Adám számára a németújvári (Güssing) palotába tíz képet festett 1637-ben és 1642-ben; a nagyszombati (Trnava) jezsuita templomban (1639) is dolgozott. A pozsonyi

KNA

A knidosi Déméter, i. e. 330 k. (London, British Museum)

654

KNO

G. W . Knobelsdorff: A

Ö5 5

Sanssouci-kastély Potsdamban

várkápolnában 1640-ben oltárképeket festett. Kner Erzsébet (Gyoma, 1900. okt. 6.— ): könyvkötő, Izidor leánya. A 20—30-as években a legjobb könyvkötőműhelye volt Mo.-on, melyben művészileg és technikailag egyaránt színvonalas kötéseket, bőrmunkát és aranyozást is készített. A háború előtt Ameri­ kába költözött, Chicagóban él. Kner Imre (Gyoma, 1890. febr. 16. —1944): nyomdász, könyvművész, ~ Izidor fia. 1902től 1904-ig atyja műhelyében, 1904—05-Ъеп Lipcsében tanulta a nyomdászmesterséget. 1916-tól átvette apja könyvkiadóvállalatának vezetését. Az I. világháború után Kozma Lajossal együtt a klasszicista tipográfia kor­ szerű alkalmazásával teremtette meg az új könyvművészetet. 1944-ben a fasiszta terror áldozataként halt meg. Tanulmányainak gyűjt, kötete 1957-benjelent meg (Akönyv művészete). Kner Izidor (Gyoma, i860, febr. 5.—Gyoma, 1935. aug. 19.): nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörő jelentőségű, kiváló mestere. Szülő­ városában alapított nyomdájában a magyar könyvművészet klasszikus szépségű alkotásait adta ki (Monumenta Litterarum és a Kner Klasszikusok sorozata). R n id o s : ókori görög város a kisázsiai tenger­ parton, Rhodos szigetétől E-ra egy félszigeten. Az i. e. 7. sz.-ban spártaiak alapították. A két kikötővel rendelkező kereskedőváros az i. e. 6. sz.-ban több Ny-i és D-i gyarmat alapításában vett részt. Valószínűleg helyi kerámiája is volt.

Biztos emlékeink csak az i. e. 4. sz.-i (?) és a római korban újra felvirágzott városból van­ nak: négyzetes utcahálózata jól felismerhető; két színházának, gymnasionjának és szenté­ lyeinek kerültek elő maradványai. fő nevezetessége az i. e. 4. sz.-tól Praxitelés itt álló Aphrodité-szobra volt. A '~ban talált márvány ülő Déméter-szobor talán Leócharés munkája. Szilágyi János György Knobelsdorff, Georg Wenceslaus von (Kuckädel, 1699. febr. 17.—Berlin, 1753.szept. 16.): német építész és festő, Nagy Frigyes korának jelentős mestere. Fontos szerephez jutott a rokokó kialakításában. 1729-ig katonatiszt volt, 1736—37-Ъеп Rómában járt. 1737—39ben Nagy Frigyes részére átépítette a rheinsbergi kastélyt. 1740-ben Berlinben a kastélyok és kertek főintendánsa lett. A berlini Opera építésével (1741—43) a színházépítés új kor­ szakát nyitotta meg. A Sanssouci-kastélyt 1745-től 1747-ig építette Potsdamban. Meg­ nagyobbította Berlinben a charlottenburgi kastélyt és a potsdami Stadtschlosst. Festő- és rajzolóként is működött. Bónisné Wallon Emma Knoller, Martin (Steinach, 1725. nov. 8.— Milánó, 1804. júl. 24.): osztrák festő, a tirol festészet egyik kiemelkedő mestere. P. Troger tanítványa volt. 1755-ben Rómában A. R . Mengs és J. J. Winckelmann hatására a régi mestereket tanulmányozta. Kezdeti barokk és rokokó stílusa második római tartózkodása után (1760—65) a klasszicizmus felé fordult. Milánóban Firmian lombardiai osztrák hely­ tartó udvari festőjeként dolgozott. 1790—91ben Bécsben számos arcképet festett, többek között a császári ház tagjairól is. 1793-tól a milánói akadémia professzora volt. Milánói világi falképei még teljesen a rokokó szellemét sugározzák (Palazzo Vigoni-Firmian). Nya­ ranta délnémet templomok freskóit festette. Fő műveiben (Ettal, 1769; Neresheim, 1770— 75; Gries, 1772—75 stb.) a barokk freskófes­ tészet jellegzetes képviselője. Ybl Ervin Knopp Imre (Pest, 1867. dec. 29.—Bp., 1945. jan. 30.): festő, ~ József festő fia. Weimarban, Párizsban és Bp.-en Benczúr Gyula mesteriskolájában tanult. 1887-ben állított ki először a Műcsarnokban. Arcképeken kívül főleg mély tónusú alakos intérieuröket és zsánerszerű naturalista jeleneteket festett (Utolsó öltések,. Vasárnapi főkötő, A leves stb.). Több díjat nyert. 1922-ben és 1930-ban gyűjt, kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos képe a Nemz. Gál. tulajdona. Knopp József (Pest, 1825—Bp., 1899. júl. 13.): festő, Imre apja. Bécsben és Münchenben tanult. 1848-tól állította ki Pesten biedermeier stílusú portréit és csendéleteit. Női képmás c. műve a Nemz. Gal.-ban található.

KNO

A knóssosi palota trónterme

Knóssos : ókori város Kréta É-i részén, Iraklion közelében; Phaistos mellett a — krétai (minósi) kultúra legfontosabb központja volt. Feltárását 1900-ban J. A. Evans kezdte meg, majd az athéni angol régészeti intézet folytatta.

Jelentős neolitikus és kora bronzkori települé­ sek után i. e. 2000 táján nagy palota épült ~ b an , amelyet i. e. 1700 k. földrengés pusztított el. Nem sokkal ezután felépült az új palota, amelyet később többször átalakítottak és

A knóssosi palota (rekonstrukció)

656

ков

657

javítottak. A palota legalább háromemeletes Münchenben végezte, majd Párizsban és volt, nagy központi udvart, reprezentatív Berlinben dolgozott, 1921-ben kivándorolt az helyiségeket, tróntermet, lakosztályokat, für­ USA-ba. Több kollektív kiállítása volt Bp.-en. dőket, kultuszhelyeket, továbbá műhelyeket, Főleg karikatúráival tűnt fel. Korai korszaká­ raktárakat, lépcsőházakat, világító udvarokat nak alkotása, a Párizsi sztrájk a Legújabbkori stb. foglalt magában. Termeit falfestmények Történeti Múzeumban, grafikai művei a Nemz. díszítették, amelyek az egyéb leletekkel együtt Gal.-ban vannak. a krétai kultúra legfontosabb emlékei közé K obo-D aishi, eredeti neve Kukái (774 —835): tartoznak. A palota legnagyobb részét az japán festő, szobrász, szépíró és költő. 19 éves ásatók újra felépítették. A 16. sz.-i virágkorban korában lépett papi pályára és a mai napig fenn­ létesültek még ^ b a n díszes lakóházak, továbbá álló Shingon-szekta alapítója lett. Sok képet a kis palota, az ún. királyi villa stb. Az i. e. 15. festett (és sok festményt tulajdonítanak neki). sz. folyamán a város a mykénéi görögök fenn­ Ö alkotta meg a buddhista ábrázolások kánon­ hatósága alá került; a század végén elpusztult, ját Japánban. A hiragana írásrendszer fel­ de a nagy palota bizonyos részeit valószínűleg találását is neki tulajdonítják. 826-ban visszamég az i. e. 13. sz.-ban is lakták. A dórok meg­ telepedése után (i. e. i i . sz.) ~ a sziget jelentős városai közé tartozott, később azonban hát­ F. Kobell: Tájkép csónakkal térbe szorult. Települési nyomok területén a kora bizánci korban is kimutathatók. — írod. J. A. Evans: The Palace of Minos at К. 1—4. köt. London, 1921—36. Szabó Miklós K nothe, Jan (Vinnyica, 1912. febr. 18.— ): lengyel építész és illusztrátor. A varsói Polytechnikumon tanult. A Varsó újjáépítésére irányuló pályázatokon 1950-ben és 1952-ben terveivel Állami díjat nyert. K nüpfer, Nicolaus (Lipcse, 1603—Utrecht, 1660 k.): német festő. Magdeburgban, majd A. Bloemaertnál tanult Utrechtben. Az utrechti Caravaggio-követők s méginkább a fiatal Rembrandt hatott rá. Sokalakos, kisméretű képei közül a Könyörületesség cselekedetei (Kassel, képtár), Salamon áldoz a bálványoknak (Braunschweig), Sába királynője (Leningrad, Ermitázs), Krisztus Pilátus előtt (Moszkva, Puskin Múzeum) a jelentősebbek. K obell, Franz (Mannheim, 1749. nov. 23.— München, 1822. jan. 14.): német festő, grafikus, Wilhelm ~ unokatestvére. Korai tájképei a holland iskola befolyását mutatják; később a 17. sz.-i nagy francia tájképfestők, Claude Lorrain és Poussin hatottak rá. Kevés számú olajfestményénél kvalitásosabbak tollrajzai és rézkarcai. K obell, Wilhelm von (Mannheim, 1766. ápr. 6.—München, 1855. júl. 15.): német festő, grafikus, Franz ~ unokaöccse. 1793-tól Mün­ chenben működött. 1808-tól a müncheni akadémia tanára volt. A 17. sz.-i holland meste­ rek — különösen Ph. Wouwerman, N. Berchem — hatottak rá. Zsáner-, táj-, csataképeket és portrékat festett. Jelentős grafikai munkássága is. Alkotásaiban késő barokk, rokokó és romantikus-klasszicista vonások váltják egy­ mást. Késői korszakának művei a müncheni biedermeier stílust képviselik. K óber Leó (Brünn, 1876. szept. 24.—New York, 1931. szept. 18.): festő és grafikus. Ifjú­ korától Mo.-on élt, tanulmányait Bécsben és i

I Művészeti Lexikon II

vonult és a Koya-hegyen felépítette a litres Koyasan-templomot. A mai napig a kalligráfia isteneként tisztelik. K óbor Elek, Gärtner (Bp., 1889. ápr. 19.— ): szobrász. Bp.-en tanult az Iparművészeti Isko­ lában, majd a Képzőművészeti Főiskolán. Természethűen mintázott szobraival 1914-től vett részt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1954-ben készült Ferenczy István domborműve (Bp., Magyar u. sarka). K ó bor Henrik, Gärtner (Bp., 1885. okt. 9. — ): festő. Bp.-en és Münchenben végezte tanulmányait. 1909-től többször állította ki tájképeit és életképeit a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. K obzdej, Aleksander (Zloczów, 1920. szept. 12.— ): lengyel festő, grafikus és szobrász. A krakkói akadémián tanult. Kubista, később realista műveket alkotott. Az 1953. évi kínai és vietnami utazása óta főleg csak rajzol. A varsói akadémia tanára. K och, Alexander (Zürich, 1848. jan. 10.— London, 1911. ápr. 23.): német építész, aki az általa alapított kiadványokkal — elsősorban az Innendekoration c. folyóirattal — vált a historiz­ mustól elforduló új irányok propagálójává. K och, Heinrich, id. (Maikammer, 1781. dec. 24.—Borostyánkő, 1861. júl. i.): osztrák építész és iparművész. Bécsben tanult. A Kinsky család udvari építésze volt. Fő m űvei: a Kinskyvilla Prága-Smichowban (1827 —31), a koste­ ten új kastély (1829—35), Mo.-on gr. Károlyi György fóti kastélya és pesti palotájának át­ építése. Angolkerteket is tervezett. K och, Heinrich, ifj. (Bécs, 1837 v. 1840—Bp., 1889. máj.): osztrák származású építész, id. Heinrich ~ fia. Bécsben és Berlinben tanult, Bp.-en sógorával, Skalnitzky Antallal volt közös építési irodája. Eklektikus stílusú épületeket tervezett. Tervei szerint épült a bp.-i Wodiánerpalota (1877 k.), egy az Erdődyeknek tervezett vadászkastély s a bp.-i állatkert néhány (később lebontott) épülete. Az 1860-as években Skalnitzkyvel közösen több épületet tervezett főleg reneszánsz stílusban. K och, Josef Anton (Obergibeln, 1768. júl. 27.—Róma, 1839. jan. 12.): német tájkép­ festő és grafikus. Monumentális felfogású, a svájci Alpok s az olasz tájak romantikus szép­ ségét megragadó, kulisszaszerűen elrendezett műveivel a heroikus tájképfestés képviselője. Dillingenben, Augsburgban és a stuttgarti Karlsschuléban tanult, 1792-től 1794-ig Svájc­ ban, 1795-től Rómában — ahol J. Carstens hatása alá került —, 1812—15 között Bécsben, majd ismét Rómában élt. O tt később részt vett a nazarénusoknak a Villa Massimival kapcsolatos munkáiban (freskói a Danteszobában). Több képe Olevano s a Sabinhegyek szépségeit örökíti meg. Illusztrációi

KÓB

J. A. Koch: Tájkép vízeséssel (Lipcse, múzeum)

gazdag képzeletéről tanúskodnak. Nagy hatása volt a fiatalabb festőnemzedékre. Benkő Viktorné kockafejezet: alsó sarkain legömbölyített kocka idomú fejezet. A román kori művészet

Kockafejezet (Hildesheim, Szt. Mihály-templom)

658

кон

659

sajátos alkotása. Kettős 3 legömbölyített kockaidom pajzs alakú lapja kettőzött. Kocsis András (Kolozsvár, 1905. júl. 31.— ): szobrász, Munkácsy- és Kossuth-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán kezdett tanulmá­ nyait Pásztor Jánosnál és Kisfaludi Strobl Zsigmondnál folytatta. 1926 óta kiállító mű­ vész. Portréin, köztéri szobrain, épületplaszti­ káin természethű ábrázolásra törekedett. Leg­ jelentősebb alkotása a bp.-i Sportcsarnok 20 méter hosszú, 32 alakos alumínium reliefje, melyen a sport születését és fejlődését ábrá­ zolta (1941). Nyíregyházán a Pásztorlány (1940), Miskolcon Petőfi szobra (1951), Bp.-en Zichy Mihály mellszobra (1957), Debrecenben a Román emlékmű (1957), Veszprémben Lenin emlékműve (1959) került felállításra. 1952-ben készítette a bp.-i Kossuth-szobor mellékfigu­ ráit. A Nemz. Gál. több szobrát őrzi. K oczogh Ákos (Bp., 1915. dec. 2.— ): művészeti író. 1957-ig a debreceni egyetem tanszékvezető docense volt, 1958-tól az Iparművészeti Tanács munkatársa. Könyvei: Expresszionizmus, 1938; szerkesztette és válogatta Medgyessy: Életemről, művészetről c. kötetét, i960; Holló László, 1962; A z expresszionizmus, 1964; Modern magyar fémművesség, 1965 (németül, angolul, franciául is), kódex, codex: I. az ókori rómaiaknál viasszal bevont fatáblákból összefűzött könyv. — 2. minden olyan könyv, amely teleírt fa- v. elefántcsont-táblákból áll. — 3. középkori írott könyv; kora a 4. sz.-tól a 16. sz.-ig terjed (nálunk a mohácsi vész előtti kéziratos könyv). — Anyaga a 13. sz.-ig pergamen; a diszkeké továbbra is az maradt, a közhasználatra szánt művekhez azonban később papírt használtak. Kötése rendszerint bőrrel bevont és kapcsokkal erősített két fatábla. Kodolányi János, ifj. (Bp., 1922. szept. 23.— ): néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum osztályvezetője. Baranyai szőttesek (Pécs, 1957) és Ormánság (Bp., i960) c. önálló kötetein kívül több tanulmánya jelent meg. E lexikon munkatársa. Koeberger, Wenzel: Coebergher, Wenzel Koeck van A elst: — Aelst, Pieter Koelle, Fritz (Augsburg, 1895. márc. 10.— 1953. aug. 3.): német szobrász. A müncheni akadémián H. Hahn mellett tanult. 1923-tól a müncheni Neue Sezession tagja volt. A Saarvidéki bányászok és munkások ábrázolásán kívül női aktokat és mellszobrokat mintázott. Koeller János (1520 k. működött): festő. A dunai iskola egyik kisebb tehetségű hazai követője. Fő műve a héthársi oltár, melynek a Mária halála ésEcce homo jelenetén levő HLER monogram alapján a festőt általában ~>rel azo­ nosítják. (A neki tulajdonított bártfai Krisztus búcsúja epitáfium nem az ő műve.) 42*

Koenig, Fritz (Würzburg, 1924. jún. 20.— ): német szobrász. 1946 —52 között a müncheni akadémián tanult, majd Belgiumban, Itáliában, Görögo.-ban és Egyiptomban járt tanulmány­ úton. 1958-ban nagy sikerű gyűjt, anyaggal szerepelt a Velencei Biennalén, 1959-ben Mün­ chenben, 1960-ban N ew Yorkban volt gyűjt, kiállítása. A tektonikus elemeket hangsúlyozó, a non-figuratív és természetelvű szobrászat határmezsgyéjén álló, monumentális erejű szob­ rokat mintáz (Lovasok, 1956). Koerbecke, Johann (1446 —71 között műkö­ dött) : münsteri festő, a neki tulajdonított tábla­ képek tanúsága szerint (Münster, Landes­ museum) németalföldi példák nyomán dol­ gozó, német motívumokat is felhasználó vesztfáliai mester. Koetsu, teljes neve: Honami Koetsu (1556— 1637): japán festő, író, fegyverkészítő, kalligrafus, lakkfestő és teaszertartás-mester. Kyotóban K. Yushóníl tanulta a festészetet, később saját festőiskolát alapított. Főleg színes festmé­ nyeket készített. Élete vége felé visszavonult, szerzetes lett, és a maga építette Koetsutemplomban fejezte be életét. Koffán Károly (Geresd, 1909. okt. 17.— ): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1933—39 között Párizsban élt. Műveiből önálló kiállítást ren­ deztek 1933-ban, 1940-ben és 1947-ben. 1948tól 1956-ig a Képzőművészeti Főiskolán a grafika tanára volt; mint pedagógus kiváló eredményeket ért el. Művei közül kiemelkedik De profundis c. metszetsorozata (1940-ben könyv alakban is megjelent) és számos egyéni technikájú, csendéletet ábrázoló monotípiája, monogravűrje. Az utóbbi időben ismert nevű ornitológusként főleg művészi madárfelvételek készítésével, valamint a fotóművészet más ágazataival foglalkozik. Kortárs művészekről készített fotoportréit 1965-ben állította ki a Nemz. Gal.-ban. Kohán György (Gyulavári, 1910. febr. 22.— ): festő, Munkácsy-díjas. József Dezső, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. 1931-ben Párizsban, 1935-ben Olaszo.-ban járt tanulmányúton. Első önálló kiállítása 1939-ben nyílt a Nemzeti Szalonban, majd több külföldi és hazai kiállítása után 1959-ben a Műcsarnokban s 1965-ben a Nemz. Gal.-ban rendeztek kiállítást alkotásaiból. Erőteljes, monumentális hatású, drámai koloritú figurális kompozíciókat és grafikákat készít (A háború emléke). Hódmezővásárhe­ lyen él. Az alföldi iskola egyik legmar­ kánsabb egyénisége, stílusa némiképp a mo­ dern realista piktúráéval is rokon. Kohányi Károly (Mehádia, 1841—Bp., 1886): festő. Münchenben végezte tanulmányait, majd Fehértemplomban és 1882-től Bp.-en

működött mint rajztanár. 1865 —85 között a építész, a korai klasszicizmus jelentős mestere, Pesti Műegyletben és utóbb a Műcsarnokban a pétervári Művészeti Akadémia egyik első állította ki tájképeit (Falurészlet holdvilágnál, tanára, később igazgatója, 1769-től rektora. Zivatar stb.). Korai alkotásai közül jelentős a Nyevszkij proszpekten levő Suvalov-palota és az ugyan­ K ohl, Jacob (Bécs, 1734—Bécs, 1788. dec. 11.): csak Pétervárott épült Demidov-palota. Élet­ osztrák festő. A bécsi akadémián tanult, 1767től az akadémia tagja volt. A pozsonyi prímási művének legkimagaslóbb alkotása a pétervári Szépművészeti Akadémia épülete, melyet J. B. palota kápolnájának Szí. József-oltárképe az ő Valiin de la Mothe-tú együtt tervezett. műve. Magyar megrendelésre bukolikus képe­ Kokorjekin, Alekszej Alekszejevics (1906. ket is festett (egykor a pozsonyi jezsuita kollé­ márc. 30.— ): szovjet grafikus és festő, giumban). F. Mösnerrel közös alkotása a Állami díjas. Nevezetesek a Nagy Honvédő Magyar koronázás c. festmény (1770, Bécs, udvari kancellária). Háború idején készült plakátjai (A hazáért!) és a békés alkotó munkát kifejező, mély eszmei Kohlmann Károly: ->- Vidéky Károly tartalmú politikai plakátjai. Kohn Hermann: Alconiere Tivadar Kokoschka, Oskar (Pöchlarn, 1886. márc. Kohner Ida, Farkas Istvánné (Bp., 1895. febr. i , — ): osztrák festő, grafikus és költő, az ex28.—Bp., 1944. dec.): festő és grafikus. Fényes Adolfnál Bp.-en és Szolnokon, egy évig a presszionizmus egyik vezéralakja. 1904—07 Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Olaszközött a bécsi Iparművészeti Iskolán tanult és a о.-ban volt tanulmányúton. 1918-tól állított Wiener Werkstätten munkatársaként illusztrált, ki. Külföldi kiállításokon is szerepelt (Stock­ iparművészeti és dekoratív terveket készített. holm, Hága, Velence). 1925-ben adta ki 1911-ben Berlinben a Sturmhoz csatlakozott. Orosz balett c. 12 darabból álló rézkarcsoroza­ 1918-ban Drezdába költözött, 1920—24-ben az itteni akadémia tanára volt. 1924-től európai tát. 1925-től 1933-ig Párizsban élt. Hazatérte és ázsiai utazásokat tett. 1931-ben Bécsben után részt vett a Tamás Galéria kiállításain, telepedett le, 1934-ben Prágába, majd innen koilanaglyph: vájt relief (relief en creux), 1938-ban Londonba emigrált. Jelenleg felmelyen az alakok nem emelkednek ki a síkból, hanem körvonalaik mentén vájat fut végig. O. Kokoschka: Önarckép (New York, Museum of Főleg az ókori Egyiptomban volt használatos. Modern Art) Kokas Ignác (Vál, 1926. márc. 4.— ): festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Bernáth Aurél voltak mesterei. Figurális kompozíciókat, zsánerportrékat, táj­ képeket fest, készít sgraffitót és mozaikot is. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt. Kokéi (12. sz. második fele): japán szobrász. Működése átmenet a lágyabb stílusban dolgozó Fujiwara- és a merészebb vonalvezetéssel dol­ gozó Kamakura-korszakbeli szobrászat között, amelyet fia és annak iskolája képvisel. Leg­ nagyobb vállalkozása az 1188-ban tanítványai­ val közösen megkezdett nagy restaurálási és helyreállítási munkálat volt a Todaiji és Kofukuji templomokban, amelyek a polgárhábo­ rúk alatt súlyosan megrongálódtak. A szobrok modelljeiül főleg 8. sz.-i alkotások szolgáltak. Kokéi, teljes neve: Kobayashi Kokéi (Niigata, 1883. febr. i i .— ): japán Nemzeti díjas festő. 1899-ben kezdte tanulmányait Tokióban. 1922-ben Európában tett körutat. Több aka­ démia tagja, 1944-től a Tokyo College of Art tanára. Festményein a hagyományos iskolák egyikét (Yamato-e) folytatja, merész képzelő­ erővel, pompás dekoratív ízléssel újítva meg a hagyományos témákat is (Kiyo asszony története). К о к к а : 1906 óta havonta megjelenő japán művészeti folyóirat. Kokorinov, Alekszandr Filippovics (1726. júl. 10. —Szentpétervár, 1772. márc. 21.): orosz

KOH

660

KOL

O. Kokoschka: A prágai Károly-híd (Prága, Nemzeti Galéria)

váltva Salzburgban és Svájcban él. Korai deko­ ratív jellegű munkái G. Klimt és a szecesszió hatását mutatják (színes litográfia-sorozat: Álmodó fiúk), majd egyre inkább a rejtett pszichikai tulajdonságok expresszív ábrázolá­ sának problémái foglalkoztatják. Portréinak, grafikus ciklusai alakjainak külső vonásait a belső lelki élet kifejezőeszközévé alakítja; gyakran minősítik portréit a pszichoanalitikai módszer festői rokonainak (festmények: Birkás csendélet, 1908; Frau Kaim arcképe, 1909; litográfia-sorozatok: A megláncolt Columbus, 1913; Bach-kantáta, 1914; tollrajzsorozat: Mör­ der, Hoffnung der Frauen c. saját színdarabjához, 1910). Stílusa eleinte rajzos, képein a színeknek csak másodlagos jelentőségük van. 1913-i olaszo.-i utazása nyomán képei festőibbek és színesebbek lettek (Die Windsbraut, 1914; Ön­ arckép, 1917). Külföldi utazásainak köszönhetők tájképei (Montblanc, 1927; Hamburgi kikötő, 1950). A háború éveiben antifasiszta mondanivalójú, expresszív kompozíciókat, majd mito­ logikus vonatkozású mennyezetképeket festett Londonban (Prométheus-monda, 1951). Vero­ nika c. képe a Szépm. Múz. tulajdona. — írod. E. Hoffmann: О. К. London, 1947; H. M. W ingler: О. К. Salzburg, 1956; В. Bultmann: О. К. N ew York, 1961. Körner Éva kokosnyik : 1. az E-oroszo.-i parasztasszonyok fejdísze; félkör alakú, hímzett párta. — 2. az

orosz stílusú épületek díszítése, amely formájá­ ban hasonlít az asszonyok fejdíszéhez. Kolb, Alois (Bécs, 1875. febr. 12. - Lipcse, 1942): osztrák festő és grafikus; a lipcsei Grafikai Akadémia tanára volt. Stílusa erősen Kokosnyik (Moszkva, Miklós-templom)

G. Kolbe: Női torzó

plasztikus. Számos irodalmi művet illusztrált főleg rézkarcokkal és kőrajzokkal (Kleist: Michael Kohlhaas stb.). Kolbány: ötvöscsalád Besztercebányán a 18 —19. sz.-ban. Tagjai: id. ~ Pál (?—1790 előtt) 1746-ban telepedett le a városban. Utoljára 1783-ban van nyoma működésének a céhregestrumban. Két ezüstkanala, sodrott nyelük végén bányászalakokkal a Nemz. Múz.-ban, két bányaművet ábrázoló asztal­ dísze a klosterneuburgi prépostság múzeu­ mában, egy bronz feszületé a besztercebányai ev. egyház tulajdonában van. — Fia, ~ András (’ —1831) atyjánál tanult, aki 1779-ben szegődtette és 1783-ban szabadította fel. 1790ben iktatták mesterként a helybeli ötvöscéh­ be. Evőeszközei a Nemz. Múz.-ban, egy kannája és egy csengettyűje a besztercebányai múzeumban van. Bobrovszky Ida Kolbe, Georg (Waldheim, 1877. ápr. 15.— Berlin, 1947. nov. 15.): német szobrász. Az impresszionizmus utáni statikus szobrászat nagy kultúrájú képviselője. Kezdetben festé­ szettel és grafikával, később — Rodin és

L. Tuaillon hatására — szobrászattal foglal­ KOL kozott. Lipcse, München, Drezda, Párizs, Róma, Berlin, Firenze, Egyiptom, Görögő, művészi pályafutásának hosszabb-rövidebb ál­ lomásai. Néhány mészkő- és faszobor mellett főleg bronzszobrok fűződnek nevéhez. Egy-két karakterisztikus szoborportré kivételével — pl. M. Liebermann, H. van de Velde, M. Sleevogt és mások arcképei — művészetének majdnem kizárólagos témája a ruhátlan emberi test. Klasszikus arányok jellemzik férfialakjait, rit­ mikus taglejtés, könnyed érzékiség női aktjait. Életvidám művészetének a lendületes, de töké­ letesen kiegyensúlyozott mozgású Táncosnő (1912, Berlin, Nationalgalerie) v. az 1913-ban készült Tavaszi dal c. kompozíció jellegzetes példája. Emlékműveket is készített (pl. Beetho­ ven, Frankfurt am Main), melyekben már patetikus mozgalmasság nyilvánul meg. Rodin és Tuaillon mellett Maillol és Hildebrand művé­ szete hatott rá. — írod. L. Justi: G. K. Berlin, 1930; R . G. Binding: Vom Leben der Plastik. Inhalt und Schönheit des Werkes von G. K. Berlin, é. n. Benkő Viktorné Kolbe Mihály (Légrád, 1907. aug. 9.— ): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Fő­ iskolán Glatz Oszkár növendékeként végezte. 1940-ben a mohácsi Béke Szállóban népi tárgyú, figurális freskót festett. 1958-ban a pécsi Janus Pannonius Múzeumban kiállításon mutatta be az általa kezdeményezett „cementspanyolozás” eljárással készült munkáit (pl. a pécsi Szülészeti Klinika falképe). Műveit egy­ szerű szerkesztés és a mohácsi népi hagyomá­ nyok feldolgozása jellemzi. Mohácson él. Kolbenheyer Ferenc (Sopron, 1840—Buziás, 1881. jam): építész, a történeti stílusok köve­ tője. Tervei szerint épült a Markó «.-i és a II. kerületi főgimnázium, az I. kér .-ivóit ún. Ferenc József-intézet (ma technikum), az Üllői úti Sebészeti Klinika két saroképülete (1874—79), a Rabbiképző Intézet (Rökk Szilárd u. 26., 1875 —78), a Protestáns Árvaház (Rózsák tere I.). Kolbenheyer Gyula (Igló, 1851. máj. 6 .—Bp., 1918. szept. 26.): építész, festő. Az állami felső építőipar-iskola tanára, 1898-tól igazgatója volt. A felső építőipar-iskola épületének (Népszínház u. 8.) Hauszmann Alajos mellett társtervezője. Megbízást kapott a mannheimi Friedrichsplatz kialakítására, a berlini Königs­ platz átalakításának pályázatán I. díjat nyert. Tájképfestőként is működött. Kolbenheyer Viktor (Sopron, 1858. ápr. 16. —?): építész. A millenniumi kiállítás épít­ kezéseiben vett részt, ő tervezte az egyik fő­ kaput. Művei: a losonci városháza, a hódmező­ vásárhelyi nyári színház, a szombathelyi víz­ 662 torony.

KOL

K ollari, Franz (Josefov, 1829—Becs, 1894): cseh származású osztrák rajzoló, litográfus. A bécsi művészeti akadémián tanult, Bécsben működött. Osztrák és német folyóiratokat, könyveket illusztrált. Magyar történeti tárgyú műlapokat is készített — olykor magyarellenes tendenciával — pesti hetilapok számára. Több műve van a Magyar Történelmi Kép­ csarnokban. K ollenics András (17. sz. vége): festő, pálos szerzetes, tudós. Ö festette a máriavölgyi pálos templom mennyezetképeit (1687—91). K oller, Rudolf (Zürich, 1828. máj. 21.— Zürich, 1905. jan. 5.): svájci festő, grafikus. J. J. Ulrichníl, a düsseldorfi akadémián K. F. Sóimnál tanult. Belgiumban, Párizsban és Itá­ liában járt tanulmányúton. A. Böcklin barátja volt, akivel megosztotta párizsi műtermét. 1851-től Zürichben élt. Színpompás állat­ képeivel vált népszerűvé, festett tájképeket és portrékat is. K o lln itz Kristóf (1616—65 között működött): olmützi szobrász. 1616—26 között a lőcsei Szt. Jakab-templom szószékén és orgonakarzatán, 1619-ben a gyulafehérvári Székesegyház szó­ székén dolgozott. K o llw itz, Käthe (Königsberg, 1867. júl. 8.— Moritzburg, 1945. ápr. 22.): német grafikus. K. Stauffer-Bern festőiskolájában tanult. Berlin egyik szegénynegyedében élő orvos felesége volt, s a környezetében látott nyomor arra indította, hogy művészetével vádat emeljen az ezt felidéző társadalom ellen. Erre ösztönözték őt irodalmi élményei is (Zo : Germinal; Hauptmann: A takácsok). Korai sorozatai K. Kollwitz: Önarckép

663

Róma: A Szt. Péter-templom kolonnádja (részlet)

ezekből és a 16. sz.-i parasztfelkelésből merítet­ ték tárgyukat (1894 —1908). 1924-ben a Háború, 1925-ben a Proletárok c. sorozatát adta ki. Számos önarcképet készített, s néhány faragványa is maradt. Fölényes mestere volt min­ den grafikai technikának, s formálása a lágy impresszionizmustól az expresszionizmus for­ mabontásáig mindent felölelt, de lényegében az expresszionizmus körébe kapcsolódott. Indítéka néha a zolai naturalizmussal rokon, de jelképszerű, expresszív formanyelve, drámai hevülete miatt jellegzetesen 20. sz.-i művész, a forradalmi szellemű grafikus művészet egyik legnagyobb hatású képviselője. — írod. G. Strauss: К. К. Dresden, 1950; A. Klipstein: К. K. Verzeichnis des graphischen Werkes. 1955; H. Bittner: К. К. Drawings. 1959: Kontha S.: К. К. Вр., 1964. Kampis Antal kolóniái stílus, colonial stílus: az angol klasszi­ cizmus egyszerűbb, célszerűbb építészeti alkal­ mazása az angol gyarmatokon és az USA-ban. A belső berendezésben is használatos; az angol bútorok faragott díszítései helyett általában egyszerűbb, festett v. berakásos felületeket alkalmaztak. Újabban a 17. sz.-i holland barokk hatására készült, modern stílbútort nevezik kolóniái bútornak, kolonnád, colonnade: oszlopok egy v. több sorba rendezett szimmetrikus együttese. Az oszlopokat fölül stílusuknak megfelelő pár­ kány vagy árkád köti össze. Két leghíresebb példája: a római Szt. Péter-templom előtti (Bernini műve) és a párizsi Louvre (Perrault által épített) ^ ja . Gyakran nevezik cárnak az

KOL

Bernini: A római Szt. Péter-templom kolonnádjának terve

antik V. klasszicista épületek oszlopos, oromzatos kapuzatát v. tornácát is. k o lo rit: színrendszer, színvilág. Azoknak a színeknek jellemző összessége, amelyek egy festő műhelyében — esetleg csak egyetlen képén — jelentkeznek. A színek természete szerint beszélhetünk sötét, világos, hideg, meleg, tompa, izzó sth. ~ ú festményekről, kolorizm us: a festészetben a színbeli meg­ jelenítés elsődlegessége a kép egyéb alkotó­ elemeivel (rajz, vonal, tömeg stb.) szemben. K olossos: Rhodos k olostor: szerzetesek társas együttélésére szolgáló épület v. épületcsoport. A nyugati

keresztény ^ o k típusa az antik átriumos ház előképe után az i. sz. 4 —5. sz.-ban alakult ki a remeték lakóépületeiből. Nursiai szt. Benedek 529-ben megalapította a Monte Cassinó-i (Olaszo.) bencés rendi anyaapátságot, s ezzel megindult a ^építkezések gazdag és hatalmas művészi értékű sorozata. A ~ o k ra a külvilág­ tól való minél tökéletesebb elzárkózás vágya a jellemző; a különböző célt szolgáló épületek el­ helyezése is ezt a törekvést segítette elő. Közé­ pen áll a templom, D-i oldalán a -1- kerengőve1. A közös helyiségek —káptalanház (capitulum), ebédlő (refectorium), hálóterem (dormito­ rium) stb. — ablakai v. a templom falára v. a

664

KOL

Kolostor alaprajza:

665

A

templom, C udvar a kerengővei, D kút

kerengő udvarára néznek. A ~ o k rendszerint a lakott helyektől távol épültek. A román korból leginkább a ciszterciek ^ a i maradtak fenn, a reneszánsz korban csaknem szünetelt a ^építkezés, majd a 17. sz.-ban újra fellendült. A barokkban megváltozott a ^ o k kialakítása, közel állt a palotaépítészethez. —A görögkeleti egyház kolostorai a lazább szerkezetű laura típushoz tartoznak. — Buddhista '--'ok az i. e. I. évezredben keletkeztek Indiában, Mongó­ liában, Tibetben. Bernáth Mária kolostorboltozat: négy­ zetes, hat- V . nyolcszög alaprajzon nyugvó, egy­ mást átható dongák zárt felületéből alakított bol­ tozat. Leggyakoribb hatу. nyolcszög alaprajz felett, csúcsíves keresztmetszettel. \ / Kolótés (i. e. 5. sz. második fele): görög y' 'Ч szobrász. Pheidias mun­ katársa volt az olympiai Kolostorboltozat Zeus-szobor elkészítésé­ ben. Ugyancsak Olympiában ő készítette azt az asztalt, amelyre a győztesek koszorúit kitették; az asztal dombor­ művein a tizenkét olymposi főistent és a verse­ nyek rendezését ábrázolta. Más istenszobrait és filozófusportréit is említik, de stílusának meg­ ismerésére eddig nem sikerült biztos alapot találni. K olozsvár, Cluj: város Erdélyben, a Rom án Népköztársaságban. Műemlékei közül a Szt. Mihály-templom építését a 14. sz. közepén kezdték és 1444-ben fejezték be. Az elhúzódó építkezés az eredeti terv módosítását és a

formák gyakori változását eredményezte. A háromhajós csarnoktemplom hosszháza kiszélesítéssel és két kápolnával csatlakozik a szentélyhez. Az 1956-ban kezdődő műemléki helyreállítás során kiszabadították a szentély és a diadalív 14. sz.-i művészi faragást! pillér­ fejezeteit. A gazdag és változatos növényi ornamentikával és figurális jelenetekkel (sze­ relmespár, asszony kecskével, kőfaragó stb.) díszített fejezetek a középkori erdélyi kőszob­ rászat legjelentősebb emlékei közé tartoznak. Gazdagon faragott Ny-i kapuja felett Szt. Mihály domborművét helyezték el. A 16 —17. sz. folyamán többször javították. Tornyát a 19. sz.-ban neogótikus stílusban építették. — A Farkas utcai ref. templomot Mátyás király építtette (1488 —1516 között) a ferencesek számára. Az építkezést János barát (Frater Joannes) vezette. 1581-ben a jezsuitáké lett, 1603-ban elpusztult a kolostor és erősen meg­ rongálódott a templom. 1622-ben a reformá­ tusok tulajdonába került, akik újjáépítették. Helyreállítási munkát végeztek rajta 1910-ben, 1941-ben és 1958 —59-ben. Az egyhajós, támpilléres, hosszú, nyújtott szentélyű templom a késő gótikus szerzetesi építészet jellemző pél­ dája. Hálóboltozatos hajója és szentélye között finoman faragott, csúcsíves diadalív. Rene­ szánsz szószéke a 17. sz.-i erdélyi kőfaragás remeke. A kolostorból csak a templomhoz csatlakozó kerengő három árkádja maradt Kolozsvár: Szt. Mihály-templom

meg: az egyetlen, középre helyezett pilléren nyugvó hálóboltozatos refektórium, a sekrestye melletti gótikus kisterem, a könyvtár és a kolostor gótikus kerengője. ~ gótikus város­ képéhez tartozó bástyák, kaputornyok és vár­ falak legnagyobb részét a 19. sz.-ban le­ bontották. Ma is áll a 17. sz.-ban újjáépített Szabók bástyája v. Bethlen-bástya; egyszerű, tömb alakú, sokszögű épület, mely a várfal kevés maradványával a Farkas u.-i templom hátterét alkotja. — A kisebb polgári épít­ kezésekből fennmaradt Mátyás király szülő­ háza. Szépen tagolt gótikus kapuja, bolto­ zatos szobái a későbbi átépítések ellenére is tájékoztatnak a középkori polgári épít-

KOL

Kolozsvár: A Szt. Mihály-templom belseje

meg. — A 15. sz. második felében alapított domonkos később Ferenc-rendi kolostort az ok­ levelek szerint a szerzetesek maguk építették. Első pártfogója Hunyadi János volt. A 18. sz.-ban részben barokk stílusban átalakított épületen értékes középkori részek maradtak Kolozsvár: A domonkos kolostor refektóriuma

Kolozsvár: A Református Kollégium udvar felőli homlokzata

kezésekről. — A volt jezsuita, később piarista templom 1718—24 között épült korai barokk stílusban. Homlokzata kéttomyos. Kápolnák­ kal övezett, óriási falpillérekkel tagolt, hatal­ mas belső termét számos barokk oltárkép és stallum díszíti. — A Bánffy-palotát gr. Bánffy György építtette 1773—85 között. Mestere J. E. Blaumann volt. Homlokzata szobrokkal gazdagon díszített. —A Toldalaghi—Korda-házat C. Justi tervezte 1801—07 között. Az óriási pillérrendekkel tagolt, monumentális homlok­ zat az olasz klasszicista palazzók stílusát idézi. Loggiás udvara szintén olasz mintaképekre

666

Kolozsvári M árton és G yörgy: Szt. G yörgy (Prága, Hradzsin)

007

emlékeztet. — A magyar monumentális szob­ rászat egyik fő műve, Fadrusz János Mátyás­ emlékműve (1902) is Kolozsvárott áll. — írod. Balogh J.: K. műemlékei. Bp., 1935. Sallay Marianne Kolozsvári Márton és György (14. sz. második fele): magyar szobrászok. Életükről csak annyit tudunk, amennyit nagyrészt elpusztult műveik feliratain önmagukról elmondanak. Apjuk, Miklós kolozsvári festő nevét is a nagy­

váradi székesegyház előtti királyszobraik fel­ iratán említik. Ugyaninnen tudjuk, hogy István és László király, valamint Imre herceg egész alakos álló szobrát Futaki Demeter nagy­ váradi püspök megrendelésére öntötték bronz­ ba, valószínűleg 1360—63 között. 1373-ban öntötték lovas Szt. György-szobrukat, mely­ nek elveszett pajzsán — a másolatok szerint — Clausenberch, Kolozsvár hibás német neve szerepel a testvérpár származási helyeként.

1390-ben ugyancsak a nagyváradi székesegy­ ház előtt Zudar János püspök megrendelésére felállították I. László király bronz lovas szobrát. A nagyváradi szobrok latin feliratain szárma­ zási helyüket, Colosvart magyarul jelölték meg. A nagyváradi szobrokat számos szemtanú (Janus Pannonius, Bonfini, Oláh Miklós, Istvánffy Miklós) leírta. Felirataikat Miskolczy István 1609. évi másolataiból ismer­ jük. A szobrokat Rudolf császár r 598-ban Prágába akarta szállíttatni, de a nép ragaszko­ dása miatt Váradon maradtak. A város тббо. évi elfoglalásakor a törökök elpusztították. Egyesek szerint összetörték, hogy ágyúkat öntsenek belőle, Evlia Cselebi török utazó fel­ jegyzése szerint Belgrádba vitték és ott a Dunába dobták. A királyszobrokkal, való­ színűleg a Lászlót ábrázolóval, egyedül egy mészkőből faragott, címerpajzsos szobortöre­ déket lehet kapcsolatba hozni. (Jelenleg a nagyváradi múzeumban van.) László király szabad téren, építészeti kapcsolat nélkül fel­ állított lovas szobrának vázlatos ábrázolását G. Hoefnagel Nagyváradot ábrázoló metszetén vélik felfedezni. Valószínű, hogy a felemelt kezében szekercével ábrázolt, felfelé tekintő királyszobor fejének hatása alatt keletkezett a Nagyváradról származó s ma a győri székesegyházban őrzött Szt. László-herma. — A magyar Polykleitosok — ahogy Miskolczy István nevezi a testvérpárt — művészetét teljes hitelességgel őrizte meg számunkra a prágai Hradzsin udvarán álló Szt. György-szobor. Nem tudni, a szobor milyen körülmények között készült és került Prágába. Egyik véle­ mény szerint Nagy Lajos ajándékozta IV. Károly császárnak, ami a két uralkodóház között ez időben tervezett házassági kapcsola­ tok miatt is valószínű. Ez magyarázná, hogy a szobrászok az idegenben készült művön szülő­ városuk nevét német nyelven említik a fel­ iraton. Ernyei József szerint Tamás gróf állít­ tatta a pozsonyszentgyörgyi templom főoltá­ rára, ahonnan 1428-ban a huszita betörés elől Königgrätzbe, majd 1471-ben Prágába szállí­ tották. Ezt a véleményt támogatja a szobor viszonylag kis mérete (a felemelt jobb karig 197 cm magas) és az a körülmény, hogy formája inkább utal fülkében, mint szabad téren való elhelyezésre. A szobor pajzsán levő feliratot Balbinus prágai jezsuita 1677-ben így olvasta: Szent Györgynek ezt a szobrát 1373ban készítette el Clusenberchbe való Márton és György. A szobor elhelyezését a prágai vár területén több ízben megváltoztatták. A 16. sz. első felében kútszoborrá alakították át, s ez időből való a ló lába előtt kiemelkedő vízköpős sárkányfej. Feliratos pajzsa, tőre a 18. sz.-ban elveszett, állítólag Bécsbe került. Ekkor kap­ hatta zászlóval díszített lándzsáját, 1929-ben

pedig barokk talapzata helyett modern, tagolás nélküli alépítményét. A Szt. György-szobor az európai protoreneszánsz művészet egyik legnagyobb remeke. A lovas szent középkori, páncélba merevült alakjával ellentétben térbe kihajló lova a háromdimenziós szoborkompozíció egyik leg­ korábbi példája, amihez még a sziklás, növé­ nyekkel, futó gyíkokkal díszített altalaj való­ szerű ábrázolása is járul. A ló és lovas eltérő fogalmazása, méginkább a ló alakítása látszólag azt a véleményt támogatja, hogy a szobor két különböző időben készült, a lovat a 16. sz.-ban újraöntötték. Ezek az elméletek a technikai vizsgálatok alapján megdőltek. A lovat és lovasát viaszveszejtéses eljárással egy darabban öntötték. Az okleveles adatok alapján is tart­ hatatlan ez az elmélet, mert a feltételezett újraöntést eleve kizárja, hogy a szobor javítója, W. Hofprucher 1573-ban mindössze 15 garast kapott munkájáért. — A prágai Szt. Györgyszobor művészi gondolata benne élt a 14. sz.-i protoreneszánszban, és minden kis részletét vitathatatlan darabokkal lehet e kor művészeté­ hez kapcsolni. A térbe kihajló, riadt, megbok­ rosodni készülő ló művészi gondolata miniatúrán (Malines-i Anjou Biblia, Codice di San Giorgio, Képes Krónika), a magyar lovas­ pecséteken (Drugeth Fülöp nádor, 1324; Szt. György lovagok, 1326; István herceg 1351. évi pecsétem) már korán megtalálható. Kőbe faragva a 14. sz. közepéről való pécsi dombor­ műveken, bronzba öntve az orvietói székesegyház Márk evangélistát szimbolizáló orosz­ lánján találunk hasonló kompozíciós törekvé­ seket. A sziklás altalaj motívumát és megoldá­ sát az olasz trecento plasztikájából ismerhették, a lovag finoman rajzolt feje pedig az orvietói dóm Szt. Mihályáéval rokon. Az archaikus megfogalmazású, világfiasan öltözött lovag páncélzatának, ruhadíszeinek minden kis rész­ lete fellelhető a korabeli magyar emlékanyag­ ban. Sőt, nyerge a honfoglalás kori lovas­ pásztorok sírleletekből jól ismert nyeregtípusa szerint készült oly módon, hogy a valóságban két eltérő méretű részre oszlik, követve a ló mozgását, látszatformája viszont szimmetrikus. E művészi törekvések technikai megoldásának lehetőségét, a viaszveszejtésű bronzöntést a korabeli magyar művészet már ismerte és keresztelőkutak öntésénél alkalmazta. A Ko­ lozsvári testvérek művészetében tehát mint gyűjtőlencsében összpontosult a korszak szabad szobor alkotására irányuló művészi törekvése. Ezeket a kezdeményezéseket a testvérpár való­ színű olasz tanulmányútján ismerhette meg, és ezek szintézisbe foglalásával alkották meg páratlan művüket. — A Kolozsvári testvérek­ nek tulajdonították teljesen alaptalanul az aacheni ötvösművű csatokat. Több közük

KOL

668

KOL

669

lehetett a bécsi Szt. István-dóm Saul bukását ábrázoló domborművéhez, a győri és trencséni Szt. László-hermához, a nyitrai evangelistarium kötésének egyik domborművéhez és Nagybánya ezüst pecsétnyomójához. — ~ alkotásai az egyetemes művészet mércéjével mérve is úttörő jelentőségűek. A szabad térbe állított, abban mozgó ló és lovas a reneszánsz szobrászat legfőbb problémái közé tartozik. E probléma megoldását a gótikus stílus kö­ töttségeiből magukat kiszabadítva, bronzba öntve, realista eszközökkel elsőnek kísérel­ ték meg. — írod. Balogh J .: Márton és György kolozsvári szobrászok. Cluj-Kolozsvár, 1934; László G y.: K. M. és Gy. szobrának lószerszámja. Kolozsvár, 1942. Dercsényi Dezső Kolozsvári Miklós (14. sz. közepe): festő, ~ Márton és György szobrászok apja. Feltehe­ tően nagyobb műhely élén vállalt különböző megbízásokat. A művészettörténeti kutatás a felsőolasz igazodású magyarfenesi (ma Vlaha) freskókat tulajdonítja a mesternek. Kolozsvári Tamás (1427 k. működött): festő, a régi magyar táblaképfestészet első név szerint ismert, európai jelentőségű mestere. Gerevich Tibor fedezte fel, aki az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött nyolc képét az elpusztult predella másolatban őrzött felirata alapján azonosította a garamszentbenedeki főoltárral. Az oltárt Péter fia Miklós, győri olvasókano­ nok, a királyi kápolna kántora készíttette 1427ben ~ Tamás festővel. A méretben összetar­ tozó nyolc tábla egy festett szárnyasoltár re­ konstrukcióját teszi lehetővé. Középképe a Kál­ vária, belső négy táblája Jézus életéből vett je­ leneteket (Krisztus az Olajfák hegyén, Kereszt­ vitel, Feltámadás és Mennybemenetel), három megmaradt külső táblája Szt. Benedek, Miklós és Egyed életéből vett jeleneteket ábrázol. Az oltárhoz tartozó kilencedik tábla, azaz a negyedik külső szárnykép elveszett. A régi hazai szokástól eltérően, az oltár nem csukott, hanem nyitott állapotában mutatta be a passió­ jeleneteket. Középképe a Kálváriát a két lator nélkül ábrázolja, s a jobb oldali lovas alakjában a kutatás Zsigmond portréját ismerte fel, akinek címere a predella közepén volt látható. A baloldalt térdeplő egyházi ruhás alakban a festő a donátort ábrázolta portrészerűen. A passióképeket lírai felfogás, a természet, az emberi alak és a tömeg ábrázolásának bizton­ sága jellemzi. Gerevich Tibor részben a kölni Klára-oltár mesterével, részben Altichieróval, Gentile da Fabrianóval, Lorenzo da Monacóval hozta kapcsolatba, O. Benesch a régi német festészettel, L. Baldass a Ráígérni mesterrel való kapcsolataira utalt. K. Oettinger ugyancsak cseh iskolázottságára hívta fel a figyelmet, Genthon István a sziléziai rokonságot hang-

Kolozsvári Tamás: Kálvária (Esztergom, Keresztény Múzeum)

súlyozta, Radocsay Dénes a Wittingaui festővel való szoros kapcsolatát emelte ki. A mester egyéb műveit nem ismerjük. Feltehetően a budai udvarban működött, s további alkotásai elpusztultak. Nagy tehetségű művész volt, aki a sokfelől jövő hatásokat egyéni invencióval fogta össze s a régi magyar festészetet európai színvonalra emelte. — írod. Gerevich T .: K. T. Bp., 1923. Lajta Edit kolozsvári keramika : a Kolozsvárott műkö­ dő keménycserépgyár termékeinek gyűjtő­ neve. A gyár működése az 1830 —50 közötti időre tehető; egy sótartó alapján feltételez­ hető, hogy szobrocskákat is készített. — A hetvenes évek végén Farkasházi Fischer Vilmos létesített itt nagy porcelánfestő mű­ helyt. Főleg a Herenden ma is készülő ún „Coubasch” díszítést fejlesztette magas fok­ ra, de festett korának japán modorá­ ban is. kolozsvári kőfaragó iskola : A 16. sz. elején alakult ki és kb. a 18. sz. elejéig virágzott. Működéséről az írott feljegyzések és a meg­ maradt emlékek gazdag sora tanúskodik. Az erdélyi kora és késő reneszánsznak ez volt a legjelentősebb központja. Tevékenysége Erdély nagy részére kiterjedt. A fejedelmi és főúri építkezésekhez Kolozsvárról hozattak kőfaragókat, kőműveseket v. egyenesen innen

K om árom i-K acz Endre (Komárom, 1880. szállították a kész, kifaragott köveket, ablako­ kat, ajtókat stb., így pl. Gyulafehérvárra, jún. 9.— ): festő. Ballá Edénél, München­ Désre, Nagyváradra, Szamosújvárra, Maros­ ben Hollósy Simonnál és a Benczúr-mesterújvárra, Vajdahunyadra stb. A 16. sz. második iskolán tanult, majd Hollandiában volt hoszfelében jelentős kolozsvári mesterek voltak: szabb tanulmányúton. Főként tárgyias festésű, Seres János, Diószegi István, Szilágyi János; a mély tónusú alakos intérieuröket állított ki a 17. sz.-ban: Diószegi Péter, Végit Lőrinc, Nagy Műcsarnokban. Gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban (1918) és a Műcsarnokban (1924). Lőrinc, Ács István és Brassai János céhmesterek, Kőműves Benedek, Viczei András, Kövendi Több díjat nyert. Néhány művét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Bálint, Végh István, Viczei István stb. Balogh Jolán K om játi-W anyerka Gyula (Nyitrakomját, K olozsvári-Szeszák Ferenc (Kolozsvár, 1881. 1894. júl. 2.—Bp., 1958. nov. 3.): grafikus. márc. 7.—Kolozsvár, 1919. febr. 18.): szobrász. Olgyai Viktor tanítványa volt a Képzőművé­ Stróbl Alajosnál kezdett tanulmányait Párizs­ szeti Főiskolán. Az I. világháború alatt fog­ ban folytatta. Kolozsvárott élt. Fő műve ságba esett, s a sipotei fogolytáborról raj­ zok és rézkarcok sorozatát készítette. 1922Arany János-szobra Nagyszalontán (ma Salonben Monzában, T924-ben az Ernst Múzeumban ta). A Műcsarnokban 1911-től szerepelt, rendeztek kiállítást műveiből. 1927—29 között többnyire bronz aktokkal. K olozsváry : festő- és grafikuscsalád. — I . ~ Londonban a grafikai akadémián dolgozott. Állandó résztvevője volt a londoni kiállítások­ Sándor (Bánffyhunyad, 1896. okt. 29.—Hideg­ ség, 1944) az Iparművészeti Iskolán és Mün­ nak, számos kiváló technikájú rézkarcát és chenben tanult. 1926-ban és 1927-ben a rajzát vette meg a British és a Victoria and Albert Museum. 1953-ban a bp.-i Képző- és Nemzeti Szalonban, majd Párizsban volt kol­ lektív kiállítása. Kisfaludy Sándor Regéihez és Iparművészeti Gimnázium tanára lett. Több nemzeti kiállításon vett részt, 1954-ben a volt Kisfaludy Károly Tollagi Jónás c. művéhez erő­ sen leegyszerűsített formanyelvű fametszet-il­ Fővárosi Képtárban rézkarc-sorozatokat, 1956lusztrációkat készített, illusztrálta a Tevanban a Csók Galériában vízfestményeket állított kiadások amatőr sorozatát. Részt vett a KÚT ki. Dömötör István kiállításain. Több grafikai munkája található a K om lós Miklós (Nyíregyháza, 1906. dec. Nemz. Gal.-ban. A nyilas terror áldozata lett. 23.— ): keramikus. Autodidakta. 1933 óta — 2. Zsigmond (Bánffyhunyad, 1899. máj. készíti testvérével, István (Nyíregyháza, 19-— )> ~ Sándor testvére a Képzőművé­ 1909. febr. 13.— ) keramikussal együtt szeti Főiskola elvégzése után Bp.-en kezdte fes­ egyéni forma- és színvilágú kerámiáit. Hazai tői pályáját. A Műcsarnokban először 1922-ben és külföldi (New York, Párizs, Sidney) kiállí­ állított ki. 1926 óta Párizsban él. Expresszio­ tásokon mutatták be alkotásaikat. 1953 óta a nista stílusú műveit 1929-ben sikerrel mutatta Kerámia Iparművész Szövetkezet tervezőiként be Párizsban. Később a non-figuratív törekvé­ dolgoznak. sekhez csatlakozott. Állandó kiállítója a párizsi K om lóssy : festőcsalád a 19. sz.-ban. — szalonoknak. — 3. György (Békéscsaba, Tagjai: I. ~ Ferenc (Temesvár, 1817. dec. 1919. nov. 23.— ) mesterei apja, ~ Sándor 17.—Bécs, 1892. júl. 14.) Bécsben F. G. Waldmellett Végh Gusztáv, Beton Gyula és Orbán müllerné1, majd az akadémián tanult festeni. Dezső voltak. Alkalmazott grafikával és Pesten és Temesvárott működött. Tájképeket, illusztrálással foglalkozik. Számos kiállításon virágcsendéleteket festett. 1865-ben Bécsben vett részt. — 4. Pál (Békéscsaba, 1921. máj. telepedett le. A schönbrunni park rózsafajtáiról Rózsa-albumot adott ki, melynek jelentősége 23.— Sándor fia előbb nyomdászatot inkább botanikai, mint művészi. Négy tájképe tanult, majd a felszabadulás után beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Itt Pór Bertalan a Nemz. Gal.-ban, Önarcképe a Történelmi és Koffán Károly voltak a mesterei. DiplomaKépcsarnokban van. — 2. ~ Irma (Prága, munkájára Munkácsy-díjat kapott. Az USA1850. aug. 30. —?), Ferenc leánya apjánál ban él, reklámgrafikával foglalkozik. tanult. Főleg virágképeket festett. Női festő­ K olozsváry Lajos (Pest, 1871. márc. 1. —?): iskolája volt Bécsben. — 3. ~ Ede (Törökfestő. A bécsi képzőművészeti akadémián kanizsa, 1862. febr. 4. —?), ~ Ferenc fia tanult, majd az osztrák fővárosban telepedett Bécsben H. Canonníl, majd Bp.-en a Benczúrle. 1891-től zsánerképeket (A z uzsorásnál, mesteriskolában tanult. Életképeket, később Látogatás az unokánál stb.) állított ki a bp.-i főleg portrékat festett. Műcsarnokban. A münsteri múzeumban két K om m er József (Pest, 1862. márc. 17. —?): zsánerképe van. építész. A bécsi polytechnicumban M. Ferstel K o m árom i István (17. sz.): festőasztalos. és O. König volt mestere. Hazatérve Weber 1650-ben Lévay Istvánnal együtt festette a Antal építészi műtermében, majd néhány szentsimoni r. k. templom mennyezetét. éven át a főváros műszaki hivatalában dolgo-

KOL

670

XVI. Lajos-stílusú komód (Chantilly)

zott. Munkásságából kiemelkedik a nagy­ szebeni görög keleti és a nyíregyházi r. k. templom (Nagy Virgillel közösen), k o m ó d , kommód, commode: fiókos szekrény. A nehezen kezelhető ládát felváltó, homlok­ lapján fiókokkal tagolt bútor XIV. Lajos korá­ tól vált divatossá. Véretekkel, faragásokkal, intarziával díszítik. Hasonló, de egyszerűbb polgári megfelelője a biedermeier sublód (v. sublót). A ~ o t gyakran más bútorokkal kom­ binálták, olykor irószekrénynek rendezték be (tabernaculum). K om O m b o : helység Egyiptomban, a sivatag szélén, a Gebei Silsileh és Asszuán között, a Nílus bal partján. Az ókorban a K-i sivatag felé szervezett aranyexpedíciók kiinduló helye volt. Az i. e. 15. sz.-ban III. Thotmes emelt itt első ízben szentélyt, amelyet két istenhármasságnak ajánlott. Ezt a Ptolemaios-

Ch. Cressent: Komód (München, Residenz)

korban (i. e. 3 —1. sz.), amikor ~ az 1. felső-egyiptomi kerület székhelye volt, nagy, kettős templomkomplexussá építették ki. A Ptolemaios-kori templomépítészetet -*■ Ed/и, — Dendera, -*■ Philé és Esna mellett a ~ i templom mutatja be a leg­ tisztábban. — írod. J. de Morgan: Kom O m bos. 1—2. köt. Vienne, 1894 —1909. Varga Edit K o m o r Marcell (Pest, 1868. nov. 7.—Deutschkreutz, 1944. nov. 29.): építész, a Lechner Ödön kezdeményezte „magyar építőstílus” első követői közé tartozott. 1897-től Jakab Dezsővel közösen tervezett épületeiben ezt a nemzeti formanyelvet iparkodott sajátos, egyé­ ni megoldásokkal érvényre juttatni. Műveik: a szabadkai városháza és zsinagóga, a maros­ vásárhelyi városháza, kultúrpalota, múzeum és zeneiskola, a nagyváradi és a pozsonyi vigadó, a

Egyiptomi templom Kom Ombóban

dévai színház. Jakabbal és Sós Aladárral közö­ sen tervezték 1930-ban az Országos Társadalom­ biztosító Intézet 18 emeletes toronyházát. Márkus Gézával együtt építették a volt Városi Színházat, az akkori Népoperát (1910). 1901-től évtizedeken át a Vállalkozók Lapja c. építőipari szakfolyóirat szerkesztője volt. Péczely Béla K o m o ró czy Géza (Bp., 1937. aug. 11.— ): ókortörténész, az ókori Elő-Ázsia történetének és kultúráinak kutatója. E lexikon munkatársa. Kompanek, Vladimir (1927— ): szlovák szobrász. A pozsonyi főiskolán J. Kostka növen­ déke volt. A fiatal szobrászgeneráció egyik leg­ tehetségesebb képviselője, a Galanda-csoport tagja. Műveit a sommázott kompozíció és finom plasztika jellemzi, k o m p o zíció : 1. a képzőművészeti alkotás szerkezete, elemeinek (tárgyi motívumok, formák, vonalak) oly módon való elrendezése, amely a természeti látvány esetlegességeit ki­ küszöbölve az ábrázolás részei között szükségszerűnek ható összefüggést, szándékolt rendet hoz létre. A ~ a formaelemek különböző viszonyait (a szimmetriát és az aszimmetriát, a harmóniát és a diszharmóniát, az átlós v. háromszögű elrendezést, az alakok elhelyezé­ sét, az előtér és a háttér viszonyát, az egyen­ súlyt és a feszültséget, a ritmust stb.) mindig valamely, az adott társadalom megszabta stílus belső igényei szerint alakítja. — 2. magát a műalkotást (főként grafikát, fest­ ményt, domborművet) is szokás ^ n a k nevezni, kom pozit k ert: a kertművészetben a parknak az az alakja, melynél az épület körüli részek az épület architektúrájának uralma alatt mérta­ nilag, a távolabbi részek pedig a környező tájjal összhangban, tájképileg vannak ki­ képezve. kom pozit o sz lo p fő : az ión és a korinthosi oszlopfő egyesített formája: akanthusleveles kelyhét ión echinus és voluta koronázza. A római építészetben alkalmazták először (pl. Titus és Septi­ mius Severus diadal­ íve), de szabadabb megoldásban a rene­ szánsz építészet is fel­ használta. ( oszlop­ rendek ) k o n a k : török szó, Kompozit fejezet jelentése „palota” . A nagyobb hivatalos épületek, fejedelmi és főúri paloták elneve­ zése. Méretben lényegesen kisebb a szerájrál. K oncsalovszkijjPjotr Petrovics (1876.fcbr.21. —1956. febr. 2.): szovjet festő, az OSZSZSZK népművésze, Állami díjas, az SZU Művészeti

KOM

Kondor Béla: „Előkészületek a nagy vár védelmére"

Akadémiájának rendes tagja. A párizsi Julian Akadémián, majd a pétervári akadémián tanult. A forradalom előtti években a forma­ lizmus hatása alatt állt. A „Káró alsó” művészcsoport egyik szervezője volt; a forradalom után művészete fokozatosan realistává vált (Leánya portréja, 1925; A vásárról, 1926). Fő­ képpen a csendélet (Orgonák, 1933; Vadrózsa, 1951), a portré (A. A. Fagyejev, 1940) és a tájkép (Első hó, 1940) volt kedvelt műfaja. Mint színházi díszlettervező is működött, 1918 —29 között pedagógiai tevékenységet is folytatott. Kovanecz Ilona Kondakov, Nyikodim Pavlovics (Chalan, 1844. nov. 13. —Prága, 1925. febr. 17.): orosz bizantinológus és a népvándorlás kori művé­ szet kutatója. A szófiai, majd a prágai egyetem tanára volt. Fő műve: Histoire de Vart byzantine. 1—2. köt. Paris, 1886—91. Kondor Béla (Pestlőrinc, 1931. febr. 17.— ): festő, grafikus, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1951 —56 között Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. 1954 óta szerepel kiállításokon. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1960-ban a Fényes Adolf-teremben, 1961-ben Miamiban állított ki, 1964-ben Székesfehérvárott rendez­ tek gyűjt, kiállítást műveiből, 1965-ben az Ernst Múzeumban nyílt kiállítása. Művészetét a szimbólumteremtő erő, a szürrealisztikus látomásszerűség és az intellektuális, tiszta konstruktivitás egyéni ötvözete jellemzi. Mint illusztrátor is a legkiválóbbak közé tartozik (Th. Mann: Varázshegy; Hemingway: A z

672

KON

öreg halász és a tenger). 1964-ben a tokiói nösen mint plakátművész jelentős, emlékeze­ tesek idegenforgalmi, majd a felszabadulás nemzetközi grafikai biennale díját nyerte. után politikai plakátjai. Több díjat és arany­ Kondor György (Bp., 1921. jan. 5. —Dachau. 1945. jan. 10.): festő. Gyári munkásként kez­ érmet nyert. 1949 után kezdett festészettel dett művészettel foglalkozni és 16 éves korától foglalkozni és 1951 óta számos festménnyel, már szerepelt kiállításokon. Bekapcsolódott a falképtervvel szerepel az országos tárlatokon. A Kádár Györggyel közösen készített Vihar munkásmozgalomba, a Szocialista Képző­ előtt c. kompozíciója a felszabadulás utáni művészek Csoportjának tagjaként rendszeresen történelmi festészet jelentős vállalkozása. részt vett tárlataikon. Korai művei nagyrészt Rákóczi és Esze Tamás találkozása (1953) c. tájképek (Mező, 1937, Szántóföldek, 1937). képe a Nemz. Gál. tulajdona. Az 50-es évek 1942-ben háromévi fegyházra ítélték. Megrázó végétől mindinkább monumentális, dekoratív festményeken (Munkaszolgálatosok a börtön­ feladatok foglalkoztatták. Mozaikot is készít udvaron, 1942, Börtönsarok, 1943) és rajzokon (Zalaegerszeg, MSZMP székháza). — Forma­ (Börtönműhelyben, 1944) örökítette meg élmé­ nyeit. Szintén a börtönben készítette el 12 nyelve átalakult, szürrealisztikus és non-figuratív elemek is megjelentek művészetében. Peda­ lapból álló munkásmozgalmi tusrajz-sorozatát, gógiai munkássága is jelentős. mely a háború idején elpusztult. Legismertebb Kőnek Ida (Pozsony, 1856. jún. 13.— ?): műve a Hajnal a vonaton c. drámai hatású, az festő. Bp.-en, Münchenben és Párizsban tanult, alakok szerkezeti felépítését hangsúlyozó szén­ s 1879-től szerepelt bp.-i kiállításokon arc­ rajz. képekkel, csendéletekkel, tájképekkel. Kilenc Kondor Lajos (Bp., 1926. jún. 25.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. Tanulmányait az festménye a Nemz. Gal.-ban, több munkája a kassai és a pozsonyi múzeumban van. Három Iparművészeti Főiskolán 1949-ben fejezte be. oltárképet festett a köbölkúti templom részére. 1948 óta kiállító művész. Jelentősebb illusztrá­ Konfár Gyula (Bp., 1933. máj. 13.— ): ciói: Krúdy: Asszonyságok díja, Heltai: A z festő. Domanovszky Endre, Kmetty János és ezerkettedik éjszaka, Révai: Boldog vadászok, Főnyi Géza voltak a mesterei. Festményeit Th. M ami: Elcserélt fejek. drámai, monumentális hangvétel jellemzi. Konecsni György (Kiskunmajsa, 1908. jan. 3. —): festő, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth- Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, 1964-ben Schéner Mihállyal közösen rendezett díjas. 1927—31 között a Képzőművészeti Fő­ kiállítást Londonban. iskolán Rudnay Gyula növendéke volt. Külö­ Konecsni György: Árvíz

67З 43 Művészeti Lexikon II

Köninck, Jacob, ifj. (Hága, 1648 к .—Koppen­ hága, 1724. júl. 16.): holland táj- és portréfestő. Apjával, id. Jacob ~ k a l együtt Koppenhágában dolgozott. Koninck, Philips de (Amsterdam, 1619. nov. 5.—Amsterdam, 1688): holland festő; állítólag Rembrandt tanítványa volt. 1639-ben fivérénél, az id. Jacob ^ n á l Rotterdamban tanult tájkép­ festést. 1641-ben visszatért Amsterdamba. Szoros barátság fűzte J. Vondelhcz, a költőhöz, aki több képéhez írt verset. Főleg nagyvonalú tájakat festett, de bibliai, történeti és zsáner­ képeit is ismerjük. Ivói, muzsikusai sokszor J. M. Molenaer alakjaira emlékeztetnek. Kiváló lavírozott tollrajzai tájakat, paraszt-zsánereket és bibliai jeleneteket ábrázolnak. Művei főként Londonban és holland képtárakban találhatók. Koninck, Salomon (Amsterdam, 1609 — Amsterdam, 1656): holland festő, N. Moeyaert tanítványa, 1630-ban az amsterdami Lukács­ céh tagja volt. Rembrandt hatása látszik erős fény-árnyékkal festett, fantasztikus kosztümök­ be öltöztetett alakjain (Interieur filozófussal, Louvre; Rabbi tanulmányfej, bibliai jelenetek). Koniuszko, Waclaw (Krakkó, 1854—Krakkó, 1900): lengyel életképfestő. Krakkóban, majd Münchenben Wagner Sándornál tanult. Képein gyakran örökítette meg a városi szegénység életét és munkáját. Főbb művei (Újságolvasók, 1881; Cipésznél) a krakkói és a varsói múzeu­ mokban találhatók. Konkoly-Sugár József: — Sugár-Konkoly József Konok Tamás (Bp., 1930. jan. 9.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványa volt. 1939 óta Párizsban él. Európa néhány városában és az USA-ban több gyűjt, kiállítást rendeztek műveiből. Konrád (1307—10 k. működött): miniátor, a Szepes megyei menedékszirti karthauzi konvent priora; két missalét, egy gradualét és egy breviáriumot miniált. Műve nem maradt ránk. — írod. E. Berkovits: Miniatori ungheresi. .. Bp., 1941. Konrád, Conradus Lapicida, Conrad von Kron­ stadt (15. sz. közepe): brassói kőfaragó. Fel­ tehetően ő kezdte a brassói Fekete templom építését. 1454 k. a Hunyad megyei Böjtör és Tövis kolostorait építette fel. Konsbol, Wolfgang: ->- Konswoll, Wolff Konstantin Frida, Szablya Jánosné (Bécs, 1884. máj. 10.—Bp., 1918. dec. 29.): festő. Szablya-Frischauf Ferenc magániskolájában vé­ gezte tanulmányait. 1909-től részt vett a KEVE összes kiállításán. Naturalista szemlélet jellemzi képeit. Korai hó c. festménye a Nemz. Gál. tulajdona. Konstantin László (Bp., 1930. júl. 1.— ): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György

tanítványa volt. Konstruktív szellemű gra­ fikáival a hazai tárlatok állandó résztvevője. Konstantinápoly: ->- bizánci művészet, —> iszlám művészete konstantinápolyi szőnyegmanufaktúra: az oszmán-török birodalom szőnyegszövő mű­ helye, melyet a híres perzsa udvari szőnyeg­ készítő központok mintájára létesítettek a 16. sz.-ban kairói és perzsa szövők alkalmazásával. A mintákban gyakoriak a török virágok: tulipán, szegfű, jácint, nárciszrozetta, továbbá perzsa palmetták. A vetülék- és láncfonal több­ nyire selyem, a sörtefelület anyaga fényes angóragyapjú, ritkán selyem. Jellegzetes színei a céklavörös, türkizkék, sárga, olajzöld és fe­ hér. Ritka példányai közül egyet az Iparm. Múz. őriz. Itt készültek a későbbi -*■ damasz­ kuszi szőnyegeк is. Csernyánszky Mária Konstantinos Monomachos császár koro­ nája : hét hosszúkás, felül íves, ún. mélyített rekeszzománcos aranylemezből álló korona a Nemz. Múz.-ban, a bizánci rekeszzománc hanyatlását megelőző kornak (11. sz. közepe) legimpozánsabb terméke (—► még bizánci művészet). Középső része Konstantinos Mono­ machos bizánci császárt ábrázolja, mellette kétoldalt felesége: Zoé és ennek nővére: Theodóra, majd két táncosnő következik, végül a két szélén az Igazságot és az Alázatot ábrázoló allegorikus nőalakok láthatók. Ez utóbbiak mellett kétoldalt a térkitöltő dísz két fa, a többi lemezen szőlőindák és madarak találhatók. A táncosnőket ábrázoló lemezeken kívül minden lapon az ábrázoltakra vonatkozó felirat olvasható. A lemezeket a múlt század 60-as éveiben találták Nyitraivánkán, készíté­ sük ideje — a három uralkodó együttes uralko­ dási ideje alapján — 1042—50. ~ a Zeuxippos palota császári műhelyeiből került ki. Feltehe­ tően I. Endre (1046—61) kapta ajándékba, bár újabb kutatók szerint a hasonló diadémok női koronák voltak. — írod. Bárányné Oberschall M.: К. M. cs. k. Archaeologia Hungarica. Bp.,

KON

1 9 3 7 .

konstruktivizm us: az orosz művészetben 1912-ben jelentkező absztrakt irányzat, amely különböző anyagok (üveg, vas, fa, cement stb.) alkalmazásával a tömegek és formák esztétikus viszonyát technikai problémákhoz kapcsolódó szerkezetben, de a szerkesztés funkcionális-technikai feladataitól elvonatkoz­ tatva igyekezett megteremteni. 1920-ban jelen­ tette meg A. Pevsner Realista Manifesztum&t, a ~ teoretikus vitairatát. Fő képviselői: A. Pevsner, testvére, Gabo (N. Pevsner), V. Tatlin, E. Liszickij voltak. Lényegében rokon célki­ tűzésű volt K. Malevics -*■ szuprematizmusa, P. Mondrian -*■ neoplaszticizmusa, ill. a ->- képarchitektúra is. Az ún. sík~ a síkban tartott vonalak, mértani formák és a redukált színek

674

KÓN

675

elementáris hatását használta fel,míg a tulajdon­ képpeni ~ erőteljesen hangsúlyozta az újszerű térkonstrukciós lehetőségeket. A -^nak igen nagy hatása volt a modem építészeti szemlélet kialakításában ( Bauhaus, Stijl). Az említet­ teken túl a ~ jellegzetes képviselője volt a magyar Moholy-Nagy László, Peri László, Kassák Lajos, Vasarely Viktor, a francia-svájci S. Teuber-Arp stb. — A szó tágabb értelmében konstruktivistának nevezik nálunk általában azokat a művészeket, akik a természeti tárgyak ábrázolásában erősen hangsúlyozzák a szerke­ zeti összetevőket, a terek és síkok logikai­ formai rendjét (pl. Barcsay Jenő). — írod. L. Lissitzky: Russland. Die Rekonstruktion der Architektur in der Sowjetunion. Wien, 1930; Naum Gabo: The Constructive Idea in Art. London, 1937. Németh Lajos Konswoll, Konsbol W olff (1574 —80 között működött): ötvösmester Besztercebányán. Mű­ vei közül egy csúcsíves, fülkés nodusú kehely maradt ránk az úrvölgyi (Spania Dolina) templomban. Konsztantyinov, Antyip (17. sz.): orosz építész. Vezető szerepe volt a moszkvai Kreml építésénél. Kontha Sándor (Bp., 1931. aug. 7.— ): művészettörténész, kandidátus, a modem magyar művészet kutatója. Könyvei: Mészáros László, Bp., 1961; Käthe Kollwitz, Bp., 1964. E lexikon munkatársa. Konti Izidor (Szombathely, 1862. júl. 9. —?): szobrász. A bécsi akadémián K. Kundmann-nál és E. Hellmernél tanult. 1891-ben N ew Yorkban telepedett le. Főleg monumentális és dekoratív plasztikával foglalkozott. Legjelentősebb alko­ tásai: N ew York város katedrálisának fő­ szobrai; Dewey admirális diadalívének cso­ portjai; a New York-i Astor Szálló nagy tánctermének karzatát díszítő márványszobrok; a washingtoni Külügyi Hivatal épületén levő reliefek; Mac Kinley szobra Philadelphiában. Zsarnokság c. kompozíciója a Metropolitan Museumban van. kontraposzt: ->- contrapposto Kontraszty László (Szeged, 1906. máj. 26.— ): festő és grafikus. Podolini-Volkmann Artúrnál és Szőnyi Istvánnál tanult. A harmin­ cas években a Szocialista Képzőművészek Csoportjának volt tagja. A negyvenes évek elején Erdélyben élt. Főként realista stílusú grafikai munkáival szerepel tárlatokon. 1959ben önálló kiállítást rendeztek műveiből. Kontuly Béla (Miskolc, 1904. febr. 3.— ): festő, az újklasszicizmus képviselője. Először a prágai Képzőművészeti Főiskolán, majd Pesten Réti Istvánnál tanult. 1928-tól 1930-ig Olaszo.ban a Collegium H ungáriáim ösztöndíjasa volt, hazatérve az Ernst Múzeum két kollektív kiállításán szerepelt. 1940-től 1947-ig a Képző-

művészeti Főiskolán tanított. Számos egyházi megbízást kapott freskófestésre (a bp.-i domonkos templom, a Szt. Anna-templom, a szegedi ferences templom, a váci székesegy­ ház falképei). Az ötvenes években történelmi témák is foglalkoztatták (Budai Nagy Antal a kolozsmonostori békét diktálja). Bélyegtervezés­ sel is foglalkozik. Több külföldi díjat nyert, kontúr, körvonal: a képzőművészetben a formák határait jelző vonal. Van külső mely a tárgyat környezetétől határolja el, és vannak belső ''-ok, melyek az ábrázoláson belül a részletformákat foglalják magukban. A ~ azokban a korszakokban, melyekben a tiszta formára helyezik a fő súlyt, az ábrázolás fő eszköze. így a régi kőkorszak állatrajzaiban, az egyiptomi és bizánci művészetben, s később is egyes mestereknél, túlnyomóan a klasszicizáló korszakokban és az ún. nazarénusoknál. kontytető : a ház homlokzati oromoldalának módosításával kiala­ kított tetőforma. Át­ menet a sátor- és a nyeregtető között: a 111 tetőgerinc vége leKontytető csapott, lekontyolt. A ~ n e k az orom csúcsánál levő felső része sátortető, alsó része nyeregtető. A fedélház lehet zsúp v. nád, újabban cserép, pala. A a népi építkezés egyik jellegzetessége volt Mo.-on. Kontz János (18. sz.): révkomáromi festő­ asztalos. Czina Istvánnal és másokkal dolgozott a mezőcsáti ref. templomban (1746). Kony, Fjodor Szaveljevics (16. sz. második fele): orosz építész. Nevéhez fűződik a moszk­ vai Belijgorod városrész várfalainak és tornyai­ nak, valamint Szmolenszk vára erődítményei­ nek építése. Kónya Sándor, Alexander (Bp., 1891— ): magyar származású, D-Afrikában élő építész, festő és grafikus. Párizsban és Olaszo.-ban tanult, majd rövid ideig Mo.-on dolgozott mint festő és grafikus. Számos plakátot, könyvillusztrációt, újságrajzot készített. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben Korda Sándorral, Vértes Marcellel stb. dolgozott együtt. New Yorkban építészi tanulmányokat folytatott, majd színház- és moziépületeket tervezett Amerikában, D-Afrikában. Négy évig volt Pretoriában a Technical College művészeti osztályának vezetője. Festményeiből és grafikáiból többször rendezett kiállítást. Domborműveket is készít. Kónya Zoltán (Bp., 1891. júl. 22.— ): grafikus. 1911-ben végezte az Iparművészeti Iskolát. Külföldi tanulmányútja után építészek mellett m int homlokzat- és belsőtervező működött. Később áttért a grafikára. Számos illusztrációt készített és sikeres kereskedelmi

plakátokat tervezett (Modiano, Diana sósborszesz stb.). Több díjat nyert, plakátjai külföldi kiállításokon is szerepeltek. K onyenkov, Szergej Tyimofejevics (1874. júl. 10.— ): a legidősebb szovjet szobrász­ nemzedék kimagasló mestere, az SZU nép­ művésze és Művészeti Akadémiájának tagja. Már korán magára vonta P. M. Tretyakov figyelmét, akinek anyagi támogatásával na­ gyobb Ny-európai tanulmányutat tett. Első jelentős műve, A kőtörő (1898) a forradalom előtti orosz szobrászat egyik legerőteljesebb munkásábrázolása. Ezután a szecesszió hatott művészetére (Öreg paraszt, 1910). 1912-ben tett görögő.-i utazása után fából készült női aktjain a hellén művészet hatása mutatkozott. Később mindinkább a portrészobrászatra tért át (Paganini, 1915; Gorkij, 1929; Pavlov és Saljapin, 1952). 1924-től 1945-ig az USA-ban élt. Önarcképéért 1954-ben Lenin-díjat kapott. Műveiből 1966-ban a Szépm. Múz.-ban rendeztek kiállítást. — írod. A. Kamenszkij: K. Moszkva, 1962. Bacher Béla K onyorcsik János (Pesterzsébet, 1926. ápr. 18.— ): szobrász, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1950 —56 között Mikus Sándor, Beck András és Pátzay Pál voltak mesterei. Portrékat (Ódry Árpád, az Ódry Színpad dohányzójában; F. Joliot-Сип'е Buda­ fokon és Chopin Kőbányán), emlékműveket ( Szovjet emlékmű Győrött) és díszítő jellegű figurákat (Fuvolás fiú, Royal Szálló, Kacsázó fiú, Kerepesi úti lakótelep) készít. 1957 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon, konzerválás : a képzőművészetben a műalko­ tások anyagának romlástól való megóvása, jókarba hozása, a műtárgy állagában keletkezett sérülések (felhólyagzás) kijavítása. A ~ a restaurálás első, alapvetően fontos fázisa, ko n zol, console: I. a koronázó főpárkány -*■ nelsonjának függőlemezét sorozatban alátá­ masztó tagozat (gyám). Befoglaló formája általában álló v. fek­ vő hasáb, volutaszerű kiképzéssel, növényi v. állatala­ kos dísszel. (->- osz­ loprendek) — 2. a barokk és rokokó korban divatos, dú­ san faragott és több­ nyire aranyozott, fordított félgúla ala­ Konzol 2. kú, falra erősített fatalapzat. Díszvá­ zát, szobrot, gyertyatartót stb. helyeztek rá. — 3- asztal: hátsó élével a falhoz támasz­ kodik, lapja félkör v. szabálytalan trapéz alakú. Lábai nincsenek egy síkban, a két hátsó távolabb, a két első közelebb van egy­

KON

Konzolasztal XV. Lajos korából (Párizs, Louvre)

Konzolasztal XV. Lajos korából (Párizs, Musée des Arts Décoratifs)

máshoz. A francia barokk és rokokó bútor­ művesei díszes kiképzésű, márványlapú, dúsan faragott és aranyozott ^asztalokat készítettek. Többnyire falra akasztott tükör tartozott hozzá. K ooning, Willem de (Rotterdam, 1904. ápr. 24.— ): holland festő. Rotterdamban tanult. Rövid belgiumi tartózkodása idején nagy hatással voltak rá a belga expresszionisták. 1926-ban az USA-ban telepedett le. Indulatok­ tól hevített, erőteljes ecsetkezelésű képei egyes időszakokban tárgy nélküliek, máskor figurális képzeteket keltenek. New Yorkban él. Koós Judit (Bp., 1923. júl. 16.— ): műtörté­ nész, kandidátus, az Iparm. Múz. könyvtárosa. A századforduló és korunk iparművészeti kérdéseiről ír cikkeket. Könyve: Modern otthon, Bp., i960. E lexikon munkatársa. Kopf Antal (1789 —1828 között működött): ötvösmester Pápán. Művei közül egy késő rokokó díszű kehely és a Louis XVI stílusú feszület a celldömölki apátság birtokában, egy késő rokokó kehely a pápai plébániatemplomban s egy filigrán pityke a székesfehérvári múzeumban van. kópia, másolat: az eredeti műről készített másodpéldány. — 1. A műről a művész személyes felügyelete mellett v. saját kezével készített ~ a replika, ismétlés. — 2. Az eredeti-

676

КОР

677

hez viszonyítva változtatott ~ a variáns. — 3. Kicsinyített ~ a redukció. — 4. Különböző eljárásokkal készült a reprodukció. K opits János (Kaposvár, 1872. szept. 9.— 1944): szobrász és festő. Az Iparrajziskolában, majd az Iparművészeti Iskolában tanult. Festő­ nek készült, később áttért a szobrászatra. 1902-től a jaki templom szoborműveinek restau­ rálásán dolgozott. Főbb művei: a kaposvári Kossuth-szobor, Hőgyes Endre síremléke, vala­ mint plakettek. K opp Jenő (Bp., 1900. aug. 2. — ): művészettörténész, a Fővárosi Képtár volt igazgatója. A 19. sz. első felének magyar festészetével és egyházművészettel foglalkozik. Számos tanul­ mánya, cikke és kritikája jelent meg. Könyvei: Borsos József (Pécs, 1931); Magyar mesterművek Budapest Székesfőváros Képtára gyűjteményében (Bp., 1942); Derkovits (Bp., 1944); Új magyar festészet (Bp., 1947); A háromszáz éves pesti papnövelde (Bp., 1948); Kisfaludi Strobl Zsigmond (Bp., 1956). E lexikon munkatársa. K oppay József (Bécs, 1859. márc. 15.— Gastein, 1927): festő. Építésznek indult, később festeni tanult; H. Makart és H. Canon voltak mesterei. Bécsben, majd Münchenben pasztell képmásokat és édeskés női portrékat festett, amelyek keresett árucikkek voltak. K o p p en h ág a: Dánia fővárosa. Műemlékei: -*• Dánia művészete. Építészet. — Műgyűjte­ ményei: N y Carlsberg Glyptothek. 1888-ban C. Jacobsen műgyűjtő alapította, aki végrendele­ tében gyűjteményét a dán nemzetre, vagyonát pedig a gyűjteményre hagyta, hogy annak jövedelméből tovább fejleszthessék. Azóta az eredetileg főképpen ókori anyagot tartalmazó gyűjtemény további világhírű ókori darabok­ kal, a francia szobrászat remekeinek egész sorával (Rodin), a 19. sz.-i francia festészet népes gyűjteményével s a dán művészet értékes emlékeivel is kiegészült. — Thorvaldsen Múzeum. A világhírű dán szobrász, B. Thor­ valdsen emlékének ápolására alapították 1839ben s 1848-ban nyitották meg M. G. Bindesboell klasszicista stílusú épületében. A gyűjte­ mény felöleli Thorvaldsen minden eredetiben V . másolatban megszerezhető művét, emlék­ tárgyait. Itt helyezték el a dán királyi képtár anyagát is. Kampis Antal koppenhágai porcelán : az 1722-ben Koppen­ hágában alapított manufaktúra készítményei­ nek gyűjtőneve. Ekkor az üzem még csak fajanszot gyártott. 1773-ban F. H. Müller kémikusnak sikerült valódi porcelánt elő­ állítania. 1775-ben a gyár részvénytársasággá alakult. A három párhuzamos kék hullám­ vonalat — amely Dánia három víziútjának jelképe — azóta használja jegyként. 1779-ben mint „Királyi Dán Porcelángyár” állami tulajdonba, 1864-ben ismét magánkézbe ke­

Koppenhágai porcelán kávéskanna, 18. sz. közepe (London, Victoria and Albert Museum)

rült, s 1888 óta magánrészvénytársaság. Jegyét és címét megtartotta. A 18. sz. hatvanas éveiből fennmaradt néhány darab a francia művészet hatását tükrözi, míg a későbbi periódusban az ott alkalmazott német mesterek

//

Koppenhágai porcelánjegyek

német modorban dolgoztak. A 19. sz. utolsó évtizedében indították el azt az új stílusirányt, amely az egész világ porcelániparára hatott, s mely azóta is koppenhágai stílusként ismert. Alapja az egyszerű formákon alkalmazott, finoman összehangolt színekből álló máz alatti festés. A kiváló festőgárdához kitűnő porcelán­ szobrászok csatlakoztak, s a porcelánplasztika új művészi formanyelvét alkották meg. Az ugyancsak Koppenhágában 1853 óta működő Bing and Gröndahl gyár 1890 óta az északi porcelánok stílusában dolgozik. — írod. A. Hayden: Royal Copenhagen Porce­ lain. London, 1911. Tasnádiné Marik Klára K oppné: Nemes Zsuzsanna k o p t m ű v é sz e t: az ókori Egyiptom művésze­ tének utolsó korszaka (i. sz. 4. sz.-tól a 7. sz. közepéig), amelyet az egyiptomi keresztények­ ről (koptok) neveztek el. Kialakulásához a kereszténység elterjedése mellett az a mélyre­ ható társadalmi átalakulás vezetett, amely a késői császárkorban Egyiptomban végbement, és amelynek eredményeként az óegyiptomi és az antik művészet különállásának megszűnésé-

vei új és egységes művészeti stílus alakult ki. A gyökere a görög-római művészet Egyiptomban meghonosodott és a bizánci művészet hatása alá került formája. Önállósá­ gát és jellegzetes vonásait jórészt az egyiptomi kereszténység egyházi és teológiai különállása, valamint a népi elemek előtérbe nyomulása magyarázza. A - Corvin-kódex K orvin-kötés, korvinkötés: - * ■ Corvin-kötés K o rv in -serleg : Corvin-serleg K oryusai, teljes neve Isoda Koryusai (1720 — 84): japán festő és fametsző. Művészi pályája kezdetén Suzuki Harunobu hatása alá került. Színes fametszetlapjain a sötét színek uralkod­ nak. Drámai erejűek állatképei (tigrisek és viaskodó állatok). Fő munkássága a Harunobu halála utáni időkre esik (1774—78). Kedvelt képformája a naga-e (hosszúkás formátum) volt. Több könyvet is illusztrált. 1780 k. vissza­ vonult a művészettől. Számos követője volt. K orzuhin, Alekszej Ivanovics (1835. márc. 23. —1894. okt. 30.): orosz festő, akadémikus. Jobbágysorból lett művésszé. A szentpétervári akadémián tanult, amelyet I. Ny. Kramszkojjal együtt hagyott el, s a Vándorkiállítási Társaság­ hoz csatlakozott. Műveiben kora társadalmi igazságtalanságai ellen harcolt (A z ittas apa,

1861; A monostor vendégfogadójában, 1882; Egy karéj kenyérnél, 1890). Portrékat is festett (M. Peszkov). Kós Károly (Temesvár, 1883. dec. 16.— ): építész, festő, grafikus és író. A bp.-i Mű­ egyetemen szerezte oklevelét 1907-ben. Eleinte Pogány Móric, majd Maróti Géza műtermében dolgozott. A szecesszió stílusáramlatának hatá­ sára tanulmányozta hazájának, Erdélynek, különösen a Székelyföldnek népművészetét, s azt épületeinek díszítésekor és grafikai mun­ káiban felhasználta. Épületei: pavilonok az állatkertben (Zrumeczky Dezsővel, 1908), a zebegényi plébániatemplom (Jánszky Bélával, 1908), a Városmajor м.-i iskola (Györgyi Dénes­ sel, 1912), a kolozsvári Monostori úti templom (1912), a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum (1911) és a Ref. Leánygimnázium (1926), a kolozsvári Műcsarnok (1943). Saját irodalmi alkotásain kívül többek között Móricz Zsigmond, Kárpáti Aurél, Áprily Lajos műveihez készített illusztrációkat. Számos értékes tanul­ mánya jelent meg a magyar művészetről. Er­ délyben él. Könyvei: A régi Kalotaszeg (1911), A lakóház művészete (1930), A székely nép építészete (1944), Falusi építészet (1945) stb. Körner Éva Kosa Györgyné, Molnár Mária (Bp., 1899. máj. 18. —1944): szobrász. Az Iparrajziskolában kezdett tanulni, mestere Moiret Ödön, majd Vedres Márk volt. Emberek sorsa c. nyolc­ alakos szobrával mutatkozott be, s továbbra is főleg csoportkompozíciókat készített. Műveit több ízben állították ki a Nemzeti Szalonban, 1927-ben az Ernst Múzeumban. Utolsó évei­ ben főleg fa- és linóleummetszeteket készített. Mártírhalált halt. Kosa Zoltán (Bp., 1902. ápr. 7.— ): építész. Műegyetemi tanulmányai után Németo.-ban, Ausztriában, Csehszlovákiában járt tanulmány­ úton. Részt vett a Bauhaus munkájában. Hazatérve a CIAM mozgalom egyik elindítója volt. Ő vezette a Gellért Szálló újjáépítését, a Dagály u.-i Szabadságfürdő központi épületén kívül számos bp.-i lakóházat tervezett. Több tanulmánya jelent meg magyar és német szak­ lapokban, több cikke foglalkozott a filmszín­ ház- és színházépítészet problémakörével. Kosareck Márton (?—Pest, 1868 k.): festő. Pesten az 1840-es években mutatkozott be a Pesti Műegylet tárlatain arcképekkel és a Sakk­ játszó c. olajfestménnyel. K osárek, Adolf (Herálec, 1830. jan. 6.— Prága, 1859. okt. 30.): cseh tájképfestő. A prágai akadémián M. Haushofer növendéke, majd J. Manes követője volt. A cseh tájat tek­ tonikusán felépített, komor színű képein ábrá­ zolta. Művészete átmenet a romantikus és realista tájképfestészet között. Képei nagyrészt a prágai Modem Képtárban találhatók (Pa-

rasztmenyegző, Vihar előtt, Vihar után, Közép­ csehországi táj, Erdei táj, Tájkép várral). k o sárfejezet: nyomott kosár formájú oszlop­ fő. Felületét levél- (akanthus) és virágdísz borítja, alsó részén gyakran fonatos faragás található. A korinthosi fejezetből kiinduló s a bizánci építészetben kialakuló ~ a középkori művészetben jutott el virágkorához, k o sá rív : három, öt v. hét központból szer­ kesztett, az ellipszishez, oválishoz hasonló öblös, lapított ív.

K o sic e: —►Kassa Kossak : lengyel festőcsalád a 19 —20. sz.-ban. I. Juljusz ~ (Wisnicz, 1824. dec. 15.— Krakkó, 1899. febr. 3.) Párizsban H. Vemet-nél tanult. Gazdag koloritúképeinektárgya gyakran a lengyel történelem és a nemesség élete; hí­ resek lovasokat és lovakat ábrázoló képei (Ló­ vásár Krakkóban, 1869; Farkasvadászat, 1879; Zborowi csata, 1895). Irányító szerepet játszott Krakkó művészeti életében. Mint grafikus (lengyel mondák és legendák, Miczkiewicz és Sienkiewicz műveinek illusztrációi) és mint tanár is működött. J. Matejko mestere volt. — 2. Wojciech (Adalbert) ~ (Párizs, 1857. jan. I . — Krakkó, 1942. júl. 29.): apjánál, Juljusz ~ n ál, majd Münchenben és Párizsban tanult. A 19. sz.-i csataképfestés egyik jellemző kép­ viselője, nagy sikert aratott panorámáival (A franciák visszavonulása 1812-ben a Berezinán át, J. Falattal együtt; Samosierra, Harc a pirami­ soknál). Megfestette a Véres vasárnap Péterváron c. vásznat és Kosciusko győzelmes raclavicai ütközetét. A krakkói akadémia tanára volt. Kovanecz Ilona Kossuth Ferenc (Pest, 1841. nov. 16. —Bp., 1914. máj. 25.): mérnök, autodidakta festő és szobrász, ~ Lajos fia. Párizsi tanulmányai után Angliában és Olaszo.-ban működött. 1894-ben hazatért Bp.-re, ahol a Függetlenségi Párt elnöke, majd miniszter volt. Atyjáról festett arcképét (1886), márvány mellszobrát és feleségének arcképét a Magyar Történelmi Képcsarnokban, Tájkép tóval és Tájkép folyóval c. festményét a ceglédi múzeumban őrzik. K ostka, Jozef (Stupava, 1912. jan. 29.— ): szlovák szobrász, Állami díjas. Előbb keramikus nagybátyjától, majd Prágában, Németo.-ban és Párizsban tanult. Korábban kisplasztikát

készített, újabban a monumentális formákra törekszik. Pozsonyban él, s az ottani technikai főiskola tanára. K oszits Hilda: -*• Bergerné K oszkol Jenő (Dorog, 1868. ápr. 30.—Bp., 1935. márc. 17.): festő. A Mintarajziskolában Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly voltak mesterei. 1888-tól rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Hosszabb tanulmány­ utat tett Német- és Olaszo.-ban. 1911-ben Aradon rendeztek műveiből kollektív kiállí­ tást. Akvarell- és pasztellképeket, főleg intérieuröket festett. Több munkája van a Nemz. Gal.-ban. K oszta József (Brassó, 1861. márc. 27. - Bp., 1949. júl. 29.): festő, Kossuth-díjas. A bp.-i, bécsi és müncheni akadémián, majd Benczúr Mesteriskolájában végezte tanulmányait, Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt, majd egy ideig Szolnokon dolgozott. Hazatérő aratók c. festményével elnyerte a Műbarátok ösztöndíját, 1897-ben, majd 1900-ban Párizs­ ban a Mention honorable-t. E művének témá­ jához, a magyar paraszthoz, a földhöz és a tanyák világához hűséges maradt pályája végéig. 1902—03-ban Nagybányán és környé­ kén dolgozott; ez időből származó képei rokonságot mutatnak Ferenczy Károly festé­ szetével. Róm át — ahol Három királyok c. kompozícióját festette — és Párizst is megjárta, de végül is az Alföldön telepedett le, s Szentes környéki tanyájának táját, népét ábrázolta haláláig. Műveit rendkívüli színerő és heves, vaskos ecsetjárás jellemzi, zömében sötét egű tájaiból apró házak fehér falai vakítanak, kukoricaföldjeinek végtelen sárgájában harsány

Koszta József: Parasztasszony

KOS

KOT

Koszta József: Hazatérő aratók

693

piros és kék színek izzanak. ízig-vérig kolorista, aki mondanivalójának drámáját és líráját is kizárólag színekkel fejezi ki. Nemzeti festé­ szetünknek sajátos alakja, népi-hazai téma­ világát plebejusi erővel, ugyanakkor mély festői kulturáltsággal tolmácsolta. Legjelentő­ sebb alkotásai közül a Mezőn (1904), Három királyok (1906—07), Kukoricatörők (1917 k.), Muskátlis kislány (1917 k.), Tányértörölgető nő (1919) a Nemz. Gál. tulajdona. Szentesen emlékét a nevét viselő múzeum őrzi. — írod. Bényi L.: K. J. Bp., 1959; Aradi N .: K. J. Bp., 1965. Bényi László K oszta Rozália (Gyula, 1925. febr. 21.— ): festő. Bp.-en és Leningrádban tanult. Figurális kompozíciókat (Földosztás), portrékat, táj­ képeket és csendéleteket fest. 1959-ben Gyulán, 1963-ban a Kulturális Kapcsolatok kiállítótermében volt önálló kiállítása. Gyulán él. K osztka Tivadar: —► Csontváry Kosztka Tivadar K osztolányi, tkp. Kanti Gyula (Pest, 1868. jan. 9.—Bp., 1945. jan. 5.): festő és építész. Pályáját tervező építészként kezdte; tervei — melyeket nyomtatásban is közreadott (Architektonische Skizzen und Studien, Berlin, 1902, 1909) — nem kerültek kivitelezésre, inkább festéssel foglalkozott. Festészeti tanul­

mányait Bp.-en Karlovszky Bertalannál és Münchenben Hollósy Simonnál végezte. Plein air törekvésekből indult ki, melyeket később Gauguin, Cézanne és Matisse eredményeivel hangolt össze. Grafikával is foglalkozott. Több műve a Nemz. Gál. tulajdonában van (Házak a víz partján, Külváros télen stb.). Kovács Éva k o sztü m : —►viselet K otász Károly (Bp., 1872. nov. 4. —1941. febr. 4.): festő és grafikus. Vastagh György pártfogásával került az Iparművészeti Iskolába, ahol Morelli Gusztávnál tanulta a fametszést. Később díszítőtervező rajzolóként működött, majd a müncheni akadémián és Párizsban a Julian Akadémián folytatta tanulmányait. A fővároson kívül Európa több nagyvárosában rendeztek kiállítást műveiből. 1943-ban a Műbarát kiállítóhelyiségében volt hagyatéki kiállítása. Főleg dekoratív hatású egy- és több­ színű fametszeteket és pointillista felfogású táj­ képeket festett. Önarcképe a firenzei Uffiziben, néhány műve a Nemz. Gal.-ban van. — írod. M. Gauthier: Charles K. Paris, é. n. Kovács Éva K őtára, Jan (Brünn, 1871. dec. 18.—Prága, 1923. ápr. 17.): cseh építész, a modern építé­ szeti törekvések egyik első képviselője Cseho.-

ban. Plzcáben, majd Bécsben О. Wagner mellett tanult. 1898-tól a prágai Iparművé­ szeti Iskolában a dekoratív építészet tanára, 1911-től a prágai akadémia építészprofesszora volt. Stílusa az eklektikával szemben a célsze­ rűség és anyagszerűség, az egyszerű és zárt konstrukciók alkalmazásával alakult ki (a prágai egyetem épületeihez készített tervei 1907-től haláláig, több középület, palota, pavilon). Mint belsőépítész is úttörő munkát végzett. K othgasser, Anton (Bécs, 1769. jan. 9.— Bécs, 1851. jún. 3.): porcelán- és üvegfestő. 1784-től a bécsi császári porcelánmanufaktúra rajzoló-festője volt. Mint üvegfestő G. S. Mohnna.1 együtt az áttetsző zománcfestést alkalmazta; legszebb üvegfestménye a laxenburgi kastély koronázási termét díszíti (1820). Jellegzetes festett poharainak formája hengeres, talpkarimával és szegéllyel; virágcsokrok, keskeny, empire ízlésű, aranyozott ornamentumokkal kereteit allegorikus jelenetek és lát­ képek díszítik. Magyar vonatkozású serlegét a bp.-i Történeti Múz.-ban őrzik. Nagyszámú utánzója volt. K otik, Pravoslav (Slabce, 1889. máj. 1.— ): cseh festő. J. Schikaneder tanítványa volt a prágai Iparművészeti Iskolán. Több külföldi tanulmányúton vett részt. Prágában működött; szociális tárgyú figurális kompozíciókat, vala­ mint csendéleteket festett. Számos kiállítása volt Prágában. Kotsis, Aleksander (Ludwinow, 1836. máj. 3.—Podgórze, 1877. aug. 7.): lengyel életkép­ festő, a lengyel kritikai realizmus jelentős mestere. Krakkóban, Bécsben tanult. Költői felfogással ábrázolta a kisvárosok és falvak életét, a lengyel tájakat (Újoncozás Galíciában, 1866; Utolsó szegénység, 1870). Kotsis Endre (Arad, 1897. máj. 7.—Bp., 1954. máj. 22.): építész. 1923-ban műszaki doktor lett, 1938-tól a műegyetemen a magasépítéstani tanszék tanára volt. Épületeivel (konzerv­ gyárak Nagykőrösön és Pócstelken, szesz­ gyárak, istállók, magtárak stb.) és elméleti munkásságával (Mezőgazdasági építészet, 1954 és 1955 stb.) a mezőgazdasági építészet fejlesz­ tésében kiváló eredményeket ért el. Művei közül kiemelkedő saját háza a bp.-i Naphegyen (Lisznyai u.) és a Vörösmarty tér 5. sz. ház (volt Waggons bits, jelenleg IBUSZ), a buda­ keszi egészségház, a szerencsi iskola és kultúrház stb. Épületszerkezettan c. munkája (1946) e téma első magyar nyelvű összefoglalása. Kotsis Iván, id. (Arad, 1889. dec. 15.— ): építész, építészeti író, Ybl-díjas. 1918-ban műszaki doktor lett, 1926-tól 1949-ig egyetemi tanár. Tervezést és reneszánsz építészettörté­ netet tanított. Megszervezte az épülettervezési tanszéket. Szakirodalmi munkái közül különö­ sen jelentősek az olasz reneszánsz alaktant, tér­

és homlokzati rendszereket ismertető művei, valamint tervgyűjteményei. Nagy hatású oktatási tevékenysége mellett jelentős tervezői munkásságot is folytatott. Nagyszámú, ko­ rábban klasszicizáló, később modern felfogású munkái közül kiemelendők: a tihanyi biológiai kutatóintézet és szállodaépület, Székesfehérvár belvárosának egységes kialakítása (városháza kiépítése, homlokzatok, utcaképek helyreállí­ tása), az Országos Közegészségügyi Intézet Gyáli úti épületcsoportja és különösképpen a balatonboglári r. k. templom, plébánia és kultúrház. Újabb munkái közül az MTA Németvölgyi úti lakóháza a legkiemelkedőbb (1958). Granasztói Pál kottagrafika, hangjegygrafika: kottasokszoro­ sítás alapjául szolgáló különböző eljárások gyűjtőneve. Az európai könyvnyomtatás ki­ fejlődése időszerűvé tette a kották nyom­ tatását is. Az idők folyamán többféle eljá­ rás alakult ki, melyek részben egymást vál­ tották fel, részben párhuzamosan voltak hasz­ nálatban. Már a 1$. sz.-ban a nyomótáblák­ ról (a magasnyomást alkalmazó fametsző technika, fémmetsző technika) és a típusokról való nyomtatás versengett egymással. 1501-től O. Petrucci Velencében összeállítható fémtí­ pusokról mintaszerű nyomtatványokat készí­ tett. Új fordulatot jelentett a S. Verovio által bevezetett rézmetsző technika (Г586), mely a mélynyomást alkalmazva a grafikai eljárást juttatta fölényhez. Ezt később az ón­ ba és horganyba való metszés követte. A 18. sz. óta a fémlemezbe a jelek formájára ki­ képzett fémbélyegzőket ütnek s ezáltal ne­ gatív kottaképet nyernek. A típusokról tör­ ténő nyomtatás terén fontos előrehaladást jelentett G. I. Breitkopf eljárása Lipcsében, aki kis részekből mozaikszerűen állította össze a nyomófelületet (1755). Ilyen a mai könyvnyomdái ún. szedett kotta is, mely merev, a kézirat mindenkori igényéhez alkalmazkod­ ni nem tudó rendszere miatt minőségileg (a kottakép művészi összhatását illetőleg) nem éri utol a metszett kottát. Az utóbbi hát­ rányát, a rézmetszetekre jellemző kis pél­ dányszámot az A. Senefelder által megterem­ tett litográfia (1796) szüntette meg, mivel módot adott a metszett kották nagyobb példányszámban való előállítására. Újabban a Nirschy O tt Gyula által kialakított (a sík­ nyomáshoz közel álló) pozitív eljárás (Г929) terjedt el, mely vésett bélyegzőket használ, a papíron, fémen stb. pozitív kottaképet ad s a metszés előnyeit megtartva kiküszöböli annak technikai hátrányait (egyszerű korrek­ túra, átalakítási lehetőség stb.). K ovacic, Viktor (Licka, г 874. júl. 28.— Zágráb, Г924. okt. 2t.): horvát építész. Bécs­ ben O. Wagner mellett, majd Zágrábban mű-

KOT

694

KOV

695

ködött, ahol a Technikai Főiskola építészeti tanára volt. Fő művei a Tőzsde és a Szt. Balázstemplom épülete. Kovács, Kováts Edgár (Karapczeu, 1849. szept. 27. —?): építész és festő. Csemoviczban, Bécsben és Zürichben tanult. 1872 —88 között G. Semper és K. Hasenauer bécsi műtermében dolgozott. Bécsi tartózkodása alatt csend­ életeket és életképeket állított ki. 1900-tól a lembergi műegyetem tanára volt. Kovács Ernő (19. sz. közepe): festő. A bécsi magyar testőrség tagja volt. Az 1848-i szabad­ ságharc után, fogsága alatt az aradi várban festette A z aradi vár foglyai (1852) c. ismert képét. Kovács Éva (Jászárokszállás, 1932. ápr. 5.— ): művészettörténész, a Szépm. Múz. kutatója. Árpád-kori ötvösséggel, modern külföldi festészettel foglalkozik. Könyvei: Barbizon és ófrancia realizmus, Bp., i960; Magyar művészet az elnyomatás korában, Bp., 1961; Kopfreliquiare des Mittelalters, Leipzig, 1964. E lexikon mun­ katársa. Kovács Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1926. szept. i , — ): szobrász, Munkácsy-díjas. 1953ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Beck András, Mikus Sándor és Pátzay Pál voltak mesterei. Gondosan megmunkált, tö­ mör kompozíciójú, szép felületű szobrain a bensőséges emberi érzelmek kifejezésére törek­ szik. Portrékat ( Felesége arcképe, Édesanyja arcképe), valamint köztéri kompozíciókat (Olvasó lány; Tanácsköztársasági emlékmű, Győr, 1959; Munkásmozgalmi emlékmű, Szol­ nok, 1963; Parasztasszony, Miskolc, 1964) alkot. Kovács, Kováts István, kovásznai (Szilágysomlyó, 1864. febr. 22. —?): festő. A Mintarajziskolában és Münchenben tanult. 1904-ben Bp.-en volt kollektív kiállítása, néhány táj­ képét Párizsban is kiállították (1900). Utóbb Zilahon élt. Táj- és arcképeket festett (Eötvös Loránd arcképe a bp.-i tudományegyetemen). Kovács János (Debrecen, 1852—Debrecen, 1924. márc. 19.): festő. Debrecen város ösztön­ díjával négy évig tanult Münchenben. Az ottani Glaspalastban kiállított Szőlőkötés (1888) c. festménye a müncheni képtár tulajdona. Hazatérve mindvégig Debrecenben dolgozott. A debreceni Csokonai-kiállításon négy Csokonai-arcképpel vett részt. Kovács Margit (Győr, 1902. nov. 30.— ): keramikus és szobrász, Kossuth-díjas, kiváló művész. Tanulmányait Bp.-en Jaschik Álmos rajziskolájában kezdte, majd 1926-ban Bécsben H. Bucher keramikusnál folytatta. 1928—29ben a müncheni Staatsschule für Angewandte Kunstban kerámiát és szobrászatot tanult. 1932-ben Koppenhágában, 1933—34-ben Pá­ rizsban járt tanulmányúton. Rendszeresen

Kovács Margit: Siratóasszony

1928 óta állít ki. Gyűjt, kiállítása Bp.-en 1935ben a Tamás Galériában, 1948-ban a Fényes Adolf-teremben, 1953-ban a Nemzeti Szalon­ ban, 1962-ben az Ernst Múzeumban volt. 1937-ben a párizsi világkiállításon Diplome d’Honneurrel, 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki. A magyar kerámiaművészet egyik úttörő mestere, akit főként a figurális ábrázolás problémái foglalkoztatnak. Fejlett szobrászati tudása, sajátos, ősi naivságot árasztó üde hangulata biztosít műveinek különleges vonzó­ erőt. Kerekplasztikái, faliképéi, épületkerámiái és edényei egyaránt magas művészi kvalitást képviselnek. Ismert művei: Szoptató Madonna, Édesanyja portréja (a művész tulajdona), Falusi mulatság (Inota), Szüreti relief, Európa elrablása, Két ölelkező (Iparm. Múz.). — írod. Bobrovszk y I.:K . M .Bp., 1961. Bobrovszky Ida Kovács Mária (Hódmezővásárhely, 1883. aug. 16.— ): festő. Festészeti ismereteit Tornyai János mellett tanulta. 1910-ben Bp.-en állított ki. Hódmezővásárhelyen él, rendszeresen részt vesz a művésztelep tárlatain. Kovács Mária: —►N. Kovács Mária Kovács Mihály (Abádszalók, 1818. júl. 25.— Bp., 1892. aug. 3.): festő. Pesten, Bécsben, Rómában tanult. Oltárképeket, arc- és törté­ nelmi képeket festett. Külföldi képtárakban olasz, spanyol, németalföldi mesterek alkotá­ sairól számos másolatot készített. Az egri egy­ házmegye területén több oltárképet festett. Leghíresebb történelmi festménye, Árpád

pajzsra emeltetése a II. világháborúban meg­ semmisült. Stílusa a K. Rahl-íéle akadémikus irányt követte. Hagyatékát, 128 festményét felesége az egri Érseki Líceum képtárának ajándékozta; ma az egri Dobó István Múzeum­ ban található. Számos műve van a Nemz. Gal.ban. Kéziratos naplója jellegzetes kordokumen­ tum. — írod. Bíró B.: K. M. Bp., 1930. Kovács Mihályné, Petra de Castro у Blanco (Burgos, 1840 —1901. febr. 21.): festő. 1867ben Madridban ment feleségül Kovács Mihály festőhöz, akivel együtt jött Pestre. Férje halála után, 1894-ben visszatért hazájába. Főleg másolatai révén vált ismertté. Kovács Zoltán: Borbereki-Kovács Zoltán Kovács Zsuzsanna (Bp., 1902. jan. 30.— ): belsőépítész. Tanulmányait az Iparművészeti Iskola belsőépítő tanszakán 1916—20-ban végezte. Tervezői gyakorlata során hosszú ideig dolgozott külföldön. 1948—62 között állami tervezőirodákban működött. Több kiállítási pavilon tervezésén kívül gyógyszertárak típusberendezéseit, a szigetszentmiklósi József Attila-lakótelep rendezési tervét készí­ tette. Kidolgozta a szériagyártású új konyha­ berendezés típusterveit. Szakírói munkásságot is folytat. 1962-ben kiállítása volt az Ernst Múzeumban (Perczel Erzsébettel közösen), kovácsolt vas: -> vasművesség Kovalenszkaja,NataljaNyikolajevna (Moszk­ va, 1892 — ): szovjet művészettörténész, a mű­ vészettörténeti tudományok doktora, egyetemi tanár. Főleg a 18. és 19. sz. orosz művé­ szetével foglalkozik. Főbb művei: V. A. Tropinyin (Moszkva, 1930), A XVIII. sz. orosz művészete (Moszkva, 1940), A X IX . sz. első fele orosz művészetének története (Moszkva, 1951). Munkatársa a több kötetes orosz és szovjet művészettörténeti sorozatoknak. Kovaljevszkij, Pavel Oszipovics (Kazan, 1843. aug. 4.—Szentpétervár, 1903. márc. 7.): orosz festő, a pétervári akadémia növendéke, majd tanára. Csataképeket és életképeket fes­ tett (A lipcsei csata első napja 1813-ban, 1871). Kovaljov, Alekszandr Alekszandrovics (1916. dec. 31.— ): szovjet szobrász, Állami díjas. Elsősorban márvány portrészobrokat készít. Fő művei: Szovjet ifjú (1948), P. I. Csajkovszkij képmása (1949), V. P. Filatov akadémikus kép­ mása (1950 —52). Kovanecz Ilona (Nádasdladány, 1925. júl. 22.— ): művészettörténész, a Képzőművé­ szeti Főiskola könyvtárosa. 1954-ben végzett a leningrádi Repin Akadémián. Könyvei: A szocialista képzőművészet kibontakozása, Bp., 1963 (Markova Valériával); Repin, Szurikov, Verescsagin, Bp., 1965. E lexikon munkatársa. Kovásznál Kovács István: Kovács István Kováts Zoltán, liszkai: Liszkai Kováts Zoltán

Kovatsch, Joseph (Bécs, 1799. ápr. 22.— Sankt Veit, 1839. jún. 7.): osztrák rézmetsző. Bécsben működött, főleg reprodukciós met­ szeteket és illusztrációkat készített. Dolgozott magyar kiadványok (Aurora, Hébe) számára is. Kowalski-W ierusz, Alfred (Varsó, 1849. okt. и . —München, 1915. febr. 16.): lengyel festő és illusztrátor. Drezdában,majdMünchenben Wagner Sándornál és J. Brandtnil tanult. Világos, színes, kisalakú képei tárgyát az orosz, lengyel, galíciai népéletből merítette (Krakkói parasztlakodalom, Huculok vadászatra mennek, Február). Festett rokokó hangulatú zsánerképeket is (XIV. Lajos vadászata Fontainebleau-ban ). Kowarski, Felicjan Szczesny (Starosielce, 1890. szept. 8,—Konstancin, 1948. szept. 22.): lengyel festő. 1908-tól 1910-ig az odesszai művészeti iskolában, majd 1918-ig Pétervárott végezte művészi tanulmányait. 1929-ben a varsói akadémia professzora lett. Szociális irányzatú, monumentális felfogású, de kissé romantikus képeket festett (A felkelő nemzeti kormány, A ,,Proletariátus” munkáspárt vezetői). A krakkói Wawelban és a varsói pályaudvaron vannak falképei. Kowarzik, Josef (Bécs, i860, márc. I . — Cannes, 1911. márc. 13.): osztrák szobrász és éremművész. Frankfurtban működött. Része van a német éremművészet újjászületésében (Goethe-, Mommsen-érém). Számos síremléket, portrét, allegorikus szobrot is készített. Kozák György (1596 —1626 között műkö­ dött): ötvös Brassóban. Többször volt céh­ mester is. Jegyével ellátott talpaspoharak és egy zománcos, ékköves mellboglár maradt ránk. Egyik pohara a Nemz. Múz.-ban van. Kozák Károly (Bp., 1920. aug. 31.— ): régész, középkori és barokk építészettörténettel foglalkozik. Könyvei: Szigliget, Bp., i960; A sümegi vár, Bp., 1958 és 1965 (Koppány Tiborral együtt). E lexikon munkatársa. Kozics Ferenc (Pozsony, 1864. jan. 2 .— München, 1900. okt. 2.): festő és illusztrátor. Münchenben tanult és ott is működött. 1885-ben egy női arcképpel szerepelt a Mű­ csarnokban. Műveit külföldi tárlatokon állí­ totta ki. Kisalakú képeinek tárgyát gyakran mesékből vette (A mese, Esti ködben, Béka­ király stb.). Élete vége felé főleg elefántcsontra festett miniatűröket. Fia, ~ Ernő festő szintén Münchenben tanult. 1922-ben Parasztfiú c. képét kiállította a müncheni Glaspalastban. Kozina Sándor, felsőpulyai (Felsőság, 1801. márc. 13.—Felsőpulya, 1873. szept. 6.): festő. Pesten, Bécsben és évekig Olaszo.-ban tanult. Az 1830-as évek közepén Pesten telepedett le, de hamarosan Felső-Mo.-on, Nagyváradon és más vidéki városokban tevékenykedett, s állítólag Oroszo.-ban is megfordult. 1849 után

KOV

696

KOZ

Kozina Sándor: Férfiarckép (Bp., Nemzeti Galéria)

állandó tartózkodásra Fclsőpulya Sopron me­ gyei falut választotta, azonban onnan is két hosszabb utazást tett Franciao.-ba, ahol Szemere Bertalan, az 1849-es emigráns minisz­ terelnök pártfogolta. Főleg igen finom miniaKozina Sándor: Női arckép

697

tűr arcképeket festett, de számos nagyobb méretű történelmi képe, arcképe stb. ismeretes. A Nemz. Gal.-ban több olaszo.-i tájképrajza, minatűrje van, a Történelmi Képcsarnokban Szemere Bertalan nagyobb méretű arcképét őrzik. A soproni, kismartoni (Eisenstadt) és más vidéki múzeumokban is találhatók művei. K ozlovszkij, Mihail Ivanovics (1753. nov. 6. —Szentpétervár, 1802. szept. 30.): az orosz monumentális szobrászat úttörő mestere, a pétervári Művészeti Akadémia tanára. Művé­ szete a barokktól a klasszicizmus felé fejlődött. A pétervári akadémián folytatott tanulmányai után Itáliában és Franciao.-ban tett tanulmány­ utat. Jelentősebb művei: Polikrates (1790), II. Katalin mint Minerva (1796), Herkules ló­ háton (1799), Sámson (1800). Életének fő műve és az orosz szobrászat egyik kimagasló alkotása a pétervári Mars-mezőn 1801-ben felállított Szuvorov-emlékmű. K ozm a Erzsébet, Veress Zoltánná (Marosvásárhely, 1879. máj. 30.— ): szobrász. Fadrusz János tanítványa volt. 1901-től szere­ pelt a nyilvánosság előtt főleg arcképszobrok­ kal és emlékérmekkel (Brassai Sámuel portréja). A pécsi székesegyház altemplomába 14 már­ vány reliefet készített. K ozm a Lajos (Kiskorpád, 1884. jún. 3. -Bp., 1948. nov. 26.): építész, iparművész és grafikus, Kossuth-díjas. Tanulmányait a műegyetemen végezte. Több évig Lajta Béla mellett dolgo­ zott, irodáját vezette. 1913-ban a modern lakásművészet szolgálatában megalakította a Buda­ pesti Műhelyt, ugyanezen évben a fővárosi Iparrajziskola tanára lett. A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja volt, s kinevezték műegyetemi tanárrá az akkor fel­ állított lakásművészeti tanszékre. 1925-ben iparművészeti munkásságáért a nagy állami aranyéremmel tüntették ki. 1946-ban az Iparművészeti Iskola igazgatója lett, 1947-ben visszakapta az 1919-ben tőle elvett műegyetemi katedrát. Munkásságában jelentősek könyv­ illusztrációi (Utolsó ábrándok, 1908; Zsuzsika Bergengóciában, 1921; Ady-illusztrációk stb.), magyaros, késő szecesszionista bútorai, melyek barokkos formákat is mutatnak. Ezekkel rend­ kívüli sikere volt Németo.-ban is. A könyv­ művészet terén is jelentős eredményeket ért el (a Kner Klasszikusok és a Monumenta Littera­ rum könyvdíszeinek tervezése). Az iparművé­ szetből, a bútor-, sőt díszlettervezésből azon­ ban következetesen haladt a térművészet, az egyszerű, sima architektonikus formák felé. A 30-as években számos, kívül-belül egyaránt határozott egyéni ízléssel megtervezett és gon­ dosan kivitelezett családi házat (Bp.: Bimbó út, Darányi Ignác u., Pusztaszeri út, Berkenye u. stb.), bérvillákat, bérházakat (ún. Átrium-ház a Mártírok útján, Régiposta u. 7. stb.) terve-

т а : ..

Kozma Lajos: Átrium-ház

zett. Átépítette a volt Magyar Divatcsarnokot a Rákóczi úton. Ő tervezte a Martinelli téri Rózsavölgyi zeneműkereskedés intérieurjét (elpusztult). Különösen sikerült műve saját víkendháza a Lupa-szigeten. Egyetlen köz­ épületét, a Ránky u.-i iskolát már nem fejez­ hette be. Legnagyobb erőssége a lakásművé­ szet, a lakóházépítés volt. Das neue Haus с. könyve (Zürich, 1941) élete fő műveinek összeKozma Lajos: Grafika a Kner Klasszikusok Zrínyikötetéhez

foglalása. — írod. Kállai E .: Ludwig К. Leipzig, 1926. Granasztói Pál K ozm a Mihály: — Gálfalvi Kozma Mihály kőcserép : finom, iszapolt agyagból, mészből és földpátból, esetleg kaolinbólkészítettkemény cserépanyag; égetése után az acéllal sem karcol­ ható. Máz nélkül maradt részei fehér v. szürke színűek. Régen ismert és elterjedt kerámia­ fajta. Kínából, Koreából és Japánból már az időszámításunk kezdete körüli időből marad­ tak művészi kiképzésű ~ e k . Németo.-ban, fő­ leg a Rajna vidékén a 15 —17. sz.-ban készültek domború v. festett reneszánsz díszítéssel ~ kupák és korsók. Egyéb készítőhelyei Siegburg, Creussen, Dreihausen stb. voltak. K őfaragó György, Georgius Lapicida (16. sz. eleje): Kolozsváron a Farkas u.-i templom építésénél dolgozott. Talán ő készítette a templom ülőfülkéit. kőfaragójegyek, kofaragójelek: faragott kő­ hasábokból emelt épületek köveinek külső oldalán felfedezhető, bevésett (karcolt) jelek, amelyeknek kis mérete és sorozatos, sőt töme­ ges ismétlődése bizonyossá teszi, hogy készítő­ jének (faragójának) sze­ mélyére vonatkozik. ik. Alkalmazása szinte egy-/ beesik a kőépítkezés kez­ deteivel, s példáit már az ókorból ismerjük (szerszámjelek aquin­ cumi és más pannóniai római épületek kövein stb.). Legnagyobb je­ lentőségük a középKőfaragójegyek korban volt, amikor készítésük összefüggött az építőszervezet (pá­ holy, műhely) ún. építési (tervezési) titkaival és mértani szerkezetük a szervezet általános szerkesztő kulcsának szoros függvénye. Jelen­ tésüket illetően sokan termelési (bérelszámolá­ si), mások elhelyezési jelzéseknek tekintik. A műhely, sőt a tervező mester kérdéseit is megvüágító művészjelzésnek gondolják, s akad­ tak, akik széles körű művelődéstörténeti követ­ keztetéseket igyekeztek levonni a -■'bői. Való­ színű, hogy elszámolási jelzések voltak, de némi műhelyösszefüggésekre is gondolhatunk. Kampis Antal K őhalm i Mihály (1492 k. működött): budai miniátor; egy velencei ősnyomtatvány kezdő­ betűit díszítette (Nagyszeben, plébánia könyv­ tára) Michael de Rupe szignóval. K ökénydom bi V é n u sz : a Hódmezővásár­ hely melletti Kökénydombon talált 23 cm magas agyagedény; zsámolyon ülő nőalakot ábrázol, testét (talán a ruhát jelző) geometrikus minták borítják, fejének csak töredéke maradt meg. A vele együtt talált hasonló, de töredéke­ sebb edénnyel együtt anyaistennőt ábrázolha-

KOZ

ITX^bi

VQí

698

vérekhez is készültek tervek. Művészete a késő gótika és a reneszánsz határán áll. K öllő Miklós (Gyergyócsomafalva, 1861 — Bp., 1900. szept. 17.): szobrász. Münchenben, majd Bp.-en Huszár Adolfnál tanult. Egy ideig Zala György mellett dolgozott. Előbb díszítő szobrokat készített a budai Várpalota és az Országház részére, később emlék­ műveket mintázott tárgyias megfogalmazás­ ban (Petőfi szobra Segesváron, ma Kiskunfél­ egyházán; Kossuth szobra Marosvásárhelyen, Garay Jánosé Szekszárdon). K ö b : város az NSZK-ban. Ókori elődje, a rómaiaktól az i. e. 1. sz.-ban alapított város a dóm környékén terült el; jelentősebb marad­ ványai a városfal egy kerek tornya és kapuja, a testőrtábor és a császári palota maradványai és egy gazdag lakóház, dionysosi jeleneteket ábrázoló színes mozaikpadlóval. Itt volt a római birodalom üvegiparának egyik legki­ emelkedőbb központja. Középkori műemlékei közül a Szt. Péter-dóm alapjait 1248-ban rakták le, miután a régi dómot tűzvész pusztí­ totta el ugyanebben az évben. Az alapjaitól tisztán gótikus templom öt hajóval és három­ hajós kereszthajóval épült és amiens-i hatást mutat. Kápolnakoszorús szentélykörüljáró ve­ szi körül. 1322-ben szentelték fel a szentélyt. 1325-ben lerombolták a régi dóm mellék­ hajóit, és elkezdték építeni a kereszthajó D-i és E-i szárnyát. 1437-ig a homlokzat D-i

KÖL

A Kökénydombi Vénusz (Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum) Köln: A Dóm Ny-i homlokzata

699

tott, és a mo.-i újabb kőkori plasztikának az i. e. 3. évezred első felében készült jelentős darabja. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum őrzi. Kölber Dezső (Bp., 1874 —1945): festő. Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, később az Iparrajziskola tanára lett. Mozaikkartonokat tervezett a Kerepesi temető árkádjai, a Kossuth-mauzóleum és a János­ hegyi kilátó számára, több freskót, oltárké­ pet és akvarellt is készített. 1907-től állított ki a Műcsarnokban. Az I. világháborúban mint csataképfestő működött. Kölbl Simon József (19. sz. első fele): festő. 1845-től mutatta be élet- és tájképeit a Pesti Műegylet tárlatain. Egy-két rajza is ismeretes. Kölderer, Jörg (?—Innsbruck, 1540): német festő és építész. 1497-től Miksa császár foglal­ koztatta, 1500-tól mint udvari festőt, 1518-tól mint udvari építészt említik. Stíluskritikai alapon több innsbrucki és környékbeli freskót tulajdonítanak neki. Mint miniátor is jelentős tevékenységet fejtett ki. Részt vett Miksa császár innsbrucki síremlékének tervezésében. Műhelyében feltehetően szobrokhoz és fegy-

*► «

*

•

Köln: A Sankt Maria im Kapitol alaprajza

tornyát olyan magasságig emelték, hogy a harangokat elhelyezhették benne. Az építkezés üteme egyre lassúbb lett, míg 1560-ban teljesen megszakadt. 1824-ben a meglevő részeket ki­ Köln: A Dóm kórusának mennyezete

javították. 1840-ben a dóm építésére egyesület alakult, melynek segítségével az építkezés 1880-ban befejeződött. — Az Apostol-templom, a rajnai román stílusú építészet egyik, eredeti formájában legtisztábban fennmaradt emléke a I I . sz.-ban épült. Első formájában pilléres bazilika volt, kettős kórussal és kettős kereszt­ hajóval, a 12. és 13. sz.-i átépítésekkor nyerte el mai, lóhere alakú kiképzését. Ugyanekkor külsejét ívekkel lazították fel. — A Szt. Gereon-templom épületének magja egy kora keresztény mártírtemplom, melyet a 11 —13. sz.-ban tovább építettek. — A Sankt Maria int Kapitol alapítási éve 717, de a mai, 11. sz.-i épületet 1065-ben szentelték fel. A centrális elrendezésű, lóhere alakú K-i rész egy lényegé­ ben bazilikális, eredetileg lapos főhajós hossz­ házzal van összekötve. — A Nagy Szt. Mártontemplom helyén a 10. sz. közepén alapított első templom 1150-ben leégett. A második, 1172ben felszentelt épületet 1185-ben hasonló sors érte. A mai épület az ezt követő időből szár­ mazik. Alaprajza lényegében a Sankt Maria im Kapitol egyszerűsített formája. Belül a lóhere alakú megoldás négyzete fölött borda nélküli függőkupola. — A Szt. Pantaleon, ~ első nagyobb egyházi épülete (956—980) bencés kolostor volt. Temploma korai román pilléres bazilika, kettős kereszthajóval. Hajóját a 12. sz.-ban megújították, kórusát a 17. sz.-ban gótikus stílusban átépítették. A világi épületek közül a mai formájában 1350—70

KÖL

Kiűzetés a paradicsomból (Köln, a Dóm stallumának reliefje)

7OO

KOL

Köln: A városháza nagyterme

Köln: A Szt. Gereon-templom

közötti idők stílusjegyeit viselő városházát először 1149-ben említik. — ~ műemlékei a II. világháborúban súlyos károkat szenvedtek. Műgyűjteményei közül kiemelkedik a Wallraf—Richartz Múzeum. 1823-ban F. Wallraf gyűjteményét a városnak hagyományozta. Az így alakult múzeum 1861-ben nyílt meg új épületében, melynek építéséhez J. H. Richartz ajándékozott nagyobb összeget. Képtárának legjelentősebb részei a kölni iskola 14 —16. sz.-i alkotásai és a 17. sz.-i holland és flamand festmények. A modern képzőművészeti anya­

got jelentősen gyarapította a Haubrich-gyűjtemény, mely 1946-ban ajándékként került a múzeumba, és főleg 20. sz.-i festményeket és szobrokat tartalmaz. — A Schnütgen Múzeum alapja A. Schnütgen gyűjteménye, melyet 1906-ban ajándékozott a városnak. 1931-ben a W allraf—Richartz Múzeum és az Iparművészeti Múzeum szobrászati anyagával egyesült. A gyűjtemény a kölni és Rajna vidéki középkori szobrászat és ötvösség fontos emlékeit mutatja be. Épülete a II. világhábo­ rúban elpusztult, néhány éve a helyreállított

Köln: A városháza

Köln: A Sankt Maria im Kapitol kriptája

Cecília-templomban helyezték el. — írod. F. Schmitz: Der Dom zu Köln, seine Konstruk­ tion und Ausstattung. Frankfurt am Main, 1910; I. Schmitz: Kölner Kirchen. Köln, 1921; M eyer—Barkhausen: Das grosse Jahrhundert Kölnischer Kirchenbaukunst. 1150—1250. 1952. Gyürky —Jakubik—Nagy Emese—Szilágyi kölni kőcserép: a 15. sz.-tól a 17. sz.-ig készült rajnai kőcserép elnevezése. Termékei többnyire Kölnön keresztül kerültek forgalom­ ba. A 19. sz. második felében, a neoreneszánsz stílusáramlat idején felújították készítését, kölni zom ánc, rajnai zománc: élénk színezésű átlátszatlan (opak) ágyazott zománc, melyet a 12 —13. sz.-ban a Rajna, Maas és Mosel vidékén készítettek. A nagy ereklyetartók zománclapjait ezzel díszítették. Kőmíves Benedek (17. sz. eleje): kolozsvári kőfaragó; 1626-ból származó késő reneszánsz síremléke a kolozsvári múzeumban van. Kőmíves, Kőfaragó Ferenc (1556 —88 között működött): ötvös Kolozsvárott. A céh 1556ban vette föl tagjai közé, 1588-ban céhmesterré választották. Feltehető, hogy kolozsvári műkö­ dése előtt Losonczi Antal szolgálatában állott, s ő volt a híres Losonczi-kanna és tál mestere. Kőműves József: Tiethart József König, Max von Paumbshausen, ifj. (1727 — 1782. okt. 30.): osztrák éremművész Bécsben. 1750—51-ben Körmöcön dolgozott. Magyar tárgyú érme II. József látogatására (1764) készült. Családjának több tagja volt éremvéső. k ő n yom at: kőrajz Könyöki József, Ellenbogen (Mocsa, 1829 — Pozsony, 1900. márc. 1.): tanár, festő, restau­ rátor, építész, művészeti író. 30 éven át az általa alapított pozsonyi városi múzeum igaz­ gatója volt. Pozsony műemlékeivel, középkori miniatúrákkal és főképpen a magyar várakkal foglalkozott. Posztumusz könyve: A középkori várak (Bp., 1905). könyöklőpárkány: ablakok alsó, vízszintes párkánya. könyvdíszítés m ű vészete: A mai értelem­ ben vett könyvforma a kódex kialakulásával egyidős. A kódexet kézzel írták, és színes festésű V. aranyozott kezdőbetűkkel, iniciálék­ kal látták el. A 15. sz. közepének nagy újítása a nyomtatás; ez a sokszorosító eljárás egyre jobban kiszorította a kézírást. A korai nyom­ tatványokban (ősnyomtatvány) már a 15. sz.tól alkalmaztak fametszetes illusztrációkat. Ezeket kitűnő művészek (mint pl. ifj. H. Holbein, A. Dürer stb.) készítették. A 16. sz.-tól mind gyakoribb a rézmetszetes illusztráció, később a litográfia, a kőnyomat. Újabban a legkülönfélébb mechanikai sokszorosító eljárá­ sokkal díszítik a könyveket. A könyv művészi megjelenésében fontos szerepet tölt be maga

a betű. A betűket alakjuk és nagyságuk szerint csoportosítják. A betűk formája, a szövegkolumnáknak egymáshoz és az illusztrációk­ hoz való viszonya, a tipográfia lehet kellemes V. kellemetlen hatású. — Tágabb értelemben a ~ h ez tartozik a kötés és annak díszítése (-*- könyvkötőművészet), továbbá az ehhez szorosan kapcsolódó metszésdísz és az előzék. A múlt században Angliából indult ki az az új irányzat, amely a könyvet művészi egységként fogja fel. Mai fogalmaink szerint a papírnak, a betűk formájának és elhelyezésének, a metszés­ nek, az előzéknek és a kötésnek művészi össz­ hangban kell megjelenniök. Az idők folyamán az illusztráció sokszor volt független a tarta­ lomtól. A mai törekvés az, hogy a könyv egészének művészi kivitele a tartalom jellegé­ nek megfelelő legyen. — írod. H. Reichner: Das deutsche Buch als Kunstwerk. 1924; Tevan A.: A könyv évezredes útja. Bp., 1956; Kner I.: A könyv művészete. Bp., 1957. Koroknay Éva Könyves Kálmán Magyar Műkiadó R t . : 1903-ban alakult. Szalonjában kiállításokat és aukciókat rendezett. Katalógusokat, reproduk­ ciókat adott ki. k önyvkötőm űvészet: Története az európai könyvforma, a kódex kialakulásával egyidős. A kora középkori kötéstáblák elefántcsont domborművek v. gyakran drágakövekkel ki­ rakott, zománcos ötvösmunkák voltak, de korán megjelentek a textilkötések is (bársony), a kötéstáblák legfontosabb borítóanyaga azon­ ban a bőr. Már az i. sz. első századok bőrköté-

KÖL

Corvin-kötés (Bp., Széchényi Könyvtár)

7O2

KÖN

Corvin-kötés (Bp., Széchényi Könyvtár)

703

sein megtalálhatók a későbbi jellemző techni­ kai eljárások, a bőrmetszés és áttörés, továbbá a vaknyomás. A legkorábbi könyvkötők szerze­ tesek voltak, de már a 13. sz.-ban megjelentek a világi könyvkötők is. Ezek — a könyvmáso­ lókkal együtt — többnyire az egyetemek körül csoportosultak (pl. párizsi egyetem). A 16. sz.-tól a céhekbe tömörülő polgári v. céhen kívüli udvari mestereké volt a vezető szerep. — Az európai könyvkötészet első korszakának emlékei karoling v. kora román kötések néven ismeretesek. így nevezzük a kb. 1000-ig készült pergamen- és bőrkötéseket. A sokszor teljesen dísztelen kötéstáblákon kívül vannak olyanok, amelyeknek felülete vonalakkal ta­ golt, és a vonalak metszéspontjában egy-egy bélyegző lenyomata látható. A bélyegző­ formák között előfordul a kör, a pont, a spirál, a fonadék több változata, a meanderes szalag. A keresztény antik szimbolika hatása alatt álló állatalakok kör, ritkábban csepp alakú keretben jelennek meg. Különösen kedveltek voltak a madarak. Ezeken kívül érmet is használtak bélyegző gyanánt. E kötések fő lelőhelyei Sankt Gallen, Freising és Fulda. — A román kor emlékei főként a 12 —13. sz.-ból maradtak ránk. Ezek ugyancsak vaknyomásosak. Tábla­ beosztásuk többnyire centrális, uralkodó kör v. négyszög alakú középdísszel. Gyakran alkal­ mazták a kereszt alakú kompozíciót is. A késő román kötéstábladíszítő stílus egy ma még ismeretlen francia bencés kolostorból indult ki. Itt szinte iparszerűen másoltak bibliákat, s

azokat kifestve és bekötve küldték szét a világba. Angliában Winchester és Durham lett az új művészet központja. — A gótika idő­ szakából több tízezer kötet maradt fenn, az emlékek zöme azonban a 15. sz.-ból való. A képzőművészethez hasonlóan a gótikus ~ elsősorban Franciao.-ban, Németo.-ban és Angliában virágzott. A kötések vaknyomáso­ sak és legnagyobbrészt különálló bélyegzők­ kel díszítettek. (Egyes országokban gyakori a lemezpréselés.) A gótikus bélyegzők magas művészi kvalitásúak, ábrázolásuk sokféle. Gyakori a növényábrázolás (virágok, első­ sorban rózsa, liliom, különböző formájú rozetták, levelek, makk és a román korban is használt palmetta). A figurális ábrázolások között legkedveltebbek az evangélista-szimbó­ lumok és a címerszimbolikát kifejező állat­ alakok, az ember csakis vallásos ábrázolások kapcsán szerepel. A gótikus kötéseken gyakran találunk írásszalagokat „Jesus”, „Maria" v. egy-egy kolostor védőszentjének nevével. Az írásszalag sok esetben — főként a 15. sz.ban — szignót rejt. Előfordulnak betűs bélyeg­ zők is, amelyekkel szövegrészeket lehet nyomni. Képszerű ábrázolásokra a bélyegző­ nél alkalmasabb a préslemez. A holland eredetű lemezpréselés elsősorban hazájában volt ked­ velt, de elterjedt Franciao.-ban és Angliában is. (A lemezeken látható ábrázolások előképeit a képzőművészeti emlékek között találhatjuk meg.) A bőrmetszéssel díszített kötések virág­ kora a gótika ideje. Ugyancsak képszerű díszí-

Corvina-stílusú budai kötés (Pozsony, Városi Levéltár)

— elsősorban német — kolostori kötések csak­ nem a 16. sz. közepéig gótikus stílusúak voltak, a lövöldi kötések között már az új stílussal, a reneszánsszal is találkozunk. A nehéz, fatáblás kötések helyébe a könnyebb, kisméretű, papír­ táblás kötések léptek, divatba jöttek a selyemés bársonykötések. A bőrkötések stílusát a keleti kapcsolatok tették változatossá az új technikákkal (áttört bőrmunkák, lakkfestés, aranyozás, színes bőrök használata). Ekkor jelent meg az arabeszk, a moreszk és a szalag­ fonat. A reneszánsz ~ legkorábbi szakaszát „olasz-magyar reneszánsz” néven tartja szá­ mon a külföldi szakirodalom. A legelső keleti jellegű kötéstáblák Itáliában, Mo.-on és Spanyolo.-ban készültek. — A reneszánsz kötéstábla felépítése legtöbbször centrális, uralkodó középdíszű. Legjellemzőbb motívu­ ma a román korban is kedvelt fonadék, s ez a kötések megjelenésének kissé száraz, geometri­ kus jelleget ad. A mo.-i reneszánsz kötéstáblák érdekessége, hogy a fonadék mellett a késő gótikus kötések naturális jellegű növényorna­ Nagyszombati kötés, 18. sz. mentikája is szerepel. Ez érvényesül a magyar reneszánsz legnevezetesebb kötéscsoportján, tésűek a bőrrajzos kötések; ezeken a mintegy a ->• Corvin-kötéseken is. Ugyanakkor elenyé­ 1436 —55 között készült munkákon a Madonnasző mennyiségben találkozunk tisztán fonadék­ ábrázolás különösen gyakori. — A gótikus - legyezőstílust különösen kedvelték. De előfordul ez a díszítés a 17. sz.ban és a 18. sz. elején Nagyszombatban, Debrecenben, Győrött és Sopronban is. — A 18. sz. legszebb és legjellemzőbb díszítés­ módja a csipkedíszes kötés. E stílus változásai XIV. Lajos uralkodásának utolsó éveitől végig­ kísérhetek. — Ritkábbak a rendkívül szép és változatos ->- bőrmozaikos kötések. Különösen Itáliában és Németo.-ban gyakoriak a túl­ terhelt ornamentikával, elsősorban kagylókkal díszített, nehézkes rajzú táblák. A század emlékei között külön helyet foglalnak el a — színes pergamenkötések. Ezek a lakkfestéses, aranyozott díszű kötések elsősorban Mo.-ra jellemzőek. A stílus szülőhazája talán Hollan-

KÖN

Színes festett pergamenkötés, 1750. Telegdi Péter mesterremeke (Debrecen, Ref. Kollégium)

705

díszítőelemek tanulmányozására jött hozzá J. Krause, Ágost szász választófejedelem (1553 — 86) későbbi udvari könyvkötője. Az olasz­ francia stílus felvirágzása az ő tevékenysége nyomán következett be. Hasonló stílusban dolgozott munkatársa, később utóda, K. Meuser. Halála után a műhely lehanyatlott, de ez a sajátos, német átfogalmazású olasz-francia reneszánsz stílus továbbra is éreztette hatását. Mo.-on nagyjából a mohácsi vészig követhető az olaszos jellegű, sajátosan magyar reneszánsz. A 16. sz.-ban alakuló nyomdák gyakran német könyvkötői meghonosították az egyszerűbb, görgetős és préslemezzel készült típust. Ilyenek a debreceni és a nagyszombati könyvkötészet e korból való emlékei is. Aranyozás és lakkfestés csak elvétve és a század második felében fordul elő. — Közben Franciao.-ban újabb és újabb stílusváltozatok születtek. IV. Henrik (1589 — 1610) udvari könyvkötője a Grolier-stílus továbbfejlesztésével a ->- fanfares stílust alakí­ totta ki. Ennek főmotívumához, a spirális indához kapcsolódik a további fejlődés, amely a pontozott stílust eredményezte. Jellemzője a pontozott bélyegzőkkel alkotott filigrán­ díszes felület. Az érett pontozott stílus Le Gascon nevéhez fűződik. A pontozott bélyeg­ zőket Franciao.-on kívül Hollandiában (első­ sorban a Magnus család tagjai) alkalmazták szívesen. A stílus angol változatai a -*■ cottagestílus, az all over stílus és a -*■rectangular stílus. — 1620 k. alkalmazták először a francia udvari könyvkötők a legyeződíszt. Ez a díszítés Itáliá­ ban is igen kedvelt volt 1700 k. Szép példányai készültek a heidelbergi udvari könyvkötő­ műhelyben a 17. sz. második felében. Mo.-on 45 Művészeti Lexikon II

,,Gottlieb Schrabs” jelzés a könyvkötőcéhkönyvről, 1790 A könyvkötőcéhkönyv borítása, munkája

1790, G. Schrabs

■ м м м нш аанм вм ш м 1

dia. A i8. sz. végén Angliában született meg az -► etruscan style, amely a 19. sz. elején egész Európára jellemző empire stílusú kötéstáblát teremtette meg. Az egyszerű, klasszicizáló díszítésű kötések mellett nagy számban készül­ tek olyanok, melyeknek csupán a gerince díszített, táblájuk viszont sima bőr v. papiros (félbőr kötés). A romantikus stílusnak meg­ felelően megjelent a — katedrális stílus, mely­ ben gótikus épületelem a fő díszítmény. Ez a francia eredetű stílus Európa-szerte kedvelt volt a 19. sz. második felében. Emellett egyéb historizáló stílusok is felléptek, és ezzel együtt felújították a régi technikákat. — A szecesszió időszakában fellendülő — bőrdíszművesség a /—> területén erősen éreztette hatását. Felhasználtak minden eddig ismert technikát az újak mellett. A franciák kitűntek leheletszerű bőrdomborításom, a dánok pedig bőrmozaikos kötéseikkel. Mo.-on hasonló törekvésekkel találkozunk. A századforduló körül különösen kiemelkedőek a bőr­ mozaikos kötések. A bőrdíszműves munkákat tervező, ill. kivitelező Nagy Sándor és L. Belmonte is készített kötéstáblákat. Szép bibliofil példányok származnak Jaschik Álmos, Kiss Erzsébet, Kner Erzsébet műhelyéből. — írod. H. Loubier: Der Bucheinband von seinen Anfängen bis zum Ende des 18. Jahrhunderts. 1926; E. P. Goldschmidt: Gothic and Renais­ sance Bookbindings. 1—2. köt. 1928; Hunyady J.: A magyar könyvkötés művészete a mohácsi vészig. Bp., 1937; N. N .: Old Hungarian Bookbindings. Gyoma, 1937 (németül is); Romhányi K .: A magyar könyvkötés művé­ szete a XVIII. és XIX. században. Bp., 1937; H. Hellwig: Handbuch der Bucheinband­ kunde. 1—3. köt. 1953—55; N. N .: Könyv­ kötések Kner Erzsébet műhelyéből. Gyoma, é. n. Koroknay Éva K öpeczi Bócz István (Bp., 1919. nov. I I . — ): grafikus, színpadtervező. Az Iparművészeti Iskolát és a Képzőművészeti Főisko­ lát végezte, 1940-től Aha Novak Vilmos és Bernáth Aurél voltak mesterei. 1945-től az Iparművészeti Főiskola tanára, 1951 óta több színház tervező művésze. Kiemelkednek Moliére- és Shakespeare-színpadtervei. Ötletes plakátokat és könyvillusztrációkat is készít. K opp, Koepp, Wolfgang (Kismarton, 1738. dec. 24.—Becs, 1807. máj. 25.): osztrák festő. A bécsi akadémián Maulbertsch tanítványa volt. 1772-ben apjával együtt festette a kis­ martoni (Eisenstadt) hegyi templom mennye­ zetfreskóját. Keresztelő Szt. Jánost ábrázoló oltárképe Solymáron van. Működési területe főleg Alsó-Ausztria és Bécs volt. Különböző anyagokból készített mozaikokat. Több kő­ alapra festett tájképét őrzi a Szépm. Múz. K öpping, Kari (Drezda, 1848. jún. 24.— Berlin, 1914. júl. 15.): német rézkarcoló.

Münchenben festeni tanult, a rézkarcolással 1876 után Párizsban kezdett foglalkozni. Réz­ karcaival nagy hírű festményeket reprodukált, Rembrandt és Munkácsy képeivel aratta leg­ nagyobb sikereit, k ő rá c s: -*- mérmü kőrajz, kőnyomat, litográfia: síknyomású nyom­ dai eljárás; vonalas, árnyalt v. színes rajz v. kép sokszorosítása kőről. Az eljárást A. Senefelder találta fel 1796-ban. Gyorsan el­ terjedt és máig egyik legkedveltebb grafikai műfaj. Lényege az, hogy finoman csiszolt mészkőre zsiradéktartalmú krétával rajzolnak, amely a nyomdafestéket felveszi és nyomás alatt leadja, míg a mészkő vízzel kezelt, érin­ tetlen része a nyomdafestékre érzéketlen. A krétát korom, viasz, szappan és faggyú keverékéből állítják elő, különböző kemény­ ségben. Nyomás előtt a festéket hengerrel viszik fel a kőlapra, s ezt minden lap nyomása előtt ismétlik. Színes is van. A festőnek annyi követ kell megrajzolnia, ahány színt kíván alkalmazni egy ~ o n . A nyomásnál gondosan kell ügyelnie, hogy a különböző képsíkok pontosan egymásra essenek. Válfajai: tipolitográfia (fekete alapra rajzolják a képet és az üresen maradó helyet tűvel kikarcolják), fotolitográfia (a fényképezést kombinálják a ~ zal), kőnyomásos cinkográfia (a követ cinklap pótolja) stb. A ~ a plakátnyomásnak is egyik eszköze. Leghíresebb művészei: Delacroix, Daumier, Toulouse-Lautrec stb. — írod. Gerszi T .: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Bp., i960. Bernáth Mária K örm end i-F rim Ervin (Bp., 1885. márc. 27.—Bp., 1939. okt. 4.): festő, ~ Jenő testvére. Hollósy Simonnál kezdett tanulmányait Párizs­ ban J. P. Laurens-nál folytatta. 1904-től állított ki Bp.-en és külföldön. Évekig élt Nürnbergben. Művei alakos intérieurök, tájak, csend­ életek. Eleinte C. Pissarro hatására mutató, impresszionista hangulatú, később erős szín­ hatású, expresszionista képeket festett. Kollek­ tív kiállítása volt a Művészházban 1910-ben és az Ernst Múzeumban 1928-ban. Csónakok és Hegyvidék c. képe a Nemz. Gál. tulaj­ dona. K örm endi-F rim Jenő (Bp., 1886. okt. 21.— Washington, 1959): szobrász, Ervin test­ vére. Bp.-en és Párizsban tanult. Első nagyobb itthoni műve a Török és magyar hősök emlék­ szobra Jászberényben. Kollektív kiállítása volt a Művészházban 1910-ben. Főbb művei: Sobieski lengyel király esztergomi emlékszobra, Jedlik Ányos és Eötvös Loránd mellszobra Szege­ den, Korányi Frigyes márványszobra a bp.-i klinikán, a rákoskeresztúri hősi emlékmű, valamint számos plakett (Vámbéry Ármin, Hubay Jenő stb.). Á II. világháború előtt az USA-ba költözött, a chicagói Notre-Dame

KÖP

706

KÖR

A. Pettenkoffen: 1848. márc. 13. Bécsben. Kőrajz

Egyetemen tanári állást töltött be feleségével, Fejérváry Erzsébettel együtt. Dömötör István Körmendi-Frim Jenőné: -*■Fejérváry Erzsébet Körmendy Nándor (1894. febr. 28.— ): építész. Figyelemre méltóak újszerű templom­ alaprajzai az 1930—40-es évekből (a pécsi bel­ városi templomnak a mecsetkupolához épített új része; a soproni Krisztus Király-templom). Ő tervezte a Hárshegyi Idegszanatórium épületét (1927—28), a Németvölgyi úti elemi iskolát (1930), valamint több vidéki város középüle­ tét. Társtervezője volt az OTI balesetkórházá­ nak (ma Költői Anna-kórház; Gerlóczy Gedeonnal, 1940). körmöcbányai kem énycserép: a 19. sz. elején alapított üzem termékeinek gyűjtő­ neve. Az üzem rövid virágzás után nyers-

77 с .

г

kREMNIT2

4 m

.

Körmöcbányái keménycserépjegyek

707

anyaghiány miatt hanyatlásnak indult, 1838ban leégett. 1841-ben újból megkezdődött a gyártás. 1842-ben az iparműkiállításon termé­ keit Kossuth Lajos valamennyi keménycserép-

45*

gyár fölé helyezte. 1868-tól a 20. sz. közepéig a Kossuth család tulajdona volt. Kissé rózsa­ színes alapú, kékkel díszített, vékony falú, kecses klasszicista edényei kiemelkednek a 19. sz.-i magyar gyártmányok közül. Később az üzem termelése kiszélesedett, díszműárut, vásári parasztkerámiát, használati étkészleteket is gyártott. Tasnádiné Marik Klára Körner Éva (Bp., 1929. jún. 20.— ): művé­ szettörténész. A 20. sz.-i magyar és európai festészettel foglalkozik, számos tanulmánya jelent meg e tárgykörből. Könyvei: Magyar művészet a két világháború között, Bp., 1963; Picasso, Bp., 1964. E lexikon munkatársa. Körner József (Bp., 1907. márc. 17.— ): építész, Ybl- és Kossuth-díjas. Fontosabb művei: a Külkereskedelmi Minisztérium épülete a Honvéd u.-ban (1949); a Korvin O ttó u.-i hatemeletes lakóház (1951 —52); а II. kerületi pártház (ma tanácsház) a Mechwarttéren (1952). A lágymányosi lakótelep beépítési társtervezője (1955). 1956-ban megbízást kapott az istanbuli Kavala Szálló tervének elkészítésére (Janáky Istvánnal, Molnár Péterrel, Vass Antallal, Zilahy Istvánnal). 1959-ben a munkásmozgalom nagy halottainak emlékművét — Olcsay Kiss Zoltán szobraival — tervei szerint építették. Péczely Béla Körösiői-Kriesch Aladár (Buda, 1863. okt. 29.—Bp., 1920. jún. 16.): festő és iparművész, a magyar szecesszió egyik jellegzetes képviselő­ je. Bp.-en a Mintarajziskolában Székely Berta-

Körösfői-Kriesch Aladár: Feleségem arcképe Nemzeti Galéria)

(lip.,

lan és Lotz Károly, majd Münchenben LiezenMayer Sándor tanítványa volt. Később tanul­ mányutat tett Olaszo.-ban. Korai művei tör­ téneti tárgyú nagy kompozíciók: A boroszlói békekötés, II. Rákóczi György halála, Tordai országgyűlés és Egervár ostroma. 1901-ben Gödöllőn telepedett le, ahol Nagy Sándorral együtt művésztelepet alapított (-»- gödöllői művésztelep). A gödöllői csoport működését W . Morris, J. Ruskin és az angol preraffaelita mozgalom kései hatása jellemzi. Fő törekvésük volt, hogy a gazdag magyar formakincset a művészet különböző ágaiban felhasználják. Művészettechnikai problémák is foglalkoztat­ ták: sok kísérletezéssel rekonstruálta a közép­ kori freskófestők eljárását, a fára gipsz alapon történő festést. Az Országháza ebédlőtermében Bölényvadászat és Halászat a Balatonon a 15. sz.ban c. két nagy falképet festette (1902). A meg­ újított eljárással készültek a Zeneakadémia freskói: a frízek és a Művészet forrása c. kép (1907). Iparművészettel is foglalkozott. Búto­ rai az 1902-i torinói és az 1906-i milánói nemzetközi kiállítás magyar pavilonjában szerepeltek. 1904-ben szövőiskolát nyitott Gödöllőn állami támogatással. Gobelineket és mozaikokat is tervezett (gobelinjei: A jó kor­ mányos, Argyrus és Tündér Ilona, Kassandra; mozaikjai: a Velencei Biennale magyar pavi­ lonjában és a Kerepesi temető egyik árkádjának kupolájában). Üvegfestményei voltak az egy­ kori Nemzeti Szalonban, a temesvári püspöki szemináriumban és a bp.-i papnevelő intézet oratóriumában. Arcképei a modellt rendszerint stilizálva ábrázolják (Önarckép, Zöldruhás nő, Ballá Ede, Beck Ö. Fülöp). Élete végén szobrá­ szattal is foglalkozott. Az Iparművészeti Iskola tanára volt. 1921-Ъеп a Belvedere helyiségében rendezték meg emlékkiállítását. Szakírói tevé­ kenységet is folytatott. Könyve: Ruskinról s az angol praeraffaelitákról, Bp., 1905; Lotz Károly emléke, Bp., 1905. Számos művét őrzik a

Nemz. Gal.-ban. — írod. Dénes J.: K.-K. A. Bp., 1939Kovács Éva K ő rö sh eg y : helység a Dunántúlon, Somogy megyében. Műemlékét, a 15. sz.-ból származó r. k. templomot a ferencesek építették. Háromboltszakaszos hajójához hosszú, a nyolcszög három oldalával záruló szentély, a szentély ÉK-i végéhez zömök, négyzetes torony csatlakozik. Kőrössy Albert Kálmán (Szeged, 1869. jún. 18. —1955. ápr. 21.): építész. A bp.-i műegye­ temen, majd Münchenben és Párizsban tanult. Többek közt a Kölcsey-főgimnáziumot (1908) és a Néprajzi Múzeum épületét (1911) tervezte és építette. A késői historizmus képviselője volt. K őrösy Lajos (Biharkeresztes, 1910. nov. 29.— ): festő. 1940-ig Romániában, azóta Bp.-en él. 1960-ban Párizsban, 1963—64-ben Itáliában járt tanulmányúton. 1954-ben a Fényes Adolf-teremben volt önálló kiállítása, körplasztika: minden oldalról kidolgozott, szabadon álló szobor. K örrey György (Tótmegyer, 1811. nov. 21.— Segesvár, 1880. ápr. 3.): festő. Pesky Józsefnél és a bécsi akadémián tanult. Hazatérve Pesten főleg oltárképeket festett Pesky műtermében. 1858-ban Segesvárott telepedett le. О festette a kiskunfélegyházi templom két oltárképét, körszeletív, szegmentív: vállvonal alatti kö­ zéppontból szerkesztett körszeletből alkotott lapos ívforma. Kőröshegy: A r. k. templom

KÖR.

KOS

körtetagozat: gótikus támaszoknak (oszlop, pillérköteg stb.) és tartóknak (párkányok) legkiülőbb tagozata, amely metszetben körte­ alakra emlékeztet. Alakja és méretarányai a gótikus épületek keletkezési idejét közelítő módon meghatározzák, k örvonal: -+■ kontúr k ösön tyű : régi magyar ékszemév; nyakék, fülbevaló, karperec megjelölésére egyformán használták. A szaknyelvben általában csüngő ékszer a jelentése. K őszeg : város a Dunántúlon, Vas megyében. Műemlékei közül a Jurisich-várat a Német­ újvári grófok építtették 1263 táján. Jurisich Miklós I. Ferdinándtól zálogba kapta, 1695-ben az Esterházy család tulajdona lett. A 14—17. sz. közötti időben többször erősítették és javítot­ ták, majd 1777-ben — különösen külsejét — teljesen átalakították. A megközelítően trapéz alaprajzú vár négy saroktornyából kettő ma is áll, a másik kettőt — részben elbontva — az épület tömbjébe foglalták a 18. sz.-ban. Az ún. elővárból jutunk a belsővár elő- és kapucsarno­ kához, majd innen a belső várudvarba. Az udvar 18. sz.-i árkádos homlokzata mögött az emeleten későgótikus-reneszánsz profilú, festett keretezésű ablakok kerültek elő, az ún. lovagterem ablakai. Az E-i szárnyban bordás keresztboltozatú helyiséget találunk, amely a 14. sz.-ban kápolna volt. Mellette a padlástér középkori falán omamentális és feliratos fres­ kókat tártak fel. — A Szt. Jakab-templom valószínűleg egy korábbi templom helyén épült 1403—07 között Garai Miklós nádor megbízásából. 1657-ben a jezsuiták, 1785-ben a piaristák tulajdona lett, a 19. sz. elején a bencések kapták meg. A 18. sz.-ban átalakí-

Kőszeg: A Jurisich-vár bejárata

tották, főleg a külsejét. A háromhajós, gótikus csarnoktemplom homlokzatát és előcsarnokát barokk stílusban építették át. A hajó kereszt­ boltozatán Garai-címeres zárókövek. A szentélynégyezetből nyíló kápolna stukkóit P. A. Conti készítette az 1700-as évek elején. Itt és a hajóban 15. sz.-i falképtöredékek, a szentély­ ben gótikus ülőfülkék vannak. — A Szt. Imretemplom szentélye csúcsíves ablakaival a régi Szt. Katalin-kápolna maradványa. A templo-

Kőszeg: Utcarészlet

709

mot a városi tanács építtette a magyar lutherá­ nusok számára 1615—20 között. A gótikus és reneszánsz stílusú épületet a 18. sz.-ban átalakí­ tották. Ekkor készült a homlokzati torony hagymakupolája és a belső mai kialakítása. — A Városi Tanácsház 15. sz.-i eredetű; 1 7 Г О k. megújították. Egyemeletes homlokzatán az ország, a város és Jurisich Miklós festett címere 1712-ből. Udvarán íves, árkádos tornác. — Mügyűjteményét, a Jurisich Múzeumot 1932ben alapították. Anyaga főleg várostörténeti. A múzeum Jurisich-termében az 1532. évi várostrom gazdag történeti emlékeit helyezték el. Jelentős céhipari és levéltári emlékanyagán kívül középkori fegyvergyűjteménye is van. — írod. Lelkes L: K .B p ., i960: Gergelyffy— Sedlmayr: A kőszegi Jurisich-vár. Bp., 1964. Jakubik—Sallay Kőszeghy Elemér, Winkler (Rózsahegy, 1882. jan. 3.—Bp., 1954. szept. 4.): művészettörténész, festő. 1914 —19 között a kassai múzeum igazgatója volt, 1919-től 1923-ig Tátraszéplakon élt (ahol számos tátrai tájképet festett), majd 12 éven át Lőcsén tartózkodott. Ismertette és restaurálta a szepesdaróci (Spisské Dravce) templom középkori falfestményeit. 1938—45 között a bp.-i Iparm. Múz. igazga­ tója volt. Naturalista jellegű figurális kompo­ zíciókat és tájképeket festett. Kollektív kiállí­ tása volt Késmárkon (1930) és Istanbulban (1931). Alapvető könyve: Magyarországi ötvös­ jegyek (Bp., 1936); egyéb művei: Die Denk­ mäler der Antoniter in Drautz (Késmárk, 1930), Kassa műemlékei (Bp., 1939). Genthon István Kőszegi-Brandl Gusztáv (Sopron, 1862. n o v .6 .—Bp., 1908. márc. 21.): festő. München­ ben tanult; 1902-ig Sopronban, majd a fő­ városban működött, ahol rajziskolát nyitott. Arcképeket, életképeket festett. kőszegi keménycserép: 1846 k. Wanke Ferenc által Kőszegen alapított műhely termé­ keinek gyűjtőneve. Kevés számú emléke maradt fönn. Darabjain eleinte a pápai kemény­ cserép formáit és festését utánozták. A magyar keménycserépgyárak termékei közül dombo­ rított díszítésű, érett neobarokk formák csak ebből a műhelyből maradtak fönn. Az üzem a szabadságharc után megszűnt. Jegye: vaknyo­ mással Kőszeg V . Güns (a város német neve), kötegpillér: pillérköteg kötött rendszerű b oltozás: négyzetes alap­ rajzi elemekből alakított, többhajós terek boltozásánál alkalmazott rendszer. A bebolto­ zott téregységek négyzet alaprajzúak, a főhajó egy boltszakaszának a mellékhajó két bolt­ szakasza felel meg, s a mellékhajó a főhajó félszélességében épül. Ennek ellentéte a kötetlen rendszerű boltozás, amelynél a főhajó szélessége nem szabja meg a mellékhajók szélességét.

K ővágóörs: —>■ Balaton környéki középkori templomromok Kővári György (Bp., 1934. máj. 3 . - ); építész, Ybl-díjas. Fő műve a bp.-i Déli pálya­ udvar modern szellemű, új épülete (1962). Egyéb épületeken kívül (pl. a kazincbarcikai állomás, i960) üdülők és szállodák tervezésével is foglalkozik; a Balatoni Intéző Bizottság munkatársa. Kővári Szilárd (Kassa, 1882—Kassa, 1916): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a szolnoki művésztelepen dol­ gozott, majd párizsi tanulmányútjáról haza­ térve Kassán működött. Impresszionisztikus tájakat, városrészleteket festett. 1912-ben a Művészházban kollektív kiállítást rendezett. Kőváry Endre (Torda, 1832—Kolozsvár, 1918. aug. 3.): festő. A bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, majd rajztanár volt Kolozs­ várott. Arc- és zsánerképeket festett. 1884-től többször szerepelt a bp.-i Műcsarnokban. Kövendi János (18. sz. második fele): festő­ asztalos. 1752—53-ban festett a bábonyi (Babiu) ref. templomban. 1775-ben kolozsvári céhmester volt. Kövesdy Géza (Bp., 1887. okt. 29.—Bp., 1950. nov. 15.): festő. A Képzőművészeti Fő­ iskolán, majd Bécsben, Münchenben, Berlin­ ben tanult. 1919-től szerepelt kiállításokon. Az Operaház és a Nemzeti Színház részére az örökös tagok arcképeit készítette. Képmásokon kívül figurális kompozíciókat és állatképeket is festett (Lóitatás a Balatonban). Gyakran szerepelt a Műcsarnok tárlatain. Néhány grafikai műve és festménye a Nemz. Gal.-ban van. Kövesházi Kalmár Elza (Bécs, 1876. jan. 1.— Bp., 1956. szept. 3.): szobrász és iparművész. Festőnek készült, 1898-ban Münchenben kez­ dett mintázni. Később Bécsben, Párizsban, Firenzében dolgozott, ahonnan az I. világ­ háború után tért haza. Főleg stilizált kisplasz­ tikái munkákat és számos síremléket (Kaffka Margit síremléke) készített. ~ mintázta a szege­ di Nemzeti Pantheonba Madách Imre mell­ szobrát. 1950-ben nyolcalakos kúttervével szerepelt a nyilvánosság előtt. Közlem ények Szepes Vármegye Múltjá­ ból : sok művészeti cikket és adatot közlő folyóirat. Lőcsén jelent meg 1909 —34 között, központos ép ü let: centrális épület krabbe: kúszólevél Krabbetje: -*■ Asselyn, Jan Kräcker, Johann Lucas (Bécs, 1717. márc. 3.—Eger, 1779. dec. 1.): osztrák festő. Élete nagy részét Mo.-on töltötte, hatott a hazai barokk festészet alakulására. A bécsi akadémián tanult 1738—49 között, példaképe P. Troger volt. Az ötvenes években Morvao.-ban és Cseho.-ban dolgozott. Itteni legnagyobb mére-

KŐS

710

KRA

J. L. Kracker: A prágai S z t. Miklós-templom b o l to z a tá n a k freskója

7 II

tű munkája a prágai Szt. Miklós-templom bolto­ zatának freskója. Mo.-on először 1757-ben Sasváron a pálosok részére oltárképeket, majd ugyanennek a rendnek varannói templomában freskókat festett (elpusztultak). 1762-től a jászói Premontrei templom oltárképeit és freskóit készítette. Ezután Esterházy Károly egri püs­ pök szolgálatába került. Az egyházmegye számos templomának oltárképén (Eger: Minorita templom főoltárképe, Székesegyház;

Szihalom: mellékoltárok, Mezőtárkány, Egerbakta stb.) kívül több freskót festett (a régi egri Székesegyházban, a volt Cisztercita templomban, az egykori püspöki nyári palo­ tában, Körmöcbánya plébániatemplomában, Egerbakta templomában), de ezek nagyrészt elpusztultak. Megmaradt az egri Kispréposti palota mennyezetképe, az aszódi Podmaniczkykastély dísztermének Az Erény diadala a Bűn felett c. freskója, az egri Líceumi könyvtárnak a

KRA

J. L. Kracker: Az egri Líceum könyvtárának a tridenti zsinatot ábrázoló freskója

tridenti zsinatot ábrázoló freskója (1778), amely mo.-i fő művének tekinthető. Itt a szokványos barokk előadásmóddal szembe­ fordulva a klasszicizmus úttörőjének mutatko­ zik. A stílusfordulatban része volt vejének, Zách Józsefnek is, aki a könyvtárterem gótizáló csarnokarchitektúráját festette. A kompozíció egy mellékalakjában önarcképére ismerünk. A tőketerebesi pálosok mennyezetképeinek sajátos ikonográfiája megfejtésre vár. Tárgyalt Esterházyval a pápai plébániatemplom kifestéséről, az egri Líceum kápolnájának és vizsgatermének freskóiról, de ezek kivitelezése előtt meghalt. Mo.-i működése közben a morva Neu Reisch-i és az osztrák gerasi premontrei kolostorhoz tartozó japonsi plébániatemplomban is dol­ gozott. — írod. Garas K .: K. J. L. Bp., 1941; Voit P.: K. Egerben. Művészet, 1964, 12. sz. Aggházy —Voit K rackovszky Szaniszló: Pollák Szaniszló K rafft, Adam (Nürnberg, 1460 к .—Schwa­ bach, 1508/09): német szobrász. Nürnbergnek V. Stoss és P. Vischer mellett egyik legkiválóbb, a késő gótikus stílusból induló s a reneszánszba áthajló mestere. Alkotásait kizárólag kőből faragta. 1490—92 között készítette a Sebaldustemplom K-i külső falán a Schreyer-epitáfiumot Passió-jelenetekkel, majd 1496-ig a Lorenzkirche gazdag, dekoratív szentségházát faragta, melynek egyik figurájában önarcképét min­ tázta meg. A Szt. János-temetőbe vezető úton

felállított Kálvária-domborműveket már élete vége felé alkotta olaszos reneszánsz szellemben és formákkal, de gótikus hatású díszítményekA. Krafft: Önarckép (Nürnberg, Lorenzkirche)

7 I2

KRA

kel (ma a nürnbergi Germanisches National­ museumban). — írod. D. Stern: А. К. Strass­ burg, 1916; W . Schwemmer: А. К. 1958. K rafft, David (Hamburg, 1655 —Stockholm, 1724. szept. 20.): német festő. Stockholmban nagybátyja, D. Klöcker tanítványa, később segédje volt. Főleg portrékat festett. K rafft, Peter (Hanau, 1780. szept. 15.—Becs, 1856. okt. 28.): német klasszicista festő. Párizsi és római tanulmányai után Bécsben telepedett le, ahol a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Főleg történelmi kompozíciói jelentősek. Két magyar tárgyú festményét 1826-ban közada­ kozásból vették meg a Nemz. Múz. számára (I. Ferenc megkoronázása, 1823; Zrínyi ki­ rohanása, 1825). K rajna János, moldvai (Bp., 1875. aug. 30.— 1945): festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Zemplényi Tivadar növendéke volt, majd párizsi tanulmányútra ment. 1901-től állította ki a Műcsarnokban széles ecsetkezelésű táj- és életképeit. A falu rossza c. festménye a Nemz. Gál. tulajdona. K rakkó, Krakow: város Lengyelo. D-i részén, a középkorban kisebb megszakításokkal 1619ig az ország fővárosa volt. Műemlékei közül a waweli várhegy dómját n io -b e n szentelték fel, 1126-ban két toronnyal bővült. Ma is meglevő altemploma a Szt. Leonhard-kripta, melyet két egyszerű fejezetű oszlopsor három egyenlő

magasságú hajóra oszt. — Bencés építőműhely készítette a Szt. András városi plébániatemplomot. Belsejét később átépítették, de a homlokzat és a két torony az eredeti román formákat mutat­ ja, kivéve a 17. sz.-i torony sisakokat. — A gótika idejének polgári építkezéséből legérde­ kesebbek a vörös téglából emelt városfalak, kapuk és erődítmények ma is álló részletei. A falak a 15. sz.-ból, a barbakán 1498-ból való. A gótikus templomépítészet első emléke az 1237—69 között a ferencesek által épített Corpus Christi-templom. Eredeti formájában csak a kereszt alakú alaprajz és az E-i kereszt­ hajó orma maradt meg. A gótikus stílus leg­ nagyobb létesítménye a waweli dóm kiépítése. Szentélyének építési ideje 1322—46, a főhajóé 1349. A szentély négyszögű, körüljárója a mellékhajók folytatása. Ezt szimmetrikusan elhelyezett kápolnák sorával toldották meg. Az egyikben van Báthory István barokk sír­ emléke S. Guccitól. A dóm E-i óratornya és az ún. Zsigmond-torony alapjában régebbi a templomnál, és eredetileg a W awel erődítmé­ nyéhez tartozott. A dóm belseje bordás kereszt­ boltozattal fedett, de a főoltár felett háló­ boltozatos. A 15. és 16. sz.-ban tovább folyta­ tódott a kápolnasor kiépítése, melynek leg­ híresebbjei az 1461—71 között épült Kereszt­ kápolna, benne Jagelló Kázmér márvány sír­ emléke W . Stwosztól (1492-ből), továbbá a

Krakkó: A Sukiennice

713


- Vándorkiállítási Társaság fejlődött. ~ kitűnő portréfestő volt (L. N. Tolsztoj, 1873; Paraszt kötőfékkel, Mina Mojszejev portréja, 1883; Nyekraszov az „ Utolsó dalok” idején, 1877, Moszkva, Tretya­ kov Képtár). — írod. A. Sz. Davidova: K. 1962. Kovanecz Ilona K ra n ac h : —*• Cranach K ranovetter, Kronovetter: festőcsalád a 18. sz.-ban. — X. ~ József (?—1744 előtt) Pécsett, majd Pesten dolgozott. — 2. ~ Gá­ bor (? —1774 előtt), az előző fia 1738-tól a bé­ csi akadémián tanult, Pesten és Budán dolgo­ zott. 1740-ben festette a tabáni Szt. Katalintemplom oltárképeit, 1761-ben a gyöngyösi ferences templom főoltárképét. — 3. Pál (18. sz. második fele) Kalocsán és Zomborban működött. 1779-ben az egri ferences templom főoltárképét, 1785-ben a bácsi templom mel­ lékoltárképét, 1795-ben a foktői templom szentélyfreskóját festette. Voit Pál K rasznai Lajos, Krausz (Bp., 1884. júl. 5.— Bp., 1965. nov. 20.): szobrász. 1903 —15 kö­ zött sikerrel dolgozott külföldön. Főleg egy­ házi szobrokat, oltárokat, síremlékeket készí­

tett Bp.-en és számos vidéki városban, k ratér : bor és víz vegyítésére szolgáló kétfülű váza öblös testtel és széles szájnyílással. Az ókori görög keramikában főleg az i. e. 6 —4. sz.-ban használták és négy változata volt: oszlop- ~ a

Oszlop- és voluta-kratér

szájperemet kettős oszlopokként alátámasztó fülekkel; voluta!-~ -*■ völutában végződő fülekkel; kehely— virágkehely alakú testtel; h a r a n g fordított harang alakú testtel. K ratzm an n E d e (Prága, 1847. ápr. 29.—Bécs, 1922): üvegfestő. Münchenben üvegablak­ készítést tanult és műhelyt is nyitott. Itt készí­ tette el a Szt. Istvánt és Szt. Lászlót ábrázoló üvegablakokat a bp.-i belvárosi plébánia számára. 1876-ban Bp.-en nyitott műhelyt. Kraus, Franz Xaver (Trier, 1840. szept. 18.— San Remo, 1901. dec. 28.): német egyház­ történész és régész. 1872-től strassburgi, 1878-tól freiburgi egyetemi tanár volt. Fő műve: Geschichte der christlichen Kunst (1—2. köt. 1896 —1908, J. Sauer fejezte be). Krause, Jacob (Zwickau, 1526 v. 27—Drezda, 1585. júl. 9.): a német reneszánsz könyvköté­ szet legjelentősebb művésze, 1561-ben Augsburgban volt mester, A. Fugger számára dolgo­ zott. 1563-ban Jénában telepedett le. 1566-ban Drezdába került udvari könyvkötőnek. Krauss, Johann Anton (18. sz.): szobrász. Valószínűleg Morvao.-ból került Jászóra, ahol kb. 1760-tól 1768-ig dolgozott a premontrei prépostsági templom szobrászati díszítésén, 1769—70-ben az egri egykor jezsuita, majd cisztercita templom főoltárának hatalmas figu­ ráit készítette. Talán azonos azzal a ~ Antallal, aki 1780 k. az újjáépített kassai városháza homlokzati reliefjeit és balusztrád-szobrait alkotta. 1788-ból a sárospataki plébánia-

J. A. Krauss: Szt. Katalin a jászói premontrei templomban

templom orgonájához készült tervrajza ismere­ tes (Országos Levéltár). Fehér stukkószobraí a mo.-i rokokó dekoratív szobrászatának leg­ kiválóbb emlékei közé tartoznak. Művészeté­

ben a délbajor rokokó stíluselemek harmoni­ kusan vegyülnek a pozsonyi Donner-hagyo­ mányok hatásával. Eszláry Éva Krausz János (Késmárk, 1761 —Pest, 1798. máj. 23.): építőmester. 1792-ben polgárjogot nyert Pesten, ahol a Deák téri ev. gyülekezet részére parókiát épített (1794), majd templo­ mot tervezett (1797), amelyet halála után Pollack Mihály új terv alapján kivitelezett. Kraut, Hans (Spaichingcn, 1532—Viliingen, 1592): német fazekasmester. Majolikákat és főképp kályhákat készített. Munkáit teljes névvel vagy H. K. betűkkel jelezte. Rene­ szánsz stílusú munkáira Holbein, Raffaello és az olasz majolikák hatottak. Leginkább zöld alapmázt használt. Kravcsenko, Alekszej Iljics (Pokrovszk, 1889. febr. и . —Moszkva, 1940. máj. 31.): szovjet festő és fametsző. Moszkvában V. A. Szeröv, K. A. Korovin, majd Münchenben Hollósy Simon tanítványa volt. Eleinte tájképeket festett, 1920-tól főleg mint grafikus működött. E. T. A. Hoffmann, Dickens, Gogol műveihez készített fametszeteket; e műveivel az 1925-i párizsi nemzetközi kiállításon nagydíjat nyert. Krech, Friedrich Johann (?—Pest, 1828. ápr.): Sachsen-Meiningenből származó festő. A drezdai akadémián és Bécsben F. H. Füzér­ nél tanult. 1820-ban Pesten telepedett le, s főleg arcképeket festett (Beckers grófné és

KRA

W . Kreis: Planetarium Düsseldorfban

716

KRÉ

Kremsmünster: Az apátsági templom belseje

7I 7

leánya, br. Orczy Lőrincné, Orczy Erzsébet, Tihanyi Tamás főispán, gr. Károlyi György, Gyiirki Johanna, gr. Gyulai Ignác horvát bán stb.). Kreis, Wilhelm (Eltville, 1873. márc. 17.— Honnef, 1955. aug. 13.): német építész, a 20. sz. első felének sokat foglalkoztatott mestere, a berlini Művészeti Akadémia tagja. 1926-tól a drezdai Technikai Főiskola igazgatója volt. Korai művein a barokk formajegyeinek jelent­ kezése figyelhető meg, később a szigorúan kubisztikus elemekből konstruált építészeti stílusra tért át. Középületeken kívül tervezett síremlékeket, emlékműveket és villákat. Fon­ tosabb művei: Friedrich August-híd Drezdában; Praehisztorikus Múzeum Halléban, 1913/14; papírgyár Aschaffenburgban, 1915; a Wilhelm Marx-ház Düsseldorfban, mely korának egyik figyelemre méltó magasépítkezése v o lt; pálya­ udvar és híd Meissenben, 1927/30; Hygiene Múzeum Drezdában, 1927/30; bank és feli10karcoló Bochumban stb. Kreisch Gáspár (1648—60 között működött): ötvösmester Brassóban. Művei közül női ala­ kokkal díszített fedeles kupa maradt a brassói Bertalan- és a nagycenki ev. templomban. Egy női öve 12 boglárral magántulajdonban van. Krell, Hans (’ —Lipcse, 1586 к.): német arc­ képfestő. Lipcsében és Freiburgban működött. II. Lajos magyar király megbízásából 1522-ben Prágában ötször festette meg a király és a királyné arcképét.

Krembs, Wolfgang von (15. sz.): kremsi kőműves. 1472 és 1489 között Pozsonyban élt és dolgozott. Részt vett az Academia Istropolitana építésében. ~ építette a Vödröci-kapu alatti kazamatát, s valószínűleg az ő munkája a pozsonyi vár Mátyás rendelésére készült díszkapuja. k rem l: az orosz városok bástyás fallal körül­ vett erődítménye, melyet kezdetben földből és fából, később kőből és téglából építettek. Rendszerint a fejedelem palotáját, udvar­ házakat és a főszékesegyházat foglalta magában. Legjelentősebb a moszkvai mely a város egyik legrégibb és legszebb építészeti együttese. Kremlicka, Rudolf (Kolin, 1886. jún. 19.— Prága, 1932. jún. 3.): cseh festő. A prágai aka­ démián tanult, majd tanulmányúton volt Hollandiában, Párizsban, Pétervárott, Olaszo.ban. Festményein a francia impresszionisták hatása érződik, rajzai gyakran neoklasszicista stílusúak. N ői aktokat, tájakat, csendéleteket festett. Kremser-Schmidt, M artin Johann: Schmidt, Martin Johann Krem sm ünster: város Ausztriában. M ű­ emléke a bencés apátság. Építése 777-ben kezdő­ dött. A tűzvészektől többször megsérült templomot 1232-től újjáépítették. Három­ hajós, kereszthajós alaprajzú, a kereszthajó 1247—56 között készült. 1349—60 között fejezték be a kéttornyos N y-i rész építését. Kremier Viktor: -*■ Tardos-Krenner Viktor krepidóm a: az antik görög templom alépít­ ménye, körbefutó három lépcsővel, melyek nem voltak járhatóak; a közlekedést közbe­ iktatott V . bemetszett kisebb fokokkal biztosí­ tották. Krésilas (i. e. 450—425 között működött): a krétai Kydóniából származó görög bronz­ szobrász. Kora nagy mestereinek követője. Főként Athénben dolgozott; itt állt egyik fő műve: Periklés-szobra (a fej több római másolatban fennmaradt) s híres Haldokló harcosi (valószínűleg egy athéni hadvezér emlékszobra; még nem sikerült biztosan azo­ nosítani). Három, szignatúráját viselő szobor­ talapzat került elő Athénben; egyiken Athénának szentelt fogadalmi szobor állt, egy másikon talán haldokló harcos. További három szignatúrája maradt fenn egy tehénszobor talapzatán Hermionéban (Argolis) s egy-egy delphoi és pergamoni (utólag odavitt) talapzaton. Ephesosban Phcidiasszal, Polykleitosszal és Phradmónnal versenyezve készített Sebesült Amazon­ ja volt valószínűleg a több római másolatból ismert, ún. berlini—koppenhágai típusú álló Amazón-szobor eredetije. — írod. P. Orlandini: K. Memorie deli’ Accademia deiLincei. 8 (1952); V. Poulsen: Die Amazone des К. Bremen, 1957.

Krésilas: Periklés portréja, római másolat (Berlin, múzeum)

K réta: Görögő, legnagyobb szigete az Égeitengerben. A sziget műemlékei és múzeumai: Amnisos: ókori város K özép-" E-i partján;

-+Knóssos kikötője volt. A görög ásatások töb­ bek között egy falfestményekkel díszített épü­ letet tártak itt fel (ún. „freskók villája”), amely i. e. 1600 k. épült. Nem messze Amnisostól van a szülést segítő görög istennőnek, Eileithyiának a kultuszbarlangja. — Chania: város N y - " E-i partján; a sziget politikai központja. Neveze­ tességei: velencei építmények és múzeum N y -~ i leletekkel. — Cortyn: ókori város Közép-'-'' D-i részén. Az i. e. 7. sz.-tól kezdve a sziget egyik legfontosabb városa, a római korban pedig ~ és Kyrenaika tartományok székhelye volt. Az olasz ásatások szentélyeket, színházat, római épületeket (köztük egy -* Ódeiont, amelynek az építéséhez másodlagosan felhasznált kövek őrizték meg a híres gortyni törvényfeliratot) tártak fel. Fennmaradtak még az i. sz. 6. sz.-i Szt. Titus-bazilika romjai. — Hagii Deka: kis város Közép-' ■ D-i részén, a gortyni leleteket őrző múzeummal. — Hagios Nikolaos: város K -"b an , a Mirabelloöböl partján. Múzeumában K - " i leletek talál­ hatók. — Hérakleiort (írakiion): a sziget leg­ nagyobb városa K özép-~ E-i partján. Leg­ fontosabb nevezetességei a velencei építmények és a régészeti múzeum, amely a minósi kor és a krétai vaskor művészetének legnagyobb gyűj­ teménye. — Lató: ókori görög város K -~ban, nem messze a Mirabello-öböltől. Angol és francia ásatások feltárták az akropolist, az agorát, valamint templomokat, hivatali épüle­ teket stb. — Rethymnon: város N y-~ ban, az Almyros-öböl partján. Török és velencei épít­ ményei figyelemre méltóak, továbbá a múze-

KRÉ

Ókori település maradványai a krétai Gurniában

718

KRE

Ülő istennő és szarvasok. Templomajtó gerendája a krétai Prímásból, i. e. 7. sz. vége (Iraklion, múzeum)

У19

um, amely görög leleteket őriz. — Tylissos: városka K özcp-~ E-i részén, az Ida-hegység lábánál. Görög ásatások három fényűző minósi villát tártak itt fel, amelyek az i. e. 18. sz.-ban épültek és az i. e. 15. sz. végén pusztul­ tak el. — A sziget ókori művészetéről krétai (minósi) kultúra, egyéb városairól Dréros, Gurnia, Hagia Triada, Knóssos, Mallia, Phaistos. — írod. J. D. S. Pendlebury: The Archaeology of Crete. London, 1939. Szabó Miklós krétai (minósi) kultúra: Kréta szigetének területe az újabb kőkor (neolithikum) folya­ mán, az i. e. 4. évezred második felében népe­ sült be. A telepesek a Földközi-tenger K-i medencéje körül élt mediterrán őslakossághoz tartoztak. A földbe vájt üregekben, kisebb részben barlanglakásokban élt újabb kőkori lakosság anyagi hagyatékát főként kő- és csonteszközök, kézzel formált agyagedények alkotják. Művészi formaadás, felületi díszítés a használati tárgyak körében elsősorban a kerámiánál figyelhető meg (bemélyített vonal­ dísz, gyakran vörös v. fehér színű anyaggal kitöltve). A Krétán is nagy számban előkerült, lapos faragású női idolok sorából erőteljes plasztikájával, finom felületi kidolgozásával messze kiemelkedik a dél-krétai Kató Ierapetrában talált ülő agyagszobrocska. A neolithikus műveltséget az arany, ezüst és réz ékszerek, majd használati tárgyak széles körű elterjedésével a 3. évezred közepétől felváltotta az ún. kő-rézkor (chalkolithikum), amely nagyjából i. e. 2000 —1900 k. zárult. A kő­ rézkor folyamán a tengerpart mentén az új kereskedőtelepek egész sora alakult ki (Vassi-

liki, Pseira, Mochlos). A szigeten létesült számos kisebb-nagyobb központban a 3. év­ ezred második felében tért nyert a kőépítkezés, az anatóliai fémedények, az egyiptomi több színű erezett kőedények használata, ill. után­ zata; megjelentek a csontból, majd steatitból (zsírkőből) faragott pecsételők, a fajansz­ gyöngyök, kétélű rézbalták (labrüsz) stb. A korszak végén — valószínűleg D-Anatóliából Egyiptomból érkezett kisebb telepes cso­ portok közvetítésével — ismertté vált a bronz előállítása, és elterjedt a fazekaskorong hasz­ nálata. Ezzel részben párhuzamosan a vagyon és hatalom tovább koncentrálódott, és i. e. 1850 k. a helyi hatalmasságok közül kiemel­ kedő phaistosi, knóssosi és malliai fejedelmek kezében összpontosult. Mindhárom helyen nagyméretű kőpaloták épültek ( Knóssos, -»■ Mallia, -*• Phaistos). E „régi" paloták időszaka v. másképp a krétai bronzkor korai szakasza aránylag rövid ideig tartott (i. e. 2000 —1700). A későbbi átépítések, pusz­ títások következtében a korszak építészetéről keveset tudunk. A pecsétlőköveken látható ábrázolások mellett a tojáshéj vékonyságú és Istennő agyagszobra Knóssosból, i. e. 14 —13. sz. (Iraklion, múzeum)

festett spirális meg növényi ornamensekkel dí­ szített, szürkésfekete alapszínű Kamares-edények ( -+•Kamares), valamint terrakotta ember- és állatszobrocskák a korszak művészi törekvései­ nek legjobb kifejezői. A „régi” paloták emlék­ anyagában az i. e. 17. sz.-ban törés, ill. stagnálás mutatkozik. A következő század elején Egyiptom felszabadulása a jelek szerint Krétára is visszahatott, ahol a knóssosi nemesség kezde­ ményezése lerakta az új krétai hatalom alapját. Az i. e. 16. sz.-ban, mely az „új” paloták ki­ épülésének időszaka s egyszersmind a krétai művészet virágkora, Knóssos minden vonat­ kozásban vezető szerepet töltött be. A knóssosi és a kisebb jelentőségű phaistosi és malliai paloták lényegében azonos alaprajzi elrende­ zést mutatnak. Középütt foglalt helyet a nagy­ jából E —D-i irányba tájolt, nagyméretű palotaudvar, melyet négy oldalról különböző rendeltetésű helyiségcsoportok fogtak körül. A helyiségek belső térkiképzésében és elválasz­ tásában nagy szerepet játszott a falpillérek és a lefelé kissé elkeskenyülő kerek oszlopok szabá­ lyos váltakozása, valamint az alacsony mellvéd­ falakra állított törpe oszlopok. A paloták körül városi telepek alakultak ki, melyeknek 2 —3 emeletes lapos tetejű lakóházait a knóssosi

Bikafej alakú krétai rhyton zsírkőből; Knóssos,i. e. 16. sz. (Iraklion, múzeum)

fajanszlapok lakó­ házábrázolásai nyo­ mán képzelhetjük el. A korábbi helyi hatalmasságok szék­ helyein kialakult városok (pl. —>Gwrnia, Palaikastro) a palotavárosokkal el­ lentétben sűrű be­ építettséget mutat­ nak. Az egyes házak nemcsak szorosan egymás mellé, ha­ nem sok esetben egymás fölé is épül­ tek. A krétai városépítészetben kifeje­ ződő agglutináló te­ lepülésformára kö­ zel-keleti telepeken találunk párhuza­ mokat. A krétai pa­ lotaépítészet ugyan­ akkor a helyi épí­ tészet sajátos, egyedi alkotása. A krétai . ,,. , rpaloták,’ villaépüle. r Imádkozó fern bronzszobra tek (Amnisos, Ту- Tylissosból, i. e. 1550 k. lissos stb. —►Kréta) (Iraklion, múzeum) anyagában hiányzik a díszítő épület­ plasztika (dombormű, szobor). Az aránylag egyszerű épülethomlokzatok mögött, melyek csak a belső udvarok térkiképzésénél lazultak fel játékosabb pillér-oszloparchitektúrában, a paloták zárt folyosóit, a különböző rendelte­ tésű termek falait szinte elborították a festett stukkóreliefek és falfestmények. A dekoratív falfestészet témaválasztása aránylag szűk körben mozog; elsősorban játékok, ünnepségek, fel­ vonulások, különféle állatábrázolások, dísz­ kertek alkotják a palotafreskók tárgykörét. Az egyiptomi művészetben oly gyakori munkaábrázolások majdnem teljesen hiá­ nyoznak, és a háborús események sem találtak visszhangra a békés alaphangú krétai művészet­ ben. Az i. e. 16. sz. első felében kedvelték az erősen realisztikus kertábrázolásokat. A sok­ alakos nagy freskóciklusok, mint pl. az ünne­ pélyes felvonulást ábrázoló több mint ötszáz alakos kétsávos fríz v. a bikajátékok külön­ böző mozzanatait megörökítő képek mind a 16. sz. utolsó évtizedében v. a következő század elején készültek. Ez idő tájt nemcsak a falfestészetben, hanem a művészet többi ágában is a mozgást egyik jellemző fázisában lerögzítő, pillanatképszerű alkotások jutottak túlsúlyra. I. e. 1500 k. természeti csapások sorozata pusztította el a virágzó krétai telepek

KRÉ

720

KRÉ

jó részét. Valószínű, hogy a csapások okozta aléltságot kihasználva szállták meg a 15. sz. elején görög földi acháj csoportok (-► mykénéi kultúra) a sziget fontosabb központjait. Az uralkodó réteg váltása, ill. átrendeződése azonban nem jelentett törést a művészetekben. Az udvari műhelyek rövidesen újból elkezdtek dolgozni, most már elsősorban a foglalók számára. A knóssosi műhelyekben i. e. 1450 k. új stílusirány, a palotastílus formálódott ki, melyet a festett kerámián tanulmányozhatunk legjobban. A korábbi realisztikus ábrázolá­ sokhoz képest erősen dekoratív jellegű stí­ lusirány a díszítőelemek sorába beillesztette a fpglalók körében kedvelt fegyverábrázolá­ sokat is. Virágkorukat élték a kisművészetek különféle műfajai, a glyptika; az elefántcsont- és zsírkőplasztika (-*- Hagia Triada-i domborműves ún. aratóváza); az arany- és bronzművesség, amelynek legszebb alkotásai díszfegyvereken maradtak fenn. A művészet­ ben ezenkívül új témaként feltűntek a halotti szertartások ábrázolásai. Az i. e. 1400 k. készült Hagia Triada-i szarkofág festett kép­ ciklusai a legjobb ilyen tárgyú alkotások. I. e. 1420—25 k. a knóssosi palotát kívülről jött újabb acháj csoportok v. a krétaiak fel­ kelése pusztította el. Kréta szigete a következő évszázadokban vidéknek számított. A terület emlékanyaga azonban töretlenül nyomon követhető az i. e. 1100 k.-i időig (bronz­ plasztika, állatalakokkal díszített keramika, arany ékszerek, agyagszobrok stb.). — Ezután az ún. dór vándorlással kapcsolatos népmoz­ galmak Kréta szigetén is a kultúra átmeneti visszaesését eredményezték, a régi krétai és a mykénéi kultúra elemeinek szívós tovább-

A „tolikoronás herceg” . Festett stukkórelief a knóssosi palotából (kiegészítve), i. e. 16. sz. (Iraklion, múzeum)

élésével. Nagyobb jelentősége később Kréta szigetének a művészettörténetben csak az i. e. 7. sz.-ban volt, amikor a görög művészet ún. orientalizáló korszakában a görög nagy­ szobrászat egyik első központja lett (-*• Daidalos

Krétai bikajáték, falfestmény a knóssosi palotából (kiegészítve), i. e. 1500 k. (Iraklion, múzeum)

721 4 6 Művészeti Lexikon II

K reuzgang: kerengő Kriehuber, Josef (Bécs, 1800—Bécs, 1876. máj. 30.): osztrák festő, litográfus; a bécsi biedermeier egyik legjellegzetesebb és leg­ népszerűbb képviselője. A bécsi művészeti akadémián tanult. Nagyszámú litografált v. miniatűr akvarell portréjában főleg kora ki­ emelkedő osztrák és magyar személyeit (Liszt Ferenc, Széchenyi István stb.) s a bécsi polgárokat örökítette meg. Festett természethű, hangulatos tájképeket is. A Trentsenszky által kiadott,,Mandelbogen” számára számos litog­ ráfiát készített (lótanulmányokat, katonai és vadászjeleneteket stb.). Litográfiái sorozatai között több magyar tárgyú is van. Litografálta más mesterek műveit is. Benkő Viktorné Krétai p