Világirodalmi lexikon. Cam-E 2. kötet [2] [PDF]

Zitiervorschau

Akadémiai Kiadó

Cam-E

VILÁGIRODALMI LEXIKON H a t kötetben Főszerkesztő Király István Szerkesztő Szerdahelyi István I I . kötet: C a m - E E kézikönyv időben és térben egyaránt tekint közelre és távolra: nemcsak a klasszikus múlt irodalmának kiemelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit is bemutatja, s nemcsak az úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodalmakról is, amelyekről keveset vagy éppen semmit sem tudtunk, sőt, az irodalomelmélet kérdéseiben is eligazít. összeállításában mintegy 450 bel- és külföldi munkatárs működött közre. Az egyes cikkek nemcsak meghatározást vagy életrajzot adnak, hanem ismertetik és értékelik a műveket és az életmű egészét, s gazdag bibliográfiát nyújtanak, amely a külföldi írók munkáinak magyar fordítását és a róluk szóló műveket is tartalmazza. A szöveget érdekes képanyag egészíti ki. I. kötet: A - C a l Ára: 245,— F t

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

VILÁGIRODALMI MÁSODIK

LEXIKON

KÖTET

VILÁGIRODALMI LEXIKON

18Í 8 — II V— -

II

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

VILÁGIRODALMI LEXIKON MÁSODIK K Ö T E T C a m — E

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST, 1972

FŐSZERKESZTŐ

KIRÁLY FELELŐS

ISTVÁN

SZERKESZTŐ

SZERDAHELYI

ISTVÁN

SZERKESZTŐK

Á H I J O L Á N , F R I G Y E S N É V É G H K A T A L I N , H A R A S Z T I SÁNDOR, K O C H LÁSZLÓ, K U K L I S IVÁN, K U K L I S N É SZŐGYI ZSUZSANNA, LÁZÁR GYÖRGY, L O N T A Y LÁSZLÓ, MUZSLAY LÁSZLÓ, NIRSCHY OTT A U R É L , P Á L F F Y ILONA, T Á T R A I N É S Z E P E S E R I K A KÉPSZERKESZTŐ

K O R O K N A Y ISTVÁN MŰSZAKI

SZERKESZTŐ

MÁTÉ KÁROLY SEGÉDSZERKESZTŐK

I L L É S LAJOSNÉ, K E R E S K É N Y I B A R N Á N É , SZELECZKY J Ó Z S E F N É , V E R E S LÁSZLÓNÉ

@ Akadémiai

Kiadó,

Budapest,

1972

FŐMUNKATÁRSAK

KÁKOSY LÁSZLÓ (egyiptomi, kopt) BARNA JÓZSEF (esztétika) KAPITÁNFFY ISTVÁN (középkori és BELIA GYÖRGY (román) bizánci görög) BERNÁTH ISTVÁN (skandinávok, KARA GYÖRGY (mongol) németalföldiek, francia-belgák) KARIG SÁRA (Fekete-Afrika) BÖGÖS LÁSZLÓ (Burma, Kambodzsa, KEMÉNY ISTVÁN (irodalomszocioLaosz, Thaiföld, Vietnam) lógia) BOJTÁR ENDRE (lengyel, lett, litván) KESZTHELYI TIBOR (FeketeBORZSÁK ISTVÁN (ókori latin) Afrika) BUDA BÉLA (irodalompszichológia) KOMORÓCZY GÉZA (akkád, arameus, CSONGOR BARNABÁS (klasszikus hettita, ókori héber, sumer) kínai, japán) KOZOCSA SÁNDOR (bibliográfia) DOMOKOS PÉTER (finnugor nyelvek) KULIFAY GYULA (Fekete-Afrika) ERNYEY GYULA (Indonézia, MalayMÁDL ANTAL (német nyelvű irodalsia) mak) FALUS RÓBERT (ógörög) MÁDY ZOLTÁN (kelta) FÓNAGY IVÁN (stilisztika, verstan) MARÓTH MIKLÓS (Etiópia) GALLA ENDRE (modern kínai) MÁRTONFI FERENC (koreai, japán) GOMBÁR ENDRE (finnugor nyelvek) MILISAVAC, 2IVÁN (jugoszláv) HAHN ISTVÁN (föníciai, szír) NAGY ILDIKÓ (koreai) HAZAI GYÖRGY (török nyelvek) ORSZÁGH LÁSZLÓ (angol nyelvű HERCZEG GYULA (olasz, rétoromán) irodalmak) HERMANN ISTVÁN (irodalomelméPAPP ÁRPÁD (újgörög) let, irodalomesztétika) PÁRICSY PÁL (Fekete-Afrika, FülöpHORÁNYI MÁTYÁS (spanyol nyelvű szigetek, afrikaans) irodalmak) PÓTH ISTVÁN (jugoszláv) HUTTERER MIKLÓS (jiddis) RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS (világISTVÁNOVITS MÁRTON (kaukázusi sajtó, irodalomelmélet) nyelvek) RÓNAI PÁL (brazil, portugál) JEREMIÁS ÉVA (iráni nyelvek) RÓNA-TAS ANDRÁS (tibeti, csuvas) JUHÁSZ PÉTER (bolgár) SCHEIBER SÁNDOR (középkori és KAHÁNA MÓZES (szovjet-moldáviai újkori héber, ivrit) román)

SCHÜTZ ISTVÁN (albán) SCHÜTZ ÖDÖN (örmény) SIMÓ JENŐ (olasz) SIMON RÓBERT (arab) STAXJD GÉZA (színháztudomány, drámaelmélet) SZALMÁSI PÁL (örmény) SZÁVAI NÁNDOR (francia nyelvű irodalmak) SZERDAHELYI ISTVÁN (eszperantó) SZIKLAY LÁSZLÓ (szlovák)

TARNAI ANDOR (közép- és újlatin) TASNÁDI ANDRÁS (bibliográfia) TEMESI ALFRÉD (malgas) TÖRÖK ENDRE (belorusz, orosz, ukrán) ÚJHELYI SZILÁRD (film) URAY GÉZA (tibeti) VARGYAS LAJOS (verstan) VEKERDI JÓZSEF (ind nyelvek) VOIGT VILMOS (folklór) ZÁDOR ANDRÁS (cseh)

Az újabb lektorok, konzultánsok, szerzők és egyéb munkatársak jegyzékét az utolsó kötetben közöljük.

c FOLYTATÁS cam: -+csam Camacho [kámáeso], J ü a n Vicente {Caracas, 1829— Párizs, 1874): venezuelai költő. Párizsban megjelent verseskötetében (Primer libro de las poesías de Jüan Vicente Camacho, ' J ü a n Vicente Camacho költeményeinek első könyve', 1872) az angol, n é m e t és olasz r o m a n t i k a jegyei ismerhetők fel. A spanyol hagyományokhoz n é h á n y verstani jegy köti (~*décima). Inotai András Catnara [ k á m á r á ] , J o á o d a (írói név); Gongalvez Zarco da Gámara (teljes név); (Lisszabon, 1852. dee. 27.—uo., 1908. jan. 2.): p o r t u g á l kritikus, drámaíró. Mérnöki t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t Louvainben, volt impresszárió és színigazgató. Legjelentősebb színműve, az Os velhos ('Az öregek', 1893) realista hitelességgel m u t a t j a b e a falusi p a r a s z t s á g megcsontosodott, földéhes a l a k j a i t . K é t t ö r t é n e l m i d r á m á j á b a n (Ajonso VI., 1890; Alcáeer-Quibir, 1891) f i n o m árnyalatokkal ós hiteles lélekrajzzal á b r á z o l j a a p o r t u g á l államélet n a g y egyéniségeit. T á r s a d a l m i v í g j á t é k o k a t , történelmi reg é n y t is írt. Tavaszy Sándor Camargo [ k á m á r g u ] , J o r a c i (írói név); J o r a c i Schafflor Camargo (teljes név); (Rio de J a n e i r o , 1898 —): brazil vígjátékíró. T ö b b riói színház igazgatója volt; 1931 ó t a csak színműírással foglalkozik. A Brazil A k a d é m i a t a g j a . Leghíresebb vígjátéka, a Deuslhepague ('Isten fizesse meg', 1932) t ö b b m i n t tízezer előadást é r t meg. A h i v a t a l o s jótékonyság közhelyekkel teli s z a t í r á j a ; érdekessége, h o g y a brazil színpadon ebben a d a r a b b a n ejtett é k ki először Marx n e v é t . Rónai Pál Camathias [ k á m á t h i á s z ] , Flurin (1871 — 1946): svájci r é t o r o m á n költő. Breilben, a FelsŐ-Rajna m e l l e t t volt katolikus plébános. N e m z e t e legendáit dolgozta fel népies és klasszikus r i t m u s o k b a n . Sok a t f o r d í t o t t . O F ő m ű v e i : Ils Eetoromans ('A r é t o r o m á n o k ' , költ.); Históriás dil munt Sogn Gieri ('Történetek a Szent György-hesvről'L Herczeg Gyula

Camba [ k á m b á ] , Julio (Villanueva de Árosa, P o n t e v e d r a t a r t . , 1882—Madrid, 1962. febr. 28.): spanyol író. M i n t s a j t ó tudósító sokat u t a z o t t , élt az U S A - b a n , A r g e n t í n á b a n ós t ö b b európai országb a n . O Neves h u m o r i s t a . Szereti az a n e k d o t á k a t , a jókedvű, n e m k e s e r n y é s szatírát. K a r i k a t ú r á i az élet m é l y megfigyelésén a l a p u l n a k , kifigurázva a valóság és az elvek k ö z t i e l l e n t m o n d á s o k a t . L e g j o b b cikkeit k ö t e t e k b e n g y ű j t ö t t e össze: -Las alas delcaro ('Ikarosz s z á r n y a i ' , 1913); La rana viajera ('Az u t a z ó b é k a ' , 1920); Sobre casi todo ('Szinte m i n d e n ről', 1928); Sobre casi nada ('Szinte semmiről sem', 1928); La ciudad automática ('Az a u t o m a t i k u s város', 1932). Maróthy Jánosné Cambaceres [kámbászeresz], E u g e n i o (Buenos Aires 1843—Párizs, 1888): argent i n író. Buenos Airesben jogot t a n u l t . Ü g y v é d , politikus, kiválóvitakészségűszónok volt. Az á l l a m és az egyház szétválasztásáért k ü z d ö t t . O Az hombres del 80 (->-argentin irodalom) a r g e n t i n írónemzedék kiemelkedő képviselője, az argentin n a t u r a l i s t a regény egyik megteremtője. A fehérek és indiánok kapcsolat á t , a századvégi bevándorlási h u l l á m h a t á s á t , a k e m é n y vidéki életet és a provinciális székhelyből világvárossá fejlődő Buenos Aires m i n d e n n a p j a i t m u t a t ja be regényeiben. Hősei szadisták, bolondok, öngyilkosok, házasságtörők, a k i k e t a körülmények kényszerítő ereje tesz ilyenekké. O F ő b b regényei: Pot-pourri (1882); Música sentimental ('Szentimentális zene',1884); Sin rum.bo ('Irány nélkül', 1886); En la sangre ('A vérben', 1887). O írod.: M. García Merou: Las novelas de Cambaceres (Libros y autores, 1886); A. Giménez P a s t o r : E u g e n i o Cambaceres (El Diario, 1922). Inotai András cambaleo [kámbáleo]: spanyol színtársulat; öt férfi és egy női szereplőből álló vándoregyüttes, m e l y vásári k o m é d i á k o n a d t a elő népies h a n g ú , rögtönzött, vidám jeleneteit, t r é f á i t . Előadását zenekíséret élénkítette. A spanyol aranyszázad, a

CAMBL

reneszánsz n é p s z e r ű együttese volt. O (-+-spanyol irodalmi formák, vásári komédia) . Camblak, Grigorij (Tirnovo?, 1365 T — K i j e v , 1419?): bolgár, szerb, r o m á n és orosz recenziójú, óegyházi szláv n y e l v ű bolgár író. Patriarh Evrimij legtehetségesebb t a n í t v á n y a volt. K e z d e t b e n Bulg á r i á b a n , m a j d m i u t á n Bulgária török f e n n h a t ó s á g alá k e r ü l t , az A t h o s z félszigeten, K o n s t a n t i n á p o l y b a n , M o l d o v á b a n , Szerbiában és Oroszo.-ban élt ós dolgoz o t t . 1415-től h a l á l á i g kijevi m e t r o p o l i t a volt. Művei közül kiemelkedik a Pohvalno szlovo za Evtimij ( ' E v t i m i j dicsérete; T. Doncsev: E v t i m i j p á t r i á r k a Tirnovóban, részlet, A bolgár irodalom kistükre, 1969), a Szlovo za prenaszjane mostite na szveta Petka ot Tárnovo v Szárbija ('Szent P e t k a ereklyéjének átvitele Tirnovóból Szerbiába'), v a l a m i n t az 1403 és 1404 k ö z ö t t megírt Stefan Uros I I I . DeÖanski szerb király é l e t r a j z a . O írod.: A . I, J a c i m i r s z k i j : Grigorij Camblak (1904); A. T. Balan: B á l g a r s z k a l i t e r a t u r a (1907); P . Popovic: S t a r a s r p s k a k n j i z e v n o s t X V i X V I I . veka (1936); E . T u r d e a n u : Grégoire Camblak ( R e v u e des études slaves X X I I . , 1946); Sz. B o z s k o v - P . D i n e k o v : Isztorija na bálgarszkata literatura (1962). Juhász Péter—Djordje Sp. Radojició Cambridge [kémbridzs], R i c h á r d Owen (London, 1717. f e b r . 14.—Twickenham, 1802. szept. 17.): angol költő, esszéíró. E t o n b e n ós O x f o r d b a n t a n u l t . Híres kortársak voltak barátai, társaságához t a r t o z o t t Th. Qray, Ch. J . Fox s t b . Munk a t á r s a volt a World c, lapnak. Scribleriad ('Skribleriász', 1751) c. komikus eposzáról ismert, a m e l y b e n némely k o r t á r s író k á r o s n a k ítélt m ű k ö d é s é t ostorozza. Műv é b e n A. Popé, J . Arbuthnot és J . Sivift a s a j á t m a g u k á l t a l a d o t t közös M a r t i n u s Scriblerus álnéven szerepelnek. O G y ű j t , k i a d . : The Works of Richárd Owen Cambridge . . . ( ' R i c h á r d Owen C a m b r i d g e m ű v e i ' , 1803., n é h á n y posztumusz írásán k í v ü l a fia tollából származó é l e t r a j z á t is tartalmazza). O írod.: R . D. Altick: R . O. Cambridge (1941). Zakariás Klára C

Cambridge-i Daloskönyv: antabrigiensia

verse parnasszista: t á r g y a k a t , t á j a k a t ír le aprólékos részletezéssel. O G y ű j t , kiad.: Versi ('Versek', 1907); Poesie ('Költemén y e k ' , 1956). O írod.: G. Petrocchi: Serit t o r i piemontesi del secondo O t t o c e n t o (1948); G. D e Rienzo: C a m e r a n a prosatore inedito (1970). Herczeg Gyula Cameron [kemeron], E l i z a b e t h J a n e ; J a n e Duncan (írói név); (Dunbartonshire, Skócia, 1910. márc. 10. —): skót írónő. Népszerűségét f ő k é n t a női olvasóközönség k ö r é b e n kedvelt Barátnőm . . . -soroz a t á n a k köszönheti. O F ő művei: My Friend Muriéi ( ' B a r á t n ő m , Muriéi', reg., 1960); My Friend Anny ('Barátnőm, A n n y ' , reg., 1961); My Friend Flóra ( ' B a r á t n ő m , Flóra', reg., 1963). Cameron [kemeron], N o r m a n (India, 1905—London, 1953): angol költő. Tanulm á n y a i t Oxfordban végezte, u t á n a egy ideig Nigériában volt tanfelügyelő. Lond o n b a költözve a hirdetési s z a k m á b a n h e l y e z k e d e t t el. 1935-ben jelent meg első önálló k ö t e t e : The Winter House ('A téli ház'). A h á b o r ú a l a t t propagandatisztk é n t szolgált az olasz hadszíntéren, tevékenységéért m a g a s k i t ü n t e t é s t k a p o t t . O Verseit m ű g o n d , e p i g r a m m a t i k u s tömörség, szellemes megfigyelés és filozofikus h a j l a m jellemzi. Rimbaud verseit fordít o t t a angolra, amelyekből válogatása jelent m e g 1942-ben. O G y ű j t , kiad.: Collected Poems ('Összegyűjtött költemén y e k ' , 1957). O F ő b b m ű v e még: Work in Hand ('Munka a kézben', költ.-ek, 1942). O Magyarul: 1 vers (Fodor A., Angol költők antológiája, 1960). Tótfalusi István Cami, B e n ( D u r h a m , Anglia, 1920 —): f l a m a n d költő. Középiskolai t a n á r . Az 1950-es évek elején, f ő k é n t a Tijden mens f o l y ó i r a t (1949 — 1955) körül felt ű n t experimentális költőcsoport t a g j a . S a j á t o s s á g a e g y f a j t a , n a g y felelősségérzettel é r e z t e t e t t antikapitalizmus, stílus á b a n pedig a versnek a diszkurzivitás, a novellaszerűsóg felé való á t f o r m á lása. O F ő b b verseskötetei: In de tijd verloren ('Az időben elveszve', 1950); Het land Nood ('Az ínség-ország', 1954); Roos uit de modder ('Rózsa a sárból', 1958); Doorsnee-mens ('Átlagember', 1961). O Magyarul: 1 vers (Mezei A., F l a m a n d lírai antológia, 1969). Bernáth István

-»•Carmina

Camerana [ k á m e r á n á ] , Giovanni (Casal Monferrato, 1845. f e b r . 4.—Torino, 1905. júl. 5.): olasz k ö l t ő , festőművész. Magas r a n g ú bíró volt. O A milánói scapigliaíwra-körrel szoros k a p c s o l a t b a n állott. C a m e r a n á v a l m á r az impresszionizmus kezdődik; színeket és hangokat, f u t ó ben y o m á s o k a t , h a n g u l a t o k a t rögzít. Sok

Cami [kámi], P i e r r e (Pau, 1884 — Párizs, 1958): francia h u m o r i s t a , karikat u r i s t a . Számos népszerű k ö t e t e jelent m e g : L'homme á la téte d'épingle ('A g o m b o s t ű f e j ű ember', 1914); Le scaphandrier de la tour Eiffel ('Az Eiffel-torony 8

CAMMA

J a n e i r o , 1897. jan. 1.): brazil író. A tengerészetnél szolgált h a d n a g y i r a n g b a n , de 1890-ben le kellett m o n d a n i a tisztéről n é h á n y zavaros szerelmi ü g y e miatt. Közhivatalnokként helyezkedett el. Fiatalon, m i e l ő t t m é g tehetsége teljesen k i b o n t a k o z h a t o t t volna, elvitte a tuberkulózis. O Regényei a n a t u r a l i z m u s jegyében í r ó d t a k , s így a korabeli p r ű d t á r s a d a l o m heves ellenállásával t a l á l k o z t a k . O F ő művei: A normalista ('A t a n í t ó n ő ' , 1892); Bom crioulo ('Az a jó kreol', 1895); Gartas literárias ('Irod a l m i levelek', k r i t . írások, 1895); Tentag-ác ('Kísértés', reg., 1896). Major László

b ú v á r a ' , 1929); Les grands-parents terribles ( ' R e t t e n e t e s nagyszülők', 1939); La machine á aimer ('Szerelemgép', 1948) stb.; Des enfants aux cheveux gr is ('Az őszhajú g y e r m e k e k ' , 1968). Magyarul megjelent egy s z í n d a r a b j a : Az elhamvasztott visszatért (Végh Gy., N a g y v , 1966, 3.). Számos kisebb karcolata m e l l e t t t ö b b r á d i ó j á t é k á t is b e m u t a t t a a Magyar Rádió. Camilar [kámilár], E u s e b i u (Udesti, 1910. szept. 7. —Bukarest, 1965. aug. 27.): r o m á n író, költő, m ű f o r d í t ó . P a r a s z t szülőktől s z á r m a z o t t , Iasi-ban f o l y t a t o t t egyetemi t a n u l m á n y o k a t . A harmincas évektől kezdve irodalmi folyóiratok m u n k a t á r s a volt. O K o r a i pályakezdését modern h a n g v é t e l ű versei jelzik, s ezeket a Chemarea cumpenelor ( ' í t é l e t i d ő k hívó szava', 1937) c. k ö t e t szociális ihletettségű k ö l t e m é n y e i követik. E korszakán a k elbeszéléseit f a n t a s z t i k u s elemekkel á t s z ő t t bizarr hősök és helyzetek jellemzik. Későbbi p r ó z á j á b a n sok a r o m a n t i k u s ós sematikus elem. Több m ű v é n e k tém á j á t a 2. világháború eseményeiből veszi, és s o k a t ír az ötvenes évek mezőgazdasági kollektivizálásáról. Ú t i r a j z a i kellemes o l v a s m á n y o k . Átdolgozta az Ezeregyéjszaka meséit, s kínai klasszikus költőket is tolmácsol n a g y művészi igénnyel. O F ő b b művei: Turmele (reg., 1946: Sz. N a g y G., H a v a s o k népe, 1957); Valea hojilor (reg., 1948: Ignácz R . , A b e t y á r o k völgye, 1956); Negura (reg., 1948: N a g y E . , Fergeteg, 1949 — 1950); Temelia (reg., 1951: O r b á n L., A m a g kicsírázik, 1952): Pasárea de foc ('A tűzm a d á r ' , reg., 1954); Valea Albá ('Fehérvölgy', d r á m a , 1957); Zina cu ochi albastri (emlékezések, é. n.: n. n., A kékszemű t ü n d é r , 1957); Vrancea (elb., é. n.: Beke Gy., Vrancea anyó, 1964); Stejarul din fíorzesti (elb., é. n . : Beke Gy., A fejedelem tölgye, 1965). O Magyarul még: 1 v e r s (Tóth I., Igaz Szó, 1964, 498. lap). O írod.: Balla E . : Fergeteg (Ütünk, 1949, 23.); uő.: u a . (Irodalmi Almanach, 1951, 3.); D o m o k o s S.: A betyárok völgye ( É l , 1957, 29.); Liter a t u r a r o m á n a e o n t e m p o r a n á (1963). Pálffy Endre

Caminha [ k á r m n y á ] , Péro de A n d r a d e ; P é r o de Andrade Caminha (névváltozat); (Porto, 1520 k. —Lisszabon ?, Villa Vicosa?, 1589 k.): p o r t u g á l költő. Volt u d v a r i versfaragó, l a k á j , t ű z m e s t e r ós solymász. Az itáliai m i n t á k a t követő p o r t u g á l reneszánsz jellegzetes képviselője. Az udv a r i költő pozíciójából epés bökversekben és e p i g r a m m á k b a n t á m a d t a Camoest. Szatirikus verseket és episztolákat is írt, melyekben F . Sá de Miranda és A. Ferreira h a t á s a érződik. O G y ű j t , kiad.: Poesias ('Versek', 1791). Camino [kármno], Miguel A n d r é s (Buenos Aires, 1877. n o v . 30.— u o., 1944. n o v . 21.): a r g e n t i n költő. Ú j s á g í r ó , városi hivatalnok, m a j d kereskedő volt. A húszas évektől az argentin—chilei h a t á r v i d é k e n , az A n d o k b a n élt, és a p j a b i r t o k á n az állattenyésztést i r á n y í t o t t a . O K ö l t e m é n y e i az A n d o k eddig ismeretlen vidékéről, az a r a u k á n i n d i á n o k l e s z á r m a z o t t a i n a k életéről a d n a k hiteles k é p e t . ,,. . . a z 1900 körüli regionális költészeten felül t u d emelkedni, és részb e n e m i a t t , részben m u n k á j a keletkezési ideje m i a t t , m á r n e m tartozik a modern i s t a k o r s z a k b a " (F. de Onís). A húszas években m e g j e l e n t köteteit ós verseit El paisaje, el hombre y su canción ('A t á j , az ember és éneke') c. 1938-ban g y ű j t e m é n y e s k i a d á s b a n publikálta. O írod.: J . A. Leguizamón: H i s t ó r i a de la l i t e r a t u r a h ispán oamericana (1945). Inotai András Camhbel Faruk Nafiz: Camlibel

Camille [kárrnj], R o u s s a n (Jacmel, 1915. aug. 27. —1961): f r a n c i a nyelven alkotó h a i t i költő. Az e l n y o m o t t nép ind u l a t a i t kifejező, á r n y a l t , szabad r i t m u s ú verseivel v á l t i s m e r t t é (Assaut á la nuit, 'Éjszakai t á m a d á s ' , 1940); később jobboldali l e t t ós f e l h a g y o t t az írással.

Faruk

Najíz,

Cammaerts [ k a m á r t s z ] , É m i l e (Brüszszel, 1878. m á r c . 16.—Radlett, Anglia., 1953. nov. 2.): f r a n c i a és angol n y e l v ű belga költő, történész, kritikus, d r á m a író. 1908-ban t e l e p e d e t t á t Angliába, de á l l a m p o l g á r s á g á t — s vele e g y ü t t belga h a z a f i s á g á t is — megőrizte. 1931tŐl a londoni egyetem belga tanszékén e k professzora volt. O E l ő b b Puskint

Caminha [kám-inyá], Adolfo (Aracati, Ceará állam, 1867. m á j . 29.—Rio de 9

CAMMA

és Ghestertont f o r d í t o t t f r a n c i á r a , m a j d korai m ű v e i t f r a n c i a nyelven í r t a , s azok felesége, T. Brand színésznő ford í t á s á b a n jelentek m e g angolul, később a z o n b a n egyre i n k á b b az angol használ a t á r a t é r t á t . H a z á j á b a n és A n g l i á b a n e g y a r á n t 1. világháborús verseivel v á l t népszerűvé: Chants patriotiques et autres poémes ( ' H a z a f i a s dalok és m á s költem é n y e k ' , 1915; angolul: Belgian Poems, 'Belga k ö l t e m é n y e k ' , 1915). K ö l t é s z e t é n Verhaeren h a t á s a érezhető. O Magyarul: 1 vers (Somogyi B. G., Távoli u t a k o n , idegen l a n t o k , anto., 1963).

deti és szellemes költeményeivel h a m a rosan m e g k e d v e l t e t t e m a g á t . H o g y m i é r t kellett a fővárost elhagynia s egyideig R i b a t e j o b a n élnie, n e m t u d j u k : régebbi életrajzírói szerint a z t v e t t é k tőle rossznéven, h o g y egy C a t a r i n a de Ataide n e v ű u d v a r h ö l g y b e vagy pláne D o n a Maria inf á n s n ő b e m e r t beleszeretni. S m i k o r engedély nélkül visszatért az u d v a r b a , büntetésből Afrikába küldték a mórok ellen harcolni. A feltevés tetszetős, d e s e m m i komoly bizonyítókon n e m alapszik. Lehet, hogy egyszerűen csak a k a l a n d v á g y és h a r c i k e d v v i t t é k a k ö l t ő t Ceutába, ahol h ű t l e n pénzkezelés m i a t t beperelték ós Goába rendelték, bírósági t á r g y a l á s r a . M a k a ó b a n í r t a Os Lusiadas (Greguss Gy., A Luziáda, 1865) c. 10 énekből álló nemzeti eposzának első h a t énekét. Műve k é z i r a t á t alig t u d t a m e g m e n t e n i , m e r t a m i k o r Goába vitorl á z o t t (1560-ban?), h a j ó t ö r é s t szenved e t t a Mekong folyó torkolatánál, s csak úszva t u d o t t p a r t r a érni. E z a jelenet szinte legendává vált, t ö b b festő megö r ö k í t e t t e . Goában évekig nyomorog, megismeri az adósok b ö r t ö n é t ; egy é v e t t ö l t Mogambique-ban, s ugyancsak igen kedvezőtlen körülmények közt, alamizsn á n élve s végre 17 évi h á n y a t t a t á s u t á n , 1570-ben tér vissza Lisszabonba. K ö z b e n p ó t o l h a t a t l a n veszteség éri: elveszítette addig í r t lírai verseinek g y ű j t e m é n y é t ; b a r á t a i később alig t u d t á k összeszedni az elkallódott versek egy részét. A k i r á l y megkegyelmez a h á n y a t o t t életű költőnek, s évi k e g y d í j a t u t a l t a t ki részére. 1572ben végre megjelent az Os Lusiadas első kiadása. A költő egyszerre híres író lett, de a szűkös kegydíjból n e m t u d o t t megélni. B a r á t a i feljegyezték, hogy élete utolsó éveiben megint csak olyan szeg é n y volt, hogy b a r á t a i t a r t o t t á k el; koporsó és halotti lepel nélkül t e m e t t é k el. Állítólag a S a n t a A n a t e m p l o m b a n n y u g s z a n a k h a m v a i . O Camőes viszontagságos é l e t ú t j á t k o r á n a k eszményei, körülményei f o r m á l t á k , egyéniségét a reneszánsz viharzó szenvedélyei csiszolt á k . Költői tehetsége m á r coimbrai tanulóévei idején m e g n y i l a t k o z o t t , költészete a múló évek során mind t a r talmi, m i n d f o r m a i t e k i n t e t b e n egyre g a z d a g a b b á vált. A h a g y o m á n y o s , klaszszikus költői f o r m á k a t ugyanolyan virtuozitással kezelte, m n t az „estilo n ő v o " , az ú j stílus v a l a m e n n y i m ű f o r m á j á t . í r t időmórtékes verset, pásztork ö l t e m é n y t , szatírát, ó d á t , elégiát, költői levelet csakúgy, m i n t itáliai m i n t á k u t á n — Dante, Petrarca, Ariosto m ű v é n e k ihletéséből — t ö b b m i n t háromszáz szonettet, t e r c i n á t , s e x t i n á t , s t a n z á t . L í r á j á n a k

Cammarano [ k á m m á r á n o ] , Salvatore (Nápoly, 1801. m á r c . 19—uo., 1852. júl. 17.): olasz operaszövegkönyv-író, d r a m a turg, színész, festő. Sok Donizetti-, Verdio p e r a szövegét ő írta, így pl. a L a m mermoori Lucia, A legnanói csata, Luisa Miller ós a T r u b a d u r szövegét. Cammelli [kámmelli], A n t o n i o ; II Pistoia (írói nóv); (Pistoia, 1436—Ferrara, 1502. ápr. 29.): olasz költő, színpadi szerző. A correggiói és a f e r r a r a i u d v a r szolgálatában állott. 1497-ben elvesztette Reggio E m i l i á b a n a P o r t a di S a n t a Croce-i v á r n a g y i állást, ettől kezdve haláláig n a g y szegénységben élt. O Filostrato e Panfila ('Filostrato és P a n f i l a ' , 1499) c. t e r z i n á k b a n írott t r a g é d i á j a Boccaccio G h i s m o n d a és Guiscardo c. elbeszélésére épül (negyedik n a p , 1. novella). T ö b b m i n t ötszáz s z o n e t t j é b e n részben Burchielló t követve komikus hangvétellel énekel meg köznapi tárg y a k a t , a f e r r a r a i u d v a r életét, s a j á t magát, részben őszinte átéléssel foglal versbe történelmi eseményeket, pl. V I I I . Károly ós X I I . Lajos olaszo.-i betöréseit. O Kiad.: Rime edite ed inedite ( ' K i a d o t t ós kiadatlan versek', 1884). O Magyarul: 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, a n t o . 1957). O írod.: E. Percopo: A n t o n i o Cammelli e i suoi Sonetti faceti (1913); D. Clarizia: U n poéta giocoso del R i n a s c i m e n t o : II Pistoia (1929). Herczeg Gyula Camöes, Luís de [lúiz de kamojnsz] (írói név); Luís Vaz de Gamőes (teljes név) Lisszabon? 1524? — Lisszabon, 1580. j ú n . 10.): p o r t u g á l költő, elszegényedett kisnemesi családból származik. É l e t r a j z á t illetőleg r e n d k í v ü l kevés biztos a d a t t a l rendelkezünk. Szüleiről keveset t u d u n k ; a p j a állítólag h a j ó s k a p i t á n y volt, s Goa közelében h a j ó t ö r é s á l d o z a t a l e t t . A költő valószínűleg a coimbrai egyetemen t a n u l t , m a j d 1542 —1545 k ö z t Lisszabonban telep e d e t t le, ahol a királyi u d v a r b a n műveltségével, sokoldalúságával s f ő k é n t ere10

CAMOE

keresetlenül áradó hangja, képeinek összefogott ereje, a vers gondolatvilágának és költői megformálásának egysége, tömörsége, szerkesztésmódjának biztonsága messze kora legjobb költői, F. Sá de Miranda, A. Ferreira, B . Ribeiro fölé emelte. Virágszirom-könnyű dalai műves egyszerűségükkel h a t n a k : Fején korsót ringat éppen, fedőt tart ezüst kezében, patyolat szoknyája szépen reng finom skarlát övében (ford. Majtényi Zoltán)

H á n y a t o t t életének és lángoló hazaszeretetének gondolata fonódik össze egyik szonettjében: Sok földet s tengert bejártam, sok újat, az üdvömért: de hát akit örök keblétől a szerencse tovalök, az tűzön-vízen át sem boldogulhat. Portugália szült, a zöld, az édes Alenquerben: de a sors dühe végül idevert rád, halak eledeléül, (ford. Szabó Lőrinc)

dálói az Ilíada (az Iliász portugál neve) analógiájára Lusíadán&k. nevezték el; első m a g y a r fordítója, Greguss Gy. is ezt a cím e t t a r t o t t a meg. A 10 énekre osztott elbeszélő költemény Vasco da Gama, a híres portugál hajós és társai indiai felfedező ú t j á t beszéli el. A m ű eseményeinek fő forrása F. Velho és A. Castanheda naplója, valamint a tengerentúli gyarmatosítás h a t a l m a s krón i k á j a , az Asia c., Décadas elnevezés a l a t t ismertté vált történeti m u n k a J . Barros által összeállított része, és a költő személyes élményanyaga, aki m a g a is végighajózta Vasco da Gama ú t j á t . A cselekmény — klasszikus példák (elsősorban Vergilius) m i n t á j á r a — égi ós földi síkon játszódik. Venus, Mars és olümposzi társai segítik a bátor hajósokat, Bacchus és tábora, kiváltképpen Ivusus — a feltételezett ősapa — szüntelen ü l akadályozza haladásukat. H o g y Camöes mennyire csak a kor d i v a t j á t köv e t t e a mitológiai apparátus szerepeltetésével, ez magából az eposzból derül ki:

Kedvesének elvesztésére írt verskoszorújában a fájdalom mélységei tárulnak, a szenvedély szikrái p a t t o g n a k :

Csak emberek regéi Vagyunk mi: Jupiter, Juno s a mások, Agyrémek, a botorság képzeményi — Hogy lengje báj s varázs át versírástok, Nekünk, halandók, csak ezért kell élni. (ford. Szász Károly)

Ha az éteri lak, ahova szálltál, a földi létre emlékezni enged, ne felejtsd azt a lángoló szerelmet, mit szememben tisztán ragyogni láttál! És ha látod, hogy az enyhíthetetlen bú méltánylást nyer ott, mit a te gyászos elvesztésed fájdalma kelt szívemben, ki éveidtől megfosztott, imádkozz Istenhez: vigyen látásodra engem oly gyorsan, mint téged ragadt magához.

Az égi síkon játszódó szerény cselekm é n y t minduntalan háttérbe szorítja a vakmerő hajósok viszontagságának, a tapasztalt harcos szemével megfigyelt csatáinak forgatagos képe, s a természet csodáinak érzékletes felfedezése (pl. az örvény és a tengeri vihar leírása az 5. és 6. énekben). A földi síkon fodrozódó főcselekményt is kitérők, epizódok lassítják, fokozva az egész költemény feszültségét, melyek Portugália történelmi pillanatait csakúgy felidézik, m i n t az udvar intrikáit s a szerelem t i t k a i t . Az utazás során Mercur, a szárnyas isten vezetésével a felfedezők Melindába vetődnek. O t t Vasco da Gama meséli el a vendéglátóknak Portugália történet é t (1 — 4. ének). A félelmetes tengeri vihar átvészelése u t á n I n d i á b a érvén Vasco da Gama öccse folytatja a portugál n é p történetének elbeszélését egészen Ceuta várának elfoglalásáig, A hazatérőket Venus l á t j a vendégül varázslatos szigetén, m a j d Thethys istennő bűvös h a t a l m a birtokában fellebbenti a jövő f á t y l á t Gama előtt: a világ teljességét m e g m u t a t v a , a portugál nemzet hatalm á n a k növekedését jövendölve. Az eposz egyik legmegragadóbb epizódja Dom Pedro, a későbbi I. Péter király tragikus sorsú szerelmesének, Inés de Gastron&k története, akit Afonso király megöletett:

(ford. Kálnoky László)

O Carnőes lírikusként is maradandóan friss, világirodalmi rangú m ű v e t alkotott, neve azonban az Os Lusíadas költőjeként vált közismertté. A 16. sz.-ban Portugália dicsőségének és h a t a l m á n a k teljében tündöklött, á m ennek a lovagi kalandok, könnyű zsákmányok f u t ó h o m o k j á r a épült világnak válsága már kezdte beárnyékolni az ország horizontját. A kor összes jellemző jegyét, a vakmerő kalandorlelkületet, a reneszánsz lendületét, a gáttalanul áradó erőt s erőszakot s az érzelmes nosztalgiát, a sokszor vaskosan puffanó h u m o r t , a líraian lágy gyöngédséget, a csodálatos és tökéletes világ lassan tovatűnő igézetét énekelte meg a költő a portugálok nemzeti eposzává magasztosult művében. Az eposz címe, az Os Lusíadas jelentése körülbelül annyi, mint Lusus leszármazottainak, vagyis a luzitánoknak viselt dolgai (a legenda szerint a portugálok m a g u k a t Bacchus isten fiának vagy kísérőjének, Lususnak utódaiként emlegették). A 17. sz.-ban a költeményt cso11

CAMON Te tiszta Vágy, a kegyetlen csapással, mely emberszívet gyakran ver a porba, te tetted azt, hogy ily terhes halált hal, mintha csak esküdt ellenséged volna: bősz Ámor, tajtékozzék rajtad át jaj, könnyár és bánat, szomjad az sem oltja; oltárod, irgalmatlan kényü zsarnok, mindegyre embervérbe kell kavarnod. (ford. Majtényi Zoltán)

kiad.: O b r a s completas ('Összes m ű v e i ' , 1949). O írod.-. W. Storek: Luis de Camőens L e b e n (1890); J . M. Rodrigues—A. L. Vieira: Lírica de Camőes (1932); P . R ó n a i : L a f o r t u n e intellectuelle de Camőes en H o n g r i e (1940); H . Cidade: Luís d e Camőes, o lírico, o ópico (1952 —1953); G. G e n t i l : Camoens, l'oeuvre epique e t lirique (1954); O. M a r t i n s : Camőes, Os L u s í a d a s e a renascenga ein P o r t u g á l (1952); A. J . S a r a i v a : ' C a m ő e s (1963); Szabó L . : Camőes, a p o r t u g á l Zrínyi Miklós (A költészet dicsérete, t a n . g y ű j t . , 1967). Tavaszy Sándor—Kordás Ferenc

A cselekmény s í k j a i így összefonódva az idő változásaival az eposz hősévé valób a n a p o r t u g á l n e m z e t e t a v a t j á k , s ennek a hősnek, h a z á j a népének, földjének viselt dolgait, t ö r t é n e t é t , költészetét, v á g y a i t és dicsőségét énekli m e g Camőes. O Az eposz v e r s f o r m á j a az -*oitava herúica, nyolcsoros versszak. O Camőes a portugálok m i n d m á i g legnagyobb költője h a t a l m a s és világirodalmi r a n g ú életm ű v e t a l k o t o t t . H a t á s a a p o r t u g á l irod a l o m b a n epigonok sorának jelentkezésében is m u t a t k o z o t t , de számos k i t ű n ő m u n k a inspirálója is lett (pl. AlmeidaGarrett, F . de Andrade), á m m é g ezek sem t u d t á k elérni m e s t e r ü k színvonalát. O Művének csekélyebb jelentőségű területe csupán h á r o m f e n n m a r a d t d r á m á ja: az AmphytriŐes, egy verses Plautusadaptáció, a Filodemo, G. Vicente nyomdokán haladó, de a kor szokványos d i v a t j á t k ö v e t ő p á s z t o r j á t é k , m í g az El-rei Seleuco ('Seleucus király') Píutarkhosz t ö r t é n e t é n e k szabad, lírai átköltése. O A m a g y a r m ű f o r d í t á s - i r o d a l o m korán felismerte Camőes jelentőségét. Greguss Gyula m á r e m l í t e t t eposzfordítása második k i a d á s b a n is megjelent, 1874-ben. E z t követően a m ű n e k n é h á n y m o d e r n e b b részletfordítása l á t o t t napvilágot, különféle g y ű j t e m é n y e s k ö t e t e k b e n . A jelentősebbek: R é s z l e t a L u z i a d á k b ó l (Gásp á r E . , V á l o g a t o t t m ű f o r d í t á s o k , 1956); Részlet A L u z i a d á k c. eposzból (Majtényi Z., Dél-európai népéig irodalma, 1967); Luziádák (Vidor M., Évezredek eposzai, 1970). L í r á j á t a századfordulón E n d r ő d i Sándor és Körösi Albin i s m e r t e t t e m e g a m a g y a r olvasókkal (1 vers E n d r ő d i S., VÚ, 1905, 30.; 1 vers Körösi A., K a t S z , 1926, 40.), m a j d Kiss E . (Széphalom, 1955, 1.), J á n o s h á z y Gy. (Igaz Szó, 1958, 402.), Szabó L. (Örök b a r á t a i n k , anto., 1958) f o r d í t o t t a , végül a Dél-európai népek irodalma (3 vers M a j t é n y i Z., L o t h á r L., K á l n o k y L., 1967) és a H e s p e r i d á k k e r t j e (Majtényi Z., J á n o s h á z y Gy., Tótfalusi I., 6 vers és 1 részlet a L u z i á d á k b ó l , 1971) c. a n t o l ó g i á b a n jelentek m e g tőle fordítások. K ü l ö n ö s érdekességgel bír szám u n k r a Kemény Zs. kevéssé i s m e r t E l e t és Á b r á n d c. regény töredéke, a m e l y b e n Camőes regényes életrajzán keresztül saj á t életének egyes m o z z a n a t a i t m o n d j a el erősen p a t e t i k u s lírizmussal. O G v ű j t .

camonistas e tassistas [ k a m o m s t a s e t a s z i s t a s ] ~juglarok a d t á k elő énekelve, esetleg hangszerkísórettel. Ált a l á b a n a n e m z e t i jelentőségű h ő s t e t t e k e t , ismert v i t é z e k életét és cselekedet e i t örökíti meg. A n é p kétféle i g é n y é n e k felelt meg: m e g i s m e r t e t t e a kiváló h ő s ö k e t ós kielégítette a z érdeklődést valam e l y híres esemény i r á n t . ,,A c a n t a r d e g e s t a a nem létező történetírás helyettesi tő jekónt s z ü l e t e t t , amikor bő p r ó z a i leírások h i á n y á b a n a fontos eseményekről ének f o r m á j á b a n t u d ó s í t o t t a k , a m e l y a történeteket népszerűsítette . . . " (R. Menéndez Pidal). O Az 1160 körül szerk e s z t e t t Crónica Najerense ('Nájerai krón i k a ' ) g y ű j t i össze először az i s m e r t és jelentősebb s p a n y o l c a n t a r de g e s t á k a t . E b b e n található a Cantar del conde Fernán González, a Cantar de la condesa traidora ( ' É n e k az álnok grófnőről'), az El infante don García ( ' D o n García infáns') és a Cantar de Sancho II de Castilla y el cerco de Zamora ('Ének I I . Kasztíliai Sanchóról és Zamora^ ostromáról') c. mű. A Crónica generál ('Általános krónika') (-+Alfonz, X.) t a r t a l m a z z a a Cantar de los siete infantes de Lara ( ' É n e k a h ó t larai ifjúról') és a Cantar de Mío Gid ('Cid-ének') p r ó z á b a ült e t e t t változatát. Á c a n t a r de gesta kialak u l á s á n a k , elterjedése okainak, s a j á t s á g a i n a k legkiválóbb k u t a t ó j a R . Menéndez Pidal volt. O A b a s z k cantar de gesták span y o l megfelelőik s a j á t s á g a i t követik. Töredékesen m a r a d t a k csak fenn. M a r a d v á n y a i k a t a 16. sz.-i Ibargüen-Cachopínkrónika őrzi. O (—spanyol irodalmi formák, baszk irodalmi formák, hősének) O írod.: R . Menéndez P i d a l : Los godos y la e p o p e y a espanola (1956); R . Menéndez

Cantar de García Fernández [ k á n t á r de gársziá fernándesz] ( ' É n e k García Fern á n d e z r ő l ' ) : spanyol eposz. A ->-Fernán González-mondakörhöx tartozik. Több v á l t o z a t a ismeretes. A Crónica generál 3 Világirodalmi Lexikon II.

33

CANZO

P i d a l : Poesía juglaresca y orígenes de las l i t e r a t u r a s románicas (1957). Inotai András

részt. E g y Alvar Sánchez (dona Lambra unokatestvére) és Gonzalo González, a legkisebb fiú közt k i r o b b a n t vita k a p c s á n az i f j ú megöli dona Lambra rokonát, m a j d valamivel később e g y i k szolgálóját is. E r r e R u y Velázquez Gonzalo Gustiozt, az i f j a k a p j á t arab n y e l v e n írt levéllel a m ó r o k h o z küldi C ó r d o b á b a . E b b e n a r r a kéri Almanzort, a m ó r királyt, hogy ölje m e g a hírnököt, és j ö j j ö n a h a t á r r a , ahol á t v e h e t i a hét i f j ú f e j é t . R u y Velázquez t e r v e i n e k megfelelően a h é t i f j ú hősies k ü z d e l e m u t á n m e g h a l a mór túlerővel v í v o t t csatában, f e j ü k e t Córdobába küldik, ahol Almanzor f e l m u t a t j a őket Gusíioznak. Az a p á t u g y a n i s a mór k i r á l y n e m ölte meg, csak b ö r t ö n b e v e t e t t e . A szerencsétlen a p a f á j d a l o m k i t ö r é s e — az eposz egyik legszebb része — arra i n d í t j a Almanzort, hogy megkegyelmezzen neki. Gustioz visszatér K a s z t í l i á b a , nem s o k k a l u t á n a Córdobában e g y m ó r nőtől gyerm e k e születik ( M u d a r r á n a k hívják), aki i f j ú k o r á b a n felkeresi a p j á t , bosszút áll R u y Velázquezen, v é g ü l elevenen elégeti d o n a Lambrát. O A z eposz számos span y o l költőt és írót i h l e t e t t meg (J. de la Gueva, Lope de Vega, Rivas hercege, A . Hurtado de Velarde, A. Cubillo de Aragón, J . d e Matos Fragoso, M. Fernández y González stb.), elsősorban a r o m a n t i k u s o k v e t t é k elő különös szeretettel. O írod.: R . Menéndez Pidal: L a leyenda de los siete i n f a n t e s de L a r a (1934); R . Menéndez P i d a l : Reliquias de la poesía épica espanola (1951); E. von R i c h t h o f e n : E s t u d i o s épicos medievales (1954). Inotai András

Cantar de la condesa traidora, [ k á n t á r d e lá kondeszá tráidorá] ( s p a n y o l ' É n e k a hitszegő g r ó f n é r ó l ' ) : spanyol elbeszélő költemény. Szex-zője ismeretlen. E g y i k vált o z a t a szerint García-Fernández gróf felesége szeretne f é r j h e z menni a m ó r o k vezéréhez, A l m a n z o r h o z . Rossz l o v a t a d férjének, s az m e g h a l a csatában. E z u t á n f i á t a k a r j a megmérgezni, de ez észreveszi s z á n d é k á t , és a n y j á v a l i t a t j a m e g a mérget. A m á s o d i k változat a Crónica generál (1289. k.) m á s o d i k részében szerepel, s tém á j a a -*-Cantar de García Fernándezével azonos. O írod.: R . Menéndez Pidal: R e a l i s m o d e la epopeya espanola. Leyend a de la condesa traidora ( H u m a n i d a d e s , 1930). Inotai András Cantar del conde Fernán González [kánt á r del konde f e r n á n gonszálesz] ( ' É n e k F e r n á n González grófról'): s p a n y o l eposz. A Fernán González-mondakörhöz tartozik. A 912 és 970 közt u r a l k o d o t t kasztíliai gróf t ö r t é n e t é t beszéli el, a k i n e k történelmi érdeme, hogy Kasztíliát független í t e t t e Leóntói. Fernán Gonzálezt a nav a r r a i király Ciruena b ö r t ö n é b e vetette, a h o n n a n d o n a Sancha, a k i r á l y testvére s z a b a d í t j a ki, m i u t á n a kasztíliai gróf megígéri, h o g y feleségül veszi. E hősi eposz a l a p j á n í r ó d o t t a 13. sz. m á s o d i k felében a -+Poema de Fernán González. Inotai András Cantar de los hijos de Sancho de Navarra [ k á n t á r d e losz ihosz d e száncso de n á v á r r á ] ( ' É n e k navarrai Sancho fiairól'): spanyol eposztöredék. A Fernán González-mondakörhöz tartozik. A 10. sz. utolsó és a 11. sz. első h a r m a d á b a n uralkodó Sancho király fia, García, a n y j á t , a kir á l y n é t házasságtöróssel v á d o l j a . Ramiro, a király t ö r v é n y t e l e n gyermeke az a n y a védelmére kel. A Crónica Najerense őrizte meg. Inotai András

Cantar de Mío Cid\-+Cid-ének Cantar de Rodrigo [ k á n t á r " d e r o d r i g o ] ( s p a n y o l 'Ének R o d r i g ó r ó l ' ) ;*Mocedades del Cid (spanyol 'A Cid f i a t a l k o r a ' ) : s p a n y o l hősköltemény. Az utolsó fennm a r a d t cantar de gesta. Szerzője ismeretlen. Verses f o r m á j a a 14. sz. legvégén v a g y a 15. sz. elején k e l e t k e z e t t , de prózai vált o z a t b a n m á r a Crónica de 1344 t a r t a l m a z z a . Az eredeti Cid énektől eltérően a Rodrigo királlyal a z o n o s í t o t t Cid fiatalkor á t beszéli el, regényes kalandok sorozatáb a n . Az 1225 sorból álló költemény szab á l y t a l a n verselést m u t a t . A párizsi n e m zeti k ö n y v t á r őrzi a Crónica rimada del Cid c. kódexben, a m e l y e t E . Ochoa f e d e z e t t fel (1844) és F . Michel jelentetett m e g (1846). O írod.: B . P . Bourland: E s t u dio y edición del „ C a n t a r de R o d r i g o " ( R e v u e Hispanique, 1911). Inotai András

Cantar de los siete Infantes de Lara [ k á n t á r de losz sziete infántesz d e lárá] ( ' É n e k a hót larai i f j ú r ó l ' ) ; Cantar de los infantes de Salas (címváltozat): spanyol epikus k ö l t e m é n y . Feltételezhetően 1180 körül keletkezett. Több v á l t o z a t b a n mar a d t fenn. R . Menéndez Pidal rekonstruálta 1896-ban. A mintegy 1500 soros m ű t é m á j a kasztíliai főúri családok egymás közti rivalizálása, amely h é t t e s t v é r halálával végződik. A m ű szereplői, az egyetlen M u d a r r a kivételével, v a l a m e n n y i e n történelmi alakok. O R u y Velázquez és d o n a Lambra Burgosban t a r t j á k esküvőjüket, a m e l y e n nagy vendégsereg vesz

Cantar de Rodrigo y de la pérdida de Espana [kantár de r o d r i g o i de lá p e r d i d á d e eszpányá] ( ' É n e k Rodrigóról és Spa34

CANON

rŐl'): spanyol eposz. A 12. sz. m á s o d i k felében v a g y a 13. sz. legelején keletkez e t t . E r e d e t i j e elveszett. A Chanson de Roland s z a b a d átdolgozása. E g y 1310 körüli v á l t o z a t á n a k 100 soros t ö r e d é k é t R . Menéndez Pidal fedezte fel P a m p l o n á b a n 1916-ban. O írod.: R . M e n é n d e z Pidal: Roncesvalles: u n n u e v o c a n t a r de gesta espanol del siglo X I I I ( R e v i s t a de Filología E s p a n o l a , 1917); M. d e R i q u e r : Los cantares d e gesta franceses: Sus problémás y sus relaciones con E s p a n a (1952). Inotai András

nyolország elvesztéséről'): spanyol eposz. A 12. sz. végén vagy a 13. sz. első felében készült eredeti n e m m a r a d t fenn. Az eredetihez legközelebb álló v á l t o z a t á t E . Ochoa fedezte fel a párizsi Bibliothéque N a t i o n a l e - b a n egy 14. sz. végi k é z i r a t b a n . Különböző v á l t o z a t a i t a Crónica generál, a Crónica rimada és a Crónica de Veinte Reyes t a r t a l m a z z a , míg prózai á t í r á s b a n f e n n m a r a d t részei a Crónica Isidorianáb a n ós a Crónica Silenseben találhatók meg. Az 1125 soros eposz az a r a b ós a keresztény k u l t ú r a jegyeit egyaránt viseli. T é m á j a : m i k é n t b ü n t e t i meg I s t e n az utolsó vizigót király, Rodrigo vétkeit a m ó r o k spanyolo.-i inváziójával. H á r o m főrészből áll. Az első (La cueva deHércules o Casa encantada de Toledo, 'Herkules barlangja v a g y A toledói elvarázsolt h á z ' ) színhelye Toledo, ahol az uralkodók — régi gót szokás szerint — sosem léphettek b e egy bizonyos házba. Rodrigo azonban (a h á z b a n kincset sejtve) benyit oda, s egy feliratot talál, amelyen az áll, hogy a h á z felnyitása esetén idegenek h ó d í t j á k m e g Spanyolo.-ot. Mikor a király kilép a házból, h a t a l m a s sas jelenik meg, k a r m a i k ö z t égő fejszót t a r t v a . Letelepszik a házra, ós f e l g y ú j t j a azt. A második rósz (Amores de Rodrigo con la Cava, 'Rodrigo és L a C a v a szerelme') Rodrigónak és don J u l i á n gróf szép l e á n y á n a k , L a C a v á n a k a t ö r t é n e t é t meséli el. A leányt a király az a f r i k a i Tangerből Toledóba rendeli, s meggyalázza. Mikor don J u l i á n erről értesül, megegyezik a m ó r o k vezérével, Tarikkal, h o g y v o n u l j o n b e Spanyolo.-ba. A h a r m a d i k részben (Penitencia en Viseo, 'Bűnbocsán a t Viseóban') Rodrigo király a m ó r o k t ó l vereséget szenved a Guadalete melletti c s a t á b a n , k r i p t á b a zárkózik, ahol egy k é t f e j ű kígyó lassan szétmarcangolja. A király halálakor megszólalnak Viseo harangjai, amelyek a megbocsátást hirdetik. Elsőkónt F . Michel p u b l i k á l t a 1845 és 1847 k ö z ö t t , t u d o m á n y o s elemzését pedig R . Menéndez Pidal végezte el. Rodrigo király t ö r t é n e t é t e m o n d a a l a p j á n t ö b b e k k ö z ö t t Lope de Vega, L. Fernández de Moratín, J . de Espronceda ós J . Zorrilla is feldolgozta, utóbbi k é t d r á m á j á b a n is. O Magyarul: 13 vers (GyŐryV.,Románcok Don Rodrigo haláláról, B u d a p e s t i Szemle, 1883, 33. köt., 73). O írod.: A. H . K r a p p e : L a Lógend of Rodrick, L a s t of t h e Visigoth Kings a n d t h e E r m a n a r i c h Cycle (1923); R . Menéndez Pidal: Florest a de leyendas heroicas espanolas: R o d r i go, el ú l t i m o godo (1956). Inotai

Cantar de Sancho II de Castilla y el cerco de Zamora [ k á n t á r de száncso szeg e n d ő de k á s z t i l j á i el szerkó d e számorá] ( ' É n e k I I . kasztíliai Sanchóról és Z a m o r a o s t r o m á r ó l ' ) : spanyol eposz. A 11. sz. végén vagy a 12. sz. elején keletkezett. E r e d e t i j e elveszett. Részleteit a Crónica generálban t a l á l t á k meg a 13. sz. folyam á n átdolgozott formában. A Fernán González-mondakörhöz t a r t o z i k . Sancho és k é t fivére, Alfonso és García h a r c á t beszéli el, amelyet a t e s t v é r e k a p j u k , I . Ferdinánd halála u t á n a h a t a l o m é r t f o l y t a t n a k . E g y e s epizódjai, különösen Z a m o r a ostrom a , számos feldolgozásban m e g t a l á l h a t ó k (J. de la Cueva, Lope de Vega, G. de Castro, J. Zorrilla stb.). O írod.: J. Puyol Alonso: C a n t a r de gesta de d o n Sancho I I de Castilla (1911); C. Reig: E l c a n t a r de Sancho I I y el cerco de Z a m o r a (1947). Inotai András cantare [ k a n t á r é ] (latin, 'énekelni'): népies h a n g v é t e l ű olasz epikus k ö l t e m é n y , mely a 13 — 14. sz.-tól v i r á g z o t t Itáliában. Népszerűségét a 16. sz.-ig megőrizte, és helyenként, v á l t o z o t t f o r m á b a n , máig f e n n m a r a d t . K ö z é p k o r i előadói, esetenk é n t szerzői v á n d o r énekesek, cantastorié k voltak. Az énekes egyedül v a g y m á s o d m a gával zenekíséretre recitálta, részben énekelte az -*~ottava rimában í r t verses szöveget, m e l y n e k első szakasza Istenhez v a g y a Szent Szűzhöz szóló invokáció volt, és megjelölte a költemény t á r g y á t , m i n t a Donna del Vergiü c. a n o n i m c a n t a r é b a n látjuk: Ő dicső Szűz, éke hajadonoknak, hadd esdjem mostan segítő kegyelmed, hogy egy új rímes történetbe fogjak, okulásul azoknak, kik szeretnek, hogy egy lovagról s egy hölgyről daloljak, ki rangos volt és gyönyörű amellett — hogy s mint lelték szerelemben haláluk, és mily romlás következék utánuk. (foíd. Tótfalusi

András

Cantar de Roncesvalles [ k á n t á r de ronszesz v á l j esz] ( ' É n e k Roncesvalles3*

I.)

A t ö r t é n e t s t r ó f á k százaiban n y e r t kifejezést, a hosszabb c a n t a r ó k a t epizódokra b o n t v a , t ö b b egymás u t á n i n a p o n a d t á k elő. O T a r t a l m i szempontból a can tar ók változatos ciklusokba sorolhatók. 1. A 35

CANZO

t á m a s z t á s á r a ; az ötvenes évek óta t ö b b énekmondó-fesztivált r e n d e z t e k . O (-»dalnok, olasz irodalmi formák) O írod.: A. A l t a m u r a : 1 cantastorie e la poesia popolare i t a l i a n a (1965). Tótfalusi István

Karoling-ciklus a f r a n c i a chanson de geste n y o m á n Nagy Károly és lovagjai köré fonódik, de a m i n t á t ó l eltórőleg a h ő s ö k emberközelbe k e r ü l n e k , veszítenek ü n n e pélyes fenségükből, a kalandok g y a k r a n ironikus színezetet k a p n a k . Itáliai megjelenésük a f r a n c o - v e n e t o nyelven í r t eposzokkal k e z d ő d ö t t , e m ű f a j legjelesebb képviselője a t o s z k á n Andrea da Barberino volt, alkotásait m á r polgári szemlélet, a g o n d o s a b b szerkesztés és a legendák valószerűsítésének igénye jellemzi. 2. A breton ciklus az Arthur-mondakör epizódjait eleveníti meg, i t t az u g y a n c s a k firenzei A. Pucci érdemel e m l í t é s t . 3. A klasszikus ciklusban a feldolgozók néha k ö z v e t l e n ü l az ókori klasszikus forrásokból m e r í t e t t e k , de t ö b b n y i r e f r a n c i a átdolgozások nyom á n í r t a k ; a görög, t r ó j a i és latin h ő s ö k m a g a t a r t á s á t a k ö z é p k o r i lovagi szemlélet h a t j a á t . Guido da Pisa {14. sz. első fele) Fiore d ' I t á l i a ('Itáliai antológia') c. g y ű j t e m é n y e jelentős e nemben, m e l y egyebek között F a t t i di E n e a c. Vergilius Aeneise prózai v á l t o z a t á t a d j a . O E h á r o m n a g y o b b cikluson kívül a c a n t a r é k szerzői bőven m e r í t e t t e k a szentek legendáiból, spanyol és f r a n c i a középkori lovagi történetekből, keleti mesékből és anekdotákból, sőt a politika és a k ö z n a p o k eseményeiből (háború, j á r v á n y , árvíz stb.) is. A c a n t a r é k t ö b b n y i r e egyszerű, sőt gyarló stílusú, szerkezetileg szóteső költemények voltak, d e erőteljes népi ízű, h u m o r u k és nemegyszer történetileg is értékes t a r t a l m i elemeik mellett n a g y jelentőségük, hogy a később, M. M. Boiardo, L. Ariosto, L. Pulci és T. Tasso m u n kássága n y o m á n felvirágzott olasz m ű eposz számára az előképet, a t a r t a l m i és formai mintát szolgáltatták. O (--olasz irodalmi formák) O írod.: E . G. P a r o d i : Le storie di Cesare nella l e t t e r a t u r a i t a l i a n a nei primi secoli (Studia di Filologia r o m a n z a , 1889); E . Levi: F i o r i di leggende. Cantari a n t i e h i (1914); E . G. G a r d n e r : The A r t h u r i a n Legend in t h e I t a l i a n L i t e r a t u r e (1930); F . A. Ugolini: I c a n t a r i di a r g o m e n t o classico (ó. n.). Herczeg Gyula

cantata; cantate:

kantáta

cante [ k á n t e ] ( ' d a l ' ) : spanyol lírai népdal. E l s ő s o r b a n A n d a l ú z i á b a n terjedt el. Az andalúziai születésű F . Garcia Lorca 1921-ben m e g j e l e n t Poemas del Gante Jondo ('Andalúz dalok') c. versesk ö t e t e is t a r t a l m a z ilyen m ű f a j ú költem é n y e k e t . (—spanyol irodalmi formák, dal, népiesség) Inotai András cante jondo [ k á n t e h o n d o ] ( s p a n y o l 'mély d a l ' ) : ősi andalúz n é p d a l . Szabályt a l a n s z ó t a g s z á m ú (legtöbbször nyolc szótagos) sorokból áll, a m e l y e k h á r o m , ill. négysoros szakaszokba rendeződnek. R í m k ó p l e t e : abcb, a h á r o m s o r o s szakaszoknál aba. E g y e s elemei helyi forrásból, mások az A n d a l ú z i á b a é r k e z e t t móroktól s z á r m a z n a k . Uralkodó h a n g v é t e l e szomorú, melankolikus. F ő h ő s e a f á j d a l o m , b á n a t , a m e l y e t t ö b b n y i r e a népdal nőa l a k j á b a n személyesít meg; orvossága a halál, a m e l y szintén megszemélyesített, m e t a f o r i k u s f o r m á b a n jelenik meg. Színhelye kizárólag a t i t o k z a t o s andalúz csillagos é j s z a k a . Gitárral kísérve éneklik, e l ő a d á s m ó d j a az egyenlőtlen szótagszámú sorok m i a t t énekelt p r ó z a k é n t h a t . Előadói a n é p köréből kikerülő énekesek, a cantaorok.. A c a n t e j ondóhoz számos spanyol k ö l t ő (főleg F . García Lorca), spanyol és k ü l f ö l d i zeneszerző (M. de Falla, C. Debussy, F . Pedrell) n y ú l t vissza. O írod.: F . García Lorca: E l c a n t e jondo. P r i m i t i v o c a n t o andalúz (F. García Lorca: Obras completas, 1963). Inotai András Cantemir [ k á n t e m i r ] , Dimitrie (Fálciu köz., 1673. okt. 26.—Dimitrijevka, Oroszo., 1723. aug. 21.): m o l d o v a i r o m á n fejedelem, történetíró, író. lasi-ban és K o n s t a n t i n á p o l y b a n t a n u l t . P a r a s z t i sorból fejedelemségre e m e l k e d e t t a p j á n a k t r ó n j á t első ízben 1693-ban foglalta el, m a j d 1710 —1711-ben is Moldova uralkodója volt. Törökellenes fellépése m i a t t 1711-ben Oroszo.-ba kellett menekülnie. H u m a n i s t a műveltségét ós a török port á n t ú s z k é n t szerzett ismereteit i t t m i n t I. Péter c á r t a n á c s a d ó j a k a m a t o z t a t t a . 1714-ben a berlini t u d o m á n y o s akadémia t a g j á u l v á l a s z t o t t a . H a m v a i t 1935ben l a s i - b a szállították. O A régi r o m á n irodalom legnagyobb, legsokoldalúbb egyénisége. Műveit görög, latin, t ö r ö k , orosz és r o m á n nyelven í r t a . K o n s t a n t i nápolyi t a r t ó z k o d á s a idején készült Divanul sau gilceava ínteleptului cu lumea

cantastorie [kantasztórie] ( ' t ö r t ó n e t é n e k l ő ' ) ; cantimbanca, cantimpanca ('pad o n éneklő'): középkori olasz vándorónekes. Köztereken az egyszerű nép s z á m á r a recitálva vagy énekelve a d t a elő a legkülönfélébb t é m á j ú e p i k u s énekeket, főleg a cantarékat, m e l y e k n e k t ö b b n y i r e csak előadója, r i t k á n szerzője vagy feldolgozója, k o m p i l á t o r a volt. A népi é n e k m o n d á s h a g y o m á n y a I t á l i a déli részein s z á z a d u n kig f e n n m a r a d t , sőt l e g ú j a b b a n t u d a t o s próbálkozások t ö r t é n t e k h a t h a t ó s fel36

CANZO

1885) c. d r á m á j a jelenti írói fejlődésében a m á s o d i k , gazdagabb, jelentősebb szakasz kezdetét. Ibsen h a t á s á t m u t a t ó , n a t u r a l i s t a , szociális t e n d e n c i á j ú t á r s a d a l m i d r á m á i b a n a p r o l e t a r i á t u s fizikai ós szellemi n y o m o r á t ábrázolta, k i e m e l v e az asszonyok kiszolgáltatott h e l y z e t é t . A nőemancipáció harcosa. Feszült, r ö v i d dialógusokban, szélsőséges d r á m a i helyz e t e k b e n jeleníti m e g meglehetősen elnag y o l t a n ábrázolt figuráit. Hősei az író eszméinek szócsövei; jellemeik hiteles l é l e k t a n i motivációival legtöbb e s e t b e n a d ó s m a r a d . Kován onnen lapsia ('A balsors gyermekei', 1888) c. d r á m á j á n a k hőse, Topra-Heikki, a lázadó p r o l e t á r első megtestesítője a f i n n i r o d a l o m b a n . H a r m a d i k írói korszakában (1890—1897) az írónő figyelme a t á r s a d a l m i k é r d é s e k felől az egyén, a lélek problémái felé h a j o l . Művészi t e k i n t e t b e n legkiforrott a b b drámái e korszakában keletkeztek: a Papin perhe ('A p a p családja', 1891), a Sylvi (1893), az Anna Liisa (1895).Ezekben a t á r s a d a l o m k r i t i k á t az engesztelődós, a moralizálás v á l t j a fel; t o l s z t o j á n u s h i t v a l l á s a azonban m á r jóval m a g a s a b b m ű v é s z i szinten nyilvánul meg, m i n t k o r á b b i harcos t á r s a d a l o m b í r á l a t a . O P á l y á j a a késői r o m a n t i k á t ó l a r e a l i s t a i g é n y ű ábrázolásig, Dosztojevszkij, Ibsen n a t u r a l i z m u s á n a k megértéséig, m a j d az önvizsgálódás, vallásos-erkölcsi megú j u l á s meghirdetéséig v e z e t e t t . A m a g a k o r á b a n Finno.-ban újszerűnek, forrad a l m i n a k h a t o t t , felvilágosodott és b á t o r , h a r c o s írókónt ünnepelték. Azok közé t a r t o z i k , akik bekapcsolták F i n n o . - o t az e u r ó p a i k u l t ú r a á r a m á b a . I r o d a l m i örökségének f o l y t a t ó j a M. Jotuni, M. Talvio, H . Wuolijuki és L. Onerva. O G y ű j t , kiad.: Kootut teokset ('Összes m ű v e i ' , 1917 — 1920). O Magyarul: részi. A balsors gyermekei c. d r á m á b ó l (Rácz I., Világirodalmi antológia, 4. k ö t . , 1956); 1 nla (Schütz I., F i n n elbeszélők, a n t o . , 1969). O írod.: L. H a g m a n : M i n n a Canth (1908 — 1911); V. Tarkiainen: M i n n a C a n t h (Suomen kirjallisuus, 4. k ö t . , 1965). Sándor/iné Schmidt Ilona

('Tanácskozás, v a g y a bölcs perlekedése a világgal', 1698) c. filozófiai m ű v e , török nyelvű értekezése a török zenéről: Táríh-í ilm-i műziki áld veghi máhsus ('A zene t u d o m á n y á n a k leírása s a j á t o s szabályok szerint', 1703 —1704), és Istoria ieroglij'icá ('Hieroglifikus t ö r t é n e t ' , 1705) c., kulcsregényszerű szatirikus állatregénye, melyben a r o m á n fejedelemségek ós a török birodalom korabeli politikai és t á r s a d a l m i viszonyait á l l í t j a pellengérre. A berlini a k a d é m i a kérésére í r t a meg latin nyelven Descriptio antiqui et hodierni status Moldáviáé (1716: B. Delnei J . — L ő r i n c z i L., Moldva leírása, részlet, A r o m á n irodalom kis t ü k r e , 1961; P á l f f y E . , ua., A szomszéd n é p e k irodalma, a n t o . , 1962; Vidor M., A m o l d v a i a k szokásairól, részlet, Világirodalmi Antológia, 3. köt., 1962) c. érdekes, de sok anakronizmussal megtűzdelt történelmi művét, melyet n é h á n y évtized m ú l v a n é m e t r e és oroszra is l e f o r d í t o t t a k . E u r ó p a i h í r n e v é t elsősorb a n Incrementa atque decrementa aulae othomanicae ('A t ö r ö k p o r t a n a g y s á g a ós h a n y a t l á s a ' , 1716) c. m u n k á j á n a k köszönheti, m e l y a 18. sz.-ban n é m e t , angol ós f r a n c i a f o r d í t á s b a n is megjelent. Hronicul vechimii romano-moldo-vlahilor ('A romano-moldo-vlahok ősi v o l t á n a k k r ó n i k á j a ' , 1717) c. történeti m ű v e a d á k o r o m á n k o n t i n u i t á s g o n d o l a t á t igyekszik igazolni, sok utalással Bonfiniva. O írod.: Perpessicius: Mentiuni de istoriografie l i t e r a r á folclor (1957); P . P . P a n a i t e s c u : D i m i t r i e Cantemir (1958); A. P i r u : L i t e r a t u r a r o m á n a veche (1962); D. B á d á r á u : F i l o z o f i a lui D i m i t r i e Cant e m i r (1964). Gáldi László Canth [ k á n t ] , Minna (asszonynév); Ulrika Wilhelmina Johansson (leánykori név); (Tampere, 1844. márc. 19.—Kuopio, 1897. m á j . 12.): f i n n írónő. Munkásból lett kiskereskedő gyermeke. A jyváskylái t a n í t ó k é p z ő b e j á r t , de 1865-ben t a n u l m á n y a i t félbeszakítva férjhez m e n t egyik t a n á r á h o z , akinek segítségére volt t ö b b lap ( K e s k i - S u o m í , Paijünne) szerkesztésében. 1879-ben férje m e g h a l t , s ő egyedül m a r a d t hót gyermekével. 1880-ban K u o p i ó b a költözött ós á t v e t t e a p j a kis üzletét. E b b e n a v á r o s b a n élt ós dolgozott t ö r e t l e n energiával haláláig. O Első írói k o r s z a k á b a n (1875 — 1884) írt elbeszélései (Novelleja ja kertomuksia, 'Novellák és elbeszélések', 1878) ós Murtovarkaus ('A betörés', 1883) c. d r á m á j a r o m a n t i k u s színekkel á b r á z o l t a a f i n n falu életét, érezhetően B . Björnson hasonló t á r g y ú elbeszéléseinek ihletésében, k i f o r r a t l a n művészi eszközökkel. A Työmiehen vaimo ('A m u n k á s felesége',

cantica [ k á n t i k á ] -ccmtókra oszlik. Dante Isteni s z í n j á t é k a pl. h á r o m ilyen n a g y egységből (Pokol, P u r g a t ó r i u m , Paradicsom) áll, ezek 34, ill. 33 — 33 c a n t ó r a oszlanak. Tótfalusi István Cantica [kántiká] {latin ' é n e k e k ' ) ; Ódai (görög cím): görög nyelvű zsidó—keresz37

CANON

t é n y m ű ; az Ószövetség apokrif könyve. A Septuaginta k é z i r a t a i b a n , mindenekelőtt a Godex Alexandrinusban m a r a d t fenn, m i n t a Zsoltárok könyvének függeléke. Az Ószövetség kanonikus, ill. apokrif k ö n y veinek himnuszaiból összeállított, igen színvonalas antológia 14 zsoltár jellegű éneket t a r t a l m a z . A g y ű j t e m é n y darabjait, a zsoltárokhoz hasonlóan, valószínűleg a k u l t u s z b a n is használták. Az antológia kót keresztény h i m n u s z t is közöl, Mária ,,az istenszülő" énekét (-+Magnificat), és Zakariás énekét (-•-Benedictus), m i n d k e t t ő jól illeszkedik a prófetikus tanúságtételek láncolatába, de egyben a z t is bizonyítja, h o g y a k ö n y v végső a l a k j a keresztény kéz m u n k á j a . O A k ö n y v n e m t é v e s z t e n d ő össze sem a Gantica Ganticorum (Énekek éneke), sem a görögül u g y a n c s a k Ódai című Salamon ódái) iratokkal. Komoróczy Géza canti carnascialeschi [ k á n t i kárnásáleszki] ( ' k a r n e v á l i d a l o k ' ) : olasz farsangi (karneváli) d a l t í p u s . F ő k é n t a 15. sz.-i Firenzében v i r á g z o t t . Alkalmi költemény volt, a farsangi felvonulások alkalmával a d t á k elő, r e n d s z e r i n t zenekísérettel, énekelve. Mintegy 400 ilyen ének m a r a d t fent. Leghíresebb k ö l t ő j ü k Lorenzo de' Medici volt, d e t ö b b m á s nevezetes költő is í r t farsangi d a l t , pl. A. Poliziano (1454—1494), J . Nardi (1476 — 1563), G. Rucellai (1475 —1525) ós Machiavelli is. A dalok r e n d s z e r i n t leírják a m e n e t b e n résztvevőket — g y a k r a n tréfás, szatirikus hangvétellel —, ez a leírás azonban melankóliával is p á r o s u l h a t , a költők a vígasságot nemegyszer szembeállítják az elmúlás gondolatával. A s t r ó f á k (kivéve az elsőt) rendszerint nyolcsorosak, a sorok pedig (hangsúlyos j a m b i k u s ) nyolcasok. A k ö l t e m é n y e k első, rendszerint négysoros s t r ó f á j a v a g y teljesen, v a g y kót sorával refrénként ismétlődik a t o v á b b i — nyolcsoros — versszakok végén. A leghíresebb f a r s a n g i dal Lorenzo de' Medici Trionfo di Bacco ed A r i a n n a ('Bacchus ós A r i a n n a diadalmenete') c. verse. Részletei (Rónai M. A. — az eredeti f o r m á n némileg v á l t o z t a t ó — fordításában): Csal, maholnap tovavillan — ámde szép az ifjúság 1 Most tombold ki virtusát 1 Csalfa holnap hova illan? Bacchus ez, meg Arianna: egymást szítják lángjaik, s míg a csalfa perc rohanna, víg-karöltve szállnak itt 1 Nimfák zengik száz csalit mélyén kedvök himnuszát I Most tombold ki virtusát 1 Csalfa holnap hova illan?

Hát amott meg szamárháton tán Szilénusz jő? Az ám! Vén a csontja — hej, de látom, ő a részeg igazán: lóg, dülöngél — hopp! no lám, mámor rázza vén húsát 1 Most tombold ki virtusát 1 Csalfa holnap hova illan?

O (—olasz irodalmi formák, farsangi játékok, alkalmi költészet, trionfo) Q K i a d . : Canti carnascialeschi del Rinascimento (1936). O Írod.: F . Ghisi: I canti c a r n a s cialeschi nelle f o n t i musicali del X V e X V I secojo (1937); uő.: F e s t e musicali della F i r e n z e medicea (1939), Herczeg Gyula cantico [kántiko] ( l a t i n canticus 'ónek e c s k e ' ) : ünnepélyes, himnikus ihletésű középkori olasz vallásos költemény. H í r e s p é l d á j a Assisi Szent Ferenc n a p h i m n u s z a , a Cantico delle creature ('A t e r e m t m é n y e k éneke'). F o r m a i l a g a z s o l t á r o k r a emlékeztető g o n d o l a t r i t m u s és a helyenk é n t asszonantikus rímelés jellemzi. O (-»-olasz irodalmi formák) O írod.: L . F . B e n e d e t t o : II Cantico di F r a t e Sole (1941); F . Ageno: Osservazioni sulla s t r u t t u r a e la lingua del Cantico di F r a t e Sole. L e t t e r e italiane (1959). Herczeg Gyula canticum [ k á n t i k u m ] ( l a t i n ' é n e k ' ) : r ó m a i d r á m á k énekelt része. A r ó m a i t r a g ó d i a f a j t á k b a n , főleg a fabula crepidaí á k b a n előfordult m é g a görög tragédiákóhoz hasonló k a r alkalmazása, ennek k a r d a l a i a z o n b a n m i n d i g csak lazán k a p csolódtak a cselekményhez. A r ó m a i kom é d i á b a n ilyen k a r d a l m á r csak Plautusnál, s nála is csak r i t k á n t a l á l h a t ó . A k a r d a l helyét (színészek által énekelt) -*•színpadi ének foglalta el, amely t ö b b n y i r e -fmonódia (szóló) vagy -*-arnoibaion (színészek által váltakozva énekelt színpadi ének), v a g y pedig az é p p e n színpadon levő színészek együttes éneke (--concentus). A z t a színpadi e m e l v é n y előtti alacsonyabb helyet, ahol az -+-attikai tragédia és az —*•attikai komédia k a r a t á n c o l t és énekelt, ti. az o r k h é s z t r á t (latinosan orchestrát) a római színház a k b a n a senatus ülőhelyei foglalták el. C a n t i c u m o k n a k nevezték a -*-recitált versekben írott, de fuvolakísérettel e l ő a d o t t komédiarószeket is. A canticumot a színész pihentetése érdekében g y a k r a n külön énekes (cantor) a d t a elő; az ilyen c a n t i c u m nyilván csak lazán kapcsolódh a t o t t az eseményhez. O A c a n t i c u m o k leggyakoribb versformái a -+paióni versmértékek, -*choriambikus versmértéke k, - ott látsz viszont, Dal, csillogón szökellő e\ pataknál, hol a szellő ej v o l t a friss-zöld babérfák illatával árad: d> ott él szívem, s ki elragadta tőlem, f\ itt puszta kép maradt csupán belőlem. /J v o l ' : , a (ford. Csorba Gy.)

A fenti a l a p t í p u s mellett a p e t r a r c a i canzone is számos variánst ismer. A 264. canzonéban pl. — ahol az ö n m a g á v a l viaskodó költő súlyos m o n d a n i v a l ó j a m e g k í v á n j a a s t r ó f á k terjedelmének növelését — a diesi elmarad, s h e l y e t t e a coda négy részből áll; k é t bevezető sorból, a k é t voltából és k é t zárósorból: Gondolkodom, s részvét támad szívemben a magam iránt, erős részvét, sírásra b 1. fakaszt, újabbra, másra, b láb olyanra, amilyent nem ismerek még. c Mert egyre inkább jutván pusztulásra, b ezerszer kértem Istent, hogy teremtsen a 2. szárnyat, s az égbe mentsen láb a földi börtönből, kértem kegyelmét; de végül is látom, hogy vajmi gyengék cí bevezető a könnyek, sóhajok, s imák bajomban, df sorok

45

CANZO

négy, a h ó t és a nyolc strófa. A sorok hangsúlyos j a m b i k u s hetesek vagy nyolcasok. E l m a r a d a s t r ó f á k n a k a canzonéb a n észlelhető, viszonylag összetett szerkezete, nincs fronté és sirma (előfordul viszont — m i n t Jacopo da Lentinónál — a commiato). A rímképlet nyolcsoros stróf á k esetében ábab cdcd, h e l y e n k é n t abab cbcb v a g y abab xcxc, ill. cddc, cxxc, t e h á t rímképlete is egyszerűbb a canzone bonyolult rímszerkezeténél. A középkori c a n z o n e t t á k t é m á j a a szerelem: az e l h a g y o t t nő b á n a t a (lovagja a keresztes h á b o r ú b a indul), a szerelmi vágyakozás, féltékenység, tépelődés s t b . Giacomino Pugliese (13. sz.) Szerelmes tört é n e t (Nostalgia d ' a m o r e ) c. c a n z o n e t t á j á n a k első s t r ó f á j a :

telenség, a m e l y 15 soros, v a g y A holdhoz, a m e l y 16 soros — mellett nagyon hosszúak is v a n n a k , strófabeosztás, r í m nélkül, mindvégig endecasillabi5ban: Az á l o m százsoros, a Consalvo 151 soros. A Leopardi-canzone e második v á l t o z a t a az olasz szabad vers előzménye (->-még selva) O A m o d e r n költészetben egyéni v á l t o z a t a i a l a k u l t a k ki, m e l y e k g y a k r a n alig emlékeztetnek a régi canzonef o r m á k r a . W. H . Auden egyik Canzonéja pl. rímtelen költemény, amely az első 12 soros szakasz végszavait a következő s t r ó f á k mindegyikében változatos m ó d o n ismétli. W. S. Merwin Canzo c. költeményei szintén rímtelen versek, melyeknek n é h á n y szava — kissé v á l t o z o t t a l a k b a n — a következő s t r ó f á k b a n v á r a t l a n u l visszatér. A m a g y a r lírában Weöres S. Canzonéja (1967) is c s u p á n távolról u t a l az eredeti f o r m á r a ; első strófája:

Az édesség s a kellem láttára drága képén vidul a szív s a szellem — csak lássam újra még én! Elnézem, nézdegélem, kit úgy szerettem, ajkát, mit csókoltam — no, majd ád új csókot, ügy remélem. (ford. Rónai M. A.)

Soha még egy kert, mint a hetedik, ahol liliomok közt áll az óra és nincsen mutatója, az idő számlálatlan mint az árnyék s a csillagfény amint lombok szegik. Meddig marad, akinek int az angyal? Tán gyakran visszajár még a derűs hajlékba, mely kőharanggal írja naplóját, és az oszlopok márványán gyengéd feledés forog.

Dante u t á n a f o r m a feledésbe m e r ü l t ; a 16. sz. végétől, f ő k é n t G. Ghiabrera tevékenysége f o l y t á n jelenik m e g ú j r a az olasz költészetben. Többféle f o r m a i megoldása közül tipikus a nyolcsoros strófa, melyben a sorok hetesek, az egyik verssorban a hangsúly az utolsó előtti, a következőben az utolsó szótagra esik; r í m k é p l e t e abab cdcd. H a s o n l ó a n gyakori a hatsoros strófa, melyben a sorok ötösök és hetesek, s a rímképlet aab ccb. E z u t ó b b i f o r m á n a k egyik v á l t o z a t a a canzonetta anacreontica, a m e l y szintén hatsoros strófákból áll. Az első és m á s o d i k sor rendszerint négyes, a h a r m a d i k nyolcas, a negyedik és ötödik ismét négyes, a h a t o d i k nyolcas. N é h a az első kót sor, t o v á b b á a negyedik és ötödik sor ötös; a h a r m a d i k és h a t o d i k pedig hetes. R í m k é p l e t e az alaptípussal megegyezően aab ccb. Ugyanezen a l a p t í p u s t o v á b b i v á l t o z a t á n a k lehet t e k i n t e n i az aria, arietta elnevezésű f o r m á t , amely f ő k é n t a 18. sz.-ban virágzott; legismertebb m ű velője F . de Lemene, P . Rolli és P . Metastasio volt. Az aria, arietta t ö b b nyire kótstrófás dal; m i k é n t a canzonetta anacreontica is, legtöbbször a szerelemről szól, d e jelentős számú bordal is íród o t t ilyen f o r m á b a n . A s t r ó f á k négyv a g y hatsorosak, a sorok legtöbbször hetesek, ötösök, de megtalálni (ha n e m is g y a k r a n ) a nyolcasokat, h a t o s o k a t és négyeseket, ós a sorok lehetnek változó s z ó t a g s z á m ú a k is. Metastasio egyik ariettá j a :

O (—olasz irodalmi formák) O írod.: P . E . Guarnerio: M a n u a l e di versificazione italiana (1893); O. Floeck: Die K a n z o n e in d e r deutschen D i c h t u n g (Berliner Beitráge zur germanischen und r o m a n i schen Philologie, 1910); E . H . Wilkins: The derivation of t h e Canzone (Modern Philology, 1915); F . F i a m i n i : Notizia storica dei versi e m e t r i italiani (1919); R . Murari: R i t m i c a e m e t r i c a nazionale italiana (1929); P . Bigongiari: L'elaborazione della lirica leopardiana (1937); E . Segura Covarsi: L a canción p e t r a r q u i s t a en la lírica espanola del Siglo de Oro (1949); K . Vossler: Die D i c h t u n g s f o r m e n der R o m á n é n (1951); E . H . Wilkins: The Making of t h e ,,Canzoniere" a n d other P e t r a r c h a n Studies (1951); E . H . Wilkins: T h e Canzone a n d t h e Minnesang (The I n v e n t i o n of t h e Sonnet a n d Other Studies in I t a l i a n L i t e r a t u r e , 1959). Herczeg Gyula—Tótfalusi István canzonetta [ k á n c o n e t t a ] ( ' d a l o c s k a ' ) : olasz versforma. A középkori olasz irod a l o m kezdetén b u k k a n fel; első művelői a szicíliai iskola költői. A középkori c a n z o n e t t a a canzone népiesebb, egyszerűbb, formailag és t a r t a l m i l a g kevésbé bonyolult, kevésbé emelkedett v á l t o z a t a . R e n d s z e r i n t nyolcsoros strófákból áll. A s t r ó f á k s z á m a változó: g y a k o r i a 46

CAO A gőgnek hol van szülővidéke ? Nem lelni ottan, hol úr a béke, sem hol a hűség lakást veszen. De oly kebelben, mely fészke cselnek, oly szívbe forrva, kin bú a felleg, ez árulóra rálelsz, hiszem. (ford. Tótfalusi

I.)

A canzonetta és v á l t o z a t a i a 18. sz. u t á n elsorvadnak; G. Carducci canzonett á i elszigetelt f e l t á m a s z t á s i kísérletek. O (—olasz irodalmi formák) Herczeg Gyula canzoniere [kanconie're] ( ' é n e k g y ű j t e m é n y ' , az olasz canzone 'ének' szóból): középkori kéziratos daloskönyv, olyan világias jellegű lírai énekek, versek g y ű j t e m é n y e , melyeket v a g y t e m a t i k á j u k (többnyire a lovagi szerelem), v a g y metrikus f o r m á j u k , v a g y a költő személye fűz egységbe. Az egész ú j l a t i n nyelvterületen megtaláljuk, a franciáknál chansonnier, a provanszáloknál cansoner, a spanyolokn á l cancionero, a p o r t u g á l o k n á l cancioneiro a neve. A 11 — 13. sz.-i lovagi költészet színe-javát ezek az énekeskönyvek őrizt é k meg. A négy legrégibb olasz canzonier é t egy vatikáni k ó d e x tartalmazza, ezekben m a j d n e m ezer verset t a l á l u n k a szicíliai iskola és a Dante előtti fél évszázad költőitől. A 13. sz.-ból összesen m i n t e g y félszáz canzoniere m a r a d t fenn, némelyikben a vers mellett a dallamot is feljegyezték; felfedezésük, megőrzésük és gondos másolásuk neves 15 — 16. sz.-i tudósok, mindenekelőtt A. Golocci ós P . Bembo érdeme. O A 14. sz.-tól, Petrarca — aki Canzoniere c. a d t a ki olasz nyelvű verseit — n y o m á n a szó jelentése módosult, és általában egy-egy költő verseinek g y ű j t e m é n y é t jelentette; a szerelmi t é m a kör t o v á b b r a is m e g h a t á r o z ó jegy mar a d t . A petrarcai canzoniere p é l d á j á t k ö v e t t é k olyan távoli és késői u t ó d o k is, m i n t Kisfaludy S. H i m f y - d a l a i v a g y Heine Dalok k ö n y v e c. kötete. Század u n k b a n U. Saba olasz költő g y ű j t ö t t e egybe ós a d t a ki többször bővítve költem é n y e i t Canzoniere (1921) c. O A m a i olasz n y e l v h a s z n á l a t b a n canzonierónek nevezik az azonos t é m á j ú , jellegű, ének e k e t t a r t a l m a z ó k ö n y v e t is: canzoniere marinaresco ('tengerészdalok k ö n y v e ' ) canzoniere della p a t r i a ( ' h a z a f i a s dalok k ö n y v e ' ) stb. O (—olasz irodalmi formák) Bónai Mihály András—Tótfalusi István

155 — 220): kínai hadvezér ^politikus, k ö l : tő, mecénás. Cao Cse és Cao P i a p j a . Ő a l a p í t o t t a m e g a Fe^'-dinasztiát (220 — 264), s m e r t politikai ellenfeleivel előbbu t ó b b leszámolt, könyörtelen z s a r n o k n a k k i á l t o t t a ki az u t ó k o r , holott messzirelátó, erőskezű politikus volt, aki kora legtehetségesebb művészeivel, tudósaival v e t t e körül m a g á t . J e v á r o s á b a n (Honan t a r t . ) , ahol 204-ben a f ő v á r o s á t berendezte, az ő védelme a l a t t élt és írt a —Csien-an kor hét költője, s m a g a is n é h á n y elsőrangú elégikus versben a d o t t h a n g o t kora szenvedéseinek és b a r á t i köre örömeinek. O M a g y a r u l : 3 vers (Szerdahelyi I., Weöres S., Cao Cse versei, 1960); 8 vers (Weöres S., Szerdahelyi I . , O r b á n O., K K K ) . O írod.: Tőkei F . : U t ó s z ó (Cao Cse versei, 1960); uő: Műfajelmélet K í n á b a n a I I I — V I . században. Liu H i e elmélete a költői m ű f a j o k r ó l (1967). Ecsedy Ildikó Cao Csan —Cao

Hszüe-csin

Cao Cse; C'ao Csi; Cao Ce-csien (névváltozat); (Csiao, A n h u j t a r t . , 192 — 232): kínai költő. Cao Cao fia, Cao Pi öccse. Tiz e n h á r o m éves k o r á t ó l J e v á r o s á b a n élt ( H o n a n t a r t . ) , a p j a u d v a r á b a n . K o r á n kib o n t a k o z ó költői tehetsége megszerezte s z á m á r a J e költői, k ö z t ü k a Csien-an-kor hét költője b a r á t s á g á t . Cao Cao halála u t á n b á t y j a , Cao Pi l e t t a császár, s ettől k e z d v e haláláig üldöztetés, mellőzés volt az osztályrésze. O V a l ó b a n rendkívüli tehetsége, a m e l y n e m k a p h a t o t t t e v é k e n y szer e p e t a p o l i t i k á b a n , költészetében diad a l r a j u t t a t t a országos g o n d o k b a n és n a g y r a törő t e r v e k b e n eltelt f i a t a l s á g a r e m é n y e i t , k ö l t ő b a r á t a i v a l t ö l t ö t t évein e k t i s z t a ós t a r t a l m a s örömeit, s a z t á n ugyanilyen költői erővel p a n a s z o l t a el számkivetettsége m e g a l á z t a t á s a i t , tehetetlenségét s a m a g a f á j d a l m á n keresztül mindenki nyomorúságát. O Magyarul: 1 vers (Weöres S., A lélek idézése, a n t o . , 1958); Cao Cse versei (Illyés Gy., N a g y L., Szerdahelyi I., 1960); 29 vers (Illyés Gy., N a g y L., Szerdahelyi I., K K K ) ; 8 vers (Nagy L., Darázskirály, anto., 1968). O írod.: Tőkei F . : Utószó (Cao Cse versei, 1960); L. E . Cserkasszkij: P o e z i j a Cao Cszsi (1963); Tőkei F . : Műfajelmélet Kín á b a n a I I I — V I . században. Liu H i e elmélete a költői m ű f a j o k r ó l (1967). Ecsedy Ildikó Cao Csing-hua ( H o n a n t a r t . , 1897 — ): kínai m ű f o r d í t ó , szerkesztő, irodalomtörténész. K ü l ö n b ö z ő egyetemeken t a n í t o t t , 1959 u t á n a Si-csie Ven-hszüe ('Világirodalom') c. folyóirat főszerkeszt ő j e volt. O Az orosz és szovjet i r o d a l o m egyik legkiválóbb népszerűsítője K í n á -

Cao Cao; G'ao C'ao; Cao Meng-tö; Cao Csi-li; Cao A - m a n (névváltozatok); Vej Vu-ti (császári név); (Csiao, A n h u j t a r t . , 47

CAO

m ű v e t , többször betiltják, a Hung-lou meng azonban máig a klasszikus kínai regényirodalom legnépszerűbb m ű v e mar a d t . O A mű körül m á r a 18. sz. végétől terjedelmes kritikai és filológiai irodalom keletkezett. Többféleképpen értelmezték: egyesek Na-lan Hszing-tö, a neves költő életrajzát vélték benne felfedezni, mások politikai kulcsregénynek t a r t o t t á k . A valóságban igen sok önéletrajzi elemet tartalm a z ó családregény, a klasszikus kínai regényirodalomban p á r a t l a n meseszövési technikával és jellemző erővel s e m ű f a j b a n egészen szokatlanul tragikus véggel. Az utólagos befejezési kísérletek és folytatások jórészt épp a regény tragikus kicsengését igyekeztek megváltoztatni a klaszszikus kínai regény- és színműirodalom íratlan szabályainak megfelelően. Kao O változata megőrizte az eredeti induló a l a p h a n g j á t , bár a kommentárokból kivehetően a szerző még komorabb befejezést tervezett. O A Hung-lou-meng a klasszikus kínai regényirodalom csúcsa. A szerző elhitető szándéka szerint misztikus keretbe foglalt, sejtelmes líraiságú melankolikus—tragikus szerelmi történet egy szerelmespárról, akiket m á r földi élet ü k előtti sorsuk is egymásnak rendelt, de akik mégsem lehetnek egymáséi; a női szépség és b á j dicsérete, a női nem magasabbrendűségónek hirdetése, m i n t egyetlen szépségé a sivár emberi világban; fin o m költőiségű képek sorozata egy túlkulturált, magát csupa esztétikumban kiélő kis közösségről. Valódi, mélyebb szándéka szerint azonban a regény a hanyatló patriarchális kínai család széles körképe és mély ábrázolása, látszólag szenvtelen tárgyilagossággal, valójában azonban a romlás okainak művészi kiterveltséggel való ábrázolásával. E z a hanyatlás tulajdonképpen nem kortünet, a despotikus császári hatalom s az uzsora tőké vei öszszefonódó bürokrácia világában jóval k o r á b b a n is előfordulhatott, ú j és kortünet azonban ennek a hanyatlásnak e szenvtelen és a sorsszerűség erejével h a t ó ábrázolása, amellett, hogy a regény könyörtelenül r á m u t a t valamennyi bűnre, amely a felsőbb hatalmak e büntetését kihívta. Bizonyos értelemben a Hung-lou-meng a régi kínai társadalom kiúttalanságának ábrázolása; ezt a szerző aláhúzza azzal is, hogy a kínai regényírás hagyományaival ellentétben, tüntetően nem jelzi a kort, amelyben játszódik. Hasonló szerepe van a mitikus elő- és utó játéknak; a két halhat a t l a n szerzetes számára a történet csupán m u l a t t a t ó színjáték. Cao Hszüe-csin alapj á b a n taoista világszemlélete nem lát m á s kiutat, mint az elmenekülést a világ ból, a szerzetbe lépést, de ugyanakko"

ban, egyebek k ö z ö t t Katajev, A. Tolsztoj, A. Szerafimovics és mások m ű v e i t fordít o t t a kínaira. Gállá Endre Cao Csü; G'ao Kiü; Cao Tao-jen (névváltozat); (Csangsö, Honan tart., ?—kb. 285): kínai költő. írói tehetsége révén j u t o t t magas hivatalba. O H a g y o m á n y h ű formában írt költeményei egy kivételével elvesztek. O Magyarul: 1 vers (Weöres S., K K K , anto., 1967). Cao Hszüe-esin; G'ao Szüe-k'in; Cao Csan; Gao Csin-fu; Cao Csin-csi; Gao Mengzsuan (névváltozatok); (Nanking, Csiangszu tart., 1715—Peking, 1764): kínai író. Ősei a K í n á t meghódító m a n d z s u k hadseregében szolgáltak, fogadott n a g y a p j a (dédnagybátyja) gazdag hivatalnok, ism e r t költő, színműíró, az irodalom és művészetek pártfogója, apja a nankingi császári selyemgyárak felügyelője volt. A gazdag család a császárt is t ö b b ízben vendégül l á t j a , 1728-ban azonban ú j császár kerülvén a trónra, az a p á t elmozd í t j á k hivatalából, vagyona n a g y részét elkobozzák. A család Pekingbe költözik, elszegényedik. 1735-ben az a p á t a következő császár ú j r a hivatalba helyezi, Cao Hszüe-csin a császári akadémia diákja, m a j d a császári nemzetség iskolájában asszisztens lesz. A családot ú j r a csapások érik, Cao Hszüe-csin élete hátralevő részében szűkös viszonyok közt él P e k i n g nyugati külvárosában. Verselget, festeget képeit a d o g a t j a el, abból él, de barátaival egyre vendégeskedik. 1744-ben kezdi írni regényét, a m e l y e t állandóan csiszolgat, változtatgat, d e befejezni nem t u d . Még életében kót r o k o n a k o m m e n t á r o k a t írt regényéhez. A kézirat többféle változatban készült ós többféle címet viselt: Si-touesi ( A kő [re í r t ] történet'), Csing-szengcsuan ('A szerelmes szerzetes története'), Feng-jüe-pao-csien ('Egy regényes élet drágalátos tükre'), Gsin-ling si-er csaj ('Nanking tizenkét szép hölgye'). E befejezetlen változatok t ú l n y o m ó többsége elveszett. 1763-ban egyetlen fia hirtelen elvesztése feletti b á n a t á b a belebetegszik, s nemsokára meghal. Befejezetlen regénye egyetlen fennmaradt m ű v e . Kéziratai igen nagy érdeklődést keltenek, 1791-ben, m a j d 1792-ben Cseng Vej-jüan n y o m t a t á s b a n is kiadja a Kao O által átdolgozott ós befejezett v á l t o z a t o t Hung-lou-meng címmel. Többen kísérleteznek más és m á s befejezések írásával, de Kao O változata bizonyul a legnépszerűbbnek és legértékesebbnek, ez a l k o t j a a regény m a általánosan ismert szövegét. Ismét m á s o k folytatásokat írnak hozzá, utánzatok születnek. A hivatalos irodalmi hatóságok erkölcstelennek és veszedelmesnek ítélik a 48

CAO

megbecsüléssel szól a parasztokról, h a csak egy villanás erejéig is, ós sejtetni engedi, hogy a megváltás a munka. A konfuciánus bürokráciát, a tudálékos betűrágást könyörtelenül leleplezi. Kao 0 befejezése a m ű könyertelen alaphangján enyhíteni igyekezett — az ő elgondolása következtében teszi le a főhős a m a n d a rinvizsgát —, de a lényegi mondanivalóhoz hűséges m a r a d t . O Magyarul: A vörös szoba álma (Lázár Gy.—Szerdahelyi I., 1959, F. K u h n német szövege alapján, rövidített ford.). O írod.: Tőkei F.: A kínai patriarkális család regénye (Cao Hszüe-csin — K a o O: A vörös szoba álma, 1959); R . R u h l m a n n : Un román des Ts'ing: le „Hong-leou-mong" (Aspects de la Chine. Langue, histoire, religions, philosophie, littérature, árts, 2. köt., 1959); Wu Shih-ch'ang: On the R e d Chamber Dream (1961). Csongor Barnabás Cao J e ; Cao J e ; Cao Je-cse (névváltozat) (Kujcsou, a mai Kujlin, Kuanghszi t a r t . 9. sz.): kínai költő. Társadalmi problémákra érzékeny líráján Po Csü-ji h a t á s a is érezhető, de a hanyatló Tangdinasztia (618 — 907) belső bomlása a példakép felháborodása és buzdító h a n g j a helyett az ő dalaiból m á r csak keserű kiábrándultságot, reménytelen panaszt vált o t t ki. O Magyarul: 2 vers (Illyés Gy., Kínai szelence, 1958; Szedő D., Vig, 1959). Néhány f e n n m a r a d t versét lásd a Csüan Tang-si ('A Tang-kor összegyűjtött versei, 1707) c. antológiában. Ecsedy Ildikó Cao J ü (írói név); Van Csia-pao (családi név); (Hupej tart., 1910—): kínai író. Első d r á m á j á t 23 éves korában írta (Lejjü, 1936: Miklós P., Zivatar, 1959), s ez a m ű v e egy csapásra ismertté tette nevét. A negyvenes évek közepéig még mintegy féltucat színdarabját, 111. dramatizálását m u t a t t á k be, többségüket nagy sikerrel. Balázs B. Mozart c. d r á m á j á t is ő v i t t e színre Kínában. A kínai Központi Színművészeti Akadémia igazgatója. O Cao J ü a modern kínai d r á m a máig legjelentősebb művelője. Sokat t a n u l t a nyugati drámairodalomtól, főleg a görög drámától, de Ibsen, Csehov és O'Neill művészetének ismerete és hatása is érződik művein, amelyekben kora kínai társadalmának lényeges, aktuális problémáit fogalmazza meg. Társadalomkritikája legélesebb a Pej-csing zsen (dráma, 1941: Mészáros V., Pekingi emberek, 1961) c. művében. A lassúbb sodrású, filozofikus d r á m á b a n már úgyszólván minden külsőleges eszköz nélkül rajzolja meg egy hagyományos pekingi dzsentri-nagycsalád széthullását. Hőseinek világát, szituációit Csehovva em4 Világirodalmi Lexikon II.

lékeztető m ó d o n szelíd iróniával és ném nosztalgiával ábrázolja. O G y ű j t , kiad.: Cao Jü hszüan-csi ('Cao J ü válogatott művei', d r á m á k , 1951). O írod.: J. Schyns: 1500 Modern Chinese novels and plays (1948); Abody B.: Cao J ü : Zivatar (Nagyv, 1959, 11.); Tőkei F.— Miklós P.: A kínai irodalom rövid t ö r t é n e t e (1960). Galla Endre Cao Ming (Hszün Tö, K u a n g t u n g tart., 1913 — ): kínai írónő, Ou-jang San író felesége. A harmincas évektől kezdve részt v e t t a baloldali irodalmi mozgalomban, J e n a n b a n is ólt. Legismertebb műve Jüan-tung-li c. regénye (1948: Szöllősy K., Energia, 1951), amely a felszabadult lunai munkásság életének első, helyenként sematikusan egyszerűsítő ábrázolása. O Egyéb m ű v e : Huo-csö tou ('A mozdony', reg., 1954). Galla Endre Cao Pi; (7'aoP'i; Cao Ce-huan (névváltozat); Vej Ven-ti (császári név); (Csiao, A n h u j t a r t . , 187—Lojang, H o n a n tart., 226): kínai császár, költő, irodalomkritikus, Cao Cao fia, Cao Cse b á t y j a . 204-től J e városában (Honan tart.) élt, a p j a udvarában, neves költők társaságában. A Vejdinasztia első császára lett. O L í r á j a szorosan kapcsolódik a Csien-an kor hét költőjének népies hangvételű, egyéni bánatot, örömöt is megóneklő s a kor problémái iránt is fogékony költészetéhez. Ennek a költészetnek a mórlegelése a l a p j á n írta meg irodalomelméleti értekezését: Tienlun lun-ven ('Klasszikus tanulmányok. Tanulmány az irodalomról', Tőkei F.: Műfajelmélet Kínában a I I I — V I . században. Liu Hie elmélete a költői műfajokról, 1967), amelyben rangsorolta az irodalmi (főként a költői) alkotásokat; felismerte a líra személyes jellegének jelentőségét, de elébe helyezte a politikai-filozófiai t a r t a l m ú műveket. O Magyarul: 8 vers (Csukás I., Szerdahelyi I., Weöres S., Cao Cse versei, 1960); 11 vers (Csukás I., Szerdahelyi I., Tőkei F., K K K ) . Ecsedy Ildikó Cao Su, C'ao Su; Cao J e n - j ü a n (névváltozat); (Csiao, A n h u j t a r t . , ? — 308): kínai költő. Több t a r t o m á n y b a n hivatalnokoskodott, a fővárosban, Lojangban (Honan tart.) Co Sze társaságában, s a vidék népe mindenütt áldva emlegette igazságos és elnéző bánásmódjáért. O Közvetlen hangú költeményeit a szülőföld és a baráti kör iránt érzett szeretet h a t j a át. O Magyarul: 1 vers (Weöres S., K K K . 1967). Cao Szung; C'ao Szung; Gao Meng-cseng (névváltozatok); (Sucsou, A n h u j tart., 9. sz.): kínai költő. Miután a hivatali 49

CAO

m a k k a l , k a l a n d o s történetekkel teleszőtt, rendkívül erős k o n f l i k t u s o k b a n bővelkedő d r á m a t í p u s , melynek cselekménye legtöbbször az intrikákkal beszennyezett becsület körül f o r g o t t . Elengedhetetlen kellékei — a k ö p e n y és a kard — a felső társadalmi réteg, a caballerók r a n g j á t jelezték: ezek idealizált alakjaival karikaturisztikus szolgafigurák álltak szemben. Előa d á s a — ellentétben a —comedia de ruido p o m p á s kiállításával — szinte díszlet nélküli volt. A legnagyobb sikert a 16. sz. végén ós a 17. sz. elején F . C. Lope de Vega és P . Calderón de la Barca k o r á b a n a r a t t a . O 2. n a p j a i n k spanyol t e r m i n o l ó g i á j á b a n olyan elbeszélő v a g y d r á m a i m ű , a m e l y bővelkedik t r a g i k u s szituációkban és éles összeütközésekben. O (-* spanyol irodalmi formák, dráma) Inotai András

pályával h i á b a kísérletezett, a Tang-kor (618 — 907) vége felé k i t ö r t zavargások elől H u n g t u b a (Csianghszi tart.) menekült, a Hszisan-hegyre. E l ő b b Csienesou (Fucsien t a r t . ) k o r m á n y z ó j a mellé szegődött, j ó t e v ő j e h a l á l a u t á n pedig h o n t a l a n u l b o l y o n g o t t öreg b a r á t a i v a l , míg végül 901-ben, h e t v e n - e g y n é h á n y éves k o r á b a n sikeres h i v a t a l n o k vizsgát t e t t . O Ú t i n a p i ó n a k is beillő tájverseiben, t ű n ő d ő lírai d a l a i b a n nehéz szívvel v e t e t t e szemére k o r á n a k a z t a s z á m t a l a n igazságtalanságot, amellyel v á n d o r ú t j a i során találkozott. O Magyarul: 1 vers ( F r a n y ó Z., É v e z r e d e k h ú r j a i n , 1. köt., 1958); 1 vers ( L a j t h a G., U t u n k , 1963, 45 ). N é h á n y f e n n m a r a d t verse a Csüan Tang-si ('A Tang-kor ö s s z e g y ű j t ö t t versei, 1707) c. a n t o l ó g i á b a n található. Ecsedy Ildikó Cao Tao-jen: —Gao

Capdevila [kápdeví'lá], A r t u r o (Córdoba, A r g e n t í n a , 1880. m á r c . 14.—): argentin költő, író, kritikus. J o g i és t á r s a d a l o m t u d o m á n y i d o k t o r á t u s t szerzett. 1920-ban és 1923-ban elnyerte a nemzeti irodalmi díjat. A L a Plata-i egyetem i r o d a l o m t a n á r a , az Academia A r g e n t í n a d e L e t r a s és az A c a d e m i a de la História t a g j a . O K r i s t á l y t i s z t a nyelvű, de n é h a h o m á l y o s t a r t a l m ú verseiben a postmodernismo r o m a n t i k á h o z visszatérő i r á n y z a t á t képviseli. E l s ő kötetei közül kiemelkedik a R . Darío h a n g j á r a emlékeztető Melpómene ('Melpomené', költ.-ek, 1912). A ránehezedő végtelen és s z á m á r a m e g m a g y a r á z h a t a t l a n idő bűvköréből n e m t u d kiszabadulni. R . M. Rilke a példaképe, és az á l t a l á n o s emberi szeretetben l á t j a valamennyi e m b e r megv á l t á s á n a k eszközét. Különösen élesen jelentkezik az időkomplexum az El libro de la noche ('Az éjszaka k ö n y v e ' , költ.-ek, 1917), La fiesta del mundo ('A világ ü n n e p e ' , költ.-ek, 1922) ós El tiempo que se fue ('Az idő, a m e l v elmvílt', költ.-ek, 1926) c. kötetében. O F ő b b művei még: Jardines solos ('Magányos kertek', költ.-ek, 1911); El amor de Scharazada ('Seherezade szerelme', d r á m a , 1918). El apocalipsis de San Jüan ('Szent J á n o s apokalipszise', költ.-ek, 1926); Otono en flor ('Virágos ősz', költ.-ek, 1952). O G y ű j t , kiad.: Primera antología de mis versos ('Verseim első a n t o l ó g i á j a ' , 1943). O M a g v a r u l : 1 vers (Fenyő L., P e s t i Napló, Í939, 86.); 2 vers (Pinczinger L., Szemelvények a spanyol-amerikai költészetgyöngyeiből, 1955). O írod.: J . C. Ghiano: P o e s í a argentina del siglo X X (1957). Inotai András

Csü

Cao-ba Nha [kríoba n h a ] (? —1850 k ) : vietnami költő. V i e t n a m 19. sz.-i klasszikus h a l a d ó költőinek egyike. Cao Ba Q.uatt&l és Nguyén Dinh Chiéuval e g y ü t t , ellentétben az 1820 és 1850 között eluralk o d o t t k o n z e r v a t í v i r á n y z a t képviselőivel, költeményeiben a királyi dinasztia hibáit ostorozza. Cao Ba Quat [kao b á k u a t ] (? —1855): vietnami költő. A m ű v e l t írástudó a hat noi-dalok mestere, a 19. sz.-i klasszikus vietnami k ö l t ő k egyike. Verseiben elégedetlenségét fejezte ki a feudális t á r sadalommal szemben, amely s z á r n y á t szegte a tehetséges embereknek. Megvetéssel í r t a t u d a t l a n , m a r a d i m a n d a rinokról. Capasso [kápásszo], Aldo (Velence, 1909. aug. 13. —): olasz író, költő és kritikus. A Croce-ellenes kritikai irányzat harcosa, különösen Groce esztétikai nézeteit t á m a d t a . A f a s i z m u s t dicsőítő költem é n y e k e t is írt. Költészetében a hermetizmus kövotője, de Carducci és Leopardi is n a g y hatással volt rá. Kritikusi m u n k á s ságában Tasso, Leopardi, Pascoli, D'Annunzio, t o v á b b á Ungaretti, Proust ós sok m á s k o r t á r s a m u n k á i t elemzi. O F ő b b művei: II passo del cigno ed altri poemi ('A h a t t y ú v o n u l á s a és m á s költemények', 1931); Tredici recitativi ('Tizenhárom recitativo', költ.-ek, 1957); íl Baudelaire maggiore ( ' B a u d e l a i r e f ő b b művei', t a n . , 1968). O M a g y a r u l : 1 — 1 vers (Mária B., K o r u n k , 1935, 12.; 1937, 2.). Karsai Lucia capa y espada [ k á p á i eszprídá] ( ' k ö p e n y és k a r d ' ) ; comedia de capa y espada: 1. régi spanyol d r á m a i m ű f a j ; bonyodal-

Capek [csapek], Josef (Plronov, 1887. márc. 23.—Bergen-Belsen, 1945. ápr.): 50

CAPEK

antológiát. A húszas évek elején b e u t a z t a Olaszo.-ot és Angliát, a harmincas években Spanyolo.-ot, Hollandiát és a skandináv országokat s élményeiről öt derűs, elmés útikönyvben számolt be. Szoros barátságot k ö t ö t t a polgári humanista, filozófus köztársasági elnökkel, T. G. Masary&kal és három részben kiadta a vele folytatott beszélgetéseit: Hovory s T. Q. Masarykem (1928—1935: Sas A., Beszélgetések T. G. Masarykkal, 1933 — 1937). Publicisztikájával hatásosan t á m o g a t t a Masaryk politikai koncepcióját, s „középen állva a tőke és az osztály-proletariátus malomkövei k ö z ö t t " — a kapitalizmussal szemben megnyilvánuló minden szkepticizmusa és kriticizmusa ellenére —, odaadóan propagálta a polgári demokráciát. É p p e n ezért jobbról is, balról is t á m a d t á k . A jobboldali t á m a d á s o k a harmincas évek végén, amikor a fasiszta és félfasiszta elemek elözönlötték a közéletet, valóságos hajszává f a j u l t a k . Személyes kiszolgáltatottsága, h a z á j á n a k tragédiája és az általa is t á m o g a t o t t politikai rendszer összeomlása súlyos lelkiállap o t b a sodorta. Tüdőgyulladásban h a l t meg. O í r ó i p á l y á j á t némi egyszerűsítéssel négy szakaszra oszthatjuk. Az elsőt h a t á r t a l a n életöröm, tettrevágyás, agresszív tréfakedv és játékos derű jellemzi. E b b e n az időszakban (1908 — 1912) írta b á t y j á v a l együtt a később két kötetben, Záfivé hlubiny ('Tündöklő mélységek', 1916) és KrakonoSova zahrada ('Krakonos kertje', 1918) c. kiadott elbeszéléseket, tárcákat, karcolatokat. A másodikat a háború és betegsége m i a t t bekövetkezet ernyedtség és szkepszis tölti ki. Szemben korábbi szemléletével, figyelmét az ember „végső dolgai", m a j d a háború determináló hatása a l a t t az emberiség sorsát, jövőjét érintő egyetemes kérdések felé fordította. E fejlődési korszak elején egy kötetnyi elbeszélést írt s a tartalmukról sokat eláruló Bozi muka ('Kálvária') címmel a d t a ki őket 1917-ben. Rejtélyeket konstruálva, bűnügyi mozzanatokat fölvillantva, intellektuális vagy érzelmi nyugtalanság szülte depressziós lelkiállapotokat és ismeretlen belső dimenziókat föltáró lélektani folyamatokat rögzített bennük, különös, sejtelmesen melankolikus atmoszférában, amelyet misztikumba hajló elvont szemlélődéssel és gyakran a valóság és látomások szinte magától értetődő szintetizálásával t e r e m t e t t meg. Ezeket a máig sem valódi értékük szerint becsült és a világszerte rendkívül népszerű későbbi bűnügyi történeteknél magasabb művészi színvonalon álló írásokat szemléleti rokonság köti össze az 1921-ben

cseh író, festőművész. Iparművészeti főiskolát végzett Prágában. Vezető szerepet játszott a cseh képzőművészeti életben, az expi'esszionista-kubista modernek között, szerkesztette a művészcsoport folyói r a t á t és kiadványait, ugyanakkor öccsével, K . Őapekkel közösen írt elbeszéléseket jelentetett meg, két kötetben. Eleinte együtt írtak színműveket is, ilyen volt például a Zc zivota hymzu (1921: Hosszú F., A rovarok életéből, Magyar Rádió, 1965. aug. 27.), mely jelentős sikert hozott. Elbeszélései, kisregényei közül a legjelentékenyebb a Stin kapradiny (1930: N. László E., Arnyak között, 1966) két vadonban bujkáló orvvadász és gyilkos balladikus története. Sok tárcát s szellemesen megformált képzőművészeti t a n u l m á n y t és cikket írt. A P r á g á t megszálló németek 1939-ben letartóztatták és koncentrációs t á b o r b a szállították, ahol n é h á n y nappal a felszabadulás előtt, tífuszjárványban meghalt. Mint festő a modern cseh festészet és grafika jellegzetes képviselője volt. O Egyéb fő művei: ZáHvé hlubiny ('Tündöklő mélységek', elb.-ek, 1916, K . Capekkel együtt); Adarn stvofitel ('Teremtő Á d á m ' , dráma, 1927, K. Capekkel együtt); Kulhavy poutnxk ('A s á n t a zarándok', elmélkedések, 1936). O Írod.: V. Nezval: Josef Capek (1937); V. H a v e l - V . Ptáékova: Josef Capek (1963). Szalatnai Rezső Capek [esapekj. Karel (Malá Svatoúovice, 1890. j a n . ' 9 . — P r á g a , 1938. dec. 25.): cseh író, újságíró. J . Őapek író öccse. A p j a vidéki orvos volt, 1907-ben családjával Prágába költözött, itt fejezte be egyetemi t a n u l m á n y a i t és szerzett 1915-ben filozófiai doktorátust. Ezután rövid ideig könyvtáros, m a j d nevelő volt. 1917-től 1921-ig a konzervatív nagypolgári Národní listy belső munkatársa. Innen a liberális értelmiség Brnóban megjelenő napilapjához, a Lidové novinyhoz m e n t át, s a lap prágai szerkesztőségében dolgozott haláláig. O í r ó i és újságírói tevékenysége rendkívül gazdag ós sokoldalú volt. Tizennégyéves korától rendszeresen publikált. Franciao.-i t a n u l m á n y ú t j á r ó l hazatérve b á t y j á v a l együtt szertelen t á m a d á s o k a t intézett az otthoni kultúrpolitikai viszonyok ós művészeti irányzatok ellen. Egyik fő kezdeményezője volt az első cseh avantgarde művészi csoportosulásnak s az ú j törekvések irányát jelző Almanach 1914-re megjelentetésének. 1920-ban kiadta a legújabb francia költők (közöttük Apollinairei, Vildrac, Fort, Birot, Jammes) műveiből válogatott, nagy feltűnést keltő 4*

51

CAPES

m o s t sem változott meg; a kis dolgok mitizálásával csupán a szerinte biztatóan alakuló ú j politikai viszonyokra reagált. E b b e n az időszakban írta szellemes útikönyveit, bibliai apokrifjeit, modern gvermekmesóit, irodalmi tárcáinak nagy tömegét és a bűnügyi történeteket: Povídky z jedné kapsy, Povídky z druhé kapsy (elb.-ek, 1929: Zádor A., Betörők, bírák, bűvészek és társaik, 1956). Ezeket a hol humoros, hol mélabús, hol balladikusan komor, néha szemlélődő, néha jegyzőkönyvszerű en tárgyilagos, néha pedig metafizikai területekre kalandozó rendkívül a t t r a k t í v novellákat, amelyeket s a j á t bevallása szerint rendőri vagy bírósági újsághírek alapján „a villamos peronján á l l v a " m u n k á b a menet „gondolt ki", „noetikai elbeszélésekének nevezi. Negyedik alkotói korszakát egy chef d'oeuvre-nek szánt trilógia, egy antifasiszta utópisztikus regény, a Válka s mloky (1936: Donner P., Mi vagy ők, 1*937; Szekeres L., H a r c a szalamandrákkal, 1961) és két ugyancsak antifasiszta dráma, a Bílá nemoc (1937: Donner P., A fehér kór, 1938) ós a Matka (1938: Szeberényi L., Az anya, 1959) jelzi A trilógia köteteinek címe: Horduba! (reg., 1933: Donner P., Hordubal, 1935; R u b i n P., ua., 1967), Povétron (reg., 1934: Donner P., Meteor, 1936; Zádor A., ua., 1962) Obycejny zivot (reg., 1934: Donner P., E g y mindennapi élet, 1937; Zádor A., Egyszerű élet, 1963). Mindegyik kötet t a r t a l m a : egy-egy ember életének többféle szempontból történő rekonstrukciója. A trilógiát nem a cselekmény fogja össze, nem is a hősök kapcsolatai, hanem csupán a koncepció gondolati alapja. A cél, m i n t egyébként Öapek minden háború utáni m u n k á j á b a n , i t t is etikai fogantatású: az egymás meggyőződésének vagy őapt-ki szóval, egym á s „igazságainak" tiszteletén alapuló modus vivendi keresése. E művek már ismét változott körülmények között, az E u r ó p á t fenyegető fasiszta veszély és az emberiséget fenyegető háborús katasztrófa közvetlen közelségének impulzusára születtek, t e h á t rendeltetésük a maximális mozgósító hatás volt. Ezért festette meg Capek a fantasztikus szatíra eszközeivel ugyan, de mégis félelmetesen a világ pusztulásának vízióját a szalamandraregényben s ezért zárta le — szintén mementóként — tragikus fináléval a diktátor háborús terveit meggátolni akaró orvos d r á m á j á t A fehér dórban. Az ellenállásra buzdító szándók az utolsó d r á m á b a n Az anyában jut legplasztikusabban kifejezésre. O Capek máig is töretlenül eleven varázsának és

kiadott Trapné povídky ('Kínos elbeszélések') c. művével, melyben az emberi kapcsolatok fájdalmasan zavaró félresikiásaiból a Bőéi mukával ellentétben szinte hagyományosan realista felfogásban komponált izgalmas történeteket ad közre. Az ugyanekkor önmagában fölvet e t t egyetemesebb jellegű kérdésekre egy utópisztikus ós egy allegorikus drámával igyekezett válaszolni. Az előbbi R. U. R. (1920: Kolos E . - P o l á k J . , R . U. R . Rossum's universal robots, 1922) egy mesterségesen kitermelt emberekkel, „robotokkal" benépesített, abszurddá civilizálódott világ látomása, az utóbbi, a J . Őapekkel együtt írt Ze zivota hmyzu (1921: Hosszú F., A rovarok életéből, Rádió és Televízió Újság, 1965. aug. 27.) a kizsákmányolás, a vagyonhalmozás, a kispolgári életforma allegóriája. A Ze Zivota hmyzu eszmei vonala a Továrna na absolutno ('Abszoiútumgyár') e., 1922-ben, az R. U. R. alapgondolata pedig a Krakatit (Hosszú F., K r a k a t i t , 1965) c., 1924-ben k i a d o t t regónj'óben folytatódik. Mind a két mű a mai science fiction előfutárának tekinthető. Már ezekben a d r á m á k b a n és regényekben is érezhetően megnyilatkozott Capek háború utáni világszemlélete, amely későbbi műveiben egyre határozottabb formákban j u t o t t érvényre. Capek idegenkedett az „ideológiáktól", a „kollektivitástól", az „általánosítástól", a forradalomtól, ós nem f o g a d t a el a marxizmust. Az emberi együttélés alapproblémáinak megoldását egy többé-kevésbé m a g a alkotta, a pragmatizmushoz közelálló etikai-filozófiai rendszerben kereste. A pragmatizmusról egyébként 1918-ban t a n u l m á n y t is adott ki Pragmatismus őili filosofie praktického zivota ('A pragmatizmus avagy a gyakorlati élet filozófiája') c. Ez a filozófiai hitvallása sokban hozzájárult ahhoz, hogy nem egészen helytállóan, általában pragmatistának és ebből következően sokan, egészen helytelenül, agnosztikusnak ós irracionalistának könyvelték el. Félreértésen alapszik az a hiedelem is, hogy Capek ellensége volt a technikai civilizációnak. Nem a civilizációtól félt, hanem a civilizáció és az etika fejlődésének egyenlőtlenségétől. S végül pesszimizmussal is vádolták, elfeledkezvén arról, hogy h a p p v enddel vajmi kevéssé lehet az embereket közönyükből fölrázni (márpedig Capek „pesszimista" műveinek éppen ez volt a célja) ós hogy főként harmadik alkotói periódusában keletkezett m ű v e i t utolérhetetlen derű lengi át. E z t az időszakot a kis dolgok és a kisember dicsérete jellemzi. Öapek filozófiája, világszemlélete 52

CAPES

(vál. elb.-ek, Zádor A., 1967). O írod.: V. Őerny: K a r e l v Öapek (1937); S. V. Nikolskij: K a r e l Capek í 1052); Dobossy L.: K a r e l Őapek (1962); W . F . H a r k i n s : Karel Capek (1962); A. M a t u s k a : Clovek p r o t i skaze (1963); Szalatnai R . : Karel Őapek i r ó n i á j a (A cseh irodalom története, 1964); I . K l í m a : K a r e l Őapek (1965); Z á d o r A.: A filozófus Karel Őapek ( I l o r d u b a l — Meteor — Egyszerű élet c. k ö t e t b e n , 1968). Zádor András

a l e g ú j a b b cseh i r o d a l o m b a n is csalhat a t l a n u l érezhető h a t á s á n a k t i t k á t , mélységes, hit vallásszerű h u m a n i z m u s á n t ú l , rendkívüli kifejezőerejében, bravúros ábrázolóképességében és f a n t á z i á j a gazdags á g á b a n kell keresnünk. N é h á n y odav e t e t t vonással, p á r s z a v a s m o n d a t t a l meggyőzően valószerű f i g u r á k a t t u d o t t mintázni, képzelete, beleélési képessége n e m ismert h a t á r t , ötletessége, leleményessége k i m e r í t h e t e t l e n volt. Sallangmentes, elegáns, h a j l é k o n y és t a k a r é k o s stílusa, a m e l y e t a társalgási nyelv egyenrangúsításával g a z d a g í t o t t és színesített, fölmérhetetlen szolgálatot t e t t a cseh irodalmi és újságírói nyelvnek. O E l s ő m ű v é t Aranykulcs c. 1922-ben v i t t e filmre a cseh f i l m g y á r t á s . A t o v á b b i a k : A fehér kór, Krakatit, Capek meséi, Az első csapat. B á r a Krakatit és A fehér kór, különösen a közép-európai országok korabeli film jeivel szembeállítva, h a l a d ó v o n á s o k a t m u t a t , m ű v e i n e k filmváltoz a t a á l t a l á b a n n e m egyenrangú az eredeti irodalmi m ű v e k k e l . O Makropulos ügy c. színművéből L. Janacek írt o p e r á t (1925). O E g y é b fő m ű v e i : Loupezník (komédia, 1920: Sziklav F . , A zsivány, 1922); Véc Makropulos (drám a , 1922): P á n d y L., Emili a M a r t y t i t k a (A Makropulos ügy), József A t t i l a Színház, 1958. m á j . 21.; kézirat: S z J H ) ; Z a / i radniküv rok (tárcák, 1929: P e ó r y R . , Nehéz a kertész élete, 194S); Mayer J . , A szenvedelmes kertész, 1972); Devatero pohádek (mesék, 1932: Zádor M., E g y h í j á n egy t u c a t mese, 1964); Dásenka Őili fíivot sténéte (elb., 1933: N á d a s s J . , S t r a k a A., D á s e n k a . E g y kis foxi élete, 1936); První parta (kisreg., 1937: Czag á n y L , Az első osztag, 1955; Szekeres Gy., Az első csapat, 1956); Jak se co délá ('Mit hogyan csinálnak', t á r c á k , 1938); Éivot a dílo skladatele Foltyna ( ' F o l t y n zeneszerző élete és m ű v e ' , regény t ö r e d é k , 1938); Bajky a podpovídky ('Tanmesék és alnovellák', elb.-ek és a f o r i z m á k , 1946); Kniha apokryfü (elb.-ek, 1946: T ó t h T., Történelmi görbe t ü k ö r , 1957). O Magyarul m e g j e l e n t még: Az aranykagylótól az éjféli napig (vál. ú t i r a j z o k , Szeberényi L. és Székely I., 1957); Kínos történetek (a Bozi muka és Trapné povídky c. k ö t e t e k teljes egészében és válogatás a Bajky a podpovídky c. kötetből; Zádor A., 1963); Elbeszélések (a První parta és a Zivot a dílo skladatele Foltyna teljes egészében és v á l o g a t á s a Bozi muka, Trapné povídky, Povídky z první kapsy, povídky z druhé kapsy ós Kniha apokryfü c. kötetekből; H o s s z ú F., R u b i n P . , Sándor L., Szekeres Gy., Zádor A., 1964); Az ellopott gyilkosság

Capek Chod [csapek h o d l , K a r e l Mat é j (írói név); Karel M a t é j Capek (családi név); (Domaziice, 1860. febr. 21.— Prága, 1927. nov. 3.): cseh író, újságíró. A bajor — cseh h a t á r m e n t é n a chod cseh néptörzsről elnevezett v i d é k e n született s megkülönböztetésül K . ŰapektdA vál a s z t o t t a vezetéknevéhez a Chod szót. A prágai egyetemen jogot t a n u l t , de ú j s á g író lett, 1884 és 1888 k ö z t Olomoucban, aztán m i n d v é g i g P r á g á b a n . Újságcikkeken ós regényeken kívül képzőművészeti és színházi k r i t i k á k a t í r t . O A cseh n a t u r a l i z m u s az ő m ű v e i b e n éri el l e g m a g a s a b b művészi színvonalát. Az embert biológiailag és szociológiailag d e t e r m i n á l t lénynek l á t j a , s hideg tárgyilagossággal szembesíti a k ö r ü l m é n y e k kérlelhetetlen logikájával. A z így keletkezett k o n f l i k t u s o k a t n é h a abszurd végletekbe viszi s ezzel hősei sorsának ink á b b groteszk, m i n t t r a g i k u s jelleget ad. Regényei kompozícióját az ismeretanyag halmozása, s a cselekmónyszövés soián a l k a l m a z o t t sok kitérő g y a k r a n nehézkessé és f á r a s z t ó v á teszi. L e g f ő b b műve, a Turbina (1916: Rácz O., Századvég a Moldván, 1956) c. regénye egy prágai gyáros család fölbomlásának sötét rajza. A cseh k r i t i k a azonban a Jindrové ('Jindráók', 1921) c. r e g é n y é t értékállóbbnak minősítette. O Megtorlás c. filmet k é s z í t e t t e k egyik művéből. O E g y é b fő m ű v e i : KaSpar Lén mstitel ( ' K a s p a r Lón a bosszúálló', reg., 1908); Siláci a slaboH ('Erősek ós gyengék', elb.-ek, 1916); Vilcm Rozkoő (reg., 1923). O írod.: F . Kovárna: Karel Matéj Capek Chod (1936); V. Sach: K . M. Öapek Chod (1949). Szalatnai Rezső Capesius [kápf'ziusz], B e r n h a r d (családi név); K a r i Bernhard (álnév); (Nagyszeben, 1889. nov. 16. —): r o m á n i a i n é m e t író, költő, irodalomtörténész, nyelvész. 1912-ben Berlinben d o k t o r i , 1913-ban Bp.-en t a n á r i diplomát k a p o t t . 1912-től Nagyszebenben, 1924-től 1944-ig Bukarestben, 1944 u t á n ismét Nagyszebenben t a n í t o t t . 1956-tól a R o m á n T u d o m á n y o s A k a d é m i a nagyszebeni c s o p o r t j á n a k tud o m á n y o s m u n k a t á r s a . O R e a l i s t a hang53

CAPIT

vételű elbeszélései és regényei f ő k é n t az erdélyi szászok életét ábrázolják. Verseit h a g y o m á n y o s f o r m á k , olykor expresszionista h a t á s o k jellemzik. Nyelvészeti m u n k á i főleg az erdélyi szász n y e l v j á r á s s a l foglalkoznak. O F ő b b m ű - . vei: Der schöne Tod (reg., 1919: M o l t e r K . , A szép halál, részlet, P á s z t o r t ű z , 1926, 13); Segel nach der Eivigkeit (Az örökkévalóság felé vitorlázva', költ.-ek, 1929); Deutsche Humanisten auj den Boden Siebenbürgens ('Német humanist á k E r d é l y földjón', t a n . , 1967). O M a g y a r u l még: 2 vers (Petres K., P á s z t o r t ű z , 1926, 13); 1 v e r s ( K ü r t h y B . , P á s z t o r t ű z , 1928, 23.). Belia György capitolo [kapitolo] ( ' f e j e z e t ' ) : olasz v e r s f o r m a és verses m ű f a j . E r e d e t e a 14. sz.-ra nyúlik vissza, a m i k o r még m o r a lizáló, erkölcstanító k ö l t e m é n y volt, e z é r t l e t t f o r m a i l a g m i n t á j a Dante Isteni Színj á t é k á n a k ->-terza rimája,. N e v é t állítólag Petrarca u g y a n c s a k t e r z i n á b a n írt n a g y költeménye, a Trionfi n y o m á n n y e r t e , m e l y —-cantók h e l y e t t capitolókra, fejezet e k r e tagolódik. K é s ő b b egyre i n k á b b a személyes ós közéleti szatíra v e r s f o r m á j a lett. E n n e k legnagyobb mestere F . Berni volt; p é l d a del Piombóhoz írt eapitolójából: Michelangelo Buonarroti láttán, megvallom, mindig oly kívánság lep meg, hogy őt illesse tömjén I S ez a látvány Istennek, hiszem, tetszőbb volna bezzeg, mint fogadalmas, felgyógyult baráton kámzsája szürke szőrlebernyegeknek. Ideája ő, mondta volna Plátón, Építészetnek és Képfaragásnak, mint lustitiát Igazságnak látom . . . (ford. Rómi

M. A.)

A t e r z i n á k b a n írt ú n . capitolo ternario ( ' h á r m a s capitolo') m e l l e t t r i t k á b b a n előfordult a négysoros strófákból álló capitolo quadernario ('négyes capitolo') is; m i n d e n s t r ó f a h a r m a d i k sorában az —endecasillabót —-settenario helyettesít e t t e , s az utolsó sor a következő s t r ó f a első sorával rímelt abbc/cdde/effg . . . r í m képlet szerint. P é l d a A . Puccitól: Még ha túl hosszúra is nyúlna könyvem, elmondom én, hogy a francia módi fecsegés e valódi szépségű hölgy bájával összevetve — ki látja, hallja, felderül a kedve, és ha kimért léptekkel jár az utcán, szende szemét lehúnyván, mindenfelől látására sietnek . . . (ford. Tótfalusi

I.)

— A capitolo m é g századokig d i v a t b a n m a r a d t , m e g t a l á l j u k V. Montinál és G. Leopardinál is. O {—-olasz irodalmi formák) Herczeg Gyula 54

Caporali [káporáli], Cesare (Perugia, 1531. j ú n . 21.—Castiglione di Perugia, 1601): olasz költő. Berni h a t á s a a l a t t állt; hosszabb, t e r z i n á k b a n í r t költeményeiben a P . Bembo nyomán megerősödött petrarkizmust és pedantizmust illette szatirikus élű kritikával, és legfőbb mecénását, Ascanio della Corgna bíborost ünnepelte; élete vége felé komikus eposszal is próbálkozott. O F ő b b művei: Esequie di Mecenate ('Maecenas t e m e t é s e ' , 1578); Vita di Meccnate ('Maecenas élete', kölb., 1591); Gliorti di Mecenate ('Maecenas kertjei', költ., 1599). Tótfalusi István Capote [kepoti], T r u m a n (írói név); T r u m a n S t r e c k f u s Persons (családi név); (New Orleans, La., 1924. szept. 30. —): amerikai (USA) író. T a n u l m á n y a i t New Y o r k b a n és Greenwich ben (Conn.) végezte. M i n d e n á r o n író a k a r t lenni, s hogy b e k e r ü l j ö n az írói k ö r ö k b e , 1941ben beállt k i f u t ó i m n a k a The New Yorker c. híres folyóirat szerkesztőségébe. Novellái 1942-től jelentek m e g a l a p b a n . 1943-ban Miriam (Kincses E . , N a g y v , 1966, 1.) c. novellájával, 1.948-ban Shut a Final Door ('Csukd be az u t o l s ó a j t ó t ' ) c. n o v e l l á j á v a l elnyerte az O. H e n r y díjat. 1948-ban jelent m e g első regénye, az Other Voices, Other Kooms (Örkény I., Más h a n g o k , m á s szobák, 1964), mely egyszeriben megalapozta h í r n e v é t . 1949ben a d t a ki első novelláskötetét, m a j d 1951-ben m á s o d i k regényét, a The Grass Harpot ( R ó n a I., F ű h á r f a , C s a l h a t a t l a n vér, anto., 1969). E n n e k a s z í n p a d i vált o z a t á t 1952-ben j á t s z o t t á k a Broadway n. 1958-ban jelent m e g világsikert a r a t o t t n o v e l l á j a , a Breakfast at Tiffany's (Bartos T., Á l o m luxuskivitelben, Mai amerikai elbeszélők, 1963; f i l m : ua., USA, 1961). E z u t á n hosszú hallgatás következett: évekig csak n é h á n y novellát, esszét ós ú t i r a j z o t p u b l i k á l t , míg végül 1965-ben megjelent, s n é h á n y h ó n a p a l a t t t ö b b millió p é l d á n y b a n elkelt legújabb riportregénye, az In Cold Blood (Szíjgyártó L., Hidegvérrel, 1967; film: ua., USA, 1966). O Capote a 2. világh á b o r ú u t á n f e l t ű n t ú j a m e r i k a i írónemzedókhez t a r t o z i k (Styron, Salinger, Updike, Bellow). Első regényének megjelenésekor csodagyerekként ü n n e p e l t é k , s híre azóta s e m csökkent. Stílusművészet é t még a z o k a kritikusok is n a g y r a értékelik, a k i k idegenkednek regényeinek és novelláinak különös, f a n t a s z t i k u s , álmot-költészetet-valóságot elegyítő, titokzatos szimbólumokkal és sejtelmekkel teli világtól ós a valóság elől menekülő, riadozó, t é t o v a , a g y e r m e k k o r b a visszavágyó, s z e r e t e t e t , t á r s a t h i á b a kereső,

CAPRI

olasz múlt idézésével a hazafiasságra nevelés szándókát is tükrözik. O F o n t o s a b b regényei: Giovanni delle Bande Nere (1857); La congiura di Brescia ( A bresciai összeesküvés', 1862); Fra Paolo Sarpi (1863); Papa Sisto ('Sixtus p á p a ' , 1877); Re Manfredi ('Manfréd király', 1884). O Magyarul: 1 n l a ( R o m y B., P e s t i H í r l a p , 1897, 204—213. lap). Tótfalusi .István

nosztalgiákkal és félelmekkel teli hőseitől. In Gold Blood c. m ű v é t , melyben egy család legyilkolása és az azt követő bírósági t á r g y a l á s k a p c s á n a bűn és a b ű n t u d a t , a felelősség és a felelőtlenség kérdésére összpontosítja figyelmét, épp az emeli eddigi legjobb a l k o t á s á v á , hogy sikerült egységbe foglalnia b e n n e a víziót és a valóságot, az érzések, sejtések, félelmek belső és a tárgyak, t e t t e k , társadalmi kapcsolatok külső világát. O F ő b b művei még: A Tree of Night ( ' É j s z a k a i fa', nlák, 1949): Local Color ('Helyi színek', útirajz, 1950); The House of Flowers ('Virágok h á z a ' , musical, 1954); The Muses Are Heard ('A m ú z s á k a t meghallg a t j á k ' , ú t i r a j z , 1956). O Magyarul még: 1 nla ( K a t o n a T., N a g y v , 1962, 12.); 1 nla ( K a t o n a T., A varázshordó. Mai amerikai elbeszélések, anto., 1966); 1 elb. (Göncz Á., Nagyv, 1969, 10.); 1 elb. ( K a t o n a T., H u s z o n ö t é v — h u s z o n ö t novella, 1970). O írod.: Kolozsvári Grandpierre E . : Gyilkosság és módszer (Utazás a valóság körül, 1969). Hankiss Elemér

Cáprariu [kepráriu], A l e x a n d r u (Kolozsvár, 1929. dec. 20. —): r o m á n költő, kritikus. Az egyetemet Kolozsvárott végezte 1952-ben, m a j d az o t t a n i T r i b u n a szerkesztője l e t t . 1970 ó t a a kolozsvári D a c i a K ö n y v k i a d ó igazgatója. O Költészetére a m e d i t a t í v szemlélődés a jellemző; kedveli az erotikus t é m á k a t . K r i t i k á i t a mai r o m á n költészetről í r j a . O F ő b b művei: Orizonturi ('Horizontok', költ.-ek, 1965); Gercurile dragostei ('A szerelem körei', költ.-ek, 1966); Jurnal literar ('Irodalmi napló', k r i t i k á k , 1967). 0 Magyarul: 1 vers (Fosztó S., U t u n k , 1951, 19.); 1 vers (Kiss D., É l , 1963, 44.); 1 vers (Márki Z., U t u n k , 1963, 5.). Aurél Martin capriccio [kápriccsó] (olasz 'szeszély, f u r c s a ötlet, m ú l ó szenvedély, f u t ó szerel e m , furcsa, bizarr dolog'): 1. a 16. és 17. sz.-ban költői szövegekhez kapcsolódó, hangszerkísóretes, vokális zenemű. (Pl. J . de Berchem capricciói L . Ariosto Orlando Furiosójához; L. Balbi m ű v e i B. Marrucini költeményeihez.) O 2. a 19. sz.-i francia i r o d a l o m b a n e g y f a j t a színm ű t í p u s . A megjelölés olyan szemléletet f e d , mely szerint a szereplők életében t ö r t é n t események az élet szeszélyességén e k tanúságai (pl. A. de Musset U n Capri ce c. proverbe dramatiqueja, ós L e s Caprices d e Marianne c. kétfel vonásos v í g j á t é k a ) . Jellemzői: önéletrajzi elemek, i n t i m i t á s , választékosság, elégikus—lírai ós ironikus hangvétel. O 3. játékos, v á l t a k o z ó h a n g u l a t ú , komoly és tréfás elemeket keverő, szatirikus—ironikus lírai k ö l t e m é n y , pl. Tóth A. Áprilisi capricciója:

CapponI [kápponi], Gino (Firenze, 1792. szept. 13.—uo., 1876. f e b r . 3.): olasz történész, pedagógus és politikus. N a g y m ú l t ú firenzei nemesi család gyermekek é n t Bécsben ós Firenzében t a n u l t . Közéleti tevékenysége k i t e r j e d t nevelési és jótékonysági intézmények, szaklapok ós tak a r é k p é n z t á r alapítására. 1819-ben G. Viesseux-ve 1, a svájci s z á r m a z á s ú olasz h a z a f i v a l m e g a l a p í t o t t a a híres Gabinetto di letturát, az olvasókört, a m e l y találkozóhelye l e t t a legnevezetesebb irodalmi személyeknek. Részt v e t t 1841-ben az Archivio Storico Italiano c. folyóirat életre h í v á s á b a n . A szabadság és az olasz egység harcosa volt. 1860-ban szenátor lett. Mérsékelt liberális elvei m i a t t később m e g h a s o n l o t t a politikai vezetéssel, és élete u t o l s ó évtizedét La storia della Repubblica di Firenze ('A firenzei köztársaság t ö r t é n e t e ' , 1875) c. nagyszabású történelmi m u n k á j á n a k szentelte. O Kiad.: G. Maechia: Scritti editi ed inediti ( ' K i a d o t t ós k i a d a t l a n írások', 1877); Scritti inediti ( ' K i a d a t l a n írások', 1957). O írod.: G. Gentile: G. Capponi nella c u l t u r a toscana del secolo X I X . (1922). Tótfalusi István

De jó most elfeledni, hogy Az élet rút és vad dolog, Hogy itt, amennyi arc van, Megannyi csúnya harc van, S hogy botrány lenne, aj ajaj, Micsoda cifra, szörnyű baj, Ha most, annak jeléül, Hogy tavasszal megbékül

Capraníca [káprániká], Luigi (Róma, 1821— Milánó, 1891): olasz író. Nemesi családból származott, 1848-ban a római köztársaság ügyéért harcolt, ezért a n n a k b u k á s a u t á n menekülnie kellett; Milánób a n t e l e p e d e t t le. O R o m a n t i k u s , kalandos t ö r t é n e l m i regényei W. Scott, Manzoni és főleg id. Dumas h a t á s á t , egyben az

Szegénység, bánat, szenvedés, Belépnék e szép kertbe, és — Áprilisi merénylő — A hájas úrnak fénylő Búbjára rábökném szelíd Öklöm vidám barackjait.

Kovács 55

Endre

CAPRI

Caprin, [káprin], Giulio; Simplicius; Pánfilo (író nevek); (Trieszt, 1880. márc. 22.—Róma, 1958. aug. 17.): olasz író, újságíró, költő. Giuseppe Caprin szerkesztő és könyvkiadó fia. Több trieszti lap szerkesztője és a Corriere della Sera m u n k a t á r s a volt; legjobb írásai t é m á j á t is szerkesztői élményvilágából merítette: Terre e cieli ('Földek és egek', feljegyzések, 1933), Giorrii e nőtte ('Nappalok és éjszakák', vázlatok, 1942). Foglalkozott a német irodalommal, fordít o t t a német költők verseit. í r t regenyeket, trieszti krónikákat, verseket és két d r á m á t is; nagyszabású történelmi m ű v e a, La guerra 1914—1918. Sommario Storico ('Az 1914 —1918-as háború. Történeti összegezés', 1938). O Magyarul: 1 vers (Gáldi L., Vasárnap, 1937, 14.) Tótfalusi István

I f j ú k o r á b a n L. Vigo számára szicíliai népdalokat g y ű j t ö t t , de az eredeti költemények közé s a j á t dalait is becsempészte. O Kritikusi működésével az olasz naturalista regény kezdeteit, Verga verista irányát bátorította. Hegeli fogant a t á s ú elvei szerint az irodalomnak a tudományhoz, a tiszta gondolathoz kell közelednie, személytelenül, dokumentatív és tudományos módszerekkel kell az egyes esetek és karakterek összetevőit, meghatározó eredőit felkutatni és kibontani. Szépirodalmi művei, regényei és novellái e szélsőséges elveket csak részben valósítják meg; ennek ellenére lélektani ós patológiai kórtörténetek ben y o m á s á t is keltik. H á r o m fő regénye: a Giacinta (1879), a Profumo ('Illat', 1890) és a legfontosabb, az II marchese di Roccaverdina ('Roccaverdina márkija', 1901) m u t a t j á k Capuana művészetét, amelyben megerősödik a Verga verizmusával rokon vonásokat m u t a t ó „paesanismo", a falusi miliő, különösen a szicíliai kolorit nagy szerepe; Vergával és De Robertóva) együtt a verizmus „triászán a k " tekintik őket. Capuana hatása érződik Pirandello prózáján is, különösen p á l y á j a elején. Színművei derűsebb világot jelentenek regényei mellett, és a szicíliai tájnyelvet emelik irodalmi rangra. 0 F ő b b művei még: C'era una volta ('Egyszer volt, hol nem volt', mesék, 1882); Le appassionate ('A szenvedélyes nők', nlák, 1893): Le Paesane ('A parasztasszonyok', nlák, 1894); II drago ('A sárkány', mesereg., 1895); Lo Sfinge ('A szfinksz', reg., 1897); Studi sulla letteratura contemporanea ('Tanulmányok a kortársi irodalomról', 1879 —1882); Per Varte ('A művészetért', tan., 1885); Gli ismi contemporanei ('A kor izmusai', esszék, 1898); Lettere alVassente ('Levelek a távollevőhöz', esszék, 1904); Malia (színmű, 1905). O Filmje: Stormbound, olasz — amerikai szuperprodukció, 1951. O Magyarul: 1 — 1 nla (n. n., Pesti Napló, 1902, 240., 1906, 279.); 2 nla (n. n., A H é t , 1892, 6.); 1 nla (n. n., Magyar Dekameron, anto., 1893); 1 — 1 nla (n. n., A Hót, 1894, 10., 1895, 8 - 1 0 . , 1904, 29.); 1 nla (n. n., Külföldi dekameron, anto., 1895); 1 nla (Tóth B., Olasz elbeszélők tára, 1899); 1 nla (Tóth L., Modern olasz novellák, anto., 1959). O írod.: P . V e t r o : L . Capuana, la vita e le opere (1922); L. Toneili: Alla ricerca della personalitá (1929); Hilda L a u r a Norman: The scientific and the pseudoscientific in the works of Luigi Capuana (1938); V. Santangelo: Luigi Capuana e i suoi critici (1969). Tótfalusi István

Caproni [káproni], Giorgio (Livorno, 1912. jan. 7.—): olasz zenész, író, költő, irodalomesztéta. Genovában zenei tanulm á n y o k a t folytatott, a 2. világháború alatt a n y u g a t i fronton, m a j d Val Trebbiában az ellenállók között harcolt. 1946 óta R ó m á b a n él, tanító, napilapok és irodalmi folyóiratok m u n k a t á r s a . Proust, Maupassant, Flaubert műveiből fordított. O Come una allegória ('Mint egy allegória', költ.-ek, 1936) és Ballo a Fontanigorda ('Bál Fontanigordában', költ.-ek, 1938) c. első köteteinek témái, a liguriai t á j és az önéletrajzi emlékek m á r egyénítettek, de a keresett technikai bravúrok még nehézkessé teszik képeit. A Cronistoria ('Krónika', költ.-ek, 1943) c. válogatás szűkszavúbb, lónvegretörőbb, h a n g j a keserű. Legérettebb m ű v e a Stanze della funicolare ('A drótkötélpálya állomásai', 1952) c. verseskötet, amelynek gyors ritmusú, rövid, tömör, finom versmértékű darabjai a mai olasz költészet élvonalába emelték. O Egyéb fő művei: Giorni aperti ('Tág napok', nlák, 1942); 11 passaggio diEnea ('Aeneas átkelése', költ.-ek, 1956); II terzo libro e altre cose ('A harmadik könyv és m á s dolgok', versek, 1968). O Magyarul: 3 vers (Eörsi I., Modern olasz költők, anto., 1965); 1 vers (Eörsi I., Olasz költők antológiája, 1966). Székely Éva Capuana [kápuáná], Luigi (Mineo, Catania köz., 1839. m á j . 28. — Catania, 1915. nov. 29.): olasz író. Catániai jogi tanulmányai idején részt v e t t a szicíliai forradalmi mozgalmakban. Firenzében kót évig a La Nazione napilap színikritikusa, 1877-ben Milánóban a Corriere della Sera kritikusa lett. Rómában, majd 1902-től haláláig Cataniában az egyetem irodalomprofesszora volt. 56

CARAI

Capus [képit], Alfréd (Aix-en-Provance 1858. nov. 25.—Neuilly-sur-Seine, 1922. nov. 1.): f r a n c i a író. T ö b b lap (Le Gaulois, Le Figaro, L'Écho de Paris stb.) m u n k a társa. N é h á n y regénye u t á n (Les honnétes gens, 'Egyszerű emberek', 1878; Qui perd gagne, 'Az nyer, aki veszít', 1890; Années d'aventures, ' K a l a n d o s évek', 1895) a színp a d felé fordult, és „mosolygó optimizm u s á é v a l , felszínes, de csillogó dialógusaival, mozgalmasságával hosszú éveken á t Párizs egyik legdivatosabb színp a d i szerzője volt. O F ő b b színművei: La bourse ou la vie (1900: B á l i n t D., P é n z t v a g y életet, Vígszínház, 1901. ápr. 18.); La veine (1901: Bálint D., A szerencse, 1901. dec. 28. Nemzeti Színház); Les maris de Léontine (1901: Malonyay D., Leontine férjei, Vígszínház, 1901. n o v . 27.); Les deux écoles (1902: Salgó E., K é t iskola, Magyar Színház, 1908. febr. 29.); Notre jeunesse (1904: K ü r t h y E . , I f j ú s á g u n k , 1904); Monsieur Piégeois (1905); Les passagéres ('Az u t a s o k ' , 1906); Les deux hommes (1908: Révész F., A kót fórfi. Nemzeti Színház, 1909. febr. 26.); L'oiseau blessé (1908: A d o r j á n A., A nyílsebzette m a d á r , 1912); Un ange ('Egy a n g y a l ' , 1909); L'aventurier (1900: Salgó E., A k a l a n d o r , 1911); Héléne Ardouin (1913); La traversée ('Az átkelés', 1920). Számos elbeszélése jelent m e g m a g y a r u l a Pesti Naplóban 1903 és 1915 k ö z ö t t , v a l a m i n t a Világban 1910 és 1913 k ö z ö t t . O Mag y a r u l még: Mulatságos történetek (elb.ek, F a r k a s E., 1905). Ö írod.: A m b r u s Z.: Színházi esték (1914).

t á t s a nyelv kifejező erejének kérdéseit. F o l k l ó r k u t a t á s a i is jelentősek. O F ő b b m ű v e i : Izvoarele poemei ,,Luceafárul" ('»Az esthajnalcsillag« c. poéma forrásai', 1926); Personalitatea lui M. Eminescu ('Eminescu személyisége', 1929); Arta cuvintului la Eminescu ('A szó m ű v é s z e t e E m i n e s c u n á l ' , 1939); Critice ( ' K r i t i k á k ' , 1944). Poezia traditionalá romána ('A hag y o m á n y o s r o m á n költészet' 1969). Aurel_ Martin

Car, Marko (Herceg-Novi, 1859. aug. 30.—Belgrád, 1953. nov. 1.): szerb esszéű'ó. Sokoldalú i r o d a l o m t u d o m á n y i és kritikusi tevékenységet f e j t e t t ki. A Szerb T u d o m á n y o s A k a d é m i a levelező t a g j a volt. E k l e k t i k u s , idealista eszmékkel v e g y í t e t t impresszionista esszéket írt. F o r d í t o t t franciából és olaszból. O F ő b b művei: Moje simpatije ('Szimpát i á i m ' , esszék, 1895 — 1913); Esteticka pisma ('Esztétikai levelek', 1920); Ogledi i predavanja ( ' T a n u l m á n y o k és előadások', 1931). O írod.: J . Skerlic: M. Car (Pisci i knjige, 2. köt., 1955). Bosko Novakovic Caracostea, [kárákoszteá], Dumitru (Slatina, 1879. m á r c . 10.—Bukarest, 1964. j ú n . 2.): r o m á n irodalomtörténész, kritikus. Bécsben végzett, W. Meyer-Lübke t a n í t v á n y a volt. A b u k a r e s t i egyetem professzora a Viata noua c. folyóirat k r i t i k u s a volt. K r i t i k á i b a n a szimbolizm u s híve. Az i r o d a l o m k r i t i k a elméleti megalapozása érdekében összehasonlító i r o d a l o m t ö r t é n e t i módszerek alkalmazásával k u t a t t a az irodalmi a l k o t á s folyama57

Caragiale [kárádzsále], Ion Luca (Haimanale, 1852. j a n . 30.—Berlin, 1912. j ú n . 9.): r o m á n drámaíró, novellista, publicista, költő. C. Garagiali unokaöccse, M. I. Caragiale r o m á n k ö l t ő , író és L. I. Caragiale r o m á n író a p j a . 1867ben érettségizett Ploiesti-ben, majd 1870-ig a bukaresti színművészeti konzerv a t ó r i u m h a l l g a t ó j a volt. B i z o n y t a l a n a n y a g i helyzetén, a m i n megjelenő m u n k á i sem t u d t a k kielégítő módon változt a t n i , a legkülönbözőbb alkalmi m u n k á k kal, rövid életű szerződésekkel p r ó b á l t segíteni. Volt korrektor, házitanító, tisztviselő, közíró, szerkesztő, több s z í n m ű v e t f o r d í t o t t r o m á n r a , 1888 — 1889-ben a r o m á n színházak főigazgatój a k é n t t e v é k e n y k e d e t t , később v a s ú t i vendéglőt bérelt, m a j d sörözőt n y i t o t t B u k a r e s t b e n . R ö v i d ideig t a g j a volt a Junimea k o n z e r v a t í v irodalmi társaságn a k . 1902-ben p l á g i u m p e r t i n d í t o t t a k ellene azzal a v á d d a l , hogy Nápasta e. t r a g é d i á j á t egy K e m é n y I s t v á n n e v ű m a g y a r írótól l o p t a ; a per f o l y a m á n bebizonyosodott, h o g y a vád a l a p t a l a n , K e m é n y I s t v á n koholt személy. Ellenségei erre ú g y m ó d o s í t o t t á k v á d j u k a t , h o g y egy ToZszío;-drámát plagizált. 1904ben emigrált és Berlinben t e l e p e d e t t le. T ö b b é nem t é r t vissza h a z á j á b a . O Első írásai — k a r c o l a t o k és versek — 1873b a n jelentek meg a Ghimpele c. h u m o r i s t a l a p b a n . A színpadon először az O noapte furtunoasá (1879: D á n é T., V i h a r o s éjszaka, 1952) c. vígjátókkal j e l e n t k e z e t t . E b b e n a d a r a b j á b a n bőven m e r í t a f r a n c i a bohózat esemény- és kelléktárából, de a helyzet vígjátékokra jellemző szerelmi b o n y o d a l o m , a félreértésekből k i b o n t a k o z t a t o t t konfliktus csak kiind u l ó p o n t nála. A legnehezebb d r á m a í r ó i f e l a d a t o t teljesítve égető t á r s a d a l m i kérdésekből ö t v ö z ö t t jellem v í g j á t é k o t ír. Maró szatírával á b r á z o l j a a 48-as eszmék e t eltorzító és a z o k a t személyes haszn u k r a kiforgató liberális polgárság előretörését. Hősei kivétel nélkül k o r l á t o l t emberek, külvárosok megtollasodott kereskedői, s ezek talpnyalói, demagóg, l a t i n c i t á t u m o k k a l hadakozó, franciás-

CARAI

kevésbé sikerültek közé sorolható. Ezzel a m ű v e l vígjátékírói p á l y á j a véget is ért. Színpadi szatirikus tudatosságát példázza Titirca, Sotirescu és Tsa c., sajnos csak vázlatban f e n n m a r a d t terve, amiben a Viharos éjszaka és Az elveszett levél hőseit szándékozott életre kelteni, i m m á r mint a politikai és gazdasági h a t a l o m letéteményeseit. O Stílusában Caragiale nemcsak kiváló jellemzőnek, h a n e m nyelvújítónak is bizonyul. Szatíráinak hősei, az ország vezetői jogokat követelő kistulajdonosok magukkal hozzák a külváros, a ,,mahala" jellegzetes szóhasználatát, fordulatait, ami komikusan keveredik felfelé kacsintgatásuk áruló jeleivel, francia és latin kifejezések használatával, az ú r h a t n á m polgár otromba-finomkodó modorával. Caragiale nyelvi eredetisége, sajátos, helyhez és alkalomhoz kötődő fordulatai rendkívül nehezen fordíthatóvá teszik színpadi, de egyéb műveit is. B á r vígjátékainak t ö b b m a g y a r nyelvű fordítása is van, a m a g y a r szövegek még mindig inadekvát m ó d o n a d j á k vissza világát. O 1890-ben írja meg utolsó színpadi m ű v é t : Ndpasta (Anton P . P., Megtorlás, 1952) c. tragédiáját, mely a paraszti élet kicsinyes ós z á r t világában m u t a t j a meg a legszebb emberi szenvedélyek eltorzulását s eltorzulásukban kibontakozó pusztító erejüket. A nagy román szatirikus itt vígjátéki hőseinek, a külvárosi-kispolgár törtetőknek v a g y a h a t a l o m nagypolgári és bojári birtokosainak szenvedélytelen kicsinyességével és büntetlen bűneivel a nagy szenvedély igazabb emberi értékeinek zsákutcába-futását és tragikus bűnhődésót állítja szembe. E z a parasztdráma szerkezetében a klasszikus tragédiákra emlékeztet, hősei a sorstragódia és a lélektani dráma határmezsgyéjén állnak. Egyrészről sorsszerűen adottak, valamely szenvedély — bosszú, szerelem — megszállottjai, már-már patologikus fokon; másrészről finom, illetve markáns vonásokkal megrajzoltak, bonyolultan összet e t t e k . A tragédia különleges érdeme, hogy a román színpadon először jelenít meg valóságos paraszthősöket, s egyú t t a l sajátosan r o m á n atmoszférát is t e r e m t . Dragomir a l a k j á n a k ós sorsának megformálásában a n a g y orosz realisták megtermékenyítő h a t á s a érződik. O Novelláira is tragikus légkör jellemző, de ezekben az alkotásaiban nagyobb hangsúlyt fektet a lélektani elemzésre. 1890 u t á n í r t karcolatait, melyek a Moftul Román c. élclapban jelentek meg, később a Momente ('Pillanatok') c. ciklusában g y ű j t ö t t e egybe. Ezekben a kaleidoszkópszerűen vibráló rövid írásaiban a hősök

kodó újdondászok; valamennyien világosan látják politikai-gazdasági felemelkedésük ú t j á t és látszatkonfliktusokon á t csakhamar rádöbbennek érdekközösségükre. Jellemző a vígjáték korabeli aktualitására, hogy a polgárőrség, amely a valóságban é p p ú g y főszerepet játszott, m i n t a színpadon, botokkal v á r t a a szerzőt a művészkijárónál. Éles politikaitársadalmi tisztánlátásról tanúskodik a n y o m t a t á s b a n m á r 1880-ban megjelent, de végleges f o r m á j á t csak 1912-ben elnyert vígjátéka is, a Gonul Leonida fata cu reactiunea (Kiss J . , Leonida naccsás úr és a reakció, 1952). Az egyfelvonásos bohózat a politikai hatalomért küzdő pártoknak nyugdíjasokból, kishivatalnokokból álló lelkes korteshadát szatirizálja. Leonida csalhatatlan politikai orákulum a családi tűzhely mellett. Ostobasága, tudálékossága méltó közönségre talál feleségében, Efimitában. De elég egy garázda társaság éjszakai dáridója, a rendőrőrmester széles jókedvében leadott néhány pisztolylövése, hogy bútorokkal barikádozzák el a j t a j u k a t , a forradalom kitörésére, pánikszerű menekülésre gondoljanak. A vígjáték, amely a külvilágból felszippantott zavaros eszméknek a szó szoros értelmében egy kispolgár család ágyában ad találkozót, a román irodalom legjobb jellemvígjátékainak egyike. Legjelentősebb színpadi m ű v e az O scrisoare pierdutá (1884: K á d á r I., Az elveszett levél, 1934; Nagy E., Elveszettlevél, 1949) c. vígjáték, melyben az ellentétes politikai táborok érdekszövevónyót jeleníti m e g mélyreható gúnynyal. A két polgári p á r t h a t a l m i vetélkedése során egyre nyilvánvalóbbá válik egy húron pendülésük. A nagyszerű jellemekként megformált pártkorifeusok népboldogító nézetei már semmiben sem különböznek egymástól, a néphez is vajmi kevés közük van, s az eszközzé degradálódott eszmék aljas machinációkkal, cselszövésekkel egészülnek ki. A vígjáték R o m á n i a és a világ színpadainak állandó műsordarabja. E b b e n a művében m u t a t k o z i k meg legszembeötlőbben drámaírói esztétikája, melynek főbb jellemzői: kevés szereplő, a klasszikus minták tiszteletben tartása, idő és cselekmény egysége, ragaszkodás a szimmetrikus szerkesztéshez. 1885-ben fejezi be D-ale carnavalului (Hobán J . , Farsang, 1952) c. vígjátékát, melyben nem a szembenálló ós mégis érdekközösségben levő felső osztályokat, h a n e m a nagypolgárság és a bojárok m a j m o l ó j á t , a kispolgárságot jeleníti meg. A vígjáték mind társadalmi töltését, mind szerkezetét illetően a 58

CARAG

p á r a t l a n hevességgel k a p n a k h a j b a , m a j d mikor fölismerik közös é r d e k ü k valamilyen m o z z a n a t á t , l á t v á n y o s gesztusok kíséretében békülnek össze. Típusok egész galériája vonul fel itt, legtöbbjének jellegzetes neve is v a n , m e l y jellemét, s z á r m a z á s á t , t á r s a d a l m i v a g y hivatali pozícióját, törekvését jelzi t o r z í t o t t form á b a n . 1907, din rprimávará piná-n toamná (1907: Réz Á., 1907, tavasztól őszig, részletek, 1951) c. politikai pamfletjében, a m e l y a bécsi Die Zeit c. l a p b a n jelent meg, a valóságos helyzetnek megfelelően elemzi az 1907-es r o m á n parasztfelkelés előzményeit és v ó r b e f o j t á s á n a k k ö v e t k e z m é n y e i t . O 1952-ben r o m á n f i l m készült a Zűrzavaros éjszaka, 1953-ban pedig Az elveszett levél c. vígjátékából; u g y a n c s a k 1953-ban h á r o m n o v e l l á j á t k o m p o n á l t á k egyetlen f i l m m é , 1958-ban pedig megfilmesítették a Két sorsjegy és a Táviratok c. szatirikus írásait, v a l a m i n t Farsang c. v í g j á t é k á t is. O Magyarra először Jancsó B. f o r d í t o t t a egy novelláját az Élet c. folyóirat s z á m á r a (1892, 645 — 653. lap); verseiből Kiss J. (Kaleidoszkóp, 1967) és Majtényi E . (Előre, 1962, 4543.) f o r d í t o t t . Műveiből A r o m á n irodalom kis t ü k r e (2. köt., 1962) c. a n t o . bő válogat á s b a n közöl különböző m ű f a j ú , m a g y a r r a f o r d í t o t t szemelvényeket. Táviratok c. szatirikus í r á s á t Lőrinczi L. f o r d í t o t t a le (Romániai elbeszélők, 1965). O Magyar nyelvű r á d i ó j á t é k készült a Zűrzavaros éjszaka (Gera Gy.) és Az elveszett levél (Nagy E.) c. vígjátékokból, valamint a Két sorsjegy (Ignácz R . ) c. szatírából; ezek a m a g y a r r á d i ó b a n 1962 és 1967 fol y a m á n h a n g z o t t a k el. M a g y a r u l megjelent főbb kötetei: Két sorsjegy (elb.-ek, N a g y E., R é z A., Stella A., 1951); Jegyzőkönyv (karcolatok, humoreszkek, Grandpierre E., R é z Á., Stella A., 1951); Válogatott művei ( D á n é T., Kiss J . , N a g y E . stb., 1952); Válogatott művei ( F o d o r S., H o b á n , J . , Lőrinczi L. stb., S. Iosifescu előszavával, 1960). O írod.: F o d o r S.: Caragiale ós kritikusai (Igazság, 1952, 26.); J a n c s ó E . : A d y és Caragiale r o m á n — m a g y a r közeledési kísérlete 912-ben ( U t u n k , 1946, 3.); K e l e m e n B.: Caragiale és a nyelv kérdései (Irodalmi A l m a n a c h , 1952, 1.); Kolozsvári Grandpierre E . : Caragiale születésének századik é v f o r d u l ó j á r a (Irodalmi Ú j s á g , 1952, 3.); Marosi P . : Caragiale m a g y a r színpadokon (Utunk, 1952, 4.); R é t h y A.: I o n L u c a Caragiale m a g y a r nyelven ( U t u n k , 1962, 23.); S. Iosifescu: Caragiale (1955); Szemlér F . : A l á t h a t a t l a n szereplő (Lépésről lépésre, 1956); T. V i a n u : Caragiale a világirodalomban (Igaz Szó, 1962, 10.); Köpeczi B . : Caragiale ( É l , 1962, 23.);

Kaltassy E . : N a g y m ű — n a g y fordítói f e l a d a t (Igaz Szó, 1962, 10.); S. Iosifescu: Caragiale s z a t í r á j a (uo.); uő.: M o m e n t u l Caragiale (1963); C. Dobrogeanu-Gherea: A „ H ú s v é t i g y e r t y a " és a „ M e g t o r l á s " (Kritikai t a n u l m á n y o k , 1963); T. V i a n u : A r t a prozatorilor románi (1966); S. Cioculescu: I . L. Caragiale (1967); S. Cazimir: Caragiale . . . universül comic (1967). Szűcs Éva—Kolozsvári Papp László Caragiale [kárádzsále], L u c a I o n (Bukarest, 1893. júl. 3.—uo., 1921, j ú n . 7.): rom á n í r ó . I . L . Caragiale fia. 1904 — 1912 k ö z ö t t Berlinben ólt apjával, m a j d a n n a k h a l á l a u t á n is 1916-ig, de R o m á n i a h a d b a lépése u t á n el k e l l e t t hagynia N é m e t o . - t . O P r ó z á j á t a p a r a d o x eszmetársítások m e l l e t t az a b s z u r d és groteszk helyzetek kedvelése jellemzi. Történelmi t á r g y ú v a g y népi ihletésű, nemegyszer könyvélm é n y e k e t idéző költeményeiben elsősorb a n a szép h a n g z á s r a törekszik, és gyakr a n esik a v e r b a l i z m u s h i b á j á b a . E . A. Poe és K . Hamsun fordítója. O F ő m ű v e i : Nevinovatii §irete ( A g y a f ú r t á r t a t l a n s á gok', I . Ghereával, reg., 1920); Hrisovul domnifei ('A hercegnő adománylevele', költ.-ek, 1922); Jocul oglinzilor ('Tükrök játékai', versek, 1972). O írod.: E . Lovinescu: L u c a I o n si I o n L u c a Caragiale (Serieri, 1. k ö t . , 1969). Aurél Martin Caragiale [kárádzsále], Mateiu I o n (Bukarest, 1885. m á r c . 25.—Bukarest, 1936. j a n . 17.): r o m á n költő, író. I . L. Caragiale r o m á n író t ö r v é n y t e l e n fia. T a n u l m á n y a i t részben B u k a r e s t b e n , részben külföldön f o l y t a t t a . K ü l ö n c módon élt, elvonultan, címertannal és genealógiával foglalkozott, d e eredményeit n e m p u b l i k á l t a . O Kis t e r j e d e l m ű életművében legjelentősebb alkotása a Craii de Curtea-Veche (1929: Szenczei L., A r a n y i f j a k alkonya, 1966) c., nehezen m e g h a t á r o z h a t ó m ű f a j ú prózai alkotása, m e l y n e k hősei a valóság és az álom h a t á r m e z s g y é j é n élik különös élet ü k e t ; stílusa a r o m á n széppróza egyik legnagyobb teljesítménye. O E g y é b művei: Remember ('Emlékezz!', angol cím, f a n t a s z t i k u s reg., 1924); Pajere ('Apród', költ-ek, 1936). Sub pecetea tainei ('A t i t o k bélyege a l a t t ' ) c. regénye befejezetlen m a r a d t . O írod.: Szenczei L . : Utószó (Matei I o n Caragiale: A r a n y i f j a k alkon y a , 1966). Belia György Caragiali [kárádzsóli], Costache (Bukarest, 1813. m á r c . 29.—uo., 1877. febr. 13.): r o m á n színész, d r á m a í r ó , költő. Caragea v a j d a u d v a r i ételmesterónek fia, I. L. Caragiale n a g y b á t y j a . B u k a r e s t ben tanult, m a j d 1838-ban s z í n t á r s u l a t o t szervezett B o t o s a n i - b a n , 1839-ben pedig

CARAI

olasz költészete, 1957). O írod.: L. Venturi: II Caravaggio (1921); B. Berenson: Del Caravaggio (1950); Czobor A.: Caravaggio (1960); G. Delogu: Caravaggio (1962). Rónai Mihály András

l a s i - b a n . Szoros kapcsolatai v o l t a k az 1848-as mozgalmakkal. 1850-től igazgat ó j a az 1852. dec. 31-én megnyílt b u k a resti N e m z e t i Színháznak, 1855 —1857 közt ü g y v é d , 1857-től a bukaresti N e m zeti Színház színésze. N a g y n y o m o r ú s á g b a n h a l t meg. O V í g j á t é k a i b a n a b o j á r o k a t ós az ú j g a z d a g o k a t g ú n y o l j a , rokonszenves hőseit a kispolgárság köréből v á l a s z t j a . K ö l t ő k é n t kevésbé jelentős. O F ő b b m ű v e i : O repetitie moldoveneasca (vígj., 1845, b e m u t a t ó 1844: H a lász A., E g y m o l d v a i próba, részlet, A r o m á n irodalom kis tükre, 1. köt., 1961); 0 soare de mahala ('Estély a k ü l v á r o s b a n ' , vígj., 1847); Doi cotcari ('Két csaló', vígj., ó. n.). O írod.: D i a c u : Costache Caragiale (1940); I . Massof: T e a t r u l r o m á n e s c (1. köt., 1961); I s t o r i a t e a t r u l u i r o m á n e s c (1. köt., 1965). Domokos Sámuel

Carbone [kárbóne], Lodovico; Garbó (latin névalak); ( F e r r a r a , 1435—uo., 1482): l a t i n u l író olasz h u m a n i s t a . F e r r a r á b a n Guarino Veronese i s k o l á j á b a n Janus Pannonius t a n u l ó t á r s a volt, tehetségének b á m u l ó j a s — m i n t u t ó b b k i t ű n t — irigye is. S a j á t állítása szerint Mátyás király m e g h í v t a volna t a n í t a n i Mo.-ra, de h a z á j á t ó l n e m t u d o t t elszakadni s így o t t h o n m a r a d t , noha f ő m ű v é n e k némely magyaro.-i helyismeretet eláruló paszszusa ennek ellenkezőjére látszik vallani. E m ű az Ad serenissimum principem et inclitum Pannoniae regem divum Mathiam Lodovici Carbonis dialógus de ipsius regis laudibus rebusque gestis (1470 körül: K a z i n c z y G., Párbeszéd M á t y á s király dicső tetteiről, Martius Galeot könyve, 1863) c. krónikás dialógus, amelynek eredeti p é l d á n y a , a k i r á l y n a k felajánlott kézirat gróf Teleki J . g y ű j t e m é n y é v e l került az MTA k ö n y v t á r á b a , s amelynek szövegét Ábel J . és Fraknói V. közölte (Irodalomtörténeti E m l é k e k , 1886 — 1890). Az író i t t — Janus Pannoniust illető komiszkodó megjegyzéseivel, melyekkel u d v a r o l a királynak, aki ellen egykori b a r á t j a p á r t ü t é s v é t k é b e esett — h o l t á b a n állt nemtelen bosszút azon a (különben általa is n a g y r a t a r t o t t ) költőn, aki őt, míg élt, n e m igen szenv e d h e t t e , k é t e p i g r a m m á j á n a k tanúsága szerint. Máskülönben m a g a a mű, h a n e m is m e n t e s a kor bizonyos jellegzetességeitől, a M á t y á s korabeli Mo. r a j z á t illetően k o r á n t s e m csupán p u s z t a hízelgés, s m a gán viseli a h u m a n i s t á k h a b i t u s á n a k szellemileg és vallásilag elfogulatlan, progresszív vonásait is. Lelkes is, nyegle is — végső soron Janus Pannonius cpigrammáj á t igazolja:

Caraion [ k á r á j o n ] , I o n (írói nóv); Stelian Diaconescu (családi nóv); ( R u s a v á t , 1923. m á j . 24.-—): r o m á n költő, m ű f o r d í t ó . Bölcsészetet végzett B u k a restben, m a j d különféle lapok belső m u n k a t á r s a , 1945-től 1947-ig a Művészetügyi Minisztérium s a j t ó t a n á c s o s a volt. 1947-ben Agora c. t ö b b n y e l v ű folyói r a t o t szerkesztett, melyben r o m á n , f r a n cia, olasz, n é m e t és orosz nyelven közölte r o m á n és külföldi szerzők m ű v e i t . O Verseit csiszolt f o r m a , világirodalmi k u l t u r á l t s á g , intellektuális h a j l a n d ó s á g jellemzi. Első verseskötetét ( P a n o p t i c u m , 1943) b e t i l t o t t á k . Termékeny m ű f o r d í t ó , ú j a b b a n m a g y a r költőktől, k ö z t ü k Adytól és Petőfitől is fordít. O E g y é b f ő verseskötetei: Ómul profilat pe cer ( ' É g r e r a j z o l t emberi arcél, 1945); Cintece negre ( ' F e k e t e dalok', 1947); Eseu ('Esszé', 1966); Dimineata nimánui ('Senki reggele', 1967). Belia György Caravaggio [kárávadzso], Michelangelo d a (művésznév); Merisi (családi nóv); (Caravaggio, B e r g a m o m., 1573. s z e p t . 28.—Porto d'Ercole, Grosseto m . , 1610. júl. 18 ): olasz festő, költő. M i l á n ó b a n t a n u l t , Velencében, m a j d R ó m á b a n dolgozott, ahol 1606-ban utcai verekedés közben e m b e r t ölt, s ezért N á p o l y b a , m a j d M á l t a szigetére m e n e k ü l t . O t t is bebörtönözték, Szicíliába szökött, m a j d N á p o l y b a n m á l t a i haragosai súlyosan megsebesítették. P á p a i kegyelemmel élve visszaindult R ó m á b a , de útközben m é g a nápolyi h a t ó s á g e l k a p t a , mindenéből kif o s z t o t t a s b e z á r t a ; m á r csak halálos betegen i n d u l h a t o t t t o v á b b . O A reneszánsz festészet egyik lenagyobb m e s t e r é n e k versei közül csak egyetlen, önironikus epigramma maradt ránk. O Magyarul: 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad

Szén a neved magyarul, Carbo, de zsarátnok a lelked; Kár, Lajosom, hogy az is por s hamu lesz valaha.

(ford. Berezeli A. K.) O Műveinek bibliográfiája: R . Sabbadini: Epistolario di Guarino Veronese (1915, 1916, 1919). O írod.: Ábel J . : Analeeta ad h i s t ó r i á m renascentium in H u n g a r i a l i t t e r a r u m spect.antia(1880);uő.: Olaszo.-i X V . sz.-beli íróknak M á t y á s királyt dicsőítő m ű v e i (1890); R . Sabbadini: Vita di Guarino Veronese (1891); uő.: L a scuola e gli studi di G u a r i n o Veronese (1896); H e g e d ű s L.: A n a l e e t a n o v a ad históriám renascentium in H u n g a r i a litter a r u m s p e c t a n t i a (1903); H u s z t i J . : J a n u s 60

CARDU

H a r s á n y i Zs., A h u r o k , 1925) elnyerte az Académie francjaise r e g é n y - n a g y d í j á t . 1923-ban jelent meg a Vérotclika VÉtrangére (reg.: K o m o r Z., Verácska, az idegen leány, é. n.). Apacsokról és s z a j h á k r ó l í r t és h a n e m is szállt le dosztojevszkiji mélységekbe, ösztönösen hasonlít alvilági alakjaihoz és nagy beleéléssel f e s t e t t e az éjszakai Párizst. F l a u b e r t - i álszenvtelenségón m i n d e n ü t t á t s ü t valamilyen mélabús, de meleg emberi együttérzés. Megírta Villon, Verlaine, Nerval és Utrillo életét. O F ő b b m ű v e i még: La légende et la vie d' Utrillo életr., 1927: Ligeti M., Utrillo, 1971); La rue ('Az u t c a ' , reg., 1930); Prison de femmes ('Női b ö r t ö n ' , r i p o r t k ö n y v , 1931; film: ua., 1939 és 1958, francia) Brum.es ( ' K ö d ö k ' , reg., 1936); Nostalgie de Paris (emlkv, 1941: Vas I., Szerelmem Párizs, 1943); Le román de Frangois Villon (életr., 1926: S o m o g j n P . L., Villon, 1965). O Mag y a r u l m é g : 3 vers ( R ó n a y Gy., Modern f r a n c i a líra, 1939); 5 vers (Rónai M. A., N a g y v , 1958, 7.); 3 vers (Gergely Á., Párizs, 1960); 2 vers ( R ó n a y Gy., F r a n c i a költők antológiája, 1962); 1 vers ( R ó n a y Gy., É n e k e k éneke, 1966). O írod.: B ó k a L.: Messze szőke S z a j n a mellett (MCsill, 1941, 49 — 51.); P h . Chabaneix: Carco (1949); R ó n a i M. A . : Francis Carco f e j f á j á r a (Nagyv, 1958, 7.); B a j o m i L á z á r E . : A M o n t m a r t r e (1967). Bajomi Lázár Endre

P a n n o n i u s (1931); Gerózdi R . : J a n u s P a n n o n i u s és J e g y z e t e k ( J a n u s P a n n o n i us v á l o g a t o t t versei, 1953); K a r d o s T.: A magyarországi h u m a n i z m u s kora (1955). Rónai Mihály András car-bayta:

csárbajta

Carcano [kárkáno], Giulio (Milánó, 1812. aug. 7.—Lesa, 1882. ápr. 30.): olasz író. Nemesi c s a l á d b ó l s z á r m a z o t t ; jogot t a n u l t , a B r e r a k ö n y v t á r könyvtárosa volt; az 1848-as f o r r a d a l o m b a n való részvétele m i a t t k é t évet száműzetésben töltött; később szülővárosában m a g á n t a n í t á s b ó l élt; 1876-ban szenátor lett. O Számos ós k o r á b a n igen népszerű regényében a m a n z o n i s t a h a g y o m á n y t a szélsőséges szentimentalizmus i r á n y á b a fejlesztette; legjelentősebb regénye az Angiola Maria (1839); tragédiái közül legjobb az Ardoino re d'Italia ('Ardoino, Olaszország királya', 1860), négy évtizedes m u n k á v a l , de közepes eredmónynyel l e f o r d í t o t t a Shakespeare összes m ű veit. O G y ű j t , kiad.: Opere Complete ('Összes művei', 1892—1896). O Magyarul: 1 vers (Körösi A., Veszprémi Közlöny, 1892, 42.). O írod.: F . Bernetti: L ' o p e r a letteraria di Giulio Carcano (1918); G. Cocchiara: Guilio C a r c a n o (Popolo e l e t t e r a t u r a in Italia, 1958). Tótfalusi István Carco [kárko], Francis; Fran eltávolodik a politikai t e m a t i k á t ó l . A t ö r t é n e t banálisnak is m o n d h a t ó : a becsületes, kissé n a i v f i ú szerelme R i t a , a kétes erkölcsű l á n y i r á n t ; és f o k o z a t o s k i á b r á n d u l á s a . Későbbi műveiben, pl. az. Un cuore arido ( ' E g y sivár szív', 1961) é s a La ragazza di Bűbe (1960: Zentai É.,. B ű b e szerelmese, 1971) c. regényben m é g f e l b u k k a n a p a r t i z á n h a r c emléke, de a cselekmény i n k á b b belső, pszichológiai jellegű. E z utóbbiból Bűbe szerelmese c. f i l m készült, Magyaro.-on is b e m u t a t t á k . Kifejező eszközeiben r e n d k í v ü l ökonomikus; p r ó z á j a világos, egyszerű, t ö m ö r , e g y ú t t a l elegáns. O E g y é b m ű v e i : La visita ('A l á t o g a t á s ' , nlák, 1942); I vecchi compagni ('Régi e l v t á r s a k ' , reg., 1953); La casa di Via Valadier ( ' H á z a Valadier u t c á b a n ' , k é t kisreg., 1956); La maestra ('A t a n í t ó n ő ' , reg., 1957); Un matrimonio del dopoguerra ( ' E g y h á b o r ú utáni házasság', reg. 1957); II taglio del bosco ( ' E r d ő i r t á s ' , kisreg.-ek, 1959); Storia di Ada ('Ada t ö r t é n e t e ' , reg., 1965); Ferrovia locale ('Vicinális', reg., 1968); Una relazione (kisreg., 1969: Telegdi Polgár I . , A viszony, N a g y v , 1971. 4.). O Magyarul m é g : 1 nla (Sárközy E., Mai olasz elbeszélők, 1969). O írod.: The T i m e s L i t e r a r y S u p p l e m e n t (1960, aug. 19.); I s p á n k i J . : Carlo Cassola (Nagyv, 1963, 10.); A. Ciotti: Serittori e critici cont e m p o r a n e i (1968). Karsai Lucia

Cassius Hemlna [kássziusz héminá], L u c i u s (i. e. 2. sz. eleje — i. e. 146 u t á n ) : r ó m a i annalista. Annales ('Evkönyvek') c. t ö r t é n e t i m ű v e 4 ,,könyv"-ből (liber) állt. Az Aeneas-mondától és I t á l i a őstört é n e t é t ő l Görögő, meghódításáig t á r g y a l t a a római t ö r t é n e l m e t ; a k ö z é p p o n t b a n a 2. p u n h á b o r ú állt. N e m a n n y i r a a politikai események, m i n t i n k á b b — töredékeiből kivehetően — etimológiai,

Cassone [kásszóne], Giuseppe (Noto, Szicília, 1843. júl. 5.—uo., 1910. júl. 31.): olasz költő, m ű f o r d í t ó . J ó m ó d ú családból s z á r m a z o t t . 17 éves k o r á b a n részt v e t t a szülőföldje felszabadításáért és az egységes Olaszo.-ért v í v o t t győzelmes h a r c o k b a n , m a j d súlyosan megbeteged e t t , és s z ü l ő f a l u j á b a n visszavonultan, teljes m a g á n y b a n élte le életét. Q 94

CASTR

F i n o m , érzelmes h a n g u l a t ú költemények e t szerzett. Számottevőbbek azonban fordításai. Garibaldi marsalai t á b o r á b a n 1860-ban találkozott Türr I . tábornokkal, a m a g y a r szabadságharcban részt v e t t honvédekkel, s tőlük h a l l o t t a először Petőfi nevét. Notói m a g á n y á b a n m e g t a n u l t m a g y a r u l is, s l e f o r d í t o t t a és p u b l i k á l t a Petőfi verseinek legnagyobb részét, k ö z t ü k Az apostolt. F o r d í t á s a i t az eredetihez való teljes h ű s é g és költői szépség jellemezte. O A m a g y a r költészet népszerűsítése terén szerzett érdemeinek elismeréseképp a P e t ő f i és a K i s f a l u d y Társaság tagjai közé választ o t t a . O Magyarul: 1 t a n . (Meltzl H . , Összehasonlító I r o d a l o m t ö r t é n e t i Lapok, 1877, 1.). O írod.: Meltzl H . : P e t ő f i Olaszországban (Koszorú, 1880, 3. köt.); R a d ó A.: E g y ú j olasz Petőfi-fordító. Cassone Petőfi-fordításai (Koszorú, 1881, 6. köt.); K a s t n e r J . : L e t t e r e inedite di Giuseppe Cassone a Ugo Meltzl (Corvina, 1928, 93 — 121. lap); J a n k o v i c s M . : Lelkek találkozása (1942). Mihály László

t i k u s a n szemléli. Verseit kis f ü z e t e k b e n a d t a közre: Lafolie d'Amadis et autres poémes ('Amadis bolondsága ós m á s v e r s e k ' , 1950 —1951); La rose et le vin ('A rózsa, ós a bor', 1952); Recueil ( ' G y ű j t e m é n y ' , 1953); Ballades (1956). 1957-ben e l n y e r t e a Grand P r i x d e Monacót, 1971-ben megk a p t a a Nemzeti I r o d a l m i N a g y d í j a t . Bajomi Lázár Endre Casíelar [kásztelár], Emilio; Gastelar y Bipoll (teljes n é v ) ; (Cádiz, 1832. szept. 7.—San Pedro del P i n a t a r , Murcia t a r t . , 1899. m á j . 25.): s p a n y o l író, politikus. Filozófiai t a n u l m á n y o k a t végzett. 1858tól 1866-ig M a d r i d b a n egyetemi t a n á r . Az 1866-os f o r r a d a l o m b a n való részvétele m i a t t F r a n c i a o . - b a emigrált. 1868-ban h a z a t é r t , m a j d 1873 — 1874-ben a z E l s ő K ö z t á r s a s á g miniszterelnöke volt. A r e s t a u r á c i ó (1874) u t á n m i n t liberális politikus és t ö r t é n é s z m ű k ö d ö t t . O K o r á n a k leghíresebb p a r l a m e n t i szón o k a . Mint író n a g y o n tevékeny: számos történeti, történetfilozófiai m ű v e , regénye, elbeszélése és visszaemlékezése van. Műveltsége r e n d k í v ü l szóles körű, d e tudományos m u n k á i n a k informatív anyaga n é h a pontatlan. S t í l u s á r a jellemzőek a k ö r m o n d a t o k ós a színes, szóvirágos előa d á s m ó d . O F ő b b m ű v e i : Becuerdos de Italia (visszaemlékezések, 1872: Szathm á r y Gy., A m ű v é s z e t , a vallás és a t e r m é s z e t Olaszországban, 1874; H u s z á r V., ua., 1895); La vida de Lord Byron (életr., 1873: V á r n a y G., L o r d B y r o n élete, 1876); História de un corazón. (reg., 1874: Beksics G., E g y szív t ö r t é nete, 1874; a 2. rész címe: Ricardo, 1874: uő, Ricardo, 1878); Fra Filippo Lippi (reg., 1877); La revolución religiosa ('A vallási f o r r a d a l o m ' , t a n . , 1883). O Magyar u l még: Gastelar Emil Beszédei ( S z a t h m á r y Gy., 1875); A római műveltség és klasszikus művészet (Szathmáry Gy., 1894); 1 — 1 n l a (Szalai E., M a g y a r Sálon, 1894; n . n., Pesti N a p l ó , 1899, 144.). O írod.: B. J a r n é s : Gastelar, h o m b r e del Sinaí (1935). Gsép Attila

Cassou [kászw], J e a n (Bilbao, Spanyolország, 1897. júl. 9. — ): egyik ágról spanyol származású f r a n c i a író, költő, m ű k r i t i k u s . A. Wurmser író sógora. Spanyol szakos t a n á r volt, m a j d a L u x e m bourg Múzeum aligazgatója, d e a Pétainrendszer a l a t t 1940-ben e l b o c s á t o t t á k . A k é t világháború k ö z ö t t a Nouvelles Littéraires költészeti r o v a t á t vezette. A baloldali Europe egyik vezető m u n k a t á r s a , egy ideig főszerkesztője. Mint ellenállót egy évre ítélték, később Toulouse vidékének köztársasági biztosa lett, és súlyosan megsebesült a város felszabadításakor. A h á b o r ú óta a párizsi Modern Művészetek M ú z e u m á n a k igazgatója; 1965-től^a művészeti szociológia t a n á r a a párizsi École P r a t i q u e des H a u t e s E t u d e s ön. O Mint regényírónak, f ő m ű v e a Les massacres de Paris ('Párizsi mészárlások', 1935), a m e l y b e n a párizsi k o m m ü n idej é t eleveníti fel. A b ö r t ö n b e n harminch á r o m szonettet írt, ezek m á r illegálisan is megjelentek a Editions de Minuit n e v ű k i a d ó gondozásában, 33 sonnets composés au secret(' 33 z á r k á b a n írt szonett') címmel. Számos esszét írt (Vie de Philippe II., I I . F ü l ö p élete, 1929; Greco, 1931; Cervantes, 1936; Picasso et Matisse, 1939; Ingres, 1947); Le voisinage des cavernes ('Barlangszomszédság', 1971). T ö b b műv e t f o r d í t o t t spanyolból. Összefoglaló átt e k i n t é s t a d o t t a spanyol irodalomról Panorama de la littérature espagnole c. művében. Minden írását a haladó, h u m a n i s t a eszmékbe v e t e t t hit i t a t j a á t , d e a szocializmus eredményeit az 50-es évektől szkep-

Castellanos [kászteljánosz], J e s ú s (La H a b a n a , 1879—uo., 1912): k u b a i író, kritikus. Bölcsészeti t a n u l m á n y o k a t végz e t t . Első sikereit k a r i k a t ú r á k k a l és krit i k á k k a l a r a t t a . Elbeszéléseire F . Nietzsche filozófiája ós a francia n a t u r a l i z m u s n y o m j a rá bélyegét. La conjura ('Az összeesküvés', elb.-ek, 1908) c. legismert e b b kötetének h ő s e egy fiatal f e l v ü á g o sult orvos, a k i szeretné m e g v á l t o z t a t n i az emberek e l m a r a d o t t gondolkodásmódj á t . Műveivel elsőkónt sikerült á t t ö r n i e a K u b á b a n a d d i g egyeduralkodó 19. sz.-i s p a n y o l realizmust. O F ő b b m ű v e i m é g ; 95

CASTR

De tierra adentro ('A szárazföld belsejéből', e l b - e k , 1906); La manigua sentimental ('Az érzelmes bozót', reg., 1909). O írod,.: F. Lizaso: E n s a y i s t a s oontemp o r á n e o s 1900 — 1920 (1938). Inotai András Castellanos [kászteljánosz], J ü a n de (Alanís, Sevilla t a r t . , 1522 — S a n t i a g o d e T u n j a , 1607): spanyol költő. K a t o n a k é n t került az Ú j v i l á g b a , ahol h a m a r o s a n p a p p á lett. FŐműve a 150 000 soros, endecasílabóban (11 szótagú verssorban) í r o t t Elegías de varones ilustres de Indias {'Elégiák az I n d i á k nevezetes fórfiairól', elb. költ., 1589). Költői értéke csekély, de t ö r t é n e t i hűsége m i a t t j e l e n t é k e n y forrásértéke v a n . N y e l v t ö r t é n e t i érdekessége, hogy s p a n y o l irodalmi szövegek közül ebben b u k k a n n a k fel először indián •szavak. Horányi Mátyás Castellet [kászteljet], Josó Maria; Gastel let Díaz de Gossío (teljes nóv); (Barce* lona, 1926. dec. 15. —): k a t a l á n irodalomtörténész, k r i t i k u s . Jogi t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t . 1951-től jelennek m e g irodalmi és képzőművészeti t a n u l m á n y a i folyóiratokban. O Az egyik legjelentősebb, leghaladóbb k a t a l á n irodalomtörténész. F ő k u t a t á s i területe a 20. sz. span y o l ós k a t a l á n irodalma. M á r korai t a n u l m á n y a i a realizmus hívének m u t a t j á k , elítóü az öncélú formai j á t é k o t . Összegyűjtött k r i t i k á i 1955-ben jelentek m e g (Notas sobre La literatura espanola •contemporánea, ' J e g y z e t e k a m a i spanyol irodalomról'). J ó részük polemikus éllel íródott. A La hora del lector ('Az olvasó ó r á j a ' , 1957) c. t a n u l m á n y k ö t e t é b e n az író társadalmi felelősségét hangsúlyozza, körvonalazva a spanyol i r o d a l o m jövőbeli ú t j á t . 1960-ban jelent m e g híres antológiája, a Veinte anos de poesía espanola 1939—1959 ('A s p a n y o l költészet húsz éve 1939 — 1959'), m e l y teljesen újszerűen, n e m szerzők, h a n e m évek szerint, t e h á t t ö r t é n e t i p e r s p e k t í v á b a n m u t a t j a be a p o l g á r h á b o r ú u t á n i spanyol költészet fejlődésót. A m a r x i s t a elemeket is t a r t a l m a z ó bevezető t a n u l m á n y kifejti, h o g y a történelmi események h a t á s á r a h o g y a n vált a szimbolista, öncélú, kisebbségnek szánt spanyol költészet m a g a s a b b szinten i s m é t realistává, t á r s a d a l m i érdeklődésűvé és a többség költészetévé, h o g y a n f o l y t a t t a A. Machado költői örökségét. O F ő b b művei m é g : Poesía catalana del segle XX ('A 20. sz. k a t a l á n költészete', a n t o . , 1963); Poesía, reálisme i história ('Költészet, realizmus és történelem', t a n . , 1965): Un cuarto de siglo de poesía espanola ('A spanyol költészet

negyedszázada', a n t o . , 1966). O Magyarul: 1 t a n . részlet ( H u s z á g h L., A líra m a , a n t o . , 1968). Bikfalvy P. Sándor Castelli [kásztelü], I g n a z F r a n z (Bécs, 1781. márc. 6.—uo., 1862. febr. 5.): o s z t r á k író. J o g o t v é g z e t t . 1811 ós 1814 k ö z ö t t a bécsi K á r t n e r t o r - T h e a t e r szerzője. A tiroli felkelés idején írt h a r c r a b u z d í t ó versei m i a t t Napóleon a párizsi Moniteurön keresztül k ö r ö z t e t t e (egyik versét be is tiltatta). A z 1820-ban a l a k u l t félig legális írói-művészi szervezet, a Ludlamshöhle alapító t a g j a . J á r t Mo.-on, I t á l i á b a n és F r a n c i a o . - b a n . O K o r á n a k i s m e r t ós sikeres o s z t r á k d r á m a í r ó j a volt; t ö b b m i n t 200 színházi d a r a b o t írt, ill. dolgozott á t f r a n c i a eredetiből (többet különböző álnév a l a t t ) . Kedvelte a bécsi h u m o r t és a p a r ó d i á t . Részben alsóausztriai n y e l v j á r á s b a n í r t hazafias költem é n y e i v e l — f ő k é n t a napóleoni h á b o r ú k i d e j é n — a r a t o t t n a g y sikert. Költem é n y e i r e F r . Schubert kórusművet, ill. d a l t írt. Metternich rendszerébe egyre kevésbé t u d o t t beleilleszkedni, a Vormárz t i p i k u s bécsi elégedetlenkedő figur á j á v á n ő t t . O F ő b b m ű v e i : Sámtliche Werke ('Összes m ű v e i ' , 1844—1859); Memorien meines Lebens ('Életem emlékei', 1861 — 1862). O Magyarul: Constantia, Portugall-király leánya (dráma, L á n g A., 1824); Genovai árva (dráma, R a d n ó t f á y S., bem., Kolozsvár, 1829. márc. 17.); 1 vers (Feleki S., O t t h o n , 1895, 7.). O írod.: F . B e r m a n n : Castelli als Zeitdichter (1927). Mádl Antal CastelHon [kásztejon], Gháteillon, Castallion, Castalio, Sóbastien, J e a n Théophile (írói álnév): (Saint-Martin-du-Fréne, 1515—Bázel, 1563): f r a n c i a teológus, fordító. P r o t e s t á n s h u m a n i s t a , L y o n b a n t a n á r , m a j d G e n f b e n J . Calvin m u n k a t á r s a . K é s ő b b Bázelben görögöt tanít o t t . Oalvinmú s z e m b e n fellépett M. Servet védelmében. Görög nyelven í r t versei, latin nyelvű teológiai v i t a i r a t a i m e l l e t t legjelentősebb m ű v e a Biblia erőteljes nyelvű f r a n c i a fordítása (1555). Művei k ö z ü l a 18. s z . - b a n t ö b b e t Mo.-on is k i a d t a k , az egyiket Bél M. Castellifne, de Chátiilon

Gualterus

de:

->-Gautier

Castelnuovo [kásztelnuovo], Elias (Buenos Aires, 1893. a u g . 2. — ): argentin író. Proletársorból k e r ü l t a főváros irodalmi életébe. Az anarchistákat, m a r x i s t á k a t , liberálisokat tömörítő és a világot m e g v á l t o z t a t n i a k a r ó Boedo írócsoport (—argentin irodalom) t a g j a volt. O J ó lélektani r a j z o t adó n a t u r a l i s t a regényeiben a t á r s a d a l m i egyenlőtlenség 96

CASTE

ellen harcol, a bolondok, leprások védelmére kel. I s m e r t e b b regényeinek címei is ezt t ü k r ö z i k : Tinieblas ('Sötétség', 1923) Malditos ( ' Á t k o z o t t a k ' , 1924); Entre los muertos ('Á h a l o t t a k k ö z ö t t ' , 1925); Garne de canón ('Ágyútöltelék', 1926); Galvario ( ' K á l v á r i a ' , 1929); Larvas ('Lárvák', 1931). O írod.: A. Y u n q u e : P o e t a s sociales de la A r g e n t í n a (1943). Inotai András

i m b r á b a n f o l y t a t t a , de n e m fejezte be. K ö z b e n részt v e t t egy abszolutista felkelésben. Nélkülözések ós kicsapongások közt újságírásból és b a r á t i kölcsönökből élt, öngyilkosságot kísérelt meg, gyöngéd k a p c s o l a t b a került egy apácával, egy v a r r ó l á n n y a l s egy éltesebb asszonnyal, akinek f i a p á r b a j r a h í v t a , míg végül összetalálkozott élete n a g y szerelmével, A n a Piacidóval, aki m a g a is írt. Mikor az asszony egy Brazíliában meggazdag o d o t t u d v a r l ó j á h o z m e n t férjhez, Castelo B r a n c o a vallásban keresett menekülést: b e i r a t k o z o t t a portói p ü s p ö k i s z e m i n á r i u m b a , klerikális lapoknak dolgozott. E z időből való regénye az Anátema, és első verskötete, az InspiragŐes. 1853-ban s z a k í t o t t a klerikalizmussal; mind n a g y o b b szerepet j á t s z o t t az irod a l o m b a n , a s a j t ó b a n és a b o h é m írói körökben. R o m a n t i k u s szenvedélye 1858b a n ú j r a lángra k a p o t t : A n a e l h a g y t a érte fórjót, s összeköltözött vele. A megcsalt f é r j a bírósághoz fordult, az ü g y b o t r á n n y á d a g a d t , a szerelmeseket 1860ban bebörtönözték. Castelo B r a n c o ekkor m á r elismert, hírneves író, m a g a a király is m e g l á t o g a t t a börtönében. 1861 októberében a bíróság f e l m e n t e t t e a szerelm e s p á r t , s végre Camilo teljesen az irod a l o m n a k szentelhette m a g á t . Csak ú g y o n t o t t a a regényeket, novellákat, vitai r a t o k a t , újságcikkeket, de sem a lelki, sem az a n y a g i n y u g a l m a t n e m t a l á l t a meg. L á t á s a mind j o b b a n r o m l o t t , s m i k o r szemorvosa közölte vele, h o g y v a k s á g á r a nincs orvosság, főbelőtte m a gát. O I r á n y í t ó szerepet j á t s z o t t P o r t u gália m á s o d i k r o m a n t i k u s nemzedékében. M ű v é b e n m é g i t t - o t t m e g t a l á l h a t ó k a k o r á b a n m á r p o r t u g á l földön is halódó feudális eszmék. I n t e l l e k t u s á n a k forradalmi a l k a t a mégis erősebb volt: a r r a i n d í t o t t a , hogy emberileg és íróilag egya r á n t u j j a t húzzon a m a r a d i s á g m e d d ő életeszmónyeivel. E l e i n t e a k a r i k a t ú r á t művelte, harsogó színekkel, vitriolos szarkazmussal t á m a d t a a k o r h a d t t á r s a dalom m i n d e n sebezhető p o n t j á t ( M u r r a pa, ' P o f o n ' , 1849). Kísérletezett a t ö r t é nelmi d r á m á v a l is (Agostinho de Geuta, 'Ceutai Ágoston', 1848). Első fázisára n a g y h a t á s s a l voltak az angol p r e r o m a n t i k a rémregényei (H. Walpole, A. W. Badcliffe),V. Hugó és E . Sue. Anátema ('Átok', 1851) c. regényében a Párizsi N o t r e Dame-éhoz hasonló t é m á t dolgoz o t t fel erős, u l t r a r o m a n t i k u s színekkel, Mistérios de Lisboa ('Lisszabon t i t k a i ' , 1854) és O livro negro de Padre Dinis ('Dénes a t y a fekete k ö n y v e ' , 1855) c. regényeiben a n e g a t í v jellem t u l a j donságok ós a terhes családi átöröklések t á r -

Castelnuovo [kásztelnuovo], Enrico (Firenze, 1839. febr. 16..—Velence, 1915. jan. 22.): olasz író. E l e t e n a g y részét Velencében töltötte, ahol először t a n á r , a z t á n a kereskedelmi főiskola igazgatója volt. O Többségükben velencei környezetben játszódó felületes, de könynyed regényei ós novellái t á r s a d a l m i kérdésekkel foglalkoznak. O F ő b b m ű v e i : Nella lotta (reg., 1880: Szűcs G., Küzdelmek, 1904); II fallo di una donna onesta ('Egy tisztességes asszony bukása', reg., 1897); I coniugi Varedo ('A V a r e d o h á z a s p á r ' , reg., 1899); I Moncalvo ('A Moncalvók', reg., 1908). O Magyarul: 1 nla (n. n., Külföldi dekameron, 1895); 2 nla (Tóth B., Olasz elbeszélők t á r a , 2. köt., 1899): 1 — 1 nla (n. n., P e s t i Napló, 1901, 144., 353 , 1914, 28.); 1 nla (Ács J . , Olasz novellák, anto., 1910); 1 nla (L. V., Élet, 1911, 2.). Castelnuovo [kásztelnuovo], Leo di; Leopoldo Pulié (írói álnév); (Verona, 1835. á p r . 18.—Milánó, 1917. márc. 23.): olasz író, költő, politikus. K o r á n elhatárolta m a g á t írónak jó képességű, d e politikailag u l t r a k o n z e r v a t í v a p j a , R . di Gastelvecchio o s z t r á k b a r á t nézeteitől, s lelkesen csatlakozott a független I t á l i á é r t harcoló szabadcsapatokhoz. Az osztrákok kiűzése u t á n m a g a s állami tisztségeket t ö l t ö t t be. O R o m a n t i k u s beállít o t t s á g ú , f ő k é n t a Risorgimento esem é n y t ö r t é n e t é t feldolgozó regényeit ós novelláit j o b b á r a m á r csak az i f j ú s á g olvassa, m a is elevenek a z o n b a n vígjátékai, m e l y e k b e n a népi szellem ügyes és f o r d u l a t o s k i a k n á z ó j á n a k bizonyul. O G y ű j t , k i a d . : Scelta di commedie ('Válog a t o t t v í g j á t é k o k ' , 1880 — 1898). Castelo Branco [kásztelu bránkit], Camilo; 1885-től Visconde de Gorreia Botelho; (Lisszabon, 1825. márc. 16.—Sáo Miguel d e Seíde, Minho, 1890. jún. 1.): p o r t u g á l író. Életében a szertelen r o m a n tikus regényhős p r o t o t í p u s a . Kisnemes a p a és szolgáló a n y a törvénytelen f i a volt, k o r á n á r v a s á g r a j u t o t t . Még n e m volt t i z e n h é t éves, mikor megnősült. E g y évre r á b e i r a t k o z o t t a portói egyetemre; orvosi t a n u l m á n y a i t később Co7 Világirodalmi Lexikon II.

97

CASTR

p o r t u g á l Balzacnak, de n a g y o b b joggal n e v e z h e t n é n k a p o r t u g á l Jókainak. Nagy r o m a n t i k u s u n k r a emlékeztet a szerelem erős idealizálásában, hol szent, hol vámpírszerű nőalakjaival; emberfölötti mér e t ű , angyalokra v a g y ördögökre emlék e z t e t ő főhőseivel; a n e k d o t i k u s részletességgel rajzolt, plauzibilis mellékszereplőivel. Jókait idézi rendkívüli nyelvi gazdagsága is (a p o r t u g á l nyelv legkiválóbb ismerőjének m o n d j á k ) , ós országa m i n d e n csücskének alapos ismerete, jár a t o s s á g a a hazai történelemben, népszokásokban, helyi h a g y o m á n y o k b a n . O E g y é b fő művei: Amor de salvagáo ('Üdvözítő szerelem', reg., 1864); A queda de um anjo ( ' E g y a n g y a l b u k á s a ' , reg., 1866); Novelas do Minho (Minhói történ e t e k ' , 1876). O írod.: A. P i m e n t e l : O r o m á n c é do r o m a n c i s t a (1890); P . Osório: Camilo, a sua vida, o seu génio, a sua o b r a (1908); A. Cabral: Camilo de perfii (1914); H . Lacape: Camilo Castelo B r a n c o (1941); A. Houaiss: Előszó az A m o r de Perdigao-hoz (1968). Rónai Pál—Tavaszy Sándor

sadalomromboló h a t á s á t vizsgálta. K b . 1855-től k e z d v e erősödik m e g m ű v e i b e n a realisztikus tendencia. K í m é l e t l e n korbírálata érdekesen j u t kifejezésre A filha do arcediago ('Az archidiakónus lánya', 1856), A neta do arcediago ('Az archidiakónus u n o k á j a ' , 1857), Genas da Foz ('Jelenetek a torkolatvidókről', 1861) és Corapáo cabeza e estómago ('Szív, fej és gyomor', 1862) c. regényeiben, amelyek különös keverékei a t á r s a d a l o m - és önostorozásnak. 1862-ben í r t a élete fő művét, az Amor de Perdigáo ( ' P u s z t í t ó szerelem') c. r e g é n y t , amelyet emlékiratai tanúsága szerint k é t h é t a l a t t írt meg, „egyetlen egzaltált, lázas r o h a m b a n " , a portói b ö r t ö n b e n . E k ö n y v é b e n egy rokon á n a k v a l ó b a n m e g t ö r t é n t végzetes szenvedélyét í r j a le, de az elbeszélésen mind e n ü t t á t ü t n e k s a j á t n a g y v i h a r o s szerelmének epizódjai. A h e l y z e t e k és az érzelmek kiólezettsóge, m a g a s hőfokú izzása, a p a t e t i k u s hang, a stílus nemes tisztasága, a jellemek g a z d a g felvonultatása, a telibe találó t á r s a d a l o m b í r á l a t s a h i b á t l a n szerkezet e kivételesen szép regény legfőbb jellemzői. É l e t m ű v é n e k h á r o m érdekes d a r a b j a Pundonor es desagravados ('Tisztára mosott becsület', 1874), Eusébio Macário (1879) ós Górja ('Csőcselék', 1880) c. regénye. K o m p o n á l á sukkor l á t h a t ó a n erősen E$a de Queirós, a nagy p o r t u g á l kortárs regényíró h a t á s a a l a t t állott. E h á r o m m ű b e n érzékeny árnyalásokkal, k i t ű n ő lélekrajzzal jelenítette m e g a kisvárosi polgárság „hőseit", a k i k e t a dőzsölésen, a pénzharácsoláson és n e m i é t v á g y u k féktelen kielégítésén kívül s e m m i sem érdekel. T é m á j a , látásmódja, stílusa és szerkezete a realizmus jelentős korai t e r m é k é v é a v a t j a ezt a h á r o m r e g é n y t . Időben a felsoroltak közé i k t a t v a , elszórtan jelentek meg romantikus-nosztalgikus t ó n u s ú verseskötetei (Inspiragoes, 'Ihleteim', 1852; Um livro ' E g y k ö t e t n y i k ö l t e m é n y ' , 1855; Ao anoitecer da vida, 'Az élet alkonyán', 1875), n a g y szakmai felkészültségről tanúskodó irodalomkritikai t a n u l m á n y a i (Esbogos de apreciagőes literárias, 'Irodalomórtékelési vázlatok', 1866; Gurso de literatura portuguesa, ' P o r t u g á l irodalmi tanfolyam', 1879), egy p a s s i ó j á t é k a (Abengoadas lágrimas, ' Á l d o t t könnyek', 1862) és egy jellemkomédiája ( 0 morgado de Fafe em Lisboa, 'A fafei földbirtokos Lisszabonban', 1862). Kísérletezett a történelmi regénnyel is, d e O judeu ('A zsidó', 1867) e. m o n o g r á f i á j a , António Josó da Silva regényes életrajza n e m kelt e t t n a g y o b b visszhangot. O R e n d k í v ü l termékeny író volt, közel 250 m ű v e t publikált. H o n f i t á r s a i g y a k r a n nevezik a

Castelvetro [kásztelvetro], Lodovico (Modena, 1505 k.—Chiavenna, 1571. febr. 21.): olasz drámaíró, n y e l v t u d ó s , k r i t i k u s . Bolognában, F e r r a r á b a n , P a d o v á b a n és Sienában t a n u l t jogot és irod a l m a t . A lutheri reformáció híve lett, s az inkvizíció felfigyelt rá, 1555-től üldözni kezdte. 1557-ben elmenekült, sok viszont a g s á g és b u j d o s á s u t á n h a l t meg. O Éles elméjű k r i t i k u s volt, de i n k á b b gramm a t i k u s , m i n t esztéta. Művei, melyekben sok a m a is helytálló megállapítás, jó megsejtés, á l t a l á b a n nyelvészeti, stilisztikai vitairatok. F o n t o s Arisztotelész Poet i c á j á r ó l írt bírálata, m e l y b e n a költői ihlet és i n d u l a t fontosságát hangsúlyozza az utánzással szemben. Polemizált A. Garóval, B. Varchival, a már halott P. Bembóval. írt részleges kommentárt Dantéhez és teljeset Petrarcához. Legj o b b oldala az etimológia, a szófejtés. Elismeri a firenzei beszélt nyelv létjogosultságát. E g y v í g j á t é k o t is í r t : Gli ingannati ('A rászedettek', 1531). O F ő b b m ű v e i : Gommento ('Magyarázat', Petrarca-magyarázat, 1545, kiad.: 1582); Ragione ('Okfejtés', v i t a i r a t A. Garo ellen, 1559); Guinte alle Prose ('Pótlás a prózai m ű v e k h e z ' , t á m a d á s P . Bembo ellen, 1563); Gorrezioni al Varchi ('Javít á s o k Varchihoz', v i t a i r a t B. Varchi ellen, 1572). O Magyarul: Részletek a Poeticából (Bán I., A b a r o k k , 1962). O írod.: G. Cavazzuti: Lodovico Castelv e t r o (1903); G. T o f f a n i n : II Cinquecento (1929). Kardos Tibor 98

CASTR

kegyetlenül kifigurázza. Tragédiái ós v í g j á t é k a i jórészt p a r ó d i á k , szellemesen élcelődik a szenvedélyt bölcselkedéssel ós szónokiassággal helyettesítő álklasszicista d r á m a , s a h o v a t o v á b b n y e r s tréf á k r a szorítkozó k o m é d i a felett. O La grotta di Trofonio ('A trofoniói b a r l a n g ' , 1785), Prima la niusica e poi le parole ('Első a zene és u t á n a következik a beszéd', 1786), Gublai gran Gan dei Tartari ('Cublai, a t a t á r o k n a g y k á n j a ' , 1786) és Gatilina (1790) c. m ű v e i b ő l A. Salieri írt o p e r á t azonos címekkel. O G y ű j t , k i a d . : Opere varié ( ' K ü l ö n f é l e m ű v e k ' , 1821); Opere scelte ( ' V á l o g a t o t t művei', 1829); Novelle licenziose ( ' S z a b a d s z á j ú novellák', 1966). O írod.: G. Manfredí: C o n t r i b u t o alla biografia del Casti (1925). Tasnádi Attila

Castex [kászteksz], P i e r r e Georges (Toulouse, 1915. j ú n . 20. —): f r a n c i a irodalomtörténész. Az École N o r m á l é Supórieure-ön végzett, a lille-i egyetem, m a j d a Sorbonne professzora. A 19. sz.-i francia irodalom alapos, pozitivista szakértője. K u t a t á s a i b a n a művelődéstörténeti szemp o n t dominál. A Balzac-kutatások egyik irányítója, a L'Année balzacienne szerkesztője. Legjelentősebb m ű v e : Le conte fantastique en Francé de Nodier á Maupassant ( A f a n t a s z t i k u s elbeszélés F r a n ciaországban Nodier-tól Maupassant-ig', 1957). E z é r t m e g k a p t a a G r a n d prix de critique littéraire-t. P . Surer-rel közösen í r t egy iskolai h a s z n á l a t r a készült h a t kötetes f r a n c i a i r o d a l o m t ö r t é n e t e t : Manuel des études littéraires frangaises (A f r a n c i a irodalmi t a n u l m á n y o k kézikönyve', 1947—1951). ' Fodor István

Castiglione [kásztiljone], Conte Baldassare (Casatico, M a n t o v a köz., 1478. dec. 6.—Toledo, Spanyolo., 1529. febr. 7.): olasz író, d i p l o m a t a . Nemesi családból született, Milánóban n e v e l k e d e t t , G. Merula, D. Calcondila h u m a n i s t á k isk o l á j á b a n . C s a k h a m a r a legjelentősebb u d v a r o k b a n f o r m á l ó d o t t t o v á b b egyénisége: a Sforzák környezetében Milánóban, a Gonzagákéban M a n t o v á b a n , m í g 1504ben az urbinói u d v a r b a került G. d a Montefeltro környezetébe. 1525-ig tevék e n y k e d e t t d i p l o m a t a k é n t . 1525-ben, mivel felesége 1520-ban b e k ö v e t k e z e t t halála u t á n fölvette az egyházi r e n d e k e t , V I I . Kelemen p á p a apostoli n u n c i u s k é n t Spanyolo.-ba k ü l d t e . N e m ismerte föl V. Károly császár ellenséges szándékait, s így R ó m a 1527-i m e g r o h a n á s á n a k és k i r a b l á s á n a k veszedelmét sem l á t t a meg. A p á p a i szemrehányás és az ö n m a r d o s á s s i e t t e t t e halálát. A Louvre-ben őrzik Raffaello híres f e s t m é n y é t Castiglionóról. O 1506-ban egy pásztori vers, a Tirsi került ki keze alól, 1513-ban előszóval l á t t a el, m a j d színpadra r e n d e z t e Bibbiena híres k o m é d i á j á t , a Calandriát. 1508 ós 1516 k ö z ö t t í r t a meg fő m ű v é t , az II Gortegianót (1528: Gróf Zichy R.-nó, A z u d v a r i ember, ó. n.), melyet a k r i t i k a — A . Gramsei, a kiváló olasz m a r x i s t a gondolkodó is — a reneszánsz egyik legn a g y o b b jelentőségű t ö r v é n y a d ó m ű v é n e k ismer el. A n é g y estére tervezett p á r beszédek arról szólnak, hogy m i l y e n n e k kell lennie a n e m e s udvari e m b e r n e k . Az u d v a r i e m b e r a d o t t s á g a i n a k h a r m o n i k u s összessége a z o n b a n egyszersmind a reneszánsz kori egyetemes e m b e r fog a l m á n a k legművészibb általánosításául f o g h a t ó fel, vagyis: az udvari e m b e r legyen nemes származású, erős f i z i k u m ú , fegyverekhez értő, képzőművészetek i r á n t

Casti [kászti], Giovanni B a t t i s t a (Acq u a p e n d e n t e , Viterbo köz., 1724. aug. 29.—Párizs, 1803. febr. 6.): olasz költő, drámaíró, librettista. Az Arcadia akadémia t a g j a volt. P á r a t l a n k a r r i e r j é t I tre giulii ('A h á r o m p é n z d a r a b ' , 1762) c. s z a b a d o s h a n g ú szonettgyűjtemónyével alapozta meg, amelyre felfigyelvén az 1769-ben I t á l i á b a n időző I I . József, az egyházi h a t ó s á g o k t ó l s z o r o n g a t o t t p a p k ö l t ő t m e g h í v t a bécsi u d v a r á b a . A hetvenes években Kaunitz kancellár fián a k kíséretében m e g f o r d u l t m a j d minden európai fővárosban, t ö b b e k k ö z ö t t eljut o t t P é t e r v á r r a is, I I . Katalin cárnő u d v a r á b a . Megfigyeléseit a Poéma tartaro ( ' T a t á r k ö l t e m é n y ' , 1778) c. szatírában foglalta össze. I . Ferenc u d v a r i költővé nevezte ki az e l h u n y t Metastasio helyébe. 1796-ban, Napóleon olaszo.-i győzelmein fellelkesülve, Firenzébe, m a j d Párizsba települt á t , a h o l műveinek s a j t ó alá rendezése közben r a g a d t a el a halál. O Casti, m i n t a felvilágosodás gondolatkincsének és m ű f a j á n a k meghonosítója, jelentős a l a k j a a század olasz irodalmán a k , bár eredetiség ós stílus dolgában n e m versenyezhet kortársaival; m e r í t e t t mindenkitől, aki kétkedéssel viseltetett a feudális i n t é z m é n y e k s a vallási dogm á k örökórvónyűsége iránt. F ő műve, a Novelle galanti ('Gáláns novellák', 1793; teljes kiad.: 1804) valóságos enciklopédiáj a a kor t á r s a d a l m i és politikai visszásságainak: a m ű 48 versbe szedett történetében m i n d e n pellengérre kerül, ami ellentmond az ésszerűségnek, összeegyezt e t h e t e t l e n a h u m a n i t á s s a l . Mint Gli animali parianti ('A beszélgető állatok', 1802) c. t r a v e s z t i á j a t a n ú s í t j a , a francia forradalom eseményeit idegenkedéssel szemléli, u g y a n a k k o r a fejedelmi ö n k é n y t 99

CASTR

érzékeny, i r o d a l o m b a r á t , versszerző, kit ű n ő társalgó, jó előadó, kellemes és szellemes társasági ember, jó politikus. A negyedik k ö n y v b e n P . Bembo, a p á r b e szédek egyik szereplője a p l a t o n i k u s szerelmet t a r t j a móltónak az u d v a r i emberhez. Beatrixot, Mátyás k i r á l y feleségót a legkiválóbb u d v a r i hölgyek köz ö t t t a r t j a s z á m o n . E z e k a képességek végül is a k ö z p o n t o s í t o t t királyság kulturális eszményét fejezik ki, és m e g m a gyarázzák az II Gortegiano egykorú óriási európai népszerűségét. Castiglione az irodalmi nyelv kérdésében toszkán-ellenes álláspontot képviselt, az arisztokrácia választékos nyelvezetét a k a r t a elf o g a d t a t n i nyelvi n o r m a k é n t . O E g y é b k i a d L e t t e r e {'Levelek', 1769). O G y ű j t , kiad.: Opere volgari e latiné ('Olasz ós lat i n nyelvű m ű v e i ' , 1766). O M a g y a r u l m é g : 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957); 1 nla (Szegő I., A vallás titkai, a n t o . , 1960); 1 nla (Rónai M. A., I t á l i a virágoskertje, 1964). O írod.: Szerb A . : Az u d v a r i ember (1927); V. Cian: II conte Baldassare Castiglione (Nuova Antologia, 1929); G. T o f f a n i n : II Cinquecento (1929); A. Vicinelli: Castiglione, il cortegiano, il letterato, il politico (1931); V. Cian: L a lingua di Baldassare Castiglione (1942); M. Rossi: Baldassare Castiglione (1946); Heller Ágnes: A reneszánsz ember (1967). Kardos Tibor Castigos e documentos [kásztigosz e dokumentosz]; Castigos e documentos para bien vivir que Don Sancho IV, rey de Castilla, dió a su hijo ('Intelmek és példáz a t o k a jó életre, melyeket I V . D o n Sancho, Kasztilia királya i n t é z e t t fiához'): klasszikus és középkori l a t i n forr á s o k a t követő intelmek, p é l d á z a t o k , allegorikus és csodás elbeszélések span y o l nyelvű g y ű j t e m é n y e a 13. sz. végéről. A címben szereplő IV. Sancho király szerzősége n e m bizonyított. Castilho [kastilju], António Feliciano, (1870-től) Visconde de (Lisszabon, 1.800. j a n . 28.—uo., 1875. jún. 18.): p o r t u g á l költő, író ós k r i t i k u s . A p j a egyetemi t a n á r volt. H a t é v e s k o r á b a n szinte teljesen m e g v a k u l t . E m b e r f e l e t t i energiával mégis m e g t a n u l t latinul, sőt A u g u s t o n e v ű p a p t e s t v é r e segítségével a kánonjogászi képesítést is megszerezte. Testi h i b á j a m i a t t k ö z h i v a t a l t vállalni n e m t u d o t t , életét m i n d v é g i g irodalmi m u n kásságának szentelte. VI. János király j á r a d é k o t b i z t o s í t o t t neki. 1842-ben mega l a p í t o t t a a Bevista Universal Lisbonense c. folyóiratot, s az rövidesen a r o m a n t i k u s korszak kiemelkedő o r g á n u m á v á

é r e t t . O A pszeudoklasszikus -»-arcadismoból kiemelkedő és a r o m a n t i k á b a á t h a j l ó ú j stílus egyik jelentős képviselője, bizonyos v o n a t k o z á s o k b a n a p o r t u g á l irodalom egyik m e g ú j í t ó j a . A r o m a n t i k a f o r m a i és t a r t a l m i jegyeit igyekezett á t v e n n i , arcadista alapozása a z o n b a n m e g g á t o l t a a b b a n , h o g y teljesen megs z a b a d u l j o n a klasszikus eszmények bűvöletétől, a szép s z a v a k k a l és kifejezésekkel való öncélú zsonglőrködéstől, s így ennek végül is a mondanivaló raagvassága esett áldozatul. Huszonegyóves k o r á b a n a d t a közre Cartas de Eco a Narciso ('Ékho levelei Narkisszoszhoz', 1821) c. verseskötetét, melynek elolvasása u t á n t ö b b k o r t á r s a m i n t ú j Homéroszt üdvözölte. Amor e Melancolia ('Szerelem és szomorúság', 1828) c. k ö t e t é b e n m á r a r o m a n t i k a h a n g j a i csendülnek m e g ; a teljesen k i b o n t a k o z o t t , szertelen r o m a n t i k a életérzése és szerelmi szenvedélye t ö r fel az A noite do castelo ( ' E j a k a s t é l y b a n ' ) c., 1836-ban keletkezett és az Os ciúmes do bardo ('A bárd féltékenysége') c., 1838-ban í r t k é t n a g y költem é n y é b e n . Az 1848-as európai forradalm a k eszmei á r a m l a t a i utópisztikusán haladáspártivá tették, szenvedélyesen h i t e t t e t t egy „földművelő testvériségen" alapuló ú j t á r s a d a l m i r e n d mellett, h a r colt a nők emancipációjáért, a teljes t á r s a d a l m i és politikai egyenjogúságért. J e l e n t ő s műfordítói tevékenységet fejt e t t ki; főként Ovidius, Goethe, Moliére m ű v e i t tolmácsolta. O Művei a mai irod a l o m k r i t i k a szemében i n k á b b dokum e n t u m értékűek: h ű e n tükrözik egy forrongó, átalakuló irodalmi korszak m i n d e n erényét és h i b á j á t . O G y ű j t , kiad.: Obras completas ('Összes m ű v e i ' , 1910). O Magyarul: 1 vers (Antal G., D á v i d és Góliát, anto., 1941). 1 vers (Tótfalusi I., Dél-európai népek irodalma, a n t o . , 1967); 2 vers (Tótfalusi I., M a j t é n y i Z., H e s p e r i d á k k e r t j e , anto., 1971). O írod.: F . de Figueirdo: História d a liter a t ú r a r o m á n t i c a p o r t u g u e s a (1913). Tavaszy

Sándor

Castille [kásztij], Charles H i p p o l y t e (Montreuil-sur-Mer, 1820. nov. 8.—Lucsur-Mer, 1886): f r a n c i a író, újságíró. M e g a l a p í t o t t a a Le Travail Intellectuelt (1847, Molinari-val), és a La République Frangaise-t (1848, F . Bastiat-v al), és szerkesztett m á s republikánus, sőt szocialista szellemű l a p o k a t , pl. a La révolution démocratique et sociale-t, és a La tribüné des peuples-1. Számos népies regényénél jelentősebbek t ö b b k ö t e t e s t a n u l m á n y a i : Les hommes et les moeurs en Francé sous le régne de Louis-Philippe ('Az emberek 100

CASTR

és a szokások Franciaországban L a j o s F ü l ö p u r a l m a a l a t t ' , 1852); Histoire de la Seconde République frangaise ('A m á sodik f r a n c i a köztársaság t ö r t é n e t e ' , 1854 —1855); Portraits politiques ('Politikai arcképek', 1856 —1859), ez u t ó b b i b a n a császársághoz való csatlakozása fejeződik ki. Castillejo [kásztiljeho], Cristóbal de (Ciudad Rodrigo, 1 4 9 0 ? - B é c s , 1550. jún. 12).: spanyol költő. A K a t o l i k u s K i r á l y o k u d v a r á b a n nevelkedett m i n t Ferdinánd főherceg, a későbbi m a g y a r király a p r ó d j a , m a j d ciszterci szerzetes l e t t a Madrid környéki San M a r t í n d e Valdeiglesias kolostorában. 1525-ben az osztrák örökös t a r t o m á n y o k b a n már uralkodó Ferdinánd főherceg ós cseh király t i t k á r a lett, s ettől kezdve élete végéig a bécsi u d v a r b a n élt. O É l e t m ű v é t a középkori spanyol költői h a g y o m á nyokhoz való ragaszkodás és az ú j olaszos i r á n y z a t szenvedélyes bírálata jellemzi. Legszebbek r o m á n c a i és villancicói — pl. La belia maimaridada ('A rosszul kiház a s í t o t t szépség') —, v a l a m i n t Ana de Aragónhoz és Anna von Schaumburghoz í r o t t szerelmes versei. Qarcilaso de la Vega olaszos i r á n y z a t á t m i n t irodalmi eretnekséget t á m a d t a Gontra los que dejan los metrós castellanos y siguen los italianos ('Azok ellen, akik e l h a g y j á k a kasztíliai v e r s f o r m á k a t ós az olaszokat követik') c. szatirikus költeményében. O G y ű j t , kiad.: Obras completas ('Összes művei', 1573, 1926). O Magyarul: 3 vers (Körösi A., A spanyol költészet gyöngyei, anto., 1895); 4 vers (Molnár 1., S p a n y o l költők antológiája, 1962); 8 vers (Molnár I., T a k á c s Zs., H e s p e r i d á k k e r t j e , a n t o . , 1971). O írod.: C. L. Nicolay: T h e Life and Works of Cristóbal de Castillejo (1910). Horányi Mátyás Castillo [kásztiljo], Abelardo (San Pedro, Buenos Aires t a r t . , 1935 — ): argent i n író. 24 éves k o r á b a n irodalmi d í j a t n y e r t El otro judío ('A másik zsidó', 1959) c. egyfelvonásosával. 1960-ban irodalmi lapot alapított, a m e l y e t a rendőrség a k u b a i f o r r a d a l o m m a l való szimpatizálás m i a t t b e t i l t o t t . El Escarabajo de Oro c. rövidesen ú j r a folyóiratot i n d í t o t t . Legsikerültebb m u n k á j a a Las otras puertas ('A többi k a p u ' , 1962) c. elbeszéléskötete. Elbeszélései a polgári eszmékkel szembeni elégedetlenségét, generációjának csal ó d o t t s á g á t és l á z a d á s á t fejezik ki. O F ő b b m u n k á i még: Israfel (dráma, 1959); Raj ab (dráma). O Magyarul: 1 elb. (Kesztyűs E., É g t á j a k , anto., 1968); 1 elb. (Kardoss T., P e t ő f i R á d i ó , 1971. á p r . 12). Inotai András

Castillo [kásztzljo], H e r n a n d o del: a régi s p a n y o l líra legjelentősebb g y ű j t e m é n y é n e k , az ún. ->-Cancionero generálnak szerkesztője. A g y ű j t e m é n y első kiadása 1511-ből való. Castillo [kásztiljo], Michel del (Madrid, 1933 —): spanyol származású f r a n c i a író. A spanyol köztársaság b u k á s a u t á n szüleivel F r a n c i a o . - b a menekült. A n é m e t megszállás i d e j é n koncentrációs t á b o r b a n sínylődött. F r a n c i a és spanyol nyelven írt regényeit haladó, a n t i f a s i s z t a állásfoglalás jellemzi. Kiemelkedő alkotása a Le manége espagnol ('Spanyol mesterkedés', 1961) c. regénye, mely a m a i Spanyolo. haragos ós szellemes s z a t í r á j a . O F ő b b m ű v e i még: Tanguy (reg., 1953.); Le colleur d'affiches ('A p l a k á t r a g a s z t ó ' , reg., 1958.); La mort de Tristan ('Trisztán halála', reg., 1959.); Tara (reg., 1962.); Le faiseur de reves ('Az álmodozó', reg., 1965). Castillo Solórzano [kásztiljo szolorszáno], Alonso de (Tordesillas, 1584— ?, 1648 ?): spanyol elbeszélő, költő, vígjátékíró. A p i k a r e s z k próza eleven tollú, termék e n y kismestere. 1619-től M a d r i d b a n ól Villar m á r k i , m a j d Vélez m á r k i szolgálat á b a n . E z u t ó b b i t Valenciába, m a j d ennek f i á t R ó m á b a követi. F ő m ű v e : La garduna de Sevilla, y anzuelo de las bolsas ( r e g , 1642: H a t á r Gy., A sevillai n y e s t , a v a g y a Bugyellárisok H o r g a , 1957). K ö l t e m é n y e i t Donaires del Parnaso ('Parnasszusi vígság', 1624 —1625) c. g y ű j t ö t t e össze. O I s m e r t e b b színpadi m ű v e i : El marqués de Cigarral ('Cigarral m á r k i ' ) ; El mayorazgo figura ('Az elsőszülött megjelenik'). O írod.: P. N. D u n n : Castillo Solórzano a n d t h e Decline of t h e Spanish Növel (1952). Horányi Mátyás Castillo y Guevara [kásztiljo i gevárá], Sor F r a n c i s c a Josefa del; La Madre Castillo (írói név); (Tunja, 1671. okt.—uo., 1742): ú j - g r a n a d a i (mai K o l u m b i a ) költőés írónő. G a z d a g kereskedőcsalád leánya. Szerelmi b á n a t a m i a t t a vallásban keres e t t v i g a s z t , és 18 éves k o r á b a n a p á c a lett. O A latin-amerikai miszticizmus egyik legnagyobb a l a k j a . M u n k á i t csak jóval a h a l á l a u t á n a d t á k ki. Regényes életrajza, m e l y Vida de la venerable madre Francisca Josefa de la Concepción, escrita por ella ('Francisca J o s e f a d e la Concepción tisztelendő a n y a élete, ahogy s a j á t m a g a í r t a ' , 1817) c. jelent meg, gyermekk o r á n a k eseményeit, a kolostori élet szenvedéseit í r j a le. P r ó z a i és verses m u n k á i t Sentimientos espirituales ('Szellemi érzelmek', 1843) c. p u b l i k á l t á k . O 101

CASTR

G y ű j t , k i a d . : Obras completas de la madre Francisca Josefa de Castillo ('Francisca Josefa d e Castillo m a t e r összes m ű v e i ' , 1968). O írod.: D. Samper Ortega: L a Madre Castillo (Al galope, 1930); R . M. Carrasquilla: Oraciones (1935). Inotai András Castle [kásztle], E d u á r d (Bécs, 1875. nov. 7.—uo., 1959. j ú n . 8.): osztrák irodalomtörténész. A bécsi egyetem germanisztikai tanszékének vezető profeszszora volt 1915-től. A hitleri megszállás idején (1938 —1945) m e g f o s z t o t t á k kat e d r á j á t ó l , m e l y e t 1945-ben visszanyert. Különböző irodalmi t á r s a s á g o k n a k és egyesületeknek volt az elnöke. O Az osztrák pozitivista irodalomtörténetírás utolsó ki magasló mestere. T ö b b osztrák író és költő m ű v é n e k kritikai k i a d á s á t végezte el, ós társszerzője volt a Deutschösterreichische Liter aturgeschichte ('Ném e t - o s z t r á k i r o d a l o m t ö r t é n e t ' , 1913 — 1937) c. m o n u m e n t á l i s m u n k á n a k . K u t a t á s a i h o m l o k t e r é b e n elsősorban N . Lenau, Goethe és Ch. Sealsfield művei álltak. O F ő b b m ű v e i : N. Lenau (1902); Lenau und die Familie Löwenthal ('Lenau és a Löwenthal-család', 1906); In Goethes Geist ('Goethe szellemében', 1925); Das Geheimnis des grossen Unbekannten. Ch. Sealsfield—C. Postl ('A n a g y ismeretlen t i t k a . Ch. Sealsfield—C. Postl', 1925). Módi Antal Castle [kászl], E g e r t o n (London, 1858. m á r c . 12.—uo. 1920. szept. 16.): angol író, újságíró. Liverpoolban a Mercury k i a d ó j a volt, m a j d 1885-től 1894-ig a Saturday Review m u n k a t á r s a . T e r m é k e n y író volt, — részben feleségével Ágnes Sweetmanne 1 közösen — Bok regényt, elbeszélést ós számos sikeres d r á m á t írt. O F ő b b m ű v e i : Consequences ('Követk e z m é n y e k ' , reg., 1891); Saviolo (dráma, 1893, W. H . Pollock-kal); Panther's Cub ( ' P á r d u c k ö l y ö k ' , reg., 1910); The Hope of the House ('A ház reménysége', reg., 1915); New Wine ( ' Ú j bor', reg., 1919). O M a g y a r u l : Rockhurst a víg cimbora (reg., E s t y J.-nó^ 1910); A kilencedik hullám (reg., uő., 1922). castoiement [ k á s z t o á m a n ] -kataléxis catastasis: catch:

katasztázis

caccia

catch tale [kecs tél] -detrakció) alapuló, a kifejezés tömörségét fokozó gondolatalakz a t , amely sejteti, de n e m nevezi m e g a t á r g y a t . T á g a n értelmezve az emberi beszéd általános jellemzője: célzásnak t e k i n t h e t ő m i n d e n közlés, m e l y t ú l m u t a t ö n m a g á n , azaz feltételezi, h o g y a hallg a t ó t i s z t á b a n van bizonyos, m e g n e m n e v e z e t t körülményekkel. A gondolatalakzatként szereplő célzás megértéséhez a z o n b a n n e m elegendő a n y e l v t u d á s és az aktuális helyzet ismerete; megértésén e k a l a p j a az egymással beszélgető családtagok, b a r á t o k stb. vagy az író és az olvasó előzetes közös élménye. Az ilyen célzás u g y a n o l y a n a d o t t n a k , jelenlevőnek tekinti ezeket a m ú l t eseményeket, m i n t a beszélgetés aktuális körülményeit. Az irodalmi célzások az olvasók 1. közös jelenkori élményein és 2. közös történelm i m ú l t j á n alapulnak. O 1- A jelenkori eseményekre u t a l ó irodalmi célzások köz ö t t k i t ü n t e t e t t szerepet j á t s z a n a k a politikai célzások. Megértésüket a politikai események ismert volta biztosítja, h a t á s u k a t , sikerüket pedig az olvasók személyes érdekeltsége. K ü l ö n ö s e n hatásosak az erős ellenszenvet, ellenállást kiváltó intézkedésekre és intózkedőkre t e t t megjegyzések, főként olyan korszakokban, a m i k o r a célzás a n y í l t k r i t i k á t helyettesíti, és az indulatok levezetésének 129

TELZA

szinte egyetlen f o r m á j a . A politikai célzások ilyenkor önmagukban is biztosítják a m ű sikerét. „ E g y r e inkább szokásossá válik — írja F. Engels 1851-ben —, főként gyengébb írók között, hogy tehetségük h i á n y á t műveikben politikai célzásokkal pótolják." A legnagyobb írók és költők is éltek azonban ezzel az eszközzel. H . Heine A t t a Trolija vagy Németország, Téli rege c. műve politikai célzások sűrű szövedéke. A kor eseményeinek ismeretében megérthetjük ezeket, de személyes érdekeltség, érzelmi töltés híján többnyire hatástalanok. H i á b a t u d j u k pl., hogy a „Schnapphansky úr szerkesztő lett" verssor az A t t a Troli 1. fejezetében F . Lichnowski hercegre céloz, aki Don Carlos bizalmi embere volt ós a trónkövetelő menekülése u t á n író lett, a célzás erőtlen, m e r t elveszítette aktualitását. Másképpen h a t a célzás, amikor a politikai helyzet analógiái révén ú j r a érzelmi töltésre tesz szert. A r e j t e t t politikai célzásoknak valamikor különösen kedvelt f o r m á j a volt a —parabola, az —allegória, melynek titkos értelme csak a bennfentesek számára érthető. Az —enigma, az —anagógé szándékosan titkosított célzásként fogható fel. Az eredetileg közérthető politikai célzások az idők folyamán enigmatikussá válhatnak, pl. Dante politikai allúziói a La Divina Commediában. O Nem évülnek el a társadalmi kontextustól kevésbé függő, szexuális jellegű célzások. Indít é k á t tekintve a szexuális célzás az -eufemizmussal rokon. Az ilyen esetekben a célzás gyakori f o r m á j a az elhallgatás (—aposziopézis). O Sajátos f o r m á j a a jelenkori eseményekre utaló célzásnak a komikus tendenciával alkalmazott —qui-pro-quo (félreértés). A szerző olyan kifejezéseket ad a szereplők szájába, melyek az adott esetben kétféleképpen is értelmezhetők. Moliére H a r p a g o n j a (A fösvény) pl. egy jeleneten keresztül azt hiszi, hogy Valéré az erszényét lopta el, míg Valéré a b b a n a hiszemben van, hogy Harpagon azért a k a r j a felelősségre vonni, m e r t „ellopta" lánya szívét. H a a dolgot nevén neveznék, nem kerülne félreértésre sor. A t é n y t azonban trópusok, szóalakzatok, gondolatalakzatok leplezik. Az ilyen félreértés voltaképpen kétféle célzás. A szereplők más-más m u t a t ó mező (—beszédhelyzet) alapján értelmezik a mondatokat, s így ugyanaz a mond a t egymástól igen távol eső tárgyakra utal. A félreértett m o n d a t a harmadik fél, a közönség szemszögéből nézve kétfélét jelent, s komikus összképet n y ú j t v a a —szójátékkal rokon. O 2. A célzás a m ú l t nevezetes eseményeire, irodalmi mozzanatokra, általában közös kulturális él-

ményekre is vonatkozhat. A reneszánsz óta talán a görög-római történelemre és mitológiára céloznak leggyakrabban az írók. Az európai kultúrközösség közös emlékeinek másik tárháza a Biblia. Maga az Újszövetség, sőt m á r az Ószövetség is g y a k r a n utal önmagára, régebbi biblikus eseményekr Th. Mann Józseftetralógiájában mesterien érzékelteti az ókori kelet népeinek célzásokkal á t s z ő t t beszódmodorát. O A biblikus utalás és általában a történelmi utalás gyakran ki nem f e j t e t t —példázat. L. Aragon Ballada arról, aki dalolva állta a kínszenvedést c. költeményében így ír. Példa Is annak ki szót ért Példa is akad elég Egy birodalmat egy lóért Párizs megér egy misét (ford. Illyés Gy.)

Az ellenállás megingatására h i v a t o t t példázatokra céloz i t t a költő. W. Shakespeare I I I . Richárdja a vesztett csata u t á n egy birodalmat kínál egy lóért, IV. Henrik pedig protestáns hitének feladását a mise bagatellizálásával igazolja. O Az irodalom klasszikus hőseinek viselt dolgaira, mondásaira is úgy utalnak az írók, ahogyan a családi történetekre szokás emlékeztetni. A. Musset pl. a N a m o u n á b a n P. A. Beaumarchais dadogó bíróját (Figaró házassága) idézi, aki azon ütközik meg, hogy Figarónak nincsen a p j a : Ókori vagy modern tekintélyek szerint ki él — így Brid'oison - valaki fia mind

O A trópus formájában jelentkező utalás a célzás egyik formája. Másfelől: az indirekt szóhasználat, a lexikális és grammatikális átvitel (—trópus, eufemizmus) általában a célzás határesete. Lehet a célzás —szóalakzat is; a retorikában rövidített —hasonlatnak is tekintik (így W. Wackernagel: Poetik, Rhetorik, Stilistik, 1906). S ű r í t e t t hasonlat f o r m á j á b a n jelentkezik a célzás a —szólások jó részében: „ J ö n a hót szűk esztendő" (olyan hót esztendő, amely az ókori E g y i p t o m o t sújtotta); „Kolumbus t o j á s a " (olyan egyszerű megoldást talált, mint Kolumbus, amikor az asztalra állította a tojást) stb. O Az irodalmi célzás r e j t e t t f o r m á j a a stiláris —evokáció. Az író egy felvett kifejezésmódon keresztül utal arra a személyre, arra a miliőre, arra a korra, melynek ez a kifejezésmód jellemző sajátossága. N. Boileau Despréaux Le lutrin j ében a fodrász felesége keserű szemrehányást tesz távozni készülő férjének; a m o n d a t o k ünnepélyes súlya, antik verete ugyanakkor Vergilius Didójának, az elhagyott asszony klasszikus minta130

CENAC

képének szavait idézi, olykor szó szerint. O A célzás h a t á r e s e t e az -»-archaizálás is, egy l e t ű n t kor felelevenítése nyelvi eszközök segítségével. Ellentétes, de lényegében r o k o n eljárás az előremutató: stiláris evokáció, az —anakronizmus H . Mann IV. H e n r i k j é b e n pl. Guise herceg, a reakciós L i g a vezetője Hitler attitűdjót, szavajárását „utánozza", s a szerző m e g is k ö n n y í t i a célzás elértését, a m i k o r , m i n t e g y nyelvbotlásból, ,,Vezér"-nek nevezi a herceget. O (-*•gondolatalakzat, szóalakzat) Fónagy Iván

cénacle [szenákl] -középmetszettel azonos. A középmetszetet, amely a hexameterben dierézis, a (jambikus) trimeterben viszont cezúra, kerülték, m e r t szabályos szimmetriájával egyhangúságot idézett elő a ritmusban. Az ü t e m arszisza mögé eső metszetet (amely a latin időmértékes versben a nyomatékos szótag mögé, az iktus mögé esett) -*•hímmetszetnek minősítették (caesura gravis), a máshova esőket —-nőmetszetnek (caesura levis); a (jambikus) trimeterben minden hímmetszet dierézis volt, i t t csak a nőmetszetek lehettek tulajdonképpeni cezúrák. A (daktilikus) hexameter nőmetszetei közül a -*-trochaikus metszetek tényleges cezúrák, minden más nőmetszet dierózis, a trochaikus metszetek a daktilikus versláb második szótagja mögé esnek (— o / u). O (—-periódus, kólón, sormetszet) O írod.: P. Maas: Griechische Metrik (1923); F . Vollmer: Römische Metrik (1923); A. W. de Groot: Wesen und Gesetze der Zásur (1935). Lázár György O 2. A fentiekhez hasonló értelemben használják a cezúra fogalmát mindazon újkori verstanokban, melyek megkülönböztetik a sormetszetek két alaptípusát, az ütemet (verslábat) kettévágó cezúrát és az ü t e m e t (verslábat) érintetlenül hagyó dierézist (mindenekelőtt a göröglatin rendszerű jövevényformákkal kapcsolatban). T á g a b b értelemben azonban — az ú j a b b költészetre vonatkozó metrikai irodalomban — a cezúrát általában a sormetszettel azonos értelemben, t e h á t mindenféle sormetszetre egyaránt használják. í g y W. Kayser: „ U j a b b irodalm u n k m e t r i k á j á b a n cezúrán (Zásur) azt a metszetet értik, amely a verssort határozottan két (ill. három) részre t a g o l j a . " Angol verstanok a cezúrát többnyire olyan szünetnek tekintik, melynek egyar á n t van metrikai és előadásbeli funkciója. Francia kézikönyvekben a césure a sor metrikai tagolásának eszköze (J. Suberville). Gáldi L. szerint az egyik alapvető versalkotó tényező: olyan rövidebb-hoszszabb, soron belüli szünet, mely egyfelől ritmikai szempontból nyugvópontul szolgál, másfelől pedig a verssort alkotó

ritmusegysógeket élesebben kiemeli. O Elhelyezkedése szerint az újkori cezúra is követheti az antik hagyomanyokat (-*-trihémimerész, penthémimerész, hephthémimerész) ; a középmetszet (caesura médiai, césure médiane) egyes sorfajtákban lényegében dierézis, máskor szűkebb értelemben v e t t cezúra. Angol verstanok megkülönböztetnek kezdő cezúrát (initial caesura) ós záró cezúrát (terminál caesura), a t t ó l függően, hogy az ütemet (verslábat) metsző szünet a sor elejéhez, ill. végéhez közel helyezkedik-e el. Vannak cezúrák, melyeknek helye egyes sorfajokban pontosan meghatározott (így a francia alexandrin-ben és ennek más nyelveken kialakult válfajaiban, a középfelnémet epika különböző strófaszerkezeteinek keretében az egyes Langzeile-típusokban, a vers commun-ben stb.); más sorfajtáknál a cezúra helye változó. Az ú j a b b költészetre általában ez utóbbi, változó ós így változatosságot eredményező cezúra-típusok gyakorisága jellemző, — még a fentebb említett meghatározott helyű cezúrák is mind inkább változó helyűekkó alakulnak, m i n t pl. a fellazult francia alexandrin, vagy az angol -i-blank verse nyomán kialakult német ötös és hatodfeles jambusok. O A klaszszikus verselés hímmetszetének és nőmetszetének megkülönböztetése az angol verselésben is megvan (caesura masculine és caesura feminine); a nőmetszetnek kétféle válfaja van: a lírai költészetben gyakoribb lírai cezúra (caesura lyric), amely átlagos mértékben hangsúlytalan szótagra következik, valamint az epikai költészetben gyakoribb epikus cezúra (caesura epic), amikor a metszet előtti szótag teljesen „gyenge" (nyomaték nélküli). A német verselésnél a Hebung u t á n következő cezúrát tekintik hím (mannlich) vagy t o m p a (stumpf) cezúrának, míg a Senkung u t á n következik a nő (weiblich) vagy csengő (klingend) cezúra. O Az olyan sorban, amelyben egynél több cezúra van, az újkori verselmélet is megkülönbözteti a fő- és mellék-cezúrát; egyes kézikönyvek (pontatlanul) a főcezúrát az állandóval, a mellék-cezúrát pedig a módosítható (változó helyű) cezúrával azonosítják. O A magyar verstani irodalomban a cezúra szűkebb jelentésében általában a „görög-római rendszerű jövevény formáink", ill. ,,az á t v e t t klaszszikai f o r m á k " megfelelő sortípusainak leírásánál szerepel; a dierézistől csak ritka esetben (főleg régebben) különböztették meg. Tágabb értelemben — többnyire következetlenül — a sormetszet legkülönfélébb f a j t á i t nevezték esetenként cezúrának is, mindegyik versrendszerre vo152

CHABR

n a t k o z t a t v a , ü t e m e k , „szólamok", versl á b a k s a sor egyéb egyéniségeinek elhatárolásaként ( A r a n y J . , Arany L., Brassai S., Negyesy L. és mások). Horváth J . a „görög-római rendszerű j ö v e v ó n y f o r m á k " t á r g y a l á s á n á l — eltérve az általános szokástól — csak azon s o r f a j t á k n á l jelöl cezúrát, melyeknél a sor belsejében egy ü t e m gyenge részét szünet tölti ki, s ez u t á n következik a sormetszet, m i n t pi. az aszklepiadószi sornál, de az alkaioszi v a g y a szapphói sornál m á r nem. Végül fontos szerepe v a n szerinte a cezúrának az olyan sorok tagolásánál, melyek „ritm u s b i z o n y t a l a n s á g " , ill. „ritmus-kevered é s " k ö v e t k e z t é b e n m o d e r n időmértókesnek is, m a g y a r o s r i t m u s ú n a k is felfoghat ó k . Gáldi L. v e r s t a n á b a n csupán a m e t szet, ill. félsorzárlat szerepel: valamennyi versrendszerben a soron belül gyengébben érzékelhető (/) ós hosszabb változatú (//) szünet értelemben, m e l y az a d o t t sort ritmikailag tagolja. O Stilisztikai—poétikai f u n k c i ó i t sormetszet. O írod.: C. M. Lewis: T h e Foreign Sources of English Versification (1898); G. Saints b u r y : A H i s t o r y of English Prosody (1906 — 1910); A. L . F . Snell: P a u s e : A S t u d y of its N a t u r e a n d its R h y t m i c a l F u n c t i o n in Vers (1918); G. R . S t e w a r t : The Technique of English Verse (1930); H o r v á t h J . : Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1951); Vargyas L.: A m a g y a r vers r i t m u sa (1952); W. K a y s e r : Kleine deutsche Versschule (1960); Gáldi L.: I s m e r j ü k meg a v e r s f o r m á k a t (1961); O. Paul— 1. Glier: Deutsche Metrik (1964); J . Suberville: Histoire et théorie de la versif i c a t i o n frangaise (1965). Kovács Endre

s t ü u s ú , mélabús ós sokszor ironikus h a n g ú képviselője. 1960-ban az A k a d é m i a a költészet n a g y d í j á v a l t ü n t e t t e ki. Verseskötetei: Les tendres amies ('Gyengéd b a r á t n ő k ' , 1922); Baisers nouveawx ( ' Ú j csókok', 1928); Vieilles guitares ('Régi g i t á r o k ' , 1928); Le bouquet d'Ophélie ('Ophólia csokra', 1929); Gomme le feu ('Mint a t ű z ' , 1935); Le désir et les ombres ('A v á g y és á r n y a k ' , 1937); Mémoire du coeur ('A szív emlékezése', 1952); Aux sources de la nuit ('Az éjszaka forrásainál', 1955), Musiques du temps perdu ('Az elveszett idő m u z s i k á j a ' , 1960); La rose et Vasphodele ('A rózsa és a z aszphodélosz', 1964). O Magyarul: 2 vers (Heszke B., V a s á r n a p , Arad, 1937, 21.). Chabás [csábász], J ü a n (Denia, 1898 — L a H a b a n a , 1954. o k t . 29.): s p a n y o l költő, író, irodalomtörténész. A spanyol p o l g á r h á b o r ú előtt Genovában, u t á n a pedig K u b á b a n t a n í t o t t spanyol irod a l o m t ö r t é n e t e t . Sokoldalú, a k t í v egyéniség, a húszas években a Lorca-nemzedék t a g j a k é n t a k t í v része volt a s p a n y o l irodalmi élet m e g ú j h o d á s á b a n . O Espejos ( ' T ü k r ö k ' , 1920) c. verseskötetében J . R . Jiménez n y o m d o k a i t követi. Regényei: Sin velas, desvelada ('Vitorlák nélkül, ébren', 1923) és Puerto de sombra ('Árnyas k i k ö t ő ' , 1926). Mint kritikus és irodalomt ö r t é n é s z m a r x i s t a irodalomszemlélet kia l a k í t á s á r a t ö r e k e d e t t . Legfontosabb irod a l o m t ö r t é n e t i m ű v e i : História de la literatura espanola ('A spanyol irodalom t ö r t é n e t e ' , 1932); Literatura espanola contemporánea 1898—19ŐQ ('A mai spanyol irodalom 1898 — 1950', 1952). O írod.: J . Marinello: Demasiado pronto. E n la m u e r t e de J ü a n C h a b á s (Contemporáneos, 1954). Horányi Mátyás

cezűrarím: m i n d e n olyan rím, melynél a rímhívó, ill. a felelő rím vagy mindk e t t ő a sormetszet elé esik. T ö b b változ a t a v a n : 1. A sorvégi rímen kívül az e g y m á s t követő sorok sormetszeteit megelőző szótagok (hangsorok) is rímelnek, a sorvógieknek megfelelő elrendezésben, — m i n t pl. a f r a n c i a n a g y retorikusok kedvelte rime renforcée et brisée esetében. 2. A sorvégi rímhívó r a a következő sor c e z ú r á j a előtti felelő rím csendül fel, m i n t a f r a n c i a rime batelée-nál. 3. A rímhívó a cezúra előtti fólsorzárlatra esik, a felelő r í m pedig a sorvégre. Ilyen értelemben sorolható ide pl. a leoninus rímrendszere; a cezúrarím egyébként ez esetben a belső rím egyik v á l t o z a t á n a k tekinthető. c'f: —ce Chabaneix [sábáne], Philippe (Albany, N. Y . USA, 1898. m á j . 20. — ): francia költő, a 20. sz.-i neoszimbolizmus f i n o m

Chabrol [sabrol], J e a n Pierre (Chamborigord, 1925. j ú n . 11. —): francia író. Az Humanité r a j z o l ó j a és r i p o r t e r e k é n t k e z d t e p á l y á j á t . Regényeiben az a k t u á l i s politikai és t á r s a d a l m i kérdések filozófiai-morális megvilágításban jelennek meg. E l k ö t e l e z e t t realista, erőteljes nyelvezetű, festői látású író. Pikareszk k r ó n i k a jellegű történelmi regényét is á t h a t j a a felelősségérzet a közelmúltért és a m á é r t . O F ő b b regényei: La derniére cartouche (1953: Aranyossi P., Az utolsó p a t r o n , 1954) a f r a n c i á k indokínai h á b o r ú j á r ó l szól; Le bout gáleux (1955: H u b a y M., Varázsgömb, 1959) a m u n k á s f i a t a l ság életét ábrázolja, e reg.-óért m e g k a p t a a P r i x Populiste-et; Un homme de trop (1958: Balázs Gy., E g y emberrel t ö b b , 1960) az ellenállás idején játszódik; Les fous de Dieu (1961: L o n t a y L., I s t e n

153

CHADO

bolondjai, 1963) történelmi r e g é n y , a h u g e n o t t a ingesek (camisardok) felkelését ábrázolja; Les rebelles ('A lázadók', 1965) i s m é t az ellenállással foglalkozik. Fodor István Chadourne [sád«rn], Louis (Brive-laGaillarde, Corréze, 1890. j ú n . 7 — uo., 1925. máre. 22.): francia költő, író. N e v é t főképpen k a l a n d o s útirajzai, egzotikus regényei t e t t é k ismertté. Az u t ó b b i a k közül a Le maitre du navire ('A fedélzetmester', 1919) emelkedik ki. Lólekelemző művei közül L'inquiéte adolescence ('Nyugtalan i f j ú s á g ' , reg., 1920) a r a t t a a legnagyobb sikert. Versei halála u t á n Accords ( A k k o r d o k ' , 1928) c. jelentek m e g kötetben. O R o m a n t i k á r a hajlamos, csillogó Bzínekkel dolgozó, különösen a környezetrajzban jeles író volt. Qera György Chadourne [sádwrn], Maré (Brive-laGaillarde, Correze, 1895. m á j . 23. — ): francia fró. Ö n k é n t e s k é n t végigharcolta az 1. v i l á g h á b o r ú t , m a j d m i n t a g y a r m a t i adrniiásztráció szolgálatában m ű k ö d ő orvos b e j á r t a a z egész világot. 1920-tól Óceániában élt, itteni élményeiből született Vasco (1927) c. regénye, 1924-től Kamerunban, m a j d Kínában működött. Ghine ( ' K í n a ' , 1931) c. r i p o r t k ö n y v é t a Grand P r i x d u Reportage-zsal jutalmazt á k . Az SZU-ról szerzett b e n y o m á s a i t rögzítette L'URSS sans passión ('Az SZU, szenvedélytől mentesen', 1932). Mexikóban t ö l t ö t t évei a d t á k Anahuac (1933) c. r e g é n y e t é m á j á t . Regényei közül kiemelkedő a Gécile de la folie ('Az őrült Cecil', 1930, Fémina-díjas) ós a Quand Dieu se fit americain ('Amikor I s t e n a m e r i k a i v á lett', 1949). Tanulm á n y t í r t 1958-ban Restif de la Bretonne ou le siécle prophétique ('Restif de la Bretonne, a v a g y a profetikus század'). 1950-ben egész életművéért az A k a d é m i a irodalmi n a g y d í j á v a l t ü n t e t t é k ki. O írod.: B. Crómieux: Vasco (Nouvelle R e v u e Frangaise, I . 1928); A. W u r m s e r : Restif de la B r e t o n n e ou le siécle prophétique (Les L e t t r e s Frangaises, 1959, 754.). Chadwíck [esedvik], H e c t o r Munro (?—Cambridge, 1947. jan. 2.): angol filológus, irodalomtörténész. 1912 —1944 között Cambridge-ben az angolszász irodalom professzora volt. Gazdag ismeretekkel rendelkezett a görög vagy az ind epika t e r é n csakúgy, m i n t a különböző t ö r ö k n é p e k költészetében. The Heroic Age ('A hősi kor', 1912) ós különösen The Growth of Literature ('Az irodalom fejlődése', 1932—1940) e. tanulánykötetei nélkülözhetetlenek minden,

a hősköltószettel foglalkozó k u t a t ó szám á r a . O E g y é b m ű v e még: Origin of the English Nation ('Az angol n e m z e t ered e t e ' , tan., 1907). Ritoók Zsigmond Chaho [csáho], J o s e p h A u g u s t i n (1811 —1858): baszk k ö l t ő . F r a n c i a B a s z k f ö l d ö n született. P á r i z s b a n keleti n y e l v e k e t t a n u l t . K é s ő b b újságíró l e t t , e t e v é k e n y s é g e m i a t t száműzetésbe k é n y s z e r ü l t . A baszkok Spanyolo.-tói való e l s z a k a d á s á n a k ós Franciao.-hoz való csatlakozásának energikus követelője volt. Szinte csak f r a n c i á u l írt. A b a s z k i r o d a l o m vezető r o m a n t i k u s a , m i n d v e r seiben (Paroles d'un voyant, ' E g y l á t ó s z a v a i ' , költ.-ek, 1839), mind nyelvészeti munkáiban. Hatalmas kultúrtörténeti m u n k á j a a baszk mitológiát, t ö r t é n e l m e t ós népjellemet t á r g y a l ó Histoire primitive des Euskariens-Basques ('A b a s z k o k ősi t ö r t é n e t e ' , 1847). O írod.: J . G a r a t é : E l v i a j e a N a v a r r a d e Chaho y el n a e i o n a l i s m o vasco (1933). Inotai András Chaígne [seny], Louis (Talmont, 1899 —): francia költő, t a n u l m á n y í r ó . K ó t k ö t e t verssel j e l e n t k e z e t t : Figures ( ' A r c o k ' , 1928); La couronne d'Ariane ( ' A r i a d n é k o s z o r ú j a ' , 1931). Vallásos szemléletű, szóles k u l t ú r á j ú esszéi f ő k é n t a katolikus írók m u n k á s s á g á t elemzik: La vie de Paul Glaudel ('Paul Claudel élete', 1961), Georges Bernanos (1960). M e g í r t a több szent é l e t r a j z á t , n é g y k ö t e t b e n b o c s á t o t t a közre kortársairól készült t a n u l m á n y a i t Vie et oeuvres d'écrivains ( ' í r ó k élete és m ű v e i ' , 1934 — 1954) címmel, könyvben h ó d o l t szülőföldjének (La Vendée), és éles szemű b ú v á r k é n t n y o m o n k ö v e t t e Pascal (1962) vallásos h i t é n e k fejlődésót. Gera György Chairil Anwar [khajril]; Chairil Anwar (névváltozat); (Medan, 1922. júl. 2 2 ? , 2 6 ? — D j a k a r t a , 1949. á p r . 28?, 2 9 ? ) : indonéz költő, m ű f o r d í t ó . M i n a n g k a b a u családból s z á r m a z o t t . Változatos, rövid életet ólt: középiskolai tanulmányait n e m fejezte be, első verseivel m á r a negyvenes évek elején jelentkezett. A j a p á n megszállás idején — c s u p á n kézi r a t b a n t e r j e s z t e t t — költeményeivel a lázadó, szervezkedő —A ngkatan '45 vezet ő j é v é , a modern indonéz irodalom legnagyobb hatású reformátorává vált. S o k a t vándorolt, h i á n y o s t a n u l m á n y a i t szívós önképzéssel, elsősorban a m o d e r n n y u g a t i irodalom tanulmányozásával, fordításával (A. Gide, J . E . Sleinbeck, F . García Lorca, R - M . Rilke stb.) p ó t o l t a . A z 1945-ös f o r r a d a l o m győzelme u t á n szerkesztőként dolgozott. Első k ö t e t é n e k , 154

CHALU

a Deru Tjampur Debun&k ('Dübörgés ós P o r ' , 1949) még n a g y o b b részét m a g a v á l o g a t t a , befejezni a z o n b a n m á r n e m t u d t a , vándorlásai közben szerzett betegségei közül a tífusz 26 éves k o r á b a n véget v e t e t t életének. O Szám szerint kevés, kb. 80 verset és n é h á n y f o r d í t á s t ölel fel munkássága. I n d u l á s a s a j á t o s , törvényszerű reakciója volt az 1942 m á r ciusában bekövetkezett j a p á n megszállásnak; 1943-ban í r o t t Aku ('Én') c. programverse a m a g á n y o s v a d á l l a t k é n t ú j r a és ú j r a az életéért feszülő, ú t j á r ó l el téri th etet len individualista f o r r a d a l m á r közvetlen óletvallomásán t ú l kifejezte az Angkatan '45 ós a m ö g ö t t e álló nemzeti csoport életérzését is. Lírai elődjeikónt elsősorban a holland expresszionista költ ő k e t , filozófiájánál F . Nietzschét emlegetik, de R . M. Rilke és F . García Lorca, az életével rokon F . Villon és A. Blok szintén h a t o t t rá. A m o d e r n európai és amerikai irodalom m e l l e t t jelentős h a t á s sal volt művészetére a hazai folklór is. O Egész költészete az emberi szabadságn a k , méltóságnak, a n e m z e t i függetlenség szenvedélyes á h í t á s á n a k , az élet mélységeinek: a f á r a d t - s e b z e t t magányosságnak, kétségbeesésnek, az istenkereséstől a forradalom igenléséig ívelő útkeresésnek, a — t ö b b n y i r e — m a g á n y o s lázadásnak őszinte, n a g y feszültségű kifejezése. Nemcsak t a r t a l m i l a g s z a k í t o t t az előző korszak, a Pudjangga Baru szemléletével, h a n e m e l v e t e t t e a megmereved e t t költészeti f o r m á k a t is, ós a legősibb kifejezőrendszerekkel g a z d a g í t o t t szabad vers meghonosítójává, ú j , korszerű nyelvezetével az indonéz n y e l v az ideig ismeretlen gazdagságának f e l t á r ó j á v á v á l t . O E g y é b verskötetei: Kerikil Tadjam dan Jang terampas dan jang putus ('Éles kavicsok ós K i f o s z t o t t a n és összetörött e n ' , 1949); Tiga Menguak Takdir ( ' H á r m a n a Sors (Takdir, k o r t á r s költő is) ellen', Rivai ApinnaX és Asrul Sanival e g y ü t t , 1950). O Angol n y e l v ű válogat á s a : S éleded Poems ('Válogatott költem é n y e k ' , 1965?, ford., B. Raffel); O M a g y a r u l : 1 vers ( E r n y e y Gy., Népszabadság, 1965. aug. 17.); 2 vers (Balássy L., H a l d o k l ó bilincsek, a n t o . , 1967). O írod.: H . B. J a s s i n : Chairil A n w a r , Pelopor A n g k a t a n '45 (1956); B. B. P a r n y i k e l : Alekszandr Blok i Chairil A n w a r (Narodi Azii i Afriki, 1965, 4 ); A. Teeuw: Chairil A n w a r (Mo.lern I n d o nesian Literature, 1967). Ernyey Gyula Chakaipa, P a t r i c k (Rhodesia. s o n a nyelven alkotó rh< desiai f i a t a l í r o t t sona irodalom egyik a l a k j a . Folklórihletésű művei

Garandichauya ( ' V á r j meg, visszatérek', 1963) c. önéletrajzi v o n a t k o z á s o k b a n gazdag regénye a legismertebb. Chalupka [hálupká], J á n (Felsőmicsinya, 1791. o k t . 28.—Breznóbánya, 1871. júl. 15.): szlovák író. S. Chalupka költő b á t y j a . Művelt ev. p a p f i a k é n t t ö b b helyen t a n u l t , t ö b b e k k ö z ö t t Sárospatakon is, jól ismerte a m a g y a r k u l t ú r á t . J é n á b a n volt teológus. Osgyánban és K é z s m á r k o n t a n á r k o d o t t , m a j d Breznób á n y á n lelkész lett. O í r ó i m u n k á s s á g á val n e g y v e n k é t esztendőn á t harcolt a kispolgári szűkkeblűség ellen. Vígjátékai e h a r c kísérő jelenségei; Kocúrkovo ( ' K a n d ú r f a l v a ' , 1830) c. legnevezetesebb d a r a b j a a kisvárosi rövidlátás m a is élő és h a t ó s z a t í r á j a . Többi v í g j á t é k á n a k m á r nincs e k k o r a á t ü t ő ereje. F ő m ű v é vei így is a szlovák d r á m a í r á s m e g a l a p í t ó j a lett. A vén szerelmes c. v í g j á t é k á t (1835) eredetileg m a g y a r u l írta, m a j d m a g a dolgozta á t szlovákra StaroiüZ plesnivec ('A vón penészvirág', 1837) c. A Moliére ó t a népszerű t é m á t a s z l o v á k — m a g y a r megbékélés p r o p a g á l á s á r a is felhasználta. N é m e t n y e l v ű szatirikus regénye, Bendegucz und Gyula Kolompos und Pista Kurtaforint' ('Bendegúz és Gyula Kolompos és P i s t a K u r t a f o r i n t ' , 1841) a reformkori m a g y a r nemesség gyilkos szatírája, h a r c o s r ö p i r a t a m a g y a r o s í t á s ellen; e g y ú t t a l a m a g y a r irodalom (főleg Csokonai) kiváló ismeretéről t a n ú s k o d i k . Népszerűsítő tanulmányaiban három nyelven p r o p a g á l t a az ország kapitalizálódását. O G y ű j t , kiad.: Dramatické spisy Jána Chalupky ( ' J á n Chalupka drámai írásai', 1871 — 1875). O Magyarul még: 1 vers ( P o g á n y n é J u h á s z I., A Mi L a p u n k , 1926, 4 ); 1 vers (Fried I., A szomszéd n é p e k k e l való kapcsolataink történetéből, 1962). O írod.: A. Noskoviö: J á n C h a l u p k a t v o r c a slovenskej veselohry (1955); Sziklay L . : Szlovák drámaíró magyar nyelvű vígjátéka (1956); Sas A . : J á n Chalupka emlékezete (Üj Szó, 1961, 300.). Sziklay László Chalupka [hálupká], S a m o (Felsőlehota, 1812. febr. 27.—uo., 1883. m á j . 10.): szlovák költő. J . Chalupka író öccse, a népies-romantikus nemzedék t a g j a . Pozsonyi g i m n a z i s t a k o r á b a n a lengyel szabadságharc s a r o m a n t i k u s hazafiság híve volt, részt v e t t az 1830-i varsói felkelésben. Bécsben volt ev. teológus, J o l s v a t a p o l c á n és Felsőlehotán lelkészkedett. O D a l a i t és rövid epikus költeményeit a n e m z e d é k vezérének, »Síwrnak alapelveire t á m a s z k o d v a írta. A középszlovák n y e l v j á r á s b a n írt verseskötete 1834-ben j e l e n t meg Piesne ('Dalok') c.

20. sz.): író. A jelentős közül a 155

CHAMP

A népi verselés k ö n n y e d , de túlságosan csiszolt f o r m á j á b a n a l k o t t a m e g a népmesék és m o n d á k hőseiből a nemzeti hősök p a t e t i k u s a n f e l n a g y í t o t t eszményképeit v a g y az ellenfelek izzó i n d u l a t t a l gyűlöletessé t o r z í t o t t f i g u r á i t . A m a g y a r s a szlovák népi epika közös t é m á j á t dolgozta fel T'urcín Poniöan (1863: Gáspár I., A p o j n o k i török, 1879) c. költeménye a j a n i c s á r m o t í v u m n a k a 19. sz.-ban is aktuális m o n d a n i v a l ó j á v a l . O Magyarul: 1 vers (Gáspár I., Figyelő, 1876, 10.); 1 vers (Juhász Á., M a g y a r Hírlap, 1922, 57.); 1 vers (Krcmóry I., Antológia szlovák költőből, 1925). O írod.: V. Kochol: Poézia s t ú r o v c o v (1955); M. P i s ú t : L i t e r á r n e stúdie a p o r t r é t y (1955). Sziklay László Chamberlain [csembölójn], H o u s t o n Stewart ( P o r t s m o u t h , 1855. szept. 9.— B a y r e u t h , 1927. jan. 9.): angol születésű n é m e t esszéista. Angol t e n g e r n a g y f i a , aki h a z á j á t elhagyta, s 1916-ban a ném e t nemzetiséget v á l a s z t o t t a . 1879-től h á r o m évig a genfi egyetemen t a n u l t , diplomát n e m szerzett, csak rendszertelen, g a z d a g műveltséget. 1882-ben elzarándokolt Bayreuthba bálványához, R . Wagnerhez, akiről a z t á n első k ö n y v é t í r t a (először f r a n c i á u l Wagner, 1894, n é m e t ü l 1896). 1889-től húsz éven á t Bécsben élt. „ D é m o n a i t ó l " űzetve, 1897. ápr. 1-től 1898. o k t . 31-ig t a r t ó egyetlen görcsös t r a n s z b a n — a h o g y ezeket az állapotait később Lebenswege meines Denkens ('Gondolkodásom é l e t ú t j a i ' , 1919) c. önvallomásaiban á b r á z o l j a — o t t í r t a meg végzetes h a t á s ú f ő m ű v é t : Die Grundlagen des 19-ten Jahrhunderts ('A 19. század a l a p j a i ' , 1899). E b b e n , a m é g g y a n ú t l a n n é m e t r a j o n g ó f r a n c i a A. de Gobineau gróf n y o m á n , j u t o t t el az á r j a felsőbbrendűség gondolati és erkölcsi a b s z u r d u m á i g ; délibábos bizonyításokkal t e u t o n n a k nevezte ki Dantét, Homéroszt, sőt Ézsaiást ós természetesen Jézus Krisztust is. Gobineau és Chamberlain németo.-i h a t á s á n a k t i t k a éppen az volt, hogy a m i t í r t a k , a h e v e n y n é m e t imperializmus igényeinek k a p ó r a j ö t t . „ Ö n tollával, én kardommal!" — üzent közös p r o g r a m o t a császár 1908-ban Chamberlainnek, aki — m i u t á n h a t v a n éves feleségétől 1905-ben elvált — feleségül v e t t e R . Wagner l e á n y á t . 1916ban f e l v e t t e a n é m e t állampolgárságot is. Később Chamberlain belépett a nácip á r t b a , í r t s a j t ó j á b a is, ahol 1924-ben Hitlert a n é m e t n é p vezérének jelölte ki, mire viszont C h a m b e r l a i n 70. születésn a p j á n a központi náci p á r t l a p , a Völkischer Beobachter az ő ü n n e p e l t f ő m ű v é t

,,a nemzeti szocialista m o z g a l o m E v a n g é l i u m á n a k " nevezte. O E g y é b m ű v e i ; Parsifal-Marchen (1900: P a p p Z., Parsifal mesék, 1923); Arische Weltanschauung ( ' Á r j a világnézet', 1905): Immánuel Kant (1905); Goethe (1912); Mensch und Gott ( ' E m b e r és I s t e n ' , 1921); Basse und Persönlichkeit ( ' F a j ós személyiség', 1925); Natúr und Lében ('Természet ós élet', 1928); Briefwechsel mit Kaiser Wilhelm II ('Levelezés I I . Vilmos császárral', 1928). O írod.: E . Seilliére: H o u s t o n S t e w a r t Chamberlain (1915); L. von Schroeder: H o u s t o n S t e w a r t Chamberlain (1918); A. Vanselow: D a s W e r k Houston S t e w a r t Chamberlain's (1927); M. von F a u l h a b e r : Zsidóság, kereszténység, germ á n s á g (1934); Somogyi J . : Tehetség ós eugenika (1934); J . B e n d a : Az írástudók árulása (1945). Rónai Mihály András Chamberlayne [csemböléjn], William (Shaftesbury, 1619—uo., 1689. jan.): angol költő, orvos. A király oldalán v e t t részt az angol f o r r a d a l o m b a n . F o n t o s a b b művei: Love's Victory ('A szerelem diadala' tragikom., 1658), és a Pharonnida (1659) c. hősköltemény, az angol b a r o k k udvari epika egyik kimagasló a l k o t á s a . Főhőse a szenvedély ós a józan r á c i ó közötti u t a t keresi. A hetedfélezer soros, rímes v e r s p á r o k b a n írott szerelmi-hősi eposz e g y a r á n t g a z d a g Keats Endymionjára emlékeztető nyelvi szépségekben, esem é n y e k b e n , v a l a m i n t szereplőkben. Az Englands Jubilee ('Anglia örömünnepe, költ., 1660) az angol r e s t a u r á c i ó t ünnepelte.

156

Chambers [cse'mbösz], Sir E d m u n d Kerchever (Berks, 1866. m á r c . 16.— Devonshire, 1954. jan. 21.): angol irodalomtörténész. E r e d e t i f o r r á s k u t a t á s o n alapuló, h a t a l m a s filológiai jellegű anyagot f e l t á r ó , m i n d m á i g a l a p v e t ő értékű terjedelmes m o n o g r á f i á k b a n foglalta öszsze az angol d r á m a és színpad történetének első századaira v o n a t k o z ó ismereteket. The Medieval Stage ('A középkori színpad', 1903); The Elizabethan Stage ('Az Erzsébet-kori s z í n p a d ' , 1923); William Shakespeare, a Study of Facts and Próblems ('William Shakespeare, a tények ós a p r o b l é m á k foglalata', 1930). Jelentős m ű v e az English Literature at the Glose of the Middle Ages ('Angol irodalom a középkor végén', 1945). Chambers [cse'mbösz], E p h r a i m (Kendal, 1680—Islington köz., 1740. m á j . 15.): angol lexikonszerkesztő, f o r d í t ó . J . Harris Lexicon T e c h n i c u m á r a ('Technikai szót á r ' , 1704) t á m a s z k o d v a szerkesztette össze és a d t a ki Gyclopaedia, or an Uni-

CHAMP

versal Dictionary of Art and Sciences ( ' I s m e r e t t á r , a v a g y a művészet és a t u d o m á n y o k egyetemes lexikona', 2 k ö t . , 1728). E n n e k a m ű n e k a francia f o r d í t á s a szolgált Diderot-nak és D'.4Zera&erí-nek m i n t a k é n t és kiindulási a l a p k é n t Enciklop é d i á j u k h o z . C h a m b e r s szerkesztette a L i t e r a r y Magaziné c. folyóiratot is 1735ben. Chambers [cse'mbösz]; skót író és k ö n y v k i a d ó t e s t v é r p á r ; R ó b e r t Chambers (Peebles, 1802. júl. 10.—St. Andrews, 1871. m á r c . 17.); William Chambers (Peebles, 1800. á p r . 16.—Edinburgh, 1883. m á j . 20.). O Közös kiadóvállalatot a l a p í t o t t a k E d i n b u r g h - b e n . Számos m ű v ü k és k i a d v á n y u k k ö z ö t t a legjelentősebb antológia jellegű angol irodalomt ö r t é n e t i lexikonuk, The Cyclopaedia of English Literature ('Az angol irodalom i s m e r e t t á r a ' , 1842 — 1844) és n a g y t e r j e d e l m ű általános lexikonuk, Chamber's Encyclopaedia (1859 —1868, utol j á r a 1950). O R ó b e r t f ő b b m ű v e i : Vestiges of the Natúr al Order of Creation ('A t e r e m t é s természeti r e n d j é n e k m a r a d v á n y a i ' , 1844; e névtelenül megjelent munkájával Darwin egyik e l ő f u t á r a volt); The Life and Works of Róbert Burns ('Róbert B u r n s élete és m u n k á s s á g a ' , 1851). O William f ő b b művei: Francé: Its History and Revolutions ('Franciaország: t ö r t é nelme és forradalmai', 1871); Stories of Old Families and Remarkable Persons ('Régi családok és nevezetes személyek t ö r t é n e t e ' , 1878); Memoir of Róbert Chambers Witli Autobiographic Reminiscences of William Chambers ('Róbert C h a m b e r s emléke William C h a m b e r s ö n é l e t r a j zi visszaemlékezéseivel', 1872). Chamfort [sanfór]; Nicolas Sébastien Roch (családi név); (Clermont, 1741. á p r . 6.—Párizs, 1794. á p r . 13.): francia író. T ö r v é n y t e l e n gyermek, ösztöndíjasként t a n u l t Párizsban, c s a k h a m a r f e l t ű n t tehetségével, a k a d é m i a i d í j a k a t k a p o t t egy érzelmes verses leveléért, Moliére-ről, m a j d La Fontaine-ről írt „ m a g a s z t a l ó " értekezéséért (Éloge de Moliére, 1769; Éloge de La Fontaine, 1774), b a l e t t e k e t ír a királyi u d v a r n a k , két v í g j á t é k á t m u t a t t á k be: La jeune indienne ('A f i a t a l i n d i á n n ő ' , 1764) és a Le marchand de Smyrne ('A szmirnai kereskedő', 1770), a m e l y b e n , m i n t később m o n d t a , „leszáll í t o t t áron a d n a k t ú l mindenféle m u n d é r b a öltözött nemesurakon ós arisztokr a t á k o n " , egy t r a g é d i á j á t (Mustapha et Zéangir 'Musztafa és Zóangir', 1788) pedig a királyi p á r jelenlétében m u t a t t á k be. E m a rég elfeledett m ű v e k oly n a g y n e v e t szereztek neki, hogy C h a m f o r t 157

máris a legelőkelőbb t á r s a s á g o k t a g j a lett, j á r a d é k o t k a p o t t a k i r á l y n é jóvoltából, Artois gróf felolvasója, Elisabeth hercegkisasszony t i t k á r a l e t t . D e akárcsak Moliére embergyűlölője, nehezen t ű r t e az ü r e s konvenciókat ós a hazug bókokat. Büszkesége is l á z o n g o t t : „Nevetséges dolog", írta egy b a r á t j á n a k , „színészként megöregedni egy o l y a n társulatban, ahol fele joga sincsen az e m b e r n e k " , és erkölcsi érzéke is: n e m a k a r t b a r á t j a lenni a z o k n a k , akiknek romlottságáról, ízetlen, o s t o b a hiúságáról m á r akkor m i n d e n n a p o s feljegyzéseket készített. Mert C h a m f o r t az igazi emberi értékeket kereste. „Milyen semmiség egy francia nemesúr ezekhez az emberekhez k é p e s t " , m o n d t a k ó t arisztokrata b a r á t j á n a k , amikor egyszer az a m s z t e r d a m i kikötő r a k o d ó m u n k á s a i n a k igyekezetét figyelt é k . L a s s a n visszavonult az előkelő társaságtól, m e g b a r á t k o z o t t Mirabeauval (akinek egyik sugalmazója lett), s a forradalom lelkes hívei közt t a l á l t a . Féktelenül v e t e t t e m a g á t a politikába, b á r n e m ismerte a politika következményeit, s csupán az igazságot és a szabadságot s z o m j a z t a . B á r m a g a is jakobinus, később szembe f o r d u l t velük; a m i k o r letartózt a t t á k , öngyilkosságot kísérelt meg, ós h a m a r o s a n belehalt sebeibe. O N e v é t elsősorban n e m az A k a d é m i a által megkoszorúzott m ű v e k , h a n e m azok a napról n a p r a feljegyzett elmés rögtönzések, rövid a n e k d o t á k , villanásnyi arcképek t a r t o t t á k fenn, amelyek egy részét halála u t á n m e g t a l á l t a k , ós 1795-ben az egyik cédula ú t m u t a t á s a szerint „ A tökéletesít e t t civilizáció termékei, 1. M a x i m á k ós gondolatok, 2. Jellemek. 3. A n e k d o t á k " címmel ki is a d t a k . Keserű írások ezek, k i á b r á n d u l t szellemet t ü k r ö z n e k , m e r t C h a m f o r t a társadalom ellentmondásait ö n m a g á b a n élte át. Mégis ez a csalódott ember, aki egyedüli ö r ö m é t és vigaszát m á r csak a tiltakozásban találja, egyf a j t a életbölcsességet is h i r d e t . Mint Rousseau, ő is felveti a természet ós a t á r s a d a l o m ellentétét: az e m b e r igazi természete csak akkor valósul meg, h a elveti a t á r s a d a l o m h a m i s látszatait. E m b e r g y ű l ö l e t e mélyén az e m b e r e k szeret e t e ólt, kíméletlen k r i t i k á j a is a remény lehetőségeit t á r j a fel. Az a n e k d o t á k b a n is, amelyek t á r s a d a l o m b í r á l a t á n a k tapintható, testi valóságot a d n a k , kót pólus közt feszül az ellentót: az egyik a régi világ m i n d e n f a j t a r e n d ű ós r a n g ú urai, a másik m e g az az ember, aki ő szeretne lenni, s a k i t így rajzol m e g : „Senkitől sem függni, csak s a j á t szívünkre, elveinkre, érzéseinkre hallgatni, ezt l á t t a m legritk á b b a n . " O G y ű j t , kiad.: Oeuvres princi-

CHAMP

pales ( ' F ő b b művei', 1961). O Magyarul: Aforizmák (Leopold S., M a g y a r Szalon, 1889, 10.); Részletek m o r a l i s t a írásaiból (Báti L., Anthologia h u m a n a , 1946); Aforizmák (Gábor Gy., Gondolatok könyve, 1958). O írod.: E . Doisset: C h a m f o r t et son t e m p s (1943); J . Teppe: C h a m f o r t sa vie, son oeuvre, sa pensée (1950); C. R o y : C h a m f o r t (Klasszikusok t á r s a s á g á b a n , 1958); Gábor Gy.: Utószó (Aforizmák, 1960). Szávai Nándor Chamie [sámí],Mario (Caj obi, Sáo P a u l o állam, 1933. ápr. 1. —): brazil költő. J o g o t végzett, m a j d tisztviselő lett. Az 1962-ben publikált Lavra, lavra ( ' B á n y a , b á n y a ' ) c. kötetével a ->-modernismo képviselőjeként lépett fel; ugyanez óv szeptemberében Sáo P a u l ó b a n megalap í t o t t a Praxis c. folyóiratát, a m e l y elindítója lett a praxis n e v ű i r á n y z a t n a k . A lap körül csoportosulnak az ú j költői iskola f i a t a l tehetségei. Chamier [semjör], George (Anglia?, 1842—uo., 1915): angol születésű ú j zélandi író. Életéről mindössze a n n y i t t u d u n k , hogy m é r n ö k volt, s valószínűleg ebben a minőségben ólt hosszabb ideig Új-Zéland szigetén. K ó t regényét a korai új-zélandi irodalom legjobbjai közt t a r t j á k számon. O Művei: Philosopher Dick ('Filozófus Dick', 1891); A South Sea Siren ( ' E g y déltengeri szirén', 1895). Chamisso [samisszó], A d a l b e r t v o n (írói név); Louis Charles Adalaide d e Chamisso de Boncourt (családi nóv); (Boncourt vára, C h a m p a g n e , Franciao., 1781. j a n . 30.—Berlin, 1838. aug. 21.): n é m e t író, költő. F r a n c i a nemesi család s a r j a k é n t szüleivel e g y ü t t a forradalom elől m e n e k ü l t , és 1796-ban ősei k a t o n a i p á l y á j á t f o l y t a t v a a p r ó d k é n t állt a porosz királyné szolgálatába, m a j d porosz k a t o n a t i s z t k é n t harcolt Napóleon ellen. Az 1806-os porosz vereség u t á n m e g v á l t a hadseregtől. Kísérlete, h o g y visszatérjen F r a n c i a o . - b a eredménytelen m a r a d t ; j á r t S v á j c b a n , m a j d 1812 és 1815 k ö z ö t t a berlini egyetemen o r v o s t u d o m á n y t és b o t a n i k á t t a n u l t . 1815-től 1818-ig egy orosz t u d o m á n y o s expedíció t a g j a k é n t n a g y tengeri u t a k o n v e t t részt. O n n a n visszatérve a berlini b o t a n i k u s k e r t n é l k a p o t t állást. 1832-től haláláig a Deutscher Musenalmanach egyik szerkesztője. O í r t verseket, elbeszéléseket és ú t j a i r ó l éhnénybeszámolókat. Stílusában, nyelvi ós kifejező eszközeiben a n é m e t r o m a n t i k a befolyása érződik, különösen közel állt Hoffmannhoz és a liberális r o m a n t i k a balladaköltőjéhez, Uhlandhoz. Mondaniv a l ó j á b a n a szociális igazságtalanság

elleni tiltakozás, a r o m a n t i k a erőteljes népi h a g y o m á n y a , ú t j a i n szerzett sok t a p a s z t a l a t a és Béranger verseinek fordít á s a során é r t politikai h a t á s keveredik, ós kölcsönöz m ű v e i n e k a n é m e t r o m a n t i k a k o n z e r v a t i z m u s á t ó l merőben elütő, felvilágosult d e m o k r a t i k u s jelleget. Kedvelte a bohókás, humoros játékosságot, a realitás t a l a j á n játszódó meséket, amik e t csak r i t k á n zavar meg a h o n t a l a n költőnek s z e n t i m e n t a l i z m u s r a h a j l a m o s kedélyváltozása. Kimagasló elbeszélésének hőse, P e t e r Schlemihl éppen ú g y tévelyeg a világban, m i u t á n á r n y é k á t eladta, m i n t Chamisso, igazi o t t h o n és haza nélkül. O Schlemihlről a n é m a film k o r á b a n k é t német f i l m is készült (1915, 1921), m i n d k é t esetben P . Wegener főszereplésével. Verseit t ö b b e n megzenésítették, így J . Brahms, P . Cornelius, R . Franz, Goldmark K., A. Jensen, C. Loewe. R . Schumann Frauenliebe und -leben (.'Asszonyszerelem ós -élet') c. dalciklusa Chamisso verseire készült. O Első versét Mo.-on Vajda J . f o r d í t á s á b a n m á r 1859-ben közölte a Nővilág 2. száma ( ú j a b b a n : N é m e t költők antológiája, 1963). O F ő b b m ű v e i : Peter Schlemihls wvndersame Geschichie (elb., 1814: K o r m o s A., Slemihl P é t e r csodálatos t ö r t é n e t e , 1894; Turóczi J . , ua., 1921.; Turóczi-Trostler J . , P e t e r Schlemihl különös t ö r t é n e t e , 1961); Bemerkungen und Ansichten auj einer Entdeckungsreise ('Megjegyzések és nézetek egy felfedező útról', ért., 1821); Gedichte ('Költemények', 1831); Fortunati Glückseckel und Wunschhütlein ( ' F o r t u n a tus szerencsezsebe és v a r á z s p á l c á j a ' , elb,, 1895). O Magyarul m é g : 1 — 1 vers (Ábrányi K . , K ö l t e m é n y e k . E u r ó p a költőiből, 1868; Szász K., V Ú , 1879. 1.; R e v i c z k y Gy., VÚ, 1881. 6.; Móry K., K i s virágok messze t á j r ó l , anto., 1889; V a j t h ó L., N é m e t anthologia, 1916; R a b Zs., A t ű z csiholói, a n t o . , 1961; R ó n a y Gy., A világirodalom legszebb versei, anto., 1966; Tótfalusi I., Énekek éneke, anto., 1966; V a j d a J . , Balladáskönyv, 1967). O írod.: K . F u l d a : A d a l b e r t Chamisso (1881); R . Riegel: A d a l b e r t Chamisso (1934); T h . M a n n : Charmsso (1911: V á l o g a t o t t t a n u l m á n y o k , 1956). Mádl

Antal

Chainpfleury [sanflöri], J u l e s (írói név); Jules Frangois Félix Fleury-Husson (eredeti név); (Laon, 1821 szept. 10.— Sévres, 1889. dec. 5.): f r a n c i a író. H . Murger, Ch. Baudelaire b a r á t j a , a 40-es évek párizsi bohémvilágának jellegzetes alakja. Mű- és zenekritikusként is jelentős. Később G. Courbet ós E . Duranty b a r á t j a 158

CHAMP

k é n t a realizmusért v í v o t t csata résztvevője. Népművészettel és p a n t o m i m mel is foglalkozott. 1872-től a sévres-i m ú z e u m igazgatója, m i n t m ű g y ű j t ő is híres lett. Balzac h a t á s á r a írt, a vidéki polgári életet ábrázoló regényeivel és Le réalisme ('A realizmus', 1857) c. cikkg y ű j t e m é n y é v e l jelentős hatással volt a m o d e r n kritikai realizmus kialakulására. H ú s z regényt írt, de elsősorban m i n t teoretikus jelentős. A realista regény szerinte „ a m i n d e n n a p o s banalitás kifejezője", s a m a i e m b e r t ábrázolja ,,a m o d e r n civilizációban". E g y i k jelentős eszköze az a d a t g y ű j t é s , a t é n y e k „fotog r a f i k u s vizsgálata". A De la littérature populaire en Francé ('A népszerű irodalom Franciaországban') c. t a n u l m á n y á b a n jelentős t á v l a t o k a t a d : az egyf r a n k o s könyvek közönsége az igazi közönség, s az írónak ú g y kell írnia, hogy a n é p megértse. E z a Diderot-ra, Balzacra, Stendhalra hivatkozó, stílusdemokratizm u s r a és d o h u m e n t á r i s hűségre épülő, demokratikus tematikájú realizmus, a m e l y azonban sok szempontból a n a t u ralizmusnak volt előfutára, csak r i t k á n t u d o t t m a r a d a n d ó m ű a l k o t á s o k a t létrehozni. O F ő b b m ű v e i : Les excentriques ('A különcök', reg., 1852); Gontes domestiques ('Házias elbeszélések', 1852); Gontes vieux et nouveaux ('Régi és ú j elbeszélések', 1952); Les bourgeois de Molinchart ('A molinchart-i polgárok', reg., 1854); M. de Boisdhyver (reg., 1857); Histoire de la caricature ('A k a r i k a t ú r a története', 1865 —1874); Documents pour servir á la biographie de Balzac ('Dokumentumok Balzac életrajzához', 1875 —1879); Histoire de Vimagerie populaire ('A népi képzelet t ö r t é n e t e ' , esszé, 1869). O Magyarul: 1 nla (A világirodalomból, 1873). O írod.: P . E u d e l : C h a m p f l e u r y , sa vie, son oeuvres et ses collections (1891); Ch. B e u c h a t : Histoire de n a t u r a l i s m e franqais, 1949). Fodor

István

Champier [sanpje], Symphorien (SaintSymphorien-sur-Coise, Lyon mellett, 1472—Lyon, 1539): f r a n c i a orvos, h u m a nista. A reneszánsz kori szellemi fellendülés egyik jelentős, de zavarossága m i a t t Éabelais által kigúnyolt a l a k j a L y o n b a n . Olasz h a t á s érződik művein: La nej des dames vertueuses ( A z erényes hölgyek h a j ó j a ' , költ., 1503); Liber de quadruplici vita ( ' K ö n y v a négyszeres életről', 1507). Champion [sampjon], P i e r r e Honoró (Párizs, 1880—uo., 1942): f r a n c i a irodalomtörténész, k u l t ú r t ö r t é n é s z . 1940-ben az Académie des sciences morales et politiques, 1941-ben az Académie Gon-

court tagjává választották. Legfőbb t a n u l m á n y a i : Villon, sa vie et son temps ('Villon, élete és k o r a ' , 1913); Histoire poétique du XVe s. ('A 15. sz. költészetén e k története', 1922); Bonsard et son temps ('Ronsard és k o r a ' , 1927); Splendeurs et miséres de Paris ('Párizs csodái és nyomorúságai', 2 k ö t . 1934); Paris au temps de la Benaissance ('Párizs a reneszánsz korban', 1935); Paris au temps des guerres de religion ('Párizs a vallásh á b o r ú k k o r á b a n ' , 1938). Champollion [sampoljonj, J e a n F r a n cois (Figeac, 1790. dec. 23.—Párizs, 1832. márc. 4.): f r a n c i a nyelvész. Az egyiptomi hieroglifikus ós d é m o t i k u s í r á s t f e j t e t t e m e g 1822-ben a Napóleon h a d j á r a t a során, R a s í d (Rosette) helység m e l l e t t 1799-ben előkerült felirat (rosette-i kő) a l a p j á n . A kőre h á r o m f é l e (hieroglifikus, d é m o t i k u s és görög) írással volt felvésve u g y a n a z a szöveg: egy p a p i h a t á r o z a t Ptolemaiosz Epiphanész k i r á l y tiszteletére, i. e. 196-ból. A felirat értelmezésével Champollion előtt t ö b b k u t a t ó is eredménytelenül próbálkozott (S. de Sacy, D. Ackerblad, Th. Young). H o s s z ú ideig t é v ú t r a v e z e t t é k a k u t a t ó k a t — k ö z t ü k Champolliont is — az ókori szerzők (pl. Hórapollón) állításai, melyekből a r r a lehetett következtetni, h o g y az egyiptomiak k é p í r á s t használtak, h o l o t t a hieroglifikus írás képszerű jeleket alkalm a z ó mássalhangzóírás. E r e d m é n y e i v e l az egyiptomi irodalom megismerését t e t t e lehetővé, m a g a azonban f ő k é n t az egyiptomi nyelvvel foglalkozott, az irodalommal n e m . O F ő művei: Lettre á M. Dacier relatíve á Valphabet des Hiéroglyphes phonétiques ('Levél Dacier úrhoz a hangjel-hieroglifák betűsoráról', 1822); Précis du systéme hiéroglyphique ('A hieroglifikus rendszer kézikönyve', 1824); Monurnents de l'Égypte et de la Nubie (1835 —1845). O írod.: H . H a r t l e b e n : Champollion, sein Leben u n d sein W e r k (1906); D . Doblhofer: J e l e k és csodák (1962). Kákosy László Champourcín [csámpourszin], E r n e s t i n a de (Vitoria, 1905 —): spanyol költőnő. 1936-ban feleségül m e n t J . J . Domenchina költőhöz. 1939 ó t a férjével Mexikóban él m i n t emigráns. O Nőies gyöngédséget és érzékenységet á r a s z t ó lírájának fő t é m á j a a szerelem. Az a b s z t r a k t költészet és J . R . Jiménez h a t o t t rá. O F ő b b m ű v e i : En silencio ('Csendben', költ.-ek, 1926); La voz en el viento ('A szól h a n g j a ' , költ.-ek, 1931); Presencia a oscuras ('Jelenlét s ö t é t b e n ' , költ.-ek, 1952). O M a g y a r u l : 6 vers (Jékely Z., H i s p á n i a , H i s p á n i a . . . , anto., 1959). 159

CHAMP

Champsaur [sanszór], Fólicien (Turriers, 1858—Párizs, 1934): f r a n c i a író, költő. A n n a k a népszerű polgári regényn e k egyik képviselője, a m e l y a század végén és a 20. század elején a „megbízh a t ó " politikai gondolkodás jelszavait követte. O F ő b b művei: Le Mandarin ( A törtető', (1895 — 1898); L'arriviste 1902); L'empereur des pauvres ('A szegén y e k császára', 1906). O M a g y a r u l : 1 vers (Béri Gy., A n t h o l ó g i a a X I X . század francia l y r á j á b ó l , 1903); 1 vers (Gábor A., A H é t , 1903, 27.); 1 vers ( K u n J . , A H é t , 1908, 38.). champu:

-*•csampú

chamreang:

—csamreang

Chamson [samszon], A n d r ó (Nimes, 1900. jún. 6. —): francia író. A dólfranciao.-i p r o t e s t a n t i z m u s fellegvárában, a rebellis h a g y o m á n y a i r ó l híres Cóvennes t a r t o m á n y b a n á t i t a t ó d o t t a h a j d a n i protestánsüldözések legendáival. Levéltárosi főiskolán tanult, d e érdekelte a m ű v é s z e t t ö r t é n e t is. Első t u d o m á n y o s és szépirodalmi m u n k á i t szülőföldje történelmének és műemlékeinek szentelte. K ö n y v t á r o s , m a j d múzeumi tisztviselő. A N é p f r o n t i d e j é n semmilyen p á r t h o z sem csatlakozott, de kiállt a spanyol köztársaság m e l l e t t és m e g a l a p í t o t t a a Vendredi c. h a r c o s hetilapot. Az összeomlás u t á n Délen M o n t a u b a n b a n r é s z t v e t t az ellenállási mozgalomban, Lauter álnéven írt az illegális lapokba (leghíresebb m ű v e is ezzel az álnévvel j e l e n t meg 1944-ben az E d i t i o n s de Minuit illegális könyvkiadónál). A dól-franciao.-i p a r t r a szállás (1944. a u g . 14.) u t á n c s a t l a k o z o t t a rendes hadsereghez, és Malraux d a n d á r j á n a k zászlóaljparancsnokakónt részt v e t t a Strasbourg körüli nehéz h a r c o k b a n . Hazatérése u t á n megint m ú z e u m i g a z g a t ó lett, később évekig a francia P E N - C l u b elnökeként m ű k ö d ö t t , 1956-ban beválasztották az Académie frangaise-be. O A dól-franciao.-i Cóvennes hegység zord ós zárt v i l á g á n a k krónikásakónt indult, m i n t a f r a n c i a regionalista irodalom egyik tehetséges m u n k á s a . 1925-ben t ű n t fel Roux le bandit ('Vörös, a b e t y á r ' ) c. regényével, a m e l y egy katonai szolgálat elől a hegyekbe menekült szegénylegény k a l a n d j a i t meséli el. Az 1927-ben megjelent Les hommes de la route ('Az országút emberei') c. következő r e g é n y é b e n azt ábrázolja, h o g y a n f o r m á l ó d n a k á t a paraszt k u b i k u s o k és ú t é p í t ő k a városi civilizáció h a t á s á r a . 1930-ban j e l e n t meg az Histoire de Tabusse ('Tabusse története') c. v i d á m k r ó n i k á j a (Tabusse kópéf i g u r á j á t 1946-ban filmre v i t t é k ) . Héri-

tages ('Örökségek', 1932) c. regényében m á r kilép a falusi világból, s egy n a g y p o l g á r esetén t a n u l m á n y o z z a egy bizon y o s e m b e r t í p u s összeroppanását. E z idő t á j t ú g y t a r t o t t á k számon, m i n t egy „baloldali Barrést". Az 1933-ban í r t L'auberge de Vabíme ( ' F o g a d ó a szakadókban') c. regényében a szigorú és száraz szerző szinte r o m a n t i k u s ós m á r - m á r d u m a s - i izgalmassággal í r j a meg a Cévennes-vidók t ö r t é n e l m é n e k egyik 19. sz. eleji epizódját, i s m é t a központi h a t a l o m m a l ellenszegülő „ b e t y á r o k a t " dicsőítve. 1934-ben, a L'année des vaincus ('A legyőzöttek esztendeje', reg.) e. m ű v é b e n a dél-francia m u n k á s o k életéről ír, a keletről egyre fenyegetőbb fasizmus á r n y é k á b a n . La galére ('A gálya', 1939) az 1934-es fasiszta puccskísérletet regónyesíti meg. A f r a n c i a ellenállás i d e j é n í r t a m e g leghíresebb ós legsikerültebb szépirodalmi m ű v é t , a legálisan 1945ben megjelent Le puits des miracles ( L o n t a y L., A csodák k ú t j a , 1959) c. regényes k r ó n i k á j á t , amely a l e t i p o r t F r a n c i a o . - b a n érlelődő gyűlölet kikristályosodásának bonyolult f o l y a m a t a . La neige et la fleur ('A h ó és a virág', 1952) c. regényében a h á b o r ú utáni f i a t a l o k életéről igyekezett k é p e t adni. A Le chiffre de nos jours ( ' N a p j a i n k s z á m a ' , 1954) regénynek á l c á z o t t önéletrajz. 1956-ban jelent m e g Adéline Vénieian c. kisregénye, mely egy vidéki kúria lakóin a k t r a g i k u s sorsa k a p c s á n a szerzőtől idegennek látszó mélylélektani vizeken evez. 1967-ben jelent m e g La Superbe ('A kevély') c. n a g y s i k e r ű történeti regén y e egyik paraszt-őséről, aki a címben szereplő gályán r a b o s k o d o t t . 1970-ben Folles de Dieu ( ' I s t e n bolond asszonyai') c. m e g í r t a a regény f o l y t a t á s á t , a m e l y a c a m i o a r d - o k szabadságharcáról szól. O C h a m s o n műveinek j a v a részét a n e m e s egyszerűség, a m ú l t század nagy realista ós h u m a n i s t a írói h a g y o m á n y a i h o z való hűség, Cóvennes v i d é k i lázadó ősöktől ö r ö k l ö t t nebellis világszemlélet és egyú t t a l kissé z á r k ó z o t t p u r i t á n s á g jellemzi. Műveiben a z o n b a n nem t u d o t t az e l r a g a d ó epikai sodrásig emelkedni, m u n kái sokszor krónika-, ill. mozaikszerűek, a költő n e m t u d t a legyőzni benne az esszéírót, a gondolkodót. O G y ű j t , kiad.: Suite Gévenole ('Cóvennes-i sorozat', 1968; m ű vei bibliográfiájával). O Magyarul: 1 nla (Szávai N., N a g y v , 1958, 5 ); 1 reg. részlet (Szávai N., Világirodalmi Antológia, 6/1 köt., 1962) O írod.: Gyergyai A.. A n d r ó C h a m s o n (Nagyv, 1958, 5 ); Réz P . : Előszó (A csodák k ú t j a , 1959); B ó k a L.: A m i t nem s z a b a d elfelejteni soha ( N a g y v , 1960, 2.). Bajomi Lázár Eridre

CHANS

Chandimangala: —C

sandi-mangal

Chandler [esándlö], R a y m o n d T h o r t o n (Chicago, 1888. júl. 23.— L a Jolla, Cal., 1959. m á r c . 26.): a m e r i k a i (USA) író. Feszes szerkezetű, gyors sodrású, cselekm é n y e s detektívregényeivel a tough school ('kemény i r á n y z a t ' ) m e g a l a p í t ó j a lett. Philip Marlowe, az egyes regényekben visszatérő m a g á n d e t e k t í v , a szívós amerikai d e t e k t í v f i g u r á k őse. Számos regényét megfilmesítették. O F ő b b m ű v e i : The Big Sleep (reg., 1939; Lengyel P . , Hosszú álom, 1967); The High Window (reg., 1942: Gy. S z e n t k l á r a y O., A m a g a s ablak, 1969); The Lady in the Laké (reg., 1943: uő., Asszony a t ó b a n , 1966; f i l m : ua., U S A , 1946); Five Murderers ('Öt gyilkos', 1944); The Little Sister (reg., 1949; Feleki Kovács K . , A kicsi nővér, 1968); TheLong Goodbye ('A hosszú búcsúzás', reg., 1954); Farewell, My Lovelly (reg., 1961: Molnár M., Kedvesem, isten veled!, 1971). O M a g y a r u l még: 1 nla (Lengyel P., 22 d e t e k t í v t ö r t ó n e t , 1966); l kisreg. (Lengyel P . , M a g v e t ő a l m a n a c h , 1967, 2.). O írod.: R a y m o n d Chandler Speaking (szerk. D. Gardiner és K . Sorley Walter, 1962). Bognár Tibor chandrika:

—csandriká

chanson [sanszon] ( f r a n c i a ' d a l ' ) ; canso (provanszál); chanso ( ó f r a n c i a ) : 1. T á g a b b értelemben: a 15. sz.-ig m i n d e n n e m latin nyelvű, vallásos és világi t é m á j ú költemény a trubadúrköltészetben és a trouvér e-költészetben (így pl. a ballade, a rondó, a virelai is); szűkebb értelemben: m i n d e n n e m latin nyelvű, kizárólag világi t é m á j ú , s t r o f i k u s szerkezetű, énekelhető epikai és lírai költemény a régi f r a n c i a költészetben (ilyen pl. a chanson de croisade, a chanson á personnages, a chanson de geste, a chanson de toile, a chanson de la mal-marice, sőt az alba ós a pastourelle is; m i n d e z e k előzménye a —vers volt); legszűkebb értelemben: a chanson d'amournak is nevezett 11 —13. sz.-i trubadúr- és trouvére-költészeti m ű f a j . E n n e k a l a p t é m á j a a szerelem. K é t t í p u s a vált gyakorivá: a) A z ö t (ritkábban h a t ) strófából (—cobla), v a l a m i n t egy rövidebb záróstrófából (—ajánlás) álló alaptípus strófáinak sorszáma 8, 9, 10 (ritkábban 6, ill. 12). A sorok szótagszáma a versen, ill. strófán belül szabadon változh a t . A r í m e k elhelyezése g y a k r a n mindegyik s t r ó f á b a n azonos (coblas unissonans), n é h a k é t - k é t s t r ó f á n k é n t egyező (coblas doblas), máskor s t r ó f á n k é n t módosuló (coblas singulars). Az a j á n l á s a megelőző hosszú szakasz rímeit ismétli. Egységes r i t m u s s z a b á l y a nincs. Jellegzetes p é l d á j a 11 Világirodalmi Lexikon II.

Thibaut de Champagne: Mint én, az E g y s z a r v ú olyan . . . kezdetű verse, amelynek első s t r ó f á j a : Mint én, az Egyszarvú olyan, közelgő szüzet hogyha lát, mélységes sóhaj járja át, hullásán ámul boldogan, aléltan már ölébe vész, s megölni akkor nem nehéz, Így nyertem én is zord halált, Ámor meg hölgyem volt, aki nem szánta vérem ontani. (ford. Takács Zs.)

O 6) A hót, egyenként 8 soros (soronként 8 szótagos) strófából ós az ezeket k ö v e t ő 4 soros ajánlásból álló a l a p t í p u s n a k sincs egységes ritmusszabálya. E b b e n a f o r m á b a n írta Bemard de Ventadour a Quan vei la lauzeta . . . kezdetű költem é n y é t ; első s t r ó f á j a : Látok pacsirtát, csapdosó, jaj! mily sóvárgás tör reám, örömmel szárnyal nap fele, majd önfeledten zuhanó, mert édes érzést rejt szíve; attól, amit látok odafenn, csoda, hogy vágyam nyomdokán tüstént nem olvad el szívem. (ford. Weöres S.)

O P . Le Gentil szerint v a l a m e n n y i c h a n s o n s t r ó f á r a a h á r m a s tagozódás jellemző, melynek s é m á j a : 2 sor -f- 2 sor -f- 4 sor, leggyakoribb rímkóplete ab (ab) ccdd. E sémától természetesen a t r u b a d ú r o k ós trouvére-ek g y a k r a n eltértek, s a változatok száma m i n t e g y h e t v e n r e tehető. O A chanson d'amour t ö b b n y i r e monológ f o r m á b a n e l ő a d o t t vers, m e l y ben a házasság börtönébe z á r t szerelmes asszony v a g y az érte epekedő lovag beszéli el szomorú sorsát. Allegóriaappai'átusa (az egyszarvú, a pacsirta, a csalogány stb.) ós k é p a n y a g a á l t a l á b a n a középkori költészet megszokott konvencióiból merít. Érzelmi h a t á s á t a dallam (.so) fokozta, m e l y e t a költő t ö b b nyire m a g a szerzett. Kiemelkedő chansonköltő: Le Chatelain de Coucy, Arnaut Dániel, Guyot de Provins, Thibaut de Champagne, Bemard de Ventadour, Colin Muset, Bichard de Foumvall. Számos m ű szerzője ismeretlen. Az albigensek (katarok) elleni h a d j á r a t o k u t á n , 1200 k ö r ü l a dél-francia u d v a r o k eltűntek, a m ű f a j h á t t é r b e szorult; a 14. sz.-tól kezdve a k ö t ö t t e b b formák d i v a t j a t e r j e d t el (,,genres á forme f i x e " , m i n t pl. a —ballade, a —chant royal stb.). P . Le Gentil megfigyelése szerint a 15. sz.-ban a —sotte chanson v e t t e á t szerepét. O (—francia irodalmi formák, provanszál irodalmi formák, amour courtois, szerelmi költészet) O írod.: L. Méray: L a vie a u x t e m p s des trouvéres (1873); A. L ü d e r i t z : Die Liebestheorie der Provengalen bei 161

CHANT

den Minnesángen der Stauferzeit (1904); A. J e a n r o y : L e s origines d e la poésie lyrique en F r a n c é (1925); A. J e a n r o y : L a poésie lyrique d e s t r o u b a d o u r s (1934); A. Pirro: H i s t o r i e de la m u s i q u e a u X V e e t X V I e siécles (1940); R . R . Bezzola: Les origines e t la formation de la littór a t u r e courtoise en Occident (1944 — 1960); R . D r a g o n e t t i : L a technique poétique des trouvéres d a n s la chanson courtoise (1960); Mezey L . : D e á k o k és lovagok (1961). O 2. a k ö n n y ű m ű f a j dal típusa, —sanzon Kovács Endre chanson á danser [sanszon á dansze] ( ' t á n c d a l ' ) : t á n c h o z kapcsolódó középkori francia ének. A szólótáncos énekét a többiek r e f r é n k é n t énekelt d a l a követte. H á r o m fő t í p u s a van, melyek mindegyike metrikailag r e n d k í v ü l változatos: 1. A maierolle 11 —13. sz. -i provanszál táncdal, mellyel a t a v a s z kezdetén a megtalált „májusi k i r á l y n ő " - t köszöntötték. Rokonságban volt a z o k k a l a középkori ünnepformákkal (pl. maggiá), m e l y e k keretében m á j u s e l s e j é t tánccal és dallal köszöntötték. E z e k a táncok p o g á n y emlékek feledésbe m e r ü l ő h a g y o m á n y a i t őrizték. Ismeretlen középkori költő Májusi táncdal c. verse e t í p u s jellemző p é l d á j a . Öt versszakból áll, a strófák 8 sorosak; strófáit e g y f o r m a rímképlet jellemzi: aaaabCCC (a n a g y b e t ű k r e f r é n s o r o k a t jelölnek); első, h a r m a d i k és utolsó strófája: Beköszönt a kikelet, hej, Királynénk nyit ünnepet, hej, Kimutatja, hogy eped, hej, Hadd gyötrődjön az öreg Féltékeny a bosszúságtól, Hagyj el, öreg, hagyj el minket, Ne zavard az ünnepünket, Ne zavard, kik táncra kelnek. Rontani az ünnepet, hej, A király megérkezett, hej, Félelmében reszketeg, hej, Hogy rabló kéz fosztja meg Május királyasszonyától. Hagyj el, öreg, hagyj el minket, Ne zavard az ünnepünket. Ne zavard, kik táncra kelnek. Kit röppentve szédített, hej. Tánca s teste, a remek, hej, Az mondhatja csak neked, hej: Királynénknak nem leled Vidámságban párját máshol. Hagyj el, öreg, hagyj el minket, Ne zavard az ünnepünket, Ne zavard, kik táncra kelnek. (ford. Rába Gy.)

O 2. Másik típusa a —carole. Ebből fejlődött ki a rondet, mely strófaközépi refrénsorával a —triolett előzményének tekinthető. O 3. A ballette h á r o m strófából áll, m i n d e g y i k végén kétsoros refrénnel. N é m e l y k o r a vers az első szakasz elé felhozott refrénnel indul. E g y s z e r ű b b

f o r m á j á b a n a s t r ó f á k azonos felépítésű rímszerkezetet k ö v e t n e k : abcbbcOC (a n a g y b e t ű k az ismétlődő sorokat jelölik). B o n y o l u l t a b b t í p u s á n a k rímképlete: AB, cccbAB, dddbAB, cccbAB. A táncdal kopogó r i t m u s á t ez a versforma eltérő szótagszámú soraival is érzékelteti. Jellemző p é l d á j a a 12. sz.-i ismeretlen költő alábbi verse, amelyben 7 szótagú sorok 3 szótagúakkal váltakoznak: Mért ver uram engemet, szegénykét? Semmi rosszat nem teszek, soha nem is nyelvelek, épp csak hogy mást szeretek, elég rég. Mért ver uram engemet, szegénykét? Hogyha nem lesz jobb napom, úgy ahogy én akarom, kimondom, hogy megcsalom személyét. Mért ver uram engemet, szegénykét? Tudom is már, mit teszek, bosszút rajta mint veszek, az ágyamba viszek egy legénykét. Mért ver uram engemet, szegénykét? (ford. IUyés Gy.)

K ü l ö n f é l e típusai h a t o t t a k a trubadúr és a trouvére-költészet refrénes formáin a k kialakulására; ós szerepük volt a késő középkori —ballade, —rondó és —rondel kifejlődésében is. Költőinek n e v e n e m m a r a d t fenn. O {—francia irodalmi formák, táncdal) O írod.: A. J e a n r o y : Les origines de la poésie l y r i q u e en F r a n c é (1925); Mezey L.: D e á k o k és lovagok (1961); P . L e Gentil: L a littór a t u r e frangaise d u moyen áge (1963). Kovács Endre chanson k personnages [sanszon á perszonázs] ( c h a n s o n 'dal' -f- personnage 'szereplő, a l a k ' ) ; chanson dramatique [sanszon d r a m a t i k ] ( ' d r á m a i d a l ' ) : dialóg u s f o r m á b a n írt középkori f r a n c i a lírai dalformák gyűjtőfogalma. Tartalmazh a t j a a szerelmes férfi ós a hűséges Őr h a j n a l i p a n a s z á t (—alba), a lovag ós a. p á s z t o r l á n y beszélgetését (—pastourelle), a t r a g i k u s végű szerelem elbeszélését (—chanson de toile) stb. Énekes előadásuk a 12 —13. sz.-ban volt népszerű. A párbeszédes, de n e m lírai jellegű középkori költői m ű f a j o k (pl. a —tenso vagy a —jeu parti) n e m t a r t o z n a k e g y ű j t ő n é v fogalmi körébe. O (—francia irodalmi formák, dialógus) Kovács Endre chanson d'amour:

—chanson

Chanson d'Antioche, La [lásanszon d a n t j o s ] ( ' É n e k A n t i o k h i á r ó l ' ) : 9 ezer sorból felépülő chanson de geste. Szerzője 162

CHANS Űj tavasznak, madárdalnak s a fák Zöldjének, már szavamra se Neheztelne többé, s íme Orcája újra elborul.

Graindor de Douai 1180 körül k ö l t ö t t e ú j r a Richárd le Pelerin egy máig m á r fenn n e m m a r a d t legendás-történeti költeményéből. Bouillon Gottfried küzdelmeit, az első keresztes h a d j á r a t eseményeit í r j a le. chanson de croisade [sanszon dö k r u á zád] ('keresztes é n e k ' ) ; crusade; chanson d'Outré; chanson d'outre mer: középkori f r a n c i a verses m ű f a j , a trubadúrköltészet és a trouvére-költészet m ű f a j a . É n e k e s előa d á s á t húros hangszerrel (rote) kísérték. T é m á j a többnyire b u z d í t á s a keresztes h á b o r ú k b a n való részvételre (->-sirventes); r i t k á b b a n a keresztes h á b o r ú k , k a t o n á s k o d á s m i a t t távollevő keresztes vitéz u t á n epekedő n ő panaszos éneke. O N e m alakult ki k ö t ö t t , egységes versf o r m á j a , szerkezete mégis t ö b b n y i r e a —chansonéhoz (chanson d'amour) hasonlít: 5 — 6 azonos felépítésű strófából és olykor a hozzájuk kapcsolódó 3 — 4 soros —ajánlásból áll. Az ajánlás rímszerkezete a megelőző szakasz megfelelő soraihoz igazodik. Az egyes s t r ó f á k 7 vagy 8 sorosak, a sorok 7, 8, ill. 10 szótagúak. A sorok r i t m u s a t ö b b f é l e lehet. O A keresztes h á b o r ú b a n való részvételre buzd í t ó vers jó p é l d á j a a legrégibb chanson d e croisade: Lovagok, eljött üdvötök . . . Ismeretlen költője 1146-ban írta, a m i k o r VI. Lajos francia k i r á l y m e g h i r d e t t e a 2. keresztes h a d j á r a t o t . Strófái 12 sorból állnak, sorai 8 s z ó t a g ú a k ; rímképlete: ababababCDCD (a n a g y b e t ű k a refrénszerűen visszatérő 4 sor rímeit jelölik). Első szakasza Lovagok, eljött üdvötök: az Űr ma nektek mond panaszt a moravidák s törökök csúfságos tettei miatt. Szent hűbérére törtek ők, s szívünkben méltán kín fakad, mert ott szolgálták legelőbb s imádták Istent, mint Urat. Ki most Lajofisal hadba száll, nem kell pokoltól félnie, Mi Urunk angyalainál Paradicsomban lesz helye. (ford. Lakits

P.)

A keresztes h á b o r ú k m i a t t m a g á r a hag y o t t nő panasza szólal meg Marcabru Az eltávozott lovag c. versében. Strófái 7 sorosak, r í m k é p l e t ü k : aaabaac; a sorok 8 szótagúak. E h a t strófából álló híres k ö l t e m é n y első h á r o m és utolsó szakasza: Patak partjának zöld gyepén, Hol lombon nem tör át a fény, Egy gyümölcsösben láttam én — Körötte sok fehér virág — Vidulva tavasz énekén, Ki engem megszánni kemény. Üldögélni társtalanul. Oly szép a lányka termete, A vár urának gyermeke, S mintha szívből örvendene 11*

Könnyeit issza a patak, Szívéből mély sóhaj fakad; „Jézus, fájdalmam oka vagy" — í g y feddi a világ urát — „A téged ért csapásokat Bosszulni minden jó lovag Neveddel most hadba vonul." „Uram" — felelte — „elhiszem. Mint annyi bűnösnek, nekem Kijut egyszer a végtelen Irgalmasság majd odaát. De nem vidít fel semmi sem. Ha őt, egyetlen örömem, Elküldi tőlem itt az Űr." (ford. Rába Gy.)

A nagy keresztes h á b o r ú k b a n meghirdet e t t teljes b ű n b o c s á n a t (búcsúk) ós a toborzóénekek vígsága ellenére ,,. . . az édes h a z a siralma mégis erősebben hangzott t a l á n , m i n t a kereszteshadak éneke" (Mezey L ) . E z szólalt m e g az elhagyott hölgyek p a n a s z á b a n is. O Költői közül a legjelentősebb Marcabru ós Oonon de Bethune, Chátelain de Coucy, ez utóbbi, költeményei a 3. keresztes h a d j á r a t h o z kapcsolódnak. I s m e r t keresztes ének m é g Guiot de Dijon Chanterai p o r mon corage . . ., v a l a m i n t Thibaut de Champagne Seigneurs sachiez: qui or n e s'en ira . . . kezdetű verse. O A keresztes háborúk a középkori európai irodalom nagy t é m a körévé v á l t a k , a f r a n c i a m ű f a j n é m e t megfelelője a Kreuzfahrerlied. O (—francia irodalmi formák, provanszál irodalmi formák, keresztes dal, politikaiköltészet, szerelmi költészet, helyzetdal) O írod.: Schindler: Die K r e u z z ü g e in der altprovengalischen u n d mittelhochdeutschen L y r i k (1889); L. Clédat: La poésie lyrique a u moyen áge (1893); J . Bódierr Les c h a n s o n s de croisade (1909); M . Colleville: Les chansons allemandes d e croisade (1936); Mezey L . : Deákok és lovagok (1961). Kovács Endre chanson de femme [sanszon dö f á m ] ('asszonyi d a l ' ) : a középkori francia lírai költemények, ill. m ű f a j o k egy csoportja^ Az ide t a r t o z ó a l k o t á s o k b a n a hősnő — m e r t m i n d e n esetben női szereplő beszéli el a t ö r t é n e t e t — n e m valami büszke ,,Dame", a k i t távolról i m á d n a k , h a n e m rendszerint egyszerű f i a t a l lány; b á t r a n szembefordul mindazzal, a m i elszakítja őt szerelmétől ós v o n a k o d i k máshoz férjhez m e n n i , m i n t a k i t m a g a választott m a g á n a k . A középkori f r a n c i a lírának a chanson d'amour (—chanson) körébe sorolható költemény típusai ótól eltérő arculata j u t i t t kifejezésre. E különbség elsősorban t a r t a l m i jellegű: ellen tótben van ui. a chanson de f e m m e az udvari

163

CHANT

szerelem ideológiájával. O I J . Le Gentil e g y ű j t ő n é v fogalmi körébe v o n j a a szerelmi t ö r t é n e t e t elbeszélő —chanson de toile-1, bizonyos —pastourelle-típusokat, az aube egyes v á l t o z a t a i t (—alba), a —chanson de la mal-mariee-1. Jellemzőnek t a r t j a r á általában a t ö b b n y i r e patetikus jelleget, a formai elemek egyszerűsége, refrénsorok periodikus ismétlésével előidézett dallamosságot. O (—francia irodalmi formák, szerelmi költészet, helyzetdal, asszonydal) O írod.: P . Le Gentil: L a l i t t ó r a t u r e frangaise d u moyen áge (1963). Kovács Endre chanson de geste [sanszon dö zseszt] ( f r a n c i a 'ének hősi t e t t e k r ő l ' ) : histói'iás ének, az ó f r a n c i a hősköltemények g y ű j tőneve. V i r á g k o r a a 12. sz. és a 13. sz. első fele. A legrégibb a d a t , amely chanson de geste előadást említ, 1088-ból való. A megénekelt hősök a z o n b a n m á r egy évszázaddal k o r á b b a n népszerűek lehettek, t a l á n a s z á j h a g y o m á n y jóvoltából. A chanson d e geste-ek törzsökös része a Nagy Károly és utódai a l a t t élt f ő r a n g ú a k csatáit eleveníti meg, s a honvédelmet a keresztény h i t é r t v í v o t t harccal azonosítja. E g y kisebb s z á m ú csoportjuk a feudális a n a r c h i á b a n dúló birtokszerzési i n t r i k á k a t s a királyi h a t a l o m elleni zendüléseket beszéli el. A k é t ellenség: a pogány szaracén és a feudális anarchia a 12. sz.-ban m i n t h a megsemmisítéssel fenyegetné a gazdasági és kulturális fellendülése ú t j á t járó Franciao.-t. A francia nép ekkor m é g n e m alkot m o d e r n értelemben v e t t n e m z e t e t , de az egységes Karoling birodalom emléke elevenen ól a közt u d a t b a n , s a nép vágyai ezt helyezik szembe a bomlasztó erőkkel; a chanson de geste-ek t ö r t é n e t i t é m á i t ú l n y o m ó a n a Karoling-korból valók. Az egységes nemzet-test védelmének k é p z e t é t m u t a t j a , hogy a legrégibb históriás énekek topogr á f i á j a m i n t e g y körülkeríti Franciao.-t az északról (Gormond et Isembart), nyugatról (Chanson de Guillaume), délről (Roland-ének) ós keletről (Couronnement de Louis) fenyegető szaracén veszéllyel szemben. A t r a g i k u s t ó n u s ú v a j ú d á s jele az is, hogy n e m a Karolingok v a g y elődeik nagy diadalai (mint pl. Martel Károly 732. évi poitiers-i győzelme az Iszlám felett), h a n e m a n a g y vereségek a chanson de geste-ek t á r g y a i , s színhelyük s z á m t a l a n esetben h a j d a n i k a t a s z t r ó f á k színhelyének vélt, r ó m a i vagy Meroving temetőkkel azonos. A történeti tényezők azonban csak elmosódó t é m á t v a g y k e r e t e t szolg á l t a t t a k az eposz létrejöttéhez. Jellemző pl., hogy Nagy Károly mindössze p á r rövid hónapig h a d a k o z o t t Spanyolo.-ban,

de a chanson d e geste-ek éveken á t az Ibér-félszigeten szerepeltetik őt, aki élete n a g y részét a szászok elleni hadműveleteire pazarolta, s a szász h a d j á r a t r ó l csak egyetlen, kései chanson d e geste szól, amelyben t ö b b a mese, m i n t a történelem. O A m ű f a j mélyén a r c h a i k u s képzetek h ú z ó d n a k meg, így a h a r c n a k m i n t pozitívumnak, m i n t szakrális elemnek a kultusza. P r i m i t í v népek életében a h á b o r ú n e m kényszerű b ö j t , h a n e m ünnep, amely a felhalmozott energiák és készletek elfogyasztásával j á r avégből, h o g y kezdetét vehesse az élet ú j ciklusa, az örök visszatérés jegyében, m e r t a világégést m e g ú j u l á s n a k kell követnie. Egyetlen c h a n s o n de geste cselekménye sem fejeződik be utolsó verssorával: mindeniknek a vége egyben kezdete ú j a b b h a r c n a k , ú j a b b cselekménynek. S a rombolás i t t építést jelent, a fegyver szent dolog, a k a r d n a k és a c s a t a m ó n n e k nemesi neve v a n , a k a r d m a r k o l a t b a bevésett ereklyék csillognak. I l y e n értelemben válik a chanson de geste-ek ábrázolta k a t a s z t r ó f a győzelemmé, a halál megdicsőüléssé. (Az epikus nappal kép-szimbolikája csak az é j s z a k a képszimbolikájának f o l y o m á n y a k é n t létezh e t : Trója dicsősége T r ó j a p u s z t u l á s á t feltételezi, Zrínyit veresége emeli epikus hőssé, a honfoglalás Zalán b u k á s á n a k víziójára épül ) O A középkori francia eposzokban h á r o m eszmei m o n d a n i v a l ó tükröződik, m i n t a feudalizmus h á r o m jellegzetes a r c u l a t a : az egység utáni vágyakozás egy patriarchális uralkodó a l a t t (király-ciklus), a lázadozva szolgáló vazallusi önérzet (Guillaume d ' O r a n ge-ciklus) és a n a g y u r a k zendülése a királyi h a t a l o m v a g y e g y m á s ellen (a zendülő bárók, azaz a feudális anarchia eposzai). Az előbbi k e t t ő t e m a t i k á j á t az a r a b betörések elleni keresztes h a d j á r a t o k képzetei színezik, a külső ellenség rémképei, az u t ó b b i t a belső ellenség h a j t h a t a t l a n individualizmusa f ű t i . Már a középkorban e h á r m a s eszmei m o n d a nivaló értelmében osztották h á r o m ciklusra a számszerint mintegy 100 eposzt. O I. A király-ciklus s a j á t o s vonása, h o g y sohasem a király a főszereplője. Nagy Károly n e m bonyolít semmiféle cselekményt, személye mégis nélkülözhetetlen, s n e m h a g y h a t ó ki a küzdelmek d r á m a i menetéből. Nagy Károly a szüntelen jelenlét, afféle gondviselés, aki a h á t t é r b e n rejtőzik, lappangó erő s csak kritikus p i l l a n a t o k b a n szól bele a történelembe. A p o k a l i p t i k u s erőként, a végítélet jogaraként és pallosaként csak a Roland-ének á b r á z o l j a . Sohasem rugója, sohasem szenvedő alanya a konfliktus164

CHANT

nak, de mindig ő a parancsoló (Chanson d'Aspremont), az igazságosztó, aki orvosol ós elcsitít (Ficrabras; J e a n Bodel: Chanson des Saisnes; Anseis de Gartage). Ö a deus ex machina, egy nemlótező közhatalom ideája, akinek léte az ébrenlét és az álom sajátos vegyüléke: 200 esztendős, fáradt, de szüntelenül harcra kész, hol a szobor mozdulatlanságába ós némaságába burkolódzik, hol sír, m i n t a gyermek (Roland-ének), de mindenütt az ősz szakállú pátriárka méltóságát sugározza, akit 12 palotagrófja vesz körül, mint Krisztust 12 apostola, s akinek misztikus küldetése a keresztény hit terjesztése. O 2. A zendülő bárók eposzait, m i n t a feudális anarchia tipikus termékeit, egyetlen m o t í v u m rokonítja: az egyéni érdek, amely vak gőgjében csak önmagát a k a r j a érvényre juttatni, s nem kímél senkit és semmit, ami más ós ami a másé. H a z á j a ellen tör, hitszegő, felpei'zseli a szomszéd birtokát. Különböző korabeli (8., 9., 10. sz.-i), egymástól távoli vidékekről származó egy-egy történeti személy köré fonódnak az egyes eposzok, melyeknek szelleme azonban a 12. sz.-ó, a növekvő központi hatalom elleni jellegzetes főnemesi felkelések jegyében. Teljes a szakadás uralkodó és hűbérese közt, aki semmiféle kiegyezésre nem hajlandó, s akit csak a teljes vereség képes térdre kényszeríteni. A szaracén elleni h a r c alig szerepel ezekben a költeményekben. A központi hatalom, az egységvágy, a királyság növekvő tekintélye fokozatosan szűkíti az irodalomban a zendülő bárók eposzainak jelentéskörét. A legrégibbek a leginkább agresszívek s hőseik vétkei i t t még főbenjáróak. Az idő múlásával a hősök indulatai értelmüket vesztik, az érdek h á t t é r b e szorul az indulat mögött, ellenállásuk és inváziójuk mindinkább az öncélú kaland, s így végül a mesemotiváció légkörébe kerül. I s e m b a r t (Gormond et Isembart, 1100 körül) még a hitehagyott és a hazaáruló szerepét tölti be: pogány hadsereget vezet Franciaország ellen, hogy megtoroljon egy régi családi sérelmet. Raoul de Cambrai-t (a nevét viselő eposzban, 1130 körül) még a birtokéhsóg sarkallja, elvetemült ember, aki minden barbárságra képes a birtoklásért. Feléget egy apácakolostort, az apácák bennégnek, s R a o u l kéjjel szemléli, amint a főnöknő (aki b a r á t j á n a k anyja) kezében tüzet fog az imakönyv, de ugyanez a Raoul böjti napokon tartózkodik a húsevéstől. Girart de Roussillon-1 (1160 körül) már csak a függetlenség vágya fűti. Nagy áldozatot hozott érte, és úgy érzi, megérdemli, hogy szabad birtokos lehessen. A hűbéri alárendeltség

alól kibújni azonban aligha lehetett a középkorban. Ogier (Raimbert de Paris: Chevalerie Ogier, 1195 körül) indulatai m á r öncélú indulatok. Igaz, hogy sérelem érte, de semmiféle elégtétel sem elégíti ki. Vereséget vereségre halmoz, és csak a menekülés menti ki a maga t e r e m t e t t e képtelen helyzetekből. Renaut de Montauban története (1200 körül; Les Quatre fils Aymon c., az egyik legnépszerűbb ponyvaregény egészen a 19. sz.-ig) már szédületes cselekménysorozattá töredezik s a zendülés t é m á j á t m á r elhalványítja a kalandok véget nem érő sorozata és a mese az eszmei magot. A zendülő hősök mindazonáltal hősök, bukásuk tragikus sirám o t csal ki a költőből. Az ófrancia eposz legbensőségesebb s egyben legpatetikusabb részletei közé tartozik I s e m b a r t bűnbánata, Raoul siratása, Girart fájdalmas vezeklóse. O 3. Guillaume d'Orange eposzciklusa az egyetlen a három közül, melynek darabjai egymásra épülnek, m i n t h a tervszerű szerkesztés révén jöttek volna létre. A hős mintaképe Guillaume de Toulouse, aki a 800. év körüli időben a déli határőrvidék g r ó f j a volt, és számos sikeres h a d j á r a t o t h a j t o t t végre a spanyolországi arabok ellen. Ő köré kristályosodott az egész eposz-ciklus. A legrégibb költeményeknek (Chanson de Guillaume, 1100 körül; Gouronnement de Louis, 1130 körül; Charroi de Nímes, 1140 körül) ő a hőse. A későbbi költők megszerkesztették képzeletbeli genealógiáját: eposzokat apjáról, nagyapjáról, dédapjáról s az oldalági utódokról. Egyetlen család eposz-ciklusa t e h á t (a modern román fleuve, a ->-regényfolyam őse) s az egészet azonos alapgondolat táplálja: harcolni a szaracénok ellen, n e m annyira a királyért, mint i n k á b b a családi becsületért. A királyt segítik ugyan, de lázadozva igazságtalanságai m i a t t , s csak akkor, ha a trón közvetlen veszélyben forog. Ők (és nem a rebellis bárók) az igazi lázadók, akik nem kívánn a k végezni lázadásuk tárgyával, amely h a megszűnnék, lázadásuk értelmét vesztené. A cselekmények első mozgatója a kisemmizés a birtokadományozásból, amely a király részéről éri Guillaume-ot (Gouronnement de Louis,Charroi de Nímes), aki kénytelen a s a j á t kardjával szerezni birtokot a szaracénok megszállta vidéken. Minél inkább a m ú l t b a vetítődik vissza az ősök története, annál inkább válik az eredetileg királyi kitagadás motívuma családi üggyé. A dédapa elkergeti négy f i á t : szerezzenek maguknak birtokot az arabok által elfoglalt területekből (Garin de Monglane, 13. sz ), az a p a hét fia közül h a t o t ugyanerre a sorsra kényszerít (Les Narbonnais, 13. sz. eleje). S minél messzibb 165

CHANT

m ú l t b a nyúlik vissza a ciklus meséje, a n n á l i n k á b b alakul á t az ősi o t t h o n , a h o n n a n a f i ú k a t az apa kiűzi: mesebeli várkastéllyá, a m e l y n e k m á r alig v a n kapcsolata a történelemmel. A genealógiai cselekmény mélyén rejtőzik az, a m i t a lélektan „családi f i k c i ó " néven emleget: a szeretetből vagy anyagi j a v a k b ó l k i z á r t u t ó d képzelete f i k t í v szülőket és ősöket t e r e m t m a g á n a k lelki elégtételül. Jellegzetes t ü n e t e ez a Guillaume-ciklusnak, a m e l y a szegény lovagság sérelmeit és v á g y a i t tükrözi. O A chanson do geste-ek keletkezését kezdetben a n é m e t r o m a n t i k á b a n divatozó elmélettel m a g y a r á z t á k : eredetileg rövid terjedelmű, elbeszélő, de énekelt költemények, -+•cantilenák volt a k , melyek egy-egy történeti esemény m á s n a p j á n keletkeztek, m a j d később több e t terjedelmes eposszá r ó t t a k össze. E s z e r i n t a f r a n c i a eposzok g e r m á n ered e t ű e k lennének, hiszen n a g y o b b á r a f r a n k hősökről szólnak. E z t az elméletet d ö n t ö t t e meg J . Bédier. Szerinte a chanson de geste-ek a 11 —12. sz.-nál n e m régibbek, közvetlen közük nincs a tárg y u k a t adó t ö r t é n e t i eseményekhez. Az eposzok meséje a 11 —12. sz. szokásait ós érzelemvilágát tükrözi. L é t r e j ö t t ü k egyházi írástudók és vándor é n e k m o n d ő k e g y ü t t m ű k ö d é s é n e k eredménye. Az egyházi író a p á t s á g o k ós kolostorok helyi h a g y o m á n y a i b ó l szerkesztett k ö l t e m é n y t , a m e l y e t az é n e k m o n d ó köztereken, vásár o k és ü n n e p e k alkalmával e l ő a d o t t az egybegyűlt híveknek, n a g y o b b á r a zaránd o k o k n a k . Bédier bizonyítani p r ó b á l j a a z t is, hogy a chanson de geste-ek valamennyien oly kultuszhelyről s z á r m a z n a k , a m e l y e k z a r á n d o k u t a k mentén létesültek. Bédier a n n y i b a n tévedett, hogy a kolost o r o k és a z a r á n d o k u t a k n e m a chanson d e geste-ek keletkezésében, h a n e m terjesztésében j á t s z o t t a k szerepet (F. Bot). A küzdelem m a is t a r t még a kót elmélet hívei közt: egyik fél (tradicionalisták) a t ö r t é n e t i leszármazást k u t a t j a a chanson d e geste-ekben, a másik (individualisták) az egyéni m ű a l k o t á s t . A chanson de geste k u t a t á s b a n az irodalomkritika legfontos a b b mai i r á n y z a t a az eposzok szerkezeti felépítését, különös lélektanát, esztétikai értékeit, előadói t e c h n i k á j á t vizsgálja (P. Le Gentil, J . Bychner). O A c h a n s o n de geste-ek t ö b b n y i r e tízszótagú, hangsúlyos, j a m b i k u s lejtésű sorokból állnak (—décasyllabe-ok); a sormetszet helyének (4 -f- 6) megfelelően t ú l n y o m ó a n décasyllabe á minorik. A késeiek közt gyakori a z --cshájávád Chayefsky [csájefszki], P a d d y (New York, N . Y., 1923. jan. 29. — ): amerikai (USA) drámaíró, film- ós tévóforgatók ö n y v író. O I r o d a l m i p á l y a f u t á s á t a k r i t i k u s o k által n e o r e a l i s t á n a k m o n d o t t film-, ill. tévé-forgatókönyvekkel kezdte: Marty (1953; film: ua., D . Mann, USA, 1955), The Bachelor Party 1954 (Zilahy I., L e g é n y b ú c s ú rádiój., M a g y a r Rádió, 1964. a u g . 14.). V a l ó j á b a n azonban a n a t u r a l i s t a dokumentum-iskolához t a r tozott. Drámáiban később megtagadta realista-naturalista szemléletét. The Tenth Man ('A tizedik f é r f i ' , 1960) c. s z í n d a r a b j á b a n n a t u r a l i s t a díszletezést h a s z n á l t u g y a n , de t é m á j á t egy fantasztikus elemeket t a r t a l m a z ó kelet-európai legendából merítette. K é s ő b b mind jobban v o n z ó d o t t a stilizált előadásmódhoz és d r á m á i t csiszolt, költői nyelven írta. O F ő b b művei még: The Middle of the Night ('Az éj közepe', d r á m a , 1959; film: u a . , USA, 1959); Gideon (dráma, 1961). Bognár Tibor

Chavette [sávét], E u g é n e Vachette (családi nóv); (Párizs, 1827—uo., 1902): f r a n c i a író. Szórakoztató regényei közül legnépszerűbb az Aimé de son concierge {'Akit a h á z m e s t e r szeret') c. m u n k á j a volt. O Magyarul: 1 elb. (A H é t , 1890, 2.); 1 elb. (A Hót, 1892, 6.); 4 nla (Szentirm a y A., Magyar Figaro, 1892, 6.); 1 jelenet (Szentirmay A., Magyar Figaro, 1892, 5 ); 1 nla (Magyar d e k a m e r o n , Külföldi írók, 1893); 1 nla (Külföldi d e k a m e r o n , 1895); 1 nla (Ambrus Z., F r a n c i a elbeszélők t á r a , 1898); 1 nla (Pesti Napló, 1898, 234.); 1 nla (Pesti Napló, 1902, 105.). E g y regénye is megjelent ismeretlen fordításban: Tolvaj világ (1905).

Chazal [sázál], Malcolm de (Vacoas, M a u r i t i u s sziget, 1902. szept. 12. — ): francia költő. Mauritius szigetén megteleped e t t f r a n c i a család fia. Mérnöki diplomát szerzett, m a j d a Telefontársaság megb í z o t t j a volt, s t ö b b gazdaságpolitikai t a n u l m á n y t közölt. J . Paulhan fedezte fel s a d a t t a ki aforizmáit. M i u t á n kiadója, Gallimard m e g t a g a d t a tőle további tám o g a t á s á t , visszatért M a u r i t i u s szigetére, s azóta n e m hallani róla. — M ű f a j a a költői elmélkedés. Szürrealista h a t á s a l a t t írt gondolatai misztikus korespondenciák, hol megszokott, hol v á r a t l a n eszmeláncolatok és meghökkentő különcködések elegye. O F ő művei: Sensplastique ('Plasztikus érzék', 1948); La vie filtrée ('Megszűrt élet', 1949); Pétrusmok (195?). Gera György chbap: csbap

Chávez Velasco [csávesz velászko], Wald o (1925 —): salvadori költő. Száműze-

Cheever [csívör], J o h n (Quincey, Mass., 1912. m á j . 27.—): a m e r i k a i (USA) író. 187

CHEFD

vre-szemlélet k á r o s tendenciát is t a r t a l m a z h a t , sokan u g y a n i s h a j l a m o s a k a r r a , h o g y csupán ,,fő m ű v e k e t " olvassanak. O {—mű) Hoványi János

Első írásai a The New Bepublicbem és a The New Y orkerben jelentek meg, ez u t ó b b i n a k m u n k a t á r s a . Novelláit t ö b b r e p r e z e n t a t í v antológia is közölte. A The Wapshot Ghronicle ( A W a p s h o t - k r ó n i k a ' , 1957) c. regényét a Nemzeti K ö n y v D í j j a l t ü n t e t t é k ki. O T. Oapote, J . D. Salinger és mások mellett a mai a m e r i k a i elbeszélők élvonalába tartozik. Novelláit a stiláris csiszoltság és a formai tökéletességre törekvés jellemzik. Szelíd, lírai h u m o r r a l állítja pellengérre hőseinek gyengeségét, előítéleteit ós lustaságát. ,,Az én hibám-e, h a Ú j - A n g l i á t m i n d e n f a j t a hóbortos öregasszony népesíti b e ? " — bizonygatja. Hősei t ö b b n y i r e jómódú polgárok, t u d a t á b a n v a n n a k világuk a b s z u r d i t á s á n a k , menekülni v á g y n a k az a m e r i k a i életform a , a világ n a g y p r o b l é m á i n a k szorításából, e törekvésük a z o n b a n éppen a lírai ábrázolásmód következtében sosem fullad tragédiába, v a g y válik nevetségessé, s ettől bestseller ízűek regényei. O F ő b b művei még: The Way Somé People Live ( ' í g y is élnek emberek', elb.-ek, 1943); The Enormous Radio and Other Stories ('A h a t a l m a s rádió és egyéb t ö r t é n e t e k ' , elb.-ek, 1953); The Wapshot Scandal ('A Wapshot-botrány', reg., 1959); The Housebreaker of Shady Hill and Other Stories ('A S h a d y Hill-i b e t ö r ő és egyéb t ö r t é n e t e k ' , elb. -ek,1959); Somé People, Places and Things That Will Not Appear in My Next Növel ('Néhány hely, személy és téma, melyekről n e m lesz szó következő r e g é n y e m b e n ' , elb.-ek, 1961); The Brigadier and the Golf Widow ('A t á b o r n o k és a golfklub özvegye', elb.-ek, 1964); Buliét Park ('Golyóraktár', reg., 1969. O Magyarul: 1 nla (Honti I., N a g y v , 1965, 3.); 1 nla (Lónárt E., N a g y v , 1970, 12.). Kovács

József

chef d'oeuvre [sedővr] ( f r a n c i a 'fő m ű ' ) a) m e s t e r m ű , h i b á t l a n tökéletességű alkotás; b) valamely —életmű fő m ű v e ; c) valamely korszak, m ű f a j g y ű j t e m é n y e v a g y egész nemzeti irodalom fő műve. O A n n a k megítélése, hogy m i nevezhető chef d'oeuvre-nek, f ü g g a kortársi ós az irodalomkritikai —ízléstől, az —irodalmi divattól, t o v á b b á a k o r o n k é n t változó esztétikai elvektől ós az emberöltőkön á t h a g y o m á n y o z ó d o t t t e k i n t é l y tisztelettől. A m e g v á l t o z o t t ítélet számos nevezetes p é l d á j á t i s m e r j ü k : pl. a haláluk u t á n klasszikussá emelkedett F . Hölderlint, A. Rimbaud-t, F . Kafkát k o r t á r s a i k alig ismerték, a 18. sz.-i angol közönség remekm ű k é n t olvasta S. Johnson m a m á r igen m e g f a k u l t írásait, Tompa M. költemén y e i t a k o r t á r s a k Petőfi és Arany J. mesterműveihez m é r t é k . O A chef d'oeu188

Che Guevara [cse gevórá], E r n e s t o (a Che r a g a d v á n y nóv); Guevara de la Serna (teljes családi n é v ) ; (Rosario, 1928. jún. 14.—Higueras, Bolívia, 1967. o k t . 8.): argentin f o r r a d a l m á r , publicista, költő. Értelmiségi családból származott, pályáj á t orvosként k e z d t e , latin-amerikai lepratelepeken g y ó g y í t o t t . 1954-ben részt v e t t G u a t e m a l á b a n J . Arbenz d e m o k r a t i k u s rendszerének fegyveres védelmében. Mexikóban k ö t ö t t barátságot F . Gastróval, a Felkelő H a d s e r e g p a r a n c s n o k a k é n t harcolt F . Batista d i k t a t ú r á j a ellen, m a j d vezető tisztségeket t ö l t ö t t be a szocialista K u b á b a n (a N e m z e t i B a n k elnöke, iparügyi miniszter). 1960-ban Mo.-on is j á r t . 1965-ben e l h a g y t a K u b á t , hogy a világ m á s részein szervezze az a n t i i m p e r i a l i s t a küzdelmeket. 1967-ben B o l í v i á b a n fogságba esett; őrei védtelen fogolyként gyilk o l t á k meg. O Irodalmi tevékenységét a kubai Felkelő Hadsereg El Gubano Libre c. l a p j á n á l kezdte, amelyben Franctireur álnéven í r t cikkeket. A győzelem u t á n írta Pasajes de la Guerra Bevolucionaria ('Részletek a forradalmi h á b o r ú ból', 1963: Vass É . , H a d j á r a t a Sierra Maestrában, részletek, Magvető Almanach, 1965, 3.) c. szépirodalmi részletekkel szervesen ö t v ö z ö t t , t ö m ö r stílusú, kíméletlenül őszinte visszaemlékezéseit a népi háború epizódjaira. Politikai koncepciójának legátfogóbb megfogalmazását az El socialismo y el hombre en Guba ('A szocializmus és az ember K u b á b a n ' , 1965) c. esszében t a l á l j u k meg. Nézetei széles k ö r ű visszhangot v á l t o t t a k ki, a nemzetközi m u n k á s m o z g a l o m t ö b b p á r t j a — k ö z t ü k az M S Z M P is — a z o n b a n , elism e r v e Che G u e v a r a m ú l h a t a t l a n érdem e i t s emberi nagyságát, f e n n t a r t á s o k k a l ól p o l i t i k á j á n a k n é h á n y v o n á s á v a l szemben. E f e n n t a r t á s o k szerint Che Guevara — f o r r a d a l m i m a g a t a r t á s á n a k m i n d e n szépsége ellenére — n e m veszi mindig kellően figyelembe az o b j e k t í v valóság t é n y e i t és a történelmi tapaszt a l a t o k a t H a l á l a u t á n közzétett El Diario del Ghe en Bolivia ('Che bolíviai naplója', 1968) n e m csupán történelmi és politikai d o k u m e n t u m , h a n e m stílusa, ember- és helyzetábrázoló ereje révén is értékes. P r ó z a i művein kívül kis számú verse is ismert. O Töretlen küzdeni akarása, a f o r r a d a l o m ügyének szentelt élete és hősi halála t ö b b költőt i h l e t e t t hozzá i n t é z e t t versek írására, köztük m a g y a r o k a t is (Váci M.., Ladányi M., Györe I . stb.).

CHENE

E költemények g y ű j t e m é n y e : P o e m a s al Che ( ' K ö l t e m é n y e k Chehez', 1969). O G y ű j t . kiad. franciául: Oeuvres ('Művei', 1968) O M a g y a r u l még: 1 vers (Sándor A., Ú í , 1968, 11.). O írod,.: a Casa d e las Américas 1968, 48. száma; K a r c z a g G.: E r n e s t o Che G u e v a r a (1969). Pór György Che Lan Vien [cse Ián vien] (Quang Tri, 1920 — ): v i e t n a m i (VDK) költő, irodalomkritikus. 16 éves volt, amikor m e g j e l e n t Romok c. első verseskötete, amellyel egyszerre a legtehetségesebb költők közé e m e l k e d e t t . E b b e n a 15. sz. végén összeo m l o t t Csam királyságot siratva valójáb a n a f r a n c i a g y a r m a t o s í t ó k u r a l m a alá k e r ü l t h a z á j a keserű sorsáról írt. Az ellenállási h á b o r ú idején újságírókónt és rip o r t e r k é n t b e j á r t a az egész országot. A harag napjai c. kötetében az a m e r i k a i légitámadók elleni harcról énekel. O E g y é b fő m ű v e i : Fény és salak (1960); Nektek, testvéreimnek (1965). O Magyarul: 2 vers (Ladányi M., Simor A., M a d á r s z á r n y a k , anto., 1967); 3 vers és prózarészlet (Balás3y L., H a l d o k l ó bilincsek, anto., 1968). Bőgős László Chelgicky [helcsickí], P e t r (1390 k.— 1460 k ): cseh vallásbölcselő, r e f o r m á t o r . Eletéről kevés egykorú a d a t m a r a d t f e n n . Dólcseho.-i szabad p a r a s z t v a g y kisnemes volt. E l e t é n e k n a g y o b b részét a V o d n a n y melletti Chelcice községben töltötte. 1419 — 1420-ban P r á g á b a n ólt. Személyesen ismerte IIusz J á n o s t s a h u s z i t á k m á s vezetőit is, de eszméiket f e n n t a r t á s sal f o g a d t a . Bölcselkedésének egyetlen forrása, a Biblia, m e l y e t a m a g a m ó d j á n m a g y a r á z o t t . Formális műveltségének hiá n y á t — n e m t u d o t t latinul — a m a g a j a v á r a f o r d í t o t t a , megszabadult m i n d e n teológiai konvenciótól. O E l ő b b kisebb t r a k t á t u s o k a t írt, 1435-ből való terjedelmes Postilája, a m e l y b e n a bibliai szöveget fejtegetve elmagyarázza mind vallási, mind világi dolgokban forradalmi vélem é n y é t . E n n e k kifejtése leginkább a legf ő b b s legterjedelmesebb, Siét viery pravé (1440: Szalatnai R . , Az igaz hit hálója, részlet, Világirodalmi Antológia, 2. k ö t . , 1955) c. m ű v é b e n sikerült. Megrajzolta benne a tökéletes egyház kópét s szemben vele m i n d a z o k a t az erőket, melyek elt o r z í t o t t á k az igaz h i t e t : a világi h a t a l m a t s a római egyházat. Összegezésében k i m o n d t a : ,,A Szentírásban nincs olyan hely, mellyel bizonyítani lehetne, m i é r t különbek az u r a k születésüknél fogva, m i n t a többi e m b e r . " Vissza kell térni az első keresztények életformájához. N e m szabad ellenállni az erőszaknak, mely az A n t i k r i s z t u s ténykedése az emberek kö-

zött. H i ú és felesleges dolog a h a t a l o m , a t u d o m á n y , az állam ós a bíráskodás. N e m szabad f e g y v e r t fogni ellenségünkre! Darabos, csiszolatlan m o n d a t a i , falusi szólásokkal, borsos paraszti h a s o n l a t o k k a l t e l e t ö m ö t t sorai a j o g t a l a n n é p igazát h i r d e t t é k a középkorban; ez volt a feudalizmus egyik legradikálisabb bírálata. Elvi fejtegetéseire épült fel 1458-tól kót évszázadon á t a Cseh Testvérek szervezete A Chelcicky-féle keresztény passzivitás filozófiája hatással volt L. N . Tolsztojra, is. O írod.: F . M. Bartos: K d o byl P e t r Chelcicky ( K n i h y a zapasy, 1948). Szalatnai Rezső chelidonismata:

—helidonizmata

Chendi [kendi], Ilarie (Darlac, 1871. nov. 21.—Bukarest, 1913. j ú n . 25.): rom á n irodalomkritikus, irodalomtörténész. A medgyesi és a segesvári n é m e t gimnáz i u m b a n , m a j d a nagyszebeni teológián ós a budapesi bölcsészkaron, n é m e t és r o m á n szakon t a n u l t ; B u k a r e s t b e n akadémiai k ö n y v t á r o s volt, később a népies i r á n y z a t ú Sámanátorul, majd a Viata Liter ara, s végül a Gumpána c. folyóirat szerkesztője. Németes műveltségről tanúskodó k r i t i k á i t ós impresszionista jellegű t á r c á i t a népiesek törekvései és a nemzeti h a g y o m á n y o k á p o l á s á n a k igénye h a t j á k á t . O G y ű j t , k i a d . : Pagini de critica ('Kritikai lapok', 1969). O írod.: N. I o r g a : Istoria literaturii románe§ti c o n t e m p o r a n e (2. köt., 1934). Aurél Martin Chénedollé [sendolé], Charles Julién Lioult de (Vire, 1769. nov. 4.—Le Coisel, 1833. dec. 2.): francia költő, esszéíró. A f o r r a d a l o m elől Nómeto.-ba m e n e k ü l t , ahol Klopstock, B. Gonstant, M m e de Staél t á r s a s á g á b a j á r t . Filozofáló-oktató költeményei a romanticizmus felé m u t a t n a k . O G y ű j t , kiad.: Oeuvres complétes ('Összes m ű v e i ' , Sainte-Beuve előszavával, 1864). O írod.: H. B o v y : L e r o m á n de Chénedollé (1935). Cheneviére [sönövjer], A d o l p h e (Genf, 1855—Bellerive, 1917): f r a n c i a nyelvű svájci író. J ó tollú elbeszélő és regényíró, jelentős volt irodalomtörténeti munkássága is. N a g y érdeme Ibsen d r á m á i n a k f r a n c i á r a fordítása. O M a g y a r u l 1 elb. (A H é t , 1894, 10.) Cheneviére [sönövjer], J a c q u e s ; Alex a n d r e Guérin (családi nóv); (Párizs, 1886. ápr. 17. —): svájci francia író. E g y e t e m i t a n u l m á n y a i t irodalomszakon Párizsban végezte. 1913 óta G e n f b e n él. A Vöröskereszt nemzetközi bizottsága t a g j a , a 189

CHENE

Schiller A l a p í t v á n y alelnöke. 1925-től 1930-ig. R . de Traz-val e g y ü t t szerkeszt e t t e a Bevue de Genéve-et; a Journal de Genéve irodalmi m u n k a t á r s a . O H a g y o m á n y h ű , realista stílusú író, a svájci t á j a v a t o t t ábrázolója. K é t k ö t e t verssel t ű n t fel: Les beaux jours ('Szép n a p o k ' , 1908), .La chambre et le jardin ('Szoba és kert', 1912). Számos r e g é n y t és elbeszélést í r t : L'íle déserte ('A p u s z t a sziget', reg., 1918), Innocence ('Ártatlanság', elb.ek, 1924), Les messagers inutiles ('Felesleges hírnökök', reg., 1926), Les aveux complets ('Teljes vallomások', elb.-ek, 1931), Les captives (reg., 1943: K o m o r Z., Bilincsben, 1947), Le bouquet de la mariée ('Menyasszonyi csokor', reg., 1955). Regényes é l e t r a j z b a n dolgozta fel Ségur grófnő életét. Gera György Chénier [sénjé], A n d r ó Marié de (Konst a n t i n á p o l y , 1762. o k t . 30.—Párizs, 1794. júl. 25.): f r a n c i a költő. A n y j a , irodalmi műveltségű görög nő, k o r á n megismert e t t e a klasszikus görög irodalommal. Gyermekkorától f o g v a Franciao.-ban élt, S v á j c b a n , Olaszo.-ban u t a z o t t , 1787-től L o n d o n b a n követségi t i t k á r volt, 1790ben l e m o n d o t t állásáról. Lelkesedett a f o r r a d a l o m é r t , de Robespierre i r á n y á v a l szembefordult, 1794-ben elfogták, bebörtönözték és Robespierre bukása előtt k é t n a p p a l lefejezték. O Az a n t i k v i t á s é r t lelkesedő, de az a n t i k szellemtől meglehetősen t á v o l álló 18. sz. végi francia költészetben az egyetlen^ igazi, valóban a n t i k lelkű költő volt. ízlése főként a theokritoszi bukolika m e g a kései görög lírikusok világa felé v o n t a . U g y a n a k k o r k o r á n a k gyermeke, az enciklopédisták neveltje, ateista és materialista; legfőbb becsvágya a v i l á g m a g y a r á z ó enciklopédikus t a n k ö l t e m ó n y . T ö b b ilyen nagyszabású e p i k u s - d i d a k t i k u s m ű v e t tervezett; az egyik, az Hérmés, a világ keletkezését és t ö r t é n e t é t m o n d t a volna el, elsősorban Bújjon n y o m á n , a másik, az Amérique tizenkét, ezer-ezer soros énekben A m e r i k a fölfedezését és az i n k á k legendás h a r c a i t a h ó d í t ó k ellen. A n t i k p é l d á k r a h i v a t k o z o t t , de az ő szellemükben m o d e r n ü l a k a r t szólni: az ,,új szépséget" megvalósítani műveiben. Ars poet i c á j a szerint, ahogy Vergiliusn&k a n n a k idején Démokritosz, Platón, Epikurosz, Thalész m u t a t o t t u t a t , ú g y kell a modern költőnek a m o d e r n t u d ó s o k ú t m u t a t á s á t követnie: „ N e w t o n , Galilei, Kepler és Toricelli n a g y o b b t u d ó s o k és n a g y o b b felfedezők: K i n c s t á r t n y i t n a k az ú j Vergilius e l ő t t . " S a h o g y a természettudom á n y ú j t e r ü l e t e k e t h ó d í t , úgy kell vele lépést t a r t v a ú j b i r o d a l m a k a t hódítania a

költészetnek is: „Mert m i n d e n összefügg, a t u d o m á n y h a t á r á t N e m t e r j e s z t h e t i ki úgy, h o g y n e t á r n a p á l y á t A költészetn e k is . . . " Ú g y foglaljuk költői szintézisbe k o r u n k t u d á s á t , ahogyan Homérosz és Vergilius tenné, h a ina élne: „ Ú j mézre v á l t s u k á t antik virágaik, Színükkel fessük a m i korunk dolgait, G y ú j t s u n k f á k l y á t az ő ihletük t ü z e mellett: Ú j t á r g y r ó l szóljon az a n t i k m i n t á r a v e r s e d . " Célja „ a n t i k verseket írni modern g o n d o l a t o k r ó l " ; ehhez keres indító ihletet, eleve meglevő érzelmi m o n d a n d ó jához sugalló m i n t á t egy-egy könyvélm é n y b e n ; ez lendíti az „ e l r a g a d t a t á s " állapotába (híven ebben is korához, melyn e k eszménye ez a váteszi költő); á m a m i t így „ t ü z é b e n " fölgyúlva alkot, a z t az ihlet kihűltével a sugalló példához képest t ö b b n y i r e gyarlónak találja, ós elcsügged, kétségbeesik. M a j d ú j r a kigyúl, és ú j r a kezdődik a rendkívüli érzelmi megterhelést jelentő mérkőzés. E z a folytonos „ á r a m v á l t á s " jellemzi Chénier alkotói lélektanát, és részben ez m a g y a r á z z a fönnm a r a d t m ű v e töredékességét. Véglegesen elkészült, befejezett m u n k á j a ugyanis alig m a r a d t f ö n t ; bukolikái, idilljei, a görög líra h a n g u l a t v i l á g á t idéző kis lírai remekei t ö b b n y i r e mind v a g y töredékben m a r a d t a k , vagy t e r v e z e t t n a g y o b b d a r a b o k törmelékei. Az alkotáslólektani m o z z a n a t m e l l e t t töredékességének m á sik oka szótágazó érdeklődése és abból következő költői módszere. Sok m i n d e n érdekelte, és azon mind egyszerre dolgozott. E g y költői levelében így jellemezte m a g á t : „ S z o m j ú szemem ezer s ezer tárgyon bolyong, Ú j t e r v e t sző, d e le a régiről se m o n d : Mind enyém, s m i n d e n ü t t kísérnek; az egészen Egyszerre dolgozom, m i n d e t egyszerre végzem. Vésőm csap o n g v a j á r : egyik versem f e j é t V a g y l á b á t vési ki, m á s i k n a k csípejét, M a j d abbah a g y j a és egy h a r m a d i k r a r ö p p e n S a n n a k c o m b j á t v a g y a vállát f a r a g j a közben. S én l á t o m : s á n t a , torz ós csonka-bonka b á r , N e m is s o k á r a mind egyszerre t a l p r a á l l . " Ahhoz azonban, hogy „ m i n d egyszerre" t a l p r a állítsa őket, m á r n e m jut o t t ideje. A börtönben még dolgozott, i t t írta legismertebb költeményét, La jeune captive ('A fogoly lány') címűt, a f r a n c i a líra egyik közismert r e m e k é t , i t t a Iambes ( ' J a m b u s o k ' ) izzó i n v e k t í v á i t , „ t i n t á b a n ós keservben f ü r d e t e t t " t o l l á t emelve k a r d h e l y e t t fegyverül, „ k o p o r s ó j a e l ő t t " v e t v e föl fejét, a h a r a g olyan hat a l m a s ihletével, aminek D'Aubigné „tragikus v e r s e i n " és Hugó „ f e n y í t é s e i n " kívül alig a k a d p á r j a a francia költészetben. „ A n t i k l e l k ű " lírája alapelveiben, a rend, világosság és „józan é r z é k " tisz-

190

CHENE

teletében h a m i s í t a t l a n u l klasszikus, n o h a a klasszicizmus szokványos kereteit mindu n t a l a n á t t ö r i . Elsősorban formailag: m i n d e n elődjénél s z a b a d a b b a n kezeli a h a g y o m á n y o s tizenkettes s o r f a j t , az alex a n d r i n u s t ; a sor, illetve sorpár ritmikáj á t ihlete követelményeihez igazítja, föloldja a cezúra merevségét, merész átvonásokkal (enjambement) él, és a hangzati h a t á s o k terén, kivált a t u l a j d o n nevek hangzásértékének k i a k n á z á s á b a n Hugóig, sőt a Parnasse-ig p á r a t l a n . Bontakozó f o r m á b a n v o l t a k é p p e n m á r minden m e g v a n benne, a m i u t á n a ú j kezdeményezés a r o m a n t i k a költészetében Hugóval bezárólag t ö r t é n t . Az Amérique töredékes prózai föl jegyzései i t t - o t t m á r a Les Natzchez ós A kereszténység szelleme Chateaubriand-ját sejtetik. Nagyszabású, tömör, látomásos képei, nemegyszer m á r h a n g j a is Hugót „előlegezik", így az Orpheus t i z e n h a t soros remeke Hugó hasonló című versét, az Amerika egy töredéke, Kolumbusz látomása pedig, J . M. Qerbault szerint, „ E g y i k e a f r a n c i a költészetben a m a r i t k a p i l l a n a t o k n a k , amikor Hugó verse, A S á t á n vége előtt a h a n g a prófétai revelációig emelkedik.". Szenvedélyes, a latin elógikusok, Tibullus, Propertius i s k o l á j á b a n kelt elégiái, nemegyszer a kor „ r ö p k e költészetének" egyegy t é m á j á t emelik forrón erotikus lírává. Görög f é n y ű bukolikáiban, h a n é h a kicsit bőbeszédűen is, de levegősebben és természetesebben, a P a r n a s s e ós Hérédia előzményét l á t h a t j u k . — Műve, p a r á n y i papírszeletkéken, részben görög betűkkel, csodálatos m ó d o n m e g m a r a d t a forradalom v i h a r á b a n ; a r o m a n t i k u s nemzedék fedezte fel, s emelte az őt megillető r a n g r a . Költeményeinek első, m é g csonka g y ű j t e m é n y e 1819-ben jelent meg. U. Giordano 1896-ban b e m u t a t o t t André Chénier c. o p e r á j a a költő életéről szóló m ű . O G y ű j t , kiad.: Oeuvres complétes (Bibliot h é q u e de la Pléiade, 1958). O Magyarul: 4 vers (Váró F., Szász K., K a c z i á n y i G., Anthologia a X I X . század f r a n c i a l y r á j á ból, 1901); 3 vers ( R a d n ó t i M., Vas I., Szerelmes versek, 1941); 3 vers (Babits M. Vas I., Illyés Gy., A f r a n c i a irodalom kincsesháza, 1942); 4 vers ( K a r d o s L., K a r d o s P., K á l n o k y L., M á r v á n y és babér, 1947); 7 v e r s (Szabó L., V a s I., Illyés Gy., B a b i t s M., K a r d o s L., K á l n o k y L., F r a n c i a költők antológiája, 1958); Részlet A n a g y francia f o r r a d a l o m b a n c. elb. költ.-ből (Szabó L., A t ű z csiholói, 1961); 8 vers, 2 versrészlet ( R ó n a y Gy. R a d n ó t i M., Szabó L. stb., F r a n c i a költ ő k antológiája, 1962); O írod.: É . F a guet: X V I I I e siécle (1890); J . M. Gerb a u l t : Chénier (1959);, R ó n a y Gy.: Ché191

nier és k o r a ( R ó n a y Gy., F o r d í t á s közben, 1968). Rónay György Chénier [sónjé], Marié J o s e p h de (Konst a n t i n á p o l y , 1764. febr. 11.—Párizs, 1811. jan. 10.): f r a n c i a d r á m a í r ó , költő, A. Chénier költő öccse. A n a g y francia forradalom első éveiben igen népszerű volt f o r r a d a l m i neoklasszikus tragédiáival és himnuszaival. A j a k o b i n u s d i k t a t ú r a a l a t t n e m é r t e t t egyet Robespierre radikális jakobinizmusával, i n k á b b Dantonnal és Desmoulins-nel t a r t o t t . Thermidor u t á n a K o n v e n t t a g j a lett, Napóleon a l a t t pedig az o k t a t á s ü g y egyik vezető h i v a t a l n o k a . Történelmi tragédiái a zsarnokságot, a feudalizmust és az e g y h á z a t t á m a d j á k . F o r r a d a l m á r hősei azonban t r a g i k u s a n m a g á n y o s a k , nincs m ö g ö t t ü k forradalmi tömeg, racionalista neoklaszszicizmusa pedig n e m t u d o t t ú j f o r m á t teremteni. N a g y sikerét részben a politikai a k t u a l i t á s , részben a főszerepeket játszó Tdlma kiváló j á t é k a magyarázza. Legismertebb tragédiái: Charles IX ou l'école des rois ( ' I X . K á r o l y vagy a királyok iskolája', 1789); Henri VIII (1791); Caius Gracchus (1792); Fénelon (1793); Timoléon (1794). H i m n u s z a i b a n a forradalom eszményeit énekelte meg: A l'Egalité ('Az egyenlőséghez'); A la Liberté (A szabadsághoz'), A la Raison ('Az észhez'); Hymne á VEtre Supréme ('Himnusz a legfőbb lényhez'); Chant de départ ('Induló', 1794). I r o d a l o m t ö r t é n e t i m u n k á j a : Tableau historique de Vétat et du progr és de la littérature franpaise depuis 1789 ('A f r a n c i a irodalom á l l a p o t á n a k ós fejlődésének történelmi képe 1789 óta', 1816) O M a g y a r u l : 1 vers (Görgey G., F r a n cia k ö l t ő k antológiája, 1958); 1 vers (Görgey G., F r a n c i a költők antológiája, 1962). O írod.: A. L i é b y : É t u d e sur l e t h é á t r e de M.-J. Chénier; E . Peters: M.-J. Chénier als K r i t i k e r u n d satirischer Dichter, 1911. Rónay György Chenneviére [senövjer], Georges; Georges Débile (családi nóv); (Párizs, 1884. m á j . 22.—uo., 1927. aug. 21.): francia költő. Az „ u n a n i m i s t á k " egyik szerény, halk s z a v ú t a g j a , J . Romains író-költő b a r á t j a , ennek erőteljes a l a k j a azonban h á t t é r b e szorította. O Egyszerre míves és közvetlen, gyengéd és borús költő; költeményeiben hol M. Maeterlinck, hol A. Samain h a n g j a hallatszik ú j r a . Prozódiája n a g y o n zenei. A h é t k ö z n a p i bánatok és ö r ö m ö k tehetséges, de kissé avul t a n idilli énekese volt. O F ő b b művei: Poémes ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1920); Le chant du verger ('A gyümölcsöskert éneke', költ.ek, 1923); La légende du roi d'un jour ('A p ü n k ö s d i király legendája', 1927).

CHERA

Korai halála után barátai, köztük R . Maublanc, a Pensóe c. m a r x i s t a folyóirat későbbi szerkesztője, kót k ö t e t b e n kiadták f ő b b m ű v e i t J . Romains és G. Duhamel előszavával: Oeuvres poétiques ('Költői m ű v e k ' , 1929). J . Romains-nel közösen a szimbolista ós a v a n t g a r d i s t a költészet e r e d m é n y e i t is figyelembe vevő v e r s t a n t írt: Petit traité de versification ('A v e r s t a n kis kézikönyve', 1923). O írod.: az Europe a költő halálának 10. é v f o r d u l ó j a alkalm á b ó l külön számban (1937. szept. 15.) e m l é k e z e t t meg róla, m e l y b e n az u n a n i m i s t á k főbb képviselői (Duhamel, Romains, Arcos, Durtain ós Vildrac) m é l t a t t á k ; R . Lalou: Histoire de la l i t t é r a t u r e frangaise contemporaine (1953). Bajomi Lázár Endre Chérau [sóró], Gaston (Niort, 1872. nov. 6.—Boston, USA, 1937. ápr. 20.): f r a n c i a író. 1926-tól az Académie Goncourt tagja. A naturalista irányzathoz kapcsolódó regényeiben a vidéki élet sokszor borongós h a n g u l a t ú , d e jó megfigyelője és krónikása: Monseigneur voyage ('A p ü s p ö k ú r utazik', 1903); La part du feu ( ' O d a v e t e t t konc', 1909); La prison de verre ('Üvegbörtön', 1911); Le monstre ('A szörnyeteg', 1913); La maison de Patrice Pérrier ('Patrice Pórrier h á z a ' , 1924); Le flambeau des Riffault ('A R i f f a u l t - k f á k l y á j a ' , 1925); L'enfant du pays ('A vidék gyermeke', 1932). M a g y a r u l t ö b b elbeszélése: Pesti N a p l ó (1909, 119., 161; 1910, 282.; 1911, 19., 73.; 1925, 7., 33., 114.); Világ (1910, 159.; 1911, 115., 156., 237.; 1912, 10., 152.). Cherbuliez [serbüljé], Victor (Genf, 1829. júl. 19.—Combs-la-Ville, Seine-etM a r n e m . , 1899. júl. 2.): francia író. S v á j c b a n született, 1860-ban egy kis csevegéskötet sikere révén a párizsi Bevue des Deux Mondes m u n k a t á r s a lett. 1870ben, a f r a n c i á k veresége u t á n k é r t e ós m e g k a p t a a francia állampolgárságot. 1881-ben az Académie frangaise t a g j a lett. O A m a g a k o r á b a n népszerű regényíró volt. nemcsak f r a n c i a nyelvterületen, h a n e m n á l u n k is. Művei o l v a s m á n y o s a k , a l a k j a i , b á r felszínesen m e g r a j z o l t a k , vonzóak és szellemes csevegők. Jellegzetesen k o z m o p o l i t a író, regényeiben az európai arisztokrácia és nagypolgárság n é h a elóg e x c e n t r i k u s figurái m o z o g n a k , cselekedeteik rugói is t i t o k z a t o s a k . O F ő b b m ű v e i : Le comte Kostia ( ' K o s z t y a g r ó f ' , reg., 1863): Baule Méré (reg., 1864: J ú lia, Móré Paulina, 1867); Le román d'une honnéte femme (reg., 1867: Tolnai L., E g y becsületes asszony t ö r t é n e t e , 1881); La revanche de Joseph Noirel (reg., 1872: Márt o n f f y F . , Noirel J ó z s e f , 1873); Meta

Holdenis (reg., 1873: A m b r u s Z., ua., 1888); Miss Bővel (reg., 1875: A m b r u s Z., ua., 1890); Noirs et rouges (reg., 1881: L á n d o r T., Vörösek és feketék, 1904). O írod.: E . R i t t e r : Cherbuliez (1900); A m b r u s Z.: Előszók (Cherbuliez műveihez a Klasszikus R e g é n y t á r sorozatban); A m b r u s Z.: Cherbuliez ( A m b r u s Z., Vezető elmék, 1913). Bajomi Lázár Endre chéritéra [csöritra]; cherita; tjeritera; tjerita (indonéz írásváltozat); ( s z a n s z k r i t esarita ' t ö r t é n e t , mese' s z ó b ó l ) : m a l á j irodalmi m ű f a j . Különféle népmeséknek, állat- és kópótörtóneteknek s a pénglipur larák r i t m i k u s prózájú, asszonáncos költői részekkel oldott, r o m a n t i k u s legendáinak összefoglaló elnevezése (—maláj irodalmi formák, mese, legenda). Ernyey Oyula Chesnutt [csesznat], Charles Waddel (Cleveland, Oh., 1858. jún. 20.—uo., 1932. nov. 15 ): amerikai (USA) író. T a n á r volt, m a j d újságíró és később ü g y v é d . Az első regényíró az U S A - b a n , aki a négereket nyomasztó kulturális és egyéb kötöttségekből ki t u d o t t emelkedni. E l s ő k ö t e t e a The Oonjure Woman ('A varázslónő', 1899) a rabszolgaság k o r á b a n játszódó, néger dialektusban fogalmazott elbeszéléseket t a r t a l m a z o t t . The Wife of his Youth ( ' I f j ú k o r i felesége', 1899) a m ű v e l t négerek szellemi elidegenedését ábrázolta alacsony sorban m a r a d t fajtestvóreiktől. Művészi szempontból kevésbé sikerültek regényei, amelyek egytől egyig a faji előítéletektől s ú j t o t t négerség nyomorúságos helyzetét á b r á z o l t á k . The House Behind the Oedars ( ' H á z a cédrusok m ö g ö t t ' , 1900) egy h a l v á n y bőrű néger n ő lelki t u s á j á t írja le, aki egy g a z d a g fehér ember k i t a r t o t t j a k ó n t habozik, h o g y fogadja-e egy szegény néger u d v a r l á s á t . The GoloneVs Dream ('Az ezredes á l m a ' 1905) egy lelkes reformer t ö r t é n e t e , aki eredménytelenül próbál szembeszállni a f a j i előítélettel egy déli városban. Chesn u t t n e m c s u p á n a fehér e m b e r igazságtalanságáról, a lincselő csőcselékről írt, s arról a visszás állapotról, a m e l y b e n fehér férfiak fölényes társadalmi helyzet ü k b e n a néger és félvér, negyed vér nőket tetszés szerint szeretőjükké t e h e t i k és vérkeveredést kényszeríthetnek ki, han e m szatirizálta a nógerségen belüli társadalmi-vagyoni és vórkevertsógfoki különbségtevés számos f o r m á j á t is. Szentimentalizmustól mentes, tiszteletreméltó realista törekvésre valló, de erőtlen szépp r ó z á j á n a k m a m á r csak irodalomtörténeti jelentősége van. O írod.: H . N . Chesnutt: Ch. W. Chesnutt, Pioneer of 192

CHEST

t h e Color L i n e (1952); R . A. B o n e : The Negro Növel in America (1959). Országh László Chester [csesztör], George R a n d o l p h (Ohio, 1869 — 1924. febr. 26.): amerikai (USA) író. E l s ő elbeszélései a The Saturday Evening P o s f b a n jelentek m e g . Bestseller nívójú regényeiben az érvényesülni vágyó amerikai átlagember a főhős. F ő m ű v e a szinte népi f i g u r á t t e r e m t ő GetBich-Quick Wallingford (reg., 1908: Moly T., A pénz az u t c á n . E g y a m e r i k a i szélh á m o s k a l a n d j a i , 1921), a m e l y n e k epizódjaiból G. M. Gohan n a g y s i k e r ű színd a r a b o t írt. O F ő b b művei m é g : The Gast Intrigue ( A szereposztási i n t r i k a ' , reg., 1909); The Art of Story Writing ('Az írás művészete', t a n . , 1910). O A n é m a f i l m korában több művét megfilmesítették: Back to Broadway ('Vissza a B r o a d w a y r e ' , USA, 1914); Girlfrom Prosperity ('A konj u n k t ú r a l á n y a ' , USA, 1914); Twenty one ('Huszonegy', USA, 1918). O M a g y a r u l : 1 nla (Pesti N a p l ó , 1908, 271. sz.). Chester Beatty IV. papirusz (i. e. 13. sz.): egyiptomi irodalmi szövegeket tartalm a z ó kézirat. N e v é t volt t u l a j d o n o s á r ó l nyerte. A papirusz elülső o l d a l a istenekhez, főként Amon-Réhez i n t é z e t t himn u s z o k a t t a r t a l m a z . A litániaszerű dicsőítések h a n g j a közvetlen, az istenséget pl. p á s z t o r n a k is nevezik. H a n g v é t e l ü k ö n m é g erősen érezhető Ehnaton r e f o r m j á n a k h a t á s a . A hátoldalon a korabeli iskolai o k t a t á s b a n használatos t a n í t ó jellegű szövegek olvashatók. Legnevezetesebbek azok a sorok, amelyek a t u d o m á n y t , irodalmat fölébe helyezik a piramisépítósnek, mivel ezek biztosítják az igazi szellemi h a l h a t a t l a n s á g o t . E g y é b szövegei részint az intelmekből ismert g y a k o r l a t i életbölcsességeket, részint á l t a l á n o s jellegű etikai t a n í t á s o k a t közölnek. A hátoldal szerzője valószínűleg Ptahemuia, a himnuszoké Merszehmet. O K i a d . : A. H . Gardiner: Hieratic Papyri in the British Museum 3. ser. (1935). O- írod.: Dobr o v i t s A.: E x e g i m o n u m e n t u m . P t a h - e m u i a : Az író dicsérete (AntTan, 1967,2.). Kákosy László Chester Cycle [csesztö szájkl], a^ b a . A cselekmény képlete pontosan megfelel a mondatformáló chiazmus képletének. O 2. A szerepcsere felületes f o r m á j a a kosztümváltozás, a fogalom eredeti értelmében felfogott travesztia. K é t f o r m á j a különösen népszerű az irodalomban. Az egyik, amikor az úr cserél r u h á t a szolgával — a mesében a király a bolonddal —, hogy más szemszögből lássák a világot, vagy azért, hogy próbára tegyenek valakit. P . C. Marivaux J e u x de l'amour et du hasard c. vígjátékában pl. Silvia cserél r u h á t a szobalánnyal, Lisette-tel, hogy zavartalanabbul figyelhesse meg az érkező vőlegényjelöltet. Dorante, a vőlegényjelölt, hasonló célzattal, ugyancsak szerepet cserél inasával, Arlequinnel. A kettős chiazmus bonyolult helyzeteket állít elő. N e m kevésbé gyakori a reneszánsz ós barokk színpadon a nemek cseréjével járó kosztümcsere. W. Shakespeare Vízkereszt vagy a m i t akartok c. vígjátékában Viola férfiruhát ölt és beleszeret a hercegbe, kinek szolgálatába szegődött. Olivia grófnő viszont Violába szeret bele, aki Cesario néven szerepel. O 3. A kosztümcserónól, szerepcserénél mélyrehatóbb a jellem váltás, így a nőiesség és a férfiasság tartós cseréje, m i n t Gorneille Cinnájában, ahol Emilie férfias ós Cinna feminin. O 4. A sorscsere különösen gyakori a népmesében, ahol pl. a legkisebb, harmadik fiú szerzi meg a nehézségeket leküzdve a királylány kezét ós a fele királyságot, a legkisebb ellen 199

CHIBA

összefogó nagyok pedig a l u l m a r a d n a k . Többé-kevésbé leplezett f o r m á b a n t é r vissza a sorsváltás a regényben, a h o g y a n a t o l v a j gályarabból J e a n Valjean tisztes, mélységesen erkölcsös p o l g á r r á alakul á t V. Hugó N y o m o r u l t a k c. regényében, v a g y a h o g y a n J . P . Sartre Tisztességtudó u t c a l á n y a a d a r a b egyetlen emberséges szereplője, aki vállalja az üldözött néger b ú j t a t á s á v a l járó k ö v e t k e z m é n y e k e t . O 5. A l á t s z a t és valóság kettősségén a l a p u l a chiazmusolc egy másik f a j t á j a . A mesében g y a k r a n a látszólag legigénytelenebb t á r g y bizonyul a legértékesebbnek; ezzel a mesemotívummal találkozunk pl. Shakespeare Velencei k a l m á r á b a n , ahol az j á r jól, aki a legkevésbé tetszetős ó l o m d o b o z t választja. A látszat és a valóság felcserélésének m á s i k f o r m á j a a jó félreismerése, a cselszövő d i a d a l a : így diadalmaskodik a hazugság Shakespeare L e a r királyában; L e a r a kót gonosz l e á n y n a k ad hitelt és a jó leányt űzi el m a g á t ó l . O 6. A minősítő szavak felcserélésére emlékeztet a b a r o k k vígjátékokb a n különösen gyakori párcsere. H a a férfi szereplőket a és b, az i m á d o t t hölg y e k e t a és p jelöli, a következőképpen á b r á z o l h a t ó a cselekmény fővonala: a a & b/S — a (3 & ba, s esetleg egy h a r m a d i k f á z i s á b a n ismét aa & b/3. E z t az ideális k é p l e t e t variálják, b o n y o l í t j á k a szerzők m i n t e g y 300 év óta. K e v é s b é kecses f o r m á b a n cserélnek p a r t n e r t a p á r o k a középkori —fabliaukban, melyekből oly g y a k r a n m e r í t e t t G. Boccaccio. O A chiazm u s népszerűségéhez a f o r m a zeneiségén k í v ü l h o z z á j á r u l a szerkezet m o n d a n i v a l ó j a is. A chiazmus felcseréli a hagyom á n y o s szerepeket. Szerkezeti v e t ü l e t e az e p i k á b a n , d r á m á b a n cselekmény form á j á b a n konkretizált alapelvnek: „ s o k elsők lésznek az utolsók és sok utolsók e l s ő k " (Máté 19, 30). A helycsere v á g y a elevenen él m á r a 4—5 éves gyerekben, aki a p j á v a l , a n y j á v a l szeretne szerepet cserélni (Freud). A chiazmus ennek az intenzív, de c s a k h a m a r elfojtásra í t é l t k í v á n s á g n a k leképezése, d i n a m i k u s m o dellje lehetne. J á t é k o s kifejezése e g y ú t t a l a m a g a s a b b , t á r s a d a l m i szinten jelentkező hely csereigénynek. Feltehető, h o g y ezért t á r s u l oly készségesen minden m ű f a j b a n a sorscsere, szerepcsere eszméjével. A m ű m o n d a n i v a l ó j á t ó l idegen c h i a z m u s disszonánsán h a t . Ionesco önkényes szerep- és jellemcserékkel az irodalmi és társadalmi hagyományok tartalmatlan s á g á t p a r o d i z á l j a . O A chiazmus egyú t t a l a l k a l m a s eszköz a valóság d i n a m i k u s a s p e k t u s á n a k tükrözésére. J á t é k o s s á g a ellenére, v a g y éppen a j á t é k o n keresztül n e m egyszer rávezet b o n y o l u l t kérdések

n y i t j á r a . E z m a g y a r á z z a , h o g y népszerűsége nem korlátozódik a szépirodalomra, s hogy t u d o m á n y o s p r ó z á b a n is g y a k r a n találkozunk ehiazmusokkal. A chiazmus világosan példázza a gondolatalakzatok és gondolkodási f o r m á k közötti szoros öszszefüggést. 0 ( —gondolatalakzat) O írod.: Kelemen B.: Chiazmus (Nyelvőr, 1917); Zolnai B.: A nyelvi kifejezőség formái (Minerva, 1927). Fónagy Iván Chicagói iskola: —The

Ghicago

School

Chiba K a m e o ; Csiba K a m e o (Sakata, Y a m a g a t a p r e f e k t ú r a , 1878. szept. ? — Tökyö, 1933. o k t . 24.): j a p á n irodalomkritikus. K ü l ö n b ö z ő folyóiratok irodalmi r o v a t a i n a k vezetője volt. K r i t i k á i b a n , esszéiben elsősorban az európai irodalm a t népszerűsítette s a m o d e r n j a p á n irodalom kérdéseit t á r g y a l t a . A társadalmi p r o b l é m á k közül különösen a n ő k emancipációja foglalkoztatta. A korabeli irodalomkritika egyik vezető egyénisége volt. O F ő művei: Qendai sekai bungaku gaikan ( A jelenkori világirodalom á t t e k i n t é s e ' , esszék, 1932); Meiji bungaku ('A Meiji-korszak irodalma', esszék, 1934). Halla István

200

Chidsey [csidszi], Donald B a r r (Elizabeth, N. J . , 1902. m á j . 14. — ): amerikai (USA) író. K a l a n d o s életet élt: volt kókuszültetvényes Tahitin, t i t k o s pálinkásbutikos H o n o l u l u b a n , b e u t a z t a a fél világot. O K a l a n d r e g é n y e i t nagyrészt élményeiből í r t a folyóiratok számára. D e t e k t í v r e g é n y e k e t is írt, v a l a m i n t történelmi r e g é n y e k e t és é l e t r a j z o k a t . O F ő b b m ű v e i : Bonnié Prince Charlie ( ' J ó Karcsi herceg', tört.-i reg., 1928); July 4. 1776 ('1776. július 4.', tört.-i t a n . , 1958); The Battle of New Orleans ('A New Orleans-i csata, tört.-i reg., 1961). Chiera [csiera], E d w a r d ( R ó m a , 1885. aug. 5.—Chicago, 1933. j ú n . 20.): amerikai (USA) orientalista, egyetemi t a n á r . A sumer irodalom k u t a t á s á t az ő szövegkiadásai ós rekonstrukciói lendítették fel, pl. a Sumerian Beligious Texts ('Sum e r vallási szövegek', 1924) és a Sumerian Epics and Myths ('Sumer eposzok és mítoszok', 1934). Népszerűsítő m u n k á j a , They Wrote on Clay ( A g y a g r a í r t a k ' , 1931) a m a g a k o r á b a n a legjobb összefoglalás volt az ókori Mezopotámia irodalmi k u l t ú r á j á r ó l . Komoróczy Géza Chiesa [kiezá], Francesco (Sagno, Svájc, Ticino k a n t o n , 1871. júl. 5. — ): olasz nyelvű svájci író, költő. P a v i á b a n szerz e t t jogi d o k t o r á t u s t . A luganói gimná-

CHIKA

zium t a n á r a , m a j d igazgatója l e t t . Novelláiban anekdotizáló, humoros h a n g v é t e l m e l l e t t a moralizálást is m e g t a l á l j u k , ez olykor az elbeszélések egységének és őszinte h a t á s á n a k rovására m e g y . O F ő m ű v e a Tempó di marzo ('Márciusi i d ő j á r á s ' , reg., 1925) a serdülőkor problómavilágát á b r á z o l j a . K ö l t ő k é n t első műveitől kezdve szembehelyezkedett D'Annunzio választékos, csillogó írásművészetével; r o m a n t i k u s , szentimentális h a n g v é t e l ű költeményeit hagyom á n y t i s z t e l e t h a t j a át, így a Galliope (1903) c. h á r o m részes, 220 s z o n e t t e t t a r t a l m a z ó ciklusát is. 88 éves k o r á b a n jelent m e g a La zia Lucrezia ed altri racconti ('Lukrécia néni és egyéb elbeszélések', 1959). O Magyarul: 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957); 1 nla ( T ó t h L., Modern olasz novellák, anto., 1959). O írod.: H . H i n d e r b e r b e r : Francesco Chiesa z u m 90. G e b u r t s t a g (Neue Z ü r c h e r Zeitung, 1961, 178.). Karsai Lucia chiffre [sifr] < f r a n c i a 'szám, s z á m j e g y ' ) : 1. általános értelemben titkosírás, ill. a t i t k o s í r á s megfejtésének kulcsa. O 2. információelméleti értelemben —kód. O 3. irodalomelméleti értelemben olyan —emblémaszerűen lerövidített, egyetlen szóból v a g y egyszerű f o r d u l a t b ó l álló nyelvi jel, amelynek — a konvencionálistól eltérő — k o n k r é t jelentése kizárólag a szöveg összefüggéseiből (—kontextus) derül ki, v a g y végképp ellenőrizhetetlen, p u s z t á n a költő szubjektív érzelmeire u t a l ó t a r t a l m a k a t fed. A —szimbólumokhoz hasonló, de a —tömörség érdekében a szimbolikus k é p kibontásától e l t e k i n t ő chiffre-ek h a s z n á l a t a a m o d e r n költészetre jellemző, a h o g y a n pl. G. Traklnál ,,a v á r o s " a reménytelenséget, R.-M. Rilkénél ,,a n y í l t s á g " az állati l é t e t jelenti. O (—jelentés) O 4. K . Jaspers n y o m á n az egzisztencialista f o g a l o m h a s z n á l a t b a n az a dimenzió, ill. közeg, a m e l y b e n az egyes művészeti ágak a m a g u k t r a n s z cendenciáit megjelenítik: a zenében az idő, a szobrászatban a k i t e r j e d é s , az építészetben a tér, az i r o d a l o m b a n és a festészetben az illúziós képzeletvilág. O írod.: K . J a s p e r s : Strindberg u n d V a n Gogh (1922); Die geistige S i t u a t i o n der Zeit (1931). Chigetsu-Nl; Gsigecu-Ni; Kawai Chigetsu-Ni (Otsa in Omi t a r t o m á n y , Shiga p r e f e k t ú r a , 1633—?, 1706): j a p á n költ ő n ő . Gyermekével, 0 tokunival a haikuköltészet kiváló képviselői voltak. A legjelentékenyebb költőasszony Matsuo Bashö követői között. F é r j e h a l á l a u t á n

b u d d h i s t a szerzetesnő l e t t . O M a g y a r u l : 1 vers (Kosztolányi D . : K í n a i és j a p á n k ö l t ő k , 1936); 1 vers (Illyés Gy., N a g y v , 1960, 11.). Chikamatsu H a n j i ; Gsikamacu Handzsi (Osaka, 1725—uo., 1783. febr. 4.): j a p á n drámaíró. A p j a , Hozumi I k a n konf u c i á n u s tudós, Chikamatsu Monzaemon közeli b a r á t j a és n a g y tisztelője volt, ezért viselte fia is a m e s t e r vezetéknevét. Takeda I z u m o d r á m a í r ó t a n í t v á n y a v o l t , 1759-től írt jöruridrámákat, amelyeken k e z d e t b e n erősen é r z ő d ö t t mestere, Takeda h a t á s a . A híres Takemoto za színház szerzője lett. 1762-től m i n t e g y húszéves periódus a l a t t t ö b b m i n t ötven d a r a b o t írt. Művei nagy részét — a korabeli szok á s o k n a k megfelelően — társszerzőkkel közösen alkotta. E l e t e végén a művészeti ízlés változását k ö v e t v e kabukiárájnák a t is írt. Visszavonultan h a l t meg. O F ő l e g történelmi t á r g y ú jidaimono-darabj a i b a n a különböző jellemek p l a s z t i k u s megformálásával, a korabeli színpadi t e c h n i k a tökéletes i s m e r e t é n e k birtokáb a n az emberi élet realisztikus r a j z á t a d t a . Művészetének é r e t t szakasza a jörurid r á m a virágkorának végére esik, e m ű f a j utolsó híres művelője v o l t . O Leghíresebb d r á m á i : Omi Genji Senjin Yakata ('Az ómibeli Gendzsi e l ő c s a p a t á n a k szállása', 1769); Honchö Nijüshikö ('Korunk h u s z o n n é g y szülőtisztelője', 1776); Igagoe Dochü Sugoroku ('A sugoroku j á t é k szabályai szerint I g a g o é n á t h a l a d v a ' , 1783). O Ford. és irod.: A. Miyamori: Tales f r o m old J a p a n e s e d r a m a s (1915); M. P i p e r : Die S c h a u k u n s t der J a p a n e r (1927). Holla István Chikamatsu M o n z a e m o n , Csikamaou Monzaemon (írói nóv); Sugimori Nobumori (eredeti név); ( K y ö t o ?, H a g a ?, 1653—Osaka, 1724. n o v . 21. vagy 22.): j a p á n drámaíró. É l e t é r e vonatkozó a d a t a i n k hiányosak. R é g i s z a m u r á j c s a l á d b ó l s z á r m a z o t t , de a p j a m á r „ f ö l d ö n f u t ó " rönin volt. A h a g y o m á n y o s katonai neveltetésben részesült. F i a t a l o n Ekan Akiyoshi előkelő f ő ú r u d v a r á b a n szolgált, ahol klasszikus i r o d a l m i t a n u l m á n y o k a t is f o l y t a t o t t . A z 1671-ben megjelent Takaragura ( ' J á d e k i n c s t á r ' ) c. g y ű j t e m é n y b e n m á r szerepelt a 19 éves i f j ú egyik haikuverse. U r a halála u t á n a CronsAő-kolostorban (egyes feltevések szer i n t i t t v e t t e fel m a i s m e r t nevét) b u d d h i s t a klasszikusokba m é l y e d t , eszmei h a t á s u k egész é l e t m ű v é b e n k i m u t a t h a t ó k . E r r e az időre d a t á l j á k művészi p á l y á j a első szakaszának k e z d e t é t . A Miyako Mondayü színház r é s z é r e kabuki- és 201

CHIKA

jöruridrámákat is írt hagyományos stílusban. Ezek m á r jórészt nöátdolgozások. Az első, a drámaköltői felkészülés periódusa 1686-ig t a r t o t t , amikor Takemoto Gidayü híres bábszínháza, az ösakai Takemoto za számára megírta a Shusse Kagekiyo ( A győztes Kagekdyo') c., ú j típusú jörurit, amely e m ű f a j fejlődésének fontos h a t á r k ö v e lett. E z t követően í r t a a Sakata Töjürö, a n a g y színész felkérésére legjelentősebb kabukidréiméiit, köztük a Keisei Awa no narutó ( A w a kurtizán körüli viharok', 1690) c. művét, amelyben a cselekmény színhelyét a városi prostituáltak negyedébe helyezte, s ez már a későbbi híres sewa-jöruridrámáinak világát vetítette előre. A városi polgári életforma eltávolította a feudális szamurájrétegtől, az izmosodó japán „harmadik r e n d " tudatos képviselőjévé vált. A gazdag kereskedőváros, Osaka polgárainak világát m u t a t t a be a Sonezaki shinjü ('A sonezaki szerelmi öngyilkosság', 1703; angolul: D. L. Keene, The Love Suieide of Sonezaki, 1955) c. sewa/önwidrámájában, amely művészi pályája harmadik, é r e t t szakaszának kezdetét jelzi. A Takemoto za állandó szerzője lett, 1705-ben Kyötóból a j a p á n városi, az ún. ehönin kultúra központjába, Osakába költözött. A fca&wHszínpadtól elfordult, ezután csak jörurit írt. Ez idő t á j t élte virágkorát a j a p á n „városi plebs" bábszínházművószete. Történelmi tárgyú, általában ötfelvonásos jidaiyöraridrámáinak témáit g y a k r a n a klaszszikus irodalmi művekben feldolgozott mondai, történelmi hagyományból merítette, ám a történelmi anyagot rendkívül szabadon kezelte. A darabok középpontjába állított, mórtéktelenül felnagyított, romantikusan megrajzolt hősök többnyire a szamuráj erkölcskódex, a Bushidö ('A harcos ú t j a ' ) fő erényének, az igazságnak a megtestesítői. A cselekmény tradicionális, konvencionális elemei gyakr a n elburjánoznak bennük az ólvezhetőség rovására. Közülük a legjelentősebbek: Jömei tennö shokunin kagami ('Jömei császár kézműveseinek t ü k r e ' , 1705); Kokusenya kassen ('Koxinga csatája', 1715; angolul: D. L. Keene, The Battles of Koxinga, 1951); Kan-kasshü tsunagi urna, ('A kan-hasshüi m e g k ö t ö t t paripa', 1724). Legfontosabb társadalmi darabjainak, a háromfelvonásos sewa-jöruriknak t é m á j á t a korabeli városi élet mindennapjaiból merítette. Felvonultak színpadán a lenézett, megalázott néprétegek képviselői: a kézműves, a kiskereskedő, az elszegényedett szamuráj, az örömlányok stb. A tárgyválasztás, a drámaköltő városi chőnin életszemlélete ezek-

ben m á r nem t ű r t e el a jellemeknek a történelmi drámákóhoz hasonló idealizálását, heroizálását, realisztikus ábrázolást követelt. A komor társadalmi valósággal egy igaz emberi élet ideálját állította szembe, melyet hősei a földi létben sohasem érnek el. Joggal írhatta: „ a b á n a t a jöruri lényege". Híres shijü-sewamonodrámáiban a szerelmesek — a buddhista h i t szerinti — a túlvilági boldog egyesülésért vállalták a kettős öngyilkosságot. Fokozatosan elmélyülő pszichoanalízissel, páratlan művészi erejű nyelvi ábrázolással t á r t a ki hősei belső világát, őszinte együttérzéssel próbálta megérteni a számára is elfogadhatatlan „megold á s " indítékait. O Reprezentáns darabjai: Shinjü Ten no Amijima ('Szerelmi öngyilkosság az É g i Amijimában', 1720; angolul: D. H . Shively, The Love Suieide a t Amijima, 1953); Shinjü yoigöshin ('Szerelmi öngyilkosság hajnali négykor', 1722). O R e n d k í v ü l termékeny író volt, közel fél évszázados művészi p á l y á j a során kb. h a r m i n c kabuki-, több m i n t hetven jidai-jöruriés huszonnégy sewajöruridrámát a l k o t o t t . O Darabjaiban — elsősorban a magasan kiemelkedő társadalmi drámáiban — a korabeli társadalom, a Genroku-korszak (1688 —1703) „ j a p á n felvilágosodásának" széles körképét adta. Az emberi egyéniség kiteljesedésének szabadságáért, a feltörekvő j a p á n „ h a r m a d i k r e n d " jogainak elismeréséért k ü z d ö t t . Hőseinek tragikus elbukása, a kibontakozás lehetőségeinek tisztázatlansága, a hagyományos buddhista, konfuciánus és sintóista elemek továbbélése gondolatvilágában mind a j a p á n polgári fejlődós ellentmondásaiból f a k a d t a k . A korabeli valóság éles szemű megfigyelője volt. „ A jöruri a jó és rossz emberek t ü k r e " — írta 1715-ben az Ikudama shinjü ('Az ikudamai szerelmi öngyilkosság') c. d r á m á j á b a n . Irodalomtörténeti érdeme az ú j yömridrámai műf a j kialakítása ós tökélyre emelése. Nagy figyelmet szentelt a dialógusok megformálásának, az igazi drámai szituációk kibontásának. A realisztikusabb, életszerűbb, a jellemek egyéniségét b e m u t a t ó színpadi ábrázolásmód kialakítása nagy előrelépés a j a p á n dráma fejlődósében. A „ j a p á n reneszánsz" irodalom, a j a p á n színlráz legnagyobb drámaköltője volt. Irodalomtörténeti szerepére utal a „ j a p á n Shakespeare" közkeletű elnevezés. O G y ű j t , kiad.: Ohikamatsu zenshü ('Chikam a t s u összes művei', 1920 —1927); Chikamatsu sewa-mono zenshü ('Chikam a t s u összes sewa-monodrámái', 1943). O Fordítás-válogatások: angolul: A. Miyamori, Masterpieces of Chikamatsu,

CHILE

the Japanese Shakespeare (1926); ugyanaz franciául: A. Miyarnori, Ghefs-d'oeuvre de Tchikamatsu (1929); n é m e t ü l : S. V a n P r a a g , Monzaemon Tjikamatsu, dramatisches Ver haltén (1927); oroszul: V. Mark o v a — I . L v o v a , Chikamatsu Monzaemon, drami (1963). O M a g y a r u l : részlet a Jugiri és Ava Förgetege (1710) c. drám á b ó l (Miklós P . , Világirodalmi Antológia, 3. köt., 1962). O írod.: H . K a z u m i : The S h a k e s p e a r e of J a p a n ( J a p a n magaziné, 1912 — 1913); V. Markova: Monzaemon C h i k a m a t s u o t e a t r a l n o m i s z k u s z t ve (Teatr i d r a m a t u r g i j a J a p o n i i , 1965). Halla István Chikamatsu Shükö, Csikamacu Síikó (írói nóv); Tokuda Hiroshi (eredeti név); ( O k a y a m a p r e f e k t ú r a , 1876. m á j . 4.— T ö k y ö , 1944. á p r . 23.): j a p á n író. Angol szakot v é g z e t t a Waseda E g y e t e m e n , a n n a k irodalmi f o l y ó i r a t á b a n jelentette m e g első írásait. K a p c s o l a t b a került a n a t u r a l i s t a i r á n y z a t t a l , irodalmi kritik á k a t , esszéket írt ós Tolsztoj m ű v e i t f o r d í t o t t a . Szópír ói egyénisége v a l ó j á b a n a Wakareta Tsuma ni Okuru Tegami ( A z elvált feleségnek k ü l d ö t t levelek', reg., 1910) c. m ű v é b e n b o n t a k o z o t t ki. Későbbi a l k o t á s a i v a l — legismertebb a Giivaku ( ' G y a n ú ' , reg., 1913) — a m o d e r n j a p á n énregény, a watakushi-shösetsu v a g y shishösetsu m ű f a j reprezentáns írója lett. A szülői szeretet művészi r a j zát a d t a a Ko no ai no tameni ('A gyermeki szeretetért', reg., 1924) c. m ű v é b e n . Csatlakozott az ú j r o m a n t i k u s esztétikai iskolához, ennek h a t á s a főként népszerű shinjü ('szerelmi öngyilkosság') t é m á j ú regényeiben tükröződik, melyeknek alapm o t í v u m a egy eszményi, igaz élet utáni sóvárgás. A 20. sz. első évtizedeinek népszerű r e g é n y í r ó j a volt. O E g y é b fő művei: Maizuru shinjü ('Szerelmi öngyilkosság M a i z u r u b a n ' , reg., 1915); Sumiyoshi shinjü ('Szerelmi öngyilkosság Sumiyoshiban', reg., 1915); Kurokami ('Fekete h a j ' , reg., 1922). Halla István Chilam Balam [csilám b á l á m ] ( m a j a ' j a g u á r f ő p a p ' , 'varázsló f ő p a p ' ) : a Yucatán-fólszigeten ólt m a j á k mítoszain a k és t ö r t é n e l m i krónikáinak m a j a nyelvű, de l a t i n írásjegyekkel kódexekben rögzített g y ű j t e m é n y e . O A képírásos k r ó n i k á k egy része a m a j a városszövetségek, az ú n . Mayapan-liga korszakában (i. sz. 987 — 1194) keletkezett, de később — különösen a spanyolok megérkezése u t á n — ú j a b b részletekkel bővült. A m a j a f o n e t i k á t h ű e n tükröző szöveg a 16. sz.-ból való. A Chilam B a l a m

nóv viselője az istenek a k a r a t á t m e g f e j t ő és a z t a néppel közlő p a p o k (chilam vagy chilan) leghíresebbike volt, aki kevéssel A m e r i k a felfedezése előtt élt, ú j kor eljövetelét és ú j vallás felvételét jövendölte meg. E g y e s részek élőszóval való terjedése, a k ö n y v e k gyakori átmásolása, t o v á b b á a helyi szokások felvétele, mások elhagyása k ö v e t k e z t é b e n erősen elt é r ő t e r j e d e l m ű és némileg különböző t a r t a l m ú kódexek m a r a d t a k fenn. Jelenleg 12 kódex ismert, közülük a chumayeli, a káuai, az ixili és a tizimíni a m ú l t század második felében élt C. Carrillo y Ancona chumayeli p ü s p ö k m a g á n k ö n y v t á r á t gazd a g í t o t t a . A chumayeli kódex egyes részei 1882-ben jelentek m e g n y o m t a t á s ban, első teljes spanyol f o r d í t á s á t A. Médiz Bolio készítette 1930-ban, amelyet 1933-ban R . L. Roys angol f o r d í t á s a k ö v e t e t t . A tizimíni angol nyelven találh a t ó (M. Worcester Makemson: T h e Book of t h e J a g u a r Priest, 'A j a g u á r f ő p a p könyve', 1951). A káuai n é h á n y részletét R . L . Roys f o r d í t o t t a angolra (1931), az ixilit m é g n e m publikálták. A t o v á b b i k ó d e x e k közül a t e k a x i t n e m , a n a h i t töredékesen (R. L. Roys, 1931), a tusikit teljesen l e f o r d í t o t t á k angolra. A maníi e l t ű n t . F ő k é n t a maníi, ixili és a káuai v á l t o z a t a l a p j á n készült 1840 körül az ú n . Gódice Pérez, amely a m a j a történet e k e t ós m í t o s z o k a t foglalja össze D. J . Pio Pérez összeállításában. O A kódexek t a r t a l m i l a g indián és európai elemek keveredését m u t a t j á k . Vallási — indián, ill. m a j a nyelvre f o r d í t o t t keresztény — t é m á k v a n n a k túlsúlyban, de a m a j a k r ó n i k á k kronológiai beosztását követő történelmi szövegek, részben európai e r e d m é n y e k e t t ü k r ö z ő orvosi tanácsok, a m a j a kronológia egységeinek, a k a t u n o k n a k (1 k a t u n kb. 20 év) a keresztény n a p t á r r a l való összevetése, jóslatok, nemegyszer a 15. sz.-i európai csillagászat eredményein alapuló asztrológiai megfigyelések, irodalmi részletek (főként spanyol regénytöredékek) is t a l á l h a t ó k b e n n ü k . A különböző kódexekből összeállított egyik legjobb válogatás az A. Barrera Vásquez ós az S. Rendón gondozásában m e g j e l e n t El libro de los libros de Chilam Balam ('A Chilam B a l a m k ö n y v e k k ö n y v e ' , 1948). O írod.: J . A. Villacorta — C. A. Villacorta: Códices m a y a s (1933); S. G. Morley: L a civilizáción m a y a (1947); A. B a r r e r a Vásquez — S. R e n d ó n : Prólogo (El libro de los libros de Chilam Balam, 1948); R . L . R o y s : T h e Prophecies for t h e M a y a T u n s or Y e a r s in t h e Books of Chilam B a l a m of Tizimín a n d Maní (1949).

203

Boglár Lajos—Inotai

András

CHILD

Child [csájld], F r a n c i s J a m e s (Boston, Mass., 1825. febr. 1.—uo., 1896. s z e p t 11.): amerikai (USA) filológus, népballad a g y ű j t ő . 1846-ban végzett a H a r v a r d E g y e t e m e n . Érdeklődése később f o r d u l t az irodalom felé. G e r m á n nyelvészetet t a n u l t Berlinben és G ö t t i n g á b a n 1849 ós 1853 között, m a j d az angol d r á m a t ö r t é n e t é v e l foglalkozott. Visszatért a H a r v a r d r a , m o s t m á r a középangol irod a l o m t a n á r á n a k . O Leghíresebb és m á i g is f o r r á s é r t é k ű m ű v e a The English and Scottish Popular Ballads ( A z angol és skót n é p b a l l a d á k ' , 10 köt., 1883 — 1898) c. g y ű j t e m é n y e , a m e l y b e n 305 b a l l a d a k a p o t t helyet összes változatával. Chaucer-szaktekintély. Child [csájld], Philip Albert ( H a m i l t o n , O n t . , 1898. jan. 19. —): k a n a d a i angol író, egyetemi t a n á r . T o r o n t ó b a n k e z d t e egyetemi t a n u l m á n y a i t , közben az 1. v i l á g h á b o r ú b a n F r a n c i a o . - b a n szolgált. P á l y á j a a torontói T r i n i t y College-ban k e z d ő d ö t t , i t t volt 1923 és 1926 k ö z ö t t előadó és i t t l e t t 1942-ben az angol irod a l o m t a n á r a . 1945-től 1947-ig a k a n a d a i írószövetség alelnöke volt. O I r o d a l m i m u n k á s s á g á t h u m a n i z m u s és szeretet h a t j a á t , szívesen á b r á z o l j a egyszerű e m b e r e k sorsát. A Day of Wrathh&n ('A h a r a g n a p j a ' , 1945) egy becsületes, j ó s z á n d é k ú kisember m e g h a t ó küzdelm é t m u t a t j a be a náci N é m e t o . - b a n . Child ideáljai és h u m a n i z m u s a tisztel e t e t érdemelnek, d e m ű v e i nemegyszer túlságosan d i d a k t i k u s a k . O F ő b b m ű v e i m é g : The Viliáge of Souls ('A lelkek f a l u j a ' , reg., 1933); God's Sparrows ( ' I s t e n verebei', 1937); Mr. Ames Against Time ('Ames ú r a k o r ellen', 1949); The Victorian House ('A viktoriánus h á z ' , versek, 1951); The Wood of the Nightingale ('A fülemüle erdeje', versek, 1965). O írod.: C. F . K l i n k : L i t e r a r y H i s t o r y of C a n a d a (1965). Koroknay István Child-ballada [csájld]: az angol (és a m e r i k a i angol) h a g y o m á n y o s népballadák. elnevezése. É v t i z e d e s előkészületek u t á n az amerikai filológus, F . J . Child a d t a ki B o s t o n b a n T h e English a n d Scottish P o p u l a r Ballads ('Az angol és s k ó t n é p b a l l a d á k ' , 1883 — 1898) g y ű j t e m é n y é b e n az a k k o r i s m e r t teljes angol n y e l v ű klasszikus balladakincset. A kéziratokból, régi kiadványokból, bizonyos m é r t ó k i g hiteles népköltési g y ű j t é s e k b ő l m e r í t ő tízkötetes vállalkozás a középkori v a g y a n n a k t a r t o t t balladáktól egészen a m ú l t század p o n y v a b a l l a dáiig t e r j e d v e t ö b b száz év angliai, m a j d a m e r i k a i balladáit a d j a . Nemzetközileg ez a vállalkozás a d o t t példát E u r ó p a

számos nemzete n a g y b a l l a d a g y ű j t e m é nyéhez, az angolszász n y e l v t e r ü l e t e n pedig m i n d m á i g e m ű az összehasonlító b a l l a d a k u t a t á s alapja. Ma is beosztását, számozását k ö v e t v e a d j á k ki az ú j a b b t u d o m á n y o s g y ű j t e m é n y e k e t . 1956-oe, ú j , ö t k ö t e t e s kiadása jegyzeteiben felsorolják az a z ó t a g y ű j t ö t t v á l t o z a t o k a t . Az eredetileg dallamok nélkül k i a d o t t balladák t ö b b n y i r e ú j o n n a n g y ű j t ö t t dallamait m o s t kezdték publikálni. (B. H . Bronson: T h e Traditional T u n e s of t h e Child Ballads, 'A Child-balladák hag y o m á n y o s dallamai', 4 k ö t . , 1959 — 1971), ez a világ legelső k i a d v á n y a , amelynek zenei a n y a g á t e l e k t r o n i k u s számítógép rendezte s a j t ó alá. O írod.: D. K . Wilgus: Anglo-American F o l k s o n g Scholarship since 1898 (1959); R . P . T. Coffin: T h e British T r a d i t i o n a l Ballad in N o r t h America (1963). Voigt Vilmos Childe [csájld], Vere Gordon (Sidney, 1892. á p r . 14.—uo., 1957. o k t . 19.): ausztráliai régész, k u l t ú r t ö r t ó n é s z . A sidney-i egyetemen szerzett d i p l o m á t , m a j d h á r o m évtizedet t ö l t ö t t A n g l i á b a n régészeti k u t a t á s o k k a l . 1927-től 1946-ig az edinburgh-i, 1946-tól 1956-ig p e d i g a londoni egyetem professzora volt. K u t a t ó m u n k á j á t az európai őskor t a n u l m á nyozásával kezdte: The Daum of European Civilization (1925: Lengyel J . , Az európai t á r s a d a l o m őstörténete, 1962), The Danube in Prehistory ('A D u n a a t ö r t é n e l e m előtti k o r b a n ' , 1929). K é s ő b b vizsgálód á s a i n a k k ö r é t f o k o z a t o s a n kiterjeszt e t t e a Közel-Keletre, ( N e w Light on the Most Ancient East, 'A legősibb K e l e t ú j megvilágításban', 1934), ill. az emberi t á r s a d a l o m (Man Makes Himself, 1936: Székely A., Az ember ö n m a g a a l k o t ó j a , 1968), a civilizáció (WhatHappened inHistory, 1942: S z u h a y - H a v a s E . , A civilizáció bölcsője, 1959) keletkezéstörténetére. O Kiemelkedő régész volt, d ö n t ő h a t á s t gyakorolt századunk t ö r t é n e t i , m ű v é szeti ós kritikai gondolkodására, m ű v e i t t ö b b k i a d á s b a n , számos n y e l v e n megjelentették. M u n k á s s á g á n a k különösen a neolit forradalomról — azaz a z s á k m á nyolóról a termelő é l e t m ó d r a való á t t é résről — és a városforradalomról — azaz a tömeges t e r m é k t ö b b l e t megjelenéséről, a kézművesség kiválásáról és az államiság kezdeteiről — a l k o t o t t elmélete ad különleges értéket. Az emberiség ő s t ö r t é n e t é t ós a korai o s z t á l y t á r s a d a l m a k t ö r t é n e t é t t u d a t o s m a r x i s t a k é n t dolgozta fel. K o m p lex t ö r t é n e l m i r e k o n s t r u k c i ó i t , t u d o m á nyos, v a l a m i n t m a g a s s z í n v o n a l ú , szuggesztív irodalmi stílusú népszerűsítő m u n k á i t sokan felhasználták, pl. Lukács G y .

CHILE

is — a művészetek genezisének, a felsőpaleolit k u l t ú r á k b a r l a n g m ű v é s z e t é n e k és a korai civilizációk művészetének feldolgozásában. O M a g y a r u l még: The Story of Tools (Székely J . , A szerszámok t ö r t é n e t e , 1949). O írod.: G. Clarké: Archaeology and Society (1960). Ágh Attila chilei irodalmi formák: Jellegzetesen chilei irodalmi f o r m á k és irányzatok n e m a l a k u l t a k ki. A spanyol nyelvterületen általánosságban e l t e r j e d t f o r m á k a t és i r á n y z a t o k a t k ö v e t t é k (—spanyol irodalmi formák). A Chiléből kiinduló —creacionismo különböző m ó r t é k b e n u g y a n , de L a t i n - A m e r i k a l e g t ö b b országában h a t o t t , így n e m speciálisan chilei jelenség. Inotai András chilei irodalom: A m a i Chile területén a s p a n y o l hódítás előtt az a r a u k á n indiánok éltek, akiknek f e j l e t t népköltészet ü k volt. Az ország északi fele az i n k a birodalomhoz t a r t o z o t t , és a n n a k k u l t u rális életétől f ü g g ö t t . E z a függés a spanyol h ó d í t á s u t á n m é g erősebb lett ós az ország középső részére is k i t e r j e d t . Chile s p a n y o l o k által m e g h ó d í t o t t része 1797-ig a P e r u i Alkirálysághoz t a r t o z o t t . A hősiesen védekező a r a u k á n o k Chile déli részébe h ú z ó d t a k vissza, sikertelen spanyolellenes felkeléseik ós a spanyolok későbbi terjeszkedése kiirtásukhoz vezet e t t . A z írásos emlékekkel rendelkező spanyol területen h á t t é r b e szorult a régi a r a u k á n népköltészet, de az a r a u k á nok h a r c a , élete előkelő helyet k a p o t t a g y a r m a t i kor i r o d a l m á b a n . Az első és legkiemelkedőbb ilyen a l k o t á s a spanyol A. d e Ercilla y Zúniga (1534—1594) elbeszélő költeménye, a L a A r a u c a n a ( A z A r a u k á n a ' , 1569 — 1589), amelynek a b a r o k k irodalomban jeles f o l y t a t ó j a a k a d t P . d e Ona (1570—1643) személyében. A 17. sz. közepétől az egyre i n k á b b elszigetelődő a r a u k á n o k m á r m i n t t é m a is kiszorulnak a spanyol nyelvű irodalomból, a m e l y teljes egészében a Limából szer t e á r a m i é barokk h a t á s a alá kerül. A kor értékesebb alkotásai jezsuita írók (A. d e Ovalle, F . Núnez de Pineda y Bascufíán ós M. Lacunza) történelmi, filozófiai, teológiai m u n k á i . O Az 1810ben meginduló függetlenségi harc n y i t j a meg az u t a t az önálló chilei irodalom kialakulása előtt. A limai inkvizíció börtönéből szabadult C. Henriquez p á t e r 1811-ben felállítja az első chilei n y o m d á t s k i a d j a az első chilei ú j s á g o t Aurora de Chile e., amely az 1818-ban győzedelmeskedő függetlenségi h a r c fontos orgán u m a . A chilei nemzeti irodalom megt e r e m t é s é t idegen h a t á s o k segítik elő.

Egyrészt a klasszicista A. Bello (1781 — 1865) chilei tevékenysége (1829 — 1865), másrészt a i?osas-diktatúra elől Chilébe emigrált a r g e n t i n D. F . Sarmiento, J . B. Alberdi és V. F . López, a k i k a francia r o m a n t i k a képviselői. 1842-ben a klaszszicisták és r o m a n t i k u s o k közti polémiáb a n A. Bello megalapozott t u d á s a , kulturális s z e r v e z ő m u n k á j a diadalmaskodik. Az irodalmi v i t a eredményeképpen születik m e g a generáción del 42, amely A. Bello örökségét f o l y t a t j a . Vezetője J . V. Lastarria (1817 — 1888), a Sociedad Literaria (1842) n e v ű irodalmi társaság megalapítója, Chile első nemzeti írója. A G. Blest Gana (1829 — 1903) vezette r o m a n t i k a n e m t u d megerősödni, és a klasszicizmust a 19. sz. h a t v a n a s éveitől közvetlenül a realizmus v á l t j a fel. Történelmileg ez a kor a n e m z e t formálódásának, konszolidálódásának időszaka. A k o n z e r v a t í v o k és liberálisok közti beih á b o r ú k sosem öltenek olyan m é r e t e k e t , hogy az ország fejlődését visszavetnék, míg a l á t v á n y o s külpolitikai és h á b o r ú s sikerek (Peru, Bolívia ellen) reális t a l a j o n álló, életigenlő, n e m a m ú l t a t , h a n e m a jövőt kereső n e m z e d é k e t t e r e m t e n e k . A 19. sz.-i realizmus legjelesebb képviselője A. Blest Gana (1830 — 1920), akin e k m u n k á s s á g a az addigi chilei irodalom csúcsát jelenti. O A századfordulón megjelenő n e m z e d é k a n a t u r a l i z m u s felé fordul: a b á n y á k r ó l ír B. Lillo (1867— 1923), a falusi életről pedig L . Orrego Luco. A modernismo n a k csak történelmileg v a n k a p c s o l a t a az országgal: i t t élt 1886 ós 1889 k ö z ö t t R . Dario, és i t t a d t a ki Azul c. k ö n y v é t , a modernismo elindítóját. A formai ú j í t á s o k szükségességét hangsúlyozó modernismo nem t u d gyökeret verni a r e a l i s t a — n a t u r a lista i r á n y b a n fejlődő chilei irodalomban. Az angol t ő k e ellen induló és h a m a r o s a n sikerre vezető harc, az első világháborúból származó h a t a l m a s anyagi nyereségek, a belső h e l y z e t szilárdságát m á r i t t - o t t megingató s z t r á j k o k és felkelések n a g y lökést a d n a k a társadalmi kérdésekkel foglalkozó költészetnek. Chile a d j a LatinAmerika első irodalmi Nobel-díjasát, G. Mistralt (1889 — 1957). 1914-ben szerkeszti meg Non serviam c. k i á l t v á n y á t a latin-amerikai i r o d a l o m b a n f o r r a d a l m i változást hozó és a creacionismo egyik v e z é r a l a k j á n a k t e k i n t e t t V. Huidobro ( 1 8 9 3 - 1 9 4 8 ) . Az 1917-ben megjelenő Selva Lírica c. költői antológia m á r fejlett társadalmi—politikai költészetet dok u m e n t á l . I t t t ű n i k fel P . de Bokha (1895 —), aki merészhangú verseiben az SZU-val szimpatizál. N a g y h a t á s s a l v a n a világhírű P . Neruda (1904 — ) költői

205

CHILE

fejlődésére, a k i n e k költészete később a modern l a t i n - a m e r i k a i i r o d a l o m egyik csúcsát jelenti. O A század elejének regényírói h á r o m i r á n y b a n csoportosulnak: a formailag naturalista műveket társadalmi t a r t a l o m m a l tölti m e g E . Barrios (1884—1963), de n e m l á t j a m e g a n é p t ö m e g e k b e n rejlő f o r r a d a l m i erőt. E b b e n az i r á n y b a n fejlődik m é g a szatirikus h a n g ú J . Prieto, v a l a m i n t F . Goloane és A. Sabella. A chilei t á j , a falusi élet a d j a a népies iskola fő t é m á j á t , a m e l y e t elsősorban a realista M.-Lctóorre (1886 —1955) és L. Durand, v a l a m i n t M. Rojas (1896 —) és M. Brunet n e v e fémjelez. A h a r m a d i k i r á n y z a t az A . D'Halmar (1882 — 1950) és P . Prado képviselte imaginismob&n, valamint a M. L. Bombái k ö v e t t e szürrealista t e n d e n c i á b a n j u t kifejezésre. O A 20. sz. első negyedében a l a k u l ki a chilei n e m z e t i d r á m a , különösen a népi és t á r s a d a l m i t é m á k a t színre vivő A. Acevedo Hernández és a chilei m ú l t r a visszanyúló A. L. Moock m u n k á s s á g a alapján. O 1940 t á j á n t ö r t é n e l m i fordulóponthoz érkezik Chile. A húszas évektől az országba áramló idegen, főleg USA-tőke m á r komolyan veszélyezteti a hazai burzsoázia érdekeit is. A n e m z e t gazdasági—politikai függetlenségét védelmező erők h a t a l m a s f r o n t b a t ö m ö r ü l n e k , és 1938-ban a n é p f r o n t győzelmével d i z t o s í t o t t n a k látszik az ország nemzeti róbekeket s z e m előtt t a r t ó fejlődése. Az antiimperialista erők egysége ós ereje, a biztató j ö v ő és a jelen p r o b l é m á i n a k reális m e g l á t á s a jelenti az i r o d a l o m fő témáit, és ezzel m a g y a r á z h a t ó , h o g y a legtöbb latin-amerikai országgal szemben, ahol ez idő t á j t a f a n t a s z t i k u s irodalom j u t vezető helyre, Chilében a f i a t a l , P . de RoJchán ós P . Nerudán nevelkedő generáció t o v á b b r a is f ő k é n t az a k t u á l i s t é m á k felé fordul. Csak n é h á n y a n t é r n e k vissza a r o m a n t i k u s hangvételhez, a falusi témákhoz, v a g y fordulnak az irracionalista költészet felé. Az ú j a b b k ö l t ő n e m zedók kiemelkedő képviselői E . Barquero, N. Barra, E . Lihn. O A chilei r e g é n y E . Barrios ós A. D'Halmar n y o m d o k a i n h a lad, egyre n a g y o b b t e r e t szentel a politikai ós t á r s a d a l m i kérdéseknek. T a r talmilag a 2. világháború, a fokozódó iparosítás, a gazdasági v á l t o z á s o k és a tömegek h a r c á n a k erősödése, f o r m a i l a g pedig J . Joyce és követőinek h a t á s a ú j fiatal írógeneráció kialakulásához vezet. A d i k t a t ú r á t ó l és k a t o n a i puccsoktól idegen d e m o k r a t i k u s k o r m á n y z a t is segít e t t az egészséges irodalmi szemlélet kia l a k í t á s á b a n s különösen áll ez az ú j népi egységkormány haladó k u l t ú r p o l i t i k á jára. T a r t a l m i v o n a t k o z á s b a n F . Alegria 206

(1918 — ), a f o r m á t ületőleg pedig CDroguett m u n k á s s á g á t e m e l j ü k ki. O Meglepő virágzásnak i n d u l a f i a t a l színház is, a m e l y f ő k é n t az egyetemek aktiv i t á s á n a k köszönhető. J e l e n t ő s e b b irányzatai a középosztály t á r s a d a l m i harcán a k ábrázolása (E. Wolff) és az Antonioniv a g y Fellini-filmek mozaikszerű ábráz o l á s m ó d j á t á t v e v ő neorealizmus térhódítása (L. A. Heiremans). O írod.: F . Alegria: L a poesía chilena (1954); R . Silva Castro: P a n o r a m a d e la novela chilena (1955); A. Torres-Rioseco: Breve história d e la l i t e r a t u r a chilena (1956); U. Gallo—G. Bellini: Storia della letter a t u r a ispano-americana (1958); L. Merino R e y e s : P a n o r a m a d e la litterat u r a chilena (1959); R . Silva Castro: P a n o r a m a literario de Chile (1961); P . Henriquez U r e n a : L i t e r a r y Currents in Hispanie A m e r i c a (1963); A. TorresRioseco: Aspects of Spanish-American L i t e r a t u r e (1963). Inotai András Chilei levelek: —Cartas

chilenas

chiliasztikus irodalom -Commission Internationale Arts et Traditions Populaires

des

Cíardi [csárdi], J o h n (Boston, 1916. jún. 24. — ): amerikai (USA) költő. A michigani egyetemen t a n u l t , m a j d a K a n sas City E g y e t e m e n , később a H a r v a r d E g y e t e m e n és a New J e r s e y államban levő R u t g e r s E g y e t e m e n angol irodalm a t t a n í t o t t . A Saturday Bewiev c. tekintélyes irodalmi, művészeti és pedagógiai h e t i l a p vers-szerkesztője, a lapban irodalmi vagy személyes t é m á k r ó l szellemes, könnyed, csevegő hangon rendszeres r o v a t o t ír. E l s ő verseskötetével, a Homeward to America-w&l ('Hazafelé A m e r i k á b a ' , 1940) H a p w o o d - d í j a t nyert. O B r a v ú r o s a n k ö n n y e d , ironikus, m ű v e l t , közvetlen h a n g ú költő, aki súlyosabb t é m á j ú verseiben különös szóh a s z n á l a t á v a l groteszk v a g y bizarr h a t á sokat ér el. Nem idegen tőle a komoly hangvétel sem, főleg h á b o r ú s élményeiről írt versei m u t a t j á k őszinte, mélyen érző, modern lírikusnak. Számos jelentős antológiát szerkesztett ós l e f o r d í t o t t a Dante I n f e r n ó j á t (1956). O F ő b b művei m é g : Other Skies ('Más egek', versek, 1947); From Time to Time ( ' I d ő n k é n t ' , versek, 1951); As If ('Mintha', versek, 1955); I Marry You ('Feleségül veszlek', versek, 1958); O Met a Man ('Találkoztam egy emberrel', nonszensz-versek gyermekeknek, 1960); InFact ( ' V a l ó j á b a n ' , versek, 1963); Dialogue with an Audence ('Párbeszéd a közönséggel', esszék, 1963). O 225

CIARL

Magyarul: 1 vers (Kálnoky L.: Északamerikai költők antológiája, 1966). Vajda Miklós ciarlatano: -+•sarlatán Cibber [sziber] Colley (London, 1671. nov. 6.—uo., 1757. dec. 11.): angol színész, d r á m a í r ó . A D r u r y L a n e színháznál kezdte színi p á l y á j á t , ahol később igazgató lett. Jelentéktelen lírai verseivel 1730-ban p o é t a laureatus lett, amivel kih í v t a m a g a ellen Popé éles t á m a d á s á t a D u n c i a d b e n . Drámaírói p á l y á j á t 1696ban Love's Last Shift ( A szerelem utolsó próbálkozása, vígj .) c. művével i n d í t o t t a el, a m i t hosszú sor ügyesen szerkesztett, de alacsony irodalmi é r t é k ű , érzelmes v í g j á t é k a k ö v e t e t t : a viszonylag legsikerültebb a The Cweless Husband ( A nemtörődöm f é r f , 1704). 1740-ben k i a d t a An Apology for the Life of Colley Cibber, Comedian . . . with an Historical View of the Stage during his Own Time ('Colley Cibber színész életének mentsége . . . k o r a s z í n p a d á n a k t ö r t é n e t i áttekintésével') c. forrásértékű m u n k á j á t . O E g y versére F. Schubert d a l t k o m p o n á l t . O írod.: F . D. Senior: T h e Life a n d Times of C. Cibber (1928). Cibin, Vlagyimir Dmitrijevics (Szamszonovszkaja, K a z a h SZSZK, 1932. m á r c . vagy szept. 11. —): szovjet orosz költő. Sokgyermekes parasztcsalád f i a k é n t korán m u n k á b a kellett állnia. A középiskolát esti t a g o z a t o n végezte el. É r e t t s é g i után bányatechnikusként dolgozott, m a j d 1953 — 1958-ban a Gorkij Irodalmi Főiskolán t a n u l t . Az 50-es évek második felében fellépett f i a t a l költőnemzedók t a g j a ; ú j a b b a n prózával is kísérletezik. O K ö l t ő i világa a szibériai t á j n y e r s a t m o s z f é r á j á t , eleven-vad színeit, népmesei h a n g u l a t a i t idézi; friss, nyílt hangú, lelkes k r ó n i k á s a az i f j ú s á g mai életének, melynek k o n t r a s z t j a k é n t vissza-visszan y ú l h á b o r ú s g y e r m e k k o r a nehéz élményeihez is. O F ő b b verseskötetei: Rogyityelnyica sztyep ('Szülőanyám, a sztyepp', 1959); Besszonyica véka ('A kor á l m a t l a n s á g a ' , 1963); Pulsz ('ütőér', 1963). O Magyarul: 1 nla (Rab Zs., N a g y v , 1966, 3 ); 1 nla ( R a b Zs., Kilátó 66, anto., 1966); 1 vers ( R a b Zs., K o r t , 1967, 11.); 3 - 3 vers ( R a b Zs., Hózápor, anto., 1967; uő, F é r j h e z m e n n e k az angyalok, a n t o . , 1972). O írod.: L. A n n y i n s z k i j : Prorezajuscsijeszja glaza (Moszkva, 1964,5.). Tasnádi Attila Cibotto [csibotto], Giovanni Antonio (Rovigo, 1925 — ): olasz író, újságíró. A Gazzetta Veneta, a Resto del Garlino lapok, t o v á b b á a Fiera letteraria ós m á s irodalmi 226

folyóiratok m u n k a t á r s a . K ó t regényénél és egy k ö t e t n y i elbeszélésénél jelentősebb az a szerepe, melyet m i n t a z irodalom népszerűsítője, régi és m o d e r n költők gondos k i a d ó j a ós k o m m e n t á t o r a , antológiák összeállítója és rangos m ű f o r d í t ó t ö l t be az olasz irodalmi életben. O F ő b b művei: Gronache delValluvione ('Krónik á k az á r a d á s r ó l ' , napló, 1954 — 1962);. La vacca mora ('A m ó r tehén', reg., 1965). Tótfalusi István Cibulka, H a n n s (Kronov, Csehszlovákia, 1920. szept. 20. — ): n é m e t ( N D K ) költő. Életének alapvető élményei: Csehszlovákiában t ö l t ö t t fiatalsága, opavai iskolaévei, k a t o n á s k o d á s a (1939 —1945), szicíliai angol hadifogsága (1948-ig) ós a szocializmus NDK-beli építése. K ö n y v tárvezető G o t h á b a n . Q T ö b b n y i r e rímtelen lírája tépelődő érzelmi ós gondolati a l k a t o t tükröz, a lírai m o n d a n i v a l ó t konkr é t képekből — egy-egy emberalakból v a g y részletesen leírt élményből — építi fel, s ez g y a k r a n epikai jelleget a d költészetének. O F ő művei: Márzlicht ('Márciusi fény', versek, 1953); Zwei Silben ('A kót szótag', versek, 1959); Sizilianisches Tagebuch ('Szicíliai n a p l ó ' , ú t i r a j z , 1960); Arieso (versek, 1962); Umbrische Tage ('Umbriai n a p o k ' , ú t i r a j z , 1963); Windrose ('Szélrózsa', költ.-ek, 1968). O Magyarul: 1 — 1 vers ( H a j n a l G., Nagyv,. 1958, 10., 1964, 10.; Tótfalusi I . , Nagyv, 1965, 4.); 5 vers (Demény O., Végh Gy., Mai n é m e t líra, anto., 1966); 3 vers ( H a j n a l G., Kalandozások, a n t o . , 1971). Salyámosy Miklós Cicellis [szíszilisz], K a y (Marseille, 1926. szept. 22. —): angol n y e l v ű görög írónő. Francia, spanyol, svájci és angol iskolák u t á n szüleivel Görögő.-ban telep e d e t t le. I t t í r t a költői nyelvezetű regén y e i t egyszerű emberekről, a városi élet ellentmondásairól stb. O F ő b b művei: The Easy Way ('A k ö n n y ű ú t ' , elb.-ek, 1950); No Name in the Street ( ' N é v nélkül az u t c á n ' , reg., 1952); Death of a Toitm ( ' E g y város h a l á l a ' , reg., 1954); Ten Seconds from Now ('Mostantól tíz másodpercig', rádiój., 1957)- Way to Golonos, a Greek Triptych ( ' Ú t Kolonoszba; görög t r i p t i c h o n ' , t a n . , 1960; Szophoklész h á r o m m i t i k u s a l a k j á n a k pszichoanalitikai elemzése). O írod.: T h e Times L i t e r a r y Suppl e m e n t (1960, szept. 30.). Cicero, Marcus Tullius (Arpinum, m a Arpino, i. e. 106. jan. 3.—Formiae, m a Mola di Gaeta, i. e. 43. dec. 7.): római szónok, író, költő. J ó m ó d ú lovagrendi család gyermeke; szülőföldjéről származ o t t Marius is. Retorikai t a n u l m á n y a i t

CICER

latin költői nyelvet alkalmassá teszi a R ó m á b a n L. Licinius Crassus és M. Antudományos tematika számára. Eredmétonius, a kor legnevesebb szónokai irányeit Lucretius is felhasználta. Első igazi nyították, jogi képzettségét a két Mucius Scaevola alapozta meg. Phaidrosz, műve egy retorikai értekezés, a De inaz i. e. 2. és 1. sz. fordulóján élt atti- ventione ('A feltárásról', 87 és 81 közt). Láthatólag más szerzőkből, elsősorban kai filozófus révén az epikureista, a lariszai Philón közvetítésével az ú j Aka- Hermagorászból merít, mégis elképzelése démia, Diodotosz révén pedig a sztoikus az ékesszólásról figyelemre méltó. Szefilozófia tanításaival ismerkedett meg. rinte az eloquentia politikai magatartást A költészetben Accius ós Arkhiasz volt is jelent, a beszéd technikai problémái mestere. I . e. 79 és 77 közt t e t t ú t j a során összefonódnak a jogi, morális ós társaAthénban az új-akadémikus Antiokhoszt, dalmi kérdésekkel. A szó önmagában a rossz forrása, csak a bölcsességgel együtt az epikureista Zenónt ós Démétriosz rótort válik a jó hordozójává. Mindezzel a szóhallgatta. Rodoszon a sztoikus Poszeidóniosz és a szónok Mólón h a t o t t rá. 77-ben noki felelősségtudatot hirdeti meg. Elhazatérve Rómába f o l y t a t t a szónoki te- méletét a gyakorlatban is valóra váltja. vékenységét. 75-ben Szicíliában quaestor, Quinctius érdekében elmondott beszéde (Pro Quinctio, 'Quinctius védelmében', Rómában 69-ben aedilis plebis, 66-ban 81) a Sulla-féle proskripciókra világít rá, praetor, 63-ban consul volt, s nevét a védelme alkalmával Gatilina-iéle összeesküvés felszámolásával Eoscius Amerinus (80) Sulla kegyeltjére, Chrysogonusra báttette emlékezetessé. E k k o r állt politikai pályafutása csúcsán. Később 62 ós 58 ran rásüti a szégyenbélyeget, hogy ő volt közt politikailag elszigetelődött, közelebb a gyilkosság fel búj tója (Pro Roscio Amesodródott a konzervatív optimatákhoz, rino: S á r v á r y B., ua., M. T. Cicero kis ellenfelének, Glodius Pulchernek. sike- szemelt szónoklatai, 1856; Reibner M., rült kiei-őszakolnia száműzetését. 57 Roscius Amerinus ügyében, 1906). E beaugusztusában azonban visszatérhetett szédei m é g nem kiforrott alkotások. MonRómába, s ugyanebben az évben Pom- datai kissé kuszák, stílusa helyenként peius legatusa lett. Elszigetelődése mégis dagályos. A művészi önkontroll azonban Verrem, tovább fokozódott. Erőfeszítései, hogy a Verres-per beszédeiben (In 'Verres ellen', 70) egyre feszesebbé fogja visszaszerezze régi befolyását az állami életben, kudarcot vallottak. B á r élete mondatait, áttetszőbbé teszi előadásmódját. E z e k b e n a részben el nem mondott, végóig fontos papi tisztséget t ö l t ö t t be, s 51 — 50-ben Kilikia h e l y t a r t ó j a volt, fiktív beszédekben szinte a pamflet eszpolitikai fellépései mindig a vesztes fél közeivel ól. Közülük a De signis (Zsámoldalára állították. A Caesar és Pompeius boki Gy., A műtárgyakról, 1903; Gurközötti polgárháború során, 49 és 48 nesevics L., M. Tullius Cicero beszéde a közt Pompeius t á b o r á b a tartozott, m a j d műkincsekről, 1903) a szicíliai praetor a pharszaloszi csata u t á n Brundisiumból rablásait ismerteti nagyszerűen megfor(ma Brindisi, Olaszo.) figyelte az esemé- mált kis elbeszélések sorozatában, s egynyek alakulását 47-ig, amikor Caesar ben f e l t á r j a Cicero még nem kiforrott, biztosította visszatérését R ó m á b a . Köz- de h u m a n i s t a elképzelését a szépről. O életi szereplésre azonban ezután m á r csak A 66-tól 58-ig terjedő második periódus ritkán nyílt lehetősége. 44 március idusa, politikai és művészi téren ellentmondásos. Kezdetben továbbra is a lovagrend érdeCaesar halála után u g y a n ismét az események forgatagába került, de a talaj talanná keit képviseli, de 63 u t á n megbomlik a vált politikus Antonius elleni kiállása renddel való kapcsolata. Ez az időszak miatt a második t r i u m v i r á t u s proskrip- számára részben a nagy beszédeket, részben a kétségbeesett önigazolást jelenti. A cióinak áldozata lett. O Művészi fejlőkeleti fővezérsége mellett a dósének első periódusa a 80-as évek kö- Pompeius zepétől 67-ig tart. Jellemzői politikailag lovagok érdekében elmondott beszéd (Pro a lovagrend érdekeinek képviselete, az lege Manilia, i. e. 66: P i n t é r E., Cicero alkotás vonatkozásában az első szárny- beszédeManilius törvényjavaslata mellett, 1846; Szidarovszky J . , M. T. Cicero bepróbálgatások, az egyéni hang és ábrázolásmód keresése és kialakítása. Az író széde L . Manilius törvényjavaslata mellett, 1907) nemcsak azért fordulat Cicero először tanulmányait k a m a t o z t a t j a . Verseiben részben az alexandriai költészetre pályafutásában, mert ez az első merőben jellemző átváltozási t é m á k a t dolgoz fel, politikai szónoklata, h a n e m azért is, részben (Uxorius, 'Papucshős') a görög mert i t t bontakozik ki először teljes pomúj-komédia kelléktárából merít. Lefor- p á j á b a n retorikai tehetsége. Stílusa sokd í t j a Aratosz Phainomena ('Égi jelensé- rétűen á r n y a l t t á színeződik, a mondatok gek') c., filozófiai t a n o k k a l átszőtt köl- záróakkordjai harmonikusabbá válnak, a teményét. Ez már t ö b b utánérzésnél, a prózaritmust rendkívül rugalmasan ke15*

227

CICER

zeli. Tartalmilag és hangulatilag széles színskálát vázolnak fel consul korában m e g t a r t o t t beszédei (De lege agraria vagy In Bullum, 'Az agrártörvényről', vagy 'Rullus ellen', 63; In Gatilinam, 63: Kazinczy F., Catilina ellen, M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio álma, 1837; Sárváry B., In Catilinam. M. T. Cicero kiszemelt szónoklatai, 1856; Osztie J . , A Catilina ellem beszédek, 1906; részletek: Borzsák I., Világirodalmi antológia, 1952; Pro G. Pabirio, 'Rabirius védelmében', 63; Pro Murena, i. e. 63: Sárváry B., ua., ('Murena védelmében', 1856). Bár valóságtükrük nemegyszer torzít és nem mindig haladnak együtt a társadalmi átalakulással, a mondatok szabad áramlása és harmóniája, a szavak csengése, az egyes szentenciák finomsága igaz élményt jelent. Önmagában hatásos, h u m a n i s t a gondolatok sokaságát felsorakoztató alkotás a Pro Archia poéta (i. e. 62: Sárváry B., ua., 1856; Trencsényi-Waldapfel I., Beszéd Archias, a költő védelmében, Cicero válogatott művei, 1958), mégis o t t érezzük mögötte a szónoknak azt az önző célját, amely s a j á t consulságát dicsőítő, fogyatékos költői leleményről árulkodó költeményének megszületését is eredményezte (60). A sértett ember önigazoló, bántóan önhitt kijelentései visszhangoznak Cicero ekkor írt leveleiben is (Balogh Gy., A M. T. Cicerónak négy könyvei, 1694; Kazinczy F., M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio álma, 1837; Fábián G., Cicero összes levelei időrendes sorozatban, 1861 — 1864; Kempf J . , Válogatott levelek, 1910). O H a r m a d i k korszaka 57-től 48-ig terjed. A lovagrendre való hivatkozás Plancius és Rabirius Postumus pere kapcsán (Pro Plancio, 'Plancius védelmében', i. e. 54; Pro G. Rabirio Postumo, 'C. Rabirius Postumus védelmében', i. e. 54), s ugyanakkor a renddel való szövetség széthullása, kiállás a köztársaság mellett, s egyben hódolat a régi államforma sírásói előtt, m u t a t j á k Cicero ekkori belső ellentmondását, amelyhez művészi an tagonizmus is társul. ,,A köztársaság jelen állapota elkeserít" — írja egyik levelében, s a szolgaságtól rettegő szorongást érezzük De haruspicum responso, 'A haruspexek válaszáról', 56) c. beszédében is Sestius ügyében fellépve (Pro Sestio, 56: Bozóky A., Cicero védbeszéde P. Sestius mellett, 1887) a köztársaság mellett tesz hitet, akárcsak Milo perében (Pro Milone, 52: Kazinczy F., Védő beszéd Ti t u s Annius Milo mellett, M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio álma, 1837) De re publica ('Az államról', 54—51) c dialógusában Polübiosz és Panaitiosz n y o m á n a régi köztársasági „ke-

v e r t " államformát magasztalja; nem a monarchia előhírnöke, mivel az egyszemélyi vezetést legföljebb á t m e n e t i állapotnak tekinti. A mű költői hevületű befejező részében (Somnium Scipionis, Kovásznai S., Marcus Tullius Cicei'o Nagyobbik Catoja, Laeliussa, Paradoxumai, és a Scipio álma, 1782; Kazinczy F., ua., M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio álma, 1837) az állam fenntartójának az örök élet túlvilági szépségét ígéri. E z t a republikánus felfogást azonban Cicero összeegyeztethetőnek t a r t j a azzal, hogy enniusi hexameterekben énekelje meg Mariust (Marius, 57?: Szabó K., Marius jóslatot kap, Római költők antológiája, 1963). Ugyanis a m ű nemcsak a hazatérés örömét, a Cicerót jelképező „homo n o v u s " eszményítósét fejezi ki, hanem hódolat az ellenfél, Caesar előtt is, akinek Marius rokona és politikai elődje volt. 56-ban mondott egyik politikai szónoklatával (De provinciis consularibus, 'A consuli provinciákról') szinte Caesar teljhatalma előtt egyengeti az utat, s Balbust védelmezve (56) a másik diktátorjelölt, Pompeius kegyét keresi. E politikai dilemma művészi téren is érezhető. Most születik első n a g y retorikai műve, a De oratore ('A szónokról', 55), amely szinte költői lendülettel emeli filozófiai szintre a szónoklás művészetét. Eszményképe a nyelv univerzális zsenije, alapelvei a nyelvi tisztaság, világosság és elegancia. A kor azonban n e m engedi, hogy elgondolásait nagy jelentőségű politikai beszédekben fogalmazza meg. Bár a Milo melletti beszéde valóságos szónoki remekmű, a senatushoz intézett Oratio, cum senatui gratias égit ('Beszéde, amikor a szenátusnak köszönetet m o n d o t t ' ) ós a néphez forduló Oratio, cum populo gratias égit ('Beszéde, amikor a népnek köszönetet m o n d o t t ' , 57) csak s a j á t kétségeit palástoló öntömjénezések retorikai rutinszókinccsel. Gyorsan h e r v a d ó panegyricus lehetett a száműzetését és hazatérését versbe szedő alkotása (De temporibus suis, 'Megpróbáltatásainak idejéről', 56) is. O 47 és 43 közt a köztársaság eszméjét őrizte a zsarnokság ellen, ez az időszak egyben a filozófiai számvetésnek, retorikai rendszere befejezésének, az utolsó nagy politikai beszédeknek kora. A caesarismus politikájától való elfordulás ösztönzi filozófiai elképzeléseinek kimunkálására. Ezen a téren nem önálló, nem teremtő gondolkodó. Elméleti vonatkozásokban a platóni eszmékre épülő új- Akadémia követője, etikai síkon a sztoicizmushoz közeledik: eklektikus rendszere azonban a legtisztább művészetté formálódva szólal meg. Az Academica ('Az Akadémia

228

CICER

tanításai', 45) c. filozófiai művében a filozófia történetét és a megismerés lehetőségót t á r j a fel. Agnosztikus, aki az istenek természetéről (De natura deorum, 'Az istenek természetéről', 45) és a jóslásról (De divinatione, 'A jövendölésről', 44) szóló írásaiban a felsőbb erők létét nem t a r t j a bizonyíthatónak, de az államvallást szükségesnek érzi. A végzet erejéről és határairól elmélkedve (De fato, 'A végzetről', 44) az emberi cselekvés szabadságát védelmezi. De finibus bonorum et malorum (45: Szerelemhegyi T., A legfőbb jóról és rosszról, 1891; Némethy G., A legfőbb jóról és rosszról, 1901) c., a nyelvi szépségek minden finomságát elénk táró dialógusában azt vallja, hogy az ember alapvetően nem romlott. A gyakorlati etikáról értekezve az emelkedett hangú Tusculanae disputationeshen (45: Rábold G., Tusculumi viták, 1914) elutasítja a halálfélelmet, a testi fájdalmat; a boldogság szerinte az erény kifejtése. Az öregségről szóló költői telítettségű kis dialógusában (Cato Maior sive de senectute, 44: Kovásznai S., Cicero Nagyobbik Catoja, Laeliussa, P a r a d o x u m a i és a Scipio álma, 1782; N é m e t h y G., Az idősebb Cato vagy az öregségről, 1916) az egyén szempontjából vizsgálja az etika kérdéseit. A barátság természetét k u t a t v a (Laelius sive De amicitia, 44: Kovásznai S., Cicero Nagyobbik Catoja, Laeliussa, Paradoxumai ós a Scipio álma, 1782; Virág B., M. T. Cicero: Lélius vagy beszélgetések a barátságról, 1802; Némethy G., Laelius a barátságról, 1886) nem mellőzi a politikai szempontot sem. De officiis c. fontos értekezésében (44: Kovásznai S., Az emberek tisztéről, 1795; Csengeri J . , A kötelességekről, 1908), amelyekben római példákkal illusztrálja a mindennapi élet erkölcstanát, Caesar alakjában leleplezi a hatalom démonát. 52 ós 46 között írt jogfilozófiai dialógusa (De legibus, 'A törvényekről') a természeti jog sztoikus elméletét fejti ki. Cicero retorikája szervesen épül filozófiájára. A Brutus (46: F á b i á n G., ua.„ 1865; Posch A., Cicero Brutusa, 1903) az atticistákkal folytatott vitából b o n t j a ki a római szónoklás művészetének történetét, Cicero egyéni retorikai koncepcióját. A szó a „köztársaságra boruló sötét éjben" felelősséggel jár, megköveteli a történeti tudatot. Az Orator (46: Fábián G., A Szónok, 1865; Borzsák I., A szónok, részlet, Világirodalmi antológia, 1952) eszményképe a szó egyetemes művésze, aki a beszéd összes árnyalatait érzi és a tárgynak megfelelően használja. Polemizál az atticisták száraz egyhangúságával, felállítja és a gyakorlatban is megvalósítja a prózaritmus követelményét. A szép az

óg harmóniájának és ragyogásának u t á n zása, a beszéd során legtisztább megvalósulása a zeneiség. Átgondolt retorikai rendszerének s leveleiből is feltáruló zsarnokságellenessógónek szintéziséből születnek azok a beszédei, amelyekkel Caesar életében Pompeius hívei mellett száll s í k r a (Pro Marcello, 46: Sárváry B , ua., 'Marcellus védelmében', 1856; Pro Ligario, 46: Kazinczy F., Beszéd Quintus Ligariusért, M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio álma, 1837; Sárváry B., P r o Ligario, 1856) ós Déiotarosz mellett emel szót (Pro rege Deiotaro, 'Déiotarosz király védelmében', 45), a diktátor halála u t á n pedig az ú j tirannus jelöltre, Antoniusv& szórja átkait a 14 Philippicábwa. (Philippicae; Bozóky A., M.Tullius Cicerónak!., I I . , X I V . Philippicája, 1887). E megrázó alkotások a szabadság lenyűgöző elogiumai. O Rendkívül ellentmondásos m ű vészegyéniség. N e m értette meg az idők szavát, a történelmileg szükségszerű dikt a t ú r a könyörtelenül elsöpörte, de zsarnoksággyűlöletóben anakronizmusa ellenére egyetemes emberi gondolat szól hozzánk: a szabadság szeretete. Helyenként következetlen emberi és politikai magat a r t á s á t , filozófiai rendszerének eklekticizmusát feledteti műveinek mély h u m a nizmusa, vagyis ,,az emberhez méltó erkölcsi m a g a t a r t á s " , a műveltség értékének hirdetése, t o v á b b á az a költői h a j lókonyságú nyelv, amely színskálájában, finoman árnyalt zeneiségében szinte kimeríthetetlen, s a legnagyobb római szónokká a v a t j a . Stílusa mesteri ötvözete az asianismus barokkos gazdagságának és az atticizmus józan egyszerűségének. Szándékos torzításai ellenére felbecsülhetetlen történeti forrás. Róma s z á m á r a meghódította a görög művészet t ö b b területét. Ő az ,,urbs" első számottevő filozófiai írója, ott áll a latin filozofikus költői nyelv bölcsőjénél, s Rómában első ; k é n t gyűjteti össze kiadásra leveleit. O lett a hellén és a római kultúra egyik legfontosabb közvetítője az utókor számára. H a t á s a a reneszánsz idején fölmérhetetlen, a költő Petrarca is rajongó csodálattal közeledik feléje. Később Locke, Hume, Voltaire, Diderot alkotásai m u t a t j á k elmélyült tanulmányozását. A modern filológia „képromboló d ü h e " sem sokat árth a t o t t megérdemelt hírnevének. H a z á n k ban ismerete a 11. sz.-tól datálódik, s a humanizmus nálunk is föllendíti kultuszát. Bornemisza P . a magyar nyelv m ű velésére az ő példáját említve buzdít. O t t szerepel neve a református és a jezsuita kollégiumok kötelező auktoranyagában egyaránt. Rákóczi levelei részben Cicero p é l d á j á t követik. Kölcsey a Parainesise

229

CICER

megírása e l ő t t a De officiist tanulmányozza. Jókai a Félistenek bolondságai c. kései kisregényének k ö z é p p o n t j á b a állítja Cicerót. O E g y é b m ű v e i : Pro Tullio ('Tullius v é d e l m é b e n ' , 71 ?); Pro Fonteio ('Fonteius védelmében', 70); Pro Gaecina ('Caecina védelmében', 69 v a g y 68); Pro Roscio comoedo ('A színész Roscius védelmében', 67 v a g y 66); Pro Gluentio ('Cluentius védelmében', 66); Pro Rabirio perduellionis reo ('A hazaárulással vádolt Rabirius v é d e l m é b e n ' , 63); Pro Sulla (62: N é m e t h y G., Cicero vódbeszéde P . Cornelius Sulla mellett, 1887); Pro Flacco ('Flaccus védelmében', 59); De domo sua adpontifices ('Házáról a p o n t i f e x e k előtt', 57); In Vatinium ('Vatinius ellen', 56); Pro Gaelio ('Caelius védelmében', 56); In Pisonem ('Piso ellen', 55); Pro Aemilio Scauro ('Aemilius Scaurus védelmében', 54); Partitiones oratoriae ('Felosztások a szónoki mesterségben', 64?); De optimo genere oratorum ('A szónokok legjobb neméről', 46 ?); Paradoxa Stoicorum (46: Kovásznai S., Marcus Tullius Cicero Nagyobbik C a t o j a , Laeliussa, P a r a d o x u m a i és a Scipio á l m a , 1782; F á b i á n G., Cicero vegyes m u n k á i , 1865); Topica('Topika', ?); Timaeus (45); Gonsolatio ('Vigasztalás', 45; elveszett); Hortensius (45; elveszett); De glória ('A dicsőségről', 44); De virtutibus ('Az e r é n y e k r ő l ' , ? ; elveszett). O Gyűjt, kiad.: J . C. Orelli—J. G. Baiter— C. H a l m : M. T. Giceronis opera (1845 — 1861); C. F . V. M ü l l e r - G . Friedrich: Cicero. Scripta quae manserunt omnia (1878 — 1898). N e m teljes m é g a Teubnerkiadás: A. K l o t z — E . Ströbel—K. Ziegler stb.: M. T. Giceronis scripta quae manserunt omnia (1914); sem az Oxford Classical T e x t s sorozatában, A. C. Clark— W. P e t e r s o n — A . S. Wilkins—L. P u r ser szerkesztésében megjelenő Cieero-sorozat (1900 — ); hasonlóképpen befejezetlen az Association Guillaume B u d é kiadásában, H . B o r n e c q u e — J . M a r t h a — E . Courbaud—L.—A. Constans s t b . szerkesztésében, f r a n c i a fordításokkal megjelenő Cicero-sorozatból (1915 — ) a levelek kiadása. O M a g y a r u l még: F á b i á n G.: M. Tullius Cicero összes levelei időrendes sorozatban (1861 —1864); uő.: Cicero vegyes m u n k á i . R h e t o r i c u m o k ós philosophicumok (1865); Trencsényi-Waldapfel I.: Cicero v á l o g a t o t t m ű v e i ( N é m e t h y G. f o r d í t á s á n a k felhasználásával, 1958). O írod.: Mihalik A.: Catilina Cicero- és Sallustiusnál (Székesfehérvári Zircz-cisterci g y m n a s i u m 1881/2. évi Értesítője, 1882); Bódiss J . : H a t év (63 — 57. K r . e.) Cicero életéből(1889); P o n o r i Thewrewk E . — I n c z e J . : Cicero élete ós művei (1890); A c s a y A.: Cicero m i n t böl230

cselő (1898); Simon L . : Cicero egy ism e r e t l e n philippicájának nyomai (1911); T h . Zielinski: Cicero i m Wandel der J a h r h u n d e r t e (1912); P r o h á s z k a L.: A p l a t o n i s t a Cicero (1942); Borzsák I . : Ciceroi n t e r p r e t á c i ó k ( E P h K , 1942, 188 — 199. lap, 1943, 384—394. lap); TrencsónyiW a l d a p f e l I.: Cicero és Lucretius (MTA I . O K , 1958, 113 — 170. lap); uő.: Cicero (Cicero válogatott m ű v e i , 1958); M a r ó t i E . : A 2. Sallustius-levól ós Cicero ( A n t T a n , 1958, 4 5 - 5 7 . lap); T. Petersson: Cicero (1963); K . Büchner: u a . (1964); H a v a s L . : Cicero és a lovagrend. I. e. 63 — 58. (A Debreceni K o s s u t h L a j o s T u d o m á n y e g y e t e m Történelmi I n t é z e t é n e k évkönyve, 1964);Trencsónyi-VValdapfel I . : Cicero (Klasszikus arcképek, 8. köt., 1964). Havas László Cicero, Quintus Tullius (i. e. 102—i. e. 43): római író, költő. M. Tullius Cicero öccse, a lovagrendből kiemelkedő politik u s volt; felesége, Pomponia, a gazdag r ó m a i lovag és t u d ó s T. P o m p o n i u s Atticus nővére. I. e. 65-ben aedilis, 62-ben p r a e t o r , 61-től 58-ig Kisázsiában proconsul, 58-ban Pompeius legatusa Szardínia szigetén, 54-től 52-ig Caesar m e l l e t t t a l á l j u k Galliában és B r i t a n n i á b a n , 51-től 50-ig M. Tullius Cicero mellett Kjlikiáb a n . Ö is a 43-as proskripeiók á l d o z a t a l e t t . O Legjelentősebb r á n k m a r a d t a l k o t á s a a Commentariolum petitionis ( F á b i á n G., Quintus: A consulság-keresósóről, M. Tullius Cicero összes levelei i d ő r e n d e s sorozatban, 1861 — 1864; F e h é r L., Quintus Cicero levele b á t y j á h o z , M a r c u s T. Ciceróhoz a consulválasztásról, A Mezőtúri ref. f ő g y m n a s i u m 1914 — 5-ik évi értesítője, 1915; Borzsák I . , D e petitione consulatus, részletek, R ó m a i t ö r t é n e t i chrestomathia, 1963). E z a M. Tullius Cicerónak címzett levél f o r m á j á b a n , 64 n y a r á n elkészült értekezés egyike a római köztársaságkor belpolit i k a i helyzetével foglalkozó legértékesebb t ö r t é n e t i forrásoknak. P o n t o s k é p e t r a j zol az ún. homo n o v u s o k ( ' ú j emberek') s a j á t o s társadalmi, politikai helyzetéről, a senatori rendhez való viszonyukról, az o p t i m a t á k k a l és a popularisokkal fennálló kapcsolatukról. L e í r j a jellemző önt u d a t u k a t , amely a h o m o novusok fölén y é t k í v á n t a igazolni a konzervatív régi családokkal szemben. A m ű jó bepill a n t á s t n y ú j t az egykorú választási küzd e l m e k fortélyaiba. Az értekezést t ö b b k u t a t ó egy császárkori rétor iskolai f o g a l m a z v á n y á n a k t e k i n t e t t e , amely M. Tullius Cicero beszédei a l a p j á n készült. E n é z e t e t azonban cáfolja, hogy a levél m i n d e n anakronizmus nélkül kapcsoló-

CICER

dik a 64-es politikai eseményekhez. A levél stílusa világos, gördülékeny, de elmarad b á t y j a eleganciájától, megjelenítő erejétől. Électra és Erigona c. d r á m a i alkotásai, Caesar britanniai h a d j á r a t á r ó l szóló eposza (De expeditione Britannica, A britanniai hadjáratról'), valamint Annales ( ' E v k ö n y v e k ' ) c. t ö r t é n e t i m ű v e n e m m a r a d t fenn. O Töredékei: A. R i e s e — F . Buecheler—A. Lommatzss-h: Anthologia Latina sive poesis Latinae supplementum (1869 —1920); H . P e t e r : HRR (2. k ö t . , 1906). O írod.: R . Till: Ciceros B e w e r b u n g urns K o n s u l a t (História, 1962). Havas László cicerónianizmus: retorikai ós stilisztikai i r á n y z a t ; t á g a b b értelemben a Marcus Tullius Cicero retorikai ós filozófiai munkásságának hatásáról tanúskodó, szellemét őrző, továbbfejlesztő irányzatok összessége. O Már a halála u t á n fellépő n e m z e d é k e k Cicerót t e k i n t e t t é k a római p r ó z a legnagyobb mesterének; különböző retorikai iskolák az ő műveiben t a n u l m á n y o z t á k a stílus művészetét, s ezekhez számos k o m m e n t á r t készítettek. Az i. e. 2. sz.-ban Quintilianus cicerói stílusban í r t retorikai m ű v é b e n nemcsak a legnagyobb szónokként m u t a t j a be, han e m a legnagyobb stílusművészként is. Cicero a kereszténység évszázadaiban is h a t o t t ; beszédeit az első időszakban formai szépségeik m i a t t olvasták, a középkor s z á m á r a a ciceronianizmus a z o n b a n elsősorban Cicero erkölcsi szempontból felhasználható írásainak, sztoikus nézeteinek á t v é t e l é t jelentette. O Az irányz a t virágzása a reneszánsz k o r á r a esik. F . Petrarca egyik levelében arról ír, h o g y már gyermekkorában, amikor magukból a m ű v e k b ő l n e m é r t h e t e t t meg semmit, a n n y i r a lebilincselte őt Cicero „szavainak édessége ós jó h a n g z á s a " , hogy azontúl minden m á s e g y h a n g ú n a k t ű n t számára. Később filozófiai írásaiért lelkesedett. Boccaccio a D e casibus virorum illustriumb a n ('Híres férfiakkal t ö r t é n t dolgokról') e g y a r á n t tiszteli Ciceróban a gondolkodót és ,,a r ó m a i ékesszólás" fejét; eklekticizm u s á t k ö v e t e n d ő p é l d á n a k tekinti. A következő h u m a n i s t a nemzedékek törekvéseihez — az egyéniség jelentőségének fokozódása, a személyes élmények értékének felismerése, a skolasztika elleni h a r c jegyében — Cicero m ű v e i a d n a k elméleti a l a p o t , másfelől pedig az egyéni színezetű, ékes stílus példaképének tekintik. A reneszánsz később m i n d i n k á b b az ízlés ós kifejezés kérdéseit állította középp o n t b a , Cicero eszméinek befolyása ezzel p á r h u z a m o s a n h á t t é r b e szorult; a ciceronianizmus ekkor voltaképpen stilisztikai

i r á n y z a t o t jelent. N y e l v h a s z n á l a t a nyom á n ekkor alakul ki és válik u r a l k o d ó v á az ú j l a t i n h u m a n i s t a próza, a m e l y az európai népek nemzeti i r o d a l m a i n a k kialakulásában jelentős szerepet j á t szott. A Cicero szellemében f o r m á l t ú j l a t i n nyelv hódítása n e m a közéletben v a g y a t u d o m á n y b a n , h a n e m az iskoláb a n m e n t végbe. A 16. sz. első évtizedeiben (mint pl. P. Bembónál) a ciceronizmus h a t á s á r a a középkori latin egyházi form u l á k is többnyire a n t i k mitológiai form á t öltöttek: pl. a latin szövegekben az „ A t y a " helyett n e m r i t k a a „ J u p p i t e r " . (A „ciceronianus, n o n c h r i s t i a n u s " 'ciceroniánus, n e m keresztény' szólásmondás jól érzékelteti ezt.) U g y a n e k k o r éles v i t á k is v a n n a k Cicero követői és ezek különböző irányzatokhoz t a r t o z ó ellenfelei között. A ciceroniánusok szerint a latin nyelvet csak u t á n z á s (imitatio) ú t j á n lehet elsajátítani; az u t á n o z a n d ó m i n t á n a k a legtökéletesebbnek kell lennie, s ez Cicero. O Erasmus a Ciceronia n u s (1528) c. szatirikus dialógusában f o r d u l t szembe e nézetekkel. Szerinte Cicerót n e m lehet utánozni, m e r t stílusa túlságosan egyéni; ez a stílus a kereszt é n y s é g előtti évszázad szónoki stílusa, így n e m felelhet m e g a kereszténység világának. E z é r t ú g y véli, h o g y az igazi ciceronianizmus lényege az elméletileg és gyakorlatilag e g y a r á n t alapos szónoki t u d á s és az olyan „szellem, m e l y e t szeret e t t ö l t el minden iránt, amiről helyeslően szól, s gyűlölet az i r á n t , a m i t kárhozt a t . " O Az 1530-as évektől kezdve E u r ó p a - s z e r t e elterjedt az a nézet — a ciceronianizmus ú j t a r t a l m a —, h o g y Cicero t a n u l m á n y o z á s a komoly eredm é n y t h o z h a t az egyes nemzeti n y e l v e k kifejlesztésében is (Vives, 1531; J . Du Bellay, 1549 stb.), de a reformációtól kezdve Cicero m i n d i n k á b b visszaszorul az iskolába, m i n t nyelvi s t ú d i u m o k t á r g y a . Másrészt viszont — a m i n t erre T. Zielinski meggyőzően r á m u t a t — Cicero elméleti és gyakorlati m u n k á s s á g a e g y a r á n t jelentősen befolyásolta a kiemelkedő politikai szónokok tevékenységét (különösen a f r a n c i a forradalom idején, s á l t a l á b a n a r e p u b l i k á n u s gondolat hirdetői körében). O A Cicero eklekticizmusa által közvetít e t t ókori eszmék h a t á s a — a ciceronian i z m u s e másik vonala — az ú j k o r b a n n e m lds jelentőségű. I s m e r t a d a t , h o g y Kopernikuszt a Cicerónál olvasott u t a lás — a sztirakuszai Hiketasz tanításáról, aki szerint a föld mozog a m o z d u l a t l a n égitestek körül — i n g a t t a meg a korabeli általános kozmográfiai nézetek helyesség é t illetően. A Cicero által k ö z v e t í t e t t hellenisztikus filozófiai rendszerek szá-

231

CICIL

mos 17 —18. sz.-i európai gondolkodóra h a t o t t a k , a m i n t erről t ö b b e k között J . Loeke, J. Toland, D. Hume, A. A. Ch. Shaftesbury, Voltaire, Nagy Frigyes, Montesquieu és m á s o k m u n k á s s á g a tanúskodik. O {—szónoklat) Q írod.: E . N o r d e n : Die antiké K u n s t p r o s e v o m V I . J a h r h u n d e r t v. Chr. bis in die Zeit der Renaissance (1923); T. Zielinski: Cicerón im Wandel der J a h r h u n d e r t e (1929); H . Lausberg: H a n d b u c h der literarischen Rhetorik (1960). Kovács Endre ciciliana [csicsiliána] ('szicíliai'): szerelmi t á r g y ú szicíliai népköltési m ű f a j ; formailag t ö b b n y i r e —hallata v a g y —capitolo quadernario, de f e n n m a r a d t egy canzone-formájú is, mely a provanszál líra virtuóz f o r m a i j á t é k á t , a —coblas capcaudadas t e l j e s (egész soros) változat á t m u t a t j a , ós a szakaszok utolsó soráb a n —rimalmezzo is szerepel. E b b ő l idézünk: Ó melyik istentelen durva ember lopta el kis cserépben bazsalikom virágomat ma reggel ? Nőtt gyarapodva, szépen, én ültettem tulajdon két kezemmel. Ünnepre nő, reméltem. Mi szégyen, ha ki rátör más javára 1 Mi szégyen, ha ki rátör más javára, és mily nagy kárt okozhat 1 Én ültettem el magját, én, az árva, és hogy lestem naphosszat! Oly szép volt, álmot nyújtott híves árnya, s irigyelték a rosszak — lám elorozta valaki a kertből. Lám elorozta valaki a kertből, és búsulok is érte . . .

O (—olasz irodalmi formák, szerelmi költészet) Tótfalusi István Cicognani [csikonyáni], B r u n o (Firenze, 1879. szept. 10. —1971. nov.) olasz író. Első, D'Annunzio h a t á s a a l a t t í r t prózai műve, a La crittogama ('A z á r v a t e r m ő ' , 1909) u t á n egy évtizednyi megszakítással ú j stílussal kísérletezett, a toszkán bozzettismo impresszionisztikus irányzatával; ezt igyekezett m o d e r n e b b t a r t a l m a k közvetítéséhez i d o m í t a n i . E korszakában több novelláskötete jelent meg, pl. a Gente di conoscenza ('Ismerősök', 1918). Első és legjobb La Velia (1923: P a s s u t h L., A fehér sirály, 1941) c. regényében a verista a l a p h a n g o t f á j d a l m a s a n reflexív tónus színezi. K i t ű n ő a polgári család h a n y a t l á s á n a k az ábrázolása. E b b e n és főként L'etá favolosa ('A mesés kor', 1940) c. regényében n a t u r a l i s t a részletességgel, de nosztalgikus érzéssel m u t a t j a be a m ú l t század végi Firenzét. Későbbi műveiben e g y r e s z u b j e k t í v e b b lett, gyermekkori emlékeit elevenítette fel moralizáló előadásban és egyre i n k á b b evangéliumi szelídséggel. O F ő b b művei

m é g : Belinda e il mostro ('Belinda ós a s z ö r n y ' , d r á m a , 1927); Villa Beatrice (reg., 1931: R u z i c s k a P., Beatrice, 1941); L'omino che ha spento i fochi {'Az e m b e r , aki k i o l t o t t a a tüzeket', reg., 1937); T o el rey ( ' É n a király', d r á m a , 1949); La nuora ('A m e n y ' , reg., 1954). O Mag y a r u l még: 1 nla (Tóth L., Modern olasz novellák, a n t o . , 1959). Tótfalusi István Cidendambajev, Csimit Cidendambajevics ( T a r b a g a t a j , m a Bui'ját ASZSZK, 1918 —): s z o v j e t - b u r j á t költő, író, újságíró. Pásztorcsaládból származik, 1937 ó t a publikál. L e g j o b b m u n k á i az első b u r j á t tudósról, Dorzsi Banzárovró 1 szólnak (Banzaraj hübűn Dorzso, ' B a n z a r f i a , Dorzso', reg., 1959; Türel njutaghá holo, 'Távol a szülőföldtől', reg., 1961; egy trilógia első részei). I r t elbeszélő költem é n y e k e t ós elbeszéléseket is. O Magyar u l : 1 elb. (n. n., Ű j Világ, 1952, 3.); 2 vers ( U r b á n E., A szovjet költészet a n t o l ó g i á j a , 1955). Kara György Cid-ének [szid] eszélt

305

COMIC

nyelvhez; a n n a k f i n o m í t o t t , stilizált vált o z a t á t képviselik. Versformáik is népi eredetűek; hallata, contrasto, strambotto, madrigál, lamento és caccia. Mindazonáltal e költői i r á n y z a t f o r r á s a n e m a népköltészet, a comico-realista költők éppúgy a k o r m a g a s m ű v e l t s é g é t képviselik, m i n t a dolce stil nuovóhoz tartozók, c s u p á n a középkori retorika „mediocre", m i n d e n n a p i m ű f a j i tanításait valósítják meg. O (—olasz irodalmi formák) O Írod.: M. M a r t i : C u l t u r a e stile nei poeti giocosi del t e m p ó di D a n t e (1953); M. Vitaié: I n t r o d u z i o n e a Rimatori comico-realistici del D u e e Trecento (1956). Herczeg Gyula comics [ k a m i k s z ] (angol ' v i d á m , komikus' szóból): n a p i l a p o k b a n folytatásosán közölt t ö r t é n e t , amely az eseményeket szalagszerűen elhelyezett r a j z o k f o r m á j á b a n m u t a t j a be. Nevezik comic stripnek ('komikus képszalag') is. Az első comics 1896-ban jelent meg New Y o r k b a n , a Sunday World c. ú j s á g b a n . A n a g y siker h a t á s á r a egyre t ö b b amerikai napilap indított ilyen, némileg a k a r i k a t ú r a felé hajló, többé-kevésbé humoros sorozatot. Ebből a m ű f a j b ó l n ő t t ki a k o m i k u m h o z m á r n e m k ö t ö t t —képregény műfaja, melyet az angol nyelvterületen változatlanul comicsnak neveznek. I s m e r t e b b régebbi és ú j a b b sorozatok az angol nyelvterületen: Krazy Kat, Blondie and Dagwood, Dick Tracy, Superman, Li'l Abner, Peanuts, Pogo. O írod.: C. Waugh: T h e Comics (1947); E. W e r t h a m : The Seduction of t h e I n n o c e n t s (1954); S. Becker: Comic A r t in A m e r i c a (1960). Országh László

nyeiben a z o n b a n szakít az esztétizálással, a d o k u m e n t u m f i l m t e c h n i k á j á r a emlék e z t e t ő m ó d o n a vizuális benyomások gyors e g y m á s u t á n j á v a l , közvetlen k r i t i k a , k o m m e n t á r és állásfoglalás nélkül igyekszik közvetíteni művészi mondanivalóját. A természet, f ő k é n t a tenger n a g y szerepet játszik élmény anyagában. Legjelentősebb n a p l ó j a az adriai t á j a k a t , kikötőket, halászokat megörökítő Gente di mare ('Matrózok', 1928), n é h á n y hón a p p a l később Al vento deli'Adriatico ('Vitorlással az Adrián') c. átdolgozva jelent meg. A kor viszonyai szempontjából is jelentős Le mie stagioni ('Korszakaim', 1951) c. életrajza. O E g y é b m ű v e i . Giorni di guerra ('Háborús n a p o k ' , m e m o á r , 1930); II delitto di Fausto Diamante ('Fausto D i a m a n t e bűne', r e g . , 1931); Gina—Giappone ('Kína—Japán', ú t i r a j z , 1932); Viaggi felici ('Boldog u t a z á s o k ' , reg., 1949); Un gatto attraversa la strada ( ' E g y m a c s k a á t m e g y az. u t c á n ' , nlák, 1955); Attraverso il tempó ('Át az időn', nlák, 1968); La donna del lago. Gribol ('A tó asszonya. Cribol', 2 reg., 1968); Amori di Oriente. Gioco d'infanzia ('Keleti szerelmek. A g y e r m e k k o r j á t é k a ' , 2 reg., 1968). O Magyarul: 1 nla. (Bóka L., Mai olasz elbeszélők, a n t o . , 1942); 1 nla (Passuth L., Nagyv., 1958, 8 ); 1 nla (Tóth L., Modern olasz novellák, a n t o . , 1959). O írod.: R . Bertacchini: Bibliográfia di Giovanni Comisso (Belfagor, 1954, 3.). Tótfalusi István

comic sketch [kámik szkecs] 1930. m á r c . 26. — ): amerikai (USA) költő, író. Szülei olasz bevándorlók voltak. A n y j a 16, a p j a 17 éves volt, amikor ő született; egy óv m ú l v a a n y j a h a z a m e n t Olaszo.-ba. Á r v a h á z a k b a n , mostohaszülőknél, fiúotthonokban nevelkedett, iskolát alig végzett, először 11 éves korában, m a j d később többször is megszö357

CORTE

k ö t t , c s a v a r g o t t , kallódott. 17 éves korában h á r o m évre b ö r t ö n b e került. I t t k a p t a első irodalmi élményeit, Dosztojevszkijt, V. Hugót, Stendhalt, Marlowe-t és Shelleyt olvasta, elkezdett verseket írni. Szabadulása u t á n alkalmi m u n k á k ból élt, t o v á b b csavargott. Véletlen folyt á n m e g i s m e r k e d e t t A. Ginsberggel, az ún. beat generation kiemelkedő költőjével, aki m e g i s m e r t e t t e a m o d e r n költészettel, és b e v e z e t t e az irodalmi életbe. N e w Y o r k b a n , m a j d Los Angelesben élt, j á r t egy ideig a H a r v a r d E g y e t e m r e is, a h o l k i a d t á k első verseskötetét. 1956-ban San Eranciscóba, a beat-költők központj á b a k e r ü l t , Ginsberggel, Kerouac-kol részt v e t t a beatek jazzkíséretű versfölolvasásain, s az u g y a n c s a k költő Ferlinghetti, a b e a t e k k ö n y v k i a d ó j a a d t a ki egy k ö t e t é t . K é s ő b b Mexikóba, m a j d P á r i z s b a u t a z o t t , a z ó t a o t t él. O A beat-csoport többi költőjéhez hasonlóan, ő is szertelen, a n a r c h i s t a lázadó, h a n g j a azonban kevésbé d u r v a és obszcén társaiénál. Erőteljes, h a r s á n y , m i n d e n f o r m á n a k és hagyom á n y n a k f i t t y e t h á n y ó költészete csupa tagadás és nyers költői erő; k i m o n d a t lanul a z o n b a n csupa sóvárgás is a jó, a szép, az elvesztett h a r m ó n i a u t á n . Lázadása elsősorban a h á b o r ú , a hadsereg, a politika ellen irányul. O Művei: The Vestal Lady oj Brattle ( A B r a t t l e u t c a i szűzi hölgy', versek, 1955); Gasoline {'Benzin', versek, 1958); Bomb ( ' A b o m b a ' , versek, 1958); The Happy Birthday oj Death ('A halál boldog születésnapja', versek, 1960); American Express (reg., 1961). O Magyarul 2 vers (Somlyó Gy., Szélrózsa, anto., 1964); 3 vers (Eörsi I . , Orbán O., Üvöltés. Vallomások a b e a t nemzedékről, 1967); 1 vers (Juhász F . , Ű I, 1967, 12.); 2 vers (Nagy L, Darázskirály. Vál. műford.-ok, 1968); 1 vers (Tornai J . , N a g y v , 1970, 1.); 5 vers (Eörsi I., N a g y v , 1970, 10.). O írod.: D. M. Allén: The N e w American P o e t r y 1945 — 1960 (1960); Somlyó Gy.: A k i k n e k n e m kell a jóság — Ű j amerikai költők (Nagyv, 1963, 6.); K r i s t ó N a g y I . , Amerikai regények (Vság, 1964, 11.); J u h á s z F . : Gregory Corso kegyetlen emberi éneke (ŰI, 1967, 12.). Vajda

Miklós

Cort [kort], F r a n s Jozef de; F r a n s Beynen (álnév); (Antwerpen, 1834. jún. 21.—Elsene, Brüsszel külvárosa, 1878. j a n . 18.): f l a m a n d költő, szerkesztő. Jogászk é n t élt, közben 1858 és 1861 közt egy napilapot, m a j d 1861-től haláláig a De Toekomst c. kulturális folyóiratot szerkesztette. A franciás—hollandos d i v a t t a l szemben költészetét a középkori német-

alföldi verselés hangzása, r i t m i k á j a inspir á l t a . Népies, nyelvi v i r t u o z i t á s a a flam a n d emancipáció fontos előzménye. O F ő verseskötete: Liederen en Gedichten ('Dalok és költemények', t ö b b bőv. kiad, a legutóbbi: 1912). O M a g y a r u l : 2 vers (Szalay K., H o l l a n d költőkből, 1925). Bernáth István Cortázar [kortászár], J u l i o (Brüsszel, 1914 —): a r g e n t i n író. Szülei argentinok, családja az író születése u t á n visszatért Buenos Airesbe. I t t élt 1952-ig, ekkor á t t e l e p ü l t Párizsba, jelenlegi tartózkodási helyére. O Első novelláskötete, a Bestiario ('Gladiátor', elb.-ek, 1951) megjelenése u t á n neve világszerte i s m e r t t é vált. Kedveli a pszichopatiás esetek elemzését, hőseit t ö b b n y i r e képzelgésen alapuló, s z ö r n y ű félelemérzés t a r t j a hatalm á b a n . Novelláit az izgalom ós a feszült várakozás légköre teszi lebilincselővó. A Bestiario elbeszélései á l t a l á b a n teljesen váratlanul, m e g h ö k k e n t ő m ó d o n végződnek, az író szinte faképnél h a g y j a az olvasót. A művészi érettség t e t ő f o k á t jelölő következő kötetében — Final del juego ('A j á t é k vége' elb.-ek, 1956) — m á r n e m a p o é n hiánya, h a n e m a poén eredetisége hozza a meglepetést. G y a k r a n titokzatos dolgokról ír, d e mégsem misztifikál; a n n a k ellenére, h o g y elárulja, leleplezi, hogy hősei hallucináció ja m i n alapszik, a titokzatosság h a n g u l a t á t , a mágikus atmoszféra lenyűgöző hatás á t mégis töretlenül m e g t a r t j a . í g y a Las puertas del cieZóban ('Az ég kapui') t u d j u k , h o g y a hős l á t o m á s á n a k egyszerűen a hasonlóság az oka, a La noche boca arribában ('Éjszaka, h a n y a t t fekve') pedig álomról v a n szó, mégis, a látomás, ill. az álom ereje az olvasót is éppen úgy hatalmában tartja, mint magukat a szereplőket. E h a t á s t i t k a lélektani és stiláris tényezőkben rejlik: C o r t á z a r biztonsággal t u d j a megragadni a legapróbb lelki rezdülést is, és mindig m e g t a l á l j a a hozzáillő á r n y a l t kifejezési f o r m á t . A Los premios ('A n y e r e m é n y e k ' , 1960) c. regény k e r e t é t egy t á r s a s h a j ó u t a z á s a d j a , melyhez sorsjegy r é v é n j u t o t t a k a résztvevők. E z a beállítás a legkülönbözőbb t á r s a d a l m i állású, r a n g ú és korú emberek ábrázolását teszi lehetővé. B á r g y a k o r i a k b e n n e az eléggé elvont elmélkedések, dialógusok különböző emberi, t á r s a d a l m i ós életfilozófiái kérdésekről, a k ö n y v a legszélesebb olvasóközönséget is lebilincseli a cselekmény alakítása, egy izgató kérdés felvetése és f ü g g ő b e n t a r t á s a által. Cortázar egész életművére jellemző a valóságos és képzeletbeli elemek F . Kajkára emlékeztető elegyítése. E b b e n

358

CORTE

a regényében további érintkezési p o n t o k t a l á l h a t ó k : 1. a hatóság, az államapparát u s p o n t o s a n o t t kapcsolódik a cselekmény f o l y a m a t á b a , ahol az t i t o k z a t o s s á válik, 2. az állami b e a v a t k o z á s jogtalanságot, kegyetlenséget, gyilkosságot eredményez. K ö v e t k e z ő regényére, a Rayuelára ('Ugróiskola', reg., 1963) az elvontság és a szenvedélyesség, az egységes cselekmény h i á n y a és a d i n a m i z m u s e g y a r á n t jellemző. A m ű ú j u t a k a t keres a regény m ű f a j á b a n : a kompozíciót érintő kísérletezése m á r - m á r a f o r m a l i s t a játék h a t á r á t súrolja. (A fejezetek sorrendjének m e g v á l t o z t a t á s a révén k é t , sőt t ö b b regény olvasható ki u g y a n a b b ó l a szövegből.) Utolsó elbeszélései bizonyos mért é k ű visszatérést jelentenek a k o n k r é t t á r s a d a l m i valósághoz és a h a g y o m á nyos m ű f a j i keretekhez. O. F ő b b m ű v e i még: Las armas secretas ('A titkos fegyverek', elb.-ek, 1959); Todos los fuegos elfuego ('Minden tűz: t ű z ' , elb.-ek, 1966); La vuelta al dia en ochenta mundos ( ' U t a zás egy n a p a l a t t , n y o l c v a n világban', ért.-ek, 1967); 62. Modelo para armar ('62. Összerakós j á t é k ' , reg., 1968); Último round ('Utolsó r u n d ' , ért.-ek, 1970). Filmje, Blow-up (Nagyítás, 1966, angol) c. M. Antonioni rendezésében készült. O Magvarul: 1 — 1 nla ( H a r g i t a i Gy., É g t á jak, anto., 1967; Vér A., N a g y v , 1967, 12.; Szekeres Z., Nagyv, 1968, 11.). O írod.: E . Anderson I m b e r t : J u l i o Cortázar; F i n a l del juego (Revista I b e r o a m e r i c a n a , 1958, jan.—júl.); Csép A . : E l papel de lo f a n t á s t i c o en las obras de C o r t á z a r (Acta Litteraria, 1969, 3—4.). Gsép Attila Cortebarbe [kortöbárb], Gourte barbe (13. sz.): francia költő. A.Les trois aveugles de Gompiégne (Végh Gy., A h á r o m v a k koldus története, Világirodalmi Antológia 2. köt., 1955) c. fabliau szerzője. A szellemes t ö r t é n e t egy d i á k f u r f a n g j á r ó l szól, aki rászed 3 vak koldust, ú g y téve, m i n t h a fizetné a l a k m á r o z á s u k a t . A kocsmárost a plébániára küldi p é n z é r t , de o t t előre elhíreszteli, hogy a k o c s m á r o s az ördöggel cimborál. Az, szegény, n e m c s a k a p é n z é t n e m k a p j a meg, de az ördögűzés t o r t ú r á j á n is á t kell esnie. corte d'amore [körte dámóre]; cour d'amour [kur dárrmr] ('szerelmi törvénys z é k ' ) : középkori provanszál, f r a n c i a és olasz m ű f a j . Szoros k a p c s o l a t b a n áll a középkori szerelmi kazuisztikával és a didaktikai értekezések d i v a t j á v a l . A trubadúrköltészet, a szicíliai iskola, a dolce stil nuovo révén kidolgozott szerelemfelfogást, kezd e t b e n az arisztokratikus, később az értelmiségi-polgári r é t e g nézeteit fejezi ki.

A corte d ' a m o r e , vagyis szerelmi törvényszék s a j á t o s v i t a f ó r u m : előkelő t á r saság találkozik stilizált természeti környezetben, s ,,király"-t v á l a s z t a n a k m a guk közül, aki a bíró, az ítólőmester szerepét tölti be. A társaság tagjai — rendszerint f é r f i a k , a 14. sz.-ban a z o n b a n férfiak, n ő k vegyesen — egymás u t á n a d j á k elő eldöntésre váró, szerelemre vonatkozó p r o b l é m á i k a t . A p r o b l é m á t felvető v á r j a a király válaszát, h a n e m elégedett vele, n e m fél v i t á b a szállni, azonban lehet, hogy az utolsó szó, v a g y i s a döntés, a királyé m a r a d . Boccaccio Filocolo c. corte d ' a m o r é j á b a n a szerző felvilágosult m a g a t a r t á s á n a k megfelelően a nők a f é r f i a k h o z hasonlóan teljes szabadsággal f o g a l m a z t á k meg a nemegyszer kényes t é m á k a t . A korábbi corte d ' a m o rék fejtegetései meglehetősen s z á r a z a k , intellektuálisak; Boccaccio nál azonban á l t a l á b a n v é r b ő elbeszélő kedvvel, a részletek bőségével valóságos novellává kerekedtek; n e m egy később a Decam e r o n b a is belekerült átdolgozott form á b a n . O írod.: L. Constans: Les m a n u scrits p r o v e n g a u x de C h e l t h e n a m L a Cour d ' A m o u r (Revue des L a n g u e s romanes, 3. sorozat, 61. köt.); R . Ortiz: Francesco d a Barberino e la l e t t e r a t u r a didattica neolatina (1948); E . Gorra: L a teorica dell'amore (Fra d r a m m i e poemi, 1901). Herczeg Gyula Corte-Real [korti;reál], J e r ó n i m o (Liszszabon, 1530 k . — É v o r e , 1588. nov. 15.): p o r t u g á l k ö l t ő , festő, zenész. Tengerészt i s z t k é n t h a r c o l t Sebestyén király a f r i k a i h a d j á r a t á b a n , később I n d i á b a n g y a r m a t i tisztviselő l e t t . O Kiemelkedő képviselője volt a k o r s z a k divatos á r a m l a t á n a k , amely a l u z i t á n nemzet n a g y uralkodóinak és hadvezéreinek f e g y v e r t é n y e i t hősi h a n g v é t e l ű versekben ö r ö k í t e t t e meg. K ö l t ő i eszményképe GamŐes volt, úgyszólván v a l a m e n n y i m ű v é b e n az ő szerkezeti és stiláris megoldásait alkalm a z t a . Művei közül kiválnak a Felicíssima Vitória . . .en el Golfo de Lepanto ('A dicsőséges lepantói győzelem. . .', 1578) és a Sucesso do segundo cerco de Diu ('Diu m á s o d i k o s t r o m á n a k kimenetele', 1574) c. hosszú lélegzetű elbeszélő költeményei, az u t ó b b i Joáo de Castro alkirály és J . de Mascarenhas kapitány t e t t e i n e k elbeszélése az 1546-ban lezajlott híres tengeri csatában. O írod.: F . de Figueiredo: A épica portuguesa no século X V I . (1950). Tavaszy Sándor Cortés [kortesz], Alfonso (1887 — ): nicaraguai költő. F i a t a l o n elmebeteg lett, ez a z o n b a n irodalmi tevékenységét n e m gátolta. H o s s z ú ideig R . Darío leóni 359

CORTE

h á z á b a n l a k o t t , m a j d a m a n a g u a i elmegyógyintézetbe szállították. O R- Darío h i v a t o t t örököse, a nicaraguai modernismo t o v á b b f e j l e s z t ő j e . Betegségében átélt hallucinációkkal teli verseit eredeti, rendkívül merész m e t a f o r á k sora emeli a latin-amerikai költészet élvonalába. M u n k á i t c s a l á d j a jelentette m e g h á r o m k ö t e t b e n : Poesias ('Költemények', 1931); Tardes de oro ( ' A r a n y d é l u t á n o k ' , költ.-ek, 1936); Poemas eleusinos ('Eleusziszi versek', 1935). O írod.: E . Cardenal: N u e v a poesía nicaragüense (1949). Inotai András Cortés [kortesz], H e r n á n ; F e r n a n d o Cortez (helytelenül); (Medellín, E x t r e m a dura, 1485—Castilleja de la Cuesta, Sevilla köz., 1547. dec. 2.): Mexikó hódítója, s p a n y o l krónikaíró. Tönkrem e n t nemesi család gyermeke. Salamancában jogot t a n u l t . 1504-ben u t a z o t t az Üjvilágba. R é s z t vett K u b a (1511) megh ó d í t á s á b a n , 1519-ben pedig ő igázta le Mexikót. R ö v i d hazatérése u t á n (1528) 1541-ig m a r a d t az Újvilágban. H a m v a i t s a j á t kérésére Mexikóba szállították. O Mexikó m e g h ó d í t á s á t V. Károlyhoz írt 5 levelében beszéli el: Cartas y Belaciones ('Levelek és jelentések', 1519—1526). A Julius Caesar stílusára emlékeztető, eleven, érzékletes beszámolók kétségtelenül irodalmi é r t é k ű e k . Cortés rokonszenvvel beszél b e n n ü k az indiánokról, n a g y r a értékeli t á r s a d a l m i szervezettségüket, csodálja k u l t ú r á j u k magas f o k á t . Az író p a r a d o x m ó d o n nemcsak Mexikó meghódítója, h a n e m Mexikó ősi k u l t ú r á j á n a k n a g y tisztelője is. O írod.: E s t u d i o s cortesianos, recopilados con m o t i v o del I V centenario de la m u e r t e d e H e r n á n Cortés (1947); R . H . Valle: Bibliográfia d e H e r n á n Cortés (1953). Inotai András Cortese [korte'ze], Alessandro ( R ó m a , 1469 előtt—uo., 1499): olasz költő. Paolo Cortese t e s t v é r e , IV. Sixtus p á p a kúriai t i t k á r a és n u n c i u s a volt; kapcsolatot t a r t o t t fenn firenzei irodalmi körökkel és a Medici-házzal. Kisebb alkalmi költeményei és vallásos elmélkedései mellett említést érdemel Mátyás királyhoz í r t dicsőítő éneke. Cortés Rodríguez [kórtisz rodrígez], A r m a n d o (családi név); Violante de Cisneiros (írói nóv); (Villa F r a n c o do Campo, Azzorre mellett, 1891. n o v . 17. — ): p o r t u g á l költő, író. A p o r t u g á l modernismo egyik kiemelkedő a l a k j a . F . Pessoa, M. de Sá-Carneiro, A. P . Guisaldo t á r s a s á g á b a n alapító t a g j a volt a m o d e r n i s t a törekvéseket elsőkónt összefogó, Orpheu elnevezésű irodalmi kör360

n e k (1915). O K ö l t e m é n y e i b e n is a modernismo stíluseszmónyei u r a l k o d n a k , m e l y e k e t a p o r t u g á l folklór hagyom á n y a i v a l ötvöz. Színpadi szerzőkónt is ismert. O F ő művei: Ode de Minerva ('Ódák Minervához', költ-ek, 1923); Cántico das föntés ('A források éneke', költ.ek, 1934); Cantares de noite, seguidos dos poemas de Orpheu ('Az é j s z a k a énekei, f o l y t a t á s a az Orpheus költeményeinek', 1942); Horto fechado e outros poemas ('Termékeny kert, és m á s költemények', 1953). Tavaszy Sándor cortez 'amors: —amour

courtois

Corthis [kortisz], A n d r ó (írói nóv); M m e R a y m o n d Lécuyer (családi név); A n d r é e Hussen (leánykori név); (Párizs, 1885—?, 1952): francia írónő. I f j ú s á g á t Spanyolországban t ö l t ö t t e . 1906-ban jel e n t k e z e t t Gemmes et Moires ('Drágaköv e k és selymek') c. v e r s g y ű j t e m é n y é v e l . J ó kópzelőtehetsóg, egyszerű stílus jellemzik. Kiemelkedik a női lélek érdekes analízisével. O F ő b b művei: Petites vies dans la tourmente ('Kis életek a v i h a r b a n ' , reg., 1919); Pour moi seule' ( ' M a g a m n a k egyedül', reg., 1919); Le merveilleux retour ('A csodálatos visszatérés', reg., 1935). O Magyarul 1 nla (Világ, 1910, 177.); 2 nla (Pesti Napló, 1910, 246, 298.); 1 nla (Pesti Napló, 1911, 200.); 1 nla (Világ, 1911, 3.); 1 nla (Pesti Napló, 1912, 138.). Bródy Miklós Corti [korti], E g o n Caesar Gráf (Conte) (Zágráb, 1886. á p r . 2.— K l a g e n f u r t , 1953. szept. 17.): osztrák író és történész. Lombardiai nemesek sarja, az osztrák— m a g y a r hadsereg vezérkari tisztje, részt v e t t az 1. világháborúban, m a j d a bécsi egyetemen t ö r t é n e t t u d o m á n y b ó l szerz e t t d o k t o r á t u s t . O K e d v e l t és szinte kizárólagos m ű f a j a a művészi igényű életrajzi regény, amelyhez é p p ú g y , m i n t anekdotáihoz — élményekben gazdag i f j ú k o r a mellett hiteles f o r r á s o k r a támaszk o d v a — elsősorban az o s z t r á k és a n é m e t történelemből veszi t é m á i t . O F ő b b regényei: Alexander von Battenberg ( ' B a t t e n b e r g Sándor', 1920); Das Haus Bothschild ('A R o t h s c h i l d - h á z ' , 1927— 1928); Elisabeth, die seltsame Frau (reg., 1934: Turóczi -Trostler J . , F a r k a s J . : Erzsébet, 1935); Die Tragödie eines Kaisers ('Egy császár t r a g é d i á j a ' , 1935); Kaiser Franz Joseph I. ('I. F e r e n c József császár', 1 9 5 1 - 1 9 5 2 ) . O írod.: F . Wallisch: E g o n Corti ( F r e u d e a n Büchern, 1953, 11.). Mádl Antal Corwin [kóivn], N o r m a n Lewis (Boston, Mass., 1910. m á j . 3. — ): a m e r i k a i (USA) d r á m a í r ó , rádiószerző. Feszült dialógusok -

COSIC

ban és fordulatos cselekményekben gazdag, h e l y e n k é n t szürrealista elemekkel k o m p o n á l t d r á m á k a t írt. 1938-ban került a Columbián Broadcasting S y s t e m rádiótársasághoz. P r o g r a m j a i , m ű s o r a i rádióban, színpadi ós k ö n y v v á l t o z a t b a n is sikert a r a t t a k . The Warrior ('A harcos', 1947) c. o p e r á t is írt. O F ő b b művei még: The Plot to Overthrow Christmas ('Terv K a r á c s o n y megdöntésére', különféle írások, 1940); Untitled and Other Works ('Cím nélkül és egyéb m ű v e k ' , d r á m á k , 1947); Dog in the Sky ( ' K u t y a az égben', r á d i ó d r á m a reg. változata, 1952); Overkill and Megalove ('Szupergyilkosság és megaszerelem', dráma, 1961). O Magyarul: öreg rozmár (Ottlik G., rádiój., Mag y a r R á d i ó , 1946. aug. 10.); Bumjon Jones különös kalandja (Sőtér I . , rádiój., Magyar R á d i ó , 1947. ápr. 9.). Corydon [korüdón], R ó b e r t (Koppenhága, 1924. m á j . 15. — ): d á n költő. Fényképész fia, korán ú j s á g í r ó lett. Az északi országok s a j t ó t e r m é k e i b e n megjelenő krónikáiból, tárcáiból, verseiből él 1946 ó t a . O Első két, csak utólag fölfedezett verskötete (Haenderne, 'Á kezek', 1950; Fuglespor, 'Madárlábnyom', 1952) ó t a a modern honi költészet magányos f a r k a s alkatú, i m a g i s t a s a j á t s á g ú , nagyrabecsült mestere. K o m p a k t m e t a f o r á k b a n t ü k r ö z t e t e t t világa, metszetólessógű kifejezései mélyén mégis némi i r ó n i á b a b u r k o l t szelídség nyugszik. Lukketid ('Záróra', 1964) c. kisregényében különféle társadalmi t í p u s o k emlékezetében k u t a t a m á r lezárt, d a h a j d a n teljes óletélményt n y ú j t ó g y e r e k k o r u t á n . O E g y é b főbb művei: Synets flod ('A látás áramlása', vál. versek, 1963) Karambolage ( ' K a r a m b o l ' , költ.-ek., 1966). O Magyarul: 1 vers (Orbán O., Skandináv költők antológiája, 1967). O írod.: J . G. B r a n d t : P r a e s e n t a t i o n (1964); T. B r o s t r 0 m : Versets lovemanlte (1960). Bernáth István Coryell, J o h n Russel:

Nick

Carter

cosante: —cossante Cc§buc [kosbwk], George (Hordó, m a George Cosbuc, 1866. szept. 8.—Bukarest, 1918. m á j . 9.): r o m á n költő, műfordító. Lelkészi család szülötte. A naszódi g i m n á z i u m b a n és a kolozsvári egyetemen t a n u l t , m a j d a nagyszebeni T r i b u n a m u n k a t á r s a lett. B u k a r e s t b e kerülve a kultuszminisztériumban dolgozott, s I. L. Caragialev al és I. Slavici-csal együtt 1894-től a Vatra, A. Vlahupaval együtt 1901-től a Semanatorul c. folyóiratot szerkesztette ós a d t a ki. 1902-től haláláig a Tanítók H á z á n a k előadója volt. O

Költészete a p a r a s z t i élet valóságos enciklopédiája, a p a r a s z t i m u n k á t , az erdélyi r o m á n falut megelevenítő életképei marad a n d ó alkotások. Balladái, a Nunta Zamfirei (Zamfira esküvője, ford. Vidor M.), a Moartea lui Fulger (Villám halála, ford. R á b a Gy.), az El-Zorab (ford. F r a n y ó Z.) stb. a természetes életet dicsőítik. Szerelmi l í r á j a az érzések széles s k á l á j á t szólaltatja meg, f ő k é n t nőalakjai emlékezetesek. H a z a s z e r e t e t e történelmi tárg y ú versei m e l l e t t t á j leíró költészetében j u t kifejezésre. A parasztkórdés lírai megfogalmazása az 1894-ben írt Noi vrem pamínt c. verse, melyet József A. Földet adj! c. f o r d í t o t t m a g y a r r a . Több költeménye Heine, Chamisso, Lermontov, Endrődi S. és m á s o k műveinek utánérzése, de v e r s t e c h n i k á j á b a n eredeti, s a kölcsönzött f o r m a i elemeket is szerencsésen a d a p t á l j a . K i v á l ó m ű f o r d í t ó . Vergilius, Kalidásza m ű v e i t , Dante Isteni színj á t é k á t , Schiller D o n Carlos c. d r á m á j á t és a világirodalom m á s gyöngyszemeit f o r d í t o t t a r o m á n r a . Első m a g y a r tolmácsa Bévai K . , ú j a b b fordítói: Áprily L., Franyó Z., Hegyi E., Ignácz R . , Illyés Gy., Jtkely Z., Kányádi S., Kiss J . , Nemes Nagy A , Rába Gy., Salamon E . , Szabó E., Szemlér F., Vidor M., Weöres S. stb. O F ő b b művei: Balade §i idile ('Balladák ós idillek', 1893); Fire de tort ('Orsószálak', költ.-ek, 1896); Ziarul unui pierde-vará ('Egy naplopó n a p l ó j a ' , költ.-ek, 1897); Cíntece de vitejie ('Vitézi dalok', 1904). O Magyarul: Költemények (Révai K . , 1905); Mese a libákról (költ., Majtényi E., 1952); Erdei lakodalom (költ., Deák T., 1957); Költemények (Áprily L., Deák T., stb., 1958); A pásztorlány (vál. költ.-ek, Áprily L., F o d o r A., Jékely Z. stb., 1958); Költemények (Szabó E., Szemlér F . , 1961); Költemények ( R é v a i K., Vidor M., 1964). O írod.: I. G h e r e a : Studii eritice (3. köt., 1897); Szabó E . : Cosbuc György (1904); O. Goga: P r e c u r s o r i (1930); V. S t r e i a n u : Clasicii nostri (1943); L. R e b r e a n u : Amalg a m (1943); G. Seridon: Pagini despre Cosbuc (1957); R é z P . : Cosbuc versei magyarul ( N a g y v , 1959, 5 ); D. Micu: George Cosbuc (1963)); C. DobrogeanuGherea: A p a r a s z t s á g költője (Kritikai t a n u l m á n y o k , 1963); G. Seridon —I. D o m §a: George Cosbuc (1965); P á l f f y E.: Adalékok az Arany—Cosbuc p á r h u z a m hoz (FK, 1969, 1—4.).' Pálffy Endre Cosic [tyoszity], Bora (Zágráb, 1932. ápr. 5. — ): szerb író. 1952-től t ö b b folyói r a t o t szerkesztett ( M l a d a kultura, Knjizevne novine, Danas). Hermetikus, e x t r é m f o r m á j ú regényei a klasszikus regényforma elleni tiltakozás termékei. Tanul361

COSIC

m á n y a i t a lendületes előadásmód ós a p a r a d o x i r á n t i h a j l a m jellemzi. Priőe o zanatima ('Mesék a mesterségekről', 1966) c. k ö t e t é n e k s a j á t o s hangú elbeszélései a h á b o r ú s és a h á b o r ú u t á n i Belgrád életét elevenítik föl. O Magyarul: Uloga nője porodice u svetskoj revoluciji (reg., 1970: Ács K . , Családom szerepe a világforrad a l o m b a n , 1970). Cosic [tyoszity], Branimir (Stilar, 1903. szept. 13.—Belgrád, 1934. j a n . 29.): szerb író. J o g o t és bölcsészetet h a l l g a t o t t Belgrádban, L a u s a n n e - b a n és P á r i z s b a n (1918 — 1922), u t á n a újságíró volt. K o r a i h a l á l á t t ü d ő b a j okozta. O A h a g y o m á n y o s realizmus képviselője, stílusa h a j lékony és képszerű. Már első m ű v e i b e n m e g m u t a t k o z o t t aprólékos, p o n t o s megfigyelőképessége. Műveiben az o s z t r á k m a g y a r megszállás a l a t t i szerb f ő v á r o s életéről, v a l a m i n t az 1. világháború u t á n i polgári társadalomról meggyőző e r e j ű k é p e t fest. L e g j o b b m ű v e a Poko&eno polje (1934: Herceg J . , Szedett fa, 1957). Á Kao protekle vode ('Miként a víz f o l y t ' , 1933) c. elbeszéléskötete ú j , szociálisan elkötelezett alkotó korszak k e z d e t é t jelent e t t e . O E g y é b művei: Deset pisaca — deset razgovora ('Tíz író — tíz beszélgetés', tan.-ok, 1931); Kroz knjige i knjizevnost ( ' K ö n y v e k k ö z ö t t és az irodalomb a n ' , tan.-ok, 1937). O írod.: B. N o v a kovic: B. Cosié (1937); E . Finei: K n j i zevm p u t B. Cosica (1962). BoSko Novakovic Ccslc [tyoszity], Dobrica (Velika D r e n o va, 1921. dec. 29. —): szerb író, esszéista. Mezőgazdasági iskolát végzett. R é s z t v e t t a népi felszabadító h á b o r ú b a n , m a j d p á r t f u n k c i o n á r i u s és országgyűlési képviselő volt. K é s ő b b folyóiratokat szerkesztett. O A Daleko je sunce (1951: H e r c e g J . , M a j d megvirrad m á r , 1953) c. első r e g é n y e ú j jelenség volt a jugoszláv i r o d a l o m b a n . T é m á j a a p a r t i z á n h á b o r ú , de regényében n e m az addig szokásos fehér-feketén á b r á z o l j a a h a r c b a n résztvevőket, h a n e m művészi erővel, életszerűen, á r n y a l t a n . A l a k j a i hús-vér emberek, a k i k e t sok esetben a kétség és a félelem g y ö t ö r , s a k i k b e n nemegyszer i n t i m v á g y a k és r e m é n y e k ébrednek. E b b e n a regényében a realista módszer erős líraisággal párosul, a ^ következő regényében (Koreni, 1954: Ács K., Gyökerek, 1956) a z o n b a n m á r ú j kifejezésmóddal és szerkezettel kísérletezik: ,,Hogy k o r t á r s a i m a t jobb a n megértsem, elődeiktől i n d u l t a m el. Csak így lehet teljesen megérteni az eszmék és gátlások sokaságával s ú j t o t t e m b e r t . " A regény a 19. sz. utolsó évti362

zedének belső politikai viharokkal ós válságokkal teli i d ő s z a k á b a n a kapitalizálódó szerb falu belső ellentmondásait t á r j a olvasói elé, k e t t ő s keretben: egyrészt a n é p és a föld, m á s r é s z t a családok d r á m á j á b a n . Cosic r e g é n y e a m o d e r n jugoszláv irodalom jelentős alkotása, a n n a k ellenére, hogy a költői, impresszíven t ö m ö r , gazdag d r á m a i helyzeteket néhol egyhangú, kevésbé t a r t a l m a s szituációk v á l t j á k fel. Deobe (1961: Herceg J . , Oldódás, 1963) c., h a r m a d i k regényében az ú j a b b jugoszláv t ö r t é n e l e m egyik legkényesebb és legérzékenyebb problém á j á t v e t e t t e fel az író. A közös ellenség, a n é m e t fasizmus előtt a szerbek k é t részre s z a k a d t a k : p a r t i z á n o k r a és csetnikekre. Cosié a meghasonlás mélyére hatol, keresi az erkölcsi, társadalmi, történelmi elemeket és h a t á s o k a t , h o g y b e m u t a s s a ennek a végzetes h a s a d á s n a k az eredetét. Az Oldódás szerkezete jelentősen különbözik Cosic k o r á b b i műveinek szerkezetétől. A Gyökerek c. regényben n a g y szerepet játszó belső monológ i t t kollektívvé válik, b e m u t a t v a , elemezve a változó idők izgalmas keresztmetszetét, a kor erkölcsi ós eszmei v á l s á g á t . A regény könyörtelenül f e l t á r j a a d o g m a k é n t tisztelt nemzeti mítoszok r e t r o g r á d jellegét, ós megjósolja azok elkerülhetetlen puszt u l á s á t . A Baj ka ('Mese', 1966) c. legú j a b b regénye Cosic ú j művészi kísérlete. Benne az író m á r a világ kulcsproblémáit összegezi, a jövendő világot pedig minden érték ós ideál h a n y a t l á s á n a k félelmetes víziójában látja; pesszimista és sötét víziója figyelmeztetés a m o d e r n ember számára, hogy ne felejtkezzék el o l y a n k ö n n y e n a drága áron, emberi életekkel szerzett értékekről. O G y ű j t , kiad.: Sabrana dela ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t művei', 1965). O Magyarul m é g : 1 cikk (Ács K . , H í d , 1962, 1—2.). O írod.: S. Leovac: R o m a n i D. Cosica (Izraz, 1965); L. Tomics: Dobrica Cosic (Kritika, 1967, 5 — 6.). BoSko Novakovic Cosmas Pragensis [kozmász prágenzisz]; Kosmas; Prágai Cosmas (1045 —1125. okt. 21.); latinul író cseh krónikás. P r á g á b a n ós Liége-ben t a n u l t g r a m m a t i k á t és dialektikát, 1099-től a prágai klérus t a g j a , 1117 ós 1123 k ö z ö t t a prágai székesegyház d é k á n j a volt. O Á legrégibb cseh történetíró. Műve, a Ghronica Bohemorum ('A csehek t ö r t é n e t e ' ) népének t ö r t é n e t é t foglalja össze a mondai ősidőktől s a j á t koráig. M ű v é b e n m a g y a r vonatkozások is v a n n a k . Irodalomtörténeti értéket ad m u n k á j á n a k a csiszolt stílus, a ritmikus-rímes p r ó z a és a cseh ő s m o n d á k megőrzése. O K i a d . : B. B r e t -

COSSA

holz: Scriptores Eerum Germanicarurn (2. k ö t . , 1923.). Zsolt Angéla Co§ovei [kosovej], T r a i a n (Somova, 1921. márc. 9. —): r o m á n író, költő, publicista. 25 éves koráig p a r a s z t k é n t és halászként dolgozott, k ö z b e n elvégezte a középiskolát, m a j d 1947-ben a b u k a r e s t i egyetemen tanári d i p l o m á t szerzett. O Verseit, elbeszéléseit, r e g é n y e i t i f j ú k o r i t á r s a d a l m i és tájélményei ihletik. Tevék e n y publicista. O F ő b b m ű v e i : Farmecul genezei (riportok, 1957: Szikszay Gy., V a j ú d ó természet, 1959); Firul de iarbd ('Fűszál', elb.-ek, é. n.); Stelele diminefii ('Reggeli csillagok', r i p o r t o k , 1964); Tínárul meu Ulise ( ' F i a m , Ulise', reg., 1966); Prietena cu focul §i apa ('A lány, a k i b a r á t j a a tűznek és víznek', elb.-ek, 1969). O Magyarul m é g : 1 — 1 vers (Mart o n L., Igaz Szó, 1963, 11.; M a j t é n y i E . , Ü t ü n k , 1964, 7.); 1 nla (Békési Á., Előre, 1964, 5189.). O írod.: C. R e g m a n : Cárti, a u t o r i , tendinte (1967). Belia György Cossa [kosszá], P i e t r o ( R ó m a , 1830. j a n . 20.—Livorno, 1881. aug. 30.): olasz d r á m a í r ó . F i a t a l k o r á b a n énekes volt A m e r i k á b a n ; később t a n á r l e t t Arpinób a n és R ó m á b a n , m a j d városi tanácsos. O Történelmi t á r g y ú verses d r á m á i liberális, antiklerikális és g a r i b a l d i s t a ideáinak kerestek t á p o t és előképet az olasz és római t ö r t é n e l e m b ő l . Szerette m a g á t n a t u r a l i s t á n a k , v e r i s t á n a k nevezni, de színpada mégis i n k á b b a V. Hugóiéi e r o m a n t i k u s d r á m á b ó l m e r í t i stílusát. A jellemek és a szenvedélyek eltúlzottak, a történelmi hűséget f e l á l d o z t a a h a t á s k e d v é é r t , de jó ismerője a színpadtechnik á n a k . Legsikeresebb s z í n m ű v e , a Nerone artista. ('Néró, a művész', 1871) k ö z v e t v e Boito, közvetlenül pedig Mascagni azonos c. operáinak librettójául is szolgált. O F o n t o s a b b színművei még: Puschin (1870); Sordeüo (1872); Messalina (1875); Cleopatra (1876). O írod.: Scossa D.: A jelenkori olasz d r á m a (Pesti H í r l a p , 1880, 222.); G. Monaco: P i e t r o Cossa (1932). Tótfalusi István cossante [koszánti] ( p o r t u g á l 'összh a n g z ó ' ) , cosante [koszánte] ( s p a n y o l ) ; cangao paralelistica [ k á n s z a u n párálelistiká] ( p o r t u g á l ' p á r h u z a m o s d a l ' ) : a gallego-portugál líra jellegzetes versépítkezési rendszere, mely a -+•paralelismo elvét a legtisztábban v a l ó s í t j a meg. H á r o m - (ritkán négy-) soros szakaszokból áll (—cobra), melyek egy asszonantikus r í m p á r t és egy (vagy két) r e f r é n s o r t t a r t a l m a z n a k (-*-terceto falso). A vers szerkezeti egysége a kót coöraból álló parelha: első szakaszának sorai a máso363

dik szakaszban szinonimákkal helyettesített r í m s z a v a k k a l visszatérnek. Példa Dénes királytól: A 1. szakasz B refrén 1. parelha A' 2. szakasz B' refrén „Mért haldokol z leányom, sugárzó testű lányom?" „Anyám, a vág epeszt el, mellyel betölt barátom." Hajnalra serkenj. „Mért haldokolsz, leányom, sugárzó testű gyermek?" „Anyám, a vágy epeszt el, mellyel betölt szerelmem". Hajnalra serkenj.

A következő p a r e l h á b a n a 3. szakasz az 1. szakasz B s o r á t ismétli változatlanul, s ehhez egy ú j (C) sort illeszt, a 4. szakasz a 2. szakasz B ' sorához a C' variációt illeszti: B 3. szakasz C refrén 2. parelha B' 4. szakasz C' refrén „Anyám, a vágy epeszt el, mellyel betölt barátom, hogyha övemre nézek, melyben rá várva járok." Hajnalra serkenj. „Anyám, a vágy epeszt el, mellyel betölt szerelmem, hogyha övemre nézek, melyben rá várva lejtek." Hajnalra serkenj.

A h a r m a d i k p a r e l h a ugyanígy lép tov á b b : a C—C' sorokhoz ú j a b b (D—D') sorokat illeszt: C 5. szakasz D refrén 3. parelha C' 6. szakasz D' refrén „Hogyha övemre nézek, melyben rá várva járok, eszembe jut, szegénynek, hogy szólt hozzám az áldott." Hajnalra serkenj. „Hogyha övemre nézek, melyben rá várva lejtek, eszembe jut, szegénynek, hogy szólt hozzám a kedves." Hajnalra serkenj.

A vers f o r m a i jegyeiből (mindössze kétféle r í m t é r vissza h a t s o r o n k é n t periodikusan, így a 18 soros vers, a r e f r é n t is beleértve, 5 különböző verssorból ós variációkból épül fel), a r e f r é n jelenlétéből ós a variációk felelgető jellegéből arra k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , h o g y a cossante eredetileg k é t énekes és k ó r u s által, hegedű-, lant-, duda- ós dobkísérettel előadott, i m p r o v i z á l t népi ének volt, s ebből v á l t később a m ű k ö l t ő k kedvelt f o r m á j á v á , elsősorban a —cantiga de amigo legkülönfélébb v á l f a j a i b a n . Nóp-

COSTA

szerűsége a 13 —15. sz.-ban volt a legn a g y o b b , spanyol költők is m ű v e l t é k m i n d a n y a n y e l v ü k ö n , m i n d gallego-portugál nyelven. O (—portugál irodalmi formák) Tótfalusi István Costa [kosztá], Cláudio M a n u e l d a (Vargem do I t a c o l o m i , m a M a r i a n a , Minas Gerais állam, 1729. jún. 5.—Vila R i c a , m a Ouro P r é t o , Minas Gerais á l l a m , 1789. júl. 4.): brazil költő. Szülei b á n y á s z a t t a l és aranymosással foglalkoztak. T a n u l m á n y a i t Vila R i c á b a n , m a j d a R i o d e Janeiro-i jezsuita kollégiumban végezte; e z u t á n Lisszabonba, m a j d C o i m b r á b a utazott, beiratkozott a hittudományi k a r r a , s felvételét k é r t e a papi r e n d b e , erre a z o n b a n n e m k e r ü l t sor. 1753-ban v i s s z a t é r t Vila R i c á b a és ügyvédi i r o d á t n y i t o t t ; 8 éven á t m á s o d á l l a m t i t k á r v o l t . 1789-ben részt v e t t a Minas Gerais á l l a m zsarnok k o r m á n y z ó j a ellen szőtt összeesküvésben. E l h u r c o l t á k otthonából, kínv a l l a t á s n a k v e t e t t é k alá; cellájában öngyilkos lett, v a g y — feltevések szerint — megmérgezték. O É l e t m ű v é n e k csúcsa száz s z o n e t t j e : egyik kritikusa, J . Ribeiro szerint az ú j l a t i n i r o d a l m a k b a n szebb s z o n e t t e k e t csak Petrarca és Gamőes í r t . B u k o l i k u s árkádiai költészete i n k á b b a z i r á n y z a t alkati fogyatékosságait m u t a t j a , s így távolról sem éri el szonettjei t ö k é letességét. E z a n n á l érdekesebb, m e r t ő volt a p o r t u g á l —arcadismo á t p l á n t á l ó j a brazil földre, az —Arcádia Lusitana m i n t á j á r a ő a l a p í t o t t a m e g Vila R i c á b a n az —Arcádia Ultramarinát (1768), h o g y ezzel is példázza a p o r t u g á l t á j a k i r á n t i r a j o n g á s á t . É l e t m ű v é n e k egyik kiemelkedő d a r a b j a Vila Rica (1839) c. n a g y epikus költeménye, amelyben a v á r o s a l a p í t á s á n a k és fejlődésének t ö r t é n e t é t meséli el; ennek tökéletes f o r m á b a szor í t o t t verssorai mögül az a csalódottság ós f á r a d t s á g árad, a m e l y e t brazil h a z á j a „ d u r v a s á g a és e l m a r a d o t t s á g a " m i a t t érzett. M e m o á r j a i m á i g is kiadásra v á r n a k . O G y ű j t , kiad.: Obras poéticas ('Költői m ű v e i ' , 1768). O írod.: C. M. F r a n c o : O i n c o n f i d e n t e Cláudio Manuel da Costa (1931). Tavaszy Sándor Costa [kosztá], I s a a c d a (Amszterdam, 1798. jan. 14.—uo., 1860. ápr. 28.): holland író. H a j d a n i a r i s z t o k r a t a p o r t u g á l zsidó (szefárd) nemzetség l e s z á r m a z o t t j a . Gazdag, konzervatív, királypárti családb a n n ő t t fel. Szellemi p á l y a f u t á s á t W . Bilderdijk h a t á r o z t a meg, aki m a g á n t a n í t v á n y a k é n t , m a j d 1816-tól a leideni e g y e t e m e n is t a n í t o t t a . 1818-ban a jogt u d o m á n y o k , 1821-ben a filológia dokt o r a lett, u t á n a szülővárosában ü g y v é d . 1822-ben á t t é r t a kálvinista hitre. 1834 364

ós 1840 k ö z ö t t szerkesztette ós k i a d t a a Nederlandsche Stemmen f o l y ó i r a t o t . Jelentős szónokként is számon t a r t o t t á k . O A napóleoni idők utáni, középkor-rajongó, vallásos, r o m a n t i k u s á r a m l a t Hollandiáb a n lehetséges, összes reakciós tendenciáin a k jelentős irodalmi szintű összegezője. A teljes hollandiai zsidóemancipációt meghozó f o r r a d a l m i századforduló u t á n , fok o n k é n t h a g y j a el a felvilágosodás eszméit, megkeresztelkedésével pedig a kálvinizmus végletes következetessógű harcosává v á l t . A költő egyenlő nála egy ószövetségi prófétával, n e m értelme, h a n e m érzelmei, képzelete, hősiessége ós istenhite i r á n y í t j a , m i n t a Poezy ('Költészet', 1821 —1822) c. verseskötetében. É l e t m ű v é n e k l e g r e p r e z e n t a t í v a b b része a Bezwaren tegen den geest der Eeuw ('Vád a század szelleme ellen', p a m f l e t , 1823), melyben m e g f o n t o l t forradalomellenességót, feudális k i r á l y p á r t i s á g á t , Ú j - J e r u zsálem-hitét szenvedélyes-szellemes, ironikus stílusban fejti ki. A n a g y m é r v ű a m s z t e r d a m i felhördülésért, ami könyvét k ö v e t t e — „ a kis i n k v i z i t o r n a k " nevezte el egy ellenpamflet —, bőségesen k á r p ó t o l t a a nagyrészt á l t a l a szervezett, bensőséges kálvinista mozgalom, a réveil fokozatos sikere. Hosszabb költői szünet u t á n Vijf en twintig jaren . . . ('Huszonöt év . . . ', 1840) c. hosszabb versével n y i t j a meg az előbbi p a m f l e t szellemét demonstráló, terjedelmes „ k o r s z a k - d a l a i " sorát (Wachter! wat is er van den nacht?, 'Őrség! Micsoda éjszaka ez?', 1848; 1648 en 1848, '1648 és 1848', 1848; De Ohaos en het Licht, 'A káosz ós a f é n y ' , 1850 — 1853), m e l y e k b e n m á r a k ö n y v n y o m t a t á s és a t e c h n i k a ellen is lázad, az osztályh a r c és a f o r r a d a l o m végével beköszöntő világpusztulást jósolja, és a világ n a g y nemzeteihez szólva, m á r csak az orosz cári d i k t a t ú r a erejében r e m é n y k e d i k . Élete végén m e g í r t a t a n í t ó m e s t e r e életr a j z á t (De Mensch en de Dichter W. Bilderdijk, 'W. Bilderdijk, az ember és a költő'; 1859). O G y ű j t , k i a d . : Kompiette dichtwerken van Isaac da Costa, ('Isaac da Costa összes költői m u n k á i ' , 1861 —1863). O Magyarul: 2 vers (Szalay K . , Holland költőkből, 1925). O írod.: W. G. C. B y v a n c k : D e jeugd v a n I . d a Costa (1894—1895); J . Meijer: I . d a Costa's weg n a a r h e t Christendom (1941); uő.: Martelgang of cirkelgang? I. d a Costa als J o o d s r o m a n t i cus (1954). Bernáth

István

Costa [kosztá], Paolo ( R a v e n n a , 1771. jún. 13.—Bologna, 1836. dec. 21.): olasz esztéta, költő, drámaíró. Az 1831-es forradalmi m o z g a l m a k b a n való részvétel

COSTA

m i a t t K o r f u szigetére s z á m ű z t é k , ahonn a n csak halála évében t é r t vissza. A DelVelocuzione ('Az ékesszólásról', 1818) és a Dell'arte poetica ('A költészetről', 1836) c. t a n u l m á n y a i b a n a racionalizmust és a klasszicizmust k í v á n j a összeegyezt e t n i . Tragédiáinál jelentősebb a La donna ingegnosa ('Az elmés n ő ' ) c. vígj á t é k a , mely a Gil Blas színpadi megelevenítése. O K i a d . : Opere di Paolo Costa ('Paolo Costa művei', 1825). Mihály László Costa du Rels [kosztá d u relsz], Adolfo (Sucre, 1891. jún. 19. — ): bolíviai író, d r á m a í r ó . E l e t é n e k n a g y részét Párizsb a n töltötte, i t t szerezte alapos irodalmi műveltségét is. O Műveinek egy részét — különösen színpadi a l k o t á s a i t — f r a n c i á u l írta, és P á r i z s b a n n a g y sikert a r a t o t t velük. Spanyol n y e l v ű m u n k á i közül kiemelkedik a Tierras hechizadas ('Elvarázsolt földek', reg., 1940), amelyben a bolíviai olaj f ú r á s o k r ó l és az ennek következtében beállt t á r s a d a l m i változásokról ír. O F ő b b m ű v e i még: El traje de Arlequin ('Bohócruha', elb.-ek, 1923); Les étendards du Boi ('A k i r á l y zászlói', d r á m a , 1957). Inotai András Costain [kosztén], T h o m a s B e r t r a m ( B r a n t f o r d , Ont., 1885. m á j . 8. —1965. o k t . 8.): amerikai (USA) író, szerkesztő. K a n a d á b ó l i n d u l t el irodalmi p á l y á j á n , m i n t lapok irodalmi r o v a t v e z e t ő j e . O Történelmi t é m á j ú regényei többé-kevósbé történelemhűek, cselekményük sebes sodrású, de t ö b b n y i r e túlhangsúlyozzák a nők, a szexualitás szerepét, éppen ezért bestsellerek lettek. O F ő b b m ű v e i : Joshua ('Józsué', reg., 1943, R . MacVeagh-gel); The Black Bose (reg., 1945: F ó n a g y I., F e k e t e rózsa, 1948; f i l m : ua., USA, 1950); Son oj a Hundred Kings ('Száz király fia', önéletr., 1950); Below the Salt ('Alacsonyabb r a n g b a n ' , reg., 1957); The Darkness and the Daum ( ' A sötétség és a h a j n a l ' , reg., 1959). Costa Lopes [kosztá lópisz], B a r n a r d i n o d a (Boa Esperanga, Minas Gerais állam, 1859. jan. 19.—uo., 1916. szept. 18.): brazil költő. Banktisztviselő, m a j d R i o d e J a n e i r ó b a n újságíró lett. Súlyos alkoh o l i z m u s végzett vele. O A brazil szimbolista iskola népies s z á r n y á n a k jelentős t a g j a , a Folha Popular csoport legerősebb költőegyénisóge volt 1891 körül. O G y ű j t , k i a d . : Poesias completas ('összes versei', 1945). O Magyarul: 1 vers ( M a j t é n y i Z., H e s p e r i d á k k e r t j e , anto., 1971). O írod.: R . de Lacerda: U m p o é t a singular (1949). Costanzo, Angelo di: Angelo

—Di

Costanzo

Ccsta Rica irodalma: Costa R i c a középamerikai állam. I n d i á n őslakosságát a spanyol h ó d í t ó k a 16 —18. sz. f o l y a m á n m a j d n e m teljesen k i p u s z t í t o t t á k . Lakosságának t ö b b m i n t 85°/ 0 -a kreol, hivatalos nyelve a spanyol, ezen a nyelven alakult ki a n e m z e t i irodalom is. O Az első n y o m d á t 1830-ban á l l í t o t t á k fel. Az irodalmi élet a 19. sz. második felében indult meg, de a r o m a n t i k a , a m e l y m á s latinamerikai országok n e m z e t i i r o d a l m á t m e g t e r e m t e t t e , n e m g y a k o r o l t r á jelentős h a t á s t ; az írók a kozmopolita eszteticist á k és a realisták t á b o r á b a csoportosult a k . A realisták m u n k á s s á g a az értékesebb. K ö z é j ü k t a r t o z i k az ország nemzeti költője, a falusi életet és a j ó m ó d ú középosztályhoz t a r t o z ó p a r a s z t o t népi nyelven ábrázoló A. J . Echeverria (1866 — 1909) és k é t regényíró k o r t á r s a : a nép szenvedését is észreve vő, de a z t felülről szemlélő M. González Zeledón, v a l a m i n t a g y a r m a t i m ú l t h o z visszanyúló M. de J . Jiménez. A latin-amerikai irodalomban m e g ú j u l á s t hozó modernismo R . Brenes Mesén filozofikus h a j l a m ú verseiben jelentkezik, de n e m befolyásolja a J . García Monge (1881 — 1958) regényeiben tetőp o n t j á r a j u t ó és n é h a n a t u r a l i z m u s b a átcsapó realizmust. O A 20. sz.-ban jelentős a n t i i m p e r i a l i s t a irodalom alakul ki versben és p r ó z á b a n , amely azonban érintetlenül h a g y j a a színházat. Elindítója Maria Fernández de Tinoco és a mindenf a j t a h á b o r ú ellen tiltakozó J . Marín Ganas. I p a r h i á n y á b a n a kávé- ós banánü l t e t v é n y e k b é r m u n k á s a i n a k sorsa a d j a a világnézetileg m á r k o m m u n i s t a C. Lyra, m a j d a k o m m u n i s t a világnézetet irodalmi f o r m á b a ö n t ő C. L. Falias (1911 — ) fő t é m á j á t . A 2. világháború a l a t t és u t á n meginduló n a g y ü z e m i mezőgazdasági termelés és fokozódó észak-amerikai beavatkozás országos m é r e t ű politikai m o z g a l m a t v á l t ki, amelynek kapcsán létrejön az első — főleg C. L. Falias m u n k á s s á g á n alapuló — írónemzedék. Kiemelkedő t a g j a a forradalmi h a r c feltétlen szükségességót hirdető költő, F . Dobles (1918 —) és a szubjektívebb h a n g ú regényíró, J . Gutiérrez. O írod.: P . Henriquez U r e n a : L i t e r a t u r a de América Central (1941); A. Bonilla: História y antología de la l i t e r a t u r a costarricense (1947). Inotai András Costa Rica-i irodalmi formák: Jellegzetesen Costa-Rica-i irodalmi f o r m á k ós irányzatok n e m a l a k u l t a k ki, a spanyol nyelvterületen általánosságban elterjedt f o r m á k a t és i r á n y z a t o k a t követték. (—spanyol irodalmi formák) Inotai András

365

COSTA

Costa y Llobera [kosztá i ljoberá], Miquel (Pollenga, Mallorca, 1 8 5 4 — P a l m a d e Mallorca, 1922): spanyol ós k a t a l á n nyelven író k a t a l á n k ö l t ő , teológus. Műveiben a klasszikus görög és l a t i n költészet, v a l a m i n t a k a t a l á n r e n e s z á n s z líra h a g y o m á n y a i t f o l y t a t t a . O F ő b b verseskötetei: Poesies ('Versek', 1885); Líricas ('Lírai k ö l t e m é n y e k ' , 1889); Tradicions i fantasiés ( ' H a g y o m á n y o k és f a n t á z i á k ' , 1903); Visiones de Palestina ('Palesztinai látomások', 1906). O M a g y a r u l : 1 vers (Eörsi I., H e s p e r i d á k k e r t j e , a n t o . , 1971). O írod.: M. d e M o n t o l í u : E s t u d i s de l i t e r a t u r a c a t a l a n a (1912). Sáfár Judit Costa y Martínez [kosztá i m á r t m e s z ] , J o a q u í n (Monzón, 1844. szept. 14.— Graus, 1911. febr. 8.): s p a n y o l író, jogász, történész ós kritikus. A 98-as nemzedék (—generáción del 98) egyik e l ő f u t á r a . Az aranyszázad kiváló ismerője. Spanyolo. újjászületése érdekében az ország politikai ós szociális problémáinak a m e g o l d á s á t kereste. O F ő b b i r o d a l o m t ö r t é n e t i m ű v e i : La poesía popular espanola ('A spanyol népköltészet', 1881); Mitología y literatura celto-hispanas ('Kelta-hispániai mitológia és irodalom', 1881); TJltimo dia del paganismo ('A p o g á n y s á g utolsó n a p j a ' , befejezetlen). O írod.: J . G a r c í a Mercadal: Ideario espanol: Costa (1923). Sáfár Judit Costello [kosztelo], Louisa S t u a r t (Costello, í r o . , 1799 —Boulogne, 1870. o k t . 24 ): F r a n c i a o - b a n élt ír s z á r m a z á s ú angol n y e l v ű költőnő, írónő, m i n i a t ú r a festő. G y e r m e k k o r á b a n került P á r i z s b a a n y j á v a l Tizenhat éves k o r á b a n j e l e n t m e g The Maid of the Gyprus Isle, and Other Poems ('A ciprus-szigeti lány és m á s költ e m é n y e k ' , 1815) c. verseskötete. R é g i f r a n c i a , v a l a m i n t perzsa versfordításaihoz m a g a készített illusztrációkat. Műveire T h . Moore és Scott is felfigyelt. L e g i s m e r t e b b műve, a Clara Fane (reg., 1848) m e l l e t t r o m a n t i k u s r e g é n y e k e t és ú t l e í r á s o k a t írt. Coster [koszter], Charles de; Charles De Coster (névváltozat); Karel (álnév); (München, 1827. aug. 20.—Elsene, 1879. m á j . 7.): francia-belga író. Vallon szülőktől s z á r m a z o t t , a p j a érseki g o n d n o k volt. H a t é v e s korától Brüsszelben élt, 1855ben bölcsészdiplomát szerzett. 1860-ig f r a n c i a i r o d a l m a t t a n í t egy k a t o n a i s k o l á b a n , 1860 és 1864 közt a Királyi Levélt á r m u n k a t á r s a , később egy orvosi l a p t i t k á r a volt. Fokozatos elszegényedés, hosszú betegség u t á n m a g á n y o s a n h a l t m e g . O A francia-belga irodalom első366

nek világirodalmi r a n g r a t ö r t személyisége, h a t á s a n y o m á n v i r á g z o t t fel a m o d e r n La Jeune Belgique (—Ifjú Belgium) mozgalom. A t e r v e i t lassan érlelő író k o r á n m e g t a l á l t a k a p c s o l a t a i t a belga főváros h a l a d ó liberális újságírói, művészei, t u d ó s a i és az á l t a l u k szerkeszt e t t folyóiratok — Bevue Trimestrielle (1854-től), Uylenspiegel (1856-tól) — körében, őmaga k i m a g a s l o t t közülük polgári radikalizmusával, goethei ú j p o g á n y s á g á val, heves antiklerikalizmusával, király ellenességóvel, az „igaz szocialisták"-ra jellemző emberszeretetóvel, s f ő k é n t az évszázadok nyelvi k u l t ú r á j á t t u d a t o s a n áthidaló kivételesen szép f r a n c i a stílusával. A 16. sz.-i flandriai legendák alapj á n f o r m á l t első k ö n y v e — Légendes flamandes ( ' F l a m a n d legendák', 1858) — művészien archaizált nyelvén, elliptik u s és inverzókban bővelkedő stílusán k í v ü l jelentős az a k a d é m i k u s , történelmi romanticista szemlélettel való leszámolásban is. M u n k á s s á g á b a n k ö z j á t é k o t jelent a jelenkori n y e l v ű és t é m á j ú , helyenként m a r ó t á r s a d a l m i szatírába átcsapó Gontes brabangons ('Brabant elbeszélések', 1861). É v t i z e d e s t a n u l m á n y o k (16 — 17. sz.-i k r ó n i k á k , p a m f l e t t e k , pöriratok, néprajzi leírások stb.) u t á n 1859-től kezdve írta f ő m ű v é t — La légende et les aventures héroiques, joyeuses et glorieuses d'Ulenspiegel et de Lamme Goedzak au pays de Flandre et ailleurs ('Ulenspiegel és L a m m e Goedzak legend á j a és hősi, vidám, v a l a m i n t dicsőséges k a l a n d j a i k F l a n d r i a földjén és m á s u t t ' , t ö r t é n e t i reg., 1868: B á l i n t L.— É b e r L., T h y l Ulenspiegel, 1927, Illyés Gy.— Szabó Lőrinc, ua., 1957) —, egyre líraibbá váló, g y a k r a n r i t m i k u s , refrénnel, párh u z a m o k k a l dolgozó stílusban, mely művében, h a j d a n volt a n t w e r p e n i plebejus kálvinista szemlélettel, egy régi németalnémet, m a j d németalföldi népi hős, Ulenspiegel (Eulenspiegel), élete történetének epizódjait szigorúan logikus kompozitorikus sorba f ű z v e alkot emlék e t a dicsőséges 16. sz.-i németalföldi szabadságharcnak, s t á m a s z t , kulturális kiindulópontot az 1870-es évek radikális nemzeti újjászületésének. E m ű v é t t ö b b t u c a t nyelvre l e f o r d í t o t t á k . Utolsó éveiben csupán az előző műveinél kisebb jelentőségű k ö n y v e k e t , novellás k ö t e t e k e t ós regényeket — m i n t Le voyage de noce (reg., 1870: n. n., A n á s z ú t , 1926; B r a u n S., A nászutazás, 1929) — j e l e n t e t e t t meg. O E g y é b főbb m ű v e i : La Zelanda ('Zeeland', holland ú t i k ö n y v , 1875); Lettres á Elisa ('Levelek Elisához', levelek 1851 — 1858 között, 1894). O Az Ulenspiegelből 1949-ben amerikai rövid film,

COSTA

1956-ban f r a n c i a — N S Z K koprodukciós f i l m készült. O M a g y a r u l még: Fiatal házasok (n. n. P t ű z , 1929, 1 — 23.); válog a t á s az Ulenspiegel antiklerikális részeiből: Illyés Gy. — Szabó L. (A vallás t i t k a i 1960). O írod.: R . B e r t a u t : Charles de Coster (1903); L. E h l e n : Charles de Coster (1912); H . Liebrecht: L a vie et le réve de Charles de Coster (1927); n. n.: Charles de Coster, a flandriai f o r r a d a l o m költője (Párisi Munkás, 1927. szept. 10.); Charles de Coster. Biobibliographie 1827 — 1927. (1927); L. L. Sosset: I n t r o d u c t i o n á l'oeuvre de Charles d e Coster (1938); uő.: L a vie pittoresque et malheureuse de Charles de Coster (1938); U . v a n de Voorde: Charles de Coster's Ulenspiegel (1948); L u k á c s Gy.: A történelmi regény (1946); Veres P . : Coster: Thyl Ulenspiegel (Nagyv, 1958, 1.). Bernáth István Coster [kószter], D i r k (Delft, 1887. júl. 7.—uo., 1956. okt. 8.): holland kritikus, lapszerkesztő. L e g f ő b b tevékenységének a De Stem c. folyóirat (1921 — 1940) a l a p í t á s á t és szerkesztését t a r t j á k . Mint folyóirata, ő m a g a is vallásosan színezett, kispolgári p a c i f i s t a - h u m a n i s t a , ,,a nem-választást v á l a s z t ó " . Pozitív erénye: erudíeiója és antifasizmusa. F ő b b m ű v e i : Marginalia ('Lapszéli jegyzetek', 1919); Nieuwe geluiden ( ' Ü j h a n g z a t o k ' , m o d e r n holland lírai a n t o . , 1925.,); Verzameld próza ( ' Ö s s z e g y ű j t ö t t próza', t a n . g y ű j t . , 1925 —1927); Het leven en sterven van Willem van Oranje ('Orániai Vilmos élete és halála', d r á m a , 1948). Berná th István Coster [koszter], S á m u e l (Amszterdam, 1579. szept. 16.—uo., 1665. k.): holland író, orvosdoktor. A p j a a függetlenségi h a r c o k b a n résztvett ácsmester volt. Ő m a g a előbb filológiát t a n u l t , m a j d 1610ben Leidenben orvosi d i p l o m á t szerzett. 1611 és 1662 között az a m s z t e r d a m i városi és a börtönkórház n a g y jövedelmű igazg a t ó j a volt. O A jellegzetesen amszterd a m i polgárság ö n t u d a t o s a n plebejus kult ú r á j á n a k egyik legjelentősebb reprezentánsa, akinek egész életét a feudális h a g y o m á n y o k és a n e m z e t i függetlenséget veszélyeztető szándékok, valamint a belső megmerevedés, f ő k é p p a kálvinista o r t o d o x i a elleni k é t f r o n t o s harc t ö l t ö t t e be. Első értékesebb m u n k á j á b a n , a Boere-klucht van Teeuwis de Boer . . . ( ' P a r a s z t - k l u c h t Teeuwis parasztról . . .', 1612), a Mwc/ií-műfaj csúcsára, Bredero mellé kerül, sőt még az övénél is szélesebb társadalmi tablóba ad bepillantást. Eleinte Brederoval és P . C. IloojttaX együtt, ő valósította meg azt a t e r v e t , hogy Am-

s z t e r d a m n a k az anyanyelvi k u l t u r á l i s h a g y o m á n y o k a t a reneszánsz m ű v e l t séggel párosító, valódi fővárosjelleget a d j a n a k . E z t a célt szolgálta 1617. szept. 23.-án f e l a v a t o t t Nederduytsche Academie-ja, az egész németalföldi rederijkerkamarai mozgalom legmagasabb f o r m á j a , mely, többszörös átszervezés u t á n , 1877ben az A m s z t e r d a m i Városi E g y e t e m m é a l a k u l t . A k a d é m i á j á n a k legfőbb célkitűzését: a t u d o m á n y o k magasszintű m ű velését a kálvinista ortodoxia m á r 1619ben m e g h i ú s í t j a , Costernak e t á r g y b a n , a városi h a t a l m a s s á g o k k i f i g u r á z á s á r a í r o t t Iphigenia (1618) c. színművét pedig n é h á n y előadás u t á n b e t i l t a t j a . A század l e g n a g y o b b holland írói által is n a g y r a becsült Coster — J . v a n den Vondel t ö b b versben dicsőítette — az éles inzultusok u t á n a l k o t ó m ű v é s z k é n t el is h a l l g a t o t t . O G y ű j t , kiad.: Sámuel Coster's Werken ( ' S á m u e l Coster m ű v e i ' , 1883). O írod.: J . H o l m a : Levensgeschiedenis v a n D r . Sámuel Coster (Oud-Holland, X V I . évf.). Bernáth István Cosíin [kosztin], Miron (Bar köz., Lengyelo., 1633—Iasi köz., 1691): r o m á n krónikás, költő, államférfi. I f j ú s á g á t csal á d j á v a l Lengyelo.-ban, emigrációban t ö l t ö t t e ; a bari jezsuiták kollégiumában h u m a n i s t a műveltséget szerzett, s lengyel n y e l v ű verseket és k r ó n i k á k a t is írt. 1653-tól részt v e t t Moldova politikai és k a t o n a i életében: előbb Észak-, m a j d Dél-Moldova k o r m á n y z ó j a (1667 — 1675), később pedig Moldova külügyeinek irán y í t ó j a volt (1675 —1683). Élete vége felé i s m é t m e n e k ü l n i volt kénytelen, m a j d visszatérve pártvillongások áldozata l e t t . O 1671 —1673 közt a l k o t t a meg kéziratos m á s o l a t o k b a n elterjedt, Viata lumii (posztumusz kiad., Opere: Vigh K.— M a j t é n y i E . , Az élet folyása, részletek, A r o m á n irodalom kis t ü k r e , 1. köt., 1961) c. n a g y h a t á s ú filozófiai költ.-ét. 1675ben fejezte be G. XJreehe k r ó n i k á j á n a k 1661-ig t e r j e d ő f o l y t a t á s á t (Letopisetul Tárii Moldovei de la Aaron-Voda íneoace (Vigh K . — M a j t é n y i E., Moldova k r ó n i k á j a , részletek, A r o m á n irodalom k i s t ü k r e , 1. köt., 1961). Élete utolsó k é t évében í r t a De neamul moldovenilor ('A m o l d o v a i a k nemzetéről') c. m u n k á j á t , m e l y b e n népe római eredetét fejtegeti. O G y ű j t , kiad.: Opere ('Művei', 1958). O M a g y a r u l még: 1 vers (Vidor M., R o m á n költők antológiája, 1961). O írod.: P . Oprisa: Costin Miron (1892); Barbul J . : A r o m á n t ö r t é n e t í r á s 1820-ig (é. n.); P . P . P a n a i t e s c u : I n f l u e n t á poloná in o p e r a cronicarilor Grigore U r e c h e M. Costin (1925); J ó z s a J . : Miron Costin m o l d v a i

367

COSTA

kancellár m a g y a r történeti szereplése a 18. sz.-ban (Vasárnap, 1940, 1.); Gáldi L . : A r o m á n v e r s t ö r t é n e t korszakai ( F K , 1960, 139 — 172. lap); A. P i r u : L i t e r a t u r a r o m á n a v e c h e (1962). Gáldi László costumbrismo [kosztumbriszmo] és Rutebeuj Renart le Bastoumé-jÁhoz, kapcsolódik. O Szövegkiadás: A. F o u l e t

felemelkedés v á g y á l m á t festette a kispolgári olvasó elé. Művei N é m e t o . - b a n 1955-ig t ö b b m i n t 30 millió p é l d á n y b a n f o r o g t a k közkézen, és az Ő műveiből ford í t o t t a k legtöbbet. A világranglista élén 1960-ban az első bestsellerként a Bote Bősen (1933: K o s á r y n ó Réz L., P i r o s R ó z s á k , 1933) c. regénye állt. T ö b b regén y é t megfilmesítették. O Neve a század első felében f o g a l o m m á vált: egyet jelent e t t az iparszerűen g y á r t o t t irodalmi gicscsel. A kót v i l á g h á b o r ú közt Mo.-on is r e n d k í v ü l népszerű volt, regényeinek m i n t e g y fele jelent m e g m a g y a r nyelven, ezek 1918-tól 1937-ig h á r o m s z á z n á l t ö b b k i a d á s t értek meg. O írod.: G y u r k ó L . : A giccs t e r m é s z e t r a j z a (Vság, 1959, 6.); Csöreg É . : I n m e m ó r i á m Hedwig CourthsMahler (Világosság, 1968, 4 ). Széli JenőCourtilz de Sandras [kurtiZ dö szándrósz], Gatien de (Montargis, 1644 k.— Párizs, 1712. m á j . 8.): f r a n c i a író. A k a t o n a s á g n á l kezdte a p á l y á j á t , de elvonzotta. o n n a n az irodalom. Szellemes a n e k d o t á k kal és személyes emlékekkel fűszerezett p a m f l e t t j e i m i a t t t ö b b s z ö r került b ö r t ö n be. R e n d k í v ü l t e r m é k e n y és n a g y sikerű szerző volt: regényszerű, apokrif emlékiratai t ö b b k u t a t ó szerint a pikareszk és; a realista regény egyik e l ő f u t á r á v á teszik. E g y e t l e n m ű v é t őrizte meg az emlékezet: Les Mémoires de M. d'Artagnan ('M. d ' A r t a g n a n emlékiratai'), ebből mer í t e t t e id. Dumas A h á r o m testőr t é m á j á t . courtly makers [kótli méköz] ( ' u d v a r i t k ö l t ő k ' ) : angol költői csoport a 16. sz. első felében, V I I I . Henrik uralkodása idején. T a g j a i közé t a r t o z o t t többek között, T h . Wyatt, H. Surrey, G. Boleyn, F. Bryan, E . Somerset, Th. Ghurchyard. R é s z b e n latin, főleg a z o n b a n olasz m i n t á k n y o m á n írtak, hatással volt r á j u k a f r a n cia reneszánsz költészet is Jelentőségük,, hogy számos itáliai reneszánsz költői form á t , ill. m ű f a j t h o n o s í t o t t a k meg, ill. fejlesztettek t o v á b b az angol költészetben. T h . Wyatt nevéhez fűződik az: első angol típusú —szonett kialakítása, H . Surreyéhez pedig az angol —blank verse. O (—-udvari költeszet) O írod : J Stevens: Music a n d P o e t r y in t h e E a r l y TudorCourt (1961); R . Southall: The C o u r t l y Maker (1964). Kovács Endre Cousin [kuzen], Gábriel (1918 — ): f r a n cia költő, író Munkáscsaládból s z á r m a zik. Grenoble-ban g i m n á z i u m i t a n á r ; a Marseille-i baloldali írócsoport egyik v e zetője, folyóiratuk, az Action, poétique

374

COWAR

társszerkesztője. 1948 ó t a ír verset, d r á m á t , t a n u l m á n y t , filmnovellát és b a l e t t l i b r e t t ó t . Verskötetei: La Vie ouvriére {'Munkásélet', 1951); Les Gartes postales de la Paix ('A béke levelezőlapjai', 1953); Images de la Femme ('Az asszony képei', 1954); L'Ordinaire Amour ('A megszok o t t szerelem', 1959). Mai t á r g y ú színp a d i m ű v e i : L'Usine ( A z üzem', 1959); Le Drame du Fukuryu-Maru ('Fukuryu M a r u d r á m á j a ' , 1959); L'Aboyeuse et VAutomate ('Az u g a t ó lány és a gépe m b e r ' , 1961). L'Opera nőire (1963: Szánt ó J . , A F e k e t e Opera, 1965) c. d r á m á j á b a n n a g y szerep j u t a zenének, t á n c n a k , m o n t á z s n a k , vetítésnek. T é m á j a egy néger l á n y és egy fehér zsidó fiú szerelm e . O M a g y a r u l még: 5 vers (Gereblyés L., N a g y v , 1961, 5.; uő, 1963, 9); 2 vers (Tóth I., Jóreggelt, Párizs! anto., 1959). O írod.: Szántó J . : G. Cousin (utószó, F e k e t e Opera, 1965). Tóth Endréné

Couto [kótu], Diogo do (Lisszabon, 1542—Goa, 1616. dec. 10.): p o r t u g á l t ö r ténész, író. J o g o t és filozófiát t a n u l t , később az u d v a r h o z került, m a j d g y a r m a t i tisztviselő lett I n d i á b a n . O Soldado prático ('A gyakorlatias k a t o n a ' , 1579) c. regényes m o n o g r á f i á j á b a n s a j á t k o r á n t ú l t e k i n t ő , kíméletlen k r i t i k a i szemlélettel vizsgálta a p o r t u g á l g y a r m a t i adminisztráció szövevényét. Nevéhez fűződik a J . de Barros által m e g k e z d e t t Décadas c. sorozat f o l y t a t á s a , amely I n d i a természeti s a j á t o s s á g a i t és az o t t a n i p o r t u g á l közigazgatás tényeit i s m e r t e t t e . Nyelve m i n t á u l szolgált a későbbi p o r t u g á l történetírásnak. Tavaszy Sándor Couto, R i b e i r o : —Ribeiro

Couto

Covarrubias y Orozco [kovárrttbiász i oroszko], Sebastián de; Covarrubias y Horozco (névvariáns); (Toledo, 1539—uo., 1613): spanyol h u m a n i s t a író, filológus. A Szent O f f i c i u m tanácsosa, cuencai kanonok volt. O A. de Nebrija u t á n az akkori legjobb spanyol szótár szerkesztője. A spanyol klasszikusok szövegeinek értelmezéséhez m a is nélkülözhetetlen m ű 1611-ben jelent meg Tesoro de la lengua castellana o espanola ('A kasztíliai v a g y spanyol n y e l v kincsestára') c. O F ő b b m ű v e m é g : Emblémás morales ('Erkölcsi példák', ért.-ek, 1610).

Cousin [kuzen], Victor (Párizs, 1792. n o v . 28.—Cannes, 1867. jan. 13.): f r a n c i a filozófus, esztéta. Maine de Biran t a n í t v á n y a , 1815-től a Sorbonne professzora, a z Ecole N o r m á l é Supérieure igazgatója, 1831-től az Académie frangaise, 1832-től a z Académie des sciences morales et p o l i t i q u e s t a g j a . E g y ideig közoktatásügyi miniszter. Descartes-ot, Kantot, Hegelt és a skót filozófusokat k í v á n t a összeo l v a s z t a n i eklektikus rendszerében. J e lentős h a t á s t g y a k o r o l t a r o m a n t i k á r a . L e g j e l e n t ő s e b b esztétikai t a n u l m á n y a : Du vrai, du beau, du bien ('Az igazról, a szépről, a jóról', 1840—1841.; 1860). Ő f o g a l m a z t a m e g először egy 1818-as előa d á s á b a n a l ' a r t pour l ' a r t követelményét. F ő b b m ű v e i még: Fragments et souvenirs littéraires ('Irodalmi töredékek és emlék e k ' , 1857); Études sur Pascal ('Tanulmán y o k P a s c a l r ó l ' , 1857). Fodor István Coutinho [ k o t i n y u ] , Afránio (Salvador, B a h i a állam, 1911. m á r c . 15. —): brazil k r i t i k u s . Orvosnak készült, de h a m a r o s a n á t t é r t az irodalmi kritikára. 1942-től 1947-ig N e w Y o r k b a n a Selections of Beader's Digest p o r t u g á l kiadásának szerkeszt ő j e . 1967 óta a Rio de Janeiró-i egyetem bölcsészeti k a r á n brazil irodalmat t a n í t . A B r a z i l A k a d é m i a t a g j a . O Elsősorban m i n t az irodalmi k r i t i k a elméleti mega l a p o z ó j a ismeretes; nézetei a new criticism h a t á s á t m u t a t j á k . O F ő b b m ű v e i : Da criticá e da nova criticá ('A kritikáról és az ú j k r i t i k á r ó l ' , 1957); Introdugao á „literatura do Brasil ('Bevezetés a brazil i r o d a l o m b a ' , 1959); Antologia Brasileira • de literatura ('Brazil irodalmi antológia', 1965 — 1966). Rónai Pál

Coventry Plays [káventri plójz] -szemantikai gesztus révén egységbe fogni. O írod.: P . L. Garvin: A P r a g u e School R e a d e r in Linguistics (1964); K v . Chvatik: Estetika J a n a Mukarovského (Jan M u k a f o v s k y : Studie z estetiky, 1966); S t r u k t u r a a smysl literárního díla (1966); Sziklay László: A prágai iskola (Kritika, 1966, 11.). Bojtár Endre

434

cselekmény: Az irodalomesztétikák és p o é t i k á k egyik legsűrűbben használt és u g y a n a k k o r legkevésbé kidolgozott fogalma. E n n e k oka talán az, hogy a csel e k m é n y a legközönségesebb m i n d e n n a p i élettevékenységnek is s a j á t j a ; így az

CSELE

esztétikai vizsgálódás számára vagy túlságosan magától értetődő jelenség, v a g y túlságosan összetett, bonyolult összefüggésrendszer, amelynek csupán általános és többoldalú (szociális, lélektani stb.) vizsgálata nyomán válik lehetővé speciális, esztétikai jelentőségének meghatározása. Ezért a fogalom különféle poétikai értelmezései inkább kijelölték, s e m m i n t elemezték a cselekmény jelentés- és funkciókörét, valamint pozícióját a m ű alkotás összetevőinek rendszerében; míg a művészi gyakorlatból közvetlenül kinövő elméleti megállapítások (H. Fieldingtől és J . W. Goethe tői H. Jamesig és Th. Marínig) csak ritkán emelkedtek túl a karakterizáló leírás szintjén, nem szerveződtek átfogó poétikai elméletté. O A cselekménynek három alapvető — egymástól élesen elkülönülő — jelentés- és funkcióköre alakult ki. 1. A műalkotás t a r t a l m i eleme: témája, szüzséje. Megfelel t e h á t a műben ábrázolt történetnek, mesének. Már Arisztotelész ebben az értelemben használta a fogalmat, de a művészi visszatükröződés elvét valló esztéták jelentős része is (pl. D. Diderot, G. E . Lessing, Ny. G. G sernisevszkij) ezen az állásponton volt. A m ú l t század második felétől fellépő irodalomszociológiai iskolák is — amelyek a műalkotást szociáliserkölcsi tartalmak különleges megjelenít é s m ó d j á n a k tekintették — többnyire azonosították a m ű által megjelenített világgal. A folklorisztikában pedig, elsősorban A. N. Veszelovszkij nyomán, a népköltészeti alkotás cselekményét nevezik szüzsének (—fabula, tartalom, téma, szüzsé). O 2. A műalkotás különleges formai eleme: kompozíciója, tárgyiasság á n a k szemléleti rendszere. Azaz olyan formai eszköz (a jellemmel együtt), amely a tartalomhoz közvetlenül rendelődik; a többi (nyelvi-stiláris) eszközhöz képest megkülönböztetett módon befolyásolja a t a r t a l o m karakterét: nemcsak „form á z z a " , hanem „formálja", alakítja is. Először Hegel értelmezte így Esztétikájában; ú j a b b a n ez a felfogás tért h ó d í t o t t a m a r x i s t a esztétikában is, ami nem kis m é r t é k b e n Lukács Gy. munkásságának eredménye. Hasonló funkciót tulajdonít o t t a fogalomnak az orosz formalista iskola is, mindenekelőtt V. Sklovszkij, a cselekményt olyan központi formaelemnek tekintve, amely a megfoi'málandó anyagot megformált tartalommá szervezi. (—forma, kompozíció) O 3. A m ű alkotás közönséges formai eleme: képi szcenikája, tárgyiasságának szemléletes rétege. A „közönséges" kifejezés m i n d k é t értelemben használható. Az egyik: a cselekmény éppolyan formai elem, m i n t 28*

a többi; nem jelentősebb és nem jelentéktelenebb, egyszerűen más. Ezt a felfogást képviseli R. Ingarden nyomán a fenomenológiai iskola és a vele érintkező strukturalista poétika. A másik: a cselekmény alárendelt jelentőségű formai elem, amely az emberi történés külső, felszíni jelenségeinek megjelenítésére alkalmas; így a lényegi összefüggések a cselekményen kívül találhatók. Akár a cselekményt deformáló megjelenítésmódban, amelyet az elbeszélő nézőpont határoz meg; akár a cselekmény által deformált jelentéstartalomban, amely a m ű végső, „lefordíthatatlan" értelmét a d j a . A cselekménynek ez az értelmezése jellemzi a 20. sz. angolszász irodalomszemléletének uralkodó i r á n y z a t a i t (—cselekmény telenség, deformáció, elbeszélő nézőpont). O A cselekménynek tulajdonított jelentés és funkció szükségképp megszabja azt a pozíciót is, amelyet betölt a műalkotás összetevőinek rendszerében. Annak megfelelően tesz szert kisebbnagyobb jelentőségre, hogy az a d o t t esztétikai álláspont milyen jelentőségűnek ítéli meg a tartalmi és milyennek a formai elemeket. Sokszor egy iskola formai eszközként többre értékeli, mint a másik tartalmi tényezőkónt. Ugyanakkor a cselekmény pozíciója egy a d o t t esztétikai rendszerben n e m feltótlenül azonos azzal, aminek az illető esztéta deklarálja. A new criticism számos képviselője nemcsak hogy nem tagadja, de egyenesen „felértékeli'' a cselekmény jelentőségét — szavakban. Valójában azonban az epikus és a d r á m a i cselekvésfolyamat elemi egységét, a jelenetet (ill. a helyzetet, szituációt) kiemelik a cselekményrendszerből ós — az elbeszélő-időbeli funkció mellett tórbeli-jelképszerű funkciót is tulajdonítva neki — az epikustól és a drámaitól át-, sőt visszavezetik lírai és zenei formaelvekre. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény tényleges pozícióvesztése az irodalomelméletben annak a jelentés- és funkcióbeli zsugorodásának a következménye, amely az epikus és a drámai művészetben a századvéget követően bekövetkezett. Az alkotóelemek hierarchikus elhelyezése és értékelése mindig függvénye valamely irodalmi irányzat (vagy életmű) sajátos ideológiájának ós p o é t i k á j á n a k ; az esztétika általában hajlamos túlbecsülni azokat az eszközöket, amelyek a számára ideális művészet vívmányai. O Ez érvényesül a cselekmény és a jellemzés egymáshoz való viszonyának megítélésében is. A többi tényezőhöz képest általában hasonlónak látják e két fogalom helyzetét; a jellem három jelentés- ós funkció435

CSELV

köre éppúgy kialakult, m i n t a cselekményé (—jellemzés). Egymáshoz képest ugyanakkor eltérően értékelték. Ismeretes, hogy az antik cselekményre élezettségből kiindulva Arisztotelész fontosabbnak t a r t o t t a a cselekményt, m i n t a jellemzést: „ N e m azért cselekszenek, hogy jellemeket utánozzanak, h a n e m a jellemek nyilatkoznak meg a t e t t e k által . . . Cselekmény nélkül nem is léteznék tragédia, de jellemek nélkül még lehetne". A francia klasszicizmus drámaművészete azután — bár a hármas egység merev alkalmazásával Arisztotelész követőjének hitte és vallotta magát — éppen ezen a ponton t a g a d t a meg, a jellemet állítva középpontba. D. Diderot m á r a klasszicista tragédiával szemben hirdette meg — a jellem erkölcsi-lélektani karakterével szemben — a családi-társadalmi állapot és helyzet (condition), a cselekmény e fontos összetevőjének elsőbbségét (—conditionelmélet). A két fogalom egyenrangú lesz a klasszikus német esztétikában és az orosz forradalmi demokraták irodalomelméleti fejtegetéseiben — részben az újraértelmezett antik művészetnek, ill. Shakespeare, m a j d Goethe művészetének, részben a realista regénynek poétikáját általánosítva —, ahol is az események meghatározzák szereplőik karakterét, és viszont, a szereplők az eseményekét. E poétikában (és művészi ideológiában) cselekmény ós jellemzés á t h a t j a egymást, a pszichikum nem több, m i n t aminek a cselekvésben (vagy cselekvésképtelenségben) mutatkozik-megnyilvánul: a jellemet tettei mérik, a feladatot lehetőségei. A jellemzés közvetlen f o r m á j a , az elbeszélő bemutatása-reflexiója természetesen kiegészíti a közvetettet, a cselekményen keresztül történő jellemzést, de az utóbbihoz képest csak alárendelt szerepet játszik: a tömörítés és súlypontozás eszköze. A 19. sz. második felében, m a j d a századfordulón beálló esztétikai fordulat a pszichikumot „felszabadítja" a cselekmény alól, annak megjelenítésére is vállalkozva, ami a személyiséget a cselekvésen kívül („túl") jellemzi. A pszichikum e többletének művészi jelzése nemcsak a hagyományos cselekményszerkezet átalakításához, deformációjához vezetett (tér—idő viszonyok átcsoportosítása-szubjektivizálása), hanem a cselekménytől eltérő szerkezetek felhasználásához is (belső monológ, motívum- és emblémarendszer). A new criticism esztétikája elsősorban ezekhez a művészeti törekvésekhez kapcsolódik. Ugyanakkor a francia naturalizmussal kezdődő, de századunk amerikai prózájában ós a nouveau r o m a n b a n (—újregény)

is diadalmaskodó közvetlenűl-tárgyiasító ábrázolás olyan poétikát teremtett, amely számára a jellem — mint meghatározott reflexszerű és strukturális viszonylatok metszéspontja — leírt körülményeinek automatikus következménye. Az életu t a k eltérő, olykor egymást kizáró lehetőségeinek megvalósultként való szimult á n ábrázolása. A. Robbe-Grillet műveiben végül is nem a z t példázza, hogy az egyén lehetőségeinél fogva több, m i n t aminek a d o t t helyzeteiben mutatkozik, hanem hogy a lehetőségei sem többek, mint a d o t t helyzetek. A cselekménynek és a jellemnek ezzel a napjainkban felújított szótválasztásával szemben foglal állást a marxista esztétika, részben kapcsolódva a klasszikus hagyományokhoz, részben olyan modern polgári ós szocialista művészetre támaszkodva, m i n t amilyen Th. Manné, M. Gorkijé és az érett B. Brechté. O A cselekmény különféle értelmezései is megegyeznek abban, hogy 1. szerkezeti jellegű; 2. „világszerű": tér-idő koordináta rendezi; 3. m ű f a j t e r e m t ő jegy. Az epikus és a drámai művekben ábrázolt eseménynek vagy eseménysorozatnak a szereplők tevékenységéből felépülő alapszerkezete. A legközönségesebb mindennapi élettevékenységnek is sajátja, a b b a n a teljességében (—totalitás), ahol egyaránt nélkülözhetetlen alkotóelem maga az aktus, az a k t u s alanya, az a k t u s irányát meghatározó cél (tárgy), s végül az aktusn a k — térben és időben a d o t t — körülményei. Ehhez képest a lírai művek alapját képező élettény mindig töredékes; pl. egy sóhaj vagy egy kiáltás, mint jellegzetesen lírai megnyilvánulásmód, legfeljebb mozgósít valamely cselekmény teljes felidézésére, de nélkülözi m a g á t e teljességet. Ezért a költemény éppen megvalósuló folyamatként hat mind alkotásakor, mind befogadásakor, szemben az epika ós a dráma m á r létrejött, rögzített cselekményszerkezetével. Míg a lírai m ű az emberi-művészi én legbensőbb tartalmainak közvetlen tárgyiasítása, addig az epika és a dráma esetében a m ű maga csak közvetett: közvetlenül az ábrázolt cselekményben tárgyiasulnak-válnak külsővé az emberi erők-képességek; talán ez az alapja annak a poétikai elhatárolásnak, miszerint az epika ós a d r á m a az ember „külső", míg a líra „benső" világát hivatott megjeleníteni. A cselekmény a jellegzetesen lírai alkotásokban csak igen áttételesen lehet jelen (pl. a lírai ciklus vagy kötet kompozíciójában), ahogy a lírai tényezők is (a lírai beszédhelyzet az ón-elbeszélésben vagy a monodrámában) az epikus ós a 436

CSELV

drámai szerkezetben csak alárendelt szerepet játszhatnak. A cselekmónystruktúra töredékesen — háttórszerűen — jelerük meg az átmeneti (epikolírikus és dramatikolírikus) m ű f a j o k b a n vagy művekben is, amilyen pl. a ballada. Ezért a cselekmény megléte és súlya döntő mértékben meghatározza a műalkotás műfajiságát (—dráma, epika, líra), még h a érvényességi köre a poétikatörténet folyamán változott is. G. E . Lessing még a költészet ('szépirodalom') egészének specifikumát l á t j a benne, amikor elhatárolja a képzőművészettől. S. K. Langer m á r az epikum olyan jellegzetes (szignifikáns) jegyének tekinti, amely a modern irodalomban még a regényben is egyre kisebb szerepet játszik. A szövegelemző kritikát — érthetően — kevésbé érdekli, de a struktúraelemző poétikák líraközpontúsága m á r kevésbé érthető. B á r a megjelenítő eszközök nyelvi-stiláris rétegéhez képest a cselekmény „ábrázolt"megjelenített tartalom, ugyanakkor maga is a művészi formanyelv tartozéka, „ábrázoló" eszköz, amely megjelenítikifejezi a műalkotás végső értelmét tevő mondanivalót. Éppen úgy a kompozíciósszerkezeti összefüggéseknek a terrénuma, a k á r a líra esetében a költemény képigondolati szcenikája, motívumrendszere. (—kompozíció, szerkezet) O Nemcsak a cselekmény alapvető alkotóelemeinek jellege és száma határozható meg szigorúan, hanem e tényezők további összetevőinek jellege és száma is. így az aktus összetevője a konfliktus (bonyodalom), a harc, ennek tetőfoka és a kibontakozás. Már a primitív rítusban a győzelmi táncot járó ember mozgása-kiáltozása azt a cselekvéssort állította a néző szeme elé: hogyan találkozott az ellenséggel, hogyan a d o t t és k a p o t t csapásokat, hogyan szúrta á t a szívót, vágta le a fejét, vette el tulajdonát, hogy ezáltal ő biztonságban és gazdagságban élhessen. Az egyes összetevők nem mindig különülnek el egymástól élesen; az elemi cselekményben — amely rendszerint egyetlen döntő, az ábrázolt jelenség mélyére világító jelenetre-eseményre szorítkozik — domináns elemként akár a konfliktus, a k á r a harc tetőfoka magában koncentrálh a t j a a többit (—domináns, funkció). A domináns látszólag kiszorítja az a k t u s m á s összetevőit, valójában azonban feltételezi és kifejezi azokat. így a mesében, amely arról szól, hogy a h a t t y ú , a csuka és a rák e g y ü t t képtelen kimozdítani a helyéből egy szekeret, a konfliktus egyú t t a l harc és tetőfok, magába foglalva a kibontakozást, a harc kimenetelét is