Harckocsik 9633273323 [PDF]

Zitiervorschau

~

BOMBAY - GYARMATI- TURCSANYI

1916-tól na~ainkig

scanned by "_yD_"

Zrinyi

B ombay-Gyarmati-

Turcsányi

HARCKOCSIK 1916-tól napjainkig

Harckocsik és harckocsicsapatok

A harckocsit, a 20. század harctevékenységeinek egyik meghatározó harceszközét a hadtudomány fejlodésének objektív szükségessége hozta életre. Története az 1916. szeptember 15-i megjelenésével kezdodött, fejlodése azóta is töretlen. Szerepe és jelentosége a harcme-' zon, harc, hadmuveleti és hadászati szintu tevékenységek során többször változott, de megalkotása óta nem volt olyan háború, amelyben ne szerepelt volna. A világ hadseregeiben mind több és korszerubb harckocsikat alkalmaznak. A harckocsicsapatok a szárazföldi hadero legfobb csapásméro erejét képezik, az egyik legfontosabb fegyvernemnek számítanak. A harckocsik harci lehetoségeinek jobb kihasználása érdekében a harckocsicsapatok állományában gépesített lövész-, tüzér-, légvédelmi-, muszaki-, híradó és más támogató, valamint biztosító alegységeket (kötelékeket) is szerveznek. Ez a felépítés a harckocsicsapatoknak nagy harcászati és hadmuveleti önállóságot biztosít. Képessé teszi oket a többi fegyvernemmel folytatott sikeres harctevékenységre akkor is, ha önállóan, elszigetelten, vagy foeroktol elszakadva nagyobb távolságban kell harcolniuk. A harckocsicsapatokkal nagy távolságú meneteket lehet végrehajtani, a harcmezon manoverezoképesek, ki tudják fejleszteni a támadást. Sikerrel vehetik fel a harcot az eros harckocsikat és tuzérséget tömegesen alkalmazó ellenséges csapatcsoportosításokkal. Nem jelentenek számukra akadályt a hegyek és a pusztaságok, az álló- és a folyó vizek, az erdok és a mezok. Gyorsan szilárd védelmet létesíthetnek, eroteljes ellenlökéseket indíthatnak, ellencsapásokat mérhetnek. Ezért nélkülözhetetlenek a harckocsik és a harckocsicsapatok.

A HARCKOCSIK ALKALMAZÁSA MEGJELENÉSÜKTOL NAPJAINKIG Az 1. világháborúban a háborút megelozo idoszak villámháborús elképzelései hamar csodöt mondtak. A háborúban a szemben álló felek a védelmi rendszerük kiépítésénél nem egy, hanem több lövészárkot építettek, ezek közül kettot-hármat összekötve állás okká fejlesztettek, az állásokból védoövet, illetve védoöveket hoztak létre. Ki-

alakult tehát egy olyan mélység, amelyet az akkori haditechnikai eszközök tüzével nem lehetett átfogni, a tartalékok manoverét így nem lehetett akadályozni, sot még zavarni sem. Amennyiben a támadónak sikerüIt súlyos veszteségek árán a védoállások némelyikét áttörni, a védo a tartalékaival szabadon mozogva gyorsan újabb és újabb ellenállási terepszakaszokat hozott létre és könnyen megakadályozta az áttörést. Mindez azt eredményezte, hogy az arcvonalak már 1915 elejére megmerevedtek, kezdetét vette az elhúzódó "állásháború", amelynek minden támadó hadmuvelete óriási emberveszteséggel járt. 1916 nyarán Verdunnél az angol és francia erok összehangolt támadása is rövid ido alatt kifulladt, mindössze 4-9 km mélyen tudtak betörni a németek állásaiba, a veszteség pedig megdöbbento volt: 750 000 fo maradt holtan a harcmezon. Ezután döntött úgy az angol erok foparancsnoka, Sir Douglas Haig, hogy a támadás sikerének biztosítása céljából a hadtörténelemben eloször egy új harceszközt, a harckocsit harcba veti. 1916. szeptember 15-én éjjel több órás tüzérségi tuzelokészítés után támadásba lendültek a harckocsik. Az egész éjszaka felvonuló 50 db harckocsi közül csak 32 jutott el a megindulási körzetbe, 18 meghibásodott vagy elakad. A támadó harckocsik átgázoltak a gyalogsági akadályokon és óriási meglepetést keltettek a németek soraiban, a fedezékeket szétrombolták, az állásokat betemették. Pár óra alatt 10 kilométeres sávban 5-6 kilométer mélyen törtek be és beékelodtek a védelembe. Mindezt az a néhány harckocsi érte el, amely végül is sikerrel teljesítette feladatát. 1916 végén az angolok még kétszer küldték ostromra harckocsijaikat, de alkalmazási elveik hiányosságai miatt dönto eredményt nem tudtak elérni. 1917 novemberében Cambrai-nál az angolok az áttörés megindítása elott óriási eroket összpontosítottak. Arcvonalkilométerenként 80-85 löveget helyeztek tüzeloállásba, a gyalogság megerosítésére pedig 377 db harckocsit állítottak csatasorba. Az áttörési szakasz egy arcvonalkilométerére 32 harckocsi jutott. Viszonylag kis területen ilyen nagy mennyiségu harckocsi bevetése a háborúk történetében még nem fordult elo. Ezért a cambrai-i csatát a harckocsik tömeges alkalmazásának elso példájaként említik a hadtörténészek. A siker olyan nagy volt, amire nem is számítottak. 5-6 óra alatt 6-8 kilométert nyomultak elore, áttörték az ellenség elso és második ál-

5

lását. A folytatás azonban már nem volt ilyen eredményes. Az együttmuködés a harckocsik és a gyalogság között nem volt kelloen összehangolva, a gyalogság nem tudta követni a harckocsikat. Így azok fedezet nélkül maradtak és sebezhetoekké váltak. A cambrai-i csata - annak ellenére, hogy hadmuveleti sikert nem eredményezett - bizonyította a harckocsik létjogosultságát, a nagyobb kötelékben való alkalmazásuk jelentoségét. A háború befejezésével a katonai szakemberek azonnal elkezdték a harckocsi alkalmazása tapasztalatainak feldolgozását, elemzését és értékelését. A legtöbb vitát a harckocsik és a légiero jelentosége, helye és szerepe, valamint alkalmazásának kérdései váltották ki. A harckocsik jelentoségét leginkább az angol, a francia, a szovjet és német katonai szakértok ismerték fel. Nagy-Britanniában a páncélosok fejlesztésénél azt az elvet tartották szem elott, hogy a szárazföldi eroket a nagy teljesítményu iparra alapozva elsosorban motorizált, gépesített, gyors és teljesítoképes szervezetek alkossák, amelynek alapja az új, korszeru harckocsik nagyszámú rendszerbe állítása. Hangsúlyozták a haderok építésében a harckocsik és a légiero szerepét. A francia hadseregben megtartották a világháború nehézfegyvereit és a harckocsikat. Ez azt eredményezte, hogy a régi haditechnikához igazították az alkalmazási elveket is. Ez a felfogás fékezoleg hatott a harckocsifejlesztésre, ami különösen akkor vált szembetuno hátránnyá, amikor Németország újbóli felfegyverkezésével a francia pánceloscsapatok fölénye egyik napról a másikra meg szunt. Ekkor látták be a franciák, hogya lovasságukat gépesített csapatokká kellene átszervezni, késobb pedig új, erosebb páncélzatú harckocsikból páncéloshadosztályokat kell létrehozni. Oroszországnak az 1. világháborúban egyetlen harckocsija sem volt. Katonai teoretikusaik nyugaton a háború után folytatott harckocsivitát nagy figyelemmel kísérték és korszeru saját elgondolás kialakítására törekedtek. A 20-as évek elejétol már egyértelmuen állást foglaltak a harckocsi- és gépesített csapatok szervezése mellett. Tuhacsevszkijék kidolgozták, illetve továbbfejlesztették a "mély hadmuvelet" elméletét, amely a jövo háborújában a gyorsaságnak és csapásméro eronek kiemelkedo szerepet tulajdonított. Ehhez harckocsikra és gyorsan mozgó gépesített kötelékekre volt szükség. Már a 30-as években gépesített hadtestet állítottak fel, amelyben a fo erot 270 harckocsi alkotta. Németországban a versailles-i békeszerzodés nem tette lehetové, hogy nagy hadsereget tartsanak fenn és harckocsikat, repülogépeket gyártsanak. Ennek ellenére az új haditechnikai eszközök - harckocsik, repülok - fejlesztéseit élénk figyelemmel kísérték és elemezték az alkalmazási elveket és a gyakorlatok tapasztalatait. A belpolitikai változások a 30-as évek közepére oda vezettek, hogy Németország felrúgta a békeszerzodést és megkezdte a pán-

6

céloscsapatai eroteljes fejlesztését. 1934-ben állították fel az elso három páncélos hadosztályt. Guderian, a páncélos elmélet kiemelkedo szakembere úgy vélte, hogya harckocsikat nem szabad kis csapatokban alkalmazni, helyette a páncéloshadtestek keskenyarcvonalszakaszon történo ütközetbe vetését szorgalmazta. A hadtörténelem a két világháború közötti idoszakban a harckocsik alkalmazásának két jelentos eseményét emeli ki, a spanyol polgárháborút és a harcokat a Huszártónál és Halhin-golnál. Mindketto hozzájárult a harckocsik és harckocsicsapatok alkalmazási elméletének fejlesztéséhez. Guderian 1937 -ben az Achtung-Panzer címu muvében a spanyol polgárháború tapasztalatai alapján a harckocsicsapatok alkalmazásának szabályaként a meglepetést, a páncéloserok csoportosítását és az alkalmas terep megválasztását jelölte meg. A meglepetés alapja a gyors és jól álcázott mozgás, a páncéloserok csoportosítása, az áttöréshez szükséges ero biztosítása. Az alkalmas terep pedig a megfeleloen széles és mély manoverek szempontjából meghatározó. Fuller brit szakérto hasonló következtetésekre jutott, kiegészítve azzal, hogy a gyors harckocsicsoportosítások bevetésénél külön hangsúlyozta a gyalogság gépesítésének szükségességét és a légierovel való együttmuködés, a légi felderítés és támogatás megnövekedett szerepét. A II. világháború kiemelkedo jellemzoi közé tartozott a harckocsi- és gépesített csapatok tömeges alkalmazása és a légiero meghatározó szerepe. A világháború néhány nagy ütközete, hadmuvelete és hadászati jelentoségu eseménye a harckocsik bevetésével vált híressé. Az ötéves világégés során hihetetlenül felgyorsult a harckocsik fejlodése, ugrásszeruen növekedett tuzerejük, védettségük és mozgékonyságuk. A harckocsigyártás a háború éveiben megsokszorozódott, ami nagyszámú harckocsi-magasabbegység, hadosztály, hadtest és hadseregek felállítását tette lehetové. Ezzel párhuzamosan rohamosan fejlodött, változott a harckocsik és a harckocsicsapatok alkalmazásának elmélete és gyakorlata is, amelyet bizonyítanak a világháború kiemelkedo harckocsicsatái és ütközetei. A második világháborúban a Wehrmacht elso komoly eropróbája a Franciaország elleni hadjárat volt. A németek a francia hadsereget tartották a legkorszerubbnek és a legerosebbnek, ezért korszerusítették a német páncélos technikát és megkettozték az új típusú harckocsik (P-III, P-IV) gyártását. A francia haderot ez idore már korszeru fegyverzettellátták el, de az alkalmazás elvein nem változtattak. Óriási összeget fordítottak a Maginot-vonal építésére. Így nem tudtak a németeknél erosebb légierot és gépesített csapatokat létrehozni. Harckocsijaik száma meghaladta ugyan a németekét, de harckocsihadosztályaik száma csupán egyharmada, lovashadosztályaik száma viszont ötszöröse volt a németekének. A francia vezetésnek - az elavult védelmi koncepció mellett - legnagyobb

hibája az volt, hogy tévesen ítélte meg a németek focsapásának várható irányát és ennek következtében nem megfelelo csoportosítást hozott létre. Anémet páncéloshadosztályok megjelenése óriási meglepetést okozott. A harckocsicsapatok széles arcvonalon törtek át. Tömeges alkalmazásuk megbénított minden olyan kísérletet, hogy a franciák lezárják a keletkezett réseket és feltartóztassák a támadást. A Franciaország elleni német csoportosítás fo csapásméro erejét a páncélos csapatok képezték. A védelem áttörése után a páncélosok kijutottak az ellenség visszavonulási útvonalára és ott fontos terepszakaszok elfoglalásával megakadályozták az újabb védelmi vonallétrehozását. A harckocsik és a légiero tömeges bevetése lehetové tette a magas támadási ütemet, a hadmuvelet mélységben történo kifejlesztését, a hadászati meglepetést. Ezekben az eseményekben a harckocsik tömeges alkalmazása dönto szerepet játszott és kizárt minden tudatosabb ellenállást. Bebizonyosodott már a háború elején, hogy a harckocsik nem csak sík terepen, hanem középhegységekben is sikeresen alkalmazhatók. A harckocsikat az észak-afrikai hadszíntéren újabb próbatételek elé állították. Felvetodött többek között, hogy képesek-e megbirkózni a szélsoséges idojárási viszonyokkal, a nagy nappali forrósággal és az azt követo éjszakai hideggel. Erre a kérdésre a világháború másik nagy harckocsicsatája, az el-alameini ütközet adta meg a választ. A Rommel tábornok vezette német-olasz erok nem kaptak megerosítést tartalékok létrehozására. Ezzel szemben az angolok a hadszíntéren nagy eroket és sok hadi technikai eszközt vontak össze. A hadmuveletben brit részrol 1440, német részrol 540 harckocsi vett részt. Az olasz utánpótlást az angol-amerikai légiero gyakran támadta. Ebben a helyzetben a német-olasz vezetés EIAlamein körzetében védelembe ment át. A kétlépcsos hadmuveleti felépítésükben a páncéloshadosztályokat a második lépcsoben alkalmazták. Az angol eroket ekkor már Montgomery tábornok vezette. A sivatagi terep gyakorlatilag lehetetlenné tette a támadás rejtett elokészítését, ezért az angolok a focsapás irányát és a támadás idopontját illetoen igyekeztek meglepni az ellenséget. A meglepetés sikerüIt, de a németek a gyorsan mozgó páncélos tartalékaikkal két alkalommal is meg tudták akadályozni az áttörést. Végül a bekerítéstol félve Rommel visszavonulást rendelt el. Az angolok nagy lehetoséget hagytak ki, amikor elmulasztották a visszavonuló németek azonnali üldözését, bekerítését. Az észak-afrikai hadmuveletek tapasztalatai azt bizonyították, hogy a páncélos-magasabbegységek sivatagi viszonyok között is képesek sikeres harctevékenységet folytatni. A II. világháború legnagyobb páncélos összecsapása a kurszki csata volt. A szovjet fegyveres erok a sztálingrádi ellen támadás és az ezt követo általános támadás során

a németek 3 hadseregcsoportját verték szét. Az ellenséget 600-700 km-re visszavetették, Kurszkot és Harkovot visszafoglalták. Ugyanekkor a szovjet csapatok lendületének csökkenésébol, a csapatok széthúzódásából és a biztosítás nélküli szárnyak helyzetébol arra következtettek, hogy a szovjetek támadása kifulladt és megérett a helyzet az ellentámadásra. Az 1943. februári ellentámadás sikeres volt és a szovjetek védelembe kényszerültek. A németeknek azonban a támadás folytatásához nem volt kello erejük. Márciusra mindkét fél védelembe vonult és készült az újabb nagy összecsapásra. A Werhmacht vezetése a két német hadseregcsoport közötti 200 km mély és 160 km széles kurszki beékelodést úgy értékelte, hogy azt északról és délrol mért két csapással bekerítik és az ott összevont ellenséges csapatokat megsemmisítik. Ehhez 55 hadosztályt, a haditechnikai eszközök közül 2700 harckocsit vontak össze. A szovjetek a kurszki beszögelésben csapataikat megerosítették és feltöltötték. Mivel a németek új harckocsikat vetettek be, a szovjet vezetés célszerubbnek látta támadás helyett mélyen lépcsozött védelemmel feltartóztatni és legyengíteni az ellenséget. Ezt biztosította az a hatásos páncélelhárító rendszer, amelynek részét képezték a páncélelhárításban nagy számban bevont harckocsik is. Kurszknál találkozhatunk eloször harckocsiseregtest és -hadtest önálló alkalmazásával védelmi feladatok végrehajtására. A kurszki védelmi hadmuveletben a szovjetek sikeréhez valamennyi fegyvernem hozzáj árult, de a páncélosok szerepét mégis külön hangsúlyozni kell. Kurszk neve a II. világháború legnagyobb páncélosütközetének helyszíneként vonult be a történelembe. Itt harckocsi-magasabbegységek csaptak össze, harckocsik néztek szembe egymással, lövegcsövek százai irányultak a száguldó páncélosokra, a harcmezo kiégett harckocsiktói lángolt. A németek itt kényszerültek arra, hogy végleg hadászati védelembe menjenek át. A II. világháború jelentosebb páncéloscsatáinak tanulmányozása során nyomon követheto a páncélos- és gépesített csapatok mennyiségi és minoségi növekedése. A szemben álló felek harckocsik nélkül egyetlen jelentosebb szárazföldi hadmuveletet sem vívtak. A harckocsik fejlesztésében fo törekvés a tuzero növelésére, a páncélzat erosítésére és a mozgékonyság fokozására irányult. A harckocsik alkalmazásának hatékonysága a II. világháborúban olyan nagyméretu volt, hogy fejlesztésük a háború után minden hadseregben gyorsított ütemben folytatódott. Újabb és újabb típu sok tervei születtek és mind korszerubb harckocsik kerültek a hadseregek állományába. A II. világháború befejezésétol napjainkig egy sor helyi háborúban játszottak meghatározó vagy kiemelkedoen fontos szerepet a harckocsik. Bevetésük szélsoséges földrajzi, idojárási és terepviszonyok között igazolta, hogy nélkülük a korszeru fegyveres küzdelem nem képzelheto el.

7

A koreai háborúban (1950-1953) a harckocsik alkalmazásánál nem haladták meg a II. világháborús elveket. Jellemzo volt, hogyaharckocsikat támadásban a gyalogságnak rendelték alá. A magas hegységek akadályozták a harckocsikötelékek manoverezését, a mozgást nagyobb részben csak az utakon tették lehetové. A háború tapasztalatai igazolták, hogy a hegyekben az utak gyakori használhatatlanná válása miatt nagyobbak a veszteségek, több a sérülés, jelentosebb a fenntartási anyag és a javítási kapacitásigény. A vietnami háború (1965-1973) elso két évében az amerikai szakemberek nagy része azon a véleményen volt, hogy a hadszíntér sajátossága (keskeny partszakasz, nehezen járható hegyek) és speciális harceljárások miatt a páncéloscsapatok, mindenekelott a közepes harckocsik alkalmazása értelmetlen. Beigazolódott, hogy a gyalogos katona megfelelo fegyverekkel meg tudta bénítani az ellenséges harckocsit, vagy lassítani tudta a támadást. A harckocsikkal is járható partszakaszokon, a Központi Fennsíkon és az utakon viszont csak harckocsikkallehetett sikereket elérni. A sajátosságoknak megfeleloen Vietnamban a könnyu harckocsik kaptak nagyobb szerepet. Igazolódott ugyanakkor, hogy a közepes harckocsikat még a dzsungel viszonyai között is hatékony an lehet alkalmazni. A harckocsik tömeges bevetésére ugyanakkor ilyen körülmények mellett nincs lehetoség. Az arab-izraeli háborúkban (elso -1948; második -1956; harmadik -1967; negyedik -1973; ötödik -1983) nagyszámú harckocsi vett részt. A közel három és fél évtized alatt a harckocsik is jelentosen változtak, növekedett harci hatékonyságuk. E háborúban kelet és nyugat harckocsijainak több generációja állt egymással szemben és bizonyította vagy cáfolta a gyártó harckocsifejlesztési eredményeit. Az elso arab-izraeli háborúban mindkét fél korlátozott számban rendelkezett harckocsikkal. A második arab-izraeli háborúban a szemben álló felek már jelentos számú harckocsit vetettek be. Az izraeliek a páncéloseroket foleg a siker mélységi kifejlesztésére alkalmazták, de áttörési feladatokban is részt vettek. Mindkét fél úgy értékelte, hogy a harckocsik az ellenlökések, ellenmozgások sikerének dönto eszközei, amelyek ugyanakkor önmagukban nem elegendoek villámháborús koncepciók megvalósítására. A harmadik arab-izraeli háború tapasztalatai értékelésekor a katonai vezetés figyelembe vette a páncélosoknak a hadmuveletekben és a harcokban betöltött meghatározó szerepét és a továbbiakban elsosorban a páncélosok fejlesztésére fordították a fo figyelmet. A negyedik arab-izraeli háborúban a Sínai-félszigeten és a Golán-fennsíkon a harckocsik olyan hatalmas tömegei csaptak össze, amire a helyi háborúk történetében nem volt még példa. A veszteségek is óriásiak voltak. Az izraeliek 840, az arabok 2590 harckocsit vesztettek. A veszteségarányok éloeroben és repülogépekben is hasonlóak voltak. Bebizonyosodott, hogya haditechni-

8

ka megfeleloen felkészült kezeloállomány (személy) nélkül nem sokat ér, nem lehet kihasználni a harci lehetoségeit. A harckocsiveszteségekhez jelentosen hozzáj árult a korszeru páncélelhárítás. Ez arra ösztönözte a harckocsitervezoket, -fejlesztoket, hogya minoségi fejlesztésre helyezzék a hangsúlyt a mennyiségi növeléssel szemben. Az ötödik arab-izraeli háborúban a harci helikoptereket is bevetették a harckocsik ellen, a veszteségek jelentos részét ezek okozták. Az irak-iráni háborúban mindkét fél több százezres hadseregekkel, több ezer harckocsival, tüzérségi löveg gel és páncéltöro eszközzel vett részt. A katonai vezetés színvonala sok kívánnivalót hagyott maga után. A szárazföldi csapatok alkalmazását a felek részérol a sablonosság, az erok éseszközök egyenletes elhelyezése, a fegyvernemek hiányos együttmuködése és az alacsony szintu manoverezés jellemezte. A harckocsikat elsosorban a gyalogság támogatására, annak .harcrendjében alkalmazták. Nem használták ki sem akorszeru harckocsikban, sem a korszeru páncéltöro eszközökben rejlo lehetoségeket. Afganisztánban a szovjet csapatok a kor színvonalán álló, nagyszámú harckocsit és páncélozott harceszközt vetettek be. Mind a harckocsik, mind a gyalogsági harcjármuvek esetében igazolódott, hogyagerillaharc ellen, a magas hegyi viszonyok között speciális védelmi rendszabályokra van szükség. Elengedhetetlen a magas szögtartományban tüzelo fegyverek beszerelése, a jó álcázás és reaktív védelem. Jelentos szerepet kaptott a harckocsivezetok aknák elleni védelmének fokozott biztosítása, a kézi páncéltöro rakéták elleni védelem hatékonyságának növelése és a gyors helyszíni javítások, különösen a láncszakadások, görgosérülések és egyéb kisebb, de az adott esetben létfontosságú javítás gyors elvégzése, a javítóanyagok eljuttatása a sérült eszközökhöz. Az öbölháborúban jelentos mennyiségu harckocsit nem alkalmaztak. Nem véletlen azonban, hogya szárazföldi erok felvonultatásánál a harckocsik nagyobb számban szerepeltek. A brit Challangerek, az amerikai M-l Abramsok többször is bizonyították korszeruségüket, minoségi fölényüket az iraki erok harckocsijaival szemben. Az öbölháborúban a harckocsik korszeruségének, minoségének szerepe nott meg és a harcanyag biztosítás (loszerellátás) újszeru, rugalmas és folyamatos megvalósításával a haditechnika logisztikai támogatása került a figyelem középpontjába. A hadászati célok elérése a 20. század háborúiban a szárazföldi, összfegyvernemi csapatokra hárult, és megkövetelte, hogy azok egyre inkább gépesítettek legyenek. A harckocsicsapatok ebben nem csupán kiemelkedo szerepet játszottak, hanem dönto befolyással voltak a végso siker elérésében is. A világháborúkban és helyi háborúk közül elsosorban az arab-izraeli háborúkban a harckocsik tömeges alkalmazása, az erok nagyfokú koncentrálása és a tüzérséggel és légierovel történo hatékony együttmukö-

dés játszott kulcsszerepet. A helyi háborúkban különösen a nehéz terepviszonyok, éghajlati sajátosságok - párosulva a gerillaharc egyedi jellemzoivel - a harckocsik kisebb csapatainak és a gyalogság alegységeinek összehangolt alkalmazását helyezték elotérbe. Védelemben a harckocsik elsosorban az ellenlökések hatásosságának biztosításában, a gyors átcsoportosításoknál, az ellenséges harckocsik elleni harcban voltak nélkülözhetetlenek. A harckocsik szerepérol, jelentoségükrol megjelenésük óta gyakran vitáztak katonai szakértok. A 60-as 70-es évek elején elsosorban az irányított páncéltöro rakéták megjelenése és elterjedése kapcsán merültek fel kételyek. Az irányított páncéltöro rakéták az akkori harckocsik páncélzatát gyakorlatilag minden helyzetben és igen nagy távolságról átütötték, megingatták ezzel a harckocsikba vetett bizalmat. Ezt az álláspontot tovább erosítette, hogy a 70-es 80-as években szárazföldi csapatok szervezetében megjelentek az irányított páncéltöro rakétákkal felszerelt helikopterek is. Ezt követoen olyan szélsoséges nézetek láttak napvilágot, miszerint maga a harcászati kategória - a haditechnika eszközeivel, köztük természetesen a harckocsikkal - veszítette el napjainkban jelentoségét. Ilyen és hasonló nézet már Klausewitz idejében is felmerüit, amire A háborúról címu muvében így válaszolt: "Természetesen lehetséges, hogy a jószívu emberek azt gondolják, hogy valamilyen elmés eljárás az ellenség nagyobb vérvesztés nélküli lefegyverzésére, vagy megszerzésére vezet és elképzelhetik, hogy ez az igazi célja a háború muvészetének. Bár nagyon kellemesen hangzik, azonban ez nem más, mint téveszme." Ezek a gondolatok ismét idoszeruek, ezért ajánljuk figyelmébe a harcászat és ezen belül a harckocsik ellenzoinek. A háborúk, a fegyveres tevékenységek, a béketámogatás -fenntartás és -kikényszerítés tapasztalatai alapján napjainkban a katonai szakemberek már nem vonják kétségbe, hogyaharckocsikra a fegyveres küzdelem, a harc megvívása érdekében szükség van. A legfobb kérdés most nem a mennyiségen, hanem a minoségen van. Ezért a korszeru harckocsi akkor tölti be igazán szerepét, ha abban a technika és a technológia legkorszerubb vívmányai testesülnek meg. A legújabb fejlesztések során ezért a típusok számának csökkentése, a fejlesztési és gyártási kooperáció, a gazdaságosság, a hatékonyság és a minoség javítása került elotérbe. Csak azok a harckocsitípusok felelnek meg a korszeru harc követelményeinek, amelyek világszínvonaion képesek összehangolni és egyesíteni a legfontosabb harci tulajdonságokat: a tuzerot, a mozgékonyság ot és a védettséget. Ez a három alapveto tulajdonság az, ami megmagyarázza a harckocsik jelentoségét. Egyetlen más haditechnikai eszköz sem létezik, amely így tudná egyesíteni a harc sikeres megvívásához szükséges követelményeket.

A HARCKOCSI A HARC ALAPVETO ESZKÖZE A harckocsi nagy tuzereju fegyverzettel és körbeforgatható toronnyal fel szerelt nagy mozgékonyságú, lánctalpas, eros páncélzatú harcjármu. A földi harc egyik dönto eszköze, támadásban és védelemben egyaránt jól alkalmazható. A harckocsi általános felépítését jellemzi a harckocsi belso tereinek száma és azok egymáshoz viszonyított helyzete. A kezeloszemélyzet elhelyezése, apáncéltest és a torony konstrukciója, jó megválasztása segíti a harci tulajdonságok magas szintjének elérését, a jó minoséget és a gazdaságos e1oállítást. Apáncéltest és torony lövedékálló kialakítása, JU2áncélzat differenciált vastagsága, a páncélzatot gyengíto tartályok és nyílások kis mérete csökkenti a harckocsi sérülékenységét találat esetén. A harckocsi többségénél apáncéltest homlok-, oldalés hátsó részének vastagsága 2,5:1:0,5 arányú. A páncéltest védettségének növelése - adott tömeg esetén - a harckocsi magasságának csökkentésével érheto el. A harckocsi általános kialakítása a kezeloszemélyzet száma és elhelyezése szerint három alapveto formában történhet: a) Egymástól elkülönült kezeloszemélyzet, amikor a harckocsivezeto a páncéltestben, a többiek a toronyban helyezkednek el. Ez a legelterjedtebb megoldás. b) A kezeloszemélyzet a páncéltestben helyezkedik el, létszáma 3 fo. Elonye az alacsonyabb, erosebb építési mód, a torony nélküli vagy féltornyos kialakítás. Hátránya, hogy feltétlenül szükséges az automata töltoberendezés, mivel a töltokezelo helye megszunt. c) A teljes kezeloszemélyzet, köztük a vezeto is, a toronyban helyezkedik el. Elonye az alacsonyabb építés. A vezeto egy külön fülkében tevékenykedik. A torony elfordulásakor a vezetofülke helyzete a páncéltesthez viszonyítva nem változik. Hátránya a torony nagy mérete és a bonyolult vezérlés, irányítás. Az _eroátyit((lité,r helyzete szerint két alaptípust különböztethetünk meg. Egyiknél az eroátviteli tér apáncéltest orr-részében, a másiknál a farrészben van. Az orr-részben elhelyezetett eroátvitelnél az eroátviteli és a vezetotér együtt van, így csökken az egymástól elszigetelt terek száma és mérete. Hátránya, hogy a harckocsi magassága megnövekszik és nehezebb a homlokrész lövedékálló formakialakítása. Gyakoribb megoldás az, hogy az eroátviteli teret a harckocsi farrészében alakítják ki. Ilyenkor jobb ballisztikai tulajdonságú orr-rész képezheto ki. Az eroátvitel hátsó elhelyezésévei csökken akihajtómu és a láncmeghajtó kerék sérülésveszélye. A motor vonóereje csak a hátsó, ferde lánctalprészt terheli, ami javítja a hatásfokát és csökkenti a lánctalp kopását. Ugyanakkor a

9

~~-~

~~.~

~

~%~ (

'I~@:l

c

b

a

A kezeloszemélyzet elhelyezése a harekoesiban: a) vezeto a harekoesitestben, a többi kezelo a toronyban b) az összes kezelo a harekoesitestben, e) az összes kezelo a toronyban

harckocsi hossza megno, a páncéltestben több elkülönült tér keletkezik, vagy állandó hosszúság mellett csökken a küzdotér térfogata. A tuzero a harckocsinak az a képessége, amely lehetové teszi, hogy felderíto- és irányzó berendezései segítségével felderítse az ellenséges célokat, fo- és segíto fegyvereivel azokat a leheto legrövidebb idon belül eltalálja és megsemmisítse. A tuzero mértékegysége az idoegység alatt leadható, megsemmisíto hatású lövedékek száma. A harckocsifegyverzet részei az alapfegyverzet (harckocsi, löveg); a segédfegyverzet (löveggel párhuzamosított géppuskák, páncéltestbe rögzített géppuskák, légvédelmi géppuskák, géppisztolyok és gránátok, rakétapisztoly); a kiegészíto fegyverzet (páncéltöro rakéták, lángszórók, ködgránátveto, belövo géppuskák). Az alapfegyverzet és

6

a segédfegyverzet - illetve annak egy része - minden harckocsin megtalálható, a kiegészíto fegyverzet csak egyes esetekben tartozik a harckocsi fegyverzetéhez. Az alapfegyverzet rendeltetése a nagy tuzereju és páncélvédettségu célok megsemmisítése, illetve lefogása. A harckocsi alapfegyverzete harckocsiágyú (harckocsilöveg). A löveg a torony csapján nyugszik, azon függoleges síkban mozgatható. A harckocsilöveg lehet sima csövu vagy huzagolt. A huzagolt csövu lövegeknél a cso belso falába spirálisan vájt hornyok vannak. A lövedéket a csoben vezeto rézgyuru a huzagokba beleszorulva vezeti és a hossztengelye körüli iorgásra kényszeríti. A csobol nagy sebességgel (800-1000 m/s) kirepülo lövedék a hossztengelye körül mintegy 15-20 ezer fordulat/min fordulatszámmal fo-

5 6

5

567

7 6

B

7

a

6

5 6

5

b

7 7

6

5

567

c

d

Az eroátviteli részegységek különféle elhelyezése: 1. motor, 2. elotéthajtómu, 3. fotengelykapesoló, 4. sebességváltómu, 5. kormánymu, 6. oldaikihajtómu, 7. lánemeghajtókerék, 8. osztómü

10

A stabilizátor muködése, a harckocsitest függoleges irányú mozgása vagy vízszintes tengely körüli elfordulása ellenére a löveg nyugalomban, a célon marad

rog, ami stabilizálja a lövedék hossztengelyét a röppályán. A sima csövu lövegek esetében a lövedék nem forog. A röppályán történo stabilizálás céljából a lövedék stabilizálószámyakkal rendelkezik. Napjaink harckocsilöveg ei szinte kizárólag sima csövuek, mivel ezeknéllényegesen nagyobb lehet a lövedék kezdosebessége, valamint a lövedék hossztengelye körüli forgómozgás lényegesen csökkenti a kumulatív hatást. A ,lövés pillanatában felszabaduló hatalmas energia (reakcióero) elnyelé se érdekében csoszájfékkel, illetve folyadékfékes munkahengerrellátják el. A segédfegyverzet feladata a kis hatótávolságú páncéltöro fegyverek, a könnyu páncélzatú és kis sebességu légi célok, valamint az ellenség éloereje elleni harc. A kiegészíto fegyverzet olyan tuzfeladatok megoldására szolgál, amelyeket az alap- és segédfegyverzettel nem lehet megoldani. A harckocsiágyút általában a forgótoronyba helyezik el. Az ágyú bölcsoj éhez erosítik a géppuskát (párhuzamosítás). A toronyelforgatása elektromos, elektrohidraulikus és kézi úton is lehetséges. A harckocsiágyút irányzótávcsoveI vagy távméros írányzó távmérovel irányozzák. A menet közbení tüzelés pontosságának növelésére a modem harckocsinál a lövegstabilizátort alkalmazzák. A lövegstabilizátor egy szabályozó berendezés, amely giroszkópok segítségével függoleges és vízszintes síkban menet közben mozdulatlanul a célon tartja a lövegcsövet, miközben a harckocsitest elfordul alatta. A berendezés így teszi lehetové, hogya harckocsilöveggel menet közben is pontosan lehet loni. A tuzgyorsaság növelésére néhány harckocsinál automata töltoberendezést és hüvelykiveto szerkezetet használnak. A harckocsi tuzerejét több tényezo együtt határozza meg: a lövedék hatása a célra, a találati valószínuség; a manoverezés a tuzzel, a tuzkiváltás ideje és a gyakorlati (harci) tuzgyorsaság. Közvetlenül ide lehet sorolni az ágyú sérülékenységét és a kezelo személyzet életfeltételeit.

A lövedék célra kifejtett hatását azzal az effektussal jellemezhetjük, ami a lövedék és acéltárgy találkozásakor keletkezik. A páncélozott célok megsemmisítéséhez három lövedéket alkalmazunk: urméret alattit, kumulatív és plasztik robbanóanyaggal ellátottat. Urméret alattiaknak azokat a lövedékeket nevezzük, amelyeknél a páncél átüto rész kisebb átméroju, mint a harckocsiágyú urmérete. Az urméret alatti lövedék hatását az átütött páncélvastagsággal és a páncél mögötti megsemmisíto hatással mérjük. Az átütoképesség adott urméret esetén függ a lövedék sebességétol, a becsapódási szögtol és a páncél minoségétol. Minél nagyobb a lövedék kezdosebessége, annál nagyobb a páncéltöro képessége. A kezdosebesség növelése a loporgázok nyomásának növelésével és/vagy az ágyúcso hosszának növelésével érheto el. Az urméret alatti gránát lövedéke egy osztott hüvelyben helyezkedik el, amely a lövedék kirepülésekor a levego el-

c A harckocsilövegekhez alkalmazott urméret alatti lövedéktípusok: a) leváló hüvelyes urméret alatti lövedék b) acélbetétes urméret alatti lövedék cl stabilizátoros urméret alatti lövedék 1. acélbetét 2. hüvely 3. vezetögyu ru 4. mag 5. csésze

II

lenállása következtében leválik. A sima csövu ágyúkból stabilizálószárnyakkal ellátott urméret alatti lövedéket lonek ki (nyíllövedék). A kumulatív lövedék elonye, hogy a páncéltöro képessége a lotávolságtói függetlenül igen magas. A kumulatív lövedékben a céltárgy felé eso részen üregesen kialakított robbanóanyagtöltet rombolóhatása nagyobb, mint a síkfelületu tölteté. Az üreg gyujti - idegen kifejezéssel kumulálja - a robbanóanyag energiáját. A hatás fokozódik, ha az üreget valamilyen fémmel vagy más, nagy homérsékletet turo anyaggal bélelik. A bélés anyaga ugyanis a mintegy 300 000 N/cm2 nyomás hatására cseppfolyósodik. Ugyanakkor a béléskúp belso részétol kb 10-20 000 mis sebességu, 2-3 mm átméroju folyékony fémsugár lép ki, amelynek hossza 1,5 m is lehet, anélkül, hogy teljesítménye számottevoen csökkenne. A kumulatív hatás drasztikusan lecsökken, ha a becsapódáskor a lövedék forog. Ez azzal magyarázható, hogya forgás csökkenti a kumulatív sugár létrejöttének feltételeit. A kumulatív lövedékek hatását úgy lehet növelni, ha csökkentjük a forgási sebességet. Ez olyan kumulatív lövedék alkalmazásával érheto el, amely nél az acélköpeny a lövésnél fellépo erok hatására elforoghat, míg a lövedék testében lévo golyóscsapágyon nyugvó kumulatív töltet az inercia erok hatására nyugalomban marad, a nagy nyomású, nagyon magas sebességu és ho-

mérsékletu folyékony fémsugárnak igen nagy a páncélátüto képessége. A plasztikus robbanóanyagú lövedéknél a lövedéktestet plasztik robbanóanyaggal töltik meg. A becsapódáskor a lövedék teste könnyen deformálódik és rátapad a páncélra. A robbanóanyag felrobban és a keletkezo lökéshullámok a páncél robbanással ellenkezo oldalán páncélrészecskék leválását eredményezi. (A jelenség a Hopkinson effektus szerint játszódik le. A Hopkinson effektus az ütközések alkalmával fellépo jelenség. Lényege az, hogy a rugalmas ütközés során a mozgást a több részbol álló rendszer utolsó tagjai veszik át.) Ahhoz, hogy acélt megsemmisítsük, elobb fel kell azt fedezni. Ehhez megfelelo irányzó és figyelo muszerek szükségesek. A prizmás figyelo muszerek száma 12-18 db is lehet. A harckocsi irányzó muszerével szemben nagy követelményeket támasztanak: az azonosításhoz szükséges nagyítóképesség, ezzel egyidejuleg a nagy látószög a harcmezo széles sávjának a megfigyelésére. Ugyanakkor a nagyítás és a látószög egymással fordított arányban áll. A két követelmény megfelelo összhangját az állítható nagyítású és látószögu muszer biztosítja. Ez teszi lehetové, hogy a széles sáv figyelésérol gyorsan áttérjünk a célpont figyelésére. Ilyen, 6-20 szoros nagyítású irányzó muszert alkalmaznak akorszeru harckocsikban. Az éjszakai tájékozódás és tüzelés elosegítése érdekében a harckocsikat éjjellátó készülékekkel szerelik fel. Általában aktív éjjellátó készülékeket használnak. Az

5 6

Aktív típusú éjjellátó készülék vázlata 1. objektív 2. figyelo muszre 3. elektronoptikai képátalakító 4. szemlencse

8

b

a

5. tápegység 6. infrasugárveto

Kumulatív lövedék és a kumulatív hatás a) a kumulatív lövedék felépítése b) a kumulatív sugár hatása 1. pillanatgyújtó 2. lövedékfej 3. tölcsér 4. lövedéktest 5. központi csatorna

12

6. robbanóanyag 7. fenékgyújtó 8. detonátor 9. kumulativ sugár 10. mag

aktív éjjellátó készülék infrasugárvetoje nem látható tartományban megvilágítja a terepet. Az objektívra visszaverodo fénysugarakat az elektronoptikai képátalakító látható fénnyé alakítja. A találati pontosság függ a lövéshez szükséges kiinduló adatok betáplálásakor elkövetett hibák számától.

Felso oszlólükor Alsó oszlólükOr B - a távmérO lengelytávolsága

S8

Skála

A cél képe nincs egyezletve

A képkiegyenlilO mükodése

A cél képe egyezletve

A monokuláris távolságméro elvi felépítése

Ezek a hibák bekövetkezhetnek a lotávolság meghatározásánál, a lövéshez szükséges feltételek átlagostól eltérése esetén, valamint a harckocsi és a cél egymáshoz viszonyított sebességének változásakor. Ezenkívül befolyásoló tényezo a kezelo személyzet képzettségi foka és a lövés általános feltételei (napszak, idojárás, terepviszonyok). A céltávolság meghatározására optikai ,ávméroket, távméros irányzó távcsöveket és lézertávméroket alkalmaznak. Az optikai monokuláris távméroknél méroegységként alkalmazzák az optikai kompenzátort, amely két lencsébol áll, azonos hajlásszögu pozitív és negatív lencsébol. Ha mindkét lencse optikai tengelye egybeesik, akkor a rajtuk áthaladó sugámak nem változtatják meg az irányát. Abban az esetben, ha a lencsék egymáshoz képest elmozdulnak, a sugarak is az elmozdulás irányában térnek el. Az objektív elott álló optikai kompenzátor lehetové teszi a két kép egyesítését. A monokuláris távméro elonye, hogya mérés gyorsan elvégezheto, de mozgó céltárgyesetén a használata nehézkes. Másik jelentos hátránya, hogy a mért távolság alapján az irányzó távcsövet külön kell beállítani. Ezt a hátrányos tulajdonságot küszöbölik ki a távméros irányzó távcsövek, amelyekben az irányzó távcso beállítása a mért távolságra automatikusan történik. Az optikai távmérok hibája a távolság négyzetével arányos, ezért a legtöbb korszeru harckocsiban a céltárgy távolságát lézer-optikai távméro segítségével határozzák meg. A lézertávmérobol a céltárgyra vetített fény visszaverodik. A visszavert energia egy része a táv-

mérohöz jut, amit az optikai rendszer a fotóvevore fókuszál. A visszavert jel pillanatnyi átalakítása és felerosítése után leáll a méroegység idoméroje, amely a viszaverodés ideje alapján meghatározza a távolságot. Az irányzó távcso segítségével az irányzáskor a lövés valóságos feltételeinek megfelelo korrekciókat kell elvégezni. Ezek a következok: 3

2

8 A lézertávméro muködési vázlata 1. fókuszáló optika 2. impulzus sugárveto 3. kondenzátoregység 4. méroegység 5. tápegység 6. vezérlopult

7. távolság nyomógomb 8. távolság indikátor 9. fényérzékeny vevo 10. irányzó távcso 11. a vevo optikai rendszere

13

-

a lövés ballisztikai feltételei (a homérséklet, a cso-

kopás, a harckocsi dolésszöge, a célszög stb); - a lövés meteorológiai feltétel ei (a szél iránya és sebessége, a levego homérséklete, az atmoszferikus nyomás); - a távolságmérés pillanatától a lövedék becsapódásának pillanatáig a távolság változása a harckocsi és acél között; - a cél irányváltozása a lövedék repülési ideje alatt. Ezeket a korrekciókat az irányzó határozza meg. Több harckocsitípusban ballisztikai számítógép van, amely a korrekciókat automatikusan kidolgozza. A tuzero tényezoje a tuzzel manoverezés lehetosége is. A tuzzel való manoverezés meggyorsítására a harckocsikban olyan toronymozgatási megoldásokat alkalmaznak, amelyek lehetové teszik a maximális irányzási sebességet és a gyors tuzáthelyezést egyik célról a másikra. Ahhoz, hogy az ellenséget meg elozzük, a tuzmegnyitásban eloször is a célfelderítésben kell megeloznünk. A cél felderítés éhez szükséges ido a figyelo muszerek minoségétol, a figyelok számától, a harckocsi helyzetétol (mozgó vagy álló), a stabilizátortól és a cél tevékenységétol függ. A tuzmegnyitás ideje, azaz acél felfedezésétol az elso lövés leadásáig terjedo ido függ a parancsnoki célmegjelölo rendszertol. A parancsnoknak lehetosége van arra, hogy az ágyút a saját munkahelyétol nagyjából a célra irányozza, vagy akár át is vegye az irányzást.. A tuzgyorsaság is fontos szerepet játszik a tuzeroben. A tuzgyorsaság az egy idoegység alatt leadható legnagyobb lövésszám, az újracélzás és a töltés idotartamának figyelembevételével. A löveg kézi töltésénél a lövés kiváltásához szükséges ido 70-75%-a a töltéshez szükséges. A töltésre fordított ido menetben lényegesen megno. Az igazi kiút ezért a töltési folyamat automatizálása. A töltokezelo személyének kiiktatásával az ágy ú töltését elvégzo mechanizmusok komplexuma a töltoautomata. A töltoautomaták különfélék lehetnek. A konstrukciós kia-

befolyásolják felfedésének és eltalálásának valószínuségét. Alapkövetelmény, hogy a páncélzat nyújtson ballisztikai védelmet a hagyományos fegyverekkel szemben, és legyen a harcjármunek atom-, bakteriológiai és vegyi fegyverek hatása elleni védettsége. A harckocsi felderíthetosége annál nehezebb, minél alacsonyabb a sziluett je, minél kisebb a homlokfelület függoleges síkra képzett vetülete (ez már az eltalálási valószínuséget is befolyásolja). Ezért állandó törekvés tapasztalható a méretek (elsosorban a magasság) csökkentésére. A korszeru harc viszonyai között a védettségen túlmenoen nagy szerepe van a túléloképesség követelménynek, amely több mint a védettség, miután a tuzero és a mozgékonyság is szerepet játszik az értékelésében. Minél kisebbek a harckocsi méretei, minél erosebb a fegyverzete, nagyobb a tuzereje és minél mozgékonyabb annál nagyobb a túlélésének a lehetosége a harcmezon. Korszeru viszonyok között, amikor a különbözo rakétafegyverek, tömegpusztító eszközök, hatékony páncéltöro kumulatív, keményfém magvas és plasztik hatóanyagú lövedékek elterjedtek, megnehezült a harckocsik megbízható védelme. A páncéltöro eszközök hatása különbözo fizikai jelenségeken alapul (kinetikai energián; kémiai energián), ezért a páncélvédettséget többrétegu páncélzattallehet növelni. A többrétegu páncélzat védelme nagyobb, mint az azonos vastagságú homogén páncélé. A kumulatív gránátok elleni védelme a réteghatárok számával van összefüggésben. Az egyes rétegek különbözo szilárdsági és keménységi értékének a beállításával pedig a mozgási energiával romboló lövedékek elleni védelmet lehet növelni. A kumutív hatású lövedékek elleni védelem egy másik lehetséges módja a reaktív páncélzat. A reaktív páncélzat a harckocsitestre szerelt fémlapokból áll, melyek alja robbanóanyaggal van borítva. A fémlapon áthaladó ku-

lakítástól függetlenül a töltoautomatának biztosítani kell: a lövedéktípusok kiválasztását; elegendo számú automatizált loszertartót; a löveg bármely helyzeténél a megbízható muködést, és a keieloszemélyzet teljes védelmét a töltoautomata mú1