Gyalogos-hadviselés: A gyalogsági harcászat elmélete és gyakorlata a 20. században Infantry Warfare: The Theory and Practice of Infantry Combat in the 20th Century 9639329746, 9789639329744 [PDF]

Zitiervorschau

HADÁSZAT

ÉS

HARCÁSZAT

GY ALOGOS-HADVISELES ANDREW

WIEST

-M. K.

,

BARBIER

scanned by "3D_"

20. SZÁZADI HADTÖRTÉNET Eddig megjelent kötetek: 1997 A Harmadik Birodalom hadviselése Adolf Galland

Acélpokol Szingapúr, 1942 Küzdelem a gyozelemért

Hitler gladiátora 1998 A huség a becsületem A szövetséges légiero ászai A NATO az ezredforduló küszöbén A Luftwaffe ászai Háború a tengeren A IG 26 hadmuveleti naplója, 1939-1942 Spitfire-ök, Thunderboltok és meleg sör Skorzeny A végso gyozelemig Véráztatta föld Az utolsó porosz A Wehrmacht A dieppe-i ütközet A Bodenplatte hadmuvelet Werwolf Kommando 1999 Az utolsó támadás Sötét éj, nagy mélység A Luftwatfe Mennyország és pokol A II. világháború híres bombázói U-bootok harca repülogépekkel A Luftwaffe vadászlégiereje Halál keleten A diadaltóI az összeomlásig A II. világháború híres vadászgépei A Waffen-SS képes története Vér és acél Az ardenneki offenzíva A II. világháború német titkos fegyverei Célpont: Anglia Az angliai csata A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai A II. világháború német páncélosai A rettegés ötven napja

A Luftwaffe bombázó ászai A német villámháború SS-Leibstandarte Harckocsi-hadviselés

2000

Tizenkét nap májusban A Messerschmitt Bf 109-es története Focke Wulf A part két oldalán A Tigris harckocsi 1944 júniusa Panzer Ászok A T-34-es közepes harckocsi A Sherman harckocsi Stukák A II. világháború német harci repüloi A Párduc harckocsi Az Afrika Korps 1. Az ördög segédtisztje A II. világháború német haditengerészete Az Afrika Korps II. Éjszakai vadászok Fallschirmjager A német katona 2001 A lG 26 hadmuveleti naplója, 1943--45 Sztálingrád Fegyvertársak Páncélosok a háborúban Hitler hadserege DAK - Deutsches Afrika Korps Rommel észak-afrikai hadjárata Hitlerjugend Német bombázók Anglia és Oroszország fölött Hadihajók Acélemberek Az olaszországi légi háború Az MP 40-es Kesselring SS-Totenkopf Véres Vizcaya

2002

Az 1. világháború napról napra Kriegsmarine Berlin Repülok A flamand légi háború, 1918 Harckocsik A Luftwaffe utolsó éve A II. világháború napról napra A B-17 -es Flying Fortress Harc a Csendes-óceánon A keleti front Császári és királyi hadihajók SS-Das Reich Kurszk A birodalom bukása Anémet páncélgránátos Az amerikai tengerészgyalogos A krétai csata Harcok Normandiában Sasok Észak-Afrika és a Földközitenger felett A hazámért repültem A Focke-Wulf 190-es Az AK--47-es A Harmadik Birodalom napról napra 2003

Vijjogó sasok között A vörös kolostor A világ híres bombázói U-bootok ellenséges partok elott SS-Wiking Elit alakulatok Farkasfalka A világ híres harckocsijai A vietnami háború napról napra Gyalogos-hadviselés Az ardenneki ütközet

Katalógus- és könyvrendelés: Bajja & Fiai Könyvkiadó, 4017 Debrecen, Pf. 32

,

HADÁSZAT

E S

HARCÁSZAT

GYALOGOS, HADVISELES ANDREW

WIEST-M.

K. BARBIER

Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen www.hajja.hu

Eredeti cím: Infantry Warfare Copyright © Amber Books Ltd 2002 This translation of Infantry Warfare first published 2003 is published by arrangement with Amber Books Ltd Hungarian edition and translation Copyright © Hajja & Sons, 2003 Ali rights reserved! A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül tilos a mu bármely részének sokszorosítása, illetve bármiféle adattároló rendszerben való rögzítése és feldolgozása, úgymint mikrofilmezés, fénymásolás, elektronikus vagy mechanikus kép- és szövegtárolás. Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. 4017 Debrecen, Pf. 32 E-mail: [email protected] Internet: www.hajja.hu Felelos kiadó: Hajja Attila Fordította: Szilágyi Béla Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztok Egyesü1etének tagja Tördelte a Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. Nyomta és kötötte a Grafika Press Nyomdaipari

Rt.

ISSN 1589-2999 ISBN 963 9329 74 6

KÉPEK FORRÁSA TRH Pictures az alábbiak kivételével: Aerospace Publishing: 15.,41.,44.,46.,47., 50., 72., 73., 75. (lent) US Department of Defense: 156-157.,158.,159.,162.,164.,165.,166.,167., 170. (lent), 172. (mind), 173. Illusztrációk: Peter Harper és Tony Randell

TARTALOM 1. Imperialista A keleti Békefenntartó feladatok Szemléletváltás csendes-óceáni hadszíntér A Helyi gyalogság O-nap háborúk után háború 1945 után Blitzkrieg Háború afront befolyási övezetekben

174 138 156 118 102 24 36 86 52 686

1. FEJEZET

IMPERIALISTA

HÁBORÚ Az 1. világháború harcmezoin a gyalogság olyan változáson ment keresztül, mely a modem háború születését jelezte. A harcba induló csapatoknak gépfegyverekkel, repülogépekkel és tüzérséggel kellett megküzdeniük.

A

háború a civilizáció hajnala óta része az ember történelmének. Sot tekintettel a konfliktusok számára, bizton állíthatjuk: a háborúskodás az emberi természet szerves része. Kormányrendszerek jönnekmennek, a vallások szerepe és a kulturális értékek változnak, de a háború állandó. Az ókori Mezopotámia sivatagi összecsapásaitól a jelenlegi, terrorizmus elleni háborúig a konfliktus állandóan jelen van az emberiség történelmében. Az évezredek során azonban sokat változott a harcászat. Amikor Akhilleusz küzdött Hektórral Trója kapuinál, az összecsapások kisebbek, "személyesebbek" voltak, s elsosorban hosiességet, ügyességet, erot igénylo kézitusák formájában zajlottak le. A mai háborúkban csodafegyvereket vetnek be, s egyre nagyobb szerep jut a mikrochipeknek. A 10kátorok számára láthatatlan, lopakodó repülogépek hoköveto lövedékekkel tüzelnek célpontjaikra, lézervezérlésu célzóberendezés segítségével. Bár a technikai fejlodés apuskapor feltalálásától a muholdas célköveto rendszerekig sokszor formálta át a követendo stratégiát, a harctér a régi maradt, s közben a gyalogság szerepe sem veszített jelentoségébol. A történelem folyamán a stratégák többször megkongatták a lélekharangot a gyalogság fölött, s kijelentették, a páncélos lovagok, a puskapor, a huzagolt csövu fegyverek, a géppuskák, harckocsik, repülogépek, nukleáris fegyverek s végül a számítógép szükségtelenné teszik a gyalogos katonát. A gyalogság azonban azt tette, amihez igazán ért: görög falanxban vagy modem, különleges egységben, de tovább harcolt, gyakran nem kis nehézségekkel küzdve. A technikai fejlodés megnövelte ugyan más fegyvernemek jelentoségét, a csata során mégis a gyalogos Balra: Gyalogsági katonák a világ minden tájáról, a XX. század elején, a boxerlázadás leverése után. Akkor a katonai szakértok még úgy vélték, a gyalogsági bajonett és a harci szellem dönto szerepet fog játszani az elkövetkezo fegyveres konfliktusokban. 7

GYALO

Fent: Brit csapatok végezn ek tisztogató hadmuveletet Witwatersrand terül etén, a búr háború idején. Európában nagyon kevés stratéga vette figyelembe a Dél-Afrikában tanultakat, amikor elkészítették haditerveiket a gyors és mindent eldönto gyozelem reményében az 1. világháború elott.

GO S -HADVI

S ELÉ S

katona az, aki elfoglalta s megvédte a területet. Szintén a gyalogság az, amely háborúkban a legnagyobb árat fizeti a gyozelemért. Sok minden változott, de végeredményben még mindig a katona vívja meg és nyeri meg a háborút. A gyalogság védte Rómát, pusztította el Karthágót, alkotta Napóleon grande armée-jának zömét, vérzett Verdunnél, döntötte meg a nácizmust, vívott elkeseredett harcot a vietkong alagútrendszereiben, s végezetül a gyalogság az, amely kifüstöli a terroristákat hegyvidéki erodítményeikbol. Változtak ugyan a stratégiák, de a gyalogság még mindig a "harcterek királynoje"

Az 1. VILÁGHÁBORÚHOZ

VEZETO ÚT

A modem kor hadtörténete az európai hatalmak háborúinak története. Az ipari forradalom vívmányait és világméretu gazdasági dominanciájukat kihasználva az európai nagyhatalmak katonai ero tekintetében magasan a világ többi országa fálött álltak. Miután hosszú éveket töltöttek azzal, hogy egymással hadakoztak, a krími hábo8

rút követoen Európa nemzetei a világ többi része felé fordították figyelmüket, gyarmatosítás korszakát indítva el, mely során a fáld jelentos része európai államok uralma alá került. A gyarmati háborúk általában a következoképpen alakultak: az ipari forradalom haditechnikai vívmányait kihasználva az európai seregek lerohanták az e tekintetben elmaradott bennszülött törzseket. A legtöbb összecsapás a kolóniákon valóban így zajlott, köztük az, amikor 1898-ban a britek könnyu gyozelmet arattak a jelentos haderot képviselo dervishadsereg .fálött Omdurmannál. A megfeleloen felfegyverzett és kello stratégiát követo bennszülöttek azonban néhányszor jelentos gyozelmet értek el; jó példa erre az olaszok Etiópiában elszenvedett veresége. Vagy a búrok ellen vívott háború, amikor is a hatalmas brit birodalom csak évek alatt tudta megtömi a gerillaharcmodort alkalmazó búr irreguláris hadsereg ellenállását. A figyelmezteto jelek ellenére Európa nemzeteinek magabiztossága mit sem csökkent a gyarmati háborúk során; bíztak abban, hogy modem hadere-

IMPERIALISTA

jük képes minden ellenállást felszámolni, ezáltal gyorssá és mindent eldöntové változtatják a modem hadviselést. Számos egyéb konfliktus utalt még arra, hogy az ipari forradalom korának háborúi egészen mások lesznek, mint azt a legtöbb nemzet várta. Az amerikai polgárháborúról például korántsem mondható el, hogy gyors volt és mindent eldönto, hiszen a hátrányban lévo déliek öt évig odázták el a látszólag elkerülhetetlen északi gyozelmet. Kétségtelen, hogy a háború során akadtak okos hadmuveletek és gyors gyozelmek, például Lee-é Chancellorsville közelében, de a harcok végül megrekedtek. Ostromháború alakult ki, s a déliek harci kedvét növelo északi ostromgyuru révén kialakult néhány történész véleménye szerint - az elso totális háború. A poroszok Ausztria és Franciaország felett aratott gyozelme látszólag igazolta az "elsöpro ereju" gyozelem elgondolását. A hozzá nem érto osztrák és francia katonai parancsnokok joggal okolhatóak a gyors vereségért. Mégis, miután a német hadero 1870-ben Sedannál legyozte a franciákat, Ill. Napóleon letette a fegyvert, s Franciaország látszólag összeomlott, a háború tovább folytatódott. Sok francia hazafi kezdett gerillaharcot a~ egyre fásultabb porosz hadsereg ellen. Az orosz-japán háború rázta fel végül az önelégült európai stratégákat. Kétségtelen,

HÁBORÚ

hogy a konfliktus leginkább az elsöpro ereju japán tengeri gyozelemrol ismert, de szárazföldön, gyalogosalakulatok döntötték el a küzdelmet. Ajövot sejteto mukdeni csatában 600 000 katona harcolt 64 km hosszú arcvonal on, két héten keresztül.

A TOTÁLIS

HÁBORÚ FELÉ

Nem egy konfliktus jelezte: az elkövetkezendo harcok korántsem hoznak "elsöpro ereju" gyozelmeket, inkább anyagcsatává válnak. Néhány hadvezér, köztük a jeles lengyel stratéga, Jan Bloch elore látta, hogy a következo európai háború hosszú lesz. Legtöbben azonban az ipari forradalom arzenáljában bízva meg voltak gyozodve arról, hogy a merész támadás gyors gyozelmet eredményez. Csalódniuk kellett azonban új "csodafegyvereikben". Az ipari forradalom alapjaiban változtatta meg a hadviselést, s beköszöntött a modem, totális háború korszaka. A világgazdaság motorjai, az európai nemzetek milliós hadseregeket hozhattak létre, fegyverezhettek fel, s vethették be akár öt éven keresztül folyamatosan. Az eljövendo kataklizmában így inkább nemzet nemzet ellen, s nem hadsereg hadsereg ellen léphetett harcba a teljes gyozelmet vagy totális vereséget hozó háborúban. A gyárak és a felhalmozott vagyon tette lehetové az efféle konfliktus kialakulását. Az iparosodás következtében jelentos különbségek mutat-

9

Lent: Búr kommandó harcban Transvaal területén. Nagyszeru lövészeikre és a lovasságuk adta gyorsaságra épülo harcászatukkal a búrok majdnem három éven keresztül küzdöttek a sokkal ütoképesebb brit birodalmi hadsereggel szemben.

GYALO

GO S -HADVI

S ELÉ S

n~met foparam;:sn~opág KObieriz eg 0'''''''' NÉMETcJRSZÁG, '"< ~

•••

ném et állások augusztus 1-jén

•••

hadmuveleti cél augusztus 23-ig

_

hadmuveleti cél szeptember 1-jéig

•••

szövetséges állások szeptember 5-én

A Hiram Maxim által 1883-ban tökélete-

Fent: Német géppuskás század nyomul elore az argonne-i erdoben az I. világháború elején. Az olyan fegyverek defenzív tuzereje, mint például a képen látható MG OS-as, dönto szerepet kap az elkövetkezo gyalogos harcászatban.

koztak a szemben álló felek fegyverzetében, mely így közvetlen hatással volt az ütközetekben alkalmazott harcászatra. A gyalogság az elöltöltos, huzagolatlan fegyverek helyett ütoszeges, huzagolt puskákat kapott. A fegyverzet technikai fejlodése ütoképesebbé tette ugyan a katonákat, mégis két új fegyverrendszer kapott jelentos szerepet az 1. világháború során: a gyorstüzelo tüzérség és a gépfegyver. 10

sített gépfegyver újratöltésre használta fel a fegyver visszarúgását. Az 1. világháború kitörésekor a gépfegyverek tuzgyorsaság a elérte a közel 600 lövés/perc értéket. A harc gépesítetté vált, melyben a technika játszotta a foszerepet. A gépfegyverek gyilkos ólommal áraszthatták el a csatateret. A laikus számára talán kevéssé értheto, de az 1. világháború tábomokai nehezen ismerték fel a gépfegyverben rejlo lehetoségeket. A világháborút megelozo konfliktusokban hatékonynak bizonyult, a legtöbb hadvezér mégis nehezen ismerte el, hogya gépfegyver jól helyettesíti a jól képzett mesterlövészt. Sokan tisztában voltak vele, hogy komoly veszteségeket okozhatnak ellenfeleiknek a gépfegyverekkel, mégis csupán az elorenyomuló gyalogság támogatásában látták jövojét, ezért sokkal fontosabbnak tartották a fegyelmet és a megfelelo szintu harci szellemet. Az események azonban majd ékesen bizonyítják, hogya gépfegyver inkább defenzív feladatok ellátására alkalmas. A sorosan kapcsolt, háromlábú állványra erosített csövek oldalirányú mozgatásávallehetoség nyílott arra, hogy egyfajta "pásztázott tuzteret" hozzanak létre, melynek révén nyílt terepen iszonyatos

IMPERIALISTA

pusztítást ban.

végezhetett

DEFENZÍV

a gyalogság

sorai-

HARCMODOR

A nehézipar, valamint a robbanószergyártás terén elért eredmények következtében átalakult a tüzérség szerepe az 1. világháborúban. Korábban nyílt terepen, célpontok ellen vetettek be ágYÚkat.A nagyobb urméretu lövegek, valamint a lövedékek nagyobb kezdosebessége folytán azonban 1914-re jelentosen megnott a tüzérség hatótávolsága. Ugyanakkor az ágyúcsövek hátrasiklását szabályozó készülékek szükségtelenné tették a löveg újrairányzását az egyes lövések után. Végezetül robbanótöltetek használatával jelentosen nott a tüzérség hatásfoka, a tüzérség hatótávolság és tuzero tekintetében a gyalogság "fölé" került. Kilométerekkel az arcvonal mögül tüzelve a tüzérségi fegyverek - köztük a híres francia 75 mm-es tábori ágyú, mely percenként 15 lövés leadására volt képes megtizedelhették a rohamozó ellenséges gyalogságot. Különféle repeszgránátokkal és robbanótöltetekkel a tüzérség - különösen géppuskákkal együttmuködve - "ólomesot" szórhatott az ellenfélre. E pusztító ereju fegyverzet miatt kapott fontos szerepet az 1. világháborúban a defenzív hadviselés, mely egyúttal a gyalogsági harcászatban is drámai változást eredményezett. A századforduló hadseregeinek "úriember" tisztjei azonban e változásokat ellenségesen fogadták. Számtalan ok miatt hitte a századfordulón a legtöbb stratéga azt, hogy az eljövendo konfliktusok gyorsan zajlanak le, s elsöpro ereju gyozelmet hoznak valamelyik fél számára. Úgy tunt, a modem világgazdaság olyannyira egységes egészet alkot, s az imperialista háború olyannyira sok pénzt emészt fel, hogy egyetlen ország sem bírja majd sokáig azt a nyomást, melyet a háború gazdaságától megkövetel. Ugyanakkor a modem fegyverek által okozott nagy veszteségek hamarabb kényszerítik megadásra a hátrány os harci helyzetben lévo nemzeteket. Európa minden hadvezére úgy vélte, hogy egyetlen módon lehet megnyerni a háborút: eroteljes, merész támadással, mely megadásra készteti az ellenfelet. Ezzel megszületett az "offenzíva kultusza". A háború közeledtével elkészültek az európai nagyhatalmak haditervei. A németek Schlieffen-terve, a franciák 17., az oroszok 19. terve - bár egyes részleteikben különböztek - azonos koncepción alapultak:

HÁBORÚ

nagy harci kedvvel - ahogyan a franciák hívták "elánnal" - megnyerheto a háború; a hadseregnek a nagy veszteségek ellenére lelkileg ki kell tartani a gyozelem érdekében; a megfelelo szintu kiképzés és fegyelem átkényszeríti a gyalogságot az "ólomeson"; csak állandó támadás révén tartható fenn a hadsereg harci szelleme, egészen a végso gyozelemig. Bár maguk a haditervek, illetve a vezérkar feladata részletesen kidolgozott - különösen a teljes francia hadsereg bekerítését célzó Schlieffen-terv logisztikai háttere -, a gyalogsági harcászat meglehetos en elnagyolt. Alapjában véve nyers erore és a harci szellemre építve ~ egyszeru hadmozdulatokat követoen - széles arcvonal mentén

Szemben: A Belgium és Franciaország megszállását célzó Schlieffen-terv összehasonlítva a tényleges német offenzívával, melynek jobb szárnya végül nem érte el hadmuveleti célját, és nem tudta bekeríteni Párizst.

csapna össze a két hadero. A támogató szerepkörbe szorult géppuskák és tüzérség asszisztálása mellett a két szemben lévo hadero gyalogsága mintegy az akaratero próbájaként feszülne egymásnak. A harc akkor dolne el, ha egyikük harci szelleme megtörik; a gyoztesek ekkor szuronyt szegezve nyomulnának elore, hogy megadják ellenfelüknek a kegyelemdöfést. Végezetül a legyozött ellenfél visszavonulását siettetendo, bevetésre kerülne a lovasság. Európa minden katonai akadémiáján ugyanazt tanították. Az 1. világháború négy lépésbol fog állni: hadmozdulatot végezni, ütközetbe bocsátkozni, megtömi az ellenfél ellenállását, s végezetül kihasználni a kínálkozó lehetoséget. Miközben Európa legnagyobb stratégái gyors gyozelemrol álmodtak, a kor fegyverzete inkább defenzív harcmodort igényelt. A támadónak szembe kellett néznie a fegyverzet technikai hibáival. Ugyanakkor

II

Lent: Az 1914-es támadás kudarca után a harcban álló felek a nyugati fronton beásták magukat. A lövészárokrendszer bevezetése révén a háború négy éven át tartó, értelmetlen öldökléssé alakult.

GYALO

az I. világháború tés és irányítás A rendelkezésre közök - a távíró

GOS - HAD VI S ELÉS

óriási harcmezo in a vezeigen nehéznek ígérkezett. álló kommunikációs eszés a telefon - azonban el-

sosorban a védok dolgát könnyítették meg. Ezzel szemben csak futárok vagy postagalambok álltak a támadó hadero rendelkezésére a szükséges információ továbbítására. A rádiótechnika még gyerekcipoben járt, a telefon pedig sérülékeny szerkezet volt. Röviden, a támadó hadero hadvezetése tulajdonképpen elvesztette az irányítást csapatai fólött, amint azok elhagyták a felvonulási teliiletet. A védok viszont sokkal gyorsabban tudtak alkalmazkodni a megváltozott harci helyzethez. A támadók ráadásul nem rendelkeztek igazi univerzális fegyverrel. A lovasság - mely rugalmasságárói vált híressé a korábbi háborúkban túlságosan sebezhetonek bizonyult az "ólomesovel" szemben. A páncélosok, a késobbi háborúk igazán sokoldalú fegyverneme még nem érett meg a feladatra. Csupán a rohanó emberek sebességévei nyomulhatott így elore a rohamozó hadsereg. A védok ellenben mellékvágányokon és utakon mozgósíthatták haderejüket. Az I. világháborúban defenzív harcmodorban küzdo fél tehát sokkal gyorsabban reagálhatott, mint a támadó. Így minden érv a védelem mellett szólt, ám a harcban álló felek a támadás erejére apelláltak. S mindennek a gyalogság fizette meg az árát. Jobbra: Az ausztrál és az új-zélandi hadtest, az ANZAC katonái rohamoznak Gallipolinál. A kor legtöbb hadvezére - tévesen - úgy vélte, a támadó gyalogság, harci szelleme, avagy elánja révén felülkerekedhet a defenzÍv tíízeron, s kivÍvhatja a mindent eldönto gyozelmet.

12

KITÖR A VILÁGHÁBORÚ

1914-ben az európai nagyhatalmak készen álltak arra, hogy addig példátlan háborúba taszítsák a világot. A nyugati fronton összecsapó haderok gigászi küzdelmébol modern, totális háború született, mely megváltoztatta a hadtudomány alaptéziseit. A Joseph Joffre tábornok parancsnoksága alatt álló francia hadero megközelítoleg kétmillió fot számláit, s ide tartozott a 150 000 katonát felvonultató Brit Expedíciós Hadero (BEH) is. Az "offenzíva kultuszának" alapelveit követve a francia hadero a 17. tervnek megfeleloen kelet felol betört EIzász-Lotaringia területére. A gyalogsági alakulatok, a 75 mm-es gyorstüzelo ágyúk támogatása mellett, nagy "elánnal" nyomultak elore, vonal mentén. A puszta számbeli fólény és akaratero révén a tartományt védo német csapatok fólébe kerülhettek. A németek hárommillió katonát vonultattak fel, Helmuth von Moltke parancsnoksága alatt. Anémet stratégák számítottak rá, hogy a francia hadero a porosz-francia háborúban elveszített tartomány, EIzász-Lotaringia felé támad, s a haditervek készítésekor ezt igyekeztek kihasználni. A német nagyvezérkar fonöke, Alfred von Schlieffen által kidolgozott terv csupán kisebb csapatokat vezényelt Elzász-Lotaringia területére. A gyenge haderot képviselo defenzív alakulatok magabiztossá teszik a francia haderot, mely így benyomul a terü-

IMPERIALISTA

HÁBORÚ

Balra: 1914 ádáz összecsapásaiban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a defenzív tuzero révén a védok igen súlyos veszteségeket okozhatnak a nyílt terepen rohamozó támadók soraiban. Az eloretolt állásokba Schwarzlose gépfegyvert telepítve egy osztrák egység csapdát készít elo. letre, s ezáltal eltávolodik kommunikációs bázisaitóI. Miközben a francia arcvonal elorelendül, a német hadero átkaro ló hadmozdulattal Belgiumon keresztül benyomul a gyengébben védett észak-franciaországi területekre, bekeríti Párizst, s délrol, hátulról rohanja le a franciákat. Az ElzászLotaringia területére behatoló francia hadsereget anémet "forgóajtó" ekképp hátba vágja. Moltke úgy vélte, a hadmuvelet, azaz a teljes francia hadero bekerítése s megsemmisítése kevesebb mint hat hét alatt végrehajtható. Kezdetben tökéletesen muködött a Schlieffen-terv: a német gyalogság villámgyorsan átvonult Belgiumon, saugusztus 23-án és 24-én majdnem bekerítette a BEH-et Mons közelében. Nem lévén tudatában a veszélynek, Joffre folytatta a 17. terv végrehajtását, bár a vártnál valamivel erosebb német ellenállásba ütközött. Az 1914-re jellemzo gyalogos-hadviselés, valamint a körülmények miatt azonban hamarosan a németek hátrányba kerültek. A parancsnoklás felelosségének nyomása alatt elbizonytalanodott Moltke számos alapveto katonai hibát követett el. Változtatott a Schlieffen-terven, és megerosítette ElzászLotaringia védelmét, miáltal egyrészt csökkent saját támadó hadereje, másrészt a vártnál kisebb volt a francia hadsereg elorenyomulásának üteme. Ráadásul attól való félelmében, hogy az oroszok betörnek Németországba, támadóerejét tovább csökkentve alakulatokat csoportosított át a keleti frontra. Bár a német hadero a tervezett

ütemben nyomult elore, a lendület fokozatosan elveszett, s az ilyen nagyarányú hadmuvelet végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges folyamatos ellátás is akadozott. Ekkor Joffre tábornok, megkésve ugyan, de rádöbbent, mekkora veszélyt hordoz a német elorenyomulás, s leállította a 17. tervet. Ezt követoen látszólag higgadtan észak felé fordította hatalmas haderejét, hogy megütközhessen a Párizst fenyegeto német haderovel. Mellékvágányokat használva Joffre anémet gyalogos-elorenyomulásnál sokkal gyorsabban vonulhatott északra, és építhette ki védelmi vonalait. Ráadásul a német csapatok - melyek ugyan gyozelmet gyozelemre halmoztak - jelentékeny veszteségeket szenvedtek a szövetségesektol. 13

Fent: A Gallipolinál harcoló aúsztrál katonák kezében jól láthatóak azok a rögtönzött eszközök, melyek használatára az I. világháború mibenléte késztette a gyalogságot. A jobboldalt álló katona periszkóp segítségével pillant a lövészárok széle fölé, miközben a kép középpontjában látható férfi testi épsége érdekében periszkópos célzóberendezést alkalmazva tüzel.

GYALO

GO S -HADVI

S E LÉ S

veszteségeket szenvedtek a defenzív tuzerot hatékonyan alkalmazó, kisebb haderot képviselo francia csapatoktóI. Szeptember közeledtével a harci helyzet így északon fokozatosan változott. A szövetségesek immár 41 hadosztályt sorakoztattak fel a térségben, miközben a kimerült németek csupán huszonötöt.

A MARNE-I

Fent: A 87. kanadai zászlóalj katonái pihennek egy lövészárokban Willerval közelében. A közönséges gyalogos katona számára az álló háború rémálom volt. Életét nagyobbrészt nyomorúságos, kimeríto létként élte meg.

A koncentrált puska-, géppuska- és tüzérségi tuz következtében sorra megtörtek a német rohamok, s a BEH csapatai visszavonulhattak Mons és Le Cateau körzetébol. Mivel hadereje egyre csökkent, s az elorenyomulás üteme is elmaradt a tervezettol, a német hadvezetés úgy határozott, bevonul Párizsba, hogy idot nyerjen. Végzetes hibát követtek el: lehetoséget biztosítottak ezzel a francia hadero számára, hogy az elorenyomuló német hadero szárnyán Párizs védelmére vonuljanak. A gyalogos-hadviselés sajátos természete a franciák malmára hajtotta a vizet. A védok sokkal gyorsabban cselekedhettek, mint a támadók. A francia katonák puszta száma, valamint a hadban álló nemzet rugalmassága véget vetett annak anémet gyozelemsorozatnak, mely a korábbi háborúkban talán döntonek bizonyult volna. Hiába a meglepetés ereje és a nagyobb hadsereg, a német támadók súlyos 14

CSATA

Szeptember 6-án a francia és brit haderok Párizs közelében indítottak támadást a német szárny ellen, s ezzel kezdetét vette a marne-i csata. Az arcvonal mögött az öszszezavarodott Moltke kezébol végképp kicsúszott az irányítás. Rövid összecsapást követoen, melyben hol az egyik, hol a másik fél kerekedett felül, a németek visszahúzódtak az Aisne folyó mögé, s beásták magukat. A könnyu gyozelem reményében Joffre hadereje november l4-én a Chemin des Dames hegygerinc mentén támadást indított a hevenyészett német védelmi vonal ellen. Kevesebben voltak ugyan a németek, mégis hatékonyan alkalmazták a védelemben géppuskáikat és tüzérségüket, s viszonylag könnyedén megakasztották a francia elorenyomulást. Ezt követoen a német és a szövetséges hadero is északra vonult, s ezzel kezdetét vette a háború újabb fejezete: a "versenyfutás a tengerhez". Bár a német csapatok az elso yperni csatában újra összecsaptak a kimerült Brit Expedíciós Haderovel, az arcvonal nem mozdult. Az év végére a frontvonal a La Manche csatorna partjától Svájcig húzódott, s mindkét harcban álló fél bonyolult lövészárokrendszer kiépítésébe kezdett. A nyugati fronton a harcok ezzel megrekedtek, s kialakult az állóháború, melyben több millió katona nézett farkasszemet, és országok teljes GDPjét emésztette fel. Megváltozott a háború menete. Szó sem lehetett gyors, elsöpro gyozelemrol, mivel a gyalogság képtelennek bizonyult arra, hogy leküzdje a defenzív "ólomesot". Anémet és a szövetséges hadero egyaránt be ásta magát Franciaország teljes hosszában, s abban reménykedtek, veszteségeiket kiheverve újra támadást indíthatnak. A mozgó hadviselésre· kiképzett, s gyors gyozelemre áhítozó hadvezetés kevés figyelmet szentelt a védelmi vonalak kiépítésére, a lövészárkok mégis meghatározó szerepet játszottak a háború hátralévo részében, s egyúttal alapvetoen megváltoztatták a hadviselést. Kezdetben a szemben álló védelmi vona-

IMPERIALISTA

lak hevenyészett, gyorsan ásott árkok, hiszen csak addig van szükség rájuk, amíg a támadást fel nem Újítják. Néhány hónap elteltével azonban mind összetettebb, komplexebb defenzív rendszer épült ki. A lövészárkok zegzugos vonalú ostromárkokká alakultak, általában 2,4 m mélyek voltak, s kisebb-nagyobb föld alatti bunkerek kapcsolódtak hozzájuk, melyek közvetlen tüzérségi találat esetén valamelyest védelmet nyújtottak. A frontárkokat futóárkok kötötték össze a második és harmadik védelmi vonalban kiépített lövészárkokkal. Az árokrendszeren túl különálló erosséget jelentettek a természetes tereptárgyak. Az I. világháborús lövészárokrendszer igen kiterjedt volt, néha 24 km hosszú egymással összekapcsolódó defenzív géppuskafészkekkel kiegészülve. A bonyolult, majdhogynem bevehetetlen védelmi vonal mentén komoly tuzerot képviselo fegyverzet kapott helyet. Combközépig éro, gyakran 40 m mélységig benyúló szögesdróterdo védte a frontárkokat.

HÁBORÚ

A lövészárkokban meghúzódó katonák puskái mellett géppuskák - jól védett fészkekben, egymást átfedo tuzterületet biztosítva - álltak harcra készen. Hátrébb tüzérségi ütegek sorakoztak, melyek repeszgránátokkal áraszthatták el a támadókat. Az I. világháború védelmi vonalai tehát bonyolultak, s sokkal sebezhetetlenebbek voltak, mint ahogyan azt a modem kor nagy tuzerot képviselo offenzív fegyverzettel fel szerelt hadvezetése gondolná. A nyugati fronton megrekedt ugyan a harc, de Oroszországban, smás, nagyobb kiterjedésu hadszíntereken maradt a mozgóháború. A nyugati front katonai vezetoi olyan problémával küszködtek, melyre látszólag nem volt megoldás. A háborúkat általában offenzívák révén nyerik meg. Hogyan hatolhatnak tehát át a támadók az ellenség védelmi vonalán, s érhetik el a rég áhított gyozelmet? Az új hadvezér, Erich von Falkenhayen parancsnoksága alatt álló németek úgy határoztak, védelemben maradnak nyugaton,

IS

Lent: Rohamra! Brit katonák emelkednek ki a lövészárokból és nyomulnak elore a senki földjén. Életben maradásuk az ellenséges védok tüzérségi és géppuskatüzében gyakran a véletlenen múlott, de az 1. világháború során új fegyvert is bevetettek, a mérges gázt, melyet most eloször alkalmaztak nagy arányban.

GYALOG

o S - H ADVI

S ELÉ

miközben keleten támadásba mennek át. Így a szövetségesek töltötték az 1915-ös évet azzal, hogy mielobb megoldást találjanak az állóháború problémájára. A nyugati front mentén vívott számtalan ütközet soLent: Brit katonák tanulmányozzák az amerikai Browning gépfegyver célzóberendezését. Az efféle, percenként 750 lövedék kilövésére alkalmas fegyverek az akkoriban alkalmazott, vonalban történo elorenyomulást majdhogynem az öngyilkossággal tették egyenértékuvé. Jó néhány évbe s több millió emberéletbe került, míg a hadvezérek ezt felismerték.

rán a legtöbb szövetséges parancsnok köztük Joffre és Sir Douglas Haig tábornok, aki hamarosan átvette a BEH irányítását - számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem a gyalogság fog foszerepet játszani az 1. világháború hátralévo részében. A puskával és bajonettel felfegyverzett gyalogos katona nem sokat tehet a szögesdrótok mögött, géppuskákkal és tüzérségi ütegekkel védett ellenséges alakulatokkal szemben. A gyalogság túlságosan könnyu fegyverzettel rendelkezik, és túlságosan sebezheto ahhoz, hogy jelentos hatással legyen az elkövetkezo ütközetek kimenetelére. Bár hasznosnak tartották, a lovasság szintén tehetetlennek bizonyult abeásott ellenféllel szemben. Megoldást a gépfegyverek sem kínáltak, melyek nagy tuzerovel

S

rendelkeztek ugyan, de nem voltak hordozható ak. A lövészárokrendszer szétrombolására alkalmas egyedüli fegyvernek a tüzérség látszott. E fegyvernemnek is megvolt persze a maga hátránya. A közvetett tüzelési technikát alkalmazó, kilométerekre a frontvonal mögött felsorakozott tüzérség nem láthatta azt, amit tulajdonképpen el kellett volna találnia. A lövészárkok, fedezékek és géppuskafészkek apró célpontok, melyeket csak közvetlen találattal lehetett megsemmisíteni. Az 1. világháborús tüzérség még nem rendelkezett az ekkora pontossághoz szükséges technológiával és kommunikációs háttérrel. A háború ezen szakaszában a tüzérek csak nagyobb kiterjedésu célpontokat, pl. sík terepen rohamozó gyalogos alakulatokat voltak képesek eltalálni, de tehetetlennek bizonyultak a számukra láthatatlan, kisebb céltárgyakkal szemben. Mindezek ellenére az 1. világháború offenzív stratégiáinak zömét a tüzérség határozta meg.

A SOMME-I

CSATA

1916-ban mind a német, mind a brit hadero dönto gyozelemre tört, s az ellenféllövészárokrendszerének megsemmisítésévei igyekezett újra mozgásba hozni a frontot. A két parancsnok, Falkenhayen és Haig támadásait a tüzérségre alapozta, s csupán jelentéktelen szerepet szántak óriási, ám tuzeroben hátrányban lévo gyalogosalakulataiknak. Az erofeszítéseik eredményeképpen Verdunnél, illetve a Somme folyó mentén kialakult ütközetek az 1. világháború jelentos csatái; tulajdonképpen ezek miatt az összecsapások miatt tekintik a konfliktust hasztalan mészárlásnak. Az 1. világháború talán legnagyobb csatája Verdunnél február 21-tol december 18-ig tartott, s az ádáz küzdelemben több mint 800 ezren vesztették életüket. Falkenhayen az ostromlott városra tüzérségi zárótüzet zúdítva igyekezett megadásra késztetni a francia védoket. Sok tekintetben mégis a somme-i csata az, melyben az 1916-os háborús stratégiák leginkább tükrözodnek. Miután felállították elso, igazán nagy haderot képviselo hadseregüket, a britek reménykedtek benne, hogy áttörhetik a Somme folyó mentén kiépített német védelmi vonalat. A BEH parancsnoka, Haig tábornok eroteljes tüzérségi tuzzel kívánta kivívni a gyozelmet. A brit hadero közel 1400 tüzérségi ágyúval és nagy mennyiségu loszerrel rendelkezett. A gyozelem tehát 16

IMPERIALISTA

teljes egészében egyetlen fegyvernem erofeszítésein múlott. A tüzérségnek földbe kellett döngölnie anémet szögesdróterdot, védoivel egyetemben megsemmisítenie a lövészárokrendszert, s végezetül harcképtelenné tenni az ellenséges lövegeket. Ezt követoen a gyalogság megrohamozza és megszállja a szétlott s védok nélkül maradt német sáncrendszert. A brit gyalogság vállvetve nyomuina elore a senki földjén keresztül, s puszta fegyelem, bátorság és ero segítségével felszámolnák a német ellenállás esetleges gócpontjait. Az I. világháború ezen szakaszában a gyalogsági taktikát tehát újra ugyanaz a lineáris, egyenes vonal mentén történo elorenyomulás jellemezte, mint Nagy Frigyes császár idejében. A tüzérség lett a "csaták királynoje", s a gyalogság csupán a segédero szerepét játszotta el. 1916. június 24-én vette kezdetét a brit tüzérségi támadás, s egy héten keresztül szüntelenül folyt; ez ido alatt közel másfél millió töltetet lottek ki anémet lövészárkokra. Bár ez lenyugözo látványt nyújtott, s nagyon sok brit katonát meggyozött arról, hogy egyetlen német sem maradhatott életben, valójában távolról sem érte el a célját. A támadásban részt vevo közel 1000 brit löveg tábori ágyú volt, melyek nem rendelkeztek kello tuzerovel ahhoz, hogy megsemmisítsék anémet árokrendszert és a német ütegeket. Ráadásul a kilott loszerek közül majdnem egymillió levegoben robbanó repeszgránát volt, mely igen hatékony nagy kiterjedésu célpontok ellen, de lövészárkokkal és fedezékekkel szemben ha-

HÁBORÚ

nem sokat tehettek a jelentos defenzív tuzerovel és a beásott ellenséggel szemben. A brit gyalogság csak a front déli szakaszán ért el kisebb eredményeket, miközben az arcvonal nagy részén még anémet frontárkokat sem érték el. A nagyarányú tüzérségi támadással elért dönto gyozelem hiú ábránd maradt; egyetlen nap leforgása alatt 57000 brit katona esett el. A somme-i csata végezetül hat hónapig tartó anyagháborúvá változott, melyben összesen egymillióan lelték halálukat. Bár a brit hadvezetés átgondolta támadó harcászatát és többek között bevetette a harckocsit, az I. világháború képe alapjában mit sem változott. A védok még mindig gyorsabban lép-

tástalan. Így a rombolás nagy részét csupán 400 tüzérségi üteg végezte - mely összesen megközelítoleg félmillió aknát lott ki -, ez azonban a feladat maradéktalan végrehajtásához távolról sem volt elegendo. Ráadásul a brit hadiipar nemrégiben állt át a tüzérségi aknák gyártására, s ezért a lövedékek 30%-a selejtes volt, s a becsapódás pillanatában nem robbant fel. Végezetül: tekintettel az indirekt lövések pontatlanságára, minden 100 gránátból csupán ketto talált célba. Mindezek eredményeképpen a német védok többsége megrémült ugyan, de élt, amikor a brit gyalogság a lövészárkokból kiemelkedve vonalba rendezodött, s elindult az ellenséges árkok felé. A németek elokészítették géppuskáikat és tüzérségi ágyúikat, s "ólomesot" zúdítottak az elorenyomuló szövetséges csapatokra. Az elsosorban puskákkal felfegyverzett támadók 17

Fent: Brit katonák hordozható géppuskával tüzelnek. A géppuska a rohamozó gyalogság tuzerejét hivatott növeini. Lent: Német gyalogsági kiképzés lövészárkok elleni rohamra. Botok, bajonettek, pisztolyok és más, közelharcra alkalmas fegyverek voltak igazán hasznosak a lövészárkokban folyó, ádáz test test elleni küzdelemben.

GYALO

GO S -HADVI

S ELÉ S

l'

sével és a forradalom kitörésévei érkezett el a gyozelem pillanata. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. Az 1917-es és 1918-as évamodem harcászat nagyarányú változás ának kora. A történészek által egyszeruen a "tanulás korának" nevezett idoszakban a frontvonal mindkét oldalán igyekeztek átértékelni a modem harcászat alapelveit. Ennek eredményeképpen vetettek véget a defenzív harcmodor egyeduralmának a technikai változások és a taktikai reformok. A háborúskodás az úriemberek "remek mulatságából" harcászati és muszaki ismereteket igénylo feladattá vált. Az úgynevezett totális háború a XX. században vált igazán modernné. Fent: Periszkópján keresztül egy brit katona tekint szét óvatosan a senki fóldjén. A lövészárkok elleni roham állandó fenyegetést jelentett, mivel mindkét harcban álló fél jároröket küldött ki azzal a céllal, hogy hadifoglyokat ejtsenek, akikból vallatás során értékes információt húzhattak ki.

hettek, s felülmúihatták támadóikat. Sok mindennek kellett változnia ahhoz, hogy ez az eredménytelenség a múlté legyen. TECHNIKAI

VÁLTOZÁSOK

A történészek és a hadtörténet iránt érdeklodok általában nem sok figyelmet szentelnek az 1. világháború somme-i csatát követo eseményeinek. A konfliktus hátralévo részét láthatólag állóháború, katonai ostobaság és a harcászati visszafejlodés jellemezte. Csak hosszú évekig tartó anyagháborút követoen, az Egyesült Államok hadba lépé18

A modem háborúban a nemzet egésze fontos szerepet játszik, nem csoda tehát, hogy az 1. világháború technikai újdonságai elsosorban tudósoktói és mémököktol, s nem katonáktói származnak. 1916-ban a gyalogság még tehetetlen volt a be ásott ellenféllel szemben, de 1918-ra az új találmányok révén sokkal hatékonyabbá vált. Talán a legismertebb találmány a harckocsi, ami azonban sok szempontból akkor lényegtelennek bizonyult. A könnyu páncélzattal ellátott, lassú "tank" teljesítménye még csekély, s bár értékes támogató fegyver, nem kapott fontos szerepet a harcban.

IMPERIALISTA

Sokkal egyszelUbb fejlesztések reven vált a gyalogság ütoképesebbé, melyek révén lehetoség nyílt együttmuködni más fegyvernemekkel, s igy "mozgalmasabbá" vált a harcmezo. Új, hordozható géppuskák - köztük a híres brit Lewis - növelték a gyalogos katonák tuzerejét. Sot az elorenyomuló csapatok már saját hordozható tüzérséggel is rendelkeztek kézigránátok és aknavetok formájában. Ezek az új fegyverek lehetové tették a gyalogság számára, hogy maga tisztítsa meg a védelmi pontokat, s ne kelljen tüzérségi támogatásra várnia. A gyalogság ezenkívül más, céljainak sokkal megfelelobb fegyvereket is kapott, többek között a drótakadályok lerombolására alkalmas torpedókat és a félelmetes lángszórót. Más technikai változások is elosegítették a modem harcászat szereploinek hatékony együttmuködését. A harci repülogépek melyek a harckocsikhoz hasonlóan késobb forradalmasitják a harcászatot - szintén jelentos hadmuveletekben vettek részt az I. világháborúban, bár legtöbbször csupán felderíto feladatokat láttak el. A légi fény-

HÁBORÚ

képezés és a rádiókészülék tökéletesítésével 1918-ra a repülogépek információval szolgálhattak a védelmi vonalak pontos helyérol - ezzel vette kezdetét az a harcászati kommunikáció terén bekövetkezett forradalom, melynek eredménye a mai mikrochip. A technikai fejlodés révén immár a tüzérség is megkönnyítette a támadók dolgát. 1916-ban a tüzérségi ágyúk nem találták el azt, amit nem láttak. 1918-ra már sokat tudtak a lövegek cs övének kopásáról, valamint az idojárás röppályára gyakorolt hatásairól. Úgynevezett "villanásfigyelo", valamint "hangtávolságméro" eljárásokat alkalmazva zúdíthattak tüzet az ellenséges ütegekre. A légi felderítés révén a tüzérek pontos képet kaptak az ellenség védelmi vonalainak elhelyezkedésérol. Mindezeket a feladatnak megfelelo kiképzéssei párosítva jelentosen növelheto a tüzérség hatékonysága. 1918-ra a tüzérek már halálos pontossággal tüzelhettek a számukra láthatatlan célokra is, anélkül hogy azokat elozoleg belotték volna. Lövészárkok és fedezékek többé nem biztosítottak védelmet. Alig két éven

19

Szemben: Német katona dob át kézigránátot a szögesdrót akadály fölött 1917-ben. A könnyu géppuska mellett a gránát is igen fontos szerepet játszott az 1. világháború kegyetlen közelharcaiban, mivel segítségükkel megtisztíthatták a lövészárkokat. Lent: Osztrák aknaveto nyit tüzet olasz ellenfélre, valahol a szikláshegyvidékes olasz fronton. Ezzel az egyszeru fegyverrel a gyalogosalakulatok saját maguknak biztosíthattak közvetlen tuztámogatást, ugyanakkor segítségével aknáikat közvetlenül az ellenféllövészárkaiba juttathatták.

GYALO

Szemben: Brit és francia katonák légvédelmi harc közben a nyugati fronton. A háború elején a légiero nem gyakorolt közvetlen hatást a szárazíóldi haderore, de 1918-ra a hatékony, fóldi célpontok ellen bevetheto repülogépek kifejlesztését követoen a légvédelmi fegyverzet sokkal fontosabbá vált. Lent: Német katonák nyomulnak elore az olasz fronton, Isonzónál. Miután feladták a támadóhullámokban történo rohamozás harcászatát, a németek, a 18. hadsereg parancsnoka által kifejlesztett ún. "Hutier-harceljárást" alkalmazták. A beszivárgásnak, illetve rohamharcászatnak is nevezett új eljárás során a gyalogság kisebb egységekben, futva közelítette meg az ellenséges lövészárkokat, miközben igyekezett kihasználni a terep adta fedezékeket.

GO S - HADV 1 S ELÉ S

belül modernizálódott a tüzérség - immár tudomány, nem muvészet -, s olyan technikákat alkalmazott, melyek a mai napig használatosak.

csik nélkül. Az ellenfél védelmére immár mint szervezetre tekintettek, s a rohamcsapatok feladata az agy lekapcsolása, s nem a test tönkretétele volt. Bár a németek alkal-

Ahogyan a háború képe fokozatosan változott, a harcban álló felek hadvezérei igyekeztek minél hatékonyabb - s az új fegyverzetet alkalmazó - taktikákat kidolgozni a Tég várt gyozelem elérése érdekében. Bár mindkét fél kísérletezett különféle

mazták elsoként a Hutier-eljárást, nagyon sokat tanultak az orosz példákból; olyan új módszerekrol volt szó, melyek mind a II. világháborúban, mind a hidegháborúban fontos szerepet kaptak. 19l8-ra közben természetesen a szövetségesek is tökéletesítették harceljárásaikat.

támadó harceljárásokkal, általában azt tartják, a németek modernizálták a régi, lineáris gyalo gsági elorenyomuló formációt. Oskar Hutier tábornok, miután szemtanúja volt a keleti fronton alkalmazott orosz gyalogsági taktikáknak, hozzákezdett az új, róla elnevezett harceljárás kidolgozásához. A nagyobb tuzerovel rendelkezo gyalogság ék alakban nyomult elore, gyorsan, rövid szakaszokat megtéve, s nem lassan, egyenletes sebesség mellett. Jól képzett elit alakulatok, úgynevezett rohamcsapatok vezetik a támadást, melyek nagy tuzereju fegyvereikkel és kommunikációs berendezéseikkel felszerelve megkeresik az ellenséges arcvonal gyengébb pontjait. Ezt követoen a rohamcsapatok rést üthetnek a frontvonalon, majd áttörve harcászati mélységig hatolnak. Nem kellett többé a teljes ellenséges védelmi vonalat megrohamozni. A gyorsan elorenyomuló rohamcsapatok azután a parancsnokságok és a támogató tüzérség megtámadásával kísérlik meg lerombolni az ellenséges védelmi rendszert. Az új harceljárás sok tekintetben a késobbi Blitzkriegre emlékeztet, harcko-

20

A MODERN

HARCÁSZAT SZÜLETÉSE

A nyugati fronton vívott harc 19l8-ban melyrol oly gyakran megfeledkeznek a hadtörténészek - a harcászat történetének egyik forradalmi korszakát fémjelzi. Az 19l4-es "úriemberek" baklövéseitol az 19l8-as igazi katonákig sokat fejlodött a harcászat; ez az a korszak, mely megteremtette a modem háború alapjait. A Blitzkrieg, a szovjet mélységi offenzíva, sot még az Öböl-háború egyesült hadereje mind az I. világháború utolsó évének nyugati frontjáról ered. Négy rövidke éve alatt a harcászat tudománnyá lett. Az újonnan kinevezett Paul von Hindenburg tábornok, valamint vezérkari fonöke, Erich von Ludendorff tábornok parancsnoksága alatt álló német hadero 1918. március 2l-én indított egy kétségbeesett utolsó támadást a gyozelem kivívására, az új hatceljárást alkalmazva. A meglepett brit 5. hadsereg jelentos veszteségeket szenvedett, sarcvonaluk majdnem megtört a német támadás nyomása alatt. A német tüzérség

IMPERIALISTA

HÁBORÚ

"tuztáncnak" keresztelt ponttuztámogatása mellett a német hadero még a sötétség beállta elott az 1. világháború addigi történetében példa nélkül álló módon 11 km-t nyomult elore. Április 6-ára már majdnem 65 km-t haladtak, s a gyozelem közelinek látszott. Ekkor azonban, mint ahogyan azt korábban Joffre tette, Haig, valamint az új francia parancsnok, Philippe Pétain tábornok sokkal gyorsabban mozgósíthatta tartalékos csapatait, mint a már kimerült németek. A szövetséges arcvonal így kitartott, nem hagyva mást a több mint 200 000 katonát veszíto német hadero számára, mint egy kiszögellést. A németek ezt követoen elszántan újabb, hasonló eredménnyel záruló támadást indítottak, mely a második marne-i csatában csúcsosodott ki. A németek ezzel bebizonyították az .új harceljárás eredményességét, de még mindig nem találtak megoldást az állóháború kérdésére. A szövetségesek szintén új taktikákon dolgoztak. Jó példája ennek a cambrai-i csata, 1917 novemberében, mely során eloször vetettek be harckocsikat nagy számban. A britek még akkor is arra készültek, hogy új harceljárásaikat kipróbálják, amikor a németek támadtak. Elkövetkezo offenzívájuk alkalmával különbözo fegyver-

nemek közötti, korábban példátlan mértéku együttmuködést terveztek. A támadást az a tüzérség nyitotta volna meg, melyre 1916-ban úgy tekintettek, mint a gyozelmet feltétlenül kivívó fegyvernemre. A pontos és nagy tuzerot képviselo ütegek a gyalogsági roham elott ezúttal csupán felpuhítják a német védelmet. Az új, beszivárgó harceljárást alkalmazva a brit katonák ezt követoen 400 harckocsi támogatása mellett - mely fegyverrel a németek egyáltalán nem foglalkoztak - mélységi elorenyomulást végeznek. Bár a harc21

Fent: Az amerikai hadero megérkezése 1918-ban a szövetségesek oldalára billentette a mérleg nyelvét. A 93. hadosztály 369. ezredének, a Franciaországban harcoló, csak színes borueket tömöríto két alakulat egyikének katonái az Argonne térségében, 1918. május 4-én.

GY A L O GO S -HA DVI S ELÉ S

Fent: Renault FT-17-es könnyuharckocsi-oszlOp halad Franciaországban, valamikor a háború végén. Bár a harckocsi ekkor még távolról sem "gyoztes" fegyver, jelentos pszichikai hatást gyakorolt a defenziv feladatokat ellátó gyalogságra, s az "úttörok" már jövobeni bevethetoségével foglalkoztak. Ez a tipus szolgált az orosz T-sorozatú harckocsik alapjául, melynek T-34-es modelljéból gyártottak a legtöbbet.

kocsiknak jelentéktelen szerepet szántak, remekül semlegesíthették az ellenséges erosségeket és géppuskafészkeket. A szövetséges légi fölény révén a különbözo fegyvernemek pontos képet kaphattak az elorenyomulás ütemérol, ugyanakkor a repülogépek földi célpontokat támadva megakadályozhatták az ellenséges hadmozdulatokat. Nagyot változott a harcászat 1916 állóháborús harceljárásai óta. A nyugati frontra érkezo amerikai csapatok segítségével a brit hadero augusztus 8-án támadást indított az egyre romló harci kedvvel küzdo németek ellen, s kezdetét vette az amiens-i csata. Négy nap alatt a BEH 24 km-t nyomult elore, ám ekkor a támadás lendülete megtörni látszott. A szárnyakon álló védok ezúttal is gyorsabban cselekedhettek; a briteknek ugyanazzal a problémával kellett szembenézniük, mint a németeknek tavasszal. Haig ekkor úgy határozott, leállít ja a támadást, Ludendorff azonban ellentámadásba lendült, s megkísérelte áttörni a szövetséges arcvonal at. Az 1. világháború éveiben nyilvánvalóvá vált: képtelenség áttörést végezni, s Haig jól 22

megtanulta a leckét. Haderejét ezért egy héttel késobb inkább északra fordította, arra késztetve a német hadvezetést, hogy gyorsan apadó tartalékait a frontnak erre a szakaszára irányítsa. Miután a brit offenzíva elérte a kijelölt körzetet, abbamaradt, s délen indult francia támadás, mely újabb német csapatátirányítást eredményezett. A szövetségesek hadmuveleti szinten vívták a háborút. Egyetlen ütközetben elért harcászati gyozelem nem jelent hadászati diadalt a háborúban. Egymást gyorsan követo harcászati sikerek - nagy darabokat leszakítani a német védelmi vonalból, s kikényszeríteni csapataik állandó átcsoportosítását - azonban eredményezhetnek stratégiai gyozelmet. 1918 ,,100 napos" ütközeteiben egyik taktikaigyozelem vezetett a másikhoz, fokozatosan visszaszorítva a németeket, majd átlépve a Hindenburg-vonalat. Az állandó vereségek, az éhség, valamint a hátországban kirobbant forradalom miatt Németország 1918. november ll-én letette a fegyvert. A német vereség azonban nem volt teljes: a versailles-i békeszerzo-

IMPERIALISTA

dés gondoskodott róla, hogy ne az 1. világháború legyen az utolsó háború, melyet Európa és a világ uralmáért vívnak. Az 1. világháború távolról sem tekintheto mindenféle katonai célok nélküli mészárlásnak. Jelentos mértékben átalakult a harcászat: a lassú, egyenes vonalban elorenyomuló haderot modem, gyors hadsereg váltotta fel, mely az elkövetkezo konfliktus során lángba borítja a világot. Négy éven át tartó újítások és fejlodés során született meg a mai értelemben vett modem harcászat. A hadvezérek immár jól felszerelt, professzionális haderoket irányítottak. A tudomány révén átalakult a fegyverzet, mely sokkal utoképesebbé és hatékonyabbá vált. Sokan úgy tekintettek a hadseregre;

HÁBORÚ

mint rendszerre, mely mélységi áttöréskor sebezheto. Mások a harcászat elméleti, hadmuveleti szintjét tartották fontosnak. A modem, ipari országok a csatamezon szinte áthatolhatatlan defenzív rendszert építhettek ki, melyet csupán különbözo fegyvernemek koordinált együttmuködése árán lehetett megsemmisíteni. Az 1. világháború új fegyverzete, harceljárásai és hadmuveleti szintu felfedezései nagyon sok vita tárgyát képezték a két világháború közötti években, különösen a vesztesek részérol. A gyoztesek azonban, akik oly sokat tettek a modem harcászat megteremtéséért, nem foglalkoztak a tanulságokkal, s ezért késobb súlyos árat fizettek.

Fent: A brit 8. harckocsizászlóalj V-ös nehéz harckocsijai nyomulnak elore a St-Quentincsatornáért vívott csatában. Ekkor a harckocsikra elsosorban csak mint gyalogsági támogató fegyverre tekintettek. A képen látható harckocsik közül három rozsegátat, ágakból álló kévét szállít, mely nagy segítséget jelentett az ellenséges lövészárkokon való áthaladáskor. Balra: Az amerikai hadero 1. világháborús elso támadása során amerikai csapatok nyomulnak elore, anémet 18. hadsereg állásai ellen, Cantigny közelében. A kép alsó részén látható katona a félelmetes lángszóróval van felfegyverezve; az új fegyverzet és harceljárások alapjaiban változtatták meg a gyalogosharcászatot.

23

•

, "

2. FEJEZET

,

SZEMLELETVÁLTÁS A két világháború közötti évek sok változást hoztak a hadászatban és harcászatban. Ezek közül talán a legjelentosebbek a gépesítés és a páncélos fegyvernem rendszeresítése, melyek nagy hatást gyakoroltak a gyalogság hadászati szerepére.

AZgeket 1. világháború okozott ajellemzo hadban

hadviselése, az állóháború álló felek számára. Példáulnagy az vesztesé19l6-os, majdnem 10 hónapig tartó verduni csatában közel 800 ezren vesztették életüket. 1916. július 1-jén, a somme-i ütközet elso napján 57 000 brit katona maradt holtan a harcmezon. Mire az összecsapás hat hónappal késobb véget ért, 420 000 brit, 195 000 francia és 650 000 német vesztette életét: összesen több mint egymillió ember pusztult el. A háború végén a hadban álló nemzetek teljes vesztesége - halottak, sebesültek, ha" difoglyok, valamint eltuntek - elérte a 37 milliót. A szövetségesek több mint 22 millió embert veszítettek, a központi hatalmak veszteségei meghaladták a 15 millió fot. Mindez nagy hatással volt a békefolyamatra, valamint az 1939-ben kirobbant újabb háborút elokészíto fegyverkezési programra. 1918. november ll-én anémet fegyverletétellel véget ért az 1. világháború. Miután befejezodött az ellenségeskedés, a harcokban részt vevo országok vezetoi Versailles-ban gyultek össze, hogy elokészítsék a békeszerzodést. A konferencián Woodrow Wilson amerikai elnök, valamint David Lloyd George brit, Georges Clemenceau francia és Vittori o Orlando olasz miniszterelnökök próbáltak olyan elfogadható egyezményt megalkotni, mellyel elkerülheto egy jövendobeli hasonló konfliktus. Ugyanakkor hadvezérek kezdték elemezni az elmúlt évek eseményeit, hogy az elkövetkezendo háborúkban megelozzék az állóháború okozta veszteségeket. Nem minden katonatiszt állt azonban készen arra, hogy elfogadja e változásokat, bár senki sem akarta, hogy megismétlodjön a mészárlás, Balra: A két világháború között a haditechnika forradalmasította a hadászatot és a harcászatot. Az angliai Pirbright közelében gyakorlatozó gárdatisztek megreformált hadseregben fognak harcolni. Az átszervezett brit katonaság elsoként motorizálta, illetve tömörÍtette gépfegyveres és lövészzászlóaljakba gyalogságát. 25

GY A LOGOS

-HADVIS

ELÉS

egy nemzet szükségét érezte annak, hogy hivatalosan ítélje el az öldöklést. Ennek eredményeképpen született meg 1928-ban a Kellogg-Briand-paktum, melyet 15 ország képviseloi írtak alá. További 45 nemzet fejezte ki késobb egyetértését a megegyezéssel, mely kijelentette, hogya háború csupán önvédelem esetén fogadható el. Fejet hajtva a polgárok és a nemzetközi közvélemény elott, sok ország kormányzata tagadta meg katonai jellegu programok finanszírozását. Az 1920-as és 1930-as években több nemzetközi konferenciát rendeztek. Ezek célja az volt, hogy csökkentsék a nagyhatalmak haditengerészeteinek haderejét, valamint hadseregeinek fegyverzetét. Bár nem érte el a kívánt eredményt, a washingtoni flottaegyezmény korlátozta a részt vevo országok haditengerészeteivel hajózó nagy hajók számát. Egyes országok, például az Egyesült Államok belátása szerint csökkenthette haderejét, míg másoknak, például Németországnak a versailles-i békeszerzodésben foglaltak szerint kellett redukálni a haderejét. GAZDASÁGI KÉNYSZER

Fent: Az új harcászat alapja a gyorsaság és a mozgékonyság. A brit hadero az 1920-as években teljesen gépesített ha'derovel végzett hadgyakorlatokat, s az 1930-as évekre a felderítoegységek, mint például a Northumberland lövészezred képen látható különítménye, lovak helyett motorbicikliken közlekedtek.

me ly az elozo négy esztendot jellemezte. Nem egy politikai vezeto, de még a közönséges civil is úgy vélte, meg kell tiltani a háborút; a hadvezérek ugyanakkor olyan új fegyvert vagy fegyverrendszert kerestek, amivel könnyu, gyors gyozelmet lehet aratni. Néhányan a légiero fejlesztésében és hadászati bombázásban látták a megoldást, mások páncéloshadosztályok alakításával kívánták csökkenteni az emberáldozatok számát, de senki nem tartotta a gyalogságot elavult fegyvemernnek. Inkább másodlagos szerepet szántak neki a légiero vagy a páncélosok mellett. Bár a harcászati doktrínák és a nagyhatalmak katonai szervezodése sokat változott a két világháború között, sok tényezo hatott az új fegyverek kifejlesztésére és új harceljárások kidolgozására. Pacifizmus jellemezte a két világháború közötti éveket. Sok ország polgárai elutasították a háborút, s mindent, ami vele kapcsolatos. Sot nem 26

Az Egyesült Államok és más országok nem tartották indokoltnak az új fegyverek kifejlesztését célzó tervek pénzelését, hiszen sok loszer és fegyver maradt meg az I. világháborúból. Amikor a hadero felélte a készletet, vagy a megmaradt loszer használhatatlanná vált, a gazdasági kényszer újabb fegyverek gyártására ösztönözte a vezetést. Egyes kormányok készek voltak ugyan biztosítani új harceljárások és fegyverek kidolgozását célzó programok pénzügyi hátterét, ám a gazdasági világválság idején jelentos mértékben csökkent a harckocsik, repülogépek és más eszközök építésére kiutalható pénzalap. A korlátok ellenére az ipar gépesítése, valamint az 1920as és 1930-as évek technikai fejlesztései nem kis mértékben hatottak a következo háborúra. A két világháború közötti idoszakban a tömeggyártás növelte az ipar teljesítoképességét, és csökkentette a költségeket. Nott a nyersanyagok kiaknázásának mértéke is, egyre több olaj finomító és eromu épült, növekedett a mezogazdaság termelékenysége. A tudomány jelentos eredményeket ért el az aerodinamika, a közlekedés 6s a kommunikáció terén. Jobb jármuvek biztosabb szállítást tettek lehetové. Javult a harckocsik páncélzata, tuzereje és sebessége; a vasút révén lehetoség nyílott a gyor-

SZEMLÉLETVÁLTÁS

sabb csapatszállításra. Mindezek a fejlesztések jelentos hatással lesznek a következo konfliktus ra. Volt azonban egy igen komoly hátulütoje a gyors technikai fejlodésnek. Tekintettel megjelenésük ütemére, az újabb és újabb eszközök és berendezések elavulttá váltak, mire rendszeresítették oket, a politikai vezetés ezért nem szívesen invesztált már létezo konstrukciókba. A tisztségviselok ráadásul nem tudhatták elore, milyen hatással lesznek a technikai újítások az alkalmazott harceljárásokra. A pénzügyi helyzet gyakran nem tette lehetové, hogy csapatpróbák alá vessék a kifejlesztett eszközöket. Noha e fejlesztések általában a hadászat gépesítését célozták, a hadvezetés nem minden esetben fogadta ezt el. A hagyományos harcászat hívei taktikai fejlesztéseket javasoltak. A harceljárások és a fegyverzet fejlodése azonban minden egyes országban eltéro ütemben folyt. Az 1. világháború végére a harcban álló hadseregek jelentos strukturális változáson mentek keresztül. 1918-ra a harcmezo legjobban képzett hadereje a brit volt, melynek tisztjei ekkorra ismerték fel és fogadták el a hadmuveleti szintu gondolkodás fontosságát, valamint a páncélosdoktrína mibenlétét. Míg más hadvezérek csak jelentéktelen szerepet szántak a harckocsinak, a brit katonatisztek jóval szélesebb körben alkalmazták a gépesített alakulatokat.

1918-tól több angol katonai vezeto dolgozott ki összfegyvernemi harceljárásokat. Bajtársaival ellentétben 1. F. C. Fuller ezredes sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a kizárólag harckocsikkal folytatott hadmuveletekre, s nem a gyalogsággal együtt alkalmazta. 1919-es haditervében Fuller a német harceljárásra alapozva nagyszabású páncélosoffenzívát vázolt fel, melyet az ellenség hadtápvonalait támadó légi támogatás egészített volna ki. Ezután következett a német fohadiszállás megsemmisítése. Miután a parancsnoki szervezet szétesett, indulhatott a brit gyalogsági offenzíva az ellenséges arcvonal ellen. A háború sajnos véget ért, mielott Fuller meggyozhette volna feletteseit, hajtsák végre elképzelését. Bár anémet és a szovjet hadvezetés élénk érdeklodést mutatott Fuller elképzelései iránt, Nagy-Britanniában kevesen támogatták. A konvencionális gyalogsági parancsnokok szívesen vezettek ugyan hadmuveleteket légi és páncélostámogatás mellett, de nem akarták elfogadni azt a másodlagos szerepet, melyet a Fuller-féle elképzelés a gyalogos katonának szánt az eljövendo háborúkban. Mivel a világégést követo években legfontosabbnak a brit birodalom védelmét tartották, kevés kormányhivatalnok támogatta Fuller költséges haditervét. Ráadásul a harckocsigyártásra vonatkozó program a Királyi Haditengerészethez és a légierohöz hasonlóan jóval ke-

27

Lent: A gépesítés terén végzett brit kísérletek bebizonyították a gépjármuvek erényeit, s az Egyesült Királyság volt az elso nagyhatalom, amely hadseregét ló vontatta csapatszállítók helyett robbanómotorral hajtott jármuvekre ültette. A szemlét tartó brit gyalogsági egységek Carden-Loyd harckocsiból kífejlesztett, lánctalpas csapatszállító jármuveken vonulnak fel.

GY ALOGO

S - HADVI

S ELÉ S

példázza, hogyahadvezetés az 1. világháborúban harckocsikkal elért sikerekre kívánt építeni. 1927-ben a brit hadero létrehozta a Kísérleti Gépesített Haderot (KGH), mely egyike az elso gépesített alakulatoknak, s könnyu, valamint nehéz harckocsikból, gépkocsizó lövészekbol, tiizérütegekbol és utászegységekbol állt. A KGH dandárszintu hadgyakorlatokat végzett abban, illetve a rákövetkezo évben. I928-ban azonban a pénzügyi nehézségek, illetve bizonyos katonai körök tiltakozása miatt a hadügyminisztérium feloszlatta az alakulatot.

Fent: A II. világháború kitörésekor, a Királyi Skót Lövészezred a gyalogosegys-éghez hasonlóan, tökéÍetesen ismerte a gépjármuveket. Kiképzésük részeként megtanultak villámgyorsan

le-, illetve

felszállni a jármuvekre.

vesebb támogatásban részesült a gazdasági világválság idején. A két világháború közötti, fejlesztésekkel szembeni ellenállás a brit hadero harcászati fejlodését fenyegette. Az állóháború során gyujtött tapasztalataik arra sarkallták a brit parancsnokokat, hogy olyan harceljárásokat dolgozzanak ki, melyek segítségével ismét mozgásba hozható a harcmezo. Következésképpen nagy hangsúlyt fektettek a gépesítésre. A Királyi Harckocsihadtest felállítása 1923-ban jól

Jobbra: Újabb német támadástól tartva a francia

kormányzat

defenzív állásokat épített ki. Létrehozták a Magiriot-vonalat,

ezt a

masszív erodítményrendszert, melyben a francia hadero nagy része állomásozott.

28

A brit hadero tisztjei továbbra is élénk vitát folytattak a páncélosok szerepérol az eljövendo háborúkban. Bár a KGH-t leszerelték, 1927-ben és I928-ban végzett hadgyakorlatai során problémát jelentett az, hogy különbözo gépesített alegységekbol épült fel. Mivel egyes jármuvek lánctalpakon, mások kerekeken közlekedtek, csak lassan haladhattak együtt, s ezáltal romlott a KGH mozgékonysága. Ennek kiküszöbölésére a harckocsi hívei elfogadták Fuller javaslatát a csak harckocsikból álló alakulatok létrehozására. A Királyi Harckocsihadtest új harckocsik kifejlesztését kérte, s új harceljárások kidolgozásán fáradozott. Brit katonai körök elismerték, hogy a harckocsiegységek nem teszik feleslegessé a gyalogságot. Percy Hobart, a zseniális harckocsikonstruktor, aki az 1944-ben Normandiában partra jutó úszó harckocsikat is tervezte, úgy vélte, a harckocsik jelentos

SZEMLÉLETVÁLTÁS

szerepet kapnak majd az elkövetkezo ütközetekben. George Lindsay s másokjavaslatában, akik szerényebb mértéku változtatás mellett foglaltak állást, a harckocsi összfegyvernemi alakulat részeként került volna bevetésre, gépkocsizó gyalogság, tüzérség és más kisegíto egységek támogatása mellett. Néhány brit fotiszt gyalogsági támogató szerepben látta a harckocsik jövojét, míg mások sebezhetoségüket hangsúlyozva ellenezték a különálló páncélosalakulatok létrehozását. 1. világháborús szereplésük ellenére a lovasság konzervatív hívei nem hitték, hogy a lovakat harckocsik fogják felváltani a csatamezon. Késobb újabb elméleti szakember, Basil Liddell Hart fejtette ki véleményét a páncélosok szerepérol folyó vitában. Az 1. világháborúban gyalogsági tisztként szolgáló Liddell Hartra nagy hatással voltak Fuller írásai. 1925-ben leszerelt, s haditudósítóként dolgozott tovább, mely lehetové tette számára, hogy katonai ügyekben hatást gyakoroljon a brit kormányra. Fullerrel ellentétben Liddell Hart olyan kombinált hadero felállítását javasolta, melyben jelentos szerep jutott volna a motorizált gyalogságnak - nem vetette el azonban elodje elméletét, hanem azt tulajdonképpen továbbfejlesztette. Liddell Hart harckocsikkal törte volna át az ellenséges arcvonalat. A harckocsik ezt követoen mélységi elorenyomulást hajtottak volna végre, s megsemmisítették volna a fohadiszállást.

EL

NEM ISMERT PRÓFÉTÁK?

Bár elméleteik jelentos mértékben hatottak a brit haderore, az 1920-as évek végén és

az 1930-as évek elején megnyirbált költségvetés, a birodalom védelmének elotérbe állítása, valamint a közvélemény kontinentális konfliktusokkal szembeni ellenérzése miatt Fuller és Liddell Hart más kutatási területet választott. Miközben Fuller figyelme egyre inkább a hadászati bombázás kérdései felé fordult, Liddell Hart azzal kezdett foglalkozni, hogy jól védett erosségekkel szemben alkalmazható-e páncéloshadero. Bizonytalansága ellenére Liddell Hart nagy hatást gyakorolt az 1930-as években hatalomra került politikai és katonai elitre, mivel a Chamberlain-kormányzat belügyminisztere, Leslie Hore- Belisha mellett dolgozott mint katonai tanácsadó. Ellenezte a brit csapatok kontinensen történo bevetését, s azt tanácsolta, a légvédelmi egységek fejlesztése érdekében a szárazfóldi alakulatoknak szánt pénzalap egy részét vonják el. Liddell Hart javaslata nyomán katonai körökben egyre nagyobb aggodalmat keltett a Nagy-Britannia elleni hadászati bombázás lehetosége. Folyt ugyan a gyalogsági és páncélosegységek parancsnokainak vitája a harckocsik szerepérol, de ez nem gátolta, hogy 1934-ben létrejöjjön az önálló, hadosztályszintu gépesített alakulat. Az elégtelen kiképzés, a vezetésben mutatkozó ellentétek, illetve egyéb problémák miatt azonban az alakulat szerény teljesítményt nyújtott az elso páncélosokat is felvonultató hadgyakorlaton. A parancsnoki struktúrában bekövetkezett változtatás után a britek gépesítették lovasságuk nagy részét, ennek eredményeképpenjött létre 1937 decemberében a mobil hadosztály. Az alakulat két, elsoBalra: Francia katonák a Maginot-vonal egyik fóld alatti komplexumában, 1939-ben. A francia stratégák sajnos tévedtek: 1940 májusában a németek nem frontális támadást indítottak, hanem Belgium terül etén átvonulva kerülték meg az erodítményrendszert, s masszív, de haszontalan védelmi állásaikban több mint 400 000 francia katonát szigeteltek el.

29

GYAL O GO S -HADVI

S ELÉ S

sorban könnyu harckocsikat és páncélgépkocsikat tömöríto könnyuharckocsi-dandárból, egy már korábban létrehozott harckocsidandárból, két gépkocsizó gyalogzászlóaljból, valamint tüzér-, utász- és más támogató egységekbol állt. Bár fel szereltsége még hiányos, a mobil hadosztály 500, elsosorban könnyu harckocsit sorakoztathatott fel. Megfelelo hadvezetés hiányában azonban a lovassági tisztek ugyanúgy vetették be az új alakulatot, ahogyan azt lovashadosztályukkal tették: felderíto, biztosító és védelmi feladatok ellátására. Két évvel késobb az új, átszervezett mobil hadosztály új nevet kapott: 1. páncéloshadosztály. Habár a britek kidolgoztak néhány harckocsi- és kombinált hadero által alkalmaz-

Lent: A japán expanzionizmus miatt az 1930-as években japán csapatok számos alkalommal vettek részt harcokban Ázsia terüIetén. A gázálarcot viselo japán tengerészgyalogosok a Japán Birodalmi Légiero bombázóinak támadását követoen nyomulnak elore Sanghajban, 1937ben, nem sokkal a Kínával való háború kirobbanását követoen.

ható harceljárást, 1932-ig nem foglalkoztak az 1. világháborúban szerzett tapasztalatok tanulmányozásával. A hadero létrehozott egy bizottságot, amely jelentést készített kutatásaik eredményérol, a birodalmi nagyvezérkar feje azonban nem engedélyezte, hogy a jelentés a hadsereg minden tagjához eljusson. Az lnO-as évek végén és az 1930-as évek elején a brit hadvezetés különféle hadgyakorlatokon igyekezett elemezni a páncélosharcmodorban rejlo lehetoségeket. Ezek során ugyanúgy fény derült a "tankok" erényeire, mint hibáira. A kidolgozott gyalogsági és páncélos-harceljárások során azonban nem vették figyelembe sem a hadgyakorlatok eredményeit, sem az elozo háborúban szerzett tapasztalatokat. Átszervezés, valamint a felszereltség szintjének javításával növelték a gyalogság tuzerejét és mozgékonyságát, de minden-

nek ára volt. A brit gyalogzászlóalj mozgékonyabbá vált ugyan, de csökkent ütoképessége, s kevesebb páncéltöro felszereléssel rendelkezett. 1939-re a brit hadero tehát új fegyverzetet és technikát dolgozott ki, de megfeledkezett a hatékony muködtetésüket biztosító harceljárásokról. A gyalogzászlóalj kivételével a különbözo fegyvememek és fegyverrendszerek közötti együttmuködés alig volt hatékonyabb, mint 1914-ben. FRANCIA FEJLESZTÉSEK

Az lnO-as és 1930-as években, miközben a brit hadero a gazdasági és politikai kényszer, valamint a közvélemény nyomása ellenére változásokat próbált eszközölni, a franciáknak egészen más problémával kellett szembenézniük. A versailles-i békeszerzodés értelmében Németország 100 000 fos reguláris haderot tarthatott fent. Amíg azonban létezik német hadero, Franciaország biztonsága nem szavatolható. Következésképpen a francia hadero nem csupán az elkövetkezo konfliktusra készült, hanem jelentos defenzív lépéseket is tett az esetleges invázió megakadályozására. A két világháború közötti években Franciaország nagy haderovel rendelkezett ugyan, de egy váratlan ném et· támadást nem verhettek volna vissza, mivel a hadero elsosorban elégtelenül képzett tartalékosokból állt. Franciaország sok más országhoz hasonlóan nem kívánta fejleszteni hadseregét, de vezetése meg volt róla gyozodve, hogy anémet fenyegetés nem múlt el. Nem az volt a kérdés, Németország támade, hanem az, mikor. Éppen ezért idot, pénzt és energiát nem kímélve a franciák zárt betonerodítmények sorát építették ki: a Maginot-vonalat. Felismervén, milyen hosszadalmas lenne tartalékosaik mozgósítása, a francia hadvezetés remélte, ezzel arra késztethetik a németeket, hogya védelmi vonalat megkerülve Belgiumon keresztül támadjanak, idot hagyva ezzel a francia haderonek a felkészülésre. Mivel valamilyen szinten felelosséget éreztek szövetségesük iránt, a francia stratégák úgy gondolták, késobb sietnek belga barátaik segítségére. Úgy tervezték, az elkövetkezo háborút Belgium, s nem hazájuk terül etén vívják. 1936-ban azonban Belgium bejelentette semlegességét, így sem brit, sem francia csapatokat nem állomásoztathattak az országban a német támadás megindulása elott. A franciák ezért brit szövetségeseikkel együtt haditerveket dolgoztak ki haderejük Belgium és Hollandia te-

30

SZEMLÉLETVÁLT

ÁS

Balra: A Szovjetunió a légideszant-hadmuveletek terén úttöro munkát végzett. A Vörös Hadsereg elsoként vezette harcba zászlóalj- és ezredszintu gyalogosalakulatait a levegoból: az 1930-as évek hadgyakorlatai során ejtoernyosei TB-3-as repülogépból ugrottak. A legtöbb nyugati ország nem foglalkozott e fegyvernemmel, a németek azonban érdeklodésseI tekintettek a szovjet hadgyakorlatokra.

rületén történo gyors bevetésére német megszállás esetén. A franciák a hadero mozgékonyságát tartották igen fontosnak, ezért jelentos pénzösszegeket fektettek a páncélosalakulatok fejlesztésébe. Páncélozott gyalogságként kezeIve oket, a francia hadvezetés a szárazfóldi hadero különbözo egységei mellé rendelte harckocsijait, s nem hozott létre nagyobb, önálló páncélosalakulatot. Ennek eredményeképpen a kidolgozott harceljárásokban a harckocsik csupán a gyalogság közvetlen támogatásának szerepét kapták. Gyalogsághoz kötve így csak lassan nyomulhattak elore. Az 1930-as évek elejére Maxime Weygand vezérkari fo:qök a pénzügyi korlátok ellenére mind nagyobb hangsúlyt fektetett a gépesítésre. A gazdasági világválság okozta gondok, valamint a Maginot-vonal építésének költségei miatt a hadsereg kevesebb pénzzel rendelkezett. Weygand modernizáció melletti elkötelezettsége folytán azonban hét gyalogoshadosztályt motorizáltak, s féllánctalpas, valamint páncélozott kocsikkal láttak el több könnyuharckocsihadosztályt. 1934-ben Weygand utasítására létrehozták az elso könnyu gépesített hadosztályt, a Division Légere Mécanique-et (DLM). Az 1930-as évek végére a franciák négy DLM-alakulatot hoztak létre. Lévén lovas katonatiszt, Weygand a DLM-egységek szerepét elsosorban felderíto-biztosító s nem frontvonalbeli feladatok ellátásában látta.

1934-ben egy hadnagy, bizonyos Charles de Gaulle írásai igen nagy hatással voltak a francia hadero modernizációs terveire: De Gaulle olyan önálló harckocsidandár létrehozását javasolta, mely képes egyenes arcvonal mentén elorenyomulni. Ezt gépkocsizó gyalogosegység követné, mely felszámolja az esetlegesen megma" radt ellenállási gócokat. Akkor, amikor a francia polgárok nagy része békepárti volt, s a "civil katona" eszméjét részesítette elonyben, De Gaulle olyan professzionális, reguláris hadero felállítására tett javaslatot, mellyel Franciaország agresszorként is felléphetett Németországgal szemben. Mivel nem volt kibékülve a francia hadero lassú 31

Fent: Miután kiterjesztette uralmát Mandzsúria területére, Japán szembekerült a SzovjetunióvaI. 1938-ban és 1939-ben a határviták háborúvá szélesedtek, mely során a szovjetek egyáltalán nem voltak elonyben. A képen látható japán csapatok Mandzsúriában vonulnak, kb. 50 km-re a Halhin Gol folyó mentén húzódó háborús övezettól.

GY ALOGO

Fent: A versailles-i békeszerzodés kis létszámú hadero felállítását engedélyezte Németország számára. A Truppenamt, azaz a nagyvezérkar - melynek muködését a békeszerzodés hivatalosan megtiltotta a 100 000 fos Reichswehrt mintegy laboratóriumként kezelte, melynek keretein belül kiküszöbölhették az 1. világháborús hibákat, miközben lefektethették a késobbi, nagyobb hadero alapjait.

S - HADV

1S E LÉ S

modernizációjával, apáncélosalakulatok gyors fejlesztését és hatékony harceljárások mielobbi kidolgozását kérte. Az ezt követoen kialakult vita is hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország nem állt készen 1940re. Bár majdnem ugyanannyi harckocsival rendelkeztek, mint a németek, csak a háború kitörése után hozták létre elso páncéloshadosztályukat. Ekkor a francia hadero nagyobbrészt képzetlen, szervezetlen milíciából állt, s csupán jelentéktelen haderot képviselo gépesített egységet állíthatott csatasorba. Csak 1940 márciusában dolgoztak ki nagyarányú páncélos-hadmozdulatot igénylo harceljárásokat. Néhány héttel késobb a németek megszállták Franciaországot. Nagy-Britanniában és Franciaországban a pacifizmus határozta meg a két világháború közötti éveket, a Szovjetunióban ugyanakkor a bolsevikok hatalomra kerülésüket követoen szinte azonnal készülodni kezdtek a következo fegyveres konfliktusra. A kommunizmus és kapitalizmus közötti alapveto ideológiai különbségek miatt úgy vélték, a háború elkerülhetetlen, s a 32

gyozelmet csak haderejük teljes gépesítésévei vívhatják ki. Megvolt ugyan a hajlandóság a fegyverkezésre, de egészen más okok miatt. Az 1920-as évek során a szovjetek lassan fejlesztették haderejüket. Miután 1929-ben elfogadták a gazdasági fejlesztés tervét, a létszámukban is gyarapodó fegyveres erok számára egyre több harckocsit és repülogépet gyártottak. 1928-ra a szovjet stratégák kidolgozták a "mélységi ütközet" doktrináját. A szovjet elképzelés szerint az egymást követo harcászati sikerek végeredményben hadászati gyozelemhez vezetnek. Kidolgozták ugyan az elméletet, de a szovjet katonai vezetok mégsem értettek egyet a Vörös Hadsereg szerkezetét illetoen. A páncélos-hadviselés egyik híve, Mihail Ny. Tuhacsevszkij munkájának eredményeképpen 1931-ben létrejött az elso páncéloshadosztály. Tuhacsevszkij, a "mélységi ütközet" elvének atyja úgy képzelte el, hogy a hagyományos gyalogsági és lovassági hadosztályok, a gépesített alakulatokés repülogépek szorosan együttmuködve igyekeznek elérni a végso

SZEMLÉLETVÁLTÁS

célt: a gyozelmet. A más fegyvernemekkel együttmuködo gyalogság Tuhacsevszkij tervei szerint kétlépcsos támadást indítana. Elso lépésben a harckocsik kezdenének eroteljes offenzívát a frontvonal egy keskeny szakaszán, áttörve azt. A szovjet tüzérütegek és aknavetok semlegesítenék az ellenség ágyúit és páncéltöro lövegeit. A támadás második szakaszában a harckocsik elorenyomulás ának ütemét nem igazítanák a gyalogságéhoz; a harckocsik az arcvonalon ütött rést kihasználva haladnának tovább, s kisebb, mélységi támadásokat vezetve szétszórnák az ellenség tartalékos csapatait. A hadero mozgékonyabb egységei ezt követoen továbbnyomulnának elore, s átkaroló hadmozdulatot végezve áttörnék az utóvédet. Nagy hatótávolságú tüzérségi ütegek tüze, repülo géprol indított bombák, ejtoernyos-hadmozdulatok és elterelo hadmuveletek támogatása mellett indulna az offenzíva fo hadereje. PÁNCÉLOSERO VAGY LÉTSZÁMNÖVELÉS?

A hangzatos, új doktrína ellenére szovjet katonai körökben sokan ellenezték a gépesített egységek gyalo gs ági alakulatok rovására történo bovítését. Nem egy fotiszt még mindig a nagy létszámú hadsereget tartotta a legfontosabbnak. Ennek eredményeképpen a szovjet hadvezetés igyekezett mind a páncélos-, mind a gyalogsági hadero fejlesztéséhez kello pénzügyi hátteret biztosítani.

hadero - a brithez hasonlóan - pénzügyi nehézségekkel küzdött. Az 1929-es tozsdekrachot követoen a katonai kiadásokat még inkább visszaszorították. Az amerikai parancsnokok azonban a pénzhiány ellenére európai társaikhoz hasonlóan - igyekeztek fejleszteni páncélosegységeiket. Mikor 1918-ban az Egyesült Államok belépett a háborúba, hadereje kivételesnek számított. Gyalogsága négy ezredbol álló hadosztályokból épült fel. InO-ra több amerikai katonatiszt, köztük Fox Conner és John Pershing tábornokok javasolták a gyaloghadosztályok szerkezeti átalakítását. Az európai három ezredbol álló hadosztályt alapul véve Pershing az amerikai alakulat racionalizálását és új harceljárások kidolgozását ajánlotta. Pershing javaslatainak dönto többsége áldozatul esett a hadügyminisztériumban folyó hatalmi harcnak, következésképpen a négy ezredbol álló hadosztály struktúrája tulajdonképpen az InO-as évek végéig változatlan maradt. Bár az InO-as évek közepén a tisztképzés során ismét nagyobb hangsúlyt fektettek a mozgóháborúra, csapatszerkezeti, valamint felszerelésbeli változás a pénzhiány, illetve a hadsereg mellozése következtében az 1930-as évek közepéig nem történt.

1937-ben Joszif Sztálin komoly csapást mért saját hadvezetésére azzal, hogy munkába állította titkosrendorségét. A modernizáció hívei közül sokan, köztük Tuhacsevszkij is életét vesztette a tisztogatások során. 1939-re leszerelték a páncéloshadosztályokat, miközben anémet harckocsialakulatok elso komoly gyozelmeiket aratták. Az Egyesült Államokban a pacifizmus és az ország vezetése által hangoztatott benemavatkozási politika komoly hatást gyakorolt a hadsereg fejlodésére a két világháború közötti években. Bár kisebb meg szálló hadero 1919-ig Ausztriában és In3-ig Németországban maradt, nagyon sok amerikai sietett haza családjához. A kormány elrendelte az amerikai fegyveres erok létszámának csökkentését. InO-ban a Kongresszus elfogadta a nemzetvédelmi törvényt, mellyel, ha végrehajtják, meg szilárdítható lett volna a háború utáni hadsereg alapja. Az 1920-as években az amerikai 33

Lent: A megvert hadseregek gyakran többet tanulnak a háborúból, mint a gyoztesek. Mikor Hitler hatalomra került, az új német hadsereg készen állt rá, hogy forradalmasítsa a hadászatot. Az 1918-ban már alkalmazott beszivárgó harceljárást mozgékony páncélos-, illetve gépesített gyalogosegységekkel párosítva jött létre az új harcászat, a Blitzkrieg.

GYAL O GO S -HADVI RÖVIDLÁTÓ

SELÉ

AMERIKAIAK

Az amerikai hadero, miközben a gyalogság fejlesztésére koncentrált, megfeledkezett a gépesítésrol és apáncéloshadero fejlesztésérol. A harckocsik háttérbe szorulása miatt olyan haditervet dolgoztak ki, melynek értelmében a gyalogság harckocsik támogatása mellett törné át az ellenséges frontvonalat. Az lnO-as évek végén a brit elméletek némileg hatottak az amerikai haderore, mely 1928-ban és 1929-ben kísérleti páncélosereje révén a gyakorlatban is megvalósította a stratégiát. Az eredmények hatására a rákövetkezo évben létrejött ugyan egy reguláris páncéloshadero, de az azt köJobbra: A németek a szovjetekhez hasonlóan új fegyvereiket és harcászatukat a spanyol polgárháború során próbálták ki. Egy Messerschmitt Bf l09-es vadászgép köztársasági csapatokat lo a madridi csata idején. Lent: Hitler testorsége, a Leibstandarte Adolf Hitler - melyre anémet hadero tisztjei közül sokan utálattal tekintettek - motorizált lövészezreddé alakult. Elso nagyobb hadmuveletét Ausztria megszállásakor, az Anschluss során végezte.

34

S

veto pénztelenség nyomán hamar feloszlatták. Douglas MacArthur vezérkari fonök (1930-1935) továbbra is szorgalmazta a teljes köru gépesítést, de megfelelo anyagi bázis híján kénytelen volt csupán lovassági egységekre korlátozni modernizációs programját. 1935-ben változott a helyzet; a vezérkar új feje, Malin Craig tábornok támogatta Conner és mások reformjait, s azonnal utasította beosztottait, hogy tekintsék át a hadsereg harctéri szervezodését és harceljárásait. Javasolta, vegyék fontolóra kis, mozgékony, gépesített hadosztályok felállításának lehetoségét. Jelentésében a vezérkar az

SZEMLÉLETVÁLTÁS

alakulatok szerkezetének európai mintára történo átszervezését ajánlotta. 1936 és 1939 között a 2. gyaloghadosztály számtalan alkalommal próbálta ki az új formációt. 1939-ben George Marshall tábornok lett a vezérkar feje. Elodeihez hasonlóan igen fontosnak tartotta a gépesítést és az új harceljárások kidolgozását. Éppen ezért kombinált hadgyakorlatokat végeztetett a hadsereggel. A 3. hadsereg 1940-ben végezte az elso ilyen nagyarányú hadmuveleteit.

A VERESÉG

TANULSÁGAI

19l8-ban Németországot bizonyos szempontból meglepte a vereség. Amint véget ért a háború, a hadero vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, pontosan mi okozta a kudarc ot. A gyoztes nemzetek többségének nem volt oka változtatni, Németország azonban örömmel fogadta az új fegyvereket és harceljárásokat. A német hadero két világháború közötti fejlodésében kulcsfontosságú szerepet játszott Hans von Seeckt tábornok. Miközben az orosz fronton szerzett tapasztalatait felhasználva kívánta átszervezni a hadsereget, Seeckt arra a következtetésre jutott, hogy egy nagyobb, ám immobílis haderore könnyen vereséget mérhet egy kisebb, de jól képzett és mozgékony hadero. A mozgékonyság és a meglepetés ereje fontosabbak a tuzeronél. Anémet katonatisztek érdeklodve tanulmányozták Fuller és Liddell Hart írásait is. Miután Seeckt és vezérkara kídolgozta a doktrínát, azonnal hozzáláttak az ehhez szükséges csapatátszervezés végrehajtásához és a felszerelés eloállításához. A cél érdekében megfelelo technológiai változtatásokat hajtottak végre a hadiipar területén is. Seeckt az elso pillanattól kezdve igyekezett kijátszani a versailles-i békeszerzodésben foglaltakat. A tisztikar létszámának csökkentésére kényszerülve kiválasztotta legjobb vezérkari tisztjeit, s megbízta oket a hadero újjáépítésévei; tulajdonképpen megalapozta az elkövetkezo háborúban aratott gyors német sikert. Ennek érdekében Seeckt hagyományos német harceljárásokat ötvözött: koncentrált támadás az arcvonal egy keskeny szakaszán, különbözo fegyvernemek koordínált hadmuvelete az ellenséges védelem megtörésére. Fontosnak tartotta a parancsnoki struktúra decentralizálását, mely által a kisebb egységek vezetoi is hozhattak harcászati döntéseket. Bár néhány rangidos német katonatiszt nem értett vele egyet, Seeckt nagy

jelentoséget tulajdonított a modernizációnak és a harckocsiknak. A versailles-i békeszerzodés passzusaira fittyet hányva német katonatisztek páncélosdoktrínát dolgoztak ki, melyet titokban a Szovjetunió terül etén próbáltak ki. Az elmélet kidolgozásakor anémet hadvezetésnek tisztában kellett lenníe azzal, mílyen hadviselés fogja jellemezni a következo háborút. Sok katonatiszt úgy vélte, a harckocsikat gyalogsági támogató fegyverként kell bevetni, mások úgy gondolkodtak, hogy a páncéltöro fegyverek túlságosan sebezhetové teszik a harckocsikat a harcmezon. Hitler hatalomra kerülését követoen a páncélos-hadviselés hívei nagyobb támogatást kaptak és megvalósíthatták legjobb, legeredetibb ötleteiket. A hadero gépesítésének legbefolyásosabb híve Heinz Guderian volt. Guderian olyan új, összfegyvernemi gépesített alakulatok létrehozását szorgalmazta, melyek maximálisan kihasználják a harckocsík hatékonyságát. A vezérkar Hitler támogatása mellett új modernizációs politikát dolgozott ki. Páncéltöro egységeket, utászszázadokat és gyaloghadosztályokat láttak el gépkocsikkal. Az új német harcászati doktrína a gépesítésen és apáncélosalakulatok fejlesztésén túl a szárazfóldi hadmuveletek közvetlen légi támogatásának elméletét is kidolgozta. Bár a Luftwaffét elsosorban hadászati bombázásra, valamint a hagyományos légiero feladatainak ellátására szánták, hadvezetése bizonyos egységek számára a szárazfóldi hadmuveletek támogatását jelölte meg feladatul. A légi, valamint gépesített alakulatok szárazfóldi hadmuveletek során történo koordinálásával a németek lefektették a híres Blitzkrieg, azaz a villámháborús harceljárás alapjait. Az új harcászatot "élesben" eloször 1939. szeptember l-jén alkalmazták Lengyelországban. 35

Fent: Németország titokban elokészített újrafegyverkezési terveire 1935-ben derült fény, amikor Hitler nyíltan figyelmen kívül hagyta a versailles-i békeszerzodés korlátozásait. A Wehrmacht újrafegyverezése már elkezdodött, de a nagyvezérkar pillanatnyilag még furnérlemezból és vászonból készült muharckocsikat használt, hogya gyakorlatban próbálja kí mozgó háborúról alkotott elméleteit.

3. FEJEZET

BLITZKRIEG Az 1939-ben és 1940-ben indított német hadjáratok során új kifejezést tanult meg a világ: Blitzkrieg, azaz "villámháború". Az új harcászatot alkalmazva a Wehrmacht gyoztesen söpört végig Európán.

A

II. világhábOlúban kony, a különbözo gyorsan alkalmazkodó számos változás történt

a különbözo fegyvernemek egységes, mozgéhelyzetekhez, terep- és idojárási viszonyokhoz alakulattá kovácsolódtak. A háború folyamán a harcászat terén.

Eloször is: az összfegyvernemi gépesített hadero ekkor "ért be" igazán. 1939-ben a legtöbb ország haderejében a páncéloshadosztályok lényegében támogatással harcba induló harckocsik. 1943-ra ez gyökeresen megváltozott: immár különféle fegyvernemek és támogató alakulatok egységérol volt szó. Másodszor: a gépesített egységek mozgékony hadosztályba tömörítésének eredményeképpen az egyszeru gyalogosalakulatok nem rendelkeztek megfelelo, ütoképes páncéltöro fegyverzettel, valamint harckocsikkal, melyek támadás indítását tették volna lehetové. Harmadszor: mindezen változásokat a Blitzkrieg megállítására tett kísérletek eredményezték. Negyedszer: a körülmények, illetve a háború gyorsan változó harceljárásai különleges egységek, például tengeri- és légideszant-hadosztályok létrehozását tették szükségessé. Ötödször: a pusztán csak szárazfóldi hadmuveletekre korlátozódó háborúk kora a II. világháborúvallejárt. Végezetül szintén e konfliktus nyomán történtek jelentos változások a parancsvezetés, a kommunikáció és a titkosszolgálati munka terén. Bár csak a két világháború közötti években nyerte el végso formáját, a Blitzkrieg alapját az 1918-as tavaszi offenzívában kell keresnünk. A németek páncélostámogatás nélkül ugyan, de áttörték az arcvonalat, és demoralizálták ellenfeleiket. A háború után Hans von Seeckt tábornok az 1918-as harcászatra alapozva dolgozta ki a Blitzkrieget, a villámháborús Balra: A Franciaország elleni német offenzíva támadóékében vonulva egy pz IV-es tör át az ardenneki erdos égen, 1940 májusában. A La Manche csatorna felé villámgyorsan elorenyomuló harckocsik, illetve az azokat kiséro tüzérség és gyalogság nagyszerüen illusztrálták a sikeres Blitzkrieg harcászat legfontosabb elemét: a gyorsaságot. 37

GY A LO GO S - H A DVI S ELÉS

Fent: Anémet

Blitzkrieg

harcászat a gyorsaságon és az ellenséges arcvonal gyenge pontjainak kiaknázásán alapult. támogatást élvezo

Légi

páncélosok törtek át a Schwerpunkton, a dönto ponton, általában a körzet ellenséges védelmi vonalának legtörékenyebb szakaszán. Ezt követoen villámgyor"san elorenyomulva kommunikációs vonalakat,

elvágták a

elszigetelve

egymástól az ellenséges csapatokat; a nyomukban elorelendüIo gyalogság pedig felszámolta az ellenállási gócokat.

harcászatot. Az így megszületett doktrína nem csupán a gépesítést és a páncélosalakulatok fejlesztését irányozta elo; kidolgozásra került a szárazföldi hadmuveletek közvetlen légi támogatásának elmélete is. A mozgékonyság és a meglepetés ereje fontosabbá vált, mint a tuzero. Seeckt irányelveit követve a német hadsereg alkalmassá vált gyorsan mozgó, támadó hadmuveletek végrehajtására. A Blitzkrieg doktrína számos fontos dolgot hangsúlyozott. Eloször is, megváltozott a helyzet a harcmezon. A gépesítés és a technikai fejlodés nyomán kialakult a modem hadviselés. Következésképpen a harci helyzet "decentralizált, kisebb feladatorientált parancsokat" tett szükségessé. Másodszor, két tényezo válik lényegessé a csatamezon: a gyorsaság és az ellenség gyengéjének kiaknázása. Éppen ezért az egységparancsnokoknak - alakulataik akár defenzív, akár offenzív feladatokat látnak el alkalmazkodniuk kell az esetenként percrol percre változó harci helyzethez, nem várhatják meg feletteseik parancsait. Harmadszor, a különbözo fegyvernemek nem muködhetnek külön-külön. A modem háború szoros együttmuködést igényelt. Végezetül, az elozo konfliktustói eltéroen a parancsnokok nem vezényelhetik csapataikat 38

messze a frontvonal mögött felállított parancsnokságokról. Mivel az új harceljárás alapját a harctéren adódó lehetoségek maradéktalan kiaknázása képezte, a parancsnokoknak elég közel kellett lenniük ahhoz, hogy a szituációt mérlegelve kiadják a megfelelo utasítást. A légi támogatás mellett elorenyomuló páncéloshadosztályok bevetésével a németek remélték, hogy az arcvonal bizonyos pontjain áttörhetnek, majd villámgyorsan elorenyomulva bekeríthetik a védoket. Miközben Seeckt s más német stratégák az új doktrína kidolgozásán fáradoztak az 1930-as években, Németország Adolf Hitler vezetésével hozzákezdett a versailles-i békeszerzodés aláásásához. A diktátum ban korlátozták ugyan a hadero létszámát, de Hitler erre fittyet hányva nagyarányú fegyverkezésbe kezdett. 1933 és 1939 között jelentos mértékben növekedett a német fegyveres erok létszáma. 1936 márciusában német csapatok szállták meg a versailles-i békeszerzodésben demilitarizált övezetnek kikiáltott Rajna-vidéket. Két évvel késobb Németország Anschlusst hajtott végre, azaz egyesült Ausztriával. Miután az osztrákokat befolyása alá vonta, Hitler figyelme Németország másik szomszédja, Csehszlovákia felé fordult. Indokul a Szudétákban

BLITZKRIEG

élo németekkel

szembeni

diszkriminatív

fegyverkezés ütemét gátló gazdasági helyzet nem javult. Németországnak feltétlenül szüksége volt nyersanyagra és nagyobb ipari kapacitásra. Egész Csehszlovákia elNott a feszültség, de Hitler nem volt hajlandó visszakozni, ezért Benito Mussolini foglalásával ez a probléma megoldható lett volna. Hitlemek csupán valamilyen indokazt javasolta, a helyzet orvoslására hívjara volt szüksége ahhoz, hogy megszállja a nak össze egy konferenciát Münchenbe. szomszédos országot, s a csehek szolgáltak Hitler beleegyezett. Mussolini és Hitler is vele. 1939 márciusában politikai válság1938. szeptember 24-én találkozott Neville Chamberlain brit miniszterelnökkel, illetve ba került az ország, s Hitler a helyzetet kihasználva utasította csapatait, hogy szállják Édouard Daladier francia köztársasági elnökkel. Sem a Szovjetunió, sem Csehszlomeg a fovárost, Prágát. A német hadmuvevákia kormányai nem kaptak meghívót a - let eredményes volt: 1200 repülogépet, 800 müncheni megbeszélésre. Miután Hitler harckocsit, majdnem 2000 páncéltöro lövebiztosította, hogy Csehszlovákia további get, 2300 tüzérségi ágyút és több mint 600 000 puskát zsákmányoltak. Bár a nétartományaival szemben nincs semmilyen metek kétségkívül örömmel vették át e követelése, a két fasiszta vezér nyomásának engedve Chamberlain és Daladier enfegyverarzenált, a csehszlovákiai hadjárat elore nem látott következményekkel járt. gedélyezte, hogy anémet csapatok megNagy-Britanniában a közvélemény nyoszállják a Szudéta-vidéket. Visszatérve mására Chamberlain miniszterelnök kényNagy-Britanniába Chamberlain kijelentette, kollégáival megegyezésre jutva sikerült telen volt átértékelni országa diplomáciai helyzetét. Mivel nem ismerte be, hogy a békét teremtenie. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. A nagyhatalmak vezeháború elkerülhetetlen, olyan diplomácia toi sikeresen elhárították a fenyegeto hábofolytatása mellett döntött, mely lehetetlenrút, de nem sokáig. né tette volna az újabb német agressziót Európában. Ugyanakkor be kellett látnia, CSEHSZLOVÁKIA LEROHANÁSA hogy a brit hadero távolról sem áll készen A müncheni konferenciát követoen anémet egy esetleges fegyveres konfliktusra, ha bánásmódot használva német csapatok vonultak fel a cseh határ mentén.

39

Lent: 1939. szeptember l-jén német csapatok lépték át a lengyel határt, s ezzel kitört a háború Európában. Egy lovassági és gyalogsági vegyes hadoszlop vonul be a lengyel korridor területére, s veszi az irányt Danzig (ma GdalÍsk) felé.

GY ALOGO

S- HADVI

SELÉ

háború robbanna ki a kontinensen. Ennek eredményeképpen a brit kormány jelentos pénzösszegeket különített el fegyverkezési célra, s elismerte: a hadsereg jelenléte elkeriilhetetlen az európai szára~földön. Ugyanakkor felismerve Németország következo lehetséges célját, garantálta Lengyelország függetlenségét. Hitler válaszul két lépést tett. 1939. április l-jén utasította az OKW-t (Oberkommando der Wehrmacht, azaz a fegyveres erok foparancsnoksága), hogy készüljön Lengyelország megszállására. A hadmuvelet a Fal! Weis fedonevet viselte. 1939 augusztusában a Führer bejelentette, hogy Sztálinnal aláírták a németszovjet megnemtámadási szerzodést, melyben megállapodtak, hogy félreteszik ellentéteiket, a közös cél, Lengyelország elfoglalása érdekében. A Fehér eset terv értelmében két hadseregcsoport indít támadást, és egy átkaroló hadmuvelettel bekeríti a lengyel csapatokat. A Ludwig Beck tábornok vezette, 3. és 4. hadsereget magában foglaló Észak hadseregcsoport Kelet-Poroszországon keresztül nyomul elore, majd délnek fordul, és Varsó felé veszi az irányt. A 8., 10. és 14. hadseregbol álló, Gerd von Rundstedt tábornok parancsnoksága alatt álló Dél hadseregcsoport Szilézián át hatol lengyel teriiletre, s megszállja a Visztula völgyét, Varsó mindkét oldalán. A két hadseregcsoport ezt követoen felszámolja az így bekerített lengyel védelmet. Negyven gyalog-, hat páncélos-, négy könnyu, valamint négy motorizált hadoszJobbra: Ahogy a német hadero két, átkaroló hadmuveletet végrehajtó ága nyomult elore, a lengyel ellénállás úgy omlott össze. Himmler SS-alakulatai itt estek át a tuzkeresztségen; a képen a Leibstandarte látható, mely Sacharzow közelében indított támadást az ellenséges haderovel szemben.

40

S

tály hajtja végre a hadmuveletet. Az offenzíva légi támogatását több mint 1300 repülogép biztosítja. Az alig 30 hadosztályt, II lovasdandárt, két gépesített dandárt, illetve 900 harckocsit felvonultató lengyel hadseregnek esélye sem lehetett a számbeli fólényben lévo német hadero vel szemben. Az alakulatoknak csupán harmada állhatott harcba teljes létszámmal a német támadás megindulásakor. A lengyel hadero hátrányban volt tüzérség, mozgékonyság és a kommunikáció terén is. Kénytelenek voltak az iparvidékeik védelmére kirendelt egységeikbol jelentos erot átcsoportosítani a lengyel-német határ mellé. Miután a hadmuvelet a tervek szerint augusztus 26-án indult volna, a németek augusztus 15-én megkezdték haderejük mozgósítását. Mivel tettek egy utolsó elkeseredett kísérletet a konfliktus békés rendezésére, a támadást elhalasztották. Augusztus 3l-én azonban Hitler kiadta 1. számú direktíváját, melyben a hadmuvelet beindítását másnapra tuzte ki. 1939. szeptember 1-jén a náci hadero megindította a Blitzkrieget Lengyelországgal szemben. Miközben a Luftwaffe lengyel repülotereket és más katonai célpontokat támadott Varsóban, a német páncélosok és gyalogság rohamot indított a védok ellen. Alig három hét alatt a németek megszállták Lengyelország több mint felét. Német repülogépek bombáztak fóldi objektumokat, lengyel katonákat géppuskáztak le; a lengyel légiero tehetetlen volt velük szemben. Szeptember 4-re a Luftwaffe

BLITZKRIEG

uralta az eget Lengyelország felett, s minden erejével támogathatta a német támadást, s bombázhatta a lengyel vasútvonal akat. A német légiero támadása nyomán a Varsótól nyugatra lévo területen felvonult lengyel hadero összeomlott. Miután a repülogépek szétzilálták a védelmet, az Észak hadseregcsoport áttört a Kelet-Poroszország és Pomeránia között húzódó lengyel l}orridoron, a Dél hadseregcsoport pedig elorenyomult Lódz és Krakkó felé. LENGYELORSZÁG

ELESIK

A német támadó erok nyomására a lengyel ellenállás egy hét alatt összeomlott. Szeptember 7-én a lengyel foparancsnokság kivonult Varsóból, minek következtében elveszítette az alakulatai fölötti irányítást. Ugyanakkor a kialakult ellenállási gócok miatt a németek egy másik átkaro ló hadmuveletet is indítottak a Visztulától keletre, a Bug folyó mentén. Szeptember 16-ára a még harcban álló lengyel csapatok beszorultak a Visztula és a Bug közötti területre, s a német földi és légi hadero megkezdte felszámolásukat. Szeptember 16-án a német repülogépek több mint 700 000 bombát dobtak le a bekerített lengyelekre. Két

nappal késobb 120 000 lengyel katona - a hadero egynegyede - megadta magát. Bár 100 000 lengyel katona tovább védte Varsót, a németek közel álltak a gyozelemhez. A német légiero és tüzérség eroteljes nyomása alatt álló védok és a polgári lakosság végül úgy döntött, leteszik a fegyvert. A német csapatok nyugaton tizedelték a lengyel védoket, amikor szeptember 17én szovjet csapatok lépték át az ország keleti határát, azzal az ürüggyel, hogy "megvédik" a lakosságot. A hónap végére tulajdonképpen minden ellenállást felszámoltak Lengyelország területén. Az utolsó lengyel csapatok 1939. október 6-án adták meg magukat. A lengyel hadero összesen 900 000 embert veszített: 70 000 meghalt, 133 000 megsebesült és 700 000 fogságba esett. Ugyanakkor a németek veszteségei alig érték el a 45 000 fot: II OOO-en életüket veszítették, 30 OOO-en megsebesültek és 3400-an eltuntek. A német hadmuvelet során az új német doktrína számos jellemzoje megmutatkozott. Az úgynevezett Kesselschlacht, azaz "katlanban vívott ütközet" harceljárást és a Vernichtungsschlacht, vagyis megsemmisíto háború stratégiáját alkalmazva a néme41

Fent: Franciaország és Nagy-Britannia Lengyelország lerohanása után azonnal hadat üzent Németországnak, de azon túl, hogy csapatait készültségbe helyezte, mást nem tett. Itt tüzérségi megfigyeloként tevékenykedo francia katonák láthatóak valahol a német határ mentén húzódó Maginotvonalban, 1939. október 27-én.

GYALO

GO S -HADVI

SELÉ S

tek egy sor gyors gyozelemmel záruló dönto csatát folytattak. Miután kivívták a végso gyozelmet Lengyelországban, az OKH (Oberkommando des Heeres, vagyis a szárazföldi hadero foparancsnoksága) kielemezhette a hadero teljesítményét. Ajelentések nyomán az OKH szigorú kiképzoprogram végrehajtását rendelte el, melynek célja a harc közben tapasztalt hiányosságok és fogyatékosságok kiküszöbölése volt. A lengyelországi német támadás gyorsasága számos problémára világított rá, ezeket a németek igyekeztek orvosoini az elkövetkezo hat hónap során. Az új német harcászat alapját a gyorsaság, a helyzetkihasználás, a különbözo fegyveruemek hatékony együttmuködése, a decentralizált parancsvezetés jelentette ugyan, de a lengyel hadjárat során nyilvánvalóvá vált, hogy mind a doktrína, mind a technika finomításra szorul.

Lent: A Blitzkrieg harcászatban fontos szerep jutott a tuzeronek. Lengyelország lerohanása során a jól felszerelt ném et csapatok olyan fegyvereket vetettek be, mint a 37 mm-es PaK 3S/36-os páncéltöro ágyú, melynek mintapéldányát még titokban tevékenykedo tervezocsoportok készítették el, jóval Hitler és a nácik 1933-as hatalomra kerülése elott.

A probléma részben annak volt következménye, hogy anémet foparancsnokság nem mutatott érdeklodést Heinz Guderian gyors csapatmozgást igénylo harceljárásai iránt, melyek elsosorban az arcvonal áttörését célozták. Ahelyett, hogya páncélosés könnyu motorizált hadosztályokat a front kulcsfontosságú szakaszaira koncentrálták volna, különbözo hadseregek parancsnoksága alá vezényelték azokat. A német parancsnokok többsége a gépesített és motorizált egységeket széles fronton vetették be, hogy áttörjék a védelmi vonalat. Miután felszámolták a szervezett ellenállást, az ellenség utóvédcsapatai ellen indultak rohamra. Ráadásul a földi alakulatok légi támogatása nem volt olyan jól koordinált, mint a páncélos- és motorizált gyalo-

42

gosegységeké. Következésképpen a támadás elso szakaszában a német tüzérek majdnem Guderian elorenyomuló harckocsijait találták telibe. A földi alakulatok nem kaptak megfelelo légi támogatást, mivel a Luftwaffe elsodleges feladata a légi fölény kivívása, valamint a lengyel kommunikációsvonalak elpusztítása volt. A szárazföldi hadero és a légiero közötti igazán hatékony együttmuködést számos tényezo gátolta: a közvetlen légi támogatás összetettsége; koordinációs, valamint kommunikációs problémák a földi és a légi egységek között; összfegyvernemi hadmuveletekre történo elégtelen kiképzés. Anémet foparancsnokság felismerte ezeket a gondokat, és 1939. október, illetve 1940. április között kiegészíto kiképzést rendelt el. A lengyelországi hadjáratot követoen megkezdodött apáncéloshadosztályok csapatszerkezeti reformja, melynek végso célja a különbözo fegyverrendszerek közötti hatékony együttmuködés kialakítása volt. Mire a németek támadást indítottak Franciaország ellen, mindezen harceljárásokat tökéletesí tették. HÁBORÚ NYUGATON

Bár Hitler azt tervezte, Lengyelország lerohanása után, amint lehetséges, megtámadja Franciaországot, a katonák kiegészíto kiképzése, valamint más tényezok miatt úgy határozott, 1940. májusra halaszt ja a hadmuveleteket. Miközben a kiképzés folyt, a német hadvezetés gondosan áttanulmányozta a francia védelmi rendszert, és tökéletesítette a támadási terveket. Nem kis mértékben segítette elo a gyors német sikert az a szemlélet, melyet a francia foparancsnokság a modem hadászatról alkotott. Amikor az 1. világháború véget ért, a francia hadvezetés meg volt róla gyozodve, hogy az egyre több nyersanyagot felemészto anyagháború végeredményben gyozelemhez vezet. Következésképpen erodítményekkel, nagy tuzerovel, valamint meghatározott területek - úgynevezett "halálzónák" - ellen vezetett támadásokkallegyozheto az ellenség. A németekkel ellentétben a franciák inkább terv szerint végrehajtott, jól behatárolt célokat kituzo hadmuveletek végrehajtására koncentráltak, s nem tartották lényegesnek sem a megfelelo kommunikációt, sem azt, hogy az alacsonyabb rangban szolgáló tisztek feladatuk elvégzése során szabad kezet kapjanak, sem pedig a "villámgyorsan" végrehajtott hadmozdulatokat. A védelem fontosságát szem elott tartva a

BLITZKRIEG

Balra: A Rommel 7. páncéloshadosztályának részeként szolgáló 6. és 7. lövészezred, illetve a 7. motorkerékpáros ezred vonul az egykori somme-i csatamezon, 1940 májusában. A 7. páncéloshadosztály elorenyomulásáról készült fényképek nagy részét maga Rommel készítette.

francia hadsereg erodítményrendszert épített ki, mely Maginot-vona1 néven vált ismertté. Ez az 1930-as években létrehozott védelmi vonal elsosorban anémet-francia határt védte, de nem húzódott a belga-francia határvonal mentén. Mozgósítási terveik szerint a franciák 15 hadosztályt állomásoztattak a Maginot-vonal, tizenkettot pedig az olasz határ mentén, miközben további 58 hadosztály maradt volna tartalékban készen arra, hogy Belgiumba siessen egy esetleges német invázió esetén. A britek is ígértek egy jelentos haderot, mely a franciák segítségére lett volna, ha a német hadsereg bevonul Belgiumba. Haditerveik készítésekor az OKW straté-

~

német támadás

--==>

szövetséges

ellentámadás

• - -.

szövetséges

védelmi vonal

A/bert-csatorna

Le

gáinak tekintettel kellett lenniük Hitler követeléseire. Mivel a Führer azon a véleményen volt, hogy a franciák és a britek nem rumének el egy újabb kiterjedt konfliktust, utasitotta az OKH-t, hogy foglalja el a Németalföldet, s nyomuljon be Észak-Franciaországba a Somme folyó vonaláig. Ezt követoen a Luftwaffe és a német haditengerészet támadást indíthatna Nagy-Britannia ellen. Hitler úgy vélte, a britek ezt követoen mindenképpen igyekeznek megfelelo feltételekkel békét kötni, s kiszállni a háborúból. A magukra maradt franciák sem tehetnek ezután mást, mint hogy béketárgyalásokba bocsátkoznak. Az eredeti terv, a FaU Gelb, azaz Sárga eset szerint anémet fo hadero Belgiumon keresztül támadna. A Sárga eset azonban veszélybe került, miután egy német repülogép-szerencsétlenséget követoen a haditerv egy példánya a franciák kezébe került.

Orléans

.

MANSTEIN

HADITERVE

1940 februárjában Erich von Manstein tábornok alternatív tervvel állt elo. Azt javasolta, hogy a fo csapást számos ok miatt célszerubb volna nem Észak-Belgiumon, hanem az ardenneki erdoségen keresztül mérni. Azáltal, hogy az erdoségen keresztül nyomul elore, a német hadero kettévágná a szövetséges védelmet. A nehéz terep miatt - suru erdok, jelentosebb utak nélkül, valamint rengeteg folyóval és patakkal- a franciák e körzetben védelmi vonalat nem alakítottak ki. Manstein háromirányú támadást tervezett. Az A hadseregcsoport az Ardenneken keresztül vezetne koncentrált tá43

Fent: Franciaország és a Németalföld ném et megszállása 1940. májusban. A Belgium területére benyomuló francia és brit csapatok hadmozdulata révén az A hadseregcsoport páncélosai gyorsan áttörhettek az Ardenneken, s átkaroló hadmuveletet végezve a La Manche csatorna felé, elvághatták a szövetséges haderot.

GYALO

GO S - HADVI

S ELÉ S

sítását az Ardennek térségébe. Bár az OKH túlságosan kockázatosnak tartotta Manstein haditervét, Rundstedt támogatta azt, s márciusban megérkezett Hitler engedélye IS.

A Sárga eset hadmuvelet 1940. május 10-én vette kezdetét légitámadással: a modem repülogépekkel felszerelt Luftwaffe igyekezett mihamarabb légi fölényt kivívni a térségben. Ennek érdekében szövetséges légi támaszpontokat, valamint a Lek, Waal és Maas folyókon átívelo hidakat bombázták. A légitámadás eredményeképpen megtört az ellenséges védelem, és a Németalföld ketté szakadt. A Luftwaffe a támadás

Fent: Német gyalogosalakulatok kelnek át a Meuse folyón. A németek a folyó túlpartján hídfoállást alakítottak kí, mely lehetové tette, hogya páncélosok néhány óra alatt átkeljenek. A szövetséges stratégák úgy vélték, ez négy napba fog kerülni.

madást. A hadero átkeine a Meuse folyón és benyomulna Észak-Franciaországba, ahol állást foglalna. A B hadseregcsoport ugyanakkor a Németalföld felé indulna. Miután legyozték a holland és belga csapatokat, lekötnék a Belgium védelmére a körzetbe érkezo egyesített francia és brit haderot, nehogy megállítsák az A hadseregcsoport elorenyomulását. A chadseregcsoport elterelo hadmuveletet végezne a Maginotvonal ellen, francia alakulatokat kötve le ezzel, s megakadályozva azok átcsoporto-

44

elso napjaiban súlyos veszteségeket szenvedett, de tevékenysége révén elérte két legfontosabb célját: kivívták a légi fölényt a térségben, és támogatást biztosítottak az elorenyomuló földi alakulatoknak. Anémet légiero támadásával egy idoben ejtoernyosegységek támadták meg és foglalták el a Hollandiába irányuló jelentosebb hidakat. Ezt követoen a 9. páncéloshadosztály áttörte az ellenséges védelmi vonalat, és benyomult az országba. Négy nappal késobb a hollandok letették a fegyvert. A Luftwaffe légi támogatása mellett a német páncélos- és gyaloghadosztályok továbbnyomultak nyugat felé. Mikor a B hadseregcsoport behatolt Belgium területére, az egyesített francia-brit hadero azonnal elorelendült, hogy megállítsa anémet

BLITZKRIEG

elorenyomulást. Német vitorlázó repülogéprol indított ejtoernyos-alakulatok megtámadták és elfoglalták a Meuse folyó és az Albert-csatorna torkolatánál álló belga erodöt, Eben Emaelt. Miután az erodítmény elesett, a B hadseregcsoport gyaloghadosztályai könnyedén benyomulhattak az ország középso területeire. Az elso német csapások nyomán összezavarodott belga hadsereg képtelen volt megfelelo volumenu csapatösszevonásokat végezni. Korábbi megérzé süket, miszerint a németek Belgium felol támadnak, helyesnek vélvén a francia hadsereg-parancsnokság újabb és újabb francia, illetve brit csapatokat irányított a térségbe, hogy megállítsák az ellenséges elorenyomulást.

hány egység már elérte a La Manche csatornát. A gyalogság megfeszített tempóban nyomult elore, hogy lépést tarthasson a páncéloscsoporttal, s biztosította az ellenség bekerítését. Május 19-én a franciák erotlen ellentámadást indítottak délen, miközben a britek május 21-én északon támadtak, nem sok sikerrel. Sem a francia, sem a brit hadero nem rendelkezett anémet elorenyomulás megállításához feltétlenül szükséges tartalékos alakulatokkal. Ahogy anémet egységek a tengerpart mentén vonultak elore, a szövetségt;Jsek helyzete egyre romlott. Rosszul értelmezve a harci helyzetet, Hitler - aki attól tartott, a francia és brit alakulatok eroteljes ellentámadást indítanak - május 24-én megállítot-

Lent: Olaszország Balkán-félszigeten indított hadjárata hamar megrekedt. 1941. áprilisban Hitler kénytelen volt csapatokkal segíteni az olaszokat, éppen akkor, amikor minden katonára szüksége volt a készülodo Szovjetunió elleni offenzívához. A tavaszi olvadás és a sáros utak igen megnehezítették az elorehaladást.

MEGLEPETÉSSZERU TÁMADÁS AZ ÁRDENNEKBEN

Miközben a francia és brit hadero figyelmét Belgium felé fordította, az A hadseregcsoport megindította támadását az ardenneki erdoségen keresztül. A hadseregcsoport támadóéke, a légi támogatást élvezo Kleistpáncéloscsoport könnyen áttörte a gyenge francia védelmi vonalat. Az offenzíva olyan váratlanul érte a védoket, hogy május 12-én estére hét páncéloshadosztály, valamint több gyalogos- és motorizált egység már megközelítette a Meuse folyót. Másnap a német hadero elszánt rohamot indított a folyó mentén felvonuló francia védok ellen. A 7. páncéloshadosztály Erwin Rommel parancsnoksága alatt álló gyalogosalakulatai átkeltek a folyón, s miután visszavetették az ellenséget, pontonhidat építettek a Meuse fölé. A német harckocsik villámgyorsan átkeltek, és a túlparton hídfoállást alakítottak ki. A szövetséges hadero túlságosan késon érkezett ahhoz, hogy rriegállítsa anémet elorenyomulást; menekülok lepték el az utakat, s akadályozták elorehaladásukat. Sok katona pánikba esett, s nem bocsátkozott harcba a németekkel, hanem inkább elmenekült. Május 14-én valamivel délebbre Guderian 1. és 2. páncéloshadosztálya is átkelt a folyón. Két nappal késobb az A hadseregcsoport északra fordult, s a La Manche csatorna felé vette az irányt. Az ardenneki támadás gyors sikere váratlanul érte az OKW-t, ahol még nem fejezték be a hadjárat következo szakaszának haditerveit. A Kleist-páncéloscsoport támadóéke május 19-én már ellenállás nélkül nyomulhatott elore. Május 20-án a v,isszavonuló francia és brit hadero nyomában né-

ta a páncélosok elorenyomulását, s utasította a hadosztályparancsnokokat, hogy egyesítsék eroiket a gyalogsággal. Közben május 28-án az óriási nyomás alatt álló belga hadsereg megadta magát. A francia 1. hadsereg támogatása mellett ezalatt a britek elindították expedíciós haderejük Dunkerque-bol történo evakuálását, a Dinamó hadmuveletet. Bár felszerelésük és nehézfegyverzetük jó részét hátra kellett hagyniuk, a katonák többsége megmenekült. Május 31. és június 3. között megközelítoleg 340 000 szövetséges katonát menekítettek ki. Június 5-én a B hadseregcsoport elindította a nyugati hadjárat utolsó offenzíváját, a FalI Rot (Vörös eset) fedonevu hadmuveletet. A franciák szilárd ellenállást tanúsítottak a német rohammal szemben. A Rommel vezette 7. páncéloshadosztály elfoglalt két, a Somme folyón átívelo vasúti hidat. Miután átkeltek a folyón, a Szajna felé vet45

Szemben: Mussolini grandiózus birodalmi tervei olyan hadmuveletekre késztette az olasz haderot, melyekre az nem volt felkészülve. A rosszul felszerelt selégtelen hadvezetéssei rendelkezo olasz hadero Hitler és a Wehrmacht segítségét kérte Jugoszláviában, Görögországban és Észak-Afrikában végzett hadjárataihoz.

GY A L O GO S - HADVI

Lent: A Leibstandarte Adolf Hitler hadosztály Waffen-SS-katonái tolnak egy motorkerékpárt Görögországban, 1941. májusban. Bár eredetileg nem tartozott a szárazföldi haderohöz, a harcoló SS-egységek a Wehrmacht vezérkarának alá tartoztak.

irányítás a

S ELÉ S

ték az irányt. A hadmuvelet hat hete alatt több mint 98 000 francia katona tette le a

struktúrája miatt nem tudtak azonnal cselekedni. Mivel az utóvédben ellenállásba már

fegyvert a 7. páncéloshadosztály elott, mely szárnos ágyút, harckocsit és páncélozott jármuvet zsákmányolt. Június 9-re a német csapatok az arcvonal teljes szakaszán megtörték a francia védelmet. Az A hadseregcsoport ellenséges alakulatokat félresöpörve nyomult Franciaország belseje felé. Mivel nem kívánta az ország teljes pusztulását, a francia kormány június 14-én átadta Párizst anémeteknek, s 1940. június 22-én aláírták a fegyverszüneti egyezményt. Három és fél millió szövetséges katona esett áldozatul a németeknek, akik csupán 45 000 embert veszítettek. A németek ismét remekül alkalmazták a különbözo

nem ütköztek, a német parancsnokok páncélos felderítoalakulatokat szerveztek, melyek végül is vezették az elorenyomuló hadoszlopot. A páncéloshadosztályok jobb szervezodése szintén elonyt jelentett: több kisebb, alárendelt parancsnokságot hoztak létre, mely sokkal hatékonyabbá tette a parancsnoki rendszert. Utászegységeik kijavították az utak hibáit, ezáltallehetové vált a gyorsabb elorenyomulás a rossz ardenneki utakon. A német gyalogság és utászalakulatok Meuse folyón történo átkelése május 13-án a tüzérség, harckocsik és harcászati repülogépek koordinált támogatása mellett vált lehetové. Franciaország gyors eleste szárnos tényezo fontosságát jelezte: a különbözo gépesített fegyverrendszerek együttmuködését, mélységi áttörést, az ellenséges utóvédek helyzetének kiaknázását, illetve a kiképzés alaposságát. Miután azonban Franciaország német kézre került, a dolgok nem egészen Hitler reményei szerint alakultak. 1940. június 10-én, nem sokkal a francia vereség elott Olaszország hadat üzent Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Ezzel anémet hadászat következo lépése lehetetlenné vált. Mielott Hitler offenzívát indított volna a

fegyverrendszereket és fegyvernemeket felvonultató harceljárásokat a cél érdekében. A páncélos-, gyalogos- és légi alakulatok tökélyre vitték a Blitzkrieg harcászatot, melyet alig egy évvel korábban, Lengyelországban alkalmaztak eloször. A Franciaországban elért német gyozelem szentesítette a Blitzkrieg harcászatot. A korábbi, lengyelországi hadjárattal ellentétben a németek gépesített haderejüket nagy csoportokban koncentrálták a front kulcsfontosságú szakaszaira. Öt motorizált gyalog-, valamint hét páncéloshadosztály támogatása mellett a német hadero az Ardennekben 70 km-es arcvonal mentén nyomult elore. A brit és francia csapatok ugyanakkor hosszabb frontvonal mentén vonultak fel, lineáris defenzív állásokat alkotva. A csak keskeny frontszakaszra irányuló német csapás így könnyedén tört át. Május 14-ére a motorizált egységek mélyen behatoltak az arcvonal mögé, s a franciák, akiket váratlanul ért az ellenség gyors eloretörése, vezetésük, illetve haderejük csapat-

másik ellenség - a Szovjetunió - ellen, az olasz terjeszkedés miatt csapatokat kellett átcsoportosítania a Balkán-félsziget és Észak-Afrika térségébe.

A

BALKÁNI KALAND

Az európai német expanzióra irigykedve tekinto Mussolini úgy vélte, Olaszországnak is joga van kiterjeszteni határait. 1940 nyarára az olasz fasiszta vezér a Balkánfélsziget elfoglalásában látta esélyét annak, hogy országa visszaszerezze egykori dicsoségét. Görögország nem volt hajlandó elfogadni a több incidenst követo olasz ultimátumot. Október 28-án ezért az olasz hadero megtámadta Görögországot, melynek Nagy-Britannia segítséget ígért. Nem telt el hosszú ido, s az olasz támadás elakadt: november 3-án a görög hadero 5000 olasz katonát ejtett fogságba. A kudarc caI mit sem törodve Olaszország öt nappal késobb támadást indított Albánia ellen. Mikor romlott az olaszok helyzete a Balkán-félszigeten, Hitler úgy határozott, csapatokat küld megmentésükre. A görög hadero újra és újra megállította az olaszokat az ország északi részén, valamint Albániában. Sok fontos albán várost foglaltak el. December 13-án

46

BLITZKRIEG

aztán Hitler kibocsátotta 20. számú direktíváját, melyben parancsot adott aMarita hadmuvelet elokészítésére. A hónap végén Mussolini könyörögve kérte Hitlert, adjon csapatokat. Egy hónappal késobb a 22. számú direktívájában a Führer ismét kifejezte abbeli szándékát, hogy segédkezet nyújt az Albániában egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülo olaszoknak. A novemberben és decemberben kibocsátott irányelvek ellenére több hónapnak kellett eltelnie, míg német csapatokat irányítottak a Balkán-félsziget térségébe. Részt vettek azonban egyéb bevetés en a Földközi-tenger medencéjében: Észak-Afrikában. MEGTÁMADJÁK

JUGOSZLÁVlÁT

Miután március 25-én megdöntötték a jugoszláv kormányt, Hitler kiadta 25. sz. direktíváját, melyben utasította haderejét az ország elpusztítására, s egyúttal parancsot adott Belgrád bombázására. A Büntetés fedonevu hadmuvelet keretében 1941. április 6-án a Luftwaffe bombázni kezdte a jugoszláv fovárost, s gyakorlatilag már a földön megsemmisítette az ország légierejét. Miközben folyt Belgrád bombázása, északról német, olasz és magyar csapatok nyomultak be Jugoszlávia területére. A támadást vezeto német gyalogság hamar megtörte a védok ellenállását, sierohanta az országot. Április 12-én, egy nappal azután, hogya tengerpart felol olasz hadmuvelet indult, Belgrád letette a fegyvert. Ezt követoen az olasz és a német hadero nyomására a görög csapatok kivonultak Albániából. Április 15-én a németek bevonultak Szarajevóba; két nappal késobb Jugoszlávia kapitulált. A hadmuvelet során a német csapatok öszszes en 330 000 hadifoglyot ejtettek. Miközben Jugoszláviában harcok folytak; a Wehrmacht Görögországba is csapatokat vonultatott. Az itteni hadjárat sok tekintetben hasonlított a jugoszláviaira. A széles arcvonal mentén délrol támadó XXX. páncéloshadtest átkaro ló hadmuvelettel vetette vissza a görög és brit csapatokat; a Luftwaffe óriási légi fölénye végül arra késztette a briteket, hogy haderejüket végleg kivonják Görögországból. Április végére az angol csapatok evakuálása befejezodött, s Görögország német, illetve olasz megszállás alá került. Miután hamarosan Kréta szigete is német kézre került, a nácik figyelme ÉszakAfrika, valamint a Szovjetunió felé fordult. A helyzet az észak-afrikai hadszíntéren hasonló volt, mint a Balkánon: az olasz kato-

nai muveletek nyomán hamarosan német csapatok is megjelentek a térségben. Az itteni területek olasz gyarmatosítása már a világháború kitörése elott elkezdodött: 1935 és 1936 között meg szállták Etiópiát. Az évtized végére Mussolini készen állt arra, hogy visszaállítsa a Római Birodalmat a Földközi-tenger medencéjében. Miután 1940 júniusában hadat üzentek Nagy-Britanniának és Franciaországnak, az olaszok egyre több támadást hajtottak végre ÉszakAfrikában, mely végül háborúvá szélesedett. 1940. júliusban az olasz légiero megtámadta Alexandriát, miközben szárazföldi csapatok a szudáni határ mentén kiépített brit eloretolt állásokat foglaltak el. Az olasz hadero a hónap hátralévo részében is hasonló, kimeríto hadmuveleteket végzett az Egyiptomban állomásozó britekkel szemben. Augusztus elején haderejüket a líbiai-egyiptomi határ mellé koncentrálva az olaszok megtámadták Brit Szomáliföldet, s a hónap közepére tulajdonképpen kiszorították onnan az angolszász csapatokat. Néhány nappal késobb kezdetét vette Egyiptom olasz megszállása. Miután elfoglalták a határtól 97 km-re fekvo Szidi Barranit, megerosített katonai táborok építésébe kezdtek. A Közép-Keleten állomásozó csekély brit hadero jó kiképzést kapott a háború elott, de felszerelése elmaradt a kívánatostóI. Az 1940-es évek elején azonban Churchill utasítására Egyiptomba vezényelték a tartalék haderot - egyetlen, 48 jól felfegyverzett, gyalogsági támogató feladatok el47

Fent: Egyiptom, 1942. Rommel Afrika Korpsának nagy részét tulajdonképpen az olasz hadero alkotta. Annak ellenére, hogya brit csapatok ellen 1940-ben és 1941-ben igen rosszul szerepeltek, a legjobb olasz alakulatok jó hadvezetés mellett jelentos harcerot képviseltek.

GYALOG

o S - HA

DVI S ELÉS

látására alkalmas harckocsiból (II-es és Matilda típusok) álló zászlóaljat -, hogy felvehessék a küzdelmet a Libia felol betöro olasz csapatokkal. Az alakulat két, nem teljes létszámú, ám jól képzett hadosztálylyal együtt alkotta a térségben tartózkodó brit haderot. Az elkövetkezo néhány hónapban az angolok igyekeztek leküzdeni a hadtápszolgálattal kapcsolatos nehézségeiket, s terveket készítettek egy esetleges ellentámadás esetére. A brit támadás december 9-én indult

Lent: Nem minden, az észak-afrikai hadszintéren végzett hadmuveletet kellett nyílt, sivatagos terepen végrehajtani. Ezen a fényképen dél-afrikai csapatok láthatók, amint kézigránátokkal és puskával próbálnak utat törni a líbiai SzolIum város romos épületei között.

meg. A 4. indiai gyaloghadosztály a harckocsik támogatása mellett indult a felszerelési hiányosságokkal küszködo olasz gyalogság ellen. Az olaszok aknamezokkel és akadályok kiépítésével védték táboraikat. Felismerve a frontális támadásban rejlo veszélyeket, a britek inkább az ellenséges katonai táborok között nyomultak elore, s nyugat felol, az aknamentes övezet felol rohamoztak. Miközben a tüzérség és az aknavetok lefoglalták az olasz védoket, géppuskás szakaszok támogatása mellett kétszázadnyi nehéz harckocsi lendült támadásba. Miután a harckocsik áttörték az ellenséges védelmi vonalat, teherautókon érkezo gyalogos katonák indultak rohamra, s felszámolták az ellenállási gócokat.

48

A képzettség, mozgékonyság és a felszereltség terén meglévo fölény eredményezte a brit gyozelmet 1940 decemberében. Az egyiptomi olasz fiaskót követoen Mussolini ismét segítségért folyamodott Hitlerhez. A német csapatok észak-afrikai hadszíntéren történo esetleges bevetése véget vetne a brit fölénynek; ráadásul a háború egyéb térségeiben mutatkozó haderohiány következtében a britek 1941 és 1942 elején kénytelenek voltak csapatokat elvonni Egyiptomból. Ennek eredményeképpen a németek képzetlenebb és gyengén felszerelt ellenséggel nézhettek szembe, amikor 1941 márciusában támadást indítottak. 1941. február elején a hadszíntérre érkezett Erwin Rommel tábornok, és átvette a parancsnokságot a német Afrika Korps felett. A nagy kiterjedésu, nyílt sivatagi terep miatt gyors csapatmozgások jellemezték a harcot: a támadóékben vonuló harckocsikat követo motorizált gyalogság nagy sebességgel nyomulhatott elore a sivatagban. Rommelnek meg kellett védenie Tripolit és az olasz sereg maradékát. Miután felmérte helyzetüket, világossá vált számára, hogy csak úgy gyozhet, ha támadásba megy át. Páncélosegységeik vezetésével így a németek megrohamozták és szétzúzták a még

BLITZKRIEG

nem teljesen akklimatizálódott brit csapatokat. Rommel majdnem 644 km-en keresztül üldözte az ellenséget, s kiszorította Líbia területérol. A briteknek csak Tobrukot sikerült megvédeni. Mivel azonban nem rendelkezett az ellenség teljes elpusztitásához szükséges haderovel, Rommel a két brit erosség, Tobruk és az egyiptomi határ mentén kialakított védelmi vonal között maradt. BRIT AMATÖRIZMUS

Bár Európa más hadszínterein is harcoltak, s kezdetét vette a Szovjetunió elleni hadmuvelet, a németek harca Észak-Afrikában távolról sem ért véget. A britek két jelentos eredményt elértek ugyan - megfejtették a német rejtjelkulcsokat és kivívták a légi fölényt -, de még ezekkel sem ellensúlyozhatták földi haderejük gyengeségét. Több harckocsival rendelkeztek ugyan, mint a németek, de ezeket meg kellett osztaniuk Tobruk, illetve az egyiptomi határ között. A gyors német gyozelmek, valamint a mielobbi ellentámadást sürgeto kormányzat nyomása miatt a sivatagi hadszíntéren állomásozó brit parancsnokoknak nem volt idejük a hibák feltárására, illetve azok korrigálására. A hadvezetésben uralkodó zurzavar amúgy sem tette lehetové a sivatagi hadviselés során szerzett tapasztalatok helyes értékelését. Ráadásul az Egyiptomba érkezo, újonnan kiképzett, tapasztalatlan katonákat az egyenloség elve alapján osztották szét, azaz minden alakulat kapott valamennyi egységet, miáltal kevésbé voltak hatékonyak, mint amennyire lehettek volna. A brit parancsnokokkal ellentétben a német tisztek számos harcászati elonnyel érkeztek Észak-Afrikába: kombinált harc-

A németek ezenkívül egyéb elonyökkel is felvértezve érkeztek a hadszíntérre. Mivel a britek továbbra sem kódolták üzene-

tató alakulatoké a jövo. 1941 júniusában ezt az elvet követve a britek súlyos hibát követtek el: harckocsijaikkal támadást indítottak, mielott meghatározták volna az ellenséges páncéltöro-alakulatok pontos helyzetét. Miután gyors egymásutánban 17 harckocsit veszítettek, úgy vélték, a tuzero fejlesztése a harctéri alakulatokénál elobbre való. Sot a tendencia, miszerint a páncélosalakulatok csak önmagukban muködhetnek igazán hatékonyan, s nem kell a gyalogosalakulatok támogatásának feladatát ellátniuk, nem meglepo módon kedvezotlenül hatott a különbözo fegyvernemek közötti, amúgy sem túl hathatós együttmuködésre.

teiket, a németek könnyedén elfogták adásaikat. A német közepes harckocsik jobb fegyverzettel és erosebb páncélzattal rendelkeztek, mint a brit könnyu harckocsik. 1941 és 1942 sivatagi ütközetei során a páncélozott jármuvek, illetve az ütoképes páncéltöro fegyverzet hiánya jelentosen növelte a nemzetközösségi egységek sebezhetoségét. A gyalogságot elavult fegyvememnek tartva sok páncélosegység vélte úgy, csak a könnyu harckocsikat felvonul-

Az észak-afrikai sikerek nyomán magabiztossá vált Rommel nem akart idot hagyni a briteknek, hogy haderejüket összevonva ellentámadásba lendüljenek. Azt javasolta, törjenek be Egyiptom területére, amit Hitler engedélyezett. Azonban sem Rommel, sem Hitler nem ismerte fel azt, hogy az elozo hónapokban komoly veszteségeket szenvedo Afrika Korps nem lesz képes Alexandriáig nyomulni, hacsak a brit védelmet elobb meg nem törik. Az egyiptomi

egységek álltak rendelkezésükre, rugalmasabb parancsvezetés mellett dolgozhattak, nagyarányú haderot felvonultató harceljárásokat alkalmazva.

49

Fent: Az Afrika Korps parancsnokaként Erwin Rommel nagyszeruen alkalmazta az 1918-ban gyalogostisztként az olasz fronton tanult, gyorsaságra és rugalmasságra épüIo harcászatot az északafrikai hadszintéren harckocsizó hadviselésre. Kezdeti sikerei nyomán Németországban nemzeti hosnek kiáltották ki. Miután 1942 júniusában csapatai elfoglalták Tobrukot, Hitler eloléptette tábornaggyá.

GY ALOGO

S-HADVI

SELÉ

S

tetni a különbözo fegyvernemeket és fegyverrendszereket felvonultató páncéloshadosztályok elméletét, a következo német támadás megindult, mielott végrehajthatták volna a szükséges csapatszerkezeti és harcászati változtatásokat.

Felül: Mindenféle fegyvert felhasználtak a védelmi állások megerosítéséhez. Itt egy beásott brit nehéz harckocsi látható, melynek lövegét páncéltöro szerepben alkalmazták. Fent: Ausztrál csapatok rohamoznak német állásokat EI-Alameinnél. A nemzetközösségi katonák nyár közepén eloször megállították az immár vészesen megnyúlt hadtápvonallal rendelkezo Afrika Korpsot, majd Bernard L. Montgomery tábornagy vezetésével ellentámadásba lendültek.

német hadmuvelet csúcspontja, az 1942. júliusban vívott el-alameíní csata az északafríkai hadjárat fordulópontját jelezte. Az ütközet elott azonban a brit 8. hadsereg élére új parancsnok került: Bernard Montgomery tábornagy, akinek csupán három hónapja volt, hogy felkészüljön a következo támadásra. Az angolszász hadvezetés nem mindig találta meg azt a harceljárást, amivel hatékonyan vehették volna fel a küzdelmet anémet harcászattai szemben. Montgomery még Angliában felismerte az észak-afrikai hadszíntéren alkalmazott brit hadászat gyengéjét. A szövetségesek szívesebben vetettek be kisebb, különbözo fegyvernemeket felvonultató harcászati egységeket, mely komolyan rontotta a hadosztályok hatékonyságát. A kis harcászati egységek rendszerint súlyos vereségeket szenvedtek a koncentrált támadást végrehajtó Afrika Korpsszal szemben. Bár néhány Egyiptomban állomásozó brit parancsnok megpróbálta a gyakorlatba átül50

Miután megérkezett Észak-Afrikába, Montgomery egy átképzoprogram beindítását kezdeményezte. Mivel a már létezo harceljárások teljes átalakítása nem állt módjában, olyan módszereket keresett, melyekkel a hagyományos parancsvezetési metódusokat sivatagi hadviselésre alkalmassá tehetné. Mikor a britek 1942 szeptemberében Alam Haifánál végre megállították anémet elorenyomulást, idot nyertek a szükséges csapatszerkezeti átalakítások maradéktalan elvégzéséhez. Montgomery kihasználta a pillanatnyi fegyvernyugvást, és elokészítette 8. hadseregét az 1942. október-novemberben EI-Alameinnél indítandó ellentámadásra. Visszaállította az 1. világháborús harceljárást, melyben az egyes hadtestek saját tüzérségüket irányították. Montgomery haditervének elso lépéseként az éj leple alatt utász ok, gyalogos- és tüzéralakulatok törték át anémet védelmi vonalat. A páncélosok támogatása mellett elorenyomuló egységek ezt követoen eloretörve ellentámadásra ösztönzik a németeket. Az angol tábornagy remélte, hogy az utánpótláshiánnyal küszködo s ezért kevéssé mozgékony ellenséggel szemben hatékonyan használhatja 8. hadserege erejét. Stratégiájának eredményeképpen anyagháború alakult ki, mely során a tábornagy a harci helyzetnek megfeleloen állandóan korrigálta haditervét.

BLITZKRIEG FORDUL A KOCKA

Augusztus végén a németek támadást indítottak az EI-Alameinnél kíépített brit állások ellen, de visszaverték oket. Ahelyett azonban, hogy a helyzetet kihasználta volna, Montgomery minden figyelmét az októberi hadmuvelet elokészületeire összpontosította. Tervei szerint hadereje többirányú, hadosztályszintu rohamot indítana, s ezzel délre kényszerítené a németeket. Ezt követoen a brit hadserege fo ereje rohamot indít az Afrika Korps északi szárnya ellen. Tüzérségük, illetve utászalakulataik segítségével ezután áttörik az aknamezokkel megerosített ellenséges védelmi vonalat. A támadás azonban távolról sem úgy alakult, ahogyan azt a tábornagy tervezte. A muvelet október 23-án, heves tüzérségi zárótuzzei vette kezdetét. Ezután lendült támadásba a gyalogság. Az aknamezokön megtisztított útvonalak azonban keskenynek bizonyultak, a gyalogság elorenyomulása megtorpant, a páncéloshadero pedig megrekedt a nyílt terepen. A britek nem kis szerencséjére Rommel betegszabadságát töltötte Németországban, s csak 48 órával az offenzíva kezdetét követoen tért vissza a hadszíntérre. A német parancsnokok lassan reagáltak; tartalék haderejüket egyenletesen osztották el az arcvonal mentén. Ennek ellenére - bár a 15. páncéloshadosztály a csata elso napján elveszítette harckocsijai 75%-át - a német ellenállás nem csökkent, sot erosödött. Felismerve

haditervének

kudarcát,

Montgomery október 27-én újra összevonta haderejét, s másnap súlyos csapást mértek a német hadsereg északi szárnyára. Bár nem törték át a védelmi vonalat, a britek 90 harckocsira redukálták Rommel páncéloshaderejét - immár több mint tízszer annyi harckocsival rendelkeztek, mint az ellenség. November 2-án újabb szövetséges roham vette kezdetét, mely során lassan nyomultak elore anémet aknamezokön keresztül. A védok kilottek ugyan 200 brit harckocsit, de közben hatvanat veszítettek - s ezt korántsem engedhették meg maguknak. A német hadero ellenállása fokozatosan megtört. November 3-án Rommel általános visszavonulást rendelt el, de Hitler e parancsot törölve utasította egységeit, hogy tartsák állásaikat, miáltal még nagyobb veszteségeket szenvedtek el. Az Afrika Korps immár képtelen volt eros, defenzív arcvonalat kialakítani Libia területén. November 4-én Hitler kényszeredetten elrendelte a visszavonulást, s az észak-afrikai német hadero gyorsan húzódott vissza Egyiptomon és Libián keresztül. A brit hadsereg azonban képtelen volt kiaknázni a helyzetet, mivel lassabb lévén, nem tudott lépést tartani a visszavonuló német haderovel, mely így Tunéziáig hátrálhatott. Ez volt a vég kezdete. November 8-án szövetséges hadero szállt partra Marokkóban és Algériában, s ezzel az Afrika Korps a hadszíntérre újonnan érkezo sereg, illetve Montgomery tábornagy elorenyomuló 8. hadserege közé szorult.

51

Lent: Miután bekerítették Tobrukot, a németek elvágták a brit utánpótlásvonalakat, és 1942. júniusban megadásra késztették a várost. A brit erosség megszállása után anémet hadero Egyiptom felé nyomult elore, s csak az EI-Alamein közelében kiépített szövetséges védelmi vonal révén sikerült megállítani.

4. FEJEZET

A KELETI FRONT A Szovjetunió elleni német támadás 1941. júniusban hosszú küzdelem kezdetét jelezte. Példa nélkül állóan heves harc ok jellemezték a keleti fronton vívott háborút, mely Berlin elestével ért véget.

A

Balkán-félszigeten, valamint Észak-Afrikában német hadmuveletek kiábrándítóan hatottak Hitlerre. végrehajtott A Lengyelország, Németalföld és Franciaország ellen vezetett sikeres hadjáratokat követoen a Führer - noha kénytelen-kelletlen elhalasztotta a Nagy-Britannia elleni támadást - készen állt rá, hogy valóra váltsa az új Német Birodalom létrehozását célzó terveinek következo szakaszát: elfoglalja a Szovjetuniót. Mivel csapatai bevetésre kerültek Görögországban, Jugoszláviában, Albániában és Észak-Afrikában, Hitlernek 1941. júniusig kellett várnia a hadjárat megindításával. A Szovjetunió lerohanását célzó Barbarossa-hadmuvelet tulajdonképpen a Führer elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hogy Lebensraumot, azaz "életteret" biztosítson a német nép számára. Hitler úgy vélte, a történelmi elozmények indokolttá teszik a német imperialista törekvéseket; hiszen az Egyesült Államok egykor nyugat felé terjeszkedett az észak-amerikai kontinensen, NagyBritannia pedig hatalmas gyarmatbirodalmat épített ki. Annak érdekében, hogy "nyilvánvaló elhivatottsága" testet ölthessen, óriási földterületeket kellett elfoglalnia keleten. A Führer haditervei szerint a hadmuveletben részt vevo 120 hadosztálynak kevesebb mint öt hónap elegendo a szovjet hadsereg teljes megsemmisítéséhez. Mindezt két lépcsoben hajtanák végre: eloször egy sor Kesselschlacht (katlancsata) során térdre kényszerítenék az Oroszország európai terül etén állomásozó ellenséges haderot, majd a következo lépésben elpusztítanák Moszkvát. Hitler biztos volt abban, hogy anémet hadsereg harcászati képességei révén egyetlen megsemmisíto hadjárat, azaz Vernichtungsschlacht során kivívhatja a hadászati gyozelmet. A koBalra: 1941. június 22-én a náci Németország elindította a Szovjetunió megszállását célzó Barbarossa-hadmuveletet. Bár az offenzíva támadóékében a Wehrmacht páncélosai vonultak, a 120 német hadosztály zömét a gyalogság tette ki, amely gyalog nyomult elore az orosz sztyeppen, s ló vontatta szekerek biztosÍtották számukra a kommunikációt. 53

GYALO

GO S - HA DVI S ELÉ S

Ennek eredményeképpen a német hadero súlyos veszteségeket okozott a szovjet hadero soraiban.

A VÖRÖS

erg"" KELET-

A szovjetek által az 1940-es német gyozelmekre válaszul végrehajtott módosítások közül talán legfontosabb a nagy, különbözo fegyvernemeket és fegyverrendszereket felvonultató gépesített alakulatok újjászervezése. 1940-ben és 1942-ben majdnem 30 gépesített hadtest alakult, melyek egyenként két harckocsi-, illetve egy gépkocsizó lövészhadosztályból álltak. Az éloero, illetve a felszerelés hiánya miatt azonban elmaradt a hadero teljes átszervezése. Két komoly problémával kellett szembenéznie a szovjet hadvezetésnek: kevés harckocsival rendelkeztek, illetve hiány volt közepes és nehéz harckocsikból. Ráadásul 1941-re a

,

RaStE;nb~r1J,

!:OEill$i:~RSZA_co._, __,,-,_~, \

--

,/

Biatystok

\'\,

.~

SZLOVAKIA

--+---+--

német elorenyomulás szovjet téli támadás

_ •••••••

szovjet katlanok Sztálin-vonal

-.

arcvonal

1941. június 21-én

---.-

-. -

arcvonal

1941. július 9-én

---

arcvonal

1941. október 1-jén

--

arcvonal

1941. december

__

a szovjetek által 1942. áprilisig visszafoglalt területek

HADSEREG

5-én

Bukarest

•

Fent: A Barbarossahadmuveletet három hatalmas hadseregcsoport hajtotta végre, háromirányú csapást mérve a Szovjetunióra. Az Észak hadseregcsoport hadmuveleti célja Leningrád, a Közép hadseregcsoporté Moszkva volt, míg a Dél hadseregcsoport Ukrajnán keresztül nyomult Rosztov és a kaukázusi olaj mezok felé.

rábban Lengyelország, a Németalföld, illetve Franciaország ellen indított háborúk látszólag igazolták anémet hadászat létjogosultságát, de a Barbarossa-hadmuvelet megvalósítása során a Vernichtungsschlacht kivitelezhetetlennek bizonyult. Sztálin tisztogatása a tisztikarban megbénította a Vörös Hadsereget, miközben Hitler 1939. szeptember és 1941 nyara között sikert sikerre halmozott a harctéren. A Kelet-Lengyelország megszállásából adódó logisztikai problémák tovább rontották a szovjet hadero hatékonyságát. A tény, hogy a Vörös Hadsereg képtelen a különbözo fegyvernemeket koordináltan harcba vezetni, az 1939 és 1940 között vívott oroszfinn háború során vált világossá. Bár a szovjetek 1940 márciusában végül kieroszakolták a fegyverszüneti egyezményt, a hadero igen rossz állapotban volt. A szovjet kormányzat ezt követoen reformokat kezdeményezett, melyek a csapatszervezodést, a parancsnoki szerkezetet, a csapatfelvonulást és a felszereltséget egyaránt érintette. Mikor azonban a németek 1941-ben támadást indítottak, a tervezett reformok egyikét sem hajtották végre maradéktalanul, amit pedig elvégeztek, azt hibásan .tették. 54

könnyu harckocsik harcászati és szerkezeti szempontból egyaránt elavultak. Bár a szovjetek építettek közepes (T-34-es), illetve nehéz harckocsikat (KV-1-es), ezekkel is akadtak problémák. E harckocsik gyártása a kívánatosnál lassabban folyt, mivel a tisztogató akciók az iparvezetés területét is érintették. A szovjetek ráadásul megfelelo számú, a gyalogság, a tüzérség és aknák szállítására alkalmas teherautóval, illetve modem vadászrepülogéppel sem rendelkeztek. 1941 nyarára a Vörös Hadsereg számos hiányossággal küszködött, többek között egyszerre használtak régi és új fegyvereket, a katonákat pedig nem képezték ki az új eszközök használatára. Az 1941-ben offenzívát indító német hadero ellenben igen jól képzett, s remekül felszerelt volt. Hadmuveleti szemszögbol vizsgálva a hadjárat a tökéletesen muködo Blitzkrieg harcászat, különös en az átkaro ló hadmuveletek ékes példája. Mivel azonban a gyalogság és a hadtápszolgálatos egységek nem tudtak lépést tartani az elorenyomuló páncélosalakulatokkal, a németek nem tudtak olyan mélységig hatolni az ellenséges arcvonal mögé, mint ahogyan azt tehették volna. A szovjetek ezzel nyertek némi idot, s újjászervezhették haderejüket. Azzal a céllal, hogy véres Kesselschlachtban semmisíti meg a szovjet hadsereget, a német hadero a már korábban jól bevált Blitzkrieg harcászatot alkalmazva indított támadást. A tervek szerint a Luftwaffe az ellenséges vonalak mögött felvonuló csapatokat bombázza, s megsemmisíti a szovjet légi erot. Ezt követoen páncélozott

A KELETI

és gépesített egységek törik át az arcvonalat, és bekerítik az ellenséges haderot, melyet aztán a gyalogság semmisít meg. A szovjet hadero azonban nem omlott össze, amikor megutközött a "felsobbrendu" német haderovel. A támadók olyan sereggel néztek szembe, melynek vezetése még nem heverte ki az 1930-as években elszenvedett tisztogatásokat, de Sztálin a lehetetlent várta haderejétol: állítsák meg a német elorenyomulást. Bár a szovjetek több mint 300 hadosztályt sorakoztathattak fel, ezek egyike sem vehette fel a versenyt a mélységi áttörésre képes páncéloscsoporttal vagy páncéloshadsereggel szemben. A szovjet gépesített alakulatokat aránytalanul széthúzták a frontvonal mentén, a hadero-koncentráció így tulajdonképpen lehetetlenné vált. 1941. júniusban harckocsik és repülogépek terén a szovjet hadero egyértelmuen rosszabb helyzetben volt, mint a támadók. Az orosz légiero több géppel rendelkezett ugyan, mint a Luftwaffe, de mivel ezek elavultak és elhasználtak voltak, esélyük sem lehetett, hogy megakadályozzák a német légi fölényt a hadjárat elso szakaszában. BARBAROSSA-HADMUVELET

A Barbarossa-hadmuvelet tervei alapján háromirányú támadás indult a Szovjetunió ellen: északon Leningrád, középen Moszkva, délen pedig Rosztov és a Kaukázus felé. Miután a hadjárat az eloirányzott öt hónap alatt nem érte el célját, a német csapatoknak olyan logisztikai problémákkal kellett szembenézniük, melyeket sem Hitler, sem a német foparancsnokság nem látott elore. Nem csupán az akadozó ellátás okozott gondot - komolyan hátráltatta anémet elorenyomulást a zord orosz tél is. A Barbarossa-hadmuvelet kezdetben

FRONT

a németek a hadjárat elso öt napján 322 km-t nyomultak elore. Hatalmas átkaroló hadmuveleteik során csak az elso héten majdnem 100 szovjet hadosztályt semmisítettek meg. Július közepére a német csapatok már alig 160 km-re jártak Leningrádtól, s 322 km-re Moszkvától. Északon, illetve középen gyors volt az elorehaladás, de a Dél hadseregcsoport komoly szovjet ellenállásba ütközött, s csak lassan nyomulhatott elore, majd Kijev körül megtorpant. Ekkor Hitler súlyos hibát követett el: szeptemberben páncélosalakulatokat vont el a Közép hadseregcsoporttól, s délre csoportosította oket. A kiegészíto hadero lehetové tette ugyan, hogy 600 000 szovjet katonát kerítsenek be Kijevben, viszont a Közép hadseregcsoport vesztett lendületébol, s nem tudta a tervek szerint elfoglalni Moszkvát. Noha a középso frontszakaszon a szovjet hadero visszavonulóban volt, az immár kisebb haderovel rendelkezo Közép hadseregcsoport elszalasztotta a lehetoséget, s nem pusztította el azt. A védok ezáltallélegzetvételnyi szünethez jutottak, s a hátországban átcsoportosíthatták haderejüket. A szovjet hadsereg mindent elkövetett, hogy ellensúlyozza gyengéit, miközben az ellenséges hadero egyre mélyebben hatolt be a Szovjetunió területére. Két probléma azonnal világossá vált: a szovjet tisztek nagy része nem rendelkezik a defenzív vagy offenzív feladatokat ellátó különbözo fegyvernemek és fegyverrendszerek hatékony koordinálásához szükséges szaktudással. A tisztogatást túlélo parancsnokok rendszerint képességeiket és képzettségüket messze meghaladó beosztásokba kerül-

olyan eredményeket hozott, melyek Hitler legmerészebb álmait is fölülmúlták. A Luftwaffe gépei az elso napon 2000 szovjet repülogépet semmisítettek meg a földön, s ezzel tulajdonképpen már ekkor kivívták a légi fölényt. A légi-, illetve földi támadás összehangolásával kiváló lett a páncéloshadosztályoknál a különbözo fegyvernemek közötti együttmuködés. Ez kevéssé valósult meg más hadosztályoknál, mivel a páncélos- és gépesített egységek rendszerint maguk mögött hagyták a támogató gyalogságot. Következésképpen a szovjet ellentámadási kísérletek legtöbbször a gyalogság ellen irányultak. Elorehaladásuk lassúsága azonban nem jelentett akadályt, s 55

Lent: Bár a páncélosok mellé rendelt gyalogsági páncélgránátosalakulatok motorizáltak voltak, az oket követo gyaloghadosztályok lassúsága hatással volt a Wehrmacht egészének sebességére. A gyalogság lassúbb mozgása azonban nem akadályozta meg a németeket abban, hogya hadjárat elso napján nem kevesebb mint 322 km-t nyomuljanak elore.

GYAL

O GO S -HADVI

SELÉ

tek. Alakulataik bevetésekor közülük sokan egyáltalán nem figyeltek arra, hogy a terep vagy a járható útvonalak elhelyezkedése esetenként a védelmi vonal lépcsozetes kialakítását igényli. Másodszor, a Vörös Hadsereg csak kevés különleges egységgel és fegyverrel - muszaki csapatok, harckocsik, páncéltöro és tüzérségi ágyúk - rendelkezett, melyek hiánya jelentos mértékben csökkentette a bevetésre kerülo hadero

Lent: Az orosz tél 1941ben szokatlanul kemény volt. A német hadero megfelelo téli ruházat és felszerelés hiányában komoly veszteségeket szenvedett; katonák ezrei lelték halálukat betegség vagy a zord idojárás következtében. Sokan szó szerint halálra fagytak.

hatékonyságát. A fent emlí tett nehézségek leküzdéséhez radikális reformok végrehajtására volt szükség. 1941. július 15-én a szovjet hadero foparancsnoksága (Sztavka) kibocsátotta l. számú körlevelét, melyben a különleges egységek vezetését olyan, nagyobb tapasztalattal rendelkezo tisztekre, illetve vezérkarra bízza, akik e viszonylag szerény haderot képviselo alakulatokat képesek bevetni a front kritikus szakaszain. A katonaság új szervezodése nyomán tábori had seregekjöttek létre, melyek négy-hat hadosztályból, valamint különleges - tüzérségi és páncéltöro fegyverzettel, illetve harckocsikkal felszerelt - egységekbol állt. A Sztavka-direktíva csökkentette az egyes hadosztályok mellé rendelt tüzérséget, valamint a gépesített hadtest létszámát. Az év hátralévo részében a Vörös Had-

56

S

sereg olyan háborúban harcolt, melyben a németeké volt a jobb felszerelés és a kezdeményezés is, ami lehetetlenné tette a hagyományos "mélységi ütközet" alkalmazását, valamint nagyobb gépesített egységek bevetését. Az a néhány harckocsi, amit a szovjetek harcba küldhettek, gyalogsági támogató feladatokat látott el. A helyzet azonban jelentosen megváltozott 1941 decemberét követoen, amikor a szovjeteknek sikerült megállítani a Moszkva ellen vonuló németeket. MOSZKVA FELÉ

A harc folytatódott, bár a Barbarossa-hadmuvelet szeptember 30-ra tulajdonképpen befejezodött. Hitler azonban korántsem kívánt véget vetni a hadjáratnak, sot 1941. október 2-án az új támadás elsodleges céljául Moszkva elfoglalását tuzte kí. A Tájfun hadmuveletben a német hadero számos harcászati gyozelmet aratott, s egy hét alatt bekerítette a Vjazmától nyugatra állomásozó négy szovjet hadsereg nagy részét. Gondot jelentett azonban a katlan lezárása. Miközben egyes egységek kitörtek, mások elpusztították nehézfegyverzeteiket és jármuveiket, így akadályozva meg, hogy azok német kézre kerüljenek. A német támadás kezdetben eredmé-

A KELETI

nyesnek bizonyult, de 1941-ben korán érkezett a tél, s a helyzet gyökeresen megváltozott. Október 6-án éjszaka leesett az elso hó. Ezt esozés követte, mely sártengerré váltpztatta a talajt - az oroszok raszputyica néven emlegetik ezt a minden osszel és tavasszal visszatéro idoszakot. Mivel akkoriban csak igen kevés szilárd burkolatú út volt az országban, a közlekedés nehézzé vált. A németek rádöbbentek, hogyamíg a talaj keményre nem fagy, elorenyomulásuk lassú lesz. Miután jól ismerték a raszputyicat, a szovjetek kihasználták, hogy az ellenség vesztett lendületébol. A németek Leningrádot és Rosztovot fenyegették ugyan, Sztálin mégis utasította Zsukov marsallt, hogy utazzon Moszkvába, és szervezze meg a város védelmét. Megérkezte után Zsukov rajtaütésszeru támadásokkal igyekezett elterelni a németek figyelmét, miközben hadereje védelmi vonalat épített ki a szovjet fovároson kívül. November 27-re az ellenség csupán néhány km-re volt Moszkvától. November végére azonban beállt a tél, a homérséklet jóval fagypont alá süllyedt, minek következtében a jármuvek motorja megfelelo fagyálló hiányában üzemképtelenné vált, még inkább csökkentve anémet elorenyo-

FRONT

mulás ütemét. Hitler azonban láthatóan nem volt tudatában a keleti frontan kialakult kritikus helyzetnek.

A VÖRÖS HADSEREG ELLENTÁMADÁSBA LENDÜL Miközben hadereje a Moszkva környékén kiépített védelmi állásokat foglalta el, Zsukov ellentámadást tervezett. A németek hiába próbálták meg visszanyerni támadásuk lendületét, csak tovább apadtak amúgy is hiányos tartalékaik és pusztultak kimerült katonáik. December 6-án a szovjetek ellentámadást indítottak a Közép hadseregcsoport megnyúlt, ezért gyenge arcvonalával szemben. A hadseregcsoport parancsnoka, Bock engedélyt kért a visszavonulásra, de Hitler elutasította azt, slemondásra szólította fel. 1941. december végére a harc folytatódott ugyan, de a németek már nem jelentettek veszélyt Moszkvára. A szovjet ellentámadás 1942 tavaszáig folyt, de Hitler rendre mereven visszautasította, hogya Közép hadseregcsoport visszavonuljon. A szovjetek túlságosan nagyszabású haditerve lehetové tette a német hadero számára, hogy "életben maradjon", bár Hitler meg volt róla gyozodve, mindez "kitartani a végsokig" parancsának köszönheto. 57

Fent: A Barbarossahadmuvelet meglepte a szovjeteket. Nagyon sok körzetben hamar összeomlott az ellenállás, s nagyon sok ellenséges katona került német kézre. Milliónyi szovjet hadifoglyot szállítottak Németországba, ahol kényszermunkát végeztettek velük.

GY ALOGO

Fent: A hó miatt fehér álcát viselo szovjet gyalogos katonák utaznak egy T -34-es harckocsin, hegynek felfelé. E nagyszeru harckocsi közül Szibériából érkezo, pihent gyalog hadosztályok támogatása mellett - sok kerult bevetésre Zsukov moszkvai ellentámadása során, 1941 végén.

S - HADVI

S ELÉ

Miután kiverték az ellenséget Moszkvából, a szovjet parancsnokok ismét a jól bevált doktrínát alkalmazták. 1942 tavaszára a gyárak rengeteg új fegyvert és jármuvet állítottak elo, melyet hamarosan új harckocsihadtest megalakulása követett. 1942 nyarára új csapatszerkezetet alakítottak ki: egy lövé sz- és három harckocsidandár, valamint támogató és kisegíto alakulatok alkották a tábori hadsereg rohamhaderejét. Oszre a hadsereg gépesített hadtestet is kapott, mely elsosorban gépkocsizó lövé szegységekbol állt. Az új, mozgékony hadtest - mely valójában hadosztályméretu vagy annál kisebb volt - 150 km-re, vagy gyakran még mélyebben nyomult be az ellenséges arcvonal mögé, gyakorlatban valósítva meg az 1930-as években kidolgozott szovjet doktrínát, a "mélységi ütközetet". 1942 elején a szovjetek harckocsi-, valamint lovassági és gyalogosalakulatok ötvözésével megkíséreltek harckocsihadseregeket létrehozni, de ezen egységek mozgékonysága nagyon eltért, s nem létezett harceljárás sem együttes bevetésükre. Mivel ilyen irányú kiképzés sem történt, az elso harckocsihadseregek nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek 1942 nyarán, amikor eloször ütköztek meg a németekkel. 1943 januárjában a szovjetek végül hadrendbe állították az elso jól muködo harckocsihadsereget. 1943 folyamán összesen hat ilyen egységet hoztak létre, melyek a háború hátralévo részében a szovjet offenzíva támadóékét alkották. Általában két harckocsi, valamint egy gépesített hadtest, illetve különbözo támogató egységek alkották a harckocsihadsereget - bár valójában hadtestméretu volt -, melyben a harckocsik játszották a foszerepet. Eloször is 58

S

azért, mert Oroszország európai részének földrajza a páncélos-hadmuveleteknek kedvezett. Másodszor, mert a szovjet harckocsik személyzete, illetve az alacsonyabb rangban szolgáló tisztek tapasztalatlansága folytán a német páncélosok és páncéltöroalakulatok komoly veszteségeket okoztak az orosz harckocsikat tekintve. E jelentos veszteséget ellensúlyozandó a szovjet harckocsihadseregek mindig jóval több harckocsit vonultattak fel, mint más hasonló magasabbegységek. Még javában folyt a moszkvai csata, de Hitler már a következo nyári támadást tervezte a keleti fronton. Április 5-én kibocsátotta 41. sz. direktíváját, melyben felvázolta a Krím félsziget, a Don-vidék, valamint a Kaukázus térségében majdan indítandó hadjárat irányelveit. Számos tényezo, köztük a tavaszi olvadás miatt késett a hadmuvelet, mely végül csak 1942. júniusban vette kezdetét. A fegyvernyugvás idoszakát mindkét fél pihenéssel, csapatai újjászervezésévei és a következo támadásra való felkészüléssei töltötte. A Sztavka utasítására a katonaság "csapásméro hadseregeket" hozott létre, melyek az arcvonal keskeny szakasza ellen indított eroteljes tüzérségi támadást követoen törtek át. CÉL: AZ OLAJMEZOK Hitler meg volt róla gyozodve, hogy az 1941---42-es hadjárat során kiadott "kitartani a végsokig" parancsával mentette meg a Wehrmachtot. Bár a Barbarossa-hadmuveletben megmutatkozott hadászatuk gyengesége, a németek nem változtattak koncepciójukon. Kitartottak amellett, hogy nagy erok bevetésével vívott, dönto ütközetben gyors gyozelmet érhetnek el, és megadásra késztethetik a Szovjetuniót. Felismerték azonban, hogy el kell vágni a szovjeteket nyersanyagkészleteiktol, elsosorban a kaukázusi olajmezoktol. A déli ellátási gondok miatt a német foparancsnokság csapatokat vont el az Észak, valamint a Közép hadseregcsoporttól, s csoportosított át a Dél hadseregcsoporthoz, de az utánpótlás területén jelentkezo problémák továbbra is megmaradtak. A nyári német támadás, a Fal! Blau (Kék eset) terve megtéveszto hadmuvelet indítását is eloirányozta. Kisebb hadero indul Moszkva ellen, hogy délrol csapatelvonásra késztesse a szovjeteket. Ezt követoen a Dél hadseregcsoport három lépcsoben valósítja meg a Fal! Blaut. Az elso szakaszban a német hadero áttöri a Kurszk köré

A KELETI

épített ellenséges védelmi vonalat, s bekeríti az ottani szovjet csapatokat. Mielott hozzákezdene a hadmuvelet következo fázisához, a Dél hadseregcsoport A, illetve B hadseregcsoportra bomlik. Az A hadseregcsoport az olajban gazdag Kaukázus felé támad, miközben a B eloretör a Volga felé, Sztálingrádtól északra. Mivel a szovjet hadvezetés meg volt róla gyozodve, hogy az ellenség újra megpróbálja bevenni Moszkvát és Leningrádot, a német elterelo hadmuvelet tulajdonképpen elérte célját. A szovjetek ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy az újabb Moszkva, illetve Leningrád ellen indított német offenzívát követoen az ellenség megpróbálja elvágni oket a kaukázusi nyersanyagforrásoktól. Sztálin biztos volt benne, hogya német focsapás iránya Moszkva, bár sok jel utalt ennek ellenkezojére. A szovjeteket így teljesen készületlenül érte a támadás, amikor június 28-án Kurszk körzetében indított támadással kezdetét vette a nácik Kék eset hadmuvelete. A németek hamar áttörték a

FRONT

moztak, de a várva várt dönto gyozelem elmaradt. Hitler úgy határozott, megváltoztatja a hadmuvelet célterületeit, minek következtében a Kaukázus felé indult hadero elorenyomulása megtorpant, s így az olajmezok sem kerültek német irányítás alá. Ezután a náci vezér újabb nagy hordereju, s végeredményben súlyos katasztrófába torkolló döntést hozott: utasította a B hadseregcsoportot, hogy foglalja el Sztálingrádot. Sztálingrád most eloször volt anémet támadás hadmuveleti célja. 1942. augusztus 19-én, Paulus tábornok parancsnoksága alatt, a 6. hadsereg és 4. páncéloshadsereg alkotta hadero támadást indított Sztálingrád ellen. Négy nappal késobb a német csapatok elérték a külvárost, míg más alakulatok a Volga mentén vonultak fel, a várostól északra. Amikor a déli

Lent: A Szovjetunió puszta méretei folytán elnyelt minden német offenzívát, ugyanakkor a szovjet hadero meglepo rugalmasságot mutatott a Wehrmacht támadásainak visszaveré se során. A Vörös Hadsereg még mindig nem vehette fel a versenyt anémet professzionalizmussal, de minden egyes ütközetból sokat tanult.

védelmet, s úgy tunt, megismétlik elozo nyáron elért gyozelmüket. Június 30-án a Friedrich Paulus tábornok vezette 6. hadsereg rohamot indított Kurszktól délre. Zsukov tanácsára Sztálin elrendelte a viszszavonulást; ha a szovjet hadero tartja állásait, megsermÍlisült volna. A Vörös Hadsereg kivonult a Harkovtól délre elterülo körzetbol, s a Krím félsziget a németek kezére került. Szevasztopol heves légi- és tüzérségi támadást követoen július 4-én esett el. A németek júliusban sikert sikerre halBalra: Német gyalogosok vonulnak egy pz Ill-as mellett, ahogya 2. páncélos- és páncélgránátoshadosztály Orjol felé nyomul az orosz sztyeppen. A város elozo évben német kézen volt, de a szovjet téli offenZÍva során, 1941-42-ben a szovjetek visszafoglalták.

59

GYALO

GO S -HADVI

S E LÉ S

hamar felmérte a helyzetet: az ellenséges hadero kevés tartalékkal rendelkezik, s megnyúlt szárnyai révén sebezheto, ezért átkaroló hadmozdulattal bekeríthetik és el-

Fent: A Wehrmacht katonái gázolnak át egy keskeny folyón, ahogy Kleist páncélosai a Kaukázus felé nyomulnak. Lent: 1942 oszén kezdetét vette a sztálingrádi csata. Ádáz harc bontakozott ki, mely során egyik fél sem ismert könyörületet.

negyedbol a lakosság keletre menekült, a szovjet védok pánikba estek. Sztálin utasította a Vörös Hadsereget, hogy szilárdan tartsák állásaikat, ellenkezo esetben bunözoknek és dezertoröknek kijáró büntetésben lesz részük. Sztálintól, semmint a németektol való félelmükben a védok lelassitották anémet elorenyomulást. Nyolc nappal az elso lövés eldördülése után Zsukov lett a szovjet hadsereg foparancsnok-helyettese, s azt a feladatot kapta, hogy mentse meg Sztálingrádot. A marsall

60

vághatják a városba benyomult német csapatokat. Szeptember 13-ra Zsukov és a vezérkar feje, Alekszander Vasziljevszkij elkészítette a hadi tervet, mely az Uránusz fedonevet kapta. Ennek értelmében egy kisebb hadero erosítésként vonul a városba, hogy megakadályozza annak teljes elfoglalását. Közben a Vörös Hadsereg jelentos hadászati tartalékot von össze, készen az ellentámadásra, melynek ellátását is gondosan megszervezték. Két hónappal késobb minden készen állt az Uránusz hadmuvelet megindítására. A város védelmével a 62. és 64. hadsereget bízták meg. A 62. hadsereg parancsnoka, Vaszilij Csujkov vezérezredes - bajtársaival ellentétben - fontosnak tartotta a hírszerzés információit, melyeket felhasznált egyre kisebb haderejének újjászervezésekor és mozgatásakor. Október végére a csata elakadt a város iparnegyedének területén. Csapatait átcsoportosítva Paulus november 9-én végso támadást indított. A néhány kisebb kerületben elért sikertol eltekintve a németek csak szerény eredményeket értek el. Három nappal késobb elorenyomulásuk megtorpant, s a szovjet csapa-

A KELETI

tok lassan visszafoglalták a korábban elveszített területet, elsosorban a városközpontban, illetve az iparnegyedben. November 19-én Sztálingrádtól északra szovjet ellentámadás indult, mely meglepte az ellenséget. Másnap a várostól délre is rohamot indítottak az oroszok a nagyrészt román és olasz csapatok által védett frontszakasz ellen. Három nap alatt a két hadero több mint 240 km-t nyomult elore, s bekerítette Paulus hadseregét. Amikor anémet tábornok engedélyt kért Hitlertol a megadásra, a náci vezér utasította, hogy "tartson ki a végsokig". December 12-én, heves esozés közepette indult meg a csapdába esett katonák kimenekítése. Kezdetben a felmento sereg egyenletes ütemben nyomult elore, de aztán december 23-án a kibontakozó harckocsiütközet miatt a további elorenyomulás lehetetlenné vált. Zsukov és a szovjet vezérkar számított a felmento akcióra, s megtette a szükséges lépéseket. Több mint 60 szovjet hadosztály és 1000 harckocsi vonult fel. December 24-én a német felmento sereg, attól tartva, hogy bekerítik oket, visszavonult, és sorsára hagyta Paulust és hadseregét. A szovjetek jelentos mértékben alábecsülték Paulus seregének nagyságát, s nem kis nehézségbe és emberéletbe került megtörni a német ellenállást. A parancsokat követve Paulus folytatta a harcot, de más lehetosége nem lévén, 1943. február 2-án végül letette a fegyvert. A sztálingrádi csata ezzel véget ért. SZOVJET

FRONT

gyobb esélyük lehetett az áttörésre, ha gyalogságukat az arcvonal egy keskeny szakaszára koncentrálják. A háború késobbi szakaszában, amikor mindkét fél megfeleloen mély védelmi vonalat épített ki, a szovjetek az új helyzethez alakították harcászatukat. Miután áttörték a német védelmet, a szovjet mozgó egységek áthatoltak a résen, hogy bekerítsék az ellenséget. Több kisebb katlan kialakítása után a bekerítést végzo haderok egyesülnek, és az utóvédcsapatokat szétzilálva megakadályozzák, hogy a németek visszavonuljanak és új védelmi állást foglaljanak el. A szovjetek nagyarányú, hadmuveleti szintu bekeríto hadmuveletet eloször 1942 novemberében hajtottak végre, Sztálingrádnál. Bár nem hozott teljes sikert, az áttöro harcászat modellül szolgált a háború hátralévo részének támadásai számára. A háború menetében a keleti fronton a sztálingrádi szovjet gyozelem után következett be fordulat, de a harc távolról sem ért véget. Bár mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett Sztálingrádnál, támadásokat terveztek 1943 nyarára. A harc ugyan-

-----

arcvonal

1942.

szeptember

arcvonal

12·én

1942.

szeptember

30-án ..•••....••

CSAPÁS MÉRO HARCÁSZAT

Egy évvel korábban, amikor a szovjetek nagyobb, defenzív hadero ellen indítottak támadást, a hadmuvelet katasztrofális eredménnyel zárult. A Sztavka ezért kiadta 3. számú körlevelét, melyben utasítást adott csapásméro csapatok szervezésére: jelentos haderot képviselo alakulatokról volt szó, melyek az arcvonal keskeny szakaszán törték át az ellenség védelmi vona lát. Nyolc hónappal késobb, 306. sz. parancsában Sztálin támogatta az elgondolást. Ennek értelmében az egymást hullámokban követo gyalogosalakulatok nem vehetnek részt a rohamcsapatok támadásában. A felszerelés hiányossága, valamint a nem megfelelo tuzero miatt a szovjet hadvezetés úgy vélte, a gyalogság leghatékonyabban egyetlen harclépcsoben támadhat. 1942-re az arcvonal hossza, valamint a kevés rendelkezésre álló csapat miatt a németek a védelmi állásokat nem építhették ki kello mélységben. Következésképpen a szovjeteknek na-

389. gyalogezred

29. motorizált

lövészezredl

61

Lent: Sztálingrád német ostroma támadással kezdodött, 1942. augusztusban. A szovjetek nem voltak hajlandóak átengedni a körzet feletti irányitást, s november 19-én eIinditották az Uránusz hadmuveletet. Az eroteljes roham eUenére a szovjetek csak 1943. február elején foglalták vissza a várost teljesen.

GYALO

GO S -H ADV

1 S ELÉ

S

Jobbra: Tél az oroszországi front középso szakaszán. A Vörös Hadsereg által elfogott kimerült, átfagyott német katonákra nehéz sors várt: a Sztálingrádnál szovjet kézre került, messze északra szállitott 90 000 hadifogoly közül csupán 5000 maradt életben és térhetett haza Németországba a háború után. Lent: Szovjet gyalogsági lövegek biztosítanak tuztámogatást egy német kézen lévo ukrán falu ellen indított támadáshoz. A Vörös Hadsereg szívesen használta jóval nagyobb haderejét, s hogy a németekkel szemben vÍvott anyagháborút megnyerjék, óriási emberáldozatokat igénylo frontális támadásoktól sem riadtak vissza.

olyan heves és könyörtelen lesz ugyan, mint az elozo két esztendoben, de a szovjetek két olyan elonnyel rendelkeznek majd, mely döntonek bizonyul. Eloször is ellenfelükkel ellentétben a védok sokkal könynyebben bevethetik tartalékaikat, s megfelelo utánpótlással rendelkeznek harckocsikból, tüzérségbol, repülogépekbol, fegy-

62

verekbol és egyéb eszközökbol. Másodszor - s ez talán fontosabb - a szovjetek pontosan tudták, a front melyik szakaszán számíthatnak a német támadásra, így megtehették a szükséges lépéseket. Kurszk környékén nyugati irányú kiszögellés volt az arcvonalban. A német Citadella hadmuvelet célja az volt, hogy északról, illetve dél-

A KELETI

rol támadva katlanba zárják és megsemmisítsék a kiszögellésben lévo szovjet haderot. A kurszki ütközet elso két napját nagyarányú légi-, valamint tüzérségi támadás, ádáz küzdelem és harckocsiütközet jellemezte. Mindkét harcban álló fél súlyos veszteségeket szenvedett. A csata csúcspontját a július 12-én Prohorovka közelében vívott harckocsiütközet jelentette. Az arcvonal teljes hosszán szovjet harckocsik támadtak anémet eloretolt páncélosalakulatokra. Az egy napig tartó, súlyos veszteségekkel járó harcban mindkét fél kimerült. A szovjetek 200, míg a németek bevetett harckocsijaik majdnem felét veszítették el.

A

KURSZKl CSATA

A helyzet feszült volt a kurszki kiszögellés frontvonalának teljes szakaszán. A szovjetek nagy erokkel ellentámadást indítottak az orjoli kiszögellés ellen. Hitler tennészetesen nem engedélyezte a visszavonulást, de végül július 22-én "rugalmas védelem" kialakítását rendelte el, melynek nyomán Model megkezdhette csapatai kivonását a körzetbol. A Führer döntése jelezte, kész elfogadni a vereséget a keleti fronton, mellyel kezdetét vette a német csapatok kivonulása a Szovjetunió területérol. Miután megállította a kurszki német támadást, a kezdeményezést magához ragadva a Vörös Hadsereg támadást indított a teljes keleti fronton. Minden offenzívát gondosan kidolgozott elterelo hadmuvelet elozött meg, melyek rendszerint sikerrel végzodtek. A félrevezetett németek jelentos haderoket mozgósítottak az álrohamok megfékezésére, miáltal abban a körzetben, melyre az ellenség fo csapása irányu It, meggyengült