A Hunyadiak kora 1437-1490 9789630956857 [PDF]

Zitiervorschau

7

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E

A

HUNYADIAK

KORA

Pálosfalvi Tamás

1437-1490

PÁLOSFALVI

TAMÁS

A Hunyadiak kora 1437-1490

Főszerkesztő Romsics Ignác

KOSSUTH

KIADÓ

Írta: Pálosfalvi Tamás Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készítette: Nagy Béla Tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla Közreműködő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották. Egyéb források: Civertan, Cultiris, ELTE Egyetemi Könyvtár (Budapest), Érseki Simor Könyvtár (Esztergom), Főszékesegyházi Kincstár (Esztergom), Hermán Ottó Múzeum, Keresztény Múzeum (Esztergom), Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém), Magyar Képek Archívum, Magyar Nemzeti Galéria, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Szépművészeti Múzeum, Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár Fotók: Bagosi Zoltán, Bakos Ágnes, Bakos Margit, Búzás Gergely, Dabasi András, Hapák József, Jaksity László, Józsa Dénes, Kocsis András Sándor, László János, Makky György, Mudrák Attila, Rafael Csaba, Soós Ferenc, tSzabóky Zsolt, Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Tihanyi Bence Külföldi intézmények: Albertina (Bécs), Bibliotheca Nazionale (Velence), Kunsthistorisches Museum (Bécs), österreichische Nationalbibliothek (Bécs), Zentralbibliothek (Zürich) ISBN 978-963-09-5685-7 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2009 © Pálosfalvi Tamás 2009 Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Tartalom A RENDI MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSE Habsburg Albert • 8 Egy ország - két király • 12 H u n y a d i János, a kormányzó • 27 V. László személyes uralkodása • 38 MÁTYÁS URALKODÁSÁNAK ELSŐ SZAKASZA ( 1 4 5 8 - 1 4 7 1 ) Út a koronázásig • 48 A reformok • 57 Az első hódítások - belső válságok • 61 Mátyás hadserege • 66 MÁTYÁS URALKODÁSÁNAK MÁSODIK SZAKASZA ( 1 4 7 2 - 1 4 9 0 ) A kormányzat • 72 Nyugati terjeszkedés: az osztrák háborúk • 77 Mátyás és az oszmánok • 83 A magányos király • 90 Mátyás és a kultúra • 96 Ajánlott i r o d a l o m • 104

A rendi Magyarország születése Habsburg Albert • 8 Egy o r s z á g - k é t király • 12 Hunyadi János, a kormányzó • 27 V. László személyes uralkodása • 38

Habsburg Albert

Z

sigmond császárt és királyt ugyanaz

feleségül adta

Habsburg

Albert osztrák herceghez, az utóbbit tekin­

termettebb

tette örökösének valamennyi országában,

magyar

uralkodókat

- köztük I. Lajost és Hunyadi Mátyást -

és utódlásának előkészítése érdekében min­

szinte menetrendszerűen utolérte: n e m

dent meg is tett.

született törvényes fiú utóda. Első házassá­

Borbála királyné és Erzsébet megérkezése a konstanzl zsinatra. Illusztráció Ulrich Richental krónikájából

Erzsébet lányát

az átok sújtotta, amely a legrá­

Albert a

Habsburgok úgynevezett Al­

ga Máriával terméketlen maradt, második

bert-ágából származott. Jóllehet a család

feleségétől, Borbálától pedig, akivel sokkal

két tagja m á r ült a Szent Római Birodalom

harmonikusabb volt a kapcsolata, csupán

trónján, és 1364 óta érvényben volt a Lu­

egyetlen lánya, Erzsébet született (1409).

xemburg-Habsburg-szerződés - IV.

Elképzelhető, hogy Borbálánál, talán a szü­

roly császár és

lés következtében, vagy más okból, med­

állapodott

dőség alakult ki, mert más, esetleg fiatalon

nös örökösödéséről, a m e n n y i b e n valame­

elhalt gyermekekről nincs tudomásunk.

lyik kihalna -, a herceg születésekor (1397.

Mindenesetre Zsigmond 1421-től, amikor

augusztus 10.) s e m m i n e m utalt arra, hogy

Habsburg

meg a

két

Ká­

Rudolf ekkor

dinasztia

kölcsö­

egyszer majd ő követi Z s i g m o n d o t a n n a k királyságaiban. Ezt végső s o r o n a n n a k kö­ szönhette, hogy apja, IV. Albert, 1400 után, amikor Luxemburgi Vencelt letették a né­ met trónról, Pfalzi Ruprechttel szemben Vencel testvérét, Zsigmond magyar királyt támogatta. Cserében Zsigmond örökös nél­ küli halála esetére utódjául jelölte IV. Al­ bertet, aki azonban m á r 1404-ben meg­ halt. Zsigmond az apa iránti szimpátiáját a fiúra is átörökítette, és segítséget nyúj­ tott az ifjú V. Albertnek ausztriai uralma megszilárdításában. Ezek u t á n m á r n e m volt meglepő, hogy vejéül is őt szemelte ki, és 141l-ben eljegyezte vele alig kétéves leá­ nyát, Erzsébetet. Albert hercegből hiányzott Zsigmond személyiségének m i n d e n varázsa, viszont rendelkezett olyan tulajdonságokkal, me­ lyekkel apósa n e m : jó hadvezér volt, jö­ vedelmeivel okosan gazdálkodott, és szót értett a megerősödő rendekkel. Mindezek alkalmassá tették az uralkodásra, noha tény, hogy Ausztria, Magyarország és Csehor­ szág közös kormányzásának nem voltak történelmi hagyományai. Albert ráadásul Zsigmonddal ellentétben n e m bírta sem leendő

cseh,

sem

magyar

alattvalóinak

nyelvét, ami eleve megnehezítette szemé­ lyének elfogadtatását. Z s i g m o n d m á r 1421-ben megerősítette az 1364. évi L u x e m b u r g - H a b s b u r g örö­ kösödési

halála

idején

Zsig­

delmeket idejekorán igyekezett veje meg­

uralkodója volt. Római császárként, né­

választása

met, magyar és cseh királyként, kivételes

ruházta

a

decemberi

m o n d vitán felül Európa legtekintélyesebb

mellett

és

1437.

választófeje­

Albertre

szerződést,

elkötelezni. a

morva

1423-ban

őrgrófságot,

intellektusával, kiváló diplomáciai érzéké­

és ezzel a cseh husziták elleni küzdelem

vel kimagaslott a kortárs uralkodók közül.

terhét is. Albert volt az egyetlen katolikus

Tény azonban, hogy személyén és a körü­

hadvezér, aki említésre méltó sikereket tu­

lötte csoportosuló többnemzetiségű udva­

dott felmutatni az „eretnekek" ellen. Ma­

ri vezetőrétegen kívül semmi n e m kötötte

gyarországon, ahol a hatalma teljében lévő

egymáshoz heterogén birodalmának alko­

Zsigmonddal egyébként sem mert senki

tórészeit. Kétségtelen, hogy főleg a kancel­

szembeszállni, n e m okozott különösebb

lárok körül létrejött egy nem arisztokrata

g o n d o t Albert elismertetése. Más kérdés,

származású értelmiségi réteg, amely már

hogy a mélyben m á r érlelődtek azok a fo­

gyökereire való tekintet nélkül igyekezett

lyamatok, amelyek 1438 után a rendi erők

érvényt szerezni az uralkodó akaratának.

győzelméhez és Zsigmond örökségének fel­

Utolsó éveiben Pozsony intenzív fejleszté­

számolásához vezettek.

sével Zsigmond valamiféle közös „fővá­

Habsburg Albert képmása a Thuróczy-krónikából, 1488

A Habsburgok Az eredetileg a mai Svájc területén és a Rajna felső folyása mentén birtokos Habsburgok I. Rudolf személyében léptek a világtörténet színpadára, akit 1273-ban két hatalmas jelölttel: III. Fülöp francia és II. Ottokár cseh királlyal szemben választottak német királlyá. Rudolf szerezte meg családja számára az osztrák és stájer hercegséget, amelyekhez a következő évszázadban járult még Karintia, Krajna, Tirol és több más kisebb birtok. Rudolf fia és unokája ugyancsak a birodalom trónjára emelkedett, ezután azonban évszázados szünet következett. Elvben az újonnan szerzett birtokok a család minden tagját közösen illették, egészen addig, amíg II. Albert fiai 1379-ben megosztoztak rajtuk. Ettől kezdve a III. Alberttől leszármazott úgy­ nevezett Albert-ág birtokolta Alsó- és Felső-Ausztriát, a III. Lipóttól leszármazó Lipót-ág pedig a későbbi Belső-Ausztriát, vagyis Stájerországot, Karintiát, Krajnát és Tirolt. A viszony így sem volt harmonikus, mert ha bármelyik ágban kiskorú volt az uralkodó, általában a másik ág rangidős tagja gyakorolta felette a gyámságot, ami gyakran okozott k o n f l i k t u s t . Így lett gyámja a Lipót-ágból szár­ mazó Frigyes Albert utószülött fiának, Lászlónak. Albert halála után a választófejedelmek Frigyest választották német királlyá, és ettől kezdve az ő leszármazottai ültek a birodalom trónján.

rost" is megpróbált adni birodalmának. Ennél tovább azonban nem jutott Zsig­ m o n d „központosítása". Az a tényező, amely közel száz esztendővel később lét­

Királyfej a budavári szoborleletből, 1410-1420 között

rehozta a Habsburgok közép-európai bi­ rodalmát, egyelőre csak Magyarországot fenyegette. Ausztria, Németország és Cseh­ ország még nem érzékelte közvetlenül az oszmán törökök terjeszkedésében rejlő ha­ lálos veszedelmet, s így nem értékelte az összefogásban rejlő erőt sem. A társadal­ mi és gazdasági viszonyok pedig oly mér­ tékben eltértek egymástól, hogy egyéb kényszerítő körülmény híján nem indo­ kolták a politikai egyesülést. Zsigmond tekintélyének jele, hogy mind­ ezek ellenére Albertet valamennyi orszá­ gában utódjává választották. A magyar országnagyok 1437. december 18-án vá­ lasztották királyuknak, és 1438. j a n u á r el­ sején koronázták magyar királlyá Székesfe­ hérváron. 1437. december 27-én a cseh rendek egy része is uralkodójának ismerte el az osztrák herceget, a következő év már­ cius 18-án pedig - Zsigmond szándékának megfelelően - n é m e t királlyá választották. Albertből, bár tisztában volt a nehézségek­ kel, nem hiányzott a tetterő, és hosszú tá­ von talán képes lett volna a Zsigmondi életmű folytatására. Elvégre Zsigmond lé­ nyegesen nehezebb körülmények közepet­ te került t r ó n r a Magyarországon, végül mégis legkeletibb országára támaszkodva vált európai tekintélyű uralkodóvá. Albert utódlása azonban csak látszó­ lag volt problémamentes. Magyarországon a Zsigmond által felemelt új arisztokrácia olyan választási feltételeket kényszerített az új uralkodóra, amelyek m á r ö n m a g u k b a n a Zsigmondi hatalomgyakorlás tagadását jelentették. Korlátozták rendelkezési jogát m i n d a királyi jövedelmek felhasználását, mind a kormányzat összetételét illetően, és ezzel drasztikusan szűkítették politikai mozgásterét. Ráadásul párthívei jutalma­ zására kénytelen volt feláldozni a királyi vagyon Zsigmond által megkímélt mara­ dékát. Azok a bárók, akik Zsigmondtól csak méltóságot kaptak, hozzáillő birtokol nem, most az új királlyal kárpótoltatták magukat. Ilyen helyzetbe persze Zsigmond is került, de neki egyszerre mindig csak egy

Albert király pecsétje, 1439

problémát kellett, ha k o m p r o m i s s z u m o k árán is, megoldania. Albertre ezzel szem­ ben másik királyságában rögtön polgárhá­ ború várt, hiszen a cseh rendek másik része 1438 márciusában Ulászló lengyel király öccsét, Kázmér herceget választotta cseh királlyá. Mi t ö b b , az o s z m á n o k új erőre ka­ pott birodalma i m m á r k o m o l y a n fenye­ gette Magyarország területi integritását, és néhány évvel később egyenesen N á n ­ dorfehérvár elfoglalásával próbálkozott. Ebben a helyzetben Albert versenyt fu­ tott az idővel. Bár hosszú tépelődés után, 1438. április 29-én elfogadta a választást, arra n e m is g o n d o l h a t o t t , hogy N é m e t o r ­ szágba utazzon megkoronáztatni magát, így haláláig választott r ó m a i király maradt. Június 29-én Prágában cseh királlyá koro­ názták, de az őt elismerő cseh rendek ép­ pen olyan kemény feltételekhez kötötték

a rendkívüli adóból felállítandó zsoldosse­

megkoronázását, m i n t magyar társaik. Al­

reg élén vonul az oszmánok ellen, de a terv

bert

papíron maradt: a táborban kitört járvány­

Prágából

magyar

segédcsapatokkal

megerősítve indult a Kázmér vezette c s e h -

nak Albert is áldozatául esett (1439. o k t ó ­

lengyel sereg ellen. Miután katonai és dip­

ber 27.). A király törvényes fiú örököst

lomáciai eszközökkel sikerült megszilárdí­

nem, csak két leánygyermeket és egy vá­

tania helyzetét Csehországban, Sziléziába

randós feleséget hagyott maga u t á n . Ma­

m e n t tovább, ahol a Kázmérral folytatott

gyar- és Csehország alig két éven belül má­

tárgyalások és egy betegség miatt egészen

sodszor maradt uralkodó nélkül.

1439 márciusáig időzött. Albert eredendően Németországba szán­ dékozott m e n n i , májusban mégis kényte­ len volt t ö b b m i n t egy év után visszatér­ ni Magyarországra.

1438 augusztusában

ugyanis az addig biztonságban élő Erdélyt súlyos oszmán betörés érte, és a következő évre újabb támadás volt várható. 1439 má­ jusában Albert Budán országgyűlést tar­ tott, és a köznemességnek tett engedmé­ nyek árán sikerült némiképp kiterjesztenie királyi hatalmát. Ezután életében először és utoljára az oszmánok ellen vonult, akik ép­ pen a szerb despota székhelyét, Szendrőt ostromolták. A hadjárat kudarcba fulladt, a szultán a tétlenül várakozó magyar sereg szeme láttára foglalta el a Magyarország védelme szempontjából is fontos várat. A kudarcból okulva Albert még a táborban kötelezte magát, hogy a következő évben

Az interregnum idején vert érme, 1439-1440

Egy ország - két király

H

alála előtt Albert király megpróbál­ ta biztosítani, hogy ha feleségének fiúgyermeke születne, annak nagy­ korúságáig országai: Magyarország, Cseh­ ország és Ausztria közös irányítás alatt maradjanak. A terv nem gyökerezett évszá­ zados történelmi hagyományban, és egy­ előre nélkülözte a politikai racionalitást is. A három ország érdekei nem indokolták a közös kormányzást, sőt élesen el is tér­ tek egymástól. Az eleve valószínűtlen volt, hogy Albert esetlegesen megszülető fiát megválasztják majd német királynak, Auszt­ ria pedig önmagában nem sok segítséget jelentett az oszmánok ellen. A polgárhá­ borútól sújtott, vallásilag és politikailag is megosztott Csehország szintén sokkal in­ kább terhet jelentett volna Magyarország számára. A közös kormányzásból eredő nehézségek már Albertet is erejének med­

V. László koronázása Az újszülött V. László fehérvári koronázása az egész magyar közép­ kor legjobban ismert koronázási szertartása, hála Erzsébet királyné udvarhölgyének, a német Kottaner Ilonának, aki visszaemlékezésé­ ben részletesen leírta az eseményeket. A koronázás egyházi ese­ mény volt, kevés kivétellel minden aktusát egyháziak végezték. A mise folyamán a kisfiút előbb megbérmálták, majd következett a lovaggá ütés. Ezt az ifjú Újlaki Miklós végezte, Cillei Ulrik kardjával, és olyan erővel mérte az ütéseket, hogy az aggódó anya kénytelen volt magyarul rászólni. Ezután Szécsi Dénes esztergomi érsek fel­ kente a szent olajjal, majd a gyermek feje fölé tartotta a koronát. A koronázás után a gyermek nevében felolvasták a koronázási esküt, amelyben a király ígéretet tesz alattvalói szabadságainak tiszteletére. A koronázótemplomból Lászlót átvitték a Szent Péter-templomba, és jelképesen trónra ültették, ezzel jelezve, hogy a király megkezdte uralkodását. Végül a kis királyt szállására vitték, miközben Cillei Ulrik lóhátról tartotta feje fölé a Szent Koronát.

dő elaprózására kényszerítették; e nehézsé­ gek pedig hatványozottan jelentkeztek vol­ na egy gyermekkirály és egy nemzetközi régenstanács esetében. A magyar politikai elit tehát mindenkép­ pen indokoltan járt el, amikor Albert te­ metése után az elhunyt király akaratával szembeszegülve új uralkodó után nézett. A megfelelő személy kiválasztására az 1440 elején tartott budai gyűlésen került sor. A gyűlésen részt vett kevés kivétellel az ösz­ szes méltóságviselő, számos főpap, a huza­ mosabb ideje Magyarországon élő Branko­ vics György szerb despota, valamint Cillei Ulrik gróf is - mindazok tehát, akiknek az adott pillanatban szavuk lehetett az új ural­ kodó kiválasztásában. Ugyancsak Budán tartózkodott ekkor Albert özvegye, Erzsé­ bet, akinek egyelőre azt a szerepet szánták, hogy bárkit válasszanak is uralkodónak, ah­ hoz menjen feleségül. Az özvegy királyné lelkében azonban egészen más tervek érle­ lődtek. Zsigmond egyetlen leánya már férje koronázásakor azt szerette volna, ha őt is a Szent Koronával koronázzák meg, és bár e szándéka Rozgonyi Simon veszprémi püs­ pök ellenállásán zátonyra futott (a veszp­ rémi püspököt illette ugyanis hagyomá­ nyosan a királyné koronázásának joga), Erzsébet többször is a „királyság örökösé­ nek" nevezte magát, nem is titkolva uralko­ dói ambícióit. Egy jól értesült kortárs szerint a gyű­ lés résztvevői több fejedelmet számba vet­ tek a trón lehetséges betöltőjeként, de csak két jelöltet ismerünk név szerint. Az egyik, Brankovics Lázár szerb despota, az öreg Brankovics György fia; az ő jelölése mögött minden bizonnyal az apját és a sógorát, Cillei Ulrikot kell keresnünk. A szerb-ma­ gyar perszonálunió ugyanúgy a török elleni

összefogást szolgálta volna, m i n t a végül megvalósuló lengyel-magyar, de magyar szempontból kevés haszonnal kecsegtetett. III. Ulászló lengyel király megválasztásá­ nak ezzel szemben nemcsak a racionális indítékai voltak meg, h a n e m a történelmi előzményei is. Az I. Lajos kori rövid ma­ gyar-lengyel

perszonálunió

emlékezetében sem

hagyott

egyik

ország

maradandó

nyomot, pusztán mint precedens szolgál­ hatott. Sokkal fontosabb, hogy Ulászló megválasztása egyszer m á r felmerült, köz­ vetlenül Zsigmond halála előtt, mint a Habs­ burg-utódlással szembeni alternatíva. A len­ gyel megoldás legfőbb szorgalmazója akkor Borbála királyné volt, akit éppen ezért fo­ gatott el az öreg császár. A lengyel-magyar perszonáluniót ugyan­ akkor hiba volna ideális megoldásnak te­ kinteni. Lengyelország, bár Európa egyik legnagyobb országa, maga sem volt egysé­ ges, Litvánia pedig állandó figyelmet igé­ nyelt. Ott volt továbbá a Német Lovag­ rend, amelyet legutóbb éppen Habsburg Albert

mozgósított

Lengyelország

ellen.

Mindez m á r előrevetítette annak árnyékát, hogy Ulászló n e m lesz képes két királysá­ gának m i n d e n erejét a török elleni harcra összpontosítani. Nem véletlen, hogy lengyel tanácsosainak egy jelentős része kezdettől ellenezte a magyar korona elfogadását, és az otthoni problémák rendezését sürgette he­

Ekkor haladéktalanul a Krakkóban tárgyaló

lyette. Hamarosan kiderült, hogy nekik volt

követek után küldött, ők azonban hallani

igazuk: a királyválasztás eredménye az erők

sem akartak szándékuk megváltoztatásáról.

egyesítése helyett évekig tartó polgárhábo­

Mi több, Magyarországra visszatérve kere­

rú lett.

ken közölték a királynéval, hogy újszülött követeket

fiát, Lászlót semmiképpen nem ismerik el

küldtek Krakkóba, hogy Ulászlót felkérjék

királynak, mert az oszmánok elleni harcban

A

budai

gyűlés

résztvevői

a magyar trón elfoglalására. Az ifjú (1424-

felnőtt uralkodóra van szükség. Erzsébet vi­

ben született) lengyel király, tisztában lévén

szont elszánta magát, hogy mindenképpen

az imént említett nehézségekkel, csak hosz-

saját gyermeke számára biztosítja a trónt.

szas töprengés után, 1440. március 8-án

Ulászló 1440. április 23-án lépett csapa­

m o n d o t t igent a felkérésre. Ekkorra azon­

taival magyar földre, és csaknem egy hóna­

ban Magyarországon nagyot fordultak a dol­

pig tartott, mire május 19-én Pestre ért.

gok. Az özvegy Erzsébet előbb egyik ud­

Erzsébetnek volt tehát ideje megszervezni

varhölgyével ellopatta Visegrádról a Szent

az újszülött László koronázását. A szertar­

Koronát,

Ko­

tásra végül május 15-én került sor, és az

m á r o m b a n egy fiúgyermeknek adott életet.

mindenben megfelelt a koronázás íratlan

majd február 21-én

éjjel

I. Ulászló képmása a Thuróczy-krónikából, 1488

ereklyetartóján lévő diadémra, amelyet jú­ lius 17-én ugyanazon Szécsi Dénes érsek helyezett Ulászló fejére, aki két hónappal korábban V. Lászlót koronázta. A koronát, arra az esetre, ha az igazi nem kerülne meg többé, Fehérváron helyezték el, hogy szük­ ség szerint ismét elő lehessen venni. A második koronázás nyomán elkerül­ hetetlenné vált, hogy a fegyverek mondják ki a d ö n t ő szót. Társadalmilag Ulászló bá­ zisa volt a szélesebb: őt támogatta a fő­ urak többsége, élükön az oszmánok elleni harcokban

aktív

katonabárókkal,

vala­

mint a köznemesség tömegei; kivételt csak azok képeztek, akik familiárisként elköte­ lezték magukat egy-egy László-párti főúr mellett, vagy közvetlenül fenyegetve érez­ ték birtokaikat. Erzsébet mögé sorakozott a királyi városok z ö m m e l n é m e t nyelvű polgársága, Cillei Ulrik gróf és Brankovics György despota. Az elköteleződés azon-

Királykoronázás. Miniatura Filipec János szertartáskönyvéből, 1481-1490

szabályainak: a székesfehérvári koronázótemplomban végezte Szécsi Dénes esz­ tergomi érsek, azzal a koronával, amelyet a kortársak Szent Istvánnak tulajdonítottak. A fejék ugyan nem került a csecsemő király fejére, csupán Cillei Ulrik gróf tartotta fölé, de ez semmit nem vont le az aktus érvényé­ ből, így amikor Ulászló május 22-én végre bevonult Budára, Magyarországnak már volt törvényesen megkoronázott uralko­ dója, V. László (1440-1457) személyében. Erzsébet a kis Lászlóval Pozsonyban tá­ borozott le, Ulászló pedig Budán. Itt gyüle­ keztek az országnagyok, valamint a me­ gyék követei, akik június 29-én ünnepélyes hűségesküt tettek a lengyel királynak. N e m lévén birtokukban az ellopott Szent Koro­ na, rendkívül fontos tettre szánták el ma­ gukat. Előbb érvénytelenítették V. László

Szécsi Dénes bíboros, esztergomi érsek sírköve az esztergomi bazilika kriptájában

koronázását, majd arra hivatkozva, hogy a korona hatékonysága az országlakosok jóváhagyásában rejlik, átruházták a Szent Korona erejét a Szent István

fehérvári

ban távolról sem volt kizárólagos. A politi­ kai elit java része mindvégig az ország érde­ két szem előtt tartva a felek összebékítésén dolgozott, és leginkább Erzsébet makacssá­ gán múlt, hogy törekvésük sikertelen ma­ radt. A királyné elhunyt férje rokonához, az időközben német királlyá választott Habs­ burg Frigyeshez fordult támogatásért, aki­ nek saját javai mellett a Szent Koronát is el­ zálogosította. A polgárháború teljes intenzitással csu­ pán néhány hónapig d ü h ö n g ö t t , de mara­ dandó következményekkel járt. Társadal­ milag annak volt a legnagyobb jelentősége, hogy Erzsébet és Ulászló kölcsönösen el­ adományozták az ellenpárt híveinek ke­ zük ügyébe eső birtokait, amivel egyes csa­ ládoknak megalapozták, másoknak viszont örökre tönkretették a szerencséjét. Az is megtörtént, hogy tévedésből vagy egy rossz­ akaró buzgólkodásának köszönhetően, kipróbált hűségű személyek birtokait ado­ mányozták el, és a hibát aztán a megado­ mányozott rovására kellett jóvátenni. N e m véletlen, hogy többen kockázatos manőve­ rezéssel mindkét oldalról igyekeztek bizto­ sítani magukat. Politikailag ekkor alapozta meg tekintélyét az Erzsébet-párt két, nagy jövőre hivatott hadvezére: Szlavóniában a Cilleiek zsoldoskapitánya, Jan Vitovec, Észak-Magyarországon pedig az ugyan­ csak huszita gyökerekkel bíró Jan Jiskra. Utóbbit Ulászló hívei még 1440 nyarán foglyul ejtették, de balszerencséjükre elen­ gedték, és Erzsébet rábízta a hozzá hű északkelet-magyarországi városok védel­ mét. Jiskra előbb szepesi és kassai kapitány címmel, később egyszerűen m i n t „László király magyarországi főkapitánya" hatal­ ma alá vonta Szepes és Sáros megyéket, valamint a felső-magyarországi királynéi birtokokat, köztük az összes bányavá­ rost a körmöci pénzverőkamarával együtt. Jiskra nemcsak kitűnő katona, hanem el­ sőrangú szervező is volt, így az általa igaz­ gatott terület, bár határai folytonosan vál­ toztak, szinte önálló életet élt egészen V. László tényleges uralmának kezdetéig.

A magyar rendek oklevele I. Ulászló koronázásáról [1440. július 17.] „[...] nagyobb számban gyűltünk össze, mint korábban emberemlé­ kezet óta bármelyik király koronázása alkalmával, és sok napon át ta­ nácskoztunk azon okból, hogy az említett korona [ti. a Szent Korona] a már ismert körülmények folytán nem volt elérhető; mégis segíteni vágyván és akarván magunk és az ország nehéz helyzetén, amelynek határait most is a betörő ellenségek, pogányok és mások fájdalmas harapásai marcangolják, megfontolván mindenekelőtt, hogy a kirá­ lyok koronázása mindenkor az országlakosok akaratától függ, és a korona hatékonysága és ereje az ő jóváhagyásukban áll, eszünkbe idézve továbbá, hogy a királyság nem nélkülözheti tovább egy ráter­ mett király gondoskodását, közös akarattal és szándékkal elhatároz­ tuk, eldöntöttük és elrendeltük, hogy a felséges Ulászló király urat azzal a másik, aranyból készült régi koronával kell megkoronázni, amelyet eddig apostolunk és patrónusunk, a szentséges István király fejereklye­ tartóján őriztek nagy tisztelet­ tel; ezen koronázást pedig, miután könyörgőn meg­ idéztük a szentlélek kegyel­ mét, és, amint hisszük, az ő ösztönzésére, megtartván és nyilvánosan véghezvivén mindazon szertartásokat, amelyek a koronázáshoz és annak haté­ konyságához és ünnepélyességéhez hozzátartoznak, és feldíszítvén nevezett király urunkat szentséges első királyunk ékeivel és öltözékével, kezeibe adván ugyanazon szent király kardját, jogarát, [országjalmáját és apostoli keresztjét, valamint az ellopott koronán kívül minden ehhez szükséges dolgot, a mai napon szerencsésen elvégeztük."

A koronázási eskükereszt

Egyebütt azonban a harc hamarosan Ulászló javára dőlt el. 1441 januárjában csapatai Bátaszéknél legyőzték a délvidéki bárók Garai László és Kórógyi János vezette seregét, majd tavasszal Ulászló személyesen vezette azt a hadjáratot, melynek során visz­ szafoglalták Vitovec dunántúli hódításait.

Hunyadi János neve Zsigmond király 1435-ös adománylevelének részletén

A Hunyadiak családi fészke, Vajdahunyadvár

Áprilisban a király szombathelyi táborában

bet-párti város, m i n t Pozsony és Győr, ki­

meghódoltak a Cillei grófok is. A januári

vételével az egész ország Ulászlónak enge­

harcokban tűnt fel Hunyadi János szörényi

delmeskedett.

bán, akit a király erdélyi vajdának és teme-

1441 derekán így végre m ó d nyílt arra,

si ispánnak nevezett ki. Hunyadi azonnal

hogy foglalkozzanak azzal a problémával,

a rábízott tartományba ment, és áprilisra

amely

ott is felszámolta az ellenállást; Ulászló hű­

indokolta; jelesül az o s z m á n fenyegetéssel.

ségére tért a korábbi vajda, Losonci Dezső

A szultán ugyanis n e m érte be 1439. évi

is. Ettől kezdve a Jiskra által kormányzott

hódításaival. A következő esztendőben, ki­

terület, valamint néhány fontosabb Erzsé­

használva a kettős királykoronázást követő

Ulászló

megválasztását

eredetileg

magyarországi zűrzavart, M u r á d szultán személyesen vonult Nándorfehérvár ost­ romára. A jól felszerelt és megerősített vég­ várat ugyan a Tallóci fivérek sikeresen megvédték, az o s t r o m mégis komoly fi­ gyelmeztetés volt a polgárháborúba merült országnak. Ráadásul egy évvel később, 1441 nyarán az o s z m á n o k ismét Szerbiába törtek, és elfoglalták a gazdag ezüstbányái­ ról híres N o v o b r d o városát. 1442-ben egy­ szerre érte támadás Erdélyt és Szlavóniát, ekkor a boszniai Szrebernik várát foglalták el az oszmánok. Az évről évre nagy erőkkel indított hadjáratok jelezték, hogy az osz­ mán-magyar szembenállás minőségileg más szakaszba lépett. Magyar oldalon a védelem szervezése két egységre tagolódott. Horvátország és Szlavónia Ulászló alatt is megmaradt a még Z s i g m o n d által kinevezett bánok, Tallóci M a t k ó , Frank és Petkó, valamint a legifjabb fivér, Jován vránai perjel kor­ mányzása alatt, a délkeleti határszakasz vi­ szont, a temesi ispánság, a Szörényi bánság és az erdélyi vajdaság, kiegészülve a nán­ dorfehérvári kapitánysággal, Hunyadi Já­ nos kezébe került. ( M i n d e m e tisztségei­ ben hivatalosan Újlaki Miklós volt a társa, de ő sem ekkor, sem később n e m foglalko­ zott személyesen a határvédelem ügyével.) H u n y a d i pályafutása korábbi szakaszában t ö b b délvidéki úr szolgálatában is megfor­ dult, jól ismerte tehát a határvidéki hadvi­ selés körülményeit. Míg azonban a Tallóci fivérek beérték az oszmán betörések lehe­ tőség szerinti kivédésével, Hunyadi kez­ dettől ellentámadásokkal próbálkozott, és fokozatosan egy nagyobb szabású ellenof­ fenzíva tervét dolgozta ki. 1441 késő nyarán az oszmán fősereg tá­ vozása után betört Szerbiába, ahol kisebb török csapatokat szórt szét. 1442 tavaszán egy török hadtest Mezid bég vezetésével váratlanul Erdélyre tört, de a támadás híré­ re Nándorfehérvár alól sietve visszatérő Hunyadi útját állta a zsákmánnyal meg­ rakva hátráló ellenségnek és súlyos veresé­ get mért rá. Ugyancsak komolyak voltak

Hunyadi János származása és ifjúsága Magyarország kormányzójának, az oszmánok elleni harc hősének nemcsak a származása, hanem még a születési ideje is máig el­ döntetlen viták tárgya. Ami utóbbit illeti, az 1395 és 1407 közötti évek bármelyike szóba jöhet születésének éveként, de ennél ponto­ sabbat már soha nem fogunk tudni. Származásáról a legtöbb „plety­ kát" Mátyás udvari történetírója, Antonio Bonfini hagyta ránk, aki szá­ mos kortárs szóbeszédet feljegyzett. Ezek egyike az, hogy Hunyadi János egyenesen Zsigmond király törvénytelen gyermeke lett volna. A híresztelést egyes feltételezések szerint maga Mátyás is táplálta, aki sok szempontból császári elődjét tekintette példaképének. Bonfini „hivatalos" verziójában a római Valerius nemzetségtől származtatta Mátyást, apjának általa is említett román eredete és a címerében szereplő holló alapján. Havasalföldi származásúnak mondja Hunyadit a kortárs Turóczi János, és román eredetűnek ismerték őt külföldön is. Román származását illetően ma már nincs kétség, annál inkább abban, pontosan honnan került Magyarország­ ra, illetve Zsigmond udvarába. Román történészek általában úgy vélik, hogy Hunyad megyei román kenéz családban született, a ma­ gyarok ellenben havasalföldi bojárszármazásúnak gondolják, aki esetleg rokonságban állt valamelyik vajdai családdal is (erre utalna, hogy egy ízben maga is használta a havasalföldi vajda címet). Hunyadi apja, Vajk mint udvari lovag 1409-ben kapta Zsigmondtól az erdélyi Hunyadvár uradalmát, ahol később felépült a család ma is látható nagyszerű vára. Fia, János ifjúkorában a nevezetes Ozorai Pipo, Lazarevics István szerb despota, majd Újlaki István macsói bán kíséretében tanulta ki a katonai mesterséget. 1430 táján került Zsigmond udvarába, és ebben az évben a király kíséretében hagyta el Magyarországot. 1431 és 1433 között bizonytalan ideig Filippo Maria Vísconti milánói herceg szolgálatában állt, majd az időközben császárrá koronázott Zsigmonddal együtt tért vissza Magyarországra 1434 őszén. Ezután, úgy tűnik, Tallóci Frank mellé került a Szörényi bánságba, és ekkor kezdte birtokai gyarapítását Komjáti mezőváros zálogbavételével. Zsigmond halála előtt még megfordult Csehor­ szágban is, végül Albert uralkodása alatt került szörényi bánként a bárók közé. Albert király 1439. szeptember 17-i oklevelét 58 báró és előkelő között még cím nélkül az 54. helyen, az V. László koroná­ zását érvénytelenítő 1440. június 29-i oklevelet már báróként 55 főúr között a 34. helyen erősítette meg az az ember, aki alig hat esztendő­ vel később Magyarország választott kormányzója lett.

azonban a magyar veszteségek, és holtan maradt a csatatéren az erdélyi püspök is. Még ugyanezen év őszén a csorba kiköszörülésére érkező ruméliai beglerbéget (az európai török seregek vezérét) állította

A középkori Baba Vida-erőd Vidinben Giuliano Cesarini bíboros, pápai legátus. Fametszet Hartmann Schedel Világkrónikájából, 7493

meg Hunyadi ezúttal társával, Újlaki Mik­

nyugati orientációját. Ők H u n y a d i offen­

lóssal együtt Erdély és Havasalföld hatá­

zív fellépésében visszatérést láttak I. Lajos

rán. Decemberben pedig egy villámgyors

dicsőséges balkáni politikájához, és szíve­

portya keretében Bulgáriába tört, ahol fel­

sen sorakoztak zászlói alá. H u n y a d i új t ö ­

égette Vidin városát.

rökpolitikája találkozott a vitatott legiti­

A vajda némiképp váratlan győzelmei

mitású Ulászló király céljaival. A mélyen

új fejezetet nyitottak az oszmánellenes küz­

katolikus Ulászlótól alkatilag sem állt tá­

delem történetében. Az új szakasz kulcs­

vol a keresztes h á b o r ú eszméjének fel­

figurája kétségkívül Hunyadi János volt.

élesztése, ráadásul a sikeres oszmánellenes

Származásával, pályafutásának korábbi ál­

harc bel- és külpolitikai téren is segített

lomásaival kapcsolatban sok a homály,

volna megszilárdítani tekintélyét. Végül

a legnagyobb rejtély mégis az, miképpen

Hunyadi m a l m á r a hajtotta a vizet a p á p a ­

került ez a máig ismeretlen származású

ság politikája is, amely é p p e n ekkor tette

udvari lovag néhány esztendő leforgá­ sa alatt az ország kormányzójának méltóságába. Üstökösszerű emel­ kedésében nyilván szerepet játszott, hogy a köznemesség széles rétegei nehezen viselték Zsigmond király defenzív honvédelmi politikáját és

az utolsó kísérletet arra, hogy fegyverrel kényszerítse ki a nyugati és a keleti egyház újraegyesítését. E kísérlet ideológiai lelke Giuliano Cesarini bíboros volt, aki H u n y a ­ diban vélte megtalálni a terv kivitelezésére alkalmas, kellően ambiciózus vezért. Ce­ sarini 1442 tavaszán érkezett M a g y a r o r ­

V. László képmása a Thuróczy-krónikából, 1488

szágra, azzal a nehéz feladattal, hogy Er­ zsébetet és Ulászlót kibékítve megteremtse egy nagy oszmánellenes hadjárat előfel­ tételeit. A legátus helyzetét megkönnyí­ tette, hogy ekkorra Erzsébetnek elfogyott a pénze, Ulászló seregei pedig előbb 1441 szeptemberében Jiskra ellen, majd a kö­ vetkező év elején Pozsony ostrománál is kudarcot vallottak. Ráadásul Brankovics György szerb despota, aki csak egy keresz­ tény koalíciótól remélhette országa vissza­ szerzését, ugyancsak Ulászlóhoz közeledett, akárcsak a Cillei grófok. Az oszmánellenes keresztes hadjárat R ó m a által táplált esz­ méjével nyíltan senki sem mert szembehe­ lyezkedni, még Habsburg Frigyes sem, így Erzsébet kül- és belpolitikailag elszigete­ lődött. Cesarini legátusnak így is kitartó munkával

sikerült

csak

megállapodásra

kényszerítenie, amit végül 1442. december 13-án kötöttek meg Győrben. Ennek értel­ mében Erzsébet megtarthatta az akkor birtokában lévő várakat és városokat, és egy külön közjegyzői oklevélben ü n n e p é ­ lyesen fenntartotta fia jogát a magyar trónhoz. A királyné, aki örökölte apja ural­ kodói habitusát és ambícióját, n e m tudta

feldolgozni a számára kudarccal felérő megállapodást, és december 17-én várat­ lanul elhunyt. Az ország megosztottsága Erzsébet halá­ lával sem szűnt meg. Az elárvult László III. Frigyes bécsújhelyi udvarában nevelke­ dett tovább, de Jiskra változatlanul az ő ne­ vében kormányozta az északkeleti ország-

A Hunyadiak egyszerűsített leszármazási táblája

Az Oszmán Birodalom, 1300-1490

részt. Az oszmánellenes hadjárat útjából

a szultán kénytelen lesz megosztani az

azonban elhárultak az akadályok. 1443 ké­

erőit. Érdekelt volt a támadásban az or­

ső telén vagy kora tavaszán Hunyadi egy

szágát vesztett szerb despota, Brankovics

újabb támadó portyát vezetett, ezúttal

György, valamint a Szerbia sorsán okkal

Szerbiába. Áprilisban a királyi tanács a két

megrémült bosnyák és havasalföldi ural­

erdélyi vajda, Hunyadi János és Újlaki

kodók. Cesarini bíboros közreműködé­

Miklós részvételével tartott ülést Budán,

se n y o m á n sikerült fegyverszünetre bírni

ahol előbb jobbágytelkenként fél, majd

a gyermek László legfőbb támogatóit, Fri­

a készülő oszmán támadásról értesülve egy

gyes királyt és Jiskrát, így Ulászló távol­

aranyforint adót vetettek ki a hadjárat

létében n e m kellett a polgárháború ki­

költségeire. A befolyó adóból Hunyadi ha­

újulásától tartani. Ennek ellenére Ulászló

ladéktalanul megkezdte egy sereg felszere­

jelentős erőket hagyott az ország biztosítá­

lését, amely a tervek szerint ősszel, az osz­

sára, amelyet távollétében úgynevezett vi­

mán hadműveleti idény végeztével lépett

káriusok kormányoztak Hédervári Lőrinc

volna ellenséges földre.

nádor és a főkancellár, Rozgonyi Simon

A helyzet sok szempontból kedvezőnek

egri püspök vezetésével.

t ű n t . Murád szultánnak nehézségei támad­

Akadtak azonban aggasztó jelek is. Ve­

tak Anatóliában a Karamán Emírséggel,

lence ugyan küldött pénzt és hadfelszere­

ami azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy

lést is, de a legfontosabb dologban, a hadi-

meg­

álló sereg, amely 1443 o k t ó b e r é b e n lépett

egyezni IV. Jenő pápával. Kevéssé t á m o ­

f l o t t a felszerelésében

nem

tudott

szerb földre, N i k á p o l y óta a legnagyobb

gatták a hadjárat g o n d o l a t á t a lengyel or­

n e m z e t k ö z i összefogás e r e d m é n y e k é n t állt

szágnagyok. Jóllehet, m i n t szó volt róla,

össze, és a továbbiakban is példa nélkül

Ulászló m a g y a r királlyá választását első­

m a r a d t a középkori Magyarország bukásáig.

sorban é p p e n az i n d o k o l t a , hogy a két or­

Mivel II. M u r á d szultán az o s z m á n se­

szág egyesült erővel vehesse föl a h a r c o t az

reg zömével

o s z m á n o k k a l , a frontvonaltól távol élő len­

a keresztény koalíciós seregnek csak a hát­

Kis-Ázsiában

volt

lekötve,

gyeleket a k ö z ö s h a r c g o n d o l a t a éppoly ke­

rahagyott helyőrségekkel és a határvidéki

véssé hevítette, m i n t a szavakban ugyan el­

bégek csapataival kellett számolnia. En­

szánt, de gyakorlati segítségre egyáltalán

nek megfelelően

nem hajlandó nyugat-európai udvarokat.

között k o m o l y ellenállásba, u t á n a viszont

M i n d e z e k ellenére az a m i n t e g y 25 0 0 0 -

több

30 000 főből, főleg m a g y a r o k b ó l és lengye­

Nis és Krusevac között a hadjárat egyetlen

lekből, kisebb részben pedig szerbekből,

nagyobb ütközetében H u n y a d i megverte

r o m á n o k b ó l , csehekből és bosnyákokból

a ruméliai beglerbég összevont csapatait.

kisebb

Nis városáig n e m üt­

összecsapás

után,

valahol

A krusevaci szerb kolostor

det vezető Hunyadi ennek ellenére decem­ ber 12-én megpróbált áttörni az északabb­ ra fekvő Zlatica-hágón, de kísérlete si­ kertelen maradt. Ulászló király december közepén kiadta a visszavonulási parancsot. A visszafelé vezető ú t o n , j a n u á r 2-án a ku­ novicai szorosban H u n y a d i megfutamított egy kisebb üldöző sereget, j a n u á r végén pe­ dig a végkimerülés határán lévő sereg be­ vonult Nándorfehérvárra. A hosszú hadjárat jelentőségét n e m az elfoglalt területek nagyságában vagy a le­ győzött

ellenséges seregek erejében

kell

keresnünk. Sokkal inkább abban, hogy megingatta az o s z m á n o k legyőzhetetlen­ ségének mítoszát. A puszta tény, hogy egy keresztény hadsereg mélyen behatolt az Oszmán Birodalom területére, és o n n a n nagyobb veszteségek nélkül, győzedelmesen tért vissza, ismét megerősítette az e u r ó p a i összefogás g o n d o l a t á t . A veszéllyel maga M u r á d szultán is tisztában volt, ezért a had­ járat után a diplomácia eszközeivel igyeke­ zett megakadályozni egy újabb keresztény koalíció megalakulását. F o n t o s azonban látni, hogy a m i n t k o r á b b a n , úgy 1443-ban sem sikerült felmérni az O s z m á n Biroda­ l o m valódi erejét, és a látszólag k ö n n y e n kivívott diadal olyan illúziókba ringatta a magyar u d v a r t és szövetségeseit, amelyek n é h á n y h ó n a p p a l később katasztrófához vezettek. Hunyadi János képmása a Thuróczy-krónikából, 1488

A keresztény sereg november 22-én foglal­

A sikeres hadjárat fő nyertese H u n y a d i

ta el Pirotot, majd a h ó n a p végén bevonult

mellett - aki ezzel alapozta m e g e u r ó p a i

Szófiába.

hírnevét - Ulászló király volt, akinek bel-

Bár Hunyadi a saját állítása szerint Szó­

és külpolitikai helyzete egy csapásra meg­

fiából az Oszmán Birodalom akkori fővá­

szilárdult. Ennek jeleként az 1444. áprilisi

rosa, Drinápoly ellen akart vonulni, erre

budai országgyűlésen egy sor fontos ha­

m á r n e m nyílt komoly esély. Időközben

tározattal próbálta m e g t e r e m t e n i a h a t é ­

ugyanis M u r á d szultán békét kötött Kis-

kony

Ázsiában,

akadály nélkül

Mindenekelőtt kötelezte valamennyi jelen­

átkelt a tengerszorosokon. Nyílt csata vál­

lévő főpapot, b á r ó t és nemest, hogy távol­

lalása helyett megelégedett azzal, hogy le­

lévő társaikkal egyetemben újítsák meg a ki­

zárja és torlaszokkal megerősítse a Balkán­

rálynak tett hűségesküjüket. Egyszersmind

és

csapataival

királyi

kormányzás

előfeltételeit.

hegység szorosait. A keresztények helyzetét

kilátásba helyezte, hogy akik p ü n k ö s d n a p ­

nehezítette, hogy az idő hidegre fordult,

jáig visszatérnek a hűségére, azok vissza­

a sereg ellátása egyre nehezebbé vált, rá­

kapják birtokaikat, azokét viszont, akik ki­

adásul a táborban lópestis tört ki. Az elővé­

tartanak László mellett, e l a d o m á n y o z z á k .

Országgyűlési határozat szögezte le, hogy

cei, b u r g u n d i és pápai hajóhad felszerelé­

a királynak korlátlan szabadságában áll fő­

se, amely képes lett volna lezárni a ten­

tisztviselőit kinevezni és tetszése szerint

gerszorosokat. Ugyancsak jó esély kí­

elbocsátani. Ugyancsak elrendelték a ki­

nálkozott Brankovics szerb despota,

rályi jövedelmek visszavételét, a m a g á n ­

a bizánci császár, valamint az albán

pénzverés megszüntetését, és egy sor in­

Kasztrióta

tézkedés volt hivatva garantálni a jogbiz­

csatlakozására. Egy ilyen széles kö­

György

(Szkander bég)

tonság helyreállítását. Az országgyűlés után

rű balkáni koalíció olyan sok fronton

újra kezdték m u n k á j u k a t a csaknem négy

kötötte volna le az oszmán erőket, hogy

éve szünetelő k ö z p o n t i bíróságok, és meg­

a birodalom valóban válságos helyzetbe

indult a politikai konszolidáció, amely el­

kerülhetett. Ezt azonban a szultán is tisztán

vezethetett volna az ország h ő n áhított

látta.

egységesüléséhez. H o g y n e m így történt, főképp a legátusnak és H u n y a d i n a k volt köszönhető.

Ennek megfelelően kapcsolatba lépett apósával, Brankovics Györggyel, és fel­ ajánlotta neki Szerbiát, amennyiben meg­

A hosszú hadjárat sikerén felbuzdulva

akadályozza a keresztény offenzívát. A des­

ugyanis Cesarini bíboros haladéktalanul

pota, aki jól ismerte Hunyadi hírvágyát,

új, ezúttal d ö n t ő hadjárat indítására akarta

hatalmas magyarországi birtokait kínál­

rábeszélni Ulászlót. A sikerre éhes fiatal ki­

ta a vajdának közbenjárásáért cserében.

rály 1444 áprilisában, az országgyűlés alatt

A tárgyalások, melyeket egy szerb követ

esküvel ígérte a legátusnak, hogy még a nyá­

folytatott Ulászló király nevében - de n e m

ron hadat vezet „a hiteden törökök kiirtá­

biztos, hogy a tudtával - június közepén

sára". Bár lengyel oldalról még a korábbi­

eredményre vezettek. M u r á d szultán vállal­

nál is jobban ellenezték az újabb támadást,

ta, hogy visszaadja Brankovicsnak Szerbiát,

egy nagyon fontos szempontból sikerült

szabadon engedi a fiait, és még hadisarcot

előrelépni: megkezdődött egy közös velen­

is fizet a magyar királynak. A fegyverszünet

I. Ulászló pénze

Nándorfehérvár (Belgrád) vára

Kasztrióta György, a legendás Szkander bég. Rézmetszet, 1600

oszmán ajánlatot szegedi táborában. Az ajánlat annyira kedvező volt, hogy a ma­ gyar országnagyok az elfogadását javasol­ ták. Cesarini bíboros azonban, aki n e m volt hajlandó elállni tervétől, keresztülhúz­ ta m i n d a magyar bárók, m i n d a szultán számításait. Építve H u n y a d i nagyravágyá­ sára, az elfoglalandó Bulgária királyságát ígértette neki a királlyal, Ulászlóval pe­ dig megismételtette áprilisi esküjét, egyben előre érvénytelenítve m i n d e n megkötendő szerződést a szultánnal vagy annak köve­ teivel.

A

rosszhiszemű

színjáték

csúcs­

pontján, i m m á r Váradon, Hunyadi János a magyar király nevében letette az esküt a békeszerződés pontjaira. Az oszmánok, mit sem tudva Ulászló „preventív" esküjé­ ről, a kijelölt időn belül kiürítették Szend­ rőt és a többi várat, miközben keresztény oldalon tovább folytak az előkészületek. A „hitetleneknek" tett eskü megszegése nyolc nappal azután lépett volna érvénybe, hogy Ulászló király esküvel megerősíti. M u r á d annyira biztos volt az ajánlat elfo­ gadásában, hogy miután maga már július 12-én letette az esküt, és útnak indította követeit, csapataival átkelt Anatóliába. Velencei gályák. Városkép részlete, 1495

Augusztusban Ulászló király már a had­ ra kelt magyar sereg élén hallgatta meg az

oszmán oldalon sem volt ismeretlen gya­ korlat. Később a magyarok n e m ok nélkül panaszkodtak arra, hogy „hivatalos" béke idején az állandó t ö r ö k portyák m i a t t job­ ban pusztult az ország, m i n t egy deklarált h á b o r ú b a n . A katasztrófát 1444-ben sem a hamis eskü okozta, h a n e m az, hogy ma­ guk a tárgyalások szétzilálták az oly ígére­

tesnek t ű n ő koalíciót.

II. Mehmed török szultán képmása az úgynevezett Szeráj-albumtoóV, 75. századvége

Az t e r m é s z e t e s ,

hogy országának visszaszerzését követően Brankovics despota m e g t a g a d t a a hadjá­ ratban t ö r t é n ő részvételt. Mi t ö b b , o s z m á n retorzióktól tartva Kasztrióta György al­ bán csapatait sem engedte át a területén. A legnagyobb p r o b l é m á t mégis az jelentet­ te, hogy az elbizonytalanodott velencei­ b u r g u n d i flotta m i n d ö s s z e kéttucat gályát számlált, amelyekkel a két tengerszoros le­ zárása eleve reménytelen feladat volt. Mind­ ezek fényében n e m túlzás azt m o n d a n i , hogy az a mintegy 15 000, z ö m m e l magyar lovas, akikhez m é g n é h á n y ezer r o m á n csatlakozott ú t k ö z b e n , a győzelem m i n d e n reménye nélkül lépett o s z m á n területre 1444. szeptember végén. A hadjárat sikere egyébként is h á r o m , egymásból

következő

feltétel

teljesülé­

sén alapult: a flotta lezárja a Boszporuszt és a Hellészpontoszt (Dardanellákat), így a szultán képtelen lesz ázsiai csapatait át­ szállítani Európába, végül a t á m a d ó k ezt

volt az átkelés megakadályozására. A gá­

kihasználva elfoglalják az O s z m á n Biroda­

lyák navigálását az erős szél is nehezítette,

lom fővárosát. A k a t o n a i vereség politikai

így n e m meglepő, hogy M u r á d , egyes hírek

válsághoz vezet, ami, akárcsak T i m u r Lenk

szerint bérelt genovai hajókon, k ö n n y e d é n

támadása idején, megbénítja a birodalmat,

átszállította csapatait a szorosokon.

s közben újjá lehet szervezni a balkáni ke­

Ettől kezdve gyorsan peregtek az esemé­

resztény államokat. A tervnek megfelelően

nyek. A Drinápolyból Dobrudzsába veze­

a csaknem kizárólag lovasokból álló sereg

tő főúton előrenyomuló o s z m á n hadsereg

a D u n a m e n t é n vonult Nikápoly irányá­

Provadijánál a keresztények hátába került,

ban, hogy a hosszú hegyi menetelés nehéz­

és elzárta a visszavonulás útját. Bár t ö b b e n ,

ségeit elkerülje, majd délnek fordulva gyors

köztük Cesarini

menettel elfoglalja Drinápolyt. Űtközben

hogy szekérvárba zárkózva védekezzenek,

legátus,

azt javasolták,

a minél gyorsabb előrenyomulás érdeké­

Hunyadi az egyetlen reális alternatíva, a tá­

ben várostromokkal n e m is bajlódtak.

madás mellett d ö n t ö t t . 1444. november

Az események eleinte igazolták a keresz­ tények várakozásait. Drinápolyban pánik tört ki, a lakosság egy része menekült, s az időközben t r ó n r a lépett ifjú II. M e h m e d kormányzatának vezetői egymással mara­ kodtak. E hírre M u r á d szultán ismét maga vette kezébe a hatalmat, és ázsiai csapa­ taival azonnal megindult a szorosok felé. Tekintve, hogy a Hellészpontoszt tizenöt, a Boszporuszt pedig mindössze hat szövet­ séges gálya őrizte úgy, hogy mindkét partot az oszmán tüzérség ellenőrizte, esély sem

10-én a várnai öbölben a túlerőben lévő oszmánok súlyos vereséget mértek a ma­ gyar seregre. A több ezer névtelen áldozat mellett holtan maradt a csatatéren a legá­ tus, Rozgonyi Simon kancellár és Bátori István volt országbíró is.

Mindez per­

sze keveset számított amellett, hogy életét vesztette maga a király, az alig húszeszten­ dős Ulászló is. A hazafelé menekülő H u ­ nyadit a havasalföldi vajda foglyul ejtette, de Hédervári nádor fenyegetésére hamaro­ san szabadon engedte.

A rendek Európában és Magyarországon A középkor társadalma területi, jogi, foglalkozási és más

hozatalában, és nem csupán a királyi akarat passzív vég­

alapon egymástól elkülönült kisebb-nagyobb embercso­

rehajtói voltak többé. A későbbi „harmadik rend" képvise­

portok szövedéke volt. E csoportokat leggyakrabban a la­

letében alkalmanként azokat találjuk az országgyűlése­

tin ordo szóval jelölték, amelyet magyarul rendnek szok­

ken, akik testületként ugyanolyan jogon birtokoltak,

tunk fordítani. A középkor embere a társadalmat kizárólag

mint a nemesek, vagyis a szabad királyi városokat.

hierarchikusan tudta elképzelni, amelyen belül mindenki­

A városok követeit többször is meghívták az országgyű­

nek megvan a maga Istentől kijelölt helye. Az egyénekből

lésekre, de, mivel érdekeik alapvetően eltértek a másik két

összeálló csoportok sajátos funkcióján alapult a társada­

rend érdekeitől, a rendszeres megjelenésre nem töreked­

lom organikus felfogása, amely utóbbit az emberi testhez,

tek. Magyarországon a városok egyébként is gyengék

az egyes csoportokat pedig annak tagjaihoz hasonlította.

és szegények voltak nyugat-európai társaikhoz képest,

A kései középkor népszerű nőírója, Christine de Pisán

így az uralkodó sem tudta őket ellensúlyként használni

metaforájában (amelynek számtalan más változata Is is­

a nemességgel szemben, ezért nem is törekedett rá,

mert) például a fej jelképezi a királyt, a karok a nemessé­

hogy bevonja őket az országgyűlés munkájába.

get, a has és a lábak pedig a „köznépet". Egy másik kor­

A magyar rendi állam több olyan sajátosságot mutat,

társ író, Philippe de Meziéres finomabb osztályozást talált

amelyek világosan megkülönböztetik Európa más orszá­

ki, amikor a nemesebb szervek mellett a hasat és a belső

gaitól. Az egyház ugyancsak szegény volt például Fran­

szerveket a kincstárnak tartotta fenn, a combokat a gaz­

ciaországhoz vagy Itáliához képest, és a felső klérust óriá­

dag polgároknak és kereskedőknek feleltette meg, a láb­

si szakadék választotta el az alsópapságtól. Az egyházi

szárakat az iparosoknak és a lábfejeket a parasztoknak.

rendet ezért az országgyűléseken a püspökök, valamint

Magyarországon fejlett politikai irodalom hiányában ha­

néhány gazdagabb prépost és apát képviselte, akik

sonló metaforákat nem találunk, de gyakran használták

egyébként is tagjai voltak a királyi tanácsnak. Ők együtt

például az ország tagja (membrum regni) kifejezést egyes

tárgyaltak a világi bárókkal, akik, akárcsak Angliában, sze­

személyekkel, társadalmi csoportokkal vagy városokkal

mélyre szóló meghívót kaptak az országgyűlésekre. Mivel

kapcsolatban.

a bárók többsége a nagybirtokosok közül került ki, illetve

A középkori rendek legalapvetőbb jellemvonása az volt, hogy azonos jogállású személyeket foglaltak magukban, és ebben a tág értelemben a legkülönbözőbb társadalmi csoportokra alkalmazták az egyházi rendtől a parasztokig. Amikor azonban a késő középkori rendekről beszélünk, elsősorban azokat értjük alatta, akik jogot formáltak arra, hogy az országgyűléseken beleszóljanak az állam irányí­ tásába. Ez Európa legtöbb országában és Magyarorszá­ gon is a társadalom ősi hármas felosztásának első két csoportját, az imádkozókat (oratores) és a harcolókat (bellatores), vagyis a klérust és a nemességet foglalta magában. Csak a papság és a nemesség tartozott min­ den megszorítás nélkül a politikai társadalomhoz, e két rend tagjai rendelkeztek személyenként is a politikai cse­ lekvés jogával. A klérus sajátos szervezetéből és felada­ taiból adódóan mindig is a társadalom többi részétől elkü­ lönült rendként lépett fel, nemesi rendről azonban politikai értelemben csak akkortól beszélhetünk, amióta a neme­ sek fejenként vagy követeik útján a rendszeresen tartott országgyűléseken valóban részt vettek a törvények meg­

a nem nagybirtokos bárók hivatalviselésük alatt általában azzá váltak, a 15. század folyamán a jogilag egy és oszt­ hatatlan nemességen belül a „mágnások" rétege fokoza­ tosan elkülönült a köznemesség tömegeitől. Utóbbiakat általában választott követek képviselték a gyűléseken, alkalmanként azonban fejenként jelentek meg. A köz­ nemesség sem volt azonban egységes: a több száz job­ bágycsaláddal rendelkező gazdag birtokosokat valósá­ gos szakadék választotta el egytelkes társaiktól, akik a nemesség túlnyomó többségét alkották. A „vitézlő" (egregius) tiszteleti címmel megkülönböztetett tehetős nemesek bárói patrónusaik révén vagy saját jogon egyéb­ ként is utat találtak a királyhoz, és az országgyűléseken is általában ők közvetítették szegényebb társaik óhajait. A hatalmas gazdasági és társadalmi különbségek dacára a köznemesség testületileg szívósan védte leg­ szegényebb tagjaínak kiváltságait is a királyi hatalom és a bárók támadásaival szemben, és így a legnyomorul­ tabb bocskoros atyafit is szinte átjárhatatlan fal válasz­ totta el a leggazdagabb mezővárosi jobbágytól.

Hunyadi János, a kormányzó

A király,

I.

Ulászló

halála

nyomán

ugyanaz a helyzet állt elő, m i n t 1440

la, hogy bárki jelöltségét k o m o l y a n meg­ vitatták volna.

februárjában: a törvényesen meg­ k o r o n á z o t t V. László ugyan m á r ö t ö d i k évében járt, de u g y a n ú g y n e m volt alkal­ m a s a személyes u r a l k o d á s r a , m i n t ötödfél évvel k o r á b b a n . A tragédia és a felelős d ö n ­ tés szükségessége viszont közelebb h o z t a a k o r á b b i politikai ellenfeleket. 1445 feb­ ruárjában Szécsi D é n e s esztergomi érsek, Hédervári Lőrinc n á d o r és a két erdélyi vajda, H u n y a d i János és Újlaki Miklós együtt h i r d e t t e k országgyűlést április h ó ­ n a p r a Pestre, h o g y o t t az előállt helyzetről tanácskozzanak. Rozgonyi György ország­ bíró eközben Jiskrával tárgyalt, hogy leg­ alább

az országgyűlés összeüléséig elejét

vegyék az ellenségeskedések kiújulásának. Az országgyűlés végül 1445. május ele­ jén h o z t a m e g határozatait. M i n d e n e k e l ő t t leszögezték, hogy ha Ulászló király május 30-ig n e m tér vissza, vagy a Lengyelország­ ba k ü l d ö t t követek n e m h o z n a k biztos hírt életben maradásáról, akkor egyetemlege­ sen a néhai Albert király fiát, Lászlót isme­ rik el uralkodójuknak. De csak akkor, ha Frigyes király a gyermeket és a Szent Koro­ nát is kiadja kezéből. Ha n e m , megtagad­ ják az engedelmességet Lászlónak, és a ki­ rályság

„helyzetének

és

szükségletének

megfelelően" új király választásáról gon­

Az

ország

kormányzását,

akár­

csak k o r á b b a n a király távollétében, vikáriusokra bízták, akik a legfőbb méltóságviselők ( n á d o r , országbí­ r ó , erdélyi vajda) közül kerültek ki. A király bírói hatalmát elvileg az ország közössége

(universitas)

gya-

korolta. Az okleveleket a „főpapok, bárók, előkelők és n e m e s e k " , h a g y o m á ­ nyos elnevezéssel az országos tanács nevé­ ben

bocsátották

ki,

rájuk

„Magyaror­

szág közösségének pecsétje" került. Ez ter­ mészetesen n e m volt egyéb jogi fikciónál, a pecsétet valójában Agmándi Péter váci p ü s p ö k őrizte, m i n t az országtanács kan­ cellárja. Az operatív k o r m á n y z a t i d ö n t é ­ sek meghozatalában ugyanazok a főpapok és

főurak vettek

részt,

akik k o r á b b a n

Ulászló tanácsát alkották, kiegészülve n é ­ hány ellenpárti társukkal. Az ilyen d ö n ­ tésekre csupán az okleveleken szereplő „a prelátusok és bárók tanácsából" jegyzet utal, de hogy alkalmanként kiket kell m ö ­ götte látnunk, n e m tudjuk. Az viszont biz­ tos, hogy bár az országos tanács saját állí­ tása szerint a „király hatalmát és hivatalát" gyakorolta, hosszú távon n e m volt alkal­ mas arra, hogy egy törvényes uralkodó hiá­ nyát pótolja.

doskodnak. Az előállt p r o b l é m á r a valójá­

A belső rend helyreállítására hét kapi­

b a n aligha volt megoldás. Előre látha­

tányt választottak, akik között négy régió­

tó volt, hogy Frigyes n e m fogja átengedni

ra osztották az országot. A kapitányoknak,

a gyermeket, de ha m e g t e n n é is, az osztrá­

akik között H u n y a d i és Újlaki, valamint

kok és a csehek ugyanolyan joggal követel­

Rozgonyi György, Bebek Imre, Ország Mi­

nék maguknak, m i n t a magyarok. Másrészt

hály és Szentmiklósi Pongrác mellett Jisk­

olyan uralkodójelölt sem mutatkozott, sem

ra is helyet kapott, elsősorban az engedély

bel-, sem külföldön, aki képes és hajlandó

nélkül épített erősségek lerombolásánál

is volna a nemzet erőit egyesíteni és az osz­

kellett k ö z r e m ű k ö d n i ü k , de általában egy­

m á n o k ellen fordítani. N e m is t u d u n k ró­

fajta „ k a r h a t a l o m k é n t " szolgáltak az igaz-

"Magyarország közősségének pecsétje", 1445

ságszolgáltatás hatékonyabbá téte­

ték meg, a gyakorlatban csupán néhány

szerint például Újlaki Miklósnak

hónapig m ű k ö d ö t t .

mint kapitánynak a Duna másik

A magyar követek 1445 szeptemberében

oldalán, vagyis a mai D u n á n t ú l o n

érkeztek Bécsbe, hogy megismerjék Habs­

kellett

panaszosnak

burg Frigyes feltételeit. Újlaki Miklós, aki

igazságot szolgáltatnia". Mivel ke­

az újszülött Lászlót egykor Fehérvárott lo­

III. Frigyes és kísérete, 1442. Illusztráció a Berni Krónikából, 1470

„minden

vés kivétellel maguk is alaposan

vaggá ütötte, a lováról sem volt hajlandó

kivették a részüket a zavaros idők­

leszállni, hogy a királyt üdvözölje. Frigyes

ben

Boltozati zárókő az Újlaki család címerével, 15. század második fele

és bár hivatalosan csak 1447-ben szüntet­

le érdekében. Egy oklevél szavai

jogtalanságokból,

úgy képzelte, hogy a gyermek László az is­

aligha gondolta bárki is komolyan,

elkövetett

mételt koronázás után továbbra is az ő fel­

hogy éppen a kapitányok fognak igazsá­

ügyelete alatt m a r a d n a , és a Szent Koro­

got szolgáltatni. A rendelkezés a tényleges

nával együtt Pozsonyba költözne, amelyet

helyzetet tükröző szükségmegoldás volt,

a magyarok ebből a célból átadnak neki.

A magyar követek ezzel szemben azt ja­ vasolták, hogy az újabb

(többek szerint

egyébként is fölösleges) k o r o n á z á s Fehér­ váron történjen, a m i u t á n László visszatér­ het Frigyeshez, a Szent Korona viszont a ma­ gyar vikáriusok őrizetében m a r a d n a , m i n t ­ egy megosztva a két fél között a főhatalom két „alkotórészét". A tárgyalások Frigyes konokságán zátonyra futottak, és n e m lát­ szott, milyen szél l e n d í t h e t n é őket tovább. A válaszra n e m kellett sokáig várni. 1445 végére Magyarországon (Jiskra ter­ ritóriumát n e m számítva) h á r o m politikai központ alakult ki, de csak kettő volt ké­ pes a gyakorlati cselekvésre. Az első, ame­ lyet a nádor, Hédervári Lőrinc vezetett, ko­ molyan véve a májusi határozatot, új király választása mellett szállt síkra. Legfontosabb hívei Guti Ország Mihály és Szentmiklósi Pongrác voltak, de egy rövid ideig csatla­ kozott hozzájuk Újlaki Miklós is. Amint azonban kiderült, hogy nincs olyan jelölt, aki mögött egyetemesen felsorakoznának, Újlaki jó érzékkel vajdatársához, Hunyadi Jánoshoz pártolt. Ők ketten titokban meg­ állapodtak Frigyes királlyal, szabad kezet kaptak Magyarországon, cserében lemond­ tak Lászlóról és a koronáról is. Hozzájuk csatlakozott Brankovics György szerb des­ pota is, akivel Hunyadi rendezte 1444-ben megromlott viszonyát. A harmadik köz­ p o n t Szlavóniában jött létre: itt Tallóci Matkó halála után Cillei Ulrik elfoglalta a zágrábi püspökség és a vránai perjelség várait, és felvette a szlavón báni címet. Cillei, a gyermek László nagybátyja, vala­ mint Hunyadi nyíltan az ország feletti ura­ lomra törtek, ellentétük szükségszerűen ve­ zetett nyílt összecsapáshoz. Az, hogy Cillei Ulrik gróf m i n t a király legközelebbi rokona beleszólást igényelt az ország irányításába, helyzetét és családja évszázados hagyományait tekintve is ter­ mészetesnek m o n d h a t ó . Hunyadi János viszont rövid, de elképesztően meredek pályát befutva vált Cillei méltó ellenfelévé. Emelkedése két forrásból táplálkozott. Az egyik az erdélyi vajdaság, amelyet Ulászló

királytól kapott. A vajda m i n d i g is az or­ szág legfontosabb méltóságai közé tarto­ zott, nagy területen gyakorolt jelentős ka­

A pozsonyi Szent Márton­ plébániatemplom gótikus szentélye

tonai és bírói hatalmat. Hunyadi azonban ezt a hatalmat kezdettől tovább bőví­ tette, mintegy a magáénak tekintette, és Ulászló halála után a királyi jog további elemeivel (például az egy­ házi javadalmak betöltése) b ő ­ vítette. Vajdai hatalmához járult - a várnai csatavesztés ellenére is a törökverő nimbusza, amely euró­ pai elismertséget biztosított számá­ ra, s ennek a magyar belpolitikában is mindig hasznát látta. Annál is inkább, mert e hírnév erősítésén és terjesztésén egy

Cillei Ulrik pecsétje. 1454

A Cilleiek Magyarországon

Cilleit megtörni, és Hunyadi kénytelen volt eredmény nélkül hazatérni. A hadra kelt sereg arra viszont alkalmas volt, hogy

A stájerországi Cillei család a ma Szlovéniában fekvő Celje (Cilii) vá­ rosáról nyerte nevét. 1341 -ben Bajor Lajos császártól kapták a grófi rangot, és már a század második felében közelebbi kapcsolatba ke­ rültek Magyarországgal. I. Hermán és a fivére, Ulrik részt vettek Nagy Lajos király balkáni hadjárataiban, sőt Hermán gróf házassága révén a magyar király sógora lett. A család nemzetközi tekintélyének jele, hogy Ulrik fia, Vilmos III. Kázmér lengyel király egyik lányát vette feleségül, és III. Ulászló második felesége (Anjou Hedvig halála után) ugyancsak Cillei lány volt. Első magyarországi birtokaikat a Nagy Lajos halálát követő zivataros években szerezték, igazi hatalmukat azonban II. Hermán gróf alapozta meg, akinek leányát, Borbálát Luxemburgi Zsigmond vette feleségül. Zsigmondtól kapták a Várasd megye nagyobbik részét magában foglaló Zagorjét, amely ugyancsak bekerült grófi címükbe. Ortenburg grófság megszerzésével vált teljes­ sé a címük, és miután Zsigmond Cillei Frigyest és Ulrikot 1436-ban bi­ rodalmi fejedelmekké tette (vagyis kivette őket közvetlen hűbéruraik, a Habsburgok hatalma alól), Isten kegyelméből Cilii, Ortenburg és Zagorje grófjainak címezték magukat. A család utolsó tagja, Ulrik ha­ talmas birtokaira és királyi rokonságára támaszkodva egyre nagyobb szerepet játszott a magyar belpolitikában, szuverén uralkodóként önálló külpolitikát folytatott. Halálával kihalt a Cillei család, birodalmi birtokaira III. Frigyes tette rá a kezét, míg magyarországi uradalmai­ nak többségét egykori zsoldosvezére, Jan Vitovec szerezte meg.

reá támaszkodva Hunyadi hivatalosan is átvegye az ország fölötti hatalmat. Már a hadjárat folyamán felvette a „magyar és szlavón királyságok kapitánya és általános helytartója" címet, majd a sereg élén vo­ nult Budára, ahol kész tények elé állította az országgyűlésen megjelent rendeket. A kész tények egy öt pontból álló terveze­ tet jelentettek, amelynek legfontosabb ele­ me kormányzó választását rendelte el. A to­ vábbi pontok előírták a zavaros időkben elfoglalt

birtokok és egyházi javadalmak

visszaadását, utasították a főméltóságokat hivatalaik letételére, valamint elrendelték a magánföldesúri ligák (politikai jellegű, de magánjogi Az

szövetségek)

országgyűlés

érvénytelenítését.

résztvevői

megesküdtek

a fenti pontok megtartására, és ezzel jóvá is hagyták Hunyadi előzetes forgatókönyvét. 1446. június 6-án a rendek László király kiskorúságának idejére kormányzóvá vá­ lasztották Hunyadi Jánost. Ő, bár magát méltatlannak ítélte a megtiszteltetésre, az esküre hivatkozva n e m t u d o t t kitérni a vál­

nagy jövő előtt álló humanista dolgozott,

laira helyezett súlyos teher alól. A jövőbeli

jelesül Vitéz János, akinek a vajda maga

viták elkerülése érdekében mindjárt meg is

járta ki a váradi püspökséget. A hadvezé­ ri hírnév és a vajdai hatalom kiegészültek a Brankovics Györgytől megszerzett hatal­ mas birtokokkal, s együtt alapot biztosítot­ tak az ország kormányzásához, amire H u ­ nyadi kezdettől készült. Hunyadi az 1446 márciusában Fehérvárott tartott országgyűlés után először fegyverrel próbált leszámolni Cilleivel. Név­ leg az országos tanács által meghatalma­ zott kapitányként járt el, de meg sem pró­ bálkozott Szlavónia elfoglalásával. Seregét a stájerországi Cillei-birtokok ellen vezet­ te, melyeket a már említett Jan Vitovec védelmezett. Mivel a cseh kapitány kitért a nyílt összecsapás elől, a hadjárat lényegé­ ben kimerült a birtokok prédálásában, Vitéz János arcképe a Tribrachus-kódexben

amit aztán visszafelé a Muraköz feldúlásával f o l y t a t t a k . Így persze nem lehetett

határozták, mit tehet és m i t n e m a kor­

szolgálatokért azonnali jutalmat vár

mányzó. M i u t á n leszögezték, hogy királyi

tak. (Más kérdés, hogy a királyi

hatalmat gyakorol, ezt a h a t a l m a t h á r o m fontos p o n t b a n korlátozták. Előírták, hogy harminckét jobbágyteleknél nagyobb bir­ tokot n e m a d o m á n y o z h a t , az országlako­ sok, vagyis az országgyűlés tanácsa nélkül n e m gyakorolhat kegyelmet, végül a tanács, vagyis a főpapok és b á r ó k jóváhagyása nél­ kül n e m a d o m á n y o z h a t nagyobb egyházi javadalmat (püspökséget vagy apátságot). Ezzel a királyi h a t a l o m gyakorlásának leg­ fontosabb eszközeit vették el a kormányzó­ tól, és eleve b e h a t á r o l t á k mozgásterét. A ki­ rályi jövedelmek felhasználásáról ugyancsak az országos

tanácsnak kellett

döntenie.

A királyi bíróságok helyett egyfajta rendi bírói tanácsot állítottak fel, melynek a kor­ mányzó vezetése alatt a n á d o r , az országbí­ ró, két-két főpap és világi b á r ó mellett hat köznemes lett tagja. A bírósági nyolcado­ kon kívül viszont a négytagú kormányzói

kegy gyakorlásának egyéb, a dek­ r é t u m b a n említés nélkül hagyott eszközeivel, például a vásártar­ tási vagy pallosjog a d o m á n y o ­ zásával némileg tágítani tudta mozgásterét.) Ráadásul Hunya­ di

közismert

hatalomvágya

és

k o m p r o m i s s z u m r a való képtelen­ sége tovább nehezítette az együtt­ működést a régi bárói családok tagjai val, akik le is nézték a parvenü kormányzót. Hunyadinak n e m volt udvara, ezért az ud­ vari méltóságok be sem voltak töltve, egyet­

Hunyadi János kormányzói pecsétje, 1449

len kancelláriája a m i n d e n n a p i ügyek inté­ zéséhez szükséges írásbeli adminisztrációt intézte.

Részlet Enea Silvio Piccolomini 1446. március 6-i leveléből

tanácsnak (egy b á r ó , egy főpap és két köz­ nemes) csupán panaszok meghallgatására és kivizsgálására volt joga. A kormányzó szabadon beléphetett valamennyi királyi és királynéi városba és várba, de ezek egy je­ lentős része Jiskra kezén volt, az ő területére pedig legfeljebb fegyverrel mehetett volna. Szintén n e m érvényesült a k o r m á n y z ó ha­ talma Szlavóniában, ahol a két Cillei gyako­ rolta a báni jogokat. A kormányzói h a t a l o m területi és elvi korlátai eleve lehetetlenné tették, hogy H u ­ nyadi maradéktalanul megfeleljen egyetlen írásban rögzített kötelességének: az ország védelmének. A leggazdagabb királyi váro­ sok és a bányavárosok többsége Jiskrának adózott, őt segítette kölcsönökkel, az adó­ behajtás az ország más területein is akado­ zott. A bárók jelentős része n e m szimpati­ zált Hunyadival, vagy egyenesen féltékeny volt rá, és ezért n e m igyekezett megkönnyí­ teni a kormányzás munkáját. Adományo­ zási jogkörének megkurtítása miatt a kor­ mányzó a köznemesség soraiból sem tudott o d a a d ó híveket toborozni

magának egy

olyan korban, amikor a gyakran kockázatos

„Miután Miklós erdélyi vajda [ti. Újlaki] visszatért Magyarországra, mindent elkövetett, hogy az országlakosok elszakadjanak Lászlótól, de semmilyen módon nem ért célt. Ezért szövetségre lépett a másik vajdával, [Hunyadi] Jánossal, és megígérték egymásnak, hogy László jogait megvédik, majd titokban követeket küldtek királyunkhoz [Frigyeshez], aki megerősítette őket hivatalaikban, sőt felhatalmazta őket, hogy a többi országlakost is visszavezessék László hűségére, és ha kell, megerősítsék azokat méltóságaikban és hivatalaikban. Vé­ gül országgyűlést hirdettek Székesfehérvárra, ahol már sokan meg is jelentek, és várják a többieket. Lőrinc nádor azonban, folytatva mes­ terkedéseit, miután rájött, hogy a lengyel színjátékból nem tud több hasznot húzni - ugyanis a lengyel király haláláról mindenki meg van már győződve, mert a hazugság hamar lelepleződik - a csalásnak újabb módját eszelte ki. A nép körében ugyanis azt a híresztelést ter­ jeszti, hogy már meg is állapodott Burgundia hercegével arról, hogy az hajón elküldi a fiát Magyarországra. A megegyezést állítólag egy bizonyos spanyol közvetítette, aki Fülöp hercegnek a szorosokba kül­ dött flottáját vezette, és Rómába menet járt Magyarországon. Senki sincs már azonban, aki a nádornak hinne, és ennyi hazugság után nem is érdemli meg, hogy higgyenek neki. Ráadásul mindenki tudja, hogy Burgundia hercegének csupán egyetlen fia van, akit semmiképp nem akar elveszíteni, mivel gazdag és hatalmas, és László királynak vérrokona, és senki sem hiszi, hogy a nemes fejedelemnek ártani akarna; ml több, a herceg birtokai Magyarországtól távol fekszenek, és semmilyen hasznára nem lehetnek a magyaroknak."

„Csehek" Magyarországon A csehországi huszita háborúk egyik sajátos következ­ ménye volt, hogy létrejött egy háborúból élő, hivatásos katonaréteg, amely a béke helyreállta után sem talált vissza a megtelepedett élethez. Sokuk részt vett az 1430-as évek magyarországi betöréseiben, és alaposan megismerték Felső-Magyarországot. Mivel a kor legjobb katonáinak számítottak, valamennyi szomszédos ország hadseregében szívesen foglalkoz­ tatták ő k e t . Így tett már élete alkonyán Zsigmond is, majd Albert, Erzsébet királyné pedig Jiskra révén egé­ szen rájuk építette fia uralmának biztosítását. E Magyar­ országon eleinte még huszitának, később cseheknek (Bohemi), végül közönségesen csak gonosztevőknek (malefactores) nevezett zsoldoskompániáknak semmi közük nem volt már a huszitizmus vallási tanításaihoz, egyszerűen csak megélhetés után jártak. Jiskra igye­ kezett őket egységes szervezetbe fogni, de teljesen sohasem sikerült őket ellenőrzése alatt tartani. Félig független alvezérei, akik mind magyar várakban ültek, így Jan Talafuz vagy Petr Axamit, gyakran indítottak Jiskra nélkül is portyákat, és össze-összecsaptak magyar szomszédaikkal. Nemcsak Jiskrát szolgálták azonban az egykori husziták, hiszen a híres táborita vezér, Jan Capek például Ulászló mellett harcolt, Jan Vitovec pedig a Cilleiek szolgálatában vált híressé. A magyar hadviselésben általuk jelent meg a szekérvár alkalmazása. A zsoldoscsapatok folyamatosan bővültek a határon átszivárgó lengyel, sőt magyar elemekkel Is, úgyhogy az 1450-es években már igazi nemzetközi tár­ saságokká váltak. Közülük kerültek ki Mátyás zsoldos­ seregének első csapatai, mások Ausztriában vagy Len­ gyelországban folytatták szolgálatukat. Sok igazság van

Gyalogsági roham. Metszet Johann Hartlieb hadtudományi munkájából, 15. század közepe abban a megállapításban, hogy a 15. század második felének közép-európai háborúiban leggyakrabban cse­ hek harcoltak csehekkel, cseh kapitányok vezetése alatt.

A kormányzónak a legkönnyebb dolga Erdélyben volt, ahol a hatalmát néhány évvel korábban megalapozta. Ő maga le­ m o n d o t t ugyan a vajdai címről, de helyette bizalmi embere, Vízaknai Miklós alkor­ mányzói címmel intézte a tartomány kor­ mányzását. Ugyancsak szilárd volt Hunyadi hatalma az Erdéllyel szomszédos kelet­ magyarországi megyékben, Máramarostól Krassóig, ahol saját birtokainak többsége terült el, és ő maga vagy familiárisai visel­ ték az ispáni tisztet. Egyebütt azonban ah­

hoz a sajátos kényszermegoldáshoz folya­ modott, hogy a hozzá hű bárókra bízta ha­ talmának érvényesítését és a rend fenntar­ tását. Ilyen szerepet játszott barátja, Újlaki Miklós a déli megyékben és a D u n á n t ú l egyes részein, vagy a Rozgonyiak egyik ága. A legnagyobb területi hatalmat azonban Guti Ország Mihály és Szentmiklósi Pong­ rác építette ki a nyugati Felvidéken, ahol egyfajta gátat képeztek Jiskra terjeszkedé­ sének nyugat felé. Ők gyakran több ezer fős magánhadseregeket tartottak fegyverben,

amelyek fizetésére a k o r m á n y z ó n a k n e m

rú óta a kezén volt Győr városa is.

volt pénze. Ezért el kellett néznie, hogy

Hogy a

kétfrontos

rendszeresen b e t ö r t e k a határszéli osztrák

kerülje,

Hunyadi

h á b o r ú t el­

és morva területekre, de a l k a l m a n k é n t

t e m b e r b e n h á r o m évre fegyver­

előbb

szep­

megsarcolták a saját t e r ü l e t ü k ö n lévő vá­

szünetet k ö t ö t t Jiskrával, aki

rosokat és egyházi intézményeket is. Ez

m e g t a r t h a t t a az u r a l m a alatt

a módszer rövid távon biztosította ugyan

álló területet, cserében viszont

H u n y a d i befolyását az érintett területeken,

segítséget ígért az ország ellen­

de súlyosan aláásta a társadalmi rendet, ál­

ségeivel szemben. Ezután a kor­

landósította a h á b o r ú s állapotot, és végleg

m á n y z ó seregével betört Stájeror­

elidegenítette az érintett gazdag városokat,

szágba, ahol ugyanúgy n e m ért el

mint Pozsonyt vagy az Ország Mihály által

eredményt, m i n t k o r á b b a n a Cilleiek

sanyargatott Nagyszombatot. A budai vá­

ellen. H u n y a d i n a k n e m volt elég pénze ah

rat H é d e r v á r i n á d o r halála (1447) u t á n

hoz, hogy jelentős gyalogságot és ost­

ugyancsak a k o r m á n y z ó e m b e r e , Szepesi

romtüzérséget h u z a m o s a b b időn ke­

László vette át a l k o r m á n y z ó i címmel.

resztül szolgálatában tartson, ezek

H u n y a d i n a k nyugat felé n e m volt egyéb célja, m i n t hogy a h á t á t biztosítsa, és így minél előbb legfőbb tervének, az oszmá­ nok elleni h á b o r ú n a k szentelhesse magát. Már 1445 s z e p t e m b e r é b e n egy sikertelen villámhadjáratot vezetett a D u n a m e n t i Kisnikápoly vára ellen, de e z u t á n a Cilleiek elleni akció, majd a kormányzóvá­ lasztás m i a t t n e m lehetett szó az offenzíva

nélkül pedig n e m érhetett el ered­ ményt a várakra és erődített váro­ sokra épülő védelemmel szemben. Később fiának, Mátyásnak is hoszszú évekbe tellett, míg egy sokkal jobban szervezett sereg élén m e g h ó ­ dította Ausztria egy részét, n e m csoda hát, ha a kormányzó kénytelen volt beér­ ni Bécs környékének feldúlásával.

folytatásáról. 1446 őszén viszont a rendek

A kudarccal H u n y a d i is tisztában volt,

n y o m á s á r a Frigyes király ellen kellett vo­

mint ahogy azzal is, hogy az elégedetlen

nulnia. Frigyes m é g 1445 nyarán szállt

bárók a leváltását fontolgatták. Ő azon­

m e g t ö b b nyugat-magyarországi várat és

ban éppen az ilyen válságos helyzetekben

várost, k ö z t ü k Kőszeget, és a polgárhábo­

találta fel legjobban magát. Garai László

Hunyadi János kormányzósága idején vert pénz, 1446-1453 Csatajelenet az Averulinuskódex egyik lapszéldíszén

megkeres­

sa sikertelen m a r a d t . 1447-től kezdve meg

te a Cillei grófokat, és felajánlotta

sem kísérelte, hogy politikai és katonai ha­

macsói b á n o n nekik,

keresztül

hogy törvényesen

beren­

d e z k e d h e t n e k Szlavóniában, ha segítenek tető alá h o z n i a megál­

Cserében viszont Cillei Frigyes gróf is

lapodást Frigyessel. Az 1447 ja­

b e t a r t o t t a ígéretét. 1447 májusában a stá­

nuárjában p a p í r r a vetett tervezet

jerországi Radkersburgba hívta össze a ma­

értelmében a Cilleiek megtarthat­

gyar és osztrák m e g b í z o t t a k a t , és m i u t á n

ták szlavóniai foglalásaikat, és hi­

a tárgyalások megfeneklettek, rábírta Fri­

vatalában m a r a d h a t o t t az általuk

gyes királyt, hogy személyesen kapcsolód­

kinevezett zágrábi püspök is. A béke

j o n be a megbeszélésekbe. Végül j ú n i u s

zálogaként H u n y a d i Lászlót eljegyezték Garai László nádor pecsétje, 1453

talmát Szlavóniában a Cilleiek rovására növelje.

Ulrik gróf kisleányával, Erzsébettel, a há­ zasság előkészítésével Brankovics György despotát bízták meg. A Cillei grófok hatal­ m á t konzerváló megállapodás után H u ­ nyadi tett még egy kísérletet, hogy Erdély mintájára Szlavóniában is saját alkormány­ zót állítson a b á n o k mellé, de próbálkozá-

Brankovics György despota (1375 k.-1456)

1 -jén k ö t ö t t é k m e g a kétéves fegyverszüne­ tet, amely magyar s z e m p o n t b ó l egyértel­ m ű e n kedvezőtlen volt. Frigyes visszaad­ ta ugyan Győrt, de megtartotta valamennyi m á s foglalását, k ö z t ü k S o p r o n t és Kő­ szeget is, és m á r szó sem esett László és a Szent K o r o n a átadásáról. A felek k ö z ö t t i közvetítésre és a t a r t ó s béke m e g t e r e m t é ­ sére a p á p á t kérték fel, aki v a l ó b a n el is küldte legátusát, a spanyol J u a n Carvajal bíborost. A szerződés egyetlen pozitív ered­ m é n y e az volt, hogy ettől kezdve valóban

Szerbia a 14. század közepén, Dusán István „a szerbek és görögök cárja" uralkodása alatt élte fénykorát, ekkor Szerbia volt a Balkán vezető hatalma. Halála után azonban gyorsan megindult a szétta­ golódás. A Marica melletti csatában a szerb, majd 1389-ben az első rigómezei csatában az egyesült balkáni seregek is vereséget szen­ vedtek az oszmánoktól. Dusán utódai már nem használták a cári cí­ met, csupán kenéznek nevezték magukat. Szerbia déli részét (Koszo­ vót és környékét) kormányozta Brankovics Vuk, majd 1412-től a fia, György. 1402-ben utóbbi még oszmán vazallusként vett részt az an­ karai csatában, ahol Timur Lenk fogságába esett. Bizánci hercegnőt

szünetelt az ellenségeskedés a n y u g a t i ha­ tár m e n t é n , akárcsak Szlavóniában, így H u n y a d i n a k erről az oldalról n e m kellett többé támadástól tartania. Még a Frigyessel k ö t ö t t fegyverszünet előtt, 1447 m á r c i u s á b a n országgyűlést tar­ t o t t a k B u d á n . Itt k e r ü l t sor m i n d a z o n kérdések rendezésére, amelyekkel a kor­ mányzóválasztó gyűlésen n e m volt idő fog­

vett feleségül, és 1429-ben a bizánci császártól kapta a despota (deszpotész) címet, amelynek alapján „Szerbia despotájának" (despotus Rascie) nevezte magát. (A despota cím természetesen

lalkozni. Látszólag tovább szűkítették a kor­

nem keverendő össze a szó mai, erősen pejoratív értelmével.) 1427ben nagybátyja, Lazarevics István halálával ő lett a maradék Szerbia

sét, ha a királyi jövedelmek, valamint a bá­

ura, és Zsigmond királytól megkapta annak hatalmas magyarországi birtokait. 1438-1439 folyamán II. Murád szultán elfoglalta Szerbia legnagyobb részét, Brankovics György pedig Magyarországra köl­

a támadás kivédésére, és akkor is csak az or­

tözött. Kezdetben aktívan támogatta Hunyadi törökellenes harcalt, a várnai csata után azonban elhidegült korábbi szövetségesétől.

sok ellen, akik kormányzói hatalma ellen

Helyzetét nehezítette, hogy egyik leánya, Mara, Murád felesége volt, két idősebb fiát pedig túszként tartotta magánál a szultán, sőt 1442ben meg is vakíttatta őket. Másik leányát, Katalint, Cillei Ulrik vette feleségül, a házasságból született Cillei Erzsébet Hunyadi Mátyás menyasszonyaként halt meg 1455-ben.

mányzó hatalmát, a m e n n y i b e n csak akkor engedélyezték a nemesi felkelés kihirdeté­ rói és főpapi b a n d é r i u m o k n e m elegendőek szág határáig. Felhatalmazták viszont álta­ lános mozgósításra m i n d a z o n országlako­ lázadnak, és ezzel fontos fegyvert adtak a kezébe hatalmának fenntartásához. 1448 márciusában például e rendelkezés alapján mozgósította számos

megye

nemességét

a D u n á n t ú l megtisztítására. Ugyancsak H u ­ nyadi érdekét szolgálta az a rendelkezés, mely az országgyűlést a politikai rendszer

alapintézményei közé kívánta emelni. Elő­ írták ugyanis, hogy a főpapok és a bárók mellett m i n d e n húsz jobbágynál

többel

rendelkező nemes köteles megjelenni min­ den év pünkösdjén az országgyűlésen, hogy ott „hasznosan tárgyaljanak az ország dol­ gairól". A fegyveresen megjelenő j ó m ó d ú köznemességet, amely egyébként is a kor­ mányzó

hatalmának

társadalmi

bázisát

alkotta, H u n y a d i a nyomásgyakorlás esz­ közének szánta a bárókkal szemben, és tá­ volról sem kívánta őket bevonni az ország ügyeinek érdemi intézésébe. Miután bel- és külpolitikai helyzetét sta­ bilizálta, H u n y a d i ismét délkelet felé for­ dult. 1447 telén egy gyors hadjárat során betört Havasalföldre, ott letette a törökba­ rát vajdát, és, igaz csak átmenetileg, maga vette föl a vajdai címet. Ezt követően min­ den energiáját nagy céljának, az oszmánok elleni d ö n t ő hadjárat szervezésének szen­ telte. 1448 szeptemberére a külön e célra kivetett

adóból,

saját

birtokai

jövedel­

méből és n é m i külföldi segélyből sikerült felszerelnie egy 20 000 főre rúgó sereget, amelyhez útközben csatlakozott a Hunya­ di által t r ó n r a segített havasalföldi vajda mintegy 8000 lovasa. A seregnek ezúttal Szerbián keresztül kellett volna dél felé vo­ nulnia, hogy egyesüljön Kasztrióta György albán felkelőivel, majd egyesült erővel in­ duljanak

Szaloniki

elfoglalására.

A

terv

lényege az albánok csatlakozása és a megle­ petés volt, de m i n d k e t t ő elmaradt. A szul­ tán állítólag Brankovics György révén érte­ sült H u n y a d i tervéről, és felkészülten várta a támadást. Az albán csapatok csatlakozá­ sa előtt a dél-szerbiai Rigómezőn (Koszovopolje) a magyar sereg hátába került, és csatára kényszerítette. Október 18-19-én a magyar sereg a véres rigómezei csatában súlyos vereséget

szenvedett

a

felvonuló

szultáni hadseregtől. Több ezer nemes és névtelen közkatona mellett számos tekin­ télyes magyar báró, köztük Hunyadi sógo­ ra, Szentgyörgyi Székely János, valamint egykori pártfogója, Tallóci Frank maradt holtan a csatatéren. Maga a kormányzó

ugyan túlélte a csatát, de útban hazafelé a despota fogságába esett, aki súlyos felté­ telekhez kötötte szabadon engedését. A rigómezei katasztrófa két fontos kö­ vetkezménnyel járt. Egyrészt világossá tet­ te, hogy Magyarország erői elégtelenek ahhoz, hogy egymagában a csatamezőn próbálják megroppantani az Oszmán Bi­ rodalmat. Ügy tűnik, Hunyadiban ennek ellenére lett volna elszántság az offenzí­ va folytatására, de a súlyos vérveszteségtől megdöbbent közvélemény meghátrálásra kényszerítette. 1449 folyamán a bárók nyo­ mására kénytelen volt tárgyalásokat kez­ deni a szultánnal, s ettől kezdve a többször megújított

fegyverszünetet

1456-ig

csak

kisebb, korlátozott célú akciók szakították meg mindkét oldalon. A kényszerű fordu­ lat így tartósnak bizonyult, és a török fronton ismét egy Zsigmond-féle defenzív politika körvonalai bontakoztak ki. Ugyan-

A soproni ferences templom

Hunyadi János törökellenes harcai, 1442-1456

csak az országos tanács közbenjárására egyezett ki Hunyadi régi ellenfelével, Brankovics György despotával. A meg­ egyezés zálogaként ezúttal kisebbik fiát,

Mátyást jegyezték el a despota unokájával, Cillei Erzsébettel. A csata másik következménye az volt, hogy átalakulást idézett elő H u n y a d i bel­ politikájában. A törökverő nimbusza meg­ roppant, miközben másutt is kudarcok érték a kormányzót. 1449 őszén, a fegyver­ szünet lejárta után ismét fegyverrel pró­ bálta meghódolásra bírni Jiskrát, de a had­ járat

egyetlen

kézzelfogható

eredménye

Körmöcbánya értelmetlen feldúlása volt. A katonai vereségek hatására Hunyadi belátta, hogy hatalmának fenntartása ér­ dekében

muszáj

kompromisszumokat

kötnie. Az új politika része volt a Branko­ viccsal kötött béke, de m á r előtte, 1449 májusában

ismét

felvette a

kapcsolatot

Frigyes királlyal. Kényszerűen bár, de ej­ tette

régi

szövetségesét,

Szentmiklósi

Pongrácot, aki ellen Frigyes megbízásából és Hunyadi hallgatólagos hozzájárulásával éppen Cillei Ulrik vezetett Berekszói Péter címere török katona ábrázolásával, 1448

hadjáratot.

1450 márciusában Mezőkövesden Jiskrá­ val is békét kötött, ismét a fennálló helyzet alapján. A cseh kapitány kezén maradt

minden

cserében

H u n y a d i kötelezte magát, hogy László

c s u p á n a n n y i t vállalt, hogy elküldi az or­

birtok

és jövedelem,

18 éves koráig n e m háborgatja Frigyest

szágnak k á r o k a t o k o z ó zsoldosokat és „ár­

sem a király személye, sem a Szent K o r o ­

talmas embereket".

na ügyében, sőt segítséget nyújt azok el­

Végül, de n e m u t o l s ó s o r b a n , 1450. jú­

len, akik mégis ezt t e n n é k . Ugyancsak

n i u s 17-én H u n y a d i formális szövetségre,

megígérte, hogy n e m feszegeti a Frigyes

a k o r szóhasználatával ligára lépett a két

hatalma alatt lévő magyar területek kér­

leggazdagabb báróval, Garai László ná­

dését. Cserében a király vállalta, hogy

d o r r a l és Újlaki Miklós erdélyi vajdával.

továbbra is elismeri H u n y a d i t Magyaror­

A szövetség leplezetlen célja az volt, hogy

szág

a h á r o m b á r ó h a t a l m i helyzetét biztosít­

m á b a n n e m szervezkedik ellene, László

kormányzójának,

semmilyen

for­

sa László király t r ó n r a lépéséig és azt kö­

t r ó n r a lépése u t á n pedig közbenjár ná­

vetően is. Ezzel H u n y a d i maga is egyike

la H u n y a d i érdekében. A megállapodás,

lett a h a t a l m u k a t é p í t ő oligarcháknak,

a m e n n y i b e n n e m egy Frigyes által készít­

a m i t m i n d e n n é l j o b b a n bizonyít a Frigyes

tetett közönséges hamisítvány, nemcsak

királlyal 1450 o k t ó b e r é b e n k ö t ö t t titkos

a magyar érdekeket sértette, h a n e m szem­

megállapodása.

behelyezkedett a Habsburg szokásjoggal

Miközben

az országna­

gyok é p p e n a király és a k o r o n a kiadása

is, amely a 16. életévet tekintette a nagy­

ügyében hívták tanácskozásra a megyéket,

korúság kezdetének.

Körmöcbánya középkori városfalának maradványai

V. László személyes uralkodása

volt is az igazság Frigyes és

a nagykorúságot. Az 1452 áprilisában tar­

Hunyadi különmegállapodása körül,

tott prágai gyűlés a Rosenberg-párt ellenál­

Akármi

az osztrák rendekben egyre erősö­

V. László és jegyese, Franciaországi Magdolna képmása. Osztrák festő, 1500 körül

lásával

nem

törődve meg is választotta

d ö t t a gyanú, hogy a király egyáltalán n e m

a k o r m á n y z ó t , és olyan kormánytanácsot

akarja visszaadni

állított mellé, amilyen H u n y a d i mellett is

ifjú

rokonának az

őt

megillető osztrák hercegséget. Erre utal,

m ű k ö d ö t t Magyarországon. 1451 őszén az

hogy m á r

1450-ben arról tanácskoztak,

osztrák rendek maguk is szövetkezni kezd­

miképpen

lehetne

rászorítani

tek Frigyes ellen, amire ő sajátos m ó d o n

László kiadására. Hasonló nehézségek m u ­

válaszolt: Rómába indult, hogy ott a pá­

Frigyest

tatkoztak Csehországban is. Itt két párt fe­

pa császárrá koronázza, és magával vitte

szült egymásnak: a katolikus Rosenberg

Lászlót is. Rossz nyelvek szerint abban re­

család által vezetett csoport László mielőb­

ménykedett, hogy az itáliai klíma végleg

bi t r ó n r a lépését sürgette, míg a tényleges

megszabadítja gyenge

hatalmat gyakorló mérsékelt „huszita" Pod-

tól. Távozása után az osztrák urak Ulrich

egészségű

rokoná­

jebrád Györgynek egyáltalán n e m állt ér­

Eizinger vezetésével rendi k o r m á n y t alakí­

dekében az ifjú király kiszabadulása. N e m

tottak, és felmondták a hűséget Frigyesnek.

meglepő, hogy Frigyes az utóbbi mellé állt,

Mindeközben H u n y a d i , m i u t á n sikerült

és 1451 októberében felszólította a cseh

megállapodnia Frigyessel és Brankovics-

rendeket, hogy ismerjék el Podjebrádot

csal, és fegyverszünetet k ö t ö t t az oszmá­

kormányzónak, amíg László el n e m éri

nokkal, újabb kísérletet tett arra, hogy

fegyverrel szorítsa ki Jiskrát az országból.

királyt illető területek átadására. Közben­

Erre jó oka volt, hiszen biztos lehetett b e n ­

j á r ó n a k a p á p á t kérték fel, egyszersmind

ne, hogy László t r ó n r a lépése u t á n Jisk-

közös követséget küldtek Frigyeshez, hogy

ra helyzete tovább fog e r ő s ö d n i , és vele

utoljára felszólítsák az e g y ü t t m ű k ö d é s r e .

szemben is k o m o l y vetélytársként fog fel­

A követek, köztük magyar részről Salánki

lépni. Ezért 1451 késő nyarán és őszén, ar­

Ágoston győri p ü s p ö k és T ö t t ö s László p o ­

ra hivatkozva, hogy a cseh kapitány „elve­

hárnokmester, Firenzében várták be a Ró­

temült" társaival együtt ismét pusztítani

mából hazatérő császárt, és egyes hírek

kezdte Magyarországot, újabb hadjáratot

szerint László nevelőjét próbálták rávenni,

vezetett ellene. Ezúttal a z o n b a n mindjárt

hogy segítsen megszöktetni a fogoly ki­

a hadjárat elején Losonc mellett, egy heve­

rályt. A kísérlet ugyan sikertelen m a r a d t ,

nyészett faerődítmény o s t r o m á n á l m i n d e n

de Frigyesnek h a m a r o s a n mégis enged­

korábbinál súlyosabb vereséget szenvedett

nie kellett.

ellenfelétől: serege szinte h a r c nélkül meg­ futott, és egész tábora Jiskra kezére került. A vereségben Jiskra zsoldosainak kétségte­ len katonai fölénye mellett az is szerepet játszhatott, hogy a H u n y a d i táborában lé­ vő bárók távolról sem tekintették szívügyük­ nek a harcot.

Frigyes alighogy visszaért székvárosá­ ba, Bécsújhelyre, az osztrák rendek és a Cillei grófok hadserege a márciusi szö­ vetség értelmében ostrom alá vette. H u ­ nyadi, bár őt is kérték, hogy csatlakozzon, egy utolsó, eredménytelen kísérletet tett Jiskra kiűzésére, amikor azonban értesült

Podjebrád György arcképe. Fametszet Hartmann Schedel Világkrónikájából, 1493

A kudarcot követően H u n y a d i ugyan

az ausztriai fejleményekről, még a koráb­

folytatta a hadjáratot, de figyelme egyre in­

biaknál is előnytelenebb békét kötött ellen­

kább az Ausztriában érlelődő válság felé

felével.

fordult. Az osztrák rendi k o r m á n y vezető­

a szorongatott Frigyes császár kiadta László

je, Ulrich Eizinger a lehető legszélesebb

királyt a koalíció tényleges vezérének, Cillei Ulriknak. Cillei, m i u t á n jelképesen le­

koalíciót igyekezett összekovácsolni Fri­

mosta unokaöccséről a Frigyes udvarában

gyes ellen, így a szervezkedésbe a Rosen­

rárakódott „stájer szennyet", bevonult vele

berg-párt mellett bevonta a Cillei grófokat

Bécsbe. Itt került sor decemberben, i m m á r

1452.

szeptember 4-én

ugyanis

is. Cillei Frigyes meg is ígérte a segítséget,

Hunyadi jelenlétében, a hatalmi viszonyok

és - úgy látszik, az ő közvetítésével - H u ­

újrarendezésére.

nyadi János is kilátásba helyezte közremű­ ködését. A grófhoz írt levelében felajánlot­

Hunyadi János l e m o n d o t t a kormány­

ta, hogy a táborában lévő sereggel, saját ál­

zóságról, de n e m távozott üres kézzel:

lítása szerint 14 000 emberrel, oda megy

László kinevezte országos főkapitánynak és

„László király nevében és szolgálatában",

a királyi jövedelmek kezelőjének. Emellett,

ahová kívánják. Ugyancsak követeket kül­

hogy semmivel ne érezze magát kevesebb­

dött 1451 decemberében a Bécsben ülésező

nek a birodalmi gróf Cilleieknél, megkapta

osztrák rendekhez, majd a következő év

az első örökletes magyar arisztokrata cí­

február végén, számos főpap és világi báró,

met, az erdélyi Beszterce grófja lett. (A hor­

köztük Szécsi Dénes esztergomi érsek és

vát Frangepán és Korbáviai grófokon kívül

Garai László n á d o r társaságában személye­

a Tallóci fivérek kaptak még örökös grófi

sen is megjelent az osztrák fővárosban.

címet I. Ulászlótól, de az ő címadó birto­

1452. március 5-én az osztrák és ma­

kuk is Horvátországban feküdt.) Csehor­

gyar rendek, a cseh-morva katolikus párt,

szágban László király Cillei Ulrik nyomá­

valamint a Cillei grófok ünnepélyes szö­

sára megerősítette kormányzói hivatalában

vetségre léptek egymással. A szövetség cél­

Podjebrádot, míg Ausztriában maga Ulrik

ja az volt, hogy Frigyest rákényszerítse

gróf ragadta magához a kormányzást. Lát­

László és a Szent Korona, valamint az ifjú

szólag annyi változás történt csupán, hogy

Frigyes császár helyét Cillei vette át László oldalán, de e helycsere fontos

V. László pecsétje, 1453

V. László Hunyadi János örökös besztercei grófnak új címert adományoz, 1453

titkos), amelyek, bár a király nem maradt

Magyarországon, biztosították a rendek be­ folyását a kormányzás mechanizmusára. következményekkel járt: míg Fri­ A két kancellár: Szécsi Dénes esztergomi ér­ gyes következetesen távol tartot­ sek és Vitéz Jánoshanem váradi püspök személyé­ ta magát a magyar ügyektől, Cillei nemcsak Ausztriában, ben is demonstrálta a kormányzat helyreál­ Magyarországon is teljhatalomra lított egységét. Ugyancsak a hőn áhított tört, ami szükségszerűen állította béke és egyetértés visszatértéről árulkodott ismét szembe Hunyadi Jánossal. a királyi adományok Pozsonyban megin­ Ugyancsak a viszály magvát hordoz­ dult sora: a valamikori László- és Ulászló­ ta magában Hunyadi János helyzete: párt hívei egyaránt kaptak jutalmat a király­ mivel továbbra is ő rendelkezett a királyi tól, akárcsak a familiárisaik. Szimbolikus birtokokkal és jövedelmekkel, világos volt, jelentőségű, hogy Hunyadi korábbi alkor­ hogy, amennyiben László nem elégszik mányzója, Szepesi László, valamint szabol­ meg a formális hatalommal, elkerülhetet­ csi alispánja, Szakolyi Miklós megjutalma­ len lesz köztük a konfliktus. zását éppen Cillei Ulrik terjesztette elő a kancellárián. Az új helyzet ugyanakkor az 1453 elején mindebből még semmi nem emlékezet furcsa „megbicsaklásait" idézte látszott. Januárban a király jelenlétében tar­ elő; Rozgonyi Rénold például, aki mindkét tott pozsonyi országgyűlés formailag rendez­ pártot megjárta, mielőtt Hunyadi hívé­ te az ország kormányzatát. László ígéretet vé szegődött, és 1441-ben Ulászló-párti­ tett a szabadságjogok tiszteletben tartásá­ ként esett Jiskra fogságába, 1453-ban már ra, közkegyelmet hirdetett, cserében pedig úgy emlékezett, hogy a fogságot a gyermek a rendek hűséget esküdtek uralkodójuk­ László híveként szenvedte el. nak. Ismét felálltak a kancelláriák (nagy és

A konszolidációt azonban m á r 1453 fo­ lyamán két fontos esemény ásta alá. 1453. május 29-én II. M e h m e d szultán elfoglalta Konstantinápolyt. A valamikori Bizánci Birodalom fővárosának eleste régóta vár­ ható volt, mégis Európa-szerte megdöbbe­ nést okozott. A katasztrófa nyomában járó rémület pedig ismét feltámasztani látszott a keresztény összefogás H u n y a d i által is szorgalmazott eszméjét. A tervezett és a pá­ paság által intenzíven támogatott ellen­ támadás vezéreként más n e m is jöhetett szóba, ez pedig tovább szilárdította belpo­ litikai helyzetét. A másik fontos esemény az volt, hogy éppen a keresztes hadjárat ki­ hirdetésével egy időben az Ulrich Eizinger vezette osztrák rendek elérték Cillei Ul­ rik eltávolítását László király udvarából. Lászlót 1453. október 28-án cseh királlyá koronázták, és ezzel m i n d h á r o m országá­ ban törvényes uralkodóvá vált. Ettől kezd­ ve az osztrák tanácsosok egy csoportja, va­ lamint Rabensteini P r o k o p cseh kancellár együttműködött a Vitéz János körül csopor­ tosuló magyar tanácsosokkal László hatal­ mának megszilárdítása érdekében. A köz­ nemesi, sőt részben polgári származású hivatalnokok törekvése László birodalmá­ nak egységes és hatékony irányítására a kor legmodernebb kormányzati elveit tükröz­ te, és n e m véletlen, hogy László mindhá­ rom országában kiváltotta a hatalmuk kor­ látozását nem t ű r ő főurak ellenállását. Vitéz János az új királyi kormányzat

kezelését az uralkodó által kinevezett hiva­ talnokokra kívánta bízni, akik fölött a ren­ dek semmilyen ellenőrzést nem gya­ korolnak.

Egyszóval

ben terjesztette a magyar országgyűlés elé.

központosításnak azt a folyama­

Egyik legfontosabb

magyar,

tát, amely Zsigmond alatt kezdő­

osztrák és cseh urakból álló állandó tanács

dött, de a császár halála után

felállítását kívánta László mellett, akikkel

a rendi ellenállás megszakította.

együtt az uralkodó az operatív m u n k á t vé­

a

János

folytatni

egy

akarta

Vitéz

alapelveit 1454 januárjában a király nevé­ pontja

Bizánc 1453-as ostromának francia ábrázolása

kormányzati

Hunyadinak egy más ügy kap­

gezte volna. Emellett m i n d e n országában,

csán tett kijelentése - amelyben állí­

így Magyarországon is létrejött volna egy

tólag azzal fenyegette a szlavóniai kisne­

világi és egyházi bárókból, valamint közne­

mes Vitézt, hogy amint fölemelte, úgy bár­

mesekből álló tágabb királyi tanács, amely

mikor vissza is taszíthatja - jól mutatja

korlátozottabb döntési jog mellett főkép­

a főkapitány hozzáállását a kormányzati

pen előterjesztéseket tett volna a szűkebb

reformokhoz. Nem különbözött ettől a cseh

testület számára. Még ennél is fontosabb,

kormányzó, Podjebrád magatartása sem,

hogy az előterjesztés a királyi jövedelmek

aki megpróbálta fizikailag is elszigetelni

V. László pénze. 1440-1457

II. Mehmed szultán és az Oszmán Birodalom

di és Podjebrád, h a m a r egymásra is talált, és 1453. október 28-án formális szövetség­ re lépett egymással. Az ilyen szövetségleve­

A Timur Lenktől 1401-ben Ankaránál elszenvedett katasztrofális vereség jó néhány évre leállította az oszmán terjeszkedést. Az addigi hódítások is csaknem veszendőbe mentek, és I. Bajezid fia, II. Murád (1421-1451) csak az 1420-as évektől kezdte újra a módszeres ter­ jeszkedés politikáját. A hosszú szünetet kihasználva Zsigmond királynak sikerült létrehoznia a balkáni ütközőállamok rendszerét, és kiépítette azt a végvárrendszert, amely Mohácsig védte a Magyar Királyságot. Uralkodása végén azonban ismét érezhetővé vált az osz­ mánok nyomása: megszaporodtak a magyar területeket sújtó betö­ rések, és 1428-ban Galambócnál Zsigmond személyesen is megta­ pasztalta a veszélyt. 1438-1439-ben Murád elfoglalta Szerbiát, 1440-ben pedig Nándorfehérvárt ostromolta sikertelenül. Az oszmán nagyhatalom igazi megalapítója Murád fia és utóda, II. Mehmed (1451-1481) volt. Két évvel trónra lépése után, 1453. má­ jus 29-én csaknem kéthavi ostrom után elfoglalta az egykori Bizánci Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt, és oda helyezte át székhe­ lyét. 1456-ban ő is sikertelenül próbálkozott Nándorfehérvár elfog­ lalásával, de 1459-re megszállta Szerbia megmaradt részét. Ugyan­ csak bekebelezte a Bizánci Birodalom megmaradt európai és kis­ ázsiai részeit, és hosszú harcban leverte az albán felkelőket. 1480ban támaszpontot szerzett Itáliában, elfoglalta Otranto kikötőjét, amivel óriási riadalmat keltett Európában. A város visszafoglalására Hunyadi Mátyás is csapatokat küldött Magyar Balázs vezetésével. Az Oszmán Birodalom területét, lakosságát és bevételeit tekintve is II. Mehmed uralkodása idején vált nagyhatalommá. A szultán bevé­ telei uralkodásának utolsó évtizedében megközelítették az évi két­ millió aranyat, ami két és félszeresen múlta felül Mátyás jövedelmét. Az oszmán állam megszületésétől kezdve hódításra rendezkedett be, de Mehmed alatt épült ki az az állami és katonai gépezet, amely négy évtizeddel a szultán halála után összeroppantotta a középkori Ma­ gyar Királyságot. Az Oszmán Birodalom volt az egyetlen ország a ko­ rabeli Európában, amely sajátos társadalmi és katonai szervezeténél fogva évről évre képes volt több tízezer fős hadseregeket harcba kül­ deni, és az elfoglalt területeket fokozatosan integrálni a birodalomba. Ráadásul a szultánok bevételei a hódításokkal exponenciálisan emel­ kedtek, miközben a keresztény uralkodóknak, így Mátyásnak is, min­ den többletforrásért és katonáért késhegyre menő küzdelmet kellett vívnia a saját rendjeivel. Végső soron ez a szerkezeti különbség ma­ gyarázza, hogy keresztény riválisai oly sokáig, egészen a 16. század második feléig, a nagy központosított európai monarchiák megszü­ letéséig nem bírtak az oszmán hatalommal.

lek mindig a király és országai érdekeire hi­ vatkoztak, valójában soha n e m volt egyéb céljuk, mint hogy az érintettek hatalmát és befolyását biztosítsák. H u n y a d i újra megerősödött helyzetét arra használta fel, hogy visszatérjen régi tervéhez, az oszmánok elleni totális hábo­ rúhoz. Már 1454 januárjában, Prágából hazatérvén, a király nevében országgyűlést tartott, amely gyakorlatilag az ország had­ erejének teljes

mozgósítását

rendelte el

a főkapitány vezetése alatt. A királyi, bárói és főpapi csapatok mellett fejenként kellett volna felkelnie a nemességnek, valamint az úgynevezett telekkatonaságnak, száz jobbágy után négy lovasnak és két gyalogosnak. A mozgósítás ürügyét az ismét fenyegetővé váló oszmán katonai aktivitás jelentette. A „ h ó d í t ó " melléknevét Konstantinápoly elfoglalásának

köszönhető

II.

Mehmed

szultán 1454-ben és a következő esztendő­ ben elfoglalta Szerbia jelentős részét. H u ­ nyadi, m i u t á n a tervezett mozgósításból n e m lett semmi, 1454 o k t ó b e r é b e n , az osz­ m á n hadműveleti szezon végén, egy korlá­ tozott

ellencsapással

válaszolt:

Krusevac

mellett szétszórta a Szerbia védelmére hát­ rahagyott o s z m á n csapatokat, majd Pirot és Vidin felégetésével bizonyította, hogy Magyarország nemcsak védekezésre, ha­ n e m ellentámadásra is képes. A Vitéz János-féle kormányzati refor­ m o k kudarca, valamint Podjebrád és H u ­ nyadi viselkedése láttán László jobb híján ismét nagybátyja, Cillei Ulrik szárnyai alá helyezkedett. A gróf 1455 tavaszán szerezte vissza vezető helyét az udvarban, és azt többé n e m is adta ki a kezéből. Cillei a saját hatalmát n e m önzetlenül bocsátotta ural­ kodója szolgálatába: az ifjú Lászlón keresz­ tül

magyarországi

befolyását

igyekezett

Lászlót a magyar és osztrák tanácsosoktól, olyannyira, hogy egy kortárs beszámoló szerint a király szinte számüzöttként élde­

volt, és válaszul 1455 májusában Győrben

gélt a prágai udvarban. A két főúr, Hunya­

szerint a király és az ország javát szem előtt

növelni. A veszéllyel H u n y a d i is tisztában a többi magyar országnaggyal egy forma

csapást, ezért az 1456. februárban, már László király jelenlétében tartott b u d a i or­ szággyűlés augusztus elejére mozgósítást

Kapisztrán János ferences szerzetes prédikál. Olajfestmény részlete, 1480

rendelt. M e h m e d szultán azonban nem várt augusztusig: áprilisban megindult se­ regével, és május végére nyilvánvalóvá vált hogy Nándorfehérvár o s t r o m á r a készül. Az Erdélytől Horvátországig h ú z ó d ó , rendkívül hosszú magyar védelmi vonal miatt csak akkor lehetett az erők összpon­ tosítására g o n d o l n i , a m i k o r az oszmánok ténylegesen hozzákezdtek az o s t r o m h o z . Továbbá az oszmán hadviselés egyik sajá­ tossága volt, hogy számbeli fölényüket ki­ használva,

a

stratégiai

főcsapás

mellett

több más irányban is támadtak, általában Erdély vagy a Temesköz, és Szlavónia irá­ nyában. Ezért sem az erdélyi, sem a szlavó­ niai csapatokat n e m lehetett Nándorfehér­ vár védelmére vezényelni. Mivel az o s t r o m idején Hunyadi állt az összes érintett ha­ társzakasz élén, és ő rendelkezett a királyi

t a r t ó , valójában h a t a l m u k a t főképpen a ki­ rállyal s z e m b e n konzerválni hivatott szö­ vetséget kötött, amelyet esküvel erősítettek meg. A liga szövegét elküldték Lászlónak és Cilleinek, de a királyi válasz n e m ismert. Annyi bizonyos, hogy a messzebbre látó Vitéz János kancellár p o n t o s a n felismerte a szövetség lényegét, és, bár neve szerepel az oklevél kiállítói között, sem azt megpe­ csételni, sem arra megesküdni n e m volt hajlandó. A győri gyűlés résztvevői között volt a híres ferences hitszónok, Kapisztrán Já­ nos ( G i o v a n n i da C a p e s t r a n o ) is. Kapiszt­ rán feladata az volt, hogy az oszmán betö­ résektől leginkább sújtott déli megyékben hirdesse a keresztes hadjáratot. H u n y a d i még m i n d i g úgy tervezte, hogy a koráb­ biakhoz hasonló, de sikeresebb t á m a d ó hadjárattal megelőzi a v á r h a t ó o s z m á n

Nándorfehérvár ostroma. 1456. Török miniatura

Cseri János és Szárcsádi János címere páncélos apród ábrázolásával. Buda. 1456

zott több ezer keresztes, akik az ostrom egy szakaszában jelentős szerepet játszottak. II. Mehmed szultán július elején kezdett hozzá Nándorfehérvár ostromához, de az oszmán csapatok nem zárták körül teljesen a várat, és ez később d ö n t ő n e k bizonyult. Hunyadi ugyanis, kihasználva, hogy Nán­ dorfehérvár felett lovasai ellenőrizték a Du­ na mindkét partját, naszádosaival áttörte az oszmán folyami zárat, és erősítést vitt a várba. A Szilágyi Mihály és Geszti János vezette őrség létszáma így több ezer főre emelkedett, és - 35 000-40 000 fős oszmán sereggel számolva - a kor viszonyai között reménytelenné tette az o s t r o m o t . Meh­ med szultán ennek ellenére t ö b b r o h a m o t is vezényelt, de ezeket a védők súlyos veszteségeket okozva visszaverték. Július 22-én a Zimony alatt táborozó keresztesek Hunyadi engedélye nélkül beavatkoztak

Hunyadi János síremléke Gyulafehérváron

jövedelmekkel is, az ő kötelessége volt a vé­ delem szervezése és irányítása. 1440-ben a hasonló helyzetben lévő Tallóci fivérek ugyancsak egymaguk védték meg a várat. A főkapitány meg is tett minden tőle telhe­ tőt; a nemesi felkelést, mint számos pél­ da mutatja, képtelenség volt összegyűjteni augusztus vége előtt, de az a 10 000-12 000 ember, akiket Hunyadi mozgósított, ele­ gendő volt a vár megvédéséhez. Hunyadi seregéhez járult a Kapisztrán által tobor­

a küzdelembe, és csak a főkapitány gyors beavatkozása m e n t e t t e meg őket a súlyos vereségtől. Ekkorra azonban a szultán is felismerte a helyzet kilátástalanságát, és még az éjjel tábort bontott, majd seregével együtt elvonult. A felhevült keresztesek üldözni akarták a visszavonuló oszmánokat, de H u n y a d i , tisztában lévén serege állapotával, ezt meg­ tiltotta, sőt kifejezetten hazatérésre utasí­ totta a felkelőket. A t á b o r b a n ekkor m á r pestis dühöngött, aminek augusztus 11-én Hunyadi is áldozatul esett. Két hónappal később követte őt a sírba Kapisztrán is. A főkapitány halálával nemcsak az elmúlt évtized vezető magyar politikusa t ű n t el, hanem az a katonai stratégia is, amelyet képviselt. Ettől kezdve a m i n d e n k o r i m a ­ gyar vezetés - mindjárt H u n y a d i saját fiá­ val, Mátyással kezdődően - soha többé n e m tett kísérletet arra, hogy t á m a d ó had­ járattal, nyílt csatában próbálja legyőzni az Oszmán Birodalmat. Hunyadi halála után az ellentétek min­ den korábbinál durvább formát öltöttek. Idősebb fia, László úgy tekintette, hogy nemcsak a családi vagyonnak, h a n e m apja politikai hatalmának is ő az örököse. Ha-

sonlóan gondolkodott Cillei Ulrik is, aki német keresztesekkel kiegészült serege élén a királlyal együtt Magyarországra indult.

Politikai gyilkosság Magyarországon: a Cillei-krónika Cillei Ulrik haláláról

1456 októberében a futaki országgyűlésen Hunyadi László megígérte ugyan a királyi

„Korán reggel a király és Cillei misét hallgatott; és mielőtt a mise vé­

várak átadását, de ígéretét esze ágában sem

get ért volna, Hunyadi László Szilágyi Mihályt és más magyar urakat

volt megtartani. Csellel Nándorfehérvárra

küldött Cilleihez, hogy siessen hozzá fontos dolgokról tanácskozni

csalta Cilleit, és a kíséret nélkül, csupán

[...] Amint hozzájuk jött, a hitszegő Hunyadi László kérdőre vonta,

László király társaságában érkező grófot

hogy mit keres Magyarországon; hiszen annyi uradalma van otthon,

familiárisaival lekaszabolta. Ezután a ré­

hogy semmi szüksége Magyarországon újabb uradalmakat és birto­

mült királlyal magát neveztette ki főkapi­

kokat szerezni, és ott a dicsőséget keresni; erre ő azt válaszolta, hogy

tánynak, és azt is megígértette vele, hogy

ura, a király és a keresztény hit szolgálatában jött, de [Hunyadi] javait

n e m áll bosszút a gyilkosságért.

nem akarja, és szüksége sincs azokra. Erre a hitszegő kihúzta hüve­

V. László úgy tartotta meg a szavát, m i n t

lyéből a kését, és így kiáltott az övéinek: vágjátok a Cilleit! Mikor a ne­

Hunyadi László a magáét. Ügyes színlelés­

mes Cillei látta, hogy az életéről van szó [...], lovaghoz illően véde­

sel elaltatta a Hunyadiak gyanúját, majd

kezni kezdett, gyorsan Hunyadi László felé sújtott, és ha a hitszegő

1457. márciusban Budán lefogatta Hunya­

e vágást ki nem védi és el nem hárítja, megbosszulta volna hitszegé­

di Lászlót és Mátyást, valamint híveiket,

sét [...]. Ekkor kinyílt egy titkos ajtó, és kiugrottak azok, akik ott elrej­

köztük Vitéz János váradi püspököt, Roz-

tőztek, és kardjaikkal súlyos sebeket ejtettek Cillei fején és lábán; és

gonyi Sebestyént, Kanizsai Lászlót és má­

amint így halálra sújtották, egy asztalra fektették, és levágták a fejét."

sokat. Vitéz szerepének értékelése

nem

könnyű, hiszen, mint láttuk, korábban ép­ pen Hunyadival szemben védelmezte a ki­

nyával, de mire követei megkötötték a há­

rályi hatalmat. Most talán azért állt nyíltan

zassági szerződést, László király 1457. n o ­

a H u n y a d i fiúk mellé, mert szlavóniai ne­

vember 23-án meghalt. Bár azonnal híre

mesként n e m szimpatizált Cillei Ulrikkal.

ment, hogy megmérgezték (leginkább Pod­

Őt mindenesetre csupán Szécsi Dénes őri­

jebrád Györgyöt illették a váddal), a tü­

zetére bízták, H u n y a d i Lászlót viszont a bí­

netek alapján elképzelhető, hogy leuké­

rósággá alakult királyi tanács halálra ítélte,

mia végzett vele. Lászlóval magva szakadt

és lefejezték.

a Habsburgok Albert-ágának; Ausztriát a Li­

A kivégzésre a Hunyadi-párt, amely­

pót-ágból származó III. Frigyes császár örö­

nek élére az elhunyt kormányzó sógora,

költe. Csehországban és Magyarországon

Szilágyi Mihály állt, nyílt háborúval felelt.

ismét királyválasztás elé néztek.

László ennek irányítását hű vezérére, Jiskrára bízta, akit kinevezett a felső részek ka­ pitányának. Maga a kisebbik Hunyadi fiút, Mátyást magával hurcolva Bécsen keresz­ tül Prágába ment. Ekkorra azonban nem­ csak Magyarországon, hanem Ausztriában is tetőfokára hágott a zűrzavar. Nyilván­ való volt, hogy László, bármilyen reménye­ ket fűztek is hozzá alattvalói, egyedül kép­ telen lesz megbirkózni a három országában tornyosuló problémákkal. Helyzetével alig­ hanem a király is tisztában volt, és a hánya­ tott gyermekkor után reá váró óriási kihí­ vás megtörte életerejét. Még megszervezte házasságát VII. Károly francia király leá­

Szilágyi-címer ismeretlen helyről. Címeres tábla töredéke, 15. század vége

Mátyás uralkodásának első szakasza (1458-1471) Út a koronázásig • 48 A reformok • 57 Az első hódítások-belső válságok • 61 Mátyás hadserege • 66

Út a koronázásig

A néhai kormányzó kisebbik fia, Má-

számos birtokát elvesztette, megjárta Fri­

tyás V. László halálakor Prágában

gyes fogságát, és n e m rendelkezett olyan

tartózkodott, csak a király őrize­ téből átkerült Podjebrádéba. Magyaror­

Hunyadi Mátyás fiatalkori portréja

Prága látképe. Fametszet Hartmann Schedel Világkrónikájából, 1493

tekintéllyel,

hogy

akaratát

megpróbálja

keresztülvinni. Ezzel ő is tisztában volt,

szág sorsa az anyja, Szilágyi Erzsébet, és

ezért maga közeledett Szilágyiakhoz. 1458.

a nagybátyja, Szilágyi Mihály kezében volt.

j a n u á r 12-én Szegeden párthívei és fami­

Ők tartották hatalmukban a királyi vára­

liárisai nevében is megegyezett velük, hogy

kat, köztük Nándorfehérvárt, és ők ren­

támogatja Mátyás megválasztását és kisza­

delkeztek, Jiskra mellett, a legnagyobb

badítását, a m e n n y i b e n n e m feszegetik sze­

fegyveres erővel. Bár az erdélyi vajdai cí­

repüket H u n y a d i László kivégzésében, és

met n e m vette fel, Szilágyi még 1457 folya­

a jövendő király feleségül veszi a n á d o r leá­

m á n biztosította a tartomány hűségét, az

nyát, Annát. A másik leggazdagabb főúr,

ellenálló szászokat fegyverrel kényszerítette

Újlaki, talán alkatából következően, kivá­

engedelmességre. Seregét a Hunyadi-fa­

rásra játszott, akárcsak Jiskra, akit viszont

miliárisok mellett a Felvidéken toborzott

1458. április 24-ig kötelezett a Szilágyival

zsoldosokkal is kiegészítette, és világossá

kötött fegyverszünet.

tette, hogy, amennyiben n e m Mátyás ke­

Két külpolitikai tényező is fontos szere­

rül a trónra, ismét polgárháború követ­

pet játszott Mátyás királlyá választásában.

kezik.

Az egyik a pápaság támogatása. III. Callix­

Akárcsak 1440-ben, most is fontos sze­

tus pápa valóban szívügyének tekintette az

rep várt volna a királyválasztás megszerve­

oszmánellenes harcot, és legátusa, Juan de

zésében a nádorra. Csakhogy amíg akkor

Carvajal bíboros személyesen ismerte H u ­

konszenzus uralkodott a kiszemelt uralko­

nyadi Jánost, a nándorfehérvári o s t r o m o t

dót illetően, most ilyesmiről szó sem volt.

is testközelből kísérte végig. Ők Mátyástól

Garai László nádor a polgárháború alatt

azt várták, hogy apjáéhoz fogható eréllyel

folytatja majd a küzdelmet, amit a kiújuló polgárháború lehetetlenné tett volna. A pá­

Szilágyi Mihály

pa nyomására Mátyás mellé állt a magyar püspöki kar, élén Szécsi Dénes esztergo­

Apja, Szilágyi László Maróti János macsói bán familiárisaként kapta

mi érsekkel. A másik fontos tényező n e m

a Temes megyei Horogszeg uradalmát, amely a család előnevét adta.

volt más, m i n t a Mátyást őrizetében tartó

Mihály nővérét, Erzsébetet Hunyadi János vette feleségül, és Mihály

Podjebrád György cseh kormányzó. Ő at­

is e házasságnak köszönhette karrierjét. 1456-ban Nándorfehérvár

tól tarthatott, hogy IV. Kázmér lengyel ki­

egyik kapitányaként védte a várat, majd macsói bánként került a bá­

rály, aki a néhai Habsburg Albert leányát, Erzsébetet vette feleségül, öröklés jogán bejelenti igényét nemcsak a magyar, ha­ nem a cseh t r ó n r a is, amelyet pedig Pod­ jebrád m á r a saját jussának tekintett. Az ő szempontjából ezért Mátyás választása ideális megoldást jelentett volna, amennyi­ ben példát m u t a t a cseheknek is. N e m is el­ lenezte Mátyás kiadását, „mindössze" né­ mi váltságdíjat követelt érte, valamint azt, hogy Kunigunda (Katalin) nevű lányát ve­ gye feleségül, a m i n t eléri a házasulandó kort.

rók közé. Hunyadi László kivégzése után ő állt a Hunyadi-párt élére, köznemesi hívei és zsoldosai élén fontos szerepet játszott Mátyás ki­ rállyá választásában. Vitéz katona, de rossz politikus volt, a jelek sze­ rint túlbecsülte képességeit és lehetőségeit is. Bár az országgyűlés unokaöccse mellé kormányzóvá választotta, és megkapta a beszter­ cei grófi címet, Mátyás kezdettől szabadulni akart gyámságától, ezért az ifjú király főúri ellenzékéhez közeledett. 1458 októberében Mátyás elfogatta, később kibékültek, de szeptembertől ismét őrizet alatt élt Visegrádon. 1460 májusában, az újabb kibékülés után erdélyi kor­ mányzó és főkapitány lett, és Mátyás a déli végekre küldte. 1460 vé­ gén oszmán fogságba esett, és miután Mátyás nem volt hajlandó ki­ váltani, a szultán kivégeztette.

A királyválasztó országgyűlés 1458 ja­ nuárjában Pesten gyűlt össze. A hagyo­

te volna folytatni, ahol sógora, Hunyadi

m á n y o s rend szerint a budai várban ta­

János egykor abbahagyta. Saját magának

nácskozó főpapokat és főurakat a sereg

kívánta fenntartani a királyi várakat és vá­

élén megjelenő Szilágyi ismét megnyug­

rosokat, miközben a királyra és a főurakra

tatta, hogy n e m kíván bosszút állni H u ­

bízta volna az ország védelmét. Ugyancsak

nyadi László haláláért, és ezzel biztosítot­

vissza akarta hozni az évenkénti ország­

ta

megvá­

gyűlés intézményét, amelyen a nemesség­

lasztásába. Január 24-én a befagyott D u n a

nek fejenként kellett megjelennie. Ilyen

beleegyezésüket

unokaöccse

jegére ö z ö n l ő nemesség, értesülvén a d ö n ­

feltételek mellett Mátyás ugyanolyan ár­

tésről, maga is királlyá kiáltotta ki Hunya­

nyékkirály lett volna, mint V. László, csak­

di János fiát. Mátyás később egy oklevelé­

hogy a dolgok nem Szilágyi forgatókönyve

b e n n e m alaptalanul állította tehát, hogy

szerint alakultak.

valamennyi

országlakos

„egyhangú

és

Mátyás 1458. február 14-én vonult be

egyetértő" választásával került a magyar

Budára, ahol korona hiányában csupán

t r ó n r a . Ugyanazon oklevélben ugyanak­

ünnepélyesen t r ó n r a ültették a mai Má­

kor arra is utalt, hogy e választásban neki

tyás-templomban,

személyesen semmi része n e m volt, arról

dással kezdte meg uralkodását. Február

és jelképes bírásko­

- legalábbis Bonfini kései tudósítása sze­

20-án megerősítette Szilágyi kormányzó­

rint - Podjebrád György értesítette vacso­

vá választását, de együttműködésük n e m

ra közben.

tartott sokáig. Február 9-én, még mielőtt

Tekintettel arra, hogy a megválasztott

Mátyás magyar földre lépett, megerősí­

uralkodó egyelőre n e m volt ura a saját sze­

tette a választása előtt Podjebrádnak tett

mélyének, az országgyűlés öt évre kor­

házassági ígéretét, egyben szövetségre lé­

mányzóvá

választotta

Szilágyi

Mihályt.

pett a cseh kormányzóval. A szövetség

A királyválasztás után hozott határozatok

szavatolói között

azt mutatják, hogy a kormányzó ott szeret-

a két politikust, akik az elkövetkező évek-

m á r ott

találjuk azt

Vitéz János sírköve az esztergomi bazilika kriptájában

dig ő vette át az elmozdított Garai László helyét. Vitéz és Ország is kisnemesi sorból emelkedett fel, alaposan kitanulták a poli­ tika művészetét, ezért talán indokolt őket keresni a félig gyermek Mátyás több meg­ lepőnek t ű n ő döntése mögött. Ilyennek

tekinthető

mindjárt

Garai

László nádor leváltása. Békeidőben a ná­ dorok általában életfogytig viselték hiva­ talukat, és Garai a választás előtt ígéretet is kapott arra, hogy hatalomban marad. Ugyancsak hamar szertefoszlottak Szilágyi hatalmi ábrándjai. A kormányzó mindöszsze néhány hétig intézkedett kormányzati ügyekben, és márciusban a hozzájárulását említő kitételek is eltűntek a királyi okleve­ lekből. Mivel Mátyás n e m volt törvényesen megkoronázva, nagypecsétje sem lehetett, így a kormányzati m u n k á h o z szükséges adminisztrációt a titkos kancellária intézte, ennek vezetői pedig, előbb Vetési Albert nyitrai püspök, majd Györgyi Bodó Mik­ lós, Vitéz János bizalmi embereinek számí­ tottak. Ország Mihály régi barátja volt vi­ szont a török fogságot is megjárt Rozgonyi Sebestyén, aki Erdély élére került vajda­ ként, és ezzel nemcsak Szilágyi, h a n e m Új­ laki Miklós érdekei is sérültek. Ugyancsak Vitéz állhatott azon lépések

Vetési Albert veszprémi püspök, Mátyás diplomatájának címere

ben az ifjú király politikáját irányították:

mögött, amelyekkel a király legitimitását

Vitéz János váradi püspököt és Guti Or­

próbálták megerősíteni. Jól emlékezhetett

szág Mihályt.

rá, milyen nehézségeket okozott Ulászló­

Vitéz, mint láttuk, az erős központi

nak a törvényes koronázás elmaradása, és

hatalom és az oszmánellenes harc elköte­

joggal tartott ezek kiújulásától Mátyás ese­

lezett híveként dolgozott - hasztalanul -

tében. Alig egy hónappal Mátyás Budára

V. László helyzetének megerősítése érde­

érkezése után a m á r többször emlege­

kében, és most elérkezettnek látta az időt,

tett Jan Vitovec, aki Cillei Ulrik halála után

hogy egykori neveltje oldalán végre gya­

felvette a szlavón bán címet, megpróbál­

korlatban is megvalósíthassa az elképzelt

ta foglyul ejteni Frigyes császárt, min­

kormányzati modellt. Formális hivatalt

den bizonnyal azért, hogy így kényszerítse

ugyan nem kapott, de egyértelmű, hogy

a Szent Korona átadására. N e m biztos, de

ő állt Mátyás legfontosabb kül- és belpoli­

nagyon valószínű, hogy a rajtaütés a ma­

tikai lépései mögött. Ország Mihály, Vitéz­

gyar udvar tudtával történt. Miután az ak­

hez hasonlóan, Zsigmond király utolsó

ció n e m sikerült, az az ötlet merült fel,

éveiben kezdte pályáját, és Mátyás volt az

hogy Mátyást is az Ulászló koronázása al­

ötödik magyar uralkodó, akit szolgált. Már

kalmával

ajtónállómesterként ott találjuk több okle­

meg, amelyet éppen ebből a célból őriztek

vél előterjesztőjeként, 1458. júliusban pe­

Székesfehérvárott. Mátyás május derekán

használt

fejékkel

koronázzák

udvarával együtt Fehérvárra utazott, és a velencei követ szerint csak kevesen tud­

Guti Ország Mihály

ták, mi a hirtelen utazás célja. A dologból végül nem lett semmi, és az udvar visszatért

Mátyás uralmának egyik oszlopa, huszonhat éven át nádora, egy nagy

Budára, ahol júniusban a nemesség fejen­

múltú Árpád-kori nemzetség, a Gutkeled egyik legszegényebb, Sza­

kénti részvételével tartottak országgyűlést. Az országgyűlésen megerősíttették Má­ tyással a néhai Albert király 1439. évi dek­ rétumát, amely a királyi hatalom rovására kifejezetten a rendek: a főpapok, a bárók és a köznemesek érdekeit tükrözte. M i n d e n törvény annyit ér persze, amennyit meg­ tartanak belőle, és Mátyásnak eszében sem volt beletörődni hatalmának korlátozásába. Adott pillanatban azonban a lehető legszé­ lesebb társadalmi támogatásra volt szüksé­ ge, és ennek érdekében k o m p r o m i s s z u m r a is hajlandó volt. Az országgyűlésen jelen lévő főurakat és nemeseket személyesen eskette meg a király iránti hűségre, és, akárcsak Ulászló 1440-ben, a meg nem jelent nemeseket a m i n d e n megyébe elküldött esküformula alapján ugyanerre kötelezte. A fejenkénti eskü ugyancsak az elmaradt koronázás okozta hiányérzetet volt hivatva orvosolni, ráadásul a megyei hatóságok ál­ tal készített listákból az is kiderült, hogy ki v o n a k o d o t t nyíltan elkötelezni magát az új

bolcs megyei birtokos ágából származott. 1410 körül született, pálya­ futását Zsigmond király udvarában kezdte. 1433-tól, amikor kincstartó lett, egészen 1484-ben bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül or­ szágos hivatalokat viselt, pályafutása ebből a szempontból valószínű­ leg egyedülálló a késő középkori Magyarországon. Az, hogy öt egy­ mást követő uralkodó tartott igényt szolgálataira, és nem mellékesen Hunyadi János kormányzónak is kedves embere volt, tehetségének és egyben alkalmazkodó természetének világos jele. Első uradalmait még Zsigmondtól kapta, de élete végéig szívósan gyűjtögette a birto­ kokat, és leszármazottainak egy évszázadra helyet biztosított az or­ szág leggazdagabb főurai között. Habsburg Albert idején (1437-1439) asztalnokmester, majd I. Ulászló megválasztásának egyik legfőbb szorgalmazója, ismét kincstartó (1440-1453). 1453-tól V. László ajtón­ állómestere, 1458-tól Szilágyi Mihály, majd az ifjú Mátyás támogatója. 1458 derekán ő vette át az elmozdított Garai László nádor hivatalát, ettől kezdve haláláig a király után az ország második embere. 1459ben mások mellett ő közvetített a Frigyes-párti urak, főleg Újlaki Mik­ lós és a király között. Elkísérte Mátyást minden fontosabb hadjáratára, és rendületlenül kitartott mellette a legsúlyosabb válságok (1467, 1471) idején is. Élete utolsó éveiben lényegesen kevesebbet foglalko­ zott államügyekkel, főleg a birtokain tartózkodott, bár a királyi tanács ülésein rendszeresen megjelent. Egyebek mellett az ő elbeszéléseit használta Turóczy János krónikájának megírásához.

királynak. Az új uralkodó (és leginkább tanácso­

okokból" lefogatta nagybátyját, és tettének

sai) váratlanul határozott politikáján meg­

a mai napig nem ismerjük a p o n t o s ma­

d ö b b e n t Szilágyi és Garai egy a korábbi év­

gyarázatát. A legvalószínűbb, hogy Szilágyi

tizedekre jellemző főúri ligával válaszolt,

a hadra kelt sereget kihasználva próbált

amelybe bevonták az ugyancsak csalódott

változtatni a kialakult viszonyokon, esetleg

Újlaki Miklóst is. Július 26-án Simon­

n e m akarta átadni a királyi várakat, és Má­

tornyán, Garai várában kötöttek szövetsé­

tyás ezt akadályozta meg a letartóztatással.

get, amely főként a király ellen irányult.

Bármi is volt az ok, 1458 utolsó hó­

Mátyásnak kapóra jött, hogy az oszmánok

napjaiban más fontos események is

ismét

történtek, amelyek Mátyás uralko­

mozgolódni

kezdtek,

olyannyira,

hogy 1458 nyarán újra Szerbiára törtek,

dásának első komoly válságához

és elfoglalták Galambóc várát. Mátyás, at­

vezettek. Az események pontos

tól tartva, hogy ismét Nándorfehérvárt ve­

kronológiája

szik ostrom alá, általános mozgósítást ren­

gos, de a főbb vonalak azért ki­

delt, és szeptember folyamán személyesen

tapinthatók. Mátyás, úgy tűnik,

indult a déli végekre. Szilágyi látszólag be­ letörődött a helyzetbe, és még a nyár folya­ m á n l e m o n d o t t a kormányzóságról. Októ­ ber elején ennek ellenére Mátyás „bizonyos

sajnos

nem

vilá­

talán Vitéz János ösztönzésére, tovább akarta tágítani mozgáste­ rét, és ezzel súlyosan sértette bárói párthíveinek érdekeit. Újlaki Miklóst

Mátyás első titkos pecsétje, 1458-1464

műnek látszik. Ugyanebbe az irányba mu­ tatnak az 1458 decemberében Szegeden tartott országgyűlés határozatai. A király, tekintettel az állandó oszmán fenyegetésre, igyekezett feléleszteni a telekkatonaság in­ tézményét, de egyértelmű báróellenes éllel, így a bárók által a telekkatonasági kulcs alapján kiállított katonákat a megyei had­ erőhöz csatolta, amelynek kapitányait ma­ ga nevezte ki. Ugyancsak elrendelték, hogy valahányszor mozgósítják a királyi és főúri bandériumokat, a nemesek is kötelesek fel­ kelni, és három hónapig szolgálni. A ne­ mesek fejenkénti honvédelmi kötelezettsé­ ge eddig is fennállt, de most két fontos pontban kiegészítették: egyrészt a nemesi birtokok alapján kiállított telekkatonaság az ország határain túlra is köteles volt elkí­ sérni a királyt, másrészt bármelyik Duna vagy Száva menti (vagyis a szűkebb érte­ lemben vett Magyar Királyságon kívül fek­ vő) végvár ostroma esetén a fejenként fel­ kelt nemességnek is a vár védelmére kellett vonulnia. Mátyás a jelek szerint tisztában volt a vár­ ható nehézségekkel, és 1459. február 10-én Budán ismét hűségesküt tétetett a hozzá hű bárókkal és tekintélyes köznemesek­ kel. Az egyetlen erdélyi p ü s p ö k kivételével ugyancsak Mátyás mellett sorakozott fel a teljes magyar püspöki kar. Egy héttel ké­ A simontomyai vár reneszánsz loggiája. Rekonstrukció

A Bodfalvi Bod csatád címere, 1460

leváltotta a szlavón és macsói bánságokról

sőbb Újlaki Miklós várában, a Vas megyei

is, és a helyét köznemesi származású H u ­

Németújváron az ellenzék, köztük Újlaki

nyadi familiárisok vették át. Ugyancsak

mellett Garai László, Szécsi János, Alsó-

macsói bán lett Tamás István bosnyák ki­

lendvai Bánfi Pál és Jan Vitovec, magyar

rály fia, miután apja Mátyás jóváhagyásá­

királlyá választotta III. Frigyes császárt.

val

ré­

Frigyes a választást „a Magyar Királyság

szét. Szlavóniában Vitovec mellé a király

nagyobb és jobbik részének" tulajdonítot­

rokona, Szentgyörgyi Székely Tamás vrá-

ta, ami a választók hatalmas birtokait te­

nai perjel került. Újlaki és Vitovec ezt egy­

kintve részben igaz is volt. Mátyás ugyan­

értelmű megaláztatásként élte meg, mások,

ezen eseményt viszont úgy értékelte, hogy

például

a császár a „királyság felforgatói által" kiál­

megszállta

Szerbia

megmaradt

Kanizsai László, akit

1457-ben

a Hunyadi fiúkkal együtt fogtak perbe, azt sérelmezték, hogy kimaradtak a tisztségek újraelosztásából.

Mivel

ugyanebben

az

időben más kormányzati és udvari tisztsé­ gekben is Hunyadi-párti köznemesek tűn­ nek fel, a királyi politika fordulata egyértel­

tatta ki magát királlyá. A lázadók akciójukat a nyomásgyakorlás erőteljesebb eszközének tekintették, de nem akartak polgárháborút s z í t a n i . Í g y , miután Körmend mellett megfutamították a király ellenük küldött seregét, a tárgyalások útjára

léptek. Garai László röviddel a választás

akárcsak rövid

után meghalt, a többiek viszont 1459 áprili­

kénytelen volt beérni azzal, hogy a külön­

sától kezdve kisebb-nagyobb jutalmak fejé­

böző irányokból érkező kihívásokra vá­

ben m e g h ó d o l t a k Mátyásnak. Újlaki Mik­

laszolt.

lóst maga a n á d o r , Ország Mihály és Szécsi

Podjebrád György és Jiskra részéről érkez­

Dénes érsek győzte meg a kibékülés szüksé­

tek, egymással is összefüggtek, és együtt le­

gességéről. Ideje is volt az erők egyesítésé­

hetetlenné tették, hogy a király súlyának

A

uralkodása

kihívások,

alatt

amelyek

Albert,

Frigyes,

nek, hiszen két nappal az Újlakival kötött

megfelelően tudjon foglalkozni az egyre

megegyezés előtt, június 29-én az oszmán

erősebb oszmán nyomással. Bár az új pápa,

sereg elfoglalta Szendrő várát, és ezzel be­

II. Pius (eredeti nevén Enea Silvio Piccolo-

fejezte Szerbia hódoltatását. A lázadásnak

mini), korábban Frigyes császár bizalmi

amellett, hogy Magyarország kísérletet sem tehetett Szendrő felmentésére, két további következménye is volt. Először, Frigyes et­ től kezdve magyar királynak nevezte magát, és innen eredeztette a Habsburgok trónigé­ nyét. Másodszor, Vitovec megmaradt Fri­ gyes hűségén, és így vele együtt Szlavónia is

embere volt, a pápai trónra kerülve m i n d e n t megtett, hogy Mátyást ellen­ feleivel kibékítve ismét az oszmánok el­ len fordítsa. N e m rajta múlt, hogy erő­ feszítései sikertelenek maradtak. Jiskra

1458

februárjában

ugyan

meghódolt Mátyásnak, néhány héttel

elveszett Mátyás számára a bán 1463. máju­

később viszont m á r IV. Kázmér len­

si meghódolásáig.

gyel királynak ajánlotta fel szolgála­

1459 tavaszától öt éven keresztül Mátyás

Németújvár vára. Légi felvétel

tait. A kapitány távollétét felhasználva

meg sem kísérelhette, hogy legalább rész­

Mátyás hadvezére, Rozgonyi Sebes­

ben maga vegye kézbe a kezdeményezést;

tyén számos várat elfoglalt a Felvidé

II. Pius pápa. Fametszet Hartmann Schedel Világkrónikájából, 1493

III. Frigyes császár címeres levele Szentgyörgyi és Bazini György, János és Zsigmond részére, 1459

ken, és sikerei nyomán Jiskra több embere

Frigyes császárral, bár katonai ereje nem

is a magyar király hűségére tért. 1460 ele­

volt Jiskráéhoz fogható, legalább ilyen ne­

jén azonban Jiskra visszatért Magyaror­

héz dolga volt Mátyásnak. Már 1459 augusz­

szágra, és újrakezdte a háborút. Mi több,

tusában egyéves fegyverszünetet kötöttek,

1461. március 10-én forma szerint is Fri­

de a Szent Korona birtokában Frigyes sok­

gyes császár emberének esküdött fel, ami

kal előnyösebb pozícióban volt. Pius pápa

m á r komoly fenyegetést jelentett. Ezért

legátusai útján és személyesen is sürgette

Mátyás, miután ismét Rozgonyi Sebes­

a császárt a korona visszaadására, mindhiá­

tyént küldte a kapitány ellen, 1460-ban,

ba. Frigyest végül belpolitikai nehézségei

majd a következő év nyarán és őszén ismét

kényszerítették megegyezésre. 1461 folya­

személyesen vezetett hadjáratot. Jiskra vé­

mán a tulajdon fivérével, Albert herceggel

gül 1462. május 14-én kötött békét Má­

támadt nézeteltérése, és Mátyás nem habo­

tyással, miután kiderült, hogy Frigyes kép­

zott katonai segítséget nyújtani a herceg­

telen lesz érvényt szerezni magyarországi

nek. 1462. februárban elhagyták Frigyest

jogainak, és a lengyel király sem akart há­

utolsó magyar hívei, a Szentgyörgyi grófok

b o r ú t kezdeni Mátyással. Jiskra jelentős

és Ellerbach Berthold is, csupán Vitovec

pénzösszeg és több magyarországi urada­

tartott ki mellette. Az év elején Vitéz János

lom fejében ígéretet tett az uralma alatt ál­

személyesen m e n t Szlavóniába a bánnal

ló terület átadására, és ettől kezdve való­

tárgyalni,

ban hű maradt a magyar királyhoz. Más

megállapodást kötött a császárral. A békét

kérdés, hogy háborús zűrzavarhoz szokott

végül 1463. július 19-én kötötték meg Bécs­

alvezéreinek és

egy

előzetes

újhelyen. Frigyes 80 000 forint fejében visz-

ínyére a konszolidáció, és az ellenálló gó­

szaadta a Szent Koronát és Sopron városát,

cok

a többi foglalását azonban továbbra is meg­

még

évekig

adott Mátyás kapitányainak.

nem

áprilisban

volt

felszámolása

zsoldosainak

majd

munkát

tartotta. A szerződés később legnagyobb je-

lentőségre emelkedő kikötése az volt, hogy a m e n n y i b e n Mátyásnak n e m születik tör­

Podjebrád György, a cseh „nemzeti király"

vényes örököse, Frigyes vagy a fia, Miksa örökli a magyar t r ó n t . A kikötés a d o t t pillanatban mellékesnek

A későbbi cseh király morvaországi nemesi családban született 1420-ban, és születése pillanatában ugyanúgy nem gyanította senki,

látszott, hiszen Mátyás időközben ígéreté­

hogy egyszer király lesz, mint Hunyadi Mátyás születésekor 1443-

nek megfelelően feleségül vette Podjebrád

ban. Apja a legendás huszita vezér, Jan Zizka híve volt, de György

Katalint. A házasság a z o n b a n n e m javította

már hétéves korában árván maradt. Nagybátyja oldalán részt vett

meg a cseh-magyar viszonyt. Podjebrádot

a lipanyi csatában, ahol a mérsékelt husziták, a „kelyhesek" döntő

1458 márciusában magyar főpapok k o r o ­

vereséget mértek a radikális táboritákra és árvákra. Miután Csehor­

názták Csehország királyává, de ettől kezd­

szágban is sikerült birtokokat szereznie, 1444-ben már a kelyhesek

ve György király m á r a saját pecsenyéjét sü­

egyik vezetője lett. 1448-ban csellel elfoglalta a fővárost, Prágát, és

tögette, és terveiben Mátyás csak egyike volt a potenciális szövetségeseknek. A cseh király egyben b i r o d a l m i választófejedelem is volt, és ilyen minőségében szüksége volt a császár formális elismerésére. Ezt Frigyestől meg is kapta, cserében viszont éppen Má­ tyás ellen ígért k a t o n a i segítséget a császár­ nak. N e m tudjuk, m i k é p p e n alakult volna Mátyás és Podjebrád viszonya, ha Katalin­ tól a magyar királynak örököse születik; a királyné a z o n b a n 1464 elején szülésben meghalt, és így Mátyás mentesült m i n d e n k o r á b b a n tett ígérete alól. A magyar-cseh viszony h a m a r o s a n d ö n t ő fordulatot vett. Addig viszont az o s z m á n front kötötte le a magyar k o r m á n y z a t m i n d e n figyel­

ettől kezdve Csehország egységének helyreállításán munkálkodott. 1452-ben kormányzóvá választották, hivatalában V. László is meg­ erősítette trónra lépése után. Kormányzóként megerősítette a köz­ ponti hatalmat, helyreállította a belső békét. Mivel ugyanúgy igyeke­ zett távol tartani László királyt a hatalomtól, mint Magyarországon Hunyadi János, a király halála után gyorsan elterjedt, hogy ő mérgez­ te meg a függetlenségre törekvő uralkodót, de erre nincs bizonyíték. 1458. március 2-án cseh királlyá választották, előtte azonban ígéretet tett a pápának a huszita eretnekség minden fajtájának kiirtására. Mivel Csehország lakosságának többsége ragaszkodott a mérsékelt huszitizmushoz, és az szorosan összefüggött az ébredő cseh nemze­ ti törekvésekkel, György király kénytelen volt megszegni ígéretét, és a pápa többszöri követelése ellenére sem vetette alá magát Rómá­ nak. Podjebrád aktív külpolitikával igyekezett kiszabadulni a vallásipolitikai elszigeteltségből, de 1464-ben II. Pius mint eretneket kikö­ zösítette. Halála (1471) előtt saját fiai helyett a katolikus Jagellókat jelölte örököseinek a cseh trónon. Személyisége és politikája számos

m é t . Szerbia megszállását két csendesebb

rokon vonást mutat Mátyás király pályafutásával, és helye a cseh tör­

esztendő követte: 1460-ban II. M e h m e d

téneti emlékezetben is nagyjából megfelel Mátyásénak a mienkben.

szultán G ö r ö g o r s z á g b a n h a d a k o z o t t , a kö­ vetkező évben pedig Anatóliába vezetett hadjáratot. 1462-ben ismét híre jött, hogy

tását pünkösd napjára, Péterváradra. Má­

Magyarország ellen készül, és Mátyás sze­

jusban a király is megindult délre, és út­

mélyesen állt a Szeged környékén gyüle­

közben megállapodott Jan Vitoveccel: el­

kező m a g y a r sereg élére. Ekkor azonban

ismerte Szlavónia törvényes bánjának, és

Havasalföld volt a cél, ahol az oszmán csa­ patok letették a h í r h e d t Vlad Tepes vajdát, és a helyére öccsét, R a d u t ültették. Ősszel Mátyás azzal a szándékkal tört be Havasal­ földre, hogy visszahelyezi a t r ó n r a Vladot, végül azonban megegyezett Raduval, a hír­ hedten kegyetlen Vladot pedig fogolyként h u r c o l t a magával Magyarországra. 1463-ban március folyamán Tolnaváron országgyűlést tartottak, amelyen a várha­ tó újabb oszmán támadás hírére elrendel­ ték az ország teljes haderejének mozgósí­

fiaival együtt felruházta őt a Cilleiek által egykor használt Zagorje grófja címmel. Ek­ kor már Mátyás kíséretében volt a teljes püspöki kar és az összes világi báró, de a se­ reg egész nyáron Futak és Nándorfehérvár között táborozott, ami arra utal, hogy, akárcsak 1456-ban, csupán egy Nándorfe­ hérvár elleni támadás esetén kívánt megüt­ közni az oszmán sereggel. Márpedig az oszmánok célja ekkor nem Magyarország volt, h a n e m az utolsó megmaradt ütköző­ állam, Bosznia. 1463. május-június folya-

m á n az oszmánok megszállták az orszá­

mánál a magyar sereg máig nem tisztázott

got, Tamás István királyt Mehmed szultán

körülmények között táborát hátrahagyva

parancsára lefejezték. A támadással egy idő­

megfutamodott a ruméliai beglerbég köze­

ben egy kisebb oszmán sereg a Temes­

ledésének hírére. A magyar-oszmán össze­

közbe tört, és Mátyás megelégedett ennek

csapás Boszniában így döntetlenül zárult,

visszaverésével;

Bosznia

megvédésére kí­

sérletet sem tett. Tettének egyetlen magya­ rázata, amit későbbi viselkedése is igazol,

Mátyás uralkodásának első, legválságo­

hogy apja példáján okulva sem ekkor, sem

sabb periódusát a koronázás zárta. A Fri­

később n e m szándékozott egyetlen csatá­

gyestől visszaszerzett Szent Koronát 1464.

b a n megmérkőzni az oszmán főerőkkel.

március

M i u t á n az oszmán

Szapolyai Imre síremlékének másolata

a továbbiakban egyik fél sem próbálkozott a másik részének elfoglalásával.

fősereg elhagyta

29-én

Székesfehérvárott

Szécsi

Dénes esztergomi érsek helyezte a király

Boszniát, szeptemberben Mátyás szövet­

fejére. Ezzel az aktussal Mátyás teljes jo­

ségre lépett Velencével, és a köztársaság

gú uralkodóvá vált, és végre hozzákezdhe­

pénzén betört Boszniába. December végé­

tett uralkodói programjának megvalósítá­

re elfoglalta az ország északnyugati részét

sához.

Jajcával és számos más várral együtt. Az elfog­ lalt terület élére rövide­ sen Szapolyai Imrét ne­ vezte ki bosnyák báni címmel. Jajca ettől kezd­ ve 1527-ig a magyar ha­ tárvédelem egyik kulcsa volt, amely fontos szere­ pet

játszott

Horvátor­

szág és Szlavónia védel­ mében. 1464 nyarán az oszmánok sikertelen kí­ sérletet tettek Jajca viszszafoglalására, távozásuk után pedig Mátyás meg­ próbálta kelet felé kiszé­ lesíteni boszniai hódítá­ sait. Kisebb sikerek után azonban a Drina mellett álló Zvornik vár ostro­

I. Mátyás koronázási dekrétuma, 1464

A reformok

M

átyás koronázását t ö b b m i n t két évtizedes válságperiódus előzte

Királyi adószedés a késő középkori Magyarországon

meg, amelynek során alaposan

szétzilálódott a Z s i g m o n d király alatt még

Mátyás uralkodása idejéből van először pontosabb képünk az adó­

olajozottan m ű k ö d ő k o r m á n y z a t i és gaz­

behajtás módjáról. Miután a király az országgyűléssel, esetleg csak

dasági rendszer.

a királyi tanáccsal megszavaztatta az adót, valamennyi megyét érte­

Akadozott

az igazság­

szolgáltatás folyamata, k é z e n - k ö z ö n el­

sítették az adó céljáról, mértékéről, a behajtás módjáról és határide­

folytak a királyi bevételek, összekuszáló­

jéről. Az értesítés általában tartalmazta azokat a szankciókat is, ame­

dott a pénzrendszer. A pénzverés egysége

lyekkel a fizetéssel késlekedők vagy azt megtagadók számolhattak.

rögtön a p o l g á r h á b o r ú elején megszűnt,

Ezek után kezdték meg a kijelölt adószedők (dicator) munkájukat.

külön pénzt vertek Erzsébet és Ulászló or­

Az adószedők általában más, nem is mindig szomszédos megyék

szágrészében, sőt Ulászló fizetségképpen

nemesei közül kerültek ki, de lehettek udvari emberek is. 1464-ben

még egyes b á r ó i n a k is engedélyezte a pénz­

például Zágráb megyében egy körösi és egy sárosi nemes végezte

verést. Erzsébet halála u t á n a saját ország­

az egyforintos adó behajtását, 1468-ban ugyanott egy kancelláriai

részében Jiskra folytatta a pénzverést, mi

jegyző, 1488-ban Veszprém megyében pedig két zalai nemes.

több, a p é n z r o n t á s eszközéhez is folyamo­ dott, és a sorozatos fegyverszünetek leg­ alább a k ü l ö n b ö z ő pénzek értékállóságát p r ó b á l t á k biztosítani.

Ugyancsak Jiskra

szedte be a határvám, az úgynevezett har­ m i n c a d jelentős részét, csakúgy, m i n t a bá­ nyajövedelmeket. Elszaporodtak az engedély nélkül létesített vámok, tovább nehezítve a h á b o r ú s viszonyok miatt egyébként is akadozó kereskedelmet.

A királyi adót,

a k a m a r a h a s z n á t H u n y a d i kormányzósága idején is szedték, de nagy részére m á r a ki­ vetés pillanatában rátették a kezüket a bá­ rók, H u n y a d i engedélyével vagy a nélkül. Megszűnt a királyi s ó m o n o p ó l i u m , Nyu­ gat-Magyarországon ausztriai, Szlavóniá­

Az adószedők felkeresték a megyei hatóságot, és magukhoz vették a szolgabírákat, akiknek joga és egyben kötelessége volt az adósze­ désben segédkezni. Járásonként végigjárták a településeket, és bir­ tokosok szerint összeírták az adófizető portákat. Ezután a falusi bírák vagy földesúri tiszttartók személyesen vitték be az adót a megyei ha­ tóság székhelyére, ahol nyugtaképpen egy, a befizetett adó összegét feltüntető szám közepén széthasított fapálcika egyik felét kapták, míg a másik felét az adószedő tartotta magánál igazolásul. A dikátoroknak, csakúgy, mint az adószedésben részt vevő megyei tisztviselőknek fizetés járt, amit mindjárt a beszedett adóból meg is kaptak. Az adószedők már behajtás közben is kaptak utasítást külön­ böző összegek kiutalására, ilyenkor a kincstartó parancsa szolgált igazolásul. A valamilyen okból mentességet élvezők birtokait ugyan­ csak összeírták, de az adót nem a királyi adószedő, hanem maga a földesúr hajtotta be. Az adószedők végül a kincstartóval számoltak el, aki viszont a királynak tartozott beszámolni.

ban tengeri sót hoztak forgalomba enge­ dély nélkül, a s ó k a m a r á k o n kívül. N e m csoda, hogy amikor V. László t r ó n r a lépése után számba vették a királyi jövedelmeket, azok mindössze 200 000 aranyforintra rúg­ tak, amely összeg még a határvédelem költ­ ségeire sem volt elegendő.

azonban a tervezett reformok kidolgozása, amit az m u t a t , hogy rögtön a koronázás után megkezdődött gyakorlati megvalósí­ tásuk. Mindjárt a koronázással egy időben tartott fehérvári országgyűlés fontos ren­ delkezéseket hozott: megtiltotta a külföldi

Mátyásnak trónra lépése után sem elég

só forgalomba hozatalát, elrendelte a vám­

hatalma, sem ideje n e m volt a viszonyok

szedés szabályozását, értékálló pénz verését

rendbetételére. Már ekkor megkezdődött

és forgalomba hozatalát, az eladományo-

Mátyás király arcképe. Ismeretlen festő, 16. század eleje

delve, hogy azokat a király távollétében sem lehet elhalasztani, az idézéseket pedig úgynevezett inszinuációval kell foganatosí­ tani, ami azt jelentette, hogy az egyik fél tá­ volmaradása esetén is be lehetett fejezni a pert. A hatékonyabb igazságszolgáltatás érdekében egyszerűsítették a bírósági szer­ vezetet, amennyiben a nádori és országbí­ rói kúria mellett csak a királyi személyes jelenlét bírósága maradt, élén a később személynöknek nevezett hivatalnokkal. Az úgy­ nevezett nagybírák közé tartozott a nádo­ ron, az országbírón és a személynökön kívül az erdélyi vajda és a szlavón bán is. Ugyancsak bírói hatáskörrel rendelkezett a macsói bán öt dél-magyarországi megye zott királyi jövedelmek felülvizsgálatát, va­ lamint az V. László és Mátyás által kibocsá­ tott adománylevelek kötelező bemutatását megerősítés céljából.

Mátyás aranybullája, 1464

Ugyancsak az országgyűlés szabályozta a bírósági nyolcadok megtartását, elren­

területén, valamint a varasdi ispán a saját megyéjében, az előbbit azonban 1478-ban, utóbbit pedig 1486-ban megszüntette Má­ tyás. Valamennyi nagybíró kúriájában szak­ képzett jogászok, ítélőmesterek és jegyzők végezték a gyakorlati m u n k á t . A kancelláriai reform lényege az volt, hogy egyesítették a korábban különálló nagy- és titkos kancelláriákat, és az egysé­ ges kancellária élére eleinte két, majd egyetlen kancellár került, fő- és titkos 8

kancellári címmel. A kancellár politi­ kai jelentőségét az adta, hogy a kan­ celláriának saját hatáskörben is adha-

fl

tott oklevélkiállítási parancsot, s így

W

akár neki, akár rajta keresztül a ren­ deknek

módjukban

állt

keresztezni

vagy megkerülni a királyi akaratot. Má­ tyás ez ellen úgy védekezett, hogy t ö b b , a kancellártól független pecsétet használt, később pedig cseh királyként, illetve oszt­ rák hercegként vésetett pecsétjeit is alkal­ mazta magyar vonatkozású ügyekben. En­ nek ellenére a király szinte valamennyi kancellárjával összeveszett, a két legte­ kintélyesebbet, Vitéz Jánost és Váradi Pétert be is börtönöztette. Ennek oka talán abban keresendő, hogy a kancel­ lárok egyszerre voltak a királyi akarat végrehajtói és a rendi „ország" képviselői, és nehezen tudtak megfelelni a szere­ pükben rejlő kettősségnek.

Legnagyobb horderejűnek a király pénz­ ügyi reformjai bizonyultak. Ezek kidolgo­

Ernuszt János

zója m i n d e n jel szerint egy kikeresztel­ kedett bécsi zsidó, Ernuszt János, Má­ tyás egyik első igazi felfedezettje lehetett. Az új rendszer központi eleme az volt, hogy a korábbiaktól eltérően, amikor a ki­ rályi jövedelmek kezelése számos k ü l ö n b ö ­ ző szerv között oszlott meg, most m i n d e n jövedelmi forrást a kincstartó alá rendel­ tek, aki ugyancsak kezébe vette az adósze­ dés irányítását. A bíróságok jogtudó hiva­ talnokrétege mellett a kincstartóság lett a másik csoport, amelyben a szaktudás fokozatosan áttörte a familiaritás kereteit, és így emelkedést kínált alacsonyabb szár­ mazású, gyakran n e m is nemes születésű egyéneknek. Maga Ernuszt a kincstartóság mellett később szlavón bán lett, fiai kö­ zül Zsigmond pécsi püspök, János ugyan­

Egyes adatok szerint kikeresztelkedett bécsi zsidó családban szüle­ tett, már budai kereskedőként került kapcsolatba a magyar udvarral. Körmöci kamaraispán, majd udvari lovag volt, közben Felső-Magyar­ országon bányavállalkozásba kezdett. Mátyás pénzügyi reformjainak vélelmezett kidolgozója, 1467-től haláláig királyi kincstartó. Kezdet­ ben ugyancsak a Felvidéken kapott Mátyástól birtokokat, aki zólyomi ispánná is kinevezte, később megkapta a Muraközben a csáktornyai és sztrigói uradalmakat. 1473 novemberében a király szlavón bánná nevezte ki, a hivatalt 1476 márciusa után röviddel bekövetkezett ha­ láláig viselte. Bánként kevés időt töltött Szlavóniában, de megszerez­ te a hatalmas szentgyörgyvári uradalmat, több más Körös megyei birtokot pedig erőszakkal foglalt el. 1474-ben átmenetileg kegyvesz­ tett lett, börtönbe került, és elvesztette nemcsak felvidéki birtokait, hanem a bányáit is. Bár hamarosan kiszabadult, az elkobzott javakat fiai apjuk halála után sem kapták vissza, csak szlavóniai és muraközi birtokaik maradtak meg, de így is az ország leggazdagabb családjai közé számítottak kihalásukig.

csak bán, az Ernusztok az ország leggazda­ gabb családjai közé tartoztak kihalásukig. Az idősebb Jánost követő kincstartók kö­ zül az egyaránt jobbágyi származású Handó György és Nagylucsei Orbán püspöksé-

gig emelkedett, és mindketten Mátyás leg­ bizalmasabb híveinek számítottak. Az adóreform két elemből állt. Egyrészt a kamarahasznát átkeresztelték a királyi

Mátyás király Nagylucsei Orbán kincstartónak és rokonságának címeres levelet ad, 1480

Pénzváltó. Részlet a Mátyás-graduále „ D " iniciáléjából

kötelezte a rendkívüli adó fizetésére. Má­ tyás más m ó d o k o n is igyekezett növelni bevételeit. Pénzt követelt például a népsze­ rűtlen nádori közgyűlések és a katonai szolgálat megváltásáért, kölcsönökre szorí­ totta a városokat és a bárókat is. Az adóki­ vetés a rendek jóváhagyásához volt kötve, de uralma második felében Mátyás nem­ egyszer t ö b b évre előre szavaztatta meg az országgyűléssel a rendkívülinek nevezett adót. Az adókat az ugyancsak Ernuszt által vezényelt pénzreform n y o m á n ismét ér­ tékállóvá tett ezüstdenárban kellett fizetni, melyekből újra száz ért egy aranyforintot. A jó minőségű pénz jótékonyan hatott a kereskedelemre, így többet jövedelmez­ tek a külkereskedelmi v á m o k is, amelyeket harmincad helyett i m m á r k o r o n a v á m né­ ven hajtottak be. A királyi b i r t o k o k igazga­

Mátyás király aranyforintja, 1467-U68

kincstár adójára, és az új névvel a régi men­

tását m á r 1458-ban egy ú j o n n a n felállított

tességek is érvényüket vesztették. A ka­

hivatal, a budai vár udvarbírója alá rendel­

marahaszna hagyományosan portánként

ték, a Hunyadi-család b i r t o k a i n a k kivéte­

20 dénárt tett ki, emellett azonban időről

lével, melyeket haláláig a király anyja, Szi­

időre rendkívüli adót is kivetettek. A kettőt

lágyi Erzsébet igazgatott.

most összevonták, és együtt tettek ki általá­

A reformok következtében Mátyás jöve­

ban portánként egy aranyforintot. Ez az

delmei tetemesen megnövekedtek, de szer­

adóteher önmagában nem lett volna elvi­

kezetük h ű e n tükrözte az ország alapvetően

selhetetlen, de előfordult, hogy éven­

paraszti jellegét. Az évi 600 000-700 000

te többször is kivetették, ráadásul

aranyforint közé becsült bevétel t ö b b m i n t

a behajtás a korábbiaknál sokkal hatékonyabban történt. Mátyás

felét tette ki a jobbágyok által

fizetett

portális a d ó , és m i n d ö s s z e egy h a t o d á t

a nemesi adómentesség bás­

a külkereskedelmet m e g c s a p o l ó k o r o n a ­

tyáján is rést ütött, amikor ké­

vám. A hazai bevételek mellett rendszere­

sőbb az egytelkes nemeseket is

sen érkeztek pénzbeli segélyek a pápaság­ tól és Velencétől is, ezeket Mátyásnak az o s z m á n o k elleni h á b o r ú r a kellett volna fordítania, bár n e m m i n d i g tett így. A ki­ rályság Mátyás kori jövedelmeit sem ko­ rábban, sem később n e m sikerült m é g megközelíteni sem, és a népesség számához viszonyítva e u r ó p a i összehasonlításban is megálltak a helyüket. Az önálló pénzügy­ igazgatás kiépítése egyébként, akárcsak az állandó hadsereg szervezésének megkezdé­ se, n e m Mátyás elszigetelt kezdeményezése volt, az európai m o n a r c h i á k b a n m i n d e ­ nütt ekkor kezdték lerakni a m o d e r n állam alapjait.

Az első hódítások belső válságok A reformok

és

Mátyás

önálló

kor-

résztvevők

közül

sokakat

kivégeztetett,

mányzati lépései h a m a r megérlelték

birtokaikat szétosztotta. Érdekes m ó d o n

a k o r o n á z á s u t á n i első politikai

azonban sem a vajdákat, sem a Szapolyai

válságot. A király, m i u t á n visszanyerte cse­

fivéreket n e m bántotta, előbbieket csak

lekvési szabadságát, a z o n n a l megpróbálta

hivatalukból m o z d í t o t t a el.

tágítani mozgásterét. Kinevezési politikája meglepő fordulatról árulkodik. Míg 1464 előtt m e g p r ó b á l t egyensúlyozni bárói párt­ hívei és a H u n y a d i - p á r t köznemesi t á m o ­ gatói között, a k o r o n á z á s u t á n szakított óvatos politikájával. Szlavónia élére vissza­ helyezte Jan Vitovecet, aki egészen haláláig a király egyik legmegbízhatóbb bárója ma­ radt. De fontos posztokra kerültek Cillei Ulrik m á s egykori

familiárisai is,

mint

Turóci Benedek vagy Lamberger Frigyes. Hasonló megoldással próbálkozott Mátyás Erdélyben, ahol 1465-ben Szentgyörgyi Já­ nost és Z s i g m o n d o t , valamint Ellerbach Bertholdot tette m e g vajdákká, akik a leg­ tovább t a r t o t t a k ki Frigyes pártján.

Hasonlóan

kegyetlen

példát

utoljára Zsigmond király sta­ tuált 1388-ban, és valószínű, hogy a rendteremtés mellett a vérengzéssel Mátyás egy­ szer s m i n d e n k o r r a el akar­ ta venni

alattvalói

kedvét

a hasonló megmozdulások­ tól. Célját ugyan csak részben érte el, de a továbbiakban ha­ sonló megtorlásokra n e m került sor. Serege élén Mátyás még 1467 decemberében a szomszédos Moldvá­ ba nyomult, amelynek vajdája, Nagy Ist­ ván, egyes hírek szerint támogatta az erdé­

A kolozsmonostori konvent pecsétje, 1453

lyi felkelőket. Bár Mátyás a csatát elveszí­

Szlavóniában az új megoldás bevált, Er­

tette, és így eredeti célját, a vajda letételét

délyben viszont n e m . Az erdélyi nemessé­ get a k o r á b b i mentesség miatt különösen sújtotta az adóreform, ráadásul 1467 folya­ m á n h á r o m s z o r is volt adókivetés. Az év augusztusában

az

erdélyi

három

rend,

vagyis a nemesek, a székelyek és a szászok a kolozsmonostori k o n v e n t előtt szabályos szövetségre léptek a vajdákkal, valamint a Szapolyai testvérekkel, Imrével és István­ nal „szabadságaik és kiváltságaik" védel­ mében.

A szövetséglevélből sajnos

nem

derül ki, hogy p o n t o s a n mi is volt az össze­ esküvők célja, így a mai napig nincs egyet­ értés a mozgalom megítélésében. Bármit is akartak tenni, idejük n e m m a r a d t rá, mert Mátyás villámgyorsan Erdélyben termett, és megjelenésére az összeesküvők harc nél­ kül meghódoltak. A király ennek ellenére kegyetlen bosszút állt: a nemesi és városi

A Szentgyörgyi és Bazini család címere, 1459

Mátyás cseh háborúi

hadjáratot

1465 késő őszén ugyan seregével a Szává­

a k ö r m e n d i ütközethez hasonlóan győze­

h o z vonult, de a m i n t biztossá vált, hogy

lemként kommunikálta; ő az első magyar

oszmán

uralkodó,

indoklására

azonnal visszafordult. 1466 tavaszán ismét

sem Csehország címere a Philostratos-kódex lapszéldíszén

tudta

keresztülvinni,

aki

politikájának

a

részről

nem

várható

támadás,

rendszeresen felhasználta a hivatalos p r o ­

o s z m á n támadásról érkeztek hírek, sőt m á ­

paganda eszközét, különös tekintettel az

jusban elterjedt, hogy a szultán 70 000 fős

oszmánokkal szembeni tartózkodó fellé­

sereget küld N á n d o r f e h é r v á r o s t r o m á r a ,

pésére.

amelynek tűzmestere átszökött az oszmá­

1467-ig úgy tűnt, hogy Mátyás legalább

nokhoz, és m e g m u t a t t a a vár gyenge p o n t ­

részben megpróbálja követni apja példáját

jait. A támadásból ekkor sem lett s e m m i ,

az oszmánok elleni harcban. II. Pius pápa,

és a mozgósított magyar sereg ismét harc

majd utóda, II. Pál nemcsak szavakkal

nélkül oszlott fel. 1467 tavaszán utoljára

buzdították a királyt, h a n e m tetemes pénz­

került szóba N á n d o r f e h é r v á r o s t r o m a , de

összegekkel is támogatták. Velence 1463

támadásra n e m került sor; II. M e h m e d

óta h á b o r ú b a n állt a szultánnal, Magyaror­

szultán

szág pedig névleg a köztársaság szövetsége­

háborúval volt elfoglalva, északon békét

Albániában és a Velence elleni

se volt. Mátyás azonban a pápa és Velence

akart, és törekvése találkozott Mátyás cél­

ismételt sürgetései dacára szemmel látha­

jaival. M á r 1467-ben tárgyalások kezdőd­

tóan v o n a k o d o t t attól, hogy akárcsak a jaj-

tek, és valószínűleg h á r o m é v e s fegyverszü­

caihoz fogható hadjárattal próbálkozzon.

net megkötésével végződtek.

Mátyás figyelme ekkor m á r jó ideje Csehországra irányult. Podjebrád György ugyan Mátyáséhoz fogható eréllyel szedte rendbe a cseh királyságot, de maradt egy gyenge pontja: a pápaság szemében huszita eretneknek számított. A pápai álláspont sze­ rint Csehország fájó seb volt az egységesen katolikus Európa testén, és legalább olyan intenzíven dolgoztak a seb „begyógyitásán", mint az oszmánellenes keresztes hadjárat megszervezésén. II. Pius pápa 1462-ben ha­ tályon kívül helyezte a prágai kompaktátákat, 1466-ban pedig utóda, II. Pál kiközösí­ tette a cseh uralkodót. Az világos volt, hogy György királyt csak fegyverrel lehet enge­ delmességre kényszeríteni, de a vállalkozás­ ra szóba jöhető jelöltek közül Frigyes csá­ szár n e m volt képes, IV. Kázmér, lengyel király pedig n e m volt hajlandó akcióba lép­ ni. Maradt Mátyás, magyar király, aki már 1465-ben felajánlkozott volt apósa ellen a pápának. O azonban kényszermegoldás­ nak számított, hiszen rá elsősorban az osz­ m á n o k elleni harcban volt szükség. N e m t u d n i , hogy Mátyás pontosan mi­ lyen tervekkel vágott bele a Podjebrád elle­ ni hadjáratba, m i u t á n a cseh és morva katolikus rendek erre felkérték, és a pápa forma szerint is keresztes hadjárattá nyil­ vánította a hadjáratot. Az ürügyet az szol­ gáltatta, hogy Podjebrád fia, Viktorin her­ ceg 1468 elején betört Ausztriába, Frigyes pedig Mátyástól kért segítséget. Miután Mátyás március 31-én megüzente a hábo­ rút, a magyar csapatok benyomultak Mor­ vaországba, és rövid idő alatt jelentős sike­ reket értek el. N e m védekező háborúról lévén szó, Mátyás nemcsak a zsoldosokat, h a n e m a bárói és főpapi bandériumokat is fizetni volt kénytelen, n e m csoda, ha a pén­ ze h a m a r elfogyott. Podjebrád ezt kihasz­ nálva ellentámadást indított, mire Mátyás tárgyalásokat kezdeményezett ellenfelével. A fegyverszünet alatt a cseh katolikus ren­ dek Olmützben Mátyást választották cseh királlyá (1469. május 3.), aki ettől kezdve használta is a címet. A hadműveletek a ki­ rályválasztást követően újrakezdődtek, és

Vitéz János Szlavóniai kisnemesi család fia. Bécsben járt egyetemre, de tanulmá­ nyait nem fejezte be. Bár többször tervezte, soha nem járt Itáliában, de így is kitűnő humanista műveltségre tett szert. Valószínűleg földije, az ugyancsak Körös megyei kisnemes Gatalóci Mátyás kancellár ré­ vén került az udvarba. 1438-ban már zágrábi kanonok, 1440-ben tag­ ja az Ulászló megválasztására Krakkóba küldött követségnek. 1445ben Hunyadi János neveztette ki váradi püspökké, ettől kezdve ő irá­ nyította a vajda, majd kormányzó diplomáciáját. Ugyancsak őt bízta meg Hunyadi kisebbik fia, Mátyás nevelésével. 1453 után eltávolo­ dott Hunyaditól, V. László titkos kancellárjaként a királyi hatalom megerősítésén munkálkodott. Ennek ellenére 1457 márciusában rö­ vid időre ő is fogságba került a Hunyadi fiúkkal együtt. Mátyás trónra lépése után az ifjú király külpolitikáját irányította, fontos szerepet ját­ szott a Szent Korona kiváltásában. 1464-től Várdai Istvánnal együtt vezette az egyesített kancelláriát, 1465-ben esztergomi érsek lett. Mátyáshoz fűződő viszonya azonban kezdettől nem volt harmonikus, kimutatható kapcsolata a király főúri ellenzékével is. Hogy a viszony megromlásának elvi vagy személyes okai voltak, nem tudjuk. Jellem­ ző, hogy Mátyás nem a rangban első Vitéznek, hanem Várdainak járta ki a bíborosi kalapot. Vitéz váradi, majd esztergomi udvarában jelen­ tős humanista kört hozott létre, könyvtára messze földön híres volt. Számos tehetséges fiatalt taníttatott itáliai egyetemeken, köztük saját unokaöccsét, a híres költő Janus Pannoniust. Valószínűleg ő kezde­ ményezte a pozsonyi egyetem alapítását, amelyen egy Ideig a híres német csillagász, Johannes Regiomontanus is tanított. Az 1471. évi összeesküvés után kegyvesztett lett, a következő évben meg is halt.

ugyancsak változó sikerrel folytak: 1469 nyarán Mátyás elfogta Viktorin herceget, viszont ősszel Magyarbródnál csatát vesz­ tett. Ekkorra megmerevedtek a frontvo­ nalak, Mátyás tartotta kezén a katolikus Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, Podjebrádé maradt maga Csehország. Igazán jelentős fordulat 1471 májusá­ ban következett be, amikor az időközben elhunyt Podjebrád György helyett a cseh rendek nem Mátyást, hanem Kázmér len­ gyel király fiát, Ulászlót választották kirá­ lyuknak. Az esemény jelentőségét az adta, hogy Ulászlót, elődjével ellentétben, sem­ miképpen sem lehetett huszitának bélye­ gezni, és így Mátyás további terveihez alig­ ha remélhetett pápai támogatást. Ráadásul

Janus Pannonius állítólagos portréja Mantegana festményén

A négy erény falképen. Vitéz János stúdiója, az esztergomi vár kápolnájában, 1490 körül

úgy tűnhetett, hogy éppen az egész hadjá­

mert humanista nevén Janus Pannonius

rat legfőbb célját n e m sikerült elérni, és ez

szlavóniai származású volt, utóbbi nem

megkérdőjelezte az addigi, rendkívül költ­

mellesleg szlavón bán, miközben szűkebb

séges erőfeszítéseket. A h á b o r ú alatt Má­

hazájukat, Szlavóniát 1469-ben és 1470-

tyás két ízben is kivetette a rendkívüli adót,

ben, majd a következő évben éppen a láza­

másodszor országgyűlés nélkül, és ezért

dás idején jelentős oszmán betörések súj­

köteleznie kellett magát, hogy többé n e m

tották. Nemcsak ők látták úgy 1471 nyarán

kerüli meg a rendek jóváhagyását. Ugyan­

Magyarországon, hogy Mátyásnak az egyre

csak megadóztatta a magyar klérust, még­

m e d d ő b b csehországi erőfeszítések helyett

pedig Vitéz János érsek határozott ellenzé­

ideje volna ismét az o s z m á n o k elleni harc­

se dacára.

cal foglalkozni.

Az elkövetkező válság kulcsfigurája pe­

A Vitéz vezette összeesküvők a lengyel

dig éppen Vitéz, Mátyás egykori nevelője

király ifjabbik fiát, Kázmér herceget sze­

volt. Szerepe azért különös, m e r t korábban

melték ki a magyar t r ó n r a . Ismét visszatér­

ő is helyeselte a Podjebrád elleni hadjára­

tek tehát a lengyel-magyar államközösség

tot, később viszont, legalábbis egy kortárs

gondolatához, amely, kibővülve az ugyan­

beszámoló szerint, szembeszegült a cseh

csak a Jagellók jogara alatt lévő Csehor­

h á b o r ú folytatásával, olyannyira, hogy vi­

szággal, hatékonyan szállhatott volna szem­

tájuk a király részéről tettlegességig fa­

be az oszmán fenyegetéssel. Más kérdés,

jult. Vitézt ezért szokás elvtelenséggel, sőt

hogy a koncepció gyakorlati megvalósítá­

anyagiassággal vádolni, de egész pályafu­

sára vajmi kevés idejük m a r a d t . Mátyás,

tásán végigtekintve sokkal inkább elvhűsé­

értesülve az újabb mozgolódásról, 1471.

ge tűnik szembe: amint korábban V. László

július

t r ó n r a lépésekor, úgy most a katolikus

és megjelenésére ugyanúgy elpárolgott az

Ulászló választásakor is önmagához követ­

ellenzék harci kedve, m i n t négy évvel ko­

végén

visszatért

Morvaországból,

kezetesen járt el, és amint 1453-ban H u ­

rábban Erdélyben. Az eredetileg az egész

nyadi, úgy most Mátyás haragját vonta

országra

a fejére. Azt sem szabad elfelejteni, hogy

mellett Vitézen és unokaöccsén kívül csak

Vitéz és a lázadásba ugyancsak belekevere­

Tuz János volt szlavón b á n és r o k o n a ,

dett unokaöccse, Csezmicei János, közis­

Osvát zágrábi püspök, v a l a m i n t m é g né-

kiterjedő

ellenzéki

mozgalom

hány b á r ó és familiárisaik tartottak ki. Má­ tyásnak ezek u t á n n e m volt nehéz dolga: 1471 szeptemberében a nemesség fejen­ kénti részvételével országgyűlést tartott, amelyen a p ü s p ö k i kar és számos b á r ó írás­ ban ismételte meg a királynak tett hűséges­ küjét. Cserében Mátyás megerősítette a ren­ dek (főleg a főpapok és a nemesség) t ö b b régi szabadságát, hogy aztán a m i n t lehet, ismét megsértse őket. A két összeesküvés eltérő kezelése meg­ d ö b b e n t ő élességgel mutatja, hogy Ma­ chiavelli A fejedelem című m ű v e előtt csak­ nem fél évszázaddal Mátyás milyen ösztönös magabiztossággal alkalmazta a reneszánsz államkormányzás elveit. 1467-ben az elret­ t e n t ő kegyetlenség eszközéhez folyamo­ dott, m e r t a félelmet, amely a fejedelem u r a l m á n a k egyik alapja, „a büntetéstől való rettegés tartja fenn"; 1471-ben viszont a színlelés eszközét alkalmazta: az összees­ küvőket futni hagyta, sőt Vitéz Jánossal de­ c e m b e r b e n kiegyezett. H á r o m hónappal később mégis lefogatta, és az érsek őrizet­ ben halt m e g a következő év augusztusá­ b a n . Janus Pannoniusszal n e m volt gondja, m e r t a gyenge egészségű költő-püspök me­ nekülés közben a Zágráb megyei Medve­ várban elhunyt. T u z Jánosnak és Perényi Miklósnak n e m esett baja, mi több, Tuz, b á r hivatalt n e m kapott többé, gyakran megfordult az udvarban. Máyás azonban n e m felejtett. C s a k n e m egy évtizeddel ké­ sőbb csapott le a Perényiekre és Tuz János­ ra is, olyannyira, hogy az utóbbi velencei száműzetésben végezte életét. A dolog csat­ tanójaként az összeesküvésben ugyancsak részes Osvát p ü s p ö k nemcsak túlélte Má­ tyást, h a n e m ő volt az, aki 1490-ben Szé­ kesfehérvárott Magyarország királyává ko­ ronázta Jagelló Ulászlót. Hátravolt még Kázmér herceg ügye, aki 1471 szeptemberében hadat üzent Mátyás­ nak, és kicsiny seregével októberben meg­ indult Magyarországra. Ő még úgy tudta, hogy az egész ország epedve várja, annál nagyobb volt az elképedése, amikor kide­ rült, hogy m i n d e n várat egyenként kellene

Bonfini az 1471. évi lázadásról „Ez az összeesküvés oly jelentékeny ós széles körű volt, hogy a túlsó Magyarországon Gábor kalocsai érseken, Mihály nádoron és néhány előkelőn kívül senki sem maradt, aki a király hűségéről át ne tért volna a lengyelhez. Azt beszélik, hogy Ország Mihály, ez a rendkívül eszes és rengeteg tapasztalata folytán nem ok nélkül bölcsnek tartott férfiú nemcsak a szívében, hanem a száján is vallotta: Akit a szent koroná­ val koronázva látsz, imádd, szentséges királynak tekintsd és tiszteld, ha ökör volna is."

megvívnia. N e m is ment tovább Buda irá­ nyába, h a n e m északnyugat felé fordult, és Nyitra várában táborozott egy darabig, majd december végén szép csendben haza­ ment. Mátyás sikere teljes volt, de ettől kezdve végképp nem épített alattvalói „szeretetére", uralkodása egyre autokratikusabb jelleget öltött.

Medvevár

Mátyás hadserege

Gótikus félvért, 15. század második fele

A cseh háborúban alkalmazott Mátyás először nagyobb számban zsoldosokat. A később legendássá váló „fe­ kete seregnek" (melyet a maga korában nem is neveztek így) ere­ dete azonban a ho­ mályba vész. Volta­ képpen nem is arról van szó, hogy Má­ tyás egyetlen ren­ delettel vetette volna meg új típusú zsol­

dosseregének alapjait, h a n e m arról, hogy fokozatosan, apja és saját hadi tapasztala­ tain okulva szervezte újjá fegyveres erejét. Mi több, a zsoldos katonaság sohasem vált a hadsereg kizárólagos alkotórészévé, ha­ n e m (a hadjárat jellegétől függően) mindig kiegészült főúri és főpapi bandériumok­ kal, városi csapatokkal, valamint (a kezdeti időszakban) a felkelt nemesség erőivel is. Nem is teljesen helyes a zsoldosok elkü­ lönítése a sereg egyéb elemeitől, hiszen a banderiális vagy városi kötelékben felvo­ nuló katonák ekkor m á r ugyanúgy fizetést kaptak, m i n t a hivatásos, eleinte zömmel cseh és lengyel területekről származó har­ cosok. Mátyásnak uralkodása első esztendei­ ben sem ideje, sem lehetősége n e m volt ar­ ra, hogy számottevően módosítsa az apjá­ tól örökölt katonai szervezetet.

1466-ig

minden évben jelentős oszmán seregek fe­ nyegették az ország déli határait, és ennek megfelelően a király m i n d a z o n erők moz­ gósítását elrendelte, akik kiváltságaik fejé­ ben az ország védelmére kötelezve voltak. 1472-ben, Kázmér herceg betörése alkal­ mával elvi igénnyel jelentette ki, hogy az ország ellenségeivel szemben m i n d e n fő­ pap, báró és nemes hűségesküjénél fogva köteles az uralkodó mellett táborba száll­ ni. E számottevő, bár vegyes harcértékű sereg élén sem m e r t azonban csatába b o ­ csátkozni az oszmánokkal, és - apjával ellentétben - egy kivétellel (Jajca elfogla­ lása) arra sem vállalkozott, hogy a had­ műveleti idényen kívül, késő ősszel és té­ len saját területén támadja az O s z m á n Birodalmat. Várakozó álláspontját, az ingatag bel- és külpolitikai helyzet mel­ lett, éppen az idősebb H u n y a d i súlyos bal­ káni vereségeinek az emléke indokolta.

M á r az 1460-as években m e g k e z d ő d ö t t a Felvidéken évtizedek óta garázdálkodó, eredetileg főleg cseh, m o r v a és lengyel eredetű k a t o n a s á g királyi zsoldba fogadá­ sa. E h á b o r ú b ó l élő k a t o n a e l e m e t a huszi­ ta hadviselés egyik legjobb szakértője, Jan Jiskra ütőképes sereggé kovácsolta, olyanynyira, hogy H u n y a d i János k o r m á n y z ó t ö b b h a d j á r a t b a n is sikertelenül próbál­ kozott a megtörésével. Mátyás k o r o n á ­ zásától, 1464-től ezekhez járultak m é g olyan, a huszita hadviselésben ugyancsak jártas, és i d ő k ö z b e n a király pártjára tért zsoldosvezérek csapatai, m i n t például a szintén cseh származású Jan Vitovec, aki k o r á b b a n a Cillei grófok hadvezére volt. Az ily m ó d o n felfogadott, z ö m m e l ne­ hézlovas k o n t i n g e n s e k alkották annak a változó m é r e t ű seregnek a magját, ame­ lyet Mátyás nyugati hadjárataiban alkal­ m a z o t t . 1471 u t á n , a m i k o r az oszmánok utoljára fenyegették Nándorfehérvárt, a ki­ rály l e m o n d o t t a nemesi felkelés mozgó­ sításáról, a főúri és főpapi b a n d é r i u m o k ­ ra a z o n b a n továbbra is igényt tartott. 1471-1472 fordulóján például a lengyel betörés kivédésére - a zágrábi püspököt kivéve - valamennyi prelátus b a n d é r i u m a felvonult. Magyarország, akárcsak európai kor­ társai, ekkoriban még képtelen volt je­ lentősebb hivatásos katonaság állandó fegyverben tartására. Mátyás az adóteher irgalmatlan növelése mellett két módszert alkalmazott a hadsereg eltartására. Egy­ részt b é k e i d ő b e n szélnek eresztette a nél­ külözhető erőket, és csak a hadjáratok idejére, n é h á n y h ó n a p r a , esetleg néhány hétre fogadta fel őket újra. A hetvenes évek közepétől azonban egyre kevesebb volt a békeév, így a király vagy a h a d m ű ­ veleti területen, vagy a fő hadkiegészítési z ó n á b a n , a megszállt Sziléziában, Cseh- és Morvaországban állomásoztatta csapa­ tait. Az osztrák h á b o r ú tetőpontján, 1487-ben Bécsújhelyen 20 000 lovas és 8000 gyalogos fölött tartott szemlét, ami, hozzászámítva a megszálló helyőrségek

Számszeríj, 1480 körül

létszámát, korabeli mércével tekintélyes seregnek számít, de ezt a nagyságot csak ritkán érhette el. Ez, a klasszikus értelemben vett zsoldos­ sereg főleg nehézlovasságból állt, de Má­ tyás ugyancsak alkalmazta az ekkor m o ­ dernnek számító, részben már puskával is felszerelt nehézgyalogságot. Szerepe azon­ ban alárendelt maradt. Zömét a hosszú állópajzzsal felszerelt gyalogosok alkották,

Bonfini a bécsújhelyi seregszemléről „A sereg, amely a táborból a síkságra vonult, hogy a noricumi hegyszorosok és hágók elfoglalására induljon, 8000 gyalogosból és 20 000 lovasból állott [...] Minden egyes csapatnak megvolt a ma­ ga zászlaja; ezeken mindenekelőtt a keresztény vallásnak, azután a Hunyadi-háznak, a győzhetetlen magyar nemzetnek, végül a Dal­ mát és Cseh Királyságnak és a két Ausztriának címerei voltak látha­ tók. A lovastiszteknek és vitézeknek sem hiányoztak zászlaik, sőt fejenként minden lovas egy-egy zászlócskát hordott lándzsájára tűz­ ve, ami a katonaságot nagyon díszítette [...] Sohasem lehetett látni semmiféle nemzetiségű katonaságot, amely a hideget és meleget, a fáradságot és éhséget jobban tudná tűrni, a parancsokat szíveseb­ ben teljesítené, az adott jelre szívesebben rohanna az ütközetbe, készebben kitenné magát a halálnak, s a katonai lázadást jobban megvetné, a táborban nyugodtabban és tisztességesebben élne, vallásosabban viselkednék, a lázongásoktól inkább tartózkodnék, az önuralmat és tisztaságot jobban megőrizné, minden káromkodás­ tól, esküdözéstől, tisztátalanságtól jobban tartózkodnék."

Gyalogsági állópajzs Habsburg Zsigmond tiroli herceg fegyvertárából, 15. század második fele

akik mintegy a huszita szekérvár szerepét vették át, a puskások pedig mindössze a gyalogság ötödét tették ki. A kor színvo­ nalán állt a király ostromtüzérsége is, amelybe beletartoztak még a hagyományos mechanikus ostromgépek is. Ellentétben az oszmánokkal, akik az ostrom színhelyén is képesek voltak ágyúkat önteni, Mátyás általában vízi vagy szárazföldi úton szállí­ totta tüzérségét az alkalmazás helyszínére. A tüzérségen belül az ostromágyúk domi­ náltak, a tábori tüzérség, bár nem volt is­ meretlen, a rendkívül csekély tűzgyorsaság miatt nem tudott beleszólni az ütközetek menetébe. Az ágyúkat többségében ma­ gyarországi városi műhelyekben öntötték, de rendszeresen zsákmányoltak az ellen­ ségtől is, mint 1463-ban Jajcánál. Külföl­ diek mellett ugyancsak a városok szolgál­ tatták a tűzmestereket. Sajátos részét alkotta Mátyás seregének a folyami flotta, amely már Nándorfe­ hérvár 1456. évi felmentésében is döntő szerepet játszott. A naszádok fő feladata a szállítás volt, de alkalmanként ágyúkat is szereltek rájuk, mint Szabács ostrománál 1476-ban. Fontos megemlíteni a zömmel Magyarországra áttelepült szerb főurak ál­ tal fegyverben tartott („rác") könnyűlo­ vasságot, amelynek főleg az ellenséges te­ rületek pusztításában volt szerepe mind

Egervári László Az ősi Geregye nemzetségből származó Vas megyei köznemesi csa­ lád fia. 1474-ben bihari ispán és váradi várnagy, majd udvari lovag. Részt vett a szabácsi hadjáratban. 1476-ban a király horvát-szlavón bánná nevezte ki, a tisztséget hat éven keresztül töltötte be, és jelen­ tős sikereket ért el az oszmánok ellen. 1482-től Ausztriában, majd később Sziléziában szolgálta Mátyást hadvezérként. 1489-ben a király visszaküldte Szlavóniába, hogy a bánságot biztosítsa fia, Corvin János számára. Bár Mátyás halála után nem vallott nyíltan színt a herceg mellett, segített a német csapatok kiűzésében Szlavóniából, és újabb győzelmeket aratott az oszmánok felett. 1493-ban II. Ulászló tárnokmesterré nevezte ki, a tisztséget 1495-ben bekövetkezett haláláig viselte.

nyugaton, m i n d az oszmán fronton. Ugyancsak könnyűlovasokat alkalmaztak, részben a király zsoldján, a horvát grófok, akik azonban, a horvát-szlavón bán ban­ dériumához hasonlóan, főleg az állandó oszmán portyák kivédésében és viszonzá­ sában voltak lekötve. A sereg vezetéséről, a szó modern értel­ mében, nem lehet beszélni, hiszen a felfo­ gadott és begyakorolt zsoldoskompániák még harc közben is viszonylag nagy sza­ badságot élveztek. Az irányítással megbí­ zott vezérek, maguk is zsoldosok lévén, az eredménytől vagy a jobb fizetéstől függően

Domborműtöredék lovasjelenettel a feltételezett Kinizsi-sírkőről

gyakran cserélődtek. Többségük külföldi

felében n e m vezetett hadjáratot Magyaror­

volt, m i n t a Szabács o s t r o m á n á l elesett

szág ellen, és így n e m kényszerítette a ki­

Frantisek H a g vagy Jan Haugwitz, de szá­

rályt katonai koncepciójának alapvető új­

m o s magyart is találunk közöttük, így a ki­

ragondolására.

rály r o k o n á t , Szapolyai Istvánt, a közne­

A nyugati típusú zsoldossereg, amely

m e s b ő l Mátyás egyik legkiválóbb bárójává

Mátyás sajátos alkotásának tekinthető,

e m e l k e d ő Egervári Lászlót, aki előbb a dél­

n e m sokkal élte túl létrehozóját. 1492-ben

vidéken, majd Sziléziában és Ausztriában

a király egyik felfedezettje, Kinizsi Pál

szolgált, vagy a Bereg megyei kisnemes

temesi ispán verte szét fizetés nélkül ma­

Dávidházi Istvánt, aki K o r n e u b u r g ostro­

radt, rablásból élő maradványait. Az igaz­

m á n á l vesztette életét. M i n d h á r o m fegyvernem (lovasság, gya­

sághoz tartozik ugyanakkor, hogy a nyu­ gaton ekkoriban egyebütt is alkalmazott

logság, tüzérség), de főleg a páncélos ne­

nehézlovas zsoldossereg az újra intenzí­

hézlovasság fenntartása óriási összegekbe

vebbé váló oszmán nyomás megállítására

került, ezért Mátyás, akárcsak ellenfelei,

akkor sem lett volna alkalmas, ha egy Má­

n e m szívesen kockáztatta őket nyílt csaták­

tyáshoz hasonlóan erőskezű uralkodó to­

ban. A cseh, majd osztrák h á b o r ú k is első­

vábbra is képes működésben tartani. Má­

sorban az ellenséges terület prédálásából,

tyás haderejének többi

a rivális erőinek fárasztásából, valamint el­

mindenekelőtt a végvári katonaság, vala­

része azonban,

h ú z ó d ó várostromokból álltak. Más volt

m i n t a főpapi és főúri b a n d é r i u m o k , to­

a helyzet az oszmán fronton, ahol az ellen­

vább működtek, igaz, m i u t á n a nyugati

ség, számbeli és anyagi fölényében bízva,

hódítások elvesztek és a nagy király kímé­

egyenesen kereste a közvetlen összecsapás

letlen, de hatékony pénzügypolitikáját is

lehetőségét. Mátyás szerencséje volt, hogy

felszámolták,

II. M e h m e d szultán uralkodása második

volt pénz.

fizetésükre

egyre

kevésbé

Mátyás uralkodásának második szakasza (1472-1490) A kormányzat • 72 Nyugati terjeszkedés: az osztrák háborúk • 77 Mátyás és az oszmánok • 83 A magányos király • 90 Mátyás és a kultúra • 96

A kormányzat

A középkor végi politikai élet n e m írható le mai fogalmakkal, bár bizonyos intézmények a mai olvasó számára is ismerősnek t ű n h e t n e k . Ilyen mindjárt az országgyűlés, amelynek középkori formá­ ját a z o n b a n bajosan lehetne megfeleltetni Mátyás király képmása a Thuróczy-krónikából, 1488

a m o d e r n képviseleti rendszer alapintéz­ ményének. Már csak azért sem, mert m u n ­ kájában csupán a társadalom alig néhány

Mátyás bírói pecsétje, 1489 százalékát cola)

kitevő,

tekintett

országlakosnak

nemesség

volt

(regnijogosult

részt venni. Ismeretlen fogalom volt még a 15. században a hatalmi ágak elhatárolá­ sa, ugyanazon emberek vettek részt a tör­ vények meghozatalában, azok végrehajtá­ sában, valamint a bíráskodásban, és ez sem politikai, sem lelkiismereti konfliktust n e m okozott. Maguk az országgyűléseken h o ­ zott törvények ( d e k r é t u m o k ) sem tekint­ hetők m o d e r n értelemben vett jogszabá­ lyoknak,

inkább

valamiféle

viszonyítási

p o n t n a k számítottak, és bár sokszor hivat­ koztak rájuk,

egyetemesen kötelező ér­

vényt n e m tulajdonítottak nekik. H a s o n l ó volt a helyzet a formális bírósági ítéletek­ kel, amelyek a legtöbb esetben csupán tár­ gyalási alapként szolgáltak, és sok függött az érintett felek közötti erőviszonytól, po­ litikai befolyásuktól. Az éppen csak kiala­ kulni kezdő m o d e r n államszervezet tág te­ ret hagyott a helyi közösségek, társadalmi csoportok önszerveződése számára, ame­ lyek szívósan ragaszkodtak gyakran t ö b b évszázados jogaikhoz és kiváltságaikhoz.

Ilyen k ö r ü l m é n y e k között egy tehetséges középkori u r a l k o d ó számára tág tér nyílt h a t a l m a bővítésére - és Mátyás a politikai eszközök ügyes kombinálásával a k o r b a n elképzelhető legnagyobb mértékben erősí­ tette m e g a királyi h a t a l m a t . A királyi h a t a l o m elvileg korlátlan volt, betöltője a k o r o n á z á s révén egyházi szen­ tesítést nyert, elméletben egyedül Isten­ nek t a r t o z o t t felelősséggel, a gyakorlatban mégsem hagyhatta teljesen figyelmen kívül alattvalói érdekeit. A középkori államel­ mélet ismeretes alapelve

mellett

(„ami

m i n d e n k i t érint, azt m i n d e n k i n e k jóvá kell hagynia"), az egyes országokban a szokás­ jog k ü l ö n b ö z ő m é r t é k b e n tette szükséges­ sé a rendekkel való konzultációt. Láttuk, hogy rendkívüli a d ó t a király elvben csak az országgyűlés jóváhagyásával vethetett ki, és ha megsértette is az elvet, legalább formálisan köteleznie kellett magát, hogy a j ö v ő b e n ilyesmi n e m fordul elő. Uralkodása első éveiben Mátyás, apjá­ hoz h a s o n l ó a n , gyakran használta a t ö m e ­ gesen megjelenő köznemességet a politi­ kai nyomásgyakorlás eszközeként, és ekkor szinte m i n d e n évben tartottak országgyű­

lést. 1471 után csupán egyetlen alkalom­ mal gyűlt össze fejenként a nemesség, egyébként különböző számú választott képviselő jelent meg minden megyéből.

Mátyás király trónkárpitja, 1470-es évek

Amennyire tudni lehet, a követek mindig a tekintélyes, gazdag köznemesség soraiból kerültek ki, akik egyébként is szoros kap­ csolatban álltak a királyi udvarral. Sokuk familiárisként valamelyik báró vagy főpap szolgálatában állt, és az országgyűlésen is ura érdekeit képviselte. Ők képesek voltak

Mátyás király címere a budai királyi palotából, 1469-1490

arra, hogy fontos külpolitikai kérdésekben

Püspöki pásztorbot, 1490

mesés karrierekre, mint Zsigmond idején,

állást foglaljanak; 1473-ban például a ki­

nem adott m ó d o t . Ha szemügyre vesszük

rály csupán a királyi tanács jóváhagyásával

az 1490-ben leggazdagabbnak számító csa­

küldött követeket a szultánhoz és a lengyel

ládokat,

királyhoz, a visszatért követek jelentésének

hogy - leszámítva a király törvénytelen

illetve

személyeket,

azt

látjuk,

megtárgyalására viszont m á r országgyűlést

fiát, Corvin Jánost, valamint a Hunyadi­

hívott össze. Az országgyűlés ugyanakkor

család rokonait, így a vingárti Gerébe­

leginkább arra szolgált, hogy a megyei ne­

ket, a dengelegi Pongrácokat és a nádasdi

messég elitje, amely a királyi tanácsban nem

Ongorokat - csupán Magyar Balázs és a ve­

jutott szóhoz, hangot adhasson a maga ér­

je, Kinizsi Pál, (ifi.) Ernuszt János, Szokoli

dekeinek és panaszainak. A király a dekré­

András és Egervári László tekinthető Má­

t u m o k b a n rögzített vállalásait a legritkább

tyás felfedezettjének. Az Ernusztokról esett

esetben tartotta meg, valamiért a nemesség

m á r szó, Egervári és Szokoli középnemesi,

mégis ragaszkodott a politikai vélemény­

Kinizsi és Magyar Balázs kisnemesi sorból

nyilvánítás e formájához, és a király is cél­

emelkedett a bárók közé. Magyar Balázs

szerűnek ítélte időről időre szabad utat en­

még Hunyadi alatt kezdte pályáját, Mátyás

gedni alattvalói akaratának.

alatt többször volt szlavón bán, erdélyi vaj­

Sokkal nagyobb jelentősége és hatalma

da, és a legkülönbözőbb feladatokat végre­

volt a királyt az operatív ügyek intézésé­

hajtó hadvezér, ő az 1460-1470-es évek­

ben segítő királyi tanácsnak. Ennek

ben még képes volt összekovácsolni egy hat

hivatalból tagja volt valamennyi

várból és két kastélyból álló hatalmas bir­

prelátus és báró, valamint általá­

t o k t ö m b ö t , amelyet aztán leánya kezével

ban a nagybirtokosok, továb­

Kinizsi Pál örökölt. A később induló, de

bá azok, akiket a király bevont

hasonlóan tehetséges Egervárinak viszont

a tanács munkájába. Az, hogy

m á r csak egyetlen u r a d a l o m jutott szlavón

a tanácsot milyen döntésekbe

báni kinevezésével egy időben (1476), ezért

kell bevonni, ugyanúgy nem volt

ő később Ulászló révén igyekezett kárpó­

meghatározva, mint az ország­

toltatni magát.

^

gyűlés hatásköre, de a századok

Különösen érdekes az új e m b e r e k kö­

folyamán azért kialakult valamiféle

zött szándékosan említés nélkül hagyott

r e n d s z e r . Í g y például fontos külpoliti­

Szapolyai család esete. A Pozsega megyei

kai döntéseknél, például hadüzeneteknél,

família pályafutása sok s z e m p o n t b ó l kü­

az uralkodó mindig kikérte tanácsa vélemé­

lönlegesnek számít. A legidősebb fivér, I m ­

nyét, és a fontosabb kormányzati posztok

re pénzügyi szakemberként kezdte karrier­

betöltésénél is hasonlóan járt el. Tekintve,

jét még az 1450-es években, főkincstartó

hogy a tanácsban egészen a középkor végéig

lett, majd fivérével, Istvánnal együtt har­

a nagybirtokosok domináltak, a királynak

colt a Felvidéken, 1464-ben rövid időre

is érdeke volt, hogy döntéseit konzultáció

horvát-szlavón és bosnyák b á n lett. 1462-

előzze meg, és így a végrehajtás ne ütközzön

ben Szepes megye ö r ö k ö s ispánjaivá tette

nehézségekbe.

őket a király, a h a r m a d i k fivér, Miklós pe­

A királynak több lehetősége is volt a ta­ nács összetételének befolyásolására. A fő­ kegyúri jog révén végső soron ő d ö n t ö t t a kinevezendő főpapok személyéről, és így általában hozzá hű és valóban alacsony sorból felemelt prelátusok ültek a tanács­ ban. Ugyancsak módosította Mátyás a vi­ lági arisztokrácia összetételét, noha olyan

dig az erdélyi püspökség élére került. Da­ cára annak, hogy belekeveredtek m i n d k é t Mátyás elleni mozgalomba, n e m esett b á n ­ tódásuk, sőt I m r e bárói hivatal nélkül is a király bizalmi e m b e r e m a r a d t , István pe­ dig egyik legjobb katonájává vált.

1486-

ban Szapolyai I m r e az ország nádorává emelkedett, és a poszton, i m m á r Mátyás

halála után, öccse, István követte. A t ü n e ­ ményes és példa nélkül álló karrier, főleg pedig az egyébként bosszúálló és kiszámít­ hatatlan király kegyének állandósága arra a feltételezésre indította a kutatókat (min­ denekelőtt Kubinyi Andrást), hogy Szapolyai Imre esetleg H u n y a d i János törvényte­ len fia volt, bár erre bizonyíték nincs. A „végrehajtó" hatalom, a m o d e r n kor­ mányzat csíráit n e m a királyi tanácsban, hanem a királyi udvarban (aula) érdemes keresni. Az aula tagjai a legkülönbözőbb feladatokat hajtották végre királyi parancs­ ra: mozgósítási parancsokat kézbesítettek, birtokokat foglaltak le, fontos vizsgálatokat végeztek, a h á b o r ú b a n maguk is vezérked­ tek. Tanulságos ebből a szempontból, hogy az imént említett új bárók közül Ernuszt, Egervári, Magyar Balázs és Kinizsi is az ud­ varban kezdte szolgálatát. Mátyás egyik leg­ kedveltebb embere volt Bajnai Both And­ rás, később szlavón bán, aki olyan fontos feladatokat teljesített, mint a Perényiek el­ leni hadjárat, majd később Podjebrád Vik-

Kinizsi Pál A népmesék nagy erejű molnárlegénye valójában Abaúj megyei kisnemesi családból származott, és nem hatalmas erejével, hanem gazdasági szakértelmével hívta fel magára Mátyás figyelmét. Pálya­ futását ugyanis jelen ismereteink szerint sókamaraispánként kezdte. 1474-ben már katonaként vett részt a cseh-lengyel háborúban, és ettől kezdve a király egyik legjobb hadvezérének számított. 1476-ban már nándorfehérvári várnagy, és állítólag ő volt az, aki 1477-ben a Frigyes császárnak küldendő hadüzenetről tárgyaló tanácsülésen legjobban kardoskodott a háború mellett. 1479-ben Mátyás kinevezte az Alsó részek főkapitányává, ettől kezdve 1494ben bekövetkezett haláláig kulcsszerepet játszott az oszmánok elleni védelem szervezésében. Apósával, Magyar Balázzsal együtt Mátyás kegyéből emelkedett a nagybirtokosok közé, a nagy király halála után mégis szembefordult Corvin Jánossal, és ő volt az, aki 1492-ben szétverte Mátyás híres zsoldosseregének fizetetlen maradványait. Országbíróként fejezte be mozgalmas életét.

torin szlavóniai birtokainak lefoglalása. „Népszerűségét" mutatja, hogy Perényi Imre nádor és Viktorin herceg fia még húsz évvel az események után is igyekeztek bosz-

A nagyvázsonyi vár

Corvin János feltételezett képmása a Philostratoskódexben

szút állni rajta. De ugyancsak Mátyás udva­ rában kezdték pályafutásukat olyan nagy jövőre hivatott családok is, mint a Batthyá-

nyak vagy a Coborok. Uralkodása utolsó évtizedében, amikor minden erejével Cor­ vin János trónutódlásának előkészítésén dolgozott, Mátyás az udvarhoz tartozó köznemesi híveit állította egy egész sor megye és királyi vár élére; Cecei Kis Máté például, aki Corvin oldalán esett el a csont­ mezei csatában, egyszerre hét megyét igaz­ gatott. Ugyancsak az udvarhoz tartoztak a Mátyás alatt megjelenő királyi titkárok, akik szintén jártak el különböző kormány­ zati ügyekben, de fő feladatuk a kérvények elbírálása volt: rajtuk keresztül vezetett az út különböző királyi kegyek elnyeréséhez. Legnagyobb befolyásra és hírnévre egy ke­ rékgyártó fia, Bakócz Tamás tett szert, aki­ ből 1513-ban kis híján pápa lett.

Mátyás „állama" és Európa A 15. század második fele egész Európában az újkori köz­ pontosított monarchia megalapozásának időszaka. Francia­ országban VII. Károly, majd XI. Lajos, Angliában Tudor Henrik, Spanyolországban Aragóniái Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, Burgundiában Merész Károly herceg kezdte meg a központi hatalom kiterjesztését és függetlenítését a társa­ dalom korporativ erőitől. A folyamat, akárcsak Magyaror­ szágon, egyebütt is főleg a pénzügyek és a hadsereg újjá­ szervezését jelentette. Mindenütt egységesítették a kincstári szervezetet, így javították az adószedés mechanizmusát, végül rendszeressé tették a rendkívüli adókat. A stabil adó­ rendszer képezte az első állandó hadseregek alapját, ame­ lyek Franciaországban és Burgundiában Mátyás uralkodá­ sával egy időben, Spanyolországban viszont csak a 16. szá­ zad elején jöttek létre. A pénzügyi reformok mindenütt ko­ moly ellenállásba ütköztek, amelyeket az uralkodók katonai erővel vertek le. A pénzügyigazgatáson kívül azonban nem alakultak kí még olyan, specializált kormányszervek, ame­ lyek akárcsak távolról emlékeztetnének az újkori állam mű­ ködésére. A kormányzás és igazságszolgáltatás munkájá­ ban részt vevők, de még a hadsereg vezetői is, egységesen a király „udvarához" (Magyarországon a latin aula szó jelöli, magyarul valószínűleg palotának nevezték, Burgundiában például „hotel" volt a neve) tartoztak, a kancellároktól az udvari szolgálattevőkig, és így, elvileg legalábbis, mind közvetlenül a királytól függtek. Az egyes funkciók között

Kincsei közt trónoló Dávid király. Oldalán követek, ajtónálló, pénzváltó. A„D" iniciálé részlete a Mátyás-graduáléból ezért szabad volt az átjárás, alig mutatható ki specializáció. A kancellária, amelyet korábban a mátyási központosítás egyik eszközének tekintettek, valójában csak intézte, de nem befolyásolta a királyi parancsok írásba foglalását. Bár az igazgatás alacsonyabb szintjein régóta tért hódított a ma­ gánjogi függéstől elválasztott szakértelem, a legfőbb posz­ tok többségét még Európa-szerte születésük alapján erre feljogosított nagybirtokosok töltötték be, akik vajmi keveset foglalkoztak az elvileg őket illető ügyekkel. A modern, szak­ képzett, fizetett és az udvarból kivált bürokrácia a 16. szá­ zadban terjedt el Európában, Magyarországon, Jagelló­ kori kezdemények után, a Habsburgok alatt jelent meg.

Nyugati terjeszkedés: az osztrák háborúk Az

1471. májusi csehországi királyválasztás u t á n Mátyásnak egyetlen célja lehetett volna: minél h a m a r a b b lezárni a h á b o r ú t , annál is inkább, mert Ja­ gelló Ulászló révén i m m á r Lengyelország is a potenciális ellenfelek közé tartozott. A tárgyalások azonban n e m vezethettek eredményre, m e r t Mátyás, érthető okok­ ból, ragaszkodott vérrel és rengeteg pénz­ zel megszerzett hódításaihoz. 1472-ben Mátyás és IV. K á z m é r fegyverszünettel zárta le a Kázmér herceg betörése óta for­ málisan fennálló hadiállapotot, amit 1474 februárjában békeszerződés követett, ez a z o n b a n lengyel részről már n e m volt több puszta színjátéknál. Az események kulcsa, m i n t annyiszor korábban, a tunya, de rend­ kívül szívós III. Frigyes kezében volt.

Mátyás és a császár viszonya soha n e m volt szívélyes. A magyar király 1470-ben hiába próbálta rávenni Frigyest arra, hogy m o n d j o n le trónörökösödési jogáról, hiá­ ba kérte a csehek elleni háború (amelyet, m i n t láttuk, formálisan a császár kérésére indított) költségeinek megtérítését, végül hiába kérte meg Frigyes lányának kezét. Mátyás ezek után egyszerűen faképnél hagy­ ta a császárt, és bosszúból támogatást nyúj­ tott Frigyes belső ellenzékének. Ugyancsak elképzelhető, bár bizonyíték nincs rá, hogy Boszniából Mátyás tudtával és engedélyé­ vel vonultak át magyar területen a Stájer­ ország és Karintia prédálására induló osz­ mán portyázok. Frigyes viszont a maga részéről logiku­ san cselekedett, amikor Mátyás ellenségei-

III. Frigyes 1415-ben született Ernő osztrák herceg és a hatalmas erejéről híres Cimburga mazóviai hercegnő fiaként. 1435-től uralkodott Stájeror­ szágban, Karíntiában és Krajnában. A Habsburg szokásjognak meg­ felelően 1439-től Tirolt, majd V. László gyámjaként Ausztriát is kormá­ nyozta. 1440-ben német királlyá választották, 1442-ben megkoronáz­ ták. Ettől kezdve 1452-ig, amikor Rómában a pápa császárrá koro­ názta, igyekezett a birodalomban is aktívan politizálni, később azon­ ban az osztrák tartományok kötötték le figyelmét. 1457-ben V. László halálával megörökölte Ausztriát, 1459-től választott magyar király. A Mátyással 1463-ban kötött örökösödési szerződéssel, valamint Miksa fia házasságával, aki Merész Károly burgundi herceg leányát, Máriát vette feleségül, megvetette a Habsburg nagyhatalom alapjait. Mátyással szemben jelentős területekről volt kénytelen lemondani, de még megérte sokkal fiatalabb ellenfelének halálát és az elfoglalt területek visszatérését. Anyjától örökölt fizikumára jellemző, hogy éle­ te végén még egy lábamputációt is túlélt. Uralmának korábban egy­ oldalúan negatív megítélése az utóbbi időben árnyaltabbá vált, kor­ mányzati intézkedéseiben már utódai nagy reformjainak csíráit látják.

III. Frigyes lábamputáciája, 1493

Boroszló látképe. Fametszet Hartmann Schedel Világkrónikájából

hez fordult. 1474. március 11-én Nürn­ bergben megállapodott Ulászlóval a ma­ gyar király elleni fellépésben, és a szövet­ séghez csatlakozott Ulászló apja, Kázmér király is. Mátyás egész uralkodása legna­ gyobb katonai kihívásával nézett szembe, még akkor is, ha a szövetség kiötlője, Fri­ gyes császár végül nem vett részt az akció­ ban. Történt ugyanis, hogy 1474 nyarán Merész Károly burgundi herceg ostrom alá vette Neuss városát, és Frigyes, ha nem akar­ ta maradék tekintélyét is elveszteni a biro­ dalomban, kénytelen volt a herceg ellen

vonulni. Kázmér és Ulászló két irányból Sziléziára törő serege így is óriási túlerőben volt Mátyás csapataival szemben. A történetírásban csak „boroszlói táborozás"-ként emlegetett hadjárat Mátyás legnagyobb szabású és legsikeresebb kato­ nai akciója volt. Pontosan felmérte, hogy kizárólag zsoldosokból álló, viszonylag kis létszámú serege élén nem ütközhet meg a hat-hétszeres túlerőben lévő ellenséggel, ezért más taktikát választott. Csapataival módszeresen végigpusztította Sziléziát, de előbb az összes élelmiszert és takarmányt, de még a falvak lakosságát is a városokba és várakba összpontosította. Jelentős és jól felszerelt helyőrségeket rakott m i n d e n erő­ dített helységbe, maga pedig Boroszlóban állította fel főhadiszállását. Mátyás könnyűlovas csapatai szünet nélkül zavarták a felvonuló cseh és lengyel sereg utánpótlásvonalait. Mivel a támadók Boroszló környékén nem találtak élelmet, nagyobb vidéken kellett portyázniuk, és az ilyen portyázókat Mátyás fegyelmezett zsol­ dosai kivétel nélkül levágták vagy elfog­

Páncélos katona a garamszentbenedeki úrkoporsón, 15. szazad

ták. (Jól illusztrálja a hivatásos zsoldosok „nemzeten kívüli" jellegét a lengyel króni­ kás, Jan Dlugosz anekdotája, amely szerint Mátyás főleg cseh és lengyel katonái saját

anyanyelvükön csalták csapdába a túlolda­ lon harcoló honfitársaikat.) Kázmér ki­ rály főleg nemesi felkelőkből álló seregével d ö n t ő összecsapásra számított, és n e m ta­ lálta Mátyás taktikájának ellenszerét. Sere­ ge egyre apadt, és amikor 1474 októbe­ rében Mátyás rettegett rác könnyűlovasait egyenesen Lengyelország pusztítására küld­ te, végleg elment a kedve a hadjárattól. Ulászló m á r előbb feladta, a csehek hazain­ dultak, de előbb felgyújtották táborukat; a tűz átterjedt a lengyelek állásaira, és a tel­ jes felszerelés megsemmisült. Mátyás csata nélküli győzelme nemcsak teljes volt, ha­ n e m megalázó is. A felek 1477. májusig tartó fegyverszü­ netet kötöttek. Az ellenségeskedések kiújulását Mátyás azzal akadályozta meg, hogy felújította Lengyelország ellenfeleinek ha­ gyományos taktikáját, és szövetségre lépett a N é m e t Lovagrenddel. A cseh kérdésben azonban újabb pofont kapott. 1477 júniu­ sában ugyanis Frigyes császár mint hűbér­ úr Ulászlót iktatta be a Cseh Királyságba, és ezzel ő lett a birodalom rangban első választófejedelme. Ez már önmagában is okot adott a háborúra, és Mátyás elérke­ zettnek látta az időt, hogy fegyverrel vegyen elégtételt a császártól addig elszenvedett sérelmekért. A királyi tanács némi vita után a háború mellett döntött, és Mátyás megüzente a háborút Frigyesnek. A h á b o r ú mindössze néhány hónapig tartott. Mátyás ugyanolyan gyorsan elfog­ lalta Alsó-Ausztriát, mint korábban Mor­ vaországot, de Frigyesnek nem volt ereje ellentámadást indítani. A sarokba szorított császár szokása szerint mindent megígért, hogy aztán az időre bízza a dolgok elrende­ zését; most Mátyásnak ígérte meg, hogy el­ ismeri cseh királynak, erre ráveszi a biro­ dalmi fejedelmeket, és még fizet 100 000 arany kárpótlást is. Mátyás ezután valóban letette Frigyes kezébe cseh királyként a hűbéresküt, de célját ezzel sem érte el. A biro­ dalmi rendek ugyanis, bár Frigyest sem kedvelték, egyáltalán nem látták szívesen, hogy egy ambiciózus, jelentős katonai erő-

Az elfoglalt területek kormányzása

Morvaország, Galícia és Szilézia a Philostratos-kódexben Mátyás élete végén a magyar korona országain kívül uralma alatt tartotta Morvaországot, Sziléziát, Lausitzot, valamint Alsó-Ausztriát. A cseh tartományokat választott cseh királyként törvényesen kor­ mányozta, Ausztriát viszont csak a hódítás jogán tartotta. Szilézia és Lausitz ráadásul nem is volt egységes, többé-kevésbé független her­ cegségekből álltak, vagyis a hűbériségnek Magyarországon ismeret­ len formáját képviselték. A rendek valamennyi hódított tartományban erősebbek voltak, mint Magyarországon, és nagyobb hatalmat kép­ viseltek a gazdag városok is, például Boroszló (ma Wroctaw). Nem véletlen tehát, hogy Mátyás maximálisan igyekezett tiszteletben tar­ tani a rendi jogokat. A cseh korona országaiban tartománygyűlésen választatta meg a királyi hatalom legfőbb képviselőit, a tartományi főkapitányokat. Ugyancsak nem próbálkozott azzal, hogy a rendek jóváhagyása nélkül vessen ki adót, viszont zsoldosseregének jelentős részét a megszállt tartományokban állomásoztatta, melynek eltartása így mégis azokra hárult. Ausztriában a főkapitányt Mátyás a rendek megkérdezése nélkül nevezte ki, és az elfoglalt erősségek élére több­ ségében magyarokat helyezett. Egyebekben azonban érintetlenül hagyta az osztrák intézményrendszert. Mátyás „birodalmának" kor­ mányzata szükségszerűen olyan nemzetközi jelleget öltött, mint Zsigmondé egy emberöltővel korábban. Valamennyi meghódított tar­ tományban fontos szerepet játszottak magyar hívei, főleg katonaként vagy főkapitányként, mint Szapolyal István Sziléziában, majd Ausztriá­ ban, vagy Kövendi Székely Jakab az elfoglalt stájer és karintiai terüle­ teken. Ugyanakkor külföldi hívei is megjelentek Magyarországon, mint a morva Jan Filipec, Mátyás utolsó éveinek bizalmasa, főkancel­ lár, sziléziai főkapitány, egyben váradi püspök. A magyar Nagylucsei Orbán viszont, aki Szapolyai Imre halála után a nádori bíróságot irányí­ totta, az egri püspökség mellett a bécsit is megkapta. Mátyásnak cseh királlyá választásától kezdve külön cseh kancelláriája, az osztrák her­ cegi cím felvételétől kezdve pedig külön osztrák kancelláriája is volt. Ez tovább tágította a király mozgásterét, hiszen az osztrák pecsétet gyakran használta magyar ügyekben, megkerülve a magyar tanácsot, és a cseh és osztrák kancelláriáknak többször adtak oklevélkiállítási parancsot magyar tanácsosai. Mátyás kormányzata sohasem vált népszerűvé a megszállt tartományokban, és a nagy király halála után mindenütt szinte kártyavárként omlott össze a magyar uralom.

Emléktábla a béke­ kötésről, Olmützben

leges megegyezését elősegítse. A cseh fron­ ton m á r évek óta n e m történtek harci cse­ lekmények, és egyik fél sem reménykedhe­ tett további jelentősebb sikerekben. A két király követei így 1478 márciusában meg­ állapodtak az előzetes feltételekben, és 1479. július 21-én O l m ü t z b e n , a két király sze­ mélyes találkozóján ratifikálták a békeszer­ ződést. Megállapodtak abban, hogy Ulászló és Mátyás is törvényesen viseli a cseh kirá­ lyi címet, és a gyakorlatilag 1470 óta fenn­ álló helyzet alapján osztoztak meg a cseh korona tartományain. Ugyanakkor abban is megegyeztek, hogy a Mátyás hatalma alatt álló t a r t o m á n y o k halála után örö­ köseire szállnak, de Ulászlónak bármikor vei rendelkező fejedelem próbál ügyeikbe a v a t k o z n i . Így aztán sem a békés Ulászlót,

Mátyás ausztriai háborúi, 1477-1487

jogában áll 400 000 aranyforint ellenében kiváltani azokat. A váltságösszeg olyan ha­

sem a harcias Mátyást n e m hívták meg

talmas volt, hogy Ulászlónak aligha lett

a birodalmi gyűlésekre. A patthelyzet arra

volna módjában előteremteni, de erre vé­

viszont jó volt, hogy Mátyás és Ulászló vég­

gül n e m is volt szüksége: magyar királlyá

Mátyás király éremportréja

választásával m i n d e n erőfeszítés nélkül az ölébe h u l l o t t a k Mátyás hódításai. K á z m é r lengyel királlyal m á r n é h á n y h ó n a p p a l k o r á b b a n m e g k ö t ö t t e Mátyás a békét, és ettől kezdve n y u g a t o n egyetlen ellenfele volt:

Frigyes. Az ellenségeske­

dések itt m á r 1479-ben kiújultak, a m i k o r a császár el akarta

m o z d í t a n i székéről

a salzburgi érseket. H o g y mi köze volt eh­ hez Mátyásnak? C s u p á n annyi, hogy Fri­ gyes az érsekséget a n n a k a Beckensloer J á n o s n a k akarta a d n i , aki esztergomi ér­ sekként a kincstárával együtt szökött át Magyarországról a császárhoz. A salzburgi érsekségnek j e l e n t ő s b i r t o k a i voltak Stá­ j e r o r s z á g b a n , és m i u t á n az elcsapott érsek a

magyar

királyhoz

fordult

segítségért,

M á t y á s zsoldosai szép c s e n d b e n , h a d ü z e ­ net nélkül

megszállták az érsek várait.

A k ü l ö n ö s h á b o r ú a következő két évben is folytatódott, M á t y á s l é p t e n - n y o m o n be­ a v a t k o z o t t az ausztriai belügyekbe, és a te­ hetetlen Frigyes szeme láttára megszállt egy sor területet. Eladdig, hogy 1482 ápri­ lisában i m m á r formálisan is h a d a t üzent a császárnak, és leplezetlenül Ausztria meg­ h ó d í t á s á t t ű z t e ki célul.

matikusan elfoglalni. Az ost­ r o m o k gyakran több h ó n a pig tartottak, és a kiéheztetés és megvesztegetés csaknem olyan fontos szerepet játszott, m i n t az ostromtüzérség. Mátyás elszántsága és sikerei láttán Frigyes, aki kezdetben megpróbálkozott az ellentámadással, át­ tette székhelyét Linzbe, és tétlenül szem­ lélte ellenfele diadalát. Amikor 1487-ben Mátyás csapatai bevonultak Bécsújhely­ re, gyakorlatilag egész Alsó-Ausztria ma­ gyar fennhatóság alá került. Ugyancsak magyar helyőrségek állomásoztak Stájer­

Az utolsó osztrák h á b o r ú volt Mátyás

ország és Karintia keleti részének erősségei­

leghosszabb k a t o n a i vállalkozása, 1482-től

ben. Mátyás felvette az Ausztria hercege cí­

1487-ig folyamatosan tartott, szinte végig

met, és 1487 karácsonyán fegyverszünetet

Mátyás közvetlen irányításával. A király tá­

kötött a Frigyest képviselő szász herceggel.

b o r á b ó l intézte az államügyeket, Bécs el­

A katonai győzelem Mátyásé volt, a politi­

foglalása (1485) u t á n pedig ott tartotta

kai azonban, m i n t oly sokszor hosszú élete

székhelyét. Mivel Mátyás célja ezúttal a h ó ­

során, Frigyesé. 1485-ben, Bécs elfoglalása

dítás volt, kénytelen volt lépésről lépésre

után, a hat birodalmi választó (a két cseh

h a l a d n i , és m i n d e n erődített helyet sziszte-

király, Ulászló és Mátyás n e m vett részt

Ausztria címere a Philostratos-kódexben

Corvin János bevonulása Bécsbe, miniatúra a Philostratos-kódexiben

a választásban) Frigyes fiát, Miksát választotta német királlyá. Mátyás ugyanúgy járt, mint Csehországban: kétségtelen katonai fölényét képtelen volt politikai befolyássá változtatni. Ha határozottan akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk, hogy a cseh és osztrák tartományok megszerzésére fordított

hatalmas összegek politikai szempontból értelmetlennek bizonyultak. Arra a kérdésre, hogy egy tágabb összefüggésben lehet-e rájuk mégis valamiféle racionális magyarázatot találni, azt az oszmán-magyar viszony alakulásának ismeretében próbáljuk megválaszolni.

Mátyás és az oszmánok

M

átyás 1466 u t á n végleg letett ar­ ról, hogy apjához hasonlóan min­ den erejével az o s z m á n o k ellen

harcoljon. 1466 előtt és u t á n is készültek ugyan Európa-szerte, de főleg Rómában, nagyszabású tervek a hitetlenek kiűzésére, és Mátyás propagandája mindig gondosan ügyelt arra, hogy e tervekben Magyaror­ szág fontos szerepet kapjon. Közreműkö­ dését a z o n b a n m i n d i g attól tette függővé, hogy az összefogás valóban

megvalósul,

és országának n e m kell magára hagyatottan

küzdenie

hatalmas

szomszédjával.

Tényleges szövetséges pedig n e m sok kí­ nálkozott. Pénzbeli segítséget egyedül a pá­ pa és Velence küldött, és a hatalma tető­ pontján álló adriai köztársaság katonai s z e m p o n t b ó l is értékes szövetségesnek szá­ mított. Velence azonban, m i n t mindig tör­ ténete során, főleg a saját gazdasági érdeke­ it tartotta szem előtt, és a magyar udvarban m é g eleven volt az 1440-es évek meghiú­ sult együttműködésének emléke. A biro­ dalomból ígéreteken kívül n e m érkezett semmi, a többi európai udvar pedig legfel­ jebb követi jelentésekből értesült az osz­ m á n o k katonai sikereiről.

Bár 1466 után az oszmánok nem tettek kísérletet egyetlen jelentősebb magyar vég­ vár elfoglalására sem, a hosszú határvidéken soha nem volt béke. A ma már meglehető­ sen jól ismert oszmán terjeszkedési stratégia

Nemcsak Magyarországon kívül, de azon

egyik eleme volt ugyanis, hogy a hódításra

belül is eleven maradt azonban Hunyadi há­

kiszemelt területet módszeres portyákkal

borúinak emléke, és különösen 1471 májusa

demoralizálták. A központtól többé-ke­

után erősödtek fel a király politikáját bíráló

vésbé

hangok. A katolikus Ulászló és Kázmér elle­

szakállukra is indítottak rablóportyákat, és

független

határvidéki

bégek

saját

ni háborút nehezen lehetett lenyomni a köz­

ezeket a hivatalos oszmán-magyar békék

vélemény torkán, és főleg a főpapság viselte

és fegyverszünetek sem tudták megakadá­

nehezen a keresztény testvérviszályt. Állás­

lyozni. A balkáni ütközőállamok megszű­

pontjukat Mátyás csak addig hagyhatta fi­

nésével e portyák m i n d e n ü t t magyar és

gyelmen kívül, amíg a viszonyok romlása

horvát területeket sújtottak, egyre növelve

nem fenyegetett tekintélyének és belpolitikai

a lakosság elkeseredését.

helyzetének g y e n g ü l é s é v e l . Így időről időre

Szlavóniában

1465-től minden évben

kénytelen volt jelentősebb figyelmet szentel­

említik az oszmán betörések következmé­

ni az oszmánkérdésnek.

nyeit: elhurcolt embereket, feldúlt vidéke-

Mátyás király képmása Johann Lichtenberg asztrológiai értekezésében

Hunyadi Mátyás törökellenes harcai

ket, felégetett birtokokat. A horvát Zrínyi Péter gróf birtokai már 1471-ben nagy­ részt lakatlanok voltak. A nemesi birtoko­ kon sorra épültek királyi engedéllyel az erősségek, amelyek alkalomadtán védel­ met nyújtottak a környező falvak lakóinak is. 1475-ben Szlavóniában már mint hét­

Végül 1474-ben, Mátyás talán legna­ gyobb szabású katonai sikerével egy idő­ ben érett meg a helyzet arra, hogy a ki­ rály ismét átcsoportosítsa erőit az o s z m á n frontra. Az esztendő elején m á r n e m a ha­ tárvidéket dúlta egy oszmán sereg, ha­ n e m az ország szívében felevő Nagyvára­

köznapi lehetőséget említette egy oklevél az „országot pusztító törökök miatti általá­

dot égette fel. Az év végén, hosszú idő

nos menekülést". 1474-ben Várasd me­ gyét, 1476-ban Szlavónia központját, Kö­ rös városát dúlták fel a portyázok. Erdélyt

fordult, bár a ruméliai beglerbég seregét

a Kárpátok karéja némiképp megvédte, de Szlavóniához és Horvátországhoz ha­

győzte. Mátyás ugyanakkor s e m m i k é p ­

sonlóan sokat szenvedett a Szerémség is, különösen azután, hogy az oszmánok 1471ben a Száva déli partján akadálytalanul felépítették Szabács várát. Mátyás, mint láttuk, megpróbálta a betöréseket Stájeror­ szág és Karintia felé „terelni", de nemegy­ szer megtörtént, hogy az oszmánok vissza­ felé magyar és horvát területeken is prédál­ ni kezdtek.

után M e h m e d szultán ismét észak felé Nagy István moldvai vajda, erdélyi és len­ gyel segédcsapatok közreműködésével le­ pen sem akart olyan fordulatot előidézni, amely további nyugati terveit végleg alá­ aknázná. Ezért olyan célpontot keresett, amely látványos sikert ígért, anélkül, hogy a szultán komoly ellentámadását váltaná ki. Elvárásainak tökéletesen megfelelt az imént említett Szabács vára, amelynek, a sokkal erősebb Szendrővel és Galambóccal ellentétben, n e m volt stratégiai je­ lentősége.

Mátyás talán egész uralkodásának leg­ nagyobb seregét mozgósította, olyannyira, hogy egy kortárs velencei követjelentés egye­ nesen másfélszázezer emberről beszél. Ezt a számot persze legalább negyedelni kell, de az erőfeszítés nagyságával Mátyás min­ denképpen demonstrálni akarta, hogy ő az oszmánellenes harc elsőszámú vezére (ta­ lán n e m mellékes körülmény, hogy az osz­ m á n o k a t 1475 januárjában legyőző Nagy István vajdától szenvedett hét évvel koráb­ b a n vereséget). A nélkülözhető zsoldoscsa­ patokat még Sziléziából is kivonta a hadjá­ rat kedvéért, és október elején maga is a déli határra utazott. Péterváradi táborában el­ utasította a török követek által ajánlott fegy­ verszünetet, és 1476 első napjaiban megin­ dult Szabács ostromára. A fából épült, földsáncokkal erősített várat 1200 főnyi helyőrség védte, s ez a kor viszonyai közepette jelentős védőseregnek számított. Ráadásul a várat csak nagyon nehezen lehetett körülvenni a Száva és m o ­ csaras ártere miatt. A kedvezőtlen időjárás m i a t t a gályákra szerelt lövegekkel nem t u d t á k tűz alá venni az erősséget, így egy h ó n a p i lövetés sem tett b e n n e különösebb kárt. Végül február első két hetében Má­ tyás a veszteségekkel n e m törődve a vizes­ árokba v o n t a t o t t gályákról lövette tovább a várat, és a rombolás végül megtette hatá­ sát: a kiéhezett, megfogyatkozott török hely­ őrség február 15-én megadta magát. Mátyás mesteri propagandája úgy tálal­ ta Szabács elfoglalását, m i n t h a a király vi­ lágraszóló sikert aratott volna, és hatására m á r - m á r visszatért a korai hatvanas évek eufóriája. R ó m á b a n és Velencében hálaadó ünnepségeket tartottak, és ismét késznek m u t a t k o z t a k a segélypénzek folyósítására. Valójában azonban az e r e d m é n y kiábrán­ dító volt, és ezzel a reálpolitikus Mátyás is tisztában volt. Féléves előkészület, hatal­ mas anyagi ráfordítás és másfél havi ost­ r o m után sikerült elfoglalni egy favárat, miközben Szendrő o s t r o m á h o z hozzá sem mertek kezdeni. Ráadásul az ostrom során egy e l h a m a r k o d o t t r o h a m b a n életét vesz-

Különkormányzatok a késő középkori Magyarországon A magyar királyi cím állandó eleme volt a korai középkor óta Horvát­ ország és Dalmácia is. Horvátország nem ugyanazt a területet fedte, mint a mai állam: a Kapela hegység és a tenger közötti változó szélességű sávot foglalta magában. Dalmácia viszont néhány tenger­ parti városra és az Adria szigeteire terjedt ki. Horvátország és Dalmá­ cia élén elvileg a magyar király által kínevezett bán állt, hatalma azon­ ban már csak Horvátországra terjedt ki, mióta Dalmácia Zsigmond idején végleg velencei fennhatóság alá került. Ettől kezdve egyedül a gazdag kereskedőváros, Raguza ismerte el a magyar király fenn­ hatóságát. Horvátország társadalmi és politikai rendszerét a magyar uralom semmiben nem érintette, a magyar megyerendszer nem honosodott meg, a bán által kinevezett horvát vicebán Kninben a horvát szokásjog alapján ítélkezett. Ugyancsak királyságnak (regnum) nevezték a mai Horvátország északi részét, a középkorban Szlavóniának hívott területet, de ez nem képezte részét a királyi címnek. Szlavónia lakossága ugyanúgy szláv volt, mint Horvátországé, de itt sok magyar nemzetség is szerzett bir­ tokokat, és ugyanolyan megyékre oszlott, mint a magyar törzsterület. A szlavón megyék ispánjait az egész tartomány élén álló bán nevezte ki, a szolgabírákat azonban ugyanúgy választották, mint más me­ gyékben. Létezett szlavón szokásjog, de ez, a horváttal ellentétben, nem különbözött jelentősen a magyartól, így nem okozott gondot a perek áttétele a királyi kúriába. A szlavón megyék rendszeresen küldték követeket a magyar országgyűlésbe. Szlavóniától keletre 1464-ben Mátyás szervezte meg a bosnyák bán­ ságot, amely 1471-ig állt fenn. Ekkor Mátyás feltámasztotta a korábbi boszniai királyságot, amelynek élére Újlaki Miklós került királyi címmel. Újlaki halála (1477) után fia, Lőrinc nem örökölte a királyi címet, a to­ vábbiakban jajcai bánságnak nevezett magyar Boszniát általában kü­ lön bán kormányozta, aki már nem számított bárónak. Ugyancsak nem voltak bárók, báni címük ellenére, a Szlavónia és Erdély között húzódó bánságok: a szabácsi, szreberniki, nándorfehérvári és Szörényi betöl­ tői, akik jobbára csak a névadó végvár és néhány hozzájuk tartozó erősség fölött rendelkeztek, feladatuk tisztán katonai volt. Nem így az erdélyi vajda, amely rangban az ország harmadik méltó­ ságának számított. Erdélyt, Szlavóniával ellentétben, regnum helyett általában erdélyi részeknek (partes Transylvane) nevezték. Mig Szla­ vónia jogilag és közigazgatásilag egységes volt, Erdélyt a nemesi megyék mellett kiváltságos és a megyeszervezetből kivett területek tarkították, mindenekelőtt a szász és székely székek. Mátyás uralko­ dásának második felében a vajda egyben székelyispán is volt. A szá­ szok élén viszont a szász királybíró állt. Az erdélyi három „nemzet" (magyar nemesség, székelyek, szászok) gyakran tartott közös gyűlé­ seket, a vajda vezetésével, az egész tartományt érintő ügyekben.

lenére Szabács ostroma volt a középkori magyar hadsereg utolsó nagyszabású fegy­ verténye az oszmánok ellen, és mint ilyen mindenképpen elismerést érdemel. Szabács bevételét követően még egyszer lángolt fel a harc a magyar-oszmán fron­ ton. 1479. január 25-én véget ért az 1463 óta tartó oszmán-velencei háború, így Mehmed szultán ismét észak felé fordult. Célja az volt, hogy megszilárdítsa az osz­ mán befolyást a román vazallus fejedelem­ ségekben, és elejét vegye a magyar-román összefogásnak. Ennek jegyében tört 1479 októberében egy 15 000-20 000 fős, főleg irreguláris csapatokból álló oszmán sereg Erdélyre, és Szászsebes környékét pusztí­ totta. A tartomány elhagyására készülő se­ reget azonban Bátori István vajda és Kini­ zsi Pál a Maros melletti Kenyérmezőn ha­ rapófogóba szorította, és egy véres ütkö­ zetben felmorzsolta. A győzelem legalább akkora visszhangot vetett Európában, mint Szabács megvívása, és számos hősi ének örökítette meg a győzők dicső tetteit. A lendületet kihasználva a következő Szabács látképe. Fametszet Hartmann Schedel Világkrónikájából, 1493

tette Mátyás legkiválóbb zsoldoskapitánya, Frantisek Hag, és egy szemleútja során majdnem a király is bajba került. Ennek el-

évben Mátyás egy utolsó offenzívát indí­ tott a valamikori balkáni ütközőállamok területén. Az ürügyet a boszniai pasa egy portyája szolgáltatta, aki, m o n d h a t n i szo­ kás szerint, Stájerországból hazatérve ma­ gyar területen egészítette ki zsákmányát. Bosszúból Mátyás, aki ekkor több hónapig Zágrábban táborozott, Boszniára tört: Vuk szerb despota, Egervári László szlavón bán és Dóci Péter jajcai bán Szarajevóig pusztí­ totta az oszmán Boszniát, míg Kinizsi Pál a valamikori Szerbiát dúlta egészen Kruíevacig, több tízezer szerb parasztot telepítve az elnéptelenedett határvidékre. Ez volt hosszú ideig a magyar-oszmán küzdelem utolsó jelentős epizódja, mert 1481-ben meghalt a „hódító" II. Mehmed szultán, és utódjával, a lényegesen békésebb termé­ szetű II. Bajeziddel Mátyás 1483-ban öt­ éves fegyverszünetet kötött, amelyet aztán többször is megújítottak.

Részlet a Szabács viadala című históriás énekből

Mátyás, bár igyekezett kerülni a nyílt öszszecsapást, azért a határvédelmet folyama-

tosan erősítette. Ő volt az, aki végleg egye­ sítette a dalmát-horvát és szlavón bánsá­ gokat, és így egy kézben összpontosította a délnyugati végek védelmét. A bánok gon­ doskodtak a horvátországi végvárak kar­ bantartásáról és ellátásáról, és kölcsönö­ sen segítették egymást jajcai kollégáikkal. Ugyancsak a b á n o k alá rendelte a király a horvát grófok fizetett lovasait. A határ­ szakasz középső vonalán ugyancsak új rendszert vezetett be Mátyás: itt 1479-ben Kinizsi Pál temesi ispánt kinevezte az Al­ só részek főkapitányává, és ettől kezdve ő irányította a Szlavónia és Erdély közöt­ ti határvidék védelmét. Keleten, az erdé­ lyi vajdaságban m á r korábban megtörtént a centralizáció, jelesül 1467-ben, amikor Mátyás egyesítette a vajdai és a székely ispáni tisztet. Ez a h á r m a s tagolású határvé­ delem egészen Nándorfehérvár 1521. évi elestéig m ű k ö d ö t t , így Mátyás egyik leg­ jobban bevált újításának tekinthető. Talán nincs még egy olyan aspektusa Mátyás uralkodásának, sőt az egész 15. szá­ zad magyar történetének, amelyet olyan hosszan és hevesen vitattak volna, mint Mátyás nyugati és vele szorosan összefonó­ dott oszmán politikáját. Az értékelések az értelmetlen pénzpocsékolástól és az ország védelmének elhanyagolásától a bölcs ál­ lamférfi kiváló helyzetfelismerésen alapuló heroikus küzdelméig valamennyi köztes álláspontot felölelik. A helyzet objektív vizs­ gálatát nehezíti, hogy az oszmánokkal szem­ beni küzdelem elhanyagolásának vádját már az 1470-es évektől gyakran hangoztat­ ták Mátyás ellenfelei és szövetségesei egy­ aránt, sőt a vita még belpolitikai válságot is okozott. Fontos látni azonban, hogy a kor­ társ Európa döntéshozó politikusai és ér­ telmiségi (egyházi) megfigyelői, köztük a pápa, ekkor még kevés és megbízhatatlan információval rendelkeztek az Oszmán Bi­ rodalom erejéről, így helyzetmegítélésük aligha volt megalapozott. Megbízható is­ meretekkel azok az államok rendelkeztek, amelyek kényszerűségből többször össze­ mérték erejüket az oszmánokkal, ilyen ál-

Iámból pedig a balkáni népek leverése után csupán kettő maradt, Magyar­ ország és Velence. További nehézséget jelentett egészen a közelmúltig, hogy a tör­ ténészek, de talán m á r a kor­ társak is, következetesen túlbe­ csülték egyrészt Hunyadi János oszmánellenes sikereit, másrészt Mátyás király lehetőségeit. Ma m á r világosan látjuk, hogy Hunyadi leg­ nagyobb sikereit mindig az oszmán fő­ erők távollétében, késő ősszel és télen érte el, és mindkét alkalommal, a m i k o r nyílt csatában próbált megmérkőzni a szultán­ nal, súlyos vereséget szenvedett. Ugyan­ csak az utóbbi idők kutatásai állapították meg, hogy Mátyás jövedelmei meg sem kö­ zelítették a korábban emlegetett évi egy­ millió arany fölötti mesés összegeket, s így, bár európai összehasonlításban n e m volt szegény uralkodó, a szultánnal n e m vehet­ te fel a versenyt, sőt a különbség folyama­ tosan nőtt a 15. század második felében. A „fekete sereg" legendája ugyancsak ki­ igazításra szorul legalább két p o n t b a n . Elő­ ször is, Magyarország önerejéből még Má­ tyás alatt is képtelen volt akkora állandó

Bátorí István országbírói pecsétje, 1489

Bonfini: A kenyérmezei ütközet megünneplése „Véres volt a győzelem, de Kinizsi örvendett felette. Társával s a győztes keresztény csapatokkal lakomát rendezett a holtak között. Az éji szürkület ugyanis már beállt s táborukba vissza nem térhettek. Az ellenség elfoglalt táborában pedig ételt-italt találtak bőven. Tetemek közt lakomáztak, mert szerte a mezőn oly számosan és sűrűn feküdtek a holtak, hogy bármerre fordulhatott az ember, tizenhat mérföldnyire holttestekre bukkant [...] A lakmározásnál vitézi énekeket zengtek, hevenyében dalba foglalták a vezérek és főembe­ rek dicséretét. Majd a bortól felhevülve vitézi táncba kezdtek. Fegy­ veresen járták a katonatáncot, mindent betöltött a lárma. Tetőpontjá­ ra hágott a vigalom, s minden katona taglejtésekkel, furcsa mozdula­ tokkal nevettette társait. Kinizsit is táncba hívták: a kör közepére állt, felkapott egy török hullát, de csak úgy a fogával, kezével még csak hozzá sem nyúlt. Aztán ütemesen szökdelni kezdett vele a körben. Nevetésnél is nagyobb volt a csodálkozás a herkulesi tánc láttán."

Páncélos lovas katonák. Részletek a Mátyásgraduále illusztrációiból

ban toborzott, alkalmatlan volt a könnyű­ lovas-gyalogos

együttműködésre

alapo­

zott oszmán taktika ellen, és ezt m á r sa­ ját tapasztalatból tudta Mátyás. M i n d e m e szempontok figyelembevételével

ma m á r

leszögezhető, hogy a lehető legbölcsebben cselekedett a király, amikor kezdettől fogva letett az o s z m á n o k elleni offenzíva folyta­ tásáról. De mi a helyzet a nyugati háborúkkal? Hiszen az kétségtelen, hogy nemcsak Ma­ gyarország erőforrásainak, h a n e m a kifeje­ zetten az oszmánok ellen adott külföldi se­ gélyeknek is jelentős részét ezekre költötte Mátyás, és, figyelembe véve a tényt, hogy halála u t á n néhány h ó n a p p a l valamennyi hódítása elveszett, ez a hatalmas összeg ki­ dobott pénznek bizonyult. Ó v a k o d n u n k kell azonban attól, hogy a következmények fényében ítélkezzünk. Két fontos dolgot mindenképpen

figyelembe

kell

ugyanis

venni. Az európai viszonylatban is jelentős bevételek fenntartásának feltétele volt az erős királyi hatalom, ez pedig mindenek­ hadsereget fenntartani, amekkora folya­ matosan és a siker reményével vehette vol­ na fel a harcot az oszmánokkal. Másod­ szor, az a zsoldossereg, amelyet Mátyás zömmel a meghódított cseh tartományok­

előtt az uralkodó fegyveres erején nyugo­ dott. A jelentős hadsereg és az oszmánok elleni

(európai összehasonlításban egye­

dülálló!) végvárrendszer párhuzamos fenn­ tartására a mégoly tetemes bevételek sem

voltak elegendőek, a király tehát kényte­

lett megküzdenie, h a n e m az ébredő n e m ­

len volt seregét vagy részben elbocsátani,

zeti öntudattal is: Csehországban is, az egy­

vagy o t t foglalkoztatni, ahol az el tudja ma­

re inkább németté váló „ r ó m a i " biroda­

gát tartani. Egyszóval a saját hatalmának

lomban is ellenségesen tekintettek

fenntartása érdekében kénytelen volt há­

a betolakodó magyar király

borúzni.

ra. Az is kérdéses, hogy

Ha m á r egyszer h á b o r ú z n i kényszerült,

a cél elérése esetén, ha

Mátyás igyekezett racionális célt kijelölni.

és amennyiben Má­

A vágyott (és részben elért) cseh királyság,

tyásnak

valamint az ugyancsak vágyott (de el n e m

fiúörököse

ért) n é m e t királyi cím arra utal, hogy elő­

tik,

dei: Zsigmond, Albert és V. László közép­

fennmaradt vol­

európai államcsoportját akarta saját jogara

na-e a „Hunya­

alatt egyesíteni. Céljai elérésének esetén

di-birodalom".

E u r ó p a legnagyobb tekintélyű uralkodó­

A kérdés tág teret

törvényes szüle­

létrejött

és

jaként maga vehette volna kezébe az osz­

nyit a fantáziának,

m á n o k elleni harc szervezését, és n e m

de történészi válasz

szorult volna rá bizonytalan szövetségesek

nincs rá.

bizonytalan támogatására. Hogy a cél el­ érésére mennyi esélye volt, k o m o l y viták tárgya. Mátyásnak nemcsak a lenézett par­ venü helyzetéből fakadó nehézségekkel kel­

Majolikatál Magyarország címerével díszítve

Hunyadi Mátyás uralma alatt álló területek 1490-ben

A magányos király

B

ármiképp ítéljük is meg Mátyás poli­ tikai és katonai célkitűzéseit, minden­ képpen veszélyeztette őket a király utolsó évtizedének legnagyobb problémá­ ja: a törvényes örökös hiánya. Podjebrád Katalin gyermekszülés közben halt meg még a koronázás előtt, és ezután Mátyás több m i n t egy évtizedig feleség nélkül (bár n e m egyedül) élt. Született ugyan 1473b a n egy fia, János, de az ő édesanyja, egy gazdag osztrák polgárleány, nem volt Mátyás felesége. Ahogy ma mondanánk, előbb a szeretője, majd az élettársa volt, csakhogy ez semmilyen jogokat nem biz­ tosított se az anyának, se gyermekének. A balkézi gyermek n e m volt ritka Európá­ ban, a burgund hercegek például sorozat­ ban termelték őket, és születési „hibájuk" ellenére általában szép karriert futottak be. De a trón örököseként ott sem jöhettek szóba.

Mátyás és Beatrix domborművű arcképe

get. Próbálkozásainak hol a politikai hely­ zet változása, hol nem eléggé előkelő szár­ mazása vetett gátat. Ezért aztán nem kis ö r ö m ö t okozott a király udvarában, ami­ kor diplomatái szorgos munkálkodásának köszönhetően 1474-ben Ferdinánd nápo­ lyi király hajlandónak mutatkozott Má­ tyáshoz adni a leányát, Beatrixot. Az após hajlandóságát fokozhatta, hogy maga is V. Alfonz törvénytelen fia volt. A 19 éves Beatrix 1476 végén érkezett Magyarország­ ra, december 12-én Székesfehérvárott ki­ rálynévá koronázták, majd az év végén pompás ünnepségek keretében tartották meg az esküvőt. Mátyás házassága révén belebonyoló­ dott az itáliai politika szövevényes hálójá­ ba, de ezért bőséggel kárpótolta volna, ha feleségétől fia születik. Csakhogy n e m szü­ letett, és így a problémát még feleségének és törvénytelen fiának egyre élesedő konf­

Mátyás időközben több sikertelen kísér­ letet tett arra, hogy valamelyik európai

liktusa is tetézte. Corvin János kiváló ne­

uralkodóházból találjon magának felesé­

latinul is beszélt, később horvát-szlavón

velésben részesült, több nyelven, köztük bánként sikerrel hadakozott az o s z m á n o k ellen, ami arra mutat, hogy k a t o n a k é n t is megállta a helyét. Apja e r e d e n d ő e n egy­ házi pályára szánta, amikor azonban ki­ derült, hogy feleségétől n e m számíthat utódra, őt próbálta m i n d e n eszközzel örö­ kösévé tenni. A hatéves gyermek számára megalkotta a korábban n e m létező liptói hercegséget és hunyadi grófságot, és igyekezett olyan helyzetbe hozni, hogy apja halálakor ne le­ gyenek anyagi gondjai. Ez addig n e m is okozott nehézséget, amíg jelentős mágnásvagyonok háramlottak a koronára, mint a legjobb időpontban kihalt Garai és Mar­ cali családok hatalmas uradalmai. Ezeket a király gond nélkül adományozhatta fiá-

nak, legfeljebb néhány bárói híve érzett csalódást. Ugyancsak János herceg kapta Szilágyi Erzsébet halála után a Hunyadi­ család hatalmas birtokait. Mátyás azonban

n e m szorítkozott a h á r a m l o t t birtokokra. Nyilvánvalóan koholt vagy részben koholt vádak alapján olyan régi családokat tett tönkre, m i n t például a Perényiek. Egy évti­ zeddel a Vitéz-féle összeesküvés után szám­ űzetésbe kényszerítette H u n y a d i János egykori hű emberét, Laki Tuz Jánost, akit pedig maga emelt a bárók közé. Politikája addigi legkedvesebb embereit sem kímélte. A legjellemzőbb példa Alsólendvai Bánfi Miklósé, aki húsz éven át volt Mátyás po­ zsonyi ispánja, és részt vett a király szinte m i n d e n háborújában. Jutalmul ő kapta Jiskra Maros menti uradalmait 1470-ben, de részesült a lengyelek ellen meghalt Csu­ por Miklós vajda és Garai Jób hagyatéká­ ból is, mi több, két megye, Arad és Verőce örökös ispánságát is viselte. 1487-ben még­ is börtönbe csukatta Mátyás, birtokai több­ ségét elkoboztatta, bár volt, amit később visszaadott neki.

Aragóniái címeres velencei üvegserleg, 15. század utolsó negyede

A Bánfitól elkobzott, majd mégis viszszaadott verőcei uradalom Szlavóniában

Bonfini Beatrix királyné befolyásáról „Miután pedig a királyné megérkezett, az asztalt és az életmódot kulturáltabbá tette, a hitvány háztartástól viszolyogva nagyszerű ebédlőtermeket rendezett be, díszes csarnokokat, aranyozott lakószobákat teremtett, a királyt visszafogta a közvetlenségtől, az ajtókhoz silbakot állított, megszüntette a szabad bejárást, rávette a királyi felséget, hogy sokkalta gon­ dosabban őrizze a méltóságát. Figyelmeztette, hogy meghatá­ rozott időben lépjen be a foga­ dóterembe és szolgáltasson igazságot. A szkíta szokások közé olaszokat hozott, és a la­ tin konyhát is megkedveltette. Itáliából nagy költségen külön­ böző mesterségeket és kiváló mestereket hívott be, mi azelőtt hiányzott.

Majolikatál Mátyás és Beatrix címerével, 1485-1490

Ezüstpohár, 15. század vége

Lakótorony Vajdahunyadon

katonai erővel foglaltatta el azokat az ura­ dalmakat, amelyeket korábban Podjebrád Viktorin hercegnek adott cserében. Végül 1489-ben elmozdította a horvát-szlavón bánság éléről tulajdon rokonát, Vingárti Geréb Mátyást, és a helyére visszaküldte a m i n d e n e s t ü l hozzá k ö t ő d ő , felemelke­ dését neki köszönő Egervári Lászlót. Má­ tyás utolsó háborúja is Corvin utódlása miatt tört ki. A király ugyanis fiára akarta ruházni Sziléziában a t r o p p a u i és glogaui hercegségeket, az u t ó b b i t azonban addi­ gi birtokosa, János sagani herceg (Bánfi Miklós apósa) ígérete dacára n e m akarta átadni. Ami legfőbb törekvését, Corvin János „helyzetbe hozását" illeti, Mátyás elérte a célját, hiszen halálakor a herceg gazda­ gabb volt, m i n t a két u t á n a következő csa­ lád, a Szapolyai és az Újlaki együttvéve. Autokratikus vagy egyenesen jogsértő lé­

Mátyás, Beatrix és Corvin János Pál apostolt hallgatja. Breviárium illusztrációja

feküdt, ahol valóságos tisztogatást végzett

pései azonban elidegenítették tőle a poli­

Mátyás Corvin János érdekében. Talán

tizáló közvélemény jelentős részét. Ma­

maga sem bízott abban, hogy fia képes

gyarországon n e m volt szokás főpapokat

lesz érvényt szerezni örökösödési jogá­

b ö r t ö n b e n tartani, Mátyás pedig nemcsak

nak, ezért legalább Szlavóniát és Bosznia

lecsukatta kancellárját, a túl nagy befolyás­

magyar részét akarta számára biztosítani.

ra szert tevő Váradi Péter kalocsai érseket,

A nyolcvanas évek végén kiverte zagorjei

h a n e m a pápa kifejezett tiltakozása ellené­

váraikból a Vitovec fiúkat, akik pedig vé­

re ott is tartotta, és az érsek csak Mátyás

gig h ű e k m a r a d t a k hozzá, és ugyancsak

halála u t á n szabadult. Ügy látszik, hogy a király kiszámíthatatlan kormányzási stí­ lusát csak olyan dörzsölt és simulékony politikusok t u d t á k elviselni, m i n t az öreg Ország Mihály, aki 1484-ben bekövetke­ zett haláláig az ország nádora maradt, vagy az újabb generációból a nagy jövőre hiva­ tott Bakócz Tamás királyi titkár. János herceg utódlásához kapcsolódott Mátyás

1486-ban kiadott nagy törvény­

könyve is. Hasonló terjedelmes dekrétu­ mokat elődei is kiadtak, például Zsigmond 1435-ben, Mátyás azonban a sajátját anynyira fontosnak ítélte, hogy, felhasználva a kor legnagyobb újítását, külföldön ki is nyomtatta. Az időpont nem volt véletlen: Bécs elfoglalása után, hatalma csúcsán Má­ tyás elérkezettnek látta az időt, hogy tör­ vényhozóként is beírja nevét a világtörténet

nagy könyvébe. A rendelkezések jelentős része ugyanakkor valóban törekedett a jog­ rend megerősítésére, mindenekelőtt a me­ gyei nemesség és a megyei törvényszék erő­ sítésére, és ezekkel a tehetős köznemességet akarta fia mellé állítani Mátyás. A d e k r é t u m m a l párhuzamosan, de azok­ tól k ü l ö n fogadták el az úgynevezett nádori cikkelyeket. Ezekhez az alkalmat az el­ h u n y t G u t i Ország Mihály n á d o r u t ó d á n a k megválasztása adta, akit Mátyás szokatlan m ó d o n az országgyűléssel választatott meg. A n á d o r i cikkelyek jelentősen kibővítet­ ték a n á d o r jogkörét, a királyitól alig el­ m a r a d ó h a t a l o m m a l r u h á z t á k fel, és rész­ letesen szabályozták szerepét egy esetleges királyválasztás alkalmával. Az ekkor meg­ választott n á d o r , Szapolyai Imre, a követ­ kező évben meghalt, és Mátyás ezután ha­ láláig betöltetlenül hagyta az ország első világi méltóságát. Élete alkonyára Mátyás nemcsak belpolitikailag, h a n e m külpolitikailag is elszi­ getelődött, magányos uralkodóvá vált. A pá­ paság, amely pedig a hatvanas években legaktívabban támogatta oszmánellenes har­ cait, fokozatosan eltávolodott tőle. Ennek legfőbb oka éppen a pogányok elleni harc

elhanyagolása volt, de Róma sérelmezte Mátyás egyházpolitikáját és Nápoly-barát külpolitikáját is. Ugyancsak elhidegült

Váradi Péter kalocsai érsek Budán kifestett kánonjogi könyve, 1480 körül

a viszony Velencével, m i u t á n a köztársaság 1479-ben békét kötött a szultánnal. Mátyás diplomáciája ugyan távoli országokban is aktív volt, Párizstól egészen Moszkváig, konkrét segítségben azonban ilyen messzi­ ről n e m reménykedhetett közeli ellensé­ geivel szemben. Utolsó éveiben Mátyás is érezte, hogy politikája zsákutcába jutott. III. Frigyest megkerülve annak fiához, Miksához fordult, aki nyugati politikája miatt ugyancsak ér­ dekelt volt a magyar háború lezárásában.

Mátyás 1486-os törvényének nyomtatott kiadása

A népmesék „igazságos Mátyása" Az álruhában Igazságot osztó Mátyás alakjában két, ősi és széles kör­ ben elterjedt motívum kapcsolódott össze, az igazságosztó királyé és az álruhás királyé. Az igazságos király motívumára számos példát le­ het említeni, Európában legismertebb talán a vincennes-i tölgyfa alatt alattvalóinak panaszát személyesen meghallgató és orvosló Szent Lajos francia királyé. A középkori királytükrök egyik legfontosabb királyerénye az igazságosság, amelyet a humanisták is erőteljesen hangsúlyoztak. Mátyás kortársa, Merész Károly burgundi herceg pél­ dául hetente tartott személyes audienciát, amelyen egész udvarának meg kellett jelennie. Az álruhás uralkodó legjobban ismert alakja viszont Hárún ar-Rasíd kalifa az Ezeregyéjszaka meséiből. Érdekes módon az álruhás igazságtévő király motívuma Magyarorszá­ gon először Nagy Lajos személyével kapcsolatban bukkan fel, és erről éppen Mátyás udvari történetírója, Bonfini révén értesülünk. Mátyás alakja nem sokkal halála után váltotta fel a népmesékben Lajost, aki maga is talán valamelyik elődjét követte a szerepben. Ennek egyik oka lehetett a király halálát követő polgárháború, de sokkal inkább a Mo­ hácsot követő összeomlás és a nyomában járó zűrzavar. A „történelmi nosztalgia" jól ismert jelenség, a meglepő inkább az, hogy Mátyás esetében, Nagy Lajostól eltérően, a kortársi megítélés és az utókor képe kiáltó ellentétben áll egy­ mással. Mátyás utolsó éveiben, amennyire megítélhető, páratla­ nul népszerűtlen volt, és halála in­ kább megkönnyebbülést váltott ki, mint sajnálatot. Uralkodói tel­ jesítménye, hódításai mégis ha­ mar a dicső, fényes múlt részévé váltak, különösen a Jagelló-kor­ mányzat egyre nyilvánvalóbbá váló tehetetlenségének fényében. Kályhacsempe Mátyás király alakjával, 1485-1490

Festett fapajzs Mátyás királyra utaló M betűvel, 15. század második fele

1489 végén minden korábbi elképzelését el­ ejtve odáig ment, hogy fia, János herceg bosnyák-horvát királyságának fejében Miksát jelölte volna örökösének Magyaror­ szágon is. Tette mindezt annak ellenére, hogy néhány hónappal korábban az urakat és a városokat is hűségesküvel kötelezte fia trónutódlásának elismerésére. Bár nem lá­ tunk a színfalak mögé, Mátyás valószínűleg

tisztában volt azzal, hogy János herceg valószínűleg képtelen lesz érvényt szerezni jogainak. Mátyás helyzetét nehezítette, hogy köz­ ismert volt súlyos betegsége, ezért ellenfe­ lei az utolsó időben már kivárásra játszot­ tak. 1489 elején súlyos köszvénye miatt már képtelen volt lábra állni, ősszel beteg­ sége okán nem tudott Miksával személye­ sen találkozni. Bár állapota később vala­ melyest javult, közvetlen környezetének tagjai a jelek szerint tisztában voltak a hely­ zettel, és Mátyás sem táplált illúziókat. 1490 januárjában a király visszatért Bécs­ be, és néhány napi agónia u t á n itt érte a ha­ lál 1490. április 6-án.

A korban

szinte m i n d e n ,

idejekorán

vagy gyanús k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t e l h u n y t uralkodója

esetében

azonnal

felmerült

a mérgezés gyanúja. Mátyás a m a g a 47 évé­ vel m a k i m o n d o t t a n fiatalnak számítana, életmódját, az á l l a n d ó utazást és t á b o r o ­ zást figyelembe véve a z o n b a n fizikailag bi­ z o n y o s a n e l h a s z n á l ó d o t t . Ö t v e n év k ö r ü l a k o r t á r s n y u g a t - e u r ó p a i u r a l k o d ó k , kevés kivétellel,

m á r öregnek

számítottak,

de

Mátyás apja, H u n y a d i János, aki nagyjából annyi i d ő t élt meg, m i n t fia, a k o r t á r s be­ s z á m o l ó k alapján ugyancsak szinte aggas­ t y á n k é n t szállt a sírba 1456-ban. Az állan­ dó fizikai

igénybevétel

által megkövetelt

egészségtelen táplálkozás, a rengeteg h ú s és b o r fogyasztása ugyancsak hozzájárult a gyors fizikai l e r o m l á s h o z . Mindezek, va­ l a m i n t M á t y á s r a b i á t u s természetének fé­ n y é b e n az agyvérzés (gutaütés) diagnózisa, a m i t akár egy r o m l o t t füge által okozott d ü h r o h a m is kiválthatott, elfogadhatónak t ű n i k . Kétségtelen a z o n b a n , hogy a Bonfini által leírt t ü n e t e k akár mérgezésre is u t a l h a t n a k , és szinte bizonyos, hogy ebben a kérdésben soha n e m lesz konszenzus. A gyászistentisztelet u t á n Mátyás holt­ testét hajón B u d á r a szállították, majd on­ n a n Székesfehérvárra vitték, ahol április 25-én eltemették. A kíséretében lévő fő­ p a p o k és b á r ó k , az özvegy Beatrix király­ néval együtt, m á r ú t k ö z b e n összehívták a

királyválasztó

országgyűlést.

Látszólag

m i n d e n s i m á n m e n t tehát, de valójában egyre n ő t t a zűrzavar. M i n t m i n d e n nagy f o r m á t u m ú , ellentmondást n e m t ű r ő ural­ k o d ó halála u t á n , az elfojtott gőz elemi erővel t ö r t fel. N e m c s a k a megszállt t a r t o ­ m á n y o k b a n , de Magyarországon is meg­ szaporodtak a jogtalanságok, a rend fel­ bomlását kihasználva m i n d e n k i igyekezett

biztosítani helyét a királyválasztás utáni időre. Királyjelöltekből is volt bőven, Cor­ vin, Miksa és a Jagelló-testvérek mellett Beatrix is nagyon szeretett volna h a t a l m o n m a r a d n i . Magyarország nehéz időszaknak nézett elébe.

Antonio Bonfini Symposionjának címlapja Beatrix királyné arcképével

Mátyás és a kultúra

M

átyás írástudatlan apjának kö­

Petrus Ransanus nápolyi követ Mátyás király és Beatrix előtt

dós társalgásokat. Nevelője, Vitéz János,

szönhetően gondos és alapos ne­

bár soha n e m járt Itáliában, a magyaror­

velésben részesült. T ö b b nyelven

szági h u m a n i z m u s „atyjának" számít, és az

beszélt, köztük latinul, olyannyira, hogy

antik kultúra és történelem iránti rajongást

képes volt követni az udvarában folyó tu­

sikerrel plántálta bele tanítványába is. Az itáliai eredetű h u m a n i z m u s nem Mátyás alatt jelent meg Magyarországon. Köszönhetően Zsigmond európai utazá­ sainak, kíséretének számos magyar tagja is­ merkedett

meg

közelebbről

a

legújabb

szellemi és politikai irányzatokkal, és itáliai egyetemeken

is számos magyar fordult

meg. Az 1433. évi császárkoronázás alkal­ mával sokuknak személyesen nyílt alkal­ ma megcsodálni az antik Róma emlékeit. Ugyancsak Zsigmond idején jelentek meg Magyarországon az első itáliai humanista tudósok. Az előzmények dacára az a kulturális felvirágzás, amely Mátyás uralkodásának főképp a második felét jellemezte, szinte példa nélkül áll a magyar történelemben. Különösen meglepő a n n a k fényében, hogy az itáliai reneszánsz és h u m a n i z m u s a ko­ rabeli Európa legfejlettebb városi társadal­ m á b a n gyökerezett, magyarországi feltéte­ lei ilyen értelemben teljesen hiányoztak. Nálunk a városi polgárság nemcsak szám­ belileg volt csekély, h a n e m nyelvileg és szellemileg is elkülönült a társadalom egyéb részeitől. Az arisztokrácia és a nemesség alig-alig állt kapcsolatban a városi polgár­ sággal, és csírái sem léteztek az Itáliában oly gyakori „ u r b á n u s " nemességnek. Sok igazság van tehát abban a megállapításban, hogy a Mátyás kori kultúra „egy különös egyéniség különös kezdeményezése" volt (Engel Pál). Tekintettel arra, hogy Mátyás kulturális és mecénási tevékenységének szinte min­ den eredménye fizikailag megsemmisült

(olyannyira, hogy visegrádi palotájának sokáig még a létezésében is kételked­ tek), számbavételük meglehetősen nehéz. Könyvtára, a híres Bibliotheca Corviniana alapjait m á r az 1460-as években lerak­ ta a király. Gyarapodása h á r o m forrásból táplálkozott. Mátyás mindvégig kapott ajándékba könyveket, és ugyancsak „in­ gyen" kerültek birtokába olyan gyűjtemé­ nyek, m i n t az 1472-ben elhunyt Janus P a n n o n i u s könyvtára. Legtöbb szerzemé­ nyéért azonban a királynak fizetnie kellett, n e m is keveset. A kész kódexek többségét Itáliában vásárolta, egyebek mellett a hí­ res firenzei könyvkereskedőtől, Vespasia­ no Bisticcitől. A kifejezetten Mátyás meg­ rendelésére készített kötetek többségét ugyancsak Itáliában másolták a legneve­ sebb műhelyekben, de Budán is m ű k ö d ö t t egy másolóműhely, ugyancsak itáliai mes­ terek közreműködésével. Különösen nagy hírnévnek örvendett a könyvtár görög szekciója, n e m egy t u d ó s kifejezetten miat­ ta látogatott Budára. Mátyás megbízottjai, ugyancsak a király pénzén, módszeresen

Janus Pannonius pergamenre nyomott verseskötete, 1513

kutatták fel a még hiányzó műveket, hogy a gyűjtemény a korban elképzelhető legtel­ jesebb legyen. A könyvtár teljes állomá­ nyát a kutatók 2000-2500 kötet közé teszik,

Janus Pannonius

Janus Pannonius görög nyelvű evangélikus könyve, 10-11. század

Vitéz János unokaöccse, eredeti nevén Csezmicei János. Körös megyei kisnemesi családból származott. Nagybátyja támogatásával Guarino da Verona ferrarai iskolájában tanult, ahol tudásával és tehet­ ségével, remekbe szabott latin epigrammáival ámulatba ejtette társait és tanárait is. Később Padovában folytatta tanulmányait, ahol jogi doktorátust szerzett 1458-ban. Hazatérése után pécsi püspök lett, 1471-ig Mátyás politikájának egyik oszlopa: kincstartó, kancellár, fontos diplomáciai megbízatások végrehajtója. Befolyásos politikus­ ként is elsősorban költő maradt, folyvást vágyott visszatérni szeretett Itáliájába. Ennek ellenére műveiben már világosan megjelenik magyar öntudata, és hazájának európai hivatása az oszmánok elleni küzde­ lemben. Latin nyelvű verseiben először szólal meg Magyarországon az új típusú humanista művészi öntudat. Máig sem teljesen tisztázott okokból került szembe - nagybátyjával együtt - Mátyással, ami előbb politikai bukásához, majd korai halálához vezetett. 1472-ben Itáliába visszatérőben, a Zágráb megyei Medvevárban hunyt el. J

A Philostratos-corvina és a Trapezuntius-corvina egy lapja

Mátyás-címeres vörös márványoromzat a budavári palotából

ezzel a Bibliotheca Corviniana a korabeli

zetét megváltoztatta volna. A munkálatok

Európa második legnagyobb gyűjteménye

eredményeit sajnos csak Bonfini túlzások­

volt a vatikáni után. Értékére jellemző,

tól sem mentes leírásából ismerjük, szerin­

hogy Mátyás halála után a királyi tanács

te Mátyás palotái „nem maradnak a rómaiak

a Corvin Jánossal kötött szerződésben kü­

pompája mögött". Ugyancsak elődei m u n ­

lön is kitért a könyvtár sorsának kérdésére.

káját folytatta Mátyás a visegrádi palo­

A Corvinákból napjainkban kétszáznál

ta átépítésével. A ma m á r csak feltárt

is kevesebb darab ismert, és Mátyás épít­

r o m o k formájában szemlélhető épületek

kezéseinek egykori pompájából még

Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ból

ennyi sem maradt. A király jelen­

származó, ugyancsak túlzó leírása szerint

tős munkálatokat kezdeménye­

mintegy 350 lakószobával büszkélkedtek.

zett főleg Budán és Visegrádon,

A palota udvarán álló márvány díszkútba

de egyebütt is, például Tatán, P o ­

a környező hegyekből vezették a vizet, de

zsonyban vagy a családi fészeknek

ünnepeken bor folyt belőle. Mátyás szíve­

számító Hunyadváron. A buda­

sen pihent a környező hársfák árnyékában,

vári palotán folytatta a Zsig­

sőt alkalmanként követekkel is tárgyalt az

megkezdett

udvaron. A helyiségeknek különösen a bel­

átalakításokat,

ső díszítése volt pompázatos, szobrokkal,

anélkül,

hogy

festményekkel, de éppen ezek nyom nélkül

az épületegyüt­

pusztultak el. Az építkezéseket irányitó

tes

mesterek többségét Itáliából hozatta Má-

m o n d által

alapszerke­

99

tyás, sokukat név szerint is ismerjük. Itáliai

közismert G i o v a n n i Dalmata, aki koráb­

iparosok

b a n R ó m á b a n is dolgozott a Sixtus-ká-

és

művészek

különösen

1476

u t á n érkeztek nagy számban Magyaror­

p o l n á n . 1488-ban szolgálatai j u t a l m a k é n t

szágra, a m i k o r a király házassága révén

kapta a Körös megyei Majkovc kastélyt és

kapcsolatai a korábbiaknál is intenzívebbé

uradalmát. Ugyancsak a d o m á n y b a n része­

váltak a félsziget államaival. T u d n i kell

sült egy M a r t i n Cota nevű toledói spanyol

azonban, hogy az új, később reneszánsz­

művész, aki Mátyás halála u t á n is B u d á n

nak nevezett művészeti stílus egyáltalán

m a r a d t . Sajnos n e m tudjuk, ki készítette

n e m vált uralkodóvá m é g a király építke­

a h á r o m H u n y a d i : János, László és Mátyás

zésein sem: az új stíluselemeket általában

budai szobrát, amelyek a palotával együtt

korábbi, gótikus épületek átalakítására, dí­

megsemmisültek. Mátyás arcképét a hí­

szítésére használták, és például a t e m p l o m -

res itáliai mester, Andrea M a n t e g n a festet­

építkezéseknél továbbra is uralkodó ma­

te meg, és a király a könyvekhez h a s o n l ó a n

radt a késői gótika.

festményeket

N e m c s a k építőmesterek, h a n e m festők,

is

vásárolt

itáliai

meste­

rektől.

szobrászok és m á s művészek is dolgoztak

A véső és ecset mesterei mellett a toll

Mátyás u d v a r á b a n . Legismertebb közülük

mesterei is szívesen álltak Mátyás szolgála­

a d a l m á t származású, de olaszos nevén

tába. A Beatrix kíséretében érkezett Fran-

Rekonstruált Hunyadicímeres majolikapadló részlete

A visegrádi királyi palota

cesco Bandini révén a király kapcsolatba került a k o r egyik leghíresebb filozófusá­ val, az újplatonista Marsilio Ficinóval, akit hiába próbált Budára csábítani. Általában is e l m o n d h a t ó , hogy az olasz h u m a n i s ­ táknak inkább csak a második vonala vál­ lalkozott az északi utazásra.

Ilyen volt

mindjárt a narni Galeotto Marzio, Janus P a n n o n i u s barátja, aki ura megbízásából Mátyás király tetteit

és bölcs

mondá­

sait szerkesztette könyvbe. A n t o n i o Bonfini későn, 1486-ban érkezett Budára, és h u m a n i s t a alapelvek szerint írta át az ad­ digi magyar történelmet, majd egészítette ki saját korának eseményeivel.

Magyar

története mellett más, kisebb latin műve­ ket is írt m i n d a király, m i n d Beatrix ki­ rályné megbízásából. A budai udvarban tartózkodó itáliai humanisták magyar tár­ saikkal együtt baráti társaságokat alakítot­ A Herkules-kút a visegrádi palota udvarán

tak, amelyek keretében itáliai m ó d r a tu­ dós beszélgetéseket folytattak.

A visegrádi királyi palota részlete. Rekonstrukció

Vitéz János váradi püspökként, majd esztergomi érsekként számos fiatalt tanít­ t a t o t t itáliai egyetemeken, akik műveltsé­

désének, hogy a „barbár táj" elfojtja b e n n e az ihlet tüzét. Valószínűleg

ugyancsak

az

érdekte­

gükben semmivel sem maradtak el olasz

lenség miatt maradtak sikertelenek Má­

társaiktól. A leghíresebb, nemzetközi hír­

tyás egyetemalapítási erőfeszítései is. Az

nevet szerzett magyar h u m a n i s t a Vitéz

1460-as években gyaníthatóan Vitéz János

unokaöccse, Csezmicei János volt, aki Ja-

ösztönzésére jött léte Pozsonyban az Aca­

n u s P a n n o n i u s néven vált neves költővé.

demia Istropolitana, amelyen valóban el­

De Itáliában szerezte h u m a n i s t a műveltsé­

sőrangú természettudósok tanítottak. En­

gét mások mellett Várdai István kalocsai

nek ellenére az új főiskola n e m volt képes

érsek, és későbbi utóda, Váradi Péter,

a bécsi egyetem vetélytársává válni, és Vi­

H a n d ó György kancellár, Ernuszt Zsig­

téz bukása után rövidesen meg is szűnt.

m o n d pécsi püspök, vagy a király rokona,

Később Mátyás ismét tervbe vette egyetem

Geréb László erdélyi püspök. Egy marok­ nyi főpap alkotta azt az értelmiségi társa­ ságot, amely képes és hajlandó is volt elsa­ játítani a kor m o d e r n szellemi irányait, egy alapvetően közömbös, gyakran egye­ nesen

ellenséges

közegben.

Galeotto

Marziótól tudjuk, hogy Bátori Miklós püspököt, akinek váci udvara gyak­ ran szolgált tudós disputák helyszí­ neként, a királyi tanácsban azért gúnyolták, m e r t állandóan ol­ vasni látták. De Janus P a n n o ­ nius is hangot adott elkesere­

j

Az úgynevezett Visegrádi Madonna

egyetemeket is tömegesen látogatták ma­ gyarországi diákok. Mátyás számára a kultúra támogatása nem csupán a neveltetéséből eredő szelle­ mi szükséglet volt, hanem királyi hatalmá­ nak egyik megjelenési formája is. Ahogyan tudatában volt a politikai propaganda je­

Giovanni Dalmata és műhelye: „Diósgyőri Madonna". Oltártöredék Mátyás címere a Philostratos-kódexben

alapítását, mégpedig Budán, de a terv meg­ valósítására már nem került sor. Az érdek­ lődés hiányára a mai napig sincs általáno­ san elfogadott magyarázat, hiszen a közeli bécsi és krakkói, de a távolabbi itáliai lentőségének, úgy tisztán látta a művészet­ pártolásban rejlő lehetőségeket is. Különö­ sen fontos volt nevének dicsőítése egy olyan uralkodó számára, aki nem rendel­ kezett illusztris ősök hosszú sorával, és ezt gyakran éreztették is vele. A kor jelentős humanistái és művészei egyetlen nagy szel­ lemi közösséget alkottak, akik egymásnak adták tovább a Mátyás bőkezű pártfogásá­ ról és kiváló szellemi képességeiről szerzett pozitív tapasztalataikat. A humanista tör­ ténetírók, így Antonio Bonfini is, egyene­ sen azért kapták bőkezű javadalmazásukat, hogy a király szándékainak megfelelően

Antonio Bonfini mellképe a Philostratos-kódexben

írják át a valóságot, és akár teljesen fiktív történetekkel (mint Mátyás római szárma­

103

Humanizmus és reneszánsz Akárcsak maga a középkor szó, a humanizmus és a rene­ szánsz is utólagos történészi konstrukciók. Humanizmus­ nak azt a szellemi-filozófiai irányzatot nevezzük, amely a 14. századtól az antik kultúra újrafelfedezésével és átér­ telmezésével az egyes embert állította világnézetének középpontjába. Nem arról volt szó tehát, hogy a középkor megelőző századaiban ne ismerték és használták volna az ókor nagyjainak műveit: Arisztotelész filozófiája például a középkori egyetemek tananyagának gerincét alkotta. Az antik kultúra és történelem átértékelésével azonban együtt járt a természet, a szépség, az egyéni tettek és a politika megváltozott szemlélete. Az új szellemi irányzat Itáliában született, ahol az antikvitás emléke leginkább elevenen élt, és ahol a fejlett és gazdag városi társadalom a legtermékenyebb talajt biztosította az új eszmék befoga­ dása számára. A humanista tudósok nemcsak a régi római szerzők ismert és ismeretlen kéziratai után kutattak, ha­ nem megkezdték az antik Róma emlékeinek leírását, sőt helyreállítását is. A köztársasági Róma polgárainak erényei és szabadságai váltak a korabeli itáliai politikusok eszmé­ nyévé, amelyet nemcsak tudós disputában elemezni, ha­ nem a gyakorlati politikában megvalósítani is igyekeztek. A humanizmus ugyanakkor távolról sem jelentett szakítást a kereszténységgel, nem volt újpogányság, csupán a ha­

zása) segítsenek a király hírnevének és te­ kintélyének megszilárdításában. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, Má­ tyás udvara valóban sziget maradt a ten­ gerben, kisugárzása a tágabb társadalmi környezetre alig megfogható. A humaniz­ mus, valamint a korai reneszánsz egyes je­ gyei kizárólag az udvarban és az udvarhoz szorosan kötődő egyházi és világi arisztok­ rácia köreiben találtak visszhangra. Ráadá­ sul a Mátyás kori udvari kultúra, mint minden új szellemi irányzat, csak lassan terjedt, így Magyarországon az első, való­ ban reneszánsz épületeket (mint az esz­ tergomi Bakócz-kápolnát) már a Jagelló­ korban emelték. Ugyancsak Mátyás halála után, a századforduló tájától nyert teret a bárók és a tehetős köznemesség soraiban is az írásbeliség.

gyományos skolasztikus filozófiát vetette el. Számos humanista éppen a pápák szolgálatában állt, és legfőbb céljának éppen a keresztény hagyomány mélyebb meg­ ismerését tekintette. A humanizmus művészeti lecsapódását szokás rene­ szánsznak nevezni. Ennek legfontosabb elemei a festé­ szetben a perspektivikus ábrázolás, a szobrászatban az antik példák nyomán újra megjelenő életszerűség és profán témák térhódítása. Ahogy a humanizmus, úgy a reneszánsz művészet sem szakított a kereszténységgel, elegendő csupán Leonardo, Raffaello vagy Michelangelo szakrális témájú műveire gondolni. Az építészetben a reneszánsz ugyancsak az antik római épületek utánzá­ sából táplálkozott, elméletét a kor neves építésze, a firen­ zei Leon Battista Alberti dolgozta ki. A reneszánsz mű­ vészek, festők, szobrászok és építészek szoros kapcsolat­ ban álltak a humanista tudósokkal, gyakran részt vettek vitáikban. A reneszánsz művészetben lép előtérbe nem­ csak az öntudatos alkotó, hanem a munkáját finanszírozó mecénás is, aki nemcsak támogatta, de értette is a művé­ szetet, legyen szó akár a firenzei Medicikről, akár a pápai udvarról. Bár egyes jegyeik később az Alpoktól északra is megjelentek, mind a humanizmus, mind a reneszánsz alapvetően itáliai jelenség maradt.

Antonio Bonfini Rerum Ungaricarum Decades (A magyarok történetének tizedei) című művének kézirata

Ajánlott irodalom Barta Gábor: Nándorfehérvár 1456. Budapest, 1985. Draskóczy István: A tizenötödik század története. H.n. (Pannonica), 2000. E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában. H.n. (Corvina), 2008. E. Kovács Péter: Matthias Corvinus. Budapest, 1990. Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952. Fügedi Erik: Uram, királyom. A 15. századi Magyarország hatalmasai. Budapest, 1974. Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerkesztette: Rázsó Gyula, V. Molnár László. Budapest, 1990. Kubinyi András: Mátyás király. Budapest, 2001. Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyásés Jagelló-kor hadtörténete. Budapest, 2007. Kulcsár Péter: Kapisztrán János. Budapest, 1987. Lovagkor és reneszánsz. Magyarország művelődéstörténete 1301-1526. Főszerkesztő: Szentpéteri József. Budapest, 1999. Magyarország vegyesházi királyai. Szerkesztette: Kristó Gyula. H.n. (Szukits), 2003. Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396-1526. Budapest, 2005. Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest, 1980 Tringli István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541. Budapest, 2003. Szakirodalmi feldolgozások Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. I—II. Budapest, 1966. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. Budapest, 1987. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke. In: uő: Honor, vár ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta: Csukovits Enikő. Budapest, 2003. 198-224. old.

Engel Pál: Hunyadi pályakezdése. In: uő: Honor, vár ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta: Csukovits Enikő. Budapest, 2003. 512-526. old. Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Budapest, 1879. Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931. Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok91. (1957) 46-123 old., 529-602. old. Mályusz Elemér: Az első Habsburg a magyar trónon. Albert király 1437-1439. Aetas 1994/1. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János 1473-1504. Budapest, 1894. Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege. A fekete sereg. Budapest, 1925. Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 1917.

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác

1. Őstörténet és honfoglalás 2. Államalapítás

970-1038

3. Válság és megerősödés 1038-1196 4 . N a g y u r a l k o d ó k é s kiskirályok a 1 3 . s z á z a d b a n 5. Az Anjouk birodalma 1301-1387 6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437 7. A Hunyadiak kora 1 4 3 7 - 1 4 9 0 8. M o h á c s felé 1 4 9 0 - 1 5 2 6 9. A három részre szakadt ország 1 5 2 6 - 1 6 0 6 10. Romlás és megújulás 1606-1703 11. A

Rákóczi-szabadságharc 1703-1711

1 2 . M e g b é k é l é s é s újjáépítés 1711-1790 13. A nemzeti ébredés kora 1790-1848 14. Forradalom é s s z a b a d s á g h a r c 1 8 4 8 - 1 8 4 9 15. Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1 8 4 9 - 1 8 6 7 16. A dualizmus kora 1867-1914 17. V i l á g h á b o r ú é s f o r r a d a l m a k 1914-1919 18. A

Horthy-korszak 1920-1941

19. Magyarország a második világháborúban 2 0 . Demokráciából a diktatúrába 1945-1956 21.Az 1956-os forradalom és szabadságharc 22. A

Kádár-korszak 1956-1989

23. A Harmadik Magyar Köztársaság 1 9 8 9 - 2 0 0 9 2 4 . Időrendi áttekintés

K O S S U T H K I A D Ó www.kossuth.hu